Watchman Ábrahám PDF

ÁBRAHÁM,
I Z S Á K ÉS
JÁKOB ISTENE
Idten ígérete,
KrLtztiuf m in t öröm
éii a Szellem á ta la k ító m unkája
8 ATCH MÁN N EE
A szerzőről
ÁBRAHÁM, W a t c h i n a n N 'ee 1 9 2 0 - b a n ,
tiz e n h ét éves k o r á b a n
| IZSÁK ÉS
ju to tt k ere sz ty é n hitre
K ín áb an , s m á r u g y an
e b b e n az é v b en m e g k e z d te
JÁKOB ISTENE írói m u n k á s s á g á t . S z o l
g á la tán a k közel h a rm in c
éve alatt n y ilv ánvalóvá
vált. h o g y NVatchm an \ e e
M ire épül a k e re sz ty é n é let? Iste n v issz a v o n
az U r e g y e d ü l á l l ó a n r it k a
h a ta tla n ÍGÉRETEIRE, AZ ÁLTALA KRISZTUSBAN
ELKÉSZÍTETT D O LG O K ÉLVEZETÉRE, ÉS A SZELLEM aján d ék a az t) (estén ek
SZERETŐ FEGYELMEZÉSÉNEK ÁTALAKÍTÓ MUNKÁJÁRA. a jelen k o r ü d v r e n d i e lő re

Az . Á b r a h á m , I z s á k és J á k ó b I s t e n e ' c í m e n m e g
h a l a d á s á n a k beteljesítésére.
je le n t IG EH IRD ETÉSEK B EN W ATCHM AN NEE E
H ite m ia tt 19 5 2 -b e n be
H Á R O M Ó TESTAM ENTUM I ŐSATYA TAPASZTALATAIBÓL
b ö r t ö n ö z t é k , és a b ö r t ö n
MERÍT. S ÉLETÜKET A TELJES KERESZTYÉN ÉLETTAPASZ
TALAT JELKÉPEKÉNT MUTATJA BE. Á T T Ó L KEZDVE, b en halt m e g 1 9 7 2 -b e n .
hogy Isten íg é r e t e ir e h itte l v á la sz o lu n k . I k i l á t a d u n k az. U r n á k ,

EGÉSZEN A D D IG . A M ÍG ÁTALAKULÁSUNK V ÉGSŐ LÉP"
a m i é r t s za v ai a szellem i
c ; r f o k a k é n t t e l je s e n á t n e m f o r m á l ó d u n k a z
k i j e l e n t é s és e l l á t m á n y
Ó F ia n a k k é pé r e , u g y a n a z o k o n a ta p a sz ta la -
KON KELL KERESZTÜLM ENNÜNK, M IN T Á B R A H Á M - bőséges fo rrásak én t m eg
nak . Izsá k n a k és Jákobnak. Á brahám hoz m a r a d t a k a világ k e re s z
HASONLÓAN M I IS M EGKAPTUK ISTEN ÍGÉRETÉT AZ

tyénéi s z á m á ra .
Ö rö k ség re: Izsák h o z h a so n ló a n m in d e n
GAZDAGSÁGOT ÉLVEZHETÜNK. A M IT ISTEN ELKÉ
SZÍTETT s z á m u n k r a K risz tu sb a n ; és Jákóbhoz
H A SO N LÓ A N ÁTÉLJÜK, H O G Y A SZ E N T SZELLEM NAP
M IN T NAP M U N K Á L K O D IK BENNÜNK SZELLEMI
NÖVEK ED ÉSÜ N K ÉS ÁTALAKULÁSUNK ÉRDEKÉBEN.

ISBN 0 -7 3 63-1373-7
WATC H M A N NEE 9 780 736 31373

ÁBRAHÁM,
IZSÁK ÉS
JÁKOB ISTENE
W A T C H M A N NEE
L ivin g S tream Mimistry

Anaheim , California • www.lsm.org
©2001 Liviiig Stream M inistry
Minden jog fenntartva. E könyvet, illetve részeit a kiadó engedélye

nélkül nem szabad sokszorosítani, továbbá tilos bármilyen - grafikus,
elektronikus vagy mechanikus - eszközzel terjeszteni, beleértve a fény
másolást, az adatrögzítést és a számítógépes információs rendszerek
használatát.
Első m agyar nyelvű kiadás, 2001. szeptem ber

E redeti cím:
The God o f Abraham , Isaac and Jacob
(H ungariá n tran slatio n )
ISBN 0-7363-1373-7
Terjesztő:
A z Élet Folyam a A lapítvány
1076 B udapest, Szinva u. 3. 1/6
Kiadó:
Living S tream M inistry
2431 W. La Palm a, A naheim , CA 92801 USA
P.O.Box 2121, A naheim , CA 92814 USA
A nyom dai m unkák M agyarországon készültek

TARTALOM
Cím Oldal
Előszó 5
Előszó a k ín ai nyelvű kiadáshoz 7
1. Bevezető 9
2. Á brahám elhívása 21
3. Á brahám és K anaán földje 37
4. Á brahám és fia (1) 53
7. Izsák tulajdonságai 97
8. Izsák az Ú jtestam entum ban - K risztusban
k a p o tt ellátm ányunk 111
9. Jákob term észete és megfegyelmezése 123
10. Jákob term észeti életének összetörése 137
11. Az é re tt Jákob 167
12. A Szent Szellem építő m u n k ája 185
ELŐSZÓ
W atchm an Nee 1940 elején egy előadássorozatban vizsgálta
Á brahám , Izsák és Jákob személyét. E lőadásait 1955-ben k ín ai
nyelven M adta a Taiw an Gospel .Bookroom Á brahám , Izsák és
J á k ób Istene címmel. Ez a könyv a tajv an i kiadás angol nyelvű
fordítása alapján készült.
ELŐSZÓ A KÍNAI NYELVŰ KIADÁSHOZ
A B ibliában olvassuk, hogy Iste n kijelenti m agáról: „Én
vagyok... Áb rah á m n ak Istene, Izsá k n a k Isten e és J á k óbn ak
Iste n e ” (2Móz 3,6).
Isten azzal a céllal, hogy az em berek egy csoportját neve alá
gyűjtse és saját népévé tegye, különlegesen m unkálkodott három
személyben: Ábrahám ban, Izsákban és Jákobban. M indhárm an
sajátos, személyre szabott tapasztalatokon m entek keresztül. Is
te n m egadta Ábrahám nak, hogy m egismerje Őt m int A tyát, és
m egm utatta neki, hogy m inden tőle, Istentől szárm azik. Izsákkal
m egism ertette a Fiú helyzetének örömét, és m eg lá tta tta vele,
hogy m inden, am i a F iúnak m egadatott, az Atyától ered. J á k ób pe
dig m egtapasztalta, hogyan fegyelmezi az em bert a Szent Szellem,
m iként küzd meg term észeti életével és ábrázolja ki benne a
K risztust.
Ábrahám , Izsák és Jákob életével kezdődik Iste n népének
története. M indazt, am it ők h árm an m egtapasztaltak, Isten egész
népének á t kellene élnie. E könyvtől azt rem éljük, hogy segít fel
fedni az olvasó előtt a szellemi jele n té sta rta lm a t Ábrahám , Izsák
és J á k ób élményei mögött. K érjük az U rat, hogy áldja m eg e
könyvet és kedves olvasóit, és vezessen el m indnyájunkat Á bra
hám , Izsák és J á k ób Istenének teljes ism eretére, hogy az Ú r
bizonyságtevő edényeivé válhassunk.
A Szerkesztők
Taiw an Gospel Bookroom
1995 február
ELSŐ F E JE Z E T
BEVEZETŐ
Igehelyek: 2Móz 3,6.15-16; Mt 22,31-32
1.
Az 1Kor 10,11-ben ezt olvassuk: „Mindezek pedig példaképen
estek rajto k ...” A Biblia eszerint Izráel népének történelm ét
példaként jegyzi fel szám unkra, hogy levonhassuk belőle a
megfelelő tanulságot. H abár látsz atra különbözik Isten m űködése
az Ó testam entum ban és az Ú jtestam entum ban, az elv mégis
m indkettőben ugyanaz. Isten ugyanazon alapelv szerint végzi a
m unkáját m a is, m int a m últban.
Ahogyan Isten kiválasztotta Izráel gyerm ekeit, hogy népévé
tegye őket, ugyanúgy a pogányok közül is hívott ki ném elyeket ez
zel a céllal (Csel 15,14). A Biblia tan ú ság a szerint polgártársai va
gyunk a szenteknek, és Isten háznépéhez tarto zu n k (Ef 2,19). Azt
is m egtudhatjuk az Igéből, hogy mi vagyunk az igazi zsidók (Róm
2,29). Izráel népének történelm e te h á t m intaként szolgál a
szám unkra. A továbbiakban meg fogjuk vizsgáim, hogyan bánik
Isten az Ő népével, hogyan ta n ítja és vezeti őket. Úgy is
m ondhatnánk, hogy megnézzük, m ilyen tapasztalatokon kell
keresztülm ennünk ahhoz, hogy Isten népévé lehessünk. E zt
Ábrahám , Izsák és Jákob történetén keresztül fogjuk meg
vizsgálni, m ert ők egészen sajátos helyet foglalnak el a Bibliában.
2.
Az Írá s rám u tat, hogy a választott nép tö rtén etén ek k é t kez
dete volt. Az első Ábrahám hoz kapcsolódik, m ert Iste n kiválasztó
és elhívó m u n k ája Ábrahám m al indult el. A m ásik kezdet Izráel
népéhez kapcsolódik: Iste n azt m ondta az izráelitáknak, hogy
10 ÁBRAHÁM, IZSÁK ÉS JÁKOB ISTENE
m inden nem zet közül őket teszi népévé, valam int hogy papok bi
rodalm a és szent nép lesznek (2Móz 19,5-6). Á brahám és Izráel
népe te h á t hasonlóképpen egy-egy h atáro zo tt kezdetet jele n te
nek. E k é t kezdet között Iste n három em bert n y ert meg
m agának: Á brahám ot, Izsákot és Jákobot. Á brahám m al kezdte,
azután Izsák m ajd Jákob következett, végül Izráel gyermekei.
E ttől kezdve Izráel népe Isten népe le tt - Istennek m ost m ár volt
egy sa já t népe. Így te h á t elm ondhatjuk, hogy Izráel népének
alapjai Á brahám m al, Izsákkal és Jákobbal le tte k lerakva.
N élkülük nem létezhetne Izráel népe, nélkülük nem lenne Iste n
nek sa já t népe. Izráel fiai Á brahám , Izsák és J á k ób ta p a s z ta la ta
in k eresztül v áltak Iste n népévé.
3.
Érdem es külön figyelmet szentelni annak a kijelentésnek, m i

szerint „Én vagyok... Á brahám nak, Izsáknak és Jákobnak Istene”
(2Móz 3,6). E zt az Ótestam entum ban m ondja m agáról Isten, és az
Ú r Jézus idézi kijelentését az Ú jtestam entum ban. „Én vagyok az
Á brahám Istene, és az Izsák Istene és a J á k ób Istene”, olvashatjuk
M áté, M árk és Lukács evangélium ában (Mt 22,32; Mk 12,26; Lk
20,37). Továbbá az Ú r Jézus azt is m ondta, hogy látju k m ajd
,Á brahám ot, Izsákot és J á k óbot... az Isten országában” (Lk 13,28),
és hogy „sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és leteleped
nek Á brahám m al, Izsákkal és Jákobbal a m ennyek országában”
(Mt 8,11). Jézus itt nem említi senki m ásnak a nevét, csak e három
személyét. Ez is azt m utatja, hogy Ábrahám , Izsák és J á k ób
különleges helyet foglalnak el a Bibliában.
4.
M iért van ilyen különleges szerepe Á brahám nak, Izsáknak és

Jákobnak az Igében? Azért, m ert Isten ki ak ar választani az
emberiségből egy csoportot azzal a céllal, hogy az Ő neve alá ta r
tozzon, az Ő népe legyen. Isten Á brahám m al egy szellemi
esem énysort in d íto tt el. Elvégzett benne valam it, hogy bem u tas
sa n e k ü n k , m ily en ta p a s z ta la to k o n k ell Is te n n é p é n e k k e
resztülm ennie. Isten m inden kiválasztottjának ugyanazokat a ta
pasztalatokat kell megszereznie. Iste n először Á brahám ban m un
BEVEZETŐ 11
kálkodott, neki a d ta meg a lehetőséget arra, hogy bizonyos dolgo

k a t m egtapasztaljon, s ra jta keresztül m inden egyes gyermeke
szám ára elérhetővé tette ezeket a tapasztalatokat. Izráel népe
Á brahám ra, Izsákra és Jákobra épül. Isten te h á t nem csak
Á brahám ban m unkálkodott, hanem Izsákban és Jákobban is. Is
te n őket is átvezette bizonyos tapasztalatokon, és ra jtu k keresztül
továbbadta ezeket Isten egész népének. Istennek a bennük
elvégzett m unkája és az ő tap asztalataik eredm ényeként jö h ete tt
létre Isten népe. Amin ők hárm an keresztülm entek, ugyanazon
kell átm ennie Isten egész népének. H a csupán Á brahám ta p a sz ta
lataib an osztozunk, az kevés ahhoz, hogy Isten népévé váljunk.
P usztán Izsák tapasztalataival sem lehetünk Isten népévé, és
Jákob tap asztalatai önm agukban szintén elégtelenek ahhoz, hogy
Isten népe kiformálódjon belőlünk.
Isten azt m ondta Izsáknak: „Én vagyok Á brahám nak a te
atyádnak Istene... veled vagyok, és m egáldalak téged, és megso-
k asítom a te m agodat Á brahám ért, az én szolgám ért” (lM óz
26,24). Jákobnak ezt m ondta: „Én vagyok az Úr, Á brahám nak a te
atyádnak Istene; ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te
m agodnak (28,13). Izráel fiainak pedig ezt m ondta Isten: „És
béviszlek titek e t a földre, amely felől esküre em eltem fel kezem et,
hogy Á brahám nak, Izsáknak és Jákobnak adom azt, és nék tek
adom azt örökségül” (2Móz 6,8). Ebből láthatjuk, hogy Izráel népe e
három em bernek az örökébe lépett. Nem rendelkeztek semm ilyen
saját örökséggel, hanem Ábrahám , Izsák és J á k ób örökségét
k ap ták meg. E három ősatya mindegyike különleges helyet foglal
el Isten előtt. Egym ástól különböző szellemi tapasztalatokon m en
tek át, amelyek három féle szellemi alapelvet képviselnek. Úgy is
m ondhatnánk, hogy Isten m inden gyerm ekében lennie kellene egy
ábrahám i, izsáki és jákóbi alkotóelemnek. E nélkül nem ta rto z h a t
n a k Isten népéhez, m ert Isten népe nem nélkülözheti ezeket a t a
pasztalatokat. Nem elég azt mondani, hogy Á brahám a mi
ősatyánk, m ert Ism áel és az ő leszárm azottai szintén joggal
elm ondhatják ezt m agukról. Az is kevés lenne, h a kijelentenénk,
hogy Á brahám és Izsák a mi ősatyánk, m ert Ézsaú és az ő
leszárm azottai ugyanezt állíthatják m agukról. Isten népének azt
kell m ondania, hogy Ábrahám tól, Izsáktól és Jákobtól szárm azik.

M indhárm ukra szükségünk van ahhoz, hogy jogosan nevezhessük
m agunkat Isten népének.
5.
Á brahám ot eredetileg Á brám nak hívták, de Iste n később

Á b rah ám ra v á lto z ta tta a nevét (lM óz 17,5). M indkét névben
m egtaláljuk az A bra gyökeret, amely az eredeti nyelvben azt je
lenti, hogy „atya”. Á brahám m aga is a ty a volt, és a neki szánt
lecke szerint m egism erte Iste n t m in t Atyát. Egész életén
k eresztül ezt az egy leckét tan u lta : m egism erni Iste n t m int
A tyát.
M it jelen t Iste n t A tyaként m egism erni? Ez azt jelenti, hogy
m inden Istentől szárm azik. Az Ú r Jézus ezt m ondta: „Az én
A tyám m ind ez ideig m unkálkodik, én is m unkálkodom ” (Jn 5,17).
Nem azt m ondta, hogy „Az én Istenem m ind ez ideig m unkál
kodik”, hanem „Az én Atyám m ind ez ideig m unkálkodik”. Az, hogy
Isten az Atya, azt jelenti: Isten a Teremtő, az egyedüli Kezde
ményező. A F iút az Atya küldte el: „ ...a Fiú sem m it sem teh e t
önmagától, hanem h a látja cselekedni az A tyát, m ert am iket az
cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi” (Jn
5,19). E zt kell nekünk is átélnünk. Isten kegyelméből m eg kell
látnunk, hogy mi m agunk sem m it sem kezdem ényezhetünk. Nem
vagyunk m éltók arra, hogy bárm it is kezdem ényezzünk. Mózes
első könyvének 1. verse így kezdődik: „Kezdetben... Iste n ...”. A
világ kezdetén nem mi voltunk ott, hanem Isten. Ő az Atya, és
m inden tőle szárm azik.
Áldott lesz az a nap, amelyen Isten m egm utatja nekünk, hogy
Ő az Atya. Azon a napon ráébredünk majd, hogy m agunktól sem
m it sem tehetünk, teljesen tehetetlenek vagyunk. Nem kell m ajd
v isszatartan u n k m agunkat attól, hogy így vagy úgy cselekedjünk.
E helyett ezt fogjuk kérdezni: „Vajon Istentől ered ez a dolog?” Ez
az ábrahám i tap asztalat. Ő nem is gondolt arra, hogy Iste n népévé
legyen. Á brahám nem kezdem ényezett sem m it - m indenben Isten
volt a kezdeményező. Isten volt az, aki áthozta őt az Eufrátesz
folyó túlpartjáról (lM óz 12,1-5). Isten választotta ki és hívta el
BEVEZETŐ 13
őt - Ábrahám nak meg sem fordult ilyesmi a fejében. Halleluja! Is

te n fel a k a rta használni őt, és Isten végrehajtotta, am it akart.
Iste n az Atya. Á brahám nem önként jelentkezett, hogy el sze
retn e m enni a tejjel-m ézzel folyó földre. Először Isten szólította
meg őt, és Á brahám csak azu tán indult, hogy birtokba vegye a
m egígért helyet. K orábban sejtelm e sem volt a létezéséről. Ami
kor Iste n szólította őt, Á brahám nem tu d ta, hová kell m ajd m en
nie (Zsid 11,8). E lhagyta atyja földjét, m iközben m ég nem tu d ta,
hová fog vezetni az útja. Ez Á brahám története. Iste n volt a
kezdeményező m indenben, am it tett. H a m egism erjük Iste n t m int
A tyát, akkor m ár nem leszünk olyan m agabiztosak, nem állítjuk
többé, hogy b árm it m egtehetünk, am it csak akarunk. C supán
ennyit fogunk m ondani: „Ha az Ú r akarja, akkor m egteszem ezt
m eg ezt. Am it az Ú r mond, azt fogom cselekedni.” Ez nem azt
jelenti, hogy h a tá ro za tla n n a k kell lennünk, csupán azt, hogy
valóban nem tudjuk, m it kellene tennünk, és csak akkor fogjuk
tudni, h a az A tya felfedi az Ő a k a ra tá t.
Ez azonban még korántsem m inden. Á brahám nem tu d ta,
hogy fiút fog nem zeni. Még a fiát is Istentől k ellett kapnia.
Á brahám sem m it sem kezdem ényezhetett. Isten a d ta neki
fiúgyerm ekét. Ez Á brahám története.
Á brahám A tyaként ism erte Istent. Ez az ism eret nem egyenlő
bizonyos tanok elsajátításával. Ez a fajta ism eret az em bert a rra
készteti, hogy m egvallja: „Istenem , Te vagy m indennek a
forrása, én is csak általad létezhetem .” Ez tö rté n t Á brahám m al.
H a nem ism erjük fel azt, am it ő, akkor nem leh etünk Isten
népévé. Az első lecke, m elyet meg kell tanuln u n k : mi m agunk te
hetetlenek vagyunk, m inden Istenen m úlik. Ő az Atya, Ő m inden
nek a kezdeményezője.
6.
M ilyen leckét tan u lu n k Izsáktól? A G alata 4-ben azt olvassuk,
hogy Izsák volt a m egígért fiúgyermek (23. vers). Izsákon
keresztül m egláthatjuk, hogy m inden az Atyától szárm azik.
Á brahám , Izsák és J á k ób tö rtén etét olvasva Mózes első köny
vének 11-50. fejezeteiben megfigyelhetjük, hogy Izsák egy átlagos,
hétköznapi ember v o lt- n e m olyan, m int Á brahám vagy J á k ób.
Á brahám á tk e lt a nagy folyón, u ta t törve az u tá n a következő

nem zedékeknek. Izsákra ez nem volt jellemző. De J á k óbtól is n a
gyon különbözött, hiszen ez utóbbi élete tele volt szenvedéssel és
nehézségekkel. Izsák egész életében apja örökségét élvezte. Igaz,
ásott néhány k u ta t - de azokat is először Á brahám á sta ki. „És
ism ét m egásá Izsák a k u tak at, am elyeket ástak vala az ő atyjának
Á brahám nak idejében, de am elyeket Á brahám holta u tá n behány
ta k vala a filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, amely
n eveket ad o tt v a la azoknak az ő a ty ja ” (lM óz 26,18). Izsáktól
ta n u lt leckénk az, hogy nincs semmi m ásunk, csak am it az Atyától
örököltünk. Pál apostol ezt kérdezte: „Mid van ugyanis, am it nem
k a p tá l volna?” (lK or 4,7). Sem m ink sincs, am it ne k a p tu n k volna.
M indenünk az Atyától szárm azik. E zt a leckét ta n ítja nekünk
Izsák.
Sok em ber azért nem k erülhet Á brahám helyzetébe, m ert nem
tud Izsákkal azonosulni. Sokan nem válnak Á bráhám m á, m ert
nem tu d ta k Izsákká lenni. L ehetetlen Á brahám m egtapasz
ta lá sá n átm enni, h a az izsáki tapasztalatokban m ég nem része
sültünk. Rá kell ébrednünk, hogy Isten az Atya, és m inden belőle
indul ki. Azt is á t kell élnünk, hogy m i gyerm ekek vagyunk, akik
m indenüket tőle kapják. A Fiú élete - a mi örökségünk - tőle ered.
Isten elé mi csak üres kézzel állhatunk. A jándékként kapjuk az
üdvösséget, a győzelmet, a m egigazulást, a m egszentelődést, a
bűnbocsánatot és a szabadságot. Az izsáki elv az elfogadás elve.
K iáltsunk fel: Halleluja! Halleluja! M indenünket Istentől kapjuk!
Az Igéből m egértjük, hogy Isten m indent, am it Á brahám nak ígért,
Izsáknak is m egígérte. Isten nem adott Izsáknak semm ivel sem
többet, csak ugyanannyit, m int apjának. Ez a mi m egm entésünk,
a mi szabadulásunk.
7.
M ost nézzük J á k óbot: sok keresztyén tisztáb an van azzal, hogy
m indennek Iste n a forrása. Azt is értik, hogy ők m aguk is
m indenüket Tőle kapják. Mégis van egy probléma: sok keresztyén
nem fogadja el, am it Isten feléje nyújt. Tudjuk ugyan, hogy h a
nem nyújtjuk ki üres kezünket, hogy Isten m egtölthesse, akkor
hiábavalóság és üresség lesz az osztályrészünk, ennek ellenére
BEVEZETŐ 15
nem akarjuk elfogadni, am it kaphatnánk, hanem a m agunk

erejéből próbálunk boldogulni. M iért? M ert nem hagyjuk, hogy az
élet törvénye vezessen győzelemre, hanem saját a k a ra tu n k sze
rin t próbálunk győzedelmeskedni. E nnek egyik oka az, hogy a
jákóbi alapelv m ég m indig m űködik bennünk. H ú ste stü n k to
vábbra is aktív, lelkűnknek is nagy h a ta lm a van fölöttünk, és
term észeti életünktől sem tu d tu n k még m egszabadulni. B ár m int
ta n té te lt tudjuk, hogy Isten m indennek a Kezdeményezője, a
valóságban mégis sok dolgot a m agunk akaratából teszünk meg.
Egy ta n ítá s ra visszaem lékszünk egy-két hétig, a h arm adik héten
m ár el is felejtettük. Ekkor m egint mi vesszük á t a kezde
ményezést. Azért viselkedünk így, m ert J á k ób m ég m indig ott van
bennünk. H a egy győzelemről vagy m egszentelődésről szóló
tanításból csak annyit tudunk meg, hogy m inden Istentől ered és
m indenünket tőle kaptuk, s arról nem beszél, hogy a term észeti
életünkkel is foglalkoznunk kell, akkor az a ta n ítá s hiányos és
nincs gyakorlati haszna. H a egy tan ítá s nem té r ki lelki életünkre,
akkor csak néhány n a p ra teh e t m inket boldoggá - azután az
egésznek vége. Igen, meg kell értenünk, hogy Isten m indennek a
Feje. Valóban, tu d n u n k kell, hogy Isten nekünk szánja az Ő
ajándékait. De ugyanakkor azt is fel kell ism ernünk, hogy
term észeti életünknek ellenőrzés alá kell kerülnie. Csak ekkor
láth a tju k meg a Fiú jóságát és az A tyának való engedelmesség
útját. Az, hogy el tudjuk-e fogadni a Fiú ígéretét, és hogy képesek
leszünk-e az Atya ú tjá t járn i, az azon m úlik, hogy el tudjuk-e fo
gadnia a Szent Szellem fegyelmező jelenlétét életünkben, és
szívesen vesszük-e, am ikor hozzányúl term észeti életünkhöz, Ezt
tan u lh a tju k meg J á k ób példájából.
J á k ób eredeti term észetének legfeltűnőbb jellem vonása eszes
sége volt. Kivételesen agyafúrt em bert láth a tu n k benne, aki
b árk it képes m egtéveszteni. T ú ljárt bátyja, apja és nagybátyja
eszén is. B árm it képes volt elgondolni és megcselekedni, hogy
elérje célját. Nem hasonlított apjára, aki készen k a p ta a fiúi
örökséget. Ő üres kézzel m ent nagybátyja házába, és teli m arok
kal té r t vissza. Ilyen volt J á k ób.
Miféle leckét kell Jákobtól m egtanulnunk? Ábrahám története
az Atyáról beszél nekünk, Izsák a Fiúról, J á k ób pedig a Szent

Szellem ről. Ez nem azt je le n ti, hogy Ják o b képviseli a Szent
Szellem et, hanem azt, hogy tap asztalataib an a Szent Szellem
m űködése jelenik meg. J á k ób története a Szent Szellem fegyel
mező m unkáját tá rja elénk. ím e egy agyafúrt ember, aki mindig
m esterkedik valam in, és bárm ikor kész m ásokat becsapni. U gyan
akkor m egfigyelhetjük, hogyan fegyelmezi a Szent Szellem lépés-
ről-lépésre ezt az embert. Jákob születésekor belekapaszkodott
bátyja sarkába, mégis ő jö tt fiatalabb testvérként a világra.
K itú rta bátyját az elsőszülöttségi jogból egy tá l lencsével, mégis
n e k i- n e m a bátyjának - kellett végül elm enekülnie az atyai
házból. Csellel megszerezte apjuk áldását, mégis ő - nem a bátyja -
le tt földönfutóvá. Amikor nagybátyja házában élt, R ákhelt a k arta
feleségül venni, L ábán azonban L eát - nem Rákhelt - a d ta hozzá
először feleségül. Húsz éven keresztül nappal a forróság, éjjel a hi
deg em észtette (lM óz 31,40). Valóban nehéz, küzdelm es életet élt.
M indezek a tap asztalatok a Szent Szellem fegyelmező m unkájából
eredtek: olyan próbák voltak ezek, am ilyeneken egy eszes em
bernek kell keresztülm ennie Isten iskolájában. Az ügyesek és
talp rae se tte k m indig érezni fogják Iste n kezét m agukon, m ert a
term észeti életet Istennek ki kell szorítania belőlük. J á k ób
története te h á t a Szent Szellem fegyelmező m unkáját tá rja elénk.
Egyes testvéreink kivételesen ügyesek, körültekintőek, agya
fúrtak, szám ítóak és talpraesettek. De soha ne feledjük, hogy nem
a te s t szerinti bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgo
lódunk a világban (2Kor 1,12). J á k ób folyam atosan m egtapasztalta
a Szent Szellem fegyelmező jele n lé tét életében. E zért tö rtén t,
hogy bárm ilyen okos tervet eszelt ki, soha nem a ra th a tta le
furfangosságának gyümölcseit. Azon a bizonyos éjszakán, ott
Peniélnél, J á k ób m egtanulta a legfontosabb leckét. Tulajdon
képpen ez volt élete legcsodálatosabb éjszakája! M indig azt hitte,
hogy bárkire r á tu d ja erőltetni az a k a ra tá t, és hasonlóképpen Is
te n t is ráveheti arra , am ire csak szeretné. De am ikor o tt állt
szemtől-szemben Istennel, az Ú r m egérintette csípőjének forgó
csontját, és ettől Jákob m egsántult (lM óz 32,25). A forgócsontban
lévő ín az emberi te s t legerősebb ina. Az, hogy Iste n J á k ób
BEVEZETŐ 17
forgócsontját illette meg, azt jelenti, hogy term észeti életének a

legerősebb pontját érin tette meg. Attól a naptól kezdve J á k ób
sá n ta lett! M ielőtt lesántult, Jákobnak nevezték - m iu tán lesán-
tu lt, m egszületett Izráel (28. vers)! Attól a naptól kezdve nem ő
csalt meg m ásokat, hanem őt csalták meg. K orábban becsapta
a p já t- m o s t őt csapták be a fiai (37,28-35). A korábbi, eszes
Jákobot soha nem tu d tá k volna m egtéveszteni fiai, m ert önm aga
is gyakorlott csaló volt. Nem h itt volna nekik, m ert m inél többször
csap be valaki m ásokat, annál kevésbé bízik m eg az emberekben,
hiszen saját szívének állapota szerint ítéli meg őket. De időközben
tö rtén t valam i. Ez a J á k ób m ár nem a régi J á k ób. M ár nem bízza
m agát a saját eszére. Sok könnyet hullatott, és term észeti erejét
fokozatosan m egtörte és eltávolította Isten. N ekünk is ezt kell
m egtapasztalnunk a saját életünkben ahhoz, hogy Isten népéve
válhassunk. Egy napon Isten fénye rá n k ragyog, és m egm utatja,
m ilyen gonoszak, m egátalkodottak és képm utatóak vagyunk.
Amikor Iste n szem besít valóságos term észetünkkel, nem leszünk
képesek em elt fővel járn i. Isten fénye végez velünk, és teljes
vereségünk beism erésére kényszerít. Nem m erjük többé Iste n t a
m agunk erejéből szolgálni, m ert belátjuk, hogy alkalm atlanok va
gyunk erre. Ettől kezdve soha többé nem m agunkban fogunk
bízni. Így működik a Szent Szellem fegyelmező ereje.
8.
Összefoglalva: Á brahám története rám utat, hogy m inden Isten

től ered, és sem m it sem teh etünk m agunktól. Izsák példájából
m egtudhatjuk, hogy m indent Istentől kapunk, és csak annyit
tehetünk, hogy üres kezünket kinyújtva elfogadjuk, am it Ő ad
nekünk. De h a m indig csak kapni akarunk, a Szent Szellem
fegyelmező ereje nélkül, akkor valam i el fog rom lani. E zt m u tatja
meg szám unkra J á k ób története. Egy napon az Ú r odalép m ajd
hozzánk, és m egérinti csípőnk forgócsontját, hogy leszámoljon
term észeti életünkkel. Akkor m ajd eltelünk alázattal, s féle
lem m el és rettegéssel fogjuk követni az U rat. Nem leszünk
könnyelm űek, nem teszünk majd elham arkodott javaslatokat. Mi
lyen könnyen javasolunk mi hol ezt, hol azt! M ilyen könnyen
m egfeledkezünk arról, hogy imádkoznunk kellene, m ielőtt valam it
ten n i próbálunk! M ilyen h am ar kiépítjük önbizalm unkat Istentől

függetlenül! Istennek erőszakkal kell hozzányúlnia term észeti
életünkhöz: szét kell törnie azt és m eg kell m u tatn ia, hogy
önm agunktól sem m ire sem vagyunk képesek. Attól a naptól kezd
ve sá n ta em berek leszünk. A sántaság még nem azt jelenti, hogy
nem tu d u n k járn i, hanem azt jelképezi, hogy valahányszor já rn i
akarunk, érezzük gyengeségünket és rokkantságunkat. Ez a
közös jellem vonása azoknak, akik ism erik Istent. Senki nem ta
pasztalh atja m eg azt, am it J á k ób Peniélnél átélt, csak h a Iste n el
vezeti addig a pontig. Azok, akik még m indig olyan talpraesettek,
m agabiztosak és erősek, még nem tap asztalták meg a Szent Szel
lem fegyelmező m unkáját.
B árcsak m eg n y itn á Iste n a szem ü n k et, hogy m e g lá th a ssu k
az összefüggést a három féle ta p a s z ta la t között. M indhárom
egyedülálló, u g y an ak k o r összekapcsolódnak abban, hogy azo
nos eredm ény irá n y á b a vezetnek. N em elégséges, h a a három
közül csak egyet vagy k e ttő t ism e rü n k meg. M indhárom t a
p a s z ta la to t tis z tá n kell lá tn u n k , m ielőtt Iste n ú tjá n to v áb b
h a la d h a tu n k .
M ÁSODIK F E JE Z E T
Á B R A H Á M E L H ÍV Á S A
Igehelyek: Zsid 11,8-10; Csel 7,2-5; Gal 3,8; lMóz 11,31-12,3.7a;

13,14-17; 14,21-23
M int m ár em lítettük, Iste n vágya az, hogy m egnyerje
m agának az em berek egy csoportját, akiket az Ő neve u tá n is
m ernek, és akik az Ő népévé lesznek. Egy olyan em bercsoportot
ak ar egybegyűjteni, akik elm ondhatják m agukról, hogy Istenhez
és az Ő népéhez tartoznak. E cél érdekében Isten először
Ábrahám ban végezte el m unkáját, m ajd Izsák, végül pedig
J á k ób következett. Á brahám , Izsák és Jákob ta p a sz ta la ta in m in
denkinek keresztül kell m ennie, akik Iste n népévé szeretnének
lenni. E zt azt jelenti, hogy Isten népét nem a vak véletlen
form álja. Ahhoz, hogy m i is az Ő népének részévé lehessünk,
m eghatározott tapasztalatokon kell keresztülm ennünk. Á t kell
esnünk bizonyos próbákon és tan u lá si folyam atokon, m ielőtt
valóban Iste n népévé v á lh a tu n k , és igazán é rte tu d u n k élni
ezen a földön. Ezen az ú ton az alapvető ta p a sz ta la ta in k m ege
gyeznek Á brahám , Izsák és J á k ób tap asztalataiv al. Úgy is
m ondhatnánk, hogy b á r sok olyan em ber létezik, akik Iste n
nevét viselik és külsőleg Isten népének ism erik őket, m indaddig
nem alkalm asak arra, hogy ténylegesen Iste n népévé legyenek,
am íg fel nem ism erik, hogy m indenük Istentől szárm azik,
m indenüket ajándékként k apták, és hogy term észeti életükből
Isten n ek m indent félre kell sepernie.
ÁBRAHÁM - ISTEN HELYREÁLLÍTÓ

MUNKÁJÁNAK KEZDETE
Foglalkozzunk először Á brahám történetével. M indazok, akik
rendszeresen olvassák a Bibliát, tisztáb an vannak Á brahám

fontosságával. Az ő nevét m ár az Ú jtestam entum elején is
m egtaláljuk. Az Ú r Jézus sokszor beszélt Á brahám ról, míg
Ádám ot meg sem em lítette. Például ezt mondta: „Mielőtt Á bra
hám lett, én vagyok” (Jn 8,58). Nem ezt mondta: „Mielőtt Ádám
lett, én vagyok”. Nem ezt m ondta Izráel népének: „Ádám a ti
a ty á to k ...”, hanem hogy ,Á brahám a ti atyátok” (56. vers).
Á brahám ot tek in tette a kiindulási pontnak.
K érjük az U rat, hogy nyissa meg a szem ünket és lá tta s s a meg
velünk: Isten m egváltási tervének és helyreállító m unkájának
kezdete Á brahám . A Róma 4-ben azt olvassuk, hogy Á brahám
m indazoknak az atyja, akik hisznek (17. vers). M inden hívő ember
Á brahám tól szárm azik. A kiindulási pont Á brahám , nem pedig
Ádám. Ádám a bűn kezdete; a bűn egy em beren keresztül jö tt el a
világba (5,12). Az a kezdet egy rom lott kezdet volt. A nnak
ellenére, hogy Ábel hitből áldozott Istennek, nem volt több, m int
egyénileg jó ember, ezért nem kap h atu n k tőle áldást; így ő nem le
h e t Isten helyreállító m unkájának kiindulási pontja. H abár
Enókh Istennel já rt, ő is csupán egyénileg jó ember volt, ezért tőle
sem k ap h atu n k áldást; így vele sem in d u lh at el Isten helyreállító
m unkája. Nóé istenfélő életet élt, háza népe bem ehetett a
bárkába, de ő is csak egyénileg volt jó, ennélfogva tőle sem k ap h a
tu n k áldást; ő sem lehet Isten helyreállító m unkájának kiindulási
pontja. M indhárm an jók voltak, de csak egyénileg voltak jók. Ábel,
É nókh, Nóé és Á brahám m ind h itte k Istenben. Mégis van egy
különbség Á brahám hite valam int Ábel, Enókh és Nóé hite között.
Á brahám sokkal fontosabb helyet tölt be Isten m egváltási tervé
ben, m int a m ásik három , m ert Isten Á brahám ban kezdte el
helyreállító m unkáját.
L átnunk kell, hogy Á brahám különbözik az összes többi
embertől. Attól kezdve, hogy Ádám bűnbe esett, létezett a bűnnek
egy követhető vonala. H abár Ábel jó em ber volt, a bűn vonalával
nem tu d o tt leszámolni. Bár Enókh is jó ember volt, ő sem tu dott
m it kezdeni a bűn áradatával, és Nóé sem tu d ta m egváltoztatni az
em ber bűntől m egrom lott helyzetét. H abár m indhárm an jó embe
rek voltak, csak egyénileg tu d ta k jók lenni, a bűn vonalát nem
ÁBRAHÁM ELHÍVÁSA 21
tu d ták megtörni. Nagy különbség van aközött, hogy egyénileg jó

valaki, vagy hogy gyökeresen m eg tu d változtatni egy bizonyos
helyzetet. Isten először Á brahám ot haszn álta fel arra, hogy a világ
bűntől m egrom lott helyzetén változtasson. Á brahám előtt Isten
m unkálkodott egyes emberekben, de nem te tt sem m it a m egrom
lott em ber helyreállításáért. Á brahám kiválasztása volt az első al
kalom, am ikor Iste n m egm ozdította a kezét, hogy segítsen a
bűnbe esett emberiségen. Úgy is m ondhatnánk, hogy a helyreál
lítás első állom ása Á brahám volt. A bűn árja m indaddig szabadon
hömpölygött, s Ábel, Énókh és Nóé csak három szilárd szikla volt
ebben a szennyes áradatban. Á brahám volt az első olyan személy,
akit Iste n felhasznált a bűnözőn megfékezésére. Iste n felnevelte
Ábrahám ot, hogy ra jta keresztül hozza el a szabadítás m űvét. A
Szabadító személye és a m egváltás műve Á brahám on keresztül
jött el a világba. E zért kezdődik az újtestam entum i evangélium
Ábrahám m al. Bárcsak az Úr kegyelm esen m egadná, hogy ne csak
a biblia m agyarázatával foglalkozzunk, illetve azzal, hogy m áso
kat bizonyos bibliai igazságok m egértéséhez hozzásegítünk, h a
nem várakozással nézzünk Isten kegyelmére, hogy m u tassa meg
nekünk az ő m unkálkodását.
A m egváltás m űvét az Ú r Jézus teljesítette be, de kezdete
Ábrahám ig nyúlik vissza. Isten helyreállító tevékenysége folya
m atosan nyomon követhető egészen napjainkig, és folytatódni fog
m indaddig, míg létre nem jön az ezeréves birodalom. A kiindulási
pont azonban Á brahám volt. Úgy is m egfogalm azhatnánk ezt,
hogy a m egváltásnak az Ú r Jézus a középpontja, és az ezeréves bi-
rodalom végén fog befejeződni, az új m enny és föld kezdetekor. De
ism ételten hangsúlyozom, a m egváltás Á brahám m al kezdődött.
Ábrahám idejétől kezdve az ezeréves birodalom végéig Iste n folya
m atosan végezte és végzi helyreállító m u n k áját. E hosszú idő
szakban az Ú r Jézus áll a középpontban, de soha ne feledjük, hogy
ez a folyam at tulajdonképpen Á brahám m al kezdődött.
E zért olyan különleges személy Á brahám . Az ő elhívása n a
gyon különbözött attól a kegyelemm el teljes bánásm ódtól,
am elyben Iste n Ábelt, Énókhot és N óét részesítette. Amikor Is
t en m egnyerte Ábelt, akkor csak őt nyerte meg. Am ikor latén
m egnyerte Énókhot, csak Énókh le tt az Övé. Am ikor m egnyerte

m agának N óét, csak Nóé le tt Istené. De am ikor Á brahám ot
kiválasztotta, nem csak őt nyerte m eg m agának. A m ikor őt
elhívta, Iste n világosan m egm ondta, mi volt ezzel a célja. A zért
h ív ta k i őt földjéről, rokonai közül és atyja házából, hogy m enjen
el K anaán földjére. M egígérte neki, hogy nagy nem zetté teszi,
akiben a föld m inden nem zetségét m egáldja (lM óz 12,1-3).
Vagyis Ábrah ám kiv álasztása és elhívása a m egrom lott világ
hely reállítása érdekében tö rtén t, nem csupán Ábrah ám egyéni
élete érdekében. Iste n azért h ív ta el Ábrahám ot, m ert fel a k a rta
haszn áln i őt. A zért h ív ta el, hogy az Ő edénye legyen, és
végezzen el egy feladatot. Nem csupán azért szólította m eg Isten,
hogy kegyelm ét k iárassza rá, hanem azért is, hogy Á brahám
továbbadja a kegyelm et. Ez egészen m ás dolog.
MI VOLT ISTEN CÉLJA ÁBRAHÁM ELHÍVÁSÁVAL?

Iste n azzal a szándékkal h ív ta el Á brahám ot, hogy a bűnös
em bert m egm entse áld atlan állapotából. Ne higgyük, hogy
Á brahám kiv álasztása valam ilyen szem élyes ügy volt. E llen
kezőleg, az em beriség bűnös állapotából való h ely reállítása volt
a cél. Érdem es tüzetesen tanulm ányoznunk m indazt, am it
Á brahám elhívása m agában rejt, v alam in t azokat a dolgokat,
am elyeket küldetése eredm ényezett. Á brahám elhívása m ögött
ott, rejlik Isten célja, terve és eleve elrendelése, s a m egoldás a
bűn és az ördög problém ájára. Az Ú r nyissa meg a szem ünket,
hegy m egláthassuk mindezt!
Mózes első könyve 12. fejezetének 1. verse így szól: „És m on
da az Úr Á brahám nak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod
közül és a te aty ád n ak házából a földre, am elyet én m utato k
néked” Isten azzal a céllal h ív ta el Á brahám ot, hogy hagyja el
szülőföldjét, rokonait és atyja h á z á t is. Ez az örökség kérd ését
érinti. A 2. versben ezt olvassuk: „És nagy nem zetté tészlek, és
m egáldalak téged, és felm agasztalom a te nevedet, és áldás
leszesz”. A „nagy nem zet” kifejezés egy népre utal. A h a rm a d ik
versben ezt m ondja Isten: „És m egáldom azokat, akik téged
áldanak, és aki téged átkoz, m egátkozom azt: és m egáldatnak te-
benned a föld m inden nem zetségei” - ez Iste n végső célja
Á brahám kiválasztásával. Á bráhám elhívásával Isten n ek te h á t

három célja volt: 1) elvinni őt a m egígért földre, 2) nagy nem zetté
tenni, am ely Isten népe lesz, és 3) a föld m inden nem zetségét
m egáldani általa.
„A fö ld r e , a m e ly e t é n m u ta to k n e k e d ”
Isten kihívta Á brahám ot hazájából, rokonai közül és apja

házából, hogy elküldje a rra a földre, am elyet Ő fog m egm utatni
neki. Á brahám Úr-Kaszdim városából szárm azott, egy olyan
helyről, ahol bálványokat im ádtak az igaz Isten helyett. Apja,
T háré, ott lakott és idegen isteneket szolgált (Józs 24,2). Isten
elhívta Á brahám ot erről a földről. A negatív oldalon ezzel az volt a
célja, hogy elválassza őt szülőföldjétől, rokonaitól és otthonától, s
véget vessen a bálványim ádásnak. Pozitív előjelű célja pedig az
volt, hogy bevigye őt a rra a földre, am elyet m ajd m egm utat n e k i ,
azaz K anaán földjére, és hogy a leghatalm asabb Istent, a m enny
és föld U rá t szolgálja.
Iste n elhívta Á brahám ot, hogy m enjen el K an aán földjére,
éljen ott, tegyen bizonyságot róla, és h a jtsa végre a m ennybéli
akaratot. Iste n ezt a földet Á brahám leszárm azottainak szánta.
R ajta és leszárm azottam keresztül Isten m agának igényelte ezt
a terü letet, hogy itt az Ő h a ta lm a érvényesüljön, és az Ő
dicsősége fejeződjön ki. Ez volt Iste n elsőrendű célja Á brahám
elhívásával.
A M áté 6-ban azt olvassuk, hogy az Ú r Jézu s im ádkozni
ta n íto tta a tanítványokat, ezt mondván: „Mi A tyánk, ki vagy a
m ennyekben, szenteltessék m eg a Te neved; Jöjjön el a Te
országod, legyen meg a Te akaratod m int a m ennyben, úgy a
földön is” (9-10. vers). Isten szándéka az, hogy az Ő népe
m egvalósítsa az Ő h a ta lm á t és a k a ra tá t ezen a földön. N apjaink
ban a gyü lek ezetb en k ell Is te n dicsőségének k ifejezésre j u t
nia, h a ta lm á n a k és a k a ra tá n a k érvényesülnie. Ahol Iste n népe
engedelm eskedik U ra a k a ra tá n a k és lehetővé teszi, hogy az Ő
h atalm a érvényesüljön, az az a hely, ahol Iste n h a ta lm a és a k a
r a ta megvalósul. Isten m eg a k a r nyerni m agának egy em bercso
portot itt a földön, hogy az Ő népévé legyenek. Ez azt jelenti,
hogy Iste n lehetőséget ak ar a földön arra, hogy h a ta lm a és ak a

r a ta ugyanúgy érvényesüljön itt, m int a m ennyben. Iste n ezzel a
céllal h ív ta el Ábrahám ot, és ugyanezzel a céllal hív m inket is
népének soraiba.
„N agy n e m z e t té t é s z le k ”
Iste n nem csak azért h ív ta el Ábrahám ot, hogy elvezesse a rra

a földre, am elyet m ajd m egm utat neki, hanem azért is, hogy nagy
nem zetté tegye. Iste n célja az, hogy m egnyerjen m agának egy
em bercsoportot, akik az Ő népévé lesznek. Isten azért h ív ta el
Ábrahám ot, hogy belőle és leszárm azottaiból form álja m eg az Ő
népét. Úgy is m egfogalm azhatnánk, hogy Ábrahám volt az első
lépés Iste n népének kiválasztásához. Sok-sok em ber közül
k ihívott egyet, m ajd kijelentette m agát előtte, hogy a m egm entés
m u n k ájá t ezen az em beren keresztül vigye véghez. V álaszto tt és
elhívott em berén keresztül a k a rta elérni a célját.
Ábrahám ot kiválasztotta Isten. Ez azt jelenti, hogy Isten
kijelölt egy em bert a m aga szám ára a sok közül. Iste n az embe
reknek egy csoportját ak arja m egnyerni. Az Ó testam entum ban
az ért találkozunk Izráel népével, m ert Iste n a k a rt m ag án ak egy
népet ezen a földön, vagyis egy olyan embercsoportot, akik Isten
szám ára vannak elkülönítve, Őt fejezik ki, és hozzá tarto zn ak .
H ab ár Isten sok bűnét elnézte az Izráel gyerm ekeinek, egyet
soha nem tű rt: a bálványim ádást. Iste n népe esetében a
bálványim ádás nagyon komoly bűn. Iste n helyét soha nem
bitorolhatják bálványok. Iste n célja népének kiválasztásával az
volt, hogy bizonyságot tegyenek róla ezen a földön. Iste n eljött az
Ő népe közé. Úgy is m ondhatnánk, hogy Isten népe az edény,
am ely Iste n t tartalm azza. Ahol Iste n népe jelen van, ott
bizonyságot tesz Őróla. Rabsaké, az Izrá ellel ellenségeskedő
A sszíria király án ak egyik hadvezére, ezt kérdezte: „Hol v annak
H ám áth n ak és A rphádnak istenei? Hol Sefárvaim nak, H énának
és H ivvának istenei?... Kicsoda a földön való m inden istenek
közül, aki m egszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből,
hogy az Ú r is k iszab ad íth atn á Jeru zsálem et az én kezem ből?”
(2Kir 18,34-35). Ebből m egérthetjük, hogy Izráel ellenségeinek
e lőbb Jehovával kellett szám olniuk, m ielőtt az izráelitákkal

leszám olhattak volna, m ert azok egyek voltak Jehovával. Isten
ott volt az Ő népe között. Odahelyezte m agát, az Ő dicsőségét,
hata lm á t és erejét népe közé.
Az Apostolok cselekedetei 15. részének 14. verse szerint „...
gondoskodott először Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet
az Ő nevének”. Ez egy újtestam entum i kép. Az Ú jtestam entum -
ban a gyülekezet alkotja Isten népét. Iste n teljes bizonysága,
m unkája és a k a ra ta m a a gyülekezetben található.
Isten célja az, hogy m egnyerjen m agának egy embercsoportot,
akik ezt vallják: „Jehovához tartozom . Az Úré vagyok.” E zért
szentel a Biblia oly nagy figyelmet arra, hogy valaki megvallja-e a
Krisztust. Az Ú r ezt m ondta: ,yalaki vallást tesz énrólam az embe
r e k előtt, az em bernek F ia is vallást tesz arról az Isten angyalai
előtt; Aki pedig m egtagad engem az em berek előtt, m egtagadtatik
az Isten angyalai előtt.” (Lk 12,8-9). Az Ú r olyan em bereket akar
megnyerni, akik vallást tesznek a nevéről. Sokszor előfordul, hogy
Krisztus megvallásához nem elegendő az evangélium hirdetése,
hanem ki kell jelentenünk: „Az Úrhoz tartozom . Istenhez ta rto
zom!” E zt jelenti bizonyságot tenni Istenről. H itünk nyílt felvál
lalása egy lépéssel előbbre visz az isteni célhoz vezető úton, hiszen
Isten célja egy olyan nép összegyűjtése, akik ezt vallják magukról:
„Istenhez tartozom , és Őérte létezem .”
„És m e g á ld a tn a k te b e n n e d
a fö ld m in d e n n e m z e t s é g e i”
Isten ezt is m ondta Á brahám nak: „És m egáldatnak tebenned a

föld m inden nem zetségei” (lMóz 12,3). Ebből a kijelentésből
láthatjuk, hogy Isten nem feledkezett meg a nem zetekről. De az is
kiderül, hogy nem közvetlenül részesednek az áldásban, hanem
Ábrahám on keresztül. Isten kiválasztott egy em bert, edényévé
tette, és ettől az embertől szárm azott egy nem zetség, ebből a
nemzetségből egy nem zet, és azon a nem zeten keresztül a föld
m inden nemzetsége meg lesz áldva. Isten te h á t nem közvetlenül
á ra sz to tta ki áldását a nem zetekre, hanem először egyetlen em
berben kezdett el m unkálni, és ra jta keresztül ad ta áld ását a föld
m inden nem zetére. Isten teljes m értékben belehelyezte az ő

kegyelmét, hatalm át és tekintélyét ebbe az egyetlen emberbe, majd
ra jta keresztül k iáraszto tta áldásait az összes többi em berre. Ez
az alapelv húzódik meg Ábrahám kiválasztása mögött. Ez az elv
van érvényben m áig is. A legfontosabb dolog Isten szám ára az Ő
edényének kiválasztása. A kiket Ő edényként a k a r használni,
azoknak valóban meg kell ism erniük Őt! Teljes m értékben
Ábrahám on m úlott, hogy a föld nem zetségei részesedhetnek-e Is
te n áldásában. M ás szóval, Isten örökkévaló célja és az Ő terve
olyan em berekhez kapcsolódik, akiket Ő kiválasztott. A kivá
lasztott em berek helytállása vagy bukása határozza m eg Isten
céljának és tervének sikerét vagy bukását.
Á brahám nak azért kellett oly sok tap a sz ta lato n k eresztü l
m ennie, és oly sok m indent kapnia, hogy képessé váljon m indan
n a k k iára sztá sá ra , amivel őt elhalm ozta Isten. Nincs m it
csodálkozni azon, hogy Á brahám nak annyi próbával és nehéz
séggel k ellett szembenéznie. Ez volt az egyetlen mód arra , hogy
m ásoknak segíteni és adni tudjon. Á brahám ism erte Iste n t, ezért
ő m indazoknak az atyja, akik hisznek. Akik hitből vannak, azok
Á brahám fiai (Gal 3,7); őket Á brahám nem zette. Tudjuk, hogy
m inden szellem i m űködés a nemzés elvén alapszik, nem pedig az
igehirdetés elvén. A fiakat nem zik, nem pedig prédikálás által
jönnek a világra. Iste n helyreállító tevékenységéhez olyan embe
rekre van szükség, akik hisznek. Csak azok igazulnak meg, akik
hisznek. M it te tt Isten? Először egy em bert elvezetett addig a
pontig, am ikor hívővé v álhatott, és ettől a hívőtől sok további
hívő született.
Ne feledjük, hogy hiába hirdetjük az Igét, h a nem tö rtén ik meg
a szellemi nemzés. Az ilyen igehirdetés csak a rra jó, hogy
m egértessük m ásokkal a tanokat, és ezek a tanok szájról-szájra
továbbterjedjenek. M iután bejárták a földet és visszatérnek
hirdetőjükhöz, továbbra sem lesznek többek puszta tantételeknél.
Mi jó szárm azna bárki szám ára abból, hogy lelkesen hirdeti a
m egváltás ta n á t, h a ő m aga nem ism eri Istent, és Iste n nem adott
neki új életet? De h a az a bizonyos em ber nem csupán a szájával
hirdeti a m egm entés tan á t, hanem bizonyságot is tesz saját
szabadulásáról és Istennel való találkozásáról, akkor hallgatóit

m egérinti a szavai mögötti valóság. Csak az ilyen em ber lehet
inasok „szellemi szülőatyja”. Isten m unkálkodási elve te h á t az,
hogy egy em berben elvégez valam it, m ajd ra jta keresztül szül újjá
má sokat. Amikor Isten működésbe lép, akkor életet ad, s am ikor
élő magot h in t el egy emberben, az növekedni fog. Pál azt m ondta
a korinthusi gyülekezetnek: „Nem azért írom ezeket, hogy
megszégyenítselek titeket, hanem m int szerelm es gyerm ekeim et
intelek. M e rt... tőlem vagytok (angol ford.: én nem zettelek titeket)
a Krisztus Jézusban az evangyélium á lta l” (lK or 4,14-15). A szel
lemi m űködés alapelve a nemzés, nem pedig az igehirdetés.
K érjük az U rat, hogy nyissa meg szem ünket és lá tta s s a meg
velünk, m ennyire hiábavaló dolog olyasm iről prédikálni, am inek
nem vagyunk a birtokában. H a van bennünk mag, az növekedni
fog, mag nélkül azonban lehetetlen a növekedés. Isten m u n k ál
kodása az élettel kapcsolódik össze, nem pedig üres tanításokon
alapszik. H a egyszer végigm együnk azon a bizonyos úton, am e
lyet Isten rendelt szám unkra, akkor képessé válunk a nem zésre;
m ásképp semmi sem fog használni. A nnak érdekében, hogy a
föld m inden nem zetségét m egáldhassa, Istennek először egyet
len em berben, Á brahám ban kellett m unkálkodnia. Vagyis ahhoz,
hogy egy csoport hívőt tud h asso n m agáénak, Isten n ek először
egy em bert kellett m egnyernie. Á brahám volt az első, aki h itre
jutott, és ra jta keresztül a z u tá n sok m ás em ber is az Ú ré lehe
tett A föld m inden nem zetsége áld ást n y e r - d e nem egy
igehirdetésen keresztül, am elyet m eghallgatnak, h anem az
életen keresztül, am elyet befogadnak. Iste n először Á brahám on
m unkálkodott, és ra jta keresztül sokakra k iterjesztette m űvét,
Egy napon, am ikor alászáll a szent város, am elyet Á brahám oly
sóvárogva várt, am elynek Tervezője és Építője m aga Iste n (Zsid
11,10), a földön m inden nem zetség teljes á ld á st nyer m ajd, és
Isten örökkévaló terve beteljesedik. Isten m egváltó m unkája
Ábrahám idejében kezdődött. A zért v álaszto tta ki ezt az em bert,
hogv használható edénnyé tegye. M indezt pedig nem csupán
Á brahám ért vitte véghez Isten, hanem azért, hogy ra jta k er esz
t ü l m ásokat is m egérinthessen.
ISTEN KÉTSZER HÍVJA EL ÁBRAHÁMOT

