NAGY Zoltán – SZULOVSZKY János szerk.: A vasmővesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009.
Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok
RÁCZ Zsófia
Bevezetés1
A Kárpát-medence avar korszakábóltöbb olyan
sírleletet is ismerünk, amelybe, egy figyelemre
méltó kora középkori temetési rítusnak megfelelı-
en értékes fémmőves szerszámokat, akár teljes
„mőhelyeket” helyeztek az elhunyt mellé.2 A szó-
ban forgó temetkezéseket a kutatás ötvösök és ko-
vácsok sírjaiként értelmezi. Ez a vélemény elsısor-
ban azokban az esetekben állja meg a helyét, ami-
kor a reprezentatív szerszámok mellett félkész és
kész termékek, valamint nyersanyag és mőhely-
hulladék is a sírba került.3 Az ötvös- és kovácste-
metkezések olyan gazdag tárházát nyújtják a kü-
lönbözı szerszámoknak, fegyvereknek és viseleti
tárgyaknak, hogy segítségükkel írásos források
híján is lehetıvé válik a kísérlet: rekonstruálni az
avar kori ötvösök mesterségbeli ismereteit, köze-
lebbi és távolabbi mőhelykapcsolatait, mőködési
formáját.
Az avar korból 11 olyan sírleletet ismerünk,
amely több ötvös- és kovácsszerszámot tartalma-
zott.4 Ezek mind a korszak elsı felébıl származó
férfi sírok (2. táblázat). További 20, többségében
késı avar temetkezés csupán 1–2 szerszámot rej-
tett: a 8. században redukált formában élt tovább a
1 Jelen tanulmány a doktori disszertációm negyedik, átdolgo-
zott fejezete (Rácz 2004, 72–99). Az avar kori szerszámmelékle-
tes sírok teljes katalógusát ld. Rácz 2004, 118–184!
A tanulmányban szereplı tárgyrajzok és a képszerkesztés AKA
(A. Király András) munkája. A szöveg nyelvhelyességét Cs.
Nagy Ibolya ellenırizte. Köszönöm nekik.
2 A 6–7. század elıtt és az avar kor kései szakaszában ez a rítus
csaknem teljesen ismeretlen volt.
3 A szerszámmelékletes sírok interpretációjához ld. Arrhenius
1993!
4Aradac-Mečka/Aradka 18. sír (Nañ 1959, 57); Csákberény-
Orondpuszta, Merán-föld 323. és 369. sír (Rácz 2004, 124–127,
VI–X. t.); Felnac/Fönlak (Hampel J., Újabb hazai leletek az avar
uralom korából. ArchÉrt 20, 1900, 97–125; Dömötör L., Ujabb
lemezsajtoló bronzminták Fönlakról (Temes m.). ArchÉrt 1,
1901, 62–66); Gátér-Vasútállomás 11. sír (Kada E., Gátéri (kun-
kisszállási) temetı a régibb középkorból. I. közl. ArchÉrt 25,
1905, 368–369); Jutas (Veszprém-Jutas-Seredomb) 166. sír (Rhé–
Fettich 1931, 32); Kisújszállás-Nagykert (Rácz 2004, 143–148),
Klárafalva B 60. sír (Balogh 2004, 266–267; Rácz 2004, 148–151);
Kölked-Feketekapu B 80. sír (Kiss 2001, 26); Kunszentmárton-
Habranyi-telep (Erzsébet u.) 1. sír (Csallány 1933); Rákóczifal-
va-Kastélydomb B sír (Selmeczi–Madaras 1979-80, 146). Kataló-
gusukat ld. Rácz 2004, 118–184!
6–7. századi temetkezési szokás.5 A kevés szer-
számmal ellátott temetkezések közt olyan nıi síro-
kat is számon tartunk, amelyeknél az eszközök
másodlagos felhasználása figyelhet meg.6 Ezeken
kívül kb. 20 szerszámlelet szórvány, részben isme-
retlen Kárpát-medencei lelıhelyő tárgy.7
5 Berekfürdı-Tsz-major 12. sír (Madaras 2001, 174); Bóly-
Sziebert puszta 3. sír (Papp L., A bólyi avarkori temetı. – Der
awarenzeitliche Friedhof von Bóly. JPMÉ 7, 1962, 171); Bratisla-
va-Záhorská Bystrica, Lokvy pri Morave/Pozsonybeszterce
215. sír (Kráskovská, L., Slovansko-avarské pohrebísko pri
Zahorskej Bystrici. Bratislava, 1972, 41, 43. kép 3–4); Gyönk-
Vásártér (Ódor János szíves közlése), Komárno-IX. – Lodenica I.
(Schiffswerft)/Komárom-Hajógyár I. 98. sír (Trugly, A., Gräber-
feld aus der Zeit des Awarischen Reiches bei der Schiffswerft in
Komárno II. Slovenská Archeológia 41, 1993, 193, I. t. 14); Ko-
márno IV. – J. Váradiho ul./Komárom-Váradi J. u. 23. sír (Či-
linska, Z., Dve pohrebiská z 8.–9. storočia v Komárne. – Zwei
Gräberfelder aus dem 8.–9. Jh. in Komárno. Slovenská Archeo-
lógia 30–2, 1982, 354–355); Kölked-Feketekapu B 204. sír (Kiss
2001, 91); Sajópetri-Hosszúrét 152. sír (Lovász Emese szíves szó-
beli közlése alapján), Szeged-Bilisics (Ásotthalom-Bilisics) 3. sír
(Csallány 1957, 113–114), Szeged-Kiskundorozsma-Hármasha-
tár 4. sír (Vályi K., Késı avar kori temetırészlet Szeged-Kiskun-
dorozsma-Hármashatáron. – Das Detail eines spätawarenzeit-
lichen Gräberfeldes in Szeged-Kiskundorozsma-Hármashatár.
MFMÉ – StudArch 9, 2003, 212); Székkutas-Kápolnadőlı 349.
sír (B. Nagy K., A székkutas-kápolnadőlıi avar temetı. Szeged,
évszám nélkül, 51, 120. kép, 5); Szekszárd-Palánk (Ódor János
szíves közlése); Szentes-Kaján 159. sír (Korek, J., A szentes-
kajáni avarkori temetı. – Das awarische Gräberfeld zu Szentes-
Kaján. Dolgozatok 19, 1943, 22, XXI. t. 23); Tiszafüred-Majoros
28. sír (Garam É., Bizánci típusú csüngı préselımintája Tiszafü-
redrıl. – Preßmodel eines Anhängers byzantinischen Typs aus
Tiszafüred. FolArch 41, 1990, 73–86; uı., Das awarenzeitliche
Gräberfeld von Tiszafüred. Cemeteries of the Avar Period in
Hungary Vol. 3. Budapest 1995, 11); Üllı-Disznójárás 142. sír
(Horváth 1935, 20, kismérető fokos, esetleg kalapács?); Vác-
Kavicsbánya, Kisréti-dőlı 140. sír (Tettamanti 1977, 79–85; uı.,
Das awarenzeitliche Gräberfeld in Vác-Kavicsbánya. Budapest,
2000, 32); Vrbas – ciglana Polet (Ziegelfabrik)/Verbász 118. sír
(Nañ (Nagy), Š., Nekropola iz ranog sredjneg veka u ciglani
„Polet” u Vrbasu. – Das frühmittelalterliche Gräberfeld auf dem
Gelände der Ziegelei „Polet” bei Vrbas. RVM 20, 1971, 208,
XXIII. t. 9); Želovce - Fingó/Zsély 616. sír (Čilinska, Z., Früh-
mittelalterliches Gräberfeld in Želovce. Bratislava, 1973, 144, 97.
t. 7); Zalakomár (Szıke Béla Miklós szíves szóbeli közlése);
Zamárdi 1623. és 1699. sír (Bárdos, E., La necropoli àvara di Za-
márdi. In: L'oro degli Àvari (red.: Arslan, E. A. – Buora, M.).
Milano 2000, 76–141, cat. 101). Katalógusukat ld. Rácz 2004,
118–184! A bólyi, verbászi és alsógelléri darabok valószínőleg
fokosok, de kalapácsként való azonosításuk is felmerült (vö.
Henning 1991, 68, 3. kép).
6 Pl. Tiszafüred-Majoros 28. sír: préselıminta tarsolyban; Vác-
Kavicsbánya 140. sír: öntıforma fenıkıként használva.
7 Adony (Hampel J., Nemzeti Muzeum régiségosztályának
gyarapodása, 1880 julius, augusztus, szeptember, oktober,
november. ArchÉrt 14, 1881, 340–350); Békéscsaba határa (Med-
67
 Az ötvös- és kovácssírok jelensége többféle
szempontból értékelhetı. Az elsı megközelítési
mód a hagyományos régészeti értékelés. Ennek
során vizsgáljuk a szerszámkészletek összetételét,
és osztályozzuk a szerszámformákat. Az e sírok-
ban fellelt nagyszámú préselıminta stílusa megfe-
lel a kora és közép avar korban használt ékszerek,
viseleti tárgyak és lószerszámok stílusának.
Az ötvös és kovácssírok társadalom- és kézmő-
vestörténeti kérdéseket is felvetnek. A szerszámok
mellett gyakran fellépı fegyvermelléklet alapján
fogalmazódott meg az a vélemény, amely szerint
az ötvösök és kovácsok az avar társadalom kiemel-
kedı rangú tagjai voltak. Az ötvössírok elhelyez-
kedésébıl, a sírleletek összetételébıl az ötvösök és
kovácsok mőködési formájára (vándorkézmőve-
sek?), mőhelykérdésekre derülhet fény.
A harmadik szempont a szerszámok, valamint
a félkész és késztermékek technikai, technológiai
vizsgálata. Ez alapján a fémmővesek által alkalma-
zott nyersanyagokról, technikai fogásokról, a szer-
számok minıségérıl alkothatunk pontosabb képet.
A következı áttekintésben – a hagyományos
régészeti megközelítés szellemében – használat és
típusok szerint elemzem az avar sírokban lelt
fémmőves szerszámokat és segédeszközöket.8 A
szerszámok mellett az ötvössírok számos nyers-
anyagot, salakot, rontott vagy félkész munkadara-
bot tartalmaztak, amelyek ugyancsak fémmőves
gyakorlat bizonyítékai.
A szerszám és eszköztípusok meghatározásánál
és leírásánál elsısorban egy szakiskoláknak szánt
ötvösszakmai tankönyv volt segítségemre: a kora
gyesi 2001); Carnuntum (Gschwantler–Winter 1991-92, 109);
Čelarevo-Čipska suma, ciglana/Dunacséb-téglagyár (Bu-
nardžić, R., Izveštaj sa zaštitnog arheološkog iskopavanja
ranosrednjovekovne nekropole na lokalitetu „ciglana” kod
Čelareva. Gradja za proučavanje spomenika kulture Vojvodine
(Novi Sad) 8–9, 1978–79 (1979), 51); Erzsébetváros/Dumbraveni
(Fettich 1926, 5); Jois (Gschwantler–Winter 1991-92, 110); Kis-
kunhalas határa (Fettich 1926, 33); Pančevo/Pancsova (Csallány
1933, 19); Ringelsdorf (Gschwantler–Winter 1991-92, 110);
Seewinkel/Fertızug? (Gschwantler–Winter 1991-92, 109); Si-
sak/ Sziszek (Vinski, Z., O nalazima 6. i 7. stoljeća u Jugoslaviji
s posebnim obzirom na arheološku ostavštinu iz vremena
prvog avarskog kaganata. – Zu den Funden des 6. und 7.
Jahrhunderts in Jugoslawien mit besonderer Berücksichtigung
der archäologischen Hinterlassenschaft aus der Zeit des ersten
awarischen Khaganates. Opuscula Archaeologica (Zagreb) 3,
1958, 27); Szentes határa (Csallány 1933, 19) valamint ismeretlen
lelıhelyő préselıminták a Magyar Nemzeti Múzeumból
(Fettich 1926, VII. t. 1, 2, 5); a szekszárdi Wosinszky Mór Múze-
um győjteményébıl (Rácz 2004, 138), egy Bruck an der Leitha-i
magángyőjteménybıl (alsó-ausztriai vagy burgenlandi lelı-
hely) (Gschwantler–Winter 1991-92, 109–110), a mainzi
Römisch-Germanisches Zenztralmuseumból (ismeretlen ma-
gyarországi lelıhely) (Garam, É., Die awarenzeitlichen Funde
aus Ungarn im Römisch-Germanischen Zentralmuseum.
Römisch-Germanisches Zentralmuseum Forschungsinstitut für
Vor- und Frühgeschichte. Katalog Vor- und
Frühgeschichtlicher Alterthümer Bd. 25. Bonn 1991, 60) és a
szolnoki Damjanich János Múzeum győjteményébıl (öntıfor-
ma, Szolnok megyei lelıhely) (Madaras 2001, 177). Katalógusu-
kat ld. Rácz 2004, 118–184 !
8 Településrıl nem ismerünk hasonló tárgyakat, egy kölked-
feketekapui, kétkarú bizánci bronzmérleg kivételével (Kiss
1996, 266).
68
középkorban használt fémmőves szerszámok je-
lentıs része szinte változatlan formában él tovább
napjainkig.9 A csoportosításnál az RGA Gold-
schmied, Goldschmiedekunst szócikkét követtem.10
Nélkülözhetetlen forrás a szerszámok ismertetésé-
nél Theophilus presbyter 12. századi ötvöstankönyve
is, az Erhard Brepohl féle kiadás szövegértelmezé-
sei és magyarázó rajzai miatt különösen jól hasz-
nálható.11 Az RGA néhány további, szerszámokra
vonatkozó részletes szócikkére és természetesen az
ötvössírok publikációira is támaszkodhattam a fe-
jezet megírásánál. Az utóbbiak közül Kovács Ist-
ván a mezıbándi gepida–avar temetı és Csallány
Dezsı a kunszentmártoni ötvössír ismertetésekor
szentel nagyobb figyelmet a sokszor igen rossz
állapotú vasszerszámoknak.12
A leletegyüttesek elemzésekor fontos szem elıtt
tartanunk azt a körülményt, hogy az ötvössírokban
lévı szerszámkészlet – bármennyire széleskörőnek
tőnik is – a mester teljes készletének csak töredéke-
sen ránk maradt töredékét tartalmazza. Ebbıl kö-
vetkezıen arról sem lehet hiánytalanul fogalmunk,
milyen munkafolyamatokat végeztek, milyen is-
meretek birtokában voltak a kor ötvösei.
1. A mérés eszközei. Mérlegek és súlyok (1–3. kép)
Az avar településterületen napvilágot látott
mérlegek mind típusukat-eredetüket, mind hasz-
nálatukat tekintve eltérnek a nyugati, meroving
kori mérlegektıl. Ez utóbbiak esetén a helyi római
ipar mőködött tovább és gyártotta, a késı antik
örökséget továbbítva, a pénzváltó mérlegeket,
amelyeknek a használatát az 5–6. századtól létrejö-
vı számtalan, helyben mőködı pénzverı mőhely
tette nélkülözhetetlenné.13 A Földközi-tenger tér-
sége általános súlyrendszerének elterjedése olyan
emberek tevékenységét kívánta meg, akik ezt a
rendszert ismerték és alkalmazni tudták. Az ı,
gyakran gazdag melléklető sírjaikból származnak
a meroving területek mérlegleletei.14
Ezzel szemben a Pannonia körzetében talált két-
karú mérlegek bizánci import tárgyak, nagyobbak,
hosszabb karúak a nyugati típusoknál. Részben
„csupán” az ötvösmester eszközei voltak, de egyes
esetekben más, a fentiekhez hasonló, kereskedelmi
funkciót is betölthettek. A 6. század végén és a 7.
század elsı harmadában a béke fejében az avar
birodalomba áramló nagy mennyiségő, elsısorban
pénzben, tehát aranysolidusban fizetett bizánci adó
elengedhetetlenné tette a bizánci mérlegek és sú-
lyok használatát, egyúttal a metrológia alapjainak
ismeretét a Kárpát-medencében.
9 Farkas 1993.
10 Wolters 1998.
11 Brepohl 1999.
12 Kovács 1913; Csallány 1933.
13 Christlein 1968, 98.
14 J. Werner (Werner 1954) 70 kétkarú és 14 egykarú (Schnell-
waage) mérleget győjtött össze a meroving területekrıl.

