Alaptv.-Önk.-Ket. 2013.02. ATES (1) - NYOMTATVA

2013.
január-február Ates Oldal: 1 / 110
A központi államigazgatási szervek

a.) Kormány,
b.) kormánybizottságok,
c.) Miniszterelnökség,
d.) minisztériumok,
e.) autonóm államigazgatási szervek:
− a Közbeszerzési Hatóság,
− a Gazdasági Versenyhivatal,
− a Egyenlı Bánásmód Hatóság,
− a Nemzeti Adatvédelmi és Információsszabadság Hatósága
f.) kormányhivatalok:
− Központi Statisztikai Hivatal,
− Magyar Energia Hivatal,
− Országos Atomenergia Hivatal,
− Nemzeti Adó- és Vámhivatal
g.) központi hivatalok,
h.) rendvédelmi szerv:
− rendırség,
− büntetés-végrehajtási szervezet,
− hivatásos katasztrófavédelmi szerv,
i.) önálló szabályozó szervek:
− Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság,
− a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete.
2013. január-február Ates Oldal: 2 / 110
Alkotmányjog
1./ Az élethez és az emberi méltósághoz való jog. Halálbüntetés,

abortusz, eutanázia.
− a magzati élet védelmérıl szóló 1992. évi LXXIX. törvény
− az egészségügyrıl szóló 1997. évi CLIV. törvény 15-23. §
− 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, 23/1990. (X. 31.) AB határozat, 64/1991. (XII. 17.) AB
határozat, 48/1998. (XI. 23.) AB határozat
Alaptörvény
II. cikk
Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a
magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
III. cikk
(1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni,
valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.
(2) Tilos emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos
kísérletet végezni.
(3) Tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú
felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás.
Az élethez és méltósághoz való jog olyan alapvetı emberi jog, amely még rendkívüli állapot vagy
szükségállapot idején sem korlátozható.
Az AB gyakorlatában az élethez és a méltósághoz való jog elválaszthatatlan egységet alkot, mivel

mindkettı az ember elidegeníthetetlen, immanens, lényegi sajátossága.
A 64/1991. (XII. 17.) AB határozatból (elsı abortusz-határozat) kiolvasható, hogy vizsgálható az emberi
méltóság az élethez való jog nélkül is. Az AB ebben a határozatában megállapította, hogy az „emberi
méltósághoz való jog csupán az emberi státus meghatározójaként, csak az élettel együtt fennálló
egységben abszolút és korlátozhatatlan.”
Ebbıl az következik, hogy elıfordulhatnak olyan esetek, amikor az emberi méltóság nem az élettel
együtt fennálló egységben jelenik meg.
A 8/1990. (IV. 23.) AB határozat deklarálta, hogy az emberi méltóság általános személyiségi jog, és
mint ilyen, szubszidiárius alapjog, amelyet mind az AB, mind a rendes bíróságok alkalmazhatnak az
egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem
alkalmazható.
Az élethez és az emberi méltósághoz való jog kérdéseit az AB a

1./ halálbüntetés,
2./ abortusz,
3./ eutanázia
vonatkozásában vizsgálta.
1./ Halálbüntetés
Az állam büntetı igénye korlátozhatja-e az élethez való jogot?
Az AB 23/1990. (X. 31.) AB határozatában a halálbüntetést, mint büntetıjogi szankciót

megsemmisítette.
Az ügy indítványozói a halálbüntetést ellentétesnek látták az Alkotmány élethez való jogot deklaráló 54.
§ (1) és (2) bekezdéseivel.
Az 54. § (1) bekezdése csak az élettıl való önkényes megfosztást tilalmazta. Kérdéses volt, hogy
önkényesnek tekinthetı-e az élettıl való megfosztás, ha az a törvényes bíróság tisztességes eljárás
során meghozott határozatán alapul.
Végül az AB nem az 54. § (1) bekezdés, hanem az alapvetı jogok korlátozását szabályozó 8. § (2)
bekezdés alapján semmisítette meg a halálbüntetést; a halálbüntetés ugyanis az élthez való jog
lényeges tartalmát korlátozza. E határozat hivatkozott arra is, hogy a halálbüntetés nem szolgálja a
Btk.-ban a büntetés céljaként rögzített generális prevenciót, mivel nem elrettentı hatású.
A határozat foglalkozott a jogos védelem kérdésével is. A jogos védelem alkotmányjogi problémája,
hogy ha az államnak nincs joga elvenni a bőnelkövetı életét, akkor nem is delegálhat ilyen jogot a
megtámadottnak, vagy a megtámadott segítségére sietınek.
A halálbüntetés tilalmát az Alaptörvény kifejezetten nem rögzíti. Az Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdése
rögzíti azonban, hogy senkit nem lehet kiutasítani olyan államba, illetve kiadni olyan államnak, ahol
halálra ítélhetik.
2./ Abortusz
Az Alaptörvény külön nevesíti a magzati élet védelmét.
Az 1992. évi LXXIX. tv. (Magzatvédelmi tv.) szabályozza a terhesség jogilag engedélyezett
megszakításának eseteit:
− az anya életét, egészségét súlyosan veszélyezteti, Ebben a két esetben a terhesség
− magzatnál fejlıdési rendellenesség mutatható ki, bármikor megszakítható!
− terhesség bőncselekmény következménye,
− az anya súlyos válsághelyzetben van.
A többi esetben a 12. hétig van lehetıség az abortuszra. Kivételes esetben – ha az állapotos nı
cselekvıképtelen, vagy korlátozottan cselekvıképes, illetve ha önhibáján kívül nem ismerte fel idıben a
terhességet – a 18. hétig.
Súlyos válsághelyzetnek tekinthetı minden olyan körülmény, amely testi-lelki megrendülést vagy
társadalmi ellehetetlenülést okoz, ha ezáltal veszélybe kerül a magzat egészséges fejlıdése.
Gyakorlatban a súlyos válsághelyzetet alátámaszthatja például a terhes nı
− terhes nı kiskorúsága,
− a családi környezet hiánya,
− egzisztenciális nehézségek.
Két, abortusszal foglalkozó AB határozat:

a.) 64/1991. (XII. 17.)
b.) 48/1998. (XI. 23.)
Mindkét határozat központi kérdése volt, hogy jogalanynak tekinthetı-e a magzat, azaz megilleti-e az
élethez való jog.
A határozatok nem ismerték el a magzat jogalanyiságát. Amennyiben az AB elismerte volna a magzat

élethez való jogát, terhesség-megszakításra csak akkor kerülhetne sor, ha a terhesség az anya életét
veszélyeztetné – élettel ugyanis csak élet állítható párhuzamba.
A 48/1998. (XI. 23.) AB határozat megállapította, hogy nem alkotmányellenes a súlyos válsághelyzet
szabályozása, ha azt a jogalkotó törvényben szabályozza, és arányban áll a magzatvédelmi érdek
korlátozásával.
3./ Eutanázia
1997. évi CLIV. tv (Eütv.)
A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott

esetekben és módon korlátozható.
Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi
ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve
melyeket utasít vissza.
A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintı döntésekben részt vegyen. Bármely
egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstıl, fenyegetéstıl
és kényszertıl mentes, megfelelı tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja.
Beleegyezését szóban, írásban vagy ráutaló magatartással megadhatja, kivéve, ha a törvény eltérıen
nem rendelkezik.
Az invazív beavatkozásokhoz a beteg írásbeli vagy - amennyiben erre nem képes - két tanú együttes
jelenlétében, szóban vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges.
A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A beleegyezés
alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban kötelezhetı az ennek következtében felmerült és
indokolt költségek megtérítésére.
A beteg beavatkozásokba történı beleegyezését vélelmezni kell, ha a beteg egészségi állapota

következtében beleegyezı nyilatkozat megtételére nem képes.
A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés
elmaradása
a.) mások - ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is - egészségét vagy testi épségét súlyosan
veszélyezteti, továbbá
b.) ha a beteg közvetlen életveszélyben van.
A cselekvıképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása

mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.
A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos
vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejő
magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez
utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk
aláírásukkal hitelesítenek.
A betegség természetes lefolyását lehetıvé téve az életfenntartó vagy életmentı beavatkozás
visszautasítására csak abban az esetben van lehetıség, ha a beteg olyan súlyos betegségben
szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid idın belül - megfelelı egészségügyi
ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.
Alapeset, hogy a betegek önrendelkezési joga csak az egészségügyi állapotra vonatkozó tájékoztatás
mellett gyakorolható.
Az eutanázia alkalmazásának feltétele gyógyíthatatlan betegség, amely rövid idın belül halálhoz vezet.
Az erre vonatkozó kérelmet háromtagú orvosi bizottság vizsgálja meg. Az orvosi bizottság NEM az
eutanázia engedélyezésérıl dönt, hanem arról, hogy a betegség valóban gyógyíthatatlan, és rövid idın
belül halálhoz vezet. Továbbá megállapítják, hogy a beteg tudatánál volt-e nyilatkozata megtételekor.
Az Eütv. kizárólag a passzív eutanáziát szabályozza!

2./ A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az esélyegyenlıség.

− az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról szóló 2003. évi CXXV.
törvény,
− a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény X/A. Fejezet (169/B. § - 169/M. §), 176. §
− 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, 20/1999. (VI. 25.) AB
határozat
A hátrányos megkülönböztetés tilalmának jellege

Alaptörvény
XV. cikk
(1) A törvény elıtt mindenki egyenlı. Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvetı jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín,
nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás,
vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
(3) A nık és a férfiak egyenjogúak.
(4) Magyarország az esélyegyenlıség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.
(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nıket, az idıseket és a fogyatékkal
élıket.
A hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapja a jogegyenlıség és az emberi méltóság.
2003. évi CXXV. tv. (Esélyegyenlıségi tv.) preambulumában elismeri minden ember jogát ahhoz, hogy
egyenlı méltóságú személyként éljen.
Nem minden megkülönböztetés alkotmányellenes, hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt,
hogy mindig, még a végsı soron nagyobb társadalmi egyenlıséget célzó megkülönböztetés is tilos.
[9/1990. (IV. 25.) AB határozat]
A 61/1992. (XI. 20.) AB határozat szerint a jogalkotó köteles egyenlı elbánást biztosítani, és
figyelembe venni az emberek közötti tényleges különbségeket. Diszkrimináció tehát nem csak olyan
módon valósulhat meg, hogy a jogalkotó nyíltan különbséget tesz személycsoportok között, hanem úgy
is, hogy nem veszi figyelembe a személyek között ténylegesen meglévı különbségeket.
A hátrányos megkülönböztetés tilalma jelenti:

1./ jogegyenlıséget, azaz mindenkit ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazon
kötelezettségek terhelnek;
2./ esélyegyenlıséget, azaz azt, hogy mindenkinek van lehetısége az eszközökhöz való
hozzájutásra.
A hátrányos megkülönböztetés mind közvetlen, mind közvetett formában megvalósulhat;

− Közvetlen megkülönböztetésrıl beszélünk abban az esetben, ha a jogszabály kifejezetten
eltérıen rendelkezik valamely személycsoport elınyére, és egy másik hátrányára;
− Közvetett akkor, ha a jogszabály eredményét tekintve diszkriminatív, alkalmazása egy
körülhatárolható csoportra más eredményhez vezet, mint egy másik csoport esetében.
Az Alaptörvény példálódzó jelleggel sorolja fel, hogy melyek azok a körülmények, amelyek tekintetében
tilos a hátrányos megkülönböztetés (faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás….)
Az Alkotmánybíróság a 20/1999. (VI. 25.) AB határozatában megsemmisítette a Btk. által szankcionált
vérfertızés természet elleni fajtalansággal elkövetett fordulatát. Alkotmányellenesnek találta ugyanis,
hogy a Btk. csak az azonos nemő testvérek fajtalanságát bünteti, a különnemőekét nem. Ez a
rendelkezés a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik.
Nem csak az lehet alaptörvény-sértı, ha az egyenlıket különbözıen kezeli a jogszabály, hanem az is,
hogyha a különbözıeket egyenlıen, azaz nincs tekintettel a meglévı különbségekre.
Az esélyegyenlıségi törvény
2003. évi CXXV. tv.
Az egyenlı bánásmód követelményét

a.) a magyar állam,
b.) a helyi és a nemzetiségi önkormányzatok, ezek szervei,
c.) a hatósági jogkört gyakorló szervezetek,
d.) a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek,
e.) a közalapítványok, a köztestületek, valamint munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti
szervezetei,
f.) a közszolgáltatást végzı szervezetek,
g.) a közoktatási és a felsıoktatási intézmények (a továbbiakban együtt: oktatási intézmény),
h.) a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó
személyek és intézmények,
i.) a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közmővelıdési intézmények,
j.) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak,
k.) az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók,
l.) a pártok, valamint
m.) az a)-l) pontok alá nem tartozó költségvetési szervek
jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során (a továbbiakban
együtt: jogviszony) kötelesek megtartani.
Az esélyegyenlıségi törvény szervi hatálya az államra, önkormányzatokra, valamint a polgárokkal

leginkább kapcsolatban álló szervezetekre terjed ki. Ezek a szervek általánosságban, teljes mőködésük
során kötelesek az esély egyenlıségi törvény rendelkezéseit megtartani. A polgárokra való kapcsolatra
tekintettel a törvény további jogviszonyokra terjeszti ki a hatályát. Ezek:
− nyilvános ajánlattétel;
− ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben áruforgalmazás, szolgálattétel;
− állami támogatásban részesülı vállalkozó támogatott tevékenysége; munkaviszony, illetve
munkaviszony jellegő más jogviszony.
Az esélyegyenlıségi törvény a hátrányos megkülönböztetés tilalmának korlátait is meghatározza. Nem

jelent ugyanis hátrányos megkülönböztetést, ha a megkülönböztetésnek a jogviszonnyal összefüggı
ésszerő indoka van, valamint a „pozitív diszkrimináció” sem, azaz az a rendelkezés, amely egy
meghatározott társadalmi csoport érdekében az esélyegyenlıtlenség felszámolására irányul. Az
elınyben részesítés akkor jogszerő, ha azt törvény, törvény felhatalmazására kormányrendelet, vagy
kollektív szerzıdés írja elı, vagy ha párt alapszabálya a pártszervezetek választására vonatkozóan. Az
elınyben részesítés korlátja, hogy nem biztosíthat feltétlen elınyt másokkal szemben, nem zárhatja ki
az egyéni szempontok mérlegelését, és nem sértheti más alapvetı jogát.
Az esélyegyenlıségi törvény a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozóan külön szabályozást

ír elı a következı területeken:
− foglalkoztatás;
− szociális biztonság és egészségügy;
− lakhatás;
− oktatás és képzés; valamint
− áruk forgalma és szolgáltatás nyújtása.
A hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az esélyegyenlıség érvényesítésének ellenırzését az

esélyegyenlıségi törvény alapján autonóm államigazgatási szerv, az Egyenlı Bánásmód Hatóság látja
el.
Az Egyenlı Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: hatóság)

a.) a közérdekő igényérvényesítés joga alapján pert indíthat a jogaikban sértett személyek és
csoportok jogainak védelmében;
b.) véleményezi az egyenlı bánásmódot érintı jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó
eszközök és jelentések tervezeteit;
c.) javaslatot tesz az egyenlı bánásmódot érintı kormányzati döntésekre, jogi szabályozásra;
d.) rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt és az Országgyőlést az egyenlı bánásmód
érvényesülésével kapcsolatos helyzetrıl;
e.) feladatainak ellátása során együttmőködik a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetekkel,
valamint az érintett állami szervekkel;
f.) az érintettek számára folyamatos tájékoztatást ad és segítséget nyújt az egyenlı bánásmód
megsértése elleni fellépéshez;
g.) közremőködik az egyenlı bánásmód követelményével kapcsolatban nemzetközi
szervezetek, így különösen az Európa Tanács számára készülı kormányzati jelentések
elkészítésében;
h.) közremőködik az Európai Unió Bizottsága számára az egyenlı bánásmódra vonatkozó
irányelvek harmonizációjáról szóló jelentések elkészítésében;
A hatóság eljárását és intézkedési lehetıségeit 2012. február 1-je óta nem az esélyegyenlıségi törvény,
hanem a Ket. tartalmazza (2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól):
Az egyenlı bánásmód követelményének érvényesülését ellenırzı hatóság nem utasítható.
A hatóság
a.) kérelem alapján vagy hivatalból vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy megsértették-e
az egyenlı bánásmód követelményét, valamint
b.) kérelem alapján vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy az arra kötelezett munkáltatók
elfogadtak-e esélyegyenlıségi tervet.
A hatóság nem vizsgálhatja az Országgyőlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami

Számvevıszék, az alapvetı jogok biztosa, valamint a bíróságok és az ügyészség közhatalmi döntéseit
és intézkedéseit.
Az egyenlı bánásmód követelménye megsértésének vizsgálatát a sérelmet szenvedett fél választása

szerint
a.) a hatóság, vagy
b.) az egyenlı bánásmód követelménye megsértésének elbírálására hatáskörrel rendelkezı más
közigazgatási szerv
folytatja le.
A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költségeket a hatóság, illetve az eljárásban való
részvételével kapcsolatban felmerülı költségek tekintetében az eljárás alá vont, a sérelmet szenvedett
ügyféllel ellenérdekő ügyfél elılegezi meg.
A kérelem elutasítása esetén a sérelmet szenvedett ügyfél csak akkor viseli az egyéb eljárási
költségeket, ha a hatóság megállapította, hogy rosszhiszemő volt.
3./ A véleménynyilvánítás szabadsága.

− 30/1992. (V. 26.) AB határozat, 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, 12/1999. (V. 21.) AB
határozat, 13/2000. (V. 12.) AB határozat, 14/2000. (V. 12.) AB határozat, 18/2004.
(V.25.) AB határozat, 95/2008. (VII.3.) AB határozat, 96/2008. (VII.3.) AB határozat
− A tételhez szükséges a sajtószabadság témakörének, és az erre vonatkozó hatályos
szabályozásnak az ismerete is.
Alaptörvény
IX. cikk
(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
A véleménynyilvánítás szabadsága elsı generációs politikai alapjog. A véleménynyilvánítás

szabadsága a kommunikációs szabadságok anyajoga, több más joggal kapcsolatban áll. Alapja a
szólás- és sajtószabadságnak és a közérdekő adatokhoz való jognak, mivel az elıbbi a vélemény
legszélesebb körő, médián keresztüli továbbítását teszi lehetıvé, az utóbbi pedig elengedhetetlenül
szükséges a vélemény szabad kialakításához. Szintén a véleménynyilvánítás szabadsága a gyökere a
lelkiismeret- és vallásszabadságnak, amely a lelkiismereti meggyızıdés alapján kialakított vélemény
közlését biztosítja, valamint a gyülekezés szabadságának, amely a rendezvényen részt vevı csoport
közös véleményének továbbítására ad lehetıséget.
Ennek megfelelıen a véleménynyilvánítás szabadsága nem csupán hírek közlését és továbbítását teszi
lehetıvé, hanem általában mindenféle közlés szabadságát mások irányába. A jog tehát nem csupán a
vélemény kimondását foglalja magába, hanem annak másokkal való megosztását is.
A véleménynyilvánítás szabadsága teszi lehetıvé a plurális társadalom kialakulását, amelyben

lehetıség van a társadalom és az állam bírálatára és a nyilvános vitákra. Az Alkotmánybíróság a
14/2000. (V. 12.) AB határozatában kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem csupán
alanyi jog, hanem a nyilvánosságot alakító különbözı vélemények szabad kifejezésének garanciája is.
Mindezek ellenére a véleménynyilvánítás szabadsága nem minısül korlátozhatatlan alapjognak. A

véleménynyilvánítás korlátaival az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott. A 30/1992. (V.
26.) AB határozat szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan ugyan, de kitüntetett
szerepő, és csak kevés joggal szemben kell engednie. Ebbıl kifolyólag a véleménynyilvánítás
szabadságát korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. Ebben a határozatban értelmezte
elsıként az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítással szemben álló törvény súlyát, és megállapította,
hogy
− nagyobb súlyú, ha közvetlenül másik alapjogot véd;
− közepes súlyú, ha mögöttesen, intézmény közvetítésével véd alapjogot;
− legkisebb súlyú, ha tárgya elvont érték (pl. köznyugalom).
Döntéseiben az Alkotmánybíróság hangsúlyossá tette, hogy az alapjog nem a véleményre, hanem a

véleménynyilvánítás tényére terjed ki. Épp ezért nincs helye tartalomalapú korlátozásnak; a
véleménynyilvánítás szabadsága nem az alapján korlátozható, hogy gyakorlója milyen véleményt fejt ki,
ha nem az alapjogok korlátozására vonatkozó általános szabályok alapján.
A véleménynyilvánítás három cél érdekében korlátozható:

− közérdek érvényesítése;
− mások magánérdekének védelme;
− államérdek.
Közérdekbıl történı korlátozás
A véleménynyilvánítás korlátozható olyan általános célok védelme érdekében, mint a köznyugalom,

közerkölcs vagy a közegészség védelme. Ezek olyan alkotmányos értékek, amelyekre kiterjed az állam
védelmi kötelezettsége.
A véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából kiemelkedı jelentıségő a már korábban hivatkozott

