Az emberi élet leckéi

A leckéket 3 szinten kapjuk. Szellem szinten, érzelmi szinten és fizikai

szinten.

• A szellem szintű tanítások mellett könnyen elmegyünk. Fájni nem

fáj, szabad akarati döntésünk, hogy figyelünk-e rá, vagy sem.
• Lelki szinten – legtöbbször a párkapcsolati helyzeteket használja fel a
szellemvilág, hogy érezzünk, lássunk, induljunk a vállalt feladatot teljesíteni.
• Fizikai szinten a nehézségek (fájdalmak) segítenek ahhoz, hogy elcsendesedjünk,
alázatosak legyünk. Hogy végre halljuk meg a fentről kapott „súgást”, amit a
körülöttünk levő nagy zajban nem hallhatunk.

Soha nem büntetnek bennünket. De lehetőséget adnak, hogy megélhessük mindkét

oldalt. A Földi élet mindkét pólusát!

A szeretetet – gyűlöletet, a megalázást - megalázottságot, a csalást – megcsalatást, s

folytathatnánk – mindezt azért, hogy megtaláljuk a közepet, a harmóniát.

Sok-sok életet leélve tapasztaljuk meg mindezeket.

Adunk – és kapunk.

Nem mindig attól a személytől kapjuk vissza a bántást, az örömet, akinek adtuk - de a
szituációt, a helyzetet nem kerülhetjük el.

Van, hogy valakivel találkozunk, akit addig sosem láttunk, mégis érezzük: „mintha már
1000 éve ismerném”. Mert ismerjük is. Már találkoztunk vele, éltünk vele – most
lehetőséget kaptunk, hogy egy „tartozást” egyenlítsünk. Előző életben én segítettem, én
bántottam (megcsaltam, megvertem, semmibe vettem), ebben az életben lehetőség van a
másik oldalra kerülni. Ítélkezünk, vádaskodunk, hogy „mit tettél velem?” – pedig csak
segített nekünk a másik lélek, hogy megértsük, milyen nehéz és fájdalmas megcsalatva
lenni, megverve lenni, megsemmisítve lenni.

Amennyiben ezt átlátjuk, meg tudjuk a másiknak köszönni, hogy megélhettük ezeket
az érzéseket. Most már ismerem „mind két végét a pálcának”, az érzéseknek, többé már
nem szeretnék csalni, verni, stb. Mert tudom, hogy az fáj. Középre kerülök.

Ez a tudás már bölcsességgé válik, már viszem a további életeimbe.

Ismétlések
Persze van, hogy elfelejtjük. Ezeket ismételni kell. Újabb helyzetek, újabb gyakorlatok.
Más személyekkel, más körülmények között, de ugyanarról az érzésről szól a feladat.

Ha már többször átismételtük, akkor már elég egy emlékeztető is. Elég, ha látom a
környezetemben közel hozzám. Rémlik, eszembe jut, s már nem bántok, nem csalok, stb.

(Pl. átéltem, mikor apám, férjem elhagyott bennünket. Eszembe jut, s már nem akarok
nős emberrel kikezdeni. Tudom, milyen fájdalmas a másik oldalon lenni.)

Ha még nincs meg a tudásunk, azt gondoljuk a dzsungelről, hogy milyen csodálatos!
Meleg van, gyönyörű növények, állatok… el kell menni. Még csak a szépet látjuk. Ha
már ismerjük, voltunk ott, elég egy emlékeztető. Elég, ha látjuk újra a tv-ben. Eszünkbe
fog jutni a fullasztó meleg, a csípések, stb.

Szerelmi kötések

Ilyenek a szerelmi kötések. Dolgunk van egymással. Ki kell egyenlíteni a múltat –

mindez a tanulás érdekében. Az asztrológiában két ember képletét összerakva,
értelmezve – jól látható, hogy milyen feladatot hoznak egymásnak.

• Éltek-e már együtt több életet?

• Találkoztak-e már az előző életeikben?
• Van –e feladatuk, dolguk, amit rendezni kell?
• Hol tudnak egymásnak segíteni, s ez fájdalmasan vagy szeretettel tudják elérni?

Amennyiben tudatosak vagyunk, merünk, akarunk látni (ebben segít az asztrológia, de

bármely okkult tudomány. Mindegyik a tortának egy szelete – úgy a számmisztika, a
grafológia, tenyérelemzés, stb.) tudnak tisztulni az érzések.

Nem kívülről, a Sorsnak kell beleavatkozni, akár robbanásszerűen is (ki tudja, hogy a
szilánkok hova repülnek, mekkora sérülést okoznak?)

Igaz, ezek a feladatok munkával, fájdalommal járnak. De a végeredmény az a belső jó

érzés, ami itt az Élet iskolájában - a kitűnő, az ötös.

Kováts Krisztina - Lelkititkaink