1. kép Bizánci kétkarú mérleg és bronzsúly a jutasi
ötvössírból. 1, 3: Veszprém-Jutas-Seredomb 166. sír; 2:
Veszprém-Jutas-Seredomb 277. sír.
2. kép Bizánci kétkarú mérleg, valamint bronz- (5.) és
üvegsúlyok (2–4.) a kunszentmártoni ötvössírból (Kun-
szentmárton-Habranyi telep 1. sír).
Az avar településterületen a jutasi valamint a
kunszentmártoni ötvössírok15, a pókaszepetki 360.
sír16 és a kölked-feketekapui A temetı 373. sírja17
tartalmazott kétkarú mérleget és az elsı két eset-
ben súlyokat is, s ezekkel azonos típusba tartozik a
langobard kori, hegykıi mérleglelet.18
3. kép Bronz- (1, 3–4.) és lapis lazuli (2.) súlyok a kun-
szentmártoni ötvössírból (Kunszentmárton-Habranyi-
telep 1. sír).
A jutasi és kunszentmártoni temetkezések mér-
legeit, gazdag ötvöseszköz-leleteiknek köszönhetı-
en – hasonlóan a brünni, mérleget is tartalmazó
langobard sírhoz19 – az ötvösmester segédeszköze-
iként kell értelmeznünk. A feldolgozandó nemes-
fém, arany esetén valószínőleg fıként bizánci soli-
dus lemérésére szolgáltak.
A hegykıi és a pókaszepetki mérlegleletes síro-
kat, amelyek ötvösszerszámot nem tartalmaztak, a
publikálók a meroving területek „kereskedı-arisz-
tokráciájához” hasonlóan interpretálják.
1.1. Kétkarú mérleg
A bizánci kétkarú mérlegtípus a késı római
mérlegekbıl alakult ki. A korábbi típusok tovább-
fejlesztéseként – amelyeknél a felfüggesztésre csu-
pán a mérlegkarok közepén elhelyezett kis fül és
az ebbe főzött zsinór szolgált –, a késı római mér-
legen középen egy nyelv alakú nyúlvány található,
ennek az aljához szegecselték a felfüggesztı rudat.
Ha a mérleg nyugalmi helyzetébıl kibillent, e
nyúlvány a függılegeshez képest való elmozdulá-
sa mutatta a kilengés mértékét. A bizánci mérlegen
a középsı nyúlvány meghosszabbodik. Ez a fajta
felfüggesztı szerkezet jól tanulmányozható a kun-
15 Rácz 2004, 140–141, 166–168.
16 Cs. Sós–Salamon 1995, 171, 22. t. 13.
17 Kiss 1996, 103, 73. t. 2–3.
18 Bóna 1961, 131, 136, 3. kép.
19 Beninger–Freising 1933, 45.
69
szentmártoni mérlegen. A mérlegkarok hossza ál- A mérlegeket és súlyokat faládikákban és bronzból
talában 12–22 cm, a mérlegtányérok átmérıje 3,5– készült szelencékben tárolták, errıl tanúskodnak a
5,5 cm. A kisebbek 2, a nagyobb méretőek 4 uncia kunszentmártoni és pókaszepetki sírok leletei. Saj-
(12 ill. 24 solidus) mérésére voltak alkalmasak.20 nos a tárolás pontos rekonstrukciója egyik esetben
Mérleget tartalmazó síregyüttesek az avar biroda- sem lehetséges, mert a szerves anyagok elkorhad-
lomból: tak. Egy angliai (Watchfield) és egy belgiumi
Mérlegkar Tányér Súly Tárolás, egyéb (Lutlommel) 7. századi sírlelet alapján képzelhet-
Lelıhely
hossza átm. (db) tartozékok jük el, hogyan festett a korai középkorban egy „el-
Jutas 5,5 csomagolt” mérlegkészlet.21
10,8 cm 2 -
166. sír cm
Kölked- kb. 1.2. Súlyok
Fk. A 373. - 4,3 - - 1.2.1. Hivatalos bizánci bronz- és üvegsúlyok
sír cm A magyarországi, kora bizánci bronz- és üveg-
Kunszent- bronzdoboz, súlyokat részletesen, számos új eredményre jutva
4,8
márton 14,7 cm 9 csuklós tárgyalja Chr. Entwistle (The early Byzantine weights
cm
1. sír szelence
from Kunszentmárton, Hungary) és B. Tobias (Früh-
Póka- ezüstlemezek-
kb. mittelalterliche Gräber mit Beigabe von Schmiedewerk-
szepetk töredék 5 kel díszített
3 cm zeugen. Dissertation.) egy-egy még kéziratban lévı
360. sír faládika
munkája. Legnagyobb sajnálatomra Chr. Entwistle
Kétkarú mérlegek langobard területrıl: a British Museum mérleg- és üvegsúlyaira épülı
Mérlegkar Tányér Súly összefoglaló mőve sem jelent meg kéziratom lezá-
Lelıhely Irodalom
hossza átm. (db) rásáig.22 Ebben a hatalmas témában csak rövid
Beninger– összefoglalásra szorítkozom.
kb. 19
Brno 5,5 cm 3 Freising Bizánci súlyokat a Kárpát-medencében nem
cm
1933, 45 csupán a mérleges sírokból ismerünk. A Nemzeti
Hegykı Bóna 1961, Múzeum több szórvány példányt is ıriz, és ötvös-
14,5 cm 5 cm 2
34. sír 131, 3. kép szerszámot vagy mérleget nem tartalmazó temet-
Kranj Stare 1980, kezésbıl is elıkerült hasonló lelet.23
? 4,6 cm 9
11. sír 97, 7. t. A bizánci mérleg- és pénzsúlyok forma és
Freeden–Vi- anyag alapján három nagy csoportra oszthatók: 1.
Szólád – 5,0 cm 4 da 2007, 372,
négyszögletes bronzsúlyok, 2. korong alakú bronz-
7. kép 4
súlyok, 3. korong alakú üvegsúlyok. A négyzetes
Néhány kétkarú mérleglelet bizánci erıdítésekbıl: típus a 4. századtól a 6. század második feléig volt
Mérlegkar Tányér uralkodó, a korong alakú a 6. század második felé-
Lelıhely Irodalom tıl egészen a 12. századig.
hossza átm.
Caričin Grad II, E nagyobb, változatos feliratú és díszítéső sú-
Caričin töredék 5,5 cm lyokat tartalmazó csoportokon belül bizonyos tí-
no. 299
Grad pusok jól elkülöníthetık, és keltezésük tovább fi-
16,4 cm 5,1 cm uo., no. 300–301
kb. Uenze 1992, Kat. nomítható. A kora bizánci periódus (5–6. század)
16–17 cm B 48, 33. t. 9 legelterjedtebb típusa, a koszorúval és kereszttel
uo., Kat. SK 63, díszített bronzsúly a Kárpát-medencében is több-
22,8 cm
33. t. 13 ször felbukkan. Két fajtája ismert: az egyiken a
Sadovec
uo., Kat. SK 64, keretezı koszorúban nagy, hangsúlyos keresztet
töredék
33. t. 10 találunk kisebb görög betők által – balra a súlyegy-
uo., Kat. SK 65, ség, jobbra a számérték – közrefogva (Kunszent-
töredék 5 cm
33. t. 12 márton, 1 és 2 unciás súly), a másikon a koszorú-
kb. Tudor 1945-47, ban középen helyet foglaló névérték felett van egy
Sucidava 4,6 cm
18 cm 34. kép 5. kisebb mérető kereszt (Jutas, Pókaszepetk). Egy
további típust képviselnek az architektonikus dí-
A sadoveci kétkarú mérlegek méretben és kivi- szítéső bronzsúlyok, amelyekhez egy Erdélybıl
telezésben egyaránt jó párhuzamai a kunszentmár- (egykori Fehér megye) származó súly is tartozik. A
toni és jutasi mérlegeknek, közös jellemzıjük a bronzsúlyok gyakori jellemzıje, hogy a betőket és
mérleg tartópálcájának, ill. karjának asztragalosz a díszítést ezüst- vagy ólomberakással hangsúlyoz-
díszes kiképzése. A jutasi mérleg filigrán voltával ták ki.
tőnik ki a többi bizánci mérleg közül, ez az általam Az üvegsúlyok korong alakúak, és leggyakrab-
ismert legrövidebb és legvékonyabb mérlegkar. ban a súlyt kiadató praefectus monogramjával vagy
Ennek megfelelıen kisebb súlyegység mérésére
volt alkalmas, mint pl. az egyik, több mint kétszer 21 Scull 1986, 118, 10–11. kép; Breuer–Alenus-Lecerf 1965, 106,
olyan hosszú sadoveci mérleg. 21. kép.
22 Vö. Rom & Byzanz, 246!
23 Jutas 277, valamint Tiszavasvári-Kashalom-dőlı 33. sír. Ez
20 Steuer 1990, 45. utóbbit Lırinczy Gábor szíves szóbeli közlésébıl ismerem.

70
feliratával díszítettek. A több mint 500 ismert üveg
exagium többsége 1 solidus, ill. 1 semessis vagy tre-
messis mérésére volt alkalmas. Több mint húsz
ikonográfiai változatuk ismert. Nálunk megjelenik
a monogrammal (Kunszentmárton), a kereszt ala-
kú monogrammal (Pókaszepetk) és az eparcha
mellképpel és felirattal (Kunszentmárton) díszített
variáns. A monogrammal ellátott üvegsúlyok több-
ségét a 6. századra és a 7. század elsı felére kel-
tezik.24
Az 1. számú függelékként közölt táblázat a
Kárpát-medence bizánci súlyleleteit tartalmazza. A
Gohl Ödön által publikált, a Nemzeti Múzeumban
ırzött szórvány súlyokat25 a jutasi, kunszentmár-
toni és pókaszepetki kétkarú bronzmérleget is tar-
talmazó avar sírok súlyleletei egészítik ki. Az egy-
séget a súlyok feliratának megfelelıen adom meg.
A % oszlop a jelenlegi súlyadatok és a hivatalos
érték közti arányt mutatja.26 Az eltérések a súlyok
állapotából (pl. kiesett ólom-/ezüstberakások, pa-
tina) adódnak.
Csallány nagy figyelmet szentelt a kunszent-
mártoni súlyleleteknek, elemzése során elsısorban
észak-afrikai és dalmáciai győjtemények összeha-
sonlító anyagára támaszkodott.27 Olyan párhuzam,
amely a súlyok pontosabb datálását tenné lehetı-
vé, kevés akad. A kunszentmártoni, mappát tartó
eparcha mellképével díszített üvegsúly párhuzamai
a 6. századra keltezhetık.28 A PREF ECTI feliratos
kunszentmártoni súly gyártási idejét Csallány egy
egyiptomi párhuzamhoz kötve kb. 582–602 közé
helyezte. Chr. Entwistle észrevétele szerint azon-
ban e súlynak a másik oldala (az elılapja) is felira-
tozva van: az ATA NASI név olvasható rajta.29 Ez
alapján a súly készítési idejeként legvalószínőbb
egy 540 körüli terminus post quem dátum. Tóbiás
Bendegúz a solidus üvegsúlyt a rajta olvasható
monogram alapján Musoniushos köti, aki 556-ban
volt konstantinápolyi patriarcha.30
24 Rom & Byzanz 153–155; Steuer 1990, 42–45.
25 Gohl 1901 és Gohl 1913.
26 vö. Houben 1982, 133.
27 Csallány 1933, 41–47.
28 Tudor, 1945-47, 165, 18. kép 2.
29 Entwistle szerint az ATANASI feliratú kunszentmártoni súly
legjobb párhuzama egy talán Karthágóból származó mérleg-
súly, amelynek egyik oldalán az ATANI | SIPREF , a másokon
a PETRI | PR-C felirat olvasható. A személyek azonosítását is
megkísérli: Athanasius praetorius praefectus volt Itáliában
(539–542) majd Afrikában (545–548), Petrus pedig magister
officiorum (539–565), továbbá 542-ben patricius és talán 539-ben
consul. Ha a két súlyon megjelenı Athanasius név ugyanarra a
személyre vonatkozik, akkor a kunszentmártoni súly terminus
post quem dátuma az 540 körüli évekre esik! (Entwistle, Chr.,
The early Byzantine weights from Kunszentmárton, Hungary. Kézi-
rat.)
30 A monogram feloldása Prof. Dr. Werner Seibt érdeme (Wien,
Institut für Byzantinistik und Neogräzistik) (Tobias, B., Frühmit-
telalterliche Gräber mit Beigabe von Schmiedewerkzeugen. Dissertati-
on. Kézirat.).
A pókaszepetki üvegsúly kereszt alakú monogramját Kovačević
KYΠPIAHO-ként oldotta fel (Cs. Sós–Salamon 1995, 61, 43.
jegyzet), az új olvasatról Tóbiás Bendegúztól értesültem, köszö-
nöm neki!
Entwistle, mivel a kunszentmártoni ötvössírban
mind a korábbi négyzetes, mind pedig a késıbbi,
korong alakú üvegsúlyok megjelennek, a 7. század
elsı felét, talán elsı negyedét javasolja a súly-
együttes használati idejének.
1.2.2. Egyéb mérlegsúlyok
A hivatalos bizánci súlyokon kívül más tárgya-
kat is használhattak mérlegsúlyként. Ezek lehetnek
díszítetlen, kerek vagy négyzetes üveglapok (Pó-
kaszepetk),31 kerek ólomsúlyok (Hegykı, Brno)32,
és hasonló célt szolgálhattak a mérleggel együtt
elıkerülı római bronzérmek is. Különösen érdekes
a kunszentmártoni ötvössír sötétkék, korábban
üvegnek vélt korongja, amely az újabb vizsgálatok
szerint féldrágakıbıl készült (lapis lazuli/la-
zurit).33 Hegykın Traianus, Pókaszepetken Domiti-
anus nagybronz érme feküdt a mérlegkar alatt illet-
ve közelében.34 Elképzelhetı, hogy a kölkedi szer-
számmellékletes sírba az egész mérlegkészletet he-
lyettesítendı került be ugyancsak Traianus bronz-
érme.35 A kölked-feketekapui B lelıhelyen feltárt,
nagymérető település LIII. gödre kétkarú bizánci
bronzmérleget rejtett.36
2. Az ötvös tőzhelye és tartozékai
Ötvösmőhely és ezzel együtt az ötvös egyik
legfontosabb „segédeszköze”, a tőzhely, nem ke-
rült még elı avar kori telepeinken. A faszénbıl ra-
kott tőz szítására, élesztésére szolgáló fúvócsövet
azonban a kunszentmártoni és a kisújszállási ötvö-
sök sírjaiból is ismerjük.
2.1. A fúvócsı (4. kép)
A két avar kori, bronzlemezbıl hajlított fúvócsı
kialakítása nagyon hasonló. A kunszentmártoni
valamivel igényesebb darab: két, folyamatosan
szőkülı keresztmetszető, egymásba tolható, míg a
kisújszállási egy szimpla csıbıl áll.37
Ritka lelet Európa-szerte, a magyarországi pél-
dányokon kívül a németországi Dienstedtbıl is-
mert, egy római kori lelıhelyrıl.38 Fúvócsı lehetett
egy a sadoveci (BU) kora bizánci erıdben feltárt,
bronzlemezbıl hajlított csövecske is.39 E leletek a
bronzlemezbıl hajlított fúvócsövek római eredeté-
re utalnak.
Az is elképzelhetı azonban, hogy a szóban for-
gó tárgyak nem egyszerően fúvócsövek, hanem
31 Rácz 2004, 168, 63. sz.; Cs. Sós–Salamon 1995, 171, 22. t. 17.
32 Bóna 1961, 136, 3. kép; Werner 1954, 24, 7. kép 33, 35, 38;
Daim–Mehofer–Tobias 2005, 206.
33 Tobias Bendeguz szíves írásbeli közlése a kunszentmártoni
ötvössír Mainzban végzett új restaurálási és anyagvizsgálati
eredményei nyomán.
34 Bóna 1961, 136, 3. kép; Cs. Sós–Salamon 1995, 171, 22. t. 18.
35 Rácz 2004, 155, 26. sz.
36 Kiss 1996, 266.
37 Csallány a kunszentmártoni példányt „kettıs forrasztócsı-
nek” írja le, „melynek szélesebb végén át a tüzet fújtatták. Szők
vége a tőzbe ért.” (Csallány 1933, 10)
38 Wolters 1998, 367.
39 A publikáció erre az értelmezésre nem utal. Uenze 1992, 140.
t. 5
71
fújtató fúvókái. Az ötlet Hayo Viercktıl származik,
és az alapot hozzá a csövecskék kiszélesedı majd
kihajló peremrésze szolgáltatta: e peremkiképzés
arra utal, hogy a csövekhez egykor egy szélesebb,
már veszendıbe ment tárgy, a fújtató csatlakozha-
tott.40 Mindenesetre a kora középkorból eddig csak
agyagból vagy vasból készült fúvókákat isme-
rünk.41
4. kép Bronzlemezbıl hajlított fúvócsı a kunszentmár-
toni ötvössírból (Kunszentmárton-Habranyi-telep 1.
sír).
Hasonló megfontolásból valószínőnek tartom,
hogy az avar kori nagy préselıminta-együttesek-
ben is rejtızik néhány öntıminta:
Fibula öntımintája lehetett a fönlaki lelet kis ál-
latalakja: öntött a keszthely-fenékpusztai temetı
17. sírjának ezüsfibulája, és így készültek a Dél-
Európából származó, 6–7. századi állatalakos fibu-
lák is.45
Ugyancsak Fönlakon került elı egy ötujjas ken-
gyelfibula öntımintájának töredéke. Hasonló fibu-
lákat kizárólag öntve ismerünk.
Kérdéses viszont a fönlaki oroszlánpár rendel-
tetése. Egy rokon megfogalmazású martynovkai
applikáció (vágtázó mének) ugyan öntött, de ellen-
tett helyzető, nyeregveretként aposztrofált állatpá-
rokat préselve is ismerünk (Mala Pereščepina).46
Ugyancsak bizonytalan egy 2008-ban, szórvány le-
letként (Paks-Gyapa, 15. lelıhely) elıkerült, bronz-
ból öntött, kivitelezésében az avar kori préselımin-
tákra emlékeztetı emberalak funkciója (5. kép 2).

3. Öntıszerszámok42
Az öntıszerszámok, vagyis az öntıminták, ön-
tıformák és öntıkanalak ritka avar kori leletnek
számítanak. Három, kıbıl faragott, tartós öntıfor-
mát (Dauerform) ismerünk a 7–8. századi Kárpát-
medencébıl: kettı nıi temetkezés kísérıje volt, egy
pedig szórvány lelet. A viaszveszejtéses eljárás so-
rán alkalmazott, egyszer használatos, a tárgyról le-
tört agyagköpenynek (verlorene Form) nincs nyoma
még a késı avar korszakból sem, amikor pedig az
öntési eljárás általános gyakorlatnak örvendett.
Öntımintákat azonban egyes 7. századi ötvösesz-
köz-leletekben is találhatunk.
3.1. Öntıminta
Az agyagból készült öntıforma negatív mintá-
ját legegyszerőbb módon úgy készítik el, hogy a
puha agyagba nyomnak egy úgynevezett öntımin-
tát, amely az öntés útján elıállítandó tárgy elsı
megjelenítése. A kora középkorból több bronzból
készült öntıminta is ránk maradt.43 Az öntıminták
és a préselıminták különválasztása nem mindig
egyértelmő. A bizonytalan rendeltetéső tárgyak
esetén a fennmaradt párhuzamok készítési techni-
kája lehet döntı érv a kérdés megválaszolásában.44

40 Vierck, kézirat, 210.

41 Wolters 1998, 367. Lásd még Th. Schmidts – B. Tobias,
Blasebalg- statt Strahlrohr. Archäologisches Korrespondenz-
blatt 38, 2008, Heft 1, 103–114.
5. kép Avar kori öntı- vagy préselıminta (2.), va-
42 A kora középkori öntési eljárásokól számol be, avar kori lamint öntött (1.) és trébelt-granulált (3.) analógiái. 1:
tárgyakat is vizsgálat alá vonva, Birgit Bühler (Bühler 1998–99, ismeretlen lelıhelyő tárgy a Magyar Nemzeti Múzeum-
429–442) és Heinrich-Tamáska Orsolya (Heinrich-Tamáska
2002, 247–250).
ból; 2: szórványlelet Paks-Gyapa 15. lelıhelyrıl; 3:
43 Pl. a poysdorfi kis langobard temetı 6. sírja tartalmazott két szórványlelet Rákóczifalva-Bagi-föld 8/A lelıhelyrıl.
bronz öntımintát, amelyekrıl egy S- és egy kengyelfibula öntı-
formáját lehetett elkészíteni (Beninger 1966, 178, 5. t. 15, 16;
Daim–Mehofer–Tobias 2005, 205). 45 Barkóczi 1968, 284; Ibler 1991, 23–25, 185.
44 Capelle–Vierck 1971, 53–54, 42. kép. 46 Pekarskaja-Kidd 1994, no. 62–63; Werner 1984, 31. t. 1–2.