30/1992. (V. 26.) AB határozat, amely a közösség elleni izgatás (Btk. 269. §) tényállásának
alkotmányossági vizsgálatával foglalkozott. A tényállás két elkövetési magatartást rendelt büntetni;
1./ a magyar nemzet, vagy valamely kisebbség elleni győlöletkeltést, valamint
2./ a megvetés kifejezését („lealacsonyító kifejezést használ”).
Az Alkotmánybíróság nem találta a véleménynyilvánítás szabadsága alkotmányellenes korlátozásának,
hogy a Btk. a győlöletkeltést szankcionálja. A határozat leszögezte, hogy a győlöletkeltés az Alkotmány
értékeivel összeegyeztethetetlen, kártékony hatású lenne, és ellenkezne nemzetközi
kötelezettségvállalásokkal.
A közösség elleni izgatás tényállását vizsgálta a 12/1999. (V. 21.) AB határozat is. A Btk. alapján a
cselekményt az követhette el, aki győlöletre uszított, vagy a „győlölet keltésére alkalmas egyéb
cselekményt” követett el. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi fordulatot megsemmisítette, arra
hivatkozással, hogy leszállítja a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának küszöbét, továbbá a
„győlölet keltésére alkalmas” kifejezés értelmezhetetlen a jogalkalmazásban. A határozat hivatkozott a
büntetıjog ultima ratio jellegére is; csak a legveszélyesebb magatartások korlátozhatják a
véleménynyilvánítás szabadságát, és vonhatóak büntetıjogi felelısségre.
Hasonló alapra helyezkedik a 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, amely a rémhírterjesztés (Btk. 270. §)
tényállását semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság szükségtelen és aránytalan korlátozásnak találta
(tekintettel a korábbi határozatokra is), hogy a köznyugalom megzavarását a jogalkotó büntetıjogi
szankcióval fenyegeti.
A rémhírterjesztés jelenleg hatályos tényállása csak közveszély színhelyén követhetı el. Ez nem vet fel
alkotmányos aggályokat, mivel ilyenkor a véleménynyilvánítás szabadságával szemben álló
köznyugalomhoz főzıdı közérdek „felerısödik”, kiegészül a közveszély elhárításához főzıdı érdekkel.
A 14/2000. (V. 12.) AB határozatban nem tartotta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság az

önkényuralmi jelkép használatának törvényi tényállását. Kifejtette, fasiszta, illetve kommunista
rendszer jelképeinek használata jogos érzékenységben sérti a társadalom jelentıs részét, így jogszerő
azok használatának betiltása. A véleménynyilvánítás ugyanis kötelezettségekkel és felelısséggel jár
együtt, ilyen kötelezettség az emberi méltóság tisztelete, és az erıszakkal fenyegetésrıl való lemondás.
Ettıl eltérıen foglalt állást a véleménynyilvánítás szabadságáról a 18/2004. (V. 25.) AB határozat,
amely a közösség elleni izgatás büntetıjogi szankcionálásának egyes fordulatait tartotta
alkotmányellenesnek.
A 95/2008. (VII. 3.) AB határozat - elızetes normakontroll keretében megsemmisítette a Btk.-ba

bevezetni kívánt gyalázkodás tényállását. A határozat a korábbi döntésekre támaszkodva
hangsúlyozta, hogy a gyalázkodás tényállásba foglalt magatartások alkotmányosan nem büntethetık.
Gyalázkodó kifejezések használata, híresztelése és az ilyen testmozdulat végzése önmagában nem jár
az erıszak közvetlenül jelen lévı, nyilvánvaló veszélyével, és egyéni jogok sérelmével sem.
Jogkorlátozás mások érdekeinek védelmében
A véleménynyilvánítás szabadsága korlátozható mások érdekének védelmében is, különösen, ha a

vélemény mások jó hírnévhez való jogát, becsületét vagy különösen emberi méltóságát sérti. Ennek
alapján a véleménynyilvánítás szabadsága alkotmányosan elfogadható korlátozásának tekinthetjük a
becsületsértés és a rágalmazás büntetıjogi szankcionálását.
A becsület, jó hírnév védelmének foka azonban az egyes esetekben eltérı lehet [36/1994. (VI. 24.) AB
határozat]. A védelem csak magánszemélyek esetében teljes, a szabad véleménynyilvánítás köre a
közszereplık esetében tágabb.
Nem alkotmányellenes a hatóság, vagy hivatalos személy becsületének, jó hírnevének védelme, de a

védelem ilyen esetekben sem teljes, mivel a véleménynyilvánítás szabadsága nem az emberi
méltósággal konkurál, hanem a közhatalom mőködésének védelmével. A határozat indokolása szerint a
hatóság, hivatalos személy, illetve közszereplık esetében a véleménynyilvánítás szabadsága azért
teljesebb, mert „kiemelkedı alkotmányos érdek az állami és a helyi önkormányzati feladatokat ellátó
szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálata, és az, hogy a polgárok félelem nélkül
vehessenek részt a közügyekben”.
A 96/2008. (VII. 3.) AB határozat annak a rendelkezésnek az alkotmányosságát vizsgálta, amely

társadalmon belül kisebbségben lévık védelmét célozta azzal, hogy a sértınek tartott
megnyilvánulások miatt polgári jogi igények érvényesítését tette lehetıvé magánszemélyek és egyes
szervezetek számára (polgári jogi fellépés a győlöletbeszéddel szemben). Az Alkotmánybíróság
döntése szerint az emberi méltósághoz főzıdı jog csak természetes személyt illet meg alapjogként,
közösségeket nem. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor elismerte, hogy a közösség egészét a
véleményszabadság körébe tartozó megnyilvánulás kapcsán ért sérelem jogsérelemként jelenhet meg
az egyén oldalán, aki ezzel szemben a jog eszközével is felléphet.
Államérdekbıl történı korlátozás
Az állam és az állami szervek mőködése érdekében korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát a

minısített adatok védelme. Ennek részleteit a 7. tétel kereteiben ismertetjük.
A véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányosan elfogadható korlátja a nemzeti jelkép védelme.

Az Alkotmánybíróság a 13/2000. (V. 12.) AB határozatban elutasította a nemzeti jelkép megsértése
(Btk. 269/A. §) tényállás megsemmisítésére irányuló indítványt. A határozat megállapította, hogy a
közösségek méltósága és a nemzeti jelkép a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátja
lehet. A nemzeti jelkép fejezi ki az állam szuverenitását és a közösséghez tartozást.
Sajtószabadság alapjai
Alaptörvény
IX. cikk
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínőségét, biztosítja a demokratikus
közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
(3) A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac
felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
A sajtószabadság a véleménynyilvánítás szabadságából következı alkotmányos alapjog. A történeti

fejlıdés során az egyik elsıként megfogalmazott követelés volt, hogy az állam biztosítsa a sajtó
szabadságát, és ne alkalmazzon cenzúrát.
A sajtó nem csupán a véleménynyilvánítás szabadsága gyakorlásának eszköze, hanem egyúttal

biztosítja a vélemény megalkotásához szükséges információ megszerzését, és kiemelkedı szerepe van
a véleményformálásban is. A sajtószabadság biztosítja legteljesebben a közérdekő adatok
nyilvánosságát, a magánszemélyek információhoz való hozzáférésének a jogát.
Az Alaptörvény IX. cikke követelményként állapítja meg, hogy a sajtószabadságra, valamint a

médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó
részletes szabályokat sarkalatos (tehát a jelenlévı országgyőlési képviselık kétharmadának
szavazatával elfogadott) törvénynek kell szabályoznia.
A média szabályozására vonatkozó joganyag 2011. január 1-jével jelentısen átalakult. A törvényhozó
azt a szabályozási technikát választotta, hogy külön törvényben rögzítette a sajtószabadság és a
médiatartalmak alapvetı szabályait.
Az Smtv. - becenevén a „médiaalkotmány” - bizonyos részben deklaratív rendelkezéseket tartalmaz a

sajtószabadság védelmérıl, a közszolgálati médiáról, ugyanakkor a sajtószabadság érvényesülésével
és gyakorlásával, valamint a sajtó kötelezettségeivel összefüggı alapvetı kötelezettségeket és jogokat
is rögzíti. Eme absztrakt rendelkezések mellett a további részletes, és a szolgáltatás jellege szerint
differenciált szabályok az Mt.-ben találhatók.
A 2011. január 1-én hatályba lépett szabályozás összevonta a médiaszabályozás és a hírközlés

hatósági rendszerét. Erre tekintettel az NMHH (Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság) mőködésére (és
ezáltal a médiaszabályozás egészére) kihat az Eht. (2003. évi C. törvény az elektronikus hírközlésrıl),
amely az elektronikus hírközléssel kapcsolatos állami feladatokra, valamint az elektronikus hírközlési
szolgáltatásokra és tevékenységre vonatkozó szabályanyagot tartalmazza, ideértve az elektronikus
hírközlési szolgáltatók kötelezettségeit és a felhasználók megfelelı ellátása biztosításának állami
kötelezettségét is.
4./ Egyesülési jog.

− az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek mőködésérıl és
támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (I. fejezet, III.-V. fejezetek, VII. fejezet, X.
fejezet)
− a pártok mőködésérıl és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény
− 63/2008. (VI.30.) AB határozat
Alaptörvény
VIII. cikk
(1) Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.
(2) Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.
(3) Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok
közremőködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat
közvetlenül nem gyakorolhatnak.
(4) A pártok mőködésének és gazdálkodásának részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.
(5) Szakszervezetek és más érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon
alakulhatnak és tevékenykedhetnek.
Az egyesülési jog elsı generációs politikai alapjog, amely alapján mindenkinek joga van arra, hogy
társadalmi szervezeteket, közösségeket hozzon létre, azokhoz csatlakozzon, és részt vegyen
tevékenységükben. Az egyesülési jog azonban senkinek nem keletkeztet alanyi jogot arra, hogy egy
adott szervezethez csatlakozzon, nem jelenti tehát a jog sérelmét, ha a társadalmi szervezet határoz
arról, hogy valakit felvesz-e tagjának vagy sem.
Az Alaptörvény alapján mindenkinek joga van az egyesüléshez, ezt az Egyt. nem csupán a
magánszemélyekre, hanem a jogi személyekre és azok jogi személyiséggel nem rendelkezı
szervezeteire is kiterjeszti.
Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre, valamint törvény alapján kizárólag
állami szerv saját hatáskörében ellátható közfeladat megvalósítására irányuló tevékenység nem
végezhetı.
A pártokra vonatkozó szabályozás
A pártok olyan társadalmi szervezetek, amelyeket az Alaptörvény külön is nevesít, eszerint a pártok
rendeltetése a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában való közremőködés. Feladatuk tehát
kettıs:
1./ egyrészt befolyásolják, alakítják a közvéleményt,
2./ másrészt ezt a közvéleményt visszacsatolják az állami szervek (különösen az Országgyőlés)
számára.
A pártok az egyesülési jog alapján jönnek létre. A Ptv. (1989. évi XXXIII. törvényapártok mőködésérıl
és gazdálkodásáról) megalkotásának kiemelkedı jelentısége volt a rendszerváltás során, mert
megteremtette a demokratikus többpártrendszer alapjait.
A pártok „küldetésnyilatkozatát” a Ptv. preambuluma tartalmazza, miszerint a pártok társadalmi
rendeltetése, hogy a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való
állampolgári részvételhez szervezeti keretet nyújtsanak. A pártok azonban csak a fennálló alkotmányos
keretek között mőködhetnek. Nem kerülhet bejegyzésre tehát olyan párt, amelynek célja alkot-
mányellenes, így például, ha a többpártrendszer megszüntetésére törekszik (BH 1994.394.).
A pártok és a többi társadalmi szervezet közötti lényeges különbség, hogy a pártok költségvetési
támogatásra jogosultak. Ez a támogatás a pártok között a következıképp oszlik meg:
− a támogatás egynegyedét az országos listán mandátumhoz jutott pártok között osztják fel,
egyenlı részben
− a támogatás háromnegyedét az elızı választások elsı fordulójában leadott szavazatokkal
arányosan osztják fel azok között a pártok között, amelyek a választáson legalább 1 %-ot
elértek.
A költségvetési támogatáson kívül a párt vagyona a tagdíjakból, a Ptv. mellékletében felsorolt

ingatlanokból, vagyoni hozzájárulásokból és a párt által alapított társaság nyereségébıl áll. Ez
utóbbiakkal, a pártalapítványokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 63/2008. (IV. 30.) AB
határozatában rámutatott, hogy az államnak semlegesnek kell maradnia a politikai pártok küzdelmében
és a politikai verseny feltételeit szabályozó jogszabályok megalkotása során, így a pártalapítványok
költségvetési támogatásának szabályrendszere sem valósulhat meg diszkriminatív módon. Ennek
alapján a határozat megsemmisítette azt a rendelkezést, amely alapján teljes költségvetési támogatást
csak az elızıleg legalább két egymást követı parlamenti ciklusban képviselıcsoporttal rendelkezı párt
alapítványa kaphatott. Az Alkotmánybíróság alkotmánysértınek nyilvánította azt a szabályt is, amely
kizárólag az Országgyőlés alakuló ülésén frakciót alakító párt számára biztosította a teljes költségvetési
támogatást. A megsemmisített rendelkezések helyére a törvényhozó új szabályokat alkotott, amely a
választáson 5%-ot el nem érı, de az 1 %-ot meghaladó pártok alapítványai számára is biztosítja a
költségvetésbıl való részesedést. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság szerint nem jelent alkot-
mányellenes hátrányos megkülönböztetést, ha az állam minimális követelményeket fogalmaz meg a
támogatandó pártok számára, és a normatív támogatást csak az e követelményeket teljesítı pártoknak
juttatja. De a minimális követelményt - a jelenlegi törvény szerint 1 %-ot - teljesítı pártok esetében sem
kell azonosnak lennie a támogatás összegének, hiszen itt is érvényesítheti az állam a népakarat
kialakításában és kinyilvánításában való részvétel mértékében a választási eredményekben tükrözıdı
különbséget.
Más tekintetben a pártok vagyonszerzése korlátozott. Az érdekek összefonódásának kizárása miatt

− nem fogadhat el költségvetési vagy költségvetési támogatásban részesülı szervtıl, állami
vállalattói és külföldi államtól származó, valamint
− névtelen támogatást.
Korlátozott továbbá a párt gazdasági tevékenysége is, amely csak kampány termékek forgalmazására
és az ingatlanok/ingók hasznosítására és elidegenítésére irányulhat. A kampánytermékek forgalmazása
ÁFA- mentes tevékenység. Pártok nem szerezhetnek részesedést gazdasági társaságokban. A pártok
gazdálkodását - tekintve, hogy költségvetési támogatásban részesülnek - az Állami Számvevıszék
ellenırzi. Az ellenırzés kizárólag törvényességi szempontok szerint történhet, célszerőségi-
eredményességi szempontok szerint nem.
Nem lehet továbbá pártot alapítani és mőködtetni munkahelyeken és tanintézetekben.
Pártot csak olyan személy alapíthat, aki választójoggal rendelkezik, párt tagjai pedig csak
magánszemélyek lehetnek.
Párt vonatkozásában az ügyész nem gyakorol törvényességi felügyeletet, csupán keresetet indíthat a
bíróság elıtt törvénysértés miatt.
A bíróság megállapítja a párt megszőnését, ha a párt egymást követı két országgyőlési választásokon
nem állít jelöltet.
5./ Gyülekezési jog.

− a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény
− 30/1992. (V.26.) AB határozat, 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, 4/2007. (II.13.) AB
határozat, 75/2008. (V. 29.) AB határozat
− az Európai Emberi Jogi Bíróság következı ítéletei: Bukta és társai kontra Magyarország
[BH 2008. év 2. szám], Oya Ataman v. Turkey [Fundamentum, 2007/1. szám]
A gyülekezési jog elsı generációs politikai jog, amely alapján mindenki jogosult békés rendezvényeken
részt venni. A gyülekezési jog alapvetı emberi szabadság, amelynek zavartalan gyakorlását mindenki
számára biztosított. Ezt nem érinti az sem, hogy a gyülekezési jog természeténél fogva csak másokkal
együttesen, csoportosan gyakorolható.
„A békés gyülekezés szabadsága a demokratikus társadalom elıfeltétele és alapvetı értéke. A

gyülekezési jog alapján megtartott rendezvények elválaszthatatlanul kapcsolódnak a demokratikus
nyilvánosság értékéhez, e rendezvények teszik lehetıvé, hogy a polgárok a politikai folyamatot
kritikával illessék, tiltakozásukkal befolyásolják. A békés rendezvények a politikai és társadalmi rend, a
képviseleti szervek legitimitásának megszilárdítása szempontjából is értéket jelentenek. A tüntetések,
tiltakozó akciók a képviseleti szervek, a kormányzat és a közvélemény számára is jelzik a
társadalomban megjelenı feszültségeket, lehetıvé téve azt, hogy az illetékesek idıben megfelelı
lépéseket tegyenek a feszültségek okainak csökkentésére. Egy demokratikus társadalom nem
választhatja a tiltakozás elnémításának, szükségtelen és aránytalan korlátozásának útját: a politikai
szabadságjogok korlátozása nem csak azokat sújtja, akik élni kívánnának jogaikkal, hanem a
társadalom egészét, így azokat is, akikre hivatkozással az állam a jogkorlátozás eszközéhez nyúl”
[4/2007. (II. 13.) AB határozat].
Az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet arra is, hogy a gyülekezési jog szorosan kapcsolódik a
véleménynyilvánítás szabadságához, mivel a győlések megszervezése, megtartása, illetve az azokon
való részvétel ad lehetıséget a vélemény közös kialakítására.[30/1992. (V. 26.) AB határozat]. Ehhez
hasonlóan a gyülekezésrıl szóló 1989. évi Ill. törvény (a továbbiakban: Gyt.) 2. § (2) bekezdése úgy
rendelkezik, hogy a gyülekezés résztvevıi jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek
tudomására hozni. Látható tehát, hogy a gyülekezés szabadsága nem csupán a véleménynyilvánítás
szabadságával, hanem a petíciós joggal is összefüggésbe hozható.
A Gyt. a békés összejöveteleket, felvonulásokat, tüntetéseket védi, a jogalkotó azonban kivette a

hatálya alól a választási győléseket (amelyeket a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény
szabályoz), az egyházi, kulturális és sportrendezvényeket, valamint a családi eseményekkel
kapcsolatos rendezvényeket. Bár a Gyt. nem említi, hogy kizárólag a közterületen tartandó ren-
dezvényekre terjedne ki a hatálya, a törvény rendelkezései azonban elsısorban azokra vonatkoznak.
Ugyanis kizárólag a közterületen tartandó gyülekezéseket kell elızetesen bejelenteni, és a rendezvény
megtartásával kapcsolatos feladatok is a bejelentéshez kötött rendezvényekre vonatkoznak. Figye-
lembe véve azt is, hogy a Gyt. alkalmazásában a közterület a mindenki számára korlátozás nélkül
igénybe vehetı terület (tehát az is lehet közterület, ami magántulajdonban van), az az álláspontunk,
hogy a rendezvény feloszlatására is csak a közterületen tartott rendezvények esetében kerülhet sor, a
nem közterületen tartandó rendezvényeknél nem.
A Gyt. hatálya alá tartozó rendezvényt magyar állampolgár, bevándorlási és letelepedési engedéllyel
rendelkezı személy, valamint valamely EU (EGT) tagállam állampolgára (vagy családtagja) szervezheti.
A közterületen tartandó rendezvényt a tervezett idıpont elıtt legalább három nappal a szervezı köteles
a területileg illetékes rendırkapitányságon (Budapesten: BRFK) bejelenteni. A bejelentésnek
tartalmaznia kell a rendezvény helyét, idejét, a várható létszámot és a rendezık számát, valamint a ren-
dezvény célját.
Lényeges megemlíteni, hogy a gyülekezés csupán bejelentéshez, és nem engedélyhez kötött. A

hatóságnak tehát nincs diszkrecionális jogköre a rendezvény betiltásával kapcsolatban, arra csak a Gyt.
által taxatíve meghatározott esetekben kerülhet sor.
A 75/2008. (V. 29.) AB határozat rámutatott, hogy a bejelentési kötelezettség nem abszolutizálható, és
az Alkotmány 62. §-ának védelme a rövid idı alatt szervezett, vagy szervezés nélküli (spontán)
gyülekezéseket is védi, ha azok egyébként békés jellegőek. Az Alkotmánybíróság e határozata
indokolásában felhasználta az EJEB Bukta és társai kontra Magyarország ügyben (25691/04. sz.
kérelem; Strasbourg, 2007. július 17.) hozott döntés érveit. A döntés lényege, hogy általában nem
alkotmányellenes megkövetelni a rendezvények elızetes bejelentését, de ennek elmaradása nem lehet
elégséges ok egy rendezvény feloszlatására, ha azt csak az okot adó körülménytıl számítva rendkívül
rövid idın belül lehet megtartani. Tehát minden esetben kötelezı a rendezvény bejelentése, kivéve, ha
az az adott körülmények között lehetetlen.
Egyébként a rendırség a bejelentés beérkezéstıl számított 48 órán belül nyilatkozik a rendezvény

