2013. október 12., 13., szombat–vasárnap
com KILÁTÓ 13
SZERKESZTI: KONTRA FERENC LII. évfolyam, 41. szám
Weöres Sándor a Topolyai
Művésztelepen
A
magyar irodalom nagy alakjainak sorában ott van Weöres
Sándor is, a 20. századi magyar líra egyik jelentős alakja.
Születésének százéves évfordulójáról nemrégiben emléke-
zett az irodalombarátok hatalmas tábora, köztük olvasói: kicsinyek
– hiszen a magyar gyerekek már az óvodáskorban találkoznak
verseivel – és felnőttek. Könyvtárat kitevő kötetek foglalkoz-
nak életével, gazdag és sokrétű munkásságának feltárásával,
megismertetésével.
A Nyugat harmadik nemzedékének tagja, aki Ady, Babits és
Kosztolányi tanítványának vallja magát. Később a névsort bőví-
tette. Nádor Tamásnak 1980 augusztusában adott interjújában1
tovább sorjáznak az újabb nevek: Füst Milán, Bartók Béla, Fülep
Lajos, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor, Po Csü-ji, Dzsajadéva,
Dante, Shakespeare, Hölderlin, Góngora, Mallarmé…. Műveket
is említ: Gilgames eposz, Lao-ce műve (Tao te king – Az Út és
Erény könyve). Az interjúban kitér a képzőművészetre is, aminek
egész életében meghatározó szerepe volt.
Erről győződhettünk meg akkor is, amikor 1967-ben a Topo-
lyai Művésztelepen tartózkodott Károlyi Amyval, a feleségével,
és a nála öt évvel idősebb Illés Árpád festőművésszel. Kettejük
szoros barátsága akkor már évtizedekre nyúlt vissza. Illés több
kötetét tervezte és illusztrálta, Weöres pedig néhány alkalommal
megnyitotta és méltatta kiállítását.
A Topolyai Művésztelep szinte kezdettől fogva, fennállásá-
nak kényszerű megszűnéséig olyan vendégkönyve(ke)t vezetett,
amely(ek)be a művésztelep nyári és téli táborozására meghívot-
tak, festők, írók, költők, színészek stb. rajtoltak, írtak. Ezek a
vendégkönyvek különösen fontos kordokumentumok, jelentős
eszmei értékük van, hiszen szinte mindenki, aki megfordult a
művésztelepen, valamilyen formában otthagyta kézjegyét. Weöres
Sándor, Károlyi Amy és Illés Árpád is.
Negyvenöt évvel ezelőtt, 1968-ban a nyári táborozást július-
tól2 tartották. Akik részt vettek: Ács József, Benes József, Mihajlo
n SZABÓ JÓZSEF
Dejanović, Božidar Džmerković, Faragó Endre, Milan Konjović,
Bogomil Karlavaris, Aleksandar Luković, Petar Mojak, Branislav
Makeš, Maurits Ferenc, Petrik Pál, Zoran Petro-
vić, Radmila Radojević, Szilágyi László, Dragos-
lav Stojanović-Sip, Tomislav Šebeković, Stojan
Trumić, Torok Sándor, Zahariás Aladár és Zsáki
István. Weöresék augusztus első felét töltötték a
művésztelepen, ahol a bőséges vacsorát követően
jó bor mellett mindig jó volt a hangulat, hosszú,
késő éjszakába nyúló, hasznos és érdekes beszél-
getések folytak. Művészetről és irodalomról, de
az élet más területének kérdéseiről is. Azt hihet-
nők, hogy reggel későn ébredtek a vendégek.
Ellenkezőleg. Voltak festők, akik már a kiadós
reggeli előtt előkészítették szükséges kellékei-
ket, hogy majd helyben vagy a környék előzetes
becserkészését követően a kiszemelt/kiválasztott
helyre menjenek, s ebédidőig fessenek. A regge-
li, az ebéd és a vacsora mindig bőséges és ízletes
volt. Weöres Sándor utal is erre a vendégkönyvbe
beírt soraival:
BÖZSI Néni szárnya alatt
nő, hízik a sisera-had.
Tálon csirke, tyúk, sütemény
ebből lesz kép és költemény.
S ami soknak nagyon ízlik
ki nem fogy a bor, a rizling.
Bizonyítja ezt sok Vándor
Először is WEÖRES SÁNDOR
S nem kevéssé fontos ami-
ért hálás KÁROLYI AMY.
A topolyai vendéglátók igyekeztek valami-
lyen programot szervezni Weöres
Sándoréknak. Megfordultak a
Forum topolyai könyvkereske-
désben, a könyvtárban, jártak az
1965-ben megnyílt gimnáziumban,
de a város különböző helyein felkeresték a jelen-
tősebb képzőművészeti alkotásokat, köztük első-
sorban a középületeken elhelyezett mozaikokat,
falfestményeket.
Egy évvel a művésztelep létrehozása után,
1954-ben már tanácskozást tartottak az építészet
és a képzőművészet lehetséges egységes kapcso-
latáról, szintéziséről, amit úgy fogalmaztak meg,
meg, hogy,,képtárváros – városi képtár helyett”.3
Ez képezte sokáig alapját a város arculata kialakítá-
sának. Ács József volt az úttörő. 1955-ben ő festette
meg első faldekorációját a Csáki Lajos Általános
Iskola tornatermében. Őt követték Kosta Đorđević,
Miloš Bajić, Miloš Gvozdenović, Zoran Petrović,
Dragoslav Stojanović-Sip, Sáfrány Imre, Togyerás
József, Zsáki István. Mozaikokon vagy faliképeken
dolgoztak, nemcsak Topolyán, valamint a község
egyes településein, hanem a kishegyesi község-
ben is. A megfogalmazott elképzelést jogi formába
öntötték, törvényesítették, Topolya község alapsza-
bályába beiktatták: ,,Középületek emelése esetei-
ben: közigazgatási, igazságszolgáltatási, társadalmi,
közművelődési és más építmények létesítése alkal-
mával a község területén, a beruházók kötelesek
a ráfordítás költségeiben eszközöket biztosítani a
községi képviselő-testület előírásai szerint az épüle-
tek meghatározott felületeinek képzőművészeti
megmunkálására, az építészet és a képzőművésze-
tek szintézise szellemében, az általános esztétikai
követelmények teljesítése érdekében.”4
kilato@magyarszo.
Weöres Sándorék rendkívül jól érezték magukat a népes
társaságban. Erre utalnak a vendégkönyvbe bejegyzett soraik
és rajzaik, valamint – hazautazásuk után – Szlivka Lászlónak,5 a
művésztelep akkori vezetőjének írt néhány sor is:
1968. aug. 13.
Kedves Szlivka Laci,
köszönjük a szép napokat és gazdag élményeket a topo-
lyai művésztelepen és környékén. Sajnálom, hogy csak írásban
tudok elköszönni Tőled, abban a reményben, hogy Budapesten
találkozunk.
Hálás barátsággal ölel
Weöres Sándor
Alatta Károlyi Amy bejegyzése:
Kedves László a viszontlátásig szeretettel, hálával gondol
Magára, Magukra Károlyi Amy
Ekkor egy délelőtt alkalmam volt Milan Konjovićot alkotás
közben látni. Az épület keleti falának ablakai alá támasztott több,
bekeretezett vásznat, majd felsorakoztatta a különböző színű festé-
keket, mindegyikben egy-egy ecsettel. Amikor például a piros szín
mellett döntött, végigment a vásznak előtt, s mindegyikre ráken-
te. Ezt tette a többi festékekkel is. Valójában több képet festett
egy időben, de mindegyiknek más-más volt a témája. Nyilván
már úgy fogott munkához, hogy önmagában előre ,,kész volt”
egy-egy festmény, csupán annak ,,áthelyezését”, vászonra helye-
zését végezte el. Ezzel szemben voltak művészek, akik napokig
toporogtak festőállványuk előtt, mire a színek, az ecsetvonások,
valamint tudatos kézmozdulataik összehangoltsága nyomán a
vászonra került a látott, de önmagukban transzformált téma,
s az elkészült alkotás jobb vagy a bal alsó sarkába odaírhatták
szignójukat.
