Műszaki Fizika TE-215

III. Előadás
2005. 02. 25. 800-1000-ig

Feladatok:

  át lehet egy kicsit alakítani és meg is tettük:  dI
F = m⋅a F=
dt
I: Impulzus vagy lendület (lineáris momentum).
 
I = m⋅v [ I ] = kg m
s
 
∆I = F ⋅ ∆t a felsőbb matematika nyelvén úgy írjuk, hogy:
  t  2

I 2 − I 1 = ∫ F ( t )dt a baloldali részt erőlökésnek is hívják

t
  1
∆I = I 2 − I 1 így is lehet írni.
A test állapota mérve van az egyes és kettes pillanatban. A t1 és t2
időintervallum, akkor lehet zérus, ha az erő végtelen. Fizikában csak véges
anyagi mennyiségekkel dolgozunk, így dt is véges.
Egy pontszerű test lendületét vagy impulzusát a ráható erő változtatja meg és
az impulzus megváltozást a sebesség, és az erő adja.

Munka és energia:

Egyenes vonalú mozgás legyen, hogy ne foglalkozzunk vektorral:

az erő hasson s úton keresztül.

F
a= m
m m
F v1 v2

Középiskolai kinematikai egyenletek:

v 2 = v1 + a ⋅ t
a 2
s = v1 ⋅ t + ⋅t
2

1
 v 2 − v1
Tehát: kifejezzük, t= és behelyettesítjük az út egyenletébe:
a

v ( v − v ) a ( v 2 − v1 )
2

s= 1 2 1 +
a 2 a2
2 2 2
v ⋅v −v v − 2v1v 2 + v1
s= 1 2 1 + 2
a 2a

2 2 2 2 2
2v v − 2v1 + v2 − 2v1v2 + v1 v − v1
s= 1 2 = 2
2a 2a

2 2
v − v1 1 2 1 2
s= 2 ⇒ F ⋅ s = m ⋅ v2 − m ⋅ v1
F 2 2
2
m
1 2
Kinetikai vagy mozgási energiának nevezzük az m⋅v .
2

Munka definíciója: F ⋅s =W [W ] = J
Em =
1
m ⋅ v2[ J ] [ Em ] = J
2

Test energiájának a megváltozása:

Munka tétel: W = Em2 − Em1

1 2 1 2
W = m ⋅ v2 − m ⋅ v1
2 2

2
A test, mozgási energiájának a megváltozása egyenlő a testen végzett
munkájának a nagyságával. 
F ∆r

α
F m
s m s
 
r1 r2
s
W = F ⋅ cos α ⋅ s itt az erőnek az elmozdulás irányú
komponense számít.
  
F vektor mennyiség, s → ∆r s = ∆r
 
W = F ⋅ ∆r

Ha az erő változik az út során, akkor az utat felbontjuk olyan szakaszokra,

amelyeken az erő nem változik.
     
W = F1 ⋅ ∆r + F2 ⋅ ∆r + ........... + Fn ⋅ ∆r
n 

W = ∑ Fi ⋅ ∆r ez nem biztos, hogy elég pontos.
i =1

  r2  
n
Ezért azt írjuk, hogy: W = lim

∑ Fi ⋅ ∆r = ∫ F ⋅ dr
∆r → 0 i =1 
r1

∆s → 0, ∆s tart a nullába.
Munka egyenlő az erő integráljával a pályavonal mentén.
Ha az erő változik az út során, felbonthatjuk olyan komponensekre, amelyek
nem változnak nagyon. Ha integrálunk, akkor könnyebb a dolgunk.

Különböző erő típusok munkájának vizsgálata:

   
1, W = F ⋅ ∆r W=0 ha, F ⊥ ∆r .
ha az erő merőleges az elmozdulásra, akkor a munka egyenlő nullával.

r2
  n  
Szabad erő munkája: W = ∫ Fsz ⋅ dr  = ∑ Fsz ⋅ ∆r 

r1  i =1 

3
A nehézségi erő ellenében végzett munka:
Hat a súlyerő S= m∙g.
A test, gyorsulás nélkül jut el egy pontba. Ebben az esetben van az
elmozdulásnak (F) eredőnek két komponense, és a vízszintes irányú komponens
nem végez munkát a nehézségi erő ellenében.

