NÖVÉNYTERMESZTÉSTAN 1-2.

Szerkesztőbizottság
Főszerkesztő Antal József

A növénytermesztés alapjai
Szerkesztette Antal József

Gabonafélék
Szerkesztette Jolánkai Márton

Gyökér- és gumós növények

Szerkesztette Izsáki Zoltán

Hüvelyesek
Szerkesztette Kismányoky Tamás

Olaj- és ipari növények

Szerkesztette Pepó Péter

Takarmánynövények
Szerkesztette Késmárki István

Lektorok
Kovács Gábor
Menyhért Zoltán

A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával,

0M
Oktatási
a Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtámogatási Pályázat keretében,
az Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértő Bizottság
támogatásával jelent meg.
Az egyetemek és főiskolák agrártudományi karain javasolt tankönyv
Minisztérium
 Növénytermesztéstan 2.

Gyökér- és gumós növények

Szerkesztette Izsáki Zoltán

Hüvelyesek
Szerkesztette Kismányoky Tamás

Olaj- és ipari növény ek

Szerkesztette P ep ó P éter

Takarmánynövények
Szerkesztette Késmárki István

DEBRECENIEGYETEM
EGYETEMI ts NEMZETI KÖNYVTÁR
Agrártudományi Könyvtára
5 9'-:f ~A '1
Raktári jel"...................................
 Növénytermesztéstan 2.
Gyökér- és gumós növények
Antal József Poesai Károly
Izsáki Zoltán Schmidt Rezső
Kruppa József

Hüvelyesek
A szerkesztő munkatársa Tóth Zoltán
Antal József Kruppa József Szabó Lajos
Fazekas Miklós Poesai Károly Tóth Zoltán
Kajdi Ferenc Reszkető Péter Varga Sándor
Késmárki István Sárvári Mihály

Olaj- és ipari növények

A szerkesztő munkatársa Csajbók József
Antal József Janowszky Zsolt Máté András
Bamáné Bacsa Magdolna Gyuricza Csaba Pepó Péter
lványiné dr. Gergely Ildikó Késmárki István Sárvári Mihály
Janowszky János Lesznyák Mátyásné Szabó Miklós

Takarmánynövények
A szerkesztő munkatársa Petróczki Ferenc
Antal József Kassai Katalin Nagy László
Balázs Julianna Késmárki István Nyárai Horváth Ferenc
Csajbók József Makai Sándor Petróczki Ferenc
Győri Tamás Máté András Schmidt Rezső
Hoffmann Sándor Mikó Péter Szabó Lajos
Kajdi Ferenc Nagy Jenő Szentpétery Zsolt

A növényrajzokat Bíró Krisztina készítette

A főszerkesztő munkatársai Simíts Katalin és Mikó Péter

© dr. Antal József, 2005

ISBN 963 286 206 6

Mezőgazda Kiadó
- az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja-
1165 Budapest, Koronafürt u. 44.
Felelős kiadó: dr. Lelkes Lajos
Felelős szerkesztő: Wenszky Agnes
Műszaki vezető: Gerlóci Judit
Műszaki szerkesztő: Berkes Tamás
A borító Kiss István sorozatterve alapján készült
Borítófotó: Czifra Lajos, Bernáth Jenő
Megjelent 52,9 (A/5) ív terjedelemben, !800 példányban

MGK 712 219/06

Gyökér- és gumós növények
 Bevezető

A gyökér- és gumós növényekre jellemző, hogy gazdasági értelemben vett termésük a

talaj művelt rétegében képződő módosult hajtás, illetve módosult gyökér. Termésük el-
sősorban szénhidrátban - cukorban, keményítőben, inulinban - gazdag, felhasználhatók
emberi táplálkozásra, állati takarmányozásra és ipari feldolgozásra. Területegységre ve-
títve szinte a legtöbb biomassza-energiát termő szántófóldi növényünk Szárazanyagter-
mésük kedvező termőhelyi feltételek és gondos agrotechnika mellett 18-22 t/ha.
A gyökér- és gumós növények nagy tápanyagigényűek, s különösen kiemelkedő a
szénhidrátképzésben fontos szerepet játszó nagy káliumszükségletük. Mivel a ter-
mésképződés helye a talaj, így a gyökér- és gumós növények igényesek a talaj fizikai
állapotára, laza szerkezetére és kellő levegőzöttségre. Megkívánják az időszakos
mélyművelést. Kapás, széles sortávolságra vetett/ültetett növényeink, melyeknek a
kezdeti fejlődés időszakában gyenge a gyomelnyomó képességük.
Gyökér- és gumótermésük lédús, nagy tömegű, így betakarításuk nagy szállítási
kapacitást igényel. A termés nagy víztartalma (75-80%) miatt a gumókés gyökerek
életműködése, légzése a betakarítást követően is intenzív. Így táralásuk - még kor-
szerű technológia mellett is - nagyobb veszteséggel és korlátozottabb ideig valósít-
ható meg, mint például a kisebb víztartalmú szemesterményeké.
A gyökér- és gumós növények nem tartoznak rendszertanilag ugyanazon családba.
A szántóföldi növénytermesztésben fontosabb fajok a következők:
Gyökérnövények
l. Cukorrépa (Beta vulgaris L. var. aliissima Doell.)
2. Takarmányrépa (Beta vulgaris L. convar. crassa provar. crassa)
3. Cikória (Cichorium intybus L.)
4. Tarlórépa (Brassica rapa ssp. rapa)
Gumós növények
l. Burgonya (Solanum tuberasum L.)
2. Csicsóka (Helianthus tuberasus L.)
A gyökér- és gumós növényeket az 1980-as években 160-180 ezer hektáron ter-
mesztették hazánkban. Az utóbbi években e kultúrák termesztése jelentősen csökkent
és termőterületük ma l 00 ezer hektár körüli. Legnagyobb területet a cukorrépa és a
burgonya foglal el, míg a többi növény kisebb jelentőségű és termesztésük csak né-
hány ezer hektárra korlátozódik.

Szarvas, 2005
dr. Izsáki Zoltán
szerkesztő
 l. Cukorrépa

1.1. Jelentősége

A cukorrépa egyik legfiatalabb kultúrnövényünk. Vad őse a Beta vulgaris ssp. peren-
nis var. maritima a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékén honos vadnö-
vény. Akultúrrépa első alakja a leveles répa volt, amelyet i. e. kb. 2000 évvel Mezo-
potámiában termesztettek. Ezt követően kb. l OOO évvel később itt alakult ki a gyöke-
réért termesztett répa. A répa az ókorban ismert főzelék és gyógynövény volt, mely-
nek levelét és gyökerét egyaránt fogyasztották
Nyugat-Európába a XIII. században került a répa, és étkezésre, valamint takar-
mányozásra használták S. Marggraff német vegyész 1747-ben fölfedezte a répa
szacharóztartalmát. Felfedezését tanítványa, F. C. Achard hasznosította, kinek
nevéhez fűződik az európai cukorgyártás megalapozása, az első cukorgyár létesí-
tése (1801-1802), valamint a mai cukorrépa közvetlen ősének, a "sziléziai fehér ré-
pának" kinemesítése. Ez a répa 5-7% cukrot tartalmazott, aminek felét tudták a
gyártás folyamán kinyerni. Mintegy három évtized telt el, míg a rendszeres cukor-
gyártás Európában megindulhatott és ezzel a cukorrépa fontos szántóföldi növé-
nyünkké vált.
Európában az ókorban és egészen a középkor elejéig csak a mézet használták éde-
sítőszerként. Ezt követően egészen a répacukorgyártás elterjedéséig a cukornádból
nyert nádcukor vált elsődleges cukorforrássá.
Magyarországra a répamagot Tessedik Sámuel hozta be 1790 körül. A magot elsza-
porítva ingyen osztotta szét a parasztok között és tanította meg őket a cukorrépa ter-
mesztésére, valamint a cukorszörp készítésére.
A cukorrépa termesztése hazánkban lassan terjedt. Az első gyárat Lilien József
1808-ban Achard nyomán létesítette Ercsiben. A nagyobb cukorgyárak építése 1830
után indult meg és az 1880-as évek végén megkezdődött a magyar cukoripar virágzá-
sa. A cukorrépatermesztés elterjesztésében úttörő munkát végzett Cserháti Sándor,
Gotthard Sándor, Kosutány Tamás. A cukorrépa vetésterületének növekedése egyút-
tal fémjelezte a magyar mezőgazdaság belterjesebbé válását is.
A cukorrépa ma az emberiség egyik legfontosabb ipari növénye. A mérsékelt égöv-
ben valamennyi szántóföldi növény közül területegységenként a legtöbb kalóriát ad-
ja és a belőle kinyert cukor alapvető népélelmezési termék.
A cukorrépa fontos takarmányértéket is képvisel, mert a leveles répafej, valamint
a cukorgyártás melléktermékei közül a répaszelet és a melasz értékes állati takar-
mány. A cukorrépa betakarításakor l O t répa után 6-8 t leveles répafej marad vissza.
Egy hektár cukorrépa leveles répafejtermésének takarmányértéke 0,5-0, 7 ha silóku-
koricával egyenértékű. Napjainkban a leveles répafejet takarmányozásra kevésbé
hasznosítják, inkább a talajba bedolgozva a talajtermékenység fenntartásában van
 CUKORRÉPA 9

szerepe. Az l ha-on visszamaradó 4-5 t szerves anyaggal 100-120 kg N-nel, 10-15

kg P2 0 5-tel és 100-120 kg K20-val gazdagíthatjuk a talaj tápanyagtökéjét
l O t cukorrépából átlagosan l ,3-l ,5 t cukor, 0,5 t 50%-os cukortartalmú me! asz és
4 t 14%-os szárazanyag-tartalmú nedves répaszelet lesz. Amelasz jelentős részét a
szeszipar használja fel. A répaszeletből és amelaszból karbamiddúsítással fehérjepót-
ló takarmánykoncentrátumot gyártanak a kérődző állatok számára.
A cukorrépa termesztése a világon 1980-1990 között 8-9 millió hektáron folyt,
majd a 90-es évektől vetésterülete fokozatosan csökkent, és az utóbbi években
5,8-6,0 millió ha-t tett ki. A termésátlag az 1980-as évek 30 t/ha-os szintjéről napja-
inkra 40 t ha-ra emelkedett. A világ répatermése az elmúlt közel két évtizedben foko-
zatosan csökkent (1. táblázat).
A cukorrépa termesztése elsősorban Európára koncentrálódik és vetésterülete a
90-es évek első felében 6,0-6,5 millió ha volt. Ezt követően a vetésterület jelentősen
lecsökkent, napjainkra mintegy 4,0-4,2 millió hektárra. Az európai termésátlag a vi-
lágátlaggal megegyező (2. táblázat). A kedvezőbb adottságú, fejlettebb technológiát
alkalmazó országokban (Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria, Hollandia stb.) a
terméshozam 60-70 t/ha és a fehércukor-hozam 8-l O t/ha.
A világ cukortermelése fokozatosan növekvő. Még 1980-ban a cukortermelés ke-
reken 85 millió t volt, addig az utóbbi években már elérte a 140-145 millió tonnát.
Az l főre eső cukorfogyasztásban a világon érdemi változás nem történt az elmúlt 25
évben, mert átlagban ez 18-19 kg között változott. A világ cukortermeléséből a cu-
korrépa ma már csak 25-30%-ban részesedik. A cukortermelés nagyobbik hányada a
cukornádból származik, de fokozatosan növekszik a gabonafélékből előállított cukor
(izoglükóz) mennyisége.
Magyarországon 1995-ig több évtized átlagában a cukorrépa vetésterülete
100-120 ezer ha között változott. A 90-es évek közepétől azonban a termőterület fo-

l. táblázat. A világ cukorrépa-termesztésének adatai

Betakarított terület Termésátlag Répatermés összesen

Év
(1000 ha) (t/ha) (!OOO t)
1980 8 866 30,21 267 856
1990 8657 35,71 309 186
1995 7858 33,69 264 730
!996 7 645 34,77 265 816
!997 7041 38,07 268 050
!998 6779 38,81 263 092
!999 6 589 39,53 260 476
2000 5971 41,00 244 819
2001 5982 38,33 229 291
200 2 6041 40,80 246 475
200 3 5834 40,84 238 281
Forrás: FAO Stat.
l0 CUKORRÉPA

2. táblázat. Európa cukorrépa-termesztésének adatai

Betakarított terület Termésátlag Répatermés Részesedés a világ

Év
(1000 ha) (t/ha) összesen (l OOO t) répaterméséből (%)

1995 5 735 33,76 193 613 73

1996 5 563 34,75 193 314 73
1997 4 944 38,35 189 602 71
1998 4671 37,77 176 423 67
1999 465 7 39,18 182 461 70
2000 4167 40,31 167 971 69
2001 4 221 38,38 162 001 71
200 2 4128 42,27 174 490 71
200 3 405 0 40,31 163 285 68

Forrás: FAO Stat.

kozatosan csökkent és az ezredfordulót követő

években a betakarított terület már csak~·\·
55-65 ezer ha-t tett ki. A termésátlag száraz, aszályos években 30-35 t/ha, átlagos \ ·
csapadék ellátottságú években 40-45 t/ha és kedvező vízellátottságú években megha- ' ,
ladjaa 45 t/ha-os szintet. Az átvételi cukortartalom 15-17% és a hektáronkénti fehér- '\
cukor-hozam 5,0-6,5 t sok év átlagában (3. táblázat).

3. táblázat. A magyarországi cukorrépatermesztés adatai

Átvételi
Termőterület Termésátlag Répatermés Fehércukor
Év cukortartalom
(ha) (t/ha) összesen (t) hozam (t/ha)
(%)

1961-1965 123 681 24,87 3 075 946 17,07 3,35

1966-1970 98 040 31,63 3 101 005 15,46 3,79
1971-1975 93 376 32,66 3 049 660 14,80 3,32
1976-1980 116 518 33,96 3 956 951 15,72 3,86
1981-1985 112 876 38,96 4 397 648 15,70 4,51
1986-1990 108 092 38,58 4 170 189 16,04 4,69
1991-1995 108 922 32,83 3 575 909 15,17 3,85
1996 110 742 41,68 4 615 726 15,32 5,14
1997 94 071 38,94 3 663 124 16,39 5,16
1998 79 184 47,32 3 746 687 14,23 5,51
1999 63 613 51,69 3 288 155 14,98 6,52
2000 54 573 36,84 2 010 469 16,12 4,92
2001 67 559 45,81 3 094 877 15,67 6,29
200 2 55 483 46,80 2 596 604 15,50 6,10
 CUKORRÉPA ll

A répatermés a cukorrépater mesztésre alkalmas termőhelyeken az alábbiak szerint

alakul:
l. középkötött mezőségi vályogtalajokon 40-70 t/ha,
ll. középkötött erdőtalajokon 35-65 t/ha,
III. kötött réti talajokon 30-60 t/ha.
A magyar cukoripar elsődleges célja a belső fogyasztás - megközelítőleg 400 ezer
t/év- biztonságos előállítása, mely jó répatermesztési eredmények mellett 55-60 ezer
hektáron megoldható. Mindez azt igényli, hogy a termésátlag tartósan érje el az
50-55 t/ha-t, az átvételi cukortartalom a 16-17%-ot és a fehércukor-hozam legalább
6,5-7,0 t/ha-on stabilizálódjon. A hazai cukorfogyasztás már 1975-ben elérte a 40 kg
fő/év átlagot és kisebb ingadozások tól eltekintve 1998-ig ezen a szinten maradt. Az
utóbbi években a cukorfogyasztás jelentősen csökkent 30-35 kg fő/év értékre.

1.2. Botanikája és fiziológiája

A répa a kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztályában, a libatopfélék (Chenopodiaceae)
családjába és a Beta nemzetségbe tartozik. A Beta nemzetségen belül több fajt külön-
böztetünk meg, amelyek egyike a Beta vulgaris L. Ebbe a faj ba tartoznak kultúrrépáink,
így a cukorrépa (Beta vulgaris L. var. altissima Doell.) is. A Beta nemzetségre jellem-
ző alapkromoszómaszám (n) 9. A termesztett cukorrépafajták diploidok és tripioidok

Egyedfejlődése
A cukorrépa kétéves növény. Az első évben a répatest és a levélzet fejlődik ki, míg a má-
sodik évben a generatív szervek. Kedvezőtlen környezeti tényezők és genetikai sajátossá-
gok okozhatják, hogy már az első évben magszárat hoz a növények egy része (J. ábra).

Vegetatív szervek növekedése, fejlődése

A vegetatív szervek kialakulásában 6 fenofázist, azaz fejlődési szakaszt különbözte-
tünk meg.
Az első szakasz az elsődleges differenciálódás, mely a csírázás-keléstől az első pár
valódi lomblevél megjelenéséig tart. Az elvetett gomoly 6-8 °C-on kezd csírázni a
vetést követő 3-5. napon, ha a csírázás külső feltételei kedvezőek, és rendszerint a
7-I O. napon kel ki. Először a gyököcske jelenik meg, majd röviddel utána lefelé ha-
tol a talajba. Ezt követően a hajtás is fejlődésnek indul és a csíranövény a talaj felszí-
nére meghajlott hypokotyllal és két sziklevéllel bújik ki. Asziklevele k megjelenésé-
vel a növény áttér az önálló táplálkozásra. A sziklevelek még hosszú ideig, a 6-8. le-
vél megjelenéséig intenzíven fotoszintetizálnak. E fejlődési fázisban kialakul a fő­
gyökér, megkezdődik hosszanti növekedése és az oldalgyökerek képződése. A főgyö­
kér szöveti szerkezetét az elsődleges felépítés jellemzi, vagyis bőrszövetből, kéregből
és a központi hengerből áll.
A második fejlődési szakasz a másod/agos differenciálódás, amely a 6. levél ki-
alakulásáig tart. E fejlődési fázisban a lomblevelek képződésével párhuzamosa n a
központi henger sejtjeinek további osztódásával megkezdődik a gyökér másodiagos
növekedése, vastagodása és kialakulnak az edénynyalábgyűrűk
12 CUKORR ÉPA

II III IV \! VI VII VIII IX x XI XII ll III IV v VI VII VIII IX x

generatív fejlődési ciklus
vegetatív fejlődési ciklus "'
:a
•o
"'
•Q)
•O
"'
•Q)
"O "'
•o:! N
o..
"O
•o "ü •o "3 •Q)
..><:
·o ·-N "O
N ·o:! •O .?; .fr "' "'.... :o;>
-e"'
~ o.. ..><: "ü "ü ·;; ·o:! •Q)
;>
Q)
•Q)
..><: ·-eo •o:!
....
·o:!
.... "'
•Q) "'='..><:
o-
N
Ol) •Q)
Ol) ~
o;
.!;:: 32 :o;> ..><:
Q)
~ ] <n•Q)
•o;j ;> •o:!
•o:!
....
·;;
o;
e :;:r
"'
()
'r::l
"' ~ "O
Q)
'B e .!:l e~
N
"'
gyökérter més éve magtermés éve

l. ábra. A cukorrépa első és második éves fejlődésének vázlata

(Sedlmayr. 1953. ln: Schmilliár. 1965)

A harmadik fejlődési szakasz a kéregleválás vagy dekortikáció, mely a 6 leveles

ását a
kortól a 12. tőlevél megjelenéséig tart. Ekkor a szik alatti szár gyors vastagad
ezik és leválik. Ebben a fázisban újabb levelek
kéreg nem tudja követni, az felreped
rűk száma gyarapszik.
képződnek és a répatest tovább vastagodik, az edénynyalábgyű
A negyedik fejlődési szakasz a répatest képződés vagy tuberáci ó, ami a 12. levél
megjelenésétől a maximális levélszá m, lombtöm eg kialakul ásáig tart (kb. június ele-
jétől augusztus közepéig). Ebben az időszak ban a 40-50 grammo s gyökértest
500-600 gramm körüli átlagtöm eget ér el. Leginten zívebb a gyökérte st növekedése
júliusban, amikor a betakarí táskori tömegén ek kb. 1/3-ával gyarapsz ik. A levélzet
ljesebb, s ilyenkor 2-3 naponké nt képződi k egy-egy
képződése is júliusba n a legerőte
levél. A tuberáció végére a levélszá m 26-30 db-ot is elér répaegy edenkén t. Ekkor a
dja a gyökérte st tömegét . A tuberáci ó időszaká ­
leveles répafej tömege még meghala
ban a legintenzívebb a cukorfelhalmozá s.
gya-
Az ötödik fejlődési szakasz az érés vagy maturáció. A gyökértest tömegbeli
pződés mérséke ltebb ütemű. Bár a levélkép ződés a
rapodása lassúbb lesz, a cukorké
már kisebbek és a nagyobb arányú élettani levél-
tenyészidő végéig tart, de a levelek
elhalás következtében a levélzet tömege csökken.
ipari
A hatodik fejlődési szakasz lehet a téli nyugalom időszaka, ha a répát nem
feldolgozásra termeszthetjük, hanem dugvány nak magterm esztés céljából .

Generatív magtermő szervek növekedése, fejlődése

A második évben ahhoz, hogy az átteleltetett répák magszárat hozzanak, a répának
alacsony hőmérsékleten hideg hatáson - ún. vemalizáción - kell átesnie. A vemali-
 CUKORRÉPA 13

záció hőmérsékleti optimurna 0-1 O oc között van. A szárbaindulást követően a répa

hosszúnappalas megvilágítást igényel, hogy a virágzásig eljusson. 12 órás napi meg-
világítás alatt alig van virágzás. Hazai fényviszonyainak megfelelőek ahhoz, hogy a
magrépák fejlődése megfelelő legyen.
A magszárak a levelek hónaljában lévő rügyekből hajtanak. A répafejen egy vagy
több szár képződik, melyeknek oldalrügyeiből másodrendű hajtások keletkeznek és
ezek további, harmadrendű elágazásokat hozhatnak létre.
A többmagvú (multigerm) fajtáknál a virágzati tengelyeken a virágok csoportok-
ban (rendszerint 2-5), "gomolyos füzérben" találhatók, melyeknek alapi része a meg-
termékenyülés után összenő, és az ún. "répagomolyt" alkotja. A termésfal (perikarpi-
um) elfásodott, amelyen belül találhatók a vese alakú, lapított oldalú magvak. Az egy-
magvú (monogerm) fajták virágzati szárain a virágok egyesével állnak és csak egy
magot (csírát) tartalmaznak. A virágok hímnősek, egy virágon belül találhatók a por-
zák és a termő.
A porzák (számuk 5) a lepellevelek mélyedésében tányér alakú, mirigyes discuson
helyezkednek el, me ly váladékot termel és ettől kapja a virág jellegzetes illatát. A vi-
rág kinyílásának időpontjában a bibekaréj ok még fejletlenek és csak későbben fejlőd­
nek ki, azonban a megtermékenyítés már ekkor is bekövetkezhet, tehát proteran-
driáról (a porzónak a termőnél korábbi éretté válása) csak morfológiai értelemben be-
szélhetünk.
A virágzás (florescentia) május végén, június elején kezdődik és több hétig is el-
tarthat. A száraz, meleg idő meggyorsíthatja, a csapadékos, hűvös idő késleltetheti.
Először a virágzat főtengelyén nyílnak ki a virágok, majd a virágzásátterjed az elága-
zásokra is. Ha több virágzati szárból fejlődött a magrépabokor, mindig a legfejletle-
nebb hajtáson indul meg a virágzás és ezt követi a többi. A virágzás alulról felfelé ha-
lad a virágok fejlettségét követve.
A virágzás meleg, száraz időben a reggeli órákban kezdődik. A virágok kinyílása
után rövid idő múlva a portokok is felrepednek Hűvös, csapadékos és párás időben
a virágok kinyílása vontatottabb. A virágpor képződése bőséges, egyenetlen portok-
ban átlagosan 25 OOO db virágporszem képződik. A pollen főként a szél útján terjed,
a rovarok szerepe alárendelt.
A szél a virágport több kilométeres távolságra elviszi. A répa a kölcsönösen meg-
porzó (allogam) növények közé tartozik, ahol a megporzás legáltalánosabb módja az
idegen megporzás (xenogamia), amikor ugyanazon fajta vagy faj különböző növé-
nyei termékenyítik meg egymást.
A kinyílott virágok zöme átlagos, előbb leírt feltételek között egy nap alatt megter-
mékenyülnek. Ha a megtermékenyülés nem következik be, a bibe több napig is fogé-
kony marad. A megtermékenyített petesejtből megindul az embrió kialakulása, mely
a virágnyílás után a 12-14. napon éretté válik.
A cukorrépa spontán kereszteződik a kultúrrépákkal (takarmányrépa, cékla és
mángold), valamint a Beta maritima vad fajjal is.
A magérés (fructificatio) a virágok megtermékenyülése, az állomány hamarabb el-
virágzását követő 25-30 nap múlva következik be. Az érés jelei az áttelelőmaghozó
állományban mutatkozik, aratási ideje általában július végére, augusztus elejére esik
(4. táblázat).
14 CUKORRÉPA

4. táblázat. Az egyes fejlődési fázisok összehasonlítása közvetlen (áttelelő)

és közvetett (dugványozott) magtermesztésű állományokban

Dugványozott Eltérés az áttelelő

Fejlődési fázis Áttelelő állomány
állomány javára
Szárbaindulás ideje V. 6. v. 22. 16
Virágzás kezdete VI. 13. VI. 22. 9
Virágzás befejezése VII. 7. VII. 20. 13
Virágzás időtartama (nap) 24 28 -
Aratás ideje VIII. l. VIII. 13. 12
Forrás: Izsáki (2004)

Morfológiája
A cukorrépa virágzata gomolyos füzér. A jellegzetesen barnaszínű, 3-6 mm átmérő­
jű toktermés fala éretten igen kemény, külsejét a virág részeinek paraszerű maradvá-
nyai borítják. A termésüregben egy mag helyezkedik el. A mag lapított alakú, átmé-
rője 2-3 mm, vastagsága 1-1,5 mm. A maghéj fénylő, színe vörösbarna vagy sötét-
barna. A gomoly átmérője 3-7 mm, ezergomolytömege 15-30 g (2., 3. ábra).

rügyecske

perispermium
endospermium

2. ábra. Cukorrépa virágzó ága 3. ábra. Egymagvú gomolytermés

(Schmilliár, 1965)
 ~ CUKORRÉPA 15

Répatest (répagyökér)
A kifejlődött répát levélzet nélkül répatestnek nevezzük. A répatest a hajtásnak és a
gyökérnek tartaléktápanyagot tartalmazó módosulása, amely lefelé elvékonyodik és
valódi gyökérben folytatódik. A répatest három részre különül el: a répafej, a répa-
nyak és a gyökértest (4. ábra).
Répafej (répakorona, epikotyl) a répatest legfelső része, ez hordozza első évben a
levélzetet. Ebből fejlődnek ki a levelek és levélnyelük alapi részével kapcsolódnak
hozzá. A második évben belőle indul ki a magszárak fejlődése.
A fej nagysága, földben ülése vagy kiállása termesztési és technológiai (feldolgo-
zás) szempontokból lényeges adottság. Kis, közepes és nagy répafejről beszélünk,
amelyet a fajtatulajdonságok, főként azonban a termesztési viszonyok befolyásolnak.
Arányos nagyságú a répafej, ha a répatest hosszának (a gyökér l cm-es átmérőjé­
től számítva) 15%-a, illetve a répatest tömegének 7-8%-a.
Üreges répafej a külső és belsőszöveti fejlődés eltérő üteme következtében alakul
ki. Általában hátrányos jelenség a fokozott fertőződési veszély miatt.
Hátrányos az is, ha több fej képződik, ennek oka főleg környezeti (sérülések, idő­
járás, gyomirtó szerek) és genetikai tényezőkre vezethető vissza.
Répanyak (hypokotyl) a répafejet és a gyökértestet összekapcsoló rész, amelyen
sem levélrügy, sem oldalgyökerek nem találhatók. Felső részét a legalsó levelek, al-
só részét a legfelső oldalgyökerek kialakulási tája határolja. Kifejlett répán az alsó
részt sokszor nehéz meghatározni. A nyak kinövését a földből örökletes tényezők és
külső körűlmények befolyásolhatják. A
répanyak színe és alakja a fejlődés folya-
mán változhat. A cukorrépafajták csíra-
növényeinek répanyakszíne zöldesfehér
vagy rózsaszínű. Az eredeti szín a dekor-
tikációig megmarad, és utána alakul ki a
végleges szín.
Gyökértest. A répatestnek az a része,
amelyből az oldalgyökerek erednek, a
gyökértest Felső részén megvastagodott
karógyökér, amely lefelé kúposan véko-
nyodik. A gyökértest és a nyaki rész ké-
pezi a gyári feldolgozás nyersanyagát A
répatest alsó, már egészen elvékonyodó
részét gyökérfaroknak nevezik. Átmérője
l cm körüli. Általában ennél a vastagság-
nál végződik a gyökértes t. A gyökérfarok
tovább vékonyodik és a valódi gyökér-
ben folytatódik.
A gyökértest két oldalán egymással
szemközt alakul ki a gyökérbarázda,
amely jellegzetes alaktani bélyeg. Bemé- 4. ábra. A répatest részei
lyedéseinek nagysága, lefutása a gyökér- f= fej, ny= nyak, gy= gyökértest
testen változatos. A gyökértest alakja (Schmilliár, !965)
16 CUKORRÉPA

sokféle lehet. Főbb típusai közé sorolha-

tó a hosszú és rövid gyökér, keresztmet-
szetben a gömbölydedebb és lapítottabb
alak, továbbá a szélső formák közötti át-
menetek.
A répatestben halmozódik fel az ipari
feldolgozás szempontjából annyira fon-
tos cukor. A répatest nem minden részé-
ben egyforma a cukortartalom. A fej- és
farokrész tartalmazza a legkevesebbet. A
legtöbb cukor a répa súlypontjában van.
Keresztmetszetben pedig a középponttól
kifelé haladva növekedik, majd csökken
a cukortartalom.
Gyakran előfordul, hogy a főgyökér el-
ágazik, ez erősen rontja a gazdasági érté-
ket. Az elágazást többnyire a főgyökér va-
lamilyen okból eredő (kórokozók, kárte-
vők, mechanikai sérülések) elpusztulása
5. ábra. Az edénynyaláb-hálózat vázlatos rajza vagy sérülése okozza, azon kívül helytelen
(Tul/in, 1952. In: Schmilliár, 1965) termesztési hatások is befolyásolhatják.
A répa valódi gyökkérrendszere erő­
sen fejlett főgyökérből és ebből induló oldalgyökerekből áll, amelyek finom haj-
szálgyökerekbemennek át. A répa gyökere mélyre hatol és 2-3m mélységből is ké-
pes vizet felvenni.
A répatest belső alaktana. A répatestet kereszt- és hosszmetszetben tanulmányoz-
hatjuk A répatest keresztmetszetén legjellegzetesebb, hogy kör alakú edénynyaláb-
gyűrűket láthatunk, amelyek száma a cukorrépán 9-12, a takarmányrépán 5-8. A
gyökér közepén kis csillag alakú rész van, mely az elsődleges xilémsugár és az elsőd­
leges kambiumból képződött xilém elemeiből áll. Az edénynyalábgyűrűk körkörösen
a raktározóparenchima-részekkel váltakoznak (5. ábra).

Levélzet
A talajfelszínen először a csíranövények sziklevelei jelennek meg, átellenes állásban,
alakjuk hosszúkás, ovális. Hamarosan utánuk a tenyészőcsúcsból fejlődik ki az első
pár lomblevél és utána a tenyészidő végéig a levélképződés folyamatosan tart.
Az első évben a levelek spirálisan helyezkednek el a répafejen.
Levéltípusok, a lombkorona fejlődése. Az első tenyészidőben három lombkorona-
típus különböztethető meg a répanövekedés időszakainak megfelelően. A legkoráb-
ban kialakuló első levéltípusra (A típus) jellemző a nagy, sima levélfelület és a rövid
levélnyél. Élettani funkciójukat tekintve ezeknek a leveleknek a fotoszintetizáló ké-
pessége a legnagyobb. A második típushoz (B típus) tartozó leveleknek a felülete va-
lamivel kisebb, általában bordázottak és a levelek nyele hosszú. Intenzíven fotoszin-
tetizálnak. Ezek töltik be a legfontosabb szerepet a cukor felhalmozásában. A vegetá-
Ció vége felé kisebb levelek (C típus) képződnek, amelyek kevésbé bordázottak és
 CUKORRÉPA 17

6. ábra. A cukorrépa levéltípusai (Potyondi, 2002)

fodrosak. A cukor felhalmozásában csak kismértékben vesznek részt, mivel az asz-

szimilátákat a saját növekedésükhöz használják fel (6. ábra).
A levelek morfológiája, anatómiai felépítése szoros összefüggésben van a répaho-
zammal és a cukortartalommaL Azoknak a répáknak nagyobb a hozama, amelyeknek
levelei erősen bordázottak és fodrosak, levélnyelük hosszabb és nagyobb a hajlás-
szögük. Mindezek a tulajdonságok a jobb fénykihasználást és a fotoszintézis produk-
tivitásának fokozódását teszik lehetővé.

1.3. Fontosabb minőségi tulajdonságok

A répa termesztésének és feldolgozásának gazdaságosságát alapvetően meghatározza
a cukorrépa minősége. A cukorrépa minőségét azon mutatók összességével jellemez-
hetjük, amelyek befolyásolják a répa feldolgozhatóságát és akinyert cukor mennyi-
ségét. A fontosabb minőségi mutatókat a következők szerint csoportosíthatjuk alaki
és szövettani tulajdonságok, mechanikai tulajdonságok, kémiai összetétel.

1.3.1. Alaki és szövettani tulajdonságok

A répatest alakja örökletes tulajdonság, de a környezeti tényezők nagymértékben be-
folyásolják. A megfelelő, szabályos, kúp alakú répatest elérése a gépi betakarítás mi-
att fontos. A hosszúkás, nyújtott alakú répa tömegének viszonylag kisebb részét teszi
ki a répafej, amely sok nemcukor anyagot tartalmaz. Az ilyen alakú répánál azonban
nagyobb lehet a faroktörésből adódó sérülés és veszteség. A szélesebb és rövidebb
gyökértestű répáknál még ideális fejezés esetén is relative nagyobb a vágási felület.
Ezek a répák a talajból is jobban kinőnek, ami a gépi betakarítás során rontja a feje-
zés minőségét és növeli a veszteségeket. Nem megfelelően művelt talajon, ha a répa-
gyökér kemény, nehezen áttörhető talajrétegbe ütközik, elágazóvá válik. Az elágazó
répák betakarításkor beletörnek a talajba, így a termés egy része kárba vés ~ ~G.r
minőségi mutatóik is rosszabbak (alacsonyabb cukor, nagyobb vágási
~ l'
'mr:.ta?t,
~~
'<''
oc:)~ l~
*"<
tt1
' ~*
9. . ~

~ J)
18 CUKORRÉPA

amelyek a feldolgozásnál okozhatnak nehézséget Kedvezőtlen - minőségrontó és

veszteségnövelő-répatest-alakulás a többfejűség, a túlzottan nagy és üres répafej. A
fejezett répa tömege- feldolgozás technológiai szempontból- 600-1200 g között a
legmegfelelőbb. Ennél kisebb vagy nagyobb répák cukortartalma általában alacso-
nyabb és a nemcukor anyagok mennyisége ugyanakkor több. A répa olyan erős me-
chanikai hatásoknak van kitéve a szedés, a szállítás és a rakodás során, hogy a szövet
egy része elroncsalódik és a répa megsérül. A répa sérülésének foka ftigg a szövetta-
ni és alaki tulajdonságoktóL A répa sérülésének technológiai kihatásai a következők­
ben mutatkoznak meg:
• Közvetlen tömegveszteség a letöredezett darabok és a zúzott sejtekből kicsorgó
lé folytán.
• Tartós répatárolás során megnövekedett cukorveszteség az intenzívebb légzés és
a fokozott mikrobabetegség következtében.
• Az úsztatáskor és a mosáskor a sérült felületről kilúgozódó cukor elvesztése
(5. táblázat).
• A sérült répa vágása során több törmelék keletkezik és kevesebb ép, sima répa-
szelet.
5. táblázat. Cukorveszteség az úsztatás és a mosás folyamán

A répa sérülésének foka Cukorveszteség az úsztatás és a mosás folyamán

apró répa nagy répa
sérült felület
minősítés mg/100 cm 2 arányában arányában
(%)
(300 g/db)(%) (700 g/db)(%)

Csekély 10 7,6 0,08 0,06

Közepes 30 14,8 0,15 0,11
Súlyos 50 22,0 0,23 0,17

Forrás: Vukov-Hangyál (1983)

1.3.2. Mechnikai tulajdonságok

A cukorrépa mechanikai tulajdonságai közül jelentősebbek a nyomószilárdság, a vá-
gási ellenállás, a rugalmasság és képlékenység, valamint a permeabilitás.
A megfelelő nyomószilárdság fontos tárolási tulajdonság. A kis nyomószilárdságú
répa a nagy halmokban összenyomódik, a répaszövet összeroppan, a lé kipréselődik
és veszteséget okoz. A beteg, rothadt répa nyomószilárdsága kicsi.
A vágási ellenállás a répa szeletelhetőségéről tájékoztat. Vágási ellenállásnak ne-
vezzük azt a fajlagos munkát, amely szükséges ahhoz, hogy a répaszövet egységnyi
felületét adott vágóéllel átvágj uk. A répa minősége vágási ellenállás alapján lehet: pu-
ha, normális, parás, Jás, erősen fás (6. táblázat). Mind a puha, mind a fás répa egy-
aránt kedvezőtlen. A puha répa rosszul szeletelhető, a fás répa hamar tönkreteszi a ké-
sek élet, így a répaszelet felülete roncsolódik és romlik a répaszelet diffúziójának, a
cukor extrakciójának hatásfoka. A répa fásulása a felmagzást megelőző folyamat. Az
érés folyamán a vágási ellenállás fokozatosan növekszik. A répaszedés során a feje-
 CUKORRÉPA 19
6. táblázat. A répa minőségi osztályai a vágási ellenállás alapján

Vágási ellenállás kJ/m2 Minőségi osztály

0,8 > puha
0,8-1,4 normális
1,4-1,8 parás (enyhén fás)
1,8-3,0 fás
3,0 < erősen fás
Forrás: Vukov-Hangyál (!983)

zés minősége hatással van a répatest vágási ellenállására. A répafejnek, de különösen

a fejrészen maradt levélnyélnek a vágási ellenállása nagy. A magasan fejezett, levél-
csonkos répa a feldolgozás során a vágógépekben idézhetnek elő zavarokat.
A répatest rugalmasságát és képlékenységét az elaszticitási modulussal fejezik ki,
mely szerint a répa minősége lehet: rideg, rugalmas, puha, igen puha. A répatest
elaszticitási modulusra jellemző a szövet turgor állapotára (7. táblázat). A betakarí-
tást megelőző csapadékos időjárás, vagy a késői öntözés növeli az elaszticitási modu-
lust, így a hajlításkor pl. a vágóélek hatására könnyen törik a répa, s az ilyen répából
nem lehet vékony szeleteket vágni. Az erősen fonnyadt, igen puha répa ugyancsak
rosszul szeletelhető.

7. táblázat. A cukorrépa osztályozása az elaszticitási modulus alapján

Elaszticitási modulus
Vízveszteség
Minősítés Turgorállapot
MN/m 2 kp/cm2 utáni tömeg (%)

7,0-14,0 70-140 rideg friss 96-100

4,2-7,0 42-70 rugalmas szikkadt 90-96
1,8-4,2 !8-42 puha fonnyadt 80-90
< 1,8 18 igen puha erősen fonnyadt <80
Forrás: Vukov-Hangyál (!983)

A répaszövet áteresztő képessége, permeabilitása teszi lehetövé a víz, az oldott

anyagok, így a szacharóz vándortását a répatesten belül. A répaszövet nagyobb mér-
tékben ereszti át a vizet, mint a szacharózt. Az élő, ép répaszövetben a szacharóz két
nagyságrenddellassabban diffundál, mint a hővel elölt sejtekből álló szövetben. A cu-
korrépa feldolgozása során a lényerés (extrakció) célja a cukorrépa sejtlevében oldott
szacharóz minél teljesebb kinyerése a hőterheléssel megnövelt permeabilitású répa-
szövetből diffúzió útján. A répaszövet permeabilitásáról, a diffúzió során való visel-
kedéséről ad felvilágosítást a szacharóz diffúziós állandója. A szacharóz diffúziós ál-
landója az érés folyamán növekszik, és értéke nagyobb a jobb vízellátottságú évek-
ben. A magas fejezés, a betakarítás utáni répafonnyadás erősen csökkenti a szacharóz
diffúziós állandóját
20 CUKORRÉPA

1.3.3. Kémiai összetétel

A minőségi mutatók közül a répa kémiai tulajdonsága, kémiai összetétele a leg-
fontosabb.
A répatest 76% vizet, 17% szacharózt és 7% nemcukor anyagokat tartalmaz átla-
gosan. A nemcukor anyagok közül a rost 4,6%-ot, az oldott szerves anyag l ,9%-ot és
a hamu 0,5%-ot tesz ki a répatestben.
A répa cukortartalmát a fajta, az ökológiai és termesztési tényezők jelentősen
befolyásolják. A cukorképződés és felhalmozódás a tenyészidő végéig folyamatos
(8. táblázat). A répában a cukor elhelyezkedése nem egyenletes. A gyökérkereszt-
metszetben vizsgálva a cukortartalmat az tapasztalható, hogy az a gyökér közepé-
től indulva a széle felé nő, majd ismét csökken. A répa hosszában vizsgálva a cu-
kortartalom megoszlását azt látjuk, hogy a gyökértestben több van, mint a répa-
fejben és a gyökérfarokban. A répatest cukorban ott a leggazdagabb, ahol a súly-
pontja van.
A szacharózon kívül egyéb cukrok (glükóz, fruktóz, raffinóz, arabinoz) is találha-
tók a répában, amelyek nem kristályosíthatók ki, és ezeket összefoglaló néven invert
cukornak nevezzük. Az invertcukor a répa feldolgozása során saját mennyisége több-
szörösének megfelelő tömegű szacharózt visz a melaszba. A megnövekedett invert-
cukor-tartalom nehézséget okoz a letisztításnál, rontja a cukorlevek színét és növeli a
veszteségeket. A vizsgálatok szerint O, l %-os invertcukor-tartalom fölött, minden
O, l% invertcukor O, l %-kal növeli a letisztításná l és az azutáni veszteségeket. Az
invertcukortartalom az éretlen, beteg, fonnyadt, hosszú ideig tárolt répában nagy. A
répafej invertcukortartalma több, mint a gyökértesté.
A kinyerhető cukor mennyisége fUgg a répában található nemcukor anyagok rész-
arányátóL Ezek közül a legfontosabb az oldható vagy konduktometrikus hamutarta-
lom és a káros nitrogén.

8. táblázat. A cukorrépa minőségi mutatóinak tenyészidő alatti változása

K+ Na+ Alfa-amino-N
Cukor- Hamu- Invertcukor-
Időpont tartalom tartalom tartalom tartalom
(%) (%) (%)
mmol/1 OOO g répa
VI. 19. 6,9 1,14 83 41 56 0,296
VII. 3. 8,9 0,94 70 38 54 0,267
VII. 17. 9,3 0,90 73 28 57 0,147
VII. 31. ll ,O 0,87 71 30 55 0,114
VIII. 14. 13,9 0,85 75 51 61 0,065
VIII. 28. 14,9 0,80 66 21 64 0,076
IX. ll. 15,0 0,71 64 21 57 0,104
IX. 25. 15,9 0, 75 65 18 58 0,092
X. 9. 17,0 0,66 60 17 42 0,083
 CUKORRÉPA 21
Az oldható hamu fő alkotói: a kálium-, nátrium-, kálcium- és magnéziumsók. A
konduktometrikus hamutartalmat a répalé elektromos vezetőképessége alapján ha-
tározzák meg, ami gyakorlatilag aK+ és Na+ ionok együttes mennyiségére ad felvi-
lágosítást. A jó minőségű répa kevés oldható hamut, illetve káliumot és nátriumot
tartalmaz. Átlagos körűlmények között Európában a répalé 0,4-0,6% hamut tartal-
maz. A nagy hamutartalom akadályozza a cukor kristályosodását, növeli a veszte-
ségeket és a melasz mennyiségét. A hamutartalom negatív korrelációban van a cu-
kortartalommal. Minél nagyobb az oldható hamu mennyisége, annál kisebb a lé
tisztasági hányadosa. A répa hamutartalma ftigg a fajtától, valamint az ökológiai és
termesztési tényezőktől. A répa hamutartalma az érés előrehaladtával a tenyészidő
végéig fokozatosan csökken (8. táblázat). A répafej hamutartalma lényegesen na-
gyobb, mint a gyökértesté.
A cukorrépa kémiai összetétele a répatest növekedése, fejlődése során változik. A
tenyészidő előrehaladtával a cukortartalom növekszik, a nem cukor anyagok részará-
nya pedig csökken (8. táblázat).
A feldolgozásra kerülő répa átlagosan 0,20-0,25% nitragént tartalmaz. A nitro-
génvegyületeket fehérje-, amino-, amid-, ammónia-,nitrát-, nitrit- és betainnit-
rogénre csoportosíthatjuk. Az összes nitrogén több mint felét a fehérjenitrogén teszi
ki. A cukorgyártás szempontjából az amino- és a betainnitrogén mennyiségének is-
merete a fontos, mert ezek együttesen alkotják a "káros nitrogént". Az arninanit-
rogén főleg a szabad alfa-aminos avak (aszparaginsav, glutaminsav , leucin,
izoleucin, alanin, szerin, glikokoll, valin) mennyiségéről ad felvilágosítást. Az alfa-
amino-N-tartalom meghatározását végzik el a gyárakban a cukorrépa átvételekor,
melynek mennyisége 15-50 mmol/1000 g répa. A betainnitrogén mennyisége átla-
gosan 20-40 mmol/1000 g répa. A répában előforduló nagyobb mennyiségű káros
nitrogén nehezíti a répa feldolgozását és növeli a cukorveszte ségeket Ezek az anya-
gok olyan komplex vegyületeket képzenek a répában eredetileg jelenlévő, vagy a
gyártás során a lébe kerülő alkalikus elemekkel (Na, K, Ca stb.), amelyek akadályoz-
zák a cukor kikristályosodását és növelik a melaszba kerülő cukor mennyiségét. A
káros nitrogén okozza a cukorlevelek gyártás közbeni savanyodását, ami a szacha-
róz egy részének bomlását okozza. Legtöbb káros nitrogént a répafej tartalmazza. A
répa káros nitrogéntartalma elsősorban trágyázási és ökológiai tényezőktől ftigg, a
fajták közötti különbség nem nagy.
Egyik fontos számított (másodlagos) minőségi mutató a tisztasági hányados. A
tisztasági hányados kifejezi, hogy az oldott szárazanyagtartalomnak hány százaléka a
szacharóz. Ez az értékszám 85-90% között változik. Minél nagyobb a tisztasági há-
nyados értéke, annál jobb a répa technológiai minősége.
A kinyerhető fehércukor mennyisége szoros összefüggést mutat a répa minőségével.
A melaszcukor mennyiségének ismeretében a répa kinyerhető cukortartalma könnyen
kiszámítható. Amelaszcuk or mennyisége a hamutartalom alapján meghatározható:
Cm= 1,61 x h+ 1,35
képlet segítségéve!, ahol:
Cm = a melaszcukor a répa %-ában,
h = konduktometrikus hamutartalom a répa %-ában.
22 CUKORRÉPA

Figyelembe véve a gyártás során adódó veszteségeket (kb. l%) kiszámíthatjuk a

Vukov-féle képlettel a hektáronkénti hasznos cukorrépatermést (kinyerhető fehércu-
kor), amely a cukorrépa minőségének jellemzésére általánosan használható.

C- (1,61xh + 2,35)
He= xG
100

ahol: He = hasznos cukortermés t/ha

C = cukortartalom %
h = hamutartalom a répa %-ában
G = répatermés t/ha

A répa kinyerhető (hasznos) vagy tisztított cukortartalmát (Ct) a Reinefeld-féle

képlettel számíthatjuk ki az alábbiak szerint:
Ct= C- [0,343 x (K +Na)+ (0,094 x N)+ 0,29]
ahol: C = cukortartalom%
K = mmol K2 0/100 g répa
Na = mmol Na20/ 100 g répa
N = mmol alfa-amino-N/100 g répa

A tisztított cukortartalom a mért cukortartalomnak általában 76-84%-a. A répa Cll-

kortartalmának tehát kereken 80%-a kristályosítható ki a gyári technológiában.
A répatermés ismeretében a kinyerhető vagy tisztított fehércukor termés az alábbi-
ak szerint számítható:
kinyerhető cukortartalom % x répatermés t/ha
Kinyerhető cukortermés t/ha
100

1.4. Biológiai alapok

A cukorrépa fajtaismeret egyidős a répa termesztésével és ipari feldolgozásával. A
cukorrépatermesztés és cukorgyártás első úttörője Franz Carl Achard már a XVIII.
század végén felismerte a megfelelő fajta fontosságát és választotta ki a cukorgyár-
tásra és termesztésre legalkalmasabb típust, a földben ülő fehér, ún. "sziléziai répát",
mely valamennyi cukorrépafajtánk őse. A cukoripar kialakulásával párhuzamosan a
múlt században kifejlődött a nemesítés is, elsősorban Németországban és Franciaor-
szágban. Kezdetben az egyedszelekció módszerével, majd később a poliploidia és
heterózis módszerek alkalmazásával, hibridek előállításával értek el eredményeket a
nemesítő munkában.
Hazánkban a második világháború végéig nagyrészt külföldi nemesítésű fajtákat
termesztettek. E fajták azonban sok tekintetben nem voltak alkalmasak hazai ter-
mesztésre, ezért Sopronhorpácson Sedlmayr Kurt vezetésével 1930-ban megkezdték
a cukorrépa nemesítését. A kutató, nemesítő munka a második világháború után vált
 CUKORRÉPA 23

intenzívvé. Kezdetben a többmagvú diploid fajták és hibridek terjedtek el és 1955-re

teljesen kiszorították a külfóldi fajtákat. 1957-től kezdődően megindult a polip/aid
hibridek térhódítása (BETA Poly 2 és BETA Poly 4) és az 1960-as évek közepén már
a teljes cukorrépa területen ezeket termesztették A cukorrépa korszerű termesztése az
örökletesen egymagvú (monogerm) fajták alkalmazását követelte meg. Nagyobb mér-
tékben az 1970-es évek elején kezdődött az első hazai egymagvú poliploid fajta (a
BETA Poly M/l 02) termesztése. A nemesítő munka eredményeként nagyszámú, vál-
tozatos tulajdonságú fajták jöttek létre. Alapvetően azonban - cukortartalom és ter-
mőképesség szerint - a következő csoportokba sorolhatjuk a cukorrépafajtákat a né-
met elnevezés kezdőbetűjét használva:
E (Ertragreich)- répák =bőtermő
N (Normál)- répák =normál
Z (Zuckerreich)- répák = cukordús
ZZ (Besonders Zuckerreich) - répák = rendkívül cukordús
Az E-típushoz tartozó fajták bőven teremnek, cukortartalmuk azonban kisebb és
későn érnek. Nagy termésük következtében terűletegységenként a legtöbb cukrot, le-
veles répafejet és kilúgzott répaszeletet adják, de a cukornyerés belőlük költségesebb,
mint a cukorban gazdagabb fajtákbóL A cukorgyártás gazdaságosságát a nagyobb
szállítási költség is rontja. Hosszabb tenyészidejük miatt melegebb vidékre ajánlha-
tók, a szárazságot jól tűrik.
Az N-típusú fajták gyökér- és levéltermő képesség, valamint cukortermés tekinte-
tében az E- és Z-répák között helyezkednek el. Víz- és hőigényük is a másik két tí-
pus között áll. E csoportba tartoznak a nálunk leginkább termesztett fajták és kielégí-
tő gyökér- és cukortermést adnak, megfelelő cukortartalommaL Kedvező körűlmé­
nyek között technológiai tulajdonságuk jobb, mint az E-típusé.
A Z-típusú fajták magas cukortartalmúak, nemcukor anyagokban szegényebbek,
termőképességük kisebb, korábban beérnek. Igényesebbek a termesztési feltételek
iránt, különösen a jó vízellátásra. Az öntözést meghálálják
A ZZ-típusú répáknak termesztési jelentősége csekély. A nemesítésben, hibridek
előállításában van inkább nagyobb szerepük.
A nemesítő munka homlokterébe az utóbbi időszakban a rezisztencianemesítés ke-
rűlt, különösen a rizománia, cerkospóra, lisztharmat és rhizochtonia ellenálló képes-
ség kialakítása. Így ma a klasszikus csoportosítás mellett a fajtákat a betegségel-
lenálló képességük alapján is csoportosíthatjuk és jelöljük nemzetközileg elterjedt
módon az alábbiak szerint:
Cr= Cerkospóra-rezisztens
Rt (Rz) = Rizománia-toleráns
Rt (Rz) +Cr= Rizománia-toleráns és cerkospóra-rezisztens
Rt (Rz) + Me= Rizománia-toleráns és lisztharmat-rezisztens
Rt (Rz) +Re= Rizománia-toleráns és rhizochtonia-rezisztens
A cukorrépafajtákkal szemben támasztott követelményeket a termesztés és az ipa-
ri feldolgozás igényei együttesen határozzák meg, melyek a következőkben foglalha-
tók össze.
24 CUKORRÉPA

Nagy termőképesség és jó technológiai érték, biztosítja a területegységenkénti leg-

nagyobb hasznos cukorhozamot, gazdaságos feldolgozás mellett. Ehhez fontos a ma-
gas cukortartalom, az alacsony káros nemcukor-anyagtartalom (K, Na, alfa-amino-N)
és a kedvező mechanikai tulajdonságok.
Fontos a kiváló vetőmagérték, vagyis a jó monogermitás, magelőkészítésre való al-
kalmasság, megfelelő gomoly alak és nagyság. A vetőmagérték ftigghet a fajta típu-
sától. Poliploid alapon előállított fajtáknál a termékenyülési zavarok miatt gyengébb
a mag csírázása, mint a diploidoknál.
A termésbiztonság a fajta alapvető tulajdonságai közé tartozik. Legyen a fajta jó
alkalmazkodó képességű, gyors kezdeti fejlődésű, hogy kedvezőtlen évjáratokban is
jó termést adjon. Hazánkban a csapadékeloszlás egyenlőtlen, a klíma szárazságra haj-
ló, ezért fontos a fajták jó szárazságtűrése úgy, hogy csapadékosabb években képesek
legyenek a nagyobb vízmennyiséget is jól hasznosítani. A korszerű fajtáknak a na-
gyobb tápanyag-mennyiségeket úgy kell hasznosítani, hogy a nagy termőképesség jó
minőséggel párosuljon. Öntözéses viszonyok közé öntözést megháláló fajtákat kell
termesztésbe állítani, melyek technológiai értéke nem romlik a nagyobb termőképes­
séggeL Klimatikus adottságaink mellett különösen a viszonylag korai vethetőség ér-
dekében nem elhanyagolható a fajták hideg- és fagytűrő képességének javítása, vala-
mint a felmagzásra való hajlamuk csökkentése. A termésbiztonság alapvető tényező­
je a gombás és vírusos betegségekkel szembeni rezisztencia (cerkospóra, lisztharmat,
rizoktónia, gyökérfekély, rizománia, sárgaság vírus, mozaikvírus).
A gépi betakarítás általánossá válásával a termesztett fajtáknál megköveteljük a gépi
betakarításra való alkalmasságot. Fontos a megfelelő répaalak nem túl hosszú répatest,
elágazás-mentesség, sekély gyökérbarázda, valamint megfelelő fejnagyság és méret. Ká-
ros az üreges répafej és a többfejűség. Lényeges a földből egyenletesen kiálló répafej is.
Termesztett faj ták. Korábban Európában, így Magyarországon is legnagyobb mér-
tékben a a triploid fajták terjedtek el, amelyek a poliploidia miatt általában hosszabb
tenyészidejűek és nagyobb genetikai potenciált jelentenek. Az utóbbi években a be-
tegségrezisztencia előtérbe kerülésével a diploid hibridek száma és elterjedése folya-
matosan növekszik. Elsősorban olyan speciális tulajdonságok hordozói, mint a
rizománia-tolerancia, cerkospára-rezisztencia és a kiváló vetőmagérték A jó teljesít-
ményű fajták kizárólag hibridek:
• Diploid hibridek: a diploid hímsteril egymagvú anya és diploid vagy tetraploid
többmagvú beporzó keresztezéséből, az anyáról aratott magból származnak,
• Triploid hibridek: a diploid hímsteril egymagvú anya és tetraploid többmagvú
beporzó keresztezéséből, az anyáról aratott magból származnak.
Az utóbbi években a hazai nemesítésű fajták a köztermesztésből szinte teljesen ki-
szorultak és a külfóldi fajták termesztése vált általánossá.

1.5. Termőhelyigény
Talajigény
A cukorrépa termesztésére legmegfelelőbb a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, hu-
muszban gazdag, tápanyaggal jól ellátott, morzsalékos szerkezetű, meszes vályog- és
 CUKORRÉPA 25

középkötött agyagtalaj. A répatermés mennyisége és minősége szempontjából fontos,

hogy a répatest akadálytalanul fejlődhessék a talajban. Jó szerkezetű talajon a répa
karógyökere mélyen lehatolhat, a répatest nagyra és szabályos alakúra fejlődhet.
A túlságosan kötött talajban, ahol az áthatolhatatlan agyagréteg vagy eketalpréteg
a gyökér növekedését akadályozza, a répa gyakran elágazóvá válik.
A cukorrépa érzékeny a magas talajvízszinttel szemben, ezért 100-150 cm-nél
magasabban ne legyen a talajvíz. Magas talajvízszint hatására a répatest hossza le-
rövidül, a földből erősen kiemelkedik, levélzete gyengébben fejlődik és minősége is
rosszabb lesz. A legmegfelelőbb répatalajok közömbös vagy gyengén lúgos kémha-
tásúak. Savanyú talajokon nemcsak a répatermés, hanem a cukortartalom is jelentő­
sen csökken.
A cukorrépa igényét a csernozjom, a réti csernozjom, a csernozjom réti, az öntés
csernozjom talaj ok, valamint a barna erdőtalaj és a jobb minőségű réti talaj elégíti ki.
Nem megfelelő a cukorrépa számára a sekély termőrétegű, humuszban és mészben
szegény, savanyú kémhatású, hideg, túl nedves, erősen kötött, illetve laza szerkezetű
talaj. Savanyú talajokon ameszezésta cukorrépa meghálálja.
A terület megválasztásánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a cukorrépatábla
műúttól, átvevő- vagy tárolóhelytől ne legyen távol, mert az a betakarítást, szállítást
nehezíti és a költségeket növeli meg.

Éghajlatigény
A cukorrépa a mérsékelt égöv növénye. A tenyészidő alatt, amely 180-200 nap,
2400-2700 °C hőösszeget igényel. Az egyes fejlődési fázisok hőösszegigénye eltérő.
A keléstől a dekortikációig (a 6 leveles kortól a 12 leveles korig) 600 °C, a tuberáció
(répatestképződés) alatt 1100-1200 oc és a maturáció (érés) alatt az októberi betaka-
rításig 700-l OOO oc hőösszeg, me ly biztosítja a répa kedvező növekedését.
A cukorrépa csírázása már 4-5 °C-on megindul, 6--8 °C-on agronómiailag is kedvező
eréjű. A kora tavaszi fagyokra nem érzékeny, ha az nem tart huzamos ideig, a -3,-4 oc
hideget is károsodás nélkül elviseli. A kelés után a gyors tavaszi felmelegedés, az átlagos-
nál melegebb április kedvez a fejlődésnek. Az áprilisi tartós lehűlés elősegíti a gyökérfe-
kély kialakulását. Keléstől a lombzáródásig (június eleje) a 12-18 °C-ig terjedő napi kö-
zéphőmérséklet a megfelelő a répának. A nyári hónapokban, a tuberáció alatt a 20 °C-os
átlaghőmérséklet tekinthető olyan határnak, melyen aluli hőmérséklet kedvezően hat a
terméshozamra, míg a 20 oc feletti hőmérséklet csökkenti azt.
A hőmérséklet hatásának különösen az érési időszakban van fontos szerepe. A te-
nyészidő utolsó szakaszában a nappali és az éjszakai hőmérséklet alakulása befolyá-
solja a cukorfelhalmozódást. Ha meleg nappalok és hűvösebb éjszakák váltják egy-
mást, akkor az kedvezőbb cukorképződésre, mintha az éjszakai hőmérséklet lenne
magasabb. Minél kisebb az éjszakai hőmérséklet- ha az nem süllyed a sejtnedv fa-
gyásának hőmérsékletéig -, annál kisebb a légzés. Magasabb hőmérsékleten a légzés
intenzívebb és a légzési tevékenység következtében a nappal asszimilált cukornak na-
gyobb része bomlik le, vész el.
A cukorrépa hosszúnappalos, fénykedvelő növény és a tenyészidő alatti
l 000-1200 óra napsütésigényét hazánkban már kielégíti. Különösen nagy jelentősé­
gű a napsütéses órák száma az érési időszakban. A napfény elégtelensége csökkenti a
26 CUKORRÉPA

cukor felhalmozódását és növeli a káros nemcukor anyagok mennyiségét. Európában

a tőlünk északra fekvő országokban javul, míg délen romlik a cukortartalma a répá-
nak. A cukortartalom különbségét részben a hosszabb nappalok, részben az éjjeli hő­
mérséklet-különbségek eredményezik.
A cukorrépa nagy levélfelületet fejleszt, nagy tömegű, vízdús terméshez sok vízre
van szüksége, sok vizet párologtat, ezért a vízigényes növények csoportjába tartozik.
Transzspirációs koefficiense 300-600 1/kg között változik az eltérő természeti adott-
ságoktól függően. Legkedvezőbben fejlődik akkor, ha a talaj hézagterén belül a víz és
levegő aránya 70:30% körül van. A tenyészidő alatti összes vízszükséglet 550-600
mm-re tehető. Bár vízigénye nagy, de a szárazságot mégis képes jól elviselni, mert
karógyökere mélyre hatol és az őszi-téli időszakban ott felhalmozódott vizet haszno-
sítani tudja. A téli csapadékból tározott nedvességkészletből és a talajvízből - a csa-
padékmennyiségétől és a talajvíz mélységétől függően- kb. 150-250 mm vízmeny-
nyiséget képes a cukorrépa felhasználni. Az Alföld nagy részén az évi átlagos csapa-
dék 550 mm, ami sok esetben kedvezőtlen eloszlásban hull le. A cukorrépa természe-
tes vízellátása átlagosan nem kielégítő, így öntözővíz-szükséglete 150-250 mm kö-
zött változik.
A csapadék mennyisége és eloszlása kihat a cukorrépa termésmennyiségére és mi-
nőségére.
A csapadékszegény március és április a cukorrépa kelését késlelteti, ami megrö-
vidíti a vegetációs időt, s így negatív irányban befolyásolja a termés mennyiségét
és minőségét.
A cukorrépa vízfogyasztá sa legnagyobb július és augusztus hónapokban
(320-340 mm), az intenzív növekedés idején. Ezért a nyári hónapok csapadékmen-
nyiségével a répa terméshozama pozitív összefüggésben van és a termés mennyisé-
gét döntően ezen időszak vízellátottsága határozza meg. Az érési időszakban a csa-
padékosabb időjárás ugyancsak növeli a termés mennyiségét, de a minőségre már
kedvezőtlenül hat. Ebben az időszakban a csapadékösszeg mennyisége és a cukor-
tartalom között negatív az összefüggés. Az október elején kialakult cukortartalom
leginkább a szeptemberi csapadékkal van szoros korrelációban. l mm szeptemberi
csapadék 0,03-0,06%- kal csökkenti a digesztiót egy teljesen száraz szeptember után
feltehető maximális értékhez képest. Az érési időszak bőségesebb csapadékellátott-
ságának hatására javul a növény víz- és tápanyag-ellátottsága, újból megindul a ve-
getatív részek nagyobb mérvű növekedése, és az intenzívebb anyagcsere nagyobb
energiafelhasználást jelent, amit a növény a már felhalmozott cukor lebontásából fe-
dez. A répa cukortartalmára azonban hatással van a júliusi és augusztusi csapadék-
mennyiség is, mert míg a csapadékosabb nyár a gyökértermést növeli, addig a cu-
kortartalmat kismértékben csökkenti. A tenyészidő végén a túlzottan csapadékos
időjárás következtében a répaszövet víztartalma növekszik, törékennyé válik, ami
rosszabb szeletelhetőséget, gyengébb kilúgzást és nagyobb cukorveszteséget okoz.
Az ilyen répának a tárolhatósága is romlik.

Környezetigény
A cukorrépa termesztési körzeteit alapvetően nem éghajlatigénye, hanem a talajigé-
nye határozza meg. A cukorgyárak is a legjobb környezetben, ipari vízkivételi lehe-
 CUKORRÉPA 27

tőséggel rendelkező termőhelyeken létesültek (Kaba, Szolnok, Hatvan, Ács, Ka-

posvár, Ercsi). Kiváló kulturállapotban tartott tábla, mezsgye, dűllőút feltétele a ter-
mésbiztonságnak, a tápanyagszolgáltató és tápanyag-közvetítő képességű talajjaL

1.6. A termesztés módszere

1.6.1. Elővetemény

A cukorrépa növényi sorrendjének összeállítása nagy körültekintést igényel mind ag-

rotechnikai, mind növényvédelmi szempontbóL A vetésváltásban, a tábla megválasz-
tásában néhány alapvető alapelvet be kell tartani, melyek a következők:
• a cukorrépa 4 évnél korábban ne kerüljön vissza ugyanarra a táblára;
• amennyiben a lehetőség adott, célszerű inkább az 5-6 éves váltást betartani;
• a régi répaföld szomszédságába ne vessünk a következő évben répát, mert a kár-
tevők átvándorolva a fiatal vetésre azt jelentősen károsíthatják;
• répafonálféreggel fertőzött táblán legalább 5-6 évig szüneteltessük a cukorrépa
termesztését;
• rizomániával fertőzött táblán legalább 6-8 éves váltást tartsunk be, s utána is
rizománia-toleráns fajtát termesszünk először;
• az elővetemény legyen korán lekerülő, mert ezek után időben és jó minőségben
elvégezhető a talajmunka és az istállótrágyázás.
A cukorrépa leggyakoribb elővetemény növényei a kalászos gabonák, s főleg az
őszi búza, mert korán lekerülnek és a talajt megfelelő kultúrállapotban hagyják
VISSZa.
Az évelő pillangósok (lucerna, vöröshere, füveshere stb.) után lehetőleg ne ik-
tassunk be cukorrépát, mert ezekakultúrák nitrogénben gazdagon hagyják vissza
a talajt.
A későn lekerülő növények (kukorica, napraforgó, késői betakarítású silótakar-
mány) nem megfelelő előveteményeia cukorrépának, mert ezek után nem végezhető
el időben és jó minőségben az őszi talajmunka.
Hosszú hatástartalmú herbicidekkel kezelt területek a szermaradványok miatt
cukorrépatermesztésre alkalmatlanok. A napraforgó és burgonya elővetemények a
rizoktóniás és makrophoniás eredetű nyári gyökérrothadás kialakulását okozhatják.
A növényi sorrend összeállításához ismerni kell a cukorrépa elővetemény értékét
is. A cukorrépa a tenyészidő alatt sok nitragént használ fel, így sörárpatermesztésre
alkalmas vidékeken a legjobb előveteménye a sörárpának A cukorrépa nagy termé-
sével a talaj víz- és tápanyagkészletét alaposan kimeríti, későn kerül le, így őszi ga-
bonát nem célszerű beállítani utána.

1.6.2. Talaj-előkészítés

A cukorrépa mélyen művelt, porhanyós, kellően ülepedett, gyomosadásra nem hajla-

mos, megfelelő nedvességtartalmú talajt igényel. A nagy cukorhozam, a répa jó tech-
nológiai értékét a szakszerű, gondos talaj-előkészítés alapozza meg.
28 CUKORRÉPA

A cukorrépa talajművelési rendszere négy fő fázisból áll:

• tarlóművelés,
• alapművelés és elmunkálás,
• magágykészítés,
• védőfelszín kialakítása a vetéssei egymenetben.
A talajművelési rendszer főbb változatai az alábbiakban foglalhatók össze:

TARLÓ

~
TARLÓHÁNTÁS+ZÁRÁS
(kultivátorralltárcsával + henger)

~
/ ~!~~~:~y~~~t:;~ ~
SZÁNTÁS KÖZÉPMÉLYLAZÍTÁS SZÁNTÁS

1~
és elmunkálás lazítóelemmel
kombinált ekével
és elmunkálás

ágyeke + forgóelem

MAGÁGYKÉSZÍTÉS
~ /
váltvafogató eke + egyengető

~ MAGAGYKESZITES l
' ' ' '

~
VETÉS
~.
VE TES
és védő felszín kialakítása és védő felszín kialakítása

A cukorrépa előveteménye leggyakrabban a nyár közepén betakarított kalászos ga-

bona. A betakarítás után fededenné vált tarlót célszerű a lehető legrövidebb időn -
2-3 napon- belül megbántani, amíg őrzi az őszi, az ún. beámyékolási érettséget. A
tarlóbántást sekélyen végezzük, úgy, hogy a tarlómaradványok megfelelő fedettséget
adjanak a talajfelszínen. A tarlóhántás leggyakoribb eszköze a tárcsa. A meghántott
tarlót zárjuk le. A felporhanyított talaj takarásával és lezárásával alakul ki az a szige-
telőréteg, amely csökkenti a nedvességvesztést, szabályozza a talaj hőforgalmát, elő­
segíti a gyommagvak kelését és kedvezően befolyásolja a talajéletet A tarló kizöldü-
lése (gyomosodás, árvakelés) után kerűlhet sor a tarló ápolására és a talajfelszín azon-
nali zárására.
 CUKORRÉPA 29

Az alapművelésnél figyelembe kell venni, hogy a kalászos elővetemény sekélyebb

művelésben részesült, a mélyebb talajrétegek lazultsága nem megfelelő, így a cukor-
répa alá mélyművelés szükséges. Az alapművelési mód megválasztásánál fontos
szempont a talaj kultúrállapota, nedvességkészlete, művelhetősége és a gazdaságos-
ság. Az alapművelés változatai a következők lehetnek:
• Ekével végezhető, ha a talaj mélyen forgatható (32-40 cm-ig) és nyirkos. A szán-
táshoz elmunkáló elemekkel kombinált váltvaforgató ekét használjunk az igen elter-
jedt ágyekék helyett. Ezáltal nemcsak az osztóbarázdák és a bakhátak kialakulása, és
a sok üres járattal együttjáró taposás i károk előzhetők meg, hanem a kétes eredményt
adó tavaszi simítózás kényszerű alkalmazása is.
• Lazítóelemmel kombinált ekével végezhető, ha a talaj felső 20 cm-es rétege om-
lósan szántható, ugyanakkor a lazítandó réteg (20--40 cm) száraz, a lazító által re-
peszthető. Az ilyen ekére is célszerű a felszínegyengető elem felszerelése.
• Középmély lazítóval (35--45 cm-ig) végezzük, ha a talaj a lazítás mélységében
száraz, de nem kiszárított, vagyis legalább a legfelső rétegben biológiailag tevékeny.
A lazításta hántott tarló n végezzük el a nyár végéig. A képződött rög ök a lazítóra sze-
relt hengerrel, vagy a tarló ápolása során porhanyíthatók. A külön menetes szántásra
nyirkosabb talajállapotnál, 15-20 nap múlva, 20-25 cm mélyen kerüljön sor. A jobb
minőségű szántás érdekében az eke a lazítóművelés irányára merőlegesen járjon.
Az alapműtrágyát a szántás előtt szórjuk ki. Amennyiben a cukorrépa alá közvet-
lenül istállótrágyázunk, akkor is csak egyszer szántsunk és az istállótrágyát a szántást
megelőzően juttassuk ki. A szántást mindig munkáljuk el az ősz folyamán, hogy ta-
vasszal minél kevesebb menetben és taposással tudjunk magágyat készíteni.
A tavaszi magágy-előkészítést - amint a talaj nedvességi állapota megengedi -
azonnal el kell kezdeni. A magágykészítés eszköze a könnyű kombinátor, művelő ele-
mekkel ellátott kompaktor, amelyet egyszer, kétszer járatva kapunk jó magágyat
5-6 cm mélyen kombinátorozzunk, hogy a vetés előtti gyomirtó vegyszereket a maj-
dani csírázó mag alá dolgozhassunk be. Az egyenletes művelési mélység a jól beállí-
tott kombinátortól és a műszakilag meghatározott vontatási sebességtől várható.
Kedvezőnek minősül a magágy, ha:
• egyenletes vetési mélységet tesz lehetövé;
• a magágyalap, melyre a vetőmag kerül, kellően tömör;
• a mag felett laza, aprómorzsás, de nem poros;
• a vetés után a vetősor fölött visszatömörített;
• a vetősorok között érdes, de nem túlzottan rögös;
• nyirkos és gyommentes.
A vetőgépek sortömörítő és sorközérdesítő elemei egyrészt a kelés egyenletessé-
gét, másrészt a védő felszín kialakulását segítik elő.

1.6.3. Tápanyagellátás
A különböző termesztési tényezők közül a tápanyagellátás az, amely az egyik legna-
gyobb hatással van a cukorrépa minőségére. Ezért a trágyázás területén elkövetett hi-
bák- hiányos tápanyagellátás, túltáplálás-járnak a legsúlyosabb következményekkel,
melyeket más agrotechnikai tényezők optimatizálásával már ellensúlyozni nem lehet.
30 CUKORRÉPA

Szárazanyag-felhalmozás, tápelemfelvétel, tápanyagigény

A 8-9 t/ha-os hasznos cukortermés 50-60 t/ha répaterméssel elérhető, amely hektá-
ronként 18-20 t szárazanyag-terméssel jár együtt. Az összes szárazanyagnak
65-70%-át a répatest, 30-35%-át a levélzet teszi ki.
A cukorrépa szárazanyag-felhalmozásának dinamikáját jellemzi, hogy június kö-
zepéig a szárazanyag-képződés mérsékelt ütemű, mert ekkorra a répa szárazanyag-
hozama a maximális érték 15%-át teszi ki. Ezt követően a felhalmozás intenzívebbé
válik és a legnagyobb mértékű- mintegy 35%-os- szárazanyag-beépülés júliusban
mutatkozik. A fő növekedési periódusban, júliusban képződik az asszimiláló felület
szárazanyag-tömegének 40%-a, a répatestnek 30%-a. Július végére a répa összes
szárazanyag-termésének 60%-át halmozza fel. A levélzet szárazanyag-hozamának
maximuma augusztus végére esik, míg a répatest szárazanyag-felhalmozása a te-
nyészidő végéig tart.
A cukorrépa tápelemfelvételének üteme dinamikusabb, mint a szárazanyag-felhal-
mozódásé. Legintenzívebb a tápelemfelvétel június második felétől július végéig.
Ezen közel 40 nap alatt N-ből, P-ból45-50%-át, K-ból, Ca-ból, Mg-ból 50-60%-át és
Na-ból 70%-át veszi fel a répa teljes szükségletének. Július végére beépül az összes
tápelemmennyiség 70-80%-a. A cukorrépa nettó tápelemfelvételének maximumát- a
P kivételével - már augusztus végén, szeptember első harmadában eléri (9. táblázat).
A cukorrépa termesztése során cél a nagy répatermés - kedvező minőség mellett. A
maximális répatermés azonban nem esik egybe a legjobb minőséggel. Így a cukorrépa
tápanyagigényét nem a maximális répatermés alapján határozzuk meg, hanem az adott
termesztési körülmények között elérhető legnagyobb hasznos cukortermés figyelem-
bevételével. Üzemi körülmények között hazánkban 8-9 t/ha-os hasznos cukortermés
50-60 t/ha-os répaterméssel elérhető, melynek tápanyagigénye a következő:
N: 210-250 kglha Fe: 4000-4800 g/ha
P20 5 : 95-115 kg/ha Mn: 1500-1800 g/ha
K 2 0: 325-390 kg/ha Zn: 320-380 g/ha
CaO: 45-55 kg/ha Cu: 70-80 g/ha
MgO: 85-100 kg/ha B: 350--420 g/ha
A cukorrépa fajlagos tápanyagigénye 10 t répatermésre a hozzátartozó leveles ré-
pafejterméssel együtt:
N: 42 kg Fe: 810 g
P20 5 : 19 kg Mn: 300 g
K 20: 65 kg Zn: 64 g
CaO: 9 kg Cu: 14 g
MgO: 17 kg B: 70 g

Az egyes tápelemek szerepe, hatása

Nitrogén. A nagy termések elérésének fő tényezője a megfelelő N-ellátás. A N mint
létfontosságú tápelem részt vesz az aminosavak, fehérjék, nukleinsavak felépítésé-
ben, segíti az asszimiláló felület, a levélzet kialakulását és a répatest növekedését.
A hiányos N-ellátás következtében a levelek világoszöldek, sárgák és hamarabb
megindul az idősebb levelek elhalása, az asszimiláló felület csökkenése, a répatest
növekedése lelassul, kisebb lesz a répatermés.
 CUKORRÉPA 31

9. táblázat. A cukorrépa tápelemfelvétele a tenyészidő alatt (kglha)

VI. 19. l VII. 3. l VII. 17. l VII. 31. [VIII. 14.1 VIII. 28.[ IX. ll. [ IX. 25. [ X. 9.
N-felévtel kg/ha
Levélzet
53 l 82 l lll l 126 l 106 l 126 l 96 l 94 l 102
Répatest
13 l 32 l 55 l 78 l 105 l 140 l 149 l 151 l 142
Osszes
66 l 114 l !66 l 204 l 211 l 266 l 245 l 246 l 244
P-felvétel kg/ha
Levélzet
8 l 10 l 19 l 22 l 18 l 19 l 18 l 15 l 15
Répatest
2 l 6 l 10 l 177 l 20 l 23 l 24 l 25 l 31
Osszes
!O l 16 l 29 l 39 l 38 l 42 l 42 l 40 l 46
K-felvétel kg/ha
Levélzet
62 l 98 l !50 l 178 l 212 l 230 l 193 l 160 l 153
Répatest
17 l 41 l 71 l 106 l 124 l 127 l 138 l !34 l 162
Osszes
79 l !39 l 221 l 284 l 336 l 357 l 331 l 294 l 315
Ca-felvétel kg/ha
Levélzet
6 l ll l 13 l 21 l 24 l 27 l 27 l 22 l 22
Répatest
l l l l l l 4 l 6 l 6 l 7 l 7 l 13
Osszes
7 l 12 l 14 l 25 l 30 l 33 l 34 J 29 l 35
Mg-felvétel kg/ha
Levélzet
ll l 19 l 22 l 29 l 26 l 33 l 23 l 21 l 20
Répatest
3 l 7 l 12 l 19 l 18 l 27 l 30 l 34 l 31
Osszes
!4 l 26 l 34 l 48 l 44 l 60 l 53 l 55 l 51
Na-felvétel kglha
Levélzet
52 l 106 l 188 l 242 l 241 l 327 l 237 l 207 l 206
Répatest
7 l 15 l 22 l 22 l 23 l 29 l 24 l 24 l 16
Osszes
59 l 121 l 210 l 264 l 264 l 356 l 261 l 231 l 222
Gyökértennés: 55-60 t/ha. Forrás: Izsáki (1984, !988)
32 CUKORRÉPA

A túlzott N-ellátottság hatására a vegetatív fejlődés a tenyészidő második felében

is intenzív, így az érési időszak kitolódik, a répa cukortartalma kisebb lesz. A N-túl-
táplálás rontja a többi minőségi mutatót is, mert növekszik a hamutartalom, az alfa-
amino-N és az invertcukor mennyisége. Mindezek eredőjeként kisebb lesz a tisztított
cukortartalom és a hektáronkénti fehércukor-hozam. A N-nel túltáplált répák gyökér-
szövetei puhák, szivacsosak, gyakran üreges fejűek, felületi sérüléseik nehezen szá-
radnak be, rosszabbul tárolhatók. Az ilyen répák a szárazságot is rosszabbul tűrik.
Foszfor. A foszfor elősegíti a gyökér- és levélképződést, gyorsítja az érést. Kedve-
zően hat a növény vízgazdálkodására, fokozza szárazságtűrését Nélkülözhetetlen a
cukorszintézis energiaigényes folyamataiban, növeli a cukortartalmat, javítja a cukor-
répa minőségét. Különösen P-szegény talajon mutatkozik meg kedvező hatása.
A foszfor nagyobb adagját a répa jelentősebb minőségromlás nélkül is elviseli,
legfeljebb a szövettani tulajdonságokban mutatkozik kisebb romlás. Hiányos P-
ellátáskor a répa levele kezdetben nagyon dús, de gyökérteste kicsi marad, a leve-
lek széle, később a lemeze pirosbarna foltokkal hervad el. Jó P-ellátottságú talajo-
kon a P-trágyázás termésnövelő hatása nem mutatható ki, a cukortartalmat nem be-
folyásolja.
Kálium. A tápelemek közül a cukorrépa a káliumot veszi fellegnagyobb mennyi-
ségben. A felvett kálium elsősorban a fiatal növekvő sejtekben található, ahol az
anyagcsere intenzív. Jelenleg több, mint 60 enzim ismert, amelyeket többé-kevésbé
specifikusan a kálium aktivál. A kálium javítja a fotoszintetikus aktivitást, elősegíti a
szénhidrátképzést, -szállítást és -raktározást. Nagy jelentősége van az érésben, a jobb
szárazság- és fagytűrő képességben és egyes gombás betegségekkel szembeni jobb
ellenálló képességben. A kálium a jó technológiai minőség kialakításának alapvető
eleme. A harmonikus K-ellátás növeli a gyökértermést és a cukortartalmat, mérsékli
a N-túltáplálás kedvezőtlen hatását. A K-túltáplálás hatására nagyobb lesz a répa ha-
mutartalma és kisebb a kinyerhető cukortartalom.
Magnézium. A magnéziumnak döntő jelentősége van a fotoszintézisben, mivel a
klorofillmolekula egyik építőköve. Hazai cukorrépatalajaink Mg-ellátottsága általá-
ban megfelelő. Azonban nagy adagú meszezéskor vagy túlzott K-ellátottságnál, to-
vábbá nagy adagú NH4-N-tartalmazó műtrágya-adagoláskor a K-Mg, illetve NH/-
Mg ionantagonizmus miatt Mg-hiány léphet fel. A hiánytünetre jellemző az idős le-
velek érközi sárgulása, nekrózisa, mialatt az erek zöldek maradnak. Gyenge Mg-ellá-
tottságú talajokon a Mg-trágyázás pozitív hatása megmutatkozik a nagyobb répater-
mésben és cukortartalomban, valamint a kisebb káros N-mennyiségben. Gyenge Mg-
ellátottságú talajokon MgS0 4 (keserűsó)-trágyázás javasolható.
Kalcium. A Ca fokozza a merisztémaszövetek sejtjeinek osztódását és hosszanti
növekedését, valamint elősegíti a gyökérnövekedést Ca-szegény talajokon a mesze-
zés növeli a terméshozamot és a cukortartalmat A jobb mészellátottság egyéb minő­
ségi mutatót érdemben nem módosít. A cukorrépa termesztésére alkalmas talajaink
Ca-ellátottsága általában megfelelő, azonban CaCOrban szegény talajokon szüksé-
ges lehet a mésztrágyázás. A meszező anyagot (cukorgyári mésziszap, mészkőpor)
legcélszerűbb a vetés előtt kiszórni és a magágykészítés során bemunkálni.
Nátrium. A répa hamualkotórészei közül a nátrium - a kálium után - a legna-
gyobb mennyiségben fordul elő. Sótűrő (halofil) növény lévén, a cukorrépa anyag-
 CUKORRÉPA 33
cseréjében a nátriumnak specifikus szerepe van. Részt vesz a növény vízháztartá-
sának szabályozásában.
Gyenge Na-ellátottságú talajokon a Na-trágyázás növeli a cukortartalmat és a ter-
méshozamot. A Na-túltápláltság viszont káros, mert növeli a répa hamutartalmát,
csökkentve a cukor kinyerhetőségét. Répatermesztésre alkalmas talajaink Na-ellátott-
sága megfelelő vagy túlzott is, így a répaNa-trág yázására hazánkban nincs szükség.
Az alfóldi szikesedésre hajlamos talajaink olyan nagy mennyiségű Na-t tartalmaznak,
hogy a rajtuk termett répa Na-tartalma többszöröse a Dunántúlon termett répákénak.
A nagyobb Na-tartalmú répából - ugyanakkora cukortartalom mellett - csak keve-
sebb cukrot lehet kinyerni.
Mikroelemek. A nagy répatermésnek viszonylag jelentős mennyiségű mikroelemet
(elsősorban: Fe, Cu, B, Mn, Zn) is igényelnek. A mikroelemek közüla cukorrépa szá-
mára kiemelkedő fontosságú a bór. A bór szerepet játszik a szénhidrátok anyagcseré-
jében és szállításában. Hatással van a gyökérrendszer fejlődésére. A bór befolyásolja a
transpirációt is. Nem kielégítő bórellátás esetén zavar keletkezik a vízháztartás szabá-
lyozásában. A cukorrépa bórhiányra érzékenyen reagál. A bórhiány jellegzetes tünete
a legfiatalabb, ún. "szívlevelek" elhalásával, feketedésével kezdődő szívrothadás.
Nagyadagú meszezés következtében bórhiány léphet fel, mivel lúgos kémhatású
talajokon a bór felvehetősége nagymértékben csökken. Száraz nyarakon, olyan terü-
leteken is találkozhatunk a bórhiány okozta szívrothadással, ahol egyébként a talaj
bórellátottsága megfelelő, azonban a nedvesség hiánya akadályozza a bór felvételét.
A bórhiány megelőzhető, vagy megszüntethető megfelelő időben végrehajtott lomb-
trágyázássaL
A bórhoz hasonlóan a talaj magas pH-értéke, valamint a Ca2+ ionok a mangán fel-
vehetőségét és növényen belüli mozgását, haladását is gátolják. Hiányos mangán el-
látás következtében a gátolt fehérje- és klorofollszintézis jellegzetes hiánytünetekben
jelentkezik. A fiatal répalevelek kivilágosodnak, a később kifejlődő leveleken pont-
szerü, hálós mintázatot adó sárgulások keletkeznek, miközben az erek zöldek marad-
nak. A mangánhiány enyhítésére 1-2%-os Mn-szulfát permetezés javasolható.
Mivel a talajok vastartalma nagy, ezért a vashiány ("vasklorózis") kialakulásáért a
vas felvételét gátoló tényezők a felelősek. Fe-hiány fordulhat elő nagy mésztartalmú
és kis Mg-tartalmú talaj okon, de felléphet melioratív meszezést követően is.A cukor-
répa rézhiánya az üzemi gyakorlatban nem vagy csak el vétve fordul elő. Cu-tartalmú
fungicidek használata egyben a lombtrágyázás funkcióját is betölti.
Cinkhiány szántófóldi körűlmények között a cukorrépánál csak ritkán fordul elő,
elsősorban erősen meszes talaj okon, illetve a foszfor túlsúlya esetén jelentkezhet.

Műtrágyázás
A cukorrépa műtrágyázását mindig talaj- és növényvizsgálatokra alapozott trágyázá-
si szaktanács alapján végezzük. Hazánkban az EUF (elektroultrafiltrációs) szak-
tanácsadási rendszer terjedt el a cukorrépa vetésterületének túlnyomó részén. A talaj-
vizsgálat során a talajszűrletből a N, P, K, Ca és Mg mellett a Na-, Zn-, Mn- és B-
koncentrációját is meghatározzák. A trágyázási szaktanács kiterjed a N, P, K műtrá­
gyázásra, a mésztrágyázásra és az esetleges kiegészítő B-trágyázásra. A talaj N-ellá-
tottságától ftiggően a javasolt N-adagot a l O. táblázat mutatja be.
34 CUKORRÉPA

10. táblázat. EUF összes-N alapján javasolt N-trágyázás

EUF összes N N -ellátottsági Javasolt N-adag

mg/1000 g talaj kategória kg/ha
< 33,0 gyenge 150 <
33,1-38,0 közepes 50-150
38,1-44,0 jó 50>
44,1 < igen jó o
Forrás: Kulcsár-Jászberényi (2000)

Jóval kisebb arányban alkalmazzák az Nmin módszert, ami a talaj ásványi N-tartal-
mának meghatározásán alapuló N-trágyázási szaktanácsadási rendszer. A N-trágya
adagját az alábbiak szerint számítjuk ki:
N = a- N nitrát
ahol: N a kiszórandó nitrogén hatóanyag mennyisége, kg/ha,
a talajra és környezetre jellemző, növénytől függő érték,
Nnitrát = nitrát -N tartalom a 0-60 cm-es talaj rétegben, kg/ha.

A számításhoz az "a" paraméterek értékeit a ll. táblázat tartalmazza.

Hazai cukorrépatermő talajainkon az alkalmazott N-hatóanyag általában
60-120 kg/ha. Ez azt jelenti, hogy 50-60 t/ha-os répaterméshez közepes N-ellá-
tottságú talajon 100-120 kg, megfelelő N-ellátottság mellett pedig 60-80 kg N ki-
juttatása javasolható hektáronként. Jó N-ellátottságú talajon csak vetés előtt adjunk
30-40 kg N/ha-t.
A cukorrépa N-műtrágyázásakor vegyük figyelembe, hogy NOrN-tartalmú műtrá­
gyát - környezetvédelmi okok miatt - csak tavasszal lehet alkalmazni. A nagyobb
adagú, vetés előtti N-trágyázás azonban a cukorrépa minőségét kedvezőtlenül befo-
lyásolja. Ezért a tavaszi N-adag az 50 kg/ha-t ne haladja meg. Abban az esetben, ha
a számított N-trágya szükséglet nem több, mint 50 kg/ha, akkor a N-t egy adagban ta-
vasszal jutassuk ki. Nagyobb adagú N-trágyázáskor a N-t megosztva adjuk ki, rész-

ll. táblázat. A nitrát-N-tartalom alapján készített szaktanácsadás "a" paraméterei

cukorrépa termesztésekor

Tervezhető termés (t/ha)

Humusz
(%) 25,1- 30,1- 35,1- 40,1- 45,1- 50,1- 55,1- 60,1- 65,1-
<25
-30 -35 -40 -45 -50 -55 -60 -65 -70
< 3,0 70 85 100 115 130 145 160 175 190 205
3,0-3,5 55 70 85 100 115 130 145 160 175 190
3,5-4,0 40 55 70 85 100 115 130 145 160 175
>4,0 25 40 55 70 85 100 115 130 145 160

Forrás: Németh (1996)

 CUKORRÉPA 35

ben alaptrágyaként ősszel, illetve a vetést megelőzően tavasszal. A N-műtrágyát ősz­

szel UAN-oldat formájában vagy összetett műtrágyaként célszerű kiadni.
Az Nmin módszer alkalmazásakor a tavaszi N-adagot határozzuk meg. A gyenge N-
szolgáltatású talajokon a tavaszi, nagyobb dózisú N-trágyázás elkerülése érdekében
ősszel 60-80 kg/ha N-trágya hatóanyagot juttassunk ki.
A P- és K-trágyaigény kiszámítására az ammónium-laktátos (AL) talajvizsgálati
módszer is alkalmazható.
A tervezett termés és a 12. táblázatban termőhelyi kategóriánként és tápanyag-el-
látottsági szintenként megadott fajlagos P- és K-trágyaigény szorzata adja meg a ki-
szórandó P- és K-műtrágya hatóanyag mennyiségét. Jó P- és K-ellátottságú talajon a
P- és K-műtrágyázás nem feltétlen indokolt. A P- és K-műtrágyákat ősszel, alaptrá-
gyaként juttatjuk ki a szántást megelőzően.

12. táblázat. A cukorrépa fajlagos P- és K-trágyaigénye hatóanyagban

kg/! tonna répatermésre

Szántóföldi A talaj tápelemellátottsága

termőhely
igen gyenge gyenge közepes megfelelő jó túlzott

PzOs
I. 3,4 2,8 2,3 1,9 1,0 -

II. 3,8 3,2 2,7 2,1 1,0 -

III. 3,6 3,0 2,5 1,9 1,0 -

K20
I. 8,5 7,5 7,0 6,5 2,0 -

II. 8,5 7,5 7,0 6,5 2,0 -

III. 9,0 8,0 7,5 6,5 2,05 -

Istállótrágyázás
A cukorrépa az istállótrágyát nagyon meghálálja. Kedvezően hat az istállótrágyázás a
talaj fizikai állapotára, szerkezetére, vízgazdálkodására, mikrobiológiai aktivitására
és biztosítja a répa harmonikus tápanyag-ellátottságát. Ma a cukorrépa közvetlen és
az elővetemény istállótrágyázása egyaránt alkalmazott. Az istállótrágya gyomosító
hatása miatt gyakori, hogy az elővetemény - amelynek vegyszeres gyomirtása jól
megoldott - részesül istállótrágyázásban. Az istállótrágyázás hatása azonban akkor
kedvező, ha az istállótrágyát jól kezelik, és érett állapotban használják fel, így gyo-
mosító hatása is kisebb.
Ellenkező esetben az istállótrágya lebomlása a talajban időben elhúzódik, és a te-
nyészidő második felében olyan mértékű N-feltáródást idézhet elő, amely a cukortar-
talmat rontja.
Az istállótrágyából hektáronként 30-40 tonnát szórjunk ki közvetlenül a cukorré-
pa alá a szántást megelőzően. Elővetemény alá kisebb adagot alkalmazzunk a kalá-
szos gabona megdőlésének veszélye miatt.
36 CUKORRÉPA

Lombtrágyázás
A cukorrépa tápanyag-ellátottságáról a tenyészidő alatt végzett diagnosztikai célú nö-
vényanalízissel győződhetünk meg. A növényvizsgálat optimális ideje a sorzáródást
követően, június közepe és július eleje közé tehető. A cukorrépa tápláltsági állapotát
a levél tápelem-koncentrációja és a tápelemek aránya alapján állapítjuk meg a 13.
táblázatban közölt tápelemadottsági határérték figyelembevételével. Ha a tápelem-
koncentráció alacsony, akkor a tápelemhiányt lombtrágyázással szüntethetjük meg,
amit célszerű a nyári fungicidens permetezéssel egymenetben elvégezni.

13. táblázat. A cukorrépa tápelem-ellátottsági határértékei

VII. 3. 16-18 leveles állapotban

Tápelem Alacsony Kielégítő Magas

Tápelemtartalom alapján
N% 3,5 alatt 3,5--4,5 4,5 felett
P% 0,25 alatt 0,25-0,55 0,55 felett
K% 2,0 alatt 2,0--5,5 5,5 felett
Ca% 0,4 alatt 0,4-1,3 l ,3 felett
Mg% 0,6 alatt 0,6-1,1 1,1 felett
Na% - 3,0--7,0 7,0 felett
Fe mg/kg 200 alatt 200--500 500 felett
Mn mg/kg 120 alatt !20--220 220 felett
Zn mg/kg 30 alatt 30--50 50 felett
Cumg/kg 7 alatt 7-15 15 felett
B mg/kg 30 alatt 30--200 200 felett
Fontosabb tápelem-arányok alapján
N/P 5 alatt 5-13 13 felett
NIK 1,6 alatt 0,6-2,0 2,0 felett
N/Ca 3 alatt 3-13 13 felett
N/Mg 3 alatt 3-7 7 felett
PICa 0,2 alatt 0,2-2,0 2 felett
P/Fe 10 alatt 10--18 18 felett
P/Zn 50 alatt 50-100 l 00 felett
K/P 6 alatt 6-15 15 felett
K/Ca 3 alatt 3-14 14 felett
K/Mg 2 alatt 2-8 8 felett
Mg/Ca l alatt 1-3 3 felett
Na/N l alatt 1-2 2 felett
 CUKORRÉPA 37

A 13. táblázat folytatása

Tápelem Alacsony Ki elégítő Magas
Fontosabb tápelemarányok alapján
NaJK 0,5 alatt 0,5-3,0 3 felett
Na/Ca 6 alatt 6--17 17 felett
NaiM g 3 alatt 3-10 10 felett
Fe/Mn l alatt l-4 4 felett
Fe/Cu 15 alatt 15-70 70 felett
Növényi rész: éppen kifejlett levél a középső levélzónából

1.6.4. Vetés
A cukorrépa tenyészideje általában 180-200 nap. Minél rövidebb a vegetációs idő, an-
nál rosszabbak a répa technológiai tulajdonságai és annál kisebb a gyökértermés. A te-
nyészidő hosszát a vetés- és kelésidő, valamint a betakarítás időpontja határozza meg.
Vetésidő. A cukorrépa erélyes, gyors csírázásához legalább 6-8 oc talajhőmérsék­
let szükséges az 5-6 cm-es rétegben. Ezért a répát olyan korán kell vetni, amennyire
azt a talaj állapota és megmunkálhatósága lehetövé teszi.
Az ország déli részén, a könnyebben felmelegedő talajokon a vetés március 3. de-
kádjában, máshol április elején kezdhető meg. A korai vetéssel, jó keléssei korábban
kialakul a répa levélzete, kevésbé károsodik a betegségektől, kártevőktől és gyomok-
tól, meghosszabbodik a répa vegetációs ideje, növekszik az asszimilációs tevékenység,
nagyobb lesz a répa terméshozama és javul a technológiai értéke. Természetesen a túl
korai vetés kedvezőtlen, mert a hideg talajban a kelés vontatott, lassú és gyakoribb a
felmozgás és a gyengén fejlett növény jobban ki van téve a gyökérfekély-fertőzésnek
A megkésett vetés ugyancsak hiba. A későn vetett répa kelése a kiszáradt magágy
miatt sokszor hiányos, nem lesz meg az optimális növényszám, az állományeloszlás
egyenetlen, a növény jobban megsínyli a szárazságot, s emellett a kártevők, betegsé-
gek fellépésének veszélye is nagyobb. A késői vetés hatása a répa terméshozamára lé-
nyegesen nagyobb, mint a cukortartalomra. Ha azonban a vetés erősebben késik, és
hazai viszonyok között április második felére tolódik, akkor a korai vetéssei elérhető
45-50 t/ha termésátlaghoz és 17,5%-os cukortartalomhoz képest a termés 8-10 t/ha-ral,
a digestió pedig l ,5-2,0%-kal is csökkenhet. Az optimális vetésidő után minden l O
naponkénti vetéskésedelem kb. 0,3%-kal csökkenti a cukortartalmat
A vetés mélységét a talaj nedvességtartalma és a mag biológiai igénye határozza
meg. Jó minőségű magágyban az optimális vetésmélység 3 cm. Lazább, kissé szára-
zabb talajon vethetünk 4 cm mélyen is. Ennél mélyebb vetés nemkívánatos, mert a
mag nehezen és egyenetlenül kel.
Magyarországon a cukorrépát döntően 45 cm-es, ritkán 50 cm-es sortávolságra
vetjük, ami egy ha-on 22 222, illetve 20 OOO fm sort jelent.
A cukorrépa tenyészterületének nagyságát, az elérendő optimális betakarításkori
tőszámot az ökológiai adottságok, a termesztéstechnológia színvonala, a hozam és
38 CUKORRÉPA

minőségi mutatók alakulása határozza meg. A cukorrépa terméshozamának maximu-

ma 100-120 ezer tőlha-nál van. A cukortartalom is kismértékben, egyenletesen nö-
vekszik a növénysűrűség függvényében 50-100 ezer tő/ha között. A növényszám 10
ezerrel történő növelése O, 1-0,2% cukortartalom emelkedést eredményez. A növekvő
növénysűrűséggel csökken a répa hamutartalma, az összes- és amino-N mennyisége
és az invert-cukortartalom.
Mindezeket figyelembe véve hazai körűlmények között a betakarításkori tőszá­
moptimum 90-l 00 ezer tő/ha. Öntözött körűlmények között a magasabb tőszám a
kedvezőbb.
Vetési mód. A cukorrépánál szemenkénti vetést alkalmazunk, amely a gomolytá-
volságtól függően lehetfellazított vetés és helyre vetés.
Fellazított vetéskor a gomolytávolság 10-12 cm, ritkán 8 cm. Ilyenkor 3-4 leveles
korban a felesleges növényeket kézi kapával eltávolítjuk, tőszámbeállítást végzünk,
úgy hogy 20-22 cm-enként hagyunk meg egy-egy répát. Ezt a vetési módot ott alkal-
mazzuk, ahol van elegendő kézi munkaerő a tőszámbeállításhoz, vagy a vetőmag mi-
nősége nem megfelelő, vagy a biztonságos kelés feltételei hiányoznak.
Helyre vetéskor a gomolytávolság 14-18 cm, tőszámbeállításra így nincs szükség.
A helyre vetés alkalmazásának alapkövetelménye: kiváló csírázóképességű vetőmag,
jó minőségű magágy, pontos vetés, gyommentes talaj, hatékony védekezés a kártevők
és betegségek ellen.
Vetőmagmennyiség. A hektáronként kivetendő gomolyszám meghatározásánál ve-
gyük figyelembe, hogy a szántófóldi kelés 10-15%-kal kisebb, mint a laboratóriumi
csírázóképesség (80-90%), továbbá, hogy a kelés utáni tőszám a betakarításig kb.
l 0%-kal csökken. Így a kelést követően legalább l 00 ezer növényre van szükség hek-
táronként. A hektáronkénti növényszám alakulását, a gomolytávolság és a szántófól-
di kelés függvényében a J4. táblázat mutatja be. A vetőmagszükségletet "U" (unit)
egységben fejezzük ki. l U egység= l 00 OOO gomoly. Így fellazított vetésnél l ,8-2,8
U egységet, helyre vetéskor 1,2-1,6 U egységet használunk fel.
A cukorrépa vetésére ma már csak örökletesen egymagvú és általában drazsírozott
vetőmagot használunk. A drazsírozott vetőmag - koptatás és kalibrálás után- burko-
lóanyaggal közel gömb alakúra formált, amely méretre osztályozva jól vethető. A
pontos vetés alapkövetelmény az egyenletes tőeloszlás, a homogén állomány, a jó mi-
nőségű fejezés érdekében. A fejezés minősége akkor lehet jó, ha a répaegyedek egy-
mástól való távolsága legalább 15-16 cm. A vetőgépek általában 4-7 km óra- 1 sebes-
séggel végeznek jó minőségű munkát. A korszerű vetőgépek sortakaró val, sortömörí-
tő hengerrel felszereltek, így a vetés után szükségtelen a hengerezés.
Művelőutas (művelőnyomás) vetés. Magyarországon jelenleg a 18 és 12 soros ve-
tőgépekhez alkalmazott módszer terjedt el. Alapkövetelmény az elektronikus vezér-
lésű vetőgépek alkalmazása.
A 18 soros vetőgépnél a művelőutak egymástól való távolsága (18 sor x 0,45 m x 3)
24,3 méter. Ennél a technoJógiánál minden harmadik fordulónál a 8-as és 12-es vető­
elem automatikus elzárásával alakítják ki a művelőutakat. A 18 soros termesztéstechno-
lógiát az ACCORD Monopill S vetőgépre, a 24 m-es szórókerettel rendelkező
BERTHOUD Mack 40 vontatott permetezőgépre és a 6-soros magajáró ROPA euro
Tiger gyűjtőtartályos betakarító gépre dolgozták ki.
 CUKORRÉPA 39

14. táblázat. A hektáronkénti növényszám alakulása a szántóföldi kelés

és a gomolytávolság függvényében

Szántóföldi kelés(%)
Gomoly- Vetőmag-
Sortáv
távolság szükséglet 55 60 65 70 75 80 85
(cm)
(cm) (mag/ha)
kikeit növények száma (ezer db/ha)
10 45 222 200 !22 123 144 156 167 178 189
12 45 185 200 102 lll 120 !30 !39 148 !57
14 45 158 700 87 95 102 lll 119 127 !35
15 45 148 100 81 89 96 104 lll 119 !26
!6 45 138 900 76 83 90 97 104 lll 118
17 45 130 700 72 78 85 91 98 105 lll
18 45 123 500 68 74 80 87 93 99 105
19 45 117 OOO 64 70 76 82 88 94 99
20 45 lll 100 61 67 72 78 83 89 94
21 45 105 800 58 64 69 74 79 85 90
22 45 101 OOO 56 61 66 71 76 81 86

Forrás: Potyondi (2002)

A 12 soros vetést három együtt üzemeltetett vetőgépre dolgozták ki, ahol a közé-
pen haladó RAU Exakta-S gépről a haladás irányának megfelelőerr a 4. és 8. vetőele­
met leszerelték a művelőutak kialakítása miatt. A művelőutak egymástól való közép-
távolsága ebben az esetben (3 gép x 12 sor x 0,45 m) 16,2 m. A növényvédelmi mun-
kák során a RAU AIR-PLUS Spridotrain G-2800/18 F vontatott permetezőgép 18m-
es munkaszélességű szórókeretének 2-2 szélső fúvókáját lezárva alakították ki a há-
rom vetőgépalj (16,2 m) szélességű művelési sávokat.
A tapasztalatok alapján a művelőnyomos megoldás előnyei röviden az alábbiakban
foglalhatók össze:
- kisebb a vetőmag- felhasználás l, l U/ha, bizonyos esetekben a művelőnyomok
melletti sorokban a tőszám 10%-os megemelésemellett is);
- a szegélyhatás kiegyenlíti a bevetetlen sorokból adódó terméskiesést;
- a gyomirtás, lombvédelem, kártevők elleni védekezés bármikor elvégezhető
(akár éjjel is történhet);
- a lombvédelmi kezelések hatékonyabbak és olcsóbbak;
- káros talajtömörödés csak a művelőnyomokon keletkezik;
- a növényápolási és szállítási munkálatoknál egy széles gumiabroncs-garnitúra
alkalmazása elégséges;
- homogénebb a növényállomány, ennek következtében
- csökken a betakarítási veszteség (nincs sorbedőlés);
- javul a kiszedett répa minősége.
40 CUKORRÉPA

1.6.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomflóra
A cukorrépa-állományban előforduló gyomnövények legnagyobb hányada a T4-es
életforma csoportba tartozik. Legjelentősebb képviselőik a szőrös disznóparéj (Ama-
ranthus retroflexus), fehér libaparéj (Chenopodium album), baracklevelű keserűfű
(Polygonum persicaria), lapulevelű keserűfű (Polygonum lapath(folium), egyéves
szélfű (Mercurialis annua), ugari szulákpohánka (Bilderdykia convolvulus) és az eb-
székfű (Matricaria inodora). A T4-es életforma csoportba tartozó egyszikű gyomnö-
vények közül a kakaslábfű (Echinicloa crus gal/i) és a muharfajok (Setaria spp.) a
legjelentősebbek
Az évelő gyomok előfordulása nagymértékben növeli a gyomirtási költségeket Állo-
mányból történő irtásuk csak speciális herbicidekkel oldható meg. A G3 életforma cso-
port legjelentősebb képviselője a mezei acat (Cirsium arvense) és a folyondár szulák
(Convolvulus arvensis). A cukorrépatáblákon változó méctékben fordulnak elő a G 1-es
életforma csoportba tartozó gyomnövények tarackbúza (Elymus repens), csillagpázsit
(Cynodon dactylon), fenyér cirok (Sorghum halepense) és a nád (Phragmites communis).
A répatáblákon a T 1 és T ras gyomnövények fordulnak még elő nagyobb arányban.
A T 1 életforma csoportba tartozik a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) és az ár-
vacsalánfajok (Lamium spp.). A Trok közüla vadrepce (Sinapis arvensis) és a rep-
csényretek (Raphanus raphanistrum) a legjelentősebb.
A cukorrépa gyomflórája az utóbbi években a vetésszerkezetben bekövetkezett
változások, a herbicidhasználat és az éghajlat változása következtében átalakulóban
van. A veszélyes, nehezen irtható gyomnövények felszaporodása és délről északra
irányuló terjedése figyelhető meg. A cukorrépa veszélyes gyomnövényei közé tarto-
zik a parlagfű (Ambrosia elatior), maszlag (Datura stramonium), selyemmályva
(Abutilon theophrasti), a szerbtövisfajok (Xanthium spp.) és az utóbbi években a var-
júmák (Hibiscus trionum).

Gyomszabályozás
A cukorrépa gyomszabályozás történhet mechanikai és herbicides technológiával.
A mechanikai gyomszabályozás kézi és gépi gyomirtási eljárásokból áll, melyeket
a tenyészidő alatt egy vagy több alkalommal végzünk kapával vagy sorközművelő
kultivátorral. Sorközmüvelést akkor végzünk: ha a vegyszeres gyomirtás nem volt
kellően hatékony, ha a talaj lecserepesedett, tömörödött, levegőtlen. A sorközművelés
2-4 leveles állapottól a levélbomlásig végezhető.
Herbicides gyomszabályozás. Számos gyomfaj irtását már az elővetemény nö-
vény gyomszabályozásával megoldhatjuk, így jelentősen csökkenthető a cukorrépa
elgyomosodása.
A cukorrépa herbicides gyomszabályozása alap- és állománykezeléssei történhet.
Az alapkezelés két formája ismert, a vetés előtti (presowing vagy ppi) és a vetés
utáni, kelés előtti (preemergens vagy pre). A presowing készítmény ek alkalmazása
száraz körülmények között kedvezőbb eredményt adhat. Míg a preemergens herbici-
dek hatása erősen csapadék- és talajnedvesség ftiggő. Hatásuk kifejtéséhez minimum
20 mm bemosó csapadék szükséges. Száraz tavaszon hatásuk csak részleges.
 CUKORRÉPA 41

Az állománykezeléseket a répa kelése után végezzük. Védekezésnél fontos ténye-

ző a gyomnövények fenológiai állapota. A herbicidek a gyomnövények szikleveles
állapotában a leghatékonyabbak, ezért szükséges a gyomnövények csíraállapotban
történő felismerése. A fejlettebb gyomok ellen csak részleges hatást adnak. Az állo-
mánykezeléseket végezhetjük teljes dózissal, illetve csökkentett dózissal. Csökken-
tett dózisok alkalmazásakor a permetezések között 7-12 nap teljen el, rendszerint két
vagy három kezelésre van szükség.

Betegségek elleni védekezés

A cukorrépát a tenyészidő alatt vírusok, baktériumok és gombák képesek megbetegí-
teni, s némelyike (gyökérfekély, rizománia, nyári gyökérrothadás, cerkospóra) olyan
súlyos kártételt okozhat, hogy a répa elpusztul vagy termésmennyisége és minősége
annyira lecsökken, hogy a termesztés gazdaságtalanná válik.
A vírusbetegségek közül hazánkban leggyakrabban a rizománia, a sárgaságvírus
és a mozaikvírus fertőzi a répaállományt Mindhárom betegség kombináltan is fellép-
het és ezzel a kártétel még nagyobb mértékű lehet. Leggyakoribb kombináció a sár-
gaság- és mozaikvírusoké, mivel mindkettőnek a fő vektora a répalevéltetű. A vírus-
betegségek mindegyike a terméscsökkenés mellett jelentős minőségromlást is okoz.
A rizamániafertőzés egymagában is képes szinte teljesen tönkreteszi a répaállományt
oly mértékben, hogy a gyenge termés feldolgozásra alkalmatlanná válik. A vírusbe-
tegségek ellen helyes vetésforgóval, a vírusvektorok irtásával, gondos agrotechniká-
val és rezisztens fajták termesztésével védekezhetünk.
Az alacsony cukor tünet, ún. szindrómabetegség 1998-ban jelent meg Magyaror-
szágon, melyet valószínűleg fitoplazma okozza és a kabócák terjesztik. A betegség le-
vél elhalást, a gyökérben a szállítószövetek bamulását, üvegesedését váltja ki, ami ki-
sebb terméssel és alacsonyabb cukortartalommal párosul.
A baktériumok közül a legtöbb faj a gyökeret károsítja (Agrobacterium tumefa-
ciens, Xanthomonas beticola, Erwinia carotovora), de ezek nem okoznak jelentős
kártételt A baktériumos levélfoltosság (Pseudomonas syringae) azonban nyár ele-
jén, főleg hűvös, nedves időben stresszeit répán megjelenhet, de védekezni nem
szoktak ellene.
A gyökeret károsító gombák közül a gyökérfekély és a nyári gyökérrothadás okoz-
hat jelentősebb fertőzést és gazdasági kárt. A gyökéljeké/y (több tucat kórokozó faj)
a kelő répa betegsége, főleg nedves, hideg időben, levegőtlen talajon. Legyengíti
vagy elpusztítja a szikleveles vagy néhány lombleveles répát. A nyári gyökérrotha-
dást szintén több kórokozó (Rhizoctonia fajok, Macrophomina phaseolina) idézheti
elő, amikor a répa egyedenként vagy foltszerűen hervad, fonnyad, szárad, a répatest
mumifikálódik, kipusztul.
A levé/zetet károsító gombák közül legfontosabbak a cerkospárás levélragya (Cer-
cospora beticola) és a lisztharmat (Erysiphe betae), de néhány más levélfoltosságat oko-
zó gomba is károsíthatja a répát (Ramularia beticola, Phoma betae, Alternaria a/terna-
ta, Uromyces betae), valamint kisebb károkat okozhat a Peronaspora schachtii is. A gom-
babetegségek ökológiai igényei eltérőek. A nedves meleg a cerkospórának, a száraz me-
leg, de hajnalban párás idő a lisztharmatnak, a száraz forró idő az altemáriás és phoma,
azaz fomás levélfoltosságnak, a hűvös és nedves tavasz a peronoszpórának kedvez.
42 CUKORRÉPA

Kártevők elleni védekezés

Polifág kártevők. A talajlakó polifágok közül a legfontosabbak a cserebogarak pajor-
jai és a pattanóbogarak !árvái. A bagolylepkék hernyói a talajszinten (vetési bagoly-
lepke) és lombszinten (gamma-káposzta-bagolylepke stb.) károsítanak. A gerincesek
közül a mezei pocok és a hörcsög okoz szinte minden évben jelentős károkat
Oligofág kártevők Az alacsonyabb rendű állatfajok közül a répafonálféreg okoz-
hat jelentősebb kárt. A kelő répát a lisztes répabarkó és a répabolha, a már fejlettebb
répát a fekete répa-levéltetű és a répa aknázómoly hernyója károsítja a leggyakrab-
ban. A lisztes répabarkó és a répabolha a két legjelentősebb kártevő, mert ezek képe-
sek a répát tábla szinten, nagy területen kipusztítani. A kisebb jelentőségű fajok, mint
a répabogár, gyökértetű, répalégy, fekete- és hegyesfarkú-barkó, répapoloska, répa-
dögbogár bárhol károsíthatnak, de általában nem védekezünk ellenük.

Tőszámbeállítás
Fellazított vetésben a felesleges répaegyedeket kézi kapával el kell távolítani. A tő­
számbeállítás 2-4 leveles korban megkezdhető és 6-8 leveles korig kell befejezni. A
növényeket 20-22 cm-es tőtávolságra kell kiritkítani. A tőszám és a tőtávolság mó-
dosítja mind a termés nagyságát, mind annak minőségét (15. táblázat).

15. táblázat. A tőtávolság hatása a gyökértermésre, a cukortartalomra és a répák méretére

Tőtávolság Gyökértermés Cukortartalom Kis Közepes Nagy

(cm) (t/ha) (%) répák aránya
6-12 40,6 14,9 48 41 ll
13-18 49,7 16,7 29 52 19
19-24 54,8 17,6 ll 71 18
25-30 54,3 17,0 13 60 27
31-45 53,9 15,2 15 39 46
Forrás: Ruzsányi ( 1992)

1.6.6. Öntözés
A cukorrépa nagy vízigényű, ezért hiányos vízellátottság a termést jelentősen csök-
kenti. A cukorrépa természetes vízellátottsága átlagosan nem kielégítő, a termőtájak
jelentős részén sok év átlagában 150-250 mm vízhiány mutatkozik. A cukorrépa
legvízigényesebb életszakasza június közepétől augusztus közepéig tart. A vízigény
kielégítése évjáratonként eltérő öntözési rendet igényel, de vannak olyan általános el-
vek, melyeket mindig figyelembe kell venni:
- Az első öntözést, a szélsőségesen száraz tavasztól eltekintve, nem kell korán
kezdeni. Ha a talaj alsóbb rétege nedves, akkor a répa főgyökerével a vízfelvé-
tel érdekében mélyebbre hatol. A korai öntözés a talaj felső rétegét tömődötté,
levegőtlenné teheti, a gyökeresedés sekély lesz, nem fejlődik ki szabályos kúp
alakú répatest A korai öntözés tehát talajra és növényre is káros.
 CUKORRÉPA 43

- A cukorrépa a gyökérzóna levegőzöttségével szemben igényes, túlöntözésre ér-

zékeny, ezért kisebb vízadaggal (15-30 mm) öntözzük
- Az öntözést a dinamikai vízigény és a mértékadó talajrétegben (0-150-200 cm)
tárolt hasznos nedvességkészlet ismeretében végezzük.
- Az öntözés idejét a 0-50 cm-es talajréteg aktuális víztartalmához kell igazítani.
- A cukorrépa öntözését augusztus közepén, végén fejezzük be, mert később a
nappaJok rövidülése, a kevesebb fény miatt csökken az asszimilációs tevékeny-
ség, nem megfelelő az öntözővíz hasznosulás, valamint a késői öntözés minő­
ségromláshoz vezet. Száraz, meleg őszön később is öntözhetünk 15-20 mm-es
adaggal, de a betakarítást megelőző 4-5 héttel már fejezzük be az öntözést.
- A cukorrépa egyenletes öntözővíz kijuttatást igényel.
- Az öntözés termés- és cukorhozam-növelő hatása csak kiegyenlített, 90-100 ez-
res tőszámnál a legkifejezettebb.
A cukorrépa az öntözővíz mennyiségre érzékeny. Réti, réti csernozjom talajon
20-25 mm-nél, csernozjom és öntés talajon 25-30 mm-nél nagyobb vízadaggal egy-
szerre ne öntözzünk A cukorrépát esőszerűen öntözzük, egyenletes vízkiosztásra al-
kalmas öntözőberendezésekkel (lineár típusú, körben járó).
Száraz, szeles tavaszon, különösen deflációnak kitett táblákon a sekélyen vetett ré-
pamag a száraz talajban vontatottan kel. Ilyenkor kis mennyiségű (10-15 mm) vízzel
végzett kelesztő öntözés kedvező lehet. Nagyobb vízadag alkalmazása kockázatos,
mert lehűti a talajt, s a csírázást lassítja, valamint ha az időjárás hűvösebbre, csapa-
dékosabbra fordul, a hideg, levegőtlen talaj kedvez a gyökérfekély fellépésének.
A cukorrépa szakszerű öntözésével átlagos csapadékú években l 0-12 t/ha-os, szá-
raz években 20-25 t/ha-os termésnövekedés érhető el. Az öntözés nem minőségron­
tó tényező, bár egyes években ugyan okoz kisebb cukortartalom-csökkenést, de ezt a
termésnövekedés, valamint a hamutartalom-csökkenés bőven ellensúlyozza, így vég-
eredményben a hasznos cukorhozam növekszik.
A szakszerűtlen öntözés sok esetben l ,O-l ,5%-os cukortartalom csökkenést okoz-
hat. Öntözéssel az egyéb hiányosságokat pótolni nem lehet. Hiányos, egyenlőtlen
állományeloszlású répában a minőség sokszor nagyobb mértékben romlik öntözés-
re, mint száraz termesztésben.

1.6. 7. Érés és betakarítás

A cukorrépa késő őszig növekszik és gyarapítja cukortartalmát A cukortartalom
növekedése augusztusban 2-3%, szeptemberben 1-1,5% és októberben 0,5% kö-
rüli. Országosan a cukorrépa cukortartalmának maximumát október második felé-
ben éri el.
A répa felszedésének biológiailag legkedvezőbb időpontja akkor van, amikor a Cll-
korfelhalmozás és a légzési veszteség egymást kiegyenlíti. Ez a biológiai érettség.
Ilyenkor a szélső levelek sárgulnak, és nagy részük már elhalt. Legkedvezőbb az len-
ne, ha a répát az időjárás által engedett legkésőbbi időpontban és a lehető leggyorsab-
ban lehetne felszedni. A betakarítás azonban teljes gépesítéssei is hosszabb időt igé-
nyel. A cukorgyárak a megtermelt répát 70-90 napos műszak alatt képesek feldolgoz-
ni. Ez azt jelenti, hogy a répa betakarítását szeptember végén október elején, a tech-
44 CUKORRÉPA

nikai érettségben meg kell kezdeni és a betakarítást követően az iparnak évenként kö-
zel 1,5-2 millió tonna répát kell tartósan 30-40 napig tárolnia.
A technológiai érettség a répa azon fejlettségi állapotát jelenti, amikor a hozam és
minőségi mutatók a gazdaságos feldolgozást lehetővé teszik. A tárolandó répát a
veszteségek csökkentése érdekében a legkésőbbi időpontban kell felszedni, de lehe-
tőleg október végéig, november elejéig be kell fejezni. A répabetakarítás üzemenkén-
ti és táblánkénti ütemezését a gazdaságok és a cukorgyárak együttesen állapítják meg,
s ezt szerződésben rögzítik.
A cukorrépa gépi betakarítása több munkamenetből áll:
- a répa fejezése;
- esetleg a leveles répafej gyűjtése;
- a répa kiszedése, tisztítása;
- a répa kocsira rakása, vagy tartályba gyűjtése és onnan a szállítójárműre, illetve
a táblaszéli prizmába ürítése.
A gépesített betakarítás technológiái aszerint alakulnak, hogy a felsorolt alapmű­
veleteket hány menetben végzik el. Ennek megfelelően egy- és kétmenetes betakarí-
tási technológiák alakultak ki, amelyből a jelentősebb részarányt jelenleg az egyme-
netes képvisel.
Az országban alkalmazott egymenetes cukorrépa-betakarító gépek vontatott
vagy magajáró kivitelűek Ezek mellett természetesen olyantraktorra kapcsolt gép-
kombinációkkal is találkozhatunk, amikor az erőgép mellső részére van felftig-
gesztve a levéltelenítő-fejezőszerkezet és az erőgép a répakiszedő-kocsirakó mun-
kagépet vontatja.
A magajáró gépek általában 6-soros, míg a traktorra kapcsolt és vontatott betaka-
ríták l-4 soros kivitelűek
A vontatott gépek gyűjtőtartályos kivitelűek Gyűjtőtartályaik 8,8-10,0 m3-esek,
5,5-7,0 t répabefogadó képességűek
A magajáró, egymenetes gépek között megkülönböztetünk: közvetlen átrakós,
előtároló-tartályos, illetve nagytartályos (ún. "bunkeres") gépeket A hunkeres gé-
pek gyűjtőtartályai 12,5-40,0 m3-esek, s így egyszerre 8-25 t répagyökér befoga-
dására képesek.
A kétmenetes cukorrépa-betakarítás két változatban valósítható meg:
- a leveles répafej betakadtását mellőzve, és
- a leveles répafejet is betakarító formában. A két technológia között alapvető kü-
lönbség van a betakarítási munkaműveletek összevonásában is.
A leveles répafej betakadtását mellőző technológiákban a fejezést-kiszedést-rend-
rakást vonják össze egy menetbe és erre a célra magajáró, illetve traktorra függesztett
-ún. "adapteres"- gépeket alkalmaznak. Külön menetet képez a rendre rakott gyö-
kerek felszedése, tisztítása és kocsira rakása, melyre a vontatott rendfelszedő-kocsi­
rakó munkagépek használhatók.
A leveles répafej begyűjtésénél az első menetben - magajáró vagy traktorvontatá-
sú gépekkel-történik a fejezés és a leveles répafej kocsira rakása, míg a második me-
netben magajáró gépek ássák ki a gyökereket a talajból, s szállító járműre juttatják
azt. Ezt a betakarítást - elsősorban szarvasmarha-állomány nagymértékű csökkenése
miatt - ma már csak néhány gazdaságban alkalmazzák
 CUKORRÉPA 45

A cukorrépa betakarításának jelentős hatása van a répafej értékére és a termésho-

zamra. A gépi betakarítás közben fellépő veszteségek gyakran elérik a 20-25%-ot és
ez a veszteség optimális körülmények között is l 0-15% körüli.
A betakarítás során fellépő veszteségeket a következő tényezők befolyásolják:
l. A betakarítás időpontja. A korán szedett répa technológiailag éretlen - alacso-
nyabb cukortartalom, nagyobb hamu-, káros nitrogén- és invertcukor-tartalom , rosz-
szabb tárolási tulajdonság - nehezebben dolgozható fel és gyökértermése is kisebb.
2. Állományeloszlás. Egyenlőtlen állomány eloszlása miatt jelentős a répa
fejlettségbeni kiegyenlítetlensége. Az átlagos jellemzökre beállított betakarítógép
csak nagy veszteséggel tud működni. Az erősen fejlett egyedeket túl mélyen fejezi,
míg az átlag alattiakat magasan vagy egyáltalán nem. Az 5-6 cm gyökérátmérőt el
nem ért répák termést gyakorlatilag nem is adnak, mert a fóldszennyeződéssel együtt
áthullanak a betakarítógépek tisztítószerkezetén.
3. A cukorrépa tábla felszínének egyenletessége befolyásolja a többsoros gépek
pontos működését.
4. A betakarításra kerülő tábla talajának nedvességi állapota. Felázott talajon a
gépek kereke süllyed, romlik a sorontartás, nő az ebből eredő fejezési és kiszedési
veszteség, valamint csökken a teljesítmény. Száraz, kötöttebb talajon nő a kiszedési
veszteség, mert a gyökértest esetleg beletörhet a talajba.
5. A növényállomány gyomassága nehezíti abetakarítógépek üzemeltetését, soron
tartását, növeli a műszaki meghibásodást. A gyomok a feldolgozóha kerülve nehezí-
tik a répa szeletelését, rontják a cukorlevek tisztaságát. A répa tárolásakor pedig aka-
dályozzák a gyomok a prizma átszellőztetését.
6. A növényállomány egészségi állapota, cerkaspóra fertőzöttsége. A nagy men-
nyiségű leszáradt levéltömeg fólddel keveredve műszaki hibákat okoz. A fokozott le-
vélképzés következtében felmagasodott répafej rontja a fejezés minőségét.
7. A .fajta alkalmassága gépi betakarításra.
8. A betakarító gép típusa.
9. A betakarító gép helyes beállítása és üzemeltetése.
- A betakarító gépet olyan sebességgel kell üzemeltetni, mely megfelel a talaj
állapotának, a gyomosságnak, lehetövé teszi a gép soron tartását és a jó mi-
nőségű munkát.
- A fejező gépek helytelen beállítása nagy betakarítási és minőségi veszteségek
eredője lehet. Jó fejezéstakkor végzünk, ha a répafejet a legalsó levelek ere-
désének zónájában vágjuk le.
- A répafej eltávolítása azért fontos, mert sok nemcukor anyagot tartalmaz, és
gyártástechnológiába való bevitele rontja a feldolgozásra kerülő répa minő­
ségét, csökkenti a kinyerhető cukor mennyiségét és növeli a költségeket
(16. táblázat). A fejezés minőségét vizsgálva megállapítható, hogy mind a
mély fejezés, mind a magas fejezés kedvezőtlen.
A túl mélyen végzett fejezés jelentősen csökkenti a betakarított répatermés meny-
nyiségét, mert 700 g átlagtömegű répánál 2 cm-es túlfejezés 23%, 4 cm-es túlfejezés
49% és 8-l O cm-es túlfejezés 75-80%-os tömegveszteséget okoz. A túl mélyen vég-
zett fejezéssei a répatest legértékesebb, legjobb minőségű része megy veszendőbe. A
kevéssé, illetve fejezetlen répák inkább súlytöbbletet jelentenek, és ugyanakkor mi-
46 CUKORRÉPA

16. táblázat. Fontosabb minőségi mutatók megoszlása a répatestben

Cukor Hamu a-amino-N Nátrium Kálium

Répatestrészek
(%) (%) mvaVlOO g
l. Répafej 13,70 1,04 8,42 2,79 6,83
2. Gyökértest
első 2 cm 16,34 0,82 6,69 2,15 6,18
második 2 cm-e 16,96 0,78 6,34 2,02 6,07
harmadik 2 cm-e 17,07 0,76 6,23 1,84 6,84
negyedik 2 cm-e 16,68 0,80 6,63 1,83 7,02
többi része 16,66 0,85 6,77 1,75 7,61

17. táblázat. A cukorrépa fontosabb minőségi mutatóinak alakulása a fejezési módtól ftiggően

Cukor Hamu a-amino-N Nátrium Kálium

Fejezési módok
(%) (%) mval/100 g
l. Magasan fejezett
5-6 cm-es levélcsonkkal 15,29 0,91 7,70 2,86 7,20
fejcsúcsig 16,27 0,84 7,56 2,34 7,06
2. Szabványosan fejezett 16,71 0,80 6,62 1,91 6,72
3. Mélyen fejezett
2 cm-rel 16,85 0,79 6,47 1,87 6,80
4 cm-rel 16,80 0,80 6,53 1,80 7,14
6 cm-rel 16,66 0,82 6,71 1,78 7,31
8 cm-rel 16,66 0,84 6,77 1,75 7,61

18. táblázat. A cukorrépa víz- és cukorveszteségének

összefüggése, kiszedés után renden hagyva

Vízveszteség Cukorveszteség
% napi átlagban

0,06-0,10 0,033
0,11-0,20 0,061
0,21-0,50 0,093
0,51-1,00 0,128
1,01-2,00 0,191
2,01-5,00 0,231
 CUKORRÉPA 47

nőségük gyengébb. Ez kifejezésre jut már a cukortartalom csökkenésében is, mert ha

a jól fejelt répa cukortartalma 16, 7%, akkor a fejcsúcsig fejelt répáé 16,3% és a feje-
zetlen répáé 5-6 cm-es levélcsonkkal együtt csak 15,3%. Hasonló tendencia érvénye-
sül a többi minőségi mutató (hamu-, invertcukor-, alfa-amino-N-tartalom) esetében is
(17. táblázat).
10. Szántóföldi tárolás. A korai időpontban kiszedett, feldolgozásra éretlen répa
intenzíven lélegzik. Ha az ilyen répát, különösen meleg időben tartósan a szántóföld-
ön renden hagyjuk, jelentős lehet a vízvesztésből eredő súlycsökkenés, és a légzésből
eredő cukortartalom-csökkenés (18. táblázat).

1.6.8. A cukorrépa átadása és minősítése

A répa átadásának helyét és ütemét a gyár és a termelőgazdaság közötti megállapo-

dás tartalmazza. A minőség meghatározásához a termelő által szállított cukorrépából
az átadás helyén az átvételkor mintát kell venni. Amintát a gyár és a termelő megbí-
zottai közösen veszik. Egy minta tömege 25-30 kg. A mintákat kódszámozott minta-
azonosító címkével ellátott, polietilénnel bélelt zsákokba kell tenni és a gyár labora-
tóriumába szállítani.
A laboratóriumi vizsgálatok során megállapítják a cukorrépa fontosabb minőségi
mutatóit: a cukortartalmat, az alfa-amino-N-, a kálium- és nátriumtartalmat Ezen kívül
az átvételkor meghatározzák a szállítmány föld és szerves szennyezettsége, a répán ma-
radt fejrész tömegét és a súlylevonások után a szállítmány nettó (fizetendő) tömegét.
További minőségi követelmény, hogy a cukorrépa egészséges legyen, szövete fe-
hér, rugalmasan kemény, sajátos répaszagú, erjedésesés rothadásos szagtól mentes, a
gyökértest keresztmetszetében legalább 8 edénynyalábgyűrűvel rendelkezzék és tö-
mege darabonként legalább l 00 g legyen.

1.6.9. Vetőmagtermesztése
Magyarországon az utóbbi években már csak külföldi fajtákat és azok külföldről szár-
mazó vetőmagját használjuk a cukorrépatermesztésben. Így hazánkban az elmúlt
években a cukorrépa-vetőmag szaporítása megszünt.
A cukorrépa magtermesztésének alapvetően két módszere van:
-a közvetett (indirekt) és
- a közvetlen (direkt, áttelelő) módszer.
A közvetett magtermesztésnél első évben a dugvány előállítása történik. Ősszel a
dugványokat kiszedik, tárolják, átteleltetik és a következő év tavaszán kiültetik mag-
hozásra. E módszer az 1990-es években kiszorult a vetőmagszaporításbóL
A közvetlen magtermesztés lényege, hogy a bázismagot a hibridek előállításához
nyáron elvetik, a répát ősszel nem szedik fel, hanem a földben hagyva átteleltetik,
mely tavasszal kihajt, magszárba megy és magot hoz.

A vetőmagtermesztés termőhelyigénye
A magrépa talajigénye az ipari cukorrépához hasonló. Hazánk éghajlata a magrépa
termesztésének megfelelő. Közvetlen magtermesztésnél a répák jobb áttelelése érde-
48 CUKORRÉPA

kében azok a termőhelyek a legalkalmasabbak, ahol a téli hőmérséklet tartósan nem

csökken -l O oc alá és a hótakaró biztosított. A nyári vetéskor a biztonságos keléshez
és a kezdeti fejlődéshez öntözésre van szükség. A maghozó évben a répa vízigénye
450-550 mm.

A vetőmagtermesztés közvetlen (direkt, áttelel ő) módszere

Táblamegválasztás, izoláció. Kizárólag öntözhető területet válasszunk magter-
mesztésre. Évelő, veszélyes gyomnövényekkel és talajlakó kártevőkkel erősen fer-
tőzött táblákat kerüljük. Évelő pillangós mellé ne tervezzünk magrépát a pocok és
a hörcsög áttelepülése miatt. A tábla alakja, nagysága, mérete feleljen meg a gépe-
sített technológiának, az öntözés igényének. A tábla kiválasztásnál figyelembe kell
venni a vetőmagszaporítások szántófóldi ellenőrzésének követelményeit a szige-
telő távolságra vonatkozóan. Nem maghozó évben a vetőmagelőállító tábla
elválasztósávja a más fajtától vagy más Beta répától 2 m. Magtermő évben a szige-
telő távolság a Beta nemzetségbe tartozó fajoktól, illetve fajtáktól és hibridektől
legalább 1000 m.
Elővetemény, növényi sorrend. A direkt módszerrel termesztett magrépát augusz-
tusban vetik, ezért korán lekerülő előveteményt szükséges választani. A magrépa elő­
veteményre igényes, csak vetésváltásban lehet termeszteni az ipari cukorrépánálleír-
tak figyelembevételével. Leggyakoribb előveteményei a kalászos gabonák.
Talaj-előkészítés. A magrépa számára kalászos elővetemény után mintegy 5-8 hét
áll rendelkezésre a talajelőkészítésre. Az elővetemény letakarniása után végezzük el
a tarlóhántást tárcsával, 8-12 cm mélyen és zárjuk le gyűrűshengerreL Ha szükséges
az alapművelésig ápoljuk és zárjuk a talajfelszínt Július végén, augusztus elején vé-
gezzük el a középmély művelést, mintegy 18-25 cm mélyen. Amennyiben lazítást al-
kalmazunk, akkor tárcsás alapművelést válasszunk. Ha a lazítás elmarad, akkor a ta-
laj kultúrállapota dönti el, hogy a forgatásos alapművelést tárcsával vagy ekével vé-
gezzük. A vetést megelőző napokban kombinátorral vagy ásóboronával készítsük elő
a magágyat
Tápanyagellátás. Az őszi fejlettség eléréséig a répa N-felvétele 80-100 kg/ha. Kö-
zepes N-ellátottságú talajon alaptrágyaként 40---óO kg/ha N hatóanyag kijuttatása java-
solható. Pillangós elővetemény után ne adjunk N-t. Az állomány gyors tavaszi fejlődé­
sének elősegítésére, még nyugalmi időszakban (februárban) 60-100 kg/ha-os N-fejtrá-
gyázást végezzünk. Későbbi időpontban, áprilisban is alkalmazható 40-50 kglha N-trá-
gyázás öntözés előtt. A P- és K-műtrágyát az alapművelés előtt szórjuk ki. Közepes el-
látottság esetén foszforból 140-180 kg/ha, míg káliumból 180-240 kg/ha hatóanyag ki-
juttatása javasolható.
Vetés. A vetést augusztus 15-25 között kell elvégezni, hogy augusztus végére,
szeptember elejére a répa kikeljen és a tél beálltáig l ,O-l ,5 cm vastagságú répák fej-
lődjenek. A vetés mélysége 3-4 cm, a sortávolság 45 vagy 50 cm. Jó csírázóképessé-
gű vetőmagból ajánlatos a hibrid egymagvú anya partneréből folyóméterenként
40-50, a többmagvú beporzóból 30-40 gomolyt vetni. A triploid, diploid és aniza-
plaid egymagvú hibridek vetőmagtermesztésben általánosan elterjedt az anya és apa
váltakozó sorú, 6:2 arányú vetése és elkülönített aratása. Triploid hibrideknél a
tetrapiaid többmagvú beporzó gomolymérete jóval nagyobb a diploid egymagvú
 CUKORRÉPA 49

anyáénáL Együttes aratásuk esetén könnyen szétválaszthatók, ezért magtermeszté-

sükben alkalmazhatók még az alábbi módszerek:
- az anya és apa váltakozó sorú, 3: l arányú vetése és együttes aratása;
- az anya és apa elitmagjának 3: l arányú keverékének folyamatos vetése.

Növényápolás, növényvédelem
Az áttelelő répaállomány kifagyásveszélye csökkenthető a répasarok töltögetéséveL A
töltögetést a fagyok beállta előtt (október vége, november eleje) kell elvégezni úgy,
hogy a levélzet egyharmada szabadon maradjon. A töltögetést általában két alkalommal
végezzük, ugyanis az első töltögetés után a talaj 2-3 hét alatt jelentősen megülepszik
A hótakaró elolvadása után tavasszal, amint a talaj nedvességi állapota megenge-
di, a répatáblát átlós irányban meg kell fogasolni és a töltögetéssei kialakított bakhá-
tat szét kell húzni. A felfagyott talajokat hengerezzük A tavaszra tervezett N-adagot
minél korábban juttassuk ki, majd ezt kövesse a sorközök kultivátorozása.
A gyomszabályozást, a kártevők és betegségek elleni védekezést az ipari cukorré-
pánál alkalmazott szerekkel végezhetjük.

A vetőmag-szaporítás szántófóldi ellenőrzése

A cukorrépa vetőmagszaporítások szántóföldi ellenőrzésének elöírásait, követelmé-
nyeit az MSZ 635 3:1998 szabvány tartalmazza. A szántóföldi ellenőrzést háromszor,
magszárba indulás előtt, fővirágzáskor és a magvak érésekor kell elvégezni. Az ellen-
őrzés kiterjed a szigetelő távolságra, az elválasztó sávra, a gyomosságra, az állomány
fejlettségére, az idegenelésre, az állomány egészségi állapotára. A maghozó évben a
virágzásig el kell távolítani az állományból minden fajtaidegen egyedet A virágzás
után a beporzó apasorokat ki kell vágni.

Betakarítás, vetőmagfeldolgozás
A répa biológiai sajátossága, hogy virágzása, magképződése és a mag érése elhúzódó
és egyenetlen. Az aratást akkor lehet megkezdeni, amikor a magok 25-35%-ának
perikarpiuma barna színű és a gomolyok magvacskái belül lisztes állományúak A
magrépa aratása általában augusztus eleje. A várható termés 1,5-3,0 t/ha.
A magrépa betakarítása történhet két-, illetve egymenetben. A kétmenetes betaka-
rításkor az első menetben alternáló kaszával, magas (25-30 cm) tarlót hagyva rend-
re vágjuk a maghozó szárakat A learatott rendek az időjárástól ftiggően 4-7 nap alatt
utóérnek és ezt követően felszedhetők, csépelhetők. A cséplés gabonakombájnnal vé-
gezhető a szükséges átalakítások után. A betakarított nyers vetőmag nagyobb víztar-
talmú szár- és levélrészekkel szennyezett Így fontos, hogy e durva szennyeződéseket
az előtisztítás során eltávolítsuk Amennyiben a mag nedvességtartalma a 15%-ot
meghaladja, akkor szárítani szükséges. A szárítás hőmérséklete a 40 °C-ot nem halad-
hatja meg. A szárítás és tisztítás után kerül a mag a feldolgozó üzembe.
A magrépának még a gomolyok teljes érésében is jelentős a lombozata, ami aka-
dályozza az egymenetes betakarítás!. Így az aratócséplés előfeltétele a zöld növényi
részek (levélzet, magszár) kémiai úton való leszárítása, deszikkálása vagy érésgyor-
sító használata. A defoliáló szerek használata kevésbé javasolható, mert gyakran a
mag minőségének romlását, csírázó képességének csökkenését váltja ki. Alkalma-
50 CUKORRÉPA

19. táblázat. A cukorrépa vetőmag minőségének követelményei

Nedvesség-
Tisztaság Csírázóképesség
Szaporítási fok Vetőmagtípus tartalom
legalább(%) legalább(%)
legfeljebb(%)
monogerm 80
Szuperelit
precíziós 97 75 15
Elit
multigerm 73
I. fok
egyéb 68

sabb tehát érésgyorsító használata. A magrépa akkor deszikkálható, amikor a gomo-

lyok 80-85%-ánál a perikarpium sárgásbarna és a magvak szövete lisztes. A kombáj-
nos betakarítás a deszikkálást követően 4-9 napra kezdhető meg, amikor a zöld nö-
vényi részek leszáradtak
A szántóföldi szemléken alkalmasnak minősített nyers vetőmagot a feldolgozás so-
rán előtisztítják, osztályozzák, koptatják, ismételten tisztítják és osztályozzák Ezután
kerülhet sor a csávázásra, drazsírozásra, inkrusztálásra.
A nemesített vetőmagként fémzárolt vetőmagtételeknek meg kell felelni "A mező­
gazdasági és kertészeti növények vetőmagvai" répafélékre vonatkozó előírásainak
(19. táblázat).
 2. Burgonya

2.1. Jelentősége

A burgonya Közép- és Dél-Amerikából származó növény. Vavilov szerint Mexikó,

Peru, Bolívia és Chile az őshazája. Amerika őslakóinak, az indiánoknak a kukorica
mellett a legfontosabb élelmiszer növénye volt. A sík vidéken a kukoricát, a hegyek-
ben a burgonyát termesztették
Európába Francis Drake hozta be 1580-ban, Virginiából kerül Angliába. Magyar-
országra 1650-ben német egyetemeken tanuló diákok révén került. A magyar lakos-
ság idegenkedve fogadta és termesztése nehezen terjedt el. Erdélyben Csík és Három-
szék megyékben csak az 1815-ös évektől ültetik. Az első magyar fajta a "Magyar
Kincs" volt, melyet Nyitrán nemesítettek
A burgonyatermesztés nevezetes dátuma 1845-1847, amikor egész Európa burgo-
nyatermését megsemmisítette a burgonyavész (Phytophthora). A világon vetésterüle-
te 19-20 millió hektár 16 t/ha körüli termésátlaggal (20. táblázat).

20. táblázat. A burgonya vetésterülete és termésátlaga

(FAO adatok alapján)

Vetésterület (ezer ha)

Ország
!985 !995 200 3 !985 !995 200 3
Világ összesen 18 401 18 307 19 218 15,3 15,6 16,2
Franciaország 240 !72 !62 32,4 33,9 39,5
Hollandia !69 !79 !57 423,4 41,0 40,7
Lengyelország 2 095 l 522 800 17,4 16,3 16,9
Magyarország 70,2 69,7 35 19,6 15,8 22,8
Egyesült Királyság 192 197 160 35,8 37,4 43,6
Németország 718 347 283 29,3 31,4 35,8
Románia 321 244 285 20,7 12,4 12,3
India 849 l 069 l 400 14,8 16,3 17,1
Japán 130 104 96 28,6 32,3 31,9
Kína 2 480 3 436 4 502 10,8 13,4 14,8
Egyiptom 74,3 123 80 19,8 21,1 23,7
Argentína 106 88 83 21,1 27,4 25,7
USA 553 555 506 33,4 36,2 41,1
Kanada 114 144 180 26,3 26,6 29,5
Ausztrália 38,4 37,6 42,0 25,8 29,8 30,2
52 BURGONYA

Magyarországon az 1960-as években még 200 ezer hektáron, napjainkban már

csak 30 ezer hektáron termesztünk burgonyát 16-20 t/ha-os terméssel. A burgonya
nélkülözhetetlen társa életünknek és környezetünknek. Sokoldalúan felhasználható:
- étkezésre kora tavasztól a primőr új, a korai nyári és az őszi-téli fogyasztáshoz
tárolva, az őszi érésű;
- élelmiszeripari célra elősütött, hűtött, pommes frits, chips formájában, mélyhűtött
főtt burgonya ételekhez, valamint burgonyaliszt, pürépor s pehelyként tartósítva;
- a burgonyakeményítő, az ipar számos területén egészen a kozmetikumokig;
- alkoholja a gyógyszer-, a műanyag gyártásban a human és állatgyógyászatban;
- cukortartama (glükóz-, maltóz-, szacharózként) természetes alapanyaga a tartó-
sító iparnak;
- a kenyérkészítéshez minőség és eltarthatóságjavító adalékként;
- takarmányként a háziállatoknak, mind fúllesztett frissen etethető, mind szárított
formában.
Az egy főre jutó fogyasztás a múlt század első felében meghaladta a l 00 kg-ot,
azonban az élelmezési szokások és a kereskedelemben megjelent száraz, főzhető tész-
ták, a hús-, a tej-, a sajtipari készítmények hatására a fogyasztás 50--70 kg-ra csökkent.
Vetésterületét és termésének alakulását a 7. ábra szemlélteti az elmúlt évtizedekbőL
Termése a termőhelyek talaj ától, az alkalmazott termesztési módszertől és évjárat-
tól fúggően az alábbi terméshatárok között alakulhat:
öntözetlen (t/ha) öntözött (t/ha)
l. középkötött csernozjom talajokon 15-30 25-50
Il. középkötött erdőtalajokon 20-30 25-40
IV. laza és homoktalajokon 10-20 15-30

ha Uha
250000~------------~------------~~------~~--~~~~25
~ vetésterület ( h a ) - termésátlag (Uha)- termésátlag növekedés

200 OOO 20

150 OOO 15

100 OOO 10

50 OOO 5

7. ábra. A burgonya vetésterületének és termésátlagának alakulása

Magyarországon 1965-2003 között (KSH adatok alapján)
 BURGONYA 53

2.2. Botanikáj a és fiziológiája

2.2.1. Rendszertana, származása
A burgonya a Solanaceae családba, a Solanum nemzetségbe tartozik. A hazánkban s
az Európa-szerte termesztett burgonyák a Solanum tuberasum fajba sorolhatók. Kro-
moszómaszáma: n= 24. A géncentrumokban számos vadfaj található. Ezek a hurgo-
nyák rezisztencianemesítésre használhatók. A keresztezési azonban nehezíti, hogy
kromoszómaszámuk eltérő (n= 12, n= 18, n= 24).

2.2.2. Botanikája
A burgonyát föld alatt megvastagodott szárképletéért, gumójáért termesztjük Szapo-
rításra is ezt használjuk. A burgonya magjára elsősorban a nemesítésnél van szükség,
de egyes országokban (Afrika), ahol nagymértékű a leromlás, TPS (True Potato Seed)
technológiával termesztésben is használják. A gumón fejlődő rügyekből alakul ki a
burgonyanövény föld alatti és föld feletti hajtásrendszere.
Gyökere. Főgyökérrendszere csak a magról kelt burgonyanövénynek van. A mellék-
gyökerek a föld alatti szárcsomókból és a sztólók csomóiból fejlődnek ki. Gyökérrend-
szere viszonylag fejletlen, rendszerint 40-50 cm-nél nem hatol mélyebbre. A gumófej-
lődés időszakában tömege változatlan, elhalása a lomb elsárgulása előtt indul meg.
A sztóló (tarack) módosult föld alatti hajtás, amely úgy, mint a járulékos gyökér, a
főtengely föld alatti részéből ágazik el és vízszintesen fejlődik.
Szára. A burgonya szára belül üreges, kívül szögletes. Aszár magassága a tenyész-
időtől függően változatos (60-100 cm). Egy gumó több szárat is fejleszt. Aszár vé-
gei virágzatban végződnek. A kései fajták rendszerint bővebben virágzóak, a koraiak
gyérebben. A virág színe változatos (pl. sárga, rózsaszín, vöröses stb.) és közel azo-
nos a gumóhéj színével.
Levelei. A burgonya levele páratlanul, egyenlőtlenűl és szárnyaltan összetett. Az
összetett levél a levélzeti tengelyből, oldal- és csúcsi levélből áll. A levelek között
másodiagos és gyakran harmadlagos levelek is fejlődnek, melyek nagysága fajtán-
ként változik. Mind a levél felszínén, mind a fonáki részén gázcserenyílások találha-
tók, melyek a szén-dioxid-, vízgőz- és oxigéncserét biztosítják. A LAl (levélfelület)
index 4 értékig általában szoros összefüggésben van a termés nagyságával.
Virágzata. Bogernyős virágzata 5-6 hétig is viríthat. Az egyes fajták virágzásin-
tenzitása eltérő, melyet a időjárási tényezők is erősen befolyásolnak. A virágzást a
hosszúnappal serkenti. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a virágzás feltételei nem
a legkedvezőbbek A virágzást a hőmérséklet is befolyásolja. Ha a magas hőmérsék­
let másodiagos hajtásfejlődéssei jár, ekkor ez fokozott virágzáshoz vezet. Vannak faj-
ták, melyek normál körűlmények között nem virágoznak, de másodiagos hajtásfejlő­
déshez vezető körűlmények hatására erőteljes virágzással reagálhatnak (8. ábra).
A burgonya vegetatív termése a gumó. A gumó alakja, színe és számos más jel-
lemzője fajtához kötött tulajdonság. Mivel a gumó módosult szárrész, így a szárrajel-
lemző képletek rajta is megtalálhatók A gumóhéj on spirális eloszlásban foglalnak he-
lyet a rügy-, illetve csírahajtás-kezdemények, a burgonyaszemek A gumó alapi ré-
54 BURGONYA

8. ábra. Burgonya és gumótípusok

szén kevesebb, csúcsi részén több a szem. A gumó formája elsősorban fajtatulajdon-
ság, amely a gömbölyűtől a megnyúltig, s a kifli alakúig terjedően sokféle lehet. Ét-
kezési burgonyánál a 40 mm alatti, ún. szabványou kívüli gumókat takarmányozási
vagy ipari célra használhatják.
A gumó héjának és húsának színe változatos. Országonként és tájanként más és
más héj- és hússzínű burgonyafajtákat kedvelnek Az angolok, amerikaiak a fehér hú-
sú, a németek sárga húsú és héjú, hazánk lakói főleg a rózsaburgonyához (piros héjú)
ragaszkodnak.
Magtermése. A burgonya generatív termése a bogyó. Alakja gömbölyű, színe zöld,
éréskor sárga színű. Benne 50-300 db 1-2 mm hosszú, lapos magocska fejlődik.
Néhány napos 25 oc feletti hőmérséklet károsíthatja a virágok megtermékenyülését,
s ekkor egyáltalán nem vagy csak kis számú termés (bogyó) fejlődik. Az pedig, hogy a
kialakuló termésben fejlődnek e életképes magvak, az örökletes tényezők függvénye.

2.2.3. Fiziológiája
Növekedési típus
A gumótermést nemcsak a tenyészidőszak alatt termelt szárazanyag nettó mennyisé-
ge határozza meg, hanem a megtermelt szárazanyag egyes növényi részek közti el-
oszlása is. Ez határozza meg a növekedési típust. A növekedési típus nagymértékben
befolyásolja azt, hogy a gumó számára mennyi elraktározható szárazanyag áll rendel-
kezésre a tenyészidőszak során. Alapvetően két fő növekedési típust különböztetünk
meg: rövid és hosszú tenyészidejűt.
 BURGONYA 55

A növekedési típus meghatározásában- más tényezőkkel összhangban- a fajtának

(genotípusnak) is jelentős szerepe van. Az egyes fajták növekedési típusban is külön-
böznek egymástól. Eltérhetnek például a kezdeti fejlődés gyorsaságában, a gumókö-
tés időpontjában, a gumónövekedés gyorsaságában.
Korai fajta a gumónövekedés mértéke folyamatosan gyorsul, míg a lombozaté vis-
szafogott marad. Ez azt jelenti, hogy a levelek által megtermelt szerves anyag na-
gyobb része a gumóba vándorol. Korai fajtánál a lombozat maximális kifejlődésének
ideje korábbra esik, de a levelek életciklusukat is korábban fejezik be. Az úgyneve-
zett "Harvest index" - a termés (gumó) szárazanyag-tartalma osztva az összes meg-
termelt szárazanyag mennyiségével - korai fajtánál magasabb. A növény korábban
fedheti a talajt, a gumókötés korábban megindulhat és a növény előbb is érhet be.
Késői érésű fajta gumókötése a tenyészidő későbbi időpontjában indul meg. Az
ilyen fajta a kezdeti időszakban a megtermelt tápanyagok nagyobb részét a lombozat
fejlesztésére fordítja. Összességében egy hosszú tenyészidejű fajta több levelet (na-
gyobb lombozatot) fejleszt és tovább is él.
Mindezekből következik, hogy a korai érésű fajta a vegetációs időszaknak már egy
korábbi időpontjában is relatíve magas termést tud produkálni, de mivel a késői éré-
sű fajtának hosszabb idő áll rendelkezésére, az összes termés ennél a típusú fajtánál
lesz magasabb.
A növekedési típus és az azt módosító számos termőhelyi tényező együttesen
okozza a termések között tapasztalt terméskülönbségeket.

A burgonya szárazanyag-termelése, gumóképzése

Egy növény teljes szárazanyag-termelő képessége - az összes termése - fúgg a napi
felhalmozástól és a tenyészidő hosszátóL A szárazanyag termelése túlnyomó részt a
levelekben játszódik le. Itt - erősen leegyszerűsítve - a fényenergia hasznosításával
vízből és a légköri széndioxidból szőlőcukor képződik. Az összes termelés egy része
a növény légzése, növekedése és a fotoszintézis révén - mely maga is energiaigényes
folyamat - elvész a termelő számára.
A magas szárazanyag termelés (nagy termés) eléréséhez a burgonya a napsugárzás
energiáját maximálisan kihasználja. A felület zöld levelekkel való teljes borítottsága
biztosítja, hogy a beeső sugárzás a legjobban hasznosuljon. Ezért a tenyészidőszak so-
rán a talaj minél teljesebb és minél hosszabb borítottságára kell törekedni. Ennek eléré-
séhez a gyors kezdeti fejlődésű és hosszú tenyészidejű fajta képes. Ahhoz, hogy a le-
velek fotoszintézise maximális legyen, a vízzel és tápanyagokkal való ellátásukat opti-
mális szinten kell tartani. Vízhiány esetén például a gázcserenyílások bezáródnak Ez
csökkent napi termeléshez vezet, mivel a beeső fény hasznosulása nem maximális. Ha
valamelyik tényező hiányban van, akkor a tenyészidőszak rövidülése nagymértékű is
lehet. A N-adagolással növeini lehet a tenyészidőt, azonban nem lehet a végtelenségig,
mert a fajta örökletes tulajdonságai ezt korlátozzák.
A víz- és tápanyagellátáson kívül más tényezőknek is - mint pl. a hőmérséklet- op-
timálisnak kell lenni. A fotoszintézis hőmérsékleti optimurna borgonyánál 20-25 °C.
Ez azonban ftigg a fényintenzitástól is. Magasabb fényintenzitásnál magasabb az op-
timum hőmérséklet is. Különösen 30 oc felett a fotoszintézis hatékonysága jelentősen
csökken. A hőmérséklet hatással van a növény légzési folyamataira is: 20-25 °C-os
56 BURGONYA

nappali és l 0-12 °C-os éjszakai, vagyis a burgonya számára optimális 15-19 °C-os át-
lagos hőmérsékletnél a termelt szárazanyag 20-25%-a légzési veszteség. Magasabb
hőmérsékleteken ez az érték azonban jelentősen növekedhet.
Nagy terméshez előnyös, ha a megtermelt szárazanyag többsége a gumóbajut. Ha
szükségesnél több szárazanyagat fordít a növény a lombozat fejlődésére, akkor az a
gumófejlődés rovására megy.
A gumó szárazanyag-tartalma fajtánként, termőhelyenként, évjáratonként más és
más lehet, melynek alakulását a nitrogen- és káliumellátás is befolyásolja. Az a bur-
gonyatábla, amely májustól szeptember végéig zavartalanul tud asszimilálni, több
mint 20 tonna szárazanyag előállítására képes hektáronként. Friss gumótömegre vo-
natkoztatva a potenciális termés a l 00 tonnát is meghaladhatja hektáronként.

Fejlődési szakaszok
Az egyes növényi részek tenyészidőszak alatti fejlődése jellemző tulajdonsága a hur-
gonyának Ennek alapján két alapvető fejlődési fázist különböztethetünk meg:
- az ültetés és kihajtás közötti időszakot,
- a lombozat fejlesztés és gumónövekedés közötti időszakot.

l. Az ültetés és kelés között eltelt időszak

Ültetés után a rügyek megindulása - melyet a gyökerek, majd a hajtások fejlődésé­
nek megindulása követ- a gumóban raktározott tápanyagok segítségével jön létre.
Megindulásához magasabb, 7-8 °C, az azt követő gyökérfejlődés megindulásához
alacsonyabb, 4 oc feletti hőmérséklet és megfelelő talajnedvesség szükséges. l 0-12
oc alatti hőmérsékleten a csírázás üteme lassú. Előcsíráztatással ültetett gumóból a
hajtás- és a gyökérfejlődés egy része még ültetés előtt végbemegy.
Ültetés után a rügyek további növekedése csak 7-8 oc feletti talajhőmérsékleten foly-
tatódik, de a gyökerek növekedése hidegebb talajban is megindul, így az előhajtatott gu-
mó gyökeresedése hidegebb talajban is folytatódik és kelése ezzel előbbre hozható.
Az ültetéstől a kelésig 25-35 nap, előhajtatott gumónál 15-20 nap szükséges. Ha
élettanilag öregebb vetőgumót ültetünk el, akkor belőle korai típusú növény fog fej-
lődni. Azonban, ha a gumó túlzottan elöregedett - magas tárolási hőmérséklet vagy
erős vízveszteség hatására-, akkor kelési problémákra és lassú lombfejlődésre szá-
míthatunk Extrém esetekben a burgonya ki sem kel.
2. A lomb- és gumófejlődés időszaka
A burgonya kelése után a lombozat és a gyökérzet közel azonos arányban fejlődik.
A gumókötés - fajtától és a termesztés feltételeitől fúggően - a kelést követően 2-4
hét múlva indul meg. Ettől fogva a gumó növekedéséhez is szükség van tápanyagra.
A nagy nitrogénadagtól a növény több levelet fejleszt, ami a gumókötés késleltetésé-
hez vezet. Ekkor viszonylag több megtermelt tápanyag kerül a level ekbe, mint a gumóba.
A nitrogén több adagban történő kijuttatása lehet megoldás a növény ésszerü táplálására.
Ha a növény vízfelvétele folyamatos, akkor a lombfejlődés gazdagabb. Ez az egyik
oka annak, hogy jó vízellátás mellett laza homokos vályogtalajon fejlődő növény több
levelet fejleszt, mint kötött talajon. Természetesen ebben a nitrogénnek is szerepe van.
A fajtától fúggő kezdeti lassú fejlődést követően a gumó növekedése hosszú ideig fo-
lyamatos. Egy asszimilációra kedvező napon a gumótömeg gyarapodása az l OOO kg-Qt
 BURGONYA 57

is elérheti hektáronként. Az erős fény gátolja a levelek fejlődését, míg a gumókét elő­
segíti. Ez különösen előnyös a korai burgonya termesztésénél, ilyenkor a levelekben
megtermelt tápanyagok nagyobb részt a gumóba vándorolnak
Mind a lombozatot, mint a gumók fejlődését a nappalhossz és a hőmérséklet alakítja:
- Rövidnappalos körülmények között relatíve kicsi levelek fejlődnek a növényen
és a gumókötés a növény kihajtása után hamar megindul.
- Hosszúnappalnál ellenben a gumókötés időpontja későbbre tolódik és több levél
is fejlődik.
- Az optimum elsősorban a termesztett fajta nappalhosszúsággal szembeni igé-
nyétől ftigg.
- Minden fajtának meg van a maga kritikus nappalhosszúsága. Ez aztjelenti, hogy
a fajta gumókötése csak akkor indul meg, ha a nappalhossz egyenlő vagy rövi-
debb, mint a fajta kritikus értéke.
A hőmérsékletnek szintén jelentős befolyásoló szerepe van és módosítja egy adott
nappalhosszúság hatását is.
- Általában az alacsony hőmérséklet- különösen az éjszakai- és a rövidnappalas
körülmények a gumókötés idejét előre hozzák, a hosszúnappalas megvilágítás
és a magas hőmérséklet pedig késleltetik azt.
A gumókötés megindulása után a nappalhossz és a hőmérséklet szerepe csökken.
A különösen magas hőmérséklet azonban a növény korábbi éréséhez vezethet, főleg
ha az szárazsággal párosul. A Magyarországon termesztett fajták tenyészideje - ke-
léstől az érésig- 85-125 nap közötti.
Vetőgumó-termesztésnél elsődleges szempont - még az érés előtti időpontban - a
minél korábbi szártalanítás, amellyel megakadályozzuk a vírusvektor levéltetvek ál-
tal okozott - lomhozaton keresztül történő - gumófertőzést Ilyenkor a zöld lombfe-
lületet elpusztítva megszakítjuk a növény további fejlődését, megakadályozva ezzel a
vírusfertőzést és gyorsítva a gumó érését (parásodását), majd betakarítását. Korai faj-
ta termesztésével lerövidül a tenyészidőszak, korábban lehet szártalanítani és így
csökken a vírusfertőzés kockázata is. Mire a levéltetvek tömeges rajzása elkezdődik,
el lehet végezni a burgonya kórtani szártalanítását.

2.3. Biológiai alapok

A fajták és nemesítésük
Az 1920-as évekig burgonyatermesztésünk főként a külföldről behozott 'Korai rózsa'
(Early rose) és az ismeretlen származású 'Korai kék' fajtákon, majd később ezekből
származó tájfajtákon alapult. Az első hazai nemesítésű burgonyafajta a 'Magyar
Kincs', amit !876 táján Angelli József állított elő Nyitra megyében.
A magyar burgonyanemesítés az 1920-as években indult. Teichmann Vilmos
Tomyospálcán bekapcsolódott a burgonyanemesítésbe, amelyet később Kisvárdán
eredményesen folytatott. Ennek az időszaknak legkiemelkedőbb nemesítési eredmé-
nye a 'Gülbaba' (1930). Fajtáival 1953-ban szervezte meg az országos vetőgumó
szaporítási rendszert. Az 1950-70-es években Hom Miklós Lovászpatonán és Mari-
ettapusztán Barsy Sarolta nemesítő tevékenysége volt meghatározó.
58 BURGONYA

Az 1960-as évek végén nagymértékű és korai levéltetű - elsősorban a legveszélye-

sebb zöld őszibarack levéltetű (Mysus persicae) - rajzás következett be, ami ellen a
korai szártalanítás sem nyújtott kellő biztonságot. Áttérés a szövettenyésztésen alapu-
ló fajtafenntartási rendszerre, több ok miatt nem honosodott meg.
A '70-es évek elejétől kezdtek elterjedni a holland fajták, amelyeket vírusfogé-
konyságuk miatt minden évben importálni kell. Ennek oka, hogy hazai ökológiai
adottságok között rendszerint csak egy év utántermesztést bírnak ki az import fajták.
Magyarországo n a hazai nemesítésű vírusrezisztens fajta(ák) termesztésbevo nása
jelentene nagy előrelépést az eredményesebb és versenyképes burgonyatermesztés
megvalósításában. Az ellenállóság - elsősorban a vírusrezisztencia, de egyéb beteg-
ségre is pl. varasodás- javítása hagyományos nemesítési módszerekkel (faj- és fajta-
keresztezés és szelekció), alkalmazva a korszeru biotechnológiai eljárásokat is (pl. in
vitro szaporítás stb.) jelenleg Keszthelyen és Kisvárdán folyik.

A szaporítóanyag és előállításuk
A termesztés alapja a fajtaazonos, egészséges, vírusmentes, jó minőségű és ezt garan-
táló fémzárolt vetőgumó. Szaporító terület l OOO ha körüli hazánkban.
A szaporításban 22-30 t/ha-os termést érnek el, amelyből 17-22 t/ha a vetőgumó.
Az ország vetőgumó-felújítási hányada 20-25 %.
A szaporítás a magyar ökológiai adottságok között is biztonságos, amennyiben a
szaporított fajta jó szántófóldi vírusrezisztenciával rendelkezik.

2.4. Termőhelyigény
Talajigény
Termesztésére kedvezőek az alábbi tulajdonságú középkötött és laza talajok:
- tavasszal korán felmelegedő, jó hő- és vízgazdálkodású,
- száradásra nem rögösödő, nem tömörödő,
- termőréteg alatt vízzáró réteg nincs,
- jó az altalaj kapilláris vízemelő képessége,
- a termőréteg és az altalaj nem heterogén,
- gyengén savanyú vagy semleges kémhatású (4,5-7,5 pH).
Megfelelnek termesztésének a középkötött vályog- és erdőtalajok, valamint a
humuszos és gyengén humuszos homoktalajok is.
Korán tavasszal -március közepe és április eleje között legyen - ültetésre alkal-
massá tehető.
Alkalmatlanok mindazok a talajok, amelyek kötöttek, hidegek, tavasszal lassan
melegszenek fel, valamint erodáltak
Ezeket figyelembe véve nem alkalmasak burgonya termesztésére a réti kötött
agyagtalajok, a lúgos középkötött, köves és szikes, továbbá a szélsőséges hő- és víz-
gazdálkodású futóhómok talajok, a lejtős és a sekély termőrétegű talajok.
A burgonya gumóképződésére kedvez a talaj nagyobb hézagtérfogata (légjárható-
sága) és lazább szerkezete. Levegőtlen talajokon a gumóképződés elhúzódik, a gu-
mók deformálódnak, általában kevésbé érnek be, a burgonya héja vékonyabb, beta-
 BURGONYA 59

karításuk nehezebb, a gumók sérülékenyebbek. A kötöttebb talajok száraz időben an-

nyira tömörödnek, hogy a burgonya gépi betakarítása száraz időben szinte lehetetlen.

Éghajlatigény
Az ország nyugati és északi térségei kedvezőbbek, mint a sík és szárazabb Nagyal-
föld éghajlata. A korai szabadföldi termesztésre kedvező- déli fekvésénél és talaj-
adottságánál fogva (a könnyen felmelegedő, laza homoktalaj) - Csongrád és Bács-
Kiskun megye.
Vegetációja alatt víz- és hőigénye az alábbiakkal jellemezhető.
A burgonya vízigénye a tenyészidőben-40-50 t/ha-os terméshez-500-600 mm,
ezen belül június-júliusban a legnagyobb, mintegy 300-350 mm. Ennyi csapadék ha-
zánk területén nincs. A burgonya nagy vízigénye miatt májustól augusztusig - még
átlagos évjáratban is -körülbelül 200-300 mm vizet kell öntözéssel pótolni ahhoz,
hogy biztonságosan jó legyen a termés. Meleg és aszályos évben 400-600 mm-t is ki
kell öntözni (9. ábra).

9. ábra. A csapadék területi eloszlása (mm) a gumókötődés időszakában

(Ajtay A. nyomán)

Érése előtt meleget, de nem szárazságot kíván, ami gyorsítja az érést, a gumók
parásodását és keményítőtartalmának növekedését. Hűvös, csapadékos szeptemberi
betakarításkor a gumók jobban sérülhetnek és nagyobb veszteséggel tárolhatók.
Tenyészidő alatti hőigénye 1300-1500 °C közötti, azonban Magyarországon a te-
nyészidő alatti hőösszeg 1800-2400 °C.
A növény asszimilációja 2-5 oc alatt és 40 oc felett megszűnik. A burgonya levél-
zete mínusz 1-2 °C-on megbarnul, megfagy. Ha a fold alatti rügyeket károsodás nem
éri, a burgonyatő fagyhatás után regenerálódik, kihajt.
60 BURGONYA

A burgonya szárfejlődésének megindulásához 7-8 °C talajhőmérséklet szükséges,

a gyökérképződés azonban már 3-4 °C-on kezdetét veszi. Kezdeti fejlődése a hőmér­
sékleti viszonyoktól ftigg. Hideg, csapadékos időjárás esetében a kelés elhúzódik, a
gumók nem hajtanak ki. Ezért indokolt a gumók előhajtatása, mert így a gyökérkép-
ződés a hidegebb talajban is megindul és gyorsabb lesz kelése.
Virágzáskor, gumókötésnél és az intenzív gumónövekedés időszakában (májusban,
júniusban és júliusban) a mérsékelt meleg mellett a burgonya csapadékigénye fokozódik.
Gumókötéskor a mérsékelt meleg növeli a gumók számát. A gumóképződés felső
hőmérsékleti határa 26°C, optimurna 13-16 °C.

Környezetigény
A burgonya alkalmazkodóképessége jó. Környezettel, termőtájjal szemben igényes.
Igényes a tábla talajának kultúrállapotára és a szomszédos táblák gondozottságára. A
tábla az intenzív talajhasználattal és a termesztési módszerekkel legyen alkalmas a
burgonya igényét kielégíteni.
A környezet adottságai, az időjárás helyi szélsőségektől legyen mentes, pl. erdő,
fás liget, akác fasor ne hátráltassák időarányos fej lődését, egészségi állapotát és ne le-
gyenek a kártevők bázisai.

2.5. A termesztés módszere

2.5.1. Elővetemény

Előveteményre az igényesebb növények közé tartozik. Jó előveteményei elsősorban

a kalászosok, a repce, a fehér mustár, az olajretek és a hüvelyesek. Kitűnő elővetemé­
nyei a másodvetésű zöldtrágya növények (olajretek, csillagftirt). Következhet még
egynyári szálastakarmányok, rostlen, olajlen, repce után is, esetleg borsó, bab, lóbab
is lehet előveteménye.
Ne következzék kukorica, silókukorica, napraforgó, lucerna és magftives után a
nagy tömegű szár- és gyökérmaradványok miatt, továbbá cukorrépa, paradicsom, do-
hány, cirokfélék, fűszer-, zöldség- vagy gyógynövény után sem.
Önmaga után 4 évre ültethető. Kivétellehet a jó kultúrállapotú, gyengén humuszos
homok. Ha ennél gyakrabban követi önmagát:
- gyorsabban leromlik, többszörösére nő a növényvédelme és a baktériumos be-
tegségek megjelenésének kockázata, fertőzésének mértéke;
- romlik a minősége, eltarthatósága, nő a tárolási vesztesége.
Önmaga után, a talajba dolgozott gumó- és szármaradvány a következő évben szá-
mos gombás és baktériumos betegség fertőzésforrása. A talajban áttelelt gumóból
gyakran kikelő árvakelés pedig fitoftóra- és vírusforrás, továbbá lehetővé teszi a fo-
nálférgek fennmaradását és szaporodását, valamint egyéb gombák és baktériumok
okozta betegségek fellépését.
Burgonya után őszi kalászos, tavaszi vetésű hüvelyes, vagy szálastakarmány kö-
vetkezhet. A cukorrépa nagy K-igénye, a napraforgó, paradicsom és csillagftirt pedig
kórtaní okok miatt ne kövesse.
 BURGONYA 61

2.5.2. Talaj-előkészítés

A burgonya számára a talaj nem csak a tápanyag-szolgáltatás helye, hanem a ter-

mésképzés tere is. A talaj-előkészítés céljai közül ezért a pórustérfogat szabályozá-
sának kiemelkedő szerepe van a gumónövekedéshez. A talaj-előkészítéssel kell
megteremteni:
- a rögmentes bakhát kialakítását és a rögmentes betakarítás feltételeit;
- a művelt rétegben a 2 cm-t meghaladó rögök aránya kevesebb legyen, mint
10 %;
- a talaj térfogat tömege 1,2-1,4 g/cm 3, penetrációs ellenállása a fölső 30 cm-es
rétegben 2,6 MPa vagy az alatti, a 30-90 cm-ig terjedő rétegben 3,0 MPa alatti
legyen.
A rögös, tömődött talaj a deformált gumónövekedésen túl, növeli a betakarítás
energia igényét és a gumó sérülést. A káros 3 Mpa-t meghaladó tömörödöttség az ön-
tözött talajokon a víznyelő képesség csökkenése miatt gyakori túlöntözéshez, illetve
levegőhiányhoz vezet.
A vizes-sáros talaj taposását, a túlságosan száraz talaj művelését kerülni kell.
Korán lekerülő elővetemények után a tarlóhántás időben történő elvégzése, és a
hántott tarló ápolása a talaj típusától függetlenül alapkövetelmény. A megkésett vagy
lezáratlanul hagyott tarlóhántás után a tekintélyes vízveszteség mellett a középkötött
talajokon erős rögösödéssel is lehet számolni az alapművelés során.
A burgonya alapművelő eszköze döntő mértékben az eke. A gyökérzet és a gu-
mók növekedésének feltételeit, a kellően laza talajállapotot, középkötött talajokon
esetenként a 30-32 cm mély szántás teremti meg.
A szántás ideje, az elővetemény betakarítási idejétől függően alakul, minősége a
talaj nedvességállapotától függ.
Deflációnak kitett laza talajon az őszi szántás maradjon el és márciusban meg kell
várni a homok felületét mozgató tavaszi szeles időszak végét a talaj-előkészítésseL
Kivétel ez alól a korai burgonya termesztése, amikor a lehető legkorábban el kell kez-
deni az ültetést, amennyiben a talajfelszín védelme is megteremthető.
,. A tavaszi ültetőágy-készítéssel kell megteremteni:
- kívánatos méretű bakhát kialakításához szükséges talajt,
- a rögmentes bakhátkészítést,
- a sikeres és biztos vegyszeres gyomirtást,
- a betakarításkor a sérűlésmentes gumóhoz a feltételeket.
Gyakori, hogy az ültető-ágy előkészítés céljával ellentétesen, a felső 5-15 cm-es
rétegben tavasszal alakul ki káros tömörödés. Ennek oka a kívánatosnál nedvesebb
talajállapot és a nehéz guminyomású gép. A tavaszi munkák elkezdésénél ezért nem
elég csak a talaj legfelső rétegének nedvességtartalmát figyelembe venni, tekintettel
kell lenni a l O cm alatti rétegek teherbíró képességére is. Az ősszel elmunkált alap-
művel és után, a kívánatos mélységű és rögfrakciójú ültetőágy-tárcsa mellőzésével
- maximum két menetben legyen kialakítható.
Homokon az elmaradt őszi szántás helyett a 15 cm-es aláforgatás, vagy tárcsás ke-
verés egyben ültető ágy is, azt követően, hogy a tavaszi "homokverést" okozó viha-
ros szelek veszélye elmúlt.
62 BURGONYA

2.5.3. Tápanyagellátás
Fajlagos tápanyagigény, tápanyag-szükséglet, műtrágyázás
A burgonyafajták között lényegesen nagyobbak a különbségek hasznosítási célban, a
tenyészidő hosszában, a fajta típusában, beltartalomban és morfológiai tulajdonság-
ban, mint két egymástól kölönböző pl. kalászos gabona között.
Tenyészidő hosszúságban akár 50 nap, keményítőtartalomban több mint l O% lehet
a különbség, az egyik fajta rövid főzés után szétesik, a másik kitűnő chips vagy salá-
ta alapanyag. Az előzőek miatt célszerű a burgonya fajlagos tápanyagigényét a kölön-
böző fajták és hasznosítási célok átlagában alapul venni. A talajból l t betakarított
bruttó gumóterméssel az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 5 kg/t kalcium (CaO) 3 kg/t
foszfor (P 20 5) 2 kg/t magnézium (MgO) l kg/t
kálium (KO) 9 kg/t

A burgonya K-felvétele megelőzi ugyan a N- és P-felvételét, mégis a nitrogéné a

meghatározó. Az ásványi tápanyagokközüla N gyakorolja a legnagyobb hatást a nö-
vény hormonrendszerére, a sztólónövekedést befolyásoló 1ES/GS 1 arányra, a gumó-
sodást befolyásoló CK2, vagy a levélöregedést befolyásoló ABS 3 hormonokra. Csak
akkor érhető el nagy termés és jó minőség, ha kelés után gyorsan alakul ki a maximá-
lis lombfelület, nagy lesz a LAI4 értéke és ezek mellett hosszú lesz az asszimilációs
felület aktív életszakasza. Az előzőek azt jelentik, hogy a kezdeti anyagumóból való
táplálkozás ellenére, a N-ellátásnak már a burgonya legkorábbi életszakaszában ki-
emelkedő szerepe van.
A növekedés kezdeti szakaszában az egyedi levélfelületnek mintegy 200 cm 2-es
nagyságáig a tápanyagot az anyagumóból kapja.
A szárazanyag-felhalmozás és az ehhez szükséges tápanyagfelvétel a gumónöve-
kedési periódusban, június, július hónapban a legintenzívebb. Az előzőek miatt a
szárazanyagképzés csúcsidőszakában a N napi tápanyag-felvételirátája elérheti akár
a napi 5, l kg/ha, aK felvétel pedig a napi 6,9 kg/ha értéket is. A burgonya tehát nem
nélkülözheti a könnyen felvehető tápanyagokat, ezért kitűnő indikátora a talajok táp-
anyag-ellátottságának A burgonya látványos morfológiai elváltozásokkal jelzi ugyan
a tápanyaghiány-tüneteket, de a tényleges tápanyag-ellátottságról csak növényanalí-
zissel győződhetünk meg.
Nincs szinkronban a burgonya N-igénye, a szárazanyagképzés üteme, a talaj nitrifi-
kációs dinamikájával. AtalajN-ellátottságának a humusztartalom alapján történő becs-
lése, csak részben alkalmas a nitrifikációs dinamika előrejelzéséhez. Különösen az ön-
tözés nélküli körűlmények között a talaj felvehető N-készlete éppen akkor merül ki
vagy csökkenjelentősen, amikor az erőteljes szárazanyag-felhalmozás miatt- a virág-

1
lES = Indolecetsav, GS = Gibberelinsav
2
CK = Citokinin
3
ABS = Abszcizinsav
4
LAl = Levélfelület index
5 LAD = Integrált
levélfelület
 BURGONYA 63

zási időszakban- a legnagyobb a burgonya N-igénye. A növényekN-táplálásának álta-

lános problémája, hogy vagy a szárazság, vagy az alacsony hőmérséklet éppen a táp-
anyagigény kritikus időszakában blokkalja a nitrifikációt, korlátozva ezzel a N-ellátást.
Az előzőek miatt elengedhetetlen a tenyészidő alatti, a növény igényéhez igazodó
N-trágyázás. Ez megoldható akár a növényvédelmi permetezésekhez kötött levéltrá-
gyázással, akár az öntözővízzel kiadagolva.
A rendkívül változatos felhasználási cél és az egymástól sok tekintetben eltérő tu-
lajdonságú fajták miatt nem igazán szerenesés és nehéz is minden termelési célra és
fajtára érvényes módon meghatározni a burgonya "trágyaigényét."
A burgonya talajának tápanyag-ellátottsági állapota szerint a biztonsággal várható
terméshez a 21. táblázatból számítható ki a tápanyagigény külön-külön nitrogénből,
foszforból, káliumbóL

21. táblázat. A burgonya tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Tápanyag
termőhely igen gyenge gyenge közepes igen jó
jó
N 5,7 5,4 5,0 4,7 4,4
I. P20s 3,8 3,2 2,8 2,2 1,8
K20 12,0 11,0 8,0 6,0 3,0
N 6,1 5,7 5,2 4,8 4,2
II. PPs 4,1 3,7 3,1 2,7 2,1
K20 13,0 12,0 9,5 8,6 8,0
N 6,8 6,1 5,5 5,0 4,3
IV. PPs 4,8 4,1 3,5 3,0 2,6
K20 12,0 11,0 10,0 8,5 6,0

Szervestrágyázás, mész- és magnéziumtrágyázás

A burgonya termesztéséhez legalább a szükséges tápanyagok felét érett istállótrágya
vagy zöldtrágya formájában lenne célszerű kijuttatni.
Az istálló- és zöldtrágyázás a növények makro- és mikroelemekkel történő ellátá-
sán kívül az optimális talajélet és talajszerkezet fenntartását is szolgálja.
Az istállótrágya legyen érett, mert a szalmás, éretlen istállótrágya N-hiányt okozhat
a burgonyánál, és - főként aszályos évjáratban - fokozza a varasodást (Streptomyces
sp.). Ugyanilyen hatású a szalmatrágyázás is. Az istállótrágyát a tarlóbántást követően
- az árvakelés és a gyomok kikelése után - egyenletesen kell kiszámi és gondoskodni
a közvetlen keverő szántásróL A burgonya igényének megfelelően a szerves trágyához
ekkor adott műtrágya segíti legjobban az istállótrágya tápanyagainak feltáródását.
Zöldtrágyának elsősorban a másodvetésűek közül az olajretek, a fehér mustár, a
facélia, a csillagfürt, a bükköny, a fehér somkóró és a perzsa here a legalkalmasab-
bak. A nernatieid hatású olajretek, fehérrnostár vagy facélia a legelfogadottabbak
Amíg a facélia, a csillagftirt, a bükköny és a perzsahere vetésére közvetlenül aratás
64 BURGONYA

után, júliusban kell sort keríteni, az olajretek és a fehér mustár csak augusztus első fe-
lében vethető. E két növény napszakérzékeny és júliusban vagy még korábban vetve
másodnövényként vegetatív tömege és értéke messze elmarad az augusztusi vetéstőL
Lombtrágyaként minden talajon igen hatékony és javasolt a keserűsóval végzett
Mg-lombtrágyázás, amelyet a növényvédelmi kezelésekkel együtt, 5-10 kg/ha dózis-
ban lehet kijuttatni.

2.5.4. Ültetés, bakhátkészítés

Ültetés
A burgonya ültetése a vetőgumó-előkészítéssel és az ültetőágy kialakításával kezdő­
dik. Az ültetőágy készítésre 7-10 nappal korábban kerüljön sor. A 12-15 cm mélyen
laza, aprómorzsás, rögmentes, optimális nedvességű magágyba ültessünk A burgo-
nyaültetés optimális időpontja március vége, április közepe, de ha előhajtatott gumót
ültetünk- elsősorban szaporítás és korai termesztés esetén -, akkor már március kö-
zepén meg lehet kezdeni az ültetést. Az ültetés idejét a talajhőmérséklet és a talaj ned-
vességtartalmának függvényében határozzuk meg. Az intenzív hajtásnövekedés 8-1 O
°C-on kezdődik, de ha előhajtatott gumót ültetünk, annak gyökeresedése hidegebb
(4-6 °C-os) talajban is megindul, ezért a csíráztatott gumót korábban lehet ültetni.
Átlagos körűlmények között a burgonyát csak olyan mélyre kell ültetni, hogy a gumó
felső része az eredeti talajfelszín alatt 1-3 cm-re legyen.
A vetőgumó a fokozatos felmelegedés közben rendszerint hajtani kezd. A tároló-
ból kikerült gumókon - szakszerű tárolás mellett is - a csúcsdominancia miatt a gu-
mó csúcsán 1-3 db csíra található (apikális csíra), amelyet le kell tömi, mert gátolja
a többi rügy kicsírázását. A vetőgumó előkészítésénél végezhetünk továbbá csává-
zást, amely minden termesztési cél esetén ajánlott. A vetőgumót a tárolás folyamán és
a ki ültetés után több kórokozó, főként a fuzáriumos száraz rothadást okozó gomba ká-
rosíthatja. Ezek ellen alapvető védekezési lehetőség a gumócsávázás.
Alkalmazható vetőgumó-darabolás, ami korai termesztésnél javasolható, ha a ve-
tőgumó mérete lehetövé teszi (55-60 mm fölötti gumónál).
Az ültetés sortávolsága 70 vagy 75 cm. A tőtávolság 18-40 cm között változhat
(22. táblázat).
22. táblázat. Az étkezési burgonya ültetési útmutatója

Megnevezés Eligazító számok Megjegyzés

Ültetési idő IV. 5-25. az eredeti talajfelszín alatt
Sortávolság 70-75 cm az adatok 35-55 mm-es
vetőgumóméretre
Ültetési mélység l-4 cm vonatkoznak
Gumó db/ha a gumó felett a barázda aljától
-étkezési 44-55 ezer
- vetőgumó szaporítás 60-75 ezer
Gumóméret 2,5-6 cm
Primer bakhát 8-ll cm
Szekunder bakhát 24-30 cm
 BURGONYA 65

Az állománysűrűséget kifejezhetjük az l m 2-re vagy az l ha-ra eső tövek számá-

val (vetőgumó db/ha).
Pontosabb, ha a főhajtások számát határozzuk meg. Az egy m2-en termő gumó-
szám a négyzetméterenkénti főhajtások számától és a főhajtásokon fejlődő gumók
számától ftigg. A főhajtásokon fejlődő gumók száma pedig ftigg a genotípustól, ezen
túlmenően csökken a négyzetméterenkénti főhajtások számának növelésével. Az l
m2-re eső főhajtások száma pedig a vetőgumó méretétől és a tőszámtól is ftigg. Azo-
kat a hajtásokat nevezzük főhajtásoknak, amelyek a vetőgumó rügyeiből fejlődnek és
amelyeken sztóló (gumó) is fejlődik, valamint föld alatti és föld feletti részük is van.
Oldalhajtások a föld alatti szár rűgyeiből fejlődnek és törnek a felszínre.
A gumótermés méreteloszlását befolyásoló két legfontosabb tényező a tőtávolság
és a vetőgumó mérete.
Amennyiben nagyméretű gumót kívánunk termelni, akkor 28--40 mm-es, kis mé-
retű vetőgumót kell ültetni vagy a nagyobb méretű gumót daraboini kell.
Nagy gumóméret kell hasábburgonyához, ekkor az l m 2-re eső hajtásszámnak
13-15 közöttinek kell lennie.
Korai burgonya termesztésének is ez kedvez és ilyenkor l m 2-en 15-19 hajtás
szükséges.
Amennyiben étkezési (asztali) burgonyát vagy burgonyaszirom (chips) alapanya-
got termelünk, akkor az optimális hajtásszám több, 20-25 főhajtás1m 2 körűl alakul.
Vetőgumó-előállításnál a legjobb a négyzetméterenkénti 28 és 35 közötti főhaj-
tás szám.
Ezek alapján a vetőgumó a következő méretek alapján válogatható szét:
- korai és hasábburgonya termesztéshez a kisebb (28--40 mm-es) vetőgumóméret,
- étkezési (asztali) burgonya termesztéshez a középméretű (35--45 mm-es),
- chips alapanyag-előállításhoz és vetőgumó-termesztéshez inkább a nagyméretű
(40-55 mm-es) vetőgumót célszerű használni.

23. táblázat. Hektáronkénti vetőgumó-szükséglet (db/ha és kglha) és tőtávolság

a termesztési cél (főhajtás/m2 ) és a vetőgumóméret ftiggvényében

Termesztési cél
Gumón-
korai és hasáb étkezési (asztali) és chips vető
Gumó- kén ti
méret főhajtás- 17 főhajtás1m 2 22 főhajtás1m2 30 főhajtás1m2
(rum) szám
mennyiség tő táv mennyiség tő táv mennyiség tő táv
(db)
db/ha kg/ha cm db/ha kg/ha cm db/ha kg/ha cm
28/35 3 57 OOO !400 23 73 OOO !800 18 100 OOO 2 500 14
35/45 4 43 OOO 2 300 31 55 OOO 2 900 24 75 OOO 400 0 18
45/55 5 34 OOO 2 800 39 44 OOO 3700 30 60 OOO 5000 22

Megjegyzés: a közölt mennyiségek (kg/ha) ovális gumóalakú fajták átlagos gumótömegére vonat-
koznak, a gömbölyű alakúakból kb. 10%-kal kevesebb, a hosszú ovál vetőgumóból
10%-kal több.
66 BURGONYA

A vetőgumóigény és a tőtávolság (tőszám) meghatározásához - egy adott fajta,

adott méretű vetőgumójából - termesztési célonként a 23. táblázat ad eligazítást.
Ha az l m2-re jutó hajtások száma túl kevés (túl ritka az állomány), akkor a gumó-
termés méret-kiegyenlítettsége és minősége csökken. Étkezési és feldolgozóipari ter-
mesztésnél ilyenkor az üreges, torzult, újranőtt (másodlagos növekedésű) gumók szá-
ma növekszik. Nagyobb állománysűrűségnél rendszerint a gumók fajsúlya, száraz-
anyag-tartalma is növekszik.

Bakhátkészítés
Az ültetőgép tárcsái, vagy kapatestei alakítják ki az elsődleges, ún. primer bakhátat,
ami körülbelül 5-8 cm-es földréteggel takarja be a gumókat A végleges bakhátnak a
kialakítása, melyben a burgonya fejlődik és a termését neveli, erre a célra kialakított
talajmarós profillemezes töltögetőgépek végzik egy, illetve két menetben.
A kialakítás menete ftigg a mechanikai gyomirtás és a talaj nedvességtartalma
megőrzésének szükségességétőL A bakhátak kialakításának egyenletesnek kell len-
nie, valamint olyan alakúnak és méretűnek, hogy a gumótermést védje és a gumót
minden irányban közel azonos mennyiségű talaj fedje be. Ez a második töltögetés, az
ún. szekundér bakhát, mintegy 26-30 cm a sorközök aljától a sorok tetejéig.
A gumók nem mosódhatnak ki a bakhátbóL Esős években vagy szakszerűtlen ön-
tözésnél- ha a bakhát mérete nem megfelelő- a fényre kerülő gumók megzöld ülnek.
Minél tovább éri fény a gumókat, annál intenzívebb és annál mélyebb a gumóhúsban
az elszíneződés. A zöld gumókban nagyobb a solaninkoncentráció. A nagy solanin-
tartalmú gumók nem alkalmasak fogyasztásra, mérgezést okozhatnak.
A jól kialakított bakhát trapéz keresztmetszetű, kerülete 90-94 cm. A töltögetés és
a későbbi ápolási (permetezés) munkák során- a gumósérülések elkerülése érdeké-
ben - a traktor kerekének szélessége maximum 25 cm lehet.

2.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A burgonyát károsítja a szántóföldi növényfajok közül a legtöbb kórokozó és kárte-
vő.A karantén kórokozók és kártevők jelölése: (V.)

Gyomszabályozás
A burgonya gyomfaj-összetétele eltér a többi növényétőL A végleges bakhátak kiala-
kítása során az addig kikeit gyomok elpusztulnak, így gyakorlatilag csak a melegigé-
nyes csoportba tartozó fajok és az évelő tarackosok károsítanak:
- a fehér libatop (Chenopodium album), a burgonyához hasonlóan a savanyú tala-
jokat kedveli;
- a kakaslábfű (Echinochloa sp.)- és a disznóparéj (Amaranthus sp.)-fajok közül
a karcsú disznóparéj (Amaranthus chlorostachys) a kisebb pH-értékű (savanyú),
aszőrösdisznóparéj (Amaranthus retrojlexus) a magasabb pH-értékű (semleges
vagy lúgos) talajokon található meg nagyobb egyedszámban.
Lazább talajokon az utóbbi időben terjedő gyomok:
- a parlagfű (Ambrosia elatior), kemény szára a gépi betakarítás egyik legfőbb
akadályozója lehet;
 BURGONYA 67

- a keserűfű (Polygonum sp.) fajok;

- az évelő aprószulák (Convolvulus arvensis) a csapadékosabb Dunántúlon;
- a fakómuhar (Setaria glauca) a szárazabb délkeleti országrészen jelentős;
- a tarackbúza (Agropyron repens) az elhanyagoltabb, rossz kultúrállapotú talajo-
kon fordul elő nagyobb méctékben a csillagpázsittal (Cynodon dactylon) együtt.
A bakhát tetején kikeit gyomok nagyobb kárt okoznak, mivel ezeket a kelés után
4-5 héttel már a jó gyomelnyomó burgonya sem tudja visszaszorítani.
Védekezés: a csak preemergensen ható készítményeket, a végleges bakhát kialakí-
tása és a burgonya kelése közötti időpontban juttassuk ki. Szükség esetén az állo-
mánykezeléseket a burgonya 15-20 cm-es, a gyomok 2-4 leveles fejlettségénél kell
elvégezni. Száraz, meleg időben a gyomok nagyobb fokú ellenálló képessége miatt
lehetőleg ne permetezzünk, a kezeléseket az esti órákban végezzük.

Kártevők
Talajlakó kártevők - a burgonya fonálférgek (Globodera sp.!, Dithylenchus sp.,
Meloidogyne sp.!), a pattanóbogár !árvái, a drótférgek (Agriotes sp.), a cserebogár pa-
jorok (Melolontha sp.) és a lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa) - nagyobb kárt okoz-
hatnak burgonyában, mint egyéb kultúrákban, ugyanis itt minőségi károsodás is tör-
ténik. A rágott gumó már csak takarmánycélú felhasználásra alkalmas. A talajlakó
kártevők és a kórokozók ellen is alapvető védekezési lehetőség a megfelelő vetésfor-
gó alkalmazása. Ugyanarra a helyre csak 4 év múlva kerüljön burgonya. A kémiai vé-
dekezésre is számtalan talajfertőtlenítő szer kínálkozik.
Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata). Évente két nemzedéke van. Az
imágók április végén kezdenek a talajból előjönni, majd különböző Solanum fajo-
kon fejlődnek ki a bogarak. A nőstények sárga színü petéiket a rokon fajok (bur-
gonya, paradicsom, tojásgyümölcs stb.) leveleinek fonákára rakják 20-30-as cso-
mókba. Az embrió fejlődése 5-20 napig tart, a hőmérséklettől függően. A kikeit
lárvák először a peteburkot falják föl, majd megkezdik táplálkozásukat a gazdanö-
vényen.
A kifejlett burgonyabogár és a lárva egyaránt károsít. A kártétel minden esetben a
levelek, illetve a lombozat rágásában nyilvánul meg. A lombfelület 20 %-ának csök-
, kenése már termés-kieséshez vezethet.
Levéltetvek (Zöld őszibarack levéltetű - Myzus persicae és egyéb levéltetűfajok -
Aphis sp., Aulaearthum sp., Macrosiphum sp.). A levéltetvek a legnagyobb kárt, mint
vírusvektorok okozzák a burgonyatermesztésben.
A rovarokkal terjedő vírusoknak több mint 70%-át terjesztik. Ez a magas arány
életmódjukból adódik, amikor elhagyják a fás szárú gazdanövényt a nyár elején. A
nem cirkulatív (nem perzisztens, mechanikailag is átvihető) vírusokat számtalan le-
véltetüfaj képes átvinni. A vírusátvitel természete miatt inszekticidekkel nem lehet
hatékonyan csökkenteni a nem cirkulatív vírusok terjedését.
A cirkulatív (perzisztens) vírusoka növények szállítóedényeiben telepednek meg.
Csak azok a levéltetűfajok képesek ezeket a vírusokat a növényből felvenni, ame-
lyeknek az adott növény a gazdanövénye és táplálkoznak a növényből.
A cirkulatív vírusfertőzés mértéke csökkenthető a levéltetvek elleni hatékony in-
szekticidek alkalmazásával.
68 BURGONYA

Kórokozók miatt kialakuló betegségek

Vírusbetegségek. A vírusokat terjedésük szerint a közvetkezőképpen csoportosíthatj uk:
levéltetvekkel terjedők,
- fertőzött és egészséges növényi részek érintkezésével terjedők,
- fonálférgekkel terjedők (Trichodorus spp. és Paratrichodorus ssp.),
- gombákkal terjedők (pl. dohány nekrózis vírus, TNV).
A legtöbb vírusfajnak meghatározott vektorra van szüksége, hogy a növénybe be-
juthassanak, mind példáullevéltetűre, fonálféregre vagy gombára. A levéltetvek tipi-
kus hordozói, vektorai a vírusoknak Vírusokat visznek át a burgonyanövényre mind
nem perzisztens (A és Y vírus esetében), mind perzisztens (cirkulatív) módon (levél-
sodró vírus esetében).
Burgonya levélsodró vírusa (PLRV). Levélsodródást a levélsodró vírus (PLRV)
törzsei okozzák. Az elsődleges fertőzés tünetei először a növénycsúcson jelennek
meg. A levelek itt elkezdenek befelé sodródni és halvány sárgává válnak. Néhány le-
vélen vörös szegélyek alakulnak ki.
A másodiagos fertőzés az egész növényt érinti, minden levél befelé sodródik, még-
pedig a növény alján erősebben, mint a tetején, úgyhogy az öregebb levelek teljesen
összesodródnak A fiatal levelek általában halványsárgák A beteg gumók utánter-
mesztése során a növényállományon a tünetek mind súlyosabbak, a növények mind
kisebbek, a lombzáródás nem jön létre. A szántóföldön a PLRV-t csak a levéltetvek
terjesztik, mégpedig perzisztens módon.
A leghatékonyabb vektor a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae). Az egész
világon mindenütt előfordul, ahol burgonyát termesztenek. Ha az egész növényállo-
mány megfertőződik, a termés gyakran több, mint felével csökken. Magyarországon
- az Y-vírussal együtt- a burgonya legjelentősebb vírusos megbetegedését előidéző
kórokozója. Terméscsökkentő hatása elérheti a 20-90 %-ot.
Burgonya Y-vírusa (PVY). Vírustörzseinek egyike vagy több törzs együttesen mo-
zaikfoltosságot, fodrosodást és rügybetegséget okozhat. Az Y-burgonyavírus a legfon-
tosabb vírusok egyike, amelyek a burgonyát megtámadják, mert könnyen terjed és je-
lentős termésveszteséghez vezethet. A tünetek és a terméscsökkenés mértéke a burgo-
nyafajtától és a vírustörzs egymásra való kölcsönhatásától függ. Az Y-vírus más, úgy-
mint A-, X- vagy 8-burgonyavírussal alkotott kombinációja szintén súlyos tünetek ki-
alakulásához és jelentős terméskieséshez vezethet. Ezek mértéke szintén a burgonya-
fajta és a vírustörzs egymásra gyakorolt hatásán múlik. A foltosodás és a fodrosodás
a leggyakoribb szimptómák. A vonalasodás ritkább. A fodrosodással és a vonala-
sodással mintegy 70 %-os, a mozaikossággal 30 %-os terméskiesés járhat együtt.
A burgonyákat egyre inkább fertőzi az Y-burgonyavírus egyik törzse (PVyNTN ), tü-
nete a gumón felszíni nekrotikus gyűrűk. Az Y-burgonyavírus törzsei a szántóföldön
nem perzisztens módon, a legkülönfélébb levéltetű fajok révén terjednek. A leghaté-
konyabb vektor a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae).
További -enyhe leromlást okozó- vírusok a PVA, PVM, PVX, PVS, PAMV,
TNV, TRV, PMTV.
A leghatékonyabb védekezés a vírusbetegségek ellen:
- vírusrezisztens fajtát szaporítani és termeszteni,
- fogékony fajtához egészséges, vírusmentes szaporítóanyag használata;
 BURGONYA 69

- a termőhely jó megválasztása;
- a szaporító táblán belüli vírusforrás kizárása folyamatos szelekcióval;
- az izolációs távolságok betartása más burgonyától és rokonfaj októl, valamint le-
véltetű gazdanövényektől;
- az időben végzett kórtani szártalanítás;
- a levéltetvek elleni védekezés.
Baktériumos betegségek. A kórokozók szántóföldi megjelenése évjáratonként el-
térő. A baktériummal fertőzött tételek tárolása során- optimális környezeti viszonyok
me ll ett - igen súlyos fertőzések alakulhatnak ki. A kialakult fertőzések jelentős ter-
mésveszteséget okozhatnak szántóföldön és tárolóban egyaránt. Leggyakoribb bakté-
riumos betegségek a következők:
- A sugárgombás varasodást okozó Streptomices sp. jelent problémát a gumón
varas foltok kialakulásával. Leghatékonyabb védekezés ellenálló fajták termesz-
tése, illetve a korán - gumókötés idején - elkezdett öntözés.
- A burgonya fekete szártőrothadását és baktériumos nedves rothadását okozó
Erwinia sp. ellen az egészséges vetőgumó használatával, 4 éves vetésforgó be-
tartásával és a pangóvizek kialakulásának megakadályozásával, szakszerű táro-
lással és ellenállóbb fajták termesztésével védekezhetünk leghatékonyabban,
- A baktériumos barna rothadás (V.) kórokozója a Ralstania solanacearum el-
len szintén egészséges vetőgumó használatával és a 4 éves vetésforgó szigorú
betartásával védekezhetünk,
- A burgonya gyűrűs rothadás (V.) kórokozója (Corynebacterium sepedonicum,
vagy másnéven Clavihacter michiganensis ssp. sepedonicus) szerencsére még
nem fordul elő Magyarországon.
Minden baktériumos védekezés alapja a higiénia (24. táblázat).
Fontosabb gazdasághigiéniai szempontok:
- Alapvető a 4 éves vetésforgó betartása.
- Kizárólag egészséges vetőgumó (vetőgumóval terjedő vírus, mikoplazma, gom-
ba, baktériumos betegségek és fonálférgek átvitelének megakadályozása).
- Hajtatni a vetőburgonyát (ültetés előtt a beteg és nem csírázó gumók kiszed-
hetők).

