A gyermek ‘kétféle erkdlese f Durkheim erkSlestana, amely olyan szép a benne kifejezé- (5 teljes 6szinteség miatt, és annyira pozitiv tudom4nyos ih- etettségi, bizonyaéra a legstilyosabb kérdést veti fel, amely- yel mia gyermeklélektani tényekhez ffizitt magyarézatunkban jak taldlkoztunk. Ahol mi két erkSlcs és a tarsadalmi kap- : pesolatok két tipusa kGzStti Usszetltkizést ldtunk, ott Durk- as. im az 6sszes erkGlcsi és tadrsadalmi tény egységét hangsi- OZza. periias kétségtelentll mindenkinél jobban megértette fiiggetlen a ‘wansggendenserkiles konfliktusdnak mély rsadalmi okait, de ott, ahol mi azt gondoljuk, hogy az.el- Sot a gyermekek egymds kOati szolidaritésa késziti eld, és a ésodik a.felnéttnek a gyermekre erészakolt kényszerébé1 sz4rmazik, Durkheim minden erkdlesét gy tekint, mint amelyet esoport kényszerit ré az egyénre és a felnétt a gyermekre. dagégiai szempontbél ez annyit jelent, hogy ahol mi a cse- érést, ott Durkheim olyan pedagégidt véd, amely mintéja a hagyoményos nevelésnek, és teljesen tekintélyre témaszkodd : édszerekkel szémol, minden méreéklet ¢llenére, amelyet azért | imisft, hogy a tudat bels6é szabads4pdhoz eljusson. . Miel6tt rétérnénk arpa, amit az L’éducation morale cf+ Ai miben kifejt, szenteljtink néhény gondolatet.a Durkheim- Péle erkélcsi szocioldgia .Altaldnos probléméjanak. Durkheim- sek a gyermekre vonatkozé elgondoldsait ugyanis csak egész Zociolégiéjdba bedgyazva érthetjilk meg, és minthogy a gyer- krél alkotott felfogdésa igen kézel van-:a kSzfelfogAshoz és = > hagyomanyos. pedagégidéhoz, fontos, hogy azt részleteiben . WizsgAlat tdreydvé tegytik, ha feltételeinket tovébbra is jdél galapozottaknak akarjuk teKinteni. |: A térsadalmi munkamegosztdsrél irt. és kétségtelentl gkevésbé .dogmatikus, elméleti lehetéségekben leggazdagabb mkéj4ban Durkheim sokkal 6vatosabb maradt, mint a tovabbi- jan niindabban, ami a térsadalmi tények egységére, kévetke+ et az erkélcsé tények azonossaége4ra vonatkozik. Nagyjaban Qt tdrsadalmi tipus létezik: egyfel6l varinak'a konformista* ) Sadalinak, amelyeknek szclidaritdsa is egyenl6 {zekbél all, ean Piaget: Vélogatott tanulményok. Gondolat Kiadé, Budapest, 1970, 407-440. 0.-vagyis mechanikus; ars unk e tds alapjdn differencidl6d6 tdraadalmak, mélyeknek szolida- ritésa somandrus - Az eldébbiel ‘Ok ‘a belsé szabadsdg- gal és a személyiség szabadsdgdval szemben, az utébbiak az egyéni méltésdg kibontakozés4t’ mutatjadk. A térsadalmi diffe- rencidlédds ‘azonban még uj, alig kiprén@it, taérsadalmi szokdé- sainkat, erkSlcsi szab4lyainkat zavard jelenség, A differen- cldlédds jaa hagyoményos~konformizmust, majd hiteluk- ben témadja meg a konformizmushoz kSt&tt teolégiai jelképe- ket, 65 mivel az els6 tipus térsadalmaiban az erkélcs a val- ldstél filgg, annak ‘kiilsé férm4itél, elsé kStelességtink jelen- leg az, hogy erkélcsét alkossunk magunknak. Egyensdlyunk ve- szélybe kertilt: szilkségiink van a konformizmusra jellemzé kiil- 86 szolidaritdsnak egy belsé, az elébbivel egyenl6 értéka pétldésdra. Mindazt, amit elveszitiink a hagyomdényos intézmé- nyek anyagi kényszerében, meg kell nyerniink bels6 erkdlcsi- ségben, a szolidaritdsnak valé gzemélyes elkitelezettségben. * Ugy létszanék tenét, ilyen elindulds utdn, hogy a t4r- saddlmi nyomasnak két killénbéz6 forméban kell megnyilvénul- ‘mia: a konformista sdrsadalmakban sz6 szerint