Híres-Neves Kibédi Népművészeink

HÍRES-NEVES
KIBÉDI
NÉPMÛVÉSZEINK
2
HÍRES-NEVES
KIBÉDI
NÉPMÛVÉSZEINK
Feldolgozta, elõszóval, kommentárral

és magyarázatokkal ellátta
Berecz Edgár
3
Híres-neves kibédi népmûvészeink

Copyright Berecz Edgár, Major Sándor
Megjelent Székelyudvarhelyen 2007-ben
Magánkiadás
A szerkesztésben közremûködött: Major Sándor

Major Irma
Pécsi Irén
Pécsi Ferencné Dósa Irén
Pécsi Ferenc
Tördelte és szerkesztette: Zsombori Koppány
A borítót tervezte: Berecz Edgár, modell Szczotka Hajnal
Nyomdai munkálatok: Kabdebó Nyomda, Székelyudvarhely
Külön köszönet Major Sándornak amiért egykori kéziratát és fényképeit

rendelkezésemre bocsátotta.
4
„Aki nem tiszteli õsei emlékét

Nem érdemli meg az utódok tiszteletét!”
Elõszó
Orbán Balázs, a legnagyobb székely „A székelyföld leírása” c. nagy mûvében
ezt olvashatjuk: „Kibéd a Marosszék legnagyobb és legszebb faluja, mely az Uron
és a Tabika patakok Küküllõbe ömlésénél fekszik. Itt ezen a tájon találkozik
Udvarhelyszék és Marosszék. Itt nyílik kapu nyugat felé az egyre termékenyebb
völgy irányába.” De nem csak Nyugat felé nyílnak itt kapuk, hanem Ameriká-
tól Japánig a világ minden irányába, mert Kibéd olyan kincsesládája az emberi-
ségnek amelynek még csak a fedelén kapirgálnak a belföldi és külföldi kutatók.
Az idõk folyamán Kibéd nagyjai mint: dr. Mátyus Máthé, dr. Mátyus István,
kibédi Péterfi Károly, Õsz János, Seprõdi János, Imreh Zsigmond, dr. Dávid
György, Kibédi Sándor, Bácsy Tibor, Bitayné Barlabás Piroska, Bitay Károly, Ba-
rabási András, Siklódi József, Madaras Gábor, Geréb Attila, Ráduly János, id. dr.
Mátyus Gyula, ifj. dr. Mátyus Gyula, Seprõdi József, Simonffy Irén, Péterfi
György, Kovács Mátyus Erzsébet és sokan mások, munkásságukkal bebizonyí-
tották, hogy Kibéd kimeríthetetlen aranybányája szûkebb pátriánknak a Szé-
kelyföldnek. De ezt a kincset nem a föld gyomrában, a vaspántos ládákban, a
régi bugyellárisokban vagy degeszre tömött bukszákban kell keresni, hanem
az itteni lakosok fejében és szívében, a kibédi ember lelkivilágában.
A kibédi református templom 1918-ban

(a levelezõlap a kibédi fogy. szövetk. kiadása)
5
Az elmúlt ezer évben Kibéd vitéz harcosok dinasztiáit termelte ki magából –
mint tudjuk a Dósa, a Péterfi, a Mátyus, az Orbán, a Madaras, a Szilveszter és
a Varga családok történelmet csináltak – ezenkívül orvosdoktorokat, tudóso-
kat, zeneszerzõket, mesterembereket, írókat, költõket, mûvészeket adott a vi-
lágnak, akik egy életen át küzdöttek, hogy munkájukkal jobbá és szebbé te-
gyék környezetüket, és Kibéd elfoglalhassa azt a helyet amely õt méltán
megilleti. Dicsõ elõdeinknek köszönhetjük testünk, lelkünk, nyelvünk, egész
evilági létünk, hogy itt élhetünk ezen az õsök vérével számtalanszor megszen-
telt földön. A hadkergetõ darabontok, az ármálisták, a nemes vitézlõ szabad ló-
fõ székelyek, a primipilusok azzal a boldog tudattal haltak meg az elsõ sorban,
hogy ha õk el is vesznek, legalább az utódok boldogan élhetnek Kibéden, õse-
iktõl örökölt földjeiken. Pedig az életükkel játszó katonák akár el is futhattak
volna a harcmezõrõl, vagy átpártolhattak volna az ellenséghez, de nem tették.
Makacs keményfejû székely konoksággal védték a földet, a családot és a közös-
séget amelyhez tartoztak. A háborúkban nem azt kérdezték, hogy hányan
vannak az ellenséges táborban, hanem hogy mind meg kell-e ölni õket. Tegyük
a szívünkre a kezünket és gondoljunk rájuk, az általuk hátrahagyott örökség-
re amelyet kötelességünk megõrizni, amíg még nem késõ.
A kibédi református templom ma