M ost nézzük m eg együtt, hogyan szólította fel Iste n Á bra
hám ot, hogy kövesse Őt. Józsué könyvének 24. fejezetében azt
olvassuk, hogy Á brahám olyan családban szü letett, amely
bálványokat im ádott. E zt tu d v a m ég érdekesebb szám unkra,
hogy Iste n helyreállító m unkája Á brahám m al kezdődött. Isten
szándékosan v álaszto tt ki egy ilyen em bert. Ezzel is azt fejezte
ki, hogy „...nem azé, aki akarja , sem azé, aki fut, hanem a
könyörülő Iste n é ” (Róm 9,16). Á brahám álm ában sem gondolha
to tt arra, hogy Iste n pont őt fogja m egszólítani. Ő m aga sem m i
vel sem büszkélkedhetett: átlagos, m ásoktól sem m iben sem
különböző em ber volt. Á brahám nem m agának köszönhette, hogy
m ássá le tt - Iste n te tte őt m ássá. Isten elhívta őt, és ezzel
m egkülönböztette a többi em bertől. Ezzel a tetté v e l Isten
kin y ilv án íto tta k o rlátlan h a ta lm á t. H a Iste n meg a k a r ten n i va
lam it, akkor senki és semmi nem akadályozhatja m eg abban.
Á brahám olyan volt, m int bárm elyik m ásik ember. Istennek
sem m i oka nem volt arra, hogy éppen őt válassza, m égis r á esett
a választása. Az első lecke, am elyet Á brahám nak m eg k e lle tt ta
nulni, az volt, hogy m indennek Iste n a kezdeményezője. Isten
kétszer h ív ta el Á brahám ot. M ost nézzük meg, hogyan szólt Is
te n h ívása először, és m iként válaszolt Á brahám .
A z e ls ő h ív á s - Ú r v á r o s á b a n
Első alkalom m al Isten M ezopotámiában, Úr-Kaszdim váro

sában szólította meg Ábrahám ot. „A dicsőségnek Istene m eg
jelen ék a mi atyánknak, Á brahám nak, mikor M ezopotám iában
vala, m inekelőtte H áránban lak o tt”, olvassuk István v értan ú sza
v ait a Cselekedetek 7,2-ben. Ebből tudhatjuk, hogy Iste n m ár
azelőtt szólt Ábrahámhoz, m ielőtt elhagyta Úr-Kaszdimot. M aga a
dicsőség Istene jelen t meg neki, és kihívta őt hazájából, rokonai
közül és atyja házából, hogy m enjen el a rra a földre, am elyet Ő
m u ta t m ajd neki. Vajon hitt-e neki Ábrahám ? A Zsidókhoz írt levél
11. részéből kiderül, hogy Á brahám elhitte, am it az Ú r mondott.
H a valaki egyszer m eglátta Isten dicsőségét, nem te h e t m ást,
m int hogy hisz. Á brahám egy hozzánk hasonló, hétköznapi ember
volt. Azért h itt, m ert Iste n dicsősége m egjelent előtte. Iste n volt az
oka, hogy hívő lett. Isten volt a kezdeményező, Ő vette rá, hogy
higgyen benne.
Vajon nagy volt-e Ábrahám hite m ár a kezdet kezdetén is? Ezt
nem m ondhatjuk. Em lékezzünk csak, m it te tt, m iu tán m eghallot
ta Isten hívását? „És felvevé T háré Ábrám ot az ő fiát, és Lótot,
Hárán n ak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő m enyét, Á brám nak
az, ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy
K anaán földére menjenek. És eljutának H áránig, és ott letele
pedének (lMóz 11,31). A Cselekedetek 7,2-ben azt olvassuk, hogy
Ábrahám ot M ezopotámiában m egszólította Isten. A Zsidók 11,8
azt mondja, hogy Á brahám h itt Istennek. Az lM ózes 11,31-ben
leírt. események te h á t a Cselekedetek 7,2 és a Zsidók 11,8 u tá n
történtek-. Figyeljük meg pontosabban, mi zajlott le: „És felvevé
T háré Ábrám ot az ő fiát, és Lótot, H áránnak fiát, az ő unokáját, és
Szárait, az ő m enyét, Á brám nak az ő fiának feleségét, és
kiindulának együtt Úr-Kaszdimból.” Ez volt Á brahám hitének
első m egnyilvánulása. Á brahám nem sokkal volt különb nálunk.
Isten azt m ondta neki, hogy hagyja el a szülőföldjét. E lhagyta azt?
Igen. Igaz, elhagyta, de Isten azt is m ondta, hogy a rokonaitól is
váljon meg. Ezt is m egtette? Csak félig, ugyanis Lótot m agával
vitte, Isten azt is parancsolta, hogy hagyja el a ty ja h áz á t, d e ő ehe
lye tt magával vitte az atyai házat. Továbbá Á brahám nem saját
döntése szerint távozott el, hanem apja döntése szerint: „És
felvevé Tháré Ábrám ot az ő fiát.” Nem tudjuk, T háré m iért a k a rt
maga is menni. T alán Á brahám azt m ondta neki: „Isten elhívott
engem. M ennem kell.” T alán T háré azért követte fiát, m ert na-
gyon szerette. Nem állíthatjuk, hogy bizonyosan így tö rtént, de azt
világosan látjuk, hogy egy olyan személy vált kezdeményezővé,
aki nem kapott elhívást, míg m aga az elhívott az ő követőjévé lett!
Talán néhányan azt m ondanák erre: „Nem jobb így, hogy az egész
h áznép m egm enekült?” Be kell ism ernünk, hogy ez valóban jobb
volt a háznép szám ára. Á brahám elhívásának azonban nem a
m egm entés volt a célja, hanem a szolgálat. Amikor Nóé t felszó
lította Isten, hogy építsen bárkát, akkor a szabadulás volt a cél,
Ábrahám esetében azonban a szolgálat volt a lényeg. Isten
tervének véghezvitele volt a legfontosabb. Ez a különbség Á bra

hám és N óé között. Nóé helyesen tette, hogy egész családját
m agával v itte a bárkába, de Á brahám helytelenül a k a rta egész
családját e lju tta tn i K anaán földjére. H a vannak olyanok a
családunkban, akik még nincsenek megmentve, helyesen tesszük,
h a h itre seg ítjü k őket. De h a Isten a rra hív el valakit, hogy a
szolgálója és edénye legyen, nem viheti m agával erre az ú tra azo
k at, ak ik et Ő nem hívott el.
Á brahám történetének elején nincs semmi különleges. Isten
elhívta, és ő hitt. De hite nem volt különösebben erős hit. Követni
a k a rta Is te n u tasítá sá t, de nem engedelm eskedett m inden
ben - b ár sz ere te tt volna, és engedetlensége m iatt kényelm etlenül
érezte m agát. El a k a rta hagyni otthonát, de ezt nem tette
határozott, világos módon. Nem sokban különbözött tőlünk. E zért
h á t egyikünk se bátortalanodjon el, és senki ne higgye, hogy ő m ár
sem m ire sem jó, rem énytelen eset. Soha ne feledjük, hogy a mi
rem énységünk Istenben van.
Mi tö rté n t, m iu tán Á brahám atyját követve elhagyta hazáját?
Félúton m egálltak. Isten azt ak arta, hogy Á brahám K anaánba
m enjen, de ő letelepedett H áránban. Nem ism erte fel, hogy Isten
nek alapos m u n k át kell végeznie benne, hogy megfelelő edénnyé
válhasson. N em lá tta tisztán, m ilyen m egbízást és szolgálatot
szánt neki Isten. Még mindig nem értette, m iért kell ilyen nagy
á ra t fizetnie. Ez rá n k is ugyanígy igaz. Mivel nem ism erjük Isten
gondolatait, ezt kérdezzük: „Miért bánik így velem Isten? M iért
nem úgy törődik velem, ahogyan Noéval tette? Nóé együtt lehetett
az egész családjával, nekem mégis el kell hagynom az atyai
h ázat!” Ne feledjük, hogy egy olcsó edénynek alacsony az ára, a
drága edényért viszont nagy á ra t kell fizetni. Isten tisztesség
edényévé a k a rta form álni Ábrahám ot, ezért többet v á rt tőle, m int
másoktól. Soha nem szabad félreértenünk Isten velünk szemben
ta n ú síto tt bánásm ódját. Nem tudhatjuk, m iként fog m ajd felhasz
n áln i m inket. M inden m egtapasztalásunk jövendőbeli szolgála
tu n k a t készíti elő. Soha ne mondjuk: „Mások ezt is m eg azt is
m egtehetik. É n m iért nem tehetem meg ugyanazt?” Ne feledjük,
hogy Isten m inden em bert neki megfelelő módon készít fel a
szolgálatra, m ert m indenkire egyénre szabott feladatokat fog

bízni. Azért tu d különleges célra használni m inket, m ert külön
leges felkészítésen m együnk keresztül. E zt tudva nem lenne sza
biul elégedetlennek vagy engedetlennek lennünk. Nagyon balga
dolog Istennek ellenállni, vagy azt kérdezgetni, m iért csinálja Is
ten ezt vagy azt.
Isten Á brahám ban végzett m unkája m egm utatja vele kapcso
latos szándékát, Ábrahám azonban nem é rte tte Istent. Nem tu d
t a , m iért kell elhagynia h azáját, rokonait és atyja h ázát. Végül
Ábrahám csak annyit te tt, hogy valam ivel odébb költözött. El
akarta hagyni rokonait, Lótot mégis m agával vitte. El a k a rta
hagyni atyja házát, de ez tú l nehéz feladatnak bizonyult
szám ára, így végül m agával cipelte azt. Nem volt tisz tá b a n a reá
bízott szolgálattal, és nem é rtette Iste n cselekedeteit. Mindebből
következett, hogy H á rá n b an tö ltö tt napjai elvesztegetett, késlel
tető, haszontalanul eltöltött napok voltak.
Egy idő m úlva apja, T háré, m eghalt, Ábrah ám azonban még
mindig nem a k a rta feladni unokaöccséhez fűződő kapcsola
tá t Lótot m ég m indig m agával vitte. T háré csak életében bizo
nyult akadálynak Áb rah ám szám ára, Lót azonban Iste n népének
t erhére le tt m ég h alála u tá n is. Lót tettein ek eredm ényeként k ét
fiú született. Az egyik Moáb volt, a m oábiták ősatyja, a m ásik pe
dig Benam m i, az am m oniták ősatyja (lM óz 19,37-38.) M ind a
moabiták, m ind az am m oniták később csak b ajt hoztak Izráelre.
A m á s o d ik h ív á s - H á rá n b a n
Az lM ózes 12-ben olvasunk arról, hogy Isten m ásodszor is

m egszólította Ábrahám ot. Az első hívás Ú r városában hangzott el,
ez a második pedig H áránban. Isten így szólt hozzá: „Eredj ki a te
földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a
földre, am elyet én m utatok néked. És nagy nem zetté tészlek... és
m egáldatnak tebenned a föld m inden nem zetségei” (1-3. vers). Ez
a hívás lényegében ugyanaz volt, m int az eredeti. Á brahám hoz
teh á t másodszor is szólt Isten, am ikor m ár H árán b an élt. Az első
hívás csak félútig hozta el őt, a m ásodik m ár elvitte a célig,
K anaán földjére. Szüntelenül áldjuk az U rat, m ert Ő sohasem
adja fel! Iste n k ita rtá sa drága ajándék a szám unkra! Az Ő

ragaszkodásának köszönhetően v álhatunk keresztyénekké, nem
azért, m ert mi annyira k itartó an ragaszkodunk hozzá. H a rajtu n k
m úlna, m ár régen elengedtük volna a kezét. Á brahám azért tu d o tt
eljutni K anaán földjére, m ert Isten k itartó volt. A zért lehetünk
keresztyének, m ert Isten szorosan ta r t m inket. Adjunk h á lá t neki,
hogy Ő olyan Isten, aki nem enged el m inket.
Abból, ahogyan m egjelent Á brahám nak és elhívta őt, jól
látható, hogy a mi Istenünk olyan Isten, aki soha nem szenved
vereséget. A m i Istenünk a dicsőség Istene! Ádám bukásától kezd
ve m indaddig, m íg meg nem jelen t Á brahám nak, a Biblia számos
helyen feljegyzi, hogy Isten szólt az emberekhez, de nem említi,
hogy m egjelent volna bárkinek is. Az Ige szerint Isten először ak
kor jelen t m eg az embereknek, am ikor M ezopotám iában m egm u
tatkozott Á brahám előtt. E zért m ondjuk, hogy Isten helyreállító
m unkája Á brahám m al kezdődött. K orábban Isten soha nem jelen
te tte meg m agát. De ez alkalom m al Á brahám szám ára mégis
láthatóvá lett. H abár ekkor m ár a bukás óta kétezer év te lt el az
em beriség történetéből, és bár emberileg nézve Iste n nyilván
valóan kudarcot vallott, m egjelenése azt bizonyítja, hogy Isten
valójában nem vallott szégyent. A célja nem veszett el, hiszen a
dicsőség Istene jelen t meg Ábrahám nak! Isten a dicsőség Istene! Ő
az Alfa és az Omega. Ő még m ost is a dicsőség Istene! Sem m i sem
lehet bizonyosabb, m int a dicsőséges Isten valósága, és semmi sem
ta r th a t tovább, m int az Ő dicsősége. Ádámtól Á brahám ig kétezer
esztendő te lt el, nem húsz vagy esetleg kétszáz. H ab ár Isten
hosszú időn keresztül nem jelent meg az em berek előtt, tudhatjuk,
hogy nem vallott kudarcot, hiszen Ő a dicsőség Istene.
A dicsőség Istene m egjelent Á brahám nak, és m egm ondta n e
ki, m it kell tennie. Á brahám nem csak lá th a tta Isten t, h anem Is
te n az a k a ra tá t is kinyilvánította neki. Tudta, m it kell tennie
Iste n a k a ra ta szerint: „Eredj... a földre, am elyet én m utatok
néked. És nagy nem zetté tészlek,... és m egáldatnak tebenned a
föld m inden nem zetségei.” Iste n azért m ondta ezt Á brahám nak,
m ert az eltelt k étezer évnyi em beri kudarcsorozat, v a la m in t az
em ber bűnének m egsokszorozódása ellenére Ő m ost eljött, hogy
helyreállítsa a m egrom lott kapcsolatot em ber és Iste n között. Is

te n az Ő helyreállító m u n k áját Á brahám on keresztül kezdte el.
Ábrahám h a llo tta Iste n első hívását, h itt szavának, és el
hagyta Úr-Kaszdim ot. De követte apját, am ikor az letelepedett
H áránban; csak félútig ju to tt. Azt m indnyájan nehezen felejtjük
el, m iként m en te tt m eg m inket az Ú r bűnös életünkből, de annál
könnyebben kiesnek em lékezetünkből a szolgálatba szólításunk
em lékképei. Könnyen lem ondunk arról, hogy válaszoljunk Isten
elhívására. A bban a percben, am ikor egy kicsit elfoglaltabbak
vagyunk, m ár meg is feledkezünk küldetésünkről és Iste n
céljáról. Á brahám is elfeledkezett arról, hogy Isten elhívta őt.
Ezért Istennek m egint szólnia kellett hozzá, m eg kellett ism é
telnie elhívását H áránban. A djunk h á lá t az Ú rnak, am iért újból
és újból m egkeres m inket, hogy megbizonyosodjék róla: tudjuk,
m it kell ten n ü n k az Ő a k a ra ta szerint.
Ábrahám h allo tta a hívást. Az a h it, am elyet az első hívás
ébresztett benne, m ost ism ét feléledt. H ite helyreállásával
Ábrahám képessé vált a rra , hogy folytassa az útját.
HARM ADIK F E JE Z E T
ÁBRAHÁM ÉS KANAÁN FÖLDJE
Igehelyek: Csel 7,2; lMóz 12,4-13,18; 14,11-23

Ábrahám tö rté n eté t három részre bonthatjuk. Az lM ózes
18 14 foglalja m agába az első részt, am elyben K anaán földje kap
hangsúlyos szerepet. A 15-22. fejezet alkotja a m ásodik részt,
amelyben Ábrahám fiá ra kerül a hangsúly. M ajd a h a rm ad ik
részben, a 23-25. részben azok az esem ények v annak lejegyezve,
amelyek Ábrahám idős korában történtek. M ost nézzük te h á t az
illő részt.
Az lM ózes 12, 4-5 így szól: „És kim éne Ábrám , am int az Ú r
m ondotta vala néki, és Lót is kim éne ővele: Á brám pedig
hetvenöt esztendős vala, m ikor kim éne H áránból. És felvevé
Ábrám az ő feleségét S zárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és
m inden szerzem ényüket, am elyet szereztek vala, és a cselédeket,
akikre H árán b an te tte k vala szert, és elíndulának, hogy K anaán
földére m enjenek, és el is ju tá n a k a K an aán földére.” M iután
Ábrahám ot m ásodszor is m egszólította Isten, ezú ttal H árán b an ,
végleg elhagyta H a rá n t, és elm ent K anaán földjére. De tisz tá n
kell látn u n k , hogy valaki elju th at K an aán b a anélkül, hogy
tudná, m iért is van ott. Ne higgyük, hogy h a m ár lá tju k m agunk
előtt az ígéret földjét, m inden m agától jön m ajd. M ás dolog látn i
a m ennyei látom ást, és m egint m ás engedelm eskedni annak,
M iután Á brahám m egérkezett K anaán földjére, a 7. vers szerint
„megjelenék az Ú r Á brahám nak, és m onda néki: A te m agodnak
adom ezt a földet. És Á brám o ltárt építe ott az Ú rnak, aki
m egjelenék vala néki”. Es a m ásodik alkalom , am ikor Iste n meg-
jelenik Á brahám nak, és a harm adik alkalom, hogy szól hozzá.
Iste n m egint m egjelent és szólt, hogy Á brahám nak tis z ta és friss

benyom ása legyen m indarról, am it Iste n rábízott.
Mi sem könnyebb, m int elfeledkezni Isten hívásáról. Még ha
tu d ato san törekszünk is arra, hogy megfelelő keresztyén életet
éljünk, akkor is előfordulhat, hogy m egfeledkezünk küldetésünk
ről. Még akkor is m egtörténhet ez, h a nap m int n ap szorgalm a
san m unkálkodunk. Ne higgyük, hogy csak világi dolgok homá-
lyosíthatják el látásu n k at; szellem iek éppúgy m egzavarhatják
azt. H a nem élünk folyam atosan Isten jelenlétében, könnyen
elveszíthetjük az elhívásunkkor kapott látom ást. A gyülekezet
elhívása ugyanaz, m int am elyet Á brahám kapott. Mégis sok em
ber nem lá tta m eg m ég az ebben rejlő rem énységet. Pál ezért így
imádkozott: „És világosítsa m eg értelm etek szem eit, hogy tu d
hassátok, hogy m i az Ő elhívásának rem énysége...” (Ef 1,18). A
„reménység” kifejezés az elhívás ta rta lm á ra utal, azaz m indazok
r a a dolgokra, am elyeket Iste n hívása m agába foglal. Iste n óvjon
m eg bennünket az önző gondolatoktól! Tudjuk, hogy Isten egy
határo zo tt céllal hív el m inket. Üdvösségünk ennek a célnak a
beteljesedését szolgálja. H a m ég nem ism ertük fel Á brahám
elhívásának lényegét, nem fogjuk m egérteni Isten hozzánk in té
zett hívó szavának jelentését sem. H a még nem ta lá ltu k m eg a
kulcsot Á brahám elhívásához, nem fogjuk felism erni sa já t szolgá
latu n k lehetőségét sem. H a nem látu n k tisztán, olyanok leszünk,
m int akik alap nélkül építenek házat. M ilyen könnyű megfeled
kezni arról, m it a k a r tőlünk Isten! Sokszor, am ikor tú l sok a dol
gunk és a m unka lázba hoz bennünket, elveszítjük szem elől
szellemi célunkat. Újból és újból az Ú r elé kell já ru ln u n k és
könyörögnünk kell hozzá: „Jelenj m eg nekem ú jra és újra, beszélj
hozzám m egint!” Szükségünk van arra, hogy folyam atosan a
szem ünk előtt lebegjen a cél, Iste n célja, és m indaz, am it Ő végez a
világban.
Á brahám elju to tt K anaánba. M egérkezése u tá n szám os dolog
tö rtén t. Először is, é p íte tt három o ltá rt Kanaánban. Másodszor,
Iste n három szor próbálta m eg őt új hazájában.
ÁBRAHÁM OLTÁRT ÉPÍT

A Bibliából m egtudjuk, hogy K anaán földjét elérve Á brahám
ÁBRAHÁM ÉS KANAÁN FÖLDJE 37
először Sekhembe érkezett, ahol oltárt épített az Ú rnak. Innen

Béthelbe m ent, és ott is épített egy oltárt. Később elhagyta
Bétheltt, és Egyiptom ba vándorolt. O nnan feljött a déli ta rto
mányba, m ajd innen ism ét Béthelbe vezetett útja. Egy ideig
Béthel és H ái között tartózkodott, ahol korábban m ár épített
oltárt, később egy m ásik helyre, Hebronba m ent, és itt újabb o ltárt
épített. Ábrahám ezen a három helyen épített egy-egy oltárt.
Mindhárom helyre oltár került, m indhárom hely meg lett szentelve.
A Biblia tan ú ság a szerint Isten ezt a három helyet - Sekhem et,
Béthelt és H ebront - haszn álta fel K anaán képviseletére. Isten
szemében K anaán m agában hordozza Sekhem, Béthel és Hebron
jellemzőit. Ezeknek a helyeknek a jellemzői egyúttal K anaán
jellemzői is. H a m egism erjük ezt a három helyet, m egtudjuk, mi
lyen K anaán. Nézzük meg h á t e három hely jellegzetességeit!
S e k h e m (v á ll) - az e r ő h e ly e
„És általm éne Ábrah ám a földön m ind Sekhem vidékéig,

Móréh tölgyeséig... És m egjelenők az Ú r Ábrahám nak, és m onda
néki: A te m agodnak adom ezt a földet. És Á brám o ltá rt építe ott
az Úr n ak; aki m egjelent vala néki” (lM óz 12,6-7). Á brahám
m egérkezett Sekhembe. A Sekhem, szó jelentése az eredeti nyelv
be n „váll”. Az emberi testb en a váll a legerősebb rész. V állunkkal
fel tudjuk emelni, am it a kezünkkel nem tu d n án k . Sekhem te h á t
„erő"-t is jelent. K an aán első jellemzője az erő. Ez a rra u ta l, hogy
Isten ereje Kan a á n b an van. K anaán nem csupán tejjel-m ézzel
folyó föld, hanem az erő földje is.
A Bibliából azt is m egtudjuk, hogy Iste n ereje nem csak
csodatevő erő, hanem életerő is; olyan erő, amely m egelégíti az
embert. Az Ú r Jézus ezt mondta: „Valaki pedig abból a vízből iszik,
am elyet én adok néki, soha örökké m eg nem szomjúhozik; hanem
a z, a víz, am elyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje
lesz őbenne” (Jn 4,14). M icsoda erő ez! Ez az élet ereje! Az Úr
életének olyan ereje van, amely m indenkit m egelégíthet. H a
bennünk van Isten élete, soha többé nem fogunk m egszom jazni,
m ert a bennünk lévő élet k im eríthetetlen forrása állandóan
elégedetté tesz bennünket. Akik belül elégedettek, m ert m egkapták
ezt az életet, azok a legerősebb emberek. Ők Sekhem, a váll, és

van erejük arra, hogy nagy terh ek et hordozzanak. Köszönjük meg
U runknak és áldjuk azért, hogy K anaán egyik jellem zője az élet
ereje.
Sekhem ben volt akkoriban M óréh tölgyese (lM óz 12:6). A
Móréh elnevezés jelentése az eredeti nyelven „tanító” illetve
„tanítás”, am i a tu dással áll kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a
tu d ás az erőből szárm azik, és a tudás az erő eredménye. Úgy is
m ondhatnánk, hogy a valódi szellemi tudás K risztus erejéből
szárm azik. H a nem rendelkezünk K risztus életének szomjoltó
erejével, akkor nem válhatunk valódi szellemi tudás birtokosaivá,
és nem tu d u n k semm ilyen szellemi ta rta lm a t közvetíteni m ások
felé. H a Istennek szüksége van egy edényre ahhoz, hogy a róla
szóló bizonyságtétel helyreálljon a földön, akkor ennek az edény
nek különlegesnek kell lennie. Egy ilyen edénynél az elsődleges
szükséglet nem az, hogy elsajátítsa a tanokat; az elsődleges
szükséglet a megelégülés és az életerő elnyerése. Akkor beszél
h etü n k valódi tudásról. H atalm as különbség van a kettő között, a
ta n és az élet ism erete között. Az egyik annak az eredm énye, hogy
kívülről, a fülünkkel hallottunk valam it, a m ásik viszont azt jelen
ti, hogy belülről látu n k valam it. Az elsőt könnyedén elfeledjük, h a
m ár nincs r á szükségünk, a m ásik viszont felejthetetlen ta p a sz ta
la to t jelent. H a b árki ezt m ondaná: „Nem em lékszem m á r a
keresztre, m ert senki nem prédikált róla az utóbbi néhány
hónapban,” ez azt m utatn á, hogy ő csak a tanokban és az
em lékezetében létező keresztet ism eri, nincs a tu d ása m ögött élet.
Ne feledjük, hogy m inden valódi tudás az élet erejéből szárm azik.
K risztus ereje a m i erőnk. Mivel bennünk van ez az erő, képesek
vagyunk m egosztani m ásokkal. Az Ú r ad nekünk belső erőt és
belső tudást. A Móréh erőből szárm azik.
Vigyáznunk kell, hogy ne csupán a m egism ert tan o k a t adjuk át
m ásoknak; rendelkeznünk kell m agával a szellemi valósággal is,
m ielőtt továbbadhatnánk azt. Szellemi dolgokban az okos embe
rek m indig egy tekervényes úton találják m agukat. Túlságosan
bíznak az eszükben, ezért egyre messzebb tévednek a szellemi
ösvénytől. Kérjük az U rat, hogy m entsen m eg m inket az objektív

tanításoktól!
B é th e l ( I s te n h á z a ) - K r is z tu s t e s t e
„Onnan azu tán a hegység felé m éné Bétheltől k eletre és

felü té sátorát: Béthel vala nyugatra, H ái pedig keletre, és ott
oltárt építe az Ú rnak, és segítségül hívá az Ú r n evét” (lM óz
12,8 ). Isten nem csak Sekhembe vitte el Ábrahám ot, hanem
Béthelbe is. Béthel az eredeti nyelven azt jele n ti „Isten h á z a ”. Is
tennek nem az a célja, hogy m egnyerjen m agának szám talan
erős, de különálló em bert, olyanokat, m in t például Sám son. Nem
az a célja, hogy összegyűjtsön egy halom rendezetlen élő követ,
Isten célja egy tem plom nak - az Ő h á z á n a k - a felépítése.
K anaán egyik jellem zője az, hogy Iste n népe alkotja az Ő
tem plom át, az Ő házát. A Zsidók 3,6-ban azt olvassuk, hogy
Mózes csak h ű szolga volt ebben a házban; a ház felett Iste n Fia,
a ház építője áll.
Isten egy olyan edényt kíván létrehozni, amely beteljesíti az ő
akaratát. Ilyen edénynek kell lennie az Ő házának. Nem elegendő
néhány különlegesen m egáldott evangélista ahhoz, hogy Isten
célját megvalósítsa, m in t ahogy az ébredési m ozgalm ak rá te rm e tt
prédikátorai sem tu d ják elvégezni ezt a feladatot. Ehhez nem elég
pusztán Sekhem m int erő; ehhez Béthelre is szükség van. M inden
erővel rendelkező em bernek be kell épülnie Isten házába és Krisz-
tu s Testébe, m ert csak így v álhatnak használhatóvá. Istennek
meg kell m inket szabadítania az individualizm us m inden form á
jától. Ő nem csak azért m en tett meg m inket, hogy jó keresztyének
legyünk, hanem azért is, hogy felépüljünk Isten házává, és egy
Testté legyünk az Ő összes gyermekével. E zért helytelen saját
önállóságunkhoz, saját szabadságunkhoz ragaszkodni. Sajnos sok
keresztyén nem hajlandó feladni, és nagyon sikeresen védelmezi
szem élyes szabadságát! Testvéreim , h a valóban tisztán látjuk az
Isten házáról szóló bizonyságot, és h a tudjuk, hogy Isten h áza
nem szanaszét heverő kövek halm aza, akkor m egtanuljuk alá
rendelni m agunkat egym ásnak, elu tasítu n k m indenfele egyéni
kezdem ényezést, és ugyanazt az u ta t járjuk, m int Iste n összes

többi gyermeke.
Iste n h áza nem pusztán elvi kérdés; sokkal inkább élet dolga.
Az a problém a, hogy sok keresztyén pusztán egy alapelvnek te
k in ti K risztus T estét. Mi jó van abban, h a m egpróbálunk valam it
m egtenni egy bizonyos alapelv szerint, de nincs m eg bennünk a
cselekvéshez szükséges élet? Elfogadjuk, hogy m indenben együtt
kell m űködnünk, de a szívünk egyáltalán nem vágyik erre. Mi
h a szn a akkor így tennünk? Nem szabad elfelednünk, hogy a Test
élet, nem pedig csupán egy elv. H a ezt szem elől tévesztjük, h a
csak egy elvnek megfelelően próbálunk viselkedni, akkor a
m a g a ta rtá su n k p uszta színlelés. Sok keresztyénben m ég m indig
ott van a term észeti élete, még nem sem m isítette m eg azt az Úr.
H allották, hogy nem lenne szabad önállóan cselekedniük, és
együtt kellene m űködniük m ásokkal, ezért m egpróbálják gyako
rolni az együttm űködést. Közben azonban nem ism erik fel, hogy
ez olyasmi, am it nem lehet m egtanulni. M int ahogy az Ú rral
létrejö tt kapcsolatunk sem valam iféle tan u lá ssa l m egszerezhető
dolog, a K risztus Testével való kapcsolatunk sem az ism eretein
k en m úlik.
Hogyan ism erhetjük meg a Testben lévő életet? E nnek alap-
feltétele az, hogy a sátru n k Béthel és H ái között legyen felállítva.
Tőlünk nyugatra Béthel legyen, keletre pedig Hái. Nem csak
Béthelre van szükségünk, hanem H áira is. A H ái elnevezés az ere
deti nyelvben azt jelenti „halom”. Béthel egy felépült ház, Isten
háza, míg Hái egy halom, egy rak ás h a szn á lh ata tla n anyag. Az el
hagyatott halom , vagyis Hái, jelképezi a régi terem tést. H a Isten
h á z á ra emeljük tekintetünket, akkor a m agányos halom a h á tu n k
mögé kerül. M ás szóval, ha egy keresztyén nem szabadult m eg a
h ú ste st szerinti életétől, akkor nem ism erheti m eg K risztus
Testét. Csak h a H ái a keleti oldalra került, akkor lesz Béthel
tőlünk nyugatra. H a H áit nem keletre látjuk, akkor Béthel sem
n y u g atra lesz. Csak akkor kezdjük el m egtapasztalni K risztus
Testét, h a m egvívtuk a harcot a h ú stesti életünkkel. Csakis ekkor
tu d u n k örülni a K risztus Testében működő életnek és annak, hogy
azt mi m agunk is kifejezhetjük. H a m eg akarjuk ism erni Isten
hálót, akkor meg kell tagadnunk a magányos halm ot. Csak akkor
tudunk erőfeszítés nélkül csatlakozni a többi testvérünkhöz, h a
term észeti életünket összetöri Isten. Ekkor felism erjük, hogy
term észeti életünket inkább m egítélni, sem m int m agasztalni kel-
lene, Csak így leszünk képesek a K risztus T estében m egtapasz
talt élet kifejezésére. Az egyetlen akadály, am i m ia tt nem tu
dunk csatlakozni testvéreinkhez az, hogy a régi terem tésből
visszam arad t életünk m ég túl erős. H a a bennünk lévő régi
teremtéssel sikerül leszámolni, spontán módon fog m egnyil
vánulni rajtu n k keresztül a K risztus T estében jelenlévő élet. E k
kor meg fogjuk látni, hogy K risztus T estének részei vagyunk, és
hogy m agában a T estben vagyunk. Jegyezzük meg teh át, hogy a
régi terem téshez kapcsolódó élettel le kell szám olnunk, és azt
teljességgel m eg kell tagadnunk. Nem szám ít, miből áll az a h a
lom, az m indenképpen csak egy magányos halom, nem pedig Isten
háza.
Azok a keresztyének, akik m ég nem ítélték el a bennük lévő
régi terem tést, büszkék régi életükre. Még m indig azt hiszik,
hogy am i bennük van, az jó. H abár a szájukkal vallják, hogy ők
gyengék és rom lottak, valójában soha nem ítélték meg m agukat
Isten fényében. Nem gondolják komolyan, hogy a rom lottság
valóban rom lottság, hanem azt hiszik, hogy a rom lottság
szeretnivaló dolog, az önállóságukat pedig valam iféle nem es
jellem vonásnak tek in tik . Amikor így gondolkozik valaki, akkor
van a legnagyobb szüksége Iste n kegyelm ére.
Egy napon Isten el fog vezetni m inket addig a pontig, ahol
rádöbbenünk haszontalanságunkra. El fogjuk veszíteni önbizal
m unkat. Csak ekkor fogunk önkéntelenül belépni Iste n h á z á b a .
Leh e te tle n a Test életében részt venni, h a a h ú s te s t szerinti
életünk m ég nem tö rt össze. K érnünk kell az U ra t, m u ta ssa m eg
nekünk, hogy K risztus Teste nem csupán egy elv, hanem élet is.
H eb ro n (k ö z ö ss é g ) - a k ö z ö s s é g e lv e
„Elébb m ozdítá azért sá to rá t Ábrám , és elm éne, és lakozék

Mamré tölgyesében, m ely H ebronban van, és o ltá rt építe ott az
Úrn a k ” (lM óz 13,18).
A Hebron név jelentése az eredeti nyelvben „közösség”. Isten

h áza élet kérdése, míg a közösség életvitel kérdése. Lehetetlen
H ebronban letelepednünk, amíg nem m entünk á t B éthelen. Nem
szabad elfelejtenünk, hogy Hebron Béthel u tá n következik. Ahol
Isten h áza létezik, ott létrejön a közösség is. A közösséget nem le
h e t m egszervezni; közösség csakis Isten házában létezik. Isten
h áza nélkül lehetetlen közösségben lenni m ásokkal. H a te r
m észeti életünk nem tö rt össze, egyáltalán nem leh et részünk
közösségben. Csak akkor élhetünk a Testben és folytathatunk
közösséget testvéreinkkel, h a a term észeti életünkkel m ár leszá
m olt Isten.
Úgy tű n ik , hogy Béthel K an aán központja. Iste n a z ért vezette
A brahám ot Béthelbe, hogy ott telepedjen le. A m int elhagyta
B éthelt, elbukott. Amikor v issz a té rt Egyiptomból, Iste n visz
szahozta őt Béthelbe, ahol korábban o ltárt épített. C sak m iután
B éthelben m egállapodott, a zu tán m ozdította őt tovább Iste n fo
kozatosan H ebron felé. Ebből nagyon sok m indent m egért
hetünk. C sak a z u tá n vezethet be m inket Iste n a közösség
örömébe, m iu tá n m egláttuk az Ő h á z át, K risztus T estének
életét.
A T est egy tény; egy valóságos, határozott tény. Ebben a T est
ben önkéntelenül kom m unikálunk és folytatunk közösséget Isten
többi gyermekével. A m int h á ta t fordítunk H áinak, és m egítéljük
term észeti életünket, autom atikusan belépünk K risztus Testének
életébe és Iste n bevezet m inket a közösségbe. Akik igazán ism erik
K risztus Testét, azok minden individualizm usuktól spontán módon
m egszabadulnak. Nem bíznak többé m agukban, m ert rádöb
bennek m érh etetlen gyengeségükre. Isten m inden gyermekével
közösséget folytatnak. Istennek el kell vezetnie m inket a rra a
pontra, ahonnan közösség nélkül nem tu d u n k továbbm enni. Isten
meg fogja m u tatn i nekünk, hogy am it lehetetlen elvégezni a
különálló kövekkel, az lehetségessé válik a közösség gyakorlása
folytán. Ez Hebron jelentése.
Sekhem ben volt egy hely, am elyet M óréh tölgyesének hívtak.
H ebronban szintén volt egy tölgyes, M am ré tölgyese (lM óz 13,18).
A M am ré elnevezés az eredeti nyelvben azt jelenti, hogy „bőség”
vagy „erő”. A közösség bőséget és erőt eredményez. M inden bőség,

gazdagság és erő a közösségből ered.
Összefoglalva: Sekhem, Béthel és Hebron jelképezik K anaán
jellemzőit. H abár nincs olyan ember a földön, aki teljesen ism erné
Istent, az Ő Kan aán b an élő népe ism eri az Ő erejét, az Ő T estét és
a Vele való közösséget. Ennek az ism eretnek köszönhetően Isten
népeIte n bizonysága lesz a világ felé. Meg kell m aradniuk ebben
az állapotukban ahhoz, hogy Istenről bizonyságot tehessenek. Csak
amikor a fenti három hely jellem zőit m agukon hordozzák, akkor
lesznek képesek égőáldozatot fela já n lan i, és csak ak k o r fogja
Iste n elfogadni az áldozatukat. Az áldozat nem pusztán felajánlás,
hanem Isten részéről az elfogadást is feltételezi. Elképzelhető,
hogy számos dolgot szeretnénk felajánlani Istennek, am elyeket Ő
egyáltalán nem akar. M indhárom helyen épült o l t á r - e z azt
jelképezi, hogy Isten m indhárom helyet ak arja és elfogadja.
H a egy keresztyén Isten bizonyságtevője szeretne lenni a
földön, akkor szellemi tu d ásán ak isteni erőből kell szárm aznia,
m áskülönben lehetetlenre vállalkozik. Az egyetlen szellemi érték
kel bíró tu d ás az a tudás, amely K risztustól m int erőtől ered.
Könnyen m egtehetjük, hogy a hallott ism eretet elsajátítjuk, és
továbbadjuk m ásoknak, de ennek nincs szellemi értéke. Az Ú r le
gyen kegyelmes hozzánk, m ert am ikor az Ú rtól kapjuk a tu d ást,
és szellem i m egtapasztalásban van részünk, akkor is könnyen
előfordulhat, hogy engedetlenekké válunk. Könnyen azt hihetjük,
hogy tudjuk, am it m ások nem, és hogy sok m indenre képesek
vagyunk. Az énünk azonnal lelepleződik. Ezen a ponton Iste n az
Ő h ázára irányítja figyelmünket. Isten háza engedelm ességet
követell tőlünk. H a a saját ak aratu n k n ak megfelelően cselek
szünk, akkor nem élhetünk Isten házában. Amikor látjuk a Test
életét, m eglátjuk rendelt helyünket, és nem fogunk túllépni azon.
Egy olyan ember, aki Istentől kijelentést kapott K risztus Testéről,
m egérti, hogy Isten házában vannak bizonyos korlátok, és ezek
nek megfelelően fog mozogni. H a a Test életében részesedünk,
szívesen fogunk Isten m ás gyermekeivel is közösséget folytatni, és
ez a közösség drága kincs lesz szám unkra, nem pedig teh er. H a Is
ten gyerm ekei nem ism erik Isten házának m ibenlétét, akkor nem
képesek közösségbe kerülni Isten többi gyermekével. Akik nem

tudják értékelni testvéreiket, m egadni nekik a kellő tiszteletet és
a m egérdem elt helyet, azok nem lá ttá k m ég Isten házát. H a
m egtörtént a leszámolás a term észeti életünkkel, és tudjuk, m it
jele n t a T est élete, akkor m egtanuljuk m egbecsülni a többi
testvért, és az összejöveteleken képesek leszünk m egérinteni ezt
az életet, és örömmel fogadjuk el testvéreink segítségét. G yakran
előfordul, hogy mi m agunk élvezzük a T est életét, és segítséget is
k ap u n k egy összejövetelen, távozáskor azonban valam elyik te st
vérünk esetleg panaszkodik nekünk, m ilyen rosszul sik erü lt ez az
alkalom. Valójában nem az összejövetel volt rossz, hanem az a bi
zonyos testvérünk nem vetette még meg a láb át Isten házában.
Ebből következően képtelen volt közösségbe kerülni a többiekkel,
és így ők nem tu d tá k élettel táplálni. H a ennek a testvérnek a
h ú ste sti élete összetörik, akkor m ajd m eglátja K risztus T estét, és
spontán közösséget tu d kialakítani m ásokkal. T apasztalni fogja,
hogy még a leggyengébb hitű testvér is tu d segítséget nyújtani neki.
Ezek K anaán jellemzői. Ábrahám összes ta p a sz ta la ta közül
Iste n ezt a három helyet választo tta ki szám ára azzal a céllal,
hogy ott o ltárt építsen. Ez azt jelen ti, hogy az Isten tő l jövő
elfogadás, a tőle kap o tt rem énység és az Ő orcája jelen van ezen
a három helyen.
ÁBRAHÁM HITÉNEK MEGPRÓBÁLÁSA

M iután Áb rah ám m egérkezett K anaánba, a Biblia tan ú sá g a
szerint három szor próbálta meg őt Iste n K anaán földjével k ap
csolatban. Nézzük m eg ezeket a próbákat egyenként.
A z e ls ő p r ó b a - az é h ín s é g
Nem sokkal azután, hogy Ábrahám elérte Béthelt, kudarc érte.

Iste n ezzel azt a k a rta m egm utatni neki, hogy elhívása az Ő
irgalm ából történt, nem pedig saját érdem eiért. Á brahám nem
született jó n a k -u g y a n ú g y elbukott, m int bárki más. Az lM ózes
12,9-ben ezt olvassuk: „És tovább költözék Ábrám; folyton dél felé
húzódván.” Ez volt az ő kudarca: Iste n elvitte őt az Ő házához, de
Á brahám nem m arad t ott sokáig. E helyett fokozatosan dél felé
vándorolt. H abár nem m ent azonnal Egyiptomba, délre került,

Egyiptom határához.
Dél felé húzódván azonban éhínséggel k ellett szem benéznie.
A 10. versben ezt olvassuk: „Éhség lőn az országban, és Ábrám
alám éne Égyiptom ba, hogy ott tartózkodjék, m ert nagy vala az
éhség az országban.” Á brahám elérte a h a tá rt, és onnan m ár
nem volt nehéz Egyiptom ba sodródnia. M ikor Egyiptom földjére
lépett, rögtön hazugságba keveredett, és a F áraó ezt a szem ére is
vetette, így nagy szégyen érte (11-20. vers). E z u tán v isszatért
K ánaánba. Ez volt Á brahám első próbatétele
Hogyan kezdődött ez a próba? Isten m egjelent Á brahám nak
Sekhemben, és ezt m ondta neki: „A te m agodnak adom ezt a
földet.” Iste n szándéka az volt, hogy neki adja Kan aánt. A karta e
ezt Ábrahám ? Á brahám nem volt igazán erős a k a ra tú ember.
Habár Iste n odaígérte neki ezt a földet, nem vetette m eg ra jta a
lábát. M it te tt ehelyett? Továbbm ent dél felé, amíg el nem érte
Egyiptomot. Ez volt az első próba oka. Az első alkalomm al azt
vizsgálta Isten, akarja-e Á brahám a neki ígért földet. Ő azonban
nem vette észre, m ennyire értékes ez a föld. Ahhoz, hogy ezen a
helyen letelepítse, Istennek próbára kellett te n n i Ábrahám ot.
Egyiptom i kudarca u tá n Á brahám m eg tan u lt egy leckét:
ráéb red t K anaán fontosságára, és arra, hogy helytelen hazudni
vagy m ásokat becsapni. Iste n népe szám ára szégyent je le n t az
egyiptom iak dorgálása. M it te tt ezután Á brahám ? Az lM ózes
18,1-3-ban olvassuk: „Feljőve a z ért Á brám Egyiptomból, ő és az ő
felesége, és m indene valam ije vala, és Lót is ővele, a déli
tartom ányba. Á brám pedig igen gazdag v ala barm okkal, ezüsttel
és arannyal. És m éne helyről helyre délfelől m ind Béthelig, oda
ahol először vala az ő sátora, Béthel és H ái között.” Á brahám
visszatért oda, ahonnan elindult, de m ost m á r m eg tan u lta
értékelni ezt a földet. I tt nem volt szükség hazugságokra, és nem
kellett elviselnie az egyiptom iak szem rehányásait. E zen a földön
dicsőíthette Istent.
A m á so d ik p r ó b a - L ó t v á la s z t á s a
M iután Á brahám visszatért K anaánba, Isten egy m ásodik

próbának vetette alá. Az első próba azt m u ta tta meg, m ennyire

tu d ja értékelni Ábrahám a neki adott földet. T a n u lt egyiptomi
kudarcából, s ráébredve, hogy K anaán az egyetlen értékes hely,
visszam ent oda. Visszatérése u tá n m ár nem volt nehéz Kan a á n
hoz ragaszkodnia. Ekkor következett a m ásodik próba. Az lMózes
13,5-7-ben ezt olvassuk: „Lótnak is pedig, aki Á brám m al já r vala,
v alán ak ju h a i, ökrei és sátorai. És nem b írá m eg őket az a föld,
hogy együtt lakjanak, m ert sok jószáguk vala, és nem lak h a tán a k
együtt. Versengés is tám ada az Á brám barom pásztorai között, és
a Lót barom pásztorai között; és a K anaenusok és a Perizeusok is
ott lak n ak vala akkor azon a földön.” Isten m eg m u tatta Á bra
hám nak, hogy b ár félig engedelm eskedett az Ő parancsának, és
elhagyta hazáját, rokonait és atyja házát, a parancs m ásik felének
nem te tt eleget: nem vált el Lóttó l . Így Istennek Lóton keresztül
kellett fegyelmeznie őt.
A 8. és 9. versben ez áll: „Monda azért Á brám Lótnak: Ne le
gyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között
és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. Avagy n in
csen-é előtted m ind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem ; h a te bal
ra ta rta s z , én jobbra megyek; h a te jobbra m enéndesz, én balra
té re k .” M ost m ár tu d ta Á brahám , hogy Isten h ív ása csak neki
szólt, L ó tra nem vonatkozott. T estvéreim , fel kell ism ern ü n k ,
hogy akiket Iste n szolgálni hívott el, nem hozhatják m agukkal
azokat, akiket Ő nem hívott. Á brahám m egértette Iste n h ív ását
a szolgálatra, ezért ezt m ondta Lótnak: „Válj el kérlek, tőlem; h a
te b a lra ta rta s z , én jobbra megyek; h a te jobbra m enéndesz, én
b a lra tére k .” N em kapott a föld u tá n kapzsi kezekkel; szívesen
L ótra bízta a v álasztást.
Á brahám nak egyrészt engedelm eskednie kellett Iste n hívásá
nak. M ásrészt Isten meg a k a rta ta n íta n i neki, hogy szükségtelen
h ú stesti m ódszerekkel ragaszkodnunk az ígéret földjéhez. Nagyon
oda kell figyelnünk, hogy ezt a leckét alaposan elsajátítsuk. Isten
Á brahám nak a d ta a földet, de ez nem jelenti azt, hogy Á brahám
saját m aga meg tu d ta volna azt ta rta n i. Meg kell tan u ln u n k bízni
abban, hogy Iste n megőrzi szám unkra, am it nekünk ígért. Semmi
sz ü k ség arra, hogy világi eszközökkel vagy h ú ste sti energiával

próbáljuk azt megőrizni.
Ez volt a m ásodik próba, m elyen Áb rah ám n ak á t k e lle tt es
nie. Végül győztesen k e rü lt ki belőle, és ezt m o n d h atta Lótnak:
ha te b alra ta rta sz , én jobbra megyek; h a te jobbra
menéndesz, én b a lra tére k .” Á brahám sem m it nem próbált
megőrizni a sa já t ereje segítségével.
Az lMózes 13,10-12-ben ezt olvassuk: „Felemelé azért Lót az ő
szemeit, és látá, hogy a Jo rd án egész m elléke bővizű föld;... És
választá Lót m agának a Jo rd án egész m ellékét, és elköltözék Lót
kelet felé: és elválának egymástól. Ábrám lakozik vala a K anaán
földén...”A legjobb részeket Lót választotta, de Á brahám K anaán
ban m aradt. Akik Iste n t ism erik, azok nem követelik a jogaikat.
Ha igazán ism erjük Istent, akkor nem kell igazolnunk m ag u n k at.
Ha Isten nekünk szánta Kanaán t, akkor nincs szükség arra, hogy
a két kezünkkel próbáljuk m egtartani. Meg kell tan u ln u n k hinni
a z Úrban, bízni benne, és hordozni a keresztet. H abár Á brahám
Istenbe vetett hitének eredm ényeképpen a hegyvidékes terü letre
ker ült, mégis Kan aán b an m aradt. Lót a sík terü lete t választotta,
és végül Sodomába jutott.
Ez az eset jól m u ta tja Á brahám szellemi előm enetelét. E ttől
kezdve elkezdett fényleni! A 14-17. versben ezt olvassuk: „Az Úr
pedig monda Á brám nak, m inekutánna elválék tőle Lót: Em eld fel
szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy északra, délre, ke
letre és nyugotra. M ert m ind az egész földet, am elyet látsz, néked
adom, és a te m agodnak örökre. És olyanná tészem a te m agodat,
mint a földnek pora, hogyha valaki m egszám lálhatja a földnek
porát, a te magod is m egszám lálható lesz. Kelj fel, já rd be ez
országot hosszában és széltében: m ert néked adom azt.” Isten
ism ételten m egerősítette Á brahám ot a neki adott te rü le te n . Em
beri szemmel nézve úgy tűnik, hogy Lót kiszakított m agának egy
darabot ebből a földből. Isten azonban m egjelent és m egerősítette
Ábrahám ot. Á brahám nak még a rra sem volt szüksége, hogy a
kisujját megmozdítsa. Kan a á n t az Ú r ad ta neki, és semmi szükség
nem volt hústesti eszközökre ahhoz, hogy földjét megőrizze. Joga
ink védelm ét az Ú rba vetett h itü n k biztosítja, nem pedig a
foggal-körömmel é rtü k vívott harc. Az Ú r legyen kegyelmes

hozzánk, és szabadítson m eg a saját kezeinktől és a saját
útjainktól!
A 18. versben ezt olvassuk: „Elébb m ozdítá azért sátorát
Ábrám , és elméne, és lakozék M am ré tölgyesében, m ely Hebron
ban van, és o ltárt építe ott az Ú rnak.” A m ásodik próba sikere
u tá n Á brahám fejlődést m utatott: H ebronba költözött. T udatában
kell lennünk annak, hogy Iste n célja a teljes győzelem. Miközben
Lót a sík terü letek elfoglalásán buzgólkodott, előfordulhatott vol
na, hogy Á brahám kívülről győzelmet arat, de belülről elbukik.
Miközben kifelé ezt m ondta: „...ha te balra tartasz, én jobbra m e
gyek; h a te jobba m enéndesz, én balra tére k ”, szíve mélyén
rem élhette volna, hogy Lót a lelkiism eretére hallgat, és nem lesz
olyan csalárd, hogy a legjobb részeket veszi el m agának. Isten
azonban keresztülsegítette Á brahám ot a próbán: nem csak kifelé
győzedelmeskedett, hanem belül is. Fogta a sá trá t, és Hebronba
költözött. Valóban győzelmet aratott.
A h a r m a d ik p r ó b a - L ó t m e g m e n té s e
é s S o d o m a k in c s e in e k v is s z a u t a s ít á s a
A m ásodik próba u tá n következett a harm adik. Az lMózes

14,11-12-ben ezt olvassuk: „És elvivék Sodornának és Gom orának
m inden jószágát és m inden eleségét; és elm enének. És elvivék
Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elme
nének.” E lérkezett a harm ad ik próba, am elyet Á brahám nak ki
kellett állnia a földjéért.
Amikor Ábrahám m eghallotta, hogy unokaöccse rabságba esett,
nem ezt m ondta: „Tudtam, hogy nem le tt volna szabad egy ilyen
helyre m ennie. Mégis m egtette, és ezért Isten m egbüntette.” Mit
te tt ehelyett Á brahám ? A 14. versben ezt olvassuk: „Amint
m eghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé
házában nevekedett három száz tizennyolc próbált legényét és
üldözve nyom ula D ánig.” Ebből kiderül, hogy Á brahám valóban
győzedelmeskedett. Legyőzte az énjét, és eljutott a rra a pontra,
am ikor m ár nem szám ítottak a személyes érzései. N em törődött
azzal, hogyan b á n t vele korábban Lót; továbbra is testvérének
tekintette. H abár Lót soha nem győzedelmeskedett, továbbra is

Ábrahám unokaöccse volt. Lót hétköznapi em berként élt Mezopo
támiában, hétköznapi em berként érte el H áránt, és azután is az
m aradt, hogy elérkezett K anaánba. Még a jó földet is m egszerezte
magának, és elköltözött Sodomába. Lótnak nem volt m ás erénye,
csak az istentelenek kicsapongó élete felett érzett b á n a ta (2Pét
2,7-8); ezen kívül nem volt több bizonysága. Ábrahám mégis
testvérének tekintette. Csak azok tu d n ak szellemi hadviselést
folytatni, akik Hebron földjén, azaz a közösség tala já n állnak. A
hadviseléshez szükséges erőt akkor kap h atju k meg, h a nem
táplálunk m agunkban ellenséges érzelm eket. Még h a valamelyik
testvérünk rosszat is te tt velünk, akkor is im ádkoznunk kell érte,
és fenntartás nélkül segíteni neki. Csak így leszünk képesek
meggállni helyünket a szellemi háborúban. Ábrahám ezen a talajon
harcolt, ezért képes volt legyőzni az ellenséget.
Amikor Ábrahám legyőzte az ellenséges királyokat, és visz
szavette tőlük Lótot, könnyen büszkeség tö lth ette volna el. Mi
lyen könnyen m o n d h atta volna: „Én m egm ondtam neked, de te
nem voltál hajlandó odafigyelni rám !” Könnyen m egtehette vol
na, hogy megvető p illan tást vet unokaöccsére, hogy az úgy
érezze, h álával tarto zik a m egm entéséért. De Ábrahám nem te t
te ezt.
M iután Ábrahám m indent visszavett az ellenségtől, uno-
kaöccsét, annak m inden jószágát, asszonyát és em berét beleértve,
Sodom a királya elébe m ent a Sáve-völgybe. M elkisédek, Sálem
királya kenyeret és bort v itt ki eléje. „És m onda Sodom a királya
Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd m agadnak”
(1Móz 14,21). Á brahám azonban m ár m egtanulta a leckét. Nem
úgy nézett a visszaszerzett javakra, m int egy hősiesen m egharcolt
csata kiérdem elt trófeáira. Ellenkezőleg, így válaszolt Sodom a
királyának: „Felemeltem az én kezem et az Úrhoz, a M agasságos
Istenhez, ég és föld birtokosához (angol ford.): Hogy én egy
fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el m indabból, ami a
tiéd, hogy ne mondjad: É n gazdagítottam m eg Ábrám ot.” (22-23.
vers). Á brahám ezzel kinyilvánította m ások felé, hogy Jehován
kívül senki sem teh eti őt gazdaggá.
Á brahám „az ég és föld birtokosá”-nak nevezte Iste n t. Nem

szabad félvállról vennünk ezt a címet. Ez azt jelen ti, hogy mivel
Á brahám k iá llt az Ú r m ellett, a m enny és a föld is az Ú ré lett. Is
te n többé nem csak a m enny U ra volt, hanem m enny és föld Ura!
Á brahám nem m aga ta lá lta ki ezt a cím et, hanem M elkisédektől
h allotta. M iután leverte K hédorlaom ert és a többi király t, a
Sáve-völgyben találkozott M elkisédekkel. A győztes c sa ta u tá n
nem a városfal m agasságában, hanem egy szerény völgyben
találkozott m ásokkal. M elkisédek kenyérrel és borral jö tt elé, és
m egáldotta őt ezt mondva: „Áldott legyen Á brám a M agasságos
Istentől, ég és föld birtokosától. Á ldott a M agasságos Isten, aki
kezedbe a d ta ellenségeidet” (19-20. vers). M elkisédek ég és föld
birtokosának jele n th e tte ki Iste n t azért, m ert egy em ber k iállt
m ellette itt a földön. Ez az első alkalom, am ikor a Biblia a m enny
és föld birtokosaként em líti Istent!
Á brahám végül győztesként k e rü lt ki m inden próbából. Ez Is
te n benne végzett m unkájának eredm énye volt. Á ldott legyen a
m agasságos Isten, m enny és föld birtokosa!
N EG Y ED IK F E JE Z E T
Á B R A H Á M É S F IA
(1)
Igehelyek: Róm 4,3.17-22; Gal 4,23-26.28; lMóz 15-16,4a.l5-16
ISTEN ÍGÉRETE ÉS ÁBRAHÁM HITE