24. táblázat. Betegségek és hibák megengedett mértéke

Megengedett mértéke (%)

Betegségek és hibák
szuperelit, elit, I. fok
l. Szárazrothadásos gumó 1,0
2. Nedves- és vegyszeres rothadásos, fagykáros gumó 0,2
3. Sugárgombás varas, rizoktóniás gumó 5,0
4. Vas- és szürkefoltos gumó 3,0
5. Sérültés torz gumó 3,0
6. Külsőleg felismerhetően idegen fajtájú gumó 0,1
Összes betegség és hiba max. %-a: 6,0
7. Tapadó fOld, rög, egyéb szennyeződés 2,0
70 BURGONYA

- A gépek tisztítása, fertőtlenítése (Fertőtlenítés: l %-os HYPO, vagy fitosept tablet-

ta, vagy 3%-os H-lúg) kölcsönvételkor, illetve, ha előtte beteg burgonyát szedett,
ugyanis a baktériumos betegségek mechanikailag átvihetők (a fonálférgek is).
Mindig a legegészségesebb táblán kezdeni a betakarítást, az esetleg fertőzött
maradjon utoljára.
- Az árvakelések és a gyomok irtása. Az árvakelés fitoftóra- és vírusforrás, lehe-
tövé teszik a fonálférgek fennmaradását és szaporodását, egyéb gombák és bak-
tériumok okozta fertőzéseknek is fertőzési forrásai lehetnek, a baktériumok a ro-
kon fajokon és gyomnövényeken is továbbszaporodnak.
- Tárházak, konténerek, előhajtató ládák tisztántartása, mosása és fertőtlenítése.
- A leválasztott föld kezelése. Az osztályozón, válogatón lehullott föld koncent-
ráltan tartalmazza a kórokozókat, fonálférgeket, ezért soha ne vigyük vissza a
táblára.
Gombás betegségek. Az eredményes burgonyatermesztés alapja az egészséges v_e-
tőgumó ültetése, mert a legtöbb gomba- a baktériumokhoz és vírusokhoz hasonlóan
- a vetőgumóval terjed. A vetőgumó fertőzését a helytelenül elvégzett tárolás, illetve
a gondatlan vetőgumókezelés idézheti elő. A fertőzött vetőgumó gyengén vagy sok
esetben ki sem hajt.
A gumóbetegségek legnagyobb hányadát a fuzáriumos betegségek (Fusarium
sp.) okozzák, amelyek sérülések, sebek helyén hatolnak be a gumóba és idézik elő a
gumók száraz rothadását. A fertőzött vetőgumónál csírázási, kelési problémák lépnek
fel. Megelőzés: vetőgumó-csávázás.
A burgonya vegetációja során lép fel a burgonyavész (Phytophthora infestans),
ami nemcsak a lomhozatot képes károsítani, hanem lemosódva a talajba a gumót is
fertőzheti. Az első tünetek a levelek csúcsán barna színű elszíneződéssei jelentkez-
nek, majd nedvesség hatására a teljes levél lebarnul, hosszan tartó csapadékos, mér-
sékelten meleg időjárás esetén a teljes lombozat elpusztul. Ilyenkor járványszerű fer-
tőzés is kialakulhat. A kórokozó micélium formában telel át- elsősorban a gumók-
ban -, de áttelelhet a nem megfelelően megsemmisített szármaradványokban is a ta-
lajban. A lombzáródást követően számíthatunk a fertőzés beindulására. A kialakuló
barnafoltok szélén képződő szaporító szervek a szél útján terjednek egyik levélről a
másik levélre és vízcsepp jelenlétében csíráznak, majd a légzőnyílásokon keresztül
kerülnek be a növényzetbe.
A védekezést az első tünetek megjelenésekor azonnal meg kell kezdeni, de sokkal
eredményesebb a védekezé, ha már preventíven elvégezzük. Ezt a lombzáródás utáni
időszakára időzítsük, ilyenkor kontakt hatóanyagú szerek alkalmazása javasolható.
Szisztemikus szereket csak a tünetek megjelenése után használjunk és ügyeljünk ar-
ra, hogy lehetőleg ne ugyanazon hatóanyagú gombaölő szerekkel végezzük a perme-
tezéseket, mivel rezisztencia alakulhat ki. Törekedni kell a lombozat tökéletes borí-
tottságára, apró cseppekkel és nagy vízmennyiséggel történjen a permetezés. Különö-
sen fontos ez a kontakt hatóanyagú szerek alkalmazása esetén. A védekezés gyakori-
ságát befolyásolja az időjárás, az öntözés, illetve a szerek hatástartama.
A másik jelentős gumókárosító gombabetegség a burgonyahimlő (Rhizoctonia
so/ani). A kiültetett burgonyánál okozhat csírarothadást, később hajtásrothadást A
fertőzés a gumóra is ráterjedhet és fekete színű szaporító képletek (szkleróciumok)
 BURGONYA 71

jelennek meg a gumó héj án (himlő). Ez a primőr burgonya termesztésében jelenthet

minőségi hibát. A hideg, nyirkos talaj, a vetésváltás ba be nem tartása, rossz termesz-
tési eljárás mind a betegség felerősítését, illetve kialakulását idézik elő. Ezért első­
sorban a védekezést a vetőgumó alapanyag egészségének megőrzésével kell kezde-
nünk. A betakarítás, betárolás során kerüljük a sérülések kialakulását, biztosítsuk a
gumók helyes leszárítását és megfelelő tárolását. Kémiai védekezési lehetőség a ve-
tőgumó csávázás.
Az altemáriás levélfoltosság (Alternaria so/ani) leginkább száraz meleg időjárá­
si körűlmények között, virágzás idején támadja meg a burgonya levélzetét. A fertőzés
elsődleges forrása a vetőgumó, valamint a táblán maradt beteg növényi maradványok.
Ezért leghatékonyabban egészséges vetőgumóval, valamint a (4 éves) vetésváltás be-
tartásával lehet megelőzni. A kémiai védekezés megegyezik a fitoftóra ellen alkalma-
zott készítmények használatávaL
Az ezüstfoltosság (Helminthosporium atrovirens) elterjedt burgonyabetegség, de
a verticilliumos hervadáshoz (Verticillium dahliae és Verticil/ium alba-atrum) hason-
lóan nem okoznak jelentős kárt. Nem jelentős a kártétele a vizes rothadást (Pythium
debaryanum, P. ultimum, P. splendens) okozó talajlakó gombáknak, azonban az aszá-
lyos évjáratok gyakoriságának növekedésével kártételük is fokozódhat.
A spongospórás varasodás (Spongospora subterranea) ritkán fordul elő és szintén
nem okoz nagy kárt a gumóban, azonban a mop top (PMTV) vírus vektora és hordo-
zója is lehet, és ezért szaporítóanyagban nem fordulhat elő.
A burgonyarák (V.) (Synchytrium endobiotikum) Magyarországon nem fordul
elő. A fómás gumórothadás (V.) (Phomafoveata) hűvös éghajlat alatt lép fel és az el-
terjedt gangréna nevű betegség okozója.
Mikoplazmák (fitoplazmák). Sztolburbetegség, bíborszínű csúcssodródás (V.) és
boszorkányseprűsödés (V.)
A mikoplazmák Közép- és Dél-Európában minden mérsékelten száraz területen
előfordulnak. A mikoplazmák apró mikroorganizmusok, méretüket tekintve a vírus-
részecskék és a baktériumok között helyezkednek el. A mikoplazmák felborítják a nö-
vény hormonháztartását, melynek egyik következménye, hogy az oldalirányú kinövé-
sek helyett nagyszámú felszíni gumó képződik.
Az alábbi tünetekből egy vagy több tünet kialakulása jelzi, hogy a növényt miko-
plazma fertőzés érte:
- kezdetben élénkebben növekszik az időarányosnál;
- a csúcslevelek besodródnak és bíborszínt vesznek fel (bíborszínű csúcssodró-
dás) vagy elsárgulnak (sárgulás), a fajtától függően;
- zöld és torzult virágok;
- hosszú sztólók, rendkívül sok gumóval;
- gumis textúrájú gumók (sztolbur);
- gyökereket növesztő gumók;
- egyetlen levelet nagyon sok vékony szár és nagyon sok rendkívül apró gumó kí-
sér (haywire, boszorkányseprűsödés).
A betegség későbbi stádiumában a vaszkuláris szövet elhal és a növény elhervad.
Ezeket a tüneteket gyakran öszetévesztik az elsődleges burgonya levélsodródás fertő­
zéssel (besodródott levelek); a rizoktóniás betegséggel (felszín felettigumókés levél-
72 BURGONYA

sodródás); valamint a verticilliumos hervadással (hervadás, fonnyadás és a vaszku-

láris szövet barna elszíneződése ).
A mikoplazmával fertőzött gumók általában nem csíráznak ki. A legtöbb miko-
plazma nem a gumókon keresztül terjed.
Védekezés: A megelőzés érdekében gondoskodjunk arról, hogy száraz időszakban
ne a burgonya legyen az egyetlen zöld növény a területen és a megfelelő időben vé-
gezzük el a deszikkálást.
Viroidok. A viroidok, ahogy azt a nevük is jelzi, hasonlítanak a vírusokra, de még
kisebbek azoknál. Az orsó alakú burgonyagumó betegséget okozó viroid a PSTV (V)
jelentős burgonyakórokozó. A neve az általa okozott tünetre utal, ugyanis a gumókat
orsó formájúvá alakítja át.

Élettani betegségek, elváltozások

Vízellátási egyenet/enségek miatt kialakuló minőségi hibák .
- Másodlagos növekedés és üvegesség. Tünetei: ikernövés, fiasodás, átnövés, fli-
zérképződés. Mindez akkor alakul ki, ha hosszan tartó száraz, meleg időszak alatt
stagnál a növekedés, majd eső vagy öntözés hatására újrainduL A másodiagos növe-
kedés eredménye lehet az is, hogy a gumók kicsíráznak és ezeket a tüneteket gyakran
kíséri a gumóhús üvegesedése és a redukáló cukortartalom növekedése. Az ilyen gu-
mókból készült sült burgonya és chips sötétebb barnára színeződik. A magas talajhő­
mérséklet fokozza a másodiagos növekedést, valamint a túl sok N-trágya is elősegíti.
A fajták között lényeges különbségek vannak a másodiagos növekedés formájában
(fiasodás, átnövés, csírázás stb.) és mértékében.
- A köldök- és edénynyaláb-gyűrű barnulás (fásodás) és a rozsdafoltosság főként
száraz, forró nyáron az arra fogékony fajtáknál alakulhat ki.
- Növekedési repedések. A vízhiányt követő vízbőség a belső gumószövet térfo-
gatán bekövetkező hirtelen növekedése vezet a gumórepedésekhez. Az ilyen mély re-
pedések kialakulásátaN-túltrágyázás is fokozza. Vannak erre hajlamos fajták.
- A gumó barna közepűsége, üregessége. A túl gyors növekedés és a talaj vízhő­
sége következtében fellépő oxigénhiány hatására alakul ki. A N-túltrágyázás szintén
elősegíti a kialakulását.
- Megduzzadt lenticellák. A túl nedves talajban fehér pettyek láthatók a burgonya-
gumó héján, amelyek megnagyobbodott légcserenyílások (lenticel/ák). Ezek a meg-
duzzadt, kitágult lenticellák önmagukban nem károsak, de kaput nyitnak a gombás és
baktériumos fertőzéseknek (Erwinia, Ralstonia, Fitoftóra), ezzel rothadási folyama-
tok indulnak meg a szántóföldön és a tárolóban.
Mindhárom utóbbi súlyos kárt okozó élettani betegség megelőzhető, ha a vízbőség
(túlöntözés) nem fordul elő és a laza talajszerkezet kialakulását szakszerű talajműve­
léssel, istálló- és zöldtrágyázással, savanyú talajokon ásványi trágyázással (meszezés,
dolomitozás) segítjük elő.
Mindezek a fent említett élettani hatások megelőzhetők vagy a kártétel mértéke
jelentősen csökkenthető, ha minél egyenletesebb, a burgonya igényeihez igazodó
öntözés valósul meg. Ez aszályos időszakban azt jelenti, hogy homoktalajokon 1-2
naponként 6-15 mm, kötöttebb talajokon 4-5 naponként 20-30 mm vizet kell ki-
öntözni.
 BURGONYA 73

Szélsőséges hőmérsékleti és fényhatásokra kialakuló minőségi hibák

- Szántófoldi hőségkár. A hőségkár közvetlen kárként határozható meg, melyet a
napfény és a forróság okoz a levélzetben és a gumókban. Forró és alacsony relatív pá-
ratartalmú napokon a burgonyanövény alsó levelei délutánra lankadtak A levelek éjsza-
ka és másnap reggel általában magukhoz térnek, de közvetlen napfénynek kitéve- kü-
lönösen, ha a forró talaj fölött csüngnek-széleik nekrotikussá válhatnak. A talaj felszí-
néhez közeli gumók ezzel károsodhatnak. A héj alatti szövet megpuhul és a héj besüp-
ped, enyhe benyomódások alakulnak ki. Az ilyen gumók könnyen rothadnak Az ekkor
felszedett éretlen gumók intenzíven tovább lélegeznek Amennyiben az ilyen burgonyát
nem kellőképpen szellőző, nagy tároJóba viszik, akkor a hőmérséklet megnövekedhet
és károsítja a gumókat A károsodás a feketeszívüségtől súlyos belső kékes-szürke el-
színeződésen keresztül a puhulásig terjedhet, majd az egész gumó rothadásnak indul.
- Belső csírázás. A belső csírázás főként tavasszal és nyáron, magas tárolási hőmér­
sékleten jelentkezik. Ez a rendellenesség a gumó csírázási hajlamával áll összefüggés-
ben. Ha egy rendellenes gumót kettévágunk, feltűnik a belül nőtt csíra. Ez akkor fordul
elő, ha a gumókat fiziológiai ösztönzés éri a csírázásra, de képtelenek külső cs írákat nö-
veszteni. A belső csírázás a tárolóban főként a halom alján levő burgonyáknál alakul ki,
mert a nyomás elősegíti a rendellenességet. Belső csírázás jön létre (elsősorban fogé-
kony fajtáknál) csírázásgátlók alkalmazása után, különösen akkor, ha ezeket az ősz fo-
lyamán túl későn alkalmazzák és nem megfelelő adagot használnak vagy a kezelést a
tárolás alatt túl későn ismételték meg. A magas tárolási hőmérséklet (8 oc fölött) ked-
vez a belső csírázásnak és leggyakrabban tavasszal vagy nyáron következik be.
- Fagykár. A szélsőségesen alacsony hőmérséklet a burgonyaföldön vagy a tárolóban
tönkre teheti a gumókat A fagykár tüneteit nehéz észrevenni. A fagy által okozott enyhe
károsodás hatása általában csak a keletkezése után néhány nappal, sőt héttel válik látha-
tóvá. A fagykár nem okoz jellemző tüneteket. A gumók lehetnek nedvesek, puhák vagy
enyhén rugalmas szövetüek. Ha félbevágjuk és nyomásra levet eresztenek, akkor az ilyen
gumók hamar rothadni kezdenek. Tartósan hideg tárolás hatására a gumó édes ízű lesz.
- Szürkefoltosság. Betakarításkor, amennyiben a talajhőmérséklet 8 °C alatti, vagy
a tárolóból történő 8 oc alatti kitároJáskor a gumók a mechanikai sérülésekre fogéko-
nyabbak és emiatt szürkefoltosságra (kékfoltosság, feketefoltosság) hajlamosabbak
~ Gumózőldülés. A vegetáció alatt a bakhátban a gumókat a talaj takarja és védi.
A bakhát kialakítása esős években vagy szakszerűtlen öntözésnél, ha a bakhát mére-
te nem megfelelő, akkor a fényre kerülő gumók megzöldülnek Minél tovább vannak
fénynek kitéve a gumók, annál intenzívebb és annál mélyebb a gumóhúsban az elszí-
neződés. Azok a gumók, amelyek a tárolóban hosszabb időn át mesterséges fénynek
vannak kitéve vagy azok, amelyek fényáteresztő anyagba vannak csomagolva, szin-
tén világoszöld színűvé válhatnak. A zőld gumókban tőbb a solanin. A nagy solanin-
tartalmú gumók nem alkalmasak fogyasztásra, mérgezést okozhatnak.

2.5.6. Öntözés
Az öntözéses burgonya tőszámát mintegy l 0--15%-kal növeini kell. A 40 t/ha feletti ter-
méshez és jó minőségéhez folyamatos és egyenletes öntözés szükséges. Az egyenetlen
vízellátás, társulva hőstresszel és egyéb kedvezőtlen tényezőkkel, nagymértékben rontja
74 BURGONYA

az előállított gumó minőségét, nyugalmi idejét. Az öntözés időpontjának megválasztásá-

hoz a növény fenofázisát (fejlődési állapotát), a talaj nedvességtartalmát és az időjárási
tényezőket kell elsősorban figyelembe venni. Először a bimbózás (gumókötés) kezdeté-
nél kell öntözni, amikor a talaj víztartalma a természetes vízkapacitás 75 %-a alá süllyed.
A burgonya öntözésének időszaka általában május közepétől augusztus végéig tart.
Átlagos időjárási körűlmények esetén mintegy 200-300 mm-t, többszöri kis- 20-40
mm-es- adagokban lenne célszerű kiöntözni. A gyakoribb öntözés aminőségre is ked-
vezőbben hat. Aszályos évjáratban 400-600 mm vízutánpótlást is igényel. A javasolt
öntözési mód esőszerü, amely lehet lineár (nagy táblaméretnél), csévélődohos vagy te-
lepített mikroszórófejes, ami főleg kisebb táblákon, korai termesztésnél előnyös.
Az öntözött burgonya több tápanyagot igényel, amit a trágyázásnál figyelembe kell
venni. Az öntözés növeli a tápanyagok felvehetőségét. Az öntözött terület talaj-előké­
szítésénél nélkülözhetetlen a laza talajszerkezet kialakítása. Tömör talajban az öntö-
zés hatására a növény gyökérzete levegőhiányos és elpusztulhat.

2.5. 7. Érés és betakarítás

A burgonya betakarítás ideje a termesztési céltól függ:
- május végétől lehet betakarítani a primőr újburgonyát,
- a nyári (korai) burgonyát június közepétől augusztus közepéig,
- a téli tárolásra szánt burgonyát augusztus vége-szeptember hónapban.
A betakarítás a legmunkaigényesebb szakasza a burgonya termesztésnek.
Az érés jelei, ha a levél és a szár természetes érési folyamatként elszáradt, a szár
könnyen felhúzható, a gumó héja kellően beparásodott (az újburgonya héja foszlós).
Egy adott burgonyafajta optimális betakarítási ideje 15-20 nap.
Előfordul száraz, aszályos időjárás utáni esőzések következtében másodiagos növe-
kedésű gumók képződése, ilyenkor a minőség romlik, csökken a keményítőtartalom.
Betakarítás előtt első művelet a szártalanítás, mely történhet mechanikai, kémiai
úton, illetve a kettő kombinációjával. Étkezési burgonyában elegendő, ha mechanikai
szártalanítást végzünk. Szaporítótáblában a megmaradt zöld szárcsonkot ezután még
deszikkáljuk. Újabban termikus szártalanítást is alkalmaznak.
Esős, illetve száraz időben felszedett burgonyát nehezebb tárolni.
A burgonya sérülése betakarításkor függ abetakarító gép típusától és a talaj hőmér­
sékletétől, mert 8 °C-os talajhőmérséklet alatt a burgonya sérülékenysége ugrásszerű­
en megnő.A betakarítógép ásószerkezete az előzőleg kialakított bakhátat földdel, hur-
gonyával együtt kiemeli, majd a lánc- és rázórostára továbbítja, ahol a szár- és rögle-
választás történik, majd a gumók a gép mellett haladó szállítójárműre kerülnek. A gé-
peken különböző megoldású rög- és szárleválasztó szerkezet működik. A nagyobb
száradt rögöket nem tudja elválasztani a terméstől, amit később rögelválasztóval tisz-
títják. A burgonya sérülés-, rög-, kő-, szármaradvány-, beteg- és anyagumómentesen
kerülhet a tárolóba. A betakarítás után első művelet a válogatás.

Halmos tárolás
A hairnos tárolók szellőztetési rendszerére is többféle megoldás létezik. Ezek több-
nyire külső levegővel működnek:
 BURGONYA 75

- Padlóra fektetett légcsatornás rendszer (pl. félkör, kör vagy háromszög kereszt-
metszetű szellőzőcsatornákkal), ennek használatánál a legkörülményesebb a ki-
tárolás.
- Padozatba süllyesztett légcsatornás rendszer.
- Rácspadozatos rendszer: a szellőző levegő a teljes padozaton át érintkezik a hur-
gonyávaL
- A félkör keresztmetszetű rendszer.
A burgonyának átlag 6 hét a csíranyugvás (dormancia) időszaka. Ezt követően,
amennyiben a hőmérséklet 5 oc felett van, a burgonya hajtása megkezdődik. Ezért
biztonságosan 2-4 oc között tárolható. A 8-9 oc körüli tárolási hőmérsékleten (fel-
dolgozóipari burgonyáknál) viszont folyamatos a hajtásnövekedés, amit "csírázás-
gátló" szerekkellehet megakadályozni.
A tárolás előkészítés folyamatai és fontosabb követelményei:
l. Szárítás. A burgonyagumó felületét leszárítják külső levegő ventilálásávaL A be-
menő levegő akkor alkalmas a burgonya szárítására, ha képes a nedvesség felvételére.
2. Sebparaképződés szakasza. A betakarítással sérült gumófelületet be kell száríta-
ni. A sebparaképződés 13-15 °C hőmérsékleten, 90-92% páratartalom me ll ett, l 0-14
nap alatt megy végbe. Alacsony páratartalmon a sérült felület kérgesedik és a burgonya
mozgatásakor könnyen felrepedhet, utat nyit a baktériumos és gombás fertőzéseknek
3. Lehűtés-tárolás időszaka. A lehűtés lassú (napi 0,5 °C-kal való hőmérséklet­
csökkentés) legyen, mert ellenkező esetben a cukor nem tud keményítövé alakulni és
a burgonya édes ízűvé válhat. A kitárolás előtti felmelegítésnél is a burgonyának
önhője képződik (légzési folyamat). A képződött összhő 0,2 oc/nap. Ha tudjuk a ki-
tárolás időpontját, akkor a hűtéstennek megfelelően kell abbahagyni, mert a burgo-
nya 8-l O oc alatti mozgatásakor sérüléken y.
A tárolás alatti tömegváltozások, azaz a veszteségek kiváltó okai, a kialakult tüne-
tek alapján az alábbiak szerint csoportosíthatók:
- légzési vagy respirációs veszteség,
- párolgási vagy evaporációs veszteség,
- hajtási veszteség,
- rothadási veszteség.
Az első kettőt általában összevontan tömeg- vagy apadási veszteségnek is nevez-
zük, mivel azok különválasztása egyszerü mérési módszerekkel nem végezhető el, il-
letve különválasztásuknak nincs gyakorlati jelentősége.
A tárolási veszteségek és károsodások csökkentése
A kiváltó okok ismeretében a legfontosabb szabályok, illetve követelmények, me-
lyekkel megelőzhetők a jelentősebb veszteségek és károsodások, a következők:
- Érett fiziológiai állapotú, ép, egészséges idegenanyag-mentes burgonya, kímé-
letes betárolása és gyors beparásítása.
- Mielőbbi lehűtés a hasznosítási célnak megfelelő tárolási hőmérsékletre és an-
nak egyenletes fenntartása, a nyugalmi állapot elnyújtása.
- Minél magasabb páratartalom kicsapódásmentes fenntartása.
- A ventilációs időpontok, illetve a befújt levegő hőmérsékletének és páratartal-
mának megválasztása, amely lehetővé teszi a ventillálási idő hosszának lerövi-
dítését is.
 76 BURGONY A

- A tartósan tárolt étkezési és élelmiszer-ipari tételek kémiai hajtásgátlása.

- Későn betakarít ott és egyéb veszélyeztetett vetőgumótételek rothadás elleni csá-
vázása.
- Korán betakarított, magas biológiai értékű vetőgumó gépi hűtése.
- Mestersé ges Iégnedvesítés.
A felsorolta kat alapvetően befolyáso lják a tároló létesítmé nyek műszaki jellem-
zői és üzemelte tésük módja.

2.5.8. A burgonya minősége

Aminőségi igények nemcsak a feldolgozóipar (hasábburgonya, chips, püréhurganyák
stb.) esetén jelentkez nek, hanem a korai (primőr) burgonya és az őszi felszedésű és
tárolt étkezési burgonya (asztali) esetén is. A feldolgozóiparon kívül megjelent a nagy
élelmisze ráruház-l áncok minőségi elvárása is, ahol igény mutatko zik- az egyenletes
küllemi minőség mellett - kis kiszerelésű, mosott, fajtanév és felhasználási célú el-
igazító címkével ellátott burgonyára.

Fajtatípusok
A burgonya legfontosabb minőségi tulajdonságai (felhasználási értéke) örökletesen
meghatározottak. A fajta felhasználási értékét a következőkkel jellemzik:
A= saláta, B = vegyes hasznosítású főzési, sütési célú, C = püré-pehely, chips és
tészta alapanyag, D = keményítő-, ipari- és takarmányburgonya.
Ezen belüli jellemzők:
- főzési és étkezési tulajdonságok (konzisztencia, struktúra),
- íz héjában főzve,
- nyers (enzimatikus) elszíneződés,
- főzés utáni (nem enzimatikus) szürkülés,
- élelmiszer-ipari feldolgozhatóság (pommes-frites, chips),
- minőség stabilitás az eltérő évjáratokban.
Ezeken kívül a fajtának azokat a fontosabb külső és belső gumójellemzőit (gu-
móméret , keményítőtartalom, héjszín, hússzín, gumóform a, piacosság , mechani-
kai tűrőképesség, tárolható ság) is vizsgáljá k, amelyek befolyáso lják a minőséget,
piacosság ot.
E tulajdons ágok érvényre jutására a környezet is hatást gyakorol. Más szóval az
örökletes tulajdons ágok (biológiai tényező) és a környezet (ökológiai és termesztési
tényezők) együttese n alakítják ki a burgonya minőségét.
Hogy adott esetben mely tulajdonságok a számunkra a legfontosabbak, az a fel-
használási céltól függ. A különböző felhasználási céloknál más-más a minőségi kö-
vetelmény.
Az étkezési (asztali) burgonyánál meghatározó a felhasználási célnak (A; B; C)
megfelelő szárazany ag- és keményítőtartalma, valamint sejtszerke
zete és természete-
s finom íze. Étkezési burgonyáknál a leggyakrabban használt osztályozási mérettar-
tományo k a 40-60 és a 45-65 mm. Kívánatos, hogy a burgonya szabályos alakú és
legyen a rügy sekélyen. Az olyan hibáknak, mint a zöldülés, repedés, deformációk,
másodiag os növekedé sek (ikernövés, fiasodás, átnövés, ftizéresedés, kicsírázás), fon-
 BURGONYA 77

nyadtság, csírázottság, különféle gyomok, kártevők és kórokozók okozta sérülések -

nem szabad előfordulniuk Mindezek a külső, alaki és küllemi hibák nagymértékben
ronthatják a minőséget, piacosságot.
A fenti hibákon túl, a gumóhús elszíneződések és belső hibák - gumóhús-szür-
külés, szürkefoltosság, üvegesedés, köldök- és edénynyaláb-gyűrű barnulás,
fásodás, belső csírázás, vasfoltosság, barnaközepűség, üregesedés minőségi hibá-
nak számítanak.
A gumók nem tartalmazhatnak a megengedettnél több hajtásgátló szermaradványt
(<5 mg/kg, mosott, de nem hámozott burgonyában), nitrátot (<200 mg/kg) és összes
glikoalkaloidot (< 100mg/kg friss, nem hámozott burgonyában). Mindezek az előb­
bi tulajdonságok fontosak a feldolgozóipar számára is. A feldolgozásra szánt hurgo-
nyának meg kell felelnie:
- A feldolgozási céltól függő osztályozottságnak Hasábburgonyánál az 55 mm
vagy e fölötti méret az elvárás, chipsgyártáshoz a 41-55 mm-es méret a legjobb,
pürégyártáshoz pedig a 40 mm alatti.
- Elfogadható szárazanyag-tartalom (20-24%), amit víz alatt mért tömegértékkel
(VMT) mérnek. A feldolgozástól függően hasábburgonyánál 400 gramm
(3 70-450 g), chipsnél 430 gramm (400-4 70 g), püré- és pehelygyártásnál 400
gramm felett (400-450 g).
- Elősütés után ne szürküljön a burgonya.
- A gumók redukáló cukortartalma is elfogadható alacsony szinten kell legyen.
Chipsgyártásnál a felső határ 0,2% friss súlyra vonatkoztatva, míg ugyanez ha-
sáb- és pehelygyártásnál 0,3%. A sütés során ugyanis a redukáló cukrok a sza-
bad aminosavakkal reakcióba lépve, az úgynevezett "Maillard" reakció során a
termék barna elszíneződését okozzák.

2.6. Burgonya szaporítóanyag-termesztés

A vetőgumó szaporítható az étkezési burgonyához hasonlóan fővetésű, továbbá má-
sodvetésű, úgynevezett tarlóburgonya eljárássaL

2.6.1. Fővefésű vetőgumó-termesztés

2.6.1.1. Termőhelyigény

A termőhely jellemző időjárása tegye lehetövé legalább a közepes vagy annál nagyobb
termést öntözés nélkül is. Termőhelyének talajmegválasztásánál szempont a homogén
tábla, a jó kultúrállapot és a gyommentesség. A talaj fizikai félesége optimális esetben a
KA szerint 28-35, kémhatása pedig 5,0-7,0 közötti legyen. A legjobb termékenységü cser-
nozjom talajok nem javasolhatók- kötöttségük miatt sem- a burgonya szaporitására.
A magyarországi kedvező, mérsékelten leromlásos vetőburgonya termőhelyek az
alábbiak:
- Cserhát középhegyvidék (Szécsény és környéke),
- Zempléni középhegység (Gönc és környéke),
78 BURGONYA

- Felső- Szabolcs (Kisvárda és környéke),

- Bakonyi középhegyvidék (Zirc és környéke),
- Belső- Somogy (Berzence és környéke).
A vetőgumó termése a következő határok között alakul termőhelyenként

öntözetlen öntözött
Il. középkötött erdőtalajokon 20-30 t/ha 30-40 t/ha
IV. laza és humuszos homokon 15-20 t/ha 25-35 t/ha

2.6.1.2. A termesztés módszere

Elővetemény-korlátozás. Elit burgonya vetőgumó nem szaporítható ott, ahol 4 éven
belül áru- vagy vetőgumót termesztettek. Nem ültethető burgonya abba a táblába, ahol:
- az előző évben dohányt, paprikát, paradicsomot, tojásgyümölcsöt és lucemát
termesztettek;
- ne legyen az előveteménye kukorica, napraforgó, cukorrépa, dohány, évelő pil-
langósok és fűfaj.
Kitűnő előveteményei a vetőburgonyának: a kalászosok, nyáron betakarított ke-
resztes virágú és hüvelyes növények.

2.6.1.3. Izoláció
Abban a táblában, amelyben vetőgumó szaporítása folyik, a különböző fajtájú és sza-
porítási fokú, valamint más termőhelyről származó, fémzárolt vetőgumóval beültetett
sarok mellett 2 sort kell kihagyni.
Burgonya-vetőgumót szaporító tábla szélétől 200 m-en belül nem lehet burgo-
nyát termelni. Nem lehet a szigetelő (izolációs) távolságon belül dohány, paprika,
paradicsom, tojásgyümölcs, valamint szilva és őszibarack sem. Dűlőutak, mezs-
gyék és szomszédos táblák szélén ne legyenek a levéltetveknek gazdagyomjai, így
ebszőlő, csalán stb.
Talaj-előkészítése. Az áruburgonya-termesztéssei megegyező.
Tápanyag-ellátása. A várható terméshez, a talaj ellátottságától fliggően - az áru-
burgonya termesztéséhez hasonlóan- a 21. táblázat alapján számítható ki a foszfor
és a kálium adagja.
Nitrogénből 20-25%-kal kapjon kevesebbet, mint az áruburgonyához számított
adag, és azt tavasszal a vetőágyba kell adagolni. A zöldtrágyának jelentős szerepe van
a burgonya vetőgumó szaporításában. Az olajretek vagy a mustár zöldtrágya a tápa-
nyagszolgáltató képesség javításán kívül nernatieid hatásával a káros fonálférgeket is
számottevően ritkítja. Savanyú kémhatású talajokon a csillagfürt a legjobb.

2.6.1.4. Ültetése, vetőgumó előkészítése

Előhajtatás nélkül akkor ültessük, amikor a talaj hőmérséklete a 10 cm-es mélység-

ben eléri a 7-8 °C-ot. Biztonságosabb az ültetés előhajtatott vetőgumó használatával,
és így ültetése is hamarabb kezdhető.
 BURGONYA 79

Az előhajtatás korábbi szártalanítást tesz lehetővé, amellyel elkerülhető a levéltet-

vek tömeges rajzási időszaka, csökken a vírusátvitel és így nagyobb biztonsággallesz
jó minőségű, egészséges vetőgumó. Optimális erős, zömök fénycsíra eléréséhez meg-
felelő hőmérséklet ( 16-18 ° C ), fény és magas páratartalom szükséges. Ilyen feltéte-
lek között 4-6 hét alatt elérhető a kívánatos csírázási állapotot Csíráztatásra alkalma-
sak az üvegházak és fótiasátrak is, de alkalmas minden olyan helyiség, ahol a kívá-
natos hőmérsékletet és a szórt fényt biztosítani lehet. Lehet rekeszekben vagy zsákok-
ban is csíráztatni.
Az ültetés előtti csírapattintás is előnyös és gyorsabb kelést tesz lehetővé. A gumók
előhajtatása, edzése mesterséges fénnyel is végezhető. Legjobbak az energiatakaré-
kos kompakt fénycsövek.
Az előhajtatott vetőburgonya az ültetés után gyors kezdeti fejlődést és korai állo-
mányzáródást biztosít és korábban, március közepétől kiültethető, mivel hidegebb ta-
lajban (4-5 oc) is folytatódik a gyökérfejlődés.
A vetőgumó csávázása és a talaj fertőtlenítése elengedhetetlen.
A vetőgumó-darabolás nem jelent előnyt a vetőgumó-szaporítás ban, viszont a ví-
rusok, baktériumok átvitele - nem megfelelő fertőtlenítés esetén - tovább terjedhet.
Előnye abban van, hogy az 50 mm-nél nagyobb méretű vetőgumók - folyamatosan
fertőtlenített vágóeszközzel - darabolva, kellő csávázószerrel kezelve, nagyobb ve-
tésterületen teszi lehetővé a szaporítást.
Az ültetés szempontjai az "Ültetés" fejezetben és a 22-23. táblázatában találhatók.

2.6.1.5. Növényvédelem, növényápolás, szelekció

A fiatal növények fogékonyabbak a vírusok fertőzésével szemben, mint az időseb­
bek (korrezisztencia). A szelekciót a lehető legkorábbi időpontban kell elvégezni,
akkor, amikor a környezet még levéltetűmentes vagy kicsi az egyedszámuk, és el-
kerülhetők a kórokozó vírusoknak a fertőzött növényekről az egészségesekre való
átvitele. A vírusokkal fertőzött növények kiválogatásával egy menetben kell elvé-
gezni a baktériumos betegségekkel, gombákkal (pl. rhizoktónia) fertőzött, fajtaide-
gen tövek eltávolítását is.
Mivel a szelektátás során nem minden eltávolítandó tő ismerhető fel már első al-
kalommal, ezért többszöri szelektálásra van szükség.
Az enyhe vírusfertőzés tüneteinek felismerésére a csendes, borult idő a legalkal-
masabb, ha a talajnedvesség optimális és a hőmérséklet 16-20 °C-os. Korán reggel és
késő délután a tünetek kevésbé láthatók jól, mint napközben.

2.6.1.6. Szártalanítás, betakarítás

A vetőburgonya előállításánál a szártalanítást már július elején el kell végezni, meg-
előzve a vírusok l ejutását a gumókba. Pontos időpontja levéltetű gradációs megfigye-
léssei állapítható meg. Ha a sárgatálakban gyűjtött különböző levéltetűfajok kumulált
vektorhatékonysági értéke eléri a l O-et, akkor a szártalanítást l O napon belül el kell
végezni, mielőtt a fertőzés lej ut a gumó ba. A fitoftórával fertőzött lombról pedig szár-
talanítással megakadályozhatjuk, hogy a talajba bemosódott gombaspórák a gumókat
 80 BURGO NYA

is megfertőzzék.
A vegyszeres szártalanítás ezért az egyik legjobb módsz
er a gumók
fertőződésének megakadályozására.
Mech anikai szárzú zásko r a lombot forgó lengőkések aprítjá
k fel. A szárzúzás ma-
gasság át úgy kell beállítani, hogy kb. 15 em-s szárcsonk
megmaradjon. Erre szükség
van egyré szt a hatéko ny vegyszeres permetezéshez, másré
szt a betakarító gép szárie-
választó henge rei miatt is.
A szártalanítást követően 3 hétre érettek a gumó k felsze
désre. A vetőburgonya be-
takarítására rendszerint július végén, augusztus elején
kerülhet sor, ugyanis a tároló-
ban kedvezőbb körülm ények et lehet teremteni a beéret
t vetőgumó számára és így a
csapadék- és hőstressz káros hatása is elkerülhető. A szedő
gép beállításával óvni le-
het a gumó t az ütődésektőL A szedőgépet vontató trakto
r kerékszélessége 25 cm-t ne
haladj a meg.

2.6.1.7. A burgo nya vetőgumó-szaporítások szántóföldi ellenőrzése

Az ellenőrzések száma: 4
A minta tér nagysága: 200 növény
A minta terek száma: 20 ha-ig 4, minden további megkezdett l O ha után 2.

Egyéb követelmények: A burgonya vetőgumó-szaporító

tábla növényállományá-
ban a növényvédő vegys zerek szakszerűtlen alkalmazását
ól, továbbá állati kártételtől
(pl. burgo nyabo gár stb.) bekövetkező károsodás megen
gedett mértéke legfeljebb
10%. (MSZ 6353/1998.)
A szapo rításo k követ elmén yei a változó hazai és EU előírá
sok miatt az OMM I és
az FVM rendelete (48/2003) módosulhat.

2.6.1.8. Gumóvizsgálat
A burgonya-vetőgumó felületén és belsejében mutatkozó
hibákat, betegségeket és
kórok ozóka t helyszíni vagy laboratóriumi vizsgálattal,
továbbá a gumó k méret sze-
riuti megos zlását négyz etes mérce alkalmazásával kell
meghatározni.
A szántó földön a mintá t
- vírusvizsgálat (rügydugványvizsgálat és/vagy ELISA
teszt)
- vírusellenőrző kitermesztés céljára kellam intát venni.

2.6.1.9. A vetőgumó osztályozása, minősítése, fémzárolása

A vetőgumót a betaka rítás után - a betárolás előtt - osztál
yozni kell. A 60 mm fölöt-
ti, illetve 28 mm alatti gumó kat méret szerinti osztályozóv
al távolítják el. Az anyagu-
mókat, a beteg és idegen anyagot a betárolásnál kézzel
ki kell válogatni.
Gondo skodn i kell arról is, hogy az egyes fajták és szapor
ítási fokozatok egymás-
sal vagy más (étkezési) burgonyával ne keveredjenek. A
nemesített burgonya vetőgu­
mó kizárólag fémzároltan kerülhet forgalomba. A burgo
nya vetőgumó-tételek csak a
vírusvizsgálatok elvégzése után, alkalmas minősítés esetén
fémzárolhaták és hozha-
tók forgalomba.
 BURGONYA 81

A burgonya vetőgumó akkor fémzárolható, ha a szaporítás a szántófóldi ellenőrzé­

seken "burgonya vetőgumónak alkalmas" minősítést kapott (rügydugvány és/vagy
ELISA vizsgálaton is) továbbá, ha a következő feltételeknek megfelel:
- fajtaazonos, fajtatiszta,
- érett, száraz, tisztított (rögtö!, tapadó fóldtől és egyéb szennyeződéstől mentes),
- egyöntetű,
- ép, egészséges (mechanikai és állati kártevők okozta sérülésektől, belső elválto-
zásoktól, fagyástól mentes),
- a vetőgumón nincsenek hajtáskezdemények, illetve azok hosszúsága nem halad-
ja meg az 5 mm-t,
- zárlati (karantén) károsítóktól mentes.
Egy tételben legfeljebb 50 t, egy gazdasági tételből származó azonos méretfrakci-
ójú vetőgumó fémzárolható. A betegségek és hibák mértékét a 24. táblázat (69. oldal)
tartalmazza. MSZ 6353/1998.
A burgonya vetőgumót az előállító gazdaságok a következők szerint osztályozhatják
A minimális méret:
- gömbölyű és ovális gumó típusú fajták esetében 28 mm,
- hosszúkás gumó típusú fajták esetében 25 mm.
A vetőgumó méretének felső határát szabvány nem korlátozza, sem a gömbölyű és
ovális, sem a hosszú gumó típusú fajtáknáL
Az osztályozást úgy kell elvégezni, hogy az alsó és felső méret közötti eltérés 20
mm-nél több nem lehet.

2.6.1.10. A vetőgumó-tárolás és ellenőrzés

A "Burgonya vetőgumó téli tárolás" (MSZ 08 0005-82) szabvány a vetőgumó bioló-

giai értékének tárolás alatti megőrzéséhez, a károsodások, romlások megelőzéséhez
és mérsékléséhez nyújt segítséget.
Az ellenőrzés során szerzett tapasztalatokat, észrevételeket, javaslatokat, intézke-
déseket az ellenőrző OMMI az e célra rendszeresített "Hatósági ellenőrzési jegyző­
könyv" -ben rögzíti.
Betakarításkor a burgonya fejlődésében, növekedésében a szántófóldi szakasz le-
zárul. A burgonyagumóban az életfolyamatoknak a szinten tartását segíti elő a szak-
szerű tárolás. A tárolásnak alkalmazkodni kell a burgonya biológiai igényeihez, hogy
a veszteségek és az értékcsökkenés a tárolás során minél kisebb legyen.
A betakarított tételt mielőbb szárítani kell. A szárítás idejét akkor kell növelni, ha
tételünk vagy másodkötésből származó, éretlen gumókat is tartalmaz. A gyors le-
szárítás kedvező hatású a rizoktónia és az ezüstfoltosság terjedésének meggátlásá-
ban is. A leszárítás akkor fejezhető be, ha a halom tetején a gumók között lévő fóld
légszáraz.
A leggondosabb betakarítás és betáro Jás ellenére a gumók héj án számos kisebb-na-
gyobb sérűlés keletkezhet Ha a gumó héja megsérűl, akkor a sérülés helyén pararéteg
képződik. Ez az úgynevezett beparásodás legintenzívebben 12-18 °C-on és
(80-95%) relatív páratartalom között megy végbe. A betárolt tétel leszárítása után
ezért a burgonyának szüksége van 7-14 napos pihentető, parásító időszakra.
82 BURGONYA

A beparásodás után a burgonyahalmot le kell hűteni a kívánt tárolási hőmérséklet­

re. Vetőburgonyánál ez 2-4 °C. A tárolóból későn kikerülö, hosszú tenyészidejű faj-
tákat kell a legalacsonyabb hőmérsékleten tárolni. Az egyes fajták vetőgumójának tá-
rolási igényei jelentősen eltérhetnek egymástól. A téli hónapok alatt a beállt tárolási
hőmérsékletet kívánatos a lehető legstabilabban fenntartani.

2.6.2. Vetőgumó-szaporítás tarlóburgonyaként

2.6.2.1. Jelentősége

A tarlóburgonya a nyári ültetésű vetőburgonyától abban különbözik, hogy a learatott

gabonatarló és a gyökerek cellulózanyagának a talajban tápanyagszolgáltató és fejlő­
désszabályozó szerepét használja ki, s ezzel javítja a gumó ellenálló képességét.
A tarlóburgonya egyéb termésalakító tényezői is kedvezőek. Ezekből adódik, hogy
az évről évre tarlóban termesztett burgonya nem romlik le. A tarlóban termett gumó-
kat a következő év tavaszán ültetve, abban az évben a növény ellenáll a leromlásnak
és jó étkezési minőségű termést hoz. Ezt követően a tavaszi termésből a következő
évben már nem ültethető el, mert nagyfokú leromlás következhet be.
Termésmennyisége a homoktalajon:
öntözetlen l 0-20 t/ha,
öntözött 15-30 t/ha.

2.6.2.2. Termőhelyigény

Talajigény. Homok- és lazább talajok felelnek meg termesztésének, mert időjárástól

függetlenül csak ezeken a talajokon lehet teljes biztonsággal és kis ráfordítással jó
ültetőágyat készíteni és a termést sérülésmentesen betakarítani.
Középkötött talajon is ültethető, de termésbiztonsága csak öntözéssel teremthető
me~. Termése nem éri el a fővetésű burgonya termés~t.
Eghajlatigény. Nem felelnek meg a Dunántúl és Eszak-Magyarország azon fagy-
zugos térségei, ahol már szeptember közepén előfordulhat talajmenti fagy.
Környezetigény. A Duna-Tisza köze és Belső-Somogy kedvez elsősorban ter-
mesztésének, de a Nyírségben is lehet jelentősége. Az ország többi táján is ültethető
laza talaj okba, ha az ültetőágyat július 10-ig elkészítették.
Kultúrállapot-igénye megegyezik a tavaszi ültetésű burgonyával.

2.6.2.3. Termesztési módszere

Elővetemény. A kalá~zos gabonák közül elsősorban őszi árpa után következzék, de

korai búzafajta is megfelel, ha azt július 5-ig betakarítjuk Egyéb elővetemény és 200
m-en belül valamennyi tiltott növény a tarlóburgonya termesztésénél is a már emlí-
tett korlátozások alá esik. Utána tavaszi vetésű növények indokoltak, de jobb talajo-
kon október második felében még vethető őszi búza is.
Talaj-előkészítés. Az aratás és a szalmalehordás után a kiszórt műtrágyát tárcsá-
val a talajba kell keverni és 1-2 menetben 15-17 cm mély ültetőágyat kell készíteni.
 BURGONYA 83

Eső után a nedves homok szántható. Ezek után a laza talajt hengerezni kell. Közép-
kötött, öntözhető talajon több menetben aprító tárcsázással, ásóboronával és kombi-
nátorral készíthető jó ültetőágy. Az ültetőágy mélysége 15-18 cm legyen.
Tápanyagellátás. A 21. táblázat IV. szántóföldi termőhelyre vonatkozó adatai-
nak segítségével számítható ki mind homoktalaj ra, mind az L és IL termőhelyek kö-
zépkötött talajaira a tápanyagigény. Tervszerű tarlóburgonya-termesztés esetén a
foszfor- és a káliumműtrágya adható az elővetemény alapműtrágya-adagjával
együtt, de adható közvetlenül az ültetőágy készítésével is. A nitrogént minden eset-
ben az ültetés előtti talaj-előkészítéssel kell adni. Tarlóburgonya alá nem célszerű
istállótrágyázni.
Ültetés. A vetőgumót a téli hűtőtárolóból június elején kell átválogatni és elő­
melegíteni. "Pattanócsírás" állapotban július elején a talaj-előkészítés után kell
ültetni. A vetőgumót csávázni szükséges. Az ültetési és töltögetési adatokat a
25. táblázat tartalmazza.

25. táblázat. A tarlóburgonya ültetési adatai

Megnevezés Értékszámok
Ültetési idő VII. 1-15.
Sortávolság 70-75 cm
Mélység az ültetőágy eredeti felszíne alatt 3-5 cm
Gumószám, db/ha 42 000-46 OOO
Primer bakhát a gumó felett 8-10 cm
Szekunder bakhát a barázda felett 20-24 cm
Forrás: Antal (2000)

Minden júliusig tárolható fajta vetőgumója alkalmas tarlóburgonya-termesztésre.

Július l. előtt ne kerüljön sor ültetésére, mert a leromlással szembeni ellenállósága
(levéltetű, vírus, ökológiai) nem alakul ki az ősszel felszedett termés gumóiban.
Ápolás. Megegyezik a fővetésű vetőburgonyánál leírtakkaL
Szántóföldi ellenőrzések: a vetőmagtörvényben előírtak a bejelentéséről a 4 hely-
színi ellenőrzésig azonosak a fővetésű vetőgumó-szaporításnál leírtakkaL
Öntözés. Jó csapadékeloszlású július és augusztus esetén laza talajon nincs szük-
ség öntözésre. Ha száraz a talaj, az ültetés után 30-40 mm vízzel öntözni kell. A sze-
kunder bakhát kialakítása és a kelés után 1-1 alkalommal 30-50 mm öntözővíz rend-
szerint elegendő. A virágzás kezdetétől szükségtelen öntözni.

2.6.2.4. Betakarítás
Szeptember 20-25 körül a tarlóburgonya már vetőgumó méretű (3-6 cm átmérőjű),
de gyakran ennél is nagyobb lehet. Vetőgumó-szaporítás esetén méretszabályozó
defóliálással szárítható lombozata. Ezt követően 3-4 napra szedhető. Laza és homok-
talajokon a betakarítás közben alig sérül. Felszedés után az előtárolóban szikkadás-
84 BURGONYA

kor a laza homoktalaj lepereg. Középkötött talajon előfordul sérülés, de a sérült gu-
mó is gyorsan parásodik, s így is jól tárolható.
Hűtőtárolóban a tarlóburgonya kiválóan áttelel, de egyéb tárolókban (pincében,
prizmában) is minimális a veszteség. A vetőgumóméretet meghaladó termés étkezési
célra használható fel.
A vetőgumó-kihozatal 70-80 %-os és fészkenként átlagosan l 0-12 db kifejlődött
gumóra is számítani lehet. A tarlóburgonya teljes gumótermése, még az apró, 30 mm-
nél kisebb is felhasználható ültetésre, saját célra. Méreten alul nem fémzárolható.

2. 7. A korai burgonya termesztése

Korai burgonya termesztése csak előhajtatott - esetleg gyökereztetett - gumókkal
vagy palántákkal történik. Betakarítására pedig a gumók érése (parásodása) előtt kerül
sor, kivéve, ha a nyári burgonyát betakarítás előtt 2-3 héttel szártalanítjuk. Így termé-
se jóval kisebb, mint a nyári és az őszi felszedésű burgonyáé. Ez megtérül a piacon el-
érhető magasabb árában.

2.7.1. Jelentősége

A kora tavaszi és tavaszi "újburgonya" évtizedek során a főváros és a nagyobb váro-

sok, valamint Ausztria és Dél-Németország piacán keresett különlegesség áprilisban
és májusban.
A XX. század utolsó évtizedeiben a spanyol és olasz burgonya Nyugat-Euró-
pában csak részben lett konkurense a Kárpát-medence sajátos ízű, igen korai bur-
gonyájának.
A hazai újburgonya me ll ett főleg Duna-Tisza közi homokon a tarlóburgonya (2.6.
részfejezet) foszlósan szeptemberben felszedett és szalma közé vermelt, ún. fojtott
burgonya néven szintén piacra talált az 1900-as években.
Termése: szántóföldi termőhelytől függetlenül május végén - június közepén:
20-30 t/ha nyári termesztésben Uúnius végétől-augusztus közepéig): 25-45 t/ha.
Csak öntözött körülmények között érdemes termeszteni.

2.7.2. Biológiai alapok

A korai burgonya a másodvetésű tarlóburgonya számára is alkalmas a Nemzeti Fajta-
jegyzékben szereplő valamennyi igen korai és korai fajta-típus. Fajtaválasztásnál a
legfontosabb szempon tok: koraiság, termőképesség, jó rezisztencia és a jó íz.

2. 7.3. Termőhelyigény

Talajigény. Jók mindazok a belvíztől nem veszélyeztetett, tavasszal könnyen művel­

hető laza öntéstalaj ok, homoktalajok és erdőtalaj ok, melyek korán melegszenek, jó hő­
tartók és nem rögösödnek
Deflációkitettségük, rossz vízgazdálkodásuk és alacsony tápanyag-készletük ellenére
a humuszos és gyengén humuszos homoktalajok - a szükséges tápanyag és vízellátás-
 BURGONYA 85

sal- is alkalmasak korai termesztésre. Ezeken a talajokon terjed az átmeneti fátyolfólia-

takarásos módszer is.
Éghajlatigény. Korai tavaszadást követő, enyhe napsütéses és átlagos csapadéka
legjobb a korai újburgonyának. Hasonlóan kedvező az átlagos áprilisi, májusi és jú-
niusi időjárás is. Nyári termesztésben az átlagosnál hűvösebb és csapadékosabb júli-
usi időjárás kedvező, de ilyenkor is kell öntözni.
A gyakoribb áprilisi és május elejei talajmenti fagyoktól a fóliasátras termesztés,
szántóföldön pedig az átmeneti fóliatakarás és a fagyvédő öntözés általában megvé-
di. Ha mégis fagykár éri, akkor a föld alatti hajtásokból regenerálódik.
Környezetigény. Csongrád, Baranya, Bács-Kiskun, Pest megyében, valamint a
Duna és Tisza mentén alakultak ki azok a termőhelyek, aholminden szempontbólleg-
kedvezőbbek a feltételek a korai újburgonyának. Igényes a talaj kultúrállapotára, füg-
getlenül a gazdálkodás intenzív vagy félintenzív színvonalától.

2.7.4. A termesztés módszere

Elővetemény. Ugyanaz, mint 2. 5. I.fejezetben leírtak. Önmaga után három évre már
termeszthető.
Talaj-előkészítés. Valamennyi betakarított termés és lehordott melléktermés után:
- tarlóhántás minél sekélyebben és a talajfelszín azonnali zárása;
- árvakelés (ha van) és a gyomok magkötés előtti bemunkálása és ismételten a ta-
lajfelszín zárása;
- őszi szántás 22-26 cm mélyen, szeptember végén.
Homokon vagy deflációnak kitett laza talajon az őszi szántás maradjon el.
Tavasszal középkötött talajon március első felében 12-15 cm-es ültetőágy készítése.
Laza és homoktalajon az elmaradt őszi szántás miatt, ekével aláforgató egyrneue-
tes ültetőágy-készítés.
Tápanyagellátás. A tervezett termésszintnek megfelelően a 21. táblázat szerint
állítható össze. Környezetkímélő trágyázási rendszer is van korai burgonyára. Fi-
gyelembe veszi a talajban feltáródó tápanyagokat. A tervezett termésszinttől füg-
gő, fajlagos tápelemtartalmakkal , valamint igénnyel számol és a termelő adottsá-
gaihoz igazodóan több növénytáplátási (trágyázási) szintet tesz lehetővé a számí-
tógépes modell.
Ültetés. A vetőgumó legyen minden esetben legalább előhajtatott, edzett fényhaj-
tású. A koraiságot tovább lehet fokozni előhajtatott és előgyökereztetett vetőgumó
használatávaL Csávázása ne maradjon el, mert ezzel csökkenthető a fuzárium és bur-
gonyahimlő esetleges kártétele.
Ültetéséhez a 26. táblázat ad eligazítást.
Ápolás. Gyomirtása a 2-3 szori töltögetéssei részben mechanikailag is megoldha-
tó, így egyszerűbb a kémiai védekezés. Rövidebb tenyészideje miatt az állati kárte-
vők és gombás betegségek ellen kevesebb védekezés is elegendő.
Öntözésének legjobb módszere a mikroszórófejes esőszerű öntözés, gyakori,
6-12 mm-es vízadagokkaL
Betakarítás. Az időjárástól függően május közepétől megkezdhető a felszedés,
amikor a gumóméret elérte a 3 cm-t. A burgonya mosva, 24-36 órán belül kerüljön
86 BURGONYA

26. táblázat. A korai burgonya ültetési útmutatója

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Ültetési idő Ill. 15-25.
Sortávolság 70-75 cm
Ültetési mélység az ültetőágy felszíne alatt 1-3 cm
Gumószám, db/ha (28-45 mm vető) 43-57 ezer öntözött, laza talajon
Főhajtás szám, db/ha 150-190 ezer öntözött
Primer bakhát a gumó felett 6-9 cm töltögetőkapával l

Szekunder bakhát a barázda felett 20-23 cm töltögetőkapával!

értékesítésre, fénytől és száradástól védett rekeszekben vagy lyuggatott fóliacsoma-

golásban.
Kora nyári szedése érettebb állapotban, esetleg szártalanítás után parásan végezhe-
tő és a termés hosszabb ideig, 2-6 hétig is tárolható.

2. 7 .5. Korai szántóföldi módszerek

Átmeneti fátyolfólia-takarással szabadföldi termesztés
A takarásos termesztés műszálakból kialakított fátyol hidegben a hőt visszatartja, me-
legben viszont jó a levegőcsere, különösen a takarás utolsó időszakában a fokozódó
nappali felmelegedésre. Megvédi a növényeket az előforduló talaj menti fagyoktól
-4°C-ig. Nem kell bakhátat készíteni. Rögzítése gyorsan és könnyen elvégezhető. A
műanyag fátyolt a terítésnél keresztirányban, lazára, a széleket körben rögzíteni kell,
az ágyás uralkodó szélirány felőli hosszú oldalát stabilan beásni, míg a másik három
oldalt elegendő méterenként földdel rögzíteni.
A műanyag fátyolt átlagos időjárásnál április 20-a körül kell leszedni. A takarás
ideje alatt egy öntözésre sor kerülhet, majd ezt követően a szedésig még - igény sze-
rint-új abb öntözés szükséges.
A fátyolfólia leszedése után az első töltögetést-kapás rendszerű töltögetővel- azon-
nal el kell végezni. A szedést május vége-június 5. között lehet elkezdeni.

Takarás nélküli szántóföldi termesztés

A termőhely talaja legyen öntözhető. Az előhajtatott gumók kiültetésével indított ko-
rai szabadföldi termesztés- az előhajtatás nélküli ültetéshez képest- kb. 10-14 na-
pos koraiságot jelent, így a szedésre már június elején-közepén sor kerülhet.
A korai (március közepén) sekély ültetés a gyors kelés érdekében, előhajtatott
vetőgumóval történik. A koraiság növelésére a hagyományos töltögetőkapával 3 al-
kalommal célszerű a töltögetése. Az őszi felszedésű étkezési burgonyában haszná-
latos rotációs rendszerű, kelés előtt alkalmazott bakhátkészítés - amelynél a vető­
gumó 15-18 cm mélyre kerül - legalább 2 héttel késlelteti a kelést, későbbi szedést
tesz csak lehetővé. Korai termesztésben kerülendő az ültetetéshez kapcsolt
töltögetés.
 BURGONYA 87

Tápanyag-ellátásában a N 50-60%-át ültetés előtt, 40-50%-át fejtrágyaként (2., 3.

töltögetés előtt) célszerű adni, majd beöntözni. Betakarítás előtt 3 héttel nem indokolt
N-t kijuttatni, mert növeli a tenyészidőt, rontja a koraiságot.
Laza homoktalajokon a K megosztása is lehet, így 60-70%-át ültetés előtt,
30-40%-át a 2. töltögetés előtt.
Növényvédelemben l-2 kezeléssei több szükséges, mint a fátyolfóliás termesztés-
nél. A növényvédelmi kezelésekkel egyidőben 6-8 kg/ha keserűsó lombtrágyaként
termésnövelő lehet.
Várható 25-45 t/ha-os termésének szedése júniusban, júliusban (esetleg augusztus-
ban is) történik. Egymenetes korai burgonya kombájn sérülésmentesen takarítja be a
még zöld lombozatú termést.
 3. Cikória

3.1. Jelentősége
Őse, a mezei katáng közismert gyomnövény, amely az egész országban szántófölde-
ken, utak szélén, árokpartokon, töltéseken, legelőkön, parlagterületeken közönséges.
A cikória gyökerét pótkávé- és inulingyártásra, levelét salátakészítésre használják.
Gyökerében kb. 15% az inulintartalom. Az inulin adja a cikóriakávé kesernyés ízét.
Cikóriaolaj-tartalma ugyancsak hozzájárul a pótkávé kellemes ízéhez, mert a babká-
vé olajához hasonló összetételű és tulajdonságú.
Gyökeréért a XVII. században kezdték termeszteni, amikor [elismerték, hogy pirí-
tott gyökere kitűnő kávépótlóként használható. Termesztése különösen a napóleoni
kontinenszárlat idején került előtérbe, amikor a blokád gátolta a kávéimportot.
Leveléért történő termesztése a XIX. században kezdődött. A cikória Európa szá-
mos országában közkedvelt és drága salátaféle. A hajtatott cikória táplálkozási értéke
mérsékelt, de étrendi hatása kiváló.
A cikória név egyes feltételezések szerint az olasz cuccerere szóból származik. Je-
lentése: aláfut Az elnevezés a mélybe hatoló gyökerekre utal. Mások szerint a név
egyiptomi eredetű.
Az arab orvosok Intybus-nak nevezték, és gyógynövényként vált ismertté. A róma-
iak salátaként, zöldségként fogyasztották, legalábbis így említi például Vergilius, Ho-
ratius, Plinius. Az Észak-Olaszországban és Dél-Svájcban fogyasztott mezei cikória
rokona a napjainkban radicchio vagy veronai saláta néven ismert és egyre népsze-
rűbb levélzöldségfélének
Termése: öntözetlen talajon 15-20 t/ha, öntözve 25-30 t/ha.

3.2. Botanikai és fiziológiája

A cikória a fészkesek (Asteraceae) családjába, a nyelvesvirágúak (Liguliflorae) alcsa-
ládjába tartozik (10. ábra). Gyökértörzse hosszú, vastag és mélyrehatoló főgyökérbe
megy át. A növény az első évben csak levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, vastag
gyökeret a második évben hoz.
Magszára l ,5-2 m magasra is megnő. Virágai kétivarúak, idegenmegporzók, álta-
lában világoskékek, de vannak fehér virágszínű egyedek is.
A virágok a reggeli órákban nyílnak. Ezen tulajdonságamiatt a katángkórót gyak-
ran ültették virágórába. A virágnyílás időpontja a földrajzi szélességtől ftigg. A nö-
vény virága hangyasav hatására világospiros színűre változik.
Termése kaszat, hengeres, kb. l mm átmérőjű, 3-4 mm hosszú, ezermagtömege
l ,3-1 ,5 g között változik.
 CIKÓRIA 89

l O. ábra. Cikória

3.3. Biológiai alapok

Hansági termesztése több mint 200 évvel ezelőtt kezdődött pótkávé előállítása céljá-
ból. Hamarosan feldolgozó üzem is létesült ugyanitt. Honosításával és nemesítésével
a Sopronhorpácsi Intézet folytatott kutatásokat.

3.4. Termőhelyigény

Talajigény. A "cukorrépa-talajok" növénye. A mély termőrétegű vályog és agyagos-

vályog csernozjom, vízrendezett réti talajok felelnek meg leginkább az inulin és pót-
kávé gyártásra alkalmas fajták igényének.
A talaj kémhatására nem érzékeny. Homok-, szikes- vagy sekély termőrétegű tala-
jokon nem fejlődik feldolgozásra alkalmas minőségű gyökér.
Éghajlatigény. Keléséhez és a kezdeti fejlődéséhez az átlagos áprilisi és májusi
csapadék elegendő. Nyáron a szárazabb időjárást jól tűri, de gyökerének kifejlődésé­
hez csapadékosabb augusztust és szeptembert igényel. Öntözést megháláló növény.
90 CIKÓRIA

Októberi betakarítása előtt 2-3 hét szárazabb időjárás a gyökértermés téli eltartha-
tóságát segíti elő.
Környezetigény. Az intenzív szántóföldi növénytermesztést folytató gazdasá-
gok növénye.

3.5. Termesztésének módszere

3.5.1. Elővetemény

Legjobb előveteményei a kalászosok Következhet repce és vetőmagnak termesztett

olajretek után is. Megfelelő elővetemény számára valamennyi egynyári szálas zöld-
takarmány és a csalamádé. Vethető silókukorica után is.
Ne legyen az előveteménye burgonya, cukorrépa, silócirok, valamint évelő pillan-
gós szálastakarmány és hüvelyes növény.
Utána bármely tavaszi vetésű növény következhet, a répafélékés a burgonya ki-
vételével.
3.5.2. Talaj-előkészítés

A talajművelés iránti igénye a cukorrépához hasonló, de a talajállapottal szemben

igényesebb. A gabona betakarítása után tarlóhántás, majd a hántott tarló ápolása kö-
vetkezzen. Lehetőség szerint altalajlazítást is iktassunk be a talajművelési rendsze-
rünkbe. Meghatározó talajmunka a 25-30 cm-es őszi mélyszántás. A tavaszi talaj-
munkákat simítázással kezdjük, majd kombinátorral 7-1 O cm mély, tömött mag-
ágyat készítünk.
3.5.3. Tápanyagellátás
Ne istállótrágyázzunk a cikória alá, tápanyagigényét a műtrágya fedezi. A növényi sor-
rend összeállításakor az istállótrágyázás utáni szakaszba iktassuk be a cikóriát. 25 t/ha
gyökértermésre 100 kg/ha N-t, 75 kg/ha P20 5-ot és 125 kg/ha K20-t kapjon.
A cikória tápanyagfeltáró képessége jó, erős gyökérzete a talaj tápanyagkészletét
jól hasznosítja. A sok nitrogén rontja a gyökerek tárolhatóságát és növeli a lombtö-
meg mennyiségét, ami nem kívánatos.

3.5.4. Vetés
Vetését az április eleji időjárás szabja meg. A kelést követő hidegek hatására felmag-
zik Apró, l ,6 g-os magját legkedvezőbb drazsírozva vetni. A vetésidő április közepe,
amikor a talajhőmérséklet eléri az 5-8 °C-ot. A kelés ideje nedves magágyban 7 nap,
átlagos körűlmények között 8-15 nap, szárazban 25-35 nap.
A vetéséhez eligazító adatokat a 27. táblázat tartalmazza.

3.5.6. Növényvédelem, növényápolás

Gyomosodásra érzékeny. Vegyszeres gyomirtáson kívül a sorközápolást is igényli.
Alapkezelése megoldott, így a kelés időszakában, ami kritikus pontja a termesztés-
 CiKÓRIA 91

27. táblázat. A cikória vetési adatai

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetésidő IV. 10--20. talajhőmérséklet 8 oc
Sortávolság 45 cm
Vetésmélység 0,5-2,0 cm
Csíraszám 400 OOO db/ha 18-20 db/fm
Ezermagtömeg 1,6 g
Csírázóképesség 60-65%
Terméshozó növény 170 000--180 OOO db/ha önritkulással és tőszámbeállítással

Kívánatos gyökértömeg O, 15-0,20 kg/db

nek, a táblát tisztán lehet tartani. Állománykezelésnél viszont a kétszikűek ellen nincs
ajánlott gyomirtószer, így mechanikai gyomirtásra van szükség, amelyet célszerűen
kétszer kell végezni. A cikóriát gyorsan kelő jelzőnövények (pl. mustár) magjával ke-
verve is vetették, és ilyen módon vakkapálást lehet végezni.
Adatok szerint 800-l OOO g/ha chlorpropham más talajherbicidekkel kiegészítve
hatékonynak bizonyult a Poa annua, Stellaria media, Polygonum persicaria, P. avicu-
lare, Capsella bursa-pastoris, Urtica urens és Spergula arvensis gyomok ellen.
750-800 g/ha propyzamide hatékonyan irtotta a chlorprophamra rezisztens Chenopo-
dium album, Solanum nigrum és Lamium purpureum fajokat A chlorophammal
együtt adagolt 800-l OOO g/ha carbetamide hatóanyaggal sikeresen irthatóak voltak a
Ch. album, Echinochloa crus-galli és Avena fatua fajok. Az Asulam hatóanyag irtot-
ta a Matricaria recutita, Senecio vulgaris és a Gnaphalium uliginosum fajokat, de ha-
tástalan volt a Galinsoga fajokkal szemben.750-1000 g/ha alloxydium-nátrium,
400-500 g/hasethoxydim vagy 300-350 g/ha fluazifop-butyl poszternergens haszná-
latával irtható volt az Alopecurus myosuroides, aPanicum-és a Lolium-fajok és a ga-
bonafélék árvakelései.
Betegségei. Gyökérfekély, levélfoltosság.
Kártevői. Gyakran károsítják a drótférgek és a cserebogár, amelyek ellen talajfer-
tőtlenítéssei védekezünk Állománykártevői a levéltetvek.
Öntözés. Vízigényes növény, a 25 t/ha-os terméshez júliusban és augusztusban
3-szor kell 60-60 mm vízzel megöntözni. E nélkül hozama rendszerint 20 t/ha-nál
kevesebb.

3.5. 7. Betakarítás
Betakarítása októberben az erősebb fagyok bekövetkezte előtt történjen. A cikória
érését jelzi a külső levelek sárgulása. Betakaritását cukorrépa-kiszedővel végzik.
A kiszedés után a leveles cikóriafej a szántófoldön marad. Ezt kb. 50 kg/ha N-
adaggal kiegészítve az őszi mélyszántás során aláforgatják A kiemeléskor sok a
földben maradó, letört gyökérvég, melyek a következő évben kihajtva gyomosodást
okozhatnak.
92 CIKÓRIA

3.5.8. Vetőmagtermesztés

Kétéves növény, de lehetáttelelő (direkt) módszerrel is vetőmagot termeszteni. Az el-

ső évben dugványtermesztéssei állítják elő a szükséges maghozó alanyokat. A felsze-
dett gyökerekről a leveleket eltávolítják 2-3 cm-es csonk visszahagyásávaL
A dugványok ősszel prizmába kerülnek és kora tavasszal 60 cm sor és 30 cm tőtá­
volságra ültetik ki.
A pollenfertőzés elkerülése céljából a mezei katángot és az endíviasalátát a mag-
termesztő tábla 800-l OOO m-es körzetében folyamatosan irtani kell.
Magja július második felében, augusztusban kezd érni, meglehetősen egyenlőtle­
nül. Termése kaszat. Akkor érett, amikor a fészek és a mag sötétedni kezd.
Könnyen pereg, és a madarak is nagy károkat okozhatnak benne. Az aratással nem
kell megvárni a teljes beérést. Az ágak végei még virágozhatnak, amikor meg kell
kezdeni a betakarítást. Elhúzódó virágzása miatt érdemes defoliálni. Magtermése
0,5-0,6 t/ha. A vetőmag minőségi adatait a 28. táblázat tartalmazza.

28. táblázat. A cikória vetőmaggal szemben támasztott minőségi követelmények

Nedvesség- Csírázó-
Tisztaság, ldegenmag-
Szaporítás i tartalom, képesség, Vizsgálati
legalább, tartalom,
fok legfeljebb, legalább, minta, g
tömeg% legfeljebb%
tömeg% db%
E és I. fok 75 98,0 1,5 12 4
 4. Csicsóka

4.1. Jelentősége

A csicsóka őshazája Észak-Amerika, közelebbi területe Kanada. Amerika felfedezé-

sekor az őslakosság gumóját burgonya gyanánt fogyasztotta. Amerikából először
Franciaországba került, majd Olaszországba, sa XVII. század végén már szinte egész
Európában ismerték.
A csicsóka vetésterülete a világon 1990-2003 között alig változott, ll 0-120 ezer
hektárt tett ki. Terméshozama ezen időszakban l O-ll t/ha. Termőterületének közel
75%-a Európára esik, legnagyobb termelők Olaszország, (50 ezer ha), Spanyolország
(19 ezer ha) és Franciaország (13 ezer ha). Más földrészeken is ismert, de termőte­
rülete jelentéktelen, az USA-ban 3-4 ezer ha, Ázsiában 13-14 ezer ha, Afrikában
12-13 ezer ha és Dél-Amerikában 6-7 ezer ha.
Hazánkban a burgonya megjelenése előtt már Lippay János (1664): "Posoni kert"
c. könyvében "patada", "földi alma" elnevezéssel már ír róla. Ekkor még szántóföld-
ön nem, csak kertekben termesztették Az 1800-as évek elején sokfelé előfordul, s ha-
zánkban jól ismert növényként emlí tik. A csicsóka számos előnyös tulajdonsága (nagy
termést adó takarmány- és élelmiszemövény, igénytelen, gyenge termékenységű tala-
jokon is jól megél, betegségeszinte nincs) ellenére sem tudott versenytársa lenni a bur-
gonya fokozatos térhódításának és termesztését nem karolták fel nagy területen. En-
nek részben az volt az oka, hogy a gumó eltarthatósága rosszabb volt, mint a burgo-
nyáé, kevésbé volt piacképes, kiirthatatlan növénynek tartották és csak a gumó takar-
mányértékével számoltak, nem ismerték a növény sokirányú hasznosíthatóságát.
Magyarországon a két világháború között 200-300 ha, az 1950-es évek elején
1500-1700 ha volt a termőterülete, ami az 1960-as években már csökkent és azóta is
kis területet foglal el.
A csicsókatermesztés kis területi arányának okai:
- nem ismerik a növényt és hasznosítási lehetőségeit,
- hiányzik a feldolgozás ipari háttere,
- kísért az a feltételezés, hogy nem irtható ki,
- gumója nehezen tárolható,
- gumószedés gépi- és kézibetakarítás kombinációjával végezhető el.
Gumója, szára értékes takarmány. Takarmányértéke nagyobb, mint a burgonyáé
vagy a takarmányrépáé. Emellett nem kell évente újra telepíteni, mert 5-1 O éven át is
jó termést adhat.
Gumótermése:
extenzív viszonyok között 10-20 t/ha,
közepes termesztési viszonyok között 25-40 t/ha,
kedvező termesztési viszonyok között 40-80 t/ha.
94 CSICSÓKA

A fiatalleveles szárat lehet zölden etetni, silózni vagy szénaként feltakarmányoz-

ni. A zsenge fiatal növény (25-50 cm magas) legeltethető. Jó sarjadzó képessége üde
fekvésben vagy öntözve 3-4 szeri kaszálást is biztosít. A csicsóka a legtöbb állatfaj-
jal etethető. Az őszi leveles szár felhasználható szilázsként, alomanyagnak, papíripa-
ri alapanyagnak, biogáz-előállításra, brikettálva tüzelőanyagnak
Leveles szártermése. A nyári leveles szártömege a hasznosítástól függőerr 15-50
t/ha. Az őszi leveles szártömege 20-50 t/ha, általában a gumóterméssel azonos.
Legnagyobb területen vadtakarmánynak termesztik. Ősszel vagy tavasszal meg-
szántva a csicsókást a vad megszokja, a termést feleszi, de marad a talajban elég gu-
mó az állomány felújulására.
A csicsókagumó szénhidrát-tartalma 17-20%, melynek legnagyobb hányada inulin,
kisebbik része ún. redukáló cukrok. Az inulin fruktózból álló poliszacharida (polifrukto-
zán). A szénhidrátok me ll ett a gumó l ,5-2,0% fehétjét, O, 1-0,2% zsiradékot és l ,0-2,0%
rostot tartalmaz. A gumóból nyert lé feldolgozása (savas vagy enzimes eljárással), elcuk-
rosítása során az oldott szárazanyag 75-90% fruktózból és 10-20% glükózból áll.
A csicsókagumó ipari feldolgozásának és hasznosításának szám os lehetősége van,
melynek főbb területei az alábbiak:
- édesítő, fruktózdús termékek (folyékony fruktóz, sűrítmény) előállítása;
- inulindús termékek (csicsókavelő, szárított csicsókagumó, élelmezési inulin)
előállítása;
- szesz (etilalkohol), benzinhez keverhető üzemanyag (etanol) gyártása;
- csicsókakészítmények felhasználása a konzerviparban, az üdítőitalok, valamint
sütő- és édesipari termékek gyártásában.
A csicsókagumó táplálkozás-élettani előnyeit elsősorban rosttartalma, nagy
telítőértékű ballasztanyag-tartalma és magas inulintartalma bizonyítja.
A csicsókagumó, illetve -termékek fogyasztásának táplálkozás-biológiai előnyei a
következőkben foglalhatók össze:
- A fruktóz 25-50%-kal jobban édesít, mint a szacharóz, lehetövé teszi a kalória-
felvétel csökkenését;
- A glukóznál lassabban szívódik fel és gyorsabban értékesül, s így a vércukor-
szintet stabilizálja;
- Napi 30-80 g-ig inzulin nélkül is beépül az anyagcserébe. Inzulint takarít meg
cukorbetegségben.
- Májkímélő az étrendben.
- A fruktóz fokozza és sietteti az alkohol oxidatív lebontását.
- A fruktóz nem okoz olyan mértékű fogszuvasodást, mint a répacukor vagy a
szőlőcukor.
- Az inulinnak immunstimuláló és rákellenes hatása is van.
A csicsóka közvetlen étkezésre is alkalmas, mint saláta, köret, főzelék, leves és egyéb
formában.

4.2. Botanikáj a és fiziológiája

A csicsóka (Helianthus tuberasus L.) a kétszikűek (Dicatyledoneae) osztályába, a
fészkesek (Compositae) családjába, a napraforgófélék (Helianthus) nemzetségébe
 CSICSÓKA 95

tartozik. Az örökléstanilag hexaploid faj kromoszómaszáma nagy, 2 n = l 02. Angol

nyelvterületen ,Jeruzsálemi articsókának" (Jerusalem artichoke), míg német és fran-
cia nyelvterületen "topinambumak" nevezik.

Morfológiája
Gyökérzet, sztóló, gumó. Az eiültetett gumó csúcsrügyeiből fejlődik a hajtás. A haj-
tás föld alatti csomóiból ún. járulékos, bojtos gyökérzet fejlődik, mely erőteljes és
mélyre hatoló, biztosítva a jó vízfel vételt.
Asztóló-és gumóképződés a 3. hónap után veszi kezdetét, korai fajtáknál így júli-
usban, későbbieknél augusztusban. A sztóló föld alatti szárképlet, melyeken a gumók
képződnek. A sztólók fejlődését és számát feltöltéssel segíthetjük, a gépi kiszedhetősé­
get könnyíthetjük A rövidebb sztóló kedvezőbb a gumók elhelyezése szempontjábóL
A gumó föld alatti, rövid szártagú, módosult hajtás. A gumó a sztóló végén lévő
5-10 internodium megvastagodásával alakul ki. A gumó alapi része megnyúlt. Felü-
letét csak vékony parabőr borítja, köldöksebe nagyobb, így eltarthatósága gyengébb,
mint a burgonyáé (Il. ábra).

.
~.

ll. ábra. Csicsóka

Gumóformák: körte, tojásdad, orsó, szabálytalan (elágazó) és ezek átmeneti formái.

Laza talajon a gumók simábbak, kevésbé elágazóak.
Gumóhéj színe: három alapszín: fehér, rózsaszín, füstszín és sok átmeneti szín.
Napfényben a gumó megzöldül, minősége romlik.
96 CSICSÓKA

Hajtásrendszer
Szára egyenes, általában elágazó, hengeres, dudvás szár, me ly szőrözött (emiatt a
szarvasmarha nem legeli). A szárcsomókból levelek, a levelek hónaljából hajtások
képződnek.
Aszár színe zöld, néha antociános, hossza 1-5m, átmérője 1-2 cm. Aszár -3-
-4 °C-on lefagy, lebarnul, elszárad. A gumóból fejlődő hajtások száma függ a faj-
tátó!, a gumó alakjától és a termőhelytőL
A levélzet a fő- és mellékhajtásokon képződik. Fiatal korban értékes takarmány,
mert jelentős mennyiségű, jó minőségű fehérjét tartalmaz. A levél-szár arány
40-60%. A levelek egymással szemben, ritkábban szórtan helyezkednek el. A lombo-
zat sárguiása a tenyészidő végén alulról fölfelé kezdődik. A levél enyhén szőrözött.
A csicsóka virágzala fészkes sátorvirágzat A virágzatok l 0-20 cm hosszú virág-
zati tengelyen vannak. A virágok fészektányérban helyezkednek el, sa tányér szélen
egy sorban a meddő nyelves virágok (10-15 db), belül a csöves virágok (50-90 db)
vannak. A csicsóka hazánkban nem hoz kaszattermést. Hazánkban szeptemberben,
októberben virágzik. Egyes vegetatív fajták nem jutnak el a virágzási g.
Termése kaszat, ezerkaszattömege 7-8 g, színe piszkosfehér, mozaikszerű foltokkal.

Élettani sajátosságok
A csicsóka fejlődésélettanilag egyéves, de mivel gumóról évről évre képes felújulni,
így évelő növény. Nálunk kizárólag vegetatív úton szaporított kultúra.
A tavasszal eiültetett csicsókagumó általában 28-30 napra hajt ki. Kezdetben a
színes gumót termő fajták hajtása földhöz lapuló, de 3-4 hét után felfelé növekvő.
A fehér színű gumót termő fajták hajtása már kezdetben felálló. A szár növekedése
kezdetben lassú, a 6. hét után válik intenzivvé és késő ősszel fejeződik be.
A sztólóképzés júliusban kezdődik és a tenyészidő alatt folyamatos. A gumó nö-
vekedése július, augusztus hónapokban veszi kezdetét és a lombozat leszáradásáig
tart. A gumóképzés fő időszaka augusztus-október. A talajban visszamaradt gumó
tömege tavaszig 10-15%-kal gyarapszik, de inulintartalma 20-30%-kal csökken.
A gumó nyugalmi állapota 2-3 hónap. A kényszernyugalmi állapot 1-2 °C-on to-
vább fenntartható. A gumó fagyállásága a talajban igen kiváló, mert hótakaró nél-
küli télen is kifogástalanul áttelel.

4.3. Biológiai alapok

A csicsóka nemesítése hazánkban a martonvásári, 1950-es évekbeli egyedszelektálá-
sokat követően 1981-ben kezdődött el Tápiószelén a hazai tájfajták és külföldi fajták
vizsgálatával és szelekciójávaL
A nemesítési célkitűzések és a fajtákkal szemben támasztott követelmények az
alábbiakban foglalhatók össze.
- Nagy gumó termőképesség, jó beltartalmi mutatókkal. Feldolgozási szempont-
ból legalább 14-16% fruktóztartalmú csicsókagumó kívánatos. A gumótermés
szempontjából fontos a sztólók megjelenésének ideje, fejlődése és száma.
- A gumó alakja: tojásdad, gömbölyded, kissé körte alakú legyen.
 CSICSÓKA 97

A gumó felülete: sima, elágazásmentes legyen.

A gumó elhelyezkedése: rövid sztólókon fejlődjön, egymáshoz közel, a bakhát fel-
színe alatt helyezkedjenek el.
A gumók minél könnyebben váljanak le a szárról.
- Tömegtakarmányozási szempontból fontos a gyors növekedésű, vékony, elága-
zó, sok levelet hozó hajtásrendszer, a gyors sarjadzás, a nagy zöldtömeg.
- Tenyészidő tekintetében lényeges, hogy a virágzás legkésőbb október közepéig
befejeződjön, mert a gumótermés ennek ftiggvénye.
- Legyen a fajta szárszilárd, fehérpenészes rothadással szemben (Sclerotinia scle-
rotiorum) ellenálló.
Aminősített hazai fajták nemesítője és fenntartója a tápiószelei Agrobotanikai Intézet.

4.4. Termőhelyigénye

Talaj igény. A csicsóka a talajjal szemben nem igényes, szinte minden talajon megte-
rem. Legnagyobb gumó és szártermést azonban a megfelelő víz- és tápanyag-gazdál-
kodású homokos-vályog és humuszos homoktalajokon ad.
Gyenge homoktalajokon is kielégítő termést hoz, ott, ahol már a burgonya ter-
mesztése kockázatos. Deflációnak kitett homokon jó talajvédő növény, erőteljes gyö-
kérzetével és nagy szártömegével a talaj szervesanyag-készletét gyarapítja. Laza ta-
lajokon a gumó simább felületű, kevésbé elágazó, feldolgozásra előnyösebb formájú.
Erősen kötött, hideg és szikes talajok a legkevésbé alkalmasak termesztésére, mert
itt elsősorban szárat és kevés elágazó, "babásodó" gumót terem.
A gépi művelésnek is a jól rostálható, a gumó akadálytalan fejlődését elősegítő ho-
mok, homokos-vályog, vályog fizikai talajféleségek felelnek meg legjobban.
A talaj pH-ja iránt a csicsóka közömbös, de igazi nagy terméseket inkább meszes,
lúgos talajokon ad.
Éghajlatigény. Hazánk éghajlata a csicsóka számára mindenhol megfelelő. Gu-
mója a talajban még hótakaró nélkül is a -15--25 °C-os fagyokat károsodás nélkül
elviseli. A tavaszi (márciusi) felmelegedés a gumó enzimműködését aktivizálja,
melynek következtében csökken az inulintatalom. A hajtások fagytűrő képessége is
jó, mert -3 --4 °C-on tapasztalható a leveles szár bamulása, elhalása. Az ún. kései
fagyok (május) után a fagykáros növény újra sarjad.
Kiváló szárazságtűrő, hatalmas gyökérzetével a talaj vízkészletét jól hasznosítja,
aszályos években is megállja helyét. Természetesen a tenyészidő vízellátottsága, a
csapadék eloszlása jelentősen befolyásolja a számövekedést és a gumótermést
A gumóképzés fő periódusa augusztus-október, így ezen időszak csapadékviszo-
nyai határozzák meg döntően a gumótermés nagyságát.
Aszárhozam a tavaszi és nyári időszak csapadékellátottságának függvénye. A nyá-
ri aszály csökkenti a leveles szár tömegét, de az őszi csapadékos időjárás hatására a
növény kizöldül és még közepes gumótermést képes adni. Csapadékosabb évben ki-
ugróan nagy, 60-80 t/ha-os gumótermést is hozhat. Az időszakos, néhány napos víz-
borítást jól tűri.
98 CSICSÓKA

A csicsókafényigényes, melyre latin neve (Helianthus = hélios =nap) is utal. Az

árnyékhatásokra (fasorok), a nappalhosszúságra élénken reagál. A hazai fényviszo-
nyok a nagy gumó- és leveles szártermésre egyaránt kedvezőek.
Környezetigény. Alkalmazkodó képessége kiváló. Az extenzív és félintenzív ta-
lajhasználatot biztosító környezetben is jó termést ad.
Természetföldrajzi igényét a Duna-Tisza köze, a Tolna és Fejér megyei dombság,
valamint a Duna és a Tisza völgye biztosítja legjobban.

4.5. A termesztés módszere

4.5.1. Elővetemény

A csicsóka termesztése négyféle módon történhet:

-évelő, extenzív termesztés (5-l O év) vetésváltás nélkül;
-évelő, intenzív termesztés (3-5 év);
- kétéves, intenzív termesztés vetésváltással;
- egyéves, intenzív termesztés vetésváltássaL
A esicsókának nincs különösebb elővetemény-igénye és talajuntság nem jellemző
rá. Erőteljesen gyomosít, az utónövény megválasztásánál vegyük figyelembe vegysze-
res visszaszorításának lehetőségeit. Utána következhet cirok, silókukorica, vagy zab.

4.5.2. Talaj-előkészítés

A csicsóka nem viseli el a tömődött talajt, igényli a forgatásos alapművelést. Nyers

altalajra nem érzékeny. Őszi mélyszántás után tavasszal kombinátorral készítsük el a
15 cm mély ültetőágyat
Őszi ültetés esetén augusztusban végezzünk középmély (35-40 cm) lazítást, majd
később középmély, 20-25 cm-es szántást. Az ültetést megelőző napokban kombiná-
torral, vagy ásóboronával készítsünk ültetőágyat
Évelő, forgón kívüli intenzív termesztésben a gumókiszedés után ősszel vagy ta-
vasszal végezzünk sekély szántást és azt munkáljuk el.

4.5.3. Tápanyagellátás
A csicsóka 10 t gumó- és a hozzá tartozó leveles szárterméshez 40-45 kg N-t, 13-15 kg
P20 5-öt és 80-85 kg K20-t igényel. A 150-200 kglha P205-öt és a 200-250 K20-t_alap-
trágyaként juttassuk ki. A N-t ültetés előtt adjuk ki, mintegy 60-80 kglha-os dózisban.
Évelő termesztésben minden évben kora tavasszal (márciusban) végezzük 60-80
kg/ha-os N-fejtrágyázást. A talajvizsgálatok alapján évelő termesztésben minden má-
sodik év őszén vagy tavaszán- gumókiszedés után- kell adni P- és K-műtrágyát.
A csicsóka az istállótrágyát (40-50 t/ha) is meghálálja, de egyéb szerves trágyákat
is jól hasznosít. A N-túltrágyázás a leveles szártermést növeli, míg a gumótermést
csökkenti és a gumó inulintartalmát mérsékli.
 CSICSÓKA 99

4.5.4. Ültetés
A vetőgumó minősége, egészsége a telepítés sikeréhez döntő fontosságú. A vetőgumó
nagysága és a termés alakulása között pozitív az összefüggés. Ültetésre átlagosan
30-50 g-os gumók a legmegfelelőbbek és ennél kisebb gumókat lehetőleg ne ültes-
sünk (100 gumó súlya 2,65-4,40 kg között alakuljon.) Nagyobb, 50-100 g-os gumó-
kat csak intenzív termesztés, jó tápanyagellátás-ese tleg "állománylazítással" célsze-
rű ültetni. Vetőgumó-előállításhoz nem javasolható a gumók darabolása.
Csicsókánát az ajánlott tőszám 30-47 ezer tő/ha, 60-75 cm sortávolság és 35-45
cm tőtávolságra. Jobb talajokon, víz- és bőséges tápanyagellátás esetén a csicsóka
élelmességét és a nagyon kedvező szegélyhajtási reakcióját kihasználva a tőszám
akár 15 OOO tő/ha-ra is csökkenthető. Így a szükséges vetőgumó mennyisége a tő­
számtól és a vetőgumó egyedi tömegétől ftiggően széles sávban- 0,5-3 t/ha között-
változhat.
Az ültetés idejét mindenekelőtt a "földből-földbe" elv határozza meg. A csicsóka
ősszel és tavasszal - közelebbről október elejétől április közepéig, végéig - egyaránt
ültethető, minden olyan időszakban, amikor a talaj állapota ezt lehetövé teszi. Kötöt-
tebb talajú, mélyebb fekvésű táblákon inkább a tavaszi ültetés javasolható. Ennek
alapvető indoka, hogy az ősszel ültetett állományt sokkal több olyan veszély (vadkár,
víznyomás, talajtömörödés, gumórothadás stb.) fenyegeti, amelynek hatása később
nem, vagy alig javítható. Ősszel inkább csak száraz fekvésben, főleg homokra és vad-
kármentes helyre ajánlatos ültetni.
Az ültetés módját elsősorban a rendelkezésre álló eszközellátottság határozza meg.
Végezhető az ültetés kézzel, elővonalazás után fészekbe kapával, eke után minden
második vagy harmadik barázdába, vagy töltögető testekkel nyitott barázdákba. Az
ilyenkor megnyitott barázdákat simítóval is lehet takarni.
Tapasztalatok szerint a gépi ültetés igen jó minőségben elvégezhető a burgonyánál
is alkalmazott ültetőgépekkeL Erre valamennyi forgalomban lévő géptípus alkalmas
és a munka még a szabálytalan gumók esetében is egyenletesebb állományt eredmé-
nyez, mint a kézi ültetés.
Előfordul, hogy az ültetés idejére - a korábban említett anatómiai, élettani okok
miatt- a vetőgumó kissé megfonnyad. Az ilyen vetőgumót ajánlatos 1-2 órára állott
vízbe áztatni.
A vontatottan kihaj tó csicsóka érzékeny az ültetési mélységre, ezért a gumók l Ocm-
nél mélyebbre ne kerüljenek. Ezen a határon belül az ültetés mélységét az ültetési idő
és a talajszerkezet határozza meg. Így pl. ősszel a fagy- és vadkárok elkerülése érde-
kében valamivel mélyebbre kell ültetni. Tavasszal homokos talajba szintén mélyebbre
(8-10 cm), kötött talajba pedig sekélyebbre (6-8 cm) kerüljenek a vetőgumók.

4.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A vontatottan kelő és a kelést követően kezdetben lassan fejlődő esicsókánál nagy az
e/gyomosodás veszélye. Ezért az állományzáródásig, me ly hozzávetőlegesen l ,5-2
hónap, feltétlenül gondoskodni kell a mechanikai vagy vegyszeres gyomszabályozás-
l 00 CSICSÓKA

ról. A mechanikai művelést egyben a fokozatosan emelt bakhátak kialakítására is al-

kalmazzuk. Ezeket a műveleteket 2-3 alkalommal szükséges elvégezni.
Lombzáródás után a csicsóka a gyomokat elnyomja. A vegyszeres gyomirtást a
napraforgónál is használatos herbicidekkel végezhetjük.
Növényvédelmet általában a csicsóka nem igényel, de egyes évjáratokban néhány
kórokozó fellépésére számíthatunk
A csicsóka fehérpenészes rothadását a Sclerotinia sclerotiorum polifág gomba idé-
zi elő. Általában nyár végén, a szár alsó részén kezdetben vizes, puha, később a gu-
mókra is ráterjedő rothadásbanjelentkezik A pusztuló növény szártövén vattás bevo-
nat keletkezik, és a bélben kb. l cm hosszú, 0,5 cm széles fekete szklerociumok fej-
lődnek. Ezek a gomba éveken át fertőzőképes szaporító képletei. A betegség - fajtá-
tól is ftiggően- inkább csak nedves fekvésben jelentkezik, és a szárazságra hajló ho-
moktalajokon a kártétele elenyésző. A fertőzés a tárolóban gumóról gumóra terjed, de
szakszerű tárolással a rothadási kár mértéke csökkenthető. A táblán az ellene való vé-
dekezés lehetőségét részben a terület- és fajtamegválasztással gyakorolt prevenció,
részben a beteg tövek eltávolítása jelenti.
Az elsősorban sebzéseken át fertőző - a zöld növényrészeket és az elraktározott
gumót is pusztító - szürkepenész (Botrytis cinerea) felszaporodását kíméletes műve­
léssellehet elkerülni. Az elraktározott gumókban még az egyébként lágyrothadásnak
is nevezett fekete indáspenész (Rhizopus nigricans) okozhat károkat, de kártétele
nem számottevő.
A peronoszpóra (Plasmopara halstedii) és az ősszel néha ijesztő tünetgazdagság-
gal jelentkező lisztharmat (Erysiphe cichoracearum) a csicsókán kevésbé okoz ter-
méskiesést. Az ellenük való védekezés vegyszeres háttere biztosított, de kifejlett ál-
lományra ezeket inkább csak repülőgéprőllehetne hatékonyan kijuttatni. A naprafor-
górozsda (Puccinia helianthíJ előfordulása nálunk még nem jellemző.
Rovarkártevői a esicsókának lényegében nincsenek. Az egyéb állatok közül a leg-
több kártamezei pocok (Microtus arvalis) és a vadak okozhatnak. A pocok ellen mér-
gezéssel, a vadkárok ellen kerítéssel vagy vadriasztással védekezhetünk.
A csicsóka nem feltétlenül igényli a töltögetést, de bakhátas művelésben a csicsó-
ka többet terem és betakarítása is könnyebb.
A másod-, harmad és többéves állományok esetén évente állítsuk be ugyanazt a tő­
és sortávolságot, mint ami az első évben volt. Enélkül a besűrűsödő állomány csak
satnya gumókat terem. A soralakító kultivátorozásra, amint a csicsóka kihajtott, áp-
rilisban kerüljön sor.
4.5.6. Betakarítás
A csicsóka általában az első erősebb fagyokig (-3 --5 °C) növeli a szár- és gumó-
termést, kivéve a egészen korán érő fajtákat, melyek szeptember végére beérnek, szá-
ruk és levélzetük leszárad. A többi fajtát lényegében a fagy "érleli" meg.
A gumó betakarítása előtt a leveles szárat el kell távolítani, magas tarlóval járatott
járvaszecskázával vagy szárzúzással. A szecskázott leveles szár silózható és takar-
mányként hasznosítható, de takarmányértéke ilyenkor már gyenge.
A csicsóka betakarításárajól bevált néhány burgonyaszedő géptípus. Ezek kifogás-
talan munkát csak laza szerkezetű, jól rostálható talajon végeznek, és csak akkor,
 CSICSÓKA l0l

amikor a gumók már könnyen leválnak a sztólókról. A gumók őszi betakarítását a ke-
mény szártőmaradvány és a gumók sztólóról való nehéz leválaszthatósága nehezíti.
Így az őszi betakarítást csak a gépi és kézi szedés kombinálásával lehet megoldani.
Amennyiben a gumót tavasszal szedjük ki, a visszamaradó szárrészek már annyi-
ra elkorhadtak, hogy a gépi kiszedés munkáját már nem akadályozzák.
A csicsóka leveles szárát lehet zölden etetni, szilázsnak vagy szénának készítve,
esetleg zsenge zöldjét (50 cm alatt) szénaliszt formájában takarmányként adni. Ked-
vező termőhelyi adottságok mellett egy korai kaszálás, 50-60 cm-es szármagasság-
nál, még július elején végezhető. Ilyenkor 15-20%-kal kevesebb a gumótermés. A
csicsóka kiváló sarjadzóképessége üde fekvésben vagy öntözve évi 3-4 kaszálást is
adhat. Természetesen ilyenkor gumótermése jelentéktelen.
A csicsókagumó nehezen tárolható, mert felületét csak vékony epidermisz borítja.
A kiszedett gumó feldolgozásra alkalmas állapotát meleg, száraz időben csak rövid
ideig őrzi meg. Hideg időben és a talajban viszontjól tárolható a téli fagyok idején is.
Legegyszerűbben a burgonyához hasonlóan prizmában tárolható, de leginkább meg-
felelőek a kondicionált tárolóterű létesítmények.

4.5.7. A csicsóka minősége

A csicsókagumó minőségét a genetikai tulajdonságok, az ökológiai adottságok és a

termesztés módszere jelentősen befolyásolhatja. A gumó kémiai összetételét a 29. táb-
lázat mutatja be. A gumóban az oldott szárazanyag, így a szénhidrátok eloszlása nem
egyenletes (J 2. ábra).

29. táblázat. A csicsókagumó átlagos kémiai összetétele

Komponens l 00 g gumóban
Szárazanyag 21-25 g
Összes szénhidrát 17-20 g
Frukóz 14-16 g
Glükóz 2-4 g
Nyersfehérje 1,5-2,0 g
Nyerszsír 0,1-0,2 g
Nyersrost 1,0-2,0 g
Karotin 0,01-0,02 mg
81 0,1-0,2 mg
82 0,06-0,08 mg
Nikotinsavamid 4,0-7,0 mg
C-vitamin 4,0-7,0 mg

Forrás: Angeli et al. (2000)

l 02 CSICSÓKA

12. ábra. A vízoldható szárazanyag eloszlása a csicsókagumóban

A leveles szár takarmányértéke jelentősen függ a betakarítás idejétől, a növény fejlett-

ségétőL A zsenge, zöld, 50 cm-nél nem magasabb leveles szár fehérjetartalma 20-29%,
amikor a szár:levél arány l :2,2. A nyári csicsókaszéna 84, l% szárazanyag me llett 34,6%
keményítőértéket, s benne 28,3% emészthető nyersfehérjét, a szilázs pedig 34,0% szá-
razanyag mellett ll ,8% keményítőértéket, benne 5,3% nyersfehérjét tartalmaz. A dér-
csípte őszi leveles szárból készült szilázs takarmányértéke lényegesen gyengébb.

4.5.8. Vetőgumótermesztés

Szabványszerűen ellenőrzött csicsóka vetőgumó-előállításra csak elvétve került sor.

A szántóföldi ellenőrzések követelményeit meghatározó MSZ 6353: 1998 szabvány
szerint minősített csicsóka vetőmagszaporítás csak az első éves növényállományban
végezhető.
Vetőgumótermesztés csak olyan táblán folytatható, ahol a megelőző öt éven belül
csicsókát és napraforgót nem termesztettek. Az izolációs távolság más csicsókatáb-
láktól legalább 3 m legyen. A fajtaidegen és fehérpenészes tövek eltávolítását szolgá-
ló szelekciót július végétől havonta el kell végezni. Tavasszal, amíg az elszáradt szár
a helyén van, még egy szelekciót ajánlatos végrehajtani.
A szakhatóság a szántóföldi szemlét virágzás kezdetén és a betakarítás előtt 5-7
nappal végzi vagy tavaszi betakarítás esetén novemberben. A szemle kiterjed a gyo-
mosságra, az állomány fejlettségére, kiegyenlítettségére, a kultúrállapotra, az idegen
fajtájú egyedek számára és a gombás betegségek előfordulására.
Hüvelyesek
 Bevezető

A Fabaceae (Papillionaceae) családba tartozó hüvelyes növények magas fehérjetar-

talmukkal kiváló takarmány-, illetve tápértékekkel bíró, humán táplálkozásban fontos
szerepet betöltő kultúmövények sorába tartoznak. Fehérjetartalmuk átlaga a követke-
ző: borsó 23%, bab 20%, lencse 27%, lóbab 32%, csillagfürt 37%, szója 39%, csicse-
riborsó 22%, szegletes lednek 26%, homoki bab 23%, mungóbab 23%, földimogyo-
ró 30%. A fehérjék valódi értéke esszenciális aminosav-tartalmukkal és azok arányá-
val is összeftigg. Ezeket az aminosavakat az egygyomrú állatok szervezete más nitro-
géntartalmú vegyületekből nem képes szintetizálni. Ha a takarmányozásra felhasznált
fehérjék aminosav-tartalma és aránya eltér az állati szervezet által igényelt mennyi-
ségtől és összetételtől, akkor a fehérjék gyenge hatásfokkal hasznosulnak A hüvelye-
sek közül a szájafehérjének a legjobb az aminosav-összetétele.
A hüvelyesek vetésszerkezetben, illetve a vetésváltásban kiemelkedő helyet foglal-
nak el. Jelenlétük jelentősen növeli a termésbiztonságot és a termésszintet. A hüve-
lyesek termőterületének növelése jó elővetemény hatásuk miatt tehát közvetve is ked-
vezően hat a növénytermesztésre, amely több tényező komplex hatásának köszönhe-
tő. A pillangósvirágúak egyik fontos jellemzője, hogy gyökérzetükön a légköri nitro-
gén megkötésére képes gümőképző baktériumok (Rhizobium) telepednek meg. A
baktériumok a mag csírázását követően a gyökérszörökön keresztül hatolnak a gyö-
kerekbe. Kezdetben parazitaként élősködnek a gazdanövényeken, a gyökéren gümő­
ket fejlesztve. A fertőzést követő néhány hét múlva azonban, ahogy a képződött gü-
mők kezdenek szétesni, a kapcsolat a baktérium és a pillangós között szimbiózissá
fejlődik, mivel a gazdanövény jelentős mennyiségű nitrogénhez jut. A Rhizobiumok
nitrogénmegkötő tevékenysége jórészt fedezi a pillangósok nitrogénigényét és rend-
szerint jelentős a talajban az utánövények számára visszamaradó és felvehető meny-
nyiség is. E N-gyűjtő képességükkel jelentős szerepük van az öko- és biogazdálko-
dásban is. Elővetemény-értéküket az is növeli, hogy legtöbbjük erős, rendszerint
mélyre hatoló gyökérzetet fejleszt, ezzel utat nyitnak az őket követő növényeknek,
egyben feltárják, mobilizálják az altalaj nyers tápanyagkészletét, gyökér- és tarlóma-
radványaikkal a feltalaj tápanyagtartalmát gyarapítják. Elősegítik a talaj beéredését,
a jó kultúrállapot kialakulását.
Mezőgazdaságunk gyors fejlődésének szakaszában (1960-as évektől kezdődően)
a kukorica és búza termése megháromszorozódott, ugyanakkor a hüvelyesek termés-
szintje országos átlagban lényegesen kisebb mértékben növekedett. Jellemző még az
e családba tartozó fajokra a nagyobb termésingadozás. A hüvelyesek sajátos fizioló-
giai tulajdonságából adódik, hogy az évjárathatás (vízellátottság, hőmérséklet) a ter-
més kialakításban általában nagyobb, mint a termőhely, illetve a talajviszonyok ha-
106 BEVEZETÖ

tása. A klimatikus adottságokra legérzékenyebb a borsó és a lóbab, ezeknek a ter-

mésbiztonsága a legkisebb. A szója termésingadozása a legkisebb, legkevésbé rea-
gál a hely- és az évjárathatásokra, de a termőhelyre viszont érzékenyebb. Az abrak-
hüvelyesek termésbiztonságát - az időjárástól ftiggően - a fajták éghajlat iránti tű­
rőképessége, a kórokozókkal szembeni ellenállósága és állóképessége is befolyásol-
ja (1. táblázat).
Hazánkban a hüvelyesek kis vetésterületük ellenére is fontosak, mind humán,
mind pedig takarmányozási szempontból jelentőségük növekszik.
A hüvelyesek termőterületének aránya a szántófóldi vetésszerkezetben az egyes
időszakokban a következő:
1921-1930 0,3%
1931-1940 0,7%
1951-1960 1,4%
1961-1970 2,2%
1981-1985 1,60%
1986-1990 3,00%
1991-1995 2,08%
1996-2000 1,22%

A hüvelyesekközüla világon legnagyobb aránybanaszóját termesztik (kb. 50%).

A hüvelyesek további 50%-án osztoznak: szárazbab 24%, csicseriborsó ll%, száraz-
borsó l O%, lóbab 5%, lencse 2%. A hüvelyesek összes területe a világon mintegy ll O
millió ha, ami igen tekintélyes még a legnagyobb területet elfogJaló búza (222 ha),
rizs (130 ha), kukorica (112 ha) területéhez képest is.
Világátlagként a legnagyobb terméseaszójának (1,5 t/ha), a szárazborsónak (1,4
t/ha) és a lóbabnak (1,2 t/ha) van. A többi hüvelyes (szárazbab, csicseriborsó, lencse)
termésátlaga 0,6-0,7 t/ha. Egyes hüvelyesek (csicseriborsó, szárazborsó, lencse) ter-
mőterülete valamelyest csökkent világviszonylatban, ellenben termésük növekedett.
A szója vetésterülete főleg Észak- és Dél-Amerikában nőtt rohamosan. A legnagyobb

l. táblázat. A hüvelyesek termésátlaga Magyarországon (t/ha)

KSH adatok alapján

Időszak
Növény
1976-1980 1981-1985 1986-1990 1991-1995 1996-2000
Borsó 1,9 2,4 2,52 2,19 2,092
Szója 1,4 1,9 1,77 1,82 2,05
Bab 1,0 1,0 0,81 0,87 1,36
Zöldborsó 6,5 8,5 4,10 3,22 3,74
Zöldbab 3,5 4,1 4,14 4,21 5,54
Lóbab 1,8 1,44 1,08 0,89
Lencse 0,906
Csillagfúrt 0,862
 BEVEZETŐ 107

termésvolumen-növekedést a világon a szója mutatja. A világ szájatermésének 55%-

át az USA, Kína és Brazília teszi ki. A világ szárazbab-termesztésének nagyobb tö-
mege nem az Európa-szerte termesztett Phaseolus vulgaris, hanem nagyobbrészt a
különböző éghajlati övenként termesztett mintegy kilenc Phaseoulus, Vigna stb. faj
terméséből adódik. A csicseriborsó 90%-át, a lencse 75%-át és a lóbab 76%-át Ázsiá-
ban vetik.

Keszthely, 2005
Dr. Kismányoky Tamás
szerkesztő
 l. Borsó

1.1. Jelentősége

A borsó az ember egyik legősibb tápláléka. Ezt azok a tápanyagok is bizonyítják,

amelyeket az ősember barlangjában találtak. Kezdetben csak száraz borsót fogyasz-
tottak. A hüvelyből kifejtett zöldborsó fogyasztását XIV. Lajos francia király étrend-
jében írták le először.
A zöldborsó a legnagyobb felületen szántófoldön termesztett zöldségnövé nyünk A
száraz borsó kedvelt, nagy fehérjetartalmú élelmiszerün k A takarmányborsó magas
fehérjetartalmamiatt a takarmánykeverékeknek, a különböző tápoknak alkotórésze és
zöldtakarmányként is értékes növény.
A borsótermesztés jelentős szerepet tölt be a vetésváltás ban. Kedvező elővetemény
hatását jelenti,
- hogy sekélyen gyökerezik,
- a talajt legfeljebb l 00-11 O cm mélységig szárítja ki,
- korán lekerül és
- a talajt a növénnyel szimbiózisban élő rizóbiumbaktériumok nitrogénben gazda-
gítják. A borsó után következő őszi búza l ,O-l ,5 t/ha-ral nagyobb termést ad.

Termés, t/ha Vetésterület, ha

3,5
180000

~
3 160000

140000
2,5
?-<" 120000
2 J
~ 100000
1,5
~
l ~
80000

~ f.;, ~ ~ 60000
1-- ~
~ 40000
0,5 ~ l
jc=J termés -<>- terület 20000
o .l .l .l l l l l l l l l .ll .l l
o

l. ábra. A borsó vetésterülete és termésátlaga Magyarországon (1975-2000)

(KSH adatok alapján)
110 BORSÓ

2. táblázat. A borsó vetésterülete és termésátlaga a világon

FAO adatok alapján

Vetésterület, ezer ha Termésátlag, t/ha

Ország
1985 1995 200 3 1985 1995 200 3

Világon 9071,3 7246,1 6576,9 1,37 1,59 1,64

EU 478,2 913,1 828,3 3,97 4,02 3,42
Argentína 10,3 16,5 27,0 1,25 1,34 1,11
Ausztrália 208,0 381,6 334,0 1,16 1,39 1,10
Kanada 74,5 791,1 1270,6 2,26 1,84 1,67
Kína 1270,0 659,0 900,0 1,31 1,56 1,37
Dánia 122,8 74,3 40,4 4,27 3,80 3,44
Franciaország 192,0 580,0 363,0 55,01 4,66 4,44
Németország 22,5 64,2 148,6 2,22 3,36 2,78
Magyarország 60,8 56,5 35,0 2,72 2,53 1,43
India 443,5 758,2 730,0 0,75 0,88 1,00
Olaszország 2,7 6,6 9,1 1,74 2,98 3,04
Románia 39,6 10,0 31,2 0,89 1,68 1,38
USA 74,7 81,6 132,9 1,75 3,29 2,00

2. ábra. A borsó termesztési tájai (Bódis L., 1983)

 BORSÓ lll

A borsó vetésterülete és termésátlaga a világon csökken (2. táblázat), az 1970-80-as

évtizedekben még 9-l O millió hektáron termesztették l ,5 t/ha-os terméssel. Az ezred-
forduló kezdetének éveiben 6577 ezer hektáron termesztettek 1,6 t/ha termésátlaggaL A
legnagyobb termesztő Kanada 1270 ezer ha, Kína 900 ezer ha, India 730 ezer ha.
Az EU-n belül a vetésterülete mindössze 828 ezer ha, viszont a termésátlaga
3,4 t/ha körüli.
Hazánkban a borsó az emberi táplálékon kívül fontos fehérjetakarmány-növény.
Magyarország évi fehérjetakarmány-szükséglete 800 ezer tonna, melynek csak
40%-át tudjuk idehaza megtermelni, a többit főleg az USA-ból hozzuk be extrahált
szójadara formájában.
Magyarországon a vetésterülete 1975-1985 között 50 ezer ha körül alakult,
1989-ben viszont elérte a 158 ezer hektárt, napjainkban 20-35 ezer ha között válto-
zik 1,5-2,35 t/ha termésátlaggal (1. ábra).
A borsó ökológiai érzékenysége jelentős, mind a klimatikus, mind az edafikus té-
nyezőkkel szemben. Igényes a talaj kultúrállapotára, a talaj víz- és hőgazdálkodására,
a talaj mésztartalmára (2. ábra).
Termése a termőhelyek talajai szerint az alábbi határok között alakulhat:
Száraz magborsó, Zöldborsó, hüvelyes,
Szántófoldi termőhely
t/ha t/ha
L Középkötött mezőségi talajokon 2,0-4,6 4,0-12,0
Il. Középkötött erdőtalajokon 1,6-4,0 3,5-10,0
Ill. Kötött réti talajokon 1,5-3,8 3,5-6,5
IV. Laza és homoktalajokon 1,0-2,5

1.2. A növény botanikáj a és fiziológiája

A borsó a kétszikű növények osztályába, a Fabaceae családjába, aPisum nemzetség-
be tartozik. Latin neve Pisum sativum L.
A borsót egységes nemzetségnek tekintik, ezen belül megkülönböztetnek termesz-
tett és vad borsóalakköröket: .,-
- P sativum convar. elatius - vadborsó,
- P sativum convar. arvense- takarmányborsó (mezeiborsó),
- P sativum convar. vulgare - kifejtőborsó,
- P sativum convar. medullarc - vetőborsó,
- P sativum convar. saccharatum - cukorborsó.
A Pisum sativum L. két legfontosabb kultúralakköre, a ssp. sativum és a ssp.
arvense a törökországi és a szíriai ökotípusokból jöhetett létre.
Vavilov szerint a borsó géncentruma Közép-Ázsiában van (Északnyugat-India, Af-
ganisztán, Tadzsikisztán).
A Közel-Keleten végzett ásatások kimutatták, hogy a borsó az emberiség ősrégi
kultúmövénye. Ajarmo (Zagrosz-hegység) leletek azt bizonyítják, hogy a borsó ter-
mesztésbevétele minden bizonnyal Kelet-Kurdisztán vidékén történt a neolit korban
(i. e. 7000 és 6000 között).
112 BORSÓ

Hazánkban a bronzkorból Pákozdról, Pécsről (Nagyárpád) és Tószegről (Lapos-

halom) kerültek elő magvak. Később a korai vaskorszakból Aggtelekről, a római kor-
ból pedig Keszthelyről (Dobogó) származó leletek kerültek felszínre az ásatások során.

A borsó egyedfejlődésében a következő fázisokat különböztetjük meg:

a) Csírázás, kelés
A borsó hypogaeikus csírázású, a sziklevél a talajban marad. Csírázáshoz a kifej-
tőborsó a magsúly 106-107%-ának, a velőborsó 150-155%-ának megfelelő vízmeny-
nyiséget igényel.
Akifejtőborsó 3-4 °C-on, a velőborsó 4-5 °C-on kezd csírázni, csírázási optimu-
ma 15 °C. A fejlett növény kisebb fagyokra nem érzékeny. A velőborsó -l --2°C-
ot, akifejtőborsó -3--4°C-ot is kibír károsodás nélkül. Fejlődésének hőmérsékle­
ti küszöbértéke 4,4 °C.
A borsó számára optimális hőmérsékletek:
- növekedéshez 14-15 °C,
- virágzáshoz 15-18 oc,
- éréshez 18-20 °C.
A hőösszegigénye tenyészidőben:
- .szárazborsó 1300-1600 °C,
- konzervipari zöldborsó 600-960 °C.
b) A fiatal növény fejlődése
A borsó nagy fényigényű. Fajtától ftiggően hosszú nappali megvilágítást kíván
vagy fotoperiodikusan közömbös.
A borsó fejlődéséhez kedvező a mérsékelten meleg időjárás. A fejlődés első szaka-
szában a 11-12 °C-os átlaghőmérséklet a legkedvezőbb. Kedvező időjárás esetén áp-
rilis közepe és május 10. között a legintenzívebb a növekedés.
A kezdeti fejlődéséhez egyenletes vízellátást kíván, és a maximális vízigény virág-
zás és hüvelykötés idején jelentkezik. A szárazságtűrése a reproduktív fázisban erő­
sen csökken. Fejlődéséhez a túl sok csapadék éppoly kedvezőtlen, mint a szárazság.
Gyökere. A növény gyökérrendszere orsó alakú főgyökérből és elágazó oldalgyö-
kerekből áll. Rajtuk elszórtan 2-6 mm nagyságú Rhizobium-gümők fejlődnek (Rhi-
zobium leguminosarium baktérium).
A gyökéren legbelül található az óriás méretű, baktériumokkal teli, parenchi-
matikus sejtekből álló bélszövet. Ezt veszi körül a több sejtsor szélességű, parenchi-
matikus sejtek alkotta kéregszövet. A kéregszövetben kanyargós lefutású szállítónya-
lábok húzódnak, amelyek a gyökér szállítónyalábjaival vannak összeköttetésben. A
gümőt legkívül epidermiszszem sejtsor határolja, melynek sejtjei elkutinosodnak.
A gyökérzet a talajba 60-100 cm-ig hatol le. A gyökéren elhelyezkedő Rhizobium
baktériumok a 3. ábrán láthatók.
Szára. A hajtásrendszer tengelye kapaszkodó, elheverő dudvaszár. Magassága faj-
tától ftiggően változó, általában 30-150 cm között ingadozik. A gyakran elágazó szár
általában szabálytalanul gyengén szögletes, néha szalagos, hosszú szártagú, ide-oda
görbülő és kissé csavarodott.
Felülete sima, hamvas bevonatú. Színe világos vagy sötétzöld, a színes virágú faj-
táké gyakran lilás árnyalatú, a nóduszok tájékán lilásvörös folttaL
 BORSÓ 113

b)

3. ábra. Mezei borsó (a), vetési borsó (b)

A kifejlett szár belül üreges.

Levelei. A levelek szórt állásúak, párosan szárnyasan összetettek. A levélgerincen
1--4 levélkepár található. Az alsóbb párok tagjai kerülékesek vagy tojás alakúak, szár-
nyas erezetűek, ép szélűek és a levélgerinchez hasonlóan hamvasak. A csúcs felé eső
levélkék kaccsá módosulva levélkacsokat alkotnak. Egyes fajtáknál a levelek nagy
része kaccsá alakul (Leafless vagy Afila típusú borsók). A kacsok összefonódva nö-
velik a szár állóképességét.
A levélkék színes világos vagy sötétzöld, a velőborsóknál gyakran fehéresszürke
rajzolatokkaL
A levélnyél viszonylag hosszú, a levélkepárokat tartó levélgerincben folytatódik.
A levélnyelek igen rövidek.
A főtengely nóduszából eredő levél alapi részéből a levélnyél me ll ett két jellegze-
tes pálhalevél fejlődik, ami a levélalap lemezszerű módosulata. A borsó pálhái ülők,
szárölelők, viszonylag nagyok (4-l O cm hosszúak). A színes virágú fajták pálháinak
tövén többnyire gyűrű alakú, liláspiros színeződés található.
Virágzata. Virágzata jellegzetes pillangós virágzat. A virágok kettesével-hárma-
sával helyezkednek el a lomblevelek, illetve a két nagy pálhalevél hónaljából eredő,
114 BORSÓ

hosszabb-rövidebb tengelyű, laza flirtvirágzatban, de előfordul az is, hogy a virágzat

tengelyén csak egy virág fejlődik. A rövid virágkocsány eredéshelye körűl néha tá-
masztólevél (murvalevél) található.
A sziromlevelek fehérek vagy lilásvörösek, a csészelevelekkel váltakozva helyez-
kednek el. Asziromlevelek közül a vitorla felfelé hajlik. Asziromlevelek nem forrtak
össze, mégis szoros kapcsolatban vannak egymással.
A virágtakarón belül, részben a csónakban elhelyezkedve, l Oporzó van, 9 esővé nőtt
össze, a tizedik, a porzó a nyílás irányában külön áll. A porzószálak szabadon maradt
részükkel felfelé hajolva a végükön narancssárga, befelé nyíló portokokat viselnek.
A borsó öntermékenyűlő növény. A borsó terrnője egyetlen termőlevélből differenciá-
lódik (hüvely). A hüvely külső epidermiszét kutikulás sejtek alkotják. A termő belső epi-
dermisze (endokarpium) a cukorborsónál vékony fal ú epidermiszsejtekből áll. A többinél
az endokarpium sejtjeinek sejtfala vastag pergamenréteget alkot a hüvely belső felül etén.
Csapadékos időben a tenyészidő meghosszabbodik és a szem-szalma arány a szal-
ma irányába tolódik el. A virágzás előtti csapadékhiányt nem pótolja a virágzás utáni
csapadékbőség.
A borsó rövid tenyészidejű növény, a tenyészidő alatti időjárás nagymértékben be-
folyásolja a termést.
c) Virágzás
A borsó önmegporzó növény. A portokok aránylag korán, még a bimbók felnyílá-
sa előtt felrepednek, a megporzás és a megtermékenyítés még a virítás előtt megtör-
ténik Kisebb-nagyobb mértékű idegenmegporzás azonban előfordul a borsónál is.
A virágzás menete alulról fölfelé történik. Egy virág 3-5 napig virít, egy növény
virágzása pedig időjárástól és fajtától fliggően 10-30 napig tart. Meleg, száraz időben
a virágzás menete gyors. Hűvös, nyirkos időjárás esetén lassúbb és vontatott. A virág-
zás optimális hőmérséklete 18-20 °C.
A virágzás ideje- fajtától, évjárattól és termőhelytől fliggően- május 10-15. és
június l O. között van.
A borsó hüvelye leggyakrabban párosával helyezkedik el. A hüvely alakja, színe
fontos fajtabélyeg.
A hüvely hasi és háti varratainak növekedési sebessége eltérő, ezért a hüvely alak-
ja is különböző, lehet sarló alakú, kard alakú stb.
Az éretlen, kifejlett hüvely lehet világoszöld és sötétzöld. A hüvely színe és a mag
színe között hasonlóság van. Világoszöld hüvelyben sötétzöld mag nem található. A
cukorborsó hüvelytermésének falából a kemény pergamenszerű réteg hiányzik, ezért
akár zölden is fogyasztható. A kifejtő- és velőborsónál a pergamenréteg akadályozza
meg, hogy a hüvely fala a magvak között ne horpadjon be.
A hüvely általában 5-15 cm hosszú, l ,5-2,5 cm széles, benne 5-11 maggal. A mag
rendkívül változatos alakú, nagyságú és színű.
d) Érés
Az érés jele, hogy a hüvelyek bamák, a magvak kemények, nedvességtartalmuk
18-20% körűli. A hüvelyben lévő szemek fejlettsége különböző, így nedvességtartalmuk
is eltérő. Száraz időben a hüvely könnyen felnyílik, a szem pereg és könnyen törik.
A termőn belül vannak a többé-kevésbé sorban elhelyezkedő, változó számú mag-
kezdemények. A borsó termése hüvely (3. ábra).
 BORSÓ 115

e) Mag
A megtermékenyítést követően a hüvely belsejében kifejlődött magnak vékony
maghéja van, és ezen belül helyezkedik el az erőteljesen fejlett embrió (csíra).
A maghéj alatt közvetlenül megtalálható a sziklevél, amely fehérjéket, zsírokat és
nagy mennyiségű keményítőt is raktároz.
A ki fejtőborsó magja érett állapotban sima, gömbölyű (ezért a maghéj hántolással
eltávolítható). A mag cukortartalma rövid idő alatt keményítövé alakul, a mag gyor-
san lisztesedik, gyorsan vénül.
A velőborsó felülete ráncos, a vizet lassan adja le, lassan vénül el. Szénhidrát-tar-
talma és cukortartalma magas, ugyanakkor érzékenyebb és igényesebb.
Az érett borsó magszíne sárga és zöld lehet - fajtától ftiggően. A sárga magszínű
fajták túl korai betakarítása esetén zöldes árnyalatúak lesznek. A színük napfény ha-
tására javul. A zöld magszínű fajták minél érettebbek, minél tovább éri napfény, an-
nál világosabb színűek, fakózöldek lesznek. A zöld színű fajtákat célszerűbb viasz-
érés végén, teljes érés kezdetén betakarítani.

1.3. Biológiai alapok

A borsó megkülönböztetett helyet foglal el a genetika tudományának történetében,
mivel a genetika első alapösszefüggéseit a borsóval végzett keresztezések alapján ha-
tározták meg (Mendel, 1865). A borsó nemesítése Angliában már a XVIII. században
kezdődött (Thomas A. Knight, 1787).
A folyamatos nemesítést a borsó szélesebb körű felhasználása, a termesztés mód-
szerének fejlődése, a rezisztencia nemesítés (főleg a Fusariummal szemben), továbbá
a termesztés gépesítése teszi szükségessé.
Hátrányos tulajdonsága a borsónak a szármegdőlés. A borsónál nincs dormancia
(csíranyugvás), megdőlést követően a talajnedvességgel érintkezve a száron lévő hü-
vely magja bármikor kicsírázhat, ami különösen nagy gondot okoz a vetőmagtermesz­
tésnél, ezért az utóbbi időben Afila típusú fajtákat állítottak elő, amely a felső levelek
helyett kacsot képez, melyek egymásba "kapaszkodva" megakadályozzák a megdőlést.
Nemesítési irányzat az ún. "Maro type" szögletes borsó, ami a velőtípushoz hason-
lít. Fontosabb jellemzője, hogy érés után víz hozzáadást követően a konzervipari
zöldborsóhoz hasonló tulajdonságokat képes felvenni.
Továbbá őszi zöld és magborsó fajtákat állítottak elő a nemesítők.
Magyarországon, de világviszonylatban is igen sok borsófajta van forgalomban.
Ennek oka, hogy az egyes fajták között felhasználhatóságban, tenyészidőben, termés-
mennyiségben és minőségben jelentős eltérések vannak.
A borsó felhasználása igen széles körű. Étkezési szárazborsót hántolás után főze­
lékként, a zöldborsót friss fogyasztásra, konzerv és hűtőipari mirelit borsót egész év-
ben étkezési célokra használják. A takarmányozási célra termesztett borsó fontos ab-
raktakarmány, egyes fajtákat zöldtakarmányozásra is felhasználják
A borsó szárazétkezési és takarmány fajták típusai:
- sárgamagvú,
- zöld magvú,
116 BORSÓ

- abraktakarmány,
- zöld szálastakarmány,
- áttelelő őszi vetésű,
- Maro típusú.
A érett száraz kifejtőborsó virága fehér, hüvelye pergamenhártyás, érett magja si-
ma, gömbölyded. Érésük folyamán zsengeségüket hamarabb veszítik el, mint a velő­
borsók Általában igénytelenebbek és edzettebbek a többi változatnáL
A takarmányborsókat abraktakarmánynak és zöldtakarmánynak termesztik, általá-
ban kifejtő típusúak.
A termesztési cél szerinti csoportok:
- étkezési (száraz borsó, zöldborsó),
- takarmányozási (abraktakarmány, zöldtakarmány),
- vetőmagborsó.
Az étkezési borsóknál fontos igény a minőség. A konzerv- és a hűtőipar számá-
ra termesztett zöldborsónak jó minőségűeknek, zsengének, a magnak egyenletes
nagyságúnak kell lenni. Ma a nagyobb magvúakat kedvelik, szín tekintetében pe-
dig a hűtőipar a sötét színt részesíti előnyben, mert ezek színe a mélyhűtés után nem
szürkül.
A fajták értékmérő tulajdonságai:
- a termőképesség, termésbiztonság,
- a jó minőség,
- jó állóképesség, erős kacsképzés,
- kiegyenlített szemnagyság,
- betegségekkel szembeni ellenállóság,
- a termesztés módszeréhez jól alkalmazkodó,
- magja ne peregjen és ne törjön.
A fajták termőképessége között nagyok a különbségek. A kifejtőborsók termőké­
pessége nagyobb, kedvező évjáratban a 4-4,5 t/ha-t is elérhetik. A termőképességet
az évjárat rendkívüli méctékben befolyásolja. A borsó tenyészideje rövid, 90-11 Onap,
ha ebben a rövid periódusban szárazság uralkodik (különösen a virágzás időszaká­
ban) a termés nagymértékben csökken.
Aminőségi követelmények a termesztési céltól fiiggően változnak. Fontos az emészt-
hető nyersfehérje-tartalom, de pl. konzervipari zöldborsónál a minőséggel kapcsolatos a
sötét magszín, a megfelelő magméret, a lassú érésdinamika, stb.
Aszár álló képessége a borsónál általában gyenge (főleg az érési időszakában), de
jelentős különbség van a fajták között a szár magasságától fúggően is.
- alacsony szárú 30-40 cm (viszonylag jó álló képességű),
- közepes szárú 40-70 cm (álló képessége közepes),
- magas szaru 100 cm felett (igen gyenge álló képességűek).
A kiegyenlített magnagyság a hántolási (ki fejtő) fajtáknál is fontos, de a konzerv-
ipari zöldborsófajtáknál a legfontosabb követelmény.
A borsó ezermagtömege l 00-400 g között változhat:
- nagy magvú ezermagtömege 250 g feletti,
- közepes magvú ezermagtömege 180-250 g közötti,
- kis magvú ezermagtömege 180 g alatti.
 BORSÓ 117

A betegségekkel szembeni ellenállóságnál legfontosabb a Fusariummal és asko-

hitás betegséggel szembeni tolerancia.
A fajtamegválasztás JObb szemponijai:
- a termelési cél,
- a termesztés ökológiai lehetőségei,
- az üzemszervezési célszerűség,
- a technikai háttér,
- a termesztés gazdaságassága (az elővetemény-hatást is figyelembe véve).
Az ezredfordulón 50 szárazborsó, l O takarmányborsó és 5 őszi takarmányborsó
fajta van köztermesztésben, amelyek főleg francia, holland, cseh, német és magyar
nemesítésűek

1.4. Termőhelyigénye

Talaj igény. A borsó számára a legkedvezőbb a löszön kialakult meszes vagy mészlepe-
dékes csernozjom, melyek legjobban kielégítik a borsó igényét, pl. jó vízgazdálkodás,
megfelelő mész- és humusztartalom, semleges vagy enyhén lúgos kémhatás (6,5-8 pH).
A borsó termesztésére alkalmasak még a homokos vályogtalajok, amelyeknek
megfelelő a víz-, hő- és tápanyag-gazdálkodásuk.
A savanyú erdőtalajok, azok mészszegénysége, nagy kötöttsége, alacsony pH-ja
miatt a borsó termesztésére nem alkalmasak. A borsótermesztés számára alkalmatla-
nok a szikes és hideg, vízállásos réti agyagtalajok, továbbá a láptalajok és a futóho-
mok talajok is. Nem termeszthető eredményesen a borsó mészszegény agyag, sovány
homok és tőzegtalajokon.
A hosszabb tenyészidejű fajtákat a középkötött, jó vízgazdálkodású talajon vetik,
mert ezek a talajok nagyobb biztonsággal szolgáltatnak vizet a nyáreleji virágzás és
hüvelykötés ideje alatt.
A borsó vetésterületének kis aránya- termesztésének főleg az időjárás okozta koc-
kázata, továbbá termesztésének gazdaságassága - arra ösztönöz, hogy a borsót szán-
tóföldön középkötött mezőségi vályog, és a középkötött erdőtalajokon, továbbá a kö-
tött, de tavasszal belvizektől mentes és márciusban könnyen művelhető réti agyagta-
lajokon, valamint humuszos, laza homok talajokon vessük.
Az ilyen talajok természetes tulajdonsága - abban az esetben, ha kultúrállapotát
fenntartják - lehetővé teszi a korai márciusi vetést, jó kapilláris vízemelő képességű
és termékenységü, alkalmas a borsó számára.
A tápanyagokban szegény, gyomos talajokon elfogadható termés nem várható és
ilyen helyen a borsó talajjavító hatása sem érvényesül.
Éghajlatigény. A borsó a mérsékelt égöv alatt termeszthető legjobb eredménnyel,
mivel a különböző fenofázisában érzékenyen reagál a megvilágítás időtartamára, a
fény intenzitására, a hőmérséklet és a csapadék szélsőségeire.
A borsó tenyészideje rövid 90-11 O nap, ezért ha az időjárás a sokévi átlag körül
alakul, számára elegendő a téli félév csapadéka.
Az utóbbi években azonban a globális felmelegedés miatt nőtt az aszályos évjára-
tok gyakorisága, a csapadék eloszlása is kedvezőtlenül alakult, gyakran már a te-
nyészidő első fele aszályos volt, ami jelentős terméscsökkenést okozott.
118 BORSÓ

A borsó számára kedvező, ha a március nem csapadékos, mert akkor időben el le-
het vetni, azonban a borsómagnak a csírázáshoz is jelentős vízre van szüksége. A ki-
fejtőborsó saját súlyának 105%-át, míg a velőborsó 150%-át is képes felvenni.
A következő kritikus szakasz a virágzás ideje (május 1-25), ha ekkor átlagos a hő­
mérséklet és a csapadék, a borsó három hétig virágzik, ha kedvezőtlen, aszályos az
időjárás, akkor csak egy hétig és termést is csak egy "emeleten" hoz.
A betakarítás időjárása kedvező, ha csapadékmentes - száraz -, mivel a borsó a
nedvesség hatására már lábon is képes kicsírázni.
Összességében a borsó ökológiai érzékenysége jelentős. A kontinentális szárazság-
ra hajló éghajlat számára kevésbé kedvező.
Környezetigény. Alkalmazkodó képesség közepes. Az intenzív talajhasználatot
meghálálja. Extenzív körülmények közé nem való. Igényes a talaj jó kultúrállapotára.
A rövidebb tenyészidejű fajták a legalább l ,O% humusztartalmú, jó minőségű homok-
talajon is eredményesen termeszthetök

1.5. A termesztés módszere

1.5.1. Elővetemény

A borsó önmaga után és más pillangós növény után négy évig nem termeszthető. Ve-
tésszerkezetbe jól beilleszthető. A borsó előveteményre kevésbé igényes, egyéb nö-
vények számára - főleg búza számára - viszont a legjobb elővetemény. Kedvező a
vetésváltás, ha a borsót két kalászos közé helyezzük, mert búza után kevés szárma-
radvány marad a táblán.
A borsó kedvező elővetemény hatása még a 2-3. évben is jelentős. Korán lekerül,
a talaj vízkészletét nem meríti ki és a talajt N-ben gazdagítja.
A borsónak a kukorica ne legyen előveteménye, még silókukorica sem, mert a gyö-
kér- és szármaradvány az őszi szántást követően az őszi és téli hidegben és fagyok-
ban biológiailag nem bomlik. Tavasszal a talaj felmelegedésével indul meg a talajban
a cellulózbontó baktériumok tevékenysége ami a kelő és fejlődő borsó elől von el nit-
ragént és talajnedvességet
A gazdaságokban esetenként kukorica után vetik a borsó t. Ez a vetési sorrend nem
kedvező, mert a sok gyökér és szármaradvány miatt nehéz kertszerűen elmunkált
magágyat készíteni a korai vetésű növény számára. Ilyenkor a tökéletes szárzúzásra
és a talajba forgatásra kell törekedni.

1.5.2. Talaj-előkészítés

A talajműveléssei arra kell törekedni, hogy a borsó igényének megfelelő művelési

mélységet és egyenletes felszínű, jó minőségű magágyat készítsünk.
A borsó a mélyművelést igényli. A borsó gyökerének 80-90%-a a művelt rétegben
helyezkedik el, ezért fontos a mélyebb alapművelés időben történő elvégzése.
Későn tekerülő elővetemények után száraz talajon, ha a felületen szármaradvány
nincs, az alapművelést végezhetjük mélylazítókkal, sekélyszántással kiegészítve. Sok
 BORSÓ 119

növénymaradvány esetén, pl. kukorica után az első munkaművelet a szárzúzás, majd

az alapművelést forgatással végezzük. A borsó kora tavaszi vetése- bármely alapmű­
velési változatot alkalmazzuk- megköveteli a talajfelszín elmunkálását.
A tavaszi magágykészítést a talajfelszín egyengetésével kezdjük. Az egyenletes ta-
lajfelszín a betakarítógépek munkáját, a betakarítási veszteség csökkentését segíti.
A magágykészítést kombinátorral végezzük, a kombinátort úgy kell beállítani,
hogy a rugós fogú borona a vetésmélység alatt 1-2 cm-ig művelje a talajt, a pálcás-
henger borona pedig a vetés mélységében tömörítsen úgy, hogy a felső réteg porha-
nyós maradjon.
1.5.3. Tápanyagellátás
A száraz magborsó l tonna terméssel az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból (a
melléktermékekkel együtt):
Nitrogén (N) 60 kg/t Mész (CaO) 32 kg/t
Foszfor (P 20 5) 17 kg/t Magnézium (MgO) 6 kg/t
Kálium (K20) 35 kg/t
Tápanyagigénye a 3. táblázat adataiból számítható ki, amennyiben ismert a talaj
felvehető tápanyagtartalma.
A kiszámított és felhasznált tápanyag csak akkor érvényesülhet, ha a talaj kultúrál-
lapota jó, továbbá ha a termésalakító tényezőket, vagyis a szántóföldi termőhelyet, az
előveteményt jól választottuk meg, a talajművelés, a vetés, a növényápolás pedig
szakszerű. Ha egy vagy több tényező minősége, szakszerűsége közepes, rossz vagy
kedvezőtlen, az terméscsökkenést okoz, s a tápanyagadagok növelésével nem ellen-
súlyozható.
A száraz étkezési vagy vetőmag magborsó mint pillangós kedvező feltételek között Gó
kultúrállapot, stb.) a 60 kg N-ből50%-ot gyűjt, kedvezőtlen esetben csak 20-30%-ot.
A hüvelyesek tápanyagfelvételének üteme a 4. ábrán látható, a virágzás végéig a
nitrogén- és a káliumfelvétel nagyobb mértékben megtörténik, míg a foszforfelvétel
a szemtelítődés végéig intenzív.

A tápanyagellátás módja és ideje

A borsó pillangósvirágú, és a szántóföldi termőhely kultúrállapotától ftiggően gyújt
több vagy kevesebb nitrogént. Az érett szárazborsó 50 kg/t nitrogéntartalma (a szal-
mával együtt) közel fele-fele arányban származik a levegőből és a N-tartalmú műtrá­
gyákból. Ha 4% feletti a talaj humusztartalma, és a vegetáció közben- főleg a kelést
követő 15-20 nap után- kap a borsó esőt, gyökérsejtjei a gümőbaktériumok segítsé-
gével egészen a virágzás kezdetéig a levegőből megkötött N-nel nagyrészt kielégítik
a növény igényét.
Fennáll a kockázata annak, hogy az áprilisi esők elmaradnak, és májusban is szá-
razabb időjárás következik, így a lombtrágyázás vagy fejtrágyázás nem jár megfele-
lő eredménnyel, sőt megnyújthatja a tenyészidőt, és heterogénebb érésűvé teszi a bor-
sót. A táblázat nitrogénsorainál a termőhely szerinti és az ellátottsági szinteknek meg-
felelő N-adagokat l tonna terméshez úgy határozzuk meg, hogy közepes ellátottsági
szint 50%-át kapja a növény a magágykészítéskor. Amennyiben rosszabb a talaj
kultúrállapota, kapjon 25-35%-nál több N-t. Itt van szerepe a termőhely és 4-5 évre
120 BORSÓ

3. táblázat. A szárazborsó tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 34 29 25 20 !6
l. PzOs 29 26 23 17 14
K 20 42 39 35 29 24
N 36 33 29 23 18
Il. P zOs 31 28 25 21 18
K 20 48 45 39 32 25
N 38 35 31 24 16
lll. PzOs 35 31 27 22 17
K 20 50 44 40 35 29
N - - 40 37 35
IV. PzOs - - 28 23 18
K 20 - - 44 40 • 32

100·1----

40

0+---~~------------------~---------+----------~
kelés vegetatív fejlődés hüvelykötés teljes érés

virágzás
4. ábra. A hüvelyesek tápanyagfelvételének dinamikája
 BORSÓ 121

visszamenőleg a borsót megelőző növények termés ismeretére, továbbá a felhasznált

műtrágyaadagokra (táblatörzskönyvi adatoknak).
Borsó alá a nitrogén műtrágyát minden esetben a magágy készítésével dolgozzuk
be, a foszfor és kálium műtrágyákat az őszi szántással. A közepes vagy a közepesnél
gyengébben ellátott talajban a P és K hatóanyagú műtrágyáknak termésminőség-meg­
határozó szerepük van. A P 20 5 és a K 20 nagyobb adagjai a tápanyagigény kiszámítá-
sának táblázataiban ezt jelzik.
A termőhely lehetőségeinek minél jobb kihasználása érdekében szükséges, hogy a
borsótermesztésre kijelölt talaj tápanyag-ellátottságát ismerjük, a területek tápanyag-
utánpótlását optimális mértékben biztosítsuk
A borsó tápanyagigénye nem kevés, viszont igen jó nitrogéngyűjtő a Rhizobiumok
révén, ezért képes fedezni nitrogénszükségletének jelentős részét. A légköri nitrogén
intenzív megkötése csak a kelést követő 4-5. héten indul meg. A kezdeti fejlődés idő­
szakában a borsó is a talajba lévő nitrogénre van utalva.
A borsó viszonylag káliumigényes növény. A kálium műtrágyázás növeli a széll-
hidrátképzést és a növény szárazságtűrő képességét.
Jó kultúrállapotú talajokon a N-műtrágya teljes mennyiségét elegendő tavasszal ki-
juttatni és magágykészítéskor a talajba dolgozni. Talajvizsgálat és táblatörzskönyvi adat
hiányában az alábbi tápanyagadagokat érdemes középkötött talajon figyelembe venni.
Műtrágyaadag átlagos Gyengébb termőhelyi
viszonyok között viszonyok mellett
N 40-60 kg/ha hatóanyag N 70-90 kg/ha hatóanyag
P2 0 5 50-70 kglha hatóanyag P 20 5 80-90 kglha hatóanyag
K20 70-80 kglha hatóanyag K 20 90-ll O kglha hatóanyag

A borsó mészigénye valamennyi hüvelyesünk közül a legnagyobb, mészszegény

talajokon keveset terem. Savanyú, mészhiányos területeken vontatott és egyenetlen a
csírázás. Savanyú talajokon meszezésseljelentős termésnövelést érhetünk el. A mész-
trágyát szántás után kell a felületre kiszómi, hogy a csapadék a talajba mossa.
Istállótrágyára nem igényes. A mikroelemek közül a borsó különösen a molibdén,
a mangán és a bór hiányára érzékeny.

1.5.4. Vetés
A borsótermesztés egyik legfontosabb művelete a vetés, aminek szabálya, hogy a bi-
ológiai határokon belül korán, egyenletes mélységben, optimális csíraszámmal vé-
gezzük. Legkésőbb március végéig el kell vetni a borsót, mert az ettől későbbi vetés
miatt az amúgy is rövid tenyészidő tovább rövidül és a virágzás kedvezőtlenebb (szá-
razabb és melegebb) időszakra esik (4. táblázat).
A velőborsók érzékenyek az alacsony hőmérsékletre. Érdemes és szükséges ezért,
hogy a korai ki tavaszodás esetén kezdjük el a vetést. Késői kitavaszodás esetén viszont
Dunántúlon és az ország északi részén a vetés áthúzódhat április elejére is.
A borsó optimális csíraszámát alapvetően befolyásolja a termesztési cél, a fajta
típusa, az érésidő stb. A borsó érzékenyen reagál az optimálisnál nagyobb tőszám-
122 BORSÓ

4. táblázat. Borsóvetés útmutató

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetési idő II. 25.-Ill.31. Szakaszosan és fajtacsoport
Sortávolság 12 vagy 15,2 cm szerint megosztva
Vetésmélység 5-8 cm
Csíraszám vetéskor 0,8-1,3 millió terméshozó növény átlagosan:
70-80%
Ezermagtömeg 150--300 g 250 g felett nagy szemű
0 7mm-nél nagyobb
Csírázóképesség 80%, legalább 180--250 g közepes
0 6-7 mm
Tisztaság 99,0%, legalább !80 g alatti kis szemű
Nedvességtartalom 14,0%, legfeljebb 0 6 mm-nél kisebb

ra, a túlsűrítésre, csökken az oldalelágazások száma, kevesebb emeleten hoz hü-

velytermést stb.
A vetés sortávolsága a vetőgép típusától ftiggően 12, illetve 15,4 cm. A csíraszám
a termést jelentősen befolyásoló tényező.
A korai, kisebb termetű borsókból többet, a hosszabb tenyészidejű, nagyobb testű
borsóból viszonylag kevesebb csíraszámot kell vetni. Ugyanúgy fontos a termesztési
cél, mivel vetőmagtermesztés esetén szintén kisebb csíraszámot kell alkalmazni a ve-
tés során.
vetőmagtermesztés 0,8-0,8 millió/ha,
korai érés ű l ,3-l ,5 millió /ha,
középérésű l, 1-1,3 millió/ha,
késői érésű l ,O-l ,2 milliólha.
A közölt csíraszámot kitevő 200-320 kg/ha vetőmag tényleges mennyisége az
ezermagtömegtől (100-400 g) és a használati értéktől ftigg (5. táblázat).
A közölt vetőmagmennyiségből folyóméterenként kb. 18-20 növény fejlődik.
A vetés után géptípustól függően boronálást, illetve hengerezést kell alkalmaz-
ni. A borsó hypogeikus növény (a sziklevelet a talajban hagyja), ezért ha a kelés
időszakában a talaj cserepesedik, könnyű hengerrel, ill. könnyű boronával a terü-
let átjárható. A fejlődés kezdeti időszakában boronával mechanikai gyomirtás is
végezhető.

5. táblázat. Szárazborsó tőszáma kiváló és megfelelő termőhelyeken

Fajta típus Korai Középérésű Kései

magassága millió csíra/ha
Termőhely kiváló megfelelő kiváló megfelelő kiváló megfelelő

50 cm alatt 1,40 1,20 1,35 1,10 1,25 1,05

50-70 cm 1,35 1,10 1,30 1,05 1,20 1,00
70 cm felett 1,30 1,00 1,25 0,90 1,15 0,80
 BORSÓ 123

Természetesen a hektáronkénti optimális csíraszámot befolyásolja az időjárás, a

termőhelyi adottság, az évjárathatás, a fajtatulajdonság és a ráfordítás színvonala, a
víz- és a tápanyagellátás mértéke.

1.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A borsó gyomelnyomó képessége (főleg az alacsonyabb szárúaknak) gyenge. Ennek
következtében a kombinált vegyszeres gyomirtás alkalmazása (presowing, preemer-
gens és posztemergens) indokolt. A jól sikerült presowing és preemergens gyomirtás-
sal elkerülhető, hogy állománykezelést is alkalmazni kelljen, ami nagyobb taposási
kárral is járhat.
A borsó gyomosadásra való hajlama a fajta magasságától és a tőszámtól is függ.
Az alacsonyabb növésű fajtáknál a napfény könnyen besüt a sorok közé, és könnyen
gyomosodik.
Borsónál a kombinált vegyszeres gyomirtás indokolt lehet. Vetés előtt a gázhatású
szerek hatása rögös talaj esetén nem kielégítő.
Vetés után, kelés előtt preemergensen az egy- és kétszikű gyomok ellen hatásos kom-
binációt kell alkalmazni az engedélyezettszerek közül. A gyomirtó szert ebben az eset-
ben nem kell bedolgozni, elegendő csak a felületre kiadni. Amennyiben az első két
gyomirtás hatása nem kielégítő, poszternergens gyomirtásra, állománykezelésre is sor
kerülhet. Azonban figyelembe kell venni, hogy a borsó a virágzás kezdetétől a vegysze-
res gyomirtásra érzékenyen reagálhat, ezért azt lehetőleg virágzás előtt el kell végezni.
Általában vetés előtt és vetés után is szükség van vegyszeres gyomirtásra. Ha hű­
vös a tavasz és szeszélyes a csapadékeloszlás, a herbicidek fitotoxikusak. Eső után 3
napon belül ne vegyszerezzünk.
A borsóban káros gyomnak minősül az aprószulák ( Convolvu/us arvensis L.), a
magyorós Jednek (Lathyrus tuberasus L.) és a csattanó maszlag (Datura siramonium
L.), amitől a borsóvetésnek gyakorlatilag teljesen mentesnek kell lennie. További ter-
méscsökkentő gyomok: a héJa zab (Avenafatua L.), a repcsényretek (Raphanus ra-
phanistrum L.), a vadrepce (Sinapsis arvensis L.), a fekete ebszőlő (Solanum nigrum
L.), a disznóparéj- (Amaranthus spp.), a libatopfajok ( Chenapadium spp.), de április
végétől más gyomfajok is terméscsökkentök

Betegségei
A kórokozók elleni leghatásosabb védekezés a vetőmagcsávázás, egészséges vető­
mag használata és a vetésváltás szabályainak betartása.
Fontosabb betegségei:
l. Vírusos betegségek (mozaik vírus, levélsodró vírus) (Bean yellow mosaic virus)
2. Ascohyta pisi, Ascohyta pinodes, Ascohyta pinadella
3. Fuzariumos levélhervadás (Fusarium oxysporum)
4. Fuzariumos gyökér- és szárrothadás (Fusarium so/ani)
5. Peronoszpóra (Peronospora pisi)
6. Borsórozsda (Uromyces pisi)
7. Liszharmat (Erysiphe pisi)
8. Baktériumos zsírfoltosság (Pseudomonas phaseolicola)
124 BoRsó

A vírusos betegségek ellen védekezni csak a vektorok, levéltetvek irtásával lehet-

séges. Az ascohytás gombás betegség (hüvely-, levél-, szárfoltosság) esős időszak
vagy közvetlen öntözés után lép fel és csökkenti az asszimilációs felületet, jelentős
terméskiesést okozhat. A peronoszpóra kelés után, a lisztharmat a nyáreleji melegben
várható. A borsó hüvelyeinek és leveleinek egészségi állapotára a csávázott maggal
vetett borsó a vegetáció alatt a betegségekkel szemben ellenállóbb.
Kártevői:
l. Zöld borsótetű (Acyrthosiphon pisum)
2. Borsózsizsik (Brunchus pisorum)
3. Barkók (Sitonia spp.)
4. Borsómoly (Laspeyresia nigricana)
5. Akácmoly (Etiella zinckenella)
6. Borsótripsz (Kakothrips pisivarusJ
7. Borsóormányos (Aouromius quiquepunctatus)
8. Bagolylepkék !árvái (Mamestra brassicae, Mamestra oleracea, Mamestra pi-
si, Helilofis matritima, Autographa gamma)
9. Talajlakó kártevők (drótféreg, cserebogár pajor, mocskospajor)
10. Egyéb kártevők: nyúl, fácán, galamb.
Rendszeresen védekezni kell a zöldborsó levéltetű ellen, amely a lucemán telel át
és májusban a borsó virágzásakor repül a borsótáblára. Nehezen észrevehető a színe
miatt és mivel a virágzatban szívogatja a növénynedvet, a lombozat megrázásával
meggyőződhetünk a fertőzés mértékéről. Feltétlen védekezni kell ellene, mert akár
50%-os terméskiesést is okozhat.
Az akácmoly, borsómaly és a bagolylepkék !árvái a borsószem megrágásával, ürü-
lék szennyezésével, a hernyáknak a termésben maradásával teszik lehetetlenné a bor-
só felhasználását.
A borsózsizsik ellen rendszeresen kötelezően védekezni kell. A szántófóldi virág-
zás előtti védekezés nem kellően hatékony, ezért a betakarítás utáni magtermés fer-
tőtlenítése (gázosítása) kötelező.

1.5.6 Öntözés
A borsó vízigénye 380-440 mm. A vízfelhasználás hatékonysága nem kedvező, l kg
szárazanyag előállításához a transzspirációs koefficiens 650-700 mm. A kezdeti fejlő­
déshez egyenletes vízellátást kíván és a maximális vízigény virágzás és hüvelykötés
idején jelentkezik. Virágzás időszakában a mérsékelten meleg, csapadékos időjárás
kedvező. Szárazság esetén a virágzási idő lerövidül, a hüvelykötés mérséklődik, a ter-
més csökken (5. ábra). Fontos azonban a virágzás előtti időszak vízellátottsága is. Ha
ekkor vízhiány lép fel, a borsó növekedésben lemarad, nem éri el a fajtára jellemző nö-
vénymagasságot. A megfelelő vegetatív felület a feltétele a generatív szakaszban lezaj-
ló terméskötésnek
Az adatok alapján látható, hogy 1972-1990 között, akkor lehetett nagyobb termést
elérni öntözés nélkül, amikor március nem volt csapadékos, a vetést időben el lehe-
tett végezni, május hónap időjárása a borsó virágzásakor átlagos volt és a betakarítás
száraz periódusra esett.
 BoRsó 125

termés, t/ha csapadék, mm

5 800
4,5--
i<
700
4-
600
3,5-
500
3
2,5 -400

300

-200

100

,.,. ,.. l termés, t/ha ~ évi csapadék, mm --()- tenyészidőben, mm

5. ábra. A csapadékellátás és a borsó termése közötti összeftiggés réti talajon

(Sárvári, 2000)

Amennyiben van öntözési lehetőség, elsősorban a zöldborsó öntözésére vegyük azt

igénybe. Az aszályos termőtájakon a termés biztonságát és a kedvező termés eredmé-
nyeit jórészt az öntözés adja meg. Száraz tél után, amennyiben tavasszal sincs elegen-
dő csapadék, a borsó első öntözésére április végén, május elején kerülhet sor. Ezt kö-
vetően a virágzás előtti napokban szükséges öntözni. Átlagos időjárású évben korai
öntözésre nincs szükség, de a virágzás előtti öntözés ilyenkor is termésnövelő. Csa-
padékos évben a borsót nem szükséges öntözni. Az egy alkalommal kiöntözött víz
30-40, esetleg 50 mm csapadéknak feleljen meg.

1.5.7. Érés, betakarítás

Hazánkban a száraz borsó betakarítása a fajtától és az éppen uralkodó időjárástól függő­
en általában június végétől július közepéig tart. A korai fajták megelőzik a búza aratását.
A betakarítás módja szerint lehet kétmenetes rendre aratás és rendről cséplés, illetve
egyrneuetes betakarítás. Az utóbbi időben csaknem kizárólag az egyrneuetes betakarí-
tást alkalmazzák Az egyrneuetes betakarítás nagyobb figyelmet, pontosabb munkát
igényel, de egyszerűbb és gazdaságosabb, mert a veszteségek felére csökkennek. Egy-
menetben teljesérésben lehet ( 18-20%-os nedvességtartal omnál) a borsót betakarítani.
A kombájnt át kell alakítani, a vágóasztalra száremelőt és talajkopírozót kell fel-
szerelni.
A borsóhüvely könnyen felnyílik, a mag pereg, sérül. Ha a borsó megázik, azon-
nal csírázik, ezért betakarításkor a száraz időjárás kedvező. Az egyrneuethen betaka-
rított borsót, ha 14%-nál több vizet tartalmaz, száritaní kell.
126 BORSÓ

A borsó kíméletes, lassú szárítást igényel. Túl gyors szárításkor olyan kemény ré-
teg képződik, ami megakadályozza a víz további leadását. Szárítás után tisztítás,
zsizsiktelenítés következik. Zsizsiktelenítést csak gázvizsgával rendelkező szakem-
berek végezhetnek
A betakarítás nehézségei egyes fajtáknál a megdőlésre való hajlam, továbbá külö-
nösen nagy lehet a betakarítási veszteség, ha a talajfelszín egyenetlen (bakhát, baráz-
da stb.). Vannak fajták, amelyek magjukat könnyen pergetik, egyes fajták magja köny-
nyen törik, ami főleg vetőmagtermesztés esetén lehet gond.
A borsószalma almozásra vagy juhoknál takarmányozásra alkalmazható (tömege
alacsonyabb szárú borsóknál 2 t/ha, magasabbaknál 3-4 t/ha).

1.5.8. A borsó minősége

A legnagyobb jelentősége, hogy fehérjében és ásványi anyagokban gazdag. A fehér-

jetartalom 22-28%, a velőborsó fehérjetartalma 1-2%-kal nagyobb a kifejtőborsóhoz
viszonyítva. Az esszenciális aminosav-összetételük kedvező.
A borsó szénhidráttartalma 53-60%, olajtartalma l ,5-l ,9%. A hüvelyes növények
emészthetősége nem a legkedvezőbb, a kifejtő (hántolási) fajták héját eltávolítják,
ami az emészthetőséget elősegíti (6. táblázat).

6 táblázat. A borsó beltartalma

Összetétel
Eredeti
nyers- nyers- nyers- nyers- nitrogénmentes
Megnevezés szárazanyag,
fehérje zsír rost hamu kivonat
g/kg
g/kg szárazanyag
Borsó (mag) 870 262 18 66 35 619
Borsó (zöldtakarmány)
virágzás elején !36 261 51 174 93 421
virágzásban !75 215 37 243 88 417
viaszérésben 230 !85 32 265 64 454
Borsószalma 860 92 18 405 73 412
Borsószár-szilázs 265 !51 31 312 85 421

A borsó minőségét esetenként a színe is befolyásolja, egyes hántolási zöldmagvú

fajták kifakulásra hajlamosak, ami esztétikai értéküket csökkenti.

1.5.9. Vetőmagtermesztés

Magyarország éghajlata kiválóan megfelel a vetőmagtermesztésre. A korábbi évtize-

dekben jelentős szerepet töltöttünk be a vetőmagelőállítás ban. Vetőmagszükségletünk
száraz és zöldborsóból évente 11-15 ezer tonna - de exportlehetőségünk is kedve-
ző -, amelyet 5000-7000 ha-on állítunk elő.
 BORSÓ 127

A vetőmagtermesztés a legjobb kultúrállapotú talajokon történjen olyan táblán,

ahol az előző 2 évben hüvelyest vagy herefélét nem vetettek. Vetőmagtermesztésnél
még igényesebb a borsó a klimatikus és edafikus tényezőkre, különösen érzékeny a
velő- és a cukorborsó.
A vetés sortávolsága szintén 12 cm vagy 15,4 cm vetőgéptípustól ftiggően, azon-
ban 10-15 méterenként 30-36 cm-es szelektáló utakat hagynak.
Vetőmagtermesztésnél elegendő a 0,8-0,9 millió csíra, illetve tőszám, mert a sze-
mek ebben az esetben nagyobb ezerszemtömegűek, nagyobb vitalitásúak lesznek.
A borsó szelektálása a minőségi borsó vetőmagtermesztésének egyik legfonto-
sabb követelménye. Célja mind a mechanikai keveredésből származó, mind a bioló-
giai eredetű, idegen típusú egyedek eltávolítása. A szelektálásra a borsó különböző
fenofázisában kerül sor.
- Az első szelektálást a borsó 5-15 cm-es állapotában kell végezni, az eltérő ha-
bitusú, eltérő levélszínű egyedeket kell eltávolítani.
- A második szelekció virágzás-hüvelykötődéskor történik, a túl korán vagy túl
későn virágzó, fajtaidegen töveket el kell távolítani.
- A harmadik szelekciót érés előtt végezzük, amikor az eltérő hüvelytípusú, fajta-
idegen töveket távolítjuk el. A harmadik szelekció során kiszedett növényeket el
kell távolítani a tábláról, mert keveredést okozhatnak.
A szemlék ideje: virágzáskor, zöldhüvelyes állapotban és érés kezdetén.
A betakarítás teljes érésben történik, az utóbbi időben egymenetben. A betakarítás
után tisztítás, szárítás következik. Szárításnál a hőmérséklet maximuma 40 oc lehet,
hogy a csíra ne sérüljön. 14%-os nedvességtartalomra szükséges leszárítani (7. táblázat).

7. táblázat. A borsó és amezei borsó vetőmagjának minőségi előírásai

Kemény Idegenmag Ned-

Csírázó- Tisz- Vizs-
vesség-
Szaporítás i képesség, héjú mag, taság, összesen, gálati
egy fajból tartalom,
fok legalább, legfeljebb, legalább, legfeljebb, minta,
legfel-
% % % db/minta % g
db/% jebb,%
SE-E 0,3 20
85 20 98 14 1000
1-11. fok 0,5 0,3

Idegen mag: SE-E-ben Melilotus spp., vadzab, Cuscuta spp. nem lehet.
Rumex spp. (kivéve R. acetosela, R. maritimus) 2 db/minta
1-11. fokban Melilotus spp. 0,3%, vadzab, Cuscuta spp. nem lehet.
Rumex spp. (kivéve R. acetosela, R. maritimus) 5 db/minta
Élő zsizsiket a vetőmag nem tartalmazhat.

A vetőmagtermesztésnél problémát okozhat, ha csapadékos az időjárás a hüvely-

kötés után vagy a betakarításkor. A borsónál nincsen dormancia (csíranyugvás), így a
mag bármilyen fejlettségi állapotában képes kicsírázni.
Gondot okozhat csépléskor a magtörés, ezért a kombájn tökéletes beállítását folya-
matosan ellenőrizni kell.
A betakarított borsót előtisztítani kell, s ha 14%-nál nagyobb a víztartalma, legfel-
jebb 40 °C-on szárítsuk, utána zsizsiktelenítsük.
128 BoRsó

1.6. Zöldborsó
1.6.1. Jelentőség
A zöldborsót kertészeti növénynek is nevezik, az utóbbi évtizedekben azonban a
szántóföldiek közé sorolják. A zöldborsótermesztésnek igen kis része kerül frissen
felhasználásra; nagyobb része konzervként vagy mélyhűtött állapotban kerül for-
galomba.
A zöldborsó termesztésének módszere általában a szárazborsó termesztésével
egyezik meg.
A zöldborsó a legnagyobb területen termesztett zöldségnövényünk. Termesztése
mind gazdasági, mind pedig üzemi szempontból jelentős.
A zöldborsótermesztés előnyei a következők:
- a legkorábban lekerülő növények egyike,
- kíméli a talaj víz- és tápanyagkészletét, sőt jelentős mennyiségű nitrogénnel
gazdagítja a talajt,
- termesztése teljesen gépesíthető,
- a betakarítás során visszamaradó szár és hüvely fehérjében gazdag, értékes ta-
karmányt ad,
- mind a vetés, mind pedig a betakarítás megelőzi a nagy munkacsúcsokat.
A 21. század elején 16-19 ezer ha-on vetettek zöldborsót A termésátlag 5-6 t/ha
körül tekinthető kedvezőnek Aszályos években 4 t/ha alá is csökkent a termése.
Termése a termőhelyek talajai szerint a következő lehet:
- középkötött mezőségi talajokon 4,0-12,0 t/ha,
- középkötött erdőtalajokon 3,5-10,0 t/ha,
- kötött réti talajokon 3,5-6,5 t/ha.
A zöldborsó fajtatípusai
- zsenge kifejtő,
- zsenge velő
- zsenge cukorborsó és
- széleshüvelyű.

1.6.2. A zöldborsó termesztése

A zöldborsó tápanyagellátása
A talajból átlagosan az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 19 kg/t mész (CaO) 10 kg/t
foszfor (P 20 5) 6 kg/t magnézium (MgO) 2 kg/t
kálium (K20) 15 kg/t
Az alaptrágyákat kapja ősszel, a nitragént tavasszal a magágykészítésseL
Talajvizsgálati adatok ismeretében a zöldborsó tápanyagellátását a 8. táblázat ada-
tai szerint számolhatjuk
 BORSÓ 129

8. táblázat. A zöldborsó tápanyagigénye, kg/ l t termés

Szántófóldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 25 23 20 19 15
l. PzÜs 18 16 14 13 12
K20 25 24 22 20 17
N 28 26 23 22 18
ll. PzÜs 21 18 16 15 l3
K20 28 26 22 21 20
N 32 29 25 24 20
Ill. P20s 28 25 23 21 20
KzÜ 27 25 23 20 18

1.6.3. A zöldborsó vetése

Vetésének eligazító adatait a 9. táblázat tartalmazza. Kései kitavaszodás esetén vé-
gezhetünk folyamatos vetést- a szakaszok közötti szünetek kihagyásával-, mert egy
kései vetés lényeges terméskiesést okozhat.

9. táblázat. Zöldborsóvetés útmutató

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetési idő Il. 25- IV. 10. Szakaszosan l O naponként
Sortávolság 12 vagy 15,2 cm akkora területre, amit az
Vetésmélység 5-8 cm átvevő és betakarító kapacitás
Csíraszám vetéskor 1,2-1,5 millió/ha teljesíteni tud
Ezermagtömeg 150-300 g
Csírázóképesség 80 % legalább
Tisztaság 98 % legalább
Nedvességtartalom I 4 % legfeljebb

Vetés ideje. A vetés idejét a feldolgozóipar igényének megfelelően kell tervezni,

figyelembe véve azt, hogy a korai vetések termésbiztonsága jobb, mint a késői veté-
seké. A korai fajtákkal a ki tavaszodástól ftiggően megkezdhetjük a vetést, ahogy a ta-
lajra rá lehet menni.
A velőborsók érzékenyebbek a hőmérsékletre, mint a kifejtőborsók, ezért ezeknél
a fajtáknál célszerű megvárni azt, amíg a talaj tartósan el nem éri a 6-8 °C-ot. A
6-8 oc talajhőmérsékleten egyenletes csírázást és kelést érünk el, amely fontos ter-
mésmeghatározó tényező.
130 BORSÓ

Tőszám. A termőhely adottságának legmegfelelőbb fajta és az ehhez tartozó opti-

mális tőszámpontos megválasztása a tervezett nagy termés elérésének egyik kulcsté-
nyezője (10. táblázat).
A vetést a betakarítógép kapacitásához kell igazítani.

l O. táblázat. A zöldborsó vetőmagszükséglete

Fajtatípus Korai Középérésű Kései

Növény magassága millió csíra/ha
<50 cm 1,30- 1,50 1,25-1,45 1,20-1,40
50-70 cm 1,25-1,45 1,20-1,40 1,15-1,35
<70 cm 1,20-1,40 1,15-1,35 1,10-1,30

A zöldborsó növényvédelme
- A növényvédelemnél a kártevők ellen rövid 2-3 nap várakozási idejű szereket
kell alkalmazni, hogy a növényvédelem a betakarítást hosszabb ideig ne késlel-
tesse, mert hiszen az időjárástól fliggően az érés felgyorsulhat
- A kártevők elleni védekezésnél különösen a bagolylepkék )árvái elleni védeke-
zésre lehet számítani.
- A zsizsik ellen konzervipari, illetve hűtőipari mirelit borsó esetén nem kell vé-
dekezni.
- A konzervipari zöldborsót érdemes öntözni. Az öntözés: IV. 15-VI. 15. között
14 napos öntözési fordulóval 30-40 mm öntözővizet kijuttatva. Az öntözés
módja esőszerű legyen. A termésnövelő hatás 30-50%.

1.6.4. A zöldborsó betakarítása

A konzervipari zöldborsó betakarítása a szárazborsó betakarításától is gondosabb
munkát igényel. Jó munkaszervezésre, pontos időzítésre van szükség, hogy a megter-
mett nyersanyagat a feldolgozóipar igényének megfelelő minőségben, veszteségmen-
tesen tudjuk betakarítani.
A zöldborsó betakarítása rendszerint június l-július 10. közötti 30-35 munkana-
pon történik meg. A betakarítás időpontjának meghatározásánál a feldolgozóipar szá-
mára legfontosabb minőségi követelmény a borsó zsengesége.
A zsengeséget finométerrel, illetve tenderométerrel vizsgálhatják Egysége F 0 , il-
letve P (l F 0 =3 x (T 0 -3). A konzervipar a finométerfokot, a hűtőipar a tenderomé-
terfokot alkalmazza.
A feldolgozóipar 35-50 fO-ú zöldborsót igényel. A betakarítás megindításánál fi-
gyelembe kell venni azt, hogy 35 po alatti borsó betakarítása nagy veszteséggel vé-
gezhető, ezért csak ettől keményebb borsót szabad betakarítani (ll. táblázat).
Akkor kezdjük meg a betakarítást, mikor a fajta elérte a rá jellemző legnagyobb tö-
meget, de még a minősége a feldolgozó igényének megfelel. Kedvező a 45-50 po kö-
zötti betakarítás (50-55 F 0 -nál már II. osztályú borsóként veszi át a konzervgyár).
 BORSÓ 131

ll. táblázat. Zöldborsó minőségi osztályok

Osztály Zsengeségi fok, F0

l. 37*-45

ll. 45-54

Ill. 55-64

Osztályon kívüli 64 feletti

* 35 P-nál zsengébb csak veszteséggel, sérülten

takarítható be

A betakarítás végezhető stabil géppel és mobil géppel. Mobil gép a kétmenetes

vontatott cséplőgép, az egymenetes kombájn:
- Kétmenetes betakarítógép napi teljesítmény 4 ha,
- Egymenetes betakarítógép napi teljesítmény 12 ha.
A borsó kaszálását követően tovább "lélegzik", így a szemöregedés is tovább fo-
lyik. Az öregedés forró, száraz időben akár a napi 3-5 fO-ot is elérheti, illetve meg-
haladhatja. Cséplést követően ezért a zöldborsót a legrövidebb időn belül be kell szál-
lítani a feldolgozóhelyre.

Három fo éréscsoportot különböztetünk meg:

Éréscsoport Hőegység oc Potenciális termőképesség% Javasolt arány%
Korai 600-720 100 30-35
Középérésű 720-820 115 40-45
Kései 820 felett 130 30-35

A kisebb termőképesség ellenére a következők szólnak a koraiak termesztése mellett:

- a gyár folyamatos nyersanyag-ellátása,
- biztonságosan terem csapadékos tél és kora tavasz után,
- utána másodnövény termeszthető.
A kései fajták 30%-kal nagyobb potenciális termőképessége csak csapadékos nyár-
eleje esetén realizálódik, de a nagy termés elérése érdekében mindenképpen indokolt
a késői fajták 30-35%-os aránya.

A konzervipari és hűtőipari zöldborsó minőségi követelménye

és minősítése
A fogyasztás módja szerint a zöldborsót két csoportba soroljuk:
- kifejteni való zöldborsók (velő- és kifejtőborsó), amelyeket hüvely nélkül fo-
gyasztanak,
- széles hüvelyű borsó (mangetout peas) és cukorborsó, amelyeket hüvellyel
együtt egészben fogyasztanak.
132 BORSÓ

Minőségi előírások
A hüvelyes zöldborsó a következő két osztályba sorolható:

I. osztály
Az ebbe az osztályba tartozó zöldborsó legyen jó minőségű. A fajtára és/vagy a ke-
reskedelmi típusra jellemző tulajdonságai legyenek.
A zöldborsó hüvelye legyen:
- friss és feszes (turgescens),
- mentes a jégeső okozta károktól,
- mentes a beftilledés okozta elváltozásoktóL
Kifejteni való borsó esetében:
- a hüvely legyen:
- kocsánnyal rendelkező,
- telt és legalább 5 borsászemet tartalmazzon;
- a zöldborsószemek legyenek:
-zsengék,
- lédúsak és megfelelően szilárdak, vagyis két ujjal összenyomva lapuljanak ösz-
sze, de ne váljanak ketté,
- a szemek nagysága haladja meg a teljesen kifejlett szem méretének felét, de
ne érje el a teljes méretet,
- ne legyenek lisztesek,
- ne legyenek sérültek, a szemek héján ne legyenek repedések;
A hüvelyeken a következő enyhe hibák előfordulhatnak, ha azok a termék általá-
nos megjelenését, a minőségét, az eltarthatóságát és a csomagolt áru megjelenését
nem befolyásolják:
- enyhe héjhibák, sérülések és zúzódások,
- enyhe alaki hibák,
- enyhe színhibák.
A széles hüvelyű borsó és a cukorborsó esetében:
- a szemek, ha vannak, legyenek kicsik és kifejtetlenek,
- a hüvelyeken a következő nagyon enyhe hibák előfordulhatnak, ha azok a ter-
mék általános megjelenését, minőségét, eltarthatóságát és a csomagolt áru meg-
jelenését nem befolyásolják:
- nagyon enyhe héjhibák, sérülések, zúzódások,
- nagyon enyhe alaki hibák,
- nagyon enyhe színhibák.

II. osztály
Ebbe az osztályba soroljuk azt a hüvelyes zöldborsót, mely az l. osztályba nem sorol-
ható, de kielégíti az előzőekben meghatározott minimumkövetelményeket.
Kifejteni való borsó esetében:
- a hüvelyek legalább három borsászemet tartalmazzanak,
- a magvak érettebbek lehetnek, mint az l. osztály esetében, azonban a borsó nem
lehet túlérett,
 BORSÓ 133

- a következő hibák előfordulhatnak, ha azok a zöldborsó általános megjelenését, a

minőségét, az eltarthatóságát és a csomagolt áru megjelenését nem befolyásolják:
- a hüvely hibái:
- héjhiba, sérülés és nyomásfol t, ha azok nem terjednek tovább, és nem veszélyez-
tetik a borsószemek épségét,
- alakhiba,
- színhiba,
- kissé csökkent frissességű, de nem lehet fonnyadt;
a zöldborsó magvak hibái:
- enyhe alakhiba,
- enyhe színhiba,
- lehetnek kissé keményebbek,
- lehetnek enyhén sérültek.
A cukorborsó és a széles hüvelyű borsó esetében:
- a magvak, ha vannak, kissé fejlettebbek lehetnek, mint az L osztály esetében,
- a hüvely következő hibái előfordulhatnak, ha azok a zöldborsó általános megje-
lenését, a minőségét, az eltarthatóságát és a csomagolt áru megjelenését nem be-
folyásolják:
- enyhe héjhiba, sérülés és nyomásfolt,
- enyhe alakhiba, beleértve a szemek képződése miatti hiányosságat is,
- enyhe színhiba,
- kissé csökkent frissességű, de nem lehet fonnyadt vagy színtelen a hüvely.
Méretelőírások: A hüvelyes zöldborsó méret szerinti válogatása nem kötelező.

Gyorsfagyasztás céljára megfelelő zöldborsó minőségi előírása

A zöldborsó csépelt formában, ömleszíve a betakarítás után legfeljebb 4 órán belül
kerülhet a hűtőházba.
Gyorsfagyasztásra alkalmas a zöldborsó, ha színe fajtára jellemző, egyöntetű színű.
Minden idegen íztől, szagtól mentes, zsengeségi osztálynak (A, AB, B, C) megfelelő.
Zöldborsó zsengesége: ll OT0 -ig A
111-125 P-ig AB
126-140 T 0 -ig B
141-160 T 0 -ig C
A zsengeséget hitelesített tenderométerrel kell mémi az MSZ 364 7 szabvány elő­
írása szerint.

Konzervipari célra feldolgozásra kerülő zöldborsó minőségi előírása

A csépelt zöldborsószem minőségi osztályba sorolását zsengeség alapján kell megál-
lapítani. A zöldborsószem fajtaazonos, zsengeség e a 45-68 F 0 közötti, tiszta, friss, ép,
egészséges, idegen szagtól, íztől, rovarkártevőktől vagy azok nyomaitól, növényi be-
tegségektől és mérgező gyommagvaktól mentes legyen.
A szemszín a fajtára jellemző világos vagy sötét színű.
Az átvételt kizáró okok:
- fülledt, romlásnak indult,
- növényi betegségek,
134 BoRsó

állati kártevők jelenléte és kártétel e,

- takarmányborsó,
- mérgező gyommagvak,
- a szerződéstől eltérő zsengeség.

l. 7. Őszi borsó
Jelentősége az őszi keveréktakarmányok között van, hasonlóan a pannon bükkönyös,
az őszi
búzás, az őszi árpás vagy az őszi zabos keverékekben. Vetőmagjáért legjobb
őszi búzával társítani. Áttelelő borsóban újabban étkezési fajták is vannak.
Termőhelyigénye. A tavaszi belvizektől mentes alföldi és kisalföldi mezőségi ta-
Jajok, valamint a Dunántúlon a jó kultúrállapotú és gyommentes középkötött erdőta­
lajok ökológiai viszonyai felelnek meg elsősorban az őszi borsó vetőmagjának.
Termése: 0,8-1,7 tonna őszi borsó és 2,5-3,5 t őszi búza hektáronként.
Előveteménye kalászos növény legyen, de repce, len, mák is lehet. Nem vethető
hüvelyes és pillangós szálastakarmány után. Kerülni kell az augusztus után betakarí-
tott növényeket is. Önmaga után 4 évre következhet.
Talaj-előkészítése megegyezik az őszi búza talaj-előkészítésével. A magágyat
szeptember közepére kell előkészíteni, 8-1 O cm mélyen.
Tápanyagigénye foszforból és káliumból azonos a tavaszi vetésű borsóévaL Nit-
rogénadagja ne legyen több, mint a borsó adagjának 60%-a, azaz ha-onként 60-80 kg.
A nitrogén felét kapja a magágyba, másik felét pedig tavasszal, a vegetáció megindu-
lása után. A jól áttelelt és tavasszal erőteljesen induló őszi borsó fejtrágyázása el is
maradhat.
Vetése szeptember második felében, gondosan csávázott vetőmagbó l, l 00 db őszi
borsó és 250 db őszi búza keverékével m2-ként, gabona-sortávolságra és 4-6 cm mé-
lyen. Ez megfelel a 70-90 g ezermagtömegű 79-90 kg-nak, őszi borsóból és búzából
amintegy 100-120 kg-nak hektáronként.
Ápolása. Az őszi kelést követően a borsó kártevői közül-esetleg-a megjelenő
pattanóbogarak vagy bagolylepke ellen szükséges védekezni.
Gyomirtására nincs szükség. Lisztharmat esetén gombaölő szer használata lehet
indokolt.
Betakarítása egybeesik a búza aratásával. A termés triőrrel könnyen szétválaszt-
ható, de alkalmas kisebb tétel esetén a csigatriőr is.
Vetőmagtermesztése - mind a szántóföldi szemlék, mind a termés fémzárolása -
a borsóra vonatkozó előírások szerint történik (lásd a Hüvelyesek fejezetben a borsó-
vetőmag termesztését).
 2. Szója

2.1. Jelentősége

A szántóföldi növények közül a vetésterületet figyelembe véve a szója az 5. legfon-

tosabb növény a világon. Termesztése Kínában kezdődött el, s vetésterülete az utób-
bi évtizedekben 56-63 millió hektár között változott. A nemzetközi statisztikai ada-
tok e növényfajt az olajos növények között említik, lévén magjának 20% körüli olaj-
tartalma. Hasznosítása alapján nálunk a 40% körüli fehérjetartalma miatt elsődiege­
sen fehérjenövénynek számít.
A világon az utóbbi évtizedben évente 130-150 millió t magot termeltek 58-65
millió hektár szántóterületen. A hektáronkénti termésátlag 1800-2100 kg között vál-
tozott, de a korábbi évek termésadatai között évjáratonként ennél nagyobb eltérések
is kimutathatók. A termelt mennyiség legnagyobb részét az Amerikai Egyesült Álla-
mokban állítják elő, a termés közel 50-55%-át, a második helyen Brazília, a harma-
dikon Argentína áll. Az USA-ban a termésszint 0,7-39,9%-kal haladja meg a világát-
lagét. Az Európai Unióban vetésterülete a fehérjenövények 1981-85. évek közötti
3, 7%-os részarányához képest 1996-ban már elérte a 20%-ot, s jelenlegi vetésterüle-
te is növekvő részarányt képvisel. Az EU tagjai által bevetett terület 350-480 ezer ha
között változott az utóbbi évtizedben, az átlagtermés a világátlagnál nagyobb,
2,76-3,14 t/ha közötti értéket mutat.
Európában megjelenése és nagyobb területen való elterjedése Haberlandt Frigyes
nevéhez kapcsolható, aki 1873-ban Kínából, Japánból, Mongóliából, a Kaukázusból
és Tuniszból kapott 20 szájaváltozattal Magyaróváron kezdte meg honosítását, ter-
meszthetőségi vizsgálatait. Az elmúlt században termesztése időről-időre nagymér-
tékben változott, s az iránta való érdeklődést egy-egy világégés előzte meg. Stratégiai
növény volt a múltban, s tőzsdei árucikk napjainkban is. A múltban a háborúra való
készülődés, a fehérje és az olaj terén való önellátás igénye fordította a figyelmet ter-
mesztésére, s ezek indokolták, hogy nagy nemzeti kampányok középpontjába kerül-
jön. Ma is az érdeklődés középpontjában áll, csak most az EU minél nagyobb arányú
ftiggetlenedése a világpiactól a stratégia.
A fehérjenövények, ezen belül a szája termesztését hazánkban, szemben az EU or-
szágaiban lejátszódott folyamtokkal, az utóbbi években határozott visszafejlődés jel-
lemzi. Az ökológiai feltételek pedig kedvezőek e növény számára. Felmérések szerint
mintegy 400 ezer ha olyan területtel rendelkezünk, mely a talajok adottságai miatt és
300 ezer ha olyan területtel, mely a klimatikus adottságokalapján feltétlenül alkalmas
termesztésére.
Nagyobb területen történő termesztése Fáber Sándor munkásságának köszönhetően
1930 körül kezdődött meg- 1935-ben már 146 ha-on vetették el magját. Vetésterüle-
te 1943-ig fokozatosan nőtt, 1943-ban 34 480 ha-t ért el. A II. világháború után terme-
136 SzáJA

lése visszaesett, s a fehérjegazdálkodás hazai változásaihoz igazodóan változott min-

denkori megítélése. Az 1980-as évek második felében újraindított fehérjeprogram kö-
vetkeztében 1988-ban érte el eddigi legnagyobb termőterületét, 66 ezer hektárt. A ter-
melést ösztönző rendszer megszűnése miatt 1995-re a vetésterület l O ezer hektárra
csökkent. Napjainkban az évenként is változó támogatások következtében 15-35 ezer
ha között változik a szójával bevetett terület nagysága. Az 1930-as évektől kezdődő
termelés részletesebb vetésterületi és magtermés adatait a 12. táblázat tartalmazza.

12. táblázat. A szója vetésteriilete és a magtermése 1935-2000. között

Időszak Vetésteriilet (ha) Magtermés (t/ha)

1935-1938 600 0,99
1939-1943 12 013 1,04
1944--1948 6 979 0,68
1949-1953 4 275 0,42
1954-1958 l 299 0,38
1959-1963 2 956 0,63
1964--1968 l 382 0,71
1969-1972 750 0,95
1974-1975 17 500 1,54
1976--1980 25 441 1,54
1981-1985 13 238 1,86
1986-1990 45 691 1,70
1991-1995 17 846 1,83
1996--2000 20 765 2,20

Nagyobb arányú termesztésével a fehérjeimport részlegesen kiválthatóvá válhat.

Jelentőségét növeli, hogy rendkívül egészséges táplálék, kiváló takarmánynövény.
Többféle módon hasznosítható. A mag sok vízoldható fehérjét tartalmaz, az aminosa-
vak aránya és mennyisége szintén kedvező. Magja könnyen őrölhető, jól süthető, kel-
lemes ízű, így az élelmiszeripari kívánalmaknak megfelel. Főzelékként való haszná-
latát alátámasztja, hogy a mag édes, dióízű, a maghéjat azonban célszerű a fogyasz-
tás előtt eltávolítani. Az étkezési célra előáHított fajták magszíne halványsárga vagy
zöld legyen. Lisztjéből "hús", szójatej, keksz, magjábóllecitin áHítható elő. Olaja a
margarin gyártásához, bőrök kikészítéséhez használható fel, a préselt magpogácsa ta-
karmányként hasznosuL A tejelő szarvasmarháknál a pogácsa napi adagja nem halad-
hatja meg áBatonként az l kg-ot, mivel az ennél nagyobb adag a tejből előáHítandó
termékeknél ízhibát okoz.
A festékipar alapanyaga, belőle lakk, kence, zománc- és nyomdafesték készíthető.
Egyéb ipari hasznosítási lehetőségei: linóleum, glicerin, ce1luloid, műanyag, szappan.
Az olaja lassan száradó, ami hátrányos tulajdonság is lehet, de rugalmassága külön-
böző hőfokon is á11andó, nem színeződik el.
 SzóJA 137

Zöldtakarmányként használatát megalapozza magas fehérjetartalma, s az, hogy

dús, nagy zöldtömeget nevel. Zöldtakarmányozásra a virágzás elején vagy bimbózás-
kor szükséges vágni, szőrözöttsége miatt azonban az állatok nem szívesen fogyaszt-
ják. Zöldtömege eléri a 25-30 tonnát hektáronként. Szénának a csúcsi virágzás ide-
jén kell vágni, szénája egyenértékű a lucernáévaL Ekként való hasznosítása nem ter-
jedt el, a lucerna nagyobb jelentőséggel bír. A szója silázással is tartósítható, vágási
ideje a hüvelyesedésekor van. A kukoricához hasonlóan a nedves tartósítás kidolgo-
zást nyert (CSM), a nyers kukoricaszemekkel keverten tartósítható.
Lisztje virágporpótló-szerként is használható. A méhek középbélcsatomája közel
harmadával nőtt meg a szójacukorkovászon tartott méhek bél traktusához viszonyítva.
Nagyon kedvező a liszt ásványanyag-tartalma is. Szalma- és hüvelytermése a magter-
més kettő-négyszerese. Szalmájának energiaértéke vetekszik a fáéval, így erre a mel-
léktermékek hasznosítása során érdemes lenne több figyelmet fordítani. Szalmája
azonban csak alomként használható.
A magot a takarmányozásra való felhasználása előtt hővel kezelni szükséges. E ke-
zelés történhet a csak pillanatokra történő felmelegítés mellett főzéssel, esetleg páro-
lássaL Több állatfaj igazolta, hogy a hőkezelt szójával való hizlalás eseténjavul a hús
minősége, a napi testtömeggyarapodás és a takarmányértékesítés mutatója.
Mint pillangós virágú talajszerkezet-javító, a talaj szervesanyag-készletét növeli.
Jól társítható, vele kedvezőbb vetésváltási rendszer alakítható ki. A vetésváltásban va-
ló nagyobb részvételével csökkenteni lehetne a gabona 70% feletti arányát, természe-
tes N-megkötése révén a talajok tápelemmédege javítható általa. Előveteményértékét
a betakarítás i ideje nagymértékben meghatározza. Korai érésű fajtái nagyon jó előve­
teményei az őszi kalászosoknak, a később betakaríthaták azonban a talajok vízkész-
letét már nagyobb méctékben veszik igénybe, így megítélésük az adott év csapadék-
ellátottságának fliggvényében változik.
A köztestermesztés feltételrendszerébe is beilleszthető. Jól társítható olyan növé-
nyekkel vethető együtt, melyekkel azonos időpontban érik. Vethető burgonyával, ku-
koricával, napraforgóvaL Legeltethető is, viszonylag jó sarjadzóképességgel bír.
Termése. A termőhelyek szántóföldjeinek talajain magtermése az alábbi határok
között alakulhat, a talaj kultúrállapotától fliggően:
I. középkötött mezőségi talajok 1,5-3,6 t/ha,
II. középkötött erdőtalajok 1,2-3,1 t/ha,
III. kötött réti talajok 1,2-3,1 t/ha.

2.2. Botanikáj a és fiziológiája

Kínában termesztését az i. e. 5000-3200 évekből származó kövületekből már kimu-
tatták. Az első írásos feljegyzés az i. e. 2300-2800 közötti időkből származó flives
könyvben a Pen Tsao Kang Mu-ban található meg. A Japánba, majd onnan Koreába
és Indiába való eljutása az i. e. III. században történt. Európai első megjelenése az
!640-es évekre tehető, amikor misszionáriusok küldtek Kínából magvakat Franciaor-
szágba. Leírásokban Európában először Kiimpner említi 1712-ben, majd Linné l 753-
ban készítette el rendszertani besorolását. Németországba 1872-ben került, ahová egy
138 SzóJA

tüzérszázados vitte. Haberlandt, a pozsonyi születésű magyaróvári, majd bécsi főis­

kolai tanár a különbözö helyekről származó szaporítóanyagait az 1873-ban rendezett
Bécsi Világkiállításon ki is állította. Ezekkel a vetőmagokkal késöbb más országok-
ban is kísérleteket végeztetett.
A szója Glycine max (L.) Merrill. rendszertanilag a szója (Soja) alnemzetségbe tar-
tozik. Az alnemzetség a Glycine nemzetség része, amely a Zárvatermők (Angiosper-
matophyta) törzsébe, a Kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztályába, a Polycarpi-
aceae-Rubiales ágazatba, a Hüvelyesek rendjébe (Fabales = Leguminales), a Pillan-
gósvirágúak (Fabaceae = Papilionaceae) családjába tartozik. Alfajaként 6, földrajzi-
lag jól elhatárolható ökotípus különböztethetö meg. Ezek a G. gracilis Enken, a G.
indica Enken, a G. chinensis Enken, a G. manshurica Enken, a G. korajensis Enken
és a G. sZavonica Kov. et Pinz.
Géncentruma Kína. Pontos helye a Ljáohi-Szungari folyók medencéjében található,
a Csancsunszkij vasútvonal melletti mintegy l 00--200 km széles sáv. E terület Man-
dzsúria része, ahol szinte valamennyi változata ma is megtalálható. Innen terjedt el év-
ezredekkel késöbb Japánba, Tajvanra, Koreába és Indiába. A kultúrszóját az ember
szelektálta az ősi típus, a Glycine soja génmutációiból. Az ősi típus egyéves, szőlősze­
rüen futó, kicsi és keskeny levélkékből álló, hármasan összetett, lomblevelű növény,
melyen a virág pártája lilás, a magja apró, gömbölyű, fekete vagy sötétbarna színű.
A Glycine max bokros felépítésű, egyéves, önmegporzó, vadon nem található. Csí-
rázása epigaeikus, magja nedvesség hatására gyorsan duzzad. Csírázáshoz a mag tö-
megének l ,9-2,3-szeres víz felvételére van szüksége.
Morfológiai jellemzőita 6. ábra mutatja.
Asziklevelek nagyobbrészt zöldek, de fajtától fúggően lehetnek sárgásak is. Szik-
leveleiket gyorsan, kedvező esetben 7-9 nap alatt a felszínre hozzák. A csírázás opti-
mális hőmérséklete 25-35 oc között van. A hypokotyl alatti szárrész zöld vagy lilás
elszíneződésű.
Gyökérzete az orsó alakú főgyökérből és a főgyökéren négy sorba rendeződő ol-
dalgyökerekből, illetve ezek elágazásaiból áll. Gyökérzete a termesztéséhez szüksé-
ges optimális feltételek esetén l ,5-2,5 m mélyre is lehatol, rajta a Rhizobium j apa-
nicum-mal való fertőződést követően gümők képződnek.
Az elsődleges lomblevelek hosszúkás-tojásdad vagy széles-tojásdad alakúak, fe-
lületükön fehéresszürke vagy sárga szőrzet található.
A termesztett növények szárának hosszúsága fajtától és a környezettől fúggően
60--150 cm között változhat. A növény növekedési típusa lehet korlátozott (determi-
nált) és folyamatos (indeterminált). Aszár kezdetben dudvás, majd az érés végére meg-
fásodik. A száron oldalhajtások képződnek, melyek megjelenése és felépítése szintén
fajtabélyeg. A nóduszoknál kiszélesedő, szőrökkel fedett szár lehet felálló és elágazó.
Az utóbbi esetben az oldalhajtások csúcsmagassága eléri a főhajtás magasságát. Magá-
nak a szőrzetnek a színe is változó, fehér, sárgás, vöröses és feketés is előfordulhat.
A levelek hármasan összetettek, levélkékből, pálhácskákból, levélkenyelekből, le-
vélgerincből és levélnyélből állnak. A levélzet 2/5-ös szórt levélállású. A fajtaazono-
sítás a középső, ún. csúcslevél alapján történik, mely lehet lándzsa, rombusz, tojás-
dad vagy ovális alakú, színe pedig a világoszöldtől sötétzöldig. A levél alakjának az
önárnyékolás kialakításában van jelentősége, a keskenyebb, megnyúlt levelű fajták
 SzóJA 139

6. ábra. Szója

állományába a napfény mélyebbre tud lehatolni, ezáltal az asszimiláták mennyisége

növekedhet.
Egyfalkás porzótáj ú virágai öntermékenyülők. Virágzata fürt. A kifejlett növényen
a szárcsomókon képződnek. Egy-egy virágfúrtben 3-8 virág található, melyek közül
a termékenyült virágok száma rendszerint 1-4, a többi lehull. A virágok színe fehér
(sárga) és lila lehet, a lila szín árnyalatainak 4 bonitálási értéke van (rózsaszín, lila,
sötétlila, bíborvörös). A csúcsi virágfürt elhelyeződése alapján megkülönböztethető
lomb alatti, egy szintben lévő és lomb fólé emelkedő fajtaváltozatok.
A termékenyült virágokból fejlődő hüvely színe teljes éréskor szürke, barna és vö-
rös-, magának a hüvelynek az alakja egyenes, hajlott és erősen hajlott is lehet. A hü-
velyben lévő magok száma 1-4 között változik, az alsóbb hüvelyekben gyakran több
mag van. Ezermagtömege 120-200 g közötti. A maghéj és a mag köldökének színe
fajtajelleg. A maghéj színe alapján vannak sárga, zöld, barna, fekete vagy tarka (már-
ványozott, motlingolt), a küldök alapján fekete, sötétbarna, barna, sárgásbarna, sárga,
világossárga és fehér színű, valamint a maghéjszínnel megegyező fajták. A világos
héj- és köldökszínű fajtákat tetszetőségük folytán elsődlegesen élelmezési célra hasz-
nálják. A hüvelyenkénti magszám növelése a magtermés csökkenésével jár.
Fejlődésének vegetatív fázisainak jele: V. A csírázás jele V t> a sziklevél megjele-
nése V 2, az első nódusz megjelenése V3, s ezután minden levélemelet megjelenését
140 SzóJA

V-vel, illetve a hozzá indexszel kapcsolódó számmal jelöljük V0-ig. A reproduktív

szakaszok jele R, számuk összesen 8, ezen belül R 1-R2 a virágzás, RrR a hüvely-
4
fejlődés, R5 -~ a magtelítődés szakasza, R -R az érés szakasza. Az egyes szakaszok
7 8
hossza a fajtától függ, optimális esetben a jellemző értékszámok - csírázás-kelés
10-13 nap, kelés-virágzás 35-57 nap, virágzás-éré s51-67 nap.
A fajták érési ideje összefügg a termőképességükkeL A rövidebb tenyészidejű faj-
ták kisebb magtermésekre képesek. Tenyészidő-szükségletük alapján a nálunk ter-
mesztett fajtákat 4 csoportba sorolj uk. A nagyon korai éréscsoportú fajták (00) tenyé-
szideje 80-100 nap, a korai érésűeké (O) 100-120 nap. A legnagyobb mértékben elter-
jedt fajták-a középérésűek (1.)- tenyészideje 120-140 között változik, míg a késő­
érésű (II.) csoportba a 140 napnál hosszabb vegetációs időt igénylő fajták tartoznak.
Haploid sejtjeik kromoszómaszáma 20. A magvak fő alkotója az olaj és a fehérje.
E két komponens erős negatív korrelációban van egymással, amit nemesítésük alkal-
mával célszerű figyelembe venni. A fajtacsoportosítás a beltartalmi értékeik alapján
lehetséges, vagyis vannak magas fehérje- és alacsony olajtartalmú, illetve magas olaj-
és alacsony fehérjetartalmú fajtacsoportok.

2.3. Biológiai alapok

A hazai nemesítés kezdetének Haberlandt munkássága jelölhető meg, de sokat tett ne-
mesítése és termesztés fejlesztése terén Rodiczky, Lakner, Villax, Mudra, Surányi,
Fleischmann, Legány, Mauthner és Knapp. Az első nemesített fajták Fáber Sándor ne-
véhez fűződnek. Iregszemesén 1939-ben kezdődött jelentős szójanemesítés. Az elmúlt
években az előzőeken túlmenően több kutatóhelyen is folyt nemesítési tevékenység, így
Kompolton, Szegeden, Iregszemesén és Mosonmagyaróváron, valamint Bólyban is.
A hazai fajtakísérletekben az 1930-as évektől kezdődően külfóldről származó faj-
ták is szerepeltek, melyek közül több minősítésre is kerűlt.
A termesztés biológiai alapjai megvannak, a fajtaellátottság - a vetésterület nagy-
ságához mérten - kielégítendőnek mondható. Az elismert fajták száma a 2003. évi
Nemzeti Fajtajegyzék alapján 42, melyek 4 éréscsoportba tartoznak, s a termesztési
célnak (mag, CSM, siló) megfelelő választékot minden tekintetben biztosítani tudják.
A fajtaválaszték az egyes éréscsoportokban a kívánalmaknak megfelelő, az igen ko-
rai érésű fajták száma l, a koraiké 13, a középérésűeké 23, a kései érésűeké 5. A 42
fajtából 21 hazai és 21 külfcildi nemesítésű.
A fajtától elvárható legfontosabb értékmérő tulajdonságok: nagy magtermő képes-
ség és zöldhozam, jó termésbiztonság, ökostabilitás, betegségekkel és kártevőkkel
szembeni ellenállóság, jó állóképesség, jellemző alsó hüvelyszint, a levelek érésre le-
hullajtása, pergésmentesség, nagy fehérje- és olajtermés.
A fajták tulajdonságai között meglehetősen bonyolult összeftiggésrendszer áll
fenn, emiatt a fajtakiválasztásnál a nemesítői ajánlásokat is célszerű figyelembe ven-
ni. A termést meghatározó elemek közül a legszorosabb kapcsolat a magszám és a
hüvelyszám között található, de szoros az összeftiggés az ezermagtömeg- és a mag-
termés, valamint a magszám között is. A kelés és a virágzás kezdete között eltelt idő
hosszúsága, valamint a növényenkénti hüvelyszám között szoros pozitív összeftiggés
 SzóJA 141

van. A virágzás időtartama e kapcsolatot nem befolyásolja, míg a virágzás és az érés

közötti idő hosszúsága már negatív kölcsönhatásban van a hüvely-, illetve magszám-
maL A hosszabb tenyészidejű fajták olajtartalma rendszerint kisebb. A magtermés és
a fehérjetartalom között negatív a kapcsolat, míg a termés mennyisége és olajtartal-
ma között igazolható kölcsönhatás nem mutatható ki.
Csak a fajták részletes tulajdonságainak ismerete alapján lehet dönteni arról, hogy
mikor, mekkora csíraszámmal és mekkora ezermagtömegű vetőmag szükséges. Vegyük
figyelembe termesztéséhez a fajta betegségekkel szembeni ellenálló képességét, vegy-
szerérzékenységét, öntözésreakcióját, tenyészidő- és tápanyagszükségletét. A felsorol-
tak közül akár egy is hatással lehet a végrehajtandó termesztési elemek mindegyikére.