megtiltásáról vagy tudomásul vételérıl. Amennyiben a rendırség a fenti határidıt elmulasztja, úgy kell
tekinteni, mintha tudomásul vette volna a rendezvényt, és a gyülekezés megrendezhetı. A gyülekezés
két esetben tiltható meg:
1./ a rendezvény a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan mőködését súlyosan
veszélyeztetné, vagy
2./ a közlekedés más útvonalon nem biztosítható.
A rendırség közigazgatási jogkörben hozott határozata ellen nincs jogorvoslat, a szervezı azonban
három napon belül kérheti a határozat bírói felülvizsgálatát. A bíróság ülnökök közremőködésével,
három napon belül hoz határozatot, amellyel szemben további jogorvoslatnak nincs helye.
A gyülekezési jog korlátozásáról a Gyt. a fenti két eseten túlmenıen is rendelkezik, és deklarálja, hogy
a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bőncselekményt, és nem járhat mások jogai és
szabadságai sérelmével. Az 55/2001. (XI. 29.) AB határozat arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyü-
lekezési jog - a szükséges és arányos mértékig - akkor is korlátozható, ha ütközik más jog, tipikusan a
mozgásszabadság gyakorlásával.
A gyülekezési joghoz tartozik az is, hogy az állam köteles biztosítani, hogy a jogszerően tartott győlést,
felvonulást mások ne zavarhassák meg. Ezt az állam büntetıjogi eszközökkel is biztosítja, a Btk.
bőntettnek nyilvánítja, és három évig terjedı szabadságvesztés-büntetéssel fenyegeti azt, aki mást
egyesülési vagy gyülekezési jogában jogellenesen akadályoz.
A rendezvény szervezıje felel a rendezvény rendjének megtartásáért, ebben kérésére a rendırség

is segíti. Amennyiben a gyülekezés rendje már nem állítható helyre, a szervezı köteles a rendezvényt
feloszlatni. A szervezı kiemelt felelısségét jelzi az is, hogy a károkozóval egyetemlegesen felel azokért
a károkért, amelyeket a gyülekezésben részt vevı személy harmadik (a gyülekezésben részt nem vevı)
személynek okozott. Ebben az esetben csak akkor van helye kimentésnek, ha bizonyítja, hogy a rend
fenntartása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A gyülekezési jog gyakorlása nem érinti a rendırség rendırségi törvényben rögzített alapfeladatát,
amely szerint köteles gondoskodni a közbiztonság és a belsı rend védelmérıl. Feladata gyakorlása
érdekében a Gyt. felhatalmazza a rendırség képviselıjét, hogy a rendezvényen jelen legyen, és - fi-
gyelmeztetést követıen - feloszlassa a rendezvényt a következı esetekben:
− a bejelentéshez kötött (nem spontán) rendezvényt nem jelentették be, vagy azt a rendırség
megtiltotta;
− a gyülekezési jog gyakorlása bőncselekményt valósít meg, vagy mások jogainak,
szabadságainak sérelmével jár, illetve, ha
− a résztvevık a rendezvényen fegyveresen vagy felfegyverkezve jelennek meg.
A fegyveres, illetıleg felfegyverkezve történı megjelenés tartalmilag hasonlít a Btk.-ban

meghatározottakhoz. Fegyveresen jelenik meg a gyülekezésen az, aki lıfegyvert vagy robbanóanyagot,
és felfegyverkezve, aki az élet kioltás ára alkalmas eszközt tart magánál. Lényeges különbség azonban,
hogy 2001. óta a Btk. a „fegyvernek látszó tárgyat” is a fegyveres elkövetés kategóriájába sorolta, a
módosítás azonban a Gyt. értelmezı rendelkezését nem érintette.
Amennyiben a rendezvényt feloszlatták, a rendezvény bármely részvevıje (nem csupán a szervezı!)

tizenöt napon belül pert indíthat a feloszlatás jogellenességének megállapítása iránt.
6./ Lelkiismereti- és vallásszabadság.

− a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és
vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény,
− az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirıl szóló 1997. évi
CXXIV. törvény 4-7. §
− 4/1993. (II. 12.) AB határozat, 10/1993. (II.27.) AB határozat, 39/2007. (VI.20.) AB
határozat, 47/2009.(IV:21.) AB határozat
Alaptörvény
VII. cikk
(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában
foglalja a vallás vagy más meggyızıdés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a
szabadságot, hogy vallását vagy más meggyızıdését mindenki vallásos cselekmények, szertartások
végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a
magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellızze, gyakorolja vagy tanítsa.
(2) Az állam és az egyházak különváltan mőködnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok
érdekében együttmőködik az egyházakkal.
(3) Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
A lelkiismereti- és vallásszabadság elsı generációs alapjog, amely - mint az az Alkotmány és az Lvt.

definíciójából kiolvasható - két tartalmi részre osztható;
1./ jelenti egyfelıl a világnézet, meggyızıdés szabad megválasztását (lelkiismereti
szabadság),
2./ másfelıl pedig az azokból származó cselekmények gyakorlását (vallásszabadság).
A lelkiismereti- és vallásszabadság két oldala szorosan összefügg egymással.

Nem csupán azért, mert a vallásos cselekmények végzése a belsı, szubjektív meggyızıdésbıl fakad,
hanem azért is, mert az Alaptörvény példálózó jelleggel sorolja fel a vallásszabadság alapján végezhetı
magatartásokat, amibıl arra lehet következtetni, hogy az Alaptörvény nem magát a magatartást védi,
hanem azt a meggyızıdést, amelybıl a magatartás fakad. Külön kiemelést érdemel, hogy a kultusz
szabadságán túlmenıen az Alaptörvény kifejezetten említi a hitoktatás szabadságát, mint a
vallásszabadságból egyenesen következı alapjogot.
A lelkiismereti- és vallásszabadság kapcsolatban áll több más, Alkotmányban rögzített alapjoggal. Az

Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a lelkiismereti szabadság az emberi minıség része, és mint ilyen,
összefüggésben áll az emberi méltósággal [4/1993 (II. 12.) AB határozat]. A vallásszabadság pedig a
véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódik, hiszen a lelkiismeret akkor értékelhetı
alkotmányjogilag, ha kifejezésre kerül.
Mivel az emberi méltóság minden ember vonatkozásában egyenlı, az állam nem részesíthet elınyben
egyes világnézeteket másokkal szemben, és mind a jogi, mind a tényleges lehetıséget biztosítani kell
annak érdekében, hogy az egyén maga alakítsa ki meggyızıdését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
az államnak figyelmen kívül kell hagynia a vallás sajátos jegyeit.
A vallásszabadság kiemelkedı jelentısége ellenére sem korlátlan jog. Az Alkotmánybíróság a 39/2007.

(VI. 20.) AB határozatában (a kötelezı védıoltással összefüggésben), valamint a 47/2009. (IV. 21.) AB
határozatban (a köztisztviselıi eskü kapcsán) alkalmazta az ún. összehasonlító teherpróba tesztjét. Ez
a teszt azt vizsgálja, hogy mennyiben lehet kivételt tenni az általános magatartási szabályok alól a
lelkiismereti szabadság érdekében. Mércéje kettıs:
− egyrészt azt vizsgálja, hogy az igényelt kivétel milyen szorosan kapcsolódik a hittételhez
(minél szorosabb a kapcsolat, annál inkább indokolható az általános szabálytól való
eltérés),
− másrészt pedig azt, hogy mindez mennyiben terjed ki harmadik személyekre (minél inkább
kiterjed, annál inkább indokolható a korlátozás).
Az állam világnézeti semlegességével foglalkozott a 10/1993. (II. 27.) AB határozat is. Ebben az
ügyben az indítványozó alkotmánysértınek találta, hogy csak a vasárnap nem nyilvánítható
munkanappá, ezzel ugyanis az állam a keresztyén felekezeteket elınyben részesíti azokkal az
egyházakkal szemben, amelyek más napot tartanak ünnepnek. Hasonlóan sérelmesnek találta az
indítványozó, hogy az állami ünnepek a keresztyén ünnepekhez köthetıek (karácsony, húsvét,
pünkösd), más vallás ünnepei pedig nem minısülnek munkaszüneti napnak. Az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint a keresztyén hagyományok vesztettek vallási tartalmukból, és azokat azok is
megünneplik, akik a keresztyén hitet nem követik. A vasárnap kiemelt jellege és a munkaszüneti napok
(egy részének) vallásos eredete nem jelenti az állam világnézeti semlegességének sérelmét.
Az egyházakra vonatkozó állami szabályozás
A területet 2012. január 1-tıl a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak,

vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban:
Etv.) szabályozza.
Az Etv. fontos újítása a korábbi szabályozáshoz képest, hogy definíciót ad a vallási tevékenység
fogalmára. Emellett meghatározza az egyház elismerésének több formai és tartalmi kritériumát, továbbá
az Országgyőlés (és nem a bíróság) hatáskörébe utalja az egyházak elismerését.
A vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely természetfelettire irányul,

rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és
az emberi méltóságot nem sértı sajátos magatartáskövetelményekkel az emberi személyiség egészét
átfogja.
Önmagában nem tekinthetı vallási tevékenységnek

− a politikai és érdekérvényesítı,
− a pszichikai vagy parapszichikai,
− a gyógyászati,
− a gazdasági-vállalkozási,
− a nevelési,
− az oktatási,
− a felsıoktatási,
− az egészségügyi,
− a karitatív,
− a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi,
− a kulturális,
− a sport,
− az állat-, környezet- és természetvédelmi,
− a hitéleti tevékenységhez szükségesen túlmenı adatkezelési,
− a szociális
tevékenység.
Az egyházként való elismerésre irányuló eljárás
Az alapcélként vallási tevékenységet végzı egyesület egyházként való elismerését az országos népi
kezdeményezésben részvételre jogosult, legalább ezer választópolgár aláírásával az országos népi
kezdeményezésre vonatkozó szabályok alkalmazásával az egyesület törvényes képviselıje
kezdeményezheti.
Az egyesület akkor ismerhetı el egyházként, ha

a.) alapcélként vallási tevékenységet végez,
b.) tanításának lényegét tartalmazó hitvallása és rítusa van,
c.) legalább százéves nemzetközi mőködéssel rendelkezik vagy legalább húsz éve szervezett
formában, egyesületként mőködik Magyarországon, amely húszéves idıtartamba beszámít
az e törvény hatálybalépése elıtt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az
egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény alapján nyilvántartásba vett egyházként való
mőködés is,
d.) alapszabályát, létesítı okiratát, belsı egyházi szabályát elfogadta,
e.) ügyintézı és képviseleti szerveit megválasztotta vagy kijelölte,
f.) képviselıi nyilatkoznak arról, hogy az általuk létrehozott szervezet tevékenysége nem
ellentétes az Alaptörvénnyel, jogszabályba nem ütközik, valamint nem sérti más jogait és
szabadságát, és
g.) az egyesülettel szemben - mőködése során - nemzetbiztonsági kockázat nem merült fel,
h.) tanai és tevékenységei nem sértik az ember testi-lelki egészséghez való jogát, az élet
védelmét, az emberi méltóságot.
Az Országgyőlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága a népi kezdeményezés alapján az egyesület

egyházként történı elismerésére vonatkozó javaslatot terjeszt az Országgyőlés elé.
Ha az Országgyőlés valamely egyesület egyházként történı elismerését nem támogatja, az errıl szóló
döntést országgyőlési határozat formájában kell közzétenni. A közzétételtıl számított egy éven belül az
egyesület egyházként való elismerésére irányuló ismételt népi kezdeményezés nem indítható.
7./ Információs alapjogok.

− az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII.
törvény,
− a minısített adat védelmérıl szóló 2009. évi CLV. tv.
− 20/1990. (X.4.) AB határozat, 15/1991. (IV. 13.) AB határozat,32/1992. (V.29.) AB
határozat, 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, 60/1994. (XII.24.) AB határozat, 13/2001.
(V.14.) AB határozat, 12/2004. (IV. 7.) AB határozat, 36/2005. (X.5.) AB határozat
Alaptörvény
VI. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó
hírnevét tiszteletben tartsák.
(2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekő adatok megismeréséhez
és terjesztéséhez.
(3) A személyes adatok védelméhez és a közérdekő adatok megismeréséhez való jog érvényesülését
sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenırzi.
A személyes adatok védelme és a közérdekő adatok nyilvánossága nagymértékben összefügg. A

modern kor általános sajátossága, hogy az információ hatalom, és több más jog csak megfelelı
információ segítségével gyakorolható.
Információs alapjognak tekinthetjük a személyes adatok védelmét és a közérdekő adat nyilvánosságát,

amelyeknek részletszabályait az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) állapítja meg.
Az információs jogok szabályozásának alapelve az „átláthatatlan polgár és átlátható állam”. Ennek

megfelelıen határozza meg az Infotv. azt a célt, hogy személyes adatával mindenki maga
rendelkezzen, és a közérdekő adatokat mindenki megismerhesse.
− Az átláthatatlan polgár kitételre azért van szükség, mert a személyes adatok védelme útján
valósulhat csak meg a magánszféra Alaptörvényben rögzített védelme. Nem véletlen tehát,
hogy az Alaptörvény a magánszférára vonatkozó VI. cikk (1) bekezdése után közvetlenül a
személyes adatok védelmérıl rendelkezik.
− Az állami transzparencia a jogállamiságból levezethetı biztosíték, amely kizárni hivatott a

korrupciót és önkényességet, továbbá lehetıvé teszi az állampolgárok részvételét az állami
döntéshozatalokban. A közérdekő adatokhoz való hozzáférés joga összefügg a
véleménynyilvánítás szabadságával. A véleménynyilvánítás szabadságába beletartozik
ugyanis a vélemény szabad kialakításának joga, amelyre viszont a megfelelı mennyiségő
információ hiányában nincs lehetıség.
Az információs jogok intézményi garanciája a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság.
Személyes adatok védelme
Az Alkotmánybíróság határozata alapján a személyes adatok védelméhez való jog nem hagyományos
védelmi jog, hanem információs önrendelkezési jog [20/1990. (X. 4.) AB határozat].
Személyes adat: az érintettel kapcsolatba hozható adat - különösen az érintett neve, azonosító jele,
valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára
jellemzı ismeret -, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.
Különleges adat:
− a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a
vallásos vagy más világnézeti meggyızıdésre, az érdekképviseleti szervezeti tagságra, a
szexuális életre vonatkozó személyes adat,
− az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a
bőnügyi személyes adat;
Mivel a különleges adat is megfelel a személyes adat fogalmának, arra következtethetünk, hogy a
különleges adatok a személyes adatok részhalmazát képezik, amelyek - jellegük miatt - kiemelt
védelemben részesülnek.
Személyes adat csak az érintett hozzájárulásával, vagy törvény alapján kezelhetı. Az Infotv.
lehetıséget ad arra, hogy személyes adatok kezelését törvényi felhatalmazásra önkormányzati rendelet
rendelje el. Az érintett hozzájárulása nem értelmezhetı kiterjesztıen, különleges adat kezelésénél
pedig írásbeliség szükséges. Ez a szabály kifejezetten érvényes a személyes adatok nyilvánosságra
hozatala esetén, amikor is kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett nem adott hozzájárulást,
kivéve, ha az eljárás az ı kérelmére indult.
Szükséges megkülönböztetni az adatkezelést és az adatfeldolgozást.

− Az adatkezelés érdemi tevékenység, amely az adatok győjtését, rögzítését, felhasználását
stb.,
− az adatfeldolgozás pedig az ezekhez kapcsolódó technikai feladatok elvégzését jelenti.
A személyes adatok védelmének lényeges garanciája az adatok célhoz kötöttsége. Az

Alkotmánybíróság megállapította, hogy a személyes adatok meghatározott cél nélküli, tetszıleges
jövıbeni felhasználásra való győjtése és feldolgozása alkotmányellenes [15/1991. (IV. 13.) AB
határozat].
Az adatfeldolgozás az adatkezelés alá rendelt tevékenység, a feldolgozással kapcsolatos feladatokat -

a törvényi keretek között - az adatkezelı határozza meg. Az adatok feldolgozásáért, törléséért,
továbbításáért és nyilvánosságra hozataláért viszont az adatfeldolgozó önálló felelısséggel tartozik.
Az érintettek jogai és érvényesítésük
Az érintett kérelmezheti az adatkezelınél

a.) tájékoztatását személyes adatai kezelésérıl,
b.) személyes adatainak helyesbítését, valamint
c.) személyes adatainak - a kötelezı adatkezelés kivételével - törlését vagy zárolását.
Az érintett kérelmére az adatkezelı tájékoztatást ad az érintett általa kezelt, illetve az általa megbízott
adatfeldolgozó által feldolgozott adatairól, azok forrásáról, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról,
idıtartamáról, az adatfeldolgozó nevérıl, címérıl és az adatkezeléssel összefüggı tevékenységérıl,
továbbá - az érintett személyes adatainak továbbítása esetén - az adattovábbítás jogalapjáról és
címzettjérıl.
Ha a személyes adat a valóságnak nem felel meg, és a valóságnak megfelelı személyes adat az
adatkezelı rendelkezésére áll, a személyes adatot az adatkezelı helyesbíti.
A személyes adatot törölni kell, ha

a.) kezelése jogellenes;
b.) az érintett kéri;
c.) az hiányos vagy téves - és ez az állapot jogszerően nem orvosolható -, feltéve, hogy a törlést
törvény nem zárja ki;
d.) az adatkezelés célja megszőnt, vagy az adatok tárolásának törvényben meghatározott
határideje lejárt;
e.) azt a bíróság vagy a Hatóság elrendelte.
A d) pontban meghatározott esetben a törlési kötelezettség nem vonatkozik azon személyes adatra,
amelynek adathordozóját a levéltári anyag védelmére vonatkozó jogszabály értelmében levéltári
ırizetbe kell adni.
Törlés helyett az adatkezelı zárolja a személyes adatot, ha az érintett ezt kéri, vagy ha a
rendelkezésére álló információk alapján feltételezhetı, hogy a törlés sértené az érintett jogos érdekeit.
Az így zárolt személyes adat kizárólag addig kezelhetı, ameddig fennáll az az adatkezelési cél, amely a
személyes adat törlését kizárta.
Az érintettel az adatkezelés megkezdése elıtt közölni kell, hogy az adatkezelés hozzájáruláson alapul
vagy kötelezı.
Az érintett tiltakozhat személyes adatának kezelése ellen,

a.) ha a személyes adatok kezelése vagy továbbítása kizárólag az adatkezelıre vonatkozó jogi
kötelezettség teljesítéséhez vagy az adatkezelı, adatátvevı vagy harmadik személy jogos
érdekének érvényesítéséhez szükséges, kivéve kötelezı adatkezelés esetén;
b.) ha a személyes adat felhasználása vagy továbbítása közvetlen üzletszerzés, közvélemény-
kutatás vagy tudományos kutatás céljára történik; valamint
c.) törvényben meghatározott egyéb esetben.
Az adatkezelı a tiltakozást a kérelem benyújtásától számított legrövidebb idın belül, de legfeljebb 15

napon belül megvizsgálja, annak megalapozottsága kérdésében döntést hoz, és döntésérıl a
kérelmezıt írásban tájékoztatja.
A közérdekő adatok nyilvánossága
A közérdekő információhoz való szabad hozzáférés lehetıvé teszi a választott népképviseleti testületek,
a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerőségének és hatékonyságának ellenırzését, serkenti azok
demokratikus mőködését. A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek
intézésére gyakorolt állampolgári ellenırzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az illetékes
szervek felfedik a szükséges információt [32/1992. (V. 29.) AB határozat].
Közérdekő adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban

meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévı és
tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a
személyes adat fogalma alá nem esı, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy
ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy győjteményes jellegétıl, így különösen a
hatáskörre, illetékességre, szervezeti felépítésre, szakmai tevékenységre, annak
eredményességére is kiterjedı értékelésére, a birtokolt adatfajtákra és a mőködést szabályozó
jogszabályokra, valamint a gazdálkodásra, a megkötött szerzıdésekre vonatkozó adat.
Közérdekbıl nyilvános adat: a közérdekő adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek
nyilvánosságra hozatalát, megismerhetıségét vagy hozzáférhetıvé tételét törvény közérdekbıl
elrendeli.
Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb

közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek (a továbbiakban együtt: közfeladatot ellátó szerv)
lehetıvé kell tennie, hogy a kezelésében lévı közérdekő adatot és közérdekbıl nyilvános adatot
erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse.
Eszerint a személyes adat akkor sem tekinthetı közérdekőnek, ha az állami vagy helyi önkormányzati
feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy
kezelésében van, illetve tevékenységére vonatkozik.
A közérdekő adatok megszorító értelmezésétıl azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata eltért, és az

