Hylozoikai

tanulmányok
Lars Adelskogh
TARTALOMJEGYZÉK
EGY
1.1 Szükségünk van egy új világszemléletre és életszemléletre
1.2 Szuperfizikai jelenségekkel bővül a világszemléletünk
1.3 A pythagoraszi iskola
1.4 A hylozoikai mentális rendszer
1.5 A valóság három aspektusa
1.6 Minden ami van, élő
1.7 A tudatosság evolúciója
1.8 A monádok
1.9 Minden egysége

KETTŐ
2.1 A valóság
2.2 További adalék a valóság három aspektusáról.
2.3 A szuperfizikai valóság
2.4 Világok a kozmoszban
2.5 Szubjektív és objektív tudatosság
2.6 Az én és testei
2.7 A tudat kifejeződéseinek három aspektusa
2.8 Mi az ezoterikai tudás alapja

HÁROM
3.1 Bevezetés az anyagi aspektus tanulmányozásához
3.2 Az ősanyag
3.3 A dynamis
3.4 Az ősatomok (a monádok)
3.5 A kozmosz
3.6 Az anyag összetétele
3.7 Világok a kozmoszban
3.8 Naprendszerek
3.9 Molekuláris anyag
3.10 Bizonyos tények a mozgás aspektusról
3.11 Tér és idő

NÉGY
4.1 Az élet értelme és célja
4.2 A megnyilvánulás
4.3 Involváció és evolváció
4.4 Involúció
4.5 Evolúció és expanzió
4.6 Tapasztalás és memória
4.7 Éber tudatosság és a tudattalan
4.8 Az akarat
4.9 Passzív és aktív tudatosság
4.10 Monád és testei a közre-működésben
4.11 Önaktiválás mint az élet értelme

2
ÖT
5.1 A tudatosság egysége
5.2 Kollektív lények
5.3 Az ember útja az egységbe
5.4 A természeti birodalmak és az aktiválás
5.5 Az átalakulás törvénye és a forma törvénye
5.6 A három legalacsonyabb természeti birodalom
5.7 A csoportlelkek és a transzmigráció
5.8 Az emberi birodalom
5.9 A fejlődés stádiumainak az ismerete

HAT
6.1 Az ember tudatosságfajtái
6.2 Az ember emócionális tudatossága
6.3 Az ember mentális tudatossága
6.4 Az emberiség korosztályai
6.5 A barbarizmus stádiuma
6.6 A civilizáció stádiuma
6.7 A kultúra stádiuma
6.8 Az emberiesség stádiuma
6.9 Az eszményiesség stádiuma
6.10 Az inkarnációk közötti élet

HÉT
7.1 Mindent törvények irányítanak
7.2 Mi egy törvény?
7.3 Mi egy élettörvény?
7.4 A hét élettörvény
A SZABADSÁG TÖRVÉNYE
7.5 A szabadság az törvény
7.6 A szabadságot győzelemre kell juttatni
7.7 A társadalmi szabadság
AZ EGYSÉG TÖRVÉNYE
7.8 Az egység jelentősége
7.9 Az egységre irányuló akarat
7.10 Szolgálat
7.11 Szeretet
A FEJLŐDÉS TÖRVÉNYE
7.12 A fejlődés és az egyetemes vonzás törvénye
7.13 A fejlődés és az önmegvalósítás törvénye
7.14 Az ember fejlődése

NYOLC
AZ ÉN TÖRVÉNYE
8.1 Az önmegvalósítás
8.2 Önmegvalósítás a tapasztaláson és a megértésen keresztül
8.3 Bizalom az életben, bizalom az énben, bizalom a törvényben
8.4 Az önmegvalósítás akadályai
A SORS TÖRVÉNYE
8.5 Mi a sors?

3
8.6 Sajátmagunk teremtjük a sorsunkat
AZ ARATÁS TÖRVÉNYE
8.7 Az aratás törvénye abszolúte érvényes
8.8 Az aratás törvénye – a tanárunk az életben
8.9 Rossz vetés
8.10 Rossz aratás
8.11 Jó vetés
8.12 Jó aratás
8.13 A kollektív felelősségünk
AZ AKTIVÁLÁS TÖRVÉNYE
8.14 Az ember legjellemzőbb tulajdonsága
8.15 Az élet aktivitás
8.16 Az aktiválás törvénye
8.17 Az aktiválás törvénye és a szabad akarat

KILENC
9.1 Mit jelent az evolúció az ember számára?
9.2 Szükség van az egyensúlyra
9.3 A rossz problémája
9.4 Az élettörvények az evolúcióban
9.5 Pozitív emócionalitás létrehozása
9.6 Aktiválás
9.7 A gondolat ereje
9.8 Az aktiválás módszerei

TÍZ
10.1 Bevezetés
10.2 Emócionalizmus
10.3 Azonosítás és kivetítés
10.4 Az azonosítás tudatosítása
10.5 Nemazonosítás
10.6 Két-értékű és több-értékű gondolkodás
10.7 Relativitás

TIZENEGY
11.1 Minden energia
11.2 A hét alaptípus
11.3 A hét alapenergia
11.4 A triádok
11.5 A naprendszeri és a planetáris energiák
11.6 Ideák kormányozzák a világot
11.7 Nem vagyunk egyedül

TIZENKETTŐ
12.1 Az életterünk
12.2 Az eredetünk
12.3 Az ember és az Augoeidesz
12.4 A planetáris hierarchia és munkája
12.5 A planetáris hierarchia újra megjelenik
12.6 A jövőnk

4
Egy első magyarázat
A legtöbb embernek nincs szüksége magyarázatra, hogy miért élünk, miért vagyunk itt? Ők
vagy elégedettek a létezésükkel, vagy elégedetlenek, és egyik esetben sem tudja egy ilyen
könyv őket elégedettebbé tenni. E könyv nem számukra íródott.

Mindemellett van egy másik csoportja is az embereknek, nem nagyon nagy, de egyre
növekvő; azok, akik tudatában vannak, hogy szükségük van magyarázatra. Ezek többsége
próbált egy s mást anélkül, hogy megelégedettséget találtak volna: vallás, filozófia, tudomány,
okkultizmus vagy new age tanítások. Ők ösztönösen érzik, hogy nem lehet az olyan mint
ahogy a hatalom állítja, azaz kell lennie valami többnek, valami nagyobbnak, valami
monumentálisabban nagyobb jelentőségűnek, mint amit a hatalom úgy nevez: „a világ olyan
amilyennek ismerjük”.

Ezt a csoportot nevezhetjük önálló keresőknek. Ők önállóak, mert ők maguk akarják

eldönteni, mi az amit elfogadnak. Ők keresők, mert semmit sem találtak ami kielégíti a belső
kritikai érzéküket és így folytatják a keresést. Ez a könyv számukra, az önálló keresőknek
íródott.

Talán a könyv olvasása során érezni fogják, hogy jó úton járnak. Semmi sem adhat az írónak
nagyobb örömet, mint amikor a keresőt felfedezővé alakítja. Természetesen nem hiszi, hogy
egy könyv helyettesítheti az egyén saját megtapasztalását a világról. Mindemellett hisz abban,
hogy e könyv lehet egy kapu, első útmutatás egy eddig nem is gyanított világ felé. Ez a világ
az ezoterikai tudás valósága.

Az élet ezoterikai ismerete idősebb, mint az emberiség. Mindamellett örök fiatalként a

keresők valamennyi új generációinak szolgálatában, azoknak a szolgálatában áll, akik sosem
hagyják abba a kérdezést, és akik sosem veszítik el a csoda iránti érzékenységüket.

A mi időnkben egyre több ember érdeklődik az ezoterika iránt és gazdag irodalma van, amit
számos nyelven lehet tanulmányozni. Egy svéd ezoterikai gondolkodó és író, Henry T.
Laurency, mindenkinél többet tett azért, hogy ezt a tudást az életről a modern ember számára
is elérhetővé tegye. A munkájában a pythagoraszi tudásrendszertől indul, a hylozoikától.

1979-től egy kiadó alapítvány dolgozik Laurency írásainak terjesztésén. Az eddig publikált
anyag több mint négyezer oldal, amelynek majdnem fele olvasható angol nyelven is. Talán
szükség van egy bevezetőre a kezdők számára és egy összefoglalóra a haladó tanulóknak.
Erre szolgál e könyv.

A magyarázat tizenkét részre oszlik, amelyek mindegyike számos fejezetet tartalmaz. A

részek párokat alkotnak. Egy és Kettő bevezetést és egy áttekintést ad a pythagoraszi
tudásrendszerről a modern kifejezéseket használva. Három és Négy valamiféle technikai
beszámoló a létezés alaptényezőiről: anyag, mozgás és tudatosság. Öt és Hat az élő
természettel foglalkozik és az ember helyével benne. Hét és Nyolc tárgyalja azokat az
élettörvényeket, amelyeket a legfontosabbak megismernünk nekünk, embereknek. Kilenc és
Tíz tárgyalja az ember önmegvalósításának lehetőségeit. Tizenegy és Tizenkettő szélesíti a
létezésünk, a múltunk és jövőnk távlatait.

5
Én igen hálás vagyok sok barátomnak, akik sok értékes tanácsot és építő kritikát adtak, ami
elementárisan szükséges annak, aki nem az anyanyelvén ír. Ezzel kapcsolatban különösen ki
szeretném fejezni szívből jövő köszönetem dr. Andrew Westcombe-nak, akinek észrevételei
mindig egyaránt jóindulatúak és felbecsülhetetlenek.

Skövde, Svédország, 2004. július 9

Lars Adelskogh

6
 EGY
1.1 Szükségünk van egy új világszemléletre és életszemléletre
1
”Miért élünk? Van-e az életnek értelme? A halál-e a vége? Van-e valamilyen magasabb
hatalom az univerzumban? Ha van, akkor miért tűnik az élet olyan kegyetlennek és
értelmetlennek?”
2
Minden gondolkodó embernek fel kell tennie magának ilyen kérdéseket sokszor az
életben. Néhány ember elfogadja a tradicionális keresztény válaszokat. Mások azt gondolják,
hogy a kereszténység tarthatatlan: „A tudományos kutatások eredményei jelentős pontokban
megcáfolták a keresztény világképet, a teremtés történetét illetően például.”
3
Sok ember sajátjaként fogadta el a tudományos világszemléletet. Ez egyoldalú
materializmus. Életszemléletként nem ad nekünk reményt vagy lelkesedést a jövőre
vonatkozóan. Azt tanítja, hogy az ember csak egy intelligens állat, ami megpróbálja
érvényesíteni magát a létben; hogy az emberi tudat csak az agy terméke és fokozatosan
eltűnik amikor a fizikai szervezet meghal; hogy a mi álmaink, ideáljaink és értékeink csak
szubjektívek és semmi köze bármi objektívhez, az élet magasabb értelméhez; hogy az
univerzumot a természettörvények irányítják, amelyek vakon működnek és közömbösek
bármilyen sok ember sorsa iránt.
4
Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy lássuk értelmét a létezésnek. Az ember nem
csak azért él, hogy kielégítse a fizikai szükségleteit. Értelmet is „eszik”, és képes éppúgy
meghalni a szellemi éhezéstől, mint a fizikaitól. Azért, hogy éljen és küzdjön egy jobb
világért, erőt kell magába szívnia más forrásokból is, mint a materialista életszemléletből.
5
Nekünk szükségünk van világszemléletre és életszemléletre. Ez sokkal fontosabb, mint
bármely új technológiai találmány. Egy új világszemléletnek és életszemléletnek képesnek
kell lennie arra, hogy egyszerre nyújtson pozitív, építő értékeket és egy tartható, ésszerű
magyarázatot a világról. Mi nem kaphatunk ilyent sem a vallástól, sem a tudománytól.
Hosszútávon az emberek nem lesznek megelégedve sem az unintelligens hittel sem az
egyoldalú materializmussal.

1.2 Szuperfizikai jelenségekkel bővül a világszemléletünk

1
A tudomány hatalmas tudást nyújt a fizikai, látható valóságról. Mindamellett sok
kimagasló tudós felismerte, hogy a tudományos világkép nagyon korlátozott. Ők mondják,
hogy a valóság nagyobbik része még feltáratlan. Logikailag valójában semmi sem mond ellent
a fizikain túli valóság ideájának. Valóban sokféle jelenség van, ami megnyilvánul a fizikaiban
de az eredete másféle energiákban van, mint az ismert fizikaiak.
2
Tekintsük át e jelenségeket.
3
Telepátia mutatja, hogy különböző egyének (állatok és növények is) rendelkeznek
közvetlen kommunikációval egymás között. Az információ átmegy az egyének között
anélkül, hogy szükség lenne a fizikai szervezet érzékelő-képességének közvetítő szerepére.

7
 4
Tisztánlátás (Clairvoyance) egy képesség, amely felfogja, látja, megérti a dolgokat
amelyek (állandóan vagy csak átmenetileg) túl vannak az érzékelésük határain, pl.: nagy
távolságra vannak. A tisztánlátást használva „látunk” más formákat is, mint amelyek általában
láthatóak, pl.: valamennyi lényt körülvevő pszichikai atmoszférát.
5
Távollátás az a képesség, amellyel olyan dolgokat és történéseket lehet látni amelyek –
állandóan vagy időlegesen – túl vannak a fizikai érzékelés határain, pl.: térben és időben nagy
távolságra vannak.
6
Projekció (vagy testenkívüli tapasztalás) egy jelenség fogalma, ahol az ember (általában
halálközeli állapotban) érzékeli, hogy elhagyta az öntudatlan fizikai szervezetét, rajta kívül
volt és képes volt észlelni a környezetét. Felébredve képes volt korrekten leírni mi történt
körülötte, míg nem működtek a testi érzékei.
7
Pszichometria egy objektum múltjának kiolvasó képessége közvetlenül a tudatodban,
mintha összeköttetés lenne közte és valamiféle „természet memória” között.
8
Prekogníció (megérzés, prófétikus álom) megmutatja, hogy a tudatunk néhány része
tágabban észleli a jelent és így kiterjed messzebbre a jövőbe, mint ahogy a normális éber
tudatunk teszi.
9
Pszichokinézis képessége egyedül a gondolattal képes mozgatni vagy más módon hatni a
tárgyakra. A speciális esete a levitáció, amely képességgel a test lebeg a levegőben. További
rokon jelenség a materializáció és dematerializáció, a képesség, amely látszólag a semmiből
formál dolgokat és feloszlatja őket.
10
Még ha e képességek némelyike szokatlan is, az a tény nem érv ezek létezésével
szemben. Éppen azt mutatja, hogy ezek mint egyszerű potenciálok léteznek, amelyek a
legtöbb emberre vonatkoznak. Nem tartható érv, hogy „ezek összeütköznek a
természettörvényekkel”. Ezek csak a mi jelenünkkel, a természettörvényekről alkotott túl szűk
fogalmainkkal ütköznek. A levitáció például jól bizonyított a történelmi és a modern időkben
is. Az egyik legismertebb eset Giuseppe da Coppertino olasz szerzetesé, aki szószerint repült
a templomába egy gyülekezet előtt, amelynek tagja volt a filozófus Gottfried Wilhelm Leibniz
és a braunschweigi herceg.
11
A telepátia látszik a leginkább megszokottnak, főleg a közeli hozzátartozóknál, mint az
anya és gyermeke. Az hogy a telepátiát nem sokat tanulmányozták, valószínűleg azért van,
mert annyira megszokott. Mi egész egyszerűen nem vagyunk tudatában annak, mikor
gondolkodunk saját magunk és mikor gondolkodnak mások bennünk. Meg kell kérdeznünk
magunktól, vajon fontos eleme-e a megértésnek a telepátia, a közös és megosztott tudatosság,
és vajon részben nem a telepátia hiányának tulajdonítható-e a megértés elvesztése. Biztosan
tapasztaltunk valamennyien olyan jelenségeket, mint az emberi kedvesség vagy rosszkedv
mint „sugárzás” érzékelése, bár sem szavakat, sem pillantást nem váltottunk. A
nyájviselkedés és faji ösztönök az állatoknál a telepátiával magyarázható.
12
Az, hogy a projekció jelensége általános, abban mutatkozik meg, hogy már sok ember
mer nyíltan beszélni a tapasztalatairól. Mostanáig nem sok embernek volt belső ereje
felülemelkedni a közvélemény és a tudomány általi gúnyolódáson.

8
 13
Ehhez kapcsolódva alkalom nyílik, hogy ejtsünk néhány szót a dogmatizmusról, amely
sajnálatos módon még nagymértékben jelen van a tudományban. Hinni azt, hogy ismered az
esetet anélkül, hogy figyelmesen megvizsgálod, az dogmatizmus. Megtagadni valaminek a
vizsgálatát azt állítva, hogy „összeütközik a természettörvényekkel”, az a dogmatizmus. A
valóság tényeit elvetni, azt állítva, hogy nem illik bele az uralkodó hipotézisbe, az a
dogmatizmus legrosszabb fajtája, azaz a saját mindentudásunkba vetett hit, amely szerint
lehetetlen új felfedezést tenni, ami a jelen hipotézist kiütné, pedig a hipotézis mindig
átmeneti. Valójában az egész tudománytörténet annak a története, hogy egy rosszabb,
korlátozottabb hipotézis folyamatosan engedni kényszerült egy jobb, többet magába foglaló
újabbnak.
14
Összefoglalva elmondható, hogy a leírt szuperfizikai jelenségek világosan demonstrálják,
hogy a tudat a fizikai testtől lényegesen nagyobb függetlenséggel képes működni, mint ahogy
a materializmus feltételezi:

(1) A tudat képes a valóság közvetlen felfogására, a fizikai érzékelés használata nélkül.
(Tisztánlátás, projekció.)

(2) A tudatnak térben és időben lényegesen szélesebb a tartománya, mint a fizikai

érzékelésnek. (Tisztánlátás, pszichometria, prekogníció.)

(3) A tudat nem egyénileg izolált, vagy szeparált, hanem megosztható az egyének között.
(Telepátia.)

(4) A tudat létezhet a fizikai testtől függetlenül. (Projekció.)

(5) A tudat képes közvetlenül hatni az anyagra. (Pszichokinézis.)

15
Ha a tudat képes létezni függetlenül a fizikai testtől, akkor képes fennmaradni a fizikai
test halála után. „Nincs halál”, ahogy a spiritiszták állítják és egy pártatlan nézőpontból
szemlélve több szól e gondolat mellett, mint ellene. A spiritiszta jelenségek meggyőzőek. A
spiritiszta hipotézis ennek egy elfogadható magyarázata. Mindazonáltal sok ember
idegenkedik a spiritiszták által leírt „szellemi világtól”. Az közhelyszerű, ízetlen, túl emberi
és nem tudja kielégíteni a vágyunkat az igazi szellemi felé. Azonban ez adja a spiritizmusnak
a valóság bélyegét. Miért kellene az embernek nemesednie és bölcsebbé válnia csak azzal,
hogy levetette e halandó testet?
16
A spiritizmus mutat nekünk egy új életet a „fátyol mögött”. Bár ez az élet nem
rendelkezik sokkal több értelemmel, mint amit a materializmus mutat a fizikai életre. Teljesen
eltérő, nagyobb és pozitívabb távlatot kapunk attól az ideától, hogy az élet a
tapasztalatszerzésre, a tudatosság fejlődésére szánt iskola. És akkor egy földi létezés nem
elegendő. Az újjászületés, a reinkarnáció ideája egyre elterjedtebb nyugaton az utóbbi időben.
17
Egy komoly kutató, prof. Ian Stevenson az USA-ban, tanulmányozott embereket, akik
állították, hogy emlékeznek előző életeikre. Ő 20 reinkarnációra emlékeztető esetet
dokumentált.
18
Mindaz, amit eddig felsoroltunk több, mint elég megcáfolni az egyoldalú materialista
világnézetet. Bevezetőül is szolgálhat egy jobban tartható világszemlélet és életszemlélet
számára. Egy ilyen szemlélet a valóság nagyobb részét fogja lefedni, mint eddig. Ez egy olyan

9
szemlélet, ami nagyobb játékteret enged a tudat számára, egy függetlenebb szerepet az
univerzum drámájában.
19
Vannak akik azt gondolják, hogy a tudomány fogja kifejleszteni ezt az új világképet saját
magán belül. Azonban az új világszemlélet már teljesen kifejlesztett és majd 2700 éve létezik.

1.3 A pythagoraszi iskola

1
Ezt a világszemléletet hylozoikának nevezik. A hylozoika Pythagoras, a híres matematikus
által lett kidolgozva. Ezzel akarta a jövőbeni tudomány alapját lefektetni. Messze megelőzve
korát tisztában volt azzal, hogy csak napjainkban lesz az ő rendszere általánosan érthető. Hála
annak, hogy a tudományos kutatás olyan messzire jutott, hogy kezd konvergálni néhány alap
hylozoikai princípiumhoz. Amíg a tudomány csak a fizikai valósággal foglalkozik, a
hylozoika elsősorban a szuperfizikai valóságot írja le, mert a fizikai történések okai a
szuperfizikai valóságban vannak. A jövőben lehetővé válik a tudomány és a hylozoika
közvetlen összekapcsolódása.
2
Pythagoras tehát ezerévekkel megelőzte korát. Ez azzal magyarázható, hogy ő egy
testvériséghez tartozott, amelyet olyan tagok alkottak, akik szisztematikusan fejlesztették
tudatosságukat messze a normális emberi lehetőségek határain túlra. Ők teljes aktivitásra
ébresztették a legtöbbünkben még szunnyadó „tudás szerveket”. Ez adta nekik az
univerzumra és az emberre vonatkozó fölényes ismeretet, messze a modern tudomány
lehetőségein túl, amely az információt a fizikai érzék és azok műszeres kiterjesztése által
limitálva kapja. Ezt a fölényes ismeretet ezoterikának nevezik. A testvériség tagjai
megformálták számos nemzet tudás iskoláját, amikor azok a civilizáció bizonyos fokára
jutottak. Legalábbis az emberek jókora kisebbsége képes volt megszabadítania gondolkodását
a hagyományos vallástól és kezdett elmélkedni az ésszerűségről, az élet értelméről és a
valóság természetéről.
3
I.e. 700 körül Pythagoras alapított egy tudás iskolát Szicíliában, amelyik akkor egy görög
kolónia volt. Amikor Pythagoras megjelent, ezoterikai iskolák már évezredek óta léteztek. Az
ő ezoterikai iskolájában az volt az újdonság, hogy szisztematikusan és érthetően tálalta az ősi
tudást. Ő megértette a görögök érzékét a konkrét tárgyi tudáshoz, tudományos módszerhez és
pontossághoz.
4
Ez az oka, hogy a hylozoika, ami egy ezoterikai tudásrendszer, miért a legalkalmasabb a
Nyugat számára, a tudományos és filozófiai képzésére, az egyenes tényeket kedvelők és a
félreérthető szimbólumokat visszautasítók számára.
5
Majdnem három évezred során a hylozoika egy élő tradíció, egy út a világ és saját magunk
megismeréséhez. Férfiak és nők ezrei járják ezt az utat. Egészen a közelmúltig az ismeretet
titokban tartották az iskolákon kívüliek számára. Mi valóban abban a világban élünk, ahol
minden valódi értéket fenyegetnek, természetesen a tudást is.
6
Csak a mi időnkben engedték meg a hylozoika egy elemi részének publikálását. Ez 1950-
ben történt, amikor De vises sten (A bölcsek köve) c. könyv Henry T. Laurency által kiadásra
került először Svédországban. Ezt követte 1961-ben Kunskapen om verkligheten (A valóság
ismerete), szintén Laurency által. 1985 óta mindkettő angolul is elérhető: The Philosopher’s

10
Stone (A bölcsek köve) és The Knowledge of Reality (A valóság ismerete). Ezek az alapjai
valamennyi mai hylozoikai stúdiumnak. A hylozoikai ismeret nagyobbik része még nincs
publikálva és még hosszú ideig nem is lesz. A természetben és az emberben meglévő,
egyébként még nem ismert erők ismeretét a továbbiakban is csak azok kevesen fogják
megkapni, akik már legyőztek minden csábítást a visszaélésre azzal a hatalommal, amit
minden igaz tudás adományoz.

1.4 A hylozoikai mentális rendszer

1
A hylozoika egy mentális rendszer. Azaz az ember képes felfogni és használni a mentális
tudatossága, az intellektusa és a józan esze által. A világszemlélethez tartozó kérdéskörben az
emóció nem forrása a felvilágosultságnak és nem biztos vezető. Csak az értelem képes
dönteni az állítólagos tények valódiságáról, elbírálni a lehetségességüket, hihetőségüket vagy
valószínűségüket.
2
De a tények önmagukban nem elegendőek. Egyedülálló, szétválasztott tények inkább
zavaróak, mint megmagyarázva. A tényeket összefüggésekbe kell rakni, és az
összefüggéseket nagyobb egységekbe: rendszerekbe. Minden gondolkodó ember készít
magának egy rendszert. Minden újat, amit tanul, összeköt az előzőleg tanultakkal, egyesíti az
újat a már meglévő rendszerével és építi tovább, tudatosan vagy nem tudatosan. Minden
ésszerűen gondolkodó rendszerben gondolkodik. Ez azért történik így, mert a megértés
mindig az általános felől halad a részletek felé, a teljességtől a részletekig.
3
A hylozoikai rendszer lehetővé teszi, hogy egyesüljön a törekvés a tudásért, amelyet itt
nyugaton az évszázadok során megosztott a teológiai, filozófiai és tudományos élet kölcsönös
harca. Az ilyen megosztottság és harc mindig a tudatlanság bizonyítéka. A valóság az egy és
oszthatatlan. Ebből következik, hogy csak egy igaz valóságismeret csak egy tartható
világszemlélet létezik. Életszemléletnek viszont valóban annyinak kell lennie, ahány
gondolkodó ember van, mindenki saját maga állítja össze életszemléletét abból, amit az élettől
akar és amit hajlandó adni érte.
4
Minél tovább fejlődik az emberiség, annál jobban egyetértünk az életszemléletre
vonatkozóan is. Azért, mert egyre több ember ismeri fel, hogy az életszemléletének a
világszemlélet alapján és annak a valóság tényein kell alapulnia. Azért, hogy megtudjuk
milyen legyen, először tudnunk kell valamit milyen az valójában. Az életszemléletünk sokkal
fontosabb, mint a világszemléletünk, mivel az vezérel minket a gyakorlati életünk során,
szolgáltatja a jog felfogásunk (a jogos és jogtalan felfogása, amit mi bizonytalanul
„morálnak” nevezünk). Éppen az életszemléletünk tudásalapjaként, a világszemléletnek nem
sejtett fontossága van. És itt a hylozoika megteszi a maga hozzájárulását.
5
A hylozoikai világszemlélet a létezést egységként írja le, amelynek három oldala,
aspektusa van: anyag, tudatosság és mozgás. Minden anyag, aminek tudatossága van (mindig
valamilyen foka) és mozgásban van. A legkisebb, elpusztíthatatlan anyagi részek a monádok.
Az élet értelme a tudatosság kifejlesztése valamennyi monádban.
6
Minden teremtményben van egy monád ami elég fejlett, hogy a teremtmény központi,
egyéni tudatosságát képezze. A természet különféle birodalmai – ásványi, növényi, állati,
emberi stb. – az egyéni tudatosság evolúciójának különböző stádiumai.

11
 7
Az emberi birodalom nem a végső stádiuma ennek a fejlődésnek, csak a szerves biológiai
része a látható fizikai világban. A fizikai világon túl számos egyre magasabb világ van.
Ezekben folytatódik az egyéni fejlődés az emberi stádiumon túl. Több természeti birodalom
van az ember fölött, mint alatt.
8
A létezésben minden egy egységet alkot. Valójában nincs izoláció, különösen a tudatosság
és az energia (mozgásban lévő anyag) számára. Minden magasabb fejlettség feltételezi, hogy
az egyén az állandósított önazonossággal egyre nagyobb csoportokba lép, ahol az
együttműködés, valamint az élet és a fejlődés szolgálata a lényeges tevékenység.
9
Ezt mindet törvények szabályozzák. A természettörvények mellett, amelyek az anyag
életére vonatkoznak, vannak az élettörvények, amelyek a tudatra és annak fejlődésére
vonatkoznak. Az ember kötelessége, hogy megismerje az élettörvényeket és a képességeihez
képest legjobban alkalmazza azokat. Az ember számára a legfontosabb és saját maga által
alkalmazható élettörvények: a szabadság törvénye, az egység törvénye, az önmegvalósítás
törvénye, az aktiválás törvénye.
10
A szabadság törvénye kimondja, hogy minden embernek joga van azt tenni amit akar
azon határok között, hogy ez egyforma joga mindenkinek.
11
Az egység törvénye kimondja, hogy minden élet egységet képez és hogy magasabb
fejlettség csak úgy lehetséges, ha az ember meghaladja önzését és megtanul együttműködni és
szolgálni.
12
Az önmegvalósítás törvénye kimondja, hogy minden embernek a saját módján kell
fejlődnie.
13
A önaktiválás törvénye kimondja, hogy a teljes fejlődésed a saját munkád eredménye, az
összes tudás a saját mentális erőfeszítésed eredménye.
14
Három élettörvény kormányozza az embert akár akarja, akár nem, ezek a következők: a
fejlődés törvénye, a sors törvénye és a vetés-aratás törvénye.
15
Mint gondolkodó lénynek választanunk kell két út között, az önmegvalósítás két formája
között: a hatalomra irányuló akarat vagy az egységre irányuló akarat. A hatalomra irányuló
akarat valamennyiünk megpróbáltatásainak súlyosbodásához vezet, főleg azoknak, akik
visszaélnek a hatalommal. Az egységre irányuló akaratnak az a hatása, hogy senki sem
követel többet, mint a saját hozzájárulása és mindenki belátja hogy a közjó szolgálata a
legmagasabb feladat az életben. Igazolódni fog, hogy ez az egyedüli járható út mindenki
boldogságához és öröméhez, mindannyiunk jólétéhez és senki rossz sorsához.
16
A továbbiakban a hylozoikai világszemlélet alapjait mutatjuk be. Ahol lehetséges, ezeket
az alap tényeket illusztráljuk a legfrissebb tudományos megállapításokkal és ideákkal,
valamennyit azért, hogy könnyebb legyen a megértésük az olvasó számára. A hylozoika azért
van itt, hogy gyökeres mentális átalakulást hozzon létre. Az olvasót nem lehet legyőzni, mivel
hamar megtalálja a tájékozódási képességét az új (és azonkívül olyan különös módon ismert)
ideákban!

12
 1.5 A valóság három aspektusa
1
A görög szó hylozoika fordítható „szellemi materializmusnak”. Ez magában foglalja, hogy
van egy szellemi valóság és van egy anyagi valóság. Nem lehet hosszútávon tartható egy
olyan világszemlélet, amelyik kizárja a valóság valamelyik aspektusát. Mi hozzászoktunk,
hogy éles különbséget húzunk a szellemi vagy magasabb világ valamint az anyagi vagy
alacsonyabb világ között. Azonban a hylozoika egy más perspektívát ad, mint az exoterikai
filozófia, teológia vagy okkultizmus.
2
Pythagoras megszüntette a képzelt szembenállást a szellem és az anyag között,
megmagyarázva, hogy ez a mindkettővel kapcsolatos tudatlanság következménye. Ő azt
tanította, hogy minden anyagi és hogy a szellem, vagy tudat az az egyetemes anyag adottsága.
Tehát az anyag és a tudat ugyanannak az egy valóságnak két aspektusa.
3
A valóság harmadik aspektusa a mozgás. Minden mozgásban van és minden ami mozog,
az anyag.
4
Az egész kozmosz és minden ami van a kozmoszban e három aspektussal rendelkezik.
Nincs tudat nélküli anyag (még ha csak potenciális tudat is). Nem lehetséges tudat anyagi alap
nélkül. A mozgás az anyagban energiaként, míg a tudatban akaratként jelenik meg.
5
Az élet három aspektusa egyenértékű. Nem lehet azonosítani vagy megmagyarázni
egyikkel sem a másik kettő közül. Egyiket sem lehet közülük megmagyarázni bármi mással.
Nem lehet őket definiálni, csak észrevenni, hogy magától értetődőek. Tehát ezek
abszolútumok és a teljességükben mindennek a végső magyarázatát adják.
6
A filozófiai és a tudományos materializmus csak a külső valóságot, az objektív
anyagaspektust veszi figyelembe. Azonban a belső valóság, az emóciók és gondolatok
szubjektív tudataspektusa olyan abszolút és jellegzetes, amit nem lehet egyenlővé tenni olyan
objektív jelenségekkel, mint az idegsejtekben történő kémiai és elektromos folyamatok. Az
egyoldalúsága teszi a materializmust tarthatatlanná.
7
Másrészről az úgynevezett filozófiai idealizmus az anyagaspektust hagyja figyelmen kívül
és azt állítja, hogy az objektív valóság csupán szubjektív tapasztalat. Ennek a következménye
egy abszurd kép: minden anyagi csak illúzió.
8
A jelenkori fizikában azt mondják, „minden energia”. A hylozoika szerint az energia a
mozgásban lévő anyag. A tudományra vár a tudatosság felfedezése a dinamikus anyagban, a
tudatosság egyetemes létezésének felfedezése.
9
Talán a fenti egyoldalú szemléletek példái egyértelműen mutatják, hogy egy teljes
világszemléletnek, ami nem vezet félre bennünket, mind a három aspektust figyelembe kell
vennie.

1.6 Minden ami van, élő

1
Amikor a hylozoika azt mondja, hogy minden anyag rendelkezik tudattal, természetesen
nem azt jelenti, hogy a tudatosság mindenféle anyagban ugyanazon módon jelenik meg.

13
Éppen hogy különféle anyagi életformák léteznek, ily módon különféle tudatfajták léteznek
bennük. Az ember képes gondolkodni, elképzelni és tervezni, amíg az állatok nem. A
tudatossága sokkal kiterjedtebb és intenzívebb, mint a felsőbb állatoké, nem is szólva
alsóbbakéról.
2
Habár az állatok nem tudnak úgy gondolkodni mint mi, mégis mutatnak intelligens
viselkedésmódot. Viselkedésük célirányos, rugalmas, ami azt mutatja, hogy van saját
akaratuk, emlékeznek és tanulnak. Az egyoldalú materializmusnak – ami szerint az agy vagy
végsősoron az idegrendszer a szükséges feltétele a tudatosságnak – meg kell adnia magát a
legújabb felfedezésekkel szemben.
3
Az e-coli baktérium a legkezdetlegesebb fizikai szervezet, csak egy egyszerű sejt. Nincsen
se agya, se feje vagy szíve. Csak egy DNS molekulája, mint kromoszóma van neki, az élete
legfeljebb húsz perc. Mégis képes megtanulni számos kémiai vegyület felismerését, képes
emlékezni rá, és célirányos viselkedésmódot tanusítva a „kellemes” anyag felé úszik, míg a
„kellemetlentől” elúszik. A biokémikus dr. Koshland szerint – aki ezeket a megfigyeléseket
végezte – ezek a baktériumok egyéni viselkedésmódokat mutatnak ugyanazon génjeik és
környezetük ellenére. Ők életük végéig megmaradó személyiséget fejlesztenek.
4
A baktériumok fizikai szervezetek. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a szerves és
szervetlen anyag határvonala nem határ magának az életnek. Az ásványi életformák szintén
bizonyítékát adják a környezethez való intelligens alkalmazkodásnak. Következésképpen
nekik valamilyen módon érzékelniük is kell azt. Jól ismert például, hogy sok anyagnak tanulni
kell a kristályosodást. Egyszer megszerezve ezt a tapasztalatot, utána könnyebben megy
később. Ugyanazon kémiai összetételük ellenére sincs két teljesen azonos kristály,
sajátosságaik vannak és a reakció egyéni mintázataival, azaz habitussal rendelkeznek. Ez csak
az egyedülálló tapasztalatuknak és memóriájuknak tulajdonítható.
5
A tudomány megkezdte a felfedezését a létezés tudataspektusának, amit eddig
nagymértékben mellőzött. Tompkins és Bird adott sok példát a „zöld intelligenciára” The
Secret Life of Plants (A növények titkos élete) című könyvében. Dr. Rupert Sheldrake még
tovább ment az A New Science of Life (Élet új tudománya) című könyvében. Megállapítja
benne, hogy a természetben valamennyi szerves és szervetlen (úgynevezett élettelen) forma
kialakulását megelőzi egy láthatatlan morfogenetikus mező létrejötte, ami intelligensen
működik és bizonyos módon törekszik a kiteljesedésre. E gondolat harmóniában van a
hylozoikával.
6
Mindenben megtalálható a tudatosság néhány fajtája. Valójában a természet minden
formája életforma, mivel nem létezik élettelen. De hogyan magyarázzuk a különbségeket a
tudatosság kiterjedésében és intenzitásában? A hylozoika szerint ezek az egyes életformákban
kibontakozott tudatosság fokozatában meglevő különbségeknek tulajdoníthatóak. A kémiai és
biológiai evolúció mentén, ami az anyagi formákra vonatkozik, van egy pszichológiai
evolúció is, amelyik a formákban való tudatosságra vonatkozik.

1.7 A tudatosság evolúciója

1
Valójában mit jelent a tudatosság fejlődése? Új és több kedvező belső tulajdonságok,
minőségek megszerzése, régebbi és kedvezőtlenebb elhagyása, új képességek, készségek

14
elnyerése, amelyek növelik az egyén választási lehetőségeit és így nagyobb szabadságot
nyújtanak.
2
Az emberre vonatkozóan az evolúció magába foglalja a rosszabb tulajdonságok jobbra
történő cseréjét az ideálisnak, az eszményinek irányában. Magába kell, hogy foglalja: a
mélyebb szimpátiát, az erősebb empátiát, a jobb megértést, az élesebb intellektust és a
szilárdabb akaratot. Ez a tevékenység több területén is magasabb képességekhez kell, hogy
vezessen. Az evolúció továbbá magába foglalja a személyiség különféle konfliktusban lévő
elemének kiegyensúlyozását is egy nagyobb harmóniában úgy, hogy az „alacsonyabb én” a
„magasabb én” ellenőrzése alá kerül.
3
Nekünk, akik most emberek vagyunk, a meglévő tulajdonságaink és képességeink annak a
fejlődésnek köszönhetőek, ami a teljes tudatlanságból és tehetetlenségből erre a stádiumra
történt. Talán úgy gondolod, hogy a fejlődés a születés előtti állapotból az érett felnőtti
állapotig történik. Azonban a fejlődés a hylozoika szerint csak ismétlés. Teljesen új
tulajdonságokat és képességeket nem tudunk olyan gyorsan elsajátítani. Mi emberek vagyunk
és képesek vagyunk elérni az emberi érettséget, mert már sokszor voltunk emberek ezelőtt. A
reinkarnáció egy alapelv valamennyi életen keresztülhaladás során.
4
Mikor megszületünk egy új életbe, az előző életek ezrein elsajátított tulajdonságaink
lappangó formában velünk vannak. Annál gyorsabban elérjük az emberi érettséget és annál
mélyebb az érettség, minél több életet éltünk megelőzően és azok minél gazdagabb tartalmúak
voltak. Az emlékezet az előző életekről nem érhető el közvetlenül a mi éber tudatosságunkkal
(lásd, mire emlékezünk a mostani életünk korábbi éveiből!). Az általános tapasztalatok,
amiket megelőző életeink során szereztünk azonban gyorsan felébredhetnek a lappangás
szendergéséből, amikor újra szembenézünk hasonló helyzetekkel. Ez nemcsak a különféle
emberek életértésének eltérő mélységét magyarázza meg, hanem magyarázatot ad a velük
született fogékonyságra, hajlamra, a tehetségre, a zsenire is. „Az összes tudás csak
emlékezet”, mondta Platon, aki pythagoreus volt.
5
Az emberek esetén a tudatosság fokában megmutatkozó különbség annak tulajdonítható,
hogy vannak öregebb és vannak fiatalabb „lelkek”. És ha az ember, állat, növény és szervetlen
anyag sorát az élet egy nagy összefüggésébe helyezzük, nevezetesen az evolúcióba, akkor a
különféle természeti birodalmak magyarázhatóak mint az evolúció egymást követő főbb
stádiumai.
6
A hylozoika elmagyarázza, hogy mi, akik most emberek vagyunk, először azért voltunk
képesek emberré válni – inkarnációk ezreivel ezelőtt – mert tapasztalatainkkal a lehető
legmesszebb jutottunk a megelőző természeti birodalomban. Az állati birodalom már nem
tudott többet tanítani nekünk. Ennek megfelelően a még korábbi korszakok alatt mi
növényként léteztünk és még ezt is megelőzően ásványok voltunk.
7
Az életformák biológiai evolúciója az anyagi burkok finomítását célozza a benső élet
érdekében. Az evolúció azokat az eszközeket szolgáltatta, amelyek szükségesek voltak a
tudatosság fejlődéséhez. Végig az állat birodalmon és egészen az emberig nyomon
követhetjük az idegrendszer finomodását, amely magában foglalja az agyat, mint az anyag
evolúciójának lényeges sajátosságát. És mégis az agy csak egy eszköz a tudatosság számára.
8
A tudatosság evolúciója az élet értelme.

15
 1.8 A monádok
1
Egy életforma elnyűvődik, meghal és feloszlik, de a benne lévő tudatosság továbbhalad
egy új formába. Hogyan lehet ez? Mert ha a tudatosságnak mindig van egy anyagi alapja,
akkor ennek az alapnak valamennyire eltérőnek és tartósabbnak kell lennie, mint az agy és az
idegrendszer.
2
A hylozoika a következőképpen magyarázza: A minden életformában meglevő egyéni
tudatosság egy elpusztíthatatlan anyagi maghoz kapcsolódik, amelyik megmarad a forma
feloszlása után is. Pythagoras ezt a magot nevezte monádnak. Elmondta, hogy a monád a
lényegénél fogva isteni. Ez azt jelenti, hogy lehetséges a monád számára tágítania a
tudatosságát és ily módon végül magába fogja foglalni az egész kozmoszt.
3
A hylozoikai monád szót fordíthatjuk „énatomnak”. Monádok anyagból állnak, mint
minden más az univerzumban. Viszont minden többi anyaggal ellentétben nem atomokból
tevődnek össze. Ők oszthatatlan ősatomok, valójában ezek az építőkockái mindennek a
kozmoszban.
4
Mi úgy szemléljük az embert mint egy test, aminek (talán) van lelke. Talán megértjük,
hogy valójában éppen fordítva van: az ember egy lélek, akinek van egy teste; pontosabban
fogalmazva: egy monád, amit beöltöztetnek egy fizikai életformába.
5
Ha a „halál” kifejezésen az élet végleges végét értjük, akkor az egész kozmoszban nincs
„halál”. Csak a monádok átmeneti burkainak, életformáinak feloszlása történik. Miután az
életformák sejtekből, molekulákból, atomokból stb. állnak, e formáknak muszáj előbb vagy
utóbb az összetevőikre feloszlaniuk. De miután a monád egyszerű, egyetlen egy ősatom,
képtelen feloszlani. Halhatatlan.
6
Mint minden anyagnak a monádnak is van tudatossága. Kezdetben és az életformákba
belépésük előtt a monádok tudatossága csak potenciális – még alvó. Az életformák a
szükséges eszközök, amelyek kellenek a monádoknak, hogy tudatra ébredjenek és ezt
követően azt egyre tovább fejlesszék. Amikor a tudatosság felébred, a monád énné válik az
életformájában.
7
A monád tudatossága egymást követően fejlődik az ásványi, növényi, állati és emberi
birodalomban. A monád minden birodalomban egységes és elpusztíthatatlan én. Viszont csak
az emberi birodalomban válik tudatossá énként saját magára.
8
A monádok az építőkockái mindennek. Ők az ősatomok, amelyek végsősoron alkotják a
fizikai sejteket, molekulákat, atomokat és szubatomi részecskéket. Miért mondjuk akkor,
hogy egy monád a legbelső magja valamennyi életformának? Az életforma semmi másból
nem áll, mint monádokból, nem igaz?
9
A magyarázat abban rejlik, hogy a monádok tudatossága különböző fokon fejlett. Olyan
monádok, amelyek együttesen építik fel a fizikai atomokat (és ily módon közvetve a fizikai
anyagi formákat), viszonylag fejletlen tudatosságúak. Ők csak anyagi ősatomként
funkcionálnak. Az a kis tudatosságuk ami van éppen arra elegendő, hogy teljesítsék
funkciójukat az atomok és sejtek életében. A tömérdek sokaságú monád viszonylag kis száma

16
érte el a tudatosság fejlettségének azt a fokát, hogy képes legyen az egész életformát
sajátjaként birtokolni és az uralkodó tudatossága, az „énje” lenni. De végül is valamennyi
monád el fogja érni ezt a stádiumot, és énné válik az ásványban, a növényben, az állatban és
emberben.

1.9 Minden egysége

1
Semmi nincs elkülönülve; minden hat minden másra. Sőt, még több: minden tükröz
minden mást, érzékel minden mást. A tisztaság foka, amellyel érzékelnek, egy másik ügy és a
tudatosságuk fejlettségének fokát mutatja. És „minden” egy lény, amely a fejlődés bizonyos
fokán áll.
2
Mi valamennyien egymás vagyunk egy bizonyos értelemben. Mi valamennyien együtt
alkotjuk a közös kozmikus tudatosságot. Mint ahogy valamennyi vízcsepp egyesül az
óceánban, oly módon egyesül valamennyi egyéni monád tudatossága az egy közös tudatban.
Ez a teljes kozmikus tudat, amelyben minden monádnak elveszíthetetlen részessége van.
3
A legfontosabb azt tudni, hogy a tudat természete az ő egysége. Csak egy tudat van az
egész kozmoszban. Bár mi emberek még túl primitívek vagyunk ahhoz, hogy érzékeljük az
egységet. Csak amikor a felelősségérzetünk – nem csak magunk, vagy családunk, vagy egy
nép iránt, hanem minden életért – felébred bennünk, akkor kezdünk részesülni az
egységtudatban. Valójában valamennyiünket – ásványokat, növényeket, állatokat és
embereket – magukba foglalják az élet egyre magasabb hierarchiái.
4
Ha a tudatosság átmegy egy evolúción, ha a monádok az élet hierarchiáját formálják az
ásványitól az emberig, akkor ez miért ér véget az emberrel? Ha az én halhatatlan és
folyamatosan új formákban fejlődik, akkor ennek az evolúciónak végül el kell vinnie az ént
egy emberfölötti stádiumba. Ez a jövőben rejlik valamennyi monád számára, aki most emberi.
Azonban már kell, hogy létezzenek olyan lények, akik már a tudás és képesség emberfölötti
szintjére emelkedtek. Ez egyszerű logika. Ők alkotják az élet hierarchiáinak az emberen túli
folytatását.
5
A hylozoika szerint ezek az emberfölötti lények hierarchiái az intelligens erők, amelyek
irányítják az evolúció egész folyamatát, amelyek megadják az irányát és célját. Ez a gondolat
nem is olyan fantasztikus; egy modern tudós, biológus Rupert Sheldrake ezt egy lehetséges
feltevésnek tartja. A New Science of Life (Élet új tudománya) című könyvében a következő, a
hylozoikának megfelelő gondolatokat fejti ki:
6
„Ha a tudatos ének ilyen hierarchiája létezik, akkor a magasabb szinteken levők
kinyilváníthatják alkotóképességüket az alacsonyabb szinteken levőkön keresztül. És ha egy
ilyen magas szintű alkotó hatóerő cselekszik az emberi tudatosságon keresztül, akkor azok a
gondolatok és cselekedetek, amelyeket létrehozott, valójában mint egy külső forrásból
érkezőként tapasztalhatóak. Az inspirációnak e tapasztalása tényleg jól ismert.
7
„Továbbá, ha ilyen ,magasabb ének’ rejlenek a természetben, akkor elképzelhető, hogy
bizonyos feltételek mellett emberek közvetlenül tudatába kerülhetnek annak, hogy átölelik
vagy magukba foglalják őket ezek a ,magasabb ének’. És tény, hogy ilyen belső
egységélményt az élettel vagy a földdel vagy az univerzummal gyakran leírnak, amennyire az
kifejezhető.”

17
 KETTŐ
2.1 A valóság
1
Sok filozófus és okkultista is azt gondolja, hogy a valóság nem az, ami annak látszik.
Tagadják, hogy a látható fizikai anyag az valóság és azt állítják, hogy az valami más – egy
illúzió, egy álom, csak a mi elképzelésünk róla. Ők úgy gondolják, hogy miután a
valóságfelfogásunk az elménkben keletkezik, ezért a valóság egy elme által kitalált valami:
„Amikor elfordulunk a világtól, az megszűnik létezni.” Furcsa akkor, ahogy megosztjuk ezt
az azonos illúziót. Valóban furcsa, hogy az emberek az érzékszervek és tudományos
készülékek segítségével folyamatosan új ismeretet kapnak az illúzióban az illúzióról.
2
Szemben az ilyen bolond ötletekkel a hylozoika úgy tartja, mint ahogy a józan ész.
Nevezetesen, hogy a valóság természetesen objektív; azaz: a valóság rajtunk kívül létezik és
olyan, ami független a mi elképzeléseinktől.
3
Ha a valóság objektív, csak akkor lehet az közös mindannyiunk számára. Ha a valóság
független az emberi képzelettől és (a mi időperspektívánkban) változatlan, csak akkor
kutatható és ismerhető meg az ember által. És egyedül az objektív tudás adhat számunkra
nagyobb szabadságot, növelheti az erőnket a sors felett úgymint egyéneknek és úgymint
fajnak is. Az objektív valóság egy feltétele a tudásnak valamint az egységnek és a
szabadságnak.
4
A hylozoika szerint a valóság legfőképpen az, ami megjelenik, nevezetesen a fizikai
látható valóság. Továbbá a valóság mindig valami teljesen különböző és mérhetetlenül több.

2.2 További adalék a valóság három aspektusáról

1
A valóság az a fizikai látható anyag. Ugyanakkor mindamellett valami más is, mint anyag.
A „más” az tudat és mozgás.
2
Az anyag kézzelfogható – objektív. Kétségtelenül valós. A tudatosság az érzeteink,
ösztöneink, óhajaink, érzéseink, képzeletünk, gondolatunk, ideáink, az akarat észlelése –
minden, ami a belső életünkben történik. A belső életünkben semmi sem kézzel fogható. De
ezért nincs is realitása? Aligha! A tudati életed nagyon valóságos neked, úgymint nekem az
enyém. Sok közös van nekünk bennük. Ha nem így lenne, akkor mi képtelenek lennénk
megérteni egymást és ez a könyv csak a szerzőjének közvetítene jelentést.
3
A tudatosság nem kézzel fogható; más szóval szubjektív. Mégis valós. Természetesen a
„gondolkodók” megpróbálják elbagatelizálni, hogy ez is valóság. És ehhez felhasználják a
félrevezető „semmi-más-mint”-gondolatmenetet. Mondják, hogy a gondolatok és az emóciók
„semmi más, mint kémiai és elektromos folyamatok az agyban”. Bizonyára látható, hogy
ilyen folyamatok végbemennek az agyban, amikor egy érzelmet tapasztalunk, gondolunk egy
gondolatot, vagy elhatározást hozunk. De azonos-e a kémiai reakció vagy az elektromos
kisülés a gondolattal, az ő tudatosság tartalmával?

18
 4
Azzal a kijelentéssel kezdtük ezt a részt, hogy az objektív anyag nem magyarázható, mint
szubjektív tudatosság, nem magyarázható, mint illúzió vagy csupán elképzelés. Nem jutunk
tovább akkor sem, ha megfordítjuk: a tudatosságot pusztán anyagi jelenségre redukáljuk. Az
anyag és tudat mindkettő abszolútum. Ez magában foglalja, hogy egyiket sem tudjuk
megmagyarázni a másikkal vagy egyéb tényezővel, hanem mindkettő önmagában
alaptényezője a létezésnek. Ily módon szükségtelen megvitatni vajon léteznek-e, hanem
teljesen egyszerűen megállapíthatja bárki a nyilvánvalóságukat.
5
Anyag és tudat alaptényezői a létezésnek. De csak ők? Menjünk vissza az előbbi
példánkhoz, a gondolkodás folyamatához. Az agy anyag, a mentális tartalma az tudatosság. A
kép még nem teljes. Ez statikus, nem élő. A dinamikus elemet, magát a folyamatot is a képbe
kell hozni. Az agy semmiképpen sem statikus. Állandóan van benne aktivitás, amely sokféle
és az anyagi szerveződés minden szintjén működik; sejtek, molekulák, atomok és szubatomi
részecskék között. A tudatosság sem statikus: állandóan változik különböző állapotok között,
sőt számos más módon is aktív.
6
A létezés harmadik alaptényezője, amelyik mindkettőre, az anyag és a tudat világára is
jellemző következésképpen a mozgás, a dinamika. A mozgás az változás és a változás az
mozgás. Semmi sem áll meg a kozmoszban, még a másodperc töredékére sem.
7
Amit eddig mondtunk összefoglalható a következőképpen: a valóság és minden, ami a
valóságban van, három tisztán megkülönböztethető aspektussal rendelkezik: anyag, tudat,
mozgás.
8
Ezeket aspektusoknak nevezik, mivel ugyanannak a valóságnak a három különböző oldala.
Mind a három tökéletesen valós, de a szétválasztásuk a mi fogalmi gondolkodásunk egy
hatása, mikor észleljük a valóságot, az önmagában egységes és szétválaszthatatlan. Az anyag
világa ugyanakkor a tudat világa és a mozgás világa. Emlékezzünk a gondolkodás folyamata
példára. Egyik sem létezhet a másik kettő nélkül. Minden, ami létezik az anyag, de minden
anyag rendelkezik tudattal, és mozgásban van.

2.3 A szuperfizikai valóság

1
A hylozoika beszél a fizikain túli valóságról, a szuperfizikai valóságról. A tisztánlátók
észlelnek szuperfizikai formákat, amelyek más ember számára láthatatlanok és átjárják a
fizikai, a látható anyagot. Észlelnek az élőlények körül valamiféle pszichikai atmoszférát, az
úgynevezett aurát. Egy amerikai orvos, prof. Shafica Karagulla, kutatta az aurát és az orvosi
jelentőségeit. Ő azután vált érdeklődővé, miután találkozott néhány olyan kollégával, akik
mindannyian azt állították, hogy képesek érzékelni az aurát, mint egy „életenergia-mezőt” a
pácienseik körül. Ők megtanulták használni a tisztánlátó képességüket a diagnózis
felállításához. Elmondták, hogy gyakran „látható” egy betegség, mint egy fogyatékosság az
„életenergia-mezőben”, mielőtt a fizikai szervezetben patológiai elváltozást okozna.
2
Dr. Karagulla a Breakthrough to Creativity (Kreativitás áttörése) című könyvében a
következőképpen foglalja össze, amit talált: Az embernek van egy élő fizikai energia mezője,
amely a láthatóság határán van. Ez a testen túl néhány centiméterre kiterjedő fényszövetként
nyilvánul meg. Továbbá az embernek van a testen túl mintegy negyven centiméterre kiterjedő
emócionális mezője és egy mentális vagy intellektuális mezője, amely hatvan centiméterre

19
vagy még többre terjed. A könyvének kommentárjában Dr. Edward Aubert a következőket
írja:
3
„Úgy látszik, hogy az egymásba fűződő energiák egy óriási óceánjában élünk. Ezek az
energiák a mi egyéni mezőnkből ki-be járnak, a lélegzés folyamatához hasonlóan. Minden
személynek saját módszere van az energiák szelektálásában; néhányan az intellektuális
serkentés túlsúlyán keresztül, mások az emócionális ingerlésen keresztül végzik. A levertség
és az önzés nagymértékben csökkenti az egyén kapcsolódását a kozmikus energia-
utánpótláshoz.”
4
Ez világosan jelzi, hogy a szuperfizikai valóság is rendelkezik az anyag, tudat és mozgás
hármas aspektusával. Az aura nem a fizikai szervezet hatása, nem sugárzás belőle. Ez
független létezéssel rendelkezik. A projekció jelenségében (lásd 1.2 fejezet) az ember úgy
találja, hogy élő és tudatos a „szellemi testében” (ami az aurája), amikor átmenetileg elhagyja
a fizikai szervezetét. Az aurának is megvan a saját szerkezete, a fizikai szervezettől
függetlenül és a betegség először az aurában nyilvánul meg, majd később a testben.

2.4 Világok a kozmoszban

1
A fizikai anyag látható és kézzelfogható a számunkra. Mivel a szuperfizikai anyag nem
látható és kézzel nem fogható számunkra, néhány filozófus szubjektívnek vagy „szelleminek”
nevezi, nem objektívnek és nem anyaginak. Éppen ez teszi nyilvánvalóvá a tudatlanságukat a
szuperfizikai valóság természetét illetően. A fizikai anyag alapja az atomok, amelyeket nem
tudunk érzékelni az érzékeinkkel. Amikor elegendő mennyiségű atom és elegendő sűrűségű
összetételben gyűlik össze, csak akkor válik észlelhetővé számunkra, mint objektív anyag.
Természetesen az atomok önmagukban sem kevésbé objektívek, mint a belőlük felépülő
látható formák. Nekünk muszáj elkerülnünk azt a logikai hibát, hogy anyagnak véljük azokat
az elhibázott fogalomköröket, amelyeket a korlátozott megértésünkkel alakítottunk ki róla.
2
Amikor Maxwell és Hertz több mint száz évvel ezelőtt felfedezték az elektromágneses
mező létezését, annak az egyik következménye az anyag fogalmának kiterjesztése volt, azaz
magába foglalja a mezőket is, mint még egy elképzelhetetlen fogalom. A tudomány felfogása
szerint a mezők még éppen fizikaiak. Mindamellett a szuperfizikai „vitális mezőkről” kapott
növekvő tapasztalatunk végül mégis lehetővé teszi a tudomány számára az anyag fogalmának
még további szélesítését, a fizikai korlátokon túlra.
3
A hylozoika tanítja, hogy sokféle szuperfizikai anyag létezik. Ezek az anyagok teljesen
átjárják a fizikait, ugyanazon térben léteznek, mint a fizikai. Az ember aurája átjárja a fizikai
szervezetét, és messze azon túlra is kiterjed.
4
Az egész fizikai világot, nemcsak a mi bolygónkat, hanem az egész naprendszert és azon
túl az egész kozmikus teret kitölti és átjárja a sokféle szuperfizikai anyag. Ez lehetséges,
mivel még a legszilárdabb fizikai anyag is leginkább üres teret tartalmaz a szórványos atomok
között. Ebben a vákuumban látszólag határtalan tér van az egyre finomabb atomok számára,
amelyekből a szuperfizikai anyag felépül.
5
Ily módon a különféle szuperfizikai anyagfajta ugyanabban a térben alkotja a különböző
világokat, mint amiben a fizikai világ van. Tehát, mikor a különböző világokat tárgyalja a

20
hylozoika, nem a számos bolygóról vagy a többi hasonló dologról beszél, hanem az egyazon
térben lévő különböző állapotú anyagokról vagy dimenziókról.
6
Mindegyik világnak van saját atomfajtája, van saját anyagfajtája, amely ezekből az
atomokból áll, van saját, tipikus tudatfajtája, van saját mozgásfajtája (energia, vibrációk). A
három aspektus létezik mindegyik világban, bár teljesen eltérő módon nyilvánulnak meg az
egyes világokban.
7
A fizikai világ atomjai a legnagyobbak vagy legdurvábbak. A következő finomabb atomok
azok, amelyek az emócionális világot építik fel. A mentális világot még finomabb atomok
alkotják. Tehát az egyre finomabb atomoknak hosszú, folyamatos sora van.
8
A legfinomabb atomok az ősatomok, a monádok.
9
Az emocionális világ neve abból adódik, hogy az emóciók vagy érzések a tipikus tudata az
anyagfajtájának. Az „emócionális mező” az aurában emócionális anyagból áll. Az
emócionális aurájukon keresztül minden fizikai szervezet (emberek, állatok és növények)
összeköttetésben állnak egymással. „Mi az egymásba fűződő energiák egy óriási óceánjában
élünk.” Az egyéni emócionális aura a környező emócionális „óceán” sűrűsödése, és
folyamatos anyag, energia és tudat csere van közöttük. Ehhez hasonlóan történik az
„intellektuális mező” kölcsönhatása a mentális világgal. Abban a világban a tudat
gondolatokból, ideákból áll.

2.5 Szubjektív és objektív tudatosság

1
A szubjektív valóság az tudatosság. Az objektív valóság az anyag. Nincs „szubjektív
világ” amelyik különbözik az objektív fizikai világtól. Mindegyik világ objektív és szubjektív
is, mivel mindegyik rendelkezik mind az anyag-, mind a tudataspektussal.
2
A tudatosság képes felfogni az összes fajtáját a valóságnak: anyag, tudat és mozgás. A
tudatosság tartalma tehát lehet objektív és szubjektív. A tudatosságnak szubjektív tartalma
van, amikor magával foglalkozik: érzésekkel, gondolatokkal, emlékekkel stb. Ezt nevezik
szubjektív tudatosságnak. A tudatosság az anyagot is képes észlelni. Ez történik például,
amikor az érzékeinket használjuk, érezzük mi történik a fizikaiban. Ezt nevezik objektív
tudatosságnak.
3
A normális embernek csak a fizikai anyagra van objektív tudatossága. Az emócionális és
mentális anyagra való tudatosság azt jelenti, hogy képes vagy „látni” az anyagi formákat
ezekben a világokban, például az élő fizikai szervezet körüli aurát. Ezt nevezik általában
tisztánlátásnak (clairvoyance). Az emócionális tisztánlátás sokkal elterjedtebb, mint a
mentális.
4
Mindemellett a legtöbb ember nem tisztánlátó. A fizikai világ érzetei kivételével az
embernek csak szubjektív tudatossága van. Az eddig kifejlődött emócionális és mentális
tudatossága szubjektív. Ez az oka, hogy a legtöbb ember elveti a szuperfizikai („szellemi”)
világok ideáját. Különösnek látszik számukra az idea, ami mint érzések és gondolatok nem
csak szubjektív állapotai a tudatosságnak, hanem objektív dolgok is, amiknek térbeli

21
kiterjedésük, definiálható ütemű vibrációval rendelkező erőterük van. Nem úgy azoknak az
embereknek, akiknek magasabb (szuperfizikai) objektív tudatosságuk van.
5
Minden gondolat egy sajátos mentális forma tudatossága, minden érzést egy emócionális
anyagi forma hordoz. Vajon tudják-e vagy nem, hogy az ember tölti be ilyen mentális és
emócionális formákkal maga körül a mentális és emócionális világot. Akik képesek érzékelni
a tisztánlátásukkal és megtanulták a „nyelvüket”, azok számára a jelentésük megfejthető.

2.6 Az én és burkai
1
Felületesen vizsgálva a belső életet, a tudatosságod elég egységesnek tűnhet. De néhány
önmegfigyelés után észreveheted, hogy párhuzamosan három különböző szinten van
tudatosságod: fizikai szinten az érzékbenyomások és az izmoknak küldött akaratimpulzusok
által, emócionális szinten az óhajok és érzések által, valamint mentális szinten a gondolatok és
ideák által. Ily módon lehetséges számunkra párhuzamosan tudatában lenni annak, hogy
fázunk, ingerültek vagyunk és elfoglaljuk magunkat egy intellektuális munkával, például
számolunk, vagy egy kirándulást tervezzük. A tudatosságod futólag jobban koncentrál
valamire az egyik szinten a három közül. A tudatosság folyamatosan változó szintek és
szüntelenül, nyugtalanul aktív.
2
Néha, amikor a külső fizikai világ nem rabolja el teljesen, valamint a belső emócionális
vagy mentális világ sem köti le a figyelmed, tudatossá válhatsz saját énedre. Talán akkor
észleli, mint egy különálló néző, az örökmozgóan változó háromszoros tudatosságod. Ez
tapasztalható néhány önmegfigyeléssel. A megjelenő érzések és gondolatok szabadon jönnek-
mennek, a saját képzettársítási törvényeik szerint, viszont az én képes közbelépni és irányítani
őket, ha akarja. Ami megfigyel és irányít, annak különböznie kell attól, amit megfigyel és
irányít. Az én az érzetek, érzések és gondolatok, viszont különböző is tőlük, felettük és túl van
rajtuk. Azonosulhat a tudatosság e fajtáival, tudatosan le is mondhat az azonosulásról. Ebben
a minőségében az én mint az éntudatosság középpontja és a szándék középpontja jelenik meg.
3
Az uralkodó fizikalista pszichológia szerint az agy termeli valamennyi tudatosságfajtát. A
hylozoikai pszichológia szerint az agy semmilyen tudatosságot sem termel, csak egyszerűen
továbbítja azt a fizikaira. Az agynak önmagában nagyon kicsi tudata van. A fizikai
szervezetben az agy ugyan egy feltétele a tudatosságnak. De a tudatosságnak sem a test, sem
az agy nem feltétele, mint ahogy a projekció jelensége is demonstrálja. A következő analógia
adható: A fizikai világban rádió vevőkészülék szükséges, hogy hallhassuk a rádióadást. De a
rádióadás – és ennél fogva a rádióállomás – független a vevő működésétől, sőt még a
létezésétől is.
4
Csak a fizikai tudatosság termelődik a fizikai testben. A hylozoika azonban azt tanítja,
hogy minden tudatosságnak van anyagi alapja. Ily módon az ember különféle
tudatosságfajtáinak más anyagi alapjának kell lennie, mint a fizikai szervezet. A hylozoika
szerint az alap egyaránt a monád (az énatom) és a monád burkai a különböző világokban,
azok teljesen eltérő tudatosságfajtáival.
5
Az ember burka a látható fizikai világban a fizikai szervezet. Az embernek vannak további
burkai is, egy finomabb burka (a legtöbb ember számára) láthatatlan fizikai anyagból és
három burka szuperfizikai anyagból.

22
 6
Növekvő finomság sorrendjében felsorolva őket, az ember öt burkát a következőnek
nevezzük:

(1) a durva fizikai – a fizikai szervezet

(2) a finom fizikai – az éterburok
(3) az emócionális burok
(4) a (viszonylagosan) durva mentális burok
(5) a finom mentális, a kauzális burok, a „lélek”

7
A négy finom burok jelenléte a fizikai szervezetben teszi lehetővé az embernek, hogy élje
az életét a fizikai világban, és ugyanakkor legyen emócionális és mentális tudatossága. Az
emócionális burok nélkül elveszítené az érzéseit, óhajait és a mentális burok nélkül képtelen
lenne gondolkodni. A tudatosság a kauzális burokban még a legtöbb emberben igen fejletlen.
A teljesen kifejlődött kauzális tudatosság adja mindannak a közvetlen, helyes érzékelését,
amire irányul az ember három világában, tisztázza a dolgok okát és okozatát, függetlenül a
távolságtól a bolygón és a múltban. Az „öregek” (a régi ezoterikai iskolák tanítói) ezt
nevezték „intuíciónak” vagy „az ideák világában (a kauzális világban) lévő ideák
megpillantásának”.
8
Az éterburok kiemelkedően a legfontosabb a két fizikai burok közül. Ez közvetíti a
különféle életfenntartó energiákat („életerőt”) a fizikai szervezetnek. Az éterburok
funkciójában a hiányosság úgy jelenik meg a fizikai szervezetben, mint csökkent vitalitás és
betegség. Sok ember képes érzékelni a saját és más ember éterburkát, mint egy vékony,
bágyadtan ragyogó réteget az egész test körül. Az éterburok átjárja a fizikai szervezetet. Mint
egy tökéletes másolatként róla úgy, hogy minden sejtnek van saját éter másolata, saját
éterburka. Valójában fordítva van: a fizikai szervezet egy másolata az éterburoknak, amely
egy alapformája, egy „tervrajza” neki. Ennél fogva az éterburkot néha morfogenetikus vagy
formáló buroknak nevezik.

2.7 A tudat kifejeződéseinek három aspektusa

1
A valóság az anyag, a tudat és a mozgás egysége. Ha a három életaspektus egyikét
szemléljük elkülönítve a másik kettő aspektustól, akkor a mi képünk mindig befejezetlen és
félrevezető lesz. A biológia az evolúciót csak a formák fejlődésének tekinti, és nem törődik a
formákban lévő tudatossággal. A pszichológia a tudatosságot tanulmányozza mint olyant, de
semmit sem tud az anyagi alapjáról: az ember emócionális és mentális burkáról, valamint a
monádról.
2
A kozmoszban mindennek három aspektusa van és így a tudat-kifejeződéseknek is. Az
érzések, amik nekünk vannak és a gondolatok, amiket gondolunk nem csupán szubjektív
állapotai a tudatnak. Az érzések és gondolatok anyagi formák is. Végsősoron ezek erők is;
ezek okok hatásai, és másfelől új hatások okaivá válnak.
3
Az ősrégi idők két ezoterikai mondása világítja meg ezt: „A gondolatok azok dolgok” és
„energia követi a gondolatot”.

