Arequipa 2009 - Beszámoló

Arequipa-‐i
beszámolók
Kraft Anikó
1
Beszámoló Peru deli részére tett utamról,

melyet egy német rokonnal, Melanie
Irmey-vel tettem meg.
Arequipa-‐i beszámolók
Kraft Anikó
2
Arequipa-i beszámolók gyűjteménye
Arequipa – csapó 1!
December 2, 2009
Kedves Mindenki!
Elmondom Nektek, hogy november 30-án elindultam életem első, teljesen önnálló,
teljesen egyedüli teljesenteljesen egy hetes utazására! Hogy ez meg mi, és hogy történt? -
kapjátok biztos most fel a fejeteket az én kereken remek bevezetőm után. Majd most
megtudjátok!
Az előzmények
Vannak dolgok, amik annyira magától értetődőek, és az embernek látszólag bármikor

van rá ideje, és ezért soha nem lesznek megcsinálva. Mint az én diplomamunkám. Vagy
mint Magyarországon vidékre utazni. Hát valahogy így voltam én Arequipával, Peru
második legnagyobb városával, hogy amíg itt élek, addig gyakorlatilag "bármikor le tudok
ugrani" megnézni. Namármost, ilyenkor szokott előfordulni, hogy az ember soha nem
ugrik le megnézni. Ez majdnem össze is jött.
De mivel tudtam, hogy fennáll ez a veszély, ezért már teljesen alattomosan
környékeztem meg Ignits Petit, hátha lejönne velem Arequipába, végülis még ő se látta a
várost saját bevallása szerint, egyedül menni meg mégis gáz. Közben jött egy e-mail egy
Irmay Melanie nevű lánytól, akinek a papájával együtt cserkészkedett a mamám, és a lány
(Melanie) jelenleg egy Huaraz közeli kis faluban önkénteskedik, ahol egy családnál lakik,
szóval teljes mértékben hiteles perui élményekben van része. (Még tusoló sincs annál a
családnál ahol lakik! Úgy értem, fürdőszoba, ahol fürödni lehetne!) Namármost, Melanie
se volt még soha Arequipában, se Punoban, se úgy még sehol Huarazt és Trujillot és
Cajamarcát leszámítva (ok, ezzel kb simán veri Peru lakosságának olyan 80%-át).
Úgyhogy arra gondoltam, jöjjön ő is velünk akkor! És mivel ha már leutaztam 15 órát
Arequipaig, akkor mi ide Puno és a Titicaca tó (holmi 5-6 óra buszút)? Úgyhogy a végén
kikerekedett a dolgoból egy Arequipa-Colca-Puno-Titicaca tó túra, Melanie-val és Peti
nélkül, megspékelve egy kis boliviai átruccanással (remélhetőleg).
November 30 – hétfő
Az ideális természetesen az lett volna, ha valami reggeli buszt találunk, és hétfőn este
érkeztünk volna, de sajnos a Cruz del Sur nem gondolja, hogy a reggeli utaknak elég nagy
keresete lenne, ezért csak délután 6-os indulású buszra vettünk jegyet. Még jó, mert
hétfőn még mindenféle tennivalóm volt, pl felvenni a telefonom töltőjét az irodából
(merthogy kb fél napot bír a Nokia, és még csak nem is szól, hogy merül le, ezért ha egy
este elfelejtem tölteni, másnapra már csak a kis üres képernyőjét érem el, akkor meg
annyit használ, mintha nem telefon, hanem mondjuk levélnehezék lenne (hogy ilyen
roppant kurrens példával szolgáljak), szóval ezért mindenképp el kellett hoznom
magammal a töltőt), meg kellett írnom egy remekbeszabott cikket a Közgazdásznak (van
másmilyen is?), és be kellett fejeznem a karácsonyi lapok írását, valamint fel kellett
Kraft Anikó
3
adnom a hadseregnyi lapot a postán (na ebbe most hadd ne menjek bele... Van aki már
tudja, hogy kap tőlem, van aki még nem, de sikerült mindenesetre annyit gyártanom,
hogy ráment annyi megtakarított pénzem, amennyiből egy új futó cipőt szerettem volna
venni... Úgyhogy kérlek kezdjetek el számomra egy gyűjtést, egy új futócipőre!!), majd
hazamentem, összepakoltam, elkészítettük az útravaló szendvicseket, stb, és már lassan
menni is kellett a buszpályaudvarra, mert azt mondták, hogy a 6:30-kor induló buszra
legyünk ott 6-ra, és a limai dugókat ismerve fél órával korábban kellett elindulnunk, hogy
időben ott legyünk.
A buszút
Anyuék természetesen nagyon izgultak, hogy éjszakai buszozásnak leszünk kitéve, mert
itt sok buszbaleset szokott történni, de nem volt más választás... Az igazság az, hogy ha
túlságosan félek felülni egy buszra, akkor sehova sem fogok eljutni, hát nem? Az utolsó
két egymás mellett lévő jegyet vettük meg, így a "földszinten" utaztunk, pont az első
sorban, szóval annyi lábhely volt, hogy én ki tudtam egészen nyújtani a lábamat, és nem
értem el az előttem lévő falat! (Tudom, hogy ez az én 157 centimmel nem jelent valami
nagyot, de gondoltam érzékeltetem Veletek, mennyi marha sok helyünk volt.) Ha meg
teljesen hátrahajtottam a széktámlámat, akkor szinte vízszintes állapotba kerültem.
Szóval, ezen a buszon utaztunk 15 órát. Amilyen kényelmes volt a szék meg minden,
gondoltam, piha! Mit nekem 15 óra? Aztán az első másfél után már kezdtem mozgolódni,
fészkelődni, nyújtózkodni jobbra, nyújtózkodni balra, előre és hátra, és hát gondoltam:
még 13,5 óra??? Na igen. Sajnos úgy döntött a Cruz del Sur, hogy elalvás előtt
legideálisabb valami szerencsétlen krimit adni egy halomra gyilkoló szomszédról és a rá
leskelődő gyerekről, amitől persze mindenki szépeket álmodott.
Valahogy én is álomra szenderültem (igazából már vacsora alatt is elszúnyokáltam mint
valami nagymama aki fél órát nem bír ki ébren. Ja, igen, mert vacsorát is kaptunk, csirkét
rizzsel meg krumplipürével, ami elég jó lett volna, ha nem állati csípős, de valahogy csak
túléltem!), de nem mondom, hogy nagyon pihentető lett volna a dolog. Egyrészt éjszaka
többször is felriadtam amikor a busz úgy rántott jobbra-balra, hogy szinte kiestem a
székemből (még jó, hogy be voltam kötve), és a biztonságérzetemen se segített, hogy
éreztem közben, hogy a busz megy mint állat (erre nincs jobb kifejezés) és a kerekek
alatt nyikorognak a letaposott kavicsok. Hát igen. Néha megértem, miért izgulnak a
szüleim.
Szerencsére semmi probléma nem történt, a sofőrjeink meg mindenki teljesen
professzionális volt, úgyhogy reggel szépen hasunkra sütött a nap és reggeli után 1,5
órával meg is érkeztünk Arequipába.
December 1 – kedd
Arequipaba érkezésünkkor már várt ránk egy kedves bácsi aki kicsit csalódott, amikor Sr
Anikó helyett egy Srta Anikó érkezett, de talán nem járhatok mindig mindenkinek a
kedvébe... Mindenesetre a bácsi elhozott minket a híres-hírhedt El Lago hotelbe, ahol
anno a Péceli család is megfordult és természetesen azért olyan híres, mert Apu keze
munkája van benne és az egész Kraft & Associates irodáé.
Kraft Anikó
4
Maga a hotel kb 6-8 perc kocsi útra van Arequipa főterétől, szóval a buszpályaudvartól
összesen 4 percre. Itt kaptunk egy szobakulcsot (322) és első dolgunk volt letusolni,
aztán utánaérdeklődni, hogy vajon kapunk-e reggelit? Természetesen csak egy reggeli jár
a szobánkhoz, de meg kellett próbláni.
Itt el kell térjek a cselekmény leírásától. Mivel gyakorlatilag ez az első komoly
turistáskodásom a családom nélkül, némi problémákba ütköztem. Elsősorban, hiába
megannyi év tapasztalat, ha eddig mindig mindenről Apuék gondoskodtak, és az én
feladatom abban merült ki, hogy 1. késleltettem az indulásokat. 2. mentem Apuék után,
amerre vittek. 3. panaszkodtam, hogy fáradt vagyok. 4. panaszkodtam, hogy éhes vagyok.
5. panaszkodtam, hogy unatkozom. Na mármost, ami látszólag elég egyszerű
megszervezni, ezt megnézzük itt, azt megnézzük ott... hát, az igazából nem is olyan
egyszerű! Éppen ezért gondoltam ma is, hogy meglehetősen amatőr módon folytattuk
ezt a turistáskodást. Emilyen kérdések merültek fel bennem: honnan tudja az ember,
hogy helyesen csinálja? Mármint a turistáskodást? Hogyan tudja az ember, hogy
hatékonyan csinálja? Hogyan tudja az ember, hogy milyen lehetőségei vannak, és hogy
azokon belül mit érdemes megnézni, és hogy amit érdemes megnézni, az érdekelni is
fogja-e? Azt hiszem, kellően sikerül érzékeltetnem milyen kételyek buzogtak majd' 22
éves lelkemben.
Néhány kérdésre választ kaptunk
Mivel kicsivel reggel 10 után érkeztünk a hotelbe, és délután 1 fele sikerült elindulnunk,
levontam a következtetést, hogy nem olyan egyszerű tudni, hogy az ember mit nézzen
meg, illetve hogy egyáltalán arra a kérdésre válaszolni, hogy akkor most hogyan tovább? -
szintén nem egyszerű. Megoldásként 1 órát töltöttem avval, hogy kinéztem a Lonely
Planet honlapján Arequipa leírását és az ajánlott látványosságokat, amit aztán
összevetettem két listával amiket városnéző prospektusokban találtam, majd egy térkép
segítségével megtaláltam a keresztmetszetet azok között a dolgok között, amik
érdekeltek is, ajánlottak is és közel (ie: gyalogló rávolságra) vannak a főtérhez.
1 órás tervezgetésem természetesen abszolúte semmit sem
ért. Úgy gondoltuk Melanie-val, hogy a főtérhez közel eső
dolgokat fogjuk először megnézni, de a katedrálist az orrunk
előtt zárták be, és a másik templom, az Iglesia de la
Compagnía se volt épp nyitva számunkra. Eltöltöttünk hát
némi időt a főtéren, megállapítottuk, hogy mennyire tele van
helyiekkel, hogy a galambok kb 5:1 arányban népesítik be a
főteret (amire nem segít az sem, hogy minden helyi gyerek a
galambokat eteti) az emberekhez képest. Némi töprenkedés
után úgy döntöttünk, hogy napunkat a Sta Catalina zárdában
kezdjük, amit Anyu szerint muszáj megnézni, igaz, ez a
legdrágább látványosság is.
Elmondom, hogy maga a zárda nem egészen úgy nézett ki, ahogy én azt elképzeltem.
Képzeletemben inkább egy haciendás dologra gondoltam, összekutyulva egy kicsit a
Kínában látott tiltott várossal, meghintve némi Muzsika hangjaival. Szóval az én
képzeletemben a zárda egy domboldalon található, alapvetően zöld növényzettel,
Kraft Anikó
5
telehintve fehérre meszelt kis házakkal, amelyek a nővéreknek adnak otthont, és
mindegyik házban csak egy nővér lakik a szólgálóleányával. Ehhez képest egy kicsit
klausztrofóbikus labirintust kaptam ami hol kékben hol pirosban játszó falakkal
kedveskedett, és ahol minden ki volt kövezve, ali voltak zöld területek, és
természetesen nem egy domboldalon volt.
Ez a zárda volt Arequipa első zárdája, és ide a gazdag
családok második lányát internálták olyan 12 éves
korukban, ahol volt 1-4 évük (szerintem is kicsit tág
skála, de ez van), hogy eldöntsék, hogy ott maradnak-e
vagy sem. Természetesen nem a zárdában maradni nagy
szégyent hozott a családokra, ezért nem értem, hogy
mi miért nem hoztuk ide Ilonát 12 éves korában?
Szóval, itt éldegéltek a kedves nővérkék elzárva a
külvilágtól, minden létező kényelemmel megáldva hála a
család pénzének (ők fizették a nővérek szobáját) és a
szolgálólányaiknak (szintén sponsored by the family).
Maga a zárda még az 1600-as évek végén lett építve
meg megalapítva, és azóta elég rendesen
liberalizálódott. Például, egy időben fittyet hánytak a
nővérek a privát lakosztályaikra, és összeköltöztek egy
nagy hálószobába (olyan 1870-es években), és
kénytelenek voltak együtt is enni! Szerencséjükre
tovább sem kellett olyan megerőltető dolgokkal
bajlódniuk, mint a mosás vagy a főzés, mert azt továbbra
is a kiutalt szolgálólányok intézték el.
Fény korában akár 175 nővér is élt a zárdában, de most
már csak olyan 20-an élnek ott. Az egyik nővért már
boldoggá avatta a Vatikán. Ő volt talán a legspirituálisabb
(nem tudom a nevét. Levettem a szobájáról fényképet, a
nevével, de persze nem hoztam kábelt, hogy feltöltsem a
képeket. Na igen.), és már 3 éves korában bekerült, és
egészen a 80 évesen bekövetkezett haláláig ott is lakott.
(Ja, mert volt a zárdának egy olyan része, ami amolyan
bentlakásos iskolaként működött, amolyan kisasszony-neveldeként, ahova 6 és 12 évesen
jártak a gyerekek, és a nővérek között éltek és a
nővérek tanították és nevelték őket.) Azért avatták
boldoggá, mert halála után csodát tett. Egy rákos
ember kizárólag ennek a nővérnek a sírja fölötti
földből evett és meggyógyult. Nem mondom, hogy
szkeptikusan állnék hozzá a sztorihoz, de miből
gondolta a beteg, hogy majd a föld meggyógyítja?
Mármint, hogy jutott az eszébe? Felkelt egyik reggel
és azt mondta: mától földet eszem? Szóval kicsit
képzavaros számomra a sztori, de mit tegyünk.
Kraft Anikó
6
Sta Catalina után eldöntöttem, hogy én
nagyon szomjas vagyok, ezért lesétáltunk a
főtéren túlra, hogy vizet vegyünk és
megebédeljünk. Ebéd után nekiláttunk
megnézni, mi az amit eddig nem láttunk,
és rájöttünk, hogy a 9 tagból álló
listánkból (igen, igen, készítettem listát)
még csak egyet sikerült abszolválnunk, bár
bevallom, hogy a naptól és a sorochetól és
az 1 órás idegenvezetéstől már úgy
éreztük, mintha fél Arequipát bejártuk
volna.
Szóval igyekeztünk kitalálni mi az, amit még racionálisan meg tudunk nézni. Mivel csak du
4-kor nyitották ki a katedrálist, a következő tervet eszeltük ki: elmegyünk egy andina
temetkezést bemutató kiállításra, utána egy alkirályságbeli művészetet bemutató
múzeumba, közben útba ejtjük a postát, és mire mindevvel végzünk pont 4 lesz,
megnézzük a katedrális, az Iglesia de la Compagníat, fogunk egy taxit, elmegyünk a
Cayma nevű városrészre, ott felmászunk egy toronyba, megnézzük Arequipát felülről, és
egy újabb taxival hazarepülünk.
További válaszok
Ha ez ilyen egyszerű lett volna! Sikerült ötször átsétálnunk az első múzuem előtt, amit
kerestünk, az andina temetkezési szokásokról, mire
megtaláltuk. Ott megmondták, hogy 15 sol, kivéve, ha van
nemzetközi diákink, akkor 12. Persze nem volt, de a Sta
Catalinás 40 solos kiruccanás után érzékelhetően
megcsappant a pénztárcánk, úgyhogy inkább megkérdeztük
merre van az alkirályság művészeteit bemutató múzeum.
Kaptunk egy elég korrekt leírást, de természetesen Anikó
nem írta le, mert Anikó úgy gondolta, hogy ő ezalapján majd
úgyis megtalálja. (Azt hiszem, amennyire nem tudok jól
útbaigazítást adni, annyira nem tudok jól útbaigazítást fogadni
sem.) (Na nem azért, mert nő vagyok. Ez szerintem
genetikai. Valahogy kikapcsol az agyam amint elkezdik mondani, hogy fordulj itt erre,
aztán arra, sétálj eddig, addig, stb. Gondolom ez nem segít.)
Közben kinéztem, hogy a posta is pont irányban van, úgyhogy de jó, menjünk arra!
(Megjegyzem, a posta kb 2 utcányira van a Sta Catalina zárdától.) Közben láttuk, hogy
kinyitották az Iglesia de la Compagníát, úgyhogy előbb oda mentünk be. Nagyon szép
templom. Az egész kőből van építve, a kupoláján egy lyuk ami kicsit a római Pantenónra
emlékeztetett. Nagyon letisztult, szimpla az egész, viszont van benne vagy 3 oltár ami a
szokásos perui oltárokhoz híven tele van aranyozva, mondhatnánk már-már giccses, de
nekem nagyon tetszett ez a kontraszt. Ha nem lett volna maga a templom ennyire
letitsztult, biztos giccsesnek mondtam volna az oltárokat, de így pont kellőképpen
feldobták a helyet!
Kraft Anikó
7
Amikor sikerült elszakadnunk a templomtól, láttuk hogy a
katedrális bejáratához kinyitották az oldalsó kapukat,
gondoltuk, idő előtt kinyitották a templomot. (Megjegyzem,
itt már kb ötödszörre kereszteztük a főteret, mert persze
mindig a másik oldalán voltunk, mint ahova menni
akartunk!) Persze nem, csak a szuvenír boltot. Így hát
tovább bandukoltunk fel, a Sta Catalina felé, aztán
elfordultunk jobbra (gyakorlatilag hatodszorra is átmentünk
a főtér hosszán), megtaláltuk a postát, aztán irány tovább!
Persze nem volt olyan egyszerű megtalálni a Sta Teresa
templomot, egyrészt mert nem is voltam biztos abban, hogy
egyáltalán így hívják a helyet, másrészt mert látszólag nem
ismerte senki, akit megkérdeztem, merre van, harmadrészt
mert már negyedik próbálkozásra sem találtam meg a térképen. Mindennek hatására
eljutottunk egy pontra, ahol már én sem voltam biztos abban, hogy hol vagyunk, sőt
Arequipában vagyunk-e még, és különben is... Szóval mondhatnánk, hogy kicsit úgy
éreztem elvesztünk. (Csak azért kicsit, mert Arequipa is egy tervezett város, minden
utca párhuzamos illetve merőleges, ezért ha az általános irányt vágod, akkor nem tudsz
nem eljutni a főtérre vissza.)
A nap fénypontja az volt, amikor egy gyerekek és
öregek számára adakozásra gyűjtő bácsitól
kérdeztem meg, nem tudja-e, hol van a Sta
Teresa templom, és természetesen megmondta,
hogy hupilila foglama sincs, mert ő sem arequipai,
hanem Limából jött. Mindenesetre azt hiszem az
adakozásommal valamit segítettem a Karmámon,
mert amikor újra kinyitottam a térképet (azt nem
mondtam, ugye, hogy mindig más térképből
próbáltam meg tájékozódni? Volt ugye két helyi
prospektus, és Melanie-nak egy könyve, és felváltva hol ezt, hol azt nyitottam ki, látszólag
a hangulatomtól függően), és hopp! Hát nem az 5-ös számú háromszög? De igen! Némi
lelkesedést öntöttem Melanie-ba, hogy már csak 2 utcányira vagyunk. Persze két
utcányira a 9-es számjelzésű Sta Marta templomtól voltunk, de még az emelkedő se
vehette el kedvünket, hogy továbbfolytassuk utunkat a Sta Teresa-hoz. Délután négyre
persze megtaláltuk és kaptunk egy 40 percet idegenvezetést is természetesen. Mivel kb 1
órát töltöttünk a múzeum keresgélésével és csak 10 sol volt a belépő, úgy gondoltuk,
benézünk.
És még mindig nem volt vége
Délután 5 fele elindultunk vissza a főtérre (újfent), hogy megnézzük a Katedrálist.

