Gzongd meg 6 A BIBLIA MA Dk heater og 5 PYF tele red ) Gounem ce fe pun eh Gu ce eee mee, ree pd’ ef-whyen, Go pyyert poteusa 7 sal Gy buy-fel DEREK KIDNER Jeremias konyve Wt FE midwbar Gah mmnk €y abar 6 ee Snryppacet ere Listen BY nyt @ wat ‘pitt val 7 ee HARMATOre Near ra ore ee Panoz ce Cum te Ce Tare a CC tz Ce | CPA TeN Cea Tce Maen NTE her ea ata USEC LO eee SCS SMe Le a Cenc Jolla el, Jeremias, az atutd proten-evyenises SERS COMES CCmeTIO ere mn Pr eae TEL ROT oe ceeroR CUETO Me ec POSEN e (UNE erro ego Tene UOroH ECan wea ne Meum ono ATCC ETE Me rere aii te oes PARP eran mera Tied el roared y Sees eNTaTy oeree TR MeAUT CN et Teri Iek sorsaval — fondidnak ossze. Bar a nep nem Pee en ee ee aera ETT Ce DTCC) vanulé itclentol, az elleledett mozesi torveny ujra TOT rot eee Be HSMN Te Sear CCrU ROP CTeyant ETON Narn TEN an Ce Hiscyesen nagaszkodva a biblial seovegher, De Tre aS Trea FORT eI COTTON eT eMC Tn eee sujal zurzavaros korunk ¢s a largyall Osvoxetsest Pyaar Wen eon ar TT TOT Tee mint ajjele darva hegek, azert maradiak meg a Scent TORN Den ea ee ean ee ee ee aT EG7s/7 OS oT ST CaaS] Oe ae ree TG Uae) PaDEREK KIDNER _ Jeremias konyve $zél és vibar ellen HARMAT Budapest, 1997A md eredeti cime: The Message of Jeremiah, Intervarsity Press, 38 De Montfort Street, Leicester LE1 7GP, England P.O. Box 1400, Downers Grove, Illinois 60515, U.S.A. ©, Derek Kidner 1987 Magyar kiadés — Hungarian edition: © Harmat Kiad6i Alapftvany, 1997. All rights reserved. Minden jog fenntartva. Forditotta: Bogardi Szabé Istvan Lektordlia: Juhdsz Agnes Sorozatborit6; Budai Enikié Tordeldszerkeszts: Boltos Péter Felelds szerkeszté; Toth Sara Miiszaki vezeté: Bernhardt Péter. Felelds kiad6: a kuratérium elndke Kiadja a Harmat Kiadéi Alapttvany, melyet a Magyar Evangéliumi Keresztyén Didksa6vets¢g (MEKDSZ) 6s az International Literature Associates (ILA) alapitoit. Levél- és rendelési cfm: 1447 Budapest, Pf. 521. Ahol mésként nom jeldltiik, : a bibliai idézeteket az 1975. évi Uj forditasd Biblia javitott kiaddsabél vettdk at (Reformatus Zsinati Iroda Sajtéosztalya, Budapest 1991), ISBN 963 7954 82 1 HU ISSN 1217-1522 A Magyar Evangéliumi Keresztyén Didkszoyetség olyan felekezetek k6ztti diékmozgalom, amely az egyetemeken és a fOiskolékon Entevékeny bibliatanulményoz6 csoportok mukddését kivinja eldsegiteni. A MEKDSZ az International Fellowship of Evangelical Students (IFES) tagja ‘Tovbbi informaci6 a helyi csoportok teyékenységeivel illetve a MEKDSZ.szel kapesolatban az 1370 Budapest, Pf. 276 efmen kaphato. PO GIOSZaVA. 2+. eee sone Keene be eeee een ener ese e ee ZATES: Jeremias élete és kora US: Jeremids 1. A proféta ethivasa 10 RESZ: Jeremiés 2-20. Josiist6l Nebukadneccar fellépéséig afta a z0ldell6 féval ezt teszik...” ‘JHslas ut6daitdl a fogsdgig thi torténik a szaraz faval? ADIK RESZ: Jeremias 46-51... .....eceees ene tee dene 131 jenddlések a nemzetekrél A) Bin, itélet, bainbdnat, kegyelem 6s iidvisség. Jeremias igehirdetésében . Fi) Jeremiss kényvének fejezetei id6rendben ©) lddrendi tablizat JOGRAPIA ...A SOROZAT ELOSZAVA Az olvas6 A Biblia ma sorozat hatodik k6tetét tartja a kezében. Az angliai The Bible Speak Today sorozathoz hasonléan ezeknek a bibliamagyardza- toknak harmas célja van: szerz6ik igyekeznek hiséggel feltérni a bibliai szbvegeket, a megértett tizenetet korunkra alkalmazani, és egydttal olvas- ményossd4gra is trekednek. Azoknak az olvaséinknak szeretnénk szolgdlatot tenni A Biblia ma kOnyvekkel, akik komolyan veszik, hogy Isten ma is sz6l a Szentirason keresztiil, akik szeretnék a bibliai tizenetet pontosan megérteni, a gyakor- latba dtiiltetni és ebhen masoknak is segiteni (igehirdetéssel vagy biblia- k6rdk vezetésével). Bar a szerz6k képzett teolégusok és olvasotts4guk .szdmottev6, munkéik nem teol6giai kézikOnyvek: azok is haszonnal for- Sathatjak, akik ¢ tudomanyban nem jératosak. Hissziik, hogy'a magyar lelki megijulds és ndvekedés egyik alapfeltétele az, hogy a Rene yehice meghalljak és megértsék, mit iizen nekik Isten az frott Ige dltal. A.SZERZO ELOSZAVA Grémmel t5lt el, hogy ezennel kifejezhetem hélémat nem. csupdn az Intervarsity Press munkatdrsainak, akik e kOnyv folot bdbaskodtak, ha- nem mindenekfolott tirelmes feleségemnek, Marynek, aki az frds hosszit és kiizdelmes idészakaban végig mellettem allt. Azel6sz6 egytttal arra is alkalmatad, hogy eredeti szévegkOrnyezetének segitségével fényt deritsiink kbnyviink alcimére: Szél és vihar ellen. A kifejezés a Zardndok vitjdb6l szétmazik: Keresztyént utoléri az dton egy kényelmes fick6, a Széps76b61 valé Mellékuti, és a kovetkez6 beismerést teszi: ,némileg eltériink a vallésban azoktdl, akik e dolgot szigortan veszik, de csak két csekély pontocskaban: el6sz6r, mi sohasem iszunk az dr ellen, és mAsodszor, rendszerint akkor vagyunk legbuzgobbak, ha a vallds eziist sarukban jar...” Brre Keresztyén {gy vdlaszol: ,,Ha veliink tartasz, szél és vihar ellen kell. menned... épp gy kell ragaszkodnod a vallaéshoz, ha rongyokban jar is, mintha eziist sarukban jarna, s mellette ki kell tartanod, akér vasra legyen verve, akar tetszéssel fogadnak az utcdkon.” * Errea kegyetleniil nehéz zarandokitra vallalkozott — eleinte keservesen tiltakozva, de egy percig sem meghatralva — Jeremids proféta. Urzenetének mélységét és hitelét sajat élete adta. John Bunyan sorai mélté bevezetéstil szolgalhatnak szavainak és tetteinek tanulményozésara: ‘Szél és vihar ellen Uétszik meg leginkabb: megingathatatan, igazi batorsdg. Derek Kidner * Evangélitimi Kiad6, Szabadi Béla forditasaBEVEZETES Jeremias élete és kora Jida legtart6sabb kirdlysaganak, s egyben az orszdg legs6tétebb korszak4- nak utolsé évtizedében két gyermek Sziiletett Isten ajandékaként az elziil- J6tt és széthullott nép sz4méra. Eza korszak Manassé kirdly uralkoddsdnak idejére esik, mcly mintegy dtven esztendeig tartott. Ezalatt Jida a kanadni és assziriai istenségek felé fordult, elterjedt a magia, a halottkultusz és az emberaldozat (méga kirdly csal4djaban is!),.és olyan torvénytelenségek torténtek, melyek k6vetkeztében — a 2Kirdlyok 21,16 kifejezésével élve — az drtatlan vér Jeruzsdlemet az egyik végét6l a masikig megtél]titte”. A két gyermek: Josids, aki Kr. e. 648-ban sziiletett, és Jeremids, aki feltehet6er némileg fiatalabb volt, mint Jésids (627-ben profétai elhivi- sakor Jeremids tiltakozva arra hivatkozik, hogy ,.mép fiatal”; s a rakévet- kez6, negyven esztendeig tarté iszonyt nehéz szolgdlat arra enged kévet- keztetni, hogy a kifejezést s26 szerint kell érteniink), J6sids, a reformokat kezdeményez6 kirdly és Jeremids, a nyiltszavii proféta a legkivalobb ajan- dék volt a nép széméara, a meptijulds és a Lilélés egyetlen reménye David: orszdgénak. Az eléz6 évszézad Gréksége Ez az apro kirdlys4g Sziria—Palesztina része volt, mely folott két nagyha- talom marakodott; déinyugat fel6l Egyiptom és északkelet fell Assziria fenyegette. A megel6z6 sz4z év soran, 745-161 kezdve, az asszir uralkod6k fokozatosan a birodalomhoz csatoltak a régidt, s feltétlen hiiséget kéve- teltek, valamint évenként ad6t hajtottak be a kis dllamokt6l, melynek elmulasztasét minden esetben keményen megtoroltdk. Izrdel, Juda testvérallama csakhamar fellazadt, s ennek eredményekép- pen az északi és keleti torzscket fogsdgba hurcoltdk (734-733). Végiil egy10. BEVEZETES Ujabb lézadds utén elesett a f6varos is, és Izrdel Sndll6 nemzeti léte véget €rt (722-721). fey aztén Jdda kicsinyke llama, mely maga is Assziria vazallusa volt, testvér nélkiil maradi, és északon Assziria egyik, idegen kormdnyz6k dltal irnyftoti tartoménydval lett hatéros. De tj kirdlya, a bator EzGkids elsz4ntan kisépérte az orsz4gbdl a kanadni és asszir vallésok jelvényeit. Mivel az utébbiak a vazallus dllamokra kényszeritett ,szivetség” részét képezték, Ezékids tette nyflt lézaddsnak sz4m{tott, amit Egyiptom is batoritott, miként kordbban Izréel ldzaddsdt. Iszonyt drat kellett fizetni ezért. 701-hen az asszit Szanherib csaknem sivataggd tette az orsz4got: Orszdgotok pusztasdg, vdrosaitokat folperzselték... Olyan maradt Sion lanya, mint kunyhé a szétében... Bar Jeruzsdlem Ezékids és Ezsaids hitének készénhetéen csodalatos mé- don €pségben maradt, ezzel szemben Ezékias fia, Manassé mindent fel- adott, amiért apja kizd6tt, pusztuldsba sodorva ezaltal az orszdgot. 5 Ez volt tehat a hosszt uraimat jellemz6 rémtettek politikai hattere. Erdekes, hogy neve, Manassé (Menasi) felttinik azon a 672-b6l yalé ,Sz0vetség”-14b14n, melyen mindegyik vazallus megeskiiszik, hogy Assziria fOistenét, Asshurt tckinti a maga istenének.” Mint lattuk, Manassé szdméra ez nem vonakoiva, kényszerb6] teljesitett istenkaromiast jelentett, hanem Onkéntes hitechagydst, mely dltal népét is megtanitotta arra, hogy ,,j61 hasmalj4k kezitket a rosszra” (ahogy egy nemzedékkel korébban Mike4s pr6féta mondta: Mik 7,3). Tényleges megtérése (2Kron 33,10-17) wil kés6n kévetkezett be, a kart mar nem tehette j6vd. Jeremiads knyve els fejezeteinek tantisdga szerint az emberek még tizendt évvel Manassé haldla utdn is pogdny szertartésokon vettek részt, és pogany erkGlesk szerint éltek, Kétségielen azonban, hogy az arhullam mar tetézétt, és visszavonuld- ban volt. Nagyszab4st kisérlet a megtijulasra Josias, a gyermek-kiraly mar tiz éves kordban Keresni kezdte az Urat, és hiisz évesen hozzd is fogott, hogy megtisztitsa orszagat a balvnyokt6l. Egy évvel késObb, 627-ben megkezdddott Jeremids hossza profétai pAlyafutasa. I JEREMIAS BLETE ES KORA Mindek6zben a hatalmas Assziria hanyatlasnak indult. A mérhetetlen kiterjedést. birodalom hatérait évek 6ta veszély fenyegette: keleten Elam és Média, északon a sztyeppelakok megajuld betérései, az arab sivatag fel6l az Edom és Moab felé 6z6nl6 arab torzsek, valamint az dllandoan nyugtalankod6 Szfria és Palesztina. Asszurbanipal még elég ers .volt ahhoz, hogy feltartéztassa és elfojtsa ezeket a mozgdsokat, de 627-ben bek6vetkezett haldla utdn utédl4si harcok robbantak ki, és a legfontosabb ydros, Babilon, egy Nabopolasszar nevi kaldeus vezetésével, figgetlene- dett a birodalomt6L 626-han Nabopolasszar Babilon falai elétt legySzte az asszirokat, és kirdly lett: J6llehet neve idegeniil csengett, fiai naggya tették a vdrost; Babilon lett ‘az dltala alapitott Gjbabiloni ey k6zpontja, melynek a kirdlya Nebukadnecear volt (605- 562-ig).> Josids kihaszndlia ennek a ziirzavaros helyzetnek az el6nyeit, és [zrécl korébban mdr elvesztett tertileteire is kiterjesztette reformjait, egészen északig, Naftdli foldjéig (2Kron 34,6-7). Majd figyelmét a templom felé irdnyitotta, miutén véletleniil rabukkantak az elfeledett mdzesi torvény- kOnyvre (622.). Jeremids életében ez a felfedezés legalabb hérom szem- pontb6l is déntd kévetkezményekkel jart. El6sz6r, miutan a megtalélt trvénykGnyy alapjén (2Kr6n 34,29sk.) a nemzet megijitotta a sz6vetséget, Jeremids kiildetést kapott, hogy ,,Jiida varosaiban” és ,.Jcruzsdlem utcdin” prédikdlva intse népét az isteni sz6 iranti engedelmességre, a ,szbvetség igéinek teljesitésére” (Jer 11,1-8). Ez a prédikél6 ,korit” sodorta elészir Cletveszélybe, ekkor tapasztalta meg els6 izben, hogy — csaladjanak és neveltetésének elaruldsaval vadolva —visszautasitjak. A sajat sziiléfaluja és csalddja részér6l taldn természetes volt ez a reakcid; nem nehéz elképzelniink, micsoda riadalmat valtott ki a reformok hullamverése a papi csalddok 4ltal nyomorgatott Andtotban, ahol a kezdeti Grm6t csakhamar tirémre valtoztatta a kirélyi biztosok megérkezése. A helyi oltérokat (4ldozohalmokat), mint mindenutt, itt is leromboliak, a balvanypapokat elbocsdtotték, s6t némelyiket ki is végez~ 16k, torvényes kollégdikat pedig Jeruzsdlembe rendelték, ahol alacsonyabb ,beosztésban” kellett szolgalniuk.* Ha egy pap fia ilyen mélyen elk6telezte magdt a reformmozgalomnak —akar isteni tekintély kényszeritette 14, akar nem -, nyilvan atlépte az illendéség hatdrait, és az egész orszaggal perle- ked6 és vitéz6 emberré lett (15,10), Az ellene sz6tt gyilkossagi terv nem sikeriilt ugyan, de nem keriilhette el a kikGzdsitést, mint ahogy Isten hivasat sem az djabb munkdra. Mindkett6r6l szivbemarkol6 beszAmold- jaban tesz emlitést:BEVEZETES Nem iiltern vigadozva @ tréfalkozbk korében; Magamra maradtam, if meri kezed ram nehezedett (15,17; vd. 20,7-9). Méasodszor, a fentick hatdséta, Jeremids tusakodni kezdett Istennel; ezek- nek a—sokszor keseri és mélyen személyes jellegti — kénydrg6 és esdekls kiizdelmeknek az clsz6rt nyomait a 11-20. fejezetekben. laléljuk még: En pedig olyan voltam, mint a vagohidra hurcolt gyandtlan bdrdny, .. Te ismersz engem, Uram!... vélaszd kailén dket, mint levdgni vald juhokat.,.(11,19; 12,3) Miért tart fajdalmam szintelen, mmiért nincs gydgyulds siilyos sebemre? Olyan vagy hozzdm, mint a esaléka patak, melyben nines dilandéan viz! (15,18). Nevetnek rajtam egész nap, engem ginyol mindenki., Azt gondoltam: nem térédém vele, nem sz6lok tébbé az 6-nevében. De perzselé tizzé vale szivemben, , esonijaimba var rekeszive. Erélkédtem, hogy magamban tarisam, + de nincs rajta hatalmam, (20,7b.9) Maskor ugyanilyen erdteljesen egész népénck nevében és érdekében kilt: G, Ixréel reménysége, + szabaditéja a nyomonisdg idejént Atiért lennél otyan az orszagban, mint egy jovevény, aki vandorkéni csak Gjelre tér be? x Miért lennél olyan, mint a riadt ember, mint az olyan férfi, aki nem tud segiteni? JEREMIAS ELETE ES KORA Hiszen te kdzéttiink vagy, Uram, r6lad neveznek benntinket: ne hagyj el minket! (14,8-9) Ebben a stilyos valsdgban Isten olyan igékkel felelt a proféténak, melyek crét adtak neki ahhoz, hogy kitartson elhivatasa mellett,. és cuyatcal biztositottak 6t afelél, hogy életben marad: Nekik kell hozad rémiilk, nem neked hozzdjuk.. Harcolni fognak ellened, de nem birnak veled, mert én veled leszek... (15,19b.20b) Es valoban korai kiildetése - mely cbbe a kétségbeesett, fura perlekedésbe sodorta Istennel — volt Jeremids tizkeresztsége. Kiprobalt harcosként keriilt ki beldle, hogy aztén élete végéig dllja a sarat, az egyre keményebb szenvedéseket. Ugyanakkor Ji jeremids: részvételének a reformmozgalomban egy harma- dik, az €1626 keitGnél sokkal messzebb mutaté kévetkezménye is volt: {elismerte, hogy még.a legjobb torvények sem képesck hatni az emberekre, és nem tudjak Isten irant elkdtelezetté tenni 6ket. Az égyik legszembedt- Idbb példa a 7,17sk.-ben olvashaté, ahol arrél ir, hogy milyen népszerti volt az €g kiralyndjének” kultusza a reformokat megel6z6 idéhen; majd 4 44,15sk.-ben arr6] hallunk, hogy csaknem harmine év telt el azdta, hogy Josids betiltatta ezt a kultuszt, 4m a reform tigye még mindig veszélyber van. Az emberek gondolkodésmOdja nem valtozott, csupan a kériilmények lctick masok. Mint egykor a Sinai hegynél, a megGjftott széveiség szinte Iétrejétte pillanataban darabokra hullott. Ez a tapasztalat vértezte fel igazdn a profétdt, hogy meghallja Isten fgéretét egy uj és jobb szévetségre (Jer 31,31-34, v6. Mt 26,28; 1Kor 11,25), mely elhozza az drémhirt és Iétrehozza a megtértek Kozésségét. ; Ami Jeremids pdlyafutdsdt illeti, a 620-as évek nagy reformjai és a J6sids 609-ben bekdyetkezett haldla k6z0tti id6r6] semmi k6zelebbit-nem tu- dunk, kivéve azt, hogy — sajat szavaival — ,Josiasnak, Amon fidnak, Jada kirdlyanak a tizenharmadik esztendejét6] fogva a mai napig°... sz6lt hoz- zim az, Or igéje, én pedig hirdettem néktek, idejében hirdettem, de ti nem hallgattétok meg.” Amig Jésids élt, védelmet nyGjtott a préfétanak, deBEVEZETES 14 Jeremias népszeriitlensége, a halalos fenyegetések (11,19; 12,6) valosagos idegérl6 kiizdelemhez vezettek. Ami pedig Josiast illeti, egyre tobb lehetésége nyilt arra, hogy reformjait szabadon végrehajtsa, s hogy népénck apja (vd. 22,15b-16) legyen, s ebben nem akadalyozta névleges hiibérura, Assziria sem, melyet egyre szorosabb gylrtbe fogtak ellenségci, délréi Babilon, északr6l pediga médek, mignem 612-ben a_févaros, Ninive is elesett. Az asszir hadsereg nyugati iranyba vonult vissza, az Bufrétész mellctti Haran felé, ide fizték 6ket a babiloniak, akik 610-ben d6nt6 vereséget mértek rajuk. Ekkor Egyiptom is megjelent a szinen, és az Eufrdtész felé nyomult, “abban a reményben, hogy megmentheti az asszirokat, s hogy ,,jutalmul” az Olébe hullik a széthull6é birodalombél Sziria és Palesztina. Jésids ezt kivanta a legkevésbé. Ezért 609-ben mozgésitotta seregeit, és Megiddénal megprébdlta féltartéztatni az egyiptomi hadsereget, 4m elvesztette a csa- tat, és 6 maga is elesett a harchan. Ezzel lez4rult egy korszak Jeremiés és Iida szAméra is. Bar a foraénak nem sikeriilt megmentenie az asszirokat, az egyiptomi hadsereg az Eufr4- tésznél maradt, és mintegy négy évig ellendrzés alatt tartotta Sziridt és Palesztindt, Sida tj kirdlyat eldizte, és a helyébe Josias egy masik fidt iltette, a zsarndkoskod6 J6jakimot. Am 605-ben az Eufratész melletti Karkemisné] Nebukadneccar, Babilon tronérékése megsemmisitetie az egyiptomi hadsereget®, és ezzel az egész, KOzel-Keletet hatalma ald vonta. Akévetkez6 évben (36,9sk.) Jeremias dsszegyiijtétte profétai beszédeit, hogy felolvassa azokat a népnek és a kirdlynak, dea kirdly elégettette a tekerescket. Ellendllas, vereség és bukas E1té) kezdve Jada egyre nagyobb iramban rohant a pusztulés felé. A poginysdg djra visszatért a hétkOznapi életbe, s vele egyiltt az dsszes régi tilkapds és zaklatas. Jeremidst megostoroztdk és kaloddba z4rtak (20,2), majd pedig életveszélybe kerilt (26,10sk.). Profétararsanak, Urijjanak és mas kellemetlen személyeknek azonban nem kegyélmeztek (26,20-23; 22,17). Végiil J6jakim, nem pusztan az isteni szdvetséget szegte meg, hanem felmondta a Nebukadneccarnak tett hiiségeskijét (2Kir 24,1), mely. véyzctes kdvetkezményekkel jart. 598 decembersben J6jakimot eliiziék a trénrol, bilincsbe verten Babilonba hurcoiltak, 4m mar az ut elején meghalt. Ul6da, J6jakin véd6z4rat vont Jeruzs4lem koré, de hérom hénap miilva, JEREMIAS ELETE ES KORA 15 597. mércius 16-4n kapitul4lt a babiloni hadsereg ¢létt. A templomot kifosztottak, a véros el6kel6ségeit a kirdllyal egyuitt Babilonba hurcoltak. A keserfi lecke’ utén az ldtszott a legbiztosabbnak Nebukadneccar sz4mara, ha kijeldl egy babkirdlyt, aki eleget tesz majd hiségesktijének. De Cidkijjé mindenki kezében baébunak bizonyult, és csakhamar a kornye- 26 kisdllamok k6veteit fogadta, akik nyilvanvaldan lazadast készftettek 16 (27,3 [az idéponirdl: 28,1]). Ezaz évtized voli Jeremias Gletének legnehezebb és legt6bb probatételt hoz6 idészaka. Isten akarata most mar egészen vildgos volt szdméara, de kortarsai szemében teljes rilliségnek tint. Az Osszeeskitvést azzal pr6- bdlta megakaddlyozni, hogy egy 6kGr-igdval a nyakdban jelent meg az Osszeeskiivk kGzbtt, és azt kdvetelte 161k, hogy engedelmeskedjenek. Nebukadneccarnak. Ezutén levelet irt a fogsigba hurcoltaknak, melyben