868 o Michel Foucaulc A diskurzus rendjc

Michd Foucau]t: Á diskurzus rendje r 869

Lefegyverzóen megválasz olhatatlan|

Nem a honorárium végett,az biztos, so.tat<1banéló Óhajra ironikusan vá]aszol az intézmény,mivel tinnepélyessé teszi a
I
egyesek éhen is ha]nak ktizben. Nem, kezdeteket, fesziilt figyelemmel, csenddel óvezi óket, és, amint ma3á kesobb.jelez.
van va]ami hajtoeró a kézben, ztik, szertartá sos formá-k'aterőszakol rájuk'
távirányított' valamifele hajlama az agynak, A,lágy így beszél: ,,Nem akarok a diskurzus veszedelmes rendjébe merészkedni;
talán egy megkésett iidv<lzítóvagy toiémáilat, nem szeretnék tisszerit}'Özésbekeriilni lozáró, eld<intó elemeivel. Inkább azt szeret-
formális priapizmus a tartalom szátnlájára, ném, ha a diskurzus rigy fogna kÖriil, mint va]ami nyugodt, mély, á átszó, hatarta-
nllván elmrilik majd, Ianu'l nyitott kőzeg, amelyben a tőbbiek viselkedése megfelel várakozásomnak, és
de ma a mondatfiizés amelyból egyik igazság a másik után bontakozik ki; ekképp csak rá hag.yatkoznék,
az els dleges. szerencséshaj roncsként sodrődva hullámain'''
Am az intézmény váIasza így hangzik: ,,Ne fé|j,kezdd csak el a beszédet; mi majd
,,Azon kevesek, aki.k felismertek belóle valamit'' _ (Goethe) - megmutaqjuk neked, hogy a diskurzust tórvények rendszere szabáiyozza; hogy rég-
miból is? őta ván.rnk már felhangzasára; hogy helyet biztosítottunk neki, amely megtisztel-i,
Gondolom: a mondatÍiizésból. de le is feg1verzi; és ha van benne némi hata]om, valami eró, akkor azt tőltink és
csakis tólrjnk k"pja.''
De ta]án ez az intézlg;'ény és ez a vágy nem más, csa} két ellentétes válasz ugyan-
arra a.nyrrgtalanságra: nyugtalanít minket, hogy mi is a diskurzus a masa elhangző
vagy írott *Iug' valőságálan; nyugtalanítő a diskur2us kétségkíviilátmeneti jeÍe.
Michel Foucault E.,.-: hogy késégkívtilel kell trinnie, és hog7 nem a mi idonk szerint fog ireg-
szrinni; nyugtalanít benntinket, hogy ennek az egyébkénthétkoznapi es szti.ke té-
A DISKURZUS RENDJE vékenyÉgnek mélyén olyan eróket és veszedelrnei<etfedezrin]<fel, amelyeket nem
látnak világosan; npgtalanít a tomérdek sző mogott ftilsejlő harc, gyózé|em, sére.
Ttiriik Gábor fordítása lem, ura]om, szolgaság, a tomérdek szÓ mÖgott, amelyeknék a hasziá]at már olyan
régőta elvette az élét.
De hát miért olyan veszélyes,hogy az emberek beszélnek, ésdiskurzusaik szaka.
datlanul sokasodnak? Hol itt a veszély?
Észrevétleniilszerettem vol.rnabelopakodni mai elóadásomba, valamjnt azokba Ma este a kiivetkező hipotézist bocsátom elóre, hogy kijeloijem munkám helyét
az elé. _1^q ta]án csak nugy9l i| átmeneti jellegri színpadál:
adásaimba is, amelyeket talán hoíszri évek során fogok itt ia.ta,,i. Nem ftiÍtéteiezem,hog}' minden
felsz6lalni
akartam, inkább azt szerettem volna, hogy beburkolján a sző, ésmagával társada]omban ellenőrzik, kiválogatjá-k, oo.g.'.u.iik a diskurzus termeléiét, majd a
ragadjon,
tril minden lehetségeskezdésen. Szeretteá vo\na aztlszlelni, ho5y ariito. termékeket rijra eloszsák, mégpedig bizonyos számri e|járás szerint, amelyeknei az
*Jgstu-
lok, már réges--rég megelózÖtt egy névtelenhang: ígycsak továbbLilett volna frznÖm a sze-reprik,Jrogy csokkentÉk a diskurzus veszélyeit, uralmukba kerítsék vélet]en.
a mondatot, folytatnom, arr.1lkil hogy észrevennZk, beÍészkelnem magam szerri me gjelenését,kikiiszÖbolj ék srilyos, fenye ge tó anya giságát.
réseibe,
mirrtha csak.egy pillanatra elhalgafuájelt adna. Nem volna kezdet teháí, olyan társadalomban,.mint a miénk, jal isáe4ut a kizirt e"5arásokat.A legszem.
nem tólem .
származna a beszéd, csupán véletlen eleme volnék, aprÓ hézag' az elnémulás betrinőbb, legktizismertebb a ti]altm. Tudjuk jőÍ, hogy mindint kimondanrnincs
lehetsé-
8es tere. jogunk, nem lehet bárhol mindenről beszélni, uegiil
Éaig nem minden]<i beszélhet
Szerettem volna, ha mÖgÖttem.egy másik hang (amely már régőta beszél,jő bármiről..A táIry, a kÖrtilmények és a beszéló dány kierrielt vagy kizarőlagos jogá-
előre
megkettózve mindazt, amit rnondani fogok; ezt.mondaná : tabyja: itt h:írom tila]om egyrittes fellépésérőivan sző, aíelyek l.."..'Liíl,
,,rot1Ltni kell, rwm tud,un 3k
Fo.lerősítikvagy kiegyenlítik egyáást, álland arr vát)tozó,bonyolult iosÉIyt alkotva.
[o.b.ta.yl'íot2tatni hell, futu1,t
fot1tatom, ki kelí monnani a szaaah'at,.omíg ,,ak el nen fogynak,
hi kell tnondani óket, ruíg rárn rurn tatátn^ak,éseI nen nundana}' ;;,^ Megjegyzem továbbá, hogy nápjainkban a szexuali|ás cs a pá tika terülétén a leg.
hiiliiniis"uiika*,
k,!yó' kú,n,fo\ntni keII, ta|lin mlir mindez meg is t rtint, talán illir '.iTbb a rostély' illetve itt szaporodnak meg legjobban a fekete kockák: rrrintha'a
ehnundtaknefum,
talÁ,n rruir eluiJtek a tirrtinefurnkijsziibére,az ajti ítt, anay a jrténetemre diskurzus egyáltalán nem is iz az át]átsző ú8:yLmleges elem volna, amelyben
nyíkk, csod,átkoi- a
nék,ha kinyílna.,.,'* szexuali|ás leteszi . ft.slug:-t,'a politika pedig.megbéiél, hanem olyan hely, ahol
Azt hiszem, sokakban. é1a vágy, .'. kelljen elkezdeniiik a beszédet, legszí- elószeretettel gyakorola.k félelméteshaá..'uiat. Á diskurzus !áuizőlág t"t^',.1.t.,'-
vesebben mindjárt a diskurzus |9sy téktelen d.ol"q,.de jellemző tilalmai hamar felfediI.kapcsolatát avágwa]
loldJan lennének, mert nem akarnak szembeke- es a-hata.
riilrri mindazzal, amj a diskurzusban egyedtiláilő, ijesztő, sot ta]an rosszindulatri |omma]. Es ebben nincs semmi meglepó' Hiszen u ái.k.,.,u. _
is. a-lizichoanalízis
tanriságá szerint - nem csupán egyszer en megmuta{a (vagy elrejti)
t Samuel Beckett: A urcnr'vrzxr-rtrrr'N.
a vágyat, ha-
Magvető, 1987. 54l ' o. nem a uágy tÁrgya is. A tőrténelem szÍinteleniil arra oit"t *I"t.t, ÉogyíTd]it,,.,u,
nemcsak egyszerr1entolmácsolja a ktizdelmeket és az ura]mi ...'dsze"íÉEéi,-hanem
 I
I

870 r ffi6[61 Foucault: A.tiqkurzus rendje

Michel Foucault. Á ítiskurzus rendje o 87I

értefolyik a harc, álta]a d l a kiizdelem; tehát a

diskurzus a2 2 |3tal9a1, amelyet dosíthat k, de szakadatlan! vá-lt9zta$aka helyiiket,
az emberek igyekeznek megkaparintani. ésintézményekegéw rendszere
tartja fenn őket, foganatosítva q'. .1j; érvényesítve
Társada]munkban egy m?sif tizaro elv is létezik ..*.go;;*kat; végtil pedig
: ez már nem ti.la]om,hanem tudjuk, hogy a kényszer erejével hainak, sőt
megoszLíséselutasítás.A jőzan észésaz őriilet a'.erőszak sem teljesen idegen tóliik.
szemb.flríei;B"ndolok. Á korai Persze hl .gy dikr11us i{*.'r
kÖzépkorőta a bolond az,-akineka szava;."' ki;.elentésénekszintjére helyezkedtink, akkor
*h;;;ii|iáa." a uírsadalmi az igaz ésa hamis kozőtti megkrilÖntcizietés
kÖrforyásban,mint miísoké:.előfordul,hogy ,z"uat nem cinkényes,nem mődosíthatő, nem
semmisnéktekintik, nem fulai- intézményesés nem is erósáos'
donítvanekiigazságot, sem.fontosságát,rn1veljogilag De ha más szinten r"glJilk hayet, ha feltesszrik
nem hitelesíthetcselekedetét a kérdést, hogy milyen' u.l,.:: milyen
vagy szerzódést, sót a mise áLdoíatában most diskurz'i'.'kr".,-., az igazságvágy,
atre'iy9giilést sem teljesíthetibe. igazságakarás+ (volmlté
amennfben nem a.lkothata-kenyérbóltestet' .' amály.a. olyan régőta eleven tcirténelmiinkben,
viszont,el3fo.a,,i- i.,-r'ág'y-ffia.; *,*),
vagy nagyon á]ta]ános formában milyen
zel szembenkiilcinlegesh.ata]maítulajdoníának t".a.i"uagyi.*"i, ."á"i u.tu*i,.,,'r.utloi
n.eki,péIdáulaí nogyrejtettigaz- lontÍ de savoir) szabáIyozó,megoszusi,típus, " akkor
ságot mond ki, ismeri j.'Y5-!...s-yűg}riségében .áÍa'' ,6,,á..ó(tÖrténel-
" Kiilőn'Ös, ia,, ;;; mások bcilcses- mi,:nődosíthatő, intézménye"sentenyiz..ita;
ségeképtelenészrevenni-. "ry*.iit rendszer "a"*ir.r.
tei*."áa,
í,ogytu.apában a uoto.,Jl,uu" át évszázad,okjg hqjuk kirajzo-
meg sem hallottrík,vagy ha m.eghallotti[,."i"á;'in
i g^;;;;';;;^ké;t h"x;ta: bi1onnyal,tcirténelnr1..............]eg
Mihelyt felhann ott e-iző,.3iná.;4 u ,.--,o. "-, vagy ,tvtt1d9n létrehozott megosztásről van szÓ. Mert a
VI.
Yeszett, naiv és fondorlatos század gÖrÖg kÖltőiné| az igaz disi,urzus
értelmettulaidőnítottakneki, értJlme'.uu^Z...r,'.t, még - a sző határozot't és minősítő értel-
mint az értékes emberek beszé- mében _ az yo\t, u-:ll:t a Teljogosítoi|
dének.Mindlnesetre, akár kirekesztette--i.t.l.*, v.*ety mondott el, meghatározott szertar-
a}ár mag:ihozhasonította, szi- uás alapján; ezt tisztelték s enál ietteg,.t
gorri értelembenvéve nem létezett.Á bolond u' .át...i.;;; i;tték alá maguka!
szavaiből ismJrtek rá a bolond bo- mert ez uralkodott.'Ez-tett-koztiik ilazságot,
londságiára;a szava}'szintjé.nhajtotuík;J;. megmondva, kinek mi jár. Ez a dis-
megosztást,de soha nem jegyezték kurzus, megjősolva a jcivőt, nem csupán
ftil ésigazábzrnmeg '"*.tiultgutiat . ''"ut".' " be1ele.,teite,-i to*J"ir..ajd, hanem hoz-
a xVlll' ,ia,ua,ig.-elótt egyetlen zájáru|t megva]ősítiísához, az embeiek
orvosnaksemjutott *:9|,:higy megviz'gáljl] c,alda.kozokedvéthordta magában, ekképp
(miképphangzik eI, miértépp.""u' t'"u.'g,L "'i h;*rr. .rTi"iond beszédében emelkedett a sors ran giiíra. Éi . gy evszazaáaa
l.e'aul ; i.g"';;;il.;;
.l), jőlleheiaz '"r, *.gtiil<inbciztetés már nem abban reilett, hog. m7.ez a '"';
alapja.Á bolond esészha 'nas disku..zusa. " diskurzus, vagy mi't taz, hanem abbán, amit
a zÖrej szinqjénharrgzott eI; és csak tnand_:elji5tta nap' ami|1r JJ,;g-.af
szimbolikusan adrálimegneki a szőt, -il"i^l2i.y:ffi;till.ffi...,,. ffirilya a kijelentés (monciatinn)hatiísos és
"
békítette,hiszen ott az ácáaott igazság.'...p., ésmeg- 1og;szerri szertar|ásos aktusáről-magá."
Azt mondiák maid, hogy .,,.,Ék*i *í u:g:,.u.usy .;u*,o,o. ".kijá.ntésie .h,;,;)-;;iódott:
r;{eie1ci$ava".*oátiu,,onyára' Hésziodosz értelmére,
legalábbishamarosanvége |?:::ju^,ÍrgYira,
blzonyos választővona] ésPiatőn kÖzÖtt
lesz; a bolon-d szavá már i',i.... -.go;Á hriződik, amely elválas.,,1^Lgy^a'tá|-i;-és
triiátaa.,aí;,".í r.irJgák, meghallgit- kurzust; ez pedis rii megosztás,mert a hamis dis-
jiík, sót kittintetó fixyelemben.é''..?tik;;a
"
i,tt már értelmetkerestink benne, vala.
ezentril az igaz diskurzus ,iá. .'e. azonos
az
mely mri vázlatatva=á roncsait;v"b.ag;Jietten
i#ff T'Yffi1T;:H*.'.'* ;;J;;; .,.- t kapcsolődik
ahata]omn,J;
riij.