72
 Hasonló tárgyat csupán kettıt ismerünk a Kár-
pát-medencébıl: egy ismeretlen lelıhelyő, a Ma-
gyar Nemzeti Múzeumban ırzött ezüst figura ön-
téssel készült, a rákóczifalvi (Szolnok megye)
arany példány viszont trébelt és granulált.47
A kunszentmártoni ötvössírból származó prése-
lıminták közt megvizsgálandó a kardtokveret dí-
szítésére való gyöngysoros díszléc használatának
módja. A bócsai, keceli és nagykırösi kardok
gyöngysoros aranyszerelékeit hasonló módon ké-
szítették: arany pántokra forrasztottak rá két-há-
rom sorban öntött gyöngysorléceket.48 A zsámboki
aranyszerelékes kardot viszont préselt, három sor-
ban gyöngysort imitáló szalagok díszítették.49
Mivel az öntött variánsok esetén az egyes
gyöngysorléceket külön-külön öntötték, s ezután
forrasztották rá az alaplemezre, a kunszentmártoni
háromsoros díszléc inkább a zsámboki szalagok-
hoz hasonló, arany vagy ezüstlemezbıl készült
karddíszítések préselımintája lehetett.
Heinrich-Tamáska Orsolya rendkívül érdekes
megfigyelése szerint a préselıminta-készletekben
található, fogazott szalagfonatos dísző daraboknak
nincs jó párhuzamuk a korai avar préselt techniká-
val készült emlékanyagban; az öntött díszítmények
közt inkább rátalálunk megfelelıikre.50

3.2. Öntıforma (6. kép)

Az ismert avar kori öntıformák a kıbıl fara-
gott, két, egymásra borítható félbıl álló típusba
tartoznak. A váci avar temetıbıl származó öntı-
forma lunula alakú csüngık és bordázott rudak
(ólomcsövecskék?), a szeged-bilisicsi kétféle típusú
fülbevaló és rúdgyöngyök készítésére volt alkal-
mas. Mindkettı nıi sír mellékletét képezte. A váci
példányt már nem eredeti rendeltetésének megfe-
lelıen, hanem fenıkıként használták, felszíne erı-
sen megkopott a kések és árak élezésétıl.51 Egy
szórvány, Jász-Nagykun-Szolnok megyébıl szár-
mazó öntıformába kiszélesedı szárú kereszt és
lunula alakú csüngı negatív képét faragták bele.52
Hasonló formájú keresztek 7. századi avar sírokból
is ismertek (vö. Garam 2001, 38. és 40. t.).
Az öntıformákat tölcsér alakú beöntı- és szel-
lızınyílásokkal látták el. A váci leletnek mindkét
fele megvan: ez esetben a készítendı ékszereket
csak az egyik kılapba vésték bele, a másikban csu-
pán a beöntı-nyílásokat mélyítették ki. Ily módon
olyan tárgyakat lehetett önteni, amelyeknek az
egyik fele díszítetlen, sima maradt. 53
6. kép Avar kori öntıformák. 1: Szeged (Ásotthalom)-
Bilisics 1. sír; 2: Jász-Nagykun-Szolnok megye, szór-
vány; 3: Vác-Kavicsbánya 140. sír (Tettamanti nyo-
mán).
A formába öntés gyakorlatáról Szenthe Gergely
ír bıvebben szakdolgozatában, a váci leletekkel
kapcsolatban. Megállapítja, hogy míg a kı öntı-
formák használata az avar fémmőves gyakorlatban
idegen volt, a Kárpátokon kívüli területeken Len-
gyelországtól Moldováig gyakori leletnek számí-
tanak. Továbbá felveti, hogy a kıbıl készült for-
mák „magasabb olvadáspontú fém (bronz) öntésé-
re nem voltak alkalmasak, 1000 Cº hımérsékletre
való hevítésnél három-öt öntést viseltek volna el.
Emiatt ezeket alacsonyabb hımérsékleten ólomön-
tésnél (modellek vagy kisebb értékő késztermékek
készítésénél), használták.” 54

3.3. Öntıkanál
47 E tárgyakról részletesen: Rácz Zs., Emberalakos kistárgyak az
avar korból. Kézirat. A kanál alakú fémöntı eszközöknek két alkal-
48 Garam 1993, 56, 79; Simon 1983, 13–17. mazása lehet: a rúd formájában tárolt nyersanya-
49 Garam 1993, 110.
50 Heinrich-Tamáska 2002, 252.
got négyszögletes formákba öntötték (Einguss), a
51 Szenthe Gergely, A Vác-kavicsbányai avar temetı értékelése.

Szakdolgozat. Budapest 2006, 71–73. kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise. – X-ray Emission
52 Tettamanti 1977, 79–85; Csallány 1957, 113–114; Madaras Analysis for Bronze Objects from the Avar Ages. SMK 5, 1982,
2001, 177, 195, 18. kép. 5–67, 22).
53 A kéttagú formába való öntés részletes leírását, valamint a 54 Szenthe Gergely, A Vác-kavicsbányai avar temetı értékelése.

váci és bilisicsi öntıminta tárgyalását lásd: Heinrich-Tamáska Szakdolgozat. Budapest 2006, 72, hivatkozással V. Schmidt
2002, 247–248; Bühler 1998-99, 441–442. Költı László feltételezé- tanulmányára: Die Gusstechnik im Schmuckhandwerk bei den
se szerint a bilisicsi öntımintával ólmot öntöttek (Költı L., Avar Westslawen. Zeitschrift für Archäologie 28, 1994, 107–108.

73
lemérendı fémolvadékot pedig teknı alakú kis
kanalak (Giesslöffel) segítségével „porciózták ki”.55
Az avar ötvössírokból ismert kanál alakú eszközök
meghatározása bizonytalan.
7. kép Kanál alakú tárgyak (1–2) és öntıkanalak (3–4)
avar kori ötvössírokból. 1–2. Kunszentmárton-Habra-
nyi-telep 1; sír, 3: Csákberény-Orondpuszta 369. sír; 4:
Klárafalva B 60. sír (Balogh Cs. nyomán)
3.3.1. Meglehetısen durva és egyszerő a kun-
szentmártoni ötvös bronzpántból kialakított öntı-
kanala (?) (7. kép 2.). Szíjvég-szerő alakja miatt az
sem kizárt, hogy egy rontott viseleti tárgyról van
szó.
Elképzelhetı, hogy a leletegyüttesben lévı to-
vábbi két bronzszalag, végén kis trébelt félgöm-
bökkel, ugyancsak fém öntésére, Vierck szerint
esetleg a lehetı legkisebb mennyiségő száraz
anyag lemérésére szolgált (7. kép 1.). Az egyik
ilyen bronzpánt töredezett végén egy nagyobb mé-
rető préselt félgömb nyoma is látszik. Ha a tárgy
valóban mérıeszköz volt, használatát a mai, két-
végő mérıkanalakéhoz hasonlóan kell elképzel-
nünk. Az is lehetséges azonban, hogy ezek egysze-
rően félkész, préselt, félgömb alakú díszítmények.
Amennyiben a szóban forgó „bronzkanalakat”
olvadt állapotú fémekhez használták, elsısorban
ólom és ón öntésére lehettek alkalmasak, mert ezek
55 Vierck, kézirat, 203–205.
74
a fémek nem lépnek reakcióba a bronzzal. Olvasz-
tani azonban semmi esetre sem lehetett bennük.
A kis bronz félgömbökben nem maradt „idegen
anyag”, amely utalna használatukra.
3.3.2. A csákberényi 369. sír vas öntıkanala is
meglehetısen egyszerő készítmény: egy vaslemez
oldalait felhajlították és ehhez vasnyelet forrasztot-
tak (7. kép 3). Sajnos a kanalas rész törött; eredeti-
leg hosszúkás, az eleje felé elkeskenyedı lehetett.
A kunszentmártoni öntıkanáltól eltérı forma és
anyag eltérı használatot feltételez: talán nyers-
anyag formába öntését végezték vele.
A klárafalvi ötvössírból is ismerünk egy hosz-
szúkás, nyéllel rendelkezı, kanál-szerő vasesz-
közt,56 amelynek rendeltetése a csákberényi vaska-
nálhoz lehetett hasonló (7. kép 4).
4. A jelölés, elırajzolás eszközei
„Elırajzolásnak azt a mőveletet nevezzük, ami-
kor a gyártás elıkészítése során a lemezeken, töm-
bökön stb. különbözı rajzeszközök segítségével
feltőntetjük a megmunkálás helyeit és határait”.57
Az elırajzolás eszközei a mérırudak, körzık, sab-
lonok, kréták, pontozók és rajztők.58
4.1. Krétatarab került elı a jutasi ötvös sírjából,
„eine zum Zeichnen geeignete rote Wachskreide”.59
4.2. Talán rajztő lehetett a kisújszállási ötvös 15
cm hosszú, hegyes bronzszerszáma.
5. A plasztikus alakítás szerszámai és eszközei
5.1. Kalapács60
A fémmőves gyakorlatban elıforduló számta-
lan alakító munkához különbözı nagyságú és vál-
tozatos formájú kalapácsokra van szükség: a kala-
pácsok osztályozása forma és méret alapján törté-
nik. A kalapácstest egyik vége a négyzetes vagy
téglalap átmetszető talp, másik vége az él vagy fok.
A kora középkorból kizárólag vaskalapácsokat
ismerünk. A mai ötvösszakmában használatos ún.
félkezes kalapácsok közül a nagyobb méretőek – a
mőhelymunkának megfelelıen – 0,25–2 kg-ot
nyomnak, a finomabb munkákhoz, így a szegecse-
léshez, 0,1–0,2 kg-os szerszámokat használnak. A
kismérető aranymőves tárgyak alakítására véko-
nyabb nyelő és kisebb kalapácsok alkalmasak.
56 Balogh 2004, 267. Balogh Csilla a klárafalvi leleteket 2004-ben
újra restauráltatta, ekkor vált világossá, hogy az eszközhöz nyél
is tartozik. Korábban e tárgyat, a Móra Ferenc Múzeum leltár-
könyvének bejegyzése („öntıkanálhoz és más vastöredékekhez
rozsdásodott bronz lemeztöredék”) ellenére pajzsfogóként
azonosítottam (Rácz 2004, 150).
57 Farkas 1993, 47.
58 Wolters 1998, 371.
59 Rhé-Fettich 1931, 32.
60 Kalapácsokat 8. századi, késı avar sírokból is ismerünk –
ezeket a temetkezéseket azonban nem kísérték egyéb szerszá-
mok (publikálatlan temetkezések a sajópetri és zalakomári avar
temetıkbıl, ld. 5. jegyzet!).
 Az avar sírokból elıkerült kalapácsokat a kö-
vetkezık szerint osztályozhatjuk:
5.1.1. Nagymérető kovácskalapács (8. kép 1–2)
Mindössze két nagymérető, nehéz kovácskala-
pácsot ismerünk a 7. századi sírokból: a „kölkedi
kovácsé” több mint 1 kg súlyú, 16, 5 cm hosszú, a
csákberényi (323. sír) valamivel kisebb.61 Méretben
a kölkedit közelíti meg a mezıbándi gepida temetı
X. sírjának kb. 16 cm-es kalapácsa, ennek foka
azonban nem elkeskenyedı, hanem ellaposodó kis
élben végzıdik.62
8. kép Kalapácsok avar kori ötvös- és kovácssírokból. 1:
Kölked-Feketekapu B 80. sír; 2: Csákberény-Orond-
puszta 369. sír; 3: Klárafalva B 60. sír; 4: Kisújszállás-
Nagykert; 5: Csákberény-Orondpuszta 369. sír.
5.1.2. Trébelı kalapács (8. kép 3)
A kb. 10 cm hosszú, 0,05–0,2 kg súlyú kisebb
kalapácsok csoportjába tartozik a klárafalvi, az
egyik kölkedi, a kunszentmártoni és a megsemmi-
sült gátéri kalapács. A szakirodalom a szóban for-
gó csónak alakú, talpán négyzetes átmetszető,
tompa élő kalapácsformát trébelı-kalapácsnak írja
le, de egyéb mőhelymunkákra is használhatták
ıket. Wolters összefoglalása szerint a római kori
kis kovácskalapácsból fejlıdik ki a népvándorlás
korban használt klasszikus ötvöskalapács (Brett-
hammer) és a trébelıkalapács (Treibhammer).63 Az
avar koriakhoz hasonló mérető a brünni és poys-
61 Rácz 2004, 124, 2. sz.
62 Kovács 1913, 292, 16. kép 1, 1a.
63 Wolters 1998, 372, 59. kép 10, 12, 15.
dorfi langobard és a Hérouvillette-i frank szer-
számmellékletes sír néhány kalapács-lelete is.64
5.1.3. Kismérető ötvöskalapács (8. kép 4)
Az elızı szerszámoknál is kényesebb felada-
tokra volt alkalmas a „kisújszállási ötvös” mind-
össze 7 cm-es kalapácsa: a legfinomabb ötvösmun-
kákat – vékony aranylemez préselése, préselés utá-
ni cizellálása – végezhették vele. A ma használt 4–7
cm hosszú, 0,1–0,2 kg súlyú cizellırkalapács –
amely a 16. században nyerte el mai formáját65 –
elıdjének tekinthetjük. Hasonló kismérető kala-
pács a Hérouvillette-i frank és a poysdorfi lango-
bard ötvössírból ismert.66
Az alábbi kalapácsformákat nem használatuk,
hanem jellegzetes formájuk miatt soroltam külön
csoportokba.
5.1.4. Római típusú kalapács (?)
A római korban terjedt el a korai középkorban
is tovább élı, a fentebb tárgyalt kalapácsokon is
több esetben megfigyelhetı jellegzetes, csónaksze-
rő kalapácsforma (Csákberény 323., Kisújszállás,
Kölked), amelyre a kerek, esetleg ovális nyéllyuk
és a nyéllyuk körül erıteljesebben vagy kevésbé
kiszélesedı, kikerekedı test jellemzı. A bólyi avar
temetı egyik sírjában látott napvilágot egy kes-
keny, a nyéllyuknál igen erıteljesen kiszélesedı
kalapács, amelynek legjobb Kárpát-medencei pár-
huzama az örvényesi késı római villából került
elı.67 Több hasonló tárgyat is ismerünk az avar sí-
rokból, ezek esetében további vizsgálatokat igé-
nyel, hogy kalapácsokról vagy kismérető fokosok-
ról van-e szó.68
Egyedi lelet a komárom-hajógyári késı avar te-
metı 98. (nıi) sírjában lelt kismérető (8 cm), tausí-
rozott díszítéső kalapács, amely szintén erıteljesen
kiszélesedik a nyéllyuknál, a fentieknél azonban
zömökebb formájú, és mindkét végén négyzetes
ütı felülettel rendelkezik.69
5.1.5. Kelta-germán tradícióban gyökerezı kalapács-
forma (8. kép 5.)
A csákberényi 369. sír hosszú és keskeny kala-
pácsán a nyéllyukat hosszúkás, téglalap alakúra
képezték ki. Ez a forma a késı La Téne-korban ala-
kult ki, a római kor elıtti germán kovácsszerszá-
moknak is sajátja, és a római kori technikai vív-
64 Daim–Mehofer–Tobias 2005, 205 (Nr. 22), 206 (Nr. 11–12);
Decaens 1971, 15.
65 Wolters 1998, 372.
66 Decaens 1971, 15, 18. kép B1b; Daim–Mehofer 2003, 327;
Daim–Mehofer–Tobias 2005, 205 (Nr. 23).
67 Henning 1991, 68–69, 3. kép.
68 Pl. Üllı-Disznójárás 142. sír (Horváth 1935, 20), Szentes-Kaján
159. sír (Korek, J., A szentes-kajáni avarkori temetı. – Das
awarische Gräberfeld zu Szentes-Kaján. Dolgozatok 19, 1943,
22, XXI. t. 23) – ez utóbbit Korek József egyedi formájú fokos-
ként írja le.
69 Komárno-IX. – Lodenica I. (Schiffswerft)/Komárom-Hajógyár
I. 98. sír (Trugly, A., Gräberfeld aus der Zeit des Awarischen
Reiches bei der Schiffswerft in Komárno II. Slovenská Archeo-
lógia 41, 1993, 193, 228, I. t. 14)
75
mányok és eszközformák átvétele után is tovább
élt a germán területeken.70
5.1.6.Vasnyelő kalapács
Az egyik csákberényi sír meglehetısen primitív
vasszerszáma szintén kalapács lehet: a vasrúd vé-
gén keresztben áthúzott téglalap alakú vasdarab
mérete egy kisebb kalapácsénak felel meg, amelyet
a rúd meghajlított végénél fogva felfüggesztve tá-
roltak. A fanyél vassal történı helyettesítésére a
tárgy súlyának növelése adhat magyarázatot. Vas-
nyelő kalapácsokra a vaskori Skandináviából is
van példa.71 A meghajlított nyél a fenti kalapács-
formához hasonlóan valószínőleg germán erede-
tő.72
Ún. egyoldalú trébelı kalapácsot nem ismerünk
avar sírokból, a Kiss Attila által kalapácsnak meg-
határozott rúd alakú vas funkciója ismeretlen.73
5.2. Poncoló (9. kép 4.)
A cizellálás szerszáma a cizellırkalapács és a
vésı mellett a poncoló. „A poncolókkal a domborí-
tott vagy öntött tárgyak változatosan emelkedı és
mélyülı részleteit formáljuk ki”.74 A poncolók
anyaga ma szerszámacél, a kora középkorban vas
és bronz. Részei a homlok, a változatos keresztmet-
szető szár és a fej. A homlokrészen kovácsolással
és reszeléssel alakítják ki a különféle – lapos, kerek,
hegyes, ék alakú, ferde – munkafelületeket. Speciá-
lis formájúak a kör-, ill. egyéb motívumok lenyo-
matát eredményezı díszítı poncolók.75
9. kép Korábban poncolóként azonosított, rúd formában
tárolt rézötvözet (1–3) és vas poncoló szerszám (?) a
kunszentmártoni ötvössírból (Kunszentmárton-
Habranyi-telep1. sír).
A fejrészre mért kalapácsütés eredményezi a kí-
vánt bemélyedést. Ha ütés közben a poncolót egy
elırajzolt vonal mentén magunk felé mozgatjuk,
egyenletes vonalat nyom a fém felületébe (trasszí-
rozás). Poncolóval végzett mővelet még a plasztika
kiemelése, az alapvisszaütés és az átcizellálás.
70 Henning 1991, 68, 71.
71 Müller-Wille 1979, 153.
72 vö. Henning 1991, 70, 8. kép.
73 Kiss 2001, 26, 25. t. 8.
74 Farkas 1993, 264.
75 Brepohl 1999, 52; Wolters 1998, 372.
76
A poncolók, kis vésık és egyéb hosszúkás vas-
tárgyak (kismérető lyukasztók, fúrófejek) elkülöní-
tése a töredékes, rossz megtartású vasleletek közt
szinte lehetetlen: biztosan poncolónak meghatá-
rozható tárgy nincs az avar emlékanyagban,
ugyanakkor számos poncoló rejtızhet a meghatá-
rozhatatlan töredékek közt.76
Nagyjából egyenletes keresztmetszető, elkeske-
nyedı végő, esetleg kissé kiszélesedı fejő, 5–10 cm
hosszúságú szerszámot kell keresnünk. Poncoló le-
hetett egy kunszentmártoni és egy kisújszállási kör
átmetszető, elhegyesedı végő vasrúd. Csallány
poncolónak határozott meg négy, 5–6 cm hosszú-
ságú, lapos bronzrudacskát és egy három részre
tört, ma már azonosíthatatlan vasszerszámot is a
kunszentmártoni sírból.77 E bronztárgyak azonban
inkább formába öntött nyersanyag rudak lehetnek.
Egy jutasi, két vége felé elkeskenyedı, rombusz át-
metszető vasszerszám a közléssel ellentétben nem
poncoló, hanem vésı lehetett: a poncoló fejrésze
nem lehet keskenyebb, mint a szára.78
5.3. Alátétek
A kalapálás mőveleteinek elvégzéséhez aláté-
tekre van szükség: egyengetılapra, különbözı for-
májú üllıkre, formavasakra. A kalapálás mellett a
finomabb mőveletek, a lyukasztás, cizellálás is alá-
tétlemezen történik. De míg az elıbbihez kemény,
sima, az utóbbihoz puha, a nemesfémlemezt védı
anyagra van szükség.
5.3.1. Egyengetılapok
A lemezek felületének kiegyengetésére külön-
bözı nagyságú, simára gyalult és csiszolt egyenge-
tılapok alkalmasak. A mai aranymőves egyenge-
tılapok 10x10 cm-es nagyságú, 1 cm vastag acélla-
pok. Egyértelmően erre a célra használt tárgyat
nem sikerült fölfedeznem a vizsgált emlékanyag-
ban. A kisújszállási ötvös nagymérető (átm.: 10
cm), feltőnıen sima és lapos kavicsdarabja alkal-
mas lehetett lemezkészítésre. A kölkedi sír egyik
vastag, téglalap alakú vaslemeze is lehetett esetleg
ilyesfajta alátét.79
5.3.2. Üllı (10. kép 3)
A meglehetısen változatos formájú kora kö-
zépkori üllıtípusok közül az avar koriak – a
csákberényi, a kisújszállási és az elveszett kun-
szentmártoni80 – azonos formát képviselnek: hosz-
szúkás csonka gúla alakú üllık, amelyek munkafe-
lülete megközelítıleg négyzetes, 4–6 cm oldalhosz-
szúságú. Alsó, keskenyebb végük fatönkbe (szer-
számtuskó) vagy kıtömbbe volt erısítve. Hasonló
mérető és formájú a poysdorfi langobard és a
mezıbándi gepida ötvössírból származó üllı is, az
76 Pl. Klárafalva: Rácz 2004, 150, 16-17. sz.
77 Csallány 1933, 10–11.
78 Rhé–Fettich 1931, 32.
79 Rácz 2004, 83.
80 Rácz 2004, 125, 2. sz.; 145, 12. sz.; 171, 86. sz.
utóbbit azonban a munkafelületének egyik oldalá-
ról induló szarv-szerő nyúlvány a szarvasüllık
közé sorolja.81
10. kép 1–2: Ólom alátétlemezek a kunszentmártoni
ötvössírból (Kunszentmárton-Habranyi-telep 1. sír); 3:
vasüllı az egyik csákberényi szerszámmellékletes sírból
(Csákberény-Orondpuszta 369. sír).
5.3.3. Alátétek cizelláláshoz, poncoláshoz, lyukasz-
táshoz (10. kép 1–2)
A kunszentmártoni ötvössír két, nyelv alakú
ólomlapjának egyikén a „kerek, félholdalakú, há-
rom- és négyszögletes végő, hegyes lyukasztóktól,
áraktól” származó szerszámnyomok biztos jelei
annak, hogy a puha lemezeket alátétnek használ-
ták: lyukasztásra, poncolásra.82 Hasonló, poncoló
lenyomatos ólomlemezt ismerünk a mästermyri,
XI. századi szerszámleletbıl is.83
A kisújszállási szerszámok közül került ki egy
maroknyi nagyságú, mindkét oldalán természetes
homorulattal bíró, egyik felén alaposan átégett
bazaltdarab. A tárgy többfunkciós darab lehetett,
megfelel például a domborításnál, préselésnél
szükséges szurok munka közbeni egyhelyben tar-
tására. A kı mélyedésébe helyezhették a szurkot,
arra került a megmunkálandó fémlemez, amelyet
81 Beninger 1966, 177, 6. t. 8; Kovács 1913, 293, 16. kép 10. Szar-
vasüllıket már a bronzkorban használtak (Wolters 1998, 372),
megemlékezik róluk Theophilus presbiter is ötvöstankönyvében
(III,5) (Brepohl 1999), és a mai napig alkalmaznak hasonló
eszközöket. Ld. még Drescher 1973!
82 Csallány 1933, 13.
83 Müller-Wille 1979, 188, 25. kép 20.
ezután akár préselıminta belekalapálásával, akár
egyéb módon, vésıvel, poncolóval, lyukasztóval
mintázhattak meg.
A cizellálás alapvetı segédanyaga, a szurok,
nem ismert az avar szerszámmellékletes sírokból.
5.4. Préselıminták
A lemeztárgyak formára alakításának eszközei
a préselıminták (préselıtövek, verıtövek, Gesenk).
A kora középkori ötvösök préselımintái többnyire
pozitívak (patrica), csak elvétve használtak negatív
mintákat (matrica).84 Szinte kivétel nélkül bronzból
öntöttek, de készülhettek vasból, ólomból, fából
(Haithabu), kıbıl (Kisújszállás), csontból és szarv-
ból is.85 A reliefdíszt összehasonlíthatatlanul egy-
szerőbb – kétrészes formába öntéssel vagy viaszve-
szejtéses eljárással – bronzból elkészíteni, mint kı-
bıl kifaragni vagy vasból kivésni.86
A préselési technikának két hatalmas elınye
van az öntéssel szemben: jóval kevesebb nyers-
anyagot kíván, és kiválóan alkalmas a gyors soro-
zatgyártásra.
A préselési eljárás történhet azzal a sokat idé-
zett módszerrel, amelynek során a megfelelı mére-
tőre nyírt, puha réteggel (bır, viasz, szurok, ólom)
betakart fémlemezt ráfektetik a rögzített alátéten
nyugvó préselımintára, majd trébelı-kalapáccsal
és poncolókkal rányomják azt.87 Egyes avar kori
préselıminták felületén látható ütésnyomok ezt a
munkafolyamatot látszanak igazolni.88 Ritkább el-
járás, amikor a puha alátéten nyugvó fémlemezbe
nyomják bele a préselımintát, a hátoldalát kalapál-
va.89 Ezek a módszerek azonban nem alkalmasak a
magas reliefek és az erısen görbülı felületek ki-
alakítására. Magas reliefek elkészítésekor legömbö-
lyített poncolókkal nyomják a fémlemezt a préselı-
mintába.90 Az erısen görbülı felületekhez a legcél-
szerőbb negatív mintákat használni, így tettek az
84 Egyedülálló a müncheni Archäologische Staatssammlung két
ismeretlen lelıhelyő vas préselımintája, negatív módon kidol-
gozott motívumokkal. A tárgyakat egy félhold alakú csüngıs
fülbevaló bevésett mintája alapján a 6–7. századra keltezik
(Rom & Byzanz, 33, 23–24. kép).
85 Klein-Pfeuffer 1993, 77; Wolters 1998, 373.
86 Armbruster 2003, 410.
87 H. Drescher egy császárkori préselımintán végzett kísérletei
során (Drescher 1966), E. Foltz pedig a civezzanói langobard
aranylemezkereszt restaurálásakor (Foltz 1974) tett észrevétele-
ket a préselés munkafolyamatáról. Teljességgel hasonló eljárást
rekonstruáltak. „Die auf die Größe des Models zugeschnittene Me-
tallscheibe wird auf die Form gelegt und mit einer Bleiplatte abge-
deckt. Durch gleichmäßiger Hämmern schlägt man das Blei gegen das
Model, wobei das Blech fest auf die Vorlage gedrückt wird. Statt mit
Blei kann man aber ebensogut auch mit einer dicken Lederauflage mit
festem Modellierwachs oder Pech arbeiten” (Drescher 1966, 208).
88 Pl. Adony 1., 8. sz. (Rácz 2004, 118–119), Kunszentmárton 1.
sz. préselıminták (Rácz 2004, 159).
89 M. Klein-Pfeuffer a petersbergi és gammertingeni meroving
préselıtövek egyes jellegzetességei (kisfelülető ütésnyomok a
hátoldalon, ívelt test, peremkiképzés) alapján ilyen irányú
eljárást javasol. Ugyanakkor egyes préselt díszítmények vizsgá-
latával a Drescher és Foltz által kikisérletezett metódust is alá-
támasztja (Klein-Pfeuffer 1993, 77–79).
90 Armbruster 2003, 411–412.
77
avar ötvösök is a préselt félgömbök és rozetták
gyártásakor.
5.4.1. Pozitív préselıminták (11–12. kép)
5.4.1.1. Bronzból
Az avar kori préselıminták döntı többsége ön-
tött bronz. Mintázatuk kidolgozása szempontjából
három nagy csoportba sorolhatjuk ıket. Vannak
díszítetlen, pusztán öntéssel és az öntési csapok
lereszelésével elıállított darabok (pl. félgömb ala-
kú préselıminták). Az egyszerőbb mintákat a for-
ma kiöntése után vésıvel és poncolóval alakították
ki.91 A legjobb minıségő préselıminták díszítése
már a formába öntéssel megjelent, ezt finomították
– cizellálták – tovább vésıvel és poncolóval (pl.
Kunszentmárton 1. garnitúra, 11. kép).
11. kép Avar kori préselıminták övveretekhez. 1.
Dumbraveni/Erzsébetváros (RO); 2–5: Kunszentmár-
ton-Habranyi-telep 1. sír.
Az erzsébetvárosi préselıminta kidolgozása el-
tér a többi Kárpát-medencei darabtól. Az egybeön-
tött tárgy alsó része durva kidolgozású alátét, ezen
nyugszik maga a minta. Ilyen technikai megoldás
kizárólag bizánci eredető préselımintáknál fordul
elı.92
A kunszentmártoni töredékes leletek közt buk-
kant fel egy eddig ismeretlen préselıminta kis da-
rabja.93 Jelentısége abban áll, hogy rontott, talán
széttördelt tárgyról van szó. Már a gyártás során
91 Pl. Kunszentmárton 6, 7, 8, 13. sz. préselıminták (Rácz 2004,
160–161).
92 Rácz 2004, 28.
93 Rácz 2004, 14. ábra, 164, 38. sz.
78
megsérülhetett, felsı peremét ugyanis nem csiszol-
ták le az öntés után, és mintázatának (rácsminta)
kialakítása sem tökéletes. Ez annyit jelent, hogy a
„kunszentmártoni ötvös” nemcsak préselt díszek
sorozatgyártását végezte, hanem préselımintákat
is készített.
12. kép 1–5: Préselıminták lószerszámveretekhez a
kunszentmártoni ötvösírból (Kunszentmárton-
Habranyi-telep 1. sír); 6: negatív préselıminta a fönlaki
(Felnac, RO) préselıminta-leletbıl.
5.4.1.2. Kıbıl
A kisújszállási ötvössírban két félgömbös kı-
eszköz is volt. A kisebb, mészkıbıl csiszolt fél-
gömb méretre és formára nézve megegyezik a
kunszentmártoni, bronzból öntött, félgömb alakú
préselımintákkal. Mivel a sírból kismérető
ötvöskalapács és üllı is elıkerült, nagyon valószí-
nőnek tartom, hogy ez a tárgy az ötvösmester
préselımintája volt, amelyet félgömb alakú lószer-
számveretek és gömbcsüngıs fülbevalók készítésé-
re használt. Amennyiben ez a feltételezés megállja
a helyét, úgy ez az elsı kı préselıminta-lelet az
avar korból.94
A nagyobb félgömb gömbölyő, „talpán” egye-
nesre csiszolt kavics, amelyen sekély vájat fut ke-
resztbe. Jóval nagyobb, mint az eddig ismert, ha-
sonló formájú préselıminták, de talán szintén
domborításra használták. A vájat is alkalmas ki-
sebb görbült felületek elıállítására.
94Kıbıl készült préselıminta az Avar Birodalmon kívül is csak
elvétve fordul elı (Klein-Pfeuffer 1993, 77).
 5.4.1.3. Csontból bizonyítéka, amely során a préselımintát kalapál-
Ugyancsak a kisújszállási sírból került elı egy ták bele a puha alátétanyagon fekvı lemezbe. A
esztergált csont félgömb, amelynek használata a rozettás lószerszámveret készítése az ötvös egyik
fenti kı „préselımintákhoz” lehetett hasonló. leggyakoribb feladatai közé tartozhatott, amely az
ón alátétlemez és a bronz préselıminta együttes
5.4.2. Negatív minta használatával gyorsabban ment, mint a fordított el-
5.4.2.1. Bronzból (12. kép 6) járás: a préselımintára kalapálni a fémlemezt.
A fönlaki leletegyüttes tömör bronzrúdján egy
6. Rögzítı eszközök
bemélyített félgömb, és egy másik hasonló töredé-
ke látható. A tárgy a mai aranymővesek által hasz- 6.1. Fogók (13. kép)
nált, félgömb alakú üregekkel ellátott acélszer-
A fémtárgyak megmunkálása és hevítése során
számra emlékeztet, amelyekbe gömbfejő formava-
alkalmazott kézi rögzítı eszközök a fogók.
sak segítségével kalapálják a nemesfémlemezt: ál-
talában több lépésben, hevítésekkel, a nagyobbtól a
fokozatosan kisebbedı mélyedésekig.95 Birgit
Bühler fénymikroszkópos vizsgálatokkal igazolta,
hogy avar kori lószerszámvereteket valóban állí-
tottak elı negatív minta segítségével. Az így ké-
szült, tehát belülrıl alakított félgömböknek a külsı
peremén keletkeznek ráncok, győrıdések.96
Békéscsaba határában került elı szórványként
egy roppant érdekes, tenyérnyi, lapos bronztárgy,
amit egy ötvös kistárgyak elıállításához használt
segédeszközeként határozhatunk meg. 97 Mindkét
oldalán kisebb-nagyobb motívumok láthatók, ame-
lyeket részben pozitív módon (egy késı avar szíj-
vég és egy varkocsszorító(?) indadíszes képe),
részben pedig negatívan (pálmalevél/papiruszvi-
rág, rozetta, szakállas férfiarc és gyöngysor) min-
tázták meg. Lehetséges, hogy részben pozitív, rész-
ben negatív préselımintákról van szó. Az is elkép-
zelhetı azonban, hogy a motívumok öntıminták: a
pozitív motívumokkal az agyag öntıformát, a ne-
gatívokkal a viaszveszejtéses bronzöntéshez szük-
séges viaszmodellt lehetett elıállítani. Mivel a
nagyszíjvég-forma befejezetlen, azt sem zárhatjuk
ki, hogy a tárgy rontott példány, egy ötvös „tanul-
mánymunkája”, esetleg a kuncsaftoknak szóló
mintakönyv.