23
 4
Egy egyetemes párhuzamosság van az anyag, a tudat és a mozgás (erő) között. A fizikai
anyag a legdurvább atomokból áll a kozmoszban, az emócionális anyagot finomabb atomok
alkotják, és a mentális anyagot még finomabb atomok stb. Az anyag a hordozója, a
közvetítője a mozgásnak, a vibrációknak, amik az egész kozmoszt megtöltik. Minél
finomabbak az atomok, annál gyorsabb, intenzívebb, áthatóbb a vibráció amit közvetítenek. E
párhuzamosság az anyag és mozgás között létfontosságú a tudat számára is, mivel a tudat
minden tartalma megfelel egy adott sebességű vibrációnak egy adott anyagfajtában. Vannak
fizikai, emócionális, mentális stb. vibrációk.
5
Talán könnyebb ezt megérteni, ha az első tanulmányunkat a fizikai világban végezzük.
Amint a fizikai anyag vibrál, a hullámok minden irányban terjednek. A frekvenciájától
függően, amit a vibráció szállít, nevezzük kék színnek vagy (egy alacsonyabb frekvenciánál)
a dó hangnak. Vibrációk eltalálják a megfelelő érzékszervet az emberben. Azok ennek
megfelelő elektromos idegimpulzust hoznak létre. Ezek kisülnek az agyban, de a regisztráló
szerv az éterikus agy, nem a durva fizikai agy. Az énatom, a monád, a maga roppant nagy
tapasztalatával az örökmozgóan változó vibrációk jelentésében, azonnal és pontosan értelmezi
a benyomást.
6
A megkülönböztetés lehetőségei kifogyhatatlanoknak látszanak. Gondolhatunk a színek, a
zenei hangok, a szagok stb. akármennyi árnyalatára. Hasonlóan áll az emócionális
vibrációkra, különböző hangulatok és érzések vég nélkül.
7
Az emberi érzés legyen az erős vagy gyenge, tartós vagy múló, észrevett általa vagy
észrevétlen, létre hoz egy jellegzetes vibrációt az éterburkában. A burok közvetlen
összeköttetésben van az emócionális világgal. A vibráció minden irányban terjed. Gyorsabb a
fénynél és a forrásától csak roppant nagy távolságban gyengül. Minden emócionális burokra,
ami az útjába kerül hatással van. Ha a vibráció elegendően erős, ha a burok fogékony
állapotban van és ha az én nincs elfoglalva valamilyen különös dologgal, akkor egy érzés úgy
tűnik, mintha az egyén sajátja lenne. Így működik a telepátia, egy egyetemes jelenség a
kozmoszban.
8
Mi telepatikusabbak vagyunk, mint gyanítjuk. Javarészt, amit mi saját érzésünknek vagy
gondolatunknak hiszünk az külső sugalmazás. Közülük több a rossz, mint a jó: például ok
nélküli levertség, amit érzel egy nagyvárosi tömegben.
9
Ez mutatja a jelentőségét annak, hogy tevékenyek, figyelmesek vagyunk a
tudatosságunkban. Passzív állapotokban mi legkönnyebben rossz hatásokat kapunk kívülről.
Mi emberek még messze vagyunk attól, hogy képesek legyünk tudatosan gyakorolni a
telepátiát, a szándékos gondolatátvitelt. Először meg kell tanulnunk pozitívnak lenni, nem
terhelni a másik embert a negatív érzelmeinkkel, a nyomasztó érzéseinkkel.
10
A három világban lévő öt burkunkat minden másodpercben számtalan vibráció éri. Az
érzékeink a fizikai világ valamennyi vibrációfajtájának csak egy rendkívül szűk részét
regisztrálják. Hasonlóan áll ez a szubjektív tudatosságunkra is a szuperfizikai burkainkban.
Valamennyi vibrációnak kevesebb, mint a milliomod részét fogjuk fel. Az összes többi
észrevétlenül megy el mellettünk. Ha mi felfoghatnánk és pontosan értelmezhetnénk minden
vibrációt, ami hozzánk érkezik a hatalmas távolságról, akkor mi majdnem mindentudók
lennénk.

24
 2.8 Mi az ezoterikai tudás alapja
1
A hylozoika a kozmoszt egyazon helyen lévő világoknak egy sorozataként, egyazon hely
dimenzióiként ábrázolja. Ha mi a fizikai világot a legalacsonyabbnak nevezzük, akkor a
szuperfizikai világokat nevezhetjük ezen egymást követő magasabb világok sorozatának. Így
az „alacsonyabb” és „magasabb” nem alacsonyabb és magasabb helyzetet jelent a térben,
hanem alacsonyabb és magasabb fajtát. Mit jelent akkor a magasabb és alacsonyabb kifejezés
valójában? Vizsgáljuk meg a valóság három aspektusának nézőpontjából.
2
Anyagaspektus: A kozmosz egy sorozata az egyre finomabb állapotú anyagnak. Magasabb
anyagfajták finomabb (kevésbé összetett) atomokból állnak, mint alacsonyabb fajták. Minden
magasabb fajtájú anyag a sorozatban átjárja az összes alacsonyabb fajtájút.
3
Tudataspektus: A kozmosz egy sorozata a tudatosság egyre magasabb szintjeinek, amely
az anyag ennek megfelelő állapotaival kapcsolódik össze. Magasabb tudatosság tisztább és
kiterjedtebb, mint alacsonyabb. Ahogy magasabb anyag átjárja az összes alacsonyabbat, oly
módon a magasabb tudatosságfajta felfogja az összes alacsonyabb fajtát.
4
Mozgásaspektus: A kozmosz egy sorozata az energiaszinteknek. Magasabb energiák
intenzívebbek és erősebbek, mint alacsonyabbak. Minden magasabb világ magába foglal egy
növekedést a tudatosság irányító képességében az egyre hatalmasabb energiákat illetően. A
kozmoszban a legmagasabb világot olyan monádok alkotják, akik a lehetséges legmagasabb
tudatosságfajtával rendelkeznek. Ezek a monádok irányítják a legmagasabb kozmikus
energiákat „lefelé” keresztül az összes alacsonyabb világon, tovább hajtva az evolúciót
bennük az előre látott végső cél felé: minden monád megérkezik a legmagasabb kozmikus
világba.
5
Egy magasabb tudatosságfajta felfogja az összes alacsonyabb fajtát. Egy alacsonyabb
tudatosságfajta nem képes érzékelni egy magasabb fajtát, a magasabb fajta nem létezőnek
látszik. A gondolat például a következő magasabb szinten van, mint a vágy, ezért képes
érzékelni, megérteni és irányítani az vágyat. Ellentétben a vággyal, ami nem tudja megfogni a
gondolatot, azaz „mentálisan vak”. Ehhez hasonlóan a vágy az érzékbenyomásokat képes
felosztani kellemesekre, kellemetlenekre, míg az érzékelések önmagukban vakok erre a
megkülönböztetésre.
6
A tudatosság mindig tudat az anyagban. A tudatosság aktiválódhat (fejlődhet) a pusztán
szubjektívból az objektívba is: tudatosság az anyagra. De ekkor még csak a „saját” anyagát
képes felfogni és minden alacsonyabb fajtát. Azért, hogy megállapítsuk a magasabb anyagok
és világok létezését, el kell sajátítanunk az objektív tudatosságot e magasabb anyagokra. Az
emócionális objektív tudatosság (ami a tisztánlátás) elméletileg és legfeljebb az emócionális
és a fizikai világ ismeretét szolgáltatja. Gyakorlatilag még e világok ismeretéből sem kapható
meg sok minden, amint azt azonnal megmutatjuk. Ily módon a tisztánlátó tudatlan marad a
mentális és magasabb világokról. Általában ő még csak nem is sejti a létezésüket, ami
megmagyarázza, hogy miért tud a legtöbb tisztánlátó csak az „anyagi világról” és a „szellemi
világról”, aminek ők a fizikai és az emócionális világot nevezik.
7
A tisztánlátás egy bizonytalan és korlátozott forrása a tudásnak, ami számos tényezőnek
tulajdonítható.

25
 8
Látás az nem megértés. Az emberiség megérkezett a fizikai világ, a maga életformáival, a
természeti folyamataival, törvényeivel stb. megismeréséhez, a mi kollektív tapasztalatunkon
és a tudományos kutatásunkon keresztül. Azonban a tisztánlátó egy olyan világba veti magát,
amelyikről nincs semmilyen korábbi tapasztalata. Az ő tudományos ismeretük ennek a
világnak a sajátos jellegéről, anyagi formáiról, különböző tudatfajtáiról, energiáiról, lakóiról
stb. a semmivel egyenlő. Minden fogalmuk fizikai, ami a fizikai világ tapasztalatai alapján
alakultak ki, mint például a fizikai tér felfogás. Csak azt látja, amit ismer, vagy inkább, amit
úgy gondol, hogy ismer. A félreértés a természetes, még akkor is, ha bizonyos részletek
lehetnek korrekt megfigyelések.
9
A legnagyobb zavarba ejtő tényező azonban az, hogy az emócionális világ a vágyak
sajátos világa. Minden, ami emócionális, az összes vágy és remény (amire nem tudatos, az is)
azonnal konkrét formát ölt az emócionális anyagban. Elkerülhetetlen, hogy a tisztánlátó
maradandó valóságnak tekintse azokat a formákat. Az emócionális világban a vallásosok
látják az istenüket, a mesterüket, a szellemi vezetőjüket. Ebben a világban az összes előre
megalkotott véleményed hitelesítődik. Miután látod ennek realitását, a hited bennük még
jobban megerősödik. Az ember csak azután fogja magát felszabadítani ettől az illúziók
függőségétől, miután aktiválja a legmagasabb mentális vagy kauzális tudatosságot. Csak
ezután lesz képes korrekten használni az emócionális és mentális tisztánlátását.
10
Ha a tisztánlátás a valóság és az élet ismeretének útja lenne, akkor az emberiség már
hosszú ideje megoldotta volna az összes problémáját a tudásról, mert a tisztánlátást nem
nagyon nehéz kifejleszteni és tisztánlátó mindenhol található. Azonban amikor ők
megpróbálnak abból rendszereket készíteni, amit a „szellemi világban” találtak, sosem jutnak
összhangra a lényeges dolgokkal. Ez nagyon is világosan bizonyítja, hogy nekik szórványosan
előforduló, hirtelen megtapasztalásuk is van a tartós valóságról. Leginkább azokat az
emócionális formákat látják, amiket saját maguk gyártottak.
11
E tény azonban nem kell elrettentse azokat a kutatókat akik, mint Karagulla professzor,
megpróbálják meghatározni, milyen terjedelmű a tisztánlátók képessége a szuperfizikai
folyamatok érzékelésében, hogy ez előzménye vagy oka a fizikailag megállapítható
jelenségeknek (pszichológiai, például). Az ezoterika nagyon különbözik az emócionális
okkultizmustól. Azért az ezoterikusok minden korban óva intettek a tisztánlátás
kifejlesztésétől. Ők azt állítják, hogy „nincs maga-magát tanította látó, aki korrekten lát”.
Swedenborg, Ramakrisna, Steiner, Martinus mind saját maguk tanították magukat.
12
Az ezoterikusok ismeretelméleti álláspontjának alapját Buddha fogalmazta meg
legérthetőbben, 2500 évvel ezelőtt: Az ember saját maga nem tudja megoldani isten létének, a
lélek halhatatlanságának és az élet értelmének nagy kérdését. Nem tud szert tenni létismeretre.
Ez emberfölötti intelligenciák feladata.
13
Ez nem azt jelenti, hogy az ember nem foghatná fel a valóságismeretet, ha azt
emberfölötti intelligenciák a megértési szintjükhöz hozzáillesztett formában adnák neki.
14
Ez az ismeret az ezoterika. Az ember a lények legalacsonyabb fajtája, ami képes ezt
megérteni valamilyen formában. Az emberhez legközelebbi emberfölötti lények fogalmazták
meg ezt az ismeretet, a mérhetetlenül kiválóbb életértésük és azon hozzáadódó tudásuk
alapján, amit a maguk részéről még magasabb lényektől kaptak. Ily módon az ezoterikát az
egyre magasabb lényeknek, a legmagasabb kozmikus világgal bezáródó sora hitelesíti. Ebből
fakad a hitele.

26
 15
Az abszolút értelemben nincs tudatlanság. Még az ásványi birodalomban is tapasztal a
monád és tanul belőle. És az ember elsajátította a fizikai világ roppant nagy ismeretét. Mégis
mélységesen tudatlan a kozmoszról és a még magasabb világairól; a bennük folyó
tudatevolúcióról; magasabb fajtájú lényekről; az élet értelméről és céljáról, ésszerűségéről és
törvényszerűségéről. És az alapvető ismeret, sokkal fontosabb, mint néhány technikai
felfedezés. Ezért ad egyedül az ezoterika ismeretet mélyebb, minőségi értelemben.
16
Az ember minden korban megfogalmazott többé-kevésbé idióta életszemléleteket,
vallásokat és politikai ideológiákat valóságismeret és az élet értelmének megértése nélkül.
Ezek rendszerint tudás- és életellenesek voltak. Tudósok és ezoterikusok (néha ugyanaz a
személy) harcoltak a tudás ügyéért és a gondolkodás szabadságáért
17
Napjainkban, főleg nyugaton, sok embernek van új, minden idősétől igen eltérő
hozzáállása, egy olyan hozzáállás, amely lehetővé teszi a tudást. A hagyományos és régimódi
gondolkodás már nem látszik automatikusan helyesnek, csak azért, mert öreg és
begyökerezett. Az emberek saját maguk kérdeznek és magyaráznak anélkül, hogy
tekintélyekre támaszkodnának, többet és mélyebbet akarnak tanulni. Ez határtalanul örömteli.
Csak ezen új hozzáállás terjedése teszi lehetővé az ezoterikai ismeret nyilvánosságra hozását.
18
Kizárólag az ezoterika tud a létezés rejtélyére tartható magyarázatot nyújtani. Ebben a
hylozoikai formában elkészítve olyan egyszerű, hogy minden iskolás gyerek megtanulhatja
felfogni azt. A hylozoika a legátfogóbb és teljes gondolkodásrendszer, amit valaha is
nyújtottak az emberiségnek. Nincs benne ellentmondás és lehetetlen megcáfolni. Egyetlen
ponton sem mond ellent azoknak a tényeknek, amiket az ember a saját kutatásával
végérvényesen megállapított. Ezen kívül minden új tény, amit az emberiség majd felfedez,
automatikusan megtalálja természetes helyét a rendszerben. A hylozoika által adott
magyarázatok nélkül számtalan tény rejtély maradt volna, amely mutatja, hogy e rendszer az
összes többi fölött áll. Bárkinek, aki a filozófia, a teológia és a tudomány történetét
tanulmányozva, megtudta milyen könnyedén hittek a tudósok megannyi abszurditásban és
megtudta milyen kicsi értelem és igazság volt az emberi spekulációban a szuperfizikairól,
annak képesnek kell lennie belátnia, hogy ilyen rendszer, mint amilyen a hylozoika nem jöhet
létre emberi intellektus által. Ez a hylozoika emberfölötti eredetét jelzi.
19
Az ember képtelen megállapítani, hogy egy ezoterikai rendszer összhangban van-e a
valósággal. Ez teszi az ezoterikát irányadóvá. Ezért a kritizálók azt állítják, hogy az ezoterika
csak egy hit kérdése. Az ezoterikusok válasza, hogy a rendszerüknek tilos egy hitnek lennie,
tilos egy új vallássá válnia. Az ezoterikát tilos kritikátlanul, érzelmi alapon elfogadni, csak
mentális alapon. Ez egy elemzés, megértés és belátás kérdése, nem a „milyen csodálatos ez a
tanítás” érzelmekben való fetrengés.
20
Abszolúte szükséges egy kritikus hozzáállás és egyébként erre ösztönöztek és tanítottak
az ősi ezoterikai iskolák alapgyakorlatában. Ez a kritikus hozzáállás jelenti a tárgyilagosságot,
teljes körű ítélőképességet, éleslátást az érdemeket és a hiányokat illetően. A negatív,
egyoldalú kritizálás emócionális és értéktelen az objektivitás nézőpontjából.
21
Az ezoterika, főleg a nyugati hylozoikai formájában, elfogadható kell, hogy legyen
munkahipotézisként valamennyi intelligens embernek, aki az élet értelmét keresi.
22
A hozzáállást a hylozoikához, mint egy munkahipotézishez megvilágítják éles eszű
gondolkodók, akik elfogadták azt: „Amilyen messzire csak ellátok ez ésszerű, és nem mutat

27
semmi ellentmondást. Ameddig csak tudjuk a gyakorlatban tesztelni ezt, ez igazolja az
összhangot a valósággal. El fogjuk vetni, ha a jövőben nem lesz ilyen. Mi egy ésszerűbb, egy
korrektebb szemléletet fogunk elfogadni, ha felbukkan valami ilyen.” Egy ilyen érvelés nem
kíván védelmet és a fentiek bírálata.

28
 HÁROM
3.1 Bevezetés az anyagi aspektus tanulmányozásához
1
A kozmoszban minden anyag atomokból áll. Ez egy ezoterikai tény, amit már évezredek
óta tanítanak a tudás iskoláiban, tehát már hosszú idővel azelőtt, hogy a tudomány felfedezte
az atomokat.
2
Demokritosz (5. évszázad időszámításunk előtt) és más öreg gondolkodók az iskolákon
kívül tanították az atom ismeretét. Az eredeti ezoterikai tanokat egyszerűsítették és így
elferdítették. Azt feltételezték, hogy az atomoknak nincs tudatosságuk. Feltételezték, hogy a
fizikai atomok oszthatatlanok és az egyedüli fajtája az atomoknak.
3
Ez a két hibás feltételezés vezette félre a nyugati filozófiát 2500 éve.
4
A feltételezés, hogy a tudatosság nem magukhoz az atomokhoz tartozik, a materializmust
eredményezte. A tudatosságról azt feltételezték, hogy egy másodlagos jelenségként keletkezik
és kizárólag egy sajátos szervezet anyagában, nevezetesen az idegrendszerben jön létre. Bár
furcsának tűnhet, de az a feltételezés, hogy a fizikai atomok az egyedüli atomfajta,
eredményezte a fizikalizmust és a szubjektivizmust.
5
A fizikalizmus az a feltételezés, hogy az anyag egyenlő a fizikai anyaggal, azaz nincs
anyagi valóság a fizikain túl. A fizikalizmus szükségszerű logikai következtetés volt, miután
felismerték, hogy az anyag atomokból áll, de nem értették meg, hogy léteznek más atomfajták
is a fizikai mellett.
6
A hagyomány egy szuperfizikai valóságról mégis tovább élt az „idealista” filozófiában és a
vallásban. Azonban a fizikalizmus szerint a szuperfizikai valóság nem lehet anyagi. Ezért
feltételezték egy kizárólag „szellemi”, egy anyagtalan valóság létezését a látható fizikain túl.
Megvetették az alapját a szubjektivizmusnak, amelyben a látható és nem látható valóság egy
áthidalhatatlan szakadékkal volt elválasztva.
7
Ez valóban elkerülhetetlen volt, mivel a filozófusok nélkülözték az ezoterika tényeit a
szuperfizikai valóság anyagi természetéről. Egyedül az ezoterika képes ésszerű magyarázatot
adni a „szellemi” valóságról, a valóság három aspektusát, a sok anyagi világ létezését a
fizikain túl és a tudat egyetemes jelenlétét illető tanaival.
8
A jelentős, döntő ismeret, amelyet a filozófusok nélkülöztek, az volt, hogy a fizikai
atomok oszthatóak, finomabb, nem fizikai atomokból épülnek fel. Ahhoz, hogy megérthessék,
hogy a látható és nem látható, „anyagi” és „szellemi” valóság között nemhogy nincs
szakadék, hanem ellenkezőleg, szükségszerű kapcsolat van, el kellett volna szakadniuk a
fizikai atom oszthatatlansága és nem összetettsége dogmától.
9
Annak megértése felé az első lépést a modern idők exoterikus kutatói tették. Felfedezték,
hogy a fizikai atomok oszthatóak. Azt tartják, hogy a fizikai atom finomabb, úgynevezett
szubatomi részecskékből áll és azok még finomabb részecskékből. Ezért néhány kutató arra
következtetett, hogy az atom korlátlanul osztható. E feltételezés ugyan matematikailag és
logikailag abszurd, mivel még a legnagyobb mennyiségű végtelenül kicsi részecskékből sem
lehetne a legkisebb anyagi terjedelmet összerakni.

29
 10
Tehát vannak legkisebb lehetséges részecskék. A hylozoikában ezeket monádoknak vagy
ősatomoknak nevezik. Ezek az eredeti építőkockái az összes többinek, az összetett
atomoknak. Az ősatomok nem állnak kisebb atomokból és nem oszthatók kisebb atomokra.
Ezek a szó eredeti értelmének megfelelő atomok: oszthatatlan lényegek. Azonban még az
ősatomoknak is kell hogy készüljenek valamiből.

3.2 Az ősanyag
1
Ez a „valami” az ősanyag. Ez az anyag teljesen eltérő fajta valamennyi, a kozmoszban
létező anyagtól. A kozmikus anyag részecskékből és közöttük űrből áll. De az ősanyag
teljesen homogén. Abszolút sűrű és ugyanakkor abszolút rugalmas, amely paradoxonnak
látszhat.
2
Az ősanyag határok nélküli. Valódi, végtelen tér. Az ősanyag az időben örök. Sohasem
keletkezett és sohasem szűnik meg. Örökké ugyanaz. Sohasem változik.
3
Az ősanyagban minden olyan tulajdonság lehetőségként létezik, amelyik megjelenik az
atomi anyagban. Az ősanyag az alapja és anyaga mindennek, ami van.
4
Az ősanyag örökké tudattalan. A tudat nem tud felébredni abban a homogén és változatlan
anyagban. Csak a monádokban és a belőlük álló anyagban van meg a tudat kifejlődésének a
lehetősége.

3.3 A dynamis
1
Az ősanyag megmarad a teljes örökkévalóságban és, mint ősanyag, változhatatlan. Az
ősanyag mérhetetlenül töltött erővel és tevékenységgel. Ami az ősanyagban szüntelenül
tevékeny az a dinamikus energiája, amelyet Pythagoras dynamisnak nevezett.
2
Ahogy az ősanyag az anyag, amiből minden más anyag megformálódik, úgy a dynamis az
oka minden mozgásnak, változásnak, erőnek, energiának a teljes univerzumban. A dynamis az
őserő. A dynamis sohasem keletkezett és sohasem szűnik meg létezni. A dynamis örök,
korláttalan és változhatatlan. A dynamis mindenható. Azonban a dynamis szintén vak, örökké
tudattalan, mint az ősanyag.
3
A dynamis mindenhatósága abban mutatkozik meg, hogy a monádokat teremti. Semmi
más a világegyetemben működő erő nem képes erre. Minden pillanatban megszámlálhatatlan
monád jön létre a határtalan őstérben. Ez oly módon történik, hogy a dynamis „üregeket ás”
az ősanyagban, „buborékokat” készít az abszolút sűrű anyagban, ami a rugalmasságának
köszönhetően lehetséges. Tehát a monádok űrök az ősanyagban.
4
A dynamis működik minden ősatomban, amit alkotott. Ha ez az őserő akár a másodperc
töredékére is megszűnne, akkor a monádok feloszlanának, és a buborékok egybeolvadnának a
homogén ősanyaggal. A monád megmarad egyedként addig, amíg a dynamis működik benne.
Nincs külső erő, ami képes a monádot feloszlatni, valóban halhatatlan.

30
 3.4 Az ősatomok (monádok)
1
Az ősanyag a dinamikus energiájával az oka a monádoknak (ősatomoknak). És a maguk
részéről a monádok az építőkockái minden más anyagnak, összetett anyagnak. A monádok az
anyag lehető legkisebb részei. Rendkívül kicsi erőpontoknak képzelhetjük el őket.
2
A monádok megnyilvánítják a létezés három aspektusát. Az ősatomok vagy monádok az
ősanyagból származnak, tartalmazzák és kifejezik a mindenható őserőt és rendelkeznek a
tudat lehetőségével.
3
A monád az örök és elpusztíthatatlan. Minden anyagi forma feloszlik. Felbomlanak
alkotórészeikre. A monád azonban egyszerű, összetevők nélküli, oszthatatlan. Mivé bomlana
szét?
4
A monád saját magában kimeríthetetlen energiával rendelkezik. Ez a monád ősereje, a
saját ereje. Örök, dinamikus (öntevékeny), mindenható. Azonban a dynamis önmagában vak,
nincs neki célirányos vagy intelligens irányítása.
5
Annak ellenére, hogy rendkívül kicsi, mégis nagy a monád lehetségessége. Saját magában
van az összes tulajdonság és képesség lehetségessége. Az ő lehetségessége az alapja
mindennek, ami végül megnyilvánul a kozmoszban.
6
A monád mindennek a lehetségességével rendelkezik. Ezáltal a tudat lehetségességével is.
A kozmoszban a monádtudat csírája előbb vagy utóbb életre kel, megelevenedik. Az egyszer
már életre kelt tudat tovább és tovább fog fejlődni. A monád végül tudatos lénnyé válik, egy
egyénné, ami érez, gondolkodik és cselekszik. A monád egy énné válik ez által. Most
megérett a monád teljes hylozoikai definíciója:
7
A monád vagy ősatom az anyag lehető legkisebb része és a lehető legkisebb szilárd pontja
egy egyéni tudatosságnak.

3.5 A kozmosz
1
Ameddig a monádok szabadon és egymással nem kapcsolódva léteznek az ősanyagban,
addig a tudatcsírájuk nem tud megelevenedni (életre kelni). Csak miután egyesülnek
egymással és így egyre sűrűbb anyagi formákba lépnek be, lesznek képesek befolyásolni
egymást, megszámlálhatatlan vibráció érheti őket, ami kikényszeríti a monádok
tevékenységét, amely megeleveníti a tudatukat.
2
A monádok szabad állapotát az ősanyagban nevezte Pythagoras „káosznak”. Ennek
ellentétét nevezte kozmosznak, amely monádoknak egy rendezett teljessége. Káosz határtalan
térben és időben. A kozmosz térben határolt kiterjedésű. Gömb formája van.
3
A kozmosz keletkezik, növekszik egy meghatározott kiterjedés eléréséig, addig létezik,
ameddig a kozmikus gömböt felépítő valamennyi monád tudatosságának teljes kifejlődése

31
számára szükséges. Ezután a kozmosz feloszlik. Mindezt megváltozhatatlan törvények
szabályozzák.
4
A kozmosz életciklusát felépítő folyamatok együttesére van egy általános kifejezés:
megnyilvánulás. A kozmosz épülése és lebomlása mellett a megnyilvánulás magában foglalja
az összes a kozmoszban zajló nagyobb és kisebb folyamatot, az anyag minden formájának
keletkezését és felbomlását, minden energia átadást.
5
A megnyilvánulás folyamatában a legfontosabb, hogy életre kel (megelevenedik), ezt
követően egyre nagyobb világosságot ér el, a minden monádban lehetőségként létező
tudatosság. Végül, amikor a monád a teljes kozmosz összes törvényének tudását birtokolja,
akkor kozmikus értelemben mindentudó lesz. Akkor megtanulta valamennyi törvényt
tökéletes pontossággal használni is, amely a monádot kozmikus mindenhatóvá teszi. Amikor a
kozmosz valamennyi monádja elérkezik a kozmikus mindentudáshoz és mindenhatósághoz,
akkor a kozmosz elérte célját és feloszlik.
6
A mi kozmoszunkban a tudatosság fejlődésének valamennyi stádiumában vannak
monádok (ősatomok) – az alvótól a kozmikus mindentudó és mindenhatóig. A kozmosz
legfejlettebb monádjai alkotják azt a közösségi lényt, amelyik irányítja a megnyilvánulás
folyamatát a tervezett végső célja felé.
7
A kozmoszunk már egy tökéletes szerveződés.

3.6 Az anyag összetétele

1
Mivel a monád az anyag lehető legkisebb része, ezért – közvetlenül vagy közvetve – a
kozmoszban alapvetően minden monádokból áll. Azok a durvább részecskék, amelyeket a
tudomány ismer és tanulmányoz – amelyeket atomoknak és szubatomi részecskéknek
neveznek – finomabbakból épülnek fel, amelyek a maguk részéről még finomabb
részecskékből állnak. Így folytatódik a sorozat, amely az ősatomokkal vagy monádokkal, mint
a legeslegfinomabb atomokkal végződik.
2
Ezeket a különböző fajtájú részecskéket nevezik a hylozoikában atomfajtáknak. Az eltérő
atomfajták egy folytonos láncot formálnak a monádoktól a fizikai atomokig. A legmagasabb
atomfajta, vagy az 1-es számú, az a monád. A legalacsonyabb, vagy 49-es számú, az a fizikai
atom.
3
Tehát az alacsonyabb fajtájú atomok az összes magasabb fajtájú atomokból állnak, és a
magasabb atomok ezért átjárják az összes alacsonyabb fajtájú atomokat. A 49-atom számos
48-atomból áll, minden 48-atom számos 47-atomból stb. Az 1-es számú fajta atomok, a
monádok, így átjárják az összes atomfajtát 2–49 a kozmoszban. A 49-es számú fajta atom, a
fizikai atom, az az atomfajta, amely a legtöbb monádot tartalmazza.
4
Valamennyi atomfajta az építőanyag a saját jellemző anyagfajtája számára, amelyet atomi
anyagnak nevezünk. Mi már látjuk, hogyan teszik össze és járják át a magasabb atomfajták az
alacsonyabb atomfajtákat. Tehát a magasabb atomi anyag átjárja az összes alacsonyabb
anyagot, és mind a 49 atomi anyag ugyanazt a teret, a kozmikus gömböt, foglalja el.

32
 5
A 49 atomfajta más módon is áthatja egymást. Miután monádok (1-atom) egyesültek
megformálni a 2-atomokat, még maradtak szabadon is monádok mindenhol a 2-atomok
között. És miután 2-atomok megalkották a 3-atomokat, maradtak szabad 2-atomok is
mindenhol a 3-atomok között.
6
Ugyanez igaz az összes alacsonyabb atomfajta összetételre is, azaz, végül, mikor
emócionális (48) atomok megformálták a fizikai (49) atomokat, maradnak szabad 48-atomok
is mindenhol a 49-atomok között.
7
Nincs valódi űr a kozmoszban. A fizikai anyag, ami számunkra teljesen szilárdnak
mutatkozik, javarészt vákuumból áll a ritkán található részecskék között. A hylozoika azt
tanítja, hogy az alacsonyabb anyagban látszó űrt mindig kitölti magasabb anyag.
8
Azért, hogy valami fogalmat kapjunk a magasabb anyagfajtákról, kiindulhatunk egy
analógiából a fizikai világban. Egy darab vas egy példa a sűrű fizikai anyagra. Ha eléggé
felmelegítjük izzani kezd. A vas fényt bocsát ki, amely anyag, jóllehet más fajtájú, mint a vas-
atom: kevésbé összetett, finomabb részecskék – hylozoikai szólásmóddal magasabb fajtájú
részecskék. A fény képes átjárni néhány szilárd anyagot, képes betölteni ugyanazt a teret,
mint a szilárd. És még a fény is fizikai anyag.
9
A szuperfizikai anyag összes egyre finomabb fajtái messze nagyobb áthatoló erővel, még
több „anyagtalan” jelleggel rendelkeznek, mint a fizikai fény. De ez ugyanúgy anyag. Nincs
semmi anyagtalan.

3.7 Világok a kozmoszban

1
Minden atomi anyagfajta az ő saját világa. Mi már láttuk, hogy e különböző atomi
világoknak különböző anyagfajtájuk van – viszonylagosan finomabbak vagy durvábbak.
Továbbá valamennyinek van saját mozgásfajtája: energia, vibrációk. Valamennyi anyagfajta
és világ létrehozza egy jellegzetes tudatosságfajta lehetőségét, amely teljesen eltérő minden
többiétől. Gondoljunk csak a fizikai, az emócionális és a mentális tudatosság közötti
különbségre!
2
A különböző világok kölcsönösen áthatják egymást. Ezek ugyanazt a teret foglalják el, e
közös térnek különböző dimenziói és különböző időmúlásuk vagy időtartamuk.
3
A 49 atomi világ együtt egy gömböt alkot. Ez a gömb a kozmoszunk. A fizikai világban
(49) ez a galaxisunknak felel meg a csillagok billióival (1012).
4
A végtelen ősanyagban van egy szoba a korlátlan számú kozmosz számára. Tehát léteznek
kozmikus gömbök a megnyilvánulás valamennyi stádiumában. Vannak olyan épülők,
amelyek még nem formálták meg a fizikai világukat, ezért láthatatlanok számunkra. Mások,
tetemesen öregebbek, amelyek már elérték céljukat és a felbomlás folyamatában vannak,
ugyancsak láthatatlanok.
5
Egy olyan kozmoszt, mint a miénk, gömböket magába foglaló gömbök (emberi
nézőpontból) áttekinthetetlen teljessége alkotja: naprendszerek csoportosulásai,
naprendszerek, bolygók.

33
 3.8 Naprendszerek
1
A 49 atomi világ, amelyek együtt alkotják a kozmoszunkat, egy meghatározott tervnek
megfelelően épült fel. Ezek hét világsorozatot formálnak, amelyek mindegyike hét-hét világ
sorából áll.
2
A hét legmagasabb világ a kozmoszban, 1–7, képezik az alapját az összes alacsonyabb (8–
49) megnyilvánulásnak. A világok következő hetese, 8–14, a legmagasabb hét világ
arányosan léptékcsökkentett másolata, sokkal korlátozottabb lehetőségekkel a tudatosság és
mozgás számára is ezekben a világokban. A harmadik hetes, 15–21, analóg módon egy
léptékcsökkenése vagy dimenziócsökkenése a 8–14 világoknak.
3
A világok legalacsonyabb hetese tehát a 43–49. Ez az anyag építi fel a naprendszereket. A
naprendszerek gömbök, a kozmosznak roppantul léptékcsökkentett másolatai mindenben,
amely maga után vonja a tudatosság és akarat kinyilvánításának redukcióját ebben a rendkívül
összetett anyagban.
4
Tehát a naprendszerek legalacsonyabb világa a 49-világ, a fizikai világ. A naprendszerek
milliárdjai (109) még nem érkeztek el a fizikai anyagszerűségig a megnyilvánulásukban.
Milliárdjaiban véglegesen felbomlott a fizikai világuk. A mi galaxisunk csillagai, amelyek
láthatóak számunkra, csak egy töredéke a teljes számuknak.
5
Hasonlóan a 2–42 kozmikus világokhoz a hét legalacsonyabb atomi világ 43–49 is a
magasabb atomi világokban és világokból formálódik. A 43-világ a kiinduló pont és az anyag
az egymást követő alacsonyabb világok számára „lefelé” a 49-világig.
6
A hét naprendszervilág saját nevet kapott:

43 manifesztális világ
44 szubmanifesztális világ
45 szuperesszenciális világ
46 esszenciális világ
47 kauzális-mentális világ
48 emócionális világ
49 fizikai világ.
7
Egyébként ezek a világok, ráadásul legegyszerűbben, a számjegyeikkel nevezhetőek meg.

3.9 Molekuláris anyag

1
A naprendszerekben az atomi anyagukból, 43–49, formálódik a molekuláris anyag.
Minden egyes atomfajta megformál hat, egymást követően alacsonyabb molekulafajtát. Így
42 molekulafajta van a naprendszerben.
2
A molekulafajtákat a 2-7 számjegyekkel, az atomfajtákat az 1-es számjeggyel jelöljük. A
naprendszerekben tehát 49 fő anyagfajta van: 7 atomfajta és 42 molekulafajta. Őket a

34
következőképpen jelöljük: 43:1-7 (manifesztális anyag), 44:1-7 (szubmanifesztális anyag) stb.
a 49:1-7 (fizikai anyaggal) bezárólag.
3
A molekulafajták a kozmikus atomfajtákkal analóg módon képződtek. Számos
manifesztális atom (43:1) alkot egy 43:2 molekulát, számos 43:2 molekula alkot egy 43:3
molekulát és így tovább. Minél alacsonyabb a molekulafajta a 43:2-7 sorozatban, annál több
43-atom van a molekulában. Ennek megfelelően a 44:1-7 sorozatban a 44:7 tartalmazza a
legtöbb 44-atomot.
4
A következő meghatározások az egyetlen ezoterikailag tartható meghatározások:
Atomokat monádok alkotják; minél alacsonyabb az atomfajta, annál több monádot tartalmaz
az atom. A molekulákat atomok alkotják; minél alacsonyabb a molekulafajta, annál több atom
van a molekulában.
5
A hat molekulafajta 49:2-7 egyedi elnevezést kapott:

(49:1 atomi)
49:2 szubatomi
49:3 szuperéteri
49:4 éteri
49:5 gáznemű
49:6 folyékony
49:7 szilárd.
6
Ne feledjük, hogy amit a tudomány atomnak tart, az nem az igazi fizikai atom, 49:1,
hanem egy étermolekula, 49:4. A fizikai tudomány jelen módszereivel képtelen lesz eljutni a
valódi fizikai atomig.
7
Az atomi anyag és a molekuláris anyag szerkezetében és működésében eltérő.
8
A 49 atomi anyag mindenhol létezik a kozmoszban és így a 48 szuperfizikai atomi világ
ugyanazt a teret foglalja el, mint a fizikai világ, a 49-világ.
9
A 42 molekuláris anyag csak a naprendszerekben létezik és bennük a napokra és bolygókra
korlátozódik. Azonban e gömbök között a tér nem üres, hanem atomi anyagból 1–49 áll.
10
A nap atomi és molekuláris anyagból áll. A bolygók esszenciális (46:2-7), kauzális-
mentális (47:2-7), emócionális (48:2-7) és fizikai (49:2-7) molekuláris anyagból épülnek fel.
11
A molekuláris anyagok minden bolygóban koncentrikus gömböket alkotnak. A
legnagyobb gömb a 46:2-7, benne következnek sorjában 47:2-7, 48:2-7 és 49:2-7, három
egymást követő kisebb gömb, a nagyobbak felölelik az összes kisebbet. A magasabb
molekuláris anyag átjárja valamennyi alacsonyabb fajtát és az ő gömbje túlterjed az
alacsonyabb anyagok gömbjén. A fizikai látható gömb (49:5-7), a számunkra látható bolygó,
tehát ez a legbelső, legsűrűbb magja a tágabb értelemben vett bolygónak, amelyik így
számottevően nagyobb. Egy kisebb méretben egy hasonlóság a kapcsolat az ember fizikai
szervezete és a magasabb burkai között, amelyek együtt alkotják az auráját. Minden
bolygónak van „aurája”.

35
 12
A nap egyik funkciója az atomi anyag transzformálása molekuláris anyaggá. Mi csak a
legalacsonyabb molekulafajtáját, a gázburkát (49:5), látjuk.

3.10 Néhány tény a mozgás aspektusról

1
Semmi sincs nyugalomban a kozmoszban. Minden mozgásban van és minden, ami mozog,
az anyag. A mozgásaspektushoz tartozik minden esemény, minden folyamat, minden
változás. Szintén a mozgás kifejeződése az erő, az energia, a vibrációk, a hang és a fény
(magába foglalva a színeket).
2
A hylozoikában a mozgásnak három jellegében eltérő oka van felsorolva:

dynamis
anyagi energia
akarat.

3
Az ősanyag dinamikus energiája, az őserő, a dynamis, az eredete minden mozgásnak és a
forrása minden erőnek a kozmoszban. A dynamis teremti és tartja fenn a monádokat, adja
nekik az önmozgásukat és velejáró erejüket.
4
A dynamis tevékenysége a monádokban az oka az energia-tevékenységnek az összes
összetett anyagban. Azonban minél összetettebb az anyag, az egyre durvább részecskék annál
jobban akadályozzák a monádokat és ezért annál gyöngébb az energia-tevékenységük. A
legdurvább anyag legalacsonyabb világában, a mi fizikai világunkban, a mozgás majdnem
megáll. Mi azt mondjuk, hogy az anyag szilárd állapotú lett.
5
Az anyagi energia ugyanaz, mint a mozgásban lévő anyag. Az anyag minden magasabb
fajtája (atomfajták) energia, az alacsonyabb fajtákhoz viszonyítva. Ez annak tulajdonítható,
hogy minden anyag dinamikus anyag és hogy a magasabb anyagnak természetesen egy
nagyobb dinamikája vagy energia hatása van az alacsonyabb anyagon.
6
A magfizikusok úgy hiszik, hogy az anyag anyagtalan energiává oszlik fel, a hylozoikusok
fenntartják, hogy nem ez történik. Valójában az alacsonyabb anyag részecskéi feloszlanak a
következő magasabb fajtájú anyag részecskéivé. Ez utóbbiakat a fizikai tudomány nem képes
megállapítani, mert átcsúsznak azokon a nagyszemű hálókon, amelyeket a fizikai műszerek
szolgáltatnak. Azonban ezek roppant nagy energiahatása mérhető, amint hatást gyakorolnak
az alacsonyabb anyagra, és ebből ered a fizikai tudománynak a tévedése.
7
Itt szintén felhasználhatjuk az előbbi, vörösen izzó vas példánkat. Az izzó fémből
sugárzásként kiáramló energia az anyag és nem kevésbé anyagi, mint a vasdarab maga.
Minden energia anyag. Az a különbség a kettő között, amit a fizika anyagnak és energiának
nevez, az az anyagfajták dinamikájának foka közötti különbség, amely anyagfajták
különböznek az atomi összetételükben és ezáltal különböznek a mozgásállapotukban.
8
Az akarat a 4.8 fejezetben lesz kifejtve.

36
 3.11 Tér és idő
1
A tér az anyag. A kozmoszban nincs űr. Ami vákuumként jelenik meg az alacsonyabb fajta
anyagformák között, az egymást követő magasabb anyagfajtákkal van kitöltve. És a monádok
a kozmikus gömböt teljes terjedelmében kitöltik.
2
Minden egyes atomi anyagfajta létrehoz egy saját világot és saját térfajtával rendelkezik. A
tér alacsonyabb fajtái benne vannak az összes magasabb fajtákban. Ezért mondható, hogy a
49-világ háromdimenziós, a 48-világ négy- és a 47-világ ötdimenziós. A fokozatosan
magasabb világok dimenzióinak növekvő száma és az anyag alacsonyabb fajtájának
átitatódása valamennyi magasabb fajtával ugyanannak a ténynek kifejeződése kétféle módon.
A tér az anyag.
3
Az idő ugyanaz, mint a mozgás vagy változás. Az idő mérése különféle események, anyagi
változások összehasonlítása egymással. Változás nélkül nincs idő. Ezért mondják, hogy az
ősanyag „túl van az időn”.
4
Az időnek nincs dimenziója. Az idő negyedik dimenziókénti elgondolása az anyagi
valóság és matematikai értelmezése szétválasztásának képtelenségéből fakadt. Természetesen
gyakorlatias beilleszteni az időt, mint negyedik tengelyt egy koordinátarendszerbe az
általános három dimenzió mellé. De ez nem teszi az időt egy dimenzióvá a valódi világban.
Lehetséges kétdimenziós rendszereket is készíteni, ahol az idő a második dimenzió. Ugyanazt
a logikát használva kijelenthetnéd, hogy csak két dimenzió van, egy a térnek és egy az időnek.
E ténynek egyedül elegendőnek kellene lennie a gondolkodási hiba felfedésére. A dimenzió
fogalma a térhez, így az anyagaspektushoz tartozik, nem tartozhat az időhöz vagy a
mozgásaspektushoz. Minden más állítás egyszerűen értelmetlen. A negyedik dimenzió, amely
áthatja a fizikai világot, az az emócionális világ.
5
Az idő és tér hasonló összekavarása mutatkozik abban az elbűvölő, de hibás
elképzelésben, hogy az idő képes „visszafelé folyni” és hogy utazhatunk vissza és előre az
időben, mint valamilyen vidéken és akkor a múlt és jövő eseményeiben közbeléphetünk. Mert
ezt cáfolja a létezés alapvető törvénye, az ok-okozat törvénye. A valóság nem ismerése
nyilvánvalóan olyan nagy, hogy tapasztalat híján elhibázott analógiákhoz fordulnak, amely
eltérít a valóságtól.
6
Ok-okozat törvénye azt jelenti, hogy minden, ami megtörténik, az összetett okok
hatásaként történik. A párok múlt és jövő, ok és okozat, elválaszthatatlan egységek. A múlt
úgy érkezik meg az átalakuló energiáival a jövőbe, hogy a jelen mindig előre meghatározott a
közelmúlt által és a közeljövő előre meghatározott a jelen pillanat által.

37
 NÉGY
4.1 Az élet értelme és célja
1
Az élet értelme a tudatosság kifejlődése az anyagban. Ezért, annál helyesebb az
életszemléletünk, minél jobban megtanulunk úgy tekinteni az anyagra, mint a szükséges
alapra és eszközre ehhez a kifejlődéshez, és semmi többre, viszont minél kevesebbet törődünk
úgy az anyagi dolgokkal, mint önmagukban értékekkel. Egy helyes életszemlélet a tudatosság
kifejlődésének, továbbá a kifejlődés jellegzetességének, feltételeinek, stádiumainak és a
céljának az ismeretén kell hogy alapuljon. A hylozoikában mi ezt az ismeretet a lehető
legszélesebb perspektívájában, a kozmosz megnyilvánulásában tanulmányozzuk.
2
A monádok megnyilvánulása akkor kezdődik, amikor bevezetik a kozmoszba a végtelen
káoszból. Amikor, (a mi emberi eszünk számára) egy felfoghatatlanul hosszú periódus után,
ők eljutnak a megnyilvánulás beteljesedéséhez, akkor a monádok a megnyilvánulás négy
fontos folyamatán mennek keresztül, egyik a másik után, és részt vesznek a 2–49 anyagfajta
összetételeinek egy áttekinthetetlen sokaságában vesznek részt.
3
Ezekben az energia folyamatokban és anyagösszetételekben való részvételüknek
köszönhetően, a monádok képesek kifejleszteni a tudatosságukat és ezáltal megvalósítani az
egyéni életük értelmét. A tudatosságuk fejlődése feloszlik a megnyilvánulás négy
folyamatának megfelelően.
4
A káoszból történt bevezetésüket követően az involváció és az evolváció folyamata során a
monádok csak tudatcsírával rendelkeznek. Akkor ők olyan tudattalanok, mint az ősanyag.
5
Az elkövetkező involúció folyamatában a monádok egymást követően egyre alacsonyabb
anyagfajtákat formálnak egészen a legalacsonyabb fajtáig, a 49-világig. Ezáltal a tudat élővé
válik vagy felébred. Az egyszer élővé vált tudat először passzív, azaz: csak külső behatás alatt
aktív.
6
Az evolúció folyamata a 49-világban kezdődik. A monádok ekkor lépcsőzetes
szakaszokban megszabadítják magukat az alacsonyabb anyagtól, egyidejűleg önaktív
tudatosságot szereznek a magasabb anyagban. Folyamatosan megújuló formákban a monád
sorban keresztülhalad az ásványi, a növényi és az állati birodalmon. Azután, hogy a monád
átment az állati birodalomból az emberi birodalomba (a negyedik természeti birodalomba),
végül öntudatossá válik. Az evolúció folyamán ebben a négy alacsonyabb természeti
birodalomban a tudat a fizikai (49), az emócionális (48) és a kauzális-mentális (47) világban
végül aktiválódik.
7
Az átmenet a negyedikből az ötödik természeti birodalomba (emberfölötti birodalomba)
jelzi a monádok belépését az expanzió folyamatába. Ezután a monádok az öntudatosság egyre
magasabb fajtáját érik el a 46-világtól felfelé és egyidőben megtanulják kiterjeszteni az
öntudatosságukat, hogy egyre több monádot öleljen fel egy közös tudatban.
8
Ezt a közös tudatot a szeretet és bölcsesség egységeként írják le. A szeretet oszthatatlan
egységet jelent mindennel, elkülönülés nélkül, „én” és „te” nélkül, csak „mi”, megvalósítva a
valódi barátságot. A bölcsesség mérhetetlenül nagyobb belátást jelent, mint ami elkülönült

38
egyénként lehetséges, miután az összes tapasztalat és emlékezet rendelkezésére áll
mindenkinek, aki belépett a közös tudatba: a bolygó teljes tudatába.
9
Az ötödik birodalom magasabb világában, a 45-világban és az isteni birodalmakban, ahogy
következnek a 44-világtól felfelé, ez a közösség lépcsőzetesen tovább kiterjed és mélyebb
tapasztalatokat él. E folyamat az „expanzió” fogalom jelentése.
10
A legmagasabb birodalomban, az 1–7-világokban, a monád, az önazonosságát megőrizve
az egész kozmosszal egy. A monád elérte a kozmikus mindentudást és mindenhatóságot. Ez a
célja a megnyilvánulásban.
11
A kozmosz azért lett megépítve, hogy lehetőséget teremtsen a monádok számára a
káoszban, a saját tudatosságuk kifejlesztésére, először a lehetőségtől, az összes közbenső
stádiumon keresztül a kozmikus mindentudásig és mindenhatóságig. A kozmoszban minden
folyamat, közvetlenül vagy közvetve, ezt a célt szolgálja. Ezek mind a megnyilvánulás nagy
folyamatához tartoznak.

4.2 A megnyilvánulás
1
A megnyilvánulást mindhárom aspektusból szemléltetni kell.
2
A tudataspektusból szemlélve a megnyilvánulás a monád tudatosság fejlődése az egyszerű
lehetőségtől (tudattalanságtól) a kozmikus mindentudásig.
3
Az anyagaspektusból szemlélve a megnyilvánulás az anyag átalakulása és lépcsőzetes
kifinomodása abból a célból, hogy képessé váljon egyre célirányosabb szervek megépítésére
az egyre fejlődő tudatosság számára.
4
A mozgásaspektusból szemlélve a megnyilvánulás az energiák folyamatos újrairányítása
növekvő harmóniában a nagy szándékkal és a dinamikus tervvel valamennyi élet kifejlődése
számára.
5
A monád dolgozik az útján végig a megnyilvánulás számos stádiumán keresztül, a teljes
tudattalanságtól a mindentudásig, az elkülönültségtől a valamennyi élettel való egységig, a
tehetetlenségtől a mindenhatóságig, a teljes rabságtól a lehetséges legnagyobb szabadságig
azoknak az élettörvényeknek megfelelően, amelyhez minden monádnak alkalmazkodnia kell.
6
A megnyilvánulás egységes folyamat, az összes folyamat teljessége a kozmoszban. A
kozmoszban valamennyi monád közreműködik a megnyilvánulásban, tudatosan vagy
tudattalanul, önként vagy önkéntelenül. Azt követően, hogy a monád be lett vezetve a
kozmoszba, keresztülmegy négy alapvető folyamaton az egyéni megnyilvánulásában, amíg
megérkezik a legmagasabb kozmikus birodalomba. Minden monád keresztülmegy ezen az
egymást követő négy folyamaton. Miután a tudatosság fejlődésének valamennyi stádiumában
egy időben vannak monádok, ezek a folyamatok egymás mellett működnek mindenhol a
kozmoszban. Valójában ők feltételezik egymást.
7
A megnyilvánulás négy folyamata a következő:
(1) az involváció és az evolváció

39
 (2) az involúció
(3) az evolúció
(4) az expanzió.

4.3 Involváció és evolváció

1
Involváció a monádok (1-atomfajta) összerendeződése, hogy egyre durvább anyagokat
formáljanak: a 2-atomi fajtától a 49-atomi fajtáig. Evolváció az ennek megfelelő felbomlás, a
49-atomoknak 48-atomokká, a 48-atomoknak 47-atomokká és így tovább, amíg szabad
monádokat (1-atomokat) kapunk. Involváció és evolváció ezért feltételezik egymást.
2
Az involváció folyamán formálódik a 49 kozmikus atomfajta. A hét legalacsonyabb
atomfajta, 43–49, tovább involválódva formál mindegyikben hat molekulafajtát, összesen 42-
t, amelyek a naprendszerek építőanyagai. Az evolváció folyamán az anyag folyamatosan
felbomlik, az involváció folyamán formálódó anyaggal helyettesítődve. Az atomok és
molekulák felbomlanak és újra formálódnak. És ameddig az atom fennmarad, benne a
magasabb atomfajták szakadatlanul kicserélődnek. A 49-atomot folyamatosan átjárják a 48 és
egyre magasabb fajta atomok.
3
Az ősatomoknak vagy monádoknak van egy állandó áramlása is, „lefelé” ömlése a
legmagasabb atomi világból, az 1-világból, valamennyi világ atomjain keresztül a
legalacsonyabb világig, 49, és egy másik áramlás „felfelé”, valamennyi világ atomjain
keresztül a legmagasabb világig, az 1-világig, ezáltal létrejön egy folyamatos keringése a
monádoknak. Ez a keringés addig tart, ameddig a monádok megnyilvánulásához szükséges az
alacsonyabb világok létezése. Ez a monád keringés az, ami megtartja az atomokat,
molekulákat, anyagi aggregátumokat az adott formájukban. E keringés eredményeként
valamennyi atom valamennyi világban és következésképpen valamennyi molekula és
aggregátum sugároz materiális energiát.
4
Az involvációs és evolvációs anyag csak tudatcsírával rendelkezik. Az ilyen anyag nem
tud létrehozni más formákat, mint atomokat és molekulákat. A monádok megnyilvánulásában
viszont ezek az anyagi formák a feltételei következő folyamatnak: az involúciónak.

4.4 Involúció
1
Az involúció a naprendszerekben, azok 43–48 világaiban történik. Ezt a három
aspektusból fogjuk szemlélni, mint bármilyen más folyamatot.
2
Mozgásaspektusból: Az involvációs és evolvációs anyag atomja forog a tengelye körül
óriási sebességgel. Ehhez a forgó mozgáshoz az involúció hozzáad egy ciklikus
spirálmozgást: az atom kering egy központi fókuszpont körül ciklikusan ismétlődő
spirálokban.
3
Anyagaspektusból: Ez az összetett mozgás teremti meg a lehetőséget az atomok és
molekulák számára az összefüggő formák: aggregátumok építésére. Ezáltal az életformáknak
egy teljes sora épülhet fel és fejlődhet tovább, olyan életformák, amelyek szükségesek az

40
evolúció monádjainak a tudatuk aktiválásához. Az involúciós anyag ilyen életformáira példa
az ember mentális és emócionális teste.
4
Tudataspektusból: Ahogy a monád részt vesz ezekben a forma építő folyamatokban, a
tudatcsírája élővé válik, életre kel. Az élővé vált tudat az egész involúció alatt csak passzív,
azaz: a monádoknak csak akkor van tudatossága (bágyadt, álomszerű) az anyagfajtájukban,
amikor a monádok külső vibrációval aktiválódnak.
5
Az involúció kilenc egymást követő stádiumon keresztül folyik a 43-világtól a 48-világgal
bezárólag. A monádok atomokat, molekulákat és aggregátumokat formálnak ezeken a
stádiumokban és e világok mindegyikében. Az összes ilyen anyagi kompozíció élőlény,
monádokból formált kollektív lények. Ilyen kollektív involúciós lényeket elementáloknak
nevezik, és az ő tudatosságuk élővé válásának kilenc stádiumát nevezik a kilenc elementáli
birodalomnak.
6
Az involúció elementáli birodalmainak a megfelelői az evolúcióban: a természeti
birodalmak. Az involúció iránya „lefelé” mutat, a célja a fizikai világ, a 49-világ. A
legkevésbé involválódott és tapasztalt elementálok az első elementáli birodalomhoz tartoznak,
a 43-világban; a legtöbbet involválódottak és tapasztaltak a kilencedik birodalomhoz
tartoznak a 48-világban. Azért, hogy képesek legyenek továbbjutni egy magasabb
birodalomba (egy alacsonyabb világban!) az elementáloknak mindent meg kell tanulniuk, ami
tanulnivaló van számukra a jelenlegi birodalmukban.

4.5 Evolúció és expanzió

1
Az involváció és evolváció folyamata során a monád tudata csak csíra. Az involúcióban a
monád tudata élővé válik, életre kel. Az egész involúció során a 43–48-világokban a tudat
csak passzív marad. Ez azt jelenti, hogy az involúciós életformák, az elementálok, képtelenek
önaktivitásra. Nekik vibrációval kell aktiválódni kívülről, olyan lények által, akik saját maguk
tudnak vibrációkat létrehozni. Ilyen lények az evolúciós monádok.
2
Tehát a tudatosság az evolúcióban válik önaktívvá. A tudatosság aktiválása a
legalacsonyabb világban, a fizikai világban (49), és a legsűrűbb molekulafajtájában, a 49:7-
ben, a szilárd anyagban kezdődik. Csak ez az anyag rendelkezik a mozdulatlansággal és ennek
a vibrációi érik el a szükséges durvaságot a monád számára, hogy kezdje regisztrálni a külső
és belső közötti ellentétet, az ő anyagi környezetét és az ő saját tudatát. Ezáltal a monád végül
képes felfogni az ellentétet a külső kényszer és a saját belső akarata között. A tudat aktiválása
pontosan az akarat felébredését jelenti.
3
Az involúciós lények azok monádok közösségei: atomok, molekulák és aggregátumok.
Nekik közös tudatuk van. Erre példák az elementálok, amelyek a testei az evolúciós
monádoknak a 43–48-világokban és az emberek „gondolatformáinak”, anyagi formáinak is,
amilyeneket minden tudat-megnyilvánulásuk termel a mentális és emócionális világban
4
Amikor a monádok befejezve az involúciójukat, átlépnek az evolúcióba, mint önálló
lények kezdenek tevékenykedni. Ekkor beburkolják magukat az involúciós anyag testekbe és
aktiválják e testek passzív tudatát. A monádok énekké válnak a testeikben.

41
 5
Az evolúció azt jelenti, hogy a monádok megtanulják aktiválni a tudat egyre magasabb
fajtáját az egyre magasabb világok egyre magasabb anyagfajtáiban. Az evolúció a fizikai
világban (49) kezdődik, az emócionális (48) és kauzális-mentális (47) világokban folytatódik.
Az eszenciális (46) világban az evolúciót felváltja az expanzió.
6
Az evolúció és expanzió együtt tizenkettő fő stádiumból áll. A monádok felölelnek hat
ilyen stádiumot a naprendszer világaiban 49–43 és hatot a kozmikus világokban 42–1. Ezt a
tizenkettő stádiumot természeti birodalmaknak nevezik. A hatodiktól a tizenkettedik
természeti birodalmakat isteni birodalmaknak is nevezik: 1–7-ig.
7
A hat természeti birodalom a naprendszerben a következő:
(1) ásványi birodalom 47–49-világokban
(2) növényi birodalom 47–49-világokban
(3) állati birodalom 47–49-világokban
(4) emberi birodalom 47–49-világokban
(5) eszenciális birodalom 46 és 45-világokban
(6) manifesztális birodalom
vagy első isteni birodalom 44 és 43-világokban

8
A hat természeti birodalom a naprendszeren túl a következő:
(7) második isteni birodalom 42–36-világokban
(8) harmadik isteni birodalom 35–29-világokban
(9) negyedik isteni birodalom 28–22-világokban
(10) ötödik isteni birodalom 21–15-világokban
(11) hatodik isteni birodalom 14–8-világokban
(12) hetedik isteni birodalom 7–1-világokban

9
Az evolúció és expanzió „felfelé’ mozog, ahogy a fenti táblázat mutatja felsorolva a
világokat alulról felfelé. Ahhoz, hogy a monád képes legyen aktiválni egy magasabb fajta
tudatot, előbb aktiválnia kell az összes alacsonyabb fajtájút.
10
Az ásványi és növényi birodalomban a monádnak már van aktív tudata, amelyet mutat a
kezdeményező ereje és a spontán formaépítő képessége. Amint a monádok rendelkeznek a
körülvevő anyagi világnak egy kezdődő felfogó képességével, kezdenek törekedni az objektív
tudatra. Ők ösztönösen érzékelik azt, ami szükséges a tisztább és teljesebb körű
tudatossághoz. Ez a törekvés eredményezi a fizikai szervezet érzékszerveinek kifejlődését,
amely az állati birodalomban éri el tetőpontját. Tehát a tudat aktiválása ami megteremti a
szükséges formákat, szerveket, és nem más módon történik, mint ahogy a tudományos
fizikalizmus feltételezi.
11
A teljesen kifejlődött objektív tudatosság, még akkor is, ha az csak a fizikai világ (49:5-7)
három legalacsonyabb molekulafajtájáé, adja meg az alapot az öntudat, a monádnak egy én
létezése, az önazonosság tudatosságának kifejlődésére.. Ez nem lehetséges az emberi
birodalomig. Ahhoz, hogy megerősödjön ez a bágyadt öntudat az szükséges, hogy a monád az
emberi birodalom alacsonyabb fejlődési stádiumaiban megtapasztalja az elkülönülését
valamennyi más élettől, teljesen elkülönültként szemlélje magát minden mástól.

42
Mindamellett, amint az öntudata megerősödött, ezt a túlzott magabiztosságot is le kell
győznie. Máskülönben az megakadályozza az egyéni tudat expanzióját egyre több monád
közösségébe. Az expanzió az emberfölötti, eszenciális birodalomban kezdődik, bár valójában
észrevehető erőfeszítések már láthatóak az emberi birodalom magasabb stádiumaiban is. Az
expanzióba belépésével az egyén – az önazonosságát és öntudatát megőrizve – egyre több
monáddal egyesül egy közös tudatban. Szó sincs arról, hogy az én “megsemmisül a
világlélekben", mint ahogy egyesek képzelik.
12
Az emberi birodalomban a monád mögött ily módon már egy hosszú út van. A 47–
49 világokban az összes alacsonyabb fokú tudatot kifejlesztette a jelenlegi emberi tudatáig.
13
A tudat ébredésében az egymást követő fokozatok egy megbonthatatlan láncban
kapcsolódnak össze. A magasabb fokozatok az alacsonyabbakból emelkednek ki, amelyek
szükségesek voltak a magasabbak kifejlődéséhez. Az első passzív tudat nélkül a tudat nem
válhat önaktívvá. Aktív tudat nélkül nem támadhat fel objektív tudat. Objektív tudat nélkül
nincs öntudat. Öntudat nélkül az egyéni én nem expandálhat csoporttudatba.
14
Összegezzük mit tanultunk eddig:
15
Az involúció elementál birodalmaiban a monádoknak passzív, szubjektív tudatuk van a
43–48-világokban.
16
Az evolúció természeti birodalmaiban a monádoknak:
az ásványi és növényi birodalomban bágyadt aktív szubjektív tudatuk van a 49-világban;
az állati birodalomban aktív objektív tudatuk van a 49-világban, aktív szubjektív tudatuk van
a 48-világban;
az emberi birodalomban aktív objektív elkülönült öntudatuk van a 49-világban, aktív
szubjektív elkülönült öntudatuk van a 48 és 47-világban; az eszenciális birodalomban aktív
objektív és szubjektív öntudatuk van a 45–49-világokban, egyidejű csoporttudattal.

4.6 Tapasztalás és memória

1
Nincs tudatlanság a szó abszolút értelmében. Még az involúcióban is van a monádnak
tapasztalása és tanul belőle. Ez azért lehetséges, mivel a monádnak egy elpusztíthatatlan
memóriája van. A monád minden tapasztalata, minden vibráció, ami érte az ősatomot, örökre
bevésődik. Ezek az emlékek ugyan lappangóvá válnak. És ezt tapasztaljuk minden nap,
amikor gyakorlatilag minden amit átélünk fokozatosan eltűnik a jelenlegi emlékezetünkből.
De tény azonban, hogy semmit sem felejtünk el. Amit mi tapasztaltunk egyszer, mi újra
tapasztalhatjuk, ami megtörténik, amikor a monádot megint hasonló vibrációk érik, hasonló
benyomásokkal találkozik, hasonló helyzetekbe kerül. Mi ismerjük, hogy egy kora
gyermekkori emlék milyen lenyűgöző tisztasággal képes újra megjelenni.
2
Következésképpen „a tudás az emlékezet” (Platón). Minden amit megtapasztaltunk,
megtanultunk, elsajátítottunk – ebben az életünkben vagy egy megelőző életünkben –
lappangó állapotban megőrződik. Messze a legtöbbjére közülük sosem emlékezünk újra:
benyomástöredékek, emlékrészletek, kezdetleges megérzések, amelyeken hosszú ideje
túlnőttünk a sosem szünetelő evolúcióban. Van nagyon sok hajlam és szokás, tulajdonság és
képesség is, amelyek ismétlődnek és határozottan megalapozottá válnak a monádban a

43
számtalan inkarnációk során. Az ember meglehetősen sok ilyen képességgel, funkcióval és
tulajdonsággal rendelkezik, amelyek már az állati birodalomban kifejlődtek: mozgási
képesség, háromdimenziós látás, szexualitás, agresszivitás, hiúság, játékosság, stb.
Speciálisan emberi sajátosságok többek között az öntudatosság, a nyelv, az absztrakt
gondolkodás, a képzelet, az idealizmus. Ilyen tulajdonságokat és képességeket, amiket
veleszületettnek neveznek, valójában előző életeinkben szereztük. Majd lappangóvá váltak és
újra megszereztük, talán többször is. Minden újabb alkalommal könnyebben válnak élővé,
mint előtte.
3
Az ember tehát egy sokkal nagyobb terjedelemben viseli a múltját, mint azt képzelné. Ez
azt jelenti, hogy miközben halad előre a tudat fejlődésében, ő lappangóan visel egy rosszabb
személyt mint amilyen a jelenlegi, minden kezdetleges hajlamot amelyet úgy hiszi hosszú
ideje maga mögött hagyott. Sajátmagától, a figyelem és érdeklődés tudatos irányításától függ,
hogy e lappangásnak lesz-e alkalma az újraéledésre. A lappangás ereje és az ember
tehetetlensége vagy vonakodása a tudatosságának irányításától részben magyarázatot ad a
rossz problémájára. Mert az ember sem rossz, sem jó e szavak abszolút értelmében. Ő az elért
fejlettségi szinten birtokolja annak a szintnek a rossz és a jó tulajdonságait. Továbbá lappangó
állapotban birtokolja az egyre alacsonyabb szintek összes egyre rosszabb tulajdonságait.
4
Ezért rendkívül fontos, hogy az ember próbálja feleleveníteni azokat a pozitív
tulajdonságokat és értékes képességeket, amelyek a jelenlegi értelmi szintjéhez tartoznak. Az
élet e lappangó tapasztalata túlterjed néhány jelenkori inkarnáción. De az ő jelenlegi
tudatossága csak a jelenlegi inkarnációjára vonatkozik. Meg kell értenünk, hogy amit az
ember a jelenlegi állapotában kifejezésre juttat – tudásban, belátásban és megértésben,
tulajdonságokban és képességekben, sokoldalú szakértelemben és érdeklődésben – egy
meghatározott életben, az csupán töredéke az igazi, lappangó tehetségének. Ezért a két
fogalmat, személyiség és egyéniség, megkülönböztetik az ezoterikában. Az egyéniség a teljes
ember, a személyiség ennek a pici része, ami ebben a konkrét testetöltésben életre kel. A
jelenlegi személyiség egyrészt újra emlékezésből korábbi tapasztalatra (benne szokások,
hajlamok, stb.), másrészt olyan, kis mennyiségű új tapasztalatból áll, amit az embernek
sikerült összegyűjtenie a jelenlegi fizikai élete során. Az ember képességeinek és értelmének
messze nagyobb darabja tehát emlékezet. Csak egy pici darabját szerzi, mint teljesen újat
jelenlegi életében.

4.7 Éber tudatosság és a tudattalan

1
Minden természeti birodalomban a monádnak van egy éber élete és egy tudattalan élete.
Az éber tudatosság bármi, amit az én minden pillanatban felfog. Az ember éber tudatossága
érzeteket, érzelmeket, gondolatokat és akaratészleléseket tartalmaz. A figyelem az éber
tudatosság a középpontja, fókusza. A figyelem az én jelenlétét jelzi. Az éber tudatosság csak
egy végtelen kicsi töredéke az ember teljes lehetséges tudatának. Összehasonlíthatatlanul
nagyobb része annak, amit az ember fizikai érzékei és szuperfizikai testei felfognak,
észrevétlen megy el az én mellett. Így alig túlzás azt mondani, hogy tudattalan az igazi ember.
2
A tudattalan részben tudat alatti, részben tudat feletti.
3
Az altudat az lappangó. Ez mindent tartalmaz, ami egyszer átment az éber tudaton;
mindent amit a monád látott, ízlelt és tett; valamennyi feldolgozott tapasztalatát, mindent

44
amióta a tudatossága felébredt, tehát a monádnak még az ásványi birodalomba belépése előtti
minden tapasztalatát is. Minden egyes inkarnáció lerakja, mondhatni, a saját tudatrétegét.
Minden megőrződik, mert az altudat semmit sem felejt. Megőrződik fogékonyságként
tulajdonságokra és képességekre, és a személyiségben fejeződik ki jellemvonásokként, értelmi
képességként, hajlamokként a legváltozatosabb dolgokra.
4
Valaminek a közvetlen megértése azt jelenti, hogy feldolgoztad azt az előző életeidben.
Mindent amit előzően nem tapasztaltál, kemény tanulással tudod felfogni. A
felfogóképességnek lassan kell dolgoznia a maga útján előre, lépésről lépésre. Meg tudod
tanulni felfogni a dolgokat, amelyeket valójában nem értesz, ettől kezdve még néhány
inkarnáción keresztül nem értesz. Aki érti és aki csak felfogja „nem beszél egy nyelven”.
Amit megértesz, azt rendszerint képes vagy alkalmazni és megvalósítani is. Nem így azt, amit
csak felfogtál. Minden ilyen a különböző mélységekkel van kapcsolatban az
élettapasztalatban.
5
A tudatfeletti az lehetségesség. A tudatosság minden olyan magasabb fajtáját felöleli,
amelyet a monád még nem aktivált az evolúcióban. A tudatfeletti nem csak a normális
emberfölötti, kauzális és magasabb tudatosságokat foglalja magában, hanem azokat a
rétegeket is az emberre jellemző tudatosságfajtákban, amelyek még a többség számára
ismeretlenek. Például: emócionálisan valamennyi élet egységének misztikus tapasztalata és a
„béke, amely minden értelmet meghalad”; mentálisan, a nagy gondolkodóknak az ideák
szintézisének tapasztalata, egy előkészítő fejlődési stádiuma a kauzális tudatossággal
kapcsolatba kerülést megelőzően.
6
Az éber ember kapcsolatban van a tudattalanjával. Ő folyamatosan kap impulzusokat az
altudatából. Azok sugalmazhatnak érzéseket, hangulatokat, gondolatokat belé, látszólag a
semmiből. Azok űzhetik őt, hogy beszéljen és cselekedjen, anélkül, hogy megértené miért,
vagy valójában tudatában legyen cselekedetének. Ritkábban ő inspirációt kap a
tudatfelettijéből, például intuíció formájában. A hylozoikában az intuíció a közvetlen helyes
észlelését jelenti egy jelentősebb ok-okozati összefüggésnek. Ez a kauzális tudatosság egy
kifejeződése.
7
Az evolúció azt jelenti, hogy a monád egyre magasabb tudatosság fajtákat aktivál.
Másképpen kifejezve, a monád szakadatlanul tolja a határt az éber tudatossága és tudatfelettije
között. A jelenlegi éber tudatosságunk egyszer a tudatfelettink volt. Ennek megfelelően, a
jelenlegi éber tudatosságunk az altudatunkhoz fog tartozni, és a jelenlegi tudatfelettink részei
az éber tudatosságunk lesz egyszer a jövőben. Amivel mi szórványosan és ellenőrizhetetlenül
kapcsolatba kerülünk amikor a legjobb formánkban vagyunk, a mély békének és az élettel
való egység felejthetetlen pillanataiban, vagy amikor összeszedjük a nem is sejtett erőnket és
bátran megrohamozzuk a legnehezebb problémákat és helyzeteket, vagy amikor egy hirtelen
belátást érünk el és egy intellektuális győzelmet aratunk, minden ilyen, amit a tudásunk
hiányában „a jobbik énünknek” nevezünk (mintha több énünk volna mint egy), az a jövőben
normális, mindennapi tudatosságunk lesz.