arta kész{ti fel Oket, hogy a fops4g hetven évig tart majd, és a7t kéri tlk, hogy békésen viszonyuljanak Babilonhoz (29,7.10). Bz sz6gesen ellent- mondott mindannak, amit a7 ellendllasra tizelé profétak hirdettek. Ujra veszélybe keriilt az élete, s azzal fenyegették, hogy kalodaba zarjak és vasra verik (29,24—29). De mindez eltérpilt amellett, amikor Cidkijja megszegte hiiségeskiijét, és ezzel a varosra vonta a babiloniak haragjat. Jeremi4s szerint ez Isten itélete volt. Nem lehet mst tenni, ¢l kell fogadni azftéletet, és ha 4 kirdly nem képes megovni a varost azdltal, hogy megadja magat (38,17), lakéit senki sem kényszeritheti arra, hogy ott maradjanak ‘és clpusztuljanak (38,2). : Barhogy is nézziik, ez bizony emberileg druldsnak szdmitott. Jeremids ujfent megtapasztalia @ magdnzdrka, a katonai bOrtén, majd végiil az emésztég6dér valésdgét, mely utébbiban a szennyviz csaknem teljesen elboritotta a teljesen kimeriilt profétat. Az ostrom alatt a kirdly kérdések- kel faggatta (21,1sk.; 37,3sk.) és titkos megbeszélésekkel (37,16sk; 38,14) gyOtOrte, melyek végiil semmivé foszlottak Cidkijjé hat4rozatlansdga miatt. Jeremidst azonban nem az drulds szindéka vezérelte, hanem a jézan hit. Mig masok ari] abrandoztak, hogy az utols6 pillanatban mégiscsak megérkezik a szabadulds, mint egykor Ezékids idején (Bas 37,36-37, vd. Jer 21,2), addig Jeremids kitartott amellett, amit Isten kijelentett neki: a fogs4g és a hazatérés egyardnt bizonyos ~ olyannyira, hogy a proféta az ostrom kellds kézepén kivaltotta egyik csal4di birtokrészét, pedig azt a teriiletet_ mar elfoglalta az ellenség (32,0-14.24-25). Noha mindvégig hazafiatlansdggal vadoltak, amikor a varos 587-ben clesett, és a gyéztesek csAbil6 igéretekkel kecsegtetve Babilonba hivtdk (40,4), Jeremids dénté-BEVEZETES sével bebizonyitotta hiiségét. Otthon maradt Micp4ban, egyiitt a legsze- gényebbekkel és az tj korményz6val, Gedaljaval. Keser kontrasztként, amikor a babiloniak attérték az utols6 védelmi vonalat is, a kirdly — a hadsereg €lén — menekiilni’probdlt, de csakhamar elfogt4k, megvakitottdk és Babilonba hurcoltak. Az ellendlldsi politika végeredménye Jeruzs4lem leljés pusztuldsa lett (52,12sk.). A gyéztesek hosszii idére biztosftotték nyugalmukat. A préféta utols6 évei Ekézben a Micp4ban tartézkod6 Jeremias csak egy révid idére lélegezhe- lett fel. Feltehetoen az ostrom évének 6szén (41,1) Gedaljat meggyilkolta a trénkéveteld Jism4él, akit Ammén kirdlya tamogatott a hattérben. A puces ugyan kudarcba fulladt, de azok, akik hiiek maradtak Babilonhoz és meghitsitottak a hatalomvaltast, tisztéban voltak azzal, hogy a birodalom képviseldjének megayilkolésa pusztito és kiméletlen bosszit von maga utén, Rémiiletiikben témegesen Egyiptomba menekiiltck — de mieldtt titnak induliak volna, mintegy biztositékként kikérték Jeremids vélemé- nyét is. A proféta, rd oly jellemzé médon, tirelmesen vérakozott az Ur szavara; s aztén megérkezett a vildgos tizenet: fel kell hagyni az el6készi- letekkel, és vallalni kell az itélettel jar6 Gsszes szenvedést (42,7sk.). Az iizenet hatéstalan maradt. Hallgatoi sz4mara ezital is az Onfejt ember Jatszatat keltette a proféta, akit rdaddsul a hattérbél magabiztos titkdra, Barik bujtogatott (43,2-3). fy hat a ldrsas4g k6z6s akarattal nekivagott Egyiptomnak, s magukkal hurcolték Jeremidst és Barakot is. A proféta és elhurcoldi kézétti heves vitaban a hitehagy4sukat felpana- szol6 Jeremiast azzal torkolijak le, hogy minden nyomorisdgukat a préféta valldsa, a régi szertartésok visszahozatala okozta (44,1-14.15-19). Jeremias azzal valaszol, hogy az ut6dok majd megtudjak ,,kinek a szava valésul meg, az enyém vagy az 6v¢k” (44,28), és ezen a ponton megakad 4 proféta életér6l s2616 beszamols. Csupan a proféci4ibol merithetink, melyek Snmagukért besz¢Inek. Bizonnyal 6 maga is erre vagyott. Rovid epilogusként meg:kell emlitentink, hogy alig fél évsz4zad mulva az elsé babiloni foglyok, de nem az Onkéntes egyiptomi sz4mizéttek, ezrével térhettek haza, mintegy 616 igazoldsdul azoknak az igéreteknek, melyek mindig dtragyogtak a proféta fenyegetéscin (P1.: 29,10sk., v6. Ezsd 1,1-2,70). Am azokr6l se feledkezztink el, akik nem érték meg ugyan ezt a napot, 4m alegs6tétebb idékben is kitartottak Jeremids mellett. Jojakim JEREMIAS ELETE ES KORA. , 17 uralkod4s4nak kezdetén magasrendé hivatalnokok védték meg a Sil6i i szentéllyel péld4léz6 beszédéért, s igy megmentctték a hal4ltél (26,10sk.). A Séfan csaldd tagjai kil6ndsen sokat tettek azért, hogy lecsillapitsdk a viharokat. Hol Ahikém (26,24), hola nagyleiki Gemarjé és fia, Mikajeht sietett-segitségére, amikor BArik nyilv4nosan felolvasta Jeremids profé- cidit (36,10.11.25), és végiil Gedalja, aki a szdrnyai ald vette Micpdban (A0,5-6). Ezek a befoly4sos emberek igen sokat kockdztattak. Egy masik férfi, idegen lévén, mindent elveszithetett volna, mégis kimentette a pré- {é1ét az emészt6gddOrb61 (38,6-13; 39, 15-18). Az etidpiai Ebed-Melek-161 van sz6, akinek egyiittérz6 és bétor mentéakcidja feledhetetlenné valt. Dea legtébbet Bartiknak készinhetjiik, aki nemesak.a proféciakat frta le és olvasta fel (36,4sk.), hanem egészen bizonyosan 6 régzitette a kinyy elbesz€16 keretét is. Hogy mindez mekkora farads4ggal, kockazatvallalas- sal, géretes jov6jének feladasdval jart, arr6l a révid 45. fejezetben olvas- hatunk. Bardk j6I valaszolt a 45,5 kemény igéjére: ,Es neked nagy kivan- sdgaid vannak? Ne legyenek!” Emezek helyett valdban az igazdn ,nagy” és lényeges dolgokat kereste. S amiket meg6rz6t, nemesak neki jelentet- lek sokat, hanem’az6ta is minden olvasGnak. Jegyzetek: Firs 1,Jaz 8a. Szanherib feljegyzései szerint negyvenhat fallal védet varost és ,szdmtalan kis falut” foglaltak el, és 200 150 embert tettek fldénfutova. Vb, ANET, 288.1. « 2. D.J. Wiseman, Illustrations from Biblical Archeology (IVP, 1958), 66.1. v3. ANET, 2911. A Kéroli forditas alapjén elterjedt néwaltozat: Nabukodonozor. A kOnyv szerz6je a Nebukadreccar névalakot szerepelteti, ,mely kézelebb dll az akkad szdhoz, szemben a Daniel kdnyvében oivashaté Nebukadneccar-ral”, Mivel a magyar forditdsok-egységesitik 2 névhaszndlatot, a tovabbiakban ebhez igazodunk. (A ford.) Vo. 2Kir 23,5~7: a judeai és Izrdeli balvanypapoktol; 2Kir 23,8-9: a torvényes papokr6l, az SMéz 12,13-14 fényében. 5, Kr. e, 605-ben jaérunk, Josias negyedik fianak J6jakim uralkodasénak negyedik évében (25, 18k.) Bletszerii képet fest rola Jer 46,2-12,PROLOGUS: Jeremias 1. A préféta elhivasa A helyszin (1,1-3) Ez a latszdlag széraz, adatszerd. rész sokkal tébbet foglal magaban, mint amennyi ebb6l els6 pillantasra kiderdl, Tartalmilag a konyvnek egyszerre vannak emberi (Jeremias beszédet) és isteni (az Ur Igéje) vonatkozasai. Isten digy formalta eat a Killonés, magaényos embert, hogy az nemcsak tolmdcso]ta, hanem meg is testesitette iizenetét, miként a zeneszerz6 is.a legmegrendit6bb részeket az angolkdirire, vagy a maga dltal kitalélt hang- suerte bizza, vagy ahogy a fest6 mindig kivdlaszt egy sajatos, targyat lizenetének tovabbitdsdra és kifejezésére. Ezutan kévetkeznek az id6- és helymegjelélések. Az iddtartam Gnma- wiért beszél; a préféta negyven esztendeig, vagy még anndl is hosszabb ieip prédikalt (Kr. e. 627-587.), Mindekozben a vilagtérténelem euyik jegviharosabb idészaka zajlott: az Asszir birodalom darabokra hullott, Egyiptom pedig hidbaval6 erdfeszitéseket tett, hogy megszerezzen Babilon ell egy-eey leszakad6 részt, kOztiik a kicsiny Jadat.! Bs a kiesiny Jtddban. Js Alland6 valtoz4sok 1rténtek ebben az idGben. A bevezct6ben emlitett Adrom kirdly - a reformer Jésids, a zsarnok J6jakim és a szélkakas Cidkijjé nz uralkodas hdrom széls6ségét jelenitették meg.” Denemesak a politikai szintér vdltozik, hanem a szellemi-vallasi légk6r is; mind a kett6 sok erOszakkal jar. f Jeremids sziilévarosa, Andtst (1,1) is szerepet jatszott a proféta pdlya- futdsiban. A varos tekintélyét, amelyben papi csalddok éltek (1Kir 2,26- 47), jelentésen megingattak. Josids varatlan reformjai. Ekkor kapta a Pproteta az elsd kemény fzelitét az tild6ztetésb61 (11,19-23; 12,6). Talan a20 A PROFETA ELHIVASA foldrajzi adottsagok is hozzdjarulhattak jelleménck forméléd4s4hoz. Meg- gy6z6en Ervel emellett George Adam Smith: Keleti irényban Andtét a legutolsd falu, itt kezd6dik a Holt-tenger északi cstiesk¢ig nytil6 tort és csupasz hegyvidék. A pusztasdg litvanya mélyen belevés6détt a prdféta szivébe. Ezt Allitja majd szembe Isten vilégos, rendezett Ipéjével. Ti, mai emberek! Figyeljetck az Ur igéjére! Olyan lettem én Izrdelnek, mint a puszia, vagy mint a homidlyba borule fold? (2,31) A proféta mindennapos élménye a tikkaszt6 pusztai szél: Heves szél fuj a hegytetokrél a pusztdban népem lednyara. Nem a gabona szeleléséhez és tisztitashoz val6, (4,11) A zirzavart latvan a kévetkez6. szavakkal eeseteli az ftéletet: Létom afoldet: kietlen és puszta... a désan termé fold puszidvé tet... az Ur tekintetétol, langol6 haragjat6l.> llyen korban, ilyen toriénelmi események kézepette és ilyen kultirdban kapta Jeremias az elhivast, hogy Isten Igéjének sz6s2616ja legyen. Az elhivas (1,4-19) A kényy, nyit6 szavai egy negyven esztendeig tarté fajdaimas.torténelmi korszakba vezetnek be minket, Istennek a pr6fétahoz intézett szavai azonban egy még tagasabb és Atfogébb torténetet tarnak fcl. Nem alkalmi elhivas (1,4-5) , Mieidtt megformaltalak az anyaméhben, mar ismertelek~ ezek a szavak Uj gravitdciés pontot hoznak létre: Jeremids elidvolodik sajat énjetal és a konkrét helyzett6l; élete a Teremt6re és esoddlatos tervére irényul. A formélialak kiiejezés a fazekasmesterségre utat (melyet késébb sokkal részletesebb és dtfogdbb értelemben magyardz a fazekas hdzdban, 18, fejezet), mintegy elkeriilend6, hogy Jeremids valaha is gy gondolja: érzékeny és torékeny természete a véletlen kegyetler miive. Maga Isten alkotta 6t ilyonnek feladata elvégzésére. Konyvsorozatunk cimének értelmében — A Biblia ma — rogton felmeril a kérdés, vajon vonatkoztathat6-¢ ez a kifejezés masokra is. Ugyan a vers 1Obbi része sajétosan csak Jeremidsra vonatkozik, az Ujszovetség a fenti- TEREMIAS 1,4-19 21 ekhez hasonldan sz6lit meg minden keresztyént: Mert akiket eleve kiva- lasztott, azokrdl eleve-el is rendelte, hogy hasonlékké legyenek Fia képé- hez...” (Rém 8,29). Ezek a kifejezések «ij er6t és Gj iranyt adnak életiink- nek, pontosan ugyandgy, ahogy Jeremidsnak; tehdt nem arra ind{tanak, hogy az id6 és az Grdkkévalés4g, vagy az emberi esélyek és az isteni déntések kapcsolatat firtassuk. Isten hozzdnk — és Jeremidshoz ~ intézett seavanak bensdségessége (,,En mindig ismertelek téged, és az én kezeim alkottak és formaltak téged” - v6. Zsolt 119,73) sokkal magasztosabb iinndl, hogysem spekul4cié targy4va valjon. Ere csak a hélaad4s bens6sé- jességével, récsoddlkoz6 elfogadéssal valaszolhatunk, zutén a mésodik miclétt... kévetkezik, mely Isten szabad valasztasat erdsiti meg. Az ismertelek kifejezés a megszenteltelek €s tettelek (rendeltelek ~ Kéroli) szavakkal egésziil ki, melyek el6szOr Istenhez k6tik Jeremidst, majd ut4na sajét korahoz. Isten eredetilég a templomban szolg4lékkal kapcsolatban mondta ezeket, egyszerti és erdteljes kifejezésekkel utalva megszentclésiikre ¢5-féladatukra: ,,Oket vdlasztottam ki magamnak... és Aron és fiai rendelkezésére bocsatottam...” (4MO6z 8,16c.19). Tit ugyanez. 44 $76 - ,,adtam” ~szerepel Jeremids esetében, amit jogosan forditunk ugy, hogy ,,rendelielek” (a héber nyelvben szoros Osszefiigeés van az adds, a valamilyen célra val6 rendelés vagy elhelyezés kéz6tt — v6. Ef 4,11). Ez iette teljessé Isten megszentel6 és elhive munkajat, hiszen GO azért Valaszt ki, hogy ezAltal adjon is (a sz6 tagabb értelmében), Ez maris helyreigazitja avokat a nézeteket, melyek a megszentelést tilsagosan is befelé irényulé eselekedetként fogjak fel; mindemellett felidézi Jézus szavait, aki Gnma- girl mondja, hogy ,megszentelt és elkildott” (In 10,36), és dvéiért odaszenteli” magat (Jn 17,19) Nem Gnjel6it préfétasdg (1,6) Jeremids ‘vonakodasdnak az elhivassal szemben legalabb egy elGnye volt: az elkovetkezendé évck sordn nem vadolhatia magat azzal, hogy becsvagy- b6l vallalta a feladatot, vagy éppen azért, mert Gromét Jelte a megbotr4n- koztatdsban. : wa végzetes napot neni kévantam (17,16). Aza tény, hogy elhfvasakor ennyire ellendili, s késdbb pedig igyekezett ” hallgatésba burkolézni (20,9), egyértelmtien azt tanisitja, hogy isteni kényszeritésre cselekedétt, nem pedig a sajdt vdgyainak engedett. Mézes22 A PROFETA ELHIVASA iltakozdsa kissé tiresen cseng (2M6z 4,10sk., vé. ApCsel 7,22), Jeremids ellenben tényleg fiatal volt és feltehetSen tapasztalatian is. i A lényeg (1,7-8) Sten valasza nemesak Jeremidshoz sz61, hanem egyben jellemz6 kézelités § az emberi félreértésckhez. Amit Jeremids énmagér6l mondott, az bi- ‘onnyal igaz volt (Isten nem vonta kétségbe!), de nem ¢za lényeg. Alhelyes térdés nem az; hogy ,,ki vagyok én, hogy ezt megtegyem?”, hanem az: ,mi ‘ dolgom? hova kell mennem? velem lesz az Isten?” Isten vélasza (7-8) negfelelé taviatot ad a dolgoknak, kiemelvén a lényeget: a k6zéppontban naga az Ur és nem a szolg4ja van, Lgy érintés és két jel (1,9-16) bren teremt6 Grintése, valamint az ezt értelmez6 szavak kétségtelenné eszik, hogy O adta az tizenetet és O hatalmazta fel a hfrndkOt. Ezzel ugyan Lremias nem kerilhette el a szellemi kiizdelmet és a lelki vivédést, de lildetés¢hez ezutén mdr semmi kétség nem férhetett. Taldn mi is szeretnénk, ha Isten {géretei mellé kapnank valami ehhez lasonl6, kézzelfoghat6 jelet. De hiszen kaptunk is! Isten olyan, mint egy ji barat, aki a batorité és szeretetteljes szavak meilett kezét vallunkra téve fy sz6l; ,Megmosattatok..,”; ,,vegyétek, egyétek... igyatok...”. (1Kor 6,11; Mt 26,26-27). Am Isten érintése ennél j6val messzebbre ig elér. Elére ekészitett jeleket kiild szAmunkra, midén a latds és a hallés cSerbenhagy- tak minket. Jeremids kiildetése mar az elhivé szayakban nyilvanval6v4 valik: négy 86 a rombolésra utal, kettd pedig a megdjftasra (épits és pldntalj, 10). A figsdg el6tt, Izrdel 16rténetének nagy vizvalaszt6jandl dllva arra kell a ofétdnak felszdlitania népét, hogy vegyék magukra Babilon jarmat (27- 2. fejezet). De ugyancsak Isten nevében hirdeti, hogy az Ur révidre szabta einek a birodalomnak az idejét (25,11-14; 27,7; 29,10-14), és hogy készen la kegyelem Izréel szdmara, valamint azoknak a pogényoknak is, akik hillgatnak tanitdsra (v6. 12,14-17; 46,26 stb.). Isten dthat6 érintését Koveten két jelet kap a proféta, Egy-mandula- wissz6t és egy g6z61¢6 tistot 141, melyck éppen olyan jeleritéktelenek, mint AnOsz proféta »€rett gyiimOlccse] teli kosara”, vagy a terméketlen fiigefa a‘ evangéliumban (Am 8,1-2; Mk 11,12-14). Mindazondltal pontositjak, JEREMIAS 14-19 23 és szivilkbe rejtik az izenetet. S6t, az els6, a mandulayessz6 —amennyiben nem keriilte volna el Jeremis figyelmét évr6l-évre emlékeztet az tizenetre. A maridulavess76 (1,11-12), eredeti nevén ,6rk6d6™, a tavasz korai™ himndke, Vagyis, amikor l4tsz6lag minden mas mély 4lomban szunnyad, Isten akkor is OrkOdik, és varja a pillanatot, hogy beteljesitse Igéjét. A kiséré kép szerint itéletrél van sz6; de mégis van remény, mely ott él a fejtett igéretben és Isten csendes, teremté erejében. A gézdlgé vist (13-16), mely veszedelmesen megbillen, amikor a tuzet igazgatj4k alata, rendk{vil kifejez6 kép az északr6l fenyeget6 veszély Abrdzolds4ra (északr6l tamadott rendszerint Assziria, és ez volt kés6bb Babilon felvonulési utja is); s az is marad mindaddig, ameddig értclmetien erdszakb6l a népek egymast pusztitjak. Bar Isten el6z6leg békességet és leremt6 életet igért, most nemcsak hogy megengedi a veszedelmet, hanem. © maga idézi fel (idehivom az északi orszagok minden népét [15], hogy eldrassza vele féldjét). Bar Jada \,Isten sajat népe” — ami tény, nemcsak képzelgés -, ez nem jelentett sérthetetlenséget, sot épp ellenkezleg, erre mar Amész, préféta is figyelmeztetett egykor régen (Am 3,2), De ezt az elképzelést nehéz megvaltoztatni. . Ideje a sz6ldsnak (1,17-19) A nyité szavak, te azért (17, Kéroli) hirtelen hangséilyossa valnak (milyen jOl ismerjiik mi is ezt a hirtelen személyessé v4l6 hangnemett), hiszen Isten jem csak mély titkokba avatja be Jeremidst, Nagy bélcsesség szélal meg ay elhivdsiban, amikor azt parancsolja Jeremiasnak, hogy semmit se hallgasson el, hanem: hirdesd... mindazt, amit én parancsolok neked. A z6sz616nak mindenekelott azt kell tiszt4znia, hogy kinek a gondolatait. képviseli, majd pedig erdt kell vennic:'Gnmagan és gydvasigén, hiszen aki meghdtrél, az elbukik. Isten folytatja az intést: kullonben’ én riasztalak el ieged eldtik (Kéroli). Isten nem 6yja meg a veszedelemt6l a ,,Barki Urakat” vagy a \,Kétbeszédieket” (hogy a Bunyan dltal adott tal4l6 nevekkel éljiink). ‘ : A szigord elhivst— mint minden esetben —ugyanilyen hatérozott {géret kiséri: Jeremias esetében Isten hdromszoros garancidt ad a tilélésre. A. sebezhet6 fiatalember sz4mara talén ers tilzdsnak tinhettek a harcesz- kéztikre (vasoszlop, érefal) val6 utaldsok, de mint latni fogjuk, ennél sokkal {Obbet kell majd kidlinia. A proféténak ezutan negyven esztendeig kell kltart6an kiizdenie, dlinia a sarat, s nincs olyan eréd, mely ennyi ideig4 : ; A PROFETA ELHIVASA kibirnd az ostromot; Jeremids ereje nem a vas tehetetlen merevségéhez hasonift. Ennek a torékeny embernek bators4gat kiizdelmesen megharcolt megpyz6dései edzették acélosra. ‘ Isten intelme kett6s: Harcolnak ellened: de:. én veled leszek. Isten nem gy csapasra old meg mindent. Sem Jeremids esétében, scm a mi esetiink- ben nem sziinteti meg a harcot, hanem a kizdOk oldalara All. Kiprobalt harcosokat gydjt maga kéré, akik ,,az elhivottak, a valasztotiak és hiisége- sek” (Jel 17,14), és akikr6l azt mondja: ,,nem szépyelli... hogy 6t Isteniknek neyezzék” (Zsid 11,16). Jegyzetek: 1. Lasd ehhez a bevezetés t&cténelmi kérdésckkel foglalkozd részét. 2. IGjakim jellemzéscher 14sd 22,13-19, Josidséhoz 22,15-16b; valamint a 36-38 fejezeteket Idjakim és Cidkijjé jellogzetes cselckedetcihez. 3. 4.23.26, G. A. Smith, The Historical Geography of ihe Holy Land (Hodder & Stoughton, 1907), 315-316. 0. 4. A héber caged $26 ugyanabbdl a gyGkbol szarmazik, mint a ,orkodés” (edged) a 12, versben, ELSO RESZ: Jeremids 2-20. _ J6sidst6l Nebukadneccar fellépéséig ».a @ z0ldellé faval ezt teszik...” Jeremids J6sids kiraly uralkod4sanak tizenharmadik évében (Kr. e. 627.) kezdte profétai mikédését, vagyis egy évvel azutdn, hogy a kirdly elkezdte 4 reformokat (2Kr6n 34,3). Négy éwel Josids halala tan, J6jakim ural- koddsénak negyedik, €s Nebukadneccar uralkoddsdnak els6 évében (v6. 25,1), tehat Kr. e, 605-ben Jeremias parancsot kapott arra, hogy profécisit jopyezze le egy tekercsre, és olvassa fel Oket a nép eldit (36. fejezet). A lekercset elégeték, de aztan Ujra lejegyezték. A proféta eddigi huszonha- fom esztendei mik6désénck (v6. 