Alkotmány 61. § (1) bekezdésének tartalmát tágabb körben határozta meg. A 60/1994. (XII. 24.) AB
határozat az átvilágítással összefüggésben - arra mutatott rá, hogy legitim cél érdekében (mint a múlt
megismerése, a rendszerváltás tárgyilagos értékelése) kivételt lehet tenni a személyes adatok védelme
alól az általános megismerhetıség javára.
A közérdekő adatok nyilvánosságából következik, hogy az állami és önkormányzati szervek kötelesek

biztosítani, hogy a kezelésükben lévı közérdekő adatot bárki (jogi érdeke valószínősítése nélkül)
megismerhesse, kivéve, ha az adat állam- vagy szolgálati titoknak minısül.
Az adatok nyilvánossága korlátozott a következı tárgykörökben is:

− honvédelem, nemzetbiztonság;
− bőnüldözés és bőnmegelızés;
− környezet- és természetvédelmi kérdések;
− központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekek;
− külügyi kapcsolatok, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatok;
− bírósági, közigazgatási eljárás;
− szellemi tulajdonhoz főzıdı jog.
A 12/2004. (IV. 7.) AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg a

közérdekő adatokhoz hozzáférés garanciáinak hiánya miatt. A mulasztás pótlása óta bárki - szóban,
írásban vagy elektronikus úton - igényt nyújthat be közérdekő adat megismerése iránt (közérdekő
adatigénylés), aminek az adatkezelı szerv 15 napon belül, közérthetı formában, önköltségi áron
köteles eleget tenni.
Az igény teljesítésének megtagadásáról, és annak indokairól 8 napon belül értesíteni kell az igénylıt.
Amennyiben az adatigénylést nem teljesítik, az igénylı - az igénylés teljesítésére nyitva álló határidı
eredménytelen elteltétıl számított 30 napon belül - bírósághoz fordulhat. Országos hatáskörő szervvel
szemben a törvényszéknek, más szervekkel szemben a helyi bíróságnak van hatásköre.
Lényeges szabály továbbá, hogy a közérdekő adatról való tájékoztatás csak akkor köthetı személyes
adat közléséhez, ha az elengedhetetlenül szükséges.
A közérdekő adatok minél teljesebb körben történı megismerhetısége érdekében rendelkezik az

elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: Eitv.) egyes adatok
elektronikus úton történı hozzáférhetıségérıl.
Minısített adatok
A közérdekő adatok nyilvánosságához való jog az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján, és garanciái
megtartása mellett korlátozható. A jog kiemelt, külön nevesített korlátja a minısített adat védelme, a
nemzetbiztonság megóvása érdekében. Ezt megerısítette az Alkotmánybíróság is, amikor megálla-

pította, hogy az ilyen adatok közlésének megakadályozása a véleménynyilvánítási és sajtószabadság
alkotmányosan elfogadható korlátja [13/2001. (V. 14.) AB határozat].
A 2010. április 1-én hatályba lépett, a minısített adat védelmérıl szóló 2009. évi CLV. törvény
átalakította a minısített adatok védelmét, megszüntetve az államtitok és szolgálati titok kategóriákat. A
törvény legfontosabb alapelvei a szükségesség és az arányosság:
− a közérdekő adat nyilvánosságához főzıdı jogot minısítéssel korlátozni csak a törvényben
meghatározott feltételek fennállása esetén, a védelemhez szükséges szinttel és a
feltétlenül szükséges ideig lehet.
− Az arányosság elvét szolgálja az is, hogy a minısítı legalább 5 évente köteles
felülvizsgálni a minısítés indokoltságát.
A törvény alapelvei továbbá:
− szükséges ismeret elve: minısített adatot csak az ismerhet meg, akinek az állami vagy
közfeladata ellátásához feltétlenül szükséges;
− bizalmasság elve: minısített adat illetéktelen személy számára nem válhat
hozzáférhetıvé vagy megismerhetıvé;
− sérthetetlenség elve: a minısített adatot kizárólag az arra jogosult személy módosíthatja
vagy semmisítheti meg;
− rendelkezésre állás elve: annak biztosítása, hogy a minısített adat az arra jogosult
személy számára szükség szerint elérhetı és felhasználható legyen.
A törvény meghatározza, hogy milyen típusú adatokat mely minısítık és milyen eljárásban jogosultak
minısíteni. Az adat minısítéssel csak akkor védhetı tehát, ha:
− az adat védelme a törvényben meghatározott közérdek miatt szükséges (az állam
szuverenitásával, alkotmányos rendjével honvédelmi, nemzetbiztonsági, bőnüldözési,
igazságszolgáltatási, központi pénzügyi-gazdasági, külügyi kérdéssel kapcsolatos, vagy
egyébként az állami szervek befolyásmentes mőködését érintı adat);
− az adat hozzáférhetısége károsítaná a védett közérdeket;
− és ezért az adat megismerhetıségét korlátozni szükséges.
A törvény rögzíti továbbá, hogy a minısített adatok kik számára és milyen módon ismerhetık meg.
Mindezek felügyeletére a Nemzeti Biztonsági Felügyelet hivatott, amely a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatokat irányító miniszter irányítása alatt áll.
8./ A tulajdon alkotmányjogi védelme.

− 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, 33/1993. (V.28.) AB határozat, 35/1994. (VI. 24.) AB
határozat, 40/1997. (VII. 1.) AB határozat, 42/2006. (X. 5.) AB határozat, 35/2010. (III.31.)
AB határozat
A tulajdonhoz való jog jellege

Alaptörvény
XIII. cikk
(1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelısséggel jár.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbıl, törvényben meghatározott esetekben és
módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
38. cikk
2) Az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, valamint a
nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentıségő nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és
feltételeit az (1) bekezdés szerinti célokra tekintettel sarkalatos törvény határozza meg.
A tulajdonhoz való jog jellegzetesen a vegyes alkotmányjogi szabályok közé tartozik. A tulajdonra, mint
alapjogra vonatkozó fı szabályokat az alkotmányjog, a tulajdonra, mint jogintézményre vonatkozó
részletszabályokat pedig a polgári jog állapítja meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban
nem esik egybe a tulajdon alkotmányjogi és polgári jogi védelme, az alkotmányjogi tulajdonvédelem
nem feltétlenül követi a polgári jogit [64/1993. (XII. 22.) AB határozat]. Az alkotmányjogi értelemben
vett tulajdon tágabb körre terjed ki, mint a polgári jogi. A tulajdonhoz való jog (mint alkotmányos alapjog)
nemcsak a dologi jogokra terjed ki, hanem a vagyoni értékkel bíró jogosultságokra is, továbbá a még
meg nem szerzett javakra, az ún. várományokra is. Ennek figyelembe vételévei érthetı meg, hogy
például a nyugdíjjogosultság miért esik az alkotmányjogi tulajdonvédelem körébe.
Szintén kapcsolódik a tulajdonhoz való joghoz a vállalkozás szabadsága [M) cikk (1) bekezdés], amely
alapján mindenkinek joga van arra, hogy valamilyen tevékenységet anyagi haszonszerzés céljából
végezzen. Nem jelenti ennek a jognak a sérelmét, ha az állam meghatározott feltételeket szab vala-
milyen tevékenység folytatásához; ezzel kapcsolatban az alkotmányossági követelmény az, hogy az
állam ne állítson objektív korlátot, és mindenki számára hagyja meg az elvi lehetıséget a feltételek
teljesítésére [40/1997. (VII. 1.) AB határozat]. Ebben a határozatban az építésztervezı és szakértıi
kamara nyújtott be indítványt, mivel egyes tevékenységek gyakorlását jogszabály magasabb szintő
végzettséghez kötötte, és akik ezzel a végzettséggel nem rendelkeztek, átmeneti idı után elvesztették
jogukat a tevékenység gyakorlásához. A határozat rávilágított arra is, hogy valamely jogosultság akkor
tekinthetı tulajdonnak, ha a jogosult rendszeres jövedelemszerzés érdekében, rendszeresen gyakorolta
a tevékenységet.
A tulajdonhoz való jog korlátai
A tulajdonhoz való jog több tekintetben korlátozható. Leglényegesebb korlátjának, a kisajátításnak

alapvetı kritériumait az Alaptörvény tartalmazza, a tulajdonhoz való jog egyébként sajátos szabályok
szerint korlátozható. Amíg más alapjogok korlátozásánál más alapjog vagy alkotmányos érték vé-
delmének szükségességét kell igazolnia a törvényalkotónak, addig a tulajdonhoz való jog
korlátozásához az egyszerő közérdek is elegendı, amennyiben a korlátozás nem aránytalan.
Korai határozataiban tehát az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jog korlátozásánál enyhébb mércét
állított, mint más alapjogok esetében. Az elektronikus hírközlésrıl szóló 2003. évi C. törvény vizsgálata
során, a mobil távközlési tornyok és más építmények elhelyezésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság

a tulajdonhoz való jognál is a szükségességi-arányossági tesztet alkalmazta a speciális teszt helyett
[42/2006. (X. 5.) AB határozat]. Késıbbi döntéseiben azonban az Alkotmánybíróság visszatért arra a
gyakorlatára, miszerint a tulajdonhoz való jognál az enyhébb, közérdekőséget és arányosságot vizsgáló
mércét használja [35/2010. (Ill. 31.) AB határozat].
Tulajdon kisajátításának tartalmi feltételei a következık:

− közérdek;
− kivételesség;
− azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás.
A kisajátítás részletszabályait a 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) állapítja meg. A Kt.
meghatározza, hogy milyen célok érdekében kerülhet sor kisajátításra. Ennek megfelelıen a kisajátítás
célja lehet az állami és önkormányzati szervek mőködése, a honvédelem, bányászat, közlekedés,
mőemlékvédelem stb. Kártalanítás a kisajátított vagyontárgy „ellenértéke”. Az azonnali, feltétlen és
teljes kártalanítás önmagában azonban nem teszi alkotmányossá a kisajátítást, ha a másik két elem
(közérdek, kivételesség) hiányzik.
A kisajátítási eljárást a fıvárosi és megyei kormányhivatal folytatja le. Az eljárás során hozott
határozattal szemben a jogosult bírósághoz fordulhat, amely a keresetlevél beérkezését követı 45
napon belül tárgyalást tart, és a bíróságnak - fıszabály szerint - a jogalapról három hónapon belül
döntést kell hoznia.
A tulajdonhoz való jogot az állam a kisajátításon kívül más eszközökkel is korlátozhatja. Az

Alkotmányból - a piacgazdaság elvére hivatkozással - az állami beavatkozás nagysága, ereje, még
kevésbé annak tilalma nem vezethetı le [33/1993. (V. 28.) AB határozat]. Nem alkotmányellenes tehát,
ha az állam meghatározott tárgyak tulajdonosi körét korlátozza. A 35/1994. (VI. 24.) AB határozat azt
vizsgálta, hogy összeegyeztethetı-e az Alkotmánnyal, hogy termıföld tulajdonjogát külföldi fıszabály
szerint nem, belföldi pedig csak korlátozottan szerezheti meg. A határozat megállapította, hogy „a korlá-
tozó rendelkezések addig alkotmányosak, ameddig az elbírált korlátozások ésszerő indokai tárgyilagos
mérlegelés szerint fennállnak”.
Nem jelenti a tulajdonhoz való jog sérelmét az sem, hogy egyes vagyontárgyak a Ptk. alapján csak
állami tulajdonban lehetnek, erre az Alaptörvény 38. cikk (2) bekezdése kifejezetten lehetıséget ad.
9./ A házasság és a család alkotmányos védelme

− a családok védelmérıl szóló 2011. évi CCXI. törvény,
− 22/1992. (IV.10.) AB határozat, 23/1993. (IV.15.) AB határozat, 14/1995. (III.13.) AB
határozat, 154/2008. (XII.17.) AB határozat
Alaptörvény
L) cikk
(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nı között, önkéntes elhatározás alapján
létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.
(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.
(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.
Az alkotmányjog rendszerében a házasság és a család védelme ún. objektív intézményvédelmi

kötelezettség. Ez azt jelenti, hogy mind a kettı alkotmányosan védett (speciális státust élvezı)
jogintézmény, amelyet az államnak - más intézményektıl megkülönböztetve - fenn kell tartania.
Közvetlen alanyi jogok nem vezethetıek le az Alaptörvény eme rendelkezésébıl, nem lehet az L)
cikkbıl következtetni arra, hogy az államnak mit kell tennie a házasság, illetve a család védelme
érdekében.
Az Alkotmánybíróság levezette a házasságkötés szabadságát, amely viszont már önálló alapjog. Az

Alkotmánybíróság ugyanis alkotmányellenesnek találta azokat a szabályokat, amelyek a rendırség,
illetve a fegyveres erık kötelékébe tartozók házasságkötését parancsnoki engedélyhez kötötte
[22/1992. (IV. 10.) AB határozat, 23/1993. (IV. 15.) AB határozat].
Az alkotmánybírósági gyakorlat egyértelmő volt a tekintetben, hogy az Alkotmány csak különbözı

nemőek kapcsolatát védi házasságként [elsıként: 14/1995. (Ill. 13.) AB határozat]. A késıbbi
gyakorlat ugyanakkor az emberi méltóságra kifejezetten visszavezette az azonos nemő párok be-
jegyzett élettársi kapcsolatának elismerését [154/2008. (XII. 17.) AB határozat].
Az Alaptörvény a házasság védelme tekintetében megerısítette az alkotmánybírósági gyakorlatot, és

kifejezetten rögzítette, hogy a házastársak különnemősége a házasság fogalmi eleme. Az Alaptv. L)
cikk (3) bekezdésének végrehajtására született a családok védelmérıl szóló 2011. évi CCXI. törvény (a
továbbiakban: Csvt.).
A Csvt. értelmében:
Célok és alapelvek
Az állam védi a család és a házasság intézményét. A rendezett családi viszonyok védelme különös
jelentıséggel bír a testi, a szellemi és a lelki egészség megóvása érdekében. Az állam - annak
érdekében, hogy minden gyermek családban nevelkedhessen fel - támogatja az örökbefogadást, és
gyors, méltányos határidın belüli, a gyermek érdekeit szem elıtt tartó örökbefogadási eljárás
kialakítására törekszik.
A családok támogatása a szociális rászorultság alapján mőködtetett ellátórendszertıl elkülönül. Az

állam elsısorban a gyermekek felelıs felneveléséhez járul hozzá támogatások formájában.
A magzat életét a fogantatástól kezdve védelem és tisztelet, valamint külön törvényben foglaltak szerint
támogatás illeti meg.
Az állam a kiskorú gyermek napközbeni gondozásához, felügyeletéhez kapcsolódó, a családok

igényeihez rugalmasan igazodó szolgáltatások nyújtásával segíti a gyermeket nevelı szülı
foglalkoztatásban való részvételét.
Az állam kiemelten ösztönzi és támogatja a kiskorú gyermekek kis közösségekben, családias
körülmények között történı napközbeni gondozását és felügyeletét.
A családi jogállás keletkezése

A család a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan
kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nı házassága vagy egyenesági rokoni kapcsolat,
vagy a családba fogadó gyámság.
Egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre.
Szülıi kötelezettségek és jogok

A családban az anya és az apa a szülıi felelısség alapján azonos kötelezettségekkel és jogokkal bír.
A szülı köteles és jogosult arra, hogy kiskorú gyermekét családban gondozza, felelısen nevelje, és a
gyermeke testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlıdéséhez szükséges feltételeket, valamint az oktatásához
és az egészségügyi ellátásához való hozzájutását biztosítsa.
A kiskorú gyermek szülıje köteles különösen

a.) gyermeke emberi méltóságát tiszteletben tartani,
b.) gyermekével együttmőködni,
c.) gyermekét az ıt érintı kérdésekrıl - korának és fejlettségének megfelelıen - tájékoztatni,
véleményét figyelembe venni,
d.) gyermekének jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget adni,
e.) gyermeke jogainak érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni,
f.) a gyermeke ellátásában közremőködı személyekkel és szervekkel, továbbá a hatóságokkal
együttmőködni,
g.) gyermeke felügyeletérıl külön jogszabályban foglaltak szerint gondoskodni, amikor a
gyermek éjszaka közterületen, szórakozóhelyen tartózkodik.
A szülı köteles a gyermekre tekintettel kapott támogatást a gyermek gondozására, nevelésére fordítani.
A szülı külön törvényben meghatározott módon és kivételekkel - kiskorú gyermek esetén a saját
szükséges tartásának korlátozásával is - köteles a gyermek tartására.
A családban élı gyermek kötelezettségei és jogai

A külön törvényben foglaltak szerint tanköteles korú gyermek kötelessége, hogy
− képességeinek megfelelıen eleget tegyen tanulmányi kötelezettségének,
− kiskorú gyermek kötelessége, hogy - korának és fejlettségének megfelelıen - tartózkodjék
az egészségét károsító életmódtól, valamint gondozása és nevelése érdekében szülıjével
együttmőködjön.
A kiskorú gyermeknek joga van

− a testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlıdését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító
saját családi környezetében történı nevelkedéshez,
− joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a családban történı nevelkedéséhez,
személyiségének kibontakoztatásához, a fejlıdését veszélyeztetı helyzet elhárításához, a
társadalomba való beilleszkedéséhez.
A kiskorú gyermek szüleitıl vagy más hozzátartozóitól csak saját testi, lelki és szellemi fejlıdése
érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el.
A kiskorú gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától
elválasztani. Az állam kötelessége, hogy ilyen esetben a kiskorú gyermek családon belüli ellátásának
feltételeit szükség szerint biztosítsa.
A nagykorú gyermeknek külön törvényben foglaltak szerint tartási kötelezettsége áll fenn azon
szülıjével szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.
A család és a gyermekvállalás védelme a foglalkoztatás terén

Az állam a család és a munkavállalás összeegyeztethetıségének érdekében ösztönzi a
részmunkaidıben történı, illetve az egyéb atipikus foglalkoztatási formákban való munkavégzést.
A legalább három kiskorú gyermeket nevelı, a kiskorú gyermeket egyedül nevelı, illetve a tartósan
beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket nevelı szülıt foglalkoztatása során további, külön törvény
szerinti kedvezmények illetik meg.
A várandós anyát, illetve a kiskorú gyermeket nevelı szülıt külön törvény szerinti kedvezmények illetik
meg
a.) a foglalkoztatásra irányuló szerzıdés munkavégzés helyének megváltozása miatti
módosítása,
b.) a rendkívüli, illetve az éjszakai munkavégzésre való igénybe vehetıség,
c.) a más helységben végzendı munkára kötelezés, továbbá
d.) a várandóssággal összefüggı orvosi vizsgálat munkaidı-kedvezménye
esetén.
A szülıt külön törvény szerinti fizetés nélküli szabadság illeti meg a gyermeke otthoni
a.) gondozása céljából legalább a gyermek harmadik életéve, illetve tartósan beteg, súlyosan
fogyatékos gyermek, ikergyermekek nevelése esetén a külön törvény szerinti korhatár
betöltéséig,
b.) ápolása céljából legalább a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig, illetve ezt követıen a
személyes ápolás indokoltságának igazolása alapján.
A szülı külön törvény szerinti felmondási védelem alatt áll, ha

a.) háromévesnél fiatalabb gyermeket nevel,
b.) beteg gyermekét ápolja,
c.) várandós, szülési szabadságon vagy a gyermek otthoni gondozása céljából igénybe vett fizetés
nélküli szabadságon van, illetve emberi reprodukciós eljárással összefüggı kezelésben vagy
gyermek örökbefogadására irányuló eljárásban vesz részt.
A gyermek gondozása céljából igénybe vett ellátásból a foglalkoztatásba visszatérı szülıt kérésére -
legalább a gyermek harmadik életévének betöltéséig - külön törvény szerinti részmunkaidıben kell
foglalkoztatni.
A család gyermekvállalással és gyermekneveléssel kapcsolatos feladatai ellátásának segítésére

a.) mindkét szülı pótszabadságra,
b.) a gyermekét szoptató anya munkaidı-kedvezményre, és
c.) a várandós, illetve szülı nı szülési szabadságra
jogosult.
A szülési szabadság idıtartama nem lehet rövidebb huszonnégy hétnél, kivéve, ha az anya a szülést
követıen nem tudja, vagy nem akarja a gyermekét gondozni.
10./ Az egészséges környezethez való jog

− A környezet védelmének általános szabályiról szóló 1995. évi LIII. törvény
− 28/1994. (V.28.) AB határozat, 996/G/1990. AB határozat
Alaptörvény
XXI. cikk
(1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.
(2) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt - törvényben meghatározottak szerint - helyreállítani vagy
a helyreállítás költségét viselni.
(3) Elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyezı hulladékot behozni.
E jog sajátossága, hogy nincs egyéni jogosultja. Ha környezet károsodik, akkor az nem egy-egy ember
személyes kára lesz, hanem az egész közösségé. Ezért az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy ezt a
jogot nem az egyes egyének, hanem az állam érvényesíti.
Az Alkotmánybíróság ebbıl kiindulva levezette a védelmi szinttıl való visszalépés tilalmát (ún. non-
derogation elv); 28/1994. (V. 20.) AB határozat azt a követelményt állapította meg, hogy „az állam a
természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjén nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alapjog
vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az
elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.”
Szükséges az 1995. évi LIII. tv. Nekem túl’ száraz, ezért kihagyom a tanulandók körébıl!
11./ Az emberi jogok nemzetközi védelmének rendszere.

