Általános forgalmi adó[bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jump to navigationJump to search
Az általános forgalmi adó (áfa,[1] angolul Value Added Tax (VAT)) a forgalmi adók egyik típusa. A
modern gazdaságban állami jövedelmek jelentős forrása a társasági adó és a jövedelemadó mellett.
A végfogyasztásra vetik ki, ezért elméletileg minden vásárló megfizeti. Mivel azonban az
alacsonyabb jövedelműek és a többgyermekesek jövedelmük nagyobb részét – általában teljes
egészét – napi cikkek vásárlására fordítják, míg a gazdagabbak megtakarítása, külföldi fogyasztása
gyakran mentes az áfától, ezért az áfát a „szegények adójának” is nevezik. A magasabb áfa és az
alacsonyabb jövedelemadó a jövedelmi különbségek széthúzását eredményezi a társadalomban,
viszont hívei a versenyképesség fokozódását várják tőle.[2]

Az általános forgalmi adó (áfa) 1988 óta a költségvetés stabil bevételét képezi. Bevezetése óta eltelt évek
során folyamatosan megvalósult az Európai Unióban alkalmazott hozzáadott-érték típusú forgalmi adóval
való harmonizáltsága. Az elmúlt évek során végrehajtott módosítások nyomán azonban egyre
nehezebben lehetett biztosítani az adózók jogkövető magatartását, valamint a hatósági jogalkalmazást,
ezért szükségessé vált egy új áfatörvény megalkotása.

Az általános forgalmi adó (továbbiakban az áfa) olyan többfázisú nettó forgalmi adó, amelyet a
vállalkozók a termelés, forgalmazás minden szakaszában kötelesek megfizetni és az adó terhét a
végső felhasználó, a fogyasztó viseli. [Forrás: Adóreform és a költségvetési gazdálkodás, SALDO,
1987.]

Az áfarendszer működtetésének kiemelt célja

 az állami költségvetés feladatainak ellátáshoz szükséges állandó és értékálló bevétel biztosítása,

 az árutermelő piacgazdaság igényeit kielégítő versenysemleges adórendszer működtetése,
 az Európai Közösséghez való társulásból fakadó követelmények érvényesítése.

Az áfa alapvető jellemzője, hogy [forrás: Burján-Szebellédi-Sztanóné-Tóth: Adók és támogatások alapjai

Saldo 2007]:

 általános,
 forgalmi,
 fogyasztói (végső felhasználást terheli),
 összfázisú,
 nettó (túlfizetés visszaigényelhető),
 közvetett,
 stabil költségvetési bevételt eredményez,
  semleges,
 mechanizmusa könnyen áttekinthető,
 egyidejűleg kényszerít a szabályszerű számlázásra és megnöveli a számlázással való visszaélés
lehetőségét,
 szűk körben ad lehetőséget kivételes elbánásra,
 adminisztrációigényes.

Az Áfatörvény értelmében az adófizetési kötelezettség az alábbi tényállások megléte esetén következik

be:

 adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termék

értékesítése, szolgáltatás nyújtása,
 terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban Közösség) belüli egyes, belföldön és
ellenérték fejében teljesített beszerzése és
 a termék importja.

Az áfa alanya

Az Áfatörvény értelmében adóalany az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve
alatt gazdasági tevékenységet folytat tekintet nélkül annak helyére, céljára, eredményére. Ebből a
megfogalmazásból következik, hogy nincs különbség az adóalanyok között abban, hogy milyen
szervezeti keretek között működnek, mindenki adóalannyá válik, ha saját nevében gazdasági
tevékenységet végez. Adóalany belföldi és külföldi személy egyaránt lehet.

Az adóalanyiság szempontjából legfontosabb a jogképesség megléte, amelynek tekintetében

elsődlegesen a belföldi és a külföldi személy személyes joga az irányadó.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjától kezdve meghatározott adóalanyi körnek lehetősége
van ún. csoportos bejelentkezésre. Ez azt jelenti, hogy az áfaszabályok szempontjából egyetlen
adóalanyként kezelnek belföldi illetőségű, jogilag független, de pénzügyileg, gazdaságilag és
szervezetileg szorosan összekapcsolódó személyeket.

