A magyar nyelvű Szentírás rövid története

Azki
zsidóul
és

görögül, és vígre deákul

Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvín, hogy minden az Isten
Törvényinn íljen, minden imádja nevít.

Általános vélemény, hogy a magyar reformáció legfontosabb vívmánya az anyanyelvű

Szentírásfordítás. Reformátoraink különös hangsúlyt fektettek arra, hogy gyülekezeteink tagjai
olvashassák és érthessék a Szentírás szavait. Viszont azt is figyelembe kell vennünk, hogy a
magyar nyelvű szentírásfordítás korántsem a reformációval kezdődött el. Már az ezt megelőző
időszakban is készültek szemelvényes bibliafordítások, azonban az anyanyelven olvasható és
hallható Szentírás iránti általános igényt igazából a reformátorok ébresztették fel az emberekben.
Jelen összefoglalónkban a magyar nyelvű bibliafordításokról nyújtunk rövid áttekintést.

A reformáció előtti bibliafordítások

A legkorábbi bibliafordítás-töredékek az istentiszteleten használt szövegek fordításai
voltak. Ezekről azonban nem sokat tudunk elmondani, hiszen csak töredékekben maradtak reánk.
A latinul nem tudó apácák és laikusok számára a kolostorokban alázatos buzgalommal
tolmácsolták és másolták a Biblia szövegeit, az imádságokat és a legendákat.1 Az egyik, talán
legismertebb és legterjedelmesebb ilyen gyűjtemény a Karthauzi2 Névtelen szerzetes munkája,
amely az Érdy kódexben maradt ránk. A Néma Barát 1527. november 23-án fejezte be művét,
amely különböző alkalmakra írott magyar nyelvű prédikációkat tartalmaz, amelyekben közli a
napi igeszakaszok fordítását is. Ugyanebben az időben, 1516-1520. között, keletkezett a
Jordánszky kódex is, amely névtelen fordító munkájaként tartalmazza az Ószövetség első hét
könyvét, illetve Pál levelei kivételével a teljes Újszövetséget. A Döbrentei kódex Bertalan pap
fordításában tartalmazza a Zsoltárok könyvét, az Énekek Énekét, Jób könyvének néhány részét,
1
Madas Edit, A karthauzi névtelen kódexe, in: A néma barát megszólal, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1985, 546.
2
A karthauzi rendhez tartozó szerzetesek némasági fogadalmat tettek, amelyet csak komoly szükség esetén
szeghettek meg. Napjában egyszer étkeztek, húst nem ettek, s durva fehér posztóruhát viseltek, vezeklőövvel.