− az Egyesült Nemzetek Közgyőlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetésérıl szóló 1976. évi 8.
tvr. 28. cikk, 40-42. cikk
− az Egyesült Nemzetek Közgyőlése XXI. ülésszakán elfogadott Gazdasági, Szociális és
Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetésérıl szóló 1976. évi 9. tvr.
− az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló, Rómában 1950. november
4-én kelt egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítı jegyzıkönyv kihirdetésérıl
szóló 1993. évi XXXI. tv. 19. cikk, 26-46. cikk
− az Európai Unió Alapjogi Kartája (az Európai Unióról szóló szerzıdés és az Európai
Közösséget létrehozó szerzıdés módosításáról szóló lisszaboni szerzıdés kihirdetésérıl
szóló 2007. évi CLXVIII. törvény 2. számú melléklete)
Az alapjogok nemzetközi védelmi rendszerét a magyar jog is elismeri. A nemzetközi szerzıdésekben

meghatározott jogvédı fórumok éppúgy intézményi garanciaként szolgálnak, mint a belsı fórumok. Az
egyes alapjogok védelme többszintő; az megvalósul mind a nemzeti alkotmány, mind nemzetközi, mind
pedig az Európai Unió szintjén (párhuzamos alapjogvédelem).
A nemzetközi jogvédelem általános jellemzıje, hogy csak legvégsı esetben jár el, akkor, ha az állami
jogorvoslat elégtelennek bizonyul. Általános továbbá, hogy államok vesznek részt félként az eljárásban,
alapjogsérelem esetén az állammal szemben kell az eljárást megindítani.
A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya
A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) az ENSZ

Közgyőlésének égisze alatt született 1966-ban, Magyarországon az 1976. évi 8. tvr. hirdette ki.
Az Egyezségokmány tartalmazza azokat a jogokat, amelyek védelmére a szerzıdı államok

kötelezettséget vállaltak. Ezek egy része abszolút jellegő, korlátozhatatlan jog, másik része azonban
nemzet létét fenyegetı szükségállapot idején korlátozható. A kötelezettségek végrehajtásának
ellenırzése az Egyezségokmány által felállított Emberi Jogi Bizottság feladata.
Az Egyezségokmány jogvédı funkciója kettıs:

− a szerzıdı államok jelentéseinek vizsgálata,
− valamely állam bejelentésének vizsgálata, hogy egy másik szerzıdı állam nem teljesíti az
Egyezségokmányban vállalt kötelezettségét.
A szerzıdı államok évente jelentést tesznek az ENSZ Fıtitkárának az Egyezségokmányban foglalt

jogok érvényesítése érdekében tett intézkedésekrıl, aki ezt megküldi a Bizottságnak. Rendkívüli
helyzetben lehetıség van arra, hogy a Bizottság gyorsjelentést kérjen az adott államtól.
A 2. pontban meghatározott esetkörre csak alávetés esetén van lehetıség.

Bármely szerzıdı állam kijelentheti, hogy a Bizottság joghatóságát magára kötelezınek ismeri el, és
ezáltal részes állammá válik. Arra vonatkozó bejelentést, hogy valamelyik részes állam nem teljesíti az
Egyezségokmányban foglalt kötelezettségét, csak részes állam tehet. Ennek eljárási rendje a
következı:
1./ A részes állam bejelentést tesz a másik részes államnak az Egyezségokmány
végrehajtásának elmulasztása miatt. A bejelentés átvételétıl számított három hónapon
belül az átvevı állam írásban ad magyarázatot.
2./ Amennyiben az ügy a bejelentéstıl számított hat hónapon belül nem rendezıdik, bármelyik
állam a Bizottsághoz fordulhat.
3./ Az elıterjesztést a Bizottság zárt ülésen megtárgyalja. Az elıterjesztés csak akkor kerül
megtárgyalásra, ha a nemzetközi jog általános szabályai, vagy a belsı jog nem
eredményez megoldást. A Bizottság alapvetıen közvetítı szerepet tölt be, és célja, hogy az
ügy az Egyezségokmánnyal összhangba hozható, békés megoldással záruljon.
Az Egyezségokmányhoz kapcsolódó Fakultatív jegyzıkönyv (kihirdetve: 1988. évi 24. tvr.) komoly
elırelépést mutat, lehetıvé tette ugyanis, hogy a szerzıdı államok polgárai is fordulhassanak a
Bizottsághoz. Az egyéni panaszjog feltételei:
− Egyezségokmányban foglalt jog sérelme,
− a panasz a sértettıl származik,
− a belsı jogorvoslatokat kimerítették,
− a jogsérelmet más nemzetközi szervezet nem vizsgálja.
A panasz benyújtására hivatalos határidı nincs, de a Bizottság 18 hónap után csak rendkívüli jogsértés
esetén vizsgálódik.
A Bizottság eljárása két részre osztható:

− Az elsı szakaszban az elfogadhatóságról,
− második szakaszban az ügy érdemében dönt.
Amennyiben a Bizottság az ügyet elfogadhatónak minısítette, mind az érintett állam, mind a panaszos
észrevételt tehet. A Bizottság éves jelentésében közzéteszi határozatát, de az formálisan nem kötelezı
az érintett államra.
Az Emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló egyezmény
Az Emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény)

az Európa Tanács keretein belül fogalmazták meg 1950-ben, Rómában, Magyarországon az 1993. évi
XXXI. törvény hirdette ki.
Az Egyezmény tartalmazza az alapvetı emberi jogokat, és intézményes védelmüket az Emberi Jogok

Európai Bíróságára bízta. A Bíróság az emberi jogok védelme tekintetében széles hatáskörökkel
rendelkezik, nem csupán elbírálja az egyéni panaszokat, hanem értelmezi is az Egyezménybe foglalt jo-
gokat. Formailag azonban nincs precedensrendszer, a Bíróság nincs kötve korábbi határozataihoz. A
Bíróság egyetlen megkötése, hogy nem semmisítheti meg a belsı bírósági döntéseket, de megállapítja
valamely Egyezményben foglalt jog sérelmét, és kártérítést állapíthat meg.
A Bírósághoz fordulás feltételei:

− Egyezményben rögzített jog sérelme,
− személyes érintettség
− belsı jogorvoslatok (ideértve a felülvizsgálatot is) kimerítése
− a jogsértés orvoslására irányuló eljárásra az Egyezmény hatályba lépését követıen került
sor.
Az eljárás megindításának a jogerıs ítélettıl számított hat hónapon belül van helye. Az eljárást minden
esetben valamely állammal szemben kell megindítani.
2010. június 1-ével a Tizennegyedik jegyzıkönyv módosításait is alkalmazni kell, ami jelentıs
szervezeti változásokat vezetett be a panaszok elbírálásában. Ennek alapján a Bíróság egyesbíróként,
háromtagú tanácsban, héttagú Kamarákban vagy a tizenhét bíróból álló Nagykamarában hoz döntést.
Az egyesbíró végleges határozattal elfogadhatatlannak nyilváníthat magánszemélytıl vagy nem

kormányzati szervtıl származó panaszt. Ilyenkor az ügy lezárul, más esetben valamelyik tanácshoz
vagy Kamarához kerül át. Egyhangú szavazással a tanács is jogosult elfogadhatatlannak nyilvánítani
panaszt, továbbá hatásköre van arra is, hogy a panaszt elfogadhatóvá nyilvánítsa és ítéletet hozzon, ha
az adott kérdésben a Bíróságnak jól megalapozott esetjoga van, az a Bíróság gyakorlatában
egyértelmő. Más esetekben, továbbá államok közötti vitákban a Kamara határoz.
A Kamara ítéletével szemben felülvizsgálatot lehet kémi, amelynek elfogadhatóságáról a Nagykamara

öttagú kollégiuma határoz. Ha a kollégium a felülvizsgálatot elfogadhatónak tartja, a Nagykamara
határoz. A szerzıdı állam vagy a Miniszteri Bizottság által kezdeményezett ügyben csak a Nagykamara
járhat el. A Nagykamara jár el továbbá akkor is, ha a Kamara a hatáskört neki átadta. A Nagykamara
határozatával szemben nincs helye további jogorvoslatnak.
A Bíróság végleges ítéleteit az államok kötelesek végrehajtani, és azt a Miniszteri Bizottság ellenırzi.
A Bíróság 2004. óta többször hozott ún. pilot judgment-eket, olyan elvi jellegő döntéseket, amelyeknek
a konkrét ügyön túlmutató jelentısége van. A Bíróság külön eljárást fejlesztett ki arra az esetre, amikor
több egyedi ügy ugyanarra az elvi alapra vezethetı vissza. Pilot judgment esetében a Bíróság
lehetıséget ad a nemzeti hatóságoknak az egyezménysérelem orvoslására, ilyen esetekben ugyanis a
sérelmet szenvedettek kártalanítása nemzeti szinten jobban megvalósulhat, mint a Bíróság döntésén
keresztül.
Az Európai Unió alapjogi chartája
Az alapjogok védelmének legújabb fejlıdése az alapjogi charta életbe lépése. Az alapjogi chartát az
unió állam- és kormányfıi 2000-ben fogadták el, majd 2007-ben igazítottak rajta. Célja, hogy biztosítsa
az uniós jog és az emberi jogok összhangját. Abban az esetben, ha az uniós jog alkalmazása az
alapjogi chartába ütközne, akkor erre lehet hivatkozni a bíróságok elıtt, ha pedig a jogvita értelmezési
kérdéseket vet föl, akkor a nemzeti bíróságok az Európai Bírósághoz fordulhatnak.
Az alapjogi charta a lisszaboni szerzıdés kihirdetésérıl szóló 2007. évi CXLVIII. törvény mellékletében
található, és a lisszaboni szerzıdés szerint a charta ugyanolyan kötıerıvel bír, mint a szerzıdések. A
charta számos olyan kérdést felvet, amelyek megválaszolása csak a gyakorlati alkalmazást követıen
lehetséges. Ezek közé tartozik, hogy milyen viszonyban áll a chartában biztosított jogvédelem a
nemzeti alkotmányokban biztosított jogvédelemmel.
12./ Az alapjogok korlátozásának általános szabályai

− 23/1990. (X.31.) AB határozat, 20/1990. (X.4. ) AB határozat, 30/1992. (V.26.) AB
határozat
Alaptörvény
I. cikk
(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetı jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az
állam elsırendő kötelezettsége.
(2) Magyarország elismeri az ember alapvetı egyéni és közösségi jogait.
(3) Az alapvetı jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvetı jog
más alapvetı jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül
szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvetı jog lényeges tartalmának
tiszteletben tartásával korlátozható.
(4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvetı jogok, valamint
ıket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre
vonatkoznak.
Az alapjogokat az állam „tiszteletben tartja”, illetve „elismeri”. Az Alaptörvény arra enged következtetni,
hogy a jogokat nem az állam „adja”, azok nem tıle származnak. Másfelıl azonban az Alaptörvény
meghatározza az egyes jogok terjedelmét és korlátozásának legfontosabb szabályait. A társadalmi
együttélés miatt ugyanis az egyes emberi jogok nem abszolutizálhatók; az egyes esetekben az
alapjogok gyakorlása ütközhet más személy alapjogával, illetve a közösség egészének érdekeivel. Erre
tekintettel az alkotmányozónak ki kell alakítania az alapjogok korlátozásának szabályait.
Fontos megemlíteni, hogy az emberi méltóság, valamint az élethez való jog korlátozhatatlan (abszolút
jog).
Az alapjogok korlátozásának formai feltétele, hogy arra csak törvényben kerülhet sor (alacsonyabb
szintő jogforrásban nem), egyes alapjogok esetében pedig az Alaptörvény az adott jog szabályozását
(ideértve természetesen a korlátozást is) sarkalatos törvényre bízza. Mindez nem jelenti azt, hogy
alapjoggal összefüggı kérdésben egyáltalán ne lehetne rendeletet alkotni.
A 64/1991. (XII. 17.) AB határozat értelmében nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli
meg a törvényi szintő szabályozást: közvetett és távoli összefüggés esetében elegendı a rendeleti szint
is.
A korlátozás tartalmi feltételeit tekintve az alkotmányozó az alkotmánybírósági gyakorlatra

támaszkodott, és az alapjogi tesztet inkorporálta az Alaptörvénybe. Ennek érdekében az alapjog akkor
korlátozható, ha a korlátozásnak
1./ van legitim célja,
2./ szükséges és
3./ az elérni kívánt céllal arányos.
A korlátozás legitim célja vagy más alapjog érvényesülése, vagy valamilyen alkotmányos érték védelme
lehet. Eleve alaptörvénysértı tehát, ha a korlátozás öncélú. A szükségességi elemnél azt kell vizsgálni,
hogy a korlátozásnak van-e kényszerítı oka, vagy az elérni kívánt cél más (enyhébb) eszközökkel is
elérhetı-e. Végül az arányosság kapcsán azt kell vizsgálni, hogy a korlátozás nem okoz-e nagyobb
hátrányt, mint amekkora elıny a másik oldalon elérhetı.
Megjegyzendı, hogy egyes jogok korlátozásának alkotmányossága speciális tesztek alkalmazásával

állapítható meg (pl. közérdekőségi teszt - tulajdonhoz való jog, ésszerőségi teszt - diszkrimináció-
tilalom, összehasonlító teherpróba - vallásszabadság).
Különleges jogrend idején az alapjog korlátozásra is különleges szabályok vonatkoznak.

− Rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács,
− szükségállapot idején a köztársasági elnök,
− veszélyhelyzet, továbbá megelızı védelmi helyzet idején a kormány
- az emberi méltósághoz való jog, élethez való jog, kínzás tilalma és az eljárási alapjogok kivételével - a
fentieken túlmenıen is korlátozhatja az alapjogok gyakorlását (pl. cenzúra, kijárási tilalom).
Még ekkor sem korlátozható az:
− Alaptörvény alkalmazhatósága és
− Alkotmánybíróság mőködése.
13./ A magyar állampolgárság keletkezése, megszerzése, megszőnése.

− a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény,
− 5/2004. (III. 2.) AB határozat
A legáltalánosabb definíció szerint az állam valamely területen élı lakosság feletti fıhatalmat jelöl. Az
alkotmányjog lakosságon nem azokat éri, akik egy adott pillanatban, vagy akár életvitelszerően
valamely állam területén tartózkodnak, hanem egy jogállást, jogi helyzetet feltételez, amely a polgárokat
az államhoz kapcsolja. Ezt a jogállást nevezzük állampolgárságnak.
Az állampolgárság tehát közjogi kapcsolat valamely állam és egy természetes személy között. A közjogi
jellegbıl következıen ez a jogviszony hierarchikus, hiszen abban egyik részrıl az állam, mint a
szuverenitás letéteményese vesz részt. A másik oldalon álló polgár a hatalom korlátjaként jelenik meg,
aki speciális jogokkal (státusjogokkal) rendelkezik. Státusjogok tehát azok a jogok, amelyek kizárólag az
állampolgárokat illetik meg (pl. választójog, közhivatal viselésének joga).
Az állampolgárság intézménye szorosan kapcsolódik a szuverenitáshoz.

Az állampolgárságra vonatkozó szabályokat minden állam maga dönti el, továbbá a szuverenitásból
következik az is, hogy az állampolgárság megszerzéséhez senkinek nincs alanyi joga. Az
állampolgárság keletkezésére, megszerzésére, megszőnésére és az állampolgársági eljárásra
vonatkozó szabályokat a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.)
állapítja meg.
A magyar állampolgárság keletkezése és megszerzése
Az Ápt. alapján öt különbözı módon létesülhet magyar állampolgárság: születéssel, családjogi ténnyel,
nyilatkozattal, honosítással és visszahonosítással. A dogmatika szerint az elsı három tényállás
keletkezteti a magyar állampolgárságot, az utóbbi két tényállással pedig a magyar állampolgárság meg-
szerezhetı. Az állampolgárság keletkezése és megszerzése között az a különbség, hogy az elıbbi
alanyi jogon létesíti az állampolgársági jogviszonyt, az utóbbi eset pedig az állam diszkrecionális
jogkörébe tartozik.
Születés
A születéssel való állampolgárság-szerzésre kétféle elv vonatkozhat. Egyes államok a területi elvet (ius
soli) alkalmazzák, és állampolgáruknak ismerik el azt a személyt, aki az adott állam területén született.
A területi elvet elsısorban dél-amerikai államok alkalmazzák. A másik elv a vérségi elv (ius sanguinis),
amely szerint az válik állampolgárrá, akinek valamelyik szülıje az adott állam állampolgára - függetlenül
attól, hogy az illetı melyik államban született. Az Ápt. fıszabályként a vérségi elvet alkalmazza, így
születéssel magyar állampolgárrá válik az, akinek valamelyik szülıje magyar állampolgár.
Nemzetközi egyezmények, így különösen a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya

leszögezik, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy születésével állampolgárságot szerezzen.
Ezen szabály érvényesítése érdekében az Ápt. két esetben kisegítı elvként alkalmazza a területi elvet,
és magyar állampolgárnak tekinti:
− a Magyarországon lakóhellyel rendelkezı hontalan Magyarországon született gyermekét,
valamint
− az ismeretlen szülıktıl származó, Magyarországon talált gyermeket.
Ez utóbbi esetet vélelmezett állampolgárságnak nevezzük. Ilyenkor azonban, ha a gyermek külföldi

állampolgársága késıbb bebizonyosodik, magyar állampolgársága megszőnik - a kettıs állampolgárság
elkerülése érdekében.
Családjogi tény
Jogpolitikai érdek főzıdik ahhoz, hogy a családi viszonyok tisztázatlansága lehetıleg ne befolyásolja
érdemben a megszületett gyermek állampolgárságát. Így magyar állampolgárrá válik a gyermek, ha a
magyar állampolgár szülı
− teljes hatályú apai elismerı nyilatkozatot tesz,
− utólagos házasságot köt, vagy
− apaságának vagy anyaságának tényét bíróság megállapítja.
A nyilatkozat, házasság vagy bírói határozat minden esetben a születésre visszaható hatállyal
keletkezteti az állampolgárságot.
Honosítás
A honosítás fogalmilag csak azoknak az esetében lehetséges, akik korábban nem voltak magyar
állampolgárok, de azt a meghatározott eljárásban kérelmezik. Alapesetben kérelemre honosítható az a
külföldi állampolgár, aki:
− nyolc éve Magyarországon lakik,
− a magyar jog szerint büntetlen elıélető, és nincs ellene büntetıeljárás folyamatban,
− megélhetése és lakhatása Magyarországon biztosított,
− Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti és
− alkotmányos alapismeretekbıl magyar nyelven vizsgát tett.
A „Magyarországon lakás” kitétel csak részben tekinthetı ténykérdésnek, mivel szükséges az, hogy a
kérelmezıt menekültként elismerjék, bevándorlását engedélyezzék, letelepedési engedélyt vagy EGT
tartózkodási engedélyt kapjon.
A büntetlen elıélet kapcsán kiemeljük, hogy az Ápt. csak a magyar jog szerinti büntetlenséget írja elı,
honosítható tehát az a külföldi állampolgár, aki országa büntetıkódexét megsértette ugyan, de
cselekményét a magyar Btk. nem rendeli büntetni.
A köz- és nemzetbiztonság sérelme a szuverenitásra utal, arra, hogy a honosítás az állam
diszkrecionális jogkörébe tartozik.
Az alapismereti vizsga letétele alól az Ápt. felmentést ad azoknak, akik cselekvıképtelenek, 65 év
felettiek, magyar tannyelvő nevelési-oktatási vagy felsıoktatási intézményben végzettséget szereztek,
illetve ha egészségügyi okok ezt indokolják.
Az Ápt. ismeri a kedvezményes honosítás intézményét is. Ezekben az esetekben a kedvezményt az

jelenti, hogy az Ápt. részben vagy egészben eltekint a nyolcévi helyben lakás követelményétıl, a többi
feltételt azonban változatlanul teljesíteni kell.
Öt év magyarországi tartózkodás után kérheti honosítását az, aki