A Topolyai Művésztelep „végelgyengülése” az 1990-es évek
elején, a háborús időszakban kezdődött, és gyors lefolyású volt.
A meghívott művészek helyett menekülteket szállásoltak el az
épületben. Attól kezdve hagyományos értelemben a művészte-
lepi munka, annak hangulata megszűnt, a következő évek során
már nem az volt, mint fénykorában. Az egykori tanyaépület, amit
bővítéssel átalakítottak és bővítettek, idővel teljesen lepusztult.
A 162. szakasz még ezt megelőzően kikopott a község többször
módosított vagy ,,új időknek új dalaival” megfogalmazott és
elfogadott alapszabályából.
1 Nádor Tamás: Weöres Sándor. In: Múzsák és mesterek. Párbeszéd művé-
szekkel. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1984. 344–346.
2 A művésztelep szabályzatába beiktatták, hogy a nyári táborozás július 15-
től szeptember 1-ig, vagy augusztus 1-től szeptember 15-ig tart, 35–40
résztvevővel. A szóban forgó évben júliustól érkeztek a meghívottak.
3 Dévics Imre A bácstopolyai művésztelep című monográfiájában a megfo-
galmazást Nagy Józsefnek tulajdonítja. Lásd Szintézis c. alatt. 5.
4 Bácstopolya község Statútuma. 162. szakasz. 51.
5 A művésztelep munkáját megalakulásától, 1953-tól kezdve 1960-ig Dévics
Imre (1922–1971) irányította, ekkor Ipacs József (1927–2009) vette át,
akinek helyébe 1963-tól Szlivka László (1931–2005) lépett. Tragikus halá-
láig végezte a teendőket. Ádor Pál (1928–2009) már nehéz időszakban
próbálta menteni a helyzetet, de a kilencvenes években, a zilált társadalmi
helyzetben nem sok sikerrel. A Topolyai Művésztelep megalakulásának és
fennállásának 50. évfordulójára nem is került sor. Bela Duranci szabadkai
művészettörténész tartott csak egy, azóta is emlékezetes összefoglalót. Az
egykori gazdag és sokrétű képzőművészeti életet a ,,jogutód”, Zsáki István
erőfeszítésével, az Art Gallery igyekszik betölteni.
14 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com
A végzet asszonya
M
agam sem tudom, helyes döntés volt-e megfogadni a teme-
tőcsősz tanácsát. Kicsit féltékenyen nézem azokat az asszo-
nyokat, akik délutánonként kijönnek a temetőbe, tisztára
súrolják a kettős síremléket, elégedetten zsebkendőjükbe köpnek és
megsikálják megboldogult férjük és saját fényképüket a márvány-
tömbön. Amikor végigsétálok a sírok közt, mindig halkan összesúg-
nak a hátam mögött. Nem tudom, megvetésből vagy irigységből
teszik-e. Bármit gondoljanak is rólam, azt senki sem mondhatja,
hogy nem adtam meg szegény megboldogult férjeimnek a kellő
tiszteletet. Mindegyikőjüket őszintén megsirattam, és mindegyiket
becsületesen egy évig gyászoltam. Amíg nem vetettem le a feketét,
addig másik férfit nem engedtem magamhoz közel, noha lett volna
rá alkalom bőven. A férfiak többségének felcsigázza a képzeletét az
a komor öltözet, mintha titokban mind apácákról ábrándoznának.
Juli barátnőm többször meg is feddett merevségemért. Akkor vagy,
ha szeretnek, mondta.
*
A húszat sem töltöttem még be, amikor férjhez mentem Bodó
Mórhoz. Talpraesett fiatalembernek ismerte mindenki a faluban,
már iskolás korában felhívta magára a figyelmet ezermesterségével,
sokszor eldicsekedett vele, hogy műszaki órákon még a tanár néptárs
is tátott szájjal figyelte ügyeskedéseit. Nem volt olyan motorszerkezet
vagy árammal működő szerkentyű, amit ne tudott volna megsze-
relni. Mások kiselejtezett dolgaiból hihetetlenebbnél hihetetlenebb
gépeket tákolt össze. Legénykorában saját gyártmányú motorokkal
száguldozott a nagyutcán.
Motoros felvonulások alkalmával elcsodálkozom ezeken a gazdag
fiúkon, amikor szüleiktől kapott csillogó járgányaikkal elsuhannak
mellettem. Alig hallani őket! Bezzeg Mórikám chopperjeit nem lehe-
tett nem észrevenni! Mennydörgött, ahogy elhaladt. Sose felejtem
el, amikor először felültem mögéje, és kettesben végigsüvítettünk a
falun. Az emberek tátott szájjal bámultak bennünket. Ha jól emlék-
szem, a szüzességemet is azon a kétkerekűn veszítettem el, és már
a következőn leendő férjem megkérte a kezemet. Juli rettentően
féltékeny volt rám, én pedig nagyon boldog voltam.
A különféle gépszerkezetek, különösen a motorok iránti láz
nálunk a boldogító igen után sem enyhült. Mór minden évben
már újév táján bütykölni kezdte a mások által kidobott motoral-
katrészeket és a bolhapiacokon összevásárolt kütyüket, hogy május
elsejére vadonatúj csodaparipával röpülhessünk a szokásos Tisza-
parti táborhelyre.
Rendkívüli ügyessége okozta a vesztét is. A bojler már napok
óta gyengén melegítette a vizet, fogta hát, és szétszedte. Hiába
mondtam neki, hogy hívjunk villanyszerelőt, hallani sem akart róla.
Bodó Mór házában semmiféle mesterre nincs szükség, mondta a
fáziskeresővel a bojlerben kotnyeleskedve. Ráhagytam, mi mást
tehettem, világéletében keményfejű volt, kimentem a dolgomra.
Nem sokra rá egy nagy durranásra rohantam be. Mozdulatlanul
feküdt a fürdőszobában, egész teste füstölt, legalábbis nekem így
rémlik. Másnap eltemettük, de még fel sem ocsúdtam a gyászszer-
tartás megrázkódtatásaitól, amikor értesítettek, hogy kopogtatni
hallották a föld alól. Biciklire pattantam, és a sírkertbe siettem.
Kihantoltuk, de már késő volt.
Az orvos magyarázata szerint az áramütéstől Mórikám csak tetsz-
halott volt, miután eltemettük, a föld kihúzta belőle az elektromos-
ságot, és feléledt, de mivel a koporsóban csakhamar elfogyott az
oxigén, megfulladt, és végérvényesen meghalt. Szólni sem tudtam
a fájdalomtól. Komolyan azt hittem, nem élem túl. A legőszintébb
szándékkal kerestem föl Pityukát, hogy készíttetek magunknak
egy kettős síremléket, volt valamennyi megtakarított pénzünk, de
az öreg Dudás szavai szöget ütöttek a fejemben. Meglátott a kőfa-
ragóval tárgyalni, félbeszakította a sírboltok takarítását, félrehívott,
és kíméletlenül ledorongolt. Elevenen akarod eltemettetni magad?!
Ezt kiabálta, majd azt mondta, vegyek inkább azon a pénzen néhány
új ruhát, és keressek magamnak új férjet.