5.4.2.2. Ónból 13. kép Fogók avar kori ötvös- és kovácssírokból. 1:

A kunszentmártoni ötvössír leletei közt sajnos
már nincs meg az a tárgy, amelyrıl Csallány így
írt: „Rozettát préselı vagy ólombélést öntı negatív
minta…korongalakú, tömör, szürkés ónlapba ne-
gatív rozettaforma van bemélyítve…Az ónkoron-
got vastag vaskeret veszi körül, legnagyobb része
elmállott…A rozettaminta nagyon kopott”.98 Az
ónlap annak az eljárásnak volt az egyetlen hiteles
95 Farkas 1993, 219, 222. ábra.
96 Bühler, kézirat, 5.
97 Medgyesi 2001; Kiss G. 2003, 300–301, 4–5. kép. A tárgy a 7–8.
Kölked-Feketekapu B 80. sír; 2: Csákberény-Orond-
puszta 323. sír; 3. Veszprém-Jutas-Seredomb 166. sír; 4:
Csákberény-Orondpuszta 369. sír; 5: Kisújszállás-
Nagykert.
6.1.1. Laposfogó, kovácsfogó
Az avar kori fogók zömét (Aradka, Csákberény,
Jutas, Kisújszállás, Kunszentmárton)99 a római kor-
tól elterjedt, csırszerően megnyúló és ellaposodó
fogós résző laposfogók (Flachzange, Spitzflachzange)
közé sorolhatjuk. Ezek nagyobb, akár 40–50 cm-t is
elérı példányai (Csákberény, Kölked, valamint

sz. fordulóján készülhetett, és motívumaihoz Medgyesi Pál és

Kiss Gábor egyaránt felsorakoztatott préselt és öntött avar kori
analógiákat is. Az eszköz leginkább a müncheni Archäologische
Staatssammlung két ismeretlen lelıhelyő, 6–7. századi vas
préselımintájára emlékeztet, negatív módon kidolgozott motí-
vumokkal, ezek azonban több mint háromszor olyan vaskosak,
mint a csupán 3 mm vastag békéscsabai tárgy. (Rom & Byzanz,
Mezıbánd)100 a kovácsfogók (Schmiedezange) vagy
tőzfogók (tüzi fogók), melyeket „az izzó vasnak a
99 Rácz 2004, 121, 1. sz., 125, 1. sz., 141, 7. sz., 145, 10. sz., 170, 77.
sz.
100 Rácz 2004, 124, 1. sz., 154, 14-15. sz. Különösen nagymérető

33, 23–24. kép). az egyik kölkedi fogó fejrésze, ennek azonban mindkét szára
98 Csallány 1933, 8, 41. sz., II. t. 18. törött (Kiss 2001, 25. t. 1).

