Az

áldozati
tudat
Írta: Cata Low
Ismered a szállóigét - "Az élet
utánozza a mővészetet vagy a
mővészet utánozza az életet?"

Szeretném ezt így módosítani:

"A mindennapi televízió
utánozza az életet, vagy az
élet utánozza a televíziót?"

Csak nézd meg a

szappanoperákat. Ezek a gyönyörő, jól öltözött emberek hatalmas
otthonaikban és luxus ékszereikkel mennyire boldogtalanok. És ha
szeretnénk még többet a drámából, ott van a Jerry Springer meg a
hasonlók. Hogy ki nézi ezeket? Hát mi. Mi a vonzereje? Az áldozatiság!

Senki nem szereti bevallani, hogy áldozat — akkor se, ha nem tudatosan
az. De minden alkalommal, amikor úgy érzed, semmibe vesznek,
nem tisztelnek, és ha úgy érzed megsértettek, közönnyel
kezelnek, nem vesznek észre, nem vesznek figyelembe, átnéznek
rajtad, vagy úgy érzed, elnyomnak téged, akkor áldozati
szemléletben vagy. Ha konfliktus az életed, nem te irányítod, gyenge
vagy, stresszes vagy tehetetlennek érzed magad - ezek mind jelei, hogy
az áldozati tudatban vagy.

Én mindig azt gondoltam

magamról, hogy nem vagyok
áldozat. Valójában, rengeteg
erıfeszítésembe került ezt
demonstrálni! De néhány
évvel ezelıtt, megláttam egy
részemet, amivel még
sohasem találkoztam. Ez
megdöbbentett.

Jártam egy klubba, és épp

karácsonyi bulit tartottunk.
Mindenki készített ajándékot valakinek, akinek a nevét korábban kihúzta
egy kalapból. Én is csináltam egy szép pár gyöngy fülbevalót, és amikor
az én emberem neve következett, oda is adtam neki. Egyre több ajándék
cserélt már gazdát és nagy volt a nevetés meg a jókedv. Telt az idı,
egyre több név került sorra, és egyre több ajándék lett átadva. Még több
idı telt el, és az én nevem csak nem akart sorra jönni. Kezdtem
töprengeni, mi lesz ha...? És végül az utolsó név. Ez sem az enyém. Ez
pedig azt jelentette, hogy az a valaki, aki az én nevemet húzta, nem
készített ajándékot nekem. Egyszerően nem tudtam elhinni. És amit még
nehezebb volt elhinni, hogy volt egy sunyi kis elégedettség érzés
bennem. Mélyen egy jól elrejtett részem boldog volt, hogy kimaradtam.

2
© Cata Low, forrás: www.avatarjournal.com, www.comtud.com
 Gandhi szerint: "A szolgálat, amelyet nem örömmel végeznek,
az nem használ sem annak, aki adja, sem annak, aki
kapja."

Miért? Mert sajnálhattam magam. Amikor áldozatnak érzem magam, akkor

felsıbbrendő lehetek, azzal a valakivel szemben, aki ellenem tett. Van egy
beteges-édes érzés, hogy valahogy különleges vagyok, valahogy jobb
vagyok, mint a másik. Az a valaki rossz, és nekem jár, hogy igazam van.

A következı az volt, hogy megosszam valakivel milyen sérelem ért,

mennyire áldozat vagyok. Elmondtam egy jó barátnak, aki azonnal megadta
nekem az ilyenkor kijáró együttérzést, majd késıbb kaptam egy külön
ajándékot. Aha! Szóval az áldozatiság együttérzést csikar ki a számomra.
Még hatalmat is tud adni. Nekem van igazam. Önigazolás. Hiszen az egész
világ egyetértene velem. Micsoda egy tetves, nem-jó érzés volt ez. Milyen jó
a recept, hogy figyelmet kapjak!

Az a baj, hogy egy ilyen recept elég gáz.

Gyengének érzem magam tıle. Dühösnek.
Haragszom arra, aki érzéketlenül áldozattá
tett engem. Én teszem magam pedig
áldozattá a saját dühömmel. Ha egy haragvó
gondolat magára marad ellenırizetlenül,
szavainkban vagy a testünkben elıbb-utóbb
megjelenik, vagy külsıleg, vagy belül. És
elkezdem én is üldözni az üldözımet a
gondolataimmal. Micsoda játszma!
Az áldozati tudat arra hív meg, hogy
áldozatokat szedjek. Ehelyett inkább az együttérzı megmentı szerepét
veszem fel, hogy jobban érezzem magam.

De hogy is állunk a megmentı fennkölt szerepével? Hát nem egy jó dolog

megmenteni és segíteni az embereket? Ez is elég ravasz dolog. A
motivációnkat kell kérdıre fognunk. Néhányan belevesztünk a megmentı
vagy segítı szerepébe, hogy bebizonyítsuk, milyen jók vagyunk. Vagy, hogy
eltereljük figyelmünket saját fájdalmunkról. Vagy, hogy különlegesek
legyünk, egy olyan valaki, aki tudja a "válasz-t". Vagy, hogy kapjunk
figyelmet és elismerést. Ha egy ál-megváltó szerepében vagyunk,
mindenképp az áldozati tudatban vagyunk. Gandhi azt mondta: "A szolgálat,
amelyet nem örömmel végeznek, az nem használ sem annak, aki adja, sem
annak, aki kapja”

Hogyan lehet leállítani ezt a lenkereket? Saját magunkhoz való

ıszinteséggel, amivel ezeket a szerepeket éljük. A gyakorlatok során az
Avatar tanfolyam célja, hogy segítsen emlékezni, és közvetlenül
megtapasztalni, hogy ki is vagy ezek nélkül a szerepek nélkül, vagy a
meggyızıdések, a hitek és a korlátozások nélkül, amelyekben oly sokunk
teljesen elveszett.

3
© Cata Low, forrás: www.avatarjournal.com, www.comtud.com