A NAP

A Nap a Naprendszer központi csillaga. Körülötte kering a Föld, valamint a

Naprendszerhez tartozó bolygók, kisbolygók, üstökösök. A Nap tartalmazza a Naprendszer
anyagának 99%-át, átmérője 109 földátmérő. 73,5%-ban hidrogénből áll, amely a központjában
zajló magfúzió során héliummá alakul. Az ennek során felszabaduló, majd a világűrbe
szétsugárzott energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élőlény számára: fénye a növények
fotoszintézisét, hője pedig az elviselhető hőmérsékletet biztosítja. Éltető ereje miatt a Nap
kiemelkedő kulturális és vallási jelentőséggel is bír.

A Nap egy G2V színképtípusú csillag, a mintegy 10 milliárd évig tartó fősorozatbeli
fejlődésének a felénél jár. A fűtőanyagát jelentő hidrogén elhasználása után, 5 milliárd év múlva
vörös óriássá duzzad, majd a külső rétegeiből planetáris köd képződik, magja pedig magába
roskadva fehér törpévé alakul.

Mivel anyagát képlékeny plazma alkotja, a különböző szélességi körön levő területei
eltérő sebességgel forognak; az egyenlítői területek 25, míg a sarkvidékek csak 35 naponként
fordulnak körbe. Az eltérés miatt erős mágneses zavarok lépnek fel, amelyek napkitörések és –
különösen a mágneses pólusok 11 évente bekövetkező felcserélődésének idején megszaporodó –
napfoltok kialakulásához vezetnek.

Fizikai és egyéb tulajdonságok [szerkesztés]

A Nap egy élete első ciklusában lévő csillag, a G2V színképosztályba tartozik; valamivel
nagyobb és forróbb, mint az átlagos csillagok. A G2 jelölés sárga színére utal, amelyet az 5500
kelvin körüli felszíni hőmérséklete okoz, továbbá arra, hogy a színképében ionizált és semleges
fémek színképvonalait lehet felismerni, nagyon gyenge hidrogénvonalak jelenléte mellett. A V
jelölés pedig arra utal, hogy a Nap – a legtöbb csillaghoz hasonlóan – fősorozatbeli csillag: a
belsejében zajló folyamatok egyensúlyban vannak, nincsen összeomló vagy felfúvódó
állapotban. Élete során a Nap mintegy 10 milliárd évig számít fősorozatbeli csillagnak, és ebből
5 milliárd év már eltelt.
 A Nap második generációs csillag, mivel a Naprendszer korábbi – szupernóvaként
elpusztult – csillagok maradványaiból jött létre. Ezt bizonyítja a nehéz elemek (vas, arany, urán
stb.) jelenléte a Napban, ugyanis ezek az anyagok jellemzően szupernóva-robbanások során,
vagy első generációs csillagokban alakulnak ki.

A mi napunk azonban nem fog szupernóvává alakulni, mert a tömege alatta marad az
ehhez szükséges Chandrasekhar-határnak. Helyette várhatóan 4–5 milliárd év múlva vörös
óriássá duzzad: az üzemanyagként szolgáló hidrogén mennyiségének csökkenése miatt először
elkezd összehúzódni, majd amikor a hőmérséklet elegendő lesz a hélium „égetéséhez”, a
felszabaduló energia felfújja a Napot, és a Nap külső határa a Föld jelenlegi pályáján túlra fog
kinyúlni. A Nap azonban már jóval ennek bekövetkezése előtt el fogja veszíteni anyagának nagy
részét, és így – a gyengülő gravitáció miatt – addigra a Föld már egy távolabbi pályán fog
keringeni, elkerülve a megsemmisülést. Miután a Nap az összes üzemanyagát eltüzelte, belseje
összeroskad, és fehér törpévé válik, míg a külső rétegeiből planetáris köd képződik. Ez az
életpálya jellemző a kis- és közepes tömegű csillagokra.

A Nap a Tejútrendszer középpontjától 25–28 ezer fényévnyire van, és a központ körül

keringve 225–250 millió év alatt tesz meg egy teljes kört, 220 km/s (1400 évente egy fényév,
vagy nyolcnaponta egy csillagászati egység) sebességgel haladva.

A Föld Nap körüli keringésének iránya megegyezik a Nap forgásának az irányával, így a
Nap tengelyforgása a Földről nézve a valóságosnál lassúbbnak látszik; ez a szinodikus rotációs
periódus 27,275 földi nap, míg a tényleges, sziderikus rotációs periódus 25,380 nap a Nap
egyenlítőtől 16°-ra fekvő területein.

A Nap a különböző szélességi körei mentén eltérő sebességgel forog. Ez az ún.

differenciális rotáció, amiről elsőként R. Carrington tett említést. Az egyenlítői területek 25, míg
a sarkok környékén fekvők csak 35 naponként fordulnak körbe, mert a Nap anyaga képlékeny
állagú plazma, és így az egyenlítői területek a centrifugális erő hatására gyorsabban forognak. Ez
a jelenség fontos szerepet játszik a naptevékenységi ciklus kialakulásában.

A Nap közel tökéletes gömb alakú, lapultsága igen kicsi; az egyenlítő mentén csak 10
km-rel szélesebb, mint a sarkokon. A viszonylag lassú tengelyforgás miatt – az átlagos forgási
periódusa 28 nap – az egyenlítőn a centrifugális erő 18 milliószor kisebb a felszínen ható
gravitációs erőnél, emiatt a centrifugális erő alaktorzító hatása minimális. A bolygók gravitációs
ereje sem befolyásolja a Nap alakját, mert azok tömege még együtt is elenyésző a Napéhoz
képest.
A Nap és a Föld méreteinek összehasonlítása. Jobbra lent a kis kék pötty a Föld. A Nap felszíne
felett egy hatalmas protuberancia látható.
“AVRAM STANCA” ÁLTALÁNOS ISKOLA PETROSZÉNY

A NAP

KUTASI ENIKŐ - III-IK M. OSZTÁLYOS TANULÓ