vett kényszer alakjdéban, az Gnkénses: egytittmikédésre alapitott taérsadalmak- ban belsé kételezettségként. Ugy l&tszanék. legaldbbis, hogy az erkSlesi érzelmeknek csaknem ellentétes alakban kell meg- jelennidk aszerint, hogy a kételez6é konformizmus mdsokté1 eredé térvényeihez (heteronémia) kapcsolédnak, vagy pédig a személyi e_jellemzd Snkorményzathoz (autongmia), a diffe- Fencidlt és szerves tdrsadalmakban,-Ezzel é1léntétben,. mivei tovabbi fejezeteiben Durkheim minden térekvése oda irdnypl, hogy egységben fogja bsste a kényszert és az Snkéntes vate hikbdést, és kiltndsen, hogy egyetlen magyardézatba olvassza Sssze az erkélesiség killinféle SsszetevGinek elemzését. Ami @.kényszert illeti, Durkheim meghatéroz4sa annyira rugalmas, hogy minden tdrsadalmi jelenségre alkalmazhatd. Az egyén belsé vongéddésa az emberi és az egyetemes eszmények- hez, vagy a kézisségi felfogdsnak és intéaményes rendhek kényszere: minden kényszerfség. A térsadalmi jelenség kiils6 mivolta ("exterioritds").ugyanilyen Altaldnositdsokra ad al kalmat. gikai vagy erkSlesi alapelvek olyan értelemben vannak Kf az egyenen, hogy az egyéni-tudat-tnmagdéban_so- hasem.tett“volna elég kidolgozdsukra. De a szé-jelek, a misz- tikus jelképek vagy a gazdas4gi értékek szintén ilyenek’ olyan értelemben, hogy az egyénnek ninesen hatalméban tetszése sze- rint megvdltoztatni 6ket. Réviden, a tdrsadalom egy, és at Snkéntes egyilttmikidés és a kételezé konformizmus kézStt a killtnbség inkdbb fokozatd, mint minéségi. : Ugyanigy van mindazzal, ami az erkSlcsre vonatkozik. Az erkSlcs a valldstél sziiletett wgy, hogy a k&ételezé -csele- ) kedetek-kezdetben abba a mértékben Szentes{tédtek, amint a szent dolog (a szakrum) rogdim4bél leszdrmaztathaték voltek. Amint a szent dolog egyszerrekelt tisztelettel teli félel- met és ers vonzédést, ygyanigy jelennek meg az erkélcsi fo- 68 b r W&sfel61 1étegnek a térsadalmi. munkamegosz~ almak két egym4sra visgzarnem vezetheté, de elv4laszthatat-— in form4ban: a yaniener tae a kotelesség jellemzi az egyiket JS érzése vagy az Shajtott esemény @ msikat. Hasonléxep- ” m, amint a sgent dolog szertartésszerd tilalmakat és tény- beges szabdlyokat hoz létre, ugyantgy tilt és kételez az er- es minden indokolds nélkiil. A kategorikus imperativus fey Ars, mi kényszernék egyenes kisugaérz4sa: az erkiles a tisztelet forrdsa csak a t4rsadalom maga Téhet, ennyiben elhat&roit azo & magasabb rendt naluk. Durkheim alaptétele -'mint tudjuk = az erkBlcs&t a tdér- dalmi élettel magyarézza, és az erktles vaéltozésait a tar- sadalmi strukttra vditozatainak figevényeként értelmezi; eb- ben termésketesen egyetérthettink a szociolégugckkal, mint- ] redményei egyeznek mep4llapfta- ikkal. Megdllapitottwk, hogy az erkSlcsnek tisatan exyéni emeit vagy a kicsiknek a nagyok irdént érzett tiszteletére cell visszavezetni, ami megmagyardzza az erk&lesi kételesség- ik és dltaldban.a kStelességnek a keletkezését, vagy pedig okonszenv érzésére, amit’ a gyermek t4rsai irdnt érez, és Wésbé kbzvetlenill hozzdjuk kapesolédé ttrekvések fey az’ zukséges, de nem elégséges feltételeit alkotjak. Az @rkSi$s az egyénen tillmené szabdlyok a létezését tételezi fery~és ezek a szabdlyok céak m&SSa1 mdsokkal valé érintkezés eredményeként jénnek létre. ermeki eTkOleq alaprogalmal fgy egyik részben a a1. rt"Togalmakbo1 szdrmaznak, m4sik részben a