79
tőzbıl való kivételére és üllıre tartására használ-
tak”.101
6.1.2. A csákberényi 323. sír fogójának feje eny-
hén aszimmetrikus. A „harapós rész” egyik fele
ívelt, félhold alakú, a másik az elızıekhez hason-
lóan kissé „csırösen” nyújtott. (Ez a típus Wolters-
nél Glühzange néven szerepel.) Hasonlókat isme-
rünk még a brünni langobard és a Hérouvillette-i
frank szerszámmellékletes sírból.102 Ugyancsak a
csákberényi fogó (323. sír) jellegzetessége, hogy
szárainak vége gömbösre van kiképezve. Ez való-
színőleg annak a késı vaskori, majd a késı római
korban a germánoknál újra feléledı hagyomány-
nak a nyoma, amelynek során a fogók szárainak
végét gömbölyőre alakították ki.103
Egyéb anyagbefogó szerszámnak – mint pl. a
poysdorfi sír csipesz alakú győrős sikattyúja104 –
az avar emlékanyagban nincs nyoma.
7. Daraboló szerszámok
A lemezeket és egyéb anyagokat lyukasztással,
nyírással, vágással és főrészeléssel alakíthatjuk a
kívánt formára. A vastagabb nyersanyag felosztá-
sára szolgáló vésıt és – a kora középkorban még
valószínőleg nem ötvösszerszámként funkcionáló
– főrészt a forgácsoló szerszámok közt tárgyalom.
7.1. Lyukasztó
A lyukasztás a nyírásnak egy speciális fajtája,
lemezek átlyukasztására, áttörésére. A modern
„kézi lemezlyukasztó hengeres vagy sokszögő ke-
resztmetszető rúdacélból készült 80–100 mm hosz-
szú kéziszerszám. A rúd egyik vége kúpos, síklap-
ban végzıdik. Ez a vágó- illetve nyírórész. Az ütı-
fej enyhén legömbölyített… A vágóéleket kerek,
négyszög, téglalap stb. alakúra különféle méretben
készítik”.105
A lyukasztás nélkülözhetetlen kelléke az alátét,
ez mind mai napig keményfából vagy ólomból (ld.
fentebb: kunszentmártoni ólomlemezek) készül.
A lyukasztóknak a régészeti emlékanyagban
történı meghatározásakor hasonló problémával
szembesülünk, mint a poncolók és a kisebb vésık
esetén: kellı minıségő megtartottság híján azono-
sításuk lehetetlen. Esetleg lyukasztó volt a kun-
szentmártoni ötvös egy hengeres, elhegyesedı
végő, a poncolóknál már említett vasszerszáma. A
mezıbándi gepida „ötvöskovács” tulajdonában is
voltak „hosszabb és rövidebb, hasábos és hengeres
101 Kovács 1913, 292, 16. kép 9.
102 Wolters 1998, 60. kép 22, Decaens 1971, 19. kép B2. Talán
hasonló lehetett az a kölkedi fogó (?) is, amelybıl csak a fejrész
fele maradt meg, bár a félhold alakú vaslemez meglehetısen
vékony. Ha mégis fogó volt, igen hosszú, 50 cm körüli példány
lehetett (Kiss 2001, 25. t. 2).
103 Henning 1991, 67.
104 Beninger 1966, 177, 6. t. 3.; Daim Tobias–Mehofer 2005, 205
(Nr. 19).
105 Farkas 1993, 63.
80
vaspálczák, melyek minden bizonnyal fúrók gya-
nánt használtattak, a lapított fejő, hengeres lyu-
kasztó vas” lehetett.106
A lyukasztás tő alakú eszköze, az ár, hiányzik
az avar régészeti emlékanyagból.
7.2. Lemezvágó olló (14. kép)
A forgócsapon mőködı lemezvágó olló római
eredető szerszám, elsı megjelenése – miniatőr for-
mában – a szilágysomlyói aranylánc egyik kis
csüngıdísze. A mai, egyenes lemezollónak megfe-
lelı forma csak a 10. században tőnt fel.107
14. kép Lemezvágó ollók avar kori ötvösírokból. 1:
Veszprém-Jutas-Seresdomb 166. sír; 2: Kisújszállás-
Nagykert.
İsibb, vaskori eredető a csukló nélküli, a csi-
pesz elvéhez hasonlóan mőködı, egy vaslemezbıl
hajlított ollóforma, amely a 6–8. században a ger-
mán ötvösök temetkezéseinek gyakori mellékle-
te,108 ám az avaroknál ismeretlen.
Az avar kori lemeznyíró ollók fejrésze hosszú-
kás, nagyjából egyenlıszárú háromszög alakú
(Aradka, Jutas, Klárafalva, Kunszentmárton)109. A
jutasi szinte teljesen ép, tengelye (a szegecs) körül
ma is nyitható-csukható. Hasonlóan az aradkai ol-
lóhoz, szárának kialakítása megegyezik a szilágy-
somlyói miniatőr példányéval: az egyik szárat
derékszögben meghajlították, ez összecsukott álla-
potban a másik, laposra kalapált végő szárnak üt-
között, így könnyítették meg a vele való munkát.
Lehetséges, hogy a klárafalvi, erısen töredékes ol-
lónak is hasonló volt a szárkiképzése.110 A kun-
szentmártoni ötvössírban, amint arra a tárgyak
106 Kovács 1913, 292, 16. kép 18.
107 Haithabu, 10. század vége – Wolters 1998, 374, 60. kép 32.
108 Pl. Hérouvillette és Wallerstädten – Decaens 1971, 19. kép B3,
B4; Wolters 1998, 374.
109 Rácz 2004, 121, 2. sz.; 141, 8. sz.; 170, 78. sz.
110 Balogh 2004, 267.
újra restaurálása során fény derült,111 két lemeznyí-
ró olló is volt (a szára mindkettınek töredékes): a
kisebb fejőt vékonyabb, a nagyobbat vastagabb
fémlemezek nyírására használták.
Más formájú a kisújszállási ötvös lemeznyíró
ollója, késrésze hosszúkás, nádlevél alakú. A fej-
részhez kissé kifele törve csatlakozik a szár.
8. Forgácsolási mőveletek szerszámai
Forgácsolás során a megmunkálandó tárgy
anyagfeleslegét forgácsolószerszámmal, forgács
formájában távolítjuk el. Ma az ötvösszakmában is-
mert forgácsoló eljárás a főrészelés, fúrás, reszelés,
köszörülés, hántolás és csiszolás.112 Wolters a dara-
boló szerszámoknál tesz említést a vésıkrıl,
ugyanakkor megjegyzi, hogy a fémek forgácsoló
megmunkálásánál is használják ıket.113 Én e he-
lyütt tárgyalom a vésıket, hiszen az ötvösök által
használt vésı a cizellálás és nem a darabolás szer-
száma, végsı soron pedig a nagyobb vésıkkel vég-
zett darabolás is forgácsoló eljárás.
8.1. Vésı
A vésık a neolitikum óta használt egyszerő és
sokoldalú – kı-, fa-, csont,- és fémmegmunkálásra
alkalmas – szerszámok, kialakításuk a különbözı
céloknak megfelelıen igen változatos. „Meissel sind
Werkzeuge, die unter Einsatz einer Schneide oder Spit-
ze keilartig in den Werkstoff eindringen, entweder
durch Hammerschläge bei den ungeschäfteten Formen,
durch Schlägel bei Holzschäftung oder nur durch
Handdruck”.114 A vésı részei a fej, a szár és az él,
jellemzı a szár összefutó, az ún. ékben végzıdı
alsó része. A régészeti leletanyagban a vésık elkü-
lönítése a hasonló formájú poncolóktól, lyukasz-
tóktól, áraktól és ékektıl nem mindig lehetséges,
gyakran tárgyalják e szerszámokat együtt, és nem
ritka a hibás vagy legalábbis nem egyértelmően
igazolható meghatározás.115
A német és magyar szakterminológiát össze-
vetve problémát jelent, hogy a német Stichel és
Meissel – a finomabb, cizellálásra-gravírozásra illet-
ve a minden egyéb munkára használt szerszám –
szónak a magyar nyelvben egyaránt a vésı szó felel
meg.116 Az elıbbi hegyben, az utóbbi általában él-
ben végzıdik. Az elsıt Heinrich-Tamáska Orsolya
szóhasználata nyomán árvésınek hívom-fordí-
tom.117 Nagymérető vésıt az ötvösök elsısorban
áttört munkák készítésére és darabolásra használ-
nak.118
111 Az új, 2007-ben végzett restaurálási munkák eredményei
még publikálatlanok.
112 Farkas 1993, 69.
113 Wolters 1998, 374.
114 Steuer 2001, 511.
115 Steuer 2001, 510.
116 H. Steuer definíciója szerint: „Kleine Meissel heissen Stichel und
dienen zum Gravieren und Stechen mit Hilfe von Hämmern oder mit
Handdruck” (Steuer 2001, 511).
117 Heinrich-Tamáska 2002, 255.
118 Brepohl 1999, 53, 199–200; Steuer 2001, 511.
8.1.1. Árvésı (Stichel) (15. kép 1)
Négyzet, rombusz vagy kör átmetszető hegyes
fémrudacska, amely gravírozásra alkalmas. A há-
rom típusról, készítésük menetérıl részletesen be-
számol Theophilus presbyter.119 A rombusz átmet-
szető típust képviseli a jutasi sír egyik vasszerszá-
ma.
15. kép Avar kori vésıtípusok. 1: Árvésı (Veszprém-
Jutas-Seredomb 166. sír); 2: tokos vésı ; 3: laposvésı
vagy hidegvágó (Kölked-Feketekapu B 80. sír.
8.1.2. Vésı (Meissel)
Fémfeldolgozásnál a vésıket egyrészt darabo-
lásra és áttörésre, másrészt forgácsoló eljárásoknál
alkalmazzák.
8.1.2.1. Laposvésı (Flachmeissel) vagy hidegvá-
gó (15. kép 3)
Nyél nélküli vésıtípus, amelyet kalapáccsal, és
nem szabadkézzel mélyítenek a fémbe. Használ-
hatták nyersanyag, vastagabb fémlemez feldarabo-
lására, nagy felületek kidolgozására és a darabolás-
nál, lyukasztánál a lemez peremén keletkezı sorja
eltávolítására.120
A terminológiai sokszínőséget mutatja, hogy a
kölkedi laposvésıvel megegyezı formájú és mére-
tő mezıbándi vésıt Kovács István hidegvágónak
nevezi, egy hasonló tárgyat pedig Syna Uenze Sa-
dovecbıl zömítı (tömörítı) vésınek (Stemmeissel)
határoz meg.121 A Hérouvillette-i 10. sírból is isme-
rünk hasonlót.122
A kisújszállási ötvössír nagymennyiségő neolit
kıeszköze közt egész sorozat olyan csiszolt kı-
tárgy lelhetı fel, amelyet az avar ötvös akár nyers-
anyag, fémlemez darabolására, tehát hidegvágó-
nak is használhatott.
8.1.2.2. Tokos vésı (Tüllenmeissel) vagy símító-
/egyengetıvésı (Schlichtmeissel) (15. kép 2)
Ez a vésıtípus többnyire tokos vésıként szere-
pel a szakirodalomban. A kifejezés nem a vésı leg-
fontosabb része, azaz az él formája, hanem a nyél
beerısítésének módja szerint definiál. A kölkedi
tokos vésı széles, lapos pengéje simításra, nagyobb
119 Brepohl 1999, 50.
120 Steuer 2001, 511.
121 Kovács 1913, 292, 16. kép 12; Uenze 1992, 22. t. 15. kép.
122 Daceans 1971, 19. kép B6.
81
fémfelületek elegyengetésére volt alkalmas.123
Számtalan párhuzama ismert Sadovecbıl, keske-
nyebb és szélesebb élformával.124
8.2. Főrész
A jutasi 166. sír főrésze a temetı publikációjá-
ban késként szerepel.125 A leletek rajzolásakor de-
rült ki, hogy a „kés” egyik oldalán töredékes álla-
potú fogak vannak. Kétfunkciós szerszám lehetett:
egyik oldalán él, másik oldalán fogak futottak vé-
gig. Hosszan elkeskenyedı végét fanyélbe erısít-
hették.
A kora középkori szerszámmellékletes sírokban
a főrész rendkívül ritka lelet. A jutasin kívül csak a
svédországi Drocksjıbıl (650 k.) ismerek hasonló
egyszerő főrészlapot.126 Ennek kapcsán Wolters
megjegyzi, hogy csak puha anyagok, pl. csont,
szarv megmunkálására lehetett alkalmas. A mäs-
termyri (11. század), faládában megtalált hatalmas
szerszámegyüttes tanúsága szerint a viking kor
végén jelent meg a már fém főrészelésére is hasz-
nálható keretes főrésztípus, az ötvösök által ma is
használt lombfőrész pedig csak a 18. századtól
terjedt el.127
A jutasi sír főrésze tehát valószínőleg nem fém-
mőves szerszám.128
8.3. Reszelı (16. kép)
Míg az egyélő szerszámokat az anyag darabo- 16. kép Reszelık avar kori ötvössírokból. 1–4: Vesz-
lására és esetenként a felület durva megmunkálá- prém-Jutas-Seredomb 166. sír; 5–6: Kisújszállás-
sára használjuk, addig finomabb felületet reszelés- Nagykert.
sel érhetünk el. „A reszelı több élő forgácsolószer-
A reszelıket általában mégsem a vágóél kialakí-
szám, melynek ék alakú fogai az anyagról kis for-
tása, a vágások száma vagy finomsága, hanem
gácsokat választanak le… A reszelıket a vágóélek
keresztmetszetük alapján nevezzük el.
vágástechnikája szerint különböztetjük meg”: a re-
Az antik ötvösök reszelı-használata vitatott; a
szelıkön a fogak vágással vannak kialakítva, a rás-
szóban forgó szerszámok elsıként a népvándorlás
polyokon pontszerő kiképzésőek.129 A reszelı
kortól maradtak fenn nagyobb számban, egyértel-
nyéltüskéjére erısítik a kora középkorban fából
mően ötvösök tulajdonában.131A kor leggyakoribb
vagy csontból készült nyelet.
formája az egyszerő laposreszelı, ritkább a négy-
„A reszelıket a vágások száma szerint is cso- élő, nagyjából négyzetes,132 a félkörös vagy a kör
portosíthatjuk. Egyszeres és kétszeres vágásokkal átmetszető szerszám.
készülnek. Az egyszeres vágású (egyirányú) resze- A jutasi sírban egész reszelıkészlet, három,
lıkkel való munkavégzés közben széles a forgács- esetleg négy különbözı alakú és finomságú szer-
leválasztás. Ezért az ilyen reszelıkkel csak lágy szám is volt, egyiken-másikon még a vágóélek is
anyagokat (ón, horgany, ólom) tudunk megmun- tanulmányozhatók. A vágóélek hiányában a tárgy
kálni. A kétszeres vágású (keresztvágású) resze- alakjából következtethetünk reszelıre, így volt le-
lıknél az elsı vágás a forgácstörı, a második a hetséges két kisújszállási és egy klárafalvi lapított
forgácsolóél szerepét tölti be. Ezek a reszelık al- formájú vaseszköz meghatározása is.
kalmasak a nemesfémek és ötvözeteik megmunká-
lására”.130 8.3.1. Lapos, egyszeres vágású, hajlított nyelő a
jutasi sír legnagyobb reszelıje (16. kép 1). Csúcsa
lekerekített. A párhuzamosan futó vágóélek kb. 2
123 Steuer 2001, 511. mm-enként követik egymást. Jellegzetessége a de-
124 Uenze 1992, 20. t. rékszögben megtörı nyél, ez a kor durvább, na-
125 Rhé–Fettich 1931, 32.
gyobb mérető reszelıinél és ráspolyainál gyakran
126 Arrhenius 1993, 191.

127 Wolters 1998, 375.

elıfordul (pl. Brünn és Drocksjö).133
128 Bende Lívia tett közzé egy nagymérető főrészlapot Örmény-

kútról (Bende L., Avar temetı Örménykúton. MFMÉ – tékét a 10 mm tengelyhosszra esı párhuzamosan mért vágások
StudArch 9, 2003, 189–210, 190, 2. kép 4). számával határozzuk meg (Farkas 1993, 104).
129 Farkas 1993, 103. 131 Wolters 1998, 375).

130 A vágóél vágási technikája és a vágások száma mellett a 132 Poysdorf: Beninger 1966, 6. t. 2.

reszelık fontos ismérve a vágások finomsága. A finomság mér- 133 Arrhenius 1993, 191; Wolters 1998, 375, 58. kép 33–34.

82
 8.3.2. Egyszerő laposreszelık lehettek a kisúj-
szállási és a klárafalvi ötvössírban lévı csontnyelő,
lapított téglatest átmetszető vasszerszámok (16.
kép 5–6). Ezeknél jóval keskenyebb, ebbıl követ-
kezıen valószínőleg finomabb fogazású volt egy
másik jutasi reszelı (16. kép 2). Hengeres nyéltüs-
kéjén fanyél ülhetett.
8.3.3. Félkör átmetszető reszelı (16. kép 4)
A meghatározás nem egészen pontos: az egyik
jutasi reszelı keresztmetszete, ha nem is félkör, de
egyik oldala felé határozottan domborodó képet
mutat. Felületén egy-egy foltban még láthatók a
finom, keresztirányú vágóélek nyomai.
8.3.4. Négyzetes átmetszető reszelı (16. kép 3)
Fettich Nándor a jutasi sír negyedik reszelıjét
lyukreszelınek határozta meg.134 A tárgy átmetsze-
te azonban nem kör, inkább lekerekített sarkú
négyzet: lehetséges, hogy a poysdorfihoz hasonló
négy élő reszelı volt.135
8.4. Fúró
A kora középkorban is ismertek voltak a mai
eszközökhöz hasonló kézi fúróeszközök: az ún. ké-
zi furdancsok és a pergıfúrók.
8.4.1. Kanalas fúró (Löffelbohrer)
Az egyszerő kézi fúrószerszámok közé tartozik
a kölkedi sírban lelt nagymérető kanalas fúró.
Csakúgy, mint a hasonló kézi csigafúrót, elsısor-
ban az ácsok (asztalosok, hajóépítık stb.) használ-
ták és használják napjainkig is.136
A Kr. e. 1. században megjelenı fúrófajták –
kanalas fúró, szívfúró, süllyesztı fúró – 20. száza-
dig megtartják eredeti formájukat, „und die Löffel-
bohrer von Stradonitz, dem Magdalensberg, aus römi-
schen Lagern, der spätsächsischen Siedlung Warendorf,
aus wikingerzeitlichen Gräbern und mittelalterlichen
Funden sind mit den heutigen zu verwechseln”.137
Egész sorozat hasonló kanalas fúró látott napvilá-
got 6. századi bizánci erıdök feltárásakor is, a
kölkedivel megegyezı méretben, nádlevél alakú, a
fogantyú beerısítésére szolgáló szárvégzıdéssel.138
Fontos hangsúlyoznunk, hogy nem fémmeg-
munkáló szerszámról van szó. Olyan, fémmeg-
munkálásra is alkalmas lendkerekes fúró/ötvös
pergıfúró, amelyet a mezıbándi és a Vestly-i sír-
ból ismerünk, avar szerszámleletben nincs.139
134 Rhé–Fettich 1931, 32.
135 Beninger 1966, 178, 6. t. 2.
136 Drescher 1979, 198.
137 Drescher 1979, 201.
138 Uenze 1992, 22. t. 1–9.
139 Kovács 1913, 293, 16. kép 6; Müller-Wille 1979, 158, 12. kép 1.
9. Dróthúzó szerszám (?)140
Az ötvösszakmában a 10 mm alatti hengerelt
huzalok méretét ma is dróthúzással, az üregen va-
ló áthúzás mőveletével pontosítják. A húzógépe-
ken kívül, elsısorban a kisebb mennyiségő, kismé-
rető huzalok készítésekor, kézi húzószerszámokat
– keményfém vagy gyémántbetétes húzóköveket
(húzógyőrőket), kézi húzópadot és fogót – is alkal-
maznak.141
A középkori dróthúzó szerszám keményre
edzett vaslemez, amelyet fokozatosan változó ke-
resztmetszető lyukak törnek át. Theophilus presbyter
leírása szerint „három ujj széles vasszerszám,
amely felül és alul elkeskenyedik, egészében lapos,
és három vagy négy sorban átlyukasztott”.142 Birgit
Bühler, amint azt a kora középkori drótkészítésrıl
szóló tanulmányában kifejti, a következı kritériu-
mok teljesülését tartja fontosnak a dróthúzó szer-
szám meghatározásakor: megfelelı keménységő és
vastagságú fémbıl kell készülnie, hogy a dróthú-
záskor fellépı mechanikai terhelésnek ellenálljon,
a legkisebb lyukak átmérıje meg kell, hogy feleljen
a korszakban használatos drótok átmérıjének és
viszonylag nagyszámú, finoman változó kereszt-
metszető lyukkal kell rendelkeznie.143
Egy, a kölkedi szerszámmellékletes sírban lelt
vaslemez vastagsága és átlyukasztásának módja e
kitételeknek megfelel: a lyukakat három sorba
rendezték, s bár a rossz megtartottság miatt a foko-
zatos keresztmetszet-csökkenés nem igazolható,
annyi egyértelmően látszik, hogy a meghajlított ol-
dal felé nagyobb, a másik szélen pedig kisebb áttö-
rések vannak. Dróthúzáskor a durva huzalt több-
szörös hevítés során húzták át az egyre kisebbedı
lyukakon. Valószínő, hogy a kölkedi vaslemez ese-
tén a behúzás mindig a hajlítás felé esı oldalról
történt, a másik oldalon ugyanis a lyukak peremé-
nek felgyőrıdése talán a kihúzás irányát mutatja.
Theophilus „superius et inferius stricti” szöveg-
részt Brepohl fordította elsıként „alul és felül el-
keskenyedı” értelemben. Rekonstrukciója szerint a
vaslemez elkeskenyedı vége arra szolgált, hogy a
dróthúzót fatuskóba tudják „ütni”, erısíteni. Azért
140 Dróthúzó szerszám nélkül a következı módokon állítottak
elı huzalt a korai középkorban (Wolters 1998, 378):
1. Drót kovácsolása öntött rúdból vagy lemezbıl. A csiszolás
kemény lapok – kövek – közt történik.
2. Az elıbbi módszer variációja, mikor a drótot formába – a
vasüllı vagy egy kıdarab vájatába – kalapálják. Ezt az eljá-
rást alkalmazzák a bizánci ötvösök is. A drót a vájatnak meg-
felelı keresztmetszetet kapja.
3. A tordírozásnál egy kalapálással vagy vágással nyert fémcsí-
kot csavarnak össze szorosan hossztengelye mentén, majd
lecsiszolják. Ha a csiszolás nem tökéletes, jól felismerhetı az
eljárás a spirálvonalban futó kis vájatokról. A tordírozás – ko-
rai, Kr. e. 2000 körüli megjelenése után – a 7–9. században Bi-
záncból kiindulva terjed el Itáliában, Észak- és Nyugat-
Európában.
4. Fémcsík föltekerése, nyújtása és csiszolása. Az alemannoknál
és az angolszászoknál biztosan alkalmazták.
141 Farkas 1993, 207.
142 Theophilus III.8, Brepohl 1999, 46.
143 Bühler 2000, 208.
83
volt szükség mindkét vég hegyessé tételére, hogy ennek esetleg szintén köze lehet a drótkészítés-
kisebb terhelést érjenek el: hol az egyik, hol a má- hez.149
sik végénél fogva erısítették a szerszámot a fa-
rönkbe.144 Sajnos a befogatás e középkori módja a
10. Szegfejelı (17. kép 4)
kölkedi szerszámnál egyáltalán nem igazolható, itt
esetleg az L alakban meghajlított oldallemez volt A kunszentmártoni szegfejelıt 2007-ben, a tár-
valamiképp a rögzítéssel összefüggésben. gyak Mainzban végzett újra restaurálása során
A legidısebb autentikus dróthúzó szerszám fedezték fel.150 Egy hosszúkás vastárgyat három,
Staraja Ladogából származik, a 8. század közepé- különbözı nagyságú lyuk tör át. Hasonló szerszá-
rıl. A hosszúkás vaslemezt 78 lyuk töri át, amelyek mot ismerünk a mezıbándi gepida ötvössírból: itt
átmérıje 0,2 és 2,0 mm közötti. Ezen kívül két 10. egy hosszanti vájaton öt, különbözı nagyságú lyuk
századi, norvégiai, 22 illetve 24 lyukkal ellátott pél- helyezkedik el.151 A szilágysomlyói kincs arany-
dányt ismerünk. Az eljárás valószínőleg Kis- láncán is található egy rokon formájú miniatőr-
Ázsiában alakult ki a 4. században, az elsı biztosan csüngı.152
így készült drótok kopt és kora bizánci eredetőek,
az 5–6. századból származnak.145
Amennyiben a kölkedi tárgy valóban dróthúzó
szerszám, óriási jelentısége abban áll, hogy egy-
részt az eddigi legkorábbi ilyesfajta, a 7. századból
származó lelet, másrészt egy újabb, a mediterrán
világból érkezı ötvöstechnikai eljárás bizonyítéka
az avar korban.146
Egészen más interpretációt javasol azonban To-
bias Bendeguz. Az átlyukasztott vastárgyat, össze-
vetve azt egy hasonló eszközzel a kölkedi A teme-
tı 288. sírjából,147 valamint egy publikálatlan, két
sorban apró lyukakkal áttört vaslemezzel a Hérou-
villette-i (Normandia) frank ötvössírból, gyapjú
fésőnek határozza meg. A lyukakban ülhettek ere-
detileg a féső vas-, fa- vagy csontfogai.148 Ha ez va-
lóban így van, a kölkedi kovácssírból nem fém-,
hanem gyapjúfeldolgozásra van újabb adatunk.
Két további tárgy funkciójának meghatározása-
kor merült fel annak a lehetısége, hogy esetleg
szintén drót elıállításában lehetett szerepe. Mind-
kettı a kisújszállási ötvössír kıtárgyai közül való.
Az egyik egy hasáb alakú halványzöld kıdarab,
amely valószínőleg egy már korábban is meglévı, 17. kép A kunszentmártoni ötvössír néhány újonnan
az egyik oldalon végigfutó vájat mentén kettétört. restaurált szerszáma. 1: Fogó; 2: lemezvágó olló; 3: ka-
Ebbe a vájatba talán drótot kalapáltak, de az is lapács; 4: szegfejelı.
lehet, hogy a nyersanyagot öntötték a hosszúkás
rúdformába. Azt sem zárhatjuk ki, hogy egyszerő 11. Fenı- és csiszolókövek, polírozó szerszámok
fenıkı, a tárgy töredékes volta az elıbbi feltétele-
zéseket csak nagyon óvatosan engedi meg. Egy – a Az ötvössírokban lévı kıeszközök egyrészt az
kıbıl készült préselımintáknál már említett – fél- éles szerszámok karbantartásánál (fenıkövek),
gömbös kavicson sekély mélyedés fut keresztbe, másrészt az ötvöstárgyak utómunkálatainál (csi-
szolókövek, polírozó szerszámok) voltak nélkülöz-
hetetlenek. A csiszolás tulajdonképpen forgácsoló
mővelet, melynek során az elkészített tárgyak felü-
144 Brepohl 1999, 46.
letét sima, egyenletes finomságúra alakítják. A fé-
145 Wolters 1998, 379.
146 A dróthúzás mőveletének alkalmazására a drót felszínének 149 Rácz 2004, 146, 24, 28. sz.
és keresztmetszetének vizsgálatából is következtetni lehet. 150 Korábban mint lehetséges kalapácsot azonosították.
Bühler a következı jellegzetességeket sorolja fel, mint a húzott 151 Kovács 1913, 292, 17. kép 13. „A kovácsmester a különbözı