1
Jézus szenvedéstörténetét és több részletet az evangéliumokból. Nagyszerű magyarsággal,
színes, gördülékeny stílusban fordította le ezeket a könyveket. Ugyanitt kell megemlékeznünk a
beginák számára készült fordításokról is. A beginák a középkorban olyan jámbor nők voltak,
akik nem tettek szerzetesi fogadalmat, de kolostori közösségben éltek egy-egy templom, vagy
kórház körül, betegápolással, jótékonykodással foglalkoztak. Amint látjuk, félig szerzetesi, félig
világi közösség volt. A magyarországi beginák számára több kódex készült, amelyekben
bibliafordítás részleteket találunk. Most csupán a legfontosabb kódexeket sorolom fel: a
Festetich kódex 1493-körül készült Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára; a Cheh kódexet
1513. körül készítette egy nagyvázsonyi3 pálos szerzetes ugyancsak Kinizsi Pálné számára; a
Székelyudvarhelyi kódexben találjuk az első név szerint ismert bibliafordítót, aki megnevezi
magát: Nyujtódi András székelyföldi ferences szerzetes húgának, Nyujtódi Juditnak, ferencrendi
apácának fordította le Judit könyvét. ,,Ez a könyv szűzleány Judit asszonyé... Íme, azért én
szerető húgom, Nyujtódi Judit: az te neveden való szent asszonynak könyve, melyet én, az te
szegény bátyád, Nyujtódi Fráter András megírtam az diáki bötüről ez magyar nyelvre az
tehozzád való atyafiságos szeretetnek miatt meggyőzettetvén. És hogy ne lennél az te celládban
az te szentednek könyve nélkül, de vallanád azt az te lelkednek vigasztalására. Ne nézzed kedég,
szerető húgom, az írásnak az ő paraszt voltát, hanem az ő igaz értelmét, kiben hamisat nem
lelsz.”4 Fráter András húga Tövis városában volt szerzetesnő.
Bod Péter a következőképpen emlékezik meg az 1456-ban elhunyt pálos szerzetesről,
Báthori Lászlóról: „Fő dolga a’ volt szerzetes életében, hogy a Bibliát fordította magyar nyelvre
deák nyelvből.”5 Bibliafordítása és magyarázata azonban nem maradt ránk, csupán a későbbi
pálos rendfőnök, Gyöngyösi Gergely Krónikájában idéz belőle néhány mondatot.
A legrégibb magyar nyelvű bibliafordítás feltehetően Pécsi Tamás és Újlaki Bálint
munkája, amelyet Huszita Biblia néven ismerünk. Szalkai Magyar Balázs ferences szerzetes így
számol be működésükről: ,,Ebben az időben még két tanult ember is távozott innen Kamanicáról,
tudniillik Tamás és Bálint, akik, miután ezt néhány megszállott férfival és asszonnyal
megtanácskozták, éjnek idején Moldvába szöktek. Ez a két pap mindkét testamentum írásait
lefordította magyar nyelvre. Mennyi és mekkora eretnekség van pedig ebben, amit én is
olvastam, evilági ember el sem számolhatja... mivel hogy ezt a szólást is: Spiritus Sanctus6 így
fordították: zent zelleth.”7 Az eredeti kézirat elveszett, de töredékeit megtalálhatjuk az Apor, a
Bécsi és a Müncheni kódexekben. Ez utóbbiban maradt fent a Mi Atyánk fordítása is: „Mü
atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod. Légyen te akaratod,
miként mennyen és azonként földön. Mü testi kenyerönk felett való kenyeret adjad münekünk ma.
És bocsásad münékünk mü vétetönket, miként es mü bocsátonk nekönk vétetteknek. És ne vigy
minket kisértetbe. De szabadócs münket gonosztól. Ámen.”8

Humanista bibliafordítások
Azokról az Újszövetség-fordításokról van szó, amelyeknek fordítói a Rotterdami Erasmus
által 1516-ban kiadott görög nyelvű szöveget vették alapul. A kutatók Komjáthy Benedek, Pesti
Gábor és Sylvester János fordítását szokták ebbe a csoportba sorolni.
Komjáthy Benedek Perényi Gáborné Frangepán Katalin nyalábvári birtokán úrnője
kérésére fordította le Pál apostol leveleit. Munkája előszavában a következő sorokat olvashatjuk:
„Tenagyságod énnekem emlegetni kezdé, hogy a Szent Pál apostol leveleit örömest akarná
hallani.” A szerző csak többszöri unszolásra vállalkozott a fordítás elvégzésére, mivel úgy érezte,
hogy a nyalábvári udvarban nála sokkal bölcsebb és jártasabb egyházi emberek vannak, akik
alkalmasabbak a munka elvégzésére. Munkája befejezéséről a következő szavakkal tájékoztat:
3
Meg kell jegeznünk, hogy Kinizsi Pál alapította a nagyvázsonyi pálos kolostort.
4
Idézi Gyürki László, A Biblia földje - A magyar bibliafordítások története, in Pázmány Péter Elektronikus
Könyvtár (www.communio.hu/ppek/konyvek/bibfld01.txt - megnyitva 2007. október 25-én)
5
Bod Péter, Magyar Athenas, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2003, 57.
6
Spiritus Sanctus a Szent Lélek latin nyelvű megnevezése.
7
Idézi: Gyürki László, i.m.
8
Ld. http://www.biblia.hu/bevez/magyar.htm (megnyitva 2007. október 25-én).