érttika bolond beszédét mindab-

ban, amit mi mazuni mondunk, abbai"az
aprő hasadétuu',!.ttil. tetten,amelyen KétségkívÍilez a torténelrni megosztás
kereszttil elilan éIottink,amit '.,o.,au,,f adott általános formát tudásvágyunknak.
o! .:.i ;;$, fisly;i;i .'..n bizony'$a, De állandőan változtatta^l;rr5., u.""gy
hogy a régi megosz* *á| *uktid'.; gondo!.unki,.É,u ...aa, feg1werzetére, i;Jományos átalakulásokat néha talán ér-
amelyneksegítségével ". a bolond,sz.auat;
megfejtik l:lT.:h.,.éi| .sy:.sy fefáezésr.oiá*.,-c,,yéte.,t,de értelmezhe${ik
i áo'dou.''tl,
zatÁra,amely lehetővétesii j orvosnak, p*i.t..ou',l"ldk;"';; iite,..,enyek háJő.
-' n.r' meghallgassa :g^T:1gágy
rij megjelenési
t'eKntve' sem tárgyai
formáiként
óket az
is.A xl*. szazaail*"J*"'"' semformfit
szemponqjáből, sem alka.lmazott technikái
i: ezt a beszédet,és ue-yana.k'kor a betegn'ekis lehetővei.'li. ni,ry elmondja d'olgában nem azo-
elkeseredettenelhall"gassa) (vagy nos a klasszikus kultrira t"aaiua8-yáuu].
szánalmasi,auuit; -i',E;; Íbffi#;?anri Menjrink vissza kissé idóben: a XVI. és
ébred ben- XVII. század fordulőján (elsósorbiír
hogy e -.go''ltá egyáltalán .,.- l,.n.,, *eg, Áglia;""l olyan tudásvágyjelent meg, amely,
l)i!:
htiztiá.k' csak máskéntmrikÖdik, miíshol Ilunte8-yelólegezve a témákat,kijelolte
me8 a vá.lasztővonáakat,más intézménye"k." a.lehetsegeí,.e.hoo, ií.,sfigyelhetó, oszt,á-
régimődon fejti ki hatását'És3áuenet, k.;;;;tii^fu.'l.io.'a], nem a lyozhatí uárgyak u...:.Í! .'
- o*o, szerepecsak annyi, hogy meghall. sante ráerósza.k'olta megismeró "-,".'aa*a8.y-|-,',de,,n.mri tapasztalatot megelózve)
8assaa végrefelszabadítottbesiédet,e szavak-.8h"xa;';;;Jig ata"y.a"6izo1ros p9ziciőt, egyfajta szempontot,
zonyos szerepet (inkább látni kellett, bi-
tarrásána.kjegyébenzajlik.'olyan diskurzus a cezrira fenn- mint olvasni, inkább bizonyítani, mint kom-
_ *5ghaxg"]íáo .,, vág-yél,és menrálni). E tudásváqyat a m szaki
amely Íéktelensége űqy épp.: ,,o..o.,g.í,u. "'.,.tyuen
- ';;;"y.i i'"Lj^"l ''i.'uo.,a'i.á'.'.6; 'Ji.u" átalánosab-
birtokoxinak ban, mint bármelv .i.-gr'.",i.*"i;;;il'),
hiszi magát. Ha a1' értelemixi.,aje.e van " ;elyen alkalmazni kellett az ismerete-
sztikség .1,,,tiitlni.i gyógyítasához, ket, hogy ellenőrizhetóf
akkor e csÖndnekkészenlétben r.il a]''ii.. megosztiís " pedig r'"'1""'"fi.g'y..*t. Mintha a platőni nagy megosztástől
Tálán kockázatos az igaz ésa ha*i,áe.'tétét fennmarad. 'ryzs|sv.áqrnat ;' me'volna a áaga
l.^l:'.'1 tcirténete,áely nem azonos a kény-
tckinteni, az em]ítettekut.án.MiÍéleésszertiség a harmadik klzáró rendszernek szentl tgazságok torténetével:
á *egisme.áao 'a.gyJJ"l7".tlo"enete,
sugallauírar,",.'rl.r'"* ánk az igaz. a meg-
ság kényszerítő ereiétolyan megos.'q'.kh;', J*.t'y.k.t"p'.iá.'
legalábbistÖrténel;li.'é.i.g.''Eg.k ákényesek, vagy
;i;;;*ezódnek; amelyeknem csupán mő. . Nemjogi,
hanem logi}'. r igazságt t van szÓ. (A
ford.)
 872 o Michel Foucault: A diskurzus rendie
Michel Foucault: A diskurzus rcndje . 873

foT..|ó. alany funkciőinak és pozíciÓinak t<lrténete,az ismeretek anyas, mriszaki,

lyekról eddig beszéltem,min;gg.ykíviilről hatnak; kiziárő rendszerként mrikodnek;
eszktizjellegri alkalmazásána.k' tÖrténete.
a diskurzusnak arra a részérevonatkoznak, amelyben a hatalom ésa vágy dolgoziJ<.
Marpedig ez az igazságvágy is, csa} gy, mint a tÖbbi kizarő rendsze1 intézmé-
Azt hiszem, elktiloníthetlic-k egy másik csoportot is, a beiső e!árásoli csop .t3at;
nyes alapok9l. ny'ugszit.: egy egész 'o. É l.;.'féle gyakorlat mozdíqja .tá
e. .lii6u azért belsók, mert itt 6{; m;3-uk a diskurzusok ellenórzik onmagukat; ezek.inkább
meg, mint például a pedagőgia, a kÖn1vek, a kiadÓ[, a konyvtáral< ...,d,z...,
,i'ii,t osztályozó, rendszerező, elosnő elvként fejtik ki harásukat, mintha ezritta] a d.iskur-
az egykori tudős t'ársaságok ésa mai hboratőriumok. De igazán csak az a mőd
rijí1p zus más dimenziőján akan nak uralkodni, mégpedig az esemény és a véletlen
meq'
.ahogy a tudást yaame|r társadalomban mrikÖdtetii, értékelik,feloszqák] á- dimenziőján.
osz{ák s bizonyos mértékig
\isajátítják. Idézziik fel itt, jelképesen csupánja régi E]ósztir is: a kommentár. Feltételezem,bár bizonyos nem vagyok benne' hog7
gÓrtig elvet: a demokratikus iillamokLan azértlétezhetettáritm.etika, mert
aZ eg.yen. nincsen olyan uírsadalom, ahol nem volrriínak elsódleges fontosiagri elbeszélése"k,
lóségi viszonyokat okta{a, de geometriát csak a zsarnokoknál volt szabad
ok"tatni, amelyeket meséInek, ismétel"ek és ktilónféle változatokbaa előadnak; megharáro-
mert egyenlótlen arányokat mutat ki.
z.ott kortilmények k<izÖttelnondott formulák, szÖvegek, szertartáshoz ka|aolodő
Végril pedig azt hisám,.}.ro.gyez az intézményesalapri igazságvág1(még
mindig diskurzuscsopoltok; e8.yszer elhangző dolgok, amelyJket megjegyeznek, mert gya-
a mi uírsadalmunkrőI beszélek)a tribbi diskurzuson -a.--],i. ké'nyü.erítő
érejri hal ní{ák,
ta]mat gyakorol' Arra a mődra gondolok, uhogy logy 1alami titok.vagr értékrejtózik benntik. RÖviden szÓlva sejthető, hágy
a nyugati iroda]omnak évszázadok a társadalmatban eg{ajta vjntkiilonbség van a hjlÖnféle diskurzusák kozott: á
őta.a természetességre, a valősierrire, az ősziiieseg'.i'ót a tudományosra, szőval hétkóznapok során varrna.k
az ip'z diskurzusra kell' uímaszkodnia. Meg ar1a ii, ahogy az előírásként, "onmagukat elmondő" diskurzusok, amelyek szinte
recept- megpzrinnek az aktussal, ame1y elmondásukhoz vezet, és vannak rij beszédaktusok
ként, esetleg morlilként kodifikát gazdaságigyakorlatok ."kvl. szánad,óta igyekLz- a]apjául
és a termelés elméletéIn-.g.".oiba"i, racionalizálődni és ig*o"lá,t t.. .szolgrálÓ diskurzrrsol.amelyeket az a'ktusok ismételnek, átalakítanak vag1
l:l."j"u"k beszélnekrőluk, szőval olyan diskurzusok, amelyeket, megfogalmazásukon minte[7
lahl. L's a-rra a mődra is gondolok, ah.ogy olyan elóírő jellegri jelen*gkomple-
9gy trilmutatva, állandőan moncirak, mondanak és mondani is fog.'ak' Ezek kózismeí
xum, mint a biintetőrendve[ akarta igáol;í e5,arásait,p.i,,. ?roiu jo"g.máer tek kultriránk rendszerében: ilyenek a vallási vagy jogi szÖv-egek,vagy az alapos
ben,.majd a XIX' száaadtóI a szociolőiiai, lélekiani, o*ási, pszichiátriai " tudásban:
szemtigyrevétel után kii]Önos s|átuslinal nevezhető ,,i.bda'oin.zovegét; bizonyos
mintha a tcirvény s'avának már nem v"olna elég tekintélye drsadalmunkban,
ezért mértékig a tudományos szovegek is ilyenek.
szorulna az igazságdiskurzu sra.
Bizonyos, hogy a szinrkiilÓnbség, az eltolÓdás nem stabil, nem állandő 6 nem is
Á diskurzust srijtő nagy k.lzaró rendszer (a tiltott sző, a megktilÖnbÖztetett
' |fo:: abszolÚrt. Nincsenek eg.yszer s mindenkorra adott kategőriák, nincsenek alapvető
óriilet.és az igazságvágy) kÖztiÍa }rarmadikről beszéltema legt bbet. Mivel a két vagy teremtó/alkotő diskura:sok az egyik oldalon; s nincsen csupán ismédől ma-
erczo evsz^zadok Óta egyre inkabb efelé sodrődik; a harmadik mindjobban
kiter- gyarázó és kommentálő emberek tÖmege a másikon. Nagyon *k fo.,to, voveg a
jeszti uralmát a két elsőre, mődosíqja, ugyanakkor.megaJapozza
őket, iagyis az e|só háttérbe kényszertil, eltrinik, ésnéha kommentárok fogla]]ak el az első helvet. Ám
kettő.folyvást.sy9.lg"],-bizonytahnább léiz: azigazságiág7 *o,,
mrár sziiíe teljesen az ilkaJllaazási pontok váJtoz|atrrak, a szerep' a funkciÓ m-egmarad; és az jmlÓdás
au2tj1 őke t, és állandőan erósÖdve, mélytilve a"ontoienlyezóve
valk. elve szakadatlanul mriktidik. E szintkiilcinbség radikális elru"ntetésenem lehet' más,
E; éRq." erról alig beszéltink. Mintha az igazságvágvát, valamint
.. viszontagságos csak játékos
sztikségképpentafarniel éíotti"t.megjelenési ní^iia- .manipuláciő,. utopia va8'y szorongás. valamelr kommen|ár Borges-féle
i.^.jul.j::luF" -jsazsíg játékos.manipuláJása, a.ni nem más lesz, mint annak szőiől szőra ismételt
Dan. .E'nnekoka talán a kÖvetkezó: ha az igaz diskurzus a gÖrÖg<iliő [ezuttal
ta már.,.* á,, tiyep9.ly9s és várt) megjelenese, amit kommentál; e5y kritika mesterkedése, a:nel,v
a vág.yrrak, v.asy nem az, ámelyik a hatalirat
T-.]l::*lel
t8azságvásyban' }akoro|ja, akkor az lÍ.q
nélkiilb-eszél eg'y nem láez6 mriről. Lírai álom égy minden ponqján ánat]anul
az őhajb*' elmondjuk ezt az igaz diskur}ust, mi"egyébmun- tijirásziiletó diskurzusről.. ameiy a dolgokban, az érz{|rnekben és a g-ondolatokban
kál, hanem a l'ory
vágyes á hataloriia' igu'"ai't,'.,,,,,l*.ty..}l.*i.""t kényszere fo-lrto1vadonat j formában jel9nik még jra meg rijra. ÉsJanet betJgének szoron-
megszabadít llágytőLés a hata]omtől] nem ismerheti az 3t áthatólpzságvásat;
-a a gá.sa'.3...............kine|
a legjelentéktelenebb ktiaei iJbelathátatlan kj.ricseket rejí6,,evangítiumi
már régőta benniink éló igazságvágy természetérejellemzó, "a
hogy hoi ot4tott szőua],'ért fol, ami megiegyzendő, ismét]endó ésállandőan kommen-táa.rr dő.',,Ekzo-
igazságot csak elkendózheti'
rul a s.zíaem., ha, rneggondolon- mondogatta, amikor elolvasott vagy meghallg-atott
Ekképp előttiink csupán egy gazdag, termékeny, sze]ídített valamit _: fugl ez! a manlalot nl n rnirtl'tirokre etn1eli az ihijkkéualőság, e' * ne!
erejri és hamisan
igazságjeleni| *..s.Viszont *it '.* tudunk azígazságvigyről, csa},
'.g^.^'.,T_.,. e kr.ilcjn- ||ug seÍtlértztternigazÁn.,,
leges' krzáró rendeltetéstigépezetről.Mindazok, akik torténélmtiik
soran megprő- De ki ne látná, hogy-itt mindig csak a viszony egyik ug!át semmisíti'k meg
bált.ík minden oldalről és
ezt az igazságvágyat- hogy aztán minden a.viszonyt. Ez a liszony sziintelentil mÓáosul
T.{n;t'l Pon- li-.T"''. iaot soriín; rzlaáel,v
i.gazsággal, éspedig éppén az-otű. po.,t"oio.,, ahol az igLság adott korszakban sokféle és egymástől "i
::::'.-.Í:::::1.Í
Igazo|nllg-yeksztka trla]makat,ésmeghatározni igyekszilraz " őruletet - t.Jieps;t'eta[ szovegek értelmezéseigencsa.k kÍilonbtizik(ő 11sytan eltéró formákat Ölt magára. a joá
fuoY9-i át- Bataille-i g szolgáIjanak iitm u tat6kéií, fenylo ideje már) a vallási komrrrenlároÉtő.í;
ri qjelzóként m i ndenn api egy és.ugyanaz az iroda]mi m'j egyidejrileg roppánt kti]onbozó típusri
munkánk vé5zéséhez. diskurzusok-
na]<adhat helyt: az ooÚsszrH-t, -in1 p'i*.. szÖveget.gy^,oi
A diskurzusnak persze más el]enórzó éskorlátoző e|járásai ,annak' korszakban meg-
is Azok, ame-
 874 o Michel Foucault: A dishurzus rcndje T_ Michel Foucault: A diskurzur :endje o 875

