"rvendezz, ifj, a te ifjsgodban, s vidmtson meg tged a te szved a te ifjsgodnak idejben, s jrj a te szvednek taiban s szemednek ltsaiban: de megtudjad, hogy mindezekrt az Isten tgedet tletre vonszon."
Ajndkodbl egy csipetnyi Maradt az alkonyi rkra S Uram-Isten, Most kezdek szpen rvendezni.
ldott sors, hogy hogy' vettem szre Idejben az ifjusgom: gy kisebb lesz l-voltom megbntetse.
Szivem utja, szemem ltsa Sohse volt a szabad hajs S nmagamnak Valk mindig vak, furcsa msa.
Blcsesg fulnkja sebemben S tele vagyok vigadozssal, Mert pratlan, Szentsges dolgot cselekedtem.
gy ltem, hogy mind egybefolytak Multam s jvm folyki S hi, lrms, Ifju napjaim sohse voltak.
Vad hvvel vagy ttlen vnsggel ltem egyszerre s kavartan, De nem tudtam, Mikor van nappal, mikor jjel.
Nem voltam a hivalkodknak Fajtjbl val rossz ember S ifjusgom Sohse volt: Ma, mindig: a Holnap.
Megllok ht btran eltted, Nincs bnm, mert nincs ifjusgom, Uram-Isten, n sohse mertem vakmerket.