Az internet világában gyakran vezetnek úgynevezett novella blogot.

Itt a szerzők
rövid-hosszabb műveiket tehetik közzé. Az alábbi mű is egy ilyen alkotást.
A mű címe egy szándékos „félre vezetést” tartalmaz, mivel a szöveget egy
egészen más helyzetbe helyezi. Először úgy tűnik mintha egy tipikus osztály találkozó
eseményeit írná le, csak az utolsó bekezdéseben fedi fel, hogy valójában a történetet
leíró ember temetésének alkalmából gyűltek össze az osztály társak.
A Mű műfaja novella azaz az epika műnemébe tartozó rövid történetet elmesélő
általában csattanóval záródó történet.
A történetben csak egy szereplő van, a novella elmesélője. Az ő szemszögéből
E/1-ben íródik. Csak lecsupaszított információkat, tudunk meg, viszonylag objektív
szemszögből. A történet elmesélője megismerteti az olvasókat „általános” mindenki
által ismert tipikus szereplőkkel. (A hencegő osztály társ, aki sokkal jobb helyzetben
tünteti fel magát mint amilyenben valójában van stb…)
A novella egy helyszínen játszódik. Első olvasatra úgy tűnhet mintha egy iskolai
osztály találkozónak a helyszínén lennénk, azonban valójában egy temetőben vagyunk
ahol eltemetik az elbeszélőt.
A műben nincs konfliktus, inkább csak egy leírás. Nyelvezete könnyedén érthető,
modern. Használ márka neveket (szentkirályi) illetve szlengre jellemző
szóösszetételeket (bioistenkirály).
A mű alapmondani valója, hogy a bemutassa a különböző képmutató emberi
magatartásokat. Ilyen többek közt hogy a „dagat Tompa” aki humorizálva jegyzi meg,
hogy rossz a temetés időpontja, azaz gúnyolódik, és csak képmutatásból jelenik meg a
temetésen. További negatív viselkedés fedezhető fel a „bioistenkirály” Szabolcs
hetvenkedésében. Bár henceg a jól menő vállalkozásával, mégis egy régi, rossz
minőségű autóval jár. Az osztályfőnök két negatív tulajdonságot is megjelenít, az egyik
a képmutatás (az államtitkárt szívélyesen üdvözli a kapcsolati tőke reményében), a
másik pedig a fontoskodás(„Mit fontoskodik itt is [az osztályfőnök]”)
Azonban egy pozitív szereplő is feltűnik. Hábetler akit az elbeszélő „jellegtelen
kis senkiházi”ként jellemez, mégis meglehetősen magas pozícióban államtitkárként
dolgozik. Ezzel fejezi ki, hogy nem számít milyen a személyiségünk, ha elég jó munka
morált fektetünk álmaink elérésébe, akkor bárki képes el érni azokat.
A hírtelen helyszín „váltással” a szerző azt is bemutatja, milyen könnyedén lehet
becsapni az emberi elmét. Csak egy egyszerű címadás és máris egészen más helyzetbe
helyezzük az olvasottakat. Ezzel lehet következtetni az emberi előítéletességre is, hogy
egy látszólagos egyszeri külső jegy miatt milyen könnyedén képzelhetünk nem valós
dolgokat egy dologról, emberről.
Összefoglalva ez egy remekül megszerkesztett mű, amely a címével nagyszerűen
fére vezeti az olvasót, aki azt hiheti hogy egy egész más leírást olvas. Másodszorra
elolvasva azonban minden apró részlet össze illik, sőt számos utalást is tesz a temetés
rényére. („Hallgattam mint a sír”, „fekete ruháikban olvadoztak”). A mű egyszerre szól
a negatív emberi viselkedésformákról, (képmutatás stb.) és az álmait megvalósító
ambiciózus emberről. A végén pedig nagyszerűen fordítja meg a néző pontot a
helyszínről.