A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS

Jelenkori magyar történelem (1914-1945)

szeminárium
Oktató: Bognár Zalán

Hertelendy Gábor
Károli Gáspár Református Egyetem, BTK
 Tartalomjegyzék:

I. A második bécsi döntés előzményei ........................................................................... 2. oldal

Magyarország revizionista törekvései a trianoni békediktátum után ...................... 2. oldal

Az első bécsi döntés ................................................................................................ 3. oldal

A revízió folytatása. A „féregnyúlvány” megszerzése Csehszlovákiától ............... 4. oldal

Románia helyzete a II. világháború kezdetén ......................................................... 4. oldal

Szovjetunió ultimátumai ......................................................................................... 5. oldal

II. Erdély kérdése, a magyar-román tárgyalás kudarca ............................................ 5. oldal

Feszültség a határnál. Magyarország és Románia diplomáciája Erdély ügyében .. 5. oldal

A müncheni, a berchtesgadeni és a római találkozók ............................................. 6. oldal

A magyar-román tárgyalások Turnu-Severinben ................................................... 7. oldal

III. A második bécsi döntés meghozatala és a bevonulás ........................................... 8. oldal

A második bécsi döntés .......................................................................................... 8. oldal

Bevonulás és atrocitások ......................................................................................... 9. oldal

IV. A második bécsi döntés következményei ............................................................... 9. oldal

Erdély gazdasága .................................................................................................... 9. oldal

Nemzetközi visszhang .......................................................................................... 10. oldal

Német nemzetiségi kisebbségek ........................................................................... 10. oldal

Bibliográfia ................................................................................................................... 12. oldal

Szakirodalom ........................................................................................................ 12. oldal

Folyóiratok ............................................................................................................ 12. oldal

Internetes oldalak .................................................................................................. 12. oldal

1
I. A második bécsi döntés előzményei
MAGYARORSZÁG REVIZIONISTA TÖREKVÉSEI A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM UTÁN
Magyarország a trianoni békeszerződést (1920. június 4.) követően területe 325 000 km2-ről –
Horvátország területét nem számolva 282 000 km2-ről – 93 000 km2-re, lakossága 20,8 millió
főről – horvát területeket nem számolva 18,2 millió főről – 7,9 millió főre csökkent. A magyar
közvélemény az elcsatolt területek közül a legfájóbb, legnagyobb veszteségnek egyértelműen
Erdély és a Partium területét tartotta. A 103 000 négyzetkilométernyi terület Romániához
került.1
Lord Rothermere brit sajtómágnás 1927. június 21-én a Daily Mail nevű brit újságban megjelent
cikkében (Magyarország helye a Nap alatt. Biztonságot Közép-Európának!) a trianoni
békediktátum igazságtalanságát fejti ki,2 etnikai alapú revíziót követelt,3 valamint bírálja
Közép-Európa I. világháború után kialakult helyzetét is („[…] Közép-Európa nagy része ma
nagyon ingatag egyensúlyi állapotban, teljesen balkáni körülmények között él”).4 A
magyarbarát cikk hazánkban kedvező fogadtatásban részesült, ennek hatására alakult ki a
magyar revíziós propaganda. 1927 júliusában 35 társadalmi szervezet megalapította a Magyar
Revíziós Ligát, melynek elnöke Herczeg Ferenc író lett. Céljuk azonban már nem az etnikai
alapon nyugvó, hanem a történelmi revízió volt. Korábban Gömbös Gyula a Fajvédő Párt
vezetője 1923. évi programjában ökonómiai és stratégiai alapú revíziót fogalmazott meg, amely
szerint Bácska, Bánát, illetve Kárpátalja területét kell visszacsatolni, Székelyföldet azonban
gazdasági okokból nem tartotta fontosnak a magyar kisebbség nagy létszáma ellenére sem.5
Magyarország kezdetben a nyugati hatalmakban és a Népszövetségben remélte az elvesztett
területek visszaszerzését, de ebben csalódnia kellett. Miután az Adolf Hitler vezette Nagynémet
Birodalomban 1935 márciusában bevezették az általános hadkötelezettséget,6 Magyarországon
Imrédy Béla kidolgozta az ún. győri programot, amelyet 1938. március 5-én Darányi Kálmán
miniszterelnök (1936. október 12.–1938. május 4.) hirdetett meg. Ebben a győri programban
nemcsak a Magyar Királyi Honvédség, hanem a fegyverkezés fejlesztése volt az elsődleges cél.
A győri program akadálymentes kivitelezését segítette a kisantant hatalmaival (Csehszlovákia,
Jugoszlávia, Románia) 1938. augusztus 22-én a szlovén Bled városában aláírt fegyverkezési
egyenjogúsági egyezmény. 7

