Anda di halaman 1dari 4

Barna erdőtalajok

Területi kiterjedés: 34.6 %

Az ebben a főtípusban egyesített talajok az erdők és a fás növényállomány által teremtett


mikroklíma, a fák által termelt és évenként földre jutó szerves anyag, valamint az ezt elbontó,
főként gombás mikroflóra hatására jönnek létre. A mikrobiológiai folyamatok által
megindított biológiai, kémiai és fizikai hatások a talajok kilúgzását, agyagosodását,
elsavanyodását és szintekre tagolódását váltják ki.

A főtípus jellemző folyamatai.

Humuszosodás: A humuszosodás mértékét és mélységét az erdős vegetáció által évente


termelt holt biomassza, vagyis elsősorban a felszínre hulló lombanyag határozza meg. Mivel
az eredetileg is sok szerves savat tartalmazó erdei alomtakaró bontását nagyrészt a
mikroszkopikus gombák végzik, ezért a termelt szerves anyag savanyú, ami az erdőtalajok
erőteljes kilúgzását és savanyúságát okozza.

A Barna erdőtalajok típusai:

* Karbonátmaradványos barna erdőtalajok


* Csernozjom barna erdőtalajok
* Barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok)
* Agyagbemosódásos barna erdőtalajok
* Podzolos barna erdőtalajok
* Savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok
* Pangóvizes (pszeudoglejes) barna erdőtalajok
* Kovárványos barna erdőtalajok

Kilúgzás:A kilúgzás vagyis az oldható anyagok kimosódása a talajszintekből egyik


legfontosabb folyamata az erdőtalajok képződésének. Előfeltétele az elegendő és nagy
hányadában talajba jutó csapadék. Elősegíti a kilúgzást az erdei növénytakaró által termelt
szerves anyag. A barna erdőtalajok lombos fái gyökérzetének jellege és elhelyezkedése segíti
a lefelé áramló talajoldat mozgását, és ezáltal a kilúgzást és a felső szintek elsavanyodását.

Agyagosodás: Az agyagosodás a másik meghatározó folyamata az erdőtalajok képződésének.


Előfeltétele az agyagosodásnak az agyagásványok építőköveit tartalmazó ásványi összetétel,
valamint a mállást elősegítő klimatikus jelleg és biológiai folyamatok. Következménye a
kedvezőbb vízgazdálkodás és tápanyagmegkötés, mert az agyag sok vizet és tápanyagot képes
tárolni.

Agyagvándorlás: (lessivage). E folyamat során az agyagos rész elmozdul a mélység felé


anélkül, hogy összetétele lényegesen megváltozna. Előfeltétele az agyagelmozdulást előidéző
szerves és szervetlen anyagok képződése, legalább gyengén savanyú kémhatás és a kilúgzási
szintből a felhalmozódási szint felé tartó állandó vízmozgás. Következménye a
textúrdifferenciálódás, vagyis a felső szintek elszegényedése és az alattuk levők gazdagodása
az agyagban.

Agyagszétesés: (podzolosodás). A szélsőségesen savanyú és durva szemcséjű vagy köves


erdőtalajok esetében következik be az ásványok (agyagásványok) alkotóelemeikre való
felbomlása : kovasavra, alumíniumra és vasra. A szétesés termékei közül a vas és az
alumínium a helyéről elmozdul és a szervesanyaggal együtt a mélyebb rétegekben
halmozódik fel. Következménye a feltalaj tápanyagokban való elszegényedése és további
savanyodása.

Kovárványképződés: Homokos talajképző kőzeten, a felhalmozódási szint tagolódása útján


jön létre, a feltalaj alatt vöröses-barnás csíkok formájában mutatkozik. Előfeltétele a gyengén
savanyú vagy savanyú közegben az agyagelmozdulás, megfelelően nagy diffúziósebesség és
oxidációs viszonyok. Következménye a homok talajok tápanyag- és vízgazdálkodásának
javulása.

Redukció(glejesedés): Az időszakos és helyi redukció oka a talajrétegek vízgazdálkodása


közötti különbség hatására kialakuló levegőtlenség. Előfeltétele a nagy különbség a kilúgzási
és a felhalmozódási szint vízáteresztő képessége között, aminek hatására nagyobb csapadék
esetén víztorlódás keletkezik a két szint határán, és így időszakos talajvízréteg alakul ki a
nedves évszakokban, mely nyárra eltűnik.