2
„Ez Szent Pál epistolái magyarságának vége lött Szent Szilveszter pápa estin, nagymise
harangkor, az Jézus Krisztus születésének utána 1532. esztendőbe. Laudetur Jesus Gloriosus [=
dicsértessék a dicsőséges Jézus].” Komjáti fordítása Epistolae Pauli lingua hungarica donatae.
Az szenth Pál levelei magyar nyelven címen 1533-ban a krakkói Vietor Jeromos nyomdájában
jelent meg Perényiné költségén. Ez az első magyar nyelvű nyomtatott könyv, de nem
Magyarországon, hanem Lengyelországban látott napvilágot. Fordítói eljárása még teljesen
középkori: szavakhoz tapadó, a latinosságok ellen nem küzd, még nincs benne tudatos
nyelvművelő szándék. A „nagyobb és teljesb és könyvebb értelemnek okáért” vagylagosan
fordít, azaz „egy diák [latin] szót két avagy három magyar szóval”. Műve fontolgató filológiával,
tudós magyarázatokkal kevert alkotás, átmenet a szó szerint magyarító középkori és a teljes
értékű erazmusi tudós mű között. Fordításában gyakran találunk zárójelbe tett értelmező
szövegeket, magyarázkodásokat. Ezek nem a bizonytalanság, hanem inkább a tudós magatartás
jelei. Komjáthy Benedek fordítása 1883-ban hasonmás kiadásban is megjelent.
Pesti (Mizsér) Gábor fordításának címe: Wij Testamentum magijar nijelven, amely
Bécsben jelent meg 1536-ban, és a négy evangélium fordítását tartalmazza. Nemeskürty István a
következőképpen jellemzi: „világos fogalmazású, szép, tiszta szöveg. Magyarsága ízes,
hangulatos, kifejező. Ő használta először a maihoz legközelebb lévő központinak is nevezhető
nyelvjárást.”9 Kötelességének tekintette magyar nyelv ápolását. Fordításának nyelve a beszélt
magyar nyelv.
Az első magyar nyelven, magyar földön megjelent teljes Újszövetség Sylvester János
fordítása. 1541-ben adták ki Újszigeten, Nádasdy Tamás költségén. Nyelve tudományosan
pontos, de ha kell, terjengős is, nehogy bármit is félreértsen az olvasó. Az egyes szakaszokhoz
verses magyarázatokat fűz. Felismeri, hogy magyarul is tökéletesen lehet használni az ókori
versformákat, akárcsak görögül és latinul. Sikeresen kísérletezik a disztichonnal, és így írja meg
Újszövetségének híres előszavát:
Az magyar nípnek, ki ezt olvassa
Próféták által szólt rígen néked az Isten
Azkit igirt: imé vígre megadta fiát.
Buzgó lilekvel szól most es néked ezáltal,
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.
Néked azirt ez lün prófétád, doktorok ez lün,
Mestered ez most es, melyet az Isten ada.
Azt próféta szavát hallgasd, mert tíged az Isten
Elveszt, és nyomos itt nem lehet az te neved.
Itt ez írásban szól mostan es néked ezáltal
Hütre hív, mind hogy senki ne mentse magát.
Azki zsidóul és görögül és vígre diákul
szól vala rígen: szól néked az itt magyarul.
Minden nípnek az ü nyelvin, hogy minden az Isten
Törvinyit iljen, minden imádja nevit.
Itt vagyon az rejtett kincs, itt vagyon az kifoló víz,
Itt vagyon az tudomány, mely örök iletet ad.
Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor iszel, örökké
Ilsz, mely az mennyből szálla, halálra mene.
Azki teremt tíged, megvált, örök íletet es ád,
Ez szent által nincs több bizodalmad azírt.
Ennek azírt szolgálj, mindenkor tiszta szüvedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tígedet ez hozzá viszen s nem hagy, mikor így mond:
Bódogok, eljövetek – vesszetek el gonoszok.
Sylvester János írja.
9
Gyürki László, i.m.