1
ROMSICS IGNÁC: Nemzet, állam, régió. Tanulmányok Erdélyről és a Kárpát-medence interetnikus
kapcsolatairól a 19-20. században. Kolozsvár, 2013., 105.
2
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyarorszag_helye_a_nap_alatt_biztonsagot_kozep_europanak
Letöltés: 2017. október 31. 13:03
3
BALOGH GÁBOR: „Mi mindent vissza?” Erdélyország, I. évfolyam., 3. szám, 4-13., 8.
4
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyarorszag_helye_a_nap_alatt_biztonsagot_kozep_europanak
Letöltés: 2017. október 31. 13:03
5
BALOGH GÁBOR: „Mi mindent vissza?” Erdélyország, I. évfolyam., 3. szám, 4-13., 8-9.
6
BRAHAM, RANDOLPH L.: A holokauszt Észak Erdélyben. In: BRAHAM, RANDOLPH L. (szerk.): Tanulmányok a
holokausztról, VI. kötet. Budapest, 2014., 211-232., 211-212.
7
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1938_marcius_5_daranyi_kalman_meghirdeti_a_gyori_programot/
Letöltés: 2017. október 30. 12:52
2
Az 1938. március 12-én történő „Anschluss” következtében – amely Ausztria Németország
általi annektálását jelentette – Magyarország közvetlen szomszédjává vált a Harmadik
Birodalomnak.8
AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS:
Adolf Hitler következő célpontja az a Csehszlovákia volt, amelyben jelentős német kisebbség
élt a Szudéta-vidéken. A csehszlovák-német ellentétet korábban az is megerősítette, hogy a
Szudétanémet Párt vezetője, Konrad Heinlein 1938 áprilisától először autonómiát, majd
függetlenséget követelt a csehszlovák államtól.9 Hitler be akarta vonni Magyarországot is a
Csehszlovákia elleni harcba, a Berlinben megtartott tárgyaláson felajánlotta Horthy Miklós
kormányfőnek és Kánya Kálmán külügyminiszternek, hogy ha Magyarország kierőszakolja a
háború kirobbantását, megkapja teljes egészében Felvidéket és Kárpátalját.10 Ezt a magyar felek
elutasították, így Hitler kénytelen volt tárgyalásokat kezdeményezni a nyugati nagyhatalmakkal
a Szudéta-vidék átadásáról. 1938. szeptember 20-án Imrédy Béla magyar miniszterelnök (1938.
május 14.–1939. február 16.) Berlinbe utazott, hogy az augusztusi tárgyalások kudarca miatt
létrejött német-magyar viszony hangulatát pozitívabb irányba terelje.
Hitler egyértelműen kifejtette, hogy Magyarországnak katonailag fel kell lépnie
Csehszlovákiával szemben. Amennyiben ez megtörténik, Hitler abbahagyná a tárgyalásokat
Neville Chamberlain brit miniszterelnökkel, és bekapcsolódna a harcokba. Miután a magyar
kormány ezt az ajánlatot is elutasította, az 1938. szeptember 29-i müncheni konferencia döntése
értelmében Csehszlovákia átadta a Szudéta-vidéket a németeknek.11 Galeazzo Ciano olasz
külügyminiszternek köszönhetően12 az egyezményben függelékként bekerült a magyar és a
lengyel követelések megfogalmazása is. Október 2-án Lengyelország elfoglalta Teschent és
vonzási körzetét, október 5-én Eduard Beneš csehszlovák elnök bejelentette lemondását,
október 6-án pedig kikiáltották Szlovákia autonómiáját, melynek vezetője Jozef Tiso lett.
Kezdetben a magyar, cseh és szlovák delegáció ült össze tárgyalni október 9-én Rév-
Komáromban,13 majd ennek sikertelensége miatt a felek a nagyhatalmakhoz fordultak. Mivel
Neville Chamberlain vezette Nagy-Britannia és Édouard Daladier francia miniszterelnök
állama nem kívánt részt venni a tárgyaláson, így Galeazzo Ciano és Joachim von Ribbentrop
külügyminiszterek 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-palotában hirdették ki Felvidék déli
részének (például Kassa, Munkács, Érsekújvár) Magyarországhoz való visszacsatolását.
Pozsony és Nyitra települések szlovák kézben maradtak. Horthy Miklós ünnepélyes
fogadtatásban november 6-án Komáromba, november 11-én pedig Kassára vonult be.14