4.8 Az akarat
1
Ahogy a 3.10. fejezetben megemlítettük, a hylozoika a mozgásnak három, jellegében
eltérő okát sorolja fel: dynamis, anyagi energia és akarat. A dynamis közvetlenül működik az

45
ősanyagban és a monádokban. Az anyagi energia egy közvetett hatása a dynamisnak az
összetett atomfajtákban 2–49. Az a hatás gyengül minden alacsonyabb atomfajtánál, az
ősatomok növekvő sűrűségének minden lépcsőfokával. Ez a magyarázata, hogy a mozgás
látszólag miért szűnik meg a legalacsonyabb anyagfajtában, a szilárd fizikai anyagban (49:7).
2
Tehát az anyagi energia a dynamis kifejeződése az anyagaspektuson keresztül.
Hasonlóképpen az akarat a dynamis kifejeződése a tudataspektuson keresztül. A dynamis
önmagában vak, hiányzik a tudat és sosem lehet tudata, mert a mozgás és a tudat örökké
különböző aspektus marad. Azonban a tudat kifejlődhet, így végül megtanulja irányítani a
dynamist az anyagban, megtanulja használni energiákat és egy cél felé vezetni őket. Ezt a
képességet nevezik aktív tudatnak. Ez rejtve van a monádokban és mint minden képességet,
fejleszteni kell. Ez nem történik azonnal, hanem csak az evolúció során.
3
Az involúció a monád tudat élővé válása. Az evolúció a monád tudatának az aktiválása. Az
élővé válás azt jelenti, hogy a tudat felébred, életre kel; az aktiválás pedig azt jelenti, hogy a
tudat, egyre jobban felébredve, megtanulja irányítani az energiákat.
4
Az akaratnak és az aktív tudatnak annyi fajtája van ahány anyagfajta van. Tehát az
akaratnak 49 fő fajtája van a kozmoszban. Az aktiválás az evolúcióban alulról, a
legalacsonyabb anyagtól, 49:7-től indul. Az ember az akarat három fő fajtájával rendelkezik:
fizikai akarat (49), emócionális akarat (48) és mentális akarat (47). Miután az emócionális
tudatosság ami a legjobban aktiválódott az emberiség jelen stádiumában, az emócionális
akarat (óhaj) csaknem mindig erősebb, mint a mentális akarat (intellektuális elhatározás),
kivéve azon keveseknél, akik fejlesztették a mentális tudatosságot annyira, hogy az uralja az
emócionalitást. Mivel egy magasabb akaratfajta potenciálisan mindig erősebb, mint egy
alacsonyabb fajta. A jövőben, amikor az emberiség aktiválja a mentalitást olyan mértékben,
mint ma aktiválta az emócionalitást, akkor a mentális akarat fog uralkodni az emócionális
akaraton. És csak ekkor fog az ember felnőni a gondolkodó teremtmény megnevezéshez.
5
Az akarat közvetlenül hat az anyagra. Az ember minden nap számtalanszor bizonyítja a
fizikai akaratával, amikor mozgat egy izmot. Az emócionális és mentális akarat a neki
megfelelő anyagfajtára hat, vibrációkat hoz létre az emócionális és a mentális testben úgymint
a körülvevő anyagi világukban. Az akarat a legtöbb emberben még csak gyengén fejlett.
Amikor végül az ember teljesen kifejleszti az emócionális, a mentális és a kauzális, szubjektív
és objektív tudatosságot, akkor fogja tökéletesen elsajátítani a megfelelő akaratfajtáit is. A
magasabb kauzális és mentális akaratának segítségével akkor képes lesz irányítani az éter
fizikai anyagot és az óhajtott hatásokat elérni a látható fizikai anyagon is. Ez az ősi idők
mágiája: az elme ereje az anyag felett. A mágia titkos, elérhetetlen marad mindenki számára,
kivéve azon nagyon keveseknek, akik legyőztek minden kísértést a visszaélésre ezzel a
roppant nagy erővel, akik minden kapacitásukat az evolúció szolgálatába helyezték örök
időkre.

4.9 Passzív és aktív tudatosság

1
A tudat lehet passzív vagy aktív. A passzív tudat nem a tétlenséget foglalja magában,
ennyiben megtévesztő a kifejezés. Azt jelenti azonban, hogy a tudatnak hiányzik a saját
aktivitásának az ereje, hiányzik az ő saját akarata. Ilyen tudatnak kívülről kell aktiválódnia.

46
Amint a külső hatás megszűnik, a passzív tudat lappangóvá (alvóvá) válik. Ezzel ellentétben
az aktív tudat rendelkezik a spontán aktivitás erejével, van egy saját akarata.
2
Az embernek van mindkettő, passzív és aktív tudata a fizikai, emócionális és mentális
testében. Az érzéki benyomások passzívak, amikor a figyelem nincs jelen. Az emóciók és
gondolatok passzívak, amikor látszólag csak úgy bekövetkeznek, az én ellenőrzése, akarata,
figyelme nélkül; amikor a mentális és emócionális asszociációk szüntelenül kergetik egymást
anélkül, hogy tudatosan ellenőriznénk vagy akarnánk őket. Azonban nincs tudat ami „csak
úgy bekövetkezik”. Minden tudat aktiválódott tudat. Ha nem belülről, a monád által
aktiválódik, akkor kívülről aktiválódik: a körülvevő emócionális és mentális világokból vagy
robotműködésen (szokáson) keresztül, amit a monád a testeiben változatos körülmények
között alakított ki, és ami ezt követően a monád ellenőrzése nélkül működik.
3
Tehát nagy különbség van az „én gondolom” és „az gondolja bennem” között. Mindenki
saját maga képes meggyőződni ennek igazáról egy kis önmegfigyeléssel. Valójában az ember
testei az idő több mint 90 százalékában robotként működnek. Azok felfogják a környező
vibrációkat és felerősítve adják vissza őket, mialatt a monád vagy én passzívan figyeli,
gyakran még azt sem. Az ember tudatának kevesebb, mint 10 százaléka meghatározott saját
maga által – a monád által. A nagyobb része robottudat: fizikai, emócionális és mentális.
4
Az ember egy monád, ami keresztülment az involúción és átdolgozta magát az evolúció
három legalacsonyabb birodalmán. Neki lappangó állapotban passzív tudata van a teljes
involúció 43–48-világaiban. Egészen természetes, hogy e lappangás nagymértékben kell,
hogy jellemezze az életét, annál inkább, minél kevésbé fejlett viszonylag az aktív tudata.
Tehát, amikor azt mondják, hogy az ember egy evolúciós monád, ez nem foglalja magában
automatikusan, hogy minden időben önaktív a tudatosságában, csak rendelkezik ennek
lehetőségével. Saját maga dönti el mennyire lesz aktív.

4.10 Monád és testei a közre-működésben

1
A természet minden formájának van élete, valamilyenfajta tudata. Minden életnek van egy
formája, az atomoktól és molekuláktól ezek aggregátumáig. Az aggregátumok például szerves
életformák a fizikai világban és szuperfizikai testek a magasabb világokban. Bolygók és
naprendszerek szintén aggregátumok, élő formák.
2
A 43–48-anyagfajta legtöbb aggregátuma az involúcióhoz tartozik. Ezeket az életformákat
nevezik elementáloknak és nekik passzív tudatuk van. Például az ember szuperfizikai teste.
3
A fizikai anyag, 49, legtöbb aggregátuma az evolúcióhoz tartozik. Ezek az életformák,
például az ásványok és organizmusok – növényi, állati és emberi – úgy mint az étertesteik,
gyenge aktív tudattal rendelkeznek. Ez megmutatkozik az önmegformáló képességükben és a
célirányos alkalmazkodásukban a környező világhoz.
4
Az involúciós elementáloknak nem lehetséges az önaktív tudat. Azonban amikor külső
hatás éri őket, csalhatatlanul aktiválódnak. Többféle birodalmaikon keresztül az elementálok
megtanulják felfogni valamennyi vibrációt, ami éri őket, és felerősítve visszaadni azokat. Az
egyre magasabb birodalommal (egy alacsonyabb anyagi világban!) ők egyre tökéletesebb
vibráció-visszaadóvá, egyre kitűnőbb tanulékony robottá válnak.

47
 5
Az evolúciós monádoknak testekre van szükségük, hogy képesek legyenek aktiválni az
egyre magasabb tudatosságfajtát a 49-től felfelé. A két fizikai teste nélkül az ember
elveszítené az érzeteket, az emócionális teste nélkül óhajok és érzések nélkül lenne és a
mentális teste nélkül nem lenne képes gondolkodni. A monád saját vibrációi túl gyengék hogy
azt a monád érzékelje úgy ahogy vannak. Viszont a testei sokszorosan felerősítve adják vissza
azt. A testek ezért úgy működnek, mint valamilyen fajta hangerősítő rezonátordoboz, ahol a
monád a vibráló húrhoz hasonlítható. A monádnak kellenek a testei, ugyanakkor a monád
testeinek is szükségük van a monádra mint egy evolúciós lényre, abból a célból, hogy
aktiválja az egyébként passzív elementálokat. A monádoknak és a testeknek egyformán
szükségük van egymásra a tudatuk fejlődéséhez.

4.11 Önaktiválás mint az élet értelme

1
Az élet értelme a tudatosság kifejlődése. Ez minden monádra áll, függetlenül a
megnyilvánulásuk stádiumától, az involúciós vagy evolúciós monád létüktől. Az evolúciós
monádok számára, tehát számunkra, ember számára is a fejlődés ugyanaz, a meglevő fizikai,
emócionális és mentális tudatosságunk, főleg e tudatosságfajták magasabb alosztályainak
növekvő önaktiválása. Ez adja a szükséges alapot az egyre magasabb tudatosságfajták,
kauzális, eszenciális, stb., önaktiválásához.
2
Amikor az ember csak kigondol gondolatokat és nem akarja igazolni, amikor csak
tapasztal érzéseket és a valódi szintjük alatt érti meg azokat, akkor a testének passzív tudata és
nem a monád határozza meg a tudatának tartalmát. Amikor az ember nem tartja a figyelmét
egy bizonyos meghatározott tárgyra irányítva – sem a belső szubjektív világban, sem a külső
objektív világban – akkor a monád inaktív, az én távollevő. És amikor az én távollévő, akkor
a testek az urak.
3
A testek azok jó szolgák, viszont rossz urak. Az összes szenvedésed 90%-a abból az
egyszerű tényből származik, hogy te nem akarod felügyelni a testeidet, és a „te” jelenti: a
monád. A testek telepatikusan felfogják a környező világ negatív emócióit és felerősítik
azokat. A monád megtagadhatja a figyelmet tőlük, ha akarja. A testek negatív emóciók és
(gyakran képzeletbeli) igazságtalanság, sérelem, szégyen, levertség számtalan emlékét őrzik.
A legcsekélyebb képzettársítás, amit a monád tesz, életre kelti őket és a monád engedékenyen
saját maga járul hozzá, hogy végigvezessék ismét ugyanazokon az emóciókon.
4
Az ember számára az egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljon a szenvedéstől, az
egyetlen út a tartós boldogsághoz, hogy megtanulja ellenőrizni a test tudatait. Ezt azzal teszi,
hogy olyan gyakran és olyan sokáig önaktív a tudatosságában, amennyire képes. Ő képes
fokozni a tudatosság megválasztásának az erejét: „Ez amit megtartok, azt nem”. A tudatosság
felügyelése lehetséges és végül érthető lesz, hogy szükséges. Az ember ezt gyakorolja azzal,
hogy megtanul figyelmesnek lenni, egyre többet figyelmesnek lenni és végül állandóan
figyelmesnek lenni. Ő a figyelmét párhuzamosan fogja tartan a szubjektív belső világán és az
objektív külső világon. A magasabb nemes érzések, amelyeket mindenki akar birtokolni az
alacsonyabb, negatívok helyett, nem jelennek meg maguktól. Őket tudatosan művelni kell a
folyamatos figyelemmel, a tudatba bevéséssel. A felszabadító ideák, új belátások, új egyéni
kidolgozások és más értékes mentális tudatosságok meg kell, hogy őrződjenek a tudatban,
azért, hogy a belső életünk élő erejévé váljanak. Mindezt az én teszi a mentális és emócionális
akaratnak egy tudatos, megfontolt tevékenységével. Mindaz amit úgy nevezünk, hogy –
önaktiválás, koncentráció, meditáció – ugyanaz a dolog. Ez egyben a leggyorsabb és
legbiztosabb út a magasabb tudatossághoz.

48
 ÖT
5.1 A tudatosság egysége
1
Az anyagaspektusból szemlélve a kozmosz egy óriási változatosság és egyben egység. A
monádok, amelyek végsősoron a kozmosz egyedüli alkotói, elsősorban egyedek.
Aggregátumokba egyesített egyedek. Kisebb aggregátumok belépnek nagyobbakba, a
nagyobbak még nagyobbakba. Végül minden egybeépül egy egységbe. Ezt az egységet
nevezzük kozmosznak.
2
A tudataspektusból szemlélve, a kozmosz mindig egy egység. A kozmoszban egyetlen egy
tudatosság létezik – a monádok tudatossága. És ebben a közös tudatban minden monádnak
elveszíthetetlen részesedése van, attól kezdve, hogy életre kelt az egyéni monádtudat az
involúció folyamatában.
3
A tudat tehát a természete szerint kétféle, kollektív és egyéni. A kollektív természete az
elsődleges. Az egyéni tudatosság az másodlagos és a kollektív tudatból ered.
4
Egy hasonlat: óceán az elsődlegesen víztermészetű, míg a vízcseppek, amelyek
elkülönülnek tőle azok másodlagosak. A kozmikus teljes tudat az összes monád tudatának
teljes összege, mint az óceán is az összes vízcsepp egyesülése. Ez az analógia annyira közeli,
hogy eljuthatunk az egységtudat természetének felfogásához. Azonban a megértéséhez meg
kell tapasztalnunk azt.
5
Minden monádnak egyéni tudata van. Ezen felül minden összetett atomnak és
molekulának van közös tudata. Minden aggregátumnak, testnek, világnak, bolygónak,
naprendszernek van saját teljes tudata. Minden anyagi összetétel, bármennyire laza és
átmeneti, álljon akár csak kettő vagy három atomból, rendelkezik egy közös tudattal. E
számtalan tudatközösségek mindegyike rendelkezik saját emlékezettel is mindenről, amit
létrejöttük óta tapasztaltak. Ez egy olyan emlékezet, ami megőrződik a jövő számára minden
egyes alkotó atomban és sosem veszhet el.
6
Az evolúcióban és expanzióban minden magasabb világgal (49-világtól „felfelé”) a tudat
egyre intenzívebb és kiterjedtebb, az energiák egyre hatékonyabbak és áthatóbbak. Ezért a
monád az evolúciója és expanziója során minden egyes magasabb világba érkezéssel a
valóságnak egy teljesen új felfogásával rendelkezik. A kilátás mérhetetlenül szélesedik
minden egyes magasabb világgal, és e felfogás, ami a valóság három aspektusának
alacsonyabb világaiban megjelenik menthetetlenül korlátozott a magasabb világokéhoz
képest. Ez a tény volt az eredeti jelentése annak a mondásnak, hogy a valóság „illúzió”, mivel
nincs a valóságnak mindenre érvényes közös felfogása csak a legmagasabb kozmikus
világban (1-világ).

5.2 Kollektív lények

1
Tehát minden világnak, minden bolygónak, minden naprendszernek, stb. saját kollektív
tudata van. Anyagi nézőpontból egy ilyen kollektíva egységes lényt alkot. Ez mindig egy test
egy olyan monád számára, amelyik számottevően előbbre jár (legalább egy természeti

49
birodalommal) az expanziójában a testet alkotó összes monád előtt. Ez a monád uralja a testet
a tudatosságával és ő a test „énje”. A többi monád a testben a fejlődés nagyon eltérő
stádiumában lehet. Az involúciós közösségek monádjai alkotják a testeket az evolúciós
monádok számára. Az evolúciós kollektívák monádjai alkotják a testeket az expanziós
monádok számára.
2
Egy példa tisztázni fogja. Az összes ember együtt egy közösséget alkot. Mi nem a teremtés
urának alkotásai vagyunk, hanem egy szerény pozíciónk van egy nagyobb rendszerben. A mi
emberi birodalmunk a három alacsonyabb birodalommal együtt, továbbá az ötödik és hatodik
– az eszenciális és manifesztális birodalom – a planetáris kollektív tudatossághoz tartozik.
Nevezzük ezt a közösséget planetáris lényeknek. Ebben az egységes lényben van egy
fókuszpontja a magasabb intelligenciának, ami irányítja a teljes planetáris élet további
evolúcióját. Ez egy monád, aki tudatosságának fejlődésében hosszú idővel ezelőtt
továbblépett nemcsak a planetáris (46-49), hanem a naprendszeri (43-45) tudatosságon is.
Valójában ez a monád elérte a harmadik isteni birodalmat (29-35). Nevezhetjük ezt a monádot
a bolygónk „istenének”, ha akarjuk. A hylozoikában a „planetáris kormányzó” elnevezés az
előnyben részesített.
3
A planetáris kormányzót segítő személyzet veszi körül. Ez a planetáris kormány, amely
tagjainak legalább 42-tudatossága van. Mindent, ami a naprendszerben (43-49) történik
körülfognak a tudásukkal és erejükkel. A planetáris kormánynak a maga részéről egy
végrehajtó szerveződése van, amely az ötödik és a hatodik birodalomhoz tartozó egyének
szerteágazó szerveződése. Ezt a végrehajtó hatalmat nevezik planetáris hierarchiának. Az ő
feladatuk megvalósítani azt a mindenre kiterjedő tervet a planetáris élet evolúciója számára,
amit a planetáris kormány meghatározott. A planetáris hierarchia néhány tagja önként
inkarnálódott az emberiségbe. Ők azok, akik alapították, majd vezették az ezoterikai tudás
iskoláikat.
4
A planetáris kormány és hierarchia tagjai nem csak az emberfölötti világaikban élnek. Ők
a fizikai világban is élnek és van egyéni fizikai testük – azonban nem mindegyiknek olyan a
fizikai szervezete, mint amilyen a mienk – azért, hogy jobban képesek legyenek felügyelni az
evolúciót ebben a legnehezebb világban. Az egyéni anyagaspektusuk (testek), amelyek a
térben ugyanolyan korlátozottak, mint a mi fizikai szervezetünk, valójában nem akadályozza a
tudat- és akarataspektusukat, hogy felölelje az egész bolygót és – mindazt, amivel a
szerveződésük nagyobb összefüggésben foglalkozik – az egész naprendszert és azon túl. Az
expanziós képesség a monádhoz tartozik, nem a testeikhez.

5.3 Az ember útja az egységbe

1
A megnyilvánulás minden birodalmában a tudat az egy egység. Ez igaz az involúcióra
úgymint az evolúcióra és expanzióra. A monádoknak, akik részt vesznek és felépítenek egy
involúciós lényt (elementált), közös tudatuk van. Az elementál, a monádtest, mint egy egység
működik. Az evolúciónak a monádjai is tudat kollektívákat hoznak létre. A három emberalatti
birodalomban a kollektív tudat valójában jelentékenyebb, mint az egyéni tudat. Gondoljunk
csak az állatok nyájösztönére és a faji ösztönök számtalan többi példájára, amelyek a kollektív
tudat kifejeződései ezekben a birodalmakban!

50
 2
Az emberi birodalom az egyedüli természeti birodalom, ahol az egyén sajátmagát minden
többi élettől elkülönülve érzékeli. Azonban ez az elkülönülés szükséges a monád számára egy
újfajta tudatosság kifejlesztéséhez, ami az emberi birodalomtól kezdve jellemzi a monádot: az
öntudatosság, egy egyéni én létezésének a tudatossága. Azért, hogy az én ne fulladjon bele a
kollektív tudatba, lehetővé kell tenni, egy korlátozott stádiumon keresztül, a minden mástól
elkülönültség érzését. Ki kell fejlődnie és meg kell szilárdulnia az egyéniségének és egyedi
karakterének, a képességének saját igaza megtartására, és erre az időre a kollektíva
érdekeinek kell félreállnia.
3
Ez az oka sok mindennek, amit az „ember átkának” neveztek. Képtelen azonosulni
másokkal a tudatosságukban, érzéketlen mások szenvedéseire, az ember tapos más lények
egyenlő jogán a létezéshez és boldogságoz. Az ember gyakran támadó, durva és kegyetlen.
Azonban, a létezés alaptörvénye, az egyensúly törvénye – amit amikor a tudataspektusban
nyilvánul meg akkor az aratás törvényének hívnak – gondoskodik róla, hogy mindent
learasson, így minden másoknak okozott szenvedést visszakap ugyanolyan hatással. Lassan és
általában a szenvedés útján az ember elérkezik arra a felismerésre, hogy az egység törvénye
kormányozza a teljes létezést és minden életet.
4
Az emberfölötti birodalmakban (46-világtól kezdődően felfelé) az egyének ismét
kollektívákban élnek közös tudatossággal. De ez az eszenciális (46) egység és az emberalatti
birodalmakban (47-49) meglévő ösztönös egység minőségileg teljesen eltérő. Az állatoknak
nincs lehetőségük az öntudatosságra. Az embereknek lehetőségük van, bár ritkán használják,
amíg nem érnek az emberi birodalom magasabb stádiumaiba. Azonban az eszenciális
birodalomban az egyén folyamatosan öntudatos. Ez az öntudatosság ami kapcsolódik az
egységtudattal, így az egyén a saját egyéni énjét a sokkal nagyobb kollektív énben érzékeli. Ő
az önazonosságát másoktól elkülönülés vagy más egyénekkel való szembenállás nélkül
érzékeli a kollektívában, amelyik ön- és csoporttudatos mint ő. Az eszenciális egyének egy
magasabb tudatosságba léptek be, ahol mindenkinek az együttműködése és boldogsága az
egyetlen fontos dolog, ahol mindenki tapasztalata osztozik mindennel abban a közös
munkában, amely segíti az összes alacsonyabb életet felfelé az eszenciális életbe.

5.4 A természeti birodalmak és az aktiválás

1
A monád öntudatosságának a megszerzése az emberi birodalomban magába foglalja annak
az ösztönös kollektív tudatosságnak az elvesztését, amit a monád a három alacsonyabb
természeti birodalomban szerzett. Viszont az öntudatosság az egy feltétele a magasabb fajta
egységtudatosság, az eszencialitás (46) kifejlesztésének. Ezen az úton az egymást követő
természeti birodalmak meghatározott stádiumok a monád evolúciójában. Az alacsonyabb
birodalmak a feltételei, hogy a magasabbakat elérje és amíg az egyén mindent meg nem tanul,
amit megtanulhat egy alacsonyabb birodalomban, addig nem tud a következő magasabb
birodalomba átjutni.
2
A továbbjutás egy alacsonyabb birodalomból egy magasabb birodalomba végleges. Az
emberi monád sohasem válhat ismét egy állati monáddá, egy állati monád sem válhat növényi
monáddá és egy növényi monád sem válhat ásványi monáddá. Másrészt ugyanabban a
birodalomban egy visszaesés a tudatosság alacsonyabb szintjére mindig lehetséges, mivel
azok a tulajdonságok és képességek, amelyeket az egyes inkarnációkban megszereztünk nem
szükségszerű, hogy újra életre keljenek (visszaemlékezzünk rá újra) egy későbbi életben.

51
 3
A természeti birodalmak egy töretlen láncot alkotnak kezdve a legalacsonyabb fizikai
tudatosságtól az ásványi birodalomban (49:7) a tudatosságig a legmagasabb kozmikus
birodalomban (1-7). Minden egyes magasabb természeti birodalom az őt megelőző
alacsonyabbnak a virágja és tökéletessége, olyan eszményképe ami felé az tudatlanul vagy
tudatosan törekszik. Az ember mindig tökéletlennek fogja magát érezni az emberi
birodalomban, mert a tökéletes ember, az univerzálisan fejlett és harmonizált ember, az az
emberfölötti lény, a monád az eszenciális birodalomban.

5.5 Az átalakulás törvénye és a forma törvénye

1
Minden életnek van egy formája, az atomoktól, a molekuláktól, a monádtestektől kezdve a
bolygókon, a naprendszereken, a naprendszeraggregátumokon keresztül egészen a teljes
kozmoszig. Valamennyi ilyen forma az átalakulás törvényének van alárendelve. Ők
formálódnak, változnak, felbomlanak és újra formálódnak. Ez elkerülhetetlen, mivel nincs
anyagi forma, amely hosszú távon elviseli a kozmikus anyagi energiákat, amelyek
átáramlanak rajtuk. Az ősatomok, amelyek felépítik ezeket az anyagi összetételeket ezáltal új
formákban egyre újabb tapasztalatok lehetőségét kapják. Minden tanul mindenből.
2
Az ősatomok (monádok) sok különböző stádiumban vannak a tudatosságuk fejlődésében.
A túlnyomó többségüknek még nincs önálló tudatossága. Ők alkotják a testeket annak a
viszonylag kisszámú monádnak a számára, amelyek képesek birtokba venni a testet és énné
válni a testben. A testet alkotó monádokra az én mérhetetlenül erősebb tudatosság vibrációja
hat, serkentve őket nagyobb aktivitásra és tisztább tudatosságra. Ugyanakkor a test a „szervi”
működésével segíti az ént a további evolúciója során.
3
A monádok az egyedüli elpusztíthatatlan dolgok a kozmoszban. Nincs „halál”, csak új
formák a monád számára hogy kifejezésre juttassa a tudatosságát. Miután a forma betöltötte
az átmeneti feladatát a monád evolúciója során, feloldódik.
4
A forma törvénye vonatkozik a monádra a növényi, az állati és az emberi birodalomban.
Kimondja, hogy a monád az életformájának feloszlása (az úgynevezett halála) után az
előzőhöz hasonló életformát kap, és ez a folyamat mindaddig ismétlődik amíg a monád
tudatosságának fejlődése nem tesz szükségessé egy jellegében eltérő, magasabb formát, amely
célszerűbb lehetőségét biztosít a megnövekedett tapasztalások számára. A természeti
birodalmak egymást követő magasabb formákat biztosítanak, ahol minden egyes magasabb
birodalom tartalmaz egy újfajta testen kívül egy új, magasabb fajta tudatosság lehetőségét is.
Az egyre magasabb (a fizikaitól kezdődően) világok sorozata a kozmoszban több és finomabb
életformákat szolgáltat a monádnak a további evolúciója és expanziója számára.
5
Amikor a monád elhagyja az emberi, negyedik birodalmat megérkezve az emberfölötti
ötödik birodalomba, elhagyja az összes emberi életformáját, mind az öt testét is. Még a
kauzális test is feloldódik. Az ötödik birodalomban a monádnak normálisan csak egy
eszenciális anyag (46) teste van, később meg ezenfelül egy szupereszenciális anyag (45) teste.
6
Az eszenciális birodalomban a monádnak nincsen kényszer a reinkarnációra, az életformák
magára öltésére a három legalacsonyabb világban (47-49). Ennek ellenére ezek az ének
gyakran inkarnálódnak az emberiségben, önként, szeretetből és az eltévedt emberiség iránt

52
érzett részvétből, vezetőkként és tanítókként. A történelemírás csak kevés ilyen egyén nevét
jegyezte fel és tevékenységüket elferdítette.

5.6 A három legalacsonyabb természeti birodalom

1
A három emberalatti birodalom a tökéletességét az emberben, a negyedik birodalomban éri
el. Az ásványi, a növényi és az állati birodalom monádjai aktiválják végül a fizikai,
emócionális és mentális tudatosságot. Az ember e háromszoros tudatossága közös az
alacsonyabb evolúcióval. Az ember véglegesen aktiválja ezt az emberi tökéletességig: a
fizikait 49:2, az emócionálisat 48:2, a mentálisat 47:4, ami után valamennyi alacsonyabb
tudatosság szintetizálódik a kauzális tudatosságban vagy felváltja a kauzális tudatosság,
47:2, 3.
2
Így az evolúcióban mindig: egy magasabb fajtájú tudatosság aktiválódásához egy
alacsonyabb fajtájú tudatosság szükséges. Amint a magasabb tudatosság működik, felváltja az
alacsonyabbat és ráadásul sokkal messzebb terjed. A kauzális tudatosság például magában
foglalja minden lényegét a fizikai, emócionális és mentális tudatosságnak továbbá az ö saját
jelentősen magasabb minőségét, nagyobb intenzitását és áthatoló képességét. A valóság
felfogóképessége összehasonlíthatatlanul kiválóbb az összes alacsonyabb tudatosságénál.
3
A monádnak durva fizikai tudatossága (49:5-7) van az ásványi birodalomtól, éterikus
fizikai tudatossága (49:2-4) a növényi birodalomtól és emócionális tudatossága az állati
birodalomtól kezdve. Ez azt is jelenti, hogy a különféle birodalmak monádjainak ennek
megfelelő anyagi testei vannak. Az ásványi monádnak szervetlen fizikai teste van. A növényi
monádnak a fizikai szervezetén kívül egy éterteste is van, és az állatnak továbbá egy
emócionális teste is van. Ezek az egyéni testük az ásványi, növényi és állati monádoknak.
Továbbá ezeknek a monádoknak, közösen és a fajukon belül, hozzáférhetőségük van
magasabb testekhez, amelyik magasabb tudatosságot ad, mint az egyénileg lehetséges. Az
ember egyedülálló teste a kauzális test (47:1-3).
4
Tehát a monád egyéni testeinek száma meghatározza, hogy a monád melyik természeti
birodalomhoz tartozik.
5
Az ásványi birodalomban a fő tudatosság a látható fizikai világhoz (49:5-7) kapcsolódik,
amelyet az ásványi monád csak szubjektívan fog fel. Az ásványi monádok a szilárd anyagban
(49:7) tanulják érzékelni a különbségeket a hőmérsékletben és a nyomásban. Ebben a
molekulafajtában a vibrációk elég erősek a monád számára, hogy elkezdje felfogni a
különbséget a belső és külső valóság között, a saját tudata és a környező világ között. Ez
megadja az alapot az objektív fizikai tudatosság (49:5-7) aktiválása számára. Ez a fizikai
tudatosság az állati és emberi birodalomban éri el tökéletességét. A tudatosság az ásványi
birodalomban fokról fokra nyilvánítja meg magát mint egy hajlam az ismétlésre. Számtalan
tapasztalat után ez szervezett szokássá vagy természetté válik. Ez látható az ásványi
birodalom számtalan egyedülálló formáiban, például a hókristályokban, amelyeknek a
tökéletesen szimmetrikus formáik már a memórián és szokáson keresztül formálódott
sajátosságok eredménye. Ahogy a tudatosság fokról fokra növekszik, támad egy törekvés az
alkalmazásra.

53
 6
A legjelentősebb növény tudatosság a fizikai éterikus tudatosság (49:2-4). Ez magában
foglalja, hogy a növények felfogják a fizikai vitalitás hatását a saját fizikai szervezetükön
belül. Az emberben ez a fajta tudatosság normálisan az éber tudatosság küszöbe alatt van.
Inkább mint energiát, fizikai vitalitást vagy annak hiányát érzékeli, az éterikus energiák
ritmikus dagályának és apályának megfelelően. A növényi monádok törekszenek érzékelni az
első gyenge emócionális tudatosságot. Ők fokozatosan megtanulják érzékelni az emócionális
vibrációkat a környező világból és megkülönböztetni közöttük a két alap emóciót: a vonzót,
vagy „szeretetet”, és a taszítót, vagy „gyűlöletet”. Ez a jelentése annak, hogy a növények
érzékelik, hogy szereted vagy gyűlölöd őket.
7
A növényi birodalomban a tudatosság csaknem teljesen szubjektív. A fizikai környezet
érzékelése nagyon hiányos. Csak az állati birodalomban, a fizikai szervezetben az
idegrendszer és az érzékszervek kialakulásával van lehetőség az átfogó objektív tudatosságra.
Annak ellenére, hogy ez csak a fizikai világ három alacsonyabb molekulafajtája (49:5-7),
mégis roppantul fontos a további evolúció számára, az emberi birodalomban is. Csak az
objektív tudatossággal tapasztalja az egyén a kontrasztot saját maga és a környező világ
között olyan erősen, hogy az öntudat kialakulhasson. Tehát az objektív tudatosság egy
feltétele a további evolúciónak az emberi birodalomban.
8
Az állati birodalom fejleszti az emócionális tudatosságot erős aktivitásúvá. A taszító
emóciók uralják az állatokat és az állati birodalom egészében előforduló félelemben és
agresszivitásban fejeződnek ki. Az állati birodalomban tartózkodása végén és azok
legmagasabb fajaiban, a monád aktiválja a vonzó emócionalitást. Ez abban nyilvánul meg
ahogy a magasabb állatok vigyáznak az ivadékukra és abban a ragaszkodásban, amit a
háziállatok mutatnak az ember iránt. Az állati birodalom legmagasabb szintjén, egy első
mentalitás (47:7) is aktiválódik, amely látszik a legmagasabb állati fajok tanulékonyságában
és kezdődő értelmében.

5.7 A csoportlelkek és a transzmigráció

1
A monádok továbblépését az ásványi birodalomból a növényi birodalomba, a növényi
birodalomból az állati birodalomba és az állati birodalomból az emberi birodalomba
transzmigrációnak nevezik. Ez sohasem történhet visszafelé. A biológiai fajok elkorcsosodása
sem jelenti azt, hogy a monádok ebben visszaesnek az evolúcióban, hanem ez egy olyan
jelenség ami csak az anyagi formákra vonatkozik. A monádok átmennek magasabb fajok új
formáiba.
2
Azért, hogy képessé váljon transzmigrálni egy magasabb természeti birodalomba, a
monádnak meg kell tanulnia befogadnia és hozzáalakítani magát egy magasabb anyagfajtából
érkező vibrációkhoz, mint azokhoz, amelyeket a monád aktivált addig: az ásványi
birodalomban az éterikus vibrációkat, a növényi birodalomban az emócionális és az állati
birodalomban a mentális vibrációkat. Azért, hogy az ember továbbléphessen az emberfölötti
ötödik birodalomba, meg kell tanulnia befogadnia és hozzá alakítani magát a kauzális,
valamint az eszenciális és szupereszenciális (47-45) vibrációkhoz.
3
Kezdetben az ember érzéketlen ezekre a vibrációkra. Az ember nem ismeri például, hogy a
kauzális testéből célirányos energiák vitalizálják az összes alacsonyabb testeit és végül az
étertestével a fizikai szervezetét. Nem tud arról sem, hogy ezek az energiák a forrása a fizikai

54
egészségének valamint a fizikai jó állapotának. Fokozatosan megtanulja érzékelni e kauzális
energiák tudatosságtartalmát, mint erőteljes ideákat. És amikor az ember végleg képessé válik
élni a normális éber tudatosságával ebben a fajta tudatosságban, akkor átlépett az emberfölötti
birodalomba.
4
Amikor az ásványok felszívódnak a növényekben, az ásványi monádoknak alkalmuk van
tapasztalni a vitalizáció folyamatát a növény étertestében, az éterikus vibrációban fürödve.
Ezáltal a monádok megtanulják befogadnia és hozzá alakítani magukat az éterikus
vibrációkhoz (49:4 legalacsonyabbhoz). Ez egy feltétele a továbblépésnek a növényi
birodalomba. A növényi monádok akkor fejlődnek leggyorsabban, amikor az életformáikat
emésztik az állatok és az emberek, és a monádok ezáltal e magasabb lények erős emócionális
vibrációinak vannak kitéve. Az állati evolúciót azonban nem segíti, amikor az ember megeszi
az állatokat. Az emberi birodalomba történő transzmigráció nem olyan módon történik mint a
növényi és állati birodalomba, hanem ez megköveteli a monád saját erőfeszítését. És az állati
eledel megakadályozza az emberi fizikai szervezet és étertest finomodását, ezáltal elzárva az
éterikus objektív tudatosság (49:2-4), az úgynevezett éterikus látás természetes aktiválódását.
5
A három legalacsonyabb birodalomban, a monádok úgynevezett csoportlelkekhez
tartoznak. Egy csoportlélek egy közös burok a monádok egy csoportja számára, amelyek
ugyanazon a szinten vannak a birodalmukban és ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. Az
inkarnációk között a monád a csoportlelkébe van bezárva. Amikor a monád egy új fizikai
szervezetbe vagy (az ásványi birodalomban) egy szervetlen formába inkarnálódik, a
csoportlélek anyagjából álló egyéni testekbe burkolódik. Az inkarnációja végeztével a monád
visszakerül a csoportlélekbe és az egyéni testei feloldódnak benne. A tapasztalatok amiket a
monád szerzett az inkarnációja során tudatosságból állnak azokban az emócionális és mentális
molekulákban amiket a monád bekebelezett a testeivel. Amikor ezek a testek feloldódnak a
csoportlélekben, az utóbbi gyarapodik az új molekulákkal, és az egyéni tapasztalatok a
csoport minden monádjának hasznára lesznek. A monádok az inkarnációjuk során is
magnetikus kapcsolatban vannak a csoportlelkükkel és osztoznak a felgyülemlett
tapasztalataikban. Ez a hylozoikai magyarázata a faji ösztönöknek, ami másképpen
megmagyarázhatatlan jelenség.
6
Háromfajta csoportlélek vagy közös test van: ásványi, növényi és állati csoportlélek. Az
ásványi birodalomban az éterikus, emócionális és mentális testek vannak megosztva a
csoportban és csak a durva fizikai formák egyéniek. A növényi birodalomban az emócionális
és mentális testek vannak megosztva. Az állati birodalomban a csoportlelkek csak mentális
testekből épülnek fel. Azaz az állatnak három egyéni teste van, a szervezete és az éterteste
valamint az emócionális teste
7
Minél magasabban áll egy állati faj az evolúcióban, annál kevesebb egyén képezi a faj
csoportlelkét.
8
A csoportlelkek módszere roppant mértékben segíti a monádevolúciót ebben a három
alacsonyabb birodalomban, ahol a legrenyhébb az anyag és így a tudat aktiválása a
legnehezebb. A csoportlélek közös aktiválódása nélkül a monád kizárólagosan a saját egyéni
erőfeszítésére lenne utalva az evolúciójáért. Ez túl kevés lenne az önaktiválásnak e korai
stádiumában, és az evolúció ezekben a birodalmakban túlságosan hosszú időt venne igénybe.
9
A monádok transzmigrációja az ásványi birodalomból a növényi birodalomba és a növényi
birodalomból az állati birodalomba észrevétlenül és automatikusan történik.

55
 10
A transzmigráció az állati birodalomból az emberi birodalomba egy teljesen más történés.
Ezt kauzalizációnak nevezik és azt jelenti, hogy az addig állati monád kap egy kauzális testet
(47:1-3), egy egyéni testet. Ez a kauzális test, ami az ő igazi emberi teste, magába zárja a
mostantól emberi monádot, és sosem tud állati szervezetbe inkarnálódni. A kauzalizáció a
lehetséges legnagyobb erőfeszítést követeli meg az állattól, abban a birodalomban a
lehetséges legnagyobb emócionális és mentális tehetséget. Ezért csak a legmagasabb fajok
legteljesebben fejlett egyedei képesek kauzalizálódni: majmok, elefántok, kutyák, lovak és
macskák. Ez az öt faj is nagyon kevés egyedből alkot csoportlelket.

5.8 Az emberi birodalom

1
Az emberi birodalom a negyedik természeti birodalom. A monádok evolúciójában ez az a
jelentős fázis, amelyik a lehetséges legnagyobb állati képességtől terjed a legnagyobb emberi
tehetségig – vagy a legalacsonyabb emberfölötti adottságig, ha ez a kifejezés jobban tetszik.
2
Ami a tudatot illeti, nincs éles választóvonal állat és ember között. Az újonnan
kauzalizálódott ember gyakran kevésbé intelligens mint az állati birodalom legmagasabb
egyedei, nehezebben találja azt mint ők, hogy saját maga igazodjon el a létezésben. Ez azért
van, mert amikor az ember kauzalizálódott, elveszítette a közös tudatosságot, amit a
csoportlélek lehetővé tett. Ami kétségtelenül megkülönbözteti az embert az állatoktól az
inkább a kauzális test, a monádnak az egyetlen halhatatlan teste („lélek”) az összes
inkarnációján keresztül az emberi birodalomban.
3
Bármilyen stádiumban van az ember az evolúciójában, bármilyen nemű, bármilyen fajhoz,
nemzethez vagy valláshoz tartozik, neki egy „halhatatlan lelke” van. Ez azt jelenti, hogy
minden embernek annyi joga van az élethez, mint mindenki másnak, szabadsága és személyes
teljessége van, egy olyan joggal rendelkezik, hogy mindenki testvérnek tekinti egymást és
testvérként bánik egymással.
4
Azonban az emberek egyenlő joga nem jelent egyenlőséget abban az értelemben, hogy
mindenki ugyanazon a fejlődési szinten található. Nagy különbség van egy újonnan
kauzalizálódott ember és az ötödik birodalomba áthaladóban lévő ember között, úgymint a
legalacsonyabb és a legmagasabb faj között az állati birodalomban. Az emberi birodalom
kiterjed az alacsonyabb és magasabb emócionális és mentális tudatosság változatos fajtáinak
nagyon széles tartományára. Az evolúciója során, emberként, az inkarnációk tízezrein
keresztül, a monádnak a legváltozatosabb alkalma van a személyes tapasztalatokra, minden
oldalról megismeri embertársait, részt venni és cselekedni minden fajta szituációban,
közreműködni és áldozatnak lenni a gonoszság minden fajtájában és így tovább.
5
A monád útja az emberi birodalmon keresztül egyre magasabb szintek egy hosszú
sorozatából áll. A szintek száma 777, egy szimbolikus és egy valós szám. A 777 szint öt fő
stádiumba csoportosítható annak a tudatosság fajtájának megfelelően, ami abban a
stádiumban elsősorban aktiválódik, sorjában: stádiumok, szintek száma, jellemző
tudatosság: barbarizmus 400 alacsonyabb emócionális, civilizáció 200 alacsonyabb mentális-
emócionális, kultúra 100 magasabb emócionális, emberiesség 70 magasabb mentális,
eszményiesség 7 kauzális.

56
 6
Az ember számos inkarnációt felhasznál mindegyik szintre. A szám attól függ, mennyi
időt fordít maga számára annak megtanulására amit a szóban forgó szint akar megtanítani
neki. A legalacsonyabb szinteken elmarad minden emberi tanulása. Azok a tapasztalatok
vannak és azok a tulajdonságok fejlődnek, amelyeket az uralkodó élettudatlanság „rossznak”
nevez. De az ezoterikai életismeret mélyebben látja, tudja, hogy minden ilyen tapasztalat
szükséges, mivel ezek adják a szükséges leckéket. Ezek a leckék nem tanulhatóak meg
másképpen. Ezek voltak az egyedüli lehetséges leckék azon a szinten, és nekik köszönhetően
volt képes az ember a következő magasabb szintre fejlődni.
7
Az ebből eredő következtetés az, hogy a mi egymás iránti erkölcsi megítélésünk
jogosulatlanok, mivel ezek a gyűlöleten és a tudatlanságon alapulnak. Mi emberek sem jók,
sem rosszak nem vagyunk, semmilyen abszolút értelemben. Mi egy bizonyos szinten
vagyunk, a szinthez tartozó jó és rossz tulajdonságaink vannak, viszont még hiányoznak az
egyre magasabb szintek egyre jobb tulajdonságai. A jó törvénye szerint az ember azt a
legmagasabb jót követi, amit valóban lát és ért. Nem külső kényszerből és kötelességből
követi, hanem mert egy szükséglet és öröm a számára. Amit az egyének egy alacsonyabb
stádiumban helyesnek és jónak tekintenek, az egy magasabb stádiumban szegényes ideálnak,
sőt rossz és bűnös célnak látszik. De így kell lennie, ha van alacsonyabb és magasabb, és ha a
szüntelen fejlődés a magasabb szintek felé igaz.
8
Az evolúció üteme az emberi birodalomban eltérő az egyes stádiumokban. Az ütem
nagyon lassú a két legalacsonyabb stádiumban, ahol az emberek saját jószántukból nem
akarják fejleszteni a magasabb lehetőségeiket, mint a magasabb stádiumokban, ahol erősebbé
válik annak megértése, hogy az élet értelme a tudatosság fejlődése. A barbarizmus
stádiumában minden szinthez száz vagy több inkarnáció szükséges. Az ütem fokozódik a
további evolúcióval, annyira hogy az eszményiség teljes stádiuma megtehető hét inkarnáció
során: szintenként egy inkarnáció. Nagy eltérések vannak az ütemben az egyének között; azok
gyorsabban tanulnak és gyorsabban fejlődnek, akik ösztönösen alkalmazkodnak a szabadság
törvényéhez, az egységhez, és az összes élet fejlődésének törvényéhez, mialatt azok
korlátlanul késleltetik az evolúciójukat, akik tolakodni akarnak mások életében.
9
Az ember evolúcióját az élet hét alaptörvénye kormányozza. Ezek a minden ember
szabadságának a törvénye, az egység törvénye, a fejlődés törvénye, az önmegvalósítás
törvénye, az együttes sors törvénye, az aratás összefüggéseinek törvénye és az önaktiválás
törvénye. Minél hamarabb próbálja megérteni és alkalmazni ezeket az élettörvényeket az
ember, annál jobban megy neki egyenként és egymással való kapcsolataikban. Ezoterikai
értelemben a kultúra azonos az élettörvényekkel harmonikus élettel, öntudatlan vagy
tudatosan alkalmazva azokat. Azért, hogy megérthesd az élettörvényeket először alkalmaznod
kell őket. Csak a kultúra stádiumában (a magasabb emócionális stádiumban) ébredezik az
emberben a szükséglet, a vágy az ilyen életre. Az emberiesség stádiumában (magasabb
mentális stádiumban), egy ilyen élet iránti emócionális vágyat fenntartja a feltételeinek
mentális megértése, az élettörvények tulajdonságának, kifejezésmódjainak és céljainak egy
kiegyensúlyozott ismerete. Az eszményiesség (kauzális) stádiumában a megvalósítás a
leghatékonyabb; akkor az ember elegendő tudást és képességet szerzett hogy emberi
eszménnyé alakítsa magát. Az emberiség 85 százaléka még a barbarizmus és a civilizáció
stádiumában található, ahol az egoizmus és a fizikai valamint az alacsonyabb emócionális
érdeklődések az erősebb hajtóerők, és az élettörvények valamint a tudatosság aktiválása iránti
érdeklődés gyenge vagy nem létező.

57
 5.9 A fejlődés stádiumainak az ismerete
1
Az emberi fejlődés stádiumainak ismerete a hylozoika egyik legfontosabb része, mivel ez
ad rálátást arra, hogy kik vagyunk és merre megyünk. A teljes emberkép a tudományban, a
teológiában, a filozófiában, a pszichológiában, a nevelési és szociális elméletekben, és a
politikában eltorzított marad, amíg nem fogadják el alapigazságként a reinkarnációt, a
tudatosság evolúcióját, az evolúció eltérő stádiumait és az élettörvényeket.
2
Napjainkban egy közhelyként hallani, hogy minden ember egyenlő. Az eredeti jelentése
ennek az ideának az volt, hogy a törvény előtt legyen minden egyenlő és senkinek nem
lehetnek jogai a hozzá tartozó kötelességek nélkül, azaz: nincsenek származási, gazdagsági,
vallási, nemzeti, faji, nemi, stb. előjogok. Ennek az egyenlőségnek igényét az élettörvények is
támogatják. Ezek még messze vannak a teljesüléstől, és mindenkinek a legjobbat kell tennie,
hogy teljesüljenek. Ami nem tartozik az eredeti ideához, hanem egy elferdítése neki, az a
következő elképzelés, hogy minden ember nagyrészt ugyanolyan képesítésekkel születik és
hogy az embert főleg a gyerekkori környezete alakítja ki. Ez eredményezi azt a tévedést, hogy
az egyének között meglévő veleszületett eltéréseket kiegyenlíteni törekszenek. Ez világosan
látszik a modern iskolarendszerben. A jelenlegi pedagógusainknak nincs fogalmuk arról az
óriási különbségekről amik az azonos korú fiatalemberek között vannak.
3
Tény, hogy az ember minden egyes inkarnációban megismétli körvonalaiban a megelőző
fejlődését az emberi birodalomban a barbarizmus stádiumától. Ez azt jelenti, hogy egy ember,
aki egy előző életében elérkezett az emberiesség stádiumába, talán újra el fogja érni azt 35
éves korára fiatal felnőttként miután végighaladt a barbarizmus és civilizáció stádiumán
gyermekkorban és a kultúra stádiumán ifjúkorban. Magától értetődik, hogy a lappangóinak ez
az újra elsajátítása gyorsabb lesz és kevésbé fájdalmas a megértő szülőkkel és tanítókkal.
4
Tehát a jövő pedagógusainak lesz egy feladata hogy felismerjék a gyerekek
korcsoportjában, akik valamennyien a barbarizmus és civilizáció stádiumának problémáival
birkóznak, azokat a gyerekeket, akiknél lappangó a kultúra stádiuma, talán még az
emberiesség és eszményiesség stádiuma, és eltérő képzést adjanak nekik az eltérő
szükségleteiknek és értelmi kilátásaiknak megfelelően. A jövő politikusai, akik a fejlődési
stádiumok valóságának egy szilárd ismeretével rendelkeznek, törvényeket fognak hozni,
amelyek a szintjüknek megfelelően támogatják mindenkinek a tudatosságát. Igaz, hogy az
egyenlőtlenség nőni fog ennek eredményeképpen, habár nem olyan feltétellel, hogy elvesznek
lehetőséget valakitől, hanem az eddiginél nagyobb lehetőséget adnak a nagyszámú
fiatalembernek. Mindenkinek hasznára lesz ez, mivel „annál bölcsebb lesz a tömeg holnap,
minél bölcsebb a kisebbség ma”, az a kisebbség, akik mindig a vezetői, tanárai és példái
voltak a tömegnek.
5
Az emberi fejlődés stádiumainak ismerete sokat megmagyaráz abból, ami egyébként
megmaradna pszichológiai rejtvénynek. Miért olyan különbözőek az emberek, miért olyan
egyenlőtlen mind szélességében és mind mélységében a megértésük, miért olyan eltérő az
eszköztáruk a cselekvésben és a megvalósításban? Miért vannak kifejezetten egoisták, amíg
mások az életüket olyan valami szolgálatának szentelik, ami nagyobb náluk? A válasz teljesen
természetesen az emberi birodalomban eltöltött életkorok eltérésében található, a különböző
fejlődési stádiumokban.
6
Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a fejlődés stádiumai nem egyeznek meg a képzettség
fokaival. Bőséges példa van a tanulatlan emberek magasabb szintjére, akik sokkal nagyobb

58
életértéssel és józan ésszel rendelkeznek, mint az alacsonyabb szinten levő tanult emberek.
Hasonlóan áll a közösség társadalmi osztályaira: vannak egyének magasabb és alacsonyabb
szinten is valamennyi osztályban és szociális csoportban. Ahhoz, hogy megértsük a fejlődési
stádiumok valóságát, meg kell szabadulnunk a felületes és fizikai ismérvektől, meg kell
tanulnunk a belső embert tekintetbe venni. Elmondható, hogy a fejlődési stádium nagyjából
megjelenik az egyén jó-rossz szemléletében, felelősségérzetében a történések iránt és az
önzetlen cselekedetek iránti tehetségében.
7
Amikor a fejlődés stádiumainak ismerete általánossá válik, segíteni fogja az embert a
gyorsabb fejlődésben, mivel ő akkor fel fogja ismeri, hogy minden stádium saját relatív
értékkel és elkerülhetetlen korlátozással rendelkezik. Ez arról szól, hogy állandóan törekszünk
tovább és nem ragadunk bele a szintbe amit elértünk és végsőnek tekintettünk. Az
emócionális stádium sokkal gyorsabban megtehető amikor felismered, hogy az érzés nem
minden, hogy a misztikus és a szent nem csalhatatlan tekintély a tudásanyagában, csak azért,
mert ő emócionálisan olyan nemes, „olyan csodálatos”. Ezután, a mentális stádiumban, az
ember képes szakítani azzal a szokással, hogy bízzon abban, hogy a magasabb intellektusa
képes megérteni és megítélni bármit elégséges tények nélkül. Ekkor fogja megtanulni, hogy
van egy még magasabb „intellektus”, a kauzális tudatosság egy közvetlen tudás erejével, ami
a mentális intellektusnak nincs.
8
A hylozoika egyik értéke abban mutatkozik, hogy bemutatja a relativitását és a korlátozását
minden stádiumnak, de – e határok közötti – felbecsülhetetlen értékeiket is. A fizikalisták azt
mondják, hogy az ember egy állat. A misztikusok azt mondják, hogy az ember isten. A
hylozoikusok mindkét állítást elvetik, mint hamisat, helyette rámutatnak annak ősi tudására,
hogy az ember egy evolúció alatti lény akiben lappangó az állat (mivel egyszer egy állat volt)
és akiben lehetőség az isten (mivel egy isten lesz). A misztikusok és a jóga filozófusok egy a
ténylegest és a lehetőséget összekeverő melléfogást gyártanak.

59
 HAT
6.1 Az ember tudatosságfajtái
1
Egyedül az ezoterika volt képes tisztán definiálni az ember különböző tudatosságfajtáit,
ugyanis összefüggésbe hozza őket az eltérő anyagfajtájú testekkel. Az ezoterikusok felhívták
a figyelmet az emócionalitás és a mentalitás közötti különbségre is. Ez nem magától értetődő.
Az emberek eltérő stádiumokban vannak az evolúcióban – vagy, pontosabban – a mentalitás
evolúciójában az emócionalitásból.
2
A magasabb tudatosságfajta a közvetlenül alacsonyabb tudatosságfajtából fejlődik ki. A
magasabb fajta felébred a passzív állapotából – aktiválódik – az alacsonyabbon keresztül.
3
Kezdetben a magasabb össze van keveredve az alacsonyabbal, uralja az alacsonyabb, függ
az alacsonyabbtól és nem választható szét tőle. Fokozatosan a magasabb önaktívvá válik és
független lesz az alacsonyabbtól. Ezután a magasabb képes ellenőrizni az alacsonyabbat.
Végezetül az alacsonyabb teljesen nélkülözhetővé válhat, mivel a magasabb mindig
tartalmazza az alacsonyabb eszenciáját, az életképes elemeit, ezzel ellentétben az alacsonyabb
sohasem képes felfogni a magasabbat.
4
Az embernek fizikai, emócionális és mentális tudatossága van. A jelenlegi evolúciós
stádiumban az emócionalitás a legerőteljesebben fejlődő tudatossága. Ez egyszer a fizikaiból
fejlődött ki. Az történt először hogy a fizikai érzetek felébresztették az emócionális
ösztönzéseket és a kétfajta tudatosság keveredett. Azokat a kevert formákat, amelyekben a
fizikai uralkodik az emócionális felett, ösztönnek nevezik. Később az emóciók önaktívvá
váltak: vágy keletkezett és ezek hatása alatt az ember elkezdhette irányítani a fizikai életét.
5
A barbarizmus stádiumában már az ember megkezdi aktiválni a mentalitást az emócionális
vágyakon keresztül. Ez csak a civilizáció stádiumában és attól kezdve hatékony. Létrejön az
emócionalitás és mentalitás kevert formája: az érzés és a képzelet. Az érzés emócionálisabb, a
képzelet mentálisabb. A képzelet fokozatosan kicserélődhet a nem emócionális
gondolkodással, ami csak az emberiesség stádiumában lévő kisebbség számára lehetséges. Az
emberiesség stádiumának vége felé a gondolkodás képes aktiválni a kauzális tudatosságot az
ideák kevert formájában. Az eszményiesség stádiumában a kauzális tudatosság elnyeri
függetlenségét a mentalitástól és akkor mint intuíció tevékenykedik.
6
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az egyre magasabb tudatosságfajták egymás után
aktiválódnak a közvetlenül alacsonyabból, a legalacsonyabb fizikaitól a legmagasabb
kauzálisig: érzetek, ösztönök, vágyak, érzések, képzeletek, gondolatok, ideák és intuíciók.
7
Az ember evolúciójában a mentalitás fogja végül ellenőrizni és felváltani a fizikalitást és
az emócionalitást. Ez a mentalitást azonban már nem a normális egyéni, hanem a
legmagasabb mentalitás, amit kauzális tudatosságnak neveznek. Ez a tudatosság, amelyik
teljesen aktiválódva gyökeresen eltér mindattól amit a normális ember tapasztalt, a valódi
emberi tudatosság. Az egész evolúció az emberi birodalomban inkarnációk tízezrei során
valójában az út hozzá és előkészítés a kauzális tudatosságra, amelyik csak az emberi evolúció
vége felé aktiválódik.

60
 8
Talán elképzelhetjük a kauzális tudatosságot a legnemesebb emócionalitás és a
legésszerűbb mentalitás egységeként. Az akarataspektusa messze erősebb és sokkal
intelligensebb, mint az emócionális óhaj és a mentális szándék. Ezt a szendergő kauzális
tudatosságot az embernek két módon kell aktiválnia: a magasabb emócionalitásán és a
magasabb mentalitásán keresztül. A magasabb emócionalitás és mentalitás az igazi érték. Az
alacsonyabb emócionalitásával és mentalitásával az ember teljesen képtelen a kauzális
tudatosságot elérni. Amíg az ember ezekben a tudatosságfajtákban él a kauzális ihletettség
nem létező.
9
Nekünk alacsonyabb tudatosságunk azért is van, hogy felülkerekedjünk rajta és közben
kifejlesszük az erőt ami a magasabb tudatosság meghódításához szükséges.
10
Tegyük egyértelművé amiről beszélünk:
11
Az alacsonyabb emócionalitás 48:4-7, a taszító emóciók, a „gyűlölet”.
12
Az alacsonyabb mentalitás a 47:6 és 47:7, az emócionális gondolkodás.
13
A magasabb emócionalitás a 48:2 és 3, a vonzó emóciók, a „szeretet”.
14
A magasabb mentalitás a 47:4 és 5, a hatékony mentális gondolkodás, a „józan ész”.
15
A legmagasabb mentalitás, a kauzális tudatosság, a 47:1-3, az intuíció.
16
Ezek a tudatosságfajták eltérő stádiumokban aktiválódnak leginkább.
17
A kultúra stádiumában az ember a kauzális tudatosságot a magasabb érzésein át
ébresztheti fel, az emberiesség stádiumában a magasabb emócionalitásának és magasabb
mentalitásának együttes segítségével teheti. A barbarizmus és a civilizáció stádiumában nincs
kauzális kapcsolat. Az ember először a kultúra stádiumában érzékeli a kauzális kapcsolatot
azzal, hogy a felelősségérzete nem csak magával és a családjával kapcsolatban, hanem az
egész emberiséggel kapcsolatban felébred. Ez egy ráeszmélés, ami cselekvésre és önfeláldozó
munkára ösztönzi őt.

6.2 Az ember emócionális tudatossága

1
Az emócionalitás természete a vágy. Amíg az ember az emócionális stádiumban van, a
vágyat egy mozgató akaratnak érzékeli. A barbarizmus stádiumában, ahol a mentális
tudatosság még csak gyengén aktív, a vágy ellenőrizetlen impulzusokként nyilvánul meg. A
civilizáció stádiumában a mentális tudatosság aktiválása kiterjedtebb és az emócionalitáson
keresztül történik. Az ember kezd megfontolni, emócionális hatás alatt. Ez a normális emberi
gondolkodás, ami a vágyból születik és főként az emócionális vágy kielégítésére irányul.
2
Ahogy a mentalitás az emócionalitáson keresztül aktiválódik, a mentális test vonzódik az
emócionális testhez. A két test egymásba szövődik, funkcionális nézőpontból egyetlen egy
testet képez. Ez az állapot fennmarad a monád emberi birodalomban tartózkodása hátralevő
idejének nagyobb része során. A két test összenövésének az az eredménye, hogy a barbár
tisztán emócionális, esztelen vágyait kiszorítja a civilizált ember két jellegzetes

61
tudatosságfajtája, az emócionalitás és mentalitás kevert formája. Ha az emócionalitás
uralkodik, az eredmény az érzés, ami gondolattal színezett vágy. Ha a mentalitás uralkodik, az
eredmény a képzelet, ami vággyal árnyalt gondolat. A vágy az érzés akarat-összetevője és az
ami adja az erőt a képzelethez. A gondolat, vagy mentalitás, szolgáltatja a megértés-
összetevőt és az együttérzés erejét ami benne van minden őszinte érzésben.
3
Minden vágy két tendencia valamelyike. Vagy vonzó (pozitív) vagy taszító (negatív). A
vonzó vágyak vonzzák az ént a vágy tárgyához, a taszító vágyak elűzik az ént a tárgytól.
4
Minden olyan tudat-kifejeződés, ami tartalmaz emócionális összetevőt, úgymint a vágy, az
érzelem, a hangulat, a képzelet, és az emócionális akarat kifejeződései, a természete szerint
vagy „szeretet” vagy „gyűlölet”. Következésképpen emócionális nézőpontból „minden
gyűlölet ami nem szeretet”.
5
A taszító emóciók – nem csak a szűk értelemben vett „gyűlölet”, hanem az irigység, a
félelem, harag, megvetés, ingerültség stb. – a 48:4-7 molekulafajtához tartoznak. A vonzó
emóciók – „szeretet”, ami gyengédséget, rokonszenvet, tiszteletet, csodálatot, nagylelkűséget,
önfeláldozást is jelent, minden aminek van egy gyűlöletet legyőző tendenciája és összebékíti
az embert másokkal és saját magával – a 48:2,3 molekulafajtához tartoznak. Minél magasabb
molekulafajta, annál nemesebb az érzelem. Az emócionális fejlődés azt jelenti,
tudataspektusból, hogy az alacsonyabb érzelmeket kiszorítják a magasabbak,
anyagaspektusból, hogy az alacsonyabb molekulafajtákat az emócionális testben kiszorítják a
magasabbak.
6
Az ember emócionális élete az illúziók élete. Ő a vágyak vonzásának és taszításának,
illetve az emócionális és vágyakozó gondolkodás csapdájában van, ami eltorzítja
valóságképét. A vágy önmagában mentálisan vak. Amit a vágy óhajt, hogy legyen – mindazt a
vágy pozitívnak vagy negatívnak akarja látni – általában elfogadott az ember által. Az illúziók
ereje úgy csökken a fejlődés folyamán ahogy az ember tanulja ellenőrizni az emócionalitást a
mentalitással. Csak a kauzális tudatosság meghódítása után lesz az ember teljesen szabad az
illúziók erejétől.

6.3 Az ember mentális tudatossága

1
Az ember mentális tudatossága az a monád tudatossága a mentális testében (47:4-7). A
kauzális tudatosság ugyan ahhoz az atomi anyagfajtához, a 47-hez tartozik mint a mentalitás,
és ezért ezt gyakran nevezik magasabb, vagy absztrakt mentalitásnak (elme). Azonban azért
hogy elkerüljünk egy fogalomzavart kizárólag a „kauzális” kifejezést használjuk erre a
tudatosságfajtára.
2
A mentális test tudatosságának négy eltérő fajtája van, ami megfelel a négy
molekulafajtájának. Az egyre magasabb molekulafajtával finomabbá válnak a vibrációk, így
azok lehetővé teszik az ember számára, hogy egy tisztább, áthatóbb, átfogóbb, egzaktabb
mentális felfogóképessége legyen.
3
A legalacsonyabb mentális tudatosság (47:7) a következtetés-gondolkodás az alaptól a
következményig. Ez lassan, egyszerre egy részlettel dolgozik és a konkrét fizikai dolgokra
korlátozódik. Az emberiség többségének csak ez a mentális tudatosságfajta aktiválódott.

62
 4
A következő magasabb mentális tudatosság (47:6) az elvgondolkodás. Ez az első absztrakt
gondolkodás. (Tehát helytelen az „absztrakt elme” kifejezést a kauzális tudatosságra
korlátozni.) A gondolatok vagy fogalmak (ideák) egy teljes csoportját szemlélve, ez próbálja
felismerni a csoport valamennyi elemére közöset – általánosít, elvonatkoztat, az elveket veszi
tekintetbe. Gyakran abszolutizálja a dolgokat, vagy-vagy kifejezésekben, fehér-fekete
fogalmakban gondolkodik (két-értékű gondolkodás). Ez abban a szemmel látható
tendenciában nyilvánul meg, hogy a mentális konstrukciókat az objektív valóság fölé helyezi
(szubjektivizmus). Az elv-gondolkodás egy kimondottan emócionális gondolkodás. Általában
az emóció ami eldönti mit lehet a dolgok elvének vagy eszenciájának tekinteni. Az
elvgondolkodás jellemző a filozófusok és tudósok többségére, az ideológusok, a teológusok
stb. minden fajtájára.
5
A második legmagasabb mentalitás (47:5) a perspektíva-gondolkodás. Ellentétben a két-
értékű elvgondolkodással a 47:6-ban a perspektíva-gondolkodás több-értékű, azaz: törekszik a
fokozatok, az átmenetek és a finom eltérések felismerésére a minden-vagy-semmi típusú
szélsőséges megállapítások helyett. A perspektíva-gondolkodás elkerüli az ideák és az
értékelések abszolutizálását. Viszonylagosságot állapít meg helyette, azaz: a dolgokat úgy
helyezi összefüggésekbe hogy azok relatív indokoltsága valamint elkerülhetetlen korlátai is
láthatóak legyenek. Ez a gondolkodás megérti, hogy az „ugyanannak a dolognak” eltérő
jelentése és rendeltetése van a különböző összefüggésekben és a különböző időkben. A
perspektíva-gondolkodás az emberiesség stádiumában lévő intellektuális elit, a filozófusok,
tudósok stb. közötti kisebbség számára lehetséges. Ez megköveteli a magasabb
emócionalitástól (48:2,3) is független gondolkodás képességét.
6
Az eredeti ezoterikai tanítás mindig perspektivikus ideákban van kifejezve. Ez gátat vet a
fanatikusság és más egyoldalú megközelítésfajták visszaéléseinek. Továbbá ez segít az
ezoterikai tanulóknak fejleszteni a perspektíva-gondolkodást.
7
A legmagasabb tudatosságfajta a mentális testben a rendszergondolkodás (47:4). Ezt arra
használják, hogy a kauzális intuíciókat konkretizálják a kauzális-mentális ideákba. Ez nem
fogalmakkal gondolkodik mint az elv- és perspektíva-gondolkodás (47:6 és 5) teszi, hanem a
fogalmak és elvek teljes rendszereivel. A rendszergondolkodás elérhetetlen az emberiség
számára kivéve a keveseket, akik a kauzális stádium határán vannak és akiket a planetáris
hierarchia tagjai egyénileg képeznek.
8
A legnagyobb hiányossága a mentális tudatosságnak, így a perspektíva-gondolkodásnak is
az, hogy elsősorban fikciókat gyárt azaz: olyan elméleteket amelyek nem felelnek meg a
valóságnak. Ezek magukban foglalják a legtöbb intellektuális konstrukciót, az összes feltevést
és ideológiát. Ezek fiktívek annak következtében, hogy hiányoznak a valóság tényei. Az
ember sajátmaga csak a létezés látható fizikai részéről (49:5-7) juthat ismerethez (tényekhez).
A létezés fennmaradó részéről, mintegy 99 százalékról, neki az ezoterika tényeire kell
támaszkodnia. Ezek nélkül mélyen tudatlan a legfontosabb dolgokról a valóságban, még
akkor is ha ő a legnagyobb szellemi géniusz

6.4 Az emberiség korosztályai

1
A bolygónk emberisége összesen 60 milliárd (109) egyént (monádot) számlál. Mivel
jelenleg körülbelül hat milliárd él inkarnációban, ez azt jelenti hogy a többség az emócionális,

63
mentális és kauzális világokban él, reinkarnációra várva. E diszkarnálódott egyének
kisebbsége már elérte a kultúra stádiumát és a magasabb stádiumokat és ennél fogva semmit
sem kell elsajátítaniuk olyan primitív feltételek között mint ami uralkodó a jelenleg
inkarnálódott emberiségünkben. A jelenleg inkarnálódott emberiség 85 százalékban a
barbarizmus és a civilizáció stádiumán álló emberekből áll.
2
A bolygó teljes emberiségének egy elég primitív kisebbsége, ami formálja a most
inkarnálódottak többségét. Az világtörténelem utolsó 12000 évében leginkább ugyanazok az
egyének inkarnálódtak újra és újra. Hasonlóképpen az eljövendő korszakokat a magasabb
stádiumokban lévő emberek kollektív inkarnálódására szánják. Ez megmagyarázza, hogy a
világtörténelem ismert része miért volt a kimondhatatlan szenvedés története. Az emberiség
fiatalabb része féktelenkedhetett és szabad folyást engedhetett a primitívségének. Annak
ellenére a körülmények gyorsan jobbra fordulhatnak, habár nem olymódon, ahogy bizonyos
okkultisták ma gondolják, azaz a többség tudatossága gyorsan felébred csak azért mert
beléptünk egy „új korba”. Helyette ez azért fog bekövetkezni, mert egyre több a kultúra, az
emberiesség és az eszményiesség stádiumában lévő csoport kezd inkarnálódni és válik
vezetőjévé és tanítójává egy félrevezetett emberiségnek, ugyanakkor a primitív emberek nagy
csoportjainak hosszú időre szünetel az inkarnálódása.
3
Az emberek különböző stádiumokban vannak, mert ők különböző korúak az emberi
birodalomban. A mi kauzális testeink, ami az emberi „lelkeink”, különböző korúak, mert a
monádok különböző korszakokban kauzalizálódtak. Az ötödik és utolsó korszak
megközelítőleg 22 millió évvel ezelőtt volt. A korábban kauzalizálódottak közül sokan másik
bolygókon kauzalizálódtak és később lettek átszállítva ide. A legfiatalabb „lelkek” mögött
körülbelül 30000 emberi inkarnáció van, a legöregebbek mögött körülbelül 150000. Azonban
az inkarnációk számai egyáltalán nem összehasonlíthatóak, mivel a tudatosság fejlődése
gyorsabb az egyre magasabb stádiumokban.

