1

Szakoktatási feladatok és lehetséges megoldások

Véleményezés

A szakoktatási munkacsoport által készített anyag, bár kicsit túl tudományos nyelvezetet
használ, egyet lehet érteni a felvázolt koncepcióval. Nagy probléma, hogy országosan
szervezetlenül, összehangolás nélkül, területi elosztás figyelmen kívül hagyásával történtek az
erőforrások elosztása. Elfogadhatatlan, hogy sok munkával az iskolában megírt és
lebonyolított projektek pénzügyi elszámolásánál közel 2/3-ot vissza kell osztani
„szakértőknek”, illetve a projekt menegmentnek.

Az iskola szerkezetre vonatkozó vélemények

Jó gondolat a régi, bevált hagyományokhoz való visszatérés. Nekünk már nem kell újat
kitalálni, nem kell bizonyítanunk, mert a statisztikai adatok és versenyeredmények mindezt
megteszik. A 3 éves képzés visszahozása a szakképzésbe megoldhatja a problémákat, de
ehhez előbb az általános iskola reformját kell elkezdeni, végrehajtani. Funkcionális
analfabétákat nem lehet egyetlen szakmára sem megtanítani.
Szükségesnek látom az olvasási-, szövegértési-, számolási-, és írásbeliségi kompetenciák,
készségek és képességek maximális megerősítését, mire a középiskolába jönnek.
Szükséges lenne a 4. és 8. év végén központi vizsgát tenni és sikertelensége esetén a tanuló ne
folytathassa tanulmányait felsőbb osztályban. A lemaradókra felzárkóztató programok
várnának.
Át kell szervezni a pályaorientációs órák szerkezetét. 7.-ben és 8.-ban konkrét kézműves
foglalkozások keretében a tanulók megismerkednének az alapvető anyagokkal,
szerszámokkal.
El kell kerülni, hogy az osztályfőnök(nő) határozza meg egy osztály tovább tanulását.
Az alapvető feladatok megtanítása nem a középiskola feladata.
Mindenki a duális képzésben látja a megoldás kulcsát. Ezt nem kell bevezetni, hiszen ez már
volt, van és lesz a szakképzésben. A megvalósítása már nem ilyen egyszerű. A vállalati
tanműhelyek megszűntek vagy megszűnőben vannak. A kinti szakoktatók nehezen
boldogulnak a tanulói neveletlenséggel, a motiválatlansággal.
Szükséges mindenképpen fenntartani az iskolai tanműhelyeket, mert itt vannak meg a
tárgyi-, és személyi feltételek, amik biztosítják az ellenőrizhetőséget és csőd esetén a tanulók
további képzését. Ez a szakképzés legfontosabb feltétel rendszere.
Oktatáspolitikai feladat még, hogy az iskoláknak és a TISZK-eknek meg kellene adni a jogot
a „tanuló szerződések” kötésére, és azoknak a gazdálkodó szervezetekhez hasonlóan a
költségeknek a visszatérítését. Ez nem sértené a duális képzés elveit és a tanulóknak csak
kb. 10-15%-át érintené.
Javaslatom szerint a szakközépiskolában a 4+1-es rendszer vált be a legjobban. 10.-ben
megkezdődne a szaktárgyak alapozása, 12.-ben érettségi vizsga és szakmunkás vizsga lenne,
majd 13. osztályban a technikusi vizsga következne.
Talán így lehetne a végzettek mobilitási képességét és a munkaerő piac igényeit
összehangolni.
A szakképzőhöz kellene csatolni a felnőttképzést is, amivel ezt a nagy káoszt meg lehetne
szüntetni. Nem szabad megengedni a diploma táskában elférő szakképzők működését.
 2

A szükséges dokumentumok kidolgozása

A szakma elsajátításához szükséges alapvető dokumentumokat (központi program, Szvk)

továbbra is alapkövetelményként kell kezelni. Az ezekből kialakított szakmai programok az
iskolák sajátosságait és lehetőségeit tükrözik. Az évente változó dokumentációk, képzési évek
hossza nagymértékben befolyásolja majd a központilag elvárt kompetenciák és eredmények
teljesülését.