8
BRAHAM, 2014., 212.
9
JANEK ISTVÁN: „Az első bécsi döntés.” Rubicon 2010/1. (különszám), 16-22., 16.
10
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1938_november_2_az_elso_becsi_dontes/
Letöltés: 2017. október 31. 12:30
11
JANEK 2010., 16-17.
12
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1938_november_2_az_elso_becsi_dontes/
Letöltés: 2017. október 31. 12:30
13
JANEK 2010., 17-18.
14
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1938_november_2_az_elso_becsi_dontes/
Letöltés: 2017. október 31. 12:30
3
Az első bécsi döntés következtében azonban 70 ezer-100 ezer fős magyar kisebbség maradt
csehszlovák területen, amely elveszítette kisebbségi jogait, és amelynek politikai képviselője a
szlovák parlament egyetlen magyar tagja, Esterházy János volt.
A REVÍZIÓ FOLYTATÁSA. A „FÉREGNYÚLVÁNY”15 MEGSZERZÉSE CSEHSZLOVÁKIÁTÓL
Miután 1939. március 14-én Jozef Tiso már hivatalosan is kikiáltotta a Szlovák Köztársaságot
és a német csapatok megszállták egész Csehországot, érvényét vesztette az első bécsi döntés,
mivel az egyezmény csupán egész Csehszlovákia területére vonatkozott, így a független
Szlovákiával szemben megfogalmazódhatott a magyarok Kárpátalja iránti követelése. 1939.
március 23-án megindult a magyar támadás, amely 25.000 katonát mozgósított. Kezdetben az
Ungvár–Uzsoki-hágó vasútvonal biztosítása volt az indok Kárpátalja visszacsatolására, majd
mikor ez megtörtént, az első bécsi döntés érvénytelenségére hivatkozva a szlovákok által
légierő-bázisul szolgáló iglói repülőteret foglalták el. Március 25-én megkötötték a
fegyverszünetet, amely Németország közbelépésével valósult meg.16
ROMÁNIA HELYZETE AZ II. VILÁGHÁBORÚ KEZDETÉN
Míg Magyarország a két világháború között a területi revizionizmus politikáját igyekezett
gyakorolni, Románia az I. világháború utáni években a versailles-i békerendszer által
létrehozott új országhatárait (többek között a bolgároktól megszerzett Észak-Bukovinát, a
szovjetektől elnyert Besszarábiát és a magyaroktól megszerzett Erdélyt) kívánta megőrizni.
Kezdetben a nyugati hatalmak oldalán maradt, ám 1938 őszétől fordulópontot vett a politikájuk
és egyre inkább a Harmadik Birodalom bizalmát élvezte. Ezt követte az 1939. március 23-án
megkötött német-román gazdasági szerződés, amely elősegítette a német gazdaság –
különösképpen a hadiipar és a Wehrmacht – befolyását Romániában.17 Miután Németország a
nyugati offenzíva eredményeként sikeresen elfoglalta Franciaországot, gyakorlatilag sarokba
szorítva ezzel Angliát, II. Károly román király (1930. június 8.–1940. szeptember 6.) úgy
döntött, hogy végleg elkötelezi magát a németek oldalán,18 ezért 1940. május 29-én megkötötte
az ún. Waffen-Öl-Pakt elnevezésű szerződést, amely gyakorlatilag az 1939. évi megállapodás
megerősítését jelentette.
Az 1939. augusztus 23-i Molotov-Ribbentrop-paktum – azaz a Szovjetunió és Németország
megnemtámadási szerződése – következtében Románia teljesen elszigetelődött
Franciaországtól és Angliától, ezért másnap, augusztus 24-én Grigore Gafencu román
külügyminiszter felajánlotta Magyarországnak a megnemtámadási szerződés megkötését,
amelyet Bárdossy László bukaresti magyar nagykövet és Csáky István magyar külügyminiszter
elutasított. A románok ezáltal kényes helyzetbe kerültek, mivel a szovjetek a szeptember 17-i
lengyelországi támadás után megfogalmazták Besszarábia követelését a románokkal szemben,
akárcsak Magyarország Erdély kapcsán. II. Károly és Gafencu igyekezett diplomáciai úton
javítani szorult helyzetén: felkérték a briteket, hogy a katonai segítségnyújtás terjedjen ki
Szovjetunió támadására is. Ennek sikertelensége miatt 1939 november elején egy koncepciót

15
Benito Mussolini olasz fasiszta vezér így nevezte el az 1939-ig Csehszlovákiához tartozó Kárpátalját.
Forrás: HORTHY MIKLÓS: Emlékirataim. Buenos Aires, 1953., 210.
16
JANEK 2010., 21-22.
17
ROMSICS, 2013., 108-109.
18
L. BALOGH BÉNI: „A második bécsi döntés”. Rubicon, 2010/1. (különszám), 23-34., 23.
4
nyújtottak be, miszerint Románia, Görögország, Jugoszlávia, Törökország, Magyarország,
Bulgária, élükön Olaszországgal kinyilvánítanák semlegességüket és egymással
megnemtámadási egyezményt kötnének, amelynek legfőbb célja a szovjet befolyás
megakadályozása lett volna, Romániának pedig – a bolgárokkal és a magyarokkal szemben – a
status quo megőrzése. Ezt az ötletet sem Bulgária, sem Magyarország, de még Németország
sem támogatta. Olaszország azonban fegyveres garanciát nyújtott Romániának a közeledő
szovjet és magyar veszély ellensúlyozására, valamint megkötötték az olasz-román
kereskedelmi szerződést is.19
SZOVJETUNIÓ ULTIMÁTUMAI
Adolf Hitler 1940. május 10-én indult meg a Wehrmacht-tal Franciaország ellen, ezalatt a
szovjetek elfoglalták a balti államok egy részét (Észtország, Lettország, Litvánia), majd szemet
vetettek Besszarábiára. Június 26-án Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter ultimátum
formájában értesítette Gheorghe Davidescu román követet Besszarábia és Észak-Bukovina
átadásának követeléséről. Románia – Németország és Olaszország tanácsára – kénytelen-
kelletlen elfogadta az ultimátumot, júliusra a szovjetek birtokba vehették az 50 000 km2-nyi
területet. A románok féltek attól, hogy idővel Magyarország és Bulgária is be fogja nyújtani a
számlát, ezért a király által kinevezett új külügyminiszter, Constantin Argetoianu –
Németország segítségében reménykedve – „nyíltan” németbaráttá nevezte magát.20