6.5 A barbarizmus stádiuma

1
A legprimitívebb barbár egyéneket nem taníthatják már többet, mivel a legfiatalabb emberi
monádoknak is körülbelül 30000 inkarnáció tapasztalatai gyűltek a kauzális testükben. De ők
általában sok inkarnációt töltenek még a barbarizmus stádiumában, mivel a fejlődés itt olyan
lassú. A barbár embernek kell a legtöbb tulajdonságot még elsajátítania, és ráadásul a
legfontosabbakat közülük.
2
A barbár jellemzője a fizikai létre korlátozottsága és a kötődése a fizikai léthez. Azaz ez az
egyetlen és egyedüli valósága. Képtelen tanulni másból, mint a fizikai tapasztalatokból. A
lustaság az uralkodó tulajdonsága. Bármilyen munka, kis felesleges erőfeszítés ellenére van.
Csak a fizikai szükségletek és a fellángoló szenvedélyek képesek aktiválni őt. Ebben a
stádiumban az alacsonyabb emócionalitás szükséges, hogy egyáltalán aktiválja az embert. Az
a mi emberiségünk tragédiája, hogy ez az emócionalitás negatív, taszító. Így a vágyélet az
irigységben, a félelemben, a lenézésben, a mohóságban, a kegyetlenségben, a bosszúvágyban,
gyanakvásban és a haragban fejeződik ki.
3
A barbarizmus stádiumának legmagasabb és legalacsonyabb szintje közötti különbség (400
szint van) leginkább az intellektuális fejlettségben jelentkezik: a magasabb szinteken egy
gyorsabb mentális felfogóképesség és szélesebb általános élettapasztalat van. A mentális

64
aktiválás megteremti az árnyaltabb emóciók lehetőségét. Sok fokozat van a vak brutalitás,
ravaszság és az olyanfajta egoizmus között, ami hajlandó mutatni valami figyelmességet.
4
A gondolkodás a barbarizmus stádiumában utánzó. Szokások, hagyományok, babonák
határozzák meg azt amit az egyénnek gondolnia kell. A logika a legegyszerűbb
hasonlóságokon, példázatokon, például közmondásokkal érvelésen alapul, és hogy mit tart az
egyén igaznak azt egyedül a hit dönti el – a vak emócionális elfogadás. Elutasít minden újat,
minden eltérést a begyökerezett szokásoktól és gondolkodásmódoktól. Ha más emberek
véleményei felébresztik a kételkedését, akkor a kételkedés olyan abszolút és ésszerűtlen lesz
mint a hit. A legmagasabb barbár szinteken és a civilizáció környezeteiben az értelem egy
bizonyos erősséget érhet el. Ekkor ébred tudatára annak szükséglete, hogy tudni kellene mit
gondoljon és mondjon.
5
A barbár emócionalitás főleg a 48:5-7-ben, jellegzetesen taszító emócionalitásban mozog
(48:4 jelzi az átmenetet a vonzó emócionalitáshoz). A barbár mentalitás nem jut a 47:7 fölé.

6.6 A civilizáció stádiuma

1
A barbarizmus stádiumában az ember a fizikaiban él és azonosul a fizikai élet felé
irányított emócionális vágyakkal. A civilizáció stádiumában, az emóciókban él és az
érzéseivel és illúzióival azonosul. A civilizáció és kultúra stádiumai az igazi emócionális fázis
az ember evolúciójában. Amellett, hogy az értelem fejlődik ennek a fázisnak a során, még az
emócionalitás a legfontosabb tudatosságfajta. Ezekben a stádiumokban az egyén érzéseit,
gondolatait, és cselekedeteit emócionális indítékok határozzák meg.
2
Az ember a túlsúlyban levő lényével azonosul. Az emócionális stádiumban az érzései ez a
„lény”, amit az ember a saját „valódi énjének” érez. Ha az érzései nem aktívak, akkor
egykedvűséget és ürességet érez, és az élet értelmetlennek tűnik. Ebben a stádiumban a
legtöbb embernek hiányzik a képesség, hogy a tudatosságát irányítsa, az érzéseit
meghatározott dolgok felé fordítsa, a negatív emócióit ellenőrizze. Ők a változó erősségű
emóciók engedékeny áldozati. Pozitív emócionalitás létrehozásáért külső ösztönzésre, mint
társadalmi életre, szórakozásra stb. szorulnak.
3
A civilizáció stádiumában, a negatív és taszító emóciók még uralkodnak a pozitív,
vonzóak felett. Igaz, hogy a civilizáció embere érezhet rokonszenvet, hálát, gyengédséget és
csodálatot. Leggyakrabban azonban az egoizmus az erősebb tényező. A pozitív érzéseknek
hízelkedniük kell az egoizmus által és ritkán érvényesülnek spontánul.
4
Az értelem fejlődésével az egoizmus és a taszító emóciók kifejeződése árnyaltabbá válik.
Ez a „civilizált gyűlölet” a legtisztábban az általános türelmetlenségben és moralizálásban
nyilvánul meg. Amíg az emberben nem látják az embert, amíg valami mássá szeretnék tenni
őt, amíg akkor sem tisztelik a sajátosságát, amikor nem sérti a mindenki egyenlő jogát, addig
azok gyűlölik is őt. Ami az emócionalitást illeti, „minden gyűlölet, ami nem szeretet”. A
civilizáció stádiumában, sok a maradványa annak, ami a tapasztalatlan hitet uralta a
barbarizmus stádiumában. Ezért nem szükséges ahhoz nagy megterhelés, hogy a civilizáció
vékony máza szétrepedjen és alatta a barbarizmus feltáruljon.

65
 5
A civilizáció stádiuma magasabb szintjein az elvgondolkodás (az „értelem”) erőteljesen
fejlődik. Ezt az emócionális gondolkodást roppantul túlbecsülték. Megmutatkozott a
hatékonysága a fizikai anyaggal bánásban, a technológia és a társadalmi formák
szolgáltatásában. De értéktelennek bizonyult arra hogy egy világ magyarázatot nyújtson az
embernek vagy akár ésszerű szabályokat adjon az emberi kapcsolatokra. Éppen fordítva, az
emócionális gondolkodás elárasztotta az emberiséget fikciókkal az élet minden területén:
vallások, politikai ideológiák, filozófiai tanok és tudományos hipotézisek. Ez az értelem
kiválóan alkalmazkodott a barbarizmus befejezésének a kiszolgálásához.
6
A civilizáció stádiumának emócionalitása a 48:4-7-ben mozog. A mentalitása nem jut túl a
47:6-on.

6.7 A kultúra stádiuma

1
A kultúra stádiumában az ember tudatára ébred annak szükségességére hogy művelje és
keresse a nemes érzéseket. A gyűlöletet és egoizmust csak akkor győzzük le, amikor a szerető
megértés határozza meg a véleményünket az embertársainkról. Azok alkotják az emberiség
elitjét, akik már elérték ezt a stádiumot.
2
A kulturális ember még egy emócionális lény. Azonban többé már nem az alacsonyabb
(48:4-7), hanem a magasabb emócionalitás (48:2,3) válik egyre dinamikusabb erővé a
gondolatokban és cselekedetekben. A magasabb érzések és az emberibb szándékok kerülnek
előtérbe növekvő erővel minden egyes magasabb szinten a stádiumon belül. A legfontosabb,
hogy az eddig passzív kauzális tudatosság elkezd aktiválódni. Ahhoz, hogy az emócionális
vibrációk elérhessék a kauzális testet és aktivitásra késztessék azt, legalább a 48:3-hoz vagy
magasabbhoz kell hogy tartozzanak. A kauzális inspirációk a 47:3-ból megmutatkoznak egy
egyre erősebb valódi életösztönben, olyan értékekben és ideálokban amik összhangban
vannak az élet értelmével és törvényeivel, olyan ideákban amik mutatják az utat.
3
A kulturális ember az ideálokért kell hogy éljen, egy olyan valami szolgálatáért, ami
nagyobb nála. Ez összefügg azzal, hogy a minden élet egységének tudatossága ébred fel, ami
egy kezdeti kauzális kapcsolat eredménye. Annál közelebb kerülünk a valódi kultúrához,
minél többet engedjük, hogy ez az egységgondolkodás meghatározza és áthassa az emberi
nézeteket és a társadalmi funkciókat. Ezoterikai értelemben az élettörvényekkel összhangban
lévő élet megvalósítja a kultúrát.
4
A jelenlegi emberiségnek csak egy kisebbsége érte el a kultúra stádiumát vagy magasabb
stádiumokat. Ebből következik hogy a történelmi időkben sem nemzetek, sem közösségek
nem voltak kultúrák, csak civilizációk.
5
Az alacsonyabb stádiumokban lévő emberek nem képesek megérteni a magasabb
stádiumokhoz tartozó dolgokat. Következésképpen egy mindenre kiterjedő mélységes
tudatlanság van abban, hogy mit jelent kultúra. A kultúrán általában a forma kultúráját értik:
festészet, zene, irodalom, szobrászat, tánc, építészet stb. Azonban a tudatosság kultúrája
messze jelentősebb. Ez magába foglalja az emócionális és mentális kultúrát.

66
 6
Az emócionális kultúra az az emócionális élet tudatos nemesítése és a kultúra stádiumába
tartozik. Amennyiben az emócionális kultúra megvalósul, az eredmény minden élőlény
szeretetteljes megértése, igazi emberi kapcsolatok és egyetemes testvériség.
7
A mentális kultúra az az értelmi élet módszeres emelése és az emberiesség stádiumába
tartozik. Ahol a mentális kultúra megvalósul, ott fejlődik a magasabb kauzális értelem ami az
emberi tudás minden problémáját megoldja és az első lépés az egymást követő magasabb
tudatosságok – eszenciális, szupereszenciális stb. – felé.
8
A forma kultúrája a tudatosság kultúráján fog alapulni és természetesen belőle sarjad.
Akkor a művei gyönyörűek, az emóciót és gondolatot nemesítők és tanítóak. A szépség
tapasztalásának az embert magasabb szintekre felemelő ereje van, egy erő ami eddig még oly
kevéssé megértett. A szépség tapasztalása a legegyszerűbb és legkönnyebb út a magasabb
valóságokhoz az emberek többsége számára. Ebben a forma kultúrájának – a legszélesebb
értelemben vett művészetnek – van nagy és nemes feladata.
9
És nem csak a művészet. Az élő természet a legfontosabb forrás számunkra a formák
szépségének tapasztalásához. Napjainkban egyre több ember ismeri fel, hogy a természet
megóvása szükséges a testünk életbenmaradásához. De hány ember értette meg azt, hogy ez a
lelkünk továbbéléséhez is szükséges?
10
A legmagasabb kulturális szinteken az ember misztikussá válik. Eléri az emócionalitás
területeit, amelyek eddig tudatfölöttiek voltak és ahol semmire sem megy az eddig aktivált
értelmével. Extatikus állapotban átéli az élet minden ésszerű fogalmon túli egységét. A
képzelet erőteljesen fejlődik, az ember elveszik a kimondhatatlanban és a „határtalanban”. Az
emócionális fejlődés egy szentként (emócionális géniuszként, 48:2) inkarnálódással végződik.
Azután az ember arra törekszik, hogy túlnyomórészt mentálissá váljon.
11
A kulturális stádium emócionalitása a 48:3-5 között mozog. A két legalacsonyabb fajta,
48:6,7, nagyjából legyőzötté vált, mivel ez túl primitív, a gyűlölet és a durva egoizmus
kifejeződése. A stádium végén az ember elér a 48:2-ig. A mentalitás ugyanaz, mint a
civilizáció stádiumában, 47:6,7.

6.8 Az emberiesség stádiuma

1
A kultúra stádiumában az emócionalitás válik egyedül uralkodóvá és a legnagyobb
kapacitását éri el. Azonban a mentalitás nem jut túl az elvgondolkodáson, 47:6. A kulturális
ember felismeri, hogy nem képes az értelmével megoldani a nagy kérdéseket: rátalálni a lét
értelmére, rátalálni az élet rejtélyének válaszára. De akkor nem volt szüksége értelmi
megoldásra. A misztika szintjein (a magasabb kultúra szintjein) nem szellemileg éli át a
minden élet egységét, amelyet a jellegzetes misztikus kifejezéssel „istennek” nevez, és
megkapja az inspirációt a saját tudatfelettitől, amelyet gyakran nevez „isten jelenlétének”. Ez
neki egy bizonyosság az élet igazi értékeire. Azonban az ő bizonyossága szubjektív és egyéni.
Nem ad neki objektívan tartható, általánosan érvényes világszemlélet.
2
A valóság tartható magyarázatának szükségessége erősen érvényesül az emberiesség
stádiumában. Az ember nem éri be tovább a képzelet szertelenségével mint a misztikus teszi,
hanem igényli a tisztaságot mindenben és a tényeket mindenhez. Ebben a stádiumban,

67
amelyik a tulajdonképpeni mentális stádium, az ember megérteni törekszik a valóságot és az
életet. Ebben a törekvésben egyre több tévedését fedezi fel a puszta szubjektivitásnak az
emócionalitásban (illúzió) és a mentalitásban (fikció). Megpróbálja megtalálni a
világszemlélet és az életszemlélet objektívan általános érvényű alapjait. E keresés során
aktiválja a perspektíva-gondolkodást (47:5), miközben megtanul átlátni az emberi teológia,
filozófia és tudomány fikcióin. Gyakran szkeptikus, ateista vagy agnosztikus inkább mint
egyáltalán higgyen valamiben.
3
Amikor a perspektíva-gondolkodás aktiválódik, a mentális test fokozatosan kiszabadul az
emócionális testtel való összenövésből. Ez szabaddá teszi a gondolkodást az emócionalitástól
való függőségétől, és ez lehetővé teszi a valódi tárgyi ítélőképességet, a józan észt. Amint a
mentális test megszabadult az emócionális testtől, kezdhet helyette kapcsolódni a kauzális
testhez. A 47:5-ben levő vibrációk azok a legalacsonyabb mentális vibrációk, amelyek
képesek aktivitásra serkenteni a kauzális testet. A két test elindít egy kölcsönhatási
folyamatot. Szubjektíven az ember ezt úgy veszi észre, hogy egyre fogékonyabbá válik az
inspirációkra a kauzális tudatfelettijéből. Ez a tapasztalatainak tárháza az összes
inkarnációjából az emberi birodalomban. Ez egy roppant nagy élettapasztalat, ami kezdhet
érvényesülni. Amikor, mint Szókratész, elérkezik annak belátásához, hogy az ember
(önállóan) semmi olyant nem tud amit érdemes tudni, megérik az ezoterikai valóságismeret
tanulmányozására. Napjainkban, 1875 után, amikor a tudás alapvető részeinek lehetővé vált a
publikálása, az ember a tudást egy mentális rendszerben kapja így az értelme kényszeríti őt,
hogy elfogadja mint egyedüli tartható munkahipotézist. Valójában az ezoterika kell, hogy az
utolsó dolog legyen, amit tanulmányozni fog, miután tesztelt és elvetett minden mást.
4
Ekkor a tévelygésén véglegesen túl van. Ekkor végül megtudja miért él és valójában
merrefelé törekedett öntudatlanul oly sok életen keresztül. A tudás a leghatalmasabb fegyver a
magasabb tudatosságok és képességek további meghódításában. Az emberi evolúció ekkor
sokkal gyorsabb lesz, miután megtanulta merrefelé, miért és hogyan fejlődik, megkapta hogy
megtanulja az önmegvalósításának törvényeit és alkalmazásainak a módszerét.

6.9 Az eszményiesség stádiuma

1
Az eszményiesség stádiuma az ember evolúciójának utolsó stádiuma mint ember. Itt az én
kezdi felismerni mivé lesz. A következő lépése az emberfölötti lény, az én aki megvalósította
az egységtudatot.
2
A barbár ember számára az egység elgondolhatatlan. Csak a saját jussa érdekli őt. A többi
ember csak addig élhet amíg kedvére van vagy megfelel neki. A civilizáció embere azt
gondolja, hogy „az együttműködés kifizetődő”, feltéve hogy nem kell neki valamit áldoznia
érte. Csak a kulturális ember ébred rá, hogy az egység az élet értelme. Csak ebben a
stádiumban válik szükségletté az egység, a szolgálat és az igazi emberi kapcsolatok. Csak itt
van az ember tisztában azzal, hogy változnia kell, nemesítenie kell magát, megvalósítania a
benne rejlő lehetőségeket az ideálok irányában.
3
A kultúra, az emberiesség és az eszményiesség stádiumai a céltudatos önmegvalósítás
stádiumai. A kultúra stádiumában, amelyben uralkodik az emócionalitás, gyakran hiányzik az
arányérzék, hiányzik annak megértése, hogy minden fejlődéshez idő kell. A képzelet illúziói
is elhitetik az emberrel, hogy ő már a célban van, hogy megvalósította az „isteni

68
tudatosságot”, a „kozmikus tudatosságot” stb., azonnal amint neki egy misztikus látomása
(emócionális tisztánlátás a 48:3-ban) volt. Meglehetősen sok jó szándékú de összezavart
álmodozó van ebben a stádiumban. Az emberiesség stádiumában az embernek végig kell
mennie az emberiség összegyűlt fikcióin és megérteni miért tarthatatlanok azok. Végül
megtanulja látni, hogy nagyméretű a munkája. Ekkor megérti, hogy sok élet eltelhet egy
eszmény vagy egy igazság első felfogása és a megvalósítása között. Az eszményiesség
stádiumán ő végül elsajátítja a vasakaratot és a céltudatosságot, hogy megvalósítsa mindazt,
amivé az embernek válnia kell. Az eszmény valósággá válik, ebből ered a neve a stádiumnak.
4
Ez csak akkor fog teljes mértékben lehetővé válni, amikor az ember érintkezésbe lép a
bolygót átfogó intelligenciákkal, akik a Földön irányítják az evolúciót. A tanítványukká válik
és megkapja tőlük mindazt a tudást, amire szüksége van viszont sajátmaga képtelen
megszerezni. Hatékony közvetítőjükké válik az emberek között és ebben a munkában végső
fokon tökéletesíti a tizenkét eszenciális tulajdonságot, ami valamennyi jó emberi tulajdonság
és képesség teljes összefoglalása. Ekkor ö végzett az emberi birodalommal.

6.10 Az inkarnációk közötti élet

1
Bevezetőül állapítsuk meg: „Nincs halál” a kozmoszban abban az értelemben, hogy a halál
az én megsemmisülését jelenti. Csak átalakulás van a lét változatos állapotai között, átkelés az
egymástól eltérő anyagi világok között amelyekben a tudatosság egymástól eltérő állapotai
vannak. Ha az ember a szíve legmélyén nem hisz a saját halálában, akkor az annak a nem
tudatos emléknek tulajdonítható, amelyben oly sokszor „meghalt”, elhagyta a fizikai világot
csak azért, hogy felébredjen egy másik világban, így a téma valójában nem tudja megrémíteni
őt.
2
Azért meghalunk hogy ismét születhessünk, és megszületünk mert korábban meghaltunk.
Az egyik létforma feltételezi a másikat. Azért hogy fel tudjuk fogni az elménkkel az
újjászületések hatalmas számát, hasonlítsuk az életeinket az inkarnációban és életeinket a
diszkarnációban (a fizikai szervezeten kívül) a nappalokhoz és éjszakákhoz. Akkor
tartózkodásunk az emberi birodalomban, mintegy 150000 „napot” (és „éjszakát”) tenne ki ami
megközelítőleg ötszáz „évvel” egyenlő.
3
Az emberi monád öt testéből egyedül a kauzális test állandó az emberi birodalomban. Ez
növekszik az inkarnációkon keresztül az én minden új tapasztalatával, amely megőrződik a
kauzális testben mentális atomok (47:1) és kauzális molekulák (47:2,3) formájában. A négy
alacsonyabb test minden inkarnáció befejeztével feloszlik és minden új inkarnáció kezdetén új
formálódik.
4
A halál folyamatában az étertest a három magasabb testtel együtt elszakad a fizikai
szervezettől. Ezután már nem lehetséges a felélesztetés, hanem azonnal megkezdődik a fizikai
szervezet szétesése. Amíg az emócionális, mentális és kauzális test a maguk részéről
megszabadítják magukat az étertesttől, az étertest a fizikai szervezet mellett marad. Az
étertest abban az ütemben oszlik fel, mint a fizikai szervezet. Az hogy a hamvakat
kívánatosabb elhamvasztani mint eltemetni, nem csak higiéniai szempont, hanem az elősegít
egy gyorsabb elszakadást is a fizikai létezéstől.

69
 5
Miután a monád elhagyta az elnyűtt fizikai szervezetét az étertestével együtt, az
emócionális testében folytatja az életét. Az emócionális test fokozatosan feloszlik. Ezután a
monád a mentális testébe költözik. Amikor az feloszlik, a monád végül a kauzális testébe
költözik. Miután csak kevés ember aktiválta ezt a fajta tudatosságot, ez az élet a legtöbb
ember számára egy álomtalan alvás lesz. Az én egy alvó állapotban várakozik hogy
újraszülessen a fizikai világban. Ez a világ a legfontosabb az ember három világa (47–49)
közül, ez az a világ, ahol ő fejlődik. Az inkarnációk közötti élet egy pihenő időszak, ami alatt
az ember ritkán tanul valami valódi újat, az utolsó inkarnációjának a tapasztalatait tudja csak
feldolgozni (legjobb esetben) zavartalanul. Minél gyorsabban képes az ember megszabadulni
az öreg inkarnációs testeitől, újakat formálni és visszatérni benne a fizikai világba, annál
gyorsabban fejlődik.
6
A ciklus a diszkarnációtól (indul a fizikai világtól) az újra megtestesülésig négy fázisra
oszlik. A következő egy rövidre fogott leírása annak, hogy milyen a normális élete egy
átlagos, civilizációs embernek ezekben a fázisokban
7
Az első fázis alatt a monád az emócionális testében él. Általában egy rövid öntudatlan
időszak után az én az emócionális világban visszanyeri az ahhoz hasonló tudatosságot,
amilyen megelőzően a fizikai világban volt neki. Az eltérés annyi, hogy elment egy világ a
jellegzetes kapcsolat eszközeivel. Amikor az ember elveszíti az erőteljesen aktivált fizikai
tudatosságát (az érzékelés a 49:5-7-ben), egyszerre csak észreveszi, hogy egy bizonyos
emócionális objektív tudatossággal rendelkezik. Egy analógiával élve: Az erős napfényben
nem érzékeled az égő gyertya lángját. Ez az analógia talán segít megérteni, hogy egy gyenge
szuperfizikai objektív tudatosság hogyan van elfojtva amióta az ember a fizikaiban él és a
figyelme erre a valóságra irányul. Az emócionális „látás” kezdetben a három legalacsonyabb
molekulafajtára, 48:5-7, korlátozódik. A tárgyak ebben az anyagban hasonmásai a fizikai
világ (49:5-7-ben) anyagi formáinak. (Az alacsonyabb anyag tartalmaz minden magasabbat.)
Ez gyakran adja a jövevénynek annak hitét, hogy ő még mindig a fizikai világban él.
8
Az emócionális test fokozatosan feloszlik a legalacsonyabb molekulafajtától (48:7)
kezdődően felfelé. Amikor a három legalacsonyabb anyag (48:5-7) feloszlott, az embernek
nincs lehetősége a kapcsolatra a látható fizikai világgal. Az emócionális világ (48:2-4) három
legmagasabb gömbjében az anyagi formák a lakók képzeletének teremtményei. Az
emócionális anyag a vágy-akaratnak megfelelően formálódik. A formálódás egy pillanat alatt
és leggyakrabban öntudatlanul történik. Azért az emócionális világ e magasabbik része
valamiféle „paradicsomot” szolgáltat ahol a különféle vallások hívői látják az összes
üdvözülési vágyuk beteljesedését. Ezeknek a viszonyoknak az ezoterikai ismerete nélkül
elkerülhetetlen, hogy az ember mindezt mennyországnak fogadja el és a végállomásának az
örökkévalóságba.
9
A második fázis alatt, az emócionális test teljes feloszlása után, az ember a mentális
testében él. Miután lehetetlen a számára a mentális objektív tudatosság, az élete a mentális
világban egy abszolúte szubjektív gondolati élet lesz. Az ember nem is gyanítja, hogy egy
anyagi valóság van körülötte. Miután a szenvedés csak a fizikai és az emócionális világban és
azoknak is csak a három legalacsonyabb molekulafajtájában (49:5-7, 48:5-7) létezik, a
mentális világban nincs semmi, ami megzavarhatja vagy nyugtalaníthatja őt. Az ember
mennyei boldogság, tökéletesség, mindentudás és mindenhatóság érzése abszolút ebben a
teljesen befelé forduló létezésben. Minden vágyódás, valamennyi terv ami sosem teljesült a
fizikai világban tökéletes valósággá válik ebben a képzelet szülte világban. Mindenki, akit az

70
ember látni akar, azonnal láthatóvá válik. A mentális világban az élet hasonlít a
„mennyország” vallási legendákhoz és egy örömteli létezésre és a fizikai felejtésére szánták.
10
A mentális test feloszlását követi a harmadik fázis, az élet a kauzális testben a kauzális
világban. Csak az az ember képes élni egy tudatos kauzális életet, aki aktiválta a kauzális
intuíciót a fizikai élete során. Ugyanez igaz minden tulajdonságra és képességre – ezeket a
fizikai élet során kell megszerezni. Csak a kauzálisan tudatos embernek van folytonos
tudatossága inkarnációról inkarnációra. Mindenki más álomba merül a kauzális testében.
Amikor végül felébrednek, nincs emlékük az előző inkarnációikról, mivel az emócionális és
mentális testük, ami megőrizte ezeket az emlékeket, régen feloszlott.
11
Az hogy mennyi ideig tart az élet az emócionális és mentális világban ennélfogva a testek
életétől függ. Az emócionális test élettartama hasonló módon változhat mint a fizikai
szervezeté, néhány évtől száz évig vagy tovább. Mindent összevetve a testek élettartama attól
függ, hogy mennyi időre van szüksége az embernek azoknak az egyéni tapasztalatoknak a
feldolgozásához, amelyek összegyűltek a testeiben a fizikai élete során. Vannak emberek,
akik emócionálisan annyira nemesedtek, hogy még a halál pillanatában elhagyhatják az
emócionális testük azonnal feloszló alacsonyabb molekulafajtáit (48:5-7). És vannak olyanok
is, akik mentálisan olyan intenzíven feldolgozták a fizikai tapasztalataikat, mialatt élték őket
hogy ők tekintélyesen rövidíthetik az életüket a mentális világban, ami egyébként százévekig
eltarthat. A mentális test élettartama egyébként attól függ hogy mennyi ideát gyűjtött az
ember a fizikai élete során és mennyire voltak azok életerősek.
12
A tudatos és (leggyakrabban) tudattalan élet a kauzális testben eltarthat olyan sokáig mint
az élet a mentális világban, sőt még tovább ha az emberiség éppen inkarnálódott részében a
körülmények alkalmatlanok: túl magas átlagszínvonal egy primitív egyén inkarnálódásához,
vagy fordítva, túl alacsony egy fejlett egyén inkarnálódásához.
13
A negyedik fázis akkor kezdődik, amikor az embert felébresztik ismét inkarnálódni.
Ekkor egy embrió már formálódik a számára a várandós anyja fizikai szervezetében A
vágyakozás egy új életre vonzza az embert a fizikaihoz. Ösztönösen kialakít a kauzális
testének segítségével egy új mentális és emócionális testet. A három testében lévő monád
kapcsolódása a két fizikai testhez a születés pillanatában történik, amikor az új inkarnáció
megkezdődik. Ez általában az „első síráskor” következik be. Addig az embriónak nincs
„lelke” és addig az állati birodalomhoz tartozik.
14
A csecsemő egy új személyiség de egy öreg egyéniség. Ami új az az inkarnáció új testei,
ami öreg az a monád a kauzális testében az összes életének tapasztalataival, tulajdonságaival,
képességeivel, egy már megformált sajátossággal. Mivel az öreg testek elvesztek (a kauzális
stádium előtt), nincsen emlék a megelőző létezésekről, bár a mindenre kiterjedő tapasztalás
megőrződik hajlamokként. Az, hogy az új inkarnációjában mennyire sikeres az egyén az
újraaktiválásukban, függ az újraemlékezés, a fejlődés, az önmegvalósítás kedvező alkalmaitól,
az embertársai segítségétől és megértésétől.

71
 HÉT
7.1 Mindent törvények irányítanak
1
Az evolúció egy folyamat ami az egyén számára azt jelenti, hogy növekvő hatalmat gyűjt a
sorsa felett. Ezt a sors feletti hatalmat nevezik szabadságnak. A szabadság a tudáson keresztül
gyűlik. Tudás, szabadság és evolúció egy pozitív életcél három feltétele.
2
Mind a háromnak a maga részéről van egy feltétele. Mégpedig az, hogy a létezést
törvények irányítják. Ha a kozmosz nem törvény által meghatározott rend lenne, akkor nem
fejlődhetne ki az élet. Ha a dolgok nem a törvénynek megfelelően történnének, hanem
véletlenszerűen, akkor nem lenne lehetséges a tudás, semmiről sem lehetne előre gondoskodni
és a szabadság nem létezhetne.
3
Ami mindenekelőtt megkülönbözteti a hylozoikát a többi nézetektől az az élettörvények
ismerete. Az élettörvények ismerete lényeges tudás. A legmélyebb értelemben valaminek a
tudása az azoknak a törvényeknek az ismerete, amik arra a dologra vonatkoznak.
4
A tudomány legfőbb feladata a természettörvények felfedezése és leírása. Minél fejlettebb
a tudomány, annál több törvényt talál. Elkezdték felismerni, hogy nincs semmi azon kívül,
amit a törvények meghatároznak, semmi olyan nincs amit nem irányítanak törvények.
5
Amikor a tudósok nem akarják, hogy bármi dolguk is legyen a fizikain túli realitásokkal, a
„paranormális” jelenségekkel és a „spirituális világgal”, akkor ez azt jelenti, hogy nem
fedezték fel az ezeket a dolgokat irányító törvényeket. Ha egyáltalán elismerik e realitások
létezését, ők ezeknek a megnyilvánulásoknak a látszólag jósolhatatlan és törvények nélküli
természetét hangsúlyozzák, hogy elvessék őket mint jelentéktelent. Ők úgy kezelik ezeket
mint ritkaságokat a tudás határán, univerzum utolsó maradék talányát miután minden
lényegest felderítettek benne. Ez a példa önmagában szemlélteti, hogy a tudás a törvények
magyarázata kell hogy legyen.
6
A hylozoika egy teljesen eltérő perspektívát nyújt a szuperfizikairól. És ez annak
köszönhető, hogy úgy képes belehelyezni a fizikai és szuperfizikai realitást egy olyan közös
összefüggésbe, amit törvények irányítanak, hogy az értelmünk képes felfogni és elfogadni azt.
Azonban a hylozoika nem szorítkozik arra az egyszerű megállapításra, hogy a szuperfizikai
valóság olyan törvényszerű mint a fizikai, hanem azt is kijelenti, hogy ez a lényeges valóság.
7
Azokban fizikain túli világokban van az ember egyre magasabb evolúcióképes
tudatosságfajtáinak az alapja. Azokból a szuperfizikai anyagi világokból erednek azok az
energiák, amelyek hajtják a fizikai életformák evolúcióját előre. És a szuperfizikai valóság
folytatódásában az egyszerű emberi emócionális és mentális világokon túl van az ahol az
ember végül eléri a létezés értelmének tudását.
8
Az ember önátalakulása valami magasabbá mint ember egy törvényszerű folyamat és egy
fázisa annak a másik folyamatnak, ami roppantul nagyobb mégis azonos mértékben
törvényszerű – a tudatosság fejlődése minden életben. Azok a törvények, amik szabályozzák
ezt az evolúciót – az élettörvények – a hylozoikában a legfontosabb tanulmány.

72
 9
Törvények vannak mindenben és minden törvénynek a kifejeződése a legfontosabb
hylozoikai axióma.

7.2 Mi egy törvény?

1
Egy törvény legértékesebb jellemzői az változhatatlanság és személytelenség. Ha a
törvények hirtelen megváltoznának, akkor a kozmosz a káoszba korcsosodna. Egy törvény
sem lehet egy egyéni intelligencia terméke. Ilyesvalami mindig átmeneti és korlátozza az
alkotójának egykori szűkített intelligenciája. A törvény személytelensége a végső biztosíték
az egyéni önkényességgel, még az istenivel szemben is. Még a legmagasabb kozmikus
istenség sem képes elérni azt a hipotetikus mindentudást, amelyik képes lenne kideríteni az
anyagban rejlő összes potencialitást. Az ősanyagban létező megnyilvánulási lehetőségeknek
csak egy töredéke talál kifejeződésre egy tökéletesített kozmoszban. Ebből következik, hogy
az összes megszámlálhatatlan kozmosz hasonlít egymásra az alapelveikben de a kozmoszok
teljesen eltérőek az egyéni konkretizálásaiban az egyetemes Törvénynek.
2
A törvény a változhatatlannak és a személytelennek a kifejezője, amiben az anyag
működik. Kétségkívül a természet hidegnek és keménynek látszik. Mindamellett megbízható,
pártatlan és megvesztegethetetlen. És ezek a feltételei a tudásnak és szabadságnak, ezek
nyújtják az embernek azokat a hatalmas lehetőségeket, amik vannak neki.
3
Törvények azt jelzik, hogy az erők működnek, hogyan működnek és a feltételeket, amik
között működnek.
4
Nem lehet a törvényeket eltörölni. Tudatlan emberek néha beszélnek a „természet
törvényeinek eltörléséről”. Ennek a homályos gondolkodásnak az eredménye például az a
gondolat, hogy a repülőgép eltörli a gravitáció törvényét. Valójában az történik, hogy a
repülőgép motorja a nagyobb erejével szembeszegül és felülkerekedik a gravitáció erején.
Azonban a gravitáció mint törvény folyamatosan működik ugyanúgy mint előtte, amely
egyértelműen megnyilvánul abban, hogy az erőnek ugyanakkorának és ugyanolyan irányúnak
kell lennie a gravitációval szemben hogy a kívánt hatás fennmaradjon.
5
Az alaptörvény amelyikből valamennyi törvény leszármaztatható és amelyen az összes
törvény változhatatlansága múlik, az az anyag törvénye, a tulajdonképpeni természettörvény.
Ez a törvény abban fejeződik ki, hogy minden törekszik az egyensúlyra, a stabilitásra, a
helyreállításra, a harmóniára.

7.3 Mi egy élettörvény?

1
Az élet értelme – a tudatosság fejlődése – szempontjából a törvények feloszthatóak
természettörvényekre és élettörvényekre. A természettörvények azok alapvető törvények. Ők
teszik a kozmoszt egy rendezett egésszé. Ez a rend a tudatosság valódi megjelenésének egy
feltétele. Öntudatos monádok nélkül a kozmosznak nem lehet célja. Azonban csak az
élettörvények teszik lehetővé a monádok számára hogy megvalósítsák ezt a célt. Az
élettörvények a természettörvények kifejeződései a kozmikus teljes tudatosságon keresztül.
Az élettörvények adnak egy célt a kozmosznak.

73
 2
A törvény a mozgásaspektushoz tartozik. A természettörvények a törvénynek a
kifejeződései az anyagon keresztül mint energiák, az élettörvények a természettörvényeknek a
kifejeződései a tudataspektuson keresztül mint akarat.
3
Az élettörvények magának az életnek a törvényhozása és törvényszéke. Amíg mi emberek
nem jutunk erre a belátásra, addig találgatással agyalunk ki különféle jogrendszereket mindig
annak a stádiumnak megfelelően, amibe az evolúciónk során érkeztünk. Minél magasabbra
érkezünk, a mi emberi jogunk annál jobban egyezik az élettörvényekkel.
4
Az élettörvények összhangban vannak a lényünk legjobb tulajdonságaival. Amint
felfedezzük magunkat és megvalósítjuk a bennünk lakozó lehetőségeinket, felfedezzük azt,
hogy a törvények a feltételei ennek a megvalósításnak. Mi azzal kezdhetünk harmóniában élni
a törvényekkel, hogy megszabadítjuk magunkat az élettudatlanságunktól. Ez nyújtja nekünk a
lehető legnagyobb szabadságot is.
5
A hét élettörvény az alap. Ezek a törvények a szabadság, az egység, a fejlődés, az
önmegvalósítás, a sors, az aratás és az aktiválás törvénye. E hét törvény mellett sok olyan
élettörvény van amely az eltérő stádiumokon és szinteken érvényes. Azok a törvények ezek,
amiket az ember – fokozatosan és ahogy fejlődik – megtanul sajátmaga felfedezni.
6
Alacsonyabb stádiumokban az élettörvények valószerűtlennek látszanak. Lassanként ezek
nem csak lehetségesnek mutatkoznak de kívánatosnak is követni őket. Egy eléggé magas
stádiumba érve mi felfogjuk, hogy ezek az egész evolúcióhoz szükségesek. Annak aki el
akarja érni a magasabbat tanulnia kell alkalmazni őket. Aki nem követi ezeket, ezáltal
visszatartja magát a magasabb elérésétől. A választás szabad.

7.4 A hét élettörvény

1
A szabadság törvénye kimondja, hogy minden lény sajátja a szabadság és sajátja a törvény
és hogy a szabadságot a törvényen keresztül nyeri el. Szabadság az a sajátossághoz és
cselekvéshez való jog azokon a határokon belül, hogy ez egyenlő jog mindenki számára.
2
Az egység törvénye kimondja, hogy lények összessége egy egységet alkot és hogy minden
lénynek meg kell valósítania az egységét az összes élettel ahhoz, hogy képes legyen a
tudatosságát kiterjeszteni a saját énjén túlra.
3
A fejlődés törvénye kimondja, hogy minden élet – a legalacsonyabbtól a legmagasabbig –
fejlődik, hogy erők működnek meghatározott módokon meghatározott célok felé, amelyek
végsősoron elvezetnek a kozmikus végső cél felé. Minden ősatom egy lehetséges isten és
valamikor a megnyilvánulás folyamata során egy tényleges istenné válik, azaz: eléri a
kozmikus tudatosság és hatalom legmagasabb fokát.
4
Az én törvénye, vagy önmegvalósítás törvénye kimondja, hogy minden lénynek
sajátmagának – a saját tudása és saját munkája által – kell megszereznie az összes
tulajdonságot és képességet ami végül elvezet a kozmikus mindentudáshoz és
mindenhatósághoz.

74
 5
A sors törvénye kimondja, hogy az énre minden új életformában erők hatnak és olyan
szituációkba kerül, amelyek megadják az énnek a szükséges tapasztalatokat éppen azon az
evolúciós szinten.
6
Az aratás törvénye kimondja, hogy minden amit elvetünk egyszer mi fogjuk learatni.
Minden amit valóban tettünk cselekedetben, szóban, érzésben és gondolatban – vagy
elmulasztottunk megtenni – visszahat ránk ugyanolyan hatással.
7
Az aktiválás törvénye kimondja, hogy az egyén tudatossága az aktivitáson és kizárólag a
saját aktivitásán keresztül fejlődik. Mindent sajátmagának kell megtapasztalnia és minden
tapasztalatot sajátmagának kell feldolgoznia ahhoz, hogy megértéssé és képességgé váljon.

A SZABADSÁG TÖRVÉNYE

7.5 A szabadság az törvény

1
Az élet van a szabadságért. Ha az élet értelme az egyéni tudatosság fejlődése, akkor
hogyan lenne az lehetséges, hogy nem engedik meg minden utánozhatatlan egyénnek a saját
útja megválasztását amelyen fejlődik? A legteljesebb értelemben a szabadság az egyéniség:
jog, de képesség is, a sajátossághoz és az egyéni aktivitáshoz olyan korlátokkal, hogy
megbecsüli az egyenlő jogot mindenki számára ugyanehhez. Az élet szabadság.
2
Minden lénynek be kell tartani a törvényeket, ha egyáltalán élni és fejlődni akar. Minden
stádiumban az egyén szabadságának a mértéke egy közvetlen eredménye annak
képességének, ahogy a törvényeknek megfelelően él. Az ember a legalacsonyabb fajtája
azoknak a fejlődő lényeknek, akik képesek eljutni a természettörvények és az élettörvények
megértéséhez, képesek tudatosan élni a törvényeknek megfelelően. Minél jobban követi őket
az ember, annál magasabbra érkezik. Az élet az törvény.
3
Tehát az élet szabadság és törvény egyszerre. Ez egy roppant jelentős felismerés, amelyre
egyedül az ezoterikán keresztül juthatunk. A szabadság és az élettörvény ezoterikailag
ugyanannak a dolognak a két aspektusa: szabadság nélkül nincs a törvénynek megfelelő élet
és törvény nélkül nincs szabadság.
4
Az emberek, akik ezoterikailag tudatlanok, gondolják, hogy ők találnak egy paradoxont a
szabadságban: minél nagyobb a szabadság bizonyos egyének vagy csoportok számára, annál
kevesebb a szabadság mindenki más számára. Rengeteg példa van erre a világunkban; a
diktátor korlátlan hatalommal (vagy szabadsággal) egy leigázott, rettegő nép felett például.
5
A józan ész azt mondja nekünk, hogy ha a szabadság egy paradoxonnak tűnik, akkor
valószínűbb, hogy a szabadságról alkotott fogalmunk a hibás semmint a szabadság maga
lenne illúzió. Amíg a szabadságot úgy tekintik mint egy jog az önkényességhez és mások
jogának megszegéséhez, addig a szabadság egy paradoxon kell hogy maradjon. Amikor a
szabadságot úgy értelmezik, mint egyenlő jog mindenki számára, más szavakkal törvény,
akkor a paradoxon feloldódik.
6
A törvényről alkotott fogalmunk is a tudatlanságból ered és ennélfogva hibás. Hylozoikai
nézőpontból a tévképzetnek a legkomolyabb jellemzője az, hogy a törvényt isten alá rendelik,

75
hogy a törvényt egy végtelen lény kiismerhetetlen akaratának és hatalmának tekintik. A
hylozoika szerint nem létezik ilyen lény. Az összes „isten” véges lény, csak relatív értelemben
mindentudó és mindenható. És az összes „isten” betartja a törvényt. Ők istenek annál fogva,
hogy legteljesebb módon értik és alkalmazzák a törvényt a korlátozott (jóllehet számunkra
irdatlanul nagy) életkörükön belül.
7
A hylozoikában a törvény felette áll istennek. És ez a szabadság és az evolúció feltétele.
Nincs olyan isten aki – még ha akarja is – képes bármit megtiltani, megbüntetni vagy
megítélni valakit. Ebben merő emberalkotta fikciókat tükröznek vissza az ilyen tantételeket
tartalmazó vallások. Ehelyett a hylozoika hangsúlyozza az egyén sérthetetlenségét mint egy
logikai következményét a lehetséges istenségének. Minden monád valamikor eléri a
legmagasabb isteni stádiumot. Csak ennek ideje eltérő mindenki számára. És azok, akik már
most a legmagasabb stádiumban vannak, tudják, hogy ők sohasem tudtak volna megérkezni
ide a szabadsághoz való isteni joguk nélkül.

7.6 A szabadságot győzelemre kell juttatni

1
A kozmikus létezés célja valamennyi monád mindentudása és mindenhatósága. E
harmónia egy létezés, amelyet jellemez a lehető legnagyobb szabadság és ugyanakkor a lehető
legnagyobb törvényesség mindenki számára.
2
Kezdetben a monád teljesen öntudatlan és teljesen kényszeredett. A monád útját a végső
kozmikus istenséghez nevezik „fejlődésnek”. Ez az önmegvalósítást foglalja magában. A
monád sajátmaga fogja meghódítani az összes szükséges tulajdonságot és képességet azzal,
hogy tapasztalatokat gyűjt és tanul belőlük. A monád csak így nyer tudást, belátást és
megértést. A monád csak így alakítja a mindig páratlan sajátosságát.
3
A fejlődés az út a tudatlanságból a mindentudáshoz, a kényszeredettségből és
tehetetlenségből a mindenhatósághoz, az elkülönültségből az egységhez az összes élettel, a
szenvedésből a boldogsághoz, örömhöz és üdvösséghez.
4
Az ember a szabadsága növeléséért dolgozik az élettörvények betartásával. Nem szükséges
a tudatában lenni az élettörvényeknek amikor betartja őket. Azonban amikor felfedezi őket,
akkor nagyobb energiával és céltudatossággal lesz képes dolgozni a saját és más lények
felszabadításán, evolúcióján valami magasabbá. Az élettörvények felfedezéséhez az embernek
először meg kell tanulnia alkalmazni őket.
5
Az ember az evolúció minden stádiumában, minden szintjén, relatívan szabad, relatívan
nem szabad. Oly mértékben szabad, amekkora a megszerzett tudása, megértése, képessége. A
tudásának, a megértésének és a képességének határa jelzi a határát a szabadságának. A lehető
legnagyobb szabadság elérésének feltétele minden stádiumban és szinten az, hogy az ember
megszerezze azt a terjedelmes tudást és aktiválja azt a képességet a tudás alkalmazására
amely lehetséges a stádiumában és szintjén.
6
Az ember a szabadság és törvény egyensúlyozása során fejlődik. Ez az amit felelősségnek
neveznek. Amikor érvényesítjük a felelősségérzetünket mások iránt, megoltalmazzuk a
szabadságukat és jogukat, akkor következményként a felelősség vagy aratás törvényének
megfelelően a saját szabadságunk fog növekedni. És megfordítva, amikor csorbítjuk mások

76
jogát, azzal ugyanolyan mértékben veszítjük el saját szabadságunk. Ez történhet ebben életben
vagy később. A törvény várhat. De a vetést valamikor learatják. Minél jobban ismerjük az
élettörvényeket, annál jobban élhetjük az életünket. Akkor elkerüljük mások jogának
megsértését és így nagyobb szabadságunk van azáltal, hogy megkíméljük magunkat a
szabadságnak olyan korlátozásaitól, amelyeket az aratás szab meg.
7
”A szabad akaratnak” az a problémája, hogy rosszul van megszövegezve. A probléma
magja a különféle cselekedetek közötti szabad választásunkra vonatkozik. És ez a szabadság a
maga módján attól a saját hatalmunktól függ amellyel szabadon választjuk indítékainkat. Mert
nem választunk a cselekedetek között, hanem ezeket a bennünk levő legerősebb indíték
határozza meg. Ezért a kérdés az: Képesek vagyunk-e elérni a szabadságnak olyan fokát, hogy
képesek vagyunk tudatosan erősíteni valamilyen indítékot és legerősebbé tenni azt? Ez a
probléma tehát a tudatosság szabadságához tartozik. Szabad az az ember, aki képes mindig
sajátmaga dönteni arról, mely gondolatokat fogja gondolni és mely érzéseket fogja dédelgetni.
Kényszeredett az az ember, aki nem képes irányítani a mentális és emócionális életét, akiben
a nem kívánt, zavaró és romboló gondolatok és emóciók úgy járnak-kelnek ahogy nekik
tetszik.
8
A tudatosságnak ezt a szabadságát valamennyi élettörvény megszabja, különösen a
fejlődés, az én, az aratás és az aktiválás törvénye. A kényszeredett tudatosság, a tehetetlenség,
a megosztás és képtelenség a hiányosan fejlett tudatosság és/vagy rossz aratás
következménye. A tudatosság szabaddá, koncentrálttá és önirányítottá válik módszeres
aktiválással. Senki más csak az ember sajátmaga és saját egyéni módján képes ezt megtenni.

7.7 A társadalmi szabadság

1
A fizikában az alaptényezők az erő és az anyag. A dinamikus tényezők a társadalomban a
hatalom és az ember. A hatalom az ember akaratából és cselekedetéből származik, de képes
utána többé-kevésbé függetlenül élni: a hagyomány hatalma, az ideák hatalma, a szokások
hatalma a példái ennek.
2
A hatalom az erő. És hogy a hatalom ne legyen egy vak, romboló ereje a természetnek,
ellenőrizni és irányítani kell azt. Ez a tudatosság feladata. Minél magasabb egy egyén vagy
egy kollektíva tudatossága, annál több hatalmat képes használni az élettörvényekkel
összhangban. A magasabb tudatossággal velejár egy nagyobb élettörvény-ismeret, egy
nagyobb képesség azok hibátlan alkalmazására.
3
A hatalom önmagában se nem rossz, se nem jó. A hatalom önmagában nem „rossz”.
Hatalom szükséges az emberek összetartásához, a káosz megakadályozásához, az emberek
cselekvésre késztetéséhez, a szükséges változások véghezviteléhez. Az, hogy a hatalom a
rossz vagy a jó számára erő, függ a hatalmat gyakorló tudatossági szintjétől, az egoizmusának
mértékétől (a hatalomra irányuló akarat) vagy az önzetlenségétől (egységre irányuló akarat),
az előrelátó képességétől és a tényleges eredménytől – mint tudjuk, egy jó szándék hozhat
rossz eredményt.
4
Az ideális formájában a hatalom gyakorlása törekszik és el is vezet a mindenki számára
nagyobb szabadsághoz, a mélyebb egységhez mindenki között, mindenki számára a jobb

77
önmegvalósításhoz, mindenki hatásosabb aktiválásához – röviden – magasan fejlett
tudatossághoz mindenben.
5
Az ideális formájában a hatalom mindig kiegyensúlyozódik az egyenlő nagyságú
megkövetelt felelősséggel. A hatalom felelősség nélkül a despotizmus. A felelősség hatalom
nélkül az zsarnokság. Az hogy az aratás törvénye mindig megköveteli a felelősséget a
hatalommal visszaéléssel kapcsolatban nem tart vissza minket embereket attól, hogy
megtegyük azt is.
6
Minél nagyobb felelősséget hajlandó vállalni és képes elviselni egy ember, annál nagyobb
hatalom gyakorlására jogosítja őt a Törvény. A lehető legnagyobb felelősség feltételezi a
lehető legnagyobb tudást és képességet de feljogosít a lehető legnagyobb hatalomra vagy
szabadságra. Mert hatalom és szabadság egyazon dolog, csak akkor látszanak különbözőnek,
amikor különböző nézőpontokból nézzük őket és kulönböző módokon rajzolunk határokat az
egyén és a kollektíva közé. A szabadság törvénye szerint mindenkinek joga van élnie a saját
életét a saját módján addig, amíg nem sérti mások jogát ugyanahhoz.
7
De a mások élete feletti szabadságot (azaz: hatalmat) csak azoknak adják meg, akik elérték
a belátásnak és képességnek egy olyan fokát, hogy ők képesek elviselni azt a felelősséget ami
velejár ezzel a szabadsággal, csak azoknak adják meg, akik megtanulták betartani az
élettörvényeket.
8
Az ideális társadalomnak a problémája az a szabadságnak egy problémája. A lehető
legnagyobb szabadság a legnagyobb létszámú ember számára, mindenki jogának tisztelete,
kellenek hogy a vezérelvek legyenek. Akik úgy akarnak bevezetni egy ideális társadalmat,
hogy erőszakot alkalmaznak a törvénytisztelővel szemben, korlátozzák a szabadságot és a
jogot, azok rossz úton járnak. Azt hiszik, hogy képesek elősegíteni az elvont vagy ideális jót
azzal, hogy megsértik a konkrét és valódi jót. Ez szemlélteti az „ideák” (tulajdonképpen:
fikciók) erejét a gondolkozás felett.
9
Az ideális társadalmat nem egy meghatározott társadalmi rendszer hozza létre. A
társadalmakat nem lehet előre kialakítani. Ezek kiformálódnak mialatt növekszenek az
emberek kollektív jellemvonásának megfelelően. Általában elmondható, hogy a meghatározó
tényezők a társadalomban nem a szervezetre vagy rendszerre vonatkoznak. A meghatározó
tényezők sosem annyira a formákkal mint a tartalommal vannak kapcsolatban azaz: a
funkcióval, dinamikával és tudatossággal. És az emberek, akik alkotják a tartalmát a
szervezetnek vagy rendszernek. Természetesen azok a társadalomformák veszélyesek,
amelyek a hatalmat néhány személy kezébe koncentrálják. És általában az a társadalomforma
a legjobb, amelyik erőteljes korlátokat tartalmaz a hatalommal visszaélés ellen és vannak
hatékony, megvesztegethetetlen hatóságai az ellenőrzésnek. De a megoldás mindamellett
sajátmagukban az emberekben van. Amikor egy eléggé befolyásos kisebbség (hosszú idő telik
el azelőtt, hogy ők lesznek a többség), úgy megértette a szabadság törvényét, hogy ennek
megértésével cselekednek, ők kényszeríteni fogják a kormányzójukat olyan engedményekre,
hogy megvalósítják a szabadságot és az ő társadalmuk lesz a legjobb a lakosság fejlődési
stádiumára vonatkozóan. Magasan fejlett polgárokkal bármely társadalmi rendszer ideális
lesz. Többé-kevésbé alacsonyan fejlett polgárokkal – ez a helyzet most – a legideálisabb
társadalmi rendszer egy valószerűtlen kávéházi termék lesz. Mivel az emberek azok akik
sikeresek vagy sikertelenek beváltani az ideálokat; és az emberek azok akik így cselekedve
alkotják a rendszer tartalmát.

78
 AZ EGYSÉG TÖRVÉNYE

7.8 Az egység jelentősége

1
A bolygót-körülölelő intelligenciák, akik őrködnek az emberiség felett, mondják, hogy az
összes élettörvény között az egység törvénye a legjelentősebb és a legnyilvánvalóbb. Az
egység vagy szeretet az egyetlen lényeges dolog. De az ember azt gondolja, hogy minden más
fontosabb. Az egység törvénye az a törvény, amelyik egyedülállóan a legfontosabb az
emberek fejlődése, harmóniája és boldogsága számára. Az egység törvénye a szeretet, a
szolgálat és a testvériség törvénye.
2
Az egység döntő jelentősége megjelenik mind a hét élettörvényben. Mivel ezek
egyetemesek és az egység felé irányulnak. Ezek inkább vonatkoznak a kollektívára mint az
egyénre. A szabadság törvényében rejlik minden ami hozzásegít másokat a
megszabaduláshoz, az egység törvényében minden ami hozzásegít másokat hogy érezzék a
rokonszenvet és hűséget, a fejlődés törvényében minden ami segít másokat fejlődni, az én
törvényében minden ami segít másokat hogy megvalósítsák magukat, az aktiválás
törvényében minden ami segít másokat hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek. Ha
valami nem hasznos mindennek, akkor az élettörvények szempontjából ez egy tévedés.
Egészében véve a rossz és jó egybeesik azzal ami elválasztja és egyesíti az embereket. A
legnagyobb hozzájárulás amit egy ember képes tenni hogy összegyűjt és egyesít, a
legnagyobb ártalom hogy megoszt és elválaszt. Természetesen létezik egy hibás egység, ami a
csoportegoizmuson alapul és mások ellen irányul. Mégis az elv érvényes mint olyan.

7.9 Az egységre irányuló akarat

1
Minden szenvedése és a jelenlegi nehéz helyzete az emberiségnek visszavezethető egy
dologra: az emberek hatalomra irányuló akaratára. Amikor elegendő számban megértik azt,
hogy az egységre irányuló akarat az egyedüli ésszerű, az egyedüli lehetséges alternatíva
hosszútávon és cselekszenek ennek a megértésnek megfelelően, akkor fog minden
megváltozni a bolygónkon.
2
Az egységre irányuló akaratával az ember megtanulja mellőzni ami eltérő és figyelembe
venni ami hasonló az emberek között. Megtanul örülni az eltéréseknek, megérteni azt, hogy
ezek jogos kifejeződései az egyedi sajátosságnak, felismeri, hogy ezek gazdagítják a
teljességet amíg mind egyetlen lényegben egyesülnek: a közös törekvés előre és felfelé. Csak
az az ember aki élettudatlan képes törekedni az egységesítésre, a hasonló véleményre és
törekvésre.
3
A legjelentősebb küzdeni a gyűlölet, az egoizmus és a hazudozás minden számtalan
megnyilvánulása ellen, tanítani az embereket békében élni egymással, tanítani őket
megbecsülni egymást ahogy vannak és tanítani őket hogy úgy tekintsenek egymásra mint
vándortársra az úton, azon az úton amin mindenkinek vándorolnia kell minden olyan
tévedéssel, amit mindenkinek azért kell megtennie, hogy tanuljon belőle. A megítélés és
moralizálás minden fajtája egy nagy tévedés és egy bűntett az egység törvénye ellen.
Természetesen a bűnözőket és a többi mások jogait bitorlót hatásosan meg kell állítani a
kíméletlenségükben és a társadalomnak őrizetbe kell vennie őket a szociális átnevelésükért.

79
De nincs jogunk büntetni, gyűlölni, bosszút állni, gyötörni azért, hogy abból jó származzék.
Ameddig a társadalom nem ismeri fel ezt, addig a bűnözés elleni küzdelem hiábavaló lesz.
4
Az egységre irányuló akarat legfőképpen a mások iránt érzett személyes felelősségben
jelenik meg. Minél jobban belenövünk az egységbe, a személyes felelősségünk köre is annál
jobban kiterjed, nem csak a közeli hozzátartozókat és barátokat foglalja magába, hanem a
feladatainkat, a nemzetünket, az emberiséget és minden életet is. Az élettörvények ismerete
megcáfolja a hibás szóbeszédeket az egyén jelentéktelenségéről és tehetetlenségéről.
Mindenki képes hozzájárulni. Amikor hozzájárulunk nem mi döntjük el vajon a mi
hozzájárulásunk „hasznos-e valakinek”. Aki valóban megértette mit jelent a felelősség, az
megtesz mindent amire képes tekintet nélkül a hozzájárulásának méretére, mivel felismeri azt,
hogy ilyen vizsgálódással csak a saját nagyságának vagy jelentőségének az értékelésére
törekedne. Egy ember valódi nagysága annak megértésében rejtőzik, hogy megosztott a
felelősség mindenért ami történik. A felelősség hiánya az élet értelme és célja nem
ismerésének a bizonyítéka.

7.10 Szolgálat
1
Az életet szolgáló magatartás az egységre irányuló akaratból ered. A szolgálat egy
művészet, a legnagyobb és a legnehezebb művészet. Elméletben minden könnyű. A gyakorlati
élete, az önmegvalósítása, ahogy a jó döntéseket hozza és helyesen cselekszik, ez az ami
fejleszti az ember nagyságát és tehetségét. Először tisztában kell lenned a saját indítékaiddal.
A legtöbb indíték önző, függ a szeretem-nemszeretem dolgaidtól és a vágyadtól a
megelégedés, az emócionális és mentális ingerlés iránt. Amikor csak megjelenik az „én”,
minden eltorzul. „Én segíteni fogok. Én szolgálni fogok. Én a jót akarom érezni.” De ha a
gondolataink ennyire a saját énünk körül forognak, akkor mi marad annak az
embertársunknak akinek segíteni készülünk, a feladatra amit a mi kötelességünk elvégezni?
Ez az önérzet akadályozza a szolgálatot, elkülönül az egységtől. Az egységben nincs „én”,
csak „mi”. Ez egy személytelen hozzáállás, amit olyan nehéz elérnie az embernek.
2
Hogy milyen nehéz szolgálni az megmutatkozik abban, hogy a szolgálattal több rosszat
vagy képes tenni mint jót. Nem a rosszat fogod szolgálni, de a meggondolatlan szolgálattal
pontosan az amit te teszel. Azért van ez így, mert a hatékony szolgálat feltételezi az ember
sokoldalú, harmonikus fejlettségét. Szükséges az emócionalitás nemesítése, a kultúra
stádiuma egy feltétel. Azonban, szemben a sok misztikus hitével, ez nem elegendő. A
mentalitásnak is aktiválva kell lennie, hogy az ember az ítélőképességben és a józan észben
gyarapodjon. Máskülönben a nemes elmének az a kockázata, hogy ostoba lesz így a rosszat
szolgálja. Van néhány Krisztusnak tulajdonított mondás, amit sohasem mondott: „Adj
mindenkinek aki kér tőled” és „Ne álljatok ellent a rossznak”. Ezek a hibás szolgálat példái.
Ez egyenértékű lenne a rossz kielégítésével és így a hatalma növelésével. Az
élettörvényeknek megfelelően kötelességünk ellenállni a rossznak, például ha a hazánkat
megtámadták és a népünk szabadságát fenyegetik. Máskülönben magunk adjuk fel
sajátmagunkat a rossznak.

7.11 Szeretet

80
 1
Kevés olyan szó van amit annyira helytelenül használtak mint a szó szeretet. Ez jelenthet
valamit a pillanatnyi rokonszenvtől addig a teljes odaadásig, ami nem riad vissza némi
áldozattól, a hideg jóindulattól az abszolút egységig minden élettel. Sok ember túl primitív
ahhoz, hogy képes legyen szeretni. Nekik nincs olyan egyéni tapasztalatuk mint amit a
magasabb stádiumokban levő embereknek tartalmaz a szó „szeretet”.
2
Mi nem szeretünk egyformán mindenkit. A barátainkat jobban szeretjük, mint az
idegeneket vagy az ellenségeinket. Fokozatok vannak, ahogy a perspektíva-gondolkodás
(47:5) érti. Aki azt állítja, hogy mindenkit egyformán szeret, annak nincs önismerete ebben a
kérdésben, kivéve ha ez azt jelenti hogy: mindenkit egyformán kicsit szeret.
3
A szeretet csak egy csodálatos szó marad, ami nem kötelez minket semmire, ha nem
nyilvánul meg a tettben. Vallásos emberek képesek beszélgetni a szeretetről anélkül hogy
bármire kötelezzék magukat. A dumaszolgálat nem elég. Az érzelgősségtől mentesen a
szeretet inkább mint cselekedet nyilvánul meg; olyan cselekedet aminek a hajtóereje a
személytelen, egységre irányuló akarat.
4
Szükségünk van ideálokat imádni, szükségünk van embereket csodálni és szeretni. Valakit
szeretve mi egyre jobban megtanulunk szeretni. Amit mi szeretünk és csodálunk, azzal eggyé
válunk. Képtelen vagy meditálni szeretet nélkül és képtelen vagy fejleszteni a szeretetet
meditáció nélkül. Emiatt a meditációnak nem kell tudatosnak lennie, csak kitartó, lankadatlan
koncentrációnak.
5
Nekünk kellenek a vonzerő intenzív érzései. Különben nem tudunk fejlődni, nem tudjuk
nemesíteni és felemelni az emócionalitásunkat. És csak a mentalitásunkat használva mi sosem
fogunk eljutni a kauzális tudatossághoz. Nem arra kell használni a mentalitást, hogy elfojtsuk
vagy elnyomjuk az emócionalitást, mint ahogy sok ember gondolja. Sőt, fejlesztenünk kell az
emócionalitásunkat, mert az embernek hasznosítania kell minden belső erőforrást ahhoz, hogy
megvalósítsa az emberfölötti lényt. De az emócionalitás ellenőrzött kell hogy legyen,
átirányítva az alacsonyabbtól és a csalókától a magasabb és az ideális felé.

A FEJLŐDÉS TÖRVÉNYE

7.12 A fejlődés és az egyetemes vonzás törvénye

1
A természet alapvető fontosságú törvénye az ok-okozat törvénye. Az élet alapvető
törvénye a vonzás törvénye vagy az egység törvénye. Ez a törvény megnyilvánul egyenletesen
minden világban oly módon, hogy a magasabb világ vonzza és befolyásolja az alacsonyabb
világot. Ez a vonzóerő hasonló a nap hatásához a növényekre. Ez csalogatja ki a növényt a
földből és hajtja a fényéért és a melegéért napnak, ami a magasabb világokból fakadó
bölcsesség és szeretet szimbóluma.
2
A fejlődés törvénye kimondja, hogy vannak olyan erők, amelyek változatos módokon
működnek a végső kozmikus cél irányában. A vonzás hatalma az egyik ilyen erő. Az
embernek a válasza erre az erőre egy másik hasonló erő. Ez fejeződik ki az ember
törekvésében az önmegvalósításra. Amikor egyszer elhatározta, hogy dolgozik az
önmegvalósításért és követi a vonzást az általa érzékelt magasabb felé, a fejlődése erőteljesen
felgyorsulhat.

81
 7.13 A fejlődés és az önmegvalósítás törvénye
1
Az önmegvalósítás törvénye valójában egy a fejlődés törvényével együtt járó törvény.
Igaz, hogy az emberne kell megtennie a kötelességét és úgy mintha nem volna segítség. De ha
megteszi, a céltudatossága jutalmazva lesz. A fejlődés törvényének erői akkor automatikusan
hozzáadják a saját megerősítő közreműködésüket. E hozzáadás nélkül a saját ereje nem lenne
elegendő.
2
De vegyük figyelembe: a fejlődés törvénye az egység egyik erejének a megnyilvánulása.
Az ember egység iránti hozzáállásától függ, hogy hozzáadódik-e az energia az emberhez. Aki
valamilyen más indítékkal akar fejlődni mint az élet szolgálata, aki sajátmagáért akar fejlődni,
annak e segítség nélkül kell meglennie. Azonban amilyen mértékben az ember másokért él a
saját fejlődését ugyanolyan mértékben előmozdítják úgy hogy ő egyre több hasznos
hozzájárulást lesz képes megtenni.