ismétlik Bérard fordíuásában' megszám]áIhatatlanul sok sz vegmagyarázatban

és matikát tulajdonítani a szerzó tudatának vags éleGnek, minden bizonn-J némileg
Joyce Urvssn's-ében.
Pillanatnyila8 arra szorítkoznék, hogÍ abban, anit fiktív eljárás. De azért a val ságos szerző meg;.scsaklétezett, egy ember, aki berob-
. - 8lobáisan kommentárnak bant az elhaszniílt szavak kózegébe, beléjtik o:rva zsenijét vagy zilr.zavarzt.,,
a primer és a mfuodlagos sz veg kőzÖtti eltérésiettós, egymástől elválaszt-
|rívn1k' Természetesen képtelerrségvolna tagadni az írő, az (ljat alkotő szemé.7létét.De
szerepet játszik. Egyrészt lehetóve teszi rij diskurzusol e"pitcset,mégpedig
l'"?93
korlátlanul: nyitott beszédlehetőségetbiztosít a pri"mer szÖveg t.t.i.'tty., an"i.ao'al rigy gondolom, hogy - legalábbis bizonyos iieje - az egyén, aki irni kezd egy szo-
g.u, váget, amelynek láthauírán a mri lehetősége selik fel, magára valla-lja z szerzí sze-
hogy- mindig aktuatiz61161Ó, sokfélevagy rejtett éfte e, ^, .gL,, neki tulaj-
T,
donított h{eos repét, vagyis a kiilonbségtételeknek azt a játékát,amelyet a korsza]<szer:ői funkciÓ.
gazdagság' Másrészt a kommenrárnak nincs más-szerepe _ bd-
ja e|óír, és amelyet maga a szerzó még esetleg mődosíu van, amit leír é:amit nem
milyen technikát alka]rmaz is -, csak az, hogy uégree|mondja, ami a mé$ben
má,r ir le, egyes dolgokat felvázol, akar csa-kátmeneti jegpetként is, mint rrÍve részét
csondesen.megfogalmaződott. A kommentáiia-t ] egy helyéi áiland óan íáftoztato,
ám'állandőan érvényesrraradoxon szerint * mindig óÍos i'l." kell elmond aria egyebet meg egyszer en hét}ijznapi szőnak min$5i1, fel sery j.gyá. }{ert bízvást
azt, felforgathaqja a kÖztudatben a szerzóról alkoton hagyományos képet' ésba ez meg.
amtt pedig elmondtak má4, és sza.kadatlanul isméÉLrie kell, amit pedig még
sohá tÖrtént, a szerzí rij koncepciőja alapján iajzolja} ki m ve bizonytalan iorvonnlzit
nem mondtak ki. A kommentárok vég nélktili hulliímveréset belilről
a, áÍ1;á61ott mindabban, amit mondhatott volna vagy mond a hétkÖznapok során.
ismétlésá]ma ha$a áu ennek az álomna-k a láthauírán ta]án semmi egyéb
sincs, mint A kommentár a diskurzr.rs véletlenszer ségénekkockázatát egy id,riuis játéka
ami kezdetben is ott volt, vagys a.szóveg egyszeni felmondása. A k1mment'ár
rigy ri$án korlátozza, me|ynek két formája az bwt]cs és az azotwssá,g. A szerzó el.ve
hárí$a el a diskurzus.kockázauát, hogy o .iágu is beépr.ila diskurzusba:
lehetóvé ugyanez| a kockázatot olyan identitás játéka ii$án korlátozza, ame|ynei formái az
teszi, hogy mást mondj1nuk, a szoieg , de a)za| a feltétellel, hogy magat
a szÖveget mondjiík, mintegy Ti''t.Paga indivilnnlil s és az én.
kiteljesíwe azt. A [ommentár elve az ismétléi kocfa-
A harmadik korlátoző elvet nem a tudomá'ryokban, hanem az gynerezett ,,disz-
alcakéntviszi át az ismétlésekmennyiségére, formájára,
1?y:'"\"P,,,:o|.fte;egt!nt,
á,9]1,?.és ciplínákban'' kell felismerniink. Ez ug7ancsa.k viszonylagos és rugalmas elv. Lehe-
kőrÍilményeire. Az rijdonság nem abban rejlik, amít m-ond, haneá is-
métlÓdésénekeseményében' tővé teszi az alkotást, ám szrikre szabott hautok kÖzÖtt.
A diszciplínák szerveződése szemben áll mind a kommentá1 mind pedig a szerzó
Azt hiszem, a diskurzus ritkíuásának Yan e8.ymásik elve is. Bizonyos
fokig kiegé- elvével. A szerzó elvével azétt ál7 szemben, mert egy diszciplínát tárg,E} tartomá-
szíu az elsót. A szerzóról van szÓ. A szerzőről,"áe
Persze nem mint bászéló .iye.'."at, nya, mődszerek csopor$a, igaznak tekintett k.ijelentésekkorpusza, szabályok, defi-
vagy írt egy szÖveget, hanem a szerzőről, mint a diskurzus csoporto-
]H. 9-:"{.t| níciÓk, technikák és eszkÖz<ik sszességehatároz meg: mindez egyt:u névtelen
sításínak elvéról, mint a diskurzus jelentéseinek eredetéról és egységéről,
koheren- rendszert alkot, amely annak rendelkezésére áII, aki használni akarja vagy tudja,
ciájának kozpon$ár6|. Ez az elv nem mindeniitt hat és nem i''á"iaoao'
Nagyon anélktil hogy a rendszer értelme vagy érvénrességefeltalálőja nevéhez ijződne. De
sok olyan diskurzus van kcinil ttiin'k', amelyek nem feltételezettszerzóiknek
kÖszÖn- a diszciplína elve a kommentár elvével is szemben á]l: a kommentárra-l ellentétben
herik értelmiiket, hatékonyságukat: -o...1 feledésbe mertiló hétkÖznapi szavak,
nyilatkozatok vagy szerződések, amelyeknek a]áírőra van sztikségrik, nem valamely diszciplínában nem tételeznek fel eleve egy értelmet (sens), z:rtdlryetrijra
szerzóre, fel kell tárni, sem azonosságot, amelyet meg kell ismételni, hanem rij kijelentések
1fvt9|enségbe meriilő mriszaki leírások stb. De azokon a teriilJteken _ irodalom, megalkotása a kÖvetelmény. Á diszciplína léu''ejottéheztehát j meg rij rijelentések
filozőfia, tud.om{ny _,-ahol kÖtelező a szetzó megnevezése,nem mindeniitt
ugyanaz állandÓ megfogalmazásának lehetósége szriL.eges.
u a kÖzépkorban atudományos diskurzirs rendjében a szerzó megnőezése
::..:..ry; De tÓbbről van sző; tÖbbről azért, hogy minden bizonnyal kevesebt:ől lehessen
nélktilÖzhetetlen volt, mivel az igazság jelzésétilszolgáli. Valamely kijelerités
tudo- sz6 egy diszciplína nem mindazon igaz kijelenrésekÖsszessége, arnit nondhatunk
mányos értékétszerzójének személyén mérték.a x'Útl' száuladtói
eia funkciÓ fo- valamiről, még csak nem is mindazon dolgok egyÍittese, amit a koherencia yagy a
kozatosan elmosődott a tudományos diskurzusban: most már csa-k
azért mrikÖdik, rendszeresség elve alapján elfogadhatunk eev tárgyban, Az orvostudcmányt nem
adjon egy teorémánák, effektusna}, példának, szindr6mána.k. Az iro-
|.'sy."..]:, azon igaz kijelentések osszessége alko$a, amit a betegségról el lehet mondani; a
rendjében.viszont ugyanettől a korszaktől a szerzó szerepe egyre
Í^T-1-1':*y1zus botanika nem ha|ározhatő meg a ntlvényekre vonatkoző valamennyi igazság tisz-
tontosabb lett: mindazon.kÖlteményekről, elbeszélésekről,drámákről
uu8.y n";'c. szességeként.Két okből scm; a botanikát \agv az orvostudomán;t, ri:nt minden
diákről, _
.1nel.yek a kÖzé'pkorban legalábbis viszonylag - a szerző nélkril"iéteztek, egyéb diszciplínát, nemcsak igazságok, hanem tévedésekis alkoqják' s ezek nem
most tudni akarják, kitől származnak-,ki írta óket;.as"zerzó adjon
számot szovege csokevényekvagy idegen testek a diszciplínaban, hanem olyan tételek,rmelyeknek
egysé8éról, amely alá odaírja a nevét; azt kérik tőle, hogy fedje fol
vagy legaláűb pozitív funkciÓjuk, tÖrténelmi hatékonyságuk, gyakrarr az igazságok s:erepétól el.
szcivegei rejtett értelmét, egyeztesse ossze magárÉietévá e' 'o.[ctt
"1l4j'u tipu,,- választhatatlan szerepiik van. Ezenkívii| yz!:mely kijelentésnek, ha a 5otanikához
talataival, a valőságos torténelemmii, amelyben megsirilettek. A szerzó-biztosi6a yagy a pato|ógsához akarjuk sorolrri, bizonvos értelemben szigonibb ésbonyolul-
a
fikciő ayugtalanítő nyelvé":| a k,oherenciát, ő illeszti be a valőságba."
:'{y'ég.ét, tabb, de mindenesetre másféle feltételeknek keil megfelelnie, mint a: egvszer és
hogy most ezt felelik: beszéla szerzóról, ahogy a kritik.Jutőlag
^.Ti9*' "Úgy tiszta igazság' Á kijelentésnek megha|ározolt tárgyak szin$én kell elhargzania: pél-
feltalála' a halála után' amiko. iem egyéb, mint egy halofr osszekuszá]ődott dául a XYI|. század végétőI kezdve ha egr. kijelentést ,,botanikai'' bjelentésként
iromány; ilyenkor valami rendet Tál ke]l rakni á,hagatekbaí. r.*"l, r.r'erenciát, te- akartak elfogadtatni, akkor a novény láthatÓ szerkezetére, ktizeli és Éroli hasonlő-
 876 r Michel Foucault: A diskurzus rcndie
Michel Foucault: A diskurzus rendie o 877