II. Erdély kérdése, a magyar-román tárgyalás kudarca

FESZÜLTSÉG A HATÁRNÁL, MAGYARORSZÁG ÉS ROMÁNIA DIPLOMÁCIÁJA ERDÉLY ÜGYÉBEN
Besszarábia szovjet fennhatóság alá kerülése aktivizálta a magyar diplomáciát. 1940 június 27-
én Csáky István levélben várt választ Olaszországtól és Németországtól, támogatják-e a magyar
területi revíziót Romániával szemben. Olaszország már másnap válaszolt Csákynak, amelyben
megígérte a támogatásokat, ugyanakkor a német válasz csak rá négy nappal később érkezett
meg. A magyar közvélemény így elsősorban Olaszországtól remélhette Erdély visszatérését.
Június 28-án II. Károly csapatokat vont össze Erdélyben, amelynek hírére Csáky értesítette
Olaszországot, Németországot és – a magyar támadás esetére a románokkal kötött katonai
konvenció miatt – Jugoszláviát a szegedi V., a debreceni VI. hadtest és a határvadász csapatok
mozgósításáról. Július elsején a Halmi és a Máramarossziget közötti területen véres
összecsapásokra került sor, ahol többen életüket vesztették. Az 1. magyar hadsereg
parancsnoka, Nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok a román határra irányította katonáit, a
hadsereg-parancsnokságot pedig a Nyíregyháza mellett fekvő Sóstóra helyezték át. Csáky
ugyanakkor hangsúlyozta, mindkét félnek a tengelyhatalmak nélkül kell békés tárgyalásokat
folytatni, azonban aggályai támadtak, hiszen a román sajtó arról cikkezett, hogy a román sereg
a Tiszáig szeretne előrenyomulni.
A magyar-román feszültség hatására július 2-án Ribbentrop Otto von Erdmannsdorff német
követtel küldette el Csákynak a német jegyzéket, amelyben ismertette, célja, hogy a Balkáni

19
L. BALOGH BÉNI: A magyar-román kapcsolatok 1939-1940-ben és a második bécsi döntés. Csíkszereda, 2002.,
79-85.
20
L. BALOGH, 2002., 118-120.
5
térség ne váljon háborús övezetté, valamint nem nyújt katonai segítséget Budapestnek,
ugyanakkor először garantálta a területi revízió támogatását, feltehetően a fenyegető magyar
fellépés elkerülése érdekében.21 Július 3-án Teleki Pál magyar miniszterelnök (1939. február
16.–1941. április 3.) Mussolininek személyes levelet írt, melyben francia nyelven kifejti, hogy
a magyar közvélemény teljesen természetesnek tartja Erdély visszacsatolását Magyarországhoz
és igazságtalan lenne az orosz és a magyar követelések diszkriminatív megkülönböztetése. A
levélhez mellékelve csatolt hat néprajzi térképet Erdélyről. Mussolini teljes támogatást ígért
Telekinek és válaszlevélben egyet értett a magyar miniszterelnökkel.22
Berlin július 4-én felhívta Bukarest figyelmét a területi rendezés fontosságára, a románok a
németek szimpátiájának megnyerése érdekében pedig Gheorghe Tătărescu helyére Ion Gigurtut
nevezték ki kormányfőnek, valamint Mihail Manoilescu lett Románia külügyminisztere, aki
kijelentette, hogy Románia a fasiszta politikai irányvonalhoz fog igazodni.23 Eközben Fabricius
bukaresti német követ24 július 6-án sikeresen rábeszélte Manoilescu-t a magyarokkal történő
tárgyalásra25 – habár Hernády Sándor alezredes jelentése szerint Romániának időnyerés,
időhúzás volt az elsődleges célja.26
Az 1940 nyarán bekövetkező német álláspont megváltozása a történészeket is megosztotta: Míg
L. Balogh Béni történész szerint Hitler eleinte nem akarta a döntőbírói szerepet gyakorolni,
hanem közvetetten igyekezett Romániára és Magyarországra befolyást gyakorolni a tárgyalás
megkezdésére,27 addig Juhász Gyula történész szerint a Führer titokban mindvégig csak a
megfelelő pillanatot várta a döntőbíráskodás gyakorlására.28
A MÜNCHENI, A BERCHTESGADENI ÉS A RÓMAI TALÁLKOZÓK
Július 10-én a müncheni „Führerbau” elnevezésű épületben lezajlott háromhatalmi találkozón
– ahol Olaszország, Németország és Magyarország vezetői tárgyaltak a revízió kérdésében –
Teleki hosszú előadást tartott Ciano és Ribbentrop jelenlétében Hitlernek Erdély gazdaságáról,
néprajzáról és történelméről, valamint felvázolta a „Maros-vonal” tervét, mely szerint
Magyarország visszakapná a Marostól északra fekvő területeket, hozzácsatolva Székelyföldet.
A meggyőző előadás ellenére29 – bár Romsics Ignác történész szerint Hitler „a Romániával
szembeni magyar revíziós politika támogatójává vált”30 – Erdély helyzete továbbra is nyitott
kérdés maradt. A magyar közvélemény a túlzott várakozások miatt kudarcként értékelte a
találkozó kimenetelét. Ezt erősíti meg Ciano is emlékiratában, aki szerint „a magyarok
elégedetlenül távoztak”.31