2.4. Termőhelyigénye

A szója a borsónál igényesebb növény, ami a talaj-, a tápanyag- és a vízigénye olda-

láról egyaránt megmutatkozik.
Talajigény. Nagy magtermést csak jó víz- és tápanyaggazdálkodású, párás termő­
helyü talajon lehet elérni. Mé1yre hatoló erőteljes gyökérzete képes a talajok táp-
anyagtartalmát igénybe venni. Talajzsaroló növénynek is nevezhető, mert képes a
gyökérzete által átszőtt vastag talajszelvényben a vízkészlet teljes ki-, illetve felhasz-
nálására.
A termőhelyi adottságok figyelembevételével középkötött és kötött talajokon ter-
messzük elsődlegesen. A legjobban a mélyrétegű vályog- vagy lazább szerkezetű ta-
lajokon díszlik. A talajok mésztartalmával szemben kevésbé igényes. A 6-7 pH közöt-
ti erdőtalajokon is termeszthető, azonban e talajok meszezésével a hektáronkénti mag-
termés növelhető. Jól hasznosítja a réti talajok tápanyagkészletét, ha a virágzás fázi-
sában a vízellátása folyamatos. Termesztése évjárattól fliggően sikeres lehet szolonye-
ces rétitalajon, rétitalajon, réti öntéstalajon és öntéstalajokon is, de a szélsőséges talaj-
típusokra, sovány, sülevényes, homoktalajokra, szikesekbe nem való.
Éghajlatigény. Erede~idnappalos növény. Géncentrumának nappalhosszú-
sága 12-13 óra. A_[Q_yi<dllappa!g.s.J>ajták északi elterjedését ez gátolta, mivel északabb-
ra a hosszabb nappali megvilágítás következtében e fajták fejlődése meghosszabbod-
tak, ami együtt járt az érés elhúzódásávaL Mive1 a termés így nem tudott beérni, az
állományok ősszel elfagytak. A probléma kiküszöbölésére a naphosszúság iránt kö-
zömbös fajták nemesítése kezdődött el.
Fejlődése különböző fázisaiban eltérőek az igényei. Általában véve melegigényes nö-
vény, az éves hőösszeg igénye a fajták éréscsoportok szerinti besorolásának az alapja.
Eszerint a korai érésű fajták hőigénye 2000-2400 °C; a középérésűeké 2300-2700 °C,
a középkésői érésűeké 2600-3000 oc, a késői érésűeké 2700-3200 °C. A léghőmér­
séklet tekintetében fejlődéséhez a 19-24 oc az optimális. Az eltérő hőigény a fajták
érési idejében akár 60-80 napos eltérést is jelenthet.
A növényállományok magassága a legnagyobb mértékben a május-júliusi időszak
csapadékmennyiségétől függ. A tenyészidőszak hosszát a csapadék mennyisége alap-
vetően nem befolyásolja, a legnagyobb negatív hatással erre a májusi léghőmérsék­
letnek van. Ez azt jelenti, hogy magas átlagos májusi hőmérséklet esetén a növényál-
142 SzóJA

lományok fejlődése hamarább leáll, így a fajták gyorsabban érnek be. Éghajlatunk
alatt a magas májusi hőmérséklet csapadékszegénységgel párosul, a növényállomá-
nyok a hónap végére felélik a talaj vízkészletének nagy részét.
A fajták fehérjetartalmát az éghajlati elemek közül a csapadék mennyisége csök-
kenti a legnagyobb mértékben. Az átlaghőmérséklet növekedése növeli e változó ér-
tékét, s hasonlóan növekszik a fehérjetartalom a június havi csapadékos napok szá-
mának növekedésével is. Az augusztus-szeptemberi időszak nagy páratartalma azon-
ban már csökkentőleg hat a fehérjetartalomra.
Az olaj a júniusi és júliusi esős napok számának növekedésével csökken a legna-
gyobb mértékben. Az ezermagtömeget, valamint a fehérje-, illetve az olajtermést a
május-októberi időszak csapadékellátottsága alapvetően meghatározza, de az egyes
cikluson belüli időszakoknak már eltérő hatásai is lehetnek. Így csökken az ezer-
magtömeg az augusztusi magas hőmérséklet és a napfénytartam növekedése követ-
keztében, de nő az augusztus-szeptemberi havi légnedvesség emelkedés hatására.
A fehérje- és olajhozamok alakulását legnagyobb mértékben a május-október kö-
zötti csapadék mennyisége határozza meg. Az augusztusi magas hőmérséklet csök-
kenti mindkét tulajdonság értékét. Az augusztus havi magas napfénytartam csökken-
ti, ugyanezen időszak, valamint a szeptember havi magas páratartalom növeli a hek-
táronkénti olajtermés mennyiségét. A magas májusi és augusztusi boroltsági értékek
szintén pozitívan befolyásolják az olajhozamokat
Környezetigény. Egy-egy termőhely még hazai viszonylatban is eltérő fajtamegvá-
lasztást kíván. Elsődlegesen az éréscsoport alapján határozták meg a fajták termeszthe-
táségi helyét. A magtermesztési céllal vetett, rövidebb tenyészidejű fajták inkább az or-
szág északibb részeibe valók, de amennyiben biztonságos szárítási kapacitás áll rendel-
kezésre, még a későérésű fajták is termeszthetök bárhol, ahol egyébként a körülménye-

7. ábra. Szájatermő tájak (Kurnik E.- Szabó L. 1987)

 Sz6JA 143

ket illetően e növény termeszthető. A választandó fajta iránti legfontosabb követelmény,

hogy azok október 1-1 O. közötti időben nagy biztonsággal érjenek be. A nedves haszno-
sítás lehetősége pedig kifejezetten a leghosszabb tenyészidejű fajták termesztését igény-
li, hiszen ezek maghozama - bárhol termesztve is azokat - a legnagyobb.
Az ország szójatermesztésre alkalmas területeit a 7. ábra ismerteti.
Környezetének szántóföldje legyen jó kultúrállapotú. Alkalmazkodó képessége kö-
zepes. Intenzív talaj használat, gyommentes mezsgyék, dűlőutak jellemezzék a termelő
gazdaságot.

2.5. A termesztés módszere

A jó minőségű élelmiszeripari alapanyagok és takarmányféleségek előállításához sok
feltételt kell egyidejűleg számításba venni, s a termesztés kialakításakor, valamint an-
nak végrehajtásakor mindezekre tekintettel is kell lenni. A hasznosítás lehetőségei és
irányai a szójánál is sokfélék, ami a termesztési változatok sokaságát vetítik előre.
Nem mindegy ugyanis, hogy konzervipari alapanyagot, magot vagy zöldtakarmányt,
vetőmagot vagy esetleg zöldtrágyanövényt állítunk elő. Mindezt befolyásolhatja az
is, hogy fő- vagy másodnövényként, tiszta vagy keverék a vetés.

2.5.1. Elővetemény-igénye

Mint általában a pillangósvirágú növények, nem igényes az előveteménye iránt. Min-

den olyan elővetemény megfelelő számára, mely után még ősszel jó minőségű talaj-elő­
készítést lehet elvégezni. Legnagyobb termesztési helyén- az USA-ban- kukoricával
váltva termesztik. Hazai viszonyaink között ennek sem lenne semmi akadálya, de kö-
vethető az is, hogy két kalászos közé kerüljön. Ez esetben azonban már az utónövény-
hatását is figyelembe kell venni. Őszi kalászos csak akkor vethető utána sikerrel, ha a
betakarítása legkésőbb szeptember végén, október elején megtörténik és az ősz csapa-
dékos (a talaj vízkészletének erőteljes igénybevétele miatt). A tavaszi növényeknek ki-
váló előveteménye. Előveteményértékét növeli a talaj termőképességére gyakorolt ked-
vező hatása, ami a légköri N-kötésben nyilvánul meg. Szára fás, nehezen korhad, rend-
szerint a tarlón marad, növelve ezáltal a talaj szervesanyag-készletét is. Gyökerei mély-
re hatolók, így kedvező talajszerkezetet hagy maga után.
Önmaga után is vethető, bár a betegségek fokozottabb fellépése miatt válasszuk in-
kább a kukorica termesztésénél is egyre inkább javasolt vetésváltást A kalászos-ve-
tésforgóban való használatát semmi nem hátráltatja. Kerüljük más olajipari növé-
nyek, így a repce, vagy a napraforgó termesztését, amennyiben tápanyagellátását az
igényeknek megfelelő mértékben nem tudjuk biztosítani. A napraforgó közvetlen elő­
veteményként gyomosító hatása miatt sem ajánlott.

2.5.2. Talaj-előkészítés

A mély- vagy mélyítő művelést kedveli, azt meg is hálálja, mivel a mélyebbre lehato-
ló gyökerek vastagabb rétegű talajszelvényt biztosítanak számára. Nem kedveli ugyan-
akkor a mélyítő szántást, tehát inkább lazítsunk alá, mint forgassunk alá mélyen!
144 SzáJA

Talajművelése az elővetemény betakarítása után azonnal kezdőrljön meg. Kalá-

szos után ennek első lépése a tarlóhántás, majd annak gyomosadása esetén az ápo-
lása következhet. Mindkét munkaművelet tárcsával végezhető, hengerezéssei egy-
bekötve. Éghajlatunk alatt a talaj nedvességtartalmának megőrzésére feltétlen
szükséges figyelmet fordítani, emiatt a tarló lezárása egyetlen esetben se marad-
jon el. A nyárutó műveletei közé tartozhat - száraz talajviszonyok esetén - a
45-60 cm mélyen végezhető altalajlazítás. A tarlón maradó szármaradványok
mennyisége a nitrogén-műtrágyázás idejét és mennyiségét is meghatározzák. Sok
tarlómaradvány esetén a mineralizáció fokozása végett már az első tarlóművelés
előtt kiszárható a nitrogén legalább 40%-a. Kevesebb szár- és gyökérmaradvány
esetén e műveletet célszerű az alapművelés (szántás) előtt elvégezni - az igény-
ként jelentkező foszfor- és káliumadagok egyidejű kijuttatásával összekapcsol tan.
Ősszel betakarítható kapás elővetemény után, a szármaradványok "eltüntetése"
után tápanyagellátás, majd szántás következzen. A szántás mélysége alkalmaz-
kodjon a művelt réteg korábbi mélységű műveléséhez, attól legalább l-2 cm-rel
mélyebb legyen.
A tavaszi munkák időszerűségét szintén az időjárási viszonyok szabják meg. Arra
kell felkészülni, hogy a szója vetésének időpontja április 20. körüli, így ehhez igazod-
jon a magágyelőkészítés.
Korai kitavaszodás esetén legalább kétszeri talajmunka elvégzése válik szükséges-
sé, ami az első simítázásból és azt követő kombinátorozásból álljon. A művelési
mélység a lehető legsekélyebb legyen.
A második lépésben már a vetőágyelőkészítés feladatait végezzük, ami előtt talaj-
fertőtlenítés, vetés előtti gyomirtás, vagy talajoltás történhet. Mindezen műveletek ta-
lajtaposással járnak, s egy menetben gyakran nem is hajthaták végre. A vetőágyat
kombinátorral készítjük elő, amelynek mélysége legfeljebb a vetőágy mélységéig
(4-5 cm) terjedjen. A mélyebb talajmunka a talaj hasznos vízkészletének jelentős
mértékű csökkenését vonja maga után, bizonytalanná téve az egyenletes kelést.

2.5.3. Tápanyagellátás
Tápanyagigényes növény, amit az is mutat, hogy fajlagos nitrogénszükséglete több
mint kétszerese a gabonaféléknek, foszforból és káliumból pedig közel háromszoros
az igénye. A talajból l t magterméssel az alábbi tápanyagokat veszi fel :
nitrogén (N) 62 kg/t mész (CaO) 42 kg/t
foszfor (P 20 5) 37 kg/t magnézium (MgO) 9 kg/t
kálium (K20) 51 kg/t
A jelzett N-tápanyagot azonban nem szükséges minden esetben kiadni. A nitrogén-
kötő baktériumai révén a légkörből jelentős mennyiségű N-t képes megkötni. Nem
szükséges az előírt hatóanyagmennyiséget öntözött körülmények közötti termesztés
esetén sem kiszómi. A részletes - termőhelyenként és a talajok ellátottsági szintjéhez
igazított- tápelemigényét a 13. táblázat ismerteti.
A foszfor- és káliumszükségletet minden esetben az alapművelés előtt adjuk ki. A
nitrogént az elővetemény tarlómaradványainak mennyisége, a talaj tápanyagtartalma,
valamint a talaj- vagy magoltás elvégzése befolyásolja. Amennyiben sok a tarlóma-
 SzáJA 145

13. táblázat. A szója tápanyagigénye, kg/ l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Tápanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 40 34 28 25 22
I. PzOs 62 57 51 40 20
K20 62 58 52 42 22
N 41 35 30 28 25
II. PzÜs 60 56 50 40 20
K20 65 60 54 43 24
N 44 37 33 30 27
III. P20s 64 60 54 44 30
K20 60 56 50 42 36

radvány, hektáronként legalább 30 kg nitrogént kapjon. Mag- vagy talajoltás nélkül a

táblázatbanjelzett N-szükséglet még legalább 0,7-szeresét adjuk a tavaszi talajanalí-
zis után megállapított tápanyagszint alapján.

2.5.4. Vetés
Közvetlenül a vetőágy-előkészítés előtt történjen meg a talajoltáshoz szükséges bak-
tériumkészítmény kipermetezése, melyet azonnal a talajba kell munkálni, mivel a
napfény károsítja e szervezeteket. Alternatív megoldást jelent a magvak oltása, ekkor
a baktériumkultúrát, mint "csávázószert" használjuk. Közvetlenül a vetés előtt, nap-
fénytől védett helyen végezzük el a vízzel kellően felhígított kultúra magvakra törté-
nő permetezését, melyet néhány perces szaradást követően azonnal zsákoljunk vissza,
vagy a magtartályba töltsünk fel. Gombaölő szert magoltásnál ne használjunk.
A gomba- és rovarok okozta kártételek megelőzése érdekében csávázni kell vető­
magját, amennyiben magoltást nem végzünk.
Melegigényessége ellenére a korai vetést jól bírja. Akkor vessük, amikor a talaj hő­
mérséklete tartósan eléri a 8 °C-ot. Ez az időpont megfelel a kukorica vetési idejének
is, de előbb a kukorica kerüljön a talajba. A koraibb időszakban történő vetések érnek
be a legbiztonságosabban. Az ország délibb, melegebb vidékein a vetésre már április
15-20. közötti időben sor kerülhet, az északi részekben e munka 1-2 héttel később tör-
ténhet. Vethető fő-, vagy - öntözött körűlmények között - másodnövénynek, silózás
céljára zöldtakarmánynak Június közepéig-végéig vethető silónak.
24-50 cm közötti sortávolságra vethető. A sűrűbb sortávolság esetén sorközműve­
lésre, mechanikai gyomirtásra nincs lehetőség, így a magként való hasznosításnál a
nagyobb sortávolságot alkalmazzunk. Lehetséges művelőnyomos vetése 24 cm-es
sortávolságra, így a vegyszeres gyomirtás is elvégezhető, sőt különösebb taposási kár
nélkül a deszikkálás is megoldható. A vetendő csíraszám tekintetében a 14. táblázat-
ban megadott értékek az irányadók A nagyon korai és korai fajták esetén a folyómé-
terenkénti csíraszámigény 33 db, a késői fajtáknál ez az érték 25 db.
146 SzóJA

14. táblázat. Szójavetés útmutató

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetési idő IV. 15-30.
Sortávolság 24-50 cm
Vetésmélység 3-5 cm
Csíraszám
legkoraibb és korai érésű 650 OOO db/ha az önritkulás
középérésű 600 OOO db/ha 15-25% között
kései érésű 550 OOO db/ha alakulhat
Ezermagtömeg 120-200 g
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb

A hektáronkénti vetőmag a vetőmagtétel használati értékétől ftiggően változó. A

150-180 g ezermagtömegű fajták magjából hektáronként 90-100 kg-ot vessünk
egyenletes eloszlásban, melyhez a szemenkéntvető-gépek kiválóarr használhatók. A
vetőmag 3-5 cm mélyre kerüljön a talajba, s vetés után - főleg száraz időjárás ese-
tén - sorhengert alkalmazzunk.

2.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomok. Tág térállás miatt főként a tenyészidőszak kezdetén kisebb elnyomó képes-
séggel rendelkezik. A leggyakrabban előforduló gyomnövényei a T ras és T4-es tava-
szi és nyári egyévesek, de az utóbbi években egyre inkább terjednek az évelő gyom-
növények közűl is a G 1 és G3 jelűek. A legveszélyesebb gyomnövényei közé tartoznak:
- a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli),
- a muharfélék (Setaria spp.),
- a köles (Panicum miliaceum).
A tenyészidőszak második felében a növényállományok fölé leggyakrabban a
T4-es kétszikűek nőnek, melyek közül:
- a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.),
- a libatop (Chenopodium album),
- a parlagfű (Ambrosia elatior) a legjellemzőbbek
Aszártarackosok (G 1) közül:
- a tarackbúza (Agropyron repens),
- a fenyércirok (Sorghum halepense),
- a nád (Phragmites communis) jelenthet problémát.
A gyökértarackosok (G 3) közül:
- az acat (Cirsium arvense) megjelenésére szinte minden táblán- kisebb-nagyobb
foltokban - számíthatunk

A gyomok irtásához kémiai és mechanikai védekezési módszerek egyaránt lé-

teznek, az alkalmazott módszerek hatékonysága nagyban függ attól, hogy mikor,
 SzóJA 147

milyen gyomfejlettségi állapotban alkalmazzuk azokat. A vetés előtti kezelés csa-

padékos tavaszon sikertelen lehet, a vetés utáni, kelés előtti pedig éppen száraz
időjárásban nem nyújt kellő védelmet. A postemergens védekezések a gyomnövé-
nyek kelése után célzottan hajthaták végre. A mezei acat ellen kémiai védekezési
lehetőség a szójában nincs, előnyösebb, ha e gyomnövény ellen a kalászosokban
történik irtásuk.
A mechanikai gyomirtásra a lombkorona záródásáig van lehetőség a növények 3-5
leveles fejlettségétől kezdődően. Rendszerint kettő, ritkán 3 sarabolás végezhető el a
rendelkezésre álló közel l hónapos időtartamban. A kultivátorozás során lazul a talaj
felső, 4-6 cm-es rétege, javul annak vízbefogadó és áteresztő képessége. Ez utóbbi-
aknak a nagy nyári záporok alkalmával lehullott csapadék helybenmaradásában van
jelentősége.
Betegségei. A magvak talajban történő rothadását, a csírakori pusztulást:
- részben a talajban élő- (Fusarium spp., Pythium spp., Rhizoctonia so/ani, Scie-
rolinia sclerotiorum ),
- részben a magvak felszínén található, a fertőzött vetőmaggal terjedő kórokozók
(Pseudomonas syringae pv. glycinae, Xanthomonas campestris pv. glycines,
Macrophomina phaseolina) okozhatják.
Ugyanezen kórokozók a gyenge tápanyag-ellátottságú talajokon is másodiagos fer-
tőzések kiváltói lehetnek. Megelőző védekezést a vetőmagcsávázás jelenthet, azon-
ban ekkor csak a talajoltás lehet eredményes.
A növényállományokat pusztító kórokozók száma nem nagy. A száron vagy gyö-
kéren fellépő nekrotikus tünetek kialakulásáért több gombafaj is felelős. Ezek:
- a Sclerotinia sclerotiorum, a Phaseolus megasperma var. sojae, a Macrophami-
na phaseolina, valamint különböző Diaporthe és Fusarium fajok.
A leveken kialakuló mozaikosodást és törpenövekedést a szója mozaik vírus (Soy-
bean mosaic potyvirus) okozza. Ellene rezisztens fajták, valamint a levéltetvek elleni
védekezés hatékony. A levelek torzulása, hólyagosodása gombás és baktériumos fer-
tőzés következménye is lehet.
A legjelentősebb kárt a szájaperonoszpóra (Peronospora manshurica) okozza,
mely vetőmagcsávázással, a tőszám pontos betartásával részben megelőzhető. Az ál-
lományban kialakult fertőzés ellen különböző készítményekkel lehet védekezni.
Lisztharmat (Micosphaere diffus a) ritkán, rozsda (Phacopsora pachyrhizi), főleg szá-
raz őszön és a későbben érő fajtákon fordulhat elő. Adiaportés hüvely- és szárfoltos-
ság (Diaporthe phaseolorum var. sojae) polifág kórokozó, a növény különböző része-
in is megjelenhet. A fertőződést a növényt ért különböző mechanikai és kártevők
okozta sérülések segítik elő. E kórokozó is polifág, gazdanövényei között található a
repce, a napraforgó, a burgonya, sőt a répa és a kender is.
Kártevői. A csírakori és szikleveles állapot körüli pusztulást kiváltó talajlakó kár-
tevők elleni védekezésen kívül nagymértékű tőszámcsökkenést idézhetnek elő a me-
zei állatok (nyúl, őz, fácán), de a házi- és vadgalambok is.
A zöld növényi részeket, valamint a virágokat a csipkézőbogarak, a barkók, a le-
véltetvek, az atkák, a mezei poloskák, a muszkamoly, illetve a bagolylepkék külön-
böző fajai (gamma-, somkóró-, káposzta-bagolylepke) károsíthatják. Utóbbiaknak
évente több nemzedéke is van, s miután polifág károsítók más gazdanövényeken is
148 SzóJA

szaporodhatnak. Nagyobb mértékü kártételükre főleg az ország déli részein számít-

hatunk, ahol teljes tarrágást is okozhatnak.
Öntözés. Hazánk a szemiarid, illetve gyengén nyirkos éghajlatú zónába sorolható.
Legveszélyeztetettebb térsége a szájatermesztés számára kissé háttérbe szorult Al-
föld. A szója vízigényes, számára az 1,2-1,5-ös hidrológiai érték a legmegfelelőbb.
Vízigénye a különböző fejlődési fázisokban is eltérő. A legkritikusabb fejlődési fázi-
sok a csírázás-kelés, illetve a hüvelykötés-magtelítődés szakaszai. Víztakarékos talaj-
műveléssei az esetek legnagyobb részében a keléskori vízigény kielégíthető. A hü-
velykötés-magtelítődés időszakában a kívánt 160--180 mm-es vízigény már csak na-
gyobbrészt mesterséges vízpótlással elégíthető ki. A vízigényes fázis alatt kialakuló
szárazság következtében csökken a növényállomány magassága, a termő nódusz-
szám, a hüvelyszám, a hüvelyenkénti magszám, mindezek következtében a magter-
més mennyisége. Mindezek összefüggésben vannak a fajták nitrát-reduktáz aktivitá-
sával. Az öntözéssel elérhető többlet magtermés évjárattól és fajtától ftiggően válto-
zik, mértéke akár 60-l 00%-ot is elérhet.
A szója termését a talaj nedvességtartalma mellett a levegő páratartalma is nagy-
mértékben befolyásolja. A legnagyobb termések akkor alakulnak ki, amikor ez az ér-
ték 85-90% közötti. A kisebb páratartalom hatására virágelrúgás lép fel vagy csök-
ken a hüvelykötés mértéke. Ha a július és az augusztus első fele párás, meleg, rend-
szerint jó termésre lehet számítani.
A vízhiány megítélése fajtánként eltérő, ami arra utal, hogy a nálunk termesztett
fajták öntözésreakciója is különböző.
Az öntözés nemcsak a magtermés mennyiségét, hanem azok fehérje- és olajtartalmát,
ennek következtében fehérje- és olajhozamaikat befolyásolja. A fehérjetartalom az ön-
tözött állományokban rendszerint csökken, az olajtartalom egyidejű növekedése mellett.
Így a kellően indokolt és a mindenkori vízigényhez igazodó öntözések összességében
növelik a fehérje- és olajterméseket, biztosítva ezáltal a nagyobb jövedelem elérését.
A korán megkezdett öntözést kerülni kell. Amennyiben nincs szélsőséges talaj-
aszály, a virágzás megkezdéséig semmiféleképpen ne öntözzünk. Az öntözés a virág-
zás kezdetétől a hüvelykötés befejeződéséig (késő érésü fajtáknál rendszerint július
közepe-vége) tartó folyamatos vízellátás, amit a talajadottságok és a helyi csapadék-
mennyiség figyelembevétele mellett az alkalmanként kiadott 50-60 mm-es vízadag-
gallehet kielégíteni. Az esetek nagy részében 2-4 öntözés elegendő.

2.5.6. Érés és betakarítás

A szóját zöldtakarmánynak a csúcsi virágzás befejeződése után kaszáljuk, szecskáz-
zuk. A silózáshoz a kukorica betakarítási időpontja legyen a mérvadó, ekként történő
betakarítására rendszerint augusztus második felében kerül sor. A legnagyobb töme-
get termő későérésű fajták ekkor a csúcsi rész kivételével már viaszérésben vannak,
sőt az alsó hüvelyekben fejlődött magvak nedvességtartalma már 30% alá is csökken-
hetett. A magként, de szemes kukoricával történő nedves tartósításhoz a magvak
28-32%-os nedvességtartalmánál indítsuk a kombájnt, ami a késő érésü fajtáknál
rendszerint szeptember eleje-dereka. A jelzett értéknél nagyobb nedvességtartalmú
magvak még kenődnek
 SzóJA 149

A virágzás ideje egy-egy növényen is elhúzódó, állományszinten 20-35 napig is

eltart, emiatt egy adott pillanatban a növényen eltérő érettségi állapotban lévő mag-
vak találhatók. Az érés egyenletességének eléréséhez érésgyorsítók használhatók. Az
egyes készítmények alkalmazása során az élelmezés-egészségügyi várakozási idő be-
tartására figyelmet kell fordítani.
A magnak termelt szója betakarítása a pergő fajták kivételével akkor kezdhető
meg, amikor a növények levelei teljesen leperegtek, a magvak nedvességtartalma
14-16% közötti. A pergő típusú fajták betakadtását 16-17%-os nedvességtartalom-
nál már meg kell kezdeni. Aszójaa borsóhoz képest "sérülékenyebb", mert a 40%
körüli fehérjetartalmamellett 20% körüli olajtartalma van. Amennyiben a betakarí-
tás során a kombájn beállítása helytelen, jelentős mértékű magtörés lép fel, így a tá-
rolás alatt a mag tápanyagai hamarább bomlásnak indulnak, csökkentve ezáltal a
megtermelt termény használati értékét A betakarított mag állagmegóvása biológiai
értéke miatt is fontos feladat. A betakarítást követően célszerü a termény előtisztítá­
sát haladéktalanul megkezdeni, amennyiben 14% feletti nedvességtartalmú magot
aratunk, azt célszerű előbb szárítani. A szárító hőmérséklete elérheti - a magnak
szánt tételek kivételével - a 70 °C-ot. Az ilyen magas hőmérséklet egyúttal megold-
ja a fehérjehasznosulást hátráltató antinutritív anyagok lebomlását is. Zsizsik ellen a
szóját nem szükséges védeni.

2.5.7. A szója minősége

A különböző éréscsoportba tartozó fajták beltartalmi tulajdonságai az eltérő ökológi-

ai és termesztési viszonyok következtében nagymértékben változnak. A fajták mag-
jának átlagos fehérjetartalma 40% (31, 7-43,2%), az olajtartalmuk 20% (18,3-24,9%)
körüli. A két tulajdonság között erős negatív (r= -O, 7 körüli) korreláció mutatható ki.
A fehérjetartalom változása genotípusonként relatíve kisebb az olajtartalom értékei-
nek változásához képest.
Az aminosavak közül legnagyobb mennyiségben a glutamin fordul elő, legkisebb
a metionin. A legnagyobb változékonyság a különböző évjáratú termések aminosav-
összetételében az argininnél, a lizinnél és a hisztidinél mutatható ki, a legstabilabbak
az alanin, a glicin és a szerin. A limitáló aminosavak összes mennyisége alapján szá-
mított aminosavindex fajtánként és évjáratonként is változó mértékben, 40--48% kö-
zött változik. A nem esszenciális aminosavak évjáratonkénti változása jóval nagyobb
mértékű az esszenciális aminosavakéhoz képest.

2.5.8. Vetőmagtermesztése

A vetőmag előtt 2 éven belül napraforgó, hüvelyes, valamint hereféle nem termeszt-
hető. Legjobb a kalászos elővetemény, mely után van mód a mélyebb talajművelések
elvégzésére.
A magtermő táblákon idegenelő utat kell kihagyni, ami a vetőcsoroszlyák 2-4 m-
kénti letiltásával alakítható ki. Más fajtától vagy ugyanazon fajta más szapomlati fo-
kú magtermő táblájától legalább 2 m-es elválasztó sávot kell kihagyni. A vető­
magszaporító táblának két szemléje van, az egyik az állomány virágzásakor, a másik
150 SzóJA

az éréskor. A terület gyomossága, mogyorós lednek, csattanó maszlag vagy szulák

táblán való előfordulása kizáró ok. Ugyancsak kizárják az olyan magtermő táblát,
ahol a vírusos növények aránya eléri a l 0%-ot. Deszikkálni a magtermő növényállo-
mányt nem szabad, s a betakarított termés is csak maximum 30-35 °C-os levegővel
szárítható. A fémzárolható és forgalmazható vetőmagtételek minőségi követelménye-
it a 15. táblázat tartalmazza.

15. táblázat. Szájavetőmag minőségi követelményei

Csírázó- Tisztaság, Jdegenmag- Káros Nedvesség-

Szaporítási Vizsgálati
képesség, legalább, tartalom, gyom*, tartalom,
fok minta, g
legalább,% % legfeljebb, db/% db/minta legfeljebb, %

SE-E
80 98 5 o 14,0 1000
I-JI. fok

* Avena fatua, A. ludovica, A. sterilis, Cuscuta spp.

 3. Bab

3.1. Jelentősége
A bab a világon széles körben elterjedt, közkedvelt élelmiszemövény. Számos ország-
ban (Mexikó, Dél-Amerika államai, Bulgária) alapvető népélelmezési cikk. Szárazbab-
ként az ősi indián kultúrák fő fehérjeforrása volt, Európában a XVI. századtól terjedt
el, a zöldbab fogyasztás pedig csak a XIX. század végétől számottevő. Mind az 5 la-
kott kontinensen termesztik, összes termőterületét 20-28 millió hektárra becsülik,
amelyből 600-750 ezer hektáron a zöldbab díszlik. A földrészek között a rangsor élén
Ázsia áll, ahol a világ vetésterületének fele található, majd Dél-Amerika és Közép-
Amerika következnek. A FAO 2002-es adatai szerint Európában a szárazbab termőte­
rület 380,4 ezer hektár, a zöldbabé pedig megközelítette a 120 ezer hektárt. Legna-
gyobb területen Belorusszia (121 ezer hektár), Bulgária (30 ezer hektár) és Moldova
(29,2 ezer hektár) termeszti a szárazbabot A zöldbab vetésterülete pedig Olaszország-
ban (22, 7 ezer hektár), Spanyolországban (18,7 ezer hektár) és Macedóniában (16 ezer
hektár) a legnagyobb. Ami a hozamokat illeti, kiemelkedik Észtország (9,6 t/ha), Íror-
szág (4,6 t/ha) és Hollandia (3,6 t/ha) a szárazbab termesztésében elért eredményekkeL
A legjobb hektárhozamokat zöldbabból Belgium-Luxemburg (28 t/ha), Lengyelország
(20 t/ha) és a Csehország (16 t/ha) éri el. Hazánk adatai az 16. táblázatban találhatók.
Jelentőségét elsősorban az élelmezésben betöltött szerepe adja. Táplálkozás-élettani
értéke ugyan kisebb a borsóénál, de 20-30% közötti fehérje, 50-57% körüli szénhid-
rát, 0,7-1,5% olaj- és A-, B 1-, Bz-, E-vitamin-tartalma figyelemreméltó. Értékét növe-
li, hogy zsenge hüvelytermése, a félig érett és a 13-14% vizet tartalmazó száraz mag-
termése egyaránt sokoldalúan hasznosítható. Konzerválható, alkalmas hűtve tárolásra,

16. táblázat. A bab területe és termése hazánkban

Szárazbab Zöldbab
Időszak
termőterület, ha termés, t/ha termőterület, ha termés, t/ha
1970 4300 0,48 4400 3,60
1981-1985 3400 1,15 7000 3,40
1990 4000 0,88 5200 6,30
2000 3000 1,10 2700 5,47
2002* 4000 0,95 2624 9,91
Megjegyzés: hazánkban jelentős az ún. kifejtőbab- fogyasztás, de azt a statisztika nem követi
nyomon.
* FAO statisztikai adatok, ettől a Magyar Statisztikai Évkönyv 2002. adatai eltérnek
152 BAB

a szárazbab pedig 4-6 évig is megőrzi a minőségét. A melléktermékként megjelenő

föld feletti részek és a gyökérzet (C:N aránya kb. 22: l-hez) jó minőségű szerves anyag-
galjavítják a talaj termőképességét. Agronómiaiértékét jelzi, hogy kis- és nagy gazda-
ságban termesztése egyaránt lehetséges, elővetemény-értéke kiváló, másodnövényként
is beilleszthető a vetésszerkezetbe, több talajtípuson is sikerrel termeszthető
Termése a termőhelyek talajain az alábbi határok között alakulhat:
szárazbab zöldbab
l. középkötött mezőségi talajokon 0,8-2,0 t/ha 5,0-10,0 t/ha
Il. középkötött erdőtalajokon 0,6-1,5 t/ha 4,0-8,0 t/ha
Ill. kötött réti talajokon 0,5-1 ,5 t/ha 4,0-8,0 t/ha
IV. laza és humuszos homokon 0,4-1,0 t/ha 3,0-5,0 t/ha

3.2. Botanikája és fiziológiája

Növénytani besorolás
Osztály: Dicotyledonopsida
Rend: Fabales
Család: Fabaceae
Nemzetség: Phaseolus L.
A nemzetség több mint 200 faját tartják számon. A nálunk köztermesztésben meg-
jelenő fajok:
l. Phaseolus vulgaris L. var. nanus (Asch.)- bokorbab (guggon ülő bab),
2. Phaseolus vulgaris var communis (Asch.)- futóbab (karós bab),
3. Phaseolus coccineus L.- tűz- v. dísz-, v. török bab,
4. Phaseolus lunatus L. - Lima-, v. holdbab,
5. Phaseolus mungo L. - mungóbab.
A felsorolt fajok közül az l. és a 2. számúak a legjelentősebbek A bokorhabok ter-
mesztése gépesített, a futóhabok magasra növők, karó-vagy egyéb tárorendszert (netlon
háló) igényelnek, házikertekben közkedveltek A tűzbab szintén magasra nő, magja in-
kább féléretten fogyasztható. A Limababnak guggon ülő és futó változatai is vannak,
magja csak úgy fogyasztható, ha az első forrás után a főzővizet kicserélik (egyébként
enyhén mérgező). A mungóbab termesztésével csak néhány éve foglalkoznak hazánkban.
A nemzetség fajaiközép-és dél-amerikai eredetűek, diploidok 2 n= 22 kromoszó-
maszámmal.

Botanikai leírás
Gyökérrendszerük gyengén fejlett, főgyökérből (l 00-140 cm mélyre hatoló) és a
feltalaj 30-50 cm-es rétegét dúsan átszövő oldalgyökerekből áll. A gyökérgümők a
kelést követő 40-45 nappal már jól kivehetők, jelezve a Rh. phaseoli baktériumrasz-
szokkallétrejött a szimbiózis.
Aszár dudvaszár, amely többszörösen elágazik, bokorbaboknál 40-50 cm-ig nő, fil-
tóbaboknál akár kétméterre is nőhet, ha támasztékot talál, amelyre spirálisan balról jobb-
ra csavaradva felkúszik. Egyes változatokra jellemző az indásodás. A Ph. vulgaris L.
 BAB 153

8. ábra. Bab

fajok epigaeikus csírázásúak, a sziklevelek asszimilálnak, a Ph. coccineus L. faj

hypogaeikus, keléskor már az első egyszerű lomblevél jelenik meg. Ezt követően mind-
egyik fajnál már hármasan összetett levelek fejlődnek, alakjuk változatos (DUS vizsgá-
latnál fontos fajtabélyeg). Aszár és a levélzet színe zöld, egyes változatoknál lila. A vi-
rágok jellegzetes pillangós virágok, amelyek különböző tömöttségű- vagy laza fiirtvi-
rágzatba rendeződnek, színük változatos: fehér, sárga, piros, lila.
A termés egy termőlevélből alakult hüvely (7-40 cm), színe, keresztmetszete,
mintázata fontos fajtabélyeg. A hüvely a zöldbabként hasznosított fajtáknál hártya- és
szálkamentes. A termésben egysorba rendeződött magok mérete, alakja, színe, mintá-
zata rendkívül változatos. Méret szerint a 80-300 g emt. közöttiek aprómagvúak, a
300-500 g emt. közöttiek "középbabok", az 500 g felettiek a nagyszeműek (tűzbab
fajtáknál nem ritka az 1000 g feletti emt. sem). Alakjuk lehet vesére emlékeztető és
gömbölyded. Szín szerint megkülönböztetünk: fehér-, színes- és tarka (fiirj-) babokat
A maghéj vastagsága, rugalmassága hatással van a betakarításra, tárolhatáságra és a
konyhatechnikai-gasztronómiai értékre. Esetenként, főként a színesbaboknál kisebb
mértékű keményhéjúság előfordul (8. ábra).
154 BAB

Fiziológiai jellemzők
A nálunk termesztett fajok nappalközömbösek vagy rövidnappalosak, viszonylag
fényigényesek, melegkedvelők, kiegyenlített jó vízellátás me ll ett képesek jó termésre.
A Ph. vulgaris ssp. hőmérséklet-igénye °C-ban:
min. opt.
csírázáskor 10-12 22-26
lombfejlődéskor 15-18 22-26
generatív szakaszban 20-24 24-28

A Lima- és a tűzhabok 2-4 °C-kal magasabb hőmérsékletet igényelnek. A O oc

alatti hőmérsékletet egyik faj sem viseli el.
Mértékadó vízigényes időszak a virágzás és a kezdeti hüvelykötés 12-16 napja.
A Ph. vulgaris ssp. és a Ph. lunatus L. fajok túlnyomórészt öntermékenyülők, a Ph.
coccineus L. megtermékenyítését méhek, méhalkatú rovarok végzik.
A tenyészidő hossza is nagy változatosságot mutat fajonként
Ph. vulgaris ssp. 80-140 nap
Ph. lunatus L. 120-150 nap
Ph. coccineus L.* 140 napnál hosszabb.
(*Az első fagyokig folyamatosan érik.)
A zöldbabként hasznosított fajták "technológiai" érettségét érzékszervi bírálattal, a
konzerv- és hűtőipar finométerrel is megállapítja.
A babfajok fiziológiai érettségüket (reprodukcióra képes állapotukat) jóval a mag
víztartalmának 16-20%-ra csökkent víztartalma előtt elérik.
Fejlődési szakaszaik: csírázás, kelés, egyszerű lombleveles állapot, lombfejlődés
(esetleg indásodás ), bimbózás, virágzás, hüvelykötés, érés.

3.3. Biológiai alapok

A bab rendkívül változatos formában jelenik meg táplálkozásunkban (levesek, kö-
retek, savanyúság, főzelék, tészták), ezenkívül nagy formagazdaságságot mutat.
Mindezek következtében a Nemzeti Fajtajegyzékben 81 zöldbabfajta (46 zöld- és
35 sárgahüvelyű), 42 étkezési szárazbabfajta (Phaseolus vulgaris L.), 4 tűzbab és 3
Lima-babfajta szerepel. Ezenkívül több tucat ún. tájfajta is szolgálja az örökletes
alapokat a hazai génbankokban.

3.4. Termőhelyigénye

Talajigénye. A babfajok meszes, semleges v. enyhén lúgos kémhatású (6,5-7,8 pH),

üde, jó vízgazdálkodású, lazább talajokat (max. AK 55) kedvelik. Nagy termésekre a
mezőségi, a humuszos-homok- és az öntéstalajokon képes. Érzékeny a talaj sótartal-
mára, a sekély termőrétegű talajfoltokra.
 BAB 155

Éghajlatigénye. Alapvetően hazánk egész területén termeszthető, ha fiziológiai

igényeit a szűkebb termőtáj kielégíti. A terméskorlátozó tényezők közül kiemelkedik
a csapadékhiány, amely a bimbózástól a kezdeti hüvelykötésig a legkárosabb, különö-
sen akkor, ha a levegő alacsony páratartalmával jár együtt (virág- és hüvelyelrúgás).
Környezetigénye. Nem tűri a víznyomásos, fagyzugos termőhelyeket Nem érzi
jól magát északi főirányú lejtőkön. Tűri viszont a köztes vetést kukoricában.

3.5. A termesztés módszere

3.5.1. Elővetemény-igénye

A babfajok önmaguk és egyéb hüvelyes után 4-5 évig nem vethetők Nemkívánatos
elővetemények továbbá: napraforgó, paradicsom, hagymafélék és mindazok, ame-
lyek vírusos megbetegedéssei veszélyeztethetik a babot. Kerülni kell az évelő, erős
vegetatív szaporodású egy- és kétszikű gyomokkal fertőzött területeket (tarackbúza,
mezei acat, útszéli zsázsa stb.).
Kiváló elővetemények: kalászos gabonák, csemegekukorica, len, kender, burgo-
nya. Megfelelőek: kukorica, mák, gyökérzöldségfélék Leggondosabban a zöldbab és
a vetőmag termőtáblákat válasszuk ki. Másodnövényként termesztve a korán lekerü-
lő zöldtakarmány-keverékek, a bíborhere, az őszi káposztarepce, az őszi árpa lehet az
elővetemény.
A bab, mivel viszonylag korán lekerül a tábláról, a talaj vízkészletét csak mérsé-
kelten veszi igénybe, gyökér- és szármaradványai talajgazdagítók, ideális elővetemé­
nye az őszi vetésű növényeknek

3.5.2. Talaj-előkészítés

A babfajok a talaj felső, 30-50 cm-es rétegéből veszik fel a víz- és tápanyag-szükség-
letük zömét. Ebben az aktív gyökérzónában jó, ha a víz: levegő arány 70:30 körüli.
Vetés idejére a vetőágy legyen aprómorzsás (a 2 cm-es rögök aránya ne haladja meg
a 10%-ot), a felszín minél simább, annál jobb. Ami nagyban hozzájárul a betakarítá-
si veszteség mérsékléséhez. Fontos, hogy a vetésig a fejlődő T2 , T 3 gyomnövények-
től és a kelő T 4 -sektől mentes legyen a tábla. A vázolt kultúrállapotot a leggyakoribb
előveteményként számításba jövő kalászosok után következő eljárásokkal, művele­
tekkel érhetjük el:
l. sekély tarlóhántás + zárás hengerrel (VII. hó),
2. a kigyomosodott tarló "feketére" művelése + zárás hengerrel, mielőtt a gyomok
magot kötnek. Jó árvakelésesetén gondos 12-15 cm-es szántás és a felszin zá-
rása elengedhetetlen. Eke- vagy tárcsatalp betegség esetén a középmély lazítá-
zás a talaj állapotától fúggően szükséges lehet a tarlóbántást követően. Ekkor az
őszi alapművelés eke helyett nehéztárcsávai is végezhető,
3. alapművelés javított ágyszántással v. váltvaforgató ekével, lazítázott talajon ne-
héztárcsával v. nehéz kultivátorral,
4. tavasszal simítózás,
156 BAB

5. felszínporhanyítás, mechanikai gyomirtás, a felület zárása a nedvességállapottól

ftiggően fogassal v. hengerrel,
6. vetőágykészítés 6-7 cm mélyen kombinált eszközzel , április végén, május elején.
Másodvetéshez gyorsan, sekélyen, kevés művelettel kell vetőágyat készíteni. A tar-
lómaradványok mennyiségének, a felső l O cm-es réteg nedvességviszonyainak meg-
felelően a tarlóbántást tárcsa + rögtörő henger, v. ásóborona + henger, v. talajmaró +
henger kombinációval végezhetjük. A vetőágyat kombinátorral alakítjuk ki, a vetést
hengerrel zárjuk.
3.5.3. Tápanyagellátás
A babfajok viszonylag sok és könnyen felvehető makrotápanyagot igényelnek Mik-
roelemigényük, összefüggésben a Rh. phaseoli baktériumok szükségletével (B, Mo,
Cu, Zn) szintén jelentős.
A terméssel az alábbi tápanyagokat veszi fel:
szárazbab zöldbab
nitrogén (N) 55 kg/t 13 kg/t
foszfor (P 20 5) 25 kg/t 8 kg/t
kálium (K20) 40 kg/t 12 kg/t
mész (CaO) 38 kg/t 13 kg/t
magnézium (MgO) 8 kg/t 3 kg/t

Trágyaigényüket elsősorban műtrágyákkal elégíthetjük ki. Házikertekben, kisüze-

mekben a komposzt és az istállótrágya (már amennyiben jut) is jó hatású. A PK trá-
gyadagokat az alapművelés előtt juttatjuk ki, a N-t és az esetlegesen szükséges mik-

17. táblázat. A szárazbab tápanyagigénye, kg/ l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 40 35 28 24 20
L PzOs 35 32 28 23 19
K 20 45 42 40 37 34
N 41 36 30 26 23
II. P20s 38 35 30 24 !7
K 20 48 45 42 36 32
N 44 40 34 30 27
Ill. P20s 40 37 33 30 25
K 20 51 48 45 41 34
N - - 40 36 33
IV. P20s - - 38 35 29
K 20 - - 50 44 35
 BAB 157

18. táblázat. A zöldbab tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántófóldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
termőhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 22 !9 16 15 !4
I. P20s !4 ll 7 6 5
K20 23 21 !9 !8 !7
N 23 20 !7 !6 15
II. P20s 19 !4 9 8 7
K20 26 24 21 20 19

roelemeket (talajvizsgálati adatok alapján) a vetőágy-előkészítéssel dolgozzuk a ta-

lajba. A 17., 18. táblázatok tájékoztatást nyújtanak a bab trágyaszükségletének meg-
határozásához.
3.5.4. Vetés
Szántófüldön gépi művelésre csak a bokorbabfajták alkalmasak. A futóhabok kukori-
ca köztesként, vagy mesterséges támrendszerrel, kézi műveléssel termeszthetők.
A vetés legkorábban akkor kezdhető meg, ha a talaj a felső 5 cm-es rétegének hő­
mérséklete tartósan l O oc fölé emelkedik. A késő tavaszi fagyok miatt erre május
3-l O között kerülhet sor. A szárazbabokat (még a rövid, l 00-120 napos tenyészide-
jűeket is) fővetésben termesztjük. A zöldbabokat konzerv- és hűtőipari feldolgo-
zásra mindenképpen, de frissfogyasztásra is csak öntözve célszerű termeszteni, több
szakaszban vetve. Mivel a zöldbabfajták tenyészideje 55-80 nap, biztonsággal 5 sza-

19. táblázat. Babvetés útmutató

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetési idő
száraz bab v. 5-15.
zöldbab V.5-VI.30. a zöldbab június elejétőllehet
másodvetésű is
Másodvetésű zöldbab Vll.l-20.
Sortávolság
száraz bab 45 cm
zöldbab 3 x 36+ 60 cm szalagos vetés
Vetésmélység 4-5 cm
Csíraszám 500 OOO db/ha
Termőnövény 400 OOO db/ha önritkulás: 15-25%
Ezermag-tömeg 200-400 g
Csírázóképesség 75%, legalább 500 OOO csíra/ha
Tisztaság 98%, legaláb l fm-en 23 db
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb 45 cm sortávval
158 BAB

20. táblázat. A zöldbab szakaszos termesztése

Várható Várható
Szakaszok Vetésidő Beillesztés a vetésszerkezetbe
betakarítási idő termés,%
l. v. 3-5. VII. 2-8. 100 fővetés

2. v. 10-12. VII. 15-20. 80-90 fővetés vagy májusi másodvetés

3. v. 17-20. VII. 20-25. 70-75 májusi másodvetés
V. 20- VI. 20. között célszerű szünetet tartani, mert a VI. 20.- VII. 20. közötti hőségnapokon
várható a virágzás és nagy lesz a hüvelyelrúgás
4. VI. 20-25. Vlll. 20-31. 60-65 másodvetés
5. VI. 25-30. IX. 10-20. 55-60 másodvetés

kaszra osztható a termesztés, ill. a vetés. A két szakasz között 6-8 nap kihagyás java-
solható (19. és 20. táblázat).
A mechanikai gyomszabályozás, a betakarítógépek munkája megköveteli az
45 cm-es sortávolságot.
Kézi művelésre változatos sortávolság variációk alakultak ki: 36-40 cm-es sortá-
volság, ikersoros, sávos, négyzetes fészkes stb.
A vetésmélység a mag méretének és a talaj kötöttségének figyelembevételével
4-6 cm. Az 500 g emt feletti tűz- és Lima-babfajtákat lehet 6-8 cm mélyre is vetni.
A magokat minden esetben ajánlott a gombásbetegségek és baktérium kórokozók el-
len csávázni.
A vetendő csíraszám a termesztési céltól, a fajták növekedési sajátosságától, a ter-
mőhely víz- és tápanyag-szolgáltató képességétől ftigg. A zöldbabfajtákat 450-600
ezer csíra/ha, a szárazbabokat 350-500 ezer csíra/ha normával vethetjük. Gépi sze-
menkénti vetésre a 400 g ernt-nél nem nagyobb, gömbölyded magok alkalmasak.

3.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A bab növényvédelmében integrált módszereket kell alkalmazni. Fokozott jelentősé­
ge van a prevenciónak (termőhely-megválasztás, vírusmentes vetőmag) és a peszti-
cidfelhasználás mérséklésének (inszekticidek, herbicidek). Különösen a zöldbab ter-
mesztésnél vigyázni kell a szermaradványokra.
A gyomszabályozásban annak ellenére, hogy a presowing, pre- és postemergens
herbicidek széles választéka áll rendelkezésre, ez még nem ok az összes lehetőség ki-
használására. A T 1, T2 , T 3 életformájú gyomokat a vetéselőkészítő talajmunkák meg-
semmisítik. A kelő T4, T5-ek és az évelők ellen, a bab kezdeti fejlődésében egy korai
postemergens herbicidkezelés és 1-2-szeri sorköz kultivátorozás többnyire elegendő
a libatop-, a disznóparéj-, a mohar- és a kakaslábfűfélék, illetve az aprószulák, a me-
zei acat, az útszéli zsázsa stb. ellen.
A kártevők közül, amennyiben a felmérések igazolják, a polifág talajlakók ellen
talajfertőtlenítést kell végezni. A lomb- és hüvelykártevők közül a levéltetvek, a bab-
zsizsik, a takácsatka, a paszulylégy veszélyeztethetik az állományt. Ellenük a vetés-
 BAB 159
váltás (4 év kihagyás) me llett csak inszekticidekkel védekezhetünk, gyorsan lebomló
készítményeket alkalmazva.
A gomb ás kórokozók közül a babfenésedés és a babrozsda jelenthetnek súlyos ve-
szélyt.
A baktériumos megbetegedésekért több kórokozó is felelős. A legnagyobb ter-
méskiesést a paszulyvész megjelenése okozza (több kórokozó is előidézi), a károko-
zás mértéke elérheti a 40-50%-ot is.
A gomba és a baktérium kórokozók ellen a prevenciót (rezisztens, toleráns fajták,
vetésváltás) kiegészíti a feltétlen vetőmagcsávázás és a környezetbarát réztartalmú
(rézpótló) készítmények használata.
A vírusok közüla bab mozaikvírus (CMV; v. BMV), a sárga bab mozaikvírus és
a dohánynekrózis vírus a legveszélyesebbek A fajták vírusfogékonysága változó,
vannak CMV-BMV rezisztens, ill. toleráns fajták (OMMI fajtajegyzék tartalmazza),
a védekezés lehetőségei korlátozottak. Feltétlenül be kell tartani a vetésváltást és a ví-
rusátvitelben nagy szerepet játszó levéltetveket, kabócákat pedig gyors lebomlású
szerekkel kell kiiktatni.
Öntözés. A többszakaszos zöldbabtermesztés feltétlenül igényli az öntözést. A szá-
razbab feltételesen igényli a mesterséges vízpótlást Szabályként lehet elfogadni,
hogy az öntözés intenzitása ne haladja meg a l Omm/h értéket és a cseppképzés olyan
kicsi legyen, hogy a talajszemesék ne verődjenek fel a levélfonákra vagy a hüvelyre
(kórokozók). Ebből következik, hogy csak az esőszerű (vagy a mikro) öntözési mód
alkalmazható. Ha nem kerűlhető el a kelesztő öntözés, pl. másodvetésben, akkor
l 0-15 mm többnyire elegendő. Ezt követően a bimbózás-kezdeti hüvelykötés idő­
szakában 1-2-szeri 30 mm-es vízadaggal a bab megelégszik.

3.5.6. Érés és betakarítás

A zöldbab minősége friss fogyasztásra, konzerv- és hűtőipari célra akkor a legjobb,
amikor a hüvely hosszanti növekedése befejeződött, a magok még nem kitapinthatók.
A gépi betakarításra alkalmas fajták ezt az állapotot a fő virágzást követő l 0-14 na-
pon belül érik el. Az egymenetes, frontális, fésűs rendszerű szedőgépek asztal sima-
ságú táblán dolgoznak elfogadható, kb. 15-18%-os hüvelyveszteséggeL A felvásárló
a szerződésben rögzíti a minőségi követelményeket, többek között a törött hüvelyek
megengedett arányát, az optimális hüvelyhossztól eltérő hányadot. Kisebb terűleten
gyakori a kézi szedés (futóbaboknál kizárólagos). Előnye a jobb minőség, a nagyobb
hasznosítható termés, mert a táblát 2-3-szor is át lehet jámi. Hátránya, hogy lassú, a
napi teljesítmény nem több, mint 55-65 kg/fő, a kézi munkaerő ráadásul drága is.
A szárazbab akkor érett, ha szára elszáradt, levélzetét lehullajtotta, a magok ke-
mények, színük, mintázatuk a fajtára jellemző, víztartalmuk 16-20%-nál nem több.
Gépi betakarításra csak a bokorbabfajták alkalmasak. A betakarítás lehet egy- és két-
menetes. Az egymenetes betakarításra csak gyommentes, egyszerre érő állomány al-
kalmas (gyomos területen szóba jöhet a deszikkálás). Mivel az alsó hüvelyek előbb
érnek és a legtöbb táblán foltokban eltérő az érés, gyakoribb a kétmenetes betakarí-
tás. Munkaműveletei: rendrevágás- rendsodrózás- rendfelszedő adapterrel felszereJt
és megfelelően átalakított kombájnnal történő cséplés. Mindegyik módozatnál fontos
160 BAB

az ún. "vonódott állapot, mert a bab könnyen pereg, a maghéj pedig sérülékeny. A
kombájntiszta bab utátisztítást igényel, ha nedvesebb, mint 13-14%, akkor egyszeri
kézi vagy gépi átforgatássa1 1-2% vízveszteség elérhető. A kitisztított, 13-14%-os
víztartalmú babot száraz, hűvös, szagmentes helyen ömlesztve vagy zsákokban tárol-
hatjuk A betakarítást követő 14 napon belül törvényi előírás a zsizsiktelenítés, amit
szakvizsgával rendelkező gázmester végezhet.
A futóbabokat - mivel karós, vagy hálós tárorendszeren nevelik és érésük sem
egyenletes (a tűzbab az első fagyokig virágzik)- kézi erővel, több menetben takarít-
juk be, a magok kifejtése is kézzel történik.

3.5. 7. Vetőmagtermesztés

Vetőmag-előállításra a fajtatulajdonos (fajtajogosult) és az OMMI hozzájárulásával a

szakmailag jól felkészült vállalkozásoknál kerülhet sor. A termelőnél a szaporítási
lépcsőből az E/1. fok, az I. fok/ll. fokjelenik meg, de azonos fajtából csak a "lépcső"
egyik fokát termesztheti.
A bab vetőmagtermesztés általános szabályai hasonlóak, mint az árutermelésben.
Az eltérések röviden a következők. Az öntermékenyülő bokorbaboknál, ahol az idegen
megtermékenyülés gyakori vagy kizárólagos (Limabab, tűzbab ), a szigetelőtávolság
jóval nagyobb (300-500 m). A szigetelőtávolságot mindig szabvány írja elő, úgyszin-
tén a kötelező2-3-szori idegenelést (negatív szelekció). A szántóföldi szemlék során
(virágzás, zöldhüvelyes állapot, érés kezdete) a fajtaidegen, a veszélyes kórokozókkal
fertőzött egyedek jelenlétét ellenőrzi. A betakarított termés hivatalos mintájából vizs-
gálják a vetőmagszabványban előírt értékmérő tulajdonságait, az eredménytől fliggő­
en kaphat a tétel minőségtanúsítványt (21. táblázat).

21. táblázat. A bab vetőmag minőségi követelményei

Csírázó- Nedvesség-
Szaporítási Tisztaság, ldegenmag, Vizsgálati
képesség, tartalom,
fok legalább,% % minta, g
legalább,% legfeljebb, %
SE-E
75 98 0,1 14 700
I-11. fok
Élő zsizsiket a vetőmag nem tartalmazhat.
 4. Lencse

4.1. A lencse jelentősége, termesztésének helyzete

A lencse régi kultúrnövényünk, első sorban értékes magjáért termesztjük Kiváló élel-
mezési értékét az emberiség márévezredekó ta ismeri, és a kőkorszak óta termeszti. Ha-
zánkban termeszthető hüvelyesek közül az egyik legkeresettebb élelmiszer. Biológiai
értéke és a mag étrendi hatása jobb, mint a babé vagy a borsóé. A lencseszalma kiváló
takarmány. Az egészséges táplálkozás az érdeklődés középpontj ába állította (divatba
hozta) a lencsét, ami a termesztésénél bizonyos növekvő lehetőségeket eredményezett.
Jelentőségét növeli, hogy vetésváltásban fontos pillangós növény a N-gyűjtése és
koraisága révén, valamint a fenntartható gazdálkodásnál a műtrágya nélküli, környe-
zetkímélő termesztésbe. Extenzív körülmények közé is jól beilleszthető. Ajánlható
termesztése a nemzeti parkok szegélyén is, ahol a természetes biodiverzitás védelme
az elsődleges.
Akultúrlencsék eredendően kis magvúak (Lens culinaris ssp. microsperma (Baumg.
[Barulina]) voltak és ezek Kis-Ázsiából terjedtek szét.
A kis magvú lencsék átlagos magmérete 4-5 mm. A nagy magvú lencse (Lens culi-
naris ssp. macrosperma (Baumg. [Barulina]) még nem található meg a régészeti lele-
tek között, ami azt mutatja, hogy az a folyamatos szelekció eredménye, és a Mediter-
ránumban alakult ki. Ezek magmérete 6-8 mm. Európában a vaskortól ismert. Ma
már szinte csak a nagyobb magvúaknak van piaca, ezek azonban igényesebbek, amit
a termesztésénél figyelembe kell venni. A lencse származása, így elsődleges génköz-
pontja Belső-Ázsiába tehető, onnan terjedt el Eurázsiában, de ismertek másodiagos
géncentrumai: Abesszínia és a Mediterránum.
A lencse termesztése visszaesett az utóbbi évtizedekben. Korábban l O ezer hektá-
ron termesztették hazánkban, napjainkra ezerre csökkent. A lencse 1997-ben 1288 ha-
on 670 kg/ha termésátlaggal; 1999-ben 1337 ha-on 950 kg/ha; 2000-ben 1064 ha-on
1170 kg/ha; 200 l-ben l 0 85 ha-on 61 O kg/ha; 2002-ben 507 ha-on vetették és a ter-
mésátlag 1270 kg/ha volt.
Vetőmag-előállítás 1997 -ben 99 ha-on, 1998-ban 158 ha-on és 2000-ben 51 ha-on folyt.
Termése a számára legalkalmasabb termőhelyen a következő:
II. középkötött erdőtalajokon l ,5-2,5 t/ha mag.

4.2. Botanikája, fiziológiája és egyedfejlődése

A lencse (Lens culinaris Medic.) rendszertanilag a zárvatermők (Angiospermae) tör-
zse, a kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztálya, a hüvelyesek (Fabales) rendjébe és a
pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. A lencse (Lens) nemzetséget a
162 LENCSE

bükkönyök (Vicieae) közé sorolják. Rokon nemzetségei a csicseriborsó (Cicer), a

bükkönyök (Vicia), a lednekek (Lathyrus) és a borsó- (Pisum) félék.
A lencse egynyári növény. Gyökérzete orsógyökér, ami 50-80 cm-re, nem túl
mélyre hatol a talajba, viszont belőle számos oldalágat fejleszt, rajtuk a sárgás színű
gümőkkel, a nitrogéngyűjtő (Rhyzobium sp.) baktériumokkaL Nitrogéngyűjtése azon-
ban gyengének mondható a hüvelyesek között: a légkörből 80-l 00 kg nitrogén t köt
meg hektáronként.
Szára vékony, tőből elágazik, éles (3-4 élű), zöld színű, de fajtabélyegként lilás is
lehet. Magassága 35-55 cm. Levelei párosan szárnyaltan összetettek Levélkéinek
száma - fajtától ftiggően - 4-8 pár, melyek alakja lándzsás, megnyúlt elliptikus. A
nagy magvú lencse levélkéi 12-19 mm hosszúak, és 10-12 mm szélesek, a kis mag-
vúaké kisebb. A levélalapnál két apró pálhalevélke található.
A levelek hónaljából ered a szőrös virágzati tengely, melyen az apró virágai talál-
hatók. Virágzata fürt: a virágzati tengelyen 1-4 virág, 2-5 mm hosszú virágkocsá-

c
®
9. ábra. Lencse
 LENCSE 163

nyon. A pillangós virágokra jellemző pártájának színe lila, lilásan árnyalt- erezett,
vagy szürkésfehér.
A virágok 5-8 mm nagyok, jelentéktelenek. Porzó i kétfalkásak, 9 csövesen össze-
nőttek, a tizedik szabadon álló. A lencse virágzása alulról felfelé halad, és általában
10-15 napig tart, de egyenetlen állományban, vagy tág térállásban 20-25 napig is el-
húzódhat. A virágzás reggel kezdődik, 10-14 óra között a legélénkebb, és délután fe-
jeződik be. A párta levelei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, még megporzáskor
sem nyílnak szét: önbeporzó. Rovarok nemigen látogatják, idegenmegporzás alig
fordul elő.
Termése hüvelytermés, a hüvely alakja trapéz alakú, apró. Virágzatonként l-4 kis
hüvely lehet, de gyakran csak egy fejlődik ki. A kis hüvely hossza 1-1 ,5 cm és 0,5-1
cm széles, lapított. Benne 1-2 mag található, gyakran csak egy. Magja lapított, ko-
rong alakú, jellegzetesen "lencse" formájú. Színe zöldes, sárgás vagy ritkán foltos,
sötét lehet. A kis magvúak magmérete 3,5-4,5 mm (ezermagtömege 25-35 g), a nagy
magvúak é 6,5-8,5 mm átmérőjű (ezermagtömege: 50-80 g). A magvak hektoliter tö-
mege 75-85 kg. Fontos tulajdonság a magvaknál a maghéj vastagsága, fővőképessé­
ge, egyenletes nagysága, egyöntetű színe. Az egész növény - a hüvely kivételével -
pelyhesen szőrözött (9. ábra).
A lencse hipogaeikus csírázású, vagyis sziklevelei a talajban maradnak, mint a bor-
sónáL A szik feletti szár csúcsán allevelek vannak. Az első lomblevelek a kelés utáni
2.-3. héten jelennek meg. Az első valódi levélkéinek száma általában l pár, a kifejlet-
teknél 3-5 pár. Az összetett levélzet végén kis kapaszkodó kacsok találhatók. Csíra-
gyökerének elágazódása a szik feletti csúcsi részek kihajtásával megkezdődik, és ki-
alakul a viszonylag sekély főgyökér-rendszer, amely dúsan elágazik, és jelentős a táp-
anyag- és vízfeltáró képessége. Jó alkalmazkodó képessége ezzel függ össze.

4.3. Biológiai alapok

Lencse hazai nemesítése Iregszemesén volt korábban, a jelenlegi, köztermesztésben
található fajták nagyobb részét Szarvason, illetve Szeutesen nemesítették Ezen kívül
korábban orosz, ma amerikai honosított fajtákat is termesztünk
Fajtatípusai: nagy magvú, 7 mm átmérőnél nagyobb,
közepes magvú, 5-7 mm átmérőjű,
apró magvú, 5 mm alatt.
Nemesítés, a fajtafenntartás módszerei. A lencse kromoszómaszáma 2 n= 14, és
a kis, valamint a nagy magvúak között nincs különbség. Öröklésmenete kevésbé fel-
tárt. Lencsenemesítés sokáig alig volt, világszerte inkább a tájfajtákat termesztették
A lencsenemesítés célja, hogy nagy magvú (legalább 7 mm átmérőnél nagyobb
magvúakat), ízletes, nagy fehérjetartalmú, vékony maghéjú, könnyen főzhető, de nem
szétfővő típusú, rozsdának ellenálló fajtát állítsanak elő. A fehérjetartalom növelésé-
nél főként az esszenciális aminosavak arányának növelését lehet kiemelni. Fontos cél
a koraiság, a gyors kezdeti fejlődés, erőteljesebb gyökérzet és hüvelyenként legalább
két mag legyen. Ezekhez világszerte az igen stabil, jól alkalmazkodó tájfajtákat hasz-
nálják nemesítési alapanyagként
164 LENCSE

4.4. Termőhelyigénye
Talajigény. A középkötött erdőtalajok növénye. Talajának kultúrállapotára igényes.
A mészben szegény, túl kötött, hideg, nedves és nagyon laza talajokra nem való. Nit-
rogénben gazdag talajra se vessük, mert rosszul köt magot.
Éghajlatigény. A mérsékelten meleg és nem szélsőségesen száraz termőhelyeken
termeszthető eredményesen. Párás környezetet és mérsékelt meleget kíván, a szélső­
séges hőingadozásokat nem kedveli. Hazánkban főleg a dombvidék- Észak-Magyar-
ország és Dunántúl - alkalmas számára. Fagyállásága hasonló a többi korán vethető
hüvelyesekéhez (pl. borsó).
Környezetigény. A lencse eredendően extenzív növény. Köztermesztése éppen az
alacsony termőképességemiatt esett vissza az utóbbi évtizedekben. Napjainkban pe-
dig éppen ezen tulajdonságamiatt kerülhet ismét előtérbe pl. a környezetkímélő, fenn-
tartható rendszerekben.

4.5. A termesztés módszere

4.5.1. Elővetemény-igénye

Előveteményre nem igényes. Általában két kalászos közé vetik, de kapásnövény

után is következhet. Jó előveteménye a mustár, a repce és az olajretek. Közepes
előveteményei lehetnek a cukorrépa és a burgonya. Rossz előveteményének szá-
mít a napraforgó, a dohány és a cirokfélék. Önmaga után ne vessük, mert ún. "len-
cseuntság" lép fel. U gy anabba a táblába 3-4 évig ne kerüljön. Lucernafél ék után
sem tanácsos vetni, mert a lucerna és a herefélék kártevői a lencsét is károsíthat-
ják. Az elővetemény kiválasztásánál a korai vetése miatt az őszi talajelőkészítő
munkák legyenek elvégezhetők.

4.5. 2. Talaj-előkészítés

Kalászos és egyéb korai elővetemény után tarlóhántás és annak lezárása, valamint a

nyár folyamán a hántott tarló ápolása elengedhetetlen, mert ez segíti elő a morzsás
szerkezetű magágy kialakítását. Ősszel érdemes 25-30 cm mélyen megszántani a táb-
la talaját, amit még az ősz folyamán el kell munkálni. Ezzel válik lehetségessé a ko-
ra tavaszi vetés kevés művelettel.
Tavasszal kombinátorral sekélyen, lehetőleg minimális taposással készítünk mag-
ágyat. A magágya ne legyen mély, viszont asztal-simaságú.

4.5.3. Tápanyagellátás
A lencse és a hozzá tartozó takarmányszalma a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 45 kg/t, mész (CaO) 40 kg/t,
foszfor (P 2 0 5) 22 kg/t, magnézium (MgO) 8 kg/t,
kálium (K 20) 40 kg/t.
 LENCSE 165

A lencsének a gyökérzete gyengén fejlett, ezért szükséges, hogy a tápanyagokat

felvehető állapotban, készen kapja. A műtrágyák közül a foszfor és a kálium trágyá-
zást jobban meghálálja, mint a többi hüvelyes. A Jencse tápanyagigénye megközelíti
a borsóét. A talajadottságokat figyelembe véve 25-35 kg nitrogén, 35-55 kg kálium
és 55-65 kg foszfor hatóanyagat lehet közepes terméshez ajánlani hektáronként. Jó
foszfor- és káliumellátottság esetén elegendő lehet csak nitragént adagolni a kezdeti
nitrogénéhségének kielégítésére, jó kultúrállapot esetén.
A lencse nem hasznosítja a túlzott tápanyag-ellátottságot. Ezért sem frissen istálló-
trágyázott, sem pedig nagyobb dózisú műtrágyával ellátott táblába nem való. Túlzott
tápanyag-ellátottságnál buja lesz, a betegségekkel szemben érzékenyebbé válik, a nit-
rogéngyűjtő baktériumok tevékenysége csökken és termés kötése is romlik.
A tábla tápanyag-ellátottságának ismeretében műtrágya adagjai a 22. táblázat alap-
ján is kiszámítható.

22. táblázat. A lencse tápanyagigénye, kg/ l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 23 20 17 16 15
Il. PzÜ5 19 14 9 8 7
KzÜ 26 24 21 20 19

4.5.4. Vetés
A lencsét korán, a borsó vetése után, lehetőleg március 20. és 30. között, legkésőbb
április elején el kell vetni. Csírázása 5-6 oc fokon indul meg. A kikel t növény hideg-
tűrése igen jó. A sortáv 12 (vagy 24) cm lehet, és 1,5-2 millió csírát vessünk hektá-
ronként. Dupla gabona-sortávra (24 cm) vetve csökkenthető a csíraszám jó vízháztar-
tású talajon, ami a növény jobb elágazását, vagyis a generatív jelleget erősítheti, és
kiegyenlítettebb lesz az állomány. A vetés mélysége a talajtól és a mag nagyságától
fúggően 3-5 cm (23. táblázat).

23. táblázat. Lencsevetés útmutató

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetési idő III. 1-20.
Sortávolság 24 cm
Vetésmélység 3-5 cm
Csíraszám 200 db/m 2 48 db fm-enként 24 cm-es
Ezermagtömeg 55-65 g sortávval
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb
166 LENCSE

4.5.5. Növényápolás, növényvédelem

A lencse kezdetben, különösen kelés után meglehetősen élhetetlen, később pedig a
karantén gyomok miatt folyamatosan gyommentesen kell tartani. A lencsetábla a
nyár folyamán, különösen csapadékos május-június hónapokban kigyomosodhat,
ezért aratásig gyommentesen kell tartanunk, ugyanis az elgyomosodott lencsetábla
érése, betakarítása lesz nehéz, illetve megnő a betakarítási veszteség. A lencse között
nem lehet:
- csattanó maszlag (Datura stramonium),
- beléndek (Hyoseiamus niger),
- mogyorós lednek (Lathyrus tuberosuss),
- lencsebükköny (Vicia sativa var. lentisperma),
- egyéb bükkönyök (Vicia fajok).
A lencse kórokozói közül :
- a peronoszpóra (Peronospora lentis),
- a rozsdák (Uroyces pisi, U. viciae-fabae),
- a levél- és hüvelyfoltosság (Mycosphaerella pinides),
- a lisztharmat (Erysiphe polygoni) emelhető ki.
Ezek fertőzöttsége nem haladhatja meg a 2-es minősítési értékszámot, ami 7-15%
borítottságnál nem nagyobb mérvű. Védekezni ezek ellen részben preventíven tu-
dunk, a vetésváltás előírásainak betartásával, vagyis az elővetemény jó megválasztás-
sal, valamint azzal, hogy hideg, nedves talajba nem vetjük.
A lencse állati kártevői közül csapadékos nyarakon:
- a lencsebimbó-gubacsszúnyog (Contarinia lentis), amely a bimbósodás-virág-
zás idején károsít,
- a lencsezsizsik (Bruchus lentis) tojásait a lencse zöld hüvelyére rakja, és a lárva
berágja magát a hüvelybe-magba.

4.5.6. Érés, betakarítás

A lencse tenyészideje l 05-120 nap-és legtöbbször július első felében takarítható be. Vi-
lágos színű, jó minőségű mag akkor van, ha a teljes érés előtt kerül sor a betakarításra.
A betakarítása akkor kezdhető el, amikor:
- a növény középső és felső szárrészein a hüvelyek sárgásbamák,
- a magvak nagyobbik része már kemény, kissé zörög, valamint
- a szár egy része még zöld.
Teljes érésben könnyen pereg,. Túl korai aratás esetén pedig a felső hüvelyek le-
hetnek éretlenek, a mag biológiai értéke nem megfelelő, amit a tarka magszín is mu-
tathat. Csapadékos évben egyenetlenül érik.
Egy- vagy kétmenetben takarítható be. Egymenetes betakarítása magjának 16%-os
nedvességénél végezhető gabonakombájnnaL Ekkor a magvak nagy része már zörög
a hüvelyekben. Betakarításhoz flexibilis vágóasztal szükséges, mert az alsó, értékes
hüvelyek közel helyezkednek el a talajhoz. Ezért szükséges asztal símaságú magágy-
ba a vetése.
 LENCSE 167

Kétmenetes betakarítása:
- 18% -os magnedvesség körül rendre vágják, hajnalban vagy előző este,
- még aznap késő délután el kell csépelni a rendeket.
A lencse a renden ne ázzon meg, mert a mag elszíneződik.

4.5.7. A lencse minősége

Magjában a 28% a fehérje, a többi hüvelyesnél jobb étrendi hatású. Keményítőértéke

70 kg körüli. Esszenciális aminosavai közül az arginin és hisztidin jelentős. A vitami-
nokközüla B 1 és B2, a nikotinsav és különösen a fitinsav emelhető ki.

4.5.8. A lencse vetőmagtermesztése, minőségi követelmények

A magtermést 14% körüli nedvességre kell szárítani, de eközben napnak ne tegyük
ki, mert a maghéj vörös színeződést kaphat, ami a minősítését és élvezeti értékét is
ronthatja. A magtételeket minőség szerint el kell különíteni, zsizsikteleníteni, osztá-
lyozni a mag méretének megfelelően.
A lencsevetőmag minőségi követelményeit a 48/2004 FVM-rendelet tartalmazza
(24. táblázat). Fontos szabványelőírás a lencsénél, hogy 2 mm-nél nagyobb eltérést
mutató magvak aránya legfeljebb l O% lehet!

24. táblázat. A lencse vetőmag minőségi követelménye

Csírázó- Tisztaság, Idegen mag Káros Nedvesség-

Szaporítási Vizsgálati
képesség, legalább, összesen, gyom, tartalom,
fok minta, g
legalább,% % db/minta db/minta legfeljebb %
SE-E 80 98,0 20 o 14,0 1000
1-11. fok 80 98,0 40 20 14,0 1000
Élő zsizsiket nem tartalmazhat.
* Aprószulák (Convolvolus arvensis), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus), lencsebükköny
(Vicia sativa var. lentisperma) és a csattanó maszlag (Datura stramonium).
 5. Lóbab

5.1. Jelentősége

A lóbab takarmányként vagy emberi táplálékként történő felhasználását megkönnyí-

ti, hogy nem tartalmaz a szájához vagy a csillagftirthöz mérhető mértékű antinutritív
anyagokat. Ha a szója tripszininhibitor aktivitását l 00-nak vesszük, akkor a lóbab ha-
sonló értéke csak 7. A lóbab feldolgozásával számos élelmiszeripari adalékanyag és
segédanyag állítható elő, mint pl.: liszt, fehérjekoncentrátum, izolátum. A húsipari
termékekben elvileg csak olyan feltételekkel lehet a Jóbabot - a szójaizolátumokhoz
hasonlóan - alapanyagként felhasználni, ha annak vicintartalma O, l, konvicintartal-
ma pedig 0,4% alatti.
A régészeti leletek szerint a lóbab Eurázsiában a bronzkor óta termesztett növény.
A bibliában (Sámuel, Ezékiel könyveiben) a zsidók fő táplálékaként szereplő pol né-
ven előforduló növény nem más, mint a lóbab. Európában Amerika felfedezéséig a
lóbab helyettesítette a mai babot, a paszulyt. Múltjának és származási helyének meg-
felelően az élelmezésben betöltött szerepe az ázsiai térségekben és a Mediterránum-
ban ma is meglehetősen nagy. A 2003-as FAO-adatok szerint mind az 5 kontinensen
termelik, száraz lóbabként 2,6 millió hektáron l ,6 t/ha termésátlaggal, zöld fogyasz-
tásra 180 ezer hektáron, 5,6 t/ha terméssel. A legnagyobb lóbabtermelő államban, Kí-
nában l ,2 millió hektáron vetik. Az arab világban, Etiópia, Marokkó, Egyiptom, Tu-
nézia termőterületei 100 OOO ha felettiek. Európában a franciák 75 OOO, az olaszok
44 OOO, a spanyolok 42 OOO hektáron termesztik száraz babként, de ez utóbbi két or-
szágban 5000 ha feletti a zöld lóbab termő terület is. 2003-ban a legnagyobb termé-
seket elérő európai országok: Hollandia 5,6; Szlovákia 4,4; Franciaország 3,5; Né-
metország 3,4 t/ha termésekkeL
A lóbab hazai jelentőségét sajnos nem méltathatjuk, sem vetésterületi részarányá-
val, sem a fehérjeellátásban betöltött hazai szerepével. Ez az ősidők óta ismert, az
1980-as években még 15 000-20 OOO ha-on termelt növény az elmúlt időszakban
csaknem feledésbe merült, termesztése gyakorlatilag megszűnt.
A lóbab a többi hüvelyes növényhez hasonlóan jól beilleszthető a vetésszerkezet-
be, kiváló búza elővetemény, felhasználható abrak- és zöldtakarmányként, szilázs-
ként, változatos formában alkalmas emberi étkezésre. Az l ha-ra eső fehérjehozam te-
kintetében a lóbab megelőzi a borsót és aszóját (lóbab 1106, szója 869, borsó 695 kg
fehérje/ha).
Termése termőhelyenként az alábbiak szerint alakulhat:
l. középkötött mezőségi talajokon 2,2-4,5 t/ha,
II. középkötött erdőtalajokon 1,8-3,5 t/ha,
III. kötött réti talajokon 1,6-2,8 t/ha.
 LóBAB 169

5.2. Botanikája és fiziológiája

A közel-keleti géncentrumú lóbab ( Vicia fa ba L.) rendszertani besorolása: Dicotyle-
donopsida- Osztály, Fabales- Rend, Fabaceae- Család, Vicia- Nemzetség. A ló-
babra 6 pár (2 n = 12) kromoszóma jellemző, és ebben különbözik a hozzá közeli ro-
konságban álló ősi (2n = 14) kromoszómás, a lóbabbal nem, de egymással kereszte-
ződő (V. narbonesis, V. galilaea, V. hyaeniscyamus) Vicia fajoktóL A faj alatti rend-
szertani egységek beosztása vitatott. Gyakorlati szempontból elfogadható, ha a mag-
méret alapján négy botanikai változatot különítünk el:
l. Nagy magvú (var. major). A magvak 25-35 mm hosszúak, 8-10 mm vastagok,
simák, homorúak, ezermagtömegük = 1300-2400 g,
2. Közepes magvú (var. equina). A magvak 12-20 mm hosszúak, 5-8 mm vasta-
gok, simák, homorúak, ezermagtömegük = 650-1600 g,
3. Kis magvú (var. minor). A magvak 9-10 mm átmérőjűek, majdnem gömbölyű­
ek, ezermagtömegük = 400-600 g,
4. Igen kis magvú (var. paucijuga). A magvak 5-9 mm átmérőjűek, majdnem göm-
bölyűek, ezermagtömegük =250-380 g.

Botanikai leírás
A lóbab egyéves, erőteljes, lágy szárú növény. A hajtás, eltérően a bükkönyfajok-
tól, nem terül a földre, hanem egyenesen felálló, többé-kevésbé elágazó. Orsó ala-
kú főgyökere erőteljes, 80-100 cm mélyre hatol a talaj ba. Az oldalgyökerek gyor-
san kifejlődnek és gyakran olyan hosszúra nőnek, mint a főgyökér. Az alsó nódus-
zokból ritkán járulékos gyökerek fejlődnek. A 40-100 cm magas hajtásrendszer
legtöbbször el nem ágazó, felálló, négy kiemelkedő bordával csavarodva, négy-
szögletes keresztmetszetű. A hajtás egészen kopasz, a szár belül üreges, egyébként
nedvdús, húsos.
A levél 2-3 pár, párosan szárnyasan összetett (a hajtás alsó részén gyakran csak
egy pár) levélkepárból áll. A levélgerincnek legtöbbször nincs kacsa, vagy csak rövid
szálkában végződik. A levélkék igen rövid nyéllel ízesülnek a levélgerinchez, kopa-
szok, épszélűek, ülők, nedvdúsak, vastagok, világos kékeszöldek. A levélnyél alapi
részénél két nagy, 20-30 mm hosszú, 10-20 mm széles pálhalevél található, közepü-
kön kerek, ibolyásbama vagy feketés színű, extraflorális nektármiriggyel.
A 2-8 virágból álló, csaknem üllő fürtvirágzatok a lomblevelek hónaljából ered-
nek. A zigomorf, jellegzetes pillangós virágok sziromlevelei fehérek, a vitorla belső
oldalán a csúcs felé haladva erősödő kárminpiros erezet látható, míg az evezőkön sza-
bálytalan, a belső felületre is áthúzódó, áttetsző folt van. A teljesen fehér, foltmentes
evezőjű növények alacsonyabb tannintartalmuk miatt speciális genetikai értékűek.
A hosszúnappatos lóbab virágzási idejét, a vetésidőtől függően erősen befolyásol-
ja a megvilágítás időtartama. Rendszerint május végén kezd virágzani csúcsra törő
módon, de a kelés és az első virágok megjelenése közötti időtartam - a vegetatív te-
nyészidő hossza - a vetésidőtől függ. A virágzás a fajtától és vetésidőtől függően jú-
nius közepéig vagy végéig is eltarthat. A fajták virágzási ideje között 4-1 O nap elté-
rés is lehet. Az ökológiai körülményektől és a fajtától függően a virágok elrúgása
50-90%-ot is elérhet. A túlnyomóan önmegporzó lóbab a virágillattal és az extra-
170 LóBAB

florális nektáriumokkal sok rovart csalogat, így évjárattól fúggően az idegen megter-
mékenyítés l 0-40%-os is lehet.
Az 50-150 mm hosszú, l 0-20 mm széles, 2-7 magvú hüvelytermés eleinte egye-
nesen felálló, ritkán lecsüngő is lehet. A hüvely felülete kopasz vagy rövid szőrzettel
borított. Alakja egyenes vagy kissé görbült, qengeres, vagy lapított, éretten barnás,
zöldesfekete, vagy fekete, többé-kevésbé ráncos, néha bársonyos. A mag igen válto-
zatos alakú, fajták szerint más és más. Nagysága 5-35 mm között változik. Széles
ovális vagy tompán szögletes. A köldök a vastagabb rövid oldal peremén található, ék
alakban összenyomott. A maghéj sárga, zöldessárga, barnás, vöröses, ibolyás vagy fe-
kete, sima felületű, zsírfényű (l O. ábra).
A lóbab változó raktározási körűlményektól fúggően, 3-6 évig 80-90% felett csí-
rázhat, de előfordulhat, hogy bizonyos fajták akár l O évig is megőrzik jó csírázóké-
pességüket Csíranyugalmi állapot (dormancia) a keményhéjúsághoz hasonlóan csak
kis mértékben és néha fordul elő. Csírázási tartomány: minimum 3-4 °C, optimum
20°C, maximum 30 oc körüli. A lóbab csírázási típusa a Viceae nemzetségcsoport
valamennyi tagjához hasonlóan hypogaeikus. A kelés folyamán az epicotil nyúlik
meg, a talajfelszínre emelve a két levélkéből álló kacs nélküli primer lomblevelet

10. ábra. Lóbab

 LóBAB 171

5.3. Biológiai alapok

Minimális hazai vetésterülete ellenére a lóbab fajtaválasztéka nagy. Aminősített faj-
ták száma 13. A lóbabfajták ökológiai rugalmassága meglehetősen kicsi, és nem ren-
delkeznek a termésbiztonsághoz szükséges tulajdonságokkaL A termésbiztonságot
alapvetően meghatározó értékmérő tulajdonságok: a tenyészidő hosszúság, a száraz-
ságtűrés, a szárszilárdság, az alsó hüvelyek magassága, a betegségrezisztencia. A leg-
nagyobb gond a fajták szárazságtűrő képességével van. A lóbabfaj egyáltalán nem
mutat xerofita jelleget, és ilyen szempontból nincs különbség az egyes fajták között,
bár a kis magvú fajtacsoport tagjait szárazságtűrőbbnek tartják a nagy magvú fajták-
tóL A termést alapvetően meghatározó terméselemek, a növényenkénti hüvelyszám,
a hüvelyenkénti magszám és az l OOO mag tömeg a vetés sűrűségétől is befolyásoltan
évjáratonkénti ingadozást mutatnak.

5.4. Termőhelyigénye

Talaj igénye. A Jóbabot a búzatalajok növényének tekinthetjük. Átlagon felüli, 3 t/ha-

t meghaladó termésre csak azokon a területeken számíthatunk, amelyeknek a mérv-
adó talajfizikai-vízháztartási tulajdonságai lehetövé teszik a korai vetést. Bőséges és
egyenletes vízellátottság mellett a lazább talajokon is nagy termésekre képes, de ha-
zai viszonyok között csak középkötött és kötött jó búza- és kukoricatermőhelyeken
javasolható a vetése. Mészigénye a borsóéhoz hasonló.
Éghajlatigénye. A lóbab a hűvösebb, csapadékosabb klíma növénye. Az éghajlati
elemek közül a vízellátottság a termésbiztonságát leginkább meghatározó. Május 20
és június 30 között több mint 90 mm csapadékra van szüksége a 3 t/ha körüli termés
eléréséhez. A sokévi átlagot meghaladó hőmérsékletű években csak szerény termésre
számíthatunk A virágzáskori 20 oc feletti hőmérséklet hatására csökken a növény
szárazanyag-produkciója és a növényenkénti magszám.
Környezetigény. A legkedvezőbb a Dunántúl déli és nyugati vidéke, a Szigetköz-
ben a Hanság térsége, az Őrség, a Duna-Tisza közének öntözött déli terűl etei, vala-
mint a Körösök és a Maros közének öntözhető termőhelyei.

5.5. A termesztés módszere

5.5.1. Elővetemény-igény

A lóbab a növényi sorrend értékes, a talajt szerves anyagban gyarapító tagja. Az álta-
la visszahagyott szár- és gyökérmaradványok tömege felel meg több, mint 50 kg/ha N-
értéknek felel meg. A Jóbabot az elővetemény iránt igénytelen növénynek tekintik, de
a gyomosodási problémák mérséklése miatt célszerű kalászos elővetemény után ter-
melni, kihasználva az azokban végezhető gyomirtás előnyeit
Kalászosokon kívül az őszi betakarítású cukorrépa, burgonya és kukorica után is
következhet.
172 LóBAB

Ne vessük napraforgó, cirokfélék, szántófóldi zöldség és pillangósok után.

A lóbab és a napraforgó közel azonos vegyszertoleranciája miatt, mindenképpen
kerülendő a napraforgó-lóbab sorrend. Az árvakelésű napraforgó szinte kiirthatatlan
a lóbabállományokbóL
5.5.2. Talaj-előkészítés

Az alkalmazott talajművelési eljárások alapvetőerr az előveteménytől, a talajállapottól,

a gyomviszonyoktól és a rendelkezésre álló eszközöktől függenek. A lóbab a szójához
hasonlóan mélyebb (28 cm körüli) alapművelést igényel, mint a borsó vagy a csillag-
fürt. A kora tavaszi vetés miatt és a tavaszi túlművelés elkerülése érdekében fontos az
őszi szántás elmunkálása. A korai és kellően mély vetés a termésbiztonság alapvető té-
nyezője - ezért ennek biztosítása érdekében -, a tavaszi vetőágy előkészítési munkák
mélységének, az alkalmazott eszközöknek kiemelkedő szerepe van. A vetőágy előké­
szítési munkákjobban befolyásolják a termést, mint a különböző alapművelési módok.

5.5.3. Tápanyagellátás
A lóbab fajlagos tápanyagigénye:
nitrogén (N) 52 kg/t, mész (CaO) 35 kg/t,
foszfor (P 2 0 5) 23 kg/t, magnézium (MgO) 7 kg/t,
kálium (K20) 46 kg/t.
A lóbab trágyaigénye és trágyareakciója meglehetősen ellentmondásos. Az alkal-
mazástechnikai eljárások (sortrágyázás, levéltrágyázás) termésre gyakorolt hatása
jobban igazolható, mint a különböző adagok és tápanyagarányok hatása. A lóbab ter-
mékenyülési és magkötési viszonyaira, a klimatikus tényezők hatása lényegesen je-
lentősebb, mint a trágyázásé. A közepes vagy annál jobb tápanyag ellátottságú tala-
jokon a 80 kglha P20 5 és a 120 kg/ha K20 feletti trágyaadagok termésnövelő hatása
nem bizonyítható. Az előző hatóanyag-mennyiségek alaptrágyaként történő kijuttatá-
sán túl, 30-50 kg N adagolása javasolható tavasszal az éhségperiódus áthidalására.

25. táblázat. A lóbab tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 38 34 29 25 20
I. PzÜs 28 26 23 20 16
KzÜ 61 56 50 44 39
N 41 37 32 28 23
II. PzÜs 30 28 25 23 18
KzÜ 62 58 53 46 35
N 42 38 33 30 26
III. PzÜs 32 29 25 22 19
KzÜ 64 60 55 50 40
 LóBAB 173

A különböző évjáratokban eltérően ingadozó trágyareakciók, a lóbab rossz harwest

indexével magyarázhatók. A lóbab összes biomasszatömege a trágyázással jobban
növelhető, mint a magtermése.
A talajvizsgálati adatok ismeretében a lóbab tápanyagigénye a 25. táblázat segít-
ségével is kiszámítható.
5.5.4. Vetés
A vetést a kitavaszodás első napjaiban - amint a talajra rá lehet menni - el kell kez-
deni. A korai vetésű állományoknak hosszabb a vegetatív fázisa, magasabban hozzák
az alsó hüvelyeket, és kisebb a hüvely elrúgás valószínűsége. A kívánatos vetésrnély-
ség 8-l O cm. Ilyen vetésmélység me ll ett a lóbab képes az epikotilon is gyökereket
fejleszteni. A szárazság tűrés alapfeltétele a kellően mély vetés. Speciálisan alakul a
lóbab vetésidő és tőszám kapcsolata. Ellentétben a gabonaféléknél szokásos "mag-
korrekcióval", a késői vetés esetén csökkenteni kell a tőszámot. Optimális vetésidő
mellett betakarításkor 55, kései vetésnél 45 növény1m 2 elérésére kell törekedni.
Vetésének eligazító adatait a 26. táblázat tartalmazza.

26. táblázat. Lóbab vetési útmutató

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetési idő lll. 10-25. 4-7 oc talajhőmérséklet
Sortávolság 24 cm háromszoros gabonasortávra
Vetésmélység 6-10 cm
Csíraszám 600 OOO db/ha
Termőnövény 500 OOO db/ha 24 cm= 12 db/fm
36 cm= 18 db/fm
önritkulás: 15-20 %
Ezermagtömeg 250-800 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb

5.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A gyomborítottság a lóbab esetében is az egyik legfontosabb termésbiztonságot meg-
határozó tényező. Korábbi gyomviszonyai az általános gyomosadási tendenciákhoz
hasonlóan a búza gyomviszonyaival voltak azonosak, azzal a különbséggel, hogy a
parlagfű, a csattanó maszlag, a fekete ebszőlő és a dél-alföldi termőhelyeken a szerb-
tövis fajok a kapás kultúrákhoz hasonló borítottságot értek el benne.
Előforduló jelentős vírusos betegségek: lóbab valódi mozaik vírus, bab sárga mozaik
vírus, bab levélsodródás vírus, lóbab tarkulás vírus, borsó enációs mozaik vírus stb.
Kórokozó gombák: lóbabrozsda, lóbabfoltosság, hüvelyfoltosság, rizoktónia, liszt-
harmat, peronoszpóra stb.
Állati kártevők: fonálféreg, poloskák, kabócafajok, sitónafajok, lóbabzsizsik, fe-
kete levéltetű stb. veszélyeztetik.
174 LóBAB

5.5.6. Érés és betakarítás

A fajták zöme ll 0-125 nap közötti tenyészidejű, így a betakarítás i idejük a kalászo-
sok betakarítása után, július végére, augusztus elejére tehető. A termés és a csírázó ké-
pesség már állandósul, amikor a hüvelyek 30%-a megfeketedett, de a betakarítást
csak 18-20% nedvességtartalom mellett célszerű megkezdeni. Ebben az állapotban a
hüvelyek 90%-a már fekete.
A mechanikai hatásokra a 20%-nál nedvesebb magvak az érzékenyek. A megázott
és újra száradt lóbab kevésbé hajlamos a pergésre, mint a szója vagy a borsó. A gyom-
mentes lóbabállományok defóliálására átlagos időjárási viszonyok esetén nincs szük-
ség. A megkésett vagy gyomos vetések hűvös, csapadékos nyáron szükségessé tehe-
tik a lombtalanítást. Az évjáratonként és fajtánként szélsőségesen eltérő ezermagtö-
megek miatt a dobkosár hézagot a konkrét magméretnek megfelelően kell beállítani.

5.5.7. Vetőmagtermesztés
Ahol 2 éven belül hüvelyes vagy pillangós növényt vetettek, lóbabvetőmag nem sza-
porítható. A szigetelőtávolság más lóbabfajtától vagy lóbabvetéstől: szuperelit és elit
szaporítású esetén 200m, I-II. foknállOO m. Szelektálóutat 2-2,5 m-enként, a sorok-
ra kereszbe utakat 50-70 m-enként kell hagyni, illetve vágni. Az utak segítségével a
vegetáció alatt a mozaik és levélsodró vírusos töveket, a rozsda-, a levél-, a szár- és
hüvelyfoltos növényeket ki kell emelni és a tábláról kihordva megsemmisíteni. A
szántóföldi szemlékre virágzásban és az érés kezdetén kerül sor. l 0%-ot meghaladó
vírus és 2%-ot meghaladó fuzárium- és lisztharmat-fertőzöttség kizáró ok. Ha beta-
karításkor 15% felett van a mag nedvességtartalma, a magvakat legfeljebb 42 °C-os
levegővel lehet szárítani. Vetőmagjának minőségi követelményeit a 27. táblázat tar-
talmazza.

27. táblázat. A lóbab vetőmag minőségi követelménye

Idegen mag Ned-

Csírázó- Kemény Tisz- Vizs-
vesség-
Szaporítás i képesség, héjú mag, taság, összesen, gála ti
egy fajból tartalom,
fok legalább, legfeljebb, legalább, legfeljebb, minta,
legfel-
% % % db/minta % g
db/% jebb,%
SE-E 0,3 20
85 20 98 14 !OOO
I-II. fok 0,5 0,3

Idegen mag: SE-E-ben Melilotus spp., vadzab, Cuscuta spp. nem lehet.
Rumex spp. (kivéve R. acetosela, R. maritimus) 2 db/minta
1-11. fokban Melilotus spp. 0,3%, vadzab, Cuscuta spp. nem lehet.
Rumex spp. (kivéve R. acetosela, R. maritimus) 5 db/minta
Élő zsizsiket a vetőmag nem tartalmazhat.
 6. Csillagfürt

6.1. Jelentősége

Az elnevezés nem egy faj, hanem a csillagfúrt nemzetségen belül a termesztett fa-
jok összefoglaló neve, amelyeket egymástól virágszín alapján különböztetjük
meg. A különböző csillagfürt fajok termesztési szempontból is eltérnek egymástól.
A fehér, a sárga és a kék csillagfürtökből vannak édes és keserű változatok, illet-
ve fajták.
Az édes csillagfürtöt takarmányozás ra-abrak és zöldtakarmány ként- hasznosít-
ják. A szántófóldi takarmánytermesztésben a fehér édes és a sárga édes csillagfúrtnek
van elsősorban létjogosultsága. Az édes csillagfúrt alkaloidatartalma alacsony (O, l%
alatti), és kezelés nélkül takarmányozható. Az újabban belőle készíthető pehely- a
hőkezelt szójához hasonlóan - értékes takarmány.
A keserű csillagfürtöt (1-3% összes alkaloida) savanyú homok és kötöttebb tala-
jokon fő- vagy másodvetésben zöldtrágyázásra használják. Növeli a talaj termékeny-
ségét, a zöldtakarmánynak vagy magnak termesztett csillagfürt- gyökér- és tarlóma-
radványával és az intenzívN-köté sével-is hasonló hatású.
Az évelő csillagfürtnek az erdészetben van jelentősége, ahol a vágási forduló ese-
tenként 8-10 évvel is lerövidülhet. Néhány faja dísznövény.
Termesztéséről, kiváló elővetemény-értékéről már időszámítás előtt 400 évvel írá-
sos beszámolók vannak. Az ókorban az első írásos és tárgyi bizonyítékok szerint a fe-
hérvirágú csillagfúrtöt a görögök, a rómaiak és az egyiptomiak is termesztették. A nö-
vény talajjavító hatása mellett ismerték a mag tápértékét, de mérgező hatását is. Mag-
ját ezért áztatással "méregtelenítették" és emberi táplálkozásra, valamint állatok ta-
karmányozására széles körben használták. Később főként zöldtrágyázási célra vetet-
ték a Földközi-tenger országainak savanyú talajain, de áztatott vagy főzött magját
sózva, az utcákon csemegeként is árusították.
Közép-európai elterjedése a XVIII. század végén kezdődött, Magyarországon a
Németországból bekerült csillagfúrtjelentősebb termesztése viszont csak a XX. szá-
zad elején indult meg. Kezdetben zöldtrágyának termesztették, fellendülését az
1936-ban hazánkban is forgalomba hozott sárgavirágú, "édes" csillagfúrt hozta meg.
Az édes takarmány csillagfúrt vetése a nyírségi, majd a somogyi savanyú homokta-
lajokon is elterjedt. Magját és zöldjét is hasznosították, zölden is etették szarvasmar-
hákkal, lovakkal, sertésekkel, sőt baromfiakkal is. Az édes csillagfürt a gyenge ter-
mékenységü, savanyú homok talajon szembetűnő gazdasági fellendülést eredménye-
zett. 1940 és 1970 között 7-15 ezer ha-on termesztették. Vetésterülete a 1970-es
években csökkent 3 ezer hektárra. A kedvező elővetemény-hatása miatt növekszik
jelentősége.
176 CSILLAGFÜRT

Termése az 1960-as és 70-es évek szántóföldi termőhelyeken az alábbiak szerint

alakult átlagában:
fehérvirágú sárgavirágú
Il. középkötött erdőtalaj 1,0-3,3 t/ha
IV. mésztelen homoktalaj 1,0-2,9 t/ha 0,8-2,5 t/ha
VI. sekély termőrétegű talaj 0,8-2,6 t/ha

6.2. Botanikája és fiZiológiája

6.2.1. Rendszertana, származása
A csillagfürt nemzetség (Lupinus) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, a pillangósvirá-
gúak (Fabaceae) családjába tartozik. A nemzetségen belül több száz évelő és egyéves
faj található. Ezek közül világviszonylatban is csak néhány, hazánkban pedig három
-a Földközi-tenger vidékéről származó- faj terjedt el:
- fehérvirágú csillagfürt (Lupinus a/bus L.),
- sárgavirágú csillagfürt (Lupinus luteus L.),
- kékvirágú (keskenylevelű) csillagfürt (Lupinus angustifolius L.).
Az évelő fajok és néhány egyéves faj amerikai eredetű.

6.2.2. A fajok botanikai leírása

Fehérvirágú csillagfürt (Lupinus a/bus L.). Egyéves, magas (70-140 cm), erőteljes
fejlődésű, főgyökér rendszerű növény, gyökerén szabálytalan, sokszögű, szürkésbar-
na gümőkkel. Magasságát a környezeti tényezők- elsődlegesen a csapadékviszonyok
és a tenyészternlet - nagymértékben befolyásolják. Hajtásrendszerének egy főszára
virágzatban végződik. Közvetlenül a virágzat alatt fejlődnek ki az elsőrendű oldalhaj-
tások és ezek szintén virágzatban végződnek. Hasonló módon szerveződve másod-,
harmad-, sőt negyedrendű oldalhajtások is kifejlődhetnek. Levelei ujjasan összetet-
tek, egy levélnyélen 5-7 levélkével. A felső levéllemez sima, a fonákja selymesen
szőrözött. Virágzata laza fürt, melyben a virágok váltakozva körben, de nem örvösen
helyezkednek el. Színük többé-kevésbé fehér, kékesfehér, illatuk nincs. A hüvelyek
felállók, érés után sárgásbarna színűek. A hüvelylemezek összenőttek, ezért magja
nem pereg (zárt hüvelyű). Hüvelyenként 3-5 db mag fejlődik. A mag oldalt lapított,
szögletes csontfehér. A keserű változat magja többnyire rózsaszínes árnyalatú, de
vannak csontfehérszínű változatok is. Ezermagtömege 230 és 750 g között változik.
Sárgavirágú csillagfürt (Lupinus luteus L.). Egyéves, lágyszárú, 50-80 cm ma-
gas növény. Mélyrehatoló karógyökerén nagy, gömbölyded gümők fejlődnek. Aszár-
fejlődés alapján két főtípus különböztethető meg.
Az egyik a fejlődés kezdetén levélrózsát fejleszt, szárbaindulása vontatott. A főhaj­
tással egyidőben a szártőből több (3-9) hajtást fejleszt, nagy levéltömeggeL
A másik a kelés után azonnal növekedésnek indul, levélrózsát nem fejleszt, oldal-
hajtásait a főtengelyvirágzat kialakulása után, a szár felső részéből fejleszti. Ez utób-
bi típusok általában magasabbak és gyorsabb fejlődésűek
 CSILLAGFÜRT l 77

A levelek ujjasan összetettek, 5-6 levélkével. Színük a levélrózsát fejlesztő típus-

nál többnyire sötétzöld, a gyors kezdeti fejlődésűeknél általában világosabb. Virágza-
ta laza ftirt, amelyben a virágok örvösen helyezkednek el. Virága sárga színű, erősen
illatos. Hüvelye éréskor tipikusan csavaradva nyílik, a keserű fajtáké felnyíló. A ne-
mesített fajták zárt hüvelyűek, nem pergők. A hüvely éréskor világos sárgásbarna. A
mag gömbölyded, néha kissé lapított. Ezermag tömege l 00-180 g. Színe sárgás ala-
pon szürkén cirmos vagy foltos. A nemesített fajtáknál a magszín módosult, általában
fehér vagy sárgásfehér, lehet szürkés, barnás cirmos, de lehet fekete is. Hüvelyenként
4-5 mag található.
Kékvirágú vagy keskenylevelű csillagfürt (Lupinus angustifolius L.). Egyéves,
lágy szárú, gyors kezdeti fejlődésű, 70-100 cm magas. Egyes típusok az oldalhajtá-
saikat a főtengely alsó, más típusok a felső részén hozzák.
A levelek ujjasan összetettek, 5-7 keskeny, lándzsa alakú levélkével. A levélszín
középzöld, de előfordul a halványzöld és a kékesvörös árnyalatú is. A virágzat laza
fúrt, melyen a virágok váltakozva körben, de nem örvösen helyezkednek el. A virág-
szín változatos. Az alap virágszín kék, de előfordulnak; viola, rózsaszín, kékesszür-
ke, kékesfehér és fehér színváltozatok is.
A hüvelyek felnyílók, enyhén szőrözöttek. Hazai időjárási viszonyok között biz-
tonságosan fel nem pattanó hüvelyű fajtát eddig még nem nemesítettek A mag színe,
mérete és alakja is változó. Színe általában szürkésbarna vagy sárgásfehér alapon,
szürkéskéken vagy sárgásbarnán márványozott. Fehér magvú fajták is vannak. Alak-
ja ovális, kerek vagy vese alakú. Ezermag tömege 60-150 g. Hüvelyenként 4-6 mag
található.
6.2.3. A fajok fiziológiája
A csillagfürtfajok fontosabb fenológiai szakaszai megegyeznek a többi hüvelyes nö-
vény fejlődési szakaszaivaL A különböző fajok környezeti tényezőkkel szembeni ér-
zékenysége részben éghajlati, részben talajtani eredetü. A csírázáskori alacsonyabb
hőmérséklet a növények generatív fejlődésének kedvez, ezért a nagyobb magtermés
érdekében korán kell vetni. Magasabb csírázási hőmérsékletnél viszont erőteljesebb
a vegetativ fejlődés. Ezért - különösen a sárgavirágú, magnak termesztett csillag-
ftirt- vernalizációja szempontjából a vetést követő 14-16 nap alacsonyabb (6-8°C)
hőmérséklete a megfelelő. Ez közvetetten védelmetjelent a sárga csillagfürt keskeny-
levelü meddősége ellen is, ami a kedvezőtlen fotoperiódusos hatások következtében
jelentős magterméscsökkenést okoz.

Ajajok hőösszegigénye ('C) Magterméshez Zöldterméshez

Kékvirágú csillagfürt 2400 1400
Sárgavirágú csillagfürt 2600 1800
Fehérvirágú csillagfúrt 2800 2000
Mindhárom faj a savanyú, 4,0--6,5 pH-értékü, elsősorban homoktalajokra alkalmasak.
Afehérvirágú csillagfort tenyészideje a három faj közüla leghosszabb: 150-180
nap, de a környezeti tényezők hatására erősen módosulhat. Talajjal szemben igénye-
sebb, mint a többi csillagfürt, de nagyobb mésztartalmat (max. l%) és hideget (-8°C)
is eltűr.
178 CSILLAGFÜRT

ll. ábra. Fehérvirágú csillagfürt

A kékvirágú csillagfort talajigénye a sárga- és fehérvirágú csillagfürt között van.

Közepesen mészérzékeny. Tenyészideje a legrövidebb: l 00-105 nap. Hazánkban leg-
kevésbé elterjedt faj.
A sárgavirágú csillagfort a talajjal szemben igénytelen, gyenge termékenységü sa-
vanyú homokon is termeszthető. A talaj mésztartalmára (max. 0,2% mész) és a fagy-
ra (-5 °C-on megfagy), viszont a három faj közül a legérzékenyebb. Tenyészideje:
ll 0-120 nap.
A csillagfürt vízigényes. Az, hogy a kedvezőtlen vízgazdálkodású homokon is jól
tűri a szárazságot, nem a növény xerofita jellegéből adódik, hanem mélyre hatoló
gyökérrendszerébőL A sárgavirágú vízigénye a legkisebb. Kritikus időszakok: csírá-
zás, virágzás és magkötés. A Rhizobium lupini N-kötő baktériummal szimbiózisban
él, amely kezdetben - magyarországi elterjedésekor- hiányzott a talajainkbóL
Mindhárom faj túlnyomóan öntermékenyülő, de idegen beporzás is lehetséges.
 CSILLAGFÜRT l 79

12. ábra. Sárgavirágú csillagfúrt 13. ábra. Keskenylevelű vagy kékvirágú

csillagfúrt

6.3. Biológiai alapok

Magyarországon - az édes fehérvirágú csillagfürttel - a nemesítést Papp Zsigmond
kezdte el 1931-ben, majd a nemesítő munkát 1943-tól Teichmann Vilmos folytatta
Kisvárdán. Kisvárdaifehér édes fajta 1955-ben állami elismerést kapott. A sárgavirá-
gú csillagfürt nemesítését 1946-ban Németh György és Koch Béla kezdték Gyulata-
nyán. A fehér- és kékvirágú nemesítését, valamint a termesztés módszereinek a jog-
elődök kutatásait a Debreceni Egyetem Kutató Központjában, valamint Balkányban
folytatják.
Összesen 8 fajtát tart nyilván a Nemzeti Fajtajegyzék, amelyek közül 3 fehérvirá-
gú édes, 2 fehérvirágú keserű, l sárgavirágú édes és 2 kékvirágú keserű.
180 CSILLAGFÜRT

6.4. Termőhelyigénye
Talajigény. Termesztésére alkalmasak a 4,0-6,5 pH-értékek közötti savanyú talajok,
így a meszet nem tartalmazó humuszos és gyengén humuszos homoktalajok, a barna
erdőtalajok, valamint az erodált talajok
Mezőségi talajokba, meszes homoktalajokba, termő szikesekbe és láptalajokba
nem való. A talaj fizikai összetétele szerint jól megfelel a homokos vályog, ahol jó az
altalaj kapilláris vízemelése.
A sárgavirágú csillagfürt a lazább (KA 25-30) homoktalajok növénye. Zöldtakarmány-
nak a gyenge termékenységű futóhomok, a kovárványos barna erdőtalaj is alkalmas meg-
felelő tápanyag-kiegészítés mellett. A fehérvirágú csillagfort a jobb talajok növénye. Ter-
mesztésére alkalmas talajok a humuszos homokok, a karbonátmentes erdőtalaj ok, a sava-
nyú öntéstalajok A kékvirágú csillagfürt szintén termeszthető mindhárom termőhelyen.
Éghajlatigénye. Dunántúl és Észak-Magyarország felel meg inkább termesztésé-
nek, mérsékeltebb áprilisi és május eleji hőösszeg-igénye miatt. A csillagfürt l kg
szárazanyag előállításához 600-l OOO l vizet vesz igénybe. A növények fajlagos víz-
fogyasztása nagy. A vegetációs időszakban 250 mm csapadékkal beéri. Szárazságban
alacsony marad és sok a meddő virág.
Környezetigény. Az extenzív gazdálkodás növénye, viszont talaja legyen mentes
a kétszikű gyomoktóL Igényes a talaj kultúrállapotára.

6.5. A termesztés módszere

6.5.1. Elővetemény

Előveteményre nem igényes. Két kalászos (rozs vagy triticale) között főnövénynek,
másodvetésű zöldtrágyának kalászosok tarlójába vethető. Jó előveteménye a burgo-
nyának, a szántóföldi zöldségeknek Előtte és utána 2 éven belül ne legyen naprafor-
gó. Önmaga után 4 évre következhet.
A csillagfürt, mint elővetemény általában minden növény számára kedvező. Ked-
vező hatása még a második évben is érvényesül. Különösen kiváló előveteménye az
őszi kalászosoknak (búza, triticale, rozs) és a burgonyának. Az utána következő nö-
vények 15-20%-kal, a burgonya 20-30%-kal rendszerint többet terem.

6.5.2. Talaj-előkészítés
Igénytelensége és jó alkalmazkodó képessége mellett igényes a talaj jó kultúr-
állapotára. Ennek érdekében a nyáron betakarított elővetemény után a tarlóhántás és
zárása, továbbá a hántott tarló művelése, a kikeit gyomok magkötése előtti bemunká-
lása s utána a felszín lezárása elengedhetetlen.
Középkötött és sekély termőrétegű talajokon az őszi szántásra október közepéig
kerüljön sor. Mélysége érje el a 20-22 cm-t. Ősszel a talajfelszínt ne munkáljuk el.
Laza és homoktalajon, ha fennáll a defláció veszélye, ősszel ne szántsunk, s hagy-
juk az ősszel kelő gyomokat megerősödni.
 CSILLAGFÜRT 181

Tavasszal simítózással kezdünk az ősszel szántott talajon és március második felé-

ben 10-12 cm mély magágyat készítünk.
Homokon az elhagyott őszi szántást pótoljuk azzal, hogy egy művelettel március
végén április elején készítünk magágyat, amikor a "szélverés" már nem veszélyeztet.
Kalászos utáni másodvetéshez a tarlót forgassuk alá, legalább 12-15 cm-re, nyo-
mában aprító és tömörítő munkaeszközzel. Homokon gyűrűshengerrel annyira kell
tömöríteni, hogy a vetőgép csoroszlyái azonos mélyre vessék a magvakat.

6.5.3. Tápanyagellátás
A csillagfürtfajok l tonna magja a hozzá tartozó szalmával az alábbi tápanyagokat ve-
szi fel a talajból:
Fehérvirágú Sárgavirágú Kékvirágú
nitrogén (N) 70 kg/t 77 kg/t 65 kg/t
foszfor (P 20 5) 28 kg/t 21 kg/t 20 kg/t
kálium (K20) 37 kg/t 45 kg/t 39 kg/t
kalcium (CaO) 24 kg/t 25 kg/t 23 kg/t
magnézium (MgO) 10 kg/t 9 kg/t ll kg/t

A terméséhez szükséges tápanyagok a 28. táblázat segítségével számíthatók ki. A

csillagfürt számára megfelelő laza homoktalajok nagy része deflációnak kitett. Itt a
legtöbb esetben az őszi szántás elmarad. Ezért az alapműtrágyákat is tavasszal kell
adni a nitrogénnel együtt, a magágyba dolgozva. A talaj tápanyagkészletével szemben
nem igényes és a tápanyagrea kciója- mivel a mélyre hatoló gyökérrendszere a talaj

28. táblázat. Fehér- és sárgavirágú édes csillagfürt tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
tennőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
Fehér N 27 25 21 16 12
virágú P20s 30 29 28 19 9
l. K2 0 48 42 37 29 20
N - - 30 26 21
IV P20s - - 28 23 15
K20 - - 44 40 37
N 32 29 25 20 16
VI. PPs 37 33 29 23 13
K20 51 45 38 30 22
Sárga N 41 38 36 33 19
virágú P20s 28 26 23 20 18
IV. Kp 64 56 45 38 33
182 CSILLAGFÜRT

mélyebb rétegeibe mosódott tápanyagokat is fel tudja venni - gyenge. A csillagfürtök

nitrogénszükségletük nagy részét a Rhizobium szimbiózisból adódóan fedezik. N-mű­
trágyát csak nagyon gyenge termékenységü, laza homoktalajon igényel főként, ha az
elővetemény után sok szármaradvány maradt vissza. Ilyenkor a nitrogént a tarlór-
maradványok bedolgozása előtt kell kiszórni.

6.5.4. Vetés
A vetési adatokat a 29. táblázat tartalmazza. Vetőmagját vetés előtt, a légköri nitro-
gén megkötésének elősegítésére, csillagfürt-rizóbiummal (Rhizobium lupini) célsze-
rű oltani, mert nagyobb termést csak így ad. Az oltóanyag csak l 0--12 napig fejti ki
hatását. Az oltott vetőmagot ne csávázzunk
Zöldtakarmány céljára 2-3 héttel később kell a csillagfürtöket vetni, mert a csírá-
zás-kelés magasabb hőmérsékleten és a vetés utáni fejlődés hosszabb nappaJok alatt
megy végbe, így a növény vegetatív típusú lesz és zöldtömege is lényegesen na-
gyobb. Május 20. és július l O. között ne vessük. Zöldtakarmánynak vagy zöldírágyá-
nak a csíraszámot 20%-kal növeini kell és minden fajt (fehér, sárga, kék) gabona-
sortávolságra kell vetni, és a vetést célszerű gyűrűshengerrel zárni.

29. táblázat. Csillagfúrtök vetés útmutatója

Megnevezés Fehérvirágú Sárgavirágú Kékvirágú

Vetési idő
fővetésű magnak III. 20-IV.5. III. 15-30. III. 15-25.
másodvetésű zöldnek VII. 10-15. VII. 10-15. VII. 10-15.
Sortávolság magnak 24-36 cm 12 cm 12 cm
Sortávolság zöldnek 12 cm 12 cm 12 cm
Csíraszám magnak 400 OOO db/ha 800 OOO db/ha 800 OOO db/ha
Ezermagtömeg 280-330 g 120-160 g 90-130 g
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 98,5%, legalább
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb

6.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomirtás. A leggyakoribb terméscsökkentő gyomok a kakaslábfű, a moharfélék, a
mezei acat, a libatopfajok, a parlagfű, a ragadós galaj, az orvosi székfű, a béla zab.
Vegyszeres gyomirtására vetés előtt és vetés után is szükség van. A jelenlegi gyomfer-
tőzöttségi viszonyok között sikeres magtermesztés vegyszeres gyomirtás nélkül nem
lehetséges. A csillagfürtfajok herbicidérzékenysége eltérő, ezért vegyszeres ,gyomir-
tásra csak az adott fajra alkalmas herbicidek használhatók.
Száraz idő esetén, ha a gyomirtó szer nem hat, 4-6 lombleveles állapotban, amikor
a gyomok kelnek és sziklevelesek, fogasoljuk
 CSILLAGFÜRT 183

Betegségei. Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum), levél- és hüvelyfoltos-

ság (Pleiochaeta setosa), szürkepenész (Botrytis cinerea), mozaik vírus és vírusos
keskenylevelűség. Az utóbbival azonos tünetű az élettani keskenylevelűség, ami
rendszerint csak megkésett áprilisi vetés esetén fordul elő.
Száraz melegben, főleg a tenyészidőszak vége felé a leveleken felléphet a liszthar-
mat (Erysiphe polygoni), általában fungicides védekezést nem igényel. A jelenlegi
fajták szántóföldi rezisztenciával rendelkeznek, így kártétele nem jelentős.
Kártevői. Csillagfúrt-csipkézőbogár, csillagfúrtlégy, bogáncspille, cserebogárpa-
jor, fekete levéltetű. A mezei nyúl az édes csillagflirtben tetemes kárt okozhat.
A csillagflirtnek jelentős kártevője nincs, bár rovarfaunája gazdag. Speciális kárte-
vője kevés, főleg polifág kártevők károsítják.
Cserebogárpajorok (Melolontha sp.) okozhatják a legnagyobb kárt, különösen az
édes csillagftirtökben. A pajoroka gyökereket megrágva foltokban pusztítják el a nö-
vényeket amelyek először elhervadnak, majd elszáradnak. A tünetek megtévesztésig
hasonlítanak a fuzáriumos hervadásra, amely ezekből a növényekből ki is mutathatók
a másodiagos fertőzés következtében. Négyzetméterenként 1-2 pajor esetében már
érdemes talajfertőtlenítő szer kiszárása a vetőágy készítése előtt.
Fekete levéltetű (Aphis craccivora) csaknem kizáróan a sárgavirágú édes csillag-
ftirtön fordul elő foltokban. Inszekticidekkel védekezhetünk ellene.
Csipkézőbogár (Sitona grisea) esetenként előfordulhat, kártétele a csillagfúrt 2--4
leveles állapotában. A növények általában hamar kinövik a kárt. Védekezni ellenük
nem szükséges.
6.5.6. Érés és betakarítás
Augusztus elejétől szeptember közepéig érik. Akkor érett, ha szára kellően szilárd, a
hüvely nem törik és nem pereg. Teljes érésének jelei:
- a szár fásodattan száraz, bamásszürke, levélzete teljesen lehullott, esetleg a fel-
ső szárrészeken található néhány száraz levél
- az elgyomosodott, érett csillagftirtöt lombtalanítóval kell kezelni
- az érett mag könnyen reped, törik. 500-550 dobfordulatlmin és lassú menetse-
bességű kombájnnal kell betakarítani
- az augusztusban érett csillagftirt 14-16% nedvességtartalmú, a szeptemberben érő
18-20% is lehet. Biztonságosan csak 12% alatti nedvességtartalmú mag tárolható.
A kombájntól beszállított magot azonnal rostálni kell. A gyommagvaktól, zöld növé-
nyi részektől ki kell tisztítani, hogy az esetleges bemelegedést, penészesedést megelőz­
zük. Célszerű a magot vékony rétegben- 15-20 cm- kiterítve szárítani, mert a garma-
dában tárolt 15-18%-os nedvesség tartalmú mag könnyen bemelegedhet Ha szükséges,
a mesterséges szárítást hideg levegővel vagy 40 oc alatti hőmérsékleten végezzük.

6.5. 7. Termésének minősége

Takarmányozásra csak a O, l %-nál kisebb alkaloidatartalmú édes csillagftirt alkalmas.
A zöld tömeg alkaloidatartalma kisebb, mindössze 10-20%-a a magénak. Szalmája
juhtakarmány. Az élelmiszeriparban is próbálkozások vannak, mivel febérjéje köny-
nyen emészthető, olajának több, mint 2%-a lecitin és sok A- és B-vitamint tartalmaz.
184 CSILLAGFÜRT

A csillagfürtfajok lupinin csoportba tartozó alkaloidáinak kémiai összetétele ha-

sonló. A sárgavirágú csillagfürt lupinint és lupinidint, a kék- és fehérvirágú csillagfürt
lupanint, hidroxilupanint és optikailag aktív d-lupanint tartalmaz.
A fehérvirágú édes csillagfürt a szójához hasonlóan 34% fehérjét tartalmaz, olaj-
tartalma 9%. Rosttartalma több a szájánál (12%), többek között ez is oka az alacso-
nyabb energia értékének. A rost összetételét tekintve a takarmányozás számára kevés-
bé kedvező lignint minimális mértékben tartalmazza.
Lizin- és methionintartalma 10-20%-al kisebb, cisztintartalma pedig azonos a szá-
jáévaL A nyerszsírfrakció ugyanúgy értékes zsírsavakat rejt: linolsavtartalma fele,
linolénsav tartalma pedig közel kétszerese a szójáénak. Magja - tápokban - értékes
takarmány a sertés-, baromfi-, hal- és nyúltenyésztésben. Zölden a kérődzők kiváló
takarmánya.
6.5.8. Vetőmagtermesztés

A szükséges szigetelőtávolság szuperelit és elit mag esetén 200· m, I-II. fokú szapo-
rulatnál 100 m. Negatív szelekciók: a következő tünetek megjelenésekor, legkoráb-
ban 6-l O lombleveles állapottól el kell távolítani
- a fajtaleírástól eltérő egyedeket, az eltérő virágszínű, beteg, hervadt, csökött és
törpe növényeket;
- a mozaik vírusos növényeket (levélzetük fakózöld, hullámos, fodros, torz vagy
mozaikos, száruk rövid, vastag és a levélállás csokros);
- a vírusos keskeny levelű (seprűnövekedésű), gyengén fejlett növények (vala-
mennyi levél keskeny, erősen szőrözött, fehéres színű).
A szelekciót május második, harmadik dekádjában kezdjük és folyamatosan vé-
gezzük. A kiszedett és lehordott növényeket meg kell semmisíteni.
Szántófóldi szemlékre a virágzáskor és az érés kezdetén kerül sor. Betakarítása
után, a szárításkor a magvak legfeljebb 30~32°C-ra melegedhetnek fel, így a beáram-
ló levegő 35-38°C lehet. Édes vagy keserű megjelölés fémzároláskor kötelező. Édes
fajtában alkaloidatartalmú mag legfeljebb O, l% lehet. Fehér vagy cirmos mag az I-II.
fokúban: legfeljebb 6 db/kg. Más fajú csillagfürt idegen magnak számít.
Vetőmagjának minőségi követelményeit a 30. táblázat tartalmazza.

2 7. táblázat. A lóbab vetőmag minőségi követelménye

Kemény Idegen mag Ned-

Csírázó- Tisz- Vizs-
Szaporítás i héjú mag, vesség-
képesség, taság, összesen, gálati
egy fajból tartalom,
fok legalább, legfeljebb, legalább, legfeljebb, minta,
legfel-
% % % db/minta % g
db/% jebb,%
SE-E 0,3 20
85 20 98 14 1000
1-11. fok 0,5 0,3
Idegen mag: SE-E-ben Melilotus spp., vadzab, Cuscuta spp. nem lehet.
Rumex spp. (kivéve R. acetosela, R. maritimus) 2 db/minta
1-11. fokban Melilotus spp. 0,3%, vadzab, Cuscuta spp. nem lehet.
Rumex spp. (kivéve R. acetosela, R. maritimus) 5 db/minta
Élő zsizsiket a vetőmag nem tartalmazhat.
 7. Csicseriborsó

7.1. Jelentősége

A csicseriborsót nevezik még: bagolyborsónak, bagolcsának, bagolcsalencsének, ci-

cerborsónak, lófogú babnak, kávénövénynek is.
Éretlen magvait borsószerűen főzeléknek, levesnek, éretten főzeléknek, köretnek
(saláta, püré) fogyasztják Igen kedvelt, mint pörkölt csemege, mert íze a dióéhoz ha-
sonló. Magját nálunk régebben a babhoz hasonlóan fogyasztották, pörkölve kávépót-
lónak használták.
Főként Indiában, Pakisztánban, Törökországban, az afrikai államokban, Spanyol-
országban fontos tömegélelmezési cikk. Fehérjetartalmáért (16,6-31,3%) abraktakar-
mányozásra is igen jól felhasználható. Ma elsősorban az emberi étkezésre alkalmas
fajták termesztése folyik.
Értékes tulajdonsága a nagyfokú szárazság- és melegtűrés. Gyenge termőhelyi
adottságú talajon is közepes termést ad. A biotermékek piacán a hüvelyesek közül
egyike a legelfogadottabb növényeknek
Magyarországon termesztése nem számottevő. Jelentősebb mértékben a biogaz-
dálkodásban várható vetésének növekedése. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú laza
talajokon a családfenntartó kisgazdálkodásban is van szerepe, a bizonytalan borsó- és
lóbabtermesztés helyett.
Termőterűlete világviszonylatban megelőzi a száraz borsót, a szója és a száraz bab
mögött a harmadik. A termés volumenét illetően a 4., ezzel megelőzi a száraz borsót
A világon a csicseriborsó terűlete l O millió ha körűl i. 1992. évben a világ termésát-
laga e növényből O, 713 tonna volt hektáronként. Legnagyobb átlagtermést Izraelben
értek el 2,194 t/ha-ral, a legnagyobb terűleten pedig India (6 457 OOO ha), Pakisztán
(l 004 OOO ha) és Törökország (860 OOO ha) termeszti a csicseriborsót Ez a három or-
szág a világ termésének 84%-át adja. Európában Spanyolországban (40 OOO ha) és
Portugáliában (22 OOO ha) folyik számottevő termelés. Jelentős importáló országok
Spanyolország és Etiópia, míg a legnagyobb exportőrök Törökország és Mexikó.
Magtermése termőhelyenként
L középkötött mezőségi talajokon 2,0-3,6 t/ha,
IL középkötött erdőtalajokon l ,5-2,8 t/ha,
IV. laza, homoktalajokon l ,0-2, 0 t/ha.

7 .2. Botanikáj a és fiziológiája

A csicseriborsó (Lathyrus cicera) a kétszikűek osztályába, a hüvelyesek (Fabales)
rendjébe, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik.
186 CSICSERIBORSÓ

Őshazájának Délnyugat-Ázsiát tekintik. A mediterrán kultúrkörben és Közel-Kele-

ten kialakult kultúmövény. Évszázadok óta termesztett, eredete i. e. 3000-4000-ig ve-
zethető vissza. Egyike a legrégebben ismert és termesztésbe vont növényünknek
Egynyári növény, hosszúnappal os körülmények között az erős fény növeli a termést.
A nagy hőigénye miatt az 53. földrajzi szélesség felett nem termeszthető. Sikeres
termesztéséhez igényli a meleg talaj- és léghőmérsékletet. Rövid tenyészideje miatt
az időjárás (hőmérséklet, csapadék) döntő hatással van a termésre.
Gyökere 50-60 cm mélyre hatoló, mérsékelten elágazó orsógyökér. A gyökérzet
50%-a a talaj felső 20 cm-es rétegében helyezkedik el. Egységnyi területen a hüve-
lyesek közül a legnagyobb gyökértömeget fejleszti (a növény száraztömegének
11-12%-a). Ez az oka a jó víz- és tápanyaghasznosításának
A gyökérzeten kevés gümő alakul ki, de azok mérete 15%-kal nagyobb, mint a borsóé.

14. ábra. Csicseriborsó

 CSICSERIBORSÓ 187

Szára 40-70 cm magas, felálló, merev, négyszögletes, mirigyszőrös, éréskor nem

dől meg, takarmányozásra nem alkalmas.
Levele összetett, páratlanul szárnyalt. A levélkék fordított tojásdad alakúak, fűré­
szes szélűek, egy levelet 5-15 levélke alkot. Felületén alma- és oxálsavat tartalmazó
mirigyszőrök találhatók. Színe szürkészöld, ritkán sárgászöld.
Virága pillangós, fehér, rózsaszín vagy lilás árnyalattal. Lehet sárgászöld vagy
kék. Június-júliusban virágzik. Önbeporzó, de nincs kizárva a kölcsönös megtermé-
kenyítés sem. A keléstől számított 20-60. napra virágzik. Egy növényen l O napig
nyílnak a virágok. Egy tábla 15-30 napig virágzik.
Termése 2-3 cm-es hüvely, amely csüngő, felfújt, 1-2 maggal. Felülete szintén
mirigyszőrös, nem pereg. Tövenként 70-80 hüvelyt is nevel.
Magja gömbölyű vagy szögletes, kis csőrnyúlvánnyal. Felülete ráncos vagy sima.
A mag csírázóképessége a 2. év után hirtelen romlik. Csírázáshoz a magtömegének
megfelelő mennyiségű vízre van szüksége. Ezermagtömege l 00-500 g közötti, álta-
lában 200-300 g (14. ábra).
Egységnyi területről sokkal több fehérjét ad, mint az árpa, a zab, a kukorica, a kö-
les vagy a bükköny. Emészthetősége és biológiai értéke jobb, mint a babé vagy a len-
cséé. Szárában, levelében sok a fehérje. Zölden kitűnő zöldtrágya.

7 .3. Biológiai alapok

A csicseriborsó eredete i. e. 3000-4000-ig vezethető vissza. Az Alpoktól északra csak
a bronzkortól mutatták ki. A hazai leletek Bölcske-Vörösgyír, valamint Tószeg-Lapos-
halom térségében láttak napvilágot A csicseriborsó egyike a legrégebben ismert és ter-
mesztésbevett növényeknek Az első hazai említés 1350-ből maradt ránk, ahol cicer-
borsóként említik 1930-ban B ittera Miklós írta " ... az Alföldön sokfelé termesztik,
nem nagy kiterjesztésben ugyan, hanem inkább szegélynövénynek". Nemesítő intéze-
te Kompolton van.

7.4. Termőhelyigénye

Talaj igény. A középkötött és lazább mezőségi és erdőtalajon (KA 48-30), valamint a

humuszos homoktalajok növénye. A talajjal szemben nem igényes, a szélsőséges ta-
lajokat kivéve mindenütt vethető. Gyengébb minőségű talajokon ott is megél, ahol
más hüvelyes már nem termeszthető sikerrel. Hideg kötött talajokra, futóhomokra,
erodált lejtős talajokra és sekély termőrétegű talajokra nem való.
Éghajlatigény. Fény- és hőigényes növény. A magvak 4-5 °C-on csiráznak, a haj-
tások növekedéséhez 13-17 oc elegendő. Virágai Ooc körül elfagynak A fiatal növény
kibírja a -6 - -8 °C-os fagyot is. A 90-120 napos tenyészideje alatt 1700-2400 oc
hőösszeget igényel. A legkisebb vízigényű hüvelyesek egyike. A kelesztő és a kezde-
ti fejlődést beindító csapadékra viszont szüksége van.
Magyarország területének agroklimatológiai osztályozását nézve megállapítható,
hogy csicseriborsótermesztésre az I. körzet (meleg, száraz) és az I. a körzet (legme-
legebb, legszárazabb) alkalmas.
188 CSICSERIBORSÓ

Környezetigény. Gyenge termőhelyi adottságú, extenzív viszonyokhoz jól alkal-

mazkodó növény. Termesztésének leginkább a Dunától keletre és a Cegléd-Debrecen
vonaltól délre fekvő térség, valamint a Dél-Baranya felel meg.

7 .5. A termesztés módszere

7.5.1. Elővetemény

Az előveteményre közömbös. Rendszerint két kalászos közé kerül. Tapasztalatok sze-

rint legjobb előveteménye a búza. Önmaga után termesztése nem javasolt. Középkö-
tött talajon előveteménye lehet a mák, a repce, az olajlen, a kender, de a napraforgó,
a cirokféle ne legyen.
Homok- és laza talajon előveteménye csak nyári betakarítású lehet. Kukorica, nap-
raforgó, cirok- mint őszi betakarítású növények- ekkor sem lehet. Szermaradvány-
ra érzékeny.
Korai vetéssei (március közepe) csak július közepéig foglalja a talajt. A tarlóhán-
tással és tarlóápolással talajba dolgozott szalmája könnyen táródik fel, ami után jó
őszi búza magágy készíthető.

7 .5.2. Talaj-előkészítés

Középkötött talajon nyáron betakarított növény után a tarlóhántás és zárása elenged-

hetetlen. Gondoskodni kell a hántott tarló ápolásáról, zárásáróL Ősszel betakarított
elővetemény után a szárat zúzni szükséges. Célszerű a kukoricaszárat betakarítani.
Októberben 18-22 cm mélyen kell végezni az őszi szántást, melyet még ősszel cél-
szerű elmunkálni. Így tavaszra, márciusra csak a magágykészítés marad a korai vetés
érdekében.
Homokon hasonlóan a tarlóhántás és a zárás, valamint a hántott tarló ápolása nem
maradhat el. Az őszi szántás -kivéve humuszos, szélverésnek ki nem tett talajt- ho-
mokon elmarad. Tavasszal a magágykészítésre csak a szélveréses időszak elmúltával
-rendszerint április elején- kerülhet sor. Ez befolyásolja a termést is a megkésett ve-
tés miatt. Ahol nincs deflációveszély, ott természetesen márciusban kell előkészíteni
a talajt. Tavasszal a l O cm mély magágyat március közepére készítsük el.

7 .5.3. Tápanyagellátás
A növény által felvett, a magterméssel betakarított tápanyagok sokéves átlaga:
nitrogén (N) 50 kg/t, mész (CaO) 35 kg/t,
foszfor (P 20 5) 20 kg/t, magnézium (MgO) 5 kg/t,
kálium (K20) 40 kg/t.
Közepes tápanyagigényű növény. Termesztéséhez átlagosan 50-60 kg/ha N-nél
(50%-át levegőből köti meg), 80 kg/ha P20 5-dal és 120 kg/ha K20-dal műtrágyázzuk.
Amennyiben van a talaj tápanyagellátottságáról vizsgálati adat, a csicseriborsó ta-
lajának tápanyagigénye a tervezhető terméshez az 31. táblázat adataiból számítható ki.
 CSICSERIBORSÓ 189

31. táblázat. A csicseriborsó tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátoltsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 37 33 28 22 15
I. P205 30 27 23 20 18
KP 41 39 36 34 33
N 41 36 30 25 21
ll. P205 33 30 26 23 21
K20 44 42 38 35 33
N 43 41 37 33 29
IV. P205 37 35 29 27 25
KP 47 45 41 38 36

A foszfor és kálium műtrágyákat ősszel az alapműveléssel együtt, a nitragént ta-

vasszal juttassuk ki. Szerves trágyát ritkán kap, inkább 2-3 éve istállótrágyázott táb-
lára kerüljön. A csicseriborsó mészigénye jelentős, mészben szegény, savanyú talaj-
ban rosszul terem. Az ilyen táblákat meszezni szükséges, s legalább 2 évvel a csicse-
riborsó termesztése előtt kapja a CaCOrot.

7.5.4. Vetés
A magágy legyen nedves, nyirkos, de nem vizes. Száraz talajban egyenetlen a kelése.
Középkötött talajon március második felében kell vetni, laza és homoktalajokon a def-
láció veszélye miatt vetése elhúzódhat április elejére. Vetési csíraszáma 50 db/m 2, a
vetésmélység 2-7 cm. Vetőmagszükséglete 90-130 kg/ha. A vetési útmutató a 32.
táblázatban található. A vetőgépet aszerint kell állítani, hogy a mag szegletes vagy
ráncos legyen.
Vetés után a szárazabb talajt gyűrűs hengerrel kell zámi, a nyirkos magágyat mag-
takaróval kell megjáratni. Ahol első ízben vetnek csicseriborsót, érdemes a magot

32. táblázat. A csicseriborsó vetési útmutatója

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetési idő lll. 15-31.
Sortávolság 24 cm lehet 12 és 36 is
Vetésmélység 2-7 cm
Csíraszám 500 OOO db/ha 12 db/fm
Termőnövény 400 000-450 OOO db/ha
Ezermagtömeg 200-300 g
Csírázóképesség 70% legalább
Tisztaság 99% legalább
Nedvességtartalom 14% Jegfeljebb
190 BORSÓ

rizóbiumtörzzsel beoltani, amivel a mag fehérjetartalma is növelhető. Ha sikerül a gü-

mőképződést elérni, a növény nitrogénszükségletének akár 90%-át is képes a levegő­
ből megkötni. Oltás után a lehető legrövidebb időn belül vetni szükséges.

7.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A csicseriborsó fejlődése az első 20-25 napban igen gyenge. Biotermesztés esetén
kelés utáni ápolása fogasolásból és szükség szerint 2-3-szori gépi vagy kézi kapálás-
ból áll. Vegyszeres gyomirtása is megoldott.
A csicseriborsót termesztő országokban előfordulnak aszkohitás betegségek:
- az aszkobita gombák a száron, a levélen és a hüvelyen okoznak foltosodást, el-
lene réztartalmú szerekkel, Bordói lével lehet védekezni
- a fuzáriumra is fogékony, amit a vetőmag csávázásávallehet megelőzni.
Kártevői nem ismertek, a zsizsik nem támadja meg. Előfordul, hogy amezei nyúl
lerágja a fiatal hajtásokat. Jelentős károkat okoznak a madarak (pl. fácán) az elvetett
magvak kicsipegetésével.

7.5.6. Érés és betakarítás

Július végén érik. Éréskor a sárguló hüvelyekben a magvak zörögnek, a levelek el-
száradnak. Valamennyi hüvelyes közül a legkönnyebb betakarítani. Éréskor nem dől
meg, nem pereg, hüvelyei a talajszinttől 25-30 cm-re helyezkednek el. Csak túlérett
és megázott, majd újból száraz állapotban pereg. Gabonakombájnnal betakarítható. A
fordulatszámot 500 fordulat/percre kell beállítani.
Betakarításkor többször megázott csicseriborsót célszerű kora reggel betakarítani.
Ha betakarításkor hűvös, csapadékos az idő, hajlamos a mag a hüvelybeni penésze-
désre. Ilyenkor a lehető legrövidebb időn belül be kell takarítani, szárítani szükséges
és tisztítani. Tisztított magját 14% nedvességtartalommallehet tartósan tárolni.
Szalmája mint melléktermék nem használható, viszont talajba forgatva hasznos
szerves anyag.

7.5.7. A csicseriborsó magjának minősége

Magja A-vitamint, B-komplexet, C-vitamint és lecitint tartalmaz. Maghéja könnyen

emészthető. Kedvező kémiai összetétele (nyersfehérje 22,07%, nyersrost 3,6%,
nyerszsír 6,1%, szénhidrát 63,1%) miatt abraktakarmányként is keresett. A mikroele-
mek közül az átlagnál többet tartalmaz einkből, mangánból és vasból. Valamennyi esz-
szenciális aminosavat tartalmazza.

7.5.8. Vetőmagtermesztés

Önbeporzó növény, vetőmagtermesztés esetén az elválasztósáv 2 m legyen. Elővete­

ménynek kalászost válasszunk olyan táblán, ahol a megelőző két évben hüvelyeseket
vagy pillangós szálastakarmányokat nem termesztettek. Vetőmagjának változatai:
gömbölyű, ráncos és szegletes. A mag színe lehet szennyesfehér, sárgásbarnás és fe-
191 BORSÓ

kete. Szántófó1di szem1ék: virágzáskor, zöldhüvelyesen és érés előtt. Virágszínre és

aszkohitás foltosságra, vírusos mozaikosodásra és baktériumos levélcsíkosságra kell
szelektálni. A vetőmag minőségi követelményeit a 33. táblázat ismerteti.

33. táblázat. A csicseriborsó vetőmagjának minőségi követelményei

Csírázó- Tisztaság, Idegen mag Káros Nedvesség-

Szaporítás i Vizsgálati
képesség, legalább, összesen, gyom, tartalom,
fok minta, g
legalább,% % db/minta db/minta legfeljebb %
SE-E 2 -
70 99,0 14,0 1000
1-11. fok 10 -

A vetőmagnak szánt termést előtisztítás után, ha nyirkos, legfeljebb 40 °C-on szabad

szárítani. Esős időben betakarított nedves magja napokon belül elveszíti csírázóképessé-
gét, gyors szárítással viszont megmenthető.
 8. Szegietes lednek

8.1. Jelentősége

Bár a szegJetes lednek nem országosan termesztett növény, jelentősége az aszályos

évek fokozódásával párhuzamosan növekedhet. Szerepe elsősorban a kedvezőtlen
adottságú, aszályra hajló termőhelyeken kiemelkedő, mivel itt a legbiztonságosabban
és legbővebben termő takarmányhüvelyes. Éppen a legmostohább tájakon növelhető
termesztésével a fehérjedús takarmánybázis. Termesztése kedvező a talajra, a vetés-
forgóba jól beilleszthető.
A szegJetes lednek hüvelye zölden, magja zölden és szárazon is alkalmas emberi
tápláléknak. Leves és főzelék formájában, a száraz magot héjától megfosztva, áttör-
ve fogyasztják
Magja állatok számára fehérjében gazdag takarmány, melyet abrakkeverékben
hasznosítanak Jó kiegészítője a gabonafélék aminósavainak.
A ledneket, mint zöldtakarmányt hazánkban nem, csak külföldön használják.
Szalmájának értéke a betakarítástól ftigg, emészthetősége jobb, mint az egyéb hü-
velyeseké.
Zöldtrágyaként fővetésben és másodvetésben is kiválóan hasznosuL Gyökérgümői
és nagy zöldtömege révén nitrogénben jelentősen gazdagítja a talajt. Külföldön első­
sorban szőlőültetvényekben alkalmazzák.
A lednek jó mézelő növény. Mivel virágzása az akácot követi, így intenzív méhle-
gelő programokban eredményesen hasznosítható. Ipari célú felhasználására pótkávé-
ként és enyvgyártásra voltak próbálkozások.
Vetésterülete jelenleg néhány száz hektárra korlátozódik:
Magtermése: III. Kötött réti talajokon l ,O-l ,8 t/ha,
V. Szikeseken 0,8-2,5 t/ha.
A hazánkban előállított fajták a Nagykunság réti szolonyec talajain 1,3-3,5, a réti
talajon 1,6-3,8 t/ha magtermésre képesek.

8.2. Botanikáj a és fiziológiája

A szegJetes lednek (Lathyrus sativus L.) a kétszikű növények osztályába, a hüvelyesek
rendjébe, a pillangósvirágúak családjába tartozó Lathyrus (lednek) nemzetség faja.
A faj őshazája a Kaukázustól, a Kaszpi-tengertől Észak-Indiáig terjed. Száznál
több faj ismert. Nálunk egyedül a kelet-mediterrán eredetű szegJetes ledneket vetik.
Egynyári, fényigényes, hosszúnappatos növény. Már +3, +5°C-os talajhőmérsék­
leten csírázik és jól tűri a korai kisebb fagyo kat, de a májusi fagy sem károsítja. Jel-
legzetesen hypogaeicus csírázású. Fejlődésének első szakaszában jól tűri a csapadék-
 SZEGLETES LEDNEK 193
hiányt, a légköri aszályt és a magas hőmérsékletet. Vízigénye a hüvely- és magfejlő­
déskor nagyobb. Tenyészideje l 00--130 nap.
Gyökere még igen kötött talajban is képes 60-90 cm mélységig lehatolni. Oldal-
ágai elsősorban a felső, művelt rétegben sűrűn elágaznak Jó szárazságtűrése elsősor­
ban mélyre hatoló gyökérzetének köszönhető.
A gyökérzeten a talaj 20-30 cm mélységéig dúsan találhatók a néhány mm nagy-
ságú gyökérgümők, melyek leginkább a főgyökéren helyezkednek el.
Szára dúsan elágazó, me ly elsősorban a sortávolság függvénye, hossza 30-ll O
cm. Keresztmetszete jellegzetesen lapított, négyélű. A szár és a levelek a viaszbevo-
nattól szürkészöldek. Aszár felálló, de tápanyagban gazdag talajon vagy csapadékos
években elfekvő. Korai vágás után újra fejleszt hajtásokat.
Levelei szórt elhelyezkedésűek, összetett leveli párosan szárnyaltak A levélnyél
30-40 mm hosszú, alapi részén pálhalevél található. A fokozatosan elvékonyuló, la-
pított levélgerincen 2-4 párban helyezkednek el a hegyes csúcsú, 60-80 mm hosszú,
9-ll mm széles levélkék. A csúcsi levélke kaccsá módosul.

..

'
.
.

J5. ábra. Szegietes lednek

194 SZEOLETES LEDNEK

Virágai fiirtvirágzatot alkotnak, de többnyire magányosan állnak. A virágok 16--20 mm

hosszúak, 20-40 mm-es kocsánnyal. Jellegzetes pillangós virág, melynek pártája le-
het egyöntetűen fehér vagy fehér alapon kék színeződésű, liiáig terjedő vagy rózsás.
A termesztett fajtáknak virága fehér. Alulról kezdődő virágnyílása időben elhúzódó,
virágzásának ideje hosszabb csapadékos, párás időben. A lednek önbeporzással ter-
mékenyül, de lehet idegenmegporzás is.
Termése a pillangósokra jellemző hüvelytermés, mely oldalróllapított 35-50 mm
hosszú és 15-20 mm széles. A felsőállású hüvelytermésben 1--4 mag képződik. A ter-
mesztett lednek magja sárgásfehér. A mag sarkos, szegletes, baltaszemen lapított. A
maghéj felülete sima, fénylő. Ezermagtömege 160-320 g. Az érés nem egyöntetű,
pergésre kevésbé hajlamos, mint a borsó. A mag fehérjetartalma 24-26% (15. ábra).

8.3. Biológiai alapok

A szegJetes lednek, mint termesztett növény már az ókori görög és római irodalom-
ban szerepel. A hazai irodalomból eddig ismert legrégebbi közlés Pethe (1805) köny-
vében található. Surányi ( 1926) közöl első ízben kísérleti adatokat a lednekről, Gráb-
ner (1956) száraz vidéken tartja gazdaságosnak e növény termesztését.
A biológiai alapok megteremtése és fejlesztése Vezekényi nevéhez fűződik, aki Kar-
cagon végzett széles körű kísérleteket és állított elő fajtát Karcagi fehérvirágú néven.
A nemzeti fajtajegyzék három fajtát tart nyilván. A nagy magvú elsősorban humán
fogyasztásra alkalmas, míg a kis ezermagsúlyú elsősorban takarmány- és zöldtrágya
előállítására való.
A kedvezőtlen adottságú termőhelyek hasznosítására is alkalmas lehet a szegJetes
lednek, ha a hosszan virágzó, nagy nektárképző képességű törzsek szelektálásával in-
tenzív méhlegelőt alakítanak ki.

8.4. Termőhelyigénye

Talaj igény. Nem igényes a talajjal szemben, de a legnagyobb hozamot a morzsalékos

szerkezetű, jobb vízgazdálkodású, semleges kémhatású, kötött, réti talajon ad. A láp-
talajok és mélyfekvésű vizes terűletek kivételével mindenütt megél. Szikeseken, réti
szolonyec talajokon a lednek a legbiztosabb és legnagyobb termésű hüvelyes.
A szakirodalom mészigényesnek tartja, ez azonban hazai viszonyok között nem
igazolódott.
Éghajlatigény. A szárazságot legjobban tűrő kultúr növényeink közé tartozik.
Csak csirázáskor kíván viszonylag sok nedvességet, de kelés utáni fejlődésére kedve-
zőbb a száraz, mint a csapadékos időjárás. Fejlődése során kevesebb vizet igényel,
mint a többi hüvelyes.
A száraz tavasz és a virágzáskori júniusi szárazság kedvez a lednek maghozamára.
A sok esőtől növekedése erőteljes, a növény elfekszik, ami hátrányos a hüvelykötés-
re és a betakarításra.
Magasabb hőmérsékleten gyorsan fejlődik. A kora tavaszi és májusi fagyokat jól bhja.
 SZEOLETES LEDNEK 195

Környezetigény. A szegJetes ledneknek ott van jelentősége, ahol a kedvezőtlen

ökológiai tényezők negatívan befolyásolják a hüvelyesek termését. Kiváló alkalmaz-
kodóképessége és igénytelensége révén a szélsőséges talaj- és időjárási viszonyokat
sokkal jobban elviseli, mint a borsó. Észak- és Dél-Alföld növénye.

8.5. A termesztés módszere

8.5.1. Elővetemény

A lednek az előveteményre nem igényes. Magtermesztésre ősziek után, de kapások

után is sikerrel vethető. Gyomokkal erősen fertőzött talajba ne vessük, mivel elsősor­
ban az évelő és kétszikű gyomok elleni védelme nem megoldott.
Zöldtakarmánynak és zöldtrágya céljára a korán !ekerülő ősziek után érdemes vetni.
Önmaga és egyéb pillangósok után a jelentős Fusarium-fertőzés veszélye miatt
négy-öt évig ne vessük.
8.5.2. Talaj-előkészítés

Őszi kalászos elővetemény után, a szalma lehordást vagy szecskázást követően az

azonnali tarlóhántás a legfontosabb.
A tartóbántást különösen száraz, meleg időjárás esetén azonnal zámi kell, mely
kapcsolt eszközzel - gyűrüshenger, cambridge henger, stb. - egymenetben vagy kü-
lön menetben végezhető. A vízmegőrzés mellett ez elősegíti a gyomok kelését, így a
hántott tarló ápolásával lehetőség nyílik a mechanikai gyomirtásra is.
Az őszi szántásra lehetőleg október hónapban kerüljön sor, 22-25 cm mélyen. Szi-
kes talajokon kerülni kell a mélyforgatást. A felső réteg művelését lazítással érdemes
kombinálni, mely elősegíti a csapadék befogadását. Közvetlenül a lednek alá nem, ál-
talában az elővetemény alá lazítanak szikesen.
Viszonylag jól viseli a csökkentett menetszámú talajművelést.
Az ősszel betakarított növények után - kukorica, cukorrépa - fontos a mélyebb,
25-30 cm szántás váltvaforgató ekével, a szántás elmunkálása nélkül.
Tavasszal, amint a talajművelésre lehetőség van, 5-8 cm mély magágykészítés kö-
vetkezik.
A szolonyeces réti talajok művelése során figyelembe kell venni, hogy száraz idő­
ben viszonylag könnyen "porosítható", ez azonban csapadék hatására könnyen elfo-
lyósodik, majd kemény kérget képez a felszínen. Ezt a talajtípust csak akkor művel­
jük, amikor a talaj nedvességállapota lehetővé teszi.

8.5.3. Tápanyagellátás
A szegJetes lednek több év átlagában az alábbi tápanyagokat veszi fel a talaj termő­
rétegéből
nitrogén (N) 40 kg/t, mész (CaO) 14 kg/t,
foszfor (P 2 0 5) 25 kg/t, magnézium (MgO) 6 kg/t,
kálium (K 20) 45 kg/t.
196 SZEOLETES LEDNEK

34. táblázat. A szegJetes lednek tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 39 36 31 27 25
III. P20s 30 28 25 23 20
K20 54 51 45 41 38
N 43 38 34 31 29
v. P20s 35 32 27 24 21
Kp 55 52 47 44 42

A lednek mélyen gyökerező növény, a tápanyagok nagy részét azonban a talaj fel-
ső rétegeiből veszi fel, ahol mellékgyökérzete dúsan elágazik.
A nitragént inkább a tenyészidőszak első harmadában igényli. A talajban lévő ne-
hezen oldható foszfátokhoz a lednek gyökérzete hozzáfér, így az adagolt foszfor el-
sősorban a talaj P-szintjének fenntartásához szükséges. A kötött réti vagy szikes talaj
K-szolgáltató képessége általában jó, így káliumtrágyát csak a gyengén ellátott tala-
jon használjunk. Viszonylag nagy a talajból kivont mész, azonban a mészadag növe-
lése nem emeli a termésszintet (34. táblázat).

8.5.4. Vetés
A ledneknek két fajtatípusát különböztetjük meg. Egyik a nagy ezerszemtömegű ét-
kezési, a másik az alacsonyabb ezerszemtömegű, elsősorban takarmányozás és zöld-
trágya céljára használatos fajta. Ezermagtömege 160-260 g.
Csávázni nem kell.
Mivel a csírázáshoz több nedvességet igényel, mint a többi hüvelyes, amint a talaj-
ra lehet menni, vetni kell. Fontos az egyenletes vetésmélység, nedves talajban 5-6 cm,
35. táblázat. A szegJetes lednek vetési útmutatója

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetési idő Ill. 1-31.
Sortávolság 12 cm vethető dupla gabona-
sortávolságra is
Vetésmélység 4-5 cm
Csíraszám:
magtermesztés l OOO OOO db/ha l 00 db csírázó magból
zöldtakarmány l 200 OOO db/ha l fm-re 12 db
Termő növény 800 OOO db/ha
Ezermagtömeg 160-220 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 99%,legalább
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb
 SZEGLETES LEDNEK 197

míg kiszáradt talajban vetésmélységtől függetlenül - a nedves rétegig le kell tenni a

magot. A lednektermésmenny iségéta növényállomány sűrűsége döntően befolyásol-
ja. Tisztavetésben gabonasortávolságra vetve (12-15 cm) 1,0-1,2 millió csira/ha in-
dokolt (35. táblázat).

8.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomok ellen legeredményesebben vetés után, kelés előtt lehet védekezni. Ha meg-
felelő tarlókezelést végeztünk, kevesebb gyommaggal terhelt a talaj. Az évelők és két-
szikűek irtására kelés után nincs lehetőség. Évelőkkel fertőzött táblára ne vessünk.
Zárt állomány esetén gyomelnyomó képessége jó.
Leggyakoribb gyomok: vadrepce (Sinapis arvensis),
disznóparéj (Amaranthus sp.),
libatop (Chenopodium album),
moharfélék (Setaria sp.),
mezei acat (Cirsium arvense).
Betegségei. Legfontosabb betegsége a fuzáriumos tőpusztulás (Fusarium sp.),
mely a talajból támadja. Az ellene való védekezés egyetlen módja, hogy önmaga és
egyéb pillangós után 5 évig nem vethető lednek.
A ledneket elvétve támadja egyéb gombabetegség. Baktériumos és vírusos fertő­
zésenem ismert. A kórokozók elleni kémiai védekezés nem hatásos leveleinek és szá-
rának szőrözöttsége miatt.
Kártevői. Legfontosabb kártevője a borsó csipkéző (Sitona crinita), mely kelés
utánjelentős károkat okozhat. Rágása az első virágbimbók megjelenéséig veszélyt je-
lent, így az ellene való védekezés indokolt.
Elvétve okoznak kárt a tetvek (Acyrthosiphon pisum), melyek a hajtáscsúcs szívo-
gatásával gátolják a növény fejlődését
Az akácmoly (Etiella zinckenella) kártétele ritkán okoz gondot a lednek vetések-
ben. A zsizsik (Bruchus pysorum) - a borsótól eltérően - nem károsítja, így tárolása,
raktározása egyszerűbb és olcsóbb.

8.5.6. Érés és betakarítás

A lednek nem virágzik egyszerre, így a hüvelyek és a magvak a vegetáció utolsó sza-
kaszában különböző érettségi állapotban vannak. Csak kifejezetten száraz, aszályos
nyarak idején van esély arra, hogy a betakarításra kerűlőmagvak hasonló nedvesség-
tartalmúak legyenek. Csapadékosabb időjáráskor- a teljesen érett magtól a virágig-
a termésfejlődés minden szakasza megtalálható a növényen. Az érés összehangolásá-
ra érésgyorsító javasolt. Betakarításának ideje július első, második dekádja. Betaka-
rítani akkor kell, amikor az alsó hüvelyen lévő magvak sárgák és kemények. A mag-
vak nedvességi állapotától ftiggően a kombájn dobfordulatát 650-700-ra kell be-
állítani. A dobkosár nyitásával csökkenthető a törött magvak aránya. Jó talaj-
előkészítésű, sima felszínen az elfekvő növény emelőujjas vágószerkezettel jól beta-
karítható. Egyenetlen talajfelszínesetén azonban abetakarítógép károsadhat és nagy
a szemveszteség.
198 SZEOLETES LEDNEK

Előtisztítás. Az aszályos időben betakarított ledneket közvetlenül a betakarítás

után előtisztítani kell a gyommagvaktól és idegen anyagoktóL Ha a magvak nedves-
ségtartalma jelentős különbségeket mutat és zöld szemek is találhatók a termésben
előtisztítás után vékony rétegben szétterítve addig kell forgatni, míg egyenletes ned-
vességtartalmú lesz (14%).
Tisztítás. A megfelelően előtisztított és kezelt lednek tisztasága gyakran megfelel
a vetőmagszabványnak. Esetleg szükség lehet szeparátor használatára a tört szemek
és földtörmelék eltávolításához. Tárolása garmadában vagy silóban lehetséges.

8.6. A termesztett növény minősége

A szegletes lednek magjának

- fehérjetartalma 26% körüli, gyakran meghaladja a borsó fehérjetartalmát,
- kevésbé puffasztó hatású, mint egyéb hüvelyes.
Zöldhüvelyes állapotban betakarított lednekből készült pellet nyersfehérje-tartal-
ma 18%.
A nyersfehérje aminosav-összetétele hasonló a borsóéhoz, gazdag esszenciális
aminosavakban, amely a magtermés esetében a következő értékeket mutatja: szerin
5,1 g/100 g, cisztein 0,34 g/100 g, lizin 7,43 g/100 g fehérjére vonatkoztatva. A led-
nekből készült takarmányt elsősorban kérődző állatok, különösen juhok téli etetésére
használhatj uk.
4.8.7. Vetőmagtermesztés

Vetőmagtermesztés esetében fontos, hogy olyan táblába ne vessük, ahol jelentős mo-
gyoróslednek (Lathyrus tuberosus) fordul elő, mert ez kizáró ok. Termesztésének
módszere megegyezik az áru lednek termesztéséveL
Az idegenelés során a nem fehérvirágú egyedeket (rózsaszín, lila) el kell távolíta-
ni. Igényes a tábla kultúrállapotára és gyommentességére. Az acatgubó a magból ne-
hezen tisztítható, ezért ennek irtása szükséges. Szigetelőtávolság 2 m, szántóföldi
szemle virágzáskor és érés kezdetén esedékes.
A szegletes lednek vetőmagjának minőségi követelményeit a 36. táblázat tartal-
mazza.
36. táblázat. A szegJetes lednek vetőmagjának minöségi követelményei

Csírázó- Tisztaság, Idegen mag Káros Nedvesség-

Szaporítás i Vizsgálati
képesség, legalább, összesen, gyom, tartalom,
fok minta, g
legalább,% % db/minta db/minta legfeljebb %
SE-E 10 -
85 99,0 14,0 1000
I-II. fok 20 -
 9. Homoki bab

9.1. Jelentősége

A homoki bab vagy vignabab tévesen tehénborsó a babfélékhez hasonló étkezési és

takarmánynövény. Darálva magja szarvasmarhák, juhok, kecskék abrakkeverékében
jól emészthető fehérje. Mellékterméke takarmányszalma. Zöldje virágzás után silóke-
verékbe vagy szárítva, szénaként használható takarmány.
A laza és homoktalajok növénye elsősorban. Középkötött talajokon is megterem,
de borsónak, szójának, babnak nem versenytársa. Az extenzív és biogazdálkodásban
a talaj kultúrállapotának és termőképességének fenntartásában kap szerepet.
Az 1960-as évekiga legtöbbet a Jászságban és a Duna-Tisza közi homoktalajokon
vetették. A statisztikai adatok a babfélékkel együtt tartotta nyilván. A termelési rend-
szerek elterjedésével szorult ki a szántóföldekrőL
A szántóföldi növénytermesztésünk az elmúlt két évszázadban a szakkönyvek akko-
ri elnevezése szerinti tehénborsót böjtibab, búzabab, lencsebab, piribab néven különböz-
tette meg a fehér vagy a nagy magvú bokorbaboktól, illetve a karózott futóbaboktóL
Világszerte elterjedt növény. Csak angol neve tehénborsó, azaz cowpea, másutt
bab, úgy mint Kuhbohne, Kundebohne a németeknél; Kelet-Afrikában kundi, kunde;
Kínában dzian-dou stb.
Termése, az 1950 és 1970 közötti évek vizsgálatai és gazdaságok terméseinek
elemzése szerint a következő.
Mag Zöldtakarmány Takarmány
Szántóföldi termőhely
t/ha t/ha szalma, t/ha
I. középkötött mezőségi talajokon 0,5-2,0 15-22 6-10
IV. laza és homoktalajokon 0,7-2,5 12-16 8-7

9.2. Botanikája és fiziológiája

Rendszertani besorolása: Vigna sinens is (L.) Endl. A Phaseolus nemzetségbe tartozó
fajok egyike a Vigna, aminek negyven változata fordul elő a különböző földrészeken.
Őshazája Közép-Afrika hegyes vidéke. Az ókorban már termelték a Földközi-ten-
ger országaiban. A középkorban már ismerték és vetették az európai országokban. A
XVI. századtól kezdve az amerikai Phaseolus habok szorították háttérbe, de a gyen-
ge termőhelyi adottságú talajokon Európa szerte fennmaradt. Amerikában is vetik, ott
ahol a szójának a talaj már nem felel meg.
Élettani jellemzői. Rövidnappalos, dudvás szárú növény. Tenyészideje a Kárpát-
medencében 100-11 O nap. Csírázásához 13 °C-nál néhány fokkal nagyobb talajhő-
200 HOMOKI BAB

mérséklet szükséges. Optimális a 15-18 °C, amelynél kelése 4-6 nap. Virágzásának
kezdetéig a vegetatív szakasz 60 nap és magjának beéréséig további 35-40 nap szük-
séges. Keléséhez és azt követően 25-30 napig igényes a vízre. Amint gyökérrendsze-
re kifejlődött - szárazságtűrő.
Gyökere főgyökér rendszerű. A főgyökér orsógyökér, amiből számos gyökérág
fejlődik. A termőréteget sűrűn behálózza. A gyökérágakon többé-kevésbé gömbölyű
gyökérgümők képződnek. A gümők csoportosan helyezkednek el és számuk a talaj
nedvességállapotától függ.
Hajtásrendszere inkább elheverő, felemelkedő hajlammaL A hajtástengely sár-
gászöld és dudvaszerű. Az oldalágak a hajtástengelyen fejlődő, szórt állású levelek
hónaljából jönnek elő.
Levelek hármasan összetettek A levélalapnál két pálha alakul ki. Ezek alapjuknál
sarkantyúszemen megnyúltak A levélnyél ellaposadó és aránylag rövid. A levélkék
alapjánál pálhácska képződik, amik lándzsás-tojás alakúak, kopaszok és fénylők.
Virágzata. A második vagy a harmadik levélemelet hónaljából jön elő és a leve-
lek fölé emelkedő örvös fürt. A következő virágzatok néhány napra ezt követően fo-
kozatosan fejlődnek ki. A kocsány igen rövid, s a virágok szinte ülőknek látszanak.
A virágnak ötcimpás a csészecsöve. A párta ötszirmú, pillangós szerkezetű és a
bükkönyökéhez hasonló alakú. A vitorlalemeze majdnem kerek. A két evező ívelt, a

16. ábra. Homoki bab

 HOMOKI BAB 20 l

csónak pedig majdnem olyan hosszú, mint az evezők és csőrös függeléke nincs.
A párta színe a fehértől a sötét liiáig fajtára jellemző. A porzók száma l O, a bibe fo-
nálszerű. Virágzása keléstől a 60-65. napra kezdődik és 2-3 hétig is eltart.
Termése. Egyenes vagy gyengén hajlott hüvelytermésű, hengeres, 10-25 cm hos-
szú, benne 6-20 maggal. Fejlődésének kezdetén a hüvely felálló és az érés kezdetére
lehajlik. Pergésre hajlamos.
Magja a paszulyéhoz hasonló, vese alakú, ami fajtától ftiggően lehet rombusz
vagy gömbölyű is. Színük világosbarna, barna, sötét lila, fehér, a takarmány homoki
babé rendszerint fekete. Ezermagtömege 70-95 g körüli, de van 140-160 g-os válto-
zat is (J 6. ábra).

9.3. Biológiai alapok

Nemesítésével és a külfóldi fajták fenntartásával hazánkban nem foglalkoztak. A
XIX. és a XX. század első felében Amerikából és Görögországból behozott, fajta-
megjelölés nélküli Vigna-babot a gazdaságok saját célra tartották és szaporították.
Az 1950-es években a szegedi Délalfóldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben be-
gyűjtött változatait vizsgálták, és szaporították.
Az ebből származó mag Kistelek és Kiskunhalas, valamint Nagykőrös, Cegléd,
Nagykáta környékén gazdálkodóknál megtalálható. Igénytelenségével és a böjti bab el-
nevezésével, ízletességével marad fenn termesztése évről-évre, főleg tanyán élőknél.

9.4. Termőhelyigénye

Talajigény. A gyenge termőhelyi adottságú laza és könnyű, valamint középkötött ta-

Jajok növénye. A homoktalajok közül meszes és semleges körüli, gyengén humuszo-
sak felelnek meg a legjobban, de laza erodált talajon is vethető, ha az altalajból a ka-
pillárisokon vízhez jut. Középkötött mezőségi talajokba is vethető, de ott az étkezési
baboknak nem versenytársa.
Klimatikus igény. A Duna-Tisza köze és Tiszántúl, valamint Dél-Dunántúl időjá­
rása a legmegfelelőbb, mert bőigényes és szárazságtűrő. Vízigénye mérsékelt, csak
keléséhez és virágzásig kapjon 2-3 nevelő esőt.
Környezetigény. Az extenzív gazdálkodáshoz jól alkalmazkodó növény. Vetéstől
a sziklevelek áthasonulásáig galamb, fácán, sirály kártétele miatt védelme szükséges.
Amint a 6-8 leveles fejlettségét elérte, környezetéhez jól alkalmazkodik.

9.5. A termesztés módszere

9.5.1. Elővetemény

Előveteményre nem igényes. Homoktalajokon, ahol kalászosok, burgonya, zöldégfé-

lék, napraforgó és kukorica is megterem, a késő tavaszi vetésű homoki bab számára
is megfelelő, mert erre az időre az elővetemény által visszahagyott tarlómaradványok
202 HOMOKI BAB

lebomlása gyakorlatilag befejeződik. Kivétel a cirokfélék gyökér- és tarlómaradvá-

nya, valamint a tarackos gyomok.
Ne legyen előveteménye pillangós virágú hüvelyes vagy szálastakarmány. Lehet
viszont őszi vetésű pillangóskeverék, mert ezeket május közepéig- a homokibab op-
timális vetésidejéig - betakarították, gyökereiknek maradványai nem okoznak pen-
tozán hatást.
Középkötött talajon a pillangósvirágúak kivételével valamennyi szántóföldi növény
lehet előveteménye.
9.5.2. Talaj-előkészítés

Kalászosok vagy nyáron betakarított növények után, valamennyi talajon először se-
kély tarlóbántást kell végezni hengerrel zárva. Kikeit gyomok virágzása előtt kerül-
jön sor újabb talajmunkára, olyan mélyen, hogy a gyomok, az árvakelés és előzőleg
a sekély tarlóhántás miatt felszínen maradt tarlómaradvány is bemunkálásra kerüljön.
Ezután szintén zárjuk a talajt hengerreL
Május közepéig a homokibab vetéséig kihasználható a talaj kora ősszel vetett ke-
veréktakarmány növénnyel ami április végén, de Jegkésőbb május elején kerül leka-
szálásra.
- Középkötött talajon végezzünk őszi szántást, tavasszal simítózunk, majd gyom-
mentesen tartjuk a talajt. Középkötött talajon, ha nem vetünk áttelelő szálastakar-
mányt minden esetben talajnedvességet megőrző hengerezést végzünk.
- Homoktalajon őszi szántás elmarad a defláció miatt. Tavasszal Jegkorábban áp-
rilis elején tárcsázzunk vagy kombinátorral műveljük a talajt, nyomában gondosan
zárva. Amennyiben gyomosodik a talaj felszíne, sekély műveléssel és nehéz felszín-
tömörítő hengerezéssei ápoljuk a talajt.
Magágyat közvetlenül a vetés előtt - legjobb a vetés napján - kell készíteni 6--8 cm
mélyen. Ezzel a magágy előkészítő munkával együtt adjuk a homoki babnak a nitrogént.

9.5.3. Tápanyagellátás
Egy tonna mag és a vele együtt betakarított mellékterméke a következő tápanyagokat
tartalmazza:
nitrogén (N) 56 kg/t, mész (CaO) 42 kg/t,
foszfor (P 20 5) 27 kg/t, magnézium (MgO) 8 kg/t.
kálium (K 20) 44 kg/t,
Szalmája légszárazon kétszerese a magtermésnek, középkötött talajon háromszo-
rosa és a borsóhoz hasonlóan takarmányszalma. Amennyiben babrozsda miatt szal-
mája kinn marad és beszántják, javítja a talaj felvehető tápanyagkészletét
A foszfor és kálium alaptrágyákból homokon 2 tonna magtermésnek megfelelő
adagot kapjon hektáronként. Középkötött talajon elegendő l t magterméssel felvett
foszfort és káliumot tartalmazó műtrágyát kiszómi az őszi szántás előtt hektáronként.
Talajvizsgálati adatok ismeretében a P- és aK-tartalmú alaptrágyát az 37. táblázat
alapján állapítjuk meg.
A legjobb, ha a nitragént a magágyba kapja, és ne legyen több 20-25 kg-nál ha-
onként, különben nem használjuk ki a növény kiváló N-gyűjtő képességét.
 HOMOKI BAB 203

3 7. táblázat. A homoki bab tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántófcildi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
tennőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 40 37 33 28 25
I. PzÜs 31 29 26 22 19
K20 53 51 44 40 37
N 52 48 40 35 32
IV. PzÜs 36 33 29 24 21
K20 56 53 48 44 42

9.5.4. Vetés
Vetőmagját a gyakorlatban nem csávázzák, holott indokolt lenne környezetbarát ma-
dár és vadriasztó szerrel.
Magágyat homokon a vetés napján kell készíteni 6-8 cm mélyen és nyomában kell
vetni, gondosan zámi a talajt, hogy az így megőrzött nedvesség biztosítsa gyors kelését.
Az őszi keveréktakarmány szakaszos kaszálása után - április végén és május ele-
jén - naponta kell aláforgatni a tarlómaradványt, hogy a megmaradt nedvességét a
homok megtartsa.
Középkötött, kedvezőbb vízháztartású talajon a magágy lehet 8-l O cm és 1-2 nap-
pal előzze meg a vetést.
Vetésének ideje homokon legyen inkább május 15-20 körül, középkötött talajon
május 5-15 között.
Kelését a talaj hőmérséklete is befolyásolja. A 15-18 °C-os talajban 4-6 nap,
13-15 °C-osban 5-8 nap, 11-13 °C-osban egyenetlenül elhúzódó a kelése.
Vetésének nyomában zárjuk a talajt gyűrűshengerrel vagy sorhengerreL
Sortávolsága magterméséért legyen 30-36 cm, zöldtakarmánynak 24-30 cm és
4-6 cm mélyre kerüljön vetőmagja. Vetésére a 38. táblázat ad eligazítást.

38. táblázat. Homoki bab vetés útmutató

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetésidő v. 5-20. napszak érzékeny
Sortávolság 36 cm
Vetésmélység 4-6 cm
Csíraszám 450 OOO db/ha madárkártól védett
Tennő növény 400 OOO db/ha körülmények között l 00 db
csírázó magból 15 db
tennészetes önritkulással
Ezennagtömeg 70-160 g lemarad
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 99%, legalább
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb
204 HOMOKI BAB

9.5.5. Növényápolás, növényvédelem

Vetésvédelemre szoruló növény a homokibab. Szárazabb talajban az elhúzódó kelés
miatt madárriasztás szükséges. Különösen a fácán és a galamb tehet benne kárt. A
zsenge kelésben rágcsálók, különösen nyulak károsíthatnak.
Gyomirtása elengedhetetlen. Az egyszikűek közül az ujjas mohar főleg laza ta-
lajon gyomosít. A kakaslábfű szárazabb időben lehet hátrányos a fejlődésére. A két-
szikűek közüla libatopfélék, a disznóparéj és a kövér porcsin (ez utóbbi homokon)
terméscsökkentő. Postemergens kezeléssei gyommentesen tartható kétszikűekkel
szemben.
Betegségei közül a babrozsda főleg homokon fordulhat elő, de a babfenesedés és
a paszulyvész is előfordulhat.
Kártevői közül a takácsatka (V) ellen kell felkészülni védekezésre, a zsizsik pedig
hasonló kártevőként jelentkezik, mint a borsóban vagy a babban.
Öntözés. Őszi keverék után, középkötött talajon a kelesztő öntözés biztosít jó be-
állottságot. Ezt követően jó szárazságtűrő.

9.5.6. Betakarítás
Augusztus végén vagy szeptember elején érik. Érése elhúzódó és 8-I O napig tart.
Éretten a hüvely könnyen nyílik és érintésre pereg. Érésszabályozóval a beérés 2, leg-
feljebb 3 napra lerövidül.
Kétmenetesen célszerű aratni. Érése kezdetén a rendre vágott homoki bab vonódott
állapotban 5 - 6 nap elteltével délelőtt rendről csépelhető. Lassított dobfordulattal is
a mag l 0-15%-a törött vagy rejtett csírasérül t lesz. (Abrakkeverékbe l 0%-ig beke-
verhető a sérült, törött mag.)
Szalmája, amennyiben nem rozsdásodott, elsősorban juhtakarmány, de amerikai
neve után szarvasmarháknak is takarmánya. Szalmája beszántva javítja a talaj nitro-
génellátottságát.
Zöldhüvelyesen vágva augusztus második felében 12-22 t/ha tömege kukoricával,
szudáni fűvel jól silózható.

9.5.7 A homoki bab minősége

A mag, a széna és a takarmányszalma termésének minőségi adatai 1950-es és 1960-

as évek terméseiből valók Duna-Tisza közén gyengén humuszos homoktalajróL
Magvak összetétele:
víztartalom 9%, nedvességmentes vonadék 58,9-63,1%,
hamu 2,8-3,5%, keményítő 44,9-50, l%,
nyersfehérje 19,5-23,6%, emészthető fehérje 14,9-18,0%,
nyerszsír 1,3-1,8%, keményítő érték 72,8-73,0 konc.%.
nyersrost 2,8-3,5%,
 HOMOKI BAB 205

9.5.8. Vetőmagtermesztés

Önbeporzó. Étkezési változatai: világosbama magvú, fekete köldökkel; takarmány-

változatai: barna magvú (140-160 g ezermagtömeg), krémszínű magvú (70-80 g
ezermagtömeg), fekete magvú (70-90 g ezermagtömeg).
Szaporításának helyét úgy kell megválasztani, hogy ott 2 éven belül nem vetettek
hüvelyest vagy pillangós szálastakarmány-növényt A szükséges elválasztósáv 2 m.
Virágszínre kell szelektálni, ezért 2,5 m-ként 50 cm idegenelőútra van szükség, vala-
mint 50 méterenként kihordó keresztutat kialakítani. Szántóföldi szemlére virágzás-
ban, zöldhüvelyes állapotban és az érés kezdetén kerül sor. Az l. és II. fokú szaporí-
tóanyagban 3% babfenésedés vagy paszulyvész fertőzöttség a megengedett. Vető­
magjának minőségi követelményeit a 39. táblázat tartalmazza.

39. táblázat. A homoki bab (tehénborsó)* vetőmagjának minőségi követelményei

Csírázó- Tisztaság, Idegen mag Káros Nedvesség-

Szaporítási Vizsgálati
képesség, legalább, összesen, gyom, tartalom,
fok minta, g
legalább,% % db/minta db/minta legfeljebb %
SE-E
80
o -
99,0 15,0 1000
1-11. fok 20 -
* Tehénborsó néven található a szabványok ban. Latin neve Vigna sínensis L., de jelzik Vigna
unguiculata L. néven is.
 lO.Mungóbab

10.1. Jelentősége

A mungóbabot érett magjáért termesztjük hazai és külfóldi célra. Elsődleges felhasz-

nálási területe az étkezési célú babcsíra előállítása, amely párolt zöldségek vagy salá-
ták alkotójaként egészséges emberi táplálék.
A mungóbab takarmánynövényként is kiválóan hasznosítható. Ázsiai tapasztalatok
szerint - különösen a baromfiágazatban - az egész növény vagy magjának takar-
mánykeverékben (szója helyett) való felhasználása eredményes.
A mungóbab zöldtrágyának szintén kiválóan alkalmas.
A gyógyászatban a mungóbab őrölt magjának és gyökerének használata elterjedt.
Vetésterülete hazánkban mindössze néhány hektár. Magtermése a magyarországi
ökológiai viszonyok között biztonsággal beérik. Legnagyobb jelentőséggel Európai
Uniós keretek között az ökológiai (bio-) termesztési mód bírhat, de hagyományos ter-
mesztése vegyszerszegény környezetben szintén versenyképes megoldást jelenthet.
Termése - évjárattól függően - 0,4-1,5 t/ha mag.
Zöldtakarmánynak teljes növényt hasznosítják, mennyisége 10-15 t/ha.

10.2. Botanikája és fiziológiája

A mungóbab a kétszikű növények osztályába, a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, a pil-
langósok (Fabaceae) családjába és a Vigna nemzetségbe tartozik. Délkelet-ázsiai
géncentrumon belül 8 faj az elterjedtebb, melyek közül hazánkban 3 faj ismert. A
mungóbab valamennyi faja diploid, 24 = 2x = 22 kromoszómaszámmal. Két változa-
ta, a zöldmagvú (green gram) és a fekete magvú (black gram) közül hazánkban kizá-
rólag az olajzöld magvú ( Vigna radiala Wilczek) terjedt el, a fekete magvú változat
(V mungo) csak a szakirodaiomból ismert.
Kultúrnövényként a délkelet-ázsiai géncentrumából kiindulva terjedt el Euró-
pában és Amerikában egyaránt. Nyugat-Európában hasznosítása kizárólag magjá-
nak behozatala útján kezdődött. Magyarországon a mungóbab megjelenését az
1980-as években nemesítési és termesztési törekvések követték. Ennek eredmé-
nyeként a hazai ökológiai igényeknek megfelelő, szelektáJt és honosított fajtával
rendelkezünk.
Egynyári, hosszúnappalos növény. Származásának megfelelően melegigényes. Ve-
tése a késő tavaszi talajmenti fagyok után, a talaj felmelegedő időszakában (május
második fele) optimális. Kedvező fejlődéséhez fény-, hő- és vízigényének kielégíté-
se szükségszerü.
Gyökere főgyökérből és a gyökérnyak tájékán eredő erős oldalgyökerekből áll.
 MUNGÓBAB 207

Cl '
.
'

17. ábra. ~ungóbab

Szára felálló hajlamú, dudvás. Hossza 30-40 cm. Bokortípusú (determinált), az

oldalágak a hajtástengelyen fejlődő, szórt állású levelek hónaljából fejlődnek ki. A
szik alatti szár antociános színeződésű.
Levelei bánnasan összetettek, szórt állásban helyezkednek el, színük középzöld,
alakjuk háromszögletű, csúcsuk közepesen kihegyesedő. A levelek közepes méretű­
ek, hosszuk 7-l O cm, szélességük 4-5 cm, az erek között enyhén hólyagozottak.
Virág. 5-6 pillangós virága laza fúrtben áll, a virágok mérete 1-2 cm. A vitorla szí-
ne zöldessárga, az evező színe sárgászöld. A virágzás kezdete a vegetáció 50. napját
követő időszakra tehető.
Termése szárazon felnyíló, nem pergő, többmagvú hüvely, hossza 10-15 cm, szé-
lessége a két varrat között l cm-nél valamivel kisebb, keresztmetszete kerek. A hü-
vely színe zöldéretten sötétzöld, éretten csokoládébarna. Alakja egyenes vagy enyhén
hajlott, csúcsalakja hegyes, a hüvelycsőr rövid (l cm-nél rövidebb). Túléretten a var-
rat mentén felnyílik, csavarvonalat vesz fel. A hüvelyen a mag kidomborodása köze-
pes, külső felszíne enyhén érdes. Magja viszonylag kicsi, széles, ovális alakú, egyszí-
nű, olajzöld. Jellegzetessége a világosbama köldökgyűrű. Keresztmetszete kerek,
erezettsége gyenge. Nyersfehérje-tartalma a borsóéhoz hasonló 23% körüli. Ezer-
magtömege: 50-60 g (17. ábra).

10.3. Biológiai alapok

Pakisztáni eredetű kereskedelmi anyagból (populáció) kiindulva, többéves kísérleti
termesztés és megfigyelés vezetett el a fajtanemesítéshez. Egyetlen hazai nemesített
208 MUNGÓBAB

fajta a Mezőkovácsházán előállított 'Zeni', amely 1992-ben részesült állami elisme-

résben. Szabadalmaztatott fajta, hasznosítását a közelmúltig a Bólyi Mezőgazdasági
Rt. végezte, jelenleg szabad fajta.

l 0.4. Termőhelyigénye

Talaj igény. Homoktalajoktól a legjobbközépkötött mezőségi vályogtalajokig megte-

rem. Nem való a mélyfekvésű hideg, vízállásos vagy szikesedésre hajló talajokba. Ta-
lajtípustól függetlenül a jó levegő-víz arányt igényli.
Éghajlatigény. Fejlődésének vegetatív szakaszában meleget és egyenletes vízellátást
igényel, a generatív szakaszban a kontinentális jellegű időjárás a megfelelő.
Környezetigény. Elsődlegesen a hagyományos babtermő talajok növénye, továb-
bá azon homokos termőhelyek, ahol vízellátása (öntözése) megoldható. Az ország dé-
li részén (Pécs-Mezőkovácsháza) szeptember közepéig beérik, míg az ország északi
felén (Boldogkőváralja-Kőszeg) az érés átlagosan szeptember végére esik. A légköri
aszályra érzékeny, de kevésbé, mint a közönséges bab.

l 0.5. A termesztés módszere

10.5.1. Elővetemény

Legkedvezőbb, ha gabona után következik, azonban az ázsiai termesztési tapasztala-

tok (India, Kína, Tajvan stb.) szerint az előveteményre kevésbé igényes.
Öntermékenyülő növény. A közönséges bab és önmaga után a hasonló betegségek
és kártevők miatt csak 4 év elteltével kerüljön.

l 0.5.2. Talaj-előkészítés

A talaj-előkészítést annak ismeretében végezzük, hogy a mungóbab számára elsődie­

gesen nem a forgatás, hanem a lazítás a meghatározó, amely a pórustérfogat növelé-
séhez szükséges.
A nyáron betakarított kalászos után középkötött talajokon sekély tarlóbántást végez-
zünk tárcsával, esetleg kultivátorral. Mindkét esetben hengerrel zárjunk, elősegítve a
nyári gyomkelést. A gyom- és árvakelést tárcsázva keverjük be és zárjuk hengerrel a
talajt. Ezekkel jobb minőségű őszi szántást és tavaszi magágykészítést biztosítunk.
Az őszi szántást október végéig végezzük el 22-26 cm mélyen. Kötött talajon, kü-
lönösen tömörödött altalaj esetén mindig végezzünk altalajlazítást, amellyel a mun-
góbab mélyebb gyökeresedését érhetjük el, közvetve javítva ezzel a növény száraz-
ságtűrő képességét. Igazolt, hogy a lazítás kötött talajon a növénymagasságot 18%-
kal, a gyökérhozaroot 60%-kal, a termést 78%-kal növeli a tömörödött, kedvezőtlen
pórustérfogatú talajjal szemben a babfélék esetében.
Tavasszal simítózás, majd az alap gyomirtószer bedolgozása kombinátorral törté-
nik. A talajelőkészítést hengerrel zárjuk. Magágyat csak közvetlenül a vetést megelő-
 MUNGÓBAB 209

zően kell készíteni. A magágy 10 cm mélységű legyen, továbbá a magágykészítés so-

rán kerüljön a talajba a mungóbab optimális növekedéséhez szükséges mennyiségű
nitrogén. Ennek a felső rétegnek a pórustérfogata legyen laza szerkezetű, jó szel-
lőzöttségű (víz-levegő arány) a keléshez, majd a növény kezdeti fejlődéséhez.

10.5.3. Tápanyagellátás
Hazai mérések hiányában a terméssel és a növényi maradványokkal együttesen a ta-
lajból kivont tápanyagok mennyiségénél - tájékoztató jelleggel - a botanikailag ro-
kon homoki bab Magyarországon mért adatait vehetjük alapul (3 7. táblázat).
Közepes magtermésre számolva termesztéséhez hektáronként 40-60 kg nitrogén,
80 kg foszfor, továbbá 80-l 00 kg kálium biztosítása szükséges.
Amennyiben vannak talajvizsgálati adatok, azt vegyük alapul az adott termőhely­
nél a tápanyagellátás tervezésekor. Jó kultúrállapotú és 2-3%-ot meghaladó humu-
szos talajon:
- a nitrogént az alsó értéken (40 kglha) határozhatjuk meg,
- nitrogénbőség a virágzást legalább 5 nappal késlelteti,
- a tenyészidőt 7-8 nappal meghosszabbítja,
- továbbá felnyurgulást, megdőlést is okozhat.
Frissen szervestrágyázott talajba ne vessük. Szervestrágyázás után legalább két év el-
teltével kerüljön csak arra a táblára, mert
- túltrágyázott talaj esetén hajlamos az erőteljes vegetatív növekedésre,
- az ízközök és a levélnyelek megnyúlnak, a szövetek fellazulnak,
- a generatív fejlődés kárt szenved,
- a virágokat ilyenkor gyakran "lerúgja", s előfordul, hogy a virágzat (5-6 közeli vi-
rág) helyén csupán csonkok maradnak, nem képződik termés.

10.5.4. Vetés
Két változata közül csak a zöldmagvút (green gram) célszerű vetni.
Hazánkban a mungóbab optimális vetésideje május 15-25. közötti időszak. A ve-
tés további részleteit a 40. táblázat tartalmazza.

40. táblázat. Mungóbab vetési útmutatója

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetésidő v. 15-25. felmelegedő szakaszban
Sortávolság 50 cm
Vetésmélység 4-5 cm
Csíraszám 400 OOO db/ha 20 db/fm
Termőnövény 360 OOO db/ha
Ezermagtömeg 40-60 g
Csírázóképesség 88%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb
210 MUNGÓBAB

10.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A viszonylag tágas térállás (50 cm-es sortáv) és a növény kezdeti lassú fejlődése in-
dokolja a terület gyommentesen tartását, ugyanis ebben az időszakban nagyon korlá-
tozott a mungóbab gyomelnyomó képessége.
A mungóbab termesztésekor előforduló jellemző gyomok: keserüfűfélék családja
(Polygonaceae), szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.), közönséges kakasláb-
fű (Echinoch/oa crus-galli (L.) P. B.), csattanó maszlag (Datura siramonium L.), varjú-
mák (Hibiscus trionum L.), ragadós galaj (Gallium aparine L.), muharfélék (Setaria).
Az ökológiai (bio-) termesztési módnál különösen, de a hagyományosnál is a me-
chanikai gyomirtás nélkülözhetetlen.
Vegyszeres gyomirtása hasonló a közönséges babéhoz, azonban vegyszerérzékeny
a mungóbab.
Betegségei kevésbé ismertek, a mungóbab hazai termesztésének alig több mint két
évtizedes története arra volt elegendő, hogy megismerjük a hazai viszonyok között
előforduló károsítókat. A közönséges bab legsúlyosabb betegségei nem fordultak elő,
így a paszulyvész kórokozójával szemben - feltételezhetően - öröklött ellenálló
képesség áll fenn.
Maggal is terjedő és előfordult vírusbetegségek:
- közönséges babmozaik (BCMV - bean common mosaic virus ),
- sárga babmozaik (BYMV- bean yellow mosaic virus),
- bab sárgafoltosság (Marmor medicaginis Holmes),
- babérnekrózis (Marmor letha/e Holmes).
Elsődleges védekezés a megelőzés, amely az egészséges vetőmaghasználattal kez-
dődik és a vírusterjesztő levéltetvek elleni védekezéssei (piretroidok) folytatódik.
Fontos a növényi sorrend megfelelő kialakítása is. 4-5 évig ne kerüljön önmaga vagy
kórtanilag rokon növény után.
Kártevői. Leggyakoribbak:
- levéltetvek (Aphisfabae, Myzus persicae), amelyek betelepedése esetén a kémi-
ai védekezéssei a vírusok továbbvitelét is megakadályozzuk,
- takácsatka (Tetranychus urticae Koch) szintén károsíthatja a mungóbab növényt,
- babzsizsik (Acanthoscelides obtectus Say) ellen leghatásosabb védekezés a fris-
sen betakarított, tisztított magtermés zsizsiktelenítése gázosítás útján, amely
egyaránt kötelező étkezési és vetőmag célú hasznosításnáL

l 0.5.6. Érés és betakarítás

Az érés első jelei augusztus közepétől, második felétől figyelhetők meg az első köté-
sekből származó hüvelyek színváltozásával. Ekkor a sötétzöld hüvelyek (4-5 termés-
együttes) a barnaszámos színárnyalatán keresztül sötét, csokoládébarna színűre vál-
toznak, amely a biológiai érés természetes jele. Az érés előrehaladtával az alsó leve-
lek sárgulnak, barnulnak Az érés kezdetén levő növényállomány a felső, csúcsi nö-
vényi részek felé összpontosítja a vizet és a tápanyagot, így éréskor (augusztus) akár
a hajtásvégeken virágok is előfordulhatnak. Csapadékosabb, hűvösebb augusztusban
az érés lelassulhat
 MUNGÓBAB 211

Hazánkban szeptember hónap első dekádjában, de legkésőbb szeptember 20-ig

célszerű betakarítani, mert a túlérés az első, legértékesebb hüvelyek elvesztését okoz-
hatja a kései betakarításnáL A barna hüvelyekben a mag fényes olajzöld színű, vilá-
gosbama köldökgyűrűveL A hüvely sokáig nem nyílik fel, a varrata erős, de mégis jól
csépelhető.
A betakarítást a jelentős vegetatív tömeg miatt kétmenetben célszerű végezni. A beta-
karítás idején a hüvelyek bamák, a szár és a levélzet nagy része viszont még zöld színű.
Első a rendre vágás. A vegetatív részek fonnyasztása egy-két nap alatt lezajlik,
amelynek során - a napsugárzás hatására - a hüvelyterméssel együtt zölden beérik a
levélzet és a szár.
A cséplés kíméletesen, hüvelyesekre kialakított kombájnnal történjen (gumiverő­
léc, alacsony dobfordulat, 450 ford/perc).
A 15-16%-os víztartalmú mag nem sérülékeny, de a fordulatszám növelésével
(500 ford/perc felett) a törések és hajszálrepedések ugrásszerűen megnövekednek
A kombájntiszta termést minél előbb részesítsük előtisztításban. A szerves hulla-
dék és a mag víztartalma eltérő és ez gondot okozhat. Az előtisztítás során l% vízle-
adással számolhatunk. 14% víztartalomnál zsákolható, afelett azonban vékonyan el-
teríteni, forgatni vagy hideg levegővel fúvatni kell a mungóbab termését. A mungó-
bab a viszonylag könnyen tisztítható magvak közé tartozik. Tisztítás után gázosítás-
sal zsizsiktelenítjük.

10.5.7. A mungóbab minősége

Fő hasznosítási formája a csírakészítés, ezért a magtermés paramétereinek (küllem,

tisztaság, csírázóképesség stb.) ennek az igénynek kell teljes méctékben megfelelni-
ük. Irányadó minőségi követelmények: egyöntetű olajzöld magszín; tisztasági fok
legalább 99%-os; csírázóképesség csíraként történő hasznosításnál legalább 90%.
Magjának átlagos makro- és mikroelem-tartalma a 41. táblázatban.

41. táblázat. A mungóbab magjának makro- és mikroelem-tartalma

Mungóbab Szója
Elem
mg/100 g magtermés mg/100 g magtermés
Foszfor (P) 330,0 590,0
Kálium (K) 1132,0 1100,0
Kalcium (Ca) 105,0 280,0
Vas (Fe) 7,1 6,8
Nátrium (Na) 6,0 3,0

10.5.8. Vetőmagtermesztés

Szaporítási helyén ne kerüljön önmaga vagy kórtanilag rokon növény után. A mecha-
nikai keveredés elkerülésére a szükséges elválasztósáv 2 m.
212 MUNGÓBAB

A jó minőségű, vírusmentes vetőmag előállítása alapvető követelmény, ezért ki-

emelten fontos a levéltetvek elleni fokozott védelem (vírusvektor).
A mag életképességét lombtrágyák, növénykondícionáló anyagok (magvigor) al-
kalmazásával fokozhatjuk A csírázóképességgel szemben támasztott minimális kö-
vetelmény 80%. Virágszínre kell szelektálni, de ez minimális szelekciós igényt jelent
a mungóbab egyöntetűsége, genetikai tisztasága miatt.
Törekedni kell a mungóbab kíméletes betakarítására. Vetőmagjának minőségi kö-
vetelményeit a 42. táblázat tartalmazza.

42. táblázat. A mungóbab vetőmagjának minőségi követelményei

Csírázó- Tisztaság, Idegen mag Káros Nedvesség-

Szaporítási Vizsgálati
képesség, legalább, összesen, gyom, tartalom,
fok minta, g
legalább,% % db/minta db/minta legfeljebb %
SE-E 80 o -
l. fok 80 (EU) ··98,0 14,0 700
20 -
standard 75 (MSZ)
 ll. Földimogyoró

11.1. Jelentősége

Származási helye Dél-Amerika. Kiterjedten Indiában, Kínában, az Egyesült Álla-

mokban és Dél-Amerikában termesztik. A mediterrán országokban az 1600-as évek-
től ismert. Balkánon a törökök megszállásának idején terjedt el, elszórtan Bánát és
Bácska falvaiban is. Veteményeskertekben zöldségfélékkel együtt is előfordul.
Hazánkban szántóföldön az első és a második világháború után Békés és Csong-
rád megyében jövedelemkiegészítő növénye volt a helyi gazdálkodóknak.
Könnyen emészthető olajos-fehérjét tartalmazó magja a betegségben legyengültek
számára jelentett fontos táplálék kiegészítőt. Hasonló szerepe jelenleg is van Indiá-
ban és Kínában.
Az édesipar számára a nem száradó, ugyanakkor nehezen avasodó finom olaja nél-
külözhetetlen alapanyag.
Termése középkötött, szerkezettartó mezőségi vályog- és erdőtalajokon:
- öntözve 1,2-2,5 t/ha hüvelyes mag,
- öntözetlenül O, 7-l ,8 t/ha hüvelyes mag.

11.2. Botanikai és élettani

jellemzői
A földimogyoró (amerikaimogyoró, Arachis hypogaea L.) a pillangósvirgúak család-
jába tartozik.
Rövidnappalos, egyéves, 30-60 cm magas, bokor típusú, víz-, hő- és fényigényes
pillangós virágú növény (18. ábra).
Főgyökere fejlett karószerű, amiből gazdagon elágazó mellékgyökerei a termőréteg
alján légjárható talajszerkezetet alakítanak ki a növény generatív szakaszának idejére.
Szára felálló dudvás, de a virágzás idejére csapadékos időben elfekvő is lehet. Az
eidölés megelőzésére töltögetés vagy bakhátkészítés szükséges.
Levelei hosszúkás ellipszis alakúak és viszonylag nagyok, átlag 5 cm-esek, páro-
san összetettek
Virágja jellegzetes pillangós szerkezetű, fakultatív öntermékenyülő és sárga színű.
Termése a virág megtermékenyülése után a terméstartó- termésképlet (gynophor)
6-8 cm mélyen a talaj ba fúródik és ott fejlődik ki a magkezdemény szabálytalan hen-
geres hüvely formává. Tenyészideje hosszú.
214 FöLDIMOGYORÓ

8 .

'.

18. ábra. Földimogyoró

11.3. Termőhelyigénye

Talajigény. A jó hő- és vízgazdálkodású, valamint könnyen művelhető és nem

rögösödő, középkötött mezőségi vályog- és erdőtalajok növénye.
A humuszban gazdagabb homok- és homokos vályog, valamint könnyű öntéstalaj
is megfelel számára.
Kötöttebb, hideg, szárazságra zsugorodó talajba nem való.
Éghajlatigénye. 2600-2800 oc hőösszeget és 1200-1300 napfényórát igényel,
valamint tenyészideje alatt 250-300 mm, jó eloszlású csapadékot. Különösen kelés-
kor és éréskor hőigényes. Érzékeny a szárazságra a virágzás és a hüvely kialakulása
idején.
Környezetigény. Dél-Tiszántúl, Baranya, valamint a Duna, a Tisza és a Maros fo-
lyókhoz közeli környezetben ad megbízható jó termést.

11.4. Biológiai alapok

A földimogyorónak nálunk csak a rövid tenyészidejű, álló bokrú és ún. Valencia-tí-
pusú fajták alkalmasak vetésre. A fajtát az 1930-as és 50-es években behozott sza-
porítóanyagokból nemesítettek Fajtafenntartó nemesítője a Gabona Kutató Kht.
Szegeden.
 FöLDIMOGYORÓ 215

11.5. Termesztésének módszere

11.5.1. Elővetemény-igénye

Legjobb előveteményei az istállótrágyázott kapások közül a burgonya, a cukorrépa.