* hiányosságait. Rendszeresen jártunk színházba, előkelő éttermek-
Jójárt Józsiról homályos emlékeim maradtak nagylánykorom-
ból. Néhány barátjával mindig ugyanazon a helyen ültek a Füstös-
ben, és egész álló este szó nélkül iddogáltak. Rég elfelejtettem már
valamennyiüket, amikor egy nap Juli megkérdezte, mit gondolok
Józsiról. Nem gondoltam semmit, azt sem tudtam, kiről beszél.
Mór kettős halála után hónapokon át teljesen magam alatt voltam.
Mi bajod lenne mellette? Van háza, munkahelye, sőt még kocsija
is. Esténként nem lennél egyedül. Tutyimutyi? Honnan tudod?!
Van úgy, hogy a látszat csal, nem mindig az a keményfiú, aki azt
hiteti el magáról.
Egy idő után azon kaptam magam, hogy mindinkább foglalkoz-
tat barátnőm fölvetése. Ha netán összefutottam Józsival az utcán,
mindig alaposan szemügyre vettem, amikor pedig a malomboltban
egymás mellé kerültünk a tésztafélék és az édességek közt, fülig érő
mosollyal köszöntöttem. Elalvás előtt egyre ritkábban sírdogáltam
Mórikám után, s egyre többet gondoltam Józsi hatalmas kőműves-
tenyereire. Elképzeltem, ahogyan átölel, szőrös melléhez szorít, majd
erősen fenekembe markol velük. Napról napra jobban és jobban
beleszerelmesedtem ábrándjaimba. Alig vártam már azt a napot,
amikor levethetem a fekete gyászviseletet. A ritkára állított rolón
keresztül kilestem, mikor megy befizetni a lottót, utána siettem, és
megkértem, segítsen kitölteni a szelvényt. Kezdő vagyok még, de
ha nem játszik az ember, akkor nem is nyerhet…
A következő vasárnap kettesben mentünk moziba. A hátsó sorban
foglaltunk helyet, és kézen fogva izgultuk végig a vadnyugati hősök
n SÁNDOR ZOLTÁN
leszámolását egymással. Besír cukrászdájában később egy-egy baklá-
va mellett megbeszéltük, hogy a szájharmonikás idegen és a birto-
kához körömszakadtáig ragaszkodó özvegyasszony voltak a film
legérdekesebb szereplői. Habár hét évvel idősebb volt nálam, túl a
harmincon, édesanyját mégis szörnyen zavarta, hogy fia nem egy
hajadont, hanem egy özvegyet készül elvenni. Szerencse, hogy nincs
gyereked, különben megakadályoznám az esküvőtöket! Ezt leendő
anyósom mondta a szemembe.
Gyorsan kiderült, hogy a látszat nem mindig csal. Józsi egyetlen
téren volt képes érzelmek kifejezésére: focinézés közben. A spanyol-
országi világbajnokság alatt szó szerint belebetegedett abba, hogy
Amy Vyollon festménye
a satnya olaszok egy szerencsés napnak köszönhetően kiejtették
minden idők legjobb brazil válogatottját, és aztán még világelsők
is lettek. Nincs igazság a földön!
Ugyanezt mondta anyósom is, amikor egy évvel később egy
munkahelyi baleset során Józsi az állásról a halálba zuhant, nekem
pedig vállalata tetemes pénzt fizetett fájdalomdíj gyanánt. Világra
hoztam, felneveltem, óvtam, dédelgettem, hogy végül egy riherongy
élvezze a szerencsétlenségét, legalább, ha szült volna neki egy gyere-
ket! Éveken át ezt mesélte mindenfelé a faluban, akkor is, amikor
már másoknál voltam férjnél. Meg azt, hogy miattam veszítette el
egyszülött fiát, merthogy folyton folyatok, mint egy tehén, és Józsi-
kája éjjelenként nem tudott aludni tőlem!
* ha van hozzá kedvem, másnap megmutatja a vidék legszebb helyét.
Bőrig ázva vacogtam a városi buszmegállóban, és gondolataim-
ba mélyedve néztem ki a fejemből, amikor egy vadonatúj gépkocsi
állt meg előttem. Nem ismertem meg azonnal a faluban mindig
mély tisztelettel emlegetett Virág Bandit, előtte sohasem váltottunk
egyetlen szót sem egymással, csak amikor letekerte az ablaküveget
és kiszólt, akkor esett le, hogy miattam vesztegel ott az a mesés
automobil. Hazafelé? Bólintottam, összecsuktam az esernyőmet és
beültem a bőrhuzatos ülésre.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy enyhén kopaszodó és poca-
kosodó ügyvédről álmodoztam volna magányosan töltött éjsza-
kákon, de Andris előzékenysége és bölcsessége kárpótolta férfiúi
ben vacsoráztunk, fényűző fogadásokon vettünk részt. Teljesen új
világ tárult ki előttem, néhány hónappal később habozás nélkül
vágtam rá az igent a római kirándulásra, ahonnan már jegyesek-
ként tértünk haza.
Életem legszebb évében a tengerpartra jártunk nyaralni, a
hegyekbe feltöltődni, Triesztbe vásárolni. Csodálatos volt. Majd
hirtelen vége szakadt mindennek. Férjem egyre több időt töltött
ügyvédi irodájában és a bírósági tárgyalótermekben, kissé le is
fogyott. Többször felróttam neki, hogy elhanyagol, mire mindig
csak szomorúan végigmért azzal az idegesítően kimért ábrázatá-
val, ami annyira lenyűgözte a bírákat és a nyugdíjas ülnököket,
elmosolyodott, és háziköntösének zsebébe süllyesztve kezét, annyit
mondott: értetek teszem.
Távollétében egymásra voltunk utalva kamaszodó fiaival. Esküvő
előtt kissé izgultam amiatt, vajon hogyan fogadnak majd az ikrek,
de Andris megnyugtatott, hogy rendes gyerekek, nem kell tartanom
tőlük. Nem is tartottam, bár tudtam, hogy a kulcslyukon keresztül
bámulnak utánam a fürdőszobába. Kezdetben mindig a kilincs-
re akasztottam levetett bugyimat, egy nap azonban megfordult a
fejemben, hogy egyáltalán nem baj, ha tizenéves srácok érdemesnek
találnak megbámulni egy harmincéves asszonyt, szabadon hagytam
hát a kukkollót, legközelebb pedig kiszóltam, hogy elfelejtettem
magammal vinni tiszta törülközőt, adjanak már be egyet.
Hármasban eltöltött boldog perceinknek Andris halála vetett
véget. Szótlanul álltunk a koporsó körül, s azon töprengtünk, hogy
2013. október 12., 13., szombat–vasárnap
nem vettük észre az utolsó leheletéig dolgozó ember évekig folyta-
tott harcát a gyilkos kórral. Hasonlóan hallgattunk akkor is, amikor
a hagyatéki tárgyaláson a bíró megmondta, mennyit örököltünk.
Elszégyelltem magam, égető bűntudat mardosott, s arra gondol-
tam, hogy lemondok az örökségemről, de Juli lebeszélt erről az
őrültségről. Könnyebb egy halom pénzzel búslakodni és ostorozni
magad, mint pénz nélkül, mondta.
A temetés után a fiúk elköltöztek édesanyjukhoz Németországba.
Azóta nem találkoztunk, de hallottam, hogy mindkettejükből sikeres
nőgyógyász lett, amit egy kicsit a saját érdememnek is tartok. Kará-
csonyra és húsvétra szoktam tőlük kapni képeslapot. Mindig úgy
szólítanak: Drága Mostohánknak! Nagyon büszke vagyok rájuk.
*
A pálmafákkal szegélyezett korzón sétálva kisebb embercsoportra
lettem figyelmes a hullámzó tenger partján. Kíváncsian odamentem
hozzájuk. Egy magas, szikár festőművészt álltak körül. A férfi ügyes
ecsetvonásokkal gyönyörűséges naplementét festett az állványra
kifeszített vászonra, közben fel-felpillantva sötét napszemüvege
mögül, lelkesen szónokolt.