Az áfa tárgyi hatálya

A termék értékesítése a törvény szövege szerint:

„A termék értékesítése birtokba vehető dologátengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való
rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen
joghatást eredményező ügylet.”

A törvény termékértékesítésnek minősít továbbá olyan ügyleteket, amelyek a termék birtokbaadásakor

még nem felelnek meg teljes mértékig az értékesítés általános megfogalmazásának, mivel a tulajdonjog
átruházásához további feltételeknek is teljesülnie kell. Az Áfatörvény így egyes speciális értékesítésekről
külön rendelkezik.

Szolgáltatás nyújtása

A törvény sajátos módon határozza meg a szolgáltatásnyújtás fogalmát. A jogszabály

szerint: „Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék
értékesítése.”

A Közösségen belülről történő termékbeszerzések

A tagállamok közötti kereskedelemre a Közösségen belüli termékbeszerzés, illetve a Közösség másik

tagállamába történő értékesítés szabályait kell alkalmazni.

Az áfaszabályozás lényege ebben a vonatkozásban is az, hogy minden adóköteles ügylet adózzon, de
csak egyszer és egy helyen. A Közösségi forgalomban főszabályként az ún. célország szerinti adózás
valósul meg, vagyis a Közösség tagállamába irányuló értékesítés adómentes, de a másik oldalon, a
Közösségen belülről történő termékbeszerzés adóköteles.
Termékimport

Termékimportnak minősül a terméknek harmadik ország területéről a Közösség területére történő

behozatala, vagy egyéb módon való bejuttatása, amennyiben az még nincs szabadforgalomban.

A kereskedelmi vállalkozás az áfával növelt eladási áron értékesíti a termékeket és a bruttó beszerzési
árat fizeti meg szállítóinak árubeszerzéskor. Az áfa tehát beépül az árakba, de nem befolyásolja a
vállalkozás jövedelmezőségét. A vevők felé felszámított áfa a gazdálkodó szervezet számára fizetési
kötelezettséggel jelent az állami költségvetésbe, a beszerzések során megfizetett áfa viszont
visszaigényelhető, illetve a fizetendő adóból levonható. A kalkulációk, az árkialakítás során az áfa
mindenképpen lényeges tényező.

Áfa fogalma
Az Áfa olyan többfázisú, nettó típusú adó, melyet a termelés és a forgalmazás minden szakaszában a
hozzáadott érték után meg kell fizetni, de az adóterhet a termék vagy szolgáltatás végső felhasználója
viseli.

Áfa jellemzői
1987-től minden adóköteles értékesítést végző gazdálkodó köteles vevői felé áfát felszámítani, és ezt az
adóhatóságnak megfizetni. A termék értékesítesen kívül áfat kell fizetni a termékimport után is. Az
általános forgalmi adó összfázisú, nettó alapú, közvetett és fogyasztási adó.
Összfázisú az adó, mert a termelés és a forgalmazás minden fázisában fel kell számolni.
Nettó alapú az adó, mivel az értékesítés után felszámított adó összegéből levonható a beszerzések
számláiban felszámított adó, és az adóhatóság felé pénzügyileg a különbözetet rendezendő. Közvetett az
áfa, mert az adózásra kötelezett gazdálkodónak lehetőségük van az adó áthárítására. Az értékesítéskor
felszámított adót a vállalkozás vevő fizetik meg, a beszerzéskor általa felszámított adót pedig, mint látjuk
az adóhatóság felé fizetendő adójából levonhatja. Fogyasztói adóként azért jellemezhető az áfa mivel a
végső felhasználónak, a fogyasztónak nincs lehetősége az adó áthárítására. A fogyasztó a termék
árában megfizeti az áfát, de azt nem követelheti vissza az adóhatóságtól, tehát az áfa a végső soron őt
terheli. Az általános forgalmi adó a fogyasztókat terheli, mivel az áruk vásárláskor az áfá-val növelt bruttó
árat kell megfizetniük. A terméket értékesítő vállalkozások számára azonban az eladási árba beépített
áfa nem jelent árbevételt, mivel azt be kell fizetnie az adóhatósághoz. A befizetett összeg az állami
költségvetés bevételeit gyarapítja.