Eközben megtaláltuk a Super El Super nevű szupermarketet amit valamiért a főtérhez
képest teljesen a másik oldalon kerestem (ha mondjuk szembeálltok a Katedrálissal,
akkor ahhoz képest jobbkéz felől fent volt, én meg balkéz felől lent kerestem...), de
végre visszaérkeztünk a főtérre. Mivel nem ugyanarról mentünk vissza, amelyről jöttünk,
Kraft Anikó
8
sikerült olyan helyzetbe hozzuk magunkat, hogy újfent át kellett vágnunk az egész téren,
de már tudtuk, legalább, hogy ez lesz az utolsó alkalom!
Addigra természetesen feladtunk minden tervet Cayma-val kapcsolatban, legszívesebben
már délután 3-kor bedobtuk volna a törölközőt mert a magasság és a folyamatosan tűző
nap sem segítette a munkánkat, de mivel mégsem lehet akármikor csak úgy leugrani
Arequipába, mégis erőt vettünk magunkon, és végigcsináltuk mindazt, amit eddig
elmeséltem. (Ami, ha nagyon alaposan megvizsgáljuk, nem olyan sok dolog. Sőt.
Mondhatnánk, hogy a világ leghatékonytalanabb, legkevésbé jól megtervezett
turistáskodását vágtuk le. De attól még jól elfáradtunk bele.)
Végre bejutva a Katedrálisba először is leesett az állunk, hogy ez mégis mekkora! Maga a
Katedrális gyönyörűen fel van újítva, minden
ablak színes üvegekkel van kitéve, a végében Dél-
Amerika legnagyobb orgonája található, és
gyönyörű szobrok és festmények találhatóak a
különböző helyi szentekről és szüzekről meg
ilyenek. Maga az oltár kevésbé volt
lélegzetelállító, főleg a másik templomban látott 3
fényes oltár után.
Némi szusszanás után úgy döntöttünk, hogy ideje
hazamenni, és fogtunk magunknak egy taxit aki
aztán újabb 10 solért visszahozott minket a
hotelba, este 6-ra. Melanie-val persze annyira
kifáradtunk, hogy egyből ráestünk az ágyunkra és
este 7-ig aludtunk. Ez persze csak azért volt
némileg kényelmetlen, mert kártyával kap az
ember áramot a szobájába, mi meg azt
elfelejtettük betenni a kis kártyatartóba, és ezért
amikor felkeltünk este 7-kor a koromsötétben nem láttunk semmit.
Benyomások Arequipáról
Hol is kezdjem a sasszemem és éles meglátásom segítségével csokorba gyűjtött
benyomásaimat Arequipáról? Először is látszólag itt mindenkinek Tico-ja van vagy
Toyotája. Más autót nem is láttunk. Ja, és ha már tico-k, akkor meglepett, hogy itt szinte
minden taxin volt jelzés, hogy melyik taxi vállalathoz tartozik.
Maga a város barátságos. Sok parkja
és tere van, kifejezetten a
szocialiázióra lett kitalálva, arra, hogy
az emberek összeüljenek egy jót
beszélgessenek a nap alatt, és
élvezzék a friss levegőt. Lima után
nagyon furcsa, hogy minden belvárosi
út macskaköves és nagyon sok épület
még eredeti, mármint, nem
Kraft Anikó
9
dózerolták le a kolóniális épületeket, hanem inkább vigyáztak rájuk és felújitották, karban
tartották, stb, és most igazán hasznosak. (Az egyik, talán legszebb, épületben például egy
bank működik.)
Sajnos nem esett még le, miért hívják a Fehér
Városnak, annak ellenére, hogy tudom, hogy
fehér kövekből építkeznek. És látszólag az
épületek tényleg fehérek. De valahogy
mégsem a Fehér Város lenne az elnevezés,
ami eszembe jutna Arequipáról. Az, hogy a
gyógyszertárak városa, sokkal inkább!
Egyszerűen minden két sarok között legalább
3-4 Botica található! Igaz, nem kizárólag
gyógyszereket adnak el, sokkal inkább egy
sarki közért és gyógyszertár mutációjaként
tudnám leírni, de hogy miért kell belőlük pár
ezer a régi városrészben, nem tudom!
Fin
Azoknak akik eljutottak idáig, gratulálok. :) Ez most már az e-mailem vége, amit nem
fogok átolvasni, mertt látom már, hogy párszázan várnak itt az internetre (na jó, 2
ember), és én is már 2,5 órája gépelek, szóval ideje átadnom a helyemet. Holnap reggel
7-kor irány a Colca völgye, úgyhogy majd arról is lesz párszázoldalas beszámoló, ne
féljetek! Tudom, hogy mindeközben félbeszaladt pár másik beszámoló vonal. Az igazság
az, megvallom, hogy nehéz beszámolót írnom arról, ami látszólag a mindennapjaim.
Arequipa az más, ezért tudok róla írni, de arról amihez hozzávagyok szokva, sokkal
nehezebb írni. Ha türelemmel lesztek irántam, megígérem, szépen lassan, minden
beszámolómat be fogom fejezni. (Igen, még a kínait is. Vagy szerintetek teendő nélkül
hagynám magam amikor végre befejezem a diplomamunkám?)
A viszont látásig pedig maradok,
Anikó - az amatőr turista
ui: a gépelési hibákat kérlek nézzétek el. Pocsék ez a billentyű és a fejem is állatira
hasogat. Ja, és nem olvastam át a levelet sem, már taglalt okokból kifolyólag.
Arequipa-Colca – csapó 2!
December 3, 2009
Kedves Mindenki!
Annak ellenere, hogy csak olyan valaszokat kaptam eddig, hogy igazan folosleges volt azt
a 2,5 orat tegnap beszamolo irasra szannom, megis ugy dontottem, hogy irok Nektek!
(Na jo, nem is. Mindenkinek nagyon szepen koszonom a visszajelzest es a tamogatast!!)
Kraft Anikó
10
Hadd irjam le jelenlegi helyzetemet. Chivay-ban
vagyunk ami a Colca volgyeben egy egeszen
miniatur telepules. Az, hogy miniatur, nem szo, de
miv turistakozpont, ezert kb minden 3 lakora jut
egy hotelszoba. (Ezt keretik nem idezni, mert eleg
eros becslesen alapul.) A fotertol 2 lepesre van egy
internet kavezo, ahova most beultem beszamolot
irni, olyan regi geppel, hogy 5 percebe tellett
betolteni a lebutitott Gmail valtozatot, es a
billentyuzeten a betuk fele lekopott, az enter
szegenyt csak imadkozassal lehet csak ravenni, hogy mukodjon, a backspace-nel meg
igazabol csak a leplezetlen ero segit. Szoval a tegnapi ehhez kepest meg egeszen korrekt,
publikalhato e-mail volt, mert ha NAGYON nem muszaj, megkimelnem magam betuk
torlesetol. Kozben a monitor egyreszt a koldokomnel van (de komolyan), es a gepre
rapakoltam a taskamat, salamat, puloveremet es kabatomat, mert attol felek esni fog.
Merthogy, kb 1 oraja gyanusan szurke, viharfelhik jelentek meg az egen, es meg
mennydorges is megrazta a Colca volgyet. Mivel az idojaras
elorejelzeseben mindig a helyiek a legjobbak, rovid, de ettol meg
korant sem reprezentativabb felmeresem szerint vagy esni fog
az eso... vagy nem. De ha esni fog, valoszinuleg 1 ora alatt elall,
de lehet, hogy egesz ejszaka fog esni.
Szoval, itt vagyok epp, es igy. Igazabol jelenleg egy buszon kene
ulnom... nem, mar a meleg vizben kene dagonyaznom a meleg
viz forrasokban, ami a mai nap kovetkezo programa lett volna,
de mivel se furdoruham, se szandalom, se torolkozom nincs,
raadasul ujabban megint szegyenlos lettem, ezert jobbnak
lattam, ha inkabb beulok ide, es a megvakulast es puposodast reszkirozva megirjam
Nektek, hogy mi tortent ma.
December 2 – szerda
Ma Melanieval reggel 6 korul keltunk, mert azzal fenyegetoztek tegnap, hogy a colcai utra
ertunk reggel 7-kor pontban ottlesznek! Termeszetesen gondoltam meg e-mailt nezek
reggeli utan, ezert gondoltam, majd negyed 7-tol megreggelizem, utana netezes, aztan
hopp! felugrom a buszra, es irany a nap! Sajnos eme szamitasaimat nemileg
keresztulhuzta a teny, hogy reggeli csak fel 7-tol volt, de nem baj, mert marha
lelemenyesen ELOBB neteztem, es kesobb reggeliztem.
Tegnap azt hittem, mar reggel kell kifizteni a tura 40 dollarjat, aztan mondtak, hogy majd
delutan, ha visszajottunk a varosbol, utana meg azt mondta a szervezo holgy, hogy
inkabb masnap reggel fizessunk a sofornek. A sofor szerint majd az irodaban kifizetjuk,
de odaig sosem jutottunk el, es az idegenvezetonk biztositott arrol minket ma, hogy neki
teljesen jo lesz, ha majd holnap, a tura vegevel fizetunk. Megjegyeztem Melanie-nak, ha
igy folytatjuk, akkor a vegen ugy fogunk hazamenni, hogy egy centet sem fizettunk az
utbol.
Kraft Anikó
11
A busz termeszetesen 20 percet kesett, de jo igy, mert meg volt idonk az utolso
fogkefet es fogkremet is elpakolni es szepen komotsan a lobbiba lefaradni. A busz elvitt
aztan minket Arequipa szerte, mert kb 6 masik szallodabol is csatlakoztak az osszesen
17 szemelyes csoportunkhoz. Ez azert volt jo, mert igy gyakorlatilag bebizonyosodott,
hogy ugyesen csinaltuk, hogy megsporoltuk tegnap a citi-tourt, hiszen kaptunk egy eleg
komplettet teljesen ingyen! Mire mindenkit osszeszedtunk, mar reg de 10 volt, es akkor
verge elindultunk a Colcaba!
Ut Colcaba
Szerencsere, mivel ez egy elore tervezett ut, nem
volt szukseg arra, hogy listat keszitsek arrol, mit
kene megnezni ma. Az utunk elso 1/3-rol nem sokra
emlekszem, mert huztam a lobort mint az aludt tej
(annak ellenere, hogy eleg kenyelmetlenek a szekek a
buszunkban). Elso allomasunk egy teazo-kaveoz hely
volt, ahol megitattak velunk egy cseszenyi koka teat,
hogy kevesbe viseljen meg minket a magassag, es
hogy egy kicsit szocializalodjunk. Nemetajku
utitarsamnak hala nekilattukn egybol szocializalodni
egy nemet hazasparral, en pedig egettem magam
rendesen, hogy egy ertelmes mondatot nem tudok
kinyogni (bar a ragozasom egeszen tokeletes.
Legalabbis Melanie ezt mondta. De lehet, hogy csak
azert mondta, hogy ne erezzem magam olyan
rosszul.)
A koka tea mindenkit felebresztett, ugyhogy folytattuk utunkat valahol 3000 es 4000
meter kozott. A nagy latvanyossag persze az ut szelen legeleszo vicuña, alpaca es lama
hordak. A vicuñakat csak tavolrol lehetett fenykepezni, mert nagyon szegyenlosek, de
azert egy kerites is ki volt feszitve az ut es az allatok koze. Allitolag, meglehetosen
aggressziv allatok, nem lehet oket megszeliditeni, es ezert eleg kar, hogy az o szorukbol
lehet a legfinomabb anyagokat kesziteni.
Ut kozben rengeteg mindent megtanultunk. Peldaul, hogy hogyan lehet
megkulonboztetni az alpacat a lamatol. 1: a lama nagyobb. 2. a lamanak nagyobb a fule. 3:
a lamanak nagyobb a feje. 4: a lamanak nagyobb a nyaka. 5: az
alpaca alt. 1, max 2 szinben pompazik. A lama tobben
szokott. 6: a lamanak rosszabb a szemelyisege es kop`. Az
alpaca kedvesebb allat. Elviekben konnyu azt omndani,
persze, vilagos, de amikor az ember talalkozik mondjuk 50
alattal, turista legyen a talpan aki meg tudja mondani egyobl,
hogy most melyik-melyik! Termeszetesen nem segiti az
ember munkajat az sem, hogy neha egy-egy lama keresztez
egy-egy alpacat amibol aztan Huarizo lesz (vagyis alpilama.
Szerintem.) es amiben vegyesen talalhatoak meg a ket allat
ismertetojegyei.
Kraft Anikó
12
Ilyen eletbevagoan fontos dolgokon kivul altalaban inkabb adminisztrativ jellegu
informaciokkal latott el minket az idegenvezetonk, Dina. Utunk kozben tobbszor meg-
megalltunk, hogy fenykepezhessunk, de sajnos a tajat meg en sem tudom leirni. Talan
meg 50 evnyi lelkiismeretes irasfejlesztes kell ahhoz, hogy kelloen huen atadjam milyen a
taj arra, amerre elmentunk. Szerencsere sokkal gyorsabb megoldas a fenykepezes,
ugyhogy majd a kepek magukert fognka beszelni, ha vegre feltoltottem oket.
Benyomasaim a tajrol
Persze nem kimelhetlek meg
benneteket attol, hogy megse
probalkozzam meg atadni, mit
jelentett szaomomra a platon
lenni. Eloszor is, az ember ugy
erzi, hogy olyan kicsi, hogy meg
egy gombostu is nagyobb. Amikor
kiszalltam a buszbol es
majdhogynem folem tornyosultak
a 5000+ meter magas hegyek. Es
akarmerre neztem hegyek vettek
korul de olyan messze, hogy talan
hetegkig gyalogolhatnek amig
elernem oket. Es kozben elottem
bekesen legeszett vagy szaz lama
(meg alpaca meg huarizo), es mindenutt kicsit egy leragott, kicsit kiszaradt, kicsit
megviselt, de megis elni torekvo novenyzet terul el. Sehol egy fa. Sehol egy haz. Ha kicsit
arrebb setalok a busztol es a kedves turistatarsaimtol, sehol egy hang. Es akkor az ember
arra gondol: megis, mit kepzelek en magamrol, hogy azt hiszem, hogy vagyok valaki?
Amikor ez a taj mar itt all tobb ezer eve. Es azota legelesznek rajta a lamak. Es azota
tornyosulnak a hegyek. Es azota hisszuk azt, hogy mi vagyunk valakik, amikor
legidealisabb esetben is max 1 hetes taborozasra tudnank ravenni magunkat... es? MI egy
het ezeknek a hegyeknek? Szoval igen. Egeszen picinek ereztem magam.
A legszebb a tajban, szamomra, az eg es a
felhok. Nagyon szep volt, ahogy a kis
kietlenseget a tajnak, az unalmas zoldes-sarga
es barna szinben pompazo vegtelenseget
feldobja a rikito kek eg es a rajta
pehelykonnyu feher baranyfelhok. Kozben
tuzott persze minket a nap, rendesen, ugyhogy
az egesznek meg egy egeszen vidam,
eletrevalo hangulatot is adott.
Aniko tovabb mereng
Igazabol nem tudtam elkepzelni, hogy miert majmokat kepzeltek el a Majmok bolygora
filmre, es miert nem ezt a tajat, ezekkel a lamakkal. Akkor eszembe jutott, hogy mintha
az egyik Csillagok Haboruja filmben (azt hiszem a 2. epizodban, ahol a klonokat gyartjak)
Kraft Anikó
13
mintha lama-fejuek lettek volna az urlenyek. En csak teljesen egyezni tudok Lucas-szal,
mert ha nekem kene kivalasztanom egy tajat es egy elolenyt, ami szerintem leginkabb egy
urlenyre emlekeztetne, az biztos ez a taj lenne, ezekkel a lamakkal. Van bennuk valami...
Nem efoldi.
Persze nekem biztos nem efoldi,
merthogy otthon nincsenek igazan
magas hegyek, se lamak (alpacak,
huarizok vagy vacuñak ha mar ott
tartunk), de azt hiszem nem nehez
belatni, hogy ez megsem
egzotikum. Ez mar
hiperegzotikum. Ez olyannyira
mas, hogy akar el is hinnem, hogy
a lamak urlenyek. Vagy, hogy
urlenyek hoztak oket a bolygora.
Ezt a gondolatot tovabbgotrgetve
egyulto helyemben a kovetkezo
vilagrengeto kovetkeztetesre
jutottam: hogy a lamakat
(alpacakat, vicuñakat) urlenyek hoztak a foldre, amelyek aztan megcsinaltak eloszor a
Nazca vonalakat, utana a Stone Henge-et, aztan a Loch Ness-i toba ultettek egy vizi
mutans fajtajukat, es igy szepen, az emberiseg torteneteben meglelheto rejtelyeket
gyartottak, csak hogy nekunk ne legyen konnyu dolgunk.
Vissza az utra
Szoval, most, hogy mar az emberiseg nagy rejtelyeit egykezbol megoldottam, ideje
folytatnom a cselekmenyt. Na jo, most ellent fogok mondani magamnak, mert olyan sok
minden tortenni nem TORTENT.
Miutan vegre megerkeztunk Chivay-ba, letamadtuk az elso
minden-ami-beled-fer bufet, es szepen beebedeltunk. Ebed
kozben en kiszoktem egyet telefonalni Anyunak, hogy tudja,
hogy meg elek, es minden rendben van, es kozben
osszehaverkodtam Luis Juan-nal, aki eppen az alpacajat
huzogatta maga mogott. Az alpaca-t Harry Potternek hivtak
es mar 3 honapos volt. Luis Juan negyedikes, es mar gyokot
vonni is tud (bar eleg szepen kibujt azalaol a kerdes alol,
hogy mennyi 9 negyzetgyoke, de allitolag csak matek orai
vannak), es reggel 9-tol delutan 1-ig jar iskolaba, es
delutanonkent dolgozik. Pontosan ezt: viszi a lamajat, es
felajanlja az embereknek, hogy lefenykepezi oket Harry
Potterral, es ezert atlagosan turistankent 1 solt kap. Van 6
novere es egy huga, es a legidosebb testvere 18 eves. Nem
tudja meg mi lesz, ha nagy lesz, de estenkent mindig megirja
a hazifeladatat.
Kraft Anikó
14
Ebed utan elmentunk a hotelunkbe, ami a Pozo del Cielo cimet viseli, vagyis az Eg
(Menny) kutja. Abszolut semmi okunk panaszra nincsen, mert teljesen tiszta, rendezett,
es meg sajat furdoszobank is van melegvizzel! (Ugy tunik, ez nem mindenkinek adatik
meg.)
Melanie-val ugy dontottunk, hogy lesetalunk a varosba (a hotel egy kicsit kijjebb van a
hidon tul. Nagyon szep kis hid, INKA alapokkal (azaz: ez egy inka hid!) ahonnan a
szerelmi csalodott fiatalok szoktak magukat a melybe vetni. Na jo. Talan megsem annyira
szep kis hid.
Amig Melanie e-mailt nezett, addig en a varoska foteren
nezegettem korbe, fenykepeztem es setaltam es leultem
napozni egyet (na nem mintha nem lennek mar teljesen
rakvoros, de szeretnek iden tartosan, szepen barnara sulni,
es valamiert ugy gondolom, hogy a folyamatos
napsugarzasnak valo kiteves ezt eventualisan majd eleri.
Globalis problemak
A napsugarakrol jut az eszembe. Meg vagyok lepve, hogy
megis mennyire tudataban vannak az itteniek a globalis
felmelegedesnek es az ozonreteg vekonyodasanak! Teljesen
random, meg csak annyira nem is iskolazott emberek is
teljesen komolyan beszelnek errol a temarol, ami azert elegge
imponal nekem. Amikor bananultetvenyeseket kerdeztunk
meg a klimavaltozasrol Malaban azt se tudtak, hogy azt eszik-
e vagy
isszak. Bar gondolom nekik kevesbe a mindennapjaikat erinto
kerdes, hogy megis mikor lesznek ok vagy a csaladtagjaik,
barataik, ismeroseik stb borrakosak hala a folottuk
elterpeszkedo ozon lyuknak.
Meg van fel oram
Egeszen pontosan fel oram van meg az eloiranyzott 2 orambol, ezert lassan ezt a levelet
is befejezem. A buszozas kozben persze eszembe jutott, hogy mi az amit elfelejtettem
meg Arequiparol elmondani, ugyhogy most az jon.
Ami szinten nagyon meglepett, de valamiert megis kimaradt tegnap az, hogy Arequipa
mennyire tiszta! Nem tudom, hogy azert, mert nagyon hatekony utcasepro brigadaik
vannak, vagy azert mert az emberek nem szemetelnek, mindenesetre az eredmeny ez:
Arequipa olyan tiszta, hogy meg az en keruletem Limaban (San Isidro, ehm, a leegjobb
kerulete a varosnak) sem olyan tiszta! Ami meg erdekes, es ma jutott eszembe, hogy a
feheren kivul nagyon szeretik az arequipaiak a piros-sarga hazakat. Altalaban piros es
sarga szinre festik a hazukat, vagy narancssargara, vagy rozsaszinre vagy az elobb
felsorolt szinek valamilyen kombinaciojara.
Kraft Anikó
15
Tovabbi tervek
Amint befejezem itten ezt a szuper beszamolot, szepen vissza fogok battyogni a hotelbe
es megvarom Melaniet, hogy aztan egyutt elmenjunk az elore megszervezett vacsorara.
(Igaz, azt elfelejtettem megjegyezeni, hogy bar szervezett tura es szervezetten visznek
minket mindenfele helyre, a fogyasztas / reszvetel mindenutt opcionalis.) Utana hamar
lefekszunk, mert holnap hajnali 5-kor kelunk, hogy a reggeli es az utitarsak begyujtese
utan lmenjunk a kanyonhoz, ahol aztan majd 1-2-3-4 (de ennel nem valoszinu, hogy tobb)
kondorkeselyu repteben gyonyorkodhessunk.
Ezek utan persze kicsit zavaros a holnapi terv, mert eloszor ugy gondoltuk Melanie-val,
hogy majd innen visszamegyunk Arequipaba, es onnan egy busszal tovabb Punoba, onnan
meg Lampaba, es valamikor ejfel es hajnali 1 korul megerkezunk. Viszont most felcsillant
egy lehetoseg, hogy innen Chivay-bol egyenesen menjunk Punoba, es oda valamikor
delutan 6 korul erkezzunk. Mivel tovabbi bizonytalansagok merultek fel a lampai
szallasunkkal kapcsolatban, ezert valoszinubb, hogy Punoban keresunk majd szalast, es
pentek-szombat pedig egy ketnapos Titicaca koruli turaban veszunk reszt es a tonak
valamelyik szigeten fogunk aludni. (Errol meg nincs lista, szoval ez akar valtozhat is.)
Szombaton majd elvalnak utjaink, Melanie Punobol egyenesen Cuscoba megy, en meg
eloszor valoszinuleg vissza Arequipaba, es onnan az esti busszal meg irany Lima.
Hogy ez mind hogy fog bekovetkezni... Majd megtudjatok a kovetkezo beszamolombol. :)
Csi-nek, Ildiko neninek, Janos bacsinak, Katalinnak es Csibinek is koszonom, hogy
megirtatok mennyire nem tetszett nektek az elso beszamolo adagom, es hogy
lebeszeltetek egy kovetkezorol. Nem, nem raboltak ki engem sem Melaniet tegnap,
ezert a hirben szereplo Magyar lany szerencsere nem mi voltunk.
Ezennel elkoszonok toletek, es nem buzditalak arra, hogy bne fejezettek ki tovabbi
nemtetszeseiteket!
Anikó
ui: sajnos nem tudtam az alcimeket felkoveresiteni, mert amikor megprobaltam a html-es
nezetbol visszavaltani normalisba, 5 percig dolgozott a gep es aztan egyszeruen feladta.
Ugyhogy, marad ez igy.
Colca, Puno – csapó 3!