3
Reformátori bibliafordítások
Benczédi Székely István énekelhető formában fordította le a zsoltárokat. Munkáját
Krakkóban adták ki 1548-ban. Zsoltároskönyve minden valószínűség szerint hatással volt Károli
Gáspár fordítására, valamint Szenci Molnár Albertre is.
Kolozsvárott Heltai Gáspár és társai (Gyulai István, Ozorai István, Vízaknai Gergely)
vállalkoznak a teljes Szentírás magyar nyelvű fordításának elkészítésére. A kiadásból csak a
Krónikák, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter és Jób könyvei hiányoznak. Összegyűjtötték az addig
elkészült magyar nyelvű fordításokat, valamint előttük volt a héber, görög és latin szöveg, illetve
egyéb nyelvű fordítások. Fordításuk olykor szó szerinti, máskor meg szabadabb. Ezt így
magyarázzák: „Mert nem jár a Szentlélek mindenütt a grammatika után, hanem a grammatikának
kell a Szentlélek értelme után járni.”
Heltaiékkal egy időben Debrecenben illetve Nagyváradon adta ki Méliusz Juhász Péter
Sámuel, Királyok és Jób könyvének fordítását. Lefordította Ézsaiás könyvét és az Újszövetséget,
de ezek a fordításai elvesztek. Fordításában az eredeti szöveghez ragaszkodik. A nehezebb
szavakat héberül is leírja, hogy az olvasó dönthesse el helyes értelmét. ,,Mert a zsidó nyelv
rövid, mint az magyar nyelv, egy igének sok jegyzése vagyon. Néha a punkt, néha a bötü, néha
az akcentus teszen különbséget” – írja a héber nyelvről. Zárójelbe tett lapszéli megjegyzései
mutatják, hogy mennyire kereste a pontos értelmezést.
Félegyházi Tamás Újszövetség fordítása 1586-ban jelent meg Debrecenben, a fordító
halála után.

A Vizsolyi Biblia és jelentősebb revizíói

Az első teljes és legelterjedtebb magyar nyelvű Bibliafordítást Károli Gáspár gönci
lelkipásztor készítette el munkatársaival 1587-90 között. A fordítás első példánya 1590.
augusztus 10-én jelent meg Vizsolyban, Manskovit Bálint lengyel származású nyomdászmester
műhelyében. Megjelenési helyére emlékezve nevezik Vizsolyi Bibliának. Károli Gáspár
legjelentősebb munkatársai: Huszti Imre gönci, Thury Mátyás szántói, Czeglédi János vizsolyi
lelkipásztorok, Pelei János, a gönci iskola rektora, illetve a fordító öccse, Károli Radics Miklós.
A munkában segítségére volt a gönci iskola tehetséges árva diákja, Szenci Molnár Albert, aki az
elkészült fordítás kéziratlapjait vitte Vizsolyba, majd Vizsolyból Göncre a próbanyomatokat, és
ismét Vizsolyba a kijavított példányokat. Az eredeti szövegek mellett áttanulmányozott minden
rendelkezésére álló bibliafordítást. Figyelembe vette a különböző latin nyelvű fordításokat,
különösképpen Tremellius Ószövetség-fordítását. Ez a fordítás azért volt jelentős a korabeli latin
fordítások között, mert szerzője zsidó volt, és kiválóan ismerte az Ószövetség eredeti nyelvét, a
héber nyelvet. Fölhasználta továbbá az addig megjelent magyar nyelvű fordítás-kísérleteket,
viszont minden egyes vers esetében az eredeti nyelveken írt szöveg volt a mérvadó. A fordítás
nyelve egységes és átütő erejű volt. Kifejezései, fordulatai kitörölhetetlenül benne vannak a
magyar népnyelvben és köznyelvben. Szabó András így ír Károli fordításának a hatásáról: ,,nem
túlzás tehát, ha kimondjuk: azt, hogy a magyarság, a magyar nyelv minden viszontagság és
ellenkező jóslat ellenére megmaradt, többek között a vizsolyi Biblia ismert és névtelen
alkotóinak, világra segítőinek köszönhetjük.”10
A fordítás előszavában így ír a Biblia szövegének esetleges hibáiról: ,,Minden keresztyén
olvasókat kérek, ha valahol az fordításban tévelgettem és az célt nem találtam, azt ne
tulajdonítsák vakmerőségemnek, hanem az én gyarlóságomnak. Az olyan helyeket az olvasók
úgy Regestum szerint jegyezzék meg és engemet intsenek meg, hogy míg az Isten ez testben tart,
jobbíthassam meg az mi fordításunkat, mindaddig, míg nem igen szép és jó leszen.”
Károli Gáspár bibliafordítása kisebb-nagyobb javításokkal több mint száz kiadást ért meg,
és magyar nyelvterületen mindmáig a legnépszerűbb fordítás. A legelső javítást Szenci Molnár
Albert végezte el, és így jelent meg 1608-ban az úgynevezett Hannaui Biblia. 1612-ben
ugyancsak Szenci Molnár Albert kiadta Károli fordításának egy újabb javított változatát, amelyet
10
Idézi: Gyürki László, i.m.