25,3sk.) rogzitése forduldpontot jelél szolgdlataban. Feltehetéen a 20. fejezetben érkeziink el ehhez a ponthoz, melyet kévet6en szinte valamennyi rész a 605 utdni eseményekre utal, egészen a 45. fejezetig. Ezeket majd kinyviink masogik részében trgyal- juk, De meg kell jegyezniink, hogy mivel az elsé részben alig taldlunk idérendi uial4st, § mivel a kényvben az idérendnél sokkal fontosabb a ieémak elrendezése, a mi felosztdsunk csup4n, hozzdvetdleges, minddssze pyakorlati segitséget akarunk nydjtani. Hiszen minket is az érdekel, arnit 4 proféténak mondania kellett, s ez fontosabb annal, hogy mikor mondta. A szeretet elaruldsa (2,1-37) Az Ur Igéje olyan lélekhez érkezett (sz6 szerint: ,Jett”), akinck emlé- kezetében ott élta korabbi profétak szamara kinyilatkoztatott és ér76kletessé tett Wrténelem, és amelyet féleg az Isten szerctett prifétdja, HGseds tart fel.26 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG A huitlen jegyes (2,1-13) Tavaszi frissesség drad az Ur els6, Iardelhez intézett szavaib6l, az ifjakori szerelem heviilete, lelkesedése. A szerelmes kész barhové clmenni, barmit feladni, csakhogy tarsaval egyiitt lehessen, akit elszantan védelmez,’ aki meil61-minden rivdlist eldz, nem ttirvén, hogy tisztességén folt ¢ssék,' A préfécia eleje jelzi, hogy Isten langra akarja lobbantani a hallgatos4gban szunnyad6 vagyakozds, vagy megb4nds parazsat (a szeretet lefegyverez, mig ‘a szidds megfélemlit). Ugyanakkor ezek a szavak mintegy feltitésként egyben kérvonalazzdk a nyit6 fejezet £5 téméjat is, az Isten és az ember hazassdgdnak tragikus torténetét. Barmit is vétkezett kés6bb Izrdel — és bizony volt bine béven -, annak egyik. kivalt6 oka éppen a megromlott hazassag volt. d Ebben a fejezetben tchat az Ur Izrdel nyilvényald hutlenségét ostorozza. Majd-a 3,1-4,4-ig tart6 részben felvetiia kérdést: vajon egydlialan helyre- hozhaté-c még a hazassdg. Ha végigpillantunk ezen a szenvedélytét izz6 részen, ldthatjuk, hogy a szemrchanyasok Izréel elsédleges 6s mdsodlagos binére vonatkoznak, vagyis arra, hogy idegen isteneket imad (5-13.20-32), és pogany birodal- makkal kacérkodik (14-19.33-37). Mindkét téma dramai modon fogalma- z6dik meg. : Nézziik teht az elsddleges bint; a hiitlen tars, a kapcsolatb6] kilépé Taréel binét! Elészir nyflt és egyértelma szavakat hallunk (5-13), de azutdn hasonlatok 6zéne illusztralja a 1témat (20-32), nem. tuls4gosan hizelg6en festve le Izr4elt emberi-és Allati alakokban. Egyszerre szembesiiliink az elvetemultséggel, az allhatatlansdpgal és a hélatlans4ggal, mely egyardnt jellemz6 minden biinre. Az clyctemilltséggel kapcsolatban régton felmerul a kérdés: Micsoda hanissdgot taldliak ben- nem a ti atyditok, hogy elidegenedtek télem? (Karoli, 5), melyre az Oszinte valasz az lehetett volna: ,,O, szinte. semmi rosszat! De hozz4nk haSonl6. gyarlé Istent szeretnék!” Vagy: ,Mi sohasem tettiink fel ilyen kérdést: egyszertien valtozast akartunk!” Eppen ez. a frivol allhatatlans4g, amely a hitvanysdg utdn jérésb6l fakad (5b), cseréli fel a valésdgost a valétlanra, az OrOkkévalot 2 hidbavalora.” Ami a haldtlansdgot illeti, az Gnz6 ember yédekezik ily médon a kinos 6nismerettel szemben: jobb elfeledni, hogy valaha sztikség volt egy jGtevGre, vagy ami még rosszabb, egy szabaditora. Vagyis Izrdel szdméra a szabadulds régi torténete, a csoddlatos pusztai vandorlds és az {géret foldje (5-7) mar-nem jelentett semmit; hiszen JEREMIAS 2,1-37 : 27 (mondhattaék volna) minek ez a sziintelen emlékeztetés arra, hogy mivel {artozunk Isteénnek? Oseikhez hasonléan 6k is ,,csakhamar megfeledkez- lek” minderr61 (Zsolt 106,13), nem emlékezet-kihagy4s, hanem pogjtik kGvetkeztében. Hogy milyen széles kr volt ez az elidegenedés, azt a 8. vers fogalmazza meg: a papok rutinszerten végezték a dolgukat, a torvény magyar4z6inem jsmerték Istent, a vezet6k nem tOrOdtek Isten rendjével, és valamennyi kUrt a leggyalézatosabb médon a profétdk ,,tagkebliien” egyszerre beszél- tek az Urr6l és a balvanyokr6l. Mintha csak a mi korunkrdl lene 826. Ugyancsak ismerésen cseng a kévetkez6 versekben (9-13) megfogalma- zott paradoxon, melynek foglalata a 11! versben taldlhaté: Cserélt-e pogdny nép isteneket? — pedig azok nem is istenek! De népem foleserélte Dicsdségét haszontalansdggal. Mintha a mi korunkat létndnk, mid6n orsz4gok és népek vakon kévetik fi maguk vallasat és ideol6giajat. Masok, akik megismerték az igaz Istent, Intéclhez hasonléan mar az els6 parancsolatba is beleuntak. Ami hitszegés, az egyben bolondsdg is. A 13. vers példdzata — a folydviz forrdsdnak elhagydsa repedt falc viztartékért — tOkéletesen kifejezi et; s akik tapasz- talatbdl tudt4k, hogy mit jelent ez, azoknak a példazat mindennél tobbet mondott. Idézziink egy lefrdst a miilt sz4zadbol: + Méga legjobb, késziklaba vajt ciszternak falai is konnyen megreped- nek... és bar Allandé gondoskodas mellett djra és ajra kijavitjak Oket, az agyagos felszinrél vagy a margas talajbdl dsszegydjtott viz. csakha- mar enyhén szappanossd valik, f6ld- vagy tragyaizii lesz, ellepik a férgek, és éppen akkor fogy ki, amikor a legnagyobb sziikség lenne ré. Eppen a sziikség idején hasznavehetetlen.? Ay. ellentétet fokozandd, egy késObbi szakasz igy beszél az 616 folyoviz iagasztos éradés4r6l, mely soha nem apad el, mindig felfrissit, és amelyet Isten népe elutasitott: Elttinik-e ahd a Libdnon sziklds tetejérdl? Kiszdradnak-e az idegenben csdrgedez6 hits patakok?28 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG De engem elfelejte az én népern, @ hitvany bélvanyoknak témjénez.. (Jer 18,14-15a) Kénnyi préda (2,14-19) Evek a részek most arra iranyitj4k a figyelmet, hogy miképpen hatott ki Iztéel druldsa a politikai életre. Izrael egyik nagyhatalomtol a m4sikhoz futott, mindekzben megfeledkezvén az Isten és az ember irdnti hiiségrél. Ez nem esak bolondsdg, hanem biin is, hiszen nem kellene ‘mindig egy hiibérir rendelkezésére dllniuk: gyermekek és nem rab$zolgdk (14a), S6t, fenevadakkal jatszanak (akik mdr {gy is iszonya Pusztitast vittek végbe! 15sk.); elhagytak igazi védelmez6jtket, aki a helyes vton akarta vezetni Oket (17), 6 druldsukkkal val6jéban sajat magukat biintet!ék (19): Sajat gonoszsdgod ver meg, elpartoldsod fenyit meg téged. Tudd meg, és Idsd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy ethagytad Istenedet, az Urat.. A stilyos vad (2,20-32) Most visszatériink az'alaptémahoz: Izréel mint hitlen feleség, akit nem ppen hizelg6 képek sorozata fest Ie; a kapzsi prostitudltél a megnevel- hetetlen gyermekig, a vads7616161 a vadszamarig, s mindegyik olyan hatist valt ki, amilyet egy-egy j6 karikatura éles és jellemzé 4br4z016 vonalai, Az els6 kép (20) igencsak talal6: a nyugtalan asszony, aki rabszolgasdg. nak érzi az igazi szerelem k6telékeit és terheit, és nem tud ellendllni a tiltott dolgok esabitasdnak. De ez a sz6kimond6* kép nemcsak metafora, hiszen a Badi-kultusz tiltott és hamis istentiszteleténck els6rendtt célja a termékenység biztos{tdsa volt, melyet — ama elképzelés szerint — nemcsak az istenek €s istenn6k pdrosoddsa vélthatott ki, hancm a kiilénboz6 szentélycknél a kultusz részeként a férfi és a n6i prostitudliak ritudlis kOz6siilése is a jelenlév6 hivekkel, . Vajon csak a muiltra vonatkoznak a Biblia szavai? Bar ez a kénadni vallés mar kihalt; 4m a’politeizmus és a panteizmus egydltalin nem ‘sziint meg, és azokban a vallésokban, ahol helye van az egyméssal szabadon. parosodé. isteneknek, ott az emberek is hajlamosak példdjukat kévetni: Tovabb, az JEREMIAS 2,1-37 29. 1960-as éyekben kitért széxudlis forradalom kordntsem esak engedékeny- séget hirdet; a propaganda szerint az élet legfGbb értéke és leghitelesebb kifejez6je a szexualités. Ez a hang még Isten szavat is tilharsogja. Es nemesak a szekularizmus hivei képviselik ezt a nézetet, hanem az tgyne- vezett ,halad6” egyhdzak is ezt visszhangozzak.® Jeremias kidlt4sa — ,,szajha!”’ — a lényegre mutat: vagyis nem a testi, hanem a lelki-szellemi pardznasdg Jahve jegyesének nagy bine! A kovet- ke26 szakaszokban Isten szemszigéb6l ldthatjuk azokat a szabadoss4go- kat, melyeket. egyébként ‘hajlamosak vagyunk vele szemben elk6vetni, méghozz4 sokszor oly biiszkén. De ezek a porgd szavak nyilvanvalova teszik, hogy Isten sz4mara a mi, Ggymond, merész gondolataink és utjaink a legkevésbé sem tetszet6sek. Elég csak egy pillantast vetnia hasonlatokra: elfajult sz616t6 (21) —vissza a természethez, vissza a hasztalansdghoz; sikertelen 6nfeloldoz4sok (mosd4s) (22—23a) — mintha lenne hazior- . vossdg a biinre; . gyorslabui tevekanca (23b, 36) ~ mindenkit bevonni a tancba; ttizel6 vadszamér (24-25) — kétszeresen is kezelhetetlen: szelidithe- tetlen és eszét vesztett; tetten éxt tolyaj (26) — nem olyan okos, mint gondolja; csalddi gond (30) — belsé megosztottsdg; nemtérédém menyasszony (32). A hasonlat itt megtorik. Sem €kszer, sem eskiiv6i ruha nem érhet soha olyan keveset a tulajdonosdnak, mint amilyen kevésre becsili Istent a sajat népel A megétalkodott (2,33-37) A szakasz.els6 verse (33) az €l676 részhez hasoniéan (20-32) a szajharol s2616, égyéltalén nem hizelg6 leirdssal indit. Az el626 részben (20b) az érzékiséget testesitette meg; itt most a mesterkéliséget és a tavaszsdgot. Nemesak ma, hanerh régen is igaz volt, hogy nincs mire megtanitania a pogdnynak a megkeményedeit hitehagyét,¢ é az, Gntudatos hitetlen sem tud Gjat mondani a kétfelé kacsingat6 vallésoskod6knak. ,De nagyon érted...!” (33) eile Végiil a fejezet f6témaja tér vissza; szembesiilatink kell az istenellenes btin emberellenes kovetkezményével. Ahol nem Isien az Gr, ott semmi_ sem elképzelhetetien: még a gyilkossag sem. Ez itt s46 szerint értend6, mert Manassé uralkoddsa alatt (ekkor sziiletctt Jeremias) Jeruzsdlem30 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG egyik véget6l a masikig ,,4rtatlan vérrel telt meg” (2Kir 21,16), és ebbe beletartozott az emberdldozat is.’ Ez a vér még ott van rajtuk (34a), mert soha bele nem rendult a sziviik, és soha nem keresték a megbocsdtast.8 A kévetkez6 nemzedék egyszeré vallrénditassal intézte el az tigyet. A Szentiras gyakran hangstilyozza, hogy az egymast kiveté nemzedékek felel6sek egymésért, vagyis aldtdmasztja: okkal lehetiink biiszkék kOz6s miultunkra, és okkal szégyenkezhetiink miatta. Ezzel nagyon kénnyii visszaélni, erre utal a 35, vers is, amikor mentjiik a menthetetlent, védeni probaljuk vagy Ujrairjuk a torténelmet a magunk szdjize szerint. Vagy életben tartjuk a régi gyGlélkédéscket, miként Edom, aki »megorizte dihér mindvégig” (Am 1,11). Vagy a miltat okoljuk a jelen dsszes bajdért (Ez 18,2, v6. Jer 31,29). A helyes hozzédllast az Ezsdrds 9-ben, a Nehémids 9-ben és a Daniel 9-ben olvashat6 nagy banvall4sokban talalhatjuk. A Jeremias 18,1-11-ben olvashaté részben maga Isten fejti ki aggodalmdt a jelen és a jové felett, ' Végezetiil, amennyire k6nnyedén vették a -biint, legaldbb annyira ~ konnyedén bantak igéreteikkel; mi mast gyGl61 jobban a haszonles6, mint a kotelességeket? Egy biztos, soha nem Iehet szavan fogni. De Isten szemsz6géb61 nézve, ezek a mesteri tanclépések aligha allamférfihoz mél- Wak. Bz esak fejetlen ide-oda futkosds (36), aminck a vége a j61 meg- érdemelt megalaztatds lesz. Szdz évvel korébban mar Hoseds proféla is ‘ figyelmeztette az északi kirdlysagot: ne kellesse magét hol keletnek, hol nyugatnak. Most Jeremidsnak azzal kell szembekeriiinie, hogy Sida ‘ugyanezt a veszélyes jatékot jatssza. Végiil két kirélya Egyiptom (2Kir 23,29.31-34), a'masik.kett6 pedig Assziria GrokOsének, Babilonnak 4ldo- zativa valik.? i Oles6 megtérés? (3,1-4,4). Az ingyenes megbocsdtdssal egy nagy probléma van: ha barmikor fisztara tordlhetjiik a tablat, nem sokat szdmft, hogy mit irunk ra legkozelebb, Ez mindkét fél sz4m4ra komoly gond, tehdt nemesak dnnak, aki hibdzott, és Ugy érzi, hogy egyre messzebbre mehet el, hanem annak is, aki megbocsat, és nem tudja, hogy bocs4nata val6jaban miként is hatott a mésikra. Isten fel akarja rézni népét a magabiztossdgbdl. ' 31 JEREMIAS 3,1-4,4 Kijézanité kérdés (3,1-5) Isten tovabbra is'a hézastérsi hitlenség hasonlataval él, de most a wrvény konyvéd6l hozza el6 megraz6 érveit, talén éppen arra a tekeresre utalvdn, melyct ckkoriban taldltak meg dramai kordlmények k6rOut (az L vers az, 5M6z 24,1-4-1€ utal). Ez a torvény, mely mogtiltja, hogy az elvalt paras felck djraogyestiljenek, aninak probdlta elejét venni, amit hdzasfél-kélesin- zésnek nevezhetnénk, Ha ugyanis a férj elboesdthatta volna feleségét, és miutin a masik férfi kedvét t6lt6tte vele, visszafogadhatia volna, nemesak az asszonyt alézta volna meg, hanem magit a hdzassig intézményét is lealacsonyitotta volna, s6t azt a tarsadaimat is, amelyik elfogadja az efféle pyakorlatot. 2 f , : De nemesak ez a térvény akaddlyozta meg a visszatérést. Ez aZ aSSZOny,. ti. Jida, nem holmi jatékszer férje és egy masik férfi sméra, hanem 6 maga az, aki pimaszul valtogatja a férfiakat és a szeretiket, istencket & istennOket ll{t minden magaslaton (2), hogy Kéna4n népeinek mintajara kiédesgesse az esOt az Egbdl, a gabondt a foldbdl (v6. 2,20 magyardzataval). fis mindezt az tette igazn elviselhetetlenné, hogy kegyes beszéddel kori- fették: Jahve atyai mivolt4ra, bardtsdgdra és hossziittrésére hivatkoztak (4-5); a hiitlenséget képmutatéssal tetézték: Igy beszélsz, de kézben folytatod rossz életedet, ahogy esak birod (5) Megdébbenté dsszehasoniitds (3,6-11) ste adik vadja (3,6-25) Juida eleven¢be vag. Ahelyett hogy rémiszt6 Daneman ie fekete barényara, hithedt néyérére, Izrdclre mutatna, a killonbségtételt az érintett kozOsségre alkalmazza. Tardel hatat forditott Istennek,-de megfizetett érte, Jada pedig mindezt létvan mégis kdveti példéjat, és tudatosan vétkezik. Ami még ennélis rosszabb, szent megtérés és.megiijulds latszatat kelti. Az elpartolas melett méga képmu- (atés is felrOhat6 neki bunul. ...nem tért vissza hozzdm hiitlen higa, Jiida, egész srivével, hanem csak képmutaté mddon — y sz6l a2 Ur... Igazabb lelkat diz elpdrtolt Ieréel, mint a huitlen Juda (10-11).32 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG Megalézé elhivds (3,12-18) \ : ie - S ekkor az Ur, meglepé médon; hangnemet valt, féletr6l kegyelemre tér at, ily m6don fejezve ki széndékat. A 12. versben hazahiv6 széval fordul azokhoz, akik megtémck a semmirekell6 Izraelb61.’S mindez még azel6tt hangzik el, miel6tt (alig hat verssel kés6bb!) ajra megerésitené, hogy Jada hazdra is vonatkozik az igérct. Am el6bb Jéidénak is biinhédnie kell, hiszen mind Izrdel, mind Juda fogsagbo! fog visszatérni: és egyitt jonnek meg észak foldjérél (18). Végezetiil, vessiink egy pillantast a 15-18, versekben ny{lé nagyszeré tavlatokra! Jellegzetes médon Isten nem éfi be azzal, hogy dtmeneti megolddsokat kindljon a krizishelyzetre, hanem tokéletességre torekszik. Rovid tavon az térténik majd, hogy a jiidabeli foglyok egy része és néhdny, a tObbi torzsb6l hozz4juk csapodott ember vissza fog térni Babilonbél a Sionra, és megkezdik a kiizdelmet a templom, a varos ujjéépitéséért és életiik Gijaszerveréséért. De hossz tavon mindezt feluimilja még valami. Amit ezekben a sorokban a pdsztorokrél (vagyis a vezetkr6l), a sz6vet- ségladdrdl és a nemizetekrél hallunk, az dtalakulds mértékét jelzi: Isten, aki helyesen korményzott népével lakozik (15), f6ldi tronusdnak nem a’ szovetségladat tekinti, hanem az egész varost (vb. a 16. vers meghOkkent6 batorsdgat); Isten Jeruzsaleme lesz az immér megtérd népek gyiilekoz6 helye; és a megosztott Izrdel az O otthonakéni Ujraegyesiil. Ez.a kep az ij szOvetség korszakaba visz minket, s6t a Jelenések kényvének uj egét, | fOldjét és ,,Uj Jerursdlemér” (Jel 21-22) idézi fel, melynek temploma »a mindenhato Isten” (Jel 21,22), s melynek nyitott kapuihoz ,a népek... odaviszik dicséségiiket és tiszteletiiket” (Jel 21,26). Ha egy ilyen messzi tavlatot érdemes volt felt4rni a hajdani Izréelnek hatszaz évyel Krisztus ltt, aligha kétséges, hogy szmunkra is, akik mar az Uj Jeruzsdlem kézelében jarunk, brdk érvényo tartalma van, Elédeink- hez hasonléan, anndl konnyebb lesz az utunk, minél inkébb szem eldtt tartjuk annak vévs6 céljat, f6leg miutdn a Jelenések konyve még Jeremi- asnal is hivogatébb képet tar ¢lénk. Nincs sekélyes vélasz (3,19-4,4) A felragyogo célponthoz nem vezet rividebb uit. A szakasz hatralevé része nem kimél minket, nem rejt el semmit a szenvedésekbél: sem az Isten, sem az ember, sem a széthull6 csaldd szenvedéséb6) (3,19-20.21-25), sem JEREMIAS 4,5-6,26 : ou Aibb6l a mély megbdndsbol fakado szenvedésb6l, amely a gyOgyulds cl6fel- Idicle (4,1-4). Egysz6val, el kell fogadnunk, hogy az Ur nem ‘konnyit semmit, s trvényei nem jatszhat6k ki. A valétlan dolgokkal Je kell srimolni,!! minden erkélesi megalkuvasnak véget kell vetni (4,1-2). A 4,3-4-ben olvashaté képes kifejezések tovabb crdsitik a biztatdst, vagyis sat, hogy a felsz4ntatlan szivekt6] nem varhato lelki aratés, és nem beszél- hottink kériilmetélésr6l az emberi akarat mell6zésével. Mar a torvény is ligyanezt mondotta a szertartasrl (5M6z.10,16), és Jeremids egyik csfpds jOslata szerint (9,24-25) Jada a pog4nyok k6zé fog soroltatni, mert ,,k6- {ilmetéletien sziva”, Az Ujszovetség mindkét hasonlatot alkalmazza: a felszntott fold anal6gidjat a magvetS példdzatéban (Mk 4,3-20), az igazi KGriilmetélkedést pedig a Romai levélben (2,25-29; vi. Fil 32-3; Kol 2,1 1-14), Ezt Pal agy dbrazolja, mint az 6nz6 Cletmdd tadikalis elvetését, €s a Krisztussal val6 meghalast, melynek eredménycképp Oj Cletiink lesz Obenne; ennek jele a keresztség, itélet eal (4,5-6,26) A? fejezet a szeretet elérulasat, a 3,1—4, a-ig terjedé szakasz pedig az igazi megbdnds drat mutatta be, A kovetkez6 harom fejezet szorongats k6zel- hégbe hozza a fenyeget6 {téletet, A vészhelyzet atmoszférdja olyan drémai ebben a szakaszban, hogy egyes szévegmagyaraz0k az itt olvashaté hét- nyole zaklatott kélteményt egyenesen Jeremias személyes el6érzetére veretik vissza. Hérodotosz!? szerint a Kézép- -Azsiibdl elétord szkita lo- yashordék ebben az idében - ti. mikor Jeremiés megkezdte profétai mOkGdését — az egész Kozel-Keletet rettegésben tartottak. S bar egy alkalommal a szkitak valéban kifosztottak a filiszteus Askelént, semmi jel fem mutat arra, hogy Jud4ba is behatoltak volna, tehat joggal kévetkez- {ethetiink arra, hogy ezek utdn Jeremids hallgat6i, s talén.6 maga is gy vélle: 6 csak amolyan proféta, akinek jévendélései nem valnak valéra, Ok ugyan ezt mondjak nekem: Hol van az Ur igéje? Teljesedjék mar be! (17,15)34 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG Vagy tijra: Réaszedtél, Uram, és én hagytam, hogy raszedj. Megragadtdl, hatalmadba ejtettél! (20,7) S bar Jeremiés valdban Atérezhette