7.14 Az ember fejlődése

1
Minél alacsonyabban van ember a fejlődésben, annál több hasonló fajta tapasztalatra van
szüksége ahhoz, hogy tanuljon, felfogjon és megértsen. Ez az oka annak, hogy a barbarizmus
stádiumában a fejlődés olyan roppant sok időt igényel.
2
Amikor az ember egyszer megszerezte az élettapasztalat általános alapját, amelyik
szükséges a felfogóképességhez, kezdheti a specializálódást. Életről életre tanulmányoznia
kell az élet egyre újabb területeit, amíg érvényesül egy felvirradó általános életértés.
3
Ez megismétlődik a fejlődés minden stádiumában. A civilizáció stádiumának sajátos
életértése van, a kultúra és az emberiesség stádiumának is van sajátja. Ez az oka, hogy az
emberek ezekben az eltérő stádiumokban „nem beszélnek ugyanazon a nyelven”.
Mindegyiknek közösek a szavai, de a tapasztalati tartalmuk, amivel az ember megtöltötte
őket, eltérőek az egyes stádiumokban. Amit egy barbárnak a szabadság szó jelent nem
ugyanaz, mint amivel egy kulturális egyén töltötte meg a szót.
4
Amikor az ember megérkezik a kultúra és az emberiesség stádiumába, ő fokozatosan
fejleszti a valóság érzékelő képességét és az érdeklődését az emberi dolgok iránt, fejleszti az
élet igazi értékeinek, az élet értelmének és céljának és a célok eléréséhez szükséges
eszközöknek a megértését.
5
A monád az emberi birodalomban tartózkodásának teljes ideje alatt mindig a kauzális
testbe van bezárva. Az inkarnációk során ez a test magában foglalja az inkarnáció új testeit.
Amikor az én tudatra ébred a fizikai világban, kezdetben teljesen tudatlan és a tájékozódásban
megzavart. Az új agy semmit sem tud arról amit a régi tudott. A gyermekévek és az ifjúsága
alatt az énnek aktiválnia kell a tudatosságot az új testeiben – a legalacsonyabb
molekulafajtától felfelé – a lappangó képességeinek és hajlamainak segítségével. Mivel van
kapcsolata más emberekkel és részesedik a tapasztalataikból az én tanul érzékelni és
megérteni és sajátmaga próbál tájékozódni az új világában. Amivel az énnek nincs kedvező

82
alkalma újra kapcsolatot létesíteni, az lappangó marad. Azok a képességek, amiket az én nem
gyakorol ismét, lappangóak maradnak.
6
A gyermekévek és az ifjúsága alatt az ember fő vonásaiban megismétli az emberiség
tudatosságának fejlődését a barbarizmus stádiumától kezdve. Sok tényezőtől függ az, hogy
mennyi időnek kell eltelnie addig, amíg újra eléri a valódi szintjét, azt a szintet amit az előző
életekben elért: az új agyának képességétől, a környezetétől, neveltségétől, azokkal a
dolgokkal való kapcsolat kedvező alkalmaitól, amelyek felhozhatják a tudatalatti (lappangó)
tudását az új életbe. Sok ember van, aki egy új életében sosem éri el a régi szintjét. Vannak
mások, akik elérik de csak idős korukra. Ha az élet normálisan telik, akkor az ember 14-éves
koráig teljesíti a barbarizmus stádiumát, 21-éves koráig a civilizáció stádiumát, 28-éves
koráig a kultúra stádiumát, 35-éves koráig újra kell kezdenie onnan ahol ő abbahagyta –
feltéve, hogy ő előzőleg elérte az emberiesség stádiumát, amit kevesen. Minél magasabb
szintet sikerült az énnek elérnie, annál gyorsabban jut túl ezeken a stádiumokon minden új
inkarnációjában, ha rossz aratás nem akadályozza.

83
 NYOLC
AZ ÉN TÖRVÉNYE

8.1 Az önmegvalósítás
1
Az önmegvalósítás annak megvalósítása, ami potenciálisan vagy. Minden élet lényege
isteni. Ez úgy értendő, hogy minden monád valamikor megvalósítja a benne rejlő potenciális
istenséget.
2
A három legalacsonyabb természeti birodalomban a monádok tudata automatikusan
fejlődik az elkerülhetetlen élettapasztalatokon keresztül. Az emberi birodalomban azonban
felébred az öntudat és ezáltal megkezdi működését az én törvénye.
3
Emberként tehát muszáj hogy sajátmagunk kezdjünk a vándorolni a hosszú úton, saját
munkánkkal szerezzük meg azokat a tapasztalatokat, azt a tudást, azokat a tulajdonságokat és
képességeket, amelyek felemelnek minket az egyre magasabb emberfölötti birodalmakba és
végül, a legmagasabb isteni birodalomba, kozmikusan mindentudóvá és mindenhatóvá téve
minket. Az önmegvalósítás törvénye irányít minden öntudatos életet.
4
Az én törvénye kimondja, hogy az egyén fejlődése az egyén saját feladata, hogy senki más
mint sajátmaga képes fejleszteni magát. Ez azért van így, mert ami fejlődik az a sajátosság,
ami örökérvényűen egyedi minden egyénben.
5
Az én törvénye egyértelművé teszi, hogy sajátmagától az embertől függ az ember
tudatosságának a fejlődése, ami akármennyi inkarnációt igénybe vehet. A tudatos
önmegvalósítás legnagyobb akadályai a minket tévútra vezető tévhiteink, az emócionális
illúzióink és mentális fikcióink. A teljesen hibás életszemléleteinknek és életcéljainknak az a
következménye, hogy félreismerjük magunkat és a lehetőségeinket, hogy vakok vagyunk az
inkarnációnk célját illetően, hogy számtalanszor tévedünk, hogy engedünk a
reményvesztettségnek és a kétségbeesésnek.
6
Az önmegvalósítás megköveteli a tudást, a bizalmat az életben, a bizalmat az énben, a
bizalmat a törvényben, az önhatározottságot és az akaratot. Az ember csak akkor válhat
önhatározottá, amikor elér egy magasabb mentális stádiumot, amikor soha többé nem áldozata
az emócionális illúzióknak és a mentális fikcióknak. Az akarat az egy megingathatatlan
elszántság arra, hogy alkalmazod azt a tudást, amit megértettél elméletben. Teljes
terjedelmében ez csak akkor lehetséges, amikor az ember elérte az eszményiesség stádiumát.
Azonban aki eléggé elszánt rá, az alacsonyabb stádiumokban is fejlesztheti az ehhez
szükséges valamennyi tulajdonságnak a lényeges elemeit.
7
Az önmegvalósítás egy hosszú lejáratú munka azután, hogy elkezdtél tudatosan törekedni
rá és intelligensen akarod alkalmazni az élettörvényeket.
8
Aki a célt el akarja érni, az akarja használni az eszközöket; próbálja spontánul és külső
hatás nélkül alkalmazni az élettörvény-ismereteit. A behódolás minden más „tekintélynek” ,

84
mint annak a legmagasabb fénynek a követése amit látsz, az a szabadság törvényének és az én
törvényének a megsértése. Nem másoknak a feladata hogy kényszerítsék az önmegvalósítást
vagy a törekvést a fejlődésre. Ez olyan lehetetlen mint kényszeríteni valakit hogy szeressen.

8.2 Önmegvalósítás a tapasztaláson és a megértésen keresztül

1
Az önmegvalósítás a saját tapasztalásunkon keresztül történik. Minden fejlődik a
tapasztalásokkal és a tapasztalások feldolgozásával. Csak a tapasztalataid feldolgozásával
fogsz belátásra és megértésre jutni. Csak elmélkedéssel, analizálással, objektivitásra tett
erőfeszítésekkel lehet észrevenned azt az egyetemes tanulságot, ami minden személyes
tapasztalásban rejtőzik. Amit mások adnak nekünk tanítások, tanácsok, tapasztalat-
megosztások formájában rendszerint túl gyengén hatnak ránk. Csak akkor nem vesznek el
hamar, ha már elértük a neki megfelelő megértést és képesek vagyunk sajátunkként használni.
Ebben az esetben már tapasztaltuk és feldolgoztuk egy előző életben; így nekünk van
lappangó belátásunk és csak újraemlékeznünk kellett.
2
A legalacsonyabb szinttől a legmagasabb szintig a fejlődés feladványok sorozata,
amelyeket meg kell oldani, feladatok amelyeket sajátmagunknak kell elvégezni. Azok a
feladványok, amelyek megoldásával valaki nem törődik, rosszul vagy mások segítségével
oldja meg felbukkannak újra egészen addig, amíg ő megoldja azon az egyetlen helyes módon,
ami az ő sajátosságának a megoldása, úgyhogy végül a maga módján megérti azt az
életfeladványt. Csak ekkor lesz képes a következő magasabb szintre lépni. Mindaz ami fontos
számára valamilyen meghatározott életfeladványban azt egyedül sajátmaga fogja megtalálni
és senki más.
3
Az önmegvalósítás az megértés és alkalmazás. Az evolúció mindegyik magasabb szintje
(az emberi birodalomban 777 ilyen szint van) olyan valami megértésének a lehetőségét
nyújtja, amit nem lehetett előbb megérteni. Különbség van a felfogás és megértés között.
Megértés az valaminek a végérvényes meghódítása és az állandó egyéniséghez, az énhez
tartozik. A felfogás függ a műveltség jelenlegi inkarnáció alatti szintjétől és a személyiséghez,
a testekhez, az új agyhoz tartozik. Egy magasabb szinten lévő „műveletlen” ember ennélfogva
többet és jobban ért mint egy alacsonyabb szinten lévő „művelt” ember. Mindazt amit értünk
rendszerint képesek vagyunk alkalmazni és megvalósítani. Nem úgy mint amit csupán
felfogtunk. Erre gondolt Platon, amikor hangoztatta axiómáját, „erény az tudás” és „aki ismeri
a helyeset az teszi a helyeset”. Ha nem tesszük a helyeset a megismerése után, akkor ez azt
mutatja, hogy nem értettük meg, csak talán felfogtuk.

8.3 Bizalom az életben, bizalom az énben, bizalom a törvényben

1
Az önmegvalósítás feltételezi három tulajdonság hatékonyságát. Ezek a bizalom az
életben, a bizalom az énben és a bizalom a törvényben. Ezek nem fejlődhetnek csak amikor az
ember elérte a kultúra stádiumát, felismerte az egység életbevágó jelentőségét és kezdte érteni
az élet értelmét.
2
Különbséget kell tenned az élet értelme és az inkarnációd értelme között. Az ember jelen
inkarnációja egy darab egy roppant kirakójátékban, amit nem tud áttekinteni. Nem emlékezik

85
a múltjára és semmit sem tud a jövőjéről. Így nem láthatja az evolúció „vörös fonalát”, ami
végigvonul a létezésén. Nem fedezi fel annak az egyetlen életnek az értelmét amit ismer. Ez
az inkarnáció kibírhatatlanul nehéznek, fájdalmasnak, érthetetlennek tűnhet számára.
3
A bizalom az életben adja az embernek azt a hitet, hogy az élet mindennek a legjobbat
szánja még akkor is amikor sok van ami ellene szól ennek hitnek. A bizalom az életben egy
nem intellektuális bizonyosság arról, hogy pozitív értelme van annak ami történik, hogy az
élet egy iskola a szükséges tapasztalatok összegyűjtése számára, hogy a játékot sohasem lehet
teljesen elveszíteni, hogy a kudarc sohasem végleges, hogy mindig vannak új kedvező
alkalmak és jön egy új nap, hogy a sikertelenségek és szerencsétlenségek szükségesek ahhoz,
hogy megértsük az életet és az embereket, levonjuk a további utazás számára szükséges
tanulságokat.
4
Amikor az ember a hylozoikát jön tanulmányozni, egy olyan intellektuálisan elfogadható
életmagyarázatot kap, ami szemlélteti számára, hogy az ő bizalma az életben jól
megalapozott. De hogyan birtokolhatja a bizalmat az életben mielőtt megkapja ezt az
ismeretet? A válasz az hogy az a tapasztalat, ami az én altudatában van, mérhetetlenül
nagyobb mint amit az ember aktualizált az inkarnációjának a testeiben. Ezekben csak azt
ismeri, amit asszimilált a műveltségen és a személyes tapasztaláson keresztül ebben az
életben. Nem tudja, hogy ezelőtt számtalanszor élt, hogy ő – a monád – halhatatlan. Az én
azonban tudja ezt. És ez az alapja az ember bizalmának az életben.
5
A bizalom az énben alapja ugyanaz. Az én ösztönösen tudja, hogy végsősoron csak
sajátmaga az, akire támaszkodnia kell, de azt is tudja, hogy sajátmagában neki megvan
mindennek a potenciálitása. Az én előzőleg számtalanszor boldogult látszólag reménytelen
helyzetekkel és feladványokkal. A bizalom az énben adja az embernek a képességet és
bátorságot, hogy legyen önmaga, egyszerű, álarcnélküli, spontán, merjen gondolkodni, érezni
és cselekedni a saját módján, merje kimutatni a tudatlanságát, merjen kételkedni, merje
megkérdőjelezni a tekintélyek „bölcsességét”, merje óvni a szabadságot és a jogot, merje
követni a nemes ösztönzéseket, merjen tévedni. A bizalom az énben független a sikertől vagy
sikertelenségtől, azoktól az illúzióktól amelyek összetörnek amikor kipróbáljuk. Független az
emberi dicsérettől vagy szemrehányástól vagy az egyén saját hiányzó képességétől. És semmi
köze nincs az önteltséghez, tolakodáshoz vagy elbizakodáshoz.
6
Bizalom a törvényben az a bizalmunk a változhatatlan természettörvényekben és
élettörvényekben. Vannak emberek, akik sohasem tanulmányoztak ezoterikát és akik sosem
hallották azt a kifejezést, hogy „élettörvény”, mégis rendelkeznek egy spontán bizalommal
ami azt mondja nekik: nincsen olyan hogy „életnek az igazságtalansága” hanem a tökéletes
igazságosság kormányozza a világot. Nem aggódnak a saját fejlődésükért vagy másokéért,
hanem tudják, hogy minden jól végzett munka a jó szolgálatában eredményt kell hozzon, még
akkor is ha az ilyen eredmény késhet. Ők bíznak a törvényben és nem azt követelik, hogy
lássák az eredményeket.
7
A bizalom a törvényben tartalmazza még a képességet kivárni a megfelelő lehetőséget, a
megfelelő kapcsolatot, a megfelelő szintjét a fejlődésnek. Ez szöges ellentéte annak az
aggódásnak és sietségnek, ami sok okkultistát késztet belekontárkodni abba, amire még nem
lesznek készen sok inkarnáción keresztül és ami nem rövidítés számukra, hanem csak jókora
kerülő.

86
 8.4 Az önmegvalósítás akadályai
1
Az önmegvalósításnak sok akadálya van. A legfontosabbak közül néhány a következő.
2
Az elválasztó hajlam a szöges ellentéte az egységre irányuló akaratnak. Ez nyilvánul meg
az egoizmusban és egy rosszindulatú hozzáállásban az élet iránt és az életben mindenhez,
sajátmagához is. Ez nem csak a kifejezett gyűlöletet foglalja magában, hanem az
agresszivitást, az ingerültséget, az irigységet és a mások feletti uralkodás vágyát is. Mindezek
megakadályozzák az egységet, mint ahogy a kiszipolyozás és a vetélkedés teszi. Az elválasztó
hajlam természetesen a moralizmust is magába foglalja.
3
A moralizmus és a megítélő hozzáállás a gyűlölet és az élettudatlanság következménye. A
gyűlölet egy személytelen erő mint a szeretet. Egy embernek, akit eltölt a gyűlölet, muszáj
levezetnie azt. Hogy ki lesz az áldozat az kevéssé lényeges. Az egyszerű létével egy
nemesebb ember szolgálja azt, hogy emlékeztet másokat a kicsinyességükre. És így válik
ellenszenvessé a moralisták számára, akiket eltölt a sajnálatra méltó gyűlöletük. Mások
lebecsülése a rosszindulatú egyén „önmegvalósítása”.
4
A moralisták azt hiszik, hogy képesek felbecsülni egy másik embert és azután joguk van
megítélni őt. Egy nagy tévedés. Nincs ember aki képes felbecsülni egy másik embert. Mit lát
egy másik emberben? Az ént a jelenlegi inkarnációjában, legfeljebb. Ez minden. Az egyén
megszerzett tulajdonságainak és képességeinek egy töredéke ami megjelenik. Ráadásul a
rossz aratása a jelenlegi inkarnációjában sokkal alacsonyabb szintre kényszeríthette őt annál,
amit egyszer már elért.
5
Az aratás nem utal egy ember helyzetére az evolúcióban. Kemény aratás esedékes lehet
még a legmagasabb emberi szinten is, főleg amikor az embernek az utolsó aratását kell
learatnia mielőtt átléphet az ötödik természeti birodalomba.
6
Sőt a moralista nem sejti, hogy a gyűlölködés indítékaival teljesen képtelen tárgyilagosan
felbecsülni még azt is amit láthat. Csak azt látja amit látni akar, a negatív jellemvonásokat.
Ezzel leveszi az álarcot magáról. A másik emberben csak azt az alacsonyabbat látjuk, amit
sajátmagunk birtoklunk, jelenlevően vagy lappangóan. A magasabb mindig észrevétlen
számunkra.
7
Más akadályai az önmegvalósításnak azok, amelyek gátolják éppen a kutató ösztönt,
amelyik annyira fontos a saját belső növekedésünkhöz és megújulásunkhoz. Néhány
legnagyobb akadály alább van ecsetelve.
8
Az intellektuális rabszolgaság abban jelenik meg, hogy nem mered kialakítani a saját
véleményed, hanem behódolsz a tekintélynek, sőt még az alapokat sem vizsgálod meg amin a
tekintély állításai nyugszanak.
9
A dogmák korlátozzák a nézeteket és lehetetlenné teszik az új, nélkülözhetetlen ideák
elfogadását. A dogmák irányítanak mindent: politikát, vallást, szakmai életet, tudományt,
szociális életet (ahol konvencióknak nevezik ezeket). Definíciószerűen egy dogma olyan
valami amit tilos megkérdőjelezni. A dogmák elveszítik erejüket amint általánosabb lesz
annak megértése, hogy a változás törvénye kormányoz mindent, hogy semmi sem létezhet
örökké, hogy szükséges új formáknak készülniük és az öreg formáknak összetörniük ahhoz,
hogy a bennük rejlő cél megvalósuljon.

87
 10
A létért való küzdelemnek és a mindennapi élet trivialitásainak nagy hatalma van, hogy
elnyelje az embert, ha ő nem birtokol erős belső ellenerőket, amik lehetővé teszik számára,
hogy életben tartsa a kapcsolatát az ideálok világával. Ez nem azt jelenti, hogy futamodjunk
meg azoktól a kötelességektől amiket a közösségi és a társadalmi élet tesz ránk. Hanem
minden igyekezetünkkel segítsük magunkat és másokat élni egy magasabb szinten mint a
csupán triviális.

A SORS TÖRVÉNYE
8.5 Mi a sors?
1
Minden ami él fejlődik a kozmikus végső cél felé. Mindannyiunk sorsa az, hogy elérjük
ezt a célt előbb vagy utóbb. Hogyan valósul ez meg, milyen úton megyünk, senki sem képes
előre megmondani. A szabadságunkhoz és a sajátosságunkhoz tartozik az, hogy választunk és
viseljük a választásaink következményeit. Az biztos, hogy elérjük a célt. És a cél az egyedüli,
ami meghatározott és közös mindenkinek. Minden más része az egyéni sorsunknak és a
számtalan kollektív sorsnak, amivel osztozunk jelenleg és a jövőben.
2
Az élet az egy hierarchiája a számtalan kollektívának. A teljes kozmosz egy kollektív lény,
ami kisebb kollektívákból áll; ezek még kisebb kollektívákból állnak és így tovább lefelé az
egyénig. Minden egyén olyan feltételek között fejlődik, amelyek attól a nagyobb egységtől
függnek, aminek az egyén a részévé vált. A kollektívának közös sorsa van, aminek határt szab
az egyén lehetséges sorsa. Az egyes ember boldogulása függ a nemzetének és az
emberiségnek a sorsától.
3
A sors sem vak sem mindenható. A sors erői azok az intelligens közvetítők, akik – az élet
nagy céljának alárendelve – hatnak az emberre és teszik őt olyan helyzetekbe, ahol mindazt
tapasztalhatják amelyek szükségesek a további fejlődéséhez. Ez nem jelenti azt, hogy az
ember megtapasztalja ezeket. A sors erői csak nyújtják a kedvező lehetőségeket. Az ember
szabad akarata abban jelenik meg, hogy neki teljes szabadsága van választani. Ebből
következik, hogy végsősoron az ember sajátmaga az aki meghatározza a sorsát és akinek
vállalnia kell a következményeit a választásának az aratás törvényének megfelelően.
4
Az aratás törvénye a szükségesség törvénye. A sors törvénye a kedvező lehetőség
törvénye. Ők együttműködve teszik az embert oda, ahol neki helyt kell állnia, és megteheti a
legjobb hozzájárulását. A tetteivel és mulasztásaival a múlt életekben az ember nagyjából
kitűzte az utat, ahol vándorolnia kell ebben az életben és a sok elkövetkezőben. Azok a
tapasztalatok, amik azóta gyűlnek, hogy az ént tudatosságra ébresztették, formálják az ő
sajátosságát azzá az örök egyedi lénnyé, ami ő sajátmaga. Elért egy meghatározott szintet az
evolúcióban. A sors törvénye tekintetbe veszi mindezt amikor, általa beleszületünk egy
meghatározott nemzetbe, családba és más emberi kapcsolatokba.

8.6 Sajátmagunk teremtjük a sorsunkat

1
A sors az ember saját teremtése, a saját cselekedeteinek a következménye, az élethez való
saját pozitív vagy negatív hozzáállásának eredménye, a saját vonzó vagy taszító

88
tudatkifejeződései. Az embernek nincs oka sem önszánalomra sem önigazolásra. Hálásnak
kell lennie azért, hogy vannak törvények, amik segítik őt abban hogy fejlődjön, növelje a
szabadságát, a saját sorsa feletti hatalmát.
2
Az élet az egy kínálata, egy kedvező lehetősége a fejlődésnek. Ha megértettük, hogy mi
azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk és tanuljunk belőle, hogy közülünk mindenki számára
van egy életfeladat, akkor mi azt is megértjük, hogy azzal tehetjük a legjobbá életünk, hogy
megtaláljuk ezt a feladatot és azt tesszük. Akkor megmenekülünk attól az életelutasítástól is,
ami új inkarnációkban megterhelne minket még kényszerítőbb körülményekkel és a
szabadságunk még inkább korlátozná.
3
”Senkise kerüli el a sorsát.” De a sorsunk a saját teremtésünk és a javunkért van. Ha
megtartjuk ezt a hozzáállást, akkor kiaknázzuk az életeinket. Az ellentétes hozzáállással
akadályozzuk az evolúciót és ártunk magunknak. Muszáj belátnunk, hogy akármennyire
kemény a sorsunk, az nem csak elkerülhetetlen hanem valóban az a legenyhébb szenvedés is
ami a legjobban támogatja a további fejlődésünk onnan ahol most vagyunk
4
Még fontosabb az önmegvalósításunk számára annak belátása, hogy a sors erői olyan
intelligens közvetítők, akik figyelemmel kísérik és elősegítik az énfejlődésünk. Amint
meghozod az egyetlen jelentős döntést és így határozottan kiállsz az egységért, akkor életbe
lépteted a lehető legerősebb erőt a saját sorsod megváltozásáért. Ez az erő képes teljesen
megváltoztatni a jövődet. Az evolúcióért és az egységért dolgozni nem más mint a
legrövidebb úton túljutni a tudatlanságon és tehetetlenségen, a leggyorsabb út a szabadsághoz.

AZ ARATÁS TÖRVÉNYE
8.7 Az aratás törvénye teljesen érvényes
1
A teljes neve ennek a törvénynek a „vetés és aratás” törvénye. Ez az ok-okozat törvénye,
ahogy minden élőlény közötti kapcsolatokban megnyilvánul. Az aratás törvénye az a
helyreállítás alapvető törvényének alárendelt törvény. Mivel tudatlanok vagyunk az
élettörvényekről, kifogyhatatlanul tévedünk, ami sérti más lények jogait és zavarja a kozmosz
harmóniáját. A felelősség egyetemes elve kimondja, hogy mivel mi vagyunk a zavar szerzői,
nekünk kell helyreállítanunk a harmóniát. Általában és az alacsonyabb stádiumokban ez
történik akkor, amikor ugyanaz a fajta rossz sújt minket mint, amit okoztunk. Azonban ahogy
a törvényértésünk felébred, lehetőségek nyílnak arra számunkra hogy ledolgozzuk a
tartozásunk, szolgálaton keresztül tegyük jóvá azt.
2
Az aratás törvénye abszolúte érvényes az összes világban és minden lény számára a
fejlődés minden szintjén. Ez érvényes az összes aktivitásra. Ez érvényes az emberekre úgy
mint a közösségek minden fajtájára, a nemzetekre és az egész emberiségre. Minden ami
történik az olyan erő ami okká válik. Ezek az okok roppant nagy számban szövődnek
együttesen egy áttekinthetetlen hálójába az okozatoknak, amelyek messze a jövőbe elérő
átalakulásokat működtetnek. Senki nem kerülheti el a felelősségét. Az aktivitás minden fajtája
felelősséggel jár. A gondolatok, az érzések, az akaratnak megnyilvánulásai, indítékok, szavak,
cselekedetek; minden tudat-kifejeződés az energia, ennélfogva egy ok.

89
 3
Az aratás törvénye az abszolút és totális igazságosság megnyilvánulása. Az élet
igazságossága személytelen, objektív, megvesztegethetetlen. Az élet igazságtalansága teljesen
lehetetlen. Csak az emberek igazságtalanok egymáshoz. Aki az „élet igazságtalanságáról”
beszél, az leleplezi hogy nem ismeri a Törvényt, öntudatlanul gyalázza a Törvényt. Minden
bizonnyal az aratás törvénye kegyetlennek, keménynek, könyörtelennek látszik számunkra.
Akkor mi sajátmagunk cselekedtünk így elmúlt életekben. Az aratás törvénye kemény a
keményhez és kedves a kedveshez. Azonban semmi sem kibírhatatlan akkor ha ismered az
okát és látod a végét. Az ok a múltban rejtőzik és ez a rossz vetés. És mi ez a rövid földi
létezés az evolúció évmillióihoz képest? Az aratás törvénye várhat bármeddig. De a vetést
muszáj learatni valamikor.

8.8 Az aratás törvénye – a tanárunk az életben

1
A vallásos emberek könyörögnek istenhez hogy „megszabadítva legyenek a rossztól”. De
tudják ők mi a rossz? Ők úgy vélik, hogy a betegség, a szegénység, a szenvedés, a szégyen az.
Ez mutatja az élettudatlanságukat. Az összes ilyen csak az okozatai a rossznak. Ezeknek a
vallásos embereknek hallgatniuk kellene a pogány Szókratészre, aki azt mondta, hogy rosszat
okozni az egy sokkal nagyobb rossz, mint elviselni a rosszat.
2
A valódi rossz az a saját vonakodásunk a törvények betartásától. Nem lehetünk tudatlanok
felőlük; ezeket prédikálják „bölcs emberek” minden korban. A cselekedeteinkkel
megsértettük a törvényeket ebben az életben és leginkább az elmúlt életekben. Ennek muszáj
visszahatni ránk. Minden ami történik velünk az a Törvénynek megfelelően történik. És a
Törvény az nem rossz.
3
Olyan vak az ember, hogy azzal kísérli meg megmagyarázni a rosszat, hogy hibáztatja az
életet, istent, más embert – mindent és mindenkit, de sohasem sajátmagát. Sok ember mondja,
hogy nem hisz istenben vagy az élettörvényekben, mert van rossz a világon. „Ha létezne isten,
akkor nem engedné meg, hogy ez történjen,” mondják. De az istenek betartják a Törvényt.
Nem lépnek közbe az igazságos aratás törvényének során. Tudják, hogy az emberek sosem
ébrednének rá a felelősségükre, ha megmentenék őket attól a gyötrelemtől, amit maguknak
okoztak. Csak még inkább vakká válnának a saját tudatlanságukra és egoizmusukra.
4
Mi a boldogságot és a sikert a természetes jogunknak, a gyötrelmet és a szenvedést az „élet
igazságtalanságának” tekintjük. Az életet egykor mindenki számára boldogságnak, örömnek
és harmóniának szánták. Hogy ez egyáltalán nem olyan az egyedül magunknak tulajdonítható.
Hajdanában jártak magasabb lények a földön, hogy tanítsák az embereket a Törvény
tiszteletére. De az emberek visszautasították a tanulásnak azt a módját. Az a tanítás
ellenkezett az ő mélyen gyökerező, hatalomra irányuló akaratukkal. Így cselekedve az
emberek választották inkább a keserű személyes tapasztaláson keresztüli tanulást.
5
Vannak emberek, akik hallva az aratás törvényéről megkérdőjelezik annak képességét
tanítani minket. Vetünk az egyik életben és aratunk egy másikban, miközben nem emlékszünk
arra, amit vetettünk. Az igaz, hogy közvetlen emlékünket a rossztetteinkről elveszítjük egy új
inkarnációban, úgyhogy nem tudjuk megfeleltetni a jelen szenvedéseinket az okaikkal. Mégis
tanulunk az aratásunkból. Azok szenvedések és sérelmek, amelyeknek az elmúlt életekben
voltunk áldozatai, mély nyomokat hagynak az altudatunkban, érzékenyebbé tesznek minket
pontosan ezekre a szenvedésfajtákra. És ez később abban nyilvánul meg, hogy könnyebben

90
rokonszenvezünk szenvedő emberekkel és csökken a hajlandóságunk mások számára ilyen
szenvedést okozni.
6
Az aratás törvénye nem önmagában tanít minket. A többi törvényhez alkalmazkodva és
velük kölcsönhatásban tanít és fejleszt minket az aratás törvénye. A sors törvénye
gondoskodik arról, hogy az ember minden fázisban megkapja azt az aratást, ami a legjobban
használ a fejlődésének. Minél magasabbra jutott az evolúcióban, kibír annál rosszabb
aratásokat. Gyakran ez az oka annak, hogy miért halasztódnak a legkeményebb aratások a
legmagasabb stádiumokra. Szintén ez a magyarázata sok fejlett ember szenvedéseinek.
Azonban ilyen módon ők gyorsabban törlesztik az adósságukat. Amikor ez hiánytalanul ki
van egyenlítve, csak akkor képes az én továbbmenni az ötödik természeti birodalomba.

8.9 Rossz vetés

1
Az élettörvényekkel szembeni minden tévedés az rossz vetés, amelyik rossz aratást
eredményez. A rossz vetés elsősorban a gyűlölet és az egoizmus kinyilvánítások. Nem csak a
mások jogainak nyilvánvaló megsértései, másoknak okozott látható szenvedések tartoznak
ide. Hanem azok is, amikről a tudatlanságunk miatt hisszük azt, hogy senkit sem bántanak.
Ide tartozik minden pletyka, minden moralizmus, minden kíváncsiság mások privát élete
iránt. Nem csak akkor bántunk a gondolatainkkal és érzéseinkkel, ha azok nyíltan
gyűlöletesek és rosszindulatúak, hanem akkor is ha barátságtalan módon tekintünk más
emberek hibáira, hiányosságaira, fogyatékosságaira, személyes gondjaira. „Energia követi a
gondolatot” egy hylozoikai axióma. Mindenre kihat amit a tudatosság észlel. És a vele járó
energia eléri védtelen célját.
2
A hatalommal visszaélés egy komoly tévedés a szabadság törvényével és az egység
törvényével szemben. Az aratás törvénye hozza rendbe ezt is. A következmény az, hogy
tehetetlenül leszel megalázás és törvénytelenség áldozata. És nagyon hosszú időre elveszíted a
lehetőségét a hatalom gyakorlásának. A tudás az hatalom is. Visszaélés a tudással a tudás
elvesztését eredményezi. Ha ebben az életben megkaptad azt a tudást, ami az élet talányának
legfőbb magyarázatát adja úgyhogy kipihenheted a keresésed fáradalmait, akkor kötelességed
a tudást terjeszteni mások számára, akik hasonló helyzetben vannak. Különben a tudás elvész
számodra a következő életekben. Az nem szükségszerűen jelenti azt, hogy sosem lépsz
kapcsolatba a tudással a következő életedben. Ez történhet úgy, hogy az új agyaddal nem
fogod fel azt az ismeretet, amit mégis megkapsz és hibátlannak gondolsz.
3
Beszélni és cselekedni a saját jobb tudomásod ellenére, a többség mellé állni amikor
felismered hogy az hibás, hallgatni amikor beszélni kell, mindez általános a tömegember
korában. Annak a tudása hogy ez hibás teszi a rossz vetést sokkal rosszabbá.
4
Az öngyilkosság egy komoly tévedés. Az okozatai jó néhány inkarnációra terjednek,
semmilyen problémát nem old meg (amit meg kell oldani), csak bonyolítja azokat.
5
A lehető legrosszabb vetés szenvedést okozni más lényeknek, bosszút állni, a büntető
gondviselés részét játszani. Akik azért tesznek rosszat, hogy jöhessen a jó, azok a rossz
vetésből várják jó aratást. A szenvedés, amit másoknak okozunk, visszafordul ránk tekintet
nélkül az indítékainkra.

91
 8.10 Rossz aratás
1
Rossz aratás a legtöbb dolog az életben és minden ami nem nevezhető boldogságnak,
minden ami bánt minket és dühít minket és ilyenformán nem csak a nyilvánvaló
szerencsétlenségek és szenvedések. Az aratás törvénye egyénenként működik, egyedülállóan
alkalmazkodik mindenki sajátosságához és körülményeihez. Sajátos módon veszi tekintetbe
az egység törvényét és a szabadság törvényét. Mindenben működik és felhasznál minden
kedvező alkalmat, hogy lehetővé tegye számunkra az adósságunk letörlesztését. Minél
magasabb a szint ahová érünk, a törvény annál inkább törődik annak lehetőségeivel, hogy
módosuljanak az okozatok, hogy időben szétosztva jelenjenek meg, hogy legyen lehetőségünk
a jótettre más módokon. Azonban minden vetést le kell aratni.
2
Abba a fajba, nemzetbe és családba születtél, amit megérdemeltél. Az iskolatársaid,
tanáraid, később a munkában a kollégáid és főnökeid az aratás törvénye szerintiek lesznek.
Ugyanez áll az élettársadra és a barátaidra is. Ha ezek a befolyások úgy működnek, hogy
leszállítják a szintedet, akkor ezek a rossz aratás folyományai; ellenkező esetben a jó aratásé.
Mindenfajta szenvedés, hiányosság, bánat, csalódás, szerencsétlenség, akadályoztatás,
elvesztés és így tovább vég nélkül az rossz aratás, és a hiányzó lehetőségek a tudás és
megértés, a tulajdonságok és képességek elsajátításához szintén rossz aratás.

8.11 Jó vetés
1
Jó vetés súrlódás nélkül alkalmazni az élettörvényeket. Az ember a természet urává válik a
természettörvények alkalmazásával. Alkalmazkodva az élettörvényekhez az élet urává fog
válni.
2
Jó vetés az gyakorolni az egységre irányuló akaratot, dolgozni nemes emóciók és
tulajdonságok megszerzésén, elsajátítani tudást és megértést, törekedni az önmegvalósításra.
3
Jó vetés az dolgozni a társadalmi bajok megszüntetésén, fokozni a megértést az emberek
között, terjeszteni az élettörvények ismeretét, csökkenteni a szenvedést a világon, oltalmazni a
szabadságot és jogot és a gyengébb ember igaz ügyét.
4
Jó vetés az szeretetben felnevelni a gyerekeket, hősiesen viselni a szenvedésed,
közömbösnek lenni az emberek rád irányuló gyűlölete iránt és nem gyűlölni őket ezért,
semlegesíteni az illuzionizmust, a hazugságokat és a közösségben való gyűlöletet.
5
Nagyon jó vetés és a leggyorsabb megszabadulás az egoizmustól és illúzióktól az jót
cselekedni csak magáért a jóért, minden személyes előny és hátrány, hála és jó vetés
gondolata nélkül és segédkezni a Nagyoknak akik az evolúcióért dolgoznak, ahelyett hogy
ellenszegülünk Nekik, mint ahogy a legtöbb ember teszi.
6
Jó vetés az módszeresen kiművelni az öröm és boldogság érzékét és alapelvként gondolni
jót mindenkiről. Így cselekedve azt erősítjük ami a legjobb mindenkiben és mindenki számára
könnyebbé teszi élni az életet.

92
 8.12 Jó aratás
1
Az a bizonyítéka tudatlanságunknak az élettörvényekről, hogy nem fogjuk fel azt, hogy
azok az előnyök, amit az élet nyújt nekünk, az jó aratás. Azt gondoljuk, hogy azok a
természetes jogaink. Aztán az életet vádoljuk amikor elveszítjük őket. A jó aratást nem az
élettörvényeknek megfelelően hasznosítani az rossz vetés.
2
Egy civilizált nemzetbe, családba születni, ahol az emberek megértenek téged,
felnevelkedni szeretetben és olyan barátokkal akik nemesítenek téged, kedvező
lehetőségekkel rendelkezni a tudás gyarapítására és a jó tulajdonságok megszerzésére, ezek
mind példák a jó aratásra, amelyhez elnyertük a jogot a jó vetéssel előző életekben.
3
Jó aratás az egészség, a szépség, az intelligencia, a tehetség, a megértés, a jó barátok, a
segítők, a sikerek: minden amit az erőfeszítéseink nélkül nyújt az élet nekünk.
4
A lehető legjobb aratás a kedvező alkalom a gyors fejlődésre az olyan tapasztalásokon
keresztül, amelyek felébresztik bennünk a magasabb képességeket, kapcsolat magasan fejlett
emberekkel például. Egy óra értelmes beszélgetés egy gyerekkel képes megváltoztatni az
egész életét.
5
Jó aratás nélkül sosem fogjuk megtalálni a boldogságot, bármennyire sokat hajszoljuk azt.
Boldogok vagyunk amennyiben boldoggá tettünk másokat.
6
Hatalom, dicsőség és jólét az csak magasabb stádiumokban jó aratás. Alacsonyabb
stádiumokban az ember a tudatlanságában és tehetetlenségében aligha képes elkerülni azt,
hogy rossz célra használja ezeket a csalóka előnyöket és ezáltal vesse az újabb rossz vetést.

8.13 A kollektív felelősségünk

1
Az emberiség nem tudja, hogy mi a felelősség és azt a legkevésbé, hogy a kollektív
felelősség mit jelent. Mindannyian közösségeknek vagyunk részei, sokfajta közösségnek:
család, baráti körök, kollégák csoportja, nemzet, emberiség. És minden egyes közösségben
egyetemlegesen felelősek vagyunk egymásért. Senki sem létezhet öncélúan. Az élettörvények
elsődlegesen a közösségeken keresztül működnek, másodlagosan a közösségek egyénein
keresztül.
2
Minden élőlényt, akivel kapcsolatba lépünk, csalhatatlanul befolyásolunk. És az aratás
törvénye azonnal működni kezd. Ez része a felelősségünknek. Akiknek nem használtunk
azoknak ártottunk. Így a kapcsolat magával hozza a viszonyt. És ez áll nem csak az emberek
közötti kapcsolatainkra, hanem minden kapcsolatunkra valamennyi élőlénnyel az összes
természeti birodalomban: az állatok amelyeket használunk, az élelmiszer amit eszünk, a
természeti erőforrások amiket kiaknázunk.
3
Ezt nemigen fogjuk fel. És az ötödik természeti birodalomból elmondták nekünk, hogy
nincs ember aki képes megérteni az aratás törvényét. De ez nem azt jelenti, hogy nem kell
megpróbálnunk megérteni azt.

93
 4
A legtöbb személyes viszony előre nem látott és átmeneti. Azonban azok, akik nagyon
sokat jelentenek számunkra, sokat használnak vagy ártanak nekünk, akkor ezek rendszerint
olyan viszonyok, amik folytatódnak előző életekből. Így az emberek életről életre egyre
inkább összekapcsolódnak egymással kölcsönös szereteten és megértésen keresztül a
különböző viszonyokban. Ennek a jelenségnek a célja az, hogy ők a jövőben egy együttes
feladatot teljesítő csoportot fognak alkotni.
5
A felelősségünk a közösségért megjelenik a közös vetésben és aratásban és a közös
sorsban. Egyetemlegesen vagyunk felelősek az elnyomó társadalmi rendszerekért és
embertelen törvényekért, alkalmatlan vezetőkért, demokráciáért és diktatúráért, háborúkért és
forradalmakért. Az hogy a felelősség megoszlik a többségen nem azt jelenti, hogy kisebb a
felelősség a minden egyesen. „Egy mindenkiért és mindenki egyért” az egyetemes felelősség
törvénye. Mi mind nyertünk mások kárán. Mi mind segítettünk leigázni és elbolondítani az
emberiséget.

AZ AKTIVÁLÁS TÖRVÉNYE
8.14 Az ember legjellemzőbb tulajdonsága
1
A planetáris hierarchia szerint az ember legjellemzőbb tulajdonsága a lustaság!
Tekintheted úgy ezt mint minden rossz gyökerét. Az ember szenvedései annak a
következménye, hogy megsérti az élettörvényeket. Ha lenne neki élettörvény-ismerete és az
élésének képessége, akkor az egész élete öröm, boldogság, harmónia, szabadság lenne. De az
ember túlságosan lusta még gondolkodni is. Mert ha gondolkozna a dolgon, felismerhetné
hogy szükséges megszereznie az életismeretet, megérthetné hogy majdnem minden
tanulnivaló visszamarad számára megtanulni. A törvények mutatják a tudás szükségességét.
Ha nem tudjuk, hogy az élet a szabadságra, az egységre és mindenki fejlődésére szánt, akkor
bűnözünk ezzel a három törvénnyel szemben és következményként a szenvedés amivel
találkozunk. De azok többsége is, akik megszerezték ezt a tudást, megelégednek vele mint
egy teóriával, nem igyekeznek az önmegvalósításért és magasabb szintekért. Ez szintén
lustaság! Siránkozunk az élet nehézségei miatt, amikor senki mást nem okolhatunk érte csak
magunkat. Úgy látszik mintha csak a körülmények ereje hajtana minket előre.
2
Nem fogjuk fel, hogy a sors törvényének muszáj kényszerítenie minket tapasztalni hogy
fejleszthessük a tudatosságunkat, amikor nem ismerjük fel azt, hogy vegyük a fejlődésünket a
saját kezünkbe. És a kényszer evolúció sokkal kellemetlenebb mint a tudatosság aktiválása,
amit mi magunk megtehetünk.

8.15 Az élet aktivitás

1
Az élet aktivitás. Az élet mozgás. Az élet energiatermelés. Aktivitás nélkül az evolúció
teljesen megáll. Az egyén azáltal fejlődik, hogy sajátmaga aktiválja azokat a
tudatosságfajtákat amik a testeiben vannak. A legfontosabb az a tudataktivitás amit sajátmaga
indít. Az emberek többsége passzív és engedik, hogy külső vibrációk szabják meg a
tudatosságukat. Elfogadják mások nézeteit, meg sem vizsgálják hogy milyen tényeken
alapulnak. Amikor tanulmányaikat végezték, elsajátítottak egy világszemléletet is és ezt

94
követően minden újat elvetnek ami nem illik abba bele. Nem értik, hogy az élet az változás,
fejlődés, hogy mindig késznek kell lenni a felülvizsgálatra, az újraértékelésre, hogy a tudás
kimeríthetetlen és hogy minden magyarázat csak átmeneti. Nekifogtak egy egész életnek erre
az inkarnációra.
2
Semmi nem jó úgy ahogy van. Mindenki mindenre panaszkodik. De hányan tesznek
valamit azért, hogy javítsanak rajta? Azok is, akik rendelkeznek az élettörvények ismeretével
és felfogták a közös felelősség tényét, általában passzívak és közömbösek. Azt kívánják, hogy
valaki más tehesse amit tennie kell. A vallásos emberek beszélnek „az isten akaratáról” és
várják, hogy tegye jóvá isten amit elrontottunk. Ez egyenértékű egy teljesen téves felfogással
Krisztusról, aki mindig megkövetelte a teljes erőfeszítést és felelősséget az egyéntől.

8.16 Az aktiválás törvénye

1
Az aktiválás törvénye kimondja, hogy minden tudat-kifejeződés az aktivitás valamilyen
anyagban. Ez a kifejeződés válik egy okká aminek elkerülhetetlen okozata van. Tehát minden,
amit a tudatosság figyel, arra hatással van valamilyen módon.
2
Minden tudattartalom felvesz valamilyen formát ölt. Minden amire törekszel vagy amit
tenni akarsz, birtokolsz vagy megvalósítasz, először a tudatod tartalma kell hogy legyen.
Minden amire vágysz a tied lesz valamikor (habár ritkán pontosan úgy ahogy gondoltad!).
Minden amit kapsz arra egyszer vágytál.
3
Az aktiválás törvényét kísérő törvény az ismétlés vagy megerősítés törvénye. Az aktív
tudatosság megerősödik az ismétléssel. A gondolat minden egyes ismétléssel egyre aktívabbá
válik, egyre erősebben bevésődik a memóriádba, az altudatod egyre erősebb tényezőjévé
válik, egyre intenzívebbé az érzésedben és képzeletedben. Tehát minden ismétléssel a tudat
tartalma erősödik, úgyhogy az egyre könnyebben feleleveníthetővé válik. Az ismétléssel ez a
hajlam automatizálódik. Végezetül a gondolat vagy emóció automatikusan fejeződik ki.

8.17 Az aktiválás törvénye és a szabad akarat

1
A tudat-kifejeződéseink azok gondolatok, vágyak, érzések és képzeletek. Ezek lehetnek
jobban vagy kevésbé aktiválva, birtokolhatnak több vagy kevesebb „akaratot”. Rajtuk
keresztül döntjük el, hogy boldogak vagy boldogtalanok leszünk. Létrehozzák a lenyomatukat
a jelenlegi életünkben és meghatározzák az eljövendő valamennyi életünket. Ezek erőssé vagy
gyengévé tesznek minket. És a négy közül a gondolat a legfontosabb, mivel vele irányítjuk a
másik hármat. Tehát a gondolat a hatalom a jóra és a rosszra, a legnagyobb hatalom és az a
hatalom, ami meghatározza a sorsunkat.
2
A nagy kérdés az: ki irányítja a gondolatainkat? A válasz: mi magunk nagyon kevéssé. A
gondolatok és az érzések úgy jönnek és mennek, ahogy nekik tetszik. Külső ösztönzések –
amiket olvastunk, láttunk vagy hallottunk – lerántanak minket olyan tudatállapotokba,
amelyek az elért, igazi szintünk alatt fekszenek; állapotokba amelyek irtózással töltenek el és
amelyek megakadályozzák az önmegvalósításunkat. Az emlékekben és az asszociációkban

95
fájó múltbeli tapasztalatok éreztetik magukat ismét. Végül az ember felfogja azt, hogy
szükséges a tudatosság irányítása.
3
A gondolkodás irányítása az az élet irányítása. A gondolkodásának irányításával az ember
a saját sorsa mesterévé válik. Az aktiválás módszere e cél elérésének a szisztematikus módja.
A módszer általános és egyéni. Általános, mert a gondolat és az emóció és az ezeknek
megfelelő akaratfajták aktiválásának törvényei univerzálisak és sok ember képes alkalmazni
egy univerzális módszert. Egyéni, mert emellett mindenkinek muszáj – az önmegvalósítás
törvényének értelmében – megtalálnia a saját útját, kialakítania a sajátosságának megfelelő
módszert.
4
A szabad akarat sok ember számára megoldatlan probléma. A megoldás annak megértésén
múlik, hogy minden tudatos választást az indítékok határoznak meg és a legerősebb indíték
dönt. Sok különböző indítékkal rendelkezünk és ezek leggyakrabban összeütközésben vannak
egymással. Vannak önző indítékaink és aránylag önzetlen indítékaink. Vannak magasabb
indítékaink és alacsonyabb indítékaink. Vannak rövid ideig tartó indítékaink, amelyek az
élvezetek iránti vágyon alapulnak, és vannak hosszú ideig tartó indítékaink, amelyek az
életeink célja felé irányulnak. Sok indíték bújik meg az altudatban. Ezek az indítékok a
félelem, a szégyen és a bűnösség amelyet ránk kényszerített a gyermekkorban egy téves –
gyakran kereszténynek nevezett – nevelés. A kérdés, hogy lehet-e szabad akaratunk vagy
nem, tehát tulajdonképpen az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e tudatosan irányítani az
indítékainkat vagy nem.
5
Képesek vagyunk. Az aktiválás törvénye azt tanítja nekünk, hogy bármelyik tudattartalmat
képesek vagyunk erősíteni. Minden azon múlik, hogy milyen erősen figyelünk rá, milyen
gyakran műveljük azt tudatosan. Az aktiválás módszere tanítja nekünk hogy tegyük ezt. A
helyes módszert használva bármilyen önválasztott indítékok képesek vagyunk felerősíteni
annyira, hogy ez váljon a legerősebb indítékká. Csak így fogjuk elérni az akarat szabadságát.
Csak az ilyen önindított aktivitás képes felszabadítani sajátmagunk az automatikus
függőségtől minden olyan belső kényszertől, ami akadályozza a törekvésünket az
önmegvalósításra.

96
 KILENC
9.1 Mit jelent az evolúció az ember számára?
1
A hylozoikában az evolúciót a lehető legszélesebb perspektívában tanulmányozzuk: úgy,
mint a kozmikus megnyilvánulás folyamatának része. Ez szükséges ahhoz, hogy helyes
képünk legyen a céljáról. De nem szabad megfeledkeznünk ennek az emberi oldaláról. Ahhoz,
hogy a hylozoikának gyakorlati értéke legyen számunkra, kell hogy tudjon segíteni minket
abban, hogy most, ebben a létezésben éljünk egy jobb és gazdagabb életet. Ez és a következő
fejezet elmagyarázza ezért az ember énfejlődésének soron következő lehetőségeit.
2
Nagy általánosságban mondható, hogy az ember azonos mértékben fejlődik azzal, ahogy
erősíti, építi és aktiválja az emberi birodalomhoz tartozó összes pozitív tulajdonságot. Negatív
(vagy rosszabb) tulajdonságok végső soron azon múlnak, hogy az ellentétes pozitívak nem
aktiválódtak uralkodó erővel: gyávaság lehetséges, mert a bátorság fejletlen, a gyűlölet
születik a szeretet hiányából stb. Amikor minden pozitív tulajdonság emberileg tökéletessé
vált, az egyén valóban továbbment az ötödik természeti birodalomba.
3
Valójában az, hogy az ember a magasabb szintekre fejlődik, elsősorban nem azt jelenti,
hogy olyan „ezoterikai” vagy misztikus tulajdonságokat hódít meg, ami felfoghatatlan a
legtöbb ember számára. Az evolúció mindenek előtt azt jelenti, hogy az ember erősíti az
összes pozitív tulajdonságot, ami valamilyen mértékben már van neki. Az ember viszonylag
bátor, kitartó, megbízható, önzetlen, hálás, meggondolt, becsületes és így tovább. Ő
ugyanakkor viszonylag gyáva, beletörődő, megbízhatatlan, önző, hálátlan, meggondolatlan és
becstelen. A két legalacsonyabb stádiumban a negatív tulajdonságok erősebbek mint a
pozitívak. A kultúra stádiumában a pozitív tulajdonságok lassan kezdik uralni a negatívakat.
Az eszményiesség stádiumában a negatív tulajdonságok teljesen legyőzötté válnak.
4
Az evolúció az a folyamat, amelyikben az időnként megjelenő tudatfölötti válik állandó
éber tudatossággá. A határ az éber tudatosság és a tudatfölötti között mindig egyéni és az
egyén fejlődésének szintje, aratása és önaktiválása szabja meg. Napjainkban a legtöbb
emberben ez a tudatfölötti elsősorban emócionális (48:2,3) és mentális (47:4,5). A
legfontosabb aktiválandó területek ezért a következő magasabb emócionalitás (48:3), az
egységet elősegítő pozitív érzések, és a következő magasabb mentalitás (47:5), a perspektíva-
gondolkodás, a józan ész.
5
Az evolúció az önmegvalósítás a fizikai világban. Ez az embernek, a fizikai éber tudatos
énnek, a monádnak a tudatossága a fizikai agyban, ami a saját munkájával nyer nemesebb
tulajdonságokat, mélyebb megértést, szélesebb képességet, nagyobb energiát. Mindez
egyértelműen kell hogy kifejeződjön a fizikai világban és a kölcsönös kapcsolatokban
másokkal. A privát belső szférában történő tapasztalatok és eredmények bármilyen bizonyító
erővel az egyén számára mutatkozhatnak meg. De ha ezek nem eredményezik az egyén jobb
hozzájárulását a fizikaiban, a másokat is jobban segítővé válását, akkor nagy a kockázata
annak, hogy az ő „spirituális tapasztalatai” csak önámítások.
6
Az egyén számára az evolúció a problémák megoldásának egy fokozatosan táguló
képességét jelenti. Az élet egy vég nélküli sorozata azoknak a problémáknak és feladatoknak,
amelyeket az embernek meg kell oldania. Nincs olyan szint, ahol a problémák megszűnnek,
nincs olyan szint, ahol az ember nyugvópontra jut, mivel akkor az evolúció megállna. Az élet

97
problémái objektívek. Ezek hatnak az emberre tekintet nélkül az ember saját életfeladatáról
alkotott szubjektív hibás elképzelésére, a mindig egyoldalú érdeklődéseire, szűk
hozzáállásaira. Ilyen egyoldalú nézetek mindig tartalmaznak vakfoltokat az ítélőképességében
vagy kétbalkezességet. Amikor az ember elmulaszt elsajátítani fontos tulajdonságokat és
képességeket vagy a szemhunyást választja a realitások fölött, akkor a sors törvénye olyan
helyzetekbe helyezi őt, ahol rákényszerül fejleszteni az éppen elhanyagolt (és lenézett!)
tulajdonságokat és képességeket.
7
Evolúció az önaktivitás magasabb fokára vezető folyamat. Alacsonyabb stádiumokban –
ahol még a többség van – az ember túlnyomórészt a környezetéből jött benyomásoknak és az
altudatából jött impulzusoknak. egy passzív terméke. Ő a „közvélemény” masszív telepatikus
nyomásának és a testei automatikus reakcióinak a szolgája. Az önaktiválás azt jelenti, hogy az
emberi monád megtanul egyre önállóbban érezni és gondolkodni. Azzal az ember megteszi az
első lépéseket a testek tudatosságának mesterévé válása felé, úgy hogy végül képes lesz saját
maga eldönteni mit fog érezni vagy gondolni.
8
Az evolúció egy folytonos megszabadulás az illúzióktól és fikcióktól. Az intellektuális
fikciók elveszítik a hatalmukat, amint az ember tanulmányozza az ezoterikai valóságismeretet
és végső soron megtanulja hogyan számolja fel azt a megrögzött szokását, hogy összekeveri a
véleményeket a tényekkel, az elvont elméleteket a megfogható valósággal, a spekulációt a
tudással. Az illúziók nehezebben hozzáférhetőek. Ezek emócionális értékelések, amelyek
eltérítenek a céltól, ellenkeznek a szabadság és az egység törvényével. Az ezoterikai tanítók
egyértelművé tették, hogy a megszabadulás az illúzióktól leghatásosabban az önzetlen
szolgálat által érhető el.
9
Az evolúció megvalósítás. Az igaz, hogy mi a tudatosság evolúciójáról beszélünk. De az
evolúció ugyanúgy vonatkozik az erő- vagy a mozgásaspektusra. A tudatosság nem fejlődhet
pusztán az érzékelés és megértés magasabb fokára. A tudatosságnak muszáj megtanulnia
használnia az egyre magasabb energiákat, meghódítania az ezeknek megfelelő akaratokat és
készségeket is. Mi a haszna a mindentudásnak mindenhatóság nélkül? A hylozoika szerint az
ember csak olyan mértékben fejlődik ahogy megvalósít, azaz: növeli a cselekvőkészségét. A
fizikai világ a legfontosabb világ. Ez az a világ ahol az ember a fejlettségének a szintjét
mások szolgálatával, segítésével, felemelésével bizonyítja.
10
A megszokott emberi mértékkel az evolúció egy roppant lassú folyamat. Inkarnációk
százai múlhatnak el figyelemre méltó haladás nélkül. Ez főleg két tényezőnek köszönhető: a
taszító emócionalitás és a passzív mentalitás. Vagy egyszerűen szólva: a gyűlölet és az
ostobaság. Amikor az ember tudatosan kezd törekedni a tökéletesedésre, akkor a fejlődése is
sebességet fog váltani. Az aktiválás módszere adja neki azokat az eszközöket, amiket majd
használnia kell.

9.2 Szükség van az egyensúlyra

1
Az evolúció feladata, hogy egy jobb és nem rosszabb egyensúly jöjjön létre az ember
különféle tudatosság- és energiafajtái között. Az ember a fizikai, emócionális és mentális
természetnek egy teljessége. Ha el akarja érni az emberi birodalomban a célját, a potenciális
kauzális természetének (47:2,3) az aktiválását, akkor a fizikai, emócionális és mentális
képességeinek a legmagasabb fokát kell elérnie: fizikai egészség és vitalitás, emócionális

98
szeretet és mentális intelligencia. Ha elhanyagolják bármelyiket ezen élet-megnyilvánulások
közül, akkor az ember elveszít egy szükséges felhajtóerőt; és ha bármelyiket elnyomják az azt
jelenti, hogy az energiák bezáródnak a testekbe és így gátolják a lefelé áramló éltető kauzális
energiákat.
2
A fizikai szervezetnek meg kell kapnia amire szüksége van. Testgyakorlás, friss levegő,
pihenés, mentesség a hajszától és megszakadástól, rendszeres és elégséges alvás (a lehető
legtöbbet a szabadban) nagymértékben fontos minden „szellemi” munkás számára.
3
Az étrend jelentőségét gyakran eltúlozzák a spirituális keresők, akik még nem jutottak el a
perspektíva-gondolkodás kiegyensúlyozott látásmódjához. Mindenkinek azt az ételt kell
ennie, ami a leghatékonyabbá teszi őt a fizikai világban. Az a fizikai szervezet, amit mindenki
örököl, különbözik minden többitől és ezért egyéni bánásmódot igényel.
4
A misztikus hiányzó érdeklődése a magasabb mentális aktiválás (47:5) iránt és az
egyoldalú intellektualista húzódozása a magasabb emócionalitás (48:3) művelésétől
egyformán nagy tévedés. A misztikus gyakran híján van a józan észnek. Ő a „felfedezései”
értelmezésével eljuthat a tiszta abszurditásig: „Én vagyok a kozmikus Krisztus”, „a világ csak
az elménkben létezik” stb. Az intellektualista gyakran végzi a negatív emócionalitásban,
abban az állandó bosszúság és lekicsinylés állapotában, amit az összehasonlítása másokkal
eredményez. Azáltal ő megronthatja a kiválóbb intellektusát életellenes célok hajszolásával.
5
Manapság sok spirituális kereső van annak a téves szemléletnek a csapdájában, hogy az
ember magasabb tudatosságot ér el azzal, ha rosszul bánik az úgynevezett alacsonyabb
természetével.
6
Az igaz, hogy valamikor a jövőben „ki fogjuk nőni” az összes mentalitás alatti
tudatosságot. De ez csak akkor lesz így amikor objektív öntudatossággal leszünk képesek
ténykedni a kauzális testünkben és akkor teljesen természetesen elveszítünk minden
érdeklődést az emócionalitás iránt. Ha úgy hisszük, hogy elérjük a magasabb tudatosságot az
alacsonyabb megvonásával, akkor összekeverjük az okot és a következményt. A gyerek nem
lesz felnőtt a játék gátlásával, hanem csak fékezni fogja a növekedésében. Éppen a játékkal
lesz képes megérni és ennek következtében tovább fogja adni játékait testvéreinek. Nem az
emóciók és az ösztönök, a természetes játékosságunk elnyomásával érjük el a magasabb
erőket, hanem azok fokozatos nemesítésével az ideális felé.

9.3 A rossz problémája

1
A teológia, a filozófia és az okkultizmus eltérő módokon próbálta megoldani a rossz
problémáját. Három példa erre:
2
Az ember bűnben születik és az örök pokolra van szánva, ha nem fogad el egy bizonyos
vallást. A rossz egy illúzió, ami csak addig létezik, amíg hiszünk benne. A rossz egy
örökérvényű elv a létezésben, ami szükséges a jó létezéséhez.
3
A hylozoika szerint a rossz egy borzalmas realitás a bolygónkon és minden élőlény
jogának a megsértéséből áll. A rossz megnyilvánul már a növényi élet élősködésében és az
állati élet ragadozó ösztönében. Az emberi birodalomban a rossz sokkal jobban fejlett és nem

99
csak a türelmetlenségben, zsarnokságban, kizsákmányolásban, öldöklésben stb. jelenik meg,
hanem a jól szervezett és intelligens szembenállásban is minden alapvető életismerettel.
4
Legmélyebb értelemben a rossz az az egyénnek a képtelensége arra, hogy érzékelje az
egységet az összes többi élettel. Képtelensége a szánalomra és a beleélésre. Képtelensége
annak megértésére, hogy minden lény egy egyedi sajátosság, akinek természetes joga van
fejlődni, szabadnak lenni és törekedni a boldogságra. A gyűlölet, az elutasítás és a lenézés
akkor keletkezik, amikor egy ember egy másik embernek a (valós vagy képzelt) negatív
jellemvonásaira összpontosít és átsiklik azokon a pozitív jellemvonásokon, amik mindig
léteznek mindenkiben.
5
A gyűlölet akkor is létrejön, amikor egy emócionálisan negatív személyt emlékezteti
valami a saját kicsinyességére, például akár egy találkozás egy magasabb stádiumban lévő
személlyel.
6
Az irigység és az alsóbbrendűség érzése azok iránt, akik egy magasabb stádiumban vagy
jómódban vannak, egy erős hajtóereje a gyűlöletnek napjainkban. Teljes politikai ideológiák
alakultak ki az ilyen illúziók ésszerűsítéseként.
7
A szenvedés csak a fizikai és az emócionális világban létezik és azokban a világokban
csupán azok legalacsonyabb három molekulafajtáiban (49:5-7 és 48:5-7). Csak a fizikai
szenvedés orvosolhatatlan: fájdalom, öregség, betegség, halál. Az emócionális szenvedés
mindig orvosolható azzal a határozott akarattal cselekvés által, amely elutasítja a szenvedést,
elutasítja azt, hogy figyelmet fordítsunk bármi olyanra, amelyről úgy hisszük, hogy
szenvedést okoz. Ez feltételezi a tudatosságunk ellenőrzésének képességét. Ez a képesség
képezhető.
8
A rossz és a szenvedés azok evolúciós problémák. Alacsonyabb stádiumokban
elkerülhetetlenek, mivel az ember tudatlan az élettörvényekről és képtelen alkalmazni őket.
Magasabb stádiumokban az ember tanul az élettörvényeknek megfelelően ténykedni és azzal
több jót vet, mint rosszat. De őt még kínozza az a szenvedés, ami egy régi rossz vetésnek a
következménye. Mielőtt a monád átmehetne az ötödik természeti birodalomba, neki muszáj
érvénytelenítenie minden rossz vetését amit az emberi birodalomban vetett, vagy a rossz vetés
következményének learatásával, vagy önkéntes jótettel (a magasabb stádiumok módszere). Az
ötödik természeti birodalomban és az egyre magasabb isteni birodalmakban nincsen rossz és
nincs olyan szenvedés, ami az egyéni és a csoportos egoizmusnak tulajdonítható.
9
A jó és a rossz nagyjából megegyezik azzal, ami segíti és akadályozza az evolúciót és az
egységet. Mivel emberek a fejlődés sok különböző szintjein találhatóak, így ami az egyik
egyénnek rossz az nem szükségszerű, hogy a másiknak is rossz legyen. Egy példa rá: Az
egyéniségének érvényesítése szükséges és egy jó dolog a barbarizmus alacsonyabb szintjein
azért, hogy erősödjön a gyenge korai egyéniség. Magasabb stádiumokban, amikor az ember
megszerezte az önbizalmat valamint az önhatározottságot, akkor az egyéniség érvényesítés
rosszá válik és gátolja az expanzióját a csoportos tudatosságba. Az egyén számára rossz
minden alacsonyabb szint, amin túlhaladt az evolúcióban. Különösen rossz az a szint, amit
éppen elhagyott és még vonzza őt lefelé. Jó minden magasabb szint, amit még nem hódított
meg. Különösen jó az a szint, amelyiket éppen meghódít, az ő konkrét ideálja, ami vonzza őt
felfelé. Ez mutatja azt, hogy a jó és a rossz relatív. Azonban minden egyes szinten a jó és a
rossz abszolút a szembenállásukban. Így kell ennek lennie, hogy az ember ne jusson a helyes
és helytelen káoszában.

100
 9.4 Az élettörvények az evolúcióban
1
Alacsonyabb stádiumokban az evolúció öntudatlanul és automatikusan történik. Magasabb
stádiumokban az ember képes eredményesen dolgozni az evolúciójáért az élettörvények
alkalmazásával. Mind a hét élettörvény állandóan együttműködik az ember evolúciójában.
Ezek azonban nagyon eltérő módokon működnek. Három élettörvény – a fejlődés, a sors és az
aratás törvénye – az inkarnációk hosszú során működik anélkül, hogy az ember képes lenne
közvetlenül befolyásolni őket a következményeikben. Ők határozzák meg az egyes
inkarnációk alapvető feltételeit. Azonban a minden fejlődési szinten meglévő, a sors és aratás
által megszabott, elkerülhetetlen korlátok között, az ember gyakran képes eredményesen és
célirányosan alkalmazni a többi négy törvényt – a szabadság, az egység, az én és az aktiválás
törvényét. Ezáltal ő képes közvetve hatni a többi törvényre is. Ez a négy törvény tehát a
legfontosabb törvény az ember számára evolúciós szempontból.
2
Az aratás törvényének egy hibás értelmezése az, hogy minden amivel találkozunk az
életben az csak aratás (úgynevezett karma). A szabadság törvénye kizárja az úgynevezett vak
végzet lehetőségét. Nekünk 99 százalék eshetőségünk van változtatni a mi látszólag
elkerülhetetlen sorsunkon. De ahhoz hogy így történjen nekünk muszáj hogy legyen egy
pozitív hozzáállásunk az élethez, annak belátása, hogy van hatalmunk felülkerekedni a
látszólag leküzdhetetlen akadályokon.
3
Az aratás törvényének célirányossága megérteti velünk az életet, tiszteletben tartatja az
egységet azáltal, hogy a legnyilvánvalóbb módon mutatja meg nekünk annak
következményét, hogy lábbal tiportuk az egységet. Ha így állunk hozzá, akkor a
szenvedéseket és szerencsétlenségeket higgadtan és egy pozitív módon leszünk képesek
elviselni, olyan megpróbáltatásoknak tekintjük őket, amelyeken azért kell keresztülmennünk,
hogy belső erőt és állóképességet, szükséges tulajdonságokat és képességeket nyerjünk.
4
Általában az aratást negatív módon fogadjuk. Azzal mi rontjuk az aratás következményét
és vetjük az újabb rossz vetést. Igaz hogy az emberi szenvedés az önokozta szenvedés, de a
szenvedéseinek csak tizede ami rossz aratás. A maradék kilenc tizedet annak rovására kell
írni, hogy az ember negatívan áll hozzá a rossz aratásához: szomorúsággal, aggódással,
félelemmel, lehangoltsággal, bánattal, gyűlölettel, bosszúvággyal stb. A képzelet felnagyítja
és a képzelet okozza nekünk hogy többszörösen újra átéljük a szenvedést. A kultúra
stádiumában az ember ráeszmél arra, hogy muszáj tanulnia irányítani a tudatosságát,
tudatosan ellenőrzés alatt tartania a gondolatait, az érzéseit és a képzeletét. Ezzel felfedezte a
leghatékonyabb fegyvert a szenvedés elleni háborújában. Ezt használva képes megtanulni
felülkerekedni a legeslegtöbb szenvedésén.

9.5 Pozitív emócionalitás létrehozása

1
Már az emberalatti birodalmakban sikerült a monádnak megszereznie egy alaphajlamot.
Ez vagy vonzó (pozitív) vagy taszító (negatív). Egy vonzó alaphajlammal a monád
ösztönösen alkalmazkodni törekszik a körülötte lévő lényekhez, mert – jóllehet homályosan –
érzékeli az elkerülhetetlen egységét velük. Egy taszító alaphajlammal a monád érvényesülni
törekszik az őt körülvevő élettel szemben, kihasználni azt és uralni azt. Az emberi

101
birodalomban a két alaphajlam továbbfejlődik szeretetté és gyűlöletté, az egységre irányuló
akarattá és a hatalomra irányuló akarattá. Azoknak az emberi monádoknak, akiknek taszító
hajlamunk van, le kell győzniük azt, kicserélve azt a vonzó hajlammal, mielőtt elérhetik az
eszményiesség stádiumát. Ez gigantikus munkát követel, különösen mivel a bolygónkon lévő
emberiség többsége taszító hajlamra tett szert. Nem könnyű a kisebbségnek azon
munkálkodni, hogy a vonzerőt erősítse vagy megszerezze, amikor a környezetük az egyéni
vagy kollektív negativitásával (befolyásolva őket telepatikusan is) ellenszegül ennek a
törekvésnek. A taszítás a legsúlyosabb akadálya az evolúciónak a bolygónkon, kollektívan és
egyénileg.
2
Ezért világos, hogy dolgozni a vonzerőért – egységért, szeretetért, megértésért, barátságért,
együttműködésért – a legfontosabb evolúciós munka, amit az egyén vagy kollektíva képes
végezni. E munkának a szükséges alapja az egyéni törekvés egy pozitív hozzáállásra az élet
iránt.
3
A hozzáállásunk mindenhez az életben, más emberekhez és magunkhoz vagy negatív,
vagy pozitív.
4
A negatív hozzáállás (hagyományosan „rossznak” nevezik) magában foglal mindent, ami a
szabadság, az egység, az önmegvalósítás és az önaktiválás törvényével szembeszegül. Ehhez
tartozik minden olyan tendencia, ami megnyirbálja az ember jogát, hogy úgy élje az életét,
ahogy ő a jónak látja (olyan mértékben, ahogy nem sérti mások jogát ugyanehhez). Ehhez
tartozik az összes moralista követelés bizonyos életmódokra vagy a konvenciók betartására,
minden akadályozása a tudás iránti törekvésnek, minden korlátozása az emberek
igyekezetének magasabb szintekre, az összes diktatórikus, totalitárius és tekintélyelvű
tendencia (a mások jogainak megsértőivel szembeni szükséges mértékű ténykedés
kivételével), minden ami arra halad, hogy belenevelje az emberbe a félelmet, a
pesszimizmust, az elbátortalanodást és a céltalanság vagy az abszurditás érzését (milliónyi
példa rá a modern művészetben), mindenfajta babona, rágalom és tolakodás más emberek
privát életébe, minden gyanakvás és kicsinyesség. Alapjában véve: minden megítélés és
moralizálás.
5
A pozitív hozzáállás (hagyományosan „jónak” nevezik) magában foglal mindent, ami
harmóniában működik a négy fent említett élettörvénnyel. A pozitív hozzáállás igyekszik
minden emberinek a szerető megértésére, igyekszik látni a legjobbat mindenkiben és a rossz
oldalt mint egy elvként akarja figyelmen kívül hagyni. Tartózkodik a megítéléstől és a
moralizálástól, mivel mélyebben látja és tudja, hogy a hiányosságok mindig általánosan
emberiek, hogy csak azt látjuk amennyivel rendelkezünk magunkban, hogy az aki mást
megítél csak magát ítéli meg. Mivel mindent félre lehet érteni, ezért itt el kell mondani, hogy
a pozitív hozzáállás nem foglalja magába a semlegességet vagy a gyengeséget a jogok
megsértéseivel szemben. A pozitív ember mindent elkövet, hogy megakadályozza a
gyűlöletet, a hazugságot és erőszakot, elszántan közbelép a sértett oldalán, de próbálja
ugyanakkor megérteni és nem megítélni a sértőt – ehhez a hozzáálláshoz szükséges a
megkülönböztető képesség a dolgok és az ember, a hiba és a hibázó között. A pozitív
hozzáállás az élethez a bizalman az életben és a bizalman az énben alapul és ösztönöz
mindent elkövetni azért, hogy belecsepegtesse ugyanezt a szellemiséget másokba. Ez
kiemelni és megmutatni akarja az embereknek a roppant lehetőségeiket, mindazt ami erőt,
bátorságot és örömet ad nekünk; segít enyhíteni a begyökerezett tendenciánkat az akadályok
és sikertelenségek általi hipnotizálódáshoz.