(a templomkertben levõ fenyõfákat Dósa Balázs dédapám ültette)
6
A mai hajtós, pénzkergetõ világban a fiatalok egyik napról a másikra moder-
nizálódnak, uniformizálódnak, és amerikai mintára nagy hévvel próbálják
megtalálni önmagukat ebben a nyugati giccsel, értéktelen kacattal elárasztott
fogyasztói társadalomban. Amióta az értékrendek felborultak egyre nehezebb
utat mutatni a jövõbe és megtölteni a fiatal vándor tarisznyáját. De ugyan mi-
féle útravalóval szolgálhatunk? Miféle táplálékot tehetünk ebbe a tarisznyába?
Nem többet s nem kevesebbet, mint amit annakidején nekünk is csomagoltak:
a testi táplálék mellett (hagyományos konyhamûvészetünk és õseink gasztro-
nómiai hagyatéka) éppolyan fontos a lelki táplálék (irodalom, zene, tánc, nép-
mûvészetek stb.), ezenkívül õseink minden erénye: becsület, bátorság, hûség,
õszinteség, hazaszeretet, az elõdök és a család tisztelete és hit a Minden-
hatóban.
A világot könyörtelenül behálózó Mammon világhatalom érdeke, hogy meg-
szûnjenek a nemzetállamok, eltûnjenek a nemzeti hagyományok, és egy ön-
azonosságtudat nélküli gyökértelen birkanéppé válva megtagadjuk hagyo-
mányainkat és nemzeti örökségünket, mindazt ami a miénk és jogunk van
magunkénak vallani. Ne legyünk birkák, és ne engedjük, hogy birkát csinálja-
nak belõlünk!
Hogy ezután is megmaradjunk, õseink által ránkhagyományozott szellemi
értékeinkre kell támaszkodnunk, ezért ápoljuk és gondozzuk ezeket, mert ke-
zünkben tartjuk népünk jövõbeni boldogulásának a kulcsát.
Kibéd jelesei, híres neves emberei mellett pedig ne feledkezzünk meg nép-
mûvészeinkrõl sem, sõt kutassuk fel és publikáljuk életük történetét. E köny-
vecskével elõttük szeretnék tisztelegni ezáltal õrizve meg emléküket és biztosí-
tani számukra a halhatatlanságot.
Berecz Edgár
7
8
Bevezetõ a „Híres-neves
népmûvészeink”-hez
Jelen kiadványunk a Híres-neves népmûvészeink, Major Sándor unokabá-
tyám egykori dolgozatáról kapta a nevét. 1976-ban Major Sándor, a kibédi álta-
lános iskola tanulója elsõ helyezést ért el a Téli Olimpia elsõ szakaszára meghir-
detett irodalmi dolgozatával. Sikere ösztönzõ hatással volt, s így született meg
a Híres-neves népmûvészeink c. népmûvészettel kapcsolatos írása, amely nagy
meglepetést okozva nemrég került elõ a levelesládából.
A dolgozat hat A4-es lapból, öt gépelt oldalból és hat fehér-fekete fényképbõl
áll, borítólapján a következõ felirattal:
HÍRES-NEVES NÉPMÛVÉSZEINK
Készítette Major Sándor VII. osztályos tanuló
Kibéd, 1976. IV. 26
A kézirat aránylag jó állapotban került elõ egy megrozsdásodott gémkapocs-
csal és a lapok alján egy régi elázás nyomaival. Szerencsére ez az elázás nem
károsította sem a legépelt szöveget, sem a fényképeket.
Itt szeretnék köszönetet mondani Major Sándornak, hogy rendelkezésemre
bocsátotta gyerekkori írását és most mindenek okulására és javulására meg-
oszthassam a kedves olvasóval.
Íme a kézirat szövege:
„HÍRES-NEVES NÉPMÛVÉSZEINK
Nagy örömmel töltött el, amikor a nevem a nyertesek között láttam a T. O. elsõ sza-
kaszának eredményhirdetésekor. Valósággal kapóra jött, hogy dolgozatot írjak a T. O. II
szakaszára.
Így elõször: magam is nagyon sok kérdést tisztázhatok a „kibédi népi viselet” fogalmá-
val kapcsolatban, amelyek már rég nem hagynak nyugodni.
Másodszor: nagy örömömre szolgál, hogy országgá-világgá hirdethetem, hogy milyen
szép is a mi viseletünk.
Már kis gyerek korom óta olyan szívesen, szeretettel néztem végig az ünnepek alkal-
mával a székelyruhába öltözött fiúkat, lányokat, felnõtt férfiakat, asszonyokat. Az a sok
szép egyformába öltözött ünneplõ leány-legény csoport, úgy néz ki, mintha nem is kü-
lön-külön személyekbõl állana, hanem valami nagyon szép virágcsokor lenne az.
E dolgozat kapcsán indultam búvárkodni a falu értelmiségeihez, öregeihez. Azt már
rég tudtam, hogy a szõttesek legavatottabb mestere Anna néni, a férfi lajbik (mellények)
készítõje pedig Béni bácsi. Kibéden „a szõttes, Anna néni és Béni bácsi”, ez a három fo-
galom elválaszthatatlan egymástól.
9
Ki is tulajdonképpen ez az olyan sokat emlegetett Anna néni és Béni bácsi? A válasz
egyszerûnek tûnik: õk öltöztetik népi viseletbe a kibédieket, Anna néni szövi az anyagot,
Béni bácsi készíti a férfi lajbikat. Mindketten kibédi születésûek, együtt gyermekes-
kedtek.
Anna néni Mátyus Andrásné, Kuron Anna tizenkét éves korában kezdte a szövést az
„ángya” (sógorasszonya) mellett, mint fogdosó leányka. Aztán kezdett egyedül szõni,
immár 55 éve szõ. Õ szövi Kibéden a legszebb, legeredetibb mintákat. Az osztováta (szö-
võszék) mint bútordarab áll a lakásban. Anna néni osztovátájáról kerül le ez az anyag,
amelybõl készítjük a népi viseletet.
Megjegyzés: ide volt ragasztva egy darab a szõttesbõl. Az anyag neve táblás. Érdemes
elidõzni és megfigyelni a szõttes színösszetételét. (A fent említett szövetdarab azóta
elkallódott, valószínûleg a híres kockás, csíkos kibédi anyagról van szó, amibõl
a férfi-nõi lájbikat és nõi szoknyákat készítették.)
Béni bácsi Szilveszter Benjámin. Õ is tizenéves korában kezdte szabóinasként a mel-
lénykészítést. Ma õ az egyetlen, aki hímzett lajbit varr Kibéden.
Szép szokás nálunk, hogy amikor a gyermek, akár fiú, akár lány 13-14 évét tölti, a
szülõktõl, rokonoktól vagy jó ismerõsöktõl kap egy rend szõttest. erre általában tavasszal
kerül sor. Ilyenkor Anna nénit sokan felkeresik.
Anna néni 68 éve ellenére örömmel igyekszik a kéréseknek eleget tenni. Ne tessék ar-
ra gondolni, hogy pénzért vállalja ezt a fárasztó munkát, inkább az óhaj hajtja, hogy
minden kibédinek legyen szõttese. Ezt a nagyon szép öltözéket akár férfi, akár nõi ruhá-
ról legyen szó, egyszerûen szõttesnek nevezzük.
Külön kell szólnom a férfi mellényvarrásról. Nem akármilyen mellények ezek, nem
akárki tud ilyeneket varrni. A mellény összeállítását még meg tudnák csinálni a szabók,
de ami a varázsát adja, a hímzést csak Béni bácsi tudja rátenni.
10
Béni bácsi hihetetlen ügyességgel forgatja a már összeállított mellényt a hímzõ gép
alatt. Szép szabályos minták kerülnek ki a gép alól. A mintákat nem rajzolja meg elõre,
szabad kézzel formálja azokat.
Ezen a részen volt elhelyezve egy hímzett motívum amely uralja a mellényt. Tessék
jól megnézni ezt a mintadarabot! Milyen szépen, megnyugtatóan vannak elhelyezve a
minták. Mindenik minta milyen jól sikerült. A színösszeállítás is milyen pompás.
Órákig lehetne nézni, anélkül, hogy beleunna az
ember. Ez a kis darabka csak ízelítõ. Milyen kár,
hogy nem ragaszthatok fel egy egész lajbit.
Csodálatosan szép egy teljesen kész férfilajbi.
(Sajnos, a fent említett mintadarab itt is
elkallódott.)
A férfi viselet tartozékai: lajbi, harisnya,
csizma és férfiing. A lányok, asszonyok szõttese
az alábbi 5 darabból áll. 1. szoknya, 2. lajbi, 3. ka-
bát, 4 ing, 5. kötény. Ezt a ruhát, „a nõi szõttest”
a legtöbb kibédi asszony el tudja készíteni.
Elsõ látásra egyformák a ruhák, de ha alapo-
sabban szemügyre vesszük rájövünk, hogy nincs
két egyforma. Minden asszony a maga ötletét,
elgondolását igyekszik belevinni, anélkül, hogy
rontana a ruha eredetiségén. A szoknya egysze-
Így néz ki egy kibédi „férfi” rûen ráncos szoknya, az alja bársonnyal és
népi viseletben. (Ifj. Major zsinórral díszítve. A zsinór feltétele ad igazi le-
Sándor, VII osztályos tanuló hetõséget az asszonyoknak arra, hogy ötleteiket
a kibédi mûvelõdési ház elõtt.) érvényesítsék.
11
A helyre rá volt ragasztva egy szoknyaalj kidíszítve. Ezt a modellt Molnár Júlia 45
éves kibédi alkotta. (A többi mintához hasonlóan ez is hiányzik)
A nõi lajbi elkészítése több díszítõ munkát igényel. Azt is fekete bársonnyal és zsinór-
ral díszítik. A lajbi úgy van szabva, hogy abban karcsú minden lány. Az ing csipkés
taszlival és kézelõvel készül. Az ujja bõvített. A köténynek két változata van: az egyik
változata a kerekített, szélén fodorral, a második változat szögletes, körbeszegve csipké-
vel, az alja népi motívummal hímezve. A ruha mintegy kiegészítõje a piros gyöngy.
Sajnálattal kell írnom, hogy a Béni bácsi mesterségét senki nem tanulta el. Nem ma-
rad más hátra, mint hogy jó egészséget, hosszú életet kívánjak a beteges mesternek, nép-
mûvészünknek.
Ki fogja folytatni Anna néni mesterségét?
A lányok a megvetett osztováta láttán

kedvet kapnak a szövés mesterségére.
Anna nénink szívesen,
nagy optimizmussal mutogatja
az egyes fogásokat.
Ma is sok szép munkáját õrzi Anna néni. Egy-
szerûen nem tud megválni a szõttesektõl amelye-
ket még fiatal korában szõtt. Nem használja azo-
kat, még végben vannak, de jól esik tudnia, hogy
a ház nem üres.
Milyen szõttesei vannak:
Ezek vannak itt:
– székely szõttes ruhának
– kockacukros ágytakarónak
– színire járó zsáknak való
12
– fenyõágas törülközõnek való
– sávos párnahuzatnak való
– libaszemes ágytakarónak való
– csillagos, régimódi táblás törülközõnek való
– kockás konyharuhának való
– siklódias abrosznak való
– táblás törülközõnek való, fekete csíkkal a halottak alá tették a koporsóba, piros csík-
kal ablakra tették függöny helyett.
A mûvelõdési otthon igazgatósága élén Barabás János tanárral a mûvelõdési otthon
részére is szövetett Anna nénivel 160 sing szõttest, melybõl elkészült 12 darab férfilajbi
és 12 rend nõi ruha. Ezáltal a kibédi mûkedvelõ csoport tagjai eredeti kibédi népviselet-
be öltözhetnek.
A szõttest nem méterbe, hanem singbe mérik. 1 sing = 0, 62 m
Az én falum fiataljai amikor városra ingáznak munkahelyükre, a legújabb divat
szerint öltözködnek. Bármelyik népi ünnep alkalmából viszont szívesen veszik fel a he-
lyi „a kibédi szõttest”.
Kibéd, 1976 április hó 26.