Kanaánnal kapcsolatban m ár tisztán láto tt Ábrahám, amikor
az lMózes 15-től kezdve a fiúgyerm ek kérdése k erül a k özép-
pontba. Ez nem azt jelen ti, hogy a 15. fejezet u tá n K anaán m ár
nem fontos, csak annyit jelent, hogy m ost m ár nem K anaán a
központi kérdés, hanem a mag.
I s te n íg é r e te
Az lM ózes 15,1-ben ezt olvassuk: „E dolgok u tá n lőn az Ú r
beszéde Ábrám hoz látom ásban, m ondván: Ne félj Ábrám: én
paizsod vagyok tenéked, a te ju ta lm a d felette igen bőséges.”
Nagyon jelentős, hogy Isten ilyen szavakkal erősítette Á bra
hámot , h a b á r ő éppen egy győztes csatából té r t vissza. T isztán kell
látnunk, hogy Á brahám csupán egy em ber volt, és a győzelme em
beri győzelem, nem pedig em berfeletti teljesítm ény. H ab ár Isten
megadta neki a győzelmet, nem adott neki em berfeletti képes
ségeket. Á brahám könnyen el tu d ta u tasíta n i Sodom a kincseit,
amikor a M elkisédek által felajánlott kenyeret és bort élvezhette;
könnyű volt ekkor bárm inek ellenállnia. De a győzelem u tán , ami-
k or m ár az izgalom és kavarodás elült, és Á brahám visszavonult a
sátrába, és elkezdett elmélkedni, kétségkívül elkezdett aggódni
am iatt, hogy m ennyire feldühíthette a négy királyt, am ikor Lótot
kiszabadította, és hogy m ennyire m egsérthette Sodom a királyát,
52 ÁBRAHÁM, IZSÁK ÉS JÁKÓB ISTENE
am ikor v isszau tasíto tta az álta la felajánlott javakat. Ábrahám

nem tu d ta leküzdeni félelmét, am i abból is kitűnik, hogy Isten
szükségesnek lá tta őt bátorítani. Isten soha nem beszél fölösle
gesen. E zt m ondta: „Ne félj”, m ert tu d ta, hogy Á brahám félt. Isten
ezt a b izta tá sá t kétféleképpen indokolta: (1) „én paizsod vagyok
tenéked”, te h á t senki nem tám a d h at Á brahám ra többé; (2) ,.A te
ju ta lm a d felette igen bőséges”, vagyis bárm it vesztett Ábrahám ,
Istenben m indenért kárpótlást talál. Így vigasztalta Iste n Á bra
hám ot.
A 2. versben ezt olvassuk: „És m onda Ábrahám : U ram Isten,
m it adnál énnékem , holott én m agzatok nélkül járok, és az, akire
az én házam száll, a dam askusbeli Eliézer?” Á brahám ezekkel a
szavakkal azt fejezte ki Isten felé, hogy ez a problém a nem olyan
egyszerű. M intha visszakérdezett volna: „Hát nem tudod, U ram ?”
Az Ú r szereti hallgatni a m i beszédünket. Egyrészt azt akarja,
hogy féljük Őt, m ásrészt szereti, h a szólunk hozzá. Am ikor Isten
beszél, mi hallgatjuk Őt. Amikor m i beszélünk, Isten hallg at m in
ket. Á brahám azt m ondta az Ú rnak, hogy nem a jószágok kérdése
a fontos, hanem hogy nincs fia, aki örököse lehetne. K anaán ügye
elrendeződött. Most azonban a fiúgyerm ek kérdése vetődött fel.
E zt m ondta Á brahám : „Mit adnál énnékem , holott én m agzatok
nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a dam askusbeli
Eliézer?” E zt a dam aszkuszi em bert nem Á brahám nem zette, nem
az ő fia volt. Á brahám m egkapta Isten ígéretét, hogy „nagy
nem zetté tészlek” és „olyanná tészem a te m agodat, m int a földnek
pora”,., valam int K anaán kérdése is rendeződött, de m ég mindig
nem volt fia!
Isten egy újabb leckét ta n ít nekünk ezzel. Ő ne tu d n a
m indenről? Ő ne tu d o tt volna arról, hogy Á brahám nak fiúgyer
m ekre volt szüksége? Igen, Iste n m in d e n t tu d , de sz e re t m inket
a b a rá tain a k tekinteni. Azt akarja, hogy bepillantsunk az Ő
szívébe és elméjébe, és így beszéljünk hozzá. Á brahám szóba hozta
azt, am ire Isten is gondolt. Isten korábban m ár m egígérte neki a
fiúgyerm eket, de azt ak arta, hogy Á brahám m aga kérje azt.
Á brahám szavai azt jelentik, hogy am ennyiben Iste n nagy
nem zetté akarja tenni, akkor olyan fiúgyerm eket kell adnia, aki a
ÁBRAHÁM ÉS FIA 53
saját, házából szárm azik, nem pedig egy m áshonnan. Isten népének
tőle született fiúval kell elindulnia, nem egy olyan gyerm ek
kel, akit m egvásárolt; egy fiúval, nem pedig egy szolgával.
Ábrahám tu dta, hogy ezt a problém át nem oldhatja meg
háromszáz-tizennyolc szolgájának egyike sem, sőt m ég a dam asz
kuszi Eliézer sem. Olyan valakire volt szüksége, aki tőle származik.
Csakis egy álta la nem zett fiú oldhatta meg ezt a problém át. Ez
volt Istenhez intézett szavainak jelentése. Ábrahám valóban Isten
barátja volt! Belépett Isten szívébe! Fiúgyerm ek nélkül hiábavaló
lett volna a föld, az ígéretnek semmi értelm e sem le tt volna
számára! A fiú nélkül soha nem k a p h a tta volna meg az áldásokat.
Erre a felism erésre Isten benne végzett m unkájának köszön
hetően ju to tt el.
M iután Á brahám beszélt, Isten nem válaszolt azonnal. H agy
ta, hadd öntse ki jobban a szívét. A mi Isten ü n k olyan Isten, aki
nagyon türelm esen tu d hallgatni. A 3. versben ezt olvassuk: „És
monda Ábrám: Ímé énnékem nem ad tál m agot, és ím é az én
házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.”
Abr a h á m m e g ig a z u l h i t á lta l
A 4-6. versben ezt olvassuk: „És ímé szóla az Ú r őhozzá,

mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból
szárm azik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints
fel az égre, és szám láld m eg a csillagokat, h a azokat m egszám
lálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. És h itt az Ú r
nak, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.” Ez az első olyan hely a
bibliában, amely a hitről szól. Á brahám a h it atyja. Habozás
nélkül h itt Isten szavának, és ezt Isten igazságul tulajdonította
neki.
Isten ezt m ondta Á brahám nak: „aki a te ágyékodból szár
mazik , az lesz a te örökösöd.” Ebből kiderül szám unkra, hogy Is
ten terve nem azon a sok-sok em beren keresztül valósul meg,
akiket m egterem tett, hanem azok által, akik Őtőle születtek. Akik
nem Iste n gyermekei, azok nem szám ítanak, mivel nem tudják
beteljesíteni az Ő a k a ra tá t. Isten örökkévaló szándékát azokon
keresztül éri el, akik Tőle születtek.
Iste n azt kérdezte Á brahám tól, hogy meg tudja-e szám olni az
ég csillagait, és azt m ondta, hogy leszárm azottai an n y ian lesz
nek, m in t égen a csillag. Á brahám h itt Istennek, és Iste n ezért
igaznak fogadta el őt. A m int m ár korábban em lítettük, Istennek
először egyetlen em berben kellett m unkálkodni és elérni vala
m it, hogy sok m ás em bert is fel tudjon használni. Alihoz, hogy
sok hívője lehessen, először m eg kellett nyernie egy em bert.
Á brahám h itt Istennek, és Iste n ezért igaznak fogadta el őt.
A KERESZT ÚTJA
Figyeljük m eg jól a következő szavakat: „És m onda néki: Én

vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked
adjam e földet örökségedül. És m onda: U ram Isten, m iről tu d h a
tom meg, hogy öröklöm azt?” (lM óz 15,7-8). Iste n először azt
m ondta Á brahám nak, hogy „én paizsod vagyok tenéked, a te ju
talm ad felette igen bőséges.” De Á brahám azzal fordult hozzá,
hogy „én m agzat nélkül járok”. Isten ekkor azt m ondta neki, hogy
csak aki az ágyékából szárm azik, az lesz örököse, és hogy az ő
m agja olyan szám talan lesz, m int az ég csillagai. E zután
Á brahám további bizonyságot k é rt Istentől. Tudni a k a rta , ho
gyan lehet bizonyos abban, hogy ez a föld az ő öröksége lesz.
Á brahám h itt Iste n ígéretében, és Iste n elism erte az ő hitét.
K érdése te h á t nem h itetlenséget ta k a rt, hanem azt fejezte ki,
hogy isteni jele t k ér h ite m egerősítésére. A kapott v álasz feltárja
a hívők előtt, hogyan teljesíti be Iste n az Ő örökkévaló célját.
Mi volt ez a válasz? A 9-10. versben ezt olvassuk: „És felele
néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három eszten
dős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerlicét és egy ga
lam bfiat. Elhozá azért m ind ezeket, és kétfelé h a sítá azokat, és
m indeniknek fele részét a m ásik fele része átellenébe helyeztető;
de a m ad a rak a t nem h asíto tta vala kétfelé.” A 12. versben pedig ez
áll: „És lőn naplem entekor, mély álom lepé meg Ábrám ot, és ímé
rém ülés és nagy setétség szállá őreá.” A 17-18. versben pedig ezt
olvassuk: „És m ikor a nap lem éne és setétség lőn, ímé egy füstölgő
kemence és tüzes fáklya, mely általm egyen vala a húsdarabok
között. E napon kötött az Ú r szövetséget Á brám m al, m ondván: A
| te m agodnak adom ezt a földet Egyiptom nak folyóvizétől fogva, a

nagy folyóig, az E ufrátes folyóvízig.” Ez volt Isten válasza.
Ábrahám „kétfelé h a sítá azokat, és m indeniknek fele részét a
másik fele része átellenébe helyezteté... ímé egy füstölgő kem en
ce és tüzes fáklya, m ely általm egyen vala a húsdarabok között.”
Ez a bizonyíték. A kereszt ú tjá n a k jelképeit látju k itt. M it jelen t
kétfelé h a síta n i”? A k e tté h asítá s a h a lá lt jelképezi; ez a kereszt.
Mit jelen t „általm enni a húsdarabok között”? Ez a kép is a
halálra u tal, a kereszthalálon történő átm enésre. Isten m egm u
tatta Ábrahám nak, hogy a m egígért föld öröksége a kereszt
munkájára alapszik, és hogy az Őm agja a k ereszth alál által vet
heti meg itt a lábát.
T isztán kell látnunk, hogy a kereszt az alapja m inden szellemi
életnek. A kereszt nélkül nem élhetünk Iste n é rt ezen a földön. H a
másoknak beszélünk a keresztről, csak akkor lesz szavainknak
szellemi h atása, h a saját életünket m ár m egtörte a kereszt. Csak
azok tapasztalhatják m eg a füstölgő kem encét és a tüzes fáklyát,
akik m ár átm entek a kereszten. Úgy is m ondhatnánk, hogy csak
azok részesülnek Isten égető, finomító és tisztító m unkájában és
valódi világosságában, akik keresztülm entek a halálon.
Sok em berrel az a gond, hogy h a m ár egy kis erőt felfedeznek
magukban, h a egy picit előbbre ju tn a k a szolgálatban, akkor azt
hiszik, hogy hasznosak Isten kezében. Valójában szó sincs ilyes
miről. M inden azon m úlik, hogy m ilyen anyagot használunk az
Úrért végzett m unkánkhoz. H a m agunkból adunk valam it a
munkához, akkor m ár el is buktunk. Nem azért vallunk kudarcot,
mert nem tudunk beszélni, nem vagyunk elég erősek, vagy nem
ism erjük eléggé a Szentírást. Azért bukunk el, m ert nem vagyunk
alkalm asak arra, hogy szolgáljunk. A kereszt még nem végezte el
ben nünk a m unkát. Világosan látn u n k kell, hogy aki nem m ent át
a halálon, az nem örökölheti a földet. Szükségünk van a
m egtisztulásra. M ilyen nehéz tisztán ak lenni az Ú rért végzett
munkában! M it jelen t a tisztaság? Azt jelenti, hogy semmi
fölösleges nem vegyül belénk. Az Ú rnak akarunk szolgá ln i, mégis
milyen könnyű egyik szavunkat szellem ünk su gallatára mondani,
a következőt pedig m ár h ú stest szerint! Milyen könnyen beszélünk
egyik pillanatban az Ú r akaratából, a m ásikban pedig a saját

eszünkre tám aszkodva! Ez a keveredés, ez a tisz tá tala n ság .
Szükségünk van te h á t arra, hogy az Ú r tüzes kem enceként halad
jon végig benső részeinken, és ezáltal m egtisztítson m inket. Krisz
tu s halálán ak ereje m egtisztít bennünket. Az Ú r nem akarja, hogy
„vegyes” személyek legyünk. Meg a k a r tisztítani m inket, hogy
m inden fölösleges dologtól m entesek legyünk.
A húsdarabok között nem csak egy tüzes kemence h a la d t el, ha
nem egy égő fáklya is. Ahogyan a tüzes kemence előtt talál
koznunk kell a kereszttel, ugyanúgy az égő fáklyát is m eg kell
előznie a kereszt m unkájának. E szerint ahhoz, hogy valódi
fényünk lehessen, á t kell m ennünk a halálon. Egy olyan ember,
aki nem h a lt m eg K risztussal, lehet nagyon okos és ta n u lt, mások
szem ében nagyon is intelligensnek tű nhet, mégsem tu d átható
fényt sugározni. Az égő fáklya, azaz a valódi fény, a kereszttől
ered. Akkor kezd működni, am ikor Isten áthalad a húsdarabok
között, vagyis am ikor átm együnk a halálon. Senki nem tudja
teljesíteni Istentől kapott szolgálatát, h a alapjában véve emberi
bölcsességére tám aszkodik. Csak akkor lesz erre képes, h a m egta
pasztalja a k ereszthalált az Ú r előtt. Könnyű a kereszt ta n á t hir
detni, de a fenti igékből kiderül, hogy csak azok állh atn ak ki Isten
m ellett, akik ism erik és m egtapasztalták a keresztet.
M iután Ábrahám m indent kettéhasított, és m indegyiknek az
egyik felét a m ásikkal szemben helyezte el, mély álom ba zuhant.
H irtelen nagy sötétség telepedett rá. Az olyan ember, aki nem is
m eri a keresztet, azt hiszi, hogy túlságosan is alkalm as a
szolgálatra, és hogy semmitől sem kell tartan ia . Az olyan ember
azonban, aki ism eri a keresztet, azt fogja észlelni, hogy nagy
sötétség nehezedik rá. Rádöbben, hogy sem m it nem tehet, és hogy
önm aga teljességgel alkalm atlan bárm inek az elvégzésére. Ami
kor az Úr elvezet m inket a gyengeség helyére, és érezzük, hogy
sem m it sem teh e tü n k és m indenre alkalm atlanok vagyunk, akkor
kezdhetünk szolgálni neki. Amikor m ár valóban felism ertük, hogy
m indez az Ú r m unkája, és mi m agunk csak haszontalan szolgák
vagyunk, és valóban látjuk az Ú r szentségét és saját tisz tá tala n
állapotunkat, akkor az Ú r elkezd m ajd használni m inket.
Hogyan örökölte Á brahám a földet? Isten m eg m u ta tta neki,

hogy át kell m ennie a halálon; á t kellett m ennie a kereszten. Csak
a k e reszt segítségével örökölhetjük az ígéret földjét, és csak
á ltala leszünk képesek folyam atosan Iste n é rt élni ezen a földön.
„A TE MAGOD”
Az lMózes 15,5-ben ezt olvassuk: „És kivivé őt, és m onda: Te
kints fel az égre, és szám láld m eg a csillagokat, h a azokat
megszám lálhatod; - és m onda nékie: Így lészen a te m agod.” A
„mag” szó Á brahám leszárm azottjára utal. Egyes szám ban áll,
nem többesben. Ez nagyon furcsa, m ert - em berileg nézve - h a a
leszárm azottai annyian lesznek, m int csillag az égen, akkor a
„mag”-nak többes szám ban kellene lennie. Mégis, am ikor Isten
leszárm azottak sokaságáról beszélt Á brahám nak, a „mag” szót
egyes szám ban h aszn álta. M iért? Ki volt az az egyetlen mag? A
Galata 3,16-ban Pál ezt mondja: „Az ígéretek pedig Á brahám nak
adatta k és az ő m agvának. Nem mondja: És a m agvaknak, m int
sokról; hanem m int egyről. És a te m agodnak, aki a K risztus.” A
mag teh á t, amelyre Iste n u talt, nem sok-sok em berre vonatko
zott, hanem egyetlen személyre. Ez a szem ély azonban nem
Izsák volt, hanem K risztus.
Ebből kiderül, hogy K risztus örökli a földet, Ő az egyedüli
mag. Ami Á brahám ot illeti, az ő szám ára Izsák volt a mag. De
tá gabb értelem ben a m ag K risztus. Izsák csak az ő árnyképe
volt; a lényeg m aga K risztus. K risztus fogja örökölni a földet, és
Őbenne áld atn ak m eg föld nem zetségei. M ind az erő, m ind a h a
talom K risztusnál van. Isten helyreállító m u n k áját K risztus
yégzi el, nem Izsák.
A fiúság kérdése nagyon fontos kérdés. H a a fiúság és m ag
kérdésé nincs rendezve, akkor nincs, aki elvégezze Iste n hely
reállító m unkáját. H a Á brahám ot Iste n nem ju tta tta volna el a
tökéletességig, akkor Izsák nem szü leth etett volna meg. Először
Ábrahám nak megfelelő edénnyé k e lle tt válnia, és csak azután
jöhetett Izsák. Ez azt jelenti, hogy a dicsőséges K risztus csak a k
kor fog eljönni, am ikor ebben a világban lesz egy olyan em bercso
port, akikben m egvan Á brahám hite; csak akkor fog Isten mű ve
beteljesedni. Izsák csupán egy árnykép volt; a valóság K risztus,
Á brahám szintén előkép; a valóság a gyülekezet. Ahogyan

Á brahám edénnyé lett, hogy Izsák m egjelenhessen, a gyülekezet
is egy edény ahhoz, hogy a dicsőséges K risztus eljöhessen.
Isten azt ak arta, hogy Á brahám olyan edénnyé váljon, amely
ben m egszülethet Izsák. Isten a k a ra tá t Á brahám leszárm azottai
fogják betölteni; Á brahám egymaga nem tölthette be azt. Hason
lóképpen a gyülekezet is semmi önm agában. Az a feladata, hogy
elhozza és kifejezze K risztust ezen a földön, teljesítve Isten m in
den m űvének helyreállítását. Ahogyan Á brahám edénnyé lett,
hogy eljöhessen Izsák, úgy a m ai gyülekezet is egy edény azzal a
céllal, hogy elhozza K risztust.
AZ ELSŐ PRÓBA - ISMÁEL SZÜLETÉSE

Izsák életre hívása nem könnyű dolog. Á brahám nak először
több próbán kellett keresztülm ennie. Ahhoz, hogy Iste n edényei
lehessünk, m egjeleníthessük K risztust és kifejezhessük az Ő
hatalm át, sok próbán kell átm ennünk. Az lM ózes 15. u tá n a
Bibliában azt olvassuk, hogy Á brahám ot három szor próbálta meg
Isten a fiával kapcsolatban, csakúgy, m int korábban Kanaánnal
kapcsolatban. Az első k ét próba a fia születése előtt zajlott le, a
harm adik pedig u tána. M indhárom próba Izsák m egjelenésére
készítette fel Ábrahám ot. Ez azt m u tatja szám unkra, hogy a
gyülekezetnek á t kell m ennie bizonyos próbákon, m ielőtt vissza
tu d n á hozni a dicsőséges K risztust a földre.
A 15. fejezetben Á brahám ezt m ondja az Ú rnak: „Uram Isten,
m it adnál énnékem , holott én m agzatok nélkül járok, és az, akire
az én h ázam száll, a dam askusbeli Eliézer?” Iste n pedig ezt felel
te: „...aki a te ágyékodból szárm azik, az lesz a te örökösöd.”
Á brahám h itt Istenben, és Iste n ezt igazságul tu la jd o n íto tta n e
ki. Isten m egígérte, hogy fiút fog nem zeni, és Á brahám h itt eb
ben. A zután teltek-m últak a napok, és még m indig nem született
m eg a várv a-v árt fiú. Hónapok m últak, m ajd évek, és m ég m in
dig sehol nem volt az örökös. Ez azt m u tatja, hogy a h ite t
próbára kell tenni. Á brahám h ite lépésről-lépésre növekedett.
Az lM ózes 16,1-ben ezt olvassuk: „És Szárai, az Ábrám
felesége nem szüle néki.” Á brahám ekkor m á r nyolcvanöt éves
volt. Felesége, Sára, nem tu d o tt gyerm eket szülni neki. M it tegyen
hát?Ekkor felesége ezt tanácsolta: „Ímé az Ú r b ezárta az én

méhemet, hogy ne szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz,
talán az által m egépülök” (2. vers). M it te tt erre Abrahám ?
„Engede Ábrám a Szárai szavának. Vevé te h á t Szárai, Ábrám
felesége az É gyiptombeli H ágárt, az ő szolgálóját ... és adá azt
Ábrám nak az ő férjének feleségül” (2-3. vers). A Biblia külön
említi, hogy ezek történ tek „tíz esztendővel azután, hogy
Ábrám a K anaán földén letelepedők” (3. vers). Amikor Á brahám
megérkezett K anaánba, Istentől ezt az ígéretet kapta: „A te ma-
godnak adom ezt a földet” (12,7). Nyolcvanöt éves korában azon-
ban még m indig nem volt fia. Türelm etlenkedni kezdett. A nnak
érdeekében, hogy biztosítsa m agának a fiú örököst, bem ent
Hágához, és vele hált. H ágár várandós lett, és ham arosan
megszületett Ism áel. A Biblia külön megemlíti: ,Á brám pedig
nyolcvanhat esztendős vala, am ikor H ágár Ism áelt szülé Ábrám-
n a k " (16,16).
Ez nagy horderejű dolog. Iste n úgy rendelte, hogy Á brahám
flát fog nem zeni, de az Ő rendelése szerint Sárától, és százéves
koráb an . Á brahám azonban ezt az elrendelt időt sa já t erejéből
lerövidítette 14 évvel. R áadásul a fiú H ágártól született, nem pe
dig Sárától. Ez volt Á brahám első próbája a fiával kapcsolatban.
Ábrahám h itt Isten szavának. H itte, hogy Isten ad m ajd neki
egy fiúgyermeket. Azt azonban nem ism erte fel, hogy h inni annyit
jelent: abbahagyjuk a saját tevékenykedésünket, és csöndben
várunk Istenre! A m int képesek vagyunk hinni, el kellene hagy
nunk a saját igyekezetünket. A Zsidók 4,10-ben ezt olvassuk:
„Mer t aki bem ent az ő nyugodalm ába, az m aga is megnyugodott
cselekedeteitől, am iképen Isten is a m agáitól.” H a hiszünk, nem
szabad kapkodnunk. Amikor hinni tudunk, nyugton kell m arad
nunk. Ábrahám h itt Istenben, ezt a leckét azonban nem ta n u lta
meg. Nem értette, hogy m iután hinni kezdett, m iért kellett volna
várnia, és m iért nem le tt volna szabad sem m it sem ten n ie . Azt
gondolta, segítenie kell Istennek, és neki m agának is tennie kell
valamit. E zért elfogadta felesége tanácsát, ágyasává tette H ágár t ,
és a világra segítette Ism áelt. Á brahám segített Istennek! A rra
gondolt, hogy mivel Isten fiút ígért neki, ezzel a lépésével
beteljesíti Iste n akaratát! Nem te tt semmi m ást. M indössze any

nyit csinált, hogy önállóan cselekedett egy olyan dologgal kapcso
latban, am elyet Isten m egígért neki. De ez az egy te tte elég volt
ahhoz, hogy elbukjon!
A z íg é r e t e lv e é s az is m á e li e lv
Nem az volt a kérdés, hogy Á brahám nak legyen-e fia, hanem

az, hogy kitől szülessen m eg a gyermek. Isten nem tudott
örvendezni pusztán azon, hogy Á brahám nak fia született. Ennek
a fiúnak S árától k e lle tt születnie ahhoz, hogy az Ú r szíve vágya
teljesüljön. Ez volt az a pont, ahol Iste n és Á brahám között
ellen tét a la k u lt ki.
Ugyanez okoz zavart sok keresztyén szám ára m a is. Sokan
kérdezik: „Helytelenül teszem, h a az igazságot hirdetem ?” Isten
Igéje azt m ondja, hogy tegyünk bizonyságot és h irdessük az
evangélium ot. Ezek a dolgok helyénvalóak. De Istennek nem
mindegy, ki végzi ezt a m unkát. Ki hirdeti az igét? Helyénvaló do
log fiúkat nemzeni, de a valódi kérdés az, ki nemzi őket. Isten nem
a rra helyezi a hangsúlyt, történt-e valam i, hanem hogy mi annak
a forrása. Figyelm ünk gyakran csak a rra irányul, hogy az
eredm ény és a m ódszerek megfelelőek-e. Amiről azt gondoljuk,
hogy helyes, azt helyesnek fogadjuk el, amiről azt hisszük, hogy
igaz, azt igaznak fogadjuk el. Iste n t azonban az érdekli, honnan
jön valam i, és ki viszi azt véghez. Nem elég azt m ondani
valam iről, hogy az Isten akarata. Azt is meg kell kérdeznünk, ki
teljesíti be ezt az akaratot. Iste n a k a ra ta az, hogy fiúgyermek
szülessen, de ki fogja megszülni ezt a gyerm eket, hogy betel
jesedjék az Ő akarata? H a a nem zés önerőből történik, az
eredm ény Ism áel lesz.
Iste n szándéka szerint Á brahám nak kellett az a ty á n a k len
nie. E célból különlegesen m unkálkodott benne, és m eg m u tatta
neki, m it je le n t az, hogy Iste n az Atya. Ez azt jele n ti, hogy m in
dennek Tőle kell erednie. H a Á brahám nem é rte tte volna meg,
hogy m inden Istentől szárm azik, és hogy Ő az Atya, akkor nem
v á lh a to tt volna sok-sok nem zet atyjává. Ism áel nem zését azon
b an Á brahám m aga kezdem ényezte, nem pedig Isten.
ÁBRAHÁM ÉS KI A 61
Isten gyerm ekeinek az jelen ti a legnagyobb próbát, am ikor el

kell dönteni, ki legyen m u n k álk o d ásu k fo rrá sa . Iste n n e k sok
olyan gyerm eke van, akik gyakran m ondanak olyasm it, hogy ez
vagy az a dolog „jó”, „helyes” vagy „Isten a k a ra tá v a l egyező”. De
a mik „jó” és „helyes” dolog mögött, am elyek „Isten ak a ra tá v a l
egyező”-nek tűnnek, az énük m unkálkodik.
Még nem ism erték fel a keresztet, és így Iste n n em tö rh eti
össze a h ú ste st szerinti életüket. Ezek a keresztyének sok
úgynevezett jó és helyes dolgot végeznek el, és m egpróbálnak Is
ten a k a ra tá n a k m egfelelni az adott körülm ények között. Az
eredm ény azonban nem Izsák, hanem Ism áel lesz. K érnünk kell
Istent, hogy szóljon hozzánk, és m u ta ssa m eg nekünk, ki áll
valójában cselekedeteink mögött. Ez a legfontosabb kérdés. Dol
gozh atu n k egy bizonyos helyen, az Ú r szorgalm as m u n k ásaik én t
sok lelket m eg is m enthetünk, de végső soron a m egm entett lel-
kek szám a és a m unka külsődleges eredm ényessége nem szám ít.
Az a fontos, hogy Iste n által vagy m agunktól tettü k -e a dol
gunkat. A legsajnálatosabb, am it teh etü n k , hogy tan ítju k Isten
Igéjét, hird etjü k az Ő igazságát és h aszn álju k a tőle kap o tt
ajándékokat - de m indezt m agunktól tesszük. H a ebbe a hibába
estünk, akkor h a jtsu k m eg fejünket, és valljuk m eg b ű n ü n k e t.
Fel kell ism ernünk, hogy „az Ő kedvéért” végzett m u n k á n a k
ha nem Tőle van, és anélkül történik, hogy Ő t m int A tyát
felism ernénk - egyáltalán nincs szellemi értéke. Isten n ek el kell
vezetnie m inket erre a felism erésre. Szellemi m űködésünk
tisztasága azon m úlik, m ennyi részt engedünk á t Istennek, és
m ennyit ta rtu n k m eg m agunknak.
Mivel Á brahám fiúgyermekre vágyott, fel kellett volna ism er
nie, hogy Isten az Atya, és engedni, hogy A tyaként cselekedjen
azaz önm agát félre kellett volna állítania az útból. Ábrahám nak
Izsákra volt szüksége, de helytelenül tette, hogy ezt a problém át
maga a k a rta megoldani. E nnek a jelképes értelm e az, hogy ha azt
akarjuk, hogy K risztus örökölje a földet, és ki akarunk állni Is ten
ügye m ellett, akkor nem szabad a m agunk erejéből sürgetni Őt,
Sem m it sem szabad m agunktól cselekedni. Félre kell állnunk
útból. Ez a legnagyobb és legnehezebb próba. Ezen a próbán
buknak el leggyakrabban Iste n szolgái. Ne feledjük, hogy Isten

m u nkájának nem csak a bűntől kell m entesülnie, hanem az embe
ri erőfeszítésektől is. Isten nem csak azt kérdezi tőlünk, hogy mi
lyen jól le tt valam i elvégezve, hanem azt is, hogy k i végezte azt.
Sajnálatos módon, könnyű a rra buzdítani az em bereket, hogy
hagyják el bűneiket, de nehéz azt elérni, hogy ne önerőből
szolgálják az U rat. Az Úr vezessen el m inket a rra a felism erésre,
mely ezt m ondatja velünk: „Uram, a Te ak aratodat szeretném cse
lekedni! Te bennem vagy, és képessé tehetsz arra, hogy a Te aka
ra to d a t cselekedjem. Nem azért vagyok itt, hogy a Te akaratodat
m agam tól próbáljam végrehajtani! Te cselekedj, ne én!”
M indig idézzük em lékezetünkbe, hogy „nem az én gondolataim
a ti gondolataitok, / és nem a ti útaitok az én útaim , így szól az Úr! /
M ert am int m agasabbak az egek a földnél, / akképen m agasabbak
az én útaim útaitoknál, / és gondolataim gondolataitoknál” (Ézs
55,8-9.) B árm it teszünk te h á t m agunktól, m é g h a az jó n ak tű n ik is
szem ünkben, nem lehet Isten szíve szerint való. Csak az a m unka
kedves szám ára, am elyet Ő m aga végez egyedül. H abár leereszke
dett hozzánk, ne feledjük, hogy mi pusztán szolgák vagyunk, aki
k et Ő edényekként szeretne felhasználni. Sem miben sem tudjuk
Iste n t helyettesíteni. Csupán azt tehetjük, hogy engedjük Őt raj
tu n k keresztül m űködni, m ert úgysem csinálhatunk sem m it
m agunktól. Végül Izsák m egszületett ugyan Á brahám tól, de Isten
ígéretének megfelelően. Isten végezte el, hogy Izsák m egszü
lessen. Iste n Á brahám által nem zette őt. Az ígéret elve teljes
m értékben különbözik az ism áeli elvtől. Az Ú r legyen kegyelmes
hozzánk, és szabadítson meg m inket az ism áeli szolgálattól!
A k e g y e le m é s a tö r v é n y
Ism áel H ágártól született meg. A G alata 4-ben ezt olvassuk: „a
szolgálótól való te st szerint született; a szabadostól való pedig az
ígéret által ... az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez
Hágár, M ert H ágár a Sinai hegy A rábiábán...” (23-25. vers). Úgy
is m ondhatnánk, hogy H ágár jelképezi a törvényt. Mi a törvény? A
törvény Iste n parancsolatait tartalm azza. A T ízparancsolat Isten
nek az em berrel szembeni követeléseit fejezi ki. Iste n ezt és ezt
ÁBRAHÁM ÉH V I A 63
akarja tőlünk. M it jelen t a törvény m egtartása? Azt jelenti, hogy

valamit adunk Istennek, a kedvében járunk.
De a G alata 3 ,10-ben ez áll: „Átkozott m inden, aki m eg nem
m arad m indazokban, am ik m egírattak a törvény könyvében, hogy
azok a t cselekedje.” M ásképp megfogalmazva: akik azt mondják,
hogy „én Isten kedvében fogok já rn i,” azok átkozottak. M iért
átkozottak? A zért, m ert az ember önmaga nem képes Isten
kedvében járn i, és nem lehet kedves Isten előtt (Róm 8,7-8). A Bib
lia gyakran em líti a törvényt a h ú stesttel együtt. A Róma 7. egy
olyan fejezet, am ely különösen sokat foglalkozik a törv én n y el
ennélfogva a h ú ste stte l is. Mi a hústest? Leegyszerűsítve azt
mondhatnánk, hogy a h ú ste st megfelel saját erőfeszítéseinknek; a
hústest az énünk. Valahányszor m egpróbáljuk b e ta rta n i a tö r
vényt, a h ú stestben vagyunk. Valahányszor az em ber önerőből
próbál kedves lenni Isten előtt, m egjelenik a törvény. Az olyan em
berre l soha nem lesz elégedett Isten, aki te st szerint igyekszik ne-
ki tetszeni. E zt a m ag a tartást képviseli H ágár és Ism áel. H ágár
jelképezi a törvényt, Ism áel pedig az abból születő hústestet.
Á brahám hívő em ber volt. M egpróbált kedves lenni Isten
előtt, és beteljesíteni az Ő a k a ra tá t. Isten azt a k a rta, hogy
Áb rahám nak fia szülessen, és ő m egpróbált m aga gondoskodni
a z utódról. N em m ondhatjuk-e, hogy ez az igyekezete Isten
akaratával egyezett? Nem azért tette-e, hogy Iste n kedvében
járjon? Lehetséges-e, hogy helytelenül cselekedett? De P ál ezt
mondta: „De a szolgálótól való te s t szerint szü letett.” Igaz, hogy
Isten a k a ra tá n a k végbe kell m ennie. De a kérdés az, hogy kinek
kell azt végrehajtani. H a m agunktól próbálunk m egfelelni az Ő
a k a ra tá n a k , az eredm ény Ism áel lesz. Á brahám helytelenül cse
le k e d e tt nem a cél volt hibás, hanem a te tt forrása. Az ő célja
az volt, hogy beteljesülve lássa Iste n a k a ra tá t, de helytelenül
tette, hogy saját erejéből próbálta azt véghezvinni.
M ost m ár világosan látju k ezt a problém át. Iste n nem csak
azokat u ta s ítja el, akik neki nem tetsző dolgokat cselekednek
Azokat is e lu tasítja, akik a kedvében szeretnének járn i, de
eközben a m aguk erőforrásaira tám aszkodnak. Nem leh e tünk
kedvesek Iste n előtt sem akkor, h a b ű n t követünk el, sem akkor,
h a te s t szerint próbálunk jó t tenni. Az, hogy Iste n n e k kedvére

tudunk-e tenni, azon m úlik, hogy a kereszt elvégezte-e a maga
m u n k áját a h ú ste stü n k és term észeti életünk tekintetében. Ezt
m ondjuk-e: „Istenem , én sem m it sem tehetek, sem m ire sem va
gyok alkalm as; m indent csakis tőled várh ato k ”? Aki igazán hisz
Istenben, az m ár nem cselekszik te s t szerint. Isten a M ester az Ő
m unkájában. A legnagyobb sértés Istennel szem ben az, h a ezt a
helyet elbitoroljuk tőle. I tt szoktuk elkövetni a h ibát. Nem tu
dunk hinni, nem tu d u n k bízni, és nem tu d u n k várni. Nem tu
dunk m indenben Istenre hagyatkozni. Ez Isten elleni vétkeink
gyökere.
Isten elrendelte, hogy Á brahám nak Sárától legyen fiúgyer
meke. A G alata 4,23-ban ezt olvassuk: „Ábrahám nak k é t fia volt...
a szabadostól való az ígéret á lta l”. A szabad nő S ára volt. H ágár
jelképezi a törvényt, Sára pedig a kegyelmet. Mi a különbség a
törvény és a kegyelem között? Amikor m agunktól cselekszünk, az
a törvény; am ikor Isten végez el valam it a szám unkra, az a kegye
lem. H a mi m agunktól cselekszünk, akkor az nem kegyelemből
van. Csak Iste n értünk végzett cselekedete a kegyelem. A kegye
lem a Biblia szerint nem béketűrés vagy tolerancia, és semmi
képpen nem olyasmi, am it mi m agunk teszünk. Isten terve az volt,
hogy Sárától szülessen meg Izsák. Izsákot Á brahám nak k e lle tt
nemzenie, de kegyelem és Iste n ígérete által.
H a lá l n é lk ü l n in c s é le t
Az lM ózes 16-ban azt olvassuk, hogy Á brahám nyolcvanhat

éves korában nem zette Ism áelt. Ekkor m ég m indig rendelkezett
te sti energiával és term észeti erővel. E zért m ondja a G a la ta 4,
hogy Ism áel te s t szerint született. Az lM ózes 21-ből m egtudjuk,
hogy m ikor Ábrahám Izsákot nemzette, m ár százéves volt (5. vers).
A Róma 4-ben azt olvassuk, hogy am ikor m integy százéves volt,
a sa já t te s té t és S ára m éhét is elh altn ak tek in te tte (19. vers).
Vagyis úgy érezte, hogy te sti energiája és term észeti ereje m ár
teljesen elhagyta. Á brahám nak m ár nem volt ereje arra , hogy
fiú t nem zzen, és S á rá n a k sem a rra , hogy m éhében kihordja.
Iste n azonban úgy lá tta megfelelőnek, hogy Izsák éppen ekkor
szülessen meg. E szerin t Iste n azt a k a rta, hogy Á brahám a halál

küszöbén álló, sőt h a lo tt em bernek tek in tse m agát, hogy h ité t az
életet adó, terem tő Istenbe vethesse. Iste n szándéka az volt,
hogy Ábrahám felism erje: nem ő az Atya. N agyon érdekes m eg
figyelni: Isten azt a k a rta, hogy Á brahám aty a legyen, u g yanak
ko r azt k ív án ta vele m egláttatni, hogy nem ő az Atya. M egvárta,
amig Á brahám ot elhagyja m inden term észetes ereje, és csak
a kkor a d ta neki Izsákot.
Isten bennünk is így a k a r m unkálni. Ő m indig vár. H a
tizennégy évig kell várnia, akkor addig vár. A rra a n a p ra vár,
am ikor végre felism erjük, hogy mi m agunk nem boldogulunk, és
csak annyi erőt érzünk m agunkban, m in th a h a lo tta k len n é n k .
Ekkor fog m egszületni a mi Izsákunk. Isten azért nem tu d m in
ket most használni, m ert még nem jö tt el a mi időnk. Iste n nem
csak azt akarja, hogy az Ő a k a ra ta beteljesedjék, h an em azt is,
hogy Ő legyen a kezdeményező és a végrehajtó. H a csak a tan o kat
és ism ereteket sa já títo ttu k el, és még soha nem ju to ttu n k
oda, hogy ezt m ondjuk Istennek: ,Végem van, h a lo tt vagyok,
képtelennek érzem m agam bárm ire,” akkor az Ú r nem tud
használni m inket, s m i nem tu d u n k Izsákot nem zeni és
beteljesíteni az Ő a k a ra tá t.
Az egyik nagyon fontos feltétele Izsák m egszületésének az idő
kérdése. „Százéves korunk előtt” nem tu d u n k hasznosak lenni az
Úr kezében, nem tu d ju k kifejezni K risztust, és nem leh etü n k Is
ten élő bizonysága ezen a földön. E kkorra ér véget bennünk m in
den. M ielőtt ez a nap beköszönt, m inden igyekezetünknek
Ismáel lesz az eredm énye.
A kérdés te h á t az, hogy Ism áelt vagy Izsákot akarjuk-e. Mi
sem könnyebb, m in t Ism áelt a világra hozni. Ha olyanok va
gyunk, m int Hágár, bárm ikor m egszülethet Ism áel. Könnyű Há
gáron keresztül cselekedni; aki olyan, m int ő, annak nem kell vá
rakoznia. Aki azonban Sárához szeretne hasonlítani, an n ak vá r
nia kell. Ism áel nem zéséhez nem kell várnunk, de Izsákéhoz igen
V árnunk kell Isten ígéretére, az Ő időzítéséhez kell igazodnunk,
és hagynunk kell, hogy Ő cselekedjen. Aki nem tud várni, aki nem
hagyja Iste n t m unkálni, aki helyett nem Isten c se le k sz ik , a z
elham arkodva kinyújtja kezét, és Ism áelt ragadja meg. Aki azon
ban Izsákot akarja, annak várnia kell Istenre. El fog jönni a nap,
am ikor sem m it sem tudunk m agunktól m egtenni, am ikor m ár
képtelenek vagyunk cselekedni, és teljesen leírjuk m agunkat. Az
lesz az a nap, am ikor K risztus teljességgel m egnyilvánul ben
nünk, és Isten a k a ra ta beteljesedik. Azelőtt bárm it teszünk, sem
m inek sem lesz szellemi értéke, sőt, ártalm as lesz. A szellemi
m unkában nem az szám ít, hogy m ennyit végzünk, h anem hogy
m ennyi abban az Ú r része. Szellemi szempontból Iste n m un
kálkodása és az em ber m unkája teljesen m ás dolog. H atalm as
különbség van Isten m unkájának értéke és az em ber cselekvése
között. Csak am i Istentől ered, an n ak van szellemi értéke.
M it nevezünk te h á t Ism áelnek? M indazt, ami idő előtt
születik. M indazt, am it a m agunk erejéből végzünk el. Mond
h a tn á n k , hogy Ism áelnek k ét jellem zője van: az első a hibás
forrás, a m ásodik a korai időzítés. Szellemi tére n sem m i nem je
le n t nagyobb próbát, m in t az idő kérdése. G yakran nem kell sok
a h ú s te s t lelepleződéséhez. Isten n ek csak annyit kell tennie,
hogy két-három hón ap ra félretesz m inket, és a te stü n k képtelen
lesz ezt elviselni. De Isten soha nem fog gyönyörködni az idő
előtt szü letett Ism áelben. Még h a képesek vagyunk is néhány
szót szólni vagy egy-két dolgot elvégezni, és m ég h a mindez
Istentől eredőnek tű n ik is, Ő akkor sem lesz elégedett. Isten
célját csak az Ő időzítése szerint és az Ő erejével lehet
beteljesíteni. Ez az izsáki elv - az isten i időzítés és erő elve.
A b ra h á m ú jb ó li m e g ig a z u lá s a
A Róma 4,19-22-ben ezt olvassuk: „És hitében erős lévén, nem

gondolt az ő m ár elh alt testére, m integy százesztendős lévén,
sem S á rán a k elh alt m éhére; Az Isten n ek ígéretében sem
k ételk ed ett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget
adván az Istennek. És teljesen elhitte, hogy am it Ő ígért, m eg is
cselekedheti. A zért is tu la jd o n ítta tik neki igazságul.”
Észre kell vennünk, hogy Á brahám nak az itt em lített megi
gazulása nem ugyanaz, m int a Róma 4,3-ban, ahol ezt olvassuk:
„Hitt pedig Á brahám az Istennek, és tu lajd o n íttaték az őnéki
igazságul.” Pál itt; az lM ózes 15,6-ot idézi. Ez a rra az időre utal,

amíkor Á brahám nyolcvanöt éves volt. Abban az időben Isten
megjelent Á brahám nak és ezt mondta: „...aki a te ágyékodból
származik, az lesz a te örökösöd”. Isten kivitte őt, és azt m ondta
neki, hogy te k in tse n fel az égre, és szám lálja m eg a csillagokat,
majd így szólt: „Így lészen a te magod.” Á brahám h itt Istenben, és
ez igazságul tulajd o n ítta to tt neki. Ez volt az első m egigazulása.
Habár Á brahám h itt, hite nem volt tökéletes, és így később te st
szerin t nem zette I sm áelt. A Róma 4,22-ben olvasható m egigazulás
viszont az lM ózes 17-re utal, ahol m ár a kilencvenkilenc éves
Ábrahám ról olvasunk. B ár saját testé t és S ára m éhét is elhaltnak
tekintette, nem k ételk ed ett hitetlenséggel. Teljességgel hitte,
hogy Isten beteljesíti az ígéretét, és Isten ezt igazságul tu laj
doníto tta neki. I t t te h á t egy újabb h it általi m egigazulásról van
szó. Elte lt több m in t tíz év, Isten azonban még m indig ugyanazt a
leckét ta n íto tta Á brahám nak - a h it leckéjét. K ezdetben Á brahám
hite tartalm azott egy részt saját magából. Sok-sok év elteltével
azonban teljes m é rté k b e n elvesztette az önm agába v e te tt rem é
nyét, hinni azonban m ég m indig tudott. Isten igaznak tek in tette
át a hite alapján. Is te n benne végzett m unkájának eredm ényeként
eljutott a rra a po n tra, ahol m ár valóban hitt. Ebből láth atju k ,
hogy „...nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a
könyörülő Istené” (Róm 9,16). Isten kezdi a jó m unkát, és Ő is
végzi be. Az Ú r legyen kegyelmes hozzánk, és ta n íts a meg nekünk
a hit leckéjét, hogy csakis Őreá tekintsünk!
ÖTÖDIK FEJEZET
ÁBRAHÁM ÉS FIA
(2 )
Igehelyek: lM óz 16,16-18; 20,1-2. 10-13. 17-18; 21,1-3. 10;

Kol 2,11; F ii 3,3
Áb r a h á m k ö r ü lm e té lk e d é s e
Isten m egígérte Ábrahám nak, hogy fiúgyermeke fog születni,

de Ábrahám nem v á rta ki, hogy az ígéret beteljesedjék, hanem
Sára szolgálóját ágyasul vette, és így jö tt a világra egy m eg nem
igért fiú - Ism áel. E gyerm ek születése u tá n egy tizenhárom éves
időszak következett, m elynek során Isten egyáltalán nem szólt
Ábrahám hoz (lM óz 16,16-17,1). Igaz, fia született, tizenhárom év
azonban kárb a veszett. Sok keresztyénnek van ehhez hasonló t a
pasztalata. Valahányszor te s t szerint cselekszünk, Isten félreállít
minket, és hagyja lea ratn u n k te st a szerinti te tte in k gyümölcseit.
Isten szemében az ilyen időszak teljesen elvesztegetett időnek
számít.
M iután Ism áel m egszületett, tizenhárom esztendeig nem volt
béke a családban. A B iblia azonban nem beszél arról, hogy
Ábrahám bárm iféle m egbánást érzett volna. Ellenkezőleg, n a
gyon sokat je le n te tt neki Ism áel, am int azt Istenhez in té z e tt sza
vai tan ú sítják : ,,Vajha Ism áel élne teelőtted!” (17,18). B ár a 15.
fejezetben azt olvassuk, hogy Ábrahám h itt Istenben, nem úgy
tűnik, hogy különösebben kereste volna Őt ebben az időszakban.
Nap m in t nap Ismáelben. gyönyörködött. Em beri szem m el nézve,
ha valaki tizenhárom évig te s t szerint élt, és ennek ellenére
semmiféle bűntu d ato t nem érez, akkor nem sok rem ényt lehet
fűzni hozzá. De ne feledjük, hogy Á brahám ot Isten h ív ta el. Is

ten n ek célja volt vele, és ezt neki be k e lle tt teljesítenie; Isten
nem a d h a tta fel őt. A nnak ellenére, hogy Isten egyáltalán nem
szólt a korábbi állapotába visszacsúszott Á brahám hoz, ebben a
tizenhárom éves időszakban is végig m unkálkodott. Iste n nem
m ond le azokról, akiket kiválasztott. H a Ő valakit m eg akar
nyerni m agának, akkor az nem m enekülhet előle. H abár
Á brahám elbukott, Iste n mégis ú jra eljött és m egkereste őt. Fel
kell ism ernünk, hogy sem m ilyen te s t szerinti igyekezet, harc,
gyötrődés és nyugtalankodás nem fog előrevinni m inket. Meg
kell tan u ln u n k a M indenható Iste n kezére bízni m agunkat, hogy
Ő vezessen b ennünket a k a ra ta szerint.
I s te n s z ö v e t s é g e Á b ra h á m m a l
Tizenhárom év elteltével Á brahám kilencvenkilenc éves volt.

A nnyira m egöregedett, hogy saját te s té t m ár elh altnak te k in te t
te. B ár szeretett volna fiúgyerm eket, m ár nem volt alkalm as
gyerm ek nem zésére. Ekkor Iste n m egjelent neki, és ezt m ondta:
„Én a M indenható Iste n vagyok” (17,1). Ez volt az első alkalom ,
am ikor Isten felfedte ezt a nevét: „M indenható Iste n ”. E zt az
elnevezést az eredeti nyelvben úgy is értelm ezhetjük, hogy „min
denre elegendő Iste n ”. M iután Iste n felfedte nevét Á brahám
előtt, ezt parancsolta neki: „Járj énelőttem , és légy tökéletes.”
Á brahám ugyan h itte , hogy Isten h atalm as, de ta lá n nem gon
dolta, hogy m indenre elég az Ő hatalm a. E zért próbált m agától
elvégezni bizonyos dolgokat. Isten m eg m u tatta neki, hogy h a
m indenható Iste n k é n t ism eri Őt, akkor tökéletes em berként kell
előtte já rn ia . T ökéletesnek lenni annyit jelent, m int m egtisztul
ni. Iste n azt k ív án ta Á brahám tól, hogy legyen tisz ta , azaz
m indenféle keveredéstől m entes.
M iután ezt felism ertette Á brahám m al, Isten így szólt hozzá:
„És megkötöm az én szövetségemet énközöttem és teközötted: és
felette igen m egsokasítlak téged.... imhol az én szövetségem teve
led, hogy népek sokaságának atyjává leszesz. És ne neveztessék
ezután a te neved Á brám nak, hanem legyen a te neved Á brahám ,
m ert népek sokaságának atyjává teszlek.... és m egállapítom az én
ÁBRAHÁM ÉS KI A 71
szövetségemet énközöttem és teközötted, és teu tá n ad a te magod

közöt t annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek
tenéked Istened, és a te m agodnak teutánad. És adom tenéked és
a te m agodnak teu tá n ad a te bujdosásod földét, Kan aán n ak egész
földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik” (2-8. vers). Isten meg
aka rt nyerni m agának egy népet Ábrahám on keresztül, hogy
Isten ü k legyen.
Milyen alapra kell helyezkednie Á brahám nak és a kiválasztott
népnek ahhoz, hogy az Ő népévé lehessen? Isten ezt m ondta: „Ez
pedig az én szövetségem, m elyet meg kell tartan o to k énközöttem
és tiközöttetek, és a teu tá n ad való magod között: m inden férfi
körülm etéltessék nálatok” (10. vers). M ásképp m egfogalmazva azt
mondhatjuk, hogy Isten a k a r egy népet, de an n ak m inden h ú ste st
szerinti cselekvéstől, hatalom tól és erőtől m entesnek kell lennie.
Kik alkotják te h á t Isten népét? A körülnietéltek. A körülm etélés
jelöli meg Isten népét. A nyolcnapos fiúgyerm ekeket körül kellett
metélni, ak ár háznál születtek, ak ár idegentől vásárolták őket
(12. vers). Nem volt elég m egszületniük, és nem volt elég, hogy
pénzt ad tak értük. A körülm etélésre is szükség volt. M indnyá-
junknak Isten ad életet, és Ő vásárol meg m inket. M egváltásunk
azt jelenti, hogy Isten fizetett értünk, és azért lehet életünk, m ert
I stentől kaptuk. De h a nem vagyunk körülm etélkedve, nem lehet
részünk Isten népének tanúbizonyságában. Iste n ezt m ondta
Ábrahám nak: „A körülm etéletlen férfi pedig, aki körül nem
m etélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kiv ág attatik az ő
népe közül, m ert felbontotta az én szövetségem et” (14. vers). A
körülm etéletleneket ki kell m etszeni Isten népéből. Ez azt jelenti,
hogy akik nem lettek körülm etélve, azok nem lehetnek Isten
bizonyságtevő edényei. Lehet valaki m egváltott és újjászületett
ember, de h a nincs körülm etélkedve, és nem ism eri a h ú ste ste t
összetörő keresztet, akkor nem tarto zh a t Isten népéhez. Az ilyen
lélek kivágattatik Isten népe közül.
A k ö r ü lm e té lk e d é s j e le n t é s e
A Kolossé 2,11-ben ezt olvassuk: „Akiben körül is m etéltettetek

kéz nélkül való körülm etéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök

te s té t a K risztus körülm etélésében.”
A Filippi 3,3-ban pedig ez áll: „Mert mi vagyunk a körül
m etélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a K risz
tu s Jézu sb an dicsekedünk, és nem a testb en bizakodunk”.
Ebből a k ét versből m egérthetjük, m i a körülm etélkedés.
Egyszerűen megfogalmazva: a h ú ste st eltávolítása. Hogyan kell
viselkedniük a körülm etélteknek? Nem szabad a testben bizakod
niuk, nem szabad an n ak h itelt adniuk. (A Filippi 3,3-ban szereplő
„bizakodás” az eredeti nyelv szerint így is fordítható: „hitelt
adni”.) Kik a körülm etélkedés? Azok, akik Isten Szelleme szerint
szolgálnak, és nem bíznak a hústestben. A körülm etélkedés teh á t
az em ber saját energiájával, term észeti erejével való leszám olás.
M ennyire találó ak voltak Isten n ek Á brahám hoz in té z e tt sza
vai! Isten m eg m u ta tta Á brahám nak, hogy b árm it te tt és nem zett
önm agától, az eredm ény csak Ism áel lehetett. H a a h ú ste stte l
nem szám oltunk le, nem lehet részünk Iste n szövetségében. H a a
te s t szerinti életü n k még nem tö rt össze, akkor nem ta rto z h a
tu n k Iste n népéhez, s nem vehetünk rész t a bizonyságtevésben
és az Ő helyreállító m unkájában.
Isten gyerm ekeinek a legnagyobb problém ája az szokott lenni,
hogy nem tudják, mi a hústest! A legtöbb keresztyén csupán a bűn
kérdésével kapcsolja össze a h ú ste st problém áját. Az igaz, hogy a
h ú ste st ösztökél m inket a bűnre, de nem csak ez a baj vele. A Róma
8,8-ban ezt olvassuk: „Akik pedig testben vannak, nem lehetnek
kedvesek Isten előtt”. Vagyis a te s t megpróbál kedveskedni Isten
nek. Sokszor előfordulhat, hogy a h ú ste st nem m egbántani akarja
Istent, hanem éppen ellenkezőleg, a kedvében szeretne járn i. A
Róma 7-ből láth atju k , hogy a te s t komoly erőfeszítéseket tesz
azért, hogy b e ta rtsa a törvényt, jó t cselekedjen, végrehajtsa Isten
a k a ra tá t és kedves legyen előtte. A h ú ste st m egpróbálja becsem
pészni m agát az Iste n é rt való m unkálkodásba és szolgálatba; Is
te n m inden dolgába be akar avatkozni.
Vannak, akik nem értik meg, hogy az em ber önm agában nem
lehet kedves Iste n előtt. Azt hiszik, hogy b á r valaha ilyenek vagy
olyanok voltak, m ost m ár tu d n ak jót tenni, mivel Istenbe vetett
hitüknek köszönhetően m egváltozott az életcéljuk. Ezek az embe-

rek nem ism erik fel, hogy Iste n nem csupán a céljaikat akarja
meg változtatni, hanem a hústestükkel is végleg le akar számolni.
Ha test szerint próbálnak kedvesek lenni Isten előtt, akkor Ism áel
lesz az eredmény, azaz az Istennek tetszeni kívánó test. A
körülmetélkedés azzal a h ú ste stte l végez, amely m agától próbálja
véghezvinni Iste n a k a ra tá t, és beteljesíteni az Ő ígéretét. E zt
akarta Isten m egértetni Á brahám m al.
Isten gyerm ekeinek az a legnagyobb problém ája, hogy nem
történt meg a leszám olás h ú stestü k k el az Ú r előtt. A testb en
hisznek, abban bíznak. A felügyelet nélkül működő te s t legnyil
vánvalóbb bizonyítéka az önbizalom. Az önbizalom a h ú ste st
jellemzője. A Filippi 3,3 ezt írja: „Mert mi vagyunk a körül-
metélkedés.... akik nem a testb e n bizakodunk.” H a nem hiszünk
a test erejében, akkor nem is bizakodunk benne. A kiket a ke-
reszt m egérint, azok m ind összetörnek. B ár személyes jellem zőik
megmaradnak, m eg tan u lták félni az U rat, és nem hisznek és
bíznak többé m agukban. A kinek az énjével m ég nem szám olt le
az Úr, az bárm iről h a m a r vélem ényt alkot, am i az ú tjáb a kerül.
Amint kinyitja a száját, m ár m ondja is a m eglátásait. De h a va
lakinek az énjével m ár elbánt az Úr, az m ár nem ítél felületesen;
soha többé nem bízik m agában. Aki h a m a r mond vélem ényt, és a
saját erejében bízik, az bizonyosan nem találkozott m ég a ke
reszttel. Az ilyen em ber soha nem ta p a s z ta lta meg a kereszt
m unkáját. H a a h ú ste stü n k körülm etéltetett, soha többé nem fo
gunk m agunkban hinni. Nem leszünk eltelve m agunkkal, és
nem fogunk olyan könnyen vélem ényt nyilvánítani. Az Ú r előtt
meg kell látn u n k , hogy gyenge, erőtlen, segítségre szoruló és
botladozó em berek vagyunk.
Isten elvezette Á brahám ot a rra a felism erésre, hogy a h ú s
testnek össze kell törnie, és hogy am it az elm últ tizenhárom
esztendőben tett, az helytelen volt. Isten ígéretében nem volt he
lye annak, hogy Á brahám m aga kezdjen vagy fejezzen be bárm it
is; neki csak az volt a dolga, hogy higgyen. Ugyanakkor Isten meg
m utatta neki, hogy leszárm azottait nemzedékeken keresztül
körül kell m etélni. Ez alapkövetelmény ahhoz, hogy valaki Isten
népéhez tartozzon. A gyakorlati feltétele Isten népéhez való

tarto zásu n k n ak te h á t az, hogy a kereszt jele ott legyen a
testünkön. A körülm etélkedés jelöli meg Isten népét. Ez a
bizonyíték arra, hogy ők Isten népe. Mi a jel? A jel egy jellem ző
vonás. Isten népének van egy jellemző vonása, egy jele, am i nem
m ás, m int a h ú ste st m egtagadása, a testben való bizakodásnak az
elutasítása. Isten népéhez azok tartoznak, akikből ki le tt m etszve
a testbe vetett bizalom. Ők azok, akik nem bíznak többé a
hústestben.
Sajnálatos, hogy sok keresztyén m ennyire bízik m agában.
Tudják, m iként kell hinni az Ú r Jézusban, és hogyan tölte
kezhetnek be Szent Szellemmel. Tudják, hogyan lehetnek
győztesek, és hogyan kell keresztyénként élni. Úgy tű n ik , semmi
olyan nincs, am it ne tudnának! Újból és újból eldicsekednek
m egtapasztalásaikkal. Úgy tűnik, sem m iben sem szenvednek
hiányt! Szeretnek arról beszélni, m iként szoktak közösséget foly
ta tn i az Ú rral, és hogyan kom m unikálnak Vele. Azt gondolják,
ism erik Isten vélem ényét sok dologgal kapcsolatban. Be tudnak
szám olni olyan esetekről, am ikor Isten m egm ondta, m iként
beszéljenek vagy im ádkozzanak. Úgy tűnik, hogy szám u k ra mi
sem könnyebb ezen a világon, m in t Isten a k a ra tá t megismerni!
De hiányzik róluk a jel, a testbe v e te tt bizalom h ián y á n a k je le .
Az ilyen keresztyének szorulnak r á igazán Iste n irgalm ára!
A körülm etélkedés te h á t azt jelenti, hogy Isten eltávolítja a
h ú s te s t önbizalm át, a term észeti erőt, hogy többé ne beszéljünk
és viselkedjünk felelőtlenül, hanem félelem mel és re tte g é sse l
nézzünk Őreá.
Á b ra h á m k ö r ü lm e té lk e d é s e
M ilyen em berré vált Ábrahám , m iu tán Isten oly sok éven át

foglalkozott term észeti erejének megtörésével? Olyanná, aki nem
bízik önm agában. Ekkor Isten így szólt hozzá: „Szárainak, a te
feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, m ert S ára az ő neve. És
m egáldom őt, és fiat is adok őtőle néked” (lM óz 17,15-16). Isten
m ár korábban m egígérte Á brahám nak, hogy „aki a te ágyékodból
szárm azik, az lesz a te örökösöd”. Á brahám akkor h itt Isten
igéretében. Több m int tíz év elteltével Isten m egint eljött hozzá, és