− Magyarország területén született vagy kiskorúsága idején létesített magyarországi
lakóhelyet, vagy
− hontalan.
Három év magyarországi tartózkodás után kérheti honosítását az,
− aki magyar állampolgárral három éve házas, vagy a házasság a házastárs halála miatt
szőnt meg,
− kiskorú gyermeke magyar állampolgár,
− magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy
− menekültként elismerték.
Az elsı három esetben a család egységének elve indokolja a kedvezmény megadását, jogpolitikai
érdek főzıdik ahhoz, hogy a családtagok ugyanannak az államnak legyenek polgárai. Az utolsó
esetben a különleges státus indokolja a kedvezményt, miszerint ne kelljen nyolc évig várnia a
honosításra annak, akit hazájában üldöznek, vagy az üldöztetéstıl alapos okkal tartania kell.
Az Ápt. kedvezményes honosítást tesz lehetıvé a határon túli magyarok számára is. Ez a szabály az
Alkotmányból is levezethetı, miszerint a Magyar Köztársaság felelısséget érez a határon túli
magyarokért, és elısegíti az anyaországgal való kapcsolatukat. A kedvezménnyel az élhet, aki magát
magyar nemzetiségőnek vallja, és valamelyik felmenıje magyar állampolgár, vagy valószínősíti
magyarországi származását és magyar nyelvtudását igazolja.
A honosítás körében az Ápt. tartalmazza az államérdekbıl történı honosítás intézményét is. Az állami
szuverenitás következtében az állam nincs kötve a saját maga által rögzített szabályokhoz a
honosításnál, és abban az esetben is adományozhat állampolgárságot, ha annak törvényi feltételei
hiányoznak. Állampolgárságot szerez tehát az, akinek honosításához Magyarországnak fontos érdeke
főzıdik. Ebben az esetben az Ápt. csak a büntetlen elıéletet és a köz- és nemzetbiztonsági érdekek
sérelmének hiányát teszi feltétellé.
Visszahonosítás
Visszahonosítással szerez állampolgárságot az a személy, aki korábban magyar állampolgár volt, de
állampolgársága valamilyen okból megszőnt. A visszahonosítás feltételei azonosak a honosításéival,
azzal az eltéréssel, hogy az Ápt. nem teszi kötelezıvé a meghatározott idejő helyben lakást és az alkot-
mányos alapismereti vizsgát.
Az állampolgárság megszőnése
A magyar állampolgárság megszőnhet lemondással és visszavonással.
Lemondás
A köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozattal lemondhat állampolgárságáról az, aki külföldön él és
külföldi állampolgár, vagy a külföldi állampolgárság megszerzését valószínősíti. Ez utóbbi kitétel a
hontalanság elkerülése érdekében szükséges, az Ápt. biztosítani kívánja, hogy lemondással senki ne
váljon hontalanná. Egyes államok azonban nem ismerik a kettıs állampolgárság intézményét, így
annak a magyar állampolgárnak, aki ilyen államnak az állampolgárságát kívánja megszerezni, elıbb le
kell mondania magyar állampolgárságáról. Az Ápt. ezért enyhíti a feltételrendszert, és elég csak valószí-
nősíteni a külföldi állampolgárság megszerzését.
Amennyiben mégis „állampolgárság nélkül marad” a magyar állampolgárságáról lemondott kérelmezı,

egy éven belül kérheti a magyar állampolgárság visszaállítását. A határidı elmulasztása esetén csak
visszahonosításnak van helye. A visszaállítás annyiban kedvezıbb a visszahonosításnál, hogy az
állampolgárság megszerzése ebben az esetben alanyi jog, nem függ az állam mérlegelésétıl.
Amennyiben a lemondás feltételei fennállnak, ezt az állampolgársági ügyekért felelıs miniszter
határozatban megállapítja, és a köztársasági elnök okiratot állít ki róla.
Visszavonás
Visszavonható az állampolgársága annak, aki magyar állampolgárságát jogszabályok megszegésével,
vagy a hatóságot félrevezetve szerezte meg, így például, ha valótlan adatot közölt, vagy valós tényt
elhallgatott. Az állampolgárság visszavonására csak a megszerzéstıl számított 10 éven belül van
lehetıség.
14./ A nemzetiségek jogai, a nemzetiségi önkormányzatok.

− a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (1-123. §, 143-154. §),
− 34/2005. (IX. 29.) AB határozat, 45/2005. (XII. 14.) AB határozat
Alaptörvény
XXIX. cikk
(1) A Magyarországon élı nemzetiségek államalkotó tényezık. Minden, valamely nemzetiséghez
tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megırzéséhez. A
Magyarországon élı nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való
egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvő oktatáshoz.
(2) A Magyarországon élı nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.
(3) A Magyarországon élı nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a helyi és
országos önkormányzataik megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg.
Nemzetiség minden olyan - Magyarország területén legalább egy évszázada honos - népcsoport, amely
az állam lakossága körében számszerő kisebbségben van, a lakosság többi részétıl saját nyelve,
kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot,
amely mindezek megırzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és
védelmére irányul.
A nemzetiségek alapvetı jogai
Minden nemzetiség jogosult arra, hogy nemzetiségi közösségként létezzen és fennmaradjon.
Minden nemzetiségi közösségnek és nemzetiséghez tartozó személynek joga van

a.) a szülıföldjén való zavartalan boldoguláshoz, a saját, a szülık, ısök születési vagy
lakhelyének kultúrájához, hagyományaihoz való kötıdés szabadságához és oltalmához;
b.) az óhazával való zavartalan kapcsolattartáshoz.
A nemzetiséghez tartozó személynek joga van mind az óhaza és a nyelvnemzetek állami és közösségi
intézményeivel, mind a más országokban élı nemzetiségekkel való kapcsolattartásra. A nemzetiséghez
tartozók nyelvhasználatának feltételeit az állam biztosítani köteles. Az Országgyőlésben a
nemzetiséghez tartozó képviselı az anyanyelvét is használhatja.
A helyi önkormányzat képviselı-testületében a nemzetiségi képviselı anyanyelvét is használhatja. Ha a

felszólalás kizárólag valamely nemzetiség nyelvén hangzott el, a felszólalás magyar nyelvő szövegét
vagy tartalmi kivonatát az ülés jegyzıkönyvéhez csatolni kell.
Magyarország tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely

a.) a nemzetiségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetbıl történı
kirekesztését, elkülönítését célozza, vagy ezt eredményezi,
b.) a nemzetiségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására
irányul,
c.) a nemzetiséget vagy nemzetiséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldözi,
megfélemlíti, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza, vagy
d.) a nemzetiség erıszakos ki- vagy áttelepítésére irányul.
Egyéni nemzetiségi jogok

Valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga.
A nemzetiséghez való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhetı, azonban törvény vagy
a végrehajtására kiadott jogszabály egyes nemzetiségi jogok gyakorlását az egyén nyilatkozatához
kötheti.
A nemzetiséghez tartozó személynek joga van:

a.) anyanyelvének szabad használatához szóban és írásban, történelmének, kultúrájának,
hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, továbbadásához;
b.) megtanulni anyanyelvét, részt venni anyanyelvő köznevelésben, oktatásban és
mővelıdésben;
c.) az oktatási esélyegyenlıséghez és a kulturális szolgáltatásokhoz, amelyet az állam
hatékony intézkedésekkel elısegíteni köteles;
d.) d) nemzetiségi voltával kapcsolatos személyes adatok védelméhez külön törvényben
meghatározottak szerint.
A nemzetiséghez tartozó joga, hogy nemzetiséghez tartozását hivatalos statisztikai adatgyőjtés

alkalmával önkéntesen és névtelenül megvallhassa.
A nemzetiséghez tartozó személynek joga, hogy anyanyelvén használja a családi és utónevét, és joga
van családi és utónevének hivatalos elismeréséhez.
Közösségi nemzetiségi jogok

A nemzetiségek elidegeníthetetlen közösségi joga
a.) önazonosságuk megırzése, ápolása, erısítése és átörökítése,
b.) történelmi hagyományaik, nyelvük megırzése és fejlesztése, tárgyi és szellemi kultúrájuk
ápolása és gyarapítása.
A nemzetiségi közösségeknek joguk van:

a.) törvényi keretek között intézmények létrehozásához és mőködtetéséhez, más szervtıl
történı átvételéhez,
b.) nemzetiséghez tartozók óvodai neveléséhez, általános iskolai neveléséhez-oktatásához,
nemzetiségi kollégiumi ellátásához, gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai
neveléséhez- oktatásához, felsıfokú képzéséhez, továbbá jogosultak
c.) az országos önkormányzat útján a kiegészítı nemzetiségi nevelés-oktatás feltételeinek
megteremtését kezdeményezni és kialakításában közremőködni.
A nemzetiségek önkormányzatai
Az egyes nemzetiségek közvetlen választással

a.) helyi, valamint
b.) országos nemzetiségi önkormányzatot hozhatnak létre.
A nemzetiségi önkormányzati képviselık

A települési nemzetiségi önkormányzati képviselık száma
a.) három fı, ha a nemzetiségi névjegyzékben szereplı választópolgárok száma a választás
kitőzésének napján a településen kevesebb, mint száz fı,
b.) négy fı, ha a nemzetiségi névjegyzékben szereplı választópolgárok száma a választás

kitőzésének napján a településen legalább száz fı.
A területi nemzetiségi önkormányzati képviselık száma hét fı.
Az országos nemzetiségi önkormányzati képviselık száma

a.) tizenöt fı, ha a nemzetiségi névjegyzékben szereplı választópolgárok száma a választás
kitőzésének napján nem több mint ötezer,
b.) huszonhárom fı, ha a nemzetiségi névjegyzékben szereplı választópolgárok száma a
választás kitőzésének napján több mint ötezer,
c.) harmincegy fı, ha a nemzetiségi névjegyzékben szereplı választópolgárok száma a
választás kitőzésének napján több mint tízezer,
d.) harminckilenc fı, ha a nemzetiségi névjegyzékben szereplı választópolgárok száma a
választás kitőzésének napján több mint huszonötezer,
e.) negyvenhét fı, ha a nemzetiségi névjegyzékben szereplı választópolgárok száma a
választás kitőzésének napján több mint ötvenezer.
15./ Népszavazás és népi kezdeményezés.

− az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrıl szóló 1998. évi III. törvény
− a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 45-60. §, 62. §, 66-66/C. §,
− a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 117-148/A. §,
− 2/1993. (I. 22.) AB határozat, 52/1997. (X. 14.) AB határozat, 25/1999. (VII. 7.) AB
határozat, 52/2001. (XI. 29.) AB határozat, 53/2001. (XI. 29.) AB határozat, 63/2002. (XII.
3.) AB határozat, 46/2006. (X. 5.) AB határozat, 27/2007. (V. 17.) AB határozat
Alaptörvény
B) cikk
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselıi útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.
A népszavazás a közvetlen hatalomgyakorlás általános és „legerısebb” formája, a nép bevonása a

döntéshozatalba, amely lehetıséget ad arra, hogy valamely kérdést a nép közvetlenül döntsön el.
Területi kiterjedésük szerint megkülönböztetünk

1./ országos és
2./ helyi népszavazásokat.
A kettı közötti különbség azonban sokkal mélyebb, mint hogy milyen földrajzi területet érint; az
országos népszavazás nem csupán kiterjedésében nagyobb a helyinél. A minıségi különbséget az
adja, hogy országos népszavazásnál a választópolgárok a fıhatalmat, a népszuverenitást gyakorolják
közvetlenül, ezzel szemben helyi népszavazásnál „csupán” a helyi közügyeket intézik ebben a
formában.
1./ Országos népszavazás

Alaptörvény
8. cikk
(1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyőlés országos népszavazást
rendel el.
A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyőlés
országos népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az
Országgyőlésre kötelezı.
(2) Országos népszavazás tárgya az Országgyőlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
(3) Nem lehet országos népszavazást tartani
a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésrıl;
b) a központi költségvetésrıl, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemrıl, illetékrıl,
járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeirıl szóló törvény tartalmáról;
c) az országgyőlési képviselık, a helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek, valamint az
európai parlamenti képviselık választásáról szóló törvények tartalmáról;
d) nemzetközi szerzıdésbıl eredı kötelezettségrıl;
e) az Országgyőlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésrıl;
f) az Országgyőlés feloszlásáról;
g) képviselı-testület feloszlatásáról;
h) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetésérıl, valamint megelızı
védelmi helyzet kihirdetésérıl és meghosszabbításáról;
i) katonai mőveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésrıl;
j) közkegyelem gyakorlásáról.
(4) Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen
szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a
megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.
Az Alaptörvény több ponton változtatott a népszavazás szabályain. Megszüntette a

− véleménynyilvánító népszavazás és a törvényt megerısítı népszavazás intézményét,
továbbá
− az országgyőlési képviselık egyharmadának azt a jogát, hogy népszavazást
kezdeményezzenek.
− Még jelentısebb változtatás, hogy az Alaptörvény érvényességi küszöböt vezetett be, a
korábbi szabályozással ellentétben megköveteli, hogy a választópolgárok fele érvényes
szavazatot adjon le. Ezzel jelentısen megnehezíti a népszavazási kezdeményezés sikerre
vitelét.
A népszavazás intézményének bemutatását megnehezíti, hogy jelenleg hatályban van az országos
népszavazásról és népi kezdeményezésrıl szóló 1998. évi Ill. törvény (a továbbiakban: Nsztv.),
azonban az Országgyőlés új, a népszavazás kezdeményezésérıl szóló törvény (a továbbiakban: Nkt.)
megalkotását célozza, amelyet azonban az Országgyőlés még nem fogadott el.
Az országos népszavazás típusai

Amennyiben a népszavazás kötelezı, akkor a népszavazást el kell rendelni, ha pedig fakultatív, akkor
a parlamentnek csak lehetısége a népszavazás elrendelése.
− A népszavazás akkor kötelezı, ha azt legalább 200 ezer választópolgár kezdeményezi,
minden más esetben a népszavazás fakultatív. Az Alaptörvény tehát a közhatalom által
kezdeményezett népszavazást egyik esetben sem teszi kötelezıvé, és a választópolgárok
közössége által kezdeményezettet is csak akkor, ha azt legalább 200 ezer választópolgár
kezdeményezi.
− A fakultatív népszavazás esetében keveredik a képviseleti és a közvetlen demokrácia, mert
a nép általi döntéshozatalra (a közvetlen demokráciára) csak akkor kerül sor, ha ezt a
parlament (a képviseleti demokrácia intézménye) lehetıvé teszi. Épp ezért a kötelezı
népszavazás, mint a közvetlen demokrácia tiszta formája, megelızi a fakultatívat; ha az
adott kérdésben mind kötelezı, mind fakultatív kezdeményezés is érkezik, a kötelezıt kell
elrendelni.
Az országos népszavazás minden esetben ügydöntı, tehát az Országgyőlés köteles az eredményes

népszavazást végrehajtani. Az ügydöntı népszavazás eredménye is csak idıbeli korlátok között köti az
Országgyőlést [lásd 27/2007. (V. 17.) AB határozat]. Az Nsztv. - az Nkt.-hoz hasonló tartalommal- a
parlament kötelezettségének idıbeli konkretizálása érdekében rendelkezik a moratórium intézményérıl,
azt 3 évben meghatározva.
A moratórium meghatározza, hogy
− az eredményes ügydöntı népszavazás mennyi ideig köti az Országgyőlést (azaz mikor
térhet el a népszavazás eredményétıl), illetve
− az eredményes ügydöntı népszavazást követıen mennyi ideig nem kezdeményezhetı
újabb népszavazás az adott kérdésben.
Az országos népszavazás tárgya

Valamennyi, az Országgyőlés hatáskörébe tartozó kérdés népszavazásra bocsátható, ha az nem
tartozik az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében rögzített tiltott tárgyak közé, a kérdés egyértelmő és
nem sérti a moratórium-szabályt.
A gyakorlat ezt a feltételt kiterjesztıen értelmezi, nemcsak abban a kérdésben tartható népszavazás,
amit az Országgyőlés ténylegesen törvényben szabályoz, hanem abban is, amit szabályozhatna
[53/2001. (XI. 29.) AB határozat, 46/2006. (X. 5.) AB határozat]. Mivel pedig törvény - meghatározott
kivételekkel - bármit a szabályozási körébe vonhat, e kritérium alapján mindenrıl lehet népszavazást
tartani, amit az Alaptörvény nem delegál kifejezetten más szerv hatáskörébe.
A tiltott tárgyak közül a 8. cikk (3) bekezdés elsıként az Alaptörvény módosításának a tilalmát rögzíti.
Ez egybecseng a korábbi gyakorlattal, amely szerint a népszavazás az Országgyőlést csak, mint
törvényhozó hatalmat köti, mint alkotmányozót nem [2/1993. (1. 22.) AB határozat, 25/1999. (VII. 7.)
AB határozat]; nem irányulhat tehát népszavazás az Alaptörvény módosítására és nem
eredményezheti annak módosulását.
Nincs helye népszavazásnak a költségvetésrıl, adókról, vámokról, illetékekrıl szóló törvények

tartalmáról.
Nem lehet népszavazás tárgya a nemzetközi szerzıdésekbıl eredı kötelezettségek tartalma sem.
Nincs helye népszavazásnak a választásokról szóló törvények tartalmáról, a közkegyelem

gyakorlásáról, hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetésérıl, valamint
a katonai mőveletekben való részvételrıl.
Nincs helye népszavazásnak személyi és szervezeti kérdésekben, az Országgyőlés vagy a helyi önkor-
mányzat képviselı-testületének feloszlatásáról.
A népszavazásra feltett kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy a kérdés egyértelmő legyen. Az
Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében ez a rendelkezés két követelményt fogalmaz meg: a
választópolgári egyértelmőséget és a jogalkotói egyértelmőséget [52/2001. (IX. 29.) AB
határozat].
A népszavazásra bocsátott kérdésnek tehát világosnak és csak egyféleképpen értelmezhetınek kell
lennie, úgy, hogy a választópolgár egyértelmő „igen”-nel vagy „nem”-mel tudjon rá válaszolni
(választópolgári egyértelmőség). [63/2002. (XII. 3.) AB határozat].
Mindemellett a kérdés csak akkor egyértelmő, ha az Országgyőlés is világosan látja, hogy egy
eredményes népszavazás esetén milyen jogalkotási kötelezettség terheli (jogalkotói egyértelmőség).
A moratórium-szabályból eredı követelmény, hogy az eredményes ügydöntı népszavazástól számított

három évig nincs helye újabb népszavazásnak ugyanabban a tárgykörben. Nincs helye tehát
népszavazásnak akkor sem, ha az adott kérdésben az elmúlt három évben már tartottak ügydöntı
népszavazást, és az eredményes volt.
A népszavazás eredménye
A korábbi Alkotmánnyal szemben (amely csak eredményességi kritériumot tartalmazott) az Alaptörvény
két követelményt állít fel.
1./ Elsıként megköveteli, hogy a népszavazás érvényes legyen, azaz, hogy a
választópolgárok több mint fele érvényes szavazatot adjon le. Megjegyzendı tehát, hogy az
Alaptörvény többet követel, mint hogy a választópolgárok vegyenek részt a szavazáson,
annak szavazata ugyanis, aki részt vesz a népszavazáson, de érvénytelen szavazatot ad
le, nem számít az érvényesség megállapításakor.
2./ Másfelıl az Alaptörvény azt követeli meg, hogy az érvényesen szavazó választópolgárok
több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adjon; azaz ne legyen
holtverseny az „igen” és a „nem” szavazatok között.
Népszavazási eljárás
Eljárás a választópolgárok közössége által kezdeményezett népszavazás esetén

A népszavazás politikai alapjog, amelyet az egész eljárásban védeni kell, attól kezdve, hogy a
kezdeményezés megindul [52/1997. (X. 14.) AB határozat]. Erre tekintettel az Nkt. részletesen
szabályozza az eljárás egyes stádiumait, a kezdeményezık jogait és kötelezettségeit, valamint a
népszavazási eljárás lebonyolításában részt vevı szervek feladatait.
Az Nkt. alapján a választópolgárok közössége által kezdeményezett népszavazás eljárási rendjének hat
különbözı fázisát különböztethetjük meg
a.) a szervezési szakasz,
b.) a kérdés hitelesítése,
c.) az aláírásgyőjtés,
d.) az aláírások ellenırzése,
e.) a népszavazás elrendelés,
f.) a népszavazás kitőzése.
a.) Népszavazás szervezıje (egy vagy több) választópolgár, párt vagy társadalmi szervezet lehet.
Megkötés, hogy társadalmi szervezet csak a létesítı okiratában meghatározott céllal
összefüggı kérdésben szervezhet népszavazást. Több szervezı esetén ki kell jelölni azt a
személyt, aki jogosult a választási szervekkel való kapcsolattartásra.
A szervezıknek el kell készíteniük az aláírásgyőjtı ív mintapéldányát (amely tartalmazza a
népszavazásra bocsátandó kérdést is), és azt - legkevesebb 20, legfeljebb 30 választópolgár
támogató aláírásával együtt - be kell nyújtaniuk az Országos Választási Bizottságnak.
A kérdés benyújtását követıen nem nyújtható be újabb kérdés:

− a kérdés hitelesítésének jogerıs megtagadásáig;
− a népszavazási kezdeményezés visszavonásáig (amelyet a szervezı az aláírásgyőjtı ív
benyújtásáig tehet meg);
− az aláírásgyőjtı ívek benyújtására nyitva álló határidı eredménytelen elteltéig;
− a népszavazás elrendelésének jogerıs elutasításáig;
− a népszavazás megtartásáig;
− a népszavazási moratórium lejártáig.
b.) Az eljárás második fázisa a kérdés hitelesítése. Az OVB eljárását megelızıen az Országos
Választási Iroda (OVI) vezetıje szőrı szerepet lát el. Három napon belül határozattal elutasítja a
kérdést, ha az a népszavazás alkotmányos céljával és rendeltetésévei nyilvánvalóan ellentétes, az
alapvetı formai követelményeket nem teljesítették (pl. több kérdés szerepel a mintapéldányon, nem
csatolták a támogatók aláírásait), vagy ha azonos tárgykörben már van folyamatban népszavazási
eljárás. Ilyen esetben újból be lehet nyújtani a kérdést, amit csak akkor lehet napirenden kívül
elutasítani, ha a kezdeményezést nem támogatta legalább 20 választópolgár.
Az elızetes szőrıt követıen az OVB dönt a kérdés hitelesítésérıl. Az OVB kétféle döntést hozhat;
− ha a mintapéldány a jogszabályokban (Alaptörvény, Nkt.) rögzített formai és tartalmi
feltételeknek megfelel, akkor azt hitelesíti,
− míg ha úgy ítéli meg, hogy a kérdésben nem tartható népszavazás, vagy a mintapéldány
egyebekben nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, akkor a hitelesítést megtagadja.
Az OVB döntésévei szemben 15 napon belül lehet felülvizsgálati kérelmet benyújtani a Kúriához.
Felülvizsgálati kérelmet bárki benyújthat mind a hitelesítéssel, mind a hitelesítés megtagadásával
szemben. A Kúria 90 napon belül dönt a felülvizsgálati kérelem tárgyában és vagy helybenhagyja
az OVB döntését, vagy azt megváltoztatja.
c.) Ha a kérdést hitelesítették, megkezdhetı az aláírásgyőjtés. Az Nkt. értelmében 120 nap áll
rendelkezésre a szükséges számú (100 vagy 200 ezer) aláírás összegyőjtésére.
A 120 napos határidın belül az aláírásgyőjtı íveket ellenırzés céljából az OVB-nek kell leadni. A
határidı jogvesztı, igazolási kérelemnek nincs helye, a pótlólagosan leadott ívek érvénytelenek. Az
Nkt. azonban ismeri az aláírásgyőjtés szünetelésének az intézményét: erre akkor kerül sor, ha az
aláírásgyőjtésre nyitva álló határidın belül (vagy az azt követı 40 napon belülre) általános
parlamenti vagy önkormányzati választásokat tőztek ki.
d.) Az eljárás következı fázisaként az a VB ellenırzi, hogy az aláírásgyőjtı ívek valóban tartalmazzák-
e a szükséges számú aláírást. Ennek keretében ellenırizni kell azt is, hogy a kezdeményezık
adatai megfelelıen fel vannak-e tüntetve, és mindenki csak egyszer írta alá az aláírás győjtı ívet.
Az aláírások ellenırzésének eredményérıl az OVB elnöke tájékoztatja az Országgyőlés elnökét.
e.) Az aláírások ellenırzését követıen az Országgyőlés 30 napon belül dönt a népszavazás

elrendelésérıl. Az errıl szóló határozatában rendelkezik arról, hogy tart-e népszavazást, valamint
annak költségvetésérıl.
Ha a 200 ezer aláírás összegyőlt (kötelezı népszavazás), akkor az Országgyőlésnek az elsı
kérdésben nincs mérlegelési jogköre: el kell rendelnie a népszavazást. Más esetekben az
Országgyőlés döntési szabadsága nem korlátozott.
f.) A népszavazás elrendelését követıen a köztársasági elnök kitőzi a népszavazást, azaz dönt annak
idıpontjáról.
A népszavazást a kitőzı határozattól számított 43. és 90. nap között kell megtartani. 43 napon
belülre akkor lehet kitőzni népszavazást, ha más kérdésben már tőztek ki népszavazást, és így a
két népszavazást egyszerre lehetne megtartani. 20 napon belülre azonban ekkor sem tőzhetı ki
népszavazás.
Eljárás a közhatalmak által kezdeményezett népszavazásokban

A köztársasági elnök és a Kormány is kezdeményezhet népszavazást.
Ilyenkor az eljárás egyszerőbb, mert ez intézményeknek értelemszerően nem kell aláírásokat
győjteniük, így nincs szükség azok ellenırzésére sem.
Egyebekben az eljárás közel azonos: ha népszavazási kérdést nyújtanak be az OVB-hez, akkor az dönt
arról, hogy a kérdésben lehet-e népszavazást tartani, döntésévei szemben pedig a Kúriához lehet
jogorvoslattal fordulni.
Mivel a köztársasági elnök és a Kormány által kezdeményezett népszavazás mindenképp fakultatív, a
hitelesítést követıen az Országgyőlés szabadon dönthet arról, hogy elrendeli-e a népszavazást.
A köztársasági elnök és a Kormány a népszavazás elrendeléséig vonhatják vissza a
kezdeményezésüket.
2./ Helyi népszavazás
A helyi népszavazás vonatkozásában az Ötv. keretrendelkezést ad, és a részletszabályok

megalkotására az önkormányzatokat hatalmazza fel.
Helyi népszavazás a képviselı-testület hatáskörébe tartozó kérdésben tartható.
Nem tartható népszavazás azonban a költségvetésrıl, a helyi adókról és személyi kérdésekrıl.
Az országos népszavazáshoz hasonlóan a helyi népszavazás is lehet kötelezı és fakultatív.
A helyi népszavazás kötelezı lehet:

− törvény alapján,
Törvény alapján elsısorban területszervezési kérdésekben kötelezı a helyi

népszavazás; az Ötv. szerint helyi népszavazást kell tartani községegyesítésnél, új
község alakításánál, közös képviselı-testület alakításánál, illetve az abból való
kiválásnál, továbbá mindazon kérdésekben, amit az önkormányzat rendelettel ide sorol.
− a helyi lakosok kezdeményezése alapján.

A helyi lakosok önkormányzati rendeletben meghatározott százaléka a polgármesternél
kötelezı népszavazást kezdeményezhet. Az önkormányzati rendelet a népszavazás
kezdeményezık létszáma tekintetében kötött, azt legkevesebb 10, legfeljebb 25%-ban
állapíthatja meg.
A helyi népszavazás akkor fakultatív,

ha azt a képviselık egynegyede, a képviselı-testület valamely bizottsága vagy helyi társadalmi
szervezet vezetı testülete kezdeményezi. A kezdeményezést a képviselı-testület a következı
ülésén, de legkésıbb egy hónapon belül megtárgyalja, és a népszavazást két hónapon belüli
idıpontra tőzi ki.
Az országos népszavazáshoz hasonlóan a helyi népszavazás is minden esetben ügydöntı.
Természetesen, ha a helyi népszavazás eredménytelen, a képviselı-testület tetszése szerinti
döntést hozhat.
A helyi népszavazás speciális esete a falugyőlés. Az Ötv. lehetıséget ad az 500 lakos alatti
községeknek arra, hogy helyi népszavazás helyett falugyőlést tartanak. A falugyőlésen hozott
döntést úgy kell tekinteni, mintha népszavazáson hozták volna, amennyiben a győlésen a
választó polgárok több mint fele részt vett.
Népi kezdeményezés
Az Alkotmánnyal ellentétben az Alaptörvény nem rendelkezik a népi kezdeményezés intézményérıl

(bár az Átmeneti rendelkezésekben van rá utalás), és azt az Nkt. sem említi meg. Valószínősíthetı
tehát, hogy az Nkt. hatályba lépésével ez a jogintézmény megszőnik. Az Nsztv. viszont tartalmazza, így
az a hatályos jogrendszernek része.
A népi kezdeményezés a népszuverenitásból következı eszköz, amellyel a választópolgárok

közvetlenül befolyásolhatják az Országgyőlés normaalkotó tevékenységét. Amíg ügydöntı
népszavazás esetén a nép közvetlenül dönt valamilyen kérdésben, addig a népi kezdeményezésnél a
választópolgárok közössége csupán a kérdést veti fel, a döntés az Országgyőlésé. A népi kezde-
ményezés arra kötelezi az Országgyőlést, hogy a felvetett kérdést tőzze napirendjére és tárgyalja meg.
Ehhez a 42/2002. (X. 11.) AB határozat hozzátette azt is, hogy az Országgyőlés döntést is köteles
hozni az adott kérdésben. A népi kezdeményezés tehát a döntés irányában nem köti az Országgyőlést,
a döntés tényében (azaz, hogy döntést kell hozni) viszont igen.
16./ Országgyőlési és helyi önkormányzati képviselık választása (a

választási kampány, országgyőlési képviselık választása, a helyi
önkormányzati képviselık és a polgármesterek választása,
jogorvoslati szabályok).
− az országgyőlési képviselık választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény
− az országgyőlési képviselık választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény
− a helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L.
törvény
− a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 1-99. § 100-115. §
− 54/2008. (IV. 24.) AB határozat, 2/1990. (II. 18.) AB határozat, 32/2004. (IX.14. AB
határozat, 22/2005. (VI. 17.) AB határozat
Alaptörvény
XXIII. cikk
(1) Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyőlési képviselık, a helyi
önkormányzati képviselık és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselık választásán
választó és választható legyen.
(2) Az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkezı minden nagykorú
állampolgárának joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek, valamint
az európai parlamenti képviselık választásán választó és választható legyen.
(3) Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert minden nagykorú
személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek választásán
választó legyen.
(4) Sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a
választhatóságot további feltételekhez kötheti.
(5) A helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek választásán a választópolgár lakóhelyén vagy
bejelentett tartózkodási helyén választhat. A választópolgár a szavazás jogát lakóhelyén vagy
bejelentett tartózkodási helyén gyakorolhatja.
(6) Nem rendelkezik választójoggal az, akit bőncselekmény elkövetése vagy belátási képességének
korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Nem választható az Európai Unió más
tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkezı állampolgára, ha az állampolgársága szerinti állam
jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.
(7) Mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyőlési képviselık
választásán választó.
Mindenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselık és
polgármesterek választásán választó.
(8) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és
szakmai tudásának megfelelıen közhivatalt viseljen. Törvény határozza meg azokat a közhivatalokat,
amelyeket párt tagja vagy tisztségviselıje nem tölthet be.
2. cikk
(1) Az országgyőlési képviselıket a választópolgárok általános és egyenlı választójog alapján,
közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson,
sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.
35. cikk
(1) A helyi önkormányzati képviselıket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlı
választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését
biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.
Választási alapelvek
Az Alaptörvény a választások négy alapelvét rögzíti:
1./ választójog általánosságát,
2./ egyenlıségét,
3./ szavazás közvetlenségét,
4./ titkosságát.
1./ Általánosság
A választójog általánossága körében az Alaptörvény fontos változtatása az Alkotmány szabályaihoz
képest, hogy elvi lehetıséget teremtett arra, hogy a választójog olyan személyeket is megillessen, akik
nem laknak Magyarország területén (határon túliak választójoga). E kérdés eldöntését az Alaptörvény
sarkalatos törvényre bízta. További fontos változtatás, hogy - az Emberi Jogok Európai Bíróság
joggyakorlatára figyelemmel- a választójogból kizártak köre nem normatív módon került
meghatározásra, hanem azt a bíróság mindig eseti jelleggel mondja ki (korábban ugyanis a
cselekvıképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt álló és a szabadságvesztés-büntetést töltı
személyektıl automatikusan megvonták a választójogot).
A választókerületben élı választópolgárok névsorát a választói névjegyzék tartalmazza, amelyet az

önkormányzat jegyzıje, mint a helyi választási iroda vezetıje állítja össze.
A választójog általánosságának érvényesítése érdekében igazolást lehet kérnie annak, aki a szavazás
napján nem tartózkodik lakóhelyén. Az erre vonatkozó részletszabályokat miniszteri rendelet állapítja
meg. A 2006-os országgyőlési választáson elıször alkalmazott új szabály, hogy külföldrıl is lehetett
szavazatokat leadni, a választójog nem csak Magyarországon volt gyakorolható. Ezzel az Országgyőlés
a mulasztást megállapító 32/2004. (IX. 14.) AB határozatnak tett eleget. A külföldi szavazás
problémájának feloldására a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 96/A.
§-a azt a megoldást választotta, hogy - elızetes regisztráció esetén - lehetıséget ad a szavazatok
külképviseleten történı leadására. A külképviseleti szavazás napja az elsı forduló esetében a
magyarországi szavazást megelızı 7. (Az Amerikai Egyesült Államokban a 8.) nap. A második forduló
napja belföldön és külföldön azonos (kivéve az Egyesült Államokban, ahol a szavazás napja egy nappal
megelızi a magyarországit). A kialakított szabályozással kapcsolatban azonban az 54/2008. (IV. 24.)
AB határozat alkotmányellenes mulasztást állapított meg, mivel így nem biztosított a választójog
gyakorlása azon választópolgárok számára, akik a külképviseleti szavazás napján Magyarországon, a
magyarországi szavazás napján pedig külföldön tartózkodnak.
2./ Egyenlıség
A választójog egyenlısége biztosítja, hogy mindenkinek ugyanannyit ér a szavazata. Erre tekintettel a
választókerületeket úgy kell kialakítani, hogy azokban közel azonos számú választópolgár legyen
[22/2005. (VI. 17.) AB határozat].
3./ Közvetlenség
A szavazás közvetlensége folytán a választók közvetlenül a jelöltekre, és nem elektorokra adják le
szavazataikat.
4./ Titkosság
A szavazás titkossága a választás legfıbb garanciája, amely biztosítja azt, hogy az érintett
beleegyezése nélkül senki nem ismerheti meg szavazatát. Az államnak tehát biztosítania kell azokat a
feltételeket, amelyek mellett a szavazat titkosan adható le. A választójog titkosságával az
Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott. Elsı határozatai között az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy nem alkotmányellenes, hogy az ajánlószelvény tartalmazza a választópolgár
személyes adatait, a választójog titkosságának ugyanis nem lehet olyan kiterjesztı értelmezést
tulajdonítani, hogy a titkosság nem csupán a szavazásra, hanem a választással kapcsolatos

valamennyi eljárásra vonatkozik [21/990. (II. 18.) AB határozat]. Figyelemre méltó Sólyom László
alkotmánybíró különvéleménye, amely szerint az ajánlószelvény intézménye nem alkotmányellenes
ugyan, de a személyes adatok és lakcím nyilvánosságra hozása a szükségesnél jobban korlátozza a
személyes adatok védelméhez való jogot.
A választási kampány
Alkotmányjogi értelemben a kampány akkor kezdıdik, amikor a köztársasági elnök kitőzte a
választásokat, és a szavazás napjának kezdetéig tart. Ettıl az idıponttól számítva egészen a szavazás
befejezéséig tilos a választói akarat befolyásolása (kampánycsend). A Ve. példálózó jelleggel sorolja
fel, mi minısül kampánycsend-sértésnek:
− választópolgároknak ingyenesen juttatott szolgáltatás (szállítás, ételital adása);
− pártjelvény, zászlók, fényképek osztogatása;
− plakát elhelyezése;
− választói akarat befolyásolására alkalmas információ terjesztése.
A kampányeszközeiként a Ve. a következıket nevesíti:

1./ plakát,
2./ győlés,
3./ rádió- és televízió-közvetítés.
1./ Plakát
A jelölı szervezetek és jelöltek engedély és bejelentési kötelezettség nélkül készíthetnek plakátokat. A
plakát elhelyezése annyiban korlátozott, hogy épület falára, kerítésre csak a tulajdonos (állami szerv
esetén: vagyonkezelı) beleegyezésével lehet elhelyezni, továbbá nem lehet elhelyezni plakátot állami
vagy önkormányzati hatóság épületén.
A plakátok elhelyezése nem sértheti továbbá más pártok vagy jelöltek érdekeit; tilos úgy elhelyezni
plakátokat, hogy azok más plakátokat fedjenek. A plakátokat a szavazást követı 30 napon belül
kötelezı eltávolítani.
2./ Győlés
A választási kampány idején a pártok és jelölıszervezetek nyilvános győléseket tarthatnak. E győlések
nem tartoznak a gyülekezési törvény hatálya alá.
Hatósági épületben nem folytatható kampány, illetve választási győlés, kivéve az ötszáznál kevesebb
lakosú településen, ha más közösségi épület nem áll rendelkezésre.
3./ Rádió- és televízió-közvetítés

Az elektronikus média kampányidıszakban egyenlı feltételek mellett biztosít mősoridıt az egyes
pártoknak a politikai hirdetések számára. Az „egyenlı feltétel” kitétel nem csupán az egyenlı mősoridıt
jelenti, hanem azt is, hogy az egyes pártok azonos nézettségő mősoridıben, hasonló megjelenítésben
szerepelhessenek.
A választás során igénybe vehetı jogorvoslatok

A választással kapcsolatos jogorvoslatok kapcsán meg kell különböztetni a Ve. szabályainak
megsértése esetén nyitva álló jogorvoslatot, és a választói névjegyzékbıl való kihagyás orvoslására
szolgáló lehetıséget.
Választási jogszabály, a választási (választási eljárási) alapelvek megsértése esetén kifogás
benyújtásának van helye, amely tartalmazza a jogszabálysértés megjelölését és bizonyítékait, valamint
a kifogást tevı elérhetıségét.
A választási bizottság három napon belül hoz határozatot, és

− elutasítja a kifogást, ha elkésett, nem tartalmazza a törvényi feltételeket vagy alaptalan
− a kifogásnak helyt ad, és
− megállapítja a jogsértés tényét;
− a jogsértıt eltiltja a további jogsértéstıl;
− a választási eljárást (vagy annak részét) megsemmisíti és megismételteti.
A választási bizottság határozatával szemben fellebbezést lehet benyújtani, úgy, hogy az a határozattól
számított két napon belül megérkezzen a határozatot hozó választási bizottsághoz. Az OVB
határozatával szemben nincs helye fellebbezésnek.
A helyi választási bizottság határozatait támadó fellebbezést a területi választási bizottság, a területi
választási bizottságéit az OVB bírálja el. A fellebbezésnek tartalmaznia kell, hogy azt a fellebbezı mire
hivatkozással kéri (jogszabálysértés vagy mérlegelési jogkörben hozott döntés). Az elbíráló választási
bizottság a megtámadott határozatot helybenhagyja vagy megváltoztatja.
Az OVB határozata, valamint a másodfokon hozott határozat ellen bírósági felülvizsgálat kérhetı. A
felülvizsgálati kérelemnek két napon belül meg kell érkeznie a választási bizottsághoz. A területi
választási bizottság határozata elleni felülvizsgálatot a megyei (fıvárosi) törvényszék, az OVB határo-
zata elleni felülvizsgálatot a Kúria bírálja el. A bíróság a felterjesztésrıl két napon belül végleges
határozatot hoz.
Mind a kifogás, mind a fellebbezés, mind a felülvizsgálat visszavonható, de az elıbbi kettı
visszavonása esetén a választási bizottság az eljárást hivatalból folytathatja.
Még szorosabb határidı vonatkozik a választási bizottságnak a választás eredményét megállapító

döntése elleni fellebbezésre, amelynek a döntést követı napon kell beérkeznie.
Ha az Országgyőlési választás esetében a szavazást meg kell ismételni, azt a választási bizottság a
megismételt szavazást követı hetedik napra tőzi ki. Minden más választás (helyi önkormányzati,
európai parlamenti) esetében a választási bizottság a megismételtetett szavazást harminc napon belüli
idıpontra tőzi ki.
A Ve. külön szabályozza a névjegyzékbıl történı jogellenes kihagyás vagy felvétel miatti jogorvoslatot.
Ilyen esetben a névjegyzék közszemlére tétele alatt, külképviseleti névjegyzék esetében a
kézhezvételtıl számított két napon belül kifogással lehet élni a helyi választási iroda vezetıjéhez, aki a
kifogásról legkésıbb a beérkezést követı napon dönt. Amennyiben a kifogásnak nem ad helyt, azt
megküldi a helyi bíróságnak (Budapesten: PKKB), amely három napon belül dönt a névjegyzékbe
történı felvételrıl vagy a kifogás elutasításáról. Ebben az esetben tehát nem fellebbezési lehetıség áll
nyitva; a helyi választási iroda vezetıje, ha saját hatáskörben nem orvosolja a jogsértést köteles a
kifogást a bíróság elé terjeszteni.
Az országgyőlési képviselık választása

A 2011. évi CCIII. tv. (Vjt.) által bevezetett leglényegesebb változások:
− rögzítette, hogy a képviselık száma 199;
− egyfordulós rendszert alakított ki;
− csak egyéni választókerület és országos lista van (megszőnt a területi lista);
− az egyéni választókerület „gyıztese” is keletkeztet töredékszavazatot;
− a Vjt. nem tartalmaz érvényességi küszöböt, azaz - a korábbi szabállyal szemben - nem
követeli meg, hogy a választópolgárok fele részt vegyen a szavazáson;
− a nemzetiségi lista kedvezıbb feltételekkel jut mandátumhoz.
Az országgyőlési képviselık száma

Az országgyőlési képviselık száma százkilencvenkilenc. Százhat országgyőlési képviselıt egyéni
választókerületben, kilencvenhárom országgyőlési képviselıt országos listán választanak.
Az egyéni választókerületek
Minden egyéni választókerületben egy országgyőlési képviselı választható.
Az egyéni választókerületeket úgy kell kialakítani, hogy

a.) azok ne lépjék át a megyehatárokat, valamint a fıváros határát,
b.) azok összefüggı területet alkossanak,
c.) a választásra jogosultak száma megközelítıen azonos legyen.
A fıvárosi kerület, valamint - ha a választásra jogosultak száma meghaladja az egyéni

választókerületek választásra jogosultjainak átlagos számát - a település két vagy több egyéni
választókerületre osztható.
Egyéni választókerületi jelölt állítása

Az egyéni választókerületben képviselıjelölt
a.) párt jelöltjeként vagy
b.) független jelöltként indulhat.
Két vagy több párt közös jelöltet is állíthat. Egy személy csak egy egyéni választókerületben fogadhat el
jelölést.
Az egyéni választókerületben a jelöléshez legalább ezer, az adott egyéni választókerület

névjegyzékében szereplı választópolgár ajánlása szükséges.
Országos lista állítása

Országos lista pártlistaként vagy nemzetiségi listaként állítható.
− Pártlistát az a párt állíthat, amely - legalább kilenc megyében és a fıvárosban - legalább
huszonhét egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított.
Két vagy több párt közös egyéni választókerületi jelöltek alapján - ugyanazon pártok
részvételével - közös pártlistát állíthat.
Pártlistán legfeljebb háromszor annyi jelölt szerepelhet, mint az országos listán
megszerezhetı mandátumok száma.
− Az országos nemzetiségi önkormányzat nemzetiségi listát állíthat.