21
L. BALOGH, 2002., 121-129.
22
L. BALOGH, 2002., 138.
23
L. BALOGH, 2002., 129-131.
24
Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945 (a továbbiakban: DIMK), V. kötet, 520. sz. irat
25
L. BALOGH, 2002., 131-135.
26
DIMK, V. kötet, 294. sz. irat
27
L. BALOGH, 2002., 136.
28
JUHÁSZ GYULA: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Budapest, 1988., 233.
29
L. BALOGH, 2002., 155-160.
30
ROMSICS, 2013., 111.
31
L. BALOGH, 2002., 160-161.
6
Hitler július 15-én levelet intézett II. Károlyhoz, amelyben fenyegető és nyers stílusban
igyekezett rábeszélni a román királyt az együttműködésre a revízió megvalósítása kapcsán.32
Ennek ellenére Sztójay Döme berlini magyar követ aggodalmát fejezte ki a németek felé, hiszen
a román sajtó erőteljes magyarellenes hangnemben cikkezett a közelgő tárgyalásokról, valamint
arról, hogy a román király utasította a Berchtesgadenbe készülő román delegációt, hogy
időhúzó taktikát, valódi területátadások halasztását kell alkalmazni a találkozón.33
A román delegáció július 26-án találkozott Ribbentroppal a Salzburghoz és Berchtesgadenhez
közel fekvő Fuschlban található kastélyban, ahol a német külügyminiszter élesen bírálta a
román politikát, valamint a román merev viselkedést a revíziót illetően. Még Hitlernél is jobban
sürgette Magyarország és Románia megállapodását, amelyre az időhúzásra alapozó román
delegáció meglepődve reagált. Valamivel engedékenyebb volt Hitler, akivel Gigurtu és
Manoilescu még aznap találkozott. Hitler felvetette Székelyföld népszámlálását, a népszavazás
elrendelését a határkérdést illetően, valamint a lakosságcsere végrehajtását. A román küldöttség
kompromisszumképesnek mutatkozott a Führer előtt, és felkérték őt, hogy gyakorolja a
döntőbíráskodás szerepét. Ezt később két hivatalos felkérésben meg is erősítették.34 Bár Gigurtu
és Manoilescu július 27-én Rómában Cianóval és Mussolinivel is találkozott, annak a
találkozónak már nem volt súlya, hiszen Mussolini döntően Hitler irányvonalát és
gondolatmenetét követte.35
A MAGYAR-ROMÁN TÁRGYALÁSOK TURNU SEVERINBEN
A magyar-román tárgyalások 1940. augusztus 16-án kezdődtek az Al-Dunánál fekvő Turnu
Severinben (magyar nevén Szörényváron). A választás azért erre a településre esett, hogy a
románok tartani tudják a kapcsolatot a bolgárokkal Craiován tárgyaló delegációval36 (a
magyarok viszont egy határ menti városban tárgyaltak volna Budapesttel történő
kapcsolattartás érdekében).37 A magyar küldöttség vezetője Hory András kolozsvári születésű
rendkívüli követ, a román delegáció vezetője pedig Valeriu Pop erdélyi származású liberális
politikus volt. A magyarok a müncheni találkozón bemutatott „Maros-vonalat” kívánták
megtárgyalni a románokkal, Románia viszont etnikai alapokra hivatkozva kívánta megőrizni
Székelyföld területét, amelynek célja továbbra is az időhúzás volt,38 így nem a véletlen műve,
hogy ezek a tárgyalások augusztus 25-én megszakadtak.39 Közben augusztus 23-án a magyar
kormány elrendelte a csapatösszevonásokat,40 Csáky a belgrádi magyar nagykövetnek aznap írt
számjeltáviratában háború esetén kérte Jugoszlávia semlegességét,41 Werth Henrik
tábornoknak pedig augusztus 26-27-én virradóra fel kellett készíteni a sereget az augusztus 28-
ára tervezett támadásra.42 A románok eközben elkobozták a magyaroktól a fegyvereket, loptak