Major Sándor, VII osztályos tanuló
13
Történelmi visszatekintõ
Keményfy Katinka tanítónõ, aki 1870 körül Kibéden tevékenykedett, „A
Kibéd vidéki székely köznép táplálkozása és a táplálkozás befolyása a közegészségre” c.
pályadíjas munkájában így ír a kibédiek ruhanemûirõl:
„A nõk pedig minden, a házhoz és a ruházathoz szükséges ruhanemût s a hozzá való
anyagot maguk állítják elõ. Vászonnemûekhez kendert termelnek, azt feldolgozzák, meg
is szövik, meg is varrják. Felsõ ruháik szövetéhez az un. fejtõt (színes pamut- és cérna-
szálak) boltból szerzik ugyan be, de szövetté maguk szövik. A férfiak un. harisnyájához
(szûk gyapjúnadrág), felsõkabátjukhoz szükséges szöveteket is házilag állítják elõ hosz-
szas nagy munkával, mely egész évüket igénybe veszi, s mivel eszközeik kezdetlegesek,
mindenki csak annyit tud elõállítani, amennyire neki s családjának égetõ szüksége van,
mert a kenyérért való küzdelemben a nõk is részt vesznek, és az ettõl megmaradt idejü-
ket a ruházat elõállítása aztán le is foglalja egészen.”
Kibédi férfiak, középen anyai dédapám Pécsi Lajos. A képeslap Szovátán

készült a húszas években, a VILUS féle fényképészet munkája
Péterfy László, Kibéd és egyháza c. könyvében pedig a következõket írja:
„A népviselet ma már elvesztette eredeti szerepét. Már többé nem rendszeres és állan-
dó viselet, hanem csak ünnepi, alkalmi, színpadi, versenyeken, felvonulásokon szerepel.
A harisnya és szõttes szoknya, a csizma és a piros lájbi már lényegileg a múlté. Arról
nem lehet szó, hogy ismét divatba hozzuk a népviseletet, de ami még megvan belõle,
14
õrizni kell mint népünk mûvészi ereklyéjét, amely kifejezi a kibédi ember szépérzékét és
egyéniségét. Kibéd népviselete jellegzetesen marosszéki, de sok egyéni vonással gazda-
gítva, helyi sajátosságokkal kiegészítve. Öltözékének szinte minden alapanyagát a kibé-
di székely maga állította elõ és készítette el. Juhai szolgáltatták feldolgozás után posztót,
a kender a vászonanyagot. Szövéshez csak a fejtõt, pamutot vették az üzletbõl.
Öreg ember öltözéke: fekete kalap, buggyosujjú, csuklón összefogott ing, fekete, gom-
bos lájbi, fehér harisnya, térden felül érõ lágyszárú csizma. Legényi öltözet: zöld kalap,
fehér ing, piros, zsinóros lájbi, keményszárú, elõl beívelt csizma, fehér harisnya fekete
szegõvel. Idõs asszony viselete: fekete fejkendõ, fekete lájbi, blúz, fekete, hosszú, bõ rán-
cos szoknya, fekete kötény, pirossal szegélyezett lágyszárú csizma. Fiatal asszony és lány
öltözéke: színes fejkendõ (vagy anélkül), fehér, bõ ujjú ing nyak nélkül vagy rövid csip-
kés nyakkal, piros, mélyen bevágott rövid lájbi, rövidebb piros szõttes rakott szoknya, ke-
ményszárú csizma vagy cipõ. Télen a férfiak zsinóros kabátot vagy posztóujjast, beütött
tetejû báránybõr sapkát viselnek, a nõk nagykendõt. Õsi hagyománya van a szövésnek,
fonásnak. Jellegzetes a magábaszõtt díszítés. (fenyõágas, barackmagos). A legrégebbi
minták mértani elemeket mutatnak: keskeny és széles sávok, négyszögek, kereszt, csillag
stb. Gyönyörû színes szõtteseket is készítenek.”
Kibédi szolgálólányok, balra az elsõ anyai dédanyám Pécsi Lajosné

Szilveszter Róza, közvetlenül utána áll Dósa Irma dédanyám
Amerikába kivándorolt testvére Orbán Karolina.
Életem hajnalát Kibéden töltöttem, ebben a faluban nõttem fel és itt teltek el
a legboldogabb gyerekévek. Akkoriban ha a székelyruha nem is, de a különfé-
le szõttesek látványa mindennapi volt. Iskolatársaim piros-fekete csíkos, zöld
vagy mintás „zabostarisnyákban” hordták a könyveiket vagy a tízóraira cso-
magolt zsíroskenyeret. Ilyen tarisznyával mentünk „cseresnyét” szedni, vagy
epret, szedret, málnát és gombát gyûjteni. Nagyobb tarisznyával mentünk a
15
„belsõ bótba” kenyérért vagy a mezõre. Ilyen háziszõttes tarisznyákat és átal-
vetõket hordtak a felnõttek is, ha a mezõre vagy a piacra mentek, esetleg ha
„kõccséggel” igyekeztek valamelyik városra szakadt atyafiukhoz. Otthon az
abrosz, a kenyérkendõ, a disznóvágáshoz használt hústörlõ kendõ, a kis és
nagy törölkendõ, a lepedõ, a szalmazsák tokja, a zsákok, az ágyterítõk mind
mind házilag készültek, és az emberek a legnagyobb természetességgel hasz-
nálták ezeket. Nagynéném házában nem is volt más törülközõ mint a házilag
szõtt. Néném nem is engedte, hogy mással törölközzem, szerinte a háziszõttes
indítja meg a vérkeringést.
Kisgyerek koromban sok volt még a fenyõágas nadrágos-kabátos öregember.
A priccses (bricsesz) nadrág elé kötényt kötöttek, és egész nap fúrtak, faragtak,
kalapáltak, szekereztek vagy jártak a földekre. Télen meg elõkerültek a vastag
posztókabátok.
Az öregasszonyok is a régi módi szerint öltözködtek: talpig feketébe, és mind
régi, kézzel elõállított ruhadarabokba. De nem is volt akkor bõrbeteg senki, az
ekcémákat, allergiás tüneteket meg a többi civilizációs nyavalyát hírbõl sem is-
merték, bár néha a nyári melegek idején azért fõhetett itt-ott a szoknya vagy a
nadrág alatt. Igaz, hogy a nõk nem viseltek bugyit a szoknya alatt, a férfiak sem
csupasz bõrre vették fel a szúrós nadrágot. Ott volt alatta a fehér, a csíkos, a ró-
zsaszín vagy világoskék könnyû vászonból készült alsógatya.
Mindebbõl kitûnik, hogy Kibéden õsidõktõl kezdve nagy hagyománya van
a szövésnek, fonásnak, varrásnak és hímzésnek. A lakosok a betelepedéstõl
kezdve maguk állították elõ ruhadarabjaikat és háztartási szõtteseiket, nem
mindennapi szépérzékkel munkálva meg ezeket. Az Ázsiából hozott gazdag
színû szövetminták és változatos díszítések nemzedékrõl nemzedékre örök-
lõdtek, túlélték a pogányüldöztetést, a tatárjárást, a török világot, a pestis és ko-
lerát, az erõszakos germanizálást és katolizálást, 1848-at, és a két világégést,
hogy a ma is meglévõ népviseletben hirdessék õseink tudását és üzenetét. Ez
két szóban fogalmazható meg: megõrizni és továbbadni.
A megõrzés soha nem látott mértékben nyilvánul meg Kibéden: mindenki
görcsösen ragaszkodik nagyanyái régi ruhadarabjaihoz és saját székelyruhájá-
hoz. Azok az emberek akik abban a szerencsében részesültek, hogy birtokolhat-
nak egy-két régi mellényt, vagy akár egy egész öltözetet, drága kincsként õrzik
szüleik hagyatékát vagy saját fiatalkori ruhájukat. Ezért is olyan nehéz manap-
ság Kibéden székelyruhát kölcsönözni vagy vásárolni. Sokan inkább letagadják,
hogy van ruhájuk, csakhogy ne kelljen kiadniuk a kezükbõl. Ez a féltõ ragasz-
kodás és szeretet a régi népviselet iránt azzal is magyarázható, hogy a kommu-
nista idõkben a falu néptánccsoportjának a ruhagyûjteménye többször is elkal-
lódott, vagy a szakszerûtlen tárolás miatt megrongálódott. Egyesek pedig a
csizmákkal és a mellényekkel szakszerûen üzleteltek. Persze a saját zsebükre.
16
Másrészt meg a szõtteseket készítõ népmûvészek elöregedésével és kihalásá-
val egyre körülményesebb lett beszerezni az anyagot és megvarratni a ruhá-
kat. Utánpótlás pedig nincs. Az idõs mesterek vagy elfelejtettek utódot hagy-
ni, vagy arravaló tanítvány híján sírba vitték a tudásukat. A kibédi székely
népviselet csínját-bínját nem tanítják az iskolákban, ezt csak a mester keze alatt
tanulva, évek kitartó munkájával lehet „ellopni”. Aztán itt van a másik problé-
ma: takácsnak és szabónak lenni egyszerre nem lehet. Mind a két mesterség
egész embert és egész életet követel. A népmûvészek génjeiben tárolt évezre-
des szövésmintákat, a szabó és varrónõ tudásanyagát nem lehet csak úgy
egyik napról a másikra „fusizva” megtanulni. Mert ezekhez a szakmákhoz el-
hivatottság és isteni küldetéstudat szükséges. Aki pedig pénzért csinálja az
olyan is. Ezért volt olyan kevés a tanítványnakvaló, ezért nincs ma Kibéden
csizmadia, kalapos, takács és régi férfiviselethez vagy nõi viselethez értõ szabó.
Más elképzelések szerint az idõs népmûvészek rendszerint túl késõn ébred-
tek annak tudatára, hogy valakinek át kellene adniuk mûvészetüket. Ekkor
már öregek és betegek voltak. Leírást és vázlatokat pedig senki se hagyott
maga után.
Kibédi férfiak az egykori olajprés elõtt

