Tippek festéshez, tapétázáshoz

Néhány ügyetlen mozdulat, rosszul megválasztott munkaeszköz

vagy a nem megfelelő előkészítés miatt akár botrányos
végeredménye is lehet a tapétázásnak. Összegyűjtöttük az öreg
szakik legjobb tanácsait.

Eszközök

Kezdjük mindjárt a szükséges

eszközökkel, amelyeken nagyon is
sok múlik. A legfontosabb a
kenőecset, aminek teljes sörtéje van,
aztán a ragasztós vödör, a
tapétázókefe és a simítóhenger,
valamint egy másik vödör langyos
vízzel és egy puha rongy a ragasztó
eltávolításához. Az igazán profik és
a lelkes amatőrök nem
nélkülözhetik a függőónt a
vezetővonalak meghúzásához, és akenőállványt, amit könnyen
helyettesíthet két szék fölé helyezett, leszerelt ajtó is, a lényeg, hogy
stabil legyen. Ugyanez a helyzet a létrával is: fontos, hogy teljes
biztonsággal tudjon dolgozni rajta az, aki tapétázik.

Helyes irány

Talán kevesek által ismert tipp, hogy a munkát érdemes az ablak mellett
balra elkezdeni, majd jobb oldalon is az ablaktól kezdve folytatni a fal
fedését. Mivel a sarkok, ajtófélfák és ablakkeretek legtöbbször nem
pontosan függőlegesek, az első tapétacsík felrakásához mindenképpen
érdemes vezetővonalat húzni a függőón segítségével. Az átfedéssel
egymás mellé ragasztott csíkok mindig a fény felé essenek, mert így
kevésbé látszanak. A ragasztóval bekent tapéta egyenletesen nedvesedik
át, ha a tapétacsíkok össze vannak hajtva és így pihennek legalább tíz
percet. Ha nem felrakás előtt duzzadnak meg, akkor viszont a falon
fognak és ez azt jelenti, hogy száradás után is hólyagos marad. Az egyes
csíkokat mindig ugyanannyi ideig kell nedvesíteni, hogy egyformán
nyúljanak meg. Hasznos tipp a plafon tapétázásához, hogy ne a tapétára
kerüljön a ragasztó, hanem a mennyezetre.

Hibák javítása

Ha hiba csúszott az illesztésbe, azt azonnal korrigálni kell, mert később

erre már nem lesz mód. A ragasztófoltokat is rögtön el kell távolítani a
langyos vizes szivaccsal, máskülönben nyomot hagy. Érdemes pontosan
mérni, de a szabásnál néhány centit ráhagyni, hogy a tapéta széleit egy-
másfél centiméter átfedéssel lehessen ragasztani az előző csíkra. Éppen
ezért, kevésbé gyakorlott tapétázóknak nem ajánlott olyan tapétát
választani, ahol a mintáknak pontosan kell találkozniuk. Előfordul, hogy
légbuborékok maradnak a feltett csík alatt, ezt puha kefével vagy
szivacsos hengerrel középről kifelé, felülről lefelé haladva ki lehet
kergetni.

Akadályok

A tapétacsík széle nem kerülhet pontosan a sarokba, ezért a saroktól

mintegy két centiméter távolságra függőleges vonalat kell húzni a
szomszédos falrészre és a tapétát ettől a vonaltól kezdve kell a falra
ragasztani. Mind a belső, mind pedig a külső sarkok ragasztásánál ezt a
módszert érdemes alkalmazni. Az ajtó- vagy ablakmélyedéseknél a
megfelelő formát ki kell vágni a tapétacsíkból úgy, hogy a nyílás
kerületén történő későbbi átlapoláshoz további két-öt centiméter
szélességű csík még a rendelkezésre álljon. Gondosan kell eljárni a
dugaszolóaljak és kapcsolók környékének tapétázásakor is.
Mindenekelőtt áramtalanítani kell, majd a dugaszoló aljzat fedelét levéve
kell a tapétát a falra ragasztani. Később az aljzat körül körbe lehet vágni
a tapétát, a fedeleket csak száradás után szabad visszaszerelni.
Időjárás
A tapétázást célszerű 10 Celsius fok felett végezni és száradáskor kerülni
kell a huzatot. Néhány nap után, ha esetleg a szélek néhol felválnak,
akkor tubusos tapétaszél-ragasztóval lehet javítani a bosszantó hibákat.
Tapéta eltávolítása

Gyakran a tapétázás egy nem túl

hálás feladattal, a régi
eltávolításával kezdődik. Mivel a
régi tapéta alatt nem látható
egyenetlenségek és az átlapolások az
új tapéta felrakása után jól
láthatóak lesznek, ezért sajnos
kihagyhatatlan ez a munkafázis. Tíz
plusz egy jó tanács
tapétaeltávolítóknak.
Számos trükk létezik az egyszerű és
gyors tapétaeltávolításra, nézzük
meg a leghatékonyabbakat:

1. Érdemes próbaként egy kisebb felületen leszedni a tapétát a

kiválasztott módszerrel, majd ha ez eredménytelen, egy másik
technikával újrapróbálni.

2. A vastag tapétát először perforálni kell, így a tapétaleoldó folyadék

vagy a víz könnyebben behatol a ragasztórétegbe. Ehhez a
legmegfelelőbb célszerszám a kaparókés, a drótkefe vagy az úgynevezett
sündisznóhenger.

3. A tapéta lehúzását mindig felülről lefelé érdemes végezni, szükség

esetén spaklit lehet használni.

4. A tapétaleoldó folyadékok megkönnyítik az eltávolítást, hiszen azok

legfontosabb tulajdonsága, hogy behatol a tapéta szerkezetébe, gyorsan
és könnyen feloldja a tapétán lévő ragasztóréteget. Így a
felületelőkészítés legkellemetlenebb részét hamar le lehet tudni.

5. Áztatáshoz hideg vizet kell használni. A lassúbb száradás érdekében

pedig az ajtókat és az ablakokat érdemes bezárni.
6. A tapéta eltávolítása után a falon maradt csirizt spatulyával lehet
lekaparni és enyhén kopott korongkefével lemosni. Ha lehet, nagy
páratartalmú légteret kell létrehozni a helyiségben.
7. A gyári tapétaleoldó folyadék házilag is előállítható: 10 liter langyos
vízben 30 dekagramm mosószert kell feloldani, majd annyi fehér
agyagot kell az oldatban elkeverni, hogy jól kenhető masszát kapjunk.
Egy másik népi módszer szerint 10 liter langyos vízben 80 deka
konyhasót feloldva, agyaggal elkeverve készül a leghatásosabb csodaszer.
Mindkét áztatószert használt, durvaszőrű korongecsettel lehet a tapéta
felületére felhordani.

8. A tapéta eltávolításakor ügyelni kell arra, hogy a falfelület ne sérüljön

meg, ezért célszerű széles, vékony kaparókést használni.

9. A textil- és fatapéták, illetve a papíralátétes műanyag tapéták

leáztatását két ütemben érdemes elvégezni. Először a textilanyagot kell
eltávolítani száraz állapotban, majd az alatta lévő hordozópapír réteget,
ha szükséges áztatással.