32
ROMSICS, 2013., 111.
33
L. BALOGH, 2002., 178.
34
L. BALOGH, 2002., 181-190.
35
L. BALOGH, 2002., 192.
36
ROMSICS, 2013., 112.
37
L. BALOGH, 2002., 221.
38
ROMSICS, 2013., 114.
39
DR. SZAKÁLY SÁNDOR: „Örömünnep vagy baljós előjel? A II. bécsi döntés a Belvedere palotában”
Erdélyország, I. évfolyam., 3. szám, 26-33., 30.
40
ROMSICS, 2013., 114.
41
DIMK, V. kötet, 313. sz. irat
42
ROMSICS, 2013., 114.
7
és erőszakot alkalmaztak a magyar lakossággal szemben. Az újabb feszült légkör hatására nem
kevesebb, mint 72-szer fordult elő határincidens szeptember elejéig.43

III. A második bécsi döntés meghozatala és a bevonulás

A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS
Miután már az augusztus 26-ától elkezdődött határ menti feszültségek lassan lokális háborúvá
kezdtek kialakulni, valamint augusztus 25-26-án Szovjetunió megkezdte a
csapatösszevonásokat a román határnál, Hitler arra az elhatározásra jutott, hogy maga veszi
kézbe a döntés jogát. Bécsbe kérette a román és a magyar külügyminisztert, Manoilescu-t és
Csákyt, valamint Berlinbe rendelte bukaresti és budapesti német követet, Fabriciust és Otto von
Erdmannsdorff-ot, majd ugyanezt megtette Róma is a saját követeivel. A német
hadseregparancsnok eközben 10 hadosztályt küldött a szovjetek ellen Románia (és ezáltal a
létfontosságú román olajmezők) védelmére.
Augusztus 26-án Ribbentrop Fuschlban fogadta Erdmannsdorffot és Fabriciust, amelyektől
konkrét javaslatokat kért a határváltozásokra. Míg a bukaresti követ a Királyhágótól nyugatra
lévő partiumi részt szánta, addig Erdmannsdorff egészen Kolozsvárig tolta ki a Fabricius által
javasolt határokat, míg a szintén jelen levő Karl von Clodius, a német külügyminisztérium
gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője egész Székelyföld Magyarországhoz való
csatolását tanácsolta. Hitler augusztus 27-én vizsgálta meg a két elképzelést, majd azokat
egyesítve hozta meg a döntést, amely minden német javaslatnál nagyobb – 43 000
négyzetkilométernyi – terület Magyarországhoz való visszacsatolásáról döntöttek.44
Bár mind a román, mind pedig a magyar delegáció úgy képzelte el a tárgyalásokat, hogy
kétoldalú tárgyalás lesz a tengelyhatalmak jelenlétében, augusztus 29-én a bécsi Belvedere
aranytermében Ribbentrop és Ciano külön-külön fogadta a két félt. Bár a románok a
lakosságcsere emlékeztetőjével és térképek bemutatásával készült, azonban erre a döntés során
nem volt lehetősége.45 A döntőbírói határozat kihirdetése 1940. augusztus 30-án délután történt
meg Ribbentrop, Ciano, Teleki, Csáky, Manoilescu és Pop jelenlétében, a hivatalos
programterv alapján helyi idő szerint 13:40-től egészen 14:40-ig tartó időintervallumot
terveztek a szervezők. Az ülést Ribbentrop nyitotta meg, majd a 7 pontos határozatot német és
olasz nyelven is felolvasták. Az új magyar határ Nagyszalonta, Nagyvárad, Kolozsvár és a
Székelyföld mentén húzódott,46 Brassó, Nagyszeben, Segesvár, Arad és Temesvár azonban a
románok kezében maradt.47 A Magyarországhoz visszakerült terület 43 104 km2 nagyságú volt
(Ez Erdély teljes területének közel 2/5-e), Magyarország lakossága az 1941. január 31-án
lebonyolított népszámlálás alapján több, mint 2,5 millió lakossal bővült, amelyből 1 343 000 fő
magyar (52,1%), 1 069 000 román (41,5%) anyanyelvű volt. Ugyanakkor a románok kezére
kerülő Dél-Erdélyben közel félmillió magyar maradt.48