a szkita fenyegetést6l tartva a hdbord. * borzalmait, és az is gondothaita, hogy korai jOslatai barmelyik pillanatban beteljesedhetnek, Isten szava nemesak hogy nem emliti a szkitdkat, hanem bizonyos szempontb6l hatérozottan ki is z4rja 6ket.!3 Babilon volt az a hatalom, amely egy nemzedékkel késébb mindezt beteljesitette. Jévendélések a megszallasrél (4,5-6,26) Ezek a drdmai, siirget6 l4tom4sok, melyek a harom fejezetben a szokv4- nyostél eltéréen bukkannak fel, terjedelmes isteni megjegyzésckkel egé- szulnek ki. A latomasok gyorsan leperegnek a 4. fejezetben, érzékletesen festve le a katonai mcgszall4s borzalmait, ezutn az 5. és 6. fejezetben megvaltozik az események és a hozzdjuk fiz6tt magyar4zatok egyensiilya, mintha Isten egy hosszt v4dbeszédet mondana népe ellen, melyet csak a bekivetkez6 {télet h4rom ldtomdsa szakft meg egy-egy ponton. - A Idiomdsok (a maguk nyers val6sdgd4ban) igen kegyetlenek, rettegés és airzavar kavarog benniik: Az elsé kélteményben paranes és ellenparancs vAltja egymast, és ez ut6bbi mindent eldrul a gyorsan véltoz6 szintérrdl: a menekiilés halélos csapddvé valik. ; ..Menjiink a megerdsttett vdrosokba! Sion felé mutassatok irdnyi.... (4,5-6) De azutén Fussatok ki Jeruzsdlembéll ‘ wd biintetés varosa ez. (6,1.6b ~ Kéroli) S végitl mar schol sines biztonsdg: Ne menj ki a mezore és ne jdrj az tion, mert ellenség kardja var és iszonyat mindeniitt! (6,25) JEREMIAS 4,5-6,26 35 Maja, visszatérve a pelsé érzésekhez, a 4,19-ben olvashatjuk a legyézhe- letlen bels6 ztirzavar legszemiéletesebb leirasdt: Oh én bensém, oh én bensém! Aléldozom, Oh én szivernnek rekeszei! Haborog a sztvem, nem hallgathatok; hiszen hallottad én lelkem, a kiirt szavat, a harci riad6t. (Karoli) Ekézben rajuk zidul a kills6 ziirzavar js,amikor mindenki elveszti a fejét, amikor minden egyszerre torténik: Romilds roraldst ér... P hirtelen pusztulnak el sdtraim, egy pillanat alatt sdrorponyvdimn. (4,20) ij ft ‘éteként mindenre Mintegy a kévetkez6 létomds (4,23sk.) kijézanito ellent cr esend Bar s6tét, nyomaszt6 kietlenség, meélya Teremtés hangulatat idézi: Létom a foldet: kietlen és puszta,)* és az eget: nines vilagossaga! De mig a Teremtéstorténet tele van reménykedé fesziiltséggel, addig itt az ellenkezOje torténik: elhagyatottsdg, bomlds mindeniitt; Isten mindent Visszafordit: Lédtom, hogy nincs ember, ésaz é¢ minden madara elmenekalt. Létom, hogy a-disan termé fold pusztavé leit, és minden vérosa Osszeomlott az Ur tekintetétol, !angold haragjatol. (4,25-26) A kép olyan drdmai, hogy szinte csak a:mi atomhaboriival kapcsolatos ba! Ticetneingied hasonlithatd. De ma egy olyan ut végéhez jérunk ae mely mindig is ebbe az irényba vezetett. Csupan egyre tkéletesed szaktuddsunkon mélik, mikor teszi a biin és az ostobaség pusztasdgga a yildgot, akar valdségosan, tchét tigy hogy csak hamu és tiszOk marad wtinunk, akér jelképesen, tehdt Ggy, hogy a személyiség, az emberi kap- psolatok vagy a térsadalom difsan terms joldjét teszi meddvé (26).36 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG Ebben az dltalénos éxtelemben a ldtomés int6 figyelmeztetés minden kor szdmara, Jeremias kort] kezdve a saj4t korunkig, mert a bin kiteljesedve'haldlt nemz” (Jak 1,15). De — hala Istennek —a atoms sokkal személyesebben, s sokkal indokoltabban beszél Isten Jangolé haragjardl (26c), ugyanakkor hossziitérésér6l is (bar véget nem vetek neki, 27 - ez.a7 igéret megismétl6dik az 5,10.18-ban).!° Mind a harag, mind a kegyelem Isten iréntunk val6 mély elkételezettségét bizony!tja — mindketts azt jelzi Isten komolyan vesz minket (,Méltass déhddre...”"9), és eltdkélten vég-. | hezviszi kegyelmének megkezdett munkajat. [gy a pusztas4g virégba borul, ekként felelvén a Megvaltonak, A mi Urunk megjévendilte, hogy a vélasztottak kedvéért mogrividitInek a megprébéltatés napjai (Mt 24,21- 22), § végill az egész vildgegyetemunk vége, melynek leirasa mellett ez a mostani szakasz is-cltorpill, egy dj ég és uj [Old dicséségére mutat eldre (Wd. 2Pt 3,10-13). Ezzel, vélhetnénk, véget is érnek a ldtomdsok, hiszen eljutottunk ara a pontra, ahol a pusztuldshoz mar nincs mit hozzdtenni. De sok mindennek kell még el6tte térténnie: —a menekiiltek 6z6nlése: Bemennek a stint erdobe; 5 felmasznak a sziklakra. Minden varos elhagyoit lesz, (4,29) az eszeveszett diplomdacia és a brutalis megtorlas: Hidba széptigeted magad: szeretid megveteitek, életedre tornek! (4,30-31); ~a hddit6k ismeretlen nyelve és farkasétvagya: # Megemészti aratésodat... juhaidal... é megemészti sz61ddet és filgefadat. (5,15-17); —a dr4ga Jerizsdlem ostroma: Elpusziftom Sion lednyét, 4a szépet é gyonydriségest. (6,2 illetve 1-8); —S végill a lesUjtott nép, melynek keze |,elernyedt”: . «szorongds vet erdt. rajtunk, vonaglas, mint a sziilé asszonyon. (6,22-26) TEREMIAS 4,5-6,26 A ,,miért” és a ,,meddig” a 4-6. fejezet jovendiléseiben A megszAllés ldtomésait ttinddések ¢s bejelentésck szakitjak meg, egy vagy legfeljebb két mondat, melyek azonban a kéiségbeejt6 kilatdsokkal egye- hes aranyban cgyre hosszabbak. Igy most visszatériink a sorozat kezdetére. 4, fejezet: az itélet logikai felépitése és hatara Jeremids mar az els6 jévendélésnél tiltakozik: ,, Oh, Uram, Uram! De jagyon raszedted ezt a népet és Jeruzsdlemet, amikor azt mondtad, békességuk lesz” (4,10). A proféta zaklatott lelkének els6 megnyilvanulisa;!7 és meg- lepOdése az els6 létomasAn (5-9. vers) mar el6remutat a Ujszovetségnek ‘rra a tételére, hogy a profécidk nem emberi késztetésb6l fakadnak, hanem Istent6l jonnek (2Pt 1,20-21). Az alaptalan magabiztosség —,,békességuik lesz” — a préfétat is magdval ragadta kor4bban. Ezutdn mar hatérozottan fellép az olyan'konnyeimé beszéddel szemben, melynek nincs erkélesi Alapja —,,kénnyelnuien mondogatjak: Békesség, békesség! — de nincs békes- ség!” (6,14). Ami Istent6l.val6 (,most én is fééletet hirdetek (olot4ik”, 4,12), fem kindl konnyd gySgyulast , népe romlasara” (vd. 6,14a). Eziittal Isten szdlal meg a valddi feleléséket hibdztatva; a vad az egész ktzOsséget illeti: t A te utaid és tetteid okoztdk ezt. A te gonoszsdgod miatt torténik ez. (4,18) (A Job kényve tanit meg tminket arra, hogy ezt a kévetkeztetést ne yonatkoztassuk elhamarkodottan egyénekre; s még kevésbé tekintstik Osszehasonlitési alapnak. V6. Lk 13,1-5.) Isten megjegyzése a 22. versben ramutat ezeknek a végzetes utaknak és tetteknek (18. vers) a gydkerére, fellarvén mérhetetlen ostobas4gukat: Bizony, bolond az én népem, nem ismemek engem! Fiairn esztelenek, nem érielmesek! ‘Csak arra bolesek, hogy rosszat tegyenek. de jot tenni nem tudnak!Seton ee — 38 . JOSIASTOL. NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG: A Példabeszédek kinyve szerint sem az a bolond, aki nehéz felfogasi, hanem az, aki tele van mesterkéltséggel (vagyis a bélesesség evildgi paré- didjaval!8), de semmit sem tud arr6l, amit végs6 soron érdemes tudni (nem ismernek engem), 6s semmit sem tesz abb6l, amit végs6 soron érdemes tenni (jot tenni nem tudnak). A j6.a Szentfr4s szerint nemesak nyilvanvald és egyszeri (,nagyon k6zel van hozz4d”, 5Méz. 30,14): mélységeit és magass4gat meg kell tanulnunk felismerni (példdul Hegyi beszéd). Isteni érintésre van sziikségiink, hogy szeretni és cselekedni tudjuk. Ezt, illetve a pusztasdggé lett fold létomdsdt kovetden (4,23-26) val6- sAggal felragyog a 27. versben olvashaté felment6 zdradék (,,bdr véget nem vetek neki”), mély nemesak 'Jeremidsnal (5,10.18; 30,11), hanem a tébbi profétanal is dllandéan visszatéré motivum. Ené|kil nem lett volna érde- mes mogirni az Oszévetséget, & az Ujszivetség soha nem johetett volna létre. Ebben a néma és elhagyatott vildgban egyediil ez az isteni ,,mind- azondltal” mentett és menthet meg barkit is arf6l a csatamez6rél, amivé mi emberek a teremtett vildgot valtoztattuk, : 5. fejezet: Az oreddlan Jeruzsdlem Miutdn a 4, fejezetben a rémiszt6 1dtomasok kizé ékelve hallottuk az Ur. tombr megjegyzéscit, az 5. és 6. fejezet a szinfalak mégé visz minket, hogy szombenézziink azokkal a tényekkel, melyek jogossd teszik az 5,7 kérdését: n»Hogyan bocsathatnék meg neked?” : Szinte mi is résztvevékké valunk, mid6n Jeremids kutatva keresi Jeru- zsdlemben az. egy igaz embert, és reményei mind a szegények, mind a hatalmasok kGzitt semmivé foszlanak. A kés6bbi fejezetekben majd sz4- mos kival6 alakot bemutat,!? de ennek a szakasznak egyrészt az a lényege, hogy ilyen embert ugyanolyan nehéz taldlni, mint a ttit a szénakazalban, masrészt, hogy Jeruzsdlem mar olyan mélyre siillyedt bineiben, mint Szodoma, ha ugyan nem mélyebbre. Szodomanak sokkal szigordbb feltétel mellett lett volna esélye a megmenekillésre: tiz igaz embert Kellett volna felmutatnia, s nem csupdn egyet. Isten nem Szodoma bineivel vadolja Jeruzsdlemet, hanem azzal, hogy a vilégoss4g és a kegyelem ellen vétkez- tek, ,, Vihdncolé ménekké lettek, mindegyik a mds feleségére nyerit.” (5.8) Még az sem volna meglep6, ha ezek a hitehagyok — a maiakhoz hasonloan ~— divatos cimekkel létték volna ¢l torekvéseiket, mint példdul: Gj teolégia, Uj erk6lcs. Mindenesetre igencsak modernnek tinnek, amikor Isten ha- ragjara és Igéjére fittyet hdnynak: i os —— : 39 JEREMIAS 4,5-6,26 Ninesen 6. A proférdk esak fecsegnek.. (5,12-13) inten csip6s valasza rémutat az igazi profétai beszéd Gnmagat bors hatsimara, melyet hatdrozott egyszertiséggel esak igy Deva az i; gn a fe siddbare” (14). Az ilyen jovenddlés olyan, mint a gordgtiiz (1 ) i a migust6l eltérden, aki képtelen megallitani az ditala elinditott vardzslatot, Isten az, aki beteljesiti a maga szavat; és az O szavaban az utols6 pillanatig lt feszil egy kérés vagy intés is, mély elhdrithatja @ fenyegetést (3 18,isk.). A 18. vers — figgetlentll a megtéréstol ~kirdlyi kegyelemrél bes: (04,27; 5,10-hez hasonléan), mig a 19. vers kGlt6i igazs4gtételét nem lehet vi vonnl. a ES utaltunk arra, hogy mennyire modern a 12. vers, amennyiben artbeszéli el, hogyazemberek nem akarjak komolyan venni Istenharagjat. A 20-22. versek tijfent clérevetitik korunkat, melyben a vildgot oe tekintik Isten alkotasanak. A Judat koriiivevS népek istenségekkel népe- sitették be a vilégegyetemet, Juda pedig, kovetvén szokésaikat, imédni kezdté ezeket az istenségeket. A mi elvilagiasodott tarsadalmunk oe gordolja, elég felismerni a vildg mechanikus mokodésének torvényeit, azokat megszemélyesiteni mint alkotdkat. C. S, Lewis egyik verse ey auok énckeként, akik igy gondotkodnak) sokkal élesebben veti fel a kérdést, mint talén 6k maguk tennék, bar mar a profétak is éreztették ennek a hozzddllésnak nevetséges és egyiittal tragikus mivoltat. Evoliici! Sodorj el minket! A végtelen jov6 oly mesés, yaltoztass, formalj Ujahb alakra, az epyformasdg kétsCybeesés! A fejl6dés, mint tapogatézas, mégis haladas: tova! | De — ki tudja, hova?”” A.25. versben olvashatjuk a Teremt6 iranti érzéketlenség miatti biintetés gyakorlati vonatkordsait, illetve ennek megindoklasdt. Ami a bainhGdést {Mloti: b Biineitek miatt elmaradnak ezek (az dlddsok), vétkeitek miatt cléstek ¢ javaktol!40 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG S-amit elveszitett az Istent megtagad6 Jada, clvesziti a mai ember is: kGzvetleniil tigy, hogy a természetre néznek, s nem a tetmészet Istenére; kézvetve pedig tgy, hogy nem tudnak kiszélini abbol a nagy versenyfutds- b6l, hogy minden elérhet6t akar id6szerti, akérinem, kihaszndljanak; ellenszegiilvén ezdltal a természet k6rforgésdnak (24, vers). A vaksdg elsésorban. erkélesi és nem intéllektudlis természeté: bunei- tek.... vétkeitek (25), melyet a 26-29, yersek taglalnak (a szegényck ellen * elkévetett térsadalmi visszaélések)_mintegy. kiegészitve a 7-8, versben, ane kOnyv korabbi fejezeteiben sz6v4 tett balvanyimadast és pardzna- sdgot. i tee a fejezet csak itélettel érhet véget. Figyeljiik meg, ahogy a szemiink elé t4rul: nem dltalénos kinyilatkoztatdsokban, hanem megvalaszolhatat- lan kérdésekben. A fejezet elején a remény ~ akkor megbocsétok (1c) — csakhamar kérdéssé valtozott: Hogyan bocsdthainék meg neki? (7); most pedig.a 29, versben a 9. vers visszhangzik; Ne toroljam meg ezeket? Ez készit fel benniinket a megrendité befejezésre, mely lépésr61 1épésre haladva, eldbb a hamis profétakat, a korrupt papokat,” majd a behizelgd népet festi le. A fejezet fenyeget6 kérdéssel z4rul: De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég? A veg” epy folyamat vége, nem pedig énkényes lezdrds. A vhitehagyast6l egyenes fit vezet a pusztuléshoz, a bin mindig haldlba torkollik, b 6. fejezet: , Nem tudnak figyelni” A megszAllésr61 sz616 jovenddlés (61-5) szerint-Jeruzsilem mar nem menedékhely (mint volt a 4,6-ban), hanem csapda, amit koriilzdrt a pyilkolasra felkésziilt eHenség. S ami a legrosszabb, hogy mindez az Urt6l van (6). A tovabbi versek sorra vonultatjak fel az indokokat. Eldszar is, a varos romlottsdga nem csup4n egyszeri és, elhanyagothats bin. Mint ahogy @ gonosz ember a maga gonosz szivéh6] meriti gonoszsdgdt (Lk 6,45), tigy arad Jeruzsdlem bens6jébél is a btin, akércsak a forrdsbol feltrd viz, Ppontosabb forditas szerint, mint a kutak és a ciszterndk jéghideg vize. Jeruzsélem pontosan olyan frissen tartja romlottsdgdt, mint a kit az ivOvizet. Ez hallatlanul dronikus kifejezés, hasonl6 a Példabeszédek meg- Jegyzésthez: a gonosztev6k ,.még aludni sem tudnak, ha rosszat nem tchetnek” (Péld 4,16). Ez emlékeztet minket korunk ,alternativ erk6lesé- re”, vagyis a figyelmeztetés nem esak Jeruzsdlemnck sa6l: ,,kuilénben el. kell szakadnom iéled” (8). Ha azt akarjuk érzékeltetni, hogy mit jelent amma ra JEREMIAS 4,5-6,26 41 Isten sz4m4ra az frélet, a kivetkez6képp is értelmezhetj jiik ezeket a kesera 4orokat: ,,kiil6nben kiszakad szivemb6l az irintatok val6, szeretet..” (NEB) Maésodszor, Jeruzsdlem gonoszs4pa megrigzittségében is tikroz6dik: «nem tudnak figyelni. . Gyaldzzdk az Ur igéjét, (10b) = lithat6an ez mindenkire vonatkozik: Az utolsdé szemig szedd meg, mint a sz6l6t, Izrdel- maradékat... kit hivjak tantinak, hogy halljak? (6,9-1 0) Fiz a kép meger6siti az 5,1-5-ben olvashat6 eseményt, mid6n a ole keresi az egy igaz embert, illetve az 5,31 végkOvetkeztetését, hogy ,népem’ a hamis vallast ,,szereti”. : Harmadszor, a megrogzitiség késziviiséget eredményez, amit a kérdésre adoit felelet vildgosan mutat: , Szégyenkeznitik kellene, mert utdlatos, amit tetick. De... mar piruini sem tudnak” (15). Negyedszer, még,a kéznapi gondolkodas szintjén sincs segitség a nép sximéra. Mit is Ichet kezdeni egy olyan tarsasdggal, amelyik nem keresi a iutat, amikor eltévedt? Alljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezoskbdjetek az 6si Osvények utan, melyik a j6 itt, és azon jarjatok, akkor nyugalmat taldltok lelketeknek! (16) De svimukra az si azt jelenti: értelmetlen, s egydltalan nem jél bevalt, illetve brékkévalé Gsvény (mint David szimara: ,vezess engem az Orok- yaldsdg Gtjan!”24), Ami pedig jé, az nem vonzza ket, meg akkor sem, 4 ue biztos jardst és célbuerkextst iger. A részvéttel felkindlt lehet6- get - akkor nyugalmat taldltok a ti lelketeknek — flresoprik, mert a binds fmber nem fogadja szivesen sem az Isten dltal felallitott diagnézist, sem Pdi az orvossdgot. Ez az orvossdg, itt is és abban a szakaszban is, ahol fe2iis idézi ezt az utols6 sort (Mt 11,29) — nem afféle pihentets kita, jjanem irdnyvaltds: az didott mened¢k nem més, mint a helyes at kovetése. ‘Tervus ezt személyére vonatkoztatja, mint ahogy munkatarsait is az. Ove ; iilt jardsra biztatja (,,az én igdm rajtatok”), és tanitvdnyait is erre hivja Histor meg t6lem’”). Se eeea ——— 42 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG Az Isten ajénlatéra adott durva valaszt a visszatér6 motivum fejezi ki: »Nem megytink...”, ,Nem figyeltink...” (16a.17b). Ezek utén meglep6, hogy | igencsak buzg6, vall4sos emberekr6l van sz6, akik nem sajnéljak tulajdo- nuk legjavat is felajaniani az Urnak (20), mindent, kivéve a szeretetet. Mivel azonban szdmos préféta tuddsit ugyanerrdl a jelenségrdl, a kévet- kez6 fejezet kapcsan még visszatértink ra. Mar csak az a kérdés, mennyiben yonatkoztathat6 ¢z rank. Vajon valldsos ¢letiink ugyanolyan rideg, mint Jud4é volt, és ugyantigy kivaltja Isten stilyos kérdését: ,, minek nekem...?” (20) A kérdésben benne foglaltatik a valasz is, és a valaszban a kévetkezmé- nyek, amelyeket a 22-26. versekben szerepl6 jovenddlés fejez ki (a meg- szalldsr6] s2616 jovenddlésck kéziil ez az utols6*). A létomds nagyivit > képéi kivétel nélkiil a vétek komolys4gat tikrzik. Isten {téletének végre- hajtéja nem egy helyi hatalom lesz, hanem egy vildghatalom, mely a fild keleti végér6! tamad. Eldrenyomuldsa rettenetes, érkezése pusztité. Ezt fejezi ki az a fordulat, amely az Bee k6nyvet (és a Siralmak kG6nyvét) is Atjarja: ,,iszonyat mindenitt” (25). A_22-24, versek egyben felidézik a kényv z4r6 szavait, melyek immér nem Juda, hanem maga Babilon ellen iranyulnak, mert Isten sem.a hatalmassdgoknak, sem a személyeknek nem kedvez (lsd 50,4143). A nép a fenyeget6 veszedelem ellenére azt hiszi, hogy mivel 6vék a templom, él is harult a fejik fOliil a vész. Ez a 7. fejezet nyito téemdja. Mindekézben Isten egy tijabb szempontot rendel Jereniiés szerepthez. A proféta, mint Isten becsiise (6,27-30) A préféta szavaib6l kibontakoz6 hasonlat — tiizprdba — nemcsak érzékle- tességével, hanem a tragikus kimenetel ecsetelésével is kiemeli a lényeget. Kideriil, hogy Sida népe nem afféie nemesfém, amelyben némi szennye- 26dés is talalhaté, hanem olyan k6zGnséges fém, amelyb6! semmiféle nemes anyag nem nyerheté. ‘ 4 » Az afany vagy eziist kiolvasztasdnak mdédja abban az idében az volt, hogy az alapanyaggal egyiitt Olmot olvasztottak, majd leveg6t fijtak az izz6 keverékre, melynek k6vetkeztében az dlom oxiddlédni kezdett, s kiszoritotta a keverékb6l az alacsonyabb fajstlya, fémeket.”