4
megjenlenési helyéről Oppenheimi Bibliának nevezünk. A kutatók véleménye szerint ezek az
átdolgozott kiadások akár egy-egy új fordításnak is beillenének. Meg kell említenünk
Misztótfalusi Kis Miklós nevét, aki élete folyamán többször is kiadta a Károli-féle fordítás általa
javított változatát. Ezek közül a leghíresebb az 1685-ben megjelent Aranyas Biblia, amely
nemcsak a magyar, hanem a korabeli európai nyomdászat kiemelkedő teljesítménye. Célja az
volt, hogy a magyar nép kezébe minél olcsóbban előállítható Bibliát adjon. Ezzel az
átdolgozással maradandó hatást gyakorolt a mai magyar helyesírás kialakulására is. Az utolsó
jelentős javítást 1908-ban végezte el egy, a Britt és Külföldi Bibliatársulat által támogatott
csoport, amelynek egyébként tagja volt Kecskeméthy István kolozsvári teológiai tanár is. Ez a
kiadás szinte, amely szinte egy évszázadon keresztül a magyar református Egyház bevett
bibliafordítása volt.

Későbbi bibliafordítások
A továbbiakban három jelentős protestáns bibliafordításról kell megemlékeznünk:
Komáromi Csipkés György fordításáról, Kecskeméthy István kolozsvári teológiai professzor
fordításáról, valamint a Magyar Bibliatanács által készített „Új fordítás”-ról.
Komáromi Csipkés György debreceni teológiai professzor bibliafordítása 1675-re készült
el. A fordító azonban nem érhette meg kiadását, amelyre csupán 1706 és 1718 között került sor
Leidenben. A kinyomtatott Bibliát csak 1754-ben szállították debrecenbe, ám az egri katolikus
püspök elkoboztatta, mint eretnek bibliafordítást, és 1754. november 5-én ünnepélyesen elégette.
A kiadott példányoknak csak kisebb része jutott el 1789-ben Debrecenbe. Komáromi mindent
megtett annak érdekében, hogy visszaadja a szöveg valódi értelmét. Kiválóan ismerte a Biblia
eredeti nyelveit, sőt héberül meg előadást is tartott a diákok előtt.
Károli fordítását véve alapul, 1934 szeptemberére Kecskeméthy István Kolozsvári
teológiai tanár elkészítette saját bibliafordítását, amelyet 2004-ben jelentetett meg a Koinónia
kiadó.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Ó- és Újszövetségi Bibliafordító
Szakbizottsága által készített új protestáns fordítás első kiadását a Magyar Bibliatanács jelentette
meg 1975-ben. Célja, hogy az elavult revideált Károli-féle fordítást egy olyan új fordítással
helyettesítse, amelynek alapja a mai magyar nyelv.
A továbbiakban csupán megemlítjük a legjelentősebb 20. századi Újszövetség-
fordításokat: Czeglédi Sándor 1924-ben Győrben jelentette meg Újszövetség fordítását. A kiváló
fordítást nagyon értékelték. Budai Gergely református teológiai professzor Új Testamentoma
1967-ben jelent meg. Ravasz László református püspök Újszövetség fordítása 1971-ben jelent
meg Ligonierben (USA).