drót ismérveit: igen finom, hosszirányú, párhuzamos karcolá-
sok és a drót feltőnı szabályossága (Bühler 2000, 209). Hogy az
általa Magyarországon megvizsgált avar aranytárgyak közt
akad-e így készült drót, arról nem tesz említést. Tanulmányá-
ban e területrıl csak kovácsolt drótra hoz példát a kunpeszéri
avar temetı leletanyagából.
147 Kiss 1996, 84, 63. t.
148Tobias Bendeguz errıl részletesen beszámol doktori disszer-
tációjában: Tobias, kézirat, 99–100.
vastagságú szegeket a megfelelı nagyságú lyukba a hátsó, sima
oldalon dugta bele, s miután a kívánt fejet kikalapálta, a szeget
a szegfejelıbıl az ellenkezı oldal felıl visszaverve szabadította
ki. Azért, hogy ez könnyebben történhessen – kivált a rövid
szegeknél –, volt szükség egyik oldalon a teknıs felületre.”
152 K. Gschwantler, Die Anhänger der Kette und ihre Deutung.
In: Barbarenschmuck und Römergold. Der Schatz von
Szilágysomlyó. Hg. von W. Seipel. Wien 1999, 64, Nr. 5: a drót-
húzóként való azonosítás is felmerült.

