Bartos Erika

PIACON

Tegnapelőtt szombaton, Vettünk három perecet,

Kint jártunk a piacon. Kalácsot és kenyeret,
Vittünk két nagy kosarat, Kecskesajtot, friss tejet,
Meg is telt egy perc alatt. Juhtúrót is eleget.

Vettünk egy fej káposztát, Vettünk végül virágot,

Petrezselymet, fokhagymát, Ilyen szépet ki látott?
Krumplit, céklát, paprikát, Nárcisz, rózsa, tátika,
Sárgarépát, salátát. De finom az illata!

Vettünk diót, mazsolát, Míg a kosár tele lett,

Mogyorót és mandulát, Nyári eső eleredt,
Laskagombát tönkjével, Meg sem álltunk hazáig,
Zellergumót zöldjével. Szomszéd utca sarkáig!

Vettünk almát, barackot, Szaladtunk, de eláztunk,

Szőlőt, szilvát, narancsot. Alaposan megfáztunk,
Vettünk epret, áfonyát, Így jártunk a piacon,
Csipkebogyót, szamócát. Tegnapelőtt szombaton!

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a
dióhéjban?-
Nem lakhat ott bárki,
csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi, csak
a szádat
tátsd ki!

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet, Ha az arcom elé tartom,

gesztenyefa levelét. látom, nagyobb, mint az arcom.
Mintha megtaláltam volna Ha a fejem fölé teszem,
egy óriás tenyerét. Látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,

nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.
Osvát Erzsébet:Útra kel egy falevél

Fúj a szél, Fürgén pereg Szél dalára Búcsút integet felszökik a

zúg a szél, le a fáról, karikázik, a fának, szél hátára,
útra kel egy libben-lebben, bukfencet vet, felnevelő s repül ki a
falevél. földön táncol. gurigázik. jó anyjának, nagyvilágba.

Kányádi Sándor: Elment Péter

Elment Péter tököt venni,
elfelejtett pénzzel menni.
Hogy a sült tök? Ennyi s ennyi.
De nem volt mit elővenni.
Elmaradt a sülttök-vétel,
étlen maradt szegény Péter.
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
Ajaj, hol volt, hol nem.... Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska; S nem látja az iciri-piciri kószálót.
Ott lakott egy iciri-piciri kis macska. Rátalál egy iciri-piciri kis tökre,
Volt annak két iciri-piciri kis ökre Bánatában egy iciri-picirit meglökte.
Rákaptak egy iciri-piciri kis tökre. Felfordult az iciri-piciri tököcske,
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska, Benne az két iciri-piciri ökröcske.
Hova lett az iciri-piciri barmocska. Megörült két iciri-piciri ökrének,
Bejárja az iciri-piciri kis erdőt, Vége van az iciri-piciri mesének!
S nem leli az iciri-piciri tekergőt.

Mentovics Éva: Holdas éjek vándora

Ünneplőbe bújt az erdő, Mikulásunk vállára is Ám de amíg újra pirkad,

patyolatos ingbe, rákerül a bunda, hosszú még az éjjel,
milliónyi hókristályból felveszi a világjáró milliónyi piros masnis
szövődött a csipke. öltözékét újra, csomagot oszt széjjel.

Hó-subába öltöztek már s holdas éjek vándoraként

hársak, fűzek, nyárfák, - úgy, mint sok-sok éve –
a közelgő ünnepeket útnak indul, hogy a reggel
új gúnyában várják. ismét otthon érje.
Téli versek Tóthárpád Ferenc A szél és a hóember
Szól a szél: - Hát jöjj velem
Donászy Magda: Hóember csillagszórós éjjelen!
Én játszom a lombokon,
Mérgesen néz a hóember, te csúszkálsz a dombokon.
Hozzányúlni senki nem mer.
Kezében a seprő nyele, A hóember válaszol:
Birkózni ki mer vele? - Látsz tollat a hátamon?
Mozdulatlan áll a helyén, Ezt a rétet szeretem,
Szalmakalap van a fején. itt a legjobb énnekem.
Sem nem eszik, sem nem iszik, Hiába hívsz, nem megyek,
Mégis egész télen hízik. sötétek a fellegek.
Ha jönnek a meleg napok, Véled sosem szaladok,
Nagyot sóhajt - elolvadok. Hiába csalsz, maradok
Tavaszra csak helye marad,
Egy lépést sem mozdulok,
Meg a seprű, meg a kalap.
még csak meg se' moccanok.
Lábam fagytól nehezül:
szaladgálj csak egyedül!