Mindenfelé saját álomvilágukba menekült, magányos embere-
ket látni! Honnan érkeznek? Kihez tartoznak? Hová tartanak? Ezt
senki nem tudja, csak azt, hogy mind egyedül vannak és sokszor
bánatosak. Én mondom nektek: csak szeretetre van szükségünk. A
kitalált értékekkel ellentétben a szeretetet nem lehet megvásárolni,
örökölni vagy tanulással gyarapítani. A szeretet nem finomkodik,
nem ígérget, nem alkudozik. A szeretet nem szül különbségeket,
és nem kér önmagáért cserébe szeretetet.
Tetszett, amiket mondott, mondtam neki, miután a többiek szét-
széledtek. Amióta elhunyt a férjem, én is nagyon egyedül vagyok.
Felszerelését csomagolva végignézett rajtam, és felajánlotta, hogy
Kár lett volna kihagyni. Az idillikus magaslatról gyönyörű kilátás
tárult elénk, a tenger az éggel ölelkezett, körülöttünk százéves olaj-
fák tündököltek, hason feküdtünk a fűben, tetszik, kérdezte Viktor,
bólintottam, ő pedig lenge szoknyám alá nyúlt.
Szeretném túlkiabálni a hamis politikusok hazug próféciáit,
lerombolni a kóros társadalom által állított korlátokat az emberek
közt, magyarázta nagyot szíva cigarettájából. Az embernek önma-
gában kell elmélyednie, nem pedig a világ hívságában. Ha az ember
teljesnek érzi magát, sohasem ölt fel semmiféle egyenruhát, és nem
válik konformistává. Én pontosan emlékszem minden helyre, ahol
életem során megfordultam, minden emberre, aki egyszer is rám
mosolygott életemben. Ez az én gazdagságom…
Tényleg nem volt neki többje. Erre már szerény esküvőnk
után jöttem rá, miután beköltözött hozzám. Juli, amint meglátta,
megmondta, hogy ez egy csóró senkiházi, minek hoztam ide, hagy-
jam a fenébe, mert csak kihasznál. Híres művész, fogtam pártját, de
gyorsan kiderült, hogy alkotásaiból aligha tudunk megélni. Másfél
év alatt feléltük összes megtakarított pénzemet, a bankba helyezett
márkám meg az ördögé lett.
A nagy infláció idején sokszor megesett, hogy éheztünk. Rákény-
szerültem Szegedről élelmiszert csempészni, ha enni akartam.
Többen is fuvaroztak akkoriban a határon át. Viktor nem jött velem,
nehogy a határon lekapcsolják és elvigyék a háborúba. Egész nap
otthon ült, és festett. Egy téli estén arra értem haza, hogy mozdu-
latlanul fekszik a nappaliban. Asztmapumpája a szőnyegen hevert,
megmeredt kezében félig kicsomagolt fecskendőt szorongatott.
Képeit eladtam a hazalátogató külföldi vendégmunkásoknak,
szépen kerestem rajtuk, csak egyet hagytam magamnak, azt a naple-
mentét a tengeren, amit akkor készített, amikor megismerkedtünk.
A konyhában akasztottam ki a falitányérok közé, hogy mindig szem
előtt legyen.
*
Szép volt az a világ, amelyről Viktor áradozott, de attól tartok,
hogy vele együtt mindörökre meghalt. S mivel az álmokat és a szép
szavakat nem lehet kenyérre kenni, folytattam a csencselést. Hama-
rosan annyira beindult az üzlet, hogy vettem egy használt kocsit,
2013. október 12., 13., szombat–vasárnap
és önállósodtam. Rövidesen annyi kuncsaftom lett, hogy piacra
se kellett járnom, otthonról eladtam mindent. Hetente többször
fordultam, minden vámost ismertem már. Ha nem volt elég a mély
dekoltázs, mindig akadt alatta egy tíz- vagy húszmárkás.
Nem panaszkodhatom, hogy sok időm maradt volna a szomor-
kodásra, de esténként sokszor tágasnak bizonyult az ágy egyma-
gamnak. Talán éppen emiatt engedtem bele olyan gyorsan Bika
Pistát, a hentest. Egy este beugrott megnézni, hoztam-e véletlenül
a magyaroktól műbelet, megittunk egy-két kupicával, aztán addig
erre, addig arra, hogy végül a hálószobában kötöttünk ki. Negyven
fölött az ember már nem igényli a hosszantartó romantikázást.
Pista a tettek embere volt, nem sokat beszélt, kivéve, ha egy kicsit
becsiccsentett, olyankor azonban mindig trágár vicceket mesélt,
amelyeken harsányan nevetett. Akárcsak mögöttem, mögötte is
több házasság volt már, azzal a különbséggel, hogy egykori férje-
immel ellentétben előző feleségei éltek és virultak, ketten közülük
közös gyerekeiket nevelték, mindez azonban egyáltalán nem szegte
kedvünket egy újabb frigytől.
Amikor megtudta, mire készülünk, Juli szégyenlősen mesélte
el, hogy idestova húsz évvel azelőtt neki is volt egy röpke kaland-
ja Pistával. Az anyósáék három disznót vágtak, és hogy győzzék a
munkát, felbérelték Pistát segítség gyanánt. Egész nap kerülgették
egymást, már sötétedni kezdett, amikor Juli lement a kertvégére
kimosni a belet. Alighogy a dudvarakás fölé hajolva az elsőt fölfújta,
hirtelen mögötte támadt a böllér. Szó nélkül felhajtotta a ruháját,
letolta a bugyiját, és durr bele! Három percig sem tartott az egész,
emlékezett vissza Juli, de micsoda három perc volt, mondta, és
halkan felsóhajtott.
Pista állandóan kanos volt. Ha éppen nem a kolbászbelet tömte
hússal, akkor engem döfködött. A leghihetetlenebb helyeken jött
rá a kefélhetnék. Megtörtént, hogy a garázsban, a friss húsra fekte-
tett föl. Miután odaköltöztem hozzá, felajánlottam, hogy vágjunk
néha eladásra, a vágóhíd, ahol addig dolgozott, csődbe ment, és a
magyarországi áruval együtt árulhatnánk a friss májast és töpörtyűt,
sonkát, kolbászt, szalonnát, hurkát, svartlit és a többi finomságot.
Évekig virágzott a biznisz.
Az a nap is úgy kezdődött, mint sok korábbi. Szétszedtük a disz-
nót, megebédeltünk, még csak a zsír maradt kisütni, amikor apjuk,
így hívtam, egyszerűen csak lefordult a székről. Az orvos azt mondta,
szívroham. Egy másodpercig sem tartott. Szegény, fel sem fogta, mi
érte. Még ma is tisztán látom magam előtt a jelenetet: a sült disznó-
véren legyek röpködnek, az átvonuló bombázók hatalmas konden-
zcsíkot húznak az égbolton, Bika Pista pedig mozdulatlanul fekszik
az asztal alatt, jobbjával ágyékát markolja.
* idejében is anakronisztikus dzsentri
Kelemen Matyit az iskola előtti tüntetésen láttam újra. Említette
valaki, hogy visszatért, de addig még nem találkoztam vele. Éppen
a patikába indultam valami soványító szerért, de a tüzes beszéd a
diktátor végnapjairól, és a tömeg üdvrivalgása odavonzott egy kicsit
leskelődni. Kezét csókolom, mondta, és csakugyan megcsókolta a
kezem. Alig ismertem meg. Egyszerű fehér pólójához és farmeré-
hez lezser bársonyzakót viselt, sugárzott belőle a fiatalos lendület,
holott néhány évvel idősebb volt nálam.