43
ILLÉSFALVI PÉTER: „Atrocitások az 1940-es erdélyi bevonulás során.” Rubicon 2010/1. (különszám), 35.
44
ROMSICS, 2013., 115-116.
45
L. BALOGH, 2002., 289-291.
46
L. BALOGH, 2002., 298-299.
47
HORTHY, 1953., 224.
48
L. BALOGH BÉNI: „A második bécsi döntés”. Rubicon 2010/1. (különszám), 23-34., 23.
8
Látva az új határvonalat, Manoilescu összeesett és elájult, azonban Horthy Miklós szerint a
magyarok sem lettek maradéktalanul elégedettek,49 ugyanakkor Romsics Ignác történész Teleki
megkönnyebbüléséről számolt be.50
BEVONULÁS ÉS ATROCITÁSOK
A bevonulás előtt számos atrocitás történt román oldalon. Szeptember 2-án Bihardiószegen
román katonák magyar parasztokat raboltak ki, és a vagyonukat védeni akaró magyarok közül
két embert agyonlőttek. Máramarosszigeten román katonák és fegyveres polgárok fosztogattak
és erőszakot alkalmaztak.51 A bevonulást jól jellemezte, hogy a míg a magyarok kitörő
lelkesedéssel fogadták a katonákat, addig a románok félelemmel. A magyar hadsereg először
szeptember 5-én Bihardiószegre,52 majd Nagyváradra vonult be, ahol románok két magyar
nemzetőrt gyilkoltak meg. Hasonló időben Élesdnél két honvéd halt meg és további három
sérülést szenvedett egy gyalogsági aknára lépve. Szeptember 7-én Szilágyipp községnél Balogh
Imre szakaszvezető és Katona Imre gyalogos lelte halálát. Ezeket a gyilkosságokat jórészt a
román szélsőjobboldali csoport, a Vasgárda tagjai követték el.53 Ugyanakkor nemcsak a román,
hanem magyar oldalról is történtek hasonló kivégzések: a már említett Szilágyipp területén
Bedő Zsolt főhadnagy alakulata szeptember 14-én 157 román férfit és nőt tett el láb alól,
amelyek között idősek és kisgyermekek is voltak.54
A bevonulás szeptember 13-ig zajlott le, az utolsó érintett városok többek között
Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely voltak. Horthy Miklós kormányzó először szeptember 11-
én Marosvásárhelyen, majd szeptember 15-én Kolozsvárott tett ünnepélyes keretek közt
látogatást.55

IV. A második bécsi döntés következményei

ERDÉLY GAZDASÁGA
Bár Észak-Erdély visszatérését kitörő örömmel fogadták a magyarok, rövidesen be kellett látni,
hogy egy elmaradott országrészt kaptak vissza Romániától. Erdély gazdaságilag nem volt
egységes, amelyet csak még jobban megerősített Nagy-Románia gazdaságpolitikája, amelynek
legfőbb célja a román lakosság pénzügyi és társadalmi érdekeinek képviselete volt. Ennek
következtében eltérő módon fejlődött Erdély: a magyarlakta területek kismértékben vagy
egyáltalán nem fejlődtek, a románok által lakott területek látványos gazdasági növekedésnek
indultak. Ráadásul a második bécsi döntés után a románok fosztogattak, relikviákat, kincseket
raboltak el. A terület kevés szántófölddel rendelkezett, ugyanakkor Magyarország erdőterületét
(és ezáltal faiparát) jelentősen növelte.56

49
HORTHY, 1953., 224.
50
ROMSICS, 2013., 118.
51
ILLÉSFALVI 2010., 36.
52
ROMSICS, 2013., 119.
53
ILLÉSFALVI 2010., 36-37.
54
ROMSICS, 2013., 121.
55
ROMSICS, 2013., 119-120.
56
TÓTH-BARTOS ANDRÁS: „Észak-Erdély reintegrációjának kérdése a második bécsi döntés után.” Magyar
Kisebbség, IX. évfolyam, 3-4 (36-37.) szám, 401-413., 401-403.
9
NEMZETKÖZI VISSZHANG
Bár a nemzetközi visszhang nem volt ellenséges Magyarországgal szemben a bécsi döntést
követően, nem jelentett elismerést sem. A németek és az olaszok ugyanakkor büszkén vették
tudomásul a bécsi döntés lefolyását. Az Amerikai Egyesült Államok egyik vezető hírújsága, a
New York Times „salamoni ítéletnek” nevezte a döntőbírói határozatot, holott alapvetően
politika mellett a sajtóorgánumok is tengelyellenes módon nyilvánultak meg. A szovjetek
röviden, tényszerűen közölték a második bécsi döntés végkimenetelét, habár Szovjetunió
Magyarország hadbalépéséig intenzíven támogatta a magyarok revíziós politikáját. London
ugyanakkor erősen bírálta a döntést, szerinte Romániára „ráerőszakolták” Észak-Erdély
átadását, amelyet Winston Churchill brit miniszterelnök a szeptember 5-i alsóházi beszédében
megerősített.57
NÉMET NEMZETISÉGI KISEBBSÉGEK
A második bécsi döntés dokumentumának számító döntőbírói határozat elfogadásával és annak
aláírásával Magyarország külön egyezményt kötött a németekkel, melyben a német
nemzetiségű magyarországi személyek alábbi jogait garantálta:
„1. A német népcsoport tagjait az általános előírások keretén belül megilleti a szervezkedés
joga és az a jog, hogy különleges célokra, amilyen például az ifjúság gondozása, a sport, a
művészi tevékenység stb. egyesüléseket hozzon létre.
2. A népcsoport tagjai Magyarországon minden hivatást ugyanolyan feltételek mellett
gyakorolhatnak, mint a többi magyar állampolgár.
3. A népcsoport tagjait Magyarország össznépességéhez való számarányuknak megfelelően a
magyar hatóságok betöltésénél és az önkormányzati testületek összeállításánál, amennyiben ez
a betöltés kinevezés utján történnék, figyelembe fogják venni. A német népiségü hivatalnokok
különösen a német népiségü települési területek hivatalainál és az azok fölé rendelt központi
hatóságoknál alkalmazandók.
4. A népcsoporthoz tartozók összes gyermekeinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy
ugyanolyan feltételek mellett, amelyek a magyar iskolákra érvényesek, német népiségü
iskolákban kapjanak nevelést, mégpedig ugy a felsőbb, mint a középső és az elemi iskolákban,
valamint a szakiskolákban is. Megfelelő és kielégítő számú német népiségü tanítói utánpótlás
kiképzését magyar részről minden módon elő fogják mozdítani.
5. A népcsoport tagjainak megvan a joguk nyelvük szabad használatára szóban és írásban,
valamint nyilvános összejöveteleken. Német nyelvű napilapok, folyóiratok és egyéb
közlemények kiadása-nem esik más korlátozás alá, mint amelyek ugyanolyan jellegű magyar
közleményekre is vonatkoznak. Azokban a közigazgatási kerületekben, amelyekben a német
népcsoport tagjai az összes lakosságnak egyharmadát teszik ki, ezek a hivatalos érintkezésben
ezeken a területeken a német nyelvet használhatják.