(25. Vásárhelyi János Püspök Úr, 26. Teleki Rektor, 24. Geréb tiszteletes,
1. Török Károly, 2. Kuron Márton, 3. Réti Sándor, 4. Szilveszter Ferencz,
5. Varga Márton, 6. Marton György, 7. Madaras Vilmos, 8. Madaras László,
9. Gergelyfi Sámuel, 10. Madaras Károly, 11. Madaras György,
12. Madaras Sándor, 13. Dósa Lajos, 14. Szilveszter Gergely,
15. Domokos Lajos, 16. Borbéj Ferencz, 17. Soos Sándor, 18. Egyházfiak,
19. Deák Tamás, 20. Madaras R. Gergely, 21. Préskezelõ Kuron György,
22. Borbély Sámuel, 23. Anyai dédapám Dósa Balázs)
17
Péterfy László találóan írja: „A népviselet ma már elveszette eredeti szerepét. Már
többé nem állandó viselet, hanem csak ünnepi, alkalmi, színpadi és versenyeken vagy
felvonulásokon szerepel.“ Sajnos a megállapítás nagyon is igaz, de szolgáljon
vigaszul az a tény, hogy az utóbbi idõben egyre több kibédi tulajdonit nagy
fontosságot a székelyruhának. Ezért többen másolatokat készíttettek, vagy
megpróbáltak a duplák közül cserélni. Azt azért bátran elmondhatjuk, hogy
Kibéden ma a lakosság nagy többségének megvan a nemzeti ruhája. A fiatal
generáció inkább örökli mint csináltatja, ugyanis a ruhának való piros szövetet
egyre nehezebb beszerezni. Megvarratni még nehezebb. A még élõ szövõasz-
szonyok vagy varrónõk már túl öregek és rosszul látnak és sajnos egyre többet
betegeskednek. Aktív népmûvész már olyan ritka mint a fehér holló.
Ennek ellenére úgy tûnik, hogy a székelyruha viselet újra reneszánszát éli-
fõleg a fiatalok körében – akik mindenféle kulturális kiruccanásra felöltik és
büszkén viselik. A nagy vallási ünnepek is elmaradhatatlanok székelyruha nél-
kül, hát még amikor a faluba vendégek érkeznek.
18
Közös vonások
a török-székely kendõviseletben
Törökországi utazásaim alatt gyakran fordul-
tam meg eldugott falvakban és hegyi települé-
seken. A tornácos házak és a tálas mellett a leg-
szembetûnõbb a nõk kendõviselete volt. Egyik
másik török nénike úgy nézett ki mint bárme-
lyik székely öregasszony idehaza. Noha a törö-
köknél a nõk kötelezõ kendõviseletét az iszlám
írta elõ, idehaza íratlan törvényeknek engedel-
meskedve tettek kendõt a nõk a fejükre. És nem
csak az utcára menet, hanem otthon is. A török
nõkhöz hasonlóan a mi asszonyaink is csak
este, lefekvéshez készülõdve vették le a kendõ-
jüket.
Nálunk is csak azok viseltek kendõt akiknek
már bekötötték a fejét, míg a hajadonok befont
hajjal hajadonfõtt jártak. Elvégre azért voltak
hajadonok. Más közös vonás, hogy nálunk is
rengeteg módja létezik a kendõ felkötésének,
szárnyainak a megbogozásának. Míg Európá-
ban talán nekünk magyaroknak van a legna-
gyobb hagyománya a kendõviseletnek, bátran
feltehetjük a kérdést: Vajon nem a törökséggel
együtt töltött idõ alatt tanultuk el a kendõ-
viselést?
Ha már a kendõknél tartunk, végezetül hadd
említsem meg, hogy a Törökországban is nagy
divat falun a nagykendõ vagy hárászkendõ, és
Pécsi Ferencné éppúgy viselik mint nálunk, vagyis a fejet vállat
Szilveszter Róza dédanyám betakarva. Másképp ugyanolyan rojtos, boly-
mint szolgálólány hos és meleg mint az itthoni.
19
Egyet s mást a zsinórozásról

Kibéden nem volt divat a férfiharisnyát elõl kizsinóroztatni, az udvarhely-
széki viseletben megszokott kacskaringók, un. lótökös díszítések itt elmarad-
tak. Mindez azt jelenti, hogy a kibédi férfiharisnya a régebbi típust testesíti
meg, amikor még nem volt kialakulva a társadalmi hovatartozást, nemzetséget
és azon belüli kasztot jelzõ zsinórozás.
Visszatérve a „lótökös” mintára, nem kell
semmi rosszra vagy pajzánra gondolni. A
harisnyákon látható igen változatos zsinó-
rozás már õsidõk óta a férfiasságot, az erõt
és a hatalmat szimbolizálta. Tehát a kezde-
tek kezdetekor azért varrták rá a nadrágra,
hogy mágikus rajzként jó egészséget és fõ-
leg bõ gyermekáldással járó termékenysé-
get biztosítson viselõjének. 500-600 vagy
100 évvel ezelõtt a járványok és a betegsé-
Pécsi Ferenc I. 1905-ben, aki