OKJ felülvizsgálatának szükségessége

Az OKJ felülvizsgálata szükséges, de egy szélesebb alapon nyugvó, a szakképzésben

résztvevők aktívabb bevonásával. Az új OKJ-ben igaz, hogy kevesebb szakma szerepel, mint
elődjében (OSZJ-ben), de ha a rész szakképesítéseket és az elágazásokat is figyelembe
vesszük, akkor alapvetően nem változott az oktatott szakmák száma, viszont egyes szakmák
teljesen eltűntek, némely szakmáknál viszont hiányoznak a rész szakképesítések, ráépülések.
Sok szakma esetén nincs összhang a szakképesítés és a rész szakképesítés között. A rész
szakképesítések követelmény moduljai nem részhalmaza a szakképesítésnek.
A rész szakképesítések és elágazások képzése az iskolarendszerű képzésben csak nehezen
valósítható meg, mely különböző felnőttképzési intézmények (magániskolák, Kft-k, stb.)
lehetőségeit növeli a szakoktatás területén.
El kell dönteni, hogy kompetenciákat vagy rész szakképesítéseket akarunk, vagy
polihisztorokat képezzünk széles szakmai alapozással?
Az OKJ-ban meghatározott iskolarendszeren kívüli képzésben felsorolt szakmák óraszámai
nem biztos, hogy elegendőek egy-egy szakma teljes értékű elméleti és gyakorlati képzést is
magába foglaló elsajátításához.
A szakmák közül többet kellene érettségihez kötni, mert olyan technológiákat kell
alkalmazniuk, melyhez már kevés a 8 osztályos kompetencia.
A technikusi szintre szükség van, mely átmenet a középiskola és a felső oktatás között.
A felsőfokú szakképzést a középiskolában kell hagyni, ne vigyék el az egyetemek azokat a
tanulókat, akiket nem vettek föl. Erősíteni kell a középszintű dolgozók szintjét, létszámát.

Gyakorlati orientáltság fontossága (elmélet-gyakorlat aránya, szakmákhoz

igazítása)

A 2010/2011. tanévben a szakmák többségét érintő két éves szakképzésben nehezen

valósítható meg a szakmák gyakorlat orientáltsága. Az elméletre egyre kevesebb idő jut. A
tanulókból (már akik képesek a követelmények teljesítésére) „szakbarbárokat”, és nem
szakembereket képezünk.
A szakiskolába bekerülő funkcionális analfabétákból kettő, de még három év alatt sem lehet
megfelelő színvonalú szakembert képezni.
Át kell szervezni a pályaorientációs órák szerkezetét. 7.-ben és 8.-ban konkrét kézműves
foglalkozások keretében a tanulók megismerkednének az alapvető anyagokkal,
szerszámokkal.
Az elmélet-gyakorlat arányának természetesen változónak kell lennie, hiszen vannak
szakmák, melyek kellő elméleti ismeretek nélkül nem szerezhetőek meg, főleg az érettségihez
kötött szakmák esetén.
 3

Követelményrendszer, szintvizsga, szakmai vizsga

Két éves képzés esetén az első szakképző évfolyam végén még viszonylag kevés a mérhető
szakmai-, gyakorlati tudás. Célszerű lenne a 12. évfolyam első félévében szervezni
szintvizsgát. (Nem akadályozza a szakmai versenyek jelentkezését.)
Egységesíteni szükséges a szintvizsgák nehézségi fokát, ami most nagyon eltérő.
Az OKJ vizsgarendszerben az SZVK-k eltúlzott mértékű 1 főre jutó gyakorlati
időtartamot határoz meg, így egy vizsga akár 5+1 napos is lehet. Ez nem reális sem
szervezési, sem finanszírozási, sem a vizsgáztatók rendelkezésre állása szempontjából.
Vizsgáztató szakember véleménye: „ha egy gyakorlati tevékenység elvégzéséhez a maximális
időre volna szüksége a vizsgázónak, akkor nem is lenne szakember”.
A jelenlegi vizsgarendszerben hihetetlenül eltérő színvonalú vizsgák vannak különböző
lobbiknak megfelelően. Jobb volt a régi, hagyományos vizsgáztatás, mely során egy helyi
szinten összeállított gyakorlati feladat és két-három szóbeli tétel, központi tételsor alapján.

Oktatási folyamat-, vagy a kimenet szabályozás a jó megoldás?

Mindkettő nagyon fontos, elválaszthatatlanok egymástól, hiszen egy jól felépített és

végrehajtott oktatási folyamat után a kimenet is megfelelő lesz.
Az oktatási folyamat szabályozását viszont az általános iskolában kell kezdeni, mint
ahogy az anyagban is szerepel.
Sajnos mindig csak hirtelen jött ötletekről beszélünk, a tudatos végrehajtás továbbra is
hiányzik.