Savanyodás: A savanyúság származhat a talaj szerves és szervetlen alkotórészeitől , valamint


a kilúgzásból. Következménye a tápanyagellátásban fellépő zavar, valamint a savanyúságra
érzékeny növények károsodása, ill. elpusztulása.

Szelvényfelépítés: A bolygatatlan barna erdőtalajok szelvényfelépítésére az Ao, A, E, B (Bt),


C (D), szintekre tagozódás jellemző, vagyis a sok lebomlatlan alomanyagot tartalmazó (Ao)
szint alatt található az ásványi részekkel keveredett humuszos szint (A), amelyet általában a
kilúgzott, világosabb (E) szint követ. Ez alatt található a felhalmozódási szint (B, Bt), amelyet
alulról a talajképző kőzet, esetleg kemény kőzet határol. A szántóföldi művelés alatt álló
erdőtalajok jellemző szelvényfelépítése: Ap, B (Bt) , B (Bt), C (D),

A Barna erdőtalajok típusai:

Karbonátmaradványos barna erdőtalajok


Az e típushoz tartozó talajok ott képződnek, ahol az erdőtalajokat kialakító kilúgzási folyamat
gyengesége miatt a sok karbonátot tartalmazó talajképző kőzet szénsavas meszét nem képes
teljességgel kioldani, vagy a talajképződés megindulása óta eltelt idő rövid volt a kilúgzás
befejeződéséhez. Ennek következményeként a talajok savanyodása csak kismértékű,
ugyanakkor a humuszosodás erősebb, mint általában a barna erdőtalajokban.

Csernozjom barna erdőtalajok


Az e típusú talajok szelvényében két folyamat nyomai dominálnak. Az egyik a kilúgzás, ami a
talajtípust a barna erdőtalajokhoz kapcsolja és aminek a következménye a vasas agyagosodás,
a másik az erőteljes humuszosodás, ami már a csernozjom talajok főtípusára jellemző. E
talajok általában a barna erdőtalajok és a csernozjom talajok elterjedési területének határán
találhatók.
A szelvény felépítésére jellemző az erőteljes, mélyen kialakult humuszos szint, mely gyakran
a barna erdőtalaj felhalmozódási szintjébe is belenyúlik, elfedve annak színét és eredeti
tulajdonságait. Az agyagtartalomban nincs különbség a kilúgzási és felhalmozódási szintek
között. A humusz eloszlása a szelvényen belül megfelel a csernozjom talajokénak.

Pl.: Csernozjom barna erdőtalaj, Mátraalja

Barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok)


Ide azokat a talajokat soroljuk, amelyekben a humuszosodás, valamint a kilúgzás
folyamatához csak az erőteljes agyagosodás és a gyenge savanyodás járul. Ennek
következményeként a kilúgzási és a felhalmozódási szint agyagtartalma között nincs lényeges
különbség, ugyanakkor mindkét szint több agyagot tartalmaz, mint a talajképző kőzet. A
barnaföldek A szintje általában 20-30 cm vastag, barnás, szerkezete morzsás vagy szemcsés,
kémhatása gyengén savanyú vagy semleges. Átmenete az alatta levő felhalmozódási szint felé
fokozatos, de rövid. Elterjedési területük általában a barna erdőtalajok és a
csernozjomterületek szomszédsága.

Pl.: Ramann-féle barna erdőtalaj, Gödöllő

Agyagbemosódásos barna erdőtalajok (ABET)


Ebbe a típusba azokat a szelvényeket soroljuk, amelyekben a humuszosodás, a kilúgzás, az
agyagosodás folyamatait az agyagos rész vándorlása és a közepes mértékű savanyodás kíséri.
Felismerhetők a szintekre tagozódás, a kilúgzási szint fakó színe és a sötétebb, agyaghártyás
felhalmozódási szint alapján. A felhalmozódási és a kilúgzási szint agyagtartalmának
hányadosa mindenkor meghaladja az 1,2 értéket, de legtöbb esetben 1,5-nél nagyobb. Igy az e
típushoz tartozó talajok jól elhatárolhatók. Az agyagvándorlás (lessivage) a helyszínen a
felhalmozódási szint szerkezeti elemein észlelhető sötétebb színű és viaszfényű
agyaghártyákról ismerthető fel. Vízgazdálkodásuk kedvező, tápanyag-gazdálkodásuk
általában közepes.