Már legény korában kitűnt közülünk, mintha egyáltalán nem
idevalósi lenne. Különösen öltözködött, és még furcsább dolgok-
ról beszélt, írókról meg filozófusokról szövegelt folyton, annyira
elérhetetlennek tűnt mindnyájunk számára. Az egyetem elvégzé-
se után újságíróként dolgozott Újvidéken, a háború kitörésekor
pedig Magyarországra költözött. Abban a forrongós időszakban
immár magyar állampolgárként jött haza tudósítani ottani lapok-
nak. Elhatározásához bizonyára az is hozzájárult, hogy nem sokkal
azelőtt vált el.
Neked jót tesznek az évek, mondta, ami imponált, bár tudtam,
hogy távol áll az igazságtól, akkora voltam, mint egy bálna. Nem
mennék el vele másnap Belgrádba? Nagy demonstráció készül, ha
minden rendben megy, végre nekünk is felvirrad, kár lenne kihagyni
ezt a történelmi pillanatot. Miért ne, gondoltam, így lettem közvet-
len szemtanúja a parlament felgyújtásának, és közelről láthattam,
amikor egy kotrógép behatolt a televízió székházába.
Matyi hetekig lázban égett. Álló nap az újságokat olvasta, a rádi-
ót hallgatta, a tévét bámulta, meg írta végtelen cikkeit. Esténként
meglátogatott és borozgatás közben részletesen átmesélte a fejlemé-
nyeket. Olyan volt, mint egy borzasztóan hosszú híradó, valahogy
azért magával ragadott a lelkesedése. Hamarosan mi is Európa
része leszünk, mondta örömmel, s bár úgy tudtam, hogy mindig
oda tartoztunk, nem szóltam semmit, hagytam, hogy az újságírói
hév, a bor és rúzsozott ajkaim megtegyék a kellő hatást.
Az új kormány megalakulásakor kérte meg a kezem. Felhagy-
hatok a megalázó csempészettel, mondta, ő jó keres. Tetszett, hogy
igyekszik gondoskodni rólam, de bevallom, sohasem éreztem leala-
csonyítónak a csencselést, és egy idő után hiányozni kezdtek a vele
járó izgalmak. Igaz, a maga módján Matyi igyekezett a kedvemben
járni. A Balaton partjára vitt nászútra, ötvenedik születésnapom-
ra pedig előkelő zsúrt szervezett a Kalászban. Amikor kikísértem,
Juli a fülembe súgta, reméli, tudom, hogy nagyon szerencsés nő
vagyok.
Nem panaszkodom, Matyi mindig rendkívül figyelmes volt
hozzám, de azt hiszem, hogy a hivatása sokkal fontosabb volt neki
nálam. Szakmai megszállottsága lett a végzete is. Amint meghal-
lotta, hogy lelőtték a miniszterelnököt, autóba ült, és száguldott a
fővárosba. Biztos útközben is a fejleményeket hallgatta a rádióban,
azért nem vette észre azt a kurva nagy fát. Az adott helyen készít-
tetettem egy kis emléktáblát az arcképével, hogy mindenki, aki ott
halad el, láthassa, milyen szép férfi volt.
* cet, és mindazt, amit csak ő láttathat igazán tatlan igazságot elsajátíthattuk mindjárt
Matyi halála után nem hittem volna, hogy még egyszer férjhez
megyek, az pedig, hogy egy nálam majd’ tíz évvel fiatalabb legény-
ember vesz el, álmaimban sem fordult meg a fejemben. Közös
kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 15
ismerősök mutattak be egymásnak bennünket Makai Antival. Nem rajtam, mintha ott sem lennék. A legszörnyűbb, hogy amikor nagy
tartozott a jóképű férfiak közé, alacsony, tömzsi teremtés volt, de nem ritkán megszólalt, még rosszabb volt! Határtalanul untattak a szavai,
ivott, nem dohányzott, mérnökként jól keresett, és ami még fontos, és irtózatosan idegesített egérhangja. Juli hétről hétre türelme-
jobb lesz vele együtt megöregedni, mint egyedül, gondoltam. sen végighallgatta panaszaimat, de semmit sem tudott hozzájuk
Nemes egyszerűséggel szólva Anti egy számítógépes zseni volt. fűzni.
Megismerkedésünket követően egészen az esküvőnkig, meg még egy Öt évig éltem ebben a pokolban, és akkor, mintha csak imáim
kicsit azután is, teljesen elbűvölt borotvaéles agya. Olyan számtani meghallgatást nyertek volna, Anti munkahelyéről telefonáltak,
műveleteket, amelyeket én el sem tudtam volna kezdeni, pillanatok hogy szörnyű tragédia történt: a férjem étkezés közben rosszul lett,
alatt elvégzett fejben. Elragadtatásomra csak zavartan megigazítot- feje elvörösödött, szaggatottan szedte a levegőt, hörgött és mire a
ta vékony fémkeretes szemüvegét, és annyit mondott: semmiség. mentők kiértek, már nem tudtak rajta segíteni. Sírva fakadtam,
Rejlett valami bájos érzékiség ebben a szerény megnyilvánulásban, a titkárnő a vonal túlsó végén vigasztalni próbált, nem gondolta
a nyugalmából kizökkentett hím szenvedélye. szegény, hogy örömömben pityeredtem el. Hogy mi okozta Anti
Emlékszem, amikor először meglátogattam otthonában, teljesen halálát? Lisztérzékenysége. Ha fehér lisztből készült étel került a
lenyűgözött a látvány. Ahhoz fogható rendet és tisztaságot én még szervezetébe, azonnal fulladási rohamot kapott.
életemben nem láttam! Ott mindennek megvolt a pontos helye, és
mindig minden a helyén is állt: az edények a konyhaszekrényben, *
a könyvek és a cédék sorba helyezve a polcokon, a ruhaneműk és Körbejárom a hét sírt, virágot helyezek rájuk, és mindegyiknél
a törülközők élükre vasalva a gardróbban, a fürdőszoba pedig úgy elidőzöm néhány percet. Eszembe jutnak a fergeteges motorozások
ragyogott, mint egy kórházi műtő. Mórikámmal, Józsi hatalmas kőműves-tenyerei, a fényűző üdülé-
A rózsaszínű köd fölszállta után hamar rádöbbentem a magasz- sek Bandival, Viktor képzelt világának szépségei, Pista szilajsága, a
talt tulajdonságok árnyoldalára. Minden áldott nap ugyanabban az hajnalig tartó borozások Matyival, pedáns Antikám szerencsétlen
órában ébredt, feküdt, futott, zuhanyozott, és ment hetente kétszer sorsa. Elmorzsolok néhány könnycseppet fölöttük, és kíváncsi tekin-
súlyozni, bár ez utóbbinak a hatását nemigen vettem észre rajta. A tetektől kísérve hazaindulok.
megadott időpontban reggelizett, ebédelt és vacsorázott, mégpedig Bármerre forduljak, mindenfelé azt tapasztalom, hogy megválto-
előre meghatározott ételeket. Az uzsonnáját reggelenként egy füzet- zott körülöttem a világ, bár az is lehet, hogy csak megöregedtem. A
lapra leírt utasítások alapján készítettem el. Amikor valamit nem napokban töltöttem be a hatvanat. Egy évvel ezelőtt Juli is megözve-
talált ott, ahol megszokta, indulatosan járkált le-fel a lakásban. gyült. Nemrég készíttetett magának és párjának egy gyönyörű sírem-
Úgy éreztem, megőrülök! Ha éppen nem dolgozott, akkor a léket. Nyilván észrevette, hogy féltékenyen figyelem, mert odahajolt
számítógép előtt ült, érthetetlen dolgokat tanulmányozott vagy hozzám, és a fülembe súgta, hogy ne aggódjak, majd betagosodunk
remekül szórakozott, én meg unatkoztam mellette. Tudom, hogy a nyugdíjasok klubjába, és felcsípjük valamelyik régi motorost, akit
már nem jártam a legjobb koromban, mégsem tetszett, hogy átnéz annak idején valami oknál fogva elmulasztottunk.