az t mondta, hogy fia fog születni Sárától. M it te tt ekkor Ábrahám ?
Már nem volt olyan m erész, m int korábban. Nem volt benne
ugvanaz a hit. Amikor m eghallotta Isten újabb ígéretét, „arcára
borula Ábrahám , és nevete és gondolá az ő szívében: vájjon száz
esztendős em bernek lesz-é gyermeke? avagy S ára kilencven
esztendős lévén, szülhet-é?” És ezt m ondta Istennek: „Vajha
I s m áel élne teelőtted!” (17-18. vers). Á brahám viselkedése és sza
vai azt jelzik, hogy ekkorra m ár teljesen feladta önm agába v etett
r em
én yét. Saját te sté t és S ára m éhét is elhaltnak tekintette. Nem
volt képes feleleveníteni régi hitének emlékét. M intha ezt m ondta
volna: „Talán akkoriban fiatal voltam, és tu d tam hinni. De most
már hogyan higgyek?” Em beri szemmel nézve, Á brahám teljesen
visszacsúszott oda, ahonnan elindult. Olyan mélyre csúszott, hogy
látszólag a h ité t is elvesztette.
Valójában az a kevéske hit, amellyel Á brahám évekkel azelőtt
rendelkezett, részben te st szerinti h it volt. Ez a h it eredményezte
a test szerint nem zett Ism áelt. Isten tizenhárom évre félreá llította
Ábrahám ot, és elvitte őt életereje végső határáig , hogy m egtisztul
hasson. Á brahám látszólag elbukott. De Isten még m indig m un
kálkodott benne. Ne feledjük, hogy Isten nem feltétlenül m unkál
bennünk, am ikor győzedelmeskedünk, és nem biztos, hogy egyál
talán nem foglalkozik velünk, am ikor elbukunk. Rá kell bíznunk
m agunkat az örökké élő Ú rra. H a Ő m egszólított és kézbe vett
m inket, akkor soha nem fog lem ondani rólunk. Legyünk bár
gyengék és erőtlenek, Ő végzi tovább az elkezdett m unkát,
lépésről-lépésre vezetve m inket a cél felé.
Amikor Isten újból m egígérte Á brahám nak, hogy felesége,
Sára fiút szül neki, térd re borult és nevetett. Iste n t nevette volna
ki? Nem. Saját m agán nevetett. T úlságosan lehetetlennek tű n t ez
a helyzet szám ára. De ebben a helyzetben is h itt Istenben. T alán
furcsán hangzik, de könnyű helyzetekben nehéz Istenben hinni,
míg nehéz helyzetekben könnyű. A könnyen m egoldható helyzetek
nem növelik az em ber Istenbe v etett hitét. C sak am ikor rem ény
telen helyzetbe kerülünk, akkor tu d u n k igazán hinni Istenben.
Ennélfogva Isten kétféleképpen nevel m inket hitre: egyrészt úgy
alakítja körülm ényeinket, hogy erőnk végére érjünk, m ásrészt

felszámolja hústestünket. A környezetünkön keresztül k a p o tt lec
ke kívülről hat, m íg a körülm etélkedés leckéje belülről. Sára
m éhének term éketlensége a külső körülm ények rem énytelenségét
jelentette, míg Á brahám körülm etélkedése a h ú ste stte l tö rtént
belső leszám olást jelezte. Erőnk végére kell ju tn u n k ahhoz, hogy
Istenben hinni tudjunk. H a a testünknek m ár vége, akkor hinni
fogunk Istenben, a k á r könnyűek, a k á r nehezek a körülm ényeink.
iste n nem a k a r vegyes h itet, azt akarja, hogy tisz ta h itü n k le
gyen. Nem csak akkor kell hinnünk, am ikor m inden ragyogóan
alakul, és tele vagyunk önbizalommal. Egyszerűen a z é rt kell
h in nünk, m ert Iste n szólt. Á brahám nem tu d o tt így hinni
tizenhárom évvel korábban. De m ost Isten elvezette őt a rra a
pontra, ahol te sté t m ár h alo ttn ak tek in te tte , és felesége m éhéről
is azt gondolta, hogy az elhalt. A m ostani hite m ár tis z ta h it volt;
kizárólag Istenben bízott. Korábbi h ité t Istenre és önm agára ala
pozta. M ost azonban csak Isten re tu d ta alapozni, mivel m á r m in
den ereje elhagyta, és semmi nem m ara d t benne; m inden véget
é rt szám ára. Á brahám nevetése is bizonyítja, hogy szám ára m in
den véget ért. E nnek ellenére Isten ezt m ondta neki: „Két-
ségnélkül a te feleséged S ára szül néked fiat, és nevezed annak
nevét Izsáknak” (17,19).
Nagyon fontos felfigyelnünk erre a tényre: Isten azt ak arta,
hogy Izsák szülessen meg Á brahám életében, nem pedig Ismáel!
Iste n soha nem fogadja el, h a helyettesíteni ak arju k az Ő
m unkáját. T izenhárom évi várakozás u tá n továbbra is azt a k a r
ta, hogy Izsák m egszülessen. Ism áel soha nem elégítheti ki Isten
szíve vágyát!
Az lM ózes 17,23-24-ben ezt olvassuk: ,,Vévé azért Á brahám
Ism áelt az ő fiát, és háza m inden szülöttét, és m ind a pénzén vet
teket, m inden férfiat Á brahám házanépe közül, és körülm etélé
férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, am ikor szólott vala vele az
Isten. Á brahám pedig kilencvenkilenc esztendős vala, mikor
körülm etélé az ő férfitestének bőrét.” Á brahám körülm etélkedése
annak az elismerése volt, hogy neki vége van, hogy a hústeste
sem m ire sem jó. Saját állapotára nézve Isten ígéretének sem
ÁBRAIIÁM ÉS KI A 77
tudott hinni. De am ikor m ár nem volt képes a saját erejéből hinni,

akkor ébredt fel az igazi hite! Amikor m ár nem volt képes
önmagától hinni és cselekedni, akkor tudott igazán bízni Istenben,
Úgy tűnik, egyidejűleg hitt, illetve képtelen volt hinni. A hitnek
csupán egy szikrája élt benne, mégis ez a szikra volt a tisz ta hit.
Ábrahám akkori állapotát a Róma 4,19-20 írja le: „És hitében erős
lévén, nem gondolt az ő m ár elhalt testére, m integy százesztendős
lévén, sem S árának elhalt m éhére; Az Istennek ígéretében sem
kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget
adván az Istennek”.
I s te n b a r á tja
A 18. fejezetben azt látjuk, hogy m iu tán Ábrahám h itt és
körülm etélkedett, Istennel való közössége bensőségesebbé vált.
E b ből kiderül, hogy ő valóban barátságban volt Istennel. Az
1Mózes 18. egy különleges fejezet. Három dologról olvashatunk
benne: 1) közösségről, 2) tudásról és 3) közbenjárásról. Ez a három
szoros kapcsolatban áll egymással, és m indegyik különleges
örömforrás az olyan keresztyének szám ára, akik m ár sok éve
követik az U rat. I tt csak egy rövid á ttek in tést ad h atu n k ezekről.
„Megjelenék pedig őnéki az Ú r a M amré tölgyesében” (lMóz
18,1). A 13. fejezet végén azt olvassuk, hogy Á brahám H ebronban,
Mam ré tölgyesénél telepedett le. Hebron közösséget jelent. Isten
megjelenése Á brahám előtt azt jelezte, hogy Á brahám a közösség
tulaján állt. „... és ő ül vala a sátor ajtajában, a hő napon. És
felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll őelőtte”
( 18,1-2). Ez egy nagyon furcsa és különleges rész az Ótestam en
tum ban. Isten m eglátogatta Á brahám ot - nem dicsőséges Isten
ként, hanem emberi alakban jelenve meg előtte. Úgy képzelhetjük
el, m intha díszöltözet helyett egyszerű, hétköznapi ru h á t öltött
volna. Isten teljesen úgy látogatta meg, ahogy egy em ber tenne.
Nem éreztette Á brahám m al, hogy Isten áll előtte. „És látván,
eléjük siete a sátor ajtajából, és földig m eghajtá m agát. És monda:
Jó U ram , h a kedves vagyok teelőtted, kérlek, ne k erüld el a te
szolgádat. H add hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok
meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy
falat kenyeret, hogy erősítsétek m eg a ti szíveteket, a z u tá n m enje

te k tovább, m ert azért tértete k be a ti szolgátokhoz. És m ondának:
Cselekedjél, am int szólál. És besiete Á brahám a sátorba Sárához,
és monda: Siess, gyúrj meg három m érték lisztlángot, és csinálj
pogácsát. A baromhoz is elfuta Á brahám , és hoza egy gyenge
kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni. És
vőn vajat és tejet, és a borjút, m elyet elkészített vala, és eléjök
t evé: és ő m ellettük áll vala a fa a la tt, azok pedig evének” (2-8,
vers). Ilyen volt Á brahám közössége Istennel. E ljutott oda, hogy
b a rá tk én t tu d o tt kom m unikálni Istennel!
E z u tán ism ét szóba k e rü lt a fiúgyerm ek. A 17. fejezetben azt
olvastuk, hogy Á brahám n ev etett - a 18. fejezetben pedig azt
látju k , hogy S ára nevet. Á brahám felkészült; képes volt Istennel
kom m unikálni. M iközben ők a sáto r előtt beszélgettek, S á ra az
ajtóban hallgatózott, és nevetett m agában. Iste n fel is h ív ta erre
Á brahám figyelm ét (12-15. vers). Ez közösség volt. Iste n em berré
lett, és egy em berrel beszélgetett. Ilyen a közösség Iste n és az Ő
népe között.
„A zután felkelvén onnan azok a férfiak... Á brahám is velük
m éne, hogy elkísérje őket” (16. vers). Ez jellem zi a közösséget.
Így viselkedik az Istennel b ará tság b a n lévő ember. H a egyszer
létrejö tt a közösség, akkor m egjelenik a tu d ás is. Ez a fajta tudás
nem pu sztán a Biblia ism erete, h anem Iste n ism erete is. Amikor
Á brahám közösséget folytatott az Ú rral, m egism erte Őt. „És
m onda az Úr: Eltitkoljam -é én Á brahám tól, am it ten n i akarok?”
(17. vers). M ilyen csodálatos, bensőséges kapcsolatot fejeznek ki
ezek a szavak! Iste n b a rá tk é n t b á n t Á brahám m al. M ajd így foly
ta tta : „Mivelhogy Sodornának és G om orának k iá ltá sa m egsoka
sodott, és m ivelhogy az ő bűnök felettébb m egnehezedett:
Alám egyek azért és m eglátogatom , vajjon teljességgel a hozzám
felh ato tt k iáltá s szerint cselekedtek-é vagy nem ?” (20-21. vers).
Ez azt jelenti, hogy Iste n felfedte titk á t Á brahám előtt. Isten
jelenlétében Á brahám olyasmiről értesült, am iről egyetlen m ás
em ber sem tu d h ato tt. Iste n csak azoknak nyilvánítja ki az
a k a ra tá t, akik vele járn a k . Az Isten n el já rá s nagy ajándéka,
hogy m egism erhetjük Őt.
M iután Isten elm ondta Á brahám nak ezt a titkot, Á brahám

azonnal m egpróbált közbenjárni m ásokért. A közbenjárást a
közösség és a tu d ás vezérli. A közösségből ered a tudás, a tu d ás
pedig arra késztet m inket, hogy közbenjárjunk m ásokért. Á bra
hám imája Istennel kialak u lt ism eretségéből és együttérzésből fa-
kad t. Abrahám az Ú r elé járu lt, és ezt kérdezte: „Elveszted-é az
igazat is a gonosszal egybe?... Avagy az egész föld bírája nem
szolgáltatna-é igazságot?” (23-25. vers). Á brahám Isten oldalára
á llt, és úgy imádkozott; im ájával Isten igazságossága m ellett te tt
hite t. Úgy is fogalm azhatunk, hogy im ádsága nem m egindítani,
hanem kifejezni a k a rta Isten szívét. Az Ő szívét ismerő im ádság
tehát nem m egváltoztatni, hanem kifejezni ak arja Isten a k a ra tá t.
Á b ra h ám im ája olyan im a volt, amely ism erte Isten ak a ra tá t;
olyan ima, amely kifejezte Isten ak aratát. Á brahám valóban Isten
barátja volt!
A MÁSODIK PRÓBA - IMÁDSÁG

ABIMÉLEK HÁZNÉPÉÉRT
Ism áel m egszületésével Á brahám tú lju to tt első próbáján,
Emberi szempontból nézve m indent m egtett, am it leh etett, m ost
már meg k e lle tt volna születnie Izsáknak. De alig é rt véget a
17. fejezetben elbeszélt eset, Á brahám ot m ásodszor is próbára
teIste n a fiával kapcsolatban.
Az lMózes 20,1-ben ezt olvassuk: „És elköltözék onnan
Ábrahám a déli tartom ányba, és letelepedők Kádes és S úr között,
és tartózkodék G érárban.” Á brahám itt elkövette ugyanazt a
hibát:, am it Egyiptomban, amikor húgának nevezte Sárát. M iután
a Fáraó ezt szemére vetette, Isten visszahozta Á brahám ot Egyip
tomból. Most a 20. fejezetben azt látjuk, hogy Á brahám elm ent a
gérárbeli Abimélekhez, és m egism ételte korábbi hibáját. Nehéz
ezt m egértenünk. Hogyan süllyedhetett ilyen m élyre az Istennel
való közösségnek előbbi m agaslata u tán , am elyet a 18. fejezetben
láthattunk? A 20. fejezet olyasmire utal, am it a 12. fejezet nem
em lített. Abimélek m egdorgálta Ábrahámot: „...és m onda neki
Mit cselekedtél mivelünk? ... M it láttál, hogy ezt a dolgot csele
kedted?” (9-10. vers). Á brahám ezt m ondta: „Bizony azt gondol
ta m : nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én
feleségem ért. De valósággal húgom is, az én atyám nak leánya Ő,

csakhogy nem az én anyám nak leánya; és így lőn feleségemm é. És
lőn, hogy am ikor kibujd o stata engem az Isten az én atyám nak
házából, azt m ondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél énvelem,
m indenütt valahová megyünk, azt m ondjad énfelőlem: bátyám ez”
(11-13. vers). E nnek a problém ának a gyökere te h á t nem Egyip
t omban, hanem Mezopotámiában volt. Ábrahám egyiptomi kudarca
csak napvilágra hozta a gyökeret. A kudarc gyökere Mezopo
tám iáig nyúlt vissza. E zért esh etett meg, hogy G érárban Ábrahárn
elkövetette ugyanazt a hibát, am it korábban.
Isten ezeken a próbákon keresztül a k a rta rávezetni Ábra
hám ot a felismerésre, hogy ő és S ára elválaszthatatlanok. Mezopo
tám iáb an Á brahám azt gondolta, hogy a veszedelem idején
elválhat a feleségétől, és egy ideig h ázasp ár helyett testvér
párk én t élhetnek. Ábrahám a h it alapján állt, Sára pedig a kegye
lem alapján. Az ember részéről meg kell lennie a hitnek, Isten
részéről a kegyelemnek. A h it és a kegyelem soha nem választható
el egymástól; m indig együtt kell járniuk. H a elvesszük a kegyel
m et, nem m arad hit, nem létezik Isten népe, és K risztus nem
fejeződhet ki. De Á brahám azt gondolta, hogy ő és S ára elválaszt
hatók egymástól. Ennek a gondolatnak a gyökere Mezopotá
m iában le tt elültetve, Egyiptom ban k e rü lt napvilágra, és most
ism ét lelepleződött. Isten elkezdte eltávolítani a gyökeret, amely
még M ezopotám iában fogott talajt. H a ez a problém a érintetlenül
rejtve m arad t volna, akkor Izsák nem születhetett volna meg. Is
te n népének h itre és kegyelemre van szüksége ahhoz, hogy
Istenről folyam atosan bizonyságot tudjon tenni. Nem elég csupán
a hit, és önm agában a kegyelem sem elégséges. Isten m egm utatta
Á brahám nak, hogy nem áldozhatja fel S árát, és nem v á lh a t el tőle.
Érdekes, hogy „...az Ú r erősen b ezárta vala az A bim élek háza
népének m éhét, S á ráé rt az Á brahám feleségéért” (18. vers).
M iután Abim élek visszaadta S á rá t Á brahám nak, „Könyörge
az ért Á brahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abirnéleket, és
az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szülének” (17. vers). E zután
az eset u tá n tö rté n t, hogy S ára m egszülte Izsákot a 21. fejezet
ben. Ez csodálatos!
Abimélek házában az asszonyok nem tu d ta k szülni. M iért le

hetett azután gyerm ekük, hogy Ábrahám im ádkozott értük?
Mások is im ádkozhattak volna ezért, de Ábrahám saját felesége
m é g soha nem szült. Hogyan tu d o tt imádkozni akkor az Abimélek
házában lévő asszonyokért? Ez valóban nehéz lehetett. De Isten
e b b e n a helyzetben felásta a gyökeret, am elyet Ábrahám még
M ezopotám iában ü lte te tt el. Ábrahám ráébredt, hogy teljes
mértékben Istentől függ, lehet-e S árán ak gyermeke vagy nem.
M iközben Abimélek háznépéért imádkozott, valószínűleg egyál
talán nem bízott m agában. Istenbe vetette bizalm át, nem önm a
gába. Ekkor Ábrahám teljes m értékben m egszabadult saját
énjének befolyása alól. Neki m agának nem leh etett fia, mégis
képes volt azért imádkozni, hogy m ásoknak lehessen. Megtörtént,
a teljes leszámolás a hústesttel.
Ez volt a m ásodik próba, am elyen Ábrah ám á te se tt a fiával
kapcsolatban. E nnek során azt ta n u lta meg, hogy Isten az Atya.
Habár felesége és az Abim élek házában lévő asszonyok hasonló
képpen nem szülhettek gyerm eket, ő mégis Abim élek házn ép éért
imádkozott. A zért te tte ezt, m ert tu d ta , hogy Iste n az Atya. Tud
ta , hogy az erő Istentől ered, nem tőle m agától. H a Iste n meg
aka r ten n i valam it, akkor képes azt m egtenni. Ővele sem m i sem,
lehetetlen. Ábrahám nak meg kellett fizetnie az á ra t Abimélek
házán ak asszonyaiért. Az á r önm aga volt. O lyasm it k é rt m ások
nak, am ire ő m aga is vágyott. Iste n azt k ív án ta tőle, hogy
ilyesm iért imádkozzon, am it ő egész életében nem k a p h a to tt
meg. Isten érzékeny pontján érin tette m eg őt. Am ikor te h á t
Abimélek h áznépéért im ádkozott, Ábrahám énjének m inden
aktivitása m egszűnt. C sak egy olyan em ber im ádkozhatott így
azon a napon, aki nem gondolt és nem te k in te tt m agára. H ála az
Úr n ak, Iste n elvezette Á brahám ot a rra a pontra, ahol igazán el
tu dott fordulni önm agától. E rre azért volt képes, m ert m egis
m erte Iste n t m int A tyát.
Fontos tudnunk, hogy az Atya elnevezésnek két jelentése
létezik. Isten a m i A tyánk, és az Ő kapcsolata a hívőkkel egy
atya-fiú kapcsolat, amely nagyon bensőséges. E zt sok keresztyén
felismeri újjászületésekor. De van egy m ásik lecke is, am elyet meg
kell tan ulnunk. Isten az A tya a Szenthárom ságban is, azaz min
den Tőle ered. Ez a m ásik jelentése az A tya Isten elnevezésnek. Ő
m indennek, m inden létező dolognak az Atyja. Á brahám m egtanul
t a ezt a leckét is. Képes volt imádkozni az Abimélek házáb an élő
asszonyokért - nem azért, m ert neki m agának szám talan gyerme
ke le tt volna, hanem m ert m egértette, hogy Isten az Atya. Ismáel
m egszületésén keresztül Á brahám m egism erte Iste n t m int Atyát,
és az Abimélek házában történ tek ugyanezt a leckét ism ételték
m eg szám ára. Ez az újabb lecke kellett ahhoz, hogy Isten
beteljesíthesse Á brahám nak adott ígéretét: m egszülethetett Izsák.
H A TO D IK F E JE Z E T
Á B R A H Á M É S F IA
(3 )
Igehelyek: Gal 4,29-31; 5,1; Zsid 11,17-19; Jak 2,20-24; lMóz

21,8-10; 22,1-5. 16-18
M iután Ábrah ám Abim élek h ázának asszonyaiért imádkozva

felismerte, hogy Iste n az Atya, S ára fiút szült neki az Úr által
megjelölt időben. Áb rah ám Izsáknak nevezte el fiát, akinek
születésekor százéves volt (lM óz 21,5).
I s m á e l k iv e t t e t é s é n e k n a p ja
Azon a napon, am ikor Izsákot elválasztották, S á rán keresztül
ezt m ondta az Úr: „Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe,
mer t nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiam m al, Izsák k al” (10.
vers). Sárából nem a féltékenység beszélt. A G alata 4,30-ban azt
látjuk, hogy Iste n szólt S ára száján keresztül: „...a szolgáló fia
nem örököl a szabad nő fiával.” Ez azt fejezi ki, hogy csak egyet
len szem ély tö lth ette be Iste n a k a ra tá t. Ez Izsák volt, és nem
Ismáel. Ism áel az első volt, nem a m ásodik. Ennélfogva Ádám ot
jelképezte, nem K risztust. „De nem a szellemi az első, hanem a
lelki, a zu tán a szellem i” (lK or 15,46 - angol ford.). A te s t szerint
valók nem örökölhetik Iste n országát, nem teljesíth etik be Isten
célját. A m ásodik Izsák volt, ezért ő azt jelképezte, am i szelle
mi - azt, aki örökölheti Iste n örökségét, és fe n n ta rth a tja Isten
bizonyságát.
Érdekes megfigyelnünk, hogy Ism áelnek nem azon a napon
kellett távoznia, am ikor Izsák m egszületett. Csak a z u tá n küldték
el atyja házától, m iu tán Izsákot elválasztották. Izsák nélkül lehe

tetle n elküldeni Ism áelt. V annak olyan testvérek, akiknek m un
k á já t és életvitelét nagym értékben m eghatározza a hústest.
Am ikor m eghallják ennek a veszélyét, nem m ernek többé sem m it
tenni, és m inden m unkájukat abbahagyják. A baj az, hogy még
nem született m eg bennük Izsák. E zért am ikor Ism áelt kivetik
magukból, képtelenek bárm it is csinálni. Sok keresztyén hozzá
van szokva ahhoz, hogy m agától, te s t szerinti energiával végzi a
dolgát. Amikor az ilyen emberek elhagyják a te st szerinti cseleke
deteket, hiány lép fel, m ert szellem szerint még nem tu d n ak
m unkálkodni. Korábban nem volt bennük semmi szellemi, csak
testi dolgokkal rendelkeztek. Am ikor a te ste t leállítják, nem tud
semmi szellemi a helyébe lépni. Az alapelv az, hogy Izsákot el kell
választani. Ez azt jelenti, hogy Ism áelt csak akkor leh et elküldeni,
am ikor Izsák m ár elég erős ahhoz, hogy ő legyen a fiú; am ikor m ár
megfelelő te re t nyert az életünkben.
M it jele n t a kivettetés? O lvassuk el a G alata 5,1-et: „Annak-
okáért a szabadságban, melyre m inket K risztus m egszabadított,
álljatok meg, és ne kötelezzétek m eg ism ét m agatokat szolga
ságnak igájával.” Ez azt jelenti, hogy az Ú r Jézus m egszabadított
m inket, Ő m ár bennünk él. A tőle kapott élet szabad élet; szaba
dok lettünk. E zért sem m it sem kellene tennünk, hogy a kedvében
járju n k . V alahányszor m egpróbálunk tenni valam it, Ism áellé
válunk. Amikor viszont abbahagyjuk a próbálkozást, akkor a Fiú
szabadságában élünk. A keresztyén élet attól függ, hogy m i m a
gunk teszünk-e valam it, vagy sem. A kárhányszor m egpróbálunk
tenni valam it azért, hogy Isten előtt kedvesek legyünk, az énünk
m egjelenik a bűn és halál törvényével együtt, és visszaesünk
Ism áel helyzetébe, szolgától született fiak leszünk. A szabad nő
gyerm ekeként nincs szükségünk arra, hogy b árm it m agunk
tegyünk. Van bennünk egy élet, és ez az élet m indent elvégez
helyettünk, h a hagyjuk. Mi keresztyének vagyunk; nincs szüksé
günk arra, hogy előadjuk keresztyén életünket. Iste n gyerm ekei
vagyunk, ezért nincs szükségünk arra, hogy Isten gyerm ekeihez
hasonlóan próbáljunk viselkedni. A szerint élünk, am ik vagyunk,
nem aszerint, am it cselekszünk. Valahányszor m egpróbálunk
valam it tenni, ism ét megkötözzük m agunkat a „szolgaságnak

igájával”, és nyom ban a szolgálólány fiaivá válunk. H a Izsák
helyzetében m aradunk, a bennünk lévő élet a legterm észetesebb
módon fog kifejeződni rajtu n k keresztül.
M iután Áb rah ám elküldte házától Ism áelt, m ég Abim élek
is - aki korábban m egrótta őt - eljött hozzá, és ezt m ondta: „Az
Isten van teveled m indenben, am it cselekszel” (lM óz 21,22). A
kudarc gyökere ki le tt irtv a Á brahám ból, és így Iste n tökéletesen
m eg m u tath atta az Ő m u n k áját Izsák által.
A HARMADIK PRÓBA - IZSÁK FELÁLDOZÁSA

Ábrahám ot m ár kétszer m egpróbálta Iste n a fiával kapcsolat
ban: először Ism áel le tt az eredmény, m ásodszor Abim élek
házának asszonyaiért m ondott im ádsága. M ost elérkezett a h a r
madik próba ideje: fiának, Izsáknak feláldozása a M órija hegyén.
Áb r a h á m fe lá ld o z z a I z sá k o t
Á brahám m ost m ár megfelelő helyzetbe k e rü lt Isten előtt.
M ondhatnánk, hogy elért a csúcspontra. A 22. fejezet u tá n a Bib
lia Á brahám öregkorával foglalkozik - te h á t a 22. fejezet jelzi
Ábrahám életének legfénylőbb időszakát.
Az lM ózes 22,1-2-ben ezt olvassuk: „És lőn ezeknek u tán , az
Isten m egkísérté Ábrahám ot, és m onda néki: Ábrahám! S az
felele: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, am a te egyetlen
egyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el M órijának földére, és
áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, am elyet
mondándok néked.” Ez a felszólítás Isten ígéretének betel
jesedéséhez kapcsolódott. Izsák volt Á brahám egyetlen fia, a sze
retett gyermek. H atalm as áldozat volt Á brahám részéről, hogy őt
felajánlja. De m ég m indig nem ez a legfontosabb kérdés. A Zsidók
11,18-ban ez áll: „Izsákban neveztetik néked m ag”. Nem csak arról
volt te h á t szó, hogy Á brahám feláldozza szeretett fiát, hanem Is
ten saját ígéretéről, céljáról és m űvéről is. Isten nem csupán
Á brahám nak szán ta Izsákot, hanem a rra is, hogy ra jta keresztül
teljesítse be a k a ra tá t, valósítsa meg célját. Mi tö rté n t volna, h a
Izsák meghal? Ez volt a próba, amelyet Á brahám nak ki kellett
á llnia.
86 ÁBKAHÁM, IZSÁK ÉS JÁKOB ISTENE
E bben a próbában ő m aga m int egyén és m int edény is szere

pelt. A Zsidók 11,18 A brahám ot edényként lá tta tja . Isten
m egígérte neki, hogy fiúgyerm eke fog születni. M ost azonban azt
követeli, hogy ezt a gyerm eket égőáldozatként ajánlja fel neki!
Egy ilyen próbát egy testtől vezérelt em ber képtelen kiállni. Az
égőáldozatnak tűzön kell elfüstölögnie. Iste n m inden ígérete
Izsákon m úlott. H a Izsákot elégették volna, nem égtek volna-e
vele Iste n tervei is? Iste n célja és m űve Izsákkal együtt léteztek.
H a ő elég a tűzben, nem pusztul-e vele együtt Isten ígérete, célja
és m űve is? É sszerűen és helyesen cselekedett Ábrahám , am ikor
elküldte házától Ism áelt, a te s t szerin t nem zett fiút. Izsák azon
b an Iste n ígérete szerint született. M iért kellene akkor égőál
dozatként felajánlani? Áb rah ám m eg a k a rt elégedni Ism áellel.
Iste n azonban ezt m ondta neki: „Nem.” Isten volt az, aki
ism ételten kijelentette, hogy S á ra fiúgyerm eket fog szülni.
Á brahám nem ragaszkodott ahhoz, hogy Izsák m egszülessen; Is
te n a d ta neki ezt a fiút. M ost pedig Iste n visszakérte őt, és nem
is hétköznapi módon, hanem m in t égőáldozatot. Ez felfoghatat
la n volt Á brahám szám ára. H a Izsák n ak nem k e lle tt volna
m egszületnie, Iste n korábban is szólhatott volna neki. H a pedig
helyénvaló, hogy Izsák m egszületett, Á brahám nak m eg kellene
tu d n i ta rta n i. H a Iste n nem a k a rta, hogy Á brahám m eg ta rtsa
Izsákot, akkor eleve nem kellett volna odaadnia neki. H a pedig
m égis azt a k a rta, hogy m egszülessen, akkor nem kellene azt
követelnie, hogy égő áldozatként ajánlja fel őt. Mi a célja annak,
hogy Á brahám nem zett egy fiút, és u tá n a fel kell ajánlania?
K izárólag az, hogy Á brahám m élyebben m egism erje Iste n t m int
Atyát!
Isten - az Atya
H á tra volt m ég egy utolsó lecke, m elyet Á brahám nak m eg kel
le tt tanulnia. Ez tulajdonképpen m egegyezett azzal, am elyet
k o ráb b an m á r e lsa já títo tt. Ahhoz, hogy Iste n Á b rah ám Isten e
lehessen, Á brahám nak meg kellett ism ernie Őt m in t Atyát.
Izsákkal kapcsolatban nem leh e tett semmi kétség: valóban Isten
a d ta őt, és valóban az Ő ígérete szerinti fiú volt. De m ilyen volt
Á brahám kapcsolata Izsákkal? Az igazán komoly lecke, am elyet

meg kell tan u ln u n k az, hogy nem kötődhetünk közvetlenül azok
hoz a dolgokhoz, am elyeket Isten ad nekünk. Isten nem engedi
meg ezt. H elytelen bárm it is te st szerint megszerezni, de ugyano
lyan helytelen valam ihez te st szerint ra g a s z k o d i, am it Isten
ígérete által kaptunk. Izsákot valóban Isten adta Ábrahám nak, de
milyen volt kettejü k kapcsolata?
Izsák m egszületésével Á brahám m egtanulta, hogy Iste n az
Atya. De m ég m indig nem tu d o tt m indent. Isten t A tyaként tisztel
te, m ielőtt Izsák világra jött, de hogyan viszonyult hozzá a fiú
születése után? Ez egy olyan kérdés, amellyel sok keresztyénnek
szembe kell néznie. M ielőtt „Izsákjuk” m egszületik, elism erik Is
ten t m int A tyát. De m iután Izsákjukat m ár a kezükben tartjá k ,
csak ra jta csüng szemük. Úgy gondolják, hogy az ő Izsákjuk fogja
beteljesíteni Iste n ígéreteit, m egvalósítani céljait és befejezni
művét Azt hiszik, hogy a saját Izsákjukra kell drága kincsként
tekinteniük, őt kell dédelgetniük és felnevelniük! Isten m ellékessé
válik, m iután Izsákjuk m egszületik. M inden gondolatukkal a
saját Izsákjukba kapaszkodnak, és Isten nem jelen t m ár nekik
sem mit. L átnunk kell azonban, hogy Isten az Atya. Nem fogja
megengedni nekünk, hogy gondolataink csak a mi Izsákunk körül
forogjanak. Ő az Atya, akit nem korlátoz az idő. Izsák születése előtt
ugyanaz volt, m in t Izsák születése után: az Atya Isten. Az Ő ígérő
imnek beteljesülése nem Izsákon múlik, hanem kizárólag Önmagán.
Izsák Isten ajándéka volt. I tt fenyeget m inket a legnagyobb
veszély az Ú rral való kapcsolatunkban. Kezeink üresek, m ielőtt
ajándékot kapnánk, ezért képesek vagyunk közösségbe kerülni és
kom m unikálni Istennel. De m iután ajándékot kapunk, kezeink
megtelnek, és többé nem keressük vele a közösséget, nem szólunk
hozzá. Amikor nincs nálu n k semmi, nyitott kezekkel fordulunk
felé. A jándékunkat m egkapva azonban elégedetten szorongatjuk
azt, és elfordulunk Istentől. Istennek te h á t meg kell ta n íta n ia
nekünk a leckét: tegyük félre ajándékainkat, és éljünk teljesen
Őbenne. M ielőtt a h ú ste st összetörik, az ember Iste n ajándékai
szerint él, és elhanyagolja Iste n t m agát. E zt azonban soha nem
helyesli Isten.
Izsák nem zése igazán értékes tap asztalato t jelen tett. De Isten
nem a k a r egy nagyon értékes tap asztalato n átvezetni m inket
csupán azzal a céllal, hogy egész életünkre leragadjunk annál. Rá
kell ébrednünk, hogy szám unkra a forrás m aga Isten, nem pedig a
tapasztalatok. Izsák nemzése valóban komoly tap a sz ta lato t jelen
tett, de nem volt azonos m agával az Atyával. T a p a szta la t volt,
nem pedig a forrás. Á ltalában az a gond, hogy am int szert teszünk
valam ilyen ta p a sz ta la tra K risztussal kapcsolatban, m agunkhoz
szorítjuk és dédelgetjük azt, ugyanakkor elfeledkezünk arról,
hogy Iste n az Atya. Ő azonban nem hagy m inket ebben az
állapotban. Meg fogja m utatn i nekünk, hogy a tapasztalatoktól el
lehet szakadni, de Tőle nem. Izsák nélkülözhető, de m i egy percre
sem szak ad h atu n k el az Atyától.
Ezzel azonban még m indig nem é rin te ttü k a problém a k riti
kus pontját. Az, hogy Izsákot ajándéknak vagy ta p a s z ta la tn a k
tek intjük, pu sztán a m i te st szerinti életünket érinti. Van egy
m ásik fontos dolog is: Izsák Iste n a k a ra tá t is képviseli, am elyet
Á b rah ám n ak kijelentett. Izsák h a lá la nem azt jelentené-e, hogy
az Á brah ám n ak kijelen tett isten i a k a ra t beteljesületlen m arad?
Mivel Á brah ám n ak nagyon fontos volt Isten a k a ra ta , m inden
energiájával ragaszkodnia k e lle tt Izsákhoz. Ilyen a helyzete sok
k eresztyén testv érü n k n ek is. Fel kell ism ernünk, hogy mi
m agához Isten h ez tartozunk, nem pedig azokhoz a dolgokhoz,
am iket Ő te n n i szándékozik. Nem az á lta la k ijelen tett akarathoz
kell kapcsolódnunk. El kell ju tn u n k a rra a pontra, ahol
m egszűnik a sa já t énünk. Isten n ek el kell vinnie m in k et a rra a
pontra, ahol csak Őt akarjuk, nem pedig azokat a dolgokat, am e
lyeket szám u n k ra eltervezett. G yakran nyúlunk te s t szerint
azokhoz a dolgokhoz, am elyeket Iste n a mi segítségünkkel ak ar
m egcselekedni. Azt hisszük, hogy m ivel Iste n valam it rá n k ak ar
bízni, m inden tő lünk telh ető t m eg kell ten n ü n k a n n a k elvégzése
érdekében. De Iste n azt ta n ítja nekünk, hogy adjuk fel a saját
a k a ra tu n k a t, hogy azt lehessük, am it Ő akar, és ne azt tegyük,
am i ellenkezik az Ő szándékaival.
Izsák a m i szellemi m unkálkodásunkat is jelképezi. Például
Isten hív m inket, hogy vegyünk részt valamilyen szellemi m unkában.
N ekünk azonban semmi kedvünk ehhez. Szeretnénk m egm aradni

a mi Ism áelünk m ellett, m egvan a saját m unkánk. Egy napon Is
ten szólni fog hozzánk, és m iután többször is m egism étli hívását,
rá fogunk döbbenni, hogy nem tu d u n k többé elszökni előle, s ezt
mondjuk: „Rendben. Kész vagyok otthagyni a saját m unkám , hogy
a Te m u nkádat végezzem.” De ezután ism ét veszélybe kerülünk.
Lehet, hogy csak annyi történik, hogy korábbi m u n k án k a t egy
m ásikra cseréltük fel. M ielőtt m egkapnánk Izsákot, Ism áelhez r a
gaszkodunk. M iután m egszületik Izsák, hozzá ragaszkodunk.
Nem vagyunk többé közvetlen kapcsolatban Istennel, m ert kö
zénk állt a m unka, am elyet érte végzünk. Ragaszkodunk ehhez a
munkához, és sem m iért nem adnánk fel. Iste n t m ost szellemi
tevékenységekkel helyettesítjük. Ekkor Isten hagyja, hogy ezek a
tevékenységeink elhaljanak. V itatkozhatunk vele, m ondhatjuk
neki, hogy „Te hívtál ebbe a m unkakörbe. M iért fulladt kudarcba
minden igyekezetem?” Meg kell értenünk Isten szándékát, am ikor
megengedi szám unkra a csúfos kudarcot is; azt akarja, hogy ne a
m unkánkkal alakítsunk ki közvetlen kapcsolatot, hanem Ővele. Ha
ezt megértettük, az énünk leforrázva fog elkullogni.
K orábban te s t szerinti igyekezetünkkel azt értü k el, hogy
Izsák h ely ett Ism áel jö tt a világra. M ost pedig a h ú ste stü n k
Izsákhoz a k a r ragaszkodni. M indkettő te s t szerin t való. Iste n
próbára te tte Ábrahám ot: azt a k a rta látn i, hogy Izsákhoz r a
gaszkodik-e, vagy Őhozzá. E zt a próbát k e lle tt Á brahám nak
kiállnia a M órija hegyén.
N ekünk itt és most ugyanezt a kérdést kell feltennünk m a
gunknak. Iste n elhívott m inket a szolgálatba. K ezdetben vonakod
tunk, később azonban szívesen vállaltunk feladatokat. Szeretjük
ezt a m unkát? Nem egykönnyen válnánk meg tőle? Görcsös kezek
kel szorítjuk magunkhoz? H a igen, akkor Isten közbe fog lépni,
m ert rá a k a r ébresztem m inket, hogy Izsákot feláldozhatjuk, de
Őt soha, m ert Ő az Atya! Mégis sok keresztyén csak annyit tud,
hogy szellemi tevékenységre lenne szüksége - arról nem hallott,
hogy Istenre van szüksége. Isten legyen kegyelmes hozzánk, hogy
ne szellemi tevékenységekhez kapcsolódjunk közvetlenül, hanem
csakis Istenhez, m ert kizárólag Isten a mi Atyánk!
Isten. - a feltámadás Istene

Á brahám h ite m egérett. Am ikor Iste n azt k ív án ta tőle, hogy
áldozza fel Izsákot, nem érezte úgy, hogy ezt nehéz lenne m eg
tenni. E zt m ondta szolgáinak: „M aradjatok itt a szam árral, én
pedig és ez a gyerm ek elm együnk am oda és im ádkozunk, azu tán
v issz a té rü n k hozzátok” (lM óz 22,5). Nem is em lítette azt a szót,
hogy áldozat. S zám ára ez im ádság volt! Sem m it sem lá to tt
értékesebbnek, m in t Iste n t m agát, m ég azt a fontos feladatot
sem, am elyet tőle kapott. Am ikor Iste n azt a k a rta, hogy enged
je n el v alam it, szívesen engedelm eskedett neki. M inden Iste n é rt
tö rté n t, és ő nem vitatkozott Istennel.
A Zsidók 11,19-ben láthatjuk, hogy am ikor Á brahám feláldozta
Izsákot, akkor m ár tu d ta, hogy Ő a feltám adás Istene. Engedel
m eskedett a parancsnak, hogy áldozza fel Izsákot, „m iért is őt
példaképen visszanyerte”. Igaz, hogy nem ölte meg Izsákot, és a
fiú nem h a lt meg, a Zsidók 11,19 mégis ezt m ondja „m iért is őt
példaképen visszanyerte (a halálból)”. Á brahám nem csak Terem
tőként ism erte Istent, hanem a feltám adás Isteneként is. H itte,
hogy h a fia m eghalna, Isten akkor is feltám asztaná őt. Ism erte Is
te n t m int A tyát, m int m indennek a Kezdem ényezőjét, aki előhívja
azokat, am elyek nincsenek, és m egeleveníti a holtakat. Tudta,
hogy Iste n az Atya, h itt benne, és csak re á tek in tett. Az lM ózes
15. szerint Á brahám ot h itéért igaznak tek in tette Isten, és a 22. fe
jezetben ism ételten igaznak lá tta őt hitbeli cselekedete m iatt. A
Ja k ab 2,21-23 is erre a győzedelmes próbatételre u tal vissza. Ezen
a ponton Á brahám m inden dolga közvetlenül Istenhez kapcso
lódott, nem Izsákhoz.
ISTEN EDÉNYE ELKÉSZÜL
Az Ú r jelen létéb en fel kell ism ernünk, hogy m ég tőle kapott

m e g b íz a tá su n k a t, m u n k á n k a t és az Ő k ije le n te tt a k a r a tá t is
ki kell engednünk a kezünkből. N agy különbség van aközött,
am i term észeti és aközött, am i újjászületett. M inden, amihez
görcsösen ragaszkodunk, az term észeti. Ami viszont a feltá
m adásból jön, azt Iste n őrzi meg, és nem tu d u n k te s t szerint r a
gaszkodni hozzá. Meg kell ta n u ln u n k köszönetet m ondani az
Ú rnak azért, hogy m unkálkodni hív m inket - és hasonlóképpen

azért is, h a nem hív m unkálkodni. Nem Iste n m űvével vagyunk
közvetlen kapcsolatban, hanem m agával Istennel. M indennek á t
kell m ennie a halálon és a feltám adáson. Mi a feltám adás?
Bármi, am ire nem tu d ju k rá te n n i a kezünket, hogy m egragad
juk; am ihez nem tu d u n k ragaszkodni. Ez a feltám adás. A
term észeti dolgok azok, am elyeket m eg tu d u n k ragadni, a
feltám adáson k eresztü lm en t dolgok pedig azok, am elyek kisikla-
nak kezeink közül. Meg kell értenünk, hogy m indenünket
Istentől kap tu k , és hogy am i Istené, az nem lehet a mi saját tu
lajdonunk. M indenünket Iste n kezébe kell letennünk. Isten oda
adta Izsákot Áb rah ám n ak , de Izsák ettől m ég m indig Istené volt,
nem Ábrahám é. Am ikor Ábrahám eljutott erre a felism erésre, Is
ten edényt formáló m unkája befejeződött benne.
Amikor Áb rah ám eljutott idáig, Iste n ezt m ondta: „Én m a
gam ra esküszöm, azt m ondja az Úr: mivelhogy e dolgot csele
kedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy
m egáldván m egáldalak tégedet, és bőségesen m egsokasítom a te
m agodat m int az ég csillagait, és m int a fövényt, m ely a tenger
partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő
ellenségeinek kapuját. És m egáldatnak a te m agodban a földnek
m inden nem zetségei, mivelhogy engedtél az én beszédem nek”
( lMóz 22,16-18). A végső cél, amelyre Isten a kezdet kezdetén
elhívta Ábrahám ot, m ost beteljesedett. Istennek három célja volt
Á brahám elhívásával. Elsőként, neki és leszárm azottainak a k a rta
adni K anaán földjét. Másodszor, őt és leszárm azottait saját
népévé a k a rta tenni. H arm adszor, a föld m inden nem zetségét meg
a k a rta áldani általa. Isten próbára te tte Á brahám ot m ind K anaán
földjéért, m ind leszárm azottját illetően. Á brahám Iste n edényévé
vált, és Isten m ost m ár elm ondhatta: „És m egáldatnak a te m a
godban a földnek m inden nem zetségei”. Iste n célja beteljesedett.
Nem az ajándékok tesznek v alak it Iste n edényévé és szol
gájává. Isten edényei és szolgái azok, akik előtte já rn a k , akiket
Ő m egpróbált, és akik sok ta p a s z ta la tta l rendelkeznek. A legna
gyobb félreértés szolgálatunkban az lehet, h a azt hisszük, hogy
Iste n m unkásai a tu d ás, az ajándékok, vagy a term észeti
értelm ük a la p jára építkeznek. H a egy em ber term észettől fogva

okos és jó m em óriája van, ta lá n m ások azt m ondják, hogy jó és
hasznos m u n k ása leh et Istennek. Úgy gondolják, hogy közre
m űködése kívánatos leh et szellemi téren. Az em berek azt hiszik,
hogy egy edény akkor „hasznos a M ester szám ára”, h a az
term észete szerin t ügyes, gyors és ékesszóló, h a m inél több
ta n ítá s t, teológiai igazságot és igeverset sa já tít el, és h a rendel
kezik valam ennyi szellem i ajándékkal és a meggyőzés képes
ségével. De legyünk őszinték. Az első ember, akit Iste n edénynek
h asznált, nem ezek m ia tt le tt kiválasztva. E gyetlen m ódon ve
zette őt Iste n győzelemre: ism ételten m eg m u tatta neki a
gyengeségeit és h aszn á lh ata tla n ság á t, valam int hogy te s t sze
rin ti ereje nem kedves Őelőtte. Iste n lépésről-lépésre tö rte össze
Ábrahám ot, am íg igazán meg nem ism erte Őt m int A tyát. Végül
Ábrah ám feláldozta Izsákot Istennek. A ddigra haszn álh ató
edénnyé vált, és Iste n elm ondhatta: „És m egáldatnak a te m a
godban a földnek m inden nem zetségei”.
Igaz, hogy Iste n é rt végzett szolgálatunknak különböző szintjei
vannak, és bárm elyiken legyünk is, m indig tudjuk Ő t szolgáim.
De az igazán fontos kérdés ez: „Hogyan lehet szolgálatunk kedves
az Ú r előtt?” Azok, akik valóban képesek Isten kedvében járni,
m egism erték a keresztet a negatív oldalon, és m egism erték Iste n t
m int A tyát a pozitív oldalon. H a a szolgálatunk nem ilyen
ism eretből táplálkozik, akkor hiányzik belőle a szellemi érték. Az
Ú r legyen kegyes hozzánk, és m u tassa meg nekünk: m indent
azért te tt Ábrahám m al, hogy felfedje neki m agát m int A tyát és
m indennek a Kezdeményezőjét. Mivel Ábrahám valóban m egis
m erte Őt A tyaként, ő az egyetlen, akit „atyá”-nak nevez a Biblia.
Csak azok lehetnek atyákká, akik m egism erik Isten t m int Atyát.
Az, hogy m it ism ertünk meg Istenből, határozza meg, m ilyen
edényekké form álódhatunk. Az általunk ism ert Isten határozza
meg, m ilyen fajta edényekké lehetünk. Az Ú r szabadítson meg
m inket a halott tanoktól és tudástól! Csak annyira leh etünk az Ő
edényei és szolgái, am ennyire m egism ertük Őt. Isten edényei és
szolgái azok, akik igazán ism erik Őt.
H E T E D IK F E JE Z E T
IZSÁK TULAJDONSÁGAI
Igehelyek: lMóz 25,5-6. 11a; 26,1-5. 23-24

Isten nem csak Á brahám ot akarja m egnyerni m agának. Az a
célja, hogy egy testü le ti edény álljon a rendelkezésére, amely
Ábrahám leszárm azottait, a gyülekezetei foglalja m agába. Ábra-
hám története m agában hordozza m ind saját egyéni ta p a sz ta la ta
it, m ind azokat a tapasztalatokat, am elyeket Isten m inden
edényének meg kell élnie. Á brahám ot nem csak egyénként kell
szem lélnünk, hanem az összes hívő atyjaként is (Gal 3,7). Aho
gyan neki keresztül kellett m ennie ezeken a tapasztalatokon,
ugyanúgy m inden hívőnek végig kell h aladnia ezen az úton.
Ábrahám történetének olvasásakor tu d n u n k kell, hogy az nem
pusztán az Ú rnak Á brahám on végzett m unkáját és az azokkal
kapcsolatos tap asztalato k at írja le, hanem azt a m ércét is m egm u
tatja, amely szerint Isten az Ő egész népével foglalkozik. Á brahám
tapasztalatából láthatjuk, m it vár Iste n az összes hívőtől. H a nem
felelünk meg ennek az. elvárásnak, akkor nem tu d u n k Isten
kedvében já rn i és nem tudjuk beteljesíteni az Ő a k a ra tá t.
Isten azért a k a r edényeket form álni belőlünk, hogy általu n k
valósítsa m eg tervét; azt szeretné, h a részt vennénk helyreállító
munkájában. Ábrahám csodálatos tapasztalatokon m ent keresztül,
és Isten rendkívül értékes m unkát végzett benne. A tö rtén et
kezdetén egy hétköznapi ember volt, de Isten sok m indenen
keresztülvitte, hogy egy napon az a ragyogó, világosságot árasztó
szem ély állhasson előttünk, akiről az lM ózes 22 ír. I tt felm erül a
kérdés; M iért van n ak közöttünk, akik m ég m indig nem világí
ta n a k , pedig m á r hosszú évek óta keresztyének? H a Ábrahám a
mérce, amelyhez Isten népének igazodnia kell, hogyan felelhetnénk
m eg ennek a m ércének? M it tegyünk, hogy Isten m indazt

elvégezhesse bennünk, am it Ábrahám ban? Isten edényt form ált
Á brahám ból. Vajon sikerül-e belőlünk is megfelelő edényt for
m álnia? Ez a kérdés áll m ost előttünk.
A Biblia azt m ondja, hogy Iste n t nem csak Ábrahám Istenének,
hanem Izsák, sőt, Jákob Istenének is nevezik. Ami Iste n célját ille
ti, ahhoz Ábrah ám önm agában teljesen elegendő le tt volna. De
am i Iste n m u n k áját illeti, ehhez m ár ő egyedül nem elégséges. Is
ten n ek szüksége volt Izsákra és Ják o b ra is m űvének bevég
zéséhez. Ez egy nagyon fontos alapelv a Bibliában. Ahhoz, hogy
Iste n m egnyerjen m agának egy személyt, annak m eg kell ism er
nie Őt m int A tyát, úgy, ahogyan Ábrahám m egism erte Őt m int
A tyát. Meg kell szabadulnia a h ú ste st szerinti cselekedetektől,
ahogyan Ábrah ám is m egszabadult ezektől. Ezen túlm enően azon
ban m eg kell ism ernie Isten t Izsák és Jákob Isteneként is. E nnek
az em bernek m eg kell ism ernie Izsák Istenét és J á k ób Iste n é t is,
m ielőtt elérheti, am it Ábrahám elért. Iste n célja teljes m értékben
Á brahám on nyugodott - m indazt, am it Izsák m egkapott, Á bra
hám n ak m ár odaadta Isten. Izsák nem ju to tt előbbre, m int
Á brahám , és Jákob sem. H a Á brahám elérte a csúcsot, akkor
m iért nem örökölhette azonnal Isten országát? A zért nem , m ert
szükség volt további, kiegészítő tapasztalatokra. Izsák és J á k ób
tap a sz ta lata i is kellettek ahhoz, hogy Iste n m egvalósítsa azt, am it
Á brahám ban kívánt elérni. Úgy is m ondhatnánk, hogy szük
ségünk van Á brahám tap asztalataira, de a rra is, am in Izsák és
Jákob m ent keresztül. Á brahám ban m ércét állít szám unkra az Úr.
De Á brahám és Izráel népe között ott van m ég Izsák és Jákob is.
Iste n nem u g o rh atta á t őket, és nem ju th a to tt közvetlenül Izráel
népéhez. Először m eg kellett tap asztaln i azt az Istent, a k it Izsák
ism ert, m ajd azt az Istent, akit Jákob ism ert, m ielőtt Izráel népe
k ialakulhatott, m ielőtt m egvalósulhatott Isten testü le ti m egta
pasztalása. Isten testü leti edényt a k a r formálni. Ahhoz, hogy
ilyen edénnyé lehessünk, meg kell ism ernünk Őt m in t Á brahám
Istenét, Izsák Isten ét és Jákob Istenét. Folyam atosan idézzük
em lékezetünkbe Isten szavait: „Én vagyok... Á brahám nak Istene,
Izsáknak Istene és Jákobnak Isten e” (2Móz 3,6). A m int Iste n úgy
IZSÁK TULAJDONSÁGAI 95
m utatkozik be, hogy Á brahám Istene, Izsák Isten e és Jákob Is

tene, m egjelenik Izráel népe. Ezt Mózes m ásodik könyvéből tu d
hatjuk. Am int elérünk erre a pontra, Isten rendelkezni fog egy
testületi edénnyel. Most nézzük meg, m i a jelentése Izsák
Istenének.
IZSÁK - A FIÚ
K orábban m egvizsgáltuk, m it jelen t az a kifejezés, hogy
„Ábrahám Isten e”. Á brahám m aga is atya volt. Isten egyrészt el
vezette őt a felism erésre, hogy Ő az Atya, m ásrészt őt m agát is
atyává tette. Á brahám eredeti neve Á brám volt, am i „atyá”-t je
lent. Később Iste n Á brahám nak nevezte el őt, ami szintén azt je
lenti, hogy „atya”, de tovább fokozva: „sok nem zet atyja”. Á brahám
ism erte Iste n t m int Atyát, és ennek eredm ényeként m aga is atya
lett. Atya volt m inden értelem ben. Iste n helyreállító m unkájában
Ábrahám volt a kiindulási pont, és m int ilyen, ő volt az atya. A
kiválasztottak között szintén ő volt az első, te h á t ebből a
szempontból is atyának számít. Ami cselekedeteit illeti, ő kelt á t
elsőként a folyón, ezért ilyen téren is atya volt. Az Á brahám u tán i
kétezer évben az összes ember közül ki volt hébernek nevezhető?
Kit hívott ki Isten a hazájából, rokonságából és atyja házából,
hogy K anaán földjére vigye? Á brahám volt az első. H allottunk-e
bárkiről, aki úgy beszélgetett Istennel, és olyan bensőséges vi
szonyban volt vele, hogy Isten barátján ak nevezték? Á brahám volt
az első. H allottunk-e olyan emberről, aki akkor nem zett gyerm e
ket, amikor m ár m eghaladta a nemzőképes kort? Á brahám volt az
első. H allottunk-e olyan valakiről, akinek százéves korában
született fia, és aki később ezt a fiút felajánlotta áldozatul Iste n
nek? Á brahám volt az első. A Bibliából láthatjuk, hogy sok m inden
volt, am it először Á brahám cselekedett meg. Valóban ő az atya.
M iután lá ttu k , m iként volt Á brahám atya, nézzük m eg
Izsákot m int fiút. Senkinek a tö rtén ete nem ábrázolja olyan
tökéletesen az Ú r Jé zu st Iste n F iaként, m int az övé. Izsák nem
te s t szerint, hanem Iste n ígérete szerint született. M áté evan
gélium ának első két fejezete az Ú jtestam en tu m b an Mózes első
könyvének felel meg az Ótesta m e n tu m ban. Az Újte s tam en tu m
egyetlen szem élyről beszél, aki nem te s t szerint született, és az
Ó testam entum is csak egy ilyet em lít. Az Ú r Jézus nem csak

hogy nem h ú s te s t akaratából szü letett, hanem egyszülött Fiú is
volt, az A tya szerelm es Fia. Izsák áldozatul ad atott, és visz-
sz aa d a to tt az oltárról, m int aki v isszatért a halálból (Zsid 11,19).
Az Ú r Jézus Iste n szeretett Fia, aki m eghalt és feltám adott. Az
Ő A tyja szintén elküldött egy szolgát az Ő saját országába, a
sa já t rokonságához, hogy feleséget keressen neki. Azok, akik
gondosan tanulm ányozzák a Bibliát, tudják, hogy ez a szolga a
Szent Szellem, aki keresi a gyülekezetet , K risztus m enyasz
szonyát. A gyülekezet az Ú r a k a ra ta szerint való: Istentől
született, és ugyanabba a családba tartozik, az Ú r Jézus
családjába. Izsák és Rebeka is ugyanabba a családba tarto zo tt.
Iste n gyerm ekei, a gyülekezet tagjai, ugyanúgy Iste n tő l szár
m aznak, ahogyan az Ú r Jézus Isten tő l született.
Ábrahám elhagyta Kan a á n t, hogy Egyiptom ba m enjen, Jákob
pedig teljes öregkorát Egyiptom ban töltötte. De Izsák K án aán
b an született, és ott is h a lt meg; soha nem hagyta el az ígéret
földjét. Íme a Fiú, aki Kan aá n b an született, Kan a á n b a n n ő tt fel,
és ott h a lt meg. A F iú az, aki „a m ennyből szállott alá, az em ber
nek Fia, aki a m ennyben v an ” (Jn 3,13). Ő „az egyszülött Fiú, aki
az A tya kebelében v an ” (1,18). Am ikor a földön élt, az A tyát
képviselte, m égsem hagyta el soha az A tya kebelét. Így tipológiai
szem pontból Izsák szem élyesíti m eg leginkább a Fiút.
A tipológia szerint Izsák testesíti m eg a Fiút. De m ilyen ta
pasztalatokon m ent á t Izsák? N yugodtan elm ondhatjuk, hogy
ezek m ind egészen hétköznapi tap asztalato k voltak. Ábrahám m al
ellentétben, aki sok olyan dolgot cselekedett, am it korábban még
senki, Izsák csupa olyasmit csinált, am it m ár előtte is m egtettek.
Ábrahám valóságos atya volt, Izsák pedig valóságos fiú. Az
lM ózes 21. szerint Ism áel kicsúfolta Izsákot, am ikor az utóbbit
elválasztották, de semmilyen feljegyzés nem árulkodik arról, ho
gyan viselkedett Izsák ifjúkorában. Amikor Ábrahám a h á tá ra te t
te az égőáldozathoz szükséges fát, egy szóval sem ellenkezett.
Amikor Á brahám megkötözte őt, és az oltáron lévő fá ra fektette,
akkor sem szólt semmit. M ent, ahová atyja küldte, egyetlen
zokszó nélkül. Ebben a kritik u s pillanatban is csak ennyit
kérdezett: „Hol van az égő áldozatra való bárány?” (22,7). Az

lM ózes 23-ban azt olvassuk, hogy édesanyja m eghalt, a 24. feje
zetben pedig atyja feleséget szerez neki. Sem milyen döntést nem
hozott m agától, és sem m it sem cselekedett m agáért. Semmi sem
volt a sajátja. H atvanéves korában k ét fia volt, am i nem volt szo
katlan, mivel Ábrahám nak is két fia volt. Isten m egparancsolta
Ábrahám nak, hogy küldje el az első fiút, és a m ásodikat ajánlja fel
áldozatul, de Izsáktól nem követelte m eg ugyanezt. B ár Iste n sze
rette Jákobot, és gyűlölte É zsaút (Mal 1,2-3), nem szólította fel
Izsákot, hogy bárm it is tegyen. Ábrahám m egtapasztalta az
éhínséget K ánaánban, és Izsáknak is hasonlóképpen éheznie kel
le tt (lMóz 12,10; 26,1). Amikor az éhínség bekövetkezett, Á bra
hám Egyiptom ba vándorolt. O ttléte a la tt azt híresztelte, hogy
Sára nem a felesége, hanem a húga. Végül a Fáraó szemére vetet
te ezt a hazugságot (12,18-19). H abár Izsák nem Egyiptom ba
m enekült az éhínség elől, hanem G érárba, lényegében ugyanazt
tette, m int Ábrahám . O tt ő is azt m ondta a feleségéről, hogy a
húga. Végül Abimélek ugyanúgy a szem ére vetette a csalást
(26,9-10). Később Izsák ásott néhány k u tat, de ezek ugyanazok a
k u tak voltak, m int am elyeket korábban atyja ásott. Á brahám
h alála u tá n a filiszteusok betem ették a k u tak at, és Izsák ism ét
m egnyitotta őket. U gyanazt a nevet ad ta nekik, m int annak idején
az apja (18. vers). H alála u tá n atyja sírjába tem ették (49,30-31).
Ez Izsák története.
Ezekből a tapasztalatokból kell e lsa játíta n u n k Iste n F iú k én t
való m egism erésének leckéjét. N em csak A tyaként kell m egis
m ernünk Őt, hanem K risztust is m eg kell tap a sz ta ln u n k m int
Fiút. M it jelen t, hogy Isten a Fiú? Azt jelenti, hogy Ő m indent
m egkap és elfogad, de Ő m aga sem m it sem kezdem ényez.
Á brahám ban Iste n célját látjuk, Izsákban pedig az Ő ereje
látható. Á brahám ban látju k a m ércét, am elyet Iste n állít népe
elé, Izsákban pedig az életet, amely képessé teszi Iste n népét
a rra , hogy m egfeleljen ennek az elvárásnak. Sok keresztyén
alapvető problém ával küzd: csupán Iste n célját látják , a tőle k a
pott ellátm ányt nem. L átják Isten m ércéjét, de nem látjá k az Ő
életét. L átják Iste n követelm ényeit, de nem látjá k az erőt, amely
képes m egfelelni ezeknek. E zért kell Izsákkal is foglalkoznunk,

nem csak Á brahám m al.
KÉT DOLOG IZSÁK ÉLETÉBŐL

K ét dologra szükséges odafigyelnünk Izsák életében. Az első
Á brahám hoz fűződő viszonya, a m ásodik pedig Istenhez fűződő
kapcsolata.
I z s á k é s A b ra h á m v is z o n y a
Az lM ózes 24,36-ban ezt olvassuk: „És S ára az én u ram n a k
felesége fiat szült az én uram nak, az ő vénségében, és a n n a k adá
m indenét, amije v an.” Ez a fiú Izsák volt. Izsák azt jelen ti, hogy
sem m it nem m i m agunk csinálunk vagy keresünk m agunknak.
Izsá k annyit jelen t, hogy m indazt élvezzük, am it Áb rah á m m eg
kapott. M inden az atyától ered. „És a n n a k adá m indenét, amije
v an.”
O lvassuk el ism ét a 25,5-öt: V alam ije pedig Áb rah ám n ak
vala, m indazt Izsák n ak a d ta vala.” Izsák sem m it nem szerzett
vagy é rt el s a já t erejéből. G a z d a g ság á n a k sem m i köze nem
v olt önmagához; m indene Istentől szárm azott. A Bibliából
láth a tju k , hogy Izsák jellemzője az öröklés. M indenét apjától
kapta. Sem m iért nem kellett megdolgoznia. A tyja elvándorolt
K an aán b a - ő m ár ott született. Sem mi m ia tt nem kellett
aggódnia.
I z s á k k a p c s o la ta I s te n n e l
Izsák kapcsolatát Á brahám m al az elfogadás jellem ezte. Most
nézzük meg, m ilyen volt Istenhez fűződő viszonya. Az lM ózes
26,2-3-ban ezt olvassuk: „Mert m egjelent vala néki az Ú r és ezt
m ondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! L akjál azon a földön,
m elyet m ondándok tenéked. Tartózkodjál ezen a földön, és én ve
led leszek és m egáldalak téged; m ert tenéked és a te m agodnak
adom m ind ezeket a földeket”. H a itt m egállnánk, azt h ihetnénk,
hogy Iste n közvetlen kapcsolatot hozott létre Izsákkal, és
szövetséget k ötött vele. De a z u tá n Iste n világosan ezt mondja:
„hogy m egerősítsem az esküvést, m ellyel m egesküdtem Á bra
h á m n a k a te aty ád n ak .” Iste n nem sa já t szem élyéért áld o tta meg
Izsákot, hanem atyja, Á brahám m iatt. Iste n Izsák aty ján ak te tt

esküt, és ebben a részben az Á brahám m al k ötött szövetség
m egerősítéseként áldotta m eg Izsákot. A 4. vers ezt mondja: „És
megsokasítom a te m agodat m in t az ég csillagait, és a te m agod
nak adom m ind ezeket a földeket: és m egáldatnak a te m agod
ban a földnek m inden nem zetségei.” E zeket m ondta Iste n
korábban Á brahám nak is (22,17-18). Semmi ú ja t nem adott
Izsáknak. K izárólag azt a d ta neki, am it Á brahám nak m ár m ega
dott. Hogyan örökölhet áld ást a föld m inden nem zetsége? Az
1Mózes 26,5 szerint: „Mivelhogy h a llg a ta Á brahám az én sza
vam ra” -v a g y is nem Izsák, hanem Á brahám m iatt. Iste n azt
mondja, hogy Ő először Á brahám Istene, és a zu tán Izsák Istene.
Az lM ózes 26,24-ben ezt olvassuk: „És m egjelenők néki az Úr
azon éjszaka, és monda: Én vagyok Á brahám nak a te atyádnak
Istene.” Ilyen kapcsolatban volt Izsák Istennel. M ajd ezt m ondta
Isten: „Ne félj, m ert teveled vagyok, és m egáldalak téged, és
megsokasítom a te m agodat Á brahám ért, az én szolgám ért”. Is
ten Igéje világosan m egm utatja nekünk, hogy Izsáknak Istenhez
fűződő viszonya azon a kapcsolaton alapult, amely Á brahám és
Isten között volt. Isten azért áldotta m eg Izsákot, m ert Á brahám
fia volt. Iste n az ő atyjának, Á brahám nak az Istene volt; ezért
áldotta meg őt.
IZSÁK MINDENÉT KAPTA