10. Ha végképp kifogna rajtunk a tapétaeltávolítás, keressük fel a

legközelebbi kisgépkölcsönzőt, ahol könnyen kezelhető tapétaleszedőgép
vár a nagy feladatra. A forró gőzt előállító készülék fellazítja a
papírtapéta anyagát és feloldja a ragasztót. Közönséges csapvízzel
üzemeltethető, ám mivel a forró gőz veszélyes lehet, óvatosan kell bánni
a géppel. A gőzpajzsot, mint egy simítót kell a felületre helyezni és a
mennyezettől a padló irányába húzni. Ami nem jön le egyből, azt újra fel
lehet gőzölni.
+ 1. Előfordulhat, hogy a tapéta eltávolításakor minden igyekezet
ellenére megsérül a vakolat. A javítást megfelelő glettanyaggal lehet
végezni. A felületsimító glettanyaggal vagy készglettel sima, tartós,
száradás után fehér színű falfelületet kapunk. A sérült felületre kis
mennyiségben érdemes csak felvinni a glettanyagot és gondosan
elsimítani, míg eltűnik a repedés, lyuk vagy egyéb hiba a falon.

Festékek, fára, fémre, betonra.

Hasznos tanácsokkal szolgálunk a megfelelő festéktípus kiválasztásához
és alkalmazásához.

Fára

A fedőfestékek alapanyaguktól függően három csoportba sorolhatóak:

alkid, akril és poliuretán alapú festékek. Ez a sorrend egyben a
minőséget is meghatározza, de fontos az is mivel kell hígítani a festéket,
ugyanis a vízzel hígított festékek sokkal lassabban sárgulnak. A
fedőfestékeket az általuk képzett felület alapján tovább
csoportosíthatjuk: lazúrok, lakkok, zománcfestékek. Általában igaz az,
hogy a festékeket rendszerben kell használni, tehát először legalább
egyszer alapoznunk kell, ezután jön két réteg fedőfesték.
A fa kényes jószág
A környezetünkben használt faanyagokat számos külső hatás éri, amit
már csak akkor veszünk észre, amikor megvan a baj. Az eső, a levegő
nedvességtartalma, az UV-sugárzás, illetve a gombásodás, szürkévé és
repedezetté alakítja a fa felületét. A károsodás akár néhány héten belül
jelentkezhet. Fontos, hogy a natúr fafelületet minél hamarabb beeresztő
alapozóval kell kezelni, ez egyrészt pórustömítő hatású, másrészt távol
tartja a rovarokat, kártevőket, megakadályozza, hogy a fa a levegő
nedvességtartalmának hatására megvetemedjen.

Festékek fémre

A fémtárgyak kezelése gyakran okoz nehézséget. Nem mindig tudjuk

pontosan eldönteni milyen anyagot is használjunk, hogy olyan
fedőréteget kapjunk, amely évekig megvédi a fémeket a korrózió okozta
károktól. A fémek festésénél is - akárcsak a többi anyagnál - szükség van
a megfelelő felület előkészítésre. Alapozóként használjuk antikorróziós
alapozót, amely egyaránt alkalmazható külső és belső térben. A gyártók
különböző megoldásokat – rozsda-átalakítók, rozsdára felhordható
alapozók – kínálnak arra az esetre, ha már korrodált a felületünk.

Lazúrok

A lazúrok két csoportja: a vékony illetve a vastag lazúrok. A vékonyak

áttetsző felületet képeznek, amely alatt nemcsak a fa mintázata, hanem
erezete is látható marad. A vastag lazúr inkább takaró jellegű, ezért
ebben az esetben csak a fa mintázata marad látható a festés után. A
lazúrokat széles színválasztékban kínálják a gyártók; a színtelentől, a
természetes árnyalatokon (fenyő, tölgy, stb.) át a legextrémebb színekig.
Ne felejtsük el, hogy külső térben a csak színezett lazúrokat használjunk,
ellenkező esetben nem nyújt megfelelő védelmet az UV sugárzás ellen.

Lakkok

A lakkozással fokozhatjuk a fa védelmét, és egyben megnövelhetjük a

kopásállóságát is. A lakkokat használhatjuk kül-, és beltérben,
járófelületeken, faszerkezeteken. Vizes és oldószeres változatban is
kaphatóak. Lakkozás előtt pácolhatjuk a fát, ami egyrészt színt ad a
fának, másrészt növeli a sötét-világos részek kontrasztját, tehát kiemeli a
fa mintázatát. Különböző kopásállóságú és rugalmasságú lakkok
léteznek, érdemes mindig az igénybevételnek megfelelőt választani, kis
többletbefektetéssel többszörösére növelhető a felület élettartama.
Azokat a felületeket, amelyek már előzőleg lakkozva voltak, csak a régi
lakkozás teljes lecsiszolása után lehet újralakkozni.

Fedőbevonatok, vagyis zománcfestékek

A zománcfestékek fára és fémre is egyaránt alkalmazhatóak. Ezek az

anyagok színt adnak a felületnek, teljes egészében befedik, így sem
erezet, sem mintázat nem marad látható. A termékeket több ezer színben
választhatjuk, csillogó, vagy matt felületet adnak száradás után, azaz
magas-, vagy selyemfényűek. A magas fényű festékek általában jobban
tisztíthatók, nagy igénybevételnek kitett helyekre ezeket használjuk. Ha a
felület már volt festve, állapítsuk meg milyen vastag, illetve stabil-e rajta
a festék. A peregő vagy több mint két réteg vastagságú festéket, sajnos el
kell távolítanunk, újra kell alapoznunk, majd ezután jöhet a fedőfesték
két rétegben. Ellenkező esetben, elég alaposan átcsiszolnunk a felületet,
hogy egy jól tapadó felszín kapjunk, majd egyből a fedőfestéket
használhatjuk.

Homlokzatok és lábazatok festése

Az épületek homlokzatát és lábazatát is legalább annyi külső hatás éri

(eső, poros szennyeződések, kipufogó gázok, UV - sugárzás), mint más
környezetünkben lévő felületeket. A homlokzati és lábazati festékek
biztosítják a fal szellőzését, vízlepergető hatásúak, és lehetővé teszik az
esztétikus megjelenést. A homlokzati festékek egyaránt alkalmasak régi
és új, vakolt és beton felületek kezelésére. A tökéletes bevonatot a
mélyalapozás és a két rétegnyi fedőfestés után kapjuk meg.
 Melyik ecsettel fessek?

Az ecset minősége elsősorban a szőr

anyagától, rugalmasságától és
rögzítésétől függ. Hogy milyen
ecsetet használjunk különböző
festési és mázolási feladatainkhoz,
azt a kezelendő felület minősége,
nagysága, valamint a festék
oldószere határozza meg.

Az ecsetkínálat bőséges, egy- és kétsoros lapos ecsetek, kerek-, poroló-,

lakkozó ecsetek közül választhatunk, de ne feledkezzünk meg a
korongecsetekről, valamint a meszelő- és oszlató ecsetekről sem.
Többnyire fa- vagy műanyag nyéllel, sörtéik állatszőrből vagy műanyag
szálakból készülnek. Nem csupán az ár dönt arról, hogy melyik festési
munkálathoz melyik ecset javasolt. A megfelelő ecset kiválasztása a feladat
nagyságától, valamint a felület és a festék fajtájától függ. A természetes és
műsörtéjű ecsetek készülhetnek fa- és műanyag nyéllel, szőrük
mennyiségétől függ festékfelvételük.

Vizes bázisú ecsetek

A vizes bázisú ecsetek alapanyaga sertéssörte és műszál keveréke, mivel

önmagában a sörte víz hatására elvesztené egyenességét. Az egyenesség
megtartásáról és a jó oszlató képességről speciális műszál gondoskodik.