December 4, 2009
Kedves draga mindenki!
Ezuttal csak egy ubergyors helyzetjelentessel tudok szolgalni, mert mar este 9 van, es
holnap megint hajnalok hajnalan kell kelnunk, mert irany a Titicaca to! Viszont megsem
hagyhatlak benneteket, huseges olvasoim, par sor nelkul ami a mai napot illeti.
Kraft Anikó
16
Gyors helyzetjelentes
Most eppen Punoban vagyok, egy El Buho nevu hotelben (a bagoly, latjatok, nem is
AKARMILYEN, hanem A bagoly), es a recepcios pult mogotti szamitogepen irom
Nektek eme sorokat egy balra felig dolo szekrol, viszont hatarozottan jobb
billenytuzettel es gyorsabb internettel. (Latjatok, meg az alcimemet is felkoveresitettem.)
Hogy kerultunk ide es mit keresek itt?
A mai valasz-adagok
Mivel reggel 5-kor keltem, leirni az egesz napot eleg faraszto lenne, ezert ugorjunk
gyorsan egyet az idoben, es inkabb delutan 1-nel kezdenem a sztorit. Nem, legyen
inkabb 1:30, mert most nincs kedvem leirni mekkora cirkuszokat kapok amikor afas-
szamlat kerek. (A buszban (potom 6 oras volt) mar fogalmazgattam eles meglatasaimat
arrol, hogy ezek a jelenetek mit jelenteken ami a perui gazdasag kifeheredesenek
lehetosegeit illeti, de felek az ujfent tulsagosan megerolteto lenne jelenlegi (3825
meterrel a tengerszint feletti) allapotomnak.
Szoval, du fel 2-kor felszalltunk egy 4M nevu buszra (a budapestiek talan ertekelik a busz
elnevezeset), ami allati draga volt. Ezt azert mondom, mert tenyleg az volt. Egy busz
Arequipabol Punoba 63 sol normalisan, ami jo-rossz, mindegy ez van. Az eredeti
megallapodas szerint a mi ketnapos tour-unk visszavitt volna Chivay-bol Arequipaba, es
eredetileg ugy gondoltuk, hogy majd Arequipabol jovunk Punoba (5-6 oras buszut). Igen
am, de amikor megtudtam, hogy Chivay-bol is jon Punoba busz, es lehet, hogy nem ejfel
es hajnali 1 kozott kellene megerkezzunk egy vadidegen varosban, ismeretlenek es biztos
pontok nelkul, akkor meglehetosen elcsabultam erre a Chivay-Puno egyenes vonalra, es
azt mondtam, usse ko, legyen 30 dollar. (A vegen persze 36 volt az afa miatt.) Ami ugye
kb 108 sol. 108 sol!!!! Na igen, gondolhatjatok, biztos megorultem. En is igy gondoltam
egeszen ma este 7-ig, amikor vegre megerkeztunk a punoi buszallomasra, es ugy
ereztem, hogy ennel elcsigazottabban csak azon a bizonyos Newarki repteren voltam,
ahol legszivesebben otthagytam volna minden szerencsetlen 50 kilos csomagomat ahol
eppen puffantak, csak hadd fekudjek mar egy rendese agyba! Szoval, talan megsem volt
olyan rossz dontes megprobalni aranylag normalis idoben megerkezni.
Ezen kivul olyan elonyei voltak a
busznak, hogy rajtunk kivul osszesen
2 masik utas volt (ez talan
valamennyire megmagyarazza a
horribilis osszeget) igy mindenkinek
ket hely jutott, kaptunk egy fel
liternyi vizet INGYEN, es a soforon
kivul ott volt Alejandro aki elmeselte,
hany fajta flamingo van ezen a tajon
(amibol mi csak egy fajtat lattunk, a
rozsaszint), es hogyan befolyasolja az
eletuket es a vandorlasi szokasaikat a
globalis felmelegedes, valamint nemi
bevezetot tartott azokbol a fobb
Kraft Anikó
17
varosokbol, amiken atmentunk. En csak Juliacanal voltam mar ebren. Ja, es amit
elfelejtettem mondani, hogy mivel mi 4-en uralkodtunk a busz folott, ezert ott es akkor
alltunk meg, ahol akartunk. Ok, pontosabban, ahol en akartam, mert meggondolatlanul
megittam vagy 2 liternyi vizet az elso fel oraban es utana meglehetosen surgosen kellett
pit-stopokat megejtenunk.
Szoval, maga a busz ut teljesen turheto volt. A szekek nem voltak sokkal
kenyelmesebbek, mint a tegnapi buszunknak, de mivel mindenkinek jutott 2 hely ezert
lehetett terpeszkedni es terjeszkedni, es valahogy valamennyire kenyelmes poziciokba
helyeznunk magunkat. Maga az ido persze csodas, a hegyek szinten. Vicces volt amikor
osszefutottunk az egyik megallasunk alkalmaval (az nem az en keresem volt) az elozo
csoportunkkal, mert kb az ut feleig ugyanaz az ut visz Arequipaba es Punoba (meg
Cuscoba) is. Aztan amikor elment a regi csoportunk, bejott egy magyar csoport. Az
vicces volt, de elobb el kellett jonnunk, mielott meg leallhattunk volna beszelni veluk.
Mar emlitettem, hogy mindenfele falmingokat es egyeb vizi madarakat lattunk, ugyanis a
Punoba (pontosabban: a Juliacaba) vezeto ut pont sos vizi lagunak mellett visz el, amik
nagyon szepek, es flamingokkal pettyezettek, de vannak bennek chocas-ok is.
Namarmost nem tudom, hogy a chocas-nal mar eleve tobbesszamot hasznalt Alejandro,
mert akkor choca-rol van szo, ami nagyon hasonlit a mi csoka madarunkra! Marmint, az
elnevezese. Magat a madarast sajnos nem tudtam egy biologus es hozzaerto
pontossagaval megfigyelni, csak annyit lattam, hogy fekete es uszik. Ime, egy ujabb
bizonyitek a quechua es a magyar nyelv hasonlosagara! (Ujabb eget rengeto elmeletem:
osmagyarok jottek at ide meg az Inkak elott es nehan magyar szo megmaradt a mai
quechua nyelvben is, mint az Apu (hegyisten), qochma (kucsma), meg most a choca-
csoka.
Megerkezni Punoba
Bar gyakorlatilag meg Juliaca is beletartozik a "du fel 2 utan tortent" kategoriaba, megis
holnapra fogom hagyni. Az sokkal fontosabb, hogy amikor jottunk az uton, szepen
elkezdett beesteledni, es akkor pont arra gondoltam, hogy en mindig mennyire
szerettem este autokazni, mert annak olyan hangulata van! (Persze, szigoruan, mint utas.)
Es akkor eszembe jutott egy szamomra nagyon szemilyesegformalo ut, amikor a
Balatonrol mentunk haza Budapestre es allati vihar keletkezett a horizonton es
percenkent (aztan surubben is) villamok vilagitottak meg a tajat. Hogy pontosan mitol
volt ez olyan remek, azon tul, hogy fantasztikusan latvanyos volt, nem tudom, de azota is
szeretem nezni a villamokat, hallgatni a mennydorgest (szamolni a ketto kozott eltelt
idot), es ha mar ott tartunk, akkor nyugodtan kopoghat az eso is az ablakomon.
Mindenesetre, nem telt bele fel ora, hogy errekalandoztak a gondolataim, amikor a
szemem sarkabol hatalmas fenyt latok, aztan megint sotetet. Odanezek megint, es nem
egy ujabb villam vilagitja meg a szurke felhoket? Egeszen Punoig ez igy ment, es amikor
mar ralattunk a sotet tora (onnan tudtuk, hogy az a to, hogy a varos fenyeivel
ellentetben nem volt megvilagitva), akkor a to felett, a horizonton lattuk a villamokat,
ahogy hatalmas felhotornyokat vilagitottak meg. Meg kell mondanom, hogy ritkan lattam
ennyire szep, es csodalatos jelenseget! (Most meg arra gondolok: mi a fraszert nem
vettem rola fenykepet?) Szoval, mar akkor tudtam, hogy Puno tetszeni fog.
Kraft Anikó
18
A koromsotetben vegul megerkeztunk a buszpalyaudvarra, ahol Alejandro megadta a
szamat, hogy holnap hivjam fel az agas szamla ugyeben (mondtam, hogy allati cirkuszok
voltak!), es szepen betessekelt minket a picit lepukkant palyaudvarra. Gyakorlatilag az
egesz egy kereszt formaju valami, ahol minden leheto helyet buszutakat elado irodak
vannak! Ha a millio felirat es neon ampa nem lenne eleg, egy-egy neni meg orrhangon
kiabalja el magat minden 20 masodpercben, hogy Cusco! Cusco, cusco... Cusco! Cusco,
cusco... En ezt meg eleg jol turtem, de Melanie kijelentette, hogy az ordibalo nenitol
biztos nem vesz jegyet!
Mivel persze fogalmunk sem volt, hogy akkor most hogyan tovabb, szimultan nyitottuk ki
Melanie utikonyvet es a Lonely Planet honlapjat. Hamar megtalaltam az El Buhot, tetszett
a leiras, teljesen korrektnek tunt, es amikor rajottunk, hogy a 42 dollar szobankent es
nem szemelyenkent ertendo, akkor ugy dontottunk, hogy ez szamunkra teljesen meg fog
felelni. Mikozben en az El Buhoval targyaltam a szabad szobakat es az arat illetoen, addig
Melanie utanajart honnan, mikor indul busz Cuscoba, majd o jott netezni amig en
erdeklodtem utana a limai utaknak.
Valtoznak a tervek
Eredetileg, ahogy elmeseltem mar, ugy szerettuk volna szervezni a dolgokat, hogy egy
estet egy titicacai szigeten alszunk. Viszont ahhoz, hogy en Punobol Limaba erkezzem,
szombat delutan 3-kor kell elindulnom, hogy vasarnap delutan 1-re erkezzek meg! A 2
napos turak, viszont, altalaban delutan 4 es 5 kozott ernek vissza a varosba, vagyis... Ugy
tunik, a 2 napos turarol ezuttal le kellett mondanunk. Hatalmas lelkiismeretfurdalassal
megkerdeztem Melanie-t, nagyon merges lenne-e ram, ha nem mennenk ketnapos
turara. Mondta, hogy igazabol nem, mert neki a busza meg reggel 8-kor indul.
Ugyhogy akkor vegul megvettem a jegyemet, kertem rola afas szamlat is (itt kivetelesen
nem volt problema, de hat megis csak a Cruz del Sur-rol van szo! Naluk fogok lakni
majdnem 24 orat a hetvegen, szoval azt hiszem nincs mas valasztasom mint nagyon
megszeretni a szolgaltatsaikat...), es utana beultunk egy taxiba es eljottunk az El Buhoba.
Itt nagyon kedves volt a recepcios holgy, elmondta, hogy nekunk nagyon kedvezmenyes,
40 dollaros arat ad (!), es megkerdezte, vannak-e mar terveink a Titicaca tora, mert a
szallodanak sajat programszervezo irodaja van, es mint vendegek, kedvezmenyes aron
kapnank turat. Elmondtam neki, hogy amennyiben delutan 2-re erkeznenk vissza
szombaton, mindenkepp egy ketnapos turat szeretnenk (mert hat ket estet ugyanabban
a hotelban aludni megis csak snassz!), de mondtak, hoyg delutan 5-re ernek vissza.
Viszont holnap mehetunk egy egynaposra, ennyi es ennyi, ebeddel, belepokkel,
mindennel egyutt.
Ugyhogy, ez van. Maga a szalloda nagyon kedves, kicsit kopott, de az nem gond, mert
kelloen felszerelt (van net, reggeli, meleg viz es ingyen tea, valamint egy melegitot is
fognak az agyainkba/ra helyezni (olyan zsak szeruseget, amiben meleg viz van), hogy
semmikepp se fazzunk az este), es holnap reggel 6:45-kor indulasra keszen kell allnunk,
hogy meghoditsuk a (mai kanyon utan) a Titicaca tavat.
Kraft Anikó
19
Oszinte vallomas
Nem tudom megallni, hogy eme - meglehetosen hosszura sikeredett - helyzetjelentesem
vegere ne biggyesszek egy oszinte vallomast. (Ahogy azt az alcim is mutatja. Felkoveren.)
Amikor vegre mindent elrendeztunk, es kiderult, hogy holnap meg tudjuk nezni a tavat,
van hol aludnunk a ket este, meg ki is tudjuk fizetni, es mindenki ilyen kedves, es
magunkra zartuk a szobank ajtajat, kis hijan elsirtam magam. Persze konnyu a magassagra
fogni, konnyu arra fogni, hogy reggel 5-kor keltunk es egy eleg faraszto napunk volt, de
az igazsag az, hogy megerkezni egy tokidegen varosba, ahol tokre senkit sem ismerunk,
es tokre nem tudjuk, mi hogy megy - meglehetosen ijeszto. Sot, meglehetosen sokkal
ijesztobb, mint ahogy azt eredetileg kepzeltem, hogy lesz. Raadasul meg mindenfele
dontest kellett gyorsan meghozzunk, es meg listat se keszithettem rola, es a hoteleket
sem volt ido osszehasonlitani, es pro-kontra listat kesziteni... Szoval, anikosagomnak
(vagy: kraftanikosagomnak, mindenki tetszes szerint eldontheti, mennyire jatszik bele a
szemlyisegembe a kraftsag) meglehetosen probat allo este volt (este 7 es 8 kozott), de
azt hiszem sikerult megint a helyzetmagaslatan mindent remekul megoldani! Nem
mondom, hogy ez kizarolag az en erdemem, mert Melanie-val egyutt szoktunk
donteseket hozni (barmennyire is el lehet kepzelni, hogy kisse hatarozott karakterembol
kifolyolag ez nem igy lenne: de igy van), de azert azt sem mondom, hogy babapiskota
volt. Bevezetonek mindenesetre, azt hiszem, megtette egy ilyen amator turistanak, mint
mik.
Zaroszo
Es ezennel, kedveseim, ideje mennem, mert lassan haromnegyed 10, es holnap megint
koran kell kelni, es meg a zut porat is le kell mossunk magunkrol. Nem fogom elfelejteni,
hogy tartozom nektek a mai nap felevel (ill, kicsiti tobbel, mivel Juliacarol sem
meseltem), de mivel Melanie szombat reggel 8-kor utazik, en meg csak delutan 3-kor,
mar eldontottem, hogy ha holnap nem is (nem tudom, mennyi idonk lesz), de szombaton
mindenkepp mindenrol meg beszamolok.
Addig is koszonet a biztatasert Peter bacsinak es Zsofinak, es mindenkinek nagyon szep
penteket es het veget kivanok!
Anikó
Titicaca to – csapó 4!
December 5, 2009
Kedves Mindenki!
Ujra jelentkezem! Ezuttal kicsit pirosan, kicsit megegve, kicsit fajosan, de annal
feldobottabban! Nem akarom nagyon felboritani a rendet, ezert ma inkabb elkezdem a
mai kalandok beszamolojat es majd holnap elmeselem azt a fel napot amit tegnap
kihagytam.
Kraft Anikó
20
Elindulni a Titicaca tora
Bar mar a reggel 6 oras keles mar 1 egesz oraval jobb volt, mint a tegnapi reggel 5 oras
(majdnem azt irtam, hogy tegnapelotti! Egyszeruen nem hiszem el, hogy ilyen gyorsan
telik az ido!), azert nem volt sok kedvunk kibujni az agybol, es a vekkernek
lealacsonyitott telefonjaink ketszer is jeleztek, hogy ideje kikaszalodnunk az agybol.
Elmondom, hogy egesz utunk alatt nem aludtam ilyen jol! Bar este hideg volt, az
agyunkba helyezett meleg vizes palack sokat segitett, en letettem a labikoimhoz, hogy azt
melegitsek, bar zokni is volt rajtam. Ezen tul persze kb 2 kilonyi takarot teritettunk
magunkra, ugyhogy igzan nem volt okunk panaszra. Szoval, ertitek, hogy miert volt olyan
nehez felkelni ma reggel.
Mindenesetre megis sikerult, es gyorsan osszeszedtuk magunkat, hogy meg az ut elott
meg is reggelizhessunk. Az idozitesunk olyan remek volt, hogy epp az utolso csepp team
utan tettemm le a cseszet, amikor jott egy kedves kisasszony, hogy en vagyok-e Aniko,
mert akkor menjunk vele! Igy hat ebszallltunk egy taxiba es kifaradtunk a molora.
Termszetesen mi voltunk az elsok, mert az indulast reggel 7-re idozitettek es mi mar 7
elott 10 perccel kint voltunk a hajon.
Korulbelul 20-24 fos hajo volt, es mi egybol
leultunk a ket elso szekre, de aztan a hajo vezeto
hatraultetett minket, ahonnan semmit se lattunk,
es allatira be voltunk zarva. (Nem hiszem, hogy
ezt a hajot a peruiak meretere szabtak volna,
mert kicsit klausztrofobikus erzes volt ahogy
folem tronyosultak az elottem levo szekek.) Nem
baj, mert amint elkezdtek szallingozni a
kovetkezo utasok, kihasznaltuk Melanie-val, hogy
nem figyelnek rank, es egybol atultunk az elso ket
szekre. Ahogy gondoltuk, amikor mar mindeki le
volt ultetve nem vesztegettek az idot avval, hogy
minket akkor most atultessenek.
Igy nemi kesessel, de mint a 16-an, plusz kaptiany, idegenvezeto, es idegenvezetot
kisgeito neni, elindultunk a Titicaca tavon!
A Titicaca to
Megprobalom szamotokra felidezni mindazt, amit az
idegenvezetonk mondott nekunk a Titicaca torol.
Elso fontos dolog a neve. A titicaca azt jelenti, hogy
szurke puma, mert ha fejjel lefele forditjuk, akkor a to
ugy nez ki, mimntha egy nyulra ugro puma lenne. A
titi jelenti a pumat, es a caca a szurket.
Maganak a tonak 60%-a Peruban, es csak 40%-a
Boliviaban van. Maga a to gyajorlatilag 3 reszbol all
ossze, van a punoi obol. a nagy to, es a kis to, ami
Kraft Anikó
21
Boliviaba szorult. Az egesz to osszesen 58 000 km2, es az idegenvezetonk szerint ezzel
akkora, mint Costa Rica. (Mindjart megnezem a Wikipedian mekkora Costa Rica: 51 100
km2. Eszerint nagyobb, mint Costa Rica.) A Tititcaca del-amerika masodik legnagyobb
tava (hiszen a Maracaybo-i to Venezuelaban az elso), es 3812 meter magason van, amivel
viszont kierdemeli a vilag legnagyobb ilyen magasan fekvo to cimet.
A legnagyobb szigete a tonak a Nap szigete, ami Boliviaban van, es a masodik legnagyobb
a Taquile,. ami mar a nagy toban van, es korulbelul 3 oras hajoutra Punotol. Ezen kivul
vannak egyeb szigetek, termeszetes es az emberek altal epitett szigetek is. Azt hiszem,
ezutobbibol van osszesen 42.
Az Uros szigetek
Uros-nak hivjak azt a szigeteggyutest, amik ember altal
keszitett szigetek, amolyan lebego szigeteknek hivjak oket.
Ezeket a szigeteket ugy keszitik, hopgy fogjak a totora nevu
noveny gyokeret, kiszedik a to aljabol, ami igy lebegni fog a
vizen. Ezeket a gyokereket osszekotik spargaval, es
rahanynak 2 meternyi totora novenyt (leginkabb a nadra
hasonlit), osszesen azt hiszem olyaan 40 retegnyit. Erre
aztan raepitik a hazacskajukat, hozzakotik a kis totora-
hajocskaikat, es kesz! Persze, mivel lebegnek, ezert 4
vasmacskaval valamennyire stabilizaljak, hogy megse
Boliviaban kossenek ki reggelre (ami a helyiek szerint nem
lenne ildomos).
Minden szigeten egy csalad el, ami akar 16 szemelybol is allhat (beszelunk ilyenkor
mondjuk testverekrol, unokatestverekrol, stb), es minden csaladnak van egy vezetoje,
aki a csalad elnoke. Ezeket a szigeteket Aymara indianok
lakjak, akik szivesen vezetik korbe a turistakat a hazaikban,
le is lehet oket fenykepezni, stb, es elsosorban a
halaszatbol es a turizmusbol elnek.
Amit halasznak, annak 50%-at elviszik egy faluba, ahol aztan
cserekereskedelm utjan jutnak hushoz, krumplihoz,
rizshez, stb, mert nem hasznalhatnak penzt. A turizmus
meg vendegeket hoz nekik, akiknek eladhatjak a
mindenfele kezmuves dolgaikat.
Ezek az Aymara indianok elvileg mar 900 eve elnek ezeken az
epitett szigeteken, mert hoditok elol menekultek a to felszinere.
Persze az Inkak is megprobaltak meghoditani oket (mert, hat kiket
nem probaltak az Inkak meghoditani?), de csak annyit tudtak, hogy
egy adag bolhat szedtek ossze az uros-szigetekbeli aymaraktol
adokent. (Szerintetek mit szolna az APEH egy adag bolhazashos
marciusban?)
Kraft Anikó
22
Fujimori elnoksege alatt tobb figyelmet forditottak ezekre az
indianokra, es kaptak nap-kollektorokat, hogy legyen a kis
sizgetukon aram. Ez az aram eleg ahhoz, hogy a tv-iket, radioikat
mukodtessek, de nem eleg egy hutohoz, ezert a halakat altalaban
kiibelezik aztan kiszaritjak es igy raktarozzak el oket (allitolag
150 evig elallnak), es csak egy kis vizzel kell meglocsolni az igy
kikeszitett halat es maris sutheto! Igaz, ezt nem mutattak be ott
helyben nekunk, ugyhogy csak az aymarak szavaban bizhatunk.
Ezekbol a lebego szigetekbol osszesen kettot neztunk meg, es a msodikhoz a helyi
totorakbol keszult hajon vittek, ami egeszen kellemes volt (viszont eleg lassu is egyben.
Na nem mintha kritizalni szeretnem, elhiszem, hogy nemm egyszeru egy olyan hajocskat
hajtani, amin 9 turista terpeszkedik es fotozkodik, napozik, stb), ugyhogy igazan egy
elmenynek mondhato. A msodik szigeten azt is megtudtuk, hogy meg cuy-kat is nevelnek
egy-egy ilyen szigeten. A cuy-k tengerimalac szeru lenyek, ami azert nagyon vicces, mert
ugy tudjuk oket fogvatratani, hogy egy miniatur szigetre teszik oket, es mivel felnek a
viztol, nem kell attol tartani, hogy meglepjenek!
Megyunk Taquilebe
Amig a lebego szigetekig 20 perces volt a hajout,
addig a lebego szigetektol Taquilebe mar 2,5 ora.
A szigeteknek mindannyiunkat szepen
bepakoltak, es Melanie-val mar masztunk is fel a
hajo tetejere, hogy egy kis levegohoz es naphoz
jususnk!
Eleinte meglehetosen ignoraltam mindenki mast, orultem, hogy korbe vagyok veve egy
gyonyoru, tistza, kek toval, zug alattam a hajo es a hajamat kocolja a szel. Aztan valahogy
megis csak beszedbe elegyedtunk egy spanyol sraccal, Javierrel, aki a haverjaval,
Alejandroval jott Perut meglatogatni. Ahogy Javier elmeselte, 3-an nagyon jo baratok, es
eldontottek, mar evekkel ezelott, hogy evente egyszer egyutt elutaznak valahova.
Elsosorban a nyelv miatt teljesen logiklus valasztasnak tunnek a del-amerikai orszagok,
igy hat mar voltak Argentinaban, Chileben, Uruguayban, es meg egy par helyen, de nem
jegyezetem meg, es most vannak Peruban. Alejandor mernok, Javier pedig orvos, es
Cadizban elnek.
Alejandro kb fel ora beszelgetes utan levonult aludni (allitolag nagyon sokat es folyton
alszik), Melanie meg Javier meg en meg fentmaradtunk a hajo tetejen beszelgetni, ezert
ha nem is nagyon gyorsan, de egeszen turheto ido alatt mult el a 2,5 ora.
Kicsivel azelott, hogy Taquilebe erkeztunk volna, szolt az idegenvezetonk, hogy legyunk
szivesek lefaradni, mert szeretne elmeselni nekunk egyet s mast Taquilerol.
Taquile
Taquile eredeti neve quechuaul ne jut eszembe, de azt jelentette, hogy a nap gyermekei.
Allitolag ez egy nagyon fontos sziget volt az Inkak idejeben, mert nagyon jo minosegu es
szep szottes munkakat tudnak a taquileiek, es az Inkakat is ok oltoztettek. Ezen tul a
Kraft Anikó
23
legszebb Taquilei lanyokat vallasztottak Inka felesegeknek is, ezert az Inka 15-20 felesege
kozul a tobbseg garantaltak Taquilebol jott.
Az Inkakat bedaralo spanyolok termeszetesen
rajottek, milyen jo haszna van egy ilyen szigetnek,
ezert szimplan egy bortonnek hasznaltak. Kesobb, a
felszabaditas utan is megmaradt borton szigetnek, de
1970-ben az allam visszaadta a szigetet a
Taquileieknek, igy azota ok mar a turizmusbol, az
allattenyesztesbol es a halaszatbol elnek. Meg
termeszetesen abbol, hogy eladjak a termekeiket.
Maguk, a Taquileben elo quechuak allitolag sokkal
zarkozottabbak, mint az aymara-k, es ha lefenykepezi oket az
ember, elvarnak 1 sol fizetseget. Mivel el vannak szigetelve a
tarsadalomtol, osszesen 24 tisztviselojuk van, es meg az inka
3 szabaly szerint elnek: nem lopnak, nem hazudnak es nem
lustalkodnak. Legalabbis, a szabalyok ezeket a
tevekenysegeket tiltjak. Fontos szerepet kapnak ebben a
tarsadalomban a sapkak, mert azok jelzik, hogy az illeto
hazas-e vagy sem. A hazas ferfiak piros sapkat viselnek, a
notlenek pedig piros-feheret. A hajadon lanyok eltakarjak az
arcukat, mert ugy gondoljak, hogy ha nem teszik az idegenek
elszivhatjakaz energiajukat, halkan beszelnek es nagyon
szines, rikito szinu szoknyakban jarnak. Az asszonyok nem
takarjak el az arcukat, sotet szinu szoknyaban jarnak.
Maga a szottes munka nagyon fontos ennel a tarsadalomnal, ezert a ferfiak altalaban az
asszonyaik altal szott ovben jarnak. Az oveknek kulonboz jelenteseik vannak,
aszreint,hogy eppen milyen fazisaban vannak a hazassagnak. Ha tehenek vannak az ovon
azt jelenti, szeretnenek tehenet venni, meg ilyenek. (Mivel nem egeszen ertem, mi mast
lehet szoni egy ovre, megmaradok ennel a magyarazatnal.) Raadasul, az Inka
hagyomanyok szerint a hazasulando felek 3 honaig vagy akar 3 evig is egyutt elhetnek
mielott meghazasodnak, hogy bebizonyosadjanak arrol, hogy mukodni fog.
Ami meg erdekes, hogy az itteni quechuak nem kezfogassal udvozlik egymast, hanem
koka levelet adnak egymasnak. Allitolag nem szabad a kokalevelet kezzel megkapni,
hanem az udvozlo fel a koka leveleket akar a masik sapkajaba, taskajaba vagy ingebe teszi.
Ezt sem sikerult konfirmalni sajnos, rovid ottletunk alatt a szigeten, de el tudom kepzelni
akar azt is, hogy igaz.
Benyomasok Taquilerol
Biztos nem szep igy kezdeni egy alfejezetet, de ez az igazsag: en rettenetesen csalodtam
Taquileben! Mar megint az en ultrafelporgott fantaziamat lehet okolni, mert en Taquilet
kicsit valahogy ugy kepzeltem el, mint ahogy Verne lakatlan szigeteit: sok novenyzettel,
kicsit akar dzsungelesen, es izgalmasnak. Hat, Taquile nem ilyen volt.
Kraft Anikó
24
Amint kikotottunk, elkedtunk felbaktatni egy
emelkedon, ami allitolag csak kicsit volt
megterhelo, de a vegen egyeseknek
kifejezetten kihivast jelentett. Mint gyakorlott
turazo persze nekem nem volt gaz
(koszonom mindenkinek aki Szendronre
velem tartott, hogy igy mindenki azt hihesse,
h a magyarok mennyire uberfittek!), bar
reszben a magaslati levego miatt, reszben az
emelkedo miatt nem hiszem, hogy egyszerrre
tudtam volna operat enekelni es felsetalni.
Mindenesetre a csoportunkbol elsokent erkeztunk fel Javierrek, Melanie egy picit
lemaradt egy argentin csavoval beszelgetni. Kicsit komplikalt az elso 10 perc minden
beszelgetesben, hogy akkor elmagyarazzuk, hogy pontosan kik vagyunk (egy magyar lany
aki jol beszel spanyolul? Egy nemet lany, aki 3 honap spanyol tanulas alatt jobban beszel,
mint csomo angol bevandorlo Spanyolorszagban? Es egyaltalan, hogyan kerultunk ossze?),
es mit keresunk itt, de azert egy ido utan csak leesik mindenkinek.
Amikor vegre felertunk a falu foterere, egyszeruen a nagy semmi fogadott minket. Nem
mondom, ott volt a szokasos polgarmesteri hivatal, vele szemben egy miniatur, feherre
meszelt templom, ami mellett egy osregi harangtorony allt, de valahogy megis csak egy
lepukkant, szintelen foter volt. Maga a templom persze eltorpult a hatalmas szovo
kozpont meellett, ahol mindenfele salakat,
ingeket, mellenyeket, taskakat,
kesztyuket, sapkakat, stb lehetett
vasarolni. Melanie vett is maganak egy
nagyon csinos, csikos salat.
A 2,5 oras hajout es a 10 perces seta utan
kaptunk ugy 20 percet, hogy
korbenezzunk a foteren, es utana
mentunk is tovabb az ettermunk fele,
mert mar lassan delutan egy fele jart, es
az egesz tarsasag boduletesen ehes volt
(elsosorban a ferfiak).
Ebedre halat ettunk es rizst meg krumplit, es megismerkedtunk meg ket spanyol
emberrel, akik egy par voltka, es mivel mi lanyok sokkal halkabbak voltunk, mint a fiuk,
termeszetesen az orok temara evezodott a beszelgetes: foci es kocsik. Mivel sikerult
utolsonak erkeznunk, ezert mar csak a napstutotte pad maradt nekunk Melanie-val, igy
egesz vegigg probaltam a pad szelen ulni, minel messzebb a naptol. Akkor mar ereztem,
hogy nem piskota egesem lett, pedig magamhoz kepest abszolut unkarakterisztikusan,
felelossegteljesen meg reggel is bekentem magam naptejjel, es a hajo tetejen toltott ido
alatt is legalabb 2-szer.
A hazak es a letesitmenyek Taquile-ben ugyanolyanok voltak, mint bahrol mashol a perui
hegyekben: agyabol epult epitvenyek, amelyek nincsenek lefestve (allitolag azert, hogy ne
kelljen utanuk adot fizetni), itt-ott akar lehet uveg is ablakban, de persze ez nem egy
Kraft Anikó
25
konzisztens dolog, es minden hazbol meg allnak ki vasrudak, annak remenyeben, hogy a
jovoben felhuzhat rajuk a tulajdonos egy ujabb emeletet.
Elindultunk vissza Punoba
Ebed utan aztan vagy 500 lepcsot masztunk lefele, a sziget masik kikotoje fele, hogy 2
korul vissza induljunk Punoba. A lepcsozgetes kozben nekialltunk Melanieval a magyar, a
nemet es a spanyol nyelv kulonbsegeit megtargyalni, mint peldaul a de-doch jelenseget,
ami nem talalhtat meg a spanyolban, vagy azt, higy magyarul ket szavunk is van az
otthonra (meg az itthon), spanyolul meg nemetul is csak egy, vagy nekilattunk a kulonboz
nyelvek mult idejeit osszehasonlitgatni. Ez persze felkeltette a mogottunk baktato
argentin srac figyelmet is, ezert elkezdtunk targyalni, ugy globalisan, a nyelvekrol, a
nyelvek helyzeterol, es mivel megmondtam, hogy milyen kar, hogy 2050-ig a beszelt
nyelvek fele ki fog halni, ezert megkaptam, hogy en biztos egy "nyelv vedo" vagyok, es
biztos lingvisztikat tanultam. Mondtam, nem eppen, de a tema mindig is erdekelt, hiszen
egy olyan nyelv az anyanyelvem, amit rajtam kivul, a lehetsege 6 milliard emberbol
osszesen csak 15 millioan ertenek.
Delutan 2 fele aztan mindannyian beszlaltunk a
hajoba, es a maradek majdnem 3 orat avval
utottuk el, hogy Venezuelarol tartgyaltunk,
bevandorlokrol, szocialis problemakrol,
Cubarol, az egeszsegugyi reformokrol,
fenyekepesrol (egy kicsit a kocsikrol is), illetve
Javier nyavalygasaval, hogy mikor erkezunk mar
meg.
Megint Punoban
A kikotobol egy busz hozott minket haza, az El Buhoba, ahol Melanie kihasznalta a
lehetoseget, hogy meg csak este 11 van Nemetorszagban, hogy skype-oljon egyet a
csaladjaval, en meg addig megneztem Puno foteret es valami kremet kerestem ami
enyhitene az egesi fajdalmaimat. (Igazan nem veszes, csak Anyu fog vasarnap zokogva
atolelni, hogy mit csinaltam az o egyetlen elsoszulott lanyaval, hogy igy tonkrevagom a
boret.)
Ma esti tervunk az, hogy par ora mulva talalkozzunk a ket spanyol es egy argentin
simerosunkkel, es megnezzuk, milyen a punoi esti elet! Holnap Melanie reggel 8-kor
indul Cuscoba, en meg szerintem kicsit jobban megnezem magamnak Punot, megirom
Nektek a tegnapi esemenyek elso felet, es nemi kritikat, reflexiot fogok megfogalmazni
az utunkrol.
Koszonom szepen Katalinnak es Gabikanak, hogy irtak, holnap jelentkezem az utolso
jelenettel. Mindenkinek egy nagyon szep, buszmentes hetvegen kivanva, maradok
Aniko, az amator turista, aki nagyon megegett a punoi nap alatt
ui: a szokasos felhivast szeretnem kozzetenni, hogy ne nezzetek nekem a gepelesi
hibaimat, mert egy Windows 98-at futtato gepen gepelek. Na igen. :)
Kraft Anikó
26
Colca, Puno, vegyes – csapó 6!