Enyedi György: A hóember Gazdag Erzsi: Hóember

Fekete szén a szemem,
szép sudár a termetem,
orrom répa, nagy darab,
a fejemen vaskalap.
Szám is van, fülemig ér,
hónom alatt seprűnyél,
s hósubámon - még ilyet!
kilenc apró gomb fityeg.
Ág hegyéről csöpp veréb
szállt a vállamra elébb:
arra volt kíváncsi tán,
hogyan szelel a pipám?
Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak.
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.

Csukás István: Hideg szél fúj (Dal a hóemberről)

Hideg szél fúj, hogy az ember Seprűnyél a nagyvilági

Majd megdermed. Sétapálca,
Kinek jó ez? Csak a kövér El is mehetne, ha tudna,
Hóembernek! Véle bálba.

Szeme szénből, az orra meg Ilyen ő, az udvarunkon

Paprikából. Nagy gavallér,
Lába nincs, de minek is, ha Bár rajta csak ujjal rajzolt
Úgysem táncol. Az inggallér,

Ütött-kopott rossz fazék a Mégse fázik, mikor minden

Tökfödője, Majd megdermed,
Megbecsüli, hiszen jó lesz El is mennék, ha lehetne,
Még jövőre. Hóembernek!
Mentovics Éva: A dolgos hóember

Jégből van a topánkája, Vesszőkosár lóg a karján,

roppan a hó alatta. odajár a sok madár.
Fújhat a szél, mégsem bánja, ennivalót hol talál?
megóvja a kalapja.
Ezért aztán sok a dolga:
Hullhat a hó egész télen, kínálja a sok magot,
süvíthet a fergeteg. s vígan nevet, mikor a sok
Kacaghatják, az se bántja, apró cinke jóllakott.
hisz a dolga rengeteg.

Mentovics Éva: A hóember kívánsága

Hatalmas a pocakom, Mindössze csak az a vágyam:

kint ácsorgok a havon. hóból legyen puha ágyam.
Azt mondod, hogy kevélyen? Jószerencse el ne hagyjon,
Egy kis faggyal beérem. víg orcámra mosoly fagyjon.

Drégely László: Tél

Csanádi Imre : Hólabda
Varjú csapat
Csing, lang, ling, lang - Száll az égen
Az utcán Itt a tél.
Csilingel a rakott szán. Hó borítja
Kocog vele két ló, Hegyek csúcsát,
Szikrázik a szép hó. Fúj a szél
Fiúk labdát gyúrhatnak, Barna medve
Barlangjában
Piros lányok jujgatnak -
Alszik már,
Csing, lang, ling, lang -
Megnézheti,
Az utcán Aki éppen
Csilingel a rakott szán. Arra jár.

Demjén István: Tél Kányádi Sándor: Feketerigó

Zizeg a drót, Ablakomban nagy a hó, halihó!-
dudorász, ott sétálgat egy feketerigó.
fa, kerítés Jár a szeme: oda néz, ide néz:
zúzmarás. sétálgat, mint egy igazi zenész.
Borzas tollú De most nekünk nagy a hó, halihó!-
madarak nem fuvoláz a feketerigó.
keresik a Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
magvakat. kifizeti ennyivel a telet.
Egyre jobban
havazik,
kereshetik
tavaszig!

Tordon Ákos :Madárszálló De holnapra visszajönnek,

Havas téli nagy ég alatt Ablakomon beköszönnek.
Így élnek ők a nagy télben,
Vendégeim a madarak.
Vendégeim minden délben.
Kopognak már az ablakon,
Meghálálják majd tavasszal
Jól élnek itt morzsán, magon.
Madárfüttyel, madárdallal.
Csipegetnek, eszegetnek,
Ha jól laktak, elröppennek.
Nemes Nagy Ágnes Hóesésben Donászy Magda: Hóember
Szakad a hó nagy csomókban, Hóna alatt seprűt szorít,
Veréb mászkál lent a hóban. Pedig nem is sepreget.
Veréb! Elment az eszed? Bizony ésszel fel nem éred,
A hóesés betemet! Ez az ember ki lehet.
Nem is ugrálsz, araszolsz, Hóval, faggyal nem törődik,
Hóesésben vacakolsz. Tűri némán, szótlanul,
Fölfújtad a tolladat, De mikor a tavaszt érzi,
Ázott pamutgombolyag. Mint a patak, könnye hull.
Mi kell neked? Fatető! Fatető!
Deszka madáretető.