az elsõ világháborúban esett el.
gek miatt óriási volt a gyermekha-
landóság, ezenkívül a gyilkos csa-
tározások is fogyasztották a népes-
séget, így érthetõ hogy miért volt
fontos a harisnyára varrt zsinóro-
zás. Késõbb az egykori termékeny-
ségi szimbólumból rangjelzés lett.
a gazdag paraszt vagy a nemes,
esetleg a katona mind más és más
zsinórozást rakatott a ruhájára, ez-
zel is jelölve vagyoni és társadalmi Pécsi Sámuel ükapám és családja
helyzetét. A zsinór színe, szélessé- az 1900-as évek elején.
20
ge az idõk folyamán vidékenként és korosztályonként változott. Megtörtént
nemegyszer az is hogy szegényebb legények társadalmi helyzetükhöz nem il-
lõ túl gazdag zsinórozással rakatták ki a harisnyájukat. Az ilyeneket egy válasz-
tott bíró a nyilvánosság elõtt „nyeste” meg a templomból jövet vagy este a
táncban.
A cigaretta megjelenésével divatosak lettek a zsebes harisnyák. Mivel a mel-
lényzsebekben az óra és a bicska vagy a zsebkendõ kapott helyet, így a do-
hánynak a harisnya zsebében jelölték ki a fõhadiszállását.
Ma már egyre kevesebben értik a zsinórozás mûvészetét, a népmûvészeti
üzletekben árusított harisnyák mûszálas zsinórt kapnak, és a minták is gyön-
ge másolatoknak tûnnek, az öreg mesterek kacskaringói mellett. Így van ez a
vitézkötéses kabátokkal is. Gyakran látni, hogy a férfi kabátra herés minta van
varrva, nõire meg lótökös. Tudni kell, hogy a férfi vitézkötéses kabátokra szi-
gorúan a lótökös varrandó, ugyanis a lófõ mindig ménen ment háborúba.
Csak a hitványabbja vagy az idegen lovagolt kancán esetlen paripán, ezért az-
tán a nõknek maradt a herés, a férfiak lótökössel vitézkedtek.
21
A hõn óhajtott
kibédi piros lájbi és zõd kalap
Nagyapám Pécsi Ferenc visszaemlékezései szerint Kibéden mindig is híres és
megbecsült viselet volt a fehér harisnya, piros lájbi, fehér ing és zõd kalap. A
konfirmálás elõtt álló fiatal legénykék minden vágya testesült meg ebben a ma-
gyar színeket idézõ öltözetben. A falusi fiúk nem tekintették igazán legénynek
azt akinek nem volt piros lájbija és zöld kalapja. A csizma akkor még nem szá-
mított, hiszen akkoriban a gazdaemberek is otthon, a szegen tartották a csiz-
májukat és mezítláb vagy bocskorban jártak. Bolondok is lettek volna, hogy a
drága csizmát a göröngyös úton a tövisek közt elszaggassák. Csak a 18 életév
felé, a sorozás táján illett, hogy a legénynek legyen csizmája. Ha nem is lábán,
legalább a szegen vagy a szekrényben.
Kibédiek 1943-ban
Ráduly János, Mikor a szolgának telik esztendeje c. könyvében Berecki Lajos
így vall a piros lájbiról:
„Tavasszal vót, jól emlékszem, kilencesztendõs koromba, mikor legelõbb elkerültem
szógálni. Nagy vót a család nállunk, apám pedig nem bírt úgy ruházni ahogy kellett
vóna. (...) Leghamarabb S. Elek keresztapámhoz kerültem, mer keresztapám vót, nem is
nekem, hanem a testvéremnek, de én is úgy mondtam neki, hogy keresztapám. Õ hívo-
gatott már azelõtt szántani, a marhák elõtt járni. Osztán addig csalogatott, hogy veszen
22
nekem jobb szalmakalapot, piros lájbit, s ru-
hát veszen, szép ruhát, hogy elmentem.”
Hajducsi Viktor elbeszélésébõl is meg-
tudjuk, hogy a piros lájbi és a zöld kalap
nem mindenkinek adatott meg.
„Én tizenegy éves koromba kezdtem a szó-
gálást elég korán (...) Vót itt Kibéden egy
nagynéném Dósa Mihályné Hajducsi Lidi.
Õ ingemet elhívott Kibédre, úgy vett el örök-
be, mer nekik nem volt gyermekük. De õk is,
a nénémék elég szegény sorba vótak, birtokuk
nem vót, csak az a kicsi ház ott benn a
Malomszorosba, né. Nekem ott nem sok
munkám vót, nem vót mit csináljak. S láttam
más gyermekeknek, hogy van piros lájbijuk,
zõd kalapjuk, de néném ezeket nem tudta
megcsinálni. Mondom, szegények vótak, na.”
Pécsi Ferenc II nagyapám 1943-ban,

kibédi piros lájbiban
Nagyapám mesélte, hogy a ma-
gyar világ után amikor ismét hoz-
zánk csatolták Nagyoláhfalut, a piros
lájbi, fehér ing és zöld kalap viselése
gerendányi szálka volt az akkori ha-
tóságok szemében akik még a tak-
nyos gyermekekbe is belekötöttek,
mondván hazaáruló, sovén, irreden-
ta mind, aki a magyar színeket magá-
ra veszi. Így lett nagyapám is gyerek-
fejjel sovén, irredenta.
Úgy látszik, már akkor is igen nagy
baj volt a tisztelt hatóságok kalapja
mögött, ha színes ruhadarabokban
keresték (látták) az ellenséget.
23
Miért lájbi a lájbi?

Érdekes módon soha senkinek nem fordult meg a fejében, hogy megkérdez-
ze miért lájbi a lájbi. Egyszerûen mert a lájbi mindig is lájbi volt. Fõleg a kibédi
piros lájbi. Szentségtörés is lett volna ezt a dicsõ ruhadarabot mellény névvel
illetni. Maradjon mellény a belebújós, gyapjúból kötött.
Pedig az egyik magyarázat szerint a lájbi szavunk erõs osztrák hatásra hono-
sodott meg magyar nyelvterületen. Az eredetileg katonai uniformis részét ké-
pezõ Laibel, Laibl, Leibele, Oberleibel, – hogy csak egy pár dialektust vizsgál-
junk meg a sok közül – valójában egy kabátka volt, és a divatirányzatnak
köszönhetõen rövidült mellénnyé, hogy ma már elmaradhatatlan tartozéka le-
gyen nemzeti viseletünknek. Ezek szerint híres székelyruhánk nem is olyan ré-
gi, mint ahogy hittük eddig.
Más elképzelések szerint csupán az elnevezés németes, a ruhadarab amely
leginkább egy dolmányhoz volt hasonlatos már a honfoglaláskor szerepet ját-
szott az öltözködésben, és a mai mellénynek megfelelõen leginkább a hosszú
külsõ kabátok, kaftánok alatt viselték. Jellemzõ volt rá, hogy mindig sok pity-
kével díszítették és zsebeiben hordták az értékesebb tárgyakat. Ujjai pedig az
évszázadok alatt eltûntek, mivel a zsebeken és azok tartalmán volt a hangsúly,
no meg, hogy kellõképpen védte és kiemelte viselõjének a felsõtestét, magya-
rán úri tartást adott a kigombolt mentében.
Miért piros-fehér-zöld színû

a nemzeti viselet Kibéden?
Némelyek szerint a kibédi piros lájbi - fehér ing - és zöld kalap trióból össze-
állított férfiviselet divatja valószínûleg a 48-as idõkben kapott lábra, a hazasze-
retet és a hazafiasság egyik megnyilvánulásaként. Noha az elmélet teljességgel
még nem nyert bizonyítást, elképzelhetõ ez a magyarázat. Én azonban úgy
vélem, hogy a piros-fehér-zöld színkombináció egyezése az országszínekkel
csupán a véletlen szüleménye. Kb. 500 évvel ezelõtt még nem létezhetett egy-
séges nemzeti viselet, csupán nemzetség, család- vagy klánszínek jelölték egy-
egy terület határát. Kibéden ez pedig a vörös és a piros variációi, a vörös és
fekete általános székely színek, no meg a csíkos és a kockás. A siklódi kockás-
csíkos mintákkal való hasonlóság meg azzal magyarázható, hogy valamikor
réges-régen Siklód családi, nemzetségi összeköttetésben lehetett Kibéddel.
Hogy az általánosan viselt fehér ing és zöld kalap véletlenül kihozta a késõbb
a nemzeti lobogó színeit csupán a véletlennek köszönhetõ.
24
A priccses nadrág Kibéden

A német és az angol bricsesznadrágok
hatására a húszas évek elején Kibéden is
meghonosodott a priccses nadrág. Mon-
dani sem kell, hogy a priccsét nem az ol-
dalt lógó vasalt szárnyakra értették, ha-
nem a fenékrészre. Ettõl függetlenül
rövid idõ alatt igen közkedvelt lett, és
majdnem kiszorította a harisnyát. Ezeket
a priccsesnadrágokat elõbb a módosabb
gazdák kezdték hordani, elõbb ünnep-
napokon majd hétköznap, végül annyira
elterjedt, hogy társadalmi megkülönböz-
Pécsi Lajosné Szilveszter Róza

és Pécsi Lajos dédszüleim
tetés nélkül mindegyik korosztály
kezdte viselni. Kibéden elõszeretet-
tel szõttek a priccses nadrág anya-
gába fenyõágas díszítést. Nekem is
volt ilyen priccses nadrágom amit
egy öreg szabóval vasaltattam töké-
letesre, hogy aztán megjárjam vele
Japánt. Útközben mindenki azt kér-
dezte, hogy ejsze lovalótanár va-
gyok, hogy ilyen nadrágom van.
Persze repülõgépen, városban és
Nagoyában a Kaminokura mindenütt a feljavított nadrágom-
szentély elõtt 1999-ben ban parádéztam.
25
Ki volt Dósa Irma?