Ebből a k ét kapcsolatból m egláthatjuk Izsák jellemző tu la j
donságait. Teljes életén keresztül m indenét készen k apta, aján
dékként. M it jele n t az, hogy m egism erjük Izsák Istenét? Egyetlen
dolgot jelent: m egism erjük Isten t m int Gondviselőnket, és tudjuk,
hogy m inden tőle szárm azik. H a meg akarjuk ism erni az Atyát,
előbb meg kell ism ernünk a Fiút. Ahhoz, hogy Á brahám Isten ét
megismerjük, Izsák Istenét kell m egism ernünk előbb. T ehetetle
nek vagyunk, h a csak Ábrahám Isten ét ism erjük, m ert ő megköze
líthetetlen világosságban lakik (lT im 6,16). De adjunk h á lá t az
Úr n ak, hogy Ő Izsák Istene is. Ez azt jelenti, hogy m indaz, amivel
Ábrahám rendelkezik, Izsáké is. Ez azt is kifejezi, hogy m indent
ajándékként kapunk.
H a egy keresztyén ember nem ism eri Izsák Istenét, akkor
1,00 ÁBRAHÁM, IZSÁK ÉS JÁKOB ISTENE
egyhelyben toporog. H a egy keresztyén nem ism eri Izsák jelen

tőségét, nem érheti el az isteni célt. Akik nem ism erik Izsákot,
csak a Sinai hegy aljában élhetnek. Akik nem ism erik az izsáki
életet, és nem fejezik ki Izsákot életükkel, azoknak csak a törvény
ju t. Amikor Isten követel tőlük valam it, azt saját elképzelésük
szerint próbálják megtenni. Am ikor Isten ak ar valam it, azt saját
elképzelésüknek megfelelően próbálják felajánlani. E nnek semmi
köze Izsákhoz. Az ilyen keresztyén nem te h e t m ást, m int hogy
végül felsóhajt: „Mert tudom, hogy nem lakik énbennem , azaz a
testem ben jó, m ert az akarás m egvan bennem, de a jó véghez
vitelét nem találom ” (Róm 7,18). A Róma 7-ben leírt személy
szívesen tenne jót; nagyon is vágyakozik erre. De a m aga erejéből
igyekszik ezt tenni, s nem látja, hogy Istennek kell ezt elvégeznie
benne. Nem érti, hogy m inden csak K risztusban lehetséges, és
nem látja a kincseket, m elyeket Isten elkészített K risztusban.
Nem ism eri fel Izsákban az örökséget. Nem ébred rá, hogy a
győzelem titk a az elfogadás. Nem tudja, hogy a keresztyének a
bennük lévő élet m ia tt keresztyének, nem pedig viselkedésüknek
köszönhetően. Nem tudja, hogy Isten az élet törvényének aján
dékán keresztül szabadítja meg az em bert. Ez az oka annak, hogy
csupán az a k a ra tá t tudja próbára tenni, am ikor jó ra törekszik.
MEGKAPNI VAGY ELNYERNI

Iste n gyerm ekeivel többnyire az a gond, hogy felism erik
Istennek Ábrah ám m al szem beni elvárását, nem lá tjá k azonban,
hogyan lehetne ennek megfelelni. M iután Isten gyerm ekei meg
látjá k az Ő célját, úgy gondolják, ten n iü k kell valam it, hogy
elérjék ezt a célt. Nem látják, hogy a keresztyén életet, a
szabadság és megszentelődés győztes életét kapjuk, nem pedig
elnyerjük. Az izsáki alapelv az, hogy m indent kapunk. A szaba-
dítás m ár m egtörtént, az Ú r Jézus m ár elvégezte. A m int ezt elfo
gadjuk, üdvösségre jutunk. Az üdvözülés nem azt jelenti, hogy
felfelé m ászunk egy m ennyei lé trá n m indenféle bizonyosság
nélkül, míg nagy erőfeszítések közepette el nem é rü n k a legfelső
fokra. Az üdvösség nem a m ennyben v á r rán k , h a n e m inkább
azt m ondhatnánk, hogy Isten onnan küldi el nekünk. Ugyanez
igaz a győzelemre. Nem szükséges nap m int nap harcolnunk a
győzelemért. Nem úgy győzzük le bűneinket, hogy különlegesen

erős a k a ra tta l ellenállunk nekik. A győzelmet ugyanúgy kapjuk,
ahogy az üdvösséget. Sem mit sem szükséges m agunktól tennünk,
mindössze el kell fogadnunk, am it kapunk. Amikor ezt m egértjük
és elfogadjuk, akkor elm ondhatjuk: „Uram, köszönettel tartozom
neked és dicsérem neved, m ert K risztusban m indent m egadtál ne
kem!”
A 2Péter 1,4 egy szám unkra rendkívül drága vers: „Amelyek
által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott m eg bennünket;
hogy azok által isteni term észet részeseivé legyetek, kikerülvén a
romlottságot, m ely a kívánságban van e világon.” Nem tudjuk,
hány keresztyén vette észre ezt a szót „kikerülvén”. M ilyen
csodálatos szó ez! Sok keresztyén ezt mondja: „Bárcsak kikerül
hetném a bűnt!” De Isten azt mondja: „kikerülvén”. Nem azt kéri
tőlünk, hogy kerüljük ki, és azt sem m ondta, hogy addig fog
m unkálkodni, amíg kikerülhetjük. Azt mondja: „kikerülvén”! A
„kikerülvén” azt jelenti, hogy a kikerülés m ár m egtörtént. Nem
kell m ást ten nünk, csak elfogadni az ajándékokat. E zt jelen ti
Izsák.
Izsák története azt tanítja, hogy Isten végzi el a m unkát, mi pe
dig elfogadjuk azt. Nem könyörgünk, keresünk és rem énykedünk
újból és újból. E helyett m egpihenünk, és leszedjük m agunknak az
ére tt gyümölcsöt. Semmi okunk aggodalomra, m ert m i vagyunk a
fiak, akik m ár „bent” vannak. M int fi a k, örökösök is vagyunk,
alkalm asakká váltunk a családi tulajdon átvételére. Mivel Izsák
ok vagyunk, előre elkészített dolgokat élvezhetünk. Mindez Isten
kegyelme.
ÉLVEZETTEL MUNKÁLKODNI
M it tesz ezzel szem ben sok keresztyén? M egpróbálják ráeről
tetni m agukra, hogy olyasm it cselekedjenek, am ire valójában nem
képesek. V annak dolgok, am iket nem ak a rn a k m egtenni, de felis
merik, hogy Iste n ezt elvárja tőlük, ezért erőlködve próbálnak
megfelelni az elvárásoknak. Vagy esetleg szeretnének m egtenni
valam it, ugyanakkor tudják, hogy Isten nem a k arja azt. Így
rákényszerítik m agukat arra, hogy ellenálljanak vágyuknak. Ők a
„cselekedeteik” által keresztyének! Ez teljességgel helytelen. Ez

nem Izsák, m ert nincs benne sem m i öröm, semmi élvezet.
A helyes ú t az, am ikor az az élet cselekszik bennünk, am elyet
Isten K risztusban adott nekünk. Ez az élet autom atikusan azt te
szi, am it Isten akar; nem erőltet m inket semmire. U gyanakkor ez
az élet elfordul azoktól a dolgoktól, am elyeknek Isten nem örül.
E nnek köszönhetően nem kell erőlködve m egtartóztatnunk m agun
k a t bizonyos dolgoktól, hanem a legterm észetesebb módon fogunk
elfordulni azoktól. A kár tennünk kell valam it, akár nem , m inden
a legterm észetesebb lesz szám unkra. Sem m it sem kell erőltet
nünk. E zt jelenti Izsák. Isten gondoskodik m indenről, és nekünk
ezt a gondoskodást el kellene fogadnunk. Ekkor leszünk Izsákok.
Amikor Ábrahám fel a k a rta áldozni Izsákot Istennek, fiának csak
egy kérdése volt: „Hol van az égő áldozatra való bárány?” Ez volt
az egyedüli kérdése. Apja ezt válaszolta: „Az Isten m ajd gondosko
d ik ...” Ez Izsák jellemzője: Isten gondoskodását élvezi.
HÁROM KÜLÖNLEGES TAPASZTALAT,

AMELYET M INDEN KERESZTYÉNNEK
MEG KELLENE ISMERNIE
Nézzük meg, m it jelen t az, hogy Izsák Istene. Izsák Istene azt
jelenti, hogy Iste n összes követelését, elvárását és m ércéjét, am e
lyet Á brahám ban m egadott nekünk, Ő teljesíti be egyedül.
Á brahám ban látju k Isten célját, és Izsákban látjuk Iste n életének
m űködését. Isten mércéje és követelményei Á brahám ban feje
ződnek ki, míg Isten gondoskodását és tá rh á z á t Izsákban ta lá l
h a tju k meg.
Á brahám Istene azt jelenti, hogy Isten felállít egy m ércét az Ő
edénye szám ára, Izsák Istene pedig a rra m u ta t rá, hogy a
megfelelő edénnyé váláshoz és a mérce eléréséhez szükséges élet
és erő Isten Fiától ered. Izsák a fiú, és a fiú m indent az atyjától
örököl. A fiúnak nincs szüksége arra, hogy saját erejéből küzdjön
m eg m indenért. Nem fogjuk elérni az isteni célt, h a kizárólag
Á brahám Istenét ism erjük. Ahhoz, hogy beérjünk a célba, m eg kell
tan u ln u n k m egism erni Izsák Iste n é t is. De még itt sem állh atu n k
meg, J á k ób I s te n é t is meg kell ism ernünk. Nem elég csupán
Á brahám , még Izsákkal együtt sem; Ják o b ra is szükségünk van.
J á k ób ügyeskedő és csaló volt. Mégis találkozott Istennel. Iste n

úgy m unkált Izsákban, hogy táp lá lta őt, m íg Jákobban kem ény
fegyelmező m u n k át végzett. Ez a m unkálkodás két különböző
formája. Isten folyam atosan ellátta javakkal Izsákot, m íg Jákobot
szüntelenül m egfosztotta valam itől. Izsákot folyam atosan kegyel
m ében részesítette az Úr, míg Jákobot szüntelenül megfenyítette.
Másképp megfogalmazva: Izsák m egm utatja, hogy Isten folyam a
tosan ellát m inket K risztussal, míg Jákobon keresztül m egis
m erhetjük a Szent Szellem bennünk végzett fegyelmező m unkáját.
Izsák által m egtudhatjuk, m it jelen t a győzelmes élet élvezete,
míg Jákob története m egm utatja, hogyan törik össze bennünk a
term észeti élet. Izsák elénk tá rja K risztus feltám adott életének
kincseit, am elyeket Isten az Ő gyerm ekeinek adott, m íg J á k ób
történetéből kiderül, hogyan számol le Isten a term észeti élettel, a
lelki élettel és a testi erővel, hogy m ajd egy napon elvágja a
gyökeret, és m egérintse csípőnk forgócsontját. Iste n m indaddig
m unkál bennünk, amíg r á nem ébredünk, hogy szellemi szem
pontból teljesen haszontalan, h a saját elképzelésünk, bölcses
ségünk vagy erőnk szerint csinálunk b árm it is. Isten egy igen
komoly leckét a k a r ta n íta n i nekünk: azt mondja, hogy az énünktől
el kell szakadnunk. M ás szóval, J á k ób Istene kiegészíti Izsák
Istenét, és J á k ób Istene Izsák Isten éért létezik. Istentől kapott
életünket megköti a term észeti élet, ezért nem lehet szabad. Iste n
nek te h á t lépésről-lépésre le kell szám olnia a term észeti éle
tünkkel. Egy keresztyénnek olyan m értékben kell összetörnie
Isten keze a latt, hogy m ások úgy lássák, halálos ü té st kapott. Saj
nos vannak keresztyének, akiket Iste n százszor, sőt ezerszer is a
kezébe vett, a végzetes csapás azonban még nem érte el őket. Csak
egy halálos ü tés fogja térdre kényszeríteni Jákobot, és véget vetni
állandó ötleteinek, tervezgetéseinek, energikusságának és ak ti
vitásának. A m int a term észeti élet aktivitása m egszűnik, Istentől
kapott életünk felszabadul. H a azt szeretnénk, hogy m indaz, ami
K risztusban van, bennünk is tökéletesen érvényesüljön, akkor
gondoskodnunk kell róla, hogy semmi sem m aradjon ben n ü n k a
term észeti életből. M indennek meg kell szűnnie, ami term észeti,
m ielőtt K risztus teljességgel kifejeződhet bennünk.
M ilyen tap asztalato k m egism erésére kellene nekünk, keresz

tyéneknek, törekednünk? Isten jelenlétében m e g kell lá tn u n k azt,
am it Ábrahám láto tt, olyan életet kell élnünk, am ilyent Izsák élt,
és meg kell tap asztaln u n k a Szent Szellem fegyelmező m unkáját,
am it J á k ób m egtapasztalt. Ezeket a különleges tap a sz ta lato k a t
kell keresnünk. Soha ne higgyük, hogy csupán az egyikkel
m egelégedhetünk. M indhárom ra szükségünk van ahhoz, hogy az
Ú r szem ében értékesekké válhassunk. Meg kell látnunk, m i Isten
célja. T udnunk kell, hogy m inden Tőle ered, és Ő az Atya. U gyan
akkor ism ernünk kell a K risztusban n yert életet, és látni, hogy az
Ő kegyelme a m i erőnk. H a te s t szerint élünk, nem fogjuk elérni
az isteni célt. Az Ő m unkálkodása - nem a m iénk - nyom án
v álh atu n k az Ő edényeivé. Előfordulhat, hogy m ár lá tju k a krisz
tu si életet, de m ég nem tu d u n k a h ú stestünkben rejlő veszélyről.
Következésképpen könnyen felcserélhetjük a krisztusi életet a
term észeti erőnkkel, esetleg az Ú r kegyelmével visszaélve önm a
gu n k at dicsőítjük dicsekvésünkkel és büszkélkedésünkkel. E zért
van szükségünk arra, hogy a Szent Szellem m egfenyítsen m inket,
ahogyan Jákobot is.
Am ikor Isten ezeket m egm utatja nekünk, akkor m eglátjuk az
Ő valódi m unkáját. Amikor bennünk van az élet, a győzelmes élet,
dicsérni tudjuk Őt, és bízunk a győzelemben. De ugyanakkor
fontos, hogy Iste n összetörjön m inket. H a ism erjük Izsák Istenét,
akkor bizakodva m ondhatjuk: „Hála pedig az Istennek, aki m in
denkor diadalra vezet m inket a K risztusban” (2Kor 2,14), és: „Ki
csoda szakaszt el m inket a K risztus szerelmétől?” (Róm 8,35).
M indezekkel együtt szükségünk van arra, hogy J á k ób Isten ét is
megismerjük. Isten m unkálása Jákobban m egm utatja szám unkra,
hogy igenis, m ég m indig elbukhatunk. Nem tudjuk g aran táln i a
m egbízhatóságunkat. H a az Ú r nem véd meg m inket, bárm ikor
gyengékké és elesettekké válhatunk. Izsákban m egism erjük Krisz
tu s t - Jákobban pedig önm agunkat. K risztust ism erve bizakodha
tunk, m agunkba nézve pedig elveszítjük önbizalm unkat. Amikor
ez a két ta p a sz ta la t egyszerre van jelen, akkor fogjuk tu d n i teljes
m értékben megélni a K risztusban n y ert életet.
V annak olyanok, akik felism erték, hogy Isten az Atya, hogy Ő
mindenben m inden, és m inden Tőle ered. Mégis saját erejükből

harcolnak énjük ellen, elnyomva és korlátozva azt. Miközben ezen
fáradoznak, semmi nincs bennük, ami m egerősítené és tám ogatná
erőfeszítéseiket. E nnek következm ényeként rengeteget szenved
nek, és végül ráébrednek, hogy sem m it sem értek el. Ez nem a
szellemi út. V annak olyanok is, akik m egértették, hogy K risztus
az élet. Elfogadták K risztust és a benne kapott győzelmes életet.
De elfeledkeznek arról, hogy term észeti életük még m indig
létezik. Nem ism erték fel, hogy term észeti életüknek össze kell
törnie, ahogyan a bűneikkel is le kell szám olnia Istennek. Tévesen
azt gondolják term észeti életük bizonyos jelenségeiről, hogy azok
a győzelmes élet m egnyilvánulásai. Ez m egint nem a szellemi út.
Nem elegendő csupán azt felism erni, hogy K risztus a győzelmes
elet; a term észeti életet is látn u n k kell.
Ahhoz, hogy Isten népévé és bizonyságtevő edényeivé vál
hassunk, megfelelve az Ő céljának, úgy kell m egism ernünk Őt
mint Á brahám Istenét, Izsák Istenét és J á k ób Istenét. M indhárom
ta p asztalatra szükségünk van. Egy vagy kettő nem elég. El fog
jönni a nap, am ikor Isten m egnyitja szem ünket, és m egláthatjuk
az Ő követeléseit. El fog jönni a nap, am ikor Isten m egnyitja
szem ünket, hogy láth assu k K risztusban elvégzett m űvét és
K risztust m int a m i életünket. El fog jönni a nap, am ikor Isten
m egnyitja szem ünket, és m egm utatja, hogy hozzá kell nyúlnia a
term észeti életünkhöz, és m egtörnie annak erejét. H a ezt a három
dolgot m eglátjuk, tovább fogunk lépni a h it útján. Ism étlem , ez a
három tap a sz ta lat különleges tap asztalat. M iként Isten m egm u
ta tta m agát Á brahám nak és Á brahám Istenévé lett, ugyanúgy
meg kell m utatkoznia előttünk is, hogy Istenünkké váljon. Aho
gyan Izsák előtt fe ltá rta m agát és az ő Istenévé lett, ugyanúgy kell
előttünk is feltárnia m agát, hogy Istenünk legyen. Végül ahogyan
Jákobnak kijelentette m agát és Istenévé lett, Istennek éppen úgy
kell szám unkra is kijelentenie m agát, hogy Istenünkké legyen.
M indhárom szempontból meg kell ism ernünk Őt: tu d n u n k kell,
mi a jelentése Á brahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob
Istenének. Szükségünk van erre a három féle m egtapasztalásra,
mielőtt helyes irányban továbbhaladhatunk.
NYOLCADIK F E JE Z E T
IZSÁK AZ ÚJTESTAMENTUM BAN -

KRISZTUSBAN KAPOTT ELLÁTMÁNYUNK
Igehelyek: Gal 3,26-29; 4,6-7. 28. 31; 5,1; Jn 15,4a; Róm 6,5-7.
11; Ef 2,4-6; Gal 2,20; Fil 1,21a; 1Kor 1,30
KRISZTUSBAN ELŐKÉSZÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK
Tudjuk, hogy az em ber kegyelemből üdvözül, nem a törvény

által. De ez nem azt jelenti, hogy a kegyelem csupán m egm en
tésünkre korlátozódik. A Római levél arról beszél, hogy a bűnös
kegyelemből üdvözülhet. A G alatákhoz írt levélből viszont azt is
m egtudjuk, hogy m iután az em ber kegyelemből üdvösséget nyer,
kegyelemben kell továbbmennie. A Római levél azt mondja, hogy a
keresztyén élet a kegyelemmel kezdődik, míg A G alatákhoz írt
levél a rra tan ít, hogy a keresztyéneknek növekednie kell a kegye
lemben . A G alata 3,3-ban ezt olvassuk: „Amit Szellemben kezdte
tek el, m ost testben fejeznétek be?” Egy keresztyénnek te h á t
nem csak induláskor kell a kegyelemtől függnie, hanem azután is,
folyam atosan Iste n kegyelm ére kell tám aszkodnia.
Az üdvösség elnyeréséhez sem m it sem kell ten n i saját
erőnkből. Mindössze a rra van szükség, hogy bízzunk Isten
kegyelmében. Keresztyén életutunk folytatásához m egint nem
szükséges saját erőnkre tám aszkodnunk. Ism ét csak annyi, a
teendőnk, hogy rábízzuk m agunkat Iste n kegyelmére. Ez Izsák
jellemzője: folyamatos növekedés Isten kegyelmében. Nem csak az
indulásunk kegyelem kérdése, hanem továbbhaladásunk is. Keresz
tyén életutunk elejétől a végéig azon m úlik, elfogadjuk-e Isten
kegyelmét. Az Ú jtestam entum ban a mi Izsák u n k K risztu s. Ő
Isten egyszülött Fia. Izsákká le tt szám unkra, hogy élvezhessük

azt az örökséget, am elyet Isten Őbenne hagyott reánk.
A kegyelem két szempontja

A Bibliából kiderül szám unkra, hogy K risztusban elnyert
örökségünknek k é t szem pontja van. Egyrészt, K risztusban va
gyunk, m ásrészt, K risztus bennünk van. Úgy is m egfogalm az
h atju k , hogy Iste n kétféleképpen kapcsol m inket K risztushoz.
Mi K risztusban vagyunk, Ő pedig bennünk. N em szabad
összekevernünk ennek a k ét egyesülésnek a sorrendjét. Először
vagyunk K risztusban, és azután van bennünk K risztus. E zért
m ondja az Ú r Igéje: „M aradjatok énbennem és én is tib en n etek ...
Aki énbennem m arad, én pedig őbenne...” (Jn 15,4-5).
A mi K risztusban való létezésünk azokkal a tényekkel k ap
csolatos, am elyek K risztusban vannak, m íg K risztus bennünk
való lakozása K risztus életével kapcsolatos. M ás szavakkal kife
jezve, a m i K risztusban való létezésünk K risztus m u n k álkodását
érinti, míg a bennünk élő K risztus a k risztusi életet. Amikor
K risztusban vagyunk, m inden Őbenne lévő tény a m iénk. Ami
kor K risztus bennünk van, K risztus m inden ereje a m iénk. Ami
kor K risztusban vagyunk, m inden a m iénk, am it Ő elért. Amikor
K risztus bennünk van, m inden a m iénk, am it Ő elérhet. Amikor
K risztusban vagyunk, m egkapunk m indent, am it Ő elért. Ami
kor K risztus bennünk van, m egkapunk m indent, am i m a K risz
tus. Am ikor K risztusban vagyunk, m inden a m iénk, am it
K risztus a m ú ltb an beteljesített. Am ikor K risztus b en n ü n k van,
m indaz a m iénk, am it K risztus m a be tu d teljesítem .
Fel kell ism ernünk, hogy m indaz a m i örökségünk, am it Isten
K risztusban előkészített szám unkra. H a fogalm at szeretnénk al
kotni Istentől kapott örökségünk m értékéről, valam int az öröksé
günkben rejlő örömforrások m értékéről, akkor meg kell látnunk,
hogy mi K risztusban vagyunk, és Ő bennünk van. Aki valóban is
m erni ak arja az U rat, annak m indkét szempontból ism ernie kell
Őt. H a csak azt tudjuk, hogy K risztusban vagyunk, és azt nem,
hogy Ő bennünk van, akkor gyengék és üresek leszünk, és m inden
elm élet m arad szám unkra. Újból és újból el fogunk bukni. Ha
IZSÁK AZ ÚJTESTAMENTUMBAN 109
azonban csak azt tu d ju k , hogy K risztus b en nünk van, és azt

nem , hogy m i is Őbenne, ren g eteg et fogunk szenvedni. Azt fog
ju k átélni, hogy nincsenek meg az eszközeink ahhoz, hogy
megcselekedj ük, am it szeretnénk. Nem szám ít, m ilyen kem ényen
igyekszünk, tökéletlenek m aradunk. Meg kell tanulnunk, hogy
K risztusban kapott örökségünknek k ét szem pontja van: egyrészt
mi K risztusban vagyunk, m ásrészt Ő bennünk van. Öröksé
günknek ez a k ét szem pontja gazdag öröm forrásunk lesz az Ú r
ban. M indazok a dolgok, amelyek az élettel, a kegyességgel, a
szentséggel és igazsággal kapcsolatosak, valam int m indaz, ami
ehhez és az eljövendő korhoz tartozik, benne rejlik ebben a két
kifejezésben: „mi K risztusban” és „Krisztus bennünk”. A kegye
lem nek m indkét szem pontja örömforrás a keresztyén ember
szám ára. H a élvezzük m indazt, am it a kegyelem nek ez a két
szem pontja nyújt, egyáltalán nem lesz szükségünk arra, hogy
saját erőnkre tám aszkodjunk. A kegyelem nek ez a k ét szem pont
ja m egszabadít m inket saját próbálkozásainktól, M egm utatják
nekünk, hogy m inden Istentől ered, és m i m agunk sem m it sem
tehetünk.
Bűnösök voltunk, és ahhoz, hogy továbbhaladhassunk, új
kezdetre és a la p ra volt szükségünk. L ábunk m ocsárba süppedt.
H a m agunkra le ttü n k volna hagyva, m ég m indig rem énytelenül
a m ocsárban rostokolnánk. Isten azonban új ta la jra helyezett
m inket: kih ú zo tt a mocsárból, és sziklára állított. A m int új alap
ra kerültünk, új kezdetre nyílt lehetőségünk, és onnan h a la d h a t
tu n k tovább. Meg kell szabadulnunk a bűnből, a mocsárból, és új
talajon kell m egvetnünk a lábunkat. Miféle talaj ez? Olyan talaj,
am elyen Iste n előtt m egállhatunk. Hogyan szab ad u lh atu n k m eg
a mocsárból, és hogyan állh atu n k erre az új talajra? Hogyan
állh atu n k Iste n elé? B ennünk van az ádám í élet, és gonoszak v a
gyunk. Nem úgy le ttü n k gonoszak, hogy valam i rosszat te ttü n k ;
m ár születésünkkor gonoszak voltunk. A m a g a ta rtá su n k azért
helytelen, m ert rossz életet örököltünk. Am ikor keresztyénekké
lettünk, csak annyit láttu n k , hogy a m a g a ta rtá su n k helytelen.
Hosszú idő m ú ltán , a keresztnek és Iste n feltáró m u n k áján ak
köszönhetően, nem csak azt lá ttu k m ár, hogy a m a g a ta rtá su n k
helytelen, hanem hogy a saját szem élyiségünk is hibás. N em csak

a m a g a ta rtá su n k rossz, hanem a bennünk lévő ádám i élet is.
H ibás az életünk, ezért a m a g a ta rtá su n k is az. Ez derül ki a
Római levélből. Az első három fejezetben arról olvasunk, hogy a
m a g a ta rtá su n k helytelen, m íg az 5-8. fejezet rá m u ta t, hogy a
szem élyiségünk is hibás. M it kezdhetünk hibás szem élyisé
günkkel? Isten Igéje azt mondja: m eg kell h alnunk. Iste n el
a k arja m osni az ember bűneit; a bűnösnek meg kell halnia.
„M ert aki m eghalt, felszabadult a bűn alól” (Róm 6,7). A bűnös
em berrel te h á t egyet lehet tenni: m eg kell öldökölni. De ezzel
m ég nincs m inden elintézve. A h a lá l u tá n szükségünk v an egy új
életre is. Am ikor m eghalunk, m inden befejeződik. H a ú jra
szeretnénk kezdeni m indent, m ost m ár Istennel, akkor új életre
v an szükségünk. Nem elég te h á t, h a m eghalunk, fel is kell
tám adnunk. De m ég itt sem állh a tu n k meg. A feltám adás és az
új élet sem elégséges. Egy új helyzetre is szükségünk van, ezért
Iste n elm ozdít m inket régi helyzetünkből, és egy új, m ennyei
pozícióba visz m inket, hogy Őelőtte élhessünk. Új helyzetbe
kerü ltü n k , m ost m á r semmi közünk a régihez. Egész egyszerűen
m egfogalm azva, bűnösökként három dologra van ig azán szük
ségünk: ezek a halál, a feltám adás és a m ennybem enetel. A
h alállal, feltám adással és m ennybem enetellel véget ér az ádám i
örökség, és m egnyílik az új kezdet.
Mi Krisztusban
Hogyan tu d u n k m eghalni, feltám adni és m ennybe m enni? Ez
egy nagy kérdés, komoly probléma. Mi m agunk nem tu d u n k meg
halni, feltám adni és felmenni a mennybe. De hála az Ú rnak, Ő
m eg tu d ja ezt cselekedni velünk, hiszen összekapcsolt m inket
K risztussal. A djunk h á lá t és dicsérjük Őt, m ert „Tőle vagytok pe
dig ti a K risztus Jézusban” (1Kor 1,30). Isten összekapcsolt m in
k et Jézus K risztussal. Idézzük em lékezetünkbe állandóan a fenti
verset: „Tőle vagytok pedig ti a K risztus Jézusban”. Ez azt jelenti,
hogy Isten szabadító m unkájának eredm ényeképpen K risztusba
lettü n k helyezve. Isten Jézus K risztusba helyezte a hívőket. Ami
kor Isten Jézus K risztusba helyez m inket, osztozunk K risztus
tapasztalataiban. Olyan ez, m int am ikor egy fényképet belete

szünk egy könyvbe. H a valaki fogja ezt a könyvet, és elégeti, akkor
a fénykép is elég. Ugyanígy, Isten belehelyezett m inket K risztus
ba. Amikor K risztus m eghalt, mi is m eghaltunk. Amikor feltá
m adt, mi is feltám adtunk. Amikor K risztus a m ennybe m ent, m i is
vele m entünk. K risztussal közös halálunk, feltám adásunk és
m ennybem enetelünk nem a mi erőfeszítéseink eredménye, hanem
Isten K risztusban bevégzett műve. Isten kereszthalálba küldte a
F iát, feltám asztotta őt, és felvitte a mennybe. M ondjunk köszö
netét ezért, és dicsérjük az Urat! K risztusban részesei lettü n k az
Ő tap asztalatain ak . Mivel Ő m eghalt, mi is m eghaltunk. Mivel Ő
feltám adt, mi is feltám adtunk. Mivel Ő felm ent a m ennybe, m i is
felm entünk a m ennybe. H a K risztus nélkül nézünk m agunkra,
akkor nem h a ltu n k meg, nem tám ad tu n k fel és nem m entünk fel a
mennybe. De h a K risztusban nézünk m agunkra, akkor elm ond
hatjuk: „Halleluja! M eghaltam , feltám adtam és .felm entem a
mennybe!” H a K risztusban nézünk m agunkra, és hisszük az
lK orinthus 1,30-at, akkor bizonyosan ezt fogjuk m ondani: „Hála
és dicsőség az Úrnak! M eghaltam , feltám adtam , és felm entem a
mennybe!” Mivel K risztusban vagyunk, az Ő összes ta p a sz ta
latáb an osztozunk. Ez az első része K risztusban kapott örök
ségünknek.
Egyik férfitestvérünk egyszer a következő bizonyságot tette:
„Több m int tíz évvel ezelőtt a következő élményem volt. Ism ertem
a keresztről szóló tan ítá st, és képes voltam m ásoknak is beszélni
róla. Nem voltam hajlandó elism erni, hogy én m agam nem tap asz
taltam meg a keresztet. Azt azonban felism ertem , hogy valam i
lyen problém ám van az Ú rral. Sok m inden volt bennem, am ikről
nem m ondhattam el, hogy Isten leszám olt volna velük. Nem volt
meg bennem a bizonyosság, hogy ezek szám ára m eghaltam volna.
Tudtam a feltám adásról és a m ennybem enetelről m int tanokról,
de nem ism ertem m int személyes tapasztalatot. Négy hónapon
keresztül kerestem az U rat, és kértem őt, hogy m u ta ssa meg, m it
jelent K risztussal m eghalni. K értem Istent, hogy segítsen nekem
m eghalni vele, bárm i legyen is az ára. M indenképpen meg
a k a rta m h a ln i K risztussal. E z a la tt a négy hónap a la tt Iste n
m eg m u tato tt egy keveset az Ő világosságából, és m egértettem egy

dolgot: Iste n Igéje nem mondja, hogy nekem fel kell m ennem a ke
resztre. Iste n Igéje azt mondja, hogy m ár megfeszíttettem. De ezt
nem tu d ta m elhinni. Amikor m agam ra néztem, nem éreztem,
hogy m eg lettem volna feszítve. Csak akkor tu d tam ezt m ondani,
h a nem voltam őszinte m agam m al. H a őszinte voltam, nem tu d
tam ezt állítani m agam ról. Négy hónapon keresztül ta n u l
m ányoztam az Igét abban a rem ényben, hogy m egoldást találok a
problém ám ra. Egy reggel, im ádkozás közben, h irtelen m egláttam ,
hogy én K risztusban vagyok, és hogy Ő meg én összekap
csolódunk. Mi k e tte n egyek vagyunk. Rádöbbentem, hogy leh etet
len elkerülnöm a halált, am ikor K risztus m ár m eghalt. Ez a
felism erés nem ta rto tt tovább egy percnél. M egkérdeztem
m agam tól: „Meghalt-e K risztus?” E rre csak azt felelhettem , hogy
igen, m eghalt. Ő rültség le tt volna azt állítanom , hogy nem . Majd
ezt kérdeztem : „És én?” Azonnal felugrottam , és ezt m ondtam :
„Halleluja! É n is m eghaltam !” M egláttam , hogy mivel K risztus
m eghalt, én is m eghaltam . A problém ám megoldódott. Egy vagyok
az Ú rral. A m it Iste n elvégzett Őbenne, azt bennem is elvégezte.
Amikor Ő m eghalt, én is m eghaltam . Amikor feltám adt, én is
feltám adtam . Amikor a mennybe m ent, én is vele m entem . Attól a
naptól kezdve ezt ta g a d h a ta tla n ténynek éreztem. Ez az én
örökségem le tt.” Testvéreim , ez a testv érü n k arról az örökségről
beszélt, am elyet Isten adott nekünk K risztusban. Fogadjuk el ezt
az örökséget!
K risztu sb a helyezett létü n k örökség. C supán a n n y it kell
ten n ü n k , hogy elfogadjuk azt, és élvezzük áldásait. Sem m it sem
kell ten n ü n k . E nnek ellenére sok keresztyén rengeteg szen
vedésen m egy keresztül. Nem lá tjá k meg, hogy a krisztu si
életben való részvétel örökség, am it el kell fogadni és élni kell
vele. T ovábbra is harcolnak m agukkal, és a saját elképzelésük
szerint próbálnak haladni. Mégis, szám talan próbálkozásuk
ellenére is azt tap asztalják , hogy m ég m indig nem h a lta k meg,
és a rem ényeik m ég m indig nem hag y ták el őket. Pedig
valójában az énünk, am elyet nem tu d u n k m egváltoztatni, és az
óem berünk, akitől hiába próbálunk szabadulni, m á r keresztre
lette k feszítve az Ú rral együtt! Mivel m i K risztusban vagyunk,

vele együtt m egfeszíttettünk. Meg tudjuk-e ezt tap a sz ta ln i
m agunktól, vagy Isten a d ta ezt nek ü n k K risztusban? Ez az a
problém a, am ellyel oly sok keresztyén küszködik. Úgy gondolják,
hogy a kereszth alál egy olyan ta p a sz ta la t, am elyet el kell érniük.
De az Ú r Igéje szerint ilyesmi nem létezik. Iste n m indent
beteljesített K risztusban. M indössze annyit kell ten nünk, hogy
elfogadjuk az Ő ajándékát.
T erm észetesen ez azon m úlik, hogy m ennyit lá ttu n k m eg Is
te n művéből. V annak, akik ta n té te lk é n t fogadják a k eresztre
feszítést, és csak m int dogm át és ta n ítá s t ism erik. E nnek nem
lesz gyümölcse. A rra van szükség, hogy Iste n a bensőnkben kije
lentse m agát, és m eglássuk, hogy K risztusban vagyunk, m ert
addig nem tu d u n k örvendezni an n ak a ténynek, hogy K risztus
sal együtt m egfeszíttettünk.
Isten m indent elvégzett K risztusban. Amikor K risztusban va
gyunk, m inden benne elvégzett dolog egyúttal bennünk is elvégez
tetett. E zért olyan drága szám unkra az lK orinthus 1,30: „Tőle
vagytok pedig ti a K risztus Jézusban”. Halleluja! Isten belehelye
zett m inket K risztusba. H ála az Ú rnak, hogy nem csak K risztust
adta nekünk és az Ő erejét, hanem K risztus ta p a sz ta la ta it is.
Nem csak isteni term észet részesei lettünk, hanem Isten Fia
term észetének részesei is, és osztozunk Isten F iának tap a sz ta la
taib an is. Term észetesen ez a la tt a halál, feltám adás és m ennybe
m enetel m egtapasztalását értjük. Nem K risztus kereszthalál
előtti tap asztalataib an részesülünk, m ert akkor a m ag még csak
egyetlen m ag volt. De az egyetlen m ag elhalásával m inden, am i az
Övé volt, a m iénk lett.
K r isz tu s b e n n ü n k
De ez m ég nem m inden. Amikor Iste n K risztusba helyez m in
ket, a m ú ltu n k m egszűnik, és m i belépünk a jelenbe, ahol Iste n
e g y újabb rész t ad nekünk a k risztu si örökségből. Ez az örökrész:
K risztus bennünk. M ilyen céllal vesz lakozást ben n ü n k K risz
tus? A jelen és a jövő m iatt. K risztus azért költözik belénk, hogy
az életünk lehessen m a és az eljövendő korban.
Sokszor azt kérdezzük: „Hogyan lehetünk győztes keresz

tyének? Hogyan leh etü n k igazak? Hogyan leh e tü n k szentek?”
Gondoljuk á t alaposan, hogy Iste n nem egy követendő m in tak é n t
a d ta nek ü n k K risztust. Nem is azért, hogy a mi erőnk legyen. Is
te n egyetlen céllal ad ta nek ü n k K risztust: „K risztussal együtt
m egfeszíttettem . Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a
K risztus; am ely életet pedig m ost testb en élek, az Iste n F iában
való h itb e n élem, aki szeretett engem és önm agát a d ta érettem .”
(Gal 2,20).
E sz k ö z - n e m c é l
Sokan félreértik, és azt hiszik, hogy Isten a G alata 2,20-ban

le írta k a t tű zte k i nekünk célul. H a m ár öt vagy tíz éve keresz
tyének, azt rem élik, hogy egy napon m ajd elm ondhatják, hogy
K risztussal együtt m egfeszíttettek, és élnek többé nem ők, hanem
él bennük a K risztus. Úgy gondolják, hogy ez az a m agas mérce,
am elyet el kell érniük. Sokan ezt mondják: „Tovább fogok igyekez
ni, m íg egy napon el nem érem ezt a célt. Milyen csodálatos lesz
akkor!” De a G alata 2,20 nem azt mondja, hogy ez az Iste n által
kitűzött cél, am elyet el kell érnünk. E helyett azt m ondja, hogy ez
Iste n eszköze; olyan dolog, am elyet Ő m ár beteljesített. Ez a vers
feltárja előttünk a keresztyén élet m ibenlétét, és azt is m egm utat
ja, hogyan kell m egélni ezt az Istennek tetsző életet. A djunk h á lá t
az Ú rnak, hogy m ár K risztussal együtt m egfeszíttettünk. Nem
kell k u tatn u n k , hogyan élhetnénk Ővele. E helyett K risztus él
bennünk, a mi életünkként. H a valóságos, Isten előtt kedves
keresztyén életet ak aru n k élni, ennek az a módja, hogy többé ne
mi éljünk, hanem a bennünk lévő K risztus éljen. Úgy is mond
h atn án k , hogy ilyenkor az Ú r Jézus él é rtü n k és helyettünk. E zért
m ondhatjuk el, hogy többé nem mi élünk, hanem a K risztus.
E gy tö rv én y
Pál ezt m ondta: „Mert nékem az élet K risztus” (Fil 1,21). Ez

nem azt jelen ti, hogy Pál úgy gondolta, m ajd sokévi keresztyén
ta p a s z ta la t u tá n eljut egy olyan lépcsőfokra, am ikor m egvallhat
ja: „M ert nékem az élet K risztus”. E helyett azt m ondja nekünk,
hogy ő m indig is így élt. Mi a keresztyén élet? A keresztyén élet

sem m i m ás, m in t K risztus. M it je le n t az, hogy K risztus bennünk
lakozik? Azt jelenti, hogy Ő a m i életünk, hely ettü n k él. N em mi
elünk K risztus ereje által, hanem K risztus él bennünk és
helyettünk. Ez a mi örökrészünk, m elyet azért adott nek ü n k Is
ten, hogy öröm forrásunkká legyen. A zért k a p tu k K risztust, hogy
életünkké legyen. A keresztyén élethez nem szükséges sem m i
lyen erőfeszítés a m i részünkről, m ert a keresztyén élet, azaz a
K risztusban k a p o tt élet egy törvény, amely spontán módon
működik. Nincs szükség arra , hogy b á rm it is tegyünk. Az élet
Szellem ének törvénye bennünk van (Róm 8,2). Nem kell e lh a tá
roznunk, hogy m egteszünk valam it. Am ikor ez a törvény
működésbe lép, au to m atik u san elvégzi a m aga m unkáját. H a ez
az élet nem törvényszerűen m űködne, akkor szükség lenne a
saját erőfeszítésünkre, és valóban ten n ü n k kellene valam it. De
mivel ez egy törvény, nincs szükség arra, hogy m agunk eről
ködjünk, vagy m agunk végezzünk m unkát. Tegyük fel, hogy t a r
tunk valam it a kezünkben. A bban a pillanatban, am ikor
elengedjük, le fog esni a földre. A gravitáció ereje is egy fizikai
törvény, am ely autom atikusan bizonyos eredm ényeket produkál.
Adjunk h á lá t az Ú rnak, és dicsérjük Őt, hogy a keresztyén élet
szintén egy törvény, és hogy nem kell ebbe az életbe erővel bele
kapaszkodnunk. Köszönjük m eg neki, hogy ez a törvény autom a
tikusan m űködik. Iste n belénk helyezte K risztust, és nek ü n k
a d ta Őt örökségül. Ő spontán módon m unkálkodik bennünk.
C supán annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk ezt az ajándékot,
m iként Izsák tette.
E g y s z e m é ly
O lvassuk el m ég egyszer az lK o rin th u s 1,30-at: „Tőle vagytok

pedig ti a K risztus Jézu sb an .” A vers első része arról beszél, hogy
K risztus Jé zu sb a n vagyunk. A m ásodik rész ezt mondja: „ki
bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és
váltságul.” Iste n K risztust te tte a m i igazságunkká, szent
ségünkké és váltságunkká. Az igazság eredetileg egy fogalom
volt, de az az igazság, am elyet Iste n ad nekünk, egy személy: a
bennünk lévő Ú r Jézus, aki igazságunkká válik. Ő a m i

igazságunk. A szentség eredetileg egy állapot volt, de az a
szentség, am elyet Istentől kapunk, nem állapot, h an em egy
személy: a ben n ü n k lévő Ú r Jézus, aki szentségünkké válik. Ő a
m i szentségünk. A m egváltás eredetileg egy rem énység volt, de
az a váltság, am elyet Isten ad nekünk, nem rem ény, h an em egy
személy: a b e n n ü n k lévő K risztus, a m i dicsőségünk rem énysége.
K r isz tu s m a g a
A keresztyén em ber m indennapi élete abból áll, hogy élvezi és
befogadja K risztu st. Egyrészt K risztusban vagyunk, felism erve,
hogy m indaz, a m it Ő beteljesített, a m iénk. M ásrészt am íg nap
m in t nap ezen a földön élünk, K risztus fokozatosan m indazzá
lesz szám unkra, am ire szükségünk van. K risztus azonos ezekkel
a dolgokkal. M egszentelődésünk m aga K risztus, igazságunk
m aga K risztus, tü re lm ü n k m aga K risztus, valam int alázatunk,
szelídségünk és jóságunk is m aga K risztus. Nem az az öröm,
am ikor boldogok vagyunk. Az öröm a bennünk élő K risztus, aki
öröm ként kifejeződik. A szelídség nem azonos egy színlelt
m ag a tartássa l, am ellyel gyengeségünket álcázzuk. A szelídség a
bennünk élő K risztus, aki szelídségként kifejeződik. Öröm ünk,
szelídségünk, stb. m ind m aga K risztus. Ezek K risztus kife
jeződései.
Ez teszi a keresztyénséget olyan különlegessé. B ennünk van
egy élet, és ez az élet m aga K risztus. Nincs szükségünk arra,
hogy a saját erőnkre tám aszkodjunk. Ez az élet au to m atik u san
kifejeződik szelídség, jóság, a lá z a t és türelem form ájában. A
bennünk lévő K risztus lesz a m i szelídségünk, jóságunk, aláza
tu n k , és tü relm ü n k . H ihetjük ugyan, hogy a szelídség, jóság,
alázat és türelem a saját erényeink, de Iste n Igéje m egm utatja,
hogy ezek m ind m ag a a K risztus. Iste n belénk helyezte az Ő
F iá t, hogy K risztu s au to m atik u san kifejeződjön a m i éle
tü n k k én t, bárm ilyenek legyenek is a körülm ényeink. Am ikor a
nyugtalankodás kísértésébe esünk, ez az élet tü re lem k é n t fog
m egnyilvánulni. A m ikor a büszkeség k ísé rt meg m inket, ez az
élet a lá z a tk é n t fog m egnyilvánulni. Am ikor a m akacsság venne
ra jtu n k erőt, ez az élet szelídségként fog m egnyilvánulni. Ami

kor a tisz tá ta la n sá g k ísé rt bennünket, ez az élet szentségként
fog m egnyilvánulni. A bennünk lévő K risztus ki fogja fejezni
bennünk sa já t türelm ét, alázatát, szelídségét és szentségét. Ez
nem cselekvés kérdése, hanem azon m úlik, hogy bennünk él-e
K risztus. Nem kell az Ú r erejét h asználnunk, és azzal próbál
koznunk, hogy alázatosak legyünk; m ert K risztus a mi aláza
tosságunk. Nem kell az Ú r erejét h asználnunk, és azzal
próbálkoznunk, hogy szentek legyünk, m ert K risztus a mi
szentségünk. N em kell Iste n célját a sa já t erőnkből, sőt m ég az
Ú r erejéből sem beteljesítenünk, m ert K risztus spontán m egnyil
v án u lása teljesíti be Iste n célját. Am ikor az Ú r kifejeződik
általunk, au to m atik u san azzá válunk, akik vagyunk K risztus
ban. Ez a keresztyénség.
IZSÁK ISTENE ÉS JÁKÓB ISTENE

Meg kell ism ernünk Á brahám Istenét. H a tovább akaru n k h a
ladni, el kell köteleznünk m agunkat a M indenható Isten m ellett,
és engedni, hogy a megfelelő időben felfedje m agát előttünk m int
Atya. L átnunk kell, hogy m i m agunk semmivel sem kedves
kedhetünk neki, m indennek tőle kell erednie, m ert csakis Iste n az
Atya. Meg kell ism ernünk Izsák Isten ét is. L átnunk kell, hogy
m inden K risztus által teljesedik be. A m últban Ő m ár m indent
bevégzett, és a jövőben is m indent be fog végezni. Az Őhozzá
kapcsolódó tények, az Ő élete, ereje és tap a sz ta lata i a m ieink is.
Egyrészt fontos tudnunk, hogy K risztusban vagyunk, de ugyano
lyan fontos, hogy K risztus bennünk van. Egyik szem pont szerint
sem kell nekünk m agunknak erőfeszítéseket tennünk. Egy napon
az Ú r m egnyitja m ajd szem ünket, és m eglátjuk, hogy m inden
Krisztusból való és Istentől ered, és K risztus által teljesedett be.
Isten a forrás, és K risztus az, aki m unkálkodik.
Izsák Istene u tá n m ég m eg kell ism ernünk J á k ób Iste n é t is.
Szellemi szem pontból mi a lényegi különbség Izsák Isten e és
J á k ób Istene között? Azt m ondhatjuk, hogy Izsák Istene m egm u
tatja, hogyan a d ta á t Isten az Ő F iá t nekünk, m íg J á k ób Istene
m egtanítja, hogyan fegyelmez m inket Iste n a Szent Szellem
által. Izsák Istene m egm utatja Iste n ajándékát, míg J á k ób
Istene m egm utatja Iste n formáló kezének erejét. Izsák Istene

felbátorít: „Isten új világosságot adott nekem , és m eg m u tatta,
hogy K risztus az életem . G yőzedelm eskedtem !” J á k ób Isten e
viszont alázatossá tesz bennünket: „Isten m eg m u ta tta az éne
m et, és m ost m á r soha többé nem tudok bízni m agam ban, s
képtelen vagyok dicsekedni bárm ivel is.” Izsák Isten e előtt
m erészen hirdetjük: „A bűn a lábam a la tt hever!” J á k ób
Istenének lá ttá n pedig reszketve valljuk meg: „Bárm ikor elbuk-
h atom .” Izsák Isten e m egm utatja nekünk K risztust, m íg J á k ób
Istene b em u tat bennünket önm agunknak. Izsák Isten én ek ism e
rete eltölt bizakodással, m ivel tudjuk, hogy m indent K risztus
végez el, nem mi m agunk. J á k ób Isten én ek ism erete önm a
gunkkal ism e rte t meg, és m egszabadít az elbizakodottságtól. H a
gondosan tanulm ányozzuk Iste n Igéjét, m eg fogjuk é rte n i ezt a
kétféle m egtapasztalást.
M ondhatjuk azt is, hogy J á k ób Istene befejezi Izsák Istenének
m unkáját. J á k ób Istene helyet csinál bennünk Izsák Istenének,
hogy K risztus egyre nagyobb terü lete t foglalhasson el ben
sőnkben. Ez a m unkálkodás késztet m inket arra, hogy „erőt
lenség, félelem és nagy rettegés közt” tek intsünk Isten re (lK or
2,3). É letünk egy ellentm ondás. H atalm as bizonyságunk van
K risztusban, ugyanakkor egyáltalán nem lehetünk bizonyosak
önm agunkban. Egyrészt m erészen beszélünk és bizonyságot
teszünk az Úrról, m ásrészt rettegéssel szólunk bárm iről, és por
szem nek érezzük m agunkat Őelőtte. Az Ú r vére nélkül nem
nézhetünk szembe Istennel. M iután m egism ertük Izsák Istenét,
nem szabad m egállnunk, míg meg nem ism erjük J á k ób Iste n é t is.
E nnek a két tap a sz ta latn a k az egybeolvadása eredm ényezi a
norm ális keresztyén életet.
K ILEN C ED IK F E JE Z E T
JÁKOB TERMÉSZETE
ÉS MEGFEGYELMEEÉSE
Igehelyek: lMóz 25,19-34; 27-30

Aki gondosan tanulm ányozza Iste n Igéjét, az nem fogja szem
elől téveszteni a jelentős különbséget Izsák és Jákob tö rtén ete
között. Izsák tö rtén ete esem énytelen és békés, m íg J á k ób
története tele v an m egpróbáltatásokkal és gondokkal. Izsák ú tja
sim a volt, m íg Jákobé rögös. M inden, am i előfordult Izsák
életében, őt segítette. H a ellenállásba ütközött, azt is könnyen
legyőzte. De J á k ób legtöbb ta p a s z ta la ta igen fájdalm as volt.
Isten Ábrahám , Izsák és J á k ób Istene. E zért nem választ
hatju k szét az ő történetüket. Szellemi szempontból nézve,
h árm uk története az emberi m egtapasztalás három szem pontját
fedi fel. Isten ebből a három látószögből m unkál az emberen. Ne
higgyük, hogy egyesek teljesen olyanok, m int Izsák, m ások pedig
pontosan olyanok, m int J á k ób. Adjunk h á lá t az Ú rnak, m ert
egyrészt Izsákok, m ásrészt J á k óbok vagyunk. Egyrészt az Ú rban
m indennek örvendezünk. M inden békés, gazdag és győzelmes, és
folyam atosan képesek vagyunk h á lá t adni és dicsőíteni Istent.
M ásrészt a Szent Szellem szüntelenül m unkál bennünk, és fegyel
mez m inket a term észeti életünk jelenléte m iatt. Isten Igéje ezt
mondja: „Mert m elyik fiú az, akit m eg nem fenyit az apa?” (Zsid
12,7). M int fiakat, a m i A tyánk egyszerre elfogad és fegyelmez
m inket. Izsák története m egm utatja nekünk, hogy Isten kegyel
méből fiak lehetünk, míg J á k ób története figyelmeztet, hogy Isten
fegyelmezi is az Ő gyerm ekeit. Isten egyfelől m egm utatja nekünk,
hogy a m i életünk olyan, m int Izsáké: teljes és sima, és hogy m in
den, ami az Ú rn ak m egadatott, a m iénk lehet. Izsák m indent
m egkapott, am i azelőtt Á brahám é volt. M inden, am ivel a mi