Lakkozó ecsetek

A lakkozó ecsetek sörtéje legtöbbször világos kínai sertésszőr. Válogatás,

osztályozás, főzés után válik ecset készítéshez használható alapanyaggá.
Kiváló festékfelvevő és -megtartó tulajdonságát behasított csúcsának,
pikkelyes szerkezetű falának köszönheti. Leginkább oldószeres festékek,
lakkok felhordására javasolt.

Ne az olcsót!

Gyártáskor az ecsetek sörtéit méretre vágják, enyvvel összeragasztják,

majd fémkalodával a nyélre rögzítik. Az olcsó, szó szerint száz forintos
ecsetek sörtéi a gyenge rögzítés miatt könnyen kihullanak, s a felkent
felülethez ragadva rontanak munkánk minőségén, ezen kívül sörtéik
általában csavarodás és széthajlás nélkül nem bírnak ki két festésnél
többet. Érdemes jó minőségűt választani a vizes bázisú és az oldószeres
(lakkozó) ecsetekből is. Falfestésnél, de különösen a lakk felhordásnál
igaz, hogy minél jobb minőségű az ecset, annál jobb minőségû felületet
tudunk elérni. Vannak eszközök, amelyek oldószertől függően a festő és a
mázoló munkához egyaránt használhatók.
Általános vélemény, hogy a fanyelű ecsetek jobbak, mint a műanyag
nyelűek. Ez a legtöbb esetben igaz, habár kivételt képeznek a speciális
feladatra oldószerálló műanyagból készült ecsetek. Az otthoni
felhasználásban a fanyelű ecsetről mégis elmondható, hogy használat
közben nem csúszik, és könnyebb fajsúlya miatt kényelmesebb vele a
festés, valamint a függőleges munkavégzés során a visszafolyó festéket a
fanyél beszívja, míg a műanyagon tovább folyik kezünk felé.

Használat előtt

Első használat előtt az ecsetet minden irányban húzzuk végig enyhén

érdes felületen, a laza szálak így kihullanak és nem tapadnak a festett
felületre. Használati és tisztítási szempontból is nagyon fontos a festékek
oldószertartalma. A diszperziós (vízzel hígítható) festékek leggyakrabban
falak, mennyezetek fedőrétegét adják. Ennek megfelelően a diszperziós
festékeket vizes bázisú ecsettel, hengerrel hordjuk fel.
A festékek másik nagy csoportjába a lakkfestékek tartoznak. Fémre, fára,
műanyagra kenhetjük a lakkfestékeket, amelyek leginkább műgyanta
alapúak, tehát szintetikus oldószerrel hígítható festékek, de néhány újabb
változatuk már vízbázisú is lehet. A műgyanta alapú festékek terpentinnel,
nitrohigítóval, lakkbenzinnel oldhatóak, felhordásuk lakkozó ecsetet
igényel.

Speciális feladathoz

A festékek között külön kategóriát képviselnek a fafelületeken használt

lazúrok. A lazúr nem felületfesték, hanem beszívódik a fa sejtjeibe.
Műgyanta alapú (szintetikus oldószeres) és vizes bázisú (akril) változatban
is hozzájuthatunk, felviteléhez ennek megfelelően válasszunk vizes bázisú
vagy lakkozó ecsetet. A fűtőtestek színezéséhez például hőálló festéket és
radiátorecsetet használjunk, ezek leginkább szintetikus oldószeres
változatokban kaphatók.

Tisztítás, tárolás

Sokan megfeledkeznek róla, hogy az ecsetek nem egyszer használatosak.

Érdemes jobb minőségű ecsetet vásárolni, amellyel szebben dolgozhatunk,
és megfelelő tisztítással, tárolással évekig használhatjuk őket. A festéket
saját oldószerével tisztíthatjuk ki az ecsetből. Az enyves, diszperziós és az
akrilfestéket vízzel lehet kimosni, míg az olaj és műgyanta alapúakat
lakkbenzinnel, terpentinnel. Sok kellemetlenséget spórolhatunk meg, ha
hosszabb festési szünetekben az eszközöket vízbe mártjuk, így azok nem
száradnak be. Sok műanyagnyelű ecsetet old a nitrohigító, ezért olyan
munkáknál, ahol nitrofestéket, hígítót használunk, nem szabad ezeket
alkalmazni. Tisztításkor mellőzzük a nagyobb erőkifejtést a szálak
dörzsölésekor, mert könnyen kilazulhatnak a kötésből.

Ecsettisztítás lépésről lépésre

1. Használat után azonnal tisztítsuk ki a festőeszközöket. A mosást a

használt festék hígítójával végezzük. Ha jól átmostuk a sörtéket, a
tisztítószert nyomjuk ki belőle egy ronggyal.

2. A szálak között megbújó festékmaradékot réz drótkefével fésülhetjük ki,

száliránnyal párhuzamosan, kifelé húzva.
3. A tárolóedényben (befőttesüveg) az oldószert időnként cserélni kell, és
ki kell önteni a kiázott festékmaradékot. Vízzel vagy hígítóval csak a
kötésig töltsük fel. Hígítót csak jól szellőző, tűzvédett helyiségben
használjunk.

4. A már megtisztított, még nedves ecseteket fektetve vagy felakasztva

szárítsuk, de soha ne a szőrükre állítva. A száraz ecseteket molymentes,
száraz helyen tároljuk.

Tudnivalók a tapétáról
Ha mintásat választottunk, felrakásakor az összeillesztéseknél kell
kicsit jobban odafigyelni. Ezek a tapéták ragasztáskor nem nyúlnak,
száradáskor nem zsugorodnak, a színüket sem vesztik el az évek alatt,
nap vagy tisztítás hatására sem, moshatók vagy legalábbis nedves
ruhával tisztíthatók. A gyártók általában tíz év garanciát adnak
rájuk.

A vliestapéták cseréje egyszerű, mivel a felső felület könnyen

lehúzható, a falon maradt réteg pedig kiváló alap az új tapéta számára. A
vliestapéták népszerűségének köszönhetően fokozatosan háttérbe
szorulnak a festhető tapéták.

A hagyományos, fűrészporos tapéta a szobafestők álma, hiszen dupla

pénzt (tapétázás és festés) kaszálhattak a lakástulajdonosoktól. Több
üzletben ingyen adnak fűrészporos tapétát a falfestékhez, és nem is a
legolcsóbb gyártmányt. Ha belefutunk egy ilyen akcióba, érdemes
ellenőrizni a tapéta tulajdonságait, esetleg megalkudni egy jobbfajta
fűrészporosra, amit amúgy is nehezebben adnának el.

Az eleve drágább, habosított technológiával készült tapétákból is

sokféle többször festhető változat létezik. Emellett döntve ne feledjük,
hogy a ragasztó mellé falfestéket is vennünk kell, illetve annak
kockázatát sem, hogy a kikeverthez képest a végeredmény más árnyalatú
lehet.

Legdrágább kategória a selyemtapétáké, amelyeket a legtöbb

szaküzletben csak katalógusból tudjuk kiválasztani. Ezt a típust
mindenütt csak megfelelő referenciákkal rendelkező szakemberrel
javasolják feltétetni. A minőséget a gyártók csak szakszerű felrakás
esetén szavatolják, a selyemtapéta felhelyezése pedig külön szakértelmet
és nagy gyakorlatot igényel.