Cukorrépa után csak középkötött, mezőségi talajban termeszthető.
A kukorica már nem felel meg, mert gyökere csak tavasszal bomlik le. Hasonlóan
napraforgó vagy cirok sem alkalmas előveteményének.
Jó előveteményei a nyáron betakarított kalászosok, valamint azok a zöldségfélék,
amik nem fuzáriumhordozók. Önmaga után legalább 3--4 évig ne kerüljön gombára
érzékenysége miatt.
11.5.2. Talaj-előkészítés

Kalászosok és nyáron betakarított zöldségfélék után sekélyen végzett tarlóhántás hen-

gerezve, azért, hogy a talaj mielőbb kigyomosodjon.
A következő talajmunkát úgy időzíthetjük, hogy a kikeit gyomok magot ne kösse-
nek. Amennyiben ez az állapot szeptemberben következne el, úgy korai őszi szántás
is lehet ez a talajmunka.
Az őszi szántás burgonya vagy cukorrépa után elmaradhat, ha az altalaj nem tömött
és megvan a feltétele a téli csapadék befogadásának
Tavasszal a vetésig a talajnedvesség megőrzése, a gyommentes állapot fenntartása
érdekében végezzünk sekély művelést és felszít záró műveletet az április végi veté-
sig. A magágy mélységénél számolni kell a fóldimogyoró virágzás előtti és utáni töl-
tögetéséveL
11.5.3. Tápanyagellátás
A jó termés érdekében még veteményeskerti kis területen se kapjon közvetlenül
istállótrágyát Meghálálja viszont a nyáron betakarított kalászos után vetett zöld-
trágyát ősszel beszántva vagy a jól kezelt komposzttrágyát az ültetés előtt talajba
dolgozva.
A fóldimogyoró a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel átlagosan:
nitrogén (N) 70 kg/t, mész (Caü) 40 kg/t,
foszfor (P 20 5) 42 kg/t, magnézium (Mgü) 8 kg/t.
kálium (K20) 55 kg/t,

Amennyiben van talajvizsgálati adat vagy ismert a talaj tápanyagellátottsági szint-

je, NPK-ra külön-külön a 43. táblázat segítségével a tervezhető terméshez kiszámít-
hatók a tápanyagok adagjai.
Jó kultúrállapotú talaj kapjon ősszel- ha vizsgálati adat nincs- alaptrágyának 200
kg szuperfoszfátot és 150 kg 40%-os kálisót ha-ra számítva.
A nitrogén középkötött talajon ne legyen több 50 kg-nál és felét kapja a tavaszi
magágykészítés előtt és felét fejtrágyaként virágzás kezdetén hektáronként. Humu-
szos laza talajon ez az adag legfeljebb 70 kg legyen, függetlenül a gyengébb termés-
kilátástóL
216 FöLDIMOGYORÓ

43. táblázat. A fóldimogyoró tápanyagigénye, kg/ l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 68 65 62 60 59
l. P20s 50 48 44 42 41
K 20 65 63 60 58 57
N 74 72 70 68 66
ll. P20s 53 50 46 45 44
K 20 70 68 65 63 60

11.5.4. Vetés
Melegigényes növény, ezért ne vessük korán. Hideg talajba kerülve magját, illetve a
fiatal csíranövényt az elhúzódó csírázás közben könnyen megtámadják a talajból
fertőző kórokozók. Mivel csírázásához legalább 12 °C-ra van szüksége, április végén,
de inkább május elején vessük, amikor a talaj a vetés mélységében már 15 °C-ra
tartósan felmelegedett. 60-70 cm sor- és l 0-15 cm tőtávolságra. Az elfekvő típust
100-11 O ezer tő/ha, az álló típust 160-170 ezer tő/ha sűrűségű legyen. Ezermag-
tömege: 400-450 g. Létezik ún. ágyásos termesztés is, ahol - intenzív körűlmények
között- ennél jóval sűrűbb az állománya (44. táblázat). Vetésmélység 5-6 cm. Kötöt-
tebb talajokon sekélyebben, lazább talajokon mélyebben vessünk, ami után a henge-
rezés ne maradjon el.

44. táblázat. Földimogyoró vetés útmutató

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetési idő IV. 25-V. 10. 15 °C-os tartós talajhőmérséklet
Sortávolság 70 cm mélyen, kerti traktorral ápolt növény esetében
60 cm is lehet
Vetésmélység 5-6 cm
Növényszám !40 OOO db/ha l O cm-es növénytávolságnál önritkulása 20%
Ezermagtömeg 400 g is lehet
Csírázóképesség 70%, legalább
Tisztaság 99%, legalább
Nedvességtartalom ll%, legfeljebb

11.5.5. Ápolás, növényvédelem

Munkaigényes. Tenyészideje alatt levegős és gyommentes talajt kíván. Gyomirtó sze-
rekkel szembeni érzékenysége miatt elsősorban mechanikai gyomirtást igényel.
Valahányszor gyomos vagy ülepedett a talaj, a sorok között lazítani kell. Különö-
sen fontos a talajlazítás virágzás után, hogy a terméstartók könnyen a talajba fúród-
 FöLDIMOGYORÓ 217

hassanak. Későbbi művelésnél ügyelni kell, hogy a földbe fúródott hüvelyeket és ol-
dalágakat ne sértsük meg. A nálunk termeszthető, rövid tenyészidejű, álló bokrú föl-
dimogyoró-fajtákat tenyészidejük alatt többször töltögetni is kell, amivel a terméstar-
tó könnyebb földbe fúródását segítjük elő. Első töltögetésre a virágzás kezdete után
kerül sor. A töltögetést ne egyszerre, hanem két-három részletben kell végezni, s lehe-
tőleg nyirkos, porhanyó talajjal történjék. A töltés 8-l O cm-nél magasabb ne legyen.
Állati kártevői közül elsősorban a drótférgek és a takácsatkák, míg növénybeteg-
ségei közül afuzárium és a cerkaspóra ellen kell védekezni.

11.5.6. Betakarítás, tárolás

A földimogyoró termésének fejlődése addig tart, míg a napi középhőmérséklet 12 oc
alá nem süllyed. Az érésnek indult földimogyoró bokra kissé szétesik, levélzete gyen-
gén megsárgul. A hüvelyek kemények és elefántcsontszínűek, a hüvely belső fala
olajfoltos. A magvak fajtajellegüknek megfelelő színűek.
Az aratás ideje szeptember vége vagy október eleje. Betakarítása gépesítve egy-
vagy kétmenetben oldható meg. A betakarított termést kíméletesen kell szárítani,
hogy az utóérése zavartalan, tárolása biztonságos legyen. Tárolásra a ll% nedvesség-
tartalmú mag megfelel. A földszennyeződéstől és penészedéstől mentes földimogyo-
ró-szár takarmányozásra alkalmas.
(A szárított termés 75%-a mag és 25%-a hüvely. Pörkölési súlyveszteség kb. 20%.)

11.5.7. Öntözés
A földimogyoró az öntözést száraz nyáron meghálálja. Termése 3-4 öntözéssel két-
szeresére nőhet. Viszonyaink között általában virágzásig nem szükséges az öntözés.
Első ízben a virágzás kezdetén öntözzünk, majd azt 15-20 naponként szükségsze-
rűen. Augusztus végétől az öntözés nem növeli a termést. A túlöntözés sárgulást okoz.

11.5.8. A termés minősége

Magja fajtától és termőhelytől ftiggően 42-59%-ban nem száradó, nehezen avasodó

étkezési olajat, 20-34% könnyen emészthető fehérjét tartalmaz.
Az édesipar értékes nyersanyaga. Magját pörkölve fogyasztják Az olajpogácsa
fehérjedús takarmány.

11.5.9. Vetőmagtermesztése

A földimogyoró öntermékenyülő növény, a szükséges elválasztósáv más fajtáktól 2 m.

Elővetemény-korlátozás nincs. Két alkalommal, virágzáskor és éréskor van szán-
tóföldi ellenőrzés. Ápolása és növényvédelme megegyezik az árutermő állomá-
nyokévaL
Betakarítás után a hüvelyeket száraz helyen tárolják. Tél végén, tavasszal fejtik ki.
A tároláskori ll %-os légszáraz nedvességtartalmat kifejtés után is tartani kell (45.
táblázat).
218 FöLDIMOGYORÓ

45. táblázat. A földimogyoró vetőmagjának minőségi követelményei

Csírázó- Tisztaság, Idegen mag Káros Nedvesség-

Szaporítási Vizsgálati
képesség, legalább, összesen, gyom,* tartalom,
fok minta, g
legalább,% % db/minta db/minta legfeljebb %
SE-E
70 99,0 5 o 11,0 1000
I-II. fok
* Káros gyom: Avena fatua, A. ludovica, A. sterilis, Cuscuta spp.

A vetőmagnak szaporítási foktól függetlenül legalább 70%-os csírázóképességű­

nek és 99%-os tisztaságúnak kell lennie. Idegen magot és káros gyommagot nem tar-
talmazhat (45. táblázat).
Olaj- és ipari növények
 Előszó az olajnövényekhez

Az elmúlt évtizedek soránjelentősen változtak a világ lakosságának táplálkozási szokásai:

-egyrészt a gabonafélék fogyasztási szerkezetének módosulását (nőtt a búzából
készült sütő- és pékipari termékek aránya a rizsfogyasztáshoz képest),
- másrészt a növényi olajok jelentős mértékű térhódítását az állati zsiradékok fel-
használásával szemben,
-harmadrészt a zöldség-gyümölcsfélék fogyasztásának növekedését jelentette a
növényi élelmiszerek humánfelhasználása területén.
A növényi olajok étkezési célú felhasználása az elmúlt három évtizedben több mint
150%-ra nőtt (ll kg/fő/év-rőll7 kg/fő/év-re), miközben az állati zsiradékok fogyasz-
tása kismértékű csökkenést mutatott (1. ábra).

10~------------------------------------------------~

0+-----~----~-----,------~----,-----~-----,-----4

!965 !970 !975 !980 !985 1990 1995 200 0

-+--Növényi olajok és zsírok -""*""-Állati zsírok és olajok
l. ábra. A világ zsír- és olajfogyasztásának alakulása (1965-2000)

Az olajnövények vetésterületének és termelésének erőteljes bővülését a humántáp-

lálkozásban betöltött növekvő szerepe mellett a széleskörűen bővülő ipari felhaszná-
lás is indokolta.
Növénytermesztési szempontból azokat a növényfajokat soroljuk az olajnövények
csoportjába, amelyeknek a magj ából, terméséből, egyéb növényi részéből gazdaságo-
san állítható elő étkezési és ipari felhasználási célú olaj (minimálisan 18-20% olaj-
tartalom). A nemzetközi szakirodalom-a magyar gyakorlattól eltérően-aszóját az
olajnövények között tartja számon. A hazai növénytermesztéstan oktatásában tradici-
análisan a szóját a hüvelyes növények között szerepeltetjük.
222 ELŐSZÓ AZ OLAJNÖVÉNYEKHEZ

l. táblázat. A világ növényi olaj termelése

(FAO adatok, 2002)

Növényfaj Termés, millió tonna

Szója !77
Gyapot 38
Földimogyoró 34
Napraforgó 24
Repce 37
Szezám 3
Pálmaolaj 7
Cop ra 5
Len 2
Ricinus l
Összesen 328 millió tonna

Világviszonylatban az évente előállított növényi olajok menny1sege mintegy

320-330 millió tonna, melynek több mint a felét a szájaolaj teszi ki (1. táblázat). A
különböző évjárati, piaci és egyéb tényezők hatására ugyan kisebb eltérések tapasz-
talhatók az évenként előállított repce, gyapot és földimogyoró olajmennyiségében, az
eltérések azonban nem túl jelentősek. E növényfajok esetében az éves olajmennyiség
35-40 millió tonnáttesz ki egyenként. A világon az 5. legfontosabb termesztett olaj-
növény a napraforgó (22-25 millió tonna olaj/év). Ezen olajnövények termése együt-
tesen a világ növényi olajtermésének 95-97%-át teszi ki.
A növényi olajok felhasználhatóságát alapvetően a telített és telítetlen zsírsavak
aránya dönti el. Ennek jellemzésére használjuk a jódszámo t. A jódszám alapján a nö-
vényi olajokat az alábbi csoportokba soroljuk:
-gyorsan száradó növényi olajok Uódszáma 130 feletti),
-félig száradó növényi olajok Uódszáma 85-130),
- nehezen száradó növényi olajok Uódszáma 85 alatti).
Az agroökológiai feltételek, a felhasználási igények, a termelési tradíciók miatt ha-
zánkban két meghatározó jelentőségű olajnövényt termesztünk: a napraforgót és az
őszi káposztarepcét. A többi olajnövény (mustár, olajtök, mák, olaj len, fóldimogyoró,
ricinus stb.) vetésterülete lényegesen elmarad e két meghatározó növény termesztése
mögött, ugyanakkor a kisebb olajnövények termesztése is fontos lehet adott tájkör-
zetben, adott üzemben, adott feldolgozói kapacitások hasznosítása szempontjábóL
A hazai növénytermesztést alapvetően a gabonanövények termesztésének megha-
tározó szerepe jellemezte és jellemzi napjainkban is. A kalászos gabonák, a kukorica
és egyéb kisebb jelentőségű gabonafélék a hazai szántóterület közel 65%-át foglalják
el. A vetésszerkezetjelentős diverzitáscsökkenése egyrészt a hazai növénytermesztés
ökológiai és agronómiai sebezhetőségét, másrészt a rendkívül erőteljes piaci kitettsé-
gét jelenti, melyek mérséklése alapvető érdekünk. Az egyoldalú gabonacentrikus ve-
 ELŐSZÓ AZ OLAJNÖVÉNYEKHEZ 223

tésszerkezet oldásában alapvető szerepet töltenek be az olajnövények (napraforgó,

repce, egyéb), amelyek együttes vetésterületi aránya jelenleg mintegy l 0-15%-ot tesz
ki. Ezek a növények növénytermesztési, agronómiai szempontból is kedvező szere-
pet töltenek be az üzemi vetésszerkezetben. Kiváló (repce, mák, olajlen, mustár) és
közepes (napraforgó) előveteményt szolgáltatnak az őszi búza és egyéb gabonanövé-
nyek számára. Termesztésük teljes egészében gépesített, kevés élőmunka-igényűek, a
termelés hatékonysága kedvező. Munkaszervezési szempontból előnyt jelent, hogy a
legfontosabb műveleteik (vetés, növényvédelem, betakarítás stb.) a legnagyobb terü-
letű gabonanövényekkel (őszi búza, kukorica) nem esnek egybe, termesztésükkel a
gépi eszközök kihasználása javítható. További előnyük, hogy a két legfontosabb olaj-
növény, a napraforgó és a repce a kedvezőtlenebb ökológiai adottságú területek hasz-
nosítására is alkalmas. A repce és részben a napraforgó időbeli értékesítése segíti az
adott üzem forgóeszköz-gazdálkodását.
Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájában a GOFR (gabona-olaj-fehérje-rost) nö-
vények támogatott kultúrák, amely ugyancsak kedvezően hat a hazai termelésre. Az
EU napraforgóból hosszú táv on importőr marad, amely kedvező piaci lehetőséget je-
lent a hazai termelőknek és feldolgozó iparnak egyaránt.

Debrecen, 2005
dr. Pepó Péter
szerkesztő
 l. Napraforgó

1.1. Jelentősége
Hazánkban a napraforgó a legfontosabb termesztett olajnövényünk Jelentőségét ka-
szatterméséqek olajtartalma adja. A jelenleg nagy olajtartalmú hibridek olaj tarta~
átlagosan 46-54% között változik (termőhelyi és agrotechnikai feltételektől függő­
en), de kedvező feltételek mellett az olajtartalom elérheti az 57-59%-ot is. Étkezési
és madáreleség céljából vetett fajták/hibridek lényegesen kisebb olajtartalmúak
{32-38%). A napraforgó kitűnő minőségű étolajat ad, mertjelentős mennyiségű (kö-
zel 90%) a humán táplálkozásban nélkülözhetetlen telítetlen zsírsavakat (linolsav és
olajsav) tartalmaz. Az egészséges táplálkozásban az elmúlt évtizedek során jelentő­
sen nőtt a növényi eredetű zsiradékok fogyasztása, amely kedvező mind dietetikai,
mind az ér-szív-emésztőszervi betegségek csökkentése szempontjábóL A fogyasztói
szokások is egyértelműen a napraforgóolajat tartják előnyösnek. Jelentős mennyiség-
ben használják a napraforgóolajat a margaringyártásban is.
A napraforgóolaj jódszáma 127-136. l g olaj 8,8 kalória, amiből az emberi szer-
vezetben mintegy 98% értékesüL A többi növényi olajtól eltérően a napraforgóolaj ki-
válóan egyesíti magában egyrészt a nagy táplálóértéket (sok benne a linolsav), más-
részt pedig a nagy stabilitást, az eltarthatóságot (nincs benne linolénsav).
Olajának tápértékét növeli a zsírokban oldódó A-, D- és E-vitaminok és provitami-
nok Emellett értékes lecitint, foszfatidokat és egyéb életfontosságú vegyületeket is
találunk az olajában.
A napraforgóolaj előállítása számos műveletből áll, amely előkészítőműveleteket
(hajalás, aprítás, pörkölés), valamint finomítási elemekből (nyálkátlanítás, savtalaní-
tás, derítés, dezodorálás, viasztalanítás) áll.
Olaját elsődlegesen élelmiszerként hasznosítjuk, de egyéb ipari felhasználása is le-
hetséges. Napraforgóolajat használ fel a kozmetikai-, szappan-, festék-, műanyag- és
textilipar. Energetikai (biodízel) felhasználása is lehetséges.
A napraforgó kaszatjának átlagos nyersfehérje-tartalma 17% körül alakul (szélső
értékek 9-24%). A magfehérjék zömét (55-60%-át) a globulintípusú fehérjék, vala-
mint az albuminok (17-23%) és glutelinek (11-17%) adják. A fehérjének aminosav-
indexe 68 (a tyúktojásé 100, aszójáé 79). Fehérjeösszetétele kedvező, egyedül a lizin
található benne kevesebb mennyiségben.
Az olajgyártásnál l 00 kg kaszat feldolgozása után 30 kg napraforgó-pogácsát és
magdarát nyernek, amely bizonyos állatfajoknak kedvező takarmánya. A napraforgó-
pogácsa 48-50%, a magdara pedig 34-46% fehérjét tartalmaz, emellett még bizonyos
mennyiségű olajat (4-8%), nitrogénmentes és ásványi anyagokat is találunk benne. A
napraforgó-pogácsa és magdara az együregű gyomrú és kérődző állatfajok takarmá-
nyozásában használható fel, korlátozott mértékben (25-45%) aszóját válthatja ki.
 NAPRAFORGÓ 225

A napraforgónövény zöld- és silótakarmányozásra is alkalmas, tápláló-takarmá-

nyozási értéke azonban elmarad a silókukoricától. A silónapraforgó fehérjetartalma
14-16% (a levélben 20%, aszárban 10-12% körüli).
Egyéb felhasználási területei közé tartozik, hogy maghéjából takarmányélesztő,
műanyag alapan~g (furfurol).állítható e!§_. Nagy ezerkaszattömegű fajtáit, hibridjeit
madáreleségként, pörkölést követően emberi fogyasztásra, sütőipari (magvas kenye-
rek) és édesipari alapanyagként hasznosítják Bizonyos, kedvezőtlen tulajdonságú ta-
lajokon (homok, szik) a korábbi időszakban zöldtrágyanövényként hasznosították a
talajok szervesanyag-tartalmának növelésére, fizikai tulajdonságainak javítására. Ré-
gebbi időkben tüzelő- és kerítésanyagot szolgáltatott a kisparaszti gazdaságokban. A
napraforgó kitűnő wéze.lőn2x_én,j; (20-30 kglha méz), ezért a méhek telepítése a nap-
raforgótáblák mellé elősegíti a kedvezőbb beporzást is.

2. táblázat. A főbb napraforgó-termesztő régiók/országok vetésterületének

és termésátlagának időbeli kialakulása (FAO adatok)

Ország 1961 1971 1981 1991 2001 200 2

Vetésterület (ha)
Világ 6 667 080 8 749 984 12277192 17 026 509 17 669 733 19 256 911
Európa 912 722 l 499 716 2 276 304 3 623 739 9 745 256 10 432 925
Európai Unió 21 118 359 587 962 589 2 420 288 l 878 143 l 640 007
Franciaország 7 144 44 200 168 OOO l 068 880 706 059 624 OOO
Magyarország 128 244 118 495 302 075 392 616 320 019 418 OOO
Termésátlag (t/ha)
Világ 1,02 1,14 1,16 1,34 1,15 1,26
Európa 1,24 1,37 1,58 1,83 1,54 1,25
Európai Unió 1,39 1,28 1,51 1,98 1,72 1,69
Franciaország 1,70 1,75 2,51 2,43 2,23 2,44
Magyarország 0,82 1,26 2,07 2,07 1,95 1,86

A világ napraforgó-vetésterülete is növekedett az elmúlt évtizedekben (2. táblá-

zat). Míg az 1960-as évek elején 6,7 millió ha-on, addig 2002-ben 19,3 millió ha-on
vetettek napraforgót. Jelenleg a legnagyobb termesztő (l millió ha feletti vetésterü-
let) Oroszország, Ukrajna, Argentína, India, Kína (3. táblázat), de jelentős az USA,
Franciaország, Románia, Törökország, Magyarország, Dél-Afrika és Spanyolország
is. A nagy vetésterületű országok általában extenzív vagy átlagos színvonalon, mér-
sékelt termésátlagokkal (0,9-l ,5 t/ha) termesztik a napraforgót. Intenzív termesztést
folytatnak viszont Franciaországban, ahol a termésátlagok megközelítik a 2,5 t/ha-t.
Hazánkban a napraforgó a IL világháborút megelőző évtizedekben csak a táblák
szegélynövénye volt (2000-6000 ha/év). A világháború idején (kötelező termeltetés)
vetésterülete 100 ezer ha fölé növekedett, mely vetésterület a '70-es évek közepéig
megmaradt.
226 NAPRAFORGÓ

3. táblázat. A főbb napraforgó-termesztőországok vetésterülete és termésátlaga

(FAO adatok, 2002)

Vetésterület Vetésterület Termésátlag Össztermés

Ország
ha % t/ha ezer t
Világ 18 9234 311 1,3 1,26 23 856 626
Oroszország 3 850 OOO 3,1 0,94 3 600 OOO
Ukrajna 2 718 OOO 8,3 1,20 3 270 OOO
Argentína 2 014 915 8,1 1,91 3 843 579
India l 320 OOO 0,9 0,66 870 OOO
Kína l 140 OOO 0,9 1,67 l 900 OOO
USA 892 340 0,5 1,27 l 132 730
Románia 880 OOO 9,4 1,13 992 OOO
Spanyolország 753 900 5,6 1,00 757 200
Dél-Afrika 645510 4,4 1,35 873 497
Franciaország 624 OOO 3,4 2,44 l 522 OOO
Törökország 540 OOO 2,2 1,48 800 OOO
Magyarország 418 OOO 9,3 1,86 777 480

Az 1970-es években a nagy olajtartalmú fajtanapraforgók (VNIMK 6540, Csakin-

szkij 269), majd a hibridek megjelenése (kezdetben francia, román, jugoszláv, majd ma-
gyar hibridek) jelentős mértékben növelte a napraforgó hazai vetésterületét Az 1980-as
években 300 ezer, a '90-es években 400-500 ezer ha között változott vetésterülete (4.
táblázat) elsősorban a piaci-értékesítési, jövedelmezőségi viszonyoktól fúggően.
Szakmai vetésszerkezeti szempontok alapján hazánkban az 500 ezer ha körüli te-
rület ( 11-12%-a a szántóterületnek) jelentheti azt a felső határt, amelyet az agronó-

4. táblázat. A napraforgó vetésterülete és termésátlaga Magyarországon

Vetésterület Vetésterületi arány Termésátlag Relatív termés

Év
(ha) (%) (t/ha) (%)
1922-30 2 213 0,04 0,76 61,3
1931-40 6 063 0,11 0,94 75,8
1941-50 143 810 2,87 0,87 70,2
1951-60 151 542 3,02 1,08 87,1
1961-70 100 668 2,01 1,04 83,9
1971-75 114 307 2,28 1,24 100,0
1976-80 185 347 3,82 1,61 129,8
1981-85 308 962 6,59 1,98 159,7
1986-90 370 936 7,91 2,03 163,7
 NAPRAFORGÓ 227

A 4. táblázat folytatása

Vetésterület Vetésterületi arány Termésátlag Relatív termés

Év
(ha) (%) (t/ha) (%)
!991 389 OOO 8,30 2,07 166,9
!992 429 OOO 9,15 1,78 143,5
!993 389 714 8,31 1,75 141,1
!994 416 875 8,89 1,60 129,0
1995 491 OOO 10,45 1,58 127,4
!996 473 OOO 10,03 1,82 146,8
1997 452 OOO 9,62 1,16 93,5
1998 442 OOO 9,40 1,68 135,5
1999 520 OOO ll,06 1,65 133,1
2000 276 013 5,87 1,61 133,0
2001 320 OOO 7,10 1,96 188,1
200 2 418 OOO 9,30 1,86 150,0
200 3 504 OOO 11,20 1,92 154,8
2004 479 OOO 10,70 2,55 205,6

miai tényezők, valamint termőhelyi feltételek (talaj, időjárás) behatárolnak A hazai

termésátlagok az 1980-as években világviszonylatban is figyelemre méltók (2 t/ha)
voltak, kedvező termésstabilitással párosulva. A '90-es évek pénzügyi-közgazdasági
nehézségei következtében a napraforgó termésátlaga 0,3 t/ha-ral csökkent (bizonyos
évjáratokban 0,9 t/ha-ral), valamint kedvezőtlenné vált a termésbiztonság (a termés-
ingadozás 15%-ról 53%-ra nőtt).
A napraforgó várható hozama az egyes szántóföldi termőhelyeken az alábbiak sze-
rint alakulhat:
I. középkötött mezőségi talajok 2,0-4,0 t/ha,
II. középkötött erdőtalajok 1,5-3,5 t/ha,
III. kötött réti talajok 1,2-3,0 t/ha,
IV. laza és homoktalajok l ,0-2,5 t/ha,
V. termő és javított szikesek 1,0-3,0 t/ha,
VI. sekély termőrétegű heterogén talajok l ,0-2,5 t/ha.

1.2. Botanikája és fiziológiája

A napraforgó a kétszikűek osztályának (Dicotyledonopsida) Rhoeadales-Asterales
ágazatába, ezen belül az Asterales rendbe, a fészkesvirágzatúak családjába (Com-
positae) tartozik. A Heliantbus genusba tartozó növényfajok alapkromoszóma száma
n= 17, a rendben diploid, tetraploid és hexaploid, valamint egyéves és évelő fajok
egyaránt előfordulnak. A Heliantbus genusban mintegy 70 faj található, melyek kö-
228 NAPRAFORGÓ

zül a legfontosabb az egyéves termesztett napraforgó (Helianthus annuus L.). A szak-

irodalomban a napraforgófajokat 4 szekcióba sorolják:
I. szekció: Annui (14 faj),
II. szekció: Ciliares (6 faj),
III. szekció: Divaricati (30 faj),
IV. szekció: Fruticosi (18 faj).
Bizonyos vad Heliantbus-fajok keresztezhetők a H. annuus-szal, így ezeket a ne-
mesítésben elsősorban rezisztenciaforrásként lehet felhasználni.
A napraforgó származási helye, géncentruma Észak-Amerikában a 32-52. széles-
ségi fokok között található (Arkansas, Észak- és Dél-Dakota, Kentucky, Missouri,
Nebraska államok). Amerika felfedezése után innen került Európába, ahol hosszú
időn keresztül mint kerti dísznövényt termesztették Szántóföldi termesztése olajáért
az 1800-as évek közepén kezdődött Oroszországban, majd fokozatosan terjedt el Eu-
rópában és más földrészeken egyaránt.
Melegjgényes, a szárazságot viszonylag jól tűrő növény. Mind klimatikus, mind
edafikus szempontból ökológiai alkalmazkodó képessége egyike a legjobbaknak a
szántóföldi növények között. A hűvös, csapadékos időjárás hatására levél-, szár- és tá-
nyérbetegségei jelentős mértékű fellépésére számíthatunk, me1ynek hatására mind a
termésmennyiség, mind az olajtartalom csökken.
Gyökérrendszere orsó alakú főgyökérből, valamint a főgyökér teljes hosszában
megjelenő oldalgyökerekből áll. A gyökérzet 2-3m mélyre lehatola talajba, az oldal-
gyökerei rendkívül kiterjedtek. Gyökérrendszere a tenyészidő első harmadában sokkal
gyorsabban fejlődik a föld feletti növényi részeknél (4-5 pár leveles korban a főgyö­
kere 50-70 cm mélyre hatol a talajba). A gyökérfejlődés a vegetációs periódus végéig
tart. Mélyre hatoló, kiterjedt, erőteljes gyökérzete miatt a napraforgó kedvező aszály-
tűrő képességgel, valamint jó tápanyagfeltáró és -hasznosító képességgel rendelkezik.
Szára felálló, egyenes, erőteljes, a fejlődés első felében dudvaszárú, a tenyészidő
vége felé elfásodik. Szárát belül bélszövet tölti ki. Aszár felülete hullámos, barázdált,
érdes serteszőrökkel borított. Alapi részén a szőrök ritkábbak vagy teljesen hiányoz-
nak. Aszár magasságát a genetikai determináltság mellett a környezeti és agrotechni-
kai feltételek is módosítják. Aszár magassága 60-250 cm között változik (bizonyos,
régebbi étkezési fajták magassága elérte a 300 cm-t is). A jelenleg termesztett, kor-
szerű olajhibridek átlagos magassága 120-190 cm. A napraforgó szárának fejlődése a
vegetációs periódus kezdetén lassú. A 2-3 pár leveles növény 10-15 cm, a 11-12 pár
leveles növény pedig 60-70 cm magasságú. A csillagbimbós állapotban, a virágzás
előtt a teljes magasságának 70-80%-át éri el. A virágzás végére a szár növekedése is
befejeződik. A nemesítés eredményeként a korszerü hibridek nem ágazódnak el, szár-
szilárdságuk is jelentős mértékbenjavult. Fontos értékmérő tulajdonság a tányér alat-
ti szártörés mértéke, melyet a kórtani, időjárási és agrotechnikai feltételek mellett a
genetikai tulajdonságok is befolyásolnak.
A napraforgó sziklevelei húsosak, ovális alakúak, általában 3 cm hosszúak, 2 cm szé-
lesek. A lomblevelek levélnyélből és szív alakú levéllemezből állnak. A levéllemez szé-
le általában durván fogazott, a levél mindkét oldalán rövid, kemény szőrökkel borított.
A levelekközüla száralapi részén található 2-3 pár levél átellenes, a felsőbb leve-
lek váltakozó állásúak A levelek száma 12-40 között (általában 25-30) változik a ter-
 NAPRAFORGÓ 229

mesztési feltételektől, a genetikai tulaj-

donságoktól és ökológiai feltételektől
fiiggően. A levelek színe a sárgászöldtől a
sötétzöldig terjed. A napraforgó LAl-
értéke 3,0-5,0 m2/m 2 között változhat a
feltételektől és genotípustól fiiggően.
Virágzata tányér alakú, fészkes, ös-
~- A virágzatban két virágtípus talál-
ható: !!)'elves és~ virág. A nyelves
virágok a virágzat szélén 1-2 sorban su-
garasan helyezkednek el, számuk 30-70
között változik. A meddő virágok szirom-
hossza 6-10 cm, szélességük 2-3 cm,
lándzsás alakúak, sárga színűek. Szere-
pük a megporzást végző rovarok odacsa- f
logatása. A csöves virágok hímnősek, U
fertilisek, a tányér közepéből kiindulva
spirálisan helyezkednek el. A csöves vi-
rágok száma átlagosan 600-1200 között
változik. A csöves virág részei a csésze, a
párta, a porzók és a termő. A napraforgó
'1
esetében a bibe később érik, mint a por-
tokok (protendria).
A napraforgó döntően idegenterméke-
nyülő növény (megporzó rovarok, mé- 2. ábra. Napraforgó
hek). A virágzás a tányér szélétől fokoza-
tosan halad a tányér belseje felé. Egy-egy zónában 2-3 sor csöves virág nyílik egy-
szerre, egy tányér virágzása 4-7 napig, egy adott állományé 8-14 napig is eltarthat.
Hűvös, csapadékos időjárás esetén jelentősen csökken a megtermékenyült virágok
száma, emellett különböző betegségek is megjelenhetnek. A tányér közepén- a fel-
tételektől és hibridtől fiiggően- 2-6 cm átmérőjű területen nem termékenyül a virág-
zat, az itt fejlődött kaszatok léhák maradnak.
Termése kaszat, amely terméshéjból és magból áll. A héj:bél arány a régebbi fajták
esetében 70:30%, az új hibridek esetében 85:15% körül változik, amely arány kedvezőb­
bé válása is növelte a területegységenkénti olajhozarnot A kaszat 7,5-17 mm hosszú,
3,5-9 mm széles, finom bársonyosan szőrözött. A nagy olajtartalmú hibridek ezerkaszat-
tömege 60-80 gramm, az étkezési faj táké/hibrideké ll 0-170 gramm között változik. A
terméshéjban található az ún. fi tomelán réteg, amely a napraforgómollyal szembeni ellen-
állóságot eredményezi. A legfejlettebb, legnagyobb kaszatok a tányér külső részén talál-
hatók, a tányér belseje felé haladva a kaszatok tömege csökken. A termésmennyiséget a
tányér nagysága (intenzív növekedési-csillagbimbós állapot környezeti feltételei), vala-
mint a képződött kaszatok száma (virágzás-termékenyülés körülményei) és nagysága (ka-
szatkitelés időszakának ökológiai és agrotechnikai feltételei) együttesen határozzák meg.
Érés időszakában a kaszatok természetes vízleadása sokkal gyorsabb, mint a tányér
vízvesztése, különösen a későbbi érésű hibrideknél, ami a betakarítási munkákat kés-
230 NAPRAFORGÓ

lelteti. Az "együttérés", a gyorsabb vízleadás érdekében a betakarítás előtt az állo-

mányszárítást (defóliálást) alkalmazhatjuk, amely csökkentheti a növényi kórokozók
és állati kártevők által előidézett veszteségeket is (2. ábra).

1.3. Biológiai alapok

A napraforgó Észak-Amerikából származó növényfaj. Termesztése Oroszországban
kezdődött a XIX. század közepén. Tudatos nemesítése az 1890-es években vette kez-
detét, elsősorban a rövidebb tenyészidejű, valamint a nagyobb olajtartalmú fajták elő­
állítása céljából. Az 1940-1960-as években az akkori szovjet nemesítés Pusztavojt
vezetésével klasszikus nemesítési eljárásokkal állította elő a nagy olajtartalmú fajtá-
kat (VNIMK 6540, Csakinszkij 269), melyeket hazánkban is termesztettek. Magya-
rországon a II. világháború előtt és azt követően, a nagy olajtartalmú fajta naprafor-
gók megjelenéséig ('70-es évek eleje) az alacsony olajtartalmú, nagy szármagasságú
fajtákat termesztették (Kisvárdai, Iregi szürke csíkos). Az első korszeru magyar fajta
napraforgó (GK-70) az 1970-es évek közepén jelent meg.
Leclerq francia nemesítő az 1970-es évek elején a génikus és citoplazmás hím-
sterilitás stabil rendszerének felfedezésévellehetövé tette a hibrid napraforgó előállí­
tását. Ezek a francia (Remil, Marianne, Luciole),jugoszláv (NS-H-26, NS-H-27), ro-
mán hibridek az 1970-es években rendkívül gyorsan terjedtek el a hazai termesztés-
ben, kiszorítva a nagy olajtartalmú fajtákat. A kezdetben termesztett génikusan hím-
steril hibrideket rövid időn belül felváltották a lényegesen egyszerűbben előállítható
citoplazmás hibridek. Az 1980-as évek elején rendkívül sikeres magyar nemesítési
program eredményeként az első szegedi és iregszemcsei hibridek is köztermesztésbe
kerültek. Az elmúlt 5-10 évben a nemzetközi nemesítő cégekjelentős mértékű térhó-
dítása figyelhető meg hazai viszonylatban is a napraforgó termesztésben.
A hazai, államilag elismert napraforgó hibridek száma jelentősen bővült az elmúlt
5-8 évben, jelenleg meghaladja a százat. Ez a mennyiségi növekedés egyúttal minő­
ségi változásokat is eredményezett. A jelenlegi napraforgóhibridek potenciális ter-
mőképessége jelentősen nőtt (6-7 t/ha), olajtartalma is nagyobb (a legjobb hibride-
ké eléri az 52-56%-ot). A nagyobb biológiai produktivitás következtében a napra-
forgó egészen kiváló ökológiai és agronómiai adaptációs képessége valamelyest
csökkent. A jelenlegi legjobb napraforgóhibridek kikerültek az extenzíverr termeszt-
hető növények kategóriájából, legalább átlagos input ráfordítást igényelnek geneti-
kai potenciáljuk realizálásához, amelyet az agrotechnikai elemek kialakításánál fi-
gyelembe kell venni.
A napraforgóhibridek legfontosabb értékmérő tulajdonsága a megfelelő termés biz-
tonság, melyet a termőképességi és termésminőségi szempontok egészítenek ki.
A napraforgóhibrideket érési idejük alapján igen korai, korai és középérésű csopor-
tokba soroljuk A legfontosabb éréscsoport a korai, melyet - különösen nagyobb te-
rületen napraforgót termelő gazdaságokban -jól egészítenek ki a középérésű, ill. a
hűvösebb területeken az igen korai érésű hibridek. Az elmúlt néhány évben a hibrid-
választékban megjelentek a különleges minőségű, magas olajsavtartalmú hibridek is
(a hagyományos hibridek 40% olajsavtartalmával szemben 80% feletti az olajsavtar-
 NAPRAFORGÓ 231

talmuk). A nemesítés újabb eredményeihez tartozik egyrészt a peronoszpóra toleráns-

rezisztens (PR), szádorrezisztens valamint bizonyos gyomirtó szerekkel szemben el-
lenálló napraforgóhibridek előállítása és gyakorlati termesztése is.

A napraforgóhibrid-megválasztás szempontj ai:

(!) Termésbiztonság
-a biotikus tényezőkkel (szár- és tányérbetegségek) szembeni tolerancia,
- az abiotikus tényezőkkel (időjárás, talaj) szembeni adaptációs képesség,
- agronómiai tulajdonságok (vízleadó képesség, pergési hajlam, állománykiegyen-
lítettség, szárszilárdsági paraméterek stb.),
- tenyészidő.
G Termőképesség
-potenciális termőképesség.
- gyakorlatban realizált termőképesség.
- termésstabilitás.
~agrotechnikai inputokra adott reakció.
v; Termésminőség
, - potenciális olajtartalom,
l - olajtartalom-stabilitás,
i\ - olajösszetétel,
' -egyéb minőségi paraméterek (fehérjetartalom stb.).

1.4. Termőhelyigénye

Talajigény. A napraforgó valamennyi hazánkban előforduló talajtípuson termeszthe-

tő, a szélsőséges talajokat kivéve. Termesztésének legjobban a középkötött, vályog,
semleges vagy enyhén savanyú talajok felelnek meg. Kedvező adaptációs képessége,
eltérő talajigénye a termőhely megválasztásánál alapvető szempont
A legkedvezőbb talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságukkal a csernozjom
talajok E kiváló talajokon azonban a kifejezetten igényes szántófóldi növények ter-
mesztését részesítjük előnyben. Bár az utóbbi időben a napraforgó a csernozjom tala-
jokon is megjelent és a kedvező talajadottságokat kiváló termésekkel hálálja meg.
Gyengébb talajadottságok hasznosítására- jó adaptációs képessége miatt- a napra-
forgó alkalmas növény. Kevés azoknak a termesztett növényeknek a köre, amelyek a
kedvezőtlenebb talajviszonyok mellett is megfelelő terméshozammal termeszthetök
A napraforgót kiterjedten termesztik réti és öntéstalajokon, barna erdőtalajokon,
valamint humuszos homok és javított, vízrendezett szikes talajokon.
Az erodált, sekély termőrétegű váztalajokon, a kis humusztartalmú homoktalaj-
okon, a gyenge termőképességű szikes talajokon csak jelentős termelési kockázattal
termeszthető. A talajmegválasztásnál figyelembe kell venni azt, hogy a hibridválasz-
tékjelentős bővülésével a hibridek talajhoz történő alkalmazkodó képessége is kiszé-
lesedett. Egyes hibridek jól tűrik a gyengébb talajokat. A nagy termőképességű és a
nagy olajtartalmú hibridek talajjal szembeni igénye nagyobb, hiszen csak jobb talaj-
adottságok mellett tudja igazolni kiváló genetikai potenciálját
232 NAPRAFORGÓ

Éghajlatigény. A napraforgó melegigényes növény. Tenyészideje során a hasznos

hőösszegigénye (a +5 °C-nál magasabb napi átlaghőmérséklet) 1900-2500 oc között
változik a hibrid tenyészidejétől és a környezeti feltételektől fvggően. Az északnak
lejtő hűvösebb hegyvidékek, amelyeken a FAO 400-as érési csoportnál hosszabb te-
nyészidejű kukoricák beérése nem biztonságos, azok a napraforgó termesztésére ég-
hajlati szempontból alkalmatlanok.
A napraforgó optimális hőigénye a vegetáció során az egyes fejlődési fázisokban
eltérő. A csírázás-kelés 6-7 °C-on (étkezési, alacsony olajtartalmú fajták), ill. 7-8 °C-
on (nagy olajtartalmú hibridek) már erőteljesen megindul. A kikelést követően a rö-
vid ideig tartó lehűlést (-2- -4°C) is károsodás nélkül elviseli.
A vegetatív fejlődés időszakában a meleg elősegíti az erőteljes gyökérképződést,
majd a szárnövekedést. Májusban 18-20 °C,júniusban 20-22 oc napi átlaghőmérsék­
let - megfelelő vízfelvételi lehetőséggel párosulva - elősegíti erőteljes növekedését,
szárazanyag-képződését. A virágzás időszakában (június vége-július közepe) igényli a
meleget. Kedvező, ha ebben a fenofázisban a napi átlaghőmérséklet 22-24 oc között
alakul. A napfényes, meleg időjárás elősegíti az egyöntetű virágzását, lehetövé teszi a
kedvező megporzást, valamint csökkenti a betegségek fellépésének kockázatát.
A kánikulai, túlzott hőség (26-27 oc feletti napi átlaghőmérséklet) ugyanakkor
kedvezőtlen hatású a termékenyülésre és a kaszatképződésre egyaránt. A kaszatok te-
lítődése és az olajfelhalmozódás idején 19-21 oc átlaghőmérséklet tekinthető kedve-
zőnek Ha ebben a fenofázisban az átlaghőmérséklet meghaladja a 25 °C-ot, a leve-
gő páratartalma is alacsony, jelentősen károsodnak a magképződés és az olajfelhal-
mozódás fiziológiai folyamatai.
A kaszatok kialakulásának időszakában a túlzottan meleg kedvezőtlenül befolyá-
solja az olajtartalmat és annak minőségét is. Ugyanazon genotípus kaszattermésének
olajtartalma meleg, trópusi feltételek mellett 47%, mérsékelt éghajlati feltételek mel-
lett 58%. A kánikulai meleg hatására változhat a zsírsavak összetétele is (csökken a
linolsav mennyisége).
Éréskor a napraforgó a mérsékelten meleg (18-20 oc napi átlaghőmérséklet) és
száraz időjárást igényli, amely elősegíti a kaszatok és a tányér gyorsabb vízvesztését,
csökkenti a tányér- és egyéb betegségek fellépését.
A napraforgó kifejezetten fényigényes növény. Alapvetően a semleges fényreakci-
ójú növények közé tartozik. Rövid- és hosszúnappalas megvilágítás-igényű fajták és
hibridek is találhatók a rendkívül változatos fajták között.
A napraforgó közepes vízigényű növény. A vegetáció során mintegy 500 mm vizet fo-
gyaszt. Transzspirációs koefficiense 470-765 l/1 kg szárazanyag-értékkel jellemezhető.
Vízigényét hatalmas, kiterjedt és nagy szívóerejű gyökérzetével - a szélsőséges
esetektől eltekintve- megfelelően biztosítani képes még kedvezőtlen környezeti fel-
tételek mellett is. Ez magyarázza a napraforgó kiváló szárazságtűrését is. Csapadékos
időjárás esetén viszont megnő a levél-, szár- és tányérbetegségek fellépésének a mér-
téke. Jó vízhasznosító képessége lehetővé teszi, hogy a szárazabb, a gyengébb víz-
gazdálkodású talajokon is közepes, esetenként jó termést adjon. A napraforgó vízigé-
nyét vizsgálva két kritikus szakasz jelölhető meg:

l -Az első szakasz a tányérkezdemény kialakulásától a virágzás kezdetéig tartó idő­

szak. Ebben a fenofázisban fellépő jelentős vízhiány a termésmennyiséget csök-
 NAPRAFORGÓ 233

kentheti. Ezen időszak alatt a napraforgó vízigényének mintegy 40%-át (közel

200 mm vizet) vesz fel.
-A második kritiku_s időszak a virágzást követő fen ofázis (a nyelves levelek elszá-
radását követő mintegy 15-20 nap), amikor a kaszatkitelítődés és az olajfelhal-
mozódás intenzív fiziológiai folyamatai zajlanak le. Ebben a fázisban a naprafor-
gó vízigényének 25-30%-át (mintegy 120-MO mm) veszi fel. E fenofázisban
fellépő vízhiány részben a termésmennyiséget, döntően azonban az olajtartalmat
'1 befolyásolja kedvezőtlenül.
A napraforgó vízigényét a talajban tárolt víz ki tudja elégíteni. Ezért a napraforgó-
termesztés eredményességét döntően az őszi-téli félév csapadékmennyisége, vala-
mint az adott tábla induló vízkészlete határozza meg.
Amennyiben a tenyészidő túlzottan csapadékos, a különböző betegségek jelentős
mértékű fellépésére lehet számítani, ami a termésmennyiséget és az olajtartalmat is
egyaránt csökkenti.
A napraforgó számára az az időjárás felel meg a tenyészidőszak alatt, amelynek so-
rán az április az átlagosnál csapadékosabb, a május és a június átlagos csapadékú, jú-
liusban és augusztusban pedig az átlagos vagy annál kevesebb a csapadék.
Környezetigény. A napraforgó jó alkalmazkodó képessége mellett a környezettel
szemben a legigényesebb növények közé tartozik. Ezek:
-szakszerű talajhasználattal fenntartott jó kultúrállapot,
- következetes vetésváltással kórokozóktól és kártevőktől mentes szántófóld,
- a mezsgyék és dűlőutak gondozottsága és rendezettsége,
- a szomszédos táblákon szakszerű növényvédelem.
Az első három tényezőnek betartása független attól, hogy a gazdálkodás rendsze-
re extenzív, félintenzív vagy intenzív.
A napraforgó termésbiztonságára kihat a szomszédos táblákon folytatott szakszerű
talajhasználat is.

1.5. A termesztés módszere

1.5.1. Elővetemény

Előveteményeit az alábbiak szerint kell megkülönböztetni:

-jó elővetemények a kalászosok és a csemegekukorica,
- közepes előveteményei a siló- és csalamádékukorica, a siló és szemes cirok, va-
lamint a szemes kukorica,
- rossz előveteményei a hüvelyese!<, a pillangós szálastakarmányok,
- legalább 2 év kihagyás legyen a gyökér- és gumósnövények után, mint a cukor-
\ répa, burgonya, csicsóka, cikória, továbbá repce, dohány, kender, len, paradi-
csom, paprika és egyéb szántófóldi zöldségnövény,
- önmaga után legalább 5 évre következzen. Szádor előfordulása után 6 vagy 7 év
elteltével kerűljön ugyanarra a táblára napraforgó.
Legjobbelőveteményeia napraforgónak a kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa,
rozs, tritikále, tavaszi árpa, zab), amelyek időben kerülnek le a talajról, kevés tarlót
hagynak maguk után és növényvédelmi problémákat nem okoznak.
234 NAPRAFORGÓ

Közepes előveteményei a vegyszermaradványt nem tartalmazó siló- és csalamádé

kukoricák, viszonylag kevés szármaradványuk és korábbi lekerülésük miatt. A sze-
mes kukorica akkor elfogadható, ha a növénymaradványokat aláforgatják és október
közepére az őszi talajmunkák befejeződnek
A cirokfélék erőteljes víz- és tápanyagfelvétele miatt csak bizonyos esetekben jö-
hetnek számításba a napraforgó előveteményeként
A rossz elővetemények közé tartozó növények két csoportba sorolhatók:
- a talaj nitrogénkészletét növelő növények (hüvelyesek, évelő pillangós takar-
mánynövények) esetében a napraforgó optimálisnál nagyobb mértékű N-felvéte-
le kedvezőtlen, laza epidermisz- és parenchimaszövetek kialakulását eredménye-
zi, melynek következtében a növényi kórokozók fellépése lényegesen nagyobb
mértékűvé válhat,
-a gyökér- és gumós növények (cukorrépa, burgonya), továbbá egyéb növények
(repce, dohány, kertészeti) közös betegségei (pl. szürke- és fehérpenész) miatt a
napraforgó ezek után 2 év kihagyásával következzen.
A napraforgó augusztus végi, szeptemberi betakarítása után őszi búza következhet.
Ebben az esetben a kalászos gabonák állományaiban gyomnövényként megjelenő nap-
raforgó árvakelésre számítani kell. A tavaszi növény megválasztásánál az utónövény víz-
és tápanyagigényét, vetésidejét, valamint növénykórtaní és egyéb hatásait (pl. a napra-
forgó után a hüvelyes növények gyökérgümő-képződése bizonyos ideig gátolt lehet) cél-
szerű számításba venni.

1.5.2. Talaj-előkészítés

A napraforgó talajművelési rendszerének kialakításánál figyelembe kell venni:

- a növény igényét,
-az időjárási-éghajlati adottságokat,
- a talaj- és domborzati viszonyokat,
- az elővetemény talajra gyakorolt hatásait,
- a visszamaradt növényi maradványok mennyiségét és minőségét,
- a rendelkezésre álló talajművelő gépek választékát és kapacitását.
A napraforgó mélyen művelt, jó gyökérágyat, valamint ülepedett, aprómorzsás,
nyirkos magágyat kíván. Az alapművelés mélységét a növény igénye mellett megha-
tározza a talaj tulajdonsága, szerkezete, rétegzettsége, a periodikus mélyművelés
szűkségessége. Alapvetően a napraforgó 30 cm körüli művelési mélységet kíván,
amely forgatással és/vagy lazítással biztosítható.
Szárazságra hajló éghajlati adottságaink miatt a napraforgó talajművelése víztaka-
rékos legyen. Ez alapvetően a talajok vízkészletének megőrzését (nyáron-ősszel tarló-
hántás és zárás, tarlóápolás és zárás; tavasszal a talajok korai zárása), valamint a víz-
befogadó képesség (szántás) és víztartó képesség (lazítás és szántás) növelését jelenti.
Az elővetemény jelentős mértékben megváltoztatja a talaj tömődöttségét, fizikai
szerkezetét. A visszahagyott növényi maradványok mennyisége és minősége is szá-
mottevő mértékben eltér a különböző elővetemények esetében. E körűlmények szin-
tén hatással vannak a talajművelésre.
Korán tekerülő elővetemények esetében a kalászos gabona tarlójának hántása és
zárása tárcsás vagy lazító eszközökkel történjen. A tarló állapotától ftiggően (ülepe-
 NAPRAFORGÓ 235

dettség, gyomosodás, árvakelés stb.) egy, ritkán két tarlóápolás válhat szükségessé.
Minden esetben alapvető a hántott tarló zárása. Ezek alapozzák meg az őszi alapmű­
velés jó minőségben történő elvégzését. Az őszi szántás optimális mélysége naprafor-
gó alá középkötött talajon 28-30 cm, amennyiben a talaj szerkezete, rétegzettsége ezt
lehetövé teszi. Mélyebb termőrétegű, kötött talajokon (réti és öntés talajok) is indo-
kolttá válhat a talaj lazultsági állapotának javítása. Ezekben az esetekben indokolt la-
zítást alkalmazni (30-35 cm mélyen) a szántást megelőzően, figyelembe véve a talaj
nedvességi állapotát (VKmin 50% alatti talajnedvesség esetén végeznek optimális mi-
nőségű munkát a középmély és mélylazítók).
A lazítást ebben az esetben sekélyebb szántás követheti (18-22 cm, a talajadottsá-
goktól fúggően).
Lejtős táblákon a szántás a lejtő irányára merőlegesen történjen az erózió csökkenté-
se érdekében. Homoktalajon maradjon a szántás tavaszra, így a defláció megelőzhető.
A későn lekerül ő, rendszerint nagy szár- és gyökértömeget visszahagyó elővetemé­
nyek után a legfontosabb feladat a tarlómaradványok aprítása, zúzása és minél töké-
letesebben a talajba történő bedolgozása. Ugyancsak szempont az őszi alapművelés
időbeli (október-november közepe) elvégzése.
Az őszi szántások elmunkálása az elővetemény tekerülési idejétől, a talajtulaj-
donságoktól, valamint a szántás minőségétől fúggően változhat. A legtöbb esetben
célszerű a szántást ősszel durván elmunkálni, amely kihat a tavaszi talajmunkákra.
Eróziónak kitett talajokon vagy szikeseken az őszi elmunkálás elmaradhat.
Tavasszal - a talaj szerkezetének rombolása nélkül - el kell végezni a talaj lezárá-
sát (simító, fogas, sekélyen járatott kombinátor). Ezt követően- a talaj állapotától,
ülepedettségétől, nedvességtartalmától, a csapadéktól fúggően- egy vagy kétszeri ta-
lajmunkával készítjük el a magágyat
A magágykészítés ideális eszköze a kombinátor, de egyéb új eszközök is eredmé-
nyesen alkalmazhatók (kompaktor, germinátor stb.).
Tavasszal tárcsát nem célszerü használni. Kötött, szármaradványos talaj esetében
az ásóborona alkalmazható a vetőágy előkészítésére.
A magágykészítés műveletei a tavasszal kijuttatott trágyák és növényvédő szerek
(herbicidek, talajfertőtlenítő anyagok stb.) bedolgozását is szolgálják.

1.5.3. Tápanyagellátás
A napraforgó kiterjedt gyökérzetével, erőteljes tápanyagfeltáró képességével a talaj
más növények számára nem vagy nehezen felvehető tápanyagkészletét is megfelelő­
en képes hasznosítani.
Egy tonna kaszat a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 40 kg/t mész (CaO) 24 kg/t
foszfor (P 20 5) 30 kg/t magnézium (MgO) 12 kg/t
kálium (K20) 70 kg/t
A nitrogén alapvető szükséglet a napraforgó vegetatív növekedéséhez, valamint a
generatív szakaszban a megfelelő mennyiségben képződött vegetatív sink tegye lehe-
tövé a nagy kaszattermés kialakulását. A nitrogén termésre gyakorolt kedvező hatása
azonban csak a többi makro- és mezoelem felvétele esetén érvényesülhet.
236 NAPRAFORGÓ

120

100
~.".
...
_,
80.
o:l
.c
"i>b 60
..>:

40

20
....._,... "'-- .... _, .. _-, .. - . ,-- ..
;;:' ..
o
v. VL VII. VIII. IX.
Felvétel szervenként
• • • • • • · kaszat - • - • -vacok --levél - - - - szár - • • - • levélnyél

3. ábra. A napraforgó nitrogénfelvétele a tenyészidőszakban

A túlzott nitrogénellátás kedvezőtlenül befolyásolja az olaj tartalmat, mégjelentősebb

az a negatív hatás, amely a betegségek iránti nagyobb fogékonyságban nyilvánul meg.
A foszfor pozitívan befolyásolja a növény gyökérfej lődését, szárazanyag-képződé­
sét, növeli az olajtartalmat
Az optimális káliumellátás hatására nő a betegségekkel szembeni ellenállósága,
valamint a növény szárazság-aszálytürő képessége és szárszilárdsága.
Savanyú kémhatású (6,0 pHKCI alatt) talajokon a makroelemek érvényesülését ked-
vezően befolyásolja a Ca és Mg. A napraforgó mikroelem hiánya (elsősorban bórhi-
ány) ritkán felléphet, melynek megszüntetésére elsősorban a levéltrágyák alkalmasak
a növény vegetatív szakaszában kijuttatva.
A napraforgó N-felvételi dinamikáját a J. ábra szemlélteti. Az intenzív nitrogén-
felvétel június közepén-végén kezdődik a vegetatív részek (levél, szár) erőteljes nö-
vekedésével. Ez az intenzív felvétel a virágzás-termékenyülés idején tovább folytató-
dik. A kaszattelítődés és érés idején a felvett és felvételre kerülő nitrogén jelentős ré-
sze az erőteljesen fejlődő kaszattermésben halmozódik fel.
A foszforfelvétel mértéke és dinamikája jelentős mértékben különbözik a nitrogén-
felvételtőL A felvett összes foszfor mennyisége változhat a vegetáció alatti körülmé-
nyektől függ. A felvett foszfor 70-80%-ban a kaszattermésben halmozódik fel.
Káliumból vesz fel legnagyobb mennyiséget. Intenzív felvétele a napraforgó erő­
teljes vegetatív növekedésének időszakában (június közepétől) indul meg és a kaszat-
telítődés időszakáig tart. A felvett kálium döntő hányadban a szárban és tányérban
halmozódik fel, a kaszattermés káliumtartalma relatíve mérsékelt.
A tervezett terméshez szükséges tápanyagmennyiséget, a talaj tulajdonságai, a hibrid
trágyareakciója, valamint egyéb módosító tényezők (pl. elővetemény) figyelembevéte-
lével tudjuk meghatározni. Átlagos feltételek mellett a napraforgó alá középkötött tala-
jon az alábbi trágyaadagok kijuttatása javasolható:
N 80 kg/ha,
P 20 5 80 kg/ha,
K2 0 120 kg/ha.
 NAPRAFORGÓ 237

A napraforgó nem igényli, nem is hálálja meg az istállótrágyát Tápanyagigényét

műtrágyák is fedezik. A foszfort és a káliumot ősszel, a legmélyebb talajmunka, a
szántás forgassa be a talajba. A nitrogén nagyobb adagját (60-80 kglha) középkötött
és kötött talajon célszerű megosztani (50%-át ősszel, 50%-át tavasszal, vetés előtt). A
kisebb adagok (30-60 kg/ha), valamint a homok- és erózióra hajlamos talajok eseté-
ben a nitrogén műtrágyák tavaszi, vetés előtti kijuttatása indokolt.
A napraforgó érzékenyen reagál a kalcium- és magnéziumhiányra. A savanyú,
Ca- és Mg-hiányos talajokon az NPK trágyázás hatására kapott terméstöbbletjelen-
\ős mértékben tovább növelhető kalcium- és magnéziumtartalmú anyagok kijutta-
tásávaL Ilyen talajokon ősszel, de még inkább a magágykészítés során 1-2 t/ha
CaC0 3, ill. 0,2-0,8 t/ha MgC0 3 tartalmú, dolomitos talajjavító anyagok kijuttatása
célszerű.
A mikroelemek közül a bórhiány tünetei (kisebb méretű levelek, tányérok sárgulá-
sa, léha kaszatok) felléphetnek kedvezőtlen talajadottságok esetén. A többi mikro-
elem hiánya csak ritkán jelentkezik a napraforgó állományokban (Cu-hiány: gátolt
növekedést, Mn-hiány: sárga foltok a leveleken, Fe-hiány: klorózisos levelek). Amik-
roelemek hiánya részben a talajállapot javításával, részben a megfelelő levéltrágyák-
kal szüntethető meg. A levéltrágyázás optimális ideje a csillagbimbós állapottól a vi-
rágzás kezdetéig tartó időszak.
Az elmúlt években jelentős mértékben bővült a napraforgó hibridek választéka,
melynek eredményeként egymástól jelentős mértékben eltérő igényű és reakciój ú ge-

5. táblázat. A napraforgó tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 45 43 40 34 30
l. P20s 39 34 30 26 23
K 20 69 65 60 56 52
N 50 46 42 38 33
ll. P20s 40 35 32 30 27
K 20 70 67 63 59 55
N 7 43 38 35 30
III. P20s 42 38 35 33 30
K 20 71 68 65 61 58
N 56 50 46 43 41
IV. P20s 44 39 36 32 28
K 20 73 70 68 65 61
N 57 53 48 44 42
V. P20s 43 40 38 35 33
K20 74 69 66 63 60
N 55 52 48 45 43
VI. P20s 38 36 33 30 27
K 20 72 68 65 62 59
238 NAPRAFORGÓ

no típusok jelentek meg a termesztésben. Kutatási eredmények bizonyították, hogy a

különböző napraforgó hibridek természetes tápanyag-hasznosító képessége (kontroll,
műtrágya nélküli kezelésben kapott terméseredmény), valamint a trágyareakciója (a
trágyázás hatására kapott terméstöbb let) jelentősen eltért egymástól.
Ezeket a különbségeket a trágyázási gyakorlatban feltétlenül figyelembe kell ven-
ni részben környezetvédelmi, részben agronómiai, részben ökonómiai okok miatt.
Vannak hibridek, amelyek mérsékelt, míg más hibridek jelentős trágyareakciót mu-
tattak adott ökológiai feltételek között.
A napraforgó fajlagos tápanyagigénye a termőhely feltételeitől, valamint a talajok
tápanyag-ellátottsági szintjétől fúggően eltérő, mely értékeket a 5. táblázat tartalmaz-
za. Használatához a talaj tápanyag-ellátottsági szintje szükséges. A számítás mód-
szere a függelékben.
1.5.4. Vetés
A napraforgó vetése nagy gondosságot, igényel. Ennél az agrotechnikai műveletnél
elkövetett hibákat a vegetációs periódus későbbi szakaszaiban nem vagy csak kismér-
tékben lehet korrigálni.
A napraforgó-termesztésben nagy olajtartalmú, valamint kis olajtartalmú hibride-
ket (fajtákat) használunk. Alapvető fontosságú, hogy az F 1 hibrid, valamint a szabad-
elvirágzású fajták vetőmagja a minőségi követelményeknek feleljen meg.

6. táblázat. Napraforgó vetési útmutató

Nagy olajtartalmú Kis olajtartalmú

Megnevezés fajta vagy hibrid*
fajta hibrid
Vetési idő IV. 10-30. IV. 10-30. IV. 1-15.
Talajhőmérséklet 9-11 oc 8-12 oc 7-9 oc
Sortávolság, cm 70-76,2 60-70
70-76,2
Kistestű

Vetésmélység, cm
laza talaj 6-8 5-7' 6-9
középkötött 5-7 5-7\ 6-8
kötött talaj 4-5 4-6 4-7
Termőnövény, db/ha
laza talaj
középkötött
42-48 ezer
45-50 ezer
42-4~ ezer
48-55 ezer
1 34-39 ezer**
38-42 ezer**
kötött talaj 45-48 ezer 4l':47 ezer 36-40 ezer**
Kivetendő csíra +25% +20% +12%
Ezermagtömeg 65-85 g 55-75 g 100-200 g**
Csírázóképesség legalább 85%
Tisztaság legalább 98%
Nedvességtartalom legfeljebb l O%

Megjegyzés: *Kis olajtartalmú hibrid ezermagtömege 80-130 g, fajtától ftiggően

** Kis olajtartalmú fajta
 , NAPRAFORGÓ 239

A napraforgó csírázását-kelését, későbbi fej lődését, termésképződését, megbetege-

désének mértékét számottevően befolyásolja a vetésidő megválasztása. A vetésidőhöz
a talaj hőmérsékleti értékei mellett az időjárás várható alakulását is szükséges figye-
lembe venni. A napraforgó korai és megkésett vetésének egyaránt vannak kedvező és
kedvezőtlen hatásai, melyeket a vetésidő megválasztásánál mérlegelni kell. Az opti-
málishoz képest megkésett (májusi) vetés sokkal jelentősebb termésmennyiségi és
minőségi veszteséggel jár- annak ellenére, hogy a kórtaní viszonyok megkésett ve-
tésben általában kedvezőbbek-, mint a valamivel korábbi vetés. A napraforgó vetés-
ideje április 10-30. közötti időszakra tehető átlagos kitavaszodás esetén, amikor a ta-
lajhőmérséklet a vetés mélységében tartósan elérte a minimálisan 0-8 °C-ot. A kis
olajtartalmú fajták/hibrideknek 7-9 oc, a nagy olajtartalmú hibrideknek 7-8 oc talaj-
hőmérséklet esetén a legkedvezőbb a vetése. Késői kitavaszodás, tartós lehűlésnél a
vetéssei sietni nem kell, mert az alacsony hőmérsékleten a kaszat csírázása késik, a
talajlakó kártevők és kórokozók jelentős mértékű csírapusztulást idézhetnek elő. A
napraforgót a kukorica előtt célszerű elvetni. Különösen fontos lehet ez olyan gazda-
ságokban, melyekben mindkét növényt nagy terűleten vetik (7. táblázat).

7. táblázat. Vetésidő hatása a napraforgó termésére (kglha)

Korai Optimális Megkésett

Év
vetésidő

!996 - 390! 3351

!997 2294 2118 2100
1998 !959 1964 !727
1999 3517 3624 3597
2000 3791 4434 3168
2001 3304 3101 2769
200 2 4109 3640 3177
200 3 467 6 4629 446 2
Átlag 3379 3426 3044

A gyors és átmenet nélküli ki tavaszodás esetében, tartós és erőteljes felmelegedés-

kor a könnyen felmelegedő középkötött és lazább talajok március végi-április elejei
vetésidőben adták a nagy olajtartalmú hibridek a legnagyobb termést (2001, 2002.
év). Ennek kockázata miatt csak bizonyos évjáratokban javasolható a vetés optimá-
lishoz képest 5-l O nappal korábbi elvégzése. Kötött, lassan melegedő, gyakran bel-
vízfoltokkal borított, későn felszáradó és művelhető talajokon a vetésidő május ele-
jére-közepére is átcsúszhat. Ebben az esetben olyan hibridet kell választani, amely a
megkésett vetésidőt a legjobban tűri (8. táblázat).
A vetés mélysége 4-8 cm közötti, amit meghatároz az ezerkaszattömeg, a talaj
kötöttsége, ill. a magágy ülepedettsége, valamint a vetésidő. A nagyobb kaszatú ve-
tőmagot (étkezési, madáreleség) mélyebbre, a nagy olajtartalmú, kisebb ezerkaszat-
tömegű hibrideket sekélyebben célszerű vetni. Lazább talajokon valamivel mé-
240 NAPRAFORGÓ

8. táblázat. Napraforgó hibridek vetésidő reakciója (2001, 2002)

Terméskülönbség
Hibrid Március 30. Április 12. Május 4. l. vetésidő
Ill. vetésidő kglha
LG 53.85 3161 302 0 2801 -360
Rigasol PR 3114 279 8 2592 -522
Fleuret 3148 283 7 2482 -666
Larisol 3335 2997 237 6 -959
PR 63 A 90 3568 3265 307 0 -498
Alexandra 337 0 3064 297 5 -395
Hysun 321 344 5 305 5 2751 -694
Diaboio 3772 3462 3193 -579
Arena PR 3790 3328 2866 -924
Lympil 3698 3180 263 8 -1060
Átlag 3440 3101 2774 666

lyebb, kötött talajokon sekélyebb vetés az indokolt. Az optimális vetésidő elején se-
kélyebben, a vetésidő előrehaladtával valamivel mélyebben kell vetni.
A napraforgó sortávolsága 70-76,2 cm, az alkalmazott vetőgép típusától ftiggően.
Korábban ennél szűkebb sortávolságot (50 cm) is próbáltak alkalmazni, amely agya-
korlatban nem vált be, egyrészt mert a tenyészidőszakban a sorközök művelése, a
napraforgó ápolása nehézkes, másrészt a sajátos mikroklíma miatt a betegségek fel-
lépésének veszélye nagyobb. A napraforgó optimális csíraszámát az agroökológiai,
biológiai-genetikai, valamint a termesztéstechnológiai feltételek együttesen határoz-
zák meg. Figyelembe kell venni az előző tenyészév, a téli félév csapadékát, valamint

9. táblázat. Állománysűrűség hatása a napraforgó termésére (kg/ha)

30 40 50 60 70
Év
ezertő/ha

!996 350! 3547 3684 3774 -

1997 - 2498 2123 203 5 202 5

1998 - 2417 1738 !495 -
!999 3504 3846 373 6 3605 3390
2000 3697 4123 4406 4557 4328
2001 2919 3277 3363 3195 307 3
2002 378 3 403 8 4016 3929 3882
2003 4372 4626 4322 4215 3986
Átlag - 3547 3295 3227 -
 NAPRAFORGÓ 241

a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodási tulajdonságait. A napraforgó hibridek eltérő tő­

számreakcióval jellemezhetők, bizonyos hibridek a tőszám növelésére alig, míg más
hibridek jelentős terméstöbb lettel reagálnak. Az eltérő genotípusú hibridek tőszám­
reakciója a különböző évjáratokban eltérhet egymástól. Száraz évben, amikor kisebb
méctékben lépnek föl a betegségek, a napraforgó optimális tőszáma nagyobb (60-65
ezer/ha termő tőszám) lehet, mint átlagos vagy csapadékos évjáratban (35-40 ezer/ha
termő tőszám) (9. táblázat). A jobb víz- és tápanyag-gazdálkodású talajokon az opti-
mális tőszám 5-15 ezer/ha-ral növelhető (pl. csernozjom, csernozjom dinamikájú ré-
ti, öntés, erdőtalajok), mint gyengébb talajadottságú területeken (kötött réti, szikes,
gyenge homok). Optimális betakarításkori termő tőszámnak a nagy olajtartalmú hib-
rideknél 40-50 ezerlha, a kis olajtartalmú, rendszerint nagyobb habitusú fajták-
nál/hibrideknél a 35-45 ezer/ha tekinthető. A jelentős csíra- és fiatal növénypusztu-
lás miatt a vetéskori csíraszámot 15-20%-kal növeini a termő tőszám optimális érté-
keihez képest.
A napraforgó vetését - átalakítások után - pneumatikus vagy mechanikus rend-
szerű kukorica szemenkénti vetőgépekkel végezhetjük el. Ezeknél a vetőgépeknél a
sortömörítő hengerek ellenére, az esetek jelentős részében (nem megfelelő magágy-
minőség, rögös talajfelszín, kötött talaj stb.) célszerű a vetést hengerrel lezárni.

1.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A napraforgó vegetációs periódusa során, a vetéstől a betakarításig különböző
gyomnövények, paraziták (napraforgószádor), növényi betegségek és állati kártevők
léphetnek fel és veszélyeztetik a termés mennyiségét, valamint annak minőségét. A
napraforgó növényvédelmében az integrált védekezési eljárásokat kell előnybe ré-
szesíteni, amelyek agronómiailag és ökonómiailag hatékonyabbak, a környezetet ke-
vésbé terhelik. Az integrált védekezés magába foglalja az alábbi eljárásokat, agro-
technikai elemeket:

Termőhely kiválasztása
A napraforgót jó kultúrállapotú, megfelelő fekvésű táblába (kerülni a mélyfekvésű,
heterogén területeket) célszerű vetni, csökkentve ezzel a gyomosodás, a növényi kór-
okozók fellépését és terjedését.

Hibrid megválasztása
A jelenleg termesztett hibridek túlnyomó többsége peronoszpóra rezisztenciával (PR
jelölésű hibridek) rendelkezik. Az újabb rasszok megjelenése miatt a nemesítés állan-
dó feladata újabb toleráns genatípusok előállítása. A hibridek között jelentős különb-
ségek vannak elsősorban a diaportés szár- és tányérfoltossággal, a fehér- és szürkepe-
nésszel, valamint egyéb tányérbetegségekkel szembeni fogékonyságban.
A hibridek a kaszat terméshéjában található fitarnelán réteg (fekete festékanyag)
miatt a napraforgómollyal szemben ellenállóak. A napraforgó hibridek kezdeti fejlő­
dési erélye, valamint a későbbi levélstruktúrája (canopy) eltér egymástól, amely be-
folyásolja a növény kezdeti gyomelnyomó képességét. A tenyészidő későbbi szaka-
szaiban a hibridek kiváló gyomkompetíciós képességgel rendelkeztek.
242 NAPRAFORGÓ

A termesztés módszerének elemei

A szakszerű vetésváltás a napraforgó kórokozó i elleni védekezés legfontosabb eszkö-
ze (5-7 éves egymás utáni termeszthetőség). Célszerű a napraforgó előveteményében
(búza, esetleg kukorica) irtani a veszélyes gyomnövényeket (főleg a családazonos
vagy ellenálló gyomokat), és talajlakó állati kártevőket
A talajműveléssei részben a gyomokat (őszi, de főleg a tavaszi magágy-előkészí­
tés során), részben a növényi kórokozókat és állati kártevőket lehet jelentős mécték-
ben visszaszorítani.
A harmonikus tápanyagellátás javítja (NPK+ CaMg ellátás, visszafogott N-trágyá-
zás) a napraforgó erőteljes, egészséges fejlödését, kisebb mértékű megbetegedését,
valamint kedvezőbb gyomelnyomó képességéL
Az optimális vetésidő és állománysűrűség esetében mérsékeltebb növényi megbe-
tegedésre számíthatunk Korai vetésidőben a talajlakó állati kártevők fellépése és kár-
tétele csökken.
A növényápolási munkák közül a sorköz-kultivátorozás jelentős méctékben kom-
penzálhatja a vegyszeres gyomirtás környezeti okok miatti (száraz időjárás) csökkent
hatását, ugyanakkor a megfelelő talajlazultsági állapot kedvező hatású az állományok
gyökérzetének fejlődésére, valamint a talaj vízmegőrző képességére.
A deszikkálással csökkenthetjük a gyomosodás, a tenyészidő végén fellépő beteg-
ségek és állati kártevők terjedését. A betakarítási idő előbbre hozható, amely csökken-
ti a károkozás lehetséges időtartamát.
A betakarítási idő megválasztásával a betakarítás során fellépő mennyiségi és mi-
nőségi veszteségek csökkenthetök
Ezen termőhelyi, biológiai és technikai eszközök együttes alkalmazása jelenti a
napraforgó integrált növényvédelmének alapját.

Gyomszabályozás
A napraforgó legfontosabb gyomnövényei az egyéves T 4, valamint az évelő G 1 és G3
életformába tartoznak:
Parlagfű (Ambrosia elatior)- T4
Csattanó maszlag (Datura stramonium)- T4
Selyemmályva (Abuthilon theophrasti)- T4
Olasz szerbtövis fXanthium italicum)- T4
Kakasláb fű (E chinoc/oa crus-galli) - T4
Muharfajok (Setaria spp., Digitaria spp.)- T4
Disznóparéjfélék (Amaranthus spp.)- T4
Keserufűfajok (Polygonum spp.)- T4
Fenyereirok (Sorghum halepense)- G 1
Mezei acat (Cirsium arvense) - G3
Nád (Phragmites communis)- G 1
Vadrepce (Sinapis arvensis)- T 3
ReQcsényretek (Rap han is raphanistrum) - T3
Napraf9rgó szádor (Orobanche cumana)
Különösen sok problémát jelent a parlagfű, a csattanó maszlag, a selyemmályva,
valamint a szerbtövis elleni védekezés a közeli rokonság, valamint ezen gyomok el-
 NAPRAFORGÓ 243

húzódó csírázási ideje miatt. A napraforgó vegyszeres gyomirtásában a következő

megoldásokat alkalmazhatjuk:
- presowing kezelés (elsősorban egyszikű gyomok ellen),
- preernergens kezelés (elsősorban kétszikű gyomok ellen),
- preemergens kombinált kezelés (egy- és kétszikű gyomok ellen),
- poszternergens kezelés (egyszikű gyomok ellen).
A presowing kezelés alkalmazhatóságát a talaj hőmérséklete és nedvességtartalma
gyakran korlátozza. Jelenleg a legelterjedtebb gyomirtást a preemergens kombinált
kezelések jelentik a napraforgóban. E készítmények hatását a kezelés után lehulló
csapadék mennyisége befolyásolja (20-25 mm csapadék 2 héten belül).
Az utóbbi időben a napraforgó hibridek között is - a kukoricához hasonlóan -
megjelentek a hagyományos nemesítéssei (nem GMO!) előállított hibridek, amelyek
a drasztikus hatású herbicidekkel szemben ellenállóságot mutatnak.
A napraforgó betegségei elleni védekezésben szintén az integrált védekezési szem-
léletet szükséges alkalmazni. Jellemző betegségei:
Peronoszpóra (Plasmopara halstedii)
Szürkepenészes tányérrothadás (Botrytis cinereaJ
Fehérpenészesszár-és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorumJ
Diaportés szár- és tányérrothadás (Phomopsis v. Diaporte helianthíJ
Makrofominás szárkorhadás (Macrophomina phaseolinaJ
Szeptóriás levélfoltosság (Septoria helianthíJ
Altemariás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthíJ
Lisztharmat (Erysiphe cichoraccarumJ
Rozsda (Puccinia helianthíJ
Fekete rothadás (Phoma macdonaldii)
A napraforgót elsősorban gombás eredetű megbetegedések fenyegetik, melyek kö-
zül a legveszedelmesebb betegség a barna (diaportés) szár- és tányérrothadás, vala-
mint a fehér- és szürkepenész és a peronoszpóra. Az utóbbi években növekedett a fe-
kete rothadás (Phoma) és egyéb betegségek mértéke. Nem túl gyakran baktériumos
megbetegedések (baktériumos lágyrothadás [Erwinia carotavora], baktériumos her-
vadás [Pseudomonas solanacearum]), valamint vírusok (napraforgó mozaik-vírus
[SMV], BWYV, TBBV) is előfordulnak.
A diaportés szár- és tányérkorhadás (Diaporthe [anomorf: Phomopsis] helianthii) a
napraforgó legjelentősebb gazdasági károkat okozó betegsége. A megbetegedés jellegze-
tes tünetekkel jár: a levélen ék alakú, száradó, barna foltok formájában jelentkeznek az
első szimptómák, majd a gomba a levélnyélbe átnőve eléri a szárat, amelyen ovális, bar-
na foltokjelennek meg. A kórokozó teljesen elroncsalja aszárbelső szöveteit. A fertőzés
következtében a levelek, majd a szár és tányér teljesen leszárad. Korai fertőzés esetén Gú-
lius) a kaszatok nem fejlődnek ki, a termés drasztikusan csökken. Minél későbbi (augusz-
tusi) a fertőzés az érés időpontjához képest, annál kisebb a bekövetkezett gazdasági kár.
A fehérpenészes szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) a növény bár-
mely föld feletti részét megtámadhatj a. A párás, meleg, csapadékos időjárás kedvez a
fellépésének. Korai fertőzése ritkán fordul elő (lankadási tünetek, elhalás). Későbbi
infekció esetén a száron és tányéron a gomba hatására a szilárdító szövetek feloldód-
nak, szétfoszlanak, a szár és a tányér végső stádiumban széttöredezik.
244 NAPRAFORGÓ

A szürkepenészes tányérrothadás (Botryotinia fuckeliana [anamorf: Botrytis

cinerea]) a tenyészidőszak bármely szakaszában fertőzheti a napraforgót. Ritkán a ke-
léskori és kezdeti fejlődési szakaszban lép fel a csíranövény elhalását és hiányos ál-
lományt okozva. Leggyakrabban csapadékos augusztusi-szeptemberi időjárás esetén
a tányéron okoz jellegzetes (szürkés gombaszövedék) tüneteket. A tányér szétesik, a
kaszatok a talajra hullanak.
A napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii) a növényt bármely fejlődési
szakaszban képes fertőzni, leggyakoribb azonban a csírakori és a fiatal növények fer-
tőződése. A betegség csírapusztulást (hiányos állomány) okoz, ill. ha 2-4 leveles kor-
ban fertőz, akkor rövid intemódiumokkal törpe növény fejlődik, amelynek virágzata
rendszerint meddő, ill. betakaríthatatlan. Leghatékonyabb védekezés a nemesítés (PR
hibridek), valamint a kötelező csávázás (metalaxil).
A többi betegség szórványosan, bizonyos évjáratokban, ill. kedvezőtlen termőhe­
lyi feltételek mellett szakott megjelenni. Rendszerint az általuk okozott gazdasági
károk is mérsékeltek.
A napraforgó betegségei elleni vegyszeres védekezés alapját a csávázás jelenti.
Állományvédelme a 10-12 pár leveles állapotában, nagy vízadaggal (250-350 l/ha)
végzehető.
Száraz évben egyszeri állományvédekezés megfelelő hatékonyságot biztosít. Átla-
gos vagy átlagosnál csapadékosabb évben szükség lehet második védekezésre is a be-
tegségek fellépésétől ftiggően a virágzás kezdetén. A fóldi gépekkel végzett védeke-
zés jobb hatékonyságú, mint a légi védekezés. Ez esetben is, mint az első állomány-
védekezésnél, célszerű figyelembe venni a vegyszerek hatásspektrumát, valamint a
szerrotáció elvét.
A napraforgó tenyészidejében fellépő fontosabb állati kártevők:
Talajlakó kártevők:
DróiférgenEfateriadae): mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus).
Aidróiférgek (Tenebrionidae): sároshátú bogár (Opatrum sabulosum), kis poszagó-
bogár (Pedinus femoralis), széles pejbogár (Omophlus proteus).
Cserebogár pajorok (Melolonthiadae),fekete tücsök (Gryllus desertus).
Fiatal növény kártevői:
Madarak: fácán (Phasianus colchicus), házigalamb (Columba livia domestica), bal-
káni gerle (Streptopelia decaocto), gerle (S. turtur), vetési varjú (Corvus frugilegus).
Emlősök: mezei pocok (Microtus arvalis), hörcsög (Cricetus cricetus), mezei nyúl
(Lepus europeus), őz (Capreolus capreolus), szarvas (Cervus elaphus hippelaphus),
Barkók: hegyesfarkú barkó (Tanimecus palliatus), fekete barkó (Psallidium maxil-
losum), kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis).
Levél és szár kártevői:
Vetési bagolylepke, Lygus fajok, Adelphocoris fajok, Fekete répalevéltetű (Aphis
febae), sárga szilvatetű (Brachycaudus helichrysi), közönséges takácsatka (Tetrany-
chus urticae ).
Virág és termés kártevői:
Levéltetvek, mezei poloskafajok, bodobácsok: vörösfoltos bodobács (Lygaeus
eguestris), madarak, emlősök.
 NAPRAFORGÓ 245

Új kártevők:
Gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera), nyakszarvúbogarak (Notoxus
brachycerus).
A kelő állományt a talajlakó kártevők, madarak, emlősök, rovarok (barkók) egy-
aránt károsíthatják. A tenyészidő későbbi szakaszaiban elsősorban szívókártevők
(levéltetvek, mezei poloskák) jelentik a legnagyobb veszélyt. Az érés időszakában
jelentős madár- és emlőskártétel léphet fel, főleg települések körzetében, kisebb
táblákon.
A talajlakó kártevők ellen az esetekjelentős részében indokolt a vetés előtt vagy a
vetéssei egyrneuethen alkalmazott talajfertőtlenítés. A rovarölő szerek kijuttatásakor
figyelembe kell venni, hogy a virágzó napraforgót hasznos rovarok is látogatják, ezért
csak méhkímélő szerek alkalmazhatók a virágzás idején.

1.5.6. Érés és betakarítás

A napraforgó egyedi és állomány virágzása hosszabb ideig tart (időjárástól függően
l 0-25 nap), melynek következtében az érése is elhúzódó. A tenyészidőtől és időjárás­
tól függően a napraforgó hibridek érése augusztus második felétől szeptember köze-
péig tart. Az érés időszakában az olajtartalom és a kaszatok kitelése folytatódik a vi-
rágzástól számított 6-7 hétig, amikor mindkét terméskomponens eléri a hibridre, az
ökológiai és agrotechnikai feltételekre jellemző értékeket. Az érési folyamatok során
a napraforgó kaszattermésének nedvességtartalma csökken, a tányér víztartalma
azonban magas (80-90%) a biológiai érés végéig. A biológiailag érett napraforgó ka-
szattermésének 30-35%, tányérjának 70-80% a nedvességtartalma. Az ilyen napra-
forgó gépi betakarítása nem lehetséges. A technikai érettség szempontjából akkor
megfelelő az állomány, ha a kaszat 16-18%, a tányér 30-35% nedvességtartalmú. A
biológiai érettség után a napraforgó betakarításának idejét defóliálással (lombtalaní-
tás) hozhatjuk előbbre. A deszikkálás el is hagyható száraz évben, az igen korai éré-
sű hibrideknéL
Deszikkálásra különböző érésgyorsító szerek alkalmazhatók. Vannak gyors hatású
deszikkánsok és a lassú hatásúak. A gyors hatásúak esetében 4-8 nap, a lassú hatású-
aknál14-18 nap alatt éri el a technikai érettséget, a kombájnolhatóságot az állomány.
A deszikkálás előnyei az alábbiakban foglalhatók össze:
-korábbi betakarítást tesz lehetövé,
- csökken a kórokozók és állati kártevők kártétele,
-nő a kombájn teljesítménye,
- a betakarított termés szárazabb és tisztább,
- csökken a termény szárítás energiaigénye,
- csökken a betakarítási veszteség.
A napraforgó betakarítására átalakított gabonakombájnokat használnak. A kom-
bájora napraforgó adaptert szerelnek A kombájn vágási magassága 50-70 cm. Szak-
szerű betakarítás esetén is 4-6%, kedvezőtlen körűlmények között akár 15-25% ter-
mésveszteség is bekövetkezhet A kicsépelt kaszatok közé tányér- és szártörmelék ke-
rülhet. Ezeket az előtisztítás során el kell távolítani, mert higroszkóposságuk miatt
penészesedik a termés, minőségi károsodás következik be, szárítása tűzveszélyes.
246 NAPRAFORGÓ

Az árunapraforgót max. 70 oc hőmérsékleten 8% nedvességtartalomra szárítják.

Túlszárítás hatására a kaszat törékennyé válik, nagyobb nedvességtartalomnál pedig
kedvezőtlen mikrobiológiai folyamatok indulnak meg. A szárítást követően után-
tisztítást szükséges végezni a végleges tárolás előtt.

1.5. 7. A napraforgó minősége

A napraforgó átlagosan 45-55% félig száradó olajat tartalmaz. Olajtartalmát az öko-

lógiai, biológiai és agrotechnikai feltételek egyaránt befolyásolják.
Az évjárat hőmérsékleti és csapadékviszonyai direkt és indirekt (betegségek mér-
téke) módon befolyásolják a napraforgó olajtartalmát Száraz évben a napraforgó hib-
ridek olajtartalma rendszerint 2-6 abszolút%-kal nagyobb, mint átlagos csapadékú
évjáratban (J O. táblázat).

l O. táblázat. A napraforgóolaj-zsírsav összetétele

Zsírsav Tömeg%
Olajsav (18: l) 40,2
Linolsav (18 :2) 51,8
Palmitinsav (16: O) 4,6
Sztearinsav (18: O) 3,4

Azonos termőhelyi, ökológiai és termesztési feltételek mellett termesztett hibridek

között az olajtartalomban 1-5% különbség tapasztalható.
Az agrotechnikai tényezők közül a tápanyagellátás és a vetés jelentős hatással van
a hibridek olajtartalmára. Harmonikus NPK műtrágyázás esetén az N 30-60+PK adag-

5000 50,0
4 500
43,0 43,1 43,1 45,0
400 0
3500 40,0 ~
o=

~ 3000
35,0 ö
·~
2 500
2000
ll ll
30,0
1500
1000 25,0
NO+PK N30+PK N60+PK N90+PK N120+PK N150+PK

- termés (kglha) __.._ olajtartalom (%)

4. ábra. Műtrágyázás hatása a napraforgó hibridek termésére

és olajtartalmára
 NAPRAFORGÓ 247

nál nagyobb műtrágyadózisok szignifikánsan már sem az olajtartalmat, sem a kaszat-

termést nem növelik (4. ábra).
Optimális vetésidőben (április 5-15) nemcsak a termésmennyiség, hanem az olaj-
tartalom is a legkedvezőbb. Különösen a megkésett, májusi vetésű napraforgó hibri-
dek termése és olajtartalma csökken. Az állománysűrűség növelésére a hibridek ter-
méseredménye optimumgörbét mutat (40-50 ezer/ha termőtőszám az optimális),
ugyanakkor az olajtartalom lineárisan nő a legnagyobb tőszámig (75 ezerlha). A túl-
zott állománysűrűségnek igen nagy a kórtani kockázata, a csökkenő kaszattermés mi-
att a nagyobb olajtartalom elérése a gyakorlatban nem lehetséges.
A napraforgó biológiai érése előtti defóliálása az olajtartalom csökkenését eredmé-
nyezi, amelyet a deszikkálás időpontjának megválasztásánál figyelembe kell venni.

1.5.8. Vetőmagtermesztés
A napraforgó-termesztésben a biológiai alapok a nagy olajtartalmú genatípusok ese-
tében hibrideket, az étkezési és madáreleség napraforgóknál szabad elvirágzású fajtá-
kat és hibrideket egyaránt jelentenek.
A vetőmag-előállításnál fontos szempont a megfelelő, jó kultúrállapotú tábla meg-
választása, valamint az izolációs távolság betartása:
- szabad elvirágzású fajták esetében
elit 750 m
l. fok. 500 m
- hibridek esetében
1500 m
A vetőmag-előállításnál az agrotechnikai műveletek megegyeznek az árunaprafor-
gó termesztésével, azzal a megszorítással, hogy még inkább törekedni szükséges az
agronómiai optimurnak betartására.
Különbséget a vetőmag és árutermelés között a vetéstechnológia jelent. Hibrid
előállítás esetén rendszerint 8 anya- és 4 apasort vetünk. Ettől eltérő anya-apa sor-
arányt - a termékenyülési viszonyoktól ftiggően - a nemesítő módosíthatja. A biz-
tonságos termékenyülés érdekében az apasorokat frakcionáltan (2-3 időpontban)
szükséges elvetni.
A vetőmag-előállítás során folyamatosan kell az idegenelést végezni mind az anya-,
mind az apasorok esetében. Hibrid előállításnál az anyasorokban virágszelekciót kell
a virágzás kezdetétől a teljes virágzásig elvégezni. Ekkor az előforduló fertilis növé-
nyek tányérját vágják le és lefelé fordítva a talajra helyezik. A sikeres megporzást
méhcsaládok kihelyezésével segítheti elő.
A vetőmag-előállítás során szántóföldi szemlét kell végezni:
- szabad elvirágzású fajta és a hibridek apai szűlő komponense esetében
- virágzás elején
- 50-60%-os virágzáskor ·
- betakarítás előtt 5-7 nappal
- hibrid és anyai szülő komponens esetében
- bimbós állapotban
- virágzás kezdetén
248 NAPRAFORGÓ

- 5-10%-os virágzáskor
- 50-60%-os virágzáskor
- virágzás végén
- betakarítás előtt 5-7 nappal
A betakarított vetőmagot legfeljebb 40 °C-on szabad szárítani 6-8%-os nedvesség-
tartalomra. Minőségi követelményei az ll. táblázaton láthatók.

ll. táblázat. A napraforgó vetőmagjával szembeni követelmények

Csírázó- Tisztaság, Idegen mag Szklerocium, Botritys Nedvesség

Szaporítás i
képesség, legalább, legfeljebb, legfeljebb, spp. tartalom,
fok
legalább,% % összes, db/% db/% db/% legfeljebb, %
SE-E, I. fok 85 98 5 10 5 10,0
 2. Repce

2.1. Jelentősége

A repcét olajáért termesztik. A világon mintegy 320 millió tonna növényi olaj 55%-
át (közel 180 millió tonna) a szájaolaj adja. A repce szántóföldön a harmadik (mint-
egy 37-39 millió tonna, 11-13%). A napraforgó után a második legnagyobb területen
termesztett olajnövényünk
Félig száradó olaját már a történelmi időkben világításra és étkezésre egyaránt
használták A fejlődő országokban ma is kiterjedten alkalmazzák világításra. Felhasz-
nálási köre jelentős mértékben kiszélesedett a technikai forradalomban kibontakozó
ipari fejlődés során. Olaja ma már kiterjedten felhasznált nyersanyag:
-A festékiparnak, a szappan- és kozmetikai iparnak, segédanyaga a műanyag-,
textil-, bőriparnak
- Kénnel keverve kaucsukszern anyagot ad, melyet a gumigyártásban használnak fel.
-A nehéziparban fontos hűtő- és kenőanyag.
-A fejlett országokban fokozatosan terjed az üzemanyagként (biodízel olaj) törté-
nő felhasználása.
Az utóbbi évtizedekben ismét megnőtt a repceolaj étkezési felhasználásának a je-
lentősége. Korábban ilyen irányú felhasználását az emberi szervezetre káros hatású
(pajzsmirigy, érrendszeri megbetegedés, karcinogén hatás) anyagok (elsősorban az
erukasavtartalma) jelenléte akadályozta meg. Nemesítéssei gyakorlatilag erukasav-
mentes (dupla nullás) fajtákat, hibrideket sikerült előállítani, amelyeknek olaját rész-
ben étolajként, részben egyéb formában (margaringyártás) hasznosítjuk
A feldolgozás után a repcedara és a repcepogácsa fehérjében gazdag, értékes takar-
mánya az együregű gyomrú állatfajoknak Etetés során a nagy erukasavtartalmú faj-
ták magas glükozinolát-tartalmát figyelembe kell venni. Az erukasavszegény, ill.
mentes fajták alacsonyabb glükozinolát-tartalmúak.
A repce önmagában vagy más növényekkel társítva (pl. keszthelyi keverék) érté-
kes zöldtakarmányt ad. Állománya legeltethető is. Zöldtrágyaként a talaj fizikai szer-
kezetére (gyökérzetének drénező hatása), szervesanyag- és tápanyagtartalmára gya-
korol kedvező hatást (kitűnő búza elővetemény).
A repce termesztése üzemi szempontból is előnyös:
-kedvezőtlenebb termőhelyi feltételek mellett is termeszthető,
- termesztése teljesen gépesített, élőmunka-szükséglete csekély,
- a növénytermesztésben munkacsúcsokat nem okoz.
A világon vetésterülete mintegy 25 millió ha, melynek 52%-a Ázsiában, 23%-a az
amerikai kontinensen, 20%-a Európában, 5%-a Ausztráliában található. A világ rep-
cetermelésének több mint 2/3-át a tavaszi változat teszi ki, melyet elsősorban Kíná-
ban, Indiában és Kanadában termelnek (12. táblázat). Az őszi változatát döntően Eu-
250 REPCE

12. táblázat. A világ legjelentősebb repcetermesztő államainak

vetésterülete és termésátlaga (FAO adatok, 2003)

Ország Terület (!OOO ha) Termés (kglha)

Kína 7200 !597
India 4800 760
Kanada 4689 !422
Ausztrália !500 947
Németország !270 286 6
Franciaország 1077 30 84
Egyesült Királyság 460 3994
USA 433 !587
Lengyelország 426 !768
Pakisztán 290 862

rópában (elsősorban
Franciaországban, Németországban, !,-~Qgy_~l<:>.rs~-~~lhJ~!D"'e-
sQltK.it:ffiJ)'sá~ba_n)t~!l!l~~~til~- ------------ -- --
Magyarországon az 1700-as évek közepén kezdődött a repce termesztése a délvi-
déken (Bánát). Az 1800-as évek végén a vetésterülete elérte a 180 ezer ha-t a törté-
nelmi Magyarország területén. Már akkor is egyik meghatározó növénynek számított,
egyes helyeken a 2 t/ha terméseket is elérték.
A XX. században erősen lecsökkent a repce vetésterülete:
- az 1970-es és 1980-as években 30-70 ezer ha között változott a téli kifagyástól
ftiggően,
- az 1990-es évek első felében 30-90 ezer ha között ingadozott a vetésterület,

200 2,5
180
160 2,0
.-.. 140 '"'
«:
«:
..c 120 1.5
?,
~ ell
....o tOO .'P..,"'
72o 80 1,0 •O
cJl

f- §
60 o
f-
40 0,5
20
o 0,0
1970 l 980 !990 1991 1992 1995 1996 1997 1998 1999 2000 200 l 200 2 200 3

-Terület, e ha --+- Termésátlag, t/ha

5. ábra. Repce vetésterületének és termésátlagának alakulása
Magyarországon ( 1970-2003)
 REPCE 251

- 1998-tól a piaci értékesítési lehetőségek kedvező alakulása következtében vetés-

területe elérte a 180 ezer ha-t (5. ábra). Az elmúlt néhány évben a vetésterület
valamelyest csökkent (100-150 ezer ha).
A repce országos termésátlaga l!Z elmúlt harminc évben azonos szinten (l ,5-1 ,8 t/ha)
mozog (leszámítva egy-egy kedvező évjáratot) amely lényegesen elmarad mind a gya-
korlati lehetőségektől (3,0 t/ha), mind a növény genetikai potenciáljától (6,0-7,0 t/ha).
Termése az egyes termőhelyeken az alábbiak szerint változhat:
I. középkötött mezőségi talajok 1,8-3,7 t/ha,
Il. középkötött erdőtalajok l ,5-2,5 t/ha.

2.2. Botanikáj a és fiziológiája

A repce (Brassica napus L. ssp. oleifera) a keresztesvirágúak_(Cruq[ITqgJ_c_s_aládjá-
~bat!\Itozlk.
- - - - Két alfaját kiilönböztetjük rn~g:
-_őszi változat (biennis),
-tavaszi változat (annua).
Haz~nk!J~1l-~~Iri_te k~J?:árólag az őszi változat termesztése folyik, mert termőképes­
sége 25-40%-kal, olajtartalma 2-8 abszolút%-kal (42-48%) nagyobb, mint a tavaszi
változaté (40-42% olajtartalom), ugyanakkor éghajlati adottságaink még az őszi vál-
tozat termesztését lehetövé teszik (a téli kifagyás kockázata).
A repce a Földközi-:!~I_!ger__l!!~~~ncéjéből_~z~~zik, több repcefaj keresztezéséből
alakult ki (6. ábra), majd terjedt egyrészt kelet (Azsia), másrészt nyugat (Európa) felé.

~ lc_____B.n_igra-----'1 ~
~ n=8 ~

B. carinata l l B. juncea

n=l7 n=l8

+ +
.___ _
B_.o_le_ra_ce_a_ __.l ~ B_.n_a_pu_s_ _ __,l
' - I_ _ _ _ ~ B_._c_am_p_e_str_is_--'
. _ I_ _

n=9 n= 19 n= 10

6. ábra. A Brassica fajok kialakulási sémája kromoszómaszám szerint

_Gyökere. A repce főgyökérrendszerének tengelye az orsógyöks am_ely gyakran

200 cm mélyre lehatol. A gyökérzet nagyobb hányada a talaj felső, humuszos, művelt
rétegében található. Abetakarítás után visszamaradó gyökérzetének tömege elérheti
az l ,4-2,0 t/ha szárazanyag-mennyiséget.
Szára. Hajtásrendszere el!g_azód_Q,_d11_dy~~ .s:z:<!r,_amely viaszbevonattal boríto!h_ham-
vaszöld színű (bizonyos--ia.ftáknálgyakran antociános elszíneződéslsefőford~lhat). M;.:"
252 REPCE

gassága a fajtátó l, a környezeti és agrotechnikai feltételektől ftiggően ll 0-180 cm. Az

oldalhajtások aszárral 15-25 °-os szöget zárnak be, egyes fajtákon mereven felállóak.
Aszár elágazódásának mértékét a fajtatulajdonságok (a hibridek oldalhajtás-képződése
igen jó) me llett számottevően befolyásolják az ökológiai és termesztéstechnológiai té-
nyezők (tápanyag, vetésidő, állománysűrűség stb.) is. A fajták, hibridek szárszilárdsága
eltérő, a megdőlt állomány jelentősen növelheti a betakarítási veszteségeket.
Levele. Asziklevelek fordított vese alakúak._A..Y!!.ló.dU~Y.~l~dszerint~­
zöld színűek. A rozettalevelek gyengén szőrözöttek, a középső és felső szárlevelek
csÜpaszoEA rozetta és alsó szárlevelek erőteljesen karéjozottak, a középső és felső
szárlevelek lándzsa alakúak és ép szélűek
Virágzat. SátQIQZQ ft\J!yi~ág~atá,ban ~ltnkkróm~.vagy cit:ramsár:ga..szellegze-
tes keresztes vir~g.Qkat találunk. A virágokban négy nektármirigy található (kitű11ő
mézelő növény). ViT.~_&;á~aalulról felfelé halad, időben rendkívül elhúzódó. Egy-_egy
~pcetábla 30--:40 !J&pig yirágzik_április..második.Jelétől május elejéig (kÖZ!m.~· Az

7. ábra. Káposztarepce
 REPCE 253

elhúzódó virágzása miatt a virágzáskori állati kártevők elleni védekezés kellő gon-
dosságot igényel (méhkímélő technológia). A repce fakultatív öntermékenyülő nö-
vény, azaz átlagos feltételek mellett ~ vtragQk kétharmad részben Ö_ll!f!!:!ll_~f!~ülők,
egyh"!rmad_rés?_lLen!deg_en_te_rméke:QY_ül()_k"-
Tt!!!J!~~~-e..gyen_f!~ \f~EY ki_ss_é hajlott csőben végződő, éréskor gyakran felnyíló, két-
üregű, sokmagvú becő. _t. becő hoss~a-J~7__c!ll~r~_skor világosbama színű. Az alkal-
mazott termesztéstechnológiai beavatkozásokkal rendkfvül fontos a-repce elágazódá-
sának elősegítése, mivel a növényeken képződött becőknek csak 13%-a található a
főhajtáson, döntő hányadban a másodiagos (77%) és harmadlagos (10%) oldalhajtá-
sokon képződnek.
A becőben található magvak száma 19-22 db. A két sorban elhelyezkedő magvak
1,6-2,8 mm átmérőjűek, ezeimagtömegük 3,5-6,0 gramm. Amagyak színe a szürkés-
bii!'!!!tól a_feket~ig_yáltoz~_t. A mag olajtartalma az őszi váltoiat~b1ái42-=-48%,a ta-
vaszi változatoknál 40-42% között változhat (7. ábra).

2.3. Biológiai alapok

Hazánkban az őszi változatnak van jelentősége. Kivételes esetekben Uelentős terüle-
tek állományainak kifagyása, speciális felhasználási célok stb.) fordul elő a tavaszi
változat termesztése.
Az őszi változatnak az 1970-es évekig csak a nagy ernkasav-tartalmú változatát
(45% feletti ernkasav-tartalom) termesztették, melynek átlagos, ill. átlagosnál jobb
télállóság, nagy olajtartalom, valamint nagy glükozinolát-tartalom (150 imol/g felett)
volt a jellemzője (13. táblázat).
A későbbiekben - a nemesítés eredményeként- először az alacsony ernkasav-tar-
talmú (2-3%), majd rövidesen az ernkasavmentes (l% alatti ernkasav-tartalom) faj-
ták jelentek meg és váltak kizárólag termesztett fajtatípussá.

13. táblázat. A tennesztett őszi káposztarepce-fajták jellemzése alcsoportok szerint

Alcsoport
Tulajdonság
Ernkasavas 0-s 00-s
Olajtartalom, % 46-48 41---43 42---44
Termés, kg/ha 3000 300 0 300 0
Télállóság igen jó jó megfelelő

Erukasav-tart. % 45 felett 3 0-2

Glükonizolát-tart. J.tmol/g 150 felett 100 felett 30 alatt
ipar ipar ipar + élelmiszer
takarmányozás,
világítás, bio-diesel, zöldtrágya, festék,
Felhasználási terület margaringyártás,
repülőgép stb.
festék, repülőgép
növényvédőszer-vivőanyag stb.
254 REPCE

A 00-ás fajták alacsony glükozinolát-tartalma amelléktermékek (olajpogácsa, da-

ra) takarmányozási felhasználását is problémamentessé tette.
A különböző ernkasav-tartalmú fajták egymással jól kereszteződnek, melynek kö-
vetkeztében elveszítik előnyös tulajdonságukat Ezért hazánkban kizárólag erukasav-
mentes fajtákat vetnek.
A repce idegentermékenyülése lehetövé teszi a heterozis hatás előnyeinek kihasz-
nálását. Ennek első képviselői a kompozit hibridek voltak. Napjainkban fokozatosan
terjed a hibrid repce termesztése kedvező terméspotenciálja és termésstabilitása mi-
att. A hibrid repcék esetében nemcsak generatív, hanem vegetatív heterózis hatás is
tapasztalható. Ez a növény nagyobb mértékű elágazódásában nyilvánul meg.
A repce biológiai alapjai jelentős mértékben bővültek. Az államilag elismert faj ták,
hibridek száma meghaladja a félszázat. A fajtáknál és a hibrideknél korai és közép-
érésű csoportokat különböztetnek meg, ezenkívül külön csoportban szerepeinek a
kompozit hibridek.
A repce nemesítése során az alábbi célkitűzések tekinthetők a legfontosab_b_a.knak_:
- !e_f!!19_l<~es~~_g_inagyobb }JecŐnk-éntimagszá_m--=-n'!gYQ~b e~ermagtömeg1 jgbb el-
ágaz9.d9_Mp_eJ>.~~g~~9-.Y~~§_gQ_~~-~k~!!Ytilés),
- tefl!l~~~z~s>E~~Go!Jl? télállóság, szárszilárdság, betegség-ellenállóság, koraiság,
kisebb pergési hajlam, kedvezőbb állomány-homogenitás [együttvirágzás és érés]),
- tef1ll~~lll~f!Őiié_g_(oÍajÚtrtaloni_nö~l~~·-k~~:y~~§bb ol_ajös!i.z.etétel. káros anyag<>k.
me.1l_cy~s~~n~_l<_f~Q_l(_t<;entése).

2.4. Termőhelyigénye

Talajigény. A repce talajigényét sokszor alábecsülik, pedig a nagy termések egyik

~e-aTiiía] milyenség, ami azt jelenti, hogy a _!c§~l<lH9.!t: é~ elllléllazáblLtalaj.ok
fel~lnekmeg legjobban a repeének (30-50 KA).
is
A talaj k6rnh.a:tása termésmeghatározó. A gyengén lúgos talajok a legjobbak. A
6,5 pH-nál savanyúbb talajokon a termés fokozott csökkenésével kell számolni, vi-
szont ha az altalajban mész van, a szántott réteg 6 pH-ig csökkenhet.
Mindezekre tekintettel a repceterm.Q savanyú talajokon
-~ .
rendszeres meszezés
-- --
szük-
---·----
séges.
A repce, mint őszi vetésű és korán betakaroló növény, kedvező évjáratokban a termő
szikeseken is eredményesen termeszthető. Biztonságos nagy termés azonban a jó kul-
túrállapotú talajokon várható. A biológiailag aktív talajon a repce termése l 0-25%-
kal is nagyobb, mint a hasonló adottságú, de gyenge kultúrállapotú talajokon.
A repce termesztésére_ legkedvezőbb talajtípusok:
- agyagbemosódásos- b~őta!~Ü1_
- Ramann-féle barna erdőtalaj,
- karbonátmaradványos barna erdőtalaj,
- lejtőhordalék talajok (50 KA alatt).
Alkalmasak a repce termesztésére ~_k.ö~épkötött cse~l1.9RO_Il1 ta.§j_Q_~. A vízrende-
zett öntéstalajokon és a lejtős, sekélyebb termőrétegű talajokon is előfordul, de ter-
mése az időjárástól fUgg.
 REPCE 255

Éghajlatigény. A repce egész tenyészideje során a feltételezett származási helyé-

nek megféTefZrl:i~\r()sebb vagy mérsékelten meleg, nagy fagyoktól mentes, csapadé-
kos, párás, humid kfiilláTigénYII.f\iiazarfajták-elöállitasanal, sTőfeg--a külföldi faj-
ták megválasztásánál figyelemmel kelllenni arra, hogy azok a hazánkban előforduló
-15, -20 °C-os fagyokkal és szárazsággal járó szemiarid klímánkat elviselj ék.
A téli fagyokat főleg a későn vetett, későn kelt, tehát gyenge fejlettségű repce síny-
li mei,mig-a a
-tél beálltáig megerősödött repce elég jÓl bíi-jli száraz -fagyot. -- . -.
A korábban vetett: turhuJa -repce-1sliiijfamosabb-atéfíklj)usztlilásra-Fagytűrő ké-
pessége nagymértékben függ a talaj nedvességi állapotától. A_r.<;m_cét -6, -8 oc hideg
is kipusztitb-~~-l1_a ~ t~~j erős~I1_:nedv~s,_ vis:z;on! száraz talajon jelenlegi repcef~jt_á­
ink a néhány napig tartó -=18,:.:..22 oc hideget is klbfuák:Hótakaro iilái:ta-tűbb-iiapig
tartó erős hidegben sem károsodnak::-- - --- ----------- -
A repce fagyátlóságát nagymértékben befolyásolja fejlettségi állapota. Legbizto-
sabban a 9-ll leveles, földhöz simuló, tőrózsás alakban telel át. Ebben a stádiumban
a növ6nyrÍek már ~rősébbafőgyol(ere~-saTelfagyássariiemben is ellenállóbb.
Túl korai vetésbcr1 a repcefulnyurgul, a kialakulUe~{íi~~t~lcelfagyÍ}ak~-A--túl bu-
rs
ja repcét a hó alatt a kipállás veszélye tenye-getL
Állandó veszélyt jelent a februári átmeneti felmelegedés után hirtelen beköszöntő
::-6, -::-1 o <:::_-os_f~
0

A repce fejlődésének, növekedésének küszöbértéke 7-8 ~~b_yi!~~~-!!legindu­

lásához kb. 170-21 O oc hőösszeg szükséges. A hasznos hőösszeget a repce számára
8 oc kiíszoberl~Kkd számolják. . . .. .. .. . .... . ..
A káposztarepce a levegő páratartalmára virágzásakor. érzékeny; optimális értéke
80% körüli. Kisebb páratartalomesetén--a Íiigyek-egy-része megteril1ékenyul6s né1kül
Iehulilk. -E:;ért szükséges, hogy a termesztendő fajták minél rövidebb tenyészidejűek
legyenek, hogy a növény június derekára befejezze vegetációját
Környezetigény. A Dunántúl és az Északi-középhegység környezete felel meg
legjobban a repce termesztésére. Az ország e két táján vannak meg a kora őszi kelést
és jó beállottságot biztosító környezeti feltételek. Az Alföldön 5 évből rendszerint
csak kétszer van kedvező feltétel.
Annak ellenére, hogy alkalmazkodóképessége jó, igényli az intenzív, vagy félin-
tenzív talajhasználattal kialakuló kultúrállapotot.

2.5. A termesztés módszere

2.5.1. Elővetemény

Az őszi káposztarepce az előveteménnyel szemben túlzottan nem igényes; az előve­

temény megválasztásánál ~EtE!J1pont fi_gy~lc;:mbexé.trle..YiszQDLQÖJJJő:
-az elővetemény tekerülésének ideje (a talajműveléshez legalább 5-6 hét álljon a
rendelkezésre),
- növényvédelméil~? (önmaga után 4 évig ugyanabba a táblába ne kerüljön, első­
sorban az állati kártevők felszaporodása miatt).
A repce előveteményeit kiváló, jó és rossz csoportokba sorolhatják:
 256 REPCE

Kiváló elővetemények: borsó, bíQ9J:I;It!re 1 ()szi t!l!carmán_ykeverékek, tavaszi takar-

mánykeverékek. -- .. - ..... ····-· .. ··-·--·-·---
Jó f:~.[ijveteménygfr_..; őgL~ma,_őszi búza, tavaszi árpa, korai burgonya, J~lius elejé11
feltört lucerna, herefélék.
Ross~f!.[Őy!!_tem~ny_ek: mi11dazon növény~_ls__amelyekjúJig~ Z~=JQ ut4o keriiJ.le a
talajrÓL
A kiváló elővetemények közé tartozó növények részben csekély vetésterületűek,
részben az őszi búza számára jó elővetemény-értékük miatt nem vagy csak kivétele-
sen szerepeinek a repce előveteményei között a gyakorlatban. A jó elővetemények
sem képviselnek teljesen homogén csoportot.
_A !:tJ'~legjobb a legkorábbi betakarítású kalászos gabonák (őszi árpa, korai őszi
búza) után vetni, mert így 1-2 héttel t~bb_j_cl_ő ál_l rendelkezésre _a nyári alapművelés
é~ a jó Jl!~gy előkészítésére.
Megfelelő elővetemény lehet a később betakarított őszi búza és tavaszi árpa is,
amennyiben a tarló művelését azonnal elvégzik. A korai burgonya is jó elővetemény,
az évelő pillangósok esetében rendkívül gondos talajművelést szükséges alkalmazni.
Mindazok a növények, amelyek július vége után kerülnek le a tábláról, rossz előve­
teménynek minősülnek.
A repce erőtelies, drénező ll_~tás~_i)k~~~ete,_v_is~~a~~~~()_tt_~le_n_!§s, köQI})'~.i!le­
bomló növényi maradványa, vis~~l~!5_e.Qy~~Qgy9J!leJoyQmóJill!essége, talajtaka-
rása, korai tekerülése miatt az egyik legjobb előveteménye az őszi b~_z!J:!.l!k. Gyakor-
. fafítapasztalafoTsoriotzoriyif ölta;a repce előveteményértéke vetekszik a borsóéval
a búzatermesztésben.

2.5.2. Talaj-előkészítés

A repce termését meghatározó elemek közül alapvető fontosságú a gondos tala-

jelőkészítés. Az optimális vetésidőre kellően elmunkált, porhanyós, ülepedett, egyen-
letes felszínű, nyirkos legyen a talaj. Ugyanakkor a nehézséget az jelenti, hogy a
szakszerü minőségi követelményeftefjesítéséhez viszonylag rövid az idő (4-5 hét) és
rendszerint kedvezőtlen az időjárás (szárazság júliusban-augusztusban).
A repce talaj-előkészítése a következőkből tevődik össze:
- az alapművelést megelőző, előkészítő műveletek;
- alapművelés; és
- az alapművelést elmunkáló, magágykészítő műveletek.
Az előkészítő műveletek során az elővetemé!!Y__IJ._e!!llcarítá_s~ :t~tán azl?nnali_!arló-
hánt~st és_zá!ást sz_ii!5_séges végezni, meJyet- a talajállapottól ftiggően- egy-kétsze-
ri tarlóápolás követ. Ezek a műveletek alapozzák meg az alapművelés megfelelő mi-
nőS6gben tőrteiiireivégzését.
Az alapművelet jellege szerint a repce talaj-előkészítésében kétféle módszer terjedt el:
-hagyományos talajművelési eljárás (az alapművelet eszköze az eke),
-energia- és költségtakarékos eljárás (az alapművelet eszköze a nehéztárcsa, !ll~Jw
indokolt esetben lazító eszköz [~~~~~Ki.iitivator, középm~~~ésiítki).
Szántásos a@Qml}_y~lés1 csaknyirkos tal~áJlill2Q.tl>_ap_c_él1)ze@_v~_g~:zni. Száraz talaj
szántása jelentősen megnöveli az elmunkálás műveleteit (és költségeit).
 REPCE 257

Fontos kitétel, hogy az alapművelés a repce tervezett vetése előtt legkésőbb 4 héttel be-
fejeződjön. A szántásos alapművelést tárcsával és egyéb eszközökkel, a tárcsás alapmű­
velést ásóboronával, kombinátorral célszerű elmunkálni. A vetésig a talajt sekély talajmű­
velés tartsa gyommentesen. A magágynyitást kombinátorral és új típusú eszközökkel
(kompaktor, germip.itor-~b.)_ a vetes-e1őtt nehany nappruvegeziiiket:-AjniJ.iagy l~gfe~
6--I O cm mély, felülete annyira zárva, hogy alatta a talaj ne száradjon, de ha esőt kap, a
csapadékvizet befogadja.
2.5.3. Tápanyagellátás
A repce tenyészideje során bőséges, könnyen felvehető tápanyagot igényel. A többi
szántóföldi növényhez képest jelentős mell!!Yi~_~fí _!~!_lyagot vesz fel a talajból. _b._!~
ce fajlagos táQ_anyagigénye (I toii.Dafő-és a hozzátartozó-rrieTI6kterrii.ék"képiéséhez):
_rútr:Q~Q.{}\J}. _______~?_lsg1_ més~ (~aQ) . 30 kg/t
(q_g_fgr: CJ>20s) ....... J~_kg{~ m_l!g!lé;>:iurn (1\tlgQLJQk_g/t
k~lium (K20) 43 kg/t
A zavartalan vegetatív fejlődéshez és termésének képzéséhez a mikroelemek is
nélkülözhetetlenek. A mikroelemek közül különösen a bór szerepe ala~ető.
Termését elsődlegesen a nitrogén határozza meg: · --
- NitrogénhiáQY__~~_!ében a levelek sárga színűek,_Joltozottak, a nöY.écy növekedé-
se~~Jl!!~I~!Í~. kJván~t{?if9l: ·------- -----
-Túlzott N-ellátás esetén viszont csökken a télállóság, nő a megdőlés veszélye, ki-
~~bQ lys:t; a·magoiaJiarta1ina: · ··· · ··
- Nitrogénszükségletének kielégítéséhez ismerni kell anövéoy_N:felvételi dinami-
káját (8. ábra).
- Ősszel a repce nitrogénigénye és felvétele mérsékelt.
- Áttelelés utáni állomány-regenerálódáshoz könny~~Je!yehető l!itr:<;>gén _áJJiQ!l_a
növényetc rendelkezésére. . .
-A N-felvétele at'!vasz folyamán foJ<o~l:l.tOS<!nnő, ma~imumáta vjrág?:_ás iQ_,;;:jé!l.éri
el. Ezért a felvehetőség miatt korábbi, zöldbimbós állapotban végzett N-fejtrágyá-
zás _sz~_:;éges. · ··-

240 virágzás

200 -- .._ • ~~sz növény

--- -·
.........becő,
virág,
..
mag
.·
... ... . _, __ _ -· -·
z .."

80

-- -- --
;
40
---
október 9. április 10. április 17. május 2. május 8. május 15. május 29. június 12. jünius26. július 17. július 31.

8. ábra. Az őszi káposztarepce nitrogénfelvételi dinamikája

258 REPCE

A foszfor jelentős mért_ékQ~nl>~f9JyásQlja,_arepc:e gyö_k~r~ép~_ődését, növekedését,

a szár elágazódásának mértékét, a termékenyülést, magfejlődést és üiajfelhalmozó-
dást._i\ repce fosiforfel vétéle a tenyészidősZakban elnyújtott, a tavaszí időszak~o­
kozatosan nő, maximuii1á_t. a yjrágzá_s vWI1~J!l.~R~~ző_q~~-.k~i<i~i~JireC-
A-repcejei'entős.mennyiségű káliumot vesz fel a talajból, ill. atrágyákkal kijutta-
tott tápanyagokbóL A kedvező káliumellátás javítja a repce télállóságát, betegségek-
kel szembeni ellenállóságát, szársztlárdságat, a vízháztartási folyamat()_!(a(p~á­
solva a növény aszálytűrését Az intenzív káliumfelvétel már a számövekedés idősza­
kában megindul, majd maximumát a virágzás idején éri el. - - - -
A műtrágyázás si6les korű élterjed6se előtt - éppen azért, mert felismerték a rep-
ce nagy tápanyagigényét - a repce istállótrágyázásban részesült. A legjobb trágyare-
akciójú növénynek tartották és nagy tápanyagigényű növénynek számított akár a cu-
korrépa. A repcetermesztésben a rendkívül koncentrált juhakoltrágyát alkalmazták,
lévén, hogy a repcetermesztés termőhelyi adottságai és a juhtartás területileg sokszor
egybeestek Ez idő szerint is kedvezőnek ítélhető a repce közvetlen istállótrágyázása,
de csak kiváló minőségűvel. A nem kellően kezelt, szalmás istállótrágya használa-
tával nem lehet a minőségi elvárásokat a talaj-előkészítés során teljesíteni. Éret!_i§j&
lótrágyából 30 t/ha-t célszerű repce alá kijuttatni.
A repce tapaüyagtgenyefagazdaságok dÖntŐen műtrágyákkal elégítik ki.
A foszfor- és káliummfí!f!gy~k.!eljes mennyiségét nyáron a legmélyebb talajmunk~­
vallclfbeaoTgozm a-talaiba. A nitrogénműtrágyát kapja megosztva; figyelembe véve
az áttclei6st, a tápanyagfelvételek idejét, valamírita kÖmyezetvedelmi szempontokat
Ennek megfelelően a vetés előtt a teljes nitrogénadag:
- kalászos elővetemény után a magágyba a 25%-át kapja,
- pillangósok után magágyba ne kapjon.
-Az ősszel kiadott N adag a 30-40 kg-ot ne haladja meg, sőt csapadékos augusz-
tusba, ha a magágy alatt a talaj átnedvesedett, csökkenteni kell. Célja, hogy a nit-
rogén őszi túlfejlődést ne okozzon.
A:_ta':'~~zra ma~~<!!_l!i_~_c>gén mennyiségét két részletben, megosztva kell kiszómi:
-a tavaszi N-adag 55-65%-át télvégén kapja, elősegítve a tél által rendszerint
megviselt ~l!§.~Qy_gy~m regenerálódását,
-a maradék nitragént (35-45%) zöldbimbós állapotban kapja, ezzel biztosítva a
minél erőteljesebb elágazódást.

14. táblázat. Az őszi káposztarepce tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántófóldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 62 57 50 46 30
I. PzÜs 50 45 40 34 26
KP 56 48 40 30 20
N 72 67 62 58 35
II. P20s 50 45 40 37 34
K 20 58 52 46 39 30
 REPCE 259

Esetenként - a hiánytünetek megjelenésekor - sor kerülhet bórtrágyázásra is. A

~§r! (2-5_kg/ha) kora tavasszal, az első N-fejtrágyázással együtt kapja.
Az őszi káposztarepce tápanyagigénye a különböző termőhelyeken és tápanyag-el-
látottsági szinteken a J4. táblázatból számítható ki, amennyiben van talajvizsgálati
adat. Ennek hiányában jó kultúrállapot esetén érdemes a közepesen ellátott adagokat
alapul venni és felszorozni a várható terméssel.

2.5.4. Vetés
A vetéssei befolyásolni lehet a repce őszi fejlődését, áttelelését, az állományfejlődést,
állománysűrűséget, állomány-homogenitást, végső soron a termést.
Meghatározó a helyes vetésidő megválasztása. A korai vetés túl fejlett állományt,
őszi szárQ~ indulást, téli kifagyást okoz, a késői, meg nemerŐs(fdött vet6spedig tél
vegen.=kora tava~~~al felf~ást szenvedhet. Az optimális vetésidő az utóbbi évek-
ben változott.
- a régebbi, ma már nem termesztett, nagy ernkasav-tartalmú fajtákat augusztus
20-szeptember 5. között vetették lassúbb őszi fejlődésük miatt.
-az erukasavmentes fajták és hibridek optimális vetésideje szeptember 1-15. kö-
zött van,
-korábbi vetés a Debrecen-Keszthely vonaltól északra,
- későbbi vetés az attól délre eső termőhelyeken javasolható.
Repcét szeptember 25-30. után (esetleges állati kártétel miatti újravetés) már nem
érdemes vetni az áttelelés kockázata miatt.
Az optimális tenyészterület és állománysüruség jelentős mértékben módosult az
elmúlt évtizedek során. A repce a virágzati oldalágakon hozza becőtermésének döntő
~ányadát; ezért cél a növények el~~~29:á~~E!!l<_<::!~segít~~~- Ennek egyik eszköze a te-
ny észteriilet és csíraszám hefyes megválasztása. Cél tavaszra 80-::}_Q()_dQ/m: (fajta),
ill. 50-60 db/m2 (hibrid) áttelelt növényállomány.
A fajta és a hibrid repce esetében is a dupla gabonasortávolság (24-30 cm) indokolt.
A csírázó magszám ennek megfelelően a fajtarepeéknél száraz magágyba l ,O-l ,4 mil-
_lLó~~[~ (4-6-kg(ila},__a hibrid repeéknél 0,6-0,8 millió csíra/ha (2,5-3,5 kglllafKed--

15. táblázat. Az őszi káposztarepce vetési útmutatója

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő IX. l=J?....._ Debrecen-Keszthely vonaltól É-ra
a korábbi, D-re a későbbi vetésidő
az irányadó
Sortáv 24 cm
V~tésll1.lli~g 2-3 Cill
Csíraszám ·loG=-14ó db/m 2 (fajta) későbbi vetésnél rosszabb mag-
60--80 db/m 2 (hibrid) ágynál + 10-20%
Ezermagtömeg J~-6,0g__

Csírázóképesség 85%, legalább

Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom ll%, legfeljebb
 .' / ~-
,'.) '~~!'' '
260 REPCE
'·
~
--- ./ -

vezőtlenmagágy, száraz talajállapot, későbbi vetés esetén a csíraszámot 10-15%-kal

célszerű
növelni.
A repce optimális vetésmélysége ~--:J _ct}}_, A_'{~J~~-!M!l__k!@_l~.l2.~I hengerezn~L.
AzŐszi káposztarepce vetési adatait az 5.15. táblázat tartalmazza. --·-----

2.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A repce növényvédelmében a környezetkímélő növényvédelem módszereit szükséges
alkalmazni, azaz a termőhely és a fajta megválasztásával, szakszerű termesztési mód-
szerrel (vetésváltás, talajművelés, tápanyagellátás, vetés) kell mérsékelni a gyomoso-
dást, a kártevők és kórokozók fellépésének mértékét. Ennek ellenére vegyszeres nö-
vényvédelmet is alkalmazni kell a termés biztonsága érdekében.
Gyomszabályozás. A re~_e a t~és:~i_dőszak~L~D- (viszonylag lassú a föld felet-
ti növényi részek növekedési üteme) és kora tavasszal (a leszáradó levélzet miatt
megnyíló állomány) _hajlamos. a gyoí.llos§(iaS.r~:i".-x-repce gyomelnyomó képessége
kedvező, azonban az utóbbrldőbe-n-ai-eiágazódás növelése érdekében az állomány- \
sűrűség csökkenése nagyobb lehetőséget nyújtott a gyomnövények megjelenésének
és terjedésének.
_A rep~eJ~~~1<J2.~1J yJőJordyló legfontosabb gyomnövények a következők;._ .
Ebszékfű iMatricaria inodora)
~'!@QQft.!@tii(Galium aparineJ
Parl~gi.Q!Qitér_(Anthemis arvensis)
Folyon~~-f_S3.!:!.L<!k (Convolvulus arvensis)
Veronikafélék (Veronica sp.)
T)lú~úr (Stellaria media)
Tar~c;k_l:>_ú_:z:K(Agropyron repens)
P_arlagi (:Csetp~z~t (Alopecurus myrosidies)
-~n'fApera spica-venti)
lj.tJga!> (Aven a fa tua)
Q_El_gabona, árvakelések
Ezek közül ősszel különösen veszélyes a gabona (búza, árpa) árvakelés. A nagy
tömegű árvakelés miatt a repce még a betelelés előtt felnyurgul, szárba indul, amely
nagymértékben csökkenti a télállóságát. Tavasszal különösen veszélyes gyomnövény
a ragadós galaj és a mezei acat.
A repce vegyszeres _gyQIDÜ:l:JÍ.§_~_p_r~_sowing,_pr_e~1Ilergens, valamint őszi és tavaszi
ál!mnányra történhet. A száraz talajon a presowing kezelések hatékonysága nem meg-
felelő. A kelés előtti kezelés is viszonylag ritka, mivel a talaj gyomösszetétele nem is-
mert és a csapadékviszonyok sem kedveznek.
Az őszi kelés utáni kezelések jelentős része a gabona árvakelések ellen szükséges.
Tavaszi poszternergens kezelések a kétszikű gyomok ellen irányulnak.
Betegségei ma még kisebb mértékben lépnek fel, csak bizonyos évjáratokban
okoznakjelentősebb gazdasági károkat Betegségei a növény valamennyi részét meg-
támadhatják
A csíranövény_heteg5égei:
F_l1:Z'!_rj_~:!!!!Q§..Q~~~ (Fusarium ssp.)
 REPCE 261

Ri~~]ctón_iás _c~í~~pu~:z;tl!l~-~. (Rhizoctonia solani)

A gyökérzet betegségei:
_Gyök_érfek_~!Y (Pythium de baryanum, Rhizoctonia so/ani) -k
Gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae) -e-
A zöld részek betegségei:
Keresztesvirágúak p~ronos?:pórája (Peronospora brassicae)
Repce becőrmltó bet_eg_~é_ge (Alternaria brassicae, Alternaria oleraceae)
Keresztesvirágúak fehér sömöre (Albugo candida)
LisiiíiarwJtt (Erystpiiecömmunis)
Fehérpenés_~~.I.Q.th~Q.<!~(Sclerotinia sclerotiorum)
A virágzat és a termés betegségei:
R~pce_yi_r_~g:t;i;}_ldtilés_y
Ezek közül a peronoszpóra, a fehérpenész, az altemaria és a fehérsömör fellépésé-
vellehet számolni. A betegségek ellen a csávázás alkalmazása kötelező, állományvé-
dekezésre pedig csak ritkán kerül sor.
A repce növényvédelmének legfontosabb területét az állati kártevők elleni védeke-
zés jelenti. Gyakorlatilag a vegetáció során (ősszel és tavasszal) fellépő állati kártevők
elleni védekezés hatékonysága és eredményessége döntő lehet a termésre.
A repce valamennyi nö~~-I}Yi_r~g~!Jgyökér, szár, levél, virág, termés)_ megtámad:_
~~t]áka k_ü!()iíböző}flati)áJievők. Ezek a következők:
A csíranövény kártevői:
~k (Phyllotreta ssp.)
RépcebÖ!ha (Psylloides chrysocephala)
Káposztalegyek (Phorbia brasicae, Phorbia floral is)
Á gyökérzetkártevői:
_Káposzta-fonálféreg (Heterodera crucifarac)
Cserebogarak (Melolonthidae ssp.)Jár:yái
Pattanóbogarak (Elateridae ssp.)JárY.ái
Repcegyökér~OJ'!llányos (Baris coerulescens) !árvái
Gubacso~xos (Ceutorrynchus pleurostigma) lál\fája
A zöld részek kártevői:
Káposztapoloskák (Eurydema ssp.)
Káposzta_-=--lev~}}~!ű (Brevicoryne brassicae)
"Repcebolha (Psylloides crhysocephala) ésJ~rY.á.@.
Káposztabolhák. (Ehyllotreta ssp.)
_Repcegyökér-_ofi!lány_Q~ (Baris coerulescens) láryája
Repcebecő-ormánxos (Ceutorrhynchus assimilis)
Nagy repce-()rroáiiYQ-~ (Ceutorrhynchus napi) és láryáj~
Gub11csormányos (Ceutorrynchus pleurostigma) lli~Y.ája
Repeeszár-ormányos (Ceutorrhynchus quadridens)
Bagolylepkél(TTgrotis, Autographa, frfamestra ssp.)
Repcedarázs (Athalia rosae)
A virágzat és a termés kártevői:
Káposztapoloskák (Eurydema ssp.)
_Káposzta~fey6ft~tíí (Brevicoryne brassicae)
262 REPCE

~l!f!dásbogár (Epicometis hirtaJ

Repc~::féll_YQ_<?g~r(Me/igethes aeneus)
Repcebolha (Psylloides chrysocephala)
R~Qcebecő-ormány_os (Ceutorrhynchus assimilis)
Repcesz~r-:Olpl_ágyos (Ceutorrhynchus quadridens)
Rep<;eJ>~~Q.:fiQlyfEvergestis extimalis)
Repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae)
ArepcevereseK:ét ·ősszel a repcegyökér-gubacsormányos, a repcedarázs és a repce-
bolha károsítja. Mivel gyakran együttesen lépnek fel, így az ellenük való védekezés
a csávázással történik.
-A repcegyökér-gubacsormányos jellegzetes kárképe a gyökérnyak alatti gubacs-
képződés. Különösen a korai vetésű és vontatottan kelő állományt (szárazság) káro-
sítja. A kártétel nyomán csökken a repce télállósága.
Az ősszel leggyakrabban fellépő állati kártevő a repcebolha, melynek imágója és
lárvája száraz, meleg őszön okoz komoly károkat Jellegzetes kárképük a levelek há-
mozgatása, ill. kerek lyukak rágása a levéllemezen. Ha gyors, egyenletes a kelés és a
kezdeti fejlődés, akkor a repce kinő a kártevő "foga alól".
A repcedarázs három nemzedéke közül az utolsó károsítja a repcét. Száraz, meleg
őszön tömeges lehet a fellépése és kártétele. A repce a: keléstől 4-6 leveles korig ér-
zékeny a repcedarázs kártételére.
Az őszi kártevők rendszerint csak a vontatottan fejlődő állományokban, bizonyos
évjáratokban okoznak gazdasági károkat és indokolják a növényvédelmi beavatkozá-
sokat. A repce állati kártevő i elleni védekezésben a tavaszi időszak jelenti a kritikus
periódust.
Tavasszal elsőként a repceszár-ormányosok települhetnek be az állományokba. A
márciusi tojásrakást követően a kikelő lárvák a szárban érési táplálkozást folytatnak,
melynek hatására a növény dőlése következik be júniusban.
A repce legveszedelmesebb állati kártevője a repce-fénybogár, melynek a betele-
pülése március végén megkezdődhet, tömegessé áprilisban válik. Virágporevő, de a
még ki sem nyílt bimbókat is megrágja, melynek következtében azok lehullanak. A
védekezés csak a virágzás előtt hatásos.
A repcebecő-ormányos kártétele főleg csapadékos áprilisi-májusi időjárás után vár-
ható a becőben lévő magvak rágásávaL A repcebecő-ormányos által ejtett sebek előse­
gítik a repcebecő-gubacsszúnyog tojásrakását. Ez utóbbi kártétel is csapadékos tavaszi
időjárás után várható. Kártétele nyomán a becők felnyílnak, a magvak lehullanak.
Az őszi és tavaszi kártevők elleni védekezést a kártevők megjelenésének méctéké-
től (veszélyességi küszöbérték) fúggően kell elvégezni (16. táblázat). A tavaszi álla-
ti kártevők elleni védekezés alapelveként célszerű azt követni, hogy szárbainduláskor
hosszú hatástartalmú, majd zöldbimbós állapotban környezetkímélő, erős hatású ké-
szítménnyel védekezzenek. Virágzó repceállományt méhkímélő szerekkel, vagy méh-
k!mélő.módpn kijuttatható inszei<tiGidekkel kezelhetok a repce~fénybogár betelepülé"=
sétől fúggően többször is.
Az utóbbi néhány évben terjedt el szélesebb körben a repce őszi állomány regulá-
lása az áttelelés biztonságának javítására. Az őszi káposztarepce áttelelése szempont-
jából a 8-1 O tő leveles, rozettaállapot tekinthető a legmegfelelőbbnek. A szélsőséges
 REPCE 263

16. táblázat. A kártételi veszélyhelyzet és a védekezés szükségességének megítélése

őszi kápdsztarepce-állományokban

Kártevő Veszélyes egyedsűrűség Kártételt fokozó tényezők

Gubacsormányos a növények 30 %-án - erős fagyok

1-2 gubacs
Repcebolha a levelek 5-l O %-án
2 rágásnyom
Repcedarázs 2-l O lárva1m2
Repeeszár-ormányos 10-20 imágóliO hálócsapás
Repce-fénybogár - 2-4 imágó/növény
- bimbók l 0-15 %-a károsított - fagykár
- 40-80 imágó/l O hálócsapás
Repcebecő-ormányos - l imágó/növény
- l 0-20 imágó/l O hálócsapás
- helytelen vetésváltás
- gyenge talaj-előkészítés
- keléskor 15 oc feletti hőmérséklet
-a ll. nemzedék bábozódásakor
l O mm feletti csapadék
- szikleveles, 2 lomblevél állapot
- gyenge minőségű talaj-előkészítés
- enyhe, száraz tél
- száraz, meleg tavasz
- egyenetlen növényfejlődés
- alacsony hőmérséklet
- kisméretű tábla
- a virágzás második felében
tartósan 18 oc feletti
hőmérséklet

Repcebecő-gubacs- - 10 imágó/l O hálócsapás - virágzás alatt gyakori kevés

szúnyog - 5 fert. becő/növény csapadék
- repcebecő-ormányos fertőzés

őszi-tél elejei időjárás miatt bizonyos esetekben (csapadékos, enyhe időjárás) előfor­
dul, hogy a repce kedvező őszi fejlődést mutat, emiatt még a tél beállta, a fagyos idő­
szak tartós bekövetkezte előtt szárba indulna. Ebben az esetben olyan regulátorokat
lehet alkalmazni, amelyek az állomány növekedését mérséklik és kedvező fiziológi-
ai folyamatokat is indukálnak a növényekben az áttelelés szempontjábóL

2.5.6. Öntözés
A repce - annak ellenére, hogy nagy vízigényű növél!Y - korábban és jelenleg_ s~m tar~
.to zik a széh.~~kö_rűen_öntözött ~~.Y~l1~~k.~~z~.:-G.Y..~gébb_ tal~ok..Q!L(réti, öntés-, szikes,
erdőtalajok) száraz őszi időjárás esetén 25-30 mm-es kelesztő öntözés alkalmazható.
Löszháti csernozjom talajon idényenkívuTíöiitozés.segítia-repc6t:·H:a a vizeifátűttsa:
gi hiány indokolttá teszi, úgy két időpontban kerülhet sor idényen kívüli öntözésre:
-nyár végi-kora őszi öntözés (részben feketetarló, részben állományöntözés - au-
gu·s-ztuslözepétőfoktóberközepéig), egyöntetű kelés, komplett állomány, ked-
vező áttelelés,
- .komt~vagi állományöntözé~ (március közepétől április végéig), az intenzív nö-
vekedés nagy vízigényének kielégítése, jobb elágazódás, kedvezőbb virágképző­
dés és termékenyűlés.
Az i9.ény~n. kíviili öntözés .során 60--:80_mm:nekmegfclelő..Yi.zad~l_k_<!.l1Jl~~ható,
ami 15-35%-os terméstöbblett?!~~~~!!l-~.l1Y~z]1et. -·--
264 REPCE