° Minderre most is sor keriil, dm hidba (29): JEREMIAS 6,27-8,3 43 Zihdit a fujtatd, de csak olom kerilt ki a wizbol; _ hidba a folytonos olvasztas, mert a gonoszok nem tisztithatok meg, A kévetkeztetés szomoriian idéz fel egy korabbi képet: midén Jeremias az igaz embert kereste (5,1-5). A becsits vizsgal6dasanak szavaival Eldobnivals eztistnek hivjdk oket, mert az Ur elveti ket. (30) iilonbség csupdn annyi, hogy ez esetben a proféta egy adott helyzetr6l Rosas ean hozza q dolgok mélyén rejl6 lényeget, és dontéshelyzet clé Allitja a népet. Paradox médon, éppen prédikalasdnak »sikertelensége jelenti a vizsgal6dés »sikerét”, barmilyen keserves is annak vyégerednenye. Mert Isten nem rejti el-azt; amire fényt kell derfteni. Ez a_,sikeres prédikatorok utja, kiknek jellemzése a 14. versben olvashato. : A mi Urunk ugyanilyen tragikus kovetkezményekkel szembesiilt sz6ki- jiond4sa miatt: ,,Ha nem jéttem volna, és nent sz6ltam volna hozzjuk, nem volna banik, most azonban nincs mentségitk bineikre.” (In 15,22) A kocka el yan vetve. Jonni fog hat a hodito, az orsz4gnak el kell buknia. A nagy templomi prédikaci6 (7,1-8,3) mids feltehetdleg tobbsz6r is prédikalt errél a +émér6l, mert kemény melyekkel Silé romldsdra emlékeztet (12. és 14. -versek) @ 26. fejezetben djra_felbukkannak, ezGttal J6jakim uralkoddsdnak idején (26,9). Akkor mar nem dllt mogétte Josids kirdly, igy a prédikaci6 csaknem az Gletébe keriilt. Lehetséges azonban, hogy a jelenlegi fejezet, melynek ‘iatdlasa bizonytalan, ugyanabban a zavaros idoben hangzott el, amikor Juda két haboraz6 birodalom, Babilon és Egyiptom kGzé szorult, és kéiségbeesetten kereste a bizonyossagot, Mig a 26. fejezet jorésat a pré- ‘ikdciGnak a hallgatdsdgra tett hatdsdt fejtegeti, addig a7. fejezet a prédikacio tartalmat kézli, mely az €1626 fejezet jovendiléscihez és intel- jieihez kapesolddik. A két prédikécio, jobban mondva a prédikacio két ipa maaan eensee a a 44 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR. FELLEPESEIG scakasza egyméast egésziti ki illetve fejleszti tovabb, és az 587-ben beko- yetkez6 biztos pusztuldsra utal eldére. Rablok barlangja (7,1-15) Ezsaids koraban az emberek ,oltalmaz6 hazugségokban” biztak (Ezs 28,15.17). Most azonban még égbeki4ltébb mddon a templomot tekintik »oltalom: haz4nak”, de nemesak az ellenséggel, hanem az Urral szemben is. Szintelen ismételgetett kidltasukra —Az Urtemploma! —valaszként [sten a lelkiismeretiikre (3-7), az értelmikre (8-11) majd a térténelemre (12- 15) probél hatni, Az els hivatkozas ugyanolyan nagylelkt, mint amikor a proféta az igaz embert kereste. A kegyclem kapuja, melyct oly sokszor csaptak mar ra Istenre, ijra megnyilik. De nincs helye az elkapkodott binbanatnak, hiszen az olyan kegyelem, amely tovabbi biinre batoritja az elvakult embert, egyaltalin nem kegyelem. Errél beszélhetnének az er6szak Aldozatai is (6. vers), 6s maguk az: istentagad6k is, akik végiil a maguk romidsdra juinak (6c). 2 ie Ezutin Isten érielmiikre probal hatni, felidézve a térténelmet (8-15) sziintelenil ivel6 gondolatmenetben. Elsé 1épésként szembesiiliink azzal az abszurditassal €s pimaszs4geal, hogy mikézben megszegik @ tiz paran- csolatot, tigy mennek a templomba (10), mintha jem lenne semmi bfiniik. Masodszor, felharsan. a rablék barlangia kilejezés (11), mely egy még nagyobb ostobasdgot leplez le: mintha bizony Isten kezeit meg lehetne kOtni. A templom csak szent helyként oltalom. Ha élfoglalja az ember, Isten eltévozik onnan. Erre utal Jézus, amikor a 11; verset idézve azt mondja, hogy a ti hazatok, és:megjévend6li annak pusztulésdt (Mt. 21,13; 23,38; 24,2). (Vajon mi készicthette arra, kerdezhctnénk, hogy ezt mondja: ati hdzatok?) © ; Jeremias kortarsai vélhetleg Ggy gondoitak, Istén nem tarthatja magat kovetkezetesen ehhez. Ezért a proféta két torténelmi esetet is felidéz, melyek ezt.a gondolatot céfoljak. Silé romjai (12-14) mindent elmondtak atemplommal kapcsolatban, az északi torzsek pusztulasa pedig (itt Efraim jelképezi Gket, 15) arr6] taniskodik, hogy Juda sem Iehet kivétel. Sét, a két kirdlysdg kOziil Juda a bindsebb (3,11). JEREMIAS 7,1-83 el Hidbavald imadsdg (7,16-20) Amikor Isten megtiltja Jeremidsnak, hogy népéért imédkozzon, logikus és egytittal meghkkent6 parancsot ad, mert az Ssszefiiggés azt mutatya, hogy a kényérgés az orszdg megmaraddséért teljesen magatol értetdd. volt ebben a helyzetben, ugyanakkor mégis elhibazott lépés. Ez termé- szetesen hem Juda végleges elvetését jelentette, hiszen a tagabb szive- (isszefiiggésbOl (VO. 31. fejezet) Kideriil, hogy Isten a szlikségszerdi itélet révén djabb kegyelmet tartogat népe szimara. Am a 18. versben emiftett {ény — hogy egész.csalddok imadjak az, 6g kirdlyndjét”” - azt mutatja, hogy rendkival pogdnyok voltak a mindennapi gyakorlatban. Ezt egy konnyd kis mitéttel aligha lehetett orvosolai. : Hidbaval6 dldozat (7,21-26) Ha Istennek az.a tilalma, hogy Jeremids ne fecséreljc az idejét kOzbenja~ rdssal (16-20), megr4z6 parancs volt, akkor Izrdelnek $2616 tizenete, hogy ne fecséreljék el a j6 hast égéaldozatra, a legszildrdabb tamaszukat don- thtte porba. Minthogy emberaldozatrél sz6 sem lehetett, szamukra az épdldozat volt a lehetd legtobb, amit az ember az égick kedvéért tehetett. A fogsag idejéig csaknem valamennyi profétanak harcolnia kellett ch ellen a mepgy6z6dés ellcn, melynek begydkerezettséget nagyon jol vikrézi az itt olvashatd heves érvelés. Fis6 pillantasra Ggy Uinik, mintha Tsten az Aldozat teljes eszmek6rét megsemmisitené. Az Otestémentum toriéneté- rick néh4ny kutat6ja éppen erre a fejezctre hivatkozva akart éket verni a profétak és a torvény kézé. Am amikor a Biblia ilymédon beszél, 1dbbnyire két dolgot hasoniit dssze; ez esetben a erkOlesbt a formalizmussal. Nem a kézismert megalkuvds hangj4n sz6lal meg (Ez jobb, mint az”), hanem. keményen lesz6gezi: ,,Ezt, és nem azt!”?? Héseds hires mondasaban fey mutatja be a két utat: Mert szeretetet kivanok és nem Aaldozatot, Isten ismeretét és nem égbdldozatokat. (H6s 6,6) Jeromias hamis 4ldozat ellen vald kirohanasénak ellentétparja a 17,26-ban {alathaté, ahol az engedelmes Izrdel J4tom4sa bontakozik ki abban a képben, melyben témegek dradnak Jeruzsdlembe, ,akik égédldozatot,— SS MOL , JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG. véresdldozatot, éielalddzatot & tomjént hoznak, és akik hdladldozatot hoznak az Ur hazdbe »Ha vannak konnyeid...” (7,27-34) Jeruzsdlem felsz6litasa a gy4szénekre (a 29. vers igéje nénemi, tehdt a v4rost jeloli), arra utal, hogy Isten Jeremiishoz $z616 szavai a 27. és azt kéveté versekben valtozatlanul a prédikécidhoz tartoznak, még akkor is, ha halljuk, hogy el fogjak utasitani azokat. Ez roviden arra emlékeztet minket, tikép, pee kellett a legnagyobb préfétaknak a siiketck szdmara prédikalniuk,*” és hogy miképpen dilitotta Isten ezeket a koriilményeket a maga céljainak szolgdlat4ba. Hogyan haszndlta fel példdul a Farad Keménységét arra, hogy még jobban kiemelje az exodus dicséségét, vagy a zsid6k valldsi bigottsdgdt, melynek kévetkezménye Krisztus keresztje, majd kés6bb a pogdnyok evangéliz4las4nak megkezdése.3! Sose feledjtik el ezt, ha éppen az a kisértés fog cl, hogy az igehirdetés gytimOlcseit kozvetlen hatassal mérjiik. A 30. verssel a vidbeszéd tjra felforrésodik, és miutén a 9. versben halihatiuk a Tizparancsolat megszegés¢t, most a gyermekéldozat iszonyé _ biinére keri sor. Onmagéért beszél, hogy a pogany felfogés szerint ez volt a kegyesség megkorondzdsa. Isten azonban egyértelmiien clutasitja:-ezt nem parancsoliam, s6t eszembe sem jutott! (31) — nyilvanval6va téve ezaltal, mennyire eltorzult népének szemléletmédja. : Mi t6bb, az a hely, ahol a szul6k gyermekuket odadldozva probalték megvdsdrolnia maguk biztonsdgat, nyitott sirként varja ut6daikat (32 2 Tofet 26 szerint azt jelenti: 4tok, mégpedig kétszeresen is; elobb abéser™ zégyén” sz6ra rimel, ezért haszndlja példdul a Job kényve a kopkodés” kifejezésére (J6b 17,6). Masodszor, amikor Ben-Hinndm volgyér emitti ahol sor keriilt ezekre a szertartdsokra, gondolhatunk Jeruzsdlem szemét- dombjara, melynek rGviditett neve, gehenna (gyehenna) az Ujsziiverseg sz6haszndlataban a poklot jelenti. ~ A 34. vers tijabb érzékeny pontra tapint ra: “feltaéri a békében 616 vdrosok gondtalan és viddm ldérmdjat: ezeket a hangokat gtinyosan vissz- hango7z4k. most 4 puszta romok. Jeremids t6bbsz6r is visszatér erre a téméra (lésd a 16,9;.25,10; 33,11). JBREMIAS 8,4-10,25 47 Szégyen a halalban, kétségbeesés az életben (8, 1-3) Amennyiben ezt a hérom, préz4ban elhangz6 verset még a 7. fejezethez fondeljiik, a prédikAcié egy olyan megjegyzéssel z4rul, mely végleg leleplezi ayokat, akik a Jeruzs4lemhez kot6d6 remények és emlékek alapjan keres- 16k a vigasztalést. Cs{p6s irénia fejez6dik ki a balvanyimadas végére utald gondolatban: a kirdlyok, a papok és’ a kOzeniberek csontjait kisz6rjak Alrjukbol, és kiteritik azokat a nap, a hold és az ég serege el, ...amelyek elott Jeborultak. S végil a 3. vers egy wijfajta mélységet ad az isteni feddésnek {ez @ gonosz nemzeiség), illetve a nép kitizése és szétsz6ratésa miatti apgodalomnak (v6. a Je] 9,6 haldlkfvandsaval). A nép Gnmaga valasztotta ~ mai széval élve —a ,,hontalans4got”, ezt egésziti ki az Gjabb vad. A kétségbeesésnek, a biintudatnak és az elszigeteltségnek ez a miniatiir Képe a pokol kinjait idézi fel: midén elhangzik a végs6 s26: ,,tavozzatok i6lem...” (Mt 7,23). Intelmek, kérések, vitak, fenyegetések és imadsagok (8,4-10,25) : Mit é a bolesességik?” (8,4-12) PrkOlesi és lelki kérdésekben:az ember elvetemiilten szokott cselekedni, 4 jovan ész kizdrdsdval, amely egyébként més teriileteken irdnyitja. Pedig jnilyen elgondolkodtats a teremtett vildg lenytig626 bolcsessége (még a madaraké is, 7a). Ha clesiink, foldllunk, ha elvétjik az utat, visszafordu- Junk. De letki értelemben javithatatlaninak bizonyulunk. Jeremias nemzc- (Ol példazza, miféle bolondsdg vesz idénként er6t rajtunk: nem intak engedelmes nydjként vandorolni, inkabb. vagtara fogtak a dolgot (6b), Teolégiai értelemben bélcsességiik abbol Alit, hogy hazugsdggé tették isten [géjét (8) vagy megvetették (9). Annak a kérdésnek nincs komolyabb . jelentésége, hogy a Szentirést csliré-csavar6 frastudok (8. vers) és a. mindent tagad6 nagyokosok (9. vers) kétféle csoportot alkotnak-c vagy esak egyet, hiszen a Szentiras kiforgatasa és megvetése kozott alapvetden Hincsen kilénbség. Akik ,,kiigazitjak az Ur jévenddléseit”, éppen isteni stitusat tagadjak.>>48. JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG - Ennek a tagaddsnak sitlyos kovetkezményeit (10-12) mdr a 6,12-15-ben szinte s76r6l s26ra olvashattuk, Az ismétlés ijabb lehetéséget ad annak felismérésére, hogy még a tud6s (8), a prédikdtor vagy a pap fennkolt hivatésa sem mentesft az alantas Kisértésekt6l (pénzimAdat, 'sikervagy, 10-11) vagy a lelkiismeret hangjdnak clesititas4t6l (mdr pirulni sem tud- nak). Ugyanakkor biintetésik sem szelid és civilizalt, hanem siilyos (10) és megsemmisité (12b) lesz. Az 6 biintk miatt hanyatlott lea nemzét; nekik kell mindezért megfizetnitk. : : Az itélet szomort scuiksépsrentisége (8,13-9,21) Asoron kévetkez6 jéslatok kulcsfogalma a szomori Szukségszeriiség. Az elso hasonlatot Jézus is idézte: mi lesz a sorsa a terméketlen fligefanak és a meddé sz616t6kének? (Lk 13,6-9; Mt 21,18-19; Jn 15,2) Barmit is igér vépul Isten az O irgalmassdgaban (mely Hida esetében a fogsdgbdl val6 visszatérést jelentette), és barmekkora tirelmet is tanusit, nem tartja meg lisztségikben azokat, akik nem veszik komolyan. clhivasukat. | Vegyik példdul Elihez (1S4m 2,30), Izrécthez (Mt21,43) az efezusi gyiilekezethez _ (Gel 2,5) vagy az egyes emberekhez (1Kor 9,27; 10,12) intézett szavait, Am azt se feledjik el, milyen jésdgos volt a biinbdnd Péterhez, (In 21,15sk.)! Mindekizbén Jeremias orszaga, Juda, mint az a kévetkez6 versekbdl kideril, elszalasztotta a jobbulds lehetdségét. Ext fejezi ki a fejvesztett panik, a megszallds lefrasa, é Isten megraz6 hasonlata: mérges kigydkat Killdok ratok, amelycken nem fog a vardzslds (17). Ezck az ftélet elkeriilhetétlenségét hangstlyozzik, a kovetkez6 versbe-’ tétek pedig a nép, a proféta és Isten egymdst felvalté kidltasaival (8,18-9,2) az ftélet érzelmi hdtterét vilégitjak meg. Aligha jellémezhetné barmi mas érzékletesebben az egymast keresztez6 szdndékokb6l, aymegromlott kap- csolatb6l fakad6 zirzavart. A nép részér6) keserit sOhaj hangzik: Istennek az oldalukra kellene 4linia a saiikség érdjaban: ‘Hat nines on az Ur a Sionon? Nines mar ott Kirdlya? (19) Elmiilt az aratds, véget ért a'nyar, és mi nem szabadultunk meg! (20) A 20. vers hasonlata kétszeres’ kudarcra utal, eldbb az aratds, aztén a gyimélessziiret elmaradaséra, mely olyan tél bekOszintét sejteti, amelyre jobb nem is gondotni, i GG, EEE Eee JHREMIAS 8,4-10,25 i 49 Az Ur a maga részér6l visszakérdez, s ezzel mintegy a helyére teszi a . vadat: Miért bosszantottatok engem... idegen hidbavalésdgokkal?(19c) Egyik gonoszsdgot a.mdsik utdn kévetik el, de engem nem ismernek. (9,2b) Isten hangja Ssszecseng a megtért szivé Jeremias szavaival, aki részben a menny, részben a maga nevében sz61,34 ugyanolyan élesen, mint a Héseds 11,8-ban kifakado Isten, aki népyszer is felteszi a kérdést: ,,hogyan adndlak oda...2”, majd bevallja: ,megindult a szivem”. Ennck értelmében nem kell éles vAlasztovonalat hiznunk az 18,21-22-ben olvashat6 isteni és emberi panaszok kézétt, bar a 8,23-9,1 nyilvanvaldan Jeremids személyes hangja, 6s sz4mos mds helyen is taldlunk ehhez hasonl6 keserti hangokat (pl. JSir 2,18-19; Zsolt 55,7-9). De Joremids Althatatossdga azt bizonyitja, hogy elesititotta ezt az 4tsuhan6 gondolatot, mintegy urdnak szavaival: ,hogyan adndlak oda...?” Joggal kidlthatott: Bércsak lenne a puszidban egy Kkunyhdm az uit mentén! Elhagyndm népemet, elmennék t6le: (9,1) Fhelyett azonban, mint kés6bb latni fogjuk, vagyondt és személyes sza- badsagat is kockdra téve, a hit és a reménység jeleként orOkséget vasarolt az clatkozott orszagban (V6. 32. rész és 37,1sk.). Ezaz dldozatos Allhatossdg ihlette meg A. B. Davidsont is, aki a kovetkez6 kozismert (bar nem teljesen pontos) kommentért fiizte a szakaszhoz: ,,A profécia mar kézélte a maga igazs4gat; utols6 er6feszitésként az ember életében nyilatkozott meg,”3> Bunyan A zardndok titja cimt konyvének egyik hését, az Igazsig Bajno- kat a 9,2-ben bemutatott emberek sztiges ellentéteként rajzolta meg: hazugs4ggal és nem igazs4ggal hatalmaskodnak az orszdgban”.*° Mindent megmételyezd ketts beszédiiket, mely a kévetkez6 versek 6 iémaja, igen kemény kifejezésckkel ecseteli. Figyeljiik meg az utaldst a csal6 Jakobra (3. vers), akit az 1MGzes 27,36-ban Ezsau nevez: {gy, valamint figyeljiik meg az 4. vers megjegyzését is, miszerint a hazudozds mindennapos. szokdss4, a romlotts4g pedig egész napos elfoglalisdgga valt. Nem csoda hat, hogy az ftélet és a pusztul4s képeit (6-21) ez a kérdés vereti be: ,,mi mast tehemék népernmel?” (6). Ugyanakkor ez az {télet parban 4ll a megtisztitassal (6) és a megfizetéssel (bosszival, 8), bar a50 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG 6.29-ben arrél hallottunk, hogy a megtisztitas eredménytelen volt, Még a fogs4g is csak Isten kegyelme dltal és. egyedii] az O nevéért v4lhat a megtisztités eszkizévé (es 48,8-11). Mindek@zben feltarul a pusztulds, a s2éiszOratas, a gydsz és a sz6rnyi mészrlds, fOleg a 20-21. versekben, ahol a halal nemcesak az utcdkon portydzik, hanem {elkapaszkodik az ablakokba is; és a mez6kon iszonya aratas folyik. A esillogds é3 az arany (9,22-23) Isien emlékezetes intése az elébbiekben bemutatott haldl és pusztulds hétterében fokozott er6vel hangzik fel. A bolesesség, az er6 &S a gazdagsdg mind drnyék, ezzel szemben a 23. vers a az Grok Grém és a maradandé — kines” evilégi és ez Eleten tdli értékét mutatja be. A héber ,,érteni” ige . gyakorlatias j6zans4gra utal,*” mig Istent ,ismerni” életet, sOt drdk életet hoz (v6. Jn 17,3; Mt 22,31-32). Ugyancsak ellentét van a 22. versben emlitett elmtl6 dics6ség és a 23, versben felsorolt harom mulhatatlan érték, a hiiséges szeretet, a jogossdg és az igazsdgossdg kOz6tt, melyeket még miel6tt elvarésokat tamasztott volna veliink szemben, Isten nekiink ajandékozott. Felilletes szentséggyakorlas (9,24-25) Isten mar a 44-ben (lasd még 3M6z 26,41; 5MOz 10,16) nyilvanval6va tette, hogy a ,,valddi kériilmetélkedés a szivet érinti”.3® Ugyanez vonatko- zik a keresztségte is. Megraz6 Oszinteséggel beszél a kérdésrél, s Sadat egybeveszi azokkal, .akik torvény hijan kevésbé nemesek”, és Ggy tekint rajuk, mint akiknek semmit sem haszndlt a kGriilmetélés. Vagy mintha csupén megmetélték volna magukat (ahogy PAl mondja a Filippi 3,2-ben), vagy pyaszoldk modjara Korbenyirtak volna a hajukat.>? ime, leleplez6dik el6ttiink a kilséségcsség, a buzgé templomlétogatés 6r6k csapdaja, s mégis, az6ta is hényan beleesnek! Era béalvényimddds ellen és egy zsoltdr (10,1-16) Miért témadja oly sokszor az Oszdvetség ezt a kOnnyé célpontot, a balvanyimdddst?#? A 9, versben olvashat6 az egyik magyarézat: a balvényok latvénya lenydigéz6. Taldn a 2. vers még mélyebbre megy: az ember nagy Kisértése, hogy a tdbbséggel tartson. Am Iehet, ‘hogy amit ,,mindenki” JEREMIAS 8,4-10,25 ey csindl, magasztos‘hidbavalds4g csup4n (3sk., 14-15). Isten illetve az.isten- {616k véleménye szerint a divatos gondolkod6k ostobak és bolondok (8) teol6giai értelemben (és most ezen van a hangsitly!). Ez a beldtds az okos istentisztelet egyik aldésa, ahogy a 6-16. versekben olvashat6 zsoltar is rimutat, A zsoltar Isten egyediiléllosagardl és a vildgmindenséget athat6 bdlesességér61 (6-10); Isten teremt6 erejér6l, mert O a mindenség forma- idja (16); és népe iranti elkiitelezettségér6l énekel. Népe mindent jelent szdméra, és O jelent népe sz4m4ra mindent (16b). Szé1foszlik a balvanyok dicsfénye,"} és a kisebbséghez val6 tartozds miatti szégyen egyszer csak dics6séggé valik. Erdekes, hogy az Istent magasztal6 ysoltart a 11. versben megszak{tja az emberekhez sz6l6 iizenct, mintegy a ysoltar teologiai mondanddjat kézvetitve. Ennek megfelelen a vers arami » nyelvé, hiszen abban az idében évsz4zadokon at a fél vildg ezen a nyelven beszélt. Hol kell kezdédnie az itéletnek? (10,17-22) A sz6dit6 csticgokr6l hirtelen alézuhanunk a mélybe: el6bb még azt latiuk, hogy Izr4el Isten sajat kincse (16), most pedig szdnalomra mélt6 mene- kiiltként latjuk viszont (17), aki tra kel és elhagyja a romokat: Szedd fel a foldrst batyidat, ostromlott yaros lakosa! [vréelt nem egyszertien az ellenség (zi el, hanem megrendité médon (18) maga Isten is. a fi De Isten tudja, mit cselekszik (,,mi mast is tehetnék?”; 9,6), és a 18. ve laldnyos lezérdsa kijézanitdsnak is felfoghat6, hogy magukra talaljanak, ami kés6bb be is kovetkezett. : A kévetkez6 panaszénekben (19-21) feltehet6en maganak Jeremidsnak a hangjat halljuk, amint azonositja magat népével (v6. 4,19sk., ahola 4,20 All a legkézelebb az itteni 20. vershez). A fajdalom hangja mellett meg- sa0lal a beletérédés hangja (majd csak kibirom, 19b). A vad nem az Urat illeti, hanem azokat a vezetOket, akik megtagadtak Ot (21). Eza tiszian- latés mélté a préfétahoz, és semmi kézc a sokkal Altalnosabb, sarkitott és elhamarkodott emberi reakci6khoz.52 : JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG Hitvallas és fohasz (10,23-25) Ez a 74r6 imddsag legalabb h4rom yonatkozdsban élesiti létasunkat; fethivja a figyelmet arra, hogy. mennyire vakok vagyunk 6nmagunkban, vagy legal4bbis milyen behatdroltan valasztjuk ki az iranyt. Nemhogy a végs6 célt nem ismerjiik, de még az utat sem. Tovabba minthogy halatlan- sdgunkkal mélyen megsértettiik Istent (24b), sziikségink van az © tanita- séra és nevelésére. Harmadszor, a 25. verstél elvonatkoztatva, létjuk, hogy az Osziveiség embere teljes joggal im4dkozott a hitetlenck 6sazelnyom6k binhédéséért, 4m korunkban, a kegyclem idején nekiink az lidvésségiikért kell imadkoznunk. * A szévetség mint katalizator (11,1-12,17) Amikor Josias kirdly uralkod4sdnak tizennyoleadik évében (Kr. €. 