Anda di halaman 1dari 1

Különös történet a miénk, hiszen hét évvel ezelőtt Akira tett nekem egy ígéretet, én pedig

tettem neki egy fogadalmat, ami így szólt: "Mondd, miért nézel olyan szomorúan a lenti
világra?! Kérdezte tőlem, erre én azt feleltem neki komolyan: "Ha teljesíted egy kívánságom,
akkor nem leszek többé szomorú. Viszont, ha nem tudod teljesíteni, akkor a csontjaid felett
ülök lakomát!" És akkor megígérte nekem, hogy teljesíti a kérésem, és mindig velem marad…
Én pedig az után a nap után nem voltam többé szomorú… Majd eltűnt az életemből. Míg én,
Mina Tepes épp az a nyolc– tíz éves kislány maradtam, aki voltam, ő azóta tizenhét éves lett,
és elveszítette az emlékeit… De én fokozatosan visszaadtam azt neki, és emlékeztettem arra,
ami történt. A vámpírkirálynőt minden generáció védte a Von Regendorfok közül, hiszen az a
klán a vérfarkasok hatalmas klánja közül való, akik életüket szentelték a királynőnek, azaz
nekem. Akira is megígérte, hogy vigyázni fog rám, velem marad, és az élete az enyém…
Miután újra éreztem azt, hogy a közelemben van, és véd, azok után már én is többet
mosolyogtam, és felépítettem egy birodalmat Tokióban, melynek a neve Vámpír Negyed lett.
Az összes Tokiói vámpír ott él, és ez remek. Egy olyan birodalmat hoztam létre, amit mindig
is akartam. Miután Akira megmentett a nemes vámpíroktól, elmentünk oda, ahol fogadalmat
tettünk egymásnak, és megláttunk egy pillangóvirágot. Megtudtam, hogy erről szól egy
legenda: Egy másik lepke beleszeretett a virágba, és nem érdekelte őt más, napokig a virág
körül repkedett, még éjszaka is. Egészen a haláláig, mikor lehullott a földre, és ekkor a szél
megringatta a virágot, ami táncolt a lepke utolsó pillanatában. Ekkor értettem meg, hogy
Akira bármennyire is szeret, sosem lehetek az övé, és ő sem lehet az enyém… Ironikus az
élettől, hogy mindig mellettem van, és érezzünk bármennyire többet barátságnál, nem lehet
több. Van egy mondat, ami nagyon igaz: „Gyerekként azt hittem áldás, ha szeret valakit, és
semmi több. Aztán elmúltak a gyermeki évek.” Igen… elmúltak a gyermeki évek, és sokkal
több az, ha szeretsz valakit, mint egy áldás, hiszen szeretheted őt, ha mégsem lehet… Mégis
áldás, ha szeretheted, de köt a rangod, a véred és az elvárások a szíveddel és a szerelmeddel
szemben… Különös történet a miénk, hiszen hét évvel ezelőtt Akira tett egy ígéretet, és fejet
hajtottunk mind a ketten a másik kérése előtt. Az egy barátság volt, de valójában sokkal
többnek a kezdete: egy Áldott, Átkozott szerelemnek, mert bármennyire szeretjük egymást,
nem lehetünk egymáséi.