2.5. 7. Érés és betakarítás

A repce hosszan virágzik, aminek következtében az érése is elhúzódó. A repce érésé-
nek több fokozata van:
- _zöldérésben a levélelhalás ~-d.Qillk,Jtm~gy!tk.világQ_~_?:_Q!9_§_?:~I1g~-~:
-a technikai érettség első fenofázisában a !~Y~l~klt_<§~áradása_tovább folyta,tóQi~,
a becő aranysárg_l:!:_!?_~_!}_Ű_,_a IJlEK~i<_nyomásra mégkettéválnak (30-40% nedves-
sl:giartaiöm r-
- néhány nappal ezt követően történhet meg a deszikkálás (25-30% víztartalomnál).
- ~~~bJJjkaiir.ettség_másogik ~~i~!l?.a_n _iekinijiJraz}l}~rnányt betakarít~g_!i alkal-
m~sn1!k,A..m!!&.:viz.t!lJ!1!l!!HL~i<.korJ~19%, a levelek tel}esenléiliiilottak, a be-
cők bamá.!<-, a nggy<!k sötétbarna, ill. fe~ete s~í~Ífek-,--abec-Őt megrllzvlŰ!Jil~iaJ<
zörögnek.
Érése és betakarít~§~.iím.iu~Lim\so.dik.JeJ~12e.D, északon és nyugaton.h!!_i~:~:§__~l~~n Y.é_-
gezhető.
· ···A_b~tillc.<!!:Í.!~sko_rt .Y_e~~t_e~~!5_~t j~J.~m§~ IIlér:!~~\Je.n nöYelheti.az. érés időszakában
_!eh_~lh') kisebb::ll(lgyobb.~~l:!Pl.lg~k. A megázó és ki!'záradó repce bec~ termése ~§nnyen
felnyílik és elhullatja a magjáL
Az egyrneuetes komQ.ájf1os_b_~ta,}<.a,r_üá.s..fcltétele a leszárítás.
ÁllománysztlritáSsal: /
- az érés egyidejűsége megteremthető,
- a betakarítási idő tervezhető,
- a pergési veszteség csökkenthető,
- az esetleg elgyomosodott állomány könnyebben betakarítható,
- a betakarítási veszteség mérsékelhető,
- a betakarított termés szárazabb és tisztább, arnivel a szárítási költségek csökkenthetők.
Fontos tényező a deszikkálásj_dejének a helyes megválasztása. 9ptimális időpontnak
az tekinthető, amikor a becők 65-75%-a érett. (~~_l!l~~~í11ű). A deszikkálás idejének
meghatározásakor- az-afka1mazotfdefóliáiísfís.figyelembe kell venni. A gyors, gyomir-
tó hatás ú deszikkáns (Reglone) alkalma~á.sl1.JI1:ill 4:7l!ap _múlva, az átmeneti, gyomi!:-
tó-regulátor hatású készÚrnény eset~b~it10::-l4.nap. az érésgyorsító (regulátOLtÍil~
vegyszer alkalmazása után 20-25 nap múlvakez(}ődhet weg a kombájnos betakarítás.
···Kaszaszerkezettel felszerelt vágóasztalú kombájnos betakarítással tovább.csÖk-
kenthetők a betakarítási veszteségek. A gabonakombáj nt megfelelő átalakítás után le-
J.l~~~S(!. !?~!~-~1!rÍJ~s~rli ..felhaszrlA~ni=-
A kis méretű mag miatt a kombájnon és a szállító járműveken gondosk~dni k~!!Jl
megfelel{;)_Jömít~selqől.
A kombájntiszta termés sok becő-, szár-, levélrésze~et tartalmaz, ezért tili)tisztíta-
ni, majd szárítani max. 50 °C~mL8=10%-os nedvességtartalommg:!!_ks~~~:-~~I"tós_
tá~lás vagy ~!!~k~sí_tésHelőtt utótisztitásts~i.iksé~ _y~gezni.

2.5.8. A repce minősége

A repce őszi változatainak átlagos olajtartalma 42-:1.&.'2-'o, a tavaszi változatoké 40-42%
között változik fajtától, ökológiai 6Siigroteclmikai feltételektől ftiggően.
 REPCE 265

}\dreiJceolaj aranysárga színű, nem száradó, viszont könnyen avasodik. Jódszáma

95-106.-- - -----~------
Olajában telített és telítetlen zsírsavakat egyaránt találunk (5.17. táblázat). A telí-
tett zsírsavak (pa_!l!!itin_s_~vL~tearínsi!v} meímyisége csekély (3-9%). A telítetlen zsír-
savak köziÜ a nagy erukasav~iartalmú fajták esetében a legnagyobb mennyiséget
(45-5~l_a~__ffiJ15iiJ>flYJelenti, a többi telítetlen zsírsav (olajsav_,J!no!~<!~,l!!!9~v)
7~14o/o::hanfOiduU:lő~
Az erukasavmentes fajták/hibridek olajábanjelentős olajsav (51-56%) és linolsav
(18-25%) található.
A nagy ernkasav-tartalmú fajták glükozinolát tartalma 150 ~mollg feletti, ezzel
szemben a dupla nullás (00) fajták/hibri~ek 30 ~mollg alatti mennyiséget tartalmaznak.
:v i

17. táblázat. A zsírsavak tulajdonságai és előfordulásuk

Fajták Repeében előforduló zsírsavak

Ernkasav- Hagyo- Telítetlen Előfordulása

-
mentes mány os Neve Képlete kötéseinek
az előfordulás %-a száma

Telített zsírsavak
repce, pálma,
3-4,5 2,1-2,8 palmitinsav C 17H31 COOH kókuszzsír, állatzsírok,
napraforgó
palmitinsavval együtt
3-4,5 0,6-1,5 sensav C17H 35 COOH
fordulnak elő
Telítetlen zsírsavak
olíva, repce, mandula,
51-56 10-14 olajsav C 17H 33COOH l kókuszzsír, len,
napraforgó, disznózsír
olíva, len, repce,
17,5-25 10-13 linolsav CnH31COOH 2 gyapotmag, mák,
napraforgó
repce, len, kender, mák,
7,0-12,5 7-10 linolénsav CnH37COOH 3
gyapotmag
1,8-5 0,2-1 eicosénsav Cz1H41COOH l repce, mustár
0-2 45-50 ernkasav Cz1H41COOH l repce, mustár, olajretek

2.5.9. Vetőmagtermesztés

A repce vetőmagtermesztésére homogén, jó kultúrállapotú táblát kell választani. Az

izolációs távolság más rokonfajtól vagy fajtától elit szaporításkor 500 m, I. foknál
200m, II. foknál 100m. A vetőmagtermesztés során többszöri idegenelést, szelekci-
ót szükséges elvégezni (virágzás előtt, virágzás alatt, betakarítás előtt). A veszélyes
266 REPCE

gyomok (ragadós galaj) irtása kötelező. A repce vetőmagjával szembeni követelmé-

nyeket a 18. táblázat tartalmazza.

18. táblázat. Az őszi káposztarepce vetőmagjával szembeni követelmények

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- db/minta Szklero- Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítási képesség, c ium, tartalom, minta,
legalább, összes, káros
fok legalább, legfeljebb, legfeljebb, legfeljebb,
% legfeljebb, gyom,*
% db/minta % g
% legfeljebb
SE-E
85 98 0,3 - 10 12,0 100
l. fok

* Káros gyom: repcsényretek l O db, aranka O, vadzab fajok O.

 3. Olajlen

3.1. Jelentősége
Az olajlen két változatát termeljük az országban: egyik az ipari, másik az étkezési.
Ipari felhasználásra a nagy jódszámú száradó növényolaj alkalmas, aminek a linol-,
linolén-és olajsavai telítetJenek és jól száradók. Jódszáma az ipari lenolajnak 160 fe-
lett legyen. Nagy jódszámú lenolajat a kence-, a festék- és a lakkgyártás, valamint a
textil-, a nyomda- és a gyógyszeripar használ.
Olajának kinyerése után a visszamaradó dara vagy magpogácsa, könnyen emészt-
hető, fehérjében gazdag takarmány. Beteg vagy leromlott állatok kondícióját javítja.
Szopós állatok elhullása csökkenthető etetéséveL
Az ipari olajlent a szintetikus festékipar az elmúlt évtizedekben háttérbe szorítot-
ta. Számos példa igazolja, hogy a szabadban a hő és a fagy hatásának kitett fém tár-
gyakat, hidakat stb. a korrózió ellen, valamint az építkezésnél felhasznált fát a korha-
dástól jóval hoszszabb időre megvédik a lenolajból készült festékek, mint számos
szintetikus készítmény.
Az olajlen rostban gazdag szárát a kárpitos ipar is használja.
Az élelmiszer-gyártásban a sütőipar és a cukrászat használ kisebb jódszámú, ún.
étkezési olajlenmagot Magjából diabetikus tápszerek készíthetők, pirítva pedig
emésztést elősegítő hatása van.
Vetésterülete 1996-2001 között alig 1000 ha-on volt, előtte pedig 1971-1975 kö-
zött 21 OOO ha. Az utóbbi évek átlagában a világ vetésterülete 2,6 millió ha, ebből Eu-
rópában pl. 1999-ben mintegy 550 ezer és 2002-ben már csak 340 ezer ha.
Termése (KSH 1960-200 l) 860-1200 kg/ha között változott évjárattól függően.
Egzakt vizsgálatok szerint az 1950-es és 1960-as években a mag és az olajlenkóró ter-
mése a következő volt:
magtermés t/ha lenkóró t/ha
I. középkötött mezőségi talajokon 1,5- 3,5 2,0-4,0
IL középkötött erdőtalajokon 1,4-3,4 1,8-4,0

3.2. Botanikája és fiZiológiája

A len a kétszikű növények osztályába, a gólyaorrfélék rendjébe és a len családjába
tartozik. Ezen belül 22 nemzetség van, aminek egyik faja a kultúrlen (Linum usi-
tatissimum L.), változata pedig a nagymagvú olajlen és a finomrostú, kismagvú
rostlen.
268 OLAJLEN

Kultúmövényként az olajlen a Földkö-

zi-tenger déli és keleti vidékéről terjedt el
a Balkánon és a Kárpát-medencében. A
hazai olajlen egyik szülőpartnerét palesz-
tin térségből is származtatják.
Egynyári rövidnappatos növény. Már
+l és +2 oc talajhőmérsékleten csírázik
és kelése után rövid időre elvisel - 4 oc
körüli fagyot vagy májusban a hajnali
talaj menti fagyot. Kedvező fejlődésekor
fény-, hő- és vízigénye számottevő
(9. ábra).
Gyökere egyszerű főgyökér, 80-l 00
cm mélyre hatol le, attól fUggően, hogy a
talajvíz mélyebb fekvésű táblákon tavasz-
szal milyen mértékben befolyásolja. Az
első- és másodrendű gyökerei is ennek
hatására érik el a 30 vagy 20 cm-t. A ve-
getáció első felében a jól gyökeresedett
olajlen a generatív szakaszban jobban tű­
ri a szárazságot.
Szára a talaj felszínétől elágazó és faj-
tától fUggően 40-50 cm magasra nő meg.
A szár felső egyharmadánál dúsan elága-
zik. A szár felületét vékony viaszréteg
borítja.
Levelei: a sziklevelek ovális vagy
megnyúlt tojásdad alakúak, és 20-25 na-
pig maradnak a száron. A lomblevelek
szórt állásúak, ülők, elállók és lándzsa
alakúak, bosszuk 15-40 mm, szélességük
9. ábra. Olajlen 4-5 mm. A levélszélesség fajtabélyeg.
Virágzata sátorozó többes bog. Alak-
ja lehet tányér, tölcsér, harang, keskeny
és csillag alakú. Önmegporzó. Asziromlevelek a megtermékenyülés után néhány óra
elteltével lehullanak. A virágzás hajnalban kezdődik és napos időben 9-l Oóráig tart.
Esős, borult reggeleken a szirmok nem nyílnak fel. A megporzás így is megtörténik
A virág színe kéktől a világos kékig terjed.
Termése zárt tok, alakja lehet gömbölyű, lapított gömbölyű, csúcsos vagy hen-
geres. Az ipari len termésszíne a világos barnától a sötétbamáig, az étkezésié vilá-
gosbamától a sárgáig változik. A mag lapos tojásdad, köldökénél elkeskenyedő,
kissé kicsúcsosodó, felülete sima, fényes. Éréskor a szántóföldön megázott tokban
hosszabb idő után a mag elveszíti fényét. Az olajlen fajták magjának irányadó ezer-
magtömege 8 g.
 OLAJLEN 269

3.3. Biológiai alapok

Az olajlentermesztés a XIX. században az Alföldön terjedt el. A gazdaságok többnyi-
re "hosszúháti" tájfajta néven ismerték és vetették. Ezt követően terjedt el előbb a
Székács-féle nemesített fajta, majd a Kompolti F. jelű és a Sopronhorpácsi Béta, va-
lamint Eszterházi számokkal jelölt fajták.
A nemesítés 1950-et követően a szegedi Kutató Intézetbe összpontosult, ahol je-
lenleg 8 saját nemesítésű fajtát tartanak fenn.
Olajlen- és rostlenfajták keresztezésével a múlt században Nyugat-Európában
ún. kéthasznú leneket nemesítettek Hasonló célú nemesítés nálunk is kezdődött
Sopronhorpácson, de a célját nem érte el. Oka, hogy a két különböző fajtatípusnak
(olaj- és rosthasznú egy fajtában) eltérő az alkalmazkodó képessége és igénye a ter-
mőhelyhez és a környezethez.

3.4. Termőhelyigénye

Talajigény. Mindazok a középkötött mezőségi vályog- és középkötött erdőtalajok,

melyeken tavasszal a magas talajvíz vagy belvíz nem veszélyezteti márciusban a
magágykészítést és a vetést, a legjobb olajlentalajok. A talaj folyamatosan fedezze át-
meneti szárazabb időszakokban is a növény vízellátását. Az altalajban talajhibák ne
forduljanak elő, ill. ne befolyásolják a homogén virágzást és a beérést.
Éghajlatigény. Az olajlen a vegetatív szakaszban mediterrán, generatív szakasz-
ban kontinentális jellegű időjárást igényel. Ebből adódik, hogy az ország déli és ke-
leti tájain vannak olyan hő-, fény- és csapadékviszonyok, amik elősegítik azt, hogy a
mag ezermagtömege megközelítse vagy haladja is meg a 8 g-ot, hogy olajának minő­
sége a termesztési céloknak legjobban megfeleljen.
Környezetigény. Az olajlenfajták a legigényesebb szántóföldi növényeink közé
tartoznak. Ezért ipari célra alkalmas környezete az Alföld, a Duna-Tisza közének dé-
li része, a Jászság, Budapesttől délre a Duna vonulata és Dél-Dunántúl. Az étkezési
olajlenfajtáknak megfelel Heves térsége és a Kisalföld is. Erdő, gyümölcsös és lucer-
na káros szomszédságnak számít.
Intenzív gazdálkodási és termesztési viszonyokat igényel, különben csökken ter-
mése és olajának minősége is.

3.5.A termesztés módszere

3.5.1 Elővetemény

A talaj kultúrállapota iránti igénye miatt legyen előveteménye kalászos vagy július
második feléig betakarított növény, azért, hogy a nyári két előkészítő talajmunka, a
tarlóhántás és a hántott tarló művelése, valamint utána az őszi szántás minél jobb fel-
tételeket teremtsen az olajlen márciusi vetésének
270 OLAJLEN

Lehet előveteménye júliusban betakarított kukoricacsalamádé, kivételesen pedig

silókukorica is, a ha nyári szárazság a jó őszi szántást nem befolyásolja.
Mindezek az elővetemények csak akkor felelnek meg az olajlennek, ha számára
veszélyes és káros, valamint nehezen tisztítható gyomoktól gyakorlatilag mentes a ta-
laj. Szempont az is, hogy az elővetemény ne legyen "túltrágyázott" nitrogénneL A nit-
rogén adagjának kiszámításánál ezt figyelembe kell venni.
Önmaga után a lenfenésedés, a lenragya, a polispórás szárbamulás és szártörés mi-
att 3-4 éven belül ne kerüljön.

3.5.2 Talaj-előkészítés

Nyáron betakarított kalászos után középkötött talajon a sekély tarlóhántás tárcsával

vagy kultivátorral egyaránt végezhető. Száraz ülepedett talaj esetén, amennyiben
gyomos a tarló, jobb a kultivátor. Ha gyommentes, akkor érdemes a tárcsát választa-
ni. Mindkét esetben hengerrel kell zámi, hogy elősegítsük a nyári gyomkelést. A hán-
tott tarló ápolását akkor végezzük, amikor az első kétszikű gyom virágzásnak indul,
nem hagyva ezzel lehetőséget a gyomok magkötésére.
A két nyári talajmunka után jobb minőségű őszi szántás és tavasszal korai magágy-
készítés végezhető.
Őszi szántásra október közepéig kerüljön sor 20-22 cm mélyen. Csak tömörödött
altalaj esetén érdemes végezni altalajlazítást, a jobb gyökeresedés érdekében, mert ez
segíti át a virágzás és érés közötti időben száraz nyarakon a mag teljes kifejlődését és
időben az érését.
Silókukorica után az őszi szántás lehet valamivel mélyebb. Az osztó barázdák le-
gyenek behúzva és annyira elmunkálva, hogy márciusban a magágykészítést ne kés-
leltesse. Ez esetben elmaradhat a tavaszi simítózás.
Tavasszal a magágykészítés legyen 5-7 cm mély és ezzel kerüljön a talajba az olajlen
számított N-adagja. Legyen a magágy annyira tömött, sima, hogy a 2 cm-es vetésmély-
séget tartani lehessen.
3.5.3 Tápanyagellátás
Az olajlen zömmel a termőrétegből vesz fel tápanyagot. Egy tonna magterméssel és
a betakarított lenkórával a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel a növény:
nitrogén (N) 40 kg/t mész (CaO) 18 kg/t
foszfor (P 20 5) 13 kg/t magnézium (MgO) 3 kg/t
kálium (K20) 50 kg/t
Jó kultúrállapotú, középkötött és- humusz alapján- nitrogénből közepesen ellá-
tott talajon 2 tonna terméshez 80 kg N fedezi az olajlen N-szükségletét. Ez az adag
átlagos csapadékeloszlás (április és május) esetén 3 t terméshez is elegendő optimá-
lis feltételek között.
Kedvezőtlen kultúrállapot esetén a nitrogéntöbblet egyrészt nem növeli a termést,
másrészt késlelteti a virágzás idejét és az érést. A nitrogénbőség gyakran megdőlést
is előidéz.
Alaptrágyából a P20 5 adagja legyen legalább kétszerese a 2 t/ha termésre számí-
tott adagnáL A hiányos P-ellátottság a növény elágazásainak és a gubók számának
 OLAJLEN 271

csökkenését idézi elő. A káliumnak a vegetatív fejlődési szakaszban van szerepe, el-
sősorban az elágazások számának növelésében.
Amennyiben van a talaj tápanyag-ellátottságáról vizsgálati adat, akkor azok szerint
számítsuk ki a szükséges adagokat (J 9. táblázat).

19. táblázat. Az olajlen tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely gyenge jó igen jó
igen gyenge közepes
N 40 34 25 18 13
l. és Il. PzÜs 27 22 15 10 8
K 20 63 58 46 38 34

A foszfor- és a káliumműtrágyát kapja ősszel, a szántás előtt, a nitrogént pedig tavasz-

szal. N e szervestrágyázzuk.
3.5.4. Vetés
Az olajlennek két fajtatípusát a mag színéről is meg lehet különböztetni: a nagy jód-
számú, ipari olajat adó sötétebb vagy világos barna magszínű, az étkezési olajlen ala-
csonyabb jódszámú, alig száradó olajúnak sárga a magszíne. Ezermagtömege - fajtá-
tól ftiggően - 6-11 g közötti, átlagosan 8 g.
Csávázni a csírakori betegségek és a keléskori lenbolha kártételének megelőzésé­
ért kell. Kellően felszikkadt talaj a legkedvezőbb apró magjainak, akkor ugyanis se-
kélyen vethető (20. táblázat).

20. táblázat. Az olajlen vetési útmutatója

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetésidő lll. 15-30. vetik 12 cm-re is

Sortávolság 24 cm önritkulása 15-20%,
Vetésmélység 2 cm kedvezőtlen tavasz esetén 30-40%
is előfordulhat
Vetéskori csíraszám !300 db/m 2
Ezerszemtömeg 6-9 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 99%, legalább
Nedvességtartalom 9%, legfeljebb

Optimális vetésideje március második fele. Csak kései tavaszodás és csapadékos

időjárás miatt maradjon vetése április elejére.
Vetési csíraszáma 1300 legyen m 2-ként. A vetés mélysége 2 cm, de száraz magágy-
ba 3 cm is lehet.
Vetés után a szárazabb talajt hengerezni, nyirkos magágyat magtakaróval kell meg-
járatni. Abban az esetben, ha kelését a talaj cserepesedése akadályozza, könnyű hen-
gerrel vagy küllős kapával járatva segíthetjük elő kelését.
272 OLAJLEN

3.5.5 Növényvédelem, növényápolás

Ha a kelést követően megjelenik a lenbolha, azonnal kerüljön sor a védekezésre.
Gyomok ellen legeredményesebb a védekezés 8-15 cm-es állományban. Két ki-
emelten fontos gyom irtására kell felkészülni. Ezek:
- lenfojtó aranka [Cuscuta epilinum (L.) Nath] és
-szédítő vadóc (Lolium temulentum L.)
Az olajlenben ezeken kívül gyakori gyom a vadrepce, a libatopfélék, a nehezen
tisztítható szulákkeserűfű fajok, borsmustár, duzzadt gomborka, valamint egyéb ke-
resztesvirágúak. A szokásos pre vagy ppi gyomirtó szer ezeket a gyomokat is bizton-
sággal irtja. Eső után 2-3 napig ne végezzünk kezelést, mert időt kell hagyni a szá-
ron és a levélen fellazult viaszréteg visszakötődéséhez.
Betegségei közül a szeptória [Septoria tinicola (Speg.) Gar.) szikleveles fejlődési
stádiumban megtámadhatja a vetést. Ha a virágra is átterjed- felületes korábbi véde-
kezés esetén - a tokokban a mag nem fejlődik ki vagy fejletlenek, zsugorodottak
lesznek.
Lenfenésedés, palántavész [Colletotrichum lini (West.) Toch.] már a szikleveles
korban felléphet és a növény kidől, elpusztul.
Barnutásos szártörés vagy polispórás szárbarnulás [Polyspora lini (Laff.)] tömeges
pusztulást okozhat a 15 cm magasságú állományban.
Vészes hervadásátalennek a fuzárium ( Fusarium lini Bolley) idézi elő.
Kártevői a már fentebb jelzett földibolha (Aphitona euphorbiae Schrk), ellene a
csávázott vetőmag 4 hétre nyújt védelmet. Ez alatt az idő alatt a len annyira fejlett,
hogy ezután gyakorlatilag a lenbolha nem képes károsítani.
A lentripsznek (Thrips lini Uzel és néhol a Thrips angusticeps Uzel) főként a lár-
vája, de az l mm hosszú rovar is kárt tesz az állományban. A len zsenge részeit, te-
nyészőcsúcsait támadja meg.
A lentokmoly (Phalaria epilinana Soll.) vörösesbarna, 14-16 mm szárnyszélessé-
gű lepke. A kikeit hernyók a zöldtokos stádiumban okoznak kárt.
Lucerna bagolypille a szomszéd tábláról főleg akkor okoz kárt, ha a lucerna máso-
dik növedékét hagyják meg magnak.

3.5.6 Érés és betakarítás

Teljes érésben kell aratni gabonakombájnnaL Abetakarítógép dobját gumi verőlécek­
kel kell felszerelni, a dobkosarat nagyobb nyílásrakell állítani, és kisebb fordulatszá-
mon kell járatni.
Csapadékosabb júniusban előfordulhat gyomosodás, ami miatt lombtalanítás, érés-
szabályozó használata elkerülhetetlen. A lenmag minőségét ez nem befolyásolja, ill.
nem rontja, mert a tokok a magvakat jól zárják.
Érése alföldi termőhelyeken július eleje, közepe. A repcét, a száraz magborsót er-
re az időre már betakarították. Kockázata a halasztott betakarításnak a felgyomoso-
dás és az eső. Az erősebben megázott, érett gubó átvesz nedvességet, s ezzel a mag-
vak vízleadása leáll és a mag természetes fényes színéből veszít.
 OLAJLEN 273

Betakarításkor az olajlen magjának nedvessége- sokéves megfigyelés és adat sze-

rint - 15% feletti.
Az olajlenkóró szárazon behordva és kazalba rakva a kárpitos kisipar vagy a kü-
lönleges papírgyártás céljára alkalmas melléktermék.
Elötisztítás. A száraz és napos időben betakarított olajlen vetőmagot a toktörme-
léktől, szárrésztől, gyommagtól és egyéb idegen anyagoktóllegkésőbb a betakarítást
követő napon előtisztítani kell.
Esős időben a nyers előtisztítatlan termény, ha ráadásul szemetes is, csak 10-20
cm-es rétegben szétterítve maradhat akár csak 1-2 napra is. Előtisztítás után nem
hagyható garmadában, ha 13-14%-nál több a mag nedvességtartalma.
Utóérés. A lenmagnak az aratás után 60-90 napig tart a utóérése. Ez anyagcserével
jár együtt. A magok aktívan lélegzenek és oxigént vesznek fel, ezért szellőztetni kell.
Tisztítása vagy finomtisztítása elhagyható az utóérés végéig, de közben is elvé-
gezhető. Lenmagnál ez az apró gyommagvak, lenmagtörmelék, apró talajrészecskék
eltávolítását jelenti.
Szárítása legfeljebb 30-40 °C-on biztonságos 9%-os nedvességtartalornra. A szá-
rítás közben, vagy korábban a csépléskor megrepedezett és a ráncos vagy érdes felü-
letű magvakat ún. plüssrostávallehet eltávolítani.

3.5. 7 Az olajlen minősége

Az olajlen magjának olajtartalma fajtától és évjárattól függően 35-37% között alakul.

A mag átlagos fehérjetartalma 25%, ami 23-27% között változhat; a lenmagdaráé
pedig 35-50% közötti a feldolgozás módszerétől függően.
A fehérjében az esszenciális aminosavak aránya 40% (36-43%), a nem esszenciá-
lis aminosavaké 52% (49-55%).
A fehérje biológiai értékét jellemzi, hogy a magclarának a lizintartalma 54%-a a
szájáénak (100%-nak véve a szóját), a methionin pedig 178%.
Az ipari olajlen festékipari értékét jelző jódszáma, ami a száradás, a rugalmasság
és a hőingadozásokkal szembeni ellenállóságot fejezi ki: 165-180.

3.5.8 Vetőmagtermesztése
Módszere megegyezik az ipari olajlen termesztéséveL
A szükséges elválasztósáv más lenfajtától 2 m. Az elválasztósávot - szomszédos
lenvetés esetén - más fajú növénnyel kell bevetni.
Nehezen tisztítható magvú gyom a szédítő vadóc, a szulákkeserűfű, a repcsényre-
tek, a borsmustár, a duzzadt gomborka és a vadrepce. l 00 m2-en együttesen az Elit
vetésben 5 db, I. és Il. fokúban 15 db fordulhat elő. Az aranka ellen előírt védekezés
elmulasztása minden esetben kizáró ok - ez a vetőmagban tiltott magnak minősül.
Egyéb veszélyes károsító gyom előfordulása sem megengedett.
Idegen fajta Elitben O, I. fokúban 2 db, IL fokúban 4 db lehet l 00 m2-enként.
Polispárás szárbamulás és szártörés, továbbá lenragya Elitben 5%, L és II. fokú-
ban l O% fordulhat elő.
274 OLAJLEN

Lenfenésedés, fuzáriumos hervadás és lenrozsda erős fertőzés esetén kizáró ok. A

növényállomány bírálatát befolyásoló állati és elemi kártétel szintén kizáró ok.
A vetőmaggal szemben támasztott minőségi követelményeket az 21. táblázat tar-
talmazza.

21. táblázat. Az olajlen vetőmagjának minőségi követelményei

ldegenmag-tartalom,
Csírázó- db/minta Szklero- Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítási képesség, ci um, tartalom, minta,
legalább, összes, káros
fok legalább, legfeljebb, legfeljebb, legfeljebb,
%
% legfeljebb, gyom,* db/minta % g
db legfeljebb
SE-E
I-III. fok
85 99,0 15 o - 9,0 150

* Káros gyom: Szulákkeserűfű. Aranka és vadzab nem lehet. Parlagi ecsetpázsit 4 db, szédítő vadóc
mag 2 db lehet mintánként. Magegészség: szürkepenész 5 db, colletrotichum, altemária, fuzári-
um, ascochytás szárfoltosság 5 db.
 4. Fehér mustár

4.1. Jelentősége

A mustárt már a rómaiak is vetették, a fiatal növényeket a spenóthoz hasonlóan fo-

gyasztották, a magvakat pedig fűszerként használták
Hazánkban a fehér mustárt (Sinapis alba L.), a fekete mustárt (Brassica nigra L.)
a száreptai (barna) mustárt (Brassicajuncea L.) és az abesszin mustárt (Brassica car-
inata) ismerjük. Szántóföldön a fehér mustár termesztésének, kisebb területen a feke-
te mustárnak és a száreptai mustárnak van jelentősége. Vetésterülete az 1950-es évek-
től napjainkig 10 000-30 OOO ha között változott a piaci igényektől ftiggően. A hazai
ellátáson túl nagy mennyiségű mag kerül nyugat-európai exportra.
Termése az alábbiak szerint alakul:
Szántóföldi termőhely mag t/ha
I. középkötött mezőségi talajok 1,0-2,2
II. középkötött erdőtalajok 1,2-2,6
IV. laza és homoktalajok 0,8-1,8
VI. sekély termőrétegű talajok 0,5-1,5

Felhasználási területe sokrétű. Ízesítő és tartósító tulajdonságai miatt a konzervipar

uborka- és paprikakészítményekhez használja. Kipréselt olaja halkonzervek kedvelt
alkotórésze. A mustárolajat a margarin-, a gyógyszeripar (reumatikus, neuralgiás fáj-
dalmak, magas vérnyomás ellen, emésztési panaszok ellen- enyhe hashajtó hatású),
valamint a sütő- és cukrászipar is előszeretettel használja. Egyes keleti országokban
kenő- és világítóolajat készítenek belőle. A különböző mustárkrémekből az olajipar a
hazai piac me ll ett külföldre is gyárt többféle ízben és változatban. A melléktermékként
keletkező nagy energiatartalmú pogácsát a baromfitakarmányozásban hasznosítják
A fehér mustár kiváló mézelő növény. A szántóföldi növények jó előveteménye.
Kalászosok után másodvetésben kiváló zöldtrágyanövény nagy levéltömege miatt.
Az Európai Unió egyes országaiban (pl. Ausztria, Dánia, Svédország) nagy területen
termesztik köztes védőnövénynek (catch-crop). Alkalmas őszi juhlegelőnek

4.2. Botanikai és fiziológiai jellemzők

A mustár a keresztes virágúak (Brassicacea) családjába tartozik, a fehér mustár a Sinapis,
míg a többi mustárfaj a Brassica nemzetség faja. A mustárfajok elsődleges származá-
si területe a Földközi-tenger keleti partvidéke, illetve Nyugat-Ázsia, ahol vad formá-
ja ma is fellelhető.
276 FEHÉR MUSTÁR

A fehér mustár hosszúnappalos, rövid tenyészidejű (105-135 nap) növény. A ter-

mesztett fajták 90-120 cm magasra is megnőhetnek Tavaszi és kora nyári vetésben
generatív, július végén, illetve augusztusban vetve vegetatív típusú marad, és magot
már nem érlel. Kora tavasszal a kelő vagy a kikeit vetés az enyhe fagyokat elviseli, a
májusi talaj menti fagyokra nem érzékeny. Ősszel az augusztusi vetés a -4 és -8 °C-
os fagyokat is kibírja (10. ábra).
Gyökere mélyre hatoló, vékony, karószerű, alig elágazó, fehéres színű. Az oldal-
ágak vékonyak, hajszálgyökérszerűek, és rendszerint sorban helyezkednek el.
Szára hengeres, szabálytalan kör alakú, gyengén csíkolt. A dudvás szár fajtól és
fajtától ftiggően egy-két irányba elágazik.
Levelei szórt állásúak, szárnyasan szeldeltek, nyelesek, szélük fogazott. A száron
felfelé a levelek fokozatosan egyszerűbbek, kevésbé szeldeltek és a levélnyelek is
egyre rövidebbek. A szárat és a leveleket merev, elálló szőrzet borítja.
Virágzata kezdetben sátorozó fúrt, a virágzás végére laza fúrtté alakul. A virág-
szirmok (4 db) aranysárgák A csészelevelek 4,5-6 mm hosszúak. Virágai 5-8 cm-es
kocsányon ülnek, hosszan nyílnak, egy növényen, esetleg ftirtön is előfordul nyíló vi-
rág és kifejlett becő egyaránt.

10. ábra. Fehér mustár

 FEHÉR MUSTÁR 277

Termése duzzadt, 3-4 mm vastag, a virágzati tengelytől derékszögben vagy hegyes-

szögben elálló becő. Hosszúsága, vastagsága, valamint szélessége faj ra, fajtára jellem-
ző. A becők szőrözöttek, 2-4 cm hosszúak, lapos, kard alakú csőrreL Az érett becő szal-
masárga, könnyen felnyílik, magja pereg. Egy-egy becőben 3-6 mag található.
Magja gömbölyű, felülete finoman pettyezett, 2-3 mm átmérőjű, 4-6 évig
csírázóképes, ha nedvességtartalma tartósan 9% körül állandósul. Ezt követően 4-5
éven át fokozatosan veszít csírázóképességébőL Ezermagtömege 4-8 g.
A mustármag csípős ízét és kedvező étrendi hatását a magban felhalmozódó nitro-
gén- és kéntartalmú glikozidok okozzák.

4.3. Biológiai alapok

Magyarországon legnagyobbrészt fehér mustárt termesztenek, kisebb területen barna
mustárt. Minősített fajtáink is ebbe a két fajba tartoznak.
Valamennyi fajba tartozó fajtának a következő fontosabb értékmérő tulajdonsá-
gokkal kell rendelkeznie, illetve a nemesítésnek ezt az irányt kell követnie:
- termőképesség, termésbiztonság,
- termésminőség (glikozidtartalom és -összetétel, olajtartalom és -összetétel,
erukasavmentesség)
- mérsékelt pergési hajlam,
- kiváló szárszilárdság,
- betegségekkel szembeni ellenálló képesség,
-jó alkalmazkodóképesség,
- szárazságtűrés.

4.4. Termőhelyigénye

Talajigény. Az ország valamennyi középkötött és humuszos laza talaján termeszthe-

tő (mezőségi vályog, erdőtalaj, humuszos homok és öntéstalaj). A jó szerkezetű, ap-
rómorzsás állapotot meghálálja. Alkalmasak a sekély termőrétegű talajok is, ha azok
nem heterogének, nem erodáltak és nem erősen lejtősek Alkalmatlanok a futóhomok-
ok, a szikesek, a kötött réti és heterogén talajok, mert ezeken a talajokon részben a
márciusi vetése, részben az időszakos szárazság miatt nem érlel kellő csírázóképes-
ségű magot. Nyári másodvetésű mustár vethető ott, ahol a kettőstermesztés feltételei
adottak vagy van öntözésre lehetőség.
Éghajlatigénye. A téli és tavaszi csapadékátlagunk a mustár vízigényét jórészt fede-
zi, azonban a téli félév aszálya a kelést hátráltathatja. Korai kitavaszodáskor már már-
ciusban vethető, mert alacsony (2-3 °C) hőmérsékleten csírázni kezd. Ezt követően a
hidegebb időt vagy a talaj menti fagyokat is elviseli. Sárga érésben a viharos széllel
együttjáró erős zápor vagy jégverés a könnyen nyíló becőkből a termést kipergetheti.
Környezeti igény. Hazai adottságaink mindenütt lehetővé teszik a mustár termesz-
tését, ahol a talaj megfelelő.
Alkalmazkodóképessége közepes. A félintenzív vagy extenzív feltételek megfelel-
nek számára, amennyiben a kora tavaszi vetés lehetősége is adott.
278 FEHÉR MUSTÁR

4.5. A termesztés módszere

4.5.1. Elővetemény-igénye

A mustár az egyik legérzékenyebb növényünk a szermaradványra, ezért az elővete­

mény nem hagyhat vissza növényvédelemből származó szereket. Különösen érzé-
keny a kukorica és a napraforgó gyomirtó szereire.
Legjobb előveteményei a kalászos gabonák, mert ezek után van meg a lehetőség a
kora tavaszi vetéshez a szükséges alapművelésre és a jó magágy elkészítésére. Kivá-
lóan alkalmas kalászos gabonák után másodnövénynek
Jó előveteményei az egynyári nem pillangós zöld szálastakarmányok, a takar-
mányrepce kivételével. Burgonya és cukorrépa után is következhet, de ezek inkább
mustár után jöjjenek, mert ez a növény jó kultúrállapotban hagyja vissza a talajt, és
mindkettőnek egyben jó előveteménye is. Mustár előveteményként szóba jöhet ken-
der, len vagy mák, de ezek után rendszerint kalászosok vetése gazdasági megfonto-
lásból indokoltabb.
Nem vethető pillangósok és hüvelyesek, valamint szemes kukorica, cirok és nap-
raforgó után sem. A napraforgó, a kukorica és a cirok gyökerei és szárcsonkjai hete-
rogén fejlődést idéznek elő. Repce után nem vethető mustár, mert betegségeik, kárte-
vőik közösek, továbbá ugyanarra a talajra 3-4 évnél korábban ne kerüljön vissza. A
mustár lucerna és vöröshere utáni termesztése sem javasolható, mert a lucerna a fel-
törés évében rendszerint gyomos.
A mustár az olajretekhez hasonlóan ritkít számos talajlakó kártevőt, nematódát,
ezért utónövényként következhet dohány, burgonya és cukorrépa. Mustár után az őszi
és tavaszi kalászosok kiváló kultúrállapotú talajba vethetők.

4.5.2. Talaj-előkészítés

A fehér mustár talajának előkészítése két részből áll, úgymint a nyári és őszi alapmű­
velésből, valamint a kora tavaszi magágykészítésből.
Korán lekerülő elővetemények (kalászosok) után azonnal el kell végezni a tarlóbán-
tást a felszín egyidejű lezárásával együtt. Ennek feltétele, hogy a növényi maradványo-
kat abetakarítógépre szerelt szárzúzó adapter segítségével egyenletesen kell teríteni,
mert ezzel elkerülhető a szalma - tarlómunkát megelőző - elhordása. A tarlóhántás le-
gyen sekély, minél jobban aprított, nagyobb rögöktől mentes. A felszín hengerrel tör-
ténő lezárása elősegíti a gyomok és az elpergett kultúrmagvak kelését, valamint a ned-
vességveszteség csökkentését, a természetes biológiai beéredés megindulását
A gyom- és árvakelés akkor járul hozzá a jó kultúrállapothoz, ha azokat magkötés
előtt a talajba dolgozzák, és ismét hengerrel zárják a felszínt.
Az alapművelést a talaj kultúrállapotától, az előveteménytől függően végezhető forga-
tással és forgatás nélkül. Az őszi szántás szeptember-októberben legyen 20-25 cm mély.
Az osztóbarázdákat be kell húzni és csak annyira elmunkálni, hogy a téli csapadék befo-
gadását ne veszélyeztesse, valamint a tavaszi magágykészítést ne nehezítse.
Forgatás nélküli alapművelésre középmélylazítás, a mélyebb rétegeiben nem tömö-
rödött talajon pedig a nehézkultivátoros vagy a tárcsás alapművelés a célszerű megol-
 FEHÉR MUSTÁR 279

dás. Ez a módszer csak abban az esetben alkalmazható, ha ilyen módon is létre lehet
hozni azt a talajállapotot, amely alkalmas az őszi és a téli csapadék befogadására.
Későn lekerülő elővetemények (pl. burgonya) után a műtrágyát az őszi szántással
kell aláforgatni. Ha növényi maradványokból nagyobb mennyiség van, ezt vagy
hordják le, vagy őszi szántás helyett forgatás nélküli, keverő talajmunkát végezze-
nek. Burgonyatarlón a bakhátas felszínt tárcsázással lehet egyenletes, szántható ál-
lapotba hozni.
A tavaszi talajmunkák célja a kiegyenlített nedvességtartalmú, nagyobb rögöktől
mentes, de nem poros állapot létrehozása. A talaj simítózását lehetőleg kerülni kell.
helyette a nitrogénműtrágya kiszárása után kombinátorral vagy kultivátorral és hen-
gerboronával kertszerűen elmunkált magágyat kell készíteni. A magágy ne legyen l O
cm-nél mélyebb. A lehetőleg nyirkos talajba sekély vetéssei kerüljön a vetőmag.

4.5.3. Tápanyagellátás
A fehér mustár a tápanyagra közepesen igényes növény. Ezért foszforból és kálium-
bóllegfeljebb l ,5 tonna hektáronkénti terméssel felvett tápanyagat kapjon, nitrogén-
adagja pedig legyen kétszerese az l tonna terméssel felvettnek, vagyis l 00 kg hektá-
ronként. A nitrogén túladagolása megdőlést és elhúzódó érést okoz. Rövid tenyészi-
deje miatt a nehezen felvehető szerves tápanyagokat rosszul hasznosítja, ezért az is-
tállótrágyát az elővetemény alá kell kijuttatni.
A mustár l tonna magterméssel a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 50 kg/t mész (CaO) 35 kg/t
foszfor (P 20 5) 25 kg/t magnézium (MgO) 5 kg/t
kálium (K20) 40 kg/t
A mellékterméket nem kell számításba venni a tápanyag meghatározásánál, mert
az teljes egészében visszakerül a talajba a tarlómunkák során (22.táblázat).

22. táblázat. A fehér mustár tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 60 55 50 45 41
I. P20s 42 36 30 28 26
K20 50 45 42 35 25
N 62 58 53 48 44
II. P20s 45 38 32 30 26
K20 50 47 44 40 36
N - - 57 52 45
IV. PPs - - 35 32 27
K20 - - 47 43 40
N 65 60 53 48 43
VI. P20s 45 38 32 31 27
KP 51 48 44 41 37
280 FEHÉR MUSTÁR

A foszfor- és káliumtrágyák kijuttatása az őszi alapművelés előtt, a nitragént tavas-

szal a magágykészítés során kapja.
A mikroelemek közül elsősorban a bórra (B) érzékeny. Hiányára visszafogott
számövekedéssel reagál. A növények szárán barna, nekrotikus felrepedések és vara-
sadások jelenhetnek meg. Alig fejlődik virágzat, a becők nem fejlődnek ki vagy
csak gyengén, de akkor sem fejleszt magot. A hiánytünetek kialakulása bórkészít-
mények kijuttatásával akadályozható meg.

4.5.4. Vetés
A fehér mustár már alacsony hőmérsékleten is csírázik, ezért a vetési idő hazai viszo-
nyok között március l 0-31 közé essen. Az április elejére maradt vetés rendszerint ter-
méscsökkentő (10-20%). Legfeljebb a Dunántúlon és Észak-Magyarországon marad-
hat április elejére a vetés. A korai vetésű mustárok a nagyobb terméshozam mellett
jobban termékenyülnek, jobb a szárazságtűrő képességük és a földibolha kártételének
is jobban ellenállnak. Másodvetésben a főnövén y betakarítási idejétől ftiggően július
végétől szeptemberig történhet a vetés.
Sortávolsága 24-36 cm, azaz kétszeres-háromszoros gabonasortávolság. A vetés
mélysége 1-3 cm a fajta ezermagtömegétől, a talaj szerkezetétől, nedvességi állapo-
tától ftiggően. A sekély vetéshez érdemes a csoroszlyákra vetésmélység tartó
csúszólemezt erősíteni. Elsősorban homoktalajon és nagyobb ezermagtömegű fajták-
nál jöhet szóba a mélyebb vetés.
A fehér mustár ezermagtömege 4-8 g, a jól beállott állomány m2-enként 150 nö-
vény. Vetőmagszükséglete a termőhelytől, az alkalmazott vetőgéptől, az időjárási vi-
szonyoktól fúggően 6-1 O kg/ha.
Kora tavaszi vetés előtti rovarölőszeres csávázás legalább 3-4 héten keresztül vé-
delmet ad a földibolha és más talajlakó kártevők károsítása ellen.
A mustár vetése aprómorzsás, kertszemen elmunkált, a vetés mélységében tömö-
rített magágyba történik. Vetés után a talaj felszínét magtakaróval vagy hengerrel kell
zámi (23. táblázat).
23. táblázat. A fehér mustár vetési útmutatója

Megnevezés Fehér mustár Barna mustár

Vetésidő
- fővetésű lll. 10-31. lll. 15-25.
- másodvetésű VIII. 1-15. -
Sortávolság 24 cm 24 cm
- másodvetésű 12 cm -
Vetésmélység 1-3 cm 1-2 cm
Csíraszám 150--180 db/m 2 220-240 db/m 2
- másodvetésű 180--230 db/m2 -
Ezerszemtömeg 4-8 g 2-4 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom ll%, legfeljebb
 FEHÉR MUSTÁR 281

4.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A fehér mustár 4-6 nappal a vetés után csírázik. Gyors fejlődésével hamar befedi a
felszínt, megakadályozva ezzel a T 1-T 2 típusú gyomnövények felszaporodását. Me-
chanikai növényápolásra nincs szükség.
Gyomszabályozás. Legeredményesebb a vetés előtt 7-8 nappal végezhető triflu-
ralin és trifiurex hatóanyagtartalmú kezelés. A preemergens gyomirtást a vetést köve-
tő napon el kell végezni. A vetés utáni gyomirtószer-kijuttatás ne maradjon későbbre,
mert a mustár csírázó magja károsodhat. A kelés utáni gyomirtás mustárban csak 4-6
leveles korban végezhető egyszikű gyomok ellen.
Betegségek. Magyarországon a mustámak olyan betegségei, amelyek állomány-
szinten okoznak jelentős károkat nincsen. Esetenként előfordulhat a peronoszpóra,
a fehérsömör, valamint a tőrothadást okozó fehér penész. Ha a vetés márciusban
megtörténik, ezek rendszerint nem okoznak akkora kárt, hogy ellenük védekezni
kellene. Kisebb kártétel akkor lehet, ha a nitrogéntrágyából többet kap és buja nö-
vekedésű a vetés.
Kártevők. Megegyeznek a repce kártevőiveL Keléskor a fóldibolhák ellen szük-
ség lehet védekezésre, ha rovarölő csávázásra nem került sor. Veszélyes kártevői vi-
rágzás előtt és alatt a repcefénybogár és a repcedarázs lárvái. A becők érésének kez-
detén a gyapottok bagolylepke hemyói károsíthatnak. A virágzás során a repcefény-
bogár vagy repcefényormányos okozhat kárt. Az ellenük való védekezésnél figyelni
kell a környezetkímélő módszerek betartására a hasznos rovarok jelenléte miatt.

4.5.6. Érés és betakarítás

Állományszárítás. Heterogén és elgyomosodott táblán, az esős idő szükségessé teszi
a betakarítás szabályozását, ami hat a kórokozók ellen, száraz, tiszta a mag, kevesebb
a betakarításhoz szükséges energia, kisebb a szállítási költség, és kevesebb gyom ma-
rad a tarlón. A deszikkálás történhet érésgyorsító szerekkel és herbicid típusú készít-
ményekkel. A deszikkáló szer megválasztásánál tekintetbe kell venni a mustármag ét-
kezési célú felhasználását. Kijuttatásuk ideje akkor van, ha a becőkben lévő magvak
nedvességtartalma 25-35% közötti, illetve a becők sárgás színűvé kezdenek válni. Ez
a gyakorlatban 5-6 nappal előzi meg a technikai betakarítás. idejét. Vetőmag célú ter-
mesztésben kerülni kell az érésgyorsítást, mert ronthatja a csírázóképességet
Betakarítás: A márciusban elvetett fehér mustár az őszi búzával egy időben
vagy azt követően érik. Ennek megfelelően a betakarítás ideje július második fele.
A megkésett, augusztus eleji érés egyenetlen, és a becőkből a magvak könnyen pe-
regnek. Az alsó becők beérésekor a virágzati tengely csúcsán ilyen esetben még vi-
rág található. A betakarítás átalakított gabonakombájnnal történik. Az aratás akkor
kezdhető el, ha a becők és a szárrész felső harmada megsárgul, és a becő alatti szár-
rész pattanva törik, de a szártő még zöld. Emiatt a kombájn hagyjon magasabb tar-
lót. A sérülésmentesebb betakarítás érdekében a betakarítógép dobfordulatát csök-
kenteni kell, a dobra gumi verőléceket kell felszerelni, és a dobkosár hézagait nö-
velni kell. A kisebb pergési veszteség érdekében az aratást a reggeli órákban célsze-
rű végezni.
282 FEHÉR MUSTÁR

Megkésett aratás után a magas tarló hántásával ne siessünk vagy el is hagyható,

mert a talajba bedolgozott mag az utána következő őszi vetést gyomosíthatja. A júli-
us elején betakarított mustár után végzett tarlóhántás árvakelése fél zöldtrágya értékű.
Tisztítás és tárolás. A mustármagot az aratást követően tisztítani kell. Az előtisz­
títás során a betakarítással belekerült zöld részeket, törmeléket el kell távolítani.
Amennyiben a mag nedvességtartalma meghaladja a 12%-ot, akkor a beftilledés és
avasodás elkerülése érdekében szárításra van szükség. A szárítást 40 oc hőmérsékle­
tű levegővellehet csak végezni. A mag tárolásra 9% nedvességtartalommal alkalmas.
A kisebb egyéb szennyeződéseket (gyomok, törött magvak, maghéj maradványok) fi-
nom utótisztítással kell eltávolítani. A kitisztított és száraz mustármag jutazsákban
vagy többrétegű papírzsákban tárolható.

4.5.7. Minőségi jellemzők

A fehér mustár jellemző glikozidja a szinalbin (0,5-1, 7%). A glikozidokon kívül a mus-
tármag tartalmaz 0,2-1% illóolajat, 20-40% zsírosolaj at, nyálkaanyagokat Újabban
fontos értékmérő az ernkasav-tartalom is, amely kedvezőtlen fajtabélyegnek tekinthető.

5.4.5.8. Vetőmagtermesztés

A fehér mustár vetőmag-előállítása feltételekhez kötött. A szükséges szigetelőtávol­

ság más rokon fajoktól (repce, káposztaféle) és fajtáktól Elitnél500 m, I. fokúnál200
m, II. fokúnál l 00 m. Az idegenelés során el kell távolítani az idegen mustárfajok és
- fajták egyedeit, valamint a károsító gyomnövényeket Nehezen tisztítható gyomok
a vadrepce és a repcsényretek A veszélyes károsító gyomnövények közütlegfeljebb
5 galaj fordulhat elő a mintaterek átlagában.
A minőségi előírások szerint a vetőmag csírázóképessége mind az SE és E, mind
az I. és ll. fokú szaporításban legalább 85% legyen, tisztasága 98%, nedvességtartal-
ma legfeljebb ll%. Aranka, vadzab nem fordulhat elő, repcsényretek magból l O
db/200 g minta, továbbá sóskafélékből SE-E-ben 2, I. és II. fokú szaporításban leg-
feljebb 5 db lehet (24. táblázat.)

24. táblázat. A fehér mustár vetőmagjának minőségi követelményei

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- Szklero- Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság, káros
Szaporí- képesség, összes, c ium, tartalom, minta,
legalább, gyom,*
tási fok legalább, legfeljebb, legfeljebb, legfeljebb, legfeljebb,
% legfeljebb, db/minta
% % g
tömeg%
db/minta
SE-E
85 98,0 0,3 - 5 11,0 200
I, III. fok

* Aranka, vadzab nem fordulhat elő. Repcsényretek magból l O, sóskafélékből 2 db.

 ,
5. Etkezési mák

5.1. Jelentősége

A mák élelmiszer-, takarmány- (madáreleség), ipari- (festék) és gyógyszeripari nö-

vény: Európában főleg élelmiszer, olaj és kozmetikai cikkek előállítása, keleten (Kí-
na, India) ópium nyerése a termesztési cél.
A magyar konyha jellegzetessége a mákos bejgli és a mákos csík, illetve a megda-
rált mák. Különböző sütemények töltelékanyaga, amely gyakorlatilag mentes az al-
kaloidáktól, és így teljesen ártalmatlan felnőttek és gyermekek számára is. Jótékony
hatását, tápértékét nyomelemei is növelik, s növeli a szervezet ellenálló képességét.
A megkarcolt, éretlen mákgubó beszáradó tejnedvének fő alkotórésze a morfin,
amely gyógyszeralapanyag, illetőleg kábítószer. Nagy területen termesztik a Balkán-
félszigeten, Kis-Ázsiában, Indiában. A morfium elnevezés Ovidius szerint Somnus
(az alvás istene) fiára (Morpheus) utal.
A tiszta hatóanyag kinyerésével évszázadokon keresztül foglalkoztak. Friedrich
Wilhelm Sertümer német patikus 1805-ben izolálta az ópiumból a morfint. A mákal-
kaloidok kinyerési módszerének világszabadalma Kabay János gyógyszerész nevé-
hez fűződik, 1927-ben alapította Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári) az Alkaloida
Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot (ma ICN Alkaloida Magyarország Részvénytár-
saság). Az ICN adja a világ orvosi célra történő morfingyártásának 10%-át. Évente
kb. 30 t morfint termeltetnek, gyártanak, kötött előírások, gazdasági, egészségügyi,
belügyi ellenőrzések mellett.
Vetésterülete a világon az 1960-as évektől 30-162 ezer ha, 2000-2003 között
86-101 ezer között váltakozott, 50-57 ezer t terméssel. Legjelentősebb máktermesztő
országok: Csehország (23 ezer t), Törökország (18 ezer t), Franciaország (5,5 ezer t),
Németország (2,7 ezer t) és Magyarország (1,6 ezer t) (25. táblázat).

25. táblázat. A mák vetésterülete

és termésátlaga Magyarországon (KSH adatok)

Vetésterület Termésátlag
Év (ha) (kg/ha)
1921-30 6 600 520
1931--40 10 800 500
1951-60 10 400 310
1971-75 5 OOO 480
1991-95 4 900 650
200 3 3 200 500
284 ÉTKEZÉSI MÁK

Termése és az alkaloida kinyeréséhez értékesíthető tok l O cm-es szárrésszel a kö-

vetkező:
szántóföldi termőhely magtermés, t/ha tok és egyéb, t/ha
I. középkötött csernozjom talajok 0,5-1,0 1,1-2,3
II. középkötött erdőtalajok 0,3-0,7 0,6-1,6

5.2. Botanikáj a és fiziológiája

A mák a mákfélék (Papaveraceae A.L. De Jussieau) családjába, a kétszikűek (Mag-
noliatae) osztályába tartozik. A Papaver nemzetség mintegy 70 fajból áll, több ezer
éve termesztett faja a kerti mák (Papaver sornniferum L.).
A mák eredetét egyesek Turkesztán hegyvidékének völgyeihez kötik a harmadkor-
ban, mások Kis-Ázsiát tekintik valószínűsíthető keletkezési helynek, első géncentruma
feltehetőleg az Égei-tenger környéke. Elterjedése kelet felé Törökország, Afganisztán,
Kína, India, Thaiföld, Kambodzsa, Burma, nyugaton az európai kontinensre tehető.
Főgyökere az l m hosszúságot is elérheti, az elsőrendű oldalgyökerek a megdőlés
ellen is védik a növényt.
Szára nóduszokkal tagolt, 80-130 cm magasságú, szőrökkel fedett.

•
~

ll. ábra. Mák

 ÉTKEZÉSI MÁK 285

Levél 5-12 db, kétszeresen fogazott, kékes színű, viaszréteggel borított. A l 0-15
cm-es sziromlevelek színe leggyakrabban fehér, de előfordul a piros, rózsaszín és li-
la számos árnyalata is.
Virágok 2-3 napig nyílnak, bennük 150-200 porzó található, többnyire már a bim-
bóban felnyílnak. Az öntermékenyülés mellett a rovarporzás is előfordul. A termőle­
velek összenövési helyein bordázott.
Toktermése 4-8 cm hosszúságot ér el. Egy tokban 6-l O ezer mag található, a mag
l ,2-l ,4 mm hosszú, kb. 0,5 mm széles, oldalnézetben vese alakú, igen változatos szí-
nű (sötétkék, világoskék, szürke, rozsdabarna, fehér stb.), 4-5 évig csírázóképes.
Ezermagtömege 0,25-0,60 g (ll. ábra).
Két változata ismert: A tavaszi mák egyedfejlődési időszaka 120-160 napra (az
őszi máké 250-270 napra) tehető, hőösszegigénye 2000-2200 °C.
A mák egyedfejlődésének fenofázisai:
Mag- vagy nyugvócsíra állapot: A biológiai érés után 2-4 hetes utáérésre van
szüksége a teljes csírázóképesség eléréséhez. A mag megfelelő tárolási körülmények
között 4-5 évig megtartja csirázóképességét. A csírázáshoz 3-5 °C-ot igényel, -3 oc
talajhőmérséklet alatt károsodhat.
Csírázás i szakasz: A maghéj felrepedésétől az első lomblevelek megjelenéségi tart
(optimális körülmények között 15-20 nap).
Tőrózsás (tőleveles) állapot: lomblevelek megjelenésétől a szárbaindulásig tart
(50-60 nap). Kedvezőtlen környezeti feltételek (vízhiány, magas hőmérséklet) lerö-
vidíthetik a fenofázis hosszát.
Szártag-növekedési és -elágazási szakasz: a szárbaindulás kezdetétől a virág kinyílá-
sáig tart, hőmérséklet-igénye 16-18 oc (maximális tápanyag- és vízigény) (25-30 nap).
Virágzás, mag- és tokfejlődés szakasza: a virágzáshoz 21-23 °C-ot igényel. Egy-
egy virág 2-3 napig virít. Esténként a szirmok összehajlanak, nappaira kiterülnek,
majd lehullanak, a virágnyílás rendszerint korra reggel kezdődik. A hibére jutó pollen
mennyiségét meghatározza a virágnyíláskori hőmérséklet és a rovarlátogatottság szá-
ma (20-30/nap). A sziromlevelek lehullása után 10-14 nappal a tok eléri végleges
nagyságát (a mák "ópiumérett").
Mag- és tokérés szakasza: a tok és a benne levő magok elérik a fajtára jellemző
színt, a magok leválnak a rekeszfalról (l 0-25 nap). Az érés előrehaladtával a levelek
leszáradnak, aszártörékennyé válik ("zörgőstok" állapot).
A mák vízigénye a tenyészidőben 280-300 mm, vízfogyasztás szempontjából a
kritikus (maximális) vízigénye tőrózsás állapotra, ill. az intenzív számövekerlés ide-
jére tehető. A virágzás utáni túl sok nedvesség hatására fejlődésében, növekedésében
megáll. Fényigényes növény, a megvilágítás erőssége és hossza növeli a máktokok-
ban a felhalmozódott alkaloid- (főleg a morfin) tartalmat.

5.3. Biológiai alapok

Magyarországon először (1920-as évek) Hatvanban, majd Fertődön és Kompolton
foglalkoztak mákfajták nemesítéséveL 2003-ban Magyarországon 13 elismert mák-
fajta szerepel a Nemzeti Fajtajegyzékben, ll magyar, 2 osztrák nemesítésű.
286 ÉTKEZÉSI MÁK

Étkezési célra a nagy szemű (0,5-0,6 g ezermagtömegű), sötétkék színű termést

adó fajtákat termesztik. A gyógyszeripar azokat a fajtákat részesíti előnyben, amelyek
tokja sok alkaloidot tartalmaz. A tokban lévő magtermés étkezési, olajnyerési célra
felhasználható (kettős hasznosítású fajták), de kevésbé keresettek kis ezermagtöme-
gük (0,3-0,4 g) és szürkéskék magszínük miatt.
Megkülönböztetünk őszi és tavaszi mákfajtákat. Az őszi fajtákat szeptemberben
vetik, tőrózsás állapotban telelnek át, termőképességük nagyobb, a kártevők kevésbé
károsítják. A tavaszi fajtákat február-márciusban lehet vetni, termőképességük nem
éri el az őszi fajtákét.
A fajtákkal szemben támasztott fontosabb követelmények és nemesítési célkitűzé-
sek a következők:
- nagy mag- és toktermő képesség,
- erős, megfelelő szilárdságú, jó állóképességű szár,
- élelmiszeripari felhasználásra: kék magszín, alacsony morfintartalom,
- gyógyszeripari feldolgozásra nagy, megfelelő összetételű alkaloidtartalom,
- zárt tok, nem pergő magvak,
- betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képesség,
- dísznövénytermesztésben megfelelő esztétikai értékű tokalak.

5.4. Termőhelyigénye

Talajigény. A legjobb máktermő talajok a semleges pH-jú vagy enyhén savas, de me-
szes alapközeten kialakult csernozjom és erdőtalajok
Homoktalajra, kötött réti talajra, ill. savanyú talajokra (<6 pH) nem való. Apró
magja miatt kelésekor érzékeny a talaj cserepesedésére.
A talaj legyen mentes vegyszermaradványoktól, gyomos (különösen évelőkkel)
fertőzött talaj alkalmatlan a máktermesztésére.
ldőjárásigény. A mák fejlődéséhez tavasszal mérsékelten me leg, csapadékos idő­
járást, a későbbi fenofázisokban fokozatos felmelegedést és egyenletes csapadék-
ellátottságot, virágképződés idején meleget és nagy fényintenzitást (>20 OOO lux)
igényel.
Az időjárási elemek közül a mák érzékeny az erős szélre, főleg laza talajon a kelő
növényekrőllefújja a szél a talajréteget, de a homokverés is jelentős károkat okozhat.

5.5. A termesztés módszere

5.5.1. Elővetemény-igénye

Jó előveteményei a kalászos gabonák (a gyakorlatban általában két kalászos között

termesztik, így a talaj nedvességtartalmát nem merítik ki). Nagyobb gyomosadási ve-
szély mellett vetik repce, mustár, esetleg cukorrépa elővetemény után is.
Ne legyen előveteménye kukorica, napraforgó a nehezen lebomló sok tarló- és
gyökérmaradvány és a napraforgó árvakelés miatt. Évelő pillangós szintén ne legyen
 ÉTKEZÉSI MÁK 287

a mák előveteménye a fuzáriumfertőzések miatt. Önmaga után 4-6 év múlva követ-

kezhet ismét a vetésváltásban növényvédelmi okokból.

5.5.2. Talaj-előkészítés

A mák apró vetőmagja igen jó minőségű (aprómorzsás, kerti minőségű) magágyat

igényel, a nyáron betakarított elővetemény után tarlóhántás, hengerrel zárás, majd a
tarló ápolása és zárása következzen.
A középmély szántás ideje szeptember vége, október közepe. A szántás legyen el-
munkálva gyűrűshengerrel vagy simítóval a kora tavaszi vetés miatt.
Kellően ülepedett, nedves talajállapot esetén a magágykészítés tavasszal akár el is
maradhat vagy fogassal lehet l cm-es magágyat készíteni. Ha a talaj cserepesedésre
hajlamos akkor vetés után ne hengert, hanem seprűboronát használjunk magtakarásra.

5.5.3. Tápanyagellátás
A mák tápanyagellátása a termőhely NPK-elátottsága alapján műtrágyákkal a 26. táb-
lázat segítségével számolható ki.
A mák l t fő- és a hozzátartozó melléktermék képzéséhez a talajból az alábbi táp-
anyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 45 kg/t mész (CaO) 20 kg/t
foszfor (P 20 5) 15 kg/t magnézium (MgO) 3 kg/t
kálium (K20) 50 kg/t

26. táblázat. A mák tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 110 103 94 85 80
I. P20s 63 57 48 41 37
K20 88 78 70 66 62
N 116 112 104 95 89
II. PPs 66 61 53 46 42
KP 90 82 75 69 65

A PK teljes adagjának és a N-műtrágya 50%-ának kijuttatási ideje az őszi alap- ta-

lajművelés, a N-műtrágyát tavasszal alap- vagy tőlevélrózsás állapotban fejtrágya-
ként kapja. Őszi mák vetése előtt a N-adag 50%-át kapja a magágyba.
A mikroelemek közül a mák igényes a talaj bórtartalmára, alapműtrágyázáskor
25-30 kg/ha bóraxot juttathatunk ki.
A mák meghálálja a szerves trágyát, de gyomosító hatása miatt csak az elővetemé­
nye alá kapjon szerves trágyát és az elővetemény kapjon gondos gyomirtást.
288 ÉTKEZÉSI MÁK

5.5.4. Vetés
A mákot február végén, március elején kell vetni, 45 cm sortávolságra, l ,O-l ,5 cm mély-
ségben, a ki vetendő csíraszám l ,2 millió/ha. Gabona vagy duplagabona sortávolság ese-
tén a csíraszám l ,5 millió/ha, de ebben az esetben mechanikai gyomirtás nem lehetséges
(27. táblázat). A vetésnél különösen fontos az egyenletes vetésmélység betartása.

27. táblázat. A tavaszi mák vetési útmutatója

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő II. vége- Ill. eleje Gabona-, duplagabona sortáv
esetén: l ,5 milliólha csíraszám
Sortáv 45 cm
Vetésmélység 1,0-1,5 cm
Vetéskori csíraszám l ,2 millió/ha Drazsírozott vetőmag:
8-l O kg/ha vetőmagmennyiség
Ezermagtömeg 0,25-0,60g
Vetőmagmennyiség 0,6-0,7 kg/ha Sugárkezelt vetőmagkeverék:
0,6 kg csávázott vetőmaghoz
2,4 kg cobaltkezelt mák keverése
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 9%, legfeljebb

Az áttelelő őszi fajtákat szeptemberben kell elvetni, tőrózsás állapotban telelnek át,
termőképességük nagyobb, a kártevők kevésbé károsítják.
Kezeletlen (normál) vetőmagnál a csávázott magmennyiség 0,6-0, 7 kg/ha. Sugár-
kezelt vetőmagkeverék esetén 0,6 kg csávázott vetőmaghoz 2,4 kg "étkezési" Co60
izotóppal (gamma sugár) kezelt mákmagot kevernek A cserepesedésre hajlamos ta-
lajfelszínt a több növény könnyebben áttöri, szikleveles állapotban a sugárkezelt
egyedek elpusztulnak, nincs szükség tőszámbeállításra.
A drazsírozott vetőmag felületét kőporral kb. 2,0-2,2 mm átmérőjűre növelik, ami-
ből 8-10 kglha kell vetni. Használata az ország csapadékos vidékein javasolható; a
drazsé a felvett víz egy részét magában tartja. A mák vetése különleges csoroszlyájú
vetőgéppel a legbiztonságosabb.

5.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomnövények. A mák a fejlődés kezdetén különösen érzékeny a gyomosodásra.
Kezdeti időszakban főleg a T2-es, T ras életformába tartozó gyomnövények, míg a te-
nyészidő későbbi időszakábanaT 4 -es életformájú gyomnövényekjelennek meg.
Tr T ras életformájú gyomnövények Raphan us raphanistrum - repcsényretek,
Sinapis arvensis - vadrepce, Papaver rhoeas-pipacs, Ambrasia elatiar - parlagfű,
Fumaria officinalis-orvosi flistike, Galium aparine-ragadós galaj.
T4 -es életformájú betakarítást nehezítő gyomnövények Chenopodim album- fehér
libatop, Chenapadium hybridum - pokolvar Iiabatop, Amaranthus retroflexus - szőrös
 ÉTKEZÉSI MÁK 289

disznóparéj, Echinach/oa crus-galli- közönséges kakasláb fű, Polygonum convu/vu/us-

szulák keserűfű, Malricaria inadara- ebszékfű, valamint több egyszikű gyom.
A Datura siramonium - csattanó maszlag, nem fordulhat elő étkezési mák állo-
mányban.
A preemergens gyomirtó szerekre a mák érzékeny, a herbicid kijuttatása után le-
hulló eső bemoshatja a szert a talajba, a mák kipusztulhat, fejlődésében visszamarad-
hat. Korai vetés esetén az alapkezelés nem javasolt, mivel a mechanikai gyomirtással
ezek kiirthatók, a melegigényes gyomok pedig később jelennek meg. Hatásos a me-
chanikai és a vegyszeres gyomirtás kombinációja. Fosternergens kezelésre akkor ke-
rülhet sor, ha a mák eléri a 2-4 valódi lombleveles állapotát.
Az elvetett magot és a kelő csíranövényeket talajlakó gombák károsíthatják
(Helminthosporium spp., Pseudomonas spp., Fusarium spp., Alternaria spp.), hiányos
kelést, ill. a csíranövények pusztulását okozva.
Csapadékos, hűvös nyarakon, sűrű növényállományban a legveszedelmesebb kóroko-
zója, a mákperonoszpóra (Peronospora arborescens Berk.). Fellépésével, 80-100%-os
termésveszteséget is előidézhet A fiatal növény levele sárgul, fonákán világosszürke pe-
nész képződik, szára megcsavarodik, a tenyészőcsúcs megfertőzése után az egész nö-
vény elpusztul. Idősebb növények levelein elhalt foltok képződnek, a tokok fejletlenek
maradnak, elszáradnak, magvak nem fejlődnek bennük. Védekezni a vetésváltás betar-
tásával, tarlómaradványok alászántásával, csávázott vetőmag használatávallehet
Veszedelmes gombabetegsége a levél- és tőszáradást okozó Pleospora papaver-
aceae Wint. (Helminthosporium papaveris), a mákot minden fejlődési szakaszában
fertőzheti, korai fertőzés esetén a csíranövény elpusztul. Az idősebb növény levelein
és szárán sötétbarna, növekvő foltok képződnek, súlyos fertőzéskor a foltok összeol-
vadnak, a levelek elszáradnak, lehullanak. Későbbi fertőzés tünetei a bimbókan és a
tokokon mutatkoznak: deformálódnak, rendellenesen fejlődnek, elszáradnak. A gom-
ba melegigényes (hőmérsékleti optimurna 25-30 °C). Megelőzési lehetőség mély-
szántás, vetésváltás betartása, korai vetés, bórtartalmú műtrágyák használata.
A baktériumos gyökér- és szárrothadás (Erwinia carotavora (Jones) Holland)
fellépésekor a levelek lankadtakká válnak, a száron fekete, nyálkás foltok képződnek,
a bélszövet szétfolyik, kellemetlen szagú váladék képződik. Mélyfekvésű területeken,
nedves talajállapot mellett a meleg, csapadékos időjárás kedvez a fertőzésnek.
A fuzáriumos tőrothadás (Fusarium oxosporum Schl.) esetén a leveleken először
sötétzöld, majd barna, beszáradó foltokjelennek meg, a szár üreges, a gyökér korhad,
barna, szivacsos, penészszagú, az egész növény elpusztul. Megelőzés: 4-5 év múlva
kerülhet csak vissza ugyanarra a táblára.
Akorompenész (Dendryphion spp.) az érett mákon (leveleken, tokon) fekete penész-
bevonat formájában jelenik meg, főleg nedves, csapadékos nyarakon okoz jelentősebb
kárt (a morfintartalom csökken), aminek teljesztésében a levéltetvekjátszanak szerepet.
A karompenésszel együtt számíthatunk a bársonyfoltosság fellépésére (Macro-
sporium bresadalae PARIS!), bársonyos, fekete foltok láthatók a zöld tokon.
Nyár közepén-végén léphet fel helyenként a lisztharmat (Erysiphe communis). A
sokgazdás gomba gazdasági kártétele a mákban kisebb, főleg meleg időjárásban fer-
tőzhet.
Talajlakó kártevői a pajorok, drótférgek, bagolylepkehernyók.
290 ÉTKEZÉSI MÁK

A mák legveszedelmesebb rovarkártevője a máktokormányos (máktokbarkó)

(Ceutorhynchus maculaalba herbst). A máktáblán áttelelt bogár május elején kezdi
rágni a vastagabb leveleket. A meggörbült bimbós száron történő súlyosabb rágás a
mák fonnyadását, elszáradását okozza. A kinyílt bimbókba rejtőző bogár a tokokba
rakja tojásait, a tok falán a rágás következtében tejszerű, későbbbeszáradó ragacsos
nedv jelzi a kártevő jelenlétét. A lárvák egyrészt a mákszemeket rágják, másrészt vá-
ladékukkal károsítják a rekeszfalak szöveteit. A tokokból magukat kirágó lárvák be-
ássák magukat a talajba, a bábok az ősz folyamán imágóvá alakulnak, és áttelelnek,
míg a következő év májusában elő nem jönnek a talajból. Tömeges kártétel száraz,
meleg, szélcsendes időjárás esetén következik be (az imágók több km-es távolságra
képesek repülni). A következő évi nagyfokú károsításra a lárvák áttelelésére kedvező
esős, párás, melegebb időjárás esetén számíthatunk
A máktokszúnyog (máktoklégy) (Dasyneura papaveris winnertz) a máktokor-
mányos által felsebzett tokokba rakja tojásait, a máktok belseje penészedik, rothad.
Száraz, meleg időjárás kedvez a felszaporodásának
A répa- (mák-) levéltetű (Aphis (Doralis) fabai scop.) szívogatása késlelteti a nö-
vény fejlődését, a levelek zsugorodnak, száradnak, elpusztulnak.
A mákszárdarázs (Timaspis papavris kieffer) lárvája járatokat rág a növénybe, a mák
sárgul, fonnyad, elszárad. A mákszárban telel át, védekezni a szár eltávolításával lehet.
A fekete mák-gyökérormányos (Stenocarus fuliginosus marscam) a 4-8 leveles
mák levelét hámozgatja, a növény fejlődésében leáll, hervad, szára törik. Az őszi
máknál számítható a kártevő felszaporodására.
A mákvirág-szúnyog (Chlinodiplasis papaveris kjell.) kártétele nyomán a bimbó
nem nyílik ki, a szirmok rárothadnak a tokokra. Virágzás végén csapadékos, párás
időjárás növelheti a kártételt

5.5.6. Érés és betakarítás

Az érett máktok fajtára jellemző szalmasárga vagy szürkés sárga színű, nyomásra
roppan, a rekeszekben lévő szemek elérték a fajtára jellemző színüket. A tok érésko-
ri nedvességtartalma 12-16%, a mag nedvességtartalma 9-12%.
A betakarítás ideje július közepe-augusztus közepe. Kézi betakarítás történik házi
kertekben és morfingyártás esetén max. l O cm-es szárhosszúsággal. Kétmenetes gépi
betakarítás esetén a gabonakombájnra szerelt adapter a máktokot rövid szárrésszel le-
vágja, gyűjtőkocsira kerül, majd stabil cséplőgéppel, rostálással különválasztják a
mákszemeket a murvától (máktok+ rövid szárrész = morfingyártás alapanyaga).
Egymenetes betakarításkor a gabonakombáj ma szerel t adapter l 0-15 cm-es szárrés-
szellevágja, a kombájnban történik a tok felnyitása, a szem elválasztása a murvától.

5.5. 7. A mák minősége

A mákszem 47-53% olajat (65-75% linolsav, 15-16% olajsav), 18-22% nyersfehér-

jét és kb. 60 alkaloidot (kb. 4-21% morfin, 4-12% narkotin, lényegesen kevesebb
(0,5-2,5%) kodein, narcein, tebain, papaverin) tartalmaz. A kereskedelmi mák minő­
ségi követelményei a 28. táblázatban.
 ÉTKEZÉSI MÁK 291

28. táblázat. A kereskedelmi mák minőségi követelményei

Mag Tok
Megnevezés l. oszt. 2. oszt.
l. oszt. 2. oszt. 3. oszt.
Szár
Tisztaság 98% 96% 94% !Oem 15 cm
Nedvességtartalom 9% 9% 9% 14% 14%

5.5.8. Vetőmagtermesztése

Előveteménye azonos fajú növény nem lehet, olyan növények sem, melyek a pero-
noszpóra, a levél- és tőszáradás, a korompenész, a gombás betegségek, valamint a
baktériumos szárrothadás gazdanövényei.
A szigetelőtávolság elit vetőmag előállítása esetén 400 m, I. fokúnál 200 m. Az el-
ső szántófóldi ellenőrzést virágzáskor, a másodikat az érés idején végzik. A virágzás
kezdetén virágszínre és habitusra, éréskor az eltérő típusokra szelektálnak
Veszélyes gyomnövény nem lehet a táblán. A vetőmag minőségi követelményei:
- mák: tisztaság 98%, csírázóképesség: legalább 80%, nedvességtartalom: 9%;
- murvás mák: tisztaság 97%, csírázóképesség: legalább 70%, nedvességtartalom: 9%.
 6. Olajtök

6.1. Jelentősége

A közönséges tökfélék közül legértékesebb az olajtök. Mai tudásunk szerint Észak-

Amerika déli része és Közép-Amerika az őshazája.
Hazánkban nagyobb területen a XX. században terjedt el. Az 1970-es évektől
kezdve termesztésével a kisüzemek mellett a nagygazdaságok is foglalkoznak. A ne-
mesítők munkája több, a tájfajtákat felülmúló, államilag elismert fajtát hozott létre.
Termesztése az ország valamennyi termőhelyén megtalálható, legnagyobb területen
mégis Vas, Zala, Csongrád, Hajdú-Bihar és Békés megyékben termesztik.
A világon a különböző tökfajokat összesen 970 OOO-l l 00 OOO hektáron termesz-
tik. A legnagyobb termesztők az ún. FÁK országok 570-600 ezer hektárraL Európá-
ban Románia (45-48 ezer hektár), Spanyolország (42-46 ezer hektár), Bulgária
(36-38 ezer hektár) és hazánk (26-28 ezer hektár) jelentős olajtök termesztő, a ten-
gerentúl az USA-ban van a legnagyobb vetésterület (116-120 ezer hektár). Hazánk-
ban az olajtök területe mintegy 20 OOO ha.
Az olajtök iránt megnyilvánuló érdeklődés és termesztés nem véletlen. Termése, a
kabak (török eredetű szavunk) értéke még ma sem ismert maradéktalanul.
A héj nélküli (helyesebben puha héjú) magja közvetlen emberi fogyasztásra alkal-
mas (natúr állapotban, enyhén pirítva), sajtolás útján kiváló minőségű salátaolajat ad,
a visszamaradó extrahált dara (préselvény) koncentrált fehérjetakarmány.
A tökhús értékes tömegtakarmány.
A magból kinyert olajat a kozmetikumokban és a gyógyhatású készítményekben is
felhasználják.
Jelentős a vitamintartalma (különösen gazdag A- és E-vitaminokban). Ásványi anya-
gokban (makro- és mikroelemekben) is gazdag. A kedvező élettani hatás a benne talál-
ható túlnyomórészt telítetlen zsírsavaknak is köszönhető. A frissen sajtolt olaj 5-6 °C-on
(háztartási hűtő) hónapokig is tárolható minőségromlás nélkül minden stabilizáló anyag
hozzáadása nélkül. A ma használatos olajkinyerési eljárásokkal az olajtartalom mintegy
70%-a nyerhető ki, a többi visszamarad az ún. extrahált darában vagy préselvényben.
Az olajtök termőhelytől, évjárattól, a fajtától, a termesztés módszerének színvona-
lától ftiggően 60-80 t/ha, nem ritkán l 00 t/ha termésre is képes (6-l O kg/m 2). A
tökhús:tökmag arány a fajtától, az egyedi kabakmérettől (amit részben emberi beavat-
kozással szabályozhatunk) függ. A gyakorlatban a kabaktermésből 2%-nyi légszáraz
(7-9% víztartalmú), közvetlen fogyasztásra vagy olajnyerésre alkalmas mag nyerhe-
tő. A mag kinyerés legkedvezőbb a 3-5 kg-os kabakokból.
A termés legnagyobb hányadát a tökhús adja (97-98%), melynek takarmányozási
értéke felülmúlja a takarmányrépáét. Jó étrendi hatású, szívesen fogyasztja a kecske,
a juh, a szarvasmarha és a sertés.
 OLAJTÖK 293

A magból hideg vagy meleg sajtolással előállított zsíros olaj kiváló étrendi és ro-
boráló hatású salátaolaj. Piaci értéke többszöröse a napraforgó- vagy repceolajnak
Rendszeres fogyasztása jótékony hatású a gyulladásos betegségek, az érelmeszese-
dés, és a prosztatapanaszok mérséklésére.
Termése. Mag és kabakhús termése az alábbiak szerint alakul:
szántóföldi termőhely mag, t/ha kabakhús, t/ha
1., II. középkötött mezőségi talajok 0,7-1,0 60-80
IV. laza és homoktalajok 0,4-0,8 50-70

6.2. Botanikáj a és fiziológiája

Az olajtök a kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztályába, a kabakvirágúak (Cucurbita-
les) rendjébe, azon belül a kabakfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. A család gaz-
dag nemzetségekben, az olajtök a Cucurbita, a közönséges tökfélék nemzetségébe so-
rolt. Latin neve: Cucurbita pepo L. ssp. styrica (szin. elnevezés: C. p. var. oleifera).

12. ábra. Olajtök

294 OLAJTÖK

Az olajtök egylaki, váltivarú, lágyszárú, egyéves növény. Gyökérzete 3 m mélysé-

gig is lehatoló fő- és mellékgyökerekből áll. A hajtásrendszert tekintve vannak "gug-
gon ülő" és indásodó szárú fajták Ez utóbbiak szárán csomók és indák találhatók. A
csomókból járulékos gyökerek fejlődnek. A szár üreges, a levelek tenyeresen tagol-
tak, az egész növény szőrözött. A hím virágok hosszabb száron ülnek, mint az alsó ál-
lású, magházon nyíló nővirágok. A virágok színe krómsárga. Egy-egy növényen 3-4-
szer annyi nővirág fejlődik, mint hím virág (12. ábra).
A megtermékenyítést háziméhek, vagy méh alkatú rovarok végzik. A termés ún.
áltermés, húsos kabak, alakja gömbölyded, színe zöld, sötétebb csíkozássaL Éret-
ten sárga alapon a csíkozás rozsdabarna, a héja fényes, körömmel alig karcolható.
Az alapi részén 6-12 cm-es kocsány található, amely az érett termésen elfásodott.
Az érett kabakok 1-8 kg tömegűek, normál körűlmények között egy növényen 2-4
db terem. Az érett kabakban a magok sugaras elrendezésben, a laza bélállományon
függnek.
A magok valójában nem héj nélküliek, hanem puha héjúak, alakjuk csúcsban vég-
ződően ovális, színük zöld. Ezermagtömegük 180-200 g. A magvakat megszárítva,
vékony áttetsző hártya borítja.
Meleg- és fényigényes, a O oc alatti hideget nem tűri, ez alól csak az érett kabak
kivétel, mert az -4-6 °C-t is elviseli. Csírázáshoz legalább 12-14 oc szükséges. A nö-
vekedési szakaszban 22-25 °C-t, a terméskötéshez pedig 26-28 °C-t igényel. Tenyé-
szideje 120-150 nap. Az első virágok a kelést követő 60. nap utánjelennek meg. Víz-
igénye mérsékelt, viszont sok könnyen felvehető tápanyagot kíván.

6.3. Biológiai alapok

Államilag elismert 5 fajta van, amik guggon ülők és futók egyaránt. Ezek mind a gé-
pi, mind a kisüzemi kézi erőre alapozott igényeket kielégítik.

6.4. Termőhelyigénye

Talajigénye. A talaj genetikai típusa iránt nem igényes, csak a szikes és az egész se-
kély termőrétegű talajokon V-Vl. termőhelyeken nem célszerű termeszteni. Nagy
terméseket viszont csak a jó táperőben és kultúrállapotban lévő talajokon ad. Mész-
igénye is mérsékelt, 6-8 pH-jú talajok egyaránt megfelelők.
ldőjárásigénye. Melegkedvelő, nappal közömbös és fényigényes. Szárazságtűré­
se a kezdeti virágzás kivételével jó. Az érett kabakon kívül az egész növény fagyér-
zékeny. A korai vetést az április végi, május eleji fagyok erősen veszélyeztetik. A
megtermékenyüléshez ezenkívül 75% feletti páratartalmat is megkíván. Alapvetően
ott érzi jól magát, ahol a FAO 400-as kukoricák is beérnek. Jó vízhasznosító képes-
sége miatt egyszeri öntözést igényelhet a kezdeti virágzáskor.
Környezetigénye. Alkalmazkodóképessége jó, függetlenül a gazdaság növényter-
mesztésének extenzív, félintenzív vagy intenzív módszereitől. Káros szomszédság-
nak számítanak mindazok a növények, melyeket a szürkepenész veszélyeztet.
 OLAJTÖK 295

6.5. A termesztés módszere

Az olajtök nagyobb gazdaságban gépi művelésben árunövényként, családi gazdasá-
gokban, házi kertekben saját szűkségletre, kézi erőre alapozva egyaránt sikerrel ter-
meszthető. Hasznos növénye a biotermesztöknek is.

6.5.1. Elővetemény-igénye

Megfelelő elővetemények azok a növények, amelyek viszonylag gyommentesen

hagyják vissza a talajt. Nem ajánlott a burgonya és a napraforgó sem elővetemény­
nek. Önmaga után 2-3 évig nem termeszthető, vetőmagnak 5 év kihagyás szükséges.
Utána rozs, őszi búza és tavaszi vetésű növények egyaránt vethetők

6.5.2. Talaj-előkészítés

Az elővetemény lekerülésétől kezdve az őszi forgatásos alapművelésig ajánlott a ta-

laj gyommentesen tartása, mivel törekedni kell az olajtök gyomszabályozásánál a
herbicidek minél kisebb mértékű használatára.
Az őszi szántás vagy ásás elengedhetetlen feltétele a sikeres termesztésnek Ezzel
a művelettel dolgozzuk be a talajba a szerves trágyát, a műtrágya egyrészét, nyitunk
utat a téli csapadéknak
Tavasszal első az alapművelés elmunkálása simítóval, fogassal, gereblyézéssel. A
vetésig sekélyműveléssel és utána felületzárással (fogas, kultivátor, rotációs kapa)
gyommentesen kell tartani a talajt.
A tavaszi felszínegyengető és porhanyító műveleteket csak a vetésmélységéig vé-
gezhetők. A vetőágyat kombinált eszközzel kell előkészíteni 5-7 cm mélyben.

6.5.3. Tápanyagellátás
Az olajtök nagy termésekre képes, viszonylag sok tápanyagat igényel. Kitűnően
hasznosítja a szerves trágyákat, ezért trágyaszükségletének egyrészét ajánlott istálló-
trágyával, komposzttrágyával, homoktalajon zöldtrágyával kielégíteni (olaj retek,
facélia, csillagfürt). Tápanyag-kivonását, trágyaigényét a 29. táblázat tartalmazza.

29. táblázat. Az olajtök tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántófóldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 78 65 55 47 41
l. PzÜs 40 38 35 32 30
KzÜ !25 105 90 85 80
N 84 73 65 57 52
Il. PzÜs 49 44 40 37 35
K20 !20 liO 90 85 80
296 OLAJTÖK

Az olajtök a mag és a hozzá tartozó kabaktennéssel a következő tápanyagokat ve-

szi fel a talajból:
nitrogén (N) 50 kg/t mész (CaO) 20 kg/t
foszfor (P 20 5) 35 kg/t magnézium (MgO) 10 kg/t
kálium (K 20) 100 kg/t
A N-műtrágyát csak a vetés-előkészítéssel kapja, különben kiadós esővel a tennő-
réteg alá bemosódhat, ami a talajéletet is hátrányosan érintheti.

6.5.4. Vetés
Csak csávázott vetőmag vethető. A vetőmag kiszámításánál abból kell kiindulni, hogy
0,7-0,8 m2 egyedi tenyészterületet igényel. Vethető géppel vagy kézzel szemenként
Gyakori a fészkes vetés, előcsíráztatott magokkaL Optimális vetésideje 12-14 oc ta-
lajhőmérsékletnél, május első dekádjában.
Köztesként vethető a kikeit kukorica minden 3-4 sorába, de így kevesebbet terem.
Gépi művelésre l ,2-l ,5 m-es sortávolság és 0,5-0,6 m-es tőtávolsággal, így a kez-
deti fejlődésben 2-szeri mechanikai gyomirtás is végezhető.
A vetésmélység, a talaj kötöttségétől ftiggően 5-7 cm legyen. Vetés után hengerez-
ni kell. Jól beállt, ha a két lombleveles állapotban 12 600-13 400 db/ha sűrűségű az
állomány (30. táblázat).

30. táblázat. Olajtök vetési útmutató

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő IV. 25.-V. 10. 13-14 oc talajhőmérsékleten
-legkésőbb v. 20.
Vetésmé1ység 4 cm
5-6 cm homokon
Sortávolság 120--140 cm
Tőtávolság 40 cm vetőmag-szaporításkor a szelek-
ciós távolság:
- szuperelit szaporulatnál l OOO m,
-elit és I. fokú szaporulatnál 500 m
Tőszám 17 000--20 OOO db/ha
Ezermagtömeg 100--300 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 12%, legfeljebb

6.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A gyomszabályozásban, a kártevők, a kórokozók elleni védekezésben törekedni kell
a vegyszerhasználat mérséklésére, kiiktatására.
A gyomok közül a T4 , G 1_ 3 , H 1,3 életformájúak okozzák a legtöbb kárt. Herbi-
cidérzékeny növény. A ma használatos herbicidek szűk hatásspektrum úak, ezért a me-
chanikai gyomszabályozás lombzáródásig (2-3 kapálás) elengedhetetlen.
 OLAJTÖK 297

A kártevők közül a talajlakó polifágok okozhatnak kárt. Ellenük a vetést megelő­

zően, kizárólag felmérés alapján, talajfertőtlenítéssei lehet védekezni. Az ún. "zöld-
kártevők" elkerülik a tököt, néha megjelenhet az uborka-levéltetű, de ellene csak ve-
tőmagtermesztésben kell védekezni.
A kórokozók közül a lisztharmat, a peronoszpóra, a szürkepenész veszélyeztethe-
tik a termést, megjelenésük esetén a szőlőben használatos fungicidek ajánlhatók.
Öntözést általában nem igényel a tök, kivételesen szárazságban, rossz vízszolgál-
tató képességű talajon a kezdeti virágzás idején szükségessé válhat 25-30 mm öntö-
zővíz, l O mmlh intenzitássaL

6.5.6. Érés és betakarítás

Az olajtök érése folyamatos, augusztus közepétől a -2- -4 °C-os őszi talajmenti fa-
gyokig tart. Az érett kabakok kocsánya elparásodott, pattanva törik, a kabak felszíne
fényes, körömmel alig sérthető meg. Az érett kabakot kettévágva, benne a magok tel-
tek és sötétzöldek.
Célszerű az érés kezdetétől a folyamatos kézi szedést választani vagy a betakarí-
tás, a magkinyerés, a mosás, a szárítás gépesítését alkalmazni.
A nedves, nyálkás, bélrészeket tartalmazó magokat alaposan át kell mosni, erre a
célra kizárólag ivóvíz használható.
A szántást még a magkinyerés napján meg kell kezdeni, 50 °C-nál nem melegebb
hőközléssel és mindaddig folytatni kell, amíg 8-9% víztartalmúak a magok (31. táblázat).

31. táblázat. A légszáraz magtermés változása

a kabakmérettől fúggően

Kabaktömeg, Kinyerhető légszáraz

kg mag,%
0-3 1,10-1,54
3-4 1,53-2,64
4-5 1,30-2,05
5 kg felett 1,12-1,86
átlag 1,98-2,11

A jól átmosott, száraz magok nem tapadnak össze, 30-40 cm-rőlleejtve vagy meg-
mozgatva "peregnek". Az így kezelt magtételből a "tökpihét", a léha szemeket szél-
rostával lehet eltávolítani. A magkezelésekre, a tárolásra az élelmiszerekre vonatko-
zó higiéniás szabályok kötelezők.
Jónak értékelhető a termés 80 t/ha nyers termés esetén, amiből 2%-nyi száraz, pi-
acképes magot lehet előállítani. A jó minőségű magtétel 98% tisztaságú, a tört, a hán-
tolt szemek aránya 5%-nál kevesebb.
A tökhús kérődzőkkel, sertésekkel etethető frissen, kézi betakarítás esetén. Gépi
betakarításkor a tökhús könnyen keveredik a talajjal és károsodás nélkül takarmányo-
298 OLAJTÖK

zás céljára nem használható fel. Éréskor a vadkár csökkentése céljából a megfelelő
védelemről gondoskodni szükséges.

6.5.7. Az olajtök minősége

Magjának nyersfehérje-tartalma abszolút szárazanyagban 35-43%. Nyers olajtartal-
ma 48-52%. Az olaj színe ráeső fényben zöld, áteső fényben vörös.
Telített zsírsavtartalma (palmitin, sztearinsav) 18-28% között van, a telítetlen
(linol-, olajsav) 60-78%.

32. táblázat. A héjnélküli tökmag olaj tulajdonságai

és beltartalmi összetevői

ráeső fényben zöld

Az olaj színe
áteső fényben vörös
Fajlagos tömeg 0,90--0,92 kg/dm 3
Jódszám l 00,00-130,00
Savszám (:mg KOH/g:) 0,40--2,00
Elszappanosítható szám 170,00--200,00
Nem elszappanosítható rész 0,40--2,00%
Telített szírsavak (pa1mitin-, sztearinsav) 18,00--28,00%
Telítetlen zsírsavak (lino!-, olaj sav) 60,00--78,00%

6.5.8. Vetőmagtermesztése

A szelekciós távolsága más fajtától, spárgától, csillag- és laskatöktől, továbbá

cukkinitől Elit és l. foknál 500 m. Előveteménye nem lehet egyéb kabakos, továbbá
paprika, paradicsom, burgonya, dohány, tojásgyümölcs és lucerna. A szántófóldi
szemlékre az első kötés kifejlődésekor és az első kötések érésének idején kerül sor.
Baktériumos szögletes levélfoltosság amintaterek átlagában 10 növényen fordulhat
elő. Veszélyes gyomnövénytől mentes legyen az állomány.
A mag csírázóképessége, tisztasága, nedvességtartalma a 30. táblázatban található.
 7. Olajretek

7.1. Jelentősége

Az olajretek többhasznú olajos magvú, egynyári, rövid tenyészidejű, keresztesvirágú

növény. Tavaszi vetése generatív maghozó, az augusztusi pedig vegetatív típusú.
Jelentősége az iparban, a mezőgazdaságban, a talaj- és a környezetvédelemben
egyaránt figyelemre méltó.
Magjának 35-40% olajtartalmát és összetételének frakcióit a gép- és a vegyipar
hasznosíthatja, a műanyaggyártásnak nyersanyaga. Egyes összetevői energia-nyerés-
re is felhasználhatók.
A mezőgazdaságban a kettőstermesztés másodvetésű zöldtakarmány és zöldtrágya
növénye. Nyárutón és ősszel juhoknak, kecskéknek és növendék állatoknak
karotindús legelője. A talaj kultúrállapotának fenntartásában, javításában van szerepe.
A növény gyökérnedvei fonalféreg-ritkító hatásúak és előnyösen befolyásolják a ter-
mőréteg biológiai egyensúlyát.
Mindezekért a környezetvédelem, a biogazdálkodás és a burgonya legfigyelemre-
méltóbb zöldtárgyanövénye. Vetésterülete hazai és külfóldi fajták vetőmagszaporítá­
sára és olajos magjáért 5-8000 ha, zöldtakarmánynak 3-5000 ha, biogazdálkodásban
zöldtrágyának 1-2000 ha-ra becsülhető.
Magtermése: Termőhelyenként az alábbiak szerint alakul:
L középkötött mezőségi talajon l ,2-2,5 t/ha,
IL középkötött erdőtalajon l ,3-2,8 t/ha,
IV. laza és homoktalajok O, 7-2,0 t/ha.
Az utóbbi évek hazai magtermése zömmel l ,5-2,0 t/ha között változott.

7.2. Botanikáj a és fiziológiája

A keresztesvirágúak családjában a retekfélék fajához tartozó olajos magvú növény-
változat [Raphanus sativus L. convar, oleiferus (Mill.) Metzger] az olajretek.
Hosszúnappalos. Tavaszi vetéssei a mag beéréséig a tenyészideje 90-100 nap. Az
április második felében vagy májusban vetett mag már elhúzódva virágzik és októ-
berre érlel heterogén ezermagtömegű magot. A júniusban és júliusban vetett állo-
mányban rövid marad a szára és becőiben a magvak nem érnek be.
Az augusztusban vetett vegetatív típusú marad, 6-7 hétre legtöbbször 80 cm-t
meghaladó szárat nevel. Virágzásnak szeptember második felében, vagy október ele-
jén indul, és magot nem érlel. Zöldellő állománya -5 és -7°C-on még nem fagy el.
Gyökér. Karógyökerű. Az elsőrendű gyökéroldalágak vékonyak, nagyjából két ol-
dalán helyezkednek el. A gyökércsúcsához eső oldalágak fejlettebbek és hajszálgyö-
300 OLAJRETEK

kérszerűek. A gyökér ritka térállásban megvastagszik A másodvetésű növény karó-

gyökere az állomány l 0-20%-ában- enyhe időjárású októberben- a jégcsap típus ú
vagy a vállas retektestre jellemzően is megvastagodhat
Szár. Egyenes, főtengelyes, lágyszárú. Keresztmetszete megközelítően szabályta-
lan köralakú, finoman barázdázott Belül üreges, az üreget a generatív szakasz végé-
re széles, laza bélszövet veszi körűl. Szártőben a generatív szakasz végén előfordul
antociános elszíneződés.
Levél. Egy nóduszból egy levél ered 113-os szórt állássaL A levélnyél kissé kiszé-
lesedett, pámaszerű bázissal indul a nóduszból. A levéllemez eresen tagolt. A levélle-
mez alsó része szeldelt, a csúcsa felé a tagolódás csökken, az osztott és hasadt levél-
lemezrészektől a karéjosig.
Virág. Keresztes virág. Fürtvirágzata fiatal korban sátor, idősebb korban megnyúlt
ftirt. A virágszín kék és fehér között változó. Távolról az elhúzódó virágzás szennyes
fehérhez közelítő.
Termés. Becőtermésű. A becő 4-6 cm hosszú, hengeres, vége hegyes, érés előtt
zöld, éretten homokszürke. Belül szivacsos. A becőben 5-1 O mag van. Éretten nem
nyílik fel. Emiatt kicsépléskor csírasérülés fordul elő.

13. ábra. Olajretek

 OLAJRETEK 301

Mag. Világosbarna, egyes becőben téglavörös is lehet. Ezermagtömege 8-ll g.

Alakja kissé összenyomott, ovális. Magja 35-40% olajat tartalmaz (13. ábra).

7 .3. Biológiai alapok

Ázsiából a XVIII-XIX. században terjedt el a Földközi-tenger országaiba, ahol több-
nyire kínai retek néven ismerik. A franciák - talán ezért - szintén így nevezik (Radis
chinois). Ebből az időből hazai termesztéséről mostanáig nincs adat. Európa többi or-
szágában az olajretek nevet használják.
Szántóföldön az olajretket először 1965-ben vetették a Bordeaux környékéről szár-
mazó francia tájfajtábóL Szaporítóparcellákon szelektáJt vonalaiból lett az első ma-
gyar olajretekfajta 'Leveles' elnevezéssel Szegeden. Előzetes elismerést 1975-ben
kapott, állami minősített fajta pedig 1980-ban lett.
Elterjedéséhez hozzájárult az organikus gazdálkodás térhódítása és a német fajták
vetőmagjának szaporítása az országban.

7 .4. Termőhelyigénye

Talajigény. Magjáért valamennyi középkötött mezőségi és erdőtalajon, továbbá hu-

muszos és gyengén humuszos homoktalajokon ad megbízható magtermést Tavasszal
a mezőségi talaj legyen belvíztől mentes és ne hátráitassa a vetést március második
felében vagy április elején. Kötött réti és termő szikes talajokra nem való.
ldőjárásigény. Mérsékelt vízigényű. Kelését segíti a nyirkos, jó magágy. Vegeta-
tív szakaszban a májusi esőket meghálálja.
Fagytűrése tavasszal jó. Érését a szélsőséges időjárás sem zavarja, mert a becők
éretten jól zárnak és nem peregnek.
Másodvetésére a lazább erdő, a humuszos és gyengén humuszos talajokat igényli.
Környezetigénye. Alkalmazkodóképessége jó, külterjes viszonyok között is jól
fejlődik, igényes a talaj kultúrállapotára.
Erdővel szomszédos táblába tavasszal ne vessük, mert zöldje vadcsalogató és tete-
mes kárt okozhatnak a kelő és zöld vetésben.
A vetés szélein a ritkuló állományt érdemes virágzás kezdetén lekaszálni a kárte-
vők elleni védelem miatt. Érésekor a házi veréb károsíthatja.

7 .5. A termesztés módszere

7.5.1. Elővetemény-igénye

Legjobb előveteményei a kalászosok, a nyáron betakarított nem pillangós zöldtakar-

mányok, a csalamádé és a silókukorica.
Ne legyen előveteménye a napraforgó, a szemes kukorica, mert a visszamaradó
gyökér és szár egyenetlen kelést idézhet elő.
302 OLAJRETEK

Ne legyen előveteménye pillangós virágú szálastakarmány és maghüvelyes, mert

elhúzza a virágzást és utóvirágzást is okoz.
Ne legyen előveteménye őszi káposztarepce vagy mustár a közös kártevők miatt.
Az olajretek kiváló előveteménye burgonyának, cukorrépának, dohánynak, vala-
mennyi őszi és tavaszi kalászosnak és szántóföldi zöldségféléknek, kivéve a retek- és
káposztafél éket.
7.5.2. Talaj-előkészítés

Középkötött talajokon nyáron betakarított kalászosok után a szalma lehordására, a

tarló hántására és zárására pár napon belül kerüljön sor.
A tarlóhántás legyen minél sekélyebb, azért, hogy a betakarításkor elpergett kul-
túrnövény magjábóllehessen árvakelés, a gyomok kelésével együtt. Az árvakelést, a
gyomokat és a felszínen maradt tarlómaradványokat, a legkorábban virágzásnak in-
duló gyomnövénnyel együtt dolgozzuk be a talajba, s a talaj felületét ismét zárni kell.
A második nyári talajmunkának az is a célja, hogy a talajéletet fenntartsa és az egy-
nyári gyomokat ritkítsa. Az őszi szántás ne legyen mélyebb 20-22 cm-nél.
Tavasszal az osztóbarázdák behúzása és a simítózás után március második felében
6-8 cm-es magágy elegendő.
Ősszel betakarított elővetemény után célszerű a tarló- és gyökérmaradványok tár-
csás aprítása, s ezt követően a növénymaradványok, valamint a felső 5-l O cm-es ter-
mőréteg 15-20 cm-re történő aláforgatása.
Homoktalajon nyáron betakarított elővetemény után- hasonlóan a középkötött ta-
laj munkáihoz - mind a tarlóhántásra, mind a hántott tarlón a kikeit gyomok virág-
zásba indulása előtti bedolgozására szükség van.
Őszi szántásra humuszos homokon csak ott kerüljön sor, ahol a téli és a tavaszi vi-
haros szelek nem okoznak homokverést Homokon 18-20 cm-nél mélyebb őszi szán-
tásra nincs szükség.
Tavasszal az elmaradt őszi szántás helyett homokon, közvetlenül a vetés előtt vé-
gezzünk tárcsával vagy ekével 10-14 cm mély talajmunkát, ami magágynak is alkal-
massá tehető gyűrűshengerreL

7.5.3. Tápanyagellátás
Tápanyag iránt viszonylag igénytelen. Amennyiben a szántófold talaja alaptápanya-
gokból közepesen ellátott, annyit kell adni foszforból és káliumból, amennyit a ter-
vezhető, jó közepes terméssel a talajból felvesz. Nitrogénadagja pedig függetlenül a
talaj humusztartalmától, a homoktalaj kivételével ne haladja meg a tervezhető ter-
méshez szükséges mennyiség 50%-át. A növény l tonna magterméssel a talajból az
alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 55 kg/t mész (CaO) 32 kg/t
foszfor (P 20 5) 30 kg/t magnézium (MgO) 6 kg/t
kálium (K20 5) 48 kg/t
Amennyiben a gazdaság olajretektermesztésre kijelölt táblájáról van talajvizsgála-
ti adat, akkor a megfelelő szántófóldi termőhely szerint érdemes kiszámítani a várha-
tó termés tápanyagigényét (33. táblázat).
 OLAJRETEK 303

33. táblázat. Az olajretek tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántófóldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 48 47 45 40 36
l. P20s 39 35 30 26 24
Kp 53 46 40 34 30
N 55 52 48 44 39
ll. P20s 42 38 33 29 25
Kp 57 50 44 38 33
N - - 55 50 46
IV. P20s - - 37 35 32
KP - - 50 46 41

A foszfor és a kálium műtrágyát kapja az őszi szántás előtt, kivétel a homoktalaj

esetében, amennyiben elmaradt az őszi szántás. A nitragént minden esetben a tavaszi
magágykészítés előtt kell adni.
7.5.4. Vetés
A hazai 4 olajretek fajta közül akár magjáért vagy zöldtakarmánynak, vagy pedig
zöldtrágyának vetik ezideig különbséget a gazdaságok nem tesznek. Az olajos apró
mag még szakszerű tárolás során is veszíthet csírázóképességéből, ezért érdemes csí-
ráztatni vetés előtt.
Vetőmagját indokolt csávázni, annak ellenére, hogy gombás betegségek ez ideig a
hazai olajretekfajtákon nem fordultak elő, viszont rovarölő csávázószerrel megelőz­
hető keléskor a bolhakártéteL
Vetésének ideje március 20-30. Még kései tavaszodás esetén is - szélsőséges,
esős, viharos időjárás kivételével - legyen elvetve az Alföldön márciusban. Kivételes
esetben a Dunántúlon és az ország északi részén húzódhat el április első dekádjára ve-
tése. Humuszos homokon is el kell vetni március végén.

34. táblázat. A magtermő olajretek vetéséhez útmutató

Megnevezés Adatok
Vetési idő Ill. 20-IV. 10.
Sortáv 24 cm
Vetésmélység 1-2 cm
Csíraszám 230-250 db/m2,
'
55-60 db/fm
Termő növény 100-120 db/m2
Ezermagtömeg 8-ll g
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 97%, legalább
Nedvességtartalom 10%, legfeljebb
304 OLAJRETEK

Sortávolsága-a vetőgép típusától fúggően- 24-30 cm. Vetésmélysége 2 cm kel-

lően nyirkos középkötött talaj okon; szárazabb magágy esetén legfeljebb 3 cm. Homo-
kon a vetés mélysége 3-4 cm (34. táblázat).
Mezőségi vályog- és erdőtalajokon vetését vagy sorhengerrel, vagy magtakaróval
zárjuk. Homokon vetés után a hengerezés elengedhetetlen.
Magjáért 1-1,25 millió csíra szükséges hektáronként. Jellemző ezermagtömege
8-ll g. Kelési vesztesége és természetes önritkulása 20-25%.
Kelése 6-8 napra várható. A kelés t követő l 0-15 napig fejlődése lassú. Ezt köve-
tően a növény magasságát, elágazásainak és virágzatainak számát a talaj nedvesség-
készlete és a lehulló csapadék ideje és tömege határozza meg.

7.5.5. Növényápolás, növényvédelem

Mechanikai növényápolást nem igényel. A mezsgyék és dűlőutak gyommentesen tar-
tásával kártevői ellen hatékonyabbá tehető a védekezés.
Gyomirtása. Magágykészítéssel talajba kevert ppi herbiciddel leghatásosabb a
gyomirtás. Ezek a vegyszerek rendszerint fényre veszítenek hatásukból, amit adago-
lásuknál számításba kell venni.
Lehet gyomokat irtani vetés után is, amennyiben az előző megoldás valamely ok-
ból elmaradt. A postemergens kezeléssei kijuttatott gyomirtó szer okozhat perzselési
károkat és elhúzódó virágzást is előidézhet
Betegségek gyakorlatilag nem fordulnak elő, de káposztafélék szomszédságában
mozaikosodás felléphet
A repcetermesztés térhódításával az ott előforduló betegségek átterjedhetnek az
olajretekre is. Jó erre felkészülni és folyamatosan ellenőrizni május-júniusban párás,
meleg időben az olajretektáblát is.
Kártevői a repce-fénybogár és a repcebecő ormányos !árvái. Levéltetűfertőzés rit-
kán fordul elő. A levéltetű megjelenését előidézheti a szomszédos gazdanövényen kí-
vül az elhanyagolt mezsgye vagy dűlőút is.

7.5.6. Érés és betakarítás

Érése július első felétől várható, attól fúggően, hogy optimális időben vetették vagy
megkésve. A megkésett vetésű is július végére, legfeljebb augusztus első dekádjára
beérik. Az elhúzódó virágzásból később érő becőkben heterogén az ezermagtömeg és
csírázóképessége a 85%-ot rendszerint nem éri el.
Javítható az elhúzódó érés lombtalanítássaL Érésgyorsító nemkívánatos, mert hasz-
nálatakor a becők nagyobb része még zöld és a biológiailag éretlen magokra káros.
Éretten a becő nem törik és nem nyílik fel. Aratásával a teljes érést be kell várni. Ez-
után 5-7 napon belül aratására kerüljön sor. Előfordul, hogy a túlérett magról a maghéj
leválik. A betakarítást kisebb menetsebességgel kell végezni, mert a becők a magvakat
erősen zárják. Aratás közben a magvak előtisztítása szelelő beállításával is elvégezhe-
tő, mert a becőtörmelékek higroszkóposak, s késleltetik a magvak utószáradását.
Az olajretek szára szárazon könnyen törik. A betakarítással a talajra került magvak
sekély tarlóhántás után is kikelnek Ez az árvakelés az utána következő tavaszi nö-
 OLAJRETEK 305

vénynek zöldtrágyája lehet. Az olajretek száraprításának és talajba dolgozásának leg-

jobb eszköze lazább talajon a forgóborona, nyomában gondosan hengerezve.
Előtisztítás. A teljesen érett, száraz, zárt és szivacsos becőtörmeléket a betakarítókom-
bájn nem választja szét, ezértszinte az aratással egy időben szükséges az előtisztítás.
Az erősebb dobütés ellenére a becőtörmelékek között gyakran 5-6% mag marad.
Célszerű a törmeléket megvizsgálni, s ha lehet, ezt még egyszer cséplődobon áten-
gedni, és utána tisztítani.
Szárítás. A beérett mag aratás után még száraz időjárás esetén is 13-14% nedves-
ségtartalmú. Ezzel a nedvességtartalommal az olajretek magja l 0-12 napig legfeljebb
l m-es gannaclában várhat a szárításra. Az ennél nedvesebb magot száritaní kell. Az
olajretek magjának szárításakor a beáramló levegő nem lehet több 40 °C-nál és a
magnedvességtartalmát 9%-ra kell csökkentse.
Finomtisztítására hónapok múlva is sor kerülhet, attól ftiggően, hogy a termelő mi-
kor kívánja értékesíteni. Ez a tisztítás az apróbb magok, tört magvak, gyomok mag-
jai esetleg apró talajmorzsák eltávolítására terjed ki.

7.7. Az olajretekmag minősége

Magja 35-40% olajat tartalmaz. Olajának összetétele: palmitinsav 6,2%, oleinsav 0,3%,
sztearinsav 1,6%, olajsav 33,5%, linolsav 21,0%, linolénsav 18,6%, eikozén 7,7%,
erukasav ll, 7%. Összetételének arányai termőhelytől ftiggően változhatnak. A zöld
olajretek takarmányértéke a másodvetésű takarmánynövényeknél található.

7.8. A vetőmag termesztése

Szigetelőtávolsága más rokon fajoktól és fajtáktól és retektől Elitnél 500 m, I. fokú-
nál 200 m, II. fokúnál l 00 m (35. táblázat).
Káros gyom: repcsényretek, vadrepce. Aranka, vadzab nem fordulhat elő a vetés-
ben. Sóskafélékből SE-E-ben 2, 1-11 fokúban 5 db fordulhat elő a mintában.

35. táblázat. Az olajretek vetőmagjának minőségi követelményei

Csírázó- Jdegenmag-tartalom, db/minta Nedvesség- Vizsgálati

Tisztaság,
Szaporítás i képesség, tartalom, minta,
legalább, összes, káros gyom,*
fok legalább, legfeljebb, legfeljebb,
% legfeljebb
% legfeljebb % g
SE-E
80 97,0 0,3 0,5 10,0 300
I. fok
* Káros gyom: repcsényretek, vadrepce, aranka, vadzab.

Repcemozaik 15%-os, baktériumos feketeernség 2%-os, gombásbetegségek 15%-

os aránya a maximálisan megengedett. (Betegségeket ez ideig magyar fajta vetésben
nem találtunk.)
 Előszó az ipari növényekhez

Az ipari növények csoportja speciális helyet foglal el a növénytermesztés oktatásában

és gyakorlati rendszerében. E növénycsoportot jelentősen eltérő felhasználási terüle-
tű növények alkotják. Meghatározó jelentőségűek az olajipari felhasználásra termesz-
tett növények, de fontos ipari alapanyagot szolgáltatnak a rostnövények, az élvezeti
termékek előállítására szolgáló dohány és a számos szempontból specifikumnak te-
kinthető seprűcirok is. E növények nem alkotnak egységes termesztési vagy botani-
kai csoportot, ugyanakkor több közös tulajdonsággal jellemezhetők.
Az ipari növények közé eltérő rendszertani csoportba tartozó fajok tartoznak (a
Compositae családtól a Solanaceae családig). Növénytermesztési szempontból ezek a
növények általában nagyobb, ill. speciális szakmai felkészültséget, speciális műsza­
ki-technikai hátteret, nagyobb, ill. más jellegű input ráfordításokat igényelnek a töb-
bi gazdasági növénycsoporttal összehasonlítva.
A múltban az ipari növények- más növénycsoportokkal együtt- olyan ágazatokat
jelentettek, amelyek - intenzitásuk miatt - elősegítették, katalizálták a termesztés-
technológia intenzív fejlesztését. Napjainkban és a jövőben is várhatóan fontos sze-
repet játszanak a korszeru agrotechnikai eljárások bevezetésében, megvalósításában.
A hazai és részben a világ növénytermesztését az erőteljes gabonacentrikus terme-
lési szerkezet jellemzi, amelynek mind az ökológiai, mind az agronómiai, mind a fel-
használási okai közismertek Ugyanakkor ez a gabonatúlsúlyú vetésszerkezet kedve-
zőtlenül növelheti a termelés ökológiai, agrotechnikai és ökonómiai kockázatát. A
sokszínűbb, változatosabb, eltérőbb növényi összetétel fontos szerepet tölt be az ipa-
ri, ezen belül is a legnagyobb vetésterülettel rendelkező olajipari növények között. Je-
lenleg az ipari növények vetésterületi aránya 13-15% a hazai szántófóldi termesztés-
ben, melynek mérsékelt növelése a jövőben szükséges lenne.
A növénytermesztés tehetőségei jelentős mértékben megváltoztak az elmúlt évti-
zedek során. Napjainkban teljeskörűen elfogadottá vált a fenntartható, multi-
funkciós növénytermesztés. A természeti erőforrások megőrzésében, fenntartásában
változatos, sokszínű vetésszerkezetre, eltérő, környezetkímélő agrotechnikai műve­
letek alkalmazására van szükség, mely célok elérését az ipari növények termeszté-
se jól szolgálja. A több irányú növénytermesztés jelentősége felértékelődött. A sok-
rétű termelési feladatok mellett a környezet- és természetvédelmi, a táj védelmi, a vi-
dékfejlesztési, a tájesztétikai, az energetikai, a szociális és egyéb funkciók megva-
lósítását is magukba foglalják, melyekben az ipari növények számos esetben fontos
szerepet kapnak.
Az ipari növények üzemi jelentősége sem elhanyagolható. E növénycsoportba tar-
tozó növényi kultúrák ökológiai igénye rendkívül változatos, a kiváló termőhelyi
 ELÖSZÓ AZ IPARI NÖVÉNYEKHEZ 307

adottságoktól kezdve a kedvezőtlen feltételekkel jellemezhető termőhelyekig vethe-

tök- növényfajtól ftiggően.
Nem véletlenül alakultak ki e növényekjellegzetes termelési tájkörzetei, ahol fontos
hagyományai vannak az adott növények termesztésének. E növényekjelentősége és ér-
tékesíthetősége a jövőben várhatóan növekedni fog, részben az élelmiszerfogyasztás-
ban, részben az energiatermelésben, részben a természetes alapanyagok iránti kereslet
fokozódásában megnyilvánuló igények miatt. Az ipari növények jelentős része az Eu-
rópai Unió által támogatott növények csoportjába tartozik gabonák, olaj-, fehérje- és
rostnövények, (GOFR): ami ugyancsak kedvező hatássallehet termesztésükre.
Az ipari növények termesztése rendkívül változatos, a sematikus modellek alkal-
mazása nem vezethet eredményre. Különösen fontos e növényeknél az ökológiai, ag-
ronómiai és műszaki-technikai optimurnak betartása, melytől való eltérések kedve-
zőtlenül befolyásolják a termésmennyiséget, termésbiztonságot és termésminőséget.
A korszerű termesztés ismertetésével, az eltérő agrotechnikai változatok összehason-
lító értékelésével szeretnénk segítséget nyújtani mind az egyetemi és főiskolai hall-
gatóknak, mind a már végzett szakembereknek a termelési folyamat hatékonyságának
növeléséhez, mind az ökológiai feltételek megőrzéséhez, mind a minőségi és bizton-
ságos ipari alapanyagok előállításához, mind a jövedelmező gazdálkodáshoz.
Új évelő ipari haszonnövénye tananyagunknak az energiafű. Vetésváltáson kívüli
ún. mellékszakaszon l 0-15 évig is terem. Előnye egyik oldalról, hogy nem jár mű­
velési ág változtatással és bármikor megszüntethető. Jó alkalmazkodóképességével a
gyenge termőhelyi adottságú szántókan is megél.

Debrecen, 2005
dr. Pepó Péter
szerkesztő
 8. Rostkender

8.1. Jelentősége

A kender ( Cannabis sativa L.) az emberiség egyik legrégebben termesztett, legsokol-

dalúbb és leghasznosabb növénye. Közép-Ázsiából származik és innen terjedt el
Ázsia más területeire, valamint Európába, Amerikába, Afrikába. Kultúrába vétele Kí-
nában kezdődött és ott i. e. 6500-ban már elterjedt gazdasági növény volt. Kezdetben
magját, olaját élelmiszerként, levelét, virágzatát gyógyszerként, illetve rituális/vallá-
si szertartásokhoz ajzószerként használták A kender rostját később kezdték felhasz-
nálni. Először kötelet, majd textilt készítettek belőle.
A kender termeszthető száráért, magjáért és mindkettőért, ez utóbbit a kender kettős
hasznosításának nevezzük. A szártermést a gyakorlatban kórótermésnek nevezik. A
nyers kóró rosttartalma 25-35 száza!ék. A külső háncsrész hosszú rostokat ( 1-1 Ocm), a
farész rövid rostokat (0,5 mm) tartalmaz. Feldolgozása során a kender hosszú rostjait
tartalmazó háncsrészt elkülönítik a farésztől, a háncsból nyert hosszú rostokat további
feldolgozási folyamat után elsősorban a textilipar hasznosítja, míg a farészt, amelyet a
gyakorlatban pozdorjának neveznek, pozdorjalapokká préselve a bútoripar hasznosítja.
A hazai kendertermesztés XX. századi fénykorában előállított kendertermékeknek (kö-
telek, spárgák, ponyvák, zsákok, pozdorj alapok) biztos hazai és külföldi (elsősorban
orosz) piaca volt, amely az 1980-as évek közepétől fokozatosan megszűnt.
A kendertermesztés, a -feldolgozás és a végtermék-előállítás korszerűsítésével, el-
terjedésével számos új ipari hasznosítási terület nyílik, melyek közül a két legna-
gyobb volument az autóiparban a műanyag burkolatok biokompozitokkal való kivál-
tása, az építőiparban hő- és hangszigetelő alkalmazása jelenti.
A modem textilipar a kenderből pamutszerű textíliákat képes előállítani. Felhasz-
nálási területei a 5.29.ábrán tekinthetők át.
Termesztésének és az új fajták EU fajtalistára kerülésének előfeltétele az alacsony,
0,2% alatti narkotikum (THC = tetra-hydrocannabinol) tartalom.
Magjának beltartalmi összetétele az emberi táplálkozás szempontjából is kedvező.
Olajtartalma 30-33%, melyben a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya (lino!- és
linolénsav) eléri 90%-ot, melyek között 2-4% az igen értékes és ritkán előforduló
gamma linolénsav.
A fehérjetartalma 20-25%. Febérjéje a szójához hasonlóan tartalmazza az ember
számára lényeges összes aminosavat
Beltartalmi összetételét a kendermagot felhasználja a kozmetikaipar, a gyógyszer-
ipar és az élelmiszeripar. Ilyen termékeket jelenleg csak külföldön állítanak elő. Ola-
ja- hasonlóan a lenolajhoz-magas jódszámú, a száradó olajok csoportjába tartozik.
Ezért lakk- és festékipar is alkalmazza.
Magja madáreleség és haleledeL Erre a célra a selejt vetőmagot értékesítik.
 ROSTKENDER 309

Hazánkban l 00-200 ha-on termesztenek vetőmago t, 0,6-1 t/ha terméssel. Az

évente megtermelt vetőmag l 00-150 t, ennek jelentős részét külföldön értékesítjük
Az utóbbi évek átlagában a világ kender vetésterülete 60 ezer ha, aminek fele Kí-
nában és Észak-Koreában található. Európában legnagyobb területen Oroszországban
(15 ezer ha), Spanyolországban (ll ezer ha) és Ukrajnában (2-3 ezer ha) termeszte-
nek rostkendert A Franciaországban termesztett 6 ezer ha-on a főtermék a mag, a kó-
ró melléktermék, melyet főleg a papíripar hasznosít.
A nyugat-európai országokban 1970-től tiltott volt a kendertermesztés annak ellenére,
hogy az ipari kender nemesített és termesztett fajtáiban alacsony a narkotikumtartalom.
A kender újra felfedezése és termesztésének engedélyezése az 1980-as évek második fe-
lében kezdődött. A kenderből előállított termékek környezetbarát, újrahasznosítható.
A kender hasznosítása és haszna M. Karus és G. Leson nyomán (Nova Institute,
Cologne, Germany 1995) a következő:
- szántófOldön kedvező hatású, mert jó gyomelnyomó, kevés kártevője van, mély gyö-
kérzetével talajlazító hatású és betakarítása után jó kultúrállapotú talajt hagy hátra;
- a háncsrost alkalmazása textilipar (ruhaneműk, műszaki vásznak, zsákok, köte-
lek, ponyvák) számára;
- a papíriparban a másolópapírtól kezdve az újságpapírokon át a kartonokig, továbbá
- az építőiparban rostlapok, szigetelő anyagok, cementtömbök, díszvakolat és ha-
barcs készítésére;
- ajarész fás anyaga az építőipar számos területén, továbbá gombakomposztnak is
felhasználható;
- a levélzet használható állatok almozására és különféle összetételű kompasz-
tokhoz;
-a magból készült pogácsa állati takarmány, ami fehérjében gazdag;
- a magból sajtolt olaj az élelmiszeriparban a margarinhoz adalék, alapanyaga a
különféle szappanoknak és kozmetikumoknak, valamint ipari termékek területén
festékek, oldószerek, kenőanyagok, ragaszták számára;
- a zöld növény sejtnedve természetes oldószer a vegyiparban.
Sokirányú hasznát és jelentőségét felismerve az EU a kendert a támogatott növé-
nyek közé sorolta.
Termesztése hazánkban a kisüzemi gazdálkodás, a kézi feldolgozás idején,
1950-1970 között, 15-25 ezer ha-on volt, 3-6 t/ha kórótermés átlagokkaL A korsze-
rűbb termesztés bevezetésével a nagyobb termések változatlan termésszinten
500-l OOO ha.
Termesztése az ország keleti-délkeleti termőhelyen:
- középkötött mezőségi talajokon 6-1 O t/ha légszáraz kóró,
- kötött réti talajokon 4-7 t/ha légszáraz kóró.

8.2. Botanikáj a és fiziológiája

A kendert (Cannabis sati va L.) korábban a komlóval (Humu/us ssp.) egyűtt vagy az eper-
fafélék (Moraceae) vagy a csalánfélék (Urticaceae) családjába sorolták Napjainkban
azonban már általánosan elfogadott, hogy a kender és a komló együtt egy elkülönült csa-
31 0 ROSTKENDER

ládba, a Cannabaceae = Cannabinaceae családba tartozik. A családba a két rokon nem-

zetség, a kender (Cannabis L.) és a komló (Humutus L.) tartozik. A kender (Cannabis L.)
nemzetségbe tartozó egy faj, a Cannabis sativa L. több változatra tagozódik:
- Cannabis sativa var. vulgaris (közönséges, termesztett kender),
- Cannabis sativa var. indica Lam. (indiai kender),
- Cannabis sativa var. indica Lam. subvar. gigantea (óriás kender),
- Cannabis sativa var. ruderalis Janisch (az úgynevezett vadkender).
A közönséges, termesztett kender nemesített fajtái alacsony, 0,2% alatti THC-tar-
talmúak,ezért teljesen alkalmatlanok kábítószerkénti fogyasztásra.
Az indiai kender, az ún. ázsiai alakkörhöz tartozik és THC-tartalma elérheti a 20%-ot.
A kender alkaloidája a hasis, amely név a perzsa Hasemiták nemzetségének ún. "ha-
sisevő" vallásos muzulmán szektájától származik. Hasisevő arabul: hasisin.
A vadkender (ún. útszéli kender) elterjedési köre Oroszország közép-ázsiai, volgai
és uráli vidéke, Törökország, Románia, Bulgária és Magyarország. Hazánk a vadken-
der elterjedési körének nyugati határán van. Tőlünk nyugatra ez az alak vadon nem
fordul elő. Igen alacsony, elágazó, apró magvú. Egyenetlen virágzása egybeeshet a
kultúrkenderével, s mivel vele könnyen kereszteződik, biológiailag fertőzheti.
A vadkendertől meg kell különböztetni a szántóföldről kiszökött, elvadult kendert,
amely morfológiailag alig különbözik a kultúrfajtáktól és olykor gyomosít. Sem a
vadkender, sem az elvadult kultúrkender nem tartalmaz számottevő TH C-t, így indo-
kolatlan a hasiskendert vadkendernek nevezni.
A rostkender további rendszertani egységekre nem bontható, kizárólag földrajzi, il-
letve ökológiai csoportokra, rasszokra (alakkörökre) tagolható. E rasszok között
- földrajzi származásuktól fliggően - tetemes morfológiai, élettani és termesztési ér-
tékbeli különbségek vannak. Ennek ellenére a legkülönbözőbb típusú kenderek meg-
egyeznek abban, hogy kromoszómaszámuk azonos (2n = 20) és könnyen, spontán
módon is kereszteződnek egymással.
Az egyes ökológiai rasszok:
Északi kender. Ide tartoznak a 60. szélességi foktól északra Oroszországban és Finn-
országban termesztett fajták, formák. A világ legkorábbi kendertípusai sorolhatók ide.
Közép-orosz kender. Az ebbe az alakkörbe tartozó fajtákat termesztik a legna-
gyobb területen, az Orosz-alföldön, Lengyelországban, Németország északi részén
általában az 50. és 60. északi szélességi fokok között.
Déli (mediterrán) kender. Gazdaságijelentőség tekintetében a legfontosabb alak-
kör. Általában az 50. északi szélességi foktól délre termesztik Európában, így hazánk-
ban is, ennél északabbra ugyanis magja nem érik be.
Ázsiai kender. Tenyészidejük általában 150-170 nap Az ehhez az alakkörhöz tar-
tozó típusok általában alacsonyabb (1,5-3,0 m) szárat fejlesztenek. Száruk rendkívü-
limódon hajlamos az elágazásra, ennek megfelelően aszártagok igen rövidek és szá-
mosak. Leveleik nagyok, világos pasztellzöld színűek, a levelek ujjasodási értéke
nagy, általában 9-13.
A kender egynyári, ll 0-150 nap tenyészidejű (rostnak, illetve magnak), váltivarú,
kétlaki, legmagasabbra növő szántóföldi növényünk A hím- és nőegyedek állomány-
ban 50-50%-ban fordulnak elő, de a nőegyedek kis számú fölénye is lehetséges. Min-
den kétlaki állomány tartalmaz azonban O, 1-0,2%-ban egylaki egyedet is, amelyen a
 ROSTKENDER 311

hím- és nővirágok ugyanazon a növényen egy virágzatban, de a virágzat különböző

részein találhatók. Az ilyen állomány rostjai sokkal homogénebbek
Gyökérzete a növény össztömegéhez viszonyítva kevés, 8-9%-a. Elágazó karó-
gyökere 2,0-2,5 m mélyre hatol le, oldalgyökerei 60-80 cm-re terjednek szét. Már
gyökérzeténél is érvényesül az ivari dimorfizmus, a hímkenderek rövidebb tenyészi-
dejüknél fogva kisebb tömegű gyökérzetet fejlesztenek.
Dudvás szára a rost gazdasági értelemben termése. Gazdasági növényeink közül
területegységenként a kender adja a legtöbb fás anyagot (pl. egy hektár rostkender
fa-, azaz pozdorjatermése vetekszik másfél-két hektár bükkerdő egy évi fanövekedé-
sével). Szára merev, felálló. Felülete szőrökkel borított, melyek igen korán elsimul-
nak. Ezek az úgynevezett fedőrostok vagy mirigyszőrök. A szár kerülete szögletes,
hosszanti irányban gyakran bordázott.

14. ábra. A kender

312 ROSTKENDER

A szár magassága között a déli alakkörhöz tartozó fajták szárának hossza - rost-
kendernek vetve - 1,5-3 m között változik. Nagyobb tenyészterület mellett (mag-
kenderkultúrákban) a kender szára hazai viszonyaink közötteléri a 4-4,5 m magas-
ságot. Sűrű állományban a hímkender általában mintegy l 0-15%-kal magasabb a nő­
kendernél, annak ellenére, hogy az utóbbinak a tenyészideje mintegy 6-7 héttel hos-
szabb. A gabona-sortávolságra vetett rostkender szárának átmérője 3-9 mm között
változhat. Ennél vastagabb szár nagyobb tenyészterületen jön létre. A kenderszár el-
ágazásra hajlamos. A rostkendernek vetett, sűrü állományú kender egyáltalán nem
ágazik el. A nőkender minden fajtánál lényegesen elágazóbb, mint a hímkender. A
kender levele ujjasan összetett. A levél levélkékből áll, melyeknek száma mindenek-
előtt a fajtára jellemzően lehet 5-13, leggyakrabban 7-ll.
A vegetatív fázisban a levelek a száron szemben fejlődnek, később, a generatív fá-
zis kezdetétől, átellenessé válik egymáshoz viszonyított helyzetük. Azt a helyet, ahol
az első átellenes levél fejlődik a növényen, GV, azaz generatív-vegetatív növekedési
pontnak nevezzük
Kétlaki, kétféle ivarú virágai külön egyeden vannak. A mindkét nembeli virágok vi-
rágzatokba csoportosulnak. A porzós (hím-) virágzat tulajdonképpen bogernyős fúrt
(14. ábra). A nőnemű (termős) virágok bogernyős füzér nővirágzatban foglalnak helyet.
A virágzati oldalágak igen rövidek, azokon tömötten helyezkednek el a virágok.
A kender idegen termékenyülő, szélporozta növény. Egyes országokban egylaki
kendert is termesztenek, ahol a növényeken a hímvirágok az elsőrendű oldalágak
hónaljában, tömött örvökben helyezkednek el, míg a nővirágok mindig az elsőrendű
elágazások csúcsán vannak. Az egylaki kender külső megjelenése és babitusa azon-
ban mindig a nőkenderéhez hasonló.
Termése szabatos botanikai megjelöléssel: makkocska. Ennek ellenére a gyakor-
latban kizárólag magról beszélnek. A makkocska száraz, zárt termés, amelyben egyet-
len mag van. A magot a terméshéj burkolja, amelyet viszont olykor murvalevél is kö-
rülvesz. A magyar fajták ezermagtömege általában 15-23 g között változik.
A mag gyorsan elveszíti csírázóképességéL Így a termés évében a 95%-os csírázóké-
pességű mag egy év múlva már csak 80% körül csírázik, két év múlva pedig már vetés-
re alkalmatlan. A nőkender érése idején a nagy TH C-tartalmú fajták magját burkoló le-
pellevelek ragacsos gyantát választanak ki, amelyből a marihuána, illetve hasis készül.
Hazai kenderfajtáink ilyen kábítószert élvezhető mennyiségben nem tartalmaznak.

8.3. Biológiai alapok

Az első hazai nemesített kenderfajtát, az "F" kendert Kompolton, 1926-ban Fleis-
chmann Rudolf állította elő. Előtte főleg az olasz kenderből származó Tiborszállási
tájfajtát termesztették A nemesítő munkát Kompolton végzik. Ott állították elő
1954-ben az azóta világhírűvé lett 'Kompolti' fajtát. A fajta rosttartalmát az ún. Bre-
demann-féle egyed kiválasztásos rostdúsító nemesítéssei 13,5%-ról (1953) 37%-ra
( 1988) növelték.
Jelenleg a Kompolton elöállított, államilag minősített fajták száma hét, a Tibor-
szállási fajtát az algyői Agrohemp Kft. tartja fenn.
 ROSTKENDER 313

A rostkender-nemesítés célkitűzései: l. kevés, 0,2% alatti TBC-tartalom vagy

THC. mentesség, újabban az alacsony Cannabidiol (CBD) tartalmat is vizsgálják,
mert az könnyen átalakulhat THC-vá; 2. nagy hektáronkénti rosttermés (4-5 t/ha);
3. jó kórótermő képesség (14-18 t/ha); 4. a kóró rosttartalma (28-34% nyers kóróra
vonatkoztatva), 5. a rostfinomság, 6. betegségellenálló képesség.
A kender modern, új felhasználási célkitűzései további, új minőség iránti követel-
ményeket, új kutatási feladatokat jelentenek a nemesítés számára.

8.4. Termőhelyigénye

Talaj igény. A rostkender a jó kultúrállapotú, mélyrétegű, csernozjom talajok növé-

nye. Termeszthető nem túl kötött, réti és csernozjom réti talajokon is. Mélyebb fek-
vésű talajfoltokra vagy egyéb talajhibákra a kender érzékenyen, magasság- és minő­
ségcsökkenéssel reagál. Szikes, valamint gyengén humuszos, laza talajokon nem ter-
meszthető.
Éghajlatigény. A hazánkban termesztett, mediterrán típusú kender meleg és csa-
padékigényes.
Vízigényét mélyre hatoló gyökérzetével a talaj mélyebb rétegeiből is képes kielé-
gíteni. Március végén, április elején vetve a rostkender a fajta tenyészidejétől függő­
en július közepére-augusztus elejére éri el a betakarítás idejét, a technikai érettségét.
Szik- és 1-2 lombleveles fejlődési fázisban fagytűrő, a -5 oc -ot is kibírja.
Erőteljes növekedéséhez meleg, párás időjárás szükséges. Május végén-június
elején, amikor a napi középhőmérséklet eléri a 20-25 °C-ot, akkor kezdődik a nö-
vekedési szakasz, amely a virágzás kezdetéig, július elejéig tart. Ekkor a napi növe-
kedés elérheti a 4-6 cm-t. Ebben az időszakban a sokévi átlagnak megfelelő csapa-
dékösszeg vízigényét legtöbbször fedezi. Ezután a meleg, száraz idő kedvez a beta-
karításának.
Környezetigény. A kendertermesztési körzetek az ország keleti, délkeleti részén,
a feldolgozó üzemek környékének jobb minőségű talajain alakultak ki.
Alkalmazkodó képessége kiváló. Jó kultúrállapotú talajt igényel.

8.5. A termesztés módszere

8.5.1. Elővetemény

A kendert régen évtizedekig ugyanazon a táblán termesztették (kenderfóldek), ma

leginkább két kalászos közé kerül.
A napraforgó és a rostlen kivételével valamennyi szántófóldi növény után vethető.
Kedvezőek a korán lekerülő növények, a kalászosok, az évelő és egyéves pillangósok.
Érzékeny a gabona hormonbázisú gyomirtó szereire. Károsodás esetén a kender
deformálódik, értékesítése lehetetlenné válik. A talajban száraz év után felhalmozód-
hat a kukorica triazin gyomirtó szer maradványa, amely blokkolja a kender hosszirá-
nyú növekedését.
314 ROSTKENDER

A rostkender a legtöbb szántóföldi növénynek kiváló előveteménye, mert korán

lekerül, a nagy tömegű, fokozatosan lehulló levélzete a talajt jó fizikai állapotban
és gyommentesen hagyja vissza.

8.5.2. Talaj-előkészítés

Nyáron betakarított elővetemény után a tarlóhántás tárcsával és gyűrűshengerrel

zár. A kizöldült tarlót, mielőtt a gyomok magot érlelnének, el kell végezni a tarló-
ápolást.
Talaj-előkészítésének alapvető eleme az őszi mélyszántás, 26-32 cm mélyen. Ez-
zel által a növény aktív gyökérzónája mélyebbre kerül és a talaj mélyebb rétegeinek
tápanyag- és vízkészletét is jól hasznosítja.
A szántás őszi durva elmunkálásával, az osztóbarázdák behúzásával a tavaszi talaj-
előkészítés műveleteinek száma csökkenthető.
Tavasszal jó minőségű, durván elmunkált őszi szántás után, korai ki tavaszodás és
kevés csírázó gyom esetén a tavaszi fejtrágya kijuttatása után fogassal vagy kombi-
nátorral is készíthető magágy. Simítórás után kombinátort vagy forgóboronát is alkal-
mazhatunk magágykészítésre. A magágy mélysége ne haladja meg a l O cm-t.

8.5.3. Tápanyagellátás
A rostkender mélyre hatoló gyökérzetével a talaj méfyebb rétegeinek tápanyagtar-
talmát képes hasznosítani. Tápanyagfelvételének rövid, egy hónapos intenzív sza-
kasza van, amely általában május közepétől június közepéig tart. A szakasz végére,
amikor szárazanyagának még csak 55%-a alakul ki, a makrotápanyagainak-a P ki-
vételével - 85-98%-át veszi fel. A foszfor felvétele egyenletesebb. A kender rövid
tápanyagfelvétele alatt igényli a könnyen felvehető tápanyagformákat A kender táp-
anyaghiánya, különösen a N hiány okozta sárgászöld szín, május végén jóllátható és
levélanalízissel kimutatható.
Egy tonna kóróterméssel a (hozzá tartozó levélzettel) a rostkender az alábbi táp-
anyagokat veszi fel több év átlagában:
nitrogén (N) l O kg/t mész (CaO) 16 kg/t
foszfor (P 20 5) 4 kg/t magnézium (MgO) 6 kg/t
kálium (K20) 20 kg/t
Egy tonna kender (a hozzá tartozó levélzettel) előállításához a fajlagos trágyaigény
a termőhely tápanyag-ellátottságától függően változik (36. táblázat).

36. táblázat. A kender fajlagos trágyaigénye, kg/1 t termés

Szántófóldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 16 14 12 10 6
I-lll. P20s 5,5 5,2 4,8 4 2
K20 30 25 22 18 9
 ROSTKENDER 315

A kender az istállótrágyát meghálálja, de tápanyagigényét általában műtrágyákkal

elégítjük ki. Jó kultúrállapotú, középkötött, a talajvizsgálatok szerint közepes tápa-
nyag-ellátottságú talajon 10 t/ha kórótermés trágyaigénye 100 kg N, 60 kg P20 5 és
150 kg K20.
Mész- és magnéziumigényét a kendertermesztésre alkalmas talajokon a talajból ki
tudja elégíteni.
A kender a nitrogénbőségre nagy kóróterméssel, de csökkenő rosttartalommal reagál.
A kender tápanyag-ellátásánállényeges az egyenletes növénysűrűség, mert a hiá-
nyos tőszámnál a növényekjobb egyedi tápanyag-, fény- és vízellátottságának követ-
kezménye növénymagasság és átmérőnövekedés lesz, amely egy bizonyos érték fö-
lött alacsonyabb minőséghez vezet.
A P- és K-trágyákat ősszel, a N-t tavasszal juttatjuk ki. AK-trágyát előnyösebb káli-
um-szulfát formában adagolni, mert a kloridionok a rostok kialakulását csökkenthetik

8.5.4. Vetés
A kender vetésideje március vége, április eleje, amikor a talaj hőmérséklete a vetés
mélységében eléri a 8-1 O °C-t. Ezen belül a talaj nedvességtartalma dönti el, hogy
mikor lehet megfelelő homogén szerkezetű és nedvességtartalmú magágyat készíte-
ni. A vetés mélysége 3-5 cm. Vetőmagját- ha a kender önmaga után kerül- a beteg-
ségek és a földi bolha ellen vetés előtt csávázni kell. A kender vetőmagcsávázása a
gyakorlatban nem terjedt el.
A rostkender jó termésének meghatározója a tenyészterület. Ennek első feltétele az
egyöntetű kelés, ami a talaj-előkészítés, a homogén magágy kialakításával érhető el.
Ellenkező esetben kettőskelés következik be, ahol a korábban kelt növények erőtel­
jes fejlődésükkel elnyomják a későbben kelteket A fejlődésben lemaradott, vagy
esetleg az aljkender (100 cm alatti növénymagasságú, 1-3 mm átmérőjű növények)
mennyiségét növelik.
Az egyöntetű állományú, hosszú és vékony ( 180-220 cm-nél nem magasabb és
5-7 mm vastag) kender biztosítéka a nagy kórótermésnek, a magas rosttartalomnak
és jó a rostminőségnek.

3 7. táblázat. Rostkender vetési útmutató

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő III. 20-IV. l O 8-l o °C-os talajhőmérsékleten
Sortáv 12 cm
Vetésmélység 3-4 cm önritkulás l 0-20%, egyenletes
Csíraszám vetéskor ritkulással a 200 növény1m2 is jól
- rövid tenyészidejű 300-350 db/m2 beállottnak számít
- hosszabb tenyészidejű 200-250 db/m 2
Ezermagtömeg 20 g
Csírázóképesség 75%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 12%, legfeljebb
316 ROSTKENDER

A rostkendert általában gabonasortávolságra vetik. A rövidebb tenyészidejű fajták

hektáronként kivetett csíraszáma 3-3,5 millió, a hosszabb tenyészidejűeké 2-2,5 mil-
lió legyen.
Nagyobb csíraszám vetésével önritkulás következtében a tenyészidő alatt a növe-
kedésben lemaradt, ún. aljkender mennyisége nő, ami a betakarítást nehezíti, a termés
minőségét csökkenti, ugyanakkor a vetőmagköltségét növeli. A vetéshez eligazítást
az 3 7. táblázat nyújt.
A kender vetőmagra vonatkozó előírásokat a MSZ 7145:1999 sz. szabvány tartal-
mazza, mely szerint tisztaságának legalább 98%-nak, csírázóképességének legalább
80%-nak kell lenni. A kendervetőmag átlagos ezermagtömege 20 g.
A homogén, egyforma magas és vékony termés eléréséhez elengedhetetlen az
egyenletes tőtávolság. Vetés után hengerrel kell zámi a talajt.

8.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A rostkendernek-más növényekhez viszonyítva- kevés kártevője és kórokozója
van. Vetésváltásban termeszíve vegyszeres növényvédelmet nem kell alkalmazni.
Vegyszeres gyomirtásra kiváló gyomirtó tulajdonsága miatt nincs szükség.
Kártevői közül a kenderbolha (Psylliodes attenuata) már a kelés idején megjelenik
és a fiatal növénykék sziklevelét, első lombleveleit lyukasztja. Nagyobb a károsítás ke-
lés idején magasabb hőmérsékleten, főleg akkor, ha az elővetemény is kender volt és
a fajta kezdeti fejlődése lassú. Ekkor azonnal vegyszeres védekezést kell alkalmazni.
Kisebb mértékű bolha jelenlétét egy gyors, erős növekedésű állomány elviseli,
mert "a kender ekkor gyorsan kinő a bolha foga alól" és későbbi jelenléte a termés-
ben lényeges kárt nem okoz.
A kiskendermaly (Grapholita de/ineana) első nemzedéke károsítja a kendert. A lár-
va kórómaradványokon telel át, általában május közepén bebábozódik. A bábból ki-
kelt lepkék a kender tenyészőcsúcsára lerakott tojásaiból kikeit hemyók a kender szá-
rába rágják be magukat és károsítják a rostokat A berágás helyén a száron dudorok
képződnek. A kártétel után a kender szára törékennyé válik, rosthozama és rost minő­
sége csökken. Ezért a moly megjelenésekor azonnal permetezni kell. A permetezést
hetenként indokolt megismételni, ha csak a tábla szélein végzünk szegélykezelést
Betegségei közül a fehérpenészes tőszáradás (Sclerotnia sclerotiorum) és a kender
szárfoltossága (Dendrophoma macronii), a kenderperonoszpóra (Pseudoperonoszpo-
ra cannabina) és a szeptoriás levélfoltosság (Septoria cannabis) fordulhat elő, külö-
nösen monokultúrában, nedves, párás körülmények között. Védekezés elsősorban a
vetésváltással történhet.
A tőszáradás ellen vetőmagcsávázással, peronoszpóra és szeptória ellen réz, illetve
szerves hatóanyagú fungicidekkel védekezhetünk alacsony állományban. A megkésett
védekezés nehéz.
8.5.6. Érés, betakarítás
A rostkendert technikai érettsége idején kell betakarítani. A technikai érettség akkor
van, amikor a hímegyedek 50%-án a virágok kinyíltak és azok érintésre, rázásra szór-
ják a virágporukat, vagyis porzik, "füstöl" a kender. Ekkor csak a hímkenderek alsó
 ROSTKENDER 317

és középső levelei hullottak le. A nőkenderek ekkor még levelesebbek és virágzatuk-

ban a magok még nem tapinthatók ki.
A betakarítás naptári időpontja a rövid tenyészidejű fajtáknál július közepe- vége,
a hosszabb tenyészidejűeknél augusztus eleje- közepe.
A rostkender betakarításának jelenleg két módszere van.
Egyik, a még félig gépesített, a hagyományos kévekötő aratógépre és stabil bálázó
gépre alapozott módszer. Jelenleg ezt a módszert alkalmazzák az áztatás után a hos-
szú szálú rostok és a pozdorja szétválasztását igénylő feldolgozási, illetve szövőipari
technológiákhoz.
Másik, az újabb, teljesen gépesített betakarítás, kenderaratóval, ami feldarabo lj a és
rendre rakja az érett kendert.
Száradás után a rendekből nagyhálákat vagy kishálákat lehet készíteni bálázó gé-
pekkel. A hálákat bálabontás után dolgozzák fel.
A hagyományos kévekötő aratógép alternáló kaszája a kendert levágja, a kórókat
egy továbbító szerkezet egy ferde felhordó asztalon rendezi és továbbítja a kötöző
szerkezethez, amely 20-25 cm átmérőjű kévéket készít és azokat a tarlóra ejti.
A rostkender lombtömege a technikai érettség idején olyan nagy lehet, hogy az ara-
tógép pontos működéséhez az állomány lombtalanítására van szükség. A lombtalaní-
táshoz glufozinát-ammónium vagy metoxuron lombtalanító szerek alkalmazhatók.
Az aratógép teljesítményét sok tényező befolyásolja. Kedvezőtlen a túl magas,
220-220 cm fölötti és/vagy egyenetlen növénymagasság, a vastag, l O mm fölötti
szárátmérő, a túlzott levelesség, a túl sok aljkender és a gyomosság.
A tarJón lévő kévéket párnapos száradás után kúpokba rakják, ott tovább szárad.
Egy kúpba 40 kéve helyezhető el. A kévék mozgatása során a levélzet teljesen lehul-
lik. A bálázást 16% nedvességtartalom alatt lehet megkezdeni. A magyar gyártmányú
rostkender bálázó nyitott présterébe átlag 80 kévét kell rakni, ami megfelel két kúpban
lévő kéve mennyiségének. A hálákat azonnal el kell szállítani a feldolgozó üzembe.

8.5.7. A rostkender minősítése

A hagyományos célokra, hagyományos módszerrel betakarított rostkender minősítését a

bálázás előtt a táblán végzik. Aminőségi követelményeket az MSZ 7145: 1999 sz. szab-
vány tartalmazza. Az első osztályú kenderszár műszaki hosszúsága (a gyökérnyaktól az
első elágazádásig terjedő szárrész) legalább 140 cm és a szár közepén az átmérőnek leg-
feljebb 10 mm-nek kelllenni a minta 85%-nál. A szabvány a 60 cm alatti kenderszára-
kat aljkendernek tekinti. A szár színe sárga, világoszöld vagy világosbama lehet.
A kender egyéb hasznosításának minősítési rendszere hazánkban nincs bevezetve.

8.5.8. Vetőmagtermesztése

A kender vetőmagtermesztése jelenleg tájilag és agrotechnikailag elkülönül a rost-

kender termesztéstőL Hagyományai miatt a magtermesztés Szabolcs-Szatmár-Bereg
megyében láp- és kotutalajokon folyik, bár a magtermesztés megvalósítható ásványi
talajokon is. Termesztésének kritikus pontja a betakarítás, aminél a kézi betakarítás
az általános.
318 ROSTKENDER

Az előírt szigetelési távolság szuperelit, elit szaporítási foknál l OOO m, L és IL sza-

porítási foknállegalább 200 m. A magkender termesztőtáblán a vetést megelőző 2 év-
ben kendert termeszteni nem szabad.
l t magtermés (a hozzá tartozó 6 t kóróterméssel együtt) 60 kg N-t, 32 kg P20 5-t
és 72 kg K 20-t von ki a talajból.
Vetése 70 cm sortávolságra, hektáronként 70-80 ezer csíraszámmal, 2-3 kglha
maggal történik. A hibridkender vetését osztott magládájú géppel a hibridelőállítás­
nak megfelelő arányú, váltott apa- és anyasorokkal kell végezni.
A vetőmagtermő tábla szelekcióját virágzás előtt és magkötés előtt kell végezni.
Ennek során el kell távolítani a szigetelési távolságon belüli vadkendert és árvakelést,
az idegen kenderfajtát az apa- és anyasoroknál, valamint a veszélyes és nehezen tisz-
títható gyom és a beteg növényeket.
A kétlaki magkender gépi betakarítása megkönnyíthető, ha virágzás előtt csak min-
den 8-10-ik sorban marad meg a hímkender. Ezáltal a nőkenderek jobban elágazód-
nak, több magot teremnek, a gépi betakarítást az elszáradt hímegyedek nem gátolják.
A vetőmag-szaporítások szántóföldi ellenőrzésének követelményeit az MSZ
635 3:1998 sz. szabvány és a kendervetőmagra vonatkozó előírásokat a 48/2004.
FVM rendelet tartalmazza (38.táblázat).

38. táblázat. A kender vetőmag minőségi követelményei

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- db/minta Szklero- Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítási képesség, c ium, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, összes, legfeljebb, legfeljebb, legfeljebb,
%
% gyom,* db/minta % g
legfeljebb
legfeljebb
SE-E 3
85 98,0 30 - 12,0 600
1-11. fok 5
* Káros gyomok: szulák, sövényszulák, szédítő vadóc, szulák keserűfű; szürkepenész legfeljebb
5 db/100 db. A vetőmag vadzabot és arankát nem tartalmazhat.
 9. Rostlen

9.1. Jelentősége

Akultúrlen (Linum usitatissimum L.) egyik legrégebben termesztett növényünk Vav-

ilov szerint a lennek két származási központja van: a kis magvú, túlnyomórészt rost-
len fajtáké Délnyugat-Ázsia, a nagymagvú, zömmel olajlen fajtáké pedig Észak-Af-
rika és a Földközi-tenger melléke. A rostlen a textilipar növényi nyersanyaga. Szára
20-30% rostot tartalmaz.
Felhasználása sokrétű, az emberek mindennapi tevékenységéhez közel áll. A legfi-
nomabb vásznak készülnek belőle, lenszőnyegek, falikárpitok, ágy- és aszatalneműk,
törülközők. Előnyös tulajdonságai miatt milliók hordtak lenből készült ruházati cik-
keket, fehérneműt. A rostlen alkalmas műszaki szövetek készítésére, és elterjedten
használja a cipőipar is. A korszerű textilipar lenből és a lenszálak pamut és újabban
mesterséges textilipari nyersanyagok keverésével készít ruházati termékeket, melyek
kellemes viselésűek, divatosak, népszerűek.
A lentennesztés meghatározott éghajlati feltételekhez és termesztési környezethez
kötött, felhasználása viszont a világ nagy részére kiterjed.
Termőterűlete az 1980-as évekhez képest Európában több mint felére csökkent és
500 ezer hektár körűl állandósult. A világ rosttermésének átlaga 1-1,3 t/ha között vál-
tozik, ami a szár 25%-a a kórótermésnek.
Korábban a világ rostlen vetésterületének több mint 70%-a Szovjetunióban volt. Jelenleg
legnagyobb tennőterülete 30-30 százalékos aránnyal, Kínában és Európában van, Orosz-
ország és Beloruszia pedig17-17 százalékát teszi ki a világ összes lentermő területének.
Európában Franciaország termel legnagyobb területen rostlent, legnagyobb ter-
mést Hollandiában érnek el. A belga és holland Jenek világviszonylatban a legjobb
minőségűek. A lentermesztés egyre inkább a legkedvezőbb éghajlaton és a legolcsóbb
termesztési és feldolgozási költségviszonyokkal rendelkező országokban marad fenn.
Hazánkban a hetvenes évek elejéig a len kiemelkedően jó jövedelmezőségével tö-
retlen volt a termesztés. Az 1980-as években még 4-5 ezer hektáron vetették, de 1992
után a termesztés és a feldolgozás nagymértékben visszaesett
Termése a légszáraz rosttartalmú kórónak
- középkötött (és lazább) erdőtalajok 4-7 t/ha.

9.2. Botanikája és fiziológiája

A len a kétszikű növények osztályába, a gólyaorrfélék rendjébe és a lenfélék (Linaceae)
családjába tartozik. Ezen belül 22 nemzetség van. A Linum nemzetségbe 200 faj tarto-
zik, amelynek egyik faja akultúrlen (Linum usitatissimum), változatai pedig a nagy mag-
320 ROSTLEN

vú olajlen (macrospermum), a kis magvú,

finomrostú rostlen (microspermum) és a
közönséges magvú len (mezospermum).
A len egynyári, rövidnappalas növény.
Tenyészideje l 00-11 O nap.
A lenmag 2-3 °C-on csírázni kezd, de
erőteljes, gyors csírázásához a vetés
mélységében (2-3 cm) 7-8 °C-ra van
szükség. Kelése után rövid ideig -4 oc
körüli fagyot elvisel.
Gyökere egyszerű főgyökér, amelyből
számos vékony oldalgyökér ered. A gyö-
kér fejlődése a vegetatív stádium elején
igen gyors, a generatív stádiumban lelas-
sul, megszűnik. A rostlen elsőrendű ol-
dalgyökerei 25-30 cm, a másodrendűek
15-18 cm hosszúak. Az oldalgyökerek
főleg a talaj felső, 30-40 cm-es rétegében
helyezkednek el.
Szára a rostlen legértékesebb része,
amelynek magassága 40-ll O cm között
változik A technikai szár hossza a gyö-
kérnyaktól az első elágazásig terjed. A
hosszú technikai szár a rostminőség érté-
két növeli. A rostlen szára csak a szár fel-
ső kétharmadában ágazik el. Az oldalel-
ágazás ipari szempontból kedvezőtlen.
A rostnyalábok vastag falú sejtcsopor- 15. ábra. Rostlen
tokból állnak. A rostnyalábok száma 36--55
körül van. A rostok kémiai szerkezetüket tekintve pektinből és hemicellullózból, az elsőd­
leges és másodiagos sejtfal pedig cellulózból áll. A rostkötegek külső része a tenyészidő
végére elfásodik, ezért a betakarításkor nem kell bevárni a rostlen teljes érését.
Leveleinek alakja különböző. A sziklevelek ovális vagy megnyúlt tojásdad alakú-
ak. Nagyságuk, alakjuk, színük fajtajelleg. Megjelenésük után 3-5 hétig maradnak a
száron. A lomblevelek szórt állásúak, szálasak, lándzsa alakúak, a száron és az oldal-
hajtásokon ülők.
Virágzata sátorozó, többes bog. Az egyes virágok öttagúak, szabályosak A virág
önbeporzó. A virágzás hajnalban kezdődik és napos időben 9-l O óráig tart. Esős, bo-
rult reggeleken a szirmok nem nyílnak fel. A megporzás így is megtörténik A virág
színe kék, világoskék különböző árnyalatokkaL A sziromlevelek a megtermékenyü-
lés után néhány óra elteltével lehullanak.
Termése a magházból kialakult toktermés. Alakja gömbölyű, lapított, csúcsos
vagy hengeres lehet. A tokonkénti magszám fajtától és időjárástól ftiggően változik.
A mag alakja lapos, tojásdad, köldökénél elkeskenyedő, kissé féloldalasan kicsúcso-
sodó. Felülete sima, fényes barna színű. Ezermagtömege 3-6 g.
 ROSTLEN 321

9.3 Biológiai alapok

Hazánkban a rostlentermesztés korszakában főleg holland fajtákat vetettek. A külföl-
di fajták kiválasztását Szombathelyen a Rostlentermesztési Kutató Intézetben végez-
ték az 1990-es évekig. Az utolsó év 2000 volt, amikor még volt két államilag minő­
sített holland fajta az országban a 'Natasja' és a 'Regina.' A fajták értékelésénél vizs-
gálták a termőképességet, a tenyészidőt, a szárszilárdságot, a technikai szárhosszúsá-
got, betegségellenálló képességet, a rost- és fonóipari minőséget.

9 .4. Termőhelyigénye
Talajigény. A rostlen a talajjal szemben nem igényes, de jó minőségű, nagy termés
csak jó tápanyag- és vízgazdálkodású, könnyen felmelegedő vályogtalajokon érhető
el. Ez elsősorban a gyökérrendszer sajátosságaival függ össze.
Termesztésére a barna erdőtalajok a legalkalmasabbak, így termesztésével eredmé-
nyesen számolhatunk az agyagbemosódás barna erdőtalajon és a Rahmann-féle erdő­
talajon.
Eghajlatigény. Rostlentermesztésre az éghajlat szempontjából az ország nyugati,
illetve délnyugati része a legkedvezőbb, ott, ahol 600 mm-nél több az évi csapadék.
Időjárásigénye a mérsékelten meleg, páradús áprilisi és májusi időjárás.
Nem hőigényes, jól tűri a hűvösebb napokat. Termését a levegő páratartalma erő­
sen befolyásolja. Néhány fokos fagy kezdeti fejlődését nem gátolja. Virágzás idején,
ha túl nagy a forróság, a kórótermés és a magtermés is kedvezőtlenül alakul.
Vízigényes, különösen fejlődésének első szakaszában, a virágzásig terjedő időszak­
ban igényel több vizet, gyakori csapadékot. Sem a magas talajvizet, sem a huzamosabb
ideig tartó vízbontást nem viseli el. Ilyen talajokon rosszul fejlődik, sárgul, elhal.
Környezetigény. A rostlentermesztésre alkalmas termőhelyek a Dunántúlon van-
nak. A rostlentermesztés termőtájai nagyjából egybeestek egy-egy feldolgozóüzem
körzetéveL
- a Kisalföldön, Kapuvár környékén, a Rába mentén,
- Szombathely körzetében, Vas megye nyugati határvidékén,
-Észak- és Dél-Bakonyban,
- a Somogyi dombvidéken.
Intenzív gazdálkodás feltételei között van létjogosultsága, ahol a talaj kultúrál-
lapota is kiváló.

9.5. A termesztés módszere

9.5.1. Elővetemény-igény

Hat-hét évnél korábban nem kerülhet a rostlen ugyanarra a táblára, mert lenuntságje-
lentkezik, ami nem más, mint a gombás betegségek (lenfenésedés, lenragya, polispó-
rás szárbarnulás és szártörés) nagymérvű elszaporodása.
322 ROSTLEN

A rostlen előveteménye ne gyomosítsa a talajt, a talaj tápanyagait ne egyoldalúan

használja ki és nitrogénnel ne gazdagítsa a talajt. Ezen a téren a kalászosok felelnek
meg legjobban.
Közepes elővetemény-értékű a szeptember közepéig betakarított silókukorica,
esetleg a korai szemes kukorica.
Kerülni kell a cukorrépa, burgonya, repce, hüvelyes és pillangós növényeket.

9.5.2. Talaj-előkészítés

A sekély vetést kívánó len számára porhanyó, kertszerüen elmunkált magágyat kell
készíteni. Vetésének alapja az őszi szántás. Megelőző nyáron a betakarított kalászos
után tárcsával a tarlót sekélyen kell bedolgozni és hengerrel lezárni. A hántott tarló
ápolását ugyancsak tárcsával és gyűrüs hengerrel akkor kell elvégezni, amikor a tar-
ló kizöldült, de a gyomok még magot nem kötöttek.
A következő művelet a szántás 22-26 cm mélyen. A szántást ősszel feltétlenül el
kell munkálni, mert ezt a tavaszi simítázás nem helyettesítheti. Tavasszal a talajmoz-
gatás a felső néhány centiméteres talajréteget kiszárítja, ezért a kelés vontatott, hiá-
nyos lesz. Igen jó eredménnyel használhatók a tavaszi talaj-előkészítésben a kombi-
nátorok, amelyek után a talaj csak kismértékben szárad ki és a talajt tömörítik.
A magágy 5-7 cm legyen és a magágy-előkészítéssel egy időben kerüljön a talaj-
ba a rostlen számított nitrogénadagja. A magágy legyen homogén, tömött és sima,
hogy a sekély vetésmélységet egyenletesen tartani lehessen.

9.5.3. Tápanyagellátás
A rostlen rövid tenyészidejű növény, ezért a tápanyagat is rövid idő alatt kell felvegye.
Tápanyagfelvétele a növény fejlődésének első szakaszában a legintenzívebb. A virág-
záskor tartalmazza a legtöbb tápanyagot, ez után azok mennyisége fokozatosan csök-
ken. Ezért keléskor és szárbainduláskor a talajban elegendő, könnyen felvehető táp-
anyagnak kell lennie.
A rostlen káliumigényes. Nitrogénből csak annyit igényel, ami lehetövé teszi, hogy
60-70 cm-es szárat fejlesszen. A rostlen egy tonna kóróterméssel és az azzal együtt
betakarított magterméssel az alábbi tápanyagokat vesz fel a talajból
nitrogén (N) 12 kg/t mész (CaO) 13 kg/t
foszror (P 20 5) 6 kg/t magnézium (MgO) 2 kg/t
kálium (K 20) 12 kg/t
A rostlen tápanyagfelvételének - a vegetáció korai szakaszát véve alapul - jó
kultúrállapotú csernozjom barna erdőtalajon nitrogénből 17 kg, P20 5 10 kg és K20-
ból 25 kg-ot ismértek több év átlagában. Műtrágyaszükséglete tápanyagokkal köze-
pesen ellátott talajon 6-7 t/ha terméshez N 80, P20 5 40, K20 70 kg/ha.

9.5.4. Vetés
Sokévi tapasztalat bizonyítja, hogy a sikeres lentermesztés feltétele a korai vetés.
A vetésidő l O napos késése 50%-kal, 20 napos késése pedig 80-85%-kal is csökkent-
 ROSTLEN 323

heti a termést. Általában a március közepén vetett rostlen hozza többéves átlagban a
legnagyobb termést.
A túl korai vetés a visszatérő fagyok miatt szenvedhet, ha pedig megkésett a vetés,
a bolhakár veszélye növekszik.
A vetés mélysége 2-3 cm. Az így elvetett mag kelése l-4 hétig is eltarthat a ned-
vességtől és talajhőmérséklettől ftiggően.
Az optimális növényszám eléréséhez hektáronként 25-27 millió csíra szükséges.
Átlagos vetőmagminőséget feltételezve, 4-6 g ezermagtömeggel számolva ez hektá-
ronként 150 kg vetőmagmennyiségnek felel meg. A vetésterület nagy részén gabona-
vető gépekre szerelt, ún. szárnyas csoroszlyákkal 4-6 cm-es sávokba vetik a rostlent
Vetésére kialakított lenvető gép is rendelkezésre áll (39. táblázat).

39. táblázat. Rostlen vetési útmutató

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő III. 15-20. vethető sávban terítő csoroszlyás
Sortáv 12 cm géppel, keresztsoros vetéssei vagy
sűrűsoros vetőgéppel is

Vetésmélység 2-3 cm
Csíraszám 2 500-2 700 db/m 2
Ezermagtömeg 3,5-6,0 g önritkulás előfordul 20-30% is
Csírázóképesség 92%, legalább
Tisztaság 99%, legalább
Nedvességtartalom 9%, legfeljebb

9.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomirtás. A len a talajt kevéssé árnyékolja. A gyomok nemcsak azzal okoznak kárt,
hogy tápanyagokat és vizet vonnak el a lassan fejlődő növénytől, hanem azzal, hogy
a nyűvéssei betakarított rostlenben áztatásakor a gyomok elbomlanak, és a vele érint-
kező rostlenkóró megszürkül, szilárdsága gyengül.
A len gyomirtását már az előveteményben és a talaj-előkészítés során el kell kez-
deni. A jó minőségű kora tavaszi talajelőkészítés és az állománysűrűség növelheti a
len egyébként gyenge gyomelnyomó képességét.
A len általában két vegyszeres gyomirtást igényel, egy preemergens és egy
poszternergens kezelést. A magról kelő egy- és kétszikűek ellen preemergens szerek-
kel védekezhetünk. Mivel a len kétszikű, az egyszikű gyomok posztemergensen is jól
irthatók. A kétszikűek ellen jó lehetőség szisztemikus levélherbicideinek kezelés
8-12 cm-es állományban. Alkalmazható a disznóparéj-, kamilla-, pipitér- és galajfé-
lék ellen későbbi védekezés is.
Kórokozók:
- lenfenésedés, palántavész (Colletotrichum /ini) - szikleveles korban csapadékos,
nyirkos időben károsít,
- szeptóriás szárbarnulás (Septoria linicola) - elsősorban a vetőmaggal terjed,
324 ROSTLEN

- a len szártörése, szárbamulása (Polyspora /ini) és a vészes hervadás (Fusarium

!ini) - vetőmaggal terjed,
- a lisztharmat (Erysiphe cichoracearum) - a túl sűrű vetésekben, nagyadagú nit-
rogéntrágyázás következtében, meleg, párás időben jelentkezik.
A felsorolt kórokozók ellen vetőmagcsávázással, fungicides állománykezeléssei és
a termesztés módszerének pontos betartásával védekezhetünk elsősorban.
Kártev ők:
Sok kártevő támadhatja meg a rostlent, közülük a legjelentősebbek:
-a lenbolha (Aphtona euphorbiae)- közvetlenül a kelés után károsít. Ellene a csá-
vázott vetőmag 4 hétre biztosít védelmet.
- a lentripsz (Thrips linarius)- az előbbinél kisebb jelentőségű. Lárvája és a rovar
a len zsenge részeit, tenyészőcsúcsát támadja meg.
A kártevők elleni vegyszeres beavatkozáskor figyelembe kell venni, hogy a rostlen
rovarölő szerekre érzékeny, ezért célszerű csávázószereket használni. A védekezés má-
sik módja a termesztésnél az 5-6 évenkénti visszatérés betartása ugyanarra a táblára.

9.5.6 Érés, betakarítás

A jó minőségű rost nyeréséhez a len érési szakaszait kell ismerni, és ahhoz a betaka-
rításkor alkalmazkodni kell.
A korai sárga érést a virágzás után 12-20 nap múlva éri el. Ekkor a tokok éle sár-
gu!, a mag a tokban kifejlődött, világos színű, a levelek jó része lehullott. Ebben az
időszakban a finom rostok gyarapodása még tart.
A sárga érés a virágzás után 24-30. nappal következik be. Ez az időpont a rostlen
betakarításának optimális időpontj a. Ekkorraaszár teljesen sárga, a levelek 50%-a le-
hullott. A rostok teljesen kifejlődöttek, jó minőségűek. Ezt az időpontot a rostlen ál-
talában július közepére-végére éri el.
Barnaérés a virágzást követő 31-34. nap múlva jön létre. Ebben a szakaszban a
szár barnul, a levelek teljesen lehullnak, a mag zörög, a rostok elöregedettek, minő­
ségük nem jó.
A rostlent betakarításkor vágni nem szabad. A rostszálak épségének megóvására
nyüvőgépekkel vagy kis területen kézzel takarítják be.
A betakarításkor hazánkban a levegő páratartalma igen alacsony, ami nem teszi le-
hetövé a más rostlentermelő országokban alkalmazott harmatáztatásos megoldás al-
kalmazását. A rostot nálunk áztatómedencében tárják fel.
A betakarítás több műveletből áll. Az első művelet a nyüvés, a rendterítés. Renden
kell tartani a lent mindaddig, amíg a 12-14% (légszáraz) nedvességtartalmat el nem
éri. Ez az állapot 3-5 nap alatt következik be. Ezt követően a megszáradt rendet fel
lehet szedni, kévébe kötni vagy ami egyre elterjedtebb, bálába gyűjteni.
A betakarítás egyik változata a szántófóldi gubózás, amelyet lombtalanítás után Jen-
kombájnnal végeznek
9.5.7 A rostlen minősége

Termése a lenkóró és a hozzá tartozó csaknem l ,O t/ha gubó. A termést átadáskor a

gyártelepen, illetve az átadó-tároló helyen vagy a szántófoldön minősítik. Lényege: a
 ROSTLEN 325

termelő és az átvevő a nyűvést követően közösen állapítja meg, hogy a kóró milyen
minőségi osztályba tartozik. Ezt követően az átadáhelyen már csak a gyomtartalmat
és a betakarítás alatti esetleges minőségromlást határozza meg.
A rostlen minősítését a MSZ 17632-82 szabvány (visszavont, helyette nincs új)
szabályozza. A legfontosabb minőségi szempontok: a kóró műszaki hossza a rostlen-
kórók 80%-nállegalább l. o. 70 cm, Il. o. 60 cm, III. o. 50 cm, IV. o. 40 cm, az 1-111.
osztályba sorolt lenkóró legalább 80%-ának vastagsága legfeljebb 2 mm átmérőjű le-
het. Vizsgálják még a színt, a tartást, a sérűltséget, az érettségi állapotot, a szennye-
ződést, a nedvességtartalmat, amely legfeljebb 14 tömeg% lehet.
Az átadás helyén történő minősítés esetén a vizsgálati minta képzéséhez a tétel tel-
jes tömegének l %-át kell három különböző helyről kiemelni.

9.5.8. Vetőmagtermesztése

A rostlen külön vetőmagtermesztése nem alakult ki. A legnagyobb szaporítási hánya-

dot 24 cm-es sortávolságra 40 kg/ha vetőmag vetésével lehet elérni. Egyébként mód-
szere megegyezik az ipari olajlen termesztéséveL
A más lenfajtától a vetőmagszaporító táblát 2 m sávval kell elválasztani. A vető­
magszaporító tábla szántóföldi ellenőrzését 2 időpontban, virágzáskor és éréskor kell
elvégezni. Nehezen tisztítható magvú gyomnövények a szulákkeserűfű, a szédítő va-
dóc, a repcsényretek, a borsmustár, a duzzadt gomborka, a Sinapis és Brassica fajok
100m2-en együttesen az Elit vetésben 5 db, az l. és II. fokúban 15 db fordulhat elő.
Az aranka ellen kötelező a védekezés. Egyéb veszélyes károsító gyom előfordulása
sem megengedett. Idegen fajta Elitben O; l. fokúban 2 db; ll. fokúban 4 db lehet l 00
m2 -enként. Polispárás szárbamulás és szártörés, valamint lenragya Elitben O; L és II
fokúban 5% fordulhat elő. A lenfenésedés, fuzáriumos hervadás és lenrozsda erős fer-
tőzés esetén kizáró ok.
 10. Seprűcirok

10.1. Jelentősége
A seprűcirkot hosszú, megnyúlt bugaterméséért termesztik, melyet az ipar hasznosít
seprű- és kefegyártásra. A magtól megtisztított buga - ipari nyelven cirokszakáll - a
seprűgyártás egyetlen, természetes alapanyaga.
Vetésterűlete az 1990-es években 3000-4000 ha körűl stabilizálódott, és az ország
délkeleti részére (Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar megye) koncentrálódott. A seprűcir­
kot kisgazdaságokban termesztik, mert betakarítása kézimunka-igényes. Habár ter-
mesztése jövedelmező, az ezredforduló után az országos vetésterűlet 3000 ha alá
csökkent. Európában seprűcirkot hazánkon kívül csak Szerbia-Montenegró terűletén,
illetve kisebb méctékben Horvátországban, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriá-
ban termesztenek.
A kész seprű, iiletve a feldolgozott, osztályozott cirokszakáll nagy részét külfcild-
ön, Nyugat-, Dél-Európában, Kanadában értékesítik.
A magtermés bevételt növelő melléktermék, ugyanis beltartalmi értékei a
szemescirokkal egyenértékűek, ezért takarmányozásra (különösen baromfi- és ma-
dáreleség), illetve élelmezési célokra is hasznosítható.
Termése a magvas cirokszakáll, melyet l 0-12 cm-es szárrésszel vágnak le.
Termőhelyenkénti hozama az alábbiak szerint alakul:

szakálltermés t/ha magtermés t/ha

L középkötött mezőségi talajok 2,5-3,5 4,0-6,5
II. középkötött erdőtalajok 1,0-2,6 1,5-4,5
III. kötött réti talajok 2,0-3,2 3,0-6,0
IV. laza és homoktalajok 0,8-2,0 1,5-3,5

l 0.2. Botanikáj a és fiziológiája

A seprűcirok Sorghum bicolor (L.) Moench var. technicum rendszertanilag az egyszi-
kűek (Monocotyledonopsida) osztálya, pázsitfűfélék (Gramineae) családja és fenyér-
fűfélék (Andropogonoideae) alcsaládjába, s a mintegy 30-60 fajt magába foglaló
Sorghum nemzetségbe tartozik. A Sorghum nemzetségen belül a l O alapkromoszó-
maszámú valódi cirkok csoportjába (Eu-Sorghum alnemzetség, újabban Sorghum
szekció) a Sorghum bicolor faj, ssp. bicolor alfajába sorolják.
Egyesek szerint a seprűcirok őseit nem a cirok eredeti géncentrumában (Etiópia és
Szudán környékén) gyűjtötték, hanem Indiát, Kínát tartják őshazájának. Európában
az első leírások seprűcirokról Itáliában jelentek meg a XIII. században. Hazánkban a
 SEPRŰCIROK 327

/6. ábra. Seprűcirok

seprűcirok, mint szegélynövény a szemescirok változatokat megelőzte az 1800-as

évek közepén. Termesztése Szalai János nevéhez fűződik a XIX. század végén.
A seprűcirok- mint a cirkok általában- szárazságtűrő, melegigényes növény. Csí-
rázásához 12-13 °C-os talajhőmérsékletet igényel. Kezdeti fejlődése lassú, a gyökér-
rendszer növekszik, ilyenkor érzékeny a hőmérsékletre, talajnedvességre. A vontatott
kezdeti fejlődést azonban a szárbaindulás után erős növekedés követi. A buga kifej-
lődéséhez kedvező napi átlaghőmérséklet 20 °C fölött van. A kultúr genatípusok te-
nyészideje ll 0-150 nap fajtától ftiggően.
Gyökérzete a gyököcskéből kifejlődő alapgyökér. A nagy számú mellékgyökér
mélyre hatol, s a talajt sűrűn behálózza, ami hozzájárul szárazságtűrő képességéhez.
A talaj feletti nóduszokból támasztó léggyökerek, úgynevezett harmatgyökerek fej-
lődnek.
Szára szárcsomókkal tagolt merev. Belül tömött, fehér rostos, később szivacsos ál-
lományú. A minősített seprűcirokfajták alacsonyak, buga nélküli szárhosszúságuk faj-
tától fúggően 60-90 cm. A nóduszok száma általában 7-ll db, száma nem a magasság-
gal, hanem a tenyészidővel kapcsolt bélyeg. Szárátmérője 15-20 mm feletti. A talaj-
328 SEPRŰCIROK

szintben levő szárcsomókból mellékhajtások ( fattyúhajtások) fejlődhetnek, melyeken

jó minőségű buga terem. Ezek száma fajtajellemző, de függ a tenyészterülettől is.
A száron a legfelső szárcsomót kivéve, minden nódusznál elvékonyodó rügy talál-
ható. Hosszan tartó szárazság után csapadék hatására ezekből a rügyekből 1-2 oldal-
hajtás nő, melyeken értéktelen buga fejlődhet.
A levél nóduszok mentén fejlődik és levélhüvellyel kapcsolódik a szárhoz. A levél-
lemezek a száron egymás felett a szár két ellentétes oldalán állnak. A seprűcirok leve-
lén és különösen a száránjóllátható fehér viaszbevonat van, mely párolgást csökkentő.
Bugája fürtösen összetett fürtvirágzat, melynek első- másod-, és harmadrendű ol-
dalágai vannak. A többi ciroktól eltérően a bugatengely rövid (25-45 mm), a buga-
ágak egy helyről erednek és megnyúltak ( 25-80 cm ). Az elsőrendű oldalágak szá-
ma bugánként általában 40-60 db, azonban a fajtagyűjteményben mért szélső értékek
19,7-77,2 db/buga. A másod- és harmadrendű oldalágak a szakáll felső harmadában
erednek, s ezeken helyezkednek el a kalászka-pelyvalevelekkel borított hímnős virá-
gok, melyekben egy kétágú tollas bibe és három portok található. Egy hímnős virág-
hoz egy vagy kettő fejletlen, lándzsa alakú, kocsányos hímivarú virág társul, mely
éréskor nagyrészt lehullik.
Termése pelyvalevelekkel csaknem teljesen borított, elliptikus alakú, vöröses bar-
na színű szemtermés. A terméshéj a maghéjjal összenőtt, a csírapajzs nagy, ezer-
magtömege 17-22 g.

10.3. Biológiai alapok

A seprűcirok-termesztés teljes egészében hazai fajtákra alapul. Fajtáinkat vetik a
szomszédos országokban (Szlovákia, Románia, Horvátország) is.
Seprűcirok nemesítést, fajtafenntartást, vetőmag-forgalmazásta Gabonatermeszté-
si Kutató Kht. Szeged végzi. A magas növésű 'Mezőkovácsházi', 'Bánkúti 'fajták
után a 'Szegedi törpe' majd 20 évig volt köztermesztésben. Jelenleg hat államilag mi-
nősített seprűcirok genotípus fajtáit termesztik, melyek megfelelnek mind a termesz-
töknek, mind a feldolgozóiparnak
Ezek: korai érésű; középkorai érésű; középkésői érésű és késői érésű fajtatípusok
A seprűcirok fajták mennyisége és minősége alapján választási lehetőséget kínál-
nak az eltérő környezeti feltételeknek és hasznosítási iránynak egyaránt.
A nemesítés legfőbb célkitűzése a termésmennyiség mellett a szakáll-minőség ja-
vítása. A legfontosabb tulajdonságok: buga hossza, bugaágak száma, bugaágak átmé-
rője, rendellenes bugák, bugatengely hossza, középszál, buga elszíneződése, mag el-
helyezkedése a bugán, mag-szakáll arány.
A kézi betakarítás miatt fontos a tenyészidő csökkentése, és a buganyél növelése.
(A seprűcirok felső zászlóslevél hüvelye kisebb-nagyobb mértékben takarja a szakáll
alsó részét.)
A betegségellenálló képesség javításával a környezetkímélő termesztés és a vegy-
szermentes ipari feldolgozás a cél.
A vörös színű szakállt jelenleg kénezéssel javítják. Hibridnemesítési program cél-
ja CMS alapon előállított seprűcirok hibrid létrehozása, mert a takarmánycirkoktól el-
térően nincs a köztermesztésben.
 SEPRŰCIROK 329

l 0.4. Termőhelyigénye
Talajigénye. A seprűcirok a talajjal szemben nem igényes, mindenhol termeszthető,
kivéve a szélsőségesen szikes és futóhomok talajokat. A legnagyobb és legjobb mi-
nőségű szakálltermést azonban a jó mezőségi és réti talajokon adja.
Időjárásigénye. A seprűcirok igényei hazánk terűletén biztosítottak. A jelenlegi faj-
ták már az ország egész terűletén biztonsággal termeszthetök Fejlődésének első 25-30
napjában hő- és vízigénye nagy. Me!eget igényel, a szárazságot nagyon jól tűri. Aszály
idején növekedése leáll ugyan, de csapadék hatására képes regenerálódni. Az államilag
minősített fajták tenyészidőszak alatti hőigénye 2200-2800 °C. A cirkot rövidnappalos
növénynek tartják, de a seprűcirok kevésbé érzékeny a napszakok hosszúságára.
Környezetigénye. Jól alkalmazkodik mind a biotikus, mind az abiotikus behatá-
sokra gyökérváltás után. Külterjes gazdálkodási viszonyokat is elvisel. Kelést köve-
tő 2-3 hétben igényli a talaj jó kultúrállapotát.

l 0.5. A termesztés módszere

10.5.1. Elővetemény

Különösebb igénye nincs, de olyan elővetemény szükséges, melynek betakarítása

után kora ősszel lehet szántani. Monokultúrában is termeszthető, de gyakorlati ta-
pasztalat, hogy önmaga után 2-3 évnél tovább ne következzen.
A talaj víz- és tápanyagkészletét nagymértékben igénybe veszi. Ezért önmaga után
vagy napraforgó, kukorica, szemescirok után, amennyiben a tél csapadékszegény, sep-
rűcirok ne következzen.

l 0.5.2. Talaj-előkészítés
Korán lekerülő elővetemények után sekély tarlóhántás és gyommentesen tartott nyá-
ri alapművelés előzze meg az őszi mélyszántást.
Nagy szártömeget adó elővetemény (kukorica, cirok) esetén a szárat zúzni kell és
lebontásuk céljából tavasszal a nitrogénműtrágyát 15-25%-kal növeini kell.
A 25-30 cm-es őszi mélyszántás minél korábbi legyen, amit ajánlatos elmunkálni.
Tavasszal a talajt gyommentesen kell tartani április második feléig a vetőágy
előkészítésig .. A vetőágy ne haladja meg a 6-8 cm-t egyik talajtípuson sem. Vetés
előtt a laza talajokat tömöríteni (hengerezni) kell a sekélyebb vetés miatt.

l 0.5.3. Tápanyagellátás
Közvetlen istállótrágya a seprűcirok alá nem szükséges, de jól hasznosítja az előve­
temény alá kiszórt, vagy előző évben korán kijuttatott istállótrágya második éves utá-
hatását. A műtrágyák nemcsak a szakálltermés mennyiségét, de minőségét is befolyá-
solják. Nitrogén használata sovány talajon indokolt, de túlzott nitrogénadag rontja a
szakáll minőségét. A foszfort és a káliumot ősszel, a nitrogént pedig tavasszal két
részletben ajánlatos kijuttatni. A seprűcirok tenyészidőbeni tápanyagfogyasztása ha-
330 SEPRŰCIROK

sonló a kukoricáéhoz. A 12-15 cm-es szárrésszel levágott magvas cirokszakáll a kö-

vetkező tápanyagat tartalmazza.:
nitrogén (N) 33 kg/t mész (CaO) 10 kg/t
foszfor (P 20 5) 14 kg/t magnézium (MgO) 3 kg/t
kálium (K20) 30 kg/t
A gyakorlati tapasztalat és a gazdasági helyzet figyelembevételével a közepes és jó
tápanyag-ellátottságú talajokon a következő hatóanyag kijuttatása megfelelő: N
80-100 kg/ha, P2 0 5 60-70 kg/ha, K2 0 40-60 kg/ha. Káliumhiányos talajon a kálium
adagja lehet 90 kg is.
A talaj tápanyag-ellátottságának ismeretében a szakáll (magnélküli) terméshez az
adagok az 40. táblázat alapján is kiszámíthatók.

40. táblázat. A seprűcirok tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 40 38 33 27 24
I. PzÜs 50 44 37 30 25
K 20 28 27 25 21 18
N 43 41 36 30 25
Il. PzÜs 53 48 42 35 30
KzÜ 29 27 25 22 20
N 43 40 35 29 26
III. PzÜs 51 45 40 35 32
K 20 30 28 26 23 22

10.5.4.Vetés
A seprűcirok kezdeti fejlődése vontatott, ezért a vetés ideje, módja fontos feltétele a
termesztésnek Vetésideje akkor van, amikora talaj felső rétege a 12-13 °C-os,ami ál-
talában április közepe, vége a Dél-Alföldön, az északi országrész május eleje.

41. táblázat. Seprűcirok vetési útmutatója

Megnevezés Adatok
Csírázási hőigény 12-13 oc
Vetési idő IV. 15-30.
Sortávolság 40--60 cm
Vetésmélység 3-5 cm
Csíraszám vetéskor 8-14 db/fm
Ezermagtömeg 17-22 g
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 14,5%, legfeljebb
 SEPRŰCIROK 331

Csak fémzárolt és csávázott seprűcirok vetőmagot érdemes vetni, melynek ezer-

magtömege 17-22 g, csírázóképessége legalább 80%, tisztasága legalább 98%, ned-
vességtartalma legfeljebb 14,5%.
A vetés mélysége 3-5 cm legyen a talajkötöttségtől ftiggően. Ajánlott sortávolság
40-60 cm, tő távolság 9-14 cm, az optimális tőszám 160-200 ezer tő/ha (41. táblázat).
Fémzárolt vetőmag helye szemenkénti vetőgéppel a kívánt tőszámra is vethető, s ez-
zel elmarad a tőszámbeállítás. Vetőmagszükséglet: 4-5 kg/ha. Vetés után fontos a ta-
laj tömörítése, a hengerezés.

10.5.5.Növényvédelem, növényápolás
A gyenge kezdeti fejlődés miatt az első 25-30 nap a tenyészidőszak legkritikusabb sza-
kasza. Ha a gyomnövények erőre kapnak, elnyomják a kultúmövényt, akkor a bugák
seprűkötésre alkalmatlanok, szélsőségesen skart típusúak lesznek. A fenyércirok
(Sorghum halepense), muharfélék (S. glauca, S. verticillata) és kakaslábfti (Echinochloa
crus-galli) irtása elengedhetetlen. Gyomirtásra preemergens kezelés ajánlott, amit a ve-
tés után 1-3 nappal el kell végezni. Amennyiben a csapadékhiány miatt a kezelés nem
hatott megfelelően, 20-25 cm magasságig postemergens kezelés alkalmazható.
Kellő gyommentesség érhető el mechanikai gyomirtással a sorközök többszöri kul-
tivátorozásával 20-25 cm-es növénymagasságig. A seprűcirok "élelmes" kultúmövény.
Védekezésre különösebb gondot nem kell fordítani. A csírázás és kelés idején, különö-
sen önmaga utáni termesztésben a talajlakó kártevők okozhatnak károkat rágásukkaL
Ha a pattanóbogarak (Elateridae sp.) lárvája, a drótférgek, illetve a vetési bagoly-
lepke (Agrotis segetum) lárvája a mocskospajor egyedsűrűsége eléri a 6-8 db/m 2 -t,
ajánlatos a többi tavaszi vetésű növényfajhoz hasonlóan talajfertőtlenítést végezni.
Kezdeti fejlődéskor, hűvös időjárás esetén a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticol-
lis) kártétel lehet veszélyes.
A levéltetű (Rhopalosiphum sp., Schizophis sp.) kedvező meleg, párás időjárás ese-
tén 6-8 leveles állapottól fertőzhet. Kárt a kukorica törpe mozaik vírus (MDMV) ter-
jesztésével okoz a seprűcirokban. A vírusfertőzés hatására a levél, szakáll is vörösödik,
a termés csökken, és a szakállminőség is romlik. A seprűcirok "vörösödését" egyéb
kedvezőtlen hatások is kiválthatják. Védekezést a nem vörösödő fajták jelentik.
Vírus mellett a gombás betegségek közül a Fusarium fajok okozhatnak jelentő­
sebb károkat a szár alsó ízközein vagy a buganyél korhadásávaL A fertőzés korai fel-
ismerésével a védekezés ne maradjon el, mert a tünet a virágzástól kezdve folyama-
tosan erősödhet, s a beteg növény szakálltermése értéktelenné válik.

10.5.6. Érés és betakarítás

A jó minőség érdekében a seprűcirkot viaszérés után kell betakarítani, amikor a sza-
káll sárgulni kezd. A korai fajtákat már augusztusban le lehet vágni, de a késői típu-
sok is legkésőbb szeptember közepén, végén fejelhetők.
A seprűcirkot zömmel még kézzel vágják. A legelterjedtebb betakarítási mód a kö-
vetkező: éles késsel egyenként 12-15 cm-es nyéllel levágják a bugákat, a levéltől
megtisztítják, és a letaposott szárra sorban kiterítik.
332 SEPRŰCIROK

Szabadban történő 3-4 napos száradás után a kiterített bugákat 20-25 cm átmérő­
jű kévékbe kötik. Csak akkor lehet kötözni, amikor a szakáll a bugatengelynél is szá-
raz, máskülönben az összekötött kéve befülled.
A kévékbe kötött, megszáradt seprűcirkot fedett helyre szállítják. A cirokbuga magva-
san és mag nélkül is értékesíthető. A magot cirokhúzógépekkel távolítják el a szakállróL

l 0.5. 7. A seprűcirok szakáll és szemminősége

A cirokszakállt átvételkor a következők szerint minősítik:

I. osztályú cirokszakáll:
40-60 db egyenes, rugalmas szálból álló buga, mely egy közös szárból ered, az el-
ágazástól 5 cm-nél magasabban nincs elszíneződve vörösre. A szálak átmérője az el-
ágazástól számított l O cm-es távolságban átlagosan legfeljebb 2-2,5 mm, a szárrész
(stengli) hosszúsága 12-15 cm, szálhosszúsága 40-80 cm, levéltől, levélhüvelytől
megtisztított, világossárga vagy zöldessárga, nem megázott A cirokszakáll nem tar-
talmazhat: erősen vörös elszíneződésű, göndör, pipás, durva, skart, túl hosszú (80 cm
felett), túl rövid (40 cm alatt) szakállt, és a húzott legfeljebb 2% magot tartalmazhat.
ll. osztályú cirokszakáll:
Azonos az első osztályúval, de 5-1 O cm-ig lehet vörös, esőtől enyhén elszínező­
dött, és a szálhosszúság 25-40 cm-ig tartalmazhat skart minőséget.
III. osztályú cirokszakáll:
A pipás, göndör, hullámos, csavarodott, l O cm-nél magasabban el vörösödött, meg-
ázott, megbarnul t, de egyébként még rugalmas, nem törős, defektesés penészes szakáll.
Osztályon aluli:
Esőtől erősen megbamult, beftilledt, szürke színt kapott, törőssé, defektessé vált
szakáll, de nem tartalmazhat rothadt, penészes szakállt.
A feldolgozó az átvett cirokszakállt minőség szerint tovább válogatja, osztályozza,
majd bálákba kötik, s így értékesítik vagy pedig seprűt készítenek belőle, s a készter-
méket viszik piacra.
Minősített seprűcirokfaj ták főbb beltartalmi értékei: nyers fehérje ll ,8-15,4%,
emészthető nyers fehérje 3,5-9,4%, keményítőtartalom 50,3-54,4%, tannintartalom
0,58-1,61%.
10.5.8. Vetőmagtermesztés

A seprűcirok-vetőmagot jó kultúrállapotú, középkötött talajon, az ország legdélibb

gazdaságaiban termelik, ahol 2 éven belül Sorghum fajt nem vetettek.
Egyéb seprűcirokfajtától és Sorghum fajtól a szigetelő távolság legalább 400 mé-
ter. A vetőmag-előállító táblában és az izolációs távolságon belül előforduló Sorghum
halepense és egyéb Sorghum fajok a virágzás idején kizáró okok.
Szántófóldi ellenőrzések száma 3 (l. bugahányás kezdete előtt 1-2 hét, 2. a főbu­
gák 40-60%-is virágzásakor, 3. magéréskor.)
A szemlékre a kiugró, idegen egyedeket, rendellenes skart bugatípusokat és beteg
növényeket el kell távolítani.
A vetőmag-előállítás esetén az árutermesztéshez képest később kell betakarítani, a
szem nedvességtartalma maximum 20% lehet.
 SEPRŰCIROK 333

A kiterített magvas szakáll szabadban történő száradása után még 2-3 hétig tartó
természetes utószáradást követően kerülnek csak a szemek lehúzásra. A lehúzott ve-
tőmagot többször kell tisztítani ahhoz, hogy jó minőségű vetőmag legyen. A szabvány
szerinti vetőmag-paramétereket a 42. táblázat tartalmazza.

42. táblázat. Seprűcirok vetőmagjának minőségi követelményei

Csírázó- ldegenmag- Anyarozs és Nedvesség-

Szaporítás i Tisztaság,
képesség, tartalom, üszög, legfeljebb, tartalom,
fok legalább,%
legalább,% db/minta db/minta legfeljebb, %
SE-E
80 98,0 15 20 14,5
l. fok
 ll. Dohány

11.1. Jelentősége

A dohányzás káros az egészségre, a modern élet egyik ártalmas velejárója. A dohány

az élvezeti növények csoportjába tartozik. Hatóanyagai a növényvédelemnek és a
vegyiparnak is alapanyaga.
"Európa immár 500 éve hódol a dohányzás élvezetének. Ez az indián rítus azon-
ban több mint szenvedély, szent áldozat a Napistennek, aki békére intve fogadja ke-
gyelmébe gyarló dohányosait." (Borsos, 2002).
A világ összes dohánytermő területe 3 931 700 hektár, a megtermelt dohány men-
nyisége 6,4 millió tonna. A legtöbb dohányt változatlanul Kínában, az USA-ban és In-
diában termesztik (43. táblázat).

43. táblázat. A dohány vetésterülete és termésátlaga a világon (FAO adatok alapján)

Vetésterület, ezer ha Tennésátlag, t/ha

Ország
1985 1995 200 3 1985 1995 200 3
Kína 1332,0 1474,9 1352,8 1,85 1,58 1,84
USA 278,4 268,4 168,4 2,46 2,15 2,24
Oroszország - 1270,0 350,0 - 0,58 0,57
Törökország 176,8 209,9 193,0 0,96 0,97 0,79
Olaszország 80,9 49,7 36,8 2,05 2,50 2,89
Franciaország 14,5 9,7 9,0 2, 47 2, 70 2, 78
Magyarország 13,3 7,1 5,8 1,57 2,59 1,58
EU 226,3 148,2 122,6 1,83 2,40 2,48
Világon 4694,8 4144,7 3931,7 1,51 1,51 1,62

Magyarországon a dohányzás rohamos terjedése az 1850-es évekre vezethető vis-

sza. Jelentős dohánytermesztés folyt már az 1700-as években. Lipót császár (1702)
kiadott pátenslevele szerint Magyarországon a dohány ültetése teljesen szabad, a
kincstár csak a kereskedés jogát tartotta fenn magának. A szabadságharc leverése után
a dohány szabad termesztése hazánkban (1851-ben) megszűnt, amikor l. Ferenc Jó-
zsef császár 1850 novemberében Magyarországra is kiterjesztette az Osztrák Do-
hányjövedék hatáskörét. Ettől kezdve a dohány termesztését engedélyhez kötötték, a
termést pedig osztályonként megállapított áron lehetett beváltani (az utóbbi manap-
ság is így van). Akiegyezést követően (1867-ben) létrejött az önálló Magyar Dohány-
 DOHÁNY 335

jövedék, mely a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Ez a termesztési jogi

rendszer 1948-ig működött kifogástalanul.
A két világháború között kanjunktúrája volt a magyar dohánytermesztésnek A
'Szeg~di', 'Kerti', 'Tiszai', 'Debreceni' dohányfajták me ll ett több új, jobb minőségű
dohányfajta került termesztésbe, mint pl. a 'Szabolcsi' (Kerti-Debreceni keresztezés).
Az 1940-es évek elején meghonosították a mesterséges szárítású 'Virginia Yellow
Mammoth' do hányt. A két világháború közötti időszakban dohánytermelésünk
20-30%-a exportra került, ma ennek a tizedét exportáljuk.
Az 1960-as évek közepétől fellépő erős peronoszpóra-kártétel, majd a későbbiek
folyamán egyre nagyobb mértékben- elsősorban a Virginia fajtáknál- károsító víru-
sos fertőzések következtében a termésátlagok lényegesen csökkentek.
Az időben végzett fajtaváltás ( 1980-1985) (elsősorban a vírusellenálló Virginia
dohányfajták termesztésbe vonásával, új módszerek alkalmazásával) hatására a ter-
mésátlagok megnövekedtek. Jelenleg a 'Virginia' termésátlaga 1400-1700 kg/ha, a
nagy levelű dohányoknál nem ritka a 2000-2400 kg/ha termés sem.
A dohánytermesztés meghonosadása a magyar mezőgazdaságban történelmi jelen-
tőségű volt. Az intenzív művelésű növény előnyösen hatott a gazdálkodás belterjessé
válásához.
A 2000-et követően a dohány vetésterülete 6-7 ezer ha, a megtermelt mennyiség
10 ezer tonna. Az ország EU előirányzata 12 355 tonna.
A dohánytermesztést és -fogyasztást napjainkban az jellemzi, hogy rendkívül erős
tiltó és korlátozó jogszabályok jelennek meg folyamatosan. Középül etekből, hivata-
los helységekből kitiltják a dohányzást. Ennek következtében jelentősen csökken a
dohányfogyasztás. Jelenleg csak a fejlődő országokban nő a dohányfogyasztás (Kína,
India, Pakisztán, Afganisztán stb.), a világ többi részén csökken.

kg/fO
3,0 · y - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - .
2,4

1950 1960 1965 1975 1980 1985 1990 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2003

17. ábra. A dohányfogyasztás alakulása Magyarországon (1950-2003)

336 DOHÁNY

Magyarországon az 1980-as években 2,4 kg/fő/év volt a dohányfogyasztás, össze-

sen 27 milliárd szál cigarettát szívtak el évente, napjainkban ez 19-20 milliárdra
csökkent. Jelentősen csökkenti a legális fogyasztást a csempészetből származó do-
hánytermék. Ennek mértéke l 0%-ra becsült a 2000-es évek elején.
A cigaretták ára folyamatosan emelkedik az EU adóhányad erejéig.
A magyarországi dohánygyárak külfóldi tulajdonban vannak. Debrecen korábban
a dohánytermesztés- kutatás- feldolgozás központja volt, itt alakult meg az első Do-
hány Kísérteti Állomás 1897-ben.
A dohánytermesztést két elsődleges feldolgozó üzem szervezi. Feladatuk a dohány
átvétele, fermentálása, utána a gyárak felé, kisebb részt külfóldre értékesítik.
Termése a termőhelyek talajain a következő adatok között alakult (t/ha):
Kerti Paliagi H Virginia Burley
L középkötött mezőségi talaj 1,8-2,5 2,0-2,8 1,3-2,0 2,1-2,8
IL középkötött erdőtalajok 1,3-2,0 1,8-2,0 1,1-1,8 1,6-2,3
IV. laza és homoktalajok 1,1-1,8 1,2-1,9 1,0-1,7

11.2. Botanikáj a és fiziológiája

A dohány a Csucsorfél ék (Solanaceae) családjába, a Nicotiana nemzettség be tartozik.
A Nicoliana tabacum L. változatát termesztjük Származási helyén-Közép-és Dél-
Amerikában jelenleg is több vad faj él. Korábban a Nicoliana rustica (kapadohányt)
és a Nicoliana g/auca fajokat is termesztették nikotingyártás céljára (növényvédő
szer). Adohányt Európába Jean Nicot hozta be 1560-ban.
A dohány számos kultúmövénnyel (burgonya, paradicsom, paprika stb.) és számos
gyomnövénnyel (csattanó maszlag, nadragulya stb.) közeli rokonságban van.
Adohányt trópusi, szubtrópusi származása ellenére a világ legkülönbözőbb részein ter-
mesztik. Elterjedését segítette a palántanevelési szakasz elkülönítése (ill. közbeiktatása).
Gyökere. A dohány mélyen gyökerező növény. A palánta kiszedésekor azonban a
főgyökér és az oldalgyökerek elszakadnak. Ki palántázás után járulékos gyökeret fej-
leszt. Ezek a gyökerek a felső talajréteget hálózzák be, maximálisan 100-120 cm
mélyre hatolnak. A gyökér a nikotinképződés színhelye, innen vándorol a levélbe.
Szára. Fiatal korban a dohány szára puha, húsos, zöld színű, szőrökkel borított.
Idősebb korában elfásodik, dohánykóró a neve. A dohány (Nicotiana tabacum L.)
(18. ábra) szára általában 120-220 cm magas, a kapadohány (Nicotiana rustica L.)
szára l 00 cm körüli.
Levelei. A levelek a száron, szártőn helyezkednek el. Hetente 1-3 levelet fejleszt.
A dohány gazdasági értelemben vett termését a lomblevelek képezik. A nagy levelű
dohányoknak 18-25, a kisebb levelűeknek, pl. kerti dohánynak 28-32 hasznosítható
levele is fejlődik.
A haszonlevelek elhelyezkedésük szerint három csoportot képeznek:
Legalul helyezkednek el az alj- vagy homoklevelek, alakjuk szélesebb, mint a fe-
lettük lévőké, középen foglalnak helyet az anyalevelek, ezek a legértékesebbek A
szár csúcsán helyezkednek el a hegylevelek, melyek kevésbé értékesek.
 DOHÁNY 337

18. ábra. Dohány

A levél epidermiszén lévő mirigyszőrök gyantát és illóolajat termelnek, amelyek a

dohány aromáját adják.
A dohánylevél minőségét illata, zamata és íze, továbbá égőképessége határozza
meg. A jó minőségű levélre a viszonylag vékony főér és a finomabb oldalerezet a jel-
lemző.
Mind élvezeti célra, mind nikotingyártásra az érett levelek a legalkalmasabbak. Az
érettségnél meg kell különböztetni a fiziológiai és a technikai érettséget.
Virágzata. A dohány virágzata összetett bogernyő (40-300 virágból összetett). A
virágzás július-augusztus hónapban van. Öntermékenyülő, de rovarok is részt vesz-
nek a megtermékenyítésben.
Termése. Barna színű, kétrekeszes tok termése van. Egy rekeszben 3000 mag is van.
Szaporodási hányadosa nagy, egy növény félmillió magot is érlel. Magja a szántóföldi
növények közül a legkisebb, ezerszemtömege 0,09 g. A mag olajtartalma 35-40%, fe-
hérjetartalma 24-28%. Olaját felhasználják lakk- és kencekészítményekhez.

11.3. Biológiai alapok

Hazánk éghajlati és talajadottságai a nagylevelű dohányok termesztéséhez nyújtanak
kedvező feltételeket, ezért az ilyendohányok termesztése honosodott meg.
338 DOHÁNY

A nagylevelű dohányokon belül megkülönböztetünk:

-Virginia
- Burley és
- egyéb nagylevelű dohánytípusokat
Fokozatosan nőtt (Magyarországon és a világon is) a Virginia típusú dohány irán-
ti kereslet A Virginia típusú fajták mesterséges szárításra alkalmasak. Mesterséges
szárítással a színt és az ízanyagokat jobban tudjuk szabályozni. A Virginia fajták le-
vélszíne kedvező mélysárga és szénhidráttartalma nagy. 1971-ben Magyarországon a
Virginai típusú fajták terűleti aránya 20% volt, 1983-ban 50%, napjainkban pedig el-
éri a 70-80%-ot.
A Virginia dohány termesztésével hazánkban 1938-ban kezdtek el foglalkozni, de
köztermesztésben nagyobb terűleten csak a háború után terjedt el Hevesi fajtanéven.
Az 1970-es évektől foglalkoztunk Magyarországon az amerikai Burley típusú faj-
ták termesztéséve l, melyek nagy termésre képesek, jó a tápanyag- és öntözés i reakci-
ójuk is, de mivel a minősége gyenge, kedvezőtlen sötétbarnára szárad a levél, napja-
inkban csaknem teljesen felhagytak a termesztéséveL
A dohányfajtákkal szemben általánosan támasztott követelmény:
-jó termőképesség,
- szárításkor a mélysárga levélszín (elsősorban Virginia típusoknál),
-betegségekkel szembeni rezisztencia (dohányperonoszpóra, vírusos betegségek),
- szárazságtűrő képesség,
- a levél jó égőképessége,
-kis kátránytartalom (nikotinon kívül az összes káros kivonható anyag),
- közepesnél nem hosszabb tenyészidő (a hosszabb tenyészidejű nem érik be vagy
nem jó minőséggel törhető),
- fajtára jellemző beltartalom.
A köztermesztésben lévő dohánytípusok:
- Szivardohány,
- Burley típusú,
-Világos cigaretta típus,
-Virginia típus.

11.4. Termőhelyigénye

Talaj igény. A jólszellőző, tevékeny talaj életű, laza, mélyrétegű talajok alkalmasak
termesztésére. Kötött talajon, durva szövetű, vastag levelű, laza homoktalajokon fi-
nom, vékony levelű dohány terem.
A talajigény dohánytípusok szerint is váltakozik. A Virginia, Kerti típusok az eny-
hén savanyú (6,0-6,6 pH) homok-, homokos vályogtalajokat, aszivardohány a homo-
kos vályogtalajokat, a Burley típusú a vályogtalajokat szereti.
Aszivardohány és a Burley típusú levélminősége az enyhén lúgos, 7-8 pH-jú talaj
esetén jobb.
Alkalmatlan a mély fekvésű, talajvizes, túlságosan kötött, szikes, továbbá a na-
gyon laza, szélfúvásnak kitett homoktalaj.
 DOHÁNY 339

Éghajlatigény. A dohány hőösszegigénye 3000-3500 °C, amiből a szabadfóldi sza-

kaszra mintegy 2600-2700 oc jut. A dohány a meleget kedvelő növények csoportjába
tartozik. A mag csírázása 13-15 °C-on megindul, de a csírázás optimális hő igénye 25 °C.
A kiültetést követően jól fejlődik, ha a napi középhőmérséklet 20-22 oc és a napi
hőmérséklet-ingadozás nem haladja meg a 10 °C-ot.
A dohány fagyra érzékeny. Fejlődésekezdetén a késő tavaszi vagy a kora őszi 3-4
°C-os fagy a termést meghiúsítja.
A szél, a heves záporok és különösen a jégeső a dohány fejlődésének valamennyi
szakaszában rendkívül nagy kárt okozhat.
Hűvös időjárás alatt nagy levelű, de minőségileg gyenge dohány terem. A tenyész-
idő második szakaszában a meleg, különösen szárazsággal is párosulva kis levelű, de
kitűnő minőségű, zamatos, főleg illatos dohányok termesztésének kedvez.
Hazánkban a levegő páratartalma június-július hó folyamán alacsony. Dohánytö-
réskor a száraz, meleg idő előnyös, ami lehetövé teszi a már megszínesedett levelek
gyors megszáradását.
A dohány közepesen vízigényes növény. A talaj vízkészletét jól hasznosítja:
- Virginia típusú dohányok 360-400 mm,
- Burley típusú dohányok 350-450mm vizet igényelnek.
A dohány vízigénye július végén, augusztus elején a legnagyobb. Általában l OOO
g száraz levél előállításához Burley típusú dohánynál 1600-1800 l, Virginia típusú
dohánynál 1200-1600 l víz szükséges.
Környezetigény. Termőtáj szerint alakult ki az országban. A talaj kultúrállapotára
kiemelten igényes.
L Keleti: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (Virginia, Kerti, Kállói)
Il. Hevesi:llives megye (Virginia, Kerti)
III. Duna-Tisza közi: Bács-Kiskun megye (Virginia), Csongrád megye (Pálmonostori)
IV. Dunántúli: Somogymegye (Pallagi H szivardohány), Tolna megye, Fejérmegye
(Kerti).

11.5. A termesztés módszere

11.5.1. Elővetemény

A dohány előveteményre igényes:

-jó előveteményei: búza, rozs, tritikálé,
- közepes előveteménye: takarmánykeverékek,
-rossz előveteményei: a pillangósok, hüvelyesek, cirokfélék, burgonya, paradi-
csom, kukorica, dinnye, napraforgó.
Legjobb két kalászos közé iktatva termeszteni. Rokon növényei után a nagyszámú
azonos betegség miatt tilos termeszteni.
Évelő pillangós után csak a feltörést követő második, harmadik évben ültethető do-
hány, mert a talaj jó N-ellátottsága következtében kedvezőtlen lesz a dohánylevél mi-
·nősége.
A dohány jó erőben, tisztán, biológiailag éretten hagyja vissza a talajt, rokon nö-
vényeit kivéve egyéb növény számára jó elővetemény.
340 DOHÁNY

11.5.2. Talaj-előkészítés

A sikeres dohánytermesztés egyik feltétele a szakszerű talajművelés. A dohány nem

igényli a mélyművelést. A talaj-előkészítés alapművelete a szántás, melynek mélysé-
ge a talajtól fúggően maximum 25-27 cm legyen.
Tavasszal, mivel a dohányt későn ültetik ki, van idő a többször kikelő gyomok fo-
lyamatos irtására.
Az ültetőgép működéséhez szükséges az egyenletes talajfelszín kialakítása.
A tavaszi magágy-előkészítéskor kell a talajfertőtlenítő szert kijuttatni.
Terjed a bakhátas talaj-előkészítés: négysoros tárcsás bakháthúzatóval közvetlenül
az ültetés előtt kell a bakhátat elkészíteni. A bakhát magassága a sorközben lévő ba-
rázda alsó részétől számítva 30-35 cm legyen. A bakhátkészítés előtt tárcsával a ta-
lajt fel kelllazítani.
Két bakhát közötti távolság 117 cm legyen. A talaj nedvességtartalma a bakhát ké-
szítésekor közelítse meg a szántóföldi vízkapacitási állapotot A sorok az uralkodó
szél irányávallegyenek párhuzamosak és egyenesek. Az egyenes bakhát az automata
törőgép jó működésének az alapfeltétele.
Abakhátas talaj-előkészítés előnye, hogy megelőzhető az esetleges vízállások kö-
vetkeztében fellépő gyökérrothadás, és géppel az alsó levelek is tökéletesen betaka-
ríthatók. Az alsó levelek kevésbé szennyeződnek.

11.5.3. Tápanyagellátás
A N-tartalmú trágyák meggyorsítják a dohány növekedését és növelik a termést, a sok
nitrogén azonban a minőségre kedvezőtlen. A foszfortrágyák egyoldalú alkalmazása
rontja a levél égőképességét. A kálium a szénhidrátképződést nagymértékben fokoz-
za, javítja a dohány minőségét, gyorsítja az érést, javítja a levelek színeződését és jó
hatással van az éghetőségre.
A dohány fajlagos tápanyagigénye:
nitrogén (N) 40 kg/t mész (CaO) 18 kg/t
foszfor (P 2 0 5) 6 kg/t magnézium (MgO) 2 kg/t
kálium (K 20) 65 kg/t
Kiemelkedően nagy a fajlagos N-igénye. A dohánylevél minőségi feltétele azon-
ban csak nagyon szerény N-adagolást enged meg. A fajlagos értékek egyszerű szor-
zása nem célszerű a minőségi követelmények miatt.
A dohány átlagos műtrágyaigénye:
N 30--40, P 60-80, K 180-200 kg/ha
A tápanyagszükségletet befolyásolja a talaj tápanyag-ellátottsága, az istállótrágyá-
zás éve, a dohány típusa, a tervezett termésátlag, az évjárat hatása stb.
Jó minőségű Virginia típusú dohányokból is elérhető 2,0-2,5 t/ha-os termés. A fel-
sorolt tényezőktől fliggően a dohány N-adagját csökkenteni lehet, mivel a "N 40-50
kg/ha adag a felhasználás felső határát jelenti.
A nitrogén mennyiségét csak a gyengébb minőségű, de nagy termésre képes Bur-
ley típusú dohányoknállehet valamelyest (N 55-60 kg/ha) növelni.
 DOHÁNY 341

A kálium műtrágyázásnál figyelembe kell venni, hogy a dohány érzékeny a klór-

ra. A Cl rontja az éghetőséget, a minőséget, ezért 40%-os KCl helyett az 50%-os
K2S04 műtrágyát kell használni.
Savanyú homoktalajokon a legtöbb esetben kevés a felvehető Mg, ezért hiánya
esetén szükségessé válhat 120-180 kg/ha magnézium-szulfát kijuttatása. Ilyen talajo-
kon előnyösebb a dolomitos Ca-Mg fenntartó talajjavítás. Ca-ban gazdag talajon vas-
hiány léphet fel, mert lúgos talajon csökken a vas oldhatósága. Szükség esetén vas-
szulfátos trágyázás javasolható.
Az istállótrágyázás hatása nagymértékben függ a trágya minőségétől, a talaj típu-
sától, az időjárástól stb. A dohány alá csak ősszel kiszórt, érett istállótrágyával célsze-
rű szervestrágyázni, de csak olyan mennyiségben, hogy az istállótrágyával kiadott N
mennyisége ne haladja meg a dohány N-igényét.

11.5.4. Palántanevelés
A palántákat fóliasátor alatt nevelik. A legszakszerűbb fóliasátor 25-30 m hosszú,
12-15 m-enként beiktatott szellőzökkeL
A fólia alatti talajfelszínre rakott magházföld készítése gondosságot igényel. E cél-
ra alkalmas a l 0-15% humusztartalmú komposzt vagy a humifikálódott erdei lomb-
föld. Ennek előkészítését már ősszel el kell kezdeni, összegyűjteni a komposztkészí-
tés szabályai szerint. Előkészítése után fertőtleníteni kell.
Magházföldeknek újabban 50% tőzeg, 25% istállótrágya és 25% folyami homok
keverékét használják. Ennek a mesterségesen kialakított magházföldnek az előnye,
hogy az első évben nincs szükség talajfertőtlenítésre, a nedvességet jól tárolja, nagy
humusztartalma miatt sötét színű és így könnyebben felmelegszik, továbbá több évig
használható.
Egy hektár gépi beültetésre alkalmas, jó minőségű palántamennyiséget, fajtától és
tenyészterűlettől függőerr 50-70 m 2 palántaágy felületen lehet előállítani.
Az ültetés időpontjához igazodva a palántanevelés céljából március közepén aján-
latos a magot elvetni. Vetéskor a talaj mintegy 20-25 cm mélységig kellő mértékben
legyen nedves. Ezért szükség esetén-vetés előtt 4-5 nappal- 20-25 mm-es adaggal
kell öntözni, hogy a talajfelszín jól művelhető legyen.
A vetéshez szükséges vetőmag O, l g/m 2 (900-l OOO db/m2). A dohány vethető kéz-
zel és géppel. Kézi vetésnél a magot homokkal és fahamuval keverik az egyenlete-
sebb kijuttatás végett. Terjedőben van a vizes eleggyel történő gépi vetés.
Vetés után a fertőtlenített magházfölddel a felületet kb. 0,5 cm vastagságban be
kell szórni és lapogatással a talajrészecskéket a felülethez kell tömöríteni. A bevetett
terűletet a talaj nedvességi állapotától függőerr kell öntözni, hogy a talaj felső része
ne száradjon ki, különben a csíranövények elpusztulnak.
A dohánymag 13-15 oc talajhőmérsékleten csírázik, de csírázási optimurna 25-27 °C,
ami fűtést teszi szükségessé.
Energiatakarékos palántanevelési mód a fűtés nélküli, szecskázott és hasított fóli-
ával való takarás. Csak nagyobb lehűlés esetén kell kiegészítő fűtés.
A palántanevelés időszakában a hőmérséklet ne csökkenjen 15 oc alá és ne emelked-
jék 32 oc fölé. Kelésig 80-90%-os relatív páratartalom is megengedhető, ezt követően
342 DOHÁNY

60%-ra kell csökkenteni, mert akadályozza a fejlődést és növeli a betegségek iránti fo-
gékonyságot. A fóliasátor páratartalmát szellőztetéssei szabályozzák. Kelés után a pa-
lánták fejlődésével egyidejűleg a fény iránti igényük fokozódik és hőigényük csökken.
A dohánypalánták állománya ne legyen sűrűbb a 900-l OOO db/m 2-nél. Ez esetben
a palánták egyöntetűek, erőteljesek és gépi ültetésre alkalmasak lesznek.
A palánták vízigénye 2,5-3,5 11m2 naponta. Az öntözővíz kémiai vizsgálatát el kell
végezni, mivel a palánták különösen érzékenyek az öntözővíz hibáira (sótartalom,
Na-tartalom). Öntözésnél a palántaágyakat eleinte gyakrabban, de kisebb vízmennyi-
séggel, később, ha a palánták már annyira fejlettek, hogy a talaj felszínét beárnyékol-
ják, ritkábban, de bőségesebben kell öntözni. Délelőtti órákban ajánlatos az öntözés.

Az úsztatott palántanevelés
A hídrokultúrás palántanevelés az 1980-as években kifejlesztett eljárás. A módszer lé-
nyege, hogy az üvegházban vagy a fóliasátorban kialakított vízágyon helyezik el a
polisztirol tálcákat, melyeknek "méhsejt"-szerű üregébe töltött komposztha történik a
pillírozott dohánymagvak szemenkénti vetése. A növények táplálása és a kórokozók
elleni védelme a vízágyon keresztül történik.
A hagyományos szálas palántaneveléshez viszonyított előnyei a következők:
-a palántanevelő telep bármilyen talajadottságamellett megvalósítható,
- nincs öntözés, így öntözési hiba nem követhető el,
- elmarad a palántaágy átgyomlálása,
- talajfertőtlenítést nem kell végezni (metilbromidozás 2000-től tiltott),
- egyöntetűen fejlett, egyszerre ültethető palántaállomány biztosítható,
-pontosabb tervezhetőséget, biztonságos palántaellátást tesz lehetövé,
- fúggetlen a fóliasátor talajának minőségétől,
- alkalmazásával erős szálú, dús gyökérzetű palánta nevelhető,
- kézimunkaerő-igénye alacsony,
- a palántakiszedés munkaigénye Y4-re csökken,
- szántóföldön a megeredés közel l 00%-os, homogén ültetvényt eredményez,
- későbbi előnyei az egyszerűbb tetejezés, kacsmentesítés, betakarítás;
hátrányai:
-kezdeti magas beruházási költségigény (sátorkialakítás, egyéb anyagi beruházás),
- folyamatos állagmegóvás,
- magasabb szakmai hozzáértést feltételez.
A termesztőközegként szolgáló tápanyagokkal dúsított víz kedvező feltételeket te-
remt a növények fejlődéséhez, azonban a fertőzésveszély is fokozottabb, ezért alap-
vető követelmény a palántanevelés elejétől a végéig a sterilitás, a folyamatos fertőt­
lenítés és a kémiai növényvédelem.
Az úsztatott palántanevelés-főként gombás eredetű fertőzések- (pl: peronoszpó-
ra) növényvédelme elengedhetetlen.
A módszer lehetövé teszi, hogy a komposzt közvetlenül a gombaölőszeres oldatot
szívja fel, a növény így már kezdeti fejlődésekor is védelmet élvez.
Ki ültetés előtt utolsó palántanyíráskor rovarölő szert juttatnak ki a berepülő trip-
szek- mint áttelelő vírusvektorok-ellen megakadályozva a paradicsom-bronzfoltos-
ság vírus átvitelét.
 DOHÁNY 343

A hőmérséklet ne csökkenjen 12 oc alá a fóliasátorban, mert a gyökerek tápanyag-

felvétele leáll. A légtér megfelelő hőmérsékletéről hőlégbefúvóval gondoskodnak.
A palántanyírás a módszer elengedhetetlen része. A nyírással lehet elősegíteni és
késztetni a növényt a gyökérfejlesztésre és a szár megerősítésére. Első alkalommal a
palántákat 5-6 cm-es magasságig nyírják. Az első két nyírás szerepe az, hogy az ál-
lomány kiegyenlített legyen, a harmadik erősíti a palántát, míg a negyedik nyírással
tudják késleltetni az ültetési idejét.
Hagyományos palántanevelésnél ki ültetés előtt 8-l O nappal a palántákat szoktatni
kell a szántóföldi viszonyokhoz. Az edzés alatt az öntözést csökkentik, a szellőzést
fokozzák.
Közvetlenül a palánta kiszedése előtt 2 nappal erőteljesen kell beöntözni.
Kiszedés után a palántákat válogatják, a beteg töveket eltávolítják, a megeredés
elősegítésére a palántákat (gyökér kihagyásával) transzspirációt csökkentő folyadék-
ba mártják.
Április végére 5-7 lombleveles fejlettségűek a palánták. (A palántanevelés ideje
4-5 hét.) Gépi ültetésre a 15-18 cm magas, kissé megnyúlt palánta a megfelelő, míg
kézi ültetésre a kissé zömökebb, 10-15 cm-es palánta kedvezőbb.

11.5.5. Ültetés
Április végén kell az ültetést kezdeni és május közepén befejezni. Az ültetés a kora
reggeli, a késő délutáni órákban és felhős időben a legeredményesebb.
Régebben kézzel ültettek, napjainkban géppel. A hagyományos rugalmas tárcsás és
a korszeru forgóelemes palántázógépeket egyaránt használják (44. táblázat).

44. táblázat. A dohánypalántálás feladatai

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Palántálás megoszlása
-a terület 15-20 %-án IV. 20-30. forró, száraz napon, a déli órákban
- a terület 55-60 %-án v. 1-15. ne palántázzunk
-a terület 20-30 %-án v. 16-31.
Pótlások 7 napon belül
Palánta vízigénye 30mm ültetéskor
Sortávolság 1-1,1 m
Tőtávolság 35-50 cm fajtaigény szerint
Művelőút 20m-enként 2-2,5 m széles

A sor- és tőtávolság 110x35-50 cm. A kiültetett tőszám 22-23 ezer hektáronként.

Az ültetés után 3--4 napra megállapítható a palánták megeredése. Az elpusztult pa-
lántákat mielőbb pótolni kell. Száraz időben 30 mm öntözővíz kijuttatása a palánták
megeredését biztonságossá teszi.
344 DOHÁNY

11.5.6. Növényvédelem, növényápolás

Legfontosabb a peronoszpóra elleni folyamatos preventív védekezés és a vírust ter-
jesztő vektor levéltetvek elleni védekezés.
Gyomok ellen mechanikai és vegyszeres módon is lehet védekezni. A dohány