Pl.: Agyagbemosódásos barna erdőtalajok, Bükk, Karád

Podzolos barna erdőtalajok

Ebbe a típusba azokat a szelvényeket soroljuk, amelyek a humuszosodás, a kilúgzás, az


erőteljes savanyodás, az agyagosodás, valamint az agyagbemosódás alapvető folyamata
mellett a podzolosodás, vagyis az agyagos rész szétesésének és szelvényen belüli mozgásának
jeleit is mutatják. A szétesés termékei közül a kovasav többnyire a felszín közelében marad,
míg a vas és az alumínium a szerves anyaggal együtt a B szintbe vándorol és cementáló
hatású vas-, valamint alumínium oxidhidrátok formájában felhalmozódik. Ennek
következtében a vékony A szint alatti, egészen világos fakó színű, poros leveles szerkezetű E
szint alatt élesen elkülönülő, rendszerint cementált, sötétszínű, barnás vagy rozsdavörös
felhalmozódási szint található.
A podzolos barna erdőtalajoknak mind vízgazdálkodásuk mind tápanyag-gazdálkodásuk
kedvezőtlen.

Pl.: Podzolos barna erdőtalaj, Dömös

Savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok


Hazánk legsavanyúbb talajképződményei tartoznak ide, amelyekben a humuszosodáshoz,
kilúgzáshoz, valamint az agyagosodáshoz az erőteljes savanyodás társul. A humuszosodás
típusa a savanyú televény vagy acid mull, vagyis igen savanyú, ami rendszerint a csarabos,
áfonyás erdei aljnövényzet következménye, és benne sok a lebomlatlan növényi maradvány.
A mélyebb szintek szintén igen savanyúak, bennük sem agyagbemosódás, sem podzolosodás
nem játszódik le. Rendszerint sekély rétegű talajok.

Pl.: Savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj, Mátra

Pangóvizes (pszeudoglejes) barna erdőtalajok


E típusba azokat a talajszelvényeket soroljuk, amelyekben a humuszosodás, a kilúgzás, az
agyagosodás, az agyagvándorlás és az agyagszétesés folyamatához a redukció jelensége is
társul. A savanyodás erőteljes mértéket ölt. Felhalmozódási szintjük vízáteresztő képessége
gyenge, ezért a felülről érkező talajnedvesség "pang". Ez okozza a redukciót és a szürke
márványozottságot. A redukciós szürke szín elsősorban a repedéseket, gyökérjáratokat kíséri.
A pszeudoglejes vagy pangóvizes barna erdőtalajok közös tulajdonsága, hogy szelvényükben
a kilúgzási szint jelentősen kifakult. A felhalmozódási szint barnás, sárgásbarna alapszínét
fakószürke márványozottság kíséri, kismértékű rozsdásodással és vasszeplőkkel. E talajok
fizikai tulajdonságai - elsősorban vízgazdálkodása, valamint tápanyag-gazdálkodása
kedvezőtlen.

Pl.: Pangóvizes (pszeudoglejes) barna erdőtalajok, Bükkalja, Zala

Kovárványos barna erdőtalajok


A barna erdőtalaj képződésének feltételei között a homokon kialakult szelvényeken új
jelenség figyelhető meg, a kovárványképződés. Ez társul a humuszosodás, a kilúgzás, az
agyagosodás, az agyagvándorlás, a savanyodás és esetenként a hazánkban ritkán fellépő
podzolosodás folyamatához.
A felhalmozódási szint kovárványcsíkok alakjában jelentkezik, amelyek a talajképző
folyamatok jellege szerint lehetnek barnásak, vörösek vagy vörösesbarnák. A különböző
körülmények között kialakult kovárványcsíkok vastagsága és lefutása eltérő.

Pl.: Kovárványos barna erdőtalaj, Nyírség "Előrajzolt kovárványcsíkok", Sávoly,


Belsősomogy