Lehet, hogy
találkoznunk kellene?
Nem tudom, hogy az elmúlt hónapok milyen és mekkora változásokat hoztak az Ön életébe, de
akikkel csak beszélek, arról számolnak be, hogy a dolgok rosszabbra fordultak. A bizonytalanság, az
aggodalom, sőt időnként a csüggedés szavait hallom mindenhonnan. Még nem elviselhetetlen a
nyomás, de jóval nagyobb, mint akár csak egy negyed évvel ezelőtt.
A legtöbben még mosolyognak, de a mosolyok, amiket látunk egyre merevebbek.
Még ha mindez személyesen nem is érintette Önt, minden bizonnyal hiba volna tagadni a jelenség
valódiságát. Ugyanúgy hiba volna, mint amennyire hiba volna tagadni annak a tényét, hogy mind a
cégeket, mind az embereket szorító terhek tovább gyűrűzve végül bizony mégis eljuthatnak Önhöz is.
- Van állása, de bizonytalan a jövője? - Többre lenne képes, de nincs perspektívája, vagy nem
engedik? - Elege van a főnökéből? - Kevés a jövedelme? - Stresszelik a sárga csekkek?
- Nincs ideje a családjára? - Idén se voltak nyaralni? - Szeretné, ha nem más mondaná, meg
mikor mehet szabadságra? - Ki kellene fizetni a hiteleket?
- Vállalkozna, de nincs miből? Vagy ha van is nem meri kockáztatni, szeretne biztosra menni? -
Vállalkozott valamibe, de belefáradt a sziszifuszi munkába, vállalkozása rabja lett? Napról
napra szembesül a bevételei csökkenésével, de már úgy érzi, nem tud többet kihozni, kihajtani
magából?
- Felemészti a megélhetésért vívott küzdelem? A nyugdíjas korára gondolni sem mer?
Amennyiben ezek közül a problémák közül bármelyikkel azonosulni tud, akkor érdemes
végigolvasnia.
Sokan nem szeretik használni a "válság" szót. Én sem, mert sokszor a szükségesnél nagyobb
félelmet ébreszt az emberekben. Sokszor a szó hallatán - talán a félelem miatt- öntudatlan tagadásba
kezdünk, ami nagy hiba. Most nem a tagadásnak van itt az ideje. A válság lehetőséget ad Önnek arra,
hogy végre megtegye azt, amit már amúgy sem lett volna szabad halogatni.
A cselekvés elengedhetetlen. A válság nem más, mint kikényszerített fejlődés. De hát, nem ez a
fejlődés a célunk amúgy is? A régi megoldásaink, újra meg újra elégtelenné válnak és muszáj
továbblépnünk. Mindaz, ami eddig biztosította a biztos megélhetését, hirtelen veszélybe került, vagy
kerülhet! Mindaz, amire idáig építette most úgy tűnik, összeomolhat, mint egy kártyavár! A nyugdíjas
korára lehet, hogy már nyugdíj se lesz, annyira drasztikusan alakul át a társadalom szerkezete a
keresők és az eltartottak aránya! Tragikus? Talán, de kérem, előbb válaszolja meg ezt a kérdést: Mi a
ROSSZABB? Egy elégtelen megoldás, amely mert "még működik valahogy" langyos
középszerűségre, szüntelen robotolásra és állandó küszködésre ítéli Önt, vagy.egy elégtelen
megoldás, amely mert "már egy kicsit sem működik" végre igazi harcra, stratégiaváltásra,
szemléletváltásra, áttörésre bírja Önt? A nehézségek legnagyobb értéke abban van, hogy végre
hajlandóságot mutatunk olyan változtatásokra, amelyeket bár csak "egyszerűen" a céljainkat követve
is meg kellett volna lépnünk, de eddig halogattunk! Nincs jobb lehetőség és időpont arra, hogy
elhagyjuk a régi, minket visszatartó, gúzsba kötő útjainkat és végre előre törjünk, mint amikor
válságban érezzük magunkat. Egy változó világban a régi megoldásainknak mindenképpen menniük
kell és újaknak kell a helyükbe lépniük. Csakhogy ez ellent mond a természetünknek, a kényelemre
való törekvésünknek, a megszokotthoz való ragaszkodásunk hajlamának. Furcsa ez. Mi magunk
lehetünk az annyira vágyott előrelépésünk legnagyobb ellenségei.
De milyen irányba léphet előre? Milyen lehetőségei vannak? A még több munka, még több
időráfordítás nem a célravezető irány, mivel gondolom így is már a lehető legtöbbet beletette
munkájába, ha lelkiismeretes volt, s annak meg nincs értelme, hogy az egészsége megroppanjon, és
mire elérne valami eredményt, már ki is sodródna a pályáról egy betegség vagy a még rosszabb
irányába! Több bőrt nem tud magáról lehúzni és a munkahelye se honorálja azt, ha többet dolgozik,
vagy nincs pénz rá vagy nincs is annyi munka, hiába akarna többet teljesíteni! Ezért érdemesebb
valamilyen más módon többszörözni a hatékonyságát? De hogyan tud egy alkalmazott, egy nyugdíjas,
vagy egy gyesen lévő kismama többet keresni, valami plusz bevételre szert tenni? Természetesen
munkával, de nem mindegy milyennel és hogyan? Vállalkozna Ön ilyen feltételek mellett ma
Magyarországon? Biztos vagyok benne, hogy nem! De akkor mi a megoldás? Vállalkozás vállalkozói
nélkül? IGEN!
"Inkább számítok 100 ember erőfeszítésének 1%-ára, mint a saját erőfeszítéseim 100%-ára"
J. Paul Getty
Mit tenne, ha mutatnánk egy lehetőséget, amely minden elvárásának megfelelne és
megsokszorozná eredményességét, s mi több a bevételeit?!
1. Egy erős megbízható vállalat! 2. Kiváló termékek, amikre valódi igény van!
3. Korszerű értékesítési forma! 4. Kiváló képzési rendszer!