December 16, 2009
Kedves Mindenki!
Terveim szerint ez lesz az utolso beszamolom errol az utrol. Jelenleg eppen egy internet
kavezoban ulok, el arrebb egy olasz uriember szovegel folyamatosan, mellettem pedig
egy 70 eves forma bacsi nezi az e-mailjeit. A kalapjabol es az ingebol itelve ugy
gondolom, hogy valoszinuleg helyi. A masik oldalamon, balra, szinten egy helyi srac ul, es
valamilyen beadando dolgozaton munkalkodik, epp az osszefoglalast irja, ha jol latom.
Szererencsere ebben a szobaban nincs olyan meleg, mert az utca arnyekos oldalan van, a
masodik emeleten ulok, ranezek a Jr Limara, es a velem szmeben levo ablak nyitva van,
ezert itt-ott beteved egy kis szello is. Jobbra tolem 3 fel liternyi viz amit egy frissen talalt
Super El Super boltban vettem, megsporolva igy 33%-ot a vizek tetemes, 1,5 solnyi
arabol. Mivel mar reggel 8-kor felkeltem, mert Melanie utazott Cuscoba, ezert ugy
dontottem, hogy 9-tol 11-ig megnezem a varost es korbesetalok, es 11-tol 2-ig
beszamolot irok Nektek mindarrol, ami eddig kimaradt.
Ahogy azt elterveztem, elmentem