gyerme- Szabad egyilt i¢ on, vagy- _felnétt, ay : SmikSdéséb$1-erednek. Mindkét esetben, vagy- 6 akdr heteronémak, akér autonémak a gyermek erkSlcsi ité=- tei, akér bizonyos n: el Gket, akdr abadon dolgoztdék ki, ez az erkSles térsadalmi, &§ Durkheim- ‘Kk ebben tagadhatatlanul igaza van, ; é = Csakhogy ezzel nem mondtunk meg mindent, és hamar felv BOdik az a kérdés, hogy vajon a térsadalmi, tények Durkhedm ital felvett egysége nem termésreténé1 fogva fosztja®e meg z erkblcstt attd1, ami annak legmélyebb és legsajétosabb jél Pemvondsa: térvényadd autonémidjat61? A szociolégiai fe yore tat veszélye az - és purkheim\az e1s6, aki ésarevette ~, hogy. x 5 Pinnein| @, a kizfelfogds sze- 26sségi maradisdgba, réviden mind- bbs, ami ellen a legnagyobb erkélesi megdj{ték a lelkiisme- & nevében sziinet n€é1ktil harcoltak. Nos, nem hisszik, hogy , burkheim megolddsa erre a dtnt6é kérdésre meg tudja nyugtatni | iggodalmainkat. Az olvasé meg fogja bocsdtani, hogy egy ki- Sit hosszabban idéztinige sokat vitatott probléméndl, de - anden létszat_ellenére ez olyan fontos a gyermeklélektan amfra = Durkheim bedagdégidja bizonyftja ezt--, hogy:a ba- itds baétorsdgdhoz kell folyamodnunk, hogy minden leheté dreértést elosziassunk. : _Durkheim habozik ebben a lényeges pontban. Egyes feje-. | Feiben Durkhéim az uralkod6 felfdgdsoknak erkUlcst értéket 69* étezott tulajdonitani pusztén annak révén, hogy uralkodnak: - ', szokdsnak és az erkilcsi viselkedésnek rokonsdga olyan, hogy minden kSzbsségi szokdsnak csaknem kikerillhetetlentil van valami erkélesi jellege. Amikor egy cselekvédi méd egy esoporton beliil-megszokottd lett, minden eltérés olyan meg> potrénkoztatast hiv ki, mely nem esik messze a, tulajdonkép- - peni erkélcsi hibék hatdsdéts1. Valamilyen mértékben része- | ‘sUlnek abban a sajdtos tiszteletben, aminek az erktlesi. cse~ lekedetek térgyai. Ha_minden kézésségi szok4s nem is erk&1- esi természetG, de windgn erkilpeiténykedés kizSsségi_szo- kas. KSvetkezésképpen barki is szembesz411 valamivel, ami szok4s, kockdztatja azt, hogy szembeszdll az erktlcsiséggel is." (L’éducation morale..31.1.) De m4shol mintha Durkheim éppen az ellenkez6jét dilitand, és azok a lapok, amelyeket ~ most idéztink, ink&bb ldétszanak kifejezni Durkheim eszményét, mint azok, amelyeken-a "kizésségi szokdést" -védi. "Azt hozzdk fel éz ellen a felfog&s ellen, hogy aldveti az észt 42 ural= kod6 erkélcsi felfogdsnak. Ez Altaldban nem'igy van, mert- az a térsadalom, amelyet az erkéles kivéns4ga szerint akarnunk kell, nem a térsadalom ugy, ahogy Valéban létezik, vagy ami- lyennek lenni térekszik. Nos, a tdrsadalomnak a ktzvélemény— ben vagy a kézvélemény d4ltal kialakult 6nismerete lehet a rejtve maradé valésdgnak nem megfeleld. Lehetséges, hogy a kézfelfogds tele van idejétmilt hagyomanyokkal, hogy elmarad ag idészerf td4rsadalmi Allapot mégStt", (Sociologia et » philosophie 54. 1.).Kilénésen ki kell emeini, nogy. Parodi- nak ‘elszélaldséra Durkheim nem' habozott a Francia Filo- gofiai Tarsaség el6étt kijelenteni, hogy erkdlcstana Sssze- * tkSzés esetén a nagy lelkiismeretekinek ad igazat, az uralko- d6.felfogdssal szemben: Sssze lehet egyeztetni példdul, hogy az athéni kézyélemény elftélte Szdkratészt, de hogy 6 fejez* + te ki az igazsdgot és nem a kéefelfogds, mivel "Szdkratész hivebben kifejezésre juttatta a kora taérsadalmd4hoz i116 er- KSlesét, mint bfréi" (uo. 93. 