A nem megfelelő alapozás, túl sok ragasztó, tökéletlen összeillesztés

egyaránt tönkreteszi a tapéta fényét, a megmattult felület pedig igen
csúnyán fest a sima falon.
Munkabérre nagyjából a tapéta árát kell rászámolnunk.

Sok szakember első ránézésre olcsóbbnak tűnik, mivel csak a tapéta

lerakásának díjáról tájékoztat, ám ne feledjük; a korábbi tapéta
eltávolítása, glettelés-alapozás és a felhelyezés mind külön
tétel négyzetméterenként, amiket ha összeadunk a végén, mégiscsak
kijön a tapéta ára.
 Hogyan válasszunk ablakot?
Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nyílászárók vannak a házon, a
lakáson. A magas energia számlák, a huzattól fájó fejek, és az alacsony
szobahőmérsékletek elkerülésére ma már számos ajtó és ablak közül
választhatunk. Melyek ezek a szempontok?

Az építkezés, felújítás pénzügyi

tervezésénél bizony alaposan meg
kell nézni, hogy milyen tételek
kerüljenek bele a költségvetésbe. A
nyílászáró kiválasztásakor rengeteg
dologra kell odafigyelni – a
legfontosabb megtudni, hogy van-e
az általunk választott nyílászárónak
terméktanúsítványa (ezzel minden
építőipari terméknek rendelkeznie
kell). Ebben szerepelnek a
szükséges műszaki adatok és a
minősítés.

Figyelembe kell venni, hogy milyen funkciót kell betöltenie majd a

nyílászárónak (például külső vagy belső nyílászáró, vizes helyiség stb.). A
külső nyílászárók esetében elvárható minimális műszaki paraméter,
hogy az úgynevezett hőátbocsájtási tényező ne legyen magasabb 2,8 W/
m2K-nél, az alkalmazott üveg esetében pedig 1,3 W/m2K-nél. Fontos
tisztában lenni a biztonságtechnikai tényezőkkel is, hiszen például a
biztosítótársaságok igen nagy gondot fordítanak a káresetek alkalmával
ezek vizsgálatára. Éppen ezért a legtöbb terméket már a MABISZ (ez a
biztosítótársaságok szövetsége) által meghatározott és elfogadott
normák alapján készítik.

Ellenőrzött gyártótól

Nyílászáró vásárlása esetén nagyon lényeges a garancia és

szervizszolgáltatás. Nem árt, ha a termék jól ismert piaci szereplőtől
származik, olyan cégtől, amely várhatóan a garancia és szavatosság
idejének lejárta előtt nem szűnik meg. A törvényben szabályozott
garancia egy év bármilyen hibára, kivéve a nem rendeltetésszerű
használatot. A szavatossági idő a legtöbb esetben 5 év. Válasszunk olyan
gyártót vagy forgalmazót, akinek van bemutatóterme – az a cég, amely
vállalja a bemutatóterem költségeit, általában hosszú távra tervez, és
biztosabb háttérrel rendelkezik. Az eladótól kérdezzünk meg mindent,
főképp azzal kapcsolatban, hogy mit tartalmaz az ár. Az árban általában
benne van a régi ablak kivétele és elszállítása, a külső-belső párkányok és
takarólécek felrakása és a sitt elszállítása. Soha ne fizessünk 50%-nál
nagyobb előleget, és a maradékot csakis akkor adjuk át, ha már fent
vannak a párkányok, a takarólécek, és meg vagyunk elégedve a
munkával.

Ablakcsere télen is

Hasznos rákérdezni a beszerelés körülményeire is. Jó, ha tudjuk, hogy

egy kb. 70 m2-es lakás teljes ablakozását 3-4 ember egy nap alatt el tudja
végezni, és egy nyílászáró cseréjénél kb. 20 percig van ablak nélkül a
lakás. Akár télen is tervezhetünk nyílászárócserét, mert ma már léteznek
olyan PUR habok, amelyekkel akár mínusz 10 fokos hidegben is lehet
dolgozni.
A nyílászárók cseréje nem azt jelenti, hogy az egész lakásunkat ellepi a
por és a szemét! A beszerelők általában lefóliázzák a bútorokat és a
szőnyegpadlót, és saját, erre a célra rendszeresített porszívóval
rendelkeznek. Ne ajánljuk fel saját porszívónkat a csere utáni
takarításhoz, mert a nagyobb betontörmelékek tönkretehetik azt. A
nyílászáró általában tapétával vagy csempével érintkezik. A cserénél
figyeljünk oda, hogy a tapéta ne sérüljön nagyobb mértékben a
kelleténél, és a csempéket is le lehet úgy szedni, hogy azok ne törjenek el,
így aztán később visszaragaszthatjuk azokat. Vagyis legyünk nagyon
körültekintőek, mert a nyílászárócsere nem olcsó mulatság. A termékek
nagy része kiváló minőségű, így aztán válasszunk a beépítéshez is profi
csapatot.
 Hogyan válasszunk nyílászárót...és
ahogyan nem!

Az energiaárak emelkedésével egyre többen vizsgáljuk felül otthonunk

nyílászáróinak állapotát. Van is rá okunk, hiszen egy pár évvel ezelőtti
felmérés szerint a hazai lakásállomány nyílászáróinak közel 90 %-a
műszaki és hőtechnikai szempontból nem megfelelő.
A hazai lakások fűtésére fordított energia durván kétszerese a nyugat-
európainak. Ennek egyik oka a nyílászárók állapota, ami nem csak
magára a nyílászáróra vonatkozik, hanem annak beépítésére is. Egy
átlagos épület fűtésének körülbelül 60 %-át teszi ki a nyílászárók
„hőfogyasztása”, azaz ott távozik a legtöbb meleg. Minden kivitelező
tekintetében érdemes minőséget választani, ha nyílászáró cserére
szánjuk el magunkat. A kínálat óriási, a piaci igényekhez képest ma a
hatszorosára becsülik a hazai nyílászáró gyártók kapacitását. A szakértők
szerint a kínált termékek többsége az európai minőségnek megfelelő
színvonalú termék, de változatlanul nagy a – szabványoknak ugyan
megfelelő, de – minőségileg kevésbé igényes termékek kínálata, s szép
számmal akadnak a megfelelő engedélyek és tanúsítványok nélkül
forgalmazott termékek és vállalkozók is. Senkit ne tévesszen meg a
termékeken feltüntetett CE-jelzés, ez nem minőségi tanúsítvány. Ha
minőségi terméket és kivitelezőt keresünk, akkor érdemes az ÉMI
engedélyeknek és tanúsítványoknak utánanézni. A nem
szakkereskedésekben, készen kapható, előre gyártott műanyag
nyílászárók tulajdonságainak pedig különösen alaposan nézzünk utána,
mert a szakemberek szerint ezek között szép számmal akad rossz
minőségű termék.
Műanyag, vagy nem műanyag?

Sokan azért viszolyognak a PVC-

nyílászáróktól, mert úgy tudják, hogy
még mindig ólomadalékot
tartalmaznak, de ma már ez
nem használatos, és a PVC-hulladék
is újrahasznosítható a gyártási
folyamatban. Sokan a statikai
stabilitását kérdőjelezik meg. Tény,
hogy a korábban gyártott ablakoknál
volt ilyen gond, de a mai minőségi
szerkezeteket olyan acélmerevítéssel
látják el, amelyeknél ez a probléma
nem merül fel.