megnezni magamnak a varost. Nem
igazan dontottem el, hogy mit fogok
megnezni, plane mert a PromPeru
irodaban (ami olyan, mint otthon a
TourInform) kaptam egy terkepet,
ahol osszesen 3 dolgot karikazott be a
roppant segitokesz neni, a foteret, a
fotertol 4 utcanyira levo masodik teret
es a kikotot. Mivel a kikotoben mar voltam, a foteret mar korbeneztem, es a sajt-kiallitas
a masik teren nem kulonosebben erdekelt. Barangolasom
kozben egyreszt telefonaltam egyet Anyunak (mint roppant
felelossegteljes leany minden nap felhivtam Anyut, hogy meg
elek es rendben vagyok), es utana random modon kezdtem
el setalni. Ami leginkabb feltunt eme barangolasom
alkalmaval az. hogy a legtobb utcat elleptek az arusok,
mindenfele termekeiket pakoltak ki, etelektol kezdve,
haztartasi eszkozokon, ruhanemukon, cipokon keresztul
zsebkendokig es dezodorokig. Latszolag az egesz varosbol
egy hatalmas nagy piac lett! Ami nekem, mint bunko varosi
gyereknek persze marhara meglepo volt, de amikor nem
tudtam haladni a sok bameszkodotol, kezdtem kicsit
elvesziteni a turelmem es megprobaltam egy, a turistak
bekejet fenntarto varosreszbe menekulni.
Kraft Anikó
27
Legnagyobb boldogsagomra most mar a nyakamat se melegiti a hajam, ugyanis