1.), ; Vildgos, hogy vélasztani kell a két megoldds kiztl. De ‘ez az, amit Durkheim nem fogadott el, mert ez a vdlasztds egyben dénté a kényszer és a abad egylittmikédés problémd- ja&ban.. A tdérsadalom ugyanis Vagy egy és az bsszes tadrsadalmi folyamatok, béleéYtve a.seabad egylttmdkédést. is, esyedill a kényszerdség korébe utalnaték, de akkor a j6 végzetszeriien visszavezetédik az uralkodé véleményhez-és a hagyomdnyos sgokéshoz; va, pedig kilénbséget kell tenni-a valdésdgos (és a2 eszményi tdrsadalom -KGZ6tt, vagyis a "kSzvélemény"~4ltal kifejezett tarsadalom és azon Allapot kézt, ami felé a tar- Sadalom, mint valédi énje felé tart, de akkor szikségszerien) oda jutunk, hogy elhatdroljuk egymést61, sokkal inkdbb, mint; Durkheim szerette volna, a kényszerfséget és a scabad egyitt mikédést igy, hogy az erkélesi értékeket az dllamérdek félé helyezziik. - Vesstk fel mindjart at a kérdést, hogyan kilénbéztet- hetjiik meg a tényleges térsadalmat attél a formdét61, ami fe- 16 @ térsadalom turekszik, amilyen lenni akar? Kételezé kon- 70 i j " pormitmus uralma alatt, vagyis tébbé Vagy kevésbé tiszta tar- tetés érthetetlen. Az’ egyéh készen kapja-a hied késok"egyilttesét, és. ae ere area abban 411, hogy érizze meg, ahogyan kapt®»—BicoOnydéra térténhetnek dékos_valtozdsok a kialakftott gyakorlatban, €8 az a régi és Gj szokdés kézétt észrevehet6vé is valhat. De az eszményt ez a tdrsadalom maga migStt és nem maga elétt ldtja. Valéban, az amit a kénysteriség eléirt, az a szabdlyoknak és wéleményeknek mar, teljesen szervezett rendszere; rendszer, amelyet el kell. fogadni el kell vetni, minden vita vagy minden egyéni értelmezés USszeegyeztethetetlen lévén a kon- formizmussal. Ezzel ellentétben a differenciAlt tdrsadalmak- ban, mint amilyen a miénk is, az egyének k®zt keletkezhetnek uj) viszonyok (ezeknek minden csfr4jdt meg lehet taldini a primitiv tdrsadalmakban, kUl6nésen a technikai munka terén). A té&rsadalmunkat, alkot6, egymist sokszérosan keresztezé ren- sadalmi kényszerigég érvényestilése esetén ilyen megkillGnb&z- k -geteg csoport kérében az egyének Sokkal kevésbé a megérzendé tanok és ritusgk egyilttesében értenek egyet, mint inkabb egy "nOdszer" vary mods ze mazésdéban. Azt, amit az egyik d1lit, a tébbiek igazoljdk, azt amit az egyik tesz, & topbiek kiprébé1jak és ellenGrzik. A kisérleti magatartéa ~ lényege (akér tudomdnyos, akér technikai vagy erkSlesi), _ igy nem egy kézds hit, hanem a kéle. Ss ellen6rzési szaba- lyok. Mindenkinek szahad djitania, de)¢sak abban a mérték+ ben, amint sikeriil magdt mAsokkal. mégértetnie, és mdsokat, megértenie. Ez a seabad egylttmikédés - amely, ismerjUk el - née t#V6I van att6l, hogy minden téren a térsadalmi kényszer fé1é kerekedjéx,.bér a demokratikus térsadalmak’ eszményét ‘al- kotja, egyedill teszi.1léhété6vé a megkillSnbdtztetést a jog és . a tény kézétt, Aki "médszert" mond, valéjdban azt mondja ki, hogy vannak Atmeneti id6re megdllapitott igazsd4gok, de ktilé- nésen, hogy. marad valami, amit még meg kell taldini, és hogy a halatds fugg6vé tétetik bizonyos norm4k megfigyelésétél. Ag eszmény ‘jellegzetességeit igy lehet megévni. Ellenkezéleg, a tarsadalmi kényszerfiség é3 a killsé tekintély. lényegénez tartozik az eszményney, 6s a ténynek az azotiositdésa, amivel az eszményt: mint mér megvaldésultat fogjuk fel. ‘ Hogy. Durkheim nem akart megkiilénbiéztetést tenni a kény- sternek 68 a szabad egylittmdkSdésnek e két fdlyamat kézdtt, illetéleg, hogy csak fokozati kilénbséget ldtott ‘kéztuk, 2 bizonydra azért van, mert @ m4sodikat az els6hdz a kézbe- esé fogalmak *észrevehetetlen.sora kaposolja. Amint elsé mi- vében nagyon:taldléan kimutatja, a munkamegosztds, az. ecyé- niség kihangsdlyoz4sa,.a szabad egyllt tmixddes abban_.a Wert ék- ben gyézedelmeskednek va kételez6 konformizms fs1létt, amint a térsadalom kiterjedés nivekszik és sfirfbbé vélik. Azt a hipotézist lehet tehét fel41l{tani, ‘hogy a t&rsadalom egésze mindenréle tarsadalomban kényszert: gyakorol ‘az egyénekre, ©Z a kényszer a mi civilizéciénkban az egyilttmOkidS szolida- ritds atakjdban jelenik meg, mfg a primitiv térsadalmakban a 71kételezé konformizmusra korldtozédik. Csakhogy ez a tényleges: folyamatosség, amit egyéltaldban nem tagadunks nem zért ki ellentmonddst,az eredményekben. Meg lehet érteni, hogy a sza- bad egyllttmikédés az eszményi egyensulyi forma, amely felé a térsadalom fejlédik, amint elszakad a kStelezé konformiz- must6l: abban a mértékben, amint a hatérvonalhoz kézeledink, _a térsadalmi élet jellemzé vondsai minéségileg ktilénbéznek az eredeti jellemvonésokt61, bdr a fejlédés folyamatos.a kettS kBzdtt. é : Képzeljiik el magunknak a dolgokat pszicholégusként, hogy jobban lassuk kapesolatukat a gyermek kétféle erkiéilcsével. 4 Durkheim kevés kivételté1 eltekintve kiz4rélag a felnéttek Altal“alkotott, tarsadalmakra gondol. Ot olvasva, minden ugy torténik, mintha a csoport magasabb’ egységként minden tovdb- bi nélkill nyomést gyakorolna koruktél flggetlentil az egyének- re. Nos, képzeljink él egy térsadalmat, amelynek tagja min-~* dig kortérsai lettek volna egymdsnak, és anélkill éltek vol- na, hogy ismerjék az el6z6 nemzedékek kényszerité korldtoza- sét és a késébb kivetkez6é nemzedékek nevelését; akdrhdny szd4- gadnyi életkort is ajdndékozndnk-ezeknek az egyéneknek és | akdérmennyire is kézésséginek gondoljuk el magunkban 1élekta- nukat, ezerben lehet fogadni egy ellen, hogy schasem hozzdk ‘létre Gjbél azt a tdérsadalomtudomdényokb6l ismert szerkeze- tet, amelyet az "Ssinek" mondott tdrsadalmakbdél ismertink. Ezek az egyének felfedeznének lassanként nyelvet, logikat, tudoinanyt, erkélcstt, metafizikét, de leszdmftva a tapoga— tézdsokat, a tévedéseket, a pillanatnyi kézésségi eltévelye- gdéseket, nem lehet ldtni, mi ‘vezethetrié Sket olyan.kikristd- lyosodott eredményd térsadalmi kényszeriiség elfogaddsdhoz, mint. amilyen a-k6telezé konformizmus térsadalma. Valéban bi- — zonyftésra nem szorulé igazségnak ldtszik eléttink, hogy az elemi taérsadalmi jelenségek gySkeresen klilénbdznének attél, amilyenek jelenleg, ha a térsadalmakat mindig csak azonos kori egyének alkotték volna, nem‘ismerve egyik nemzedéknek a mésikra gyakorolt nyomésaét. A kicsinek-a nagy, a gyermek- nek a szillei irdnt érzett egyoldald tisztelete nélkil '- és ez a tisztelet annyival tartdésabb az egyéni élet folyam4n, amennyivel egyszer@ibb a tdérsadalom, amint ezt bizonyitani 1dtszik a kornak 6s'az Sregeknek a tisztelete az alacsonyabb rendi térsadalmakban - nem lehet elgondolni, hogy hogyan alakulhatott volna ki a tdérsadalmi kényszerdségnek és a kon- formizmusnak megfelel6 erkéles 6s logika. Erkélesi téren q \Valészini, hogy a szertartdsszerd kStelességek és