Mentovics Éva: Szánkózás

Karján seprű, fején kalap. Alaposan felöltözünk,

Ki lehet e mókás alak? Már a kilincsen a kezünk.
Hóból van a keze, lába, Viszünk szánkót, meleg teát,
hógolyó a hasikája. futunk is az udvaron át.

Ott álldogál az udvaron, Dombok, lankák minket várnak,

a csillogó fehér havon. örülünk a havas tájnak.
Ránk mosolyog, kacsint egyet. Szánkónk siklik, sebesen száll,
Mintha szólna: gyorsan gyertek! fürgébben, mint a kismadár.

Felvenni a sapkát, sálat! Csúszkálunk a domboldalon,

A babázás estig várhat! versenyt siklunk a friss havon.
Szót fogadunk s már szaladunk, Bálint, Panka, kicsi Kató!
Könyvet, babát hátrahagyunk. Szánkón repülni csuda jó!

Tóthárpád Ferenc: Ej, haj, denevér!

Ej, haj, denevér! Hol jártál?

Égen, ég alatt kószáltál!
Úgy repkedsz, mint a madarak,
Ám csak éjjel mutatod magadat.

– Gér-gér-bőregér,
A látása mit sem ér,
Lóg a falakon,
Felébred, ha akarom!

S mondanak rád egyebet

Csúfolódó gyerekek.

Denevér-vers

Elképzeltem,mi lenne,ha A teraszon kinn csücsülnék

Denevérré változnék Korán reggel minden nap
S naphosszat fejjel lefelé S megcsodálnám,milyen,mikor
Egy óriási fán lógnék Lefelé kel fel a Nap

Lehet,hogy most azt gondolod Vagy ha téli nagy hidegben

Mekkora nagy csacsiság Fenékig beáll a tó
Szerintem meg érdekes,ha Érdekelne,hogy néz ki,ha
Tótágast áll a világ Felfelé szitál a hó
 És amikor a nagy gépbe Játszótéren a hintáról
Már mindenki bepakol Felcsúsznak a gyerekek
Reptéren a repülő is
Leszáll,mikor ellandol Ha beteg vagy,a hőmérőn
A lázad is leszökik
Nagy öröm az,mikor egy ház A tudósok az űrhajót
Végre egyszer elkészül Nem fel-,hanem lelövik
Szorgos kezek,ha építik
Nem fel-,hanem leépül És amikor meguntam,hogy
Fejjel felfelé lógok
A tetőről nagy viharban Egy óriási mozdulattal
Felesnek a cserepek A fáról majd felugrok.

Nagy Bandó András: Madáretető

Kiteszem a szemeket, Minden madár ide lát,

madarakat etetek. szórogatok szotyolát.
Ide gyertek verebek, Szajkó csacsog a fáról,
cinkecsapat csipeget. reggel jött a tanyáról.

Kirakom a magokat, Gyertek közel Gébicsek,

kicsiket és nagyokat. kendermagot én viszek.
Bámulom a cinegét, Rigó pattog a hóban,
oda repül, ide lép. mától leszünk mi jóban.

Néhány veréb vétkezik,

Mátyásmadár érkezik.
Mostantól lesz igazság,
kezdődhet a vigasság.

Szúnyogh Sándor: Ráolvasó Tornóczi Köles Ildikó: Cinege

Csente, Csesztreg, Kipi-kop, kipi-kop,

Csömödér; az ablakon ki kopog?
kilenc béka, Jön a fagy, jön a fagy,
be kövér! jaj, úgy kérlek, enni adj!
Kirepült
a denevér, Picike cinege
nincs is fagyos hóban kuporog,
benne kipi-kop, kipi-kop,
kutyavér. az ablakon bekopog.
 Medvés versek
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!
Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok;
Ha kibújok, jót eszem,
Ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.
Medve nóta
Irgum-burgum, dörmög a medve,
Meddig tart el még ez a tél?
Lassan kifogy a tüzelőfája,
Kint meg fú az északi szél.
Irgum-burgum, dörmög a medve,
Elfogyott a lépes méz!
Nincsen táncolni sem kedve,
Amíg a kamra üresen néz.
Irgum-burgum, dörmög a medve
Ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár!
Vidámabban szólna a nóta,
Ha zöldellne a téli határ...

Osváth Erzsébet: Minek a medvének bunda

Minek a medvének bunda?

Hisz a telet átalussza.
Álmodik jó édes mézről,
Mackó kedvenc ételéről.

Bebújik a barlangjába,
A hidegre fittyet hányva,
Mellette a kicsi bocsa
Vígan horkol a sarokba’.