Mások azért húzódoznak, mert a rossz szellőzés miatti páralecsapódást

és penészedést kizárólag a műanyag nyílászáróknak tulajdonítják, holott
ez más alapanyagból készült nyílászáróknál is előfordulhat a rosszul
(vagy egyáltalán nem) tervezett szellőzésnél. Egyébként a minőségi
nyílászáró-rendszerekhez – és nem csak a PVC-ből készültekhez – már
készülnek automatikus légbevezetők, de ezekre általában csak akkor van
szükség, ha másként nem oldható meg a lakás megfelelő légcseréje. Az
ÉMI bevizsgálásai szerint gyakorlatilag mindegy, hogy milyen anyagból
készül a nyílászáró, csak megfelelően legyen elkészítve. A korszerű
gyártástechnológia nagyon pontos betartásával, igényes kivitelezéssel és
beépítéssel bármely alapanyagból készült termék eleget tesz a
követelményeknek. Tény, hogy nagy előnye a ma már korszerű
gyártástechnológiával, a legkülönfélébb színekben, dizájnnal készült
műanyag nyílászáróknak, hogy minimális gondozás mellett egy
emberöltőt is kiszolgálnak, mintegy 40-50 évig használhatók.
Milyen a jó nyílászáró? Mit ír elő a rendelet?

Amikor bevizsgálnak egy

nyílászárót, akkor lég- és vízzárását,
hőtechnikai jellemzőket és a
léghanggátlását (hangszigetelését)
veszik górcső alá.

Légzárás

A nyílászáró illeszkedő felületeire

(szárnyakra és a tokra) vonatkozó
tulajdonság, a kívánatos
légáteresztést is figyelembe véve,
amelyet osztályba sorolással adnak
meg. A légáteresztésnél a 4-es
osztály a legjobb.

Vízzárás

A vízáteresztést kilenc osztályba sorolják, de hogy milyen vízzáró

tulajdonságú nyílászáróra van szükség, azt az elhelyezkedés magassága
és az épület földrajzi fekvése határozza meg. A 30 m-nél kisebb beépítési
magasságnál megfelelő a 4–6-os osztályba soroltak is. (Ma már
többnyire csak kétlépcsős tömítéssel ellátott ütközési hézagú
nyílászárókat forgalmaznak, de készíttetésnél erre érdemes odafigyelni).

Hőtechnikai tulajdonságok

Ezek azt mutatják, hogy a nyílászárónak téli, nyári időjárás mellett

milyen az energia-áteresztő képessége. A keret- és tokszerkezeten, az
üvegezésen, ajtó esetében az ajtólapon, illetve annak keretkitöltésén
keresztül a hőmérsékletkülönbség hatására létrejövő hőáram hogyan
jellemezhető, pontosabban a hőátbocsátási tulajdonsága milyen. Ezt a
hőátbocsátási tényezővel határozzák meg, s rendeletben írják elő a
követelményértéket. A rendeletben előírtaknál jobb hőátbocsátási
tényezőkkel rendelkező nyílászárók is kaphatók, ami a műanyag
nyílászárók esetében a magasabb (lég)kamra számot, és egyben nagyobb
profilvastagságot jelent. Ma nálunk a három légkamrás (58–62 mm
beépítési mélységű) ablakok iránt a legnagyobb a kereslet. A 4-8 kamrás
(70–80 mm beépítési mélységű) típusokból is széles a kínálat, igaz ezek
lényegesen drágábbak, mint a kevesebb légkamrával készültek.
A másik hőtechnikai jellemző a szerkezet, az illesztés és a beépítés résein
keresztül létrejövő légáteresztés (filtráció) energiaértéke. A 80-as évek
építésügyi előírásainak megfelelően az ablakok légáteresztése jelentősen
csökkent, szinte megszüntetve a szükséges légcserét is. Ma a korszerű
fa-, műanyag és alumíniumablakoknál már nem a túlzott légáteresztés,
hanem annak hiánya okozza a nagyobb gondot. Ennek kiküszöbölésére
egyre gyakrabban helyeznek el légáteresztést szabályozó szerkezeteket
(résszellőző) az ablakon, vagy az ablak közelében.

Az ablakok hőtechnikai tulajdonságai tekintetében az üvegezés

meghatározó. A normál ablaküveget a fenti követelményértékek alapján
elfelejthetjük. E követelmények ellenére gyakori, hogy nagyon magas U-
értékkel rendelkező üvegezést alkalmaznak. A nyílászáró kiválasztásánál
érdemes két dolgot szem előtt tartani: több rétegű legyen az üvegezés –
ma már a három üvegréteg sem ritka – és azt, hogy az egyes
üvegtáblákon van-e hővédő bevonat. A három rétegű üvegezésnél akár
két réteg is lehet hővédő bevonatú. Például kétrétegű üvegnél, ha nincs
hővédő bevonat, az U-érték 2,8-3, ha az egyik táblán van ilyen bevonat,
akkor 1,4 lesz, ha pedig argongáz van a két tábla között, akkor 1,1 körül
mozog ez az érték.

Léghanggátlás, hangszigetelés

A léghanggátlási tulajdonságot szabvány határozza meg, öt

teljesítményfokozatba sorolva (H1-től H5-ig) a nyílászárókat az alábbi
táblázat szerint. Akik forgalmas utcára néző ablakot, ajtót cserélnek,
azok mindenképpen kérdezzenek rá e tulajdonságokra.

Parkettázás valós költségei

Könnyen csapdába eshet az a vevő, aki a burkolat kiválasztása előtt az
árra vonatkozó feliratot keresi. Számtalan reklám is arra sarkallja a
gyanútlan építkezőt, hogy a legolcsóbbnak látszó terméket vásárolja
meg. Ha egy hozzáértő, lelkiismeretes kereskedő nem ad megfelelő
tájékoztatást, vagy nem segít a szakember, könnyen lehet, hogy a
legolcsóbbnak hitt termékből a legdrágább szerkezet lesz.

Tisztázni kell mindenekelőtt az általános szabályt, miszerint - a

végfelhasználó szempontjából – egy termék viszonylag akkor a
legolcsóbb, minél inkább „kész“ van. Egy másik alapvető szabály, hogy
mindig fajlagos költséggel kell számolni. Ez azt jelenti, hogy mire vége
lesz az adott építési szakasznak, ez esetben a burkolásnak, mennyit
költöttünk mondjuk egy négyzetméterre.

Senki ne érezzen lelkiismeret furdalást, ha kérdezősködik. Az építészet, a

kivitelezés, és ezen belül is az épületburkolás, még szűkebben nézve a
parkettázás egy önálló szakma. Sok-sok éves tanulás és gyakorlat kell
ahhoz, hogy valaki az egyes műveletek és anyagok minden fortélyát
ismerje, hogy az esetleges hibákat kiküszöbölje. Ha valaki pontos
árajánlatot ad anélkül, hogy
látná a munka tárgyát, azonnal gyanúba keveredhet. Nagyon sok múlhat
azon, hogy a burkoló anyagot mire fektetjük, vagy mire használjuk.

Választék

Különösen nagy figyelmet érdemel

egy régi lakás felújítása. Egyszerűbb
a helyzet, ha panellakásról van szó,
ott nagyjából lehet elképzelésünk a
fogadó felületről.

Itt feltételezhetjük, hogy az aljzat száraz és viszonylag sima. Amennyiben

készparkettát fektetünk majd, elég lehet egy párazáró és egy
lépéshanggátló-réteg a lapok alá, szegélylécek és burkolatváltó profilok a
dilatációs hézagok takarásához.