621.) ° megtalaltak az elveszett térvénykényvet 2 templomban, a kirdly felolvas- tatta a templom udvaran Ssszegyiilt tomeg eldtt, megdjitvan ezzel a szovetséget, hogy ,,teljesitik a szGvetség igéit, melyek még vannak firva abban a konyvben”.'A torténetet a 2Kr6nika 34,8sk. beszéli cl, killondsen a 29-33. versek. Feltehetéen ez a fejezet pontosan erre az eseményre utal, remck képet festve a nagy reform hatterében meghtz6d6 kiilénféle iranyd 4ramlatok- 161, J6lehet J6siés kiraly gondosan tigyelt arra, hogy a torvénykényv legyen a hivatalos vallas az 6 életében” (2Kr6n 34,33), népének szokasait és szivét nem tudta megvéltoztatni, El6szir is az egész nép kérében foly balvanyimédds kiirthatatlannak bizonyult (11,9-17), masodszor, helyi szin- ten a sajat falubeliei Osszeeskiivést sz6ttek Jeremids ellen (11,18-23), nyilvanval6an a reformok irdnti elkételezettsége miatt. Az igehirdeté kuildetés (11,1-8) Ha alaposabban végigolvassuk ezeket a sorokat, egészen meglep6 parhu- zamokat fedezhetiink fel a torvénykOnyvvel, kuléndsen a Deuteronomium GMozes) kifejezéseivel.43 A templom udvarén dsszegyiilt tomegnek fel- olvasoit szavak valdészintileg ott csen| igtek a proféta fullében, amikor az Ur mst TEREMIAS 11,1-12,17 53 elkiildte St, hogy Jtida vdrosaiban... és Jeruzsdlem utcdin (6) hirdesse a megalkuvast nem ttr6 sz6vetség igéit. Igen kénnyii elsiklani a 2. vers felhivdsa folétt, miszcrint a hallgat6sdgnak is tovabb kell adnia az iizene- jet.“ Tehat a nagy alkalom izenctének feledésbe sillyedés helyett meg- sokszorozédva tovabb kellett volna gytirtiznie, megmutatkozva az emberek fletében 6 kézvetlen kGrnyezetében. A feladat elmélyilt megfontolast igényel, hogy létre jojjon az igehirdetének és hallgatésdgénak, illetve a nagyszerti tinnepnek és a hétk6znapoknak a kapcsolata, ezéltal mintegy _ lelfedve: az egyetlen ujdonsdg a préféta igehirdetésében nem egyéb, mint 4 feledésbe mertilt igazsdg djbdoli érvényesttése. A régi ldzadés (11,9-17) Amennyiben az el6z6 rész Jésids reformjéra utal, e szakasz igen talényosan kezdédik. A kirdly bilvanyim4das elleni fellépésével szemben titkos ellen- iillds volt, de amig 6 tilt a tronon, aligha kévethettek egész varosok idegen isteneket, s még kevésbé lehetett Jeruzsdlemet Badl-oltérokkal megtélteni (13, vd. 2Krén 34,3-7). Itt tehat arrél lehet szd, hogy Jésias haléla utén tijra felszinre tort a balvanyimadés, és J6j4kim visszatért a régi szokésok- hoz, melyekrél mr a 2. fejezetben olvashattunk.* Ami Isten nyilt eluta- sildsnal is rosszabb: az emberek azzal dltattak magukat, hogy az Ur osztozni fog kedvesén (15, hangstilyosan {gy!) annak tobbi szeret6jével., Egyértelmié a totdlis Gnbecsapds, miszerint még ilyen kortilmények kozt is a hajlékuk Iehet Isten hdza, ahol szentségeivel és az Osi hagyomany emlékével erdsitgetik magukat (16). Jeremidés azt tapasztalta, hogy az dsi szvetség, melyet a kirdly kény- szerrel tartatott be, 6 pedig hirdetett, ismét érintetlentl hapyta a nép szivét. Am 6t mint profétat e tapasztalata az Uj és mélyebb szbvetség eljévetelére készftette fel. Ez az {géret lesz majd egész profétai szolgdlaténak a cstics- pontja (31,31sk,). Gyilkos elhatérozas (11,18-23) Jeremids csalédtagjainak é kornyezetének durva reakci6ja (v6. 12,6) azzal magyarézhat6, hogy Andtot papi falu volt (J6zs 21,18; 1Kir 2,26). Kovet- kezésképp igen érzékenyen érintette a reform; a mézesi t6rvény értelmé- ben (Lasd 5M6zes 12) minden helyi szentélyt be kellett z4rni (micsoda botrany t6rne ki, ha egy helyi templomot be akarnanak z4rni!), A helybéliea eee S4 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG papokat Jeruzsélembe rendelték, és alacsonyabb beosztésba helyezték Oket (2Kir 23,8-9). Jeremids (egy papfiti!) pedig 4ment mondott minderre (Sc), ezdltal.kéz6nséges druldva valt a tébbiek szemében » persze nem. utoljara, hiszen kés6bb is mindig a lelkiismeretére hallgatott, és az isteni utasitasokat kévette (37,11—15; 38,1-6). Megraz6 a proféta dithédt reakcidja az ellene sz6tt dsszccskiivésre (20). De Isten nem utasitotta el, mert Jeremids nem egyebet k6vetelt, mint igazsdgoss4got, Dramai bosszikidlt4sa Gntudatlanul is a ,,kivaltkGpp vald, Utra” utal elére: ° En pedig olyan voliam, mint a vdgohidra hurcolt ganitlan bérany (19). Sz4munkra, akik a kereszire mdr visszafelé tekintiink, egészen mast jelen- tenek ezek a szavak, hiszen ahogy Péter apostol ¢mlékeztet minket dllha- tatosan: ,eTre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példat hagyott rétok...” (1Pt 2,21; v6. Ezs 53,7). A régi szokdst senki nem kérdéjelezte meg szelfdebben és radikalisab- ban, mint Krisztus, a mi ,,példank”. A proféta kifakaddsa (121-4) " Ez a rész az Oszdvetségben gyakran eloforduld ,,miért?” és ,,meddig?” kidltést tartalmazza**, melyre Isten nem filozofikus feleletet ad, mintha bizony barmiért is magyarazattal tartozna, hanem mindig pasztori valaszt kild. Megfedd minket, 4j irényt ad az Cletiinknek, és ujra mogerésit benninket. A fejezet 2416 verseiben (14-17) valamilyen formaban mind- harmat megtalaljuk. Jeremids igen bolesen (s,ebben j6 példa szAmunkra) eldbh kiemeli azt, ami megkérd6jelezhetetlen, s csak uténa tér r4 arra, amit nem ért. Vagyis kimondja: [gaz vagy, Uram. A ,miért?” kérdésének csak ezutén van helye és helyes hangstilya: a kérdez6 proféta zavart, de kész az okuldsra, Am azértis haldsak lehetiink, hogy hallhatjuk ezt a mélyen emberi, ttirelmetien hangot. A nehéz idékben hajlamosak vagyunk eltilozni a bajt (valéban. boldogulnak mind, akik csaldrdul éinek?, 1. vers),.és tilontil készségesen. azonosulni a megfizetés gondolataval (v6, 3b, mely a 11,19-et visszhangoz- za): Hyenkor af dltalénos gondokat (Meddig gydszol még a fold?, 4a) sajat f4jdalmunk (4c) elhomdlyositja.47 JEREMIAS 11,1-12,17 . 55 Megerdsité vdlasz (12,5-6) Sajét érdekiinkben fel kell hagynunk az Onsajndlattal és szembe kell . nézniink a tényekkel; ez indokolja az 5. vers feliitését: Ha gyalogosokkal futva is kifdradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ugyanez magyarazza a 6. versben olvashaté rossz hfrt is, hogy tudniillik nemesak a falubelick, hanem sajat csalddja is a proféta életére tor. Minthogy ennyire felgyorsultak az események, a kérdés mar nem Jere- mids kidlt4sa: ,,meddig?”, hanem Istené: ,hogyan fogsz...?, mit csindlsz...?” Isten, mint hi bardt, igen j61 tudja, mikor legyen kiméletlen, és mikor irgalmas (Zsid 12,3-12; 2Kor 1,3-11), Az érzékeny Jeremiés szembenéz a kihivassal, noha a kivetkez6 nyolc-kilenc fejezetben (melycket a préféta ,Vallomasainak”, vagy ,, Geesemanéjanak” is szoktak nevezni) olykor han- gosan tiltakozik. Ennek a kemény iskolénak eredménycképpen kialakul benne egyfajta szilérdsdg, mely ezutan egész hdnyatott palyafutasan végig- kiséri. A tagabb dsszefiiggés (12,7-13) Isten valasz4nak mésodik része réviden {gy foglalhaté éssze: ,,A te tragé- didd az én tragédidm ‘kicsinyitett masa.” Ez a valasz sz61 a mi‘sebzett lelkiinkhdz is, Isten nagyon j6l ismeri a haldtlansAgot, a kozombosséget, az elhagyott hazastars csaldotsdgénak kinjait, a gyermekek cllenkezését.*® J61 kiemelik a lényeget a birtokos névmasok: 7 Elhagytam az én hazamat, magara hagytam az én brdkségemet... Usy bant velem az én drékségem, mint az oroszlan az erdoben, . haragosan orditott ram (7-8). Exzékletes a pérhuzam: azért utasitotta él csalddja Jeremiast, mert Isten népe is elutasftotta Urdt. Hasonloképp a proféta és Isten haragot éreznek hiitlen bardtaik irdnt. ,Ezért gylldlém ot” (8c), vagy mas sz6val: ,ezért elvetettem Gt”, vagyis az egész szakasz azt hirdeti, hogy Isten haragja és bossziidllisa kidradt a népre és fOldjére.56 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG Am a fajdalom tovabbra is érzéketheté a sokatmond6 kifejezésekben: az én hdzam, az én drékségem; és mindenek felett: akit az én lelkem kedvel (7. v6. 11,15). Ugyanakkor nines alternativa. Isten kedveltje gonossz4 valt (7-3), Isten szoloskertyét elpusztitottak (10), drdksége pedignem csodélatra mélt6, hanem giny targya, afféle furesasde (9). (Vajon a hitér6l vagy a tollazatarol nevezetes manapsdg az egyhéz?) Altalaban mi, nem pedig Isten Grizgeti a tinkrement dolgokat. Isten viszont azért sebez meg, hogy gydgyitson; vagy, ahogy azt a proféténak kezdett6l fogva tudtdra adta: rombolds dltal épft és tltet (1,10). Ez vezet el az utols6 versekhez, Tévoli kildtdsok (12,14-17) ‘Vajon igazs4gosan banik-e Isten a gonoszokkal? Isten valasza J ereriteanie a jévébe mutat clére. Elészér, Isten neve az O rossz szomszédai (14) szdméra nem hagy kétséget buniik és binh6désiik fel6l. Am Isten, meglep6 médon, azt igéri, hogy visszaviszi Oket foldjiikre,4? megkGnydriil rajtuk (15), és felajanija szamukra a megtérés és az O népéhez val csatlakozis lehetéségét (akik értelemszerden szintén visszatérnek fldjiikre). Ezen kiviill egyetlen nép szdmdra sincs jovend6 (17). Eza valasz nemesak a gyétréd6 és kétked6é Jeremiasnak Ichetett bato- rité, hanem talén még a proféta reményeit is meghaladé médon kegyelmet igért. A kifejezések az adott kor nyelvén hangzanak. Mi azonban, akik elényben vagyunk a profétaval szemben, mar latjuk a poganyok és a zsidok KOz6tti valaszfal leomlasdt, mely az evangéliummal érkezett el (E£2,11-22; Gal 3,26-29). [gy tekintiink el6re a nagy sokas4gra ,minden nemzetbdl... a tronus el6tt és a Barany eldtt...” (Jel 7,9) Ugyanakkor az fgéret kizdrja a régi utakat és régi isteneket, vagy mai sz6val élve a vallasi pluralizmust, A pogdnyoknak j6l meg kell tanulniuk, hogy az én népem szokdsa szerint hogyan kell az én nevemre, az 6 ORra eskatdni — ahogyan egykor 5k tanitottak népemet a Badlra eskiidni (16). Amintazt az utols6 vers is nyomatékositja: hasonléan a Hegyi beszédhez €s a Jelenések konyvéhez, nem alsobbrendii és fels6bbrendii vallésok vitdjarol, hanem élet és halél kérdésér6l van sz6 (Mt 7,13-27; Jel 22,6-19). JEREMIAS 13,1-27 i 5 57 Ot vAltozat egy sétét témara (13,1-27) Az ot tizenet egyike, a 18-19. vers, nagy biztonsdggal J6jékin (Konjaéhu) uralkod4sanak idejére tehet6 (Kr. e. 598-597.). A t6bbi feltehetsen eltérd ld6pontokban hangzott el. Koz6s témdjuk a vereség és a fogsdg elkertl- hetetlensége, A rothadt év (13,1-11) A proféta jelenlegi megbizatdsa sz6ges ellentétben all korabbi, oly reich! \cli kildetésével (11,6). Annak idején igehirdet6 kOrdtjanak célja az volt, hogy megdjuldsra hivja Isten népét; most magdnyos utja tavoli vidékre yezet, valamint egy megeldlepezett végkbvetkeztetéshez. Akar Naren akér gondolatban utazott el a préféta a tavoli Eufra- {esz foly6hoz” (ilyen megtapasztaldsai voltak példéul Ezékiel profeta- nak), az lizenet, vildgos: Sida azzal lazitotta fel Istennel valé szoros Kapcsolatat (erre utal a 11. vetsben: a magamhoz kapcsoltam kifejezés), hogy tavoli, pogany hatalomnak, tavoli és kézeli pogdny istenségeknek valt elkdtelezettjévé, és ezzel voltaképpen sajat létezésének értelmét kérddje- jozte meg (nevezetesen, hogy az én népem legyenek, hirmevemn, dicséretem és tiszteletem névelésére, 11. vo. Ef 1,12). Ennek kévetkeziében Iida lelki sabvedéke ugy ment tonkre, mint Jeremids lenéve, melyet a folyéparti Klima megrohasztott. Mindkett6 egészen hasznavehetetlen (7). Isten nem a fogsdgra utal, hiszen. a fogs4g megtisztits erejti lesz, hanem 4 politikai mandverezésre, Mar Ah4z (2Kir 16,7; Ezs'8,5-8) és Ezékids (Ezs 39) idejétél fogva a mezopotémiai hatalmakt6l, Babilont6l és Asz- sr{rididl varldk a segitsépet, és mindig azt.az iter imédték, aki a legtobbet kindlta, Agosion majd ezer évvel kés6bbi szavait felidézve, a példazatos cselek- mény kapesdn azt mondhatjuk, hogy ,magadnak alkottal minket...”. Iste- nen kiviil keresni az €let értelmét éppen olyan bizarr, amiképp a proféta firaszt6 utja is kudarcra itélt probalkozdsnak tinik. Re ea eRNeEEETee a oNSEER ee ie 58 . JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESHIG A boroskorsék (13,1214) »Ha sokat akarsz, kérj még tébbet!”, vagy ,,A végén jon a java” — ezekhez az optimista monddsokhoz kapcsoiGdik a refrén, mely a profétanak kiin- duldsi pontot ad meglepé tizenetéhez. el A proféta kétszeresen is kiforgatja a mondas értelmét. Latja, hogy Isten bora szdrnyt hatdssal van rajuk (v6, példdul Zsolt 75,9; Jel 14,10; 18,6), mindenkit (minden korsdr) megtolt, ztirzavart, mi tébb pusztul4st hozva. Ugy verédnek egymashoz.részeg vaks4gukban, mintha 6k maguk lennének a képzeletiikben megfogant korsék>! Mintha csak a mai vildg képét ldtndnik. Tiin6 fény (13, 15-17) Pillanatr6l pillanatra egyre nagyobb homily borul a hegyre, 4m a napfény- nek mégis marad valami halvdny jéle. A siirget6 tizenet, az alkut nem ismer6 jOvend6lések kézepette egy pillanatra félvillan a menekiilés Jehe- tsége, Egyben megindokolja, miért beszélt a proféta olyan kiméletleniil (asd ehhez 18,7-11):,,titkon sieni fogok kevélységetek miatt” (17). Micsoda kulonbség van a proféta és a hazs4rtos prédikdtor k6zdtt, akinek rame- nOssége és kicsinyes kotozkOdése csak jobban fokozza a gégot, melyet ostoroz, A szakasz kétszer is cmlékeztet arra, hogy a kevélység csupdn eldjaték a bukasahoz (v6. Péld 16,18) és a megaldztatéshoz. : Kirdlysiraté (13, 18-19) Szomort hangvétel, igen kemény tények. A szakasz mintha David Saulért mondott gydszénekét idézné: ,,O, hogy elhulltak a hésok” (1S4m 125.27), A sz6ban forgs kirdly kétségteleniil az ifjit J6jakin, akir6! sz4mos alka- Jommal hallunk az anyakirdlynével egyiitt; 597-ben mindkett6jiiket elhur- colték.*? A’ Negeb varosait fenyeget6 veszedelem (19) kiemeli a teljes vereséget, hiszeri ezek a t&voli, déli varosok azt remélték, hogy 6k legal4bb sértetleniil megmaradnak. . 4 R6viden, senki sem olyan hatalmas, tekintélyes és megingathatatlan, hogy megmenekilhetne Isten kiildGttei el61, akik Osszeomlast és pusztulast hoznak. Eletiink soran el6bb-utobb belatjuk: senki sem mondhatja: ,,miért térténnék cz velem?”. JEREMIAS 14,1-17,4 39 Jeruzsdlem megaldzdsa (13,20-27) Az ékes korona (18) utén a pompds nydj (20) a siratéének targya, melyet imost Jeruzsdlemhez, lakGihoz és vaérosaihoz (19) cimeztek. A szakaszban a kesertiség és a szégyen hangja domindl; a hatalmasok imaddsa keserd- séget eredményez. Rabszolgasigba dontik Jeruzsdlemet (21), és kérorven- dezve gyalazkodéssal al4zz4k meg (22b, 26). A kemény hasonlatok arra tanitanak, hogy aza nép, amelyik levetkdzi erényeit, erkilcsét, méltésagat és hitét, ném szabadd4,,hanem oles6va valik: megfosztotta magat a mél- losdgtdl és a becsillettdl. F : A nép tiltakozdsa (miért torténnék velem mindez?, 22), mi t6bb, mar maga a kérdésfoltevés is jelzi, hogy mennyire megtanulta (hozzészokott, 23) a ziillottséget. A rossz tigy idomult hozzdjuk, mint a kesztyti a kézre, mélyen Atitatta Oket, vj arcukkd vali, amit mér nem tudtak, vagy nem ukartak levetni (23): Majd ha meg tudja valtoztani bérét a néger, vagy foltjait a parduc, akkor tudtok ti is jot tenni, “tigy megtanultatok a rosszat! Nem marad mds hatra, mint az itélet (vagyis a babiloni fogs4g); 4m a fejezet {évolabbra tekint. A kérdés — ,,Mikor fesz ennek vége?” — egyrészt hangot ad a fajdalomnak, de nem hallgatja el annak kimenetelét sem: mignem megtisztulsz, & eee A Az. Ur ,a javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesiiljtink” (Zsid 12,10). Szérazsagra szArazsag, s még ennél is rosszabb jon (14,1-17,4) A szérazsdg letrasa (14, 1-6) bben a néhdny versben megrend{t6 leirést olvashatunk a szomjazOkrél. A legelékelébbek és a legegyszertibbek, a legjobban megszervezett vagy a legprimitivebb térsadalomban egyarant szenyednek a teljességgel nélkia-7 atc 0 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG lézhetetlen, a legelemibb dolog hidny4t6l. Ennyire vékony szdlon figg » mindaz, amit annyira biztosnak vélink. A gondos felsorolds Gnmagdért beszél. Az els6 versben szerepl6 szdrazsag s26 eredetileg tébbes sz4mban all, egy katasztréfa-sorozatra utalva ezzel: aki tulélte.az egyiket, arra Gjabb és még rettenetesebb probatétel vart. Ezzel garantaltan térdre lehetett kényszeriteni a népet, A kérdés csak az, hogy mivel vélaszoltak r4: panikkal vagy biinbanatial. A kOvetkez6 két vers erre ad feleletet, Buzgo kézbenjards (147-9) ‘Csak nem nézi tétlenti] Isten ezt a szenvedést, mint valami sz6rnyiilkodé kivlll4ll6, aki nem akar beleavatkozni az eseményckbe? Aligha lehetne erdteljesebb kéréseket felhozni, mint amilyeneket a prdféta Isten elé terjeszt: nemesak a 8b-9a vadl6 kérdéseir6l van sz6, hanem az ezeket kOriilvev6 pozitiv megéllapitasokrol is. Ez a bunban6 imadsdg 6rdk mo- dellje lehet sz4munkra. Figyeljiik meg az Isten nevére valé utalast, és az. ember méltatlansaganak (7a, vo. Ez 36,2232) emiitését, Sziviinket bato- ritja, hogy Isten Izréel reménysége és szabaditdja (8a), Istent és az O népét er6s kOtel€ék kéti Ossze (9b). Szdmios hasonl6 részt taldlunk a zsoltarokban, ahol a zsoltaros mintegy.szavakba nti imddsdgunkat, amclynek megfo- galmazdsdhoz nincs batorsagunk vagy elég bolcsességink. Az elutasitott kérés 14,10-15,4 Mit kezdjtink e7zel a valasszal? Mint mar léttuk,53 Isten nem vonta vissza szdvetségét, de a biintetését sem. A 16,14-15-ben megesillan majd min- ; dennek a végs6 értelme, de egyelére Jiida nemesak a szérazs4got tapasz- talja meg, hanem a kard, éhinstg és déghaldl pusztitasat is (12). Jeremids szivb6l fakad6 kozbenjardsa nem vag egybe népének szavaval és indulat4- val, akik szeremek ide-oda futkosni (10), és akiknek béjtjci, imadsagai és aldozatai (12) nem megtérésb6l fakadnak. A: proféta mintha helyettiik imadkozna; Elismerjak, Uram, gonoszsdgunkat.. benned reménylcediink. (1420.22) ‘Az Ur valasza a 15,1—4-ben azonban mindennél leséjtdbb, nem eléeszik meg egy magényos kézbenjaré konyérgésével: EEO EO JEREMIAS 14,1-17,4 it OL Kergesd el, menjenek eldlem! Ha pedig megkérdezik t6led, hogy hové menjenek, ext vélaszold nekik: ley s26l az Ur: Aki haldtra mélté, a haldlba, aki fegyverre mélt6, a fegyver élé, aki chinségre mélid, az éhinségre, és aki fogsdgra mélt6, a fogsdgba! (15,1-2) A 14,12-ben olvashaté hérom csapashoz egy negyedik, a fogs4g jarul; és #61 kezdve a 17,4-ig hol az egyik, hol a mdsik bukkan el6, valtozatos Inegfogalmazasban. Egy futé megjegyzés jelzi, hogy mindez Manassé kirdly 6rdksége (15,4). A Szentirés figyelmeztet minket, hogy a nemzedékek felel6sek egymasért, akira jOért, akér a rosszért>* Jollehet ez ellen értelmink tiltakozik, Osztdneinkkel j6l érezzik, és rendszerint elismerjiik, hol biiszkén, hol =2¢gyenkezve elddeink tettei miatt, hol a valtoztatds vagydval. Aszornyeteg Manassé személyes banbocsdnatot nyert (2Kr6n 33,12-13), de roksége Megmaradt, részben azdltal, hogy az 4rtatlanok ellen elkévetett bindk Jovatétlentil maradtak, részben pedig azaltal, hogy bdneit eltanulta tle hépe. (2Kir 21,1-6; 2Kr6n 33,120). a jelen nemzedék is hibdztathaté © yvétkekért és bindkért, ahogy a népszerii mondas tartotta (,,Az atydk ellék meg az egrest, és a fiak foga vasott dele”, 31,29; vd. Ez 18,2). A Hillakozés buborékként pattan szét: ,, Ti még Sseiteknél is nagyobb gonosz- SAgot kévettetek el” (16,12). Kozjatek: jab’ gpdszének Jeruzsdlemért (15,5-9) A senki dltal meg nem szdnt (5), 4m az itéletek kdzepette tovabbra is tMakacskod6 (6b) Jeruzsdlemért mondott sirat6 éneket csak akkor tudjuk rékelni, ha tisztéban vagyunk azzal, hogy minden jénak egyetlen forrdsa, z ember egyetlen ura Isten. Ha volna valami nkényes Isten parancsaiban és kéréseiben, ha volna irmi, ami (egy masik Jeruzsdlemet siraté ének szerint, Lk 19,42) nem békességedre vezetett” volna, akkor megbotrankozhatndnk a 7-10. ver- sekben olvashato mészdrléson. A bin: kévetkezménye és 4 mennyei itélet jipyanannak az éremnek a két oldala (6): Te dobtdl el engem... Ezért kinyijiom kezemet és elpusztitlak...2 JOSTASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG Hényszor akartam dsszegydijteni gyermekeidet... de tinem akartatok! {mé, elhagyotté lesz a ti hdzatok (Mt 23,37-38). Maésodik kozjaték: személyes tiliakozds és kihtvé vélasz (15,10-21) Jeremids mar az ellene sz6tt dsszeeskiivéssel kapcsolatban (11,18sk.), illetve a gonoszok virdgz4sa 1éttan (12,14) is viaskodott Istennel. Kifaka- dasa és kérései®* azért is olyan értékesek a sz4munkra, mert Sszintesége fényt vet Jeremids profétai tevékenységére. Azt mondta, amire Isten kényszerftette, s nem azt, ami neki tetszett, vagy amiért imddkozott (11). ‘Tiltakoz4sa sokat eldrul jellemérél: Jeremias nem volt mazohista, nem kereste (magdnak) a szenvedést, és nem volt szerelmes a haldlba sem (gondolj velem, 15). Nemvolt ,sziiletett magdnyos” sem; Isten ranehezedd keze miatt maradt magdra (17), 8, szdllt tova deriije. A 10. versben tett fanyar megjegyzése mutatja, hogy milyen. igazsdgtalanul, és mennyire szivb6l gylolték 6t: nem adtam (ki szereti a hitelez6t?) és nem kaptam kélcson (ki szereti az addst?), mégis mindenki dtkoz engem. Ama legt6bbet az 4rulja el réla, hogy csalddott az tizenetben, kévetke- zésképpen még Mesterében is, akinek igéi valaha Grdmdt szereztek neki (16) — most azonban keserti orvossaégként kell lenyelnie, Nehéz eldonteni, hogy jéslatainak utdlatossdga, vagy ldtsz6lagos beteljesiiletlensége™® vagy az ezek miatt rézudul6 zaklatdsok ellen tiltakozik. Mindenesetre Isten’ yalasza (mint J6b esetében is) nem a pariasz, ern a panaszkod6 felé irdnyul, mintegy ravildgitya a baj okara, Isten eldbb megfeddi (19), aztan batoritja (20-21). 