sáBainak rendszerére va8.y nedveinek mechanikájára

kellett vonatkoznia (a kijelen- akkor lehettink, ha engedelmeskedrink egy diszkurzív ,,rendőrség''szabályzatának,
tés már nem tarthat? *é8, mint a XVI' századúan,
szimbolikus értékeitvagy eré- amelyet minden egyes diskurzus.ában aktivizálnunk kelt'
é.'tulajdonságait, amelyekkel az őkorban látrák
1y'.fr .' D;;; kijelentésnek még A diszsiplína a diskurzus termelésétellenőrző. elv. Mepzabja határait, mégpedig
akkor is megharározo.l
{P|:ű fogalmieszkcizoket
ha nem tartozikdiszciplínáho';
vagyi..l'"ifá"í rcu r'"J"ai'.r"l egyfajta identitás mriktÍdésefolytán, amelynek formája a"sz. alyok folytonoi,alrul
á xlx' szánadtóI
rJ,aue .gy ti.1et.ntes
már nem a]tzál,ása,
volt orvosi, nem ta-rtozott az orvostudományhoz,
vagy néphi- Egy szerzó termékenységében,a kommentárok sokféleÉgében,egy diszciplína
edelemnek minósiilt, ha metaforikus, minóségi "gy#;;"á;ának
és íábsztan.i'ai, rogur'"a.k'at hasz. fejlódésében átalában a disku rzu sok létrehozásának kiap adh ita ttan foírasai t
nált (mint például az eldugulás, a felhevített"folyadékok g ak.
;;'' kiszárított szitard is van. De azért ezek mégis kényszerítő elvek is, és valőszínrileg
anyagok fogalma;; Persze uímaszkodhatott, sőt Talán lgy ,i.*
rámaszkodni? is" kellett fel pozitív, megtermékenyító szerepriket, ha nem Jesszl.ik tekintetbe
nyire metaforikus fogalmakra, de ezek másként |9sh]tjuk kor-
éptiltek iJ, r""ia""átis "gy;;;y: és fiziolő- |átoz6 és kényszerító funkciőikat'
giai alapokon (mint petaau'az irritáciő, a.szÖvetek
gyulladása vagy elhalása). To-
vább.á: ha kijelentést valamely diszciplínáho'
^eg./ akkor be kell Azt hiszem, a diskurzusok ellenórzésétlehetóvé tevó eljárásoknak egy harmad.ik
illenie egyfajta elméleti képbe: eálékeztésstink "ff;J;ohi, cso.
arra, t,ogy ;i,,,yelv kuta|ásán, por1ja isvan. Ezrittal nem aberrnri| rej|ő hatalom korláioásaről van"iző,
amely a XVIII' századig tőtéletesen elfogadott nem is meg-
rc"y,n"rii," ítx. szazad második jelenésiik vélet]enszeszélyeinek elkertiléséról, hanem a]kalmazásuk
felében minden diskurzirs, ha nem bukotÍ is- kortilményein&
meg, ái"a.i'*.*. tegu.., térbe ke- meghatiírozásáről' Vagyis.arr6l, hogy a diskurzusokat tartő eg-yéneknek
rtilt, és iálmodozásnak, nyelvészeti agyrémnek bizonyts szá-
minósiilt' m't. s1abá1írna.k eló, ekképp nem.engedik meg mindenkii.k
Halírain belril minden igaz és hiiris di:z9rplin1 di,ku.,usok hasz-
iguz e, hamis ki;.elentéseketis- ná]atát. Ebben az esetben tehát a beszéló alanyok iitkíuísa kap nyomatékot.
"
mer el; ugyanakkor a tudás egész teratobg*áJat Senki sem
h;";rqj"^i.rtileterot' Egy tudo. hatolhat be a diskurzus rendszerébe,ha bizonyos ktivetelméiryJl''.t
mány ktilteriilete népesebb és kévésbénepes]rriint eleget nem tesz,
go.,aoÍ.,a.*l kcizvetlen taPasz. vagy már eleve nincs feljogosítva arra, hogy eíegettegyen. Pontosabban
talat, a képzeletbeli ie-.it természetese,,.fot1no.' szőlva: a ciis-
ia?tr." r'i.J.r.ek sokaságát hor- kurzus nem minden terrilete.egyformáníyitot*t, neil mindenhová
dozzátk és vetik a felszínre; de szigorri értelemben lehet behato]rri;
taran .'i.'.s.nek is tévedések, vannak. szigorrian tiltott (megkiiltinbÖztetó ésmegkrilrinboztetett) teríiletek
hiszen a tévedéscsak eg-y meghau'"ozott gyakorlaton , mÍg má-
belril ',,..,ut,.. fel és ítélhető sok majdnem te|jesennyitottnak látszanak mindá irányban, ésélózetes
meg; igaz, másfelól olyan torzizÍ'ilotteknyizsÖgnek megszorírás
itt, formája a tudás nélkiil minden beszéló alanynak rendelkezéséreállnak..
tÖrténetévelegyiitt vá]tozi'k'. Rcividen szÓíva: "-.Iy.I.',lk
kí.l.*á; diszciplíná- kapcsolatban egy anekdouit szeretnék felidézni, amely olyan
hoz akarunk sorolni,.akkor nehéz ésbonyolult |i:"' .Ezzel szép, hogy
k3í.;I'";;;;i"Jl. ";mely t.1r megfele1nie. mindent megadnék, csak igaz legyen. Á diskurzust srijtő v']"-!nnyi
A kijelentésnek, mielótt jsaznat vagy hámisnak kényszert_ a
minósít}ré-eJ,"""-'^^ ',ig"a'ztertileten,, hatalmát korlátoző kényszeieket,íéI.t]..'.,.rri megjelJnésétkorlátozÓkat,
kell elhangzania, ahogy cLguilher; a beszélő
p.or.rrro. .o.il;. - egyetlen elemre vezeti vissza' e}vll'
Sokat gondolkodta.k *'l:* it-t<1.trisat század' elején a sőgun azt
yfu i:?", y*ipp lehet, hogy. xix' század'botanikusai és I7ogyaz eurőpaiak folénye -.a hajőzásban, kereskedelemb"en,
biolőgusai nem látták-, hogy Mende| i[uzat |-o.ta'. poiiÍulan
mond' E kérdésreígy viítaszolhatunk: a h,ady1do*l.vb.* - *at.m"tik"i ismeieteiknek tulajdoníthu,Z.
azért, mert Mendel olyan tlarg7akről bészélt, ;s s,......t vo]na
.';;jJ;..t.iiur'"azott, olyan llyen értékestudás birtokába jutni. Mivel hallott egy angol
elméleti láthatárra heiyezkedéi! amelyek idegenek tengerészr.ól,aki ismeri
'" .i.;;;iiolőgitájátől 'Igu'',, e csodiílatos diskurzusok titkát, meghívta palotrájáűá, e,"ott
Naudin már ót meselázve azt a tételt á]litotdfa, il;. T;a;
.".ry ''.J"i*"J t,.ol.t.,u vonások vett tőle, négyszemkozt. Megtanulta a mátemuűtat. Megtarrona "Já;gtiiÍratalmát,
disz}rétpk;ám akárriily." és na-
l.,iiá.,.'. vo|t ez azelv, mégis a biolőgiai gyon magas kort ért meg'
Íj''*.,ug-y
kurzus részétképezhétte,'iegalá'bbis"íejtélyké"'. dis- Japán matematikusok csak a XIX' századbanjelentek
u."áJ"i;;.".1 ÖroklÖtt vonást meg. De a tÖrténetrre| *és nincs vége: eur'őPai vetrilete
telj;se1]ij biolőgiai t]írgykéit a.lkotja írei is van. Ez az angó|tenge-
addig még sohasem a]kalmazott szrirés rész,Will Adams, tÖrténetesenautodldakta vált: hajőács,
segítségével:e vonást.elváavqa a,rájtat.oti e.|.ví,ÁztjaZzíÖ;ÖL;".mtói, u}i . ;.;;etriát hajőépfuó
és gene- mrihelyben tanulta -.q..VujT'tekintheqjtik-: ezt a tÖrténeteteg-y nag}' eurőpai
ráciők,folyto"":-."/':?:t sorJzauábJn figyeli meg,"ahot . uo.,],-,t'tisztikai
szabály- mítosz kifejezésének?A keleti zsárnokság *o.,opou'a. á!
szer ségekszerintjelenik meg éstrinik.í.,a'.'i; 5:]j::*. .i,to. tudásáva]
tÁrgytljfoga]rni;ko-,á '#;:i; luropa az rsmeretek es-yetemeskommunikáciőját
valamint rij elméleti alapokat. Tehát Mendel a disÉurzusok folponos és sza-
ifr,"tíoiaoi.-á...* l.o." biolőgiai bad cseréjétállította ''.'.'b.'
diskurzusán*- .i*'az teriiletén'':',e* ilye.,
.zilayot u lábán.A csereésa kommunikáciő
ban a biolőgiai táigyakat .'*4*íiJ.;.. "]"pjá;"kítottá.k'
ki akkori-
":T +korlátoző
T.B pozitív
jára volt sztikség Í'
szi-nrvá]tásra, biolőgiai tÁrgyakrij sík- ","l:9]í..'^1!J:l:i.u'
araKzalok' amelyek bonyolult rendszerekben hatrrak, és ezek neÉrit ui-
iga'z teniletre lépjen és ii;etentcsei (nagy- lennének. E korlátoző rendszerek legfelszínibb, )eg-
"nn:'t }.,"LMendel
részt) igaznak bizonyuljanak' :"":* -:Í}.odésképtelenek
IvÍendel,,i"gazmondőtorziitlltitt,, nbtt, olyan jelensé gek adják, a'melyeket .,,.,.'i-t,ís''
ezért nem beszélheteitiőla; Schleiá." u tudománv (ri ruáE;
minteg-yharminc éwel elótte, a XIX. ;::::.:"T?:alatt csoportosít}ratnánk;
-Í-ormáját
század kellós kozepén.- ta8ad.vaa nd-vényi "í''."". a szertartÁs hatÁrozla, meg azt a minősítést,
szexuulir;í, a- ' lio1Jgi"i diskurzus sza- :Tij'T^1
ameuyel a beszélő esyéneknek rendelkeznirik
báYai szerint, ..upá., téiedéstfo galma;;;;.g kell (ésatrit<ne{aiaÓgusban, meg-
a d i szciplína nyelvén. hallgatásban, elóadás"banegy bizonyos pozíciőt
kell elfoglalniok, és bizon1.ostípusri
Bármikor mondhatunk igazat"valamely *a.ttirt.-.tir.í;;;j.,'g;'
tertileten csak kijelentéseket kell megfogiímaz.'loi;, .u-,).,o,os
meghatiírozza a gesztusokat, a
 878 r Michel Foucault: A dislurzus rendie
Michel Foucau,lt;A dis)<urzusrendje r g79