gyomelnyomó képessége jó. Gyomnövényei a kapásnövényekre jellemző gyomok (pl:
disznóparéj, fehér libatop, parlagfű, vadkender, csattanómaszlag, muharfélék stb.).
Folyamatosan végezhető a sorköz-kultivátorozás. Legveszedelmesebb a dohány-
fojtó és napraforgószádor növényi élősködő. A növény gyökerén él, a dohány fejlő­
désben visszamarad, értéktelen lesz a levele. A szádor megjelenésével szüneteltetni
kell a dohánytermesztést.
Betegségek:
'il. Vírusos Potato Y potyvirus - burgonya Y vírus
Tobaco mosaic vírus - dohány mozaik vírus
Cucumber mosaic cucumavirus - uborka mozaik vírus
Tornato mosaic tobamovírus - paradicsom mozaik vírus
Baktériumos Pseudomonas syringae pv. tabaci - dohányvész
Gombás Peronaspora tabacina - dohány peronoszpóra
Rhizoctonia solani- alternaria spp.
Fusarium spp. - fuzárium
Kártevői a levéltetvek, dohánytripsz, bagolylepkék és !árvái, külön csoportot ké-
peznek a talajlakó kártevők, amelyek ellen talajfertőtlenítéssei lehet védekezni.
A növényápolás fontos része a növény tápanyag-forgalmának szabályozása, a tete-
jezés (a virágzat eltávolítása) és a kacsozás. A tetejezés (bugázás) a növény tápanyag-
forgalmát szabályozza a minőség növelése érdekében. A tápanyag nem a magba, ha-
nem a levelekbe vándorol a tetejezés következtében.
A tetejezés hatásáraaminőség mellett a termés is nő 20-26%-kal, amennyiben ar-
ra bimbós állapotban kerül sor. Minden egynapos késés l %-kal csökkenti a termés-
növekedést. Tetejezés végezhető:
-a jól fejlett állományban magasan (a virágzatot 1-2 levéllel távolítják el),
-késői ültetés esetén közepesen 2-3 levéllel, a pótlólag ültetett töveknél mélyen
4-5 levéllel. Tetejezés végezhető géppel is, kézzel is.
A gépi tetejezés mellett lehetőség van vegyszeres tetejezésre is.
Hónaljazás (kacsozás). A tetejezés után megindul az oldalhajtások képződése. A le-
vél hónaljából három kacs is fejlődik, ami szintén tápanyagat vonna el a levelekbőL
Kacsozásnál célszerű kis csonkot hagyni, mert ez késlelteti a kacs további fejlődését
Kézi eltávolítás helyett eredményes a növényi hormonbázisú vegyszeres kacsgátlás.

11.5.7. Érés és betakarítás

A betakarítás idejét a levelek érettségi állapota alapján lehet meghatározni. Megkü-
lönböztethető a dohánylevél ipari vagy technikai és a fiziológiai érettsége. Az ipari
érettség állapotában a dohánylevelek fizikai tulajdonsága és kémiai összetétele
olyan, hogy megfelelő szárítással és fermentálással jó minőségű gyártási alapanyag
válik belőle.
 DOHÁNY 345

A dohánylevelek bizonyos időrendi sorrendben egymás után fejlődnek ki, érésük

is ennek megfelelően következik be.
A technikai érettség jelei: a levél sötétzöld színe elhalványul és egyenletes világos-
zöldszínű lesz, a főér kivilágosodik, fényesebb lesz, a levéllemez fodrosodik. Törés-
kor éles, pattanó hang kíséretében válik el a szártól, nem marad rajta szárrész.
A dohányt általában öt menetben (különböző időben) takarítják be. Az aljlevelek
betakadtását már a virágzás kezdetén meg lehet kezdeni és fokozatosan felfelé halad-
ni. A hegylevelek egy része nem is kerül betakarításra.
Érésgyorsító is alkalmazható. A permetezés után 4-8 nappal a dohánylevelek meg-
sárguinak
A betakarítás szervezésének általános szempontja, hogy a törést, a szárítás előké­
szítő munkáit (fűzés, varrás, tűsorkeret vagy konténertöltés), valamint a szárítópajtá-
ba, ill. a szárítóba rakás összhangját meg kell teremteni.
A betakarítás műveletei aszerint változnak, hogy a dohányt hagyományosan vagy
mesterségesen fogják-e szárítani.
A dohánylevelek fűzése, gépi varrása. A természetes úton szárításra kerülő do-
hányt 50-70 cm hosszú tüvel, vagy a varrógép elvén működő géppel felfűzik. A fel-
fűzés lehet váltott, az egymást követő levelek színűkkel és fonákjukkal váltogatják
egymást (ez a legjobb módszer). Lapra fűzéskor a levelek mindig csak a színűkkel
vagy fonákjukkal vannak felfűzve. Az oldalt fűzést főleg szivardohányoknál végzik
(ennek nagy a térigénye ).
A fűzést követően a pajtában a dohányt sűrűn aggatják (füllesztő aggatás) a szín
gyors kialakítására. Majd a teljes kiszáradást a laza vagy szárítóaggatással biztosítják.
Végül a kiszáradt levelek megóvása és a pajtatér gazdaságos kihasználása végett is-
mét sűrűn aggatják (záró (tároló) aggatás).
A dohány fűzése kézimunkaerő-igényes, és a levél sérül. Hagyományos szárításnál
a szárítási idő 50-55 nap.
Mesterséges szárítás. Mesterségesen szárítani csak a Virginia típusba tartozó faj-
tákat lehet, aminek betakarítógépei és szárítókamrái vannak.
Mesterséges szárítással a dohány szénhidráttartalmának változását és a levél színét
tudjuk szabályozni. A szárítás első fázisában a keményítő egyszerű cukorrá hidrali-
zálódik.
Mesterséges szárításhoz a megtöltött konténereket klímakamrához csatlakoztatják,
és azonnal megkezdhető a szárítás.
A szárítóba helyezett dohánylevél nedvességtartalma 80%, a szárított és bepuhított
levél (a sérülés elkerülése végett) nedvességtartalma 20-25% (visszanedvesítve).
A szárítást úgy kell irányítani, hogy a vízleadás üteme és mértéke szoros összhang-
ban legyen a levelekben végbemenő biokémiai folyamatokkal, és közben kialakuljon
a fajtára jellemző szín.
A szárítás kezdetén 32-36°C-on tartják a szárító léghőmérsékletét, relatív páratar-
talmát pedig 86-96%-on. Később páratartalmát csökkentik, a hőmérsékletet pedig
növelik.
A szárítás üteme, a hőmérséklet és a páratartalom szabályozása teljesen automati-
zált. Előforduló hibák: gyors szárításnál zöld marad a levél, nem tud a klorofill le-
bomlani, túlszáradásnál a levelek bebamulnak.
346 DOHÁNY

Új eljárás a Burley fajtacsoport fajtáinál eredményesen alkalmazható töves szárí-

tási módszer.
A dohánytöveket a talaj felszíne felett géppel kivágják, majd fóliasátorban elhelye-
zett szárító állványokon történik azok szárítása. Ezen eljárás legnagyobb előnye,
hogy az igen nagy élőmunkaerőt igénylő betakarítás egy menetben történik meg. Ez-
zel szemben a hagyományos törési eljárás esetén legalább három törést kell végezni
a betakarítás során. További előnye, hogy megnő az átvételkor a magasabb osztályba
(A+B) sorolható levelek aránya.
Csomózáskor a szétválogatott levelekből 20-30 leveles csomókat képezünk Köz-
vetlenül szállítás előtt bálázzák a dohányt. Az azonos minőségű dohányt külön-külön
bálázva adják át a dohánybeváltónak.

11.5.8. A dohány minősége

A dohánylevelek kémiai összetétele. A hamualkotó részek közül a káliumnak van a

legnagyobb jelentősége, növeli az éghetőséget (a klór akadályozza). Növeli a száraz-
ságtűrő képességet, elősegíti a szénhidrát képződését. A Ca-nak elsősorban a szerves
savak lekötésében van jelentősége.
A szerves alkotórészek közül a N-nek van jelentős szerepe a minőségre. Túlzott
mennyisége károsan befolyásolja a minőséget. A jó minőségű cigarettadohány nem
tartalmaz 8%-nál több fehérjét.
A szénhidrátok a dohány beltartalmi értékét nagyban meghatározzák, szárazanyag-
ra számított mennyiségük elérheti a 40-50%-ot is. Szivardohánynál a hosszú szárítás
alatt a szénhidráttartalom csaknem felhasználódik
Igen kis mennyiségű nikotin (0,04--0,06 g) halálos méreg. Szerencsére a szervezet-
ben nem halmozódik fel, azonnal bomlik. A nikotin jó minőségű levél szárazanyagá-
nak 0,5-1,5%-át, a durvábbaknak 1,6-3,0%-át teszi ki. (A kapadohány nikotintartal-
ma 5% feletti, növényvédő szer gyártására használták.). A dohány szervessav-tartal-
mából a citromsav jelentős, 0,6-9,2%.
A dohány minőségét alapvetően meghatározzák a klimatikus, edafikus tényezők
mellett a termesztési tényezők. A jó minőségű dohány legalább 40-50% szénhidrátot
tartalmaz, ezen belül mesterséges szárítással a cukortartalom is szabályozható. A jó
minőség másik mutatója szárításnál a mélysárga szín kialakulása, melynek elérhető­
sége már a szántóföldön eldől.
 12. Energiafű

12.1. Jelentősége
Napjainkban a földi élet döntően a szén alapú energiahordozák származékaira épül.
Jelenleg a fosszilis nyersanyagok mintegy 90%-át használják energiatermelésre. Köz-
ismert, hogy a szén alapú energiahordozák ily mértékű használata eredményezte és
eredményezi a légkör gázösszetételének megbomlott egyensúlyi állapotát. E nemkí-
vánatos állapot kialakulása, valamint a szén, az olaj, a gáz és az urán világkészletének
apadása az energiagazdálkodás sürgős szemléletváltozásának igényét veti fel. Ám a
nagy kérdés az, hogy a szén alapú és a nukleáris energiahordozák felhasználásának
csökkentésében milyen mértékű alternatívát jelenthetnek a kimeríthetetlen potenciált
kínáló megújuló energiahordozók, mindenekelőtt a biomassza alapú energiafo rrások
A problémakör vizsgálata intenzív kutatás-fejlesztési tevékenységet indított el ha-
zai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. Számos ígéretes eredmény mutatja a jövő
lehetséges útjait. Közöttük a megújuló energiaforrásoknak az energiagazdálkodásban
való egyre nagyobb arányú részvétele elismert szükségszerűség. Olyannyira, hogy az
EU energetikai célkitűzése az, hogy 20 l O-ig a megújuló energiák aránya az energia-
forrásokon belül érje el a 12%-ot, az összes áramtermelésen belül pedig a 22%-ot.
Ökológiai adottságaink ismeretében a megújuló energiaforrások közül a biomasz-
sza, ezen belül, pedig az energiafú termesztése és hasznosítása kaphatja az egyik leg-
fontosabb szerepet.
Az agrárágazat gazdasági, társadalmi, ökoszociális szerepének jövőbeni alakulását
EU új megvilágításba helyezi. Ezzel összefüggésben a mezőgazdasági termelés szer-
kezetátalakításának eredményeként várható, hogy az extenzív földhasználati zónák-
ban mintegy 700-800 ezer hektár szántóterületen csak mérsékelten gazdaságos,
avagy gazdaságtalan növénytermelés lesz folytatható. Ezek azok a termőhelyek, ame-
lyeken a szántóföldi energiafű termesztés lehetőségét is teremtik meg.
A szántóföldi energianövény termesztéssei (pl. energiafűtermesztés) már rövid tá-
von jelentős mértékben növelhető a biomassza alap ú, megújuló energiaforrások rész-
aránya, amely az alábbi célkitűzések megvalósítását segítheti:
- termőföld térségi adottságokhoz igazodó hasznosítása,
- túltermelési krízisek kialakulásának csökkentése, környezetvédelmi szempon-
toknak megfelelő agrártermelés,
- kedvezőtlen termőhelyi adottságú, tőkeszegény, térségek népességtartó erejének
növelése, új foglalkoztatási, szolgáltatási irányok kialakításával,
-hazai előállítású energia alapanyaggal az energiaellátás biztonságának növelése,
az energiaimport-függőség csökkentése,
- olcsó, fogyasztóközeli energiaforrással az autonóm energiarendszerek elter-
jesztése,
348 ENERGIAFŰ

- térségi gazdaságfejlesztés elősegítése,

-termék (vetőmag, pellet stb.) termesztés módszerének, technológiájának exportja.
Termése légszárazon átlag:
- több év átlagában 20 t/ha/év,
- első növedék 14 t/ha.

12.2. Botanikája és fiziológiája

Származása az Alföld szikes talaj airól, illetve a Közép-Ázsia arid térségeiből gyűj­
tött növények keresztezésével létre jött nagy variabilitást mutató alapanyag, a magas
tarackbúza - Agropyron elongatum - a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába, a ta-
rackbúza nemzetségbe és a magas tarackbúza fajkörbe tartozik.
Évelő, bokros szálfű. Hosszú élettartamú, egyhelyben 10-15 évig is termeszthető.
Gyökere: tövéből erőteljes, nagy tömegű, finom összetételű gyökérzet hatol mé-
lyen (1,8-2,5 m) a talajba.
Szára: szürkészöld színű, gyéren leveles, egyenes, sima felületű, kemény,
180-220 cm magas. A nóduszok száma mindössze 2-4.
Levele: szürkészöld, merev, felülete kissé érdes.
Virágzata: egyenes, 20-30 cm hosszú, kalászképű buga. Június végén-július ele-
jén virágzik.
Termése: július végén - augusztus elején érik meg szemtermése a betakarításra, a
szem lándzsa alakú, 0,8-1,2 cm hoszszú. Ezerszemtömege 6,0-6,5 g.

12.3. Biológiai alapok

Nemesítő, fajtatulajdonos, fajtafenntartó intézet: Mezőgazdasági Kutató-Fejlesztő
Kht., Szarvas. Magyarországon és az EU-tagországaiban az első egyedüli államilag
elismert, növényfajta oltalomban részesített energiafűfajta a "Szarvasi-1 ".A további-
akban az energiafű kifejezést használjuk.

12.4. Termőhelyigénye

Talaj igény. Figyelemreméltó jellemzője a talajjal szembeni igénytelenség. Termesz-

tésére mindenekelőtt a középkötött mezőségi vályogtalajok ajánlhatók. A homoktól a
szikes talajokig eredményesen termeszthető. Jól tolerálja az 5-9 pH kémhatású (szi-
kes, szódás, sós) talajokat. Kedveli a sós vízállásos táblákat, ezzel e talajok rekul-
tiválását, javítását is szolgálhatja.
Éghajlatigény. A tenyészidő átlaghőmérséklete, a hőösszeg, a csapadék mennyi-
sége és eloszlása az egész ország területén megfelel az energiafűnek. Szárazság- és
fagytűrése kiváló, jobb, mint az erdőé. Jól alkalmazkodik az évi 250-2000 mm víz-
ellátottsághoz, az 5-19 oc átlaghőmérséklethez. Termesztésének lehetséges termőhe­
lyei a kontinentális, a mediterrán és a szubtrópusi klímaövekben egyaránt említhetők.
 ENERGIAFŰ 349

Környezetigénye. Alkalmazkodóképessége jó. Igényes - hasonlóan a kalászos

egyszikűekhez-a talaj kultúrállapotához ftiggetlenül attól, hogy intenzív, félintenzí v,
vagy extenzív a gazdálkodás szintje.
A gazdaságföldrajzi feltételeket jó tűri, ftiggetlenül településektől, úthálózatoktól
vagy egyéb művelési ágaktól (gyümölcsös, szőlő, erdő vagy parlag).

12.5. A termesztés módszere

12.5.1. Elővetemény-igény

Az energia fű vetésforgón kívül ún. mellékszakaszon l 0-15 évig is termeszthető.

Szántóföldön termesztése nem jár művelési ág változással, az bármikor megszüntet-
hető és utána más szántóföldi növény következhet.
Tavaszi telepítéshez a legtöbb szántóföldi növény lehet előveteménye. Az ősszel
betakarított egynyáriak közül a cirok, a napraforgó, száraz ősz esetén a hosszú tenyé-
szidejű kukorica után csak középkötött talajon következhet energiafű. Oka az, hogy a
későre maradó őszi szántással talajba aláforgatott gyökér és szárcsanknak rostanya-
gát a cellulózbontó baktériumok csak áprilisban kezdik bontani, amiN-elvonással jár
az energiafű elől.
Nyár végi telepítéséhez csak korán betakarított növény - főleg kalászos - legyen
az elővetemény.

12.5.2. Talaj-előkészítés

Nyárvégi telepítéshez a korán tekerülő elővetemény (őszi búza, őszi árpa, repce) kapjon
sekély tarlóhántást, majd hengerrel zárjuk a mielőbbi gyom- és árvakelés érdekében.
A kizöldült tarlón mielőtt a gyomok magot kötnének gyomritkító talajmunka kö-
vetkezzen, a talaj felületének zárásávaL Magágy közvetlenül a telepítés előtt készül-
jön és legyen annyira tömött, hogy sekély, l ,5-2,0 cm-es vetést tegyen lehetövé.
Aszályos évben, száraz talajon a forgatás nélküli, kímélő műveléssel elkerülhető a
talaj porosítása és nagyobb arányú nedvességvesztése. Ekkor a tarlóhántás után rend-
szerbe illeszthető a talajállapotot javító középmély lazítás.
Későn lekerülő elővetemény (pl. napraforgó, korai kukorica stb.) esetében jól
ápolt, nem gyomos napraforgó, kukorica után 10-15 cm mélységű tárcsázással még
telepítésre alkalmas magágy készíthető.
Tavaszi telepítéshez a nyáron betakarított növények tarlóhántása és tarlóápoló
gyomritkító munkái után az őszi szántás középkötött talajon maradjon elmunkálatla-
nul. Kora tavasszal a simítázás szolgálja a téli csapadék megőrzését.
Ősszel betakarított elővetemények melléktermékét célszerű lehordani. Az őszi
szántás legyen mély anynyira, hogy a gyökér- és tarlómaradványok teljes egészében
a barázda aljára kerüljenek.
Homoktalajon ősszel betakarított elővetemény után maradjon el az őszi szántás.
Tavasszal csak közvetlen telepítés előtt - a tápanyagok kiszárása után - kerüljön sor
talaj-előkészítésre, mikor "a böjti szelek" már nem veszélyeztetik a kelést.
350 ENERGIAFŰ

Magágykészítés során a talajt gyűrűs hengerrel tömöttre kell hengerezni, nehogy az

elvetett mag l ,5-2,0 cm-nél mélyebbre kerüljön. Tavaszi telepítéskor az ősszel megszán-
tott táblán a magágykészítést a talaj szikkadása után kell megkezdeni. Taposási károk ek-
kor gyakran előfordulnak, ezért a magágykészítés, a vetés és felszínzárás legyen egybe-
kapcsolt.
12.5.3. Tápanyagellátás
Az energiafű a vetéstől számított második évben hozza első teljes termését. A termő
években gyors, rövid ideig tartó szárazanyag-felhalmozás jellemzi a növényt. Ennek
megfelelően a tápanyagfelvétel április-május hónapokban intenzív. Csak kis hányaduk
hasznosul a tápanyagból június-július hónapban, annak ellenére, hogy a növény ilyen-
kor is folytatja fejlödését. Nyárvégi telepítés után is közel azonos a tápanyagfelvétel.
Telepítéskor a vetőágy készítésekor 50-70 kg!ha nitrogén, 70 kg!ha foszfor, l 00-150
kg/ha kálium hatóanyagnak megfelelő műtrágyát dolgozunk a talajba. Középkötött tala-
jon a kisebb, gyenge termőhelyeken a nagyobb adagokat célszerü kiszómi. Több évről és
eltérő termőhelyekről a terméssel a talajból felvett tápanyagokra még nincs adat.
Termő években, 15-25 t/ha termésszinteken ( 15% nedvességtartalom alatti bio-
masszához) a műtrágyaszükséglet a következő:
-Nitrogén N 120-170 kg/ha (vízellátottság és a talaj tápanyagkészletétől függően),
-Foszfor P20 5 70-90 kg/ha/3 évenként (termőhelytől fúggően),
-Kálium K20 l 00-200 kg/ha/3 évenként (termőhelytől fúggően).
A termő évek termésszintekhez igazított N-adag őszi-tavaszi megosztása ismert. A
kora őszi műtrágyázás jelentősége abban van, hogy ez elősegíti a tartósan évelő
(10-15 év) energiafű életképességét, a minél több hajtás kifejlődését, s mindezek
eredményeként a következő évi intenzív fejlődésfiziológiai előfeltételeit.
A nitrogénműtrágya egy részének ősszel történő állomány kezelését az is indokol-
ja, hogy az adott termőhelyen nagy gyakorisággal fordulhat elő tavaszi csapadékhi-
ány. Ebben az esetben nem azért van szükség a tervezett nitrogénműtrágya legalább
egyharmad részének kijuttatására, mert az energiafű aktuális igénye indokolná, ha-
nem azért, hogy ezzel a csapadékszegény tavaszokon minimálisra csökkenjen az ak-
tív gyökérzóna rétegében a relatív N-hiány.
A nitrogén tavaszi kiszórására április közepén kerüljön sor. Még a jó vízvezető ké-
pességű talajokon sem jelent előnyt a N-műtrágya március vége előtti kiszórása.
A faszfort és káliumot minden esetben ősszel (októberben), a növényállomány be-
telelése előtt kell adni.

12.5.4. A telepítés ideje, módja és a vetőmag adagja

Az energiafű kora tavasszal vagy nyár végén egyaránt telepíthető. Kora tavaszi (már-
cius 25-április l O.) telepítéssei a vetés évében ipari alapanyagterméssel nem számol-
hatunk. Nyárvégi telepítéskor (szeptember 1-20. között) a vetést követő évben már
30-50%-os termés lehetséges.
Hosszúnappalos növény. Fejlődéséhez közel 11-14 órás megvilágításra van szük-
ség. Ezért szükséges a nyárvégi telepítési időpont betartása, mert az erősebb bokro-
sodás és gyökérfejlődés is ettől fúgg.
 ENERGIAFŰ 351

Telepítése gabona sortávolságra vetéshez 40 kg/ha L szaporítási fokú vetőmag

szükséges. Telepítésre a sorbavető gabonavetőgépek alkalmasak. Hektáronként 6 g
ezermagtömeg és az egyszikűek 85% használati értékű magjával számolva ez 5,6
millió csíra/ha. A vetés mélysége 2,0 cm. Vetéskor a vetőgép előtt gyűrűs (homokta-
lajon sima!) henger járjon. Vetést követően minden esetben sima hengerrel zárjuk a
talajt. Az energiafű a vetéstől számítva 10-14 nap múlva kel ki.
Csapadékszegény, aszályos időszakban- lehetőség esetén - kelesztő öntözéssel te-
remtsük meg a jó kelés, kezdeti fejlődés feltételeit. Egyszeri, kis intenzitás ú, finoman
porlasztó szórófejekkel 20-30 mm víz kiöntözve elegendő.
Homokon a kora őszi telepítés bizonytalan, a laza talaj kedvezőtlen víztartó ké-
pessége miatt. A tavaszi telepítést a defláció legtöbbször veszélyezteti, ezért védő­
növény közé legjobb vetni. A védőnövény rozsból kétmillió csíra elegendő hektá-
ronkénti. A rozsot október első dekádjában legjobb vetni, hogy ne bokrosodjon, kü-
lönben az energiafű magjának csírázási és gyökeresedési fejlődését rontja. A talaj-
védő rozsot április közepén, a kalászkezdemények megjelenése előtt célszerű leka-
szálni és a táblán hagyni.

12.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Növényápolás. Tél végén, hóolvadás idején feladat a táblán lévő pangóvizek elveze-
tése, majd az áttelelő növényállomány állapotának felvételezése, annak folyamatos fi-
gyelemmel kísérése. A felfagyás következményeinek (nyárvégi telepítés esetén) meg-
szüntetésére kora tavasszal simahengerezés ajánlható.
A termő, évelő energiafüvesek őszi növényápolási munkái között a kötött, rossz
víz- és levegőgazdálkodású talajokon szükséges a talajszellőztetés 3-4 évenkénti. E
célra a gyepek ápolásánál használatos réti késes henger alkalmas.
Gyomszabályozás. A gyomszabályozás célja a gyommagvak csírázásának meg-
előzése, a kikeit gyomnövények növekedésének, fejlődésének, magérlelésének meg-
akadályozása, illetve irtása.
A kétszikű gyomnövények vetőmagvai hosszú ideig, akár 6-8 évig is elfeküdhet-
nek a talajban, ezért azok távoltartására a vetésváltás nem minden esetben ad biz-
tonságot. A telepítést követő két évben a növényállományban gyomszabályozással
a fellelhető gyakoriságuk oly mértékben csökkenthető, ami nem veszélyezteti a to-
vábbi termő évek megfelelő minőségű (fűtőértékű) alapanyag-termelést. Mindezt
segítheti az a körülmény is, hogy az 1,8-2,3 m magas növényállomány árnyékolá-
sa, gyomelnyomó hatása az elvárt tisztaságú, minőségű ipari alapanyag-termést
már biztosítja.
A kétszikű gyomok irtását április hónap második felében kell elvégezni. A legtöbb
fűfaj fejlődésének első négy hónapjában érzékeny a vegyszerekre, ezért a fiatal állo-
mányt gyomirtó kaszálással lehet tisztán tartani.
Növényvédelem. A tenyészidőszak alatt a termés mennyiségét és minőségét né-
hány kórokozó gomba veszélyeztetheti. A gombás betegségek fellépésének időpont­
ja, a fertőzés mértéke az időjárási körülményektől ftiggően évről-évre változik. A me-
leg, párás éjszakák és reggelek kedveznek kialakulásának, terjedésének. A fertőzés
mértékében jelentős szerepe lehet a túlzott N-műtrágya felhasználásának is.
352 ENERGIAFŰ

Az egyik leggyakrabban jelentkező, gombafaj okozta levélbetegsége a levélrozs-

da, melyek közül a "koronás rozsda" a (Pucinia coronataJ és a barna levélfoltosság
(Helminthosporium gramineae) kártételére lehet számítani. A betegségek elleni véde-
kezésnél szükség lehet kémiai beavatkozásra is.

12.5.6. Érés, betakarítás

Az energetikai, illetve az ipari alapanyag (papír-, rost-, építőipari hasznosítás) meny-
nyiségét és minőségét a betakarítás idejének megválasztása jelentős mértékben befo-
lyásolja. Az energiafű legnagyobb szárazanyag-termése a virágzás fenofázisában
mérhető. Ekkorra a rostok teljesen kifejlődtek és minőségük jó. Ez az időpont- idő­
járástól ftiggően- július I0-25. közötti időszakra tehető. Ebben az időszakban a lég-
hőmérséklet és a napfényes órák száma, valamint az alacsonyabb csapadék hajlam és
a 60-65%-os páratartalom hatására a rendre vágott energiafű 5-7 nap alatt éri el a
12-15% (légszáraz) nedvességtartalmat Betakarítására alkalmasak a szálas takar-
mánynövények korongos fűkaszái. A renden megszáradt termést bálázzák, majd ener-
getikai, ipari felhasználásának időpontjáig tároló helyen vagy kazlakban tárolják.
A termést átadáskor a szántófüldön vagy a hasznosítás helyén minősítik. Ekkor a ned-
vességtartalma (legfeljebb 15 tömeg% lehet). A tároláskor bekövetkező esetleges minő­
ségromlást és a fűtőértéket is ekkor határozzák meg. Az átadás helyén a minősítéskor a
vizsgálati mintához a tétel teljes tömegének l %-át kell három különböző helyről venni.

12.5.7. Az energiafű hasznosításának lehetséges területei

Energetikai hasznosítás (szilárd, folyékony, gáz halmazállapotú tüzelőanyag) célra.
Az energiafű energetikai szempontból kedvező tulajdonságokkal rendelkezik. Fűtőér­
téke közelíti, illetve meghaladja a hazai bamakőszenek, valamint a fa és más lágy
szárú biomassza megjelenési forma fűtőértékét
Alkalmas továbbá bioalkohol előállítására, papíripari felhasználásra, rostiparban
rostlemez gyártásra.
Takarmányozási célra a második, esetleg a harmadik növedék (vízellátástól ftig-
gően) zöldsarjú termése legeltetésre, szenázs, takarmánypellet készítésére alkalmas.
Biológiai talajvédelem- biológiai talajjavításhoz
Jól alkalmazkodik a szikes-szódás termőhelyek adottságaihoz, a sós vizű vízállá-
sos területekhez, ezért e talajok rekultiválását, javítását is szolgálhatja.
Nagy tömegű, l ,8-2,5 m mélyre hatoló, finom szerkezetű gyökérzete nemcsak a
talaj fizikai-kémiai-biológiai tulajdonságait javítja, hanem jelentős szervesanyag-
mennyiséggel is gazdagítja.
Jól használható a gyenge termőképességű, szikes és kötött talajokon kívül a ho-
moktalajok hasznosítására, javítására is.

12.5.8. Vetőmagtermesztése
Vetőmagtermesztése egyszerü és gazdaságos. Vetőmagtermesztése a fajtatulajdonos
szarvasi intézet által szervezett, zárt rendszerben történik.
TakarDlánynövények
 Előszó

A kérődző állatfajokat tartó gazdálkodók célja mindenkor az volt - és ez ma sincs

másképpen-, hogy a tenyészidőben lehetőleg elegendő tömegtakarmányt termelj enek,
aminek egy része tartósított formában, viszonylag kevés abraktakarmány kiegészítés-
sel kitart az újig, azaz a következő év első terméséig. Ezt a céltarétek és legelők ter-
mésével csak részben lehet elérni, ezért szántóföldi tömegtakarmány-termesztésre is
szükség van.
A XXI. század első évtizedében, a becsült adatok alapján 360-390 ezer ha-on
folyik ma Magyarországon tömegtakarmány-termesztés. 1970 és 1990 között a
mainál jóval nagyobb állatállományt látott el az 500 ezres ha-nyi takarmánytermő
terület, a mostaninál semmivel sem kisebb hektáronkénti hozamokkaL
Hazánk változatos termőhelyi adottságai, az időjárás gyakran szélsőségekkel tarkí-
tott változékonysága, a szántóföldi tömegtakarmány-termesztésben is több lábon állás-
ra tanította az állattartókat Ennek megfelelően az istállózott állattartás általánossá vá-
lása óta sok-sok növényfaj és -társítás teszi változatossá a tömegtakarmányok körét.
Egy részük évszázadok óta folyamatosan jelen van szántóinkon, egészen napjain-
kig, mások csak rövid ideig állják ki a gyakorlat kemény próbáját. Cserháti S. vagy
Grábner E. klasszikus szakkönyveiben található például a XX. század első harmadá-
ban ajánlott fenyércirok zöldtakarmány növény volt; ma pedig nagyon nemkívánatos
gyomnövényként tartjuk számon.
A tömegtakarmány növények fajgazdagsága, különböző mértékű alkalmasságuk
tartósításra, fő- és másodvetésre, társítási lehetőségeik, egyesek multifunkcionális
szerepe (energiafű, zöldugar, zöldtrágya vagy pl.: a görögszéna, amely egyúttal fű­
szer- és gyógynövény) is megnehezítik hovatartozásukat és sokféle lehetőséget kínál-
nak e növények csoportosítására. Ezért a következőkben ismertetett termesztési mód-
szerek és besorolásuk sem elégíti ki a teljesség igényét.
Szántóföldi tömegtakarmányok közé azokat a növényfajokat és társításaikat so-
roljuk, amelyek a technikai érettségben (betakarításkor) a hasznos beltartalmi kom-
ponenseket (pl.: nyersfehérje, szénhidrát, vitaminok, ásványi anyagok) viszonylag
alacsony koncentrációban tartalmazzák.
Szálastakarmányok (zöldszálasok) a tömegtakarmányfajok és társításaik azon
csoportja, amelyek szárításos tartásításra is alkalmasak és ennek eredményeképpen
hasznos beltartalmi komponenseik koncentrációja eléri vagy meghaladja a szemesta-
karmányokét.
Lédús tömegtakarmányok közé azoknak a fajoknak fő- és melléktermékeit sorolj uk,
amelyek víztartalma 85%-nál több, önmagukban vagy szárazanyagban gazdagabb takar-
mányokkal keverve frissfogyasztásra, vagy tartósítva, szilázsként etethetők.
356 ELŐSZÓ

Egy másik lehetséges csoportosítás alapját takarmányozási értékük képezi:

l) Sok és jó minőségű fehérjét adó tömegtakarmányok
a) évelő pillangósvirágúak,
b) egyéves vagy áttelelő pillangósok (hüvelyesek).
2) Sok szénhidrátot tartalmazó tömegtakarmányok .
3) Fehérjét és szénhidrátot kedvező arányban tartalmazó tömegtakarmány-
keverékek (zöldtakarmány-kev erékek).
a) évelő pillangósok és füves társításaik,
b) őszi zöldtakarmány-keverékek,
c) tavaszi zöldtakarmány-keverékek,
d) nyári zöldtakarmány-keve rékek
4) Fehérjét és szénhidrátot alacsony koncentrációban tartalmazó lédús tö-
megtakarmányok.
5) Szántóföldi melléktermékek (feltételes tömegtakarmányok ).
6) Árunövények ipari feldolgozása során képződő takarmányozásra alkalmas
melléktermékei.
A könyv következő oldalain az 1-6. csoportba tartozó sok-sok fajközüla közter-
mesztésünkben megjelenő, jelentősebb növények termesztési ismereteinek alapjai sa-
játíthatók el. Ez annál is inkább ajánlható, mivel takarmányértékük mellett fontos sze-
repet töltenek be a talajtermékenység fenntartásában, a környezet peszticidterhelésé-
nek mérséklésében. A vetésszerkezetbe jól és hasznosan illeszthetők, termesztésük vi-
szonylag könnyen elsajátítható.
Azok számára, akiknek érdeklődése túlmegy a tárgyalt növényfajokon, felsorol a
szerkesztő még néhány takarmányozásra alkalmas növényfajt, amelyekről szakokta-
tóktól, szaktanácsadóktólle het bővebb információkat szerezni:
csibehúr, emeral d, fodros levelű takarmány kel, lespedeza (j apánhere ), alexandriai
here, perko, szeradella, takarmány dinnye, takarmány mályva, villongó sülbenge,
szümcső, érdes levelű nadálytő.

Mosonmagyaróvár, 2005

dr. Késmárki István

 PILLANGÓS SZÁLASTAKARMÁNYOK

l. Lucerna
1.1 Jelentősége

Származása. A Föld mérsékelt övezeteiben honos lucerna elsődleges géncentruma a

Kaszpi-tengertől keletre eső (é.sz. 30°-45°) táj. Másodlagos géncentruma a Földkö-
zi-tenger keleti medencéje. Kultúmövénnyé az ókorban vált, amiben a lovas, nomád
népeknek volt nagy szerepük.
Elterjedése. Európai megjelenése Xerxes (Kr.e. 470 körül) hadjárataival, majd ké-
sőbb a móroknak az Ibériai-félszigetre történt betörésével kezdődött. A mai Németor-
szág területén erbachi ciszterciták (1730 körül) honosították meg. Az amerikai fold-
részen Mexikóban vették először termesztés be (első adatok 1519-ből vannak). Az
USA-ban viszonylag későn, csak l 857-benjelent meg, Grimm Fr. bádeni kereskedő
jóvoltából. A róla elnevezett fajta több mint l 00 évig volt köztermesztés ben.
Hazánkban először a 30 éves háborúból hazatérő zsoldosok (1650 körül) az ún.
"nyugati gyepű"-n próbálták termesztésbevenni-a savanyú talaj miatt sikertelenül!
Honosítása Tessedik Sámuel érdeme (1768), aki Nagyszénás-Szarvas térségében te-
lepített lucemát Azóta, mint a legértékesebb szálastakarmány folyamatosanjelen van
növénytermesztésünkben.
Jelentősége: A lucerna a nagyobb tennőterületű növények sorába tartozik (1. táblázat).

l. táblázat. A takarmánylucerna területe fOldrészenként 1990-2000 között

(FAO adatok, Varga J. és Késmárki I. adatgyűjtése alapján)

Földrész Vetésterület,
(nagy vetésterületű országok) l OOO hektárban
Észak-amerika 13 300
USA ll 300
Kanada 2 OOO
Dél-amerika 7 800
Argentina 6 600
Chile l 100
Európa 7 900
FÁK országok 4 300
Franciaország 2 OOO
Ázsia 2 600
Kína l 200
FÁK országok) l OOO
Ausztrália-óceánia l 500
Afrika 500
Összesen 33 600
358 LUCERNA

2. táblázat. A lucerna termőterületének és a szénaértékben

kifejezett hozamainak alakulása hazánkban (KSH adatok)

Vetésterület, Termésátlag,
Időszak
ha t/ha széna
1920-30 !80 270 3,3
1930-40 204 700 4,1
1940-50 nincs megbízható adat
1950-60 245 670 3,5
!960-70 354 200 3,9
1970-80* 410 OOO 5,1
1980-90 315 700 4,7
1990-2000 240 OOO 4,3
2000-2004 !75 OOO 4,4

* A legnagyobb vetésterület és hozam !975-ben volt:

430 OOO hektáron az átlagtermés 5,18 t/ha

Hazai vetésterületéről és hozamairól a 2. táblázat tájékoztat.

Termesztésének sokrétű hasznát már a rómaiak is felismerték. H. M. Co lumelia így
írt róla Kr. után az I. század közepén:
" ... igen derék növény a lucerna, melyet, ha egyszer elvetnek l Oévig is eltart, egy év
alatt rendesen négyszer, de néha hatszor is lehet kaszálni, mert a földet megtrágyázza,
mert attólminden elsoványodott állat meghízik, mert a beteg marhának orvossága ... ,".
Honosítását követően nálunk is hamar bizonyította, hogy sok szempontból egyik
legértékesebb kultúrnövényünk. Értékét már Tessedik (1780), Nagyváthy (1791),
Pethe (1805) is méltatták.
Napjainkban a lucerna jelentősége a következő:
- a legértékesebb, fehérjében gazdag, takarmányozásra sokoldalúan alkalmas szá-
lastakarmány,
- kiváló hatással van a talaj termékenységére,
- termesztése kedvezően hat a gazdálkodásra,
- jól beilleszthető a fenntartható/értékmegőrző gazdálkodási rendszerekbe,
- humán célú felhasználása is jelentős.

Takarmányozási értéke. A kérődzőknél betöltött szerepe a fontosabb, de az egy-

gyomrú állatok takarmányozásában is jelentős. Import növényi és állati eredetű fehér-
je részbeni helyettesítésére is alkalmas. Értékét növeli, hogy változatosan tartósítha-
tó és használható. Kitűnő az aminosav-összetétele.
A talajtermékenységre kifejtett pozitív hatása több tulajdonságának köszönhető:
- nagy tömegű, a jó minőségű istállótrágyával egyenértékű (C:N ::: 20: l) gyökér-
tömeget fejleszt (a 4 éves lucerna után 30-50 t/ha szerves anyaggal gazdagodik
a felső 50 cm-es talajréteg),
- a dúsan elágazó gyökérzet mikrodrénező és morzsaképző,
 LUCERNA 359

- talajgazdagító hatása összefügg a Rhizobium meliloti baktériumokkal alkotott

szimbiózissal, melynek révén a talaj és a lucerna évente minimum 100 kg/ha N-
nel gyarapodik.
A gazdaságra gyakorolt kedvező hatásai:
- termesztésével csökken a vonóerő-szükséglet,
- mérséklődik a terület peszticidterhelése,
- hosszú időn keresztül biztosan terem, rövid időjárási anomáliák nem veszélyez-
tetik a hozamát,
- jól társítható energiában gazdag fűfajokkal,
- a belőle készült szárítmányok (bálázott széna, lucerna liszt, pellet) piacképesek
Kielégíti a fenntartható mezőgazdálkodás követelményeit:
- jelentős talajvédelmi szerepe van,
- zárt állománya 8-9 hónapon keresztül hasznosítja a COrt, termeli az Oz-t.
Humán célú hasznosítása:
- a lucemacsíra vitaminforrás, homeopátiás készítményekben is alkalmazzák,
- a belőle kinyert xantofill és klorofill kozmetikumok adalékanyaga.

Termése
Életteljesítmény
összes széna t/ha széna t/ha/év
öntözetlen öntözött
L középkötött mezőségi talajon 20-40 45-70 6-12
II. középkötött erdőtalajon 18-35 35-50 5-10
III. kötött réti talajon 15-30 25-40 4-8
IV.~ és homoktalajon 12-24 * 3-6

-
V. szikes talajon
VI. s~ termőrétegű talajokon
* nem öntözik
15-18
10-18
*
-*
3-6
3-6

Sekély termőrétegű talajokon ritkán telepítik, mert itt nem tud kellően meggyö-
keresedni, így életteljesítménye is kevés. Ezek a talajok vörösherének, esetenként
baltacímnak valók.

1.2. Botanikája és fiziológiája

AFabaceae családban önálló nemzetséget képez. A nemzetségnek több száz egyéves
és évelő faja ismert. A fajok rendszertani besorolásáról elfogadott rendszerezés a mai
napig nincs, mert azt nehezítik az olyan biológiai tulajdonságok, mint az évelőség,
autotetraploidia, idegentermékenyülés, spontán mutációra hajlamosság. Növényter-
mesztés szempontjából a hazánkban előforduló négy legfontosabb faj a következő:
Medicago sativa L. - kékvirágú, v. közönséges lucerna,
Medicago varia Martyn - tarkavirágú lucerna,
Medicagofalcata L.- sárkerep lucerna (nevezik még sarlós, v. svéd lucemának is),
360 LUCERNA

l. ábra. Lucerna

Medicago lupu/ina L. - komlós lucerna.

A szántóföldi termesztésben megjelenő fajták (hazánkban és Európában is) a kék-
és a tarkavirágú fajba tartoznak. A két faj termesztési sajátosságai, takarmányozási ér-
téke a kisebb botanikai különbségek (virágszín, hüvelyalakulás, fő- és mellékgyökér-
zet) ellenére azonos (1. ábra). Ezek alapján együttes elnevezésük: takarmánylucerna.
A tarkavirágú lucerna a kékvirágú és a sárkerep lucerna természetes kereszteződé­
séből jött létre. A sárkerep lucerna egész Eurázsiában fellelhető a természetes flórá-
ban. A komlós lucerna a gyepes területek értékes pillangósa, szántóföldön csak mag-
termesztés céljából telepítik.
A hazánkban előforduló kisebb jelentőségű lucernafajok (pl. M. hispida, M. mini-
ma, M. orbicularis, M. prostata) a sárkerep lucernával együtt a vadon élő állatok ta-
karmányai. Jelentős talajvédő szerepet töltenek be, fontosak a méhalkatú rovarok táp-
lálékláncában és nem utolsó sorban nemesítési alapanyagok.
Morfológiai jellemzők. A lucerna epigaeikus csírázású. A két sziklevél alakja to-
jásdad, csírázás után 14-18 napig asszimilálnak
 LUCERNA 361

Az első lomblevél egyszerű, nagyjából szív alakú. Az ezt követően fejlődő levelek
bánnasan összetettek, fogazottak, fonákjuk finoman szőrözött. Színárnyalatuk, alak-
juk fajtabélyeg.
A szár jellegzetes dudvaszár, felálló vagy elfekvő, kör keresztmetszetű vagy enyhén
bordázott, színe zöld, gyakran antociános. A fejlődés előrehaladtával elágazásokat ké-
pez. A száron a pálhalevelek képződnek, ezek hónaljából nőnek ki a levélnyelek, vé-
gükön a bánnasan összetett levelekkeL A fiatal hajtás szára kezdetben nem üreges.
A hajtásrendszer kezdetben egy főszárból áll, majd a fejlődés előrehaladtával egy-
re több hajtás képződik a megvastagodott gyökértörzsből és annak oldalágaibóL A
hajtások száma, növekedési-fejlődési üteme az ökológiai adottságoktól, az egyedi
tenyészterülettől függ és az életkor kontrollja szerint változik.
Az ún. "legelőtípusú" lucerna nem csak a gyökértörzs megnyúlt felszínközeli oldalága-
iból, hanem a szárak alapi részéből is fejleszt hajtásokat, amelyek egyidejűleg szekunder
gyökérképzésre is képesek. A lucerna a kaszálásokat követően folyamatosan smjad.
Fenológiai fázistól ftiggően kaszálás után változik a hajtásrészek egymáshoz viszonyított
tömegaránya. A levélzet kb. 2,5-szer értékesebb, mint a szár. Ezért értékmérő tulajdonság
a levél:szár arány, ami 48:50. A fiatal hajtások levélhányada nagyobb, generatív fázisban
viszont több a szárrész. A hajtásrendszer kezdetben (csírázás után 30-40 napig) lassabban
fejlődik, mint a gyökérzet. Ezt követően a hajtások tömeggyarapodása az intenzívebb.
A rizóma szár eredetű, a talajszintben helyezkedik el. A közép-európai és kelet-eu-
rópai jó télálláságú fajták rizómája pár cm-rel a felszín alatt, míg a kevésbé hidegtű­
rő atlanti és mediterrán alakkörbe tartozóké a talajból kissé kiemelkedve fejlődik ki.

'/r
r
a) b)

c)

2. ábra. A lucerna kezdeti fejlődése

a) és b) vetés után7-13 nappal megjelenik a két sziklevél ("sorol" a vetés),
c) vetés után 12-18 nappal megjelenik az első, egyszerű lomblevél, a sziklevelek
még asszimilálnak, d) a vetés után 15-33 nappal megjelenik
az első hármasan összetett levél, a gyökértörzs kezd megvastagodni,
sziklevelek abortálnak, esetleg megjelenhetnek az első gyökérgümők
362 LUCERNA

A kelés t követően, a szik alatti szárrész megvas tagodása jelzi kialakulását. Később je-
lentős méretűre növekszik, a kaszálásokat követően oldalágakat fejleszt (2. ábra).
A rizómán és oldalágain található rügyekből nőnek és fejlődnek ki a hajtások. Az
egy időben felnövő hajtások száma és azok fejlődési üteme egyrészt a rizómában tá-
rolt tartalék szénhidrátok mennyiségétől, másrészt az állomány sűrűségétől, a felve-
hető tápanyagok mennyiségétől és a rendelkezésre álló víztől függ.
- A gyökértörzsben a hajtások virágzó állapotában van a legtöbb tartaléktápanyag.
- Ezért fontos a tavaszi telepítésű lucerna első kaszálásával megvárni a virágzást.
- A többéves, ún. "álló lucemásokat" pedig évente legalább egyszer engedjük el a
kezdeti virágzásig.
- Az állomány sűrűsége is lényegesen befolyásolja az egy időben fejlődő hajtások
számát.
- A sűrü takarmánylucema-állományban 1-1 tő 2-7 db hajtást növeszt, a víz- és
a tápanyag-ellátottságtól függően.
- Az életkor előrehaladtával - a csökkenő életképesség miatt - a lucerna kiritkul.
A kiritkulást az állomány az egyedi hajtásszámnöveléssel bizonyos mértékig el-
lensúlyozza, ha gyommentes és elegendő a termőréteg víz- és tápanyagkészlete.
A hajtásképzés üteme különösen kitavaszodáskor és a kaszálások után fajtánként és
az ökotípus szerint is változik. A kékvirágú fajták általában gyorsabban sarjadzanak,
mint a tarka virágúak. A mediterrán ökotípusba tartozó fajták intenzívebb hajtásnöve-
kedést mutatnak, mint a kontinentális klímaövezetben nemesítettek
A hajtásrendszer lehet felálló, félig felálló és elfekvő. A sati va típusú fajtákra a fel-
álló, a varia típusúakra a félig felálló jelleg a jellemző.
A szár vastagsága függ a fajtajellegtől és a hajtások számától. A szár finomsága
vagy durvasága nincs igazolható összefüggésben sem a takarmányértékkel, sem a
megdőlésre való hajlammaL
Gyökérrendszerét nagy tömegű fő- és mellékgyökerek, valamint hajszálgyökerek al-
kotják. A főgyökér rendkívül mélyre hatol, s ha nem ütközik akadályba, akár 16-20 m-
re is képes lenőni. A növénynek ez a tulajdonsága biztosítja a kiváló szárazságtűrést:
- a sati va típusú fajtáknál a főgyökér tekintélyes vastagságú, jól megkülönböztet-
hető a nála sokkal vékonyabb, kevés számú mellékgyökértől,
- a tarkavirágú lucemánál a főgyökér gyakran alig erőteljesebb, mint a nagy szá-
mú mellékgyökér.
Annak ellenére, hogy a főgyökér és néhány mellékgyökér több méter mélyre ha-
tol, a gyökértömeg mintegy 70%-a a felső, 60 cm-es talajrétegben helyezkedik el.
A gyökérgümök jelzik a Rhizobium meliloti baktériumokkal létrejött szimbiózist.
A baktériumok behatoltak a gyökérszövetekbe és sejtburjánzást indukáltak A szim-
biózis abban nyilvánul meg, hogy a baktériumok az általuk gyűjtött N egy részét át-
adják a lucemának, cserébe pedig szénhidrátot vonnak el a növénytőL
A megkötött N mennyisége tág határok között alakul (100-360 kg/ha/év), de még
a mérsékelt N-gyűjtés esetében is "a növénytől elvont szénhidrátok" kisebb értéket
képviselnek. A gyökérgümők egy részén megjelenő vöröses elszíneződést a leghe-
moglobin-tartalom okozza, egyúttal jelzi is, hogy aktív N-gyűjtés folyik. A baktéri-
umtevékenység megszűnésével a gyökérgümők leválnak a gyökerekrő l, humifikálód-
va jó minőségű szerves anyaggal gazdagítják a termőréte get.
 LUCERNA 363

A virágzat 10-30 db, laza ftirtbe rendeződött, jellegzetes pillangós virágokból áll.
A virágzati tengely szintén a pálhalevelek hónaljából ered, mindig hosszabb, mint a
levélnyél. A legtöbb virágzat az oldalhajtásokon képződik.
A virágok 85-95%-ban idegen megtermékenyülésűek A sajátos virágszerkezet
miatt, elsősorban a vadon élő méhek, méh alkatú rovarok végzik a beporzást. A házi
méhek és a szél szerepe minimális. A virágokjelentős mennyiségű nektárt termelnek.
A párta (vitorla, csónak és két evező) színébőllehet következtetni a faji hovatartozásra:
- a sativa típusú fajtákra a kék szín jellemző, amely a világoskéktől a sötét
bíborliiáig minden színárnyalattal képviseltetheti magát,
- a tarkavirágú fajtáknál szinte minden virágszín előfordul, a kék mellett fehér,
világossárga, metál zöldeskék, vöröses, rámutatva a M. sativa és a M. falcata
(a párta színe mindig sárga) spontán kereszteződésének folyamatos lehetőségére.
A virágzás hosszan tart, amit örökletes tulajdonságok és környezeti feltételek
együttesen befolyásolnak. Minél több a tövenkénti hajtás és azokon az elágazások
száma, annál inkább elhúzódó, akár 20-30 napig is eltart. Az egyes virágok a laza
fürtben az alapi résztől kezdődően nyílnak (a virág kinyílásához külső mechanikai ha-
tás kell), egy-egy fürt 7-l O napig virít. A kifejlett 60-80 cm-es hajtások virágzását a
hosszú megvilágítás, a 24-28 oc hőmérséklet kedvezően befolyásolja. A fővirágzás
idején akkor hatásos a rovartevékenység, ha kb. 1000 db/ha táplálkozó egyed látogat-
ja a magtermő állományt.
Termése a megtermékenyített virágokból fejlődő hüvelytermés spirálrugóra emlé-
keztetően, 3-5-ször csavarodott (a sativa típusú fajtáknál a "menetszám" mindig
több, mint a varia típusúaknál). Az érés folyamán a hüvely (népies neve az alakja után
"csiga") zöld színe sárgára, barnára, végül szürkésfeketére változik:
- a hüvely barna színe már jelzi, hogy benne érettek a magok,
- a hüvely - hasi varrat mentén - kisebb-nagyobb mechanikai hatásra felnyílik,
- hüvelyenkénti magszám tág határok között változik (2-8 db). Függ az időjárás-
tól, a méh alkatú rovarok populációsűrűségétől, táplálkozási intenzitásától, a ta-
laj víz- és tápanyag szolgáltató képességétől. A víz és a N relatív hiánya kedvez
a magkötésnek
A lucerna magja bab vagy vese alakú, éretten sárga, sárgásbarna, mézfényű, felü-
lete sima. Jellemző paraméterei:
- Ezermagtömeg = 1,7-2,6 g (átlag 2,0 g)
- Hosszúság = 1,9-2,8 mm
- Szélesség = l ,2-1 ,5 mm
- Vastagság = 0,8-1,2 mm
3
- Fajsúly = 1,30-1,35 kg/dm
- Hl-tömeg = 76-80 kg.
A sativa és a varia típusú fajták magjai egymástól nem különböztethetők meg. A
tarkavirágú fajták ezermagtömege ritkán éri el a 2,0 grammot, így a hektolitertöme-
gük közelebb van a 80 kg-hoz, mint a kékvirágúaké:
- a mag rendellenes elszíneződését a termés rosszul megválasztott betakarítása és
a hosszú tárolása okozza.
- a zöldes szín az éretlen, a sötétbarna a túléretten aratott termés jellemzője.
- a fénytelen, vörösesbarna magok a két éven túli rossz tárolási körülményeket jelzik.
364 LUCERNA

- a lapos, ráncos, töppedt, netán lyukas magok állati kártétel tüneteit hordozzák.
- hibás szárítási, tárolási körülmények következménye a dohos szag, a szürkés pe-
nészbevonat (a gyanús magtételek használati értékéről csíráztatási vizsgálattal
kell meggyőződni).
- a lucernamagok csíranyugvása rövid, éretten tartós eső vagy ismétlődő erős har-
matképződés hatására már a hüvelyben csírázásnak indulnak.
- a keményhéjúság mértéke változó (10-60%), normál körülmények között
l 0-20%-os. Mértéke faji hovatartozástól és az érés idején uralkodó időjárástól
függ. Keményhéjúság a tarkavirágú fajtáknál nagyobb százalékában fordul elő.
Kialakulásának kedvez a szárazsággal párosuló nagy meleg is.
A lucerna alapvetően hosszúnappalas évelő (perzisztens), fény-, víz- és tápanyagigé-
nyes. Nagy életteljesítményre képes, szárazság- és stressztűrő faj, de ezek a tulajdonsá-
gok különböző méctékben jelennek meg az egyes fajtákban. Attól függően, hogy a mér-
sékelt öv milyen klímazónájából származnak (innen ered az a kifejezés, miszerint a lu-
cerna "erősen röghöz kötött"), sorolják az európai fajtákat ún. "alakkörökbe".
A Mediterráneumból származó fajták gyors növekedésűek, gyenge télállóságúak
Többnyire csak két év az élettartamuk.
Az atlanti alakkör fajtái szintén gyorsan sarjadnak, 2-3 év az élettartamunk, köze-
pesen télállóak, csapadékigénye sek Az észak-európai fajták a nyugat-európaiakhoz
hasonlóak. Hosszúnappalosak, igényesek az egyenletes, bő csapadékra. Jól tűrik a
gyakoribb vágást.
A hazai fajták a közép- és kelet-európai ökotípus képviselői. A tenyészidő nagy ré-
szében hosszúnappalas körülményeket igényelnek. Kiváló a télállóságuk, szárazság-
tűrésük megfelelő, perzisztensek, 5-8 évig is kitartanak, de növekedési, fejlődési üte-
mük elmarad az előbbi klímazónák fajtáitóL A legnagyobb hozamokat a 2-3. évben
adják. A lucerna életteljesítménye a hazai fajtákban rejlő genetikai adottságok miatt 4
éves élettartam alatt 70-11 O t/ha föld feletti szárazanyag.
Afenológiai fázisok a következők:
l. Csírázás: a mag megduzzadásától asziklevelek megjelenéséig tart.
2. Kelés: az első, egyszerü lomblevél kifejlődése és az asszimiláló sziklevelek szakasza.
3. Elsö lombleveles állapot: megjelenik az első hármasan összetett levél, a szikle-
velek elhalnak.
4. Kezdeti növekedés: a primér hajtáson 6-8 hármasan összetett levél fejlődik, a
rizóma megvastagszik, rajta allevelek (rügyek) képződnek, a föld feletti részek tö-
meggyarapodása megelőzi a gyökérzetnövekedést, megjelennek a gyökérgümők.
5. Hajtásszám gyarapodása: a rizóma alleveleiből 4-7 hajtás nő ki, a rizómán
megjelennek az elágazások (koronakezdemény).
6. Gyors növekedés fázisa: a hajtások elérik a végleges hosszukat, egy részükön ol-
dalhajtások képződnek.
7. Zöldbimbós állapot: megjelennek a virágkezdemények. Addig tart, amíg a faj-
tára jellemző virágszín láthatóvá nem válik. A főgyökér erre az időre legalább l m
mélyre hatol.
8. Virágbimbós fázis: a fürtvirágzat kinyílásáig tart, sűrű állományban az alsó le-
velek sárguinak (fényhiány), a rizómából újabb hajtások indulnak fejlődésnek. A fő­
és mellékgyökerek egyre mélyebbre hatolnak.
 LUCERNA 365

9. Virágzás-megtermékenyülés: a megtermékenyített virágokból hüvelykezdemé-

nyek fejlődnek, a meddő virágok lehullnak A "magszárak" felkopaszodnak, közéjük
felnőnek a következő növedék hajtásai, továbbra is intenzív a rizóma- és a gyökér-
növekedés. A rizóma maximálisan feltöltődött tartalék szénhidrátokkal.
10. Érés: a magok biológiai érettségéig tart (a magok reprodukcióra képesek, de a
technikai érettséghez még vízvesztésre van szükség).
Tavaszi tiszta telepítésben az első növedék virágzás után kaszálható (szakmailag
ez a helyes használati mód). Lehetséges a második növedék őszig. A második évtől
kezdve (gyakorlati szóhasználattal az "álló lucernásokban") a kaszálás gyakorisága
alakítja az egyes növedékek fenológiai szakaszait.

1.3. Biológiai alapok

Európában és a tengeren túl is intenzív kutatómunka folyik a jobb termőképességű, a
jobb beltartalmú (pl.: biológiailag értékesebb fehérjetartalom), a gyakoribb vágást tűrő
és a kórokozókkal szemben rezisztens fajták előállítására. Újabban a "GMO"-módszer-
rel is folynak kutatások, azonban ennek környezeti, humán kihatásait sokan vitatják.
A hazai lucernanemesítés terén maradandót alkotott amindenkori elismerésre mél-
tó Grábner Emil, aki 1944-1951 között nemesítette az első államilag elismert fajtát
(Óvári tarkavirágú). Továbbá Fleischmann Rudolf, Székács Elemér, Günther István,
Udvaros Károly, Legány Ödön és Böjtös Zoltán is nagy részt vállaltak az egyre érté-
kesebb kék- és tarkavirágú fajták előállításában.
Fajtafenntartó nemesítést a kompolti, a nyíregyházi, a szarvasi és a mosonmagya-
róvári intézetekben folytatnak, mind a kék-, mind a tarkavirágú fajtáknáL

1.4. Termőhelyigénye

Talajigény: a lucerna nagy életteljesítményéhez és hosszú élettartamához (40-60 t/ha

széna és 4-6 év) a mélyrétegű, meszes, középkötött talajokat igényel:
- a mélyre hatoló gyökérzethez átjárható altalaj kell. Megsínyli a sekély termőré­
tegű, kavicsos talajokat,
- nem tűri a magas talajvízállást, még időszakosan sem. Kedvező, ha a talajvíz
3-4 m mélyen helyezkedik el és felette kapilláris vízemelő zóna található,
- kiritkul az állomány a nyílt vagy rejtett belvíz sújtotta területeken,
- a Rhizobium baktériumok számára fontos a kielégítő mészállapot (kritikusnak
tekinthető az l% CaCOrtartalom, ennél kevesebb mésztartalomnál a hiánytól
ftiggően trágyázó vagy melioratív meszezés szükséges). A mész fiziológiai és ta-
lajszerkezet-képző szerepén túl fontos pH-szabályozó is. A túl sok mész (15%
feletti CaCOrtartalom) már tápanyag-felvételi zavarokat okoz,
- a 6,5-7,8 pH kémhatású talajokat kedveli,
- a talaj kötöttsége tág határok között megfelelő, de a középkötött (40-55 KA) tar-
tomány a legjobb. Mindezek alapján a csernozjom, a mészben nem szegény er-
dő- és a réti talajok alkalmasak elsősorban a lucerna termesztésére. A legalább
366 LUCERNA

l ,5% szerves anyago t tartalmazó meszes homoktalajon és a javított szikeseken

is termeszthető.
Éghajlatigény:
- hazánk éghajlata megfelel a közép- és kelet-európai ökotípushoz tartozó fajtáknak,
- feltételesen alkalmas az atlanti- és az észak-európai eredetű fajtáknak,
- alkalmatlan a gyenge télálló képességű fajtáknak
Jól tűri az időjárási szélsőségeket. Téltűrő képessége kiváló, -25 oc hótakaró nél-
küli hideget is elviselnek, ha a gyökértörzs jól feltöltött tartalék szénhidrátokkal. A
mag csírázási minimuma 2-3 °C. Szántóföldi körűlmények között a magok 6-8 oc
felett csíráznak. Az intenzív hajtásképzés idején 16-20 °C a kívánatos. A virágzás,
megtermékenyítés 25-27 °C tartományban sikeres, amihez még legalább 70-80% -os
relatív páratartalom is kívánatos. Az álló lucemások hajtásait fenyegethetik a késő ta-
vaszi, -5 oc körüli talajmenti fagyok. A dérlepte állomány a felmelegedést követően
először a hervadáshoz hasonló tüneteket mutat, majd sötét tónusúak lesznek a hajtá-
sok, növekedésük megáll. Ilyenkor előrehozott kaszálást kell végezni.
A lucerna fényigényes, ezért óvni kell a gyomok ámyékolásától, és lehetőleg tisz-
tán, takarónövény nélkül telepítsük.
A takarmánynak telepített lucerna a nagy termésekhez az országos átlag csapadék
(600 mm/év) felett még 150-200 mm-t igényel.
A mag csírázásához, a ki elégítő ütemű keléshez nedves magágy kell. A legtöbb vi-
zet az 5., a 6. és a 7. fenofázisban igényli. A virágzás, a megtermékenyítés és a mag-
érés csapadékigénye minimális. Ezért a magtermő állományok megelégednek
450-500 mm/év csapadékkal is.
Az álló lucemások első növedékéhez- gyakran a másodikhoz is - a téli tárolt csa-
padék is elegendő. A július-augusztus hónapok csapadékhiánya korlátozza leginkább
a szárazművelésű lucerna tömegét.
Környezetigénye: alkalmazkodóképessége jó. Az ország valamennyi földrajzilag
kitett domborzati viszonyai között- védett és erdőkkel, fasorokkal szegélyezett táb-
lákon is - egyaránt jól fejlődik.
Termését:
- a talaj kultúrállapota,
- a gazdálkodás színvonala (intenzív, félintenzív vagy extenzív),
- a szomszédos táblák, mezsgyék, dűlőutak állapota és
- a termesztési módszer egyes elemeinek a szakszerű, helyhez igazodó alkalma-
zása is meghatározza.

1.5. A termesztés módszere

1.5.1. Elővetemény

A kívánatos elővetemények köre a két fő telepítési időszak (tavaszi, nyárvégi) szerint

különbözik, jóllehet a lucerna mindkét esetben általános érvényű igényeket is támaszt:
- az elővetemény jó kultúrállapotban, gyommentesen hagyja vissza a táblát,
- a lucernára káros herbicidmaradványoktól mentes legyen a talaj,
 LUCERNA 367

- a jó gyökér- és magágykészítéshez, valamint az alaptrágyázáshoz maradjon ele-

gendő idő.
Önmaga után 3-4 évnél korábban ne kerüljön vissza. Valamennyi pillangós rossz
előveteménye. A július közepéig betakarított kalászosok jó előveteményei (őszi árpa,
tavaszi árpa, őszi búza).
Tavaszi telepítéshez megfelelő elővetemények kender, burgonya, silókukorica,
kalászosok, csemegekukorica, tökfélék, dohány. Ne kerüljön napraforgó és cirokfélék
után. Megkésve (november vége), átázott talajon betakarított cukorrépa után többnyi-
re sikertelen a telepítése.
·:, Nyárvégi telepítéshez a zöldtakarmány keverékek, korai burgonya, olaj- és rost-
len, olajretek, mustár, őszi káposztarepce kiváló elővetemények, a már említett, ko-
rán tekerülő kalászosok mellett. Ez utóbbi fajok kitűnő előveteményei a tavasszal te-
lepítendő lucemának is.

1.5.2. Talaj-előkészítés

A lucerna a telepítés módjától, idejétől függetlenül mélyen művelt gyökérágyat és ap-

rómorzsás, kertszerüen elmunkált, ülepedett vetőágyat igényel. Megsínyli, ha a felső
50 cm-es talajrétegben a gyökerek akadály ba ütköznek (kőpad, eke- vagy tárcsatalp ).
Ezért lehetőleg már az elővetemény alá célszerű középmély lazítózást végezni.
Ezt még akkor is érdemes figyelembe venni, ha nincs altalajhiba, mert a többéves
használat alatt, kötött talajon a természetes tömörödés, párosulva az ismétlődő taposá-
sokkal fokozatosan levegőtlenséget és a gyökérzóna rossz vízgazdáikadását okozza.
Az aprómorzsás szerkezetű vetőágy a lucerna apró magjamiatt szükséges. Az így elő­
készített talajon, a 2-3 cm mélyre vetett magok felett levegős takaró van, alattuk pedig
a csírázáshoz szükséges vizet biztosító, kissé tömöttebb, de á~árható réteg található.
Középkötött talajokon:
Tavaszi telepítés, kalászos gabona után:
- tarlóhántás tárcsával + hengerezés,
- altalajlazítázás 45-50 cm mélyen (száraz talajon),
- a lazítázott talaj elmunkálása rögtörő hengerrel,
- a kizöldült tarlón tárcsázás + hengerezés,
- őszi mélyszántás, lehetőleg váltva forgató ekével,
- durva szántáselmunkálás nehézfogassal vagy nehézkultivátorral, kora tavasszal
simítázás (esetleg fogasolás),
- 1-2-szeri sekély kombinátorozás + simahengerrel felületzárás,
- vetés után még sorhengerrel ellátott vetőegység után is ajánlott a gyűrűshen-
gerezés.
Nyárvégi telepítés őszi káposztarepce után (ha az előző két év valamelyikében
volt altalajlazítázás):
- szárzúzás vagy szártépőzés,
- száraz talajon sekély tárcsázás + hengerezés, nedves talajon tárcsázás l 0-12 cm
mélyen + hengerezés,
- szükség szerint tarlóápolás + hengerezés,
- vetőágykészítés a vetést megelőző 5-7 nappal, a vetést követően ez esetben is
hengerezni kell.
368 LUCERNA

Nyárvégi telepítés kalászos gabona után, jól átjárható gyökérzóna esetén:

- szalmabetakarítás vagy az aratással egy menetben szalmaszecskázás,
- sekély tárcsázás + gyűrűshengerezés, mulcsszerű, szigetelő réteget képezve,
- szántás 20-22 cm mélyen váltvaforgató ekével+ kapcsolt fogas, kb. a vetést leg-
alább 4 héttel megelőzően, de a tarlóhántás után kelő gyomok magkötése előtt,
- szántás elmunkálás ásóboronával + henger,
- vetőágykészítés,
- vetés után hengerezés sima vagy gyűrűs hengerreL
A telepítés után, egészen a második évig talajművelő eszközre nincs szükség a lu-
cemában. Ettől kezdve viszont, évente egyszer ajánlott nehézfogassal, késő ősszel a
sorok irányában megjámi a táblát, lazítva ezzel a tömörödött felszínt. Nem célszerű
tavaszra halasztani ezt a műveletet, mert akkor a már fakadó hajtásokból a fogas so-
kat letörhet Intenzíven öntözött lucernában már korábban mutatkozhat a felszíni tö-
mörödés (a sorközökben nyálkás algafoltok jelzik), ezért többnyire a 3-4. növedék
között már indokolt a tarlót fogasolni.

1.5.3. Tápanyagellátás
Az évelőség, az élettartamhoz kötődő sajátos termésritmus, a Rhizobium meliloti tör-
zsek tevékenysége, a lucerna táplálkozás-élettana, a talajtípusok tápelemtartalma és
dinamikája külön-külön is nehezítik az okszerű tápanyagellátást, bonyolult együttha-

3. táblázat. A takarmánylucerna tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 23 20 16 !2 8
I. PzÜs 16 14 ll 8 5
K 20 21 20 18 !2 8
N 25 22 17 !2 8
II. P205 15 14 ll 7 6
K 20 22 20 17 13 10
N 24 20 17 !4 ll
III. PzÜs 18 16 13 8 5
K 20 20 18 15 12 ll
N 29 25 19 !5 12
IV. P20s 16 15 12 8 6
KzÜ 21 20 !8 !4 12
N 26 23 18 13 ll
v. P20s 18 16 13 9 6
K 20 20 19 17 !3 ll
N 26 24 20 !6 13
VI. P20s 15 14 12 8 5
K 20 20 19 17 !4 12
 LUCERNA 369

tásuk pedig még inkább próbára teszik a szakembereket. Az egységnyi terméssel fel-
vett N és ásványi elemek mennyisége (kg/t légszáraz szénában) több év és a termő­
helyek átlagában a következő:
nitrogén (N)
foszfor (P 2 0 5)
27 kg/t
7 kg/t
l mész (CaO) 35 kg/t
magnézium (MgO) 3,0 kg/t
kálium (K20) 15 kg/t
A talaj tápanyag-ellátottsága és a termőhely talajának, időjárásának és a környezet
kultúrállapotának ismeretében a tervezhető termésnek meghatározható az a trágya-
adag, ami megközelíti a lucerna tápanyagszükségletét. Tápanyagadagja a kötet füg-
gelékének segítségével számítható ki. Ezzellegkevésbé terheljük a talajt és a környe-
zetet (3. táblázat).
Vizsgálatok tájékoztatnak a különböző talajtípusok tápanya-tartalmáról, azok fel-
vehetőségérőL Meg lehet becsülni a terméstömegeket és megoszlásukat az élettartam
alatt, de a termés mindig sok-sok természetes és mesterséges tényező kölcsönhatásá-
ból képződik.
A lucerna a tápanyagigényes növények közé tartozik. A hozam és a minőség tekinte-
tében kiemeit fontosságúak a következő tápelemek: N, Ca, P, K, Mg, S, B, Mo, Mn, Zn.
A nitrogén különleges jelentőségű a lucerna számára. Nélkülözhetetlen az amino-
savak képzéséhez, a fehérjék szintéziséhez. A klorofill fontos alkotóeleme. A nitro-
génfelvétel párhuzamos a szárazanyag-képzéssel, de azt megelőzi. A lucerna a szük-
séges nitragént két forrásból fedezi:
- a talaj felvehető N-készletéből, zömmel N0 3 formában,
- közvetlenül a szimbiózisból.
A szimbiózis révén felvehető N mennyisége fiigg a Rhizobium meliloti törzsek akti-
vitásátóL Számottevő N-gyűjtés akkor van, amikor a lucerna tömeggyarapodásához leg-
kedvezőbbek az időjárási és környezeti tényezők és a talaj kultúrállapota is megfelelő.
Átlagosan 100 kg/ha/év N-gyűjtéssel lehet számolni. A szárazművelésű lucerna N-
igényének 2/rát, az intenzíven öntözöttének 1/rát biztosítja a szimbiózis. A szimbio-
tikus N-gyűjtéssel a kelést követő 25-35 nap múlva alakul ki az együttélés a Rhizo-
bium meliloti törzsekkel, ez ideig a lucerna a talaj felvehetőN-készletére utalt. Ezt az
időszakot a növény "N-éhség periódusának" is nevezzük. Ha nincs a talajban elenge-
dő felvehető N, akkor azt starter trágyázással kell pótolni. Az idősebb lucemásokban
a baktériumok:
- csak a lucerna számára optimális ökológiai feltételek között aktívak,
- nem tűrik a levegőtlen talajállapotot (70 : 30 víz : levegő arányt igényelnek),
- a tápelemek közül a Ca-, Mg-, B-, Mo-hiányra érzékenyek,
- 16-22 °C-tól eltérő hőmérséklet nem kedvez a baktérium tevékenységnek.
A lucerna N-felvételénél:
- a szárazanyag-képzéssel párhuzamos N-felvétel növedékenként erősen változó,
- előnyben részesíti a talajból felvehető NOrot, különösen akkor, ha az bősége-
sen áll rendelkezésre,
- a termesztéstechnológia is előidézhet kedvezőtlen állapotokat a baktériumoknak
(időszakos levegőtlenség öntözés idején, talajtömörödés).
A mész nem csak a talajszerkezet és a pH-szabályozás tekintetében lényeges ele-
me a lucernának, hanem azért is, mert a termés hamuelemei között a kálium mellett
370 LUCERNA

a legnagyobb mennyiségben van jelen, továbbá hiányakor a gümőbaktériumok oly

mértékben torzulnak, hogy nem tudnak behatolni a gyökérbe. A Ca főként a levelek-
ben koncentrálódik. Ca-hiány esetén csökken a szárazság- és a téltűrő képesség is. A
Ca-felvétel üteme megelőzi a szárazanyag-beépítést és a "zöld csigás" állapotig tart.
Közepes terméssel kb. 500 kg/ha CaO-t vesz fel a talajból.
Afoszfor, mint a nukleinsavak alkotórésze szerepet tölt be a fehérjeszintézisben,
ezen kívül serkenti a gyökérképződést és nélkülözhetetlen a magképződéshez. Leg-
nagyobb mennyiséget a virágzás és a hüvelykötés időszakában igényeli a növény.
Döntő szerepe van a szimbiózis gyors kialakulásában, a gümőbaktériumok hatékony
N-gyűjtésében.
A kálium katalizátor és életfolyamatokat szabályozó (aminosav-, fehérjeszintézis,
fotoszintetikus aktivitás, vízforgalom) szerepével tűnik ki. Értékes tulajdonsága,
hogy növeli a lucerna kórokozókkal szembeni ellenálló képességét.
A magnézium szerepe hasonlít a Ca-éhoz, részt vesz a makrotápanyagok felvétel-
ének szabályozásában, meghatározó jelentőségű a növekedésszabályozásban (a klo-
rofillmolekula egyetlen ásványi eleme). Hiánya többnyire laza, mészszegény, 7 pH
alatti talajokon fordul elő.
A kén szerepe az esszenciális aminosavak, különösen a metionin képződésében je-
lentkezik. A levélzet mindig több ként tartalmaz, mint a szárrészek. Hiánya esetén
csökken a lucerna fehérjetartalma.
A mikroelemek közül mind a lucerna, mind a Rhizobium meliloti baktériumok ré-
szére a B és aMo kiemeit jelentőségű. Mindkettő fontos a N-anyagcseréhez és az ak-
tív légköri N-kötéshez.
Tápanyagigénye szerves és műtrágyákkal egyaránt kielégíthető. Az istállótrágya
csak akkor javasolható, hajói kezelt és gyommagmentes. Minden szerves trágya mű­
trágya-kiegészítést igényel. Szervestrágyázás a lucerna alá leginkább a homok- és a
tevéketlen, továbbá meszezéssel javított talajokon indokolt.
Trágyaigénye a legtöbb termőhelyen csak műtrágyákkal is kielégíthető. Az élettel-
jesítményhez szükséges P kisebb hányadát (30-50 kg/ha) starterként, a kezdeti fejlő­
dés elősegítésére adjuk a vetőágyba. Ha aK-trágya számított mennyisége meghalad-
ja a 200 kg/ha-t, akkor az ezen felüli mennyiséget, tartsuk vissza a 2. éves lucerna ké-
ső őszi fejtrágyázásához. A túl sok felvehető kálium megjelenik a takarmányban, ami
állatélettani problémát okoz.
Az álló lucemások kiegészítő PK fejtrágyázásra a 2. év őszén kerüljön először sor.
Szerves anyagban és agyagfrakcióban szegény homoktalajon különben is indokolt a
K-trágya megosztása, ugyanis hiányzik, ami bemosódását gátolná.
A lucerna trágyázásában a legtöbb bizonytalansággal terhelt a N-ellátás. A rizo-
biális N-szolgáltatás becsült minimális mértéke termőhelyek szerint változik, de leg-
alább 100 kglhalév.
Száraz művelésben, a talajtípustól és az állomány teljesítőképességétől ftiggően a
2. év tavaszától évente legalább egyszer szükséges a kisebb adagú N-fejtrágyázás.
Az intenzív, öntözött lucemának nemcsak kora tavasszal, hanem a 2. növedék után
is kell N-t adni, azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy a túlzott adagú N csök-
kenti a Rhizobium baktérium tevékenységét, fokozza az elgyomosodást, és extrém
esetben N0 3 is megjelenhet a takarmányban.
 LUCERNA 371

4. táblázat. 35 t/ha/4 év szénaértékben kifejezett életteljesítményű, szárazművelésű lucerna

trágyázási rendszere, közepes tápanyag-szolgáltatású mezőségi talajon tavaszi tiszta telepítésben

Műtrágya hatóanyag adagok

Trágyázási eljárás
Év Időszak kglha
megnevezése
N PzÜs K2 0 Összesen
O. X-XI. hó (P+ K) P tartalékoló K alap - 320 200 520
l. lll. hó (N + P) starter 40 40 - 80
lll. hó (N) N fejtrágya
2. 50 - !50 200
X. hó (K K fejtrágya
lll. hó (N) N fejtrágya
3. 50 - 100 !50
X-XI. hó (K) K fejtrágya
4. lll. hó (N) N fejtrágya 40 - - 40
0-4. - - !80 360 450 990
l tonna szénához: 5,14 10,29 12,86 28,29

A főhasznosítású magtermő állományok trágyázási rendszere hasonló. A jó fosz-

for- és mikroelem-ellátásra kell alapozni. A 4. táblázatban egy közepes tápanyag-
ellátottságú mezőségi talajra telepített, intenzív, száraz művelésű lucerna trágyázási
rendszere példázza, 35 t/ha/4 év szénaértékben kifejezett életteljesítményhez.

1.5.4. A lucerna telepítése

A telepítés módja lehet tiszta, takarónövényes, továbbá fii.ves társítás. A lucerna bi-
ológiai sajtosságainak, a fehérjében gazdag takarmánynak legjobban a tiszta telepítés
felel meg. Takarónövénnyel telepítve a lucerna előbb kiritkul, hozama a takarónövény-
nyel együtt is kisebb lesz.
Kivételes esetekben, erózió és defláció veszélyeztette termőhelyeken - ahol a las-
sú kezdeti fejlődésű lucerna talajvédő hatása még minimális - szenvedhet a homok-
veréstől, ezért indokolt lehet a gyorsabb növekedésű védőnövény alkalmazása.
Törekedni kell arra, hogy a védőnövény lucemát elnyomó hatása mérsékelt legyen.
Ezért a tavaszi telepítésben a tavaszi takarmányárpa, a borsó, esetleg a zabosbükköny
ajánlható, mert viszonylag hamar lekerülnek a lucemáróL Beárnyékoló képességüket
kisebb csíraszámmal vetve (30-35%-kal) csökkenthetjük.
Füves lucemát telepíthetünk főhasznosítású legelőnek, amikor is legelő típusú lu-
cernát társítunk rágást, tiprást tűrő fűfajokkal.
Szántóterületen létesített társítást kaszálóként hasznosítjuk Célja minden esetben
az elfogadható fehérjetartalom mellett a nagy energiatartalmú takarmány; amelyből
széna vagy adalékanyag hozzáadás nélkül szenázs vagy jó minőségű szilázs készül-
het. Kaszálónak telepített füves lucernában ajánlható fűfajok:
Száraz körülmények közé való fűfajok:
Magyar rozsnok - Bromus inermis Leyss.
Csomós ebír - Dactylis glomerata L.
372 LUCERNA

Jó vízgazdálkodású talajra, öntözött viszonyok között:

Réti csenkesz - Festuca pratensis Huds.
Réti komócsin - Phleum pratense L.
Angol perje - Lolium perenne L.
Füves társításokban a takarmány fehérje: energia aránya a csíraszám és a kaszálá-
si idő megválasztásával befolyásolható. A lucemát és a fűmagot külön menetben kell
vetni. A füves társítások N-igénye 30--40%-kal nagyobb, mint a tiszta telepítésű lu-
cemáé. Ritkán a főhasznosítású magtermő állomány is telepíthető füves társítással, de
csak jó vízgazdálkodású és közepesnél jobb tápanyag-szolgáltató talaj okon, ahol pl.
a réti csenkesz vagy a csomós ebír a biztonsági szelep szerepét tölti be, megakadá-
lyozva a magtermő növedék közé az új sarjak felnövését
A takarmánylucemát nyár végén mindig tisztán telepítjük.
Tavasszal a telepítés optimális ideje a felmelegedés ütemétől, a talaj művelhető ál-
lapotától függ. Többnyire még márciusban sor kerülhet rá, ha a felső 4-5 cm-es talaj-
réteg 7-8 °C-ra felmelegedett, de április első felében sincs még megkésve.
Nyárvégi telepítés elméletileg már júliusban megkezdődhet, de ennek a gyakor-
latban kevés a valószínűsége, mert a nagyon korán lekerülő elővetemény után is, a
nyári szárazságban a jó minőségű talajmunkákhoz várni kell egy-egy kiadósabb eső­
re. Ezért zömmel augusztus második felére, végére marad a telepítés.
A szeptemberre maradt vetés viszont kockázatos, ha korán jönnek az őszi fagyok
a gyengén fejlett lucemát a tél legyengíti. A nyárvégi vetés kockázata kis intenzitású
öntözéssel mérsékelhető, különösen cserepesedésre hajló talajokon. A vontatottan ke-
lő lucemát 15-25 mm esőszerű öntözéssel át lehet segíteni a kora őszi szárazságon.

5. táblázat. Takarmánylucerna telepítése

Tavaszi Augusztusi
Megnevezés Megjegyzés
telepítésű

Telepítés ideje III. 10-IV. 10. VIII. 10-25.

Sortávolság gabona, vagy szórva gabona, vagy szórva
Vetésmélység 1-2 cm 1-2,5 cm laza talajon 2-3 cm
Csíraszám augusztusban kelesztö
gabonasoros vetés 1200 db/m 2 1300 db/m 2 öntözéssel l 0-15%-kal
szórt vetés 6-700 db/m 2 7-800 db/m 2 mérsékelhetö
Takarónövényes
tavaszi árpa 300 db/m2
borsó 6-700 db/m 2
fű 5-600 db/m2 4-600 db/m 2
Ezennagtömeg 2,0-2,4 g
Csírázóképesség legalább 80%
Keménymag legfeljebb 40%
Tisztaság legalább 98%
N ed vességtartalom legfeljebb 13%
 LUCERNA 373

A vetendő csíraszám takarmánylucerna létesítéséhez tavasszal 700-900 csíra/m2,

nyárvégén kb. 30%-kallegyen több (900-1200 csíra!m 2). Rossz minőségű (rögös, la-
za) vetőágy hibái vetőmagnöveléssei nem hozhatók helyre. Indokolt viszont a csíra-
számnövelés, ha a kemény héjú magok aránya 25% felett van.
Vetőmagtermesztéshez, ritkább állomány kell, ezért 400-500 csíra1m 2 vetőmag bő­
ven elegendő.
A takarmánylucerna egyaránt vethető gabona vetőgépekkel 12-15,6 cm sortávra vagy
szórvavetőgépekkel is. A lucerna kezdeti fejlődésére a két géptípus közülegyik javára sem
mutatkozik különbség. A vetést mindig a szegélyvetéssei (1-2 gépalj a forgókon) kell kez-
deni, de nagyobb táblánál ez számottevően megnövelheti a vetőmagmennyiséget. A vető­
mag-szükséglet a csíraszám és a vetőmag minősége (5. táblázat) szerint számítható ki.
A vetés mélysége és egyenletessége befolyásolja a tőszámot, a kezdeti fejlődést és
a korai poszternergens gyomszabályozás eredményességét. Az átlag 2 g ezer-
magtömegű aprómagot olyan sekélyre kell vetni, amennyire csak lehet, de olyan
mélyre, hogy elegendő vízhez jusson a csírázáshoz. A felszín közelébe került magok
nem jutnak elég vízhez, a 3-4 cm-nél nagyobb mélységből pedig a kis magok tarta-
lékai nem elegendők a sziklevelek felszínre hozásához. A jelenlegi vetőgépekkel a
2,5-3,0 cm-es vetésmélység tekinthető optimálisnak.
Takarónövényes telepítésnél a vetés 2 menetben történik, először 4-6 cm mélyre
elvetik a takaró-, vagy védőnövényt, majd a magtakarást, hengerezést követően- ke-
resztirányban a sorokra - a lucemát

1.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Kevés olyan szántóföldi növény van, amelyben a gyomok, a kórokozók és a kártevők
olyan nagy számban fordulhatnak elő, mint a lucemában. A főhasznosítású takarmánylu-
cernában elegendő ellenük a virágos állapotig védekezni. A magtermő állományban
magérésig kell védekezni, különösen a bimbó-, virág-, hüvely- és magkártevők ellen.
Az általános növényvédelmi tennivalók közül külön hangsúlyt kapnak a következők:
- a megelőzés nemcsak a legolcsóbb, de a leghatékonyabb védekezési mód is,
- az élettani igényeket és a takarmányozási szempontokat összeegyeztető kaszálá-
si rend,
- a rovarkártevők ellen bimbós állapottól csak méhkímélő védelem alkalmazható.
Gyomnövényei:
- különösen károsak:
arankafajok (Cuscuta ssp.), somkórófajok (Melilatus ssp.), útifűfajok (Plantago
ssp.), vadsóskafajok (Rumex ssp.), herefajok (Trifolium ssp.)
- termés minsőéget befolyásoló és hozamot rontó gyomok:
tarackbúza (Agropyron repens), disznóparéjfajok (Amaranthus ssp.), ürömfajok
(Artemisia ssp.), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), libatopfajok (Cheno-
podium ssp.), mezei katáng (Cichorium intybus), betyárkóró (Erigeron canaden-
sis), árvacsalánfajok (Lamium ssp.), ebszékfűfajok (Marticaria ssp.), keserű­
fűfajok (Poligonum ssp.), repcsényretek (Raphanis raphanistrum), vérfű (San-
guisorba minor), vadrepce (Sinapis arvensis), tyúkhúr (Stellaria media), gyer-
mekláncfű (Taraxacum officina/e), veronikafajok (Veronica ssp.).
374 LUCERNA

A gyomok elleni megelőzés legfontosabb tennivalói: gyommentes talaj, fémzárolt

vetőmag, kellő sűrűségű lucernaállomány (min. 400-500 tő/m 2 , de a fiatallucernában
a tőszám lehet 800-1000 tő/m 2 is).
A kikeit lucernában a mechanikai gyomszabályozás rendszerint sikertelen. A 3-5
leveles állapotban, ha kellő sűrűségű az állomány, akkor is kockázatos a fogas vagy
az ún. gyomfésű alkalmazása. A kaszálások, mint másodiagos gyomszabályozó mű­
veletek jöhetnek szóba.
Kerülni kell a fiatallucerna gyomirtó kaszálását, mert kihat a lucerna beállottságára.
Mindaddig, amíg zárt az állomány, akasza meg-megújuló használata ritkítja agyo-
mokat. A foltokban kiritkuló idősebb lucerna gyengülő kompetíciós képessége miatt
fokozatosan megjelennek benne az egyéves, majd az évelő gyomok. Ez utóbbiak, kü-
lönösen a vegetatív szaporodásra képesek két kaszálás között ismételten megerősöd­
hetnek. Az idősebb lucemások kémiai gyomszabályozására ajánlják a késő őszi és a
kora tavaszi időt. A tapasztalatok szerint hatásosabb a tavaszi kezelés, bár néhány
napra "besárgul" az állomány, de ez az első növedék hozamát nem befolyásolja.
Lucernában Jegveszélyesebb gyomok az arankafajok, ellenük teljes területi keze-
lésre preemergens herbicid javasolható. Álló lucemásban megjelenő arankafajok
megsemmisítésére, amennyiben biztonsággal megállapíthaták a gócok, "foltpermete-
zés" (spoot spray) végezhető olyan hatású készítményekkel, amelyek csak a fcild fe-
letti vegetatív részeket pusztítják, a lucerna pedig újra tud sarjadni.
A kórokozók mindhárom nagy csoportjából (vírusok, baktériumok, gombák) nagy
számmal akadnak Jucemakárosítók, amelyek a takarmánytermő és maghozó lucemást
is veszélyeztetik. Közülük a gyakrabban fellépőket a következőkben felsoroljuk és je-
lezzük az ajánlott védekezési lehetőségeket:
- Lucerna mozaik vírus - Aljalfa mosic aljamovírus (AMU); védekezés: preven-
ció, levéltetvek irtása, izoláció.
- Baktériumos hervadás - Clavihacter michiganensi (Me Cull); védekezés: pre-
venció.
- Lucerna levélragya - Pseudopezizi medicaginis (Lib.) sacc.; védekezés: korai
kaszálás.
- Lucernarozsda - Uromyces striatus Schroet; védekezés: Korai kaszálás, farkas
kutyatej irtás.
- Peronoszpóra- Peronaspora aestivalis Syd. Et Gaum.; védekezés: korai kaszálás.
- Lucerna fenésedés- Colletotrichum trifolii Bainer et Essary.; védekezés: korai
kaszálás.
- Fertőző hervadás- Két veszélyes kórokozója van:
- száraz viszonyok között a Fusarium oxysporum f. sp. Medicaginis Snid. Et Hans.,
- öntözött (csapadékos) körülmények között a Verticilium alba-atrum Reinke et
Bert.; védekezés: vetésváltás, rezisztens, toleráns fajta használata.
- Herefélék rákja - Sclerotinia tr{foliorum Eriks.; védekezés: vetésváltás, telepí-
tés előtt mélyszántás.
A kártevők elleni védekezésnél a takarmánytermő állományban is be kell tartani
az alapvető környezet- és állategészségügyi szabályokat:
- az ún. "zöld kártevők" ellen csak olyan rovarirtó készítmény alkalmazható, ami
a következő kaszálásig Jebomlik.
 LUCERNA 375

- a rágcsálókelleni (mezei pocok- Microtus arvalis, ürge- Citellus citellus); vé-

dekezés külön jogszabályi előírások szerint végezhető.
A lucerna fontosabb zöldkártevői:
- kis csipkéző barkók (Sitona ssp. Steph. et. Hbst.),
- lucerna ormányos (Phytonomus variabilis Hbst.),
- sároshátú bogár (Opatrum sabulosum L.),
- lucernabogár (Phytodecteformicata Brügg.),
- Iucernaböde (Subcoccinella virgintiquatorpunctata L.),
- hamvas vincellérbogár (Otivorrhynchus ligustici L.)
A lucerna generatív szerveit károsítók:
- lucernapoloska (Adalphocoris lineolatus Goeze.),
- lucemabimbó-gubacsszúnyog (Contarinia medicaginis Kieff.),
- somkóró bagolypille (Helicoverpa armigera Grass!.),
- lucemamag-ormányos (Tichius jlavus Beck),
- lucemamag-darázs (Bruchophagus roddi Guss.)
A zöldkártevők közül különösen veszélyesek a csipkézőbarkók, ha a lucerna kez-
deti fejlődésekor támadnak. Rövid idő alatt képesek az amúgy is kis asszimilációs
felületet megsemmisíteni. Ezért a kelő lucemát folyamatosan figyelni kell, szükség
szerint inszekticides permetezéssel védekezni. Az idősebb lucemásban a hajtáskár-
tevők ritkán okoznak akkora kárt, hogy indokolt lenne a védekezés (kivétel a rit-
kább magtermő állomány), ha mégis szükséges, akkor a betakarítást követően, a ki-
zöldült tarlón, rövid lebomlási idejű szerekkel sikeresen leküzdhetők. A generatív
szerveket támadó kártevők elleni védekezés a magtermő állományban kiemeit je-
lentőségű.
Bimbós állapotban, hosszabb hatástartalmú szerek is használhatók. A virágzó állo-
mányban csak felmérés alapján (hálózás, sárga tál) és méhkímélő szer megengedett
(néhány óra alatt lebomló inszekticid kijuttatása az éjszakai órákban).
Az ún. "polifág" talajlakó kártevők telepítés előtti felderítése és az ellenük való vé-
dekezés elengedhetetlen.
Egyéb ápolási munkák:
- az esetenként képződő pangóvizes foltokról a gyors vízlevezetés,
- a kaszálások után a termés mielőbbi maradéktalan betakarítása,
- az idősebb lucemások tömődött, levegőtlen, rossz vízbefogadó képességű felszí-
ni rétegének évente legalább egy alkalommal elvégzett nehézfogasolása a vege-
tációs időn túl, lehetőleg még ősszel, a fagyok beköszönte előtt.
A kaszálások ideje, a vágásmagasság megválasztása is ápolási munka, mert nem
betakarítási művelet, hanem olyan fiziológiai beavatkozás, ami döntően befolyásolja
az életteljesítményt és a takarmányminőségét.
'Üntözése. Egyike az öntözést leginkább megháláló növényeinknek Szakszerű
v Zpótlássa 0-70%-kal növelhető a termés. A nagyobb takarmánytermésnek azon-
ban csak akkor van alapja, ha az öntözővíz hasznosulásának feltételeit megteremtjűk:
- a telepítés előtti mélyműveléssel,
- a nagyobb termésátlaghoz kielégítő tápanyagellátással,
- a zárt, sűrű állományt biztosító telepítéssel, szilárd szárú, hervadásos betegség-
nek ellenálló, de legalább toleráns fajtávaL
376 LUCERNA

A lucerna öntözéses termesztésére, jó előre fel kell készülni:

- célszerű megvizsgálni, hogy a száraz művelés termésnövelő tehetőségei kime-
rűltek-e,
- biztosítvavan-e az intenzív, rendszeres öntözés hatékonysága, vagy elegendő az
alkalmankénti termésmentő, termésstabilizáló mesterséges vízpótlás.
Az öntözött lucemát legjobb nyár végén telepíteni, mert a következő évben teljes
termést ad. Az állomány élettartama, a gyakoribb (évi 5-6 növedék) kaszálás követ-
keztében többnyire 3, esetleg 4 év.
Nyámtói vetésnél mindenképpen számolni kell kelesztő öntözéssel, aminek adag-
ja 15-25 mm. Lényeges a kis, 10-12 mm/h intenzitás, amivel a cserepesedés elkerűl­
hető. A lucerna öntözésére is, mint a többi szántófóldi növénynél túlnyomóan esősze­
fŰ öntözési módot alkalmaznak.
Kivételesen, aszályos nyáron, a vetőágy-előkészítő talajmunkák megkönnyítésére
szükségessé válhat egy előöntözés, főként kötöttebb talajokon. A telepítést követő
években az első növedékhez a téli tározott csapadék legtöbbször elegendő. Előfordul­
hatnak száraz, vegetáción kívüli évek is. Ilyen esetekben szükségessé válik a kora ta-
vaszi öntözés.
A második és a további kaszálásokhoz a természetes csapadék legtöbbször kevés.
Ennek alapján a következőket kell figyelembe venni:
- évi 5 növedékhez 4-5 öntözési fordulóval, átlagos körűlmények között 250-300
mm víz szükséges,
- az 50-60 mm-es egyszeri vízadagokat a talaj vízbefogadó képességét figyelem-
be vevő intenzitással, a jó érvényesüléshez 5-6 nap alatt kell kijuttatni,
- törekedni kell a felső 40-60 cm-es rétegben a DV 80-90%-os biztosítására,
- öntözött lucemásban a két kaszálás közötti időszak nem hosszabb 20-25 napnál,
- a jó vízszolgáltató-képességű berendezésen kívül a gyors betakarítás is előfeltétel.
Ezért az öntözéses lucernatermesztés és a hosszú ideig tartó renden történő széna-
szárítás (ami a legpazarlóbb mennyiségi és leginkább minőségrontó konzerválási el-
járás) nehezen egyeztethető össze.

1.5.6. Érés és betakarítás

A termés mennyiségének, minőségének a fenofázisoktól függő változásaival az élettani
igények, és a takarmánnyal szembeni követelmények összehangolásávallehet szakszerű
kaszálási rendet kialakítani. A tartósított takarmány mennyiségét és minőségét (beltar-
talom, emészthetőség, szín, szag és struktúra) a kiindulási zöldanyag tulajdonságain kí-
vül a kaszálástól kezdve az egyes tartósítási módok eljárásai is lényegesen befolyásolják.
A sokféle tartósítási mód különböző szempontok szerinti csoportosítást tesz lehető­
vé. A gyakorlati takarmányozásban megjelenő fontosabb, "végtermékek" a következők:
Zöldlucerna. Etethető szálasan, szecskázva, többnyire rövid előfonnyasztást kö-
vetően. Minősége a lekaszált lucerna fenológiai fázisától függ.
Szénakészítés. A legősibb konzerválási mód. A 78-82% víztartalmú zöldanyagból
annyi vizet kell elvonni, hogy 84% szárazanyag-tartalmúvá váljék. A renden történő
szárítás teljes egészében időjárásftiggő, a legnagyobb mennyiségi és minőségi vesz-
teséggel járó tartósítási mód. Fő veszteség forrásai: levélpergés, ~-karotin-tartalom
 LUCERNA 377

csökkenés. Ezenkívül a többszöri rendkezelés növeli a széna földdel való szennyező­

dését. A renden szárítás ideje csökkenthető, ha van hideg- vagy meleglevegős utószá-
rításra alkalmas speciális építésű kazalszárító.
Lucernaliszt (zöld liszt) készítés. A kiindulási zöldanyag minőségét legjobban
megőrző tartósítási mód:
- Egyrneuetes betakarítást követően az apróra szecskázott zöldanyagat ún. forró-
levegős szárítóra viszik, ahol 700-900 °C hőmérsékletű levegővel 90% száraz-
anyag-tartalomig szárítják, majd lisztté őrlik. Ezt a zöld lisztet lehet önmagában
vagy cereáliák őrleményeivel pelletálni.
- Kétmenetes változatnál először rendre vágják, majd rövid előfonnyasztás után a
kb. 70% víztartalmú lucerna rendfelszedő-szeeskázó gépről kerül a szállítóesz-
közre és így kerül a szárítóra. A forrólevegős gyors szárítás a minőség megóvás
me ll ett, a legkisebb mennyiségi veszteséggel jár, a végtermék piacképes. Hátrá-
nya a nagy energiaigénye és a speciális betakarító-, szárító-, pelletáló eszközök
nagy beruházási- és működési költsége.
Erjesztéses tartósítás (lucernaszilázs, -szenázs készítés). A lucerna a nehezen er-
jeszthető növények sorába tartozik (magas fehérjetartalom, az erjesztés során sok lú-
gos kémhatású intermedier anyag képződik). Ennek ellenére elterjedt a lucemaszi-
lázs- és szenázskészítés a szarvasmarhatartó gazdálkodóknál.
Lucernaszilázs készítéshez járvaszecskázó betakarítógép kell, lényeges a 25 mm
körüli aprítás a jó tömöríthetőséghez. A 78-82% nedvességtartalmú szecskázott zöld-
anyagat a silótérbe szállítják, a tejsavas erjedés elősegítéséhez tömörítik és ada-
lékanyagokkal keverik. Ezek lehetnek természetes anyagok (pl. kukoricadara) és
mesterséges tartósítószerek is.
Lucernaszenázs készítéshez kétmenetes betakarítási technológiát alkalmaznak. A
rendre vágott zöldanyagat 40-50% szárazanyag-tartatomig előfonnyasztják, majd vagy
rendfelszedés-szecskázás után a silótérbe hordják, vagy fóliás bálázóval (szecskázás
nélkül) hengeres, szögletes nagybálákká formázzák A 40-50% szárazanyag-tartalmú
lucernában tömörítés után elméletileg kedvezőek a tejsavas erjedés feltételei, de a biz-
tonságra törekedve többnyire szintén alkalmaznak tartósítószeres kezelést.
A gyakorlatban alternáló és rotációs kaszálógépeket egyaránt használnak.
- Lényeges a vágásmagasság megválasztása, az ún. "zöld tarló" hagyása (12-15
cm-es tarló),
- Fontos a lekaszált lucerna maradék nélküli betakarítása, mert az ott maradó ter-
mésmaradványok alatt a lucernatövek kipusztulnak A vizes lucemát betakaríta-
ni, felázott talajon kaszálási, anyagmozgatási műveleteket végezni káros.
A kaszálási rend kialakításának szempontj ai:
A szárazművelésű tavaszi telepítésű lucerna első évi két növedéke leginkább szé-
nakészítésre alkalmas. A főhasznosítású évek első növedéke már április végén, május
elején betakarításra kerül. A kaszálást mindenképpen az állomány megdőlése előtt
kell elvégezni, függetlenül a lucerna fenológiai állapotától. Az első növedék az éves
hozam jelentős hányadát képezi (6. táblázat), a vastag rend nehezen szárad, mert ta-
vasszal a levegő párologtató képessége is kisebb.
Szénakészítésre a nyári növedékek, közülük is a virágzás körüli állapotban vágot-
tak a legalkalmasabbak. A feltörés évében, amikor már kizárólag a takarmányozási
378 LUCERNA

6. táblázat. A szárazművelésű lucerna várható termésalakulása tavaszi tiszta telepítésben kaszálá-

sonként, relatív értékekben

A várható termés megoszlása, %

Termesz- A hasz- 3 éves használat 4 éves használat
tési feJté- nosítás
telek évei kaszálások
l. 2. 3. 4. l. 2. 3. 4.
l. x60-80 20-40 - - x60-80 25-35 - -

2. 40-50 x25-34 22-28 - 35-45 x25-30 !8-22 30-38

Extenzív
3. 45-53 26-33 14-24 - 45-55 23-34 x l 5-23 28-36
4. - - - - 55-68 20-30 !0-20 -

l. x55-66 36-43 - - x60-68 31-36 - -

2. 37-42 x27-32 20-25 6-13 36-42 x23-28 17-22 13-16

Intenzív
3. 46-53 30-40 10-20 - 36-42 23-28 x! 7-22 13-16
4. - - - - 50-56 26-32 13-17 -

7. táblázat. A lucerna termésritmusának várható változása az élettartam

és a termesztés feltételeitől fúggően, relatív értékekben

Telepítési módok
tavaszi tiszta telepítés nyárvégi tiszta telepítés
A hasz- termesztési viszonyok
Élettar-
nos ítás
tam száraz művelésű
évei
öntözött intenzív
extenzív intenzív
várható hozam %-ban
l. 17-30 22-32 22-27
3 év 2. 35-50 35-45 42-48
3. 24-36 30-40 27-32
l. 7-20 2-18 10-16
2. 28-40 30-40 30-39
4 év
3. 25-35 30-36 26-33
4. 15-24 !8-22 20-24

követelmények diktálnak mind a kaszálások ideje, mind a tartósítási módok szaba-

dabban választhaták (7. táblázat).
Öntözött lucemásoknál a kaszálások közötti időszak lényegesen rövidebb, jelentős
időt igényel a 60-80 mm öntözővíz kijuttatása is. Ezért a renden történő szénaszárítás
csak esetenként (2. vagy 3. növedék virágos állapotban) alkalmazható (8. táblázat).
 LUCERNA 379

8. táblázat. Az öntözött lucerna várható termésalakulása nyár végi telepítésben,

kaszálásonként, intenzív viszonyok között, relatív értékekben

3 éves használat 4 éves használat

A hasz- kaszálások
nos ítás
évei l. 2. 3. 4. 5. l. 2. 3. 4. 5.

a várható termés megoszlása%

l 42-48 x27-34 23-27 - - x43-47 27-32 23-26 - -

2 33-36 21-24 x l 7-22 13-16 6-10 34-38 x22-25 17-21 11-16 6-9
3 33-40 20-27 x l 6-23 9-14 5-8 34-38 22-25 x l 7-21 11-16 6-9
4 - - - - - 46-52 x28-33 17-22 - -

A lucerna korávallényegesen változik a termőképesség, ezért a különböző korú ál-

lományoknak a vetésterületből hasonló mérettel kell részesedjenek. A területbővítést
vagy -csökkentést célszerű az új telepítés méretváltoztatásával kezdeni.
Ugyancsak a termésritmussal és az állomány életkorával fligg össze az átlagtermés
(amit 84%-os szénaértékben fejezünk ki) helyes értelmezése.
Átlagtern1és alatt az életteljesítmény egyéves hozamát kell érteni. Példaként a 9.
táblázat egy 4 éves használatú lucemás hozamingadozását mutatja.

9. táblázat. Tavaszi tiszta telepítésű, száraz művelésű lucerna termésingadozása

a 4 éves használat során 8 Uha átlagtermést tervezve

A lucerna kora, év Termésritmus, % Szénatermés, t/ha

l. 15 4,8
2. 35 11,2
3. 35 11,2
4. 15 4,8
1-4. összesen 100 32,0

A lucerna morfológiai és fiziológiai tulajdonságai, fejlettségtől fliggő változásai szoros

összefiiggésben vannak a terméssel, a minőséggel, amit még az egymást követő kaszálá-
sok is befolyásolnak. A hozam és aminőség az egyes fenológiai fázisokban más és más:
a legnagyobb termés a zöldbimbós-virágbimbós fázisban van, viszont a legjobb
minőséget az ezt megelőző fejlettségnél éri el,
a két állapot határán van az, az "egyensúlyi állapot", amikor a takarmány minő­
ségének romlását a hozamnövekedés kompenzálja, és a tábláról lehozható
nyersfehérje, ~-karotin, ásványi anyagok mennyisége a legtöbb,
- a megoldás a lucerna egész életére előre tervezett olyan kaszálási rend betartá-
sa, aminek lényege, hogy a fiatal állomány használatánál a fiziológiai igények,
az idősebbeknél a takarmányozási szempontok kerülnek előtérbe.
A túl gyakori kaszálás lerövidíti az élettartamot, csökkenti a termést. Az indokolt-
nál ritkább vágások (pl. mindig virágzó állapotban), növelik az élettartamot, de kevés
380 LUCERNA

és gyenge minőségű a termés. Az őszi utolsó kaszálás idejének megválasztása is ha-

tással van az élettartamra és az állomány további teljesítőképességére. Ezt a vágást
olyan későre kell tervezni (szeptember vége, október eleje), hogy az újrasarjadzás mi-
nimális legyen. Ez esetben a rizóma tartalékokkal feltöltve várja a telet.
A vágásmagasság, ha kisebb méctékben is, mint a vágásgyakoriság, hat az élettel-
jesítményre és a takarmány minőségére, ezért fontos az ún. "zöld tarló" hagyása. A
magasabbra állított kasza után gyorsabb az újrasarjadzás és javul a növedék minősé­
ge (12-15 cm-es vágásmagasság kíméli a vágószerkezetet is). A kaszálások nem csak
termésbetakarító műveletek, hanem egyúttal a lucerna legfontosabb ápolási eljárásai
is. A jó kaszálási rend nagyban hozzájárul- szárazművelésben legalább 4 évig, az ön-
tözött állományt pedig 3 évig- a kívánt tömeg és minőség eléréséhez. A lucerna "bio-
ritmusát" a telepítés ideje is befolyásolja. A kaszálásoknak és az ökológiai ténye-
zőknek az élettartam alatt sajátos a termésritmusa:
az intenzív termesztés mindig több növedéket ad,
az álló lucemások évi első növedéke adja a legnagyobb termést,
a száraz művelésű lucemások termésritmusa jelentősen eltér az öntözöttekétőL

1.5.7. A lucerna beltartalma

Zölden présnedvéből magas biológiai értékű fehérjekoncentrátum készíthető. Ezen
kívül a lucerna jelentős Ca- és vitaminforrás (B l> B2, B6, C, K). Az ún. provitami-

10. táblázat. A lucerna általános beltartalma a fejlettségtől fúggően

Kémiai összetétel a szárazanyagban

A lucerna nyers- nyers- nyers- N mentes nyers- Kal- száraz-
fejlettsége Foszfor
fehérje zsír rost kivonható a. hamu cium anyag
g/kg
zsenge 261 39 !69 386 145 18,6 3,8 172
fiatal 235 30 233 380 !22 17,8 3,6 215
bimbós 204 29 279 371 117 16,8 3,5 228
virágzó !79 27 328 378 88 16,2 3,4 254

ll. táblázat. Az egyes beltartalmi komponensek és emésztési együtthatóik változása

a hajtások fejlettségétől fúggően (Forrás: MSZ 6830-66)

l kg takarmányban van (g) Emésztési együtthaták (%)

A hajtások N mentes N mentes
fejlettsége nyers- nyers- nyers- nyers- nyers- nyers- nyers-
víz kivonható kivonható
fehérje zsír rost hamu fehérje zsír rost
anyag anyag
bimbózás előtt 800 58 7 46 69 20 80 69 55 76
virágzás előtt 780 46 9 54 82 29 76 71 48 64
virágzásban 760 43 10 60 97 30 77 47 44 46
 LUCERNA 381

12. táblázat. A szárazanyag néhány összetevőjének megoszlása a lucemalevelek és

aszárak között (Buglos, cit. Bócsa 1979.)

A szárazanyagra Levél:szár
Vizsgált komponens Levél Sz ár
vonatkoztatott arány
Nyersfehérje % 25,0 10,2 1,45:1,00
Karotin mg/kg 93,6 18,6 5,03:1,00
Xantofill mg/kg 24,7 10,2 2,42:1,00
Lignin % 10,3 23,4 0,44:1,00
Szapon in ok g/kg 6,5 3,0 2,17:1,00

13. táblázat. A lucerna, a lucernaliszt és a tojásfehérje aminosav-összetételének

összehasonlítása (Bolton !962. adatai, cit. Bócsa !979)

Tojás- Lucerna- Lucerna- Aránya a tojáso/o-ában

Aminosav
fehérje széna liszt lucernaszéna lucernaliszt
arginin 6,7 4,6 5,3 69 79
hisztidin 2,4 2,3 1,6 96 67
izoicucin 6,9 5,2 4,8 75 70
Icucin 9,4 7,5 7,4 80 79
li z in 6,9 6,4 5,8 93 84
fenilalanin 5,8 4,6 4,8 79 83
treonin 5,0 5,2 4,2 104 84
triptofán 1,6 1,2 1,6 75 100
valin 7,4 4,6 4,8 62 65
metionin 3,3 1,2 1,1 36 33
cisztein 2,3 2,3 2,1 100 91
tirozin 4,1 2,9 3,3 71 78

nok közül kiemelkedik ~-karotintartalma. Értékét tovább fokozzák a benne találha-

tó egyéb, állatélettani szempontból fontos anyagok: xantofill, egyszerű és összetett
cukrok. Negatív beltartalmi komponensként csak a szaponin (összetett glükozida,
antinutritív hatású a monogasztrikus állatoknál) fordul elő benne, fajtáktól fliggő
mennyiségben (O, 1-1 ,O% a szárazanyagban). A lucerna beltartalmi összetevői nö-
vényi részenként, a fejlettségtől és a tartósítási módtól nagymértékben fliggnek
(l 0-14. táblázatok).
382 LUCERNA

14. táblázat. A lucerna beltartalmának változása a fenológiai állapottól és a tartósítási módoktól

ftiggően (Schmidt, 2003 adatai)

N-mentes
Nyers fe- Nyers- Nyers- Nyers- p
Sza. kivonható Ca
Megnevezés hérje zsír rost hamu
anyag
g/kg g/1000 g sz. a.
Zöld
Zsenge 163 276 32 !66 410 116 18,6 3,8
Fiatal 221 232 25 222 410 Ill 17,8 3,6
Bimbós 245 199 23 282 387 109 16,8 3,5
Virágzó 281 !77 21 329 383 90 15,4 2,7
Szenázs (natúr)
Jó 527 223 26 229 400 122 17,5 3,0
Közepes 527 !99 25 279 386 lll 16,8 2,8
Gyenge 527 !73 23 325 374 105 13,2 2,3
Széna
Jó 876 224 18 241 407 IlO 18,3 2,9
Közepes 864 208 17 292 381 102 15,5 2,8
Gyenge 879 !77 15 339 373 96 14,3 2,3
Igen gyenge 876 !50 12 408 348 82 11,5 2,2
Zöldliszt
l. o. 910 234 30 221 400 115 18,2 3,3
ll. o. 913 207 27 260 400 106 17,1 3,1
III. o. 921 180 26 300 392 102 15,3 2,7
Ezen kívül egyik minőségi osztályban sem lehet 2%-nál több homok. A ~-karotintartalom az
l. o.-ban 200mg/kg sz.a. felett, a II. o-ban 180-200 mg/kg sz.a., míg a III. o.-ban 140mg/kg sz. a.
felett kívánatos

1.5.8. Vetőmagtermesztése

Jelentősége. A lucerna magtermesztésének mind az ökológiai igénye, mind a ter-

mesztésmódszere lényegesen különbözik a takarmány-előállítástóL Ez indokolja gaz-
daságon belül is a takarmány- és a magtermesztés különválasztását. Az idősebb, ki-
ritkult, de karantén és káros gyomoktól mentes takarmánytermő állományról is lehet
magot "fogni" saját célra. Forgalomba hozni csak államilag ellenőrzött, fémzárolt lu-
cernamagot lehet.
A vetőmagtermesztés jelentőségét a honi szaporítóanyag folyamatos biztosításán
kívül az adja, hogy hazánkban kiterjedt export célú termeltetés is folyik (jele: EC),
főként a tőlünk északabbra fekvő országok részére.
A lucerna vetőmagtermesztése időjárásunk változékonyságamiatt fokozottan koc-
kázatos. A kockázat viszont nagyban mérsékelhető:
 v
LUCERNA 383

- az elméleti ismereteknek termesztési tapasztalatokkal való ötvözésével,

- a magtermesztésre történő hosszabb távú berendezkedésset
Genetikailag a lucerna 1000-1200 kg/ha magtermésre képes. Ebből hazánk leg-
jobb magtermő helyei, kiemelkedően jó évjáratban is max. 40-55% realizálható. Az
országos átlagtermés a 18 000-25 OOO hektáron ritkán haladja meg a 120 kglha-t, jól-
lehet több év átlagában 300 kg/ha-os fémzárolt termések elvárhaták lennének.
A 300 kg/ha magtermés me ll ett l ,8-2,2 t/ha szénatermés is betakaríthetó. A mag-
termés sikerét növeli az állomány hosszabb ideig (legalább 5 évig) termőképes álla-
potban tartása.
Termőhelyigény. A jó talaj kiválasztással alapozható meg a magtermesztés sikere.
Vetőmagtermesztéséhez másodrendű lucernatalajt igényel (réti talajok, lejtőhordalék
talajok, Ramann-féle barna erdőtalajok, humuszos karbonátos homoktalajok, gyen-
gén humuszos homoktalajok, javított szik, degradált csernozjom talajok), ahol a ta-
karmány lucerna termése kisebb.
A termőhely még hazai körülmények között is mérsékelt csapadék-ellátottságú
(kedvező, ha nem több 450-500 mm-nél) legyen, jó, ha a július és az augusztus az át-
lagosnál melegebb és szárazabb.
A talajok tápanyag-szolgáltató képessége P és K esetében a típusra jellemző köze-
pes legyen, párosulva kevés felvehető N-nel.
A telepítés helyének kiválasztásnál előnyösebbek a kisebb, erdős, gyepes területek
közé beékelődő táblák, ahol a fővirágzás idején a táplálkozó vadméh létszám nagy
valószínűséggel eléri a hektáronkénti 1000-1200-as sűrűséget, ugyanis a vadméhpo-
puláció mértéke döntően befolyásolja a megtermékenyítést.
A tábla kiválasztásánál tekintettel kelllenni a vetésszerkezetre, annak évi változá-
saira, a szigetelőtávolság biztosítása miatt. A környezeti igénynek ezek a feltételei
többnyire az Alföld déli, délkeleti részein, a Duna-Tisza közén, Komárom-Eszter-
gom, Fejér, Tolna megyékben és a Mosoni-síkságon találhatók.
Termesztés módszere. Legjobb előveteményei a kalászosok. Nem telepíthető
magtermő lucerna a hüvelyesek után, hereféléket, somkórót, egyéb aprómagú pillan-
góst pedig 3 évnél korábban nem követhet. Kerülni kell azokat a táblákat is, amelye-
ken karantén vagy káros gyomok megjelenése várható. Kiemelten veszélyesek az
arankafajok, mert magjuk 10-15 évig is megőrzi csírázóképességét.
A magtermő lucemás talajművelési rendszere ugyanaz, mint a takarmánytermő ál-
lományoké.
Tápanyagellátása. A magtermő lucernának sok foszforra és káliumra van szüksé-
ge. A genetikai talajtípus és a talaj tápanyag-szolgáltató képessége alapján 5 éves
hasznosítást figyelembe véve az életteljesítményhez (l ,3-1 ,6 t mag és 11-13 t széna
hektáronként) tervezhető makrotápanyag mennyisége:
N: 100-150 kg/ha; P20 5: 250-300 kglha; K20: 300-400 kglha.
A trágyázás módja, időbeni megoszlása hasonló, mint takarmánytermesztésben. A
talajvizsgálatok alapján indokolt mikroelemtrágyákat (B, Mo, Mn, Zn) a növényvé-
delmi permetezésekkel kombináltan kell kijuttatni.
A terméskötődést elősegítő, méhcsalogató, virágelrúgást mérséklő peszticidek per-
metezése akkor indokolt, amikor a maghozó növedék fővirágzásakor kevés a táplál-
kozó vadméh.
384 LUCERNA

Telepítése. Magtermesztésre "tisztán", takaró vagy társnövény nélkül telepítjük a

lucemát A telepítés történhet tavasszal és nyár végén is, de biztonságosabb a tavaszi
időszak. Vetéséhez lényegesen kevesebb csíra kell, elegendő a 400-500 csíra/m 2• A
vetés mélysége, ugyanúgy, mint a takarmánylucemánál 2-3 cm. Vetésre a gabona sor-
vető gépek használatosak. A sortávolságra nincs egységesen kialakult gyakorlat. A
dupla gabona sortávtól (24-31,2 cm) a 80-100 cm-es ún. "kapás" sortávolságig, vagy
az "ikersoros kapás" (80 x 12 cm) módozatig, továbbá a sávos vetésig sokféle meg-
oldás között lehet választani.
A dupla gabona sortávra vetett előnye:
- a magtermő növedék előtt vágott lucerna takarmányhozama több és a rendkeze-
lés megoldott,
- a széles sortávú vagy a sávos lucernában lehet mechanikai gyomszabályozást
végezni, jobban áttekinthető a magtermő növedék,
- jól érvényesül a pozitív szegélyhatás,
- viszont kevesebb az első növedék és a rendre vágott takarmány nehezebben ke-
zelhető.
Növényvédelem. A magtermesztésre bejelentett tábla jelentős részét évről-évre a ka-
rantén és káros terméscsökkentő élő szervezetekjelenléte miatt zárják ki a szaporításbóL
A kizárások okai között a két arankafaj, közülük is a kis- vagy herefojtó aranka
(Cuscuta trifoli) a veszélyesebb. A gyomok ellen a prevenció, a mechanikai és a ké-
miai védekezés csak együttesen (integrált védekezés) eredményes.
A zöld kártev ők, magkártevők, kórokozók terméscsökkentő tevékenysége, jelenlé-
te kevésbé szembetűnő. Legveszélyesebb kártevők azok, amelyek a generatív szerve-
ket támadják. Ellenük csak előzetes felmérés alapján, méhkímélő vegyszerekkel le-
het védekezni, a hasznos méh alkatú rovarok védelme miatt. A zöldkártevők és a kór-
okozók elleni védekezés ugyanaz, mint a takarmánytermő állomány esetében.
Elfogadható magtermésre akkor lehet számíthatani, ha a maghozó növedék fő virág-
zása és a táplálkozó vadméh állománysűrűsége megfelelő, mindehhez pedig 3-4 hetes
szárazabb, melegebb időszak párosul. Kedvező körűlmények egybeesésére július
10-augusztus 15. között számíthatunk Tavaszi tiszta telepítésben már az első növedék
is alkalmas lehet magtermesztésre. Ennek fővirágzása július, amikor a magkártevők
még kevésbé telepedtek be az állományba, és nem jellemző a nagy hajtássűrűség.
Az őszi telepítésű, és az ún. álló lucemások második növedéke (ritkábban a har-
madik) felel meg magfogásra, amihez "irányítani kell" a fővirágzást, hogy az július
elejétől augusztus közepéig következzék be. Ezért az első, takarmánynövedék kaszá-
lásával május közepéig várni kell.
Harmadik növedéken magot termeszteni kockázatos, csak ott lehet, ahol várható,
hogy a N- és vízbőség miatt a második növedék közé nagy számban nőnek sarjúhajtá-
sok. Ilyen helyzetben előrehozott gyors egymás utáni első és második kaszálás javasol-
ható (április végén és május utolsó hetében). A harmadik növedék virágzása így augusz-
tus hó közepére-végére tolódik, az érés pedig szeptember második felében kezdődik.
A kaszálás nemcsak a fővirágzás irányítására alkalmas, hanem csalogató és védő­
sávok, továbbá nagyobb tábláknál a fővirágzás szakaszos kialakítására is.
A magérés egyenlőtlen és hosszan elhúzódó. A fővirágzás után kb. egy hónap múl-
va éri el az állomány a betakarításra alkalmas állapotot
 LUCERNA 385

Korábban a maglucerna kétmenetes betakarítása általános volt. Amikor a hajtások

alsó harmadában a hüvelyek szürkésbarnává váltak, a középső részen legalább elsár-
gultak, a magokat körömmel nem lehetett összenyomni, akkor következett be a rend-
re vágás. A magot a száradás, utóérés követően - a táblán vagy a szérűskertbe hord-
va - csépelték ki.
Újabban szinte kizárólagossá vált a deszikkálást követő egyrneuetes betakarítás. A
kémiai állományszárítás idejét ugyanazon fenológiai bélyegek jelzik, mint a hagyo-
mányos módszer esetében a rendre vágásét.
Egyenletesebben érő állományra gyorsabban ható deszikkánst, az elhúzódóan, fol-
tokban érő táblán lassabban szárító, ún. "érésgyorsítót" kell permetezni. A lábon meg-
száradt magbozót aprómag cséplésre átalakított arató-cséplő gépekkel takarítják be.
A beállított és menet közben folyamatosan ellenőrzött kombájn haladási sebessége
nem lehet több, mint 4-5 km/h és a napi munkakezdéssel meg kell várni a harmat fel-
száradását, délután pedig csak vonódott állapotig folyhat a betakarítás. Ezért napi 6-7
óránál több betakarítási idővel nem lehet számolni.
A kombájnróllekerült magot azonnal elő kell tisztítani, szellős helyen, folyamato-
san mozgatva, 13-14% nedvességtartalomig szárítani. Csak a 13,5%-nál nem nedve-
sebb lucernamag zsákolható.
A gyommentes állományról nyert magot a jól beállított és megfelelő műszaki álla-
potú előtisztító berendezéssel egy menetben is 94%-ot meghaladó tisztaságúra lehet
tisztítani.
A gyommagokkal erősen terhelt nyersárut többször is át kell engedni a tisztítón,
ami termésveszteséggel és a csíraképesség romlásával jár. Itt üt vissza a gyomszabá-
lyozásban elkövetett hiba.
Az előtisztított vetőmag végül mágneses tisztítóra kerül, ahol megtörténik az aran-
kamentesítés. A magtermesztés a hatósági minőségvizsgálattal és a fémzárolással fe-
jeződik be.
A magszalmát a kombájnolást követően minél előbb le kell hordani a tábláról. A
deszikkált állomány szalmája nem takarmányozható, de trágyázási, komposztáJási
célokra kiváló.
Vetőmagjának minőségi követelményeit a 15. táblázat tartalmazza.

15. táblázat. A lucerna vetőmagjának minőségi követelményei

ldegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény Jegfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítási képesség, mag, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, legfel- összesen,* legfeljebb, legfeljebb,
% gyom,**
% jebb,% % g
%
db/minta
SE-E 0,3 o
85 40 98 13 50
1-11. fok 1,0 !2
* Idegen mag: aranka 0, vadzab 0, sóskafélék SE-ben 3 db, 1-11. fokúban Jegfeljebb 5 db/minta
** káros gyom: keskeny levelű útifű, juhsóska. Somkóró SE-E 0 db;
 2. Vörös here

2.1. Jelentősége
A pillangós szálastakarmány-növények második legfontosabb faja a vörös here.
A Dunántúlon Vas, Zala, Somogy megyékben, valamint az Északi-középhegységben
Nógrád és Heves megye északi részén, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
meghatározó, a lucemához hasonló értékű szálastakarmány-növény a vörös here. A
növény a lucernatermesztés módszereinek fejlődésével a gyengébb termőhelyi adott-
ságú, lejtős, sekély termőrétegű, erodált talajokra szorult vissza.
Kiegészítő adalékok hozzáadásával az erjesztett tömegtakarmány-előállítás (szi-
lázs, szenázs) egyik alapanyagául szolgál. Nyugat-Európában néhol fűtársításokból
nyert fonnyasztott, így veszteségmentes, levéldús zöldtakarmányként, hermetikusan
lezárt fóliabálákban kerül tartósításra.
Friss zöldtakarmányként puffasztó hatású, ezért elsősorban fonnyasztva vagy szé-
naként előnyös szálastakarmány.
A kialakult termőhelyeken egyre fokozódik a vetőmagtermesztése. A hazai fajták
vetőmagszaporítása mellett jelentős a különböző nyugat-európai vetőmag vállalatok
bértermeltetési célból hozott fajtáinak vetésterülete. Hazánk időjárás viszonyai a
magtermesztés eredményességén túl, a kitermelt fajták agronómiai értékének növe-
kedését is biztosítják, a természetes szelekció érvényesüléséveL
Dús oldalgyökerein rizóbiumbaktériumok mikrokömyezettől és növény fejlettség-
től függő mértékbenjelentős mennyiségű (80-170 kg/ha) nitragént kötnek meg. Elő­
vetemény-értékét tovább növeli:
- a kiszántást követően talajban hagyott szervesanyag-tömeg,
- oldalgyökerei által fellazított talajszerkezet,
- a termőrétegben jobb tápanyag-feltáródás i képesség,
- teljesebb biológiai élet,
- erózió vagy defláció által veszélyeztetett termőtájak védelmében betöltött szerepe.
Termése szántóföldi termőhelyek szerint a következő:
összes széna/t/ha
II. középkötött erdőtalajok 15-25
VI. sekély termőrétegű talajok 10-20

2.2. Botanikája és fiziológiája

A vörös here ( Trifolium pratense L.) a zárvatermők törzse, a kétszikűek osztálya, a Rosidae
alosztálya, a hüvelyesek (Fabales) rendjének, a pillangósvirágúak (Fabaaceae) csa-
 VöRÖS HERE 387

Jádjába tartozó here (Trifolium) nemzet-

ség faja (3. ábra). A herefélék (Trifolium)
nemzetségbe tartozó mintegy 3000 faj kö-
zül a vörös here (Trifolium pratense L.)
faj 3 változatba sorolható:
l. var. Spontaneum. Wilk. -vadon élő
here
2. var. Subnudum Witte. Régebbi el-
nevezése: var. Sativum (Crame) -
európai termesztett vöröshere.
- a. subvar. Praecox Witte: Korai
kétkaszálatú típus.
-b. subvar. Serotinum Witte: Kései
egykaszálatú típus.
3. var. Expansum Haussk. (var. Amer-
icanum Harz)
A vörös here Európában és Ázsia egyes
területein őshonos, e földrészekről terjedt
el. Fiatal kultúrnövény, Észak-Olaszor-
szágban és Hollandiában csak a XIV. szá-
zadban kezdődött, Spanyolországban a
XVI. században indult meg céltudatos
termesztése. Onnan Stájerországon ke-
resztül került Magyarország dunántúli
termőtájaira. Ezért egyes helyeken a mai
napig stájer hereként említik. Ismert lóhe-
re, réti lóhere, gombos lóhere, Békésben
boborka, Somogyban fenyernéven is. 3. ábra. Vörös here
Élettartama általában két év, de vannak
4-7 évig is zárt állományt képző vörös herék. Vízigényesebb, mint a lucerna. Alapve-
tően idegentermékenyülő növény, megporzását a bundásméh-családok végzik.
Hosszúnappalos, virágzásának megindulásához tartósan, legkevesebb 14-16 órai
megvilágítást kíván. A megvilágítás döntően befolyásolja a generatív fázis kezdetét.
Ekkor az asszimiláták gyökértörzsbe vándorlása akadályozott, s azok a virágzó hajtá-
sokba áramlanak, ezért a magfogás alapvetően gyengíti az állományt.
Csírázása vontatott, kezdeti fejlődése lassú. Kelését követően a két sziklevél után
megjelenik egy egyedül álló kerek levélke, és ennek hónaljából nő ki az első igazi bár-
masan összetett levél. Ez a valódi lomblevél (szekunder levél). Ezután több, rövid szá-
ron ülő valódi lomblevél nő ki a tenyészőcsúcsokbóL Ezek a hajtások egyforma nagyok,
mintegy rozettát alkotók. Ebben a fejlődési állapotban a növekedés szünetel, tág teret
engedve az esetleges gyomosodásnak és egyéb káros hatásoknak (defláció, erózió).
A szárazságot kifejezetten rosszul tűri, tartós hervadási reakciója után a levélszé-
lekről terjedően elszárad. Gyökérmorfológiai sajátossága révén magasabb talajvizet
is elvisel, mint a lucerna. E tulajdonságai miatt Hollandia, Németalföld, Szigetköz,
Felső- Tiszavidék tennőtájain van előnye a pillangósok között.
388 VöRÖS HERE

Állománybanjól bírja a telet,Jagytűrése felülmúlja a lucernáét Kritikus fagytűré­

si minimuma -20 °C (hótakaró nélkül).
Főgyökere erős orsó alakú, karószerű, mintegy 60-120 cm-re hatol le a talajba.
Erős, dús oldalgyökérzete fordított piramis alakzattal a talaj felszín alatti művelt ré-
teget hálózza be sűrűn. Az alapi részen fejlődik a vastag hengeres hajtás, a gyökér-
törzs (rizóma). Ebben halmozódnak fel a tartalék tápanyagok. Hajtások a gyökértörzs
kizárólag föld feletti csúcsi részéből törnek elő.
A hajtások száma tenyészterület-függő, sűrű vetésben 2-5, míg tág térállásban 20-80
is lehet. Aszártagok száma 4-6, ezek hossza 10-15 cm. A lucemától abban tér el, hogy:
- nem főhajtás képződik, amiből elágaznak az első- és másodrendű mellékhajtá-
sok (bokrosodás), hanem a rizóma (gyökértörzs) több tenyészőcsúcsából indul-
nak a megközelítőleg egyforma nagyságú hajtások,
- a hajtások, mint bokrok alakja lehet elfekvő, kadanos vagy mereven felálló és
ezek átmenetei.
Levelei hármasan összetettek, hosszú száron ülnek. A levélkék alakja széles, ellip-
tikus. A tetrapiaid fajták levelei 50-60%-kal nagyobbak és száruk vastagabb. A levél-
kékre általában jellemző a V alakú, elmosódott világoszöld vagy füstszürke haránt-
sáv. A levélnyél alapi részén, a szárral összenőtt, azt félig körülölelő, láncizsásan he-
gyesedő csúcsú, szélein hártyás, két jól fejlett pálhalevél található. Egyes fajtáknál itt
az antociános színezettség is előfordul.
Virágzata gombvirágzat, amely részben a levelek hónaljából, részben a hajtások
csúcsrügyeiből fejlődik. Alapvetően idegentermékenyülő, rovarporozta növény. Egy
száron a virágzatok száma általában l-4 lehet. Egy virágzatban változóan 40-120 pil-
langós virág található. Egy virág 10-18 mm hosszú, bennük a pártalevelek összenő­
ve 6-12 mm pártacsövet alkotnak. Tetrapiaid fajták pártacső hossza elérheti a 9-14
mm-t, így virágzata is nagyobb. A pártacsövek mélyén van a 2-4 mm nektároszlop,
amit a házimébek alig, de a poszméhek jól elérnek.
Legfontosabb vöröshere-megporzók:
- kerti poszméh (Bombus hortorum),
- vörhenyes poszméh (Bombus pomorum),
- mezei poszméh (Bombus agrorum),
- kövi poszméh (Bombus lapidarius).
Háziméheknek (2-3 méhcsalád/ha)- vöröshere virágporával illatosított cukorszi-
rupos szoktatás után - elsősorban virágporforrás.
Virágszíne a világos rózsaszíntől a sötét liláspirosig változó. Szórványosan előfor­
dul sárgásfehér és fehér is. A virágzat egyes virágai nem egyszerre, hanem fokozato-
san fejlődnek ki. Ezért 3-4 hétig is elhúzódhat egy nagyobb állomány virágzása.
Magtermése. Az érett hüvelytermés tojásdad vagy hosszúkás tojásdad. Egy, ritkán
kétmagvú. A mag l ,5-2,5 mm hoszszú, l ,O-l ,5 mm széles, lapos, szabálytalan tojásdad
alakú, a köldöktájon kissé befűződött, s ott erőteljes gyököcskedudor látható. Színe
fényessárga, sárgásbama, lila vagy sötétlila. Az öregebb magvak barnák és fénytelenek
A diploid fajták ezermagtömege 1,6-2,3 g, a tetrapiaid fajtáké 2,5-3,2 g. Jellemző
a keményhéjúság, mely a 30%-ot is elérheti. Ez az alapvetően túlélést szolgáló tulaj-
donság, a mag korával csökken, de koptatással vagy fagyasztással is oldódik. Az ép
mag, megfelelő raktározási körűlmények között csírázóképességét 4-6 évig őrzi meg.
 VöRÖS HERE 389

2.3. Biológiai alapok

Megkülönböztetünk diploid és autotetraploid (autotetra, tetraploid, autopoliploid) faj-
tákat Kromoszómaszáma: diploid: 2n = 14, tetraploid: 4n =28
Ezek az eltérő ploiditású (kromoszómaszámú) fajták egyedei egymással ugyan átpor-
zódnak, triploid, azaz az ivari genom kromoszómaszámához képest háromszoros kromo-
szómaszámú embriókat képezve, melyek korai embrió korban ("U" stádium) elhalnak.
Takarmánytermesztés céljára a kedvezőtlenebb adottságú éghajlati és talajviszony-
ok közé elsősorban a diploid fajták ajánlhatók. E fajták szára vékonyabb, a termőhe­
lyi adottságokkal szemben igénytelenebbek A tetrapiaid fajták intenzívebb körülmé-
nyeket kívánnak. Élettartamuk hosszabb, takarmánytermésük több, de csapadék- és
tápanyagigényük is felülmúlja a diploid fajtákét.
Az állami minősített 6 fajtából 3 diploid és 3 tetraploid. Nemesítő intézetek: Agro-
botanikai Intézet (Tápiószele), Gabonatermesztési Kutató KHT (Szeged) és Kutató Ál-
lomás (Táplánszentkereszt), Vetőmag Kereskedőház Rt. (Budapest), Haltenyésztési
Öntözési Kutató Intézet (Szarvas), "Fleischmann Rudolf' Kutató Intézet (Kompolt).

2.4. Termőhelyigénye

Talaj igény. A középkötött erdőtalajok növénye. A középkötött mezőségi vályog és az

öntés réti talaj is megfelel, ha kora tavaszi telepítését az időjárás és a belvíz nem ve-
szélyezteti. Ezeken a alajokon nem versenytársa a lucemának
Sekély termőrétegű, középkötött és enyhén lejtős talajokon is megél. A gyengén
lúgos talaj (optimális pH 7-7,5) az ideális számára. Tavasszal meghálálja a gyorsan
felmelegedő talajt. Nem való homoktalajokra és szikesekre sem.
ldőjárásigény. A Kárpát-medence átlagos időjárásához jól alkalmazkodik. A kései
tavaszodás, illetve a június vége utáni szárazság a második növedék kaszálásának
idejét késlelteti, és zöldjének tömegét jelentősen korlátozhatj a.
Jól áttelel, de a téli ismétlődő szakaszos fagy és olvadás kiritkíthatja állományát.
Környezetigény. Dunántúl és Észak-Magyarország takarmánynövénye. Az alföl-
di, sőt kisalföldi mezőségi vályogtalajokról és erdőtalajokról a hosszabb életű és
évente 4 növedéket adó lucerna kiszorította.
A dombvidék kedvezőbb számára, mint a nyitott, szélsőségesebb környezeti hatások-
nak kitett és fákkal kevésbé védett síkság. Alkalmazkodóképessége közepes. A talaj
kultúrállapotára igényes, még akkor is, ha a táblán vagy a gazdaságban extenzív növény-
termesztés folyik.

2.5. A termesztés módszere

2.5.1. Elővetemény

A vörös herét a klasszikus cukorrépa-, burgonyatalajokról az utóbbi évtizedekben ki-

szorította a lucerna. Rendszerint kalászos növényfajok (őszi búza, árpa) után kerül.
Ezek jó előveteményei, mivel telepítéséig kellő idő áll rendelkezésünkre a szükséges
390 VöRÖS HERE

talajmunkák elvégzéséhez, csakúgymint repce után. Rossz előveteményei a kapásnö-

vények (pl. kukorica, napraforgó):
- mivel későn kerülnek le a talajról,
- gyomelnyomó képességük is kisebb,
- nagy tarló- és gyökérmaradványuk a kora tavaszi magágy minőségére hátrányos.
Kifejezetten rossz előveteményei a pillangósok, mert azonos betegségeik és közös
károsító gyomfajaik a termesztés sikerét veszélyeztetik.
Önmaga után legkevesebb 3 évig, de jobb, ha 4 vagy 5 évig nem kerül, mivel úgy-
nevezett "hereuntság" léphet fel.

2.5.2. Talaj-előkészítés

A vörös herének gyommentes, kellően megülepedett, aprómorzsás talaj kívánatos. A

korán lekerülő elővetemény után haladéktalanul el kell végezni a tarlóhántást, nyo-
mában gondosan zárva, melynek legfontosabb célja a talaj vízgazdálkodásának ked-
vező érvényű befolyásolása.
A tarlóhántás és annak hengerrel történő lezárása biztosítja a gyomok és az el per-
gett kultúmövénymagvak kikelését. A kizöldült, hántott tarló következő talajmunká-
ja a zöld szerves anyag aláforgatása, és annak újabb hengerezése, ami elősegíti a
gyomirtást, a talaj beéredését, valamint a kártevők irtását.
Későn lekerülő elővetemény után első feladat a gyökér- és szármaradványainak mi-
nél hatékonyabb felaprítása. Ezzel lebomlásukat siettetjük, így relatív nitrogénhiány el-
maradását és a hibamentes vetés alapjait teremtjük meg. Eszközei a szártépő és a tárcsa.
Az őszi mélyszántással egy mélyen átmunkált, a téli csapadékot jól tároló és szánna-
radványoktól mentes, aprómorzsás talajréteget kell kialakítani, a lehető legsimább talaj-
felszínneL A szántás elvégzésének ideje döntően befolyásolja a munka minőségét, ezért
akkor kell elvégezni a szántást, amikor a talaj nyirkos, a barázdaszelet porhanyós.
Sekély termőrétegű talajon a nyers altalajt nem célszerű az őszi szántással meg-
bolygatni, legfeljebb lazítani lehet.
A vörös here érzékeny a nyers, műveletlen, elhanyagolt termőréteg alatti, frissen
művelt talajra. A művelés mélysége ezért ne legyen mélyebb, a korábban műveltnél.
A talaj víztároló képességét szántás előtt altalajlazítással célszerű növelni, s általa az
esetleges úgynevezett "eketalp", vagyis tömörödött záróréteg is feltörhető.
A fellazított talaj a gombás betegségek terjedését is csökkenti. A termőfelület ba-
rázdákkal szabdalását kerülni kell, ezért váltvaforgató ekét célszerű használni.
A szántás elmunkálását a víztartó, kötött, tömörödésre hajlamos talajon ősszel
ajánlatos elvégezni, hogy tavasszal csupán simítóra és kombinátorra vagy fogasra le-
gyen szükség. Az erózió elkerülése miatt főleg sekély termőrétegű talajon elengedhe-
tetlen a szántáselmunkálás, ha kényszerből a lejtés irányába szántottunk.
Akár ősszel, akár tavasszal munkáljuk el a szántást, az alkalmazott eszközzel a ta-
lajfelszín teljes simaságát kell elérni. Amennyiben barázda marad, úgy azt döntött
ekével kell behúzni vagy egyéb eszközökkel kiegyenlíteni.
Az ősszel megszántott talajt tavasszal porhanyítani kell a vetés előtt, hogy elérjük
a felső talajréteg gyors felmelegedését, az alsóbb rétegek nedvességének megőrzését
és a gyomirtást.
 VöRÖS HERE 391

2.5.3. Tápanyagellátás
A hasznosítás módja eltérő tápanyag ellátási tervezést kíván. l tonna vörös here szé-
nával kivont tápanyag mennyisége a következő:
nitrogén (N) 23kg/t mész (CaO) 25kg/t
foszfor (P 20 5) 5kg/t magnézium (MgO) 5kg/t
kálium (K 20) 20kg/t
Tápanyagigényét a 16. táblázat szerint is kiszámíthatjuk, amennyiben van talaj-
vizsgálati adatunk. Tápanyagadagja a kötet függelékének segítségével számítható ki.

16. táblázat. A vörös here tápanyagigénye, kg/! t termés (Antal 2000.)

Szántófóldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 20 17 !3 9 7
I. P20s 15 13 10 7 5
K20 27 24 19 14 9
N 22 !9 15 ll 9
ll. P20s 17 15 12 9 7
K20 29 26 20 16 13

A vörös here tápanyagfelvételénél a N szerepe több szempontból sajátos, alaptrá-

gyaként ősszel a táblázatban foglalt adag l 00%-ának kijuttatása javasolható.
Nitrogén túladagolása káros is lehet, elsősorban a magtermő állományra. Vontatott
kezdeti fejlődés időszakában átmeneti N-hiány előfordul, mivel a rizóbiumok még
nem segítik a vörös herét. Ezt az időszakot képes rövidíteni, sa későbbi N-megkötés
intenzitását növeini a vetőmag rizóbiumbaktériummal való oltása.
Kiegyenlítetten jó nitrogénellátottságot biztosít, ha az indokolt műtrágya mennyi-
ség 1/rát alaptrágyaként az őszi mélyszántással, 1/rát közvetlenül vetés előtt a vető­
ágy készítésével, 3. harmadát pedig az első év őszén fejtrágyaként adják.
Első éves magfogás esetén indokolt 20 kg/ha N-t kiadni. Kiegészítésül 30 kg/ha
foszfor és 50 kg/ha kálium akkor indokolt, ha az őszi alaptrágyázás elmaradt.
A kezdeti fejlődés elősegítésére, főleg savanyú, erősen kötött talajon, takarónövényes
telepítésnél vagy átteleléshez felerősítés céljából 15-20 kg nitrogén kiszórása indokolt.
A túlságosan bő nitrogén, a takarónövényes telepítésnél is káros, mert:
- a takarónövény buja fejlődését eredményezi, késleltetve beérését;
- tavaszi árpa takarónövény esetében rontja az árpa minőségét.
A buja takarónövény miatt felnyurgult, szöveteiben fellazult kevéssé ellenálló
vörös herét gombás és egyéb betegségek károsíthatják. A takarónövény betakarítása
után okozta stressz miatt fokozottabb az ellenálló képesség.
Foszfor. A növény foszforigénye a bokrosodás idején a legnagyobb. A foszforhiány
tünetei:
- a növény növekedésében visszamarad,
- a levelek színe kékes, matt zöld.
- később barna foltok jelennek meg a leveleken, majd elsárgulnak, leszáradnak.
392 VöRÖS HERE

Tervezett magfogás évében foszforból a sarjadzás megindulása előtt 20-30 kg/ha

fejtrágyázás indokolt.
Kálium. A kötött és szénsavas, mészben szegény, savanyú talajokon hiányos a ká-
lium feltáródása, ezért ezeken a talajokon nagyobb adagú káliumtrágyázásra van
szükség. A káliumhiány tünetei a következők:
- a levelek szélén sárgás, majd barna nekrózisos foltok láthatók.
- a levelek befelé sodródnak, később elszáradnak, elhalnak.
Első éves magfogás után ősszel 50-80 kg/ha K20 adagolásával a kifagyást és a ta-
vaszi kiritkulást megelőzhetjük
Mész. A vörös here mészkedvelő, bár ott is termeszthető, ahol a talaj pH-értéke
6-6,8 között van, és a talajban szénsavas mész egyáltalán nem mutatható ki. A mész
nem közvetlen táplálóanyagként szükséges, hanem a talaj tápanyagfeltáró képessége
révén, a talaj szerkezete, vízgazdálkodása megjavul. Mészszegény talajon a kedve-
zőtlen aciditás miatt nem képződnek gyökérgümők és többnyire N-hiány lép fel.
Mikroelemek (Mg, Mo. B). Lombtrágyázás kizárólag olyan talajokon ajánlható,
ahol talajvizsgálat alapján vált ismertté a mikroelemhiány. Különösen két mikroelem-
nek, a molibdénnek és a bórnak van jelentősége.
Molibdén hiánya esetén közvetett nitrogénhiány léphet fel. Molibdén lombtrágyá-
zás hatására fokozódik a növény leveleiben a fehérje-nitrogén aránya, a nem fehérje
nitrogénhez viszonyítva. A molibdén a hajtásképződést segíti elő, így nő a vegetatív
tömeg. A hajtásszám növekedése a virágzatok számának növekedését eredményezi,
így magtermésfokozó tényező. Bór hatásaként a megnövekedett asszimilációs felület
az asszimiláták gyorsabb feldúsulását eredményezi.

2.5.4. Telepítés
Kevés növényfaj telepítési körülménye mutat oly sokszínűséget, mint e növényé (J 7.
táblázat).
Tiszta telepítés: a növényfaj takarónövény-mentes, fajazonos telepítését jelenti.
Lehetőségét a hatékony gyomirtó szerek (herbicidek) elterjedése adja. Az állomány
gyorsabb, kiegyenlítettebb fejlődését eredményezi a kedvezőbb tenyészterület. Ki-
sebb az árnyékoltság és a takarónövény betakarítása miatti sokkhatás, illetve elmarad
a betekarításkori taposási kár.
Takarónövénnyel történő telepítés: először a mélyebbre vetendőt, a tavaszi árpát
vagy fűfajt vessük, majd a vöröshere telepítése a második vetéssei történik- 2-3 cm
mélyre- a takarónövény vetésirányára merőlegesen. A vörös here vetése előtt és után
történő hengerezés elengedhetetlen.
A takarónövény vetésénél az adott faj vetőmagnormájának 2/ 3 magmennyiségét,
míg a vörös here teljes vetőmagmennyiségét kell vetni.
Nyár végi telepítésű vörös here előveteménye csak korán betakarított kalászos őszi
árpa lehet, ami után két lehetőség van a talajállapottól ftiggően:
l. Ha száraz a talaj a tavaszi csapadékszegény időjárás miatt. Ilyenkor az elővete­
mény szalmájának gyors betakarítása után a tarlóhántás elmarad, és helyette a tarló-
maradványokat 18-20 cm mélyen aláforgatjuk ekével vagy bekeverjük tárcsás kulti-
vátorral a talaj ba, és hengerrel zárunk. A rendelkezésre álló rövid idő miatt a rendsze-
 VöRÖS HERE 393

17. táblázat. A takarmány vörös here vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő III. 1.- IV. 15. 2-3 °C-on csírázik
Vlll. 1.- 20.
Sortávolság 12 cm vethető megosztott sorokba:
2 sor vörös here 2 sor fű faj
Vetésmélység 1-2 cm
Vetési csíraszám
-tisztán 800 dblm 2
- tavaszi árpa, 1000 dblm2 - tavaszi árpa, 250 csíra1m 2
takarónövénnyel
- fűfélével keverten 1200 dblm 2 - réti komócsin, 1500 csíra1m2
vagy olasz perje l OOO csíra1m2
Ezermagtömeg 1,4-1,9 g diploid
-vörös here 2,5-2,8 g tetraploid
- tavaszi árpa 35-42 g
- réti komócsin 0,45 g
- olaszperje 2,10 g
Beálló növényszám átlagosan tiszta vetésben
-l. év 400 növény1m2
-2. év 200 növény1m2
Csírázóképessége legalább 80%
Kemény mag 30%
Tisztasága legalább 98%
Nedvességtartalom legfeljebb 13%

rint árvakelés nem lesz és a gyomok kelése is csak késve indul meg. Ezért legfeljebb
8-1 O cm mélyre készítünk aprított szerkezetes magágyat
2. Ha kellően nedves vagy nyirkos a talaj és az altalaj, a tarlóhántás 5-8 cm mély le-
gyen, nyomában gondosan zárva a felszínt. Ezzel elősegíthető a gyom- és az árvakelés.
A gyomokat és az árvakelést legalább 14--18 cm mélyen alá kell forgatni, majd a felüle-
tet apritva és zárva kell elmunkálni, hogy augusztus elején sor kerülhessen a telepítésre.
Nyárvégi telepítés: ideje augusztus 1-20. Előnyös, mert már az első gazdasági év-
ben a tavaszi kelő gyomokat a dinamikusan fejlődő vöröshere-állomány gyéríti, to-
vábbá két teljes kaszálást ad.
Tavaszi telepítés: ideje március 1.- április 15. Kitavaszodásután azonnal vetni kell,
a tavaszi kalászosok vetésével egy időben, amint a talaj 5 cm-es mélységében mért
hőmérséklete eléri az 5 °C-ot.
A vetőmagigény megállapításakor feltétlenül vegyük figyelembe, hogy a termé-
szetes önritkulás miatt több vetőmagra van szükség. Diploid fajtából tiszta vetésben
gabona sortávolságra 800 csíra/m 2, tetraploidokból 1200 csíra1m2 szükséges. A vetés-
mélység 1-2 cm, kötöttebb talajokon legfeljebb 2-3 cm legyen. A vetést követő hen-
gerezést feltétlenül gyűrűs hengerrel kell végezni a talajcserepesedés elkerülése érde-
kében. Cserepesedésre hajlamos területeken heves esők után a vontatott kelés elkerü-
lése miatt szükség lehet szöges hengerborona járatására.
394 VöRÖS HERE

2.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomszabályozás: a kezdetben igen lassan fejlődő vörös herét a vetés után nagy
mennyiségben borítják el a különböző szántófóldi gyomok. Elsősorban a kétszikűek.
A vöröshere káros gyomfajai (nehezen távolíthaták el magjából):
- lándzsás útifű (Plantago lanceolata),
- mezei acat (Cirsium arvense),
- útszéli zsázsa (Lepidium draba),
- vándorvirág (Helminthia echioides),
- aprószulák (Convolvulus arvensis),
- porcsin keserűfű (Polygonum aviculare),
- juhsóska (Rumex acetosella),
- arankafajok (Cuscuta sp.).
Az elhanyagolt vöröshere-állományok a gyomfertőzöttség következtében idő előtt ki-
ritkulnak, termőképességük csökken és hosszú évekre képesek elgyomosítani a táblát.
A vetőmagtermő táblák állományában az aranka elpusztítása még annak magköté-
se előtt elengedhetetlen. Az arankamag akár 15 évig is elfekszik a talajban.
Gyökér- és csírabetegségek: tavasszal a vetés utáni időszakban tartósan hűvös
időjárás esetén a duzzadt állapotban lévő magok és a fiatal csíranövények 2-4 leve-
les korukig érzékenyek a gyökérfekéllyel, illetve a fuzáriumos csírapusztulást okozó
gombákkal szemben. A fertőzött magvak csíra állapotban elpusztulnak.
A már kikeit növények talajszinttel érintkező részén barnás beszűrődő elhalást kö-
vetően kidőlnek, elszáradnak. Nem túl korai vetéssel, a 2 cm körüli vetésmélység be-
tartásával, a vetések gyors lezárásával elkerülhető a betegség.
Május-júniusban helyenként foltos kipusztulásokat okoz az ibolyaszínű gyökérpe-
nész (Rhizoktonia crocorum), mely szabályosköralakban pusztít. A növények sárgu-
lásán, majd későbbi elhalásán kívül a gyökérnyaki részen tipikus ibolyaszínű penész-
bevonattal azonosítható.
Hajtás és levélbetegségek: takarmánytermő állományokon kártételük általában
nem jelentős, de a nagy fertőzöttség toxikózist okozhat. A szárfenésedés (Col-
letotrichum trifolii) és aszárfoltosodás (Botrytis trifolü) gyakran előfordulnak a vörös
herén. A magtermő állományokban nagy károkat okozhat az asszimiláló felület tönk-
retételével a lisztharmat (Erysiphe martii) és a rozsda (Uromyces minor).
Vírusbetegségek: közel 20 vírusos betegsége ismert. Leginkább a bab sárga mo-
zaik, a vörös here érhálós mozaik és a lucerna mozaik vírus károsítja. Fertőzésük ko-
rai kipusztulást okoz.
Kártevői: a lucenaböde (Subcoccinella vigintiquatorpunctata), bár kifejezetten lu-
cernakártevő, de a vörös here lomhozatán is táplálkozik. Főleg április második felé-
ben lép fel nagyobb számban. Már a nyár derekán telelőre vonulnak. A bogár és a lár-
va egyaránt károsít, mikor a leveleken párhuzamos vonalak alakjában "ablakosítja" a
vörösherét Jellemző, hogy az alsó vagy a felső bőrszövet mindig megmarad. Kárté-
telük veszélyes, mivel a virágbimbókat is károsítják.
Magkártevői közül az ápion fajok okozzák a legnagyobb veszteséget A vörös-
herevirág-cickányormányos (Apion varipes), a vöröshereszár-cickányormányos
(Apion tr!folii) és a vörösheremag-cickányormányos (Apion aprikans) lárvái képesek
 VöRÖS HERE 395

teljesen megsemmisíteni a magtermést Egy ápionlárva általában 5-l O magot pusztít

el. Különösen a táblaszéleken károsítanak, mivel többnyire a közeli erdők, ligetek
avarjában telelnek. Megkésett kaszálás vagy a lekaszált rend vontatott száradása, gya-
kori megázása lehetövé teszi a lárvák bebábozódását, majd rovarként újra fertőzését.
Elszaporodásuk az első kaszálás korai elvégzésével, és a tarló, majd a növény inszek-
ticid kezelésével akadályozható meg.
A vöröshere-magdarázs (Bruchophagus Eurytoma platyptera Walk) lárvakártétele
a mag elfogyasztása. Egy lárva egy magot tesz tönkre, mivel az a bölcsője, tápláléka
és bebábozódásának, telelésének helye. A magból tavasszal kirepülve kerek formájú,
rojtos szélű lyuk árulkodik kártételérőL Az imágó tojócsövével a tojást a zöld hüve-
lyen át a magba tojja. Védekezés ellenük méhkímélő technológia betartásával, in-
szekticidek alkalmazásával történik.

2.5.6. Érés és betakarítás

A zöld vörös here évente kétszer, legföljebb háromszor kaszálható. Az első kaszálásra
zöldbimbós állapotban, a másodikra a virágzás kezdetén kerüljön sor. Szénakészítés-
hez a renden való szárításkor lényeges a megfelelő szársértés, az időben végzett, vesz-
teségmentes rendkezelés és a gyors lehordás. Szársértő alkalmazása az intenzív szára-
dáshoz elengedhetetlen. A fehérjeveszteség 24 órás száradáskor 12%, de 100 óra után
már 32%. Igyekezzünk minél kisebb levélpergéssel, megázás nélkül, gyorsan elvégez-
ni a betakarítást. A már megfonnyadt (kb. 60% víztartalom) vörös herét szűkített rend-
re rakjuk. Így száradjon be 40-45%-ra, ekkor hordjuk be többnyire Vámosi-féle hideg-
levegős szárítóra. Felületén vizes, harmatos, nedves szénát ne szállítsunk szárítóra.
Szénatermése általában két év négy növedékéből áll. Középkötött erdőtalajokon
15-25 t/ha, míg sekély termőrétegű talajon l 0-20 t/ha szénatermésre számíthatunk.
Magtermése erősen időjárás függő, sokéves átlag szerint O, 18 t/ha-t ad. A diploid faj-
ták potenciális magtermő képessége 25-50%-kal jobb a tetrapiaid fajtákétól, de szé-
natermés és általános ellenálló képességben fordított a helyzet, azaz a tetrák a jobbak.

2.5.7. A vörös here zöld- és széna minősége, beltartalma

A vörös here fehérjében gazdag növény. Minden formájában kiváló takarmány nem-
csak fehérjetartalma, hanem tápanyagainak jó emészthetőség e miatt is.
A vörös here kémiai összetétele a különböző fenofázisokban az alábbi:

Szárazanyag Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost

(%) a szárazanyag százalékában
Zöldtakarmány
l. kaszálás
- virágzás előtt 15,5 18,7 3,2 24,5
- virágzás kezdetekor 17,5 17,1 4,0 26,8
- teljes virágzáskor 22,5 16,0 2,6 29,3
2. kaszálás
- teljes virágzáskor 19,6 18,3 3,6 27,0
396 VöRÖS HERE

Szárazanyag Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost

(%) a szárazanyag százalékában
Szé na
- virágzás előtt 84,6 18,8 3,3 22,4
- virágzás kezdetekor 86,4 15,5 2,7 28,8
- teljes virágzáskor 85,0 12,8 2,2 30,3

Erős, vastag szára miatt szárítása hosszabb időt igénylő, mint a lucemáé, így szé-
nakészítési kockázata nagyobb. Szénakészítése kapcsán több forgatást igénylő és
morfológiájából adódóan levélpergésre hajlamos. Forrólevegős szárítása során ta-
pasztalt karamelles elszíneződése szárítmányának piacosságát rontja.

2.5.8. Vetőmagtermesztése

A takarmánynak termesztett vörös heréről - ha azt a vetéskor bejelenti az Országos

Mezőgazdasági Minősítő Intézetnek - a második év második növedékéről fogható
mag. Ekkor van a legjobb kondícióban az állomány magfogásra és a megporzák ek-
korra erősödnek meg, szaporodnak kellő számúra. Vetőmagot első évben, vagy má-
sodik év első növedékéről nem célszerű fogni, mert az állomány legyengülését, ki-
ritkulását okozza. A vöröshere magtermesztés eredményesebb széles (kapás) sortá-
volságú állományban. Ilyen vetésrnódnál csökkentett vetőmaggal célszerű telepíteni
(18. táblázat).

18. táblázat. A magtermő vörös here vetési útmutatója (Antal 2000)

Maghozó vegyes Maghozó ajánlott

Megnevezés
hasznosítás diploid tetrapiaid
Vetési idő VII. 20-VIII. 20-ig III. 1-IV. 15. Illi. 1-IV. 15.
Sortávolság 12 cm 30-36 cm vagy 60 vagy
12 +60 cm 12 +60 cm
ikersorba ikersorba
Vetésmélység 1-2 cm 1-2 cm 1-2,5 cm
Vetéskori csíraszám 800 db/m 2
400 db/m2 400 dblm'
Kikeit növény (optimum) 600 db/m 2 200 db/m 2 250 dblm'
Maghozó növény (optimum) 200 dblm' 100 db/m 2 90 db/m 2
Ezermagtömege 1,4-2,8 g 1,4-1,9 g 2,5-2,8 g
Vetőmagnorma 12-18 kg/ha 6-9 kg/ha 8-12 kg/ha

A magtermő vörös here betakarításának ideje akkor érkezik el, amikor a gubók sö-
tétbamák és belőlük a mag kézzel kidörzsölhető. A magja nem pereg, de a gubók kön-
nyen letöredeznek Betakarítása egy menetben történik, a lombtalanítást követően.
Száraz, meleg időben az állomány 4-6 nap alatt kiszárad, és lábon álló, teljesen szá-
raz vörös herét arathatunk, kevés veszteséggel.
 VöRÖS HERE 397

A kombájnt célszerű aprómag cséplésre átalakítani:

- a cséplődobot gumiborítású verőlécekkel felszerelni,
- minden második dobkosárpálcát kiszerelni,
- dobhézagot (elől 8-10 mm, hátul2,5-3,5 mm) átállítani,
- a dobfordulatot csökkenteni (l OOO ford./perc), illetve a szelelő helyes beállítását
elvégezni,
- a betakarítás i veszteségek csökkentése lassú kombájnhaladást kíván (l ,5-2,5 km/h).
A kombájntiszta mag előtisztítását azonnal meg kell kezdeni a közé keveredett hig-
roszkópos anyagoktól, mint a szárrészek, pelyva, fóld és gyommagvak Ezek beftille-
dést, csírázóképesség-romlást okoznának. Magas nedvességtartalmnál szükség lehet
a mag 15-20 cm-es szétterítésére is, ekkor a napi 3--4-szeri átforgatásról gondoskod-
ni kell. Az előtisztítás többnyire szelelésből és méret vagy alak szerinti osztályozás-
bólállhat
Tárolásnál a mag erősen higroszkópos, mely vízfelvétel a csírázóképességét ront-
ja. A raktár relatív páratartalma ne haladja meg a 65-70%-ot. A vetőmag zsákolása
csak 13-15% nedvességtartalom mellett kezdhető. Az egészséges vöröshere-mag pe-
nész- és dohmentes, tiszta, fényes, beérett és száraz (J 9. táblázat).

19. táblázat. A vörös here vetőmagjának minőségi követelményei

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítás i képesség, mag, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, legfel- legfeljebb, legfeljebb,
% összesen,*
% jebb,% gyom,** % g
%
db/minta
SE-E 0,3 o
80 30 98 13 50
1-11. fok 1,0 12
* Idegen mag: aranka 0, vadzab 0, sóskafélék SE-E-ben 3 db, I-ll. fokúban legfeljebb 5 db minta.
** Káros gyom: keskeny levelű útifű, széles levelű keserűfű, juhsóska. Somkóró SE-E 0, 1-11.
fokúban 0,3%.
 3. Baltacím

3.1. Jelentősége

Önmagában és fúves társításokban is termeszthető, a lucernával beitartalmilag egyenlő

értékű, évelő pillangós virágú takarmánynövény. Étrendi hatása a lucemánál is kedve-
zőbb. Nem puffasztó hatású és zölden etetve sem okoz felfúvódást, ezért veszélytelenül
legeltethető. Szarvasmarhákkal takarmányozva a tej íz- és zamatanyagát gazdagítja.
A meszes, száraz, eróziós területek értékes takarmánynövénye. Igénytelenségére jel-
lemző, hogy a lejtők felső harmadán is kielégítő termést ad, s így alkalmas rekultivált
területek újbóli hasznosítására. Ismert nyerstápanyag feltáró képessége és az erodált te-
rületeken talajvédő szerepe. A lucemának és a vörös herének nem versenytársa, hiszen
minden olyan talajban, ahol a lucerna és vörös here megfelelően teremnek, telepítése
nem jöhet szóba. A baltacím terméspotenciálja lényegesen kisebb az említett növé-
nyeknéL Kedvezőtlen termőhelyi viszonyok között általában egy kaszálást ad, sarjúja
pedig legeltethető. Jobb talajban, kedvező csapadékelosztás esetén két kaszálást ad.
A magtermő baltacim igen jó méhlegelő, nektártermő képessége kiemelkedő. Vető­
magexportunk számottevő baltacím vetőmagbóL 1931-től 1940-ig 30 ezer ha-on,
1951-60-as évek átlagában 13 ezer ha-on és a 60-as években már csak ll ezer ha-on ter-
mesztették Magyarországon. A 90-es évek eleje óta termesztése még inkább visszaesett.
Szántóföldi termőhely széna/év
II. középkötött erdőtalajok 4-8 t/év,
VI. sekély termőrétegű heterogén talajban 2-6 t/év.

3.2. Botanikája és fiziológiája

A baltacím a Kétszikűek osztályába, a Hüvelyesek (Fabales) rendjébe a Pillangósvi-
rágúak (Fabaceae) családjába tartozik. A családon belül önálló nemzetséget alkot.
Több mint l 00 faja ismert. Gyakorlati termesztési értéke a közönséges baltacímnek
(Onobrychis viciae.folia Scop.) van (4. ábra).
Az északi félteke mérsékelt klímáj ú részein, Eurázsiában és Észak-Amerikában el-
terjedt. Viszonylag későn kezdték el termeszteni. Először Dél-Franciaországban,
majd a Brit-szigeteken kezdődött meg a szántóföldi hasznosítása. A lucemát meg-
előzve indult el szántóföldi termesztése. Magyarországon az 1700-as évek végén je-
lent meg. Pethe már 1805-ben említi.
A növény kiváló szárazságtűrő, nyáron melegigényes. A -20 C 0 -os hótakaró nél-
küli teleken sem pusztul ki. A tavasszal telepített fiatal állomány a -6, -7 C0 -os hő­
mérsékletet károsodás nélkül viseli el.
 BALTACÍM 399

4. ábra. Baltacím

Gyökérzete karógyökérrendszer. Az orsó alakú főgyökér többszörösen elágazik és

2-8 m mélységig hatol a talajba. Gyökérrendszere gazdagon behálózza a talaj felső ré-
tegét. A hajszálgyökereken sok gyökérgümő található, melyek mérete az 1-1,5 cm-t is
elérheti. A baltacím gyökértörzse funkcióját és alakját illetően megegyezik a lucerná-
évaL A gyöktörzs elágazásai mélyebben találhatók a talajban, mint a lucemáé, ezért
szárazságtűrő képessége jobb a lucemánáL A legeltetést is jobban bírja, mivel akkor is
dúsan kihajt, ha legeltetjük, mert a jószág nem rágja le a következő növedék rügyei t.
Hajtásrendszere az első évben a rizóma elágazásain található rügyekből alakul. A
második évtől a kaszálás vagy legeltetés után visszamaradó szárrészeken lévő hónalj-
rügyekbőL A baltacím is képes a tőszámváltozást hajtásszámnöveléssel módosítani.
A hajtásszárak kör keresztmetszetűek, üregesek. Végleges magasságukat (70-90 cm)
java virágzáskor érik el.
Levélzete páratlanul szárnyalt, 11-27 levélkéből áll, ami esetenként enyhén szőrözött.
Virágzata flizéres flirt, alakja változatos, 5-15 cm hosszú. A flirtben 30-70 rózsa-
szín vagy piros árnyalatú pillangós virág található. Először a flirt alsó részén lévő vi-
rágok nyílnak. A virágzat a szártagcsomóknál található hónaljrügyekből fejlődik ki,
és egy hajtásan 2-4 virágzat található.
400 BALTACÍM

Termése egymagvú hüvely (vagy bere), amely nem nyílik fel, oldalain bordák,
élén taréjos tüskeszerű képletek találhatók. Magja koptatógéppel fejthető ki, vese
vagy tojás alakú, zöldesbarna színű. A hámozatlan mag ezermagtömege 19-26 g kö-
zötti, míg a hámozotté 14-18 g.

3.3. Biológiai alapok

A baltacím termesztése a XV. században kezdődött Dél-Franciaországban. Innen ter-
jedt el Angliába, Németországba és Olaszországba. Magyarországon a XIX. század-
ban kezdték termeszteni. A növény termesztésében értékes úttörő munkát végzett Új-
helyi Imre az óvári Akadémián. Nemesítésével az egykori kompolti Magyar Állami
Növénynemesítő Telepen Fleischmann Rudolf is foglalkozott. Hazai két fajtáját a
Károly Róbert Főiskola Fleischmann RudolfKutatóintézet tartja fenn Kompolton.

3.4. Termőhelyigénye

Talajigény: nem igényes. A sekély termőrétegű, erodált és lejtős, gyenge termőké­

pességű talajok növénye. Száraz, sovány, kavicsos talajú terűleteken is megterem, ha
legalább az altalajban van mész és nincs magasan a talajvíz. Jól termeszthető a me-
szes talaj ú, lejtős területek minden talajtípusán. A talaj természetes tápanyagkészletét
kiválóan hasznosítja, jól tűri a talaj nagy mésztartalmát. Nem termeszthető sikerrel
vízállásos, hideg, mély fekvésű, savanyú talajokon.
Éghajlatigény: évi 450-500 mm a természetes csapadék igénye. Jól tűri a hasz-
szabb szárazságot, azok elmúltával gyorsan regenerálódik. A levegő szárazságára ér-
zékeny. Télállósága kitűnő. A tavaszi felfagyásra sem érzékeny, mert erős és rugal-
mas gyökérzetét a talaj térfogatváltozása nem képes elmozdítani vagy elszakítani.
Keléséhez, gyökeresedéséhez csapadékot kíván, termésnagyságát a májusi és augusz-
tusi esők határozzák meg.
Környezetigény: Észak-Magyarország és a Dunántúl gyengébb termőhelyi adott-
ságai között van jelentősége. Itt ki lehet használni 5-6 éves élettartalmát és évente
2-2 növedékét külterjes szarvasmarhatartássaL Középkötött erdőtalajokon 3 éves
használattal a vetés évében 2, utána 3-3 növedékét részben zöldtakarmánynak, rész-
ben szénának hasznosítható. Extenzív gazdálkodási színvonalhoz jól alkalmazkodik,
amennyiben megfelelő a talaj kultúrálllapota.

3.5. A termesztés módszere

3.5.1. Elővetemény

Előveteményre nem kényes, mégis a kalászosok legjobbak számára. Más pillangós

virágú növényt ne válasszunk előveteménynek Középkötött talajon lehet tavaszi te-
lepítés esetén kukorica, esetleg napraforgó is előveteménye, sekély termőrétegű tala-
 BALTACÍM 40 l

jon viszont nem. Nyáron feltörve következhet utána őszi kalászos, ősszel feltörve pe-
dig tavaszi növény. Önmaga után 3-4 év múlva vessük.

3.5.2. Talaj-előkészítés

Apró magja miatt kertszerűen elmunkált talajt, jól alapozott gyökérágyat és jó mag-
ágyat kíván. A tarlóhántásra közvetlen aratás után kerüljön sor, melyet hengerrel
azonnal zámi kell.
A gyomok virágzása előtt- hogy magot ne kössenek - kell a nyári második talaj-
művelést elvégezni, és a talajt lezárni.
A nyáron gyommentesen tartott talajt ősszel 20-25 cm-re kell szántani. Elmunkál-
ni nem javasolt.
A magágy legyen tömött. A talaj-előkészítés módját, eszközeit a talaj fizikai szer-
kezete, kultúrállapota, lejtési viszonyai is meghatározzák.

3.5.3. Tápanyagellátás
A baltacím trágyázását a talaj típusa, tápanyagtartalma, a takarónövényes vagy tiszta
telepítés, a várható hozam (széna, zöld fű) és a magtermesztés határozza meg.
A baltacím l tonna szénatermése a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 25 kg/t mész (CaO) 35 kg/t
foszfor (P 20 5 ) 9 kg/t magnézium (MgO) 4 kg/t
kálium (K 20) 17 kg/t
Tiszta telepítésben, amikor a kizárólagos cél a takarmánytermesztés, 3-4 éves élet-
tartamra ajavasolt NPK adagok: N 60-70 kg, P20 5 180-200 kg, K20 200-260 kg.
Takarónövényes telepítésben takarmánytermesztési cél esetén célszerű az NPK-ada-
tokat 20-25%-kal növelni.
A talaj tápanyagtartalmának ismeretében a baltacím tápanyagigénye a 20. táblázat
alapján határozható meg. Tápanyagadagja a kötet függelékének segítségével számít-
ható ki. A baltacím az egészséges, jól művelt,jó kultúrállapotú középkötött talajon in-
tenzív nitrogéngyűjtő.

20. táblázat. A baltacím tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N* 20 18 15 12 !O
l. PzÜs 21 18 13 10 9
K20 24 21 17 12 10
N* 26 24 21 19 18
Il. PzÜs 23 !9 15 12 10
KzÜ 25 23 19 17 16
* Adjunk a magágyba 50 kg nitrogént, ezen felül tavasszal minden évben még 20 kg/ha nitrogént,
indító fejtrágyaként
402 BALTACÍM

Ezért itt mérsékeltebb N-adagot igényel, mint a sekély termőrétegű talajokon. Ja-
vasolt nitrogénmegosztás középkötött talajon:
- magágyba 30%, a második év tavaszán 40%, a harmadik év tavaszán 30%,
- amennyiben a harmadik évben magfogásra kerűl sor, akkor a három év során a
tavaszi N-adagjainak megosztása 30-50-20% legyen.
Seké/y termőrétegű termőhelyeken N-gyűjtése mérsékeltebb. A javasolt kiadago-
landó N-adagok:
- az 5 évre szóló N-adag 40%-a tavasszal adható ki a magágyba. Ezt követően
évente a 2-5. évben 15-15%-át a tavaszi sarjadás elősegítésére indító fejtrágyá-
nak kell kijuttatni.
Istállótrágyát nem igényel. A legeltetéssei összekötött hasznosítású baltacímnál
évente l tonna hígtrágyának megfelelő tápanyag kerül a talajra. Ez elhanyagolható
mértékű, de javítja az elővetemény értékét

3.5.4. Telepítés
Telepíthető nyár végén és kora tavasszal. A tavaszi telepítés terjedt el, mert az a biz-
tonságosabb. A tavaszi telepítés ideje március, mert a magvak keléséhez és a fiatal
növények növekedéséhez ekkor még elegendő nedvesség van a talajban. Aminél ko-
rábbi telepítésre kell törekedni.
A telepítés történhet tisztán és takarónövénnyeL Leginkább tavaszi gabona a takarónö-
vénye, de őszi gabonára, akár rozsra felülvetve is telepítik. A takarónövényt elégjól tűri.

21. táblázat. A baltacím telepítése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő:
-hüvelyes III. 15-30. hámozott
-hüvelytelen III. 1-15. hámozatlan (here)
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 2-3 cm
800 db/m 2 20%-os önritkulás gyengébb
Csíraszám
96 db/fm talajra l OOO csíra1m 2
Ezermagtömeg
- hámozatlan - hüvelyes 18-21 g
- hámozott - hüvelytelen 12-14 g
Csírázóképesség legalább 80%
Kemény mag legfeljebb l O%
Tisztaság
-hüvelyes legalább 97%
- hüvelytelen legalább 98%
Nedvességtartalom
-hüvelyes legfeljebb 14%
- hüvelytelen legfeljebb 13%
 BALTACÍM 403
Gabonasortávra vetjük. Vetőmagból 7-8 millió csíra szükséges hektáronként. Ez
hámozatlan baltacímből mintegy 140-180 kg, hámozottból (dörzsöltből) l 00-130 kg
vetőmagotjelent hektáronként. A baltacím telepítésére vonatkozó főbb adatokat a 21.
táblázat ismerteti.
Vetőmagja lehet tokba zárt, hámozatlan (régi neve bere) és lehet hámozott. Vetés
előtt a csírázóképesség ellenőrzése feltétlenül indokolt. A tokba zárt berét intenzívebb
csávázásnak kell kitenni, mint a hámozott magot.
A baltacím takarmánytermesztési célra fu vekkel is társítható. Szóba jöhető fajok a
csomós ebír, a magyar rozsnok és az olasz perje.
Csomós ebírből hektáronként 7 kg-ot, a magyar rozsnokból 12-14 kg-ot célszerű
vetni. Ha az első növedéket kaszálni, a másodikat legeltetni kívánjuk, akkor a taréj os
búzafű vagy jobb csapadékellátottságú területeken réti csenkesz a megfelelő fűfaj.
Ezekből a vetőmag 8-1 O kglha.
Először a baltacímet, ezt követően a fűfajt vessük el. Vetés után feltétlenül henge-
rezni kell. Lazább homokos talajon, széljárta táblákon csak a gyűrűs henger haszná-
lata ajánlott. A Dunántúlon erdőtalajon az olaszperjés baltacímtelepítés fontosabb
adatai a 22. táblázatban találhatók.

22. táblázat. Olaszperjés baltacím telepítése

Megnevezés Csíra, db/m2 Csíra, db/fm Ezermagtömeg, g

Baltacim 800 96 18-21
Olaszperje 1500 180 2,1
Összesen: 2300 276 -

Vetési idő lll. 15-30. vetés: először a baltacímet, utána az olaszperjét (36 kglha),
kaszálás: első évben 2 növedék, jobb termőhelyeken a
második évtől 3, másutt 2 növedék
élettartam: 4-5 év, augusztustóllegeltethető is
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 1,5-3 cm
Zöldtömeg 35-45 t/ha
Baltacím
-Csírázás legalább 80%
-Tisztaság legalább 90%
Olaszperje
-Csírázás legalább 85%
-Tisztaság legalább 99%

3.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A baltacím kezdeti fejlődése lassú, ezért a vegetáció első szakaszában a gyomoktól
óvni kell. Gyomirtásra a vetés előtt, a kelés után és az áttelelések után is szükség van.
Az egy évesnél idősebb baltacímállományt ősszel vagy kora tavasszal gyomirthatjuk
404 BALTACÍM

A vegyszeres gyomirtás a magfogásra szánt táblán az egyenletes fejlődés és a ka-

rantén gyomok irtása érdekében nélkülözhetetlen.
Betegségei a levél- és szárfoltosodás, a lisztharmat, a szürkepenészés, a verticilli-
umos hervadás.
Kártevői közül jelentős a vincellérbogár, a csipkézőbogarak, a levélgubacsszú-
nyog, a fehérgyűrűs csüngőlepke és a poloskák.

3.5.6. Érés és betakarítás

Dunántúlon a jobb termőképességű barna erdőtalajokon az első évben ősszel egyszer,
a második évben háromszor kaszálható. A harmadik évben az első növedék takar-
mány, a második a magfogás.
Gyengébb termőhelyi adottságú észak-magyarországi lejtős talajokon 4-6 évig te-
rem. Rendszerint kétszer, júniusban és augusztus végén kaszálják vagy először ka-
szálják, és a második növedékét legeltetik.
Tavaszi takarónövény nélküli telepítésben egy növedéket ad a baltacím az első év-
ben. Ezt java virágzás után célszerű betakarítani. Az első évben mind a tiszta, mind a
takarónövényes telepítésnél kerülni kell a legeltetést. Juhokkal nem célszerű legeltet-
ni, mivel a juhok "tarra" rágják, ami csökkenti a következő évi hozam ot, s rövidíti az
állomány élettartamát.
Rendre vágva gyorsan szárad, jó minőségű széna készíthető belőle. Szénáját a ké-
rődzők szívesen fogyasztják, de kitűnő lótakarmány is.

3.5.7. A baltacím minősége

A baltacímszéna kis nyersrost-tartalmú, a lucemánál valamivel kevesebb nyersfehér-

jét tartalmazó, értékes takarmány. Összetételét a 23. táblázat ismerteti.

23. táblázat. A baltacímszéna összetétele

Összetétel
Eredeti száraz- N-mentes
Meg-
anyag takar- Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost Nyershamu ki vonaható
nevezés
mány g/kg anyag

g/kg szárazanyag
jó 847 !94 34 267 91 414
közepes 840 !83 31 286 92 408
gyenge 847 !62 28 315 102 393

3.5.8. Vetőmagtermesztése

Magfogásra először a telepítést követő évben kerülhet sor. A fővirágzás az akácvirág-

zással van egy időben. A magérés június végén, július elején várható. Kiváló mézelő
növény. A vadméheken túl a házimébek is beporozzák Hektáronként 2-3 méhcsalád
 BALTACÍM 405
kihelyezése jelentős mértékben növeli a magtermést Virágzása 12-16 napig tart. Éré-
se nagyon egyenetlen, ami megnehezíti a betakarítást. Szél, és viharkárra érzékeny, a
hüvely törik, a szem erősen pereg.
Akkor takarítható be a mag, amikor színe barna és a fúrtök 80-90%-a érett. Nem
lehet lombtalanítani. Gabonakombájnnal történő, egyemenetes betakarítás után mag-
ját azonnal tisztítani és forgatva szárítani kell.
A szükséges szigetelőtávolság 200 m más fajtáktóL A szigetelőtávolságon belül
előforduló azonos faj ú egyedeket virágzásuk kezdete előtt el kell távolítani.
Magkártevői a bimbógubacsszúnyog, a baltacímflirkész, a lucernapoloska és a me-
zei poloska. A szántófóldi szemlékre fővirágzáskor és érés kezdetén kerül sor. A ter-
mése 400-700 kg/ha hámozatlan mag és 3,5--4,0 t/ha szalma. Ezután a sarj 2,0 t/ha
szénát ad.
A baltacím vetőmagjának minőségi követelményeit a 24. táblázat ismerteti.

24. táblázat. A baltacím vetőmagjának minőségi követelményei

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Szaporítás i képesség, Tisztaság,
mag, tartalom, minta,
fok legalább,
legalább, legfel- káros legfeljebb, legfeljebb,
% összes,***
% jebb,% gyom,**** % g
%
db/minta
SE-E* 80 10 97 0,3 o 14 60
1-11. fok 1,0 3
SE-E** 80 10 98 0,3 o 13 40
1-11. fok 1,0 3
* hüvelyes
** hüvelytelen, hámozott
*** idegen mag, aranka és vadzab nem lehet
**** káros gyom: szulák, csabaíre, vadfajok. Vadsóskából SE-E-ben O db, 1-11. fokozatban l db
mintánként
 4. Tarka koronafürt

4.1. Jelentősége

A tarka koronafürt a lucerna gyomnövényeként került Európából Észak-Amerikába

és kultúmövényként került vissza. Nagyobb mértékű termesztése az 1960-as években
kezdődött. Termesztési, takarmányozási kísérletekben egyre több kedvező tulajdon-
ságát fedezték fel. Megállapították, hogy nyersprotein-tartalma nagyobb, nyersrost-
tartalma minden fenofázisban kevesebb, mint a lucemáé, tehát a növénynek idősebb
korában is jó az emészthetősége.
A kérődzőkkel zölden is nagy tömegben etethető felfúvódás veszélye nélkül. Jól
bírja a rágást, a tiprást, a kérődzők szívesen és nagy mennyiségben legelik. Továb-
bi előnye, hogy tavasszal a lucerna első kaszálása után hasznosítható, ezzel meg-
hosszabbítja a zöldetetés időszakát. Etetése a jó húsgyarapodást és tejtermelést se-
gíti elő.
Előnye a növénynek, hogy a lucematermesztésre kevésbé alkalmas talajokon is
nagy termésre (10 t/ha) képes. A lucernánál szerényebb tápanyagigénye is hozzájárul
a koronafürt gazdaságosabb termesztéséhez. A gyomirtástól eltekintve csak elvétve
igényel növényvédelmet, ami nemcsak a termesztés költségeinek csökkentését, ha-
nem a környezetkímélő gazdálkodást is lehetövé teszi.
Bár a gyomok ellen a telepítés időszakában védekezni kell, kiemelkedő előnye a
növénynek, hogy az aranka nem károsítja. Kedvező tulajdonságait gyarapítja még
hosszú élettartama és kiváló magtermő képessége.
Termesztésének és felhasználásának hátrányai közül legjelentősebb a telepítés kö-
rüli nehézségek. A magok között nagy a kemény héjúak aránya, ami jelentősen hoz-
zájárul az elhúzódó keléshez. Ez a telepítés évében növényvédelmi problémákat
okozhat.
Felhasználás szempontjából kedvezőtlen, hogy évente általában kétszer kaszálha-
tó, s az évi összes zöld (széna) tömegének 70%-át az első kaszálás adja, s a nagy,
nyers tömeg nehezen kezelhető. Hátrány még a lucemához viszonyított lassúbb tava-
szi és kaszálások utáni újrasarjadzása is.
A növény egy glükozidát (B-nitropropionsav, BNPA) tartalmaz, ami az egygyom-
rú állatokra veszélyes lehet. A szálastakarmányt fogyasztó kérődző állatok bendője
azonban ezt a glükozidát elbontja, így rájuk nézve semmilyen káros hatással nincs.
Ezért a BNPA-tartalomnak nincs jelentős gazdasági hatása.
Termése szántóföldi termőhelyenként az alábbi értékek között alakul:
széna, t/ha/év
IL középkötött erdőtalajok 7,0- 9,0
IV. laza és homoktalajok 6,0- 7,5
VI. sekély termőrétegű talajok 6,0- 7,5
 TARKA KORONAFÜRT 407

4.2. Botanikáj a és fiziológiája

A tarka koronaflirt lágy, hengeres, fásodó szárú, 30-200 cm magas, kopasz, esetleg
gyéren szőrözött, érdes szárú évelő növény (5. ábra).
Csírázásakor a sziklevelek a gyököcske megjelenése után 5-8 nap múlva fejlődnek
ki, és jutnak a talaj felszínre. Pár nap után a hosszúkás, tojásdad sziklevelek kiterül-
nek. Hosszúságuk l 0-12 mm, szélességük 3-4 mm, felületük kopasz. A primér lomb-
levél többnyire hármasan összetett, a levélkék szív alakúak, de előfordul, hogy egy-
szerű lomblevél alakul ki.
Gyökérzete erősen elágazó, széles területen szétterülő és aránylag mélyre hatoló.
A gyökérzeten a pillangós virágú növényekre jellemző gyökérgümők találhatók. A
gyökéralapból eredő járulékos hajtásképződés következtében, különösen tág térállás-
ban, jellemző a tarackok képzése.
Szára belül üreges, kívül érdes tapintású, hosszában szegletesen barázdált, átmé-
rője kb. 2,0 mm. Felülete sima, vagy alig szőrözött. Akultúrváltoza t hosszabb, a va-
don előforduló példányai rövidebb szárúak.
Levele 7-8 cm hosszú, páratlanul szárnyaltan összetett, általában ll-21 levélké-
ből áll. A gerinc nem végződik kacsban. A levélkék elliptikusak vagy visszás tojás-
dadok, csúcsuk lekerekített. A hajtásrendszer alján a levéllemezek kb. 15 mm hos-
szúak és 7 mm szélesek, felül 7-8 mm hosszúak és 4-5 mm szélesek. A virágzati
tengely a lomblevelek hónaljából ered. Egy hajtásrendszeren sok virágzat képző­
dik. Gyakran minden levél hónaljából egy-egy virágzati tengely fejlődik, csúcsán a
virágzattaL

5. ábra. Tarka koronafürt

408 TARKA KORONAFÜRT

Virágzata laza csomót alkot, egy-egy emyőszerű virágzatban8-12-néha több-

virág található. A virágok l 0-15 mm hosszúak, a pillangósvirágúakra jellemző szer-
kezetűek és kellemes illatúak A párta színe a halványrózsaszíntől a világos liiáig ter-
jed, bimbós állapotban zöld. Gyakran valamennyi sziromlevél rózsaszínnel futtatott,
de előfordul teljesen fehér virágú forma is, amelynek összes sziromlevele fehér. Abi-
be és a kétfalkás porzók csöve halványzöld, a portok sárga.
Termése 30-75 mm hosszú, jellegzetes cikkes hüvely, ami 2 mm széles ízekre ta-
golódik. Növényenként 5-6 db termés található. A hüvely az éréskor annyi részre esik
szét a befűződések mentén, ahány mag van benne, de a mag minden egyes cikkben
benne marad. Általában egy-egy virágzatból5-10 hüvely képződik.
Magjai 3 mm hosszúak és 1-3 mm vastagok, kissé lapítottan hengeresek, többnyi-
re barna vagy vörösbarna színűek. A köldök udvara kissé sötétebb és bemélyedő.
Ezermagtömege 4,5-5 g közötti.

4.3. Biológiai alapok

A tarka koronafürt a XX. század második felében került köztermesztésbe. Nemesítő
és fajtabemutató helye Kompolton a Kutató Intézet.
A nemesítés legfontosabb célkitűzései között elsősorban a gyorsabb csírázás, ke-
lés és kezdeti fejlődés, a jobb sarjadóképesség szerepe l.

4.4. Termőhelyigénye

Talajigény: a tarka koronafürt a talajjal szemben viszonylag igénytelen. A talajtulaj-

donságok közül a fizikai féleség a legfontosabb. Termesztésére a laza homokos vá-
lyog és vályogtalajok a legalkalmasabbak. Legnagyobb termést az öntés csemozjo-
mon ad, de kedveli a humuszos homok- és rozsdabama erdőtalajokat is. A réti
csemozjomon és a csernozjom barna erdőtalajokon is megfelelő termést ad.
Nem ajánlott termesztése az öntés réti és típusos réti talajokon, valamint futóho-
mokon. A koronafürt a lucemánál jobban tűri a talaj alacsony pH-ját. Bár a talaj
mésztartalma kedvező a termőképességre, 5,0 pH körül már kielégítő termést ad.
Éghajlatigény: bár nem hidegérzékeny, a meleg, száraz termőhelyeket kedveli
jobban. Ennek ellenére a télálló képessége is kiváló. A lucemához viszonyított kisebb
hőigényét bizonyítja, hogy magtermesztése még a tőlünk északabbra elterülő, a lucer-
namag termesztésére már alkalmatlan tájakon is sikeres.
Csapadékigénye mérsékelt, sőt a tartós vízbőség nemcsak visszaveti fejlődésében,
hanem a növény teljes ki pusztulását is okozhatja. A koronafürt vetőmagjának egy ré-
sze a telepítést követően nem képes azonnal csírázni, ezért kedvező, ha tavasszal az
egyre növekvő meleg által kiszáradó magágy a telepítést követően többször is beázik.
Környezetigény: jó alkalmazkodóképességű, elsősorban a száraz, gyenge termő­
helyi adottságú, enyhén lejtős, déli fekvésű környezet növénye. Elhúzódó kelése mi-
att igényes a talaj kultúrállapotára, függetlenül attól, hogy a extenzív vagy félintenzív
körülmények közé kerül.
 TARKA KORONAFÜRT 409

4.5. A termesztés módszere

4.5.1. Elővetemény

Elővetemény igénye sok tekintetben megegyezik a lucernáévaL A különbség abból

adódhat, hogy a javasolt termőhelyek talajain a lehetséges elővetemények köre szű­
kebb. A nagy területet elfoglaló gabonafél ék kiváló előveteményei, s önmaga is jó elő­
veteménye a legtöbb növényfajnak, így nem okoz gondot a vetésszerkezetbe állítása.
Nem célszerű viszontelgyomosodott elővetemények után telepíteni, mivel a koronaftirt
kezdeti fejlődésében a gyomosodás még a lucemához viszonyítva is sok gondot okoz.

4.5.2. Talaj-előkészítés

Talaj-előkészítésére általában ugyanazok az elvek érvényesek, mint a többi apró mag-

vú szálastakarmány-növény számára. A koronafürt elsősorban a lazább talajok növé-
nye, ezért a talajelőkészítés műveletei is ehhez alkalmazkodnak.
Gabona elővetemény után a tarlóhántás mintegy l 0-12 cm mély legyen, amit gyű­
rüs hengerrel kell zámi. A kizöldült tarlót újabb tárcsázással, legalább 18-20 cm mé-
lyen át kell munkálni és gyűrűs hengerrel ismét lezárni. Ha szükséges, a később ki-
kelő gyomokat újabb tarlóápolással kell megsemmisíteni.
Az őszi szántást október közepéig, végéig el kell végezni 20-25 cm mélyben. Ezt
követően nincs szükség a felszín elmunkálására. Deflációnak kitett homokon az őszi
szántás maradjon el.
Tavasszal, az őszi szántással előkészített talajokat először simítózzuk, majd a talajt
kombinátorral készítsük elő úgy, hogy minél jobban tömörített, de szerkezetes, sima fe-
lületű magágyat kapjunk.

4.5.3. Tápanyagellátás
Tápanyagigénye nem azonos a lucernáévaL A lucemánál a koronafürt tápanyagszükség-
lete azonos hozamra vonatkoztatva kevesebb. A koronafürt hektáronként mintegy 200
kg-mal kevesebb hatóanyag-felhasználás mellett a lucernával azonos termést ad. Széna-
termése 400 kg vegyes hatóanyag felett már nem növelhető. Csökkentett hatóanyagada-
gok esetén viszont a koronafürt lényegesen nagyobb termést ad a lucemánál, amiből ar-
ra is lehet következtetni, hogy csökkenthető az ásványi eredetű műtrágyák mennyisége.
Legfontosabb tápanyaga a foszfor. A növény a foszforadag növelésére kedvezően
reagál. Nem igényel viszont nagyobb adagú N-trágyázást. Ha csak N-t kap vagy a N
aránya nő a P-hoz viszonyítva, a termés nem növekszik, hanem csökken. Nagyobb N-
adag csak kielégítően nagy P-ellátás mellett növeli a termést. A legnagyobb termést
135 kg/ha N és 480 kg/ha P20 5 kombinációja adja, azonban sokkal kedvezőbb a 45
kglha N- és a 240 kglha P20 5-adag. A P20 5-adag átlagos tápanyagviszonyok között
120-150 kglha-ig is csökkenthető.
A kálium a növény termésnagyságára nincs jelentős hatással. A telepítéskor adott
120-160 kg/ha K20 kielégíti a növény K-igényét. Tápanyagigénye a talaj ellátottsá-
gi szintjének ismeretében a 25. táblázat adatainak segítségével is kiszámítható. Mód-
szere a függelékben.
410 TARKA KORONAFÜRT

25. táblázat. A tarka koronafürt tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 21 18 16 13 10
II. PzOs 24 20 17 15 12
KzÜ 19 17 15 13 ll
N 23 21 18 15 10
IV. PzOs 27 24 20 18 17
K 20 20 19 16 14 13
N 25 22 18 15 13
v. PzOs 33 29 27 25 23
K 20 24 21 17 14 12

4.5.4. Telepítése
A koronafúrt gyorsabb, egyöntetűbb keléséhez 18-20 °C talajhőmérséklet kívánatos.
A csírázáshoz szükséges optimális talajhőmérséklet idejére (május) azonban már ki-
száradhat a talaj, s mivel lényeges, hogy a csírázás ideje alatt a talaj állandóan ned-
ves legyen, ezért az ajánlott vetésidő ennél korábbra, március közepétől április végé-
ig terjedő időszakra tehető. Telepítése már 10-12 °C-on megkezdhető, mielőtt a talaj
felső szintje kiszárad és a sekély vetésű koronafúrt egyébként is lassú kelése még
vontatottabb lesz. Száraz tavasz esetén még korábban kell vetni. Fontos, hogy a talaj
vízkapacitása kb. 70%-ig telített legyen. A kelés még így is hosszú ideig, mintegy
8-1 O hétig elhúzódik, amit nagyrészt a kemény héjú magvak okoznak. Ezért az új te-
lepítésű koronafúrt táblán több különböző fejlettségű növény is található, ami meg-
nehezíti a gyomirtást. A keményhéjúság koptatással, dörzsöléssei vagy 18%-os kén-
savban való áztatással csökkenthető.
Kedvező esetben sikeres lehet a nyári telepítés is. Ennek időpontja július vége,
augusztus eleje. Ennél később nem célszerű vetni, mert az elhúzódó kelés miatt a nö-
vények a tél beálltáig nem tudnak megerősödni. A szárazság miatt egyébként is koc-
kázatos a nyár végi vetés, mivel a koronafürt kelesztő öntözésére általában nincs le-
hetőség.
Azokon a termőhelyeken, ahol eddig koronaftirtöt még nem termesztettek, a vető­
mag a megfelelő Rhizobium törzsekkel oltva jelentős terméstöbbletet eredményez.
Vetéshez ajánlott csíraszám 2,5-3,5 millió db/ha, amijóval kevesebb, mint a lucer-
náé. A koronafúrt ezermagtömegét figyelembe véve ez l 0-17 kglha vetőmagot jelent.
Többféle telepítési sortávolság közül a 20-24 cm-es a legkedvezőbb. A sorközöket a
koronafúrt a tarackjaival benövi. A vetés megfelelően beállított gabonavetőgépekkel
jó minőségben elvégezhető. Takarónövényes telepítése nem javasolható, mert a taka-
rónövény alatt a koronafürt kipusztul vagy jelentősen kiritkul. Nagyobb az esélye a
fűvel való társításnak Társítható réti perjével, réti komócsinnal, csomós ebírreL A ve-
tésmélységre nem annyira érzékeny mint a lucerna, s így a talaj kötöttségétől függő­
en 1,5-3 cm mélyre vethető. Telepítéséhez a 26. táblázat ad eligazítást.
 TARKA KORONAFÜRT 411

26. táblázat. Tarka koronafúrt telepítése

Megnevezés Értékszámok
Telepítés ideje* IV. 25.-V. 10.
Sortávolság** 20-24 cm
Csíraszám 2,5-3,5 millió/ha
Ezermagtömeg 5-6 g
Csírázóképesség legalább 80%
Kemény mag 60%
Tisztaság legalább 98%
Ncdvességtartalom legfeljebb 13%
* Idegen mag: aranka R, vadzab R, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, l-ll.
fokúban 5 db mintánként, somkóró SE-E-ben 0,1-11. fokúban 0,3%-ig.
** Káros gyom: keskeny levelű úti fu, juhsóska

4.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomok: a koronafürt növényvédelmét jelenleg a gyomok elleni védekezés jelenti.
A gyomok kártételére viszont nagyon érzékeny, különösen a telepítés évében, a kez-
deti vontatott fejlődés időszakában, ezért vegyszeres gyomirtás nélkül nem telepíthe-
tő. A gyomok elleni védelem már a tábla kiválasztásakor megkezdődik. Nem telepít-
hető olyan táblára, ahol előfordul tarackfertőzöttség. A koronafürt telepítésekor a kö-
vetkező gyomfajok megjelenésével számolhatunk:
- Egyéves kétszikűek: disznóparéjfajok, parlagfű, libatopfajok, csattanó maszlag,
keserűfűfélék, vadrepce, csorbókafajok, vadkender.
- Egyéves egyszikűek: parlagi ecsetpázsit, nagy széltippan, hélazab, köles, muhar,
rozsnokfaj ok.
Az évelők elszaporodása nem a telepítés évében, hanem a telepítést követő harma-
dik, negyedik évben várható. A következő fajok megjelenésére lehet számítani:
- Évelő kétszikűek: selyemkóró, mezei acat, apró szulák, hamvas szeder, pongyo-
la pitypang, lándzsás útifű.
- Évelő egyszikűek: tarackbúza, csillagpázsit, sovány perje, fenyércirok, mezei zsurló.
- Nagy előnye, hogy az aranka nem tud megélni rajta.
A felsorolt gyomok ellen több módon: vetés előtt, vetés után, kelés utáni és nyu-
galmi állapotban egyaránt lehet védekezni.
Betegségei hazánkban jelenleg nem okoznak jelentős veszteséget, s ezért az elle-
nük való védekezés szükségtelen. A továbbiakban- különösen a vetésterület növeke-
désével - a következő fontosabb betegségek előfordulására lehet számítani: liszthar-
mat, hererák, szárfenésedés, septoriás, rhizoctoniás megbetegedések, peronoszpóra.
A kártevők közül a fonál férgek, tripszek, poloskák, kabócák, levéltetvek, lucemaböde,
takácsatkák károsíthalják.
4.5.6. Érés és betakarítás
A betakarítás idejét és módját a talajtulajdonságok, a tápanyagellátás és a -hasznosí-
tás módja határozza meg. Jó talajon, kielégítő tápanyag-gazdálkodás mellett esetleg
három, általában azonban inkább csak két kaszálásra számíthatunk
412 TARKA KORONAFÜRT

Szénakészítés esetén június első dekádjában kell megkezdeni a kaszálást, amikor

a virágzás éppen elkezdődik. Ilyenkor a legnagyobb a koronaftirt fehérje- és száraz-
anyagtartalma. A szénakészítést megnehezíti, hogy a koronaftirt víztartalma nagyobb
a lucemáénál, ezért feltétlenül szársértővel ellátott kaszálógéppel kell betakarítani,
ami gyorsabbá, egyenletesebbé teszi a száradást.
Mivel a koronaftirt összes termésének 70-80%-át az első kaszálás adja, ezért ilyen-
kor vastag a rend, amit rendkezelővel szőnyegrendre kell szétteríteni. A későbbiekben
a száradás ütemétől ftiggő időpontban kell rendsodrózni, szükség esetén átforgatni és
szellőztetni. 20-25%-os nedvességtartalom elérésekor kerülhet sor a rendek felszedé-
sére, a kazlazásra.
4.5.7. Termésének minősége
A szarvasmarhák és a juhok takarmánya. Minősége attól is ftigg, hogy milyen stádi-
umban etetik, ugyanis virágzás után a tannintartalom rontja az ízét. Takarmányértéke
a különböző fenofázisokban az alábbiak szerint alakul:
Szárazanyag- Emészthető fehérje Nyersrost Karotin
tartalom (%) a szárazanyag %-ában mg/kg mglkg
- zöldbimbós állapot 21,0 27,8 28,8 291
- teljes bimbós állapot 24,0 24,5 25,5 221
- teljes virágzás 26,0 22,7 29,0 176

A lucemához hasonlítva a koronaftirtnek nagyobb a fehérjetartalma és valamivel

kevesebb a szárazanyag- és a nyersrosttartalma, ezért zölden tovább lehet etetni.

4.5.8. Vetőmagtermesztése

Magtermő képessége jobb, mint a lucemáé. Nem csak a koronaftirtöt szívesen láto-
gató vadméhek, de a házimébek is meg tudják termékenyíteni. Magtermesztésre ki-
zárólag az első növedéket kell meghagyni, mivel a második kaszálásból érdemleges
magtermés már nem nyerhető.

27. táblázat. A tarka koronafürt vetőmagjának minőségi követelményei

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítás i képesség, mag, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, legfel- összes,* legfeljebb, legfeljebb,
% gyom,**
% jebb,% % g
%
db/minta
SE-E 80 10 97 0,3 o 14 60
l-ll. fok 1,0 3
* Idegen mag: aranka R, vadzab R, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, I-ll. fokúban 5 db mintán-
ként, somkóró SE-E-ben 0,1-1!. fokúban 0,3%-ig.
** Káros gyom: keskeny levelű úti fu, juhsóska
 TARKA KORONAFÜRT 413

Virágzása általában június elején kezdődik, s mintegy 5-6 hétig tart, így a mag-
kötés és az érés is elhúzódik július végére, augusztus elejére. Aratása akkor kezd-
hető meg, amikor a növények 60-70%-a már érett. Az érett hüvelyek színe barnás,
törési felületük élénkfehér színű, bennük a mag kemény, lilásbarna színű. Mivel az
állomány heterogén, ezért csak lombtalanítással takarítható be. Várható magter-
mése 200-500 kg/ha. Vetőmagjának minőségi követelményeit a 27. táblázat tartal-
mazza.
 5. Fehérvirágú somkóró

5.1. Jelentősége

A somkórónak fehér és sárga virágú változatai ismeretesek. Közülük az orvosi som-

kóró (Melilotus officinalis (L.) Iam.) sárga virágú, a fehérvirágú somkórónak (Meli-
lotus albus DESR.), amint arra az elnevezése is utal, fehér a virágzata. Az orvosi
somkóró mint vadon termő gyógynövény jelentős, kumarintartalma miatt illatosító,
pácoló alapanyagok előállítására alkalmas. A fehérvirágú somkóró elsősorban takar-
mányozási célokat szolgál. Meszes homoktalajokon, száraz viszonyok között van je-
lentősége.
Kumarinban szegény vagy kumarinmentes fajtái zölden etetve vagy szénává szá-
rítva szarvasmarhának, juhnak adható takarmány. A szarvasmarhák takarmányozásá-
ra rendszerint szoktatás után használható. Más növénnyel keverten silózható, fony-
nyasztva önmagában is készíthető belőle siló. Őrölve a sertés és baromfi takarmány-
keverékében van szerepe.
Legelőnek is telepítik. Zöldtrágyázásra jól felhasználható. Dús gyökérzete és zöld-
tömege a talaj szervesanyag-készletét, nitrogénháztartását és a talajéletet javítja, a ta-
lajban gyorsan bomlik.
Jó mézelő, nektárhozama 200-300 kg/ha. Gyakorlati tapasztalatok szerint l havi-
rágzó somkóró 27 házi méhcsalád napi igényét elégíti ki. Kedvező, csapadékos évben
még augusztusban is szalgálhat méhlegelőként, sőt egyéves fajtákat is vetve a méh-
legelő éves látogatási időtartamát jelentősen megnyújthatják.
Vetésterülete a Duna-Tisza közére, illetve a Kisalföld nyugati részére korlátozó-
dott. Az utóbbi években termőterülete méltánytalanul csökkent. A deflációnak és eró-
ziónak kitett területek védelmében jelentős szerepet tölthet be.

5.2. Botanikáj a és fiziológiája

A fehérvirágú somkóró a kétszikű növények osztályába, a Fabales (hüvelyesek) rend-
jébe, ezen belül a Fabaceae (pillangósvirágúak) családjába tartózó Me lilatus nemzet-
ségnek a képviselője (6. ábra).
Egy- vagy áttelelő kétéves növény. Szárítva édeskés illatú. Júniustól augusztusig
virít. Az egyéves fehérvirágú somkórónak erőteljes orsógyökere, míg a kétéves vál-
tozatnak fejlett karógyökere van. A főgyökér általában 1,5-2 m mélységig hatol a
talaj ba.
Dús oldalgyökerein szabad szemmel is jól láthatók (0,25-0,55 mm) a gyöngyfti-
zérszerűen elhelyezkedő Rhizobium meliloti baktériumok. A pillangósvirágú növény-
fajok közül a somkóró köti meg a Jegtöbb szabad nitragént a levegőből.
 fEHÉRVIRÁGÚ SOMKÓRÓ 415

Szára, egyenes felálló, l ,5-l, 7 m-re

növő, dús oldalhajtásokkal övezett, vas-
tagsága 8-9 mm. A kétévesek az első év-
ben csak főszárat növesztenek, de a követ-
kező évi szárrügyeket nagy számban már
kifejlesztik, melyekből egyenlő értékű
erőteljes szár fejlődik a következő évben.
Lomblevelek hármasan összetettek és
rövid nyelűek. Az alsó levelek levélkéi
hosszúkás tojásdadok, míg a felsőkéi
majdnem szálasak. Valamennyi ép szélű
vagy finom fogú, kihegyezett.
Virágzat dús virágú, kocsányos, ter-
méséréskor megnyúló fürt.
Virágok lecsüngőek, rövid kocsányú-
ak. A csészelevelek száma 5, ezek egy-
mással összenőttek, halványzöld színűek,
kihegyezettek. Az öt fehér sziromlevél
összeforrt. A vitorla láthatóan hosszabb,
mint a két evező és a csónak. l O porzóle-
vele van, a magház felső állású, 2 termő­
levélből fejlődik ki.
Termése szénára számítva 2 év átlagá-
ban a következő: IV. meszes homok tala-
jokon 12-24 t/ha.
Termések 3-4 mm hosszú hüvelyter-
més, kopaszak, hálózatos bordás erezetű­
ek és gyakran négymagúak.
Magja a tetraploid vörösherééhez ha-
sonló, de nem annyira fényes és nem ibo-
lyás árnyalatú, hanem sárgás vagy barnás
színű. A mag mérete 2,0-2,5 mm, ezer-
magtömege 2, l g.
Jellemző élettani sajátossága a ke- 6. ábra. Fehérvirágú somkóró
ményhéjúság (30-50%). A növény kez-
deti fejlődési erélye rendkívül lassú. Virágzása hoszszan tartó, mivel a virágzatok el-
térő időben válnak alkalmassá a beporzásra. Az elnyúlt virágzási idő, ami egyenetlen
magbeérést okoz, jórészt sűrű vetéssei kiküszöbölhető.

5.3. Biológiai alapok

A somkóró honosítása Mosonmagyaróváron kezdődött, 1930-ban Bittera ajánlotta
termesztésre. Gyárfás és Westsik egyaránt szorgalmazták a mészben gazdag homok-
talajokon, száraz agyagokon történő termesztését.
416 FEHÉRVIRÁGÚ SOMKÓRÓ

A fajt rendkívüli formagazdagság jellemzi, egynyári és kétéves hasznosítási típu-

sai vannak. A nálunk előforduló somkórófajok kromoszóma száma: 2n = 16.
Magyarországon egy államilag minősített fajtája a kumarinmentes "Kecskeméti
kétéves", 1969-ben minősítették és autotetraploid. A fajta jogosulíja és fenntartója:
Agrobotanikai Intézet, Tápiószele.

5.4. Termőhelyigénye

Talajigény: termesztése elsősorban azokon a meszes homoktalajokon indokolt, ahol

más pillangós nem vagy csak gyengén terem. A jobb minőségű talajokon nagy ter-
mést ad, de mint takarmánynövény a lucemát és a vörös herét nem pótolhatja. Kivé-
telesen vethető sekély termőrétegű talajokba is, ahol nem túl vastag a mészkőpad. Ez
utóbbit csak a fehérvirágú somkóró gyökere képes áttörni és ezzel az utána követke-
ző növény gyökérzetének lehatolását is megkönnyíti. Megterem javított szikeseken
is. Nem termeszthető sikerrel mésztelen vagy sülevényes talajokon.
Éghajlatigény: keléséhez, kezdeti fejlődéséhez csapadékot kíván. A Duna-Tisza kö-
zi meszes homoktalajok és a Kisalföld csak a sornkóró termesztésére alkalmas talajai-
nak éghajlata megfelelő. Ezeken a termőhelyeken előforduló nyári aszályokat a somkó-
ró jól bírja. A meleg időjárást kedveli, még akkor is, ha kevesebb csapadékkal jár
együtt. Télállásága jó, ha a nyári telepítésnél a tél beálltáig gyökérzete kellőképpen
megerősödött.

5.5. A termesztés módszere

5.5.1. Elővetemény

Az előveteményre nem igényes:

- Takarónövényes telepítés esetén a takarónövény elővetemény-igényei az irány-
adóak.
- Takarónövény nélkül telepítve bármely növény után sikeres lehet termesztése.
A somkóró beiktatásával a visszamaradó tarló- és gyökérmaradványok a gyenge
termőképességű talaj szervesanyag- és nitrogéntartalmát növelik.
Rendszerint két kalászos közé kerül, de utána, ha az egyéb feltételek is kedveznek,
következhet burgonya, cirok, szudánifű vagy szántóföldi zöldség.
A fehérvirágú somkóró elővetemény-értékét meghatározza hasznosítása, mert
magtermesztés célú hasznosításakor a magpergési hajlama révén fertőzi az utóvete-
ményt. Az el pergett mag hosszú évekig elfekszik a talajban, s később gyomként je-
lentkezik. Takarmányként hasznosított somkoránál ez kevésbé fordul elő.

5.5.2. Talaj-előkészítés

A somkóró apró magja miatt jól elmunkált, kellően ülepedett magágyat kíván. Laza
talajon szántással vagy tárcsázással és hengerezéssei készíthetünkjól tömörített mag-
ágyat, közvetlenül vetés előtt. Kalászos elővetemény után, deflációnak kitett talajon
 FEHÉRVIRÁGÚ SOMKÓRÓ 41 7
az elővetemény lekerülése után a tarlóhántás és a tarlóápolás elegendő, az őszi szán-
tás elhagyható. Extenzív, igénytelen növényfaj. Intenzív viszonyok közé nem való. A
Duna-Tisza közének meszes homokj aihoz, valamint a Kisalföld gyenge tennőhelyi
adottságú környezetéhez tud az országban legjobban alkalmazkodni.

5.5.3. Tápanyagellátás
Nitrogénigénye mérsékelt, foszforigénye a többi pillangóshoz viszonyítva is nagy,
káliumigénye közepes. A l t somkóró a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N): 22 kg/t mész (Caü) 45 kg/t
foszfor (P 20 5): 10 kg/t magnézium (Mgü) 5 kg/t
kálium (K20): 22 kg/t
Tápanyagigénye a 28. táblázatból a ftiggelék segítségével számítható ki, amennyi-
ben ismert a talaj tápanyagkészlete.

28. táblázat. A fehér somkóró tápanyagigénye, kg/ l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 21 16 10 8 7
IV. PPs 20 18 15 12 10
K 20 30 27 21 18 16

A nitrogén t attól fúggően kell adni, hogy tavasszal rozs védőnövény közé vagy vé-
dőn övény nélkül, vagy pedig augusztusban vetjük. Ennek megfelelően a nitrogén ki-
juttatásának módjai különbözőek.
Védőnövényes vetés esetén a rozs védőnövény kapjon kitavaszodáskor annyi fej-
trágyát, amennyi nem okoz megdőlést. A rozs betakarítása után fejtrágyaként kapja a
somkóró a nitrogénszükséglet 40%-át és áttelelés után a 60%-át.
A takarónövény nélkül tavasszal vetett somkóró nitrogénszükségletének felét a
magágyba adjuk, másik felét áttelelés után, kora tavasszal.
Az augusztusi vetésű somkórócsak a kelést követő gyökeresedéstelősegítő 15-20
kg/ha N-t kapjon. A két évre számított nitrogén mennyiségének felét kapja tavasszal,
a másik felét pedig a következő év kora tavaszán.
A foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat védőnövényes vetés esetén kapja a ka-
lászos talaj-előkészítésével mindkét növény, egymagában vetett somkóró alá pedig a
magágykészítéssel kell kiadni.

5.5.4. Vetés
A fehérvirágú somkóró vetésadatait a 29. táblázat tartalmazza.
Rozsra vagy búzára tavasszal akkor vessük rá, ha a kalászos növényszáma nem éri el
a 200 db/m2-t. A védőnövénynek vetett rozst késő ősszel, október 5-15. között ves-
sük, hogy a bokrosadását késleltessük, s így a somkóró megerősödését szárazabb áp-
rilis esetén is lehetövé tegyük.
418 FEHÉRVIRÁGÚ SOMKÓRÓ

29. táblázat. A somkóró vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő lll. 15.-31., VliJ.10.-25. csak tisztán
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 1-2 cm skarifikált (koptatott) magjából a
csíraszám 35%-kal csökkenthető
Csíraszám !OOO db/m 2
Ezermagtömeg 1,9-2,2 g
Csírázóképesség legalább 80%
Kemény mag legfeljebb 40%
Tisztaság legalább 13%
Nedvességtartalom legfeljebb 98% l 00%-os használati értékű vető-
magból! fm-re !20 db, skarifikált-
ból 80 db

5.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Mechanikai ápolást nem kíván. A sűrűn beállt somkóróban az erőteljes beárnyékolás
miatt nincs számottevő gyomosodás. Ha sarjadása során gyomosodik, a gyomokat
magasra állított fűkaszával, 15 cm-es tarlót hagyva kell lekaszálni. Hiányos beállott-
ság esetén vegyszeres gyomirtás szükséges.
Betegségei: peronoszpóra, somkóró cerkospóra, szárfenésedés, pillangósok tifulás
betegsége és a somkóró mozaik vírus.
Kártevői a csipkézőbogarak, a somkóró-bagolypille és a lucerna bagolypille. Az
inszekticidek alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy a somkóró kedvelt méhle-
gelő, ezért virágzáskor csak méhkímélő technika alkalmazható.

5.5.6. Betakarítás
Takarmánynak közvetlenül virágzás előtt vágjuk. Szára gyorsan fásodik. A takarónö-
vénnyel termesztett somkórót az első évben augusztus végén, szeptember elején egy-
szer, a tiszta vetésüt kétszer kaszálhatj uk. A második évben kétszer kaszálható. Minden
kaszálásnál 10-12 cm-es tarlót hagyjunk, alacsonyabb tarlót hagyva rosszul sarjad.

5.5. 7. Termésének összetétele, minősége

A somkóróban előforduló kumarin gátolja a véralvadásban szerepet játszó protonhin

képződését, ezért kumarinszegény vagy kumarinmentes fajták előnyösebbek a takar-
mányozásban. A magas kumarintartalom hatására hosszan tartó etetéskor ún. kumar-
inbetegség alakulhat ki.
A fehér somkóró beltartalmi értékei a következők: nyersfehérje 12,7%, nyerszsír 4,2%,
nyersrost 22,4%.
 FEHÉRVIRÁGÚ SOMKÓRÓ 419

5.5.8. Vetőmagtermesztése

A második év második növedékét kell meghagyni magnak. Más fajtától 200m szige-
telőtávolságot szükséges tartani. A szigetelőtávolságon belül előforduló azonos fajú
egyedeket virágzásuk kezdete előtt el kell távolítani.
A vetőmagszaporító táblában három éven belül azonos vagy rokon fajú növény
nem lehet elővetemény. Magfogásra szánt táblát már a telepítéskor be kell jelenteni
szántóföldi szemlére az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézethez.
A szántóföldi ellenőrzésre első alkalommal a fővirágzás időszakában, második al-
kalommal az érési szakaszban, aratás előtt kerül sor.
Az új telepítésű szaporítást egy alkalommal akkor is ellenőrizni kell, ha a telepítés
évében nem fogunk magot. A magtermesztésre szánt fehérvirágú somkórót 24 cm-es
sortávolságra, védőnövény nélkül, 1000 db/m2 csíraszámmal kell vetni (25-30 kglha
vetőmag).
A vetésnek arankától és más veszélyes károsító gyomoktól mentesnek kell lennie.
A betegségek és kártevők, ha azok a termést befolyásolják, kizáró okok.
A betakarítás akkor kezdhető meg, amikor a magok 75%-a érett. Kétmenetes beta-
karításkor a reggeli órákban kell rendre vágni, és 5-6 nap után a rendről csépelni.
Egymenetes betakarításra a lombtalanítás után 8-l Onappal kombájnolással kerülhet
sor. Magja pereg. Vetőmagjának minőségi követelményeit a 30. táblázat tartalmazza.

30. táblázat. A fehér somkóró vetőmagjának minőségi követelményei

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítás i képesség, mag, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, legfel- összesen,* legfeljebb, legfeljebb,
% gyom,**
% jebb,% % g
%
db/minta
SE-E 0,3 o
80 40 98 13 50
1-11. fok 1,0 12
* Idegen mag: aranka 0, vadzab 0, sárga virágú somkóró, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, I-
ll. fokúban 5 db a megengedett mintánként, SE-E-ben O, I- ll. fokúban 0,3%-ig.
** Káros gyom: keskeny levelű útifű, juhsóska.
 6. Bíborhere

6.1. Jelentősége

A bíborhere áttelelő egyéves pillangós virágú szálastakarmány. Az extenzív viszonyok

növénye. Előnye a korai gyors fejlődés ezért tisztavetésben és őszi takarmánykeverék-
ként (rozsos bíborhere, búzás bíborhere, Legány-féle keverék: rozs/búza + szöszös
bükköny+ bíborhere, Landsbergi-keverék: olaszperje + szöszös bükköny+ bíborhere)
zölden szarvasmarhák és lovak takarmánya tavasszal.
A bíborhere jó elővetemény, különösen a kalászo soknak, továbbá növeli a talaj ter-
mékenységét. Jó mézelő növény. A vetésterülete hazánkban 4-5000 hektár, amelyen
nagyrészt vetőmagot termelnek exportra. Nyugat-Európában a jó minőségű bíborhe-
re vetőmag iránt jó a kereslet Napjainkban a bíborhere díszítő jellegét is hasznosít-
ják az esztétikus környezet kialakításában.
Termése évjáratonként változó, ami az átteleléstől ftigg elsősorban:
Szántójoldi termőhely zőld, t/ha széna, t/ha mag t/ha
II. középkötött erdőtalajok 14-17 3,5-4,2 0,3-0,5
VI. sekély termőrétegű talajok 8-12 2,0-3,0 0,3-0,5

6.2. Botanikáj a és fiziológiája

A bíborhere (Trifolium incarnatum L.) a pillangósvirágúak családjába, a Trifolium
nemzetségbe tartozik. A vadon termő rokon növényei a sávos here és a sziki bodor-
kák. A Trifolium incamatum L. fajon belül két változat van. A termesztett növény le-
het bíborvörös/húsvörös és a fehér színű. A vadon élő változat a Trifolium incama-
tum L. var. Molineri (Bab.) DC, ami hazánkban behurcolt növényként az ország déli
részén fordul elő. A bíborhere szomatikus sejtjeinek kromoszómaszáma 2n = 14.
Spanyolországból és Algériából származik, innen terjedt el dél, nyugat és kelet felé.
Amerikába termesztés útján került. Hoszszúnappalos, egyéves áttelelő, mészkedvelő
(de mészhiányt eltűrő) növény. Nitrogénben szegény, kissé száraz, kötött vagy laza lö-
szön kialakult talajon és homoktalajon extenzív viszonyok között termesztik. Kevésbé
hidegtűrő növény, általában május közepén, egyes esetekben később virágzik.
Gyökérzete főgyökérrendszer, erős orsógyökérrel és dúsan elágazó mellékgyöke-
rekkel. A mellékgyökerek a talajfelszín közelében maradnak, a főgyökér 30--40 cm
mélyre hatol. A gyökereken hamar kialakulnak a gyökérgümők - a Rhizobium legu-
minosarum baktériumok hatására-, amikor a növény 3-5 leveles állapotban van.
Hajtásrendszere ősszel rövid szártagú tőrózsához hasonló. Tavasszal a tőágak rü-
gyeiből dudvaszárak fejlődnek. Aszár többesbogas elágazású, ezért főhajtás nem kü-
 BíBORHERE 421
lönböztethető meg. A szár aránylag vas-
tag, hengeres, majd a csúcs felé elvéko-
nyodó, 40-70 cm magasra nő. A színe
zöld, esetenként antociános. A szárakat
és a lombleveleket fehér fedőszőrök bo-
rítják, amelyek később érdes tapintásúak-
ká válnak. Aszár felülete hosszában fino-
man barázdált.
Levélzete tőlevelekből és ahármasan
összetett szárlevelekből áll . A tőlevelek
nyele hosszú, a szárleveleké a hajtás-
csúcs felé haladva rövidebb. A levélkék
igen rövid levélnyéllel illeszkednek az
összetett levélnyélhez, a levélkék 1-2
cm-es visszás tojásdadok. A szárlevelek
2-3 cm hosszúak, fehér fedőszőrökkel
borítottak. Az erezet hálózatos, főleg a
fonákon kidomborodó. A levélkéken vi-
lágos sárgászöld vagy lilás rajzolat látha-
tó. A pálhalevelek nagyok, tojásdadok,
szélükkel a levélnyélhez nőttek, zöldes-
sárgák vagy világoszöldek, szőrözöttek,
erezetük gyakran lilás (7. ábra).
Virágzata megnyúlt fejecske. A virág-
zat a hajtás csúcsán fejlődik ki, hossza
3-6 cm, átmérője 2 cm. A virágzati ten-
gely és a virágkocsányok szőrözöttek. A
jellegzetes bíborszínű pillangós virágok
8-12 mm hosszúak, kocsányuk igen rö- 7. ábra. Bíborhere
vid. A csésze sárgászöld, a pártánál mint-
