bnata volt csupn: hogy nem szlettek gyermekei. Sokat trte a fejt, hogyan segthetne magn, mg egyszer remek tlete tmadt: "Kivlasztom az orszg legbecsletesebb gyermekt s rkbe fogadom." Nyomban megparancsolta a szolginak, hogy minden gyermeknek adjanak virgmagvakat, s kihrdette: - Aki ezekbl a magvakbl a legszebb virgokat neveli, azt fiamm vagy lnyomm fogadom! A gyerekek buzgn nekilttak az ltetsnek, ntzsnek, hiszen mindanyian szerettek volna a blcs kirly fogadott gyermekeknt lni. Szon Il is szorgalmasan ntzte a magvakat, de hiba teltek a hetek, bizony semmi eredmny nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsrzni. "Milyen klns" - lmlkodott Szon Il, s vgl az desanyjhoz fordult segtsgrt. - Mi lehet az oka, hogy nem csrznak ki a magvaim? - krdezte. - Taln msik fldbe kellene tltedned ket - tancsolta anyja. Szon Il tltette a magvakat, de ott sem indultak fejldsnek. Hamarosan felvirradt a nap, amikor a kirlynak meg kellett tekintenie a virgokat. Dszbe ltztt az egsz vros, a sok-sok gyerek meg az utcra tdult, s szorongattk a szebbnl szebb virgokat. A kirly sorra elhaladt elttk, de bizony egy szikrnyi rm se ltszott az arcn. Az egyik hz eltt azonban megpillantotta a pityerg Szon Ilt, aki res virgcserppel lldoglt az utcn. Halvny mosoly derlt fl a kirly arcn, s maga el hvatta a kisfit: - Ht te meg mit llsz itt ilyen bsan ezzel az res virgcserppel? - krdezte tle. Szon Il hppgve meslte el, hogyan ltette el a magvakat, hogyan ntzte, gondozta, de azok mgsem indultak fejldsnek. A kirly ennek hallatra karjba kapta Szon Ilt, s boldogan kiltotta: - Ez az n becsletes kisfiam! Az emberek rtetlenl nztk, mi trtnik, s egyikk lrmzni kezdett: - Mirt fogadod rkbe ezt a fit az res virgcsrppel? A kirly ekkor gy szlt: - Minden virgmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, ftt mag volt. Egy sem csrzhatott ki kzlk. Az emberek erre helyeslen blogattak, a gyemekek pedik, akik a pomps virgokat szorongattk, igencsak elszgyeltk magukat hiszen valamennyien ms magvakat ltettek el.