A két Herc(z)eg
n APRÓ ISTVÁN
L
ássuk be, nem megmerevedett társa- amilyen volt. Az utókor amúgy is korlát- médiából, az állami (és egyéb, pl. nőna-
dalmi struktúrája miatt tartjuk figye- lan szabadságot élvez az elődök megíté- pi) ünnepségek szónokaitól, a munkahelyi
lemre méltónak azt az érát. értekezleteken és továbbképzése-
A kor úri osztályainak megítélé- ken, de a megfelelő kurzust követő
sét aligha fogja bárki is alapjaiban irodalomból és persze az irodalom-
megkérdőjelezni, az utókor nyil- elméletből és történetből is. Akár-
ván nem sírja vissza a már a maga hogyan is nézem, irigylésre méltó
volt ez a kikezdhetetlen magabiz-
világot1, de a megismerésétől bizto- tosság, a tévedhetetlenség büszke
san nem zárkózik el. Ezért aztán tudata. Hogy azóta ez a rendszer
nem akarjuk végképp süllyesztő- és ideológia nincs már sehol? Hja
be taszítani Herczeg Ferencet sem, kérem, hálátlan az ember, jó dolgá-
ahogyan azt a „Spenót” jósolja és ban még a végső, az egyedül üdvö-
javasolja. zítő igazságot is sárba tiporja!
Különösen nem azért, amit Különös viszont (legalábbis
leginkább a szemére vetnek: példá- nevezzük annak), hogy bár a marxis-
ul hogy dühödt szidalmakat szórt ta történettudomány számos alap-
a ’19-es forradalomra és utópiszti- vető tévedése nyilvánvalóvá vált,
kus módon a lassú fejlődésben és a korábbi ítéletei számos esetben nem
nemzeti megbékélésben hitt. Hogy veszítették érvényüket. A cél elér-
a történelmi valóságtól elrugaszkod- hetetlennek bizonyult, a felhasznált
va „azt vélte bizonyíthatónak, hogy eszközök botrányosnak és emberte-
a nemzeti fejlődés legfőbb akadálya lennek, azonban azok, akik idejeko-
a pártoskodás; a történelemnek az rán félreálltak, figyelmeztettek vagy
a tanulsága, hogy a magyarságot a tiltakoztak, nem nyertek feloldo-
belső villongások, a megosztó ellen- zást a „haladás” akadályozásának
tétek vitték katasztrófába”.2 Vala- súlyos vádja alól. Az értelmiség jó
hogy ezt a vélekedését sem tudjuk részének fejében még mindig ott
az időközben eltelt számos évtized van a régi kategorizáció a haladó és
tapasztalatai alapján, tiszta meggyő- retrográd írókról, ahol is a balolda-
ződéssel cáfolni. Különösen, hogy liság alapkövetelmény ahhoz, hogy
feljegyzéseiből azt is tudjuk, nem egyáltalán emberszámba vegyenek
csupán a nemzeti széthúzást kárhoz- Százötven évvel ezelőtt Versecen született Herczeg Ferenc valakit, különben azonnal megy a
tatta a bajokért, hanem élesen bírálta azt a lésében – az érintett mit sem tehet ellene „gyanús” feliratú kosárba, amelyen kisebb-
cselekvésre képtelen, csak a maga hasznát és – szabadon élhet bölcsességével vagy éppen nagyobb betűkkel további címkék sorakoz-
kényelmét néző, szellemi és minden egyéb ostobaságával. nak: nemzeti, nacionalista, fasiszta, antisze-
tekintetben rest hivatali és egyéb vezető Herczeg Ferenc és konzervatív társai mita, antikommunista, és így tovább.
réteget, úri osztályt, amelynek dicsőítésével (Tormay Cécile, Csathó Kálmán, Zsigray Folytatjuk
és konzerválásával vádolták. Persze nem Julianna) tehát nem tudták megfelelően
bújt ki a bőréből, és bár ő maga, származá- értelmezni a történelmet és levonni a rele-
sát tekintve nem volt ténylegesen dzsentri, váns tanulságokat, tévúton jártak, sötét- 1 H. F. önéletírásában elmeséli a Palkovits
a műveiben ábrázolt világ főként az volt. ben tapogatóztak, és nem látták a haladás ikrek történetét, akik daliás vezérkari tisztek
Nem bújt ki a bőréből, ezért minden, amit egyértelmű irányát. Húsz évvel a második voltak, és ennek megfelelő fényűző, pazarló
életet éltek. Végül adósságaik miatt mind-
ránk hagyott, használható arra, amit elvá- nagy háború után már nem fordulhatott ketten öngyilkosok lettek. Palkovits Pálnak
runk tőle: megismerhetjük azt az életérzést, elő efféle dőreség, A magyar irodalomtör- volt egy idős hölgy pártfogoltja, akivel estén-
azt a világot. Egyáltalán nem tudnánk neki ténet szerzői csalhatatlan bizonyossággal ként hosszasan beszélgetett a Park Klubban,
örülni, ha egy adott pillanatban Herczeg tudták felmutatni a történelem lényegét és puszta szánalomból, mert az mindig nagyon
Ferenc hátat fordított volna a léha úri világ- összes tanulságát. Nem volt több tévelygés, magányos volt. Ezzel a hölggyel történetesen
nak, és elkezdett volna „szociális érzékeny- és nekünk, akik a huszadik század máso- Herczeg közölte az ikrek öngyilkosságának
hírét. Miért tették? – kérdezte. Mert adóssá-
ségről tanúbizonyságot tevő” regényeket dik felében nőttünk fel és éltünk, abban guk volt. Ha adósságuk volt, miért jártak a
és színműveket írni. Valószínűleg ebben a szerencsében volt részünk, hogy nem Park Klubba? – kérdezte az idős hölgy, mire
kevéssé lett volna hiteles és akkor fenye- kellett kételkednünk, bizonytalankodnunk. Herczeg megjegyzi, hogy kárba veszett szegény
getné a teljes feledés veszélye igazán. Mert A felvilágosodás óta valószínűleg először Pál udvariassága. Ez a valós történet többet
azt a munkát elvégezték helyette mások, ismét volt egy olyan koherens világkép, elmond a budapesti dzsentri világról és egyben
számosan és felettébb jól. Ha megteszi ezt amely felmentette a teljes ún. értelmiséget, Herczeg azzal azonosuló életszemléletéről,
mint tucatnyi regény és színdarab. Ma már
a valószínűtlen pálfordulást, akkor eggyel a kishivatalnoktól az egyetemi tanárig a természetesen minden olvasó az öreg hölgynek
több (valószínűleg legfeljebb közepes) balos kételkedés, a rákérdezés – vagyis a gondol- adna igazat, és végtelenül idegennek, irraci-
írónk lenne, és elveszítjük Herczeg Feren- kodás – minden nyűgétől. A megcáfolha- onálisnak és talán egyenesen visszataszítónak
találja H. F. világosan kiolvasható ítéletét.
velünk. Nincs ok tehát a szemrehányásra az iskolában, és folyamatos megerősítést 2 A magyar irodalom története, szerk.: Szabolcsi
és számonkérésre, hogy miért volt olyan, kaptunk az újságokból, az elektronikus Miklós, Bp. Akadémiai Kiadó, 1966. 6. kötet (164)
16 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2013. október 12., 13., szombat–vasárnap

Útközben n KÁICH KATALIN

Röhög-e Magyarországon
a fél világ?