Katolikus bibliafordítások
Igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg a katolikus bibliafordításokat. Közülük
legismertebb a Káldi György jezsuita páter neve alatt elterjedt bibliafordítás, amely 1626-ban
jelent meg Bécsben. A kutatók egy részének véleménye szerint Káldi György csupán Szántó
Arator István megkezdett munkáját folytatta és fejezte be. Feljegyzései szerint Káldi
bibliafordítását Erdélyben kezdte el 1605. október 11-én, és Olmützben fejezte be 1607. március
25-én. Megjelenésééig azonban többször is átjavította fordítását. Károli fordításához hasonlóan a
Káldié is több átdolgozáson ment keresztül.
1973-ban jelent meg az Új Katolikus Bibliafordítás, amely a Jeruzsálemi Biblia szövegét
követi. 1997-ben pedig megjelent a Káldi-Neovulgata-féle fordítás is, amely Tóth Kálmán
teológus szerint: „jobban kötődik a latin bibliaszöveghez. Csakhogy időközben ezt a latin
szöveget, a Vulgátát is tudós munkával revideálták (1979), és most ez a katolikus egyház
hivatalos Biblia-szövege: Neovulgata (új, illetve megújított Vulgata). Az új magyar fordítás –
miközben figyelemmel van a bibliai héber és görög alapszövegre is – ezt a Neovulgátát tartja
fôként szem előtt, sőt visszanyúl a Káldi-féle Bibliához is, ezzel akarván biztosítani egy
szolidabb, kevésbé modern, mégis jó magyar bibliai szöveget. A kiadvány értékét növeli, hogy

5
az egyes bibliai könyvekhez tájékoztató előszót ad, a fordításokhoz pedig szükség szerint
magyarázatokat fűz.”11
Meg kell említenünk továbbá Békés Gellért és Dalos Patrik bencés szerzetesek
Újszövetség fordítását is, amely 1950-ben jelent meg Rómában. A fordítók az eredeti görög
szövegből készítették fordításukat. Stílusa tetszetős, a mai olvasó számára könnyen érthető.
Tizenegyedik kiadása 1990-ben jelent meg – most már Magyarországon –, míg a tizennegyedik
1993-ban Gyulafehérvárott, ami azt mutatja, hogy milyen kedvelt a hívek körében ez a fordítás.

Szabadegyházak és más felekezetek bibliafordításai

Végezetül, egyetlen rövid bekezdés erejéig meg kell említenünk egy kevésbé ismert
bibliafordítást is. Jehova Tanúi 1950 óta angolul és sok más nyelven is kiadják a saját
bibliafordításukat (New World Translation, NWT). Ennek az Új világ fordításnak (ÚVF) az
újszövetségi része (Keresztény Görög Iratok) 2000-ben jelent meg magyarul, a teljes Biblia
pedig 2003 nyarán. Ebben a fordításban azonban számtalan nyelvi torzítást tartalmaz, melyeknek
célja, hogy alátámasszák sajátos tanításukat.
A többi neoprotestáns és szabadegyház valamelyik bevett bibliafordítást használja.

Záró gondolatként álljon itt Károli Gáspárnak a Szentírásról szóló, ma is érvényes tanítása:
„Mostan noha külsőképpen bódogtalanok vagyunk és szerencsétlenség alatt vagyunk,
mindazáltal lélekben bódogságosak és békességesek vagyunk. Mert a Christus Jesusnak, az Isten
fiának tudománya, az Evangélium tisztán prédikáltatik, melynek általa az Szentlélek Isten hütöt
gerjeszt mibennünk, hogy az mi lelkünk békességes legyen Istennel. Ez az belső lelki bódogság
és békesség felőlhaladja a régi testi békességet. És az Isten bátor ostorozzon külsőképpen
bennünket, az mint neki kedves, csak az Ő szent igéjének kenyerét ne vegye el közülönk.”12

11
Idézi: Gyürki László, i.m.
12
Ld. http://www.biblia.hu/bevez/magyar.htm#19-20 (megnyitva 2007. november 7-én).