A tyánk rendelkezik, a m iénk is. Másfelől úgy vezet m inket, hogy
részesedhessünk Ő szentségében, kiform álódhasson bennünk
K risztus, és a Szent Szellem gyümölcsöket terem jen rajtu n k
keresztül.
J á k ób tö rté n e té t olvasva könnyen abba a hibába eshetünk,
hogy kívülállóként bíráljuk, és olyan em bernek te k in tjü k őt,
m int aki nem alkalm as Iste n szolgálatára, és aki m egérdem li az
ítéletet. Különösen akkor hajiu n k erre, h a még nem ism erjük
term észeti életünket, és még soha nem v e tt kézbe b e n n ü n k et az
Úr. Á brahám tö rté n ete érdekes a szám unkra, Ják o b ét azonban
nem ta rtju k fontosnak a m agunk szem pontjából. De h a Iste n
világosságában m eglátjuk, m i a term észeti élet és a te s t szerinti
erő, azonnal felism erjük a bennünk lévő Jákobot. R á fogunk
ébredni, hogy Já k o b n ak nem is egy szem pontja létezik bennünk.
Am ikor J á k ób öregkoráról olvasunk, látju k , hogy az Egyiptom
b an tö ltö tt tiz e n h ét esztendő volt élete leggazdagabb időszaka.
Am ikor az öreg J á k ób szavairól, tette irő l és m ag a tartásá ró l olva
sunk, nem te h e tü n k m ást, m int hogy m eghajtjuk a fejünket és
ezt mondjuk: „Istenem , a Te kegyelm edből m ég egy olyan em ber
is elju th a t ideáig, m int J á k ób!” M ikor J á k ób tö rté n eté n ek
végéhez érünk, könnyek között kell felkiáltanunk: „Istenem , a te
kegyelm ed valóban használható edényt form ált ebből a rem ény
telen emberből!”
Gondoljuk végig, hogyan vitte véghez Iste n J á k óbban elkez
d ett m unkáját. M ilyen eszközökkel fegyelmezte őt, m iként
szám olt le term észeti életével, és hogyan segítette elő a Szent
Szellem en keresztül, hogy kiform álódjon benne K risztus, és a
Szellem gyüm ölcseit terem je.
M iként fegyelmez és épít fel m inket a Szent Szellem? A Szent
Szellem fegyelmező és építő m unkája egy tevékenység, nem két
különböző dolog. A Szent Szellem fegyelmező m unkálkodása által
épülünk fel. Ő form ázza meg új alakunkat. Miközben a term észeti
életünkkel foglalkozik, folyamatosan építi belénk K risztust. Miköz
ben Isten próbákon vitte át Jákobot, ő elkezdte terem ni a béke
gyümölcseit. A béke gyümölcse a fenyítés közepette jelenik meg,
JÁKOB TERMÉSZETE ÉS MEGFEGYELMEZÉSE 121
nem pedig a fenyítés után. Miközben Isten J á k ób term észeti

életével foglalkozott, ő m indig m eghozta a béke gyümölcsét. Ez az
az elv, amely szerint Isten kifejezte m agát Jákobon keresztül.
Egyrészt m eg kell figyelnünk, hogyan form álta és gyengítette
Jákobot Isten. M ásrészt látn u n k kell, Isten m iként szőtte bele
K risztus term észetét a Szent Szellem által, hogy az J á k ób saját
term észetévé váljon.
Isten vezetését négy szakaszra oszthatjuk fel J á k ób életében.
Az első rész J á k ób term észetét ábrázolja (lM óz 25-27). A születé
sével kezdődik, és azzal fejeződik be, hogy J á k ób csalással kicsi
k arja apja áldását. Ebből a részből m egtudjuk, miféle em ber volt
J á k ób. A m ásodik rész elmondja, hogyan fegyelmezte a Szent Szel
lem J á k óbot (lM óz 28-30). Azzal kezdődik, hogy elhagyja ottho
nát, és Paddan-A rám nál ér véget. Ebben az időszakban különféle
m egpróbáltatásokon keresztül vezette á t és fegyelmezte őt az Úr.
A harm adik szakaszból m egtudjuk, Isten hogyan bontotta le J á
kob term észeti életét (lM óz 31-35). E nnek a résznek az elején
Jákob elhagyja apósa h ázát Paddan-A rám ban, és Peniélen, Sek-
hem en és B éthelen keresztül vándorolva végül m egérkezik H eb
ronba. Ez idő a la tt Isten Jákob term észeti életével foglalkozott. A
negyedik rész J á k ób szellemi érettségét, öregségének korszakát
m u tatja be (lM óz 37-49). Ez a szakasz József eladásával kezdődik,
és J á k ób haláláig ta rt.
JÁKOB TERMÉSZETE
N ézzük m eg először J á k ób tö rtén etén ek első szakaszát. Mi
lyen volt J á k ób term észete? Miféle em ber volt ő? Ezekre a
kérdésekre az lM ózes 25-27. adja m eg a választ.
H a rc a az a n y a m é h b e n
Hogyan született J á k ób? „Tusakodnak vala pedig a fia k az ő
m éhében” (lM óz 25,22). Ilyen volt J á k ób. Ilyen volt az ő te r
mészete. Isten Igéjéből megtudhatjuk, hogy Já k ób teljesen m ás volt,
m int Izsák. Az utóbbi egy hétköznapi ember volt. Sem m iért nem
k ellett m egharcolnia, m indent örökölt. De J á k ób egy erkölcstelen
ügyeskedő volt. Számító és agyafúrt, m indenre képes és m indenre
hajlandó a saját érdekében. Ravaszsága jó képességekkel párosult.
Ilyen volt J á k ób. Iste n mégis olyan edényt tu d o tt form áim belőle,
amely m egfelelt az Ő céljának. Izsák történetéből m egtudjuk, ho
gyan élvezhetjük Isten reánk áradó kegyelmét, m íg Jákobban
m egláthatjuk, m ilyen szenvedéseken kell átesnünk Isten ben
n ü n k et faragó vésője alatt.
Isten Igéje felfedi előttünk, hogy Jákobnak nem csak a tette i
voltak helytelenek, hanem az egész személyisége rom lott volt.
Nem csak tetteivel hozott szégyent Isten nevére, hanem egész
személyével. M ár akkor gond volt vele, amikor m ég anyja
m éhében volt. Problém át okozott akkor is, amikor világra jött. Tör
tető term észete m ár anyja m éhében m egm utatkozott. Rebeka
imádkozott, és azt kérdezte Istentől, hogy mi történik a méhében.
Ekkor Isten ezt m ondta: „Két nem zetség van a te m éhedben; és
k é t nép válik ki a te belsődből, egyik nép a m ásik népnél erősebb
lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek” (23. vers). Amikor eljött
az idő, Rebekának valóban ikrei születtek. Az elsőszülött Ezsaú
volt, és testvére úgy követte őt, hogy a sarkába kapaszkodott.
E zért nevezték el Jákobnak, ami azt jelenti „másokat kiszorító”.
Jákob nem ak arta, hogy É zsaú legyen a nagyobb, azt szerette vol
na, h a a testvére v ár még egy kicsit a sorára. E zért m egragadta
É zsaú sarkát. Ilyen volt J á k ób m ár a kezdet kezdetén.
Em beri szem pontból tekintve É zsaú becsületes em ber volt,
J á k ób viszont egy g á tlá sta la n törtető, aki k itú rta b á ty já t az
örökéből. M ire leh et jó egy olyan ember, am ilyen J á k ób? A Róma
9-ben azonban azt olvassuk, hogy az É zsaú és Jákob közötti
valódi kérdés az isteni kiválasztás volt. Iste n ezt m ondta:
„Jákóbot szerettem , É zsaút pedig gyűlöltem ” (13. vers). Isten
J á k óbot v á laszto tta ki arra, hogy az Ő edénye legyen.
Meg kell tan u ln u n k bízni Iste n választásában. M eg kell t a
n u ln u n k hinni, hogy Isten tökéletessé tu d tenni m inket. Isten
soha sem m it nem ad fel félúton. Ő az Alfa, és Ő az Om ega - a
kezdet és a vég. H a egyszer választott, és elkezdte a jó m unkát,
Ő ne végezné be? H a Isten kiv álaszto tt m inket, akkor m eg kell
ta n u ln u n k bízni Őbenne, és teljesen átad n i m ag u n k at neki. Ez
tö rté n t Jákobbal is. Isten éppen egy ilyen em bert v á la sz to tt ki,
m in t J á k ób.
Sok testv é rü n k m ondta m ár: „velem nehéz dolga van az Ú r

nak!” Akik így beszélnek, azoknak J á k ób Istenére van szükségük.
Lehet, hogy Istennek nehéz dolga van velünk, de h a J á k óbbal el
boldogult, velünk sem fog kudarcot vallani. Azt is m eg kell
látnunk, hogy J á k ób nem kereste Istent; Isten volt az, aki kereste
őt. Mikor J á k ób m ég anyja m éhében volt, Isten m ár kiválasztotta
őt. L áth atju k teh á t, hogy h a Isten kiválaszt m inket, akkor nyu
godtan elpihenhetünk az Ő kebelén. R áhagyatkozhatunk, és
bízhatunk abban, hogy el fog ju tta tn i addig a pontig, am ikor m ár
kedvesek leszünk előtte.
Az elsöszülöttség m egszerzése egy tál len csével

Egy nap Ézsaú nagyon éhesen té rt h aza a vadászatból, és ezt
kérte J á k óbtól: „Engedd, hogy ehessem a veres ételből, m ert
fáradt vagyok.” J á k ób ezt felelte: „Add el h á t nekem azonnal a te
elsőszülöttségedet.” Mivel Ézsaú nagyon fárad t volt, gondatlanul
ezt válaszolta: „Ímé én halni járok, m ire való h á t nékem az én
elsőszülöttségem?” Ézsaú te h á t úgy döntött, hogy eladja elsőszü-
löttségi jogát J á k óbnak (lM óz 25,29-34). Ez az eset jól illusztrálja
J á k ób ügyeskedő term észetét. J á k ób nagyon fontosnak ta rto tta az
elsőszülöttséget, ami azt m utatja, hogy nagyra becsülte Isten
ígéretét. Ez helyes, de az m ár nem volt helyénvaló, hogy az
elsőszülöttséget csalással szerezte meg. Ez azt m utatja, hogy
J á k ób olyan em ber volt, aki a saját erejével szerezte meg, am it Is
ten neki a k a rt adni.
Az apai áldás kicsalása

J á k ób szövetkezett anyjával, hogy megszerezze apja áldását.
Izsák ezt m ondta Ézsaúnak: „Most te h á t vedd fel kérlek a te fegy
vereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadássz
énnékem vadat. És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és
hozd el nékem , hogy egyem: hogy m egáldjon téged az én lelkem
m inekelőtte m eghalok (27,3-4). De J á k ób, anyja tan á c sát követve,
előnyt kovácsolt apja élem edett korából és rossz látásából. Felvet
te Ézsaú ru h áit, kecskegida bőrével fedte be kezeit, elkészítette az
apja által kívánt ételt, és így rászedve őt szerezte m eg az áldást
(6-29. vers). Ez ism ét J á k ób ügyeskedő és erkölcstelen term észetét

leplezi le. T alán néhányan ezt kérdezik: „Ha az áldás É zsaúra
szállt volna, akkor az idősebb nem szolgált volna a fiatalabbnak.
Nem veszélyeztette volna ez Isten ígéretét?” Isten ígérete az volt,
hogy J á k ób kapja az áldást; J á k ób te h á t az áldás kicsikarásával
Isten ígéretét váltotta valóra. N ekünk azonban nem szabad
elfelednünk, hogy Istennek nincs szüksége emberi kézre ígére
tének beteljesítéséhez. Isten trónja inogna, és emberi kéz kellene
a m egszilárdításához? Ezek az em berre jellemző gondolatok!
J á k ób m ár az anyja m éhében is a rra törekedett, hogy m ás
helyébe férkőzzön. F iatal korában becsapta a bátyját. Később ki
csalta apja áldását. Ezek az esem ények felfedik elő ttü n k J á k ób
valódi term észetét; m egm utatják, m ennyire eszes és furfangos
em ber volt! Ilyen volt J á k ób term észete, ilyen volt az ő
term észeti élete.
JÁKÓB MEGFEGYELMEZÉSE
Istennek kom olyan kézbe k e lle tt vennie egy ilyen em bert.
M iután kicsalta apja áldását, nem le h e te tt többé m arad ása. Tud
ta, hogy bátyja bosszút állna ra jta , ezért nem te h e te tt m ást,
szöknie kellett. M integy m enekültként hag y ta el az aty ai házat.
Id egen b en
J á k ób k itú rta bátyját az áldásból, végül mégis re á sú jto tt le Is
te n fenyítő keze. Test szerinti cselekedetének ez le tt a követ
kezménye. Iste n gyakrabban fegyelmezi azokat, akik ügyesek,
ráterm ettek, ravaszak és talpraesettek. H álásnak kell azonban
lennünk az Ú rnak, hiszen fegyelmező m unkáján keresztül J á k ób
áldásban részesült! Szökésétől kezdve Iste n folyam atosan fegyel
m ezte őt, hogy ezáltal nyerje el áldását. K énytelen volt elhagyni
az atyai házat. E lhagyta szüleit, és elindult m agányos útján
Paddan-A rám felé.
A B é th e ln é l t ö lt ö t t é jsz a k a
Az lM ózes 28,10-11-ben ezt olvassuk: „Jákób pedig kiindula
Beérsebából, és H árán felé tarto tt. És ju ta egy helyre, holott
m eghála, mivelhogy a nap lem ent vala: és vőn egyet annak a
helynek kövei közül, és feje alá tévé; és lefeküvék azon a helyen.”

A szabadban töltötte az éjszakát, és egy követ te tt a feje alá párna
helyett. Isten fegyelmező m unkája m egkezdődött életében. A
12-14. vers így folytatja: „És álm ot láta: Ímé egy lajtorja vala a
földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Isten
nek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Ú r áll vala
azon és szóla: É n vagyok az Úr, Á brahám nak a te atyádnak Iste
ne, és Izsáknak Istene; ezt a földet am elyen fekszel néked adom és
a te m agodnak. És a te magod olyan lészen m int a földnek pora, és
terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és tebenned és
a te m agodban áldatnak meg a föld m inden nem zetségei.” Ezeket
a szavakat olvastuk az lM ózes 12-ben is. Isten m ost ugyanazokat
az ígéreteket a d ta Jákobnak, m int annak idején Á brahám nak. Mi
kor adta Isten ezeket az ígéreteket Jákobnak? Amikor még m indig
m ások megrövidítésével volt elfoglalva, m ielőtt m ég összetört vol
n a a h ú steste és term észeti élete. Isten nyugodtan m ondhatta eze
k et a szavakat Jákobnak, m ert Ő biztos volt önm agában. T udta,
hogy J á k ób nem tud megszökni a kezei közül. Egy napon be fogja
fejezni a m unkát, amelynek eredm ényeképpen Jákob az Ő örök
kévaló tervének beteljesítéséhez használható edény lesz. A mi
Istenünk biztos m agában; Ő képes m egvalósítani a célját. H a egy
ember te tt volna hasonló kijelentést, bizonyosan aggódott volna,
hiszen J á k ób teljesen m egbízhatatlan volt. Mi történik, h a valam i
lyen bajba keveredik? De Istennek tökéletes bizonyossága volt
felőle. Ő elm ondhatta: ,A te m agodban áld atn ak meg a föld m in
den nem zetségei.” Ő m ár eldöntötte ezt. A mi rem énységünk Isten
m egbízhatóságán alapul, nem a sajátunkon. A mi hasznosságunk
Isten a k a ra tá n m úlik, nem a saját akaraterőnkön. Testvéreim ,
meg kell tan u ln u n k úgy ism erni Őt, m int a soha kudarcot nem
valló Istent.
B éthelnél J á k ób h a llo tta Iste n t beszélni álm ában. Iste n nem
dorgálta m eg őt. Nem ezt m ondta: „Nézz m agadra! M iket
csináltál m ostanában otthon?” H a mi lettü n k volna a helyében,
biztosan le te re m te ttü k volna Jákobot. De Iste n ism erte őt, tu d ta ,
hogy egy eszes, furfangos és m ások helyére törő em berrel van
dolga. T udta, hogy Jákobban több energia van, m in t m ásokban,
és erősebb a term észete, m int m ásoké. Egy ilyen em berrel szem

ben nem sokra m en t volna dorgálással vagy szidalm azással. Is
te n ehelyett a kezébe vette J á k óbot. A környezetén keresztü l
lecsippentett belőle egy darabot itt, egy darabot ott; v é sett egy
kicsit itt, egy kicsit ott. H a egy év nem elég ahhoz, hogy befejez
ze, akkor k é t évig folytatja m u n k áját. H a tíz év nem elég, akkor
húsz év a la tt végzi el. Isten m indenképpen bevégzi, am it elkez
dett. Am ikor húsz év m ú ltán Iste n visszavitte Béthelbe, J á k ób
m ár m ás em ber volt.
Isten J á k óbnak te tt ígérete tulajdonképpen m eghaladta Á bra
hám n ak te tt ígéretét. A nnál is több volt, am it Izsák n ak ígért.
Jákób kapott valam it az Úrtól, am it Á brahám és Izsák nem kapott
meg. Iste n így folytatta: „És ímé én veled vagyok, hogy megő
rizzelek téged valahova m enéndesz, és visszahozzalak e földre;
m ert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem am it néked
m ondtam ” (28,15). Halleluja! Dicsőség az Ú rnak, m ert az ígéret,
am elyet Isten adott J á k óbnak, feltétel nélküli ígéret volt! Nem ezt
m ondta: ,,Ha Istenedként im ádsz engem, akkor népem m é teszlek.
H a betartod feltételeim et és parancsaim at, akkor m egkapod az
ígéretem et.” A feltétel nélküli ígéret azt jelenti, hogy Isten
m indenképpen elvégzi a m un k áját J á k óbban, legyen a k á r jó, akár
rossz, becsületes vagy becstelen ember. Isten tu d ta, hogy egy n a
pon beteljesíti m indezt: „am it néked m ondtam ”. A m i Iste n ü n k
olyan Isten, aki nem vallhat kudarcot. Nem tudjuk m egállítani Őt,
nem tu djuk elérni, hogy félúton lem ondjon rólunk. H a kiválasztott
m inket, akkor kétségkívül beteljesíti az Ő ígéretét bennünk.
E z u tán J á k ób így szólt: „Bizonyára az Ú r van e helyen, és én
nem tudtam . M egrém üle an n ak ok áért és monda: M ily re tte n e
te s ez a hely; nem egyéb ez, hanem Isten n ek háza, és az égnek
k a p u ja ” (16-17. vers). Teljesen elfeledkezett azokról a szavakról,
am elyeket Iste n hozzá intézett. Nem gondolt Á brahám és Izsák
Istenének ígéretére, hanem m egrém ült a m ennynek kapujától.
B éthel valóban félelm etes hely a te s t szerin t élő em ber szám ára.
T udjuk, hogy B éthel Isten háza. Iste n h á z a pedig valóban
rém isztő azoknak, akiknek a h ú ste ste m ég nem tö rt össze. Iste n
h ázáb an hatalom uralkodik, és korm ányzat m ü ködik. Isten
házában jele n van Iste n gondviselése, dicsősége, szentsége és

igazsága. H a a te s t m ég nem h a lt meg, Iste n h á z a valóban ijesztő
hely az em ber szám ára.
“És felkele Jákob reggel, és vevé azt a követ, m elyet feje alá
te tt vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte an n ak te te jé re ”
(18. vers). Ez azt jelenti, hogy m egszentelte a követ. „És nevezé
annak a helynek nevét B éthelnek, azelőtt pedig Lúz vala a n n ak
a városnak neve” (19. vers). M ajd J á k ób m egesküdött: „Ha az Is
te n velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, am elyen m ost
járok, és h a ételül kenyeret s öltözetül r u h á t adánd nékem ; És
békességgel té re k vissza az én atyám nak házához: akkor az Ú r
leénd az én Istenem ; És ez a kő, am elyet oszlopul állítottam fel,
Iste n h áza lészen, és valam it adándasz nékem an n ak tizedét
néked adom ” (20-22). Ez volt Jákob válasza Iste n ígéretére.
E nnyire ism erte Istent.
Iste n ezt m ondta neki: „És ímé én veled vagyok”; m ire Jákob
ezt m ondta Istennek: „Ha az Iste n velem leénd.” Iste n így szólt:
„hogy m egőrizzelek téged valahova m enéndesz”, J á k ób pedig ezt
m ondta: „Ha az Iste n ... megőriz engem ezen az ú to n ”. E nn y it t u
dott J á k ób Istenről.
Gondolkozzunk el J á k ób kérésén! Ebből kiderül, m i volt
szám ára a fontos. E zt m ondta: „Ha az Isten ... ételül kenyeret és
öltözetül ru h á t adánd n ék em ...” Azzal törődött, hogy legyen m it
ennie és felvennie. Sem m it sem é rte tt Iste n tervéből. Ez az ige
azt is felfedi, hogyan fegyelmezték őt a szülei. E lk ényeztetett
gyerm ek volt. C sak Isten fegyelmező m u n k ája m ia tt h ag y ta el az
otthonát. Ez volt az első éjszaka, am elyet v a la h a is a szabadban
töltött, és követ k ellett párn áu l használnia. Innentől kezdve nem
tu d h a tta , hogyan fog étkezni és ruházkodni. E zért a fejében
m indegyre csak ez a két kérdés m otoszkált. Iste n az ételen és
ru h án keresztü l fegyelmezte meg őt. J á k ób m egértette, hogy az
áldás k icsalására te tt próbálkozása oda vezetett, hogy sem étele,
sem ru h ája nincs, és az atyai ház m elegétől is távol kerü lt. E zért
ezt m ondta: „Ha az Iste n velem leénd, és m egőriz engem ezen az
úton, am elyen m ost járok, és h a ételül kenyeret s öltözetül r u h á t
adánd nékem ; És békességgel tére k vissza az én atyám nak
h á z áh o z ...” A bban rem énykedett, hogy lesz m it ennie és felven

nie, és v isszatérh et m ajd az atyai házhoz. H a Isten ezeket m egte
szi vele, akkor ő a következőt ígéri: „És ez a kő, am elyet oszlopul
állíto ttam fel, Iste n h áza lészen, és valam it adándasz nékem , an
n a k tized ét néked adom .” Ilyen volt J á k ób. E nnyit tu d o tt kezdet
ben Istenről. A m it Iste n ád neki, abból ő egy tizedet visszaad
Istennek. G ondolatai kereskedő szellem re vallanak. Istennel
való beszélgetése egyfajta alkudozásnak tűnik. H a Iste n vele
lesz, megőrzi őt, gondoskodik ételről és ruháról, és békességgel
visszaviszi őt apja házához, akkor m egjutalm azza Ő t a tu la j
donából felajánlott egy tizeddel.
Ez volt J á k ób első találkozása Istennel. Béthelnél szólt hozzá
először Isten. E ttől kezdve valahányszor Iste n szólt J á k óbhoz,
m indig ezt m ondta: „Én vagyok am a B éthelnek Iste n e ” (31,13).
H ab ár J á k ób ekkor m ég nem igazán ism erte Isten t, m égis mély
nyom ot hagyott benne a Vele való találkozás Béthelnél. Ez volt
az első alkalom , am ikor Isten a kezébe vette őt. H úsz évvel
később, sok-sok fegyelmezés u tán , m ár h asználható em bernek
bizonyult.
F e g y e lm e z é s H á r á n b a n
Az lM ózes 29-ben azt olvassuk, hogy J á k ób a n a p k e le te n

lakó em berek földjére vándorolt, és ott pásztorokat láto tt, akik
H áránból jöttek. „Még beszélget vala velők, m ikor m egérkezék
Rákhel az ő atyja juhaival, m elyeket legeltet vala. S lőn, am int
m eglátá Jákob Rákhelt, Lábán n ak az ő anyja bátyjának leányát,
és L ábánnak az ő anyja bátyjának ju h ait, odalépett J á k ób és
elgördíté a követ a k ú t szájáról, és m egitatá L ábánnak az ő anyja
bátyjának ju h ait. És megcsókolá J á k ób Rákhelt, és nagy felszóval
síra.” (9-11). Am ikor Istennel találkozott útközben, J á k ób az étel
és ru h áz a t m ia tt aggódott. Am ikor elérte a napkeleten fekvő
földet, és találkozott rokonaival, először sírva fakadt. Könnyeiből
sejthetjük, m ilyen u ta t já r t be addig, és m it rem élt a jövőtől. Egy
tervezgető, szám ító em berre nem jellemző, hogy sírna. Ez csak ak
kor fordul elő vele, h a m ár sem m it sem képes többé tenni. J á k ób is
akkor kezdett sírni, m ikor ezt átérezte.
Iste n m ár készen állt rá , hogy egy m ásfajta m unkálkodást

kezdjen el J á k óbban. Amikor m egérkezett nagybátyjának, L ábán
n a k a házába, az így szólt hozzá: „Bizony én csontom és testem
vagy te!” (14. vers), és J á k ób n á la lak o tt egy hónapon keresztül.
Egyhavi vendégeskedés u tá n a nagybátyja látszólag u d v a ria san
megkérdezte: „Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyám fia
vagy? M ondd m eg nékem , mi legyen a béred?” (15. vers). Ebből
az igéből látju k , hogy L ábán is úgy gondolkozott, m in t egy
üzletem ber. K iderült, hogy ő és Jákob ugyanolyan term észetűek!
Ézsaúval könnyű dolga volt, de L ábánban em berére ak ad t
J á k ób. Iste n ak aratából egy hirtelen h a ra g ú em ber könnyen
összeakadhat egy m ásik hasonló em berrel. A fu k ar em ber gyak
r a n találkozik egy ugyanolyan szűkm arkúval. A büszke gyakran
éppen egy hozzá hasonló rá ta rtiv a l kerül össze. Könnyen
előfordul, hogy aki szeret m ásokból hasznot húzni, azt éppen egy
hozzá hasonló em ber h aszn álja ki. Ezek m ind fájdalm as próbák.
Ilyen m egpróbáltatáson k ellett J á k óbn ak is keresztülm ennie ab
ban az időben. Iste n fegyelmező m u nkája egy olyan em berrel
hozta össze, m in t Lábán. „Avagy ingyen szolgálj-é engem azért,
hogy atyám fia vagy? Mondd meg nékem , mi legyen a béred?”
Ezek a szavak kedvesen hangzottak, de valójában L ábán azt
m ondta ezzel, hogy Jákob ne legyen ingyenélő nála, hanem dol
gozzon valam ennyit, és akkor ő fizet neki egy keveset. Ez az
aján lat re jle tt L ábán kedves szavai mögött. M ikor otthon volt,
J á k ób az egyik fiú volt az atyai házban. M ost azonban fizetett
m unkás lett! Így fegyelmezte őt Iste n a környezetén keresztül.
Szolgált te h á t L ábánnak, és R ákhelt, L ábán kisebbik lán y á t
k érte fizetségül. H ét évet szolgált a leányért. Végül azonban
L ábán becsapta őt, és L eát ad ta neki R ákhel helyett. K orábban
J á k ób csalt m eg m ásokat, m ost pedig őt csalták meg! Így további
h é t évig szolgált nagybátyjánál, hogy m egkaphassa R ákhelt is.
Tizennégy évig szolgált L ábán k ét leányáért. Ö sszesen húsz évet
szolgált nála. Ez idő a la tt a nagybátyja tízszer csapta be őt, és
v á lto z ta tta m eg a bérét. E redetileg abban állapodtak meg, hogy
m unkája végeztével egy bizonyos összeget kap m ajd. De m iu tán
elvégezte a feladatot, L ábán azt állíto tta, hogy valam i hibádzott,
és ezért m egváltoztatta a bérét. E zt tízszer c sin á lta meg

J á k óbbal. Ez azt jelen tette, hogy átlagosan kétév en k én t változ
ta to tt a m egállapodásukon. J á k óbot valóban m egpróbálta Isten.
De h á la az Ú rnak, ez az Ő nevelő keze volt Jákobon. B éthelben
Iste n azt m ondta, hogy vissza fogja vinni a rra a földre, ahonnan
eljött. M egígérte, hogy visszatérhet, először azonban m eg a k a rta
ism ertetni vele Isten házát. Isten kezében ta rto tta J á k óbot. Elve
zette őt L ábán házába, egy olyan emberhez, aki hozzá hasonlóan
agyafúrt, ügyes és ravasz volt. Így nevelte meg őt Isten. Ebben az
időszakban J á k ób elkezdte m egtanulni, hogy meg kell aláznia
m agát Isten h a ta lm a s keze alatt. De ez m ég nem jelen ti azt, hogy
a személyisége m egváltozott volna. J á k ób továbbra is különféle
m ódszereket eszelt ki, hogy a bárányokat foltossá vagy ta rk á v á te
gye, hogy az övéi legyenek. Ez m ég m indig a régi J á k ób volt. Még
L ábán sem bírt vele. Bár tízszer v álto ztatta meg a bérét, J á k ób bi
zonyult az ügyesebbnek.
Istennek célja volt J á k óbbal. Ahhoz, hogy erre a célra alkal
m assá tegye, sokféleképpen nevelte és fegyelmezte őt. Az erős
pontjait a k a rta összetörni. Ez volt az a m unka, am elyet Isten el
a k a rt végezni Jákobban. Lépésről-lépésre törte össze őt. Húsz
éven keresztül J á k ób új és új sebet kapott, újból és újból szenve
dett. Isten meg a k a rta fegyelmezni őt, ennek azonban ellenállt a
m ég m indig jelen lévő hústest; Jákob ugyanolyan ravasz és furfan
gos volt, m int azelőtt. Isten azonban nem adta fel. A m ostoha
körülm ényeken keresztül végül felism erte Isten kezét.
M iután R ákhel m egszülte Józsefet, J á k óbban felm erült a
h a z até ré s gondolata. De fegyelm ezésének napjai m ég nem teltek
le, egy darabig m ég kénytelen volt engedelm eskedni L ábánnak.
Egy nappal sem in d u lh ato tt korábban az elrendelt időnél.
H innünk kell, hogy mindaz, am it Isten kezéből kapunk, az a
h aszn u n k ra van. A körülm ényeinket Isten rendezi el, és azok j a
v u n k at szolgálják. M inden nehéz helyzet előnyünkre van, m ert a
term észeti életünk erősségeivel való leszám olást segíti. Reméljük,
Istennek nem lesz szüksége húsz évre ahhoz, hogy használhatóvá
tegyen m inket. De sajnos vannak olyanok is, akiknek m ég húsz év
is kevés a lecke m egtanulásához. Vannak, akik m ár sok próbán és
fegyelmezésen túlestek, mégsem halad n ak sem m it sem előre;

nagy kár, hogy te st szerinti gondolkodásukhoz nem engedik Iste n t
hozzányúlni, és így az nem gyengül. Ők továbbra is terveket
szőnek, és k itú rn a k m ásokat a helyükről. Testvéreim , ne panasz
kodjunk, hogy Isten keze túlságosan kem ényen nehezedik ránk!
Isten tudja, m it csinál. Eredetileg J á k ób olyan em ber volt, aki nem
ism ert irgalm at, de Iste n nevelő m unkájának köszönhetően idős
k o rára kedves és szeretetteljes em ber vált belőle. Bárcsak m eglát
nánk, hogy m inden körülm ényünket a Szent Szellem adagolja
aszerint, hogy m ire van szükségünk. M indent, am i bennünket ér,
a Szent Szellem rendez el azzal a céllal, hogy tan ítso n m inket.
T alán nem örülünk és nem érezzük m agunkat kellem esen,
miközben ezeken a fegyelmezéseken és próbákon átm együnk, de
ezek Isten nevelő m unkájához tartoznak. Utólag be fogjuk látni,
hogy ezek a tap asztalatok a jav u n k a t szolgálták.
TIZ E D IK F E JE Z E T
JÁ K ÓB T E R M É SZ E T I
ÉLETÉN EK Ö SSZETÖ R ÉSE
Igehelyek: lMóz 31-35

A J á k ób névnek több jelentése is van az eredeti nyelvben. Az
egyik „m egragadni”, a m ásik „kiszorítani v a la k it”. K orábban
m ár m ondtuk, hogy Isten folyam atosan fegyelmezte J á k óbot az
ügyeskedő term észete m iatt. Nem h ag y ta szabadon mozogni.
E lszak íto tta őt otthonától. H úsz éven k eresztül engedte, hogy a
nagybátyja becsapja őt Paddan-A rám ban; ez idő a la tt tízszer is
m egváltoztatta a bérét. Ez egy nagyon nehéz időszak volt J á k ób
szám ára. J á k ób ta p a sz ta la ta teljesen e lté rt Izsákétól. Iz sá k ra az
elfogadás jellemző. A ja v a k a t könnyen és gyorsan elfogadhatjuk
Istentől. Egy keresztyén rövid idő a la tt beléphet K risztus
gazdagságába, és m egértheti, hogy a K risztussal kapcsolatos
tények és K risztus élete az övéi is. A bban a pillanatban, am ikor
ezt m egérti, birtokba is veheti m indezt, és az összes problém ája
megoldódik. De Jákob m ás tap a sz ta lato n m ent át; az ő ta p a s z ta
la ta egy életen á t ta rto tt. A term észeti élet olyan dolog, am ely
h alálu n k ig elkísér bennünket. A te s t szerin ti cselekvés m in d a d
dig ta r t, am íg ezen a földön élünk. Ez a z t je le n ti, hogy folya
m ato san szükségünk van Iste n hosszú tá v ú m unkájára. Ő
lépésről-lépésre vezet m inket. Köszönet az Ú rnak, hogy ez a
m unka nem m arad félbe. Iste n bevégzi, am it elkezdett. Iste n
rá te tte a kezét J á k ób term észeti erejére, és J á k ób ettől elgyön
gült. N ézzük m eg m ost J á k ób tö rtén etén ek h a rm ad ik szakaszát,
amelyből m egtudjuk, hogyan törte össze Iste n az ő term észeti
életét.
JÁKOB FEJLŐDÉSE
A L ábán h á z án á l töltött éveket Iste n a rra h a s z n á lta fel, hogy
megfegyelmezze és legyőzze Jákobot. De ő továbbra is a régi m a
rad t. Nem szám ított, m ilyen furfangot eszelt ki L ábán, J á k ób
m indig tú lte tt ra jta . H abár sokféleképpen elnyom ták, nagyon
találékonynak bizonyult; m ég a nyáj szaporodását is befolyásolni
tu d ta trükkjeivel. H úsz év u tá n eljött az idő, hogy Iste n újból
m egszólítsa. M ár tizenegy fia szü letett, de ez volt az első alk a
lom, am ikor Iste n beszélt hozzá B éthelben lá to tt álm a óta.
I s te n v is s z a k ü ld i J á k o b o t K a n a á n b a
Az lM ózes 31,3-ban ezt olvassuk: „Monda pedig az Ú r

Jákobnak: Térj m eg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled
lészek.” A 13. vers pedig így szól: „”É n vagyok am a B éthelnek Iste
ne, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást te tté l nékem.
M ost kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre”. Isten
felszólította J á k óbot, hogy térjen vissza a saját földjére. K orábban
J á k ób készült erre, de Lábán nem a k a rta elengedni őt. H abár
J á k ób L ábánnál is a m aga h a szn á t kereste, Isten m ég m indig
m egáldotta L ábánt J á k ób kedvéért. Még m indig jobb volt, h a
J á k ób szolgálja őt, m intha m agának kell a nyájával törődnie. Így
L ábán nem volt hajlandó m egválni tőle. M iután J á k ób beszám olt
L eának és Rákhelnek hazatérési szándékáról, és azok egyetér
tettek , fogta feleségeit, gyerm ekeit, jószágait és m indazt, am it
Paddan-A rám ban szerzett, és titokban elhagyta nagybátyja házát.
H arm adnapra L ábán tudom ást szerzett a szökésről, és u tá n u k
eredt. Azon az éjszakán, m ielőtt utolérte volna őket, Isten
álom ban szólt Lábánhoz: ,yigyázz m agadra, Jákobnak se jót, se
rosszat ne szólj” (24. vers). Isten nem engedte m eg L ábánnak,
hogy bárm it is mondjon, m ert ki a k a rta vezetni J á k óbot meg
próbáltatásai helyéről, hogy hazavigye szülőföldjére. E ljött az idő,
hogy Isten elengedje. M inden próba csak egy bizonyos ideig tart.
Am ikor a próbával elérte célját, Isten elengedte J á k óbot, és L ábán
semmivel sem á llíth a tta meg őt. L ábán h allo tta Isten szavát, ezért
nem nagyon m erte J á k óbot felelősségre vonni, am ikor utolérte.
Végül szövetséget kötöttek. Ez a szövetség nagyon jelentős. „És
JÁKOB TERMÉSZETI ÉLETÉNEK ÖSSZETÖRÉSE 135
m onda L ábán J á k óbnak: Ímé e rak á s kő és ímé ez emlékoszlop,

am elyet rak ta m énközöttem és teközötted. Bizonyság legyen e
rak á s kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem m e
gyek el e rak á s kő m ellett tehozzád, sem te nem jössz á t énhozzám
e rak ás kő és ez emlékoszlop m ellett gonosz végre. Az Ábrahám Is
tene, és a N ákhór Iste n e ...” (51-53a). L á b á n N ákhórnak, Ábrahám
fivérének az unokája volt. Következésképpen L ábán ezt m ondta:
„Az Á brahám Istene, és a N ákhór Iste n e ...” De Isten ilyen nevet
nem ism erhet el, ezért „megesküvék Jákob az ő atyjának Izsáknak
félelm ére” (53b). L ábán udvariasságból m ondhatta, hogy „Az
Á brahám Istene, és a N ákhór Isten e”, de J á k ób nem m ondhatta
ugyanezt. Ő csak atyjának, Izsáknak az Istenére esküdhetett. Ez
azt jelenti, hogy az ígéret vonala Iste n választásával kezdődött. Is
ten kiválasztotta J á k ób apját, Izsákot, és nagyapját, Á brahám ot.
E zt Isten m aga döntötte és végezte el, senki sem avatkozhatott
bele. Még N ákhór sem.
Az esküt követő esem ény m ég értékesebb igazságot rejteget
szám unkra: „Akkor Jákob áldozatot öle ott a hegyen” (54. vers).
L ábán nem ajánlott fel semmiféle áldozatot. J á k ób azonban h a l
lo tta Isten h an g ját, és kezdett közelebb húzódni hozzá. A fejlődés
jelei kezdtek m egm utatkozni nála. Paddan-A rám ba azért m ent
el, m ert anyja rábeszélte; nem Iste n m iatt. Am ikor B éthelben
találkozott Istennel, nem cselekedett sem m i m ást, csak fogadal
m at te tt Istennek. V isszatérésekor viszont m ár Iste n szavát
követve és an n ak engedelm eskedve in d u lt el otthona felé. Iste n
hez fűződő kapcsolata jav u lá st m u tato tt. Ez volt az első alkalom ,
hogy engedelm eskedett Isten felszólításának. M ost először re n
delte alá m ag át Istennek, és aján lo tt fel neki áldozatot. H ab ár az
eltelt húsz év nem v á lto z ta tta m eg J á k ób szem élyiségét, m ost
m ár ném i vágyakozást érzett Iste n u tán . V alam ennyit m égiscsak
fejlődött. Am ikor J á k ób bátyja sa rk á b a kapaszkodott, m ajd
csalással m egszerezte az elsőszülöttségi jogot és az áldást, akkor
még nem Iste n t kereste, hanem azt a jót, am it Tőle k aphat. Úgy
is m ondhatnánk, hogy az ajándékot a k a rta, és nem az A ján
dékozót. Iste n kincseit a k a rta, és nem m agát Isten t. De húsz év
a la tt Iste n elérte, hogy m ár k ezdett felé hajolni. Ez volt az oka
annak, hogy J á k ób - L ábánnal ellentétben - áldozatot m u ta to tt

be Istennek, am ikor szövetséget kötöttek. Az áldozat felajánlása
u tá n i napon J á k ób elvált Lábántól, és elindult K an aán felé.
M ahanáim on át
Az lM ózes 32,1-2 így ír: „Jákób továbbm én e az ő ú tján , és
szembe jövének vele az Iste n Angyalai. És m onda J á k ób m ikor
azokat lá tja vala: Iste n táb o ra ez; és nevezé a n n ak a helynek
nevét M ahanáim nak.” A M ahanáim elnevezés jelen tése „két
táb o r”. Ez az ige nagyon sokatm ondó szám unkra. Iste n m egnyi
to tta J á k ób szem ét, és m eg lá tta tta vele, hogy m ivel engedelm e
sen követte az Ő u ta sítá sá t, és elhagyta Paddan-A rám ot, Ő
m egm entette L ábán kezéből, és m ásoktól is meg fogja m enteni.
Iste n m egnyitotta a szem ét, és m eg m u tatta neki, hogy a
világm indenségben k ét tábor létezik: a földön körülötte lévő em
berek alkotják az egyik tábort, m íg Iste n hadserege a m ásikat.
Iste n m eg lá tta tta vele az Ő követeit. Iste n először egyedül jö tt el
hozzá, és ezt m ondta: „Térj m eg atyáid földére, a te rokonságod
közé, és veled lészek”. M iközben úton volt, L ábán m egjelent egy
csapat em berrel, de Isten m egvédte őt tőle. Ez bizonyította
Jákob szám ára, hogy Iste n vele van. M iután L ábán eltávozott,
Iste n m eg m u ta tta Jákobnak egy látom ásban, hogy nem csak egy
földi tábor van körülötte, hanem egy m ennyei seregekből álló
táb o r is követi őt. Ezek az esem ények a rra ta n íto ttá k Jákobot,
hogy bízzon Istenben.
Tervezgetés imádság közben

M indezek ellenére J á k ób m ég m indig a régi volt. A h ú ste st
m indig is h ú ste st m arad; soha nem fogja m egreform álni Isten
kegyelm e. H ab ár J á k ób lá tta Iste n angyalait, sajnos m ég m indig
folytatta egyéni m anővereit. O lvassuk el a 3-5. verset: „A zután
külde J á k ób követeket m aga előtt Ézsaúhoz, az ő bátyjához Széír
földébe, Edóm m ezőségébe. És p aran cso la azoknak m ondván:
Így szóljatok az én u ra m n a k É z s a ú n a k : E zt m ondja a te szol
gád Jákob: L ábánnál tartózkodtam és időztem m ind ekkorig.
V annak pedig nékem ökreim és szam araim , juhaim , szolgáim és
szolgálóim, azért hírad ásu l követséget küldök az én uram hoz,

hogy kedvet talá lja k szem eid előtt.” Ez a rész felfedi előttünk,
hogy Jákob bárm ilyen m érvű „hadm űveletre” képes volt, és
bárm ilyen hitványságot kész volt kiejtem a száján. Azt h itte,
szavaival m egenyhítheti a bátyja szívét, de elfeledkezett Isten
hívásáról és védelméről. Elfeledkezett Iste n angyalairól!
A 6. vers így szól: „És m egtérének J á k óbhoz a követek,
mondván: E lm entünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és m á r jön
is elődbe, és négyszáz férfi van vele.” Jákob m ost ism ét
összezavarodott. Nem értette, hogy ez jó vagy gonosz szándékot
takar-e. É zsaú négyszáz em berrel igyekezett elébe. Mi volt ezzel
a célja? A 7. versben ezt olvassuk: „Igen megíjede J á k ób”. Ez azt
m u ta tja m eg a szám unkra, hogy akik a legtöbbet tervezgetnek,
azok aggódnak a legjobban a végén. M inél gondterheltebb v ala
ki, an n ál több benne a félelem. J á k ób csak gondolkodni tu d o tt,
bízni képtelen volt. Csak terveket tu d o tt szőni, h inni nem volt
képes. Félelem ben és rettegésben telte k napjai. Ilyen volt J á k ób.
A kiknek a te s t szerinti gondolkodásával m ég nem szám olt le Is
ten, azok csak a saját terveikben és elképzeléseikben tu d n ak
bízni; képtelenek Isten re hagyatkozni, vagy h in n i Őbenne. E zért
nem m arad m ás a szám ukra, csak a félelem és aggodalom.
J á k ób vég nélkül fontolgatta a lehetőségeket, m indig volt
újabb és újabb ötlete. Még m indig a saját terv eit szövögette. T ud
ta, hogy Iste n a k a ra ta szerint vissza kell térn ie, nem m a ra d h a t
tovább M ezopotám iában. Meg kellett ta lá ln ia ennek a m ódját.
M ár tu d o tt engedelm eskedni Istennek, de m ég nem tu d o tt bízni
benne. Nem volt képes hagyni, hogy Iste n vállalja a felelősséget
az ő engedelm ességének következm ényeiért. Á llandóan az foglal
koztatta, m i fog történni, h a baj éri, m iközben Iste n u ta s ítá s a it
követi. E zt a helyzetet sok keresztyén ism eri. G yakran előfordul,
hogy „a bejárati ajtónál” engedelm eskednek Istennek, u g yanak
kor m ár készítik is a m enekülés ú tjá t a „hátsó ajtón” keresztül.
J á k ób valóban ötletes em ber volt. M ost is eszébe ju to tt valam i:
„a népet, m ely vele vala, a ju hokat, a barm okat és a tevéket k ét
seregre osztá” (7. vers). Az i tt szereplő „két sereg” kifejezés u-
gyanaz, m int az előző versben szereplő M ahanáim . Jákob az
em bereit és a tev éit M ahanáim ra osztotta. Ezzel a M a h a n á im

m al h e ly ettesítette az előző M ahanáim ot. E redetileg J á k óbnak
volt egy serege itt a földön, és Isten n ek volt egy serege a m enny
ben, de m ost J á k ób kétfelé osztotta a sa já t seregét. E zt m ondta:
„Ha eljön É zsaú az egyik seregre, és azt levágja, a h á tra m a ra d t
sereg m egszabadul” (8. vers). Jákob elgondolásának az volt a
célja, hogy m enekülési u ta t biztosítson m agának.
T erm észetesen azért tu d o tt valam it Istenről is. K orábban Is
te n k ereste őt, m ost Ő kereste Istent. E zt m ondta: „Óh én
atyám nak Áb rah á m n ak Istene, és én atyám nak Izsák n ak Istene,
Jehova! ki azt m ondád nékem : Térj vissza hazádba, a te
rokonságod közé, s jó t tészek veled: Kisebb vagyok m inden te
jótétem ényednél és m inden te hűségednél, am elyeket a te
szolgáddal cselekedtél; m ert csak pálcám m al m entem vala által
ezen a Jordánon, m ost pedig k ét sereggé lettem . S zabadíts meg,
kérlek, engem az én bátyám kezéből, É zsaú kezéből; m e rt félek
őtőle, hogy ra jta m ü t és levág engem, az an y át a fiákkal egybe.
Te pedig azt m ondottad: Jól tévén jól tészek teveled, és a te m a
godat olyanná teszem m int a ten g e r fövénye, mely m eg nem
sz ám lálta th a tik sokasága m ia tt” (9-12). Így im ádkozott J á k ób.
Ez az im ádság nem volt éppen kiváló, de el kell ism ernünk, hogy
sokkal jobb volt, m in t a korábbi. A m ú ltb an J á k ób csak tervezge
te tt, és nem im ádkozott. M ost terv ezett és im ádkozott is.
Egyfelől a sa já t te tte re jé re tám aszkodott, m ásfelől k e re ste I s
te n t. J á k ób len n e az egyetlen, aki ugyanígy viselkedik? Nem
ilyen-e sok keresztyén hitbéli állapota? Mégis, m indennek elle
nére, J á k ób állapota jav u lá st m u tato tt. Im ádsága és Iste n előtti
helyzete is egész elfogadható volt. Iste n t így nevezte „én
aty ám n ak Áb rah á m n ak Istene, és én atyám nak Izsák n ak Iste
n e.” T udta, hogy Iste n a k a ra ta szerin t vissza kell térn ie a saját
földjére, a rokonságához, és hogy Iste n m egáldja őt. N yíltan
beszám olt Isten n ek arról a félelm éről, hogy a b áty ja esetleg
megöli őt. Ő szintén m egnyílt, és ezt m ondta az Ú rnak: „Te pedig
azt m ondottad... a te m agodat olyanná tészem m in t a tenger
fövénye, m ely m eg nem sz ám lálta th a tik sokasága m ia tt.” Em lé
k ezett Isten ígéretére, és em lékeztette Őt erre az ígéretre.
U gyanakkor azonban nem tu dott teljesen megbízni Istenben.

Félt, mi lesz, h a Isten esetleg kudarcot vall. Nem tu d ta teljesen el
vetni irá n ta érzett bizalm át, hiszen Iste n szólt hozzá, de nagyon
kockázatosnak ta rto tta volna, h a teljes m értékben Ő rá bízza
m agát. Bízni akart, de kockázat nélkül. E zért a saját m ódsze
reihez folyamodott. „És ott h á la azon éjjel: és választa abból, am i
kezénél vala, ajándékot É zsaúnak az ő bátyjának: Kétszáz
kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost; H arm inc
szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz
nőstény szam arat, és tíz szam ár vemhet. És szolgái kezébe adá,
m inden n y ájat külön-külön, és m onda az ő szolgáinak: M enjetek el
énelőttem , és közt hagyjatok nyáj és nyáj között. És parancsola az
elsőnek, mondván: H a az én bátyám Ézsaú előtalál és m egkérdez
téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? és kiéi ezek előtte?
Akkor azt mondjad: Szolgádé J á k óbé; ajándék az, am elyet küld az
én u ram n ak É zsaúnak, és íme ő m aga is jön u tánunk. U gyanazt
parancsold a m ásiknak, a harm adiknak, és m indazoknak, kik a
nyájak u tá n m ennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok
Ézsaúnak, m ikor vele találkoztok. E zt is mondjátok: Ímé J á k ób a
te szolgád u tán u n k jő; m ert így gondolkodik vala: M egengesztelem
őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe
vele, ta lá n kedves lesz személyem előtte. Előlméne te h á t az
ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél h á la ” (13-21. vers). Ez volt
J á k ób m esteri terve. Életének legnagyobb veszedelme elé nézett;
élet-halál kérdése volt, hogy m egengesztelje a bátyját. J á k ób sok
m indenen keresztülm ent m ár, de még soha nem k erü lt ilyen
kétségbeejtő helyzetbe, m int most. Ism erte bátyja term észetét,
tu d ta, hogy vadászként nem kegyelm ezett az állatoknak. J á k ób
attól félt, hogy az em bereken sem fog könyörülni. Ez volt J á k ób
életének legfélelmetesebb órája. Soha nem im ádkozott úgy, ahogy
most, és soha nem retteg e tt és aggódott úgy, m in t ezen a napon.
Béthelben Iste n kereste őt. Most ő h ív ta segítségül Istent. H a azt
állítanátok, hogy nem félte az Istent, ne feledjétek, hogy im ád
kozott. De h a azt m ondjátok, hogy bízott Istenben, em lékezzetek
vissza a saját terveire és elgondolásaira! Úgy tűnik, m in th a elfe
ledte volna Isten ígéreteit, ugyanakkor az is látszik, hogy azok
mégsem m erültek teljesen hom ályba. Isten m egm enekítette őt

L ábán kezéből, és m egm utatta neki, hogy Isten angyalainak sere
ge kíséri őt. E nnek ellenére félt és aggódott, és továbbra is terve
k et szövögetett. Isten húsz éven keresztül nevelte őt a lá z a tra és
fegyelmezte őt, de J á k ób húsz év elteltével is J á k ób m aradt. Még
m indig tú l sok tartalék k al rendelkezett. Ékesszólása továbbra is
m egm aradt, és m ég mindig kész volt újabb ötletekkel előállni.
M ost pedig élete legnagyszerűbb terv ét eszelte ki. Azon az
éjszakán fogta feleségeit, gyerm ekeit, szolgálóit, és először őket
vitte á t a folyón, m ajd m indenét átköltöztette, amije csak volt.
Egyedül ő m ara d t az innenső oldalon.
A PENIÉLI TALÁLKOZÁS
Isten m egkereste őt azon az éjszakán. „Jákób pedig egyedül
m ara d a és tusakodik vala ővele egy férfiú, egész a hajnal
feljöveteléig. Aki m ikor látá, hogy nem vehet ra jta erőt, m egilleté
csípőjének forgócsontját, és kim éne helyéből Jákob csípőjének
forgócsontja a vele való tusakodás közben” (24-25.). E zt a helyet
Peniélnek nevezik. Ezen a helyen m erü lt ki végleg és tö rt össze
Jákob te s t szerinti életereje.
I s te n h a r c a J á k ób b a l
Ezen a helyen J á k ób éppen sem m it sem csinált; nem
im ádkozott vagy harcolt Istennel. E helyett Isten jö tt el és tu s a
kodott Jákobbal. Iste n eljött, és legyőzte őt.
M it jelen t tusakodni? Azt, hogy az egyik fél m aga a lá gyűri a
m ásikat. Isten azért tusakodott Jákobbal, hogy legyőzze, megfosz
sza erejétől, és úgy odaszegezze a földre, hogy soha többé ne tudjon
harcolni. A tusakodás azt jelenti, hogy kim erítjük az ellenfelet,
legyűrjük és ránehezedünk. Azt jelenti, hogy legyőzünk valakit, és
u tá n a erővel lenyom va tartjuk. A Biblia elmondja, hogy Iste n tu
sakodott Jákobbal, és látta, hogy nem vehet rajta erőt. J á k ób
valóban erős volt!
Mi a jelentősége annak, hogy Iste n nem tu d o tt erőt venni
Jákob felett? Am ikor nem bízunk Istenben, hanem m agunk aka
ru n k boldogulni, és elégedettek vagyunk m agunkkal, akkor - vall
ju k be - Isten nem tu d legyőzni m inket. Amikor Iste n a k a ra tá t a
saját erőnkkel akarjuk beteljesíteni, és term észeti életünkből

eredő eszközökkel próbálunk segíteni m agunkon, akkor azt kell
m ondanunk, hogy Isten nem tu d o tt erőt venni rajtunk. Sok
testvérünk van, akik h itre ju to tta k az Ú rban évekkel ezelőtt,
mégis el kell ism erniük, hogy Isten m ég soha nem gyűrte le őket.
Még m indig nagyon ügyesek, erősek, ráterm ettek és találékonyak.
Isten nem tu d ja legyőzni őket. Soha nem kényszerültek m ég
térdre Isten előtt, soha nem szenvedtek vereséget tőle. H a Isten
győzött volna felettük, ezt m ondták volna: „Én m agam képtelen
vagyok bárm ire! Istenem , megadom m agam !” Sajnos sok olyan
testvérünk van, akiket rendszeresen fegyelmez az Űr, de még
m indig nem szenvedtek vereséget. Ők azt hiszik, hogy nem tervez
tek elég jól első alkalomm al, és ezért jobb tervre van szükségük a
második vagy harm adik próbálkozásnál. Akik így gondolkodnak ,
azokat m ég nem győzte le Isten.
J á k ób olyan em ber volt, aki nem ism erte a vereséget. T udta,
hogy elérkezett élete k ritik u s pillanata, de m ég m indig a saját
feje u tá n m ent. T alán ezt gondolta: „Jól ism erem É zsaút. H a így
és így cselekszem , akkor 99% esélyem van arra , hogy sikerül
m egengesztelnem .” H abár a szíve m élyén nagyon félt, m ég m in
dig nem fogyott ki az ötletekből.
Sok olyan em ber van, akiket folyam atosan fegyelmez Isten,
de term észeti életükkel m ég m indig nem sik erü lt teljesen
leszám olnia. E nnek eredm ényeként ők term észeti módon dicse
kednek azzal, m iként próbálta m eg őket az Úr. Azt gondolják,
hogy Iste n gyakori fegyelmezése révén gazdag szellem i ta p a s z ta
latot halm oznak fel. H a az Ú r m ég nem vette volna őket kezébe,
akkor nem lenne m it m ondaniuk. N em tu d n án a k semmiféle szel
lem i élm énnyel büszkélkedni, csak világi dolgokkal. De m iu tán
egy kevéssé belekóstoltak az Istennel való közösségbe, és
m egérezték valam it Iste n fegyelmező m unkájából, ezekkel a
töredékes tap asztalato k k al ékesítik fel m agukat, és azt állítják,
hogy ők ism erik Istent.
Testvérem , Iste n ta lá n m ár öt vagy tíz éve tusakodik veled, és
még m indig nem tu d o tt erőt venni rajtad . Még nem értél el a rra
a pontra, am ikor ezt mondod: ,,Végem van. N em tudok többé
felállni. K éptelen vagyok rá .” H a ezt nem tudod így elm ondani,

akkor m ég m indig nem szenvedted el a m agad dicsőséges
vereségét Istentől.
Iste n m e g é r in ti Ják ob csíp ő jén ek fo rg ó cso n tjá t

H ála Isten n ek , Ő tudja, hogyan győzzön felettünk! Igaz, hogy
Jákob nagyon ta lp ra e se tt volt, és te sti életereje és term észetes
energiája nagyobb volt bárki m ásénál. Végül azonban Iste n
m égiscsak erőt v e tt rajta. H a Iste n a szokásos m ódon harco lt vol
n a vele, a tu sak o d ás e lta rth a to tt volna húsz évig is. De Isten
tu d ta , hogy m ost eljött az idő. Am ikor lá tta , hogy nem bír
Jákobbal, m egérintette csípőjének forgócsontját. A m int Isten
keze hozzáért, a forgócsont kifordult helyéről.
A csípő forgócsontjának ina a legerősebb ín az em ber testében.
A személyiség legerősebb pontját jelképezi, az ember term észeti
erejének középpontját. Isten J á k ób term észeti erejének ehhez a
pontjához é rt hozzá.
Isten azért illette meg Jákob csípőjének forgócsontját, m ert
azon a napon a benne lévő „ín” napvilágra került. Azon a napon
J á k ób megijedt, hogy Ézsaú eljön és megöli őt. Félt, hogy
testvérbátyja megöli feleségeit és gyerm ekeit is, ezért m egrendez
te élete legjobb színdarabját. Előkészítette az ajándékait, m inden
ből elhelyezett egy keveset m inden egyes csoportban, és m egkérte
szolgáit, hogy kerüljenek jóval a csoportok elébe, és szép szavak
kal lágyítsák m eg Ézsaú szívét, am ikor találkoznak vele. Ilyen
leleményes módon a k a rta J á k ób lecsillapítani Ézsaú h a ra g já t és
elérni, hogy bátyja kötelességének érezze m egbocsátani neki.
J á k ób a legjobb képességeit vette elő tarsolyából, és ezzel leleplez
te a csípőjének forgócsontjában lévő int.
Az ember term észeti ereje m indig bizonyos tulajdonságokkal
rendelkezik. M indig vannak olyan területek, am elyeken a legin
kább m egm utatkozik. M indenkinek vannak különösen erős pont
jai. Isten azt akarja, hogy ezek a pontok napvilágra kerüljenek.
Sajnos sok keresztyén nincs tisztáb an azzal, hol talá lh a tó a
term észeti ereje. A legsajnálatosabb esetek nem azok, akik
gyengék, hanem akik nem tudják, hogy azok. Nem azoknak a
legszomorúbb a helyzete, akik tévedésben vannak, hanem akik

nincsenek tu d atá b an ennek. Ezek az em berek nem csak hibáznak,
hanem ráad ásu l sötétségben is vannak efelől. Nem élnek Isten
világosságában, és ennek következm ényeként nincsenek tu d a
táb a n tévedésüknek. V annak keresztyének, akik azt m ondják,
h ibásak ebben vagy abban, de a hibák, am elyeket m egem lítenek,
nem érintik a problém a gyökerét. A m élyben rejlő dolgaik m ég
nem kerültek napvilágra, és így Istennek még nem volt alkalm a
feltárni azokat. Isten azért engedte meg J á k óbnak, hogy Ézsaúval
és a n n ak négyszáz emberével szembekerüljön, hogy J á k ób ereje
m aradéktalanul megmutatkozzon, és jellem vonásai nyilvánvalóvá
váljanak.
A k e r e sz ty é n e k szám ára sz ü k sé g e s ta p a sz ta la t
Alihoz, hogy egy keresztyén elindulhasson az Isten által
felkínált úton, m indent el kell fogadnia Krisztustól. De nem
elegendő, h a csupán Izsákok m aradunk. Izsákok vagyunk ugyan,
de egyúttal J á k óbok is. Szükségünk van arra, hogy Isten m egilles
se csípőnk forgócsontját, és kim ozdítsa azt a helyéről. El fog jönni
a nap, am ikor ez m egtörténik velünk is. Nem szabad azonban la s
san haladnunk. H a olyan lassan haladunk, m int m ost, akkor
kérdéses, hogy elérünk-e Béthelbe húsz év alatt. Isten m ár húsz
éve fegyelmez m inket, de m ost a rra van szükség, hogy kim ozdítsa
helyéről a csípőnk forgócsontját, hogy ne tudjunk többé m egállni
az Úr előtt. Ez egy különleges m egtapasztalás, olyan különleges,
m int a m egm entésünk. Ahogyan a m egm entésünk is egy m egha
tározott módon történik, és ahogyan egy m eghatározott módon
kell m eglátnunk K risztus gazdagságát, a term észeti erőnk köz
pontját is egy határozott módon kell Istennek m egérintenie ahhoz,
hogy a term észeti életünket összetörje.
M inden keresztyénnek m egvan a m aga „csípő-forgócsontja”.
Egyeseknek a term észeti ereje a cinkosságában rejlik, m ásoknak
a tehetségükben vagy az érzelm eikben, m egint m ásoknak az
önszeretetükben. M inden keresztyénnek m egvan a m aga külö
nösen erős pontja, ahol a term észeti ereje rejtőzik. H a egyszer Is
ten m egérinti ezt a pontot, egyúttal a term észeti erejét is
m egérinti. Nem tudom megm ondani, hogy a te term észeti erőd hol
található, de azt biztosan állíthatom , hogy m inden keresztyénnek
van ilyen pontja. Életének m inden területe ennek a pontnak a
befolyása a la tt áll, és ezt a pontot tekinthetjük az ő csípője
forgócsontjának.
V annak keresztyének, akiknek term észeti élete abban nyil
vánul meg, hogy szeretik m ag u k at m utogatni. Szeretik a k ira
k a tb a ten n i azt a keveset, am it szellem ileg elértek. Az ő
úgynevezett „bizonyságtételük” igazság szerint nem az Ú rról te tt
tan ú ság , h anem egyfajta dicsekvés és m agam utogatás. M inden
cselekedetük, az életük és a m unkájuk is abban a vágyban
gyökerezik, hogy önm agukat m utogassák. Végül Iste n m ajd
m egérinti a szereplés irá n t é rz e tt szeretetüket.
V annak olyan keresztyének is, akiknek a term észeti ereje az
önim ádatában rejlik. M inden, am it tesznek, innen indul ki. A t a
p asztaltabbak azonnal meg tudják állapítani, hogy ezek a keresz
tyének azért teszik ezt vagy azt, és azért m ondják ezt vagy azt,
m ert szeretik önm agukat. Az egész viselkedésükből kiviláglik
csípőjük forgócsontja, azaz az önm aguk irá n t érzett szeretetük.
M indig van a term észeti életünknek egy idegközpontja, am elyen
belül nagy erő rejtőzik. Végül Istennek össze kell ezt zúznia, hogy
m egterem hessük a Szent Szellem gyümölcseit, m ásképp továbbra
is m inden az énünkből indulna ki.
Olyan keresztyének is vannak, akiknek a term észeti élete erős
észbeli képességeik mögött húzódik meg. M indig gondolkodnak és
érvelnek, am ikor m ások beszélnek hozzájuk; m indig eldöntik,
hogy valam i ésszerű vagy jogos-e. M indent analizálnak, am i az
ú tjukba kerül. Az elm éjük tú l aktív, a fejük tú l nagy. Az
elm éjükben élnek. H a nem gondolkozhatnak és analizálhatnak,
akkor nem is tu d n ak élni. Az eszük jelenti az életüket. Sok m in
denre alkalm asak lehetnek, de Isten kezében teljesen haszn ál
hatatlanok. Végül Isten m egérinti m ajd az elm éjüket, hogy
beteljesülhessen az Ő célja.
M ás dolgok is lehetnek a term észeti élet székhelyei. Am ikor Is
te n egy ilyen helyet m egérint, tu d h atju k , hogy m unkál bennünk.
Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesek lettünk, de az biztos, hogy

fordulópontot jelent az életünkben.
Sok keresztyén látszólag egymástól független h ib ák a t követ
el. Egy kicsi tévedés itt, egy kicsi hiba ott. E zeknek a h ib ák n ak a
m egjelenése lehet különböző, a gyökerük mégis azonos. Ez a
gyökér a m á r em lített csípő-forgócsont; ez a term észeti élet
táp ta la ja. Iste n nem fogja kiengedni ezt a kezéből, m indig vissza
fog térn i, hogy leszám oljon vele. Iste n figyelme nem a sokféle
m egjelenésre összpontosul. Ő a term észeti élet középpontját
ak arja m egérinteni, hogy alapvető változást érjen el.
H ála az Ú rnak, am iért m egérintette J á k ób csípőjének for
gócsontját. E z u tán az érintés u tá n J á k ób s á n ta lett. Im m ár
gyönge és legyőzött em ber volt, nem tu d o tt többé harcolni.
P e n ié l j e le n t é s e
T alán vannak, akik megkérdezik: „Mi a jelentése Peniélnek?