102
 6
Nem tudjuk túlzásba vinni a munkát a pozitivitás növelésében magunkban és másokban.
Néhány tanács arra, hogyan dolgozzunk.
7
Boldogság. Minden ember törekszik a boldogságra. Az ősi bölcsesség mondja nekünk,
hogy a boldogság eljön hozzánk, amikor abbahagyjuk annak vadászatát a magunk számára,
amikor azért élünk, hogy másokat boldoggá tegyünk. A boldogság nem a külső dolgokban és
a körülményekben található, hanem a belső megelégedésben. Olyan mértékben válunk
boldoggá, amilyen mértékben megszabadítjuk magunkat az elégedetlenségünktől,
irigységünktől, másoktól és az élettől való követeléseinktől
8
Fogadd el az elkerülhetetlent! Bizonyos dolgokat uralunk, a legtöbb dolgot nem.
Haszontalan a panaszkodás az elkerülhetetlenre, a bánkódás, az ellenállás, a másra vágyás. A
hiábavaló vágyak ellopják az akaratot, az erőt, ami nekünk annyira szükséges ahhoz, hogy
egy pozitív hozzájárulást tegyünk ott, ahol mi valóban tehetünk
9
Szenvedés. A szenvedés elkerülhetetlen amíg emberek vagyunk. Mint egy elvként, kivétel
nélkül, a szenvedő ember iránti rokonszenvünket vagy ellenszenvünket nem tekintve,
próbáljunk segíteni bármikor és bárhol, ahol tudunk. A szenvedés alapjában véve mindig
önokozott az élettörvényekkel szembeni bűnözések által. Azonban az élettörvények
félreértése a tartózkodás a segítségtől, mentségként hivatkozva a „szenvedő ember
karmájára”. Mert amikor próbálunk enyhíteni a szenvedésen, akkor mi az élettörvények
közvetítői vagyunk.
10
Támadások. Amikor minket más emberek támadnak, amikor minket kritizálnak vagy
hibáztatnak, akkor mi százból 99 esetben taszítással fogadjuk a taszítást: vagy erőszakosan és
megtoroljuk a megfelelő sértéssel, vagy levertségre hajlamosan és önsajnálatba süppedünk.
Azonban van egy harmadik módszer amelyik pozitív, konstruktív és evolúciós mindkét félre
vonatkozóan: a személytelen részvét. Ezt használva mi figyelünk a kritikára a következő
szellemben: „Én tanulhatok ebből valamit, bármennyire túlméretezett és eltorzult ez. Én
megismerhetem azt, amit másik személy gondol a hiányosságaimról, ami segíthet nekem
leküzdeni azokat. Én tanulok valamit az ember természetéről és funkcióiról. Én edzem
magam a sérthetetlenség erényében.” És leginkább: „Én a legjobbat teszem ezzel a személlyel
kapcsolatban azzal, hogy nyugalommal fogadom a haragot, ezért később ő nem tud mást tenni
mint sajnálja az ügyet, így mi ismét barátokká válhatunk.” Mi felelősek vagyunk egymásért.
Ha mi a barátságtalanságot barátságtalansággal fogadjuk, akkor mi biztosan hozzásegítjük a
másik személy megrekedését egy negatív és kellemetlen állapotban.
11
Félelem a kudarctól, ami komoly akadálya az evolúciónak. A tévedéstől való félelmünk
miatt túlságosan gyakran elmulasztjuk megcselekedni, megtenni amit tudnánk. A hylozoika
adja nekünk annak elméleti megértését, hogy az ember egy nagyon tökéletlen lény, mivel még
fejlődik. De így vagy úgy mi még abba kapaszkodunk, amit az életellenes moralizmus (szítva
a kereszténység azon igénye által, hogy az ember tökéletes) mond hogy „ő tökéletes aki nem
követ el szembeszökő tévedéseket”. Ennek a nézetnek az abszurditása nyilvánvalóvá válik
abból, hogy az a passzív egyén, aki ölbe tett kézzel ül, amikor a rossz létrejön természetesen
„nem téved”. Az aratás törvénye alapján azonban a passzivitásnak és a mulasztásnak megvan
a maga következménye és nem a legenyhébb. Egyik módja e természetellenes passzívizmus
lerázásának azt mondani magunknak, újra és újra hogy: „Az érték, amit én adok magamnak,
nem az én úgynevezett kudarcaimtól függ, hanem az én őszinte kísérleteimtől és az én
folyamatos előre igyekezetemtől”

103
 12
Ne siess vádolni másokat a problémákért! Inkább keresd az okokat magadban, ha
egyáltalán keresned kell őket! Ne légy rest cselekedni! Tedd mindjárt!
13
Bizalom az énben. Általában túlságosan függünk attól, hogy mások milyennek látnak és
értékelnek minket. Ennek ereje hatására igyekszünk mások kedvében járni és belső
kényszerünk van arra, hogy igazoljuk a cselekedeteinket másoknál. Nekünk erősítenünk kell a
bizalmunkat sajátmagunkban. Egy jó kezdet az, hogy elvileg tartózkodunk attól, hogy adjunk
másoknak a privát életünkbe történő bepillantására, hogy megmagyarázzuk a hajtóerőket a mi
privát álláspontunkról stb. Ez egy olyan jog, amit engedélyez nekünk a szabadság törvénye.
Ez egy olyan módszer, ami az evolúció oldalán is dolgozik, mivel ez egy erőszakmentes
módja az általános pletyka és kíváncsiskodás hatékony elhárításának.
14
Hála. Minden nap elmélkednünk kell néhány percet, milyen roppant sok van nekünk
amiért hálásnak kellene lennünk, milyen sok jóindulat, kedvező alkalom, lehetőség van, amit
az élet engedélyez nekünk majdnem minden pillanatban, hogyan tudnánk használni ezeket
jobban az élet szolgálatában és azáltal rendezzük adósságunkat. Mottó: „Légy hálás
mindenért!”.

9.6 Aktiválás
1
A létezés három aspektusának tantétele a hylozoikában alapvető. A kezdőket meghökkenti
az az idea, hogy mindennek van tudataspektusa. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy
mindennek van egy erő- vagy energiaaspektusa is. Nem elegendő a magasabb
tudatosságfajtákat fejleszteni, egyre többet érzékelni és érteni. Pontosan egyenértékűen fontos
fejleszteni az akarat és a képesség magasabb fajtáit, a cselekvőkészség magasabb fajtáit. Csak
ezzel leszel képes megvalósítani amit megértettél. Megvalósítás a mozgás- vagy
erőaspektusban van.
2
Napjainkban egyre több ember jut annak belátására, hogy az élet értelme nem az
anyagaspektus értékeiben (a nyereséghajhászó társadalom), hanem a tudataspektus értékeiben
van. Talán elkerülhetetlen, hogy ez a növekvő mozgalom egy „új korért” egyoldalúan a
„magasabb tudatosság” mint önmagában egy cél felé irányuljon, miután a legtöbb ember a
miszticizmusban végzi és törekedni kezd „spirituális tapasztalatokra”. A misztikus úgy
gondolja, hogy az eksztatikus állapotok a végső cél és amikor eléri azokat akkor „egyesült
istennel”. Ezzel szemben az ezoterikus „csupán kezdetnek” tekinti ezeket a tapasztalatokat.
3
Az ezoterikus tudja, hogy e tudatosság aktiválásának muszáj megnyilvánulási lehetőséget
adni a fizikai világban úgyszintén. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fizikai életben, a
fizikai élet problémáival küzdés során és azok megoldásával szerzi meg az ember az összes
tulajdonságot, ami szükséges a magasabb evolúcióhoz. Azok a tulajdonságok esszenciálisak,
ami azt jelenti, hogy azoknak emberileg tökéletesedniük kell, mielőtt a monád képes az ötödik
természeti birodalomba továbblépni.
4
Az esszenciális tulajdonságok egy szolgáló hozzáállás által tökéletesednek, ami egy
szolgálat életet eredményez. A szolgálat aktiváltatja velünk a magasabb emócionalitásunkat és
aztán segít minket megtartani a tudatosságunk azon a szinten. A szolgálat segít nekünk
elvenni a figyelmünk mások negatív emócióitól és gátolja az olyan emóciók felébredését saját
magunkban, mint: az énkultusz, önsajnálat, ingerültség, erőszakosság, levertség emóciói. A

104
szolgálat segít nekünk egy valóságosabb perspektívában látni a dolgokat, az embereket és
sajátmagunkat. A szolgálat segít nekünk megszabadítani magunkat sok illúziótól és fikciótól.
5
Az önaktiválás, a kifelé forduló aktivitás és a szolgálat szükséges a hatékony evolúcióhoz,
valamint a túl nagy és használhatatlan érzékenység ellensúlyozásához is. A magyarázata a
következő: A tudatosság egy kissé magasabb fajtájának aktiválását követi egy nagyobb
érzékenység és fogékonyság. Ha az egyén párhuzamosan nem tanulja irányítani a
tudatosságát, nem tanulja eldönteni saját maga, hogy mit tartalmazzon a tudatossága, akkor ez
befolyásolhatósággá és sebezhetőséggé válik. Szintén a kifelé forduló munka edzi hozzá a
tudatosságot az önaktivitáshoz, az aktív figyelemhez és azzal hatásosan elhárítja a tendenciát
a passzivitásra, az érzékenységre, a befolyásolhatóságra, a sebezhetőségre.
6
Az életünk harmadát a szokásos alvásra használjuk. Ráadásul az úgynevezett éber óráink
javarészét valamilyen félálomfélében éljük. Ekkor alig vagyunk több mint egy mentális robot,
és az én sincs teljesen ébren, a figyelem nagyon felszínes. Nézünk anélkül, hogy látnánk,
hallgatunk anélkül, hogy hallanánk, beszélünk anélkül, hogy gondolkoznánk és az
úgynevezett gondolkodásunk alig több mint mechanikus asszociációknak egy láncolata.
Amikor néhanapján felébredünk egy nagyobb ébrenléti állapotba, az olyan mint alvásból
felébresztve, úgyhogy nincs pontos vagy tiszta emlékünk arról, hogy éppen mit csináltunk
vagy miről gondolkodtunk. Amikor egy meghatározott dolog elkapja az érdeklődésünket csak
akkor és annak adjuk teljes figyelmünket. Azonban a fokozott figyelemnek még ebben az
állapotában is a legtöbb esetben hiányzik az öntudat, az „én itt vagyok most”, „én nézem azt a
dolgot” stb. ráeszmélés. Eléggé rémisztő belátni, hogy az ember sokkal inkább mechanikus
mint tudatos, és hogy az ember gyakorlatilag nincs birtokában az öntudatnak. A megrémülés
helyett azonban ezt a belátást kiindulópontként kellene használnunk sajátmagunk
megdolgozására.
7
Mert nincs indítékunk keményen dolgozni olyan valamit megszerezni, amiről
feltételezzük, hogy már birtokoljuk, nevezetesen az öntudatosságot. Csak egy kicsi
önmegfigyelés elegendő meggyőzni magunkat arról, hogy ez a feltevés egy példa az
önámításra. Csak azok, akik hosszú ideje saját maguk gyakorolták az önmegfigyelést és
önemlékezést birtokolják a folyamatos öntudatosságot; nekünk többieknek ez öt másodpercig
tart vagy hébe-hóba. Mindez azt jelzi, hogy a mentalitás még igen gyengén fejlett az
emberiségben. Az ember alapvetően egy emócionális lény.
8
Azonban képesek vagyunk fejleszteni a mentalitást és vele annak a legfontosabb
tulajdonságát: az öntudatosságot. Mi megtanulhatjuk annyira irányítani a gondolatainkat,
hogy mi leszünk azok, akik eldöntjük mit kell gondolnunk és mit nem kell gondolnunk.
Megtanulhatunk élni egy megnövekedett mértékű énjelenléttel belül, a szubjektív valóságban
valamint kívül, az objektív valóságban. A két döntő tényező az annak felismerése, hogy mi
nem vagyunk öntudatosak de válhatunk azzá, és a figyelmet irányító erőnk. Hébe-hóba, rövid
időtartamokra mi emlékezünk erre és jobban felébredetté válunk. De rövid idő múlva a robot
felülkerekedik és mi megfeledkezünk magunkról. Tehát van némi képességünk az
önemlékezésre de állandóan elfeledjük azt használni. Nekünk valóban meg kellene tennünk
ezt néhányszor naponta.
9
A figyelem edzése az alapja minden aktiválási módszernek, amit az ezoterikai iskolákban
tanítanak. Ez a kérdéssel kezdődik: amikor figyelsz valamire, a figyelmedet valamilyen
mechanikus hajlam irányítja vagy te irányítod? Amikor úgy lebilincsel egy tévéjáték, hogy
elfeledkezel magadról közel két órán keresztül, az egy példa az első fajta figyelemre. Magadat

105
és másik embert tanulmányozva miközben mindketten társalogtok az egy példa a második
fajtára. A legmagasabb fajta figyelem valósul meg, amikor képes vagy figyelni egy külső
tárgyra (például egy virágra) vagy egy belső tárgyra (a saját gondolkodásod folyamatára)
ugyanakkor öntudatos is vagy („én itt vagyok most”). Ezt a fajta figyelmet szimbolizálni lehet
egy két irányba mutató nyíllal. Ez nagyon nehéz, és kezdetben csak rendkívüli pillanatokra
valósul meg. Azonban a fáradhatatlan kemény munka eredményt fog hozni, azaz végül egy
állandó állapot jön létre. Szükséges az a munka, mivel ez az állapot az alap, amiből minden
magasabb fajta tudatosság kifejlődik. Ezek mind jellemezhetőek az állandó öntudatos
figyelem egyre hatékonyabb fajtáinak egy sorozataként.
10
Napjainkban nagy érdeklődés van a meditáció változatos formái iránt. Ezoterikai
nézőpontból három szakasz különböztethető meg: a koncentráció (egy bevezető szakasz), a
tulajdonképpeni meditáció és a kontempláció. A koncentráció nem más mint az irányított
figyelem: egy tárgyon tartod a figyelmed és olyan sokáig amíg csak képes vagy, nem hagyva,
hogy idegen gondolatok vagy asszociációk beinduljanak. Meditáció az irányított figyelemnek
az a magasabb minősége, amiben egyidejűen emlékezel saját magadra: Én ezen
gondolkodom. Ha elveszíted az öntudatosságod ezen a szakaszon, az eredmény transz vagy
közönséges alvás lesz. Azonban, ha sikerült megtartani az öntudatosságot, eljuthatsz a
harmadik szakaszhoz, azaz a kontemplációhoz, amiben a meditáció tárgya egy magasabb fajta
tudatosság fényében látszik, ezzel bekövetkezik az illumináció.
11
Szükségtelen megemlíteni, hogy az úgynevezett meditációknak azon formái, amiben nem
irányítják a figyelmet vagy nem gyakorolják az önemlékezést, azok nem hatékonyak a
magasabb tudatosság megvalósításához.
12
A meditációnak vannak veszélyei. Ha van néhány rossz indítékod – naggyá vagy
befolyásossá válási vágy, okkult erők megszerzésének vágya stb. – akkor a meditáció többet
árt mint használ. A meditációnk indítéka mindig az legyen, hogy tökéletesítsük az
eszköztárunkat az evolúció szolgálatára. A meditáció sosem vonatkozzon bizonytalan
dolgokra vagy elméleti problémákra, hanem csak valós vagy legalábbis valószínű dolgokra,
másképpen te a meglévő fikciókat és illúziókat fogod mélyebben bevésni a tudatodba.
13
A legnagyobb eredménye a meditációnak akkor valósul meg, amikor naponta gyakorolják
és lehetőleg ugyanabban az időben. Legyen rövid (elég öt perc) és azonnal megszakítandó,
amint a koncentráció nem tartható tovább és a gondolatok kezdenek kalandozni.

9.7 A gondolat ereje

1
A gondolat a leghatékonyabb, legfontosabb energia, amit az ember képes használni a
céltudatos evolúciójára. A következő hét belátás hasznosítható számára ebben a munkában.
2
(1) Energia követi a gondolatot. Minden gondolat és érzés egy ok, aminek elkerülhetetlen
következménye van. Ez valamilyen módon alakot ölt. Következésképpen igaz az is: minden
amit akarod, hogy alakot öltsön, minden amire törekszel vagy el akarsz érni, először gondolat
kell hogy legyen. Mindent befolyásolsz, amire gondolsz, amit figyelsz, amit figyelemmel
kísérsz. Ezáltal az megerősödik és vitalizálódik.

106
 3
(2) A gondolatot az ismétlés erősíti. Minden gondolatból származó energiahatás erősödik
az ismétléssel. Minél gyakrabban ismételsz egy bizonyos tudattartalmat, annál erősebb lesz,
annál könnyebben fog visszatérni a tudatodba. Végezetül egészen automatikusan fog
megnyilvánulni.
4
(3) Ne harcolj a negatívval! Mivel minden, amivel a tudat foglalkozik az megerősödik,
ezért ne harcolj a nem kívánatossal, a negatív tulajdonságokkal, ne ismételgesd őket
gondolatban és érzésben, ne szándékosan „szakíts a múlttal”, ne harcolj a hibákkal és
hiányosságokkal. Az ilyen hozzáállás csak egy reménytelen háborúhoz vezet ellenük. Éppen
ellenkezőleg vedd semmibe őket, elszántan vond vissza tőlük minden figyelmedet és az
ellenkezőjére, a jó tulajdonságokra összpontosíts. Azzal kiéhezteted a negatív tulajdonságokat
és azok elsorvadnak a táplálék hiányától.
5
(4) A gondolat sohasem veszhet el. Ami egyszer keresztülhaladt a figyelmes éber tudaton,
az sosem fog elveszni. Minden megőrződik a memóriában, és ott fennmarad az ő nagyobb
vagy kisebb erejével. Ahogy az emlék, úgy a megszerzett tulajdonságok sem veszhetnek el
soha, lappangóvá válhatnak de újjáéleszthetőek. Ebből következik az, hogy a legcsekélyebb
pozitív gondolatnak vagy érzésnek egy állandó hatása van a nagy pozitivizáló munkában, egy
nagy vagy kis téglává válik a nagy építőmunkában. Ezért nincs olyan tett a jó szolgálatában,
ami valamikor hiábavaló.
6
(5) A gondolat kifogyhatatlan. Ez egy másik megfogalmazása az adás törvényének,
amelyik kimondja: „Annak aki ad adni fognak. Aki megtartja az elveszíti.” Sosem fogunk
félni attól, hogy elérünk egy határt a gondolat erejének folyamatos meghódításában, ameddig
mi folytonosan továbbadjuk másoknak, amit kaptunk. Amikor így szétosztjuk, azt sem fogjuk
érezni, hogy kimerülünk vagy hogy nem részesedésünk belőle. Minél többet adunk, annál
többet kapunk, hogy adjunk. Az energiák, amik életben tartanak bennünket, nem azáltal
teszik, hogy tárolódnak bennünk, hanem azáltal, hogy átáramolnak rajtunk. Vagy egy ide illő
hasonlat a Bibliából: A vízen járhatsz, de nem állhatsz rajta.
7
(6) Minden dolog jelkép. A fizikai események, cselekedetek vagy tárgyak azok vagy
jelképek vagy jelképekké válhatnak a tudatállapotok és a belső tulajdonságok számára és így
emlékeztetnek minket rájuk. A jelképeknek ezt a törvényét a leggyakrabban negatívan
használjuk. Megengedjük, hogy történések, emberek, dolgok olyan negatív tapasztalatokra
emlékeztessenek minket, amelyek nekünk – velük vagy rájuk emlékeztető dolgokkal
kapcsolatban – voltak. A jelképek saját életüket élik az altudatban, rombolva onnan
irracionális ellenérzések, gátlások, fóbiák formájában. Azonban a fizikai eseményeket az
ember képes tudatosan belső pozitív állapotok és tulajdonságok – öröm, bátorság, bizalom,
felszabadulás, szeretet, remény és így tovább – jelképévé tenni.
8
(7) A gondolat felszabadít az azonosulás megszüntetésével. Az azonosulásaink megkötnek
minket. A legjellemzőbb vonásai csaknem minden tudataktivitásunknak a mechanikusság, az
öntudat távolléte és az azonosulás. Ezek csak három aspektusai ugyanannak az állapotnak. Az
azonosulás annyira általános jelenség, hogy mi alig vesszük észre; mint hal a vízben úszunk
benne. Általában ez egy bennünk ható mechanikus erőként jellemezhető, ami valamilyen
tárgyra – dolog, személy, esemény, gondolat, érzés stb. – irányítja a figyelmünk, úgy hogy mi
teljesen belefelejtkezünk vagy elveszünk benne, amiben mi átmenetileg elveszítjük az
önemlékezet, az öntudat és az akarat erejét is.

107
 9
Elvégezheted a következő gyakorlatot. Ha van némi önmegfigyelő erőd, akkor tudod,
hogy az életedben vannak bizonyos visszatérő helyzetek, amelyek negatívak, szükségtelenek
és önokozottak. Vannak például konfliktusok más személyekkel, igény arra, hogy tekintetbe
vegyenek mások, érzésed hogy te nem kapod meg a kiérdemelt figyelmet stb. A másokkal
történő konfliktusok során olyan negatív emóciók keletkeznek, amelyek szükségtelenek és
ártalmasak. Azok az emóciók téged annyira elnyelnek, hogy átmenetileg nem ismersz semmi
mást – azonosulsz azokkal a negatív emóciókkal: „Dühös vagyok”, „Bánatos vagyok”,
„Sebesült vagyok” stb. Nos, a gyakorlat abból áll, hogy megpróbálod „elkapni magad” még
mielőtt elragad ez a negativitás. Más szavakkal: próbálod az önemlékezést még mielőtt ilyen
helyzetek megtörténnek. Muszáj ezt sokat gyakorolnod ahhoz, hogy jelentős eredményeket érj
el és a sikerhez vezető útnak három szakasza van. Az első szakaszban az emlékezés csak
hosszú idővel azután jön, hogy meg kellett volna próbálni „elkapni magad”. A második
szakaszban emlékezel rögtön utána de már túl későn, és elhagyod az azonosulás állapotát
annak felismerésével hogy: „Éppen most ébren vagyok, de az imént én álomban voltam.” A
harmadik szakasz a siker szakasza: felébredsz éppen jókor és megakadályozod a benned lévő
robotot az átvételben.
10
Ez gyakorlat értékes kétféle értelemben. Bemutatja neked, hogy egy robot vagy, de képes
vagy egy öntudatos, felébredett lénnyé válni. Utat mutat neked javítani a kapcsolataidat
másokkal.
11
Néhány belátás, ami hasznos lehet: Ne mondd: „Dühös voltam.” Mondd: „Harag érzése
ragadott el engem.” Minden életművészet belefoglalható a következő szavakba: „Nem a
testeim vagyok. A testeim vágynak arra, de én nem vágyom azt.”

9.8 Az aktiválás módszerei

1
Az aktiválás következő hat módszere a gondolat erejének hét belátásán alapul. Ezek akkor
eredményesek, ha rendszeresen végezzük őket és nincs negatív hatásuk, ha a 9.6. fejezetben
leírtaknak megfelelően használjuk.
2
(1) Önmegfigyelés. Te saját magad, belső állapotaid megfigyelését gyakorlod. Ne próbáld
irányítani vagy befolyásolni őket, ne nyomd el őket semmilyen módon, ne analizáld és a
legkevésbé se kritizáld. Csak figyeld a gondolatok szakadatlan áramlását, ahogy egyik
asszociáció követi a másikat szünet nélkül. Te igen összpontosított vagy az önmegfigyelésre,
ameddig gyakorolsz, de megszakad az amikor a legcsekélyebb kényelmetlenséget vagy
nehézséget érzékeled. Ez a gyakorlat néhány percig végezhető, olyan gyakran ahogy tetszik.
3
Fokozatosan veszed észre a pozitív hatását ennek az egyszerű gyakorlatnak. A
nyugtalanság, a belső megosztottság és szétszórtság (ami leggyakrabban a telepatikus
tömegnyomás következtében van) mérséklődik, az összpontosítás, a nyugalom, a belső
harmónia növekszik. A nem kívánt érzések és gondolatok nem tolakodnak annyira, mint
előtte. Gyakran megsemmisülnek még azelőtt, hogy az éber tudat küszöbét elérik.
4
(2) Meditáció a vágyott tulajdonságokon. Összpontosítod a figyelmed egy bizonyos,
választott tulajdonságra legfeljebb öt percen keresztül. Tanulmányozod azt minden oldalról,
felfogod amint egyre erőteljesebb lesz, vizualizálod magad olyan helyzetekben, ahol próbára
teszed azt. A gyakorlatot minden nap kell végezni és lehetőleg ugyanabban az időben, és oly

108
módon hogy szabályosan kicseréled a tulajdonságokat. Tizenkét hónap van és tizenkettő
esszenciális tulajdonság. Azért, hogy a gyakorlat eredményt hozzon nem szabad, hogy csupán
egy intellektuális játék legyen. Az érzésnek és a képzeletnek úgy kell egyesülnie vele, hogy az
említett tulajdonságok a vágy és vágyódás tárgyaivá válnak. Ez a hozzáállás is képezhető a
meditációban.
5
A tulajdonságokra irányuló meditálás könnyebbé teszi azok elsajátítását. A csodálat egy
hatásos erő az ideálok megvalósítására. Egy kicsi gyerek egyszer hallotta szüleit csodálattal
beszélgetni egy emberről, aki nagy lélekjelenléttel megmentette sok ember életét, amikor egy
hajó elsüllyedt. Ez egy kitörölhetetlen benyomást tett a gyerekben. Ennek következtében,
amikor ő katasztrófákról hallott vagy olvasott, elképzelte magát a helyzetben, azon
elmélkedve, hogyan cselekedett volna. Felnőttként egy komoly vonatszerencsétlenségnél ő
volt az egyedüli, aki nem vesztette el a fejét és így képes volt nagy szolgálatot tenni
embertársainak. Tudtán kívül meditált az énjelenlét tulajdonságán és így elsajátította azt.
6
(3) Vizualizáció. Te behatóan figyelsz egy tárgyat egy percig. Majd behunyod a szemed
vagy eltakarod a tárgyat és próbálod rekonstruálni azt a belső szemednek a lehető leghívebben
és legrészletesebben. Szokás dolga, hogy a vizualizálást behunyt vagy nyitott szemmel végzed
– a két módszer egyenértékű. Természetesen vizualizálhatsz képeket emlékezetből,
gondolatban írhatsz betűket és számjegyeket egy táblára, felidézhetsz az arcokat, amiket láttál
a nap során stb. A vizualizáció növeli az erejét a koncentrációdnak és a szellemi
aktivitásodnak.
7
(4) Okkultációk, ami a „hősiesség kicsiben”cselekedetei. Ez azt jelenti, hogy te éppen az
ellenkezőjét teszed annak, amit a lusta részed akar tenni, anélkül hogy létrehoznál egy belső
ellenállást. Például: lépcsőt választani a lift helyett, tévénézés helyett a kutyasétáltatást
választani. Két fontos dolog: Az elhatározást azonnal követi a cselekedet, előkészület,
utógondolat vagy belső meggyőzés nélkül. Derűsen, negatív emóciók nélkül teszed azt amit
eldöntöttél.
8
Az okkultációk erősítik a mentális akaratot, mérséklik a tendenciát a passzivitáshoz és
negativitáshoz. Ezeket olyan gyakran végezheted, ahogy jólesik. Ezek különösen értékesek
akkor, amikor ezzel jobbá tehetjük a kapcsolatainkat másokkal. Mások negativitását és
agresszivitását olyan „mentális bordásfalként” vagyunk képesek elviselni, amelyen képezzük
a pozitív akaratunkat – megmaradó nyugalommal és változatlan kedvességgel a felénk
irányított durva bánásmód ellenére. Ez az egységre irányuló akarat edzése.
9
(5) Feltöltés. Legfeljebb egy percig feszülten összpontosítod figyelmedet egy bizonyos
pozitív ideára vagy tulajdonságra és párhuzamosan elképzeled azt hogy ez a koncentrált
energia átáramlik egy tárgyba vagy cselekedetbe. Majd pihenteted a figyelmet és valami
másra gondolsz.
10
A gyakorlat hatása olyan valóságos mint az energia átvitel – annak a törvénynek
megfelelően, ami kimondja, hogy energia követi a gondolatot. A gondolat ereje az erő és erőt
ad. Azt használva te pozitivizálod a téged körülvevő embereket és saját magad. A töltés
hosszú ideig megmarad és ismételt feltöltéssel megerősödik. Egy új kapcsolat vagy csak
gondolati asszociáció a töltött dologgal kiváltja a pozitív ideát a töltő személy tudatában
annak a törvénynek megfelelően, ami kimondja, hogy minden dolog jelkép. Ilyen módon
körülveheted magad a mentális erőművek egész készletével, amelyek mindenfajta pozitív

109
energiát sugároznak. A pozitív energiával te feltölthetsz ajándékokat, támogatásokat,
kézfogásokat, bármit ami neked tetszik.
11
Csak egy figyelmeztetés: Ne adj energiát „méltatlan”, rosszindulatú embereknek, akik
rosszal viszonozzák a jót. „A szeretet egy személytelen energia” – ami egy ezoterikai axióma.
Ez, sok más dolog között, azt tartalmazza, hogy a szeretet energiánkkal – ha azok elég erősek
– felerősítünk már meglévő különféle tendenciákat, úgyhogy azok rendkívüli módon
megerősödnek, mint ahogy a nap melegítő sugarai növesztik a gyönyörű virágokat, viszont a
bogáncsokat is.
12
(6) Önemlékezés. Idézd fel amit a 9.6. fejezet tartalmazott erről. Köss egy megállapodást
magaddal az önemlékezésre, például háromszor egy nap legalább három percen át
alkalmanként. Ha úgy gondolod, hogy ez túl kicsi erőfeszítés, próbáld meg, hogy képes vagy-
e ezt betartani akár egy hétig. Ez egy nagyon nehéz munka, de szükséges, ha a célod
megteremteni az öntudatosságot.
13
Azonban neked szert kell tenned a te saját tapasztalataidra ahhoz, hogy meggyőzd magad
arról, miért jobb az önemlékezés, mint nem tenni azt. Majd felfedezed, hogy a legjobb
módszer erre a tudatállapotok összehasonlítása: te állandóan mozogsz egy aránylag ébrenléti
vagy öntudatos állapotból egy aránylag alvó vagy mechanikus állapotba vagy fordítva.
Például kérdezd magadat arról, amit sajnálsz hogy megtettél: képes lettem volna megtenni ezt
önemlékezés állapotában?
14
Időbe telik míg megtalálod az önemlékezés nyitját. Olyan, mint a kerékpározni tanulás:
minden normális ember képes tenni ezt, lehetetlen megtenni azonnal, de hirtelen megvan a
készség. A kerékpározástól eltérően azonban neked minden alkalommal vissza kell nyerned a
készséget, amikor eszedbe jut, hogy emlékezz magadra. És időbe telik míg megtanulod
megkülönböztetni a valódi önemlékezést és csupán az elképzelését annak. A valódi
önemlékezés tulajdonságának van egy különlegessége, ami hasonlít arra, amikor te felébredsz
egy reggel alvás után egy idegen házban: „Jéé, én itt vagyok. Milyen különös!” Ennek van
egy felerősödött érzékenység, elevenebb benyomások aspektusa. Ezt egy nyugalom,
mindamellett erős optimizmus is kíséri, olyan mint a misztikusoknak a ráébredése arra, hogy
„minden rendben”. A valódi önemlékezés fontos jellemzője, hogy az sosem akadályozza vagy
gyengíti a normális tudatfunkciókat, a gondolkozást, az érzést vagy a mozgást. Ez „felette”
van azoknak a funkcióknak, nem elvesz azoknak a minőségéből, hanem ellenkezőleg,
hozzáad minőséget.
15
Az önemlékezésnek sok minőségi fokozata van egy emelkedő skálán. Fokozatosan
megtanulsz „egyre többet tenni bele”, hasznosítva ezt több és nagyobb ideákkal kapcsolatban,
figyelve különféle irányokban, egyidejűen lekötve különféle tudatfunkciókat: gondolkodás,
érzés, érzékbenyomások felfogása és izmok mozgatása énjelenléttel és szándékosan. Amint
felfedezted az önemlékezésnek ezt a világát, te sosem fogod látni a végét az ő gazdagságának.

110
 TÍZ
10.1 Bevezetés
1
A mentális tudatosságnak a 47:4-7 molekulafajtáknak megfelelő négy fajtája van. Az
emberiség többsége a 47:6-ot, az elvgondolkodást aktiválja. A következő mentális cél a 47:5,
a perspektíva-gondolkodás aktiválása. A kultúra stádiumában lévő kisebbség is gyakran beéri
ennek a hasznos gondolkodásnak csak felületes aktiválásával. Ez a rész orvosolni szándékozik
ezt azzal, hogy felvilágosítást ad gyakorlati természetéről.
2
Amint látni fogjuk, a mentális tudatosságot célszerű két részre felosztani:

alacsonyabb mentalitás, 47:6,7 és

magasabb mentalitás, 47:4,5

3
Az alacsonyabb mentalitás az emócionális stádium mentalitása, az intellektus, ami nehezen
érvényesül az emócionalitással szemben és így a leggyakrabban a szolgájává válik, az uralása
helyett; az intelligencia a működésével emócionális szükségleteket elégít ki és emócionális
értékeléseket ésszerűsít. Példák a kollektív alacsonyabb mentalitásra: ideológiák, dogmák,
konvenciók; az egyéni alacsonyabb mentalitásra: személyes világszemléletünk,
életszemléletünk.
4
A magasabb mentalitás a mentális stádiumnak (az emberiesség stádiumának) a
mentalitása, az intellektus, ami képes felszabadítani magát a függőségtől az érzésektől és a
képzelettől; amelyik ennélfogva a hatékonyabb mentalitás. Ha a célunk egyedül a fizikai és
emócionális kielégülés elérése, akkor nincs szükségünk magasabb intellektuális képességre
mint a 47:6. Erre csak akkor van szükségünk, amint érdeklődni kezdünk az élet mint egy
probléma, a világszemlélet és életszemlélet problémája iránt, amihez egy hatékonyabb
gondolkodásra van szükségünk a megszokottnál.
5
Ennek a magasabb fajta gondolkodásnak a jelentősége nem csak az ismeretek elméleti
problémájának a megoldása. A legnagyobb értéke valójában abban rejlik, hogy ez az
eszközünk a gyakorlati problémák megoldására, az egyéni és kollektív kötöttségek és
szenvedések elemzésére és feloldására
6
Ebben a részben mi főleg a perspektíva-gondolkodást fogjuk jellemezni, egyrészt a
módszereinek és jellemző belátásainak bemutatásával, másrészt az emócionális mentalitással
történő szembeállításával.

10.2 Emócionalizmus
1
Az ember normális gondolkodásának csak kivételesen meghatározója a valóság. Akkor is,
amikor a saját érdeke mindenekelőtt a tények mérlegelése, azt találja, hogy ez a legnehezebb
dolog. Legtöbbször ő az emócionális gondolkodás csapdájában van, és a gondolatai minél
inkább vonatkoznak személyes és emberi dolgokra, annál inkább uralja az emócionalitás.

111
 2
Ez nem azt jelenti, hogy az érzések rosszak. Ellenkezőleg, nekünk szükségesek a vonzerő
érzései, amelyek ösztönözhetnek minket cselekedni és felébresztik a vágyódásunk az
ideálokért. Viszont akkor az érzéseinket csak a fizikai világ felé kellene irányítanunk, nem a
gondolatok világa felé. Amikor az emóciónak beleszólása van a mentális világban, az
eredmény mindig félrevezető, valahogyan mindig.
3
Emócionalizmusnak nevezik az emóciót a gondolkodás világában, az emóciót mint a
vezérlés eszköze és a gondolatok kiválasztója, az emóciót mint a tiszta gondolkodás
helyettesítője. A következő tendenciák jellemzik az emócionalizmust.
4
A legjellemzőbb vonása az a tendencia, hogy mindent érzelmi vonzás vagy taszítás
kérdésévé tesz. Ez a tendencia mindent két kategóriába akar rendezni: „Tetszik nekem” vagy
„nem tetszik nekem”. Ez főleg öntudatlanul történik. Amikor valami egyszer megkapta az ő
emócionálisan pozitív vagy negatív karakterét, ez fogja színezni az összes elkövetkező
benyomást úgy, hogy mindegyiknek ugyanaz a tendenciája lesz: pozitív vagy negatív. Ezért
van az, hogy e gondolkodásmód szerint a „jó embernek” mindig igaza van és amit tesz az
helyes, a „rossz embernek” sosincs igaza és amit tesz az helytelen. Ezért van az is, hogy
pozitív vagy negatív előítéletekkel rendelkező emberek hajlamosak ugyanazt a cselekedetet
vagy jellemvonást eltérően értékelni úgy, hogy ugyanazt az egyént az egyik
„kifejezésteljesnek” és a másik „mesterkéltnek”, az egyik „spontánnak” és a másik
„önirányítás nélkülinek” tekinteni. Ez a tendencia tesz minket eltúlzóvá vagy lekicsinylővé
mindabban, amit vonzónak vagy taszítónak látunk, annak megfelelően, hogy sajátmagunknak
pozitív vagy negatív hozzáállásunk van iránta.
5
A vonzással vagy taszítással reagáló tendencia könnyen elfojtja a megszülető mentális
felfogást. „Érzelem megvakít.” A személytelen, tárgyilagos bírálatot személyesnek veszi és
elsiklik az üzenet.
6
Egy nagy probléma a fogalmak emócionalizálása. Ahhoz, hogy kommunikáljunk másokkal
szavakat kell használnunk. A szavak nagyjából közösek mindenkinek. Másrészt a fogalmak,
az ideák vagy elképzelések, amiket a szavak kifejeznek, távolról sem közös tulajdon. Egy
fogalom emócionalizálódása azt jelenti, hogy az ember képtelen volt felfogni annak mentális
tartalmát, így azt egy túlsúlyban lévő pozitív vagy negatív emócióval helyettesítette, amit attól
kezdve a szóhoz kapcsol. Sok szó – például a politika szókészletében – sok emberben főleg
emócionális asszociációkat – pozitívat vagy negatívat – ébreszt és amikor ők a későbbiekben
magukat a szavakat használják, mindenekelőtt a velük kapcsolatban meglévő személyes
érzéseiket fejezik ki. A „demokrácia” és a „fasizmus” szavak szolgálhatnak erre példaként.
7
Eképpen a szubjektivizmus is jellegzetes, gyakran tudattalan, néha tudatos, beismert és
még dédelgetett. Sőt amikor kétségtelen tények mutatnak másik irányba, az emócionális
gondolkodású ember mondhatja: „Igen, de én nem úgy érzem.” A vágy egy melegítő hitre, a
kollektív tömegemócionalitással való azonosulás ösztöne, egy tan vagy egy vezető iránti
rajongás és abszolút hűség megkövetelése, mind összeegyeztethetetlen a tárgyilagos és
kiegyensúlyozott szemléletmódra törekvéssel. Az ember fejlődési munkájának egyik része,
hogy megtanulja kirostálni az emócióit úgy, hogy képes legyen együtt érezni az emberekkel
anélkül, hogy szükség lenne a nézeteik megosztására, sőt még a nézeteikben a hibákat is
felismerheti és még a pozitív hozzáállását is megtarthatja az emberekhez.
8
Ameddig az ember az emócionális stádiumban van, összekeveri a személytelent a
személyessel. A civilizáció stádiumában ez főleg negatív módon történik: negatívan viszonyul

112
egy személyhez és akkor a személy nézetei, tulajdonságai, hajtóerejei stb. éppolyan keveset
érnek számára. A kultúra stádiumában az ember törekszik pozitívan szemlélni az embereket.
Mielőtt az emberiesség stádiumában eléri az egyensúlyt a hozzáállásában, nehézségei lesznek
a gondolkodásukban jelenlevő valódi hibáknak a meglátásával, mert véleménye szerint az egy
„negatív viszonyulás”. „Csodálatos ember” (szenthez illő típus stb.) inkább a
csalhatatlanságig magasztalja a tekintélyeket az objektív tudást illetően.
9
Az emócionalitással velejáró az a tendencia, hogy abszolút végletes értékekkel dolgozik
közbülső helyzetek nélkül. Ha valami jó, akkor az ember hajlamos szemet hunyni a negatív
felett, aminek jelen kell lennie, ami végül is az elmúlás. Ha valami rossz, nehéznek találja
annak a pozitívnak a meglátását, ami mindazonáltal benne van, ami a rendeltetése egy
nagyobb összefüggésben. Ez az abszolutizálás során csak félig-meddig van tudomása arról,
hogy ha van egy kis engedékenység az ellenkező tendenciára, akkor fennáll a kockázata
annak, hogy a teljes szemlélet az ellenkezőjére változik. A hitnek abszolútnak kell lennie,
mert amint a legkisebb kétely felmerül, akkor minden „feneketlennek” tűnik és te készséggel
elutasítod az egészet. Ha az ember talál egy jelentéktelen hibát a tanár tanításában, akkor
elutasítja őt. Ha a „tökéletlenség” egy (valódi vagy képzelt) hiányosság a tanár
személyiségében („jellemhiány”) és az ember elveti az ő tanítását ezért, akkor ezzel adja az ő
gondolkodásában az abszolutizálásnak, valamint a személy és a tan összekeverésének a
bizonyítékát.
10
Nyilvánvaló, hogy az emócionalitás a formát értékeli a működésnek, a tartalomnak és a
célnak a rovására. Az emócionális embernek a formája és a módja annak, ahogy valamit
kifejeznek gyakran fontosabb, mint maga az üzenet. Egy ügyes tollú író festhet szavakkal
úgy, hogy azok híján vannak az értelmes jelentésnek, még sajátmaga számára is, mivel ez
inkább az emóció átadása (szórakoztatás), mint az információ adása (tanítás). Még az
ezoterikai könyvek szerzői sem ismerték fel az olyan hagyományos fogalmak használatának
veszélyét, mint „elme”, „lélek”, „szellem”, „isten”, amelyeket a legtöbb olvasó
meggondolatlanul inkább átvesz a szokványos vallásos-szentimentális szellemben, mint
megfejt a tudatosság különféle definiált állapotainak elnevezéseként, amelyekről egzakt tudás
van. Amikor a hylozoika azért, hogy ezt kihangsúlyozza, olyan egyértelmű terminusokat
vezet be, mint a 47-, 46-, 45- és 43-tudatosság (megfelelően az „elmének” stb.), akkor
panaszkodnak, hogy ők „felfoghatatlannak” találják ezeket, mintha eddig az „istent” felfogták
volna!
11
Ismerjük fel, hogy az emócionalizmus tendenciái megtalálhatóak minden emberben, még
ha különböző mértékben is, minthogy ez a gondolkodásunk egyik összetevője addig, amíg
emberek vagyunk. Ezért nem szükséges, hogy az egyéneket emócionalistáknak nevezzük,
még ha nagyjából ez a helyzet azokat illetőleg, akik az emócionális stádiumban vannak.
Másrészt nekünk jobban kellene figyelnünk magunkat, tanulmányozni az
emócionalizmusunkat és megtanulni kevésbé függeni tőle. Csak több önmegfigyeléssel és
önemlékezéssel nyerünk sokat. Ha képesek vagyunk higgadtan és módszeresen feldolgozni a
tapasztalatainkat egy általánosan érvényes belátásban, többé-kevésbé mint a fentiek, azzal mi
éppolyan sok jelentős lépést teszünk a felszabadulás felé azokból az illúziókból, amelyek
hajlamosak minket azon a szinten tartani, amit elértünk.

113
 10.3 Azonosítás és kivetítés
1
A bőrünkön kívül meglévő objektív valóság nem illúzió, éppen ellenkezője annak, ahogy
bizonyos filozófusok érvelnek. Elterjedtek azonban az illúziók a belső valóságunkban. Ezek a
mi tévképzeteink, a tényleges körülmények félreértései.
2
Mint teremtmények, akik az evolúcióban vannak, tökéletlenek és tudatlanok vagyunk. Ha
mi némileg tudatában lennénk a roppant tudatlanságunknak és az ítélőképességünk komoly
hiányosságainak, akkor sokkal kevesebb nehézséget okoznánk magunknak és másoknak.
Akkor nem vonunk le elhamarkodott következtetéseket arról, amiről semmit sem tudunk.
3
Egy középkorú emberpár jön ki a szupermarketből. A hölgy két nehéz szatyrot cipel. A
férfi egy kis zacskót visz. Valaki a környező tömegből a „lajhár”-megjegyzést teszi rá, elég
hangosan, hogy meghallja. Az illúzió kapott hangot és beszélt. Valóság: A férfinak komoly
szívbetegsége van és az orvosa eltiltotta őt a nehéz dolgok cipelésétől.
4
Az azonosításoknak nevezhetjük az olyan belső állapotokat, amelyekben mi úgy kezelünk
valódi eseményeket és dolgokat, élő embereket, mintha ők azonosak lennének a róluk alkotott
„tipikus” véleményünkkel. Így azonosíthatunk egy új helyzetet egy kellemetlen múltbéli
epizóddal, egy új lehetőséget egy régi gátlással, egy új élő embert egy „típussal”, amelyben (a
nemi, faji, osztály stb.) előítéletünk jelenik meg. Mi azonosítjuk az egészet a résszel, a
rokkantat a rokkantsággal, a hibázó embert a hibájával. Mi a csoportot annak azzal a feltűnő
tagjával azonosítjuk, akit mi megláttunk és aki talán egyáltalán nem jellemző rá („amilyenek
azok olyan az egész társaság”-gondolkodás). Mi azonosítjuk az állandót az esetlegessel és
pillanatnyival és ítélkezünk egy egyénről vagy helyesebben szólva elmarasztaljuk az „első
benyomásunk” alapján.
5
Mi azért azonosítunk, mert nem vagyunk tudatában annak, hogy a nézetünk részleges.
Minden nézet részleges. A részt vagy az esetlegest ismerjük vagy hisszük, hogy ismerjük. A
teljeset nem ismerjük meg a részen keresztül. Ha elérünk annak tudatára, hogy a nézetünk
részleges, akkor fokozatosan megállíthatjuk az azonosítást. Aztán tanulmányozhatjuk helyette
az alázatot.
6
Gyermekkorunk és iskolai éveink során megszámlálhatatlan az élet minden területén
uralkodó téveszmével oltottak be minket. Ha nekünk helyesebb ideáink vannak lappangóan
előző életekből, ezek minden egyes új életperiódusban (14-dik, 21-dik, 28-dik évig) egyre
erőteljesebben érvényesülhetnek, visszanyerve az elveszett uralkodásukat a 35-dik évig. De ez
azt feltételezi, hogy mi gondolkodóan, elmélkedően élünk, figyelve magunkra és másokra,
mindennap feldolgozzuk a napi tapasztalatainkat. Ahogyan a legtöbb ember a lehető
legkevesebb elmélkedéssel vándorol az életen keresztül, az illúzióik és a fikcióik
gyökeresednek meg a jelenlegi, gyakran elpazarolt inkarnációjuk során.
7
Ha mi megengedjük egy bizonyos dologról alkotott hamis nézetünknek, hogy erősen
meggyökeresedjen, akkor érzéketlenné válunk az új értesülés, más benyomás számára. Akkor
mi képtelenek vagyunk az újat újként fogadni, mivel a régit kivetítjük bele. Így mi nem
tanulunk semmi újat, hanem azt látjuk, amit már tudunk, vagy hisszük, hogy tudjuk. Az új
benyomások és tapasztalatok, amelyek tudtak vitalizálni minket friss energiával és ideákkal,
erőtlenek amikor mi folyamatosan engedjük a régi emlékeknek és asszociációknak hogy
félrelökjék azokat. Mi az új benyomások és tapasztalatok több mint 95%-át ezen a módon
kezeljük, és ez az oka annak, amiért olyan sok minden látszik megszokottnak,

114
begyökeresedettnek, egyhangúnak, rutinnak. Mi a szubjektív és halott múltunkban élünk, nem
az objektív és élő jelenben.
8
Akik az ezoterikáról terjesztenek információt, azok sokféle kifogást hallhatnak erről az
életismeretről. Azonban a közös jellemzője majdnem minden ilyen véleménynek az, hogy
ezek öntudatlan kivetítéseken alapulnak. Az, amit az emberek úgy hisznek, hogy kifogásolnak
nem a szóban forgó ezoterikai idea, hanem a saját félreértésük róla (gyakran egy egyéni
rögeszme), amelyet kivetítenek az ideába. Ez a tendencia a kivetítésre újra erősödik a
környező vélemények nyomása és a tömegirányzat hatása által, aminek mindig van kialakult
véleménye valamiről, mielőtt megismerik mi az.
9
Az, hogy a kivetítések sok esetben kiirthatatlanok annak tulajdonítható, hogy erős
emóciókba vannak szőve – a leggyakrabban negatív, fájdalmas emóciókba.
10
Néhány példa a komoly azonosításokra és kivetítésekre.
11
A lány, aki sosem tanult franciát. Az iskolában neki egy nagyon unszimpatikus
nyelvtanára volt, egy szadista. Sok fájdalmas tapasztalatot szerzett és nem szerzett említésre
méltó készséget. Felnőttként számos impulzus érte, hogy ismét folytassa tanulmányait, de
ezeket mindig elfojtotta. Azzal, hogy elővette a könyvet, felelevenítette a régi emlékeit is. Ő
azonosította az új (önválasztott) tanulási helyzetet a (kényszeredett) régivel. Ő belevetítette a
kellemetlen emlékeket a „francia” fogalmába. Azonosítás: francia = fájdalom
12
A férfi, aki gyűlölte a nőket. Ő sorozatosan peches volt számos vonatkozásban. Ahogy ő
látta a pech-sorozatát, abban a nőket hibáztatta, a megbízhatatlanságukat stb. Gyűlölni
kezdete a nőket. „Úgy ahogy van, az egész bandát.” Ő minden új élő nőt, akivel találkozott a
„nőkről” alkotott fogalmával azonosított. A fogalomban, amit bezárt az emlékezetébe, a
csalódás volt a közös jellemvonás. Azonosítás: nők = csalódások.
13
A fiú, aki félt a tengertől. Ő egyszer túlélt egy szörnyű tengeri balesetet. Látta a barátait
megfulladni. Soha többet nem akart hajóval utazni. Irtózott a tengertől. Ő a rémisztő
tapasztalataival azonosította a tengert, a hajókat stb. Belevetítette a rémületét a „tengerről”, a
„hajókról” stb. alkotott fogalmába. Azonosítás: tenger, hajók = rémület.
14
Miért azonosítunk? Mert van az a képességünk, hogy felismerjünk, észrevegyünk
hasonlóságokat sok emlékünk és tapasztalatunk között, úgy hogy az újak részletei
emlékeztetnek minket a régiekre. Az a képességünk, hogy észrevegyük a tényleges
különbségeket, nem azonosan jól fejlett. Mégis ez a fontosabb. Ez a képesség fokozatosan
lehetővé teszi nekünk meglátni azt, hogy amiket azonosnak tekintünk nem azonosak, hogy a
fogalom nem a valóság, hogy a következtetés a megfigyelt eseményről nem az esemény.
15
Mi azonosítunk, mert nem gondolkodunk, nem mérlegelünk. Amit gondolkodásnak
nevezünk az az esetek elsöprő többségében olyan mechanikus asszociációk láncolata, amely
hasonlóságokon, gyakran csak látszólagos vagy felületes hasonlóságokon keresztül történik.
Akkor nincs jelen megkülönböztető funkció, hogy rámutasson: „ez a szituáció új, valójában
csak néhány és felületes hasonlóság van a régivel, többségében teljesen új.” Az ember, aki
gyűlölte a nőket, csak a hasonlóságokat vette észre az újonnan megismert nők és az ő teljesen
negatív „nőfogalma”között. A különbségeket – az új nőkben meglévő pozitív tulajdonságokat
– egyáltalán nem láthatta vagy elvetette: „a kivétel megerősíti a szabályt”.

115
 16
Természetesen mi nem csak negatív emóciókat vetítünk ki, hanem pozitívakat is. Vetítünk
ki örömteli várakozásokat új konkrét helyzetekbe, amelyeket mi azonosnak tekintünk a
fogalmainkkal. Ez is okozhat nekünk bajt. Egy tragikus példa erre a Vörös Khmerek
bevonulása Phnom Penh-be 1975 április 17.-én. A teljes kambodzsai főváros egy kavargó
boldogság volt, a kormányzati és a lázadó katonaság barátkozott. Végre eljött a béke.
Azonban csak egy néhány óra telt el és minden rémületté és káosszá változott. A Vörös
Khmer mérhetetlen brutalitással az összes város lakosságát elűzte vidékre, mindenkit
megöltek, akik ellenállást tanúsítottak. Úgy számították, hogy több mint egymillió embert
öltek meg a rákövetkező rémuralomban. Az emberek azonosnak tekintettek egy egészen új és
teljesen ismeretlen szituációt a vágyaikban meglévő „béke és kibékülés” fogalmaival.
Kivetítették a pozitív emócióikat egy olyan lázadó mozgalomra, amelynek a valódi céljairól
akkor semmit sem tudtak.

10.4 Az azonosítás tudatosítása

1
Sajátmagunk képesek vagyunk jobban a tudatunkban tartani, hogy azonosítunk és ezzel
kevesebbet azonosítunk és kivetítünk. Ezzel mi sok tévedést és szenvedést elkerülhetünk. Mi
kezdjük a saját és mások azonosításainak megfigyelésével. Majd összegezzük a
ráeszméléseink.
2
(1) A konkrét valóság körülöttünk roppantul részletgazdag, bőséges a jellegzetességekben.
A fogalmaink ezekről a konkrét dolgokról korlátozott metszetek, válogatások a konkrétból és
szegények a részletekben és a jellegzetességekben.
3
(2) A valóság csak a jelenben létezik, mindig dinamikus, változó minden részletében.
Károly1970 nem ugyanaz, mint Károly1990. A mi „Károly” fogalmunk statikus, merev, a múltat
idézi és így többé-kevésbé elavult.
4
(3) A konkrét valóság kiapadhatatlan, leírhatatlan, kifejezhetetlen abban az értelemben,
hogy bármi, amit mondunk róla (a mi leírásunk fogalmak), az nem minden. A fogalom
kiapadó, leírható, kifejezhető. A territórium nem írható le teljes körűen, a térkép azonban
igen.
5
(4) A valóság egyedi dolgokból és eseményekből áll, amelyek mindannyian abszolúte
egyedülállóak és eltérőek egyedileg. Természetesen vannak hasonlóságok és jelentős
hasonlóságok közöttük. De a hasonlóságok nem azonosságok. A szék1 hasonló mégsem
azonos a szék2-vel, a szék2 hasonló de nem azonos a szék3-mal stb. Te nem ülhetsz az összes
konkrét szék1,2,3…-on. Néhány közülük törött.
6
A mi „szék” fogalmunkba meggondolatlanul beletettük azt a jellegzetességet, hogy „ülni
lehet rajta”. Viszont ha mi a konkrét szék1,2,3…-at azonosnak tekintjük a „szék” fogalmunkkal,
amint megpróbálunk leülni a fogalomra úgy, hogy nem figyelünk meggondoltan a valóságra,
hanem csak mechanikusan asszociálunk, ezáltal hirtelen, kemény kapcsolatba kerülünk a
padlóval, amikor a valóságos szék nem tartja meg azt, amit ígér a fogalom.
7
(5) A tényleges különbségek legalább olyan jelentősek, mint a képzelt hasonlóságok.

116
 8
(6) A konkrét egyedi dolgok (szék1,2,3…) bizonyos mértékben sosem mondhatóak meg
előre. Ezek tovább léteznek a jövőbe. Ezeket egyedileg kell megvizsgálni és nem lehet
magától értetődőnek venni. Ezzel szemben a fogalmaink régen és valamennyien a múltban
alakultak ki.

10.5 Nemazonosítás
1
Amikor megértettük azt, hogy azonosítunk, elkezdhetjük gyakorolni magunkat a
nemazonosításban. Megtanultuk, hogy a dolgok, az emberek, az események nem azonosak a
róluk kapott benyomásainkkal, nem azonosak a róluk alkotott fogalmakkal, gondolatokkal
vagy szavakkal. Most gondoljuk tovább: Akármit láthatunk a dologról stb., az nem a teljes
valósága, akármit mondhatunk vagy gondolhatunk az emberről stb., az csak egy pici része az
összes tulajdonságainak, a kimeríthetetlen valóságának. Koncentrálunk erre egy pillanatra.
Majd megfigyeljük az objektív valóságot – tárgyat vagy személyt – és csendben vagyunk.
Amikor később megszólalunk, koncentrálunk arra amit mondunk, közben tudatában vagyunk
annak, hogy mindaz amit mondunk, a szavaink és gondolataink az nem ez a valóság.
2
Itt jegyezzük meg, hogy ez a belátás nem annak az illuzionista filozófiának egy változata,
amelyik azt mondja, hogy mi semmit sem érzékelünk az objektív valóságból, hogy az
érzékelésünk csak szubjektív. Helyette a megértésünk arra vonatkozik, ahogy észleljük az
objektív valóságot, ahogy szubjektív az érzékelésünk. Az emócionális gondolkodás az, ami az
azonosságok és az ellentétek kategóriáiban vélekedik a világról. Naivan indul a tudatosság és
a tárgy közötti azonosságtól: minden, ami a tudatban van, az benne van a tárgyban is, és
fordítva. Az elmélkedést (filozófiát stb.) használva, fokozatosan értették meg, hogy a tudat és
a tárgy nem azonos. A filozofikus (két-értékű) gondolkodás szerint a nem-azonosság csak az
azonosság ellentétét jelentheti: semmi nincs a tudatban ami a tárgyban van és fordítva: semmi
nincs a tárgyban ami a tudatban van, ami pusztán logikailag magában foglalja, hogy mi nem
érzékelhetünk semmit sem a külső világból.
3
A tapasztalat megtanítja nekünk, hogy a „minden” és a „semmi” szavak ritkán hasznosak,
amikor valódi tényekről akarunk egy pontos leírást készíteni. Leggyakrabban a „valami” a
jobb alternatíva. Az azonosítás tudatosítása egyidejű a nem-azonos és a nem-ellentétes
belátásával. A két használhatatlan, azonos és ellentétes kategóriát, elvetjük. Helyettük
bevezetjük a mindig használható kapcsolat kategóriát: valami, ami létezik a tudatosságban, az
létezik a tárgyban is, és fordítva: a territóriumnak a valamije rajta van a térképen stb.
4
A kapcsolat fogalmával a tudatunkban mindig kérdezni tudjuk magunktól: Mi a kapcsolat
a szubjektív elgondolásom és az objektív valóság között, például az értékelésem egy emberről
és a valódi ember között?
5
„Látok valamit az emberből, de nem látok mindent.”
6
„Valami abból, amit látok, az helyes, de nem minden helyes, amit látok.”
7
Ez a „valami” néha több, néha kevesebb mint ami éppen most van.

117
 8
Kérdezzük meg gyakrabban magunktól: Milyen kapcsolat van a fogalom és a valóság
között, az absztrakt és a konkrét között, az eseményekről, másokról és sajátmagunkról
kialakított véleményünkben.
9
Néhány példa a kapcsolatok (sem azonosságok sem ellentétek) változatos fajtáira:
10
Egy egyén az nem egy közösség („valaki nem mindenki”). Csak azért, mert csalódtam
egyszer egy ügyvédben, egy nőben (egy férfiban), egy indiai guruban stb., az nem azt jelenti,
hogy „ilyenek az ügyvédek” stb.
11
A néha az nem az egész folyamat („az egyszer az nem mindig”). Károly, akit először és
az óta se láttam, durva volt hozzám. Ez nem azt jelenti, hogy ő mindig olyan.
12
A reagálásom egy emberre nem maga az ember. Az érzéseim, a feltételezéseim, a
következtetéseim, pszichológiai magyarázataim másokról gyakrabban alapulnak azokon a
vágyaimon, hogy előtérbe helyezzem magam, igazoljam a cselekedeteim és véleményemet
stb., mint magukon az embereken.
13
Egy aspektus az nem a teljesség: „Én egy kudarc vagyok”. Viszont ha elmélkedek, akkor
látnom kell, hogy a kudarcom csak egy aspektus abból a sok aspektusból, ami felépít engem,
hogy nekem jobb aspektusaim is vannak. Nem én voltam a kudarc, hanem az amit tettem.
Mivel „én” nem vagyok azonos a kudarcommal, ezért lehetőségem van arra, hogy ne
szeressem azt és tovább törekedjek a magam tökéletesítésére.

10.6 Két-értékű és több-értékű gondolkodás

1
Az emócionalitás két-értékű. Ingadozik az ellentétek között: vonzás és taszítás. A
mentalitás az evolúciója során az emócionalitás által aktiválódott. A két legalacsonyabb
gondolkodásfajta, a következtetés-gondolkodás és az elvgondolkodás (47:7 és 47:6), képtelen
megszabadulni az emócionális eredetétől. Ezeket az emóciók uralják és motiválják.
2
Ebből következően ezek a gondolkodásfajták két-értékűek. Ezek az ellentétekből
következtetnek úgy, hogy azokat abszolútnak tekintik. Nehéz egy szilárd pontot találniuk a
megfigyelés számára a minden/semmi-, az igen/nem-, a 100%/0%-, a fehér/fekete- stb.
végletek között. Amint a perspektíva-gondolkodás (47:5) aktiválódik, a gondolkodás
megszabadítja magát az emócionalitástól való függőségétől és így abbahagyja az ellentétekből
következtető gondolkodást.
3
A két-értékű gondolkodás formálta a nyelvet és a jellemző ellentétpárait. Igaz, hogy
elvétve egyének felemelhetik a gondolkodásukat a két-értékű rendszer fölé, de még akkor is
kénytelenek használni a közös nyelv által nyújtott kifejezésmódokat és ennek következtében
elcsábulnak elfogadni az ellentéteket mint abszolútot és lényegit: víz vagy meleg vagy hideg,
vagy szeretünk vagy gyűlölünk, vagy tudunk vagy tudatlanok vagyunk, vagy bátrak vagyunk
vagy gyávák stb.
4
A valóság jelenségei ritkán írhatóak le kölcsönös ellentétekként. A valósághoz jobban
alkalmazkodunk és a gondolkodásunk is jobban illeszkedik a valósághoz, ha elvetjük a
minden-vagy-semmi-kategóriákat és helyettük bevezetjük: a fokozatok és módosulások

118
kategóriáit; olyan szavakat mint „részben”, „majdnem”, „rendszerint”, „ritkán”, „bizonyos
esetekben” stb.; az arányosító (például százalékos) következtetést; az összehasonlításokat, a
viszonylagosságokat („A melegebb mint B de hidegebb mint C”). Továbbá használhatjuk azt
a belátást, hogy „ugyanaz a dolog” (ugyanaz a szó például) nem jelenti pontosan ugyanazt
minden összefüggésben: például egyik ember önzésből képes „tenni pontosan ugyanazt” mint,
amit egy másik ember megtesz önzetlenül. Ezek mind példák a több-értékű gondolkodásra.
5
A több-értékű gondolkodás nem-kizáró (nem-abszolutizáló). A két-értékű, emócionális
gondolkodásnak markáns tendenciája van arra, hogy kizárjon egy dolgot azért, hogy
kihangsúlyozzon valami mást, hogy kigondoljon a valóságban nem létező ellentéteket. Ennek
egy példája akkor adódik, amikor elméleti tanulmányokat kritizálnak (például az ezoterikai
világszemlélet tanulmányait) bizonygatva, hogy „helyettük az emberiség gyakorlati
problémáit kellene próbálnunk megoldani”. Mintha az egyik kizárná a másikat vagy ellopná
ez erőt tőle! Éppen ellenkezőleg, ezek erősítik egymást. Egy másik példája ennek akkor
adódik, amikor az ember az evolúció során (általában a kultúra stádiumában) „felfedezi” a
tudataspektust, belátja, hogy ez az aspektus hordozza az élet igazi értékeit stb. és ekkor
egyszeriben készséggel nevezi a „lelket” az egyedüli valóságnak és az anyagot „illúziónak”.
Mintha a gondolkodás, a fejlődésének ezekben a korai fázisaiban, nem tudná megőrizni az
újonnan talált fogalmat más módon mint abszolút ellentétben valamivel, amit már ismer.
6
A több-értékű gondolkodás annak a belátása, hogy „végtelenül sok” helyzet van a két
véglet között, hogy a mi meggyökeresedett ellentétpárjaink kényszerítenek arra, hogy
higgyünk és igazodjunk. Ez a perspektíva-gondolkodásnak az aspektusa, amit általánosabban
a legkönnyebb megérteni, habár nem olyan könnyű alkalmazni. Mennyire megszokott, hogy
amikor nekünk sürgős kötelességünk van valamit tenni másért, amit mi sietünk megtenni, de
amint egy megnyugtató tájékoztatást kapunk „ez nem pánikhelyzet”, mi teljesen
megnyugszunk és félretesszük a dolgot a következő hónapra – mintha az nem lenne sürgős
már! Hasonlóan ahhoz is ahogyan mi – amikor komoly környezeti problémákról értesülünk –
mély aggodalomba esünk, majd a közömbösségbe, amikor a vészjelek kissé (de csak kissé!)
túlzónak bizonyulnak.
7
A több-értékű gondolkodás megérti, hogy a nyelv szavai nagyon fogyatékos eszközök a
gondolatok kifejezésére, hogy kevés szónak van önmagában pontos jelentése, és azt, hogy
ebből következően neked fel kell fedezned a szándékolt jelentést minden egyes értelmi
összefüggésben. A két-értékű gondolkodás hajlamos fennakadni a formán, a nyelvi
kifejezésen. Ezért ez gyakran talál ellentmondásokat (paradoxonokat) abban, amiben ugyanazt
a szót használták (több-értékűen) más-más jelentésben.
8
Az ezoterikában lelkünkre kötik, hogy „felejtsük el magunkat, a mi komikus
jelentéktelenségünket” de azt is, hogy „gyakoroljuk az önemlékezést, emlékezzünk kik
vagyunk és merre tartunk”. Ez egy jó példája egy paradoxonnak, amelyet az
elvgondolkodásnak nehéz megemésztenie. Feloldhatjuk a paradoxont ha megértjük, hogy a
„magunkat” vagy az „ön” szó nem ugyanarra a dologra vonatkozik a két mondatban, hanem
az első esetben a „hamis énre”, az átmeneti személyiségre vonatkozik, míg a második esetben
az „igaz énre”, a monád öntudatosságára vonatkozik.
9
Az ezoterika bővelkedik az ilyen, az elv-gondolkodás számára paradoxonokban. És így,
mivel az ezoterika olyan realitásokra utal, amelyekről a legtöbb embernek még nagyon kevés
egyéni tapasztalata van, ezért a mindennapi nyelvünk még nagyon hiányos az ezekre a
realitásokra vonatkozó, általánosan felfogható szavakból.