viselkedést, a kÓriilményeket és a diskunust kíséró jelek eBész csoportjáu

végtil i kÖzléstfogalmazottme8;.az'erelnekség és ortodoxia egyáltalán nem doktriner
meghatiírozza a szavak feltételezett v.agy elóírt hatékonyságát] a hal8-ataJag." gi"- me-
korolt hatásukat, kényszerító értékiik határait. A vallási, jóg,, gyagÉszati"és chanizmusok fanatikus t lzásáből származik, a lenyeg kbor to'"*.at.
b.iio- É'.;;gfb.
nyos fokig a politikai diskurzusok nem vá]aszt]ratők el díwa: a doktrína a kőzléseket a beszélő alanyokon leie,zttil kérdójelezi
;.J;És mrik<idtetésé. *.c;#b;
"gy a mértékben, amennyire a doktrína mindig jelértékri, egy elózetes
tól, amely a beszéló alanyoknak bizonyos egyéni tulajdoiságokat és megh atározott hovatartozás
szerepeket ír eló. megnyilvánulása és eszkÖze; e hovatartoza' á'ltaty-, Á"8ár''i helyzet, t6i, n.*-
zetiségi vagy érdekjellegri, form{ja lehet harc, lezááas, ell"nál.is vagy
Részben másként mrikodnek az is,gynevezett,,diskurzustársaságok'', amelyek etfoladás' e
sze- d:|ffil az egyénekel'!i:"-:y".' típu1ri krizlésakrusokhoz kÖti,
rePe a diskurzus megőrzése vagy előállíuása, érnzárt térben, szig"orri szabályok kÖ;;*ezé;képPe-l
sze- eltiitja őket az ÖsszesttibbitőI; viszont bizonyos típusri kÖzlésaktusokat
rint.osz1jái el óket, nehogy a birtokosokat ma8a az elosztás k?rosíxa. Archaikus arra haszná]
fel, hogy ÖsszekÖsseaz. eg-yéneket,,'gy"rruí.kor megktiJonb'L*
modellt adnak erről ama rapszodoszok csoportJai, akik ismerték a felmondandő óket mindenki
mástÓl. A doktrína kettós uralmat vatasit meg: a disliura.rsokéta
kÖlteményeket, s esetleg azt is tudták. r'9ryá" éU.nek változataikkal, hogyan beszélő alanyokon
for. és a.beszéló legalábbis virtuális csoportjáét a diskurzusokon.
má{ják át óket; ám ezt az ismeretet, jouehéi célja*végsósoron szertarrásos -9gyé1*
- .vcs"J p..9is' sokkalt.árybbértelemben,
elóadás
volt, eg.ymeghauírozott csoPorton ueitit ottatmaireb iedtek és őrizték meg, ra rcu ismerntink;;"gy viílasztÓvona-
gyakor- lakat mindabban, amit a diskurzusok t.ársadalmi kisajátít.ás:ának
ta roppant bonyolr''.|t memőriagyakorlatok ritján; a tanulÓévek utan belépiek nevezhetnénk' Áz
ew oktatiís hiába oly1n ,'7\i)1, amelyne} révéna mi társa]dahunkban jog
csoportba, ugyanakkor szerint min-
9ff titok birtokosai le1tek, amelyet az elóadás uá"át"?í den eg7es egYén hozaíferhet barmi]yen- tíPusti d.iskura:shoz,
de nem tárt fel; az előadők és az elóadiás hallgatői kt'zotí nem lehetett felcserélni . sában, va]amint mindabban, i"á;"i,io$, ;r.';-
a amit lehetővá tesz és
szerepeket. -.gí'dáryoz, a tiirsadal-uri
k l<inbségek,elientétek, kíizdelrnek rá]ta]kialakított "*it
M3 persze nincsenek ilyen ,,diskurzustársaságok'', a titok ésa feltárás kétér. ',í]"s,t.őuonJ"ut kÖveti. Min-
. 1ár den oktatási rendszera di1kyr1uso| kisajátításának pori,it"i
telmri j.atékterével.De ne fuÍ'Y.k ma8unkat: u, {p', diskurzus rendjében r..*o*a.u vagy m&
is, a dosírása, mindazon tudássa] és hata]omm"al egyútt'
kőzreadott és minden szertaruístÓl *..,L. diskurzus"rendjében is mrikádnek ai't"''usok birtoklásáva]
még
a titok kisajátításána-k''és a szerepek felcserélhetetlenségéíekformá. , já,' "i* "
Meglehet, i Magam is tudom, hogy igen elvont dolog a beszédszertartásainak,
krinyvben írás intézményesítettaktusa, a konyvkiadá, ..'id,,..., az í16 szelí,éllsége a d.iskurzus.
társasiígoknak, a doktrinális csoportoknak éi a rársad"]-i
egy ta]án szétszőrt, d; bizonnyal kényszerító erejri ''diskurzustársaságoi'' ki*jil;snak ilyetén szét-
11d1n vá]asztÁ*a,Ezek tóbbrryire. egymáshoz kapcsolődaak, nagy
beltil mrikÖdik. Az írő ktilÖnbÉge, amit ő mága folytonásu' ,z.*b.állít Épit.e,,y.tet alkotva,
3m$yekbiztosíqják:
minden
más. beszéló vagy ít6 alany tevékenységével,a diskuásának tulajdonított intranzi. !:''..]:4Ty9t elosztiísát
lamint a diskurzusok'kisqjátítását
kú]Ö"iéÉ&;uíiltn,.,.,sokba,va-
tív jelleg, ,,írás:ínak'' ...sot" hangsrilyozott alapvetó egyedisége,.az alanyok bizonyos I."t.go.i.ái ., a^^,^. Mondjuk ki
.alkotás'' és a rÖviden, }rogy itt talá]k92u'1 a diskuizus ura]rnarrak
dÖ"''tó;iá.ásaival.Végtil is mi
nyelvi rendszer bármely más mrikodietése kózÖtt dissz]mmetria téte]e
már a meg. más az oktatrísi rendsze4, ha nem a beszéd egyfrju .im*'arj'u,
fogalmazásban is bizonyos-,,diskurzusuírsaság- létéreutal, azt igyekszik a ue,zetda",,yot
megho.'ofi- szerepének minősítése és kijeltilése; ha nem- égyLetvo.t
tani a nyelvi gyakorlatok játékaiban. De mer*óben máshogy muioaa kjzárőés doktrinalis .,opo.t tete-
titkot hozfua, a diskurzus hatalmának éstudásának .iá'',áJ.;
megőrző rendszerek is vannak: gondoljunk a mriszaki Éi tudományos ki.;j;tiii,al pri más lenne
titokra, az az ,,írás,,(az ,,írók,, írása), mint az elóbbihez hasonlő
orvosi d.':|"Y:: terjesztési és kÖzlési formfira, vagy azokra, amelyék u.a*i,.e.,dsze4 amely talán
a gazaasagi némiképp más formákat Ölt, mint
vagy politikai diskurzust sajátították ki maguknak. " -az elóbbi, a. og.iá.i ;"dju.o"gy vonala}ban
-Íg..|=?"]ő ? Vajon a jogrend szei, ugy - o*o,* jomany
Első piliantásra a (vallási,.politikai, aozaaa4,,doktrínák'' valamely - int"áményes rendszere
',diskurzusuír- Iega]ábbis bizonyos uqp.lt,'.bÓl - a diskurars ti*ijtlt^a"a.k hasonlÓ rend-
saság'' ellentétének lászanak: a ,,diskurzustársaságban'' a beszéló szlmélyek
számát. szere-e? ".í
ha- nem is szabták meg eleve, korlátoztiík; a diskrirzus csakis kozotttik
k<izlekedett'
A doktrína jellege' szerint szertesugárzik, és a beszéló személyek,
'viszont akiknek Felteszem a kérdést,hogy.bizonyos számri filozőfiai
tetszóIegesennagy is lehet, egy és ugyarrazon diskurzus egytittes kozos tétel vajon nem a korlátozrísnak
:,?.^^ vál- ésa kizárásnak eme játékara viá]aszol-e,vagy
lalása alapján határozzák meg egytivé ta'to"ásukat. Látszó|ag talán éppen .*rii.u k.l.zárástéskor.
kovetel- Iátozást erősíti-e? "i
igazságok elismerése s annak a - t<'bbé-keiésbé "'?gy.tJe,,
.19"y :szTazon ruqa]nas - sza- Előszcir ís azza]'váIaszol, hogy ideális igazságot
téte]eza diskurzus t<irvényekén!
!á|rryl 9tosa{ása,uT9ly dsszhangbanvan aZérvényes ai'ku.z.,,okiJ a'" r'.l valamint immanens racionaliÉ"si,ami levJzetéstikb..,
mindeniitt kimutathatő, hogF
doktrínák mindÖssze ebból á]lnának-,nem ktilÖnbÖznéá.k oly,okbu'a
tudományos a megismerés olyan etikáját j'Y.F.ul érvényre,
diszciPlínáktől, ésa dis.zkurzív ellenórzés csupán a kcizlés foimájáravagy am9|r csak magának az igazság vá-
tartalmára ry$ik és az igazvg etgondotasi Écp.s,.gé.,.k ígériaz
vonatkozna,.leT P-ediB a beszélő alan1'ra' Márpedig a doktjnarroz valő tartozás is,azsáíot,
iuasoclszor pedis tagadás révénerősíti őket,
eg7dejriteg kérdójelezi meB a kózlést és.abeszéldutJy,, éspedig.gyil., ézutta] at"ju''o' értelemben te-
a miísikon kintett diskurius'i..ifit.,, va]őságát on"au.. "I
keresztril. A beszéló alanyt a kÖzlésenkeresztril, ."*t ié.dó;.l.,i *.g, Aszofisták játékainal és tizelrnánek"kirekesztése
"iapja."
zár ó, eljfu ások ésel u tasítő m echa niz m u sok b iz onfr qjiík, a m elyek .,yo.i- , őta, amiÓta tcibb-kevesebbbiz-
:T"::j,. .: 5 tonsággal sikeriilt elhallgattatni paradoxonjaikat,
ban m kcjdésbe lépnek, amint egy beszéló dany egy .''ugy.táub eirogaanatáuan a ;;"d.lkodás a látszat
szerint elsósorban arra rigyelt, hágy "y"gJ
a leheio legi.i,ebÉ 'll'.i?';;; a d.iskurzusnak
 ,f-
!l
I
I
880 o Michel Foucault; A diskurzus rendie II
Michel Foucault: A diskurzus rendie r ggl