84
nyesítés vagy polírozás a csiszolást követı befejezı
mővelet.
A fenı- és csiszolóköveken gyakori jelenség a
használat során kialakuló homorú felszín és az
éles, hegyes szerszámoktól származó bevágás.
A fenı- és csiszolókövek használatának egyik
módja szerint a munkadarabot mozgatjuk a lapos
kövön (Schleifstein) – ilyenkor csak az egyik oldal
kopik –, a másik esetben a kisebb mérető követ
(Wetzstein) kézben tartva csiszoljuk a tárgyat. Az
utóbbiak, elsısorban homokkıbıl vagy palából,
épp a népvándorlás korban tőntek fel nagyobb
számban.153
11.1. Fenıkı (18. kép 1–2)
Gyakran egyazon leletegyüttesben lévı fenı-
köveken figyelhetjük meg az eltérı alkalmazás
nyomait. A kunszentmártoni sírból származó na-
gyobb, négyszögletes, szürke kınek csak az egyik
lapja mutatja használat nyomát, ám a kisebb, tégla-
test alakú kı két oldala kopott homorúra. Ugyan-
csak különbözı módon használhatta a „kisújszál-
lási ötvösmester”, akinek sírja a leginkább bıvel-
kedett kıeszközökben, a trapéz alakú lapos és a
hosszúkás, kézbe való – a szokásos népvándorlás
kori formát mutató –, alaposan megkopott, szürke
kavics fenıkövet. Szintén kézben tarthatta csiszo-
lás közben a csepp alakú, lapos, hosszúkás kopás-
nyomot mutató homokkıdarabot.154
18. kép Fenı- (1–2.) és horzskövek (3.) avar kori
ötvössírokból. 1–2: Kunszentmárton-Habranyi-telep 1.
sír; 3: Klárafalva B 60. sír.
11.2. Horzskı (18. kép 3)
A klárafalvi sírban lelt három kicsi, négyszögle-
tes horzskı felülete a smirgliéhez hasonlít, mun-
kadarabok csiszolására alkalmas.155
12. Edények
12.1. Bronz tál vagy doboztetı (19. kép 1)
A mérlegek és súlyok tárgyalásánál már tettem
említést a kunszentmártoni lapos, függıleges pere-
mő bronzedényrıl, amelyet Csallány doboztetınek
153 Wolters 1998, 376.
154 Rácz 2004, 146, 26–28. sz.
155 Balogh 2004, 267, 18. kép 4–6; Rácz 2004, 149, 12. sz.
határozott meg. „A medence tájáról bronz-
doboztetı került elı, farészek elkorhadtak. A fedé-
len vastagszövéső vászon maradványa volt, me-
lyet onnan leválasztva, külön tettek el a múzeum-
ba. Állítólag a dobozt vékony ezüstlemez is födte.
Eredetileg ebben foglaltak helyet a sárkányfejes
bronzcsat, kétkarú bronzmérleg, a bronz mérlegsú-
lyok és a kétfedelő csuklós bronz szelence”.156 A
fedélen lévı vászondarab a halott ruhájának ma-
radványa is lehetett. A kétkarú mérleget, amelynek
hossza kb. 14 cm, nem tárolhatták a 10,8 cm átmé-
rıjő tetıvel fedett fadobozban. Ha a Csallány által
rekonstruált doboz tényleg létezett, legfeljebb a
nagyobb súlyok tárolására szolgálhatott.
19. kép Lapos bronztál (1.) és üvegedény töredéke (2.) a
kunszentmártoni ötvössírból (Kunszentmárton-Hab-
ranyi-telep 1. sír).
A kisújszállási, 2000-ben elıkerült ötvössír le-
letanyagának megismerésekor nyomban szembe-
tőnt, hogy a tárgyak közt két, a fentihez hasonló la-
pos bronztál is van. Ezek vékonyabb lemezbıl ké-
szültek, kevésbé jó minıségőek, de méretük és for-
májuk a kunszentmártonival feltőnı egyezést mu-
tat. Meggondolandó, hogy nem valami egyéb sze-
repet játszottak-e a bronzedények az aranymő-
vesek tulajdonában; tárolhatták bennük pl. a fel-
dolgozandó nemesfémet.
12.2. Félgömbös üvegedény (19. kép 2)
Hayo Vierck hívta fel rá a figyelmet, hogy a két-
karú bronzmérleg mellett további bizonyítéka le-
het a kunszentmártoni ötvös aranymővesként való
meghatározásának egy kis, vastag falú üvegedény
két töredéke. Az edényben ép állapotban higanyt
tarthattak, a tőzaranyozás kellékét; ezt ugyanis a
gyorsan fellépı kémiai reakciók miatt nem fém,
hanem üveg- vagy agyagedényben ırzik. A két
üvegcserép sírba kerülésének másik lehetséges ma-
gyarázata, hogy egykor nyersanyagnak használták
ıket ékszerekhez, ékkövek helyettesítésére.157
156 Csallány 1933, 3.
157 Vierck, kézirat, 203.
85
 13. A granulálás segédeszközei (?)
A „kisújszállási ötvösmester” készletében talál-
ható két tárgy, amely talán a granulációs díszítés
elkészítésének eddig ismeretlen segédeszközének
határozható meg.158 Az egyik egy ököl nagyságú,
lapított bazaltdarab, két oldalán természetes ho-
morulattal. A tárgy egyik lehetséges, a domborí-
tásnál, cizellálásnál betöltött szerepérıl az alátétek-
rıl szóló részben már esett szó. A kı egyik fele
azonban alaposan átégett, ez a jelenség pedig a
puszta alátét funkcióval nem kap kielégítı magya-
rázatot. A tárgy mérete és alakja viszont épp meg-
felelı a granulagolyók elkészítéséhez nélkülözhe-
tetlen faszénfészek kialakítására. A mélyedést ki-
töltötték az izzó faszénnel, ebbe apró darabokat
vagdostak a drót formájában tárolt aranyból, majd
miután azok gömb alakra ugrottak, óvatosan kifúj-
ták közülük a faszenet. A gömböcskéket ezután
fúvócsı segítségével hevítették, amíg a munkada-
rabra nem kerültek. A bronzlemezbıl hajlított fú-
vócsı szintén megvan a „kisújszállási ötvös” szer-
számkészletében. A granulagolyók fölhelyezése
hegesztéssel (forrasztó anyag nélkül) vagy forrasz-
tással történt.159
A másik segédeszköz egy hosszú, lapos, hegyes
végő bronzpálca. Formája alapján lehetséges, hogy
rajzolótőnek használták, de a granulaszemeknek a
felhelyezésére, a sorok, háromszögek és rombu-
szok kialakítására, az elcsúszott golyócskák helyre-
igazítására is alkalmas lehetett.160
14. Nyersanyagok
14.1. Arany
Nyersanyag arany, aranyrúd vagy akár bizánci
érem formájában, sajnálatos, de csöppet sem meg-
lepı módon nem került be az eltemetett ötvösök
sírjába. A viselethez tartozó aranytárgy, egy nagy-
gömbös, granuláció-díszes aranyfülbevaló is csu-
pán a kisújszállási mesternek „jutott”. Olyan esz-
közökben azonban, amelyekbıl az arany feldolgo-
zására következtethetünk, bıvelkedtek a temetke-
zések.
Legfontosabbak e tekintetben a kunszentmár-
toni és jutasi kétkarú mérlegek, amelyek a változa-
tos egységő súlyokkal együtt a feldolgozásra szánt
arany lemérésére voltak hivatottak. A préselımin-
tákat ugyan használhatták ezüst és bronzlemezek
készítésére is, de a párhuzamként felhozott korai
avar övveretek, lószerszámdíszek és különbözı ék-
szerek közt bıven akad arany, aranyozott, vagy
arany- és bronzlemezbıl együttesen préselt pél-
dány is. Végül arany feldolgozására utalnak a fen-
tebb elemzett, granulációs díszítés készítésére al-
158 Az ötlet megerısítéséért hálás köszönet Lénárt Gyula ko-
vácsmesternek és Kasza Csabának. Schwarcz Dávid régészhall-
gató és ötvös ugyanakkor nem tartja valószínőnek ezt az elkép-
zelést.
159 László 1970, 76.
160 Rácz 2004, 146–147, 19. és 30. sz.
86
kalmas eszközök, és a Vierck által higanytároló
edénynek feltételezett gömbös testő üvegpohárka
is.
14.2. Ezüst
Az ezüst nyersanyag már nem csak „nyomai-
ban”, hanem két kis vékony ezüstlemez formájá-
ban is megvan a kunszentmártoni leletek közt.
14.3. Réz és rézötvözetek
A rézötvözet (bronz) a leggyakoribb, több öt-
vössírban, változatos formában fölbukkanó nyers-
anyag, ezért a különbözı elıfordulásokat célszerő
pontokba szedve tárgyalni.
14.3.1. Réz- és bronzrúd
Az aradkai sír nagymérető bronzdarabja a
bronzlemez készítés alapanyaga lehet, ahogy a
kunszentmártoni leletek egy 5,6 cm hosszú bronz-
rúdja is. Csallány Dezsı a kunszentmártoni ötvös-
sírból több bronzrudacskát is poncolónak határo-
zott meg, ezek azonban valószínőleg mind rúd for-
mában tárolt nyersanyagok.161 Az újabb anyagvizs-
gálatok szerint egy vörösrézbıl, a többi sárgaréz-
ötvözetbıl készült.162 Jutason is volt egy téglalap
alakú vastagabb bronzdarab, amely vagy nyers-
anyag, vagy, mint Rhé Gyula írja, a forrasztáskor
használt segédanyag.163 A kölkedi sírban lelt lapos
bronzrúdon még a kalapácsütések nyomai is ta-
nulmányozhatók.164
14.3.2. Réz- és bronzlemez
A réz és rézötvözetek leggyakrabban bronzpánt
ill. keskeny bronzlemez formájában fordul elı,
nagy számban találunk hasonlókat a kunszentmár-
toni leletek közt (20. kép 8–12). Legérdekesebbek
az összehajtogatva tárolt, hullámosra nyírt szélő
bronzszalagok.165 A jutasi és kölkedi ötvös/ko-
vácssírban is volt egy-egy szabálytalan, töredezett
szélő bronzlemez. A klárafalvi temetkezésben lévı
szétvágott, bronzlemezbıl kalapált római üst töre-
dékeit valószínőleg beolvasztásra szánták. Az is
elképzelhetı, hogy részben újraolvasztás nélkül
magát a lemezt hasznosították.
14.3.3. Rontott tárgy
Egy kölkedi csatpecek ovális bázisa az öntéskor
hibásra sikerült, mint nyersanyag került a sírba.
14.3.4. Beolvasztásra szánt ókori bronztöredékek
A kölkedi sírban több bronztárgy – tál, akasz-
tók, szobor (?) töredékei, bronzérmek –bizonyítja,
hogy az avar korszakban a bronz egyik legfonto-
sabb, „tálcán kínált” nyersanyagát Pannonia csá-
szárkori bronzai jelentették.166 Ugyanezt mutatja a
fent említett klárafalvi üst is.
161 Csallány 1933, 50, 59–62. sz.
162 A kunszentmártoni ötvössír még publikálatlan anyagvizsgá-
lati eredményei Mainzból.
163 Rhé–Fettich 1931, 32.
164 Kiss 2002, 26, 25. t. 6.
165 pl. Csallány 1933, 12, 82. és 83. sz.
166 Kiss 2002, 26, 24. t.
20. kép Félkész bronzveretek és bronzpántok a kunszentmártoni ötvössírból (Kunszentmárton-Habranyi-telep 1. sír)
14.3.5. Bronzsalak
A kunszentmártoni sírban lelt amorf salakdarab
a bronzöntés mellékterméke, ahogy két kis bronz
„olvadékcsepp” is bronzöntéskor keletkezett gyár-
tási hulladék.
14.3.6. Nyersöntvény
A kunszentmártoni tárgyak új restaurálás
munkái során határoztak meg két amorf fémdara-
bot nyersöntvényként: egyet vörösrézbıl, egy má-
sikat pedig rézötvözetbıl.
14.4 Ólom
A kunszentmártoni ötvössírban az ólom alátét-
lemezek mellett egy kis négyzetes ólomlemez, a
klárafalviban pedig két amorf, sötétszürke ólom-
darab is volt. Ezeket felhasználhatták alátétnek,
préselt veretekhez ólomtartalmú bélés készítésére
vagy bronzöntéshez.
14.5. Vas
A vasfeldolgozás legszembetőnıbb jele a sírok-
ban talált nagymérető kalapács és fogó (Csákbe-
rény 323., Kölked B 80. sír). A kunszentmártoni
sírban lévı vassalakdarabok azt mutatják, hogy a
különben fıként ötvösszerszámokkal eltemetett
férfi vasmegmunkálással is foglalkozott. Valószí-
nőleg maga készítette az övek és lószerszámok
vascsatjait.
87
 14.6. Üveg
A fent említett kunszentmártoni félgömbös
üvegedény, ha nem tárolásra használták, talán
mint üvegbetétek készítéséhez való nyersanyag
került a sírba. Az aradkai sírban is volt üveg, egy
sötétkék karperec töredéke és egy kisebb töredék.
15. Félkész termékek
15.1.Préselt lemezek (20. kép 1–7)
Az ötvössírokból ismert félkész préselt tárgyak
több szempontból is fontosak. Egyrészt bizonyít-
ják, hogy a készletekben lévı préselımintákat az
ötvösmester egykor valóban használta. A kun-
szentmártoni leletek közül egy kettıs pajzs, egy
téglalap, és egy félgömb alakú minta préselt meg-
felelıit ismerjük. A két utóbbi esetben az egyezés
magától értetıdik. Ellenben a kettıs pajzs alakú
lemez erısen töredékes. A rovátkolt keret rovátká-
inak száma, a belsı mezı díszítésének indítása
alapján ebben az esetben is szinte bizonyos: a pré-
selımintáról készült díszrıl van szó.167 A gátéri
préselıtövek közül az egyik préselt megfelelıje
magában az ötvössírban feküdt („halfarkas” típus),
ezen kívül pedig a Pancsova-típusú préselıminták-
ról készült övgarnitúra volt ugyanennek a temetı-
nek a 212. sírjában.168
Másrészrıl a félkész formában fellelhetı tár-
gyak segítségével kiegészíthetjük az ötvös leltárát:
a készletekben lévı préselt lemezek mutatják, hogy
milyen típusú préselımintákat birtokolhatott még
az ötvösmester. A kunszentmártoni sírban ilyen
egy U alakú, takácshurokkal díszített félkész övve-
ret, egy kis kerek, rácsmintás lószerszámdísz vala-
mint egy feltehetıen kardszerelékhez tartozó, P
alakú felkötıfül töredéke.169 A gátéri sír esetén egy
lemezgömbös fülbevaló préselımintájának meglé-
tére következtethetünk.
A kölkedi, préselımintát amúgy nem tartalma-
zó sírban is volt a fémtöredékek közt egy préselt,
szalagfonatos ezüstlemez dísz. Nem valószínő,
hogy saját készítéső munkadarab – hiszen a kölke-
di sírban elsısorban kovácsszerszámokat leltek –,
mint ahogy ezt a jutasi ötvössír esetében a két pré-
selt félgömbbıl összeállított bronz lemezgömbrıl
esetleg feltételezhetjük.
A félkész préselt lemezek harmadik fontos ta-
nulsága technikai jellegő. A körülnyíratlan darabo-
kon jól látszik, hogy a préseléshez a lemezt nagy-
jából a minta méretének megfelelıen vágták ki, de
az is elıfordult, hogy nagy mennyiségő fölösleges
anyag maradt a díszítményen.
15.2 Vésett ezüstlemez
A kunszentmártoni sír ırzött egy jó minıségő,
vastag ezüstlemezbıl készült, téglalap alakú app-
likációt, amelynek elıoldalát két, párhuzamosan
167 Köszönöm Somlósi Éva restaurátornak a kérdés eldöntésé-
ben nyújtott segítségét!
168 Kada 1906, 214–218.
169 Csallány 1933, 9.
88
futó vésett vonal díszíti.170 A tárgy annak bizonyí-
téka, hogy az eddig megismert, sorozatban gyárt-
ható préselt bronzdíszítmények mellett nemesfém-
bıl készült egyedi darabokat is elıállított a sírban
nyugvó ötvös. A díszt talán fémedény veretének
szánták.
15.3.Vas- és bronzcsatok
A kunszentmártoni ötvössírban legalább hat
darab vascsat volt. Valószínőleg maga az ötvös
foglalkozott a veretes övekhez tartozó vascsatok
gyártásával, erre utal a nyersanyagokról szóló
részben már említett vassalak is. A klárafalvi sír-
ban is több vascsatot leltek. Kölkeden viseleti he-
lyen került elı egy bronzból öntött csat, ovális tö-
vő csatpecekkel. A fémtöredékek közt volt egy ha-
sonló ép, a felerısítésre szolgáló lyukkal átfúrt, és
egy rontott csattüske is. Ezek mind saját készítéső
tárgyak lehetnek.171
15.4. Bronzláncok
A kunszentmártoni töredékek közt három, kü-
lönbözı vastagságú, a klárafalvi sírban egy, véko-
nyabb láncszem volt. Ezeknek megfelelı láncokat
(a leggyakrabban közepes mérető láncszemekbıl
főzve) elsısorban a Dunántúlon, nıi sírokban ta-
lálni.172 Több úton-módon is megpróbálkozhatunk
magyarázatot adni a Garam Éva megállapítása sze-
rint késı antik-mediterrán eredető tárgyak jelenlé-
tére az ötvössírokban: 1. a láncok bizánci „csecse-
becsék”, a kunszentmártoni ötvös bizánci mérlege
és súlykészlete mellett nem meglepı a jelenlétük.
Az is lehet, hogy mérleg vagy lámpa felfüggeszté-
sébıl maradtak meg.173 A töredékeket nyers-
anyagként lehetett hasznosítani. 2. Esetleg maga az
ötvös is készíthetett hasonló láncokat. A legna-
gyobb láncszemen lévı vaskarikára is van példa
avar kori sírokból: ebbe főzték bele az övrıl le-
csüngı holmikat.174
15.5. Vas lemezpáncél?
László Gyula vetette föl, hogy a kunszentmár-
toni sír mellpáncélja esetleg nem a mester saját
fegyverei közé, hanem árukészletéhez tartozott.175
Ennek ellentmond, hogy a páncél viseleti helyen
feküdt, valamint, hogy a kunszentmártoni vasszer-
számok közül hiányoznak a kovácsmesterek leg-
fontosabb, más avar kori sírokból jól ismert szer-
számai, a nagymérető kovácskalapács és a tőzfogó.
A kölkedi kovácssírból elıkerült vaspáncél, a
különbözı típusú páncélszemek, valamint a ko-
vácskalapács és a tőzfogó láttán azonban fölme-
170 Csallány 1933, 9, III. t. 3.
171 Egész sorozat hasonló félkész-, kész- és rontott övcsatot
ismerünk a Crypta Balbi–i mőhelykörzetbıl! A 6. század végé-
re, 7. század elejére keltezhetık (Ricci 2001, 367–368, II.4.536–
549).
172 Garam 2002.
173 Vö. Garam 2002, 165.
174 Garam 2002, 3. kép 1.
175 László 1970, 72.
rülhet bennünk a gyanú, hogy a sírban nyugvó
kovács egyike volt azoknak a mestereknek, akik az
avar nehézpáncélos lovasság fegyvereit elıállítot-
ták. Az egyedi típusú lemezpáncél részletét nem a
mellkason, hanem a sír végében találták, a fémtö-
redékek közelében. Mivel egy lándzsacsúcs is ke-
rült elı ugyaninnen, lehetséges, hogy az elhunyt
saját fegyvere, de az sem kizárt, hogy eladásra
szánt munkadarabja volt a páncél. Kiss Attila sze-
rint az igen jó minıségő, bonyolult felépítéső pán-
cél bizánci eredető lehet.176 A kölkedihez hasonló-
an más germán sírnál is elıfordult, hogy a sír vé-
gébe került a páncél.177 Talán egyik esetben sem
járunk messze az igazságtól: a kovács foglalkozott
fegyverkészítéssel, ugyanakkor ı maga is rendel-
kezett hasonló védıfegyverrel.
16. Összegzés. Az ötvös- és kovácssírok szerszám-
leleteinek összetétele (vö. 2. sz. függelék)
A sírleletek szerszámkészleteinek elemzése
után az eltemetettek tevékenységére vonatkozóan
a következı megállapítást tehetjük: kovácsok, öt-
vösök és többféle mesterséget őzı „ezermesterek”
képe bontakozik ki a lelet-együttesekbıl.
Az egyetlen temetkezés, amely csak és kizáró-
lag kovácsszerszámot tartalmazott – nagymérető
kalapácsot és fogót, a mesterség látványos attribú-
tumait –, a csákberényi 323. sír. A hasonló összeté-
telő, egy-két-három szerszámból álló sírmelléklet a
skandináviai népvándorlás kori temetıkben gya-
kori, bár az egyértelmően kovácsfelszerelésnek
meghatározható együttes ezek közt is ritkaság.178
A kölkedi B temetı 80. sírjának legjellegzete-
sebb kísérıi ugyancsak a nagymérető fogók és a
kovácskalapács. A különbözı típusú páncélrészle-
tek alapján feltételeztem, hogy a sírban nyugvó ko-
vács egykor fegyverkészítéssel foglalkozott. Azon-
ban a dróthúzó szerszám (?), a trébelı kalapács, a
bronztöredékek, a két félkész, illetve a rontott
bronzcsat arra utal, hogy a vastárgyakon, fegyve-
reken kívül kisebb ötvösmunkák is kikerülhettek
mőhelyébıl. A kalapácsnyomokat mutató bronz-
rúd a lemezkészítés bizonyítéka. Tovább szélesíti a
kölkedi szerszámok skáláját a famegmunkálásra
való kanalas fúró. A kovács-, ötvös- és famegmun-
káló szerszámok, valamint a gazdag fegyvermel-
léklet együttes jelenléte két germán síregyüttest
idéz, amelyek a normandiai Hérouvillette (6. sz.
közepe) és a skandináviai Vestly (5. sz. második fe-
le) temetıjében láttak napvilágot.179 A kölkedi ko-
vácssír mind a leletanyag összetételét, mind a
tárgytípusokat érintı germán jellegzetességei kivá-
lóan illeszkednek az erıteljes germán jegyeket
hordozó kölkedi B temetı egészéhez.
176 Kiss 2001, 327.
177 Krefed-Gellep – Pirling 1979, 111.
178 Müller-Wille 1979, 166.
179 Decaens 1971, 12–17, 18–21. t.; Müller-Wille 1979, 166–167; B.
Magnus, Vestly. In: RGA 32, 2006, 305–309.
A csákberényi 369. sír a jutasihoz és aradkaihoz
hasonló mérető vasfogót, üllıt és egy hosszú és
lapos, egyedülálló formájú kalapácsot tartalmazott.
Csupán e szerszámok alapján lehetetlen a kérdés
eldöntése: ötvös, kovács, esetleg mindkettı volt-e a
sírban nyugvó mester. Mindenesetre a vas öntıka-
nál mutatja, hogy fémöntéssel is foglalkozott.
A csákberényi szerszámok fontossága elsısor-
ban abban rejlik, hogy a 323. sír gömbölyő végő
kovácsfogója, a 369. sír kalapácsa, valamint a sír-
számmal nem azonosítható hajlított nyelő kalapács
mind a kelta-germán formakincs avar kori meglét-
ének a bizonyítéka.
A többi síregyüttes vizsgálata nyomán azt a kö-
vetkeztetést vonhatjuk le, hogy az eltemetett mes-
terek „fı profilja” az ötvöstevékenység volt. Ezen
belül is a következı munkafolyamatokat rekonst-
ruálhatjuk a szerszámok, nyersanyagok, félkész
termékek és hulladékok alapján:
A kunszentmártoni ötvös a kalapács, az üllı, a
préselıminták, a lemeznyíró olló és a fémlemeztö-
redékek tanúsága szerint foglalkozott lemezkészí-
téssel és lemezek préselésével; a használat nyomát
mutató alátétlemez és a poncolók alapján lyukasz-
tással és cizellálással; a Deszk-típusú fülbevaló
préselımintája pedig feltételezi a granuláció és a
rekeszkészítés ismeretét. A bronz olvadékcseppek,
a bronzsalak, a réz- és bronz nyersöntvények jelen-
léte után ítélve ismerte a bronzöntés tudományát
is; ı maga készíthette a sírban lelt rontott préselı-
minta-töredéket és valószínőleg még több más
préselımintát is. A nagymennyiségő vascsat alap-
ján feltételezhetjük, hogy a veretes övekhez, ló-
szerszámhoz való vascsatokat is el tudta készíteni.
A vékony préselt applikációk felerısítéséhez nél-
külözhetetlen volt a lemezek stabilizálására szolgá-
ló ón/ólomötvözet vagy kittmassza elıállítása is.180
Hasonló munkafázisokat rekonstruálhatunk a
kisújszállási leletekbıl: a lemezkészítéshez (üllı,
kalapács, lemezvágó olló), egyszerőbb préselt dí-
szek készítéséhez (mészkı félgömb), a domborí-
táshoz (különbözı kı- és csonteszközök) és végül
a granuláció komoly szaktudást igénylı felrakásá-
hoz is értett az „itt eltemetett mester”. A kismérető
ötvöskalapács finomabb ötvösmunkák készítésé-
nek a bizonyítéka.
A „klárafalvi ötvös” által végzett egyik alapve-
tı tevékenység ugyancsak a lemezkészítés lehetett.
A szerszámkészletet a fentiekkel összehasonlítva
azonban megkockáztatom azt a feltevést, hogy
préselt lemezek készítése helyett elsısorban öntés-
sel foglalkozott. Bizonyítja ezt a sírban lelt hosszú-
kás vas öntıkanál, a nagymennyiségő bronzedény-
töredék, az ólomdarab (a bronzöntés melléktermé-
ke), az öntési csapok eltávolítására alkalmas csont-
nyelő reszelı181 és a horzskı, de különösen mind-
ezek együttes elıfordulása.
180 Armbruster 2003, 410.
181 vö. Arrhenius 1979, 407.
89
 A jutasi mester kétkarú mérlege a kunszent-
mártoni esethez hasonlóan azt bizonyítja, hogy
tulajdonosa egykor nemesfém lemérését is végezte.
Az olló és a lemezgömb utal a préselt lemezek ké-
szítésére; a négy részbıl álló reszelıkészlet és a
préselıminták hiánya azonban ez esetben is az ön-
tés gyakorlását helyezi elıtérbe.
Egy további szerszámkészlet, amely az öntés
ismeretére világít rá, a már fentebb említett, vas
öntıkanalat is tartalmazó csákberényi 369. sírban
látott napvilágot.
Az aradkai szerszámmellékletes sírban lévı
nagy bronzrög bronzlemezkészítést feltételez,
amelyet a nyersanyag öntése elızött meg. A kész
lemez feldarabolása a jutasival egyezı felépítéső,
derékszögben meghajlított lemeznyíró ollóval tör-
tént. Az üvegtöredékek meglétébıl üvegbetétes ék-
szerek gyártására következtethetünk.
A csak hiányosan ismert fönlaki és adonyi, il-
letve a megsemmisült gátéri préselıminta-készle-
tek tulajdonosai elsısorban préselt lemezeket – ve-
retes öveket és lószerszámdíszeket – készíthettek,
bár fölvetıdött annak a lehetısége is, hogy egyes,
korábban préselımintának tartott tárgyak valójá-
ban öntıminták.
A szerszámok elemzése hasonlóan színes képet
eredményezett, mint a 6. század végi–7. századi
Kárpát-medence más típusú tárgyainak vizsgála-
ta.182 A római, késı antik eredető szerszámok mel-
lett (bronzból öntött préselıminták, csónak alakú
kalapácsformák, laposfogók, lemezbıl hajlított
fúvócsöve) a germán világ formakincse is vissza-
köszön a Kárpát-medencei szerszámleletekben. Ez
utóbbiak csak a Dunántúlra jellemzık. Az esetle-
ges keleti eredető szerszámokat összehasonlító
anyag hiányában nehéz meghatároznunk. Elkép-
zelhetınek tartom, hogy például a klárafalvi és
kunszentmártoni egyszerő kalapácsformák, vagy a
kisújszállási csont- és kıeszközök keleti hagyo-
mányban gyökereznek, egyes praktikus szerszám-
formák pedig óriási területen terjedhettek el.183
Kronológiai szempontból sem mellékes az a kö-
rülmény, hogy az avar kor legkorábbi idıszakára,
még a 6. századra keltezhetı klárafalvi sírlelet,
amelybıl bronzöntésre, lemezgyártásra egyértel-
mő bizonyítékaink vannak, nem tartalmazott pré-
selımintát. A 7. század elejérıl származó jutasi,
kisújszállási és kölkedi szerszámmellékletes sírokat
sem kísérte bronz préselıminta. Ennek egyik oka
az lehet, hogy a szóban forgó temetkezések abból
az idıbıl származnak, amikor még nem vált ural-
kodóvá a préseléses technika a Kárpát-medencé-
ben.184 A nagy préselıminta-készletek kora, egyút-
182 Pl. a sírkerámia elemzése (Vida, T., Die awarenzeitliche
Keramik I. (6–7. Jh.). Varia Archaeologica Hungarica 8. Budapest
1999, 175–195); vö. még Bálint 1995, 262–316!
183 Csallány 1933, 37.
184Ugyanakkor, mivel Kölkedrıl elsısorban kovácsszerszámo-
kat ismerünk, a préselıminták hiánya természetesen az elteme-
tett kézmőves mesterségével is magyarázható: elsısorban ko-
vács volt.
90
tal az e technikát alkalmazó mesterek mőködése
fıként 7. század második-harmadik negyedére
tehetı.185
Smith and goldsmith tools from the Avar period
Due to an interesting Avar burial ritual, we
have identified many grave findings from the 7th
century Carpthian Basin, in which several valuable
metal tools – even complete „workshops” – were
placed alongside the dead. These graves, believed
to be those of smiths and goldsmith, provide such
a rich exhibit of various tools, weapons and items
of clothing that, with their help, the following ex-
periment is possible even without written sources:
to reconstruct the Avar smiths’ knowledge and
mastery, both their closer and more distant work-
shop contacts and their methods of working.
We know of 11 Avar grave sites, which con-
tained several smith and silversmith tools, all of
which originate from the first half of the period
(2nd table). A further 20, mostly late Avar burials,
contain only 1–2 tools: the burial rituals from the 6-
7th centuries lived on in only reduced form in the
8th century. Apart from this, around 20 tools have
been found sporadically, in part objects from un-
known Carpathian Basin localities.
With this current overview, I analysed the
smiths’ tools and aid materials found in the graves
according to use and type, furthermore I analysed
raw materials, workshop waste, ruined and half-
finished pieces. This gave just as colourful a pic-
ture as the investigation of other types of objects
(ceramic, clothing) from the end of the 6th century
– 7th century Carpathian Basin: besides the late
Roman antique tools (cast bronze embossers, boat-
shaped hammers, flat grips, blowpipes made from
discs) the treasured form of the Germanic world
also appears in the findings. Based on the composi-
tion of the tool kits, we get a picture of varied ac-
tivities, from smiths and goldsmith to various
“jacks-of-all-trades”.
Rövidítések
ActaArchHung: Acta Achaeologica Academiae
Scientiarium Hungaricae, Budapest
ArchA: Archaelogia Austriaca, Wien
ArchÉrt: Archaeologiai Értesítı, Budapest
ArchHung: Achaeologia Hungarica, Budapest
ArchKorr: Archäologisches Korrespondenzblatt,
Mainz
ComArchHung: Communicationes Achaeologicae
Hungariae, Budapest
Dolg: Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum
Érem- és Régiségtárából, Kolozsvár
Frühmitt. St.: Frühmittelalterliche Studien, Müns-
ter
185 Rácz 2004, 67–68.
MFMÉ – StudArch: A Móra Ferenc Múzeum Év-
könyve – Studia Archaeologica, Szeged
RGA: Reallexikon der Germanischen Altertums-
kunde
RVM: Rad Vojvodanskih Muzeja, Novi Sad
SzMMÉA: Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve,
Szolnok
VMMK: A Veszprém megyei Múzeumok közle-
ményei, Veszprém
Irodalom
Armbruster 2003
Armbruster, B. R., Preßblecharbeiten und Preß-
blechornamentik. § 1: Technologisches. RGA 23,
2003, 409–413.
Arrhenius 1979
Arrhenius, B., Ein Goldschmiedegrab von Hov-
gårdsberg Vendel, Uppland, Schweden. Frühmitt.
St. 16, 1979, 393–414.
Arrhenius 1993
Arrhenius, B., The Drocksjö find. Goldsmith's tools
found in a grave in northern Sweden. In: Outils et
ateliers d'orfèvres des temps anciens. 1993, 191–
196.
Bálint 1995
Bálint Cs., Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsola-
tai (Régészeti tanulmányok). Magyar İstörténeti
Könyvtár 8. Szeged 1995.
Balogh 2004
Balogh Cs., Martinovka-típusú övgarnitúra Kecel-
rıl. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokrono-
lógiája. – Gürtelgarnitur des Typs Martinovka von
Kecel. Die Typochronologie der Maskenbeschläge des
Karpatenbeckens. MFMÉ – StudArch 10, 2004,
241–303.
Barkóczi 1968
Barkóczi, L., A 6th Century Cemetery from Keszt-
hely-Fenékpuszta. ActaArchHung 30, 1968, 275–
311.
Bejan 1976
Bejan, A., Un atelier metalurgic din sec VI. e.n. de
la Drobeta-Turnu Severin. – Eine Wekstatt zur
Metallverarbeitung in Drobeta-Turnu Severin aus
dem 6. Jahrhundert u.Z. Acta Musei Napocensis
(Cluj-Napoca) 13, 1976, 257–278.
Beninger 1966
Beninger, E., Der Langobardenfriedhof von
Poysdorf, Nö. ArchA 40, 1966, 167–187.
Beninger–Freising 1933
Beninger, E. – Freising, H., Die germanischen
Bodenfunde in Mähren. 1933.
Bóna 1961
Bóna I., VI. századi germán temetı Hegykın II.
Soproni Szemle 15, 1961, 131–140.
Brepohl 1999
Brepohl, E., Theophilus Presbyter und das mittelal-
terliche Kunsthandwerk. Bd. 2. Goldschmiede-
kunst. Köln 1999.
Breuer–Alenus-Lecerf 1965
Breuer, J. – Alenus-Lecerf, J., La boite a poids
monetaires de Lutlommel. Archaeologia Belgica
1965, 103–116.
Bühler 1998–99
Bühler, B., Untersuchungen zu Guss, Oberflächen-
bearbeitung und Vergoldung an frühmittelalterli-
chen Bunt- und Edelmetallgegenständen. ArchA
82–83, 1998–99 (1999), 429–478.
Bühler 2000
Bühler, B., Die Scharnierbeschlag von Weiden am
See und die Drahtherstellung im Frühmittelalter.
In: Die Awaren am Rand der byzantinischen
Welt – The Avars on the Border of the Byzan-
tine World (Hg.: Daim, F.). Innsbruck 2000,
205–248.
Bühler, kézirat
Bühler, B., Thesaurus materialographischer
Begriffe. Kézirat 1999.
Capelle–Vierck 1971
Capelle, Th. – Vierck, H., Modeln der Merowin-
ger- und Wikingerzeit. Frühmitt. St. 5, 1971, 42–
100.
Caričin Grad II
Caričin Grad II. La quartier sud-ouest de la ville
haute (ed.: B. Bavant, V. Kondić, J-M. Spieser).
Collection de l'École Française de Rome 75.
Belgrade – Rome 1990.
Christlein 1968
Christlein, R., Die Alamannen. Stuttgart – Aalen
1968.
Csallány 1933
Csallány D., A kunszentmártoni avar kori ötvössír.
– Goldschmiedegrab aus der Avarenzeit von Kun-
szentmárton. Szentes 1933.
Csallány 1957
Csallány D., Az Átokháza-bilisicsi avarkori sírlele-
tek. – Grabfunde aus der Awarenzeit von Átokháza-
Bilisics. MFMÉ 1957, 109–132.
Cseh 1993
Cseh J., Gepida kovácsmesterség. In: Bóna–Cseh–
Nagy–Tomka–Tóth 1993, 66–67.
Daim–Mehofer 2003
Daim, F. – Mehofer, M., Poysdorf. RGA 23, 2003,
327–331.
Daim–Mehofer–Tobias 2005
Daim, F. – Mehofer, M. – Tobias, B., Die
langobardischen Schmiedegräber aus Poysdorf
und Brno. In: Die Langobarden. Herrschaft und
Identität. Hg. von Pohl, W. und Erhart, P. Wien
2005, 201–224.
Decaens 1971
Decaens, J., Un nouveau cimetière du haut MA en
Normandie, Hérouvillette (Calvados). Archéologie
Médiévale (Caen) 1, 1971, 1–125.
Drescher 1973
Drescher, H., Amboß. §2. Archäologisches. RGA 1,
1973, 250–252.
Drescher 1979
Drescher, H., Bohrer. I. Archäologisches. RGA 3,
1979, 189–203.
91
Entwistle, kézirat
Entwistle, Chr., The Early Byzantine Weights from
Kunszentmárton, Hungary. Kézirat.
Farkas 1993
Farkas L., Ötvös-szakmai ismeretek I. Budapest
1993.
Fettich 1926
Fettich N., Az avarkori mőipar Magyarországon. –
Das awarenzeitliche Kunstgewerbe in Ungarn.
ArchHung 1. Budapest 1926.
Fettich 1964
Fettich N., A jutasi avarkori temetı revíziója. –
Revision des Gräberfeldes von Jutas. VMMK 2,
1964, 79–118.
Foltz 1974
Foltz, E., Beobachtungen bei der Restaurierung des
langobardischen Goldblattkreuzes von Civezzano,
Grab II. ArchKorr 4, 1974, 173–175
Garam 1993
Garam, É., Katalog der awarenzeitlichen Gold-
gegenstände und der Fundstücke aus den Fürsten-
gräbern im Ungarischen Nationalmuseum. Catalo-
gi Musei Nationalis Hungarici – Seria Archaeo-
logica I. Budapest 1993.
Garam 2001
Garam, É., Funde byzantinischer Herkunft in der
Awarenzeit vom Ende des 6. bis zum Ende des 7.
Jahrhunderts. Monumenta Avarorum Archaeo-
logica 5. Budapest 2001.
Garam 2002
Garam, É., Ketten und Schlüssel in frühawaren-
zeitlichen Frauengräbern. ComArchHung 2002,
153–176.
Gohl 1901
Gohl Ö., A magyar nemzeti múzeum bizánci súlyai.
ArchÉrt 21, 1901, 193–198.
Gohl 1913
Gohl Ö., Bizánci súlyok. Numizmatikai Közlöny
(Budapest) 1913, 56–61.
Gschwantler–Winter 1991–92
Gschwantler, K. – Winter, H., Feinschmiedehand-
werk im österreichischen Teil der Avaria. Römi-
sches Österreich (Wien) 19–20, 1991–92 (1994),
105–121.
Heinrich-Tamáska 2002
Heinrich-Tamáska O., Megjegyzések a kora avar
kori ötvösmővészethez a fogazással díszített leletek
kapcsán. – Bemerkungen zur Feinschmiedetechnik
der Frühawarenzeit am Beispiel der Zahnschnitt-
verzierten Fundstücke. MFMÉ – StudArch 8,
2002, 245–282.
Henning 1991
Henning, J., Schmiedegräber nördlich der Alpen.
Germanisches Handwerk zwischen keltischer Tra-
dition und römischem Einfluß. Saalburg Jahrbuch
(Mainz) 46, 1991, 65–82.
Horváth 1935
Horváth T., Az üllıi és kiskırösi avar temetı. – Die
awarischen Gräberfelder von Üllı und Kiskırös.
ArchHung 19. Budapest 1935.
92
Houben 1982
Houben, G. M. M., Bronze Byzantine Weights.
Mededelingen uit het Rijksmuseum van Oud-
heden te Leiden 63, 1982, 133–143.
Kada 1906
Kada E., Gátéri (kun-kisszállási) temetı a régibb
középkorból. IV. közl. ArchÉrt 26, 1906, 135–255.
Kiss 1996
Kiss, A., Das awarenzeitliche gepidische Gräberfeld
von Kölked-Feketekapu A. Studien zur Archäo-
logie der Awaren 5. Innsbruck 1996.
Kiss 2001
Kiss, A., Das awarenzeitliche Gräberfeld in Kölked-
Feketekapu B. Monumenta Avarorum Archaeo-
logica 6. Budapest 2001.
Kiss G. 2003
Kiss G., Avar kori préselıminta Zselickislakról. –
Avar-age pressing shape in Zselickislak. A Békés
Megyei Múzeumok Közleményei 24–25, 2003,
295–319.
Klein-Pfeuffer 1993
Klein-Pfeuffer, M., Merowingerzeitliche Fibeln und
Anhängern aus Preßblech. Marburger Studien zur
Vor-und Frühgeschichte 14. Marburg 1993.
Kovács 1913
Kovács I., A mezıbándi ásatások. Dolg 1913, 265–
389.
László 1970
László Gy., A népvándorláskor mővészete Magyar-
országon. Budapest 1970.
Madaras 2001
Madaras L., VII–VIII. századi avar temetırészlet
Berekfürdırıl. – Der awarische Friedhofsteil aus den
7–8. Jahrhunderten in Berekfürdı. Tisicum (Szol-
nok) 12, 2001, 173–196.
Medgyesi 2001
Medgyesi P., Késı avar kori bronztárgy Békéscsaba
határából. – Ein spätawarischer Gegenstand aus
Bronze gefunden in der Gemarkung von Békéscsaba.
WMMÉ 23, 2001, 247–259.
Müller-Wille 1979
Müller-Wille, M., Das frühmittelalterliche Schmied
im Spiegel skandinavischer Grabfunde. Frühmitt.
St. 13, 1979, 127–201.
Nañ 1959
Nañ, A., Nekropola kod Aradca iz ranog sredneg
veka. – Die Necropole bei Aradac aus dem frühen
Mittelalter. RVM 8, 1959, 45–102.
Pekarskaja–Kidd 1994
Pekarskaja, L. V. – Kidd, D., Der Silberschatz von
Martynovka. Monographien zur Frühgeschichte
und Mittelalterarchäologie I. Innsbruck 1994.
Pirling 1979
Pirling, R., Das römisch-fränkische Gräberfeld von
Krefeld-Gellep 1964–65. Berlin 1979.
Rácz 2004
Rácz Zs., Az avar kori ötvössírok. Doktori disszer-
táció. Budapest 2004.
Rhé–Fettich 1931
Rhé, Gy. – Fettich, N., Jutas und Öskü. Zwei Grä-
berfelder aus der Völkerwanderungszeit in Ungarn.
Skythica 4. Prag 1931.
Ricci 2001
Ricci, M., Produzioni di lusso a Roma da
Giustiniano I (527–565) a Giustiniano II (685–695):
l'atelier della Crypta Balbi e i materiali delle colle-
zioni storiche. In: Roma dall'antichità al medi-
evo. Archeologia e storia (a cura di Arena, M. S.
– Delogu, P. – Paroli, L. – Ricci, M. – Sagui, L. –
Venditelli, L.). Milano 2001.
Rom & Byzanz
Rom & Byzanz. Archäologische Kostbarkeiten aus
Bayern. Katalog zur Ausstellung der Prähistori-
schen Staatsammlung München (Hg.: Wamser,
L. u. Zahlhaas, B.). München 1998.
Scull 1986
Scull, Chr., A Six-Century Grave Containing a
Balance and Weights from Watchfield, Oxfordshire,
England. Germania 64, 1986, 105–138.
Selmeczi – Madaras 1979–80
Selmeczi L. – Madaras L., Avarkori és X–XII. szá-
zadi magyar köznépi sírok Rákóczifalván. SzMMÉ
1979–80, 141–172.
Simon 1983
Simon, L., Nagykırös és környéke avar kori topo-
gráfiája. A nagykırösi avar fejedelmi kard. Arany
János Múzeum Kismonográfiái 4. Nagykırös
1983.
Cs. Sós – Salamon 1995
Cs. Sós Á. – Salamon, Á., Cemeteries of the Early
Middle Ages (6-9th C.) at Pókaszepetk. Budapest
1995.
Stare 1980
Stare, V., Kranj – nekropola iz časa preseljevanja
ljudstev. Katalogi in monografije 18. Ljubljana
1980.
Steuer 1990
Steuer, H., Spätrömische und Byzantinische
Gewichte in Südwestdeutschland. Archäologische
Nachrichten aus Baden 43, 1990, 43–59.
Steuer 2001
Steuer, H., Meißel. RGA 19, 2001, 510–514.
Tettamanti 1977
Tettamanti S., Avarkori öntıminta Vácról. –
Awarenzeitliche Gußform aus Vác. ArchÉrt 104,
1977, 79–85.
Tobias, kézirat
Tobias, B., Frühmittelalterliche Gräber mit Beigabe
von Schmiedewerkzeugen. Dissertation. Wien 2008.
Kézirat.
Tudor 1945–47
Tudor, D., Sucidava III. Dacia 11–12, 1945–47,
145–190.
Uenze 1992
Uenze, S., Die spätrömischen Befestigungen von
Sadovec (Bulgarien). Münchner Beiträge zur Vor-
und Frühgeschichte 43. München 1992.
Vierck, kézirat
Vierck, H., Schmiedegräber der Awarenzeit. Kézirat
Werner 1954
Werner, J., Waage und Geld in der Merowingerzeit.
Sitzungsberichte der Bay. Ak. d. Wiss. Ph-H. Kl.
1954, Heft 1.
Werner 1984
Werner, J., Der Grabfund von Malaja Pereščepina
und Kuvrat, Kagan der Bulgaren. Bayerische
Akademie der Wissenschaften, Phil-Hist. Kl.,
Abhandlungen 91. München 1984.
Wolters 1998
Wolters, J., Goldschmied, Goldschmiedekunst. In:
RGA 12, 1998, 362–386.
93
 1. sz. függelék A Kárpát-medence bizánci súlyleletei
Súly
Lelıhely Egység Anyag % Méret (mm) Felirat Forma, díszítés
(g)
Izsák (Gohl Négyzetes. Koszorú (kör és ferde vonalak),
3 uncia bronz 79,10 96,6 Γo Γ
1913, 56–57) a betők fölött kiszélesedı szárú kereszt.
Jutas 166. bronz,
Négyzetes. Koszorú két koncentrikus kör-
(Rhé–Fettich 6 solidus egykor
28,57 105,7 24x24x4 NS bıl és ék alakú bevésésekbıl, a sarkokon
1931, 32, VIII. (1 uncia) ezüst
három-három pont, a betők fölött kereszt
t. 18.) berakás
(Rhé–Fettich
kék Korong alakú. Elılapja középen domború,
1931, 32, VIII.
üveg eredetileg vsz. felirattal.
t. 1.)
bronz,
Jutas 277. Négyzetes. Koszorú két koncentrikus kör-
3 solidus egykor
(Fettich 1964, 13,70 100,4 20x19x5 NΓ bıl és ék alakú bevésésekbıl, a sarkokon
(½ uncia) ezüst
82–83, 13. kép) három-három pont, a betők fölött kereszt.
berakás
Ismeretlen
bronz, monogram
(egyk.Fehér 18 solidus Négyzetes. Oszlopokon nyugvó boltív, a
ezüst 71,95 87,9 32x32x9 (IOAHHOU),
megye) (Gohl (3 uncia) felsı sarkokban egy-egy kereszt.
berakás NIH
1901, 195)
Négyzetes. Csipkézett szegélyő koszorú ék
Ismeretlen bronz,
12 solidus alakú bevésésekkel, 4 helyen bekarcolt
(Gohl 1901, ezüst 53,96 98,8 30x30x8 NIB
(2 uncia) körrel, a betők fölött kereszt, a sarkokon
196) berakás
körök.
Ismeretlen
Négyzetes. Pontozott keret, az alsó szám-
8–10. sz.? 1 uncia, 6
bronz 26,22 96 23x24x6 I SOL ς jegy két oldalán egy-egy lefelé forduló
(Gohl 1901, solidus
hármas levélke.
196–197)
Ismeretlen (9. 12 bronz,
sz. elsı fele?) sicilicus egykor
14,10 103,3 18x19x5 IB Négyzetes.
(Gohl 1901, (1/2 un- ezüst
197) cia) berakás
Ismeretlen
Négyzetes. A sarkokon hármas pontdíszek,
(Gohl 1901, 1 solidus réz 3,85 84,6 14,5x14,5x2,5 N
a bető fölött hasonló, alatta kis kör.
198)
Ismeretlen
(Gohl 1901, tremessis bronz 1,31 86,4 6x6x2 H Négyzetes.
198)
Korong alakú. 4 vésett vonal által 5 mezıre
Kunszent-
osztott, a felirat és a díszítések poncoltak,
márton 1.
3 uncia bronz 78,8 96,2 41x7-8 Γo Γ középen felirat, felül és alul egykor talán
(Csallány
monogram, köztük zegzug motívummal
1933, 124. sz.)
kitöltött sáv.
Négyzetes. Koszorú csipkézett, pontdíszes
(Csallány
2 uncia bronz 52,5 96,2 32x32x6 Γo B szegéllyel, ék alakú bevésésekkel, a betők
1933, 123. sz.)
közt kiszélesedı szárú kereszt.
Négyzetes. Koszorú két koncentrikus kör-
(Csallány bıl és x alakú bevésésekbıl, a sarkokon
1 uncia bronz 27,5 100,7 23x22x6 Γo A
1933, 122. sz.) három-három pont, a betők közt kiszélese-
dı szárú kereszt.
(Csallány PRE FECTI
1 solidus bronz 4 ,0 87,9 16x16x2 Négyzetes. A betők ólommal berakottak.
1933, 125. sz.) ATA NASI
(Csallány 1 solidus sötétkék kb. Korong alakú. Valószínőleg eparcha mell-
1,70
1933, 129. sz.) töredéke üveg 20x6-16 képe a mélyített mezıben.
(Csallány sárga Monogram:
1 solidus 4,30 94,5 26x4 Korong alakú, mélyített mezıs.
1933, 130. sz.) üveg MOVΣΩNIOU
világos- +ΕPI ΚΥΡΙΟ
(Csallány Korong alakú. Mélyített mezıben eparcha
semessis zöld 2,20 96,7 23x3-4 ΝΜOU
1933, 128. sz.) mellképe, felemelt jobbjában mappát tart
üveg EΠAPXOU
(Csallány
tremessis Korong alakú.
1933, 126. sz.)
(Csallány lapis
tremessis? 1,5 98,9 19x2 Korong alakú.
1933, 127. sz.) lazuli
Korong alakú Magas osztott peremmel,
Pókaszepetk
mélyített mezıvel. A betők fölött kis ke-
(Cs.Sós–Sala- 1 uncia bronz 26,12 95,7 26x7 Γo A
reszt, körülöttük csipkézett, bekarcolt
mon 1995, 171)
keret.
(Cs.Sós–Sala- Korong alakú. A betők körül egyszerő
2 solidus bronz 8,43 92,6 18x3 NB
mon 1995, 171) fonott koszorú.