57
L. BALOGH, 2002., 307-309.
10
6. A népcsoportnak megvan a joga a gazdasági önsegélyezésre és szövetkezeti rendszerének
kialakítására.
7. Magyar részről tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amelynek célja elsősorban a német
népiségü családnevek magyarosítása révén az erőszakos asszimilálás lehetne. A népcsoport
tagjainak megvan a joguk a családjukban ezelőtt viselt névnek újból való felvételére.
8. A népcsoport hozzátartozóinak kulturális téren joguk van a szabad érintkezéshez a
nagynémet anyaországgal.”58
Ráadásul Magyarországgal szemben a németek azt is elérték, hogy egyetlen elismert
szervezetük az anyaország által irányított Magyarországi Németek Szövetsége (németül:
Volksbund der Deutschen in Ungarn) váljon. Ezzel a Volksbund később országgá nőtte ki
magát az országban. Ezen túlmenően Hitler Sztójay Dömének elmondta, hogy
nyersanyagszállítást, zsidósággal szembeni keményebb fellépést és Németország oldalán
elkötelezettebb állásfoglalást vár el Magyarországtól.59 Utóbbit 1940. novemberében a német–
olasz–japán Háromhatalmi Egyezményhez történő csatlakozással sikerült teljesíteni.60

58
FEHÉR ISTVÁN: „A második bécsi döntés hatása a magyarországi német nemzetiségi mozgalomra.” Levéltári
Szemle, XXVII. évfolyam 1. szám, 135-148., 136-137.
59
ROMSICS, 2013., 119.
60
ROMSICS, 2013., 121-122.
11
Bibliográfia
SZAKIRODALOM

• BRAHAM, RANDOLPH L.: A holokauszt Észak Erdélyben. In: BRAHAM, RANDOLPH L.

(szerk.): Tanulmányok a holokausztról, VI. kötet. Budapest, 2014., 211-232.
• Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, V. kötet.
Magyarország külpolitikája a nyugati hadjárattól a Szovjetunió megtámadásáig,
1940–1941. Összeállította JUHÁSZ GYULA. Budapest, 1982.
• HORTHY MIKLÓS: Emlékirataim. Buenos Aires, 1953.
• JUHÁSZ GYULA: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Budapest, 1988.
• L. BALOGH BÉNI: A magyar-román kapcsolatok 1939-1940-ben és a második bécsi
döntés. Csíkszereda, 2002.
• ROMSICS IGNÁC: Nemzet, állam, régió. Tanulmányok Erdélyről és a Kárpát-medence
interetnikus kapcsolatairól a 19-20. században. Kolozsvár, 2013.
FOLYÓIRATOK

• Erdélyország, I. évfolyam 3. szám (2010)

• FEHÉR ISTVÁN: „A második bécsi döntés hatása a magyarországi német nemzetiségi
mozgalomra.” Levéltári Szemle, XXVII. évfolyam 1. szám, 135-148.
• Rubicon 2010/1. (különszám)
• TÓTH-BARTOS ANDRÁS: „Észak-Erdély reintegrációjának kérdése a második bécsi
döntés után.” Magyar Kisebbség, IX. évfolyam, 3-4 (36-37.) szám, 401-413.
INTERNETES OLDALAK

• LORD ROTHERMERE: Magyarország helye a Nap alatt. Biztonságot Közép-

Európának! (fordította: Zinner Judit), 1927.
URL:http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyarorszag_helye_a_nap_alatt_bizt
onsagot_kozep_europanak Letöltés: 2017. október 31. 13:03
• TARJÁN M. TAMÁS: 1938. március 5., Darányi Kálmán meghirdeti a győri
programot.
URL:http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1938_marcius_5_daranyi_kalman_me
ghirdeti_a_gyori_programot/ Letöltés: 2017. október 30. 12:52

• TARJÁN M. TAMÁS: 1938. november 2., Az első bécsi döntés.

URL:http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1938_november_2_az_elso_becsi_do
ntes/ Letöltés: 2017. október 31. 12:30

12