a gondolkodás és a beszéd.kazÖtt; a nyugati gondolkodás, rigy tetszik, arra vigyá- Hol részesítettéknagyobb tiszteletben? Hol szab:.dítotrákmeg jobban - látszatra _
zott, hogy a diskurzus csak-olyan. színben t ;j n fel, minthi.csupán segéd..iko, a kényszerektőI? Melyik civiIizáciőban tették egyeemes-ebbé?Fé'aig.1g-ytrinik, hogy
volna a gondolkodás számára a beszédhez' Észerint a diskurzus .,.,pá jelekbe a diskurzu.s látszőlagos tisztelete, e lászőlagos .ogofilia mogÖtt frÉi.rn ."jtozt'
<iltiiztetettgondolkodás, amelyet a szavak tesznek láthatővá, vagy meg{oidíw"a:nem Mintha e ti]a]makat, gátakat, kiiszÖboket éshatá:okat azért léiesítettrikvoha] hogy
egyéb, mint mrjk désbe hozott, bizonyos értelmet teremtő .'yJtui 't..'tt,i.at. legalábbis tobbé-kevésbé.szabíJyozzuk a diskurzr:-*trilburjánzását, gazdagságí *.í
Á diskurzus valőságának kikrisző,btilése a tÖrténele* ,o.á igen sok formában fosszuk legveszedelme sebb részétól,rendet l.i gr:nk reid ezetlens?seb e] r;égpedis
jelent meg a frIoz fiai gondolkodásban. E kiktiszÖbÖlésselmosánában az ellenőrizhetetlenséget leginkább kiktiszoboló eljárások szerint; mint}'a ásuk .j
is ta.lálko-
zunk szilmos ismerós tétel aspektusában. akartuk volna tÖrolni a gondolkodás és a nyelv
*:sd-.tqzó lrékterében kimutathatő behatolá-
.{ alany tétele talán arra szolgál, hogy lehetóvé tegye a diskurzus sá1ak min{gn jegyét. Társadalmunkban mindei.esetre mélységeslogofőbia ura]ko-
valőságanak kikiiszÖb<ilésu,..{ alány oly=ánembe6 aki"t<epes rá, hogy dik, és azt hiszem, más tiírsadalrnakbarr ugyancs:.k _ ha ezákei eltér:őprofil ésmás
P:*'upoző
'1.1.Ti erejével kÓzvetlentil feltoltse á nyelv iirés formáit; ó az, aki -..i.., dolg;í rirmika jellemzi is -, homáJy-osfrlelem ezektől az:seményektől, a kimondott dolgok
s- rriségénvagy tehetetJenségénáthatolva az intuíciőban ragadja me1 az ott rejtázó e tÖmegétól, a kijelentések felszínre bukkaná<átd, mindáttől, ami ebben erőszaios,
értelmet; ugyancsak ó, tril az idón, megteremti ajelentése[ hoiizonqját, áme- Összeftiggéstelen,harcos és rendezetlen, tehát r.::zé).yes, vagyis a diskurzus folyto-
lyet a ttirténelemnek csak explicitáakra kell-hoznia, és"á" ahol a kijele"ntések,a nos és rendezetlen morajátől.
.rnár
tudományok, a deduktív. rendszerek végiil megtalálják alapjukat. A'megalapoző És megsziintetni rÉ.n igyeksziink is, d'e e,mezni aka.{uk ezt a Íélelrnet,kÖ.
alany az értelemhez fiiződó viszonyában;etettet, ismérvett<et"cskiilcinféle ismerte- -ha
rÍilményeit, m kódését és hatását, akkor, azt hi.sem, hárorídolgot kell elhaÉroz-
tójegyekkel rendelkezik, de ahhoz, hogy ezeket me8mutassa, nem kell a diskurzus nunk, amelyeknek mai gondolkodásunk né'.iL:pp ellenáll, és"amelyek az elóbb
sajátos elarásához folyamodnia említett funkciők három csoporqiának felelnek meg; vagyis; keraa;etezztit meg
werepet játszik a fentinek megfelelő téte|,az eredendó tapasztalás téte- igazságvágyunkat, állísuk vissza a diskurzus escaénljele!ét, végtil
' Y"''9"l.ő fredig sztintesl
le. Feltétele-zi,hogy a tapasztalat szin$én, mielótt ez mégmegragadní Önmagát stik meg a jeltiló egyeduralmát.
egy
co.girnalak.Jában,elózetes, valamilyen mődon már kimo"ndott jeientések haÜ;k át";
világot, elrendezik kÖrtilottrink, és eleve egyfajta eredendó ÉIismerés szá;1tára A kÖvetkező években ilyen feladatok, azaz il'.ren :ondolatok vezérelnek majd mun.
te-
szik nyitotuí. Ekképp a világgal valő eredeiáó"cinkosság a)apozná meg számunkra kámban. Mindjárt meg is jelÖlhetiink néhány ve}:r jár6 mődszerk<ivetelméiyt.
a lehetőségét,hogy beszélhessrink rőla, benne, r"á*uiathassunk", megnevez- Elsóként
3"".ut
hessiik, megíté|jtikésvégri1megismerjiik azigazságformájában. Ha létezikliskur- . 9sÉ"jtu megfordíaiselvét: ott, aho] a Lagyomány szerint rigy $onáoljuk,
hogy megtalátuk a diskunus forrását' burjánzá.ats fol1t,onossága elvét,
zus, vajon mi egyéb lehet legitimit.ísában, ha nem egyfajá diszkrét olvasat? A dol- azokban
az a|akzatokban, amely.ek látszőIagpozitív sárepetjátszaíak, minipetaaui
gok már mor.moln.k ";ttiui.a.'"t a szerzó,
értelmet, nyelvhasznáIaluát""t csupán meg kell fej- a az igazságvágy, inká6b a diskuri. .,.g"tiu hatását kell
tenie; ésc nyelvhasznáJat !1zo1ros 'diszciplína,
legtciredékesebb elemei is arről a léaól bászélnek"nek n[, felismerntink.
amelynek mintegy bordázatÁt alkoqja. De ha eS-yszer már felismertiik e ritkítási e]reket, ha már nem tekin{rik
Azt hiszem, a1 . óket
' .es-yetemeskózvetítés tétele ugyancsak annak mődja, hogy a dis- *:l.:::9 ::,1Y.ő'
e|járásnak, mit fedezÍink fe. a]attuk? Fogadjuk el a íolytonos
kurzus.valősiíga kikÍiszobciltessék.Alátszat e["ié.e is az. Mert elso dtskurzus vttágának virtuális teljességét?E téren aás mődszeielvéket
rigy
trinik, hogy mindent.itt egy lo.g.os1mozgásával találkozunk, ame|y aiiillantásra egyedi vo#- be hozni.
kell mriktides-
f9salom rangjára emeli, és leheiővé teszi a kozvetlen tudátnak,íogy végiil Adisz},onrinuitaselve: a ritkíási rendszerek-]éte nem jelenti azt, hogy
:"5* -' alattuk vagy
vi1T, racionalitását, ekképp magát a diskurzust helyezve a'z elrn"él- rajtuk tril határtalanul nagy, folytonos és hallg-a.=gdiíkurzus
l: Y,hi"-.ly*ze.a
Recles uratoánet, *.ry?i
kozpont3ába.Am ez.a logosz voltaképpen csak egy már elhangzott diskurzus, a ritkítási rendszerek elnyomnaÍ<vagy elfojtaial ?s amelyet nektink
vagy inkább maguk a dolgok és események teremtenek észrevétlenrildiskurzust kell felszaba-
végre. visszaadva neki a sá' xJnog;. clyan kiÁondatlan vagy
onmagukből, kihrivelyezve. tulajdon lényegtik titkát. Így a diskurzus már $í3nunk elgondo-
nem latlan szoveget képzeljtink, *.ly át- meg áth;tj: u
egyéb, 'u'?; minden formá-
.sy sziiletó igazság tiik;Özódése o.'.iága szemében; és amikor Jj,:,-:: .*Tényét, amelyet végiil ki kell monda:unk"irago,,
TTt Ípp..' vágy el kell gondolnunk. A
végre minden a diskurzus formáját Öltheti fel, amikor mind"en elmondhatő, otskurzusokat megsza.k.ított-(.d2c1nti.nu)'
ésmin. egymást kereszteió, néha egymást erósító,
denról diskurzust lehet tartani, .iut'í.' már minden megnyilvánult és értelmet máskor egymásről nem tudÓ és kÖlcsonoön kizárő gyakoríatkeni
cse- kell kezelntink.
rélt, visszatérhet az tintudat csondes bensóségébe A speciakttiselve: a diskurzust nem kell fe}ol<j':.ni éíő,.t., jelentések terében; ne
Á diskurzus - alcír a.megalapozó 'l.any,az-eredendó tapasztalás vagy az n:ry, u világ olvashatő arccal fordrr. felénk,
e8-yete- meg kell
mes kÖzvetítésfilozőfrájában - nem .gyéb, mint funkcioi;ta,; * írásé F::1:*.|' világ nem tudatunk cinkosa; a d:.kurzus "*É';;"pán
az e\só, az előtt nincs prediszklurzív
olvasatéa második, a cserééa harmad]L esetben,ésez a....., oluuot :.j:T:11 "
ésírás min- Sondvlselés'amely a világot kedviink szerint' láÓvá alalítaná' A disiur,,,,t oly"',
dig csak jeleket mrikodtet. Így semmistil meg a diskurzus valősága a jel<iló erószakként}ell- feJfognunk, amit a <iolgokon kcvetiink
szinq.ére el, mint va]ami á'lta]unk a
helyezkedve. aolgokra erosza.k'olt gyakorlatot, és a diskurzrrs eseményei
e gyalorlatban találják
Melyik civi]izáciő becsÍilte tobbre a diskurzust, Iegalábbis }átszatra, mint meg szabályszerriségíik elvét.
a miénk?
 882 r Michel Foucault: A diskurzus rendje
I
Negyedik szabály: egÉjta kiikólcgesség:nem keu a diskurzustÓl annak belsó és i
rejtett magva felé haladnunk, valamely be''ne megnyilvánulő gondolat vagy jelen-
!q: Enlege felé;hanem1.d'j\l*".: alapján,megjelencseből
éJszabály''..íleicuar
kiindulva haladjunk a ktilsó lehetőségfeltételekíelé, amelyek helyet adnak az ese-
mérryek véletlenszeni sorozatának, határaikat kijel<ilve.
Tehát négy fogalom szolgáljon az elemzés sza:bályozóelvéiil: az esemény, a soro-
zat, a szabá|yszerriség és.a lehetőÉgfeltétel fogalmai. Mint láttuk, ezek pontről
Pontra szemben állnak a kovetkezőkkel: az ese'né''y az alkouíssal' a soroza[ az egy-
.és.F:l' a szabályszertisé8 az eredetiséggel ésa lehet.óségfeltétela jelentéssel. E
utÓbbi (elentés, eredetiÉg, égy:éq,alkotás) "meglehetás egyiintetriséggá "Eé-/
!c"]o*
}.4P....h"gyományos eszmet rténetet, ahol, álta]ában, e} mri, koiizak, téma"á-
kotői jelle5zetességeit kutatták, az egyéni eredetiségj.gy.Ií, a rájtett jelentések
ki.
meríthetet]en kincseit.
Még két megiegyzést.tennék..Egyik a torténelemtudományra vonatkozik. Gyak-
ran a mai tórténelemtudomány javára
iiak, hogy megfosztotia' az egyedi .,".é.,yt
hajdani.kiváltságaitÓl, és rámutatott a hosszri uivri stÁktrirákta' Eiígaz. Bar neá
bizonyos, hogy a t rténészeke meghatározott iránybán dolgoztak.
rgyo|.b:l".
Vagy inkabb nem hiszem, hog.y mintegy fordított irány volna az esemény Éli.*.-
rése és a hosszri t.rívrielemzés k<iztitt. Ellenkezóleg. inkább rigy trinik, minha
a
csatákon, a dekrétumokon, dinasztiákon, országgy:riléseken trií evsz.azados vagy
akár tobb évszázados tartős jelenÉgek éppen a lé}'zoro'abb értelemben vett
,,esé
Összpontosítva rajzolődtak vohá-ki: v^gyi' . tÖrténelmi elemzés haámát
Té"y'..''
kitdesztették egésze1-" piTi árakig, a legjeleiícktelenebb feljegyzett aktusokig,
éwól é'.e, sőt hétról hétre kÖYerv.." bejegyzés.t.t,"táig.,garási jeg;-
zőkÖnyveket, egyhiízkőzségi regiszterekei, "''yuko.,yvi
a teveua.áÉinformáciőit. A ttirténelem-
tudomiány, ma gyakoro!ák, nem fordul el az eseményektől; ellenkezőleg:
szakadat]anul "]'9sy
bővíti az-események mezejét;állandőan rij meg í; .étegeket fedez fe"l,
hol felszínieket, hol mélyrétegeket;állandőan űj
T.s .ij .'.i'e'.'y.so!o.tokat
tel el, amelyekben néha szám-ossrir , egymá''j f.l.J..éthető,
szige-
néha ievés, ám dön-
.':Té"T t.ár íe|: például az árak szi''te hétkÖznapi viíltozásaitől az évszázad,on.
19
ként jelentkező infláciÓkig jut el. De az a fontos, hos.y a torténelemtudomány
ne
vizsgáljon egy eseményt ama sorozat meghatÍrozá'uíéktil, amelyhez ta,to.,.l,
az
elemzési mőd megha|ározása.nélkiil, u^élybot a sorozat származík, anélktil hogy
ne prőbálná a jelenségek szabályszerriségét,felbukkanásuk valőszínriségi
hat.árít
megismerni, minden esetben s1e1ntigyre v.gy. esemény gÖrbejének iiáltozásait,
kanyarg:ísát, lendiiletét, és mindenio. *.g,elupitsa "z letrejátténJk ko.til.,'ényeit.
Persze a ttirténelemtudomány már régőta nem az okok ésőkozatok kÖlcsÖnhat.ása.
ként prÓbá]ja megérteni az.eseményiegy nagy átalakulás bizonytalanul homogén
és durván hierarchizií]t, alaktalan .gy'égéb..'. Ezt a mődszert aionban nem azért
veti el, hogy megtalá ja eseményi megelőzó, idegen és ellenséges struktrirákat,
7;z
han-em avégett,.hogy.kÍilÖnféle,egymást-keresztezó| gyak.an szétvlílő,d. nem
au.
tonőm sorozatokat álapítson meg, amelyek lehetóvé iészik az esemény
,,helyének''
ktirti]írását, véletlenszer sége hatlírÖvezetének,megjelenési feltételein;k
méghatá.
rozását.
Az alapvető fogalma} most már nem a tudat és a folytonosság fogalmai (mind-
azon problémfikka], amelyek a szabadságga] ésaz oksággal kapc"solatosak),nem is
a jel és a struktrira fogalmai, hanem ai-esemény és a"iorozai fogalmaii a
veltik
Összefiiggó fogalmakkal egytitt a szabályszerriségre, a véletlenre, a diszkontinuitás.
II Michel Foucauh: A diskurzus rendie o 883
ra, fiiggóségre és transzformáciőra gondolok; az a diskurzuse)ernzés,amelyr.ól be-
szélek, ilyen fogalomcsoportokra tagolÓdik, s minden bizonn}c nem abban a ha-
gyományos tematikában, amelyet a tegnapi frlozőfusok még , élő'' tórténelemnek
tekintenek, hanem a tijrténészektényleges tevékenységében.
.í'rn.z az elemzés éppen ezért olyarifilozőfial vagi:elméletj kérdéseketvet fel,
amelyek alighanem ijesztó kérdések.Ha a diskurzusokat elsósorban diszkuráv ese-
ménycsoportokként kell kezelni, milyen s|átust adjunk az esemény fogalmának,
amelyet a. Íilozőfuso\ .lyql ritkiin vettek tekintetbe? Áz eseméoy p.-.''. .,.*
szubsztancia és nem is akcidencia, nem minőség és nem is fo)vamat; az esemény
nem a testek szin$én helyezkedik el. Pedig egyáltalán nem anragtalan; mindig az
anyagiság, az anya9szerriség szintjén fejti ki hatását, innen száirnazik; helyJ az
anyagi elemek viszonyában, koeg.zisztenci4jában, sző rőd ásában, tagolásában, mna.
moződásában ésválogatásában van; az esemény nem va]amely test aktusa vagy fu-
lajdonsága; okozat}.éntjiin létre, éspedig anyagszer szőrődásban. Mondjuk" azt,
hogy az esemény fr|ozófrájának a testet]en anyagszerriséglátsző)ag paradof irányá.
ban kell haladnia.
Másrészt: ha a diszkurzív eseményekethomogén, ám megszakított (discontinu)
sorozatként kell felfognunk, milyen s|átust adjunk ennek a rnegszakítottságnaki
Nyilvánvalőan lem a.z.id. pillanata.inak egymásurániságáről van iző, '.* páig.
kiiliinbclzó gondolkodÓ alanyok sokféleségéról;hanem blyan cez rákrot, ámeliek
s"|ttorik a pillanatot, és az alanyt pozíciők és lehetségesfunkciők sokaságába siőr-
j* :1é' .Eftélemegsz1kit9t11ig
QiscontinuilÍ) srijtja ésbe"iga a hag-y-omáa}osanleg-
kisebb eiismert vagy legalábbis legkevésbévitathatő egyJgekec á piilanatot és iz
4"'y.. Es alattuk, tóliik filggetlentil e megszakítottsoroiatol ko.ott.olyan viszonyo.
kat kell kialakítanunk, amelyekre nem az egymásutániság (vag'.y.giia.j,i'eg1j.t-
lemző, egy (vagy tÖbb) tudatban; az alany ésáz idő filozőfiáján li'til'Ía Éu aáigo'-
nunk a megszakított rerrdszerességelméletét. végiil pedig, ha igaz, hogy mináen
ilyen diszkurzív és megszakított sorozat bizonyos harárokon be):l szabil}izerri, ak-
kor már nem lehet mechanikus oksági és ideá.lis szukségszerrlség5kapcsolatokat
létesítenialkotÓelemeik kÖzÖtt. Be kell vezetniink a véledén
@I,:fl|,trintaz esemé-
nyek létrehozásának kategőriáját'' Itt szintén érezhetó egy olran elmélet hiánya,
am"elylehetóvé tenné a gondolkodás és a vélet]en kapcsol-ataini elgondolását'
Igy hát abban az aprő eltolÓdásban' amelyet be keil vezetntini az eszmetórténet-
.
be,.é.s.amely abban áll, h.ogy nem a diskurzusok mÖgott ftilse;.1őképzetekkel kell
foglalkoznunk, hanem a diskurzusokka], mint uz ese*Ények sábá.v-szerri és kÍilon-
nemri sorozataival, tehát ebben az aPrÓ eltolÓdásban, attál tartok, áami kisebb (és
tdán gyalánatos) gépezetet vagyunli kénytelenek ftilismerni, arnely lehetőve teszi,
hog-y a gondolkodás alapjaiba bevezessiik a aélet]a a megsza,kíÍ;ttságot
, ésaz an)ag-
szcrűség1!. Egy bizonyos'típusri tÖrténelemtudomány az idealis szikÉgszerri.ég fod-
tonos lejátsződását hirdewe igyekszik elkeriilni ezt a hármas veszélyt.E háIom
fo-
galomnak kellene lehetővé tennie, hogy a gondolkodás rendszereinek torténetét
a
tÖrténészek.gyakorlauíhozkapcsoi]-ák. E harom irány't kell majd kóvetnie
az elmé-
Ieb a]apvetésmunkájának.
elvek figyelembevételével
tF"d az áttalam javasolt elemzésekkétcsoportba osztha-
a megfoidites elvéthozza m::kódésbe:igyekszik
l.*':g'.,;ttikai''.csoportba:.ame.ly
xoriilhaLirolni
a kizárás, korlátoás éskisajátírás imént említett fcrmáit; *.g!iou.a3u
 884 o Michcl Foucault: A aiqkurzus rendje