barangolasom egyik pillanataban egy fodrasz-keruletbe kerultem, ami tele volt -
fodraszatokkal! Ugyhogy ugy dontottem, hogy a mai nap tulsagosan is unalmas lenne, ha
nem csinalnek semmi, akar csak egy kicsit is orult dolgot, ezert megkerdeztem,
mennyiert vagnak le a hajam, es mennyi ido lenne. Fel ora, es 3 sollal kesobb mar kb
30%-nyi kevesebb hajjal jottem ki az uzletbol. Nem mondom, hogy teljesen normalis
vagyok, vaghy epeszu, erre mar a szekbe rajottem amikor elkezdtek vagni a hajam, de
akkor mar nem volt visszaut. Megkerdeztem a fodraszomat, es azt mondta, hogy a helyi
holgyek havonta egyszer legalabb eljonnek hajat vagatni, amit nem is csodalok, ha
osszesen 3 sol!
Most, hogy mar naprakesz informaciokkal rendelkeztek a frizuramrol is, ideje kitoldozni
a beszamoloim foltjait.
December 4 - pentek
Tudom, hogy mar tegnap irtam Nektek a napkozben tortent dolgokrol, de meg hianyzik
az esti programunk! Nos, 11-kor talalkoztunk a ket spanyol es egy argentin csavoval,
akikkel osszehaverkodtunk a hajon. Igazabol meglehetos szenvedes elozte meg a 11 orat,
ugyanis mar este 9 fele Melanie is, en is, rajottunk, mennyire almosak es faradtak
vagyunk, es hogy a maradek ket ora amit meg varni kell nagyon lassan fog telni. Ugy is
telt. Kozben beszelgettunk errol-arrol, es en surun kenegettem a szenes boromet a
tegnap vasarolt hidratalo, ranctalanito, fiatalito, stb kremmel amit a gyogyszertarban
kaptam. Korulbelul a tegely felet el is hasznaltam, igy ha nem koncentraltam az egeto
erzesre, akkor szinte nem is ereztem mar a boromet!
Mindenesetre, eljott az este 11, talalkoztunk a nepekkel, es elmek egy Misti-k nevu
helyre, ami kicsit jobb helynek tunt, mint mondjuk otthon egy romkocsma, de azert nem
mondanam, hogy ferfi kiseret nelkul onszantambol bementem volna. Mindenesetre a
zene eleg jo volt, es Melanie egy alkohol nelkuli piña coladat kert en meg egy feher
oroszt, mert nem volt bor, es kedvem colt valami edesre. Valahogy ugy alakult, hogy a
ferfiak elkezdtek egymaskozt beszelgetni, mi meg Melanieval egyszeruen ki lettunk zarva.
Ugyhogy eppen mogottem ult egy perui csavo, akirolkiderult, hogy idegenvezeto, es
nemetul beszel, ugyhogy Melanieval elkezdtek nemetul beszelgetni, aztan amikor en is
csatlakoztam a diskurzushoz visszavaltottak spanyolra.
Kozben Javier szolt, hogy atmennek a szemkozti barban, amikor befejezzuk az italainkat,
csatlakozzunk! Elvoltunk meg, beszelgettunk egy 10 percet, es amikor befejeztem az
oroszomat megkerdeztem a pultost, hogy mennyivel tartozunk. A kedves pultos pedig
mondta, hogy mi aztan mar semmivel, mert Javierek kifizettek az italainkat. Es akkor
felebredt bennem a feminista bestia. (Mert az egy bestia, mas szo nem jo ra.) Es Melanie-
ban is. (Bar, szeirntem az o bestiajat az enyem unszolta.) Ahogy voltunk kiviharzottunk a
barbol, mar elmult ejfel, es nekialltunk keresni Javiereket, mert termeszetesen, nem
voltak ott, ahol mondtak, hogy lesznek. A nagy keresesben rajottem, hogy a kabatomat
otthagytam a ba, ugyhogy visszamentunk, es utana folytattuk a vadaszatot.
Kraft Anikó
28
Meglehetosen erdekes, de egyben messzemenoen zavaro tenyezok voltak az utcan
lezengo ferfi csoportok, akik valamiert ugy gondoltak, a merges arcunkbol, a trappolo
leptunkbol, vagy egyaltalan a megjelenesunkbol (hosszu kabat, garbo, farmer nadrag,
tipikusan "veletek akarunk bulizni" oltozek), hogy mi mindenkeppen le akarunk allni
veluk parolazni. Amikor nem talaltuk meg Javiereket, eszembe jutott, hogy azt mondtak,
a Casa Andina hotelben vannak, ami kozel van a foterhez, ezert megkerdeztunk par
embert, hol talaljuk a hotelt. (3 emberbol 2 kuldott minket a jo helyre, 1 pedig teljesen
az ellentetes iranyba.) Arra gondoltam, ugyanis, hogy az nem maradhat annyiban, hogy
ok minket csak ugy ignoralnak, es olajkent a tuzre, meg ki is fizetik az italainkat! (Nehez
pontosan korulirnom, hogy pontosan miert ereztem ezt a gesztust meglehetosen
sertonek. Talan azert, mert egyebkent sem szoktam elfogadni a meghivast, mert nem
tartom korrektnek, maximum ha tudom, hogy vissza tudom hivini az illetot., Masreszt az
a teny, hogy ilyen keszhelyzet ele allitanak, mintha a mi velemenyunk, vagy akaratunk mit
sem szamitana!) Ugyhogy, ugy gontam, a legegyszerubb megoldas az lesz, ha elmegyunk a
hotelukhoz, es otthagyjuk a mi reszunket egy levellel a portasnal, egy boritekban lezarva,
hogy masnap reggel megkaphassak. Ugyhogy kopogtunk, a portas ki is nyitotta az ajtot,
es megmondtam: a kovetkezo tortent. Ma megismerkedtunk a hajon Taquile fele ket
spanyol uriemberrel akik itt vannak megszalva, es nem tudjuk a vezeteknevuket, csak azt,
hogy Javier es Alejandro a keresztnevuk es egy szobaban alszanak. (Feltetelkeztem, hogy
nem volt tele a szalloda ket, egy szobaban alszo ferfival.) A portas nagyon segitokesz
volt, ezert gyorsan irtam aenetet is, ahol megkoszonom a delutani beszelgeteseket es az
ivasos otletet, de mivel nem talaltuk meg oket este, ezert kenytelenek vagyunk itthagyni
nekik a kiadas minket terhelo reszet. Namarmost, nem tudom, hogy az otthagyott
penzbol akar egy centet is meg fognak-e kapni, mert azt Peruban soha sem lehet tudni
(bar Melanie szerint nagyon tisztesseges arca volt a portasnak, es o bizik abban, hogy
Javier es Alejandrohoz el fog jutni a boritek ugy, ahogy otthagytuk), de mi legalabb tiszta
lelkiismerettel es a bestia megszeliditesevel indultunk haza, a 2 utcanyira levo El Buhoba.
Szerencsere az ejfeli kapuzarassal fenyegeto portasunk meg ebren volt majd reggel 1-kor
is, es beengedett minket.
Es most, hogy mar mindent tudtok a tegnap esterol, ideje beszamolnom szerda esterol,
amit tekinthetunk akar a csutortoki nap felvezetejonek.
December 2 - szerda este

Azutan, hogy megirtam a szerdai beszamolomat,
visszasetaltam a hotelunkbe. Melanie addigra mar visszaert a
melegvizu forrasok latogatasabol, es azt meselte, hogy az
eredeti 7 ora helyett este 7:20-kor fogunk indulni
vacsorazni, me 3 argentin srac (akikrol elegge biztosak
voltunk arrol, hogy melegek voltak) mindenaron meg le
akartak tusolni, ugyhogy ezert csuszunk a tervvel.
Mire vegre letusoltak az argentinok, akkor elindultunk eol

zenes-tancos musort igertek. A tarsasag fele mashol volt
megszallva, ezert csak 9-en voltunk, de eleg kellemesen telt
az este, beszelgettunk, meg neztuk a tancokat. Negy tancot.
Az elso a Huatiti volt, ami a szerelem tanc Chivay-ban, de
Kraft Anikó
29
hogy pontosan mitol az, nem tudom, mert
ranezesre pont olyan, mint barmilyen mas
hegyekbeli perui neptanc: ugralnak, jobbra-balra,
korbe, korbe, a lany riszalja magat, jobbra-balra,
mintha egy horizontalis kelfeljancsi lenne a csipoje.
A masodik tanc a vetesre es az aratasra talaltak ki
(marmint, veteskor szoktak tancolni, hogy jo
legyen az aratas), es a koka levelek fontos
szerepet kaptak benne, valamint mindenfele
fmuvelo mozdulatok utanzasa. A harmadik tanc a
malaria tanca volt, ahol ugy tettek, mintha
megbetegea, es lazasan a foldon razkodtak volna.
Ilyenkor a tanc szerint ugy lehet meggyogyitani az
illetot, hogy az ovevel jol megcsapkodjuk. A
negyedik tancra ket onkentest kertek, akiket
beoltoztettek, es valami alap lepesekre
megtanitottak oket, hogy aztan egyutt jojjenek ki,
es az elso 3 tancbol adtak elo reszeket.
Mivel nem voltunk igazan ehesek, ugy dontottunk, hogy meg fogunk osztani valamit, es
az etlapon az Alpaca Goulash felkeltette mindkettonk figyelmet, ugyhogy kertunk
egy olyat. Az idegenvezetonk, Dina szerint az alpaca husa nagyon finom, de az a
szerintem megraghatatlan huscsomok amiket valamilyen kremes, gombas szosszal
ontottek le, mindennek nevezheto volt, csak
finomnak nem. Melanie kevesbe volt kritikus az
alpaca hust illetoen, ugyhogy megosztottuk a
vacsorat: en megettem a s felet, o pedig a hust.
Mar este 9 is elmult mire elindultunk haza, 3
argentin hijan, akik minden aron ki akartak
probalmihivay Irish Pub-jat, es meg a reggel 5
oras keles sem riasztotta el oket ettol a tervtol.
December 3 - csutortok
Ahogy az elore be volt harangozva, reggel 5-kor keltettek minket, hogy egy gyors reggeli
utan elinduljunk a kanyonba! Reggeli kozben a 3 argentin beszamolt arrol, hogy a hires-
hirhedt Irish Pubban egy lelek nem sok, annyi sem volt, ugyhogy hamar abbahagytak a
nagy bulizast, es lefekudtek aludni.
Elso megallonk azutan, hogy mind a 9 helyi utast felvettuk, Yanque volt, ahol a volgy
legszinvonalasabb hotelei talalhatoak meg, tobbek kozott a hires-hirhedt Colca Lodge.
Amig a Colca Lodge-osokert ment a busz, minket szetszortak Yanque foteren, ahol mar
fenykepre keszen varta a turista hordakat az egesz falu. A ter kozepen levo szokokut
korul jartak az altalanos iskolas fiuk es lanyok a Huatiti alaplepeseit, mikozben 4 hatalmas
hangfalbol bombolt a perui turistaknak szolo nepzene valtozata, mikozben a ter 4 sarkan
elhelyezkedo arusok mutogattak a portekaikat es a buszok parkolohelyenel sorakoztak
az idomitott lamak, alpacak, sasok, olyvek es baglyok, hogy 1-2 sol fejeben a kedves
latogato fejen egy madarral, vagy az oldalan egy lamaval fenyekepezkedjek.
Kraft Anikó
30
Korulbelul 5 percembe tellett korbejarni a