(folytatás a következı oldalon)

94
(folytatás az elızı oldalról)
Súly
Lelıhely Egység Anyag % Méret (mm) Felirat Forma, díszítés
(g)
római
(Cs.Sós–Sala- (Domitianus,
2 solidus? bronz- 8,73 95,9
mon 1995, 171) BMC 268)
érem
sötét-
(Cs.Sós–Sala- 1 1/2
zöld 6,8 111,5 23x24 Négyzetes.
mon 1995, 171) solidus?
üveg
világos- monogram
(Cs.Sós–Sala-
1 solidus zöld 4,42 97,1 26 KYΠPIAHO? Korong alakú.
mon 1995,171)
üveg ΠPOKPIOU?
Tiszavasvári- monogram:
Kashalom EPAPXOY Korong alakú.
dőlı, 33. sír POΛEΩC

95
 2. sz. függelék Az ötvössírok szerszámkészletének összefoglalása
Csákbe- Csákbe- Jutas Kisúj- Klárafal- Kölked Kunszent- Rákóczi-
Aradka 18. Gátér 11.
rény 323. rény 369. 166. szállás va B 60. B 80. márton 1. falva B sír

kovácskalapács x x

trébelı kalapács x x x x x x

nagyobb fogó x x

kisebb fogó x x x x x x

üllı x x x

fúvócsı/fúvóka x x

öntıkanál x x ?

lemezvágó olló x x x x x

alátétlemez x

árvésı x

poncoló ? ?

kanalas vésı x

reszelı ? ? x x x

dróthúzó (?) x

szegfejelı x

bronzedény x x

mérleg/súly x x

préselıminta x x x x
ezüst, réz
nyersanyag, bronz, ólom,
bronz bronz, ólom,
salak üveg bronz
vas, üveg
fenı/csiszolókı x x x x x

96