egy negyedrésznyivel rövidebb, felületét puha szőrözet borítja. A csészecimpák egy-
forma hosszúak, hegyesek. A párta rendszerint bíborvörös vagy skarlátpiros, 8-9 mm
hosszú. A vitorla hosszabb, mint az evezők és a csónak, éréskor a sziromlevelek le-
hullnak. A porzótáj kétfalkás, a portokok gömbölydedek, sárgák. A bibe hosszú, fo-
nálszerű és zöldes színű.
Termése egymagvú, 3 mm hosszú, tojásdad hüvely. A mag tojásdad, elliptikus,
mérete 2,6-3,0 mm, a herefajok magvaiközü la legnagyobb. Színe vöröslő sárga, sár-
gásbama, a felülete fényes. Ezermagtömege 3,4-4 g. Csépléskor a csésze nem esik le
minden magról, ezért herefejtőt alkalmaznak.
Az epigeikus csírázású bíborhere csíranövényén az átellenes elhelyezkedésű szikle-
velek kb. 3-4 mm nagyok, sokáig megmaradnak és később megnőnek Az elsődleges
lomblevél kerekded, szőrözött, 10-12 mm átmérőjű. Az első összetett lomblevél közép-
ső levélkéje rendszerint nagyobb, a levélkék erősen szőrözöttek, ép szélűek, válluk és
csúcsuk lekerekített vagy gyengén benyomott. A csíranövény fejlődése akkor megfelelő,
ha a fiatal növény szeptember végére 6-8 összetett levelet fejleszt. Fagyérzékeny, külö-
422 BíBORHERE

nösen hótakaró nélküli teleken ritkulhat ki. Túlzottan fejlett állományát ősszel magasra
hagyott kaszálással fogják vissza. Felfagyás és víznyomás is okozhat állományritkulást.
A herefélék közül a legkorábban fejlődésnek és sarjadzásnak induló növény.
Tavaszi lassú felmelegedés kedvező a magtermesztés szempontjábóL Java virág-
zása május közepére, végére tehető. A megnyúlt fejecske virágzat alulról felfelé
nyílik. A virágzás rovarlátogatottságtól függően 4-6 naptól l 0-14 napig tarthat. A
zömében idegentermékenyülő bíborhere (öntermékenyülés is előfordul) megporzá-
sát a házimébek és különböző dongóméhfajok végzik. A virágzás időbeni elhúzó-
dása az érésnél is jelentkezik.

6.3. Biológiai alapok

A bíborhere szelekciója a Trifolium incamatum L. var. Molineri és a var. elatius po-
pulációból történt. Magyarországon a sötétbíbor változat terjedt el. Németországban
a XX. században az I. világháború után kezdtek jelentős nemesítő munkába, nálunk
a ll. világháború után indult a tájfajták tudatos szelekciója Lovászpatonán. Fajtafenn-
tartását Keszthelyen és Szarvason végzik. Bértermeltetést elsősorban külfóldi fajták-
ból vállalnak a hazai gazdaságok.

6.4. Termőhelyigénye

Talajigény: a bíborhere a talajra kevésbé igényes, a dunántúli középkötött, gyengén

savanyú, közömbös, illetve kissé meszes agyag- vagy vályogtalajokon is termeszthe-
tő. Sekély termőrétegű barna erdőtalajok is megfelelnek számára. Hideg, kötött talaj-
ba nem való, a talajvíz mélyen legyen. A szélsőséges, gyengén humuszos homokta-
lajokon nem érdemes foglalkozni vele.
Éghajlatigény: származásamiatt az enyhe klímát kedveli, bár hazánkban csak a hó-
takaró nélküli, tartós mínusz 8-15 °C-os hideg tesz az állományban kárt. Az áttelelő
egyéves növény kedvezően használja fel az őszi-téli csapadékot. A hideg mellett a szá-
razság is veszélyezteti termesztését, ha a száraz telet csapadék nélküli tavasz követi.
Környezetigény: a Dunántúl növénye, mert a dombokkal és kis folyókkal szabdalt
termőhelyeken termesztése kevésbé kockázatos, mint az ősszel szárazabb, télen szél-
sőségesebb Nagyalföldön, a nyár végi kelés és az őszi megerősödés miatt.

6.5. A termesztés módszere

6.5.1. Elővetemény

A bíborhere előveteményre nem kényes, de a nyár végi vetés miatt kell a korai be-
takarítású elővetemény. Önmaga után 3-4 évig nem vethető. Leggyakrabban gabo-
na előzi meg. Gyenge termőhelyi adottságú talajokon rozs és burgonya is lehet vál-
tónövénye. A bíborhere elővetemény-értéke kedvező az őszi gabonák vagy a má-
 BíBORHERE 423

sodvetésű növények (rövid tenyészidejű kukorica, nyári burgonya, köles, mohar,

olajretek) számára.
Vetőmagtermesztés céljára az elővetemény-korlátozás 3 évre terjed ki, és azonos
fajú vagy rokon fajú növényt a táblán nem termeszthetnek.

6.5.2. Talaj-előkészítés

A nyár végi vetéshez kalászos után a tarló egymást követő, 15 cm mély, többszöri ap-
rító megmunkálása és tömörítése szükséges. Az alaptrágya kiszárása és bedolgozása
is ebben az időben történik. Szükség esetén tarlóápolást iktatunk be a vízmegőrző le-
zárással kiegészítve. Vetés előtt kombinátorozással és hengerezéssei biztosítjuk az
egyenletes, ülepedett, morzsás magágyat
Tavaszi vetéshez ősszel szántsunk, tavasszal pedig hengerrel tömörítve készítsük
el a magágyat
6.5.3. Tápanyagellátás
A bíborhere a gyengébb talajok növénye, ezért a fajlagos tápanyagigénye hasonló a
vörös here igényéhez:
nitrogén (N) 23 kg/t mész (CaO) 20 kg/t
foszfor (P 20 5) 7 kg/t magnézium (MgO) 5 kg/t
kálium (K20) 18 kg/t
A bíborhere tápanyagigényét a 31. táblázat foglalja össze a termőhely talajai sze-
rint Tápanyagadagja a kötet függelékének segítségével számítható ki. Az augusztusi
telepítéskor a Vetőágykészítés előtt csak a foszfort és a káliumot adjuk ki teljes adag-
ban. A nitrogén 40%-át vetés előtt, kora tavasszal a nitrogén többi részét fejtrágya-
ként adjuk a növény sarjadzásának elősegítésére. Zöldugarként tisztavetésben vagy
keverékben csak 15-20 kg/ha N-adagot kapjon.

31. táblázat. A bíborhere tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 22 20 17 13 10
Il. P205 16 14 10 7 5
KP 24 22 18 14 12
N 24 23 20 16 12
VI. P205 21 18 13 10 9
KP 23 22 20 16 13

6.5.4. Vetés
A vetés optimális ideje a hűvösebb termőhelyeken augusztus második dekádja, mele-
gebb környezetben lehet augusztus végéig várni. Gyengébb termőhelyi adottságú ta-
lajokon már július közepétől augusztus közepéig el kell vetni. A tél beálltáig állomá-
nyának meg kell erősödni, hogy a kifagyás veszélye csökkenjen.
424 BíBORHERE

32. táblázat. A bíborhere vetése

Megnevezés Augusztusi másodvetésű Tavaszi fővetésű

Vetési idő
-jó talajon VII I. 20-30. lll. 15-30.
- gyenge talajon VII. 25-VIII. 15. -
Sortávolság 12 cm 12 cm
Vetésmélység 1-2,5 cm 1-2 cm
Csíraszám 900 db/m2 700 db/m2
108 db/fm 84 db/fm
Terméshozó növény 500 db/m 2 500 db/m2
Ezermagtömeg 3,4-4 g
Csírázóképesség legalább 80% szigetelőtávolság 200 m
Kemény mag legfeljebb 20% vetőmag szaporításakor
Tisztaság legalább 98%
Nedvességtartalom legfeljebb 13%

Vetése gabona sortávolságra történik. A folyóméterenkénti csíraszámhoz az aján-

lások különbözőek (80-100 db/fm), a jó terméshez azonban 500 db/m2 terméshozó
növény szükséges. Kevés vetőmag esetén szélesebb sortávolságra (30-40 cm) is vet-
hető. Vetésmélysége a magágy minőségétől és nedvességétől fúggően 1,5-3,5 cm kö-
zött változhat. Vetés előtti és utáni hengerezés, a csírázás és a kelés egyenletességé-
hez feltétlenül szükséges (32. táblázat).
A tavaszi fővetés ideje március második fele, amikor kevesebb vetőmag is elég,
amennyiben a csírázáshoz szükséges talajnedvesség biztosított.

6.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Tavasszal előfordulhat felfagyás, amit simahengerezéssei korrigálni lehet. A tavaszi
munkák közé tartozik a N-fejtrágyázás, hogy gyorsítsuk a kezdeti fejlődést.
A korai nyárvégi vetés miatt ősszel a gyomok jelenthetnek elsősorban gondot, de a
gondos talaj-előkészítés megelőzi a gyomirtási nehézségeket A bíborhere érzékeny a
vörös herében használt gyomirtó szerekre is. Nincs engedélyezett készítménye. Ese-
ti felhasználási engedély kérhető a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálattól.
Gyomirtani ősszel vagy tavasszal, a növény nyugalmi állapotában lehet - amikor a
gyomok 2-4 levelesek -, de számolni kell az állomány károsodásával és a csökkent
magtermésseL Az utónövény megválasztására szintén gondot kell fordítani.
Gyomok közül az aranka, a vadzab és a vadsóskafajok előfordulása veszélyes, mert
ezek magja a vetőmagban nem vagy csak nagyon korlátozott számban fordulhat elő.
Betegségei: a gyökérfekély, a fertőző hervadás.
Kártevői: a májusi cserebogár (V!), a vetési bagolypille (V!),
A vörös here valamennyi betegsége és kártevője is előfordulhat.
 BíBORHERE 425

6.5.6. Érés és betakarítás

Friss takarmányozási célra virágzás előtt 2 hétig etethető, utána nagyon gyorsan el vé-
nül, takarmányértéke romlik. Takarmánykeverékben a társnövény állapotára (a rozs
is gyorsan vénül) is figyelemmel kell lenni. Szénának önmagában nem való, szára fá-
sodik és a szőrök miatt szúróssá válik, rosszul szárítható. Az augusztusi vetésű állo-
mány április végén, májusban kaszálható, a tavaszi vetés ű júniusban.

6.5. 7. A bíborhere minősége

A bíborhere beltartalmi értéke a különböző fenofázisokban az alábbiak szerint alakul:
Szárazanyag Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost
(%) a szárazanyag százalékában
Zöldtakarmány
- teljes virágzáskor 18,7 16,0 3,2 32,7
Széna
- virágzás kezdetekor 85,0 17,3 2,2 29,6
- teljes virágzáskor 83,5 16,0 3,2 32,8

6.5.8. Vetőmagtermesztése

A vetőmagtermesztés sikere a táblakiválasztáson múlik. A gyommentes, jó kultúrál-

lapotú, nem fagyzugos táblákat kell előnyben részesíteni. Vetőmagtermesztéséhez a
sekélyebb termőrétegű talajok is alkalmasak. Gondoskodni kell 200 méteres szigete-
lőtávolságról, hogy bíborhere vagy rokon fajú növények az adott távolságon belül ne
legyenek. Csak három év után követheti önmagát vagy egyéb herefélét.
Az ellenőrzések száma 3, amelyekre ősszelabeállottság állapotában, tavasszal fő­
virágzás időszakában és a betakarítás előtt kerül sor. Az ellenőrzés kiterjed az általá-
nos gyomosságra, a veszélyes károsító gyomokra (2. ellenőrzéskor nem lehetnek az
állományban) és a nehezen tisztítható magvú gyomokra.
Szántóföldi szemle előírásai szerint az ellenőrzendő gombabetegségek közül a fer-
tőző hervadás, a lóhererák, a szárfenésedés és a lisztharmat nagyobb arányú előfor­
dulása a vetőmagtermesztésből való kizárást is okozhatja.
Kártevői közül a bagolypille és a bíborhere-ormányos a legveszélyeseb bek A
magormányos a tojásait a zöld virágzatha rakja le, a kikeit lárvák a virágot és a mag-
kezdeményí rágják. Védekezni a bimbózás kezdetén kell méhkímélő szerekkel.
Aratásának ideje legtöbbször június közepe. Betakarításánál számolni kell per-
gési veszteséggel. Egyrneuetes betakarítás az előnyösebb. Aratása akkor kezdhető
el, ha a főhajtáson lévő virágzatokból a hüvelyek könnyen eltávolíthatók és a mag
sárga színű. Túlérett állapotban a mag könnyen pereg, ezért lombtalanítása elő­
nyös és akkor kell végezni, amikor virágzatai megbarnultak és a magvak 70%-a
viaszérésben van. Kezelés után 3-5 napra a betakarítás megkezdhető. Időpontja
körültekintést igényel, mert a nem kellően érett magok csírázási értékei alacso-
nyak lesznek.
426 BíBORHERE

33. táblázat. A bíborhere vetőmagjának minőségi követelményei

ldegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítási képesség, mag, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, legfel- összesen,* legfeljebb, legfeljebb,
% gyom,**
% jebb,% % g
%
db/minta
SE-E 0,3 o
80 20 98 13 80
1-11. fok 1,0 50
* Idegen mag: aranka 0, vadzab 0, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, l-ll. fokúban 5 db a
megengedett mintánként
** Káros gyom: borzas lednek, káposztafajok, vadrepce

Kétmenetes betakarításkor a zömében érett bíborherét rendre vágják, majd 2-3 na-
pi száradás után csépelik ki.
Vetőmagjának minőségi követelményeit a 33. táblázat tartalmazza.
 7. Görögszéna

7.1. Jelentősége

A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó görögszéna (korábbi nevén görög

lepkeszeg), értékes takarmány, gyógy- és fűszemövény. Elnevezését (Trigonella foe-
num-graecum) is e hasznosításából származtatták (foenum = széna, graecum =görög).
A világon 57-60 ezer hektáron termesztik, évente 68-70 ezer tonna magot állítanak
elő. A legnagyobb termesztő India, 35 ezer ha vetésterületen, évente 45 ezer tonna ma-
got terrnesztve. Ezen kívül Marokkó, Kína, Pakisztán, Egyiptom, Görögország, Spa-
nyolország, Franciaország, Portugália, az USA és több kisebb afrikai ország számít a
hagyományos görögszéna terrnesztök közé. Magyarországon új honosított növény.
Zöldje frissen kaszálva szénaként vagy szilázsként tartósítva a kérődzők takarrná-
nya. Egynyári takarmánykeverékek pillangós komponenseként is termeszthető. Társ-
növénye a zab és a westerwoldi perje (Lolium multiflorum Lam. var. Westerwoldicum
Wittm.) lehet. Zöldliszt előállítására is alkalmas.
Önmagában is jól silózható. Szénája a lovak takarrnánya, szalmával keverve javít-
ja annak ízletességét, minőségét.
Magjának tápértéke közel azonos a szójamag tápértékéveL Előnye a szójával
szemben, hogy nem tartalmaz ún. antinutritív anyagokat, így hőkezelést nem igényel.
Abraktakarmány-keverékekben szarvasmarhák, lovak, juhok, baromfi, sertések és
halak takarmányozásában használható. Magőrleményének etetésekor tejelválasztást
fokozó (laktogóg) hatást figyeltek meg. Állatgyógyászatban betegségek megelőzésé­
re és gyógyítására kiterjedten használják. Speciális aromaanyagai miatt a hízóállatok
takarmányozásában a hizlalás befejezése előtt 5 héttel már mellőzni kell, mivel a hús-
nak nemkívánatos- jellegzetes- mellékízt kölcsönöz.
Zöldtrágya-, talaj- és vadvédő növény: fő- és másodvetésben egyaránt zöldtrá-
gyanövény. Nitrogénkötő baktériumai (Rhisobium meliloti) révén mintegy 70-90
kglha nitragént képes megkötni. A gabonatarJóba vetve megfelelő talajnedvesség ese-
tén rendkívül gyorsan csírázik (3-5 nap) sa kora-téli fagyokig borítja a talajt, vala-
mint -4 - -6 °C-os fagyokat is elvisel.
Vadas területeken vadcsalogató. Az okszerü vadföldgazdálkodás egyik fő növénye.
Kedvező esetben 30-40 napig tartó virágzásával kiváló méhlegelő.
Fűszer- és gyógynövény. A magból kinyert nagy tisztaságú galaktomannánokat az
élelmiszer- és kozmetikai ipar elterjedten alkalmazza. Olaját (oleoresine) a gyógy-
szer- és kozmetikai ipar használja.
Termése: zöldtömege 17-20 t/ha,
széna 4-5 t/ha,
mag 0,6-1 ,O t/ha.
428 GöRÖGSZÉNA

7 .2. Botanikáj a és fiziológiája

A görögszéna öntermékenyülő, egyéves, lágy szárú növény. A kétszikűek (Dicotyle-
donopsida) osztályába, a hüvelyesek (Fabales, Leguminosae) rendjébe, azon belül a
pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó növénynemzetség tagja.
Hazánkban Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály 1807-ben kiadott Magyar Füvész-
könyvében gyógynövényként említi, de mint vadon termő növényt. 1945 előtt az or-
szág déli részén termesztették kiskerti körűlmények között, de később felhagytak ter-
mesztéséveL
Gyökérzetének főtengelye vékony, orsó alakú, 8-20 cm hosszú, a gyökérnyaknál
l-4 cm átmérőjű. A gyökérgümők inkább a főgyökérzeten helyezkednek el. A gyö-
kérzet színe barnás, illetve feketés. A vegetáció első felében fejlett gyökérzetet kép-
zett görögszéna a generatív fázisban jobban tűri a szárazságot.
Szára 45-65 cm hosszú, 3,2-3,8 mm átmérőjű, kör keresztmetszetű, elágazó,
antociános színeződésű is lehet. Az elágazások lehetnek terpedtek és felállóak. A nö-
vényt ezüstfehér szőrzet borítja, a szőrözöttség mértéke gyenge. A primér lomblevél
ép, többnyire kerekded (l ,5-l ,8 cm hosszú, 0,8-1 ,O cm széles).
Levélzete középzöld színű. Levelei bánnasan összetettek, szórt állásúak. A levél-
kék lekerekített lándzsa alakúak, enyhén fogazottak, 2-3 cm hosszúak, 1-2 cm széle-
sek. A pálhalevelek kicsik, háromszög alakúak, ép szél űek.
Virágzata és virága aránylag kicsiny. Virágai nem alkotnak fürt- vagy fejecske vi-
rágzatot, hanem a lomblevelek hónaljában kettesével nőnek. A virágok kocsányai rövi-
dek, ezért látszólag ülők. A felnyílt virágok hossza 12-25 mm. A csésze kb. 8 mm. A
virágzatban 1-2 pillangós, fehér, később besárguló virág található.
Termése a l 0-21 cm hosszú, keskeny, hajlott, éretten sárgásbarna színű terméshű­
vel y. Keresztmetszete lapított, a vége csőrben elkeskenyedő. A hüvelyenkénti mag-
szám változó, átlagosan 12-17 db. Magja kicsi, 17,0-23,3 g ezermagtömegű (hekto-
litertömege átlagosan 81,8 kg), sárgásbarna színű, hosszúkás, lapított alakú (átlagos
magméretek: hosszúság 5,2 mm, szélesség 1,9 mm, vastagság 3,2 mm). A mag köl-
döke kerek, nagysága 0,5-0,6 mm, barna színű. Az egész növény intenzív, aromás
(kumarin) illatú (8. ábra).
Fejlődésrneuete a következő. Magja jó alkalmazkodó képességű, már 2-3 °C-on
csírázásnak indul. Optimális csírázási hőmérséklete: 20-25 °C. Akkor vethető, ha a ta-
laj hőmérséklete tartósan elérte az 5-7 °C-ot. A csírázása megfelelő körűlmények kö-
zött gyors, asziklevelek a vetést követő 8-9. napon teljesen kifejlődnek. Ezt követően,
mintegy 6-8 nap múlva fejlődik ki a primer lomblevél, fejlődésének leglassúbb szaka-
sza. Gyakran iker lomblevél is kifejlődhet. A növény 12-15 cm-es magasságánál meg-
jelenik az első oldalhajtás. Az oldalhajtások száma a területegységre vetített növényál-
lomány nagyságától is fúgg, átlagosan 6-8 oldalhajtás fejlődik ki egy-egy növényen.
Virágzása a keléstől számított 42-46 nap után kezdődik. Virága öntermékenyülő. A
virágzás tartama az időjárás függvénye, 1-1 virág 3-5 napig virágzik. A virágzás tel-
jes időtartama évjárattól függően 30-40 nap. Folyamatos virágzás mellett megjelen-
nek a hüvelyek, s a hüvelyek érése is a virágok megjelenésének sorrendjében követke-
zik be. A vegetatív szakasz június végéig, július közepéig tart. Érés kezdetén a hüve-
lyek megsárgulnak, majd a teljes érés időszakában világosbamák lesznek. A talajjal
 GöRÖGSZÉNA 429

8. ábra. Görögszéna

érintkező hüvelyek magjai csapadékos években kicsíráznak A teljes érés időszakában

a növény levelei teljesen lehullanak, a szár elszárad, a magvak kemények. A teljes érés
időszaka normális körülmények közöttjúlius vége, augusztus eleje. Tenyészideje átla-
gosan 120 nap.

7.3. Biológiai alapok

Mosonmagyaróváron 1982-ben kezdődött a görögszéna termesztésmóds zerének ki-
dolgozása, nemesítése, a fajták előállítása és hasznosítása. Óvári-4 jelű fajta állami
minősítést és szabadalrnat kapott. A termesztéstechn ológiát is szabadalmaztatt ák.

7.4. Termőhelyigénye

A talaj iránt nem igényes, csakaszikes és az egész sekély termőrétegű talajokon nem cél-
szerü vetni. Jó táperőben és kultúrállapotban lévő talajokon ad megfelelő termést. Mész-
igényes, 7-8 pH-jú, jó vízgazdálkodású középkötött talajokon érhető el nagy termés.
430 GöRÖGSZÉNA

Éghajlatigénye: melegkedvelő, nappal közömbös és fényigényes. Szárazságtűré­

se a virágzási időszak kivételével jó.

7.5. A termesztés módszere

A szabadalmaztatott termesztési eljárás egyik fontos szempontja, hogy a termesztés
módszere és a peszticidhasználat az élelmiszer-minőségbiztosítási (gyógyszerkönyvi)
előírásoknak feleljen meg.

7.5.1. Elővetemény

A görögszéna két kalászos közé kerüljön, lehetőség szerint olyan talajra, ahol koráb-
ban lucerna volt. Önmaga után 2 évre vethető. Rossz előveteménye a cukorrépa, a ku-
korica, a burgonya és a napraforgó. Másodvetésként tarlóhántást követően vethető.
Utána őszi búza, őszi árpa, tritikále és igényes tavaszi vetésű növények egyaránt
következhetnek, amelyek kihasználják rizóbiumai által megkötött légköri nitrogént.

7.5.2. Talaj-előkészítés

Az elővetemény lekerülésétől kezdve az őszi forgatásos alapművelésig ajánlott a ta-

laj gyommentesen tartása, mivel törekedni kell a görögszéna gyomszabályozásánál a
herbicidek minél kisebb mértékű használatára. Az őszi szántás elengedhetetlen.
Tavasszal az alapművelés elmunkálása simítóval vagy kombinátorral történjen. A
vetésig sekélyműveléssel (kombinátor) gyommentesen kell tartani a talajt. A tavaszi
felszínegyengető és porhanyító műveleteket csak a vetésmélységéig szabad elvégez-
ni. Magmérete miatt törekedjünk az apró magvak számára aprómorzsás szerkezetű
magágyat készíteni. Vetőágya 2-5 cm mély legyen.

7.5.3. Tápanyagellátás
A görögszéna sikeres termesztésének alapja a megfelelő tápanyag-ellátottság. Ennek
megfelelően tápanyagigénye - a köztudattól eltérően - nagy. Termesztéséhez általá-
ban 60-80 kg nitrogén (N), 80-120 kg foszfor (Pz0 5) és 100-120 kg kálium (K 20)
kell. A műtrágyaadagok meghatározásánál lehetőség szerint talajvizsgálati adatokra
érdemes támaszkodni. Közvetlen istállótrágyázást nem igényel. A mikroelemhiányos
területeken feltétlenül adni kell még magnézium, mangán és bór mikroelemeket (Mg:
10 kg!ha MgS0 4 x7 H2 O, Mn: 10 kg/ha MnS0 4 x 4 H20, B: 2,5 kg/ha H3 B0 3).

7.5.4. Vetés
A talaj hőmérsékletének figyelemmel kísérése mellett a görögszéna vetésére rendsze-
rint március végén, április első dekádjában kerül sor. Csak csávázott vetőanyagat ves-
sünk. Takarmány céljára 18 g-os ezerszemtömegű, 95%-os használati értékű vető­
magból 3,8 - 4,5 millió csíra/ha esetén, 70-80 kg-ot kell vetni hektáronként, gabona-
sortávolságra. Vetés után közvetlenül gyűrüs vagy simahengerrel kell zámi a talajt.
 GöRÖGSZÉNA 431

Másodvetésben (zöldtakarmány, vadlegelő, zöldliszt előállításra) tarlóbántást kö-

vetően 70-80 kg/ha magból gabonavető géppel 2-3 cm mélyre kell vetni, majd ezt
követően gyűrűshengerrel zámi a felszínt.

7.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A görögszéna gyomszabályozása mechanikai és vegyszeres gyomirtással történhet.
Gyomelnyomó képessége - különösen a vegetációs idő elején és a végén - nagyon
kicsi. A vegyszeres gyomirtás történhet preemergensen és postemergensen.
A vetés és a kelés időszakában jelentkeznek a különböző gyökérfekélyt okozó
gombák (Pythium sp., Olpidium sp., Rhizoctonia sp., Altemaria sp., Fusariuru sp.). A
kikeit növényeket károsító csipkézőbogarak, levéltetvek és tripszek elleni védekezés
elengedhetetlen.

7.5.6. Érés és betakarítás

A görögszéna érése elhúzódó. A betakarításának időpontja a főszár felső harmadában
lévő hüvelyek színe alapján határozható meg. Alapvetően kétféle betakarítási eljárás
között választhatunk: az egymenetes és a kétmenetes között.
Egymenetes betakarítástakkor végezzük, ha a hüvelyek már teljesen bamássárgák,
a mag a hüvelyekben zörög. Gabonakombájnnal, a magvak 14-15%-os nedvességtar-
talmánál kezdjük az aratást.
Kétmenetes betakarítás során az első menetben rendre vágjuk- a hüvelyekjava ré-
szének így is érettnek kell lenni, majd 3-5 napos száradás után a rendről kombájnnal
csépeljük ki a magot. Akkor használjuk ezt a betakarítási módot, ha újravirágzás in-
dult vagy nagyon hosszúra nyúlt a virágzás.
A zöldtakarmány betakarítására, szénakészítésre a vetéstől számított 80-90. napon
kerülhet sor. Ekkor az állomány 50-70 cm magas, és l 0-12 termésszinten találhatók
zöld hüvelyek.

7.5.7. A görögszéna zöldjének és szénájának minősége

A zöldtakarmány beltartalmi mutatói
(absz. sz. a.%-ra számítva)
Szárazanyag-tartalom (%) 93,55
Nyers fehérjetartalom (%) 27,15
Nyerszsír-tartalom (%) 2,29

A görögszénából készített zöldliszt beltartalma

(absz. sz. a.%-ra számítva)
Szárazanyag-tartalom (%) 93,15
Nyers rosttartalom (%) 16,47
Nyers fehérjetartalom (%) 25,96
Vastartalom (mg/kg) 230,69
Karotintartalom (mg/kg) 268,25
432 GöRÖGSZÉNA

7.5.8. Vetőmagtermesztése

A termesztés módszere fübb vonalaiban ugyanaz, mint az árunövényé. A vetőmag

rizóbiumbaktérium-készítményekkel (Rhisobium meliloti) történő beoltása jelentősen
fokozhatja a vetőmagtermést és a termésbiztonságot
A virágzás kezdeti stádiumától az érésig a folyamatos negatív szelekció szükséges
(fajtaidegen, beteg tövek eltávolítása).
A vetőmag nem tartlmazhat arankát és vadzabot. Sóskafélékből SE-E-ben 3 dab,
I-II fokúban 5 db a megengedett mintánként. A vetőmag csírázóképessége legalább
80%, tisztasága legalább 95%, nedvességtartalma legfeljebb 13% lehet.
 8. Nyúlszapuka

8.1. Jelentősége

Fiatal kultúrnövény, az 1800-as években német gazdaságok kezdték termeszteni. A

nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria L.) ott is értékes takarmányt biztosít, ahol más pil-
langós már nem ad elfogadható termést.
Zölden kesernyés íze, felületi szőrözöttsége miatt az állatfajok többsége nem szí-
vesen fogyasztja, kivéve a juh.
Szénaként ízletes tömegtakarmány, de fokozatos hozzászoktatására van szükség!
Fejlett gyökérzete a defláció és az erózió okozta károk enyhítésében jelentős sze-
repet tölthet be, de zöldtrágyaként is hasznos.
Értékét növeli, hogy a szabad levegő nitrogénjének megkötésével (Rhizobium) ja-
vítja a talaj tápanyag-háztartásában a talajéletet, és a tápanyagok feltáródását.
Régen sebösszehúzó hatása miatt kiterjedten használta a népi gyógyászat, ezért
sebfűnek is hívták.
Termése extenzív viszonyok és gyenge termőhelyi adottságok között a következő:
IV. homoktalajokon 5-8 t/ha széna
VI. sekély termőrétegű talajokon 3-6 t/ha széna

8.2. Botanikája és fiziológiája

A pillangósvirágúak családjába tartozó nyúlszapuka nemzetség származási helyeként
egyes források Olaszországot, míg mások Eurázsiát jelölik (9. ábra).
Karógyökere erős, mélyre hatoló A talaj felső rétegét gazdagon behálózó oldal-
gyökerekkel, továbbá gombostűfej nagyságú és alakú, gyöngyftizérszerűen elrende-
zett gyökérgümőkkel rendelkezik.
Áttelelő, kétéves növény. Kelése után a hajtás fejlődése szinte leáll, mert ekkor el-
sősorban a gyökerét fejleszti. Első évben őszig csak tőlevélrózsát hoz, melyen a kö-
vető év termését meghatározó rügykezdemények már kialakultak. A rügyek rendkí-
vül sérülékenyek, könnyen letörnek.
Levele egyenetlenül szárnyalt, csúcsi levélkéje nagyobb felületű.
Gombvirágzata ágtetőző, piros, sárga vagy fehér színű, néha mindhárom szín elő­
fordul. Csészelevelei bőrszerűek, felfújtak, és azok is maradnak.
Egymagvú hüvelytermése rendszerint csészelevelébe zárt. Hüvelye 3,5-4,0 mm
hosszú, benne 2,0-2,2 mm-es vörös herééhez hasonló maggal.
434 NYÚLSZAPUKA

a
!fjf

9. ábra. Nyúlszapuka

8.3. Biológiai alapok

Rendkívüli formagazdagság jellemzi a fajt. Formagazdagsága ellenére jelenleg nincs
államilag minősített fajtája Magyarországon.

8.4. Termőhelyigénye

Talaj igénye: a sekély termőrétegű, lejtős, dombos, valamint a laza homoktalajok nö-
vénye. Vetik erdőtalajra is, de itt nem versenytársa sem a vörös herének, sem pedig a
baltacímnak
Éghajlatigénye: a csapadékosabb térségek növénye. Síkságra és szárazságra haj-
ló szárazabb nyarakat a védőnövény tekerülte után rosszul tűri. Kiváló télállósággal
rendelkezik.
Környezetigénye: alkalmazkodóképessége az extenzív viszonyokhoz kiváló, de a
rossz és elhanyagolt környezetet a kártevők és a gyomok miatt nem tűri.
 NYÚLSZAPUKA 435

8.5. A termesztés módszere

8.5.1. Elővetemény

A takarónövényes telepítést jól tűri. Az előveteménye pillangós kivételével bármi le-

het. Rozs vagy tritikálé legyen az előveteménye. Önmaga után nem, de 2-3 évente
visszakerülhet ugyanabba a táblába. Rendszerint két kalászos közé kerül.

8.5.2. Talaj-előkészítés

Nyárra betakarított elővetemény után a kizöldülő hántott tarlót legalább 15-18 cm

mélyen kell szántani. Ezen kívül más igénye nincs, mert tavasszal a védőnövény
közé vetjük.
Előfordulhat lassú hóolvadást követő tömöttebb talajállapot Ez esetben a vegetáció
megindulása után kapjon könnyű fogasolást a kalászos, segítve ezzel a rávetés sikerét.

8.5.3. Tápanyagellátás
l t légszáraz szénája a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N): 23 kg/t mész (CaO): 21 kg/t
foszfor (P 20 5): 7 kg/t magnézium (MgO): 6 kg/t
kálium (K 20): 18 kg/t
Tápanyagigénye a 34. táblázatból és a kötet függelékének segítségével számítha-
tó ki, amennyiben van talajvizsgálati adatunk. A P és K adagját adjuk a takarónövény
adagjával együtt.

34. táblázat. A nyúlszapuka tápanyagigénye (zöldtakarmány), kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 23 20 18 17 15
Il. P20s 16 14 10 7 5
KzÜ 24 22 18 14 12
N 25 23 21 20 19
VI. P20s 21 18 13 10 9
K20 23 22 20 !6 13

8.5.4. Vetés
Vetése kora tavasszal kalászosra rávetéssel történjék. Legjobb védőnövénye a rozs,
esetleg a tritikálé. Gabona sortávolságra (12 cm) vetjük, 2-3 cm mélyre. Vetéshez a
35. táblázat ad útmutatást.
436 NYÚLSZAPUKA

35. táblázat. A nyúlszapuka telepítése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Takarónövény rozs 200-300 növény1m 2 rávetéssel
Vetési idő III. 05.-20.
Sortáv 12 cm
Vetésmélység 2-3 cm
Csíraszám 800 db/m2 96 db/fm keményhéjúságát figyelembe véve
növelhető a csíraszám
Ezermagtömeg 2,3-2,5 g
Kemény mag 13%, legfeljebb
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 13%, legfeljebb

8.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A takarónövény learatása után fejlődése vontatott, különösen száraz júliusban és au-
gusztusban, ezért gyomosodásával kell számolni.
Fő kártevői a csipkéző bogarak, bödék, barkók, levéltetvek. Méhek kedvelt, láto-
gatott helye, ezért az inszekticidek felhasználásánál erre tekintettel kell lenni.

8.5.6. Érés és betakarítás

Áttelelés után május második felében kezd virágozni. Szára a virágzás végére fáso-
dik, ezért a kaszálással ezt a fenofázist nem szabad megvárni. Szárának fásodása mel-
lett erős szőrözöttsége is minőségrontó tényező. Túl korai vágása sem ajánlható, mi-
vel nagy a fiatal zöld növedék keserűanyag-tartalma.
Száraz tavasz nem kedvez sarjadásának Átlagos májusi és június i csapadék után a
sarjú tömege nagyobb is lehet, mint az első kaszálásé.

8.5.7. Minőségi jellemzők

Takarmányértéke a vöröshere 75-85%-a. Csersav- és szaponintartalma miatt kissé

kesernyés ízű. Juhokkal és szarvasmarhákkal szoktatás után etethető. A nyúlszapuka
szárazanyagra vonatkoztatva 8,6% nyersfehérjét, 26,7-32,9% nyersrostot tartalmaz.

8.5.8. Vetőmagtermesztése
A takarmánytermesztésre telepített állományról fogunk magot ott, ahol az állomány
ritkább és gyommentes. Magfogáshoz kedvez a csapadékos június.
Az őszi gabonával egy időben érik, aratását akkor kezdjük, mikor az alsó hüvelyek
feketedni kezdenek, a felsők zöldesbarnák
 NYÚLSZAPUKA 437

Magja pereg, ezért harmattal kora reggel vágjuk vagy a lombtalanítást követően
6-8 nappal, de pergési hajlama így is nagy. A várható magtermése 0,25-0,5 t/ha, me-
lyet előtisztítása után kiterítve, kíméletesen kell szárítani.
Vetőmagjának minőségi követelményeit a 36. táblázat tartalmazza.

36. táblázat. A nyúlszapuka vetőmagjának minőségi követelményei

Jdegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Szaporítási képesség, Tisztaság,
mag, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, legfel- legfeljebb, legfeljebb,
% összesen,*
% jebb,% gyom,** % g
%
db/minta
SE-E
85
0,3 o
30 98 13 60
J-11. fok 1,0 20
* Idegen mag: aranka 0, vadzab 0, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, 1-11. fokúban 5 db a meg-
engedett mintánként
**Káros gyom: keskeny levelű útifű, juhsóska, somkóró SE-E-ben 0,1-11. fok 0,3%
 9. Perzsa here (Fonák here)

9.1. Jelentősége

A növény a szélsőséges talajokon is megél. Segítségével az ilyen termőhelyeken is

megtermelhető a takarmánybázis. Zöldtrágyanövénynek és méhlegelőnek is kiváló.
Sótűrő, ezért a szikes talajokon is termeszthető. Iszapos, vizenyős területeken is hoz
termést. Kötött, agyagos talajokon is szépen díszlik.
Jelentősége abban áll, hogy a szélsőséges, gyenge termőhelyű adottságok között is
- mint minden pillangós virágú növény - talajjavító hatású. Termesztésével javul a
talaj kultúrállapota.
A takarmányozásra mind legelve, mind szénának kiváló. Gyorsan sarjad és a tip-
rást is jól bírja. A gyepcönózisok egyik nélkülözhetetlen alkotórésze lehet, mert el per-
getett magvai révén önfelújításra képes.
Termése szántóföldi termőhelyenként a következő:
Tavaszi vetésű Másodvetés
zöld, t/ha zöld, t/ha
I. középkötött mezőségi talaj 10-15 4-8
II. középkötött erdő talajok 13-16 8-12
III. kötött réti talajok 7-10
IV. laza és homoktalajok 6-12 5-10
V. szikes talajok 5-8
VI. sekély termőrétegű talajok 6-10

9.2. Botanikája és fiziológiája

A kétszikű növények osztályába, a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak család-
jába és a herefélék nemzettségébe tartozik (J O. ábra). Eurázsiai eredetű. Latin neve
Trifolium resupinatum. Gyakran összekeverik az alexandriai heréveL
Egyéves, me leg kedvelő, jó alkalmazkodó képességű, jelentős zöld- és magtermés-
re képes faj.
A növény magassága termőhelytől ftiggően 20-30 cm, felálló szárú. Aszár kopasz,
nem szőrözött. Legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy a herefélékhez hasonló tojásdad
levele fogazott.
A terméshozó csésze gyéren szőrözött, a két felső csészefoga hátratört A lilás vi-
rágszirmok kb. 7 mm hosszúak, tövükön virágzás előtt vagy után megcsavarodnak,
úgy, hogy a vitorla alul álló lesz. Bőségesen és tartósan virágzik, a vetést követő 60.
naptól.
 PERZSA HERE 439

9.3. Biológiai alapok

A perzsahere honosítása néhány évtizedes
múltjával az újabb kultúmövények válasz-
tékát gazdagította. Honosított fajtákat a
Mezőgazdasági Kutató-fejlesztő Kht. és a
Vetőmag 95 Kft. tart fenn.

9.4. Termőhelyigénye

Talajigény: az ország valamennyi szán-

tóföldje alkalmas a perzsa herének. A leg-
kedvezőbb talajok számára a középkötött
erdőtalajok és a vízrendezett réti kötött ta-
Jajok. Vethető a meszezéssel javított szi-
keseken, valamint a humuszos homokon
és a sekély termőrétegű talajokon is. In-
kább a semleges talajokat kedveli.
Éghajlatigény: a vízigényesebb növé-
nyek közé tartozik. Mind tavaszi, mind
másodvetésben kalászos után vetve, ha
kelése egyöntetű, és egyszer legalább kap
l O mm-t meghaladó esőt, kiválóan fejlő­
dik. Nagyobb vegetatív tömeget viszont
csak csapadékos körűlmények között ad.
Környezetigény: jó alkalmazkodóké-
pessége ellenére Dunántúl és Észak-Ma-
gyarország környezete felel meg legjob-
ban számára. l O. ábra. Perzsa here

9.5. A termesztés módszere

9.5.1. Elővetemény

Az elővetemény a károsító gyomoktól (lándzsás útifű, juhsóska, mezei aszat, útszéli

zsázsa) és főleg más herefajoktól (vörös, fehér, svéd here) mentes legyen. Elővetemé­
nye időben kerüljön le, hogy vetőmagja beéredett talajba kerüljön.
Tavaszi vetésben bármely növény lehet előveteménye, ha április elejére jó magágy
készíthető. A másodvetésű perzsa herének kalászos legyen az előveteménye.

9.5.2. Talaj-előkészítés

A talaj-előkészítés minőségének azért van nagy jelentősége, mert a viszonylag ala-

csony növedékű növényállomány kis vesztességgel csak asztalsimaságú talajról taka-
440 PERZSA HERE

rítható be. Kalászos vagy egyéb nyáron betakarított növény után a tavaszi vetésű per-
zsa here alá az alapművelés a szokásos legyen: sekély tarlóhántás, hengerrel zárva,
majd tarlóápolás hasonló módon.
Az ősszel betakarított elővetemény talaját 20-25 cm-es őszi szántással, tavasszal
simítózással és április elején jó minőségű aprómorzsás magágy készítésével kell al-
kalmassá tenni a perzsa here áprilisi vetéséhez.
Másodvetés esetén a kalászos tarlóját betakarítás után minél előbb tárcsázni és lezárni
szükséges. Vetés előtt kombinátorral készítsünk magágyat Még aznap el kell vetni és a
vetést hengerrel zárni. Száraz talajon az aprító talajmunkát nehézhengerrel kell lezárni,
majd vetés előtt közvetlenül magágyat nyitni, aznap vetni, és azonnal lezárni. Csak így
használható ki a talaj felső 3-8 cm-es rétegében a párakicsapódás a kelés elősegítésére.

9.5.3. Tápanyagellátás
A perzsa here zöld szálastakarmányként a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 2,2 kg/t mész (CaO) 2,0 kg/t
foszfor (P 20 5) 1,2 kg/t magnézium (MgO) 0,3 kg/t
kálium (K 20) 2,4 kg/t
Zöldtakarmányhoz tápanyagszükséglete a 3 7. táblázat és a függelék adataiból szá-
mítható ki.
Nitrogén túladagolása felesleges. Vetés előtt kiszórt 50-60 kglha nitrogén még erő­
sen kötött, savanyú talajon is elegendő. Foszforellátása segíti a gyökérzet fejlődését
37. táblázat. A perzsa here tápanyagigénye (zöldtakarmány), kg/ l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 1,8 1,7 1,5 1,2 1,0
l. P Ps l' l 1,0 0,8 0,7 0,6
KP 1,4 1,3 1,1 0,8 0,7
N 2,2 2,0 1,8 1,6 1,5
II. P20s 1,3 1,2 1,0 0,8 0,6
K20 1,6 1,5 1,3 1,1 1,0
N 2,5 2,3 2,0 1,8 1,6
lll. P205 1,4 1,3 1,1 0,9 0,6
K20 1,9 1,7 1,5 1,3 1,2
N 2,8 2,6 2,3 2,1 2,0
IV. P20s 1,6 1,4 1,2 l' l 1,0
KP 2,2 2,0 1,7 1,5 1,2
N 2,5 2,3 2,0 1,8 1,6
v. P20s 1,7 1,6 1,4 1,2 1,0
K20 1,9 1,7 1,5 1,3 1,2
N 2,4 2,3 2,2 2,0 1,9
VI. P20s 1,5 1,4 1,2 l, l 0,9
KP 2,2 2,1 1,8 1,5 1,4
 PERZSA HERE 441

38. táblázat. A perzsa vagy fonák here vetése

Megnevezés Adatok
Vetési idő
- fővetésű IV. 10.-30.
- másodvetésű VII. 20.-30.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 1-2 cm
Csíraszám 800 db/ha
Ezermagtömeg 0,7-1,0 g
Csírázóképesség 80%, legalább
Keménymag 30%, legalább
Tisztaság 97%, legalább
Nedvességtartalom 13%, legfeljebb

és a gyökérbaktériumok elszaporodását. Kötött, mészben szegény talajokon hiányos

a kálium feltáródása, ezért adagja kétszerese legyen a foszforénak

9.5.4. Vetés
Vetőmagját csávázás után azonnal vetni kell (kivétel, ha a vásárolt vetőmag csávázott).
Vetéséhez a 38. táblázat nyújt útmutatást. Mint minden apró magot, ezt is "két henger
közé" kell vetni, tehát vetés előtt és vetés után is simahengerrel tömörítve a talajt.
Kötött, szikes és sekély termőrétegű talajokra nem való másodvetésként bizonytalan
kelése miatt.
9.5.5. Növényvédelem, növényápolás
Gyomirtása vetés előtt és 7-10 cm-es fejlettségi állapotban szükséges.
Betegsége a lisztharmaton kívül alig van, de a lisztharmat ellen bármelyik ismert
lisztharmat elleni szer eredményesen alkalmazható.
Kártevői csipkézőbogarak, szárféreg, drótféreg, maghozó állományában az ápionfajok.
Az öntözést meghálálja. Kelesztő öntözésremind az áprilisi, mind a júliusi vetéskor
szükség lehet. 30-35 mm-es adaggal öntözve nő a zöldtömege. A tavaszi vetés három-
szor is kaszálható.
9.5.6. Érés és betakarítás
Az első növedékét - fővetésben - bimbózáskor, a másodikat teljes virágzásban ka-
száljuk. Utána szeptemberben még legeltethető. Másodvetésben egy növedéke van.
Ezt szeptember végén, a fagyok előtt kelllekaszálni. Gyökerének és tarlójának kivá-
ló a zöldtrágyaértéke.
9.5.7. Vetőmagtermesztése

Tavaszi vetésű perzsa heréből kell magot fogni. Szigetelőtávolsága 200 m. Abba a
táblába vethető, ahol 3 éven belül azonos vagy rokon fajú növényt nem vetettek, nem
telepítettek. Öntermékenyülő.
442 PERZSA HERE

Az elsőnövedékét hagyjuk magnak. Szalagosan kell vetni: 72 cm vetett és 72 cm

idegenelő úttal. Korcs herét és nehezen irtható gyomokat - akár kézzel is - el kell távo-
lítani. Aranka, vadzab és a többi veszélyes és káros gyom a vetésben nem fordulhat elő.
Szemlére kétszer kerül sor: virágzásban és az érés szakaszában. Két menetben
vagy lombtalanítva egy menetben takarítható be, amikor a gubókban a magvak 70%-
ban érettek. Magtermése 0,3-0,5 t/ha. Az 1,5-3,0 t/ha szalmája juhtakarmány. Vető­
magjának minőségi követelményeit a 39. táblázat tartalmazza.

39. táblázat. A perzsa here (fonák here) vetőmagjának minőségi követelményei

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítási képesség, mag, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, legfel- összesen,* legfeljebb, legfeljebb,
%
% jebb,% gyom,** % g
%
db/minta
SE-E 0,3 o
80 30 97 13 50
I-II. fok 1,0 10
* Idegen mag: aranka 0, vadzab 0, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, l-ll. fokúban 5 db a
megengedett mintánként.
** Káros gyom: keskeny levelű útifű, juhsóska., somkóró SE-E 0, 1-11. fok 0,3%.
 10. Magtermő fehér és lódi here

10.1. Jelentősége
A kultúmövény fehér here ( Trifolium repens L.) Európában mindenütt megtalálható,
az alföldtől a magashegységekig (2400 m). Szántóföldi tömegtakarmány termesztés-
ben elsősorban a füves keverékek alkotója.
Tiszta telepítése kifejezetten vetőmag termesztési célokat szolgál. Vetőmagja min-
dig keresett. Hagyományos helyéről az intenzív mezőgazdálkodás kiszorította. Gyen-
ge termőhelyi adottságú viszonyok között kevésbé gazdaságos, ugyanakkor kiváló hi-
ánypótló.
Számos helyen, mint zöldtrágyanövényt is hasznosítják Rendkívül értékes e tekin-
tetben is, mert a talaj felső rétegét dúsan behálózó gyökérzetével, hajtásrendszerével
jelentős szervesanyag-tömeget hagy a termőrétegben. Hasonlóan más pillangósokhoz
a fehér here is jelentős szabad nitragént köt meg rizóbium baktériumokkal, az oldal-
gyökerein található gyökérgümőkben. Gyeptársításokban, legelőn kitűnő, nem okoz
frissen sem felfúvódást, ugyanakkor a taposást, tiprás t jól túri, sőt előnyös is számára.
Fajtái két hasznosítási típus szerint csoportosíthatók:
- l. hasznosítási típus: legelő- és réttelepítésre, felülvetésre szolgáló, több évig
élő típusok Télállóak, a legelők és kaszálók fő növénytársítás alkotóival össz-
hangban fejlődő, nagy zöld tömeget biztosító fajták alkotják.
- 2. hasznosítási típus: ez az intenzív termesztési célokat szolgáló, leveles, magas-
ra törő, nagy zöld tömeget adó fajták köre. Ilyen a lódi here nevű változata.
Termése: a telepítés második évétől 3--4 éven át 100--200 kg/ha mag/év. Egyazon
éven belül a középkötött és kötött talajokon közel azonosak a magtermések A telepí-
tés évében, valamint a nem maghozó növedék zöldtakarmány, hektáronként 3-7 t/év
terméssel.

l 0.2. Botanikáj a és fiziológiája

A fehér here, más néven kúszóhere főbb formái a var. Typicum Aschers, et Graebn.,
vagy más néven Trifolium repens sylvestre változathoz tartoznak. A közönséges fe-
hér here (var. Typicum) a következő fontosabb formákra oszlik (ll. ábra):
l. f. sylvestre az apró levelű, vadon élő,
2. f. hollandicum a közepes levelű és nagyságú,
3. f. giganteum, a nagylevelű, magasabb, felnövő, kevéssé kúszó szárú. Fejlődési
intenzitása jobb, jellemző fajtája az észak-olaszországi Pó-síkságon kialakult lódi
here. Egyébként a lódi here és a közönséges fehér here között nincs különbség.
Évelő, 3--4 évig zárt állományt képző, de vannak 8-1 O évig élők is.
444 MAGTERMŐ FEHÉR ÉS LÓD! HERE

ll. ábra. Fehér here

Erős karógyökere 0,5-0,7 m-re hatolie a talajba. Dús, rostos oldalgyökértömeg-

gel rendelkezik.
Szára 30-40 cm magas, rendszerint elfekvő, innen kúszóhere megnevezése. Leti-
port, elfekvő szárának (30-100 cm) nóduszaibóll-3 db finom szálú gyökeret fejleszt,
mely a rögzítési feladaton kívül táplálja is. A talajfelszínnek így tökéletes fedettséget
biztosít, stabilizált asszimilációs felületteL
Gombvirágzata apró, mindig fehér. Idegentermékenyülő, rovarporozta növény,
házimébek is szívesen látogatják. Jó méhlegelőt ad. Hüvelytermése 3-4 magvú.
Alapkromoszómaszáma n= 16, szomatikus kromoszómája n= 32. Egyes dél- és
nyugat-európai típusokban előfordulhat olyan nagy glükozidát tartalmazó anyag
(lotaustarin, linamarin), melyek enzimes hidrolízist követően hidrogén-cianiddá
(kéksav) alakulnak és súlyos mérgezéseket okoznak. A fiatal, bimbózás előtti, meg-
gyötört, fejlődésében visszamaradt fehér here tartalmazhat veszélyes dózist. Mint
más herefélénél itt sem hagyható figyelmen kívül az ösztrogéntartalmú szerves ve-
gyületek (izoflavinok) esetleges jelenléte sem.

10.3. Biológiai alapok

A természetben lévő és a kultúrába vett típusok morfogenetikai sokszínűségének a
nemesítésében van szerepe. Jelenleg 12 államilag minősített fajta közül választható
az adott termőhelyhez illő típusú fajta.
 MAGTERMŐ FEHÉR ÉS LÓDI HERE 445

l 0.4. Termőhelyigénye
Az évente a 600 mm csapadékot meghaladó nyugat-dunántúli és észak-magyarorszá-
gi szántóföldi termőhelyek a legalkalmasabbak a fehér here számára. Ennél szárazabb
körülmények között öntözve van lehetőség sikeres magtermesztésére.
A középkötött és kötött talajok növénye. Csak jó kultúrállapotú talajon van meg a
szükséges termésbiztonság a maghozamához.

l 0.5. A termesztés módszere

10.1.1. Elővetemény

A legjobb előveteménye az istállótrágyázott kapás növényfajok köre. Önmaga után

3-4 évig ne kerüljön, még azt is kerüljük, hogy pillangós után vessük. Szigetelő tá-
volság minden herefélétől 200 m.

10.5.2. Talaj-előkészítés

Alapozó talaj-előkészítése kultúrállapot-javító tarlóhántásból és tarlóápolásból áll-

jon. Az októberi őszi szántást munkáljuk el. Magágyát kora tavasszal sekély lazítás-
sal és tömörítéssei készítsük elő.

10.5.3. Tápanyagellátás
Termesztése kifejezetten jó tápanyag-ellátottságú termőtájakon kifizetődő. Említésre
méltó a trágyalé égető hatását tolerálni képes tulajdonsága. l t magterméssel kivont
tápanyagok a következők:
nitrogén (N): 23 kg/t mész (CaO) 18 kg/t
foszfor (P 20 5): 16 kg/t magnézium (MgO) 5 kg/t
kálium (K20): 20 kg/t
A fehér herének ez az adag fedezi 4 évre a magtermés tápanyagait Magfogás utá-
ni sarjúterméséhez tavaszi indító fejtrágyaként adni kell még 50 kg nitrogént, ősszel
pedig 40 kg P20 5-t és 60 kg K 20-t a következő év jó magkötéséhez.

10.5.4. Vetés
Tavasszal a lehető legkorábban vessük. Takarónövényes telepítésénél rendszerint a
tavaszi árpát alkalmazzuk. Magtermő fehérhere-állományokat tisztán, takarónövény
nélkül is telepítünk, 3,5-4,5 kglha vetőmagmennyiséggel, a takarmánytermesztés cé-
lú öntözetlen telepítéseket pedig fűtársításokkal érdemes vetni. Legjobb társfüve a
szálkás perje (8-9 kg/ha keverék, melyből 80% fehér here és 20% perje). Állandó rét
és legelő telepítésekor fűtársításban ne haladja meg a vetendő vetőmag 10-20%-át,
az erős társnövényelnyomó képessége miatt. Vetése két henger közé történjen, 1-2
cm mélyre. Telepítésének adatai a 40. táblázatban találhatók.
446 MAGTERMŐ FEHÉR ÉS LÓDI HERE

40. táblázat. A fehér herék vetése

Megnevezés Fehérhere Nagylevelű lódi here

Vetési idő lll. 10-20. Ill. 1-20.
Sortávolság 24 cm 24 cm
- takarónövény 12 cm -
Vetésmélység 1-2,5 cm lern
Csíraszám 1000 db/m 2 800 db/m2
240 db/fm 100 db/fm
Ezermagtömeg 0,4-0,8 g 0,6-0,7 g
Csírázóképesség 80%, legalább
Kemény mag 40%, legfeljebb
Tisztaság 97%, legalább
Nedvességtartalom 13%, legfeljebb

10.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Ápolása: kétszikűeket irtó szerekre igen érzékeny. Maghozó fehér herében ugyan-
azon gyomok fordulnak elő, mint a vörös herében.
Betegségei: fehér mozaik vírus, lóhererák, szárfenésedés, fertőző hervadás, liszt-
harmat (V).
Kártevői: az ápionfajok (V!).
Öntözés: kelesztő öntözésre alföldi viszonyok között van szükség. A lódi herét a
telepítés évében 2-3 alkalommal 30-30 mm vízzel, magtermő években pedig az első
növedék levágása után öntözzük

l 0.5.6. Érés és betakarítás

Telepítése első évében zöldtakarmányként hasznosítható. A második éves állomány-
tól kezdve, több éven át folyamatosan fogható rajta mag. A közönséges fehér here el-
ső, míg a lódi here második növedéke hagyható meg magnak.

l 0.5. 7. Minősége

A növény karotinban gazdag. Friss zöldje jelentős vitaminforrás. A növény beltartal-

mi értékei a különböző fenofázisokban az alábbiak:
Szárazanyag Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost
(%) a szárazanyag százalékában
Zöldtakarmány
- virágzás kezdetén 19,5 20,5 4,6 27,6
- virágzás végén 23,0 10,4 2,2 32,2
Széna
- teljes virágzáskor 86,5 17,3 4,0 27,7
 MAGTERM Ö FEHÉR ÉS LÓDI HERE 44 7

A vetőmag minőségi követelményeit a 41. táblázat tartalmazza.

41. táblázat. A fehér here vetőmagjának minőségi követelményei

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítás i képesség, mag, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, legfel- összesen,* legfeljebb, legfeljebb,
% gyom,**
% jebb,% % g
%
db/minta
SE-E 0,3 o
80 40 97 13 20
I-II. fok 1,0 16
* Idegen mag: aranka 0, vadzab 0, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, I-11. fokúban 5 db
mintánként.
** Káros gyom: keskeny levelű útifű, juhsóska. Somkóró SE-E 0, I-II. fok 0,3%.
 ll. Maghozó
tavaszi takarmánybükköny

11.1. Jelentősége

A keveréktakarmányok minőséget javító társnövénye a tavaszi bükköny. Kitűnően

társítható zabbal vagy tavaszi árpával.
A zabosbükköny széna világszerte a lótenyésztés, az igás, a sport és a luxus lótar-
tás legtermészetszerűbb alaptakarmányainak egyike.
Gyökérmaradványaival a talaj nitrogénkészletét gyarapítja, és egyben a talaj kul-
túrállapotának fenntartásában is jelentős szerepe van.
A vetésszerkezetbe jól beilleszthető. Azokon a középkötött talajokon, ahol öntö-
zésre van lehetőség, június végén, július elején a betakarítása után vetett szántóföldi
zöldségek, burgonya és tarlórépa is teljesértékű terméseket adnak.
Előnyös tulajdonságai miatt vetőmagja mind belföldön, mind külföldön keresett.
Magtermése független a termőhelytől, mert hozamát az áprilisi és a júniusi időjárás ha-
tározza meg. Mellékterméke kiváló takarmányszalma. Termése az alábbiak szerint alakul:
tavaszi bükköny 0,8-1,4 t/ha,
zab (támasznövény) 0,8-1,4 t/ha.

11.2. Botanikája és fiziológiája

A tavaszi bükköny (Vicia sativa L.) a pillangós virágúak családjába (Papilionaceae),
azon belül a Vicia nemzetségbe tartozik (12. ábra).
Mediterrán eredetű, géncentruma Nyugat-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke. Ósét
a Vicia angustifoliából is eredeztetik.
A tavaszi takarmánybükköny egyéves, lágy szárú pillangós virágú növény.
Gyökérzete vékony orsógyökérből áll, melyből dús, hosszú gyökerek erednek, raj-
tuk apró gyökérgümőkkel. Az orsógyökér 80-ll O cm-re hatol le.
Hajtásrendszere bokorszerű. A fő hajtástengely 20-80 cm. Oldalhajtásokat- tér-
állástól - ftiggően nagy számban nevel. A szár törékeny, könnyen elfekvő, ezért tá-
masznövénnyel, elsősorban zabbal társítva vetik. Szára gyengén szőrözött, tompán
négyszögletes.
Levélzete párosan szárnyaltan összetett és változatos. A felső levelek többszörösen
elágazók, kacsban végződők. A levélkék mindkét oldalon finoman szőrözöttek. Szé-
lük ép. Pálhalevelei kicsik.
Virágzat és virág. Rövid kocsánnyal ízesülő virág helyezkedik el a virágzati ten-
gelyen. A virág 15-30 mm. A párta ibolyavörös, vagy fehér, a portokok sárgák.
Termés, mag. A hüvely 40-80 mm hosszú, 4-8 mm széles. Az értett hüvely barna
színű. A 4-8 mag éréskor szétrepesztheti a csészét.
 MAGHOZÓ TAVASZI TAKARMÁNYBÜKKÖNY 449

12. ábra. Tavaszi takarmánybükköny

A mag 3-6 mm átmérőjű, gömbölyű, sötétszürke vagy bársonyos fekete. Ezermagtö-

mege 80-l 00 g, de vadon vagy parlagon hagyott növény ezermagtömege csak 40-50 g.

11.3. Biológiai alapok

A tavaszi takarmánybükköny a Mediterránumból terjedt el a XIX. század második fe-
lében. Céltudatos nemesítésével az 1890-es években kezdtek foglalkozni német, fran-
cia és orosz kutatók. Nálunk 1921-ben ún. tájfajtából kezdődött a szelekciós nemesí-
tés. Az első fajtát Sopronhorpácson állítottak először elő az 1930-as évek végén.
A sima és az enyhén szőrözött levelű változatából nemesített fajták egyikét Szar-
vason, a másikat Nyíregyházán tartják fenn.

11.4. Termőhelyigénye

Talajigénye: a tavaszi bükköny elsősorban a középkötött talajok növénye, de önma-

gában nem vethető, csak kalászos támasznövénnyeL A vetőmagot legjobb mezőségi
vályog- és erdőtalajokon szaporítani.
450 MAGHOZÓ TAVASZI TAKARMÁNYBÜKKÖNY

Éghajlatigénye: a tavaszi bükköny az ország egész területén vethető, de elhúzódó

virágzása és július elejére beérő magjáért a szárazabb, kontinentális jellegű időjárás
és a meleg kedvezőbb.
Környezetigénye: magtermesztésre a Tiszántúl nyílt környezete a legmegfelelőbb.
Belvíz a táblát ne veszélyeztesse, intenzív vagy félintenzív körülményeket kíván.

11.5. A termesztés módszere

11.5.1. Előveteményigénye
Legjobb előveteménye a kukorica, a cirok, a szudánifű, de kalászos is megfelelő. Hü-
velyesek és lucemafélék a szaporítótáblán 2 éven belül nem lehettek. Szigetelőtávol­
ság SE-E-nél 200m, L és II. fokú szaporításkor 100m.

11.5.2. Talaj-előkészítése

Az elővetemény betakarítása után a tarlót hántani, majd zámi szükséges. A gondosan

végzett, jó minőségű őszi szántást el kell munkálni. Kora tavasszal, amint az idő en-
gedi, 6-8 cm mély magágyat kell készíteni.

11.5.3. Tápanyagellátása
A tavaszi bükköny támasznövénye a tavaszi zab. Bükkönyből l ,4 tonna magterméssel,
illetve zabból szintén 1,4 t szemterméssel felvett foszfor és kálium az alaptápanyag,
amit az őszi szántással kell bedolgozni. Foszfor- és káliumigénye a következő:
tavaszi bükköny (támasznövény) zab összesen
kg/1,4 t/ha kg/1,4 t/ha kg/ha
P20 5 25 19 44
K 20 39 41 80
Nitrogénadagja legyen visszafogott, egy hektárra tavasszal a magágyba 30 kg
nitrogén adható. Amennyiben a talaj humusztartalma 2,5 százalék felett van, 15 kg/ha
is elegendő.
11.5.4. Vetése
A tavaszi bükkönyt és a tavaszi zab támasznövény magját külön-külön kell csávázni, és
utána összekeverni. A vetőgép magládájában a magkeverő folyamatos működését vetés
közben is ellenőrizni kell. Idegenelő utas vetéséhez a 42. táblázat ad útmutatót.

42. táblázat. Maghozó tavaszi bükköny vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő III. 1.-20.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 4-5 cm
 MAGHOZÓ TAVASZI TAKARMÁNYBÜKKÖNY 451

A 42. táblázatfolytatása

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetésrnód sávos 2 m bevetett + 50 cm szelekciós út
Csíraszám 200 db/m 2
Ezermagtömeg 24 g
Támasznövény csíraszáma 150 db/m 2 zab: 30 g/1000 szem
!8 db/fm
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 15%, legfeljebb

11.5.5. Ápolása
Zöldtakarmánynak vetve nem igényel ápolást - hiszen gazdasági haszonállatainkkal
feletetjük -, ezért a továbbiakban a magfogás céljából vetett tavaszi takarmánybük-
könyt tárgyaljuk részletesen.
Ha szükséges, áprilisban gyomirtsuk. Az apró szulák és a mogyorós lednek mag-
jának nehezen tisztítható gyommagvai lehetnek.
Betegségei: rozsda, hüvely- és levélfoltosság.
Kártevői: csipkézőbogarak, bükkönyápion (V!), akácmoly (V!), zsizsik (ZV). A
megporzást házimébekkel segítsük elő.
Szelekció. A tavaszi bükköny virágszíne ibolyásvörös. Az eltérő virágszínű egye-
deket és a nehezen tisztítható magvú gyomokat már a virágzás kezdete előtt ki kell
szelektálni. Idegeneini folyamatosan a virágzás végéig kell.
Ellenőrzés: két szántóföldi szemlére kerül sor: virágzáskor és éréskor.

11.5.6. Betakarítása
Amikor a hüvelyek 85%-a érett - az esetleges utóvirágzás és gyomosodás miatt-,
lombtalanítani kell. Ezt követően egy héttel, lassú fordulatszámra állított kombájnnal
takarítsuk be. Szalmája, amely a magtermés háromszorosa, értékes juhtakarmány.
Tarlóhántás után a bükköny- és a zabárvakelés a juhok legelője lehet, ha tavaszi nö-
vény következik utána.
A szétválasztás szelelőrostával vagy szelektorral jól megoldható. A zab miatt erre
a csigatriőr nem alkalmas.

11.5. 7. A vetőmag minőségi követelményei

Zöldtakarmánynak vetett zabos bükköny vetéséből, ha marad feleslegben, és nem
kedvez az időjárás a szárításához, bárhol az országban meghagyható magnak. Ez
esetben termésének magját utólagos igazolás, és vizsgálat után "kereskedelmi" vető­
magként lehet hasznosítani.
452 MAGHOZÓ TAVASZI TAKARMÁNYBÜKKÖNY

Tavaszi bükkönyben mezei borsóból SE-E szaporítási fok esetén 0,2%, I-Il. sza-
porítási fok esetén 4% a megengedett.
A 85% ép csírában 20 db kemény héjú mag megengedett.
A tavaszi bükköny minőségi követelményeit a 43. táblázat tartalmazza.

43. táblázat. A tavaszi, a szöszös és a pannon bükköny

vetőmagjának minőségi követelményei

Csírázó- ldegenmag-tartalom, legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati

Tisztaság,
Szaporítási képesség, tartalom, minta,
legalább, összes, káros gyom,*
fok legalább, legfeljebb, legfeljebb,
%
% % db/minta % g
SE-E 200 10
85 98 15 1000
1-11. fok 500 100
* káros gyom: szulák, mogyorós lednek, csattanó maszlag 0, Élő zsizsiket a vetőmag nem tartal-
mazhat.
 12. Maghozó szöszös bükköny

12.1. Jelentősége

Az áttelelő bükkönyök őszi vetésű változatai a szöszös szárú és a sima szárú szöszös
bükköny. Támasznövénye a tavaszszallegkorábban szárba szökő rozs.
Kiváló talajvédő, talajtakaró és kultúrállapot javító tulajdonságaival a téli és a ko-
ra tavaszi szélviharok okozta deflációnak kitett laza talajok növénye. A sima változat
a középkötött talajokon is jól szaporítható búza támasznövénnyeL
Igénytelen, extenzív viszonyok között is biztos magtermő növény.
Magtermése a támasznövénytől független, ugyanakkor a fél adag csíraszámmal
vetett búza vagy rozs termését a gyűjtött nitrogénnel javítani képes:
szöszös bükköny mag 0,2-0,4 t/ha,
búza támasznövény szemtermése l ,5 t/ha,
vagy rozs támasznövény szemtermése l ,O t/ha.

12.2. Botanikája és fiziológiája

A pillangósvirágúak Vicia nemzetségébe tartozó szöszös bükkönynek két változata
van: szöszös és sima szárú. A Vicia viliasa Roth a valódi őszi áttelelő szöszös bük-
köny, a Vicia viliasa var. glabrescens Kach az őszi sima bükköny (13. ábra). A nö-
vény áttelelő egyéves, a talajfelszínt hamar beborító, tavasszal szárba induló, társnö-
vényre könnyen rákapaszkodó lágyszárú. A szomatikus kromoszómaszáma 2n = 14.
A Földközi-tenger környékén és Ázsiában őshonos. Európában, mint gyom számos
helyen előfordul. Kultúrváltozata az Észak-Kaukázusból kerűlt a XIX. században a
Kárpát-medencébe.
Gyökérzete orsó alakú, világosbarna, erőteljes főgyökerű, melyből dúsan ágaznak
el hosszúra növő oldalgyökerek. Gyökérgümőben gazdag. Gyökérgümői szabálytalan
alakúak.
Hajtásrendszere. Főbajtása 30-60 cm magas elágazó, de a támasznövényen a haj-
tások elérhetik a 150 cm-t is. A szöszös változatot bozontos szőrzet takarja, a sima
változat szőrtelen. A hajtás színe jellegzetesen szürkés halvány zöld.
Levélzete. A lomblevél párosan szárnyalt, összetett. A levélgerinc 8-l O levélpár-
ral elágazó és hosszú kacsban végződik. Levélkék 15-20 mm hosszúkás tojás alakú-
ak és elállóan vagy rásimulóan szőrösek; a sima változaté szőrtelen. A pálhalevelek
ép szélűek és néha hasítottak
Virágzat és virág. Tengelyének alapi szártagja hosszú. A fürtvirágzat dús, 20-30
virágú és többnyire egy oldalra hajlik. A virág l 0-20 mm. A párta sötét ibolyakék
vagy lila.
454 MAGHOZÓ SZÖSZÖS BÜKKÖNY

13. ábra. Szöszös bükköny

Termés és mag. A hüvely 20-40 mm hosszú, 5-8 mm széles, lapos, maradó csé-
szecsővel, kocsánnyal és bibeszállaL Felülete kopasz, rendszerint 4-7 maggal. A szö-
szös változat hüvelyszíne zöld, a sima változaté világos vagy sötétbarna.
Magja 3,5-4 mm hosszú, gömbölyű, fekete színű, sima felületű, ezermagtömege
25-40 g. Legelőkön, ruderáliákon a vadon előforduló változatok ezermagtömege 15-20 g.

12.3. Biológiai alapok

A szöszös bükkönyt az 1880-as években már termesztették, és homokon rozzsal tár-
sítva vetették. Az első nemesített fajta Kisvárdai szöszös bükköny néven Teichmann-
Hankó, a sima változata Fleischmann nevéhez fűződik.

12.4. Termőhelyigénye

Talajigénye: a homoktalajok növénye elsősorban, de a sekély termőrétegű talajokon,

valamint a belvíztől nem veszélyeztetett kötött réti és szikes talajokon is megél.
 MAGHOZÓ SZÖSZÖS BÜKKÖNY 455
Éghajlatigénye: a rozs társnövényének védelmében ősszel keléséhez szárazabb
talajon is jól kikel, és hómentes időben is elviseli a kemény fagyokat Átlagtermésé-
hez a szárazabb tavasz kedvezőbb, mint az esős, nyirkos időjárás.
Környezetigénye: alkalmazkodóképessége kiváló, jól tűri az extenzív viszo-
nyokat is.

12.5. A termesztés módszere

12.5.1. Előveteményigénye

Előveteménye elsősorban őszi kalászos legyen, annak ellenére, hogy a szöszös bük-
köny támasznövénye is kalászos. Kora ősszel vagy nyár végén betakarított növény ne
legyen előveteménye. Hüvelyeseket és évelő pillangósokat 2 éven belül nem követhet.

12.5.2. Talaj-előkészítése

A sekély tarlóbántást a gyomirtó tarlóápolás kövesse. A kellően tömörített magágyat

szept. elejére kell előkészíteni rozs számára, búza támasznövény esetén pedig szept.
közepére. Amennyiben az augusztus száraz volt, és a laza homoktalajon az eke a ba-
rázdaszeletét nem tartja meg, tárcsával végezzük a talajmunkákat, ami után nehéz
gyűrűs hengerrel gondosan le kell zámi a felszínt.

12.5.3. Tápanyagellátása
A szöszös bükköny a talajból l t magterméssel az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 40 kg mész (CaO) 20 kg
foszfor (P 20 5) 18 kg magnézium (MgO) 6 kg
kálium (K2 0) 28 kg
A vetőmagszaporítás támasznövénye kalászos. Annak félterméséhez szükséges
foszfor és kálium tápanyagával is számolni kell, ami l tonna terméshez 12 kg P20 5
és 26 kg K20.
Az ősszel kijuttatott nitrogén ne legyen több 30 kg/ha-nál és tavasszal hasonlóan
csak 30 kg-ot szabad kijuttatni hektáronként (a kalászos csak támasznövény).

12.5.4. Vetése
Zöldtakarmánynak vetve nem igényel ápolást - hiszen gazdasági haszonállatainkkal
feletetjük -, ezért a továbbiakban a magfogás céljából vetett szöszös bükkönyt tár-
gyaljuk részletesen.
A szöszös bükkönyből 80 db/m2, a kalászos vetőmagjából 200 db/ m2 keveréket
2 m-es sávokban kell vetni, a sorok között 50 cm idegenelőutat hagyva. Ez azt jelen-
ti, hogy a tényleges vetésterület l ha-on O, 75 ha lesz. Vetésének adatait a 44. táblázat
tartalmazza.
456 MAGHOZÓ SZÖSZÖS BÜKKÖNY

44. táblázat. Maghozó szöszös bükköny vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő IX. 10-25. Humuszban 1,5%-nál gazdagabb
talajon X. 5-ig
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 5-6 cm
Vetési mód sávos 2 m bevetett 50 cm szelekciós út
Csíraszám 80 db/m2
Ezermagtömeg 9-10 db/fm
Támasznövény csíraszáma 35 g 200 db/m2 szöszös bükköny, őszi búza vagy
24 db/fm rozs
Csírázóképesség 85%, Jegalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 15%, legfeljebb

12.5.5. Ápolása
Gyomirtása: a vetőmagjából nehezen tisztítható gyomokat április elejétől folyama-
tosan kell irtani (apró szulák, mogyorós lednek, vadbükköny).
Betegségei: hüvely- és levélfoltosság, rozsda, peronoszpóra. A lisztharmat (V!),
megjelenése után legkésőbb 2 nappal növényvédő szerrel kell az állományt kezelni.
Kártevők: bükkönycsipkéző bogarak, bükkönyápion (V!), akácmoly (V!), szö-
szös bükköny zsizsik (ZV!)
Megporzás: a tábla szélen elhelyezett 2 kaptár/ha mézelő méhcsalád a magfogás
biztonságát kedvezőtlen időjárás esetén is nagymértékben növeli.
Szelekció: betegségekre szelektálni szükségtelen.
Ellenőrzés: két szántóföldi szemlére kerül sor: virágzáskor és éréskor.

12.5.5. Betakarítása
Amikor a hüvelyek 70-80%-a érett, lombtalanítani szükséges a bükköny utóvirágzása
miatt. Lombtalanítás után 4-6 nappal lassú fordulatszámra állított dobbal, tágra nyitott
dobkosárral és lassú 4-5 km/h sebességgel haladó kombájnnal csépeljük Magja törik, és
a csíra könnyen sérül. A nyers magtermést előtisztítani, és 14 napon belül zsizsikteleníte-
ni kell. Szalmája értékes juhtakarmány. A szöszös bükköny aláforgatott szár- és gyökér-
maradványai, valamint árvakelése is javítja a talaj szervesanyag- és nitrogénellátottságát.

12.5.7. A vetőmag minőségi követelményei

Szigetelőtávolság E-SE-nél 200 m, I-II foknál l 00 m. A vetőmagjának minőségi kö-
vetelményei megegyeznek a tavaszi bükkönynél leírtakkal (lásd a 43. táblázat a tava-
szi bükkönynél). A szöszös bükkönyben pannon bükköny az SE-E minőségben leg-
feljebb 0,1 %, az I-II. szaporítási foknállegfeljebb 4% lehet. A vetőmag csírázásának
ellenőrzésekor a 85% ép csíra között 20 db kemény héjú mag még megengedett.
 13. Maghozó pannon bükköny

13.1. Jelentősége

A pannon bükköny- hasonlóan a szöszös bükkönyhöz-kiváló talajtakaró, talajvédő

és nitrogéngyűjtő növény (14. ábra). A búzás vagy búzás és őszi borsós pannon bük-
köny keverék jó zöldtakarmány. Május folyamán a lekaszált keveréktakarmány után,
öntözésre berendezett talajokon a nyárutó és az ősz friss zöldségellátásához jó
kultúrállapotot hagy vissza. Vadon előforduló változata a Kárpát-medencében ősho­
nos, ezért hungarikumnak tekinthető.
Magtermése - függetlenül a termőhelytől - a következő:
pannon bükköny 0,6--1 ,O t/ha,
búza támasznövény l ,0-2, 0 t/ha.

14. ábra. Pannon bükköny

458 MAGHOZÓ PANNON BÜKKÖNY

13.2. Biológiája és fiziológiája

A pillangósok Vicia nemzetségébe tartozó Vicia pannonica CR. áttelelő egyéves lágy
szárú, alacsony növésű, teljes virágzásban - támasznövény között is - legfeljebb
40-50 cm magas növény. Kiváló fagytűrő képességgel rendelkezik, függetlenül attól,
hogy géncentrumát egyes szerzők mediterrán térségűnek is tarják.
Gyökérzete. Főgyökere 80-100 cm mélyre hatoló fejlett orsógyökér, vékony, el-
ágazó oldalgyökerekkel, amelyeket gazdagon borítanak a gyökérgümők.
Hajtásrendszere. A főhajtás legfeljebb 20-50 cm, tőben elágazó, felemelkedő és
gyengén kúszó. A hajtások !ágyak, molyhosan szőrözöttek. Virágzás idejére rendsze-
rint kopaszok.
Levélzete. A lomblevél párosan-szárnyasan összetett. A levélgerinc rövid, gyengén
fejlett és kacsban végződik. A lomblevél rövid nyelű vagy ülő, rajta 7-9 pár igen rö-
vid nyelű levélkével. A levélkék 10-20 mm hosszúak és 2-5 mm szélesek. Alakjuk
hosszúkás, keskeny visszás-tojásdad. Csúcsuk tompa vagy kicsípett, rövid hegyes
szálkában végződik. Szélük ép, felületük szőrös. A pálhalevél hegyes csúcsú.
Virágzat és virág. Virágzata tömör, 2---4 virágból álló fürtvirágzat. A virágzati
tengely rövid. A virág 15-18 mm hosszú, rövid kocsányú, lehajló. Színe szennyes
sárgásfehér.
Termés és mag. A hüvely 20-30 mm hosszú, 7-9 mm széles, lelógó, világosbar-
na, 2-8 magvú. Ezermagtömege 35-50 g.

13.3. Biológiai alapok

Hazánkban kultúrváltozatának termesztésével már a XIX. század második felében
foglalkoztak, mint tájfajtávaL Nemesítéséhez 1920-1930 között Legány Ödön kez-
dett. Az általa előállított fajta a Hatvani pannonbükköny nevet kapta.
További nemesítése Sopronhorpácson folyt. Jelenlegi fajtafenntartója a karcagi
intézet.

13.4. Termőhelyigénye

Talajigénye: elsősorban a középkötött mezőségi vályog és a középkötött erdőtalajok

növénye. Megél gyakorlatilag az ország mindazon talaj ain, ahol vetése a kalászos tá-
masznövénnyel ősszel kellően beáll, és tavasszal belvíz nem veszélyezteti.
Éghajlatigénye: fagytűrő képessége kiváló, a hómentes teleket is jól bírja. Szára-
zabb tavaszokon is jól fejlődik, de virágzásának kezdete előtt 1-2 nevelő esőt meg-
hálál. Generatív szakaszának idején a szárazságot is elviseli.
Környezetigénye: kiváló alkalmazkodóképességű. A talaj jó kultúrállapotát meg-
hálálja. Akácmoly, ápion és zsizsik veszélyeztetheti generatív szakaszában, ezért a
tábla szélén akác, elhanyagolt dűlőút és mezsgye ne legyen.
 MAGHOZÓ PANNON BÜKKÖNY 459

13.5. A termesztés módszere

13.5.1. Előveteményigénye

Előveteménye őszi kalászos legyen. Utána őszi búza, takarmánynövények, zöldség-

félék következhetnek Ne kerüljön utána pillangós.
Hüvelyes- és lucemafélék előtte a szaporítótáblán nem termeszthetök 2 éven belül.

13.5.2. Talaj-előkészítése

A tarlóhántás és a kultúrállapot-javító, gyomirtó tarlóápolás után szeptember elején

készítsük el a magágyat, amit hagyjunk természetes módon ülepedni.

13.5.3. Tápanyagellátása
Tápanyagellátásánál mind a bükköny, mind a búza támasznövény 1-1 t/ha termésé-
vel felvett tápanyagat kell alapul venni, ami a következő:
pannon bükköny őszi búza (támasznövény) összesen
kg/ha kg/ha kg/ha
nitrogén (N) 40 27 67
foszfor (P 2 0 5) 18 ll 29
kálium (K20) 8 18 36

A két növény együttes tápanyagát a búzamagágy készítésével kell szeptember

végén a talajba dolgozni. Fejtrágyát csak akkor kapjon, ha a búzavetés rosszul te-
lelt át. Ebben az esetben legfeljebb 20 kg/ha N hatóanyagat kell fejtrágyaként ki-
juttatni.
13.5.4. Vetése
Zöldtakarmánynak vetve nem igényel ápolást - hiszen gazdasági haszonállatainkkal
feletetjük-ezért a továbbiakban a magfogás céljából vetett pannon bükkönyt tárgyal-
juk részletesen.
45. táblázat. Maghozó pannon bükköny vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő x. 1-10.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 4-6 cm
Vetési mód sávos 2 m bevetett + 70 cm szelekciós út
Csíraszám 200 db/m2
24 db/fm
Ezermagtömeg 40 g
Támasznövény csíraszáma 100 db/m 2 őszi búza
12 db/fm
460 MAGHOZÓ PANNON BÜKKÖNY

A 45. táblázat folytatása

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 15%, legfeljebb

Sávosan kell vetni, 2 m vetés és 70 cm idegenelő- és gyomirtó út, valamint a szem-

lét végző vetőmag-felügyelő munkájának elősegítésére. A pannon bükköny vetéséhez
a 45. táblázat ad útmutatót.
13.5.5. Ápolása
Gyomirtását márciusban végezzük. Ha gyomirtása nem járt kellő sikerrel, az apró
szulákot, a mogyorós ledneket és a sávos bükkönyt a szelektátó utakról kézzel kell ki-
szedni, mert magjaik a vetőmagból csak nehezen távolíthaták el.
Betegségei: hüvely-, levélfoltosság, rozsda, peronoszpóra, lisztharmat (V).
Kártevők: bükkönycsipkéző bogarak, bükkönyápion (V!), akácmoly (C!), szöszös
bükköny-zsizsik (ZV!).
Megporzása a tábla szélére kihelyezett háziméh-családokkal segíthető elő.
Szelekció: betegségre szükségtelen szelektálni. Az idegen, kék és a bíbor virágszí-
nű növényeket el kell távolítani.
Ellenőrzés: két szántófóldi szemlére kerül sor: virágzáskor és éréskor.

13.5.6. Betakarítása
Amikor a hüvely 70-80%-a érett - utávirágzások elkerülése érdekében - lombtala-
nítsuk Ezt követően 4-6 nappal kis fordulatszámú dobbal, lassú menettel takarítsuk
be. Magja könnyen felrepedhet
A nyers magtermést a búzától szét kell választani, majd a vetőmagot előtisztítani,
és 14 napon belül zsizsikteleníteni kell. A szétválasztás kis tételben csigatriőrrel, na-
gyobb tömegnél szelektorral történhet.
Szalmája értékes juhtakarmány. Aláforgatott szár- és gyökérmaradványai, valamint
árvakelése javítja a talajállapotot Az árvakelést a gyomok magkötése előtt kell a talajba
dolgozni.
13.5.7. A vetőmag minőségi követelményei
Súgetelőtávolság SE-E-nél 200m, 1-11. fokúnál100 m. Pannon bükkönyben szöszös
és sima bükköny SE-E szaporítási fok esetén legfeljebb 0,1 %, 1-11. fokúnállegfeljebb
4%, sávos bükköny pedig legfeljebb 2 db/l 00 db mag lehet. A 85% ép csírába 20 db
kemény héjú mag megengedett. Vetőmagjának minőségi követelményei megegyez-
nek a tavaszi bükkönynél leírtakkal (lásd a 43. táblázat a tavaszi bükkönynél).
 14. Szarvaskerep

14.1. Jelentősége
A szarvaskerepet hazai viszonylatban több célból is hasznosítják Rendszeres összete-
vője a legelő, kaszáló és remediációs gyepeknek Szántóföldön zöld- és széna termését
rendszerint kérődzőkkel etetik fel. Magját kizárólag továbbszaporításra termesztik.
A különböző gyepkeverékekben a gyep jellegétől függően 5-50% százalékban
szerepelhet több fű- és pillangós komponens mellett. Magasabb részarányban, a szá-
mára is kedvezőbb humid éghajlat mellett, nem agresszív társnövényekkel (réti per-
je, réti komócsin) telepítve alkalmazzák A vadon előforduló növény magja eseten-
ként (80-90%-ban) kemény héjú lehet.
Termése 4-6 éven át évente egyszer kaszálható. (Sarjúját előnyösebb legeltetni.)
Szántóföldi termőhelyenként az alábbi tömeget adja:
Szántóföldi termőhely széna, t/év
l. középkötött mezőségi talajok 1,8-2,6
II. középkötött erdőtalajok 2,0-3,0
III. kötött réti talajok 1,2-2,3
IV. homoktalajok (mésztelenek) 0,8-1,5
V. termő és javított szikesek 1,0-1,8
VI. sekély termőrétegű talajok 1,3-2,1

14.2. Botanikáj a és fiziológiája

A szarvaskerep (Lotus corniculatus L.) a zárvatermők törzsébe, a kétszikűek osztá-
lyába, a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak családjába, a kerepfélék nemzetsé-
gébe tartozó faj. Származási helye és egyben géncentruma Dél-Eurázsia.
A faj termesztett tagja a közönséges szarvaskerep (Lotus corniculatus ssp. cornic-
ulatus) évelő növény (15. ábra).
Gyökérrendszere fejlett karógyökérből és nagyszámú oldalgyökérből áll. A gyö-
kérzet a talajfelszínhez közel rizómában (gyökértözsben) végződik. Járulékos gyöke-
rek és szárak létrehozására azonban nem képes. Bárminemű (stressz hatására bekö-
vetkező) sérülése alapvetően megszabja perzisztenciáját. A gyökérzet lassan nő, tel-
jes hosszúságát csak négy év után éri el. Inkább a talaj felszínközeli részét behálózva
jut vízhez és a felvehető tápanyagokhoz.
Aszár hossza változó, rendszerint 15-40 cm attól függően, hogy melyik növedé-
kéről van szó. Kaszálás nélkül folyamatosan nő, esetenként 60-70 cm-es hosszúságot
is elér. Típusát tekintve felálló, elterülő és átmeneti formái vannak.
462 SZARVASKEREP

Levele összetett, öttagú. Egy csúcsi

15. ábra. Szarvaskerep
(apikális), két oldalsó (laterális) és két
alapi (bazális) tagból áll. A levélkék alak-
ja taxonómiai bélyeg. A levélszélek épek.
A virág jellegzetesen pillangós. Ösz-
szetett gomb virágzatot alkot, de annak
tömöttsége, a benne található virágszám
miatt korántsem olyan mértékű, mint a
vörös here vagy fehér here faj oknál. A vi-
rág sárga színű.
Termése hosszú, egyenes hüvely.
Színe kezdetben sötétzöld, majd lila és
ismét (egyre halványabb) zöld, éretten
megbarnul. A színváltozásai alapján kö-
vethető a benne található magvak érett-
ségi állapota. A szarvaskerep magvai
csaknem gömb alakúak, ami nagy
előnyt jelent a tisztításnál és a vetésnéL
A maghéj színe olaj- vagy bíborbarna,
túlérésben sötét barna, rendszerint sötét-
barna vagy fekete foltokkal tarkított. A
l ,5-2,0 cm-es hüvelyekben 6-9 mag, a
jól fejlett 3-Scm-es hüvelyekben 18-22
mag található.

14.3. Biológiai alapok

Talajigénye: elsősorbana savanyú kémhatású erdőtalajok, az öntés és a sekélyebb
termőrétegű, lejtős vagy erodált talajok, valamint a mész nélküli laza homoktalajok
növénye. Az Alföld mezőségi és jó kultúrállapotú réti agyag talajain is díszlik.
Éghajlatigénye: csapadékban gazdagabb időjárást igényel, de megél átlagos csa-
padékellátottságú termőhelyeken is. Szárazabb termőhelyeken csak öntözve ad elfo-
gadható jó termést.
Környezetigénye: elsősorban a Dunántúl és az Északi-középhegység növénye.
Alkalmazkodóképessége jó, de az extenzív viszonyokat nem kedveli.

14.4. A termesztés módszere

14.4.1. Elővetemény

Az apró magvú szarvaskerepnek jó előveteményei azok a kultúrnövények, amelyek

viszonylag korán lekerülnek, a talaj felső szintjét aprómorzsás állapotba hozzák, a te-
lepítés idejére biztosan elbomló gyökérmaradványaik pedig nem zavarják a magágy
 SZARVASKEREP 463

kialakítását. Őszi betakarítású kukorica, napraforgó vagy későn magot érlelő növény
ne legyen előveteménye.
A későn lekerülő növények, mint a szemes kukorica, burgonya, cukorrépa, szója,
olajtök után a túl későn elvégzett szántás, illetve a tavasszal rendszerint igen korai
szántáselmunkálás miatt a vetőágy minősége nem lesz tökéletes, ami különösen szá-
raz tavaszon fokozott csírapusztulással, illetve a kettős keléssei jár.

14.4.2. Talaj-előkészítés

Gyökérágyra viszonylag igénytelen, de a magágyra igényes. Nyáron betakarított elő­

vetemény után a tarlóhántás és a hántott tarló árpolása, zárása elengedhetetlen.
Az őszi szántás ne maradjon későre. Homokon ősszel ne szántsunk. Tömött, ap-
rómorzsás magágyat kíván.

14.4.3. Tápanyagellátása
A szarvaskerep l tonna szénaterméséhez az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N): 22 kg/t mész (CaO) 15 kg/t
foszfor (P 20 5): 8 kg/t magnézium (MgO) 2 kg/t
kálium (K20): 17 kg/t
Szénaterméséhez a tápanyagadagok a 46. táblázat és a függelék segítségével szá-
míthatók ki.
46. táblázat. A szarvaskerep tápanyagigénye (széna), kg/ l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 22 20 18 17 16
I. P20s 12 10 8 7 6
K20 21 20 17 15 13
N 23 21 19 18 16
IL P20s 14 12 10 9 7
K20 23 21 19 17 14
N 23 22 20 19 18
III. PzOs 15 13 ll 9 8
KP 25 23 21 20 18
N 26 24 23 20 18
IV. PzOs 16 14 13 ll 10
K20 25 24 22 20 18
N 28 27 25 23 22
v. PzOs 16 15 14 12 10
K20 26 25 23 20 18
N 27 26 24 22 21
VI. PPs 15 13 ll 9 8
Kp 26 24 22 21 19
464 SZARVASKEREP

Attól ftiggően, hogy szénatermés vagy magtermés céljából telepítjük, csak a N-el-
látásban van különbség. A foszfor- és káliumadag mindkét esetben azonos. A nitra-
gént a szénatermésre adja meg a táblázat. Az azévi szénaterméshez a N-t tavasszal
fejtrágyaként kapja. Magtermesztéshez vetéskor kell adni a nitrogén 50%-át, majd
évente a tavaszi vegetáció megindulása után 20 kg-ot hektáronként.

14.4.4. Telepítése
Telepítésének módszerét a 47. táblázat mutatja.
47. táblázat. Szarvaskerep telepítése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő III. 10-25. megkésett tavaszon III. 25. után is vethető,
VIII. 15-25. nyári vetése csak kelesztő öntözéssel,
Sortávolság 12 cm önritkulása 20% az első évben telepítési
Vetésmélység 1-2 cm módok:
Csíraszám 1200 db/m2 l. tavaszi árpával 200 csíra1m2 takarónövény
Csíraszám, ha 12 cm a sortáv 156 db/fm 2. őszi kalászosra vetve tavasszal 300
Ezermagtömeg 1-1,3 g növény1m2-ig búza
3. tiszta vetésben tavasszal
4. másodvetésként augusztusban
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 13%, legfeljebb

14.4.5. Ápolása
Talaját, ha tömörödött, az áttelelés után, még a sarjadás előtt fogasaini kell. Magfo-
gás esetén tavasszal herbicides gyomirtást igényel. Leggyakoribb gyomnövényei: tar-
lóvirág, apró szulák, vadrepce, keserűfű, fehér libatop, mezei acat, útszéli zsázsa,
kalincaínfű, repcsényretek, mezei tarsóka, lándzsás útifű, muharfélék, kakaslábfű.
Betegségei: lisztharmat (V!) és rozsda.
Kártevői: csipkézőbogarak (V), kabócák és drótférgek (V!).
Öntözése a termőtáj án kívüli területeken, pl. az Alföldön indokolt.
Betakarítása: az első évben szeptemberben virágzáskor, a második évtől a virág-
zás kezdetén, május végén, június elején egyszer kaszálható. Későn vágva szénája ke-
serű. Sarjúját előnyösebb legeltetni.

14.5.6. Vetőmagtermesztése
Homogén mezőségi vagy erdőtalajra telepítsük. A magtermő táblán a megelőző 3 évben
azonos vagy rokon fajú pillangós növény nem lehet. Előveteménye kalászos legyen.
 SZARVASKEREP 465

A szükséges súgetelőtávolság más fajtáktól 200 m. A szigetelőtávolságon belül

előforduló, azonos fajú egyedeket virágzásuk kezdete előtt el kell távolítani.
Szántóföldi szemlére a fővirágzás kezdetén és az érés kezdetén kerül sor.
A tábla arankától és vadzabtóllegyen mentes, de a többi veszélyes gyom sem for-
dulhat elő.
Magkártevöi: szarvaskerep-magdarázs, bimbógubacsszúnyog (V!), hüvelyesgu-
bacsszúnyog (V!), cickányormányosok
Magot a második, harmadik vagy a negyedik évben az első növedékről fogjunk.
Június végén, július elején, a virágzás kezdetétől számított négy hétre érik. Az érés je-
le: a hüvelyek világoszöldre és világosbarnára színeződtek. Az öntözött szarvaskerep-
ről az Alföldön a második növedékről fogjunk magot.
Két menetben takarítsuk be. Vonódott állapotban, a reggeli órákban csépeljük
Lombtalanítva vagy érésszabályozóval kezelve is aratható. Magja erősen pereg.
Magtermése 80-130 kglha. Szalmahozama 2-2,5 t/ha. Kiváló juhtakarmány. Vető­
magjának minőségi követelményeit a 48. táblázat tartalmazza.

48. táblázat. A szarvaskerep vetőmag minőségi követelményei

Idegenmag-tartalom,
Csírázó- Kemény legfeljebb Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítási képesség, mag, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, legfel- legfeljebb, legfeljebb,
% összesen,*
% jebb,% gyom,** % g
%
db/minta
SE-E
80 40
0,3 o
98 13 30
I-II. fok 1,0 15
* Idegen mag: aranka 0, vadzab 0, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, 1-11. fokúban 5 db a
megengedett mintánként.
** Káros gyom: keskeny levelű útifű, juhsóska. Somkóró SE-E 0, 1-11. fok 0,3%.
EGYNYÁRI ÉS ÁTTELELŐ SZÁLASTAKARMÁNYOK

15. Tavaszi vetésűek

15.1. Zabos bükköny
15.1.1. Jelentősége

A tavaszi keverélctakarmányok közül a legismertebb. Rövid tenyészidejű, egyszer ka-

szálható. Európa mérsékelt éghajlatú övezetében mindenütt ismert. Hazai termőterülete
4-5 ezer hektárra becsülhető. Etethető zölden, silózva és szénának szárítva. Fontos sze-
repet tölthet be a juh, a ló és a szarvasmarha takarmányozásában, mindenekelőtt ott, ahol
kicsi a gyepterület Viszonylag hosszú ideig etethető jelentősebb minőségromlás nélkül.
Termése zöldtakarmány, ami évjárattól és a talaj állapotától ftiggően szántóföldi
termőhelyenként a következőképp alakul:
l. középkötött mezőségi talajok 16-20 t/ha,
Il. középkötött erdőtalajok 15-18 t/ha,
III. kötött réti talajok 15-20 t/ha,
IV. laza és homoktalajok 13-16 t/ha,
V. szikes talajok 13-17 t/ha,
VI. sekély termőrétegű talajok 13-17 t/ha.

15.1.2. Biológiai alapok

Zabból és tavaszi bükkönyből kielégítő a fajtaválaszték Törekedni kell a vegetatív típu-
sú fajták kiválasztására.
15.1.3. Termőhelyigénye

Talajigénye: mindazon talajok alkalmasak, amin kora tavasszal márciusban vethető.

Termesztésére a kisebb, az állattartó telephez közelebbi táblákat célszerű választani.
Éghajlatigényére jellemző a hőmérsékleti szélsőségek tűrése. A csapadékos idő­
járást viszont kedveli a társítás mindkét tagja. Tavasszal, mihelyt művelhető a talaj,
lehet vetni. Nagy termésre akkor számíthatunk, ha márciusban foldbe kerül és az áp-
rilis-május az átlagosnál csapadékosabb.
Környezetigénye. Alkalmazkodóképessége mind a két növénynek jó, ezért exten-
zív gazdálkodási feltételek között is megterem közepes kultúrállapotú talajokon is.
Tarackos gyomokkal fertőzött ta1ajba nem való.

15.1.4. A termesztés módszere

15.1.4.1. Elővetemény

Könnyen beilleszthető a vetésszerkezetbe, az előveteményekre nem igényes. Több-

nyire kalászos, kukorica vagy napraforgó után következik. Nem lehet előveteménye
 ZABOS BÜKKÖNY 467

zab és olyan növény, amiket olyan herbicidekkel kezeitek, amik a bükkönyre toxiku-
sak. Kiváló előveteménye az őszi gabonáknak, az őszi káposztarepcének, az áttelelő
magrépának. Mivel területe legkésőbb június 20-25. között felszabadul, tervezhető
utána tarlóvetés is.
15.1.4.2. Talaj-előkészítés

A talajtípusok sajátosságaira vonatkozó agronómiai szabályokat figyelembe véve,

talaj-előkészítése megegyezik a tavaszi árpánál és a zabnál leírtakkaL Bár alapvetően
nem igényel őszi mélyszántást, akkor ajánlatos a forgatásos mélyebb alapművelés, ha
betakarítása után öntözés és másodvetés következik.

15.1.4.3. Tápanyagellátás

A zabosbükköny l tonna zöldterméssel az alábbi tápanyagot veszi fel:

nitrogén (N) 2,5 kg mész (CaO) l, l kg
foszfor (P 20 5) l ,2 kg magnézium (MgO) 0,6 kg
kálium (K 20) 3,5 kg
A tervezhető terméshez a tápanyagot a 49. táblázat és a fiiggelék adataiból számítható
ki. Talajvizsgálat hiányában a táblázat közepesen ellátott oszlopának az adataiból kell ki-
indulni.

49. táblázat. Az egynyári és áttelelő szálas takarmányok tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 5,4 4,7 4,0 3,7 3,5
I. PzÜs 1,8 1,5 1,2 l ,l 1,0
K20 4,3 4,0 3,5 3,3 3,0
N 6,0 5,3 4,5 4,1 3,8
II. P205 2,1 1,7 1,4 1,2 1,1
K20 4,5 4,2 3,7 3,5 3,2
N 4,8 4,5 4,0 3,7 3,5
III. PzÜs 2,2 2,0 1,7 1,5 1,3
K20 4,3 4,1 3,8 3,6 3,4
N 6,0 5,5 5,0 4,8 4,7
IV. P205 2,7 2,3 2,0 1,8 1,7
K20 5,2 4,5 4,0 3,7 3,5
N 5,5 5,1 4,6 4,5 4,4
v. P205 2,3 2,0 1,8 1,6 1,4
KzÜ 5,6 4,1 3,7 3,4 3,2
N 6,0 5,3 4,5 4,2 3,9
VI. P205 2,1 1,7 1,4 1,2 l, l
KP 4,5 4,2 3,8 3,4 3,1
A táblázat. adatai a következő növények tápanyagigényének kiszámításához használhatók: zabos-
bükköny, moharfajok, takarmányrepce, réparepce, facélia
468 ZABOSBÜKKÖNY

15.1.4.4. Vetés
Lehető legkorábbi vetést igényel. Április első dekádja az utolsó vetésidő. A takarmány
mennyisége és minősége szempontjából egyaránt kedvező 80:20 = zab:bükköny tömeg-
arány, vagy m 2-ként zabból 250-300, tavaszi bükkönyből 160-200 db csírázóképes
mag 3-4 cm mélyre vetve. A vetőmagot indokolt csávázni. Vetés előtt össze lehet a két
faj vetőmagját keverni, de a vetéskor az osztályozódás elkerülésére folyamatosan keve-
rés szükséges. A vetés a szegélyek vetésével kell kezdeni. Egyszerübb vetőgépekhez
magtakaró fogast kell kapcsolni, majd sima vagy gyűrüs hengerrel zámi a talajt.
Vetésekhez útmutató az 50. és az 51. táblázatok.

50. táblázat. A zabos bükköny

Értékszámok
Megnevezés
2
csíra, db/m csíra, db/fm ezermagtömeg, g
Zab 250 30 30
Tavaszi bükköny 200 24 50
Összesen 450 54 -

Vetésidő III. I-IV. l O.

Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 4 cm
Betakarítás* VI. 10-30.
Zöldtömeg 13-20 t/ha
Csírázás zab, tavaszi bükköny legalább 85%
Tisztaság zab, tavaszi bükköny legalább 99%
* Betakarítási optimum a tavaszi bükköny teljes virágzásakor van.

51. táblázat. A zabosborsóstavaszi bükköny

Értékszámok
Megnevezés,
csíra, db/m2 csíra, db/fm ezermagtömeg, g
Zab 300 36 30
Takarmányborsó 50 8 200
Tavaszi bükköny 100 12 50
Összesen 450 56 -
Vetésidő lll. l 0-IV. l O.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 4 cm
Betakarítás* VI. 10-30.
* A betakarítási optimum a borsó kifejlődött, de zöldhüvelyes állapotában és a bükkönyvirágzás
kezdetekor van.
 TAVASZI TAKARMÁNYREPCE 469

Az 51. táblázatfolytatása

Értékszámok
Megnevezés,
csíra, db/m 2
l csíra, db/fm l ezermagtömeg, g
Zöldtömeg 14-18 t/ha
Csírázás: zab, tavaszi bükköny legalább 85%
takarmányborsó legalább 80%
Tisztaság: zab, tavaszi bükköny,
legalább 99%
takarmányborsó

15.1.4.5. Növényvédelem, növényápolás

A gyomok, kártevők, kórokozók megjelennek ugyan a zabos bükkönyben is, de a ke-
verék gyors növekedésével, jó gyomelnyomó képességével minimálisra csökkenti a
védekezés szükségességét. A gyakorlat nem számol kémiai növényvédelemmeL

15.1.4.6. Érés és betakarítás

Zöldetetésre tömegtakarmányt legkorábban május végén, június elején ad. A termés-
mennyiség és -minőség legkedvezőbb összhangját a zab bugahányása mutatja. A ter-
més etethető zölden, készíthető belőle szilázs, szenázs, szénának szárítva lovak ta-
karmánya.
A zab vetőmagtermesztése az első kötetben található, a Gabonafélék cím ű részben,
a tavaszi bükkönyé pedig ebben a kötetben.
Vetőmagjának szaporításához gyakorlati megoldás: a termelőnek a zabos bükköny
legkésőbbre maradó kaszálásából l 0%-nyi területet magtermésre meghagyni.

15.2. Tavaszi takarmányrepce

15.2.1. Jelentősége

Az utóbbi években jelentkezett állati betegségek, a termelési szerkezet megváltozása,

az extenzívebb gazdálkodásra való részleges áttérés újból az egyszerűbb és igényte-
lenebb takarmánynövények termesztésére irányítják a figyelmet. A nagygazdaságok
kialakulásával a szántóföldi zöld szálas és lédús takarmánynövények nagy része hát-
térbe szorult.
Az állati termékek iránti igények gyors növekedésével a koncentrált takarmányok
iránti igény növekedett.
Fő és másodvetésre egyaránt alkalmas keresztes virágú zöldtakarmány zöldtöme-
ge szántóföldi termőhelyek szerint:
I. középkötött mezőségi talajokon 25-40 t/ha,
II. középkötött erdőtalajokon 20-36 t/ha,
III. kötött réti talajokon 15-30 t/ha,
470 TAVASZITAKARMÁNYREPCE

IV. laza és homoktalajokon 5-15 t/ha,

V. szikeseken 10-20 t/ha,
VI. sekély termőrétegű talajokon 8-20 t/ha.

15.2.2. Botanikája és fiziológiája

A takarmányrepce (Brassica napus var. annuus) a zárvatermők törzsébe, a kétszikű­
ek osztályába, a mustárolaj-tartalmúak rendjébe, a keresztvirágúak családjába, a
Brassica nemzetségbe tartozik. A Brassica napus L. em. Metzg. subps. napus alfajt
káposztarepeének vagy repcekáposztának nevezik. Közeli rokona a karórépa (Brassi-
ca napus L. em. Metzg. subps. rapifera). Szintén közelebbi rokona a tarlórépa (Bras-
sica rapa L. subps. rapa) és a réparepce (Brassica napus L. subps. olifera).
A takarmányrepce őszi alakjának élettana nem ismert, csak természetből kiindult
populációi vannak. A Brassica napus faj önálló fennmaradását öntermékenyülő
(80-l 00%-os) tulajdonsága tette lehetővé.
Az interspecifikus kereszteződés után létrejövő őszi amfidiploid Brassica napus
sajátos evolúció következtében alakult ki a Nyugat-Mediterrán térségben úgy, hogy a
szülőfajok spontán elterjedési területükön találkoztak. A poliploidizáció termékeny
utód fennmaradását biztosította. Az őszi levélrepeéből származtathaták az egyéves
(tavaszi, ill. nyári) és a kétéves (őszi) subsp. napus kultúrformák.
Gyökere főgyökérrendszer, amelynek hosszúsága mindössze 15-30 cm. Gyökér-
nyaka 1-1,5 cm vastag, alatta sok oldalgyökér fejlődik.
Szára vastag ( 1-1,5 cm) hengeres, dudvás, alul fásodó. Bő vízellátás es etén végig
leveles.
Levelei szórt állásúak. Az első levelek kevésbé tagoltak. A középső és az alsó le-
velek alsó része nagyon tagolt, bemélyedéseik elérik a főeret. A kifejlett levelek kis-
sé szőrözöttek, a viasztól kékesszürke színűek. A fonákon az erek kidomborodnak.
Virágzatán a kétivarú keresztes virágok fürtökben helyezkednek el. A magház fel-
ső állású. A virágok főként öntermékenyülők.
Termése becő. A magvak a hártyás ál válaszfalon fejlődnek. A mag majdnem göm-
bölyű, sötétbarna, fekete. A becő 15-40 magot tartalmaz. Ezermagtömege: 4-6 g.
Zöldtömege szántóföldi termőhelyenként a következő:
I. középkötött mezőségi talajok 35-40 t/ha,
II. középkötött erdőtalajok 20-36 t/ha,
III. kötött réti talajok 15-30 t/ha,
IV. laza és homoktalajok 5-15 t/ha,
V. szikesek 11-20 t/ha,
VI. sekély termőrétegű talajok 8-20 t/ha.

15.2.3. Biológiai alapok

A tavaszi takarmányrepeéből egy fajta van, az 'Emerald', amelyet 1980-ban minősí­
tettek Magyarországon az Angliában nemesített fajtából.
 TAVASZI TAKARMÁNYREPCE 471

15.2.4. Termőhelyigénye

Talajigény: a középkötött és az annállazább talajok kedvezőek számára. Jó, ha a ta-

laj enyhén lúgos, de hamész van a talajban, akkor a 6-os pH-értéket is elviseli.
Éghajlatigény: a hűvösebb, mérsékelten meleg, nagyobb fagyoktól mentes ter-
mőhelyeket kedveli. Mindössze -3 °C-os talajmenti fagyot képes elviselni. Enyhe
teleken áttelelhet és tavasszal áprilisban egy kaszálást is ad. Ez esetben eléggé kiszá-
rítja a talajt.
Környezetigény: a tavaszi takarmányrepce a Dunántúlon és Észak-Magyarorszá-
gon sikeresebben termeszthető, mint a Nagyalfóldön. Alkalmazkodóképessége jó, az
intenzívtől az extenzív gazdálkodás feltételei között is jól megél. Talaja legalább kö-
zepes kultúrállapotú legyen.

15.2.5. A termesztés módszere

15.2.5.1. Elővetemény

Jó előveteményei az őszi és tavaszi kalászosok, megfelelőek a kukorica, a naprafor-

gó, a burgonya, az olajlen, a gyógy- és fűszernövények. Cukorrépa, keresztesvirágú-
ak, pillangósok, valamint zöldségfélék a betegségek terjesztése miatt ne legyenek elő­
veteményei. Önmaga után 3-4 évre kerülhet vissza. Utána valamennyi keresztes vi-
rágú növényen kívül a legtöbb növény következhet.

15.2.5.2. Talaj-előkészítés

Nyáron lekerült elővetemény után sekélyen tarlóhántás, amelyet a talaj lezárása kö-
vet. A rendelkezésre álló időtől és talajállapottól fúggően a tarlóápolás következik,
amit szintén talajlezárás követ. Szeptember végén, október elején 20-25 cm mélyen
őszi szántást kell végezni.
Őszi betakarítású elővetemény után szárzúzás, majd őszi szántás következzen.
Tavasszal, március elején aprómorzsás, laza, de ülepedett, üregmentes magágyat
kell készíteni, amely 5 cm alatt kissé tömörített legyen. A másodvetésű takarmány-
repeének hasonló magágy kell.

15.2.5.3. Tápanyagellátás
A tavaszi takarmányrepce l tonna zöldtömege az alábbi tápanyagmennyiséget veszi
fel a talajból:
nitrogén (N) 2,8 kg/t mész (Caü) 1,1 kg/t
foszfor (P 20 5) 1,3 kg/t magnézium (Mgü) 0,6 kg/t
kálium (K20) 3,4 kg/t
Termőhelytől fúggően a tervezhető termésnek megfelelően számítható ki a szüksé-
ges tápanyag a 49. táblázatból a zabosbükkönynéL
A foszfor-, káliumszükséglet egészét az őszi szántással, a nitragént tavasszal a
magágyba kell adni.
472 TAVASZITAKARMÁNYREPCE

15.2.5.4. Vetés

A vetőmagot mindenképpen csávázni kell a talajban lakó kártevők és károkozák miatt.

Apró magja csak jó állapotban lévő vetőgéppel vethető. Akivetendő csírázó mag 2-2,2
millió/ha. Elérendő növényszám jelentős ritkulás után legalább l ,2 millió/ha legyen. A
vetőmag csírázóképessége legalább 85%-os, tisztasága legalább 98%-os legyen.
Többnyire tisztán vetik, de takarmányborsóval keverve is vethető jobb termőhelye­
ken. A vetési útmutatója az 52. táblázat tartalmazza.

52. táblázat. Tavaszi takarmányrepce

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő a másodvetésű vethető keverék-
- fővetésű III. 10-IV. 15. takarmány után is májusban
- másodvetésű VII. !O-VIII. 10. laza talajon 3 cm-ig évjárattól és
Sortávolság 12 cm talajtól függően eltérő lehet;
Vetésmélység l-2 cm 60 db/m2 még jó tömegű lehet
Csíraszám 220 db/m2 30 db/fm szigetelőtávolság vetőmag-
Termőnövény !20 db/m2 szaporításkor:
Ezermagtömeg 4-ó g - szuperelit és elit l OOO m,
- I. fokú szaporítás 800 m
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom ll%, legfeljebb

15.2.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomosadásra a kezdeti fejlődés időszakában érzékeny. Vetés előtti kezeléssei lehet

védekezni a gyomok ellen. Fontosabb gyomok: varjúmák (Hibiscus trionum), fekete
ebszőlő (Solanum nignum), béla zab (Avenafatua), repcsényretek (Raphanum rapha-
nistrum), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris). Legveszélyesebb gyomok a galaj
(Ga/ium) fajok. Gondot jelenthet a nagy széltippan (Apera spica-venti), a fehér mus-
tár (Sinapis alba), a csalán (Urtica dioica), a pipitér (Anthemis arensis), a székfű
(Matricaria), a keserűfű (Polygonum) fajok, a kakaslábfű (Echinochlea crus-galli).
A tavaszi repce legfontosabb betegségei a fodros mozaikosodás, a lisztharmat, a fe-
hérpenészes tőszáradás, valamint a baktériumos feketeerűség. Betegségek ellen takar-
mánynak vetett repeében csak szakszerű termesztési módszerekkellehet védekezni.
Számos állati kártevő közül a bagolylepkék, a levéltetvek, a repcebolha és a repce-
darázs a legfontosabbak. Ellenük is elsősorban termesztési módszerekkel (elővetemény
stb.) lehet csak védekezni.
15.2.5.6. Öntözés

Szárazabb viszonyok között csak öntözéssel ad második növedéket Különösen fon-

tos az öntözés kötött talajokon és az Alfóldön. Másodvetés esetén legtöbbször szük-
séges a kelesztő öntözés, de 1-2 alkalommal a nevelő öntözés is nélkülözhetetlen le-
het. Alkalmanként legalább 40-60 mm-es vízadag kijuttatására lehet szükség.
 RÉPAREPCE 4 73

15.2.5.7. Érés és betakarítás

A tavaszi takarmányrepce kaszálva zölden etethető, de silózva is kiváló takarmányt
ad. Zsenge állapotában lehetséges a legeltetése is.

15.2.5.9. Vetőmagtermesztése

Vetőmagtermesztése mezőségi talajokon, illetve erdőtalajokon sikeres. Rokon faj

(keresztes virágúak) 5-6 éven belül ne legyen előtte. l OOO m izoláció szükséges szu-
perelit és elit szaporításoknál, az első foknál 800 m is elég. A magkártevők elleni vé-
dekezésre is szükség lehet, főként a repce fénybogár és a repcebecő-ormányos okoz-
hat károkat
Szántóföldi ellenőrzést virágzásakor és éréskor végeznek. Érett magjából a vadrep-
ce és a repcsényretek magja nehezen tisztítható.
Vetőmagjának követelményei azonosak az olajnövényű őszi káposztarepeééveL

15.3. Réparepce
15.3.1. Jelentősége

A réparepce rövid tenyészidejű, dús levélzetű egynyári, esetenként áttelelő, lédús ta-
karmányt adó értékes tömegtakarmány. Legeltethető és kaszálható, rövid tenyészide-
je miatt a kettőstermesztésben alkalmazható. Tehenek, juhok kiváló zöldtakarmánya.
Zöldtömege 2, ritkán 3 növedékével az alábbi:
I. középkötött mezőségi talajok 15-40 t/ha,
II. középkötött erdőtalajok 10-30 t/ha,
III. kötött réti talajok 10-25 t/ha.

15.3.2. Botanikája és fiziológiája

A réparepce a Brassica rapa L. subsp. oleifera Metzg. a tarlórépa közeli rokona,
egyesek szerint annak hosszabb szárat nevelő változata. A réparepce a zárvatermők
törzsébe, a kétszikűek osztályába, a mustárolaj-tartalmúak rendjébe, a keresztesvirá-
gúak (Brassicareae) családjába tartozik. Újabban Brassica rapa L. Kar. silvesfris
Briggs. néven ismerhetik
Az első leírások már az ókorból ismertek, Theophrastos (Kr. e. 372-287) tesz ró-
la említést. Cato (Kr. e. 234-149) és Varro munkáiban is előfordul. Cicero (Kr. e.
106-43) már a Brassia szó eredetét is említette. Egyesek kelta, mások latin eredetet
fel tételeznek.
A Brassica rapa fajnevet Apieius (Kr. u. I. sz. vége) említi elsőként szakácsköny-
vében. Első magyar előfordulása Lippay (1664) "Posoni kert" című művében találha-
tó korontári répa néven.
Főgyökere erőteljes fejlődés után karógyökérré fejlődik, amely oldalgyökereket
fejleszt. Szára a tarlórépánál hosszabb. Első évben tőszárat fejleszt, áttelelés után ala-
474 RÉPAREPCE

kul ki a dudvás szár, amely henger alakú. Levelei fiatalon fűzöldek, nem hamvasak és
enyhén szőrösek. Idősebb korban a szárat teljesen átkarolják Virágzata tömött fürt, a
virágok a bimbók körül kiemelkednek, hímnősek. Termése becő, amely felső állású,
kétsejtű magházból fejlődő száraz termés. A magok az álválaszfal két oldalán találha-
tók. Alakjuk gömbölyű, 4-6 g ezermagtömegűek, világosabb sárgás barnás színűek.

15.3.3. Biológiai alapok

Államilag elismert fajtái őszi vetésű változatának vannak. Német- és Lengyelország-
ban kisgazdaságokban kiterjedten vetik.

15.3.4. Termőhelyigénye

Talajigény: a legnagyobb termést a csernozjom és a barna erdőtalajokon, valamint a

lazább réti talajokon éri el.
Éghajlatigény: az egyenletes, jó csapadékeloszlású, mérsékelten meleg termőhe­
lyek növénye. Hideg és fagytűrő képessége közepes, de jobb, mint a káposztarepcéé.
Tenyészideje rövid, így gyakran vetik kalászosok után is. A rövid vegetációs idő alatt
is 150-180 mm csapadékot igényel.
Környezetigény: Magyarországon számára a Nyugat-Dunántúl a legmegfelelőbb.
Vízigényét gyakran még ott is csak öntözés fedezi. A talaj és a környezet kultúrál-
lapotára igényes. Alkalmazkodóképessége közepes.

15.3.5. A termesztés módszere

15.3.5.1. Elővetemény

A réparepce az előveteményekre nem igényes, másodvetésű növényként is számos

növény után vethető. Ne legyenek előveteményei répafélékés burgonya. Az utána
következő növények sora is széles körű, de cukorrépa és takarmányrépa ne követ-
kezzen utána.
15.3.5.2. Talaj-előkészítés

Alapozó talajmunkára kevésbé igényes, de a vízháztartást rontó talajhibákat például

tömörödött rétegeket fel kelllazítani. A magágyra igényesebb. Tavasszal jó szerkeze-
tű, morzsalékos, ülepedett, tömör magágy kell számára. A jó magágy iránti igényét-
másodvetés esetén - szem előtt tartva a nyirkos magágyat kötöttebb talajokon nehe-
zebb biztosítani.
15.3.5.3. Tápanyagellátás
A bőséges terméshez nagy a tápanyagigénye. A réparepce zöld termésével tonnánként
az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból:
nitrogén (N): 2,5 kg/t mész (CaO): 2,0 kg/t
foszfor (P 20 5): 1,5 kg/t magnézium (MgO): 0,7 kg/t
kálium (K20): 3,2 kg/t
 RÉPAREPCE 475
A foszfort és a káliumot az alapműveléssel, a nitrogént a magágyba kell adni. Na-
gyobb terméshez, valamint több növedékhez, öntözött feltételek mellett megosztva is
lehet a trágyákat kiadni. Adagjának kiszámításához a 49. táblázat a zabosbükkönynél
található.
15.3.5.4. Vetés
A vetéshez csávázott vetőmagot kell használni. Önritkulása nagy, a kikeit csírák
50-60%-ából lesz növény. Tavasszal március elejétől folyamatosan vethető augusz-
tus elejéig. Vetéséhez eligazítást ad az 53. táblázat.

53. táblázat. A réparepce vetési útmutatója

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetésidő vethető szakaszosan tavasztól
- fővetésű lll. I-III. l O. július végéig takarmánynak
- másodvetésű VII. I-VII. 31.
Sortávolság 24 cm
Vetésmélység 2 cm
Csíraszám 100 db/m2
24 db/fm
Termőnövény 50-60 db/m 2
Ezermagtömeg 5-6 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom ll%, legfeljebb

15.3.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A réparepce fejlődésének kezdeti időszakában kockázatot a gyomosodás jelent. Leg-
gyakoribb gyomok a kakaslábfű, moharfélék, mezei acat, disznóparéj, libatop, par-
lagfű. Áttelelés esetén a pásztortáska, a tyúkhúr, a veronika-, a kamilla-, a pipitérfa-
jok, a pipacs és a ragadós galaj gyomosítja. A réparepce számára engedélyokiratban
jóváhagyott gyomirtó szer nincs, ezért a vetőmagját forgalmazó által javasolt készít-
ményeket csak egyedi engedély alapján lehet felhasználni.
Betegségek közül leggyakrabban a lisztharmat, a cerkospóra, a levél- és szárfol-
tosság, a szártőrothadás, a fuzárium és a fóma fordul elő. A zöldtakarmány termesz-
tése esetén ezek többnyire nem okoznak problémát, magtermesztés esetén azonban
védekezni kell ellenük.
A kártevők közül számottevő veszteséget okozhatnak a fiatal állományban a fól-
dibolhák, a zsenge lomhozatot pedig a levéltetvek károsíthatják. Zöldtakarmánynak
állományában ellenük nem lehet védekezni, magtermesztésnél viszont szükséges a
beavatkozás.
15.3.5.6. Öntözés
Másodvetésben szüksége van kelesztő öntözésre. Szárazabb időszakokban vagy szára-
zabb termőhelyen nevelő öntözést is kapjon l-2 alkalommal, 40-60 mm-es vízadaggaL
476 FACÉLIA

15.3.5.7. Érés és betakarítás

Tavaszi vetéssei 2, esetleg 3 növedéket ad. Egy növedék 60-70 nap alatt fejlődik ki.
Kaszálható és legeltethető is. Nyáron vetve egyszer kaszálható, szeptember végén
vagy október elején. Áttelelés utáni kaszálására vagy legeltetésére jóval virágzása előtt
kell sor keríteni, mert a tejben ízhibát okoz. Ősszel talajba forgatva kitűnő zöldtrágya.

15.3.5.8. Vetőmagtermesztése

Keresztesvirágúak, gyökér- és gumós növények nem lehetnek előveteményei, sőt 5

évre visszamenően sem fordulhatnak elő ugyanazon a táblán. Idegen beporzás is elő­
fordul, ezért izolációs távolsága l OOO m. Kétéves növény. Augusztusban vetve átte-
lel, a második évben virágzik, júniusban magot érlel. Becőiből a mag pereg. Magter-
mesztést veszélyeztető magkártevők a repce fénybogár és a repce becő ormányos. Ve-
tőmagjának minőségi követelményeit az 54. táblázat tartalmazza.

54. táblázat. A réparepce vetőmag minőségi követelményei

ldegenmag-tartalom,
Csírázó- legfeljebb Szklero- Nedvesség- Vizsgálati
Tisztaság,
Szaporítási képesség, c ium, tartalom, minta,
legalább, káros
fok legalább, összes, legfeljebb, legfeljebb, legfeljebb,
% gyom,*
% db/minta % g
%
db/minta
SE-E
85 98,0 0,3 o o 11,0 100
I-Ill. fok
*Káros gyom: aranka 0, vadzab 0. Vadsóska SE-E-ben 2 db, I-Il. fokúban 5 db lehet
mintánként

15.4. Facélia
15.4.1. Jelentősége

A facélia vagy mézontófű Európa viszonylag új kultúmövénye. Leginkább mint méh-

legelő jelentős, de takarmányként, dísznövényként, zöldtrágyaként való felhasználá-
sa is elterjedt. Kiváló mézelő értékét rendkívül gyors fejlődésének és hosszú ideig tar-
tó (4-8 héten át) folyamatos virágzásának köszönheti. A nektár cukortartalma magas
(28%), l hektár facéliára 4-6 méhcsalád telepíthető és a hektáronkénti mézhozam
akár a 800 kg-ot is meghaladhatja. Méze halványbarna, kissé opalizál. Fiatal korban
kaszált növény igen kiváló takarmány. Takarmányként hasznosítva tavaszi és másod-
vetésű növény magjáért csak tavasszal vethető.
A facélia hazai vetésterülete néhány ezer hektár. Nyugat-európai piacokon magja
értékes terméknek számít. Vetésterületének jelentőségét segíti, hogy zöldtrágyanö-
vény és másodvetésre is alkalmas.
 FACÉLIA 477

Finom, gyorsan bomló gyökérzete nitrogénben, foszforban, káliumban, valamint

kalciumban igen gazdag. Gyökérrendszere révén olyan talajállapotot hoz létre, amely
a szántás energiafelhasználását lényegesen javítja. Nematosztatikus, valamint nernati-
eid hatásánál fogva értékes növénye a vetésváltásnak A facélia tarlónövényként két
okból is jelentős:
- a nitrátkimosódás megakadályozása, a gyors növekedéssel felveszi a talajok fel-
szabaduló tápanyagkészletét,
- a talajfedésével megakadályozza a gyomok kelését, így csökkenthető -pl. a ka-
pás kultúrákban (napraforgó, kukorica, cukorrépa)- a szükséges gyomirtó szer
használata.
Termése középkötött mezőségi vagy erdőtalajon egyaránt:
zöld szálastakarmány 20-40 t/ha,
méhlegelő - méz 0,2-0,5 t/ha,
toktermésű mag 0,3-0,5 t/ha.

15.4.2. Botanikája és fiziológiája

Az Észak-Amerikából származó mézontófű vagy facélia (Phacelia tanacetifolia) a
Boragina/es (Tubiflorae) rend méhvirágfélék (Hydrophyllacea) családjába tartozik
(16. ábra).

16. ábra. Facélia

478 FACÉLIA

Gyökérzete főgyökérrendszer. A gyakorta többszörösen görbülő iligyökér 50-130 cm

hosszú, világosbama színű.
Szára 40-90 cm magas, felálló, hengeres, csöves, serteszőrös. A vetés sűrűségétől
függően jobban vagy kevésbé elágazó. A szár alul csaknem kopasz, míg felső részén
merev szőrű. Vastagsága 3-l O mm, felülete pirosas, zöldes barna.
Levelei szórt állásúak, az alsók nyelesek, a felsők ülők. A levéllemez 1-2 szeresen
szárnyaltan szeldelt, 9-ll bevagdalt, fogas végű szeletteL
Virágzata végálló, bogas, forgószerű, tömött, csúcsa felé bekunkorodó. A 4-6
ágú forgóból összetett virágzatban a virágok számamintegy 70-80. A virágok ötta-
gúak, hímnősek, terrnőt előzők. A virágtakaró forrt, kettős. A csészelevél öt keskeny,
elálló, serteszőrös eimpávai ellátott. 7-8 cm hosszú pártája sötét- vagy világoskék
színű, néha fehéres vagy lilás erezettel. A pártacső rövid, 3--4 mm hosszú, öt elálló,
tompa, ép szélű cimpával. A párta torkában tíz félhold alakú, apró, párosan és a por-
zókkal szemben képződött torokpikkely látható. Ezek között helyezkedik el az öt
porzószál, amelyek a gömbölyded, kicsiny portokokat jóval a párta fölé emelik. A
termő felső állású, bibeszáJa csak kissé hosszabb a pártánáL A bibe kéthasábú. A
magház töve körül gyűrű alakban helyezkedik el a nektárium, amely a pártacsőben
összegyűlő nektárt választja ki.
Termése 4-5 mm hosszú, tojásdad, elliptikus, együregű, négy magvú, két kopács-
csal nyíló toktermés.
Magja hosszúkás, tompán háromszögű, hátoldalán enyhén bordázott felületű.
Leginkább a köményhez hasonlítható. Oldalai laposak, míg a hasi oldalán sima él hú-
zódik végig. Maghéja sárgás barna-barna, matt felületű. Ezermagtömege l ,4-2,0 g.
Csírázóképességét a tárolási körülményektől függően 3--4 évig is megtartja.

15.4.3. Biológiai alapok

Míg az Európai Unió fajtalistáján 8-l O fajta is szerepe l, addig hazánkban jelenleg az
államilag elismert fajták száma 3. Fajtatípusai termesztési iránytól ftiggően főleg
mézhozamú vagy a maghozamú, vagy pedig a zöldtömeg.

15.4.4. Termőhelyigénye

Talaj igénye: a jó kapilláris vízemelő képességű, középkötött mezőségi talajok és kö-

zépkötött erdőtalajok növénye elsősorban. Valamennyi szántóföldi termőhelyen meg-
él. Sekély termőrétegű, l ,2%-nál alacsonyabb humusztartalmú talajokra nem való, ki-
véve a gyengén humuszos homok és laza talajokat.
Ékhajlatigénye: csírázáshoz a talaj hőminimuma 5 oc felett legyen, hőoptimuma
16-20 °C. Fagyzugos, illetve északi kitettségű táblák, kötött "hideg" talajok alkal-
matlanok a facélia számára.
A vegetációs idő során vízigénye nem nagy, de bő termésre a virágzás idejéig fenn-
álló mérsékelten meleg, csapadékosabb időjárás szükséges.
Környezetigénye: az extenzív és a félintenzív viszonyok között egyaránt megél
zöldtakarmánynak, méhlegelőnek és zöldtrágyának is. Vetőmagjáért intenzíven művelt
táblát és gondozott kultúrállapotú talajt igényel. Alkalmazkodóképessége jó.
 FACÉLIA 479

15.4.5. A termesztés módszere

15.4.5.1. Elővetemény

Legjobb előveteményei az istállótrágyázott kapások és a rostnövények, valamint a

kalászosok (őszi búza, őszi árpa). Önmaga utáni vetése nem javasolt:
- gyomnövelő és érzékeny a gyomok kártételével szemben, másrészt
- későn virágzik és így a betakarítás során elhullott magvak gyomosítanak.
Legjobb két kalászos közé vetni. A facélia a fehérpenészes szárrothadás kórokozó-
jával szemben kevésbé ellenálló, ezért (repce, napraforgó, mustár, sárgarépa stb.) elő­
veteményeként nem jöhet számításba.
Zöldtrágyaként kiváló előveteménye a cukorrépának, de a burgonyát vasfoltossá-
gának kialakulására hajlamosítja.
Takarmánynövénynek bármely korán lekerülő őszi kalászos vagy keverék után
vethető.

15.4.5.2. Talaj-előkészítés

Kalászos elővetemény után a tarlóhántás és a hántolt, kizöldült tarló ápolása, vala-

mint őszi szántás szükséges a tavaszi vetésű maghozó facéliának.
Ősszel betakarított elővetemény után az őszi szántás a növénymaradványokat gon-
dosan forgassa alá, hogy március közepére az apró magjának jó és szerkezetes mag-
ágy legyen előkészíthető.
Másodvetésű facéliának korai betakarítású kalászos vagy kukoricacsalamádé után
aláforgatott tarlóműveléssel összekötött magágykészítést kell végezni.

15.4.5.3. Tápanyagellátás

Az egy tonna zöldtakarmány vagy zöldtrágya a talajban az alábbi tápanyagokat veszi

fel arányosan több év átlagában:
nitrogén (N) 2,3 kg/t mész (CaO) l ,O kg/t
foszfor (P 20 5) l ,5 kg/t magnézium (MgO) 0,4 kg/t
kálium (K20) 3,2 kg/t
Tápanyag adagja az egynyári és áttelelő szálastakarmányok 55. táblázatból számít-
ható ki. Talajvizsgálat nélkül a táblázat közepesen ellátott oszlopából az L középkö-
tött mezőségi talajra megállapított adagokat érdemes alapul venni.
A facélia jó alkalmazkodóképességére a másodvetéshez középkötött talajokon
csak nitragént kapjon, azaz 2,3 kg/t, egyéb talajokon ennek az adagnak a kétszeresét.

15.4.5.4. Vetés
Vetésidejét alapvetően termesztésének célja határozza meg. Magtermesztési céllal a
facélia március végén-április elején vetendő.
Méhlegelőnek szintén áprilisban kezdhető a vetése, ami 1-2 hetes szakaszalással
akár június közepéig is eltarthat. A túl korai vetések az állomány "megfázását", ritku-
lását, sőt ki pusztulását is okozhatják. Zöldtrágyának az év bármely szakában vethető,
480 FACÉLIA

55. táblázat. Facélia vetési útmutatója

Megnevezés Értékszámok Megjegyzés

Vetésidők
- kora tavasz III. 15-30. magnak
- késő tavasz IV. 1-30. méhlegelőnek
- másodvetés V. 1-VII. 30. zöldtrágyának
-őszi vetés IX. 10--30. és méhlegelőnek
Sortávolság
- takarmánynak 12 cm
- méhlegelőnek és magnak 24-36 cm
Vetésmélység 2-3 cm
Csíraszám 450-550 db/m2
Ezermagtömeg 1,4-1,8 g között
Csírázóképesség 85% legalább
Tisztaság 96% legalább
Nedvességtartalom 12% legfeljebb
Virágzási idők vetés szerint
- márciusi vetésű virágzás ll hétre
- áprilisi vetésű virágzás 7-8 hétre
- májustól augusztusig virágzás 6 hétre
- őszi vetésű virágzás májusban

az ugaroltami kívánt táblába akár önmaga után is. Mulcsnak még az augusztusi veté-
sek is sikeresek lehetnek.
Gyomosodásra hajlamos talajokon a sortávolság akár 45-50 cm is lehet. Ebben az
esetben lehetőség van a sorok között kelt gyomok mechanikai irtására is.
A vetésmélység a talaj fizikai összetételétől fúggően 2-3 cm legyen. Laza, homo-
kos talajokon ajánlott a mélyebb, 4 cm-es vetés. A magok kerüljenek azonos mély-
ségre, így a kelés is egyenletes lesz. Bármilyen gabonavetésre alkalmas vetőgéppel
vethető. Vetésével kapcsolatos irányszámokat az 55. táblázat mutatja be.

15.4.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A mézontófű magvainak csírázása - még optimális esetben is - gyakran két hétig is
eltart. A növénykék kezdeti fejlődése lassú, ilyenkor gyomelnyomó képességük mi-
nimális. Amennyiben a 25-30 napig is eltartó, gyenge kezdeti fejlődés idején agyo-
mok elnyomják a fejlődő állományt, termésképzésre alkalmatlanná válik. Nem ele-
gendő a talajok vetés előtti gyomirtása, szükség szerint védekezni kell a vetés után
kelő gyomnövények ellen.
Facéliaállományban a leggyakoribb gyomnövények a ragadós galaj (Ga/ium
aparine L., T2 ), a vetési galaj (G. tricornutum, T2), a hélazab (Avenafatua L., T3), a
csattanó maszlag (Datura siramonium L., T4), a vadrepce (Sinapis arvensis L., T3) a
repcsényretek (Raphanus raphanistrum L., T3), és a fenyércirok (Sorgum ha/epense
 FACÉLIA 481

L., G 1). A sűrű vetésű (gabona sorköz) állományban nincsen lehetőség a mechanikai
gyomirtásra, így vegyszeres megoldást kell választani.
Zöldtakarmánynak vetett állományában vegyszeres gyomirtás nem végezhető.
Betegségei közül mind a vírusok, mind a gombák felüthetik fejüket az állomá-
nyokban. A vírusok közül a dohány mozaik vírus, a dohány paramozaik vírus, az
uborka mozaik vírus, a burgonya Y-vírus és a répa mozaikvírus okozhat károkat
A gombabetegségek közüla lisztharmat (Erysiphe cichoraeearum Dc.), a rozsda-
betegségek (Puccinia aristidae, P. rubigo-vera) okozhatnak megbetegedéseket
Kártevői közül a különböző, polifág barkófajok (kukoricabarkó, hegyesfarkú bar-
kó, fekete répabarkó) okozhatnak károkat állományaiban. A magokat a gyapottok-
bagolylepke (Helicoverpa armigera Hübn.) lárvája károsítja. Ez utóbbi faj károsítása
ellen vegyszeres védekezés indokolt.

15.4.5.6. Érés és betakarítás

A mézontófű a virágzás kezdetéig kiválóan alkalmas takarmánynak vagy legelőnek.
A frissen kaszált mézontófű ásványianyag-tartalm át az 56. táblázat tartalmazza.

56. táblázat. A zsenge állapotban kaszált, szénának szárított

mézontófű kémiai összetétele (Szajkó alapján)

Megnevezés Összetétel(%)
Szárazanyag 86,96
Víz 13,04
Nyersfehérje 10,93
Nyerszsír 1,65
Nyersrost 27,75
N-mentes kivonható anyag 43,47
Hamu 16,20

Toktermésű magja tavaszi vetésben július végén vagy augusztus elején érik. A vi-
rágzás időtartama jó talajokon 6-7 hét; száraz, gyengébb talajon 1-5 hét. Az átlagos
hektáronkénti megtermés 300-800 kg. A hosszú virágzási ciklusnak megfelelően mag-
ja egy növényen és egy virágzaton belül is egyenetlenül érik, s az érett magvak köny-
nyen peregnek. Amikor a növényen fejlődő virágok 2/ 3-ában lévő magvak érettek, kez-
dőrlhet a magtermés betakarítása. Egymenetes betakarításhoz a növényállomány
lombtalanítása szükséges. A permetezés után a kombájnolás 6-8 nap múlva kezdhető
meg. A magvak víztartalma ekkora l 0-13% közé csökken, azok könnyen csépelhetők.
Kétmenetes betakarításakor magas tarlóra, kaszálógéppel vágva, majd szintén 6-8
napos renden való száradás után következik a cséplést. A cséplést - főleg a kétmenetes
betakarításnál - délután, a lehető legmelegebb időben kell végezni. A nyers magtételt
tisztítani szükséges, ami a betakarítást követően azonnal megkezdődhet. A vetőmagnak
minimálisan 96% tisztaságat és 80% csírázóképességet kell elérnie, a gyommagtarta-
lom szaporolati foktól fiiggően 0,3-1,0% között. Nedvességtartalma 12,0% lehet.
482 SZUDÁNIFÜ

15.5. Szudánifű

15.5.1. Jelentősége
Nagy tömeget adó zöldtakarmány, fonnyasztás után jól silózható, szénakészítésre
is alkalmas egynyári növény. Legeltetni is lehet 30 cm-es állapot felett. A takar-
mánycirkok között a legigénytelenebb, kiváló szárazságtűrő. Kitűnő sarjadóké-
pessége és gyors növekedése miatt általában kétszer, öntözve legalább háromszor
kaszál ható.
Másodvetésben is sikeresen vethető. Vetésterülete hazánkban 20-22 ezer ha körül
van. Az országos termésátlag 50-55 OOO kg/ha között változik, szárazanyagtermése
18-25 t/ha. Potenciális zöldtermése l 00 t/ha.
Termése különböző termőhelyeken:
zöldtömeg t/ha
l. középkötött mezőségi talajokon 30-60
Il. középkötött erdőtalajokon 25-55
Ill. kötött réti talajokon 30-50
IV. laza és homoktalajokon 20-30
V. szikeseken 15-25
VI. sekély termőrétegű talajokon 15-25

15.5.2. Botanikája és fiziológiája

A szudáni fű (J 7. ábra) egyszikű, a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába, ezen belül a
Sorghum nemzetségbe tartozik (Sorghum sudanense IP! Stapt). A többi takarmányci-
rokhoz hasonlóan C4-es növény, a Cras növényekhez képest jobb a fotoszintézis-ha-
tékonysága, nagy szárazanyag-produkcióra képes magas hőmérsékleten is, ugyanak-
kor kevesebbet párologtat.
Gyökérzete bojtos gyökérrendszer, sok elágazással, ezért sűrűn behálózza a felső
talajréte get.
Szára hengeres, belül telt, a pázsitfűfélékre jellemzően szárcsomókkal intemódiu-
mokra osztott. Az intemódiumok száma genetikailag meghatározott, de befolyásoló
hatása van a hőmérsékleti és fotóperiódusos tényezőknek is.
A szár vastagsága nem éri el az l cm-t, az édes szudánifűé (cukorcirok x szudá-
nifű) l cm is lehet. Jól bokrosodik, a hajtások száma elérheti a 30-40-et tág térállás-
ban, sűrü állományban 16-20 körül alakul. Magassága 150-350 cm között. A szárlé
cukortartalma nem éri el a cukorcirokét, de sokkal magasabb, mint a szemes ciroké,
8-14% közötti.
Levelei 3-4 cm szélesek, viaszréteggel fedettek. A viaszréteg miatt színe kékes-
zöld. H osszuk 80-l 00 cm. A levelek száma megegyezik a nóduszok számával, bár az
alsó levelek hamar leszáradnak.
Virágzata 15-30 cm hosszú, laza buga. A virágok jellemzően kétivarúak. A
kalászkáknak három pelyvája van, melyek barna színűek és szőrözöttek. A virágport
 SZUDÁNIFÜ 483

17. ábra. Szudánifű

nagyrészt a szél, kisebb részben rovarok szállítják. A virágok nyílása felülről lefelé
halad. Az öntermékenyülés aránya 60-80%-os.
Termése a többi cirokféléhez hasonlóan szemtermés, a szem a szemes cirokénál
kisebb, ezerszemtömege 12-22 g, barnaszínű. Tannint tartalmaz.

15.5.3. Biológiai alapok

Két változata fordul elő hazánkban: a közönséges és az édes szudáni cirokfű. Az édes
szudánifű a cukorcirok és a szudánifű keresztezéséből származik, amit az USA-ban
állítottak elő az 1920-as években.
Tulajdonságai átmenetet képeznek a két szülő között. Köztermesztésben csak édes
fajták vannak.
484 SZUDÁNIFŰ

15.5.4. Termőhelyigénye
Talaj igény: igénytelen a talajjal szemben. A szudánifű még a cirkok között is kitűnik
igénytelenségéveL A legszélsőségesebb talajok kivételével eredményesen minden ter-
mőhelyen vethető.
Éghajlatigény: a cirokfélék közüla legkevésbé melegigényes, ezért korábban is vet-
hető és a kezdeti fejlődése is gyorsabb. Aszályos körűlmények között is jól sarjad, kü-
lönösen, ha erőteljes a harmatképződés. Szárazságtűrésének feltétele, hogy fejlődésé­
nek kezdetén kedvező körűlmények között kialakuljon a nagy tömegű gyökérzete. A jól
beállt állomány hosszabb száraz periódus utáni kisebb eső hatására is jól megújuL
Transzspirációs együtthatája a szántóföldi növények között igen kicsi, 160-170 1/kg.
Környezetigény: alkalmazkodóképessége jó. Az extenzív növénytermesztési vi-
szonyok között is megél. Érzékeny a kelést követő 2-3 hetes állapotában a gyomok-
ra. Ezt követően gyomelnyomó.

15.5.5. A termesztés módszere

15.5.5.1. Elővetemény

Előveteményre nem igényes. Fővetésben kedvező, ha korán lekerülő elővetemény

után kerül. Jó előveteményei az őszi búza, őszi árpa, őszi vagy tavaszi takarmányke-
verékek Közepes előveteménye a silókukorica. Rossz előveteménye a lucerna és
minden nagy vízigényű növény. Önmaga után lehetőleg ne következzen.
Másodvetésben minél korábbi betakarítású növény után kell vetni. Legjobbak az
őszi takarmánykeverékek, illetve a zöldborsó és az őszi árpa.

15.5.5.2. Talaj-előkészítés

Az elővetemény betakarítása után, ha korán lekerülő a növény, tarlóhántás, tarlóápo-

lás következik. Hagyományosan őszi szántás végezhető alá, esetleg kötött talajon
középmély lazítás, sekélyebb szántással kombinálva. A szántás elmunkálása történ-
het tavaszszal is, mivel a szudánifüvet nem vetjük korán. Szükség esetén simítóval
elérhető az egyenletes talajfelszín, ami elengedhetetlen az egyenletes kelés és fejlő­
dés érdekében.
A vetőmag kis mérete miatt jó minőségű, kertszerűen elmunkált, jól tömörített, ap-
rómorzsás magágyat igényel. Másodvetésben tarlóhántás után kombinátorozással
magágy készíthető. Már 3-4 napos késlekedés a talaj-előkészítésben jelentős termés-
veszteséget okozhat.
15.5.5.3. Tápanyagellátás
Egy tonna zöldtömeg előállításához a szudánifű az alábbi tápanyagokat veszi fel a
talajból:
nitrogén (N) 2,6 kg/t mész (CaO) 1,0 kg/t
foszfor (P 2 0 5) 1,2 kg/t magnézium (MgO) 0,5 kg/t
kálium (K2 0) 3,5 kg/t
 SZUDÁNIFŰ 485

57. táblázat. A szudánifű tápanyagszükséglete, kg/ l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 5,6 5,1 4,5 4,0 3,6
l. P20s 3,5 3,0 2,4 1,7 1,2
KP 5,0 4,5 4,0 3,5 3,0
N 5,8 5,3 5,0 4,7 4,2
ll. PPs 3,6 3,1 2,8 1,9 1,2
Kp 5,3 4,8 4,4 4,0 3,5
N 5,4 4,9 4,5 4,1 3,6
Ill. PPs 3,0 2,8 2,2 1,7 1,2
K 20 4,7 4,1 3,6 3,2 3,0
N 6,0 5,5 5,2 4,9 4,5
IV. PPs 3,6 3,3 3,1 2,4 1,5
Kp 5,6 5,3 5,0 4,5 4,1
N 6,0 5,6 5,2 4,9 4,6
v. PPs 3,0 2,8 2,2 1,7 1,2
K20 5,3 4,8 4,4 3,9 3,5
N 5,5 5,1 4,8 4,5 4,1
VI. P20s 3,4 3,1 2,5 2,0 1,5
K 20 5,2 4,8 4,5 4,0 3,5

A szükséges tápanyag mennyiségét az 57. táblázat és a függelék segítségévellehet

kiszámolni (az elővetemény miatti korrekció elmaradhat).
A foszfor- és káliumműtrágyákat az őszi alapművelés előtt, a nitrogénműtrágyát
tavasszal, a magágykészítés előtt kapja, ami megosztható 30-70%-ban.

15.5.5.4. Vetés
A sortávolság 12-24 cm. A szenázsnak szánt szudánifi.ivet előnyös nagyobb sortávolságra
vetni, a nagyobb szárazanyag-tartalmáért. Kis szárazanyag-tartalmú szudánifi.ibőljó minő­
ségű szenázs nem készíthető.

58. táblázat. Szudánifű vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetési idő IV. 25-VII.lO. borsós szudánifű keverék vetés
IV. 25-V. 25-ig
Sortávolság
-legelőnek 12 cm
- zöldtakarmánynak ikersoros 24 cm
- silótakarmánynak 2 x 12 + 2x48 cm
Vetésmélység 2-4 cm
486 SZUDÁNIFŰ

Az 58. táblázat folytatása

Megnevezés Adatok Megjegyzés
Csíraszám
- 12 cm sortáv 200 db/m2
30 db/fm
- 24 cm sortáv 100 db/m2
36 db/fm
Ezerszemtömeg 20-22 g
Csírázóképesség 80%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 14,5%, legfeljebb

59. táblázat. A horsós szudánifű

Értékszámok
Megnevezés
szudánifű borsó összesen
Csíra, db/m2 100 50 150
Csíra, db/fm 24 12 36
Ezerrnagtömeg, g 20 200 -
Vetésidő IV. 15-25.
Sortávolság 24 cm
Vetésmélység 4-5 cm
Betakarítás* VI. 5-20.
Zöldtömeg 15-25 t/ha
Csírázás,% 80 90
Tisztaság, % 98 99
* Betakarítási optimum a borsó teljes virágzásakor; a szudáni fű augusztusban 8-15 t/ha
sarjút is ad.

Vetésideje április 25-május 10. közé esik, 12-14 °C-os talajhőmérsékletet igé-
nyel a vetés mélységében. Másodvetésben július 10-ig lehet vetni. A vetés mélysé-
ge a 2-4 cm-t ne haladja meg. Akivetendő csíraszám gabonasortávra 2 millió hek-
táronként, dupla gabonasortáv esetén l millió db/ha. A vetés az egyéb adatatokkal
az 58. és az 59. táblázatokban.

15.5.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Kelést követően, a gyökeresedés szakaszában, talaj feletti fejlődése 2-3 hétig lassú.
Utána beárnyékolja a talajt és elnyomja a gyomokat. Herbicidekre - a többi cirokfé-
léhez hasonlóan - érzékeny.
A legveszélyesebb gyomfajok: parlagfű, fenyércirok, kakaslábfű, köles, muharfé-
lék, aprószulák, csattanó maszlag, szerbtövisfajok megjelenése megelőzi szárba indu-
lását, amit első kaszálás és lehordás után vegyszeres gyomirtás kell kövessen.
 MOHAR 487

Betegségei: vontatott szárba indulásamiatt elengedhetetlen a vetőmag csávázása a

csírakori gombafertőzés (Fusarium) kockázata miatt. A beállt állomány betegségekre
nem fogékony, vegyszeres védekezésre általában nincs szükség. Legfontosabb beteg-
ségei a cirok fedettüszög, porüszög, levélcsíkosság.
Kártevői: csírázáskor a talajlakó kártevők károsíthatják, például pajorok, drót-
férgek, a vetési bagolylepke hemyója. Később kárt okozhatnak a levéltetvek és a
kukoricamoly.
15.5.5.6. Érés és betakarítás
Zöldtakarmánynak, szénának a l 00 cm-es magasság elérésétől kaszálható. A viszony-
lag magas, 15-18 cm-es tarló a sarjadást segíti elő. Legeltetni legfeljebb a bugahá-
nyásig érdemes. Silózásra a bugahányás idején alkalmas, amikor eléri a 160-170 cm-t.
Betakarításra és silózásra a silókukoricánál használatos gépek alkalmasak.

15.5.5.7. Minőségi jellemzők

Fehérjetartalma silózásra érett állapotban magasabb, mint a kukoricáé vagy a silóci-
roké, 12-14%. Nyersrost-tartalma 28-33%, keményítőértéke 460-480 g/kg. Aközön-
séges szudánifű nem legeltethető.
Az édes szudánifű ciántartalma kevesebb, mint a silóciroké. A friss levelekben
bokrosodáskor 10-11 mg/1 OOg a H CN-tartalom, a bugahányás, virágzás időszaká­
ban 3-5 mgllOOg körül alakul.

15.5.5.8. Vetőmagtermesztése

Vetőmagtermesztése megegyezik a szemes cirok vetőmagtermesztésénél leírtakkaL A

szigetelőtávolság400 m. A szudánifű vetőmagjának minőségi követelményei a gabo-
nafélék termesztésének szemes cirok vetőmagtermesztési táblázatával egyezik meg.

15.6. Mohar
15.6.1. Jelentősége
A Távol-Keletről származó mohart Magyarországon ősidők óta termesztik. Jelentősé­
ge az elmúlt időszakban csökkent, helyét a bőtermő takarmánynövények foglalták el.
Leletek tanulsága szerint Kr.e. 2700-ban már termesztették, és ízletes tápláló magja
miatt gabonanövényként használták.
Elterjedését alkalmazkodóképességének és formagazdagságának köszönbette ta-
karmányként.
Az ázsiai országokban termése jelenleg is fontos emberi táplálék. Hazánkban szór-
ványosan termesztették, és szénáját lovakkal etették. Jelenleg elsősorban mint madár-
eleség-növényt keresik és termelik.
Jó alkalmazkodóképessége miatt a kedvezőtlen termőhelyek hasznosításában van
jelentősége.
488 MüHAR

Termése zöldtakarmányként, szénaként és szemes terményként szántóföldi termő­

helyein a következőképpen alakul:
Szántófoldi termőhely zölden, t/ha t/ha széna, t/ha szem, t/ha
I. középkötött mezőségi talajok 32-40 8-10 1,5-3,0
IL középkötött erdőtalajok 24-36 6-9 1,5-3,0
IV. humuszos homoktalajok 12-24 3-6

15.6.2. Botanikája és fiziológiája

A buga alakja, mérete alapján a termesztett mohar Scheibe nyomán 3 alfajba sorolható:
- közönséges sárga magvú apró mohar, Setaria italica (L.) ssp. moharia,
- közönséges bugájú piros magvú mohar, Setaria italica (L.) ssp. media,
- óriásmohar vagy csumiz, Setaria italica (L.) ssp. maxima.
A moharia csoportba tartozó fajok sok mellékhajtást nevelnek és elsősorban szálas
takarmánynövények, mivel száruk vékony, leveles. A maxima csoportba tartozó faj-
tákat szemtermésükért vetik, ritka állományban is csak néhány oldalhajtást nevelnek,
ugyanakkor a hosszúságuk rendszerint nagyobb 200 mm-nél. A közepes méretű mo-
har a legfontosabb morfológiai bélyegek tekintetében átmenetet képez a moharia és a
csumiz típusok között (J 8. ábra).
Rövid tenyészidejű, száraz éghajlat alatt értékes takarmánynövény, mert a száraz-
ságot jól bírja és megfelelő viszonyok között jelentékeny tömegű takarmányt ad.
Gyökere bojtos gyökér.

18. ábra. Mohar

 MOHAR 489

Szára kissé kemény és szőrözött. Valamennyi állat szívesen eszi. Zölden nem etet-
hető, mert szőrös levelei és szára az állatok szájrészeit sérti, íze is kesernyés, amiért
az állatok a jászolban hagyják.
Fiatalon kell kaszálni. Kis víztartalmamia tt könnyű szénává szárítani. Szarvasmar-
hának akkor adható, amidőn a mohar a bugáját hányni kezdi, lovak számára a virágzás
teljében is lehet kaszálni.
Levelei ép szélűek, fülecskés vállúak, szálas, egyszerű levelek.
Virágzata összetett, füzéres fürt, azaz bugavirágzat. Szélporozta, főleg idegen meg-
porzó, de az önmegporzást is jól tűri.
Termése szemtermés, mely a virágpelyvákba bezárt.
A meleg éghajlat növénye, csírázásához és növekedéséhez sok meleget igényel.
Csak ott termeszthető sikerrel, ahol hosszú és meleg a nyár. Kevés nedvességgel is
megelégszik, sőt vannak esetek, hogy olyan száraz években, amikor minden más nö-
vény jóformán elszárad, a mohar még kielégítő termést ad.

15.6.3. Biológiai alapok

Európában a legrégebben Magyarországon foglalkoztak termesztéséveL A növény
német és angol neve is erre utal.
Amohar (Setaria italica [L.] R. et Sch.) zölden és szénává szárítva hasznosítható.
Az óriásmohar szálastakarmánynak csak másodvetéses kettőstermesztésekor jöhet
számításba, és csak magnak vetve főnövény. Rövidebb tenyészidejű fajtái esetleg má-
sodvetésben - korán lekerűlő elővetemény után - magnak is termeszthetök
A csumiz bokrosadásig igen "gyámoltalan", lassú fejlődésű, a gyomok hamar el-
nyomják, ezért a kapálható sortávolságra vetve, amint sorol, kapálni kell. A magnak
termesztett csumizt viaszérésben aratják.
Magja nem pereg. Rendre vágva szárítása hosszabb időt (5-6 nap) igényel, mert
aratáskor szára és levele még zöld, nagy a víztartalma. Zöldtakarmányn ak és széná-
nak bugahányáskor kaszálják. Szalmatermését az állatok szívesebben eszik, mint a ta-
vaszi gabonák szalmáját.
Amoharnak (Setaria germanica L., vagy Panicum italicum praecox, Alef.) takar-
mány változatai között legkitűnőbb a közönséges vagy magyar mohar. További válto-
zatai, a kaliforniai igényesebb, az olasz mohar pedig nagyobbra nő, de durvább szárú.

15.6.4. Termőhelyigénye

Talajigény: számára legkedvezőbbek a löszön kialakult meszes vagy mészlepedékes

talajok, melyek kedvező víz- és tápanyag-gazdáikorlásuk következtében képesek a
növény igényeit a vegetációs időszak teljes hosszában kielégíteni. A középkötött er-
dőtalajok is megfelelnek. Rendszeresen művelt kötött, szikes, valamint alacsony szer-
vesanyag-tartalmú talajokon is vethető.
Éghajlatigény: a monszun éghajlat növénye. Csírázása és asszimilációs küszöbér-
téke fajtától függően 8-12 °C között változik. Hideg talajba vagy fagyveszélynek ki-
tett táblába nem vethető. Alacsony hőmérsékleten növekedése vontatott, az állomány
gyakran kiritkul, elgyomosodik.
490 MOHAR

Környezetigény: egyéves, a szárazságot elviselni képes takarmánynövény, ame-

lyet késő tavaszi időben lehet vetni, a kipusztult vetések helyett vagy másodnövény-
ként főleg a szárazabb éghajlatú Alföldön.

15.6.5. A termesztés módszere

15.6.5.1. Elővetemény

A mohar legjobb előveteményének a nagymagvú pillangósok számítanak. Vethető lu-

cerna után és gyeptörésbe is, bár ez esetben a gyomosodás veszélye nő, amelyet az éve-
lő gyomnövények nagyobb arányú jelenléte még súlyosbíthat Megfelelő elővetemény­
nek számítanak a kapásnövények és a kalászosok A csumiz előveteményre igényesebb.

20.5.2. Talaj-előkészítés

A tavaszi vetésig végzett talajmunkái alapvetően meghatározzák a mohartermesztés

sikerét. A növény kezdeti fejlődése lassú, így könnyen elnyomják a gyomok. A mag-
ágykészí tésnél a növény igényeit kell figyelembe venni, hogy biztosítsa a kezdeti
gyors fejlődést. Apró magmérete miatt a mohar tömörödött magágyat kíván. Kései
vetésemiatt a talajfelszínt gyommentesen kell tartani.

15.6.5.3. Tápanyagellátás

Széles körű elterjedését korábban talajzsaroló jellege akadályozta. Fajlagos tápanyag-

igénye a többi gabonához hasonló. A talajból l t zöldtakarmány vagy l t szem a hoz-
zátartozó szalmával az alábbi tápanyagot veszi fel:
Tápanyag zöldtakarmányhoz, kg/t szemterméshez, kg/t
nitrogén (N) 3,1 25
foszfor (P 2 0 5) 1,3 10
kálium (K20) 3,4 21
kalcium (CaO) 1,5 ll
magnézium (MgO) 0,4 3

Szántófóldi termőhelyenkénti tápanyagigénye a 49. táblázat szerint alakul a zabos

bükköny növénnyel azonos. Hasonló feltételek között a csumiz terméshozama na-
gyobb. Tápanyagok közül a nitrogén hatása a legkifejezettebb. Bokrosodás kezdetén
célszerű a mohart 30-50 kglha könnyen felvehető nitrogénnel trágyázni.

15.6.5.4. Vetés

Amohar aprómagvú, ezért kellően tömörített talajba, sekélyen kell vetni. Főnövény­
ként május első dekádjánál korábban nem célszerű kezdeni a vetést, mert csírázásko-
ri hőösszegigénye nagyobb, május 31-ig vethető. Másodnövényként június 20-tól jú-
lius közepéig vethető.
 MüHAR 491

A szálastakarmánynak gyakran vetik kipusztult növény után. Vetőmagnak, illetve

madáreleségnek a mohar hosszú tenyészideje miatt csak fővetésben eredményes.
Magjáért 24 cm-es a sortávolság, csumiz esetében 36 cm, takarmánynak 12 cm,
míg a csumizt 24 cm. Vetésmélysége 1,5-3 cm között alakul.
Vetőmagnak a mohart, illetve csumizt 40-50 cm sortávolságra legjobb vetni,
120-150 db fm-enkénti csíraszámmaL
Magjáért 5-6 millió, míg a zöldtakarmánynak a mohart 9-1 O millió, a csumizt 8
milliós csíraszámmal vetik hektáronként. Tág térállásban vetett mohar esetén na-
gyobb a produktív hajtások száma és a bugák is kiegyenlítettebben fejlődnek. A ve-
tés útmutatója a 60. táblázatban található.

60. táblázat. Moharfélék vetése

Megnevezés Közönséges mohar Piros szemű óriás mohar Cs um iz

Vetésidő
- főnövény v. 15-31. V. 15-31. v. 1-15.
- másodvetés VI. 20-VII. 10. VI. 1-10. VI. 1-30.
Sortávolság
-magnak 24 cm 24 cm 36 cm
- magnak ikersorosan - 2xl2-2x36 cm 2xl2-2x48 cm
- szálastakarmánynak 12 cm 12 cm 24 cm
Vetésmélység 1,5-2,0 cm 1-2 cm
Csíraszám
-magnak 600 db/m2 700 db/m 2 600 db/m 2
144 db/fm 168 db/fm 217 db/fm
- szálastakarmánynak 900 db/m 2 1000 db/m2 800 db/m2
216 db/fm 240 db/fm 290 db/fm
Ezermagtömeg 2-2,2 g 2,5 g 3g
Csírázóképesség legalább 85%
Tisztaság legalább 97,5%
Nedvességtartalom legfeljebb 14%

15.6.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Káros gyomnövényei közé tartozik a juhsóska, a különböző moharfajok és az útszé-

li zsázsa. Betegségei az árpa csíkos mozaik, a levélfoltosság, valamint a csávázás hi-
ányakor a moharporüszög.
Kártevői: Moharbolha - Phyllotreta vittu/a Redtenbacher. Szárazabb évjáratok-
ban érzékeny károkat okozhat. A bolha a föld feletti részeket károsítja és a sebzések
helyén a növény intenzíven párologtat, száraz meleg időben lankad, esetleg elpusztul.
Vetésfehérítő bogár - Lerna melanopus. A bogár a levéllemezen hosszú, keskeny
csíkokat hámozgat, amelyek át is lyukadhatnak
Mohar porüszög - Ustilago crameri Kömicke. A gomba teleutospórái csak bugá-
zás idején, a magház belsejében alakulnak ki, és a maghártya felrepedése után köny-
nyen szétszóródnak.
492 MOHAR

15.6.5.6. Érés és betakarítás

Amohar zöld száron érik. Aratását akkor kell megkezdeni, amikor a bugák színeződ­
nek, a szemek fajtára jellemző színűek és viaszérésben vannak. Elhúzódó kalászolá-
sa miatt egyenlőtlenül érik, ezért betakaritását a főbugák éréséhez kell igazítani. Ko-
rai aratása nagymértékben csökkenti a termés biológiai értékét Kétmenetes betakarí-
tás esetén a mohart rendre vágják, majd 2-3 napi száradás után rendfelszedős gabo-
nakombájnnal csépelik.
Cséplés után a termést azonnal tisztítani és szükség szerint szárítani kell. A nedves
termés könnyen bemelegszik és csak tisztítva, vékonyan kiterítve, rendszeresen forgat-
va tárolható. Meleglevegős szárítás esetén a szárító levegő hőmérséklete ne haladja meg
a 40 °C-ot. A csumizt bugástól takarítják be és szellős helyen kiterítve szárítják, majd
csomagolják. A méreten aluli csumizbugákat célszerű magnak betakarítani és madárele-
ségnek eladni. Szálas takarmánynak termesztett mohart bugahányás kezdetén kell beta-
karítani, mert ezt követően gyorsan el vénül. Szénája lovak és juhok takarmánya.

15.6.5.7. Minőségi jellemzők

Ahollegelő nem áll rendelkezésre, a nyári takarmányozás bázisát a szántóföldi zöld-

takarmányok képezik. Zöldtakarmány etetésre legeltetéskor is sor kerülhet.
Bugahányás után íze kesernyés. Rostos, ropogós szára miatt a lovak kedvelik. Szé-
naként etetve tápértéke hasonló a köles szénájéhoz.

15.6.5.8. Vetőmagtermesztése

Az elválasztósáv 2 m. A vetőmagszaporító táblán a megelőző 2 évben nem lehet azo-

nos vagy rokon fajú növény. Szántóföldi ellenőrzése a fővirágzáskor és a betakarítás
előtt történik. Nehezen tisztítható gyomnövénynek számít a köles és a kakaslábfű.
Tiltott veszélyes gyom a szaporító táblán nem lehet.
A csumiz vetőmagjai közt az óriás mohar vagy az óriás moharban a csumiz idegen
magnak számí t, hasonlóan a közönséges moharban az óriás mohar és a csumiz és viszont.
A vetőmagban anyarozs és üszög legfeljebb 0,04%-ban fordulhat elő mintánként.
A vetőmag minőségi követelményeit a 61. táblázat tartalmazza.

61. táblázat. Amoharfajok vetőmagjával szembeni fő követelmények

Csírázó- Kemény Idegenmag-tartalom, legfeljebb Nedvesség-

Szaporítási képesség, mag, tartalom, Vizsgálati
fok legalább, legfel- összesen, káros gyom, legfeljebb, minta, g
% jebb,% % db/minta %
SE-E 0,5 -
85 97,5 !4 90
1-11. fok 1,5 *
* Vadzab és arankafajok O db/minta
 16. Nyári másodvetésűek

16.1. A kettős termesztés lehetőségei és módszerei

16.1.1. Kapcsolódó fogalmak
Kettős termesztésn ek nevezzük két szántóföldi növénynek egy naptári vagy gazda-
sági éven belül, ugyanazon a táblán történő vetését és betakarítását.
Hármas termesztés az a meglehetősen ritka eljárás, melynek során egy naptári
vagy gazdasági éven belül két fővetésű növény között egymást követő két másodve-
tésű növényt vagy növénytársítást termesztünk
Köztestermesztés nek azt az eljárást nevezzük, amikor azonos időben és területen két
vagy esetleg több növényfaj azonos vagy közel azonos időben kerül le a talajróL A köz-
testermesztés tehát nem azonos a kettős- vagy másodnövény-termesztés fogalmával, bár
gyakran összetévesztik vele. Egyik legismertebb módja, mikor széles sortávú kultúra
(pl.: kukorica) sorközeibe valamilyen alacsonyabbra növő növényt (pl.: bab, tök) vetnek.
A növénytársítások és a késői vetések sem tartoznak a kettős termesztés fogalom-
körébe. A növénytársítások ugyanis egy időben betakarítható két vagy több, együtt
vetett növényfajt (pl.: takarmánykeverékek) jelentenek.
Késői vetés pedig az, ha pl.: árvíz vagy belvíz miatt a főnövényt csak május köze-
pe után lehet vetni.
Az alá- vagy felülvetést és a rávetést a kettős termesztési köztes eljárásai
- az alá- vagy felülvetés a főtermény alá vagy fölé tavasszal kerülő másodtermény
vetését és termésének a főnövény lekerülése utáni, de még ugyanabban az évben
történő betakarítását jelenti.
- rávetés a már kikelt, de valamilyen oknál fogva (pl.: kifagyás) kiritkult növény-
állományra egy másik növényfaj magját vetjük (pl.: a kétszeres).
Kettős termesztéserr belül másodvetések és tarlóvetések különböztethetők meg:
- a fővetésű növény után a másodnövény vetésére július l O-ig kerül sor másodvetés,
- a július 10. utáni (főként a kalászos gabonák tarlójába) vetés, tarlóvetésnek nevezik.
A másodvetések között különösen fontosak a májusi másodvetések, mert termésbiz-
tonságuk, termésnagyságuk jelentősen felülmúlja a későbbi másodvetésekét

16.1.2. Jelentősége

A másodvetésű zöldtakarmányok termesztésének jelentősége többrétű. Okszerű al-

kalmazásukkal:
- talajtermékenység megóvás, -fokozás,
- talaj kultúrállapot fenntartása, javítása,
- eróziós és deflációs károk elleni védelem,
- ökológiai katasztrófák (vízkár, fagykár, kártevő gradáció stb.) mérséklése,
- gazdaságosabb földhasználat,
494 NYÁRJ MÁSODVETÉSŰEK

a vetésforgók fellazítása,
- a gazdaság belterjesítése (a többlettennelés nemcsak átlagtennés növelést, ha-
nem egységnyi területen nagyobb mennyiségű, jobb minőségű tennék előállítá­
sát is jelenti),
- a takannánytennő területek csökkentése, a takannánybázis növelése,
- a zöldtakannány-etetés meghosszabbítása, a "zöld futószalag" biztosítása,
- jobb műszaki kapacitás kihasználás érhető el.

16.1.3. Feltételei, problémái

A másodnövény tennesztés sikeréhez elengedhetetlen a tennészeti, közgazdasági, ag-
rotechnikai, biológiai és műszaki feltételek megléte. Összehangolt megoldásuk a si-
keres kettős tennesztés alapja. Ezek:
- az elővetemény szerepe változik: a korán lekerülő főnövények általában kiváló
előveteményei a nyár végi, őszi vetésű növényeknek, de a másodnövény-ter-
mesztés szintén e növények után a legkecsegtetőbb, mert minél korábbi a má-
sodvetés, annál nagyobb a sikeres kettős termesztés valószínűsége; ebből adó-
dóan a másodnövények tennesztése csökkenti a gazdaságban az őszi főnövé­
nyek rendelkezésére álló jó elővetemények számát,
- a sokféle, másodvetésre alkalmas növényfaj szélesebb körü ismereteket kíván a
növénytennesztőtől; az újabb növény vetésszerkezetbe iktatásával a megnövek-
vő terhek a helyes munkaszervezés fontosságát is kiemelik, mert a másodnö-
vény betakarítása általában a gazdaság más területén tennesztett főnövényének
ápolásával, betakarításával esik egybe,
- ugyanazon növényfaj tennése másodvetésben kisebb, mint fővetésben, ezért
olyan növények tennesztést kell választani, melyek kevesebb csapadékot igé-
nyelnek (öntözött körülmények között nagyobb vízigényű is lehet), de még el-
fogadható tömegű és minőségű zöldtömeget adnak,
- az időtényező, mert a talajművelésre, a vetésre (mind a másodvetésű növény,
mind az utána következő főnövény számára) sokkal rövidebb idő áll rendelke-
zésre és a vetett növény tenyészideje is rövidebb,
- a másodnövények tennesztése jelentős forrás-, kapacitás-, valamint forgóeszköz
lekötés-igényű, ráadásul a főnövény betakarítása után, de nagy valószínűséggel
még annak értékesítése előtt kerül sor a költséges műveletekre (talaj-előkészítés,
vetés), vetőmagvásárlásra, ami a gazdaságban likviditási nehézségeket okozhat.

16.1.4. Termőhelyigénye

Talajigény: a kettős tennesztésű zöldtakannányok számára olyan fizikai jellemzőjű

talajok felelnek meg, melyek a nyári szárazság idején is lehetövé teszik a kielégítő
minőségű magágykészítést. Ilyenek pl.: a 40-42 KA-nál könnyebb mezőségi és a bar-
na erdőtalajok, a laza kovárványos barna erdő- és humuszos vagy gyengén humuszos
homoktalajok Összességében a lazább szerkezetű, könnyebben művelhető talajok a
legalkalmasabbak. A kötöttebb és a szikes talajokon a kettős tennesztés energia-, víz-
és időigényei miatt nem célszerű megoldás.
 NYÁRI MÁSODVETÉSŰEK 495

Éghajlatigény: elsősorban az ország nyugati és északi részei alkalmasak, ahol az

éves csapadék rendszeresen 600 mm felett van és több, mint 300 mm-re lehet számí-
tani május elejétől augusztus végéig. A csapadék mennyiségén kívül fontos befolyá-
soló tényező az egyenletes eloszlás, valamint a tenyészidő alatti hőmérséklet alakulá-
sa is. A tenyészidő hosszát a korai fagyok jelentősen rövidíthetik

16.1.5. A kettős termesztés növényei és módszere

Háziállataink takarmányozására alkalmas nyári másodvetésű keveréktakarmányaink
a keszthelyi keverék, a horsós napraforgó-csalamádé, a horsós kukoricacsalamádé, a
horsós takarmányrepce, a szudánifüves kukoricacsalamádé. Önmagában vethető a
napraforgó, a kukoricacsalamádé, az olajretek, a fehér mustár, a facélia, az édes csil-
lagfürt, a perzsa here, a szeradella, a szudánifű.
Termesztésük sikere a másodnövény talaj-előkészítése (melyet lehetőleg növény le-
kerülése után, legkésőbb a következő napon kell víztakarékos módon elvégezni), va-
lamint a vetés gyorsaságán múlik. A talaj-előkészítéshez forgatás nélküli, kapcsolt
vagy kombinált eszközök felhasználása javasolt. Vetéskor a vetőmag morzsás, kellően
nyirkos talaj ba kerüljön, ezért vetés előtt és után is nehéz gyűrűs henger használata ja-
vasolt. Az egyenletes, gyors kelés érdekében nyári vetéskor a mélyebb vetés indokolt.
Tápanyag-ellátásukhoz legjobb a P és aK már az elővetemény alá, a N-t pedig a vető­
ágy készítésekor adni. A nagy zöldtömeg előállítása ne a tápanyagtőke rovására történjen.
A főnövény betakarítása utáni talajmunkák kedvező feltételeket biztosítanak az elfek-
vő gyommagvak csírázásához és árvakeléssei is számolni kell. A másodnövényeknek
számos, elsősorban T4-es konkurense akad, melyek a vízhiány és a nem optimális csírá-
zás miatt törpe növésűek Az ellenük történő védekezéskor kerülendők a tartós hatású,
perzisztens gyomirtó szerek már a főnövénynél is, mert a szermaradékok fitotoxikusak
lehetnek az érzékeny kultúrákban. A védekezés elsősorban agrotechnikai módszerekkel
(fogasolás, kapálás) vagy gazdaságosan alkalmazható gyomirtószerekkel történjen.
A kórokozók, kártevők ellen történő védekezés alapja a fémzárolt, csávázott vető­
mag használata. Bár a nyári szárazság általában nem kedvez a káros szervezetek fel-
szaporodásának, vannak olyan fajok is (pl.: mezei pocok), melyek száraz viszonyok
között gradációs méctékben szaporodnak el. A kórokozók és kártevők ellen a ritkán
előforduló nyári csapadékos viszonyok, valamint öntözött körülmények között lehet
szükség peszticid használatára.
Kiemelten fontos a készítményekkel kapcsolatos munka- és élelmezés-egészségügyi
várakozási idő betartása, virágzó állományokban méhkímélő módszer alkalmazása.
Hazai viszonyaink között a sikeres másodvetésű zöldtakarmány-termesztéshez
számításba kell venni az öntözést is. Jelentős költségnövelő tényező, de ugyanakkor
segítségével a termesztés kockázata csökkenthető. A másodnövények túlnyomó több-
sége kis intenzitású kelesztő öntözést igényel. Adagja ne haladja meg a 8-12 mm-t.
A tenyészidő folyamán szükséges további öntözések a nagy nappali párolgás miatt
késő délutántól a következő reggelig történjenek.
A takarmányozási célú kettős termesztésű növények betakarítása a tankönyv meg-
felelő fejezeteiben ismertetett módon történik. Kivételek az időjárás kedvezőtlen ala-
kulásából (pl.: korai fagyok) adódhatnak.
496 MÁSODVETÉSÜ OLAJRETEK

A kettős termesztés növényeinek eligazító adatait a 62. táblázat foglalja össze. Két
növényfaj sajátos és egyben új termesztési módszerét külön is leírtuk (olajretek és fe-
hér mustár).
62. táblázat. Másodvetésű szálastakarmányok

Növény sortáv. Vetésidő Csíra/ha Zöld t/ha Betakarítás

Takarmányrepce VI. I-VIII. 10. 2 200 OOO 10--25 Vlll. l-től

Szudánifű VI. 5-VII. 10. l 500 OOO 15-30 Vlll. 10-től

Borsós borsó 500 .OOO

takarmányrepce
VII. 20-VIII. 10.
repce 2 OOO OOO
17-22 x. l-től

Facélia V. I-VII. 30. 5 OOO OOO 20-40 VII. 15-től

Perzsahere VII. 10--20. 8 OOO OOO 5-16 x. l-től

Keszthelyi
rozs 2 OOO OOO X. !5-től nyári
keverék rozs VIII. 1-10. 12-18
repce 4 OOO OOO vetés ű
káposztarepce
Olajretek VIII. 1-15. 2 OOO OOO 10-40 X. l-től

Fehérmustár VIII. 1-15. 2 OOO OOO I 0-35 X. l-től

16.2. Másodvetéső olajretek

16.2.1. Jelentősége

Az augusztus első felében vetett olajretek rövid tenyészidejű, szeptemberben már vi-
rágzásnak indul, magot nem köt, a téli fagyokig zöldell. Amennyiben hó nem takarja
be és el fagyott, a napközben járatott juhok és kecskék akkor is legelik.
Termése szeptember 15-20-tól termőhelyenként a következő:
I. középkötött mezőségi talajok 14--40 t/ha zöld,
II. középkötött erdőtalajok 15-30 t/ha zöld,
IV. laza és homoktalajok 10-25 t/ha zöld.
A növény botanikájáról és fiziológiájáról, valamint szaporítóanyagáról az olaj- és
ipari növények fejezetben található ismeret.

16.2.2. Biológiai alapok

Valamennyi hazai fajta vagy külfóldi fajtának az országban szaporított vetőmagja alkal-
mas másodvetéshez is.
16.2.3. Termőhelyigénye

Talajigény: mindazok a középkötött mezőségi és erdőtalajok, valamint humuszos és

gyengén humuszos laza homoktalajok megfelelőek, melyeken a másodnövény ter-
mesztésfeltételei megteremthetők. Alkalmas ezen kívül a kelesztő öntözésre berende-
zett egyéb talaj is. Elhanyagolt és rendszertelenül művelt talajba nem való.
 MÁSODVETÉSŐ OLAJRETEK 497

Éghajlatigény: kevés vízzel beéri a kelést követő 2-3 hétig. Zöldjének tömegéhez
augusztus végén vagy szeptember első felében két-három közepes esős napot meghá-
láL Talajmenti fagyot és később néhány napos fagyot -7 °C-ig elvisel.
Környezetigény: száraz nyarak végére a talajban a szükséges víz már nincs meg.
Kalászos elővetemények után viszont a beérlelő előkészítés hatására mind középkö-
tött mind laza talajon olyan a felszín közeli állapot, hogy az apró rögök vagy homok-
szemesék között az ún. "termőréteg-harmat" létrejön, amely az olajretek magjának
csírázásához és keléséhez szükséges nedvességet biztosítja.
Széles, huzatos völgy szélsőségeire rosszul reagál. Másodvetésben kedvezőbb a
Dunántúl és az ország északi környezete, mint az Alfóldé.
Az extenzív vagy félintenzív gazdálkodás színvonalához is jól alkalmazkodik.

16.2.4. A termesztés módszere

16.2.4.1. Elővetemény

Elhanyagolt és gondozatlan talajba nem való. Előveteménye kalászos legyen, de

gyommentes len, mák is lehet középkötött talajon. Homokon mindenkor kalászos
után következzen. Ne következzen keresztes virágú, korai káposzta és egyéb korai
zöldségnövény után. Önmaga után zöldtakarmánynak 2 évre már következhet.

16.2.4.2. Talaj-előkészítés

Sekély tarlóhántás hengerrel zárva. A gyom- és árvakelést augusztus első napjaiban

12-15 cm-re aláforgatva vagy betárcsázva és hengerezve az olajretek számára laza tala-
jon egyben magágy is. Középkötött talajon törekedni kell a tarlóhántás gondos zárására.

16.2.4.3. Tápanyagellátás
l t lekaszált vagy legeltetett zöldje a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 2,9 kg/t mész (CaO) 2,8 kg/t
foszfor (P20 5) 1,6 kg/t magnézium (MgO) 0,6 kg/t
kálium (K20) 3,2 kg/t
A tápanyagadagok a 63. táblázat és a függelék segítségével számíthatók ki.
63. táblázat. A másodvetésű olajretek tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 48 47 45 40 36
l. PzÜs 39 35 30 26 24
K 20 53 46 40 34 30
N 55 52 48 44 39
Il. PzÜs 42 38 33 29 25
K 20 57 50 44 38 33
498 MÁSODVETÉSŐ OLAJRETEK

A 63. táblázat folytatása

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N - - 55 50 46
IV. P20s - - 37 35 32
Kp - - 50 46 41

A szuperfoszfát és a kálisó műtrágyát adhatjuk az elővetemény betakarítása után a

tarlóhántással, de a magágykészítéskor együtt is a nitrogénneL

16.2.4.4. Vetés

Csak az augusztus első felében vetett olajretek lesz vegetatív típusú. Nagy zöldtömeget
szeptember második felére vagy október elejére ér el. Vetésének útmutatója a 64. táblá-
zatban található.
64. táblázat. Másodvetésű olajretek vetési útmutató

Megnevezés Értékszámok
Vetési idő VIII. 1-15.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 1-3 cm
Csíraszám 260-300 db/m2
31-36 db/fm
Betakarításkor 100-150 db/m 2
Ezermagtömeg 8-11 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 97%, legalább
Nedvességtartalom l O%, legfeljebb

16.2.4.5. Növényvédelem, növényápolás

Ápolása másodvetésben szükségtelen. Gyomirtásra nincs szükség. Betegségek nem for-

dulnak elő. Kártevője a repcefénybogár lárvája lehet, amennyiben azon a táblán 3 éven
belül keresztes virágút vetettek vagy 500 m-en belül repcetarlón árvakelés található.
Nem tartozik az öntözött növények közé, legfeljebb olyan középkötött talajon,
ahol a fonálféreg a talaj termőrétegében felszaporodott és kerülni kell a vegyszeres
talajfertőtlenítést. Az olajretek ebből a szempontból jó nernatieid hatású. Kelesztő
öntözést megháláL
16.2.4.6. Hasznosítása

Szeptember második felétől juhokkal, kecskékkel vagy szabadtartásos növendék

marhákkal, extenzív tartású húsmarhákkal legeltethető. A tartós fagyokig zöldell. Az
elfagyott szára is legeltethető juhokkal. Kiváló vadlegelő, de szarvasbőgés idejére
zöldtömege csak esős időben zöldell szeptember közepére.
 MÁSODVETÉS Ű FEHÉR MUSTÁR 499

16.2.4.7. Az olajretek zöldjének beltartalma

Egy kg zöldtakarmányban a következő mennyiségű szárazanyag található:

eredeti szárazanyag 130 g/kg sz.a. N mentes kivonat 529 g/kg sz.a.
nyersfehérje 151 g/kg sz.a. N egyenérték 5,72 MJ/kg sz.a.
nyerszsír 29 g/kg sz.a. Ca 16 g/kg sz.a.
nyersrost 137 g/kg sz.a. P 41 g/kg sz.a.
nyers hamu 154 g/kg sz.a.

16.2.4.8. Vetőmagtermesztése

Az olajretek csak tavaszi vetéssei lesz generatív típusú és magtermő. Módszere az

Olaj- és ipari növények című fejezetben található.

16.3. Másodvetésű fehér mustár

16.3.1. Jelentősége

A fehér mustár az olajretekhez hasonlóan reagál a napszakváltozásra és augusztus el-

ső felében vetve, ősszel vegetatív típusú marad. A mustárfajok közül csak a fehér
mustár alkalmas zöldtakarmánynak
Zöldtömege szeptember második felétől az október elején kezdődő virágzás idejé-
re a következő:
I. középkötött mezőségi talajok 14-35 t/ha,
II. középkötött erdőtalajok 15-30 t/ha,
IV. laza és homoktalajok 10-25 t/ha.
Sokéves átlagban azonos az olajretek zöldtömegéveL Szántóföldi termőhelyen belül
a gyengébb termőképességű talajokon az olajretek, a jobbakon a fehér mustár adja a na-
gyobb zöldtömeget
16.3.2. Termőhelyigénye

Termőhelyigénye, biológiai és fizológiai jellemzői az olajretekével közel azonosak.

16.3.3. A termesztés módszere

16.3.3.1. Elővetemény

Kalászos gabona legyen előveteménye, mert apróbb magjának kedvező magágyat

csak a könnyebben lebomló tarlómaradványok után lehet jó minőségben készíteni.

16.3.3.2. Talaj-előkészítés

Megegyezik az általános talaj-előkészítési módszerekkel: a talaj nedvességtartalmát

legjobban megőrző sekély tarlóhántás azonnali talajfelület-zárással; gyom- vagy ár-
500 MÁSODVETÉSŰ FEHÉR MUSTÁR

vakelés után, július végén, augusztus elején magágykészítés-ve tés-gondos talajfe-

lület zárás biztosít számára gyors kelést és a jó beállottságot.

16.3.3.3. Tápanyagellátás
Az l tonna lekaszált vagy legeltetett zöld a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 2,6 kg/t mész (CaO) 2,5 kg/t
foszfor (P 2 0 5 ) 1,9 kg/t magnézium (MgO) 0,5 kg/t
kálium (K20) 3,7 kg/t
Tápanyagszükséglete a tervezett terméshez a 63. táblázatból számítható ki (az
olajretek-zöldtakarmányra vonatkozó táblázatból). A P20 5 és a K 20 műtrágyát az elő­
veteményí követő tarlóhántással vagy a magágykészítéssel kell megkapnia, a nitra-
gént pedig csak a magágykészítéskor.

16.3.3.4. Vetés
Augusztus elején kell csak vetni, az olajretekhez hasonlóan, mert nagy zöldtömeget
csak ez esetben ad (a korai bb, júliusi vetés a legtöbb esetben "ülve marad", azaz nem
fejleszt szárat). Vetéséhez útmutató a 65. táblázatban található.

65. táblázat. Másodvetésű fehér mustár vetési útmutató

Megnevezés Értékszámok
Vetési idő VIli. 1-15.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 1-3 cm
Csíraszám 180-230 db/m 2
22-28 db/fm
Betakarításkor l 00-170 db/m 2
Ezermagtömeg 4-8 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom ll%, legfeljebb

16.3.3.5. Növényvédelem, növényápolás

A másodvetés ű fehér mustár jó magágyban gyorsan kikel és gyakorlatilag nincs szük-
ség gyomirtására. Betegségek nem fordulnak elő. Kártevői a repcefénybogár !árvái,
amennyiben azon a táblán 3 éven belül keresztes virágút vetettek vagy árvakelés rep-
cetarlón 500 m-en belül előfordul.

16.3.3.6. Hasznosítása
Juhokkal vagy növendék marhákkal szeptember második felétől legeltethető. Magas-
sága 40-70 cm. Az őszi talajmenti fagyok nem hátráltatják fejlödését. A késői hosz-
 MÁSODVETÉSŐ FEHÉR MUSTÁR 501

szabb fagyokat megsínyli, viszont az elfagyott növényt a juhok vagy a kecskék ha-
sonló módon lelegelik, mint az elfagyott olajretket.

16.3.3.7. A fehér mustár zöldjének beltartalma

Vizsgálati adatok jelenleg nincsenek. Megközelítően azonos az olajretekéveL

16.3.3.8. Vetőmagtermesztése

Csak a tavasszal vetett fehér mustár érlel magot. Vetőmagjának szaporítása az "Olaj-
és ipari növények" fejezetben található.
 ,,
17. Os zi vetés ű áttelel ő keverék
zöldtakarmányok
17 .l. Keverék zöldtakarmányok
17.1.1. Jelentőségük

Főként zöldtakarmányozásra vetett 2-3 növényből álló, őszi vetésű társítások, első­
sorban a kérődzők takarmányozásában jelentősek, különösen ott, ahol szűkében van-
nak a legelőterületnek
A legtöbb termőhelyen vethetők, könnyen beilleszthetők a vetésszerkezetbe. Jó ha-
tásuk van a talajtermékenységre, gyomelnyomók, kórokozók, kártevők ellen ritkán
kell védekezni és a talaj mentesül a túlzott peszticidterheléstőL Maradéktalanul biz-
tosítják az ökogazdálkodás követelményeit is.
Termesztésük egyszerű és energiatakarékos. Többségük után sikeres a másodnö-
vény-termesztés, illetve a landsbergi keverék helyettesítheti is a másodvetést
Termesztésükről betakarított, termésükről a statisztika nem közöl adatokat. Becs-
lések szerint együttes termőterületük 12-15 ezer hektárra tehető. A természetszem ta-
karmányozásban nélkülözhetetlenek.

17 .1.2. Botanikai és fiziológiai sajátosságaik

A társításokban a pillangós virágú takarmánynövények a kötet első felében találhatók.
Jellemzőik: mérsékelt a hőigényük, viszont fény- és vízigényesek, valamint jól át-
telelnek. Virágzás, megtermékenyülés idején 22-24 oc és 75%-nál magasabb relatív
páratartalom a kívánatos.
17.1.3. Biológiai alapok
A keverékekben szereplő szénhidrátot (energiát) biztosító fajokból kielégítő a fajta-
választék. N em igényelnek magas szaporolati fokú vetőmago t, megfelelő a II. fokú,
vagy az utánszaporított vetőmag is, csak káros és veszélyes gyomok magjaitóllegye-
nek mentesek.
17.1.4. Termőhelyigényük

A szélsőséges kötött réti és szikes talajok, a 0,5%-nál kevesebb humuszt tartalmazó ho-
moktalajok, valamint tavasszal gyakran belvizes táblák kivételével mindenütt vethetők.

17.1.5. Termesztésük módszere

17 .1.5.1. Elővetemény

Az őszikeverékek vetésideje augusztus végétől, a faji sajátosságoknak megfelelően ok-

tóber elejéig tart. Gyökér- és vetőágy-készítéshez optimálisan 50-60 nap szükséges, ezt
 KEVERÉK ZÖLDTAKARMÁNYOK 503

kell elsősorban az elővetemény megválasztásnál figyelembe venni. Ideális elővetemé­

nyek a kalászos gabonák, továbbá július eleje közepéig betakarított egynyári növény.
Ne legyen előveteménye nagy vízigényű, valamint rostos elfásodó gyökerű növény
pl. cirok félék, rostkender stb.

17.1.5.2. Talaj-előkészítés

Mély alapművelést nem igényelnek. A 16-20 cm-es szántás lehet aláforgatásos, ha pl.
istállótrágyát kap, vagy keverőtárcsás, ha műtrágyát kap tápanyagigényéhez.
Kalászosok után tarlóhántás + hengerezés, majd a gyomok és az árvakelés aláfor-
gatása újabb zárássaL A vetőágy készítés mindig a keverék legigényesebb növényé-
hez igazodjék. Később lekerülő elővetemény (pl. silókukorica) után az első művelet,
a tárcsázás amelyet henger kövessen, majd kombinált eszközzel készíteni a vető­
ágyat. Vetés után még sorhengerekkel ellátott vetőgép után is a talaj legyen magtaka-
ró fogassal és hengerrel, homokon gyűrűs hengerrel zárva.

17 .1.5.3. Tápanyagellátás

l t/ha zöldterméssel a keverékek összetételétől fúggően a következő tápanyagokat ve-

szik fel a talajból.
nitrogén (N) 2,5 kg/t mész (CaO) 1,1 kg/t
foszfor (P 20 5) l ,2 kg/t magnézium (MgO) 0,6 kg/t
kálium (K20) 3,5 kg/t
Tápanyagszükségletük egy részét- különösen az állattartó telepek közelében- ér-
demes istállótrágyával kielégíteni. Pillangós virágú keverékek N-igényét a nitrogén
gyűjtés 25-30%-ban fedezi. A PK-műtrágyát az alapműveléssel a N-t csak tavasszal
fejtrágyaként legjobb adni. Kivétel ez alól, ha a kalászos elővetemény után a teljes
szalmamennyiség felszecskázva a táblán marad. Ez esetben a jobb szalmafeltáródás-
hoz már a tarlóhántás előtt kapjon 25-30 kglha nitrogént. A tápanyagszükségletről
49. táblázat tájékoztat, ami a tavaszi vetésű zabosbükkönynél található.

17.1.5.4. Vetés

A vetőmagkeverékekre érvényesek a következő szabályok:

- vetés előtt a növényfajok összekeverhetők, de menet közben méret, alak szerio-
ti osztályozódás elkerülésére a vetőgép keverőrendszerét ellenőrizni kell;
- gabona sorvetőgéppel vethetők, de szórva vetés nem lehet az eltérő ezer-
magtömeg miatt;
- a vetésidő, vetőágy minősége, vetésmélység és a vetés takarása, vagy zárása iga-
zodjon a talaj állapotához és az időjáráshoz.

17 .1.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A gyomok, kórokozók, kártevők számottevő terméscsökkenést nem okoznak, amen-

nyiben a talaj nem elhanyagolt állapotú. Tél végén a nagyobb duzzadóképességű ta-
504 KEVERÉK ZÖLDTAKARMÁNYOK

Jajokon felfagyás esetén hengerezni kell, a nem kielégítő téli csapadék esetén április-
ban 40-50 mm öntözővizet meghálálnak.

17.1.5.6. Érés és betakarítás

A legnagyobb növényfaj kezdeti virágzásában ad legjobb minőséget a keverék,
mégpedig akkor, ha ezt a fenofázist nem várjuk meg a kaszálássaL Optimális betaka-
rítási idejük 5-7 napig tart. A zölden fel nem etetett zöld keveréket sajátosságaitól
ftiggően, elvénülés előtt legjobb tartósítani (szilázs, széna).
Takarmányértékük a keverékek fejlettségétől, tömegarányától függ. Nyersfehérje-
tartalmuk az optimális betakarítási időszakban 13-15%, szárazanyagra számítva.
Az őszi vetésű keverékek vetését és betakaritását a 66-76. táblázatok foglalják össze.

66. táblázat. A rozsos szöszös bükköny vetése

Értékszámok
Megnevezés
rozs szöszös bükköny összesen
2
Csíraszám, db/m 200 300 500
Csíraszám , db/fm 24 36 60
Ezermagtömeg, g 30 35 -

Vetésidő IX. 5-15.

Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 3-4 cm
Betakarítás v 5-15.
Zöldtömeg* 18-25 t/ha
Csírázás legalább 85% legalább 85%
Tisztaság legalább 99% legalább 98%
* A szöszös bükköny rendszerint akkor kezd tömeget adni, amikor a rozs már elvirágzott, ezért
rövid a rozsos keverékek hasznosíthatósági ideje
 KEVERÉK ZÖLDTAKARMÁNYOK 505

67. táblázat. A búzás szöszös bükköny

Értékszámok
Megnevezés
búza szöszös bükköny összesen
Csíraszám, db/m 2 250 250 500
Csíraszám , db/fm 30 30 60
Ezermagtömeg, g 42 35 -

Vetésidő x. 1-10.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 3-4 cm
Betakarítás* v. 15-30.
Zöldtömeg 16-26 t/ha
Csírázás legalább 90% legalább 85%
Tisztaság legalább 99% legalább 98%
* Betakarítási optimum a bükköny virágzásának kezdete és a búzavirágzás kezdete között.

68. táblázat. Őszi búzás pannon bükköny

Értékszámok
Megnevezés
búza pannon bükköny összesen
Csíraszám, db/m2 300 200 500
Csíraszám , db/fm 36 24 60
Ezermagtömeg, g 42 40 -
Vetésidő x. 5-15.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 4-5 cm
Betakarítás* v. 5-30.
Zöldtömeg 15-23 t/ha
Csírázás legalább 90% legalább 85%
Tisztaság legalább 99% legalább 98%
* Betakarítási optimum a búza szárba szökésétől a kalászok virágzásának kezdetéig.
506 KEVERÉK ZÖLDTAKARMÁNYOK

69. táblázat. Őszi búzás, pannon bükkönyös, őszi horsós keverék

Értékszámok
Megnevezés
búza pannon bükköny őszi borsó összesen
2 320
Csíraszám, db/m 100 25 420
Csíraszám , db/fm 38 12 3 50
Ezermagtömeg, g 42 50 200 -
Vetésidő* IX. 25-X. 5.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 4 cm
Betakarítás v. 10-25.
Zöldtömeg 20-30 t/ha
Csírázás legalább 90% legalább 85% legalább 80%
Tisztaság legalább 99% legalább 98% legalább 99%
* A betakarítási optimum a pannon bükköny virágzásának kezdete és a búza virágzása között.

70. táblázat. Őszi árpás pannon bükköny keverék

Értékszámok
Megnevezés
őszi árpa pannon bükköny összesen
2
Csíraszám, db/m 200 200 400
Csíraszám , db/fm 24 24 48
Ezermagtömeg, g 40 40 -
Vetésidő* IX. 15-25.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 3-5 cm
Betakarítás IV. 25-IV. 15.
Zöldtömeg 16-25 t/ha
Csírázás legalább 90% legalább 85%
Tisztaság legalább 99% legalább 98%
* Az őszi árpa korai kalászolása és elvénülése miatt a keveréket szeptemberben vetni kell, és
évjárattól fliggően mintegy l O napig alkalmas friss zöld takarmánynak.
 KEVERÉK ZÖLDTAKARMÁNYOK 507

71. táblázat. Az őszi árpás, pannon bükkönyös, őszi borsós keverék

Értékszámok
Megnevezés
őszi árpa pannon bükköny őszi borsó összesen
Csíraszám, db/m 2 250 100 20 375
Csíraszám , db/fm 30 12 2-3 45
Ezermagtömeg, g 40 40 200 -
Vetésidő* IX. 15-25.
Sortávolság 12 cm
Vetésmé1ység 3-4 cm
Betakarítás v. 5-20.
Zöldtömeg 20-26 t/ha
Csírázás legalább 90% legalább 85% legalább 80%
Tisztaság legalább 99% legalább 98% legalább 99%

* Betakarítási optimum az őszi árpa kalászolásának kezdete és elvirágzása között.

72. táblázat. Az őszi zabos pannon bükköny

Értékszámok
Megnevezés
őszi zab pannon bükköny összesen
Csíraszám, db/m2 300 200 500
Csíraszám , db/fm 36 24 60
Ezermagtömeg, g 30 40 -
Vetés idő* IX. 1-20.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 3-4 cm
Betakarítás IV. 25-V. 25.
Zöldtömeg 20-28 t/ha
Csírázás legalább 85% legalább 99%
Tisztaság legalább 99% legalább 98%

* Az őszi keverékek közül a legkorábban kezdhető meg betakarítása, de a zab már elvirágzott, mire
a bükköny nagyobb tömeget ad.
508 KEVERÉK ZÖLDTAKARMÁNYOK

73. táblázat. Keszthelyi őszi vetésű keverék vetési útmutató

Értékszámok
Megnevezés
rozs őszi káposztarepce összesen
2
Csíraszám, db/m 250 200 450
Csíraszám , db/fm 30 24 54
Ezermagtömeg, g 30 5 -

Vetésidő** IX. 15-15.

Sortávolság 12 vagy 15,2 cm
Vetésmélység 2-4 cm
Betakarítás* III. 25-IV. 20.
Zöldtömeg 18-25 t/ha
Csírázás legalább 85% legalább 85%
Tisztaság legalább 99% legalább 98%
* A tavaszi betakarítási optimum a repce szárbaindulásától a rozskalászotás kezdetéig tartson.
**A rozs és a repce magját vetés közben folyamatosan kell a vetőgép keverje.

74. táblázat. A Legány-féle hármas keverék vetési útmutató

Értékszámok
Megnevezés
búza vagy rozs* szöszös bükköny bíborhere összesen
2 150
Csíraszám, db/m 250 500 900
Csíraszám , db/fm 18 30 108 45
Ezermagtömeg, g 42,30 35 4 -

Vetésidő VIII. 25-IX. 10.

Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 2-3 cm
Betakarítás IV. 25-V. 20.
Zöldtömeg 25-30 t/ha
Csírázás legalább 85% legalább 85% legalább 80%
Tisztaság legalább 99% legalább 99% legalább 98%
* A búzás keveréket a bíborhere virágzása előtt l O napig vágjuk, a rozsos keveréket a rozs virág-
zásáig.
 KEVERÉK ZÖLDTAKARMÁNYOK 509

75. táblázat. A landsbergi keverék vetés útmutató*

Értékszámok
Megnevezés
olaszperje szöszös bükköny bíborhere összesen
Csíraszám, db/m2 500 70 500 1070
Csíraszám , db/fm 60 8 !28 45
Ezermagtömeg, g 4 35 4 -

Vetésidő Vlll. 20-IX. 30.

Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 1-2 cm
Betakarítás IV. 25-V. 20.
Zöldtömeg 25-30 t/ha
Csírázás legalább 75% Jegalább 85% Jegalább 80%
Tisztaság Jegalább 96% legalább 98% legalább 98%
* A keverék zöldugarnak is meghagy ható.

76. táblázat. Varsányi pillangós keverék*

Értékszámok
Megnevezés
szöszös bükköny bíborhere összesen
2
Csíraszám, db/m 300 300 600
Csíraszám , db/fm 38 42 80
Ezermagtömeg, g 35 4 -
Vetésidő** IX. 1-15.
Sortávolság 12 cm
Vetésmélység 2-3 cm
Betakarítás** V. 5-V. 25.
Zöldtömeg 20-28 t/ha
Csírázás legalább 85% Jegalább 80%
Tisztaság legalább 98% legalább 98%
* Dunántúl és Észak-Magyarország dombos, enyhén lejtős szántóföldjeinek a takarmánya
(Veszprémvarsányi)
** Függőlegesen is vágó fükaszával v. kézi kaszával.
 18. Csalamádék

18.1. Kukorica és cirokfélék

18.1.1. Jelentősége

A csalamádék sűrűn vetett egynyári takarmánynövények, melyek a kérődző állatok fo-

lyamatos nyári szálas zöldtakarmány-ellátásában van fontos szerepük. Ma elsősorban a
kisgazdaságok foglalkoznak termesztésükkeL Előnyük, hogy könnyen silózhatók is.
Az 1900-as évek első felében területük 70-80 ezer ha volt, 27-28 t/ha átlagtermés-
seL Mai termesztésük részben visszaszorult.
A csalamádék legfontosabb alapnövényei a kukorica és a cukorcirok, néha a nap-
raforgó. Gyakran vetik egymással vagy egyéb növényekkel, főleg borsóval, továbbá
lóbabbal vagy szudánifűvel társítva. A borsó és a lóbab a fehérjetartalmat és az ízle-
tességet javítja. Előnyük a nagy termés, kedvező beltartalommal és rövid tenyészidő­
vel, hátrányuk a nagy vetőmagszükséglet és vízigény.
Termesztésük főnövényként vagy talajnedvesség megléte esetén másodnövény-
ként lehetséges. Tavasztól nyár közepéig vethetők. A folyamatos zöldtakarmány-ellá-
tás időtartama eltérő tenyészidejű hibridekkel és szakaszos vetéssei növelhető. A ci-
rokból és kukoricából álló csalamádé viszonylag sok cukrot tartalmaz a karotin és ás-
ványianyag-tartalmuk pedig az egészséges fejlődést biztosítja.

18.1.2. Termőhelyigénye

Sűrű vetés ű állományuk nagyobb vízfogyasztással jár, ezért elsősorban jó vízgazdál-

kodású talajokon és átlagos csapadékellátottságnál termeszthetők. Erre a legmegfele-
lőbb termőhelyek az ország északi és nyugati tájai.
A csalamádék a talaj típusa iránt nem igényesek. A talaj megválasztásánál első szem-
pont a víztározó és vízszolgáltató képesség. A felszínhez közelebb elhelyezkedő talaj-
víz különösen a másodvetésű csalamádéknak jelent segítséget és időarányos fejlődést.
A termőhely intenzív, félintenzív vagy extenzív termelési színvonala egyaránt megfe-
lel a csalamádénak
18.1.3. A termesztés módszere
18.1.3.1. Elővetemény

Tavaszi, illetve szakaszos vetésidejükkel fővetésben és az áttelelt őszi vetésű zöldta-

karmány növények után májusban is következhetnek
Később lekerül ő elővetemények (borsó, repce, őszi kalászosok) után csalamádéve-
tés csak akkor tervezhető, ha az öntözés feltételei adottak. Ilyen esetben többnyire
egy kelesztő és egy nevelő öntözésre lehet szükség. Mindezekkel alakítható ki a fo-
lyamatosan kaszálható takarmányellátás a "zöld futószalag".
 KUKORICA ÉS CIROKFÉLÉK 511

18.1.3.2. Talaj-előkészítés
A csalamádék tavaszi vetéséhez a talaj-előkészítést a legkevesebb talajmozgatással és
azonnali zárással kell végezni. Szakaszos vetésükhöz a talajnedvesség megőrzésére
nagyobb gazdaságokban müvelőeszköz gépsor álljon rendelkezésre.
Másodvetéshez ki kell használni az elővetemény után megmaradt talajnyirkossá-
got, az ún. beárnyékolási érettséget. A művelőeszköz talaj-előkészítése nyomában
vetés következzen, közben és utána mindig gondosan kell hengerezni.

18.1.3.3. Tápanyagellátás
A csalamádék sűrű növényállományukkal és nagyobb tömegükkel, több tápanyagot is
igényelnek. A kukorica és cukorcirok csalamádé l t föld feletti termése a következő kö-
zel azonos mennyiségű tápanyagokat tartalmazza; a napraforgóé kismértékben eltérőek:
Kukorica, kg/t
Tápanyag Napraforgó, kg/t
Cukorcirok, kg/t
nitrogén (N) 2,9 2,8
foszfor (P 2 0 5) 1,2 1,3
kálium (K 20) 3,0 3, l
mész (CaO) 1,3 1,3
magnézium (MgO) 0,2 0,3

77. táblázat. A kukorica csalamádé tápanyagigénye, kg/ l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 6,0 5,0 4,2 3,8 3,5
l. PzÜs 1,8 1,5 1,2 l ,l 1,0
K20 4,3 4,0 3,5 3,2 3,0
N 6,2 5,2 4,4 4,0 3,7
ll. PzÜs 2,0 1,7 1,4 1,2 1,0
K20 4,5 4,2 3,7 3,4 3,2
N 5,6 5,0 4,5 4,2 4,0
lll. PzÜs 2,2 2,0 1,7 1,4 1,3
K20 4,3 4,1 3,8 3,6 3,4
N - 5,5 5,0 4,8 4,6
IV. PzÜs - 2,3 2,0 1,8 1,7
KzÜ - 4,5 4,0 3,7 3,5
N - 5,4 4,8 4,6 4,3
v PzÜs - 2,0 1,8 1,6 1,4
KzÜ - 4,1 3,8 3,4 3,2
N - 5,5 4,8 4,5 4,1
VI. PzÜs - 1,7 1,4 1,2 1,0
K20 - 4,2 3,8 3,5 3,3
512 KUKORICA ÉS CIROKFÉLÉK

78. táblázat. A napraforgó csalamádé tápanyagigénye, kg/ l t termés

Szántófóldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 5,2 4,7 4,3 4,0 3,7
I. PPs 1,8 1,5 1,2 1,1 1,0
K 20 4,3 4,0 3,5 3,2 3,0
N 5,4 5,0 4,6 4,2 4,0
ll. P20s 2,0 1,7 1,4 1,2 1,0
K 20 4,5 4,2 3,7 3,4 3,2
N 5,5 5,1 4,7 4,4 4,2
III. P20s 2,2 2,0 1,7 1,4 1,3
K 20 4,3 4,1 3,8 3,6 3,4
N - 5,5 5,0 4,7 4,5
IV. PPs - 2,3 2,0 1,8 1,7
KP - 4,5 4,0 3,7 3,5
N - 5,6 5,2 4,9 4,6
v. P20s - 2,0 1,8 1,6 1,4
K20 - 4,5 4,0 3,7 3,5
N - 5,6 5,2 4,9 4,6
VI. P20s - 1,7 1,4 1,2 1,0
KP - 4,2 3,8 3,5 3,3

A ténylegesen kijuttatandó tápanyagok mennyiségét a kukorica és cukorcirok csala-

mádék részére a 77. táblázat, a napraforgó csalamádé esetében pedig a 78. táblázat és
a fiiggelék ismerteti. Ha lehetséges, érdemes a kiszámított hatóanyag 50%-át istállótrá-
gya formájában adni. Ezzel nemcsak a csalamádék minősége javul, hanem a követke-
ző növény számára a talaj termékenységét és kultúrállapotát is jelentősen javíthatja.

18.1.3.4. Vetés
A csalamádék vetését a 79-86. táblázatok tartalmazzák. A sortávolság gabona-, dup-
la gabona- vagy háromszoros gabona sortávolság lehet. Ez a vetésidő, nedvesség- és
tápanyag-ellátottság, valamint a társított növények szerint változhat. A vetésidőt a ta-
karmányozás igénye, továbbá a lehetőségek szerint kell megválasztani.
 KUKORICA ÉS CIROKFÉLÉK 513

79. táblázat. A kukoricacsalamádé vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő IV. I5-V. 15. fővetésű, másodvetésű keverékek
V. 15-VIJ. 10. után májusban, kalászos után
Sortávolság július 15-ig vethető szakaszosan
-jobb talajon 12 cm
- gyengébb talajon 24 cm
Csíraszám
-jobb talajon 40-55 db/m 2
4,8-6,6 db/fm
- gyengébb talajon 25-40 db/fm2
6,0-9,6 db/fm
Vetésmélység 5-8 cm jobb vízgazdálkodású talajon a
Ezermagtömeg 300 g sűrűbb vetés hosszabb ideig zöld;
Termés 18-25 t/ha betakarítás közvetlenül címer-
hányás után
Csírázóképesség 90%, legalább
Tisztaság 99%, legalább
Nedvességtartalom 15%, legfeljebb

80. táblázat. A horsós kukoricacsalamádé vetése

Értékszámok
Megnevezés
kukorica borsó összesen
Csíraszám, db/m2 40 60 100
Csíraszám , db/fm 14 21 35
Ezermagtömeg, g 200 200 -
Vetésidő* IV. 15-30.
Sortávolság 36 cm
Vetésmélység 6 cm
Betakarítás** VII. 1-20.
Zöldtömeg 24-38 t/ha
Csírázás legalább 90% legalább 80%
Tisztaság legalább 99% legalább 99%
* Vethető VII. !5-ig is, ha jó a talaj kapilláris vízemelő képessége vagy öntözzük;
** A borsó virágzásakor vágjuk.
514 KUKORICA ÉS CIROKFÉLÉK

81. táblázat. A nyári másodvetésű borsós kukoricacsalamádé vetése

Értékszámok
Megnevezés
borsó kukorica összesen
2
Csíraszám, db/m 60 20 80
Csíraszám , db/fm 21 7 28
Ezermagtömeg, g 200 200 -

Vetésidő* V. 1-VII. 10.

Sortávolság 24 cm
Vetésmélység 6-8 cm
Betakarítás** VII. 15-IX. 20.
Zöldtömeg 24-38 t/ha
Csírázás legalább 80% legalább 99%
Tisztaság legalább 99% legalább 99%
* Nyári másodvetésként őszi keverékek, zödborsó, kalászosok után vessük. A talaj jó vízház-
tartású vagy öntözhető legyen.
**A borsó virágzásakor vágjuk.

82. táblázat. A Jóbabos kukoricacsalamádé vetése

Értékszámok
Megnevezés
kukorica lóbab összesen
Csíraszám, db/m 2
20 10 30
Csíraszám , db/fm 5-ó 2-3 7-9
Ezermagtömeg, g 300 200 -
Vetés idő* IV. 15-25.
Sortávolság 24 cm
Vetésmélység 6-8 cm
Betakarítás** VII. 1-15.
Zöldtömeg 24-38 t/ha
Csírázás legalább 90% legalább 80%
Tisztaság legalább 99% legalább 99%
*Vethető váltakozó 2+ 2 sorokban vagy keverten; kukoricából középkorai fajtát válasszunk.
** Betakarítás a lóbab virágzása vagy zöldhüvelyes stádiumában; amennyiben a lóbab lisztharmat-
fertőzést kap, permetezzünk, és a várakozási idő letelte után takarítsuk be.
 KUKORICA ÉS CIROKFÉLÉK 515

83. táblázat. A tavaszi fővetésű és a nyári másodvetésű szudániftives

kukoricacsalamádé vetése

Megnevezés Tavaszi fővetésű Nyári másodvetésű Megjegyzés

Vetésidő IV. 25-V. 31. VI. I-VII. 15. A keverék tavaszi vetésének
Sortávolság 24 cm 36 cm időpontját helyesebb a talaj-
hőmérséklet alapján (12 °C
Vetésmélység 4-5 cm 4-6 cm
felett) megválasztani. A nyári
Csíra másodvetés hozamát az
-összes 125 db/m 2 90 db/m2 öntözés 50-80%-kal növeli.
- szudánifű 100 db/m2 75 db/m2 A szudánifű betakarításkor
- kukorica 25 db/m 2 15 db/m 2 haladja meg a 45 cm-t.
Betakarítás VII. 1...:25. VII. 25-IX. 15.
Zöldtömeg 20-40 t/ha 15-25 t/ha
Vetőmag

Csírázóképesség
- kukorica legalább 90%
- szudánifű legalább 80%
Tisztaság
- kukorica legalább 90%
- szudánifű legalább 98%
Ezermagtömeg
- kukorica 200 g
- szudánifű 20-22 g

84. táblázat. A napraforgó-csalamádé vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő Ill. 25-IV. 25. fővetésű
VII. 1-25. másodvetésű
Sortávolság 24 cm
Vetésmélység 4-8 cm
Csíraszám 60 db/m2 nedves magágyba 15-20%-kal
15 db/fm kevesebb
Ezermagtömeg 100 g kis olajtartalmú, nagy testű napra-
Termése 10-18 t/ha forgóval és csak jó vízgazdálkodású
Csírázóképesség 80%, legalább talajra vessük; másodnövényként az
Tisztaság 98%, legalább öntözést meghálálja, a bimbókez-
Nedvességtartalom 9%, legfeljebb demény megjelenésekor kaszáljuk
516 KUKORICA ÉS CIROKFÉLÉK

85. táblázat. A horsós napraforgó-csalamádé vetése

Értékszámok
Megnevezés
napraforgó borsó összesen
2
Csíraszám, db/m 40 60 100
Csíraszám , db/fm 10 14 24
Ezermagtömeg, g 100 200 -
Vetésidő* III. 20--IV. 30.
Sortávolság 24 cm
Vetésmélység 6-7 cm
Betakarítás VI. I-VII. 10.
Zöldtömeg 24-35 t/ha
Csírázás legalább 85% legalább 80%
Tisztaság legalább 99% legalább 98%
* Szakaszosan vessük; a napraforgót bimbós állapotában vágjuk; napraforgóból kis olajtartalmú
fajtát válasszunk.

86. táblázat. A Jóbabos kukoricacsalamádé vetése

Értékszámok
Megnevezés
cukorcirok napraforgó összesen
2
Csíraszám, db/m 30 20 50
Csíraszám , db/fm ll 9 20
Ezermagtömeg, g 30 100 -
Vetésidő IV. 15-30.
Sortávolság 24 cm
Vetésmélység 4-6 cm
Betakarítás VI. 10--30.
Zöldtömeg 15-25 t/ha
Csírázás legalább 80% legalább 85%
Tisztaság legalább 98% legalább 98%
Kis olajtartalmú, magas szárú napraforgót válasszunk; betakarítási optimurna a napraforgó 2-3 cm-
es bimbókezdeményének megjelenése előtt; a cukorcirok sarjút is ad.
 KUKORICA ÉS CIROKFÉLÉK 51 7

18.1.3.5. Növényvédelem, növényápolás

Gondos talaj-előkészítés és optimális időben történő vetés esetén növényvédelmet több-

nyire nem igényelnek. Kivételt képez a lóbabos kukorica csalamádé, a lóbabon mindig
jelentkező fekete tetvek miatt. Ezek ellen általában védekezni kell, leülönösen száraz,
meleg időben, környezetkímélő, rövid hatástartamú szerrel.

18.1.3.6. Érés és betakarítás

A kukorica csalamádé és keverékei a kukorica címerhányásától számítva 12-25 na-
pig alkalmasak takarrnányozásra az időjárástól, illetve a nedvességellátottságtól fúg-
gően. A cukorcirok csalamádék a cirok bugahányásától kezdődően 20-30 napig ka-
szálhatók. A napraforgó hamar elfásodik, ezért csak rövid ideig, a tányérkezdemény
megjelenésétől számított 8-l O napig használható fel. A frissen fel nem használt csa-
lamádé silózással tartósítható vagy zöldtrágyának szántható alá.
 19. Lédús takarmányok

19.1. Takarmányrépa
19.1.1. Jelentősége

A takarmányrépa (Beta vulgaris L. convar. crassa provar. crassa Alef. Helm) hasz-
nálatával, illetve savanyításával már Lippai 1644-ben megjelent "Posoni kert" című
műve is foglalkozik. Származásáról többféle megállapítás van: egyik a Beta mariti-
ma fajból, másik a Beta perennis és a Beta maritima fajokból.
Első alakja a leveles répa volt, melyet 4000 évvel ezelőtt a Tigris és az Eufrátesz
folyók völgyében és Mezopotámia területén termesztettek. Innen terjedt el először
Elő-Ázsiába, majd került a XIII-XIV. században Európába. A gyökértermő típusok-
ból alakultak ki a takarmányrépák különböző formái. A takarmány-cukorrépa típusok
Nyugat-Európában a XIV-XVII. századok között jöttek létre a leveles és gyökérter-
mő répák hibridjeként
Vetésterülete a XIX. században hazánk területén elérte a 400 ezer hektárt, de
1957-ben még mindig 178 ezer hektár. A silókukorica térhódításával az 1980-as
évekre a vetése l O ezer ha alá csökkent és legutóbb a bevetett terület 500 és 2 OOO ha
között változik.
Hasznosítható alkohol-előállításra, energiatermelésre.
Termése a répatest, aminek tömege termőhelyenként a következőképen alakulhat
áltagos évjáratokban:
- középkötött mezőségi talajokon 50-80 t/ha,
- középkötött erdőtalajokon 40-70 t/ha,
- kötött, réti talajokon 40-75 t/ha.

19.1.2. Botanikája és fiziológiája

A takarmányrépa a Beta nemzetségbe tartozó faj. Rendszertani besorolása szerint a
Zárvatermők (Angiospermatophyta) törzsébe, a Kétszikűek (Dicotyledonopsida) osz-
tályába, a Szegfűalkatúak alosztályába (Cariophillidea), a Szegfűvirágúak rendjébe
( Cariophillales= Centrospermae ). E renden belül található Libatopfél ék családja,
(Chenopodiaceae), melyben foglal helyet a Répa (Beta) nemzetség is. A Beta vul-
garis (L.) fajon belül 5 alfaj különböztethető meg (ssp. maritima; orientalis; lomato-
gonoides; macrocarpa; vulgaris). A B. vulgarisan belül 3 változat (provarietas): a
boissieri, a vulgaris és a crassa található, ez utóbbi a termesztett répa, amely ismét 3
formára bontható, úgymint f crassa, f lutea és f incarnata. A takarmányrépa teljes
fajneve: Beta vulgaris L. con var. crassa provar. crassa Alef H elm.
A répatest alakja és színe változatos. A hazai répatípusok alak és szín szerint is 9-9
csoportba sorolhatók:
 TAKARMÁNYRÉPA 519

- alak szerinti típusokat a 19. ábra

mutatja be. A forma szerinti típusok
és azok kódszámai: cukorrépa (1), 2
takarmánycukor (2), buckó (3),
olajbogyó (4), henger (5), karó (6),
kígyó (7), golyó (8), tányér (9);
- szín szerinti csoportosítás típus- és
kódjelei: fehér (1), csont (2), zöldfejű
(3), rózsaszín (4), sárga (5), narancs ~
(6), piros (7), vörös (8), fekete (9). 4
3
A faj alap kromoszómaszáma 9. A ·• .:..
köztermesztésben nagyobbrészt diploid -
genomfokú, szabad elvirágzású fajták, il-
letve hibridek találhatók.
Idegentermékenyülő, kétéves és két-
szikű. A virágok megporzásában a szél
játssza legnagyobbrészt a szerepet. Ro-
varporzás is előfordulhat, sőt az önmeg-
porzás sem kizárt. Virágzata álfúzéres-
gomolyos, termése az ún. gomolytermés.
A virágok nyílása a főtengely csúcsi ré- 6
szén kezdődik. Utoljára a hajtásvégek vi-
rágai nyílnak és termékenyűinek A vi-
rágzási idő egy hónapnál is több lehet. A
virágok a reggeli órákban virítanak, és a
hőmérséklettől fúggően egész nap nyitva
tartanak. A portokok pollentermő-képes­
sége igen nagy.
Az első évben alakul ki a gyökérter-
més, a második év a generatív ciklus (ez 7
utóbbi ciklusban fejlődnek ki a magszá-
rak, a virágok és a magtermés ). Takarmá-
nyozásra az első évben megtermelt gyö-
~
kér- és levéltermése használható. Nedves ~
talaj és 10 °C alatti hőmérséklet esetén a 19. ábra. Répatestformák
vetést követő 9. napon a talaj felszínére
hozza szikleveleit. A szikleveles állapot l 0--15 napig is eltarthat. Ez a fejlődés legér-
zékenyebb időszaka. A primer lomblevelek megjelenése után a fejlődés felgyorsul,
egyre több levél képződése indul meg. A levelek számának és méretének növekedé-
sét a gyökérképződés megindulása követi. A gyökér növekedése, a szárazanyag-be-
épülés egészen a betakarításig tart.
A magtermés a termesztési módszer függvénye. A direkt módszernél a magszárak
száma kevesebb, de a magot hozó növények száma nagyobb. A közvetett magter-
mesztéssei 15-30%-kal több mag érhető el.
520 TAKARMÁNYRÉPA

19.1.3. Biológiai alapok

Annak ellenére, hogy termesztése az utóbbi években jelentős méctékben visszaesett,
a termesztés genetikai háttere biztosított. A 2005. évi Nemzeti Fajtajegyzékben 5 faj-
ta, illetve hibrid van, amiből 2 fajta hazai nemesítésű.
Fajtával szembeni igények: takarmányozási érték, sima felületű, sekély gyökérba-
rázdájú gyökértípus, jó tartósíthatóság, nagy szárazanyag-tartalom, a multigerm faj-
táké 7-10%, az újabban előállított takarmány-cukorrépáké 13-16% is lehet.
Történelmi fajta a Rózsaszínű Beta fajtát Sopronhorpácson Sedlmayr Kurt neme-
sítése, fajtafenntartója Mosonmagyaróvár. Vetőmagforgalma nyitott, a fajták vető­
magvai csávázva, drazsírozva kerülnek forgalomba.

19.1.4. Termőhelyigénye

Talajigény: a középkötött mezőségi vályog, az erdőtalajok és a könnyen művelhető,

száradásra nem zsugorodó öntés réti talajok felelnek meg számára elsősorban. Kis
gazdaságnak kukoricát termő talajain köztesként is megterem, mérsékeltebb termés-
sel. A talaj legyen legalább semleges körüli vagy enyhén lúgos kémhatású.
Éghajlatigény: vízigényes, vegetációs idő alatt 550-600 mm csapadékot igényel.
Beéri 350-400 mm-rel is, természetesen mérsékeltebb terméssel. Június-augusztus
között jó csapadékeloszlás a termésmeghatározó. Vethető 6-8 °C-os talajhőmérsékle­
ten. A nyári szárazabb időszakot az Alföldön viseli el nehezebben.
Környezetigény: alkalmazkodóképessége jó, mert mind az extenzív, félinzentív
vagy intenzív gazdálkodási színvonalon megél. Igényes viszont a talaj kultúrállapotára,
amit gyengébb termőhelyi adottságok között sorközműveléssel lehet részben ellen-
súlyozni.
19.1.5. A termesztés módszere
19.1.5.1. Elővetemény

Csak vetésváltásban termeszthető. 4 éven belül egyazon táblába ne kerüljön vissza.

Magtermesztésekor ez az idő további 2-3 évvel bővül. 6-7 éves vetésváltás kialakí-
tására van szükség répafonálféreggel fertőzött tábla esetén.
Legjobb a kalászos után vetni, de még kedvezőbb, ha a vetés két kalászost köve-
tően következik. A második kalászos után pedig indokolt a mélyebb talajművelés.
A kukorica, a napraforgó és a pillangósok mérsékelt előveteményei vetőmagter­
mesztés esetén hátrányosak

19.1.5.2. Talaj-előkészítés

Apró magvú növény, ezért a talaj előkészítésére igényes. A vetés idejére aprómorzsás,
ülepedett, biológiailag is beérett magágy kerüljön kialakításra. A forgatásos művelés
kifejezetten szükséges, melyet mélylazítással is ki lehet egészíteni.
Termesztésének alapja az elővetemények utáni tarlóhántás, majd a tarló ápolása, a
szükség szerint végzendő talajlazítássaL Az őszi talajmunkákkal biztosítható a téli csa-
 TAKARMÁNYRÉPA 521
padékbefogadás, így tavasszallehetőség szerint csak magágykészítést kell végezni. Már
kora tavasszal elvégezhető a tábla talajának simítózása, a talaj fertőtlenítés, melyet azon-
nal kombinátorozás kövessen. A talajfertőtlenítést követően 1-2 héttel később kell a ve-
tőágy előkészítését kombinátorral- maximum 4-5 cm mélyen- elvégezni.

19.1.5.3. Tápanyagellátás
Az egy tonna leveles gyökér a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 3,7 kg/t mész (CaO) 4,2 kg/t
foszfor (P 2 0 5) 1,7 kg/t magnézium (MgO) 1,2 kg/t
kálium (K 20) 5,5 kg/t
Az okszerű tápanyagellátáshoz a 87. táblázatban megadott tápanyagigénnyel és a
függelék segítségével célszerű számolni. A magtermesztés és a takarmányként való
hasznosítás tápanyagigénye és a tápanyagok kijuttatásának ideje is eltérő egymástól.

87. táblázat. A takarmányrépa tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 4,5 4,2 3,8 3,6 3,3
I. P20s 4,4 4,0 3,4 2,8 2,5
K20 6,5 6,0 5,5 4,8 4,2
N 4,7 4,4 4,0 3,5 3,1
Il. PPs 4,6 4,2 3,6 3,0 2,5
K20 6,5 6,0 5,5 5,0 4,6
N 4,4 4,0 3,5 3,2 3,0
III. P20s 4,2 3,9 3,4 2,8 2,4
K20 7,0 6,5 6,0 5,4 5,0

Takarmányozási célú hasznosításánál a talajelemzés alapján meghatározott teljes

foszfor- és káliumszükségletet a nyári vagy őszi talajmunkák alkalmával kell kiszár-
ni a talajra és beforgatni.
Az istállótrágyát augusztusban, középmély szántássallehet a talajba forgatni.
A nitrogénadagokat az elővetemény határozza meg. Nagy szervesanyag-marad-
vány esetén a kívánt N-nek 50-60%-át is célszerű kiszómi, ha szeptember elején ke-
rül sor a szántásra. Különben az őszi N-adag később nem hasznosul, mert hidegben
és fagyban nem tevékenyek a cellulózbontó baktériumok. Szerves trágya használata
esetén figyelembe kell venni annak másodéves hasznosulási értékeit a nitrogén, fosz-
for- és káliumszükségletek kiszámításánáL
A N-szükséglet további adagját a kora tavaszi talajminta-vizsgálat után lehet
megállapítani. Ha szükséges, a műtrágyát vagy a vetés előtti kombinátorozás előtt
közvetlenül, vagy a szemenként vető gépekre felszereJt adapterekkel adagolják a
magágyba.
Talajvizsgálat hiányában a táblázat közepes ellátottság adatait is célszerű figye-
lembe venni.
522 TAKARMÁNYRÉPA

19.1.5.4. Vetés

A méretre osztályozott és egymagvúsított gomolyok ezt követően vagy közvetlenül

vethetők, vagy ami szintén elterjedt, drazsírozzák A drazsé anyagába rendszerint
gomba- és rovarölő szert is kevemek, így ilyen előkészítettségű vetőanyag esetén a
talajfertőtlenítés el is maradhat. Az osztályozott és kalibrált magvakat szemenként ve-
tő gépekkel lehet vetni.
Kisgazdaságokban jobbára hagyományos sorvetőgépeket használnak, amivel "la-
zított állományú" vetést végeznek; az ezergomolytömegtől függően l 0-15 kglha-t
használnak fel.
A szemenkénti vetéshez a hektáronkénti betakarítható növényszám öntözetlen ter-
mesztés esetén 80-100 ezer, öntözve 100-120 ezer közötti. Ekkora növényállo-
mányhoz legalább 160 ezer csíra vetésére van szükség hektáronként. Egy U egység
100 OOO csíra, ami 1,6-2,2 U. Ez a csíraszám 45 cm-es sortávolságot alapul véve
10-15 cm közötti vetéskori tőtávolságot jelent (fm-ként 6-1 O gomoly).