teret, lefenykepezni a templomot, Pizarro
batyjanak a hazat, a tajat es a bekleszitett
falvat. Ezek utan meg lezengtem egy darabig
amig Melanie es a nemet hazaspar oda nem
ultek a padomra, es megtargyaltuk, hogy ennel
szomorubb jelenseget ritkan lattunk. Az egesz
eloadas annyira mesterkelt es mu volt, minden
reszleteben, hogy ezert igazan kar volt
kimaszni reggel 5-kor az agyunkbol. Korulbelul
20-25 percig voltunk kiteve a mu eloadasnak, ugyanis amint a masik turistacsoport busza
elzugott a hegyek iranyaba, mintha egy csapasra lekapcsoltak volna a teret falvat: az
eladok osszeszedtek a portekaikat, a gyerekek abbahagytak a tancolast, a lamak es
alpacak mehettek legelni a fuvet, es mindenki szepen kezdte osszeszedni minden
motyojat, hogy hazamenjen. Ujabb 10-15 perc mulva vegre mar a Colca Lodge-osokkal
indulhattunk tovabb a kanyon fele.
Ut a kanyonhoz
Megint sajnos ott tartok, hogy nem tudok sokat meselni a jo (rossz?) szokasomhoz hiven
rendesen bealudtam amint megtalaltam egy kozepesen kenyelmes pozt a rettentoen
kenyelmetlen szeken. Tobb kis falvon mentunk at, tobbek kozott Macan, ahova majd a
kanyon meglatogatasa utan visszatertunk, hogy alaposabban szemugyre vegyuk. Elmeselte
a buszon Dina, hogy a kanyon aljanal es a tetejenel mas fajta nepek eltek, es elnek a mai
napig is. Ugy lehetett a legkonnyebben megkulonboztetni egymastol ezt a ket nepet,
hogy az ember megnezte a fejuket. Ha inkabb magas fejuk volt, kup alaku, akkor a
kanyon fenti reszerol szarmaztak, es azert deformaltak a gyerekeik fejet ilyen alakura,
mert ugy gondoltak, hogy ok egy csucsos hegybol szarmaztak, es ezzel a deformacioval
kedveskedtek az Apuknak. A kanyon
aljanal levo nepek viszont inkabb lapos, es
szeles fejure deformaltak a gyerekeiket,
mert egy lapos teteju hegyhez kotottek a
szarmazasukat, es ok meg igy
kedveskedtek az Apuknak.
Termeszetesen a spanyolok erkeztevel
ezeknek a hagyomak veget kellett vetni,
mert nem neztek jo szemmel a hoditok,
hogy az indianoknak mindenfele agyi es
egeszsegugyi problemai keledkeztek
annak koszonhetoen, hogy ekkora
nyomast gyakoroltak az agyukra.
Maga a Colca volgy nagyon szep, a kis teraszok mind megvannak muvelve, szepen es
rendezetten, a hegyi utrol pedig nagyon tisztan ki lehetett venni a kis telepuleseket es az
oket osszekoto utakat. Viszont, amennyire szep is a volgy, sajnos megint az az eget
rengeto konkluziom, hogy perui volgyet 4000 meter magasan mar lattam! Szoval, nagyon
elveztem a taj szepsegeti fenykepet is levettem rola, de olyan igazi hatalmas elmenyt nem
Kraft Anikó
31
nyujtott. Viszont, a 400 meteres alagut amit ugy vestek a sziklaba, hogy semmilyen
vilagitast nem tettek bele (es csak egy auto fer el benne, es meg kanyarog is),
meglehetosen meglepett! A peruiak helyeben en legalabb faklyakkal vilagitottam volna
meg, mert el se tudom kepzelni, hogy mi tortenik amikor ket busz indul el az alagut ket
vegeben es a kozepen talalkoznak.
Mivel, a kanyonhoz vezeto ut szerves reszet

kepezte Dina, az idegenvezetonk, egy kicsit
meselnek rola is. Dina az a fajta ember, aki
jofejnek tunik, de igazabol a legkevesbe sem
az. Nem tudom pontosan, hogyan
magyarazzam el, de minden hulyeskedese es
poenja mogott egy elegge bunko szemelyt
veltem felfedezni. Nem igazan tudtam, ezert,
rajta kiigazodni. Amikor felvetettuk a
Chivay-Arequipa-Puno problematikankat, es
megkerdeztuk, hogy ez a 4M tulajdonkeppen
mi is, merthogy egy fel aranyhegyet kernek
el egy utert, akkor a legjobb megoldasi javaslata az volt, hogy annal az utelagazasnal, ahol
a Chivaybol vezeto ut Puno fele visz, otthagy minket a rendorsegnel, akik majd
feltesznek minket egy arra jaro, interprovincialis buszra ami eppen Puno fele megy. Nem
mondom, hogy egy masodperc toredekeig nem csillantak fel a szemeim, mert az egy igazi
kaland lett volna, viszont aztan elkezdtem belegondolni, hogy Melanie 19, en majdnem 22
vagyok, olyan kis feherek mint a papir amire ir az ember, es LANYOK, es biztos a
legjobb otlet minket rabizni a perui rendorsegre? Ugyhogy a vegen ugy dontottunk
Melanie-val, hogy ha kello biztonsagban es idoben szeretnenk Punoba erkezni, akkor
kenytelenek leszunk voksunkat a 4M mellett letenni.
A kanyon
Olyan sokat hallottuk Dinatol, hogy ez meg NEM a
kanyon, ez meg CSAK a volgy, hogy szinte hihetetlennek
tunt, amikor vegre megerkeztunk a kanyon reszebe.
(Plane, mert annak is nagy reszet vegigaludtam.) Vegul,
reggel 9-re megis sikerult megerkeznunk, es
szetszorodott a csoport a ket kilato kozott. Melanie-val
meglehetosen nyugisra vettuk a tempot, mivel volt egy
orank az ujragyulesig, es az eget sem feketitette be a
kondorok serege (egeszen pontosan: egy sem volt a
lathataron), ezert szepen komotosan lebattyogtunk az
also kilatoig, ott fenykepezkedtunk, neztunk, alltunk
egyik labunkrol a masikra, szamoltuk az idot, hogy
mennyi idonkbe fog telni felmaszni a felso kilatora, es ha
ott toltunk 20 percet a felso kilatoban, akkor meg hany
percet kell eluznunk az alsoban...
Kraft Anikó
32
Nekem az is az eszembe jutott, hogy pont az ilyen
tajakra es alkalmakra talaltak ki a jogat, hiszen tiszta volt
a levego, gyonyoru a kilatas, inspiralo a kornyezet, es
nagyon unatkoztunk. Viszont valahogy egyikunknek sem
jutott semmilyen joga pozicio sorozat az eszebe, es a kis
kavicsokra leterdelni is keteselyes feladat volt, igy inkabb
maradtunk a fenyekepezsnel, az unatkozasnal es az ido
szamolasanal. Egyszer csak latjuk, hogy nagy mozgolodas
van a fenti kilatonal, es az embereket valami nagyon lazba
hozta. Hat nem egy kondor volt? Amely a fenti kilato
elott korozott? De bizony! Es hat nem csak egy piszok
foltkent jelent meg minden fenykepen amit
megprobaltunk levenni? De megugyabbul bizony! Mivel a
kondor feltunese korulbelul egybeesett az elso 30 perc
leteltevel, ezert ugy gondoltuk, ideje felmasznunk a fenti
kilatohoz.
Elonye a fenti kilatonak az volt, hogy lehetett vizet, emelet, meg igazabol barmi mast
venni (bar minket csak az elso kjetto erdekelt), es akkor eluzhettunk olyan 5 percet az
arukat nezegetve es setalgatva (meg termeszetesen, kozben rendesen megfove is). Neki
is alltunk a legnagyobb pontossaggal kivitelezni eme gondosan kidolgozott tervunket, es
amikor az eredetileg kalkulalt 5 perc helyett 3 perc alatt vegeztunk, es meg mindig volt
22 percunk, ujbol meglehetosen kilatastalannak tunt a kjozeljovo. Mignem... egy ujabb
kondor! Oh! De hol is? Hat nem a LENTI LELATO FOLOTT? Dehogynem. Hat ilyen
pechunk volt. Nem baj, boszen kattintgattuk a fenykepezogepeinket, mert ki tudja, lesz-e
meg kondor?
Eme ket jelenes utan meg ketszer lattuk a kondor roptet egy eleg rovid ideig, de amint
feladtunk volna minden tovabbi remenyt egy ujabb jelenesre, akkor egy hatalmas, feher
hatu madar emelkedett a magasba, es mintha csak a turistak kedveert, szepen lassan
korozott folottunk, alattunk, mellettunk, remek fenykepezesi lehetosegeket kinalva mar-
mar talcan! Ezzel persze mindenkinek nagyon
felment az adrenalin szintje, orultunk, mint majom a
farkanak, hogy most mar lesznek fotok amiket
tudunk mutogatni a kondor ropterol. Ezutan ujabb
jelenes volt, kb 5 perccel kesobb, de arrol
kiszorultam, mert a korlathoz passzirozodotdenki
aki elt es mozgott, es en tul keson kapcsoltam.
Kicsivel reggel 10 utan sikerult meggyozni a hard-
core fotosokat is, hogy vege az eloadasnak, ideje
visszaindulni Chivay-ba egy ebedre.
Ut a kanyontol
Mivel mindenkit nagyon feldobott a kondor-latas, eselytelen volt, hogy visszafele is
aludjak, ezert vegigneztem a kanytont az utrol. Most mar lassan meg fogtok kovezni, de
megint a szokasos mantra jon: nem volt olyan szep, szegeny kanyonka, mint azt en
vartam. Majd meglatjatok a kepeket, szep, impozans, mely, meg minden, de azt hiszem
Kraft Anikó
33
megint bennem van a problema. Ugyanis az ember latja a mindenfele muveszi
felveteleket pl a Gran Canyonrol, ami persze egeszen gyonyoru, Ehhez kepest ott van a
Colca kanyon, ami egeszen szurke, barnas, nemi novenyzettel de foleg kovekkel, es
valahol a legeslegeslegaljan van egy folyo, amit meg hallani sem lehet olyan melyen van.
Viszont barmilyen mely, eleg szuknek is tunik, ugyhogy ha kicsit nagyobb lennek
(mondjuk 165 cm), akkor talan meg egeszen klausztrofobikusan is ereztem volna magam!
Szoval persze mely volt, es egeszen felelmet kelto (nem csodalom, hogy a helyiek
Istensegkent tisztelik a hegyeket es a kanyont), de valahogy megsem hatott meg annyira,
mint azt vartam volna. Ami tetszett a tajban az a hatalmas nyugalom es csend, amit
arasztott. Megertem, hogy miert ahegyek kozt szeretnek meditalni az azt hivatalbol
vegzok, mert a hegyek ebresztik legjobban ra az embert arra, mennyire kicsi, mennyire
lenyegtelen, mennyire nem a vilag kozepe (egyeb hiedelmekkel ellentetben), es sokkal
egyszerubb ilyen hatalmas hegyekkel korulveve atadni magat az embernek a
nyugalomnak, es csak arra koncentralni, ahogy a nap melegiti az arcat (feltetelezzuk az
egyszeruseg kedveert, hogy idealis esetben az illeto nincs szenne egetve a kiserletet
megelozoen), a szello fujja a hajat, es ahogy csak az jelzi az ido elteltet, ahogy megnyulik
az arnyeka.
Mindenesetre, a biztonsag kedveert

Dina megallittatta a buszt szinte
minden kanyarban, hogy
kihasznalhassuk a lehetoseget, hogy
tovabb kattintgathassuk a
fenykepezogepeinket az ut szelerol
(lehetoleg olyan helyeken, ahol
sorban alltak a kezmuves dolgokat
arusito nenik), de sajnos erre mar az
elejen is csak a tarsasag fele volt
kaphato, es amikor mar csak 2
ember szalt ki a buszbol, hogy a
volgyet egy ujabb szogbol fotozzak,
akkor Dina is belatta, hogy talan
ideje tovabbmennunk Chivay fele.
Persze, nem lehet ilyen egyszeru az ember elete, ezert meg

kellett allnunk Maca-ban, ahol egy hatalmas szatelit
tanyerral felszerelt polgarmesteri hivatal volt, egy kedves
foterrel es egy regi, de szep templommal. Allitolag Maca
pont egy toresvonalra epult, es amikor volt egy hatalmas
foldrenges, akkor egyszeruen megnyilt a fold, es a falu
elkezdett sullyedni… Nemileg kepzavaros szamomra, hogy
pontosan hova tud sullyedni egy falu, de mindenesetre,
Maca amolyan perui Velence, csak persze a cultura, a
tortenelem es a viz nelkul. Macaban egy ujabb fel orat
kellett elutnunk, amit a vegen kismalacok fenykepezesevel
es a kornyezet szennyezesevel (eldobtam egy almacsutkat)
toltottem.
Kraft Anikó
34
Mivel mindenki csak szervezett turava megy a kanyonba, es minden szervezett turanak
ugyanaz az idozitese, ezert Macaba is 2 masik busszal erkeztunk egyutt (mindketto
sokkal nagyobb volt, mint a mienk). Mivel sok lebzselo csoporttarsunk volt, ezert
termeszetesen mi indultunk el utolsonak, ami azert idealis hely, mert a folduton az
elottunk halado ket busz porat kaptuk az arcunkba. A soforunk megprobalta kis hegyi
utakon beelozni a ket Nagy buszt, de persze nem sikerult, ezert nem ertem, miert is
probaltuk meg.
Eddigre mar kezdtem ideges lenni, mert mar 11-11:30 fele jart az ido, es legjobb
tudomasom szerint legkesobb 1:30-kor indul a buszunk Punoba, es addig meg meg is
kellett ebedelnunk es mindenfele AFA-s szamlat kellett igenyelunk.
Afas szamlat kerni