94. talhatta, hogy az itt élő hölgyek „egy jottá- és húsunkban vájkálva gyakran „halálra n DR. DUJMOVICS FERENC,

L
appföldi utazásunk körülményei a nyit sem maradtak le a legújabb divatról”. eszik” őket. Közben az is eszembe jutott, az Újvidéki Orvostudományi Kar tanára

helyváltoztató nomádok életmódjá-
ra emlékeztettek engem, mivel éjjeli
szálláshelyünk mindig másutt volt. Ha azt
mondom: a nyolc nap alatt közel 2 500
kilométert tettünk meg autóbuszunkkal,
hogy a számik országát minél tüzetesebben
megismerhessük, akkor el lehet képzelni,
hogy valóban egy kulturális utazás részt-
vevője volt kis csapatunk.
A következő maradandó élményt nyúj-
tó színhely az Altafjorden partvidékén elte-
rülő, sziklarajzairól nevezetes, elbűvölő
szépségű halászfalu volt. Régészeti park-
ja a világörökség része. Altában termé-
szetes körülmények között találhatók
azok a prehisztorikus kori sziklarajzok,
melyeket az egykor itt élők Kr. e. 6000 és
2500 között készítettek, megörökítve az
utókor számára ily módon annak a világ-
nak lényegbevágó eseményeit és sajátos-
ságait, melyek az őslakosok élethelyzeteire
oly igen jellemzőek voltak.
Alkalmunk volt azt is megtapasztalni,
miképpen teszik egyértelműen láthatóvá
a szakemberek a mai látogatók számára
ezeket a becses kincsként megbecsülendő
rajzokat. A sziklarajzok többsége a hétköz-
napi élet releváns jeleneteit örökíti meg.
Az állatvilágot, a fegyvereket, a vadászje-
leneteket éppúgy megtekinthetjük ezeken
az ábrázolásokon, mint az északi civilizá-
ciók által létrehozott hajókat, csónakokat,
vagy éppenséggel a rituális, sámánisztikus
szertartásokat.
A békességet és a nyugalmat árasztó,
lebilincselően káprázatos környezetben
ismételten elmélyülhettem a számomra
nélkülözhetetlen és kulcsfontosságú csend-
ben, melynek léleknyugtató erejére oly
nagy szüksége van a kaotikus világban
élőnek. Az ember számára nélkülözhe-
tetlenek azok a helyzetek, amelyekben,
úgymond, rendbe tudja tenni önmagát
önmagával, amikor szembesülnie kell
önnönvalójával azért, hogy a megrom-
lott életkörülmények vonzáskörében élve
ne térhessen le a számára a teremtésben
kijelölt, egyedül üdvözítő, helyes életút-
ról. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha
megszívleli az evangéliumi sorokat, melyek
„a belső ház”-ba vonulás elkerülhetetlen
szükségszerűségére, üdvözülést biztosí-
tó, egyedülálló voltára utalnak. Enélkül
nincs megváltás! És nincs Jézus Krisztus-
ban megtestesülő örökkévalóság sem.
Utunk további részét a fjordok csip-
Mindezt a nemzetközi kereskedelemnek
köszönhették, mely ebben a térségben igen
korán beindulhatott. Ma Észak legjelen-
tősebb városának tekintik Tromsot, amely
a térség nem hivatalos fővárosaként is
működik. Az aránylag védett helyzetben
lévő kikötő a sarki kereskedelemben is
fontos szerephez jutott. A sarki expedíci-
ókra indulók általában itt kötöttek ki utol-
jára. S ha már szóba került a sarkkutatás,
Tromsoban egy tér viseli az egyik legismer-
tebb felfedezőnek, Roald Amundsennek
nevét, aki megelőzte az angol Scottot is a
déli sarok felderítésében.
Egyébként a zajos és változatos éjsza-
kai életet élő kikötő egy szigetre épült. A
hotel ablakából sirályokat is láthattam. Az
egyik pont az ablakom előtt „szemezgetett”
velem, mintha el szerette volna feledtetni
azt, amit nem is egészen egy évvel ezelőtt,
a dél-amerikai bálnalesen tudtam meg,
miszerint a sirályok csoportokba verődve
éles csőreikkel felsértik a kis bálnák bőrét
hogy őt Bach Jonathan Livingstonja
küldte, s azért illegeti előttem úgy magát,
hogy a sirályokat ért felháborodásomon
enyhítsen.
A második világháború idején a német
megszállás elől ide menekült a királyi
család meg a kormány, hogy innen próbál-
ja erősíteni a norvégok lélekjelenlétét.
Minden jel arra mutat, hogy e jelen-
tős egyetemi városban található Európa
legészakibb sörfőzdéje is, a Mack, melyet
1845-ben létesítettek. Nem vagyok sörivó,
nem kóstoltam meg a híres Mackolt, de
akik igen, elismeréssel szóltak róla.
Még egy látnivalóról kell szólni, ez
pedig a Jeges-tengeri székesegyház-
nak nevezett templom. Jan Inge Hovig
építész lenyűgöző, modern alkotásáról
van szó, melyet időszűkében csak kívül-
ről láthattunk. Róla még azt is tudni kell,
hogy ebben az 1964-ben emelt építészeti
remekben kaptak helyet Európa legna-
gyobb festett üveg felületei.
Káich Katalin
N
apilapunk szerdai, október 9-ei számában, a Kitekintő rovat-
ban Magyarországon röhög a fél világ címmel cikk jelent
meg, mely a magyarországi felsőoktatással kapcsolatos. Nem
tisztem fogadatlan prókátorként a magyarországi felsőoktatást védel-
mezni, de a tények akkor is megkívánják a magyarázatot, ha nem a
szerbiai, hanem éppen a magyarországi felsőoktatásról jelenik meg
félrevezető adat. A világhálóról átvett cikk fiatal pucér hölgyek képét
is tartalmazza, akik állítólag egyetemi hallgatók. A Kaposvári Egyetem
rektora által nemrég meghirdetett kötelező öltözködési szabályzat
ellen a férfiszem számára vonzóbb testrészeiket tankönyvvel, újság-
gal eltakarva tiltakoznak. Tiltakozásuk apropója pedig az, hogy
október 1-jétől a diákoknak szigorú öltözködési szabályok szerint
kell megjelenniük a felsőfokú oktatási intézményben. A lányoknak
tilos a mély dekoltázs, a miniszoknya viselése, a túlzott smink és a
parfüm használata. A fiúk nem hordhatnak rövidnadrágot vagy
strandpapucsot stb.
Egy ilyen öltözködési rendelet indokoltságáról mindenkinek lehet
véleménye. Tiltakozhat is az, akinek kedve tartja. Ha van mersze,
akár ruha nélkül is. De ami az említett cikkben teljesen elfogadha-
tatlan, az a cím, meg az állítás, hogy „a világ egyetemeinek toplis-
táján nem található magyar egyetem az első ötszáz között. Talán a
Kaposvári Egyetem rektora ezen akart változtatni, amikor szigo-
rú dresszkódot (elvárt, kívánatos öltözetet – D. F. megj.) írt elő az
egyetemistáknak”.
Szerencsére a magyar tudomány és egyetemi oktatás még mindig
igen magas színvonalú, még akkor is, ha netalán „röhögne” is Magyar-
országon a fél világ. Akinek úgy tetszik, hát tegye, de aki azt tenné,
csak a saját tudatlanságán vagy az interneten megjelent cikk írójának
feltételezhető rosszindulatán röhögne. Mert tény, hogy a világ ötszáz
legjobb egyetemének listáján igenis van magyar egyetem, méghozzá
nem is egy, ami megdönthetetlen bizonyítéka a magyar felsőoktatás
színvonalának, meg egyidejűleg az állítás hamisságának is.