W = m⋅g ⋅h ⇒ ekkora munkát

végzünk a
nehézségi erő
ellenében.
─ ha magára hagyjuk, akkor a
nehézségi erő végez rajta munkát.
─ ha egy test valamilyen sebességgel
h megy és elveszti az energiáját,
munkát tud végezni.

Helyzeti energia: Eh = m∙g∙h

m∙g
A testnek ha energiája van, munkát tud végezni, ha h magassággal jelölt testnek
potenciálja energiája van (helyzeti energiája).
A testnek van olyan képessége, amivel munkát tud végezni (energiát képesek
vagyunk megnövelni) a nehézségi erő végzi ezt a gyorsítást.

A mechanikai energia megmaradásának a törvénye:

1 1
m ⋅ v12 + m ⋅ g ⋅ h1 = m ⋅ v 22 + m ⋅ g ⋅ h2
2 2
Csak a nehézségi erőnek és a felületi kényszererőnek kitett test mozog úgy, hogy
mozgása során a helyzeti és mozgási energiájának az összege állandó.

Rugalmas erő ellenében végzett munka: F= -D∙x

Megnyújtjuk a rúgót Δx-el. x

D: rúgóállandó,
F a rúgóerő ellenében hatóerő F = -D∙x.
x x
1 2
W = ∫ Fdx = ∫ 0 xdx = Dx
0 0
2
F= D∙x
1
E potenciál = Dx 2
2

4
Kényszererő munkája:
 
K ⊥ ∆r
Az elmozdulás kényszer irányú.
pl: mekkora munkát végzek ezen az úton?
Nem végez munkát vagyis:
WK = 0 .

Súrlódási erő munkája:

Mindig negatív erő.
 
Fs = − µKv0' +
   
W = Fs ⋅ ∆r − µKv 0' ∆r ≤ 0
A súrlódási erő munkája disszipatív erő, mechanikai munkát eltüntetető erő.
Mechanikai munka csökken hő lesz belőle.

Teljesítmény (vagy pillanatnyi teljesítmény):

P=
dW  W 
  [ P ] = [W ] = J = W , (Watt )
dt  t  [t ] s
LE: lóerő
1LE = 736[W ]
 
W dW Fdr  
Pátlag = P= = = F ⋅v
∆t dt dt
 
F ⋅ v A testre hatóerő szorozva a test sebességével.
Harmonikus rezgőmozgás:
Rugalmas erő ellenében végzett munka.

összenyomva
F Δx
Δx
F
F

x F= k∙Δx
Valameddig lineáris, még a
gyémántra is igaz.
Hogy ez használható legyen, elég nagynak kell lenni az elmozdulásnak.

5
 x
F

F
F= D∙x

A rúgó megnyújtásához vagy összenyomásához, azaz deformációjához

szükséges erő F = D∙x.
F
D: a rúgóállandó. D= egységnyi deformációhoz szükséges erő.
x

A rúgóban ébredő erő: F = -D∙x

A deformációhoz szükséges munka:
1
W = D ⋅ x 2 ⇒ ennek következtében a rúgóban tárolt energia:
2
1
E pot = Dx 2
2
Önmagában nincs rúgó, valamiben használják.

x0
F=-Dx
m

µ =0
A rúgót nyújtsuk meg x0 távolsággal és hagyjuk magára
m⋅a = F
m ⋅ a = −D ⋅ x
d 2x
a = 2 útnak a második differenciál hányadosa.
dt
d 2x
m ⋅ 2 + Dx = 0 / ÷ m,
dt
d 2x D
+ ⋅x = 0
dt 2 m

