Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent
vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy
másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk.
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki
mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok.
Utána úgyis mindég egyedül marad
amarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem
is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy
van mire emlékezz, ami szép.
"Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy
utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek,
az embereknek. Nem szabad.
Mert ez hazugság volt, és hazudni csak a gyöngének lehet joga, annak, akit levertek, hogy
a bőrét mentse vele, ahogy lehet. De az erősnek, a győztesnek nincsen joga a
hazugsághoz. Aljas gazember, aki ezt teszi." Read more:
Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül,
az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg
teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása
miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra.
Vass Albert