Ha viszont ragasztani kell, legyen az lágy burkoló anyag (gumi, PVC,

parafa, linóleum), vagy parketta elemek (lamella parketta,
hagyományos csaphornyos parketta fából vagy nádból), alaposan elő kell
készíteni az aljzatot.

Speciális - panellakásnál általában nem nedvszívó aljzathoz való

alapozót, azaz tapadó hidat kell első rétegként felhordani. Erre kerül az
aljzatkiegyenlítő, átlagosan 3 mm vastagságban. Ehhez még hozzá kell
számolni a ragasztót is. Az alapozó és a ragasztó esetében teljes dobozzal
kell számolni, mivel felbontás után nem lehet tárolni. Amennyiben
felületkezelt anyagról (lakkozott vagy olajozott parketta, parafa parketta,
PVC, linóleum, PVC) van szó, akkor itt is csak kiegészítőkkel kell már
csak számolni.
Azonban ha felületkezeletlen fát rak le a burkoló, akkor hátra van még a
csiszolás és legalább két, de inkább három rétegű lakkozás.
Ez azt jelenti, hogy időben legalább egy hétről van szó, és egy mesternek
4- 5 alkalommal kell a tett színén megjelenni. Így aztán könnyen
elképzelhető, hogy a legolcsóbbnak (kb. 2500 Ft/m2) látszó parkettánk
ára sem áll meg tízezer forint alatt. Ugyanakkor laminált lapot (7 mm-
nél ne legyen vékonyabb) kapunk már 2500 forintért, parafa
készparkettát már vásárolhatunk 5000 forintért, fa és nád készparkettát
pedig kb. 6000 forintért.

Meg kell azonban említeni, ezek az adatok a legalacsonyabb, még

minőségi terméket jelző árak. A laminált lapból is érdemes igényesebbet
választani, ha már nem természetes anyagot építünk be, akkor legalább
legyen különleges, valamint pontosan és tartósan illeszthető. Izgalmas,
nagy igénybevételnek is ellenálló, 33-as felületű, strukturált, a
természeteshez a megszólalásig hasonló laminálok kaphatók 4-6000
forintért. (A laminált lapot gyakran nevezik parkettának, pedig attól lesz
egy termék parketta, ha legalább 2,5 mm-es fa-, nád- vagy parafakoptató
réteg van rajta).

Ennél drágább, kb. 5-8000 forint a furnérparketta, ami ugyan szintén

nem valódi parketta, hanem valódi fafurnérral díszített HDF-lap.
A szalagparketták nagy szórást mutatnak, úgy a látványukat,
minőségüket, mint az árukat illetően. Azt kell mondani, hogy a piacra
jellemző az ár/érték arány. Az osztályos termékekkel gyakran adódik
gond, nemcsak a felületük lehet a szabványtól eltérő, hanem felületi
egyenetlenségek, alakváltozások, méreteltérések is jelentkezhetnek. Az
osztályos termék felé nehéz a reklamációt realizálni. Azt javaslom, csak
kivitelező válasszon nem első osztályú terméket. Részben azért, mert
tudja, hogy mit vesz, részben azért, mert korrigálni tudja a hibákat a
beépítés során.

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez: a készparketták ára kb. 6500

forinttól indul, és elérheti akár a 70 000 forintot is. Természetesen ez
utóbbi már kivételesen ritka és különösen
megmunkált fafajtából készül.
Mi a különbség?

Egy különleges példával

szemléltetjük a készparketták és a
hagyományos parketták árai közti
különbséget. Pár éve nagyon divatos
lett parkettával burkolni a
fürdőszoba padlóját. A vizes
helyiségbe is használható teakfa
alapanyagára kb. 6500 forint.

Lerakása nagy körültekintést

és alapos szaktudást, gyakorlatot igényel. A tökéletesen sima, szigetelt és
száraz aljzatra ragasztják le a lapokat. A ragasztó száradása után
speciális anyaggal kell a fugákat kitölteni.
A fugaanyag megkötése után lehet csiszolni, majd lakkozni vagy olajozni.
A burkolat ára az utolsó kivitelezési fázis után 40-65 000 forint lesz,
tehát eléri az első ár öt-tízszeresét.
Eddig csupán viszonylag egyszerű esetekről volt szó. Új épületnél, ha az
előkészítő munkákra alaposan ügyelünk, a burkolásnál némi
megtakarításra tehetünk szert. Például ha ügyes a kőműves, szépen
elsimított felületet ad át, akkor készparketta alkalmazása esetén
megspórolhatjuk az aljzatkiegyenlítést.

Hozzáteszem, hogy olyan

termékeknél, amelyeket ragasztani
kell, mindenképpen egyenlítsük ki
az aljzatot! Régi épületnél vagy
lakásnál több pénzünk is rámehet a
parketta cseréjére. Egy régi építésű,
városi ház padlózata sok
kellemetlen meglepetéssel
szolgálhat. Az is elképzelhető, hogy
nem kell a parkettát kicserélni, egy
szakszerű felújítás csodákra képes.

Másik lehetőség, hogy ugyan már nagyon régi a padló, de egészséges,

nem mozog, nem nedves, nem gombás. Ilyenkor akár bent is maradhat a
régi burkolat. Különböző rétegrendeket javasolnak a gyártók, az
utasításokat azonban mindig be kell tartani. Ami ilyenkor a
legfontosabb, hogy soha ne fedjünk el beteg felületet. Ha a parketta
teljesen tönkrement, a lapok mozognak, a széles hézagokat már hiába
tömítik, a faanyag elszíneződött, akkor végérvényes a döntés, cserére
ítéltetett. Innen pedig alaposan át kell gondolni a költségvetést.
Szerencsés esetben, a hetvenes években lerakott lamella parkettát kell
visszaszedni. Nagyobb költségekkel jár egy ötven éve vagy régebben
épült lakásnál, mivel ez esetben komoly bontási munkákkal és nagyobb
mennyiségű törmelékkel is kell számolni. Láthatjuk tehát, milyen
ingadozó ára lehet egy álmodozó háziasszony hirtelen támadt
gondolatnak, vagy egy igencsak szükségszerű, egyszerűnek látszó építési
folyamatnak.

Hidegburkolatok a lakásban

Lakások felújításánál jelentős tételt képeznek a burkolatok és maga a

burkolás. A lakásokban használt hideg- és melegburkolatok aránya a
közelmúltban megváltozott.

Az új fűtési rendszereknek,
elsősorban a padlófűtésnek
köszönhetően a hidegburkolatok
aránya meg növekedett.

Ma már nemcsak a klasszikusnak

számító előszoba, vécé, fürdőszoba
és konyha kap lapburkolatot, hanem
egyéb helyiségek is.