A világon megközelítőleg húszezer felsőoktatási intézmény műkö-
dik. Az első ötszáz között lenni igen nagy elismerés, melyet a felmu-
tatott tudományos teljesítmény tesz lehetővé. Tudni kell, hogy az
egyetemek az oktatás mellett kötelezően tudományos kutatást is foly-
tatnak, s a kutatási eredményeket a tanárok tudományos folyóiratok-
ban teszik közzé, ki-ki a saját területén. Az egyetemi oktatók rangban
(és jövedelemben) való előrehaladása szigorú feltételrendszerhez
kötődik. Az egyik legfontosabb feltétel a tudományos közlemények
minősége és mennyisége. A kutatási és fejlesztési, valamint a publi-
kálási kényszer ily módon világszinten a fejlődés egyik meghatározó
motorja, de ugyanúgy ez készteti versenyre a különböző egyetemeket
is, melyek egyszerűen szólva a kutatási pénzekért való országos és
nemzetközi pályázatoknál a rangsorolásuk szerint sorakozhatnak fel
a pénzek elosztásánál. Ezek szerint az első ötszáz között lenni nagy
megtiszteltetés, azt letagadni viszont nagy arcátlanság az interneten
megjelentetett szöveg írójától.
A tudományos (főként természettudományos) közlemények érté-
kének ma már szigorúan meghatározott mércéi vannak. Érdemes
megjegyezni, hogy a világon megjelenő néhány legrangosabb folyó-
iratban egy-egy tudományos cikk megjelenéséhez a társadalomnak
megközelítőleg 1 millió dollár (!) értéket kell befektetni a tudományos
infrastruktúrába, műszerekbe, épületekbe, káderekbe, fogyóanyag-
ba. Csak a világnyelveken, főleg angolul megjelent cikkeknek van jó
esélyük arra, hogy felfigyeljenek reájuk, és jegyezzék őket. Ebből az

kézte norvég partok mentén tettük meg. is következik, hogy szegény országból csak kivételes esetben jelenik
Késő este érkeztünk Tromsoba, melyet egy, meg nagy tudományos értéket képviselő írás, mégpedig azért, mert
a 19. század közepén itt járt utazó „észak nagy összegek nem állnak az ottani kutatók rendelkezésére. Többek
Párizsának” nevezett, miután megtapasz- A Jeges-tengeri székesegyház között ezért van úgy, hogy kisebb vagy szegényebb országokból a
kutatók a fejlett országokba igyekeznek, és ott sikert érnek el. Ezt a
jelenséget „agyelszívásnak” is nevezik.
S Z Ó F I GY E L Ő
Legombol
A világ egyetemeinek rangsorolására ma legelfogadottabb a
„Shanghai lista”, mely elsősorban a távol-keleti város egyetemének
nevéhez fűződik. A rangsorolásnál többek között figyelembe veszik a
n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ Nobel-díjak és más legjelentősebb tudományos elismerések számát,
melyeket az adott egyetemen tanult vagy ott dolgozó kutatók nyertek,
A Magyar Értelmező Kéziszótár második kiadása (2003.) szerint legombol tárgyas ige azt jelenti, hogy ’valamit kigombol és a két legismertebb tudományos folyóiratban, a Nature és a Science
levesz, leereszt’, illetve ’pénzt mesterkedéssel megszerez vagy játékban elnyer valakitől’. Újabb nyelvhasználati adatok szerint című (társadalomtudományokban néhány másik) folyóiratban az
nemcsak az említett jelentésekben fordul elő a szóban forgó ige, hanem egyebekben is. egyetemről származó cikkek számát, a megjelentetett tudományos
Igen elterjedt a legombol igének ’behajtja valakin, megfizetteti’ értelemben való használata: Ennek ellenére a helyi polgár- cikkek idézettségét és a tudományterületre gyakorolt hatását, vala-
mesteri hivatal mindenkitől keményen legombolja a tűzoltódíjat. – A szolgáltató csak felületet ad hozzá, és legombolja a száza- mint jó néhány más tényezőt. A listát 2003 óta közlik. Azon kezdettől
lékot az eladótól. – Tőlük az AVE nem kér szemétadót, de a várostól legombolja, a mi adónkból. – A reptéren az utazási iroda fogva, az idei évben is, szerepel a budapesti Eötvös Loránd Tudo-
képviselője várt bennünket, hogy legombolja a 60 dollárt, és kezünkbe nyomja a vízumot. – A kéményseprő 5 éve egyszer sem mányegyetem és a Szegedi Egyetem. Ezek az adatok ellenőrizhetők
nézte meg a kéményeket, csak legombolja a lóvét. – A szervizes meg legombolja a költségeket a gyártón, és boldog hogy van (http://www.shanghairanking.com).
munkája. – Pista bácsi nem akart adni hálapénzt, a kórház viszont legombolja az emelt szintű vizitdíjat. – Hiába ígér neki a A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a 2012-ben a belgrádi
szakszervezet bármilyen. „rózsaszín” dolgot, a tagsági díjat könyörtelenül. „legombolja” róla. – A házinénim korán beállított, és a zágrábi egyetem neve is rajta volt a lajstromon, valamint hogy
hogy legombolja rólam a lakbért, de kárpótlásul néhány palacsintával is megörvendezetett. – Rossz hír, hogy akár északról, az Újvidéki Egyetem vezetése is célul tűzte ki, hogy az intézmé-
akár délről próbálunk meg bemenni, mindkét helyen van porta, ahol a fószer legombolja a belépőt. nyét néhány éven belül feljuttassa a „Shanghai listára”. E cél elérése
Érdekes, hogy a ’kifoszt, kisemmiz’ jelentés is viszonylag gyakori: Kihasználja a kínálkozó lehetőséget, hogy a határok érdekében többek között jelentősen meg kellene növelni az innen
megnyíltával a jónépet üdültetés címen legombolja. – Itt mindenki legombolja a kisembert. Az AVH (Adó és Vámhivatal) NAV- származó tudományos publikációk számát a mérvadó, tekintélyes
tól kezdve a szürkéken át a kutyaszaros parkolókat üzemeltetőkig. – Egy hónapja adta be a válóperét, pedig van két nagy fia, folyóiratokban.
és semmije se marad, úgy legombolja a felesége. – A külföldi munkást a főnök legombolja, 400 euro bázisra bejelent ugyan, de A Magyarországon röhög a fél világ című cikkben szereplő állítás
ebből ő nem adózik, te meg lesheted a nyugdíjadat. – Viszem a papírt a közjegyzőhöz, aztán gondolom, amennyire legombolja tehát hamis, nevezetesen az, hogy nincs ottani egyetem az első ötszáz kö-
az embert, fog adni tanácsot. Néha ’befizet, kifizet’ értelmet fejez ki a legombol: Gondolkodjunk még kicsit: ha valaki be tudná zött a világon, mert igenis van. Az idézett írás pedig szolgáljon tanul-
osztani anyám 45 ezres havi nyugdíját úgy, hogy minden hónapban legombolja a lakásrezsit. – A hentes előtt elsétálva egy kiló ságként írónak, olvasónak egyaránt arra, hogy az interneten megjele-
karaj árát befizeti, ezt követően az első kocsmánál egy pofa sör árát is legombolja, tehát elméletben jól lakott! nő cikkeknek sokszor nincs igazságtartalmuk, vagy csupán manipu-
Olykor a ’helyzeténél fogva megszerez’ jelentés jut kifejezésre: Jelenleg a Matáv a Westelből és az Axeleroból él, mert minden lációra szolgáló féligazságokat tartalmaznak. És a hamisság még akkor
pénzüket azonnal legombolja a Deutsche Telekom. – Ugye a bevételnek a 30%-át legombolja a google vagy az android. sem válik igazsággá, ha azt valamely újság nyomtatásban is leközli.