tilalmak, az erk&lesi valészeriség, az egyénekt61 fiiggetlen felelés- ségérzés tényei nem léteznének a gyermeknek a felnétt irdn- ti tisztelete nélkiil. De tovébb lehet menni és feltételez- ni, hogy az "Gsi lelki alkat™ (mentalité printiias) legfébp jellemzé vondsait a gyermek 1élektandnak €s azon kényszer hat4sainak egyestilésébé1 léhet maeserich Sit amelyet. az Seyes nemzedék oroltak egymésra; az 6si lelki alkata fey a arene te nyszernek visszaver6édése. a gyermeki gon- 72 dolkoddsméd kizegében. Ezzel szemben a szabad egyilttmikudés- ben 6s az egyéniség szerinti differencidldddson alapulé ci- vilizdéciénkban a gyermek egocentrikus gondolkoddsmédja m4r igen kevéesé jéts: Secenet eTenyeges tarsacalmi jelens ségekben, hacsak nem azokban, amelyek - amint Durkheim kife- jezi - mdr tulé1lték sajdt magukat, vagy amelyek "az adott tdrsadalmi Allapottal szemben elmarad4st" jeleznek.X A tu- domaényok fejlédése, az ipar nagyardnyt kibontakozdsa, a gaz- daségi munka megoszldsa, az ésszer erk8lcs, a demokratikus eszmék valéban mindmegannyi olyan vivmdnyként jelennek meg, mint amelyeknek semmi kapesolatuk nincs az egyes nemzedé- keknek egymdésra gyakorolt kényszerit6 hatdsdval és ecyene- sen egy életkort6l, filggetlen szabad egyiittmdkSdés gytim8lcsei. Réviden, a lélektani szempontjdbél a térsadalmi kény- szert tgy lehet tekinteni, mint amely_részben § felngrtnek a prermekre. syakorals kényszerit6é korldétozds4b61 ered, 6s en- nek kOvetkeztében a gyermeki gonddlkodas i nn- tartja (ha igaz az, amit VI@spaTédasaink folyamén léttunk, hogy a felnStt kényszer valéban nem elég a gyermek tényleges “szocializéldséhoz", hanem inkdbb fokozottan kiemeli a ra annyira jellemzé ego¢entrizmust). A szabad egyilttmikédés mésfel6l1 azon lényeges tars sz a ént jelenik meg, amely.a gyermeki jelenségek kikilsztbblésére térekszik. Vilégosan latszik ebb61, hogy a szabai Mikédés - bar azt az eszményiegyensilyi form&t alkotja, amely felé a kény- szer is halad abban a mértékben, amint a tarsadalmi fejlddés felszabaditja a fiatal nemzedékeket - minéségileg ellentétes eredményekhez vezet. Vildgosan ldtszik az is, hogy ha Durk- heimmel egyiitt kUlinbséget akarunk tenni a dolgoknak kézvé- lemény szerinti megitélése és a kritikai értelmi felfogds, a szokés uralma és az erkSlcsi normdk érvényesiilése kézitt, akkor €61énken kifejezésre kell juttatni azt a kiillinbséget is, amely megvan egy olyan taérsadalmi folyamat k8zétt, mint a meglevét egyszerfen szentesit6 kényszer, és azon térsadalmi folyamat k6zétt, amelyet szabad egylittmikSdésnek neveziink, és amely lényegénél fogva méds¢ert {r el6, lehetOvé teszi ezzel a jognak a valdsdggal szembeni érvényre juttatasat. Attérhettink most Durkheim tulajdonképpeni erkdlcsi szo- clolégidjdnak vizsgdlatdra. Itt két szakaszt kell elhatérol- ni egymdst61: a kitelessépnek vagy az erkélesi elkbtelezett- ségnek az elméletét 2s a dhak-vagi_a_tudat “SUT onemnis mak elméletét. A kételességet illetden csak csatlakozhatun| “Eet természetesen, nem azért, mondjuk, hogy visszatérjink a lélektannak egy tdrsadalomtudomaény elétti szakasadhoz, ha- nem egyszegfen, mert kivénatos, hogy a térsadalomtudomény altal vaézolt keretek kizt a 1lélektani elemzés ismét megkap- ja_a maga helyét: jelenleg sokkal ink&bb pdérhuzamosség, mint ellentét 411 fenn a térsadalomtudoményi és a lélektani kuta- tasok kbzbtt. rf 73