A hidegburkolatok nagy előnyének számít általában a könnyebb

tisztíthatóság és a kopásállóság. Természetesen ezek nagyban változnak
a burkolatok típusától függően. A korábban szinte egyeduralkodó mázas
kerámiaburkolatok mellett ma gress, üvegmozaik és kőburkolatok is
jellemzőek. A célnak megfelelő anyag kiválasztásánál az ár mellett
figyelemmel kell lenni a kopásállóságra is. A teljesen sík felületű lapok
mellett léteznek érdesített felületűek is, ezeknek jobb a csúszásgátlása.
Az érdesített felületeknél mindig gondoljunk a tisztíthatóságra is.
Padlófűtésre

Ma már nem szükséges a padlófűtésre egyértelműen hidegburkolatot

tenni. Ezeket a felületeket akár megfelelő fa vagy természetes
alapanyagú burkolattal is el lehet látni, azonban burkolólapok
alkalmazásánál érhető el a fűtésnél legjobb hatásfok. Jellemző, hogy
azokban a lakásokban, ahol a felújítás során a fűtési rendszer cserére
kerül, de nem alakítanak ki padlófűtést, a fűtési vezetékeket az aljzatban
vezetik. Ennél a megoldásnál a fürdőszobában az úgynevezett visszatérő
vezeték speciális fektetésével temperálják az aljzatot. Fontos tudni, hogy
mind a temperált aljzatoknál, mind a padlófűtési rendszereknél flexibilis
ragasztót kell alkalmazni. Erre az aljzatok hőtágulásából adódó nagyobb
„mozgása” miatt van szükség. A hagyományos ragasztók ezeket nem
bírják „felvenni”, ezért a lapok elválhatnak a felülettől.

Burkolati terv

Hidegburkolat készítése előtt érdemes burkolati tervet készíteni. Ezen

méretarányosan meg kell rajzolni a helyiség vagy helyiségek alaprajzát.
Fel kell tüntetni a beépített elemeket, például fürdőszoba esetén a
zuhanytálcát vagy a kádat. Abban az esetben, ha a vécéből a
szennyvízelvezetés az aljzaton keresztül történik, akkor a csatlakozó
csonkot is. A vécé és bide a burkolás után kerül beépítésre, ezért a
burkolást csak esetleges csatlakozó szerkezeteikben befolyásolják. Ezek
után rajzolhatjuk meg a kiosztást. Érdemes az alaprajzot papírra, a
burkolatkiosztást a ráhelyezett pauszpapíron szerkeszteni, így több
variáció is könnyen elkészíthető. Ügyelni kell arra, hogy ne a nyers,
hanem a burkolt falsíkokat vegyük figyelembe az alaprajz
szerkesztésénél.

Hálós és diagonál

A padlóburkolatoknál két alapvető fektetési mód alkalmazható. Hálós,

vagyis a helyiség határoló felületeivel párhuzamosan (természetesen
egyszerű négyzetgeometria esetén) vagy diagonális, a falakkal szöget
bezáróan fektetett módon. A hálós fektetés nagy hátránya, hogy nem
párhuzamos falszerkezet esetén már igen kis eltérésnél is komoly
esztétikai problémák merülnek fel, a burkolat fugái nem minden fallal
lesznek párhuzamosak. Ezt az általános jelenséget elkerülendő,
választhatjuk a diagonális fektetési módot. A két kiosztás vegyesen is
alkalmazható. Érdemes azonban más burkolatmintákkal is próbálkozni.
Nagyobb gyártók katalógusaiban és internetoldalaikon találhatók ilyen
minták.

Fürdőszobákban úgynevezett falnézeteket is készíthetünk, ahol a

csempekiosztást tudjuk megtervezni. Ezeknél a falnézeteknél ügyelni kell
a rejtett elemekre, úgymint a kéménynyílás, gépészeti eszközök.
Amennyiben el kívánjuk takarni ezeket, úgynevezett csempeajtót kell
betervezni. Ennek keretét a falra rögzítsük, ehhez csatlakozik a mágneses
ajtó, amelyre ragasszunk fel egy burkolólapot. Ezek csempe
típusméretekben kaphatók, de léteznek méretfüggetlen elemek is,
amelyek bármely burkolólaphoz alkalmazhatók.

A fuga helye

Fal- és padlóburkolatoknál
általános esetben az elemek között
található a fuga. Ennek mérete
nagyságrendileg 1-3 mm között van.

Ezeket a távolságokat mindig

figyelembe kell venni a burkolati
terveknél, nagyobb felületek esetén
ha csak a burkolóelem méretével
számolunk, nagy eltérések
mutatkozhatnak a valóságos helyzet
és a terv között.

Csatlakozó felületek esetén (például fal–padló) a fugában rendszerint

valamilyen tartósan rugalmas tömítőanyagot helyezzünk el. A
kifejezetten fürdőszobai használatra kifejlesztett tömítők jól ellenállnak a
nedves környezetben megtelepedő gombáknak, baktériumoknak.

Azokban a helyiségekben, ahol a falon nincs lapburkolat, érdemes

lábazatot kialakítani. Ennek a mérete legalább 5 cm kell legyen, de
takarékossági okokból érdemes a burkolólap léptékében maradni. A
lábazati elem nemcsak esztétikus, hanem védi is a fal alsó síkját takarítás
közben.

A kültéri lépcsőket, feljárókat legtöbb esetben hidegburkolattal látják el.

A csúszásveszély ezeken a helyeken még kiemeltebb probléma. Egyes
gyártók külön gyártanak lépcsőkhöz való speciális burkolólapokat,
melyeknek egyik élével párhuzamosan bordák találhatók. Gress és
kőlapoknál lehetőség van a járóvonalra merőleges vágások kialakítására.

Hidegburkolati elemek vastagsági mérete anyagtípustól függően

nagymértékben változik. Ezért különösen felújítás során mindig
ellenőrizni kell, hogy elegendő hely áll-e rendelkezésre. Azoknál az
éleknél, ahol két különböző típusú burkolat találkozik és, nincs például
küszöb, érdemes burkolatváltó profilt használni. Ezek a profilok
különböző anyagúak lehetnek, azonban a két csatlakozó burkolat felső
síkjának egy magasságban kell lennie. Ez a burkolat alatt található
aljzatbeton vastagságával biztosítható, ezért a burkolat anyagát már a
tervezés folyamán érdemes kiválasztani.

A burkolólapok ára igen tág határok között mozog, ezért lényeges a

burkolati terv, hogy a kiválasztott burkolatból megfelelő mennyiségben
vásároljuk, és a kész felület az álmainknak megfelelően készüljön el.

Hogyan válasszunk csempét?

Csempével ma már nemcsak vizes helyiségeket, de gyakran az egész

lakást is burkolják
Alapvető különbségek vannak a hidegburkolatok között és az is kiderül,
mit jelentenek a csomagoláson olvasható, minőségjelző számok.

Kopásállósági fokozatok értelmezése:

PEI I. A lakás kopásnak legkevésbé kitett, belső helyiségeibe ajánlott

(kamra, gardrób), ahol kevesen, tiszta, puha talpú cipővel vagy mezítláb
járnak.
PEI II. Szintén kevésbé igénybe vett helyeken (fürdőszoba, hálószoba
vagy dolgozószoba) ajánlott.
PEI III . A lakás belső, közös helyiségeibe ajánlott, nem nagyforgalmú
helyekre. Utcai cipő, homok, sár által okozott szennyeződéseket nem jól
viseli.
PEI IV. Lakásunk bármely része (főleg magas igénybevételnek kitett
helyek), illetve középületek kevésbé forgalmas terei burkolására való.
PEI V. Nagy forgalmú középületek, irodák, éttermek, várótermek,
kórházak stb. burkolására alkalmazzák.

Mit hová rakjunk?

A burkolatokat hosszú távra tervezzük, nem cserélhetjük olyan gyakran,

mint bútorainkat. Választásunk során fontos figyelembe venni a csempe
színét és stílusát, vagyis azt, mennyire illik majd a már meglévő
berendezésekhez és lakásunk adottságaihoz. Sötét helyiségbe akkor
válasszunk sötét tónusú burkolatot, ha megfelelő megvilágításról is
gondoskodni tudunk.