Elõször is egyik legkedvesebb dédanyám, aki kora gyerekségemben nem
csak dédnagyanyám volt, kedves Dósa nannyóm, hanem dadám is. Az õ há-
zában nevelkedtem, s így tanúja lehettem a nõi székelyruha születésének. Saj-
nos, akkoriban túl fiatal voltam, hogy a mesterség elsajátítására gondoljak, s
amikor már elég nagy lettem, hogy az ollót meg tudjam fogni, már késõ volt.
Dósa Irma 1906-ban született Kibé-
den az Orbán családban. Akkoriban 6
osztály volt a kötelezõ, ebbõl csak két
osztályt végzett el, mert a család meg-
élhetése miatt minden munkáskézre
szükség volt. Elõbb a kisebb testvérek
pesztrálása lett a dolga, majd a mezei
és a ház körüli munkákban segített a
felnõtteknek.
Ámbár csak két osztályt végzett, ta-
nulmányai itt nem értek véget, 15 éve-
sen Gegesbe ment és egy varrónõnél
elsajátította a nõi ruhaszabás és varrás
alapismereteit. Két év múlva, alig 17
évesen a szülei erõszakkal férjhez ad-
ták, de ez a kényszerházasság nem bi-
zonyult gyümölcsözõnek, mert déd-
anyám kis idõ múlva, elvált és az
akkori idõk szokásainak megfelelõen
szolgálni ment Kolozsvárra.
Erre azért is szükség volt, hogy elõ-
Dédanyám mint szolgálólány teremtse a varrógéprevalót, és mint
önálló varrónõ kamatoztathassa a Gegesben tanultakat. Ez a varrógép ma is
megvan Major Sándorné Dósa Irma tulajdonában, és érdekessége, hogy balos,
ezért nem mindenki tud dolgozni vele.
A szolgálóévek után dédanyám 1928-ban férjhez ment Dósa Balázshoz, aki
volt csendõrként, elsõ és második világháborús kiszolgált katonaként sikeresen
gazdálkodott, emellett a falu hivatalában is dolgozott mint község pénztárnok.
Dósa Balázsné Orbán Irma második házassága immár sikeresnek ígérkezett,
mert e frigybõl két lánygyermek született, Major Sándorné Dósa Irma és Pécsi
Ferencné Dósa Irén akik ma is élnek Kibéden.
Dédanyám a falusi munkás mindennapok és a gyereknevelés terhes felada-
ta mellett sem hagyta abba a varrást, sõt önszorgalomból megtanulta a kibédi
nõi viselet elõállítását.
26
A két háború megpróbáltatásai után a legnagyobb csapás a kommunisták
uralomra kerülésével és a kollektivizálással érte a Dósa családot. Dédapám a
birtokelkobzás estéjén idegösszeroppanást és agyvérzést kapott, mert nem bírt
belenyugodni, hogy egy élet szorgos munkáját csak úgy egyik napról a másik-
ra elvegyék, és földönfutóvá válva kénytelen legyen immár másnak dolgozni
a sajátjában. Három év ágyhozkötöttség és betegeskedés után 1966-ban Dósa
dédapám elhalálozott, dédanyám pedig birtok és élettárs nélkül kénytelen volt
a kollektív gazdaságban dolgozni. Emellett szõtt, varrt, horgolt és hímzett.
Hosszú élete alatt mesterien kezelte a szövõszéket, de soha nem láttam, hogy
a székely ruhához való piros szövetet szõtte volna. Ezt mindig a megrendelõk
hozták magukkal. A szövésnek rendszerint télen volt a szezonja, csakis ekkor
lehetett felállítani a szobában az osztovátát. Amennyire visszaemlékszem a
következõ munkák kerültek ki dédanyám keze alól: abroszok és asztalkendõk,
lepedõk, szalmazsáktokok, ágyterítõk és egyéb ágynemû, falvédõk, tarisznyák,
átalvetõk, zsákok, törülközõk, rongyszõnyegek
Inget, lajbit, szoknyát, alsószoknyát és kötényt egész évben rendeltek nem-
csak a kibédiek, hanem az idegenek is. Ezenkívül a családunk minden nõtag-
jának elkészített egy-egy rend teljes nõi viseletet. A székelyruhák mellett ké-
szültek régies szabású és díszítésû nõi ruhadarabok, férfiingek is, de
ruhaszabással, varrással, javításokkal dédanyám tudtommal nem foglalkozott.
Dósa Irma munkái amerikai útjával az Újvilágba is eljutottak, ez alkalommal
az 1929-ben kivándorolt Orbán Karolina testvérhúgánál volt 3 hónapig látoga-
tóban.
Dósa Irma és Orbán Karolina Kaliforniában

A ‘70-es, ‘80-as években dédanyám székelyruhái egyre híresebbek lettek, és
a Maros együttes, a kibédi tánccsoport fellépéseinek köszönhetõen ismertek
27
lettek román népmûvész berkekben, 1981-ben pedig elnyerték a Megéneklünk
Románia fesztivál népmûvészversenyén az elsõ és a második díjat. A két dip-
lomával és emlékéremmel járó kitüntetés nem csak országos szintû elismerése
Dósa Irma életmûvének, hanem bizonyítéka is annak, hogy nem feltétlenül
szükséges iskolai bizonyítvánnyal rendelkeznie annak, aki autodidakta mó-
don, hosszú évek munkájával vált mûvésszé. Ezen kívül a diploma értékét fo-
kozza, hogy 1981-ben személyválogatás nélkül magyar nemzetiségû román ál-
lampolgár kapta meg az elsõ és a második díjat.
Dósa Irma diplomái

Fájdalom, hogy Dósa Irma 1989-ben 83 éves korában itthagyott minket és a
kibédi nõi ruhadarabok szabását varrását egyik unokája vagy dédunokája sem
tanulta meg. Százéves kovácsolt ollója és Singer varrógépe azóta is használat-
lanul árválkodik, és immár csak mint családi ereklye, többé nem munkaeszköz.
Szeretett Dósa nannyóm ingei, a lajbik, szoknyák és egyéb ruhadarabok azon-
ban ma is megvannak és kézzelfogható bizonyságai Kibéd kultúrájának és egy
nem mindennapi tudásnak.
28
Régmúlt idõk-boldog hétköznapok

Mint ahogy említettem, a Dósa nannyóm házában eltöltött idõk gyermekko-
rom egyik legszebb idõszakát jelentik. Ahányszor füstölt házikolbászt, zsírban
eltett oldalast, füstölt vérest és májast, zakuszkát, bundás kenyeret, szalonnás-
kolbászos tojásrántottát, húslevest, töltött káposztát, csirkepaprikást, fõtt kuko-
ricát, hájas tésztát és kürtõskalácsot eszem, mindig eszembe jut, hogy ezeket az
ételeket mennyire kedveltem gyermekkoromban, és hogy olyan finoman mint
Dósa nannyó többet nem fogja tudni elkészíteni nekem soha senki. Hiába jár-
tam be 15 év alatt 15 országot, hiába dolgoztam a vendéglátóiparban Luxem-
burgtól Japánig, hiába kóstoltam finomabbnál finomabb falatokat, ettem végig
tízfogásos ebédeket, a Dósa nannyó fõztjét többé semmi sem pótolhatja. Örök-
ké visszasírom az érclábosban, kormosra égett, ódon palacsintasütõben ké-
szült, régimódi pléhtányérban feltálalt ételeket. A mai modern bevásárló-
centrumok hiába ontják magukból a termékeket, nekem az öreganyám
kertjében termett egres, ribizli, meggy kell, kívánom a házi szalonnát, a liba-
húst, a házi kenyeret és az elsõházban tartott kicsi kifliket amelyekre Dósa nan-
nyóm mindig azt mondta, hogy „nem olyan daliás”. Ettõl függetlenül a kiflik
mindig gyorsan elfogytak. Amikor ezekre a finomságokra gondolok, behu-
nyom a szemem és annyira kívánom, hogy belefájdul a fejem.
Hiányzik a kakukkosóra ketyegése és a varrógép kattogása. Az ágyam ott
volt közvetlenül a gép mellett, amikor nannyó nem volt a szobában imádtam
kutatni a varrógép fiókjaiban. A sok diribdarab színes szövet, a régi gombok,
kréta, régi tollak, régi pénzek, cérnák, gyûszûk, csattok és zsinórok kedves já-
tékszereim voltak. Másik vadászterületem a tornác alatti vasas és szerszámos
sarok volt. Emlékszem egyszer egy egész doboz szeget bevertem a tyúkketrec-
be, mondván öreg és meglazultak a deszkái. Valóban a tyúkketrec nagyon ré-
gi volt, a riglik alatt kopott régi rézpénzek voltak, de azért még nem volt annyi-
ra elesett állapotban, hogy szegelnem kellett volna. De élveztem a szegelést,
annak ellenére, hogy többet ütöttem az ujjamra vagy mellé, mint a szegekre.
Hiányzanak a régi bútorok, a családi képek a falról, a petróleumlámpa a nyá-
ri konyhából, a régi tányérok, a szalmazsákos ágy és a sok szõttes kendõ, törül-
közõ, takaró, szõnyeg és miegymás.
Nagyon szerettem Dósa nannyómat és õ is szeretett engem, mindig valami-
vel kedveskedett és vigyázott rám.
Egyszer nagyapámmal és nagyanyámmal Vulkánból jöttünk haza Kibédre és
én Tövisen hátulról láttam egy fekete ruhás öregasszonyt, aki az ellenkezõ
irányba sietett, hogy elérje a vonatát. Épp olyan volt hátulról mint az én szere-
tett Dósa nannyóm. Csodálkoztam, hogy miért nem jön ide hozzám, kiabálni
kezdtem, hogy – Dósa nannyó, itt vagyunk! és kitéptem magam nagyapám
29
kezébõl, – noha igen féltem a vonatoktól – és a többi utast kerülgetve utána ira-
modtam és megöleltem. Erre megfordult és akkor láttam, hogy egy szegény
román öregasszony volt, aki nem értett semmit az egészbõl. Nagyapámék pe-
dig megijedtek, hogy hová szaladok, és majdnem lekéstük a vonatot.
30
Egy fáradhatatlan kis öregasszony

