A kávéivás történetét számos legenda örökítette meg. Az
egyik szerint egy etióp juhász megfigyelte, hogy miközben állatai piros színű bogyót rágcsálnak, izgatottság és élénkség lesz rajtuk úrrá. Tapasztalatait megosztotta a közelben lakó szerzetesekkel. Rögvest ki is próbálták, és keserű italt főztek a bogyókból, amely hosszú imádságaik alatt ébren tartotta őket. A másik, 1400-as évekbeli változat alapján egy jemeni pásztornak tulajdonítható a kávé felfedezése. Megint más források tudni vélik, hogy az arab orvos-filozófus, Avicenna már 1000 körül gyógyszerként alkalmazta a kávét. Egy dolog azonban biztosnak tűnik, a kávécserje az etióp tartományból, Kaffából származik, innen terjedt tovább az Arab-félszigetre.
A kávé hamarosan eljutott Mekkába, Kairóba, Damazkuszba
és Konstantinápolyba is. Sehabeddin Ben arab szerző szerint a kávéfogyasztás szertartását az adeni mufti, bizonyos Gemaleddin honosította meg a XV. Században. A mufti Perzsiában leste el az új módit, majd hazatérve megbetegedett, és magán is kipróbálta a fekete italt. Hamar felgyógyult, és a kávé elkötelezett híve lett. Az 1500-as években, Konstantinápolyban divatba jöttek a kávéházak. A vallásos mohamedánok szerint gyanús italt betiltották, de a zárt ajtók mögött továbbra is folytatódott a kávé élvezete. Az illegális kávéházak szép csendben újra kinyitottak, miután az új vallási vezető visszaállította a kávé jó hírét. A XVI-XVII. században terjeszkedő török birodalom kevés áldásos hatása közé tartozott a kávé megismertetése az európai kultúrával. Velencében az 1600-as évek elején nyílt az első kávéház, majd számos itáliai város követte a trendet.
A mai Párizs a kávéházak paradicsoma, de csak 1672-ben nyílt meg
az első, mely hamarosan csúfosan meg is bukott. Nemsokára azonban mégis megnyitotta kapuit az első tágas, francia stílusú kávézó, ahol már üdítőket, és teát is kínáltak a fekete ital mellett. A divat ötven és múlva megszázszorozta a kávézók számát, de e végzet őket is utolérte Dubois bíboros személyében. A nagy hatalmú egyházfi 1715-ben betiltatta a kávézókat. Egészen 1789-ig szigorú rendőri ellenőrzés alatt tartották e "bűnös helyeket".
Az első londoni kávéház néhány évvel megelőzte a párizsit. Egy 1660-ból
származó törvény szerint a kávéárusoknak gallononként négy pennyt kellett adózniuk. Már meg sem lepődhetünk, hogy 1675-ben Károly király rendeletére betiltották a felforgató eszmék terjesztésével vádolt kávézókat. Néhány nap múlva azonban újból kinyitottak. Magyarországon a kiegyezés utáni szélcsendben virágzásnak indult a kávéházi élet. Egyrészt az angol klubok, másrészt a francia irodalmi szalonok szerepét pótolták. A legendás Kávéforrás, a Centrál, a New York, a Spolarich neve még ma is felébresztik bennünk a boldog békeidők nosztalgiáját. És végezetül egy kis nacionalizmus: nálunk kávéházbetiltásra még nem volt példa.