Erős kopásnak kitett helyre (előszobába, folyosóra, étkezőre,

konyhára és nappaliba) csakis jó minőségű, PEI IV-V-ös fokozatú
járólapot vegyünk, olyat, ami nemcsak a strapát, de a tisztítószereket
is bírja.

A legtöbb csempe nem bírja a savas szennyeződéseket és a

gyakori vegyszeres felmosást, speciális kerámiatisztítóval kell
felmosni ahhoz, hogy sokáig szépek maradjanak.
Figyelembe kell venni lakásunk adottságait is; a padlófűtést nem
minden járólap bírja, a gyártók kifejezetten ilyen igényre is
készítenek burkolatokat. Ugyanígy nem biztos, hogy a nappaliba lerakott
kerámia erkélyünkre is megfelelő lesz. Teraszt, erkélyt fagyálló és
lehetőleg csúszásmentes greslapokkal burkoljunk, a megcsúszásos
baleseteket elkerülendő.

Ha egy helyiség zegzugos, ne ragaszkodjunk a nagyméretű lapokhoz,

hiszen sokat kell majd vágni őket, vizesblokkba pedig ne vegyünk
olyan csempét, ami sok vizet vesz fel, csúszik és nem bírja a
vegyszereket. A tükörfényű csempék vizesen nagyon csúsznak, az
érzékeny felületűek pedig elszíneződhetnek, kifoltosodhatnak, a
lecsöppenő körömlakklemosótól, lakkbenzintől.
Mennyit vegyünk?

Még az első osztályú csempék között

is előfordulhat egy-egy hibás lap, és
a burkoló is hibázhat. Burkolás
közben néhány lapot fúrni, vágni is
kell.

Ha egyenetlen a fal vagy több

beugrója, kiszögellése van, több
csempét kell vágni. Ha mintát
akarunk kirakni, akkor is rá kell
számolnunk a mennyiségre. Nem
mindegy, hogy a helyiséget
hálómintában vagy diagonál-módon
csempézzük ki.

Előbbi esetben jóval több csempére van szükség. Elvileg darabra

pontosan kiszámolható az anyagszükséglet, de mivel a boltokban a
burkolatok négyzetméterre kaphatóak (kivéve a dekorációs lapokat) és
általában a teljes dobozt meg kell vásárolni, már a vásárlás során
tudunk tartalékolni. Ez azért sem baj, mert nem árt későbbre is eltenni
néhány ép lapot a javításokhoz. Mivel a trendek gyorsan változnak, évek
múlva már szinte biztos, hogy nem találunk ugyanolyan csempét a
boltban. A szakemberek általában a szükségesnél legalább öt-10
százalékkal több csempe vásárlását javasolják.

1.osztályú: Megfelel a DIN/EN szabványnak

2.osztályú: Felületi hiányosság, méretbeli eltérés és színbeli különbség
van a dobozban

A megfelelő alap készítése a burkolás sikerének titka

Az aljzatot alaposan fel kell porszívózni, hogy teljesen tiszta, sima

és jól tapadó felület legyen. Már meglévő kövezetre történő
ráburkolásra nem minden önterülő aljzatkiegyenlítő folyadék
alkalmas, erről már vásárláskor tájékozódjunk.
 Szellőztetés a penész ellen

Új vagy felújított lakások esetén, az első fűtési szezon kiemelt

gondosságot igényel a tulajdonosoktól. A kivitelezés során alkalmazott
vizes technológiákból eredően, mint például: falazás, vakolás, festés – a
szerkezetekben nedvesség maradhat.

Ez akkor is igaz, ha a szerkezetet szemmel száraznak látjuk, hiszen a

felső rétegek száradnak ki elsőként. A szerkezetnek e tulajdonságát is
figyelembe véve korábban az új épületek esetén az első úgynevezett
tisztasági festést mésszel készítették el. Ez a fertőtlenítés mellett
szabadon engedte a falat „lélegezni”.

Fűtés során ezek a nedves falak elkezdenek kiszáradni, így a belső térbe
több nedvesség jut. Ezt az állapotot gyakori szellőztetéssel kell
kompenzálni. Amíg korábban a nyílászárókón keresztül nagy légcsere
tudott lezajlani, addig ma ezt a hatást nem lehet figyelembe venni. Tehát
a korszerű nyílászárók akár páratechnikai problémák kialakulásához is
vezethetnek. A fokozott légzárás ma nem csak a műanyag, fa
nyílászárókkal is elérhető. A probléma fokozotabban jelentkezik kis
alapterületű alacsony belmagasságú helyiségekben.

Megfelelő légcsere ma nem csak az ablakok kinyitásával érhető el.

Korszerű nyílászárók úgynevezett résszellőzővel lehetnek ellátva.
Lényege, hogy a nyílászárón kialakított nyitható-zárható résen keresztül
megfelelő légcsere biztosítható. Résszellőzőknek zárt állásban mindazon
tulajdonságokkal kell rendelkezniük, mint a nyílászáró általános
felületeinek, úgy mint légzárás, hőszigetelés stb. Napjainkban elsősorban
a tetősík ablakoknál, mint késztermékeknél jellemző Magyarországon.
Ezek a szellőzők működtetésükben gyártókként különbözőek.
Hagyományos ablakszerkezetek esetén, a résszellőzést biztosító
szerkezetek vasalatok még nem jellemzőek. Korábban a szellőző csövek
mellet a homlokzatra szerelt kerámia szellőző rács volt általános.

Téli időszakban a magas páratartalom hatására hideg felületeken

párakicsapódás, sőt penész keletkezhet. Ez már több cikk témájában
ismertetett módón nem csak szerkezeti, hanem egészségügyi
problémákat is okoz. Érdemes tehát a folyamatnak elejét venni. Mi a
teendő abban az esetben amikor egy frissen felújított, vagy új lakással
állunk szemben. Természetesen gyakori szellőztetéssel kell megfelelő
légcserét biztosítani, helyiségenként. Ennek mértékét a helyiség méretei
és használati módja határozza meg.

A szerkezetekben lévő nedvességből eredő nedvesedésnek vannak

előjelei. Elsősorban a falsarkokban, illetve olyan eltakart felületeknél
ahol a légmozgás nem biztosított kell figyelemmel lenni. Amennyiben a
felület nedvesség hatására elszíneződik fokozni kell a helyiségben a
légcserét. Kezdeti stádiumban és kisebb felületi elszíneződések esetén
„helyi kezeléssel” is élhetünk. Jól bevált módszer, a felület előtt egy
hagyományos izzóval felszerelt lámpát elhelyezni, illetve azt -lehetőség
szerint- rendszeresen működtetni. A lámpa által leadott hő segít a felület
kiszárításában.
A felújított lakásokban megjelenő vizesedés és az ebből kialakuló
penészesedés sok tulajdonost érintő kellemetlenség. Ez általában egy
fűtési szezon alatt megszűnik. Kis odafigyeléssel a károsodások
elékerülhetőek.

Ajánlott linkek:

Használt lakás felújítás

www.lakas-burkolo.hu

Videós ingatlanközvetítés 2.5 % jutalékért

Budapesten és pestmegyében.
www.videos-ingatlankozvetito.hu

Elérhetőség: 06 20/5544-195 Pozsonyi Gábor

E-mail: info@lakas-burkolo.hu

info@videos-ingatlankozvetito.hu