 általános: minden termelésre, eladásra, exportra, importra kiterjed

 összfázisú: minden áruforgalmi lépésnél el kell számolni pl. nagykereskedelem, kiskereskedelem stb.
 nettó típusú:fizetni is kell, de vissza is igényelhető, nem tartalmaz halmozódást
 közvetett: nem az adózóra, hanem az adózás tárgyára vetik ki, az adófizetésre kötelezett és az
adóterhet viselő személy nem ugyanaz)
 fogyasztót terheli: a fogyasztó, aki már nem igényelheti vissza, a végső felhasználót terheli
 hozzáadott értéktípusú: az eladási és beszerzési ár különbsége után kell megfizetni, tulajdonképpen
az árrés, ami adózik
 forgalmi: az értékesítésnél kell az adót fizetni
 verseny semleges: független a piaci viszonyoktól
 eredmény semleges: független a vállalkozás eredményességétől
 szervezet semleges: független a vállalkozási formától
 számlaadási kötelezettségre épül

Áfa alanya
Minden gazdasági tevékenységet folytató természetes és jogi személy, különösen az értékesítéssel és a
szolgáltatással foglalkozók.

 termékértékesítésnél, szolgáltatásnyújtásnál
o vállalkozás
o intézmény
o alapítvány
o más szervezet
 termékimportnál
o importáló

Áfa tárgya
Az adóalany által belföldön végzett termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, termékimport.

1. Termékértékesítés
A birtokba vehető dolgoknak ellenérték fejében történő átadása.
Kivétel: pénz átadása, értékpapír adásvétele, betételhelyezés, hitelnyújtás Termékértékesítésnek számít:

 gazdasági tevékenységből történő termékkivonás

 tárgyi adómentes felhasználás
 üzemanyag-felhasználás
 saját rezsis beruházás
 vállalkozás megszűnésekor az olyan termék, ami után beszerzéskor az áfát levonták
 ellenérték nélküli szolgáltatás, ha a tevékenységhez felhasznált dolog vagy szolgáltatás áfája
visszaigényelhető

Nem minősül termékértékesítésnek:

 áruminta
 kisértékű ajándék
 alapítványba befizetett közcélokra adott természetbeni adomány
 ha az átadást jogszabály írja elő
 vásárlási pontakció

2. Szolgáltatásnyújtás
Minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, ami nem minősül termékértékesítésnek.

3. Termékimport
A termék külföldről belföldre történő behozatala vagy más módon történő bejuttatása.

Áfa hatálya

 területi hatálya: Nálunk Magyarországon, csak a magyar határokon belül érvényes és alkalmazható
(kivitel, export esetén mindig a célzott országok adószabályai az érvényesek).
 személyi hatálya: az adó alanya (saját nevében jogokat szerez és kötelezettséget vállal, gazdasági
tevékenységet folytat, perelhet is)
 tárgyi hatálya: az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás,
termékimport

Áfa teljesítés helye

 termékértékesítésnél az a hely, ahol a termék az adófizetési kötelezettség keletkezésekor található

 az a hely, ahol a termék a feladás vagy fuvarozás megkezdésekor található
 szolgáltatásnyújtásnál
 szolgáltató székhelye, telephelye, lakhelye, tartózkodási helye
 az ingatlan fekvési helye
 a ténylegesen megtett útvonal közlekedésnél
 a szolgáltatást megrendelő székhelye, telephelye, lakhelye
 a szolgáltatásnyújtás helye

Az áfa feltünetése a számlában

A termékértékesítésről, valamint szolgáltatásnyújtásról kiállíott számlában fel kell tüntetni mindazon
adatokat, melyeket az áfáról szóló törvény előír.