A gomolyok vetését abetakarító gépek sortávolságigényéhez szükséges hozzárende l-
ni, mely rendszerint 45-50 cm. A vetésmélység 3--4 cm. Vetéshez útmutató a 88. táb-
lázatban.
88. táblázat. A takarmányrépa és a maghozó takarmányréta vetése

Megnevezés Takarmányrépa Dugványnevelő Megjegyzés

Vetési idő IV. 10-30. v. 15-30. A dugványt október végén

Sortávolság 45 cm 45 cm szedjük fel, prizmázzuk és
Vetésmélység 2-4 cm 2-4 cm március elején ültessük ki
Csíraszám l 00 OOO db/ha 300 OOO db/ha 60x50 cm-es kötésben
Folyóméterenként 4,5 db 13,5 db fajtatípus szerint ± 20%
l 00%-os használati
értékű mag
Tőszámbeállítás 70 OOO db/ha

Csírázóképesség 75%, legalább 75%, legalább feltételei azonosak a cukor-

Tisztaság 98%, legalább 98%, legalább répáéval
Nedvességtartalom 15%, legfeljebb 15%, legfeljebb

19.1.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Kedvezőtlen időjárási feltételek esetén csak nagyobb tőszámmal történő vetéssei és

kézi vagy gépi tőszámbeállítással oldható meg. A kézi tőszámbeállítás munkaerő-igé­
nyes, ami a növények 4-6 lombleveles fejlettségi állapotában kezdhető meg.
A növényállományok megritkulásának gyakori kiváltó oka a palántadőlés, mely
különböző talajlakó gombák (Alternaria-, Fusarium fajok, Pythium debarianum, Rhi-
zoctonia so/ani) kártételeként jelentkezik. A kelés utáni csíranövény-pusztulást, gyö-
kérfekélyt okozó gombák szaporodását a hűvösebb, csapadékosabb időjárás elősegí­
ti. A gombák elleni leghatékonyabb védekezés a vetőmag csávázása.
 TAKARMÁNYRÉPA 523

A növényápolás fontos része a gyomok elleni védekezés, ami részben okszerű ve-
tésváltással is megoldható. A kémiai védekezéseket rendszerint gépi sorközművelés
egészítse ki. Kultivátorozás a növényállományok teljes záródásig végezhető.
Kártevők elleni védekezés a gomolyok csávázásával kezdődik. A vegyszeres vé-
dekezés leggyakrabban a földi bolhák, a barkókés a bagolypille lárvák ellen irányul-
jon. Vontatott, elhúzódó kelés esetén a bolhák megjelenését naponta kell ellenőrizni.
A barkók tarrágást okozhatnak. Főleg melegjúlius-augusztusi időjárás esetén és első­
sorban az ország délibb fekvésű megyéiben a különböző bagolypille lárvák tömeges
megjelenésére lehet számítani. A növényállományok gyakori károsítója a fekete répa-
levéltetű. Vírusvektor, s ennek következményeként kártétele nemcsak közvetlen.
A kórokozó gombák a cerkosparás levélfoltosság, és a nyárutón gyakran kárt oko-
zó a répalisztharmat Direkt termesztésű maghozó állományokban kártételére már ős­
szel lehet számítani.
A gyökértermés tömegét a csapadék mennyisége határozza meg. A hiány pótlá-
sának egyetlen lehetséges módja az öntözés. Gyakran már kelesztő öntözésre is
szükség lehet. Ennek adagja minimálisan l 0-15 mm legyen. A rendszeres öntözés
a talaj típusától ftiggően 40-60 mm és 14-21 napos öntözési fordulóval számolva
szeptember közepéig tarthat. Az öntözés a szárazanyag-beépülést hátrányosan nem
befolyásolja.
19.1.5.6. Érés és betakarítás
A takarmányrépa gépesített betakarításakor a levélzet betakarításáról is gondoskodni
kell. A gyökértest kiszedése cukorrépa betakarító gépekkel történhet, úgy, hogy azok
a répafejet ne vágják le a répa testéről, csak a levelet sodorják le. A leveles répafej
szeeskázó gépekkel külön is betakarítható. A répatest kiemelése során követelmény,
hogy a gyökérhez tapadt talaj minimális legyen, a levélzet betakarítása során pedig
föld ne kerüljön a zöld részek közé.
Önmagában a répatest csak október végi, november elejei betakarítási időt követő­
en raktározható, prizmázható. A gyökér további sorsa aszerint is változhat, hogy a be-
takarítást követően közvetlenül szeletelik, szecskázzák vagy prizmában tárolva csak
a felhasználás előtt darabolják fel. A prizma takarásához egy sor fólia, majd arra szal-
ma, esetleg kukoricaszár helyezhető 40-80 cm vastagságban. Alacsonyabb hőmér­
séklet esetén a növényi takaró fölé új abb fóliaréteget célszerű tenni. A prizma magas-
sága elérheti a 3-4 m-t is, szélessége 6-8 m lehet, hőmérőzéséről, szellőztetéséről
gondoskodni kell. Föld a takaráshoz nem használható. Falközi silóba állandó tömörí-
tés mellett rétegezetten hordják be a felszeletelt répát és kukoricaszár szecskát

19.1.5.7. Vetőmagtermesztése

A vetőmagtermesztés termőhelyigénye megegyezik a takarmányozási céllal termelt

répa termesztéséveL Vetőmagtermesztésének két módszere ismert, a közvetlen (di-
rekt) és a közvetett (indirekt). A tábla kiválasztása, a tápanyagellátás szintje, a talaj-
előkészítés és a vetés, valamint a főbb növényvédelmi és ápolási munkák megegyez-
nek mindkét módszemél; ugyanarra a táblára maghozó 4-6 évnél korábban ne kerül-
jön. Dugványtermő táblákon az egyes tételek között 2 m-es elválasztó sávot kell tar-
524 TAKARMÁNYRÉPA

tani. A vírusvektorok ellen a maghozó és dugványtermő táblák között l OOO m-es, a

maghozó táblák között 3000 m-es izolációs távolságot kell minimálisan tartani.
Tápanyagigénye a vetőmagtermesztés rendszere szerint változik. Az indirekt rend-
szernél a dugványtermő táblák évi szükséglete 110 kg/ha P2 0 5 és 160 kg/ha K2 0, a
magtermő évben tavasszal160 kg P20 5 és 200 kg/ha K20, ami a tábla adottságától és
az évjárattól + l 0-15% eltérés is lehet. A direkt módszemél a vetés előtti N-igény 80
kg/ha, a többi tápanyagból +l O% nagyobb javasolható közepes tápanyagszint esetén.
Istállótrágya maghozó alá közvetlenül nem indokolt.
Vetésük időpontja a direkt vetőmagtermesztésnél augusztus 20 körüli, az indirekt-
nél május 15-20. közötti legyen. A legkedvezőbb gyökérátmérő direkt termesztésnél
1-2 cm, dugványoknál 4-6 cm. A gomolyok vetése 45-50 cm-es sortávolságra tör-
ténjen, alkalmazkodva a dugványt felszedő gépekhez. A gomolyszükséglet multigerm
fajtáknál dugványtermesztésnél 20 kg/ha, helyrevetésnél monogerm hibridek esetén
600-800 ezer csíra.
Hibrid vetőmag előállítása során az apa- és anyasarok számára a legkedvezőbb a
3: l-es anyai-apai sorarány.
Állományszelekciók mindkét módszemél folyamatosan végezhetők. Gyökérsze-
lekció csak az indirekt módszemél végezhető a levélzet eltávolítását követően. A dug-
ványokat ezt követően prizmázzák. Az optimális prizmaszelvény mérete: magasság
60-70 cm, szélesség 80-90 cm. A dugványokat mindig föld takarja, a takarás vasta-
gításátahidegebb idő bekövetkezte előtt kell elvégezni. 4-5 m-enként szellőző kür-
tők legyenek, melyen keresztül a prizma hőmérőzése is elvégezhető. A végső földta-
karás vastagsága elérheti az l m-t is.
A prizmát márciusban kell kibontani. A tavaszi dugványszelekciót követően a gyö-
kerek kiültetésére azonnal kerüljön sor. Kézi kiültetésnél a sor- és tőtávolság 60-70 cm
lehet. l ha dugványtermő területen 4-8 ha maghozó dugványszükséglete termelhető
meg. A dugványok kiültetését úgy kell elvégezni, hogy azok tetejére 1-2 cm-es vastag
földréteg kerüljön. Az ültetés történhet palántázó géppel vagy kézzel, ásó segítségéveL
A maghozók állománymagassága kedvező feltételek esetén 140-160 cm. Az érés
az átteleltetett maghozóknál korábban, általában július vége, augusztus eleje, a kiül-

89. táblázat. A takarmányrépa vetőmag minőségi követelményei

Csírázó- Idegen mag Nedvesség-tar-

Tisztaság, Vizsgálati
képesség, legfeljebb, talom, legfel-
legalább,% minta, g
legalább,% db/mnta jebb,%
Cukorrépa
- monogerm 75 98,0 0,3 15,0 500
-egyéb 75 98,0 0,3 15,0 500
A diploid vetőmagtételeknél a diploid arány legalább 85% legyen.
A tetraploid szülői komponenssel előállított vetőmagtételek esetén a triploid arány legalább 95%
legyen.
Monogenn vetőmag esetén a csírás gomolyok legalább 90%-ának csak l db csírát szabad tartal-
mazni. A 3 vagy több csírát tartalmazó gomolyok száma nem szabad, hogy meghaladja az 5%-ot.
Koptatott vetőmag esetén a csírás gomolyok legalább 70%-a csak l db csírát tartalmazhat. A 3 vagy
több csírát tartalmazó gomolyok száma nem haladhatja meg az 5%-ot.
 TAKARMÁNY SÁRGARÉPA 525

tetettnél augusztus közepére esik. A maghozó állományok betakarításához az egy- és

kétmenetes betakarítási mód terjedt el. Előbbi esetben először levélteleníteni, lomb-
talanítani kell a növényállományt A lombtalanítást követően 7-l O nap múlva történ-
het a kombájnnal való cséplés.
A kétmenetes betakarítás során a magszárat kaszával rendre vágják, majd szintén
7-l O napos renden történő száradást követi a cséplés. A betakarított magtermést
azonnal előtisztítani kell és 20-25 cm vastagságban szétteríteni, naponta forgatni, ami
kedvező esetben 8-1 O nap után zsákolható, tovább tisztítható, kalibrálható és fémzá-
rolható. A termés minőségi előírásai a 89. táblázatban találhatók.

19.2. Takarmány sárgarépa (murokrépa)

19.2.1. Jelentősége

Értékét a benne lévő karotin adja, ez a narancssárga színű pigment, ami számos nö-
vényi és állati szövetben megtalálható. Közepesen tárolható, lédús takarmány, lovak-
nak, csikóknak, valamint más állatnak is fontos takarmánykiegészítője, vitaminforrá-
sa. Szeletelve jól szántható, tárolható.
Termése a levéltelenített és fejelés nélküli répatest
- középkötött mezőségi talajok 12-80 t/ha,
- középkötött erdőtalajok l 0-70 t/ha,
- kötött réti talajok l 0-70 t/ha,
- laza és humuszos homok 5-60 t/ha.

19.2.2. Botanikája és fiziológiája

Növénytani besorolásaszerint a murokrépa (Daucus carola L.) a kétszikű növények
osztályába, az ernyősvirágzatúak = borostyánvirágúak (Umbellales = Araliales) rend-
jébe, az ernyősök (Umbelliferae = Apiaceae) családjába, a zellerfélék (Apioideae) al-
családjába tartozik. Termesztett változata kétéves, karógyökere mélyre hatoló, szára
30-60 cm. Szántóföldeken vad változata egyéves gyom, a mocsárrétek közül a réti
c senkeszes rétnek nyár végén, ősszel egyik jellemzője. Vavilov és Zs uk o vszkij mun-
kái alapján a sárgarépa génközpontja Közép-Ázsia, innen terjedt el (20. ábra).

19.2.3. A fajták nemesítési és használati értéke

Szárazanyag-mennyisége, eltarthatósága, termőképessége, alkalmazkodóképessége
hasonló a takarmányrépáéhoz. Fajtatípusai: hengeres és vállas répatestű.

19.2.4. Termőhelyigénye

Talajigénye: a szerkezetes, levegős, mélyrétegű talajt igényli, a kötött, hideg, nedves

talajt nem. A középkötött csernozjom és barna erdőtalajokat hálálja meg legjobban.
Vethető homokos agyag, laza homokos vagy gyengén humuszos homoktalajokba is.
526 TAKARMÁNY SÁRGARÉPA

20. ábra. Takarmány sárgarépa (murokrépa)

Éghajlatigénye: a murokrépa a legkülönbözőbb időjárási viszonyok között is

megterem, nem igényes. Mérsékelten melegben díszlik a legjobban. Az árnyéktűrő
növények közé tartozik. Mérsékelten víz- és hőigényes.
Környezetigénye: alkalmazkodóképessége jó, az extenzív talajhasználattól az in-
tenzí vig vethető. Igényes a mezsgyék és dűlőutak gyommentes állapotára, ami nö-
vényvédelmét érinti elsősorban.

19.2.5. A termesztés módszere

19.2.5.1. Előveteményigény

Betegségekre való fogékonysága miatt, a kalászosok közül a búza, rozs, tritikálé, tönköly
vagy zab lehet előveteménye. Köztesben tavasszal rávetéssel repcére, rozsra és esetleg len
között termeszthető, megerősödhet jobb tápanyag-ellátottságú talajban, amikor féltermést
is adhat. Kisgazdaságban köztesként kukorica közé is vethető.
19.2.5.2. Talaj-előkészítés

Tarlóhántás után a murokrépa vízigénye miatt és a gyökérzet zavartalan fejlődéséhez a

termőréteg 20-25 cm-ig legyen szerkezetes. A magágy legyen aprómorzsás, szerkezetes
 TAKARMÁNY SÁRGARÉPA 527

és tömött. Laza homokon csak tavasszal, a "böjti" szelek elmúltával április elején kell
aláforgatott és hengerezett talajt megművelni, ami egyben magágynak is megfelelő.

19.2.5.3. Tápanyagellátás
Az istállótrágyát megháláló növények közé tartozik. Tápanyagigényének felét műtrá­
gya formájában, másik felét istállótrágya formájában célszerű adni. Tápanyagellátá-
sa műtrágyával is megoldható. A murokrépa l t terméssel az alábbi tápanyagokat
veszik fel:
nitrogén (N) 4,0 kg/t mész (CaO) 3,6 kg/t
foszfor (P 20 5) l ,5 kg/t magnézium (MgO) 1,0 kg/t
kálium (K 20) 5,0 kg/t
A nitragént harmadolva adagoljuk, az elsőt a magágyba.
A tápanyagellátás adagja a talaj ellátottságának ismeretében a takarmányrépánál
ismertetett 87. táblázatból számítható ki. Jó kultúrállapotú talajon a közepesen
ellátott talajt célszerű alapul venni.

19.2.5.4. Vetés
A murokrépát vagy takarmány sárgarépát tavasszal március 10. és április 15. között
legjobb hektáronként 250-400 ezer koptatott maggal vetni. Kalászosok után július
l O-ig másodnövényként szintén vethető. A sortávolságok lehetnek 30-40 cm-esek
vagy 45 + 6 cm-es ikersoros vetés. A 2-2,5 g ezermagtömegű, csávázott vetőmagbó l,
1-3 cm mélyre, 2 millió csíra szükséges. Vetőmagigénye 5-5,5 kg hektáronként. Von-
tatottan kel, a vetéstől 20-25 napra. Célszerű a vetőmaghoz kb. 5% gyorsan kelő
mustármagot vegyíteni, nyomjelzőnek, és kelés előtt herbiciddel kezelni a talajt. Ve-
tésének útmutatója a 90. táblázatban.

90. táblázat. A takarmány sárgarépa vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő III. 10-IV. 15. egyelés ideje 4-5 leveles fejlettség
Sortávolság 36-40 cm
Vetésmélység l-3 cm
Csíraszám 200 db/m2
Kelési idő 20-25 nap
Egyelési tőtávolság 12-15 cm
Termő növény 20-28 db/m2
Csírázóképesség 70%, legalább
Tisztaság 95%, legalább
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb
528 TAKARMÁNYTÖK

19.2.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Olajretek, rozs, facélia másodvetésével korlátozható a talajlakó kártevők kártétele.

Lehetséges, hogy talajfertőtlenítés is szükséges a drótféreg, a gyökérgubacs-fonálfér-
gek vagy bagolylepke lárvák elleni védelemhez. Védekezni szükséges a levéltetvek,
a gyökértetvek, a sárgarépalégy és a szálfonálféreg kártétele ellen. Gyommentesen
tartása a termesztés sikere miatt célszerű. Termésveszteséget okozhatnak a betegsé-
gek, mint a sárgarépa szürkerothadása, a sárgarépa feketerothadása, a sárgarépa
rizoktónia, a sárgarépa vírusos tarka törpülése és vírusos vöröslevelüsége, a xan-
tomonas, a peronoszpóra, a lisztharmat és a szeptóriás levélfoltosság.

19.2.5.6. Betakarítása

A takarmányrépához hasonló a betakarítása. Géppel szedhető. Hosszabb tárolása alatt

tanácsos többször átválogatni. Csak sérülésmentes és 1-2 cm-es levélcsonkkal tárol-
ható. Legfeljebb december végéig tárolható.

19.2.5.7. Vetőmagtermesztése

A vetőmagtermő tábla 1000 m-es körzetében más fajta murok (vadmurok sem)
vagy sárgarépa magtermő terület nem lehet. Dugványneveléskor az izoláló távol-
ság két méter legyen. Egy hektáron 200 000-500 OOO db dugvány nevelhető. Ősz­
szel 1-3 cm-es levélcsonk meghagyásával a dugványokat prizmában tároljuk. A
második évben a méretre osztályozott dugványok március közepén, 50x30 cm-es
kötésbe kerüljenek kiültetésre. Idegenelését a szántófóldi szemlejegyzőkönyvének
előírásaszerint kell végezni. A szántófóldi szemléket a gyökér kifejlődésekor az el-
ső évben, a felszedés előtt, a második évben a kiültetés előtt, a virágzás kezdetén
és az érés kezdetén tartják. Magtermése l-1 ,5 t/ha.

19.3. Takarmánytök
19.3.1. Jelentősége

A töktermésü fajokat hazánkban inkább emberi fogyasztású növényekként termesz-

tik, de takarmányozási célra is régóta felhasználják.
A takarmánytök a múltban disznótök volt, a régebbi takarmányozási tankönyvek is
így nevezték. Termése akár 50-100 kg-osra is megnő. Nagyobbrészt kukorica közé
vetették. Főképpen az augusztusi szárazság idején etették fel vagy kukoricaszárral
zsombolyázták. Víztartalma 94-95%, ezért táplálóértéke kicsi. Hátránya, hogy vi-
szonylag nehezen tartható. Leginkább sertések és tejelő tehenek takarmánya.
A nyárvégi takarmányhiány enyhítésére az Alfóldön a legalkalmasabb növénynek
tartották. A szarvasmarha, a ló és a sertés egyaránt szívesen fogyasztja. A karotindús
fajták a tejelésre is kedvező hatásúak. Baromfiknak adva is előnyös, mert kannibaliz-
mus és tollcsipegetés nem fordul elő.
 TAKARMÁNYTÖK 529

A háztáji vagy kisebb állattenyésztésben újra szerepe van, mert tárolása, esetleges
feldolgozása, darabolása, állatok elé történő kiosztása csak kézi erővel történhet.
Köztes növényként gazdaságos, a takarmánybázist gazdagítja.
Vetéséről statisztikai adatok nincsenek. Mivel elsősorban kisgazdaságok növénye,
köztes növényként is termeszthetik Termésmennyisége a termőhelyi és főleg az idő­
járási viszonyoktól ftiggően igen változó.
Termése szántóföldi termőhelyenként (egész magvas kabak):
L középkötött mezőségi talajok 45-80 t/ha
II. középkötött erdőtalajok 40-75 t/ha
III. kötött réti talajok 35-70 t/ha
IV. laza és homoktalajok 30-70 t/ha
V. szikes talajok 25-45 t/ha
VI. sekély termőrétegű talajok 20-30 t/ha

19.3.2. Botanikája és fiziológiája

A tök a kétszikű növények osztályába, a tökvirágúak rendjébe, a tökfélék családjába
tartozik. A takarmánytök tartozhat:
- a közönséges tökfajokhoz - ezek a Cucurbita pepo L. fajták rendkívül sok és
termésükben igen alakgazdag változatokkal,
- tartozhat a sütőtökök közé, Cucurbita maxima Duch. Kétszikű, egyéves, lágy szárú,
indás vagy indátlan növény.
Gyökérrendszere erőteljes, gyors növekedésű. Mélyre hatoló karógyökerű, jól
szétterülő oldalgyökerekkeL
Lomhozata erőteljes, felálló, nagy felületű, a közönséges töké hegyesen karélyos,
a C. maximáé kevésbé tagolt, lekerekítettebb. Finomao fogazott. A levélnyél hosszú,
hengeres, ritkán szőrözött, hosszában barázdált, belül üreges.
Virágai általában egyivarúak, egylakiak, tölcsér alakúak, színük a sárga különbö-
ző árnyalatait mutatja, forrt szirmúak, pártájuk 5 karéjú, magháza alsó állású. Igen
nagyra is megnőhetnek, egyes virágok átmérője 15-20 cm is lehet.
Termése változatos alakú, általában hosszúkás vagy oválisan lapított, igen nagyra
is megnőhet. A tök belsejében a magok szövetszálakon vannak felfűzve. Ezer-
magtömege széles határok között változó, jellemző értéke 440 g.

19.3.3. Biológiai alapok

A különféle tökfélék géncentruma Amerika trópusi területein lehetett. Az archeológiai
kutatások során kb. 5000-7000 éves leletekben Amerika számos helyén - elsősorban
száraz éghajlati körülmények között- megtalálták a különböző tökfélék maradványa-
it. Mexikóban a Mexikói-öbölhöz közeli hegységekben, valamint az ország nyugati te-
rületein 3800-4300 éves leletekben találtak tökmagvakat és kocsánydarabokat
Európában az első leírás a tökről 1541-ből származik. Egy későbbi, 1551-ből szár-
mazó közlés úgy emlékezik meg a tökről, mint "indián almáról". Hazánkban Lippay
kertészeti könyvében már 1664-ben említést tesz róla. Valószínűleg török közvetítés-
sel jutott el hozzánk.
530 TAKARMÁNYTÖK

A Nemzeti Fajtajegyzék takarmányozási célra egy magyardinnyetök-és 5 magyar

tart nyilván. Két változata van: az indásodó vagy futó és a bokor típusú.
sütőtökfajtát

19.3.4. Termőhelyigénye

Hő- és fényigényes, valamint a nagyobb vízigényű növények közé tartozik. Termeszt-

hető valamennyi szántóföldi termőhelyen, de leginkább a meleg, gazdag talajt igény-
li. A középkötöttnéllazább l. és ll. szántóföldi termőhelyeken és a laza talajokon ad-
ja a legnagyobb termést. Kötött, hideg vagy szikes talajokon termése mérsékeltebb.

19.3.5. A termesztés módszere

19.3.5.1. Elővetemény

Lehetőleg kalászosok után következzen. Kukorica után is vethető, ha egyéves hatású

gyomirtó szerrel volt kezelve és a kukoricaszárat az őszi szántás előtt gondosan fel-
aprították Utána tavaszi növények kerüljenek, de zöldségfélék, napraforgó, dohány,
burgonya három évre következzen. A kabakosok betegségeinek többségét a talajban
maradt fertőzött növényi maradványok terjesztik, ezért önmaga után csak 5 évre kö-
vetkezhet.
Kisgazdaságban a kukorica köztes növénye. Ebben az esetben figyelembe kell
venni, hogy igen érzékeny a herbicidekre és a herbicidmaradványokra.

19.3.5.2. Talaj-előkészítés

Tarlóbántást és tarlóápolást őszi szántás kövesse a kalászos növény után. Kötöttebb

talajon középmély lazítóvallegyen kombinált az alapozó talaj-előkészítés.
Tavasszal simítóval, fogassal kell zámi a talajt, kései vetése miatt. Ezzel kigyomo-
sodhat a talaj, amit ásóborona gyomtalanítson. A vetőágykészítés a vetés mélységé-
ben kombinátorral történjen. Lazább, homoktalajokon az őszi szántás áprilism marad,
ami után gyűrűs henger zárja a felszínt.

19.3.5.3. Tápanyagellátás

Istálló- és műtrágyaigényes. Istállótrágyából 30 tonnát kapjon hektáronként. Fészkes

vetés esetén a magvak alá 0,4 kg/tő istállótrágya elegendő. Csak műtrágyával is elér-
hető hasonló termés.
Akabaktermés l tonnája az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból:
nitrogén (N) 3,6 kg/t mész (CaO) 4,0 kg/t
foszfor (P 20 5) 1,8 kg/t magnézium (MgO) l ,2 kg/t
kálium (K20) 4,9 kg/t
Tápanyagszükséglete a tervezhető terméshez, azokon a talaj okon, amelyeken érde-
mes termeszteni, a takarmányrépa a 87. táblázatának adatai szerint számítható ki. A
takarmánytök gyökerei nem hálózzák be teljesen a talajt, ezért előnyösebb a fészek-
vagy a sortrágyázás.
 TAKARMÁNYTÖK 531

19.3.5.4. Vetés
Április végén, május elején kell vetni, amikor a talaj legalább 14 °C-ra tartósan fel-
melegedett. Sortávolsága dupla kukorica sortávolság az indásodóból, azaz 140 cm. A
bokor típusúból 70 cm, de egyéb vetőgéppellehet 90-100 cm is. Tőszáma az indáso-
dónak 15-17 OOO/ha, a nem indásodának 18 000-20 OOO tő/ha (91. táblázat).
Kukorica közé kisgazdaságokban vetik. A beárnyékolás! jól bírja és növényvéde-
lemre nem szorul. Fészekbe vetéskor 2-3 magot kell 5-6 cm mélyre vetni.

91. táblázat. A takarmánytök vetése

Megnevezés Adatok
Vetési idő IV. 25-V. 10.
Talajhőmérséklet 14 oc
Sortávolság 120-140 cm
Vetésmélység 4-5 cm
Tőtávolság 40 cm
Vetéskor géppel 12-15 db/fm vetőmag
Fészekbe vetéskor 2-3 mg/fészek
Ezermagtömeg 300-500 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 12%, legfeljebb

19.3.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Drótférgek és pajorok tőhiányt okoznak, így vetés előtt két héttel meg kell vizsgálni
a kártevők m2-enkénti egyedszámát Ham 2-enként 2-3 lárva fordul elő, talajfertőtle­
nítést kell végezni.
Gyomirtása a sorok záródásáig a poszternergens kezelésen kívül mechanikai
gyomirtás is szükséges.
Betegségei: uborka és görögdinnye mozaik vírus károsíthatja. A baktériumok kö-
zül a tököt az Erwinia tracheiphylla támadja meg, ami ellen szintén közvetett véde-
kezés lehetséges. Gombás betegedések közül jelentős lehet a lisztharmat, ami megje-
lenhet a levelek színén, kocsányán, a virágkocsányon és a sziromleveleken. Pero-
noszpóra a levelek színén sárgásbarna szegJetes foltokban jelentkezik, elsősorban tar-
tósan csapadékos időjárásban. Felléphet még a szürkepenész és mézgás varasodás,
főleg a virágon és a termésen. Ezek ellen ajánlott csávázott vetőmagot kell vetni.
Kártevői: a legjelentősebb rovarkártevője az uborka-levéltetű. Közvetlen kártéte-
le kisebb annál, mint amit a vírusok terjesztésével okoz. Tavasszal a fejlődő levele-
ken nagy kárt okozhat a mocskos pajor. Virágzás idején tekintettel kelllenni a méhek-
re. Méhek jelenléte jelentős termésnövelő. Ajánlott hektáronként 2-2 méhcsaládot a
virágzás kezdete előtt a táblába telepíteni.
A növényápoláshoz tartozik kelés után a sorok között a cserepesedés megszüntetésére
a sorköz kapálás vagy kultivátorozás. Vetés után 3-4 leveles fejlettségi állapotban indo-
kolt a tőszámbeállítás és ekkor a vírusos, láthatóan beteg növényeket el kell távolítani.
532 TAKARMÁNYKÁPOSZTA

19.3.5.6. Érés és betakarítás

Érése augusztus végétől kezdődik. Az érést a levél, majd a szár elszáradása jelzi. Az érett
kabaktermés héja olyan kemény, hogy körömmel nem vájható bele. Az érettséget az is
jelzi, hogy a héj színe sárgás árnyalatot vesz fel. Azok a termések tárolhatók, amelyeknek
héja kemény, nem sérült és a betakarításkor 6-l Ocm-es kocsány marad a kabakon.

19.3.5.7. A takarmánytök minősége

Szárazanyaga 60 g/kg l OOO g szárazanyagban nyersfehérje 183 g, nyers zsír 117 g,

nyers rost 133 g, nitrogénmentes kivonható anyag 467 g, nyers hamu l 00 g.

19.3.5.8. Vetőmagtermesztése

A vetőmag-szaporító tábla előveteménye a burgonyafélék családjába tartozó paprika,

paradicsom, burgonya, tojásgyümölcs, dohány, továbbá a kabakosok családjába tar-
tozó uborka, dinnye, tökfélék és lucerna nem lehet. A szigetelőtávolság más fajtától
és csoporton belüli egyéb fajtól minden esetben 500 m.
Szántófóldi ellenőrzés 2 alkalommal: l. az első kötések kifejlődésekor és 2. az el-
ső kötések érésekor.
Az érett kabakot a betakarítást követő 7-l Onapra ketté kell vágni és a magvakat a
tartórostokkal együtt kiemelni. Szikkasztani időjárástól függően 1-2 napot szüksé-
ges, majd a magvakat elválasztás után legfeljebb 35 oc vízben lemosni és óvatosan
megszárítani.

19.4. Takarmánykáposzta
19.4.1. Jelentősége

A takarmánykáposzta-népies nevén marhakáposzta- értékes késő őszi, kora téli ta-

karmány. Termesztett fajtatípusai két rasszba sorolhatók, a sima levelűekébe, illetve
a fodros levelűek közé. Takarmányként hasznosításának többféle módja ismert. Zöl-
den legeltethető, de levele és törzse szecskázást követően is etethető. Kiválóan tartó-
sítható kukoricaszárral silózva.
A Földközi-tenger térségéből származó közös őstől, a vadkáposztából származtat-
ják. Termesztése a XIX. században Németországban kezdődött. Hazánkban a XX.
század elejénjelent meg, s főleg a Dunántúl nyugati, csapadékosabb termőtájain. Ve-
tésterülete az elmúlt évtizedekben sem haladta meg az évi 500 hektárt.
Tavasszal és nyáron vetve is termeszthető. Kiváló fagytűrőképessége miatt az utol-
sóként betakarított vagy legeltetett zöldtakarmány szántófóldön. Szakaszosan legel-
tethető szarvasmarhával, juhokkal, kiváló vadlegelő. A vadjárta foldeket a vegetációs
idő alatt célszerű bekeríteni. Napi takarmányadagja a szarvasmarháknál ne haladja
meg a 15 kg-ot.
 TAKARMÁNYKÁPOSZTA 533

Termés szántóföldi termőhelyenként

I. középkötött mezőségi talajokon 60-100 t/ha
II. középkötött erdőtalajokon 60-80 t/ha
III. kötött réti agyagtalajokon 50-75 t/ha
IV. laza és homoktalajokon 35-60 t/ha
VI. sekély termőrétegű talajokon 20-30 t/ha

19.4.2. Botanikája és fiziológiája

A takarmánykáposzta rendszertanilag a káposzta (Brassica oleracea L.) faj egy ras-
sza. Teljes neve (Brassica oleracea L. convar. acephala !DC/ Alef. var. viridis L.). A
faj a Brassica nemzetségbe tartozik, melynek rendszertani besorolása: Zárvatermők
(Angiospermatophyta) törzse, Kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztálya, Dilléni-
aalkatúak alosztálya (Dilleniidae), Kaprivirágúak rendje (Capparidales). Ehhez a
rendhez tartozik a Keresztesvirágúak családja (Cruciferae), melyben a Káposzta
(Brassica) nemzetség is található. A káposztafajon belül több rassz is megkülönböz-
tethető, így a kelkáposzta (convar. sabauda) rassz is, melynek subvarietasa a takar-
mánykelkáposzta. E változatnak elismert hazai fajtája már nincs.
A faj generatív sejtjeinek kromoszómaszáma 9. Virága keresztes virág, keresztben-
álló 4 csésze- és 4 sziromlevéllel. A porzók száma 6, melyek közül a belső 4 hosz-
szabb. A virág színe sárga, sárgásfehér. A virágok hímnősek, idegentermékenyülők,
megporzásukat különféle rovarfajok-elsősorban a méhek- végzik. Egy-egy virág vi-
rítási ideje 3-4 nap, de a jól fejlett, elágazódásokkal bőven rendelkező maghozók vi-
rágzása 30-35 napot is elérhet (21. ábra).
Magháza felsőállású, két termőlevél­
ből alakul ki: A magházat belül egy vá-
laszfal osztja ketté. Termése becő.
Kétéves, kétszikű, hosszúnappalas nö-
vény. Szikleveleit kedvező esetben már a
vetést követő 8-9. napon a talaj felszíné-
re hozza. A szikleveles állapot hosszú,
10-15 napig is eltarthat. A primer lomb-
levelek megjelenése után a növények fej-
lődése felgyorsuL A csúcsi részeken ki-
alakuló levélkezdemények megjelenése
folyamatos, s a levelek mérete is egyre
nagyobb. Az intenzív fejlődés a talaj ned-
vességkészletének csökkenéséig tart, ami
rendszerint június közepe, július eleje. A
növények hosszanti növekedése leáll, s
csak a csapadékosabb, hűvösebb időjá­
rással folytatódik hosszanti növekedése.
Márciusi vetéssei a növényállomá-
nyok magassága október-november hó-
napokra elérheti a 120-150 cm-t, s kiala- 21. ábra. Takarmánykáposzta
534 TAKARMÁNYKÁPOSZTA

kul a fajtára jellemző törzs, más néven torzsa. A torzsa vastagsága elérheti a 8-l Ocm-
t is. A torzsa csapadékos őszön 40-60 cm hoszszú és 15-30 cm széles levelek alakul-
hatnak ki. Számuk elérheti a 30-40-et is. Nem fásodik. Takarmányozási értéküket te-
kintve a torzsa és a levelek egyaránt értékesek.

19.4.3. Biológiai alapok

A Nemzeti Fajtajegyzékben l fajta van Óvári l-es néven. Egyedszelekcióval állítot-
ták elő alkalmazkodva a direkt vetőmagtermesztés feltételeihez. A fajta vetőmagsza­
porítása direkt és indirekt módon egyaránt végezhető. A fajok közötti kereszteződés
veszélye miatt az előírt izolációs távolságot be kell tartani.

19.4.4. Termőhelyigénye

Talajigén y: a szikesek kivételével minden talajtípuson termeszthető. Legmegfelelőb­

bek a középkötött (40-50 KA), minimálisan 50-60 cm termőréteg-vastagságú, csere-
pesedésre egyáltalán nem vagy csak kis mértékben hajlamos, semleges körüli vagy
gyengén lúgos (6,5-8,2 pH), kellő mésztartalmú és jó tápanyagszolgáltató képességű,
hűvösebb éghajlaton lévő nyirkosabb talajok. A talaj típusa szerint e követelmények-
nek a mészben nem szegény barna erdőtalajok, a csernozjom-, az öntés, az öntés ré-
ti-, a meszes humuszos homok- és a korutalajok felelnek meg.
Éghajlatigény: fajlagos vízfogyasztása a levelek felületének viaszassága ellenére
nagy, l OOO liter körüli. Legnagyobb a vízszükséglete a levelesedés intenzív fázisá-
ban. A maghozás évében vízigénye már kisebb, annak kulminációs ideje a virágzás-
magkötés időszakában, április-május hónapokban van.
Magja már alacsony talajhőmérsékleten, 3-4°C mellett is jól csírázik, vetése már
nagyon korán tavasszal megkezdhető. Optimális hőigénye 13-16 oc között van.
Környezetigény: alkalmazkodó képessége jó. Az intenzív, félintenzív vagy exten-
zív gazdálkodási feltételek között is megél. Termőhelyének kultúrállapotára mérsé-
kelten igényes.
19.4.5. A termesztés módszere
19.4.5.1. Elővetemény

Csak vetésváltásban termeszthető, 4 éven belül ne kerüljön vissza. Takarmánynak ko-

ra tavaszi vetéshez ősszel betakarított növények után is következhet, másodnövénynek
a június végén betakarított őszi árpa után a legbiztosabb. Vetőmagtermesztés elővete­
ményeinek köre már szűkebb és ott is különbséget kell tenni a június i vetés és az au-
gusztusban történő direkt módszerrel történő termesztés között. Az előbbi esetben a
vetést június közepén kell elvégezni, így csak olyan elővetemények lehetnek, amelyek
erre az időre betakarításra kerülnek. Ide sorolhatók a korán lekerülő zöldtakarmányok,
de bennük nem lehet keresztes virágú komponens, a silázással hasznosított gabonafé-
lék vagy a zöldborsó. Augusztusi vetése bármely kalászosok után történhet.
Jó előveteménye valamennyi gabona és ipari növénynek, kivéve a keresztesvirá-
gúakat
 TAKARMÁNYKÁPOSZTA 535

19.4.5.2. Talaj-előkészítés

Apró magvú, kétszikű, középmélyen, mélyen gyökerező noveny miatt a talaj-

előkészítéskor olyan magágy szükséges, ahol a csírázás feltételei megfelelnek a kelés
egyöntetűségének és gyors keléshez. Mindehhez aprómorzsás, ülepedett, sima felüle-
tű, biológiailag beérett magágy szükséges.
A talaj-előkészítés módja függ a talaj típusától, az elővetemény által hagyott tarlóma-
radvány mennyiségétől és az időjárástól. Kora tavaszi vetés előtt minden esetben őszi
szántás szükséges, melyet tavasszal simí tó és sekély mélységű kombinátorozás kövessen.
Laza és homoktalajon az őszi szántás elmarad. Helyette vetés előtt egymenetben a
tarlómaradványok aláforgatása elmunkálással egyben magágy is legyen. A vetőágy­
előkészítés minden esetben kombinátorral vagy lazább talajokon ásóboronával kell
elvégezni sekélyen, közvetlenül a vetést megelőző napokban.
Másodvetéséhez a tarló tárcsázását követően azonnal hengerezni kell, majd néhány
nappal később a műtrágyázást követően ismételt, de az eredetinél 8-l O cm-rel mélyebb
tárcsás vagy szántásos művelést igényel, ami elmunkálva legyen alkalmas vetéshez.

19.4.5.3. Tápanyagellátás

Egy tonna takarmánykáposzta különböző talajok és évek átlagában a talajból az

alábbi tápanyagokat veszi fel:
nitrogén (N) 3,8 kg/t mész (CaO) 3,8 kg/t
foszfor (P 20 5) l ,5 kg/t magnézium (MgO) 0,9 kg/t
kálium (K20) 4,8 kg/t

92. táblázat. A takarmánykáposzták tápanyagigényei, kg/1 t termés

Szántófóldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 4,5 4,1 3,8 3,6 3,5
I. P20s 2,3 2,1 1,8 1,5 1,3
K20 5,2 4,7 4,1 3,6 3,3
N 4,7 4,5 4,3 4,0 3,7
II. P205 2,4 2,2 1,9 1,6 1,4
K20 4,3 4,1 3,8 3,5 3,3
N 4,2 3,9 3,5 3,1 2,8
III. P20s 2,8 2,5 2,1 1,8 1,5
K 20 4,8 4,5 4,2 4,0 3,9
N 5,2 4,9 4,5 4,1 3,8
IV. P Ps 3,0 2,7 2,4 2,2 2,1
K20 5,3 5,1 4,8 4,5 4,3
N 5,0 4,7 4,4 4,1 3,9
VI. P20s 2,4 2,2 2,0 1,7 1,4
K 20 4,3 4,1 3,8 3,5 3,3
536 TAKARMÁNYKÁPOSZTA

Az okszerű tápanyagellátáshoz a függelék módszerével és a 92. táblázatban meg-

adott tápanyagigénnyel kell számolni. A vetés idejétől függetlenül a teljes
tápelemigényt a keverőszántás előtt a talajra ki kell szómi, a vegetációs idő alatt ha-
tékony kijuttatási lehetőség nincs, ugyanis a levelek viaszos felülete nem teszi lehe-
tövé a tápanyagok felvételét.
Indirekt magfogásnál a fenti adagok felét, a direktnél annak kétharmadát kell kiad-
ni. Az indirekt magtermesztés során a tavaszi dugványkiültetés előtt van lehetőség to-
vábbi foszfor- és káliumtrágyák kijuttatására, amit, ha nitrogénnel is ki kell egészíte-
ni, a feladat komplex műtrágyával megoldható. A műtrágyát a teljes területre, illetve a
fészkek talajába keverve is adagolható, dugványonként 3-4 dkg kiszárása elegendő.

19.4.5.4. Vetés
A növény hasznosítási célja annak vetési idejét is meghatározza. Takarmányozási cé-
lú vetésére rendszerint márciusban vagy júniusban, a maghozókéra május-június kö-
zepe-, illetve június vége-augusztus 20. közötti idők felelnek meg a legjobban.
Zöldtakarmánynak általában 60-75 cm sortávolságra vetik, a másodvetést sűrűbb
sortávolságra. Magtermesztéskor 50-75 cm-es sortávolságra, dugványtermesztéskor
szűkebb sortávolságra kell vetni.
A vetés mélysége l ,O-l ,5 cm legyen. A kisebb mennyiségű vetőmag kivetéséhez in-
dokolt a szemenkéntvető gépek használata, vagy a magtételhez háromszor-négyszer an-
nyi, teljesen elölt csírájú, azonos méretfrakciójú repce-, vagy mustármaggal keverve.
A vetőmagot mindig csávázni kell gomba- és rovarölőszerreL A kelő növények ta-
lajban lakó károsítói ellen talajfertőtlenítő szerekkellehet védekezni, ezek egy részét
a talajbakell keverni. A vetés útmutatója a 93. táblázatban.

93. táblázat. A takarmánykáposzták vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés
Vetési idő IV. 15-30. fővetésű
VII. 1-15. másodvetésű
Sortávolság 70 cm
Vetésmélység 1-1,5 cm
Csíraszám 50 db/m 2 tőszámbeállítás
4--5 leveles korban
35 db/fm 40-50 cm-re 35 OOO növény/ha
Ezermagtömeg 2-4 g
Csírázóképesség 75%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 12%, legfeljebb

19.4.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A gyomok összetétele aszerint változik, hogy kora tavaszi vagy esetleg júliusi veté-
sére kerül sor. Mindkét esetben védekezés szükséges.
Betegségei: a kelést követően hűvös, csapadékos időjárás esetén különböző
Alternaria- és Fusarium fajok, a Pythium debarianum és a Rhizoctonia solani
 TAKARMÁNYKÁPOSZTA 537

gombák csíranövény-pusztul ást, palántadőlést okozhatnak. E gombák ellen csak

vetőmagcsávázással lehet védekezni. A levélen és a torzsán előforduló betegségek
ellen a takarmánytermő táblákon rendszerint nem védekeznek, nagyobb arányú
fellépésüket megelőzendő, a növényállomány takarmányozását korábban kell
megkezdeni.
A maghozó állományok védelme fokozott gondosságot igényel. A leggyakoribb
betegségek a peronoszpóra (Peronospora brassicae), a feketeerűs szárazrothadás
(Xanthomonas campestris) és a lisztharmat, amelyek ellen áttelelő vetőmagtermesz­
tés esetén már késő ősszel előfordulhat, hogy szükséges védekezni. A buja növényál-
lomány és a száraz meleg kedvez a kórokozók őszi elszaporodásának. Az altemáriás
szárazfoltosság (Alternaria brassicae, Alternaria oleracea) is elsődlegesen a magter-
mő táblák növényállományainál jelent problémát, illetve védekezésigényt Az indi-
rekt dugványtermő táblán fokozott ellenőrzésre, s a beteg növények eltávolítására van
szükség. A kórokozó gombák nagymértékű felszaporodását észlelve a táblán legalább
6-8 évre a takarmány- és vetőmagtermesztést mellőzni kell.
A dugványok téli vermeléséhez, átteleléséhez növényvédelmi feladat levélte-
lenített dugványok vermelésük után azonnali permetezése. A tél folyamán a permete-
zések szükség szerint ismételhetők.
Kártevői fajszámuk az egész vegetáció alatt meglehetősen nagy, egy részük a
vegetatív, másik a generatív fázisban károsít. A kelőfélben lévő szikleveles állo-
mányokat a földibolhák (Halticinae) azonnal meglepik, s az egész tenyészidőszak
alatt károsíthatják. A magvak csávázásával a védelem a kelést követő 2-3 hétig
tart. A legveszélyesebb szívó és rágó kártevők: káposztalégy (Phorbia brassicae),
vetési bagolypille (Agrotis segetum), káposzta bagolypille (Mamestra brassicae),
káposztalepkék (Pieris fajok), repceszárormányos (Ceutorrhynchus quadridens),
repcefénybogár (Meligethes aeneus). Ellenük - a kártétel észlelését követően -
azonnal kell védekezni.

19.4.5.6. Érés és betakarítás

A fővetésű állományok alsó leveleinek törése kisüzemi módszer, az az egész vegetá-
ciós időben folytatható. Zöldetetéshez szeptember közepétől, végétől szakaszosan
vágható, szecskázható. A háztáji gazdaságokban a vágás kézzel történik, a leveles
törzsrészek egyidejű pátkocsira rakásávaL Répaszeletelővel szecskázható, silózható,
kukoricaszárral jól tartósítható.
A káposzta a késő fagyokig jól bírja, problémát gyakran a korai hó okoz, a
hónyomás miatt ugyanis a növény megdől. Gépi betakarításnál minél kevesebb
föld kerüljön a levágott részek közé. A hasznosítás további lehetséges módja a láb-
ról történő legeltetés.

19.4.5.7. Minőségi jellemzők

A fajták fehérjetartalma elérheti a 8-9%-ot, aminosav-tartalma és annak összetétele

kedvező. Karotintartalma szintén nagy. Hektáronkénti fehérjetermése megközelíti a
800-l OOO kg-ot.
538 TAKARMÁNYKÁPOSZTA

19.4.5.8. Vetőmagtermesztése

A takarmánykáposzták vetőmagtermesztésének két útja - a közvetlen (direkt) és a

közvetett (indirekt) - ismert. A termesztés főbb elemei megegyeznek a takarmány-
ként hasznosított területek művelésénélleírtakkal (94. táblázat).

94. táblázat. A maghozó takarmánykáposzta termesztése

Értékszámok
Megnevezés Megjegyzés
dugvány év maghozó év helyre vetett
Szelekciós távolság 200m IOOOm !OOO m egyéb fajtától
200m 200m 200m más fajoktól
Vetésidő v. 1-15. VIII. 1-15.
Sortávolság 50 cm 70 cm 70 cm
Csíraszám 25 db/m 2 - 30 db/m2
!7 db/fm - 21 db/fm
Tőtávolság 70x70 cm 70x50 cm
Dugvány 22 OOO db/ha 21 OOO db/ha 28 600 db/ha
Dugványfelszedés X. 31. - -
Kiültetés - IV. 1-10. -

Tőszámbeállítás - - 25-30

Az izolációs sáv a különböző fajú, fajtájú és szaporolati fokozatú vetőmagsza­

porító táblák között az első évben 200 m-es, a másodikban 1000 m. Legalább 4 éves
vetésváltás kialakítása indokolt, amiben más keresztes virágú faj nem lehet.
Az indirekt vetőmagelőállítás a fajtafenntartást szolgálja. Kézimunkaerő-igényes.
Magtermesztésre csak a másodvetésű dugványok alkalmasak, melyek vetéséhez a
június közepi vetési idő a legmegfelelőbb. A direkt módszemél a vetést augusztus kö-
zepén kell elvégezni. A sűrü vetést a káposzta nem tűri, a növények nyurgulnak, fel-
kopaszodnak, a törzs szilárdsága az árnyékolás következtében csökken.
Tavasszal, szeles időjárás esetén a rosszul kiültetett dugványok megdőlhetnek, a
talaj és a gyökérzet közötti kapcsolat megszakad, ami a dugványok idő előtti elszára-
dásához vezet. Az áttelelő állományokból a túlfejlett növényeket ősszel célszerű eltá-
volítani.
Indirekt módszemél a betakarítás egyúttal pozitív egyedszelekció is, csak azok a
tövek maradjanak meg, melyek a fajtajelleget hordozzák (egyenes törzs űek, jól fejlet-
tek, egészségesek). E növényeket 20-25 cm átmérőjű földlabdával kell kiásni, a leve-
leket a kiásás előtt úgy kell a leveleket levágni, hogy csak a csúcslevelek maradja-
nak meg. A földet nem kell lerázni. Az elsőéves dugványokat a tél beállta előtt, rend-
szerint december első napjaiban kell betakarítani. Fagyott növény nem szedhető fel!
A kiemeit növényeket pincébe vagy verembe kell szállítani, s azonnal homokba
vagy földbe ültetni. Abeültetés után a talajt öntözni kell. A tél folyamán a pince szel-
lőztetése, szükség esetén a növényállományok megvilágítása szükséges. Vermelés
 TARLÓRÉPA 539

esetén az erős, tartós fagy idején a takarást vastagítani szükséges. Enyhe téli napokon
a takarást meg lehet nyitni.
Tavasszal újabb dugványszelekcióra van szükség. A beteg, nekrózisos töveket ki
kell válogatni. A ki ültetés alkalmával a gyökereket vissza kell vágni, vigyázva a haj-
tások épségére. A dugványok csak ásóval és kíméletesen ültethetők, 70 x 70 cm-es-
től 100 x 100 cm-es kötésben. Az utolsó állományszelekdóra a virágzás tájékán van
szükség. Egy-egy növény virítási ideje rendszerint 15-25 nap, melynek kezdete ápri-
lis végére, május elejére esik.
A mag érése előtt a levelek sárgulnak, majd lehullnak, a becők fakósárga színűek
lesznek. Egy-egy elágazásorr belül az alaphoz közelebbi becők korábban érnek. A
mag ezermagtömege 4 g körüli, az olajtartalma nagy, emiatt kíméletes betakarítást
igényel. A mag akkor csépelhető, ha nedvességtartalma 13-14%-ra csökken. Ez rend-
szerint június végén, de legkésőbb július közepén bekövetkezik. A lombtalanított nö-
vényeket kombájnnal egy menetben lehet csépelni. Hektáronkénti magtermése eléri
az 500 kg-ot.
A fémzárolt vetőmag szabványban előírt minimális minőségi követelményei: csí-
rázóképesség 75%, tisztasági érték 97%, nedvességtartalom 12%.

19.5. Tarlórépa
19.5.1. Jelentősége

A tarlórépa (Brassica rapa L. con var. rapa) a "szegények növénye", legalábbis a nép-
nyelv annak tartotta ezt a manapság már inkább csak a háztáji gazdaságokban ter-
mesztett növényt. Termesztési körzete jobbára a csapadékosabb Dél- és Nyugat-Du-
nántúl, termőterülete a korábbi évek 300-400 hektáros nagyságáról csökkent.
A kettőstermesztés növénye. A faj vegetációs ideje rövid, ezért intenzív termeszté-
si körülmények között - öntözve -június közepén vetve is még 30-40 t gyökér- és
zöldhozamra képes, s mint takarmánynövény jól használható. A gyengébb adottságú
termőhelyeken termését télen juhokkal legeltetik. Levele, gyökere a kukoricaszárral
együtt jól silózható. Elsődlegeserr a kérődzők takarmánya, de sertésekkel, baromfival
is etethető, nyersen, szeletelve vagy főtt állapotban. A gyökértest szárazanyag-tartal-
ma 8-9% körüli.
A humántáplálkozásban széleskörűen hasznosítható, kiváló étrendi hatású. Gyöke-
re hámozatlanul kissé csípős, ami a gyökér háncsrészének nagyobb mustárolaj-tartal-
mával függ össze. Hámozottan íze a retekéhez hasonlít, egész télen, sőt vermelés után
még tavasszal is fogyasztható. Gyökere nem pudvásodik, száraz időjárási viszonyok
között azonban a karcos íz még a hámozott gyökéren is érezhető.
Zöldtrágyanövényként is jól használható. Magtermése elmarad a rokonfajokétól
(mustár, repce), olajat csak nagyon ritkán préselnek belőle. A mag olajtartalma
(18-20%) is kisebb az említett növényfajokéhoz képest.
Termése az l t leveles répatest októberben:
- középkötött mezőségi talajokon 30-40 t/ha
- középkötött erdőtalajokon 20-35 t/ha
540 TARLÓRÉPA

19.5.2. Botanikája és fiziológiája

A tarlórépa kétéves, kétszikű faj (22. ábra). Rendszertani besorolása alapján a káposz-
ta (Brassica) nemzetségbe tartozik. E nemzetség a Zárvatermők (Angiospermatophy-
ta) törzséhez, a Kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztályába, a Dilléniaalkatúak alosz-
tályába (Dilleniidae), a Kaprivirágúak rendjébe (Capparidales) tartozik, ahová a Ke-
resztesvirágúak családja (Cruciferae) is besorolást nyert. A faj teljes neve Brassica
rapa L. s ezen fajon belül helyezkedik el kultúrrassza a rapa. A vad alak (Brassica
rapa L. var. campestris (L) Bogenh.) géncentruma a mérsékelt égövi Eurázsia, illetve
Észak-Afrika. Két típusa ismert, az őszi mediterrán eredetű, a tavaszi a mérsékelt ég-
övi Ázsiában honos. Domesztikáció útján gyomnövénybőllett haszon növény.
A faj alap kromoszómaszáma (n) 10. Tetraploid alakja is ismert. Alefeid a répatest
alakja szerint 20 változatát különbözteti meg, melyeket 3 provarietas-ba sorol. Ezek
a provar. oblonga megnyúlt, hengeres testű, a provar. depressa gömbölyű és a provar.
piqmaea sötétbarna színű vaskos, karószerű répatest
Magja a vetést követő 2-3 nap múlva csirázásnak indul és a 7-10. napra kikel. A
fiatal, vese alakú sziklevelek kezdetben összesodródtak, hosszúságuk 2,5-3 mm. A
sziklevél alatti szárrész hosszúsága l 0-12 mm. A harmadik hét elején megjelennek az
első lomblevelek A csíranövény szik alatti szára vékony, egyenletesen megnyúlt.

~
)

22. ábra. Tarlórépa

 TARLÓRÉPA 541

Karógyökere kezdetben vékony, az ötödik héttől kezdődően megvastagszik A

vastagodás először kúpszerű, a gyökérnyaki rész átmérője kezdetben 4,5-7,8 mm.
Héthetes korban megindul a tőszár alatti rész kiszélesedése, kialakul a répatest
A héthetes répatest átmérője 13-17 mm, a 9 hetesé 46-54 mm. A kifejlett test
gömb alakú, felül kicsit lapított, viaszfehér színű, a gyökérnyaki résznél lilás szí-
neződésű. Az oldalgyökerek szabályos esetben csak a répatest alján jelennek meg.
A gyökér földdel érintkező része rendszerint fehér. A földből kiálló gyökérrészek
lilás árnyalatúak, esetleg teljesen lilák. Gyökérzete viszonylag fejletlen, nem
mélyre hatoló.
Lomblevél a sziklevelet követő első, mindig a két sziklevélre merőlegesen álló
levél. A további levélképződés csavarvonal mentén a tenyészidő végéig folyamatosan
tart. A kifejlett, tőlevélrózsás növény levelei mindig nyelesek, többnyire lantosan ka-
réj osak, nagy végkaréjjal, jól kialakult, fogazott oldallebenyekkeL A levélzet sötét-
zöld, közepesen szőrözött, a lila színeződés felhúzódhat a levelekre is. A levélnyél
metszete háromszög alakú.
Tőszár a hajtásrendszer alapja. Ezen fejlődik ki a dudvaszár, amely a virágzás kez-
detére eléri a 120-150 cm magasságot. Aszár alakja hengeres. Aszár átmérője a tő­
nél 20-25 mm, a közepén 5-10 mm, a virágzat alatt 1-3 mm. Aszár elágazó, az el-
ágazások a levelek hónaljából indulnak.
Virágai hímnősek, a szárvégeken ülők, a fehér húsú tarlórépafajták virágszíne cit-
rom-, a sárga húsúak é narancssárga. A virágok átmérője l 0-12 mm. A virág két rövi-
debb és négy hosszabb porzót tartalmazó, úgynevezett négyfőporzós. Virágai sátoro-
zó fürt virágzatot alkotnak. A virágzás rendszerint április közepén kezdődik és l hó-
napig tart. A virágok alulról felfelé nyílnak. A becő kocsánya 14-24 mm hosszú. Érés-
kor a kocsánytól a csúcs felé két kopáccsal nyílnak.
Magvai az álválaszfal két oldalán helyezkednek el. A magvak minden rekeszben
egysorosak, gömbölyűek, recézett, fekete, gyakran rozsdabarna színűek, l ,5-2 ,2 mm
átmérőjűek. Ezermagtömegük l ,8-2,5 g.

19.5.3. Biológiai alapok

Államilag elismert fajta a Horpácsi lila, Vas megyei tájfajtából kiindulóan Sopron-
horpácson nemesítették A fajta fenntartója 1978-tól Mosonmagyaróvár.

19.5.4. Termőhelyigénye

Talajigény: legmegfelelőbb talajok a csernozjom, barna erdő-, az öntés réti és az ön-

téstalajok.
Éghajlatigény: vízigényes növény. Másodvetésre ezért csak olyan helyen lehetsé-
ges, ahol a viszonylag rövid tenyészideje alatti csapadékigénye kielégíthető. Száraz
évjáratban a fejlődése még korai vetés esetén is teljesen leáll. Vegetációs idő alatti
vízigénye minimálisan 150-180 mm.
A termesztés sikerességéta hőmérséklet is nagymértékben befolyásolja. Közepes,
20-35 t termésszint eléréséhez 700-800 oc hőösszegre van szüksége. A késő őszi fa-
gyokat (-6- -8 °C-ig) jól bírja.
542 TARLÓRÉPA

Környezetigény: nyugat-dunántúli megyékben terjedt el, ez azonban nem jelenti

azt, hogy az ország más részein ne lehetne termeszteni. Az extenzív gazdálkodás vi-
szonyokat jól tűri, ugyanakkor a talaj kultúrállapotára közepesen igényes.

19.5.5. A termesztés módszere

Másodvetésű használatára a neve is utal. Magtermesztése közvetlen- (direkt) és köz-
vetett (indirekt) eljárással folytatható.

19.5.5.1. Elővetemény

Csak vetésváltásban termeszthető. Azok az elővetemények kedvezőek, melyek korán

lekerülve a talaj vízkészletét csak mérsékelten merítik ki és viszonylag gyors talaj-
előkészítést tesznek lehetővé. A legjobb az őszi árpa, a zöldtakarmány-keverékek, a
zöldborsó vagy a lekaszált bíborhere.
Előveteményértéke jó, minden tavaszi növény vethető utána.

19.5.5.2. Talaj-előkészítés

Apró magvú növény, talaj-előkészítése ezért kertszerűnek elmunkált talajt kíván.

Minden olyan eljárás, amely a talaj vízkészletének megőrzését biztosítja, egyúttal
az eredményes termesztést id elősegíti. A gyors keléshez aprómorzsás, sima felszí-
nű magágy szükséges.
A júniusban vagy július elején betakarított elővetemény tarlóját legkésőbb a be-
takarítás nyomában alá kell forgatni és zárni. Célja ennek az, hogy az elővetemény
beárnyékolási érettségét kihasználva a következő napon legyen lehetőség a tarlóré-
pa vetésére.
19.5.5.3. Tápanyagellátás

Nem talajzsaroló, tápanyag-ellátására rendszerint nem is jut idő. Egy t leveles gyö-
kértest a talajból felvesz:
nitrogén (N) 3,2 kg/t mész (CaO) 3,0 kg/t
foszfor (P 20 5) 1,5 kg/t magnézium (MgO) 0,6 kg/t
kálium (K20) 3,9 kg/t
Az okszerű tápanyagellátáshoz a takarmányrépa a 87. táblázatában megadott táp-
anyagigénnyel lehet számolni. Szervestrágyázásra nem igényes.

19.5.5.4. Vetés

A vetés idejét a termesztési cél határozza meg. Kora tavasztól egészen július közepé-
ig vethető, de leggyakrabban tarióha vetik, aminek legkorábbi ideje május vége. Le-
geltetési célú szakaszos vetése is ismert. A sortávolság szintén a hasznosítási céltól
függ. Takarmányozási célra leggyakoribb a dupla gabonasortávolság, de lehet 36 cm-
ig. Legeltetési céllal akár 12 cm-re is vethető.
A vetési útmutatót a 95. táblázat tartalmazza.
 TARLÓRÉPA 543

95. táblázat. A tarlórépa vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő VII. 1-20. tőszámbeállítás túlvetés esetén
Sortávolság 36-40 cm szükséges l fm-re l 00%-os
Vetésmélység 2-3 cm használati értékű magból
Csíraszám 150 OOO db/ha 36 cm sortávra 5,4 db
Ezermagtömeg 2,5 g
Csírázóképesség 85%, legalább
Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom ll%, legfeljebb

19.5.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A gyomok elleni kémiai védekezés lehetősége a takarmányozási célú hasznosításnál
kicsi. A gyakran előforduló egyszikű egyéves és évelő növények ( árvakelésű árpa, ka-
kaslábfű, mohar, tarackbúza). A kétszikű gyomnövények közüla T4-esek (disznópa-
réj, libatop, parlagfű) fordulnak elő.
Betegségei: a tarlórépa betegségei közül a csírakori pusztulást kiváltó Fusarium,
Alternaria, valamint a Pythium debarianum és a Rhizoctonia solani gombák jelente-
nek veszélyt. Ellenük vetőmagcsávázással, illetve a kelés és a kezdeti fejlődéshez
szükséges feltételek biztosításávallehet védekezni. A növényállomány őszre kialaku-
ló betegsége a lisztharmat. Főleg akkor lép fel, amikor tartós- augusztus-szepterube-
ri - szárazság és a vele együtt átlagosnál melegebb időjárás az uralkodó. A takar-
mánytermő területeken a gyökérgolyva, a peronoszpóra, a szártőrothadás, a szárbe-
tegségek közül afóma pusztíthatja.
Kártevői: a helytelen vetés-előkészítés, amikor a vetés elhúzódó kelést, egyenet-
len fejlettségű növényállományt eredményez. A talaj felszínén megjelenő kártevők
közüla legnagyobb kártételt aföldibolhák okozzák.
Takarmánytermő területeken, meleg nyarakon a fejlődő répa leveleit a különféle
bagolypi/lék és a káposztalepke lárvái károsíthatják.

19.5.5.6. Érés és betakarítás

Takarmányként hasznosítva a betakarítás ideje lehet szakaszos, s akár szeptember

végén megkezdhető. Leggyakrabban novemberben takarítják be, mikorra a répa-
test tömege eléri a 0,5-0,6 kg-ot. Sűrűbb állományokban a répák egymást a sor-
ból "kinyomva" növekednek. A tárolási ideje 2-3 °C-os hőmérsékleten 3-5 hónap
is lehet.
Takarmányozásra a sortávolság határozza meg a betakarításhoz megválasztható esz-
közrendszert. A 24 cm-es, sűrűsoros vetés csak kézzel takarítható be, míg a 40 cm-es
sortávolságnál már a cukorrépa-termesztéshez használható gépsarok is használhatók, a
kiemelő és tisztítórendszer átalakítását követően. A gyökértest a levéllel együtt kerül-
jön betakarításra, de a fóldszenynyeződést a lehető legkisebb mértékre csökkenteni
kell. Silózható, kukoricaszárral is jól tartósítható.
544 TARLÓRÉPA

19.5.5.7. A tarlórépa minősége

A növény gyökere kg-ként 40-50 g cukrot, 210-370 mg aszkorbinsavat, 9,7 mg P 1-,

0,4 mg B2-, 0,2-0,6 mg B 1-vitamint, 1,4 mg pantoténsavat tartalmaz. Fehérjetartalma
elérheti a 16,6%-ot, az izotiocianát-tartalma (mustárolaj) O, l O-O, 19% között változik.

19.5.5.8. Vetőmagtermesztése

Magtermesztése közvetett (indirekt) és közvetlen (direkt) módon történik. Az első

esetben az első évben dugványelőállítás, melyet ősszel fel kell szedni, vermelni, majd
tavasszal ismét kiültetni. A direkt, helyben átteleltetett állományok esetén egyszeri
vetéssei oldható meg.
A magtermesztés igényei megegyeznek a takarmánytermesztéséveL
A vetésváltásban fokozott óvatosság kell (nem lehet a vetésforgóban más keresztes
virágú faj), az izolációt be kell tartani (minimálisan 1000 m más keresztes virágútól a
második termőévben). A kedvező elővetemények köre a direkt módszernél nagyobb, jó
elővetemény-értékű, a teljes kalászos körön kívül a száraz borsó, a magként termesztett
bíborhere, a vöröshere, a lucerna, az olaj- és a rostlen vagy az újburgonya.
A direkt vetőmagtermesztés magigénye duplája az indirekt eljárásnál használtnak, eléri
az l ,2-1 ,3 millió csírát hektáronként. A téli kipusztulás mértéke évjárattól fiigg, akár l 00%
is lehet. Az augusztus 14-15. körüli időben vetett állományok telelnek át legjobban.
Dugványszelekciót csak az indirekt termesztés során lehet végezni. A hektáronkén-
ti dugványszükséglet 50 cm-es sor-, 50 cm-es tőtávolságnál 40 OOO db. Öntözött kö-
rülmények közötti magtermesztés esetén a sortávolság elérheti a 60 cm-t is, a tőtávol­
ság ekkor 25-30 cm.
A prizma bontására kora tavasszal - rendszerint már március közepén- kerül sor.
A kiültetés leggyakrabban kézi ásóval történik. A korai fagyok ellen a rügyzónát ke-
vés földdel takarják le.
A maghozók virágzási ideje 20-25 nap. A maghozók érése nem egyenletes, még az
egy hajtásrendszeren lévő becők sem érnek együtt, így a magtermés biztonságos be-
takaríthatósága érdekében deszikkáló és érésszabályozó szerek használata engedélye-
zett. A deszikkálást akkor kell elvégezni, amikor a becők 2/ 3-a aranysárga színű. Ek-
kor a magvak még 20-24% körüli víztartalmúak, a zöld magok száma azonban nem
haladhatja meg a 20%-ot.
A betakarítási módok közül az egy- és kétmenetes terjedt el. Egymenetes betaka-
rítás csak egyöntetűen érő, kártevők által nem károsított állomány esetén lehetséges,
amikor a magvak nedvességtartalma 13-15% közötti. Állományszárítást követően a
cséplésre 5-6 nappal később kerüljön sor. Az érésgyorsító hatása lassúbb, a várako-
zási idő 8-1 O nap. A kombájn beállításánál figyelembe kell venni kisebb magméretet,
illetve - mesterséges szárítás esetén - a mag nagy illóolajtartalmát
Kétmenetes betakarításnál a maghozó állományt először rendre vágják, majd 6-8
nappal később kezdőrlhet a cséplés. A rendre vágás alkalmával 30-40 cm magas tar-
lót érdemes hagyni.
A betakarítást követően a magtételt azonnal előtisztítani kell. Magja zsákokban 2
m-nél magasabban nem tárolható. A vetőmag minőségi követelményei: tisztasági%
 TARLÓRÉPA 545

min. 98%; csírázási érték min. 85%; nedvességtartalom max. ll%. A magtétel káros
gyomot (aranka, vadzab) nem tartalmazhat, a vadsóska magvak mennyisége a szapo-
rulati foktól ftiggően változhat- SE-E fokozatnál 2 db, 1-11. fokozatnál maximum 5
lehet. A vizsgálati minta (70 g) max. l O db repcsényretek-magot tartalmazhat. Vető­
magjaink minőségi követelményei a 96. táblázatban találhatók.

96. táblázat. A tarlórépa vetőmag minőségi követelményei

ldegenmag-tartalom,
Csírázó- legfeljebb Szklero- Vizsgálati
Tisztaság, Botrityc
Szaporítási képesség, c ium, minta,
legalább, káros spp.,
fok legalább, összes, legfeljebb, legfeljebb,
% db/%
% gyom,* db/minta g
%
db/minta
SE-E 0,3
85 98,0 - 5 11,0 70
l-ll. fok 0,1
Káros gyom: aranka 0, vadzab 0, vadsóska SE-E-ben 2 db, 1-11 fokúban legfeljebb 5 db, repcsény-
retek legfeljebb l O db
 20. Silótakarmányok

20.1. Silókokorica
20.1.1. Jelentősége, termesztésének története
Kérődző állataink takarmányellátását a zöld és szárított szálas, valamint az erjesztett
takarmányok képezik. Éghajlati adottságunk azonban a takarmányokat az áprilistól
szeptemberig terjedő időszakban tudják megtermelni. A betakarított szálas takarmá-
nyokat a téli feletetésig tartósítani kell. A tartósítás egyik legkedvezőbb formája az
anaerob erjesztés. Ennek során a növények szénhidráttartalékából mikrobiális tevé-
kenység eredményeként szerves sav- döntően- tejsav képződik, mely konzervál, il-
letve a pH további csökkenésével később maga az erjedési folyamat is leáll.
A tartósítás e formáját, mivel azt az 1900-as évek elejétől állandó fallal körülvett
tárolókban, ún. silókban végezték, silázásnak nevezzük, melynek terméke a szilázs.
A silázással a tartósítás sok szempontból a legkedvezőbb:
- kevésbé kötött az időjáráshoz, legkisebb a tápanyag- és karotinveszteség,
- terméke, a szilázs jól adagolható,
- az év bármely időszakában felhasználható.
Silázással sokféle növény, illetve növényi termék tartósítható, ezek között a leg-
fontosabb és legnagyobb termesztett tömegű és vetésterületű a silókukorica. A tejsav
képződésének alapvető feltétele a könnyen lebontható szénhidráttartalom, ilyen
szempontból a silókukorica összetétele kedvező, így könnyen silózható.
Hazánkban a silókukorica nagyobb arányú termesztése a Il. világháborút megelő­
ző években kezdődött, korábban silázás céljára csalamádét termesztettek. Termőterü­
lete a kérődző állatállomány létszámával arányosan változik. 1980-ban 292 OOO ha,
1990-ben 321 OOO ha, 2000-ben 99 OOO ha, 2001-ben 129 OOO ha volt.
A silókukorica azért vált a silázás alapanyagává, mert területegységenként nagy és
kedvező összetételű, nagy keményítőértékű, karotin tartalmú biomassza előállítására
képes, mely könnyen silózható. Nagy rosttartalma a bendőemésztés során illó zsírsa-
vakká alakul, melyek a tejtermelés alapját képezik. Így a kukoricaszilázs a tejelő ál-
latok legfontosabb tömegtakarmánya.
A teljes kukoricanövény mintegy másfélszer (1,5-1,7) annyi tápanyagat tartalmaz,
mint a szem önmagában. Ez azt jelenti, hogy a teljes kukoricanövény a tejtermelés-
ben mintegy 72%-kal, a hústermelésben pedig 56%-kal jelent több energiát.
Az utóbbi időben elterjedt a silókukorica és a silócirok együttvetése. Ennek több
előnye is mutatkozott: száraz időjárásban a cirok növeli a termés tömegét, a kukori-
ca viszont segíti a cirok kezdeti fej lődését, betakarításkor pedig javítja állóképessé-
géL A kukorica javítja a cirok energiaértékét is, a zölden betakarított ciroknak pedig
magas a karotin- és a vitamintartalma.
Silókukorica-silócirok keverék szilázs beltartalmi értékei megközelítik a csak siló-
kukoricából készült szilázs értékeit.
 SILÓKUKORICA 54 7
A kukoricaszilázs fehérjetartalmának növelése céljából a silókukoricát szójával is
társíthatjuk. Ez a szója speciális igényei miatt azonban csak szójatalajon és általában
öntözve ad nagy és jó minőségű termést. Hazai gyakorlatban a kevert vetést alkal-
mazzák. Ehhez a kukorica tőszámát csökkenteni kell, hogy a szója is fejlődhessen és
elérhesse a zöldhüvelyes állapotot a kukorica viaszérésére.
Viaszérés előtti zöld állapotban a termőhelyek talaján a nedvesség- és tápanyag-el-
látottságtól ftiggően a következő termésszintekkel lehet számolni:
l. középkötött mezőségi talajok: 25-50 t/ha
II. középkötött erdőtalajok: 20-42 t/ha
III. kötött réti talajok: 20-40 t/ha
IV. laza és homoktalajok: 15-30 t/ha
V. szikes talaj ok: l 0-25 t/ha
VI. sekély termőrétegű talajok: I0-25 t/ha

20.1.2. Biológiai alapok

A silózásra alkalmas hibridek kiválasztása terén több lehetőség van:
- ugyanazokat a hibrideket vetni szemtermésnek, mint silónak, s a legfejlettebb
állományokat viaszérésben lesilózták.
- kettőshasznosítású, ún. zöldszáron érő hibrid, amelynek jó a termőképessége és
jó a csőaránya, s így mind szemes, mind siló betakarításra hasonlóan alkalma-
sak. A siló- és szemes hibridek a hasonlóan nagy szemtermés igényén túl eltérő
elvárásoknak kell megfelelni ük. A szemes hibrideknek a nagy cső- és száraránya
túlérésben is állóképesnek kell maradniuk, amelyhez erős és magas lignintartal-
mú szár szükséges, emellett a gyors vízleadás is kívánatos.
A silóhibrideknek nincs szüksége olyan mértékű nagy fokú állóképességre, mivel
a korábbi betakarítás idején a megdőlési problémák még kevésbé jelentkeznek, a szár
magasabb lignintartalma pedig a bendőben nem hasznosuL A gyors vízleadás is hát-
rány, mivel leszűkíti az optimális betakarítási időt.
Jó silóhibriddel szemben a következők az elvárások: nagy termőképesség, nagy
cső-részarány, értékes beltartalom, jó emészthetőség, lassúbb vízleadás, zöldszáron
érés, nagyobb levél részarány. A több levél részarány a nemesítés újabb vívmánya,
melynek eredményeként az ún. LFY gén bevitelével megnövekszik a cső feletti leve-
lek száma. Ez növeli az asszimilációt, ezzel a szemtermést, illetve a teljes biomassza-
produkciót. A nagyobb levél részarány a silózás szempontjából azért is kedvező, mert
a levelek beltartalma, energiatartalma, emészthetősége jobb, mint a száré, főleg an-
nak alsó, elfásodott részén, ezért a leafy (sokleveles) hibridek esetében magasabb tar-
lóval történő betakarítást is javasolnak
Silócirkos köztes termesztéshez legyen a silócirok fajták szára rostszegény és nagy
cukortartalmú.
20.1.3. Termőhelyigénye

A szélsőséges adottságú termőhelyeket leszámítva az ország egész területén vetik. A

termőterület megválasztásánál elsődleges szempont az állatok elhelyezkedése, továbbá
a szállítási távolság. Az eredményes termesztésnek leginkább a csapadékellátás szabhat
548 SILÓKDKORICA

korlátot. Talajigénye megegyezik a szemes kukoricáéval. A rendelkezésre álló talajok

közül a jobbakra kell vetni. Legjobb talajai a középkötött vagy kötöttebb mezőségi és
réti talajok, de egyéb, jól művelhető talajokon is megbízhatóan terem. Előnyös a mé-
lyebb termőréteg, a jó művelhetőség, a kis gyomfertőzöttség és a semleges körüli pH.
A legalkalmasabb talajok tulajdonságai között elsődleges a jó vízgazdálkodás. A ned-
vességellátást elősegíti a nem túl mélyen elhelyezkedő talajvíz és a jó kapilláris vízeme-
lés. Aszályveszélyes területekre csak öntözési lehetőség esetén célszerü vetni.

20.1.4. A termesztés módszere

20.1.4.1. Elővetemény

Azonos a szemes kukoricáéval. Főnövényként bármely növény után kerülhet, de cél-

szerű elkerülni azokat a növényeket, amelyek nagy mélységig kiszárítják a talajt vagy
a kukorica szempontjából káros, nehezen irtható gyomokat, kártevőket, betegségeket
hagynak vissza. Korán lekerülő növények után a kettőstermesztés második növénye-
ként is vethető, ha a vízellátás biztosított.

20.1.4.2. Talaj-előkészítés

Talajművelése megegyezik a szemes kukoricáéval. A késő tavaszi növények talajmű­

velési rendszerét kell alkalmazni. Fő szempontok az elővetemény után a gyomok ir-
tása, a vízmegőrzés, illetve a talaj vízbefogadó képességének javítása.
Mindezek tarló hántással, tarlóápolással, őszi szántással, az eketalpréteg miatt
szükséges középmély lazítázással és a minél kevesebb tavaszi talajmozgatással ér-
hetők el.
Ha a silókukorica nem főnövény, hanem őszi keverékek után következik, a zöld
tarló leszántása után- a gyors talaj-előkészítést követően- vetni, majd a talajt a ned-
vességveszteség csökkentésére hengerrel kell zárni.

20.1.4.3. Tápanyagellátás
A silókukorica l t föld feletti termése a következő tápanyagokat tartalmazza:
nitrogén (N) 3,5 kg/t mész (CaO) 2,0 kg/t
foszfor (P 20 5) 1,5 kg/t magnézium (MgO) 0,7 kg/t
kálium (K20) 4,0 kg/t
A foszfor és kálium teljes mennyiségét az őszi szántással, a N teljes mennyiségét
pedig általában tavasszal a magágykészítéssel kell bedolgozni. Kivétel azonban, ha az
elővetemény kora ősszel kerül le, sok tág CIN arányú maradványt hagy vissza és az
őszi szervesanyag-lebomlás feltételei még adottak, a N-adag harmadát-negyedét ek-
kor lehet adni. Istállótrágyát a silókukorica meghálálja.
Az adott termőhelyen a tervezett terméshez szükséges NPK-t a 97. táblázat és a
függelék segítségével célszerű kiszámítani, az esetleges módosító tényezők figyelem-
bevétele mellett. A korai fejlődés meggyorsítására vetéskor magas P részarányú star-
ter trágyát adhatunk. Hiány esetén fontos lehet a Zn-trágyázás is.
 SILÓKDKORICA 549

97. táblázat. A silókukorica tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely
igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 6,1 5,4 4,7 4,2 3,6
l. PPs 3,2 2,8 2,5 2,1 1,6
K20 4,8 4,1 3,6 3,3 3,0
N 6,1 5,6 5,2 4,8 4,3
Il. P20s 3,7 3,3 2,8 2,5 2,1
K20 5,2 4,6 4,0 3,7 3,2
N 5,5 5,0 4,5 4,1 3,8
Ill. P20s 2,7 2,3 2,0 1,7 1,6
K20 4,3 3,8 3,2 2,8 2,3
N - - 5,5 4,1 4,3
IV. P20s - - 3,5 3,0 2,5
K20 - - 5,5 4,8 4,3
N - - 4,5 4,1 3,8
v. P20s - - 2,0 1,7 1,4
K 20 - - 4,5 4,0 3,5
N - - 5,2 4,6 4,1
VI. P20s - - 2,5 2,2 2,0
K 20 - - 4,5 4,0 3,5

Cukorcirkos keverék esetén is a silókukorica tápanyagigénye vehető figyelembe,

mivel a cukorcirok fajlagos tápanyagtartalma és trágyaigénye kisebb. Így a silókuko-
ricára kiszámított trágyaadag a cirok igényeit is biztosan fedezi.
Szójás keverékesetén a szója rizóbiumos vetőmagoltása nem minden esetben in-
dokolt, mivel a kukoricára kiadottjelentősebb N-adag aszójaN-gyűjtését minimális-
ra csökkentheti.
20.1.4.4. Vetés
A silózás céljára szánt kukoricahibridek vetésének általános szempontjai alapjában
megegyeznek a szem es kukoricáéval. Eltérést az jelent, hogy a silókukoricánál a mi-
nőség és a jó silázhatóság által megkövetelt optimális betakarítási érettség egy vi-
szonylag szűk vetésidőre korlátozódik. Az optimális viaszérettségi állapot egy-egy
hibridnél általában 6-8 napig tart, egy silótartály feltöltését pedig - méretétől függő­
en- 4-6 nap alatt célszerű befejezni, továbbáabetakarító kapacitás nagysága is meg-
határozó. Mindezek, az érési idő táblánkénti ütemezését igénylik, melyet az eltérő te-
nyészidejű hibridek alkalmazásával, továbbá szakaszos vetéssei biztosítható. A ko-
rábban érő hibridekkel kell kezdeni a vetést, de a legkésőbbiek vetése sem hagyható
a vetésidő legutolsó napjaira.
A tőszámhoz figyelembe kell venni a termőhely adottságait és a fajtaismertető
ajánlásai t. Az 50 és l 00 ezer közötti lehetséges tőszám ot a talaj szerkezete, vízgaz-
dálkodása és az öntözési lehetőségek határozzák meg.
550 S!LÓKUKORICA

Kukorica és cukorcirok társítása esetén a 2-2 soronkénti váltva vetés terjedt el leg-
inkább, de alkalmaznak azonos sorú, fele-fele tőszámmal történő egymásra vetést is.
Ennek módszere: hogy először a kukoricát vetik el, majd rávetik a cirkot. Ez utóbbi-
nak az a hátránya, hogy a cirok elnyomhatja a kukoricát. A 2-2 soros vetésnél a ku-
korica és cukorcirok sorokat a soron belül teljes tőszámmal kell vetni.
A szójás silókukoricát azonos sorokba, keverten vetik. Ehhez a kukorica és szója
tőszámát csökkenteni kell, hogy a szója is fejlődhessen és elérhesse a zöldhüvelyes
állapotot a kukorica viaszérésére. A silókukorica vetési adatairól összefoglalóan a
98-l 00. táblázatok táj ékoztatnak.

98. táblázat. A silókukorica vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő IV. 15-V. 15.
Sortávolság 70 cm
Vetésmélység 5-8 cm
Csíraszám 80 OOO-l 00 OOO db/ha +8-15%
55 000-90 OOO db/ha
Ezermagtömeg 100-400 g
Csírázóképesség 90%, legalább
Nedvességtartalom 14%, legfeljebb
55 OOO csíra/ha= 38,5 db/10 fm = 26,0 cm tőtáv
60 OOO csíra/ha= 42,0 db/10 fm = 23,8 cm tőtáv
70 OOO csíra/ha= 49,0 db/10 fm= 20,4 cm tőtáv
80 OOO csíra/ha= 56,0 db/10 fm= 17,9 cm tőtáv
90 OOO csíra/ha= 63,0 db/10 fm= 15,9 cm tőtáv
100 OOO csíra/ha= 70,0 db/10 fm= 14,2 cm tőtáv

99. táblázat. Aszójás silókukorica vetése

Értékszámok
Megnevezés
kukorica szója összesen
2 10 30
Csíraszám, db/m 20
Csíraszám , db/fm 5-6 2-3 7-9
Ezermagtömeg, g 300 700 -

Vetésidő IV. 20-V. 10.

Sortávolság 74 cm
Vetésmélység 5-6 cm
Betakarítás* VIII. 20-lX. 15.
Zöldtömeg 30--40 t/ha
Csírázás legalább 90% legalább 80%
Tisztaság legalább 99% legalább 99%

* A betakarítási optimum a szója zöldhüvelyes állapotában van, szájából középkései fajtát vá-
lasszunk.
 SILÓKDKORICA 551

l 00. táblázat. Silókukorica és silócirok kombinált ikersoros vetése

Értékszámok
Megnevezés
kukorica cirok összesen
2 5 12 17
Csíraszám, db/m
Csíraszám , db/fm 5 8 13
Ezermagtömeg, g 300 30 -

Vetésidő IV. 20-V. 10.

Sortávolság* 74 cm
Vetésmélység 5-6 cm 2-3 cm
Betakarítás** VIII. 20-IX. 15.
Zöldtömeg 30-40 t/ha
Csírázás legalább 90% legalább 80%
Tisztaság legalább 99% legalább 98%

* 2 sor kukorica és 2 sor silócirok váltakozva.

** Betakarítás a kukorica viaszérett állapotában.

20.1.4.5. Növényvédelem, növényápolás

A silókukorica és kombinációi viszonylag kevés növényvédelmet igényelnek. A

vegyszeres gyomirtás megegyezik a szemes kukoricáéval. Ennek szakszerű elvégzé-
se alapvető a gyomok jelentős vízfogyasztása miatt. Veszélyt jelenthet az is, ha ma-
gasra növő mérgező gyomok bekerülnek a szilázsba. A silócirokkal történő együtt ter-
mesztés során csak a silócirokra is engedélyezett szerek használhaták Gáztenziós
szerek használata esetén a cirokvetés kipusztul. A szójás silókukorica gyomirtásához
szintén olyan szereket lehet választani, melyek mindkét növénynek megfelelnek.

20.1.4.6. Öntözés
A silókukoricából nagy, biztonságos és jó minőségü termés általában csak akkor vár-
ható, ha öntözésben is részesül. Ez esetben a tőszám is jelentősen növelhető, a talaj
és a fajta függvényében elérheti a l 00 ezret. A silókukorica az öntözés hatására
13-15%-kal növelheti föld feletti hozamát
Címerhányásig - az időjárástól fúggően - 30-40 mm csapadéknak megfelelő víz-
adagra van szükség, ha kell többször is. Címerhányástól kezdve 9-15 napos fordulók-
kal augusztus közepéig öntözzük:
- kötött talajon 30-40 mm-es,
- középkötött talajon 40-55 mm-es,
- laza talajon 50-65 mm-es vízadagokkaL

20.1.4.7. Érés és betakarítás

A szilázs mennyiségére és minőségére a fajta, a tőszám és a tápanyagellátás mellett a
betakarítási idő is jelentős hatással van. Túl korai betakarítás esetén kevesebb lesz a
szárazanyag és az emészthető tápanyag. Túl késői betakarítás esetén viszont a szár-
552 SILÓCIROK

ban növekszik az emészthetetlen lignintartalom, túlságosan lecsökken a nedvesség-

és cukortartalom, ami rosszabb tömöríthetőséget, nagyobb mértékű ecetsavas erjedést
és ezzel rosszabb minőséget és veszteségeket von maga után.
Folyamatosan szeeskázva kell vágni. A betakarításra legalkalmasabbak a önjáró
szeeskázógépek. A szecska mérete kicsi legyen, mert ez nagymértékben elősegíti a jó
tömöríthetőséget. 2-3 cm-es, egyenletesen vágott szecskaméret ajánlott. A rövid
szecskahossz viszont a szerkezetes rost szempontjából kedvezőtlen. A mai modem si-
lókukorica-betakarító gépek 4-20 cm hosszúságúra tépik fel a kukoricaszárat. Nem
szecskát, hanem zúzalékot készítenek, mely által megmarad a rost szerkezete és a tö-
möríthetősége is. A tömörítés szempontjából viszont annál rövidebb szecskahosszra
van szükség, minél szárazabb a növény.
A betakarítás megkezdésének időpontját legcélszerűbb a szemek nedvességtartal-
ma alapján eldönteni. A silókukorica betakadtását viaszérésének idején kell végezni
35-38% körüli szemnedvességgeL Ekkor az egész növénynek 60% körüli a nedves-
ségtartalma. Az optimális érettségi állapot az adott hibrid tulajdonságaitól függően
5-8 napig áll fenn, ezért a betakarítás ütemét ehhez kell igazítani. A silókukoricával
társított növények közül a cukorcirok szintén viaszérésben, a szója pedig zöldhüve-
lyes állapotban alkalmas betakarításra. Ezek érési csoportját úgy kell megválasztani,
hogy a silókukoricával körülbelül egy időben érjék el az optimális érettségüket

20.1.4.8. Minőségi jellemzők

A szilázs előállítás céljára termesztett növények között a silókukoricának vannak a

legjobb beltartalmi mutatói. Nyersfehérje, emészthető fehérje és karotintartalma több
mint a siló- vagy cukorciroké. Nagy a tej- és hústermeléshez nyújtott nettó energiatar-
talma is. 40%-ot elérő keményítő és cukortartalma biztosítja a gyors és kedvező irá-
nyú tejsavas erjedést. A silókukorica harmonikus és kielégítő trágyázásával nő annak
nyersfehérje- és keményítőtartalma. A N-trágyázás hatására pedig csökken a nehezen
emészthető rost mennyisége.
Hazai gyakorlat szerint az új hibrideket alapvetően a termőképességük alapján mi-
nősítik. Minőségi tulajdonságként egyedül a szárazanyagon belüli cső részarányt
vizsgálják. Ez jó értékmérő tulajdonság, de nem ad választ a szárazanyag 50-60%-át
kitevő egyéb növényi részek, a szár és levél minőségére. Német- és Franciaországban
a silóhibridek minőségét NIR készülékkel megállapított emészthetőséggel bírálják el.
Ennek eredménye és az in vivo emészthetőség között szoros korrelációt lehet találni.

20.2. Silócirok
20.2.1. Jelentősége

A silócirok vagy cukorcirok a szemescirok közeli rokona. Jellemzője a nagy zöldter-

més, levélzete kifejezetten dús. Szemtermése kevesebb, szára magasabb, lédúsabb és
a szárlé nagy cukortartalmú. Elsősorban silózásra alkalmas, Európában ez a fő fel-
használási területe. Zöldetetésre nem használható nagy kéksavtartalma (hidrogén-
 SILÓCIROK 553

cianid) miatt. Jelentős mennyiségű nem kristályosítható cukorszirup nyerhető belőle,

ezért néhány országban (pl.: USA) az ilyen célú termesztése is elterjedt.
Egyre nagyobb arányban használják biológiai úton lebomló csomagolóanyagok
elöállítására. Technikai szempontból kedvező tulajdonsága, hogy nem vezeti a stati-
kus elektromosságot, így kiválóan alkalmas elektronikus eszközök csomagolására is.
Zöldtömege jó termőhelyen elérheti a silókukoricáét, gyenge adottságú vagy szá-
razságra hajló viszonyok között meghaladhatja azt. A nyári nagy melegben gyorsan
növő, nagy tömegű takarmányt ad, amikor a többi takarmánynövény a hőstressz mi-
att lassan fejlődik.
Tejelő tehenek takarmányában az ajánlások szerint ne haladja meg az 50%-ot a si-
lócirokszilázs, egyéb kérődző állatok takarmányozására önmagában is alkalmas.
Vetésterülete az 1970-es években 3-4 ezer ha, a kilencvenes években 20 ezer ha
körül alakult. Az országos termésátlag 32-35 OOO kg/ha között változik. Potenciális
termése elérheti kivételesen a 80 t/ha.
Termése különböző termőhelyeken:
zöldtömeg, t/ha
I. középkötött mezőségi talajokon 25-45
Il. középkötött erdőtalajokon 20-40
III. kötött réti talajokon 20-35
IV. laza és homoktalajokon 15-30
V. szikes talajokon 15-30
VI. sekély termőrétegű talajokon 10-20

20.2.2. Botanikája és fiziológiája

A trópusokon, szubtrópusokon honos Sorghum nemzetségnek körülbelül 60 faj talál-
ható, többségében fűszerü, magas növényként A silócirok (Sorghum dochna IF./
Snowden var. saccharatum) az egyszikűek osztályába (Monocotyledonopsida) és a
pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó egyéves növény. Meleg éghajlaton évelő
növény, hazánkban nem telel át.
A silócirok C4-es növényként jól alkalmazkodott a magas hőmérséklethez és nagy
fényintenzitáshoz, nagy szárazanyag-termelésre képes. Rövidnappalos. A legtöbb ne-
mesített hibrid érzékeny a fotoperiódusra, egy-kettő közömbös. Habitusában, a virág-
zat kivételével, hasonlít a kukoricához.
Gyökérzete igen dús, mellékgyökér-rendszere sűrűn behálózza a talajt. A gyökér-
zet nagy része sekélyebben helyezkedik el, mint a kukoricáé, de sokkal jobban elága-
zik. A nagy gyökértömeg és nagy szívóerő következtében hatékonyan veszi fel a vi-
zet a talajból, és nagy mélységig képes teljesen kiszárítani azt. Kiváló szárazságtűrő
képessége részben ennek köszönhető.
Szára a kukoricáéhoz hasonló, erős, hengeres, az egyik oldalon barázda fut végig,
belül tömött, rostos szerkezetű. Bokrosodik, a jellemző hajtásszáma 2-7 között ala-
kul, ami kedvező tulajdonság. Aszár viaszréteggel fedett, átmérője az alsó intemódi-
umokban eléri a 3 cm-t. Az intemódiumok száma fajtánként eltérő lehet, általában
11-18 közötti. A silócirok magassága l ,5--4,5 m között változhat. Kedvező körülmé-
554 SILÓCIROK

nyek között heti növekedése elérheti a 30-50 cm-t. Aszár lédús, a létartalom 70-80%
körüli és könnyen kipréselhető. A szárlé átlagosan 18-22% nem kristályosítható cuk-
rot tartalmaz, ebből szacharóz 5-18%. A kifejezetten cukorszirup nyerésre vetett hib-
ridek szárievének cukortartalma a 25%-ot meghaladhatja. A lé tartalmaz ezen kívül
keményítőt (O, 1-0,6%) és hemicellulózt.
Levelei hullámos szélüek, a kukorica leveléhez nagyon hasonlóak, de keskenyeb-
bek, vastag viaszréteggel borítottak. Rosszuk 70-120 cm, szélességük 5-8 cm. Szí-
nük sötétzöld, a viaszréteg miatt szürkésfehér árnyalatú. Nóduszonként egy levél fej-
lődik, a levelek száma 11-17 közötti, genetikailag determinált, hibridenként változó.
A levélhüvely körülöleli a szárat, részese a szilárdításának. A nagy létartalmú válto-
zatok középső ere elmosódott, sárgás vagy szürkésfehér színű.
Bugavirágzatú, a bugatengely oldalágai örvös elágazásokba rendeződnek. A ku-
koricától eltérően a virágok nagyrészt kétivarúak, de egyivarú virágok is találhatók a
bugában. A ftizérkében két virág van, de csak az egyik termékenyül. Virágzása a bu-
ga csúcsán kezdődik, és lefelé halad. A virágok kora hajnalban nyílnak. Az öntermé-
kenyülés aránya mintegy 80-95%. Az idegentermékenyülésnek fontos szerepe van a
nemesítésben és a hibrid előállításában. A pollent a szél és kis részben különböző ro-
varok szállítják.
Termése szemterm és, színe barna, az endospermium fehér, karotint nem tartalmaz.
A pelyva csak félig öleli a szemet, könnyen csépelhető. Tanoint tartalmaz. Fehérjetar-
talma l O-ll%. Ezerszemtömege 28-33 g.

20.2.3. Biológiai alapok

Korábban a korai barna cukorcirok (Early Surnac) és a késői barna cukorcirok (Surnac)
volt termesztésben Magyarországon. Ma a legtöbb silócirok hibrid bugás, tehát virág-
zik és termést hoz. Van két hugátlan cirok hibrid is a Nemzeti fajtalistán, ezek tenyészi-
deje olyan hosszú, hogy nálunk nem hoznak virágot és termést, de zöldtömegük nagy.

20.2.4. Termőhelyigénye

Talajigény: a silócirok nem igényes a talajokkal szemben, de kedvezőtienek a nehe-

zen felmelegedő, hideg talajok. Termesztéséhez nem alkalmasak a sekély termőréte­
gű, szélsőséges vízgazdálkodású talajok, valamint az 5 pH alatti savanyú talajok.
A kukoricánál jobban elviselimind a savanyú, mind a lúgos talajokat, 5,5-8,5 pH kö-
zötti talajokon biztonsággal termeszthető. A túl nedves, hideg talajokon lassan fejlő­
dik és alacsony marad.
Éghajlatigény: melegigényes, hőösszegigénye 2600-3300 °C. Általában az Egyen-
lítőtől a 45. szélességi körig termeszthető, mind az északi , mind a déli féltekén. A
legkülönbözőbb éghajlatú országokban termesztik. Hazánk a silócirok termesztésé-
nek északi határát jelenti. Biztonságos termesztésére elsősorban az ország déli része
alkalmas. A csírázásához 12-16 °C-os talajhőmérsékletet igényel. Megfelelő fejlődé­
séhez 21 °C-ot meghaladó júliusi átlaghőmérsékletre van szüksége. A csapadékra
nem annyira igényes mint a hőmérsékletre. Viaszos levelei és szára, valamint erőtel­
jes gyökérzetével szárazságtűrése kiváló, jóval meghaladja a silókukoricáét.
 SILÓCIROK 555

Környezetigénye: az intenzív, félintenzív és extenzív gazdálkodás környezetében

is megél, amennyiben a magágy nem gyomosodik a szárbaindulás kezdetéig.

20.2.5. A termesztés módszere

20.2.5.1. Elővetemény

Előveteményre viszonylag nem igényes. Következhet nyáron vagy ősszel betakarított

elővetemény után is. Jó előveteménye valamennyi kalászos vagy nyáron betakarított
növény, megfelel csapadékos esztendőben minden nagy vízigényű növény, de száraz
ősz után sem a lucerna, sem a kukorica nem jó elővetemény.
Önmaga után legfeljebb 2-3 évig vethető.
Elővetemény-értéke a kukoricáéhoz hasonló, de a szárcsonk rostosabb, emiatt a
nitrogénből a 10-12%-kal többet kapjon a számítottnál az utónövény. Nagy vízigé-
nyű elővetemény, érdemes kerülni.
Az előveteménynek abban van jelentősége a silóciroknál, hogy:
- milyen és mennyi tarlót és gyökeret hagy vissza maga után,
- milyen a maradvány C:N aránya.

20.2.5.2. Talaj-előkészítés

Talaj-előkészítése hasonlóan a kukoricáéhoz. Júliusban tekerülő növény után a tarló-

hántás és tarlóápolás után gondos hengerezés, vízmegőrző és gyomirtó célt is kell
szolgáljon. A talajmunkák során gondoskodni kell a vízbefogadó képesség javításá-
ról, a nagy zöldtömeg felépítéséhez ugyanis sok vizet igényel.
Későn lekerülő elővetemény után, a szármaradványok aprítását követően az őszi
szántás jól forgassa át a talajt.
Tavasszal a simítázás mielőbb történjen meg. Magágykészítésre csak vetés előtt
kerüljön sor. Kötött réti és szikes talajt tavaszi előkészítése a március-április időjárá­
sának és csapadékasságának a szem előtt tartásához igazodjon.
Homokon az elmaradó őszi szántást április elején, a defláció veszélyének elmúltá-
val kell pótolni, nyomában hengerrel zámi a talajt. Magágykészítés 5-8 cm-es foga-
solásból álljon, nyomában a vetés és ezt követő zárás a legtakarékosabb megoldás.
A szemes cirok meleg, nyirkos, laza homogén magágyat igényel a gyors, egyönte-
tű keléshez. Kis magmérete miatt előnyös a simító alkalmazása. A csíranövény a ki-
sebb magméret, a melegigény következtében gyengébb, mint a kukoricáé, kelés után,
a járulékos gyökérzet kifejlődéséig lassan fejlődik.

20.2.5.3. Tápanyagellátás
Egy tonna zöld cirokszár előállításához a silócirok az alábbi tápanyagokat veszi fel a
talajból:
nitrogén (N) 3, l kg/t mész (CaO) 1,5 kg/t
foszfor (P 20 5) 1,4 kg/t magnézium (MgO) 0,5 kg/t
kálium (K20) 3,2 kg/t
556 SILÓCIROK

Tápanyagigényét a 101. táblázat és a függelék adataibóllehet kiszámolni. Előve­

temény miatt korrekció nem indokolt. A silócirok nagy rost és az óriási zöldtömeg
előállításához ajánlott a talajvizsgálati értékek alapján számítani a kijuttatandó táp-
anyagot. A foszfor- és káliumműtrágyákat az őszi alapművelés előtt a nitrogént ta-
vasszal kapja.

101. táblázat. A silócirok tápanyagigénye, kg/! t termés

Szántóföldi A talaj tápanyagellátottsága

Hatóanyag
termőhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
N 5,1 4,6 4,2 3,7 3,1
I. PzOs 3,7 3,2 2,6 1,9 1,4
K20 4,7 4,2 3,7 3,2 2,7
N 5,3 4,8 4,4 4,0 3,5
ll. PzÜs 3,8 3,3 3,0 2,1 1,4
K 20 5,0 4,5 4,1 3,7 3,2
N 5,1 4,5 4,2 3,5 2,8
III. PzÜs 3,2 3,0 2,4 1,9 1,4
KzÜ 4,4 3,8 3,3 2,9 2,7
N 5,5 5,2 4,9 4,6 4,1
IV. PzÜs 3,8 3,5 3,3 2,6 1,7
KzÜ 5,3 5,0 4,7 4,4 4,1
N 5,3 5,0 4,6 4,2 4,0
v. PzOs 3,2 2,8 2,4 2,0 1,5
K 20 5,0 4,5 4,1 3,2 2,8
N 5,4 5,1 4,8 4,4 4,1
VI. PzÜs 3,6 3,3 2,7 2,2 1,7
K2 0 4,9 4,5 4,2 3,7 2,7

l 02. táblázat. Silócirok vetése

Megnevezés Adatok Megjegyzés

Vetési idő v.1-15.
Talajhőmérséklet 12-16 oc
Sortávolság 50-60 cm
Vetésmélység 3-5 cm
Csíraszám 20-30 db/m2
10-15 db/fm
Ezermagtömeg 28-33 g
Kelési idő 20-25 nap

Csírázóképesség 80%, legalább

Tisztaság 98%, legalább
Nedvességtartalom 14,5%, legfeljebb
 SILÓCIROK 557

20.2.5.4. Vetés
A silócirok melegebb talajt igényel a csírázáshoz, mint a kukorica, legtöbbször 1-2
héttel később vethető. Gyors keléshez a vetés mélységében 12-16 oc talajhőmérsék­
let szükséges és ideje május első fele. Vetőmagjának csíraképessége gyakran csak
75%-os, ezért ezt ajánlatos ellenőrizni. Sortávolsága 50-60 cm, vetésmélysége 3-4 cm,
laza talajokon 5 cm is lehet. Csíraszám pedig 200-300 ezer hektáronként, tudnivalói t
a J02. táblázat tartalmazza.

20.2.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomirtásában fontos szerep jut a sorközművelésnek, mivel érzékeny a szokásos
vegyszerekre, csak a silócirokban engedélyezett gyomirtó szerek használhatók.
Egyes gyomirtó hatóanyagok csak utákezelt vetőmag esetén alkalmazhatók. Ahol a
fenyércirok elszaporodott, nem vethető.
Legveszélyesebb gyomfajok: parlagfű, fenyércirok, kakaslábfű, köles, csattanó
maszlag, szerbtövisfajok.
A kezdeti lassú fejlődés után, az intenzív növekedés időszakában jól beárnyékolja
a talajt, ekkor a gyomokkal szemben jó az elnyomó képessége.
Betegségei: a betegségekre nem fogékony, a gyakorlatban betegségek elleni vegy-
szeres védekezés a csávázáson kívül nem szükséges. A csávázás hatékonysága jelen-
tősen csökken a hideg talajban, a kelés vontatott. Vírusos betegségek közül megjelen-
het a kukorica csíkos mozaikvírus (MDMV). Baktériumos betegségei: baktériumos
levélcsíkoltság, baktériumos levél foltosság. Gombás fertőzések közül a fuzárium fel-
lépése fordul elő leginkább.
Kártevői: a csírázás-kelés időszakában nagymértékű lehet a drótféreg, cserebogár-
pajor és a vetési bagolylepke kártétele. A silócirok olyan toxint termel, amely ellenál-
lóvá teszi az amerikai kukoricabogárral szemben, ezért kukorica után, kukoricabogár-
ral fertőzött területre is vethető. Ritkán kárt okoznak a levéltetvek és a kukoricamoly.

20.2.5.6. Érés és betakarítás

Betakarítása viaszérett állapotban történik, járvaszecskázó géppel. A hajtás nedvesség-
tartalma ekkor 65-70%-os. A betakarítás után a silázására és tömörítésére minél hama-
rabb kerüljön sor, ugyanis a nagy cukortartalom miatt a szecskán nagyon gyorsan elsza-
porodnak a cukorbontó, sav- és nyálkatermelő mikroorganizmusok. Jobban silózható,
ha a lé egy részét (20-30%) előzetesen kipréselik vagy kevesebb nedvességtartalmú nö-
vénnyel keverik. Erjedése a cukortartalom következtében gyors, így kiváló szilázs ké-
szíthető belőle.

20.2.5.7. Minőségi jellemzők

A cirok szilázs szárazanyagának emészthetősége 52-65% közötti. Amennyiben na-

gyobb a szem aránya a szilázsban, javul az emészthetőség (a szem emészthetősége
90% körüli). A cirokból készült szilázsban kisebb a szem aránya és nagyobb a rost-
tartalom, mint a silókukoricában.
558 SILÓCIROK

A fehérjetartalom közel azonos vagy kissé nagyobb a cirokból készült szilázsban

(10-11%), emészthetősége viszont rosszabb. Nyersrosttartalma 25-30%, a keményí-
tőértéke 430-450 g/kg. A nagy cukortartalmú fajtákat zöld- vagy szárított takarmány-
nak jobban kedvelik az állatok, mert a cukor nagy része - vagy teljes mennyisége -
átalakul az erjedés során, s a silózással megszűnik édeskés íze. Általában valamivel
kevesebbet fogyasztanak el silócirokszilázsból, mint kukoricaszilázsból.
A silócirok alkaloidát is tartalmaz, ami a vegetáció első felében és a levágott haj-
tás tövéből előtörő sarjakban nagyobb, több mint duplája az öreg levelekben mért ér-
tékhez képest. Megemelkedik a szintje, például hosszan tartó szárazság vagy hideg-
stressz után is. Az alkaloidából hidrolízissei hidrogén-cianid (HCN), más néven kék-
sav szabadul fel, ami mérgező. A friss levelek ciántartalma bokrosodáskor 30-40
mg/1 OOg, viaszérésben l mg/lOOg.
Silózás során, 2-3 hét alatt a ciánvegyületek elbomlanak, így a szilázs már kocká-
zat nélkül etethető.
Aszályos időszakban a silócirok hajlamos a nitrátfelhalmozásra, ezért hosszabb
száraz periódus utáni betakarításkor érdemes a nitráttartalmat megvizsgálni, a későb­
bi mérgezési problémák elkerülése érdekében.

20.2.5.8. Vetőmagtermesztése

Vetőmagtermesztése a szemes cirokéval megegyezik (lásd az l. kötet, Gabonafélék

termesztése).
 Szakirodalom

Gyökér- és gumós növények

Angeli A. (1997): Cukorrépatermesztés Magyarországon az elmúlt 50 évben. Cukoripar, L. 2. 45-58.

Angeli L-Barta J.-Molnár L. (2000): A gyógyító csicsóka. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Antal J. (2000): Növénytermesztök zsebkönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Antal, ].-Egerszegi, S.-Penyigey, D. (1966): Növénytermesztés homokon. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest.
Antal, J. (1970): A tarlóburgonya in Láng G. Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Baert-J. R. A.-Bockstaele-E. J.-van-Van-Bockstaele-E. J. (1992): Cultivation and breeding of root
chicory for inulin production. Industrial-Crops-and-Products. 1992, l: 2-4, 229-234
Birkás M. ( 1998): A művelés és a talajállapot jelentősége a cukorrépatermesztés ben. Cukoripar, LI.
2. 60-65.
Bocz, E. (szerk.) (!996): Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 512-519.
Buzás 1.-Kulcsár L. (!999): Tápanyaggazdálkodásunk és a cukorrépatermesztés. Cukori par. LII. 2. 64-70.
Buzás l. (!983): A növénytáplálás zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Csák z. (!969): Burgonya. ln.:Kapás, S.: Magyar növénynemesítés. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Csapody Gy.-Éliás Gy.-Gólya Gy. (!981): Cukorrépa, In: Szabó J. szerk.: A szántóföldi növények
vetőmagtermesztése és fajtahasználata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Csitkovics A. (!970): A cikória. ln A növénytermesztés kézikönyve 295-298. Mezőgazdasági Kiadó
Hinfner K.-Csák Z. (!956): A burgonyagumó betegségei és károsodásai. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest, 1956.
Horváth L. (2004): Csicsóka. In: Izsáki Z.-Lázár L. (szerk.): Szántóföldi növények vetőmagter­
mesztése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
l'só I. (!955): A csicsóka termesztése és nemesítése Akadémiai Kiadó, Budapest.
I 'só I. ( 1970): A csicsóka. In: Láng G. (szerk. ): A növénytermesztés kézikönyve. Mezőgazdasági Ki-
adó, Budapest.
Izsáki Z. (!980): A cukorrépa fejezés minőségéből eredő veszteségek. Cukoripar, XXXIII. 3. 84-88.
Izsáki Z. (!980): Cukorrépa. Takarmányrépa. Cukorrépa magtermesztés. In: Debreczeni J. (szerk.):
Növénytermesztéstan. Il. DATE Mg. Főisk. Kara, Szarvas, 70-IlS.
Izsáki Z. ( 1981 ): A cukorrépa tőelosztásának hatása a termésmennyiségre és a cukortartal omra. Cu-
koripar, XXXIV. l. 1-3.
Izsáki Z. ( 1984): A nitrogéntrágyázás hatása a cukorrépára I. Szárazanyagfelhalmozás és N-, P-, K-
felvétel. Agrokémia és Talajtan, 33. 1-2. 86-104.
Izsáki Z. (!988): Összefüggés a cukorrépa tápláltsági állapota, a termés mennyisége és minősége
között növényanalízis alapján. Kandidátusi értekezés. Szarvas, 1-174.
Izsáki Z. (!991): A cukorrépa tápanyagellátása. In: Posch K. (szerk.): A cukorrépatermesztés agro-
technikai irányelvei. Répatermesztési Kutató Intézet, Sopronhorpács.
Izsáki Z. (2000): Diagnosztikai célú növényanalízis alkalmazása a cukorrépa tápanyagellátásának
rendszerében. Cukoripar, LIII. 4. 141-147.
Izsáki Z. (2004): Cukorrépa. In: Izsáki Z.-Lázár L. (szerk.): Szántóföldi növények vetőmagtermesz­
tése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
560 SZAKIRODALOM

Koppányi M.-Kozma E.-Reisinger P.-Kiss I. (!997): A répafélék. In: Glits M.-Horváth 1.-Kuroli
G.-Petróczi I. (szerk.): Növényvédelem. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Kruppa J. ( 1999): A vízstressz (hiány és többlet}, valamint a túlöntözés hatása a burgonya minősé­
gére. Öntözéses gazdálkodás. Szarvas. 117-123.
Kruppa, J. (2004): Burgonya. in Izsáki Z.- Lázár L. szerk. Szántófóldi növények vetőmagtermesz­
tése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Kulcsár L-Jászberényi l. (2000): A cukorrépa tápanyagellátásának szaktanácsadási rendszere Ma-
gyarországon. Cukoripar, LIII. l. 20-25.
Magassy L. (!965): A cukorrépa éghajlat- és talajigénye, termesztési tájak. In: Schmilliár M.
(szerk.): A cukorrépa termesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Magassy L. (1965): A cukorrépa növénytani jellemzése és egyedfejlődése. In: Schmilliár M.
(szerk.): A cukorrépa termesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Magassy L. (!993): A cukorrépa magtermesztése. In: Szanyi M. szerk.: PATE Georgikon Mezőgaz­
daságtudományi Kar Kesztely.
Mándy Gy.-Horváth A. (1964): A répa (Beta vulgaris L.) és rokonai. Magyarország kultúrflórája.
VII. kötet. 5. füzet. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Németh T. (1996): Talajaink szervesanyag-tartalma és nitrogénforgalma. MTA Talajtani és Agroké-
miai Kutató Intézete, Budapest.
Némethné K. G.-Izsáki Z.-Németh T. (2003): A tápanyagellátás hatása a tápiói csicsóka fajta nö-
vekedés dinamikájára és szárazanyaghozamára. Ill. Növénytermesztési Tudományos Nap. Pro-
ceeding, MTA Budapest, 244-247.
Pocsai, K. (2000): A burgonya tápanyag- és vízgazdálkodása. Burgonyatermesztés, márc. 17-20 p.
Potyi E. (2001): Cukorrépa fajtaválaszték és fajtaválasztás 2000-ben. Cukoripar, LIV. 4. 132-136.
Potyondi L. (2002): A cukorrépatermesztés agrotechnikai irányelvei. BETA-Kutató és Fejlesztő
Kft., Sopronhorpács.
Ruzsányi L. (!992): Cukorrépa. In: Bocz E. (szerk.): Szántófóldi növénytermesztés. Mezőgazda Ki-
adó, Budapest.
Ruzsányi L. (!990): A cukorrépa vízigénye és az öntözés hatása. Növénytermelés, 39. 5. 423--429.
Sárvári M. (2001): Termesztési tényezők hatása a burgonya termesztésére. Burgonyatermesztés
2001. aug.21-23 p.
Schittenhelm-S. (200 l): Effect of sowing date on the performance of root chicory. European-Jour-
nal-of-Agronomy. 2001, 15: 3, 209-220
Schmilliár M. (szerk.) (1965): A cukorrépa termesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest
Stryckers-J. ( 1983): Chicory for cotfee. Weed control in chicory for cotfee. Revue-de-l' Agriculture.
1983,36:3, 1025-1027
Szepessy, l. (!977): Növénybetegségek Mezőgazdasági Kiadó.
Teichmann, V. et. al (1954): Burgonyatermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1954.
Terhe l. (2000): Levélzöldségfélék, Dinasztia Kiadó.
Vukov K.-Hangyál K. (!983): Cukorrépa-termesztöknek a fehércukor-hozamróL Mezőgazdasági
Kiadó, Budapest.
Hüvelyesek
Ács A. (!980): A borsó termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Ács A. (1987): Biológiai és ökológiai tényezők hatása a borsó fenofázisaiban, a zöldtermés minő­
ségére és termőképességére. MTA Doktori értekezés, Debrecen
Antal J.- Egerszegi S.- Penyigey D. (1967): Növénytermesztés homokon. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest. In. Izsáki Z.- Lázár L. (2004): Szántófóldi növények vetőmag-termesztése és keres-
kedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
 SZAKIRODALOM 561

Antal J. (1973): Növénytermesztési módszerek gyengén humuszos karbanátos homokon. MTA dok-
tori értekezés. Szeged
Antal J. (1956}: Homoki bab. In Grábner E. Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest. 4. bővített kiadás (szerk. Láng G.)
Antal J. (1957): Termesztési kísérletek homoki babbal. Kandidátusi értekezés
Antal J. (2000) Növénytermesztök zsebkönyve. 3. kiadás, Mezőgazda Kiadó, Budapest. 1-391.
Balázs J. (2004): Az étkezési és takarmányborsó és a bab. ln. Izsáki z.- Lázár L. (2004): Szántó-
fóldi növények vetőmag-termesztése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Bocz E. ( 1992): Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Bocz, E. (1996): Szántófóldi Növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Bódis L. (1983): Az abrakhüvelyesek termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Bódis L.- Kralovánszky U. P. (1982): A szója élelmiszer és takarmány. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Borbély, F. (1978): A csillagfürt In: Szabó, J.: A szántóföldi növények vetőmagtermesztése és fajta-
használata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981.
Bruder J. (1951): A földimogyoró termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Grabner E. (I 956): Szántóföldi növénytermesztés, Budapest
Horváth S. (1983): Szójafajták összehasonlító vizsgálata. Dokt. ért. Mosonmagyaróvár. !39.
Ivány K. - Kismányoky T. - Ragasits 1.: (1994) Növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Kajdi F. (2004): Lóbab. ln. Izsáki Z.- Lázár L. (2004): Szántóföldi növények vetőmag-termeszté-
se és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Kajdi F. (!998): Szója fajták produktivitásának, valamint egyes mennyiségi és minőségi mutatóinak
változása öntözött és öntözetlen termesztés esetén. Doktori (PhD) értekezés. Keszthely
Kárpáti l.- Vezekényi E. (1967): A szegJetes lednek. Kultúrflóra Akadémiai Kiadó, Budapest
Késmárki I. (1992): Bab. In Bocz E. Szántófóldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Kralovánszky U. P. (1975): A fehérjeprobléma. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Kruppa J.- Borbély F. (2002): Csillagfürt (Lupinus sp. L.). In: Radics L. (szerk.): Alternatív növé-
nyek termesztése. II. Szaktudás Kiadóház, Budapest
Kumik E. (1962): A szója. Akadémiai Kiadó, Budapest
Kumik E. (!970): Étkezési és abraktakarmány-hüvelye sek termesztése. Akadémia Kiadó, Budapest
Kumik E.-Szabó L. ( 1987): A szója. Kultúrflóra 58. Akadémia Kiadó, Budapest
Láng G. (!966): A növénytermesztés kézikönyve I. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Láng G. (1970): A növénytermesztés kézikönyve. 1., ll. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Mándy Gy.- Szabó L.- Ács A. (1980): A borsó. Kultúrflóra 17. Akadémiai Kiadó, Budapest
Nagy J. (2004): Szegietes lednek. ln. Izsáki Z.- Lázár L. (2004): Szántófóldi növények vetőmag-
termesztése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Papp, Zs. (1969): Csillagfürt. In: Kapás S. (szerk.): Magyar növénynemesítés. Akadémiai Kiadó,
Budapest
z.-
Reszkető P. (2004): Szója és lencse. In. Izsáki Lázár L. (2004 ): Szántóföldi növények vetőmag­
termesztése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Sárvári M. (!978): Különböző műtrágyaadagok és arányok hatása az őszi búza, kukorica és borsó
termésmennyiségére réti talajon. Doktori értekezés, Debrecen ATE.
Seléndi Sz. ( 1999): Biogazdálkodás, az ökológiai szemléletű gazdálkodási kézikönyve. Mezőgaz­
dasági Szaktudás Kiadó, Budapest
Szűcs Á. (1981): Lencse. In Szabó J. (l 981): A szántófóldi növények vetőmagtermesztése és fajta-
használata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Tétényi P. (!954): AzArachis hypogaea L. egyedfejlődésének néhány kérdése. Kandidátusi érteke-
zés, Budapest
Tétényi P. (!975): A földimogyoró. Kultúrflóra Akadémiai Kiadó, Budapest
Tóth T. (1979): A bab és a lencse termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
562 SZAKIRODALOM

Unk J. (1984): A Bab- Phaseolus vulgaris. Akadémiai Kiadó, Budapest

Varga S. (!992): A mungóbab: Vigna radi a ta (L.) magyarországi termeszthetőségének vizsgálata.
Egyetemi doktori értekezés. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Gödöllő
Villax Ö. (1935): Hüvelyesek. Szántófóldi pillangósvirágúak ll. köt. Pátria Irodalmi Vállalat és
Nyomdai Rt., Budapest
Westsik, V. (!951): Homoki vetésforgókkal végzett kísérletek eredményei, Budapest

Olaj- és ipari növények

Agócs P. -Bócsa l. -Botos L.- Kiss E.- Sárkány Gy.: 1962. A rostkender és a rostlen termeszté-
se. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Antal J.: !992. Napraforgó in. Bocz E. Szántóföldi növénytermesztés Mezőgazda Kiadó, Budapest
Antal J.: 2004. Mustár, Olajretek. In. Izsáki Z.-Lázár Z. (szerk.) Szántófóldi növények vetőmagter­
mesztése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Bacsa P., Misota 1.: !981. A seprűcirok-termesztés és -feldolgozás technológiája. Mezőgazdasági
Kiadó, Budapest
Bajai J.: !978. A mustár termesztése. In. Antal J. (szerk.) Olajnövények termesztése. Mezőgazdasá­
gi Kiadó, Budapest, 95-l 00.
Barabás Z., Bányai L.: !985. A cirok és a szudánifű. Magyarország Kultúrflórája IX.kötet Akadé-
miai Kiadó, Budapest
Bocz E.: !992. Szántófóldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Bócsa I.- Manninger G.: 1981. A kender ésarostlen termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Bócsa 1.: !969. A rostlen. in Kapás S. szerk. A magyar növénynemesítés. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Borsos J.: 1986. Integráció és termékfejlesztés a dohánygazdaságban. Mezőgazdasági Kiadó, Bu-
dapest
Borsos J.: 2002. A dohány termesztése és gazdaságkultúrája. Szaktudás kiadó Ház Rt., Budapest
Eőry T.- Nagy B.: 1996. Így termesszünk repcék és mustárt. Regiocon Kft, Kompolt
Eőry T.: 200 l. A repce termesztése, Budapest
Földesi D.: 2000. Sinapis spp., Brassica spp.- Mustárfajok. In. Bernáth J. (szerk.) Gyógy- és aro-
manövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 532-537.
Frank J.: 1999. A napraforgó biológiája, termesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Füleky Gy.: !999. Tápanyaggazdálkodás. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Gondola I.: 1990. Az ökológiai tényezők és a nitrogénellátás hatása a Virginia dohány hozamára és
minőségére. Kandidátusi értekezés, Budapest
Horváth Z.: 2001. A mustár. ln. Radics L. (szerk.) Alternatív növények termesztése l. Mezőgazda­
sági Szaktudás Kiadó, Budapest, 94-116.
Hörömpöli T.: 2004. Mák. In. Izsáki Z.-Lázár Z. (szerk.) Szántóföldi növények vetőmagtermeszté­
se és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Iványi 1.- Izsáki Z.: 1996. A tápanyagellátás hatása a rostkender (Cannabis sativa L.) tápelem-
felvételére a tenyészidő folyamán. Növénytermelés. 45.2. 181-193.
Iványi L-né Gergely 1.: 1998. A tápanyagellátás hatása a rostkender szárazanyag-felhalmozására,
tápelemfelvételére és termésére. Ph.D. értekezés, Debrecen, 1-137.
Izsáki Z.: 2004. A tápanyagellátottság hatása az olajlenre. Szárazanyag felhalmozódás, tápelem fel-
vétel, terméshozam. II. Termésminőség. Növénytermelés 253.1.
Jakobey 1.: !936. Az olajlen tápanyagfelvétele. Kís. Köz!., 17-24. p.
Késmárki I., Reisinger P.: 1999. Kistermelőknek az olajtökről 15 év tapasztalatábóL Növényvé-
delmi Tanácsok VIII. évf. jan-febr. 1-2 szám.
Késmárki 1.: !992. Mák. In: Szántófóldi növénytermesztés. Szerk: Bocz E. Mezőgazda Kiadó, Bu-
dapest. 655-664.
 SZAKIRODALOM 563
Mándy Gy., Bócsa 1.: 1962. A kender Cannabis sativa L. Magyarország Kultúrflórája VII. kötet, 14.
füzet, Akadémiai Kiadó, Budapest.
Máté A.: 2004. Repce in Izsáki Z.- Lázár L. (szerk.) Szántóföldi növények vetőmag termesztése
és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Móger J.: 1983. Korszerű dohánytermesztés. Ma újdonság, holnap gyakorlat. Mezőgazdasági Ki-
adó, Budapest
Mohácsi T.: 1960. Kender és lentermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Mohácsi T.: 1962. Olajlentermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Pepó P.- Sárvári M.: 1999. Növénytermesztési alapismeretek. Debrecen
Pepó P.: 1992. Fehér mustár. In. Bocz E. (szerk.) Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó,
Budapest, 817-821.
Ruzsányi L. - Pepó P.: 1992. Növénytermesztési füzetek. Olajnövények. Debrecen
Ruzsányi L.: 1992. Kender. in Bocz E. szerk. Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó,
Budapest.
Sárkány S.- Bernáth J.- Tétényi P.: 2001. A mák. Magyarország kultúrflórája. Akadémiai Kiadó.
Schuster W.: 1977. Der Ölkürbis ICucurbita pepo L./ Verlag Paul-Parey, Berlin-Hamburg.
Seldmayer K., Baksay Y.: 1955. A len. Magyarország kultúrflórája. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Szathmáry G.: 1966. A mustár. In. Láng G. (szerk.) A növénytermesztés kézikönyve. 2. kötet. Me-
zőgazdasági Kiadó, Budapest, 788-789.
Unk J.- Földesi D.: 1978. A mák termesztése. In: Olajnövények termesztése. Szerk: Antal J. Me-
zőgazdasági Kiadó, Budapest, 76-89.
Vranceanu A. V.: 1977. A napraforgó. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Takarmánynövények
Abdin O., Coulman B.E., Cloutier D., Faris M.A., Zhou X., Smith D.L.: 1998. Yield and Yield
Components of Com Interseeded wi th Cover Crops. Agronomy Journal. 90: 63-68.
Antal J.: 1959. Dél Duna-Tisza köz i homoki vetésforgó kísérletek növénytermesztési eredményei-
ről. Kisérleti Közlöny, Budapest
Antal J.: 2000. Növénytermesztök zsebkönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Antal, J.: 2002. A tömegtakarmányok termesztésének a helyzete. MTA Növ. term. Tud. Napok
2002, Budapest. ISBN9634726429
Baintner K.: 1967. Gazdasági állatok takarmányozása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Bányai L.: 1983. A pillangós virágú szálatakarmány-növények termesztése. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest
Bócsa 1., Krisztián J., Kadlicskó B., Máté A.: 1980. Kísérletek a tarka koronafürt termesztésének
magyarországi bevezetésére.
Bócsa 1.: 1979. A lucerna termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Bocz E.: 1992. Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Bódis L.: 1983. Az abrakhüvelyesek termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Brzeski M .W., Smolinska U., Szczech M., Paul., Ostrzycka J.: 1993. Short term effect of green
manuring on so il inhabiting nernatodes and microorgainisms. Nematologia-Mediterranea. 21 :2.
169-176.
Breunig W. et al.: 1988. Pflanzenproduktion- Futterproduktion. VEB D. Landwirtschaftsverlag.
Berlin
Czimber Gy.: 1980. A somkóró. Magyarország Kultúrflórája. Akadémiai Kiadó, Budapest
Fazekas M.: 1997. Amit a cirok- és madáreleség-féleségekről tudni kell. Agroinform Kiadó és
Nyomda Kft, Budapest
Füleky Gy.: 1999. Tápanyaggazdálkodás. Mezőgazda Kiadó, Budapest
564 SzAKIRODALOM

Geisler G.: 1980. Pflanzenbau. Ein Lehrbuch - Biologische Grundlagen und Technik der Pflanzen-
produktion. Verlag Paul Parey. Berlin und Hamburg
Grábner E.: 1935. Szántóföldi növénytermesztés, Budapest
Harangozó K., Józsa L., Kárpáti L., Lehoczki M., Tóth J.: 1985. A másodvetésű szántóföldi növé-
nyek termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Herold I.: 1977. Takarmányozás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Rickmann J. M., Wratten S. D.: 1996. U se of Phacelia tanacetifolia strips to enhance biological con-
trol of aphids by hoverfly larvae in cereal fields. Journal of Economic Entomology. 89:4.
832-840.
Holland J. M., Thomas S. R., Courts S.: 1994. Phacelia tanacetifolia strips as a component of inte-
grated farm ing. Field margins: integrating agriculture and conservation. Proceedings of a sym-
posium hel d at the University of Warwick. Coventry. 18-20 April 1994. 215-220.
Horváth Zs. et al.: 1996. Növénytani gyakorlatok növényismeret az állatorvostan-hallgatók számá-
ra. Szent István Egyetem. Állatorvostudományi Kar, Budapest
Hulse J.H., Laing E.M., Pearson O.E.: 1980. Sorghum and the millets. Academic Press. London. UK
Ivány K., Kismányoky T., Ragasits 1.: 1994. Növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Izsáki Z., Lázár L.: 2004. Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme. Mezőgazda
Kiadó, Budapest
Jánossy A.: 1968. Pillangós virágú szálaskatarmánynövények magtermesztése. Mezőgazdasági Ki-
adó, Budapest
Jávorka S., Soó R.: 1951. A magyar növényvilág kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest
Kajdi F.: 1987. A takarmányrépa nemesítés és termesztés egyes kérdéseinek vizsgálata. Szakmérnö-
ki dolgozat. Gödöllő
Kajdi F., Makai S., Pécsi S.: 1993. Törzs-és fajtakísérletek görögszénával (Trigonella foenum-grae-
cum L.). Acta Agronomica Óváriensis. l. 87-96.
Kakuk T., Schmidt J.: 1988. Takarmányozásban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Kárpáti Z., Terpó A.: 1968. Kertészeti növénytan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Kemenesy E., Manninger G. A.: 1966. A lucerna termesztése és védelme. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest
Kováts A.: 1981. Növénytermesztési Praktikum. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Láng G.: 1965. Növénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Láng G. et. al.: 1970. A növénytermesztés kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Makai S., Pécsi S.: 1993. Egynyári keveréktakarmányok előállítása görögszéna (Trigonella foenum-
graecum L.) részvételével. Acta Agronomica Óváriens is. l. 97-l Ol.
Mándy Gy.: 1963. Szántófóldi növények nemesitése táblázatokban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Mándy Gy.: 1968. Herefajok termesztése és nemesítése. Akadémiai Kiadó, Budapest
Máthé, 1.: !975. A görögszéna. Magyarország kultúrflórája. Akadémiai Kiadó, Budapest
Menyhért Z.: 1985. A kukoricatermesztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Mihályfalvy 1.: 1966. Szántóföldi kettőstermesztés. Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági
Könyvtár és Dokumentációs Központ, Budapest
Nagy L.: 1993. A szarvaskerep takarmány és vetőmag termesztése. Kandidátusi értekezés. Szarvas.
Öntözési Kutató Intézet
Oehminchen, J.: 1986. Pflanzenproduktion B and 2: Produktionstechnik. Verlag Paul Parey. Berlin-
Hamburg
Priszter Sz.: 1998. Növényneveink Mezőgazda Kiadó, Budapest
Radics L.: 200 l. Alternativ növények termesztése. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest
Sárközy P.: 1987. Mezőgazdaság számokban IV. Agroinform-STAGEK, Budapest
Schmidt J.: 2003. A takarmányozás alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Shmilliár M.: 1965. A cukorrépa termesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest
 SZAKIRODALOM 565

Soó R.: 1968. A magyar flóra és vegetáció rendszertani - növényföldrajzi kézikönyve. Akadémiai
Kiadó, Budapest
Surányi J.: 1952. A szántóföldi kettős termesztés módszerei és növényei. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest
Szabó J.: 1981. A szántófóldi növények vetőmagtermesztése és fajtahasználata. Mezőgazdasági Ki-
adó, Budapest
Sz. Borsos O.: 1976. A szarvaskerep. Magyarország kultúrflórája. Akadémiai Kiadó, Budapest
Tóth T., Ebergényi B., Székely J.: 1956. Szálastakarmányok termesztése. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest
Undersander D.J., Smith L.H., Kaminski A.R., Kelling K.A., Doll, J.D.: 1990. Sorghum-forage.
Alternative field crops manual. University of Wisconsin. USA
Vanderlip L.R.: 1987. Growth and development of the Sorghum plant. in Grain Sorghum produc-
tion handbook. Kansas State University. USA. 1-19.
Villax Ö.: 1933. Szántófóldi herefélék. Pátria Nyomda, Budapest
 Függelék

l. A termőhely és a talajtípusok csoportjai

A mező- és erdőgazdaság által hasznosított földek kisebb-nagyobb egységeit termő­
helynek nevezzük.
Szántóföldön a növények termését alapvetően a talaj típusa határozza meg, függet-
lenül attól, hogy köznapi értelemben adott táj, körzet vagy agroökológiai megkülön-
böztetés szerint határolnak el gazdaságokat, községeket, megyéket.
A termőhelyen belül egy gazdaságnak a szántóföldje különbözik talaj szerint, ami-
hez tartoznak éghajlati jellemző (keleten kontinentális, nyugaton atlanti és délen me-
diterrán) ráhatások, valamint az adott növény vegetációja alatt az időjárás elemei, a
környezetnek pedig tagoltsága, fekvése, kitettsége, zártsága természetföldrajzi érte-
lemben, továbbá a környezet kultúrállapota és a gazdaság termelési színvonala, ami
együtt jár intenzív, félintenzív vagy extenzív talajhasználattaL
Ezek alapján az egyes szántóföldi termőhelyek elnevezése és jellemzése a következő:
I. Középkötött mezőségi talajok
II. Középkötött erdőtalajok
III. Kötött réti talajok
IV. Laza és homoktalajok
V. Szikes talajok
VI. Sekély termőrétegű, sík vagy lejtős, erodált és heterogén talajok.

I. Szántófóldi termőhely: Középkötött mezőségi talajok

Ide tartoznak azok a csernozjomok, többnyire középkötött vályogtalajok, melyek az
ország legjobb és legtöbbet termő szántóföldjei. Jó tápanyagmegőrző képességükkel
igen jó termésbiztonság párosul.
Jellemzőjük közé tartozik, hogy humuszban gazdagok, a termőréteg mély, a víz-,
a levegő- és a hőgazdálkodásuk kiváló, jó a tápanyag-szolgáltató és tápanyag-közve-
títő képességük. Jól művelhető és szerkezettartó tulajdonságukkal a legigényesebb
szántóföldi növények is sikerrel termeszthetők.
Az alábbi talajtípusok tartoznak ebbe a termőhelybe: mészlepedékes cser-
nozjomok, réti csernozjomok, erdőmaradványos csernozjomok, kilúgozott cser-
nozjomok, teraszcsernozjomok, humuszkarbonát talajok és csernozjom területek lej-
tőhordalékai, valamint más talajoknak a középkötött tartományba tartozó, hasonló tu-
lajdonságú változatai.

II. Szántóföldi termőhely: Középkötött erdőtalajok

Ide tartoznak Dunántúl és Észak-Magyarország azon középkötött erdőtalajai, melyek
termőképessége alig marad el a csernozjom talajoktóL
 FüGGELÉK 567

Ezeknek a talajoknak is jó a víz-, a levegő- és a hőgazdálkodása. Tápanyagszol-

gáltató képességüket befolyásolja, hogy a termőrétegben vagy az azalatti rétegekben
kevesebb a mész, emiatt az évjárathatás nagyobb terméshozam-ingadozásokkal jár.
Jellemzőjük közé tartozik, hogy a termeszthető növények száma kevesebb. Termés-
biztonságuk nagymértékben attól ftigg, hogy a növények termesztési módszerét kel-
lő szakértelemmel és hozzáállással végzik vagy nem.
Az alábbi talajok tartoznak ebbe a szántóföldi termőhelybe: karbonátmaradványos
barna erdőtalaj ok, Ramann-féle barna erdőtalajok, csernozjom barna erdőtalajok, agyag-
bemosádásos barna erdőtalajok, savanyú barna erdőtalajok, erdőterületek lejtőhordalé­
kai, továbbá a középkötött rozsdabama és kovárványos barna erdőtalajok változatai.

III. Szántóföldi termőhely: Kötött réti talajok

Az ide sorolt talajokat általában a jó tápanyagkészlet mellett a gyenge tápanyag-fel-
táródás jellemzi. Víztartó képességük nagy, vízvezetésük viszont kedvezőtlen, emiatt
a felmelegedésük lassú. A növénytermesztést, valamint a tápanyagok érvényesülését
az évszakonkénti, főleg a tavaszi magas talajvízállás vagy belvíz, valamint a nagyobb
esők utáni gyors túltelítődés befolyásolhatja. A termés és a tápanyagok érvényesülé-
se az évhatás miatt nagymértékben ingadozhat.
Az ide sorolt talajok egy része a felső rétegekben CaCOrot nem tartalmaz, pH-ja
savanyú, s rendszerint kémiai javításra szorulnak. Előfordul meszes, semleges vagy
lúgos kötött réti talaj is az országban.
Az alábbi talajtípusok tartoznak ebbe a szántóföldi termőhelybe: a kötött agyag és
réti talajok, öntés réti talajok, réti öntéstalajok, nyers kötött öntéstalajok, humuszos
kötött öntéstalajok, vízrendezett pszeudoglejes barna erdőtalajok, szoloncsákos réti
talajok, szolonyeces réti talajok.

IV. Szántóföldi termőhely: Laza és homoktalajok

Az ebbe a csoportba sorolt talajok általános jellemzője a könnyű mechanikai össze-
tétel, a szervetlen és a szerves kolloidok kis mennyisége. Ez az alapvető tulajdonság
határozza meg a kedvezőtlen vízgazdálkodást, főleg az elégtelen víztartó képességet
és a tápanyagok mozgékonyságát.
A felsorolt talajfizikai tulajdonságok mellett számos helyen a defláció is veszé-
lyezteti ezen talajok felszínét. A defláció következménye a heterogén termőréteg ösz-
szetétele és vastagsága. A tápanyagok érvényesülését, egyben a növény termését a
kedvezőtlen kémiai tulajdonságok is befolyásolják (savas vagy lúgos kémhatás). Az
elérhető termésszint általában alacsony, a termésbiztonság ingadozó, a biztonsággal
termeszthető növények száma is kevés.
Az alábbi talajtípusok tartoznak ebbe a szántóföldi termőhelybe: humuszos ho-
mok, gyengén humuszos homok, futóhomok, öntés homok, réti homoktalajok (laza
fizikai féleségűek), laza kovárványos, továbbá laza és rozsdabama erdőtalajok

V. Szántóföldi termőhely: Szikes talajok

Ide soroljuk a szántóföldi művelés alatt álló szikes talajokat. A növénytermesztés szá-
mára - a trágyázás miatt is - mind a fizikai, mind a kémiai tulajdonságok kedvezőt­
lenek Víz- és tápanyag-gazdálkodásuk szélsőséges.
568 FüGGELÉK

A termeszthető növényfajok száma erősen korlátozott, a termésingadozás nagy, en-

nek megfelelően a trágyák érvényesülése és minden egyéb termesztési tényező haté-
konysága évről évre változó. Leginkább az őszi gabonafélék (búza, árpa), a késő ta-
vaszi vetésű növények, valamint a lucerna, a napraforgó termeszthető viszonylag biz-
tonságosabban.
Aszikesek jelentős részén kémiai javítást végeztek, ami a termékenységet, az el-
érhető termést, sőt bizonyos mértékig a műtrágyák érvényesülését is kedvezőbben be-
folyásolja. A kémiai javítás csak a termőréteget érinti, ugyanakkor az alsóbb talajré-
tegek kémiai és fizikai tulajdonságai, valamint a szikesedés okai nem változtak meg.
Az alábbi talajtípusok tartoznak ebbe a szántóföldi termőhelybe: réti szolonyecek,
sztyeppesedő réti szolonyecek, másodlagosan elszikesedett talajok, erősen szolonye-
ces réti talajok és erősen szaloncsákos réti talajok.

VI. Szántófóldi termőhely: Sekély termőrétegű, sík vagy lejtős, erodált és hete-
rogén talajok
A sekély termőréteg kialakulásának okai különbözőek lehetnek. Ilyenek: nagymérté-
kű erodáltság lejtős területeken (erdő- vagy mezőségi talajokon), köves vagy kavi-
csos rétegen kialakult, 50 cm-nél vékonyabb talajréteg, függetlenül a lejtési viszo-
nyoktóL
A sekély termőréteg miatt ebbe a termőhelybe tartozó talajok kevés víz tárolására
alkalmasak.
Ilyen körűlmények között csak kevés vizet igénylő, rövid tenyészidejű, extenzív
agronómiai igényű növényfajok termeszthetök viszonylag biztonságosan.
Az ide tartozó talajtípusok a következők: podzolos barna erdőtalajok, köves-kavi-
csos váztalajok, földes kopárok, fekete nyirok, erősen erodált erdőtalajok, pszeu-
doglejes barna erdőtalaj ok, mocsári és ártéri erdők talajai, kötött és lazább sekély ter-
mőrétegű talajok. Jellemzője ezeknek, hogy a termőréteg heterogén, s emiatt a növé-
nyek fejlődése, érésük ideje és a termés sem egyöntetű.

2. A tápanyagellátás módszere és táblázatai

A szakszerűbb és korszerűbb tápanyagellátás akkor éri el célját, ha a trágyázás gya-
korlata az alábbiakat veszi figyelembe:
a) a különböző növények tápanyagellátása és ennek kialakított módszere a termő­
hely talajához igazodjon,
b) az egyes növények trágyázása során csak annyi tápanyagat adni, amennyit az
adott növény a vegetáció során igényel, illetve a terméssel és a melléktermék-
kel (szalma, kóró, répafej stb.) betakarításra kerül,
c) a talaj felvehető tápanyagai ne csökkenjenek és csak annyival növekedjenek,
amennyi a talajra, a talaj kultúrállapotára és a környezetre nem káros.

A talajok tápanyagellátottsága
A talajok tápanyagtartalmát, felvehető tápanyagkészletét a termőrétegből vett talaj-
minták laboratóriumi vizsgálatával állapítják meg.
 FüGGELÉK 569
A talajvizsgálat során az alábbiakat vizsgálják meg: a talaj típusát, kötöttségét KA,
pH-értékét, CaCOrt humusz%-ot, felvehető P2 0 5-t és felvehető K2 0-t. A talaj nitro-
génellátottságát a humuszból állapítják meg.

A növény terméssel felvett fő tápanyagai

Hazai termésátlagok alapján az egyes növények a terméssel és a hozzátartozó mellék-
termékkel (szalma, szár stb.) a betakarításkor felvett és elszállításra kerülő N, P 0 ,
2 5
K20, CaO, MgO kg/tonna adagokat veszi figyelembe a talajvizsgálaton alapuló trá-
gyázási módszer.
Évjárattól és szántóföldi termőhelytől függőerr van eltérés a termésben. Ezek az el-
térések több év átlagában kiegyenlítődnek

Az l tonna terméshez szükséges hatóanyagigény megállapítása

A szántófoldön a növény l tonna terméshez szükséges hatóanyagigényére külön-kü-
lön táblázatok vannak. Ezek az egyes növények trágyázásának leírásánál találhatók.
A táblázatok a növények termesztési módszerének leírásánál, termőhelyek szerint
I-VI. és az N, P20 5 , K 20, tápanyaggal ellátottszint ek szerint (igen gyenge, gyenge,
közepes, jó és igen jó) tartalmazzák l tonna termés tápanyagigényét kg-ban.
A táblázatok csak azoknál a növényeknél tartalmaznak mind a hat szántóföldi ter-
mőhelyre adatokat, amelyek valamennyin vethetők. Ahol kevesebb termőhelye van a
növénynek, az azt jelenti, hogy annak a növényfajnak a termesztése csak azokon a
szántóföldi termőhelyeken ajánlott.

Az l hektárra szükséges tápanyagigény

A tervezett terméshozam t/ha értékével megszorozzuk az l tonna terméshez szüksé-
ges hatóanyagokat, külön N-re, külön P2 0 5-re és külön K20-ra, és megkapjuk az l
ha-ra szükséges tápanyagokat. A számításhoz a I., Il., III. és IV. táblázat tartalmazza
az adatokat és a számításmenetet.
 Vl
-...J
o
"Ti
c,
Cl
Cl
m
r
m-
;r::
I. táblázat. A talaj humusztartalmának határértékei (a nitrogénellátottság megítéléséhez)
MÉM-NAK 1978

Humusz,%
Szántóföldi
KA
termőhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

>42 -2,00 2,01-2,40 2,41-3,00 3,01-4,00 4,01-

I. 1,91-2,50 2,51-3,50 3,51-
<42 -1,50 1,51-1,90
>38 -1,50 1,51-1,90 1,91-2,50 2,51-3,50 3,51-
II. 1,51-2,00 2,01-3,00 3,01-
<38 -1,20 1,21-1,50
>50 -2,00 2,01-2,50 2,51-3,30 3,31-4,50 4,51-
III. 1,61-2,00 2,01-2,80 2,81-4,00 4,01-
<50 -1,60
30-38 -0,70 0,71-1,00 1,01-1,50 1,51-2,50 2,51-
IV. 0,71-1,20 1,21-2,00 2,01-
<30 -0,40 0,41-0,70
>50 -1,80 1,81-2,30 2,31-3,10 3,11-4,00 4,01-
v. <50 -1,40 1,41-1,80 1,81-2,60 2,61-3,50 3,51-
>42 -1,30 1,31-1,70 1,71-2,40 2,41-3,30 3,31-
VI. 1,21-1,90 1,91-2,80 2,81-
<42 -0,80 0,81-1,21
 Il. táblázat. A talaj AL-oldható foszfortartalmának határértékei (a felvehető foszfor-ellátottság megítéléséhez)
MÉM-NAK 1978

Szántóföldi Karbonátosság PzOs (ppm)

termőhely (CaC0 3 %) igen gyenge gyenge közepes jó igen jó
>I -50 51-90 91-150 151-250 251-450
I.
<I -40 41-80 81-130 131-200 201-400
>I -40 41-70 71-120 121-200 201-400
II.
<I -30 31-60 61-100 101-160 161-360
>I -40 41-70 71-IIO II 1-180 181-380
lll.
<I -30 31-60 61-100 101-150 151-350
>I -50 51-80 81-130 131-250 251-450
IV <I -30 31-60 61-100 101-200 201-400
>I -40 41-70 71-120 121-180 181-380
v. <I -30 31-60 61-100 101-140 141-340
>] -50 51-80 81-130 131-200 201-400
VI.
<I -30 31-60 61-100 101-150 151-350
'Tl
c,
Cl
Cl
tTI
r
til·
;:>::

Vl
-..l
 III. táblázat. A talaj AL-oldható káliumtartalmának határértékei (a felvehető kálium-ellátottság megítéléséhez) Vl
-.l
MÉM-NAK 1978 N

'TJ
Szántóföldi ter-
K20 (ppm) c,
KA o
mőhely jó igen jó
otT1
igen gyenge gyenge közepes
r
I"T1·
>42 -100 101-160 161-240 241-350 351-550
I.
<42 -80 81-130 131-200 201-300 301-500 "'
>38 -90 91-140 141-210 211-300 301-500
II. 251--450
<38 -60 61-100 101-160 261-250
>50 -150 151-250 251-380 381-500 501-700
III. 451-650
<50 -120 121-200 201-330 331--450
30-38 -90 91-120 121-160 161-220 221--420
IV. 181-380
<30 -50 51-80 81-120 121-180
>50 -200 201-280 281--400 401-550 551-750
v. <50 -150 151-230 231-330 331--450 451-650
>42 -120 121-160 161-220 221-300 301-500
VI. 251--450
<42 -80 81-120 121-180 181-250
-----·--·--

IV. táblázat. Az istállótrágya N, P2 0 5 és K2 0 átlagos beltartalma és hasznosulása

Hatóanyag kg/1 O t
Hasznosulási idő
N PzÜs K 20

Első évben 18 kg 20 kg 40 kg
Második évben 12 kg 15 kg 20 kg
Összesen 30 kg 35 kg 60 kg
 A szerzőkről

Növénytermesztéstan 1-2. szerkesztői és szerzői

A kötetek főszerkesztője: Antal József
A főszerkesztő munkatársai: Simíts Katalin és Mikó Péter, Gödöllő

l. kötet
A növénytermesztéstan alapjai és rendszerei
Szerkesztette: Antal József, Gödöllő
A szerkesztő munkatársa: Simíts Katalin, Gödöllő

Előszó(Antal József)
A növénytermesztés jelenlegi helyzete (Pepó Péter, Debrecen)

A növénytermesztés alapjai
Talaj, terrnőhely, növény, termés (Antal József, Gödöllő)
Vetésforgó, vetésváltás (Kismányoky Tamás, Keszthely)
Talajművelés, talaj-előkészítés (Birkás Márta, Gödöllő)
Tápanyagellátás, trágyázás (Kismányoky Tamás, Keszthely)
Fajta, vetőmag, vetés (Izsáki Zoltán, Szarvas- Lázár László, Budapest l.)
Növekedésanalízis és termésképzés (Berzsenyi Zoltán, Martonvásár)
Növényápo Jás, növényvédelem (Tóth Zoltán, Keszthely)
Öntözés (Késmárki István, Mosonmagyaróvár)
Betakarítás (Pepó Péter, Debrecen)

A növénytermesztés rendszerei
Talajhasználati rendszerek (Gyuricza Csaba- Birkás Márta, Gödöllő)
Növénytermesztési rendszerek (Kismányoky Tamás, Keszthely)
Precíziós terrnesztési rendszerek (Jolánkai Márton, Gödöllő)
Ökológiai gazdálkodás (Dér Sándor, Budapest 2.)
A növénytermesztés minőségbiztosítása (Birkás Márta, Gödöllő- Csík Lajos, Szolnok)
574 A SZERZŐKRŐL

Gabonafélék
Szerkesztette: Jolánkai Márton, Gödöllő
A szerkesztő munkatárasi: Szöllősi Gábor és Hídvégi Szilvia, Gödöllő

Búza (Jolánkai Márton, Gödöllő- Szabó Miklós, Gödöllő)

Durumbúza (Szabó Miklós, Gödöllő)
Tavaszi búza (Szöllősi Gergely, Gödöllő)
Tönköly (Kajdi Ferenc, Mosonmagyaróvár)
Rozs és évelő rozs (Kruppa József, Debrecen- Szabó Miklós, Gödöllő)
Tritikálé (Kiss József, Mosonmagyaróvár)
Őszi árpa (Kismányoky Tamás, Keszthely)
Tavaszi árpa (Kismányoky Tamás, Keszthely)
Zab (Jolánkai Márton, Gödöllő)
Rizs (Simonné Kiss Ibolya, Szarvas)
Indiánrizs (Varga Adrienne, Gödöllő)
Kukorica (Nagy János, Debrecen- Sárvári Mihály, Debrecen)
Szemes cirok (Csajbók József, Debrecen)
Köles (Nagy Jenő, Mezőtúr)
Fénymag (Izsáki Zoltán, Szarvas)
Pohánka (Simíts Katalin, Gödöllő)
Amaránt (Szőcs Zoltán, Budapest)

2. kötet
Gyökér- és gumós növények
Szerkesztette: Izsáki Zoltán, Szarvas

Burgonya (Antal József, Gödöllő- Kruppa József, Debrecen- Poesai Károly, Mosonmagyaróvár-
Sárvári Mihály, Debrecen)
Cukorrépa (Izsáki Zoltán, Szarvas)
Csicsóka (Izsáki Zoltán, Szarvas)
Cikória (Schmidt Rezső, Mosonmagyaróvár)

Hüvelyesek
Szerkesztette: Kismányoky Tamás, Keszthely
A szerkesztő munkatársa: Tóth Zoltán, Keszthely

Borsó (Sárvári Mihály, Debrecen)

Szája (Kajdi Ferenc, Mosonmagyaróvár)
Bab (Késmárki István, Mosonmagyaróvár)
Lencse (Reszkető Péter, Szarvas)
Lóbab (Pocsai Károly, Mosonmagyaróvár)
Csillagfürt (Kruppa József, Debrecen)
Csicseri borsó (Szabó Lajos, Gyöngyös)
Szegietes lednek (Fazekas Miklós, Karcag)
Homoki bab (Antal József, Gödöllő)
Mungóbab (Varga Sándor, Mezőkovácsháza)
Földimogyoró (Tóth Zoltán, Keszthely)
 A SZERZŐKRŐL 575

Olaj- és ipari növények

Szerkesztette: Pepó Péter, Debrecen
A szerkesztő munkatársa: Csajbók József, Debrecen

Napraforgó (Pepó Péter, Debrecen)

Repce (Máté András, Gödöllő - Pepó Péter, Debrecen)
Olajlen (Antal József, Gödöllő)
Mustár (Gyuricza Csaba, Gödöllő)
Étkezési mák (Lesznyák Mátyásné, Debrecen)
Olajtök (Késmárki István, Mosonmagyaróvár)
Olajretek (Antal József, Gödöllő)
Rostkender (Iványi Ildikó, Szarvas)
Rostlen (Iványi Ildikó, Szarvas)
Seprűcirok (Bamáné Bacsa Magda, Szeged-Kiszombor)
Dohány (Sárvári Mihály, Debrecen- Szabó Miklós, Gödöllő)
Energiafű (Janowszky János- Janowszky Zsolt, Szarvas)

Takarmánynövények
Szerkesztette: Késmárki István, Mosonmagyaróvár
Szerkesztő munkatársa: Petróczki Ferenc, Mosonmagyaróvár

Pillangós szálastakarmányok
Lucerna (Késmárki István, Mosonmagyaróvár)
Vörös here (Győri Tibor, Mosonmagyaróvár)
Baltacim (Szabó Lajos, Gyöngyös)
Tarka koronaftirt (Máté András, Gödöllő)
Somkóró (Kassai M. Katalin, Gödöllő)
Biborhere (Balázs Julianna, Keszthely)
Görögszéna (Makai Sándor, Mosonmagyaróvár)
Nyúlszapuka (Győri Tibor, Mosonmagyaróvár)
Perzsa here (Szentpétery Zsolt, Gödöllő)
Fehér és lódi here (Győri Tibor, Mosonmagyaróvár)
Maghozó tavaszi bükköny (Késmárki István, Mosonmagyaróvár)
Maghozó szöszös bükköny (Antal József, Gödöllő)
Maghozó pannon bükköny (Mikó Péter, Gödöllő)
Szarvaskerep (Nagy László, Kisvárda)

Zöld száJasok és csalamádék

Tavaszi vetésűek:
Zabosbükköny (Késmárki István, Mosonmagyaróvár)
Tavaszi takarmányrepce (Nyárai H. Ferenc, Gödöllő)
Réparepce (Nyárai H. Ferenc, Gödöllő)
Facélia (Schmidt Rezső, Mosonmagyaróvár)
Szudánifü (Csajbók József, Debrecen)
Mohar (Nagy Jenő, Mezőtúr)
576 A SZERZÓKRÓL

Nyári másodvetésűek:
Kettős termesztésű zöldtakarmányok (Petróczki Ferenc, Mosonmagyaróvár)
Olajretek (Antal József, Gödöllő)
Fehér mustár (Antal József, Gödöllő)

Őszi vetésűek:
Áttelelő keverékek (Késmárki István, Mosonmagyaróvár)
Csafarnádék:
Kukorica és cirokfélék (Hoffmann Sándor, Keszthely)

Lédús takarmányok
Takarmányrépa (Kajdi Ferenc, Mosonmagyaróvár)
Takarmány sárgarépa (Késmárki István, Mosonmagyaróvár)
Takarmánytök (Szentpétery Zsolt, Gödöllő)
Takarmány káposzták (Kajdi Ferenc, Mosonmagyaróvár)
Tarlórépa (Kajdi Ferenc, Mosonmagyaróvár)

Silótakarmányok
Silókukorica (Hoffmann Sándor, Keszthely)
Silócirok (Csajbók József, Debrecen)

A szerzők és munkahelyük 2005-ben

Dr. Antal József- emeritusz professzor, Gödöllő
Dr. Balázs Julianna- egyetemi docens, Keszthely
Barnáné Bacsa Magdolna- agrár szakmérnök, tudományos munkatárs, Szeged-Kiszombor
Dr. Berzsenyi Zoltán - egyetemi tanár, Martonvásár
Dr. Birkás Márta-egyetemi tanár, Gödöllő
Dr. Csajbók József- egyetemi docens, Debrecen
Csík Lajos- ny. minőségbiztosító főmérnök, Szolnok
Dr. Dér Sándor- ügyvezető igazgató, Budapest (2.)
Dr. Fazekas Miklós- agrármérnök, Karcag
Győri Tibor- tudományos munkatárs, Mosonmagyaróvár
Dr. Gyuricza Csaba- egyetemi docens, Gödöllő
Dr. Hoffmann Sándor- egyetemi docens, Keszthely
Dr. Iványi Ildikó- főiskolai tanár, Szarvas
Dr. Izsáki Zoltán - egyetemi tanár, Szarvas
Dr. Janowszky János- tudományos tanácsadó, Szarvas
Janowszky Zsolt- tudományos munkatárs, Szarvas
Dr. Jolánkai Márton-egyetemi tanár, Gödöllő
Dr. Kajdi Ferenc- egyetemi docens, Mosonmagyaróvár
Dr. Kassai M. Katalin- egyetemi adjunktus, Gödöllő
Dr. Késmárki István- egyetemi tanár, Mosonmagyaróvár
Dr. Kismányoky Tamás - egyetemi tanár, Keszthely
Dr. Kiss József- egyetemi docens, Mosonmagyaróvár
Dr. Kruppa József- tudományos főmunkatárs, Debrecen
 A SZERZŐKRŐL 577
Dr. Lázár Lász ló- főosztályvezető, Buda pest
(I.)
Dr. Lesznyák Mátyásné - egyetemi docens,
Debre cen
Dr. Makai Sánd or- egyet emi tanár, Moso nmag
yaróv ár
Dr. Máté Andrá s - egyetemi docens, Gödöllő
Mikó Péter - doktorandusz, Gödöllő
Dr. Nagy Jáno s- egyetemi tanár, Debrecen
Dr. Nagy Jenő- ny. főiskolai tanár, Mezőtúr
Dr. Nagy Lász ló- tudom ányos osztályvezet
ő, Kisvá rda
Dr. Nyárai Horváth Feren c- egyetemi adjun
ktus, Gödöllő
Dr. Pepó Péter - egyetemi tanár, Debrecen
Dr. Petróczki Feren c- egyetemi adjunktus,
Moso nmag yaróv ár
Dr. Poesai Károl y - egyetemi tanár, Moso nmag
yaróv ár
Dr. Reszkető Péter - főiskolai docens, Szarv
as
Dr. Sárvári Mihá ly- egyet emi docens, Debre
cen
Dr. Schmidt Rezső- egyetemi tanár, Moso
nmag yaróv ár
Dr. Simits Kata lin- egyetemi adjunktus, Gödöl
lő
Dr. Simo nné dr. Kiss Ibolya - c. egyetemi
tanár, Szarvas
Dr. Szabó Lajos - egyetemi tanár, Gyön gyös
Dr. Szabó Mikl ós- emeri tusz professzor, Gödöl
lő
Dr. Szentpétery Zsolt - egyetemi docens, Gödöl
lő
Szöllősi Gerge ly - dokto randu sz,
Gödöllő
Dr. Szőcs Zoltá n- ny. egyetemi tanár, Buda
pest (3.)
Dr. Tóth Zoltá n- egyetemi docen s, Keszt hely
Dr. Varg aAdr ienne -egye temi adjunktus,
Gödöllő
Dr. Varga Sánd or- igazgató, Mezőkovácsháza

Buda pest
l. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intéze
t
1024 Budapest, Keleti Károly utca 24.
2. Ökológiai-gazdálkodást Ellenőrző Szerv ezet
1027 Budapest, Frankel Leó út 5.
3. Közép-európai Egyet em Alapí tvány
1051 Budapest. Nádo r utca 9.

Debr ecen
Debreceni Egyet em Agrár tudom ányi Centr
um
Mezőgazdaságtudományi Kar Növé
nyter meszt ési és Tájökológiai Tanszék

Gödöllő
Szent István Egyet em Mezőgazdaság- és Körny
ezettu domá nyi Kar
Növénytermesztési Intézet

Gyöngyös
Károly Róbert Főiskola Eger Mezőgazdasági Főiskolai Kar
Karc ag
Debreceni Egyetem Agrár tudom ányi Centr
um Karcagi Kutat óintéz ete
578 A SZERZŐKRŐL

Keszthely
Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar
Növény- és Környezettudományi Intézet

Kisvárda
Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Teichmann Vilmos Telep

Martonvásár
Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete

Mezőkovácsháza
HORTSEED Magszaporító és Szolgáltató Kft.

Mezőtúr
Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Kar

Mosonrnagyaróvár
Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar
Növénytermesztési Intézet

Szarvas
l. Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar
Növénytermesztés és Ökológiai-gazdálkodás Tanszék
2. Mezőgazdasági Kutató-Fejlesztő Kht.

Szeged
Gabonatermesztési Kutató Kht. Kísérleti Telepe Kiszombor

Külön köszönet
a tankönyv szerkesztéséhez nyújtott segítségéért
dr. Turcsányi Gábornak (Gödöllő),
Proxa Péternek (Budapest, OMMI)
és Gaiabár Ferencnének
 Tartalom

GYÖKÉR-ÉSGUMÓSNÖVÉNYEK

Bevezető ............ ............ ............ ............ ............ ..... . 7

Q;cukorrépa ............ ............ ............ ............ ............ . . 8

1.1. Jelentősége ............ ............ ............ ............ .......... . 8
1.2. Botanikája és fiziológiája ............ ............ ............ .......... . ll
1.3. Fontosabb minőségi tulajdonságok ............ ............ ............ ... . 17
1.3.1. Alaki és szövettani tulajdonságok ............ ............ ............ . 17
1.3.2. Mechnikai tulajdonságok ............ ............ ............ ...... . 18
1.3.3. Kémiai összetétel ............ ............ ............ ............ . . 20
1.4. Biológiai alapok ............ ............ ............ ............ ..... . 22
1.5. Termőhelyigény ............ ............ ............ ............ ...... . 24
1.6. A termesztés módszere ............ ............ ............ ............ . 27
1.6.1. Elővetemény ............ ............ ............ ............ .... . 27
1.6.2. Talaj-előkészítés ............ ............ ............ ............ . . 27
1.6.3. Tápanyagellátás ............ ............ ............ ............ .. . 29
1.6.4. Vetés ............ ............ ............ ............ .......... . 37
1.6.5. Növényvédelem, növényápolás ............ ............ ............ .. . 40
1.6.6. Öntözés ............ ............ ............ ............ ........ . 42
1.6. 7. Érés és betakarítás ............ ............ ............ ............ . 43
1.6.8. A cukorrépa átadása és minősítése ............ ............ ........... . 47
1.6.9. Vetőmagtermesztése ............ ............ ............ .......... . 47 •/ '·,

@Burgonya ............ ............ ............ ............ ............ .. . 51

2.1. Jelentősége ............ ............ ............ ............ ......... . 51
2.2. Botanikája és fiziológiája ............ ............ ............ .......... . 53
2.2.1. Rendszertana, származása ............ ............ ............ ..... . 53
2.2.2. Botanikája ............ ............ ............ ............ ...... . 53
2.2.3. Fiziológiája ............ ............ ............ ............ ..... . 54
2.3. Biológiai alapok ............ ............ ............ ............ ..... . 57
2.4. Termőhelyigény ............ ............ ............ ............ ..... . 58
2.5. A termesztés módszere ............ ............ ............ ............ . 60
2.5.1. Elővetemény ............ ............ ............ ............ .... . 60
2.5.2. Talaj-előkészítés ............ ............ ............ ............ . . 61
2.5.3. Tápanyagellátás ............ ............ ............ ............ . . 62
2.5.4. Ültetés, bakhátkészítés ............ ............ ............ ........ . 64
2.5.5. Növényvédelem, növényápolás ............ ............ ............ . . 66
2.5.6. Öntözés ............ ............ ............ ............ ........ . 73
580 TARTALOM

2.5.7. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

2.5.8. A burgonya minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
2.6. Burgonya szaporítóanyag-termesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77
2.6.1. Fővetésű vetőgumó-termesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77
2.6.2. Vetőgumó-szaporítás tarlóburgonyaként . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
2.7. A korai burgonya termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
2.7.1. Jelentősége....................................................... 84
2.7.2. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
2.7.3. Termőhelyigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
2.7.4. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
2.7.5. Korai szántóföldi módszerek......................................... 86

3. Cikória . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
3.1. Jelentősége........................................................... 88
3.2. Botanikai és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
3.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
3.4. Termőhelyigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
3.5. Termesztésének módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
3.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
3.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
3.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
3.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
3.5.6. Növényvédelem, növényápolás....................................... 90
3.5.7. Betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
3.5.8. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92

4. Csicsóka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
4.1. Jelentősége........................................................... 93
4.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
4.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
4.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
4.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
4.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
4.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
4.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
4.5.4. Ültetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
4.5.5. Növényvédelem, növényápolás....................................... 99
4.5.6. Betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
4.5.7. A csicsóka minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101
4.5.8. Vetőgumótermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l 02

HÜVELYESEK

Bevezető .................................................................. 105

l. Borsó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l 09
1.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l 09
1.2. A növény botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . lll
 TARTALOM 581

1.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115

1.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
1.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118
1.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118
1.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118
1.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119
1.5.4.Vetés .............................. '............................. 121
1.5.5. Növényvédelem, növényápolás....................................... 123
1.5.6 Öntözés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124
1.5.7. Érés, betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
1.5.8. A borsó minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126
1.5.9. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126
1.6. Zöldborsó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
1.6.1. Jelentőség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
1.6.2. A zöldborsó termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
1.6.3. A zöldborsó vetése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
1.6.4. A zöldborsó betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130
l. 7. Őszi borsó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134

2. Szója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
2.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
2.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137
2.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
2.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141
2.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
2.5.1. Elővetemény-igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
2.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
2.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144
2.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
2.5.5. Növényvédelem, növényápolás....................................... 146
2.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
2.5.7. A szója minősége.................................................. 149
2.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149

3. Bab . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151
3 .l. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151
3.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152
3.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
3.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
3.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
3.5.1. Elővetemény-igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
3.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
3.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
3.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157
3.5.5. Növényvédelem, növényápolás....................................... 158
3.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159
3.5.7. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
582 TARTALOM

4. Lencse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
4.1. A lencse jelentősége, termesztésének helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
4.2. Botanikája, fiziológiája és egyedfejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
4.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163
4.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
4.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
4.5.1. Elővetemény-igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
4.5. 2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
4.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
4.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
4.5.5. Növényápolás, növényvédelem....................................... 166
4.5.6. Érés, betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166
4.5.7. A lencse minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167
4.5.8. A Jencse vetőmagtermesztése, minőségi követelmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167

5. Lóbab . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168
5.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168
5.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
5.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
5.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
5.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
5.5.1. Elővetemény-igény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
5.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172
5.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172
5.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
5.5.5. Növényvédelem, növényápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
5.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
5.5.7. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174

6. Csillagfürt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
6.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
6.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176
6.2.1. Rendszertana, származása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176
6.2.2. A fajok botanikai leírása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176
6.2.3. A fajok fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177
6.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179
6.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180
6.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180
6.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180
6.5.2.Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180
6.5.3.Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181
6.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182
6.5.5. Növényvédelem, növényápolás....................................... 182
6.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183
6.5.7. Termésének minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183
6.5.8. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184

7. Csicseriborsó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185
7.1. Jelentősége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185
 TARTALOM 583
7.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185
7.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
7.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
7.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
7.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
7.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
7.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
7.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189
7.5.5. Növényvédelem, növényápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190
7.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !90
7.5.7. A csicseriborsó magjának minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190
7.5.8. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !90

8. Szegietes lednek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192

8.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192
8.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192
8.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !94
8.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !94
8.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195
8.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !95
8.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !95
8.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195
8.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !96
8.5.5. Növényvédelem, növényá polás.... ............ ............ ........... 197
8.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197
8.6. A termesztett növény minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198
4.8.7. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198

9. Homoki bab . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !99

9.1. Jelentősége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199
9.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !99
9.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201
9.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201
9.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201
9.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 l
9.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202
9.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202
9.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203
9.5.5. Növényápolás, növényvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204
9.5.6. Betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204
9.5.7 A homoki bab minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204
9.5.8. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205

10. Mungóbab . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206

l 0.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206
l 0.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206
10.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207
l 0.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
l 0.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
 584 TARTALOM

l 0.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208

10.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
10.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209
10.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209
10.5.5. Növényvédelem, növényápolás...................................... 210
10.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210
10.5.7. A mungóbab minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211
l 0.5.8. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211

ll. Földimogyoró . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213

ll. l. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
11.2. Botanikai és élettani jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
11.3. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214
11.4. Biológiai alapok..................................................... . 214
11.5. Termesztésének módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
11.5.1. Elővetemény-igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
11.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
11.5.3. Tápanyagellátás .................................................. 215
11.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
11.5.5. Ápolás, növényvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
11.5.6. Betakarítás, tárolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217
11.5.7. Öntözés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217
11.5.8. A termés minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217
11.5.9. Vetőmagtermesztése .............................................. 217

OLAJ-ÉSIPARINÖVÉNYEK

OLAJNÖVÉNYEK

Előszó az olajnövényekhez 221

" (Y~~~~~:~::;:sé~~:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
1.2. Botanikája és fiziológiája .............................................. .
224
224
227
1.3. Biológiai alapok ..................................................... . 230
1.4. Termőhelyigénye ..................................................... . 231
1.5. A termesztés módszere ................................................ . 233
1.5.1. Elővetemény .................................................... . 233
1.5.2. Talaj-előkészítés ................................................. . 234
1.5.3. Tápanyagellátás .................................................. . 235
1.5.4. Vetés .......................................................... . 238
1.5.5. Növényvédelem, növényápolás ...................................... . 241
1.5.6. Érés és betakarítás ................................................ . 245
1.5.7. A napraforgó minősége ............................................ . 246
1.5.8. Vetőmagtermesztés ............................................... . 247 ~

''/,;)
'~Repce ........................................................... ....... . 249
2 .l. Jelentősége
.......................................................... . 249
 TARTALOM 585

2.2. Botanikája és fiziológiája .............................. ................ . 251

2.3. Biológiai alapok .............................. ....................... . 253
2.4. Termőhelyigénye .............................. ....................... . 254
2.5. A termesztés módszere .............................. .................. . 255
2.5.1. Elővetemény .............................. ...................... . 255
2.5.2. Talaj-előkészítés .............................. ................... . 256
2.5.3. Tápanyagellátás .............................. .................... . 257
2.5.4. Vetés .............................. ............................ . 259
2.5.5. Növényvédelem, növényápolás .............................. ........ . 260
2.5.6. Öntözés .............................. .......................... . 263
2.5.7. Érés és betakarítás .............................. .................. . 264
2.5.8. A repce minősége .............................. .................. . 264
2.5.9. Vetőmagtermesztés .............................. ................. . 265 { ·.·.

3. Olajlen .............................. .............................. .... . 267

3.1. Jelentősége .............................. ............................ . 267
3.2. Botanikája és fiziológiája .............................. ................ . 267
3.3. Biológiai alapok .............................. ....................... . 269
3.4. Termőhelyigénye .............................. ....................... . 269
3.5.A termesztés módszere .............................. ................... . 269
3.5.1 Elővetemény .............................. ....................... . 269
3.5.2 Talaj-előkészítés .............................. ......... ·........... . 270
3.5.3 Tápanyagellátás .............................. .................... . 270
3.5.4. Vetés .............................. ............................ . 271
3.5.5 Növényvédelem, növényápolás .............................. ........ . 272
3.5.6 Érés és betakarítás .............................. .................. . 272
3.5.7 Az olajlen minősége .............................. ................. . 273
3.5.8 Vetőmagtermesztése .............................. ................ . 273

4. Fehér mustár .............................. ............................. . 275

4.1. Jelentősége .............................. ............................ . 275
4.2. Botanikai és fiziológiai jellemzők .............................. .......... . 275
4.3. Biológiai alapok .............................. ....................... . 277
4.4. Termőhelyigénye .............................. ....................... . 277
4.5. A termesztés módszere .............................. .................. . 278
4.5.1. Elővetemény-igénye .............................. ................ . 278
4.5.2. Talaj-előkészítés .............................. ................... . 278
4.5.3. Tápanyagellátás .............................. .................... . 279
4.5.4. Vetés .............................. ............................ . 280
4.5.5. Növényvédelem, növényápolás .............................. ........ . 281
4.5.6. Érés és betakarítás .............................. .................. . 281
4.5.7. Minőségi jellemzők .............................. ................. . 282
5.4.5.8. Vetőmagtermesztés .............................. ................ . 282

5. Étkezési mák .............................. ............................. . 283

5.1. Jelentősége .............................. ............................ . 283
5.2. Botanikája és fiziológiája .............................. ................ . 284
5.3. Biológiai alapok .............................. ....................... . 285
5.4. Termőhelyigénye .............................. ....................... . 286
586 TARTALOM

5.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 286

5.5.1. Elővetemény-igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 286
5.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287
5.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287
5.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288
5.5.5. Növényvédelem, növényápolás... ....................... ............. 288
5.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290
5.5.7. A mák minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290
5.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291

6. Olajtök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292
6.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292
6.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293
6.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294
6.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294
6.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295
6.5.1. Elővetemény-igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295
6.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295
6.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295
6.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296
6.5.5. Növényvédelem, növényápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296
6.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297
6.5.7. Az olajtök minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298
6.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298

7. Olajretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299
7.1. Jelentősége........................................................... 299
7.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299
7.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301
7.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301
7.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301
7.5.1. Elővetemény-igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301
7.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302
7.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302
7.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303
7.5.5. Növényápolás, növényvédelem ........................ ............... 304
7.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304
7.7. Az olajretekmag minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305
7.8. A vetőmag termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305

IPARI NÖVÉNYEK

Előszó az ipari növényekhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 306

8. Rostkender . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308
8.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308
8.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 309
8.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312
8.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313
 TARTALOM 587

8.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313

8.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313
8.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314
8.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314
8.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315
8.5.5. Növényvédelem, növényápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316
8.5.6. Érés, betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316
8.5. 7. A rostkender minősítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317
8.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317

.
" 9.)Rostlen
. ~/'
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319
9.1. Jelentősége .......................................................... . 319
9.2. Botanikája és fiziológiája .............................................. . 319
9.3 Biológiai alapok ...................................................... . 321
9.4.Termőhelyigénye ..................................................... . 321
9.5. A termesztés módszere ................................................ . 321
9.5.1. Elővetemény-igény ............................................... . 321
9.5.2. Talaj-előkészítés ................................................. . 322
9.5.3. Tápanyagellátás .................................................. . 322
9.5.4. Vetés .......................................................... . 322
9.5.5. Növényvédelem, növényápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323
9.5.6 Érés, betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324
9.5.7 A rostlen minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324
9.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325

10. Seprűcirok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326

l 0.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326
10.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326
l 0.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328
10.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329
10.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329
l 0.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329
10.5.2.Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329
10.5.3.Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329
10.5.4.Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 330
l 0.5.5.Növényvédelem, növényápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331
10.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331
10.5.7. A seprűcirok szakáll és szemminősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332
10.5.8. Vetőmagtermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332

ll.,Dohány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334
· 11.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334
11.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336
11.3. Biológiai alapok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337
11.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338
11.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
11.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
11.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 340
11.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 340
 588 TARTALOM

11.5.4. Palántanevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341

11.5.5. Ültetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343
11.5.6. Növényvédelem, növényápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344
11.5. 7. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344
11.5.8. A dohány minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 346

12. Energiafű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347

12.1. Jelentősége.......................................................... 347
12.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348
12.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348
12.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348
12.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349
12.5.1. Elővetemény-igény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349
12.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349
12.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 350
12.5.4. A telepítés ideje, módja és a vetőmag adagja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 350
12.5.5. Növényvédelem, növényápolás... ....................... ............ 351
12.5.6. Érés, betakarítás .................... ............. , . . . . . . . . . . . . . . . 352
12.5.7. Az energiaill hasznosításának lehetséges területei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352
12.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352

TAKARMÁNYNÖVÉ NYEK

Előszó .................................................................... 355

PILLANGÓS SZÁLASTAKARMÁNYOK

Q~~t~:~e:~Ős·é~~-::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: 357
357
1.2. Botanikája és fiziológiája .................... .................... ...... . 359
1.3. Biológiai alapok .................... .................... ............. . 365
1.4. Termőhelyigénye .................... .................... ............. . 365
1.5. A termesztés módszere .................... .................... ........ . 366
1.5.1. Elővetemény .................... .................... ............ . 366
1.5.2. Talaj-előkészítés .................... .................... ......... . 367
1.5.3. Tápanyagellátás .................... .................... .......... . 368
1.5.4. A lucerna telepítése .................... .................... ....... . 371
1.5.5. Növényvédelem, növényápolás .................... .................. . 373
1.5.6. Érés és betakarítás .................... .................... ........ . 376
1.5.7. A lucerna beltartalma .................... .................... ...... . 380
1.5.8. Vetőmagtermesztése .................... .................... ...... . l,--
_,.
382

2. Vörös here .................... .................... .................... . . 386

2.1. Jelentősége .................... .................... .................. . 386
2.2. Botanikája és fiziológiája .................... .................... ...... . 386
2.3. Biológiai alapok .................... .................... ............. . 389
2.4. Termőhelyigénye .................... .................... ............. . 389
2.5. A termesztés módszere .................... .................... ........ . 389
 TARTALOM 589
2.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 389
2.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 390
2.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 391
2.5.4. Telepítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 392
2.5.5. Növényvédelem, növényápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 394
2.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 395
2.5.7. A vörös here zöld- és széna minősége, beltartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 395
2.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 396

3. Bajtacím . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398
3. I. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398
3.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398
3.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400
3.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400
3.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400
3.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400
3.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 401
3.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 401
3.5.4. Telepítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 402
3.5.5. Növényvédelem, növényápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 403
3.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 404
3.5.7. A baltacím minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 404
3.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 404

4. Tarka koronafürt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 406

4.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 406
4.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 407
4.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 408
4.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 408
4.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409
4.5. I. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409
4.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409
4.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409
4.5.4. Telepítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 410
4.5.5. Növényvédelem, növényápol ás.............. .................. ....... 411
4.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 411
4.5.7. Termésének minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 412
4.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 412

5. Fehérvirágú somkóró . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 414

5. I. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 414
5.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 414
5.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 415
5.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 416
5.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 416
5.5. I. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 416
5.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 416
5.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 417
5.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 417
590 TARTALOM

5.5.5. Növényvédelem, növényápolás....................................... 418

5.5.6. Betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 418
5.5.7. Termésének összetétele, minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 418
5.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 419

6. Bíborhere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 420
6.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 420
6.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 420
6.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422
6.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422
6.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422
6.5 .l. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422
6.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423
6.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423
6.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423
6.5.5. Növényvédelem, növényápolás....................................... 424
6.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 425
6.5.7. A bíborhere minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 425
6.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 425

7. Görögszéna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 427
7.1. Jelentősége........................................................... 427
7.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 428
7.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429
7.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429
7.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430
7.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430
7.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430
7.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430
7.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430
7.5.5. Növényvédelem, növényápolás....................................... 431
7.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431
7.5.7. A görögszéna zöldjének és szénájának minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431
7.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 432

8. Nyúlszapuka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433
8.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433
8.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433
8.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 434
8.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 434
8.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435
8.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435
8.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435
8.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435
8.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435
8.5.5. Növényvédelem, növényápolás....................................... 436
8.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436
8.5.7. Minőségi jellemzők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436
8.5.8. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436
 TARTALOM 591
9. Perzsa here (Fonák here) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 438
9.1. Jelentősége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 438
9.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 438
9.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439
9.4. Tennőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439
9.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439
9.5.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439
9.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439
9.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440
9.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 441
9.5.5. Növényvédelem, növényá polás.... ............ ............ ........... 441
9.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 441
9.5.7. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 441

10. Magtermő fehér és Jódi here. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

........... 443
10.1. Jelentősége .......... .......... .......... .......... .......... ........ 443
10.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 443
10.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444
l 0.4. Tennőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445
10.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445
l 0.1.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445
l 0.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445
10.5.3. Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445
l 0.5.4. Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445
10.5.5. Növényvédelem, növényá polás.... ............ ............ .......... 446
10.5.6. Érés és betakarítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446
10.5.7. Minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446

11.Maghoz ótavaszitak armánybük köny .......... .......... .......... ......... 448

ll. l. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448
11.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448
11.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449
11.4. Tennőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449
11.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450
11.5.l.Előveteményigénye .......... .......... .......... ..........
...... 450
11.5.2. Talaj-előkészítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450
11.5.3. Tápanyagellátása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450
11.5.4. Vetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450
11.5.5. Ápolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 451
11.5.6. Betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 451
11.5.7. A vetőmag minőségi követelményei .......... .......... .......... .... 451

12. Maghozó szöszös bükköny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453

12.1. Jelentősége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453
12.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453
12.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454
12.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454
12.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455
12.5.1. Előveteményigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455
592 TARTALOM

12.5.2. Talaj-előkészítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455

12.5.3. Tápanyagellátása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455
12.5.4. Vetése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455
12.5.5. Ápolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456
12.5.5. Betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456
12.5.7. A vetőmag minőségi követelményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456

13. Maghozó pannon bükköny . • . • . • • . . . . . • . • . • . • . • . . . . . . . . . . . . • . • . • . . . . . . . • . . 457

13.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457
13.2. Biológiája és fiziológiája................ ............................... 458
13.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 458
13.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 458
13.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459
13.5 .l. Előveteményigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459
13.5.2. Talaj-előkészítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459
13.5.3. Tápanyagellátása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459
13.5.4. Vetése..................... ................................ ..... 459
13.5.5. Ápolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460
13.5.6. Betakarítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460
13.5.7. A vetőmag minőségi követelményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460

14. Szarvaskerep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461

14.1. Jelentősége.......................................................... 461
14.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461
14.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462
14.4. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462
14.4.1. Elővetemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462
14.4.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463
14.4.3. Tápanyagellátása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463
14.4.4. Telepítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464
14.4.5. Ápolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464
14.5.6. Vetőmagtermesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464

EGYNYÁRI ÉS ÁTTELELŐ SZÁLASTAKARMÁNYOK

15. Tavaszi vetésűek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466

15 .l. Zabos bükköny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466
15 .l. l. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466
15.1.2. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466
15 .1.3. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466
15.1.4. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466
15.2. Tavaszi takarmányrepce . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469
15.2.1. Jelentősége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469
15.2.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 470
15.2.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 470
15.2.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 471
15.2.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 471
15.3. Réparepce . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 473
15.3.1. Jelentősége...................................................... 473
 TARTALO M 593
15.3.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 473
15.3.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 474
15.3.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 474
I 5.3.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 474
15.4. Facélia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
......... 476
15.4.1. Jelentősége ........ ........ ........ ........ ........ ........
...... 476
15.4.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 477
15.4.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 478
15.4.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 478
15.4.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 479
15.5. Szudá nifií.. ........ ........ ........ ........ ........ ........
........ . 482
I 5.5. I. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 482
15.5.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 482
15.5.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 483
15.5.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 484
15.5.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 484
15.6. Mohar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
......... 487
15.6.1. Jelentősége.....................................................
. 487
15.6.2. Botanikája és fiziológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 488
15.6.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 489
15.6.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 489
15.6.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 490
20.5.2. Talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 490
16. Nyári másodvetésűek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
............ 493
16.1. A kettős termesztés Iehetőségei és módszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
......... 493
l 6.1.1. Kapcsolódó fogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 493
16.1.2. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 493
16.1.3. Feltételei, problémái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 494
16.1.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 494
16.1.5. A kettős termesztés növényei és módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 495
16.2. Másodvetésű olajretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
......... 496
16.2.1. Jelentősége.....................................................
. 496
16.2.2. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 496
16.2.3. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 496
16.2.4. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 497
16.3. Másodvetésű fehér mustá r....... ........ ........ ........ ........
....... 499
I 6.3.1. Jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 499
16.3.2. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 499
16.3.3. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 499
17. Őszi vetésű áttelelö keverék zöldtakarmányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
............ 502
17.1. Keverék zöldta karmá nyok.. ......... ......... ......... .........
........ 502
17.1.1. Jelentőségük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
....... 502
17.1.2. Botanikai és fiziológiai sajátosságaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 502
17.1.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 502
17. 1.4. Termőhelyigényük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 502
17 .1.5. Termesztésük módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
...... 502
594 TARTALOM

18. Csalamádék o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 510

18010Kukorica és cirokfél ék o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 51 O
1801.1. Jelentősége o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 51 O
1801.20 Termőhelyigénye o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 510

1801.30 A termesztés módszere o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 510

19. Lédús takarmányok o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 518

!9o1.Takarmányrépa o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 518

l Jelentősége
9oi. l. o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 518

19ol.2oBotanikája és fiziológiája o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 518

1901.30Biológiai alapok o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 520

1901.40 Termőhelyigénye o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 520

19ol.5o A termesztés módszere o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 520

19020 Takarmány sárgarépa (murokrépa) o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 525

190201. Jelentősége o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 525

1902020 Botanikája és fiziológiája o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 525

1902030 A fajták nemesitési és használati értéke o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 525

1902.40 Termőhelyigénye o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 525

1902050 A termesztés módszere o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 526

19030 Takarmánytök o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 528

190301. Jelentősége o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 528

1903020 Botanikája és fiziológiája o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 529

19.3.30 Biológiai alapok o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 529

1903.40 Termőhelyigénye o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 530

1903050 A termesztés módszere o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 530

19.40 Takarmánykáposzta o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 532

19.4010 Jelentősége o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 532

19.4020 Botanikája és fiziológiája o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 533

19.4030 Biológiai alapok o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 534

19.4.40 Termőhelyigénye o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 534

19.4050 A termesztés módszere o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 534

19050 Tarlórépa o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 539

190501. Jelentősége o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 539

1905020 Botanikája és fiziológiája o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 540

1905030 Biológiai alapok o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 541

1905.40 Termőhelyigénye o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 541

1905050 A termesztés módszere o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 542

20. Silótakarmányok o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 546

2001. Silókukorica o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 546

2001.1. Jelentősége, termesztésének története o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 546

2001.20 Biológiai alapok o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 547

2001.30 Termőhelyigénye o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 547

2001.40 A termesztés módszere o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 548

20020 Silócirok o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 552

20.201. Jelentősége o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 552

2002020 Botanikája és fiziológiája o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o 553

 TARTALOM 595
20.2.3. Biológiai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 554
20.2.4. Termőhelyigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 554
20.2.5. A termesztés módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555

Szakirodalom 559

Függelék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566
l. A termőhely és a talajtípusok csoportjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566
2. A tápanyagellátás módszere és táblázatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 568

A szerzőkről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 573
A szerzők és munkahelyük 2005-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 576

,.
''
F/i\ . í
\ .. ;Y ... '/
 A szántóföldi
növénytermesztés
általános érvényű
tudásanyagát tartalmazza
a könyv első kötete. Tisztázza
az alapfogalmakat, a talaj-termőhely­
-növény közötti összefüggéseket,
az elővetemény, a vetésváltás, a vetésforgó
hasznosságát, a talaj-előkészítés, talajművelés,
tápanyagellátás jelentőségét, választ ad a növényápolás,
az öntözés, a betakarítás, a tárolás alapkérdéseire.
A gabonafélék termesztésének hazai feltételeit, módjait,
lehetőségeit tartalmazza a zárófejezet
A második kötetben· a legfontosabb gyökér- és gumós
növények, hüvelyesek, olaj- és ipari növények,
valamint takarmánynövények termesztését
részletezik a szerzők a következő
felépítésben: a növény jelentősége,
botanikája, fiziológiája,
termőhelyigénye,
termesztésének
módszere.

ISBN 963 286 206 6

lll ll
9 789632 862064