Michel Foucauh Á diskurzus rendie o 885

\imu.tatni, log.yan alakultak ki, miféle sztikségletekkielégítésecé|jáből,miképp mő-

dosultak, tolődta} el, milyen kényszert alkalmaztak, milyen mértckben téveiziettek szerkezetében, továbbá az orvosi diskurzust alátámasztő, hagyományozÓ, erósító in-
c9lt.. egy..gene1lÓgiai''.csoportia, tézményben kellene,me8r18a.dni. azt,.aho8.yan a szerzó, a k-om*en.tár és a diszcip-
Ts ?mely a három másik elvet mrikodteti: hogyan
alakultak ki a diskurzussorozatok e kényszerító rendszereken keresztiil, eilenlii.. lína elvét alk:]mazpift; kideríteni, miképf.m kódőtt a nagy a.lkotő elve: nemcsak
yagy fjuk támaszkodvailily..' speciEkus normáik voltak, melyek a megjelenési, fej- Hippokratészra, Galenusra gondolok, di.Par'acelsusra, syd"e,nhaÍnravag'y Boerhaa-
lódési' variáciős feltételeik. véra is. Hogyan mríkÖdÖttmég a XIX. század végénis - ^ro;o,^és a kommentár
Elóbb nézziik a kritikai csoportot. Az elsó elemzési csoport azzal foglalkozhatna, gyakorlata, hog7an szorítottati ezt apr.ánként az esettanu]mánJ',a dokumenfum,
a
amit kizarÓ funkciőkként.jeltiltem meg. Egyszer már tanulmányozdm egy ilyen gyakorlata; végiil pedig milyen -od.ll alapján igyekezett
{9ku19n1umffitemény
funkciőt, meghatározott korszakban: az órÍilet és ész megosztlsáről vol"t szá a diszciplínává ,M
klasszi]<uskorban. Késóbb meg lehetne prőbálkozni a nyelvitilatom rendszerének -orvostudomány, eldszrir a térméizetrudományri] m 4'á - ^n^-
tőniá,ra és a biolÓgiára támaszkodvá.
elemzésével,annak a rendszernek elemzésével,amely a XVI. száaadtó|a XIX' szá- Szemiigyre lehetne venni azt a mődot is, ahogy a kritika ésaz iroda]omttirténet
zadig a sz-exualitás nyelvi tilalmát szabá)yozta' Nem azt kellene megvizsgáni, hogy a XVIII. és XIX. században felépítettea szerzó-izemélyét, létrehozta a mri
fogal-
e tilalom mát, felhasználva és mődosítva a valásos exegézis,a uiutia.trltta, a szentek
!ogyu'' szrint meg fokozatosan (ésszerencsére), hanem u;, nigy -ikéiP élete,a
tolődott el és artikulálődott rijra a győnás gyakorlauítől kezdve, .ely.'JÉ soran a tÖrténeti vagy legendá1
9l:trajz, az onéletrajz"és a memoárok o'őds,...it. Egyszer
tilalmas viselkedési formákat megnevezték, osztÍtlyozták. rangsoroluík, mégpedig tanulmányozni keu *'"j-d.I.:yd szerepét is á pszichoanalitikai tudásban,
am!íy bi-
egé.s.ze.n explicit mődon, egészen a szexuáI.is tematika előbb bátortalan késÉiedő] zonyára sokban kril<inbÖzik Newtonnák a fizikaban betÖltÖttszerepétól (és
minden
majd határozott meFielenéséig a XIX. század orvostudományában és pszichiátriá- di:z.ciplínaalapít szerepétól), mint ahogy attÓl a is erósen
-szereptől elté4' amelyet
jában. Ezek persze némile'8szimbolikus rámpontok csak, de ázmá,ris világosan lát- a fr|oz'fiu diskurzus te5n egya|áan jatszhat (aiár KantétőI is, aki pedi! a
szik, hogy a váasztővonalak nem ott hrizÓdnak, ahol hitttik, és a tilalieak nem 1z.9r1ó
. fiIo-zofílásnak egészen rij mődját alapozta meg.
mindig voltak olyanok, amilyennek képzelttik óket' FÖIviízoltunk néhány kritikai t..u.t diszliurzív ellenőrzés eli:írásainak elemzé-
Most a harmadik ktzáró rendszerról szeretnék szőlrri néhány szót. EztkétÍélekép- '-é.:. gerrealőgrai aspektus a diskurzus" tényleges kia]aku]ását éi.inti
1 vagy az ellen-
pen fogom viz-sgáni. ElószÖr azt szeret'némszemtigyre venni, mi mÓdon jtitt létie, őrzés hat'árain beltil, vagy ezen kívrfl' am a íegtl;tuszor mindkét olda.lon.
A kritika
h-osz* maradt fenn, milyen viiltozásokon ment keresztril az igazsíg, ámelyben a diskurzusok ritkítási folyama t elemzi, de csoportosításukat
és egységesítésriket
éltink és amelyet mi magunk rijítunk meg állandőan; előszor 'áE''űk. szin1jé.e szintén; a genealőgia szétszőrt, megszakított és izabályszerri kialakulásukat
" tanul-
helyezkedem, a kezdeti szőkratészi szintre, vagy legalábbis a platőni filozőfiábi és mányozza. (Jszintén szőlva e két feladatot soha-nem lehet
te|jességgelelválasztani
azt vizsBiá]om, hogyan jÖtt létre a h2tás95, szeita.tlí-sosdiskuriusban a hatalmi, ve- eg.ymást6l; nem arről van.sző',
szedelmes diskurzusban apránként a megosztás az igaz ésa hamis diskurzus kőzÖtt. 'h9sy 9c}nl. oldalon á\\nak; elutasítás formái, a
klzÁrás,.a csoportosítás, a kis{árít"s'a"izLta',a miásikon P.dic.$' mélyebb szinten
Maj.d a XVI' és XVII. század fordulÓján allapodom meg' abban a korszakban, találhatők a diskurzusok spontan forrásai, amely disku;';k
iíeg megjelenéstik
amikor - els.ósorban Ángliában - előtt vagy uuána min4jart jávettetnek
1egjelenik a tekintet, a rrregfigyelés,a meg"állapí- "
váogat.ásnak ésaz ellenórzésnek. A diskur-
6 természetfilozófrája, amely elválaszthatatlan az rij p"olitikai zus szabályszer ala-kulása.bizonyos kÖriilméiyek kÖzott ésbi;"';
:syfoj.o.tudománya, határig beépít-
struktrirák hata]omra jutásátől, valamint a va]lási ideolőgiátőI: itt és ekkái kétÉg- heti mag:íba az ellenórzési eljárásokat (ez toríénik példáuj
akkoi, amikor egy disz-
kíl..il.a
iu.dásvágy rij formaja -sziiletett meg. A harmadik uímpont végril a XIÍ. :1|]T::*Tiy":
d'iskurzu-sfo.rmájí;és stiítusátát.i;; e, o,egto.diwu: az ellenór-
század eleje lesz, a modern tudomány nagy, alapvetó aktusaivj, egy ipári uírsada- zesr alaxzatok testet<ilthetnekvalamely diszkurzív képzódménl
belsejében(például
lom kiala}ulásával és az irodalomkritikában, mint a szerzőt létrehoző diskurzu,b".,;.
?z azL kÖvet.ó pozitivista ideolÓgiávaJ' Ilyeri volna tudásvá- Ekképp tehát min.
gyunk morfolőgiajának hárorn metszete, ,,polgiirosodáiunk'' háom szakasza. den kritikai fe1adatna-k',amely az el]enórzés
9liarásait kérdójelezi meg, ugyanakkor
Meróben más szempontbÓl is szeret'ném megvizsgálni ezt a kérdésu mérlegelni elemeznie kell a diszku rzív sLabályszerriségekÉt i,, a*.ly.kÉ" r...,.ttir az említett
e.gy.tudományos igényri - orvosi, pszichiátriai, szociolőgiai - diskurzus hatását ton ellenórzési euárások kialakulnak; c' mind!., genealőgiai
leírásnak figyelembe kell
gyakorlatok csoportjára, amelyet a biintetőrádszer alkot. A pszichiátriai vennie a valős alakulásban szerepet.játsző hátarokat:
9|óírlisos A kritikai és a genealőgiai
kíÉrletek tanulmányozása és a btintetés gyakorlatában valÓ szerepe lesz ennek az eljárás kőzótt a kÜIÖnbség.'.. 'a.gyu"'' vagy a tertiletben rejlik, inkabb
elemzésnek kiindulőpon1ja ésanyaga. tapadási pontjaik, p..'p&tíuá.i k "...'yii" "
és íratáraik kiilonboznek'
mindi8 ebben.a. k.ritikai perspektívában, de más szinten kell elvégezni a vizss"álatot említettem: a szexualitás diskurzusát srijtő
.. Yés ,''"*']IÍ1.:1)l.Il.-Té.ges_
diskurzust korlátozó eljarások elemzését,vagyis azon elvek elemzéÉt, amélyekre .*ff'T. y:|é.' és igencsak elvont lenne ezt a vizsgálatot arriaz
fentiekben mutattam rá.. a szerz6, a kommentár ésa diszciplína elveinek elemzésére TlT*y-á.i:
oq etitai, biolőgiai és orvosi, jogi diskurz.,,.,opo.tok
l.i'tiT:]1l'.''
ItelKul elemzése
gondolok. Itt is szőhoz juthat a vizsgálődás jő néhány iránya' Például a XVI-XIX. végezni, amelyekben a szexua]irásről sző eiik, amelyekben
meg.nevezik, leír}ák, metaforikusan fejezik a szexua.Iirást
századi orvostudomány tőrténetének elemzése; nem is ányira a felfedezésekról ki, magyari,,a|,,Á,g,telik. Igen rávol
lenne sző, vagy az rijonnan alkalmazott fogalmakről, inkabb az orvosi diskurzus mega.lkottuIivolna a szexua]itás egyseg"esés szabiílyszerrj
:?"?::"T:L..,T]In:sy
utsxurzusát; meglehet. soh.asemjutunk
el odáig, ta]:ínnerri,is éub"., az irányban
ha]adunk. N.- izamií. A tila].,,"i .,..
.ffi.*á]< ésnem ugyaa gy mrikodnek az
886 o Michel Foucault: A di.skurzus rendje Michel Foucault: A diskurzus rendie . gg7