19. vers felszolitasa ° a megfordulni igére épuil: eldbb neki kell Istenhez visszafordulnia (meg- térnie), és Isten megéjitja 6t (ezt ugyanez az ige fejezi ki), hiszen az Istennel valé kapesolat a lényeg, és annak sértetlennek kell lennie. A proféta Isten $z6sz616ja, és mint ilyen nem vehet szdjara hitetlen szavakat 6s gondolatokat: Ha ériékes dolgokat beszélsz, : éniéktelenek helyett, \ akkor sedsz6l6m lehets2, Isten nem fOloldja, hanem megijitja a proféta hivatasdt. ‘Eat tovabb fokozza a megforduini ige a vers. masodik fclében: Nekik kell hozzdd térniitk, nem neked hozzdjuk. TEREMIAS 14,1-17,4 "63 Akar népszerd, akaér népszerttlen a préféta (mely égetd kérdés volt Jeremids szdmara), nem szabad megalkudnia; szilardsdgdnak olyannak kell lennie, mint magdnak az igazsdgnak. ' Ezutan kovetkezik a batorité igéret (20-21), mely szinte sz6r61 széra felidézi a proféta elhivasat (v6. 1,18-19). Az igéretek nem kecsegtetnek kellemes kilétésokkal, Viszont a beldliik szdrmaz6 gydzhetetlen er6 az érett Jeremias dicsOségére valik majd. Al megtestesttett tizenet (16,1-13) Nem ugyanaz ékessz6loan ‘megfogalmazni a népnek az elvetemiiltség iszonyd kévetkezményeit; és megizleini magat a gyégyszert. Isten megpa- fancsolja Jeremiasnak, hogy mondjon le:a csalad (feleség, gyermekek) drdga ajéndékér6l (szinte felfoghatatlan hivatds volt ez abban az id6ben!), s megfosztva magat az ezzel jaro gondoktél és OromOKtdl, éljen magényos Gletet, hogy ily médon még mélyebb atéléssel adhassa tovabb az tizenctet.57 Hamatosan ez mindenkivel fgy wrténik (bontakozik ki a riaszt6 uzenet): « klirtatnak a csaldédok, és csak rothad6 hullék maradnak vissza (4-5). Az €let mit sem ér Isten békessége, szeretete és irgalma nélkitl (5b), ezek nélkiil i bensdségesség utols6 foszldnya is elvész; nem lesz kivel megitatni a vigasztalés kelyhét (6-7), nem is szlva a hangos és viddm Orvendezésr6l, a vélegény és a menyasszony érvendexésérdl (9). Az ember valasza minderre (10) — a sértett drtatlans4g hangjdn feltett kérdés: miért?, miféle vétekért? —jellemz6 médon bizonyitja, hogy a helyzet valoban megérett az itéletre. Amikor Isten valaszat olvassuk (11sk.), mely 4 régi - megannyiszor hallott és mégis elfelejtett ~ vadat fogalmazza meg a bdlvényim4d4s miatt, kiderit], mennyire érzéketlen volt Isten irant Juda. Forditott értékrend szerint élt, vagyis az els parancsolatot fontoltak meg a legutoljéra. MeglepSdiink azon, hogy Jéda megttirte az idegen istencket, de vajon nem kellene-e meglepddniink azon is, hogy nemzedékiink a vallésos pluralizmussal biiszkélkedik, és meghotrankozik a keresztyénség, tadikalizmusdn? (In 14,6; ApCsel 4,12; 17,30-31; 1Tim 2,5-6) Uj és nagyobb exodus (16,14-18) Isten dzenetében a fogsdg meghirdetésén til idGnként dtragyog a dicsésé- ges lezdras igérete is (14-15), Isten azonban semmit sem ad fel elhatarozdsé- bOL, mert a biintetést teljes mértékben megvaldsitja (16~18).58 Az Ezsidsa ee 04 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG | 40. hires nyitanya, mely ugyan mds sz6val fejezi ki a ,,kétszeres”-1, az alapos megfizetésnck a pozitiv oldalét hangsilyozza, abban a bizonyossdgban, hogy mindez maradéktalanul megvaldsult. Am az id6leges biinhédés né- zOpontjabél tekintett bizonyoss4got egy napon felilmulja majd Megval- t6nk érettiink hozott pteljes, 10kéletes és elégséges ..didozata” a biinért. Egy még nagyobb taviat (16,19-21) Isten kiprdbdlt val6s4ga —mely ellentétes a poganyok fantom-istenségeivel | ~felnyitja a proféta szemét annak a napnak a meglatdsdra, amikor messze f6ld6n a népek felismerik majd valldsos életiik trességét, és az. Urhoz ‘fordulnak, Mindez igen tavoli reménynek.tinik, 4m ha végiggondoljuk: ¢ sorok olvasGinak tobbsége is a fold legszélérdl vald, tehat 6k is az igéret beteljesiilésének részei. i Mélypont! (17,1-4) A mestér6 poganyokr6l sz616 ldtomést kévet6en arr6l hallunk, hogy az elvakult Juda a magavdlasztotta ,,balvanyok”-at imddja, Jeremids nemze- déke tehat javithatatlan. Az orszégot teljesen megszentségtelenitették — balydnyaikkal (2-3), és biineik sziviikbe vannak frva, kit6rdlhetetleniil bele vannak vésve (1). Lehet, ‘hogy ez a megjobbithatatlan szivekr6l sz616 rész késztette a proférat arra, hogy a sajat szivét is megvizsgélja (l4sd a 9. vers magyara- zatat), 8 fgy fel tudja fogni a szivb6l fakadé engedelmesség nagyszert igéretét (31,33)? ans ta Két tit az emberiség szamara (17,5-11) Az eld6z6 két proféciaban megvaltozik a zsid6k és a poganyok szerepérdl -alkotott szokvanyos kép. A kovetkez6 frissit6en mds jellegt szakasz arra emlékeztet, hogy emberek lévén mindannyian egyforman valaszadassal ~ tartozunk Istennck, akinek torvényei nem Onkényesek. A hasonlatok - mint a bokor... mint a fa... mint a madér (szirti fogoly) —, 4 boldogmondas (7) és mindenekfoldtt a két cllentétes életttrol sz616 beszéd a bélcsesség- JEREMIAS 17,5-11 i Os {rodalmat idézi fél, kiléndsképp a Zsoltarok kGnyvének nyit6 bolcsesség- qsoltaréra emlékeztet (melyet talén éppen za rész ihletett). A hasonlatok hattérben ott ll a torvény (taln éppen a megtalalt torvényk6nyv), mely- ben tinnepélyes lefras kizli azokat az Aldésokat és dtkokat, melyek koztil |sten népének vélasztania kell (SM6z 27,11-26; 28, 1sk.; 30,15sk.). Alaposabban megvizsgdlva a szakaszt, egészen meghdkkentéek az 5-8. yersek bens6ségés jellemrajzai. A kulessz6 a bizalor, mert minden azon mulik, hogy hol van az ember szive. A vilégi ember abba veti reménységét, ami mdsodlagos és valtoz6, s igy nem virdgozhat. Az 5-6. versek azt az embert allitj4k elénk, aki mindenekfolétt Onmagaban bjzik. Kulsdleg talén j6l mennek a dolgai (amint Jeremids is felpanaszolja, 121-2), de belil szomort €s zavarodott. Kiviilr6l dgy tinhet, hogy ,4ld4sok 4radata”. zidul 6letére, de lelki sivarsdgan semmi sem segit (6a), Ezt a letki-sivatagot, vagyis az istentelen vil4got mesteri tomorséggel, hérom jellegzetes von4s- gal vézolja fel a 6b. vers: szomjusd4g, magany és terméketlenség. Isten konyvében az dtok alternattvaja az didds: nines kOzéput. Az Ujszdvetségben is a hit hatéroz meg mindent. A 7. vers els6 sordnak megismétlése a vers masodik felében (aki az Urban bizik, akinek bizodalma az Ur) enneka hitnek az 616 targyéra és tartalméra, az, Ur személyére derit fényt. Az ellentétet tchdt a pusztai bokor képe fejezi ki; a gyOkereknél kezdi (taplalék), majd a levelekre tér 14 (egészség), s yégiil a gyiimdlesre, - mely magat a fat teszi Alddssa. Az ember dill el6ttink Ugy, ahogyan Isten latja 6t (78a). # Egyediil csak Isten létja, kik vagyunk val6jaban, és egyeddl © banik veliink megfeleléen (9-10). A bélesességiratok rémutatnak arra, hogy mélységesen mélyek az ember gondolatai, és szavai, és ezért csak igen keveset dtulnak,el magér6l az emberr6l (Péld 18,4a; 20,5). A 9, vers ugyanennek 4 sOtét oldalat emeli ki A esaldrd sa6 JékObra, a csaléra emlékeztet (vb. 1M6z.27,36), mig ajavéthatatlan kifejezés utalds a gyOpyit- hatatlanul, betegre.? Jeremias arra tanft, hogy nem mentegetniink kell inagunkat, hanem az Isten gydgyitisat kell kérniink (14. vers). A Biblia bOlesességének nagyszert igazs4pat a 11. versben olvashatjuk, Egyszerden bolondnak nevezi azokat, akik olyasmiért adjék oda a lelku- ket, amit nem tarthatnak meg, Jézus nemesak a gatldstalan, hanem az 6nz6 embert is bolondnak tartja (Lk 12,20-21).Sica 66 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG Félfakad6 fohasz és fajdalomkialtas (17,12-18) Kortarsai sz4mdra Jeremids magatartdsa szélséségesnek és morbidnak tint: ‘a templomtdl, kezdve mindent lekicsinyelt, és Allandéan az ftélet napjar6] beszélt. De felbukkan ,,a te hazad irdnt val6 {€lt6 szeretet” (Zsolt 69,10; Jn 2,17). Bz ad magyarazatot a 7. fejezetben olyashat6 panaszra is, hogy a templomot vardzshellyé és rabl6k batlangjava tették (7,4.11), ahelyett hogy az ,,Ur dics6 tronusaként” (12) tekintettek volna rd. Ez a nemzedék sajét magdnak okozott pusztuldst, és maga vdlasztotta meg a sirfeliratat is: inkabb szomjan hal, mintsem hogy visszatérjen a forrashoz (13, v6. 2,13), fi x £ . A 14-18. versek.személyes hangyétele még tobbet elarul a profetarol: igehirdetdként belebetegedett az Altala hirdetett izenctbe; profétaként semmi tekintélye az emberek el6tt (15);°! és hirhozoként semmi dromot nem talal abban, amit Isten rdbizott (16). Az igazi profétasdg slyos drat | k{vn6, bels6 t6rténete ez: ,,mert sohasem ember akarat4b6l sz4rmazott a profécia, hanem a Szentlélekt61 indittatva szdlaltak meg az Istent6l . _ kiild6tt emberek.” (2Pt 1,21) Imads4ga végén (17-18) Jeremids felidézi a figyelmeztetést, melyet elhivasakor kapott Istent6l (,,Ne ijedj meg t6lik, kiilénben én ijesztetek meg Altaluk!”, 1,17), hiszen most éppen a reftegés vett erdt rajta (ugyanezt fejezi kia 17. versben a rémiilet sz6 is).°* Nem szabad elfelejteniink, hogy Jeremids sz6kimondas4nak dra ,,félelem és rettegés” (v6. 1Kor 2,3). Okul- janak beldle a békésen prédikélgatok. Az Ur napja, Jiida megmérettetése (17,19-27). A siirgeté felsz6litast az. indokolja, hogy a szombat megtartdsa a hiiség © biztositéka, az Urral-val6 szdvetség jele volt (2M6z 31,12-17). Egy nép vagy egy ember viszonyuldsa az Isten megszentelt napjahoz felfedi a lelki kapcesolat milyenségét. a Amész példdul érzékletesen mutatta be kortérsai pénz6riiletét, hogy szinte OrjGngenek, mert a Szombat miatt abba kell hagyniuk az tizletelést; Se JEREMIAS 17, 12-27 67! Mert fgy beszéltck: Mikor mijlik el az ijhold, hogy gabonat drulhassunk? és a szombat, hogy gabonaval kereskedjiink, _..hamis mérleggel csalva. (Am 8,5) Nehémids emliti a szombati teherhordozdsra vonatkozé tilalmat, mely az Altalunk térgyalt résznek is a 16 témdja, Bemutatja a kereskeddk & vés4roz6k nylizsgését a szombatot tinneplé Jeruzsdlem utcain: ,.Ebben az id6ben lattam Jad4ban, hogy a nyugalom napjan sz616t taposnak, gabonat hordanak, a szamarakra terhet raknak, és bort, sz6l6t, fiigét és mindenféle terhet...” (Neh 13,15). A részletes felsorolds j61 érzékelteti, milyen konnyt volt eltorzitani és elhanyagolni a szombat megiinneplését. Az ember zseniflisan el tudja rontani mindazt, ami j6. Jézus idejében a térvényesked6k mindenre odafigyeltek, csak a szombatnapi tilalom Iényegére nem, és megbotrankoztak, amikor a Jézus dlial meggy6gyitott ember félkapta hord4gyat és jarkélni kezdett (Jn 5,10), Mindezt szomba- ton, persze aligha uzleti igyben. Nem fogték fel Jézus tan{tds4t. Fontos, hogy felismerjik a szélsOségeket (Jeremids nemzedékének és Jézus kor4- nak szélsOségeit egyardnt), mert mindketté tnkretcheti az Ur napjat: az egyik esetben a vildgi tennivalék, 4 m4sik esetben az élettelen tilalmak, Az izz6 igéretek (24sk.) a szil4rdan uralkodd kirdlyokr6l és az dldozatot hoz6 tomegek Sradasarol®? Jatsz6lag ellentmondanak annak a tilalomnak, hogy szombaton senki ne hordozza sajat tulajdondt. De a pozitiv utasitas szenteljétek meg a szombati napot (22) —nagy teret enged a vallésgyakor- lisnak; ezt egy mésik proféta éxtelmozése vildgitja meg a legjobban: Ha nem jarsz kedytelésed utan a nyugalom napjan, az én szent napomen, ha a nyugalom napjat gyOnydrtiségesnek hivod, az Ur szent napjat dicsOségesnek... akkor gyOnyOrk6dni fogsz az Urban, én pedig.a f6ld magaslatain foglak hordozni... (Ezs 58,13-14)8 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG Két példazat az agyagedényr6l valamint az erészakos_ felelet (18,1-20,18) 1 Ezek az események val6szintileg J6jakim uralkodds4nak (Kr. e. 609-598.) els6 éveire teheték, amikor Babilon még csak tavoli fenyegetés volt, 4m Jidaban az Uj Kirdly ellenségesen viszonyult mindahhoz, amiért Jeremids €s Josids kirdly valaha kiizdétt. A 18. fejezetben olvashaté >“ példazat ~ amelyben az anyagedény még csak késziilében van — a némzet megtérését Surgeti; a 19. fejezetben viszont arrél olvasunk, hogy a kész edényen nem Ichet mér valtoztatni, csak Osszetrni; a 20. fejezetben pedig Jeremidst megostorozzak és pellengére Allitjik ennek az iizenetnek a hitdetése miatt, A fazekas 6s az agyag (18,1-12) Az IM6zes 2,7-161 kezdve Isten szdmos alkalommal hasonlitja magat agyagot formaz6 fazckashoz,°4 A hasonlat mintegy tis#tdzza helytinket, hiszen az agyagnak sincs joga 4 fazekas ellen panaszt emelni (v6. Ezs 29,16; 45,9; Rom 9,20-21), j6lichct mi igenis bizhatunk Isten teremtményel iranti szeretetében (Zsolt 119,73; Ezs 64,8). Ez esetben a hangstily azon van, hogy Isten djraformal. Latjuka fazekast, amint kival6 ér7ékkel formalja az agyagot, s tistént javitja a hibdkat. Mesterember, nem pedig kinl6d6 kontér: batran és miivészi érzékkel nydl az anyaghoz, Lépjiink ki egy Kicsit a, példdzat vilg4bol, és gondoljunk arra, hogy Isten milyen hozzéért6en formalta 4t Simon Pétert, 4 tarzusi Sault, Ruthot és Matét. Mennyi mindent jelenthet a mi életiinkben is egy ilyen biztos, formal6 erejti érintés, A példazat elsGdleges érielme dtfogdbb (egy néprél vagy orszdgrél van sz6; 7. 63 9. vers), és jelentésége-nagyobb, mert arra a pillanatra Gsszpontosit, amikor a fazekas latsz6lag megvéltoz- ~ tatja credeti clképzelését. Valtoztatasra val6 készsége nem szeszély, hanem kovetkezetesség, Isten szabadon megvéltoztathatja fenyegetéseit (7-8) 6 igéreteit (9-10). [ly médon minden helyzet nyitott, minden fenyegetés felkindlja a megtérés lehetdségét és ezdltal a fenyegetés megszinését; ugyanakkor minden ig¢ret, mig végleg be nem teljesedik, dllhatatossagot kivan. . Ez a tétel elsdrendd fontossdga a profécia megértése szémpontjabdl, mert teljesen kivonja azt a fatalizmus k6réb6l. Barmilyen fenyegetd is a jOvenddlés (kivéve, ha Isten egyértelméien visszafordithatatlannak nyilva- ee eee TEREMIAS 18,1-20,18 oo nitotta azt - példdul 7,16; 14,11), mindig van lehetéség a valtoztatasra. Gondoljunk péld4ul Jonas kényvére: ,,Még negyven nap, és. clpusztul Ninive!” (J6n 3,4.10), vagy arra az fgéretre, amit Isten adott Bli hazanak | (,6rdkre”), s amit ,,most mégis” (1S4m 2,30) visszavont. A tanulsdg nem csup4n a 7-10. versek 4ltalanos mondanivaldja, hanem életbev4géan fontos alkalmazdssal folyat6dik: most azért mondd meg (11). Ugyanakkor a legdurvabb elutas{tast valtja ki (12). A sz6szeg6 nép (1813-17) Szomorkodva és meglepddve tapasztaljuk, hogy az tigynevezett keresztény orsz4gokban elapad az igaz hit, ellenben més népek er6sen ragaszkodnak valldsos értékrendjiikhéz. Egyet azonban kizdr az isteni panasz, nevezete- sen, hogy enyhitstik a vadat a rivdlis istenségek hamissdgét illet6en, vagy hogy barmiféle mentséget hozzunk fel imadatukra (15). Ez, mint minden firulés, nemcsak igen borzalmas dolog (13), hanem természetellenes is (clhagyni azt, akiben/amiben sohasem csalddtunk): Elwinik-e a hé @ Libdnon sziklds tetejérol? Kiszéradnak-e az idegenben csdrgedez6 hils patakok? (14) Végiil pedig olyan értelmetlen, mint amikor valaki a j61 ismert Gtr6l jaratlan Osvényekre tér (15). Ezekrél a kérdésekrél és kévetkezményeikrél médsutt i$ olvashattunk mar (pl. 2,10-13; 6,16), itt azonban egy tov4bbi szemmel egészill ki a lane. A 17. vers a ,,keleti szél”-re utal, melyr6l a diadalmas 48. zsoltar 8. verse {gy beszél: mint mikor a keleti szé1 Osszeztizza a tengerjéré hajékat. Most maga az Ur lesz olyan, mint a keleti szél, nem megévja, hanem saétsz6rja népét. Y 3 A megfenyegetett prdféta (18,18-23) A 18. vers figyelemre méltéan 4llitja elénk a valldsban jératosak hérom csoportjat (vo. Ez 7,26). A paptol a szertartasi ‘torvényre. vonatkoz6 utasitdsok varhaték (v6. Hag 2/1 1sk.); a bélest6l gyakorlati és politikaiee 70 : JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG « tandes (v6, 2S4m 16,23; Ezs 19,11); és a profétat6l Isten kdzvetlen szava (vO: Jer 37,17). Els6 pillantasra a Jeremids ellen sz6tt tery semmi egyéb, mint a. proféta iizeneténék megcdfoldsa, noha az egyik forditasvltozat (NEB) a probléma hatterére is ravildgit: ,,...lesz pap, aki tanitson, lesz bélcs, aki tandcsoljon, lesz pr6féta, aki hirdesse az igét.? Mas szavakkal: mindig lesz hak a tengerben: j61 meglesziink enéikiil az egy nélkul!