Irányított ellenőrzés, segítés szükségessége

A szakfelügyelet szaktanácsadói rendszerré alakítása tulajdonképpen megszüntette a szakmai

felügyeletet. A régi rendszernek kétségtelenül voltak előnyei, de a túlzott ellenőrzés már gátja
volt az oktatásnak, az adminisztrációs terhek miatt. A folyamatos szerkezeti áltoztatás
egyébként is nehezíti a közös álláspontok kialakítását az egyes szakmacsoportokban.
Az NSZFI által működtetett szaktanácsadás nagyon változó színvonalú. Sok esetben Ők sem
tudnak választ adni az iskolák által felvetett kérdésekre. A kamarák pedig még nem
rendelkeznek kellő számú és tudású szakemberrel, szakmai apparátussal, hogy hatékony
segítséget tudjanak adni.

Az igazgató szerepének változása (menedzser vagy szakmai, pedagógiai

irányítás)

Ma talán a menedzser típus látszik megfelelőnek, de mindenképpen szükséges az intézmény

egyszemélyes vezetőjének megfelelő szakmai-, pedagógiai háttérrel és jó helyettesekkel
rendelkeznie.

Átjárhatóság

Az iskolán belüli átjárhatóság megoldható azokban az intézményekben, melyek rendelkeznek

szakközépiskolai és szakiskolai osztállyal is. Itt a jobb képességű szakiskolai tanulóknak is
van lehetősége a szakközépiskolai képzésbe is bekapcsolódni, de ez természetesen visszafelé
is működik.
 4

A szakmák központi programjából az egyes iskolák nem egyformán állítják össze a helyi
tantervüket, még olyan TISZK-ekben sem, ahol vannak szakmacsoportos bizottságok. Ez
mindenesetre megnehezíti az átjárhatóságot az egyes intézmények között.
Elkészültek sok helyen az új TISZK-es tananyagok majdnem az összes szakmában, ezeket
kellene alkalmazni, miközben félre kell tenni a kicsinyes helyi kívánságok listáját.
A modul rendszer elviekben tudná biztosítani az átjárhatóságot, de „rugalmas” kezelése
problémát okoz az intézményeknek.
A modulos rendszer ötlete jó, de a tantárgyiasított forma nem igazán alkalmas a
megvalósításra. A jelenlegi finanszírozási rendszerben egyetlen iskola sem képes felvállalni
azt, hogy egyes modulok oktatásakor valaki ne végezzen munkát. Bár ilyenkor szakmai órák
hiányában akár fejlesztő-felzárkóztató órákat lehetne tartatni azokkal a tanárokkal, akik modul
szünetben vannak. A modulok számát, tartalmát felül kell vizsgálni, mert sok a szakmaiatlan
illetve felesleges tananyag elem. A tananyagok mennyiségét is csökkenteni kell, mert az
elméleti részekre nem jut elég idő.

Felnőttképzés

A felnőttképzés az iskolák számára az egyik kitörési pont lehetne, mivel itt biztosított a
megfelelő szakember gárda, eszközrendszer, és csak néhány speciális képzettségű oktatót
kellene beszervezni. A jelenlegi helyzet problémája, hogy iskolai rendszerben csak diplomás
kollégák dolgozhatnak, míg az iskolán kívüli szakképzésben pedagógusi-, megfelelő szakmai
képzettség nélkül, pusztán kapcsolati tőke alapján lehet tanítani.
Az iskolai rendszerben oktató iskolák nehezen boldogulnának a 200-300 órás tanfolyamokkal,
az éves munkatervük miatt. Ezen kell változtatni, hiszen a szakiskolákban lehet
ellenőrizhetően, minőség biztosítással lefedetten, garantált kimeneti követelményekkel a
képzéseket megvalósítani. Meg kell határozni minden szakképesítésnek a minimális és a
maximális képzési idejét.
Az akkreditáció nagyon drága egy-egy tanfolyam elindításához. Ha mégis megvalósul, két-
három sikeres tanfolyam után nem valószínű, hogy kellő számú jelentkező lesz.
A felnőttképzés lehetőségét egyszerűsítsék az önkormányzati iskolák számára.
Az oktatott csoportok létszámánál, összevonhatóságánál vegyék figyelembe a szakma
sajátosságait (pl. baleset veszély, gyakorlati képzés sajátosságai).
Ne a minél nagyobb „fizető létszám” legyen a beiskolázási fő szempont. Engedném akár a 4-5
fős csoportokat és akár a több szakmát is, mert ezzel nagyobbak lennének a végzettek
elhelyezkedési esélyei.

Kiskunfélegyháza, 2010. december 29.

Ágoston Tibor
igazgató
Műszaki Oktatói (Kamara) Egyesület
Gyakorlati Oktatói Tagozat