Abraham - A TUDATOS TEREMTÉS TÖRVÉNYE

k, 04/01/2008 - 08:45 - Böbe

írta: AVonzasTorvenye.hu, 2007-12-09
Abraham-Hicks videó
„Legtöbbeteknek eleinte nem könnyű a kreatív gondolatról szóló szavakat
meghallani, és érvényesként elfogadni. Mivel ti a fizikai világban éltek,
leggyakrabban azt tapasztaljátok, hogy az emberek aktív tettekkel hoznak
létre dolgokat. És mi nem tagadjuk azt, hogy az aktív cselekvés
nélkülözhetetlen része a fizikai létezésnek...
De azt igenis valljuk, hogy ha a gondolataid erejét felhasználod arra, hogy
gondolati síkon előre megalkosd azt, amire vágysz, akkor – ahogy időben
és térben egyre közelítesz a most pillanatához – egyre kevésbé lesz
szükséged aktív cselekvésekre ahhoz, hogy megvalósuljon mindaz, amit
elképzeltél.
Mi ezt a Tudatos Teremtés Törvényének hívjuk, mivel feltételezzük, hogy
tudatosan, szándékosan akarsz teremteni. De tulajdonképpen helyesebb a
Teremtés Törvényének hívni, hiszen ez a törvény működik akkor is, ha nem
áll szándékodban tudatosan létrehozni valamit.
Működik akkor is, ha arra gondolsz, amit el akarsz érni, de akkor is, ha arra
gondolsz, amit nem akarsz elérni. Működik, ha arra gondolsz, amit akarsz,
de akkor is, ha arra gondolsz, amiben hiányt szenvedsz. A te választásod
az, hogy mire fókuszálsz, hogy mire összpontosítod a gondolataid erejét.
A Teremtés Törvénye azt kezdi megvalósítani, ami gondolataid fókuszában
áll: legyen az pozitív vagy negatív, vagy valaminek a hiánya. És amint
erről beszélünk, szeretnénk, ha megértenéd, hogy itt, a fizikai világban,
ennek a folyamatnak két része van. Ha a nem-fizikai világban léteznél, és
úgy érzékelnéd a dolgokat, mint mi most, akkor azt tapasztalnád, hogy a
folyamatnak csak az egyik fele érvényes: mert itt a teremtő gondolattal
egy időben létezik a megvalósulás.
De a fizikai dimenzióban az idő ütközőjével is számolni kell, és ott az
egyenletnek két oldala van: egyrészről a teremtő gondolat megfelelő
érzelmi erővel való kiküldése az Univerzum felé, másrészről pedig az
elvárása, a megengedése vagy elfogadása annak, amit előbb már
gondolati síkon megteremtettünk és elbocsátottunk.
Kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy a kórházaitok tele vannak olyan
emberekkel, akik tettekkel próbálták helytelen gondolataikat ellensúlyozni.
Nem állítjuk, hogy ezek az emberek szándékosan teremtettek betegséget
maguknak, de igenis ők hozták azokat létre a gondolataikkal és az
elvárásaikkal. Aztán pedig bevonulnak a kórházba, hogy fizikai
cselekedetekkel ellensúlyozzák a helytelen gondolatokat.
Rengeteg olyan esetet látunk, amikor az emberek azzal töltik a napjaikat,
hogy fizikai cselekedeteiket dollárra váltják… mert a dollár, a pénz,
nélkülözhetetlen feltétele az élet szabadságának ebben a társadalomban.
És mégis többnyire azt látjuk, hogy az emberek nem örömmel végzik
ezeket a cselekedeteket, hanem mintegy kompenzációként a most
pillanatában.
Mindig is szándékodban állt cselekedni, hiszen ez része a fizikai lét
gyönyörűségének, amit élvezni akartál, amikor fizikai formát öltöttél. De az
eredeti szándékod nem az volt, hogy a tetteiden keresztül alkoss, hanem
az, hogy a gondolataiddal formáld meg világodat, és aztán a fizikai
testeden keresztül örömöd legyen ebben az általad megteremtett
világban.
Ha megérted azt, hogy amikor egy gondolatot gondolsz, amelynek érzelmi
energiát adsz azzal, hogy valamilyen erőteljes érzelmet érzel, akkor ezzel
kiküldöd a teremtésre felszólító üzenetet az Univerzum felé… aztán előre
haladsz térben és időben a megteremtett dolog felé, és elvárod, hogy a
kiküldött gondolat fizikai megfelelője ott várjon rád… akkor azt mondjuk
neked, hogy ebből az örömteli teremtésből – melyet kiküldtél a jövő felé –
fakadnak majd azok az örömteli cselekvések, amelyeket teljesen spontán
módon, inspiráció alapján, indíttatva érzel majd végrehajtani.
Amikor cselekedsz a most pillanatában, és ez a cselekvés nem az öröm
érzéséből fakad, és nem az öröm érzése kíséri, akkor biztosíthatunk arról,
hogy ez a cselekvés nem hoz majd örömteli eredményt az életedbe. Ez
szükségszerűen nem hozhat semmi pozitívat az életedbe, mert az a
törvény ellen lenne.
Ahelyett, hogy annyira azon lennél, hogy a céljaid elérésére rögtön
tetteket sorakoztass fel, hogy megpróbáld megragadni, és tetteiddel
létrehozni őket, inkább ragadd meg őket gondolati síkon, vizualizáld őket,
várd el, hogy megvalósuljanak, és teremtsd őket valósággá a gondolataid
ereje által… és akkor azok meg is fognak valósulni.
És akkor nem kell többé tudatosan azon gondolkoznod, hogy mit tehetnél
célod eléréséért, mert spontán módon, inspiráció, és intuitív vezérlés útján
a legmegfelelőbb tett fog felmerülni a tudatodból, az a cselekedet, az a
tett, mely a legrövidebb, legcélszerűbb, és legkönnyebb út a cél
megvalósulása felé.
Ez a folyamat, amit most feltártunk előtted, teljesen különbözik attól,
ahogy ma a legtöbb ember funkcionál – és éppen ez az, amire rá akartunk
ébreszteni.”