® Jellemz6 médon Jeremids tijabb kétségbeesctt tiltakozdsban énti ki szivét, mely at meg at szovi ezeket a részeket, kitinden ravilagitva az eseményekre, Paradox médon a proféta scbe kevésbé fajt volna, ha kevésbé lWrddik népével, és ha kevesebbet imadkozik értiik. De a szeretet konnyen « gylildletté valik. Még a legjdsdgosabb emberckben is kénnyen felszinre tmek a zabolazatlan Oszt6n6k. Tegyik hozz4, hogy a védaskod4snak megvan a maga létjpgosults4ga és helye (ahogy a 20, 14sk, dtok-kérése mutatja). A 23. vers iméds4gat a megbocsatds ellen az Osztiverség Ossze- fliggésében kell olvasnunk: inkdbb ebben, mintsem az eiOyends, vildgban kovetkezzék be az {télet, hisz 2 birdskodds elkeriitheterten.© zel egyiitt éppen az kilonbézteti meg a ,,vag6hidra hurcolt gyandtlan bardnyt” (ahogy Jeremids jellemzi magat, 11,19), és Isten Baéranydt, aki nem nyitotta panaszra szdjat (Ezs 93,7; 1Pt 2,22-24), hogy imdds4gdban az egyik még ellenségeinek gyermekeire is ¢hhalalt kér (21-22), a masik pedig kinz6i biineinek megbocsatasdért kény6rdg. A pusztulds edénye (19,115) Am-mindez- Amilyen kivaléan formélhat6 a nedves agyag, olyannyira megyaltoztatha- 7 tatlan a kiégetett edény, Ha elrontottdk, ugy marad. Jeremidsnak a fazekas hazanal tett |4togatasa, majd példazatanak eluta- sftdsa utdn (18,1-12) keriil sor erre a jelképes cselekményre. Mara helyszint is Onmagaért beszél: a fazekasok Kapuja, a cserépkapu vezetett a Ben-Hin- nom volgyébe, a szemétlerakodé helyre.° Itt két dolgot kell kiemelniink: az els6 az 5. verssél, a masik a9. verssel kapesolatos. Ciskor csak jelképesen mutattak be gyermekdldozatot Badlnak, a Ki- rélynak®, , lehat az Aldozati rftusban a gyermeket sériilés nélkiil dtvitték a téz {6l6tt a.bélvany irénydba. De mig az ,,dtvitték a Moloknak” (v6. 32,35 stb.) ‘kifejezés tbbé-kevésbé erre utalhat, addig itt az 5. vers és:a 7,31 semmi kétséget nem hagy afeldl, hogy ténylegesen is bemutattak ég64ldo- zatokat, habar nem elevenen égetiek meg a gyermekeket.? EEE eS eer IEREMIAS 18,1-20,18 5 ‘ 71 A9. vers kapcsdn elég a Siralmak kényvének szemtandjéra utalni (JSir 4,10), illetve az egész kOnyvben felsorolt nyomorisdgokra. Ezen a ponton (10) Jeremids azzal teszi feledhetetlenn¢ (és egyben Isten svavaként visszafordithatatlanna) jovendélését, hogy darabokra tri az agyagedényt, amit ezutin mar nem lehet helyrehozni.’ Majd a préféta batran ellenfelei fShadiszallasdra, a templom udvardra siet. Tettének siilyos kovetkezményeit a kévetkez6 fejezet beszéli el. Jeremids letartéztatdsa és megprébéliatasa (20,1-6) A préféta elleni fenyegetések tetté valnak, s ezzel kezdetét veszi a Jere- midsra v4r6 fizikai szenvedések hosszti sora. Szdmunkra a kaloda (vagy még pontosabban: pellengér) inkébb megalaz6nak tinik, de a héber sz6 egy olyan szorfid szerkezetet jel6l, mely fokozatosan egyre nagyobb szen- vedést okozott.7! Nem Jeremids volt az elsé préféta, akivel igy bantak. (vd. 2Kr6n 16,10) A Pashir elleni Kemény szavak’? (4-6) — szemben az ellenségei ellen mondott imddsdgaival — nem Jeremids szavai, hanem isteni jévenddlések, melyeknek beteljesedésér6I maga Isten gondoskodik. A 6,25 kapesdn mar lattuk, hogy a Magor Missabib (iszonyat mindeniitt) kifejezés tobbszor is felhangzik a konyvben. Isten haragja joggal sijtotta ezt az embertéletében, hiszen mégprébdlta megtérni egy igaz ember lelkét, és hetyke gyavasdggal pyaldzta a lathatatlan Istent. A bételi papot 150 évvel korébban ugyanilyen sulyos ftélet érte, amikor megprébdlta elhallgattatni Amészt (Am 7,105 17). Jeremids szolgdlata sordn néhany hamis profétara is haldlos ftéletet mondott Isten./> Mésok ueyan blntetlentil szembeszegillhettek az igaz: sAggal; de ezek a példaértékit mondatok azt"jeizik, hogy Isten réluk sem feledkezett el, és (tegyiik hozz4) utédaikr6l sem, akikkel példaul a 2Ti- moteus 4,3-4-ben és a Galata 1,6-9-ben talalkozunk. : A tiltakozdst6l a magasztaldsig (20,7-13) Ha Isten szolgdjaként hangulatunk a mélypontra zuhan, idézzik fel, hogy Jeremids fli] tudott ezen emelkedni. Figyeljiik meg, milyen gy6tr6 két- ségei vannak a ‘Tabizott tizenettel kapcsolatban (7a), milyen sebzett az (nbecsiilése (7b). Van-e rosszabb annal, mint amikor kigtinyolj4k az embert? Szomord, hogy neki mindig ,,jajt és bajt” kell kidltania (8), s ami még ennél is rosszabb, bizalmas baratai is ellene fordultak (10).ee 72. JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG- Am mindezeket 4télve nemesak Snmagival kiizd, hanemi Istennel is (a szakasz ugyanis imddsdg és nem monoldg). A nyité kidltds, rdszedtél, azt a gyotr6 pyanut tamasztja, hogy talan 6 maga is a hamis profétdk biinte- tésére mélt6: sajdt csapd4jdba esve onmagat és mAsokat is a pusztuldsba csalogatta (vO. 1Kir 22,19-23; Ez 14,7-10). Masrészt, tudja, hogy barmit “is mondanak az emberek (8c), nem tarthatja magdban az izz6 wzenetet (9), mert az Ur igéje az. Isten tudja, hogy tiszta a szive (12a).’* fey nat a proféta felilkerckedik a kétségeken (11-12)"°, é a 13. versben mdr a megaldztatason is tillép (a szegény ember kifejezés egyes'szamban All). Jeremids megatkozza sziiletése napjat (20,14-18) J6bhoz hasoniéan, aki a hit nagyszeri emelked6i utan mélységekbe zu- hant,’6 Jeremidsra is keserves szenvedésck varnak, mely egyben eddigi tiltakozdsainak és panaszainak a végét jelenti, Ezutdn, mint Isten dltal megedzett acél (vis. 15,20) habozds és kétség nélkil vallalja a legterhesebb- feladatokat. 4 - A préféta lesdjtott dllapotban van (a szakaszban semmiféle érvet vagy teolégiai megfontolast nem taldlunk, csak kétségbeesett kidlt4st), tilzdsa- ibdlazonban nemcsak sajat depresszidjat érthetjtik meg, hanem a Szentirds egyéb Atkoz6d6 szakaszait is. Mert még ha val6ban azt is kivanja (ami nem” valdszinil), hogy atkozott legyen sziiletésének napja (14), bizonnyal nem gondolta komolyan, hogy apjanak bardtja jusson nyomordsdgra és haldlra, mert nem k6vetett el kett6s pyilkossagot (15-17)! Ezek az dtkok tehat a proféta felddlt lelkidllapotat tiikrozik, nem pedig jol megfontolt kéréseket tartalmaznak. A felfokozott kifejezéseket nem Ichet hGvésen clemezni; mélyen felkavarnak benntinket is. A profétanak és srenved6 tarsainak jajkidltasai, mint afféle durva hegek, azért maradtak meg a Szentirdsban, hogy soha ne feledjiik el ennek az ember6lt6nyi ktizde- Jemnek a keménységét és a legnagyszeriibb gydztesek emberi gyengeségét, ee eee 1EGYZETER 3 Jegyzetek: . Errol tantiskodik Amélek (5Méz 25,17-19) és Mab (5M6z 23,3-6) kemény megbintetése, mert gétolni akartak Isten népének vonulését. A ,zsenge” (=a termés legjava) metafora azokra a tOrvényekre utal, melyek szerint ez egyediil Istent illetirmeg (v6, 3Méz 19,23-24; Hos 9,10; Am 6,1). C, E Keil rémutat, hogy 4 matkasdg rovid ideje alatt (helyesebb ,jegyességnek” forditani), vagyis az elsé pdszkavacsorat6] a Sinai szdvetségig, Izrdel nem vetette szemét mas istenekre, bar hite ¢s dllhatatoss4ga sokszor megingott. »Hitvénys4g”: hebel, v6. Préd 1,2: ,hidbavalosdg”. W.H. Thomson, The Land and the Book (Harper, 1886), 287. 0. idézi Streane, 17.0. A ,lefekszel” kifejezés sz6 szerint fgy is fordithaté: ,szétterpeszkedsz”. Példéul idézhetjik H. A. Williams lclkész megjegyzését, melyct valakinck a torténetéhez fiiz6tt, aki-egy prostitudlt szolgaltatdsainak kdszOnhetéen pszicho- l6giailag felszabadult: ,Ahol a gySgyulds, ott a Krisztus, barmit is dllitson az egyhdz a hazassdgtOrésr6l. Es a megfelelé valasz — dicséség a magassagban Istennek!” A. R. Vidler (szerk.), Soundings (CUP, 1963), 82. 0. Vo. 2Kir 21,9>,,.tévelygéshe vitte Oket Manassé, és még gonoszabb dolgokat kévettek el, mint azok a népek, akiket kipusztftott az Ur Izréel fiai el61.” . 2Kir 21,6. Ehhez hozzékapesolhatjuk a magunk kérdését: mit mondjunk a mi térsadalmunkrét, amelyik kényelmi szempontok alapjin gyilkol? Hat van-e drtatlanabb, mint a magzat? 8. A 34. vers szavai: ,akiket nem betdrésen kapt4l rajta” a 2Mézes 22,1-2 tOrvényére ulal, mely az €jszaka er6szakosan behatol6 rablo megolésére felol- dést’ ad. ‘De semmi nyoma nincs ilyesminek, hogy Jada ezzel mentegethetné biinet, ‘ . 2Kir 24,15; 25,7. Egyiptom sikertelen beavatkozési kisérletéhez az utols6 léza: déskor Jdsd Ez 1715.17; Jer 37,7. Jada Jatszdlagos, felszines reformjaval kapcsolathan lésd a 11. fejezet magya- rdzatat, i ‘ . Nem wtolsdsorban azzal a kets beszéddel, mely.elmosta Jahve és az istenek kézbtti kilénBséget. A 3,14 egyediil Isten széméra tartja fenn a ,,férj/ir” ofmet (héberiil: Baal), melyet a kénaani Badl istenség bitorolt; a 24. vers mar ennek megfeieléen a Bait Iekicsinyié ginynévvel illeti: boseth (gyaldzat), melyct az Gsz6vetség szamos alkalommal hasznal (vo. 11,13). Hérodotosz, 265-319. 0. PSN x s74 JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG 13. Igy példdul a harci szekerek emlitésével (4,13), és még kizelebbrol-az varost- romra utal6 hadmiveletek leftdsdval (4,165 5,17c; 66), melyek ne nem tartoztak hozzé a szkita hadviseléshez. 14, Hébertil: tahu vabohu, 1Moz 1,2. - 15. Ennek a bizonyossdgnak a vatatlan felbukkandsa a febyegetések kOzepette egyszerre mutatja tényét és csodajat. Néhany kommentdtor azonban tiilsdgosan is meglepének taldlja, és kés6bbi betoldasnak tekinti, G. A. Smith egészen oddig megy, hogy 4 mondatbol egyszertien kihagyja a ,nemt” sz6t (Smith, 110. o.); 16. John Donne, Nagypéntek, 1613, Nyugat felé utazva, in: Donne, Milion és az angol _ barokk (Budapest: Europa kOnyvkiad6, 1989, ford. Jékely Zoltdn). 17. A 12-20 fejezetcket ,.Jeremids vallomasénak” is szoktak nevezni, tekintettel a benne foglalt imadsdgokra és tiltakazdsokra. 18. A ,bdlesesség”, ba rossz kezekbe kertil,alig tb, mint ,agyaRirtsdg” (254m 13,3). 19. Pl, Bardkot, az, frhokat (36,4sk.), Ebed-Meleket, aki megmenti (38,7sk.), Séfin csaladjat (26,24sk.) és mésokat, akik kidllnak mellette (26,16.17 stb.) Lehetséges persze, hogy a torvénykOnyv megtalélésa eldtt (622.) ezek az emberck még nem léptek szinre. 20. Lukatsi Vilma ford{tasa, 21, 2,34-35 (,,az drtatlan szegény emberek vére”)’az egyelten kordbbi utalds az elnyomés biinére. 22. A ,tetszésiik szerint” kifejezés (31) 826 szerint: ,ahogy a keztik tigyébe eset” (iKr6n 25,2.3.6; ,,irdnyftdsa mellett”). A ,,hatalmaskodnak” fordfthats vgy is, hogy ,,0sszekaparnak” (ti. pénzt), vd. Bir 14,9, ahol Sémson a markdba szede- gette a mézet az croszlén tetemébdl. Ez teszi a papokal sz6 szerint korrupttd; de nagyjabol hasonidt foglal magaban a hagyomdnyos fordftds is, -miiszerint a papok hozzdigazodnak a mindennapos gyakorlathoz. 23. Zsolt 139,24, ahol az ,,orokkévaldsag”-ot ugyanaz a sz6 jelenti, mint itt az »6srégi”-t (dlim). + 24, Lasd'a 13. jegyzetet. 25. Lasd 20,3-4 (ahol ez a kifejezés, magor missabi lesz a neve anriak a papnak, aki megprobalja elhallgattatni Jeremidst) vo. 6,25; 20,10; 46,5; 49,29; JSir 2,22. 2%, Lasai ert6l S, R. Driver feljegyzését, The Book of the Prophet Jeremiah (1906), 39.0., in: Smith, 133. 0. 27, ‘Talin a Vénusz bolygérél, vagy a holdrdl vagy Istér/Astarte/Ast6reth istennérdl van sz. A. 18. versben emiftett dldozati stiteményeket az istennd képmasara forméltak (44, 19b) vagy rafestetiék a képmasat. A babona szivds tovabbélés¢hez lasd a 44;15-19-c1, 28. V6. 1S4m 15,22: ,Bizony, tobbet ér az engedelmesség az dldozatnal JEGYZETEK co 29. Vo, Bzs 1,11sk. Am 5,21sk. Mik 6,6sk. Zsolt 40,7sk. 30. Vo, 2M6z.5,1-2. Ezs 6,9sk. Ez 2,3sk. Mk 4,11sk. ApCse] 7,52.57. 31, VO, Rom 9,17; ApCsel 13,27; 28,26-28. 32, Tofet eredeti neve tefar Ichetett, ,,tzhely”, ahol a gyermekeket Eg6aldozatként ajanlottak fel Moloknak, vagyis Badl-kirdlynak (s a mofok talén ugyanolyan’ médon rimel a melek fkirdly] sz6ra, mint a béset a tofetre. A31. vers kifejezései, valamint a 19,5 és az Ez 16,21 nyilvanyaldva teszik, hogy a Moloknak bemutatott Aldozat nem puszta jelképes szertartds volt. Az Aldozatokat megolték és elégették. 33, NéhAny korabbi bibliamagyardzé szoges ellentétet dilitott fel Jeremids és a korabeli dldozati rendszer képvisel6i k&zbtt, és a8. verset gy értelmezték, hogy a proféta elvetette a megtalalt torvénykOnyv dldozatra vonatkozs részeit, de taldn az egész kinyvet is. Edzel szemben: ldsd a 7,21-26-hoz és a 11, Isk.-hdz feizbtt magyarazatokat. Ennek a szakasznak az fi¢lete inkabb Jézus szavaival All rokonsdgban, aki elftélte azokat az fréstuddkat, akik ,szépen félretettek Isten paranesolatait”. Vo. Mk 7,9.13; Lk 10,21; Jn 9,39-41). 34. Az 6a népem ldnya” kifejezés gyakori visszatérése arta utal, hogy Isten beszél, bar Jeremids is haszndthatta a kifejezést, némileg gyengébb értclemben. A 9,2 zAr6 kifejezése — ,,fgy s26l az Ur”, legaldbbis arra utal, hogy Isten beszéde itt ‘végel ér, 6$ nem ldthat6 tisztdn a kifejezés és az clétte all6 részck kézotti t6rés. 35. Hastings’ Dictionary of the Bible, 115760. 36. ‘Az igazsdg itt elsdsorban hiiséget, beesiiletességet jelent. 37. Héber hackél, Keil forditasa — ,aki ért, és ismer engem” — jobban jeloli a két ige kilonbség61, és elkerilli azt a benyomést, mintha mi ,érthetnénk” Istent, 38. VO. ezt Pal kifejezéseivel a Rom 2,28-29-ben. 39, A ,kortilnyirt hajdak” kifejezés feltehetéen a ,pusztdban lak6k”-ra utal, akik kor alakira vagtak a hajukat. E2 a gyaszoldsi szokés tilos volt Izrdelben, miként az’arc megvagdosésa is, mert ezek méltatlanok az ,,Ur szent népéhez”; 3Moz 19,27, 5Moz 14,1+2. 40. Pl: Zsolt 115,4-8; 135,15-18; Bzs 40,19sk; 44, 9-20. 41. Ahebel s76 és tobbes szimd alakja a 3. 8: € 16. versben tigy is fordithatd, hogy ,semmi”, vagy ,semmik”, A Prédikator kGnyve. ugyanezzel a sz6val fejezi ki, hogy minden fOldi dolog ,,hidbavaldsdg”. 42, S26 seerint, ,hogy taldljanak”. A mondatnak-nines targya. A héber hangzOk feloserélése, Iehetdvé teszi azt az értelmezést, hogy .réjuk fognak taléini” (Val~ gata, illetve Szeptuaginta), de mds fordit4sok (pl. JBS) szerint fgy is értelmez~ etd: ,,hogy ram taléljanak”. 43. Pl.: ye s2bvetség igéi”, 2.,3., 6., 8. vers, vO. SMOz 29,8; ,,Atkozott az az ember... 6n pedig igy valaszoltam: bizony, igy van, Uram!”, 3., 5. vers, vO. SM6z 27,26;76 44, 45. 46. 47. 49, 50. a 55. 56. te 59, 60. JOSIASTOL NEBUKADNECCAR FELLEPESEIG pil vaskohSbol”, 4. vers, vO. SMOz 4,203, mindenki a maga megatalkodott gonosz saive szerint élt”, 8 vers, vO. SM(6z 29,18. Minda két parancs t6bbes szémban dil: , halljétok”, ,mondjatokel”: A3. versben mdr a proféténak s2616, egyszemétyes parancsot olvassuk. ‘Vb. a 12-13. verseket a 2,28-cal, A I6sids reformja elleni kézielfogashor, lésd 44,15-19. ' ' Pl: 166 kOnyve, Zsolt 22; 73; Habakuk kOnyve. »Nem tatja meg Isten a mi végiinket” ~ a kifejenés éle valészinileg inkébb Jeremids, mintsem Isten ellen irényult. Az ftélet proférdja, mondhattakellentelei, hidba Oral eldrey V6. példdul Bzs 1,2; Hs 2,58k; 11,14; Jn 13,18. ‘V6. 46,26 (Egyiptom); 48,47 (Méab); 49,6.39 (Ammén, Elm), A héber a perat sz6val fejezi ki az Bufrdteszt, ezért némelyik kommentdr azt Javasolja, hogy itt Parah-ra kell gondotnunk (J6zs 18,23), vagyis az Andtot kézelében levS Farah vddira, mely a névhasonlésdg miatt akar az Eufratesz szimbéluma is Iehetett, hiszen az 500 mérfvldes utazds igencsak kimertt6 vallalkozés, fSleg ha magdnyosan tette meg a proféta. A nlagy tavolsdg azonban egy céizatos intés is Iehetett, részben jelezhette Jtida féradtsdgos, 4m hidbaval6 diploméciai tevékenységét a madltban, réscben pedig utalhatott a fogsigha _burcolt nép hosszi menetelésére. ; - A , borostomls” forditds nem szerenesés. A nebel sz6 anyagedényt is jelenthet, pl. zs 30,14; JSir 4,2, - Jet 22,2430; 29,2; 2Kir 24,12.15. Az anyakirdlynOk igen befolydsos szerepet t0ltéttek be Izrdelben. Vb. Kir 15,13; 2Kir 11,13, és a feljegyzésekben rend- szeresen megtalaljuk neviiket. J6jakin anyja Nehust volt, 2Kir’24,8. }. Lésd a 3,1 18k; 4,27; 13,27b magyarazatat, . VO. 2M6z 20,5-6; 1Kir 11,12; 14,10-11; 2Kir 19,34. Lasd még 17,14-18; 18,19-23; 20,7-18, Lasd a 4,5-6,26 magyarazatanak bevezet6 sorait. Ezsaidsnak és Ezékielnek szintén voltak olyan feladatai, melyeket Onmaguk ellenében Kellett _végrehajtanivk. VO. Fizs 20; Bz 24,15-24, »Kétszeresen megfizetek” (18) taldn erds kifejezés egy ilyen atfogs buntetésre. A misneh (ketszeres) sas jelentheti azt is, hogy a vSteknek ,aréayéban”, VO. Harisson, 105. 0. utalésdt D. J. Wisemarin , Alalah” szdcikkére, NBD, 24. 0. (IBD, 30a). Ugyanez a s26 fejezi ki a 16. versben a végzetes napot, a 15,18; 30,12.15-ben pedig a gydgyfthatatlan Allapotot jel6i. Annchezen értelmezhets héber $26 vagy a szirti fogolyt jell, mely mas madér tojasat kOlti ki, vagy a fészekaljét (NEB, NIV), vagy azt a kotldst, amelyik meguli I 6 SIS ORONO OL EEE TO WEGYZETEK © 7 a tojést, de nem tudja kikolteni (AV). Az elso két lehetséges valfazartal szemben, G. S. Candsdale néprajzi kutatsokra hivatkozva az utolsé megoldast tartja a legjobbnak. Szerinte a hasonlat arra utal, hogy egyszertien kiraboljak a madar- fészket. Egy expedicid vezetdjét idézi, aki are6l szdmolt be, hogy egyetlen tavasszal 800 fogolytojast gydjiOtick. (Animals of Bible Lands,. Paternoster, 1970, 166-67..0.). 61. Lasd a 4,5-6,26 magyardzalénak bevezetésél. : 62. A megfizetésre vonatkoz6 kéréschez ldsd a 11,20:hoz fait magyardzatot. 63. Az dldozati felajénlésok kataldgusa (26. vers), messzemendkig.céfolja, hogy Jeremis ellenségesen viszonyult volna az dldozati szertartashoz. A 7,22-ben olvashat6 kifejezései nem az istentiszteleti rendszer, hanem annak visszaélései ellen irényulnak. 64, A ,megformdlta...az embert” kifejezésben-szerepl6 igébdi képzett meliéknévi igenéy ,,fazekast’” jelent. 65. Jer 2,8; 5,31; 23,9sk, 26,7sk. 28,1sk; ezek a szakaszok béven clegenddk annak megerdsitésére, hogy igazuk volt — a maguk szempontjab6l. 66, V6. 11,20 magyarézatdt. 67. Ennek a hélynek a részietés bemutataséhoz kasd a 7,27-34 magyarazatat. 68. Melek vagy Milkom elesavart, ginyos kicjtése; Molok. Hasonléan a béset, Szégyen szohoz, 69. Vd. Ez 16,20-21: ,,...68 feléldoztad Oket nekik eledelil... fiaimat levagtad és odaadtad, feldldozva Oket..” ‘A Tofettel kapesolatos szavakhoz ldsd a 7. fejezether fiizstt ziré magyarzatot. A29,26 a ,kaloda” szdt kiegésiiti a ,,bilincsek”-kel is, A Jb kOnyvében a 13,27 és 33,11 mas szval fejézi ki a bilineset. i 72. ,Immér fia’ (1) feltehetGen azt a papi tevékenységet jel6li, mely az, Immeér dltal, David idején alapftott tizenhatodik papi rend szolgalatdhoz tartozott (1Kréa 24,14), A kivetkez6 fojezetben szerepl6 ,,Pashuir, Malkijja fia” (21,1) az biodik csoport tagja lehetett, melyet Malkijja alapftott (1Kron 24,9), 13. ‘Jer 28,16-17: Hananjé; Jer 29,21-23: Ahdb és Cidkijja. ‘74, Jegyezatik meg azonban, hogy amikor az Ujsztivetség a sajét sziviink megyizs- gélds4r6l beszél, lesz6gezi, hogy nem az dszintes¢g a legfontosabb mériékegys¢g. Az igazi bizonyiték a szeretet. V6. 1Jn 3,19-21, melynek nyitd szavai visszautal- nak a megelézé 18. versre. * 75. Bosszillést kér6 szavaihoz lsd a 11,20 magyarazatat, 16. V6, J6b konyyében a 2,10-ta3,1sk.-kel, a 14,13sk.-t a 14, 18sk-kel 5 a 19,25sk.+t a 21,isk_-val, eS 7 TL re S