Hogyan vonatkozhat rán k J á k ób Peniélje?” N ekik így válaszol
hatunk: M indenkiben van egy csökönyös hajlam , amely u ralja az
életét. Ez a term észet életünk elvévé és term észeti életünk
táp ta la jáv á válik. R endszerint észre sem vesszük a jelenlétét. Is
te n azonban számos alkalm at terem t, amelyek során ez a
term észeti erő napvilágra kerül - egyszer, kétszer vagy ak ár
százszor is. Mi azonban még m indig nem tu d u n k róla. Egy napon,
a Jabbók révénél átm enve képességeink végére érünk, és term é
szeti életünk rejtekhelye lelepleződik. Akkor Isten keze m egérint
m inket, és m egm utatja, hol van a mi term észeti erőnk. Felis
m erjük a legvisszataszítóbb, leggonoszabb és legtisztátalanabb
hajlam unkat. Amivel eddig dicsekedtünk, am it dicsőítettünk és
nagy elégedettséggel szem léltünk, és am it kiválónak és nagy
szerűnek találtu n k , arról m ost Isten világosságában kiderül, hogy
nem más, m in t a h ú ste st szerinti élet, amely tisztátalan , rom lott
és m egvetésre méltó. A világosság végzett velünk. Ez Peniél
jelentése. Iste n m egm utatja nekünk, hogy pont azok a dolgok,
am elyekkel büszkélkedünk, am elyeket csodálatra m éltónak t a r
tunk, amelyekre felvágunk, és amelyek m egkülönböztetnek m ások
tól - pont ezek a te s t szerinti élet m egnyilvánulásai. Amikor Isten
ily módon nyúl az életünkhöz, m inden erőnk elhagy bennünket.

Ez Peniél jelentése.
Az Ú rnak le kell számolnia a term észeti erőnkkel. M ielőtt
m eglátjuk a világosságot, ezt az erőt értékesnek tartju k , olyasm i
nek, amivel dicsekedni lehet. Testvéreim , vigyázzunk, hogy mivel
büszkélkedünk! A term észeti élet ereje sok keresztyén esetében a
dicsekvésen keresztül kerül napvilágra. E zért különösen vigyáz
zunk, hogy mivel dicsekszünk! Ezek a dolgok ugyanis sokszor
éppen azok a pontok, amelyekkel Iste n foglalkozni akar. T alán
éppen ezek form álják meg csípőnk forgócsontját. Egy napon Isten
rá n k fogja ragyogtatni az Ő világosságát, és m egilleti csípőnk
forgócsontját. Am ikor ez m egtörténik, nagyon elszégyelljük m a
gunkat, és ezt mondjuk: „Hogyan dicsekedhettem a legnagyobb
szégyenemmel?” Mindazok, akik tu d n a k valam it a peniéli m egta
pasztalásról, bizonyíthatják, hogy am ikor Isten m egérinti csípőjük
forgócsontját, nem csak legyengülnek, hanem el is szégyellik m a
gukat. Így k iálta n a k fel: „Hogy lehettem ilyen bolond? A zt hittem ,
hogy ez és ez jó. Valójában azonban ezek m ind szégyenletes dolgok
voltak!” Úgy érzik, hogy ők a legvisszataszítóbb em berek az Úr
szemében. Testvéreim, amikor Isten m egérint benneteket, m eglát
játo k majd, hogy m indaz, am it korábban tettetek , m ilyen vissza
taszító volt. Azon fogtok tűnődni, hogyan is tek in th e tté tek
m indezt erénynek és dicsőségnek, és hogyan ta rth a tta to k m áso
k a t m agatoknál alábbvalónak! Am ikor ez m egtörténik, akkor
tu d hatjátok, hogy Isten m egérintett benneteket.
A Peniél elnevezés azt jelenti az eredeti nyelvben, hogy „Isten
orcája”. Isten orcája nem m ás, m int az Ő világossága. A m últban
Isten m egérintette kezével Jákob csípőjének forgócsontját. Most
pedig a mi term észeti életünket érinti m eg az Ő világossága. H a
egyszer Isten fénye megvilágosít m inket, felism erjük, hogy am it
korábban jónak, dicsőnek és kiem elkedő teljesítm énynek ta rto t
tunk, azok csupán szégyenletes és esztelen dolgok voltak. Ez a
világosság egy végzetes csapást m ér rán k , és megfoszt m inket
m inden erőnktől.
Testvéreim , egy napon á t kell m ennünk Peniélen. Isten n ek
meg kell illetnie a term észeti életünket, m ielőtt haszn áln i tu d n a
m inket. El fog jönni a nap, am ikor átesü n k ezen a tap asztalato n .

T erm észetesen ezt nem sietteth etjü k azzal, hogy izg ato ttan
várakozunk rá. De azt m egtehetjük, hogy elkötelezzük m agun
k a t a hűséges T erem tő m ellett, és im ádkozunk, hogy Ő a la k ítsa
a körülm ényeinket, és vezessen el m inket a felism erésre, m isze
r in t m indaz, am ivel dicsekszünk, merő szégyen és bolondság. Az
Ú r legyen kegyelm es hozzánk, és adjon nekünk világosságot,
hogy az Ő m u nkája beteljesedjék bennünk Peniélen - Iste n
orcáján - keresztül.
A s z ín le lé s n e m h e ly e t t e s ít i
a t e r m é s z e ti é le t ö s s z e t ö r e t é s é t
Term észeti életünknek egyszer össze kell om lania. De ezt nem

lehet tettetn i. A színlelés nem azonos a keresztyénséggel. A
keresztyénség nem formál belőlünk valaki m ást. H a felnőttek va
gyunk, akkor ez a m egjelenésünkön is autom atikusan tükröződni
fog. H a gyerm ekek vagyunk, akkor a külsőnk is gyermeki. U gyan
ez igaz Isten m u n k ájára is. Ő az, aki m egérinti a term észeti
életünket, és megfosztja azt erejétől. Ez azt eredményezi, hogy
többé sem m it sem leszünk képesek m agunktól m egtenni. E nged
n ü n k kell, hogy a Szent Szellem kinyilvánítsa bennünk K risztust.
Nem ak aru n k term észetiek lenni, de színlelni sem szeretnénk.
K ellem etlen látni, am ikor Isten gyerm ekei szellem iséget színlel
nek; ezzel m egakadályozzák, hogy Iste n valóban leszámoljon a
term észeti életükkel. Sok keresztyén alázatosnak te tte ti m agát.
M inél alázatosabbnak tűnnek, annál kellem etlenebbül érezzük
m agunkat a jelenlétükben. Sok keresztyén jobban tenné, h a világi
dolgokról beszélne, m ert abban legalább valam ennyire őszinték
lennének. De abban a pillanatban, am ikor szellemi dolgokra te re
lik a szót, m ások önkéntelenül imádkozni kezdenek: „Uram, légy
könyörületes hozzá! Olyan dolgokról beszél, amelyek mögött nincs
valóság.” Sok keresztyén nagyon szelídnek tűnik, mégis önkén
telenül ez az im ádság tö r fel belőlünk őket látva: „Uram, bocsáss
meg ennek az em bernek a szelídségéért; nem tudjuk, honnan jön
ez a szelídség.” Semmi sem akadályozza meg jobban a keresztyén
élet kibontakozását, m int a színlelés. Soha ne színleljünk sem m it,
legyünk őszinték. H a mosolyogni szeretnénk, akkor mosolyog

junk. H a nevetni akarunk, akkor nevessünk. Soha ne színész-
kedjük, soha ne tettessü n k sem m it. Az Ú r kezébe vette a
term észeti életünket, és a Szent Szellem bevégzi ezt a m unkát.
Soha ne buzdítsunk m ásokat arra, hogy m ásnak m u tassák m agu
k at, m int am ilyenek valójában. H a egy em ber alázatos, akkor
alázatos. H a viszont csak színleli az alázatot, akkor az nem ér
semm it. H a egy keresztyén szellemileg tap a sz ta ltn a k m u ta tja
m agát, akkor Iste n még nehezebben fér hozzá a term észeti
életéhez. Istennek nincs szüksége az ilyen em berre, m ert a
tette té se akadályozza az Ő m unkálkodását.
A 19. században élt egy férfitestvér, akit kiválóan tu d o tt
h asználni az Úr. Egy napon ez a testv ér vendégségben volt vala
hol. Egy fiatal nőtestvér is jelen volt a vendégek között, aki
m eglepődött azon, hogy ez a jól ism ert testvér is a vendégek között
van, m ajd azon tűnődött, fog-e vajat ten n i a kenyerére ez a testvér.
Úgy gondolta, hogy egy szellemileg érett keresztyén bizonyára
m ásképp viselkedik, m int a többiek. De csalódnia kellett, m ert
testv érü n k viselkedése nem illett bele az álta la elképzelt képbe.
O lyannak tű n t, m int bárki más! N őtestvérünk megfigyelte, hogy
éppen úgy m egvajazza a kenyerét, és beszélget, m int m ások. Nem
jö tt rá, hogy a különbség nem abban m utatkozik meg, hogy valaki
üresen eszi a kenyerét és nem beszélget étkezés a latt, hanem ab
ban, hogy különlegesen közel k e rü lt Istenhez. Az volt m ás ebben
az emberben, hogy m egtapasztalta Isten életét.
Soha ne higgyük, hogy term észeti életünk összetöretése azt je
lenti, valam iféle különleges szem élynek tette tjü k m agunkat, aki
sem a m ennyben, sem a földön nem létezik. Nem szükséges ezt
színlelnünk, vagy im itálnunk. Iste n az, aki m egilleti a term észeti
életünket, és Isten az, aki összetör m inket. M egérinti term észetes
energiánk központját. Megfoszt saját erőforrásainktól, hogy ne
tudjunk többé harcolni. Peniél Isten m unkája, nem pedig olyasmi,
am it m agunk idézünk elő. Isten azt akarja, hogy őszinték legyünk.
De nem szabad erre törekednünk, vagy „előadni” az őszintét. Egyik
n őtestvérünk nagyon őszintének m utatkozott a többiek előtt. De
m iközben őszintének látszott, a szíve m élyén ezt m ondogatta:
„Látjátok, m ilyen őszinte vagyok?” Az ilyen „őszinteség” érték

telen Isten szemében. Ez a nőtestvér ham is őszinteséget m utatott;
ez egyfajta kérkedő őszinteség volt. Ne feledjük, hogy a term észeti
életünket nem érintette m eg Isten, h a olyannak te tte tjü k m agun
k at, amilyenek nem vagyunk. Egyedül Isten tu d leszám olni a
term észeti életünkkel, mi m agunk képtelenek vagyunk erre. Ne
viseljünk álarcot! Legyünk m indig olyanok, am ilyenek tényle
gesen vagyunk. Isten m ajd kézbe veszi a term észeti életünket.
Testvéreim , lássu k meg nagyon tisztán, hogy hatalm as különbség
van aközött, am i belőlünk jön, és aközött, am i Istentől ered. C sak
is az szám ít, am i Istentől szárm azik, és m indaz, am i tőlünk való,
értéktelen. Bárm i eredjen tőlünk, az olyanná tesz m inket, am ilye
nek valójában nem vagyunk. Csak ami Istentől ered, az tesz
bennünket Izráellé.
E gy je l - a sá n ta sá g
Peniélnél Isten m egérintette Jákob csípőjének forgócsontját, és
ő ettől lesántult. Sok keresztyén m egtapasztalta m ár ezt. De am i
kor ez m egtörténik velük, nem tudják, m in m ennek át. N éhány
hónap vagy év elteltével Isten esetleg feltárja előttük, hogy
összetörte a term észeti életüket. Ekkor felism erik, m ilyen tap a sz
tala to n m entek keresztül. Ne higgyük, hogy lelkes im ádságunk
m ár azt jelzi: az Ú r leszám olt term észeti életünkkel. H elytelenül
tennénk, h a így gondolkodnánk. A ta p a sz ta la t azt m utatja, hogy
nem ism erjük fel azonnal, am ikor Isten összetöri a term észeti
életünket. De egy dolgot biztosan tudunk: Am ikor az Ú r m egérint
m inket, nem tu d u n k többé szabadon járn i, nem érezzük m agun
k a t olyan jól, m int azelőtt. Egy nagy jel van rajtunk: a sán taság
jele. A sán taság azt m utatja, hogy a term észeti életünket m ár
m egérintette Isten. Nem arról van szó, hogy egy összejövetelen
bizonyságot kellene ten n ü n k arról, Isten hogyan törte össze a
term észeti életünket egy bizonyos napon. E helyett egyszerre
észrevesszük, hogy a lábaink lesá n tu ltak valam ilyen szellemi
élm ény során. E redetileg m inél többet terv e zg e ttü n k , a n n á l
jo b b a n é lv e z tü k a te rv e z g e té s t. De h a eg y szer I s te n keze
e lé r t m inket, akkor valam i habozni fog bennünk, am ikor m egint
tervezgetni kezdenénk. Nem tu d u n k többé terveket kovácsolni.

A m int m egpróbáljuk, elhagy m inket a békesség érzete. E redetileg
olyan jól tu d tu n k m indenféléről beszélni; fennkölt stílu sb an jól
hangzó frázisokat tu d tu n k pufogtatni. De m ost azt vesszük észre,
hogy m ielőtt a szavakat kiejtenénk, m ár rosszul vagyunk tőlük.
M ár nem tu d u n k úgy szónokolni, m int azelőtt. E redetileg rav a
szak és találékonyak voltunk, tu d tu k , m it tegyünk ezzel vagy az
zal az em berrel kapcsolatban. Nem volt szükségünk arra, hogy
bízzunk Istenben. De m iután Isten m egérintette term észeti
életünket, azt fogjuk érezni, hogy valam i ott belül hiányzik ahhoz,
hogy m ások helyére furakodjunk; valam i ott belül v issz a ta rt m in
ket. Nem azt mondom ezzel, hogy ne cselekedjünk bölcsen. Isten
gyakran rávezet m inket, hogy bölcsen cselekedjünk. De h a a saját
m anővereinkkel akaru n k boldogulni, érezni fogjuk, hogy valam i
összeomlott bennünk. Ez az érzés előbb megjelenik, m in t ahogy
cselekedni tudnánk. Ez azt jelenti, hogy Isten m ár m egérintette
csípőnk forgócsontját.
A kiket m ár összetört az Úr, azok ism erik a term észeti és a szel
lemi erő közötti különbséget. Amikor Isten megfoszt m inket
term észeti erőnktől, félni fogunk annak feléledésétől, valahány
szor az Ú rért m unkálkodunk. Tudjuk, hogy bizonyos szavakkal bi
zonyos h a tá s t é rü n k el, de félünk lea ratn i az eredm ényt. H a a
term észeti erőnk szerint haladunk tovább utunkon, akkor belül
hidegséget érzünk, és valam i a bensőnkben m egálljt fog p a ra n
csolni. E zt jelenti sán tán ak lenni.
A bban is v an különbség, hogy az Ú r m ilyen m értékben érin t
m eg valakit. V annak, akiknek csak a lelkiism eretüket ébreszti
fel. M ásoknál m élyre nyúl: egészen csípőjük forgócsontjának
ináig. Ők igazán lesántulnak. Isten n ek alapos m u n k á t kell
végeznie bennünk ahhoz, hogy a sá n ta sá g életre szóló je lé t hagy
ja rajtu n k . M iután lesán tu ltu n k , valam i fájni és akadályozni fog,
valahányszor m ozdulni vagy cselekedni próbálunk. Ez a jele a n
nak, hogy Isten m eg érin tett m inket.
J á k ób n em e n g e d i e l I s te n t
J á k ób csípőjének forgócsontja kificamodott, miközben Istennel

tusakodott. De a 26. versben valam i elképesztő dolgot látunk: „És

monda: Bocsáss el engem, m ert feljött a hajnal. És m onda J á k ób:
Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem et.” Tudo
m ásunk szerint J á k ób csípőjének forgócsontja itt m ár kifordult
helyéből, és Isten m egfosztotta őt m inden erejétől. Hogyan tu d ta
m egtenni, hogy mégsem engedte el? A m ásik azt m ondta neki:
„Bocsáss el engem, m ert feljött a h ajnal.” Ebből a részből
m egláthatjuk, hogy am ikor Isten m egillette csípőnk forgócsontját,
akkor kapaszkodunk legjobban az Úrba. Amikor m ár m agunk
nem boldogulunk, akkor odafordulunk Istenhez, és m egragadjuk
Őt. Amikor legyengültünk, akkor leszünk erősek, és am ikor
lesántultunk, akkor fordulunk vissza Istenhez, ezt mondva: „Nem
engedlek el.” Szám unkra lehetetlennek tűnik, hogy képesek
lennénk ezt m egtenni, de ezek tények. Amikor elfogy az erőnk,
észre fogjuk venni, hogy Istenbe kapaszkodunk. Az erőtlenség
idején történő kapaszkodás az igazi kapaszkodás. Akik Istenbe
fogódzkodnak, azoknak nincs szükségük a saját erejükre. A hit,
amely véghezviszi a dolgokat, akkora, m int egy m ustárm ag. Egy
m ustárm agnyi h it hegyeket tud m ozgatni (Mt 17,20). Sokszor
megesik, hogy a buzgó im ádság és buzgó h it nem m ás, m int buzga
lom; nincs semmi eredm ényük. De az is gyakori, hogy am ikor nem
érzünk erőt Iste n kereséséhez, am ikor m ég im ádkozni és kérni
sincs erőnk, s m ég csak hinni sem tudunk, akkor fedezzük fel m a
gunkban az igazi hitet! Az a bám ulatos, hogy ez a törékeny hit, ez
a kicsinyke hit, eredm ényeket produkál. Amikor Jákob erős volt,
h aszn á lh ata tla n n ak bizonyult Isten kezében. De am ikor csípő
jének forgócsontja kificamodott, Isten megfogta őt.
M egáldotta őt, ezt mondva: „Nem J á kóbnak m ondatik ezután a
te neved, hanem Izráelnek” (lM óz 32,28). Az Izráel név jelentése:
„Istennel való korm ányzás”, „Istennel való uralkodás”. Ez volt a
fordulópont J á k ób életében. Peniélnél szerzett tapasztalatából
kiderül, hogy J á k ób vereséget szenvedett Iste n kezétől. Isten
m egérintette a csípőjének forgócsontjában lévő ín t, és ő ettől egész
életére lesántult. E zu tán azonban Iste n ezt m ondta neki: „Mert
küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél”. Ez a valódi
győzelem. Am ikor Isten legyőz m inket, akkor győzünk igazán,
akkor veszítjük el igazán a m agunkba v etett bizalm unkat. Amikor

rádöbbenünk, hogy nem bírjuk tovább, akkor győzedelmesked
tünk.
N em is m e r i I s te n n e v é t
Olvassuk el a 29. verset: „És m egkérdé J á k ób, és monda: Mondd

meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan m iért kérded az
én nevemet? És m egáldd őt ott.” J á k ób tudni ak arta, ki az, és hogy
hívják azt a férfit, akivel harcolt. De az nem volt hajlandó elárulni
a nevét, csak m ajd akkor, am ikor J á k ób m ár elérte B éthelt
(35,10-11). J á k ób nem ism erte őt. Nem tu d ta, mikor jö tt, és m ikor
m ent el. J á k ób csak annyit tudott, hogy a saját neve megváltozik:
e zu tán Izráelnek fogják hívni; de nem tu d ta , ki á ld o tta meg.
A kiknek a csípőjében lévő forgócsontját m egérintette Isten, azok
közül senki sincs túlságosan tisztáb an azzal, m it is élt át
valójában. E zt fontos felism ernünk.
M iután egyik férfitestvérünk h a llo tta a peniéli tö rté n e te t
Jákobról, ezt m ondta: „Múlt péntek éjjel Isten m eg érin tette
csípőm forgócsontját, és leszám olt a term észeti életem m el.” Egy
m ásik férfitestvér m egkérdezte: „Mi tö rté n t? ” Ő így válaszolt:
„Amikor azon a napon Iste n felnyitotta a szem em et, végem volt.
N agyon boldog voltam , és h álás köszönetét m ondtam az Ú rn ak
azért, hogy m egillette a csípőm forgócsontját.” K érdéses, hogy
lá th a t-e valaki ennyire tisz tá n a saját m eg tap asztalása felől.
J á k ób történetéből az derül ki, hogy am ikor a term észeti
életéhez n y ú lt az Úr, m ég m indig nem nagyon é rte tte , m i tö rté n t
vele. H a Iste n m ár m eg érin tett m in k et ezen a ponton, akkor sem
valószínű, hogy felism ertük, mi tö rté n t akkor. E zt csak n éhány
h é t vagy hónap u tá n kezdjük észrevenni. Van n é h á n y te s t
vérünk, akik m á r keresztülm entek Peniélen, m égsem tu d ják , ez
hogyan tö rtén t. C sak azt tudják, hogy valam it nem m ertek m eg
tenni, hogy nem bizonyultak olyan talp rae se ttn e k , erősnek és
ügyesnek, m in t azelőtt. K orábban nagy volt az önbizalm uk, m ost
azonban egyáltalán nem bíznak m agukban. Csak Iste n Igéjéből
ism erik fel m ajd egy napon, hogy Iste n a term észeti életüknél
é rin te tte m eg őket.
M indezekből kiderül, hogy hiábavaló lenne egy ilyen m egta

p asztalásra várakoznunk. H a csak az élm ényt keressük, m eges
het, hogy évekig várunk, és még m indig nem történik semmi.
Isten nem engedi, hogy egy élm ényre függesszük a tek in tetünket;
csakis azt engedi, hogy Ő rá tekintsünk. Akik az élm ényt keresik,
nem fogják m egtalálni, de akik Iste n t keresik, azok eljutnak erre
a m egtapasztalásra. Sok ember nyer m egm entést anélkül, hogy
ennek tu d atá b an lenne. Ugyanígy sok keresztyén van, akiknek Is
ten m egérintette a term észeti életét anélkül, hogy tu d n án a k róla.
E zt ta p a sz ta lta meg J á k ób is. Először nem lá to tt igazán tisztán.
Csak annyit tudott, hogy azon a napon Istennel találkozott. Azon
a napon szemtől-szembe k erü lt Istennel.
Akik m ár keresztülm entek Peniélen, nem lesznek képesek
túlságosan világosan beszélni a tapasztalatukhoz kapcsolódó
tanításról. Csak annyit tudnák, hogy találkoztak Istennel, és
lesántultak. Csak azt érzik, hogy m ár nem olyan erősek, m int
korábban, és nem olyan m agabiztosak, m int valaha. V alahányszor
m anőverezni vagy tervezgetni kezdenek, észreveszik, hogy m ár
nem képesek ilyesmire. Valahányszor bizonyítani ak arják a
képességeiket, valam i m egállítja őket. S ántaságuk a bizonyíték
arra, hogy Iste n m egérintette csípőjük forgócsontját. Az ember
nem sántul le attól, hogy ezt kiabálja: „Sánta vagyok!” H a valaki
továbbra is m agabiztos, meggyőzően beszél, önállóan cselekszik,
ragaszkodik a javaslataihoz, és nem vár vagy néz Istenre, am ikor
valam i történik, akkor még nem sá n tu lt le, Isten m ég nem
érintette m eg őt. J á k ób nem tu d ta Iste n nevét, m indössze annyit
tudott, hogy m eg le tt jelölve a sántaság jelével. M it jelen t az, hogy
lesántulunk? Azt, hogy többé nem m agunktól élünk, nem m a
gunkban bízunk vagy hiszünk. Nem m erjük m agunkat ügyesnek
és ráte rm e ttn e k tekinteni, és nem m erjük saját elképzeléseinket
m egvalósítani. C supán a rra vagyunk képesek, hogy Istenre
figyeljünk, és Őbenne bízzunk. Félünk, rem egünk, és gyengék m a
radunk. E zt jelen ti a sántaság, a csípő forgócsontjának kifica-
modása. Nem szükséges azon töprengenünk, m ikor vagy hogyan
fog ez m egtörténni. Mindössze annyit kell tennünk, hogy az Ú rra
tekintünk, és hisszük, hogy egy napon Isten m egérinti a csípőnk

forgócsontjában lévő in t anélkül, hogy tu d n án k róla.
A Peniélnél m egélt ta p a sz ta la t azonban nem teljes önm a
gában. Peniél azt jelzi, hogy Isten elkezdett valam it. O tt m ondta
Iste n először J á k óbnak, hogy Izráel lesz a neve. Közvetlenül
Peniél u tá n m ég nem könnyű felfedezni Izrá e lt Jákobban. Még
m indig Jákobot látjuk. Peniélnél J á k ób csak annyit tu d o tt meg,
hogy ezentúl Izráel lesz a neve; Iste n nevét még nem ism erte.
J á k ób nem tu d ta , kicsoda Isten, ez csak az lM ózes 35-ben derül
ki szám ára. Peniél te h á t egy fordulópont, az ott m egélt ta p a s z ta
la t azonban csak Béthelnél válik teljessé. Még időre volt szükség
ahhoz, hogy Iste n bevégezze m unkáját.
MARAD A RÉGI VISELKEDÉS

Jákob le s á n tu lt Peniélnél, de m ég m indig nem tu d ta , való
já b a n mi tö rté n t vele. Amikor eljött a hajnal, eredeti tervének
megfelelően cselekedett.
Sokan elítélik J á k óbot, és bírálják őt viselkedéséért. Úgy
gondolják, hogy abba kellett volna hagynia m indent, m ivel Isten
m egérintette. Isten érintése nyilván azt jelentette, hogy m inden
problém ája megoldódott. Így gondolkoznak azok, akik nem ism e
rik m agukat. A zt hiszik, hogy m inden olyan egyértelm ű, és hogy
m inden gondjuk egy szem pillantás a la tt megoldódik. A való
ságban azonban semmi sem ilyen egyszerű. Fel kell ism ernünk,
hogy valam inek a m egtapasztalása nem egy pillanat m űve. J á k ób
nem v álh ato tt Izráellé egyik percről a m ásikra. Mivel előző nap
m ár m indent elrendezett, a tervének megfelelően cselekedett. De
egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagynunk: mivel Iste n m ár
m egérintette csípőjének forgócsontját, m ár nem a régi J á k ób
találkozott É zsaúval. M egjelentek a változás első jelei.
O lvassuk el az lM ózes 33,1-3-at: „Jákób pedig felemelé szem eit
és látá, hogy ímé Ezsaú jő vala, és négyszáz férfiú ővele; m egosztá
azért a gyerm ekeket Lea mellé, R ákhel mellé, és k ét szolgálója
mellé. És előreállítá a szolgálókat, és azok gyerm ekeit, ezek u tá n
Leát és az ő gyerm ekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul. M aga
pedig előttük megy vala, és hétszer h a jtá m eg m agát a földig, amíg
bátyjához ju ta .” J á k ób még m ost is ugyanolyan ravasz volt, m int
korábban. Még azt is m egtette, hogy hétszer főldig hajolt a bátyja

előtt. A 4. vers így folytatja: „Ézsaú pedig eleibe futam odék és
megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírán ak .”
J á k óbnak eszébe sem ju to tt, hogy a terveire nem lesz szükség, és
az elképzelései m ind teljesen hiábavalónak bizonyulnak. Isten
védelme valóságos volt. Csak egy kis h itre le tt volna szüksége, és
elkerülhette volna a sok-sok nyugtalankodást és félelmet! É zsaú
nem próbálta megölni őt, hanem azért jött, hogy szívélyesen
üdvözölje. Megölelte J á k óbot, a nyakába borult, és megcsókolta.
J á k ób ügyeskedése és tervei h asztalan n ak bizonyultak! Amikor
elhagyta bátyját, és találkozott Rákhellel, sírva fakadt. Most, am i
kor visszatért és találkozott Ézsaúval, ism ét sírt. V annak, akik
azért sírnak, m ert term észetüknél fogva jólesik nekik. De J á k ób
talp rae se tt em ber volt, aki nem egykönnyen érzékenyült el. Ami
kor azonban a bátyjával találkozott, mégis sírt. Ez volt a ritk a al
kalm ak egyike. Ez azt jelzi nekünk, hogy a peniéli ta p a sz ta la t
m eglágyította J á k óbot.
A 6-8. versben ezt olvassuk: „És közelítének a szolgálók, ők és
gyermekeik, és m eghajtók m agokat. Elérkezék Lea is az ő gyerm e
keivel, és m eghajtók m agokat; utoljára érkezék József és Rákhel,
és ők is m eghajtók m agokat. És m onda Ézsaú: M ire való ez az
egész sereg, m elyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az
én uram szemei előtt.” J á k ób azt a beszédet m ondta el, am elyet
előző nap kigondolt. Akkor ta lá lta ki, hogy „uram ”-nak nevezi
m ajd Ézsaút. Még m indig az eredeti elgondolás szerint beszélt,
„uram ”-nak titu lálv a bátyját. Amikor Isten összetöri a term észeti
életünket, és m egfoszt erőnktől, kifelé nem változik m eg azonnal
a viselkedésünk —ehhez legalább néhány h é t vagy hónap
szükséges.
A 9-10. vers így szól: „És monda Ézsaú: Van nekem elég, öcsém,
legyen tiéd, am i a tiéd. M onda pedig J á k ób: Ne úgy, kérlek, hanem
h a kedvet talá lta m szemeid előtt, fogadd el ajándékom at az én
kezemből; m ert a te orcádat úgy néztem , m in th a az Iste n orcáját
látnám , és te kegyesen fogadtál engem.” J á kóbnak ezeket a szava
it nem szabad színlelésként felfognunk. E zt m ondta: „a te orcádat
úgy néztem , m in th a az Isten orcáját látnám , és te kegyesen
fogadtál engem.” J á k ób nem alázatos a k a rt lenni, am ikor így

beszélt. T erm észetesen jól é rte tt a színészkedéshez, de ezek a sza
vai nem te tte té st tak artak . Ezek a szavak nagyon sokatm ondóak
szám unkra. Azt jelzik, hogy Ézsaú arcának látá sa ugyanazt jelen
te tte szám ára, m int a Peniéllel való szembenézés. M it jele n t ez?
Azt, hogy am ikor azoknak az arcát látjuk, akiket m egbántottunk,
akik ellen vétkeztünk, akkor Isten orcáját látjuk. V alahányszor
találkozunk azokkal, akik ellen vétkeztünk, Istennel találkozunk.
V alahányszor találkozunk azokkal, akiket m egbántottunk, az
ítélettel találkozunk. H a tartozunk bárkinek, h a rosszul b án tu n k
valakivel, vagy h a k á rt okoztunk valakinek, akkor am íg az ügy
nincs rendezve, m indig Iste n t látju k , valahányszor őket látjuk.
Olyan félelm etesek lesznek, m int Isten. V alahányszor az arcukra
nézünk, Istenre fognak em lékeztetni, és valahányszor ta lá l
kozunk velük, az ítélettel találkozunk. J á k ób valót állított. J á k ób
szám ára É zsaú arcát látni valóban ugyanaz volt, „m intha Isten
orcáját látn ám ”.
VISSZA KANAÁNBA
É zsaú v isszatért Széírbe, Jákob pedig felkerekedett Szukkóth
felé. „A nnakutána m inden b án tás nélkül m éné J á k ób Méso-
potám iából jövet Sekhem városába, mely vala a K a n a á n földén,
és letelepedők a város előtt” (18. vers).
S e k h e m b e n le t e le p e d v e
Iste n azt a k a rta , hogy Jákob térjen vissza atyja földjére, de ő

ehelyett Sekhem ben m aradt. Sekhem csupán az első állom ás
volt a K anaán felé vezető úton, J á k ób mégis letelep ed ett ott.
Először Szukkóthban épített h á z a t (17. vers). Később v e tt egy
földterületet, felállíto tta a s á trá t, és o ltá rt em elt Sekhem ben,
am elyet „El-Elohe-Izráel”-nek, azaz „Isten, Izráel Iste n é ”-nek
nevezett el (19-20. vers). Nem é rt el Béthelbe, m ég H ebronba
sem; csupán Sekhem ben tartózkodott, ott teleped ett le. Sőt, nem
csak letelepedett, han em egy darab földet is vett. Ez azt m u tatja,
hogy J á k ób nem volt elég erős a hitében, és nem ta n u lta meg
rendesen a leckét. Még nem érte el a tökéletességet. Iste n foko
JÁKÓB TERMÉSZETI ÉLETÉNEK ÖSSZETÖRÉSE 157
zatosan nevelte J á k óbot. Iste n fegyelmező m u nkája és a Szent

Szellem építő m unkája lépésről-lépésre m ent végbe benne.
H abár J á k ób kudarcot vallott azzal, hogy Sekhem ben m aradt,
ott mégis o ltárt épített, segítségül hívta Isten nevét, és Iste n t
Izráel Istenének nevezte. Végeredm ényben m égiscsak fejlődést
m utatott. Isten m ost m ár nem csak Ábrahám Istene és Izsák Iste
ne volt, hanem „El-Elohe-Izráel” is. „El” azt jelenti Isten, és
„Elohe” is Isten. A teljes szó jelentése valójában ez: „Isten valóban
Izráel Istene”. M ost m ár elm ondhatta ezt Jákob. Valóban fejlődést
m u tato tt Iste n előtt.
A 34. fejezetben J á k ób lán y át m egerőszakolják, és k é t fia
megöli Sekhem et és az összes férfit a városban. Ezzel J á k ób n a
gyon nehéz helyzetbe került. E kkor h ív ta ki őt onnan Isten, és
küldte el Béthelbe (35,1). Iste n folytonosan fegyelmezte és
irá n y íto tta J á k óbot. Ő Sekhem ben a k a rt élni, de Iste n nem en
gedte, hogy sokáig ott időzzön.
K orábban m á r em lítettü k , hogy Á brahám három helyen
lak o tt K ánaánon belül: Sekhem ben, B éthelben és H ebronban.
M indhárom helyen o ltárt épített. Ez a három hely rendelkezik
K anaán földjének tulajdonságaival; tulajdonképpen Kan a á n t
jelképezik. Peniél u tá n Iste n Á brahám ú tjá ra a k a rta J á k óbot
ráállítan i: először Sekhembe, m ajd Béthelbe, végül pedig H eb
ronba küldeni. Á brahám á th a la d t ezeken a helyeken, és Iste n
J á k óbot is erre vezette tovább. Peniél u tá n Iste n Sekhem be,
m ajd Béthelbe vezette őt. Peniél és Béthel összekapcsolódnak.
Peniélnél Iste n ezt m ondta: „Nem J á k óbnak m ondatik ezután a
te neved, h anem Izráelnek” (32,28), és B éthelben ism ét így szólt:
„A te neved J á k ób, de ne neveztessék többé a te neved J á k ób n a k ”
(35,10). Úgy is m ondhatnánk, hogy Peniél volt a kezdet, és
B éthel a befejezés.
B é th e l f e lé
Az lM ózes 35,1-ben ezt olvassuk: „Monda pedig az Isten
J á k óbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj
o ltárt am az Istennek, ki m egjelenék neked, m ikor a te bátyád
Ézsaú elől futsz vala.” Isten Béthelbe küldte Jákobot. Béthel olyan
hely volt, amely különösen m egérintette Jákob szívét, m ert ott je

len t m eg neki álm ában Isten. K orábban m ár beszéltünk arról,
hogy Béthel Iste n h ázát jelképezi; K risztus h a ta lm á t és u ra l
kodását jelenti az Ő házában. E gyúttal a testületi élet jelképe is.
Ebben a házban nincs helye semmiféle erőszaknak, bűnnek, vagy
bárm inek, ami Isten ak aratával ellentétes. E zért m ondta Jákob
h áza népének és azoknak, akik m ég vele voltak, hogy „Hányjátok
el az idegen isteneket, kik közt etek vannak, és tisztítsáto k meg
m agatokat, és változtassátok el öltözeteiteket”, am ikor Béthelbe
m entek (2. vers). Vagyis m indent h á tr a kellett hagyniuk, am i a
bálványokkal kapcsolatos volt, m ikor Béthelbe továbbindultak.
Sekhem ben J á k ób elásta az idegen isteneket és fülbevalóikat egy
tölgyfa a la tt (4. vers). Sekhem jelentése „a váll erőssége”. Más
szóval Isten leszám ol a bálványainkkal és bűneinkkel, és K risztus
leszám ol m indazokkal a dolgokkal, amelyekkel mi m agunk nem
tu d u n k megbirkózni. A sekhem i tölgy Izsák gazdagságáról beszél;
rám u tat, hogy m inden, am i ellentétes velünk, ott véget ér.
Sekhem ben K risztusnak van h a ta lm a arra, hogy m indezekkel
leszámoljon. Az Ő válla elég erős ahhoz, hogy m inden felelősséget
elhordozzon. Béthel Isten háza. O tt csak tiszta m ag a tartás és tisz
ta élet m egengedett, és m inden tisztátalansággal azelőtt kell
leszámolni, m ielőtt Béthelbe m együnk. Iste n nem csak azt követeli
m eg tőlünk, hogy egyéni életünk tisz ta legyen, hanem azt is, hogy
testü le ti életünkön se legyen folt. Béthel nem viseli el a tisz tá
ta la n dolgokat. K risztus Teste m aga K risztus, és csakis K risztus
m ara d h at az Ő Testében; m inden egyebet h á tra kell hagynunk
Sekhemben.
Az 5. versben ezt olvassuk: „És elindulának.” M iu tá n J á k ób
rá b íz ta m agát az Ú r erejére, és m indentől m egszabadult, ami
nem az Ő dicsőségét szolgálta, ú tn a k indult.
A 6-7. vers így folytatja: „Eljuta azért J á k ób Lúzba, mely
K anaán földén van, azaz Béthelbe, ő m aga és az egész sokaság,
mely ővele vala. És építe ott oltárt, és nevezé a helyet
Él-Béthelnek, mivelhogy ott jele n t m eg néki az Isten, m ikor az ő
bátyja előtt fut vala.” J á k ób ism ét te tt egy lépést előre.
Sekhem ben „El-Elohe-Israel”-nek nevezte azt a helyet, i tt pedig
„El-bethel”-nek. Sekhem ben Izráel Istenének nevezte Isten t, itt

pedig Béthel Istenének. Az egyéni tapasztalatoktól továbbhaladt
Iste n testü leti m egtapasztalása felé. Sekhem ben Izráel Isteneként
ism erte meg Istent. Amikor elérte Béthelt, ráébredt, hogy Isten
edényének szüksége van egy házra, egy testü le ti edényre. Isten
nem csak az ő Istene volt, hanem az Ő házának Istene is. J á k ób
tágasabb térségre ért.
A djunk h á lá t Istennek, és dicsérjük Őt, am iért nem különálló
köveket halm oz fel, hanem egy olyan h á z at épít, amely kifejezi
Őt. E lengedhetetlen a te stü le ti bizonyságtétel ahhoz, hogy Iste n
célja beteljesedjék. Külön-külön nem tudjuk kielégíteni Iste n
szíve vágyát. Sok-sok egyénileg m unkálkodó em ber sem képes
erre. Szükség v an egy testü le ti edényre ahhoz, hogy Iste n célja
beteljesedjék, szíve vágya valóra váljon. A mi Isten ü n k Béthel Is
tene, a gyülekezet Istene.
Isten itt újból m egjelent Jákobnak, ez alkalom m al azonban
m ásképp, m in t korábban. Előzőleg Iste n álm on k eresztül láto
g a tta meg őt, m ost pedig közvetlenül. O lvassuk el a 9-10. verset:
„Az Iste n pedig ism ét m egjelenék Jákobnak, m ikor ez jőve
M ésopotámiából, és m egáldá őt. És m onda neki Isten: A te neved
J á k ób; de ne neveztessék többé a te neved J á k óbnak, hanem
Izráel legyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.” Iste n m ár
Peniélnél elkezdte m egváltoztatni J á k ób nevét, B éthelnél pedig
m egtörtént a teljes névcsere. Ami Peniélnél kezdődött, az Iste n
házáb an fejeződött be. Peniélnél Iste n összetörte J á k ób term é
szeti életét. Iste n m u n k ált benne, és végzetes csapást m ért rá.
Peniél u tá n Jákob term észeti élete m ár csak nyom okban
létezett, m á r korántsem volt olyan erőteljes, m int korábban.
Amikor elért Béthelbe, Iste n h ázáb an befejeződött az a folyam at,
amely a peniéli m egvilágosodással kezdődött. Am ikor egyénileg
találkozunk Istennel, és Ő ráteszi a kezét term észeti életünkre,
akkor kel életre Izráel, m ajd Isten házában, K risztus T estének
m egism erésével form álódik ki teljesen. A peniéli ta p a s z ta la t
m egvilágosodásunkkal és term észeti életünk elvesztésével kez
dődik, és B éthelben, Isten házában fejeződik be.
Isten ezt m ondta Jákobnak: „Én vagyok a M indenható Iste n ”
(11. vers). Jákob m ost olyasm it hallott, ami Peniélnél nem hagzott
el. Peniélnél m egkérdezte Isten nevét, és Ő nem volt hajlandó
m egm ondani neki. Most azonban Iste n m egm ondta neki a nevét.
„Én vagyok a M indenható Isten!” Ez volt az egyik név, am elyet Is
ten felfedett Á brahám nak, am ikor tizenhárom év távoliét u tá n
m egjelent neki (17,1). Isten ezzel nem csak J á k ób teh e tetlen
ségére, hanem Isten nagyságára, m indenhatóságára is r á a k a rt
m utatni. Nem csak a saját nincstelenségünket kell ism ernünk, h a
nem az Ő gazdagságát is. „Nevekedjél és sokasodjál, nép és népek
sokasága légyen tetőled; és királyok szárm azzanak a te ágyé
kodból. És a földet, m elyet adtam Á brahám nak és Izsáknak,
néked adom azt, u tán a d pedig a te m agodnak adom a földet”
(35,11-12). Ebből a részből m egtudjuk, hogy Isten új edényre te tt
szert J á k óbban. M ost m ár létezett egy nép, amely beteljesíthette
Isten célját a földön. M iután Isten ezt m ondta, felm ent tőle (13.
vers). Amikor J á k ób korábban találkozott Istennel, oszlopot em elt
egy kőből, olajat öntött rá, és elnevezte a találkozás helyét Isten
házának. Akkor félt, úgy érezte, hogy nagyon ijesztő az a hely.
M ost am ikor Istennel találkozott, kőoszlopot állított azon a he
lyen, italáldozatot m u tato tt be, és olajat öntött rá (14. vers). Az
italáldozat bor felajánlását jelenti, am i a Bibliában az öröm
jelképe. J á k ób te h á t m ost m ár nem retteg ett, hanem örvendezett.
K orábban félelem töltötte el Isten láttá n , m ost azonban örömöt
érzett a jelenlétében. Ez azt m utatja, hogy m ást ízt érzünk az Ú r
dicsőítésekor m egm entésünk u tán , és m egint m ást a te s t szerinti
életünk összetöretése után. Az összetöretés u tán i dicsőítés olyan
élmény, amihez m ég csak hasonlót sem ízlelhetünk a term észeti
életünkkel való leszámolás előtt.
H eb ron ban
A 16. versben ezt olvassuk: „És elindulának B éthelből”; a 27.

versben pedig ez áll: „És eljuta J á k ób Izsákhoz, az ő atyjához
M am réba, K irját-A rbába, azaz H ebronba, ahol Á brahám és
Izsák tartózkodnak vala.” J á k ób m egérkezett H ebronba. Am ikor
ezt a helyet elérte, Iste n bevégezte benne a m u n k áját. E ttől
kezdve H ebronban élt, ahol korábban Á brahám és Izsák. H ebron
jelentése: közösségben m aradni. Ez nem csak az Istennel való

közösséget, hanem a K risztus T estének többi tagjával k ia la k u lt
közösséget is jelenti.
Béthel nem állandó lakhely volt J á k ób szám ára. Csak H ebron
le tt állandó lakhelye Ábrahám nak, Izsák n ak és J á k óbnak. Ez
azt jelenti, hogy m eg kell ism ernünk B éthelt m in t Iste n h á z át, és
Sekhem et m in t Iste n erejét, de nem Iste n h á z án a k ism eretében,
hanem a vele való rendszeres napi közösségben kell élnünk.
E ttől a naptól kezdve J á k ób tu d ta, hogy sem m it sem te h e t egy
m aga. M indent közösségben kell cselekednie, és sem m it sem te h e t
a közösségen kívül. H a a te s t még nem tö rt össze, soha nem látjuk
m eg a közösség fontosságát. Sok keresztyén szám ára nem tű n ik
szükségesnek a közösség m egtapasztalása. Nincs szükségük arra,
hogy közösségben legyenek Istennel vagy az Ő gyermekeivel.
Azért éreznek így, m ert a testü k még nem tö rt össze. A te s t szerin
ti életnek össze kell om lania bennünk, és meg kell ism ernünk az
életet Béthelben, m ielőtt rájövünk, hogy nem élhetünk Hebronon
kívül, azaz nem m arad h atu n k életben a közösségen kívül. Közös
ségen azt a krisztusi életellátm ányt értjük, amellyel az Ő
Testének többi ta g ja táplál bennünket. Amikor a többi testvér
táp lál m inket a bennük lakó K risztussal, és mi előbbre ju tu n k
utunkon ezzel a táplálékkal, akkor vagyunk H ebronban, azaz
közösségben. Isten gyerm ekeinek igen nagy szükségük van erre.
Istennek azok a gyermekei, akikben a te s t szerinti élet még
nem omlott össze, nem ism erhetik K risztus Testének életét.
É rtelm ükkel felfoghatják ugyan a K risztus Testéről szóló ta n ítá st,
és a rra is képesek lehetnek, hogy azt világosan elm agyarázzák. De
h a Iste n m ég nem szám olt le te s t szerinti életükkel, akkor nem
ism erhetik a Test életét. A m int a h ú ste st összetörik, meg fogják
ism erni K risztus Testének életét. Ráébrednek a közösség fontos
ságára, és nem lesznek képesek anélkül élni. E gyáltalán nem lesz
nek képesek keresztyén életet élni Iste n többi gyerm eke nélkül, és
nem tu d n ak m ásképp m eríteni a krisztusi életből, csakis Isten
gyerm ekeinek segítségével. Testvéreim , K risztus Teste valóságos
tény, nem csupán egy tantétel. Nem élhetünk K risztus nélkül, és
nem élhetünk a többi keresztyén nélkül.
K érnünk kell Isten t, hogy tegye nyilvánvalóvá szám unkra:

önm agunkban nem lehetünk keresztyének. Közösségben kell
élnünk Istennel, és K risztus Testével is. Isten vezessen m inket
tovább, hogy igazán dicsőséget hozhassunk az Ő nevére. Kérjük,
hogy J á k óbhoz hasonlóan m inket is tegyen Isten az Ő edényévé.
TIZENEGYEDIK FEJEZET
AZ ÉRETT JÁKOB
Igehelyek: lMózes 37; 42-49

Peniél u tá n Já k ób kezdte felismerni a saját gyengeségét, és
fokozatosan megváltozott. Lassacskán m eglátta az utat: áth a
ladt Sekhemen, majd Béthelen, végül Hebronban telepedett le.
Ez azonban még nem jelenti, hogy Peniél u tá n Istennek m ár
nem kellett m unkálnia benne. A Bibliából megtudjuk, hogy
Peniél u tán Isten talán még többet fegyelmezte, m int korábban.
M ondhatnánk, hogy Já k óbot szűnni nem akaró szenvedésekkel
sújtotta Isten. Sekkemtől Béthelig, majd Bétheltől Hebronig,
Já k óbot sok csapás érte. Nézzük meg a következő példákat.
Sekhemben J á k ób rendkívül nehéz helyzetbe került. Leányán
erőszakot követett el Sekhem, a hivvi H am órnak, az ország
fejedelmének fia. Jákob fiai ekkor tőrbe csalták, és megölték
Sekkemet és a városban élő összes férfit. Ez a dolog nagyon
elkeserítette J á k óbot. Olvassuk el az lMózes 34,30-at: „És mon
da Jákob Simeonnak és Lévinek: M egháborítottatok engem, és
utálatossá tettetek e föld lakosai előtt; én pedig kevesed m agam
mal vagyok, és h a összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek
engem, mind házam népével egybe”. J á k ób aggódott, hogy a
sekhemi férfiak esetleg bosszút állnak rajta, és elpusztítják őt és
egész háza népét. Ilyen kritikus helyzetbe került J á k ób Sek
hemben.
A 35. fejezetben azt látjuk, hogy J á k ób Béthelbe ment, és ott
egy másik szomorú esemény t órtén t vele. „És meghala Débora, a
Rebeka dajkája” (8. vers). Jákob nem lá th a tta az anyját, de anyja
dajkájával a közelében nyilván jobban érezte volna magát. Nem
szám ított rá, hogy a dajka is meg fog halni. A Szentírás nem
véletlenül jegyzi fel, hogy „és eltem eték B éthelen alól egy cserfa
(tölgyfa) a la tt, és nevezék an n a k nevét A llon-B ákhutnak.”
A llon-B ákhut az eredeti nyelvben azt jelenti, hogy „a s ira tá s
tölgyfája”. Ez az elnevezés sejteti, m ilyen b án ato t és fájdalm at
élt á t akkoriban J á k ób.
Béthelből továbbm enve, E fra ta közelében egy m ásik, m ég
szomorúbb esem ény tö rtén t, „...szüle R ákhel, és nehéz v a la az ő
szülése... És m ikor lelke kim éne, m ert m eghala, nevezé nevét
B enóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjám innak. És m eghala
Rákhel, és e lte m e tte ték az E fratáb a (azaz Bethlehem be) vivő
úton. És emlékoszlopot állíta Jákob az ő sírja fölött. R ákhel
sírján ak em lékoszlopa ez m ind e m ai napig” (16-20. vers). J á k ób
te h á t útközben sz ere te tt feleségét is elveszítette. Az oszlop, am e
lyet R ákhel sírjá ra állított, az ő szomorú tö rténetéről mesél.
M igdal-Éderen tú lju tv a J á k óbbal ism ét egy fájdalm as eset
tö rté n t: fia, Rúben, Bilhával, az ő ágyasával h á lt (22. vers).
Jákob szenvedései azonban m ég m indig nem értek véget.
M iután m indezeken keresztülm ent, m egérkezett. H ebronba,
ahol atyja, Izsák élt. I tt a Biblia nem tesz em lítést anyjáról,
Rebekáról; ta lá n addigra ő m ár m eghalt. Iste n nagyon kem ényen
b á n t Jákobbal. F ia ta l korában az anyja kedvence volt. Ő
ta n íto tta meg, hogyan csalja ki az áldást, am elyet É z sa ú n ak kel
le tt volna m egkapnia. De m ost m ár az anya, aki an n y ira szerette
őt, nem létezett többé. J á k ób valóban sok bán ato t élt meg.
I tt végére é rtü n k a harm adik szakasz tanulm ányozásának
J á k ób történetében. Az első szakaszban megfigyeltük term észetes
hajlam ait. T örténetének m ásodik részéből m egtudtuk, hogyan ve
zette á t próbákon, és fenyítette őt Isten. A harm adik szakaszban
pedig láttu k , hogy Isten nem csak fegyelmezte őt, hanem az énjét
és a term észeti életét is összezúzta. M iután a term észeti élete da
rabokra hullott, olvastuk, hogy Isten m ég m indig nem hagyta
abba fegyelmező m unkáját. Isten azért foglalkozott vele ily
módon, m ert Jákobban olyan jellem et a k a rt formálni, am ilyennel
korábban nem rendelkezett.
A 37. fejezettől a J á k ób idős koráig tartó időszak a tö rté n et ne
gyedik része, melyről elm ondhatjuk, hogy ez volt J á k ób érésének
AZ ÉRETT JÁKÓB 165
ideje, egész életének legragyogóbb időszaka. A Példabeszédek