6
 D
Legyen ω= , akkor az egyenlet:
m
d2x
+ ω2 ⋅ x = 0
Differenciál egyenlet.
dt
x = x0 ⋅ sin ( ω ⋅ t + ϕ 0 ) Az ilyen alakú megoldás teljesen kielégíti a
differenciál egyenletet.
Azt is mondhatom, hogy az x = x0 ⋅ sin ( ω ⋅ t ) is kielégíti az egyenletet.
x

x0

-t0
t

ω ⋅ t0
-x0
v
ω ⋅ x0

v max = ω ⋅ x 0 t

− ω ⋅ x0
a
ω ⋅ x0
2

amax = ω 2 ⋅ x 0 t

− ω 2 ⋅ x0

7
 2π rad  1 
Az ω = ω= ,  ω: a körfrekvencia, T: a periódusidő.
T s s
1 1
= f f =
T s
f: a frekvencia.
dx
v= , v = x ⋅ dv ⋅ cos ω ⋅ t vmax = ω ⋅ x0
dt
dv
a= , a = ω 2 ⋅ x0 ⋅ sin ω ⋅ t a max = ω 2 ⋅ x0
dt
Ha ráteszek a rúgóra egy testet, majd megnyújtom, hogyan rezegjen, hogy x0-ba
érkezzen?
A sebesség helyzet változása az elején lesz meredekebb, az elmozdulás idő
függvény itt a legnagyobb, a sebesség függvény pedig csökkenő.
A gyorsulás függvény az elmozdulás függvény mínusz egy szerese.
A természet számára a sinus és cosinus ugyanaz a függvény.
A három függvény egymáshoz viszonyított helyzete nem változik.
x = x0 ⋅ sin ( ω ⋅ t + ϕ 0 ) ϕ0 : kezdő fázis,
ϕ0 = ω ⋅ t 0
Azt a t0 időt adja meg, amikor a mérést elkezdtük. Energia el kezd fogyni. Maga
a jelenség megnyújtom és elindítom.
x
Itt indul el a valóságban.

x0

8
 x0
1
m D ⋅ x 02
2
x
µ =0
1 2 1
Dx 0 = Dx 0
2 2
1 1 1 1 1
Dx 02 = Dx12 + mv12 = Dx 22 + mv 22
2 2 2 2 2
A helyzeti és a mozgási energia cserélődik, harmonikus rezgőmozgás jön
létre. A testnek mozgási energiája a rúgónak helyzeti energiája van. A rúgóban
nincs energia, csak mozgó testben van energia.
Harmonikus rezgőmozgásnál a frekvencia és az amplitúdó egymástól
független.
Csillapított rezgőmozgás:
Csillapítás Coulomb-féle száraz súrlódási erővel:

D x0
m

µ , µ0 Fs = µ ⋅ m ⋅ g
x

9
Addig mozog a test, míg F nagyobb mint a (µ∙m∙g).
A rezgés amplitúdója idővel laminárisan csökken, és egy meghatározott sávon belül megáll a
test. Fontos lenne, hogy hol áll meg, de nem tudjuk megmondani hogy hol.

Sebességgel arányos erővel csillapított harmonikus rezgőmozgás.

D dugattyú

dx
Fs = −kv = −K
dt

dx
m ⋅ a = − Dx − k
dt

md 2 x dx
+k + Dx = 0 /÷ m
dt dt

d2x k dx D
+ + x=0
dt 2 m dt m

k D
Legyen β = ; ésω0 =
2m m

d2x dx
+ 2β + ω02 x = 0 →
dt 2 dt
Differenciálegyenlet, ami sebességgel arányos rezgőmozgásra vonatkozik.

10
A differenciálegyenlet megoldásának 3 különböző esete van:

A, Kis csillapítás esetében:

β2 〈〈 ω02 , legyen ω = ω02 − β2

1, „0” körüli rezgés vagy egyensúlyi helyzet:

x x = x 0 ⋅ e − β ⋅t ⋅ sinω ⋅ t

e − β ⋅t

Exponenciálisan csökkenő
amplitúdóval.
t

Fontos!!!
2, Beállított érték:
x
túllövés

x0

alálövés

11
B, Nagy csillapítás esetében:

β 2 〉 ω02
v0
x= sh β2 − ω02 ⋅ t
β2 − ω02 + 4β2ω04
x „0" körül x xb körül
xb

t t

C, Periodikus határeset:

β2 = ω02
x = v 0 ⋅ t ⋅ e −β t
x „0" körül x xb körül
xb

t t
Kitérés függvény csak ehhez a diagrammhoz van.
Az xb körüli diagrammnál: csillapítás pont akkora, hogy kilendül és hamar beáll
a kívánt értékre.
A periodikus határértéknek fontos szerepe van.

12