iroda]mi diskurzusban, mint az orvostudományiban, a pszichiátriaiban nem rigy, daértékriek;ó tanított hogy egészen másként végezzemvalamely diskurzus
3"c lá:
mint a lelkiismeret vizsgilatában. Ésmegfordíwa: e kiilonféle diszkurzív szabálysie. belsó <ikonőmiájana\ ele=:::' a hagyományo'.*.[é,i, uagy a fo.áa]ista nyel-
rriségek nem ugyanítgy erósítik, k rvona]azzák, helyezik át a tilalmakat' A vizsgála- vészetimődszerekkel; ő tanítottmeg ".* rá,
hogyan .igadja; *.g u.h,.,k.ionális tjssze-
tot tehát csak ama sorozatok sokaságának alapjan lehetne elvégezni, ahol a tilalrnak, ftiggés9k-rendszerét egy diskurzusről a misikra oiszJhasonliások riqján; ő tanított
legalábbis részben, minden eg-yesSorozatban más és miás m6don hatnak. meg rá,' hogya3 í{am. l-e egy diskurzus transzformáciőit és az intézményhez F1zódó
Szemtig.yre vehetnénk a XVI. ésXVII. századi gazdagságot ésszegénységetleírő viszonyát. Ha ilyen mődszert akartam alkalmazni, ám nem legendák vugy -ititus
el-
diskurzussorozatokat is, arnelyek a pénzze|,termeléssel és a kereskedelemmel fog- beszélésekelemzéséhez,akkor a tudomiá'nytcirténészek,de e'lsősorbarr"Canguilhem
lalkoznak. E téren felettébb heterogén kijelentéscsoportokkal van dolgunk, amelye- profe;1z91 rir munkáiből merítettem; o értéttemeg velem, hogy a tudományTorténet
ket gazdagok és szegények, tarrultak és tanulat]anok, protestánsok és katolikusok, nem feltétlentil foglya annak az alternatívának, me"lyszerint biiánytatan erje..
uugy
kirrályi tisztviselók, kereskedők vagy moralisták fogalmaztak meg. Minden kijelen- - kívÍilről szemlélt- visszaeséseiolda]án a tudományt
a felfedezésJk krőnikája, u goi,-
téscsoportnak megvan a maga szabályszer ségiformája, valamint kényszerítő rend. dolatok éskril<infélevélemények leírása haiárolja,,hanem a tudoma',yto.t?.'"tJt
. *
szere. Egyetleneg'y sem vetíri elóre azon diszkurzív szab{Jyszerriségmásik formáját, elméleri modellek és a fogalmi eszkcizők koheiens és transzform a,\háta
Összessége
amely késóbb a ,javak elemzése'', még később a ,,politikai gazdaságtan'' nevri disz- a}apján lehet éskellmrivelni.
ciplína lesz. Pedig éppen az említett kijelentéscsoportok alapján a]akult ki egy rij. De a legtribbet, azt hiszem, Jean Hyppolite professzor rirnak kriszőnhetem.
. Tu.
fajta szabályszerriség, megismételve vag-y kizárva, a]áuimasztva vag-y elrejtve e cso- dom, sokak szerint az ő mrivére a t'.egili uefotyás nyomta .a
ucty.get, és azt is
portok egyi.k'-másik kijelentését' tYd9P' hogy egészkorsza]<unkig7ekszik kitérni,Hegel eloi a logiká
ágy ismeret-
Áz <iroklódéssel foglalkozÓ diskurzusok tanulmányozására is gondolhatnánk, elmélet riqján, akár Marx, akár Nietzsche segítségéiel:és amitoaz
imé1ítmagam
ahogyan azok a XX, század elejéig a ktil nbÖző diszciplínákban, megfigyelésekben, prőbáltam elmondani a diskurzussal kaPcsolaüu.,,"ige.,csuk hri,L"
a hegeli log?,,.
technikakban és leírásokban megnyilatkoztak; azt kellene kimutatrri, hogy milyen hoz.
szerkezeti mődosulásokon átesve szervezódtek rijjá ezek a sorozatok az intézmény tényleg el akarunk fordulni Hegeltől, akkor előszrir fel
.Á- ry kell becstilniink,
által elismert és ismeretelméIetileg Összefiiggó genetikai aLakzattÁ' E munkát Fran- mit veszíttink,ha elszakadunk tóle; ennek-előfeltételetudnu.,t,
hogy Hegel _ talán
Eois Jacob mostanában végezteel, éspedigpéldátlan tudományos tcikéletességgel' a.lattomban_. men1/i5e' ktizelítettmeg minket; továbbá t.,d.,u.,k
r.á, r,Jgy a.még
A kritikai ésgenealÓgiai leírásnak így kell egymásra rámaszkodnia, így kell kiegé- hegeli elemek teszik lehetóvé számutikra a Hegel ellen valő
gondolkodást. És fel
szítenie eg'yrnást. Az elemzés kritikai része a diskurzus bekerító rendszereihez csat. kell mérnrink: talán a Hegellel valő szembeszá]lás is nektink
ajttott hegeli csapda,
la}ozik; megprőbáJja kijel lni, kÖriilharárolni a rendezó és kizárő elveket, a diskur- hogy aztán végtil megint csak a mozdulatlan Hegellel ,.rá.;"r
''.^be magunkat,
zus ritkításának elveit. A szavak játékának kedvéértmondjuk azt, hogy alkalmazott csak másutt.
nemtoródomÉggel dolgozik. Az elemzésgenealőgiai részeviszont a diskurzus tény- ' Már.p-edig, ha igen sokan tartozunk há]áva] Jean Hyppolite.nak, akkor azért,
leges képzódményéneksorozataihoz tartozik: e diskurzust igenló hatalmában igyek- mert elóttiink és érdekiinkben f;áradhatatlanul ,égi6á,tá,á,
--,o,, amelyen eltá-
szik megragadni, ésitt nem olyan hatalomra gondolok, amely a tagadás hatalmáva] volodhatunk Hegeltó], és.visszais jutunk hozzá, é,ík
*á,ké.'t, }rogy azutiln ismét
állna szemben, harrem a tárgyak tert.iletétmegalkotő hatalomra, amelynek alapjarÓl elhagyni kényszeni|junk őt.
igaz vagy hamis kijelentéseket állíthatunk vagy tagadhatunk. E tárgyi teruleteket Jean Hyppolite elószo-ris arről gondoskodott, hogy jelenJevővé tegye a roppant
nevezziik pozirivirásnak. S hogy ismét eljátsszunk a szavakkal, mondjuk azt, hogy hegeli.árnyat, amely a XIX. száaaá őta kísértetq
ésáriellyel ktizd tttink' Egy for-
ha a kritikai stíust a tudős nemtoródÖmségjeliemzi, akkor az Öromteli pozitivizmus dítás, A ''FLLEM FENoMENoLTclÁJe fordítása litian
tette jelenlevővc; éshogy maga
jellemzője a genealőgiai kedve lesz. Hegel mennyire jelen van ebben a fiancia szóiegben,
Jrra bizonyság, hogy néha
Egy dolgot mindenesetre hangs lyoznunk kell: a diskurzus ekként felfogott még németek is tanulmányozták a fordítást a
német sztiveg pontosabb megértése
elemzése nem leplezi le egfajta értelem (sens)egyetemességét,hanem napvilágra céljáből'
hoz - mégpedig az igerrlés alapvetó hatalmáva] - egy elóírt ritkítási mriveletet. Rit-
, '.J.T !ryp9lite e szoveg Ti"d:| ritját megkereste, végigjárta, mintha csak a
kíuísésigenlés,végÍilpedig az igenlésritkí|ása,de rávolrÓl sem az értelem folytonos k<ivet-kezőkérdések nyugtalanították voina: vaj"on leheie 'ift_nil'"rani
Hegel rnár nem lehetséges?Iétezhet-e egyáiáan ott, ahol
nagylelk ségeés egyáltdán nem a jelÖlő egyeduralma' filozőfia, h.u *a. nem hegeli a
Mindazok, akiknek hiányos a szőtÁra, azt fogják mondani - mert ennek a szÓnak Íiloző6a? Ami gondolkodiísunkban nem tiegeli,
az sztiksctÍc;;;.".," is filozőEai
a csengésefontosabb számukra, mint a jelentése-, hogy ez strukturalizmus. gondolkodás? Ésami filozőfiaellene.,l'
.l"..,r."r'il nem hegeli? E hege|i formának
nemcsa}' aprÓlékos és torténeti leírását
akarta adni, haneri ennek alapján a'karta
Nem váIlalkozhattam volna a fentiekben vázolt kutatásokra, ha ebben a munkíban felvázolni á modernség tapasztalatának
sémáját (elgondolha{uk.e hegeli mődon a
nem rámogatnak példaképeim.Azt gondolom, sokkal tartozom Dumézil professzor tudom:inyokat, a tórté-nel'*.t,u politikát
c' leitB,.,upi ,iJ.,n.Jest?); és megfor-
rirna.k,mert már fiata] koromban munkára osztcinzott,amikor rnégazL hittem, hogy dítva:modernsértinket *ig'.""i "
**t ;egelianizmus ésekképp a filozÓfia prő-
az irás gycinyÖr.De mrivének is sokat koszonhetek; bocsássa meg, ha eltértem m ve batételének.SzáÁára aHegelhez "
i"]ő ni.,o.,y.egy tapasztalatot,egyfajta cisszetit}'o-
szellemétőlvagy sz vegei szigorri pontosságátÓl, amelyek ma mindannyiunknak pél. zéstjelentett, ésegyáltalá.'"''.* nolt bizo.'yo.
benne, hogy ebból a harcből a frioző.
 888 o ltliqh6l Foucault; A dishur-zus tendjc
Michcl Foucault: Á is,i<urrrrs rendic o 889

te|il ki győzteskénl A hegeli rendszert távolről sem meBnyugtatÓ univerzum.

!a. amely azonban ott munká] a kutatásban és az oktarásban, a héti5znapok éber fi-
ként hasznáIta; a F.il.ozóBaá]tal vállalt roPPant kockázatot Htá úenne'
gyelme és egy |átsz6lag adminisztratív, valamint pedagőgiai fele)Ísségkíséretében
Azt hiszem, ez az okz a mődosításot.'uk, amelyeket nem is a hegeli
filozőfia (vagyis valőjában kétszeresen is politikai mődon), korsza-k'unk lerzJapvetóbb prob-
szerkezetén eszkÖzrilt, hanem. ma84 a.hegeli frtozőfrán, a filozőfián,
uh."ogyazt He- |émáit érintette és fogalmazta meg' Sokunkat kÖtelezett végtelen záiára.
gel felfog@; ez az oka a témák ..gf".aitá;ana} is. Jean Hyppolite, ahelyiit hogy a Mivel valőszínrileg tőle kaptam mindannak értelmétés lehet&égég amit csiná-
noi9!a1 fogalom mozgásában énmagát elgondáIni e',.í.ji. -.g'ugáa.,i
-a káP., lok, mivel gyakran segített, amikor vakon tapogatőztam, munká:rat az ő védnÖk-
totaliuásként értelmezte végtelen Iatr'"tá.t teremtett belóle, slona,veg.t .,,em
.no]'Y, ségeaJá helyezem, s fontosnak tartottam, hogy terveimről beszá-rlva megidézzem
érő feladattá tette. Mivel elÖ,lről [ezdte a frIozífrát,soha nem tudta befejeá'
Filo- szellemét. ohozzá, az ó hiányához _ amelyet távolléte ésa magam =yongeségeokrán
z. frája véget nem érő, tehát m1$s rűjrakezdettfeiadat lett, az ismétlés
iormájának egyaránt átélek _, hozzá fordulnak elóbbi kérdéseim.
és paradoxonának szentelve; a filoiÓfiaJean Hyppolite számára
a totalitiíst soha el Sokkal tartozom neki, értem háL hogy e megtiszteltetés,az, hor' meghívtak erre
nem éró gondolat volt, mindaz, a-i ismételhető á.tapasztalat rendkívÍili
szabálysze- a tanszékre, nagyrészt ót illeti; mélységesenháJás vagyok e merjszteltetésért, de
rritlenségében. Filozőfia az, arorriaz életben, a halálban, az emlékezetben
szakadat- azért nemkÍilcinben, hogy válaszuísukkal őt is megtisztelték. Ha mátat}annak érzem
lanul ismétlódő' Kérdésként.Érul-fel, és rejtőzik el; Jean Hyppolite így az Öntudat is magam.arra, hogy az ő helyébe lépjek, tudom, hogy ha minciettőnknek meg-
befejezettségénekhegeli tételétszintén az áilandőariismét]ődá kérdésfeltevés
téte- adatott volna ez az cirÖm, a-k'korma este az ó elnézó tiirelme bárrítana.
Ievéviiltoztatta. Szerinte, mivel a frIozófiaismétlés,nem késóbbi
a fogalomnií], tehát Ésmost már jobban értem, miért kezdtem olyan iiggyel-bajjal e.őadásomat. Most
nem alkalmazkodnia kell az abwtrakciő építményéhez,hanem
távols"ágteremio *o- már tudom, mi is az u |*g, amelyről szerettem volna, hogy meeelőzzÖn, magával
don kell viselkednie vele szemben, szakíiania kell eliogadott általán"osságaivai,
és ragadjon, beszédre szőIítson fel, beÍészkeljemagat szavaimba. lríost már azt ii tu-
kapcsolatot teremteni mindazzal, ami nem fi|ozófra; a fi]ozőfiánJ
nem ahhoz kell dom, miért volt olyan nyomasztő beszélnern itt.. azért, mert éppen itt beszéltem,
teszi, hanem ami megelózi, aminek jelenléte még nem ahol egykor őt hallgattam, és ahol ó már nem lehet jelen tobbe. hogy hallgasson
I9-'.5:::.-i.befejezetté
Ujra kell g""dgl"T: nem.pedig reduká]nia a tÖrté-nelemegyedlségét,
engem.
a"{"4d1"iU".
ktilÖnÍéletudomiínyok regionális raciánali-tását, az emlékezet
mélységZiu t,,jut-
jae" filozÓfia sziiletik, amely álland óan mozgó (Sz/hfoglalnbeszéd, a Colléged,eFrancc.ban'El)nngzatt 1970. dzcmtln 24r'. - Á: el^fu,&Ís
|:::"|'*Í::
tapcsolatban !fl F:óI ly's."lan nedrti
ál] a nem.filozófru dolgokkal, egyszersmind nekiÍ kciszÖnheti a létEt, chtv: IJoB.oxnDU DIscoURs. A francia-<ngoldiscours szá (illetuefoga|nn) naar fordításaruhéz-
és feltárja, hogy mit jelent nekiink á flozonáí kíviiliség. rrla.p.álg ségetoho1 minthog1hnl e|6ad,as,hol beszéda,ho| kijilésr, sótol1hm szóv.g.. 1,t,,x. Áz. .jabbna-
ha a filozőfiá
éppen a nem filozőfiávat valő ismétlődő kapcsolat*íbana.áo$, akkor
hol kezdódik? Q"| M,!"los n1clabena discours.Í,kilűlt a foutauJt-idiscours{ _ aligia"l,n eppcnazln, jobb
már o;t lappang mindenben, ami nám ó, félhangon már a dolgok hÍján_ tiibbnyinbet szcrint dlskurzuvw)r,fordítjőt;ci a mego|dást val^asttonui.
n; i á ambtn lí sok
Il1"^l megÍogalmaződik? mormo-
lasában De ebben az esetben a filozőfiai diskurzusnak talan hcly 'tta tanul:rtűn1ban,
mlr csahaaéqettis, hog1illcsz}.edjiinkehluz a g1a*orb|'oz.E mcgo|dáshá,!-
r!ry+ hog! a szőha.sznáIntfu,nncm.
.sZ cinkényes
és.abvo]ritalapon kezdődne?Eklépp .lefutt tth bljesenhiiaetkzeteseh,
a dÍcours-; nz,n nitátaua fn-
:T::,1',.lé:.Ii1u^lr'
szonua ru a kcizvet]enre"..*
jellemző mozgás hegeli tételéta filbzőfiai diskurzus és fái- dt]wnuk diskurzusnaá, íg1nindján az ab6 mon,dalban sziilségképpm - érte!'nszrnin _ e|óaáást
má]is strukt rája megalapozásának téiele. helba tmunh, mellózvea visszalnalásta tn,nulmányc|mhe.)
Végtil pedig.l.ean Hyppolite utols mődosíuísa a hegeli filozőfián:
ha a fi.lozőfiá-
nak abszolrit diskurzusként }.ell kezdódnie, ai<kor mit j"etent
ez a tortcnetemben, és
mi az a kezdet, amit egy individuum indít ritjára valarirely ta',Jao-u
u,, ,gy i--
das-ági o-sztáyon beltil, harcok kÖzepette?
. . Jea'' lyPPotite ezt az őti9aosrta1t a hegeli fr|ozífraszélsó hauírfig vive minden
bizonnyal tulajdon harárain kÍviil helyezte Lt, felidézte a modern
flázőFra megha-
és rijra meg rijra szem.beállítottaóket Hegellel: Marxot a ttirténelmi
f":9 {*j"il.
kérdésekkel, Fichtét a fr|oiíia ab''olrit kezdetének p.obíe..,a;avJ,
n.ry*.,. a nem
f'J'ozí.fráhozfriződő kapcsolat tételével,Kierkegaard-i az ismetjcs
ésaz iiazság prob-
lémájával, Husserlt a filoz fia mint a racionJrásunk t<irténetéhez
kÖtÖtt végtelen
feladat tételével.És mindezen gondolkodőkoa és témákon
tril Jean Hyppolite a
tudás minden teriiletén.feltrintsáátos kérdéseivel: hogyan *'úktiát avágy kiilÖnÖs
a. pszichoanalízisben? Miiyen Összefriggésn-iu *ut.-atika
l"gk1i: és a diskurzus
formal-izálása koz<itt? Hogyan akámazhatő ai"informáciőelmélet
az élővilág elem-
olyan terÍiletenott volt tehát, ahol egy állandőan tisszefonődő és
1é:Íb,::1Mi:d:"
szewa]o lo$ka és a létezéskérdéseftilvetődhet.
Ugy gondolom, hogy ez a néhány nagy jelentóségri k<inyvre
szorítkoző m ,