4,18-ban ezt olvassuk: „Az igazak ösvénye pedig olyan, m int a haj
nal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a
teljes délig.” Jákob napról-napra fényesebben világított, míg csak
utol nem érte a halál. Ezalatt a közel negyven év alatt Ják ób nem
sokat tett, de Isten előtt teljesen a kegyelem és szeretet emberévé
formálódott.
A Bibliából tehát megtudjuk, hogy egy keresztyén ember
számára az idős kor nem feltétlenül a visszafejlődés és hanyatlás
időszaka. Az Újtestamentum mindhárom fő apostola tündöklőén
világított, amikor elközelgett halála. Péter nem sokkal azelőtt írta
második levelét, hogy elhagyta a földi létet. De amíg még itt volt,
végig a testvérekkel foglalkozott, emlékeztette őket a tanításokra,
és buzdította őket. Különösen azt hangsúlyozta ki, hogy szem
tanúja volt az Úr dicsőségének és hatalm ának. Egy kicsit sem
halványodott el az ő ragyogása a halál árnyékában. Ami Pált illeti,
ő ezt mondta: „Mert én immár megáldoztatom, és az én elköl
tözésem ideje beállott... Végezetre eltétetett nékem az igazság
koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró...”
(2Tim 4,6-8). Ezekből a mondataiból láthatjuk, hogy Pálban
ragyogóan világított az Úrba vetett reménység. János apostolnál
pedig, aki egy evangéliumot és leveleit, valamint az idős korában
írt Jelenések könyvét hagyta ránk, a lehető legnyilvánvalóbban
mutatkozott meg ez a ragyogás. Az ő evangéliumában ezt olvas
suk: „Kezdetben vala az Ige.” Első levelének első m ondatában ez
álk,,Amí kezdettől fogva vala...,az életnek Igéjéről.” A Jelenések
könyvében pedig szintén ezt írja János apostol: „. . .amiket láttál és
amik vannak, és amik ezek u tán lesznek.” János a „kezdetben”-nel
kezdte, és írásában eljutott az „örökkön örökké”-ig. Egyáltalán
nem látjuk a hanyatlásnak semmi jelét az idős János apostolon.
Nekünk sem kell feltétlenül megkopnunk öregkorunkra. Nem
szükséges, hogy Salamon öregkorának története (lK ir 11,1-8)
legyen a m in ta idős napjainkban. Isten azt ta n ítja nekünk,
hogy idős korunknak a teljesség időszakának kell lennie. H abár
Dávid vétkezett, életének vége dicsőségesebb volt, m int a kezdete;
élete alkonyán a templom építését készítette elő. Habár Péter
három szor m egtagadta az U rat, végül mégis teljesen á ta d ta

m agát neki. B ár M árk egyszer visszakozott a m unkából a
felmerülő nehézségek m iatt (Csel 13,13; 15,37-38), m egírta a
m aga evangélium át, és végül Pál fel tu d ta használni a szolgá
latb a n is (2Tim 4,11). Ezeknek az em bereknek a története azt m u
tatja , hogy ú tju k utolsó szakaszán m indnyájan nagyon szépen
haladtak.
Most térjünk vissza J á k óbhoz. K ezdetben a lehető legrava
szabb és legcsalárdabb ember volt, végül mégis szeretetrem éltó,
hasznos személlyé form álódott Isten kezében. H a összehason
lítjuk őt Izsákkal és Á brahám m al, elm ondhatjuk, hogy Jákob idős
kora jobban alakult, m int Á brahám é, és sokkal pozitívabban, m int
Izsáké. Jákob idős napjaiban szinte meglep m inket ragyogásával.
A zt hihetnénk, hogy egy olyan ember, m int ő, nem sok rem ényre
ad okot, és nem érdem es arra, hogy Isten tökéletessé form álja. H a
esetleg jav u ln a valam it, akkor is úgy gondolnánk, hogy végső so
ron nem sok hasznot fog hajtani Isten kezében. De egyéni életüket
tekintve Á brahám és Izsák utolsó napjai nem fénylettek annyira,
m int J á k ób idős kora. Ábrahám és Izsák késői időszaka egy kicsit
rozsdásnak tűnik, míg J á k óbé ragyogóan fényesnek és gyümöl
csözőnek. Ebben az utolsó időszakban Isten m indazt el tu d ta
végezni benne, am i korábban hiányosság volt nála. N ézzünk meg
néhány esem ényt Jákob idős korából.
A CSENDES JÁKÓB
Az lM ózes 37-től kezdve azt látjuk, hogy J á k ób visszahúzódó
lett, a h áttérb e vonult. K orábban J á k ób reggeltől estig tevé
kenykedett. A m int végzett egy dologgal, m áris egy m ásikba fogott.
J á k ób a test szerinti erőt szem élyesítette meg. Senki nem
á llíth a tta m eg őt m unka vagy beszéd közben. Peniélnél a z u tá n
Iste n m egérintette, Béthelnél pedig tovább tökéletesítette.
H ebronban J á k ób m ár a háttérb e húzódott. A 37. fejezettől csak
alkalm anként látju k őt előlépni és néhány szót szólni, vagy
valam iről gondoskodni. Többnyire a h á ttérb en m arad. J á k ób le
csendesedett.
H a ism erjük J á k óbot, akkor tudjuk, hogy term észetes ener
giája nem hagyná nyugodni. Vannak hozzá hasonló keresztyének.
H a m egkérjük őket, hogy pihenjenek néhány napot, egyszerűen

képtelenek m egtenni. Nem tudják, hogyan kell abbahagyni vala
mit. J á k ób azonban csendesen töltötte élete utolsó szakaszát.
Term észeti élete nem volt többé aktív. E zt a Szent Szellem
végezte el benne. Ez nem azt jelenti, hogy m iután a term észeti
életünket összetöri Isten, lu sták leszünk. Azt sem jelenti, hogy aki
ritk á n fog valam ibe, az m ár szükségszerűen H ebronban él. H a azt
hisszük, hogy szellemi em bernek lenni annyi, m int keveset vagy
éppen sem m it sem tenni, akkor nagyon tévedünk. Am ikor azt
m ondjuk, hogy Jákob csendes volt, azt értjük ezalatt, hogy
term észetes energiája többé nem m űködött. Atyja házához való
visszatérése u tán , hebroni évei a latt, J á k ób csendes és vissza
húzódó em berré vált. A Szellem vette á t az irán y ítást Jákobban.
Akinek a te s t szerinti életét összetörte Isten, annak a legjel
lemzőbb ism érve, hogy m egszűnnek a te st szerinti cselekedetei.
Még egy olyan energikus em ber is, m int Jákob, lecsendesedhet,
m egpihenhet. Nincs semmi csodálkoznivaló azon, am ikor egy lu s
ta em ber a h áttérb e húzódik. Az Ú r ta lá n éppen úgy próbálja meg
őt, hogy az előtérbe tolja. Jákobra azonban az volt jellemző, hogy
állandóan tevékenykedett, és m indig a középpontban volt. H á t
térbe húzódása te h á t valóban Isten benne végzett m unkájának az
eredm énye volt.
Tudjuk, m ilyen ügyes, ravasz és fondorlatos em ber volt J á k ób.
Az ilyen em berek általában nem törődnek m ásokkal. Nehéz lenne
olyan cselszövőt találni, aki igazán képes m ásokat szeretni. Aki
m indig m ások ellen eszel ki valam it, annak csak egy célja van:
hasznot húzni másokból. M egtesz m indent, am itől hasznot rem él,
és sem m ire nem hajlandó, amiből nem profitál. Soha nem tud
együtt érezni m ásokkal, vagy odafigyelni m ásokra. Soha nem tud
m ásokat szeretni. Ilyen volt J á k ób is. Term észete szerint csak
m agával törődött. Nem tu d ta, hogyan kell m ásokat szeretni. Még
Rákhel irá n t érzett szerelme is önző szerelem volt. Isten azonban
megfegyelmezte őt. M iután elhagyta atyja házát, sokat szenve
dett, és sok m egpróbáltatáson m ent keresztül. M iután visszatért
atyjához, szerettei egymás u tá n elhunytak. Lányát, D inát, meg-
becstelenítették, és legidősebb fia, Rúben, bemocskolta az ágyát.
J á k ób valóban sokat szenvedett. M ikor H ebronban letelepedett,

m ár m indenét elvesztette. Mégis, a sok szenvedésen keresztül, fo
kozatosan érettségre jutott. Nem volt m ár önm agától aktív,
inkább elcsendesedett, és a h áttérb e vonult.
A KÖNYÖRÜLETES JÁKÓB
J á k ób elkezdett m ások irá n t könyörületességet gyakorolni.
Amikor fiai otthonuktól távol legeltették a nyájat, u tá n u k küldte
Józsefet, hogy érdeklődjön felőlük. I tt olyan idős em bernek
ism erjük m eg őt, aki szereti a fiatalokat, és törődik velük. Félt,
hogy fiai valam i m eggondolatlanságot követnek el, ezért elküldte
Józsefet érdeklődni hogylétük felől. Meg sem fordult a fejében,
hogy Józsefet eladják bátyjai, és becsapják őt, m egm utatva neki
József vérbem ártott ta rk a ru h áz a tá t. Az lM ózes 37,33-ban ezt ol
vassuk: „És m egism eré azt, és monda: Fiam felső ru h ája ez, fene
vad ette m eg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet”. M ilyen mély
bánatot érezhetett idős em berként, am ikor így szólt: „bizony
széjjelszaggatta Józsefet”. A következő k é t versben így folytatódik
a történet: „És m egszaggatá J á k ób ru h áit, és zsákba öltözék és
gyászolá az Ő fiát sokáig. Felkelének pedig m inden ő fiai, és m in
den ő leányai, hogy vigasztalják őt, de nem ak ara vigasztalódni,
hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és sira tá őt az atyja”
(34-35. vers). Isten lépésről-lépésre m indent elvett Jákobtól, foko
zatosan m indenétől m egfosztotta őt. Az lM ózes 37 m ásodik fele
nagyon szomorú dolgokat jegyez le. Jákobot ism ételten megfegyel
m ezte és m egpróbálta Isten, hogy könyörületes és együttérző em
b ert form áljon belőle.
A GYENGÉD JÁKÓB
Évek m ú ltán József egész Egyiptom kormányzója, a Fáraó
ud v arán ak első embere lett. Eközben J á k óbot és családját éhínség
fenyegette K an aán földjén. Amikor J á k ób szem besült ezzel a
csapással, elküldte fiait, hogy vegyenek gabonát Egyiptomból.
Benjám in, a legkisebb fiú, nem m ent velük. Egyiptom ban József
felism erte testv éreit, és szándékosan visszatarto tta Simeont.
Csak azzal a feltétellel volt hajlandó elengedni, h a elhozzák elé
Benjám int. Am ikor a fiúk hazatértek, elm ondták Jákobnak, mi
tö rté n t velük. Jákob ezt m ondta nekik: „Megfosztotok engem

gyermekeimtől. József nincsen, Simeon sincsen. B enjám int is elvi
szitek? M indez engem ér!” (lM óz 42,36). I tt egy gyengéd em bert
látunk, nem a korábbi J á k óbot. E nnek az em bernek a term észeti
élete napról-napra fogyatkozott Isten keze alatt. Isten színe előtt
gyengéd és szeretetteljes személlyé form álódott át.
Amikor az Egyiptomból vásárolt gabona elfogyott, csak úgy
tu d ta k további élelem re szert tenni, h a teljesítik Egyiptom
korm ányzójának feltételét: m agukkal kellett vinniük Benjám int.
J á k óbnak nem volt m ás választása, m int hogy elengedje legdé-
delgetettebb, legfiatalabb fiát. A Biblia ezt jegyezte fel erről: „És
m onda nékik Izráel, az ő atyjok: H a csakugyan így kell len n ie ...”
(lM óz 43,11). I tt Izráelnek nevezi őt az írás. A „ha csakugyan így
kell lennie” kifejezés azt sejteti, hogy J á k ób m eglágyult, nem volt
többé olyan önfejű, m int azelőtt. K orábban b árm it m egtett, am it
csak akart, de ennek im m ár vége volt. Ezek a szavak, hogy „ha
csakugyan így kell lennie, akkor ezt cselekedjétek”, m utatják ,
hogy J á k ób szíve meglágyult, és m ár képes volt m ásokra h a llg a t
ni. je g y e te k e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és
vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsam ot, egy
kevés m ézet, fűszerszám okat, m irhát, diót, m an d u lát.” Az idős
Jákob tele volt kedvességgel. „Pénzt pedig k étannyit vigyetek m a
gatokkal, sőt amely pénzt m eghoztatok a ti zsákjaitok szájában,
azt is vigyétek vissza m agatokkal, ta lá n tévedés ez” (12. vers).
Viszsza a k a rta küldeni a pénzt, am elyet előzőleg fiai kaptak. A
m últban term észetes volt szám ára, hogy m ások tu lajd o n át a
sajátjának tekintse, m ost azonban m egváltozott. „Öcséteket is
vegyétek, keljetek fel és m enjetek vissza ahhoz a férfiúhoz” (13.
vers). Beleegyezett abba, hogy elengedi Benjám int, és ezt m ondta:
„A m indenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál
a férfiúnál, és bocsássa vissza tiveletek a m ásik atyátokfiát, és
Benjám int. É n pedig h a megfosztottalak kell lennem , hadd legyek
m egfosztva” (14. vers). Ez a J á k ób teljesen m ás, m int ak it a
tö rtén et elején m egism ertünk. Iste n m ost Benjám int, J á k ób
legféltettebb és legfiatalabb fiát kérte! A nnak ellenére, hogy egész
életében kem ényen dolgozott, Jákobnak nem m a ra d t semmije.
Isten m indenét elvette. E rre J á k ób így szólt: „Én pedig h a meg

fosztottalak kell lennem , hadd legyek megfosztva.” M intha ezt
m ondta volna: „Csak egyetlen vágyam van: Isten, akit B éthelnél
m egism ertem , kegyelmezzen m eg nektek az egyiptomi ember
előtt, és hozza haza m ásik testv éretek et és B enjám int is.”
Testvéreim , h a kívülállóként olvassuk J á k ób történetét, akkor
előfordulhat, hogy nem értjük m eg őt, de h a a helyébe képzeljük
m agunkat, és úgy olvassuk tö rténetét, akkor felism erjük, m ilyen
em ber le tt belőle idős korára. Régen talp raesett, ravasz és m ások
helyébe tolakodó em ber volt, de m ostanra lágy, gyengéd és szere
tetteljes ember le tt belőle. M ilyen sokat végzett benne Isten!
A RAGYOGÓ JÁKÓB
A fentiekből m ég m indig nem derül ki, m ilyen ragyogó
világosságot tu d o tt árasztani J á k ób. M ost m ár fényforrás le tt
m ások szám ára. Amikor fiai m ásodszor is visszatértek Egyip
tomból, és ezt m ondták neki: „József m ég él, és... uralkodik egész
Egyiptom földén; az ő szíve elalélt, m ert nem hisz vala nékik”
(lM óz 45,26). Később, m ikor m eglátta a kocsikat, am elyeket
József küldött az utazáshoz, szelleme feléledt, „És m onda Izráel:
Elég nekem, hogy József az én fiam még él: lemegyek h á t, hogy
m eglássam őt m inekelőtte m eghalok” (28. vers). Figyeljük meg,
m ikor hívja őt a Biblia J á k óbnak, és m ikor Izráelnek. I tt m ár
m eglágyult a szíve. H a a húsz vagy negyven évvel azelőtti J á k ób
le tt volna, valószínűleg szigorúan m egdorgálta volna fiait ilyen
körülm ények között. T alán ezt m ondta volna: „Miért á lta tta to k
ilyen hosszú időn keresztül?” E helyett csak ennyit m ondott: „Elég
nekem... lemegyek h á t, hogy m eglássam őt m inekelőtte m egha
lok.” Ebből k itűnik J á k ób nemessége, érettsége és tűzben edzett
jellem e. Jákobban m ost m ár létezett egy, a Szent Szellem által
form ált rész, am elyet korábban hiába kerestü n k volna benne.
H abár ezt m ondta: „lemegyek h á t, hogy m eglássam őt”,
felm erült benne egy kérdés. M intha ezt tudakolta volna: ,,Valóban
lem ehetek Egyiptomba? Igazán elm ehetek Egyiptom ba József
kedvéért? N agyapám , Á brahám , b ű n t követett el Egyiptom ba
menvén. A Fáraó m egfeddte őt, és visszatért. Atyám, Izsák, is el
a k a rt m enni Egyiptom ba az éhínség idején, de Isten m egjelent
előtte és figyelm eztette, hogy ne menjen. Ő engedelm eskedett Is

ten parancsának, és Isten m egáldotta őt. Lem ehetek-e Egyiptom
ba József kedvéért én, aki örököltem az Ábrahám nak és Izsáknak
adott ígéreteket? József az én szeretett fiam, és Egyiptom
kormányzója. Ő nem jöhet hozzám, de ez a term észetes kapocs apa
és fia között elegendő indok-e arra, hogy én is lem enjek Egyiptom
ba? H a odamegyek, mi lesz Isten parancsolatával? Mi lesz Isten
ígéreteivel? Mi lesz ebből a földből, az Istentől kapott örökségből?
M egszakad-e az ígéret vonala, h a lemegyek Egyiptomba? Hogyan
fog az Ábrahám nak és Izsáknak adott ígéret beteljesedni?” Ez ko
moly problém át jele n te tt J á k óbnak, és félt, hogy m agától rossz
döntést hoz. E zért amikor Beérsebába ért, m egállt, és áldozatokat
m u ta to tt be Istennek (46,1).
Most, életében először J á k ób igazán fényesen ragyogott. Am i
kor B enjám int elküldte Józsefhez, ezt m ondta: „A m indenható
Iste n pedig engedje, hogy kedvet találjato k an n ál a férfiúnál, és
bocsássa vissza tiveletek a m ásik atyátokfiát, és B enjám int.”
Ezek a szavai olyan állapotot tükröznek, am ely korábban ism e
re tle n volt J á k ób szám ára. M ost m ár gondolt Iste n ígéreteire, Is
te n tervére, az Istentől kap o tt örökségre és a Vele kötött
szövetségre. Félelem töltötte el, ezért m egállt B eérsebában, és
„áldozék áldozatokat az ő atyja, Izsák Istenének.” Ebből kiderül,
hogy itt m ár teljesen m ás személy volt, m int korábban. Áldozato
k a t m u ta to tt be, és m in th a ezt m ondta volna Istennek: „Íme, itt
vagyok, hogy szolgáljalak Téged; m indenem , am im van, az
o ltá rra tettem . Nekem úgy is jó, h a megyek, úgy is, h a m aradok.
Ilyen helyzetben állok m ost itt előtted.” H a m egnézzük, m it
válaszolt neki Iste n a következő részben, m egtudhatjuk, m it
érzett ekkor J á k ób. „És szóla Iste n Izráelnek éjjeli látom ásban,
és monda: J á k ób, J á k ób. Ő pedig m onda: ím hol vagyok. És m on
da: Én vagyok az Isten, a te aty ád n ak Istene: Ne félj lem enni
Égyiptomba: m ert nagy néppé teszlek ott téged” (2-3. vers). Iste n
szavai azt bizonyítják, hogy J á k ób félt. H ála az Ú rnak, ez a
félelem felfedi, m it végzett benne Isten. J á k ób aggodalm a am i
a tt, hogy József kedvéért lem enjen-e Egyiptom ba vagy sem, m eg
m utatja, hogy ő elért valam it, am it Á brahám és Izsák nem .
Á brahám m agától m ent el Egyiptom ba, am ikor éhínség fenye

gette. Izsák szintén m agától a k a rt elindulni Egyiptom ba, de Is
te n m egállította őt. E gyvalakit azonban nem állíto tt m eg Isten.
J á k ób m aga á llt m eg félúton. Eszébe ju to tta k Isten ígéretei és Is
te n szövetsége, és eltelt félelemmel. M it tegyen? C sak egyetlen
dolgot teh e tett: áldozatokat m u ta to tt be az Ú rnak. Az o ltár volt
szám ára a megfelelő hely. V árt, am íg Iste n m egszólította őt: „Ne
félj lem enni Égyiptomba: m ert nagy néppé teszlek ott téged. Én
lem egyek véled Égyiptomba, és én bizonnyal fel is hozlak.” Ezek
re a szavakra J á k óbnak elm últ a félelme, és továbbindult
Beérsebából. Ez a Szent Szellem építő m u nkájának eredm énye
volt! M ás em ber lett, nem is haso n líto tt korábbi önm agára. Eb
ben az em berben m ár ott volt a Szellem építm énye, m egerősítő
m u nkája és tanúsága.
AZ ISTEN ELŐTTI HELYZETÉHEZ HŰ JÁKÓB

J á k ób elju to tt Egyiptom ba, találkozott Józseffel, és letelepe
d e tt Gósen földjén. M ajd József b e m u ta tta őt a F áraónak. Az
lM ózes 47,7-ben ezt olvassuk: „Bevivé József J á k óbot is az ő
atyját, és á llítá őt a Fáraó elé. És köszönté J á k ób a F áraó t
(áldást m ondott a F áraó ra - angol ford.). M ilyen csodálatos
látvány! H ab ár J á k ób a korm ányzó apja volt, az em beri
ra n g lé trá n alacsonyabban helyezkedett el, m int a Fáraó. Azt is
tudjuk, hogy az éhínség elől jö tt Egyiptom ba, vagyis valójában
egy m enekült volt. E ljött a Fáraó földjére, tőle v árv a az élelm et
és a szállást. M ennyire a F áraótól függött! M it te tt volna a régi
J á k ób, h a találkozik a Fáraóval? Am ikor a saját bátyjával
találkozott, alázatosan „uram ”-nak nevezte őt, és sa já t m ag ára
úgy u ta lt, m int „szolgá”-ra. Am ikor Egyiptom uralkodójával
találkozott, nem k e lle tt volna-e m ég ennél is jobban hízelegnie?
Ám J á k ób ekkorra m á r teljesen m egváltozott.Am ikor a F áraó elé
állt, m egáldotta őt. A Zsidók 7,7 így ír erről: „Pedig m inden
ellenm ondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja m eg a kisebbet.”
J á k ób nem érezte m ag át egy m enekült, éhínségtől űzött em ber
nek. Nem volt h a tá ssa l r á a F áraó m agas ra n g ja sem. B ár Egyip
tom volt akkoriban a legerősebb birodalom , és a F áraó volt ennek
a földnek az uralkodója továbbá József jótevője is, J á k ób nem
vesztette el ta r tá s á t a F áraó jelenlétében, sem. A F áraó ugyan

m agasabb ran g b an volt a világ szemében, J á k ób mégis tu d ta ,
hogy szellem i szem pontból sem m i kiem elkedő sincs benne. E z é rt
á ld h a tta m eg J á k ób a Fáraót. J á k ób h ű m a ra d t a saját szellem i
szintjéhez. „És m onda a F áraó J á k óbnak: H ány esztendős vagy?
M onda pedig Jákob a Fáraónak: Az én bujdosásom esztendeinek
napjai százharm inc esztendő; kevesek és nyom orúságosak voltak
az én életem esztendeinek napjai, és nem érté k el az én atyáim
élete esztendeinek napjait, am eddig ők bujdostak” (lM óz 47,8-9).
J á k ób szavai tele voltak érzelem mel: „Kevesek és nyomo
rúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték
el az én atyáim élete esztendeinek n a p ja it.” J á k ób tisz tá b a n volt
a sa já t állapotával. E gyáltalán nem gondolta nagynak és
erősnek m agát. „És m egáldá J á k ób a F áraót, és kim éne a F áraó
elől” (10. vers). Távozása előtt ism ét m egáldotta a Fáraót. M ikor
ezt olvassuk, nem m ondhatunk m ást, csak azt, hogy J á k ób
szeretetrem éltó em berré v ált az évek során.
E redeti term észete szerint J á k ób nagyravágyó, önző és pénz-
sóvár em ber volt. Most, Egyiptom ban, ahol m egáldotta a Fáraót,
és fia korm ányzása a la tt élhetett, kiváló lehetősége adódott volna,
hogy elism erést szerezzen m agának m ind az uralkodótól, m ind
fiától. De ő mégsem törekedett erre. Ahogy az idős J á k ób h á tté rb e
vonult K anaán földjén, ugyanúgy visszahúzódott Egyiptom ban is.
Azokban az években J á k ób egyszerű, szerény életet élt. Nem tu d
juk, a régi J á k ób hogyan viselkedett volna, h a ilyen lehetősége
adódik. K orábban h a a k a rt valam it, semmi nem á llíth a tta meg.
A nnak is m egtalálta a m ódját, hogyan csikarjon ki valam it a zsu
gori Lábántól. De ezek a napok egyszer s m indenkorra elm últak.
Jákob nem volt m ár J á k ób. Izráel le tt belőle.
J á k ób idős ko rán ak tö rté n eté t úgy kell olvasnunk, hogy m in
dig lebegjen szem ünk előtt, m ilyen volt fiatalabb korában. Akko
rib a n állandóan aktív és szám ító em ber volt. É lete vége felé
azonban azt látjuk, hogy m ár nem beszélt sokat, és nem volt olyan
aktív. Izráelk én t a h á tté rb e vonult. Ez Iste n benne végzett
m u n k áján ak az eredm énye volt. Sokszor Iste n akkor m unkál a
leginkább, am ikor nem enged m inket cselekedni, beszélni és
javaslatokkal előállni. Isten befejezte a jó m u n k át Jákobban, és

ennek eredm ényeként azt látjuk, hogy Jákob nem szól sem m it,
nem tesz sem m it, és kész m indenét elveszíteni.
“...MINÉL TOVÁBB HALAD,

ANNÁL VILÁGOSABB LESZ, A TELJES DÉLIG”
J á k ób tiz e n h ét évig élt Egyiptom ban. Elközeledtek életének
utolsó napjai. M íg Gósen földjén tartózkodott, nem sok m inden
tö rté n t vele; egyszerű életet élt. E nnek ellenére nem hogy tom
pult volna a fénye ezekben az években, hanem napról n a p ra
erősödött. J á k ób folyam atosan h a la d t előre. M inél tovább halad t,
annál fényesebben világított, egészen a teljes délig. K özvetlenül
h alála előtt é rt ragyogásának csúcspontjára. Im ádkozzunk, hogy
Isten nekünk is ilyen véget adjon.
Az lM ózes 47,28-30-ban ezt olvassuk: „Jákób pedig tizenhét
esztendeig él vala Egyiptom földén, és J á k ób élete esztendeinek
napjai száznegyvenhét esztendő. És elközelgetének Izráel h a lá
lának napjai, és h ív atá az ő fiát Józsefet, s m onda néki: H a én
teelőtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és
légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek ne tem ess el engem
Égyiptomban. Midőn elaluszom az én atyáim m al, vígy ki engem
Égyiptomból és tem ess el az ő sírjokba. És monda: É n a te
beszéded szerint cselekszem.”
Érdekes megfigyelni, hogy amíg J á k ób Egyiptom földjén élt,
soha nem m ondta fiának, m ilyen életet szeretne élni. M ost azon
ban így szólt: „Midőn elaluszom az én atyáim m al, vígy ki engem
Égyiptomból és tem ess el az ő sírjokba.” Egyiptomi tartózkodása
a la tt J á k óbot nem foglalkoztatták olyan kérdések, hogy m it egyen
vagy m it vegyen fel. Nem törődött ilyesmivel. Egyszerűen elfogad
ta, am it a fia adott neki. Azt azonban, hogy hol helyezzék végső
nyugalom ra, pontosan meg a k a rta jelölni, m ert ez Iste n ígére
tével, az ígéret földjével és Isten eljövendő királyáságával volt
kapcsolatos. Régebben J á k ób olyan ember volt, aki csak a saját
h a szn á t nézte. M ost azonban nem a személyes kényelm e foglal
koztatta, hanem az Isten és az ő h áza közötti szövetség, vagyis az
a hely, am elyet Ábrahám , Izsák és Jákob tö ltö tt be Isten
bizonyságtételében. A korábbi J á k ób ravasz em ber volt, és am ikor
fiai, Simeon és Lévi bajba sodorták, m egszidta őket. A m ostani

J á k ób szelíden hívta m agához Józsefet. Korábban, am ikor József
elbeszélte neki álm át a napról, holdról és tizenegy csillagról,
J á k ób m egdorgálta őt, és ezt m ondta: „Avagy elmegyünk-é, én és a
te anyád és atyádfiai, hogy m eghajtsuk m agunkat teelőtted a
főidig?” (lM óz 37,10). Most m agához hívta fiát, és gyengéden -
nem ellentm ondóan - ezt mondta: „Ha én teelőtted kedves va
gyok. ..” Ezek egy valóban érett em ber szavai. J á k ób így folytatta:
„kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és
hűséggel: K érlek ne tem ess el engem Egyiptom ban.” A legfonto
sabb dolgokról a lehető legkedvesebb szavakkal beszélt. E zt m ond
ta: „Midőn elaluszom az én atyáim m al, vígy ki engem Egyiptomból
és tem ess el az ő sírjokba.” Ezek a szavak elárulják, hogy Iste n új
jellem et épített fel J á k óbban.
A következő szavak különösen sokatmondóak: „És lebom la
Izráel az ágy fejére (31. vers). „Az ágy fejére” kifejezés a Zsidókhoz
írt levélben szereplő „botja végére hajolva” kifejezésnek felel m eg
(11,21). M iután lesántult, J á k ób m inden valószínűséggel bottal
já rt. Ez a bot egyrészt sántaságáról beszélt, m ásrészt azt jelezte,
hogy jövevényként él ezen a földön. H alála előtt J á k ób botjára le
borulva im ád ta Istent. Ezzel a m ozdulattal ezt fejezte ki Isten felé:
„Minden, am it te tté l velem, a lehető legjobb volt. E zért hódolattal
leborulok előtted.”
A 48. fejezetben azt olvassuk, hogy J á k ób m egbetegedett, és
József elvitte hozzá k é t fiát látogatóba. J á k ób ezt m ondta
Józsefnek: „A m indenható Iste n m egjelenék nékem Lúzban, a
K anaán földén, és m egálda engem. És m onda nékem: Ímé én
m egszaporítlak és m egsokasítiak és népek sokaságává teszlek
téged, s ezt a földet teu tá n n a d a te m agodnak adom örök birto
k u l” (3-4. vers). J á k ób felism erte az Ú r nevét m in t „M indenható
Iste n ”-t . M ár nem em lékezett, hogyan v ersengett a bátyjával, ho
gyan szerezte m eg az elsőszülöttségi jogot, és hogyan csalta ki
atyjuktól az áldást, és m ég sok egyébre sem. Csak egy dologra
em lékezett: Istennel való kapcsolatára.
J á k ób így folytatta: „Most te h á t a te k ét fiad, akik néked
Egyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem
vala Égyiptom ba, az enyéim: Efraim és M anasse; akárcsak Rúben

és Simeon, az enyéim lesznek. Am a szülötteid pedig, kiket
őutánok nem zettél, tiéid lesznek, és az ő bátyjaik nevéről nevez
tessenek az ő örökségökben. M ert m ikor M ésopotámiából jövék,
m eghala m ellettem Rákhel K anaán földén az úton, m ikor m ég egy
dűlőföldre valék Efratától, és eltem etém őt ott az E fra táb a (azaz
Bethlehem be) vezető úton” (5-7. vers). Jákob ezekre a dolgokra
em lékezett. I tt tap in th a tju k ki, m ilyen személyiséggé vált. Látjuk,
hogyan viszonyul Istenhez és az em berekhez. Világosan kiderül,
hogy teljesen m ás - érző és gyengéd - ember, m int korábban volt.
“És m eglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
József pedig m onda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Iste n itt adott
nékem . És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam m eg” (8-9.
vers). Amikor József k ét fiát m egáldotta, jobb kezét Efraim fejére,
a b alt pedig M anassé fejére tette. H ab ár Efraim volt a fiatalabb, és
M anassé az elsőszülött, Izráel mégis jobb kezét n y u g ta tta Efrai-
mon, és a balt M anassén - fordítva, m int az elvárható le tt volna.
E zt látv a József így szólt: „Nem úgy, atyám ”. M it felelt erre Izráel?
E zt mondta: „Tudom, fiam, tudom .” Ez azt m utatja, hogy J á k ób
tu d ta , am it Izsák nem; tisztábban láto tt, m int atyja. Izsák csak
azért áldotta m eg fiatalabb fiát, m ert csellel rávették erre, Izráel
azonban tu d ta, m it csinál, am ikor József fiai közül a fiatalab b at
áldotta meg. M ind Izsák, m ind Izráel rosszul lá tta k időskorukra,
de Izráel belső szemei egyáltalán nem hom ályosultak el. Ő ezt
m ondta: „Tudom, fiam, tudom .” Tudta, hogy Isten szándéka sze
rin t E fraim nak m eg kell előznie M anassét, hogy Iste n szándéka
szerint az idősebb szolgál a fiatalabbnak. J á k ób olyan em ber lett,
aki betekintést n yert Isten gondolataiba. Olyan ember lett, aki Is
tennel ta rto tt szoros közösségének köszönhetően képes volt
legyőzni a te st gyengeségét. Am it te sti szemeivel nem láto tt, belső
szemeivel tisztán képes volt m eglátni. Izráel ragyogása valóban
elérte a tetőpontját.
M iután m egáldotta a k ét fiút, elm ondta nekik, hogy Egyip
tom valójában nem az otthonuk. „És m ondá Izráel Józsefnek:
Ímé én m eghalok, de az Isten veletek lesz és visszavisz a ti
atyáitok földére” (21. vers). Szavai ezt jelentették: „Habár
Egyiptom ban bőségben éltek, ezen a földön csupán jövevények

vagytok. N ekünk Isten fe ltá rta az Ő célját és ígéretét, és m i az Ő
népe v agyunk. M iu tá n m eghalok, Is te n v e le tek lesz, és visz-
szavisz K anaánba. Be kell teljesítenetek az Iste n célját.”
Végül J á k ób összegyűjtötte fiait, hogy elm ondja nekik, m i vár
rá ju k a jövőben. Amikor a tizen k ét fiú ra vonatkozó próféciákat
m ondta, a m últjukban tö rté n t esem ényekre u ta lt vissza. Nem
volt könnyű így beszélnie, m ert a fiai m ú ltján ak felidézése a
sa já t m ú ltjá ra em lékeztette. Egy fiú többé-kevésbe h aso n lít az
apjára. Am ikor te h á t J á k ób felem legette fiai gyengeségeit,
gonoszságát és tisz tá tala n ság á t, m in th a m agáról beszélt volna.
Szavaival tulajdonképpen a saját m ú ltjá t festette le. A tizen k ét
fiú jövőjére vonatkozó próféciában nem volt m inden pozitív. E n
nek ellenére J á k ób szavai tele voltak könyörületességgel és
kedvességgel.
Elég egyetlen dolgot megfigyelnünk, hogy m eglássuk a m osta
ni és a régi J á k ób közötti h atalm as különbséget. Amikor Simeon
és Lévi lem észárolták Sekhem város összes férfiem berét a Dinával
tö rté n t eset m iatt, J á k ób így szólt hozzájuk: „M egháborítottatok
engem, és u tálato ssá tette te k e föld lakosai előtt, a K ananeusok és
Perizeusok előtt; én pedig kevesed m agam m al vagyok, és h a
összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, m ind
házam népével egybe” (lMóz 34,30). E zt m ondta J á k ób Sek
hemben. Most azonban m ásképp em legette fel ugyanezt az esetet:
„Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök.
T anácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlölésükkel ne egye
süljön dicsőségem, m ert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve
in á t szegték az ökörnek. Atkozott haragjok, m ert erőszakos és
dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket J á k óbban, és elszé-
lesztem Izraelben” (lM óz 49, 5-7). Most olyasm it lá to tt J á k ób, ami
nem a személyes érdekeihez kapcsolódott, hanem a bűn és
gonoszság kérdéséhez. K orábban figyelme a saját érdekére,
h a szn á ra és veszteségére koncentrálódott. Így gondolkozott: „Mit
lesz, h a a sekhem iek ellenünk fordulnak, és bosszút állnak ra j
tu n k azért, am it velük cselekedtetek?” M ost azonban ezt m ondta:
„Tanácsukban ne légyen részes a lelkem .” Ez azt jelenti, hogy
J á k ób elh atáro lta m ag át az effajta öldökléstől és gyilkosságtól, és

hogy az ilyen kegyetlenségre csak átkot tu d o tt m ondani. Ezek m ár
az új J á k ób szavai, aki m egtisztult és új em ber lett. M ost m ár új
jellem m el rendelkezett.
“Dán ítéli az ő népét, m int Izráel akárm elyik nem zetsége. Dán
kígyó lesz az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja h a
n y a tt esik” (16-17. vers). A D ánra vonatkozó jövendölés nem volt
tú l kedvező: D án m inden tekintetben kígyó lesz, és sokszor szítja
m ajd a lázadás szellemét. Ehhez azonban rögtön hozzátette
J á k ób: „Szabadításodra várok, U ram !” (18. vers). Azaz: „Én nem
tudok m it kezdeni az ilyen lázadással, csak Isten szab ad ítására
várhatok.” Ezekből a szavakból is új jellem e rajzolódik elénk:
miközben prófétáit, Isten szabadítására várt.
Az lM ózes 49-ben a J á k ób fiaira vonatkozó a próféciákat ol
vashatjuk. Idővel az összes jövendölés beteljesedett. J á k ób
valóságos prófétának bizonyult. B etek in tést n y ert Iste n gondola
taiba, és é rte tte azokat. H alálos ágyán elm ondta fiainak, m it fog
velük cselekedni Isten. J á k ób többet tu d o tt, m int Á brahám vagy
Izsák. Meg tu d ta jövendölni, m i lesz a sorsa M anassénak,
E fraim nak és a tizen k ét törzsnek. Ez azt bizonyítja, hogy olyan
em ber volt, aki közösségben élt és kom m unikált Istennel.
É letének korai szakaszában J á k ób rem énytelen esetnek
látszo tt, Iste n m égis hasznos edénnyé form álta őt. A ravasz,
fondorkodó és ak arato s J á k ób Iste n edényévé lett. M inél többet
olvasunk J á k ób idős koráról, an n ál közelebb k e rü lü n k szere
tetrem éltó lényéhez. Olyan em ber volt, a k it összetört Isten , és a
Szent Szellem lépésről-lépésre újjáépített. Nem m ond h atu n k
m ást, csak azt, hogy a mi Iste n ü n k tele van bölcsességgel, kegye
lem m el és türelem m el. Ő m indig bevégzi, am it elkezdett.
J á k ób prófétálása u tá n ezt olvassuk a Bibliában: „Mind ezek
Izráel nem zetségei” (28. vers). M ire Jákob h alála elközelgett, k ia
lak u lt a tizenkét törzs; létrejött Isten népe. Testvéreim , Isten m a
is egy olyan embercsoportot szeretne m agának, akiket edényként
tu d használni célja beteljesítéséhez. Ezen az em bercsoporton
keresztül a föld m inden nem zetsége áld ást nyer majd. A m it Isten
Izráellel tett, előképe annak, am it a gyülekezeten keresztül akar
elvégezni. A gyülekezet küldetése Isten helyreállító m unkájának

bevégzése. A gyülekezet Isten edénye a helyreállítás m unkájában.
Ahhoz viszont, hogy a gyülekezet használható edény lehessen,
meg kell ism ernie Ábrahám Istenét, Izsák Istenét és J á k ób
Istenét. Ez nem azt jelenti, hogy egyikünknek Ábrahám nak,
m ásiku nknak Izsáknak vagy J á k óbnak kellene lennie, hanem azt,
hogy m indnyájunknak ism ernünk kell Ábrahám Istenét, Izsák
Istenét és J á k ób Istenét. M iután m egism ertük Őt, akkor tu d m ajd
edényként felhasználni m inket céljának beteljesítésére.
Soha nem szabad m egelégednünk egy kevéske szellem i
m egtapasztalással. Isten Igéje szerint három szem pontból kell
ta p a sz ta ltn a k lennünk: úgy kell ism ernünk az A tyát, m int
Ábrahám , úgy kell élveznünk Iste n közelségét és ajándékait,
m int Izsák, és olyan fegyelm ezésben kell részesülnünk, m int
J á k ób. Ez a három élm ény m eghatározott ta p a sz ta la to t és
tu d á s t jelen t; nem p uszta tanok, h a lo tt betűk. Iste n azt ak arja,
hogy m indannyian részesüljünk a Szent Szellem látá sáb a n ,
kijelentésében és fegyelmező m unkájában, hogy lépésről-lépésre
vezethessen m inket az utunkon, am íg céljának beteljesítésére
haszn álh ató edényekké nem válunk. Iste n legyen kegyelm es
hozzánk, hogy ezt tisz tá n m egláthassuk!
T IZ E N K E T T E D IK F E JE Z E T
A S Z E N T SZ E L L E M É P ÍT Ő M U N K Á JA
Igehelyek: Zsid 12, 5-7. 9-11; Gal 5,22-23; lKor 3,12. 14; lMóz
2,12; Fil 4,11-12
A „Jákób Iste n e ” kifejezés m agában foglalja, m iként fegyel
m ezte m eg J á k óbot a Szent Szellem, hogyan törte össze
term észeti életét, építette fel benne a K risztust, és érlelte m eg
benne a Szellem gyümölcseit. H a m eg ak arju k ism erni Jákob
Istenét, akkor m eg kell ism ernünk a Szellem építő m u n k áját és a
Szellem gyümölcseit. H a meg ak arju k ism erni Jákob Istenét,
engednünk kell, hogy a Szellem elvégezhesse bennünk az O
m unkáját, leszám olhasson a term észeti életünkkel, beépíthesse
K risztust a lényünkbe, és m egterem je bennünk gyüm ölcseit,
hogy Iste n tanúságtételéhez alkalm as edényekké válhassunk.
Isten azért töri össze term észeti életünket, hogy a Szellem
használható kövekké faraghasson ki bennünket, és bevégezhesse
építő m unkáját. M it jelen t az építő m unka? A Szellem építő
m unkája egy függőlegesen és vízszintesen haladó, egym ásba öltött
szemekből álló kötéshez hasonlítható. A mi szem pontunkból ez azt
jelenti, hogy a Szellem beépíti K risztust a lényünkbe, olyannyira,
hogy végül eggyé válunk vele. Ennélfogva a Szellem építő
m unkája egy lépéssel előbbre visz m inket ahhoz az állapothoz
képest, am ikor elm ondhattuk, hogy K risztus a mi életünk. Ez az
állapot volt az alap, amelyről kiindulva a Szellem elkezdte
felépíteni bennünk K risztust. Amikor a Szellem építő m unkája
befejeződik, az m á r az érettség állapota. Amikor K risztus a mi
életünk, ez azt jelenti, hogy K risztus bennünk van, és é rtü n k él.
Amikor a Szellem felépíti bennünk K risztust, akkor K risztus oly
m értékben belénk épül, hogy az Ő jellem e a mi jellem ünkké válik.
Isten azért töri össze term észeti életünket, hogy a Szellem

elvégezhesse bennünk építő m unkáját. Izsák Isten ét ism erni azt
jelenti, hogy azt az Iste n t ism erjük, aki állandó öröm forrásként
nekünk a d ta K risztust. Jákob Isten ét ism erni azt jelenti, hogy
ism erjük a Szellemet, aki K risztust felépíti bensőnkben. Ez az
állapot egy olyan folyam at során alakul ki, amely egy szőttes vagy
hím zés elkészítéséhez hasonlítható.
MIKÉNT RÉSZESÍT MINKET ISTEN

AZ Ö SZENTSÉGÉBEN?
A Zsidók 12,9-10-ben ezt olvassuk: „Nem sokkal inkább
engedelm eskedünk-é a szellem ek A tyjának... Ő pedig ja v u n k ra
(fenyített), hogy szentségében részesüljünk.” Isten és a Szellem
lépésről lépésre tö r össze, illetve épít fel m inket, sok-sok
nehézségen és kétségbeejtő helyzeten keresztülvezetve, „hogy
szentségében részesedjünk”. Az itt szereplő „szentség” nem
ugyanaz, m int am ely az lK or 1,30-ban olvasható. Az lK o rin th u s
1-ben le írt szentség azt jelenti, hogy K risztus szolgál nekünk
szentségül, á lta la szentelődünk meg. A Zsidók 12. viszont a szel
lem ek A tyjáról beszél, aki fenyítéseken és próbákon vezet
keresztül bennünket, hogy részesedhessünk az Ő szentségében.
Ez a szentség a próbák által jön létre. A Szellem fegyelmező
m u n k á ja kovácsolja ki ben n ü n k , azoknak a nehéz és ellen
séges körülm ényeknek a segítségével, am elyekkel é letü n k során
találkozunk. „Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik
örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak
békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik á lta la gyakoroltat
n a k ” (Zsid 12,11). Ez a Szent Szellem bennünk végzett m un
k ájának eredm énye.
V annak keresztyének, akiknek a term észeti élete igen könnyen
m egm utatkozik. Olyanok ők, m int Ezékiás, aki szívesen m utogat
ta m indazt, amije volt (2Kir 20, 12-13). Amikor Isten kigyógyítja
őket valam ilyen betegségből, azonnal „bizonyságot tesznek” erről
m ásoknak. Ez valójában nem bizonyságtétel, hanem hiábavaló
beszéd, és a szóban forgó betegség gyakran visszatér, m ert Isten
így fenyíti m eg ezeket a dicsekvésre hajlam os em bereket. Amikor
végül belefáradnak a m agam utogatásba, autom atikusan elhagyják
A SZENT SZELLEM ÉPÍTŐ MUNKÁJA 183
az ilyen „bizonyságtételeket”. Nem fogják fogcsikorgatva elha

tározni, hogy nem dicsekednek többé. Isten olyan m értékben
összetöri őket, hogy m aguktól terem nek békességes gyümölcsöt,
és többé nem viselkednek úgy, m int korábban. Isten nem csak
azért a d ta nekünk K risztust, hogy Ő a mi életünkké legyen, h a
nem azért is, hogy belénk épüljön m int jellem ünk és term é
szetünk. K risztus bennünk lakozása az alap, míg K risztus
term észete a Szellem építő m unkájának eredm ényeként válik a
mi term észetünkké. A Szellem azért töri össze a term észeti
életünket, hogy egy új jellem et form áljon meg bennünk. Isten m in
denfajta módon fegyelmez m inket, hogy részesei lehessünk az Ő
szentségének, és az igazság békességes gyümölcsét terem jük.
E zt tan u lh a tju k meg J á k ób történetéből. J á k ób nem csak azt
tu d ta, hogy Isten m indennek a kezdete és a m inden m ögött rejtőző
erő. J á k óbban új jellem form álódott ki. Isten m unkájának ered
m ényeként K risztus jellem e beépült J á k ób eredeti jellem ének
helyére, az Ő jellem e J á k ób jellemévé vált. Idős korára J á k ób tel
jesen m ás em ber lett, mivel K risztus jellem e form álódott ki benne.
A SZELLEM GYÜMÖLCSEI
A G alata 5,22-ben ezt olvassuk: „De a Szellem nek gyümölcse:
szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség,
szelídség, m értékletesség.” Ebből látjuk, hogy a „szeretet, öröm,
békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, m érték
letesség” nem erények, am elyeket a Szent Szellem ad nekünk, h a
nem a Szent Szellem bennünk végzett m unkájának gyümölcsei. A
Szent Szellem gyümölcse azt jelenti, hogy a Szellem m unkáján
keresztül valam i belénk szövődik Krisztusból, és ily módon az a mi
jellem ünk részévé, a m i jellem ző tu lajdonságunkká válik. Ez a
Szent Szellem gyümölcse. E zt érjük az alatt, hogy a Szent Szellem
belénk építi K risztust. A Szent Szellem elvégez bennünk egy
m unkát: összetöri a term észeti életünket, és felépíti bennünk
K risztust. E záltal K risztus jellem e a mi jellem ünk lesz, és a
legterm észetesebb módon kifejeződnek életünkben a Szellem
gyümölcsei, m egm utatkozik a „szeretet, öröm, békesség, béke
tűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, m értékletesség.” E zt m u
ta tja nekünk m a Isten.
KRISZTUS KIÁBRÁZOLÓDÁSA
Pál ezt ír ta a galatabelieknek: „Gyermekeim! k ik e t ism ét
fájdalom m al szülök, m íglen kiábrázolódik bennetek K risztu s”
(Gal 4,19). Iste n a hívőknek ajándékozta K r is z tu s t- e z az első
lépés. De O többet ak ar végezni bennünk: ki a k arja ábrázolni
bennünk K risztust. Isten összetöri a term észeti életünket, hogy
belénk m u n k álh a ssa és építhesse K risztust.
P éter eredetileg nagyon erős egyéniség volt. A term észeti
élete m indig a rra ösztönözte, hogy megelőzzön m ásokat. M iután
Iste n m egérintette a term észeti életét, vagyis az ő legerősebb
pontját, P éter gyenge em berré vált. Ezzel azonban Iste n m ég
nem fejezte be a m unkáját, hanem továbblépett, és m egform álta
benne K risztust. E nnek köszönhetően am ikor m ások találk o ztak
vele, rádöbbentek, hogy m ennyire m egváltozott a term észete;
észre kellett venniük, hogy új em ber le tt belőle. M eddig folytatja
m u n k áját a Szent Szellem? Ameddig K risztus teljesen fel nem
épül és ki nem ábrázolódik bennünk.
A Filippi 4,11-ben így szól Pál: „én m egtanultam .” Ezzel K risz
tu s benne való kiform álódására u ta lt, amely lépésről-lépésre m ent
végbe. M egtanult „m egaláztatni” és „bővölködni”, és m inden
körülm ények között elégedett lenni. „Mindenben és m indenekben
ism erős vagyok”, m ondja Pál. Az apostol személyisége alapvető
változáson m ent keresztül. K risztusnak nem csak életünkké kell
lennie, hanem ki is kell form álódnia bennünk. N em csak a rra a
K risztusra van szükségünk, akit Iste n nekünk ajándékozott, h a
nem a belénk épült, bennünk kiábrázolódott K risztusra is. Ezt
a k arja Isten elvégezni bennünk. E zt jelenti J á k ób Istenének
megismerése.
DRÁGAKÖVEKKÉ FORMÁLÓDNI
A S zentírásnak három részére kell különösen gondos figyelmet
fordítanunk. Az egyik az lM ózes 2, am elyben az aranyról és
drágakövekről olvashatunk. A m ásik az lK o rin th u s 3, ahol az
ara n y és a drágakövek felépülnek egy alapra. A h arm adik pedig a
Jelenések 21, amelyből m egtudjuk, hogy az Új Jeruzsálem
színtiszta aranyból épül m ajd fel, a város falainak alapja pedig
drágakövekkel lesz kirakva. Isten célja nem csak az ezüstre és
A SZENT SZELLEM ÉPÍTŐ MUNKÁJA 185
a ra n y ra te rje d ki, h a n e m a drágakövekre is. T udjuk, hogy az

a ra n y Iste n t jelképezi m int Atyát. Az ezüst a m egváltást jelenti, a
F iú t jelképezi. K risztus m inden ajándéka ezüst. És mi a helyzet a
drágakövekkel? Ezek nem eredeti elemek, m int az arany vagy az
ezüst. A drágakövek több elemből tevődnek össze. A föld a la tt
form álódnak ki, rendkívül erős hő h a tására. Az állandó forróság
olyan kém iai változást hoz létre, amelynek eredm ényeként drága
kövek képződnek. Ezek azonban csak akkor válnak gyönyörűekké
és értékesekké, h a m egm unkálják azokat. A drágakövek te h á t a
Szent Szellemnek az em berben végzett m unkáját jelképezik. A
Szellem nap m int nap foglalkozik velünk: csiszol és fényesít m in
ket, és addig végzi építő m unkáját, míg a K risztus ki nem
ábrázolódik bennünk. A Szent Szellem sokféle nehézségen és
körülm ényen keresztül éri el, hogy Krisztus beépüljön a lényünkbe.
Amikor K risztus m ár nem csak Istentől kapott ajándék a szá
m unkra, hanem belénk szövődött, asszim ilált jellem is, akkor
válunk drágakövekké.
Az lM ózes 2. aranyról és drágakövekről ír, de nem em líti az
ezüstöt. Isten örökkévaló terve szerint ez azt jelképezi, hogy m in
den Őtőle ered, és hogy a Szent Szellem felépíti bennünk K risz
tu st. Az ezüst azt a K risztust jelképezi, akit Isten adott nekünk; ez
azonban önm agában nem elegendő. Isten azt akarja, hogy K risz
tu s belénk épüljön, hogy m egem ésszük és asszim iláljuk Őt, és
végül olyannyira kiformálódjon bennünk, hogy drágakövekké
válhassunk. Az új m ennyel és földdel Isten beteljesíti m ajd ezt a
célt, ezért o tt csak arany lesz és drágakövek - semmi ezüst. Az
összes ezüst drágakővé válik addigra. Isten végső célja te h á t a
drágakövek kim unkálása. Az lM ózes 2-ben Isten az élet fájának
gyümölcsével ábrázolta azt az életet, am elyet nekünk ad. A
gyümölcsöt meg szoktuk enni, és m egem észtjük. Isten nem csak
odaadni ak arja nekünk az Ő életét, hanem azt is akarja, hogy ezt
az életet megemésszük.
Iste n nyissa meg a szem ünket, hogy m eglássuk: az Ő szent
eszközeivel és te rv i szerint edényeket ak ar form álni, am elyekkel
beteljesítheti az Ő célját, Ezeknek az edényeknek ism erniük kell
A brahám Istenét, tu dniuk kell, hogy m inden Istentől ered.
Ism ern iü k kell Izsák Iste n é t is, vagyis tudni, hogy m inden
öröm ünket és örökségünket Istentől kaptuk. T udniuk kell, hogy
m inden azon m úlik, hogy K risztusban vagyunk, és hogy Ő
b ennünk van. Ezenfelül ism ern iü k kell J á k ób Isten ét, azaz tu d
niuk kell, hogy Iste n összetöri a term észeti életünket, és a Szent
Szellem en k eresztü l felépíti bennünk K risztust. Iste n áld ása le
gyen rajtu n k , és vezessen el m inket Ábrahám Istenének, Izsák
Istenének és J á k ób Istenének ism eretére, hogy alkalm as edények
ké válh assu n k az Ő bizonyságtételéhez!

Watchman Ábrahám PDF

Diunggah oleh

Informasi Dokumen

Judul Asli

Hak Cipta

Format Tersedia

Bagikan dokumen Ini

Bagikan atau Tanam Dokumen

Opsi Berbagi

Apakah menurut Anda dokumen ini bermanfaat?

Apakah konten ini tidak pantas?

Hak Cipta:

Format Tersedia

Watchman Ábrahám PDF

Diunggah oleh

Hak Cipta:

Format Tersedia

ÁBRAHÁM,

éii a Szellem á ta la k ító m unkája

JÁKOB ISTENE írói m u n k á s s á g á t . S z o l­

éve alatt n y ilv ánvalóvá

ELKÉSZÍTETT D O LG O K ÉLVEZETÉRE, ÉS A SZELLEM aján d ék a az t) (estén ek

SZERETŐ FEGYELMEZÉSÉNEK ÁTALAKÍTÓ MUNKÁJÁRA. a jelen k o r ü d v r e n d i e lő re ­

TALAT JELKÉPEKÉNT MUTATJA BE. Á T T Ó L KEZDVE, b en halt m e g 1 9 7 2 -b e n .

hogy Isten íg é r e t e ir e h itte l v á la sz o lu n k . I k i l á t a d u n k az. U r n á k ,

KON KELL KERESZTÜLM ENNÜNK, M IN T Á B R A H Á M - bőséges fo rrásak én t m eg­

nak . Izsá k n a k és Jákobnak. Á brahám hoz m a r a d t a k a világ k e re s z ­

HASONLÓAN M I IS M EGKAPTUK ISTEN ÍGÉRETÉT AZ

GAZDAGSÁGOT ÉLVEZHETÜNK. A M IT ISTEN ELKÉ­

SZÍTETT s z á m u n k r a K risz tu sb a n ; és Jákóbhoz

H A SO N LÓ A N ÁTÉLJÜK, H O G Y A SZ E N T SZELLEM NAP

M IN T NAP M U N K Á L K O D IK BENNÜNK SZELLEMI

NÖVEK ED ÉSÜ N K ÉS ÁTALAKULÁSUNK ÉRDEKÉBEN.

WATC H M A N NEE 9 780 736 31373

L ivin g S tream Mimistry

Minden jog fenntartva. E könyvet, illetve részeit a kiadó engedélye

Első m agyar nyelvű kiadás, 2001. szeptem ber

A nyom dai m unkák M agyarországon készültek

Érdem es külön figyelmet szentelni annak a kijelentésnek, m i­

M iért van ilyen különleges szerepe Á brahám nak, Izsáknak és

kálkodott, neki a d ta meg a lehetőséget arra, hogy bizonyos dolgo­

kell m ondania, hogy Ábrahám tól, Izsáktól és Jákobtól szárm azik.

Á brahám ot eredetileg Á brám nak hívták, de Iste n később

őt - Ábrahám nak meg sem fordult ilyesmi a fejében. Halleluja! Is­

Á brahám á tk e lt a nagy folyón, u ta t törve az u tá n a következő

nem akarjuk elfogadni, am it kaphatnánk, hanem a m agunk

az Atyáról beszél nekünk, Izsák a Fiúról, J á k ób pedig a Szent

forgócsontját illette meg, azt jelenti, hogy term észeti életének a

Összefoglalva: Á brahám története rám utat, hogy m inden Isten­

ten n i próbálunk! M ilyen h am ar kiépítjük önbizalm unkat Istentől

Igehelyek: Zsid 11,8-10; Csel 7,2-5; Gal 3,8; lMóz 11,31-12,3.7a;

ÁBRAHÁM - ISTEN HELYREÁLLÍTÓ

rendszeresen olvassák a Bibliát, tisztáb an vannak Á brahám

tu d ták megtörni. Nagy különbség van aközött, hogy egyénileg jó

m egnyerte Énókhot, csak Énókh le tt az Övé. Am ikor m egnyerte

MI VOLT ISTEN CÉLJA ÁBRAHÁM ELHÍVÁSÁVAL?

Á brahám kiválasztásával. Á bráhám elhívásával Isten n ek te h á t

Isten kihívta Á brahám ot hazájából, rokonai közül és apja

hogy Iste n lehetőséget ak ar a földön arra, hogy h a ta lm a és ak a­

Iste n nem csak azért h ív ta el Ábrahám ot, hogy elvezesse a rra

e lőbb Jehovával kellett szám olniuk, m ielőtt az izráelitákkal

Isten ezt is m ondta Á brahám nak: „És m egáldatnak tebenned a

m inden nem zetére. Isten teljes m értékben belehelyezte az ő

szabadulásáról és Istennel való találkozásáról, akkor hallgatóit

ISTEN KÉTSZER HÍVJA EL ÁBRAHÁMOT

Első alkalom m al Isten M ezopotámiában, Úr-Kaszdim váro­

tervének véghezvitele volt a legfontosabb. Ez a különbség Á bra­

szolgálatra, m ert m indenkire egyénre szabott feladatokat fog

Az lM ózes 12-ben olvasunk arról, hogy Isten m ásodszor is

adja fel! Iste n k ita rtá sa drága ajándék a szám unkra! Az Ő

helyreállítsa a m egrom lott kapcsolatot em ber és Iste n között. Is­

ÁBRAHÁM ÉS KANAÁN FÖLDJE

Igehelyek: Csel 7,2; lMóz 12,4-13,18; 14,11-23

Iste n m egint m egjelent és szólt, hogy Á brahám nak tis z ta és friss

ÁBRAHÁM OLTÁRT ÉPÍT

először Sekhembe érkezett, ahol oltárt épített az Ú rnak. Innen

„És általm éne Ábrah ám a földön m ind Sekhem vidékéig,

ezt az életet, azok a legerősebb emberek. Ők Sekhem, a váll, és

ösvénytől. Kérjük az U rat, hogy m entsen m eg m inket az objektív

„Onnan azu tán a hegység felé m éné Bétheltől k eletre és

JÁKOB ISTENE írói m u n k á s s á g á t . S z o l

SZERETŐ FEGYELMEZÉSÉNEK ÁTALAKÍTÓ MUNKÁJÁRA. a jelen k o r ü d v r e n d i e lő re

KON KELL KERESZTÜLM ENNÜNK, M IN T Á B R A H Á M - bőséges fo rrásak én t m eg

nak . Izsá k n a k és Jákobnak. Á brahám hoz m a r a d t a k a világ k e re s z

GAZDAGSÁGOT ÉLVEZHETÜNK. A M IT ISTEN ELKÉ

Érdem es külön figyelmet szentelni annak a kijelentésnek, m i

kálkodott, neki a d ta meg a lehetőséget arra, hogy bizonyos dolgo

őt - Ábrahám nak meg sem fordult ilyesmi a fejében. Halleluja! Is

Összefoglalva: Á brahám története rám utat, hogy m inden Isten

hogy Iste n lehetőséget ak ar a földön arra, hogy h a ta lm a és ak a

Első alkalom m al Isten M ezopotámiában, Úr-Kaszdim váro

tervének véghezvitele volt a legfontosabb. Ez a különbség Á bra

helyreállítsa a m egrom lott kapcsolatot em ber és Iste n között. Is

beteljesíti Iste n akaratát! Nem te tt semmi m ást. M indössze any

fűzni hozzá. De ne feledjük, hogy Á brahám ot Isten h ív ta el. Is

falat kenyeret, hogy erősítsétek m eg a ti szíveteket, a z u tá n m enje

Abimélek házában az asszonyok nem tu d ta k szülni. M iért le

el atyja házától, m iu tán Izsákot elválasztották. Izsák nélkül lehe

E bben a próbában ő m aga m int egyén és m int edény is szere

m utatkozik be, hogy Á brahám Istene, Izsák Isten e és Jákob Is