Ahogy azt mar beigertem, el fogom meselni, milyen ELMENY afas szamlat kerni Peruban.
Mivel a koltsegeim siman belefertek a Kraft & Associates mukodesi koltsgebeibe (vegulis,
ha nagyon komolyan vesszuk, tulajdonkeppen az arequipai es punoi szolgaltatasok
ellenorzeset vegeztem, meglehetosen rigorozusan es teljeskoru korultekintessel,
alapossaggal), es mivel a perui allam a vallalatok mukodesi koltsegeinek 30%-at megteriti,
ezert Apuek a lelkemre kotottek, hogy mindenkeppen kerjek mindenrol afas szamlat. Az
igazsag az, hogy a 3 sol-os internetezesekrol es taxizasokrol nem kertem, mert egyreszt
nem mindig gondoltam, hogy egyaltalan LEHET afas szamlat kerni, masreszt pedig az a
cirkusz, amit ilyenkor le szoktak vagni, messzemenoen meghaladta volna az afas szamla
nyeresegeit. Viszont, a nagyobb teteleknel igenis beprobalkoztam egy "factura"
igenylesevel.
Elso facturam meg a Cruz del Surtol szarmazott, ahol minden problema nelkul
kinyomtattak nekem egy afas szamlat. Masodik probalkozasom a masodik chivay-i ebed
alkalmaval tortent, ahol a Melanieval megosztott menut (zoldseges omlett es nagyszemu
kukoricacso friss sajttal), osszesen 21 sol volt, de gondolam, bemelegitek majd a nagyobb
durranasokra. Amikor megkertem egy “facturat”, kaptam egy sima szamlat. Mondtam
nem, egy olyan szamlara van szuksegem, amire fel van irva a vevo adoszama (itt:
RUC). Kerekedett nagyon a szemuk, mondtak, aha, oho, hat jol van. Vartunk korulbelul
20 percet a szamlara, szerintem meg voltak gyozodve arrol, hogy ha a csoport elindul,
akkor en is megyek veluk, afasz szamla ide, vagy oda. Persze engem ennel kemenyebb
fabol faragtak, ezert rakerdeztem megint, hogy megis hol a szamlam, mire szerenyen
kozoltek, hogy kenytelenek lesznek megnovelni a szamla osszeget 2 sol-lal, a viz AFA-
javal.
Mindekozben ravettem Dinat, hogy hivja fel az irodajat, had igenyeljek afas szamlat.
Persze mindezt egy 20 fos asztalnal, ahol abszolut nem hallottam semmit a telefon masik
vegebol, ezert meglehetos kommunikacios hatarokba utkoztem. Eloszor elmagyaraztam,
hogy egy afas-szamlara (factura) van szuksegem, es mindjart diktalom a RUC szamot, a
vallalat nevet es a cimet. Ja, hogy FACTURA-t kerek? Mondom, igen, azt mondtam mar
az elejen is. O, hat akkor ugye meg kell novelni a 40 dollaros arat az afa-val (itt: IGV),
amibol ugye 48 dollar lesz. Ez persze kevesbe volt szimpatikus a szamomra, ezert teljes
hitetlenkedessel eloadtam, hogy akkor most Onok nekem ugy akartak eladni egy
Kraft Anikó
35
szolgaltatast, hogy azutan nem szamoljak fel nekem az AFA-t? Megis milyen uzletet
vezetnek Onok? Ezutan hebegett-habogott az irodabeli, majd szives turelmemet kerte,
hogy utananezzen a fonoksegnel… Szerintem o is ugy gondolta, hogy ha eleg idot varat,
akkor feladom, de mivel nem az en telefonomrol hivtuk, es idom, mint a tenger (mivel
masik szamlara is vartam), ezert a vegen kenytelen volt visszajonni a holgy, es kijelenteni,
hogy ezek szerint 45 dollar lesz. Mivel ez teljesen megegyezzett azzal az arral, amit a
hotelben kaptunk, azt mondtam jo.
Kovetkezo kerdes volt: hogy jusson el a szamla az irodaba? Mondtam, en Arequipaba

mar vissza nem megyek, kuldjek el postan. Masodpercnyi habozas nelkul ravagta a holgy,
hogy a postakoltseg extra 15 sol lesz. Mivel pont 2 nappal korabban adott fel Melanie
egy kepeslapot Nemetorszagba, es 4 nappal korabban pedig en adtam fel egy hadseregnyi
lapot Magyarorszagra, es egyik sem kerulot 15 solba, kicsit pirosabban, mint szerettem
volna megmondtam, hogy nem hiszem el, hogy Arequipabol Limaba 15 sol lenne a posta,
ha Magyarorszagra 8 sol, es Nemetorszagba egy lap pedig 5. Motyogott valamit a DHL-
rol, mire megmondtam, hogy teljesen megfelel a celnak, ha a helyi Serposttal adjak fel.
Igazabol nem attol lettem kicsit mergesebb, hogy rank akarjak akasztani a postakoltseget,
hanem azutan, hogy el akarjak adni a szolgaltatast AFA nelkul, utana ravagnak 3 dollart az
arra, amikor kerek afa-t, es utana meg 15 solert akarjak postazni a szamlat (ami kb:
1000.-ft), es engem neznek hulyenek…! Hat, azt nem szoktam szaloncukorkent lenyelni.
Amikor vegre mindenkivel sikerult mindent megertetni, kovetkezo allomas a busz volt
Chivay foteren. Hasonlo epizod jatszodott le, eloszo egy simla szamlat akartak nekem
adni, de mielott meg annak a kiallitasaval elbibelodtek volna, szoltam, hogy nekem olyan
factura-t adjon, amire rairja a RUC szamot! Ooooo, hat nem, ahhoz telefonalni kell. Es
akkor telefonalt. Termeszetesen ujbol 20%-al megnott a szolgaltatas ara, es
termeszetesen megint fel oraba tellett lediktalni a vallalat nevet, cimet es RUC szamat
(es meg igy is rosszul allitottak ki, KRASFT nevre, Dasso helyett Dazo utcara).
Magat az utat mar elmeseltem Nektek, ugyhogy ezzel eleget is tettem a cselekmenybeli
lemaradasomnak.
Kovetkeztetesek a perui gazdasagrol

Elmondom Nektek, hogy mar tobb, mint egy hete kuldozgetem magamnak ezt az utolso
adagnyi beszamolot, itt-ott kitoldoztam es –foldoztam, de valahogy sose jutottam odaig,
hogy befejezzem. Viszont, mivel ma este utazunk Buenos Airesbe a csaladdal, ugy
gondoltam, hogy szukseges befejeznem ezt a beszamolo adagot, mielott potencialis
beszamolo-kepes elmenyekkel gazdagodom tovabb.
Tiszta mazlistak vagytok, mert ennek kovetkezmenyekepp ujabb fantasztikusan eles

megfigyelesekre tettem szert a perui szokasokrol, emberekrol, gazdasagrol, amivel az
eredeti beszamoloi tervemet ki fogom egesziteni.
Nos, fantaszikusan eles megfigyelokepessegemnek koszonhetoen azon gondolkoztam el,

hogy mennyire konnyebb megerteni, hogy a perui gazdasagnak miert tobb, mint a fele
tartozik a feketegazdasaghoz, amikor minden turistanak (legyen az perui vagy kulfoldi)
alapbol az afamentes “verziot” adjak el, amit ezek szerint valoszinuleg be sem jelentenek,
Kraft Anikó
36
fel sem jegyeznek, es ezaltal termeszetesen utana adot sem fizetnek. A kepen
termeszetesen cask arnyalatnyit ront az a segitokeszsegnek az abszolut hianya, amikor az
ember megis feheritene a tranzakciot. Gyanitom, hogy ugyanez a helyzet a legtobb helyi
vallalkozasnal is, es nem kell egeszen Arequipaig, vagy Chivay-ig elmennie az embernek,
hogy ilyen gyakorlattal talalkozzon.
A hozzaadott ertek
A perui gazdasagrol jutott eszembe, es meg mindig kicsit el vagyok amulva ettol az ujabb
felfedezesemtol, ezert egy kicsit meselek a perui penz megtakaritasi es koltesi
szokasokrol. (Ez termeszetesen egy meglehetosen reprezentativ, empirikus kutatas
eredmenye.) Nos, valamikor hetfon szoba kerult a ruhak kapcsan a megtakaritas. (Nem
olyan egyszeru ez, mint gondolnatok. Mint egy 70%-ban noi iroda, Jazmin kikerte Diana
velemenyet arrol, milyen ruhat vegyen a tengerparti eskuvore amire az egyik legjobb
baratnoje hivta meg. Persze az eskuvorol attert Jazmin arra, hogy kepzeljuk el, hogy a
baratnoje es a volegenye 3 kulonbozo megtakaritasi szamlan gyujtottek a penzt az
eskuvore, a naszutra es egy kozos lakasra!) Amikor eloszor Jazmin felhozta ezt a temat
meglepodtem az o meglepodottsegen, es nem ertettem, hogy ezen mi az amulnivalo.
Masodik alkalommal, amikor jobban kifejtettuk a temat, rajottem, hogy pusztan az elore
tervezes es a megtakaritas tenye ad okot a kerek szemekre. Jazmin ugyanis, ahogy
Cecilia, Diana es Massiel (a tobbiekrol nem tudom, mert nem ebedeltek velunk) egy
centet sem takarit meg a fizetesebol. Eddig is gondoltam, hogy Diana megis hogy tudja
elinni a fizeteset (hatalmas bulizos a lany, es nem a Calle de las Pizzas-ba jar), mert eleg
szepen keres, de ez engem is meglepett, hogy nincs megtakaritasi szamlajuk, es nem
takaritanak meg. Persze lehet, hogy ez eddig kevesbe meglepo, de emlekeztetnem a
kedves olvasot, hogy 28-29 eves holgyekrol van szo!
Akkor termeszetesen elkezdtunk targyalni a penzkoltesi- es megtakaritasi szokasokrol. A

lanyok elmeseltek, hogy nekik olyan hogy zsebpenz, nem volt. Ha kellett valami, kertek a
szuloktol. Aztan meg arrol meseltek a lanyok, hogy igazabol azt sem tudjak, mire
koltenek. Elmeseltem, hogy amig otthon eltem, szuloi appanazsbol, havonta kellett
elszamolast kuldenem a koltsegeimrol a csaladnak. Erre kishijan hatast dobtak mind a 4-
en, hogy hat nekik meg se fordulna a fejukbe elszamolast irni a koltsegeikrol! Ezek utan
persze nem talalom megleponek, hogy nem tudnak megtakaritani semmit, hiszen azt sem
tudjak, mit, mennyit, mire koltenek!
Elrugaszkodva persze az iroda realitasatol arra gondoltam, hogy ha a perui gazdasagi elit,
azok az emberek, akiknek nincs szukseguk arra, hogy megnezzek mire mennyit koltenek,
mert egy-egy utazas alkalmaval vagy egy ujabb ruhara hitelt vesznek fel (amit aztan a
jovoben fizetnek vissza, de azt sem tartjak szamon, cask befizetik a csekket), ugyanugy
folytatta ezt a szokasat az elmult evekben, mint annak elotte, akkor megfejtettuk a perui
gazdasag novekedesenek a titkat! Na nem mondom, hogy ez kizarolagos oka lehet a
perui gazdasag novekedesenek, de ha azt vesszuk, hogy normalis esetben a recesszioban
az emberek kevesebbet koltenek, es tobbet takaritanak meg, es itt ez nem jatszik
szerepet, akkor megis egy erdekes kep alakulhat ki, azt hiszem. (De legalabbis, a
kozgazdasasgi gondolkodasra hajlamosabbaknak erdekes.) (Akiket persze ezen a ponton
az izgat, hogy akkor mekkora a kamatlab, azt mondanam, hogy nem valoszinu, hogy a
Kraft Anikó
37
keves megtakaritas miatt magas lenne a kamatlab, mert nincsenek allami biztositasok, a
nyugdij-, az egeszseg- es minden egyeb fajta biztositast mindenkinek maganak kell
elinteznie, es ezek aztan persze hatalmas alapokba kerulnek, ami remek penzforrast
kepeznek a gazdasag szamara.)
Elkoszones
Most, hogy mar mindenkit megvilagositottam a perui gazdasag mukodesenk alapjairol, es
most, hogy mar mindent tudtok Peru deli reszenek Aniko altalai meglatogatasarol, ideje
elkoszonnom. Nagyon szepen koszonom mindannyiotoknak a kitarto figyelmet es a sok
tamogatast. Orom volt irni Nektek, es remelem, hogy Ti is elveztetek a beszamolokat!
Itt vannak a linkek a kepekhez, amiket az utunk alkalmaval vettem le, majd nezzetek meg
oket, es akkor latni is fogjatok, hogy ugye mirol is beszeltem.
http://picasaweb.google.com/kraft.aniko/AnikoAndMelanieInArequipa2009Day1#
http://picasaweb.google.com/kraft.aniko/AnikoAndMelanieInColcaValley2009Day2#
http://picasaweb.google.com/kraft.aniko/AnikoAndMelanieInTheColcaCanyon2009Day3#
http://picasaweb.google.com/kraft.aniko/AnikoAndMelanieOnTheTiticacaLake2009Day4
#
Nem tudom, mikor jelentkezem ujbol egy ujabb beszamoloval, de most mindenkepp
kaptok egy szusszanasnyi idot, hogy kiheverjetek a deli utamat.
A viszontlatasig maradok szamotokra,
Anikó

Arequipa 2009 - Beszámoló

Diunggah oleh

Informasi Dokumen

Hak Cipta

Format Tersedia

Bagikan dokumen Ini

Bagikan atau Tanam Dokumen

Opsi Berbagi

Apakah menurut Anda dokumen ini bermanfaat?

Apakah konten ini tidak pantas?

Hak Cipta:

Format Tersedia

Arequipa 2009 - Beszámoló

Diunggah oleh

Hak Cipta:

Format Tersedia

Arequipa-‐i

Beszámoló Peru deli részére tett utamról,

Vannak dolgok, amik annyira magától értetődőek, és az embernek látszólag bármikor

Délután 5 fele elindultunk vissza a főtérre (újfent), hogy megnézzük a Katedrálist.

Colca, Puno – csapó 3!

Colca, Puno, vegyes – csapó 6!

Ahogy azt elterveztem, elmentem

Legnagyobb boldogsagomra most mar a nyakamat se melegiti a hajam, ugyanis

December 2 - szerda este

Mire vegre letusoltak az argentinok, akkor elindultunk eol

Korulbelul 5 percembe tellett korbejarni a

Mivel, a kanyonhoz vezeto ut szerves reszet

Mindenesetre, a biztonsag kedveert

Persze, nem lehet ilyen egyszeru az ember elete, ezert meg

Afas szamlat kerni

Kovetkezo kerdes volt: hogy jusson el a szamla az irodaba? Mondtam, en Arequipaba

Kovetkeztetesek a perui gazdasagrol

Tiszta mazlistak vagytok, mert ennek kovetkezmenyekepp ujabb fantasztikusan eles

Nos, fantaszikusan eles megfigyelokepessegemnek koszonhetoen azon gondolkoztam el,

Akkor termeszetesen elkezdtunk targyalni a penzkoltesi- es megtakaritasi szokasokrol. A

A viszontlatasig maradok szamotokra,

Anda mungkin juga menyukai

Arequipa 2009 - Beszámoló

Diunggah oleh

Informasi Dokumen

Hak Cipta

Format Tersedia

Bagikan dokumen Ini

Bagikan atau Tanam Dokumen

Opsi Berbagi

Apakah menurut Anda dokumen ini bermanfaat?

Apakah konten ini tidak pantas?

Hak Cipta:

Format Tersedia

Arequipa 2009 - Beszámoló

Diunggah oleh

Hak Cipta:

Format Tersedia

Arequipa-­‐i

Beszámoló Peru deli részére tett utamról,

Vannak dolgok, amik annyira magától értetődőek, és az embernek látszólag bármikor

Délután 5 fele elindultunk vissza a főtérre (újfent), hogy megnézzük a Katedrálist.

Colca, Puno – csapó 3!

Colca, Puno, vegyes – csapó 6!

Ahogy azt elterveztem, elmentem

Legnagyobb boldogsagomra most mar a nyakamat se melegiti a hajam, ugyanis

December 2 - szerda este

Mire vegre letusoltak az argentinok, akkor elindultunk eol

Korulbelul 5 percembe tellett korbejarni a

Mivel, a kanyonhoz vezeto ut szerves reszet

Mindenesetre, a biztonsag kedveert

Persze, nem lehet ilyen egyszeru az ember elete, ezert meg

Afas szamlat kerni

Kovetkezo kerdes volt: hogy jusson el a szamla az irodaba? Mondtam, en Arequipaba

Kovetkeztetesek a perui gazdasagrol

Tiszta mazlistak vagytok, mert ennek kovetkezmenyekepp ujabb fantasztikusan eles

Nos, fantaszikusan eles megfigyelokepessegemnek koszonhetoen azon gondolkoztam el,

Akkor termeszetesen elkezdtunk targyalni a penzkoltesi- es megtakaritasi szokasokrol. A

A viszontlatasig maradok szamotokra,

Anda mungkin juga menyukai

Arequipa-‐i