119
 10
A perspektíva-gondolkodás nagy figyelmet fordít az időtényezőre vagy dinamikus
aspektusra. Ami igaz egy meghatározott időben, egy konkrét helyzetben, nem szükséges,
hogy igaz legyen máskor. „Ne azt mondjátok, hogy Caesar bátor. Mondjátok azt, hogy bátor
akkor és abban.” Az emócionális gondolkodás egy szerencsétlen tendenciával rendelkezik
azáltal, hogy elutasítja annak belátását, ahogyan a változás törvénye kormányoz mindent.
Amikor ez a gondolkodás végül megfogott valamit, magáévá tett valami nézetet, akkor azt
akarja, hogy az rendíthetetlenül biztos maradjon mindig a jövőben. A legjobb példa erre az,
ahogyan az emberek válogatás nélkül hisznek az úgynevezett szent könyvekben. Az, hogy
ilyen könyvek az időszámításunk előtt 1500 év körül élt sivatagi embereknek hasznos, sőt
szükséges életszabályokat adtak, nem jelenti azt, hogy valamilyen érvényességgel
rendelkeznek a modern ember számára.
11
„Nem kellene általánosítanod”, mondják. De amit a legtöbb ember általánosításnak nevez
az nem általánosítás, hanem abszolutizálás vagy mindenképpen úgy gondolják, hogy: a skótok
takarékosak, a svédek buták stb. (úgy értve, hogy „mind olyan”). Azonban az általánosítás
jelentése az, hogy készíteni egy olyan általános megállapítást, ami az esetek többségében
helyes, mialatt tudatában vagy annak, hogy sok minden van az általánosítás érvényességén
kívül (az úgynevezett kivételek, amelyek erősítik a szabályt). Csak akkor kellene
általánosítanod, amikor tudod, miért teheted abban a konkrét esetben. A legtöbb általánosítás
alaptalan és értelmetlen. Az értelmes általánosítások a több-értékű perspektíva-
gondolkodáshoz tartoznak. Jellemző az elvgondolkodásra, hogy az ilyen általánosításokat
félreérti, úgy értelmezi, mint két-értékű abszolutizálások (minden-vagy-semmi-állítások), és
azért gondolja azt, hogy azok megcáfolhatóak azzal, ha rámutat jelentéktelen kivételekre a
szabály alól.
12
Korrekt általánosítás: „A középkor (összességében) egy sötét időszak volt Európában.”
Az elvgondolkodás „cáfolja”: „A középkor egyáltalán nem volt sötét, csak képzeljük…” és
aztán felsorol néhány fényhozót, akiket természetesen üldöztek vagy kivégeztek.
13
Nincsen sivatag oázis nélkül. Valójában az, hogy találhatsz oázist, nem azt jelenti, hogy
az a sivatag nem sivatag.
14
Az elv-gondolkodás gondolja, hogy a „sötétség mindig sötétség”, azaz száz százalék. Ha
képes vagy akár egy igen pici fénysugarat is találni, a gondolkodás hajlamos az ellenkezőjét
mondani „egyáltalán nincs sötét”.

10.7 Relativitás
1
Mint ahogy a magasabb emócionalitás érzi, hogy minden egy egység, úgy a magasabb
mentalitás belátja, hogy minden egy egység.
2
A relativitás a belátása annak, hogy a valóságban semmi sem létezik elkülönülve vagy
sajátmagában, csak kapcsolatokban másokkal és kölcsönös befolyásban, kölcsönhatásban. A
dolgok közötti kapcsolatok alapvető létezők. És a kapcsolatok között a legjelentősebbek azok,
amelyek változhatatlan, állandó kapcsolatok. Ezeket nevezzük törvényeknek. Az a
gondolkodás, ami mindig tekintetbe veszi a kapcsolatokat, ami a dolgokat a körülvevő
nagyobb egésszel, egyre nagyobb egészekkel való kapcsolataikban törekszik látni, az a
perspektíva-gondolkodás egyik aspektusa.

120
 3
Ameddig az elvgondolkodást használjuk, a tudatunkban minden fogalom hajlamos a többi
fogalomtól elkülönült létezésre, a más fogalmakkal való kapcsolat világos felfogása nélkül. A
perspektíva-gondolkodás megérti, hogy a valódi dolgok, amelyeket fogalmak jelképeznek,
mindig „relatívak”, azaz: azok nagyobb összefüggésekbe tartoznak másokkal. Másrészt az
elvgondolkodás hajlamos összetéveszteni (azonosítani) a fogalmat a valósággal és a valós
dolgokat úgy tekinteni, mintha azok abszolút, elkülönült jelenségek lennének.
4
Az elvgondolkodás okoskodhat az időről és térről, az okról és okozatról, az anyagról és
tudatosságról úgy, mintha e szavak mögötti valóság „időt”, „teret”, „okot” stb., mint
valamilyen építőelemeket tartalmazna.
5
A perspektíva-gondolkodás megérti, hogy a valóság az anyag-tudat-mozgás egysége; egy
egység, amiből az idő-teret nem lehet elkülöníteni, csak azt a létformát, amiben a tudatos,
dinamikus anyag létezik. A valóságban az „okot” sem tudod elkülöníteni az „okozattól”. Ha –
egy bizonyos folyamat megítélésében – te egyoldalúan szemlélsz bizonyos erőket és
energiákat mint „okokat” és másokat mint „okozatokat”, akkor hamarosan kénytelen leszel
felülvizsgálni a szemléleted. Mivel az „okozó” energiák nem tudják elkerülni azoknak a
dolgoknak a hatását amikre hatnak, és így valójában az összetett kölcsönhatásoknak egy
rendszere jön létre.
6
A megfelelő fennáll az alany és tárgy kérdésében a pszichológiában és az oktatásban. A
perspektíva-gondolkodás nem tekinti csupán a tanítás alanyának a tanárt és csupán a
tárgyának a tanítványokat. A tanár tanul a tanítással és ezt ő a tanítványai által teszi. Amint
nem ezt teszi, akkor ő többé már nem tanár. Ők mindannyian alanyok valamint tárgyak.
7
Egy további példa. Az elvgondolkodás abszolútként tekinti az ismeretet: a helyes felfogása
a valóságnak. Azonban amikor azt tanulmányozzuk, hogyan működik ténylegesen az ismeret,
látjuk hogy az kapcsolatok kérdése és nem abszolút. Az ismeret az egy kapcsolat a felfogó és
az a valóság között, amely az ő felfogásának a tárgya, habár nem akármilyen kapcsolat,
hanem a korrekt felfogásnak a kapcsolata. Továbbá a „korrekt felfogás” az nem abszolút.
Különböző alanyoknak, különböző embereknek eltérőek a felfogásképességeik. Mindenkinek
van egy felső határa a megértésének, egy határ, ami egyéni és eltérő mindenki számára. Ami
ismeret az egyik ember számára az nem ismeret a másik számára. Amit ő nem ért az számára
nem ismeret; amit ő félreért az a számára az ismeret ellentéte (fikció). Néhány évvel vagy
inkarnációval később ugyanaz a dolog, ami számára abszurdnak látszott, egy átütő megértést
adhat neki.
8
Az értékelések azok fogalmak. Az elvgondolkodás használja ezeket is elkülönítve úgy,
hogy nem látja azt, ahogy elhelyezkednek a dolgok, amelyekre azok az értékelések utalnak, a
körülöttük lévő egészben. A nagy üzletek vezetői a „jövedelmezőséget” vagy „gazdasági
növekedést” tekintik abszolút értéknek, amit ennek következtében mindenáron biztosítani
kell, még azon az áron is, hogy a valóságban elsődleges értékeknek – az emberi, sőt még a
globális túlélésnek – kell bármilyen csoportegoista értéknek alárendelődniük.
9
Mi különösen hajlamosak vagyunk az értékeket abszolutizálni, mivel azok kötődnek a
mellette-és-ellene-emóciókhoz, és az emóció mérték nélküli. Ami jó számunkra a fejlődésünk
adott fázisában azt jónak érezzük mindenki számára. Példa erre bizonyos keleti meditációs
iskolák, amelyek napjainkban elburjánzottak a nyugati országokban. Ezek a „nyugati embert”
akarják tanítani meditálni – minden embert és mindenkit ugyanazzal a módszerrel. Ezek az
iskolák tudatlanok arról, hogy az emberek a fejlődés eltérő stádiumaiban és szintjein vannak

121
és hogy mindenkinek eltérőek a képességeik és a szükségleteik. Nem értik meg a régi
közmondás bölcsességét: „Ami az egyiknek étel az a másiknak méreg.” Konkrétan ez azt
jelenti, hogy a meditációnak mindig egyéninek kell lennie, úgyhogy az teljesen eltérő az
eltérő szükségleteknek megfelelően. Sok embernek a legjobb meditáció (az aktiválás legjobb
módszere) az egyáltalán nem meditálás, nevezetesen azok számára, akik már túlságosan
introvertáltak, hajlamosak elmenekülni a valóságtól. Számukra az egyedüli „meditáció” a
fizikai világra irányuló intenzív munka és figyelem.
10
Tegyük hozzá, hogy a szükségletek és vágyak nem ugyanazok. Az exoterikus
pszichológia nem érti, sőt nem is értheti ezt. A vágyak szubjektívek és gyakran szembeállnak
az élettörvényekkel. A szükségletek objektívek, lévén a fejlődés és a sors törvénye tényezői
által meghatározottak. A legtöbb dologra, amelyre vágyunk, nincs szükségünk. Sok dolgot,
amelyre igazán szükségünk van, nem keresünk.
11
Sok kezdő az ezoterikában az érdeklődését főleg érzelmi úton űzi, ami szükségszerű,
ameddig nem tanultak többet. Ők gyakran ajánlják a barátaiknak tanulmányozni „ezeket a
csodálatos könyveket”, nem értve, hogy az ezoterika nem önmagában jó és alkalmas
mindenki számára. A perspektíva-gondolkodásnak eltérő látásmódja van erről. Az tudja
hogyan helyezze az ezoterika a terjesztésének ideáját egy nagyobb összefüggésbe: a munka az
emberi evolúcióért. Konkrétan ez azt jelenti hogy az embereket nagyobb felelősségvállalásra,
több részvéttanúsításra nevelik, arra nevelik, hogy legyenek függetlenebbek az érzésekben és
a gondolatokban, legyenek önaktívabbak, és a gondolkodásukban kritikusabbak. Sajnálatos,
hogy az ezoterika az éretlen emberek kezében éppen ellentétes hatást fejt ki mint amire
szánták, olyan nem kívánt tendenciákat erősít mint a valóságtól és felelősségtől való
menekülés, egoista üdvözülési vágy, a tekintélyekben való hit, hiszékenység stb. amíg olyan
„ezoterikai elveket” hívnak segítségül, amelyekről ugyan azt hiszik, hogy megtanulták, de
ellenkezőleg az ezoterikai irodalom szelektív olvasásával félreértették azokat. Ha az
ezoterikából abszolút értéket csinálnak, elkülönítik azt a nagyobb evolúciós összefüggésétől,
akkor az biztosan szembekerül igazi céljával.
12
A perspektíva-gondolkodás sok értéket lát úgy, hogy benne foglaltatnak egy magasabb-
ban, felsőbb-ben és ennélfogva jelentősebb értékekben, részeiként nekik. Az alacsonyabb
értékek ezért csak addig indokoltak, amíg nem ellenkeznek a magasabb értékekkel. Az
élettörvények jelzik a határait annak, amit óvni kell, ami megengedhető és amit hatástalanítani
kell. A vezércsillag az, ami az egész számára a legjobban megfelel.
13
A nacionalizmus, humanizmus és globalizmus a példák erre, amelyek a felsorolás
sorrendjében egyre magasabb értékek, egy hierarchiája az értékeknek. A nacionalizmus jó és
helyes mint egy nemzeti karakter kifejezője. Azonban amikor az konfliktusba kerül az eggyel
magasabb értékkel, az emberiség boldogulásával, az emberiesség vagy humanizmus
ideáljával, akkor a nacionalizmust ellenőrizni kell. Még a humanizmus sem abszolút érték.
Mert neki is helyet kell, hogy adjon, mint egy része a még magasabb értéknek, a bolygónk
összes élete boldogulásának, a globalizmus ideáljának. Egy olyan humanizmus, amilyen
megengedi azt, hogy az emberiség az összes többi biológiai és energetikai élet rovására éljen
nagy lábon, az hibásnak és tarthatatlannak fog bizonyulni hosszútávon.
14
A perspektíva-gondolkodó a többi értékeit hasonló módon rendezi hierarchikus
rendszerbe, és ebben nagymértékben segítségére van az ismerete az élettörvényekről.

122
 15
Néhány további példa. Sok pacifista lényegesnek tartja, hogy az emberölés egy abszolút
rossz, amit semmilyen körülmények között sem lehet elfogadni. Támadás és védekezés
egyaránt elítélendő. Így egy nemzetnek ellenállás nélkül kell elfogadnia más államok
agresszióját. Az egyetlen lényeges számukra az, hogy „emberélet ne vesszen” (mintha
egyáltalán elveszhetne az emberélet!). A kérdéses népnek el kell viselnie a megszállást, a
rémuralmat, olyan ideológiák bevezetését, amelyek élet- és tudásellenesek, minden olyant,
ami akadályozza az evolúciót.
16
A perspektíva-gondolkodónak teljesen eltérő nézete van ezekről. A fizikai élet, az élet a
fizikai szervezetben nem abszolút érték számára, hanem egy relatív érték: amennyiben az
magában foglal egy további evolúció lehetőségét. A lehető legnagyobb szabadság (szabadság
a rettegéstől is) és önhatározottság – úgy az egyén mint a nemzet számára – szükségesek az
evolúcióhoz. Ezért mindig jogos a fizikai élet feláldozása, ha a tudatosság életét nem lehet
biztosítani másmódon. Továbbá a szabadság törvénye szerint az embernek mindig joga van
(és kötelessége is!) megvédenie a szabadságát a törvénytelen betolakodással szemben, és aki
lemond erről a jogról, az a passzivitásával hozzájárul a rossz hatalmának erősödéséhez a
világban.
17
Hogyan járjak el, hogy a gondolkodásomat kevésbé abszolutizálóvá és jobban
relativizálóvá tegyem?
18
Mindenekelőtt a kapcsolatok megfigyelésével. Annak tanulmányozásával, mennyire
eltérően működik „ugyanaz a dolog” különböző összefüggésekben, és megfordítva, hogyan
töltik be különböző dolgok „ugyanazt” a funkciót. Kutass tovább és tanulmányozd a nagyobb
összefüggést, egyre szélesebb kapcsolatrendszert, amelyben minden egyéni dolog mindig
funkcionál. Ne ragaszkodj mereven az abszolút fogalmaidhoz, törve az agyadat a kölcsönös
ellentmondásaikkal, mivel az egy ábrándkergetés, hanem helyettük tekints a fogalmak
mögötti konkrét realitásokra, hogy azok mindig ellentmondásmentesek legyenek a
kapcsolataikban. Elmélkedhetsz arról, hogy ami „ellentétesnek” látszik valamivel, az nem
szükséges, hogy az legyen, hanem lehet neki egy nagyobb összefüggése.
19
Erre egy példa, ahogy a tudomány először harcol az új ideákkal mint tudománytalannal,
de később elfogadja őket mint egy nagyobb és korrektebb nézete ugyanannak a valóságnak.
Einstein fizikáját először a newtoni fizikával ellentétesnek tekintették, majd később kiderült
róla, hogy egy általánosabb megfogalmazás, amelynek egy speciális esete a newtoni fizika.
20
Amint az okokat és okozatokat tanulmányozod, átgondolod azt, hogy egy bizonyos
eredménynek sosincs egyetlen meghatározott oka, és hogy egy meghatározott oknak sosincs
egyetlen okozata, viszont hogy az ilyen egyszerűsített nézet a fogalom és valóság
összekeverésén alapszik.
21
Egy példa rá: „Ez a porcelánedény biztosan eltörik, ha forrásban lévő vízben mosogatod.”
Viszont ha a porcelánedény összetörve fekszik itt, akkor nem szükségszerűen jelenti azt, hogy
valaki figyelmetlenül mosogatta el.

123
 TIZENEGY

A táblázat megkönnyíti az anyag összetételének, az aspektusok összefüggéseinek, a hét

típusnak és osztálynak az elemzését.

1 1 2 3
2 1 2 3

3 1 2 3
4 1 2 3

5 1 2 3
6 1 2 3
7 1 2 3
1 = az akarataspektus (mozgásaspektus)

2 = a tudataspektus

3 = az anyagaspektus

11.1 Minden energia

1
A legfontosabbak között van az, amit a hylozoika tanít nekünk, hogy minden energia.
Minden anyag. Minden anyag mozgásban van. És a mozgásban lévő anyag nem más mint
energia.
2
Mi az egymásba fűződő energiák egy óriási óceánjában élünk. Az energiák alacsonyabb
vagy magasabb fajtájúak. Ezek felfoghatóak vagy felfoghatatlanok az emberi értelem
számára. Az energiák az ember közelében keletkeznek, vagy roppant nagy távolságból jönnek

124
hozzá. Az energiák pszichológiai típusokat képviselnek – az ember számára felfoghatóakat és
felfoghatatlanokat – mert minden a fejlődés változatos stádiumaiban lévő életet is él. Az
energiák rövid életűek vagy viszonylag hosszan tartóak. Az energiák ciklikusak, visszatérnek
számunkra kiszámítható és így előre látható ritmusban; vagy olyanok, amelyek előre nem
láthatónak és kiszámíthatatlannak tűnnek. Csak a legmagasabb vagy a hetedik isteni
birodalom egyénei rendelkeznek a kozmoszban lévő összes energia teljes ismeretével és
képesek teljesen uralni őket.
3
Az emberiségnek a létezés energia- vagy mozgásaspektusáról meglévő tudatlanságának
egy bizonyítéka az, hogy mi mindent – természetet, embert, társadalmat – mint statikus,
mechanikus, kizárólag anyagi dolognak tekintünk és nem dinamikus, élő
energiajelenségeknek.
4
Számos emberi probléma, az életnek valamint a tudásnak a problémái, csak akkor
oldhatóak meg végérvényesen, ha általánossá válik az a belátás az emberek között, hogy
„minden energia”. Néhány példa rá:
5
Az embert, állatot és növényt még mindig csak egy darab fizikai anyagnak, kémiai
robotnak tekintik. Viszont csak a magasabb energia képes életet adni a kémiai építménynek.
Amikor ez az életenergia átmenetileg és részlegesen eltávozik a fizikai szervezetből, a
teremtmény elveszíti tudatosságát. Amint véglegesen eltávozik, a fizikai szervezet meghal. A
kémiai összetétele azonban ugyanaz marad a halál pillanatában is, így az nem alapvető. A
fizikalizmus nem képes megoldani az élet és halál misztériumát.
6
Mindenben van egy törekvés a lényen belüli és a környező világgal kapcsolatos
célirányosság, értelem, harmónia felé. A fizikai szervezetben ez a törekvés mint egészség és
szépség nyilvánul meg. És ez mindig a fizikai szervezet saját energiáinál magasabb energiák
hatása. Minél magasabbak az energiák, annál magasabb fokú a célirányosságuk, annál
nagyobb a harmóniájuk mindennel. Az egészség az zavartalan harmónia, a kauzális energiák
akadálytalan működése a fizikai szervezetben az étertesten keresztül. A betegség egy akadály
a közöttük levő testek – mentális, emócionális, étertest – valamelyikében. Amikor az orvosok
kezdik megérteni ezt, akkor az orvostudomány az eddigi legnagyobb forradalmát fogja
tapasztalni.
7
Minden tevékenység energia, egy ok, aminek elkerülhetetlen hatása van. Itt ami a
lényeges, az a fizikai cselekvést megelőző gondolatok és érzések minősége. Alacsony
gondolatok és érzések, gyűlölködők, egoisták, szabadon tevékenykedve ártanak másoknak. A
cselekedetek fizikai hatásai gyorsan elmúlhatnak. De a tudatosság energiái, amik mögöttük
vannak, hosszú életűek, széles pályát futnak be a létrehozójától, míg előbb vagy később
visszatérnek, eltalálva a létrehozóját ugyanazzal a hatással.
8
Az emberek világában minden a pénz körül forog, amit valamiféle anyagi dologként
fognak fel. Azonban a pénz elsődlegesen energia, még ha a legdurvább fajta is. És az
energiának szabadon kell áramolnia ahhoz, hogy életet, egészséget és jólétet adjon. Amikor a
fizikai szervezetben az energiák gátlódnak, egyenlőtlenül oszlanak meg, akkor egyes fizikai
szervek keveset és mások többet kapnak, és ez betegséghez vezet, ami az egész rendszerre
kihat. Amikor a pénznek nevezett energiának nem engedik, hogy szabadon áramoljon a
közösségben, akkor a társadalmi test megbetegszik. Drámaian megemelkedik a gazdagsága a
kisebbségnek, mialatt a többségnek rosszabb és egyre rosszabb. A betegség kiűzésének
tevékenysége létrehoz egy lázas krízist a fizikai szervezetben és a közösségben valami

125
hasonlót: egy társadalmi forradalmat. Ez – mint minden krízis – halálhoz vagy egy gyors
gyógyuláshoz vezet.
9
Amikor a pénz energiaoldalát általánosabban elismerik, akkor az emberek jobban meg
fogják gondolni mire költik a pénzüket. Az lesz számukra az első kedvező lehetőség arra,
hogy megértsék az energiák feljavításának vagy nemesítésének az ezoterikai alapelvét.
Amikor a pénzt jó célokra költik, úgy mint az evolúció és egység hasznára, akkor az energiák
minősége emelkedik, aminek egy nemesítő hatása van a teljes pénzforgalomra és ezáltal az
egész társadalomra is. Amikor az emberek az energiák áramlásának látják a jelentőségét és
nem a mozdulatlanságának, akkor fognak véget vetni minden olyannak, hogy elősegítsék a
pénz lekötését és elzárását, mindenekelőtt a kamatot, ami egy számottevő társadalmi rossz.
10
Összefoglalva: Amikor az emberek felfedezik, hogy mindennek van egy energiaoldala,
akkor fogják megtenni az eddigi legnagyobb belátásukat. Amikor megértik, hogy mi az
energia, meglátnak valamit az energiák korlátlan változatosságából, akkor lesznek tudatában a
minőségek fontosságának: magasabb és alacsonyabb, építő és romboló, ideális és sablonos.
Ily módon fog először tudatossá válni a magasabb, a szép, a jó, az igaz, a harmonizáló iránti
törekvés az emberiség történelmében. Az egyének jelenlegi törekvését – mely olyan mint
mindenki másé – akkor fogja kiszorítani a tudatos törekvése a tökéletességre.

11.2 A hét alaptípus

1
Minden a legmagasabb (1) világból indul, végül visszatér a legmagasabb világba,
legelőször és végül is a legmagasabb világtól függ.
2
Végsősoron és eredetileg minden ősatomokból vagy monádokból áll. Őket a legmagasabb
hét világ (1–7) egyikén keresztül hozták a kozmoszba, a megnyilvánulásba. Ez a kezdettől
fogva azzal a bélyeggel látja el őket, hogy minden monád a hét alaptípus egyikébe tartozik.
3
A hetes az alaposztás minden számára az anyagaspektusban, tehát az anyagtípusok és az
anyagi energiák számára is. A hetes abból következik, hogy az alaphármasból – mozgás-,
tudat- és anyagaspektus – maximum hét alapkombinációt lehet létrehozni (lásd a táblázat a
fejezet elején). Ezek az alapjai a hét típusnak.
4
Az első három típusban a mozgásaspektus az erős. Ez főképpen az első típusban
nyilvánvaló, ahol mind a három aspektus erős és egyenlően erős. A második típusban a tudat
gyengébb, mint a mozgás, viszont erősebb, mint az anyag. A harmadik típusban az
ellenkezője: az anyag gyengébb, mint a mozgás, viszont erősebb, mint a tudat. Ez a három
típus nevezhető meg ezáltal a legjellegzetesebb kifejeződéseként a három aspektusnak:
mozgás, tudat és anyag, ebben a sorrendben.
5
A fennmaradó négy típus az alapminta további változatai az összetettebb anyagban. Az a
közös ebben a négy típusban, hogy a mozgásaspektus nem lehet már a legerősebb – azok a
kombinációk kimerültek. Helyette a tudataspektus uralkodik – a negyedik és a hatodik
típusban – vagy az anyagaspektus – az ötödik és a hetedik típusban. Mi a helyzet a
mozgásaspektussal ekkor? A negyedik típusban gyengébb, mint a tudat de erősebb, mint az
anyag. Az ötödik típusban gyengébb, mint az anyag de erősebb, mint a tudat. Majd elérkezve
a hatodik és hetedik típushoz, látjuk, hogy a mozgásaspektus a leggyengébb, aminek így kell

126
lennie. A hatodik típusban a mozgást uralja az anyag, amit a maga részéről a tudat irányít. A
hetedik típusban az ellenkezője van: a mozgást a tudat uralja, viszont az utóbbi a maga
részéről az anyaghoz alkalmazkodik.
6
A fentiek vonatkoznak azokra a monádokra, amelyek a legmagasabb hét világban vannak.
Amikor a monádokat ezt követően egyesítik az egyre alacsonyabb anyagba, hogy felépítsék a
8–49 világokat, a hetes felosztás hat sorozatban ismétlődik: 8–14, 15–21, 22–28, 29–35, 36–
42, 43–49. A hét legmagasabb kozmikus világ tehát az alapja mindennek a kozmoszban. Ezek
alkotják a kozmikus tervrajzot, az összes alacsonyabb megnyilvánulás mintázatát.
7
Ezzel kapcsolatban szükséges a következő két alapelv tanulmányozása és kezdeti
megértése: analógia és dimenzió-redukció.
8
Az analógia jelenti a hasonló ismétlődését: az első sorozat első világa vagy típusa a
legjobban a többi hat sorozat első világainak vagy típusainak felel meg vagy harmonizál
velük. Valami, ami jellemzi az 1-világot újra megjelenik a 8, 15, 22, 29, 36 és 43-világokban.
Valami, ami a 7-világ sajátossága visszatér a 14, 21, 28, 35, 42 és 49-világokban. És így
tovább.
9
A dimenzió-redukció azt jelenti, hogy az analógia, az ismétlés sosem lehet pontos, hogy
minden alacsonyabb sorozat magában foglal egy további eltérést az alapmintától, egy további
gyengülését az erejének és tisztaságának. A minőségnek romlása, gyengülése főképpen a
mozgás- és tudataspektusban figyelemre méltó.
10
Még akkor is, ha a másolatok minden egyes alacsonyabb hetes sorozattal romlanak, azért
az analógia elve magában foglalja azt, hogy a magasabb világokkal kapcsolatosan legalább
érdekfeszítő analógiákat képesek vagyunk felvázolni az alapjaiként annak, amit mi a dolgok
állapotának ismerünk az alacsonyabb világokban.
11
Tehát, például a négy páratlan típus, az 1, 3, 5, 7 egészében véve a létezés objektív
oldalának a kifejezői, a három páros típus, a 2, 4, 6 a szubjektív oldalának a kifejezői.
12
Jóllehet lehetséges a számunkra megérteni az analógia és a dimenzió-redukció törvényét,
azért még az 1–42-világokban található kozmikus típusok alapvetően felfoghatatlanok a
negyedik és ötödik természeti birodalom egyénei számára
13
Ameddig emberek vagyunk, addig mi legfeljebb az esszenciális világ és a négy
alacsonyabb naprendszer-típus, 4–7 realitásának a kezdeti megragadására vagyunk képesek.
Az ötödik természeti birodalom egyénei törekszenek megérteni a szubmanifesztális világot
(44-világ), ami közös a teljes naprendszerben, és a hat naprendszertípust (2–7).
14
Képtelenek vagyunk megragadni az ezen túli valóságot, azt ahogy a három aspektus
kifejeződik magasabb világokban, magasabb típusokon keresztül. Nekünk megadták azt az
ismeretet, hogy az anyag, a tudat és a mozgás létezik minden magasabb valóságban, viszont
olyan mértékben eltérően nyilvánulnak meg attól, amit mi tapasztalunk, hogy nem érthettük
volna meg őket. A következő információ elegendő lesz.
15
Az anyag inkább fényként mint valamiféle anyagiként nyilvánul meg az emócionális világ
magasabb régióiban (48:2,3). Ez a fényhatás élénkül minden egyes magasabb világgal. Már a
mentális világ anyaga úgy fénylik, mint a nap, vakító a felkészítetlennek. Az intuíciók (47:1-

127
3) gondolatformát nem készítenek de – objektíven – villámok. Az esszenciális világtól (46)
kezdődően az anyagnak nincs jelentősége, kivéve mint a tudat és a mozgás szükséges alapja.
16
Már az esszenciális világban a tudat természete annyira eltérő attól, amit jelent nekünk
embereknek a tudatosság, az értelem, a szeretet, az intelligencia stb., hogy az összes
fogalmunk – ami az emberi tudatlanságon alapul – balul üt ki. Hogyan lehetne különben egy
olyan valóság, ahol minden szembenállás a többi társ-lénnyel megszűnik és mindennek az
egysége az egyetlen valóság?
17
A szuperesszenciális világtól (45) minden egyes magasabb világgal erősödik az
akarataspektus. Már a szubmanifesztális világban (44) az egyének úgy fogják fel az akaratot,
mint alapvető valóság, hogy az akarat a képesség, ami teszi a jót az egészért. Minden
tudatosság alárendelődik ennek az akaratnak, ennek az eszközévé válik.
18
Az ember világaiban a hét típus főleg a következőképpen fejeződik ki:

1. Akarat, erő, szándék

2. Szeretet, bölcsesség, egységre törekvés
3. Aktív intelligencia
4. Harmónia a konfliktuson keresztül
5. Tudomány és technológia
6. Idealizmus, ideológia
7. Szervezés, módszer, rendszertan.
19
A hét típus mindenben létezik, úgy hogy minden egyén, minden lény, minden
naprendszer, minden bolygó, minden test vagy aggregátum, minden aggregátum-központ
erősebben kifejezésre juttat egyet a hét típusból, mint a többi hatot, amelyek azonban szintén
közreműködnek. Egy típushoz tartozás azt jelenti, hogy a típus a meghatározó, nem azt, hogy
az kizárja a többi hatot.
20
Minden monád a kezdetektől fogva a hét típus egyikéhez tartozik. Egy típushoz tartozás
azonban nem végleges. A fejlődés folyamatában az egyénnek kedvező lehetőségei vannak a
különféle testekben az összes típus tulajdonságainak megszerzésére. Ez szükséges annak a
mindenoldalúságnak az elsajátításához, ami mindenkinek a végső sorsa. Ő azt is sajátmaga
dönti el, hogy melyik típust fogja végül megjeleníteni.
21
Ezzel kapcsolatban azonban ne feledjük, hogy minden lény valamilyen egyedülálló,
sajátossággal rendelkezik, ami sosem veszik el. Ezért ő a típusát olyan egyedülálló módon
jeleníti meg, amit nem lehetséges megismételnie vagy helyettesítenie senki másnak. Ez a
magyarázata annak, hogy miért szükséges igyekezni minden lényt a sajátosságában
megérteni, tolerálni és ráadásul méltányolni őt. Csak a tudatlan törekszik szabványosításra,
egyformaságra a gondolatban és a tevékenységben.

11.3 A hét alapenergia

1
Nincs energia anyag nélkül vagy szabadon az anyagtól. Minden energia anyagi. A
kozmoszban minden energiának az anyagi alapja a monádok, az ősatomok. Az ősatomok hét
eredeti kombinációi lesznek az alapjai a tudatosság hét típusának, valamint az energia hét
típusának is.

128
 2
Az említett hét tudatosságtípus és hét energiatípus is leskálázódik minden egyes
alacsonyabb hetes sorozattal. Az első alapenergia – még akkor is, ha egyre gyengébben – a 8,
15, 22, 29 stb. világokban nyilvánul meg a legjobban. A második alapenergia a legkisebb
ellenállás törvényét követi a 9, 16, 23, 30 stb. világokon keresztüli fokozatos dimenzió-
redukciója során.
3
Amikor az alapenergiák a legalacsonyabb hetes világokba, a naprendszerek világaiba, 43–
49 érkeznek, azok irányítását a naprendszerek kormányai veszik át, amelyek tovább skálázzák
őket lefelé. A naprendszer hét atomi világának mindegyikében az energiák hat molekuláris
energiává differenciálódnak. Minden naprendszer a bolygóival egy szerteágazó hálózatot
alkot az összes ilyen energia szétosztása számára.
4
A kozmikus energiák (1–42) szüntelenül aktívak. A leskálázott naprendszeri energiák (43–
49) azonban periódikusan aktívak. Ez annak a törvénynek megfelelően történik, ami az
aktivitás és passzivitás, a nappal és éjszaka, a működés és pihenés rendszeresen ismétlődő
periódusaiban vagy váltakozó ciklusaiban működtet minden aktivitást a naprendszerekben.
5
Azért, hogy egyáltalán lehetőség legyen arra, hogy élet létezzen és fejlődjön a viszonylag
tehetetlen anyagú legalacsonyabb hét világban, a különböző életfenntartó energiákat muszáj
folytonosan váltogatni. A nem szűnő váltakozás biztosítja magának az életnek az egyensúlyát.
6
Ezt a fizikai világban a legkönnyebb észrevenni. Feszülés és ernyedés, működés és pihenés
egyformán fontos az ember számára, hogy megtartsa az egészségét és jólétét. Ezenfelül,
szükségtelen több pihenés, jól helyettesíthető változatos munkával.
7
Egy másik példa az életerő a fizikai szervezetben. Ez öt különböző energiából áll, ami
váltja egymást 24 perces időintervallumokban, tehát periódikusan kétóránként ismétlődnek. A
hylozoikában ezeket Szaturnusz, Merkúr, Mars, Jupiter és Vénusz energiának nevezik.
8
A hét alapenergia megtalálható minden világban, mindenfajta anyagi összetételben,
testben, lényben. A jelenlétük legnyilvánvalóbb jele az emberben a hét energiacentrum, ami
megtalálható minden ember éter-, emócionális és mentális testében. És most elérkeztünk a
legalacsonyabb világokba, ahol ezek az energiák eléggé leskálázódnak ahhoz, hogy
megértsük őket. A kozmikus és a naprendszeri energiák karaktere alapvetően felfoghatatlanok
számunkra embereknek, még akkor is, ha képesek vagyunk némi analógiát levonni.
9
Az emberek hét legjelentősebb testközpontja a fizikai éter, az emócionális és a mentális
tudatosság és aktivitás szervei. Továbbá ezek csatornák vagy bejáratok a még magasabb
tudatosság- és energiafajták számára. Ezek hasonmások a változatos sűrű fizikai szervek
magasabb anyagában. Az elhelyezkedésük a nekik megfelelő testekben szintén megadható
ezekhez a fizikai szervekhez viszonyítva.
10
A fejtetőközpont azoknak az energiáknak a székhelye, amik lehetővé teszik az intuíciót, a
kauzális-esszenciális megértést és mindenekelőtt a képességet arra, hogy megvalósítsa a
megértést, az erőt, ami összeforrasztja a különféle személyiség elemeket és teszi az egyént
egy céltudatos, hatékony munkássá a jó szolgálatában. A jellemzője az egységre irányuló
akarat. Ennek energiái mindig első típusúak.
11
A szívközpont azoknak az energiáknak a forrása, amik lehetővé teszik a szeretetet, a
ragaszkodást, a csodálatot, az idealizmust, az önfeláldozást és a szolgálatot. Ennek

129
tudatossága a magasabb emócionalitás, mindenekelőtt mindaz, ami ébresztője vagy hordozója
az esszencialitásnak. Ennek jellemzője a szív közvetlen megértése. Ennek energiái mindig
második típusúak.
12
A napfonatközpont a melegágya azoknak az erőknek, amik arra törekszenek, hogy az
embert az alacsonyabb emócionalitásban, a félelem és bátorság, kétség és remény, öngyűlölet
és önszeretet közötti ingadozásban, az illúzióikban, a vakbuzgóságban, a pszichizmusban és a
médiumizmusban tartsák. Ennek jellemzője az elvakultság. Ennek energiái mindig hatos
típusúak.
13
A fennmaradó négy főközpontot – az alapközpontot (a gerincoszlop tövénél), a
keresztcsontközpontot (az ágyéki területen), a torokközpontot és a homlokközpontot (a két
szem között) – nem lehet egyértelműen összekapcsolni olyan alaptípus egyikével sem, mint az
előzőekben említett három központot. Mert e négy típusa aszerint változik, ahogy az ember
egy magasabb stádiumába érkezik fejlődésnek vagy speciális tapasztalatokra szorul.
14
Általában elmondható, hogy az alapközpontnak (negyedik vagy ötödik típus) és a
keresztcsontközpontnak (harmadik, ötödik vagy hetedik típus) csak fizikai jelentősége van
mint a mozgás és a szexualitás központjai, külön-külön. A torokközpont (harmadik vagy
ötödik típus) és a homlokközpont (negyedik, ötödik vagy hetedik típus) a székhelye külön-
külön az alacsonyabb (47:6,7) és a magasabb (47:4,5) mentalitásnak.
15
Ezek a finomabb anyagnak a testközpontjai a nekik megfelelő típusú energiákkal,
amelyek az embert azzá teszik ami, jobb vagy rosszabb feltételeket nyújtanak a számára, hogy
érvényesüljön az élet minden területén. A testközpontok az okai a fizikai szervezet
szerveinek, főleg az endokrin mirigyeknek. Zavar vagy gyenge aktivitás néhány központban
megnyilvánulhat számos módon: mint fizikai vagy „mentális” (pontosabban: emócionális)
betegség, túl- vagy alulaktivitás, jellemváltozás stb.
16
Az átlagembernek – aki az emberiség jelenlegi általános fejlődési stádiumában van – a
rekeszizom alatti három központja van erőteljesen aktiválva, viszont a rekeszizom fölötti négy
csak gyengén aktív. A négy magasabb közül csak a torokközpont, ami erősen aktivált a
civilizáció stádiumában levő értelmiségben. Az energia szempontjából az evolúció leírható,
mint az energiák célirányos és rendszeres továbbítása a rekeszizom alatti központokból a
fölötte levőkhöz, nevezetesen:
17
Amikor az alapközpont energiái képesek feljutni a fejtetőközpontba, akkor lesz meg az
embernek a kívánatos egyensúlya a mentális belátás és a fizikai tevékenység között. Jelenleg
a legtöbb olyan ember, akinek belátása van az fizikailag passzív és a legtöbb fizikailag
tevékeny embernek viszont kevés belátása van.
18
Amikor a keresztcsontközpont energiái feljutnak a torokközpontba, akkor válhat az ember
intellektuálisan alkotóvá is. Addig kizárólag fizikailag vagy szexuálisan volt alkotó. A
szublimáció az a képesség, amivel a keresztcsonti energiákat úgy emeli a torokközpontba,
hogy nem marad erő vagy figyelem a szex számára. Ez szabadítja fel a lehető legnagyobb
mennyiségű alkotó energiát, például a művészi vagy a tudományos munka számára.
19
Amikor a napfonatközpont energiái egyre inkább kapcsolatba kerülnek a szívközponttal
és abszorbeálódnak általa, akkor alakítja át az ember az önző vágyait az embertársai iránti
önzetlen szeretetté. Amikor képes az összes napfonatközponti energiát a szívközpontba

130
emelni, akkor ő sebezhetetlen lesz minden gyűlölet-támadással szemben és egy emócionális
géniusz lesz, akit az emberek szentnek neveznek.
20
Nem lehet elég erősen kihangsúlyozni azt, hogy ebben az evolúciós folyamatban a
hajtóerő a tudatfölöttiből indul ki. E hajtóerő kauzális és esszenciális energiáinak kell
aktiválnia és vitalizálnia a magasabb központokat, hogy vonzzák az alacsonyabb központok
energiáit és asszimilálják azokat. Az ember ezt a tudatfölöttit a saját önzésének, sokrétű
vágyainak a legyőzésével és a szolgáló élet élésével aktiválja. Más szavakkal ahhoz: hogy az
egyén sikeres legyen a tudatos munkájában az evolúció során, neki nem szabad összekevernie
az okot az okozattal. Az életének a megváltoztatása az ok. Az energiák átirányítása az
alacsonyabb központokból a magasabbakba az az okozat. Nem származik semmi jó abból, ha
valaki azt gondolja képes ellenkezőképpen eljárni: babrálja a központokat, meditál rajtuk stb.
Éppen ellenkezőleg, nagy a kockázata annak, hogy komolyan megsérti az „elméjét és testét”.

11.4 A triádok
1
Nyilvánvaló, hogy az emberi evolúcióról ebben a könyvben előzőleg adott kép teljesen
leegyszerűsített. Fontos tények tömegét kellett említés nélkül hagyni az életismeretnek ebben
az elemi bemutatásában. Azonban ebben a fejezetben és néhány továbbiban néhány jelentős
adatot adunk az ember valójáról, eredetéről és sorsáról. Ez az információ a korábbi bemutatás
kiegészítése és az ember elhelyezése egy nagyobb környezetben, az őt körülvevő élő
univerzumban.
2
Az összes monád nem halad egyazon úton az evolúcióban. A fejlődésnek számos
párhuzamos útja van az ásványi birodalomtól az egyre magasabb birodalmakon át a
naprendszerben. Az „emberi evolúció” a neve az ilyen utak egyikének, amelyik az emberi
birodalmat tartalmazza, mint az út negyedik stádiumát. Ennek az evolúciónak az a jellemzője,
hogy a monádjai triádok használatával fejlődnek.
3
A „triád” szó jelentése „hármas egység”. Egy triád egy molekula és a következő két
alacsonyabb atomfajta mindegyike egy-egy atomjának az egysége. A molekulának a negyedik
molekulafajtának kell lennie egy olyan atomfajtából, aminek a megnevezése páratlan számú.
Következésképpen a triádok egyedüli lehetséges fajtái a következők:

(1) 47:4, 48:1, 49:1 – első fajta vagy „első triád”

(2) 45:4, 46:1, 47:1 – második fajta vagy „második triád”

(3) 43:4, 44:1, 45:1 – harmadik fajta vagy „harmadik triád”.

4
Továbbá egy triád egy viszonylag állandó egység. Nem oszlik fel úgy, mint az inkarnációs
test, viszont az egy molekulának és a két atomnak az egysége elkíséri a monádot az evolúciója
során egy vagy több természeti birodalomban.

131
 5
A triád molekula és atomok evolúciós anyagból állnak, nem involúciós anyagból, mint a
testek. Ez azt jelenti, hogy a triád bizonyos mértékben „intelligens” és önaktív, még ha
összehasonlíthatatlanul gyengébben is mint a monád sajátmaga.
6
A három triád a tudatosságnak és az energiának olyan folytonos láncát alkotja, amelyik
már az ásványi birodalomtól kezdve összeköti a monádot a naprendszer (43–49) összes
világával. Ez teszi lehetővé a monádnak, hogy egyidejűleg több világban legyen tudatos. A
szóválasztásra megjegyzés: a triádok csak nyújtják a lehetőséget. A monádnak sajátmagának
kell aktiválnia az összes magasabb tudatosságfajtát és sajátmagának kell meghódítania az
összes magasabb akaratfajtát kezdve alulról, a legalacsonyabb világtól, a fizikai világtól.
Abban ő az első triáddal kezd, ebből ered a neve is.
7
Az a kölcsönhatás a monád és a test között, az a tudati energiacsere közöttük, amelyik a
monád evolúcióját eredményezi, nem közvetlenül, hanem közvetve történik. Ezt a triád
közvetíti. A testek tapasztalatai válnak a triádokévá, és a triád vibrációi határozzák meg a
testek sűrű vagy finom molekuláris anyag tartalmát. Az a vibrációs terjedelem, amiben a
monád edzi a triádját, hogy érzékeljen és dolgozzon benne, határozza meg a monád evolúciós
szintjét.
8
A triád feladatai magukban foglalják: a testek formálását és fenntartását, az energiacsere-
központoknak a meglétét, egy elpusztíthatatlan emléktár alkotását, a monád számára lehetővé
tételét annak, hogy megőrizze a megszerzett képességeket, annak megkönnyítését a monád
számára, hogy feldolgozza azokat a tapasztalatokat, amiket szerzett, a monád háromszoros
tudatosságának koncentrálását és integrálását.
9
Elsősorban és tulajdonképpen a triád-egységek a monád burkai, hatékony eszközei. Az
involúciós anyagból álló burkok – az analógia alapján – a triádnak a burkai. Ez mind egy
hierarchikus rendszer, mint minden a létezésben.
10
A monád egyszerre leginkább egy triáddal fejlődik és működik. Az ásványi, növényi és
állati birodalomban a monádnak a tudatossága és akarata az első triád kifejeződéseinek a
területére korlátozódik. Csak az emberi birodalomban öntudatos a monád az első triádjában.
Ezért nevezik az embert ezoterikailag első triád énnek, röviden első énnek.
11
Az emberi birodalomban a kultúra stádiumától a monád képessé kezd válni a második
triád, kezdetben csak a mentális atom használatára. Amikor a monád képes használni mind a
három egységet és öntudatossá válik az esszenciális atomban, akkor megy át az ötödik
természeti birodalomba, válik második énné.
12
Azután a monád képes az első ént teljesen nélkülözni, amelyik akkor szétoszlik. A
triádhoz tartozott atomok és a molekula végül elkülönülnek ősatomokra, amelyek ezáltal
független evolúciós monádokká válnak és átmennek az ásványi birodalomba. Ez mind egy
rendszer, amiben mindenki segít és mindenkinek segítenek.
13
Egy hasonló folyamat történik akkor, amikor a monád meghódítja a harmadik triádját és
ezáltal egy harmadik énné válik.
14
Az első énben az anyag a meghatározó, a második énben a tudatosság és a harmadik
énben az akarat. Nem meglepő, hogy a planetáris hierarchia azt állítja, hogy az ember nem
értheti mi a tudatosság vagy az akarat valójában. A három aspektus fejlődésének érdekes a

132
sorrendje. Mert nem fedezted fel és amíg nem fedezed fel a létezés tudataspektusát egy
materialista vagy. És ennek az aspektusnak kell fejlődnie azzá, hogy a törvény ismeretével és
szeretet–bölcsességgel uralkodjon, mielőtt megengedik az akaratnak, hogy uralkodó erővé
váljon.

11.5 A naprendszeri és a planetáris energiák

1
Az emberi evolúció útját követő monádok a naprendszerben történő evolúciójuk során
három főstádiumon mennek keresztül. Az első stádium során a monádok az első triádban
találhatóak és az ásványi, növényi, állati és emberi birodalmon haladnak keresztül, ebben a
sorrendben. A második stádium során a monádok a második triádban léteznek és az ötödik
természeti birodalmon, az egység birodalmán haladnak át. A harmadik stádium során a
monádok a harmadik triádban összpontosulnak és a hatodik birodalmon, az első isteni
birodalmon haladnak keresztül.
2
A triád egy burok a monád számára és az élet a triádban a monád számára egy
beburkolózás – egy megtestesülés, inkarnáció – a triád anyagába. Ezért ez a három stádium
nevezhető a monád három főinkarnációjának a naprendszeri létezése során. Ennek során –
ellentétben a sok „kis” inkarnációval, amelyben a triád sajátmaga öltözik involúciós anyagból
készült további burkokba – nincs közbenső diszkarnációs időszak. A monád továbbhaladása
az első triádból a második triádba és a második triádból a harmadik triádba egy pillanat alatt
történik.
3
A legjelentősebb eltérés azonban az egyénnek az a roppant átalakulása, amit a magasabb
triádba történő belépése létrehoz. Az összes jó tulajdonság és képesség, amiket az egyén
megszerzett a sok inkarnációja során az emberi birodalomban de később lappangóvá váltak,
most újra aktualizálódnak az eredeti erejükkel. Csak most lehetséges, hogy ezek mindannyian
egymással valóban harmonikus kölcsönhatásban érvényesüljenek, ugyanakkor úgy, hogy az
összes rossz tulajdonság végleg ledolgozódott. A monád teljes birtokába lép a „mennyország
kincsének”, amit összegyűjtött, öntudatlanul de saját munkájával.
4
A monád egy magasabb triád-egységbe és mindenekelőtt egy magasabb triádba történő
öntudatos és végleges átmenetelét nevezi a planetáris hierarchia „beavatásnak”. Hét beavatás
van az öntudatos emberi evolúciós monádok részére a naprendszeren belül. A beavatások
mindig a monád saját önaktivitásának az eredménye viszont csak a szóban forgó bolygó
planetáris kormányának intézkedésein keresztül voltak lehetségesek.
5
A naprendszer az egyéni monádokkal analóg módon halad keresztül három főinkarnáción,
mindegyik magában foglalja az anyagának (világainak és bolygóinak) a teljes átalakítását, a
kollektív tudatosságának az emelését és az energetikai kapacitásának a növekedését. Ahogyan
az élet a három triádban sorjában főleg az anyag-, a tudat- és a mozgásaspektus felé irányul,
ugyanaz igaz a naprendszer három inkarnációjára is. A három inkarnációt régóta nevezik
zöld, kék és vörös periódusnak. Minden naprendszer keresztülmegy ezen a három fázison.
6
A naprendszerünk a középső fázisában van és a mi napunk egy kék nap (a magasabb
világokban kék a színe). Tehát megelőz az evolúcióban minden napot, amelyik még az első,
zöld fázisában van. Annak az élettörvénynek megfelelően, amelyik kimondja, hogy az
idősebb segíti a fiatalabbat, a mi napunk küldi a sajátos tudatosságenergiáit a számos fiatalabb

133
naprendszernek, a lakóknak akiknek szükséges ez az ösztönzés, hogy felszabadítsák magukat
az alacsonyabb anyagtól és igazodjanak a tudataspektus felé. E törvény alapján a mi
naprendszerünk is fogadja a magasabb energiákat, amelyek mindenekelőtt felébresztik a
tudatosságot a pusztán passzív „megértésből” és elmélkedésből a cselekvő és megvalósító élet
felé.
7
Ezeket az energiákat tizenkettő vörös naprendszertől kapja. Ezeket a naprendszereket
régóta aszerint nevezik el, amelyik konstellációban vannak. Ezeknek az úgynevezett zodiákus
konstellációknak adott neveket a mítoszok világából vették, a nevek szimbolikus formában
kifejeznek valamit a tizenkét energia mindegyike jellemzőiből. Amikor ezek az atomi
energiák megérkeznek a naprendszerünkbe, ezeket a nap fogadja, amelyik szétosztja őket a
bolygóknak, miközben átalakítja őket a hét atomfajta molekuláris energiájává (a 43:1-et 43:2-
7-té, 44:1-et 44:2-7-té, 45:1-et 45:2-7-té stb.). Ezeket a hét fő molekuláris energiafajtákat
nevezik planetáris energiáknak. Ezek áramlanak a naprendszerünk összes bolygója között,
olymódon hogy a bolygók energiákat kapnak egymástól.
8
Minden naprendszer és bolygó mindig a hét kozmikus típus egyikét képviseli főképpen,
mindig a saját jellegzetes módján. A kozmoszban és a naprendszerekben minden jellegzetes
és egyéni egyszerre.
9
A naprendszerben minden ciklusokban történik, ez azt jelenti, hogy a természetnek minden
folyamatát, legyen az rövid vagy hosszú, valamelyik meghatározott típus uralja. A
megnyilvánuló energiák mindig típus-energiák, és a létrejövő aktivitások mindig típus-
aktivitások. Ennek a maga részéről az a hatása, hogy minden folyamatban van valami egyéni,
ami soha többé nem ismételhető vagy az ismétlődésének nem ugyanaz az eredménye.
10
Amit csak említettünk az mind az emberiség legősibb tudományának, az asztrológiának a
magyarázata. A naprendszerünk és a bolygónk más naprendszerekkel való kapcsolatainak
ismerete talán a legfontosabb ismeret az élet valódi megértéséhez, a legnagyobb lényekre
vonatkozó ismeret, azok belső életére és kölcsönös kapcsolataikra. A csillagok és
naprendszerek nem egy halott anyag nagy darabjai, ahogy a csillagászok szeretik szemlélni
azokat, hanem gigantikus méretű és intelligenciájú élőlények, amelyek teljes mértékben
képesek kezelni a dolgaikat. Mi icurka-picurka emberi lények nem kerülhetjük el azoknak az
óriási energiáknak a hatását, amiket ők küldenek saját maguk között. Eközben ők roppantul
ösztönöznek minket a tudatosságfejlődésünkben úgy, hogy mi – sodródva az evolúció
szelével – ennek nagy részét ingyen kapjuk.
11
Természetesen igaz, hogy ezeknek az ezoterikai ismerete igen kismértékben közös azzal
az exoterikai asztrológiával, amiről a legtöbb asztrológus azt gondolja, hogy a „teljes
igazság”. A csillagászok azt állítják, hogy a közönséges asztrológia az babona, és nekik
teljesen igazuk van. Ez csaknem kizárólag a kozmikus és planetáris energiák két
legalacsonyabb megnyilvánulásával – a fizikaival és az emocionálissal – foglakozik, mert a
magasabb energiák tevékenységéről nem lehet kiolvasni semmit sem a jelenlegi módszerekkel
készített horoszkópokból. Ezek a horoszkópok bizonyára meglehetősen alaposak lehetnek
azoknak az embereknek a számára, akik teljesen hagyják magukat az emócionalitásuk által
irányítani. A magasabb stádiumokban lévő egyének számára azonban ezek roppant
megbízhatatlanok. Továbbá a horoszkóp nem láthatja előre az egyén sorsát. A szabadság
törvénye kizárja ezt. Amikor egy nap az igazit, az ezoterikus asztrológiát nyilvánosságra
hozzák, az elnyomja az összes ilyen megtévesztést. Akkor ráadásul mi általánosan fogjuk

134
érteni a következő ezoterikai kijelentésnek az értelmét: „A bölcs ember irányítja a csillagjait,
az ostobát azok irányítják.”

11.6 Ideák kormányozzák a világot

1
A fizikalisták úgy hiszik, hogy a létezésben minden mechanikusan történik. Ők úgy hiszik,
hogy a természet folyamataiban megnyilvánuló célirányosság a véletlen terméke és egy
különleges esete egy átfogó kaotikus folyamatnak.
2
A hylozoika szerint az igazság a szöges ellentéte ennek: Általában mindennek van egy
célja. A naprendszerben tevékenykedő mechanikai erők speciális esetei egy átfogó
célirányosságnak. A mindent felölelő folyamat egy tervnek, egy ideának az eredménye. A
teljes megnyilvánulás egy tudatos ideafolyamat, egy nem szűnő idea-alkotás.
3
Vannak kozmikus ideák, naprendszeri ideák, planetáris ideák – annyi ideafajta van,
amennyi atomi tudatosságfajta és atomi világ van a kozmoszban.
4
És ez attól függ, hogy az összes ilyen szinten vannak intelligens lények, kollektív lények,
akik tervezik az életterüket és életidejüket. Ezek a lények vagy monádok, akik kollektíven
érkeztek az egyre magasabb isteni birodalmakba, vagy e monádok burkát alkotó monádok.
Ezek olyanok, mint jól irányított államok, amelyik mindegyikének saját kormánya van.
5
Minden egyes kollektívának a legfelsőbb kormányzója egy monád, aki az expanziójában
már elérte az eggyel magasabb birodalmat, viszont sajátmaga az áldozatot választotta és
maradt szolgálni mint a szükséges összekötő kapocs a magasabb birodalommal. Mindig kell,
hogy legyen egy olyan uralkodó monád, aki kezeskedik arról, hogy a kormány döntései nem
térnek el az eggyel magasabb kormány tervétől.
6
Az egyéni önkényesség alapvetően kizárt. Az isteni kollektívák az életet fenntartó és
fejlesztő kozmikus ideákat kezelik és tökéletes pontossággal alkalmazzák őket a felelősségi
területükön belül. A naprendszeri kormány skálázza le a kozmikus tervet a saját szintjére és
ezt a szoláris tervet közli a planetáris kormányokkal. A mi bolygónk kormánya leskálázza a
szoláris tervet a planetáris szintre, és átruházza a hierarchiára annak felelősségét, hogy
kidolgozza a terv részleteit a különböző természeti birodalmak számára a bolygón. Ennek az
önmegvalósítás törvénye szerint kell történnie, ami megtiltja a magasabb lényeknek, hogy
megtegyék azt, amit az alacsonyabb lények képesek megtenni. Isten a magáét teszi meg és
nem a miénket.
7
A hagyományos vallások helyesek abban az állításukban, hogy mi teljes egészében
„magasabb hatalomtól” függünk, hogy mi tartozunk az isteneknek azzal, hogy egyáltalán
létezünk. De helytelenek abban a hitükben, hogy mi emberek képesek vagyunk valamilyen
módon befolyásolni (megvesztegetni) az isteneket az imáinkkal vagy abban, hogy ők kedvelik
a személyes imádatot, hogy emberi, mi több, túlontúl emberi tulajdonságokat feltételeznek
bennük. Az istenek örömmel dolgoznak a Törvénynek engedelmeskedve és segítik ezzel az
összes alacsonyabb életet felfelé, a fény felé.
8
A planetáris kauzális világ a legalacsonyabb világ, ahol a planetáris terv olvasható egy
hamisítatlan formában. Ez az oka annak, amiért Platón azt a világot az ideák világának

135
nevezte. Az ideák világának az ideái az összegzése az összes jónak, igaznak és szépnek, ami
egyszer megvalósítva lesz a mi bolygónkon és a mi emberiségünkben.
9
Csak az emberiség elitje – az emberiesség és eszményiség stádiumában lévő egyének –
képesek tisztán megérteni az ideák világának ideáit. Annyiban, hogy ezek az emberek
képesek szavakban kifejezni a tapasztalataikat, ők képesek leskálázni az ideákat a kauzálisból
a mentálisba, a perspektíva-gondolkodásba (47:5). Innentől a civilizáció stádiumában lévő
értelmiség képes felfogni az ideák részeit, leskálázni őket az emócionális elvgondolkodásba
(47:6) és így tenni vonzóvá azokat a tömegek számára. Ebben a kétszeres redukcióban
azonban elveszik az, ami lényeges az ideákban: az élet értéke, a perspektíva, a teljességben
való beillesztése. Ami megmarad, az talán egy helyes gondolat, amelyet félreértettek és egy
rossz összefüggésbe került, amelyből egy dogmát, egy jelszót, egy ideológiát gyártottak.
Ezzel az ideamaradékkal uralkodnak az emberiség kormányzói a még tájékozatlan
tömegeken. Tehát még az eltorzítottságukban is az ideák kormányozzák a világot, teljesen
ellentétben azzal, amit a filozófus Marx gondolt.
10
A kauzális világ ideáinak – mint mindennek a létezésben – három aspektusa van. Az
anyagaspektusukban az ideák annak a szépségnek a tökéletes formái, amit minden törekszik
elérni a természetben és amit az igazi művész igyekszik felfogni és visszaadni. A
tudataspektusukban az ideák megvilágítják az élet célját és a megvalósításának a módját. Az
akarataspektusukban az ideák célirányos energiák, amik lassan de biztosan emelik az
alacsonyabb életet a magasabba.
11
Az a jó, amit az ember kíván és tesz, az azáltal jó, mert az ideák világából fakadó erő, egy
szennyezetlen áramlás az ő élete forrásától. Az a szép, amit az ember felfog és megformál, az
azáltal szép, mert egy tiszta megnyilvánulása az ideálnak. Az az igazság, amit az ember
megért és hirdet, az azáltal és csakis azáltal igaz, mert egy örök idea igazi hasonmása.

11.7 Nem vagyunk egyedül

1
Mi emberek nem vagyunk egyedül. A tudósok kezdik elfogadni azt a gondolatot, hogy
lehetnek más intelligens lények az univerzumban. Bár leragadtak annál a fikciónál, hogy az
élet csak szerves fizikai lehet. Azt hiszik, hogy az intelligencia egyenlő egy magasan fejlett
szerves fizikai idegrendszerrel. Ezért azt kell hinniük, hogy az ember nem találhat neki
megfelelőt vagy felette állót sehol máshol, mint távoli napok bolygóin, ahol a természeti
körülmények véletlenül alkalmasak a szerves fizikai anyag evolúciójára. Egy ilyen hit
lényegében a magányosság bevallása, egy hit a szomszédok nélküli szomszédságról.
2
A hylozoika alapvetően másmódon tartja. Azt tanítja, hogy a teljes kozmosz az egyetlen
sokasága a fejlődés minden stádiumában lévő életnek. Az élet eredetét felülről, a magasabb
világokból származtatja, nem alulról a legalacsonyabb világból, mint ahogy a tudomány teszi.
A terv, az idea, az alapminta és a hajtóerő mindig egy magasabb világból származik. Az
eredmény csak nagyon ritka esetekben olyan szerves fizikai élet, mint a bolygónkon. Mert ez
az életfajta a legkevésbé kedvező a tudatosság fejlődéséhez, és ahol ez megtalálható ott
mindig van rendellenesség, eltérés a normál rendtől és egy kollektív rossz vetés eredménye.
3
A naprendszerünk minden bolygóján laknak mind a hat természeti birodalomhoz tartozó
egyének. Azonban csak a mi Terra nevű bolygónk az, ahol a második, harmadik és negyedik

136
birodalom egyéneinek fizikai szervezete van. Többi bolygókon a legalacsonyabb monádburok
is egy aggregátumburok. Sok ilyen fajnak az éterteste a legalacsonyabb teste.
4
Gondoljuk el mennyi időt és energiát kell nekünk embereknek elkölteni a fizikai
szervezetünk táplálására, szállásolására és öltöztetésére, mennyi szenvedést okoz nekünk,
mennyi szükségtelen törődést és helytelen figyelmet adunk neki! Akkor megértjük, mennyi
mindent megvalósíthatnánk, ha nekünk nem kellene ezt az anyagdarabot hurcolnunk, hanem
olyan könnyű energiatestünk lenne, mint a többi bolygó lakosságának. Akkor mi a tudatosság
fejlődésének adhatnánk osztatlan figyelmünket, a sajátunkénak és másokénak. Azonban a mi
emberiségünk számára is el fog érkezni az idő, hogy éterizálódni fog. Ez csak akkor fog
megtörténni, amikor a többség a tudatosságfejlődésért fog élni és nem a fizikai szervezetéért,
mint ahogy ma teszi.
5
A többi bolygó emberisége a természet és az élet törvényeivel összhangban él,
együttműködik a teljes élő természettel, szolgálja az alacsonyabb természeti birodalmakat a
tudatosságfejlődésükben. A Terra emberisége az egyedüli, ami az egoizmus és az élet elleni
lázadás útját választotta.
6
Ez a tény különösen nyilvánvaló a mi legközelebbi, nem is sejtett szomszédainkkal való
kapcsolatunkban, azokkal akik osztoznak velünk a Terra életterén. Ezek a szomszédok a
diszkarnálódó emberek, a déva-evolúcióhoz tartozó lények és az ötödik és hatodik birodalom
egyénei.
7
Az úgynevezett holtak annyira emberek, mint mi az úgynevezett élők. A nem
lényegbevágó különbség az, hogy nekik hiányzik a fizikai szervezetük az étertestükkel. A
spiritualisták ismerik, hogy lehetséges kapcsolat az úgynevezett holtakkal és médiumaik
ajánlkoznak elrendezni azt. Azonban az, hogy a kapcsolat lehetséges nem jelenti azt, hogy
hasznos. Az érettségnek azt a pontját kell elérnie az emberiségnek, hogy ne tegye
megkülönböztetés nélkül mindazt meg, amit lehetséges megtennie. Ez a belátás különösen
szükséges a kutatók, az üzletemberek és a politikai vezetők számára. Amíg azt az óhajunkat,
hogy kapcsolatba kerüljünk az úgynevezett holtakkal az egoista vágyaink – gyász, sajnálat,
kíváncsiság, szenzációhajhászás stb. – szabják meg, addig a megbízhatatlan transzmédiumok
lesznek a kizárólagos csatornák.
8
Azonban amint legyőzzük az önzésünket, megnyílik a lehetőség a diszkarnálódóknak,
hogy alvás közben kapcsolatba kerüljenek velünk. Mert akkor mi szintén az emócionális
világban és bizonyos mértékben hozzájuk hasonlóan elszabadulva a két fizikai testünktől
élünk, amelynek során a monád az emócionális vagy mentális testünkben összpontosul. Az
alvás során teljes ébrenlét az emócionális világban az egyedüli ésszerű mód az „élők”
érintkezésére a „holtakkal”. Ez egy képesség, amit képezhetünk és a jövőben fel fogja váltani
a transzmédiumizmust. Ekkor az érintkezés a két világ lakói között természetes, egyenlő
alapon álló, építő és örömteli lesz mindkét fél számára.
9
A durva fizikai szemünkkel látjuk, ahogy a föld, a víz és a levegő a bolygónkon a
zsibongó, gazdagon fejlett és differenciált növényi és állati élet lakóhelye, és mi örülünk neki.
Ha ráadásul az éterszemünkkel láthatnánk az étervilágot (49:2-4), akkor közvetlenül
tapasztalnánk annak az ezoterikai axiómának az igazságát, hogy „minden élet”. Akkor
megfigyelhetnénk, ahogy a levegőt és a vizet számtalan, minden méretű, formájú és színű élő
teremtmények töltik meg. Láthatnánk, ahogy a szerves és az ásványi életformákat a föld felett
és alatt építik és fenntartják a megszámolhatatlan kicsi és nagy „energialények”.

137
Tapasztalhatnánk, ahogy egy egész tájba – egy erdőbe, egy hegybe, egy tóba – lelket lehel
egy óriási szellem, egy vidéki déva, aki alatt alacsonyabb osztályok számtalan segítői vannak.
10
Akkor mi látnánk, hogy a népmese és a néphagyomány igazat mondott azzal, hogy
tanúskodott ezeknek a lényeknek a létezéséről, de hazudott abban, amikor rosszindulatot és
egyéb rossz sajátságokat tulajdonított nekik. Ezek a természetlények a Törvénynek
megfelelően működnek együtt a természettel és az élettel. De mint rendesen az ember túlontúl
könnyen hisz rosszat az idegenről és az ismeretlenről.
11
Ha felemelhetnénk az érzékelő képességünket az emócionális világra és még magasabbra,
a mentális és a kauzális világra, akkor felfedeznénk a magasabb, fejlettebb lényeket,
ugyanazon az evolúciós vonalon mint az alacsonyabb természetszellemek. A továbbiakban
nem a természetszellemekről szólunk, hanem a dévákról vagy angyalokról. A választóvonal a
két csoport között az alacsonyabb és a magasabb emócionális között halad és az emberi
evolúcióban megegyezik az állat és az ember közötti határral. A dévák sosem voltak emberek
és sosem lesznek emberek. Ők olyan monádok, akik egy másik, az emberi monádokkal
párhuzamos evolúciót követnek.
12
Az ásványi birodalom közös az összes evolúciós monád számára. Azután azonban a föld-
és a vízevolúciónak nevezett két ágra oszlik, amelyik mindegyikéhez számos vonal tartozik.
Csak a földevolúciónak egy vonala vezet – mohafélék, páfrány, egynyári növények, bokrok,
fák és emlősök – az emberi birodalomhoz. A földevolúció többi vonala és a teljes vízevolúció
a dévabirodalomhoz vezet. Azok legtöbb vonalán a monádok az alacsonyabb növényekben
vagy gombákban indulnak, folytatják olyan állatokban mint a csúszómászók, madarak és
halak, továbbhaladnak az éter- és emócionális természetlényekben. Van egy olyan vonal is
azonban, ahol a monádok sosem inkarnálódnak szerves életformákba (növényekbe és
állatokba). A magasabb éterszinteken, a vízevolúció vonalai a levegőevolúcióban és a
földevolúcióé a tűzevolúcióban haladnak tovább. Ez kapcsolatban van a mindenre kiterjedő
polaritással a létezésben. Az emócionális világ magasabb régióiban a levegő- és a tűzevolúció
összeforr egy egységes déva-evolúcióban.
13
A dévák (magasabb emócionális, mentális, kauzális stb.) életfeladatai a bolygó és az
élőlények anyag- és energia-aspektusának területén belül vannak. Ők építik a teljes élő
valóságot, fenntartják azt, ellátják azt táplálékkal és energiával. Közben ők a munkafelügyelői
és tanítói a természetlények számtalan csoportjának. A magasabb dévák, legalább mentális
dévák (akik magasabbak, mint a normál ember a tudatosságban), segítik a planetáris
hierarchiát a tudatosságot fejlesztő munkájában. Ők a működésük során főleg az inspirációt
használják, a figyelmüket olyan embereknek szentelve, akik legyőzték az alacsonyabb
emócionalitásukat és egoizmusukat és törekszenek jót tenni a teljességért. Sok érintkezési
felületük van: művészet, irodalom, zene, kutatás és művelődés, vallás, egészség, jótékonysági
munka, természet és vadvilág megóvása. A dévák, úgy a természetlények is kerülik a
rosszindulatú, dühös, erőszakos egyéneket viszont vonzódnak a szeretőhöz és a
barátságoshoz. Élénken érdeklődnek és részvéttel vannak minden élő teremtmény iránt,
tekintet nélkül a fejlettségi szintjükre. Ezzel szemben ők közömbösek az ember mechanikai
alkotásai iránt és idegenkednek minden iránt ami árt, szennyez és zavarja az élő természetet.
A dévák sajátos módon jelképezik a női, anyai, tápláló elemét a létezésnek. Ők azok, akikre
Goethe, az ezoterikus gondolt, amikor írta: „Az örök asszonyi vonz odafent.”