Számla tartalma

 a számla sorszáma
 a számla kibocsátójának neve, címe, adószáma
 a vevő neve, címe
 a teljesítés időpontja
 a szálmakibocsátás ideje, a fizetési mód és határidő
 a termék (szolgáltatás) megnevezése, statisztikai jelzőszáma
 a terméke (szolgáltatás) mennyiségi egysége, mennyisége
 az a dó nélküli vételár és ellenérték tételenként és összesen
 a felszámított adó százalékos mértéke, összege tételenként és összesen
 a termék (szolgáltatás) adóval növelt ellenértéke tételenként és összesen
 a számla végösszege

Ezen adatok nélkülezhetetlenek az adófizetési kötelezettség, valamint az áfalevonási jogosultság

időpontjának és összegének helyes megállapításához, valamint az értékesítés vagy beszerzés
könyveléséhez. A törvény előírásai szerint olyan termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás esetén,
amikor a fizetés az értékesítéssel egyidőben készpénzzel történik számlát kell kibocsátani. Ezen számla
leglényegesebb eltérése az előzőekben ismertett számlától, hogy az eladott áru áfatartalmát az áfával
növelt ár százalékában kell feltüntetni. Emellett az egyszerűsített számlában kötelezően feltüntetendő
adatok köre is szűkebb.

Egyszerűsített számla tartalma

 számla sorszáma
 számla kibocsátójának neve, címe, adószáma
 vevő neve, címe
 számla kibocsátásnak kelte
 termék (szolgáltatás) megnevezése, statisztikai jelzőszáma
 áru mennyiségi egysége, mennyisége
 termék (szolgáltatás) adóval növelt egységára
 adóval növelt ellenérték tételenként és összesen
 adókulcs az adóval növelt ár százalékában

Mivel a kiskereskedelemben általános a készpénzért történő értékesítés, a kiskereskedelmi vállalkozások

által kibocsátott számla általában készpénzfizetési, egyszerűsített számla. Ebben az eladott áruk
áfatartalmát a fogyasztói ár százalékában kell feltüntetni. A nettó eladási ár százalékában kell feltüntetni.
A nettó eladási ár százalékában meghatározott áfakulcsot az alábbi képlet segítésgével számíthatjuk át a
bruttó eladási ár (fogyasztói ár) százalékában kifejezett áfakulccsá: áfakulcs / 100 + áfakulcs

Egyszerűsített vállalkozói adó (EVA)

Az egyszerűsített vállalkozói körbe (EVA) tartozók automatikusan az áfakörnek is a tagjai, tevékenységtől
függetlenül.

Eljárási szabályok

 az áfakörbe tartozók önbevallók, tudniuk kell, hogy mit és mikor kell bevallani és fizetni
 az adó megállapítása bevallás formájában történik
 az áfabevallás időpontja az elért árbevételtől, illetve az adóegyenleg nagyságától függ
 a bevallás lehet havi, negyedéves vagy éves (1.000.000 Ft adóegyenlegnél már havi adóbevallás
kötelező)
 az adóbevallás nem mentesít az adófizetés alól (és fordítva)
 az adóköteles tevékenységről számlát kell kiállítani (a blokk nem számla). A NAV által elfogadott
számlák
 számla (az áfa felbontva szerepel benne)
 egyszerűsített vagy készpénzfizetési számla
 nyugta
 mind a kimenő, mind a bejövő számlákról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből megállapítható
 az adókötelezettség keletkezésének időpontja
 az áfa nélküli érték
 az áfával növelt érték
 az áfa összege
 a kimutatást áfakulcsonként kell elvégezni

A nyilvántartás célja kettős. Egyrészt könnyíti az ellenőrzést és az önellenőrzést, másrészt alapot

szolgáltat a befizetési kötelezettség megállapításához és a visszaigényléshez. A kimenő számlák
áfaösszege, amit be kell fizetni, a bejövő számlák áfaösszege, amit vissza lehet igényelni az adott
jogszabályoknak megfelelően.