Azt hiszem nincs olyan ember Kibéden, aki ne ismerné Dósa Orbán Emmát
a Malom utcából. Emma néni egész nap korát meghazudtoló fürgeséggel tesz-
vesz az udvaron, a kertben, vezeti a háztartást, dolgozik a mezõn, fogadja a ro-
konságot, sõt amikor ideje engedi a szomszédba is átruccan meggyúrni a diós
parasztkalácsot, mert szó mi szó sokféle diós kalács van, de azért az Emma né-
nié az igazi. Ugyanis õ még a régi öregasszonyoktól tanulta a sütést, ezért ké-
szítményei jobbak a cukrászdainál. De nem csak segítõkészségérõl és vendég-
szeretetérõl híres Emma néni, hanem szõtteseirõl is, mert tudni kell, hogy
Emma néni hajlott kora ellenére is még aktív szövõasszony. Ez pedig nagy szó,
mert Kibéden egyre nehezebb a régi népi mesterségeket értõ, különösen a ha-
gyományos szövésmintákat és a híres kibédi piros szõttes titkait ismerõ szak-
embert találni. Megkeresésemre Emma néni állt rendelkezésemre, és miután
megtekintettem osztovátáját egymás után szedte elõ kedves szõtteseit.
Dósa Orbán Emma 1932-ben született Kibéden földmûvelõ szülõk gyerme-

keként. A szövéssel kislány korában kezdett ismerkedni, és a nagyanyja keze
alatt tanulta meg az elsõ mintákat. A nagymama idejében szinte minden ház-
nál szõttek, és házilag állították elõ a család részére nemcsak az alsó felsõ ruhá-
zatot, hanem a háztartásban használatos kendõket, abroszokat, ágynemût, tö-
rölközõket, ágyterítõket, zsákokat és szõnyegeket. A lányok vagy az unokák
kiházasításakor adott stafírungon pedig évekig dolgoztak.
31
Emma néni az akkoriban kötelezõ 7 osztály elvégzése után földmûvesként
dolgozott, emellett ellátta a családanya és a háziasszony feladatát, de amint
ideje engedte továbbfejlesztette a nagyanyjától ellesett tudást. A Török Lajos
bácsi által készített szövõszéket 40 évvel ezelõtt édesanyjától örökölte, s ez a
szövõszék ma is fel van állítva az elsõházban. a rajta készült abroszok, terítõk,
kendõk, tarisznyák, ágynemûk stb. ma is használatban vannak, ezen kívül sok
a végekben tárolt feldolgozásra váró szövet is. Ezek közül a legbecsesebb a
kibédi székelyruha piros kockás anyaga, amiért a megrendelõk messze földrõl
eljönnek Kibédre. Emma néni most is õriz egy vég piros vásznat, de nem adná
semmiért, mert ezt az unokájának szõtte, hogy ha majd eljön a konfirmálás, ki-
csengetés ideje kéznél legyen a székelyruhánakvaló.
Az elsõházban felhalmozott régi szövések anyaga mellett több sing (1 sing =
kb. 62 cm) új terítõt, vásznat, ágytakarót és abroszt is megtekinthettem. Emma
néni kedvenc mintái a csillagos, a kicsikoszorús, a kockacukros, a libaszemes, a
fenyõágas, a táblás, a hímes, a szinirejáró, a kicsirózsás ma sincsenek lerajzolva
vagy katalogizálva, ezeket csak a mester mellett tanulva lehet elsajátítani.
Sajnos az évek alatt nem sok tanítvány jelentkezett, hogy meg szeretné ta-
nulni a takácsmesterséget, ezért Emma néninek nagy öröm, hogy Honoria
unokája komolyan érdeklõdik a szõttesek iránt és kedvet érez az osztovátával
bajmolódni. Honoria nem csak ismeri a szövõszék alkatrészeit mint vetélõ,
nyüst, borda, hasajó, lábító, hanem már az elsõ kendõkön, törülközõkön, abro-
szokon és rongyszõnyegeken is túlvan. A piros, fekete, sárga, zöld, kék és fe-
hér színekbõl álló lájbinak vagy szoknyánakvaló szövetig ugyan még van mit
32
tanulnia, de szívesen szõ,
és szeretné folytatni Em-
ma néni munkásságát.
Idõs tanítója szerint nem
nehéz szõni csak idõ, el-
hivatottság és egy kis
kézügyesség kell hozzá.
Azonkívül sok gyakorlat.
A jó szõttesre pedig égetõ
szükség van, mert a hely-
bélieken kívül idegenek,
sõt külföldiek is igen ke-
resik a székelyruhára va-
ló piros anyagot.
Emma néninek pedig
itt szeretném megkö-
szönni, hogy segítségem-
re volt, és kívánom, hogy
ezután is jó egészséggel,
töretlen életkedvvel dol-
gozzon és taníthasson,
hogy az egy életen át
szerzett tudását megis-
merhessük és továbbad-
hassuk az utódoknak.
33
A népmûvész tanítónõ
Szabó Zsuzsanna 1951-ben született
Lupeni-ban, majd miután elvégezte
Nagyenyeden a tanítóképzõt, 15 éve-
sen a Szilágyságban óvónéniskedett.
Kibéden 17 éve tanít az iskolában. A
nõi székelyruhákkal 1987 után került
szorosabb ismeretségbe, mivelhogy a
lányai saját székelyruhában szerettek
volna konfirmálni, szerepelni vagy a
kibédi ünnepségeken részt venni. És
elkezdõdött az ingek, szoknyák, köté-
nyek, mellények és alsószoknyák
gyártása. Az elsõ években minden
alapképzettség nélkül fogott neki a
székelyruhák szabásának-varrásának.
Kölcsönkért ruhadarabok mintái és
tapasztaltabb varrónõk tanácsai segí-
tették és a régi elkopott ruhák feljaví-
tása után megszülettek az elsõ önálló
ingek, mellények és szoknyák.
Szabó Zsuzsanna az évek folyamán tökéletesítette tudását és ma már nem
csak a lányainak varr, hanem a megrendelõk is igénylik székelyruháit. Munká-
it ma Kolozsváron, Bukarestben, Sepsiszentgyörgyön és Kibéden viselik, de
ezek kicsinyített másai a babamúzeumban is megtekinthetõk. Habár az elnyu-
gatiasodás folyamata nálunk is hatalmas léptekkel halad, a székelyruha-kul-
tusz mintha reneszánszát élné. Az emberek nem akarnak elszakadni gyereke-
iktõl, egyre többen szeretnék, hogy legyen nemzeti viseletük. Ezért a szabó és
varróasszonyoknak, köztük Szabó Zsuzsannának is jó sokáig lesz munkájuk.
Adja Isten, hogy így legyen, s kívánom Szabó Zsuzsannának, hogy családne-
véhez híven továbbra is jó és szép ruhákat szabjon-varrjon a következõ nem-
zedéknek.
34
Barabási Nemes Rozália, a fiatal tanítvány

Ha már szóltunk a tanító erényei-
rõl, úgy illik, hogy megemlékezzünk
a tanítvány tevékenységérõl is.
Ugyanis Barabási Nemes Rozália Sza-
bó Zsuzsanna útmutatásai szerint
kezdett el kibédi nõi székelyruhákat
készíteni. Rozália 1961-ben született
Szovátán és most Kibéden él a család-
jával. Szakmája okleveles varrónõ és
kötõnõ, de ezenkívül a szövésnek is
mestere. A székelyruhákkal való is-
merkedés 4 éve kezdõdött, Szabó
Zsuzsanna szárnyai alatt. Rozália ek-
kor nem csak kíváncsiságból kezdte
tanulmányozni a népi viselet ruhada-
rabjait, hanem igazi tudásvágy fûtöt-
te. Szerette volna magát tovább ké-
pezni, a székelyruha-varrással mint-
egy megkoronázni eddigi karrierjét.
Az elsõ önálló lépéseket neki is a ré-
gi ruhák tanulmányozása és kijavítása volt, majd másolatokat készített, mintá-
kat gyûjtött és ma már nemcsak a lányának varr székelyruhát, hanem rende-
lésre is készít. Munkáit Kibédtõl Amerikáig ismerik és viselik. Barabási Nemes
Rozália szívesen dolgozik örökölt varrógépével s bár a székelyruha szabása-
varrása aprólékos munkát, jó szemet, biztos kezet és türelmet igényel, szeret-
né hagyománnyá tenni ezt a régi mesterséget. Lánya, aki szabadidejében tán-
col, nem zárkózik el a szabás-varrástól, sõt, szívesen dolgozik a szövõszéken is.
Bizonyos tehát, hogy a családban lesz folytatója a népi mûvészeteknek. Rozá-
lia legújabb álma, hogy megtanulná a kibédi férfilájbi készítését. Minta elég
van, tanár sajnos annál kevesebb, de ahogy én ismerem Rozáliát, biztosan fog
sikerülni neki.
35
Egy cipészmester története