138
 TIZENKETTŐ
12.1 Az életterünk
1
A térrel ahol élünk, az otthonunkkal a naprendszerben, osztozunk az összes involúciós és
evolúciós birodalommal – elementálokkal, ásványokkal, növényekkel, állatokkal,
természetlényekkel, emberekkel, dévákkal és magasabb lényekkel – a bolygónkon. Az
otthonunk határai azonban nem a Terra legkülső atmoszférikus rétegei. A hylozoika azt tanítja
nekünk, hogy a láthatatlan mindig nagyobb és jelentősebb, mint a látható. És a nagyobb
otthonunk magában foglal további hat bolygót, amelyekkel a Terra a legmélyebb
kapcsolatban van.
2
Ennek a hét bolygónak nem ugyanaz az anyagiassága. Kettőnek közülük éter-fizikai a
legalacsonyabb anyaga, kettőnek emócionális anyag és kettőnek mentális a legalacsonyabb
anyaga. Tehát csak a mi Terránknak van sűrű fizikai anyaga. A többi hat még láthatalan és
érzékelhetetlen a legtöbb ember számára, annak ellenére, hogy nagyon közel vannak hozzánk
az űrben.
3
Mind a hét bolygó benne van és egyesítve van egy közös, körülölelő esszenciális (46)
anyagból álló burokban. Az egységanyagnak e gigantikus gömbjében másodiktriád-ének
képesek szabadon mozogni a hét bolygó között. Ez a planetáris kormány és hierarchia birtoka,
a különböző evolúciókhoz tartozó és más bolygórendszerekről is származó emberfölötti
lényeknek a lakó- és találkozóhelye.
4
A bolygórendszerek együtt alkotják az életteret, ami a monádok megnyilvánulásához –
először involúció, majd evolúció – szükséges. Sok bolygórendszer szükséges a monád teljes
megnyilvánulásához, rendszerint elementál birodalmanként vagy természeti birodalmanként
egy. Tehát mi akik emberek vagyunk a jelenlegi terrai rendszeren, állatok voltunk a megelőző
bolygórendszeren. Azok a társlények, akik most állatok, növények voltak a megelőző
rendszeren.
5
A fizikai, emócionális, mentális stb. anyaga magának a bolygórendszernek (beleértve a
monádok burkait) nagyjából szintén az ősi rendszerből származik. Egyik eredménye ennek az,
hogy a mi rendszerünk már a születésekor rendelkezett bizonyos elsajátított tulajdonságokkal,
amelyek megkönnyítették az anyag kialakulását és így közvetve elősegítették a tudatosság
fejlődését. Ezekre a képességekre példák a sejteknek az önképződése, magkialakulás és
petézés. Ez választ ad arra a kérdésre is, hogy „A tyúk volt először vagy a tojás?”
6
Minden megnyilvánulás a nap- és a bolygórendszereken ciklusokban történik. A
bolygórendszerekre vonatkozóan ez azt jelenti, hogy a monádok zöme egy meghatározott
periódus során a hét-gömb egyikén tartózkodik, ezt követően az előírt sorrendben következő
másik gömbön kell, hogy folytassák a megnyilvánulásukat. Amikor a monádokat ilyen módon
körülszállították a láncot alkotó hét bolygón és visszatértek a kezdőgömbre, eltelt egy
planetáris ciklus, eón vagy kozmikus nappal. Ezt egy egyenlő hosszúságú kozmikus éjszaka
követi, aminek során az alacsonyabb (47–49) világok tevékenysége pihen, a monádok
alszanak a kauzális testükben vagy a csoportlelkükben, mialatt a magasabb világok (43–46)
tevékenysége intenzívebb, ahol feldolgozzák az evolúció eredményeit és felkészülnek a
következő nagy napra.

139
 7
Amikor a monádok hét kört tettek a bolygóláncon, akkor a többség megérett a következő
természeti birodalomba vagy elementál birodalomba való átlépésre. Azonban sokan közülük
már átmentek egy előbbi eónba. Mások lemaradtak a nagy tömegtől és folytatniuk kell
ugyanabban a természeti birodalomban (vagy elementál birodalomban) az új
bolygórendszerben, ahol életre ébresztik őket ismét a kozmikus éjszaka és az öreg bolygó-
lánc feloszlása után.
8
Egy eón, egy kozmikus nappal vagy éjszaka az 4320 millió év. Egy planetáris periódus
ennek a hetedrésze, vagy mintegy 620 millió év. A teljes bolygóláncnak az élete (nem
számítva az éjszakákat) tehát 30 milliárd (109) év.
9
A bolygórendszerünk monádjai már három kört tettek a láncon. Tehát mi most a negyedik
eónban vagyunk, és negyedszer van teljes élettevékenység a bolygónkon. Mindig vannak
mind a hét bolygón monádjai az összes természeti birodalomnak, még ha a nagy többég
egyszerre csak az egyikre koncentrálódik közülük és így az evolúciós nyomás ott nagyobb.
10
Az összes ilyen hetes természetesen a hét alaptípustól és típusenergiától függ. Minden
egyes eón főleg egy típust fejez ki és így jobban kedvez egy bizonyos fajta aktivitásnak, egy
bizonyos típusú tudatosságnak, egy bizonyos természeti birodalomnak mint a többinek. Nincs
olyan természeti birodalom ami különb, mint bármelyik másik. Mindegyik szükséges a
planetáris családban. Az a hite az embereknek, hogy az ember a teremtés koronája, és hogy
minden az ember kedvéért létezik, egy nagy tévedés.
11
A folyó negyedik eónt mindenekelőtt az emócionális tudatosság aktiválására és az állati
birodalom evolúciójára szánták. Az emócionális eónban a vágy, érzés és képzelet a
legjellemzőbb, legdifferenciáltabb, legerősebb kormányzó, kétségtelenül legfontosabb
tudatosságfajtája az emberi monádok többségének is. Az emócionális akarat uralja a mentális
akaratot, mivel az még gyengén fejlett, és az emberiség az emócionális stádiumban van. A
jelenlegi emberiség kisebbsége tagjainak, akik a mentális tudatosságot törekszenek az
emócionális gondolkodáson túl fejleszteni, különös nehézségei vannak, és ők szemben
haladnak a tömegtudatossággal. Azonban ők alkotják azt az embertípust, amely a normál típus
lesz a következő, ötödik eónban.

12.2 Az eredetünk
1
Azért, hogy egyáltalán megértsük mi az ember, ismernünk kell valamit arról, hogyan
keletkezett a múltban és akkoriban hogyan fejlődött. Ennek tanulmányozása során
különbséget kell tennünk az ember anyagi formájának az evolúciója és a formában történő
tudatosság evolúciója között. Ez két folyamat, ami párhuzamosan halad, egymást részben
feltételezik, de mégis alapjaiban eltérő kifejeződései az életnek és ezért az emberfölötti lények
különböző csoportjai irányítják. Az ember, hasonlóan bármely más élő teremtményhez, nem
véletlenül keletkezett. Az ember első megjelenése a Terra bolygón előre elhatározott volt a
magasabb lények terveiben.
2
Minden felülről, a szuperfizikaiból jön; így az ember is. Ez nem csak a monádjára, hanem
az életformájára is igaz. A jelenlegi fizikai formája, a fizikai szervezete, a teljes biológiai
evolúció végterméke. Ez mintegy 320 millió év alatt formálódott azzá, ami ma, mert ennyi idő
telt el a folyó gömbperiódusból, aminek a kezdetétől jelen van ember.

140
 3
Ez nem azt jelenti, hogy az embernek kezdettől fogva van fizikai szervezete. Minden egyes
testetöltés, inkarnáció előtt az embernek először az éterburka formálódik ki majd később a
fizikai szervezete az éterburok mint a mintája alapján, és analógia alapján ez igaz az
emberiségnek a „nagy inkarnációjára”, a fizikai megnyilvánulásba való belépésére is a
bolygón.
4
Tervszerint ez a fizikai megnyilvánulás lejátszódik a teljes gömbperiódus 620 millió éve
alatt és hét főszakaszra oszlik. Ezeket a szakaszokat nevezik gyökérfajoknak és mindegyikük
során fokozatosan új pszichológiai tulajdonságokkal rendelkező, új fizikai embertípus fejlődik
ki. Minden egyes gyökérfaj a saját kontinensén vagy kontinens csoportján fejlődik ki és ott
építi fel a saját civilizációját, amelyek természeti szerencsétlenségek által végül
megsemmisülnek. A gyökérfajokat a minden természeti birodalomban megtörténő nagy
átalakulások periódusai osztják korszakokra. Az ásványi birodalomban végbemenő
átalakulások – vulkanikus jelenségek, földrengések stb. – azok, amik ilyen pusztítást okoznak
az ember világában.
5
Az első gyökérfaj kifejlődése több, mint 300 millió évvel ezelőtt kezdődött. Az egyénei
legalacsonyabbként éterburokkal rendelkeztek és főleg emócionális tudatosságot birtokoltak.
Ez a gyökérfaj a fejlődés hét stádiumán ment keresztül anélkül, hogy alfajokra
differenciálódott volna.
6
Az első gyökérfajból, annak hetedik stádiumából megszületett a második gyökérfaj 150
millió évvel ezelőtt. Ez a gyökérfaj is éterikus volt kezdetben, habár egyre észrevehetőbb volt
a tendenciája a durva fizikai sűrűsödésnek és szerves fizikai kialakulásnak. Fokozatosan hét
jellegzetes alfaj fejlődött ki, egy olyan minta, ami ismétlődött az elkövetkezendő
gyökérfajokban.
7
A második gyökérfaj hatodik alfajától kezdve az embereknek van fizikai, habár aszexuális
szervezete. Az emberek csírázással szaporodtak. A csíráktól, amelyeket ezek a kezdeti szerves
emberek szekretáltak, végül az emlősformák roppant gazdagságában fejlődtek. Az emlősöknél
alacsonyabb állatok a déva-evolúcióhoz tartoznak és természetlények által formálódtak ki
azoknak a mintáknak a nyomán, amelyeket a harmadik eónban dolgoztak ki.
8
Tehát éles ellentétben Darwin evolúció-elméletével a hylozoika azt tanítja, hogy az ember
létezett az emlősállatok megjelenése előtt és ezért nem származhat tőlük. Amint fentebb
olvasható, nyilvánvaló, hogy a fizikai ember egy saját evolúciós vonal, világosan elkülönülve
a többi szerves fizikai élettől.
9
A harmadik gyökérfaj 40 millió évvel ezelőtt keletkezett. Ennek az otthona Lemúria
kontinense volt, ami a Csendes-óceán mai helyén terült el. Az egyéneknek kezdettől fogva
teljesen kifejlett szerves fizikai szervezetük volt, habár nem az, amit ma emberi testformának
neveznek. Tehát például az első alfaj emberei még csírázással szaporodtak és a második alfaj
emberei tojásokkal, amelyek külső megtermékenyítés nélkül fejlődtek ki. A harmadik alfaj
egyénei kétneműek voltak, akikben később vált uralkodóvá valamelyik nem. A nemek
szétválasztása nem történt meg a negyedik alfajig. Azóta az egyes emberek egyneműek és
azok maradnak e gömbperiódus során.
10
A harmadik gyökérfaj harmadik alfajában emberfölötti lények kezdtek inkarnálódni az
emberiségbe. Azok voltak az úgynevezett első apák vagy isteni androginek. Az volt feladatuk,
hogy vezessék és tanítsák az embereket, valamint nemesítsék a fizikai szervezetüket és a

141
magasabb burkaikat. Addig csak fizikaiban volt útmutatása az első apáknak. Viszont amint a
negyedik alfajban az agy és az idegrendszer kifinomodott, lehetségessé vált a mentális
tudatosság a fizikai ember számára, még akkor is, ha hosszú ideig az emócionális tudatosság
maradt összehasonlíthatatlanul a legfontosabb.
11
Az emberiség gyorsan közeledett egy kritikus időszakhoz. Egyrészt a szerves fizikai
fejlődésében elérkezett ahhoz a stádiumhoz, amiben valóban lehetővé vált a tudatosság
fejlődése. Másrészt ez az eón közepére valamint a gömbperiódus közepére esett, ahol a fizikai
anyagba sűrűsödés a legmélyebb pontjára érkezett, ami a fizikain kívül kedvezőtlen volt
bármelyik más tudatosság fejlődése számára. Ráadásul, egyrészt olyan létszámmal
transzmigráltak monádok az állatiból az emberi birodalomba, amekkora még sohasem volt.
Másrészt ez nagyon késő volt a jövevényeknek ahhoz, hogy az eón fennmaradó ideje során
esélyük legyen lépést tartani az idősebb embertestvérek egyre növekvő evolúciós tempójával.
12
Előre látva ezt a válságot, a naprendszeri kormány eldöntötte, hogy elérkezett az ideje
annak, hogy valódi kormányt és hierarchiát hozzon létre a mi bolygónkon. Csak ilyen
szabályos hatóságok képesek célirányosan kormányozni az evolúciót a helyes irányban. Az
addig használt módszer – hogy azok az egyének, akik a megelőző bolygóláncon váltak
másodiktriád-énné, az emberek közé inkarnálódnak – nem lehetett elég hatékony a hamarosan
bekövetkező körülmények között.
13
A Vénusz bolygó a legalacsonyabb sűrű fizikai bolygó egy, a terrai rendszerhez hasonló
rendszerben. A nagy különbség az, hogy abban a megnyilvánulás az utolsó eónjánál tart. Ez
azt is jelenti, hogy a vénuszi emberiség javában készül az ötödik birodalomba, az esszenciális
birodalomba történő belépésre, és hogy ezt már sokan megtették az egyénei közül. Az
emberfölötti egyének is hasonlóan magas fokon állnak a nekik megfelelő birodalmakban.
14
Következésképpen a vénusziak sokkal többen vannak az ötödik és hatodik birodalomban,
mint amit igényelt a megnyilvánulás munkájának irányítása a saját bolygójukon. Nem volt
nehéz számukra nélkülözni egy csoport magasabb lényt, akik elfogadták azt a küldetést, hogy
megalakítsák az első kormányt és irányítsák az evolúciót a bolygónkon. Nagyon megörültek,
hogy ilyen módon segíthetnek a bolygójuk húgán élő fiatalabb testvéreiken.
15
Az isteni lényeknek az a csoportja, akiket az első kormányunk megalakítására kijelöltek,
22 millió évvel ezelőtt érkeztek a Terrára. Elkísérte őket egy nagyobb csoport vénuszi
másodiktriád-én, úgynevezett mesterek és a mesterek tanítványi, akik a vénuszi emberiséghez
tartoztak. Ehhez a különleges segítséghez egy nagyon nagy csoport másodiktriád-én
dévakapacitást, úgynevezett szoláris angyalt vagy Augoeideszt gyűjtöttek össze az egész
naprendszerből a Terra bolygóra.
16
Számtalan mítosz és legenda őrzi még – jóllehet eltorzított formában – az emlékét a
páratlan eseménynek, amikor a tűz fiai, a láng urai, leereszkedtek a földre és letelepedtek az
emberek között. A kapcsolat velük és az összes természeti birodalmunkra gyakorolt hatásuk a
legnagyobb és legjelentősebb egyedülálló esemény a bolygónkon. A segítségük nélkül, amit a
legnagyobb önfeláldozással adtak nekünk, a földnek és lakosságának messze rosszabb lenne,
mint ami van. Az ember, ahogy ma ismerjük, lényegében a láng urainak, a Vénuszról jött
mestereknek és az Augoeideszeknek teremtménye. E teremtés történetének rövid ismertetése
következik.

142
 17
Röviddel azelőtt, hogy a láng urai megérkeztek, az első apák és az Augoeideszek
erőteljesen dolgoztak azon, hogy annyira serkentsék a legmagasabb fokon álló állati monádok
tudatosságát, hogy kollektíven kauzalizálódhassanak, átléphessenek az emberi birodalomba a
saját kauzális testük megszerzésével. Amikorra a vénusziak megérkeztek, nem volt több olyan
állati monád, aki elfogadható időn belül felemelkedhetett volna az emberi stádiumba. Az új
kormányunk is intézkedett, hogy ne lépjen több monád át az emberi birodalomba ennek az
eónnak a hátralévő idejében. Azok az állati monádok, akik egyénileg kauzalizálódtak –
miután az „ajtó bezáródott” – aludniuk kell az újonnan formált kauzális testükben és az első
emberi inkarnációjukat a következő eónban teszik. Ők nem veszítenek semmit ezzel, éppen
ellenkezőleg, nyernek vele, mivel az emberek számára a fejlődési lehetőségek sokkal
kedvezőbbek a mentális eónban, a sajátosan emberi eónban.
18
A láng urai sosem inkarnálódtak az emberiségben. Nincs olyan fizikai szervezet, ami
képes elviselni azokat az erőteljes energiatereket, amelyekkel ezek az isteni lények
körülveszik magukat. Nekik legalacsonyabbként éterburkuk van, ugyanaz a burok, mint 22
millió évvel ezelőtt. Ezek a burkok egy pillanat alatt sűríthetőek és láthatóvá tehetőek az
emberi szem számára. Ezek akkor az ideális emberi alakot, az örök fiatalt jelenítik meg.
19
A láng urai általános feladatként vállalták, hogy attól kezdve a bolygónkon az evolúcióval
kapcsolatos minden munkát irányítanak. Speciális feladatként vállalták, hogy az emberek
mentális tudatosságának első csíráját úgy serkentik, hogy intelligenciává virágozhasson. Ez
egy olyan munka volt, ami sok türelmet igényelt és a teljesítése évek millióit vette igénybe.
20
A vénuszi másodiktriád-ének lettek a mi vezetőink és tanítóink mindenben. Mindazt
megtanították nekünk, ami a civilizáció és később a kultúra alapja lett. Megtanították nekünk
a tűz használatát, a földművelést, a növények hasznosítását és az állatok megszelídítését. A
nyelvet, az írást és az első tudományokat adták nekünk. Ők megtanították nekünk, hogy
nagyra becsüljünk minden élő dolgot és meglássuk a bennük rejlő isteni szikrát. Ők voltak a
papkirályok, az isteni dinasztiák uralkodói, akikkel minden ősi nép történelme kezdődik
21
A vénuszi másodiktriád-ének alakították az embert olyanná, amilyennek ma ismerjük.
Amikor a harmadik gyökérfaj a hetedik alfajában elérkezett az érettség olyan fokára, hogy
lehetővé vált, a másodiktriád-ének a fiziológiailag és pszichológiailag legfejlettebb egyéneket
kiválogatták, elkülönítették őket a többiektől és a kívánt irányba irányították a genetikai és
pszichológiai fejlődésüket. A másodiktriád-ének is inkarnálódtak ezek közé az emberek közé
azért, hogy a leghatásosabb módon nyomon kövessék a nemesítési munkát. Ez a folyamat egy
millió évet vett igénybe és mintegy 12 millió évvel ezelőtt egy új gyökérfaj, az atlanti vagy
negyedik gyökérfaj megszületéséhez vezetett. Az atlantiak – akiknek a hazája a napjainkra
eltűnt Atlantisz kontinense – voltak az első emberek, akiknek a fizikai szervezete a modern
ideáknak megfelelően volt igazi emberi. Azonban pszichológiailag primitívek voltak. A
tudatosságuk majdnem teljesen emócionális és méghozzá legnagyobbrészt taszító
tulajdonságú volt. Gyakorlatilag az atlantiakból származik – közvetlenül vagy közvetve – a
földön ma élő összes faj és nép.
22
Mintegy százezer évvel ezelőtt az ötödik atlanti alfaj, az ősi szemita megszült egy új
gyökérfajt, az árja vagy ötödik gyökérfajt. Ezt a gyökérfajt mentális gyökérfajnak szánták. Ez
napjainkig öt alfajt fejlesztett ki – az indiait, az arabot, az iránit, a kelta-rómait és a szláv-
németet – és készül a hatodik alfaj. Az ötödik gyökérfaj és az atlanti gyökérfajnak
legutolsóként fejlesztett alfaja, a hetedik alfaj, a kínai és japán lett a felelős az emberiség
intellektuális előmeneteléért.

143
 23
Azonban mostanáig erre az intellektusra nem lehetünk büszkék. Ez nagyon kis mértékben
vált képessé arra, hogy kiemelje az embert abból a negatív emócionalitásából, ami a
legkomolyabb akadálya az evolúciónak a bolygónkon. Az emócionális eónban, amiben élünk,
az emberek nagy többségének a kauzális tudatossággal sokkal nehezebb kapcsolatba kerülni a
mentalitáson keresztül, mint az emócionalitáson keresztül. Ezeknek az embereknek még
hosszú ideig az emócionalitás lesz az egyedüli kapcsolatuk a „magasabb lényükkel”. Azonban
ezt a kapcsolatot nem lehet megteremteni az alacsonyabb és negatív emócionalitásban, csak a
magasabb és pozitívban. Csak ha az emberiség megtanulja, hogyan használja a mentalitását az
emócionalitásának a pozitiválására fogja e kezdődő intellektus megtalálni a fejlődésének
kedvező területet.
24
A negatív, gyűlöletes emócionalitásban volt valami ismeretlen és nehezen érthető azoknak
a bevándorlóknak a számára, akik másik bolygókról jöttek ide azért, hogy segítsék az
emberiséget a tudatosságuk fejlesztésében. Ennek átalakítása pozitív emócionalitássá,
szeretetté és együttérzéssé mutatkozott a legfontosabb és legnehezebb feladatuknak. Azt,
hogy ennek teljesítése folyamatos egyedülálló munkát és a lehető legnagyobb önfeláldozást
kívánja, mindenki világosan értette, akiket dolgozni hívtak ezen.

12.3 Az ember és az Augoeidesz

1
A fizikalistáknak az ember valamiféle megmagyarázhatatlan, egy misztérium kell, hogy
legyen. Mivel ők nemigen hihetnek abban a feltevésükben, hogy egy ősi protoplazmadarab
képes a véletlen és a természeti kiválasztódás által létrehozni egy értelemmel, együttérzéssel
és bölcsességgel ellátott teremtményt.
2
A hylozoika megvilágítja, hogy az ember annak köszönheti, hogy létrejöhetett és egyre
magasabbra emelkedhetett, hogy ő végsősoron egy halhatatlan monád, aki szüntelenül
fejleszti a tudatosságát az új meg új burkokban. Ugyanakkor a hylozoika azt is hangsúlyozza,
hogy ebből semmi, sem emberré válás, sem további fejlődés nem lenne lehetséges „fentről”,
emberfölötti intelligenciáktól jövő segítség nélkül.
3
Eredendően az ember fizikai testét emberfölötti lények alakították ki. A planetáris
hierarchia tagjai az emberek közé inkarnálódtak, vezetőikké és tanítóikká váltak. A planetáris
kormány tudatosság-emelő energiákat ömleszt az emberiségnek. Nem is sejtjük, hogy milyen
sokat köszönhetünk az idősebb testvéreinknek. Márpedig, az említett tevékenységek főképpen
arra a segítségre és ösztönzésre vonatkoznak, amiket ők külsőleg, külső ösztönzéssel voltak
képesek adni nekünk. Egyáltalán képesek vagyunk felfogni annak a nagyszerűségét, ha arról
értesülünk, hogy vannak olyan idősebb testvéreink, akik úgy áldozzák fel magukat értünk,
hogy adnak egy részt magukból és így egyesítik a lényüket a miénkkel?
4
Az igaz, hogy az ember legbelső, valóban halhatatlan lénye a monád. De a monád, a
roppant nagy potenciálja ellenére, aránylag fejletlen. Ami az embert emberré teszi az a
kauzális burok, ahol az összes jó tulajdonságai, nélkülözhetetlen képességei és az összes
inkarnációjának életképes tapasztalatai tárolódnak. A kauzális burok az aktuális isteni az
emberben, habár a monád a potenciális isteni. És ezt a kauzális burkot nem az ember
teremtette. Ez egy ajándék az embernek egy esszenciális dévától, egy Augoeidesztől.

144
 5
Amikor egy állatból ember lesz, akkor a monádja egy kauzális burkot kap egy
Augoeidesztől. Ez az Augoeidesznek a saját kauzális burka, és ez a legjobb minőségű, mivel
ez a déva egy magasan fejlett esszenciális én. Az igaz, hogy a burok csak egy héj, minden
tartalom nélkül, az embernek a feladata ezt megtölteni azoknak a tulajdonságoknak és
képességeknek formájában, amiket ő elsajátított. Azonban ez az elsajátítás csak az angyal
segítsége által lehetséges, és a burkának ajándékával az Augoeidesz a legbizalmasabb, az
ember emberként létezése során mindvégig tartó egységbe lép a védencével. Amikor az ember
esszencializálódik, belép az ötödik birodalomba, az Augoeidesz felszabadul a küldetésétől és
folytathatja a saját tudatosságának fejlesztését, amiről sok-sok életkoron keresztül kénytelen
volt lemondani.
6
„Közelebb, mint a kezed és lábad, közelebb, mint a levegő, amit belélegzel, közelebb, mint
a szíved-vére van a belső isten.” A misztikusok tanúsították, hogy érzékelték isten jelenlétét.
Ez az Augoeidesz, akivel ők akkor kapcsolatba léptek, aki a valóban szerető lelkek számára
mindig megtalálható.
7
Az igazi géniusz – aki feltárja az embereknek az addig ismeretlen igazságokat, valóságokat
– Augoeidesszel való kapcsolata által géniusz. Di mi se mai fu fatta alcuna cosa, „Általam
semmi sem készült”, írta egyszer Leonardo da Vinci. Így beszél a géniusz, aki tudja, hogy
csak egy eszköz valaminek a kezében, aki mérhetetlenül nagyobb, mint a saját személyisége.
8
Az angyal megteszi amit tehet, serkenti a védencében meglévő magasabb tudatosság
alapelemeit. Elébemegy félúton minden gyengéd és eredeti érzésnek, minden nemes és
önzetlen gondolatnak és beleönti az energiáját és inspirációját. Az ember ezt nem külső
hatásnak érzékeli, mert nem az. Az ember és angyala egyesülnek a közös burokban.
9
Az angyal által adott útmutatás mindig finom, alig észrevehető. Nehogy úgy érezze az
ember, hogy irányítják még kevésbé, hogy felügyelik. Nem kell neki oda korcsosodnia, hogy
belső hangokra figyeljen, belső irányításnak engedelmeskedjen. Ilyen hangok sosem az
angyalnak a hangjai, hanem az emócionális világ megtévesztett megtévesztőitől származik.
Ugyanez mondható minden a „másik világban” túlontúl készségesen ajánlkozó vezetőről. Ne
kövesd őket! Mindannyian félrevezetnek.
10
Augoeidesz a törvény beteljesítője az ember életében. Amint az ember túlhalad az
alacsonyabb stádiumokon, ahol az aratás törvénye csaknem a legfőbb uralkodó, amint ő olyan
sok jó vetést vetett el, hogy a sors törvénye – amelyik a kedvező lehetőségek törvénye –
működhet, akkor az Augoeidesz szorgoskodni fog a védence új inkarnációjának elrendezésén.
Sokat segíthet azzal, hogy az embert bizonyos környezetbe, bizonyos családba, bizonyos
személyes kapcsolatokba, bizonyos körülmények közé helyezi. Az, hogy kihasználja-e az
ember a felajánlott kedvező lehetőségeket, egy másik kérdés.
11
Az ember Augoeidesz általi irányítása az igazságmagja annak a vallásos hitnek, hogy
létezik „isteni útmutatás az ember életében”. Az Augoeidesz általi irányítás azonban sosem
olyan, mint ahogy azt az egoista elképzeli. Az Augoeidesz csak abban segít, ami jó az
egésznek, a tudatosság fejlődésének, a kollektíva előmenetelének. Az elszigetelt egyénnek az
anyagi sikerre és boldogságra vonatkozó minden vágya, óhaja és álma közömbös a számára.
Neki, mint minden emberfölötti lénynek, számtalan kötelessége van a világaiban és csak
annyi időt szentel a védencére, amennyit szükségesnek tart a védence tudatosságának a
fejlődéséért. Az egyedüli „hála”, amelyet az Augoeidesz vár, hogy az ember kihasználja az
adott segítséget és arra fordítsa, hogy a maga módján képes legyen segíteni.

145
 12
Csak a kultúra stádiumára nemesítette az ember annyira az emócionalitását, hogy
egyáltalán érzékeny legyen az Augoeidesz inspirációira és képes helyesen használni azt az
erőt és belátást, amelyet azok magukban foglalnak. Alacsonyabb stádiumokban az
Augoeidesz arra korlátozza a támogatását, hogy úgy egyensúlyozza az ember rossz vetését,
hogy amennyire lehetséges előmozdítsa a tudatosság fejlődését. Az ember összes fejlődési
stádiumában minden egyes inkarnáció végén és minden egyes új kezdetén az Augoeidesznek
további meghatározott feladata van.
13
Amikor eljön az idő az ember számára, hogy befejezze a jelenlegi inkarnációját, az
Augoeidesz az, aki bevégzi a fizikai halált a fizikai szervezet és az éterburok közötti összes
kapcsolat elvágásával.
14
Az új inkarnáció kezdetén az Augoeidesz választja ki az új burkokba bekerülő anyagot.
Ezt a hét típusnak megfelelő módon teszi. A kauzális burokból is tesz az Augoeidesz egy kis
anyagot, főleg egy és ugyanazt a típust. Ebból az anyagból kialakít egy kisebb kauzális
burkot, amelyik az inkarnáció során magában foglalja az első triádot a monáddal.
15
Ez az a triádburok, amelyet a hagyományos ezoterikában „személyiségnek” neveztek, míg
a kauzális világban maradó nagyobb kauzális burkot nevezték „az Egonak” vagy „az Énnek”.
Az ősi ezoterikában egy másik kifejezés is volt a két kauzális burokra: az ikerlelkek. Azonban
ezt az elnevezést elvetették, mivel félreértett volt, és az okkult szektákban alkalmat adott
mindenféle irreális képzelgésekre
16
A születés pillanatában az Augoeidesz az, aki összekapcsolja a szuperfizikai burkokat –
amelyekbe a monád be van zárva – az éterburkával együtt lévő fizikai szervezettel. Néha
előfordul, hogy az Augoeidesz az utolsó pillanatban úgy találja, hogy az elkészült magzat
vagy az életkörülmények, amelyekbe a gyerek születne nincs harmóniában a tervével. Ekkor ő
elutasítja az összekapcsolást, és a gyerek halva születik.
17
Tehát az inkarnáció során az embernek két kauzális burka van. A kis triádburoknak a célja
az, hogy ellássa a nagy kauzális burkot kauzális anyaggal. Az összes jó tulajdonság, az összes
örökérvényű képesség, megfelel a kauzális anyagnak, és ahogy az ember előrehalad az
inkarnációja során a triádburok növekszik. Amikor az inkarnáció véget ért és az alacsonyabb
burkok feloldódtak, a személyiség egyesül az Egóval, és ez utóbbi gazdagodik az inkarnáció
nyereségével. Ekképpen nő a nagy kauzális burok lassan de biztosan az inkarnációk során.
18
Az Augoeidesz által az embernek adott kauzális buroknak négy központja van, amelyek
együtt egy lótusz-szerű szervet alkotnak: négy rozetta, mindegyike három szirommal. Ez a
tizenkétosztású szerv kezdetben csak embrionális állapotban létezik, de fokozatosan
növekszik az inkarnációk folyamán. Ez a fizikai szervezet szívének megfelelő helyen
helyezkedik el és kapcsolatban van az alacsonyabb burkok mindegyik központjával. A
monádnak az emberi birodalomban tartózkodása végére ez hatalmasat fejlődik, a teljes
személyiséget uralja az energiáival és tudatosság tulajdonságaival. Ez a szerve az összes jó
emberi, az úgynevezett esszenciális tulajdonságoknak. „Esszenciális” jelenti „a lényeges,
vagy legbelső lényhez tartozót”, és ezek a tulajdonságok együttesen képezik az ember igazi
lényét, azokat a dolgokat benne, amelyeknek igazi életértéke van, amelyeket magával vihet a
következő magasabb birodalomba, az esszenciális birodalomba.
19
A tizenkét esszenciális tulajdonságot próbaképpen így nevezték el: bizalom az életben,
bizalom az énben, bizalom a törvényben, egyenesség, személytelenség, áldozatkészség,

146
megbízhatóság, szűkszavúság, életöröm, célirányosság, bölcsesség, egység. Azonban ezek a
megnevezések keveset vagy semmit sem mondanak addig, amíg nem szereztünk mélyebb
tapasztalatot abban, amit ezek a tulajdonságok jelentenek. A tapasztalat az, ami mélyül az
evolúció során elért egyre magasabb stádiumokkal, úgy hogy a tulajdonságok folyamatosan
„újnak” látszanak. Csak az öntelt tudatlanság gondolja, hogy érthető és megítélhető mindaz,
amiről egy első, felszínes gondolata van.
20
Mindenhez, ami arra vonatkozik, hogy az ember megszerezze a tizenkét esszenciális
tulajdonságot, az Augoeidesz készséggel hozzáadja a hatékony támogatását. Ő leginkább úgy
képes segíteni, ha az ember mély meditációban az általa felfogható legmagasabb
tulajdonságokra, ideákra és ideálokra koncentrál és majd nyitottá teszi magát az inspirációra,
a „felülről jövő” hozzájárulásra. Azonban, hogy ezt követően fennmaradjon a kapcsolat annak
az a feltétele, hogy az ember egy harmonikus ritmust alakítson ki a belső és a külső élete, az
Augoeidesszel kapcsolatos belső és az emberiséget szolgáló külső között.
21
Az Augoeideszében van az embernek a védelmezője az életben úgy, mint a halálban. Az
embernek semmit sem kell félnie ebben a világban vagy a következőben, bármennyire
fenyegetőnek tűnik. Mert monádként az ember halhatatlan, és amikor kapcsolatban van az
Augoideszével, ő túl van minden gyűlölet-támadáson, az összes fojtogató megfélemlítési
kísérleten. Csak akkor képes rá hatni a rossz valamilyen módon, amikor az ember ennek
nincsen tudatában – sosem tanították vagy pillanatnyilag elfeledte.

12.4 A planetáris hierarchia és munkája

1
Emberként az a sorsunk, hogy valamikor több legyünk, mint ember, azaz az ötödik
birodalom, az esszenciális birodalom tagjaivá váljunk. A korszakok során sok ember
megvalósította ezt. Legtöbbje örökre elhagyta a bolygónkat, mivel a naprendszer másik
helyein várnak rájuk feladatok. De egy kis csoport a velünk maradást és a fizikai
inkarnációban élést választja. Ők együtt alkotják a bolygónk hierarchiáját.
2
Nincs ember, aki túljuthat az emberi birodalmon a planetáris hierarchia, annak egy
bizonyos kijelölt tagja – aki magára vállalta, hogy kalauzolja az embert azon a nehéz úton,
amelyik a negyedik természeti birodalomból az ötödikbe vezet – segítsége és a vele való
együttműködés nélkül. Ezért ezeknek az idősebb testvéreinknek a megismerése
nélkülözhetetlen minden olyan számára, aki valódi fejlődésre törekszik. Ez az ismeret fontos
azért is, mert ez ráirányítja és élesíti a figyelmünket az emberiség testet öltött ideáljaira. Ez
megkönnyíti az erőfeszítésünket a célunk elérésében, akár nyilvánvalóan tudatában vagyunk
ennek akár nem.
3
A bolygónk hierarchiája másodiktriád-énekből és harmadiktriád-énekből áll. A
másodiktriád-éneknek esszenciális (46) vagy szuperesszenciális (45) éntudatosságuk van.
Ezért őket 46-éneknek illetve 45-éneknek nevezik. A harmadiktriád-éneknek
szubmanifesztális (44) vagy manifesztális (43) éntudatosságuk van. Őket hasonló módon
44-éneknek illetve 43-éneknek nevezik.
4
A témakör adottságaiból következik, hogy mi emberek nem tudjuk felfogni a hierarchia
énjei tudatosságának és képességének a szélességét és mélységét. De analógiákat használva
képet kaphatunk róla.

147
 5
A másodiktriád-ének tudatossága világ- illetve bolygótudatosságnak nevezhető. Számukra
az ásványi, növényi, állati, emberi és esszenciális birodalom teljes tudatossága része a saját
énjüknek, egy roppant kitágult énnek. Egy tökéletes másodiktriád-én, egy 45-én tudatossága
annyival múlja felül az emberét, mint amennyivel az ember tudatossága felülmúlja a
növényét.
6
A harmadiktriád-ének tudatossága nem korlátozódik egy egyedüli bolygóra. A
szubmanifesztális (44) tudatosságnak teljes hatásköre van nem többre, mint egy egész
bolygórendszerre vonatkozó tevékenységre. Ezt bolygóközi tudatosságnak nevezik. A
manifesztális (43) tudatosság nem többre, mint a teljes naprendszerre korlátozódik és azért
naprendszer-tudatosságnak nevezik.
7
A planetáris és a naprendszeri ének nyilvánvalóan a tudatosság óriásai. Mégis a
természetüket és feladatukat sem szabad egyoldalúan tekinteni. Ezek az emberfölötti és isteni
lények az akaratnak is az óriásai.
8
A tökéletes másodiktriád-ének ismerik és mesterei egy bolygórendszeren belül az összes
természettörvénynek és élettörvénynek. Csupán az akaratukkal képesek megvalósítani bármit,
ami lehetséges ezeknek a törvényeknek a keretein belül. Ennek az a magyarázata, hogy az
evolúciójukban ők nem csak egy magasabb tudatosságot hódítottak meg, hanem ennek a
tudatosságnak az energia- vagy mozgásaspektusát is, amely az összes alacsonyabb energiát
uralja.
9
Hasonlóan igaz ez a tökéletes harmadiktriád-énekre az egész naprendszeren belül. Ők
ismerik az összes naprendszeri törvényt és azokat tökéletes pontossággal alkalmazzák. Ez
„mindenhatóság”, jóllehet az alacsonyabb fokozata. Ezért a harmadiktriád-én az isteni-énnek
nevezett ének legalacsonyabb fajtája.
10
Ez azt jelenti, hogy a planetáris hierarchiánknak „többletkapacitása” van, ha ez a kifejezés
megengedhető. A négy alacsonyabb természeti birodalomban az összes funkcióját
tulajdonképpen másodiktriád-ének elvégezhették volna, ha normál körülmények uralkodtak
volna a bolygónkon. Azonban nem ez a helyzet az emberiségünkkel, ami csaknem teljes
bukás; a komoly a bűnözéssel az élettörvények ellen az alacsonyabb birodalmakban is (az
állatok ragadozó ösztöne és a növények élősködése). Az, hogy harmadiktriád-ének is beléptek
a hierarchiába és hogy egy még erőteljesebb hatóságként létezik a planetáris kormány az
alapvető biztosítéka a jó végső diadalának a bolygónkon. Ezek a planetáris isteni-ének az
összekötők más bolygók hierarchiái valamint kormányai és a naprendszerkormány között is.
Ez a biztosítéka annak, hogy a bolygónkon teljesítve lesz az élet evolúciójának a terve, amit
magasabb birodalmakban döntöttek el.
11
A planetáris hierarchia négyfajta egyre magasabb énjei – 46-, 45-, 44- és 43-ének – töltik
be az egyre magasabb tisztségviselői fokozat négy szintjét. Az összes ilyen hivatalnok
feladata olyan, amely megfelel az ő fokozatának, azaz: képességének. Ők mindannyian igen
közel, együttesen egy egységet alkotóan dolgoznak, mint egy fizikai szervezet, amelynek
egyetlen közös és megosztott tudatossága van és ezért értelmetlen egyéni hozzájárulásokról
beszélni. A bolygónknak e hierarchiája az élet következő hét területén dolgozik:

(1) Egy védőfalat képez a négy legalacsonyabb természeti birodalom (ami magában foglalja
az emberiséget) és a vele szembenálló „rossz erők” között, amelyekkel szemben máskülönben

148
mi védtelenek lennénk. Csak azt a rosszat engedik átjutni e falon ami az előre látott rossz
aratás része.

(2) Fáradhatatlanul dolgozik a tudatosság felébresztésén minden életformában és aztán a

tudatosság serkentésén az egyre magasabb aktivitásra, egyre tisztább felfogásra.
(3) Irányítja a világ eseményeit – amennyire az emberiség megengedi (az emberiségnek
szabad akarata és szabad döntése van) – úgy, hogy a növekvő tudatosság megfelelő módon
fejeződjön ki a szociális formákban, politikában, vallásban, tudományban, művészetben,
oktatásban, közgazdaságtanban stb. A hierarchia ezt a munkát főleg az érzékeny emberek
magasabb ideákkal történő inspirációjával végzi.
(4) Formálja és meghatározza – jobban, mint sejtjük – az emberiségben ciklikusan megjelenő
kulturális ideákat és ezek eredményeiként létrejövő civilizációkat. Ezt követően e formákat
olyan mértékben serkentik, ahogy azok a planetáris kormány terve valamelyik részének
megvalósítását szolgálhatják.

(5) Fogadja a vitalizáló energiákat a planetáris kormánytól és leskálázza azokat az

alacsonyabb birodalmak használatára. Ezek az energiák szükségesek mind a planetáris
hierarchia, mind az összes alacsonyabb birodalom fejlődéséhez és az ideális felé történő belső
átváltozásához.

(6) Fogadja a planetáris kormánytól és továbbítja az emberiségnek azokat az energiákat,

amelyek ciklikusan megsemmisítik az ideológiákat, vallásokat, szerveződéseket és
civilizációkat, amikor „lejárt az idejük”. Ezt a hierarchia végzi azért, hogy eltávolítsa ami
betöltötte az életét és helyet csináljon az új életnek, az egyre gyarapodó élet célirányosabb
kifejeződéseinek.

(7) Megadja a legfejlettebb embereknek azt a képzést, ami az ötödik természeti birodalomba
történő átmenetükhöz szükséges. Ezt a hierarchia végzi ezoterikai tanítókkal – akik legalább
45-ének – és az ember bevezetésével egy ilyen tanító idősebb és fiatalabb tanítványainak
csoportjába. Ez egy olyan csoport, ahol az embert a magasabb életre képezik, főleg az
emberiség szolgálatának elsajátításával.
12
A hierarchia három vezető, 43-én vezetése alatt tevékenykedik, akik a végső felelősségét
viselik annak, hogy minden a tervnek megfelelően történjen. Ők hárman a hierarchia első,
második és harmadik alapenergiájának a legmagasabb és legerőteljesebb megnyilvánulásai. A
hierarchia minden tagja közvetlenül vagy közvetve alárendeltje nekik és ezért a tagok három
csoportba, úgynevezett osztályba vannak szervezve. A három vezetőnek keleties megnevezése
van, amely nyugaton is elfogadottá vált: a manu, a bodhiszattva és a mahácsohan.
13
A manu – aki az első alapenergia képviselője – alakítja ki a gyökérfajokat, a gyökérfajok
alfajait és irányítja a későbbi sorsukat. Mindegyik gyökérfajnak saját manuja van. Mivel az
embereknek két gyökérfaja él a bolygónkon, két manu van inkarnációban: manu Csaksusa
(Chakshusha) az atlantiszi gyökérfajé és manu Vaivaszvata (Vaivasvata) az árja gyökérfajé.
Mindamellett manu Vaivaszvata irányítja az első osztály tevékenységét. A bodhiszattva, a
világtanító – aki a második alapenergia képviselője – alakítja ki a világideákat, azokat az
ideákat, amelyek az emberiséget egyre magasabb célok megvalósítására ösztönzik. Az 1950-
ben véget ért emócionális korszak, a Halak 2500 éves korszaka során ez a nagy világvallások
és filozófiai rendszerek születéséhez vezetett. Az éppen elkezdődött mentális korszak, a
Vízöntő kor ugyancsak 2500 éve (1950–4450) során a sok egységbontó, túlemócionalizált
vallást kiszorítja egy valóban egyetemes vallás, amelyik az ezoterikai tudás szilárd talaján

149
alapul. Ez az embereket az élettörvényekre fogja tanítani és a planetáris hierarchiával és
dévákkal való tudatos együttműködésre képezi őket.
14
A jelenlegi bodhiszattvánk nyugaton jól ismert Krisztuskénti inkarnációjából, keleten
Maitrejaként, egy előző inkarnáció Indiában Krisnaként. Az elődje a hivatalában egy egyén,
aki mint Gautama a Buddha inkarnálódott és előtte mint Vjásza (Vyasa) Indiában, Thot-
Hermész Egyiptomban, első Zoroaster Iránban és Orpheusz Görögországban.
15
A mahácsohan – aki a harmadik alapenergia képviselője – küldi azokat az impulzusokat
és energiákat, amelyek új kultúrák és civilizációk felépülését eredményezik. Alatta nem csak
a harmadik főosztály, az ideaátvitel osztálya található, hanem a négy alárendelt osztály is,
amelyik a negyedik, ötödik, hatodik és hetedik alapenergiát csatornázza. A negyedik osztály
főként a művészet területe, az ötödik osztály a tudományé, kutatásé és technológiáé, a hatodik
osztály a miszticizmusé és ideológiáké szoros együttműködésben a bodhiszattva
főosztályával; a hetedik osztály a fizikai társadalmi felépítményé (törvényhozás,
közgazdaságtan, pénzügy, adminisztráció stb.). A jelenlegi mahácsohanunk az utolsó
nyilvánosan ismert inkarnációban gróf Saint-Germain Rákóczi.

12.5 A planetáris hierarchia újra megjelenik

1
„Ha ez a planetáris hierarchia annyira hozzáértő és hatalmas, akkor miért nem lép közbe,
hogy megmentse az emberiséget a gyötrelmétől? Miért engedi a rosszat kormányozni a
világon?” Ez egy rendes ellenvetés.
2
A planetáris hierarchia kétségtelenül rendelkezik minden erőforrással a bolygónk
valóságos paradicsommá formálásához. De meddig hagynák az emberek ezt a paradicsomot?
A hierarchia nem akar, még ha tudna is, változtatni az emberek szívén az akaratuk ellenére.
Először az emberiség többsége el kell határozza, hogy összhangban és nem szemben működik
az élettörvényekkel. Akkor és csak akkor adhatja a hierarchia a teljes támogatását és
segítségét. Amikor eljön ez az idő, akkor az emberiség többet és biztosabban fog előre lépni
száz év alatt, mint az egész megelőző történelme során. A hierarchia minden tőle telhetőt
megtesz, hogy ösztönözze a fejlődést addig a kritikus pillanatig, amikor az emberiség
többsége által örömmel várva nyilvánosan megjelenhet.
3
A bolygón eltöltött idejének legnagyobb része során az emberiség a planetáris hierarchia
útmutatása és tanítása alatt volt. Amíg érvényesültek ezek a feltételek, előre haladtunk a
fejlődésben, még ha lassan is. Civilizációk és kultúrák is virágoztak és tetőztek, amit azóta
sosem értünk el.
4
Azonban az emberiségünk többségének volt (és még van) egy taszító alapállása az élethez.
A távoli múltban néhány korszak során ez a negativitás olyan féktelen volt, hogy a legtöbb
ember hátat fordított a hierarchiának és helyette más erőknek vetette alá magát. Ennek
következtében az emberiséget áthatotta a rossz sok olyan aspektusa, ami ismeretlen volt
addig: háború, rabszolgaság, félelmen alapuló vallás, fekete mágia, ember- és állatáldozat.
Azonban időről időre a hierarchia sikeresen visszahozta az emberiséget a Jó Törvény iránti
engedelmességhez

150
 5
Körülbelül 12000 évvel ezelőtt vonult vissza utoljára a planetáris hierarchia. Az
emberiségnek választania kellett és viseli a következményeit annak, amit a szabadság
törvénye szerint választott. Azóta az emberiségnek nagyjából „intéznie kell a saját dolgait”. A
valóság- és az életismeret elveszett. Az emberiség élettudatlan és hataloméhes embereket tett
meg vezetőiül. Az utolsó évezredek során felhalmozódott eredményei ennek mind ismertek
számunkra.
6
Azonban mindig volt egy kicsi kisebbség, amely a kultúra és magasabb stádiumokban volt,
olyan emberek, akik következetesen álltak a jónak az oldalán és akik nem veszítették el a
jogukat az életismerethez és a fejlődésük támogatásához. Javukra a planetáris hierarchia titkos
tudásiskolákat hozott létre mindenhol a bolygón. E hosszú, sötét kor alatt a hierarchia
megtartotta a reményét annak, hogy visszatérhet egy nap.
7
E visszatérésért a 13. századtól kezdve egyre nagyobb mértékben dolgozik a planetáris
hierarchia. Nincs dátum, amihez kötni lehet ezt, azonban minden az emberiség szabad
akaratán és állásfoglalásán múlik, bár eltelik még néhány generáció. Tulajdonképpen ez egy
lépcsőzetes folyamat. Először tanítványok csoportjai – mentális és kauzális ének – és a
hierarchia ifjú tagjai – esszenciális ének – inkarnálódnak előkészíteni a talajt, főleg azoknak
az igazságoknak a megformulálásával és élésével, amelyek bevezetik az emberiséget az új
Vízöntő korba. A munka, amit végeznek, romboló és építő. Romboló annyiban, hogy a
vallásban, filozófiában, tudományban, politikában, közgazdaságban meglévő elavult
szemléletet kérlelhetetlen kritikával össze kell törjék. Építő annyiban, hogy ezek a
tanítványok teljesítik azt a megbízást, hogy egyre szélesebb körben, egyre világosabban,
egyre könnyebben alkalmazható formákban, folytatólagos kinyilatkoztatásokban tanítsák az
ezoterikai életismeretet.
8
Az ezoterikai tudásnak – amit régebben szigorúan titokban tartottak – e kinyilatkoztatása
most valóban a legjelentősebb folyamat az emberiségben. Ez sokkal több embert érint és
befolyásol öntudatlanul, mint ahányan tudatosan kiállnak az ezoterika mellett. Észrevétlenül
eredeti ezoterikai ideák hatják át a szokásos emberi szemléleteket, közelebb hozva azokat a
valósághoz, felemelve és nemesítve azokat.
9
Egy példa erre az emberi jogok – lévén azok ezoterikai alapjai az élettörvényekben –
általánosabb megértése és elfogadása. Másik példa a tudósok növekvő érdeklődése
mindennek, a látszólag életteleneknek is a tudataspektusa iránt. Egy harmadik példa az egyre
jobban terjedő megértése annak, hogy „a gyerekek idős lelkek”, egyének, akiknek egyedi
sajátosságuk van és joguk van ahhoz, hogy megkíméljék őket az ideológiáktól, amelyek a
szüleiké vagy a közösségé, amiben felnőnek.
10
Amikor eléggé sok ilyen eredeti ezoterikai ideát általánosan elfogadnak, egyre többen
fognak érdeklődni az eredetük iránt és fogják tanulmányozni az ezoterikát. Ez már több mint
száz éve lehetséges, mert 1875-ben elkezdték nyilvánosságra hozni a korábban titkos
ismeretet.
11
Megemlítünk néhányat a planetáris hierarchia legfontosabb közvetítői közül, akik ebben a
munkában figyelmet érdemelnek. Ők a 44-én Morya (első osztály), Kuthumi (második
osztály) és Hilarion (ötödik osztály) tanítványai.
12
Helena Petrovna Blavatsky (H.P.B.) azzal a küldetéssel érkezett, hogy az első ezoterikai
tényeket a valóságról bemutassa az emberiségnek. Ő megalapította és vezette a Teozófiai

151
Társaságot. Ez nem azt jelenti, hogy az ezoterikát tanítani ennek a Társaságnak van
kizárólagos joga, hanem ez egy csatorna a sok között. Blavatsky két nagy munkát adott ki:
Isis Unveiled (Leleplezett Ízisz), 1877, és The Secret Doctrine (A titkos tanítás), 1888. A fő
feladata volt bizonyítani, hogy az ezoterika az összes nép életében időtlen idők óta létezik és
hogy változatos szimbolikus formákban ugyanaz a tanítás.
13
H.P.B.-nak a két legfontosabb együttműködője Annie Besant és Charles Webster
Leadbeater volt. Ők rendszerezték H.P.B. tanításait és tették elérhetőbbé, részben azzal, hogy
bevezettek egy modern terminológiát. Kauzális ének tulajdonságaiként mindketten
rendelkeztek azzal a képességgel, hogy objektívan tanulmányozzák az anyagi valóságot az
összes emberi világban (47–49), és a kutatásaik eredményeit az írásművek hosszú sorában
jegyezték fel. A tanítóiktól is kaptak sok „újat” (azaz korábban titkosat), hogy nyilvánosságra
hozzák.
14
Alice A. Bailey 30 éven át (1919–1949) dolgozott telepatikusan a 45-én Djwhal Khul
titkáraként (mindketten Kuthumi tanítványai). Djwhal Khul azt a megbízást kapta a planetáris
hierarchiától, hogy bemutassa az ezoterikai tanítást, amely vezetni fogja a közeljövőben az
emberiséget. E diktálásnak az eredményét 18 kötetben adták ki Alice A. Bailey neve alatt. A
legjelentősebbek közülük A Treatise on Cosmic Fire (Értekezés a kozmikus tűzről), 1925, és
az ötkötetes A Treatise on the Seven Rays (Értekezés a hét sugárról), 1936–1960.
15
D.K. tanítása alapvető korunk számára. Természetesen lehetetlen itt még összefoglalni is
a hatalmas terjedelme miatt. Azonban néhány főbb pontját megemlítjük. D.K. sok
szempontból helyesbíti a három nagy teozófus általi előadást. Az nem volt kifejezetten hibás,
csak a gyökeres átalakulás miatt, amit a planetáris élet most tapasztal, a planetáris hierarchia
előre változtatott a munkamódszerein és a képzési módszerén, és ezért most ezeket
másképpen kell tálalni.
16
Az ezoterika D.K. általi előadásának főbb pontjai: a naprendszerben történő evolúció
mindenekelőtt egy akarat-megnyilvánulás („minden energia”) és az ember egy akarat- és
energia-jelenség benne; a hét típus az alapja egy új pszichológiának; az ember passzív
kauzális tudatosságának (a „léleknek”) az aktiválása alapvető mind a „fehér mágiában” mind
a jövő képzési rendszereiben; az Augoeidesz jelentősége az emberi evolúció számára; az
emberiség valamint a planetáris hierarchia és kormány közötti kapcsolat; a tanítványság és a
beavatások; a planetáris hierarchia újra megjelenése a fizikaiban a világtanító vezetésével; a
„világszolgálók új csoportja”, kauzális és mentális ének, akik egyre tudatosabban dolgoznak
az emberi evolúcióra szánt hierarchiai terv szerint.
17
D.K. rámutat arra, hogy az egyén nem azért kapta az ismeretet, hogy egy kellemes
fölényérzettel örüljön neki. Mint minden ezoterikai ismeret magával hozza a felelősséget is.
18
D.K. határozottan nyilvánvalóvá teszi, hogy ő tanítványoknak, mentális vagy magasabb
stádiumban lévő egyéneknek ír, akik belátták, hogy szükséges egy tevékeny élet. Az írásait
nem azoknak a passzív emócionalistáknak szánta, akik az okkult és „ezoterikai” társaságok
javarészét alkotják. Az írásait nem lehet megérteni megfelelő előkészítés nélkül.
19
A szövegeinek a felfogását megnehezíti, hogy írnoka, A.A.B. főleg a régi teozófiai
terminológiát használt. Ebben ugyanaz a szó gyakran különböző dolgokat jelent és fordítva,
különböző terminusokat használ ugyanarra a dologra. Ennek egy példája a „lélek” (angolul:

152
soul) kifejezés, amelynek nem kevesebb, mint hét különféle jelentése van. Tehát az olvasónak
a feladata az, hogy minden egyes esetben felismerje azt a jelentését, amit D.K. szánt neki.
20
Munkájával – aminek javarésze halála után került kiadásra – Henry T. Laurencynek a
feladata nem annyira új tények nyilvánosságra hozatala, hanem az eddig publikált tények
felfoghatóbbá tétele volt. Ezáltal ez lehetővé válik azoknak is, akik nem tanítványok vagy
nincsen lappangó tudásuk az előző életükből arra, hogy felfogjanak bizonyos alapdolgokat.
Az ismeretet valóban muszáj tovább „leskálázni” ahhoz, hogy szétteríthető legyen más
kategóriájú emberek számára is, mint akikhez eddig érkezett.
21
Laurency legfontosabb munkája, The Philosopher’s Stone (A bölcsek köve; svéd eredeti
kiadás 1950, angol kiadás 1985) öt gyökeresen új tényt tartalmaz, ami sohasem volt
publikálva ezelőtt:

(1) A „hármasság rejtélyének” feloldása: a három – mozgás, tudat és anyag – a létezés

egyenértékű aspektusai az abszolút tudásrendszer alapvető jellemzője, a jövő filozófiájának és
tudományának az alapja.

(2) Az anyag (atomok) mint a hordozója a tudatnak és a tudatosság fejlődésének mint az élet
értelme.

(3) Az én mint monád, egy ősatom. (Az „ének”, amelyeket a régi ezoterikai irodalomban
leírtak, azok a monádnak a triádjai, a burkai az egyre magasabb birodalmakban. A teozófusok
és Bailey „monádja” a harmadik triád.)

(4) Az emberi és emberfölötti fejlődés stádiumai és azok objektív (anyagi) alapokon történő
meghatározása, azaz: annak jelzésével, hogy melyik atom- és molekulafajták aktiválódnak a
burkokban.

(5) Az élettörvények megszövegezése, amelyben külön kihangsúlyozza a korunk számára

alapvetőeket. E megszövegezést egy bevezetőnek szánta a Vízöntő korba, lévén az a törvény
kora.

12.6 A jövőnk
1
Sem a hierarchia sem a kormány nem mindentudó. A jövő számukra is a lehetőségek és
valószínűségek sokféleségeként jelenik meg. Hogy melyik úton fognak járni a valódi
események, az nem látható előre részletesen. Ez sok szempontból magán az emberiségen
múlik. Nekünk szabad akaratunk van és megválaszthatjuk a jövőnket. Mert mi mindig
választunk, még akkor is, amikor azt hisszük, hogy egyáltalán nem választunk.
2
Mindannyiunk számára – a lassú felfogásúak és az egoizmusuk által megvakítottak
kivételével – egy tény kezd nyilvánvalóvá válni: A jelenlegi civilizációnk holtpontra jutott.
Ha a jelenlegi túlnépesedést, a természeti erőforrások roppant pocsékolását és a természet
rombolását továbbra is hagyjuk folytatódni, akkor otthonunkat hamarosan átalakítjuk egy
hontalan, élettelen sivataggá. A lényeget illetően a mi agyondicsért civilizációnk mint egy
óriási gépezet rohan velünk a teljes pusztulásba. Különös kényszerrel bűvöl minket el a

153
gépezetnek minden üres csábítása és ezáltal egyre jobban gépiesek vagyunk mi magunk is.
Nem ez az élet értelme.
3
Az élet értelme a tudatosság fejlődése: az érzelmek nemesítése és a gondolkodás
felemelése, miáltal a kauzális intuíció is felébred. A legjobb képességünk szerint dolgozni a
tudatosságunk fejlesztéséért valóban a mi kötelességünk. Képessé kell válnunk látni a
dolgokat, nevezetesen:
4
A bolygónk természeti erőforrásai korlátozottak. Ezért kötelességünk eleget hagyni
belőlük a jövő nemzedékeinek. Viszont nem ezt tesszük. Egyre gyorsabban használjuk fel a
természet kincseit, és már komoly hiány van számos fontos alapanyagból. A pocsékolás
vetéséből a hiány aratása lesz. Azonban senki más, mint sajátmagunk fogjuk learatni amit
vetettünk, mert a jövő születendő gyermekei mi magunk leszünk új inkarnációkban. Az aratás
törvényének kérlelhetetlen igazságszolgáltatása ez.
5
Ha teljesíteni akarjuk a jövőre vonatkozó kötelességünket, akkor más utat kell
választanunk. Muszáj tudatosan választanunk azt, hogy anyagi életünket sokkal
egyszerűbben, takarékosabban éljük. Ez különösen érvényes ránk, akik az iparosított északi
féltekén élünk, ha komolyan vesszük azt az ünnepélyes kijelentésünket, hogy minden
embernek rendes körülmények között kell élnie. Ehhez a külső, anyagi növekedés útja zárva
van számunkra. Helyette az ellenkező úton, a belső növekedés, a tudatosság fejlődés útján kell
elindulnunk.Csak amikor az emberiség döntő része megérti ezt, lesz lehetőség megoldani
azokat a nagy problémákat, amelyek mindenkit gyötörnek a bolygón.
6
Mert miután az emberek kapcsolatba kerültek a még szendergő magasabb emócionális és
mentális tudatosságukkal, valódi szükségletükké fog válni, hogy töretlenül fenntartsák ezt a
kapcsolatot. Akkor gyorsan meg fogják tanulni, hogyan tegyék a legjobban ezt: a világ és
mások iránti igényük csökkentésével, annak tudatos művelésével, ami a legjobb a többiekkel
való kapcsolatuknak, a szerető megértéssel és hozzáállással az élethez mint szolgálathoz.
7
Ez a fizikaiban vágytalanságot is eredményez. Amint senki sem vágyik többre, mint amire
valóban szüksége van, akkor lesz elég mindenki számára és nem lesz hiány. Amint az
emberek megtanulják, hogy a boldogságot és az örömet a saját és mások belső életében
találják meg, akkor elveszítik érdeklődésüket minden szegényes pótlék iránt – vásárlási és
birtoklási vágy, hatalmi játékok, felszínes szórakoztatás, falánkság, erotománia és
kábítószerek – amelyek olyan sok időt és energiát lopnak el és a pótolhatatlan természeti
erőforrások pocsékolásának döntő részét alkotják.
8
Mindenki aki akarja kezdheti sajátmagával. Tegyünk fel magunknak olyan kérdéseket,
mint: Mit kezdjek az életemmel? Milyen a kapcsolatom a körülöttem lévőkkel és akikkel a
mindennapi életben találkozom? Mit szükséges megtennem? Akarom-e feledni a múltat?
Akarom-e magasabb szinten élni az életemet?
9
Amint az életünket egy magasabb szinten éljük, tudatában vagyunk annak, amiért itt
vagyunk – hogy együtt dolgozunk az evolúcióért – akkor hatékonyabban fogunk élni. Messze
kevesebb inkarnációra lesz szükségünk az emberi birodalomban. Az emberi birodalom
átbocsátása növekedni és ezáltal a világ népessége lényegesen csökkenni fog, amire nagy
szükség van. Csak így lesz a földi otthonunk gazdagsága elegendő mindenkinek az idők
végezetéig.

154
 10
Ha mi egy ilyen jövőt választunk, akkor bolygónk magasabb lényei megadnak nekünk
minden szükséges segítséget. A gondolkodásunk még nem képes mindazt felfogni, ami akkor
lehetséges lesz. Annyit mindazonáltal megtudtunk, hogy:
11
A planetáris hierarchia tanítói és tanítványai inkarnálódni fognak, nyíltan fognak
megjelenni és teljesen természetesen válnak vezető alakokká az emberi élet minden területén.
Nem erőltetik ránk magukat, hanem az emberek igen egyszerűen azokhoz fognak fordulni,
akiknek a legnagyobb a képességük, a legvilágosabb gondolkodást képviselik és a tetteik
mutatják, hogy őket a legnemesebb hajtóerők késztetik. Ezek az idősebb testvérek fognak
megajándékozni minket az olyan átalakító-erő ismeretének a tömegével, amely az összes
emberi szemléletet, tudományt, életnek, munkának és kapcsolatnak a módját a szó szoros
értelmében forradalmasítani fogja.
12
A betegségeket végérvényesen megszüntetik, amint tisztázódnak az okaik a hiányos
fizikai, emócionális és mentális körülményekben valamint megfelelő, egyénre szabott
kezelésmódokat vezetnek be az orvosi gyakorlatban.
13
A gyerekeket úgy nevelik fel és tanítják, hogy ők az életük korai szakaszán megtanulnak
felülkerekedni az összes olyan gátló és romboló negatív emócionális komplexuson, amely
most a legtöbb szülőt gyötri. Tesztelni fogják őket arra vonatkozóan, hogy milyen lappangó
tehetségük van és megkapják az olyan egyénre szabott útmutatást és képzést, amely a
legkedvezőbb e tehetségeknek a kivirágoztatására. Mint felnőtt polgároknak megadatik nekik,
hogy szabadon megválasszák az egyéni közreműködésüket a társadalom számára úgy, hogy
az a legjobban megfeleljen a képességeiknek és kifejezésre juttatási szükségleteknek. Ez egy
új típusú, sajátmagával és környezetével harmóniában élő embert fog eredményezni, egy
olyan embert, aki az alkotóerejének a felső határán fog élni és nem az alsó határának
közelében, mint ahogy jelenleg a legtöbb ember teszi.
14
Az ezoterikai ismeretet általánosan fogják tanulmányozni, ami a sok téves, az életet
akadályozó nézet eltűnéséhez vezet. Így például annak megértése, hogy mi mindannyian
halhatatlan ének vagyunk, eltünteti a halálfélelmünket. Ez véget vet annak halálos
gyötrelemnek, amely most tönkreteszi olyan sok ember életét és lezülleszti mind a
művészetet, mind az irodalmat. Annak megértése, hogy a szenvedés csak annak aratása, amit
mi vetettünk, segíteni fog minket abban, hogy ne adjunk figyelmet a boldogtalan énünknek és
ezzel megkönnyíti élni az életet sajátmagunk és a körülöttünk lévők számára. A reinkarnáció
megértése tisztázni fogja az összes gyűlölet-kifejeződés abszurditását. Megszűnik a férfiak és
nők közötti gyűlölet, amikor megtanulják, hogy sok életet éltünk mindannyian nőként és
férfiként egyaránt. A faj- és vallásgyűlölet véget ér; ha előbb nem is, de amint világossá válik
számunkra, hogy váltakozva születünk fehér-, barna-, sárga- vagy fekete-bőrűnek; úgymint
kereszténynek, zsidónak, muszlimnak, hindunak, buddhistának vagy ateistának.
15
Amint az emberek véglegesen abbahagyják a negatív emócionalitásuk művelését, lesz
energiájuk és hajtóerejük fejleszteni a szunnyadó magasabb mentális erejüket. A mentális elit
fogja átvenni a vezetést mint általában. A planetáris hierarchia megjósolja, hogy e magasabb
mentális fejlődés ötszáz év leforgása alatt az elit tagjainak telepatikus érintkezését fogja
eredményezni. Sőt most is vannak kívülállók számára felismerhetetlen embercsoportok,
amelyek tudják mit jelent ez. A sikeres csoporttelepátia első feltétele egy a szerető megértésen
– ami eleve kizárja a kritizálást és megítélést – alapuló „egyesülése a lelkeknek”. Az első jele
annak, hogy telepátia működik közöttünk az, hogy szavak nélkül megértjük egymást, hogy
elegendőek utalások, jelzések és jelképek.

155
 16
A dévahierarchia, ami létszámban messze hatalmasabb mint a planetáris hierarchia,
kapcsolatba lép az emberiség előkészített csoportjaival, nem csak azért, hogy a létezését
bizonyítsa, hanem mindekelőtt hogy tanítsa őket. A dévák többek között megtanítanak minket
az éterlátásra. Ezt úgy teszik, hogy felemelik a vibrációs képességünket a saját vibrációs
képességük kölcsönhatásával. Tanítani fognak minket a szín hatásáról az éterburok eredetű
betegségre. Bizonyítani fogják a fizikalista gondolkodók számára, hogy vannak szuperfizikai
világok, hogy diszkarnálódott emberek és szuperfizikai dévák léteznek és képesek
kapcsolatra. Tanítani fognak minket az éterenergiák fizikájára. Ezáltal mi egyszer és
mindenkorra megoldjuk az energiakérdést és az antigravitáció talányát is, amelyik
forradalmasítani fogja a szállítást. Amint az emberek, a dévák irányítása alatt, megtanulják
irányítani a saját éterikus energiájukat, úrrá leszünk a fizikai fáradtságon és elsajátítjuk a
maximális időkihasználást. Amint elsajátítottuk kinyerni az összes szükséges létfenntartó
energiát a környező éterikus világból, nem lesz szükségünk többé a sűrű fizikai táplálékra.
17
Minden említett az emberiség módszeres éterizációjának a fokozatai, amely folyamat
beteljesedése azt eredményezi, hogy az emberek nem inkarnálódnak többé fizikai szervezetbe,
hanem az éterburkuk lesz az egyedüli fizikai burkuk. Azonban ez ezeréveket fog a jövőben
kitenni és csak az akkor virágzó hatodik gyökérfaj egyénei számára lesz lehetséges.
18
Amikor, a még távolabbi jövőben, az emberiség eléri a kultúra valamint az emberiesség
stádiumát, akkor azok a falak is ledőlnek, amelyeket mi emeltünk köztünk és a környező élő
naprendszer között. A bolygónk megkaphatja akkor a „megszentelt bolygók családjának”
teljes jogú tagságát. (Az ősi ezoterikai írásokban a naprendszerünk többi bolygóit nevezték
megszenteltnek, mivel ott a gyűlölet egy ismeretlen jelenség, ott nincs gonosz hatalom és a
növényeket, állatokat és embereket nem öltöztetik a szerves fizikai formákba, amelyek a
szenvedés testei.)
19
Más bolygók emberei aztán szabadon fognak látogatni minket és mi őket. Mi együtt
fogunk kirándulni a kiterjesztett életterünk elérhető legtávolabbi részére, a naprendszer
peremére, és ott kezdünk észrevenni egy még nagyobb közösséget, a galaktikus egységet,
aminek naprendszerünk az alkotórésze. Akkor, ha nem előbb, megsejtjük a nagyszerűségét
annak a hatalmas, lüktető Életnek, amely az egyre magasabb szinteken létezik, annak az
Életnek, amely nem hagy helyet semmilyen élettelennek. Észlelni kezdünk valamit abból a
leírhatatlan boldogságból és örömből, amelyik betölti azokat az emelkedett isteni Lényeket,
Akiknek az egész kozmosz az életterük és tevékenységi körük. Belátjuk, hogy mi egyek
vagyunk Velük, úgy mint Ők is egyek velünk. És akkor megértjük, hogy csak idő kérdése,
hogy egyesülünk Velük létezésben, tudatosságban és örömben.

BÉKE MINDEN LÉNYNEK

156