Kibéd híres-neves szövõasszonyai és szé-
kelyruha-varrónõi után úgy érzem, fontos
megemlítenem Barabás János cipészmester
munkásságát. Lássuk hát, miként emlékszik
vissza unokája a ma már elfeledett kitûnõ
mesteremberre.
Barabás János (1894-1982) Kibéden szüle-
tett. A mesterség alapjait az édesapjától ta-
nulta, aki szintén cipész, az akkori szóhasz-
nálat szerint suszter volt. Miután
önállósodott, megnõsült és komolyan kez-
dett foglalkozni a mesterséggel: szaklapokat
rendelt és tanulmányozta ezeket, hogy meg-
ismerje a mesterség csínját-bínját. Arra töre-
kedett, hogy minõségi árut állítson elõ. Ál-
landóan bõvítette kelléktárát: kaptafákat
rendelt minden méretben, varrógépeket vá-
sárolt és új mintákat szerzett.
Termékeivel Parajd, Nyárádszereda, Székelykeresztúr, Makfalva és még szá-
mos helység vásárain jelent meg és nemsokára megnõtt népszerûsége. Híres-
sé vált jó minõségû termékeivel. A lábbeliket fémpecséttel látta el, jelezve ezzel
származásukat. Barabás János cipészmester noha leginkább nõi-, férfi- és gye-
rekcipõket készített, értett a csizmákhoz is. A bõrt és a talpnakvalót a legjobb
hírû kereskedõktõl vásárolta, sokan házhoz szállították az alapanyagot. A kivá-
ló alapanyagokból pontos és gyors munkával készült tartós lábbelik igen kere-
setek voltak a környéken. Az idõsebbek Siklódon, Szolokmában és Kibéden
még ma is emlegetik, hogy milyen jó cipõket, csizmákat készített Barabás Já-
nos.
Egyszer megtörtént, hogy egy siklódi bácsinak akkora volt a lába, hogy nem
volt hozzá kaptafa. A mester nem jött zavarba. Levette a méretet és megren-
delte a kaptafát. A nagylábú megrendelõ lábbelije pedig a mondott idõre el-
készült.
Barabás János pályafutása alatt nem csak azt tartotta életcélnak, hogy minõ-
ségi áruval szolgálja ki megrendelõit, hanem arra is gondot fordított, hogy a
mesterséget továbbadja. Inasokat tanított, segédekkel dolgozott és a környé-
ken nagyon sokan tõle tanulták meg a cipõ- és csizmakészítés tudományát. De
a mester gondolt a családja jövõjére is: munkája jövedelmébõl cséplõgépet vá-
sárolt teljes garnitúrával, hogy a gyermekeinek és az unokáinak is biztosítva le-
gyen a megélhetése.
36
FOTÓALBUM
37
Kibéd madártávlatból
A kibédi református templom

38
Az egykori Hangya Szövetkezet (tervezte Kós Károly)
Régi családi fénykép 1940-bõl

39
Major Anna
és ifj. Major Sándor
kibédi népviseletben (1978).
A nõi ruha
Dósa Irma munkája
Konfirmandus képem 1988-ból. Balról jobbra: Major Anna, Dósa Irma,

id. Major Sándor, Kányádi Fehér Irmuska, Pécsi Irén, jómagam,
W. Pécsi Ibolya, Szilágyi Ottó barátom.
40
A kicsengetési ünnepség után

Balázs Ödön
barátommal
Székelyudvarhelyen
(1993)
Wiesenbach Pécsi Ibolya a Dósa Irma által

készített öltözetben (1993)
41
Mannheimban a Magyar Bálon (1994).

Balról jobbra: Ferdinand Wiesenbach, Pécsi Ferencné Dósa Irén,
Wiesenbach Pécsi Ibolya, Pécsi Ferenc nagyapám
Borbély Emõke a Dósa dédanyja által készített öltözetben (2007).

42
Szczotka Hajnal kibédi nõi népviseletben (2007)

43
44
Ifjú pár
kibédi népviseletben
(2007)
Kibédi gyerekek népviseletben dr. Mátyus István orvosdoktor szobra elõtt

45
ELÕKÉSZÜLETBEN
Türk ve macar arkadaº
Törökországi utinapló
Barangolások Szent György országában

Török-grúz útijegyzetek
Csontvári nyomán Bosznia-Hercegovinában

Útijegyzetek
46
Tartalomjegyzék
Elõszó 5
Bevezetõ a „Híres-neves népmûvészeink”-hez 9
Történelmi visszatekintõ 14
Közös vonások a török-székely kendõviseletben 19
Egyet s mást a zsinórozásról 20
A hõn óhajtott kibédi piros lájbi és zõd kalap 22
Miért lájbi a lájbi? 24
Miért piros-fehér-zöld színû a nemzeti viselet Kibéden? 24
A priccses nadrág Kibéden 25
Ki volt Dósa Irma? 26
Régmúlt idõk-boldog hétköznapok 29
Egy fáradhatatlan kis öregasszony 31
A népmûvész tanítónõ 34
Barabási Nemes Rozália, a fiatal tanítvány 35
Egy cipészmester története 36
Fotóalbum 37
47

Híres-Neves Kibédi Népművészeink

Diunggah oleh

Informasi Dokumen

Judul Asli

Hak Cipta

Bagikan dokumen Ini

Bagikan atau Tanam Dokumen

Opsi Berbagi

Apakah menurut Anda dokumen ini bermanfaat?

Apakah konten ini tidak pantas?

Hak Cipta:

Híres-Neves Kibédi Népművészeink

Diunggah oleh

Hak Cipta:

HÍRES-NEVES

Feldolgozta, elõszóval, kommentárral

Híres-neves kibédi népmûvészeink

A szerkesztésben közremûködött: Major Sándor

Külön köszönet Major Sándornak amiért egykori kéziratát és fényképeit

„Aki nem tiszteli õsei emlékét

A kibédi református templom 1918-ban

A kibédi református templom ma

A lányok a megvetett osztováta láttán

Kibéd, 1976 április hó 26.

Kibédi férfiak, középen anyai dédapám Pécsi Lajos. A képeslap Szovátán

Kibédi szolgálólányok, balra az elsõ anyai dédanyám Pécsi Lajosné

Kibédi férfiak az egykori olajprés elõtt

Egyet s mást a zsinórozásról

Pécsi Ferenc I. 1905-ben, aki

Pécsi Ferenc II nagyapám 1943-ban,

Miért lájbi a lájbi?

Miért piros-fehér-zöld színû

A priccses nadrág Kibéden

Pécsi Lajosné Szilveszter Róza

Ki volt Dósa Irma?

Dósa Irma és Orbán Karolina Kaliforniában

Dósa Irma diplomái

Régmúlt idõk-boldog hétköznapok

Egy fáradhatatlan kis öregasszony

Dósa Orbán Emma 1932-ben született Kibéden földmûvelõ szülõk gyerme-

Barabási Nemes Rozália, a fiatal tanítvány

Egy cipészmester története

A kibédi református templom

Az egykori Hangya Szövetkezet (tervezte Kós Károly)

Régi családi fénykép 1940-bõl

Konfirmandus képem 1988-ból. Balról jobbra: Major Anna, Dósa Irma,

A kicsengetési ünnepség után

Wiesenbach Pécsi Ibolya a Dósa Irma által

Mannheimban a Magyar Bálon (1994).

Borbély Emõke a Dósa dédanyja által készített öltözetben (2007).

Szczotka Hajnal kibédi nõi népviseletben (2007)

Kibédi gyerekek népviseletben dr. Mátyus István orvosdoktor szobra elõtt

Barangolások Szent György országában

Csontvári nyomán Bosznia-Hercegovinában

Anda mungkin juga menyukai