A nemzetiségi lista állításához a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplı
választópolgárok legalább egy százalékának ajánlása, de legfeljebb ezerötszáz ajánlás
szükséges.
A nemzetiségi listán legalább három jelöltnek kell szerepelnie.
A szavazás
Az országgyőlési képviselık választása egyfordulós. A magyarországi lakóhellyel rendelkezı
választópolgár
− egy egyéni választókerületi jelöltre és
− egy pártlistára szavazhat.
A magyarországi lakóhellyel rendelkezı, névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplı

választópolgár
− egy egyéni választókerületi jelöltre és
− nemzetiségének listájára, ennek hiányában egy pártlistára szavazhat.
A magyarországi lakóhellyel nem rendelkezı választópolgár egy pártlistára szavazhat.
A választás eredményének a megállapítása

Az egyéni választókerületben az a jelölt lesz országgyőlési képviselı, aki a legtöbb érvényes szavazatot
kapta.
Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes
érvényes szavazat legalább öt százalékát nem érte el.
A közös pártlista nem szerezhet mandátumot, ha a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes
érvényes szavazat legalább tíz százalékát, kettınél több párt által állított közös pártlista esetében
legalább tizenöt százalékát nem érte el.
Töredékszavazatnak minısül az egyéni választókerületben

− a mandátumot nem szerzı jelöltre leadott szavazat, valamint
− a mandátumot szerzı jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérı jelölt eggyel
növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatszám.
A helyi képviselık és a polgármesterek választása
Az önkormányzati választások szabályozása összetett. Az önkormányzati választás kifejezés győjtınév,

jelöli egyrészt a helyi képviselık választását, másrészt a megyei és a fıvárosi közgyőlés tagjainak a
választását, harmadrészt a polgármesterek választását. Az önkormányzati választás egyfordulós, és
nem csak a magyar állampolgárok rendelkeznek aktív választójoggal, hanem az Európai Unió
tagállamainak állampolgárai és azok is, akiket Magyarországon menekültként, bevándorlóként vagy
letelepedettként elismertek, ha az önkormányzat területén állandó lakóhelyők van.
A képviselı-testület megválasztása
A települési képviselık választását a helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek választásáról
szóló 2010. évi L. törvény (a továbbiakban: Övt.) szabályozza.
Az Övt. értelmében:
1./ A 10.000 lakos alatti településeken a választás ún. kis listás rendszerben történik,
amely - elnevezésével ellentétben - személyekre, és nem listára történı
szavazást jelent. Az Övt. a lakosok száma arányában meghatározza, hogy a
településen hány tagú képviselı-testület mőködik.
A kislistás rendszerben azok a jelöltek szereznek mandátumot, akik a legtöbb szavazatot
kapták. Amennyiben valamelyik jelöltet polgármesternek választották meg, a kislistáról
törölni kell, és a következı legtöbb szavazatot szerzett jelölt tekinthetı megválasztottnak.
Szavazategyenlıség esetén a mandátum kiosztásáról sorsolással döntenek.
2./ A 10.000 lakos feletti településeken, valamint a fıvárosi kerületekben vegyes választási
rendszer mőködik. Ezeken a településeken (kerületekben) választókerületeket kell alakítani,
amelyekben a választópolgárok egyéni jelöltekre szavaznak. Az egyfordulós rendszer
következtében az a jelölt lesz képviselı, aki relatív többséget szerzett.
Azok a szavazatok, amelyek nem vezettek mandátumhoz, töredékszavazatnak minısülnek és a

kompenzációs listán kerülnek kiosztásra.
A közgyőlés tagjainak megválasztása

1./ A megyei közgyőlés tagjait közvetlenül, listán választják, arányos rendszerben. Az Övt.
szakított azzal a korábbi megoldással, amelynek az volt az érdekessége, hogy minden
jelölı szervezet két listát állíthatott, egyet a 10.000 lakos alatti, egyet a 10.000 lakos feletti
települések választópolgárainak számára. A leadott szavazatok a két listán külön-külön
kerültek elszámolásra. Az Övt. értelmében a szavazatokat egységesen számolják el.
A megyei közgyőlés tagjai esetében 5% a választási küszöb, és amennyiben valakit
egyidejőleg helyi önkormányzati képviselınek is megválasztanak, nyilatkoznia kell, hogy
melyik megbízatását tartja meg.
2./ Budapesten a Fıvárosi Közgyőlés tagjait közvetlenül, listán választják.
A kiosztható mandátumokat arányosan kell elosztani azok között a listák között, amelyek
megszerezték a leadott szavazatok 5%-át (választási küszöb).
Polgármester-választás
A települések polgármestereit, Budapesten a fıpolgármestert a település lakosai 1994. óta közvetlenül
választják. A választás alapján az lesz polgármester, aki a legtöbb szavazatot szerezte (relatív
többség). Ellentétben a helyi önkormányzati képviselık választásával, szavazategyenlıség esetén nem
sorsolással döntenek a polgármesteri tisztségrıl, hanem idıközi választást kell tartani. Idıközi
választást kell tartani abban az esetben is, ha nem indult polgármester-jelölt a választáson.
17./ Az európai parlamenti képviselık jogállása és választása

− az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény,
− az Európai Parlament magyarországi képviselıinek jogállásáról 2004. évi LVII. törvény,
− a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 99/A – 99/Q. §
Választás
A választás arányos választási rendszerben, listás szavazással történik. A választáson Magyarország

területe egy választókerületet alkot.
Az Európai Parlament tagjainak választásán az választó és választható, aki Magyarországon lakóhellyel

rendelkezik.
Az Európai Parlament tagjainak választásán nem választható, aki jogerıs ítélet alapján
szabadságvesztés büntetését vagy büntetıeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.
Választójog
A választójog gyakorlása a választópolgár szabad elhatározásán alapul. A választópolgár az Európai
Uniónak csak egy tagállamában gyakorolhatja választójogát.
Magyarországon az Európai Parlament tagjainak választásán a választójogát gyakorolhatja

− minden magyar választópolgár, ha nem jelezte valamely másik uniós tagállamban, hogy
választójogát ott kívánja gyakorolni, valamint
− az Európai Unió más tagállamainak minden választópolgára, ha nyilatkozatot tesz arról,
hogy választójogát Magyarországon kívánja gyakorolni, és magyarországi lakóhellyel való
rendelkezését igazolja.
Jelölés
Listát bejegyzett pártok állíthatnak. Két vagy több párt közös listát is állíthat. Ugyanaz a párt csak egy –
önálló vagy közös – listát állíthat. A listán a jelöltek a párt (pártok) által bejelentett sorrendben
szerepelnek.
A listaállításhoz legalább 20 000 választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges. A

választópolgár csak egy listát ajánlhat. A választópolgár csak egy listán szerepelhet jelöltként.
Szavazás
A választópolgár egy listára szavazhat.
A választás eredményének megállapítása

A megszerezhetı mandátumok száma megegyezik az Európai Parlamentben Magyarország számára
fenntartott képviselıi helyek számával.
A mandátumkiosztásban csak azok a listák vehetnek részt és szerezhetnek mandátumot, amelyek több
szavazatot kaptak, mint az összes listára leadott összes érvényes szavazat 5%-a.
A mandátumok kiosztásához össze kell állítani egy táblázatot, amelyben minden, a (2) bekezdés szerint
mandátumszerzésre jogosult lista neve alatt képezni kell egy számoszlopot. A számoszlop elsı száma
az adott lista szavazatainak száma, a második szám az adott lista szavazatai számának fele, a
következı szám a harmada, negyede, ötöde stb. Minden lista számoszlopában legfeljebb annyi szám
szerepelhet, mint a listán állított jelöltek száma.
(4) Meg kell keresni a táblázatban elıforduló legnagyobb számot; amelyik lista számoszlopában
található, az a lista kap egy mandátumot. Ezt követıen meg kell keresni a következı legnagyobb
számot; amelyik lista oszlopában található, az a lista kap egy mandátumot. Ezt az eljárást addig kell
folytatni, míg az összes mandátumot ki nem osztották.
Az európai parlamenti képviselık jogállása

2004. évi LVII. tv.
Az európai parlamenti képviselık megbízatásukat szabadon gyakorolják. Feladataik ellátása során

teljes mértékben függetlenek, képviselıi tevékenységükre nézve nem utasíthatók.
Az Európai Parlament tagjának megbízatása megszőnik:

− halálával,
− ha az európai parlamenti választáson már nem választható,
− lemondással,
− az összeférhetetlenség kimondásával,
− az Európai Parlament közgyőlése megbízatásának megszőnésével.
Az európai parlamenti képviselık munkajogi és társadalombiztosítási jogállása

Az európai parlamenti képviselı-jelöltet jelöltségének nyilvántartásba vételétıl a választás befejezéséig,
illetve megválasztása esetén a mandátuma igazolásáig a munkáltató - kérésére - köteles fizetés nélküli
szabadságban részesíteni. A fizetés nélküli szabadság idıtartama nyugdíjra jogosító szolgálati idınek
számít. Ez idıtartam alatt az európai parlamenti képviselı-jelölt munkaviszonya a munkáltató által nem
szüntethetı meg.
Az európai parlamenti képviselı megbízatásának idıtartama alatt - törvényben meghatározott

összeférhetetlenségi eseteket kivéve - munkaviszonyban, valamint munkavégzésre irányuló egyéb
jogviszonyban állhat, illetıleg keresı foglalkozást folytathat.
Ha az európai parlamenti képviselı a megválasztása elıtt ügyész, igazságügyi alkalmazott,

közigazgatási szerv köztisztviselıje, fegyveres szervek hivatásos állományú tagja volt, az európai
parlamenti képviselıi megbízatásának megszőnésétıl számított harminc napon belül benyújtott írásbeli
kérelmére ıt képzettségének, végzettségének megfelelı munkakörbe kell helyezni.
Az Európai Parlament állandó bizottságának elnöki, alelnöki, az európai parlamenti képviselıcsoport

háromnál több tagból álló nemzeti csoportjának (képviselıcsoport) vezetıi, vezetı-helyettesi tisztségek
betöltése vezetıi gyakorlatnak számít. A vezetıi gyakorlat megállapításánál a felsorolt tisztségek
betöltésének idıtartamát kell figyelembe venni.
Összeférhetetlenségi szabályok
Az európai parlamenti képviselı nem lehet
a.) az Európai Bizottság tagja,
b.) az Európai Unió Bíróságának bírája, fıtanácsnoka vagy hivatalvezetıje,
c.) az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagja,
d.) a Számvevıszék tagja,
e.) az Európai Unió ombudsmanja,
f.) a Gazdasági és Szociális Bizottság tagja,
g.) a Régiók Bizottságának tagja,
h.) az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés és az Európai Atomenergia-közösséget
létrehozó szerzıdés alapján az Európai Unió pénzügyi alapjainak kezelésére vagy állandó
jellegő közvetlen igazgatási feladatok ellátására létrehozott bizottság vagy egyéb testület
tagja,
i.) az Európai Beruházási Bank Igazgatótanácsának, Igazgatási Bizottságának tagja, illetve az

Európai Beruházási Bank személyzetének tagja,
j.) az Európai Unió intézményeinek vagy a hozzájuk kapcsolódó szakosított szerveknek az
aktív tisztviselıje vagy alkalmazottja.
Az európai parlamenti képviselı nem lehet továbbá

a.) az Európai Unió más tagállama kormányának, parlamentjének tagja,
b.) köztársasági elnök,
c.) országgyőlési képviselı,
d.) a Kormány tagja, államtitkár, közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár,
e.) az Alkotmánybíróság tagja,
f.) az alapvetı jogok biztosa, az alapvetı jogok biztosának helyettese,
g.) az Állami Számvevıszék elnöke, alelnöke és számvevıje,
h.) a Magyar Nemzeti Bank elnöke, alelnöke, a Monetáris Tanács tagja,
i.) bíró,
j.) ügyész,
k.) igazságügyi alkalmazott, közigazgatási szerv köztisztviselıje, munkavállalója,
l.) a Magyar Honvédség hivatásos és szerzıdéses állományú tagja, a rendırség és a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja.
m.) a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke és elnökhelyettese.
Az európai parlamenti képviselı mentelmi joga

Az európai parlamenti képviselıt megilletik az Európai Közösségek egységes Bizottságának
létrehozásáról szóló 1965. április 8-i szerzıdés mellékletét képezı, az Európai Közösségek
kiváltságairól és mentességeirıl szóló kiegészítı jegyzıkönyvben foglalt kiváltságok és mentességek.
Az európai parlamenti képviselıt az országgyőlési képviselıvel azonos mentelmi jog illeti meg.
Az európai parlamenti képviselık választásán jelöltként igazolt személyt a mentelmi jog szempontjából
úgy kell tekinteni, mintha európai parlamenti képviselı lenne.
18./ Az Országgyőlés feladat- és hatásköre, alapvetı mőködési szabályai,

szervezete.
− az Országgyőlésrıl szóló 2012. évi XXXVI. törvény,
− az egyes házszabályi rendelkezésekrıl szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat
− 27/1998. (VI. 16.) AB határozat, 4/1999. (III. 31.) AB határozat, 53/2001. (XI. 29.) AB
határozat, 50/2003. (XI. 5.) AB határozat, 12/2006. (IV. 24.) AB határozat
Az Országgyőlés jogállása és hatáskörei

Alaptörvény
1. cikk
(1) MAGYARORSZÁG legfıbb népképviseleti szerve az Országgyőlés.
Az Alaptörvény az államhatalmi szervek közül elsıként az Országgyőlésrıl szól. Ez elsısorban a

parlament, mint törvényhozó hatalom kiemelt közjogi státusával indokolható, ahogy azt az Alaptörvény
1. cikk (1) bekezdése meghatározza.
A kiemelt közjogi státus a parlament népképviseleti jellegével magyarázható, hiszen annak tagjait - a
többi központi állami intézménnyel ellentétben - a magyar állampolgárok általános választások útján
választják. A parlament összetételében tehát a választópolgári akarat tükrözıdik, abban a népszuvere-
nitás letéteményeseinek többsége képviseltetve van. Így - a parlamentáris kormányformából eredıen -
az Országgyőlés feladata a társadalom alkotmányos rendjének biztosítása és a kormányzás irányának
a meghatározása.
Mindezek ellenére az Országgyőlés sem korlátlan jogállású, az Alaptörvény részletesen (de nem
taxatíve) meghatározza azokat a hatásköröket, amelyekben eljárhat.
Alaptörvény
1. cikk
(2) Az Országgyőlés
a) megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét;
b) törvényeket alkot;
c) elfogadja a központi költségvetést, és jóváhagyja annak végrehajtását;
d) felhatalmazást ad a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerzıdés kötelezı hatályának
elismerésére;
e) megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, a
legfıbb ügyészt, az alapvetı jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami Számvevıszék elnökét;
f) megválasztja a miniszterelnököt, dönt a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésrıl;
g) feloszlatja az alaptörvény-ellenesen mőködı képviselı-testületet;
h) határoz a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésrıl;
i) különleges jogrendet érintı, valamint katonai mőveletekben való részvétellel kapcsolatos döntéseket
hoz;
j) közkegyelmet gyakorol;
k) az Alaptörvényben és törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
A hatáskörök csoportosítása meghatározza az Országgyőlés funkcióit, tevékenységének fı irányait.
Ezek a funkciók a következık:

1./ törvényhozási funkció,
2./ politikai funkció,
3./ ellenırzési funkció,

4./ szervezeti funkció.
1./ Törvényhozás
A hatalmi ágak elválasztásából eredıen mind a törvényhozás, mind az alkotmányozás
(alkotmánymódosítás) joga a parlamentet illeti meg. A két jogkör azonban elválik egymástól, amit az is
jelöl, hogy az Alaptörvény a két feladatot külön pontban szabályozza.
Az Országgyőlés törvényben gyakorlatilag korlátozás nélkül bármilyen életviszonyt, bármilyen
tartalommal és mértékben szabályozhat, ha az nem ütközik az Alaptörvénnyel és az uniós joggal.
Szintén a törvényhozási funkcióhoz tartozik az 1. cikk (2) bekezdés c) pontja is. Az Országgyőlés
megállapítja az államháztartás mérlegét; a parlament törvény formájában dönt a központi
költségvetésrıl és a zárszámadásról.
2./ Politika
Az Országgyőlés mindemellett politikai fórum is, tekintve, hogy tagjai különbözı politikai pártokból
kerülnek ki. A parlament jogosult bármilyen belpolitikai vagy külpolitikai esemény megvitatására, azokról
határozatokat vagy - a jelenlévı képviselık kétharmadának szavazatával - politikai nyilatkozatokat
hozhat.
3./ Ellenırzés
A parlament jogosult ellenırizni egyes szervek - elsısorban a Kormány - tevékenységét. Az ellenırzés
történhet a parlamenti plénumon és azon kívül. A Kormány politikai felelısséggel tartozik a
parlamentnek, ami azt jelenti, hogy köteles beszámolni tevékenységérıl, és amennyiben azzal a parla-
ment nem elégedett, végsı soron meg is vonhatja a bizalmat a kormánytól. A plénumon történı
ellenırzés fı eszköze az interpelláció és a kérdés.
A kettı közötti lényeges formai eltérés, hogy
− az interpelláció parlamenti megerısítéshez kötött; amennyiben az interpelláló képviselı
nem fogadja el az interpellációra adott választ, akkor az Országgyőlés dönt a válasz
elfogadásáról. Amennyiben a parlament sem fogadja el a választ, akkor jelentéskészítés
végett az interpelláció valamelyik parlamenti bizottsághoz kerül.
− ezzel szemben a kérdés egyszerő felvilágosítás-kérés, amelyrıl nem szavaz az
Országgyőlés, sıt, a kérdést feltevı képviselıt sem illeti meg a viszonválasz joga. További
lényeges különbség a két intézmény között, hogy interpellálni csak a kormányt és annak
tagjait (a minisztereket és a miniszterelnököt) lehet, addig kérdést feltenni - az elızıeken
túlmenıen - a legfıbb ügyésznek, az Állami Számvevıszék elnökének, a Magyar Nemzeti
Bank elnökének és az alapvetı jogok biztosának is - a hatáskörükbe tartozó ügyben.
Az azonnali kérdés intézményét az Alaptörvény nem nevesíti, azt a Házszabály ültette be a parlamenti
gyakorlatba (Házszabály 119. §). Az ilyen kérdések feltételére a parlament külön idıkeretet biztosít heti
egy órában, és a frakcióvezetı kérheti az ülést megelızıen legalább egy órával, hogy az általa
megjelölt tárgykörben, frakciójának valamely tagja kérdést tehessen fel. Az azonnali kérdés annyiban
hasonlít a kérdéshez, hogy ezt sem követi parlamenti határozathozatal, de mind a képviselıt, mind a
megkérdezettet megilleti a viszonválasz joga.
Az ellenırzés fenti formái az Országgyőlés teljes ülésén, a parlamenti plénumon történnek. Emellett
azonban, az ellenırzés plénumon kívül is megvalósulhat. Erre tipikusan akkor kerül sor, ha - az
ellenırzés céljából - az Országgyőlés vizsgálóbizottságot hoz létre. Ez a bizottság jogosult kivizsgálni
konkrét ügyeket, és azokról jelentést tesz a parlamentnek. Az ellenırzés ilyen formájára más
bizottságokon keresztül is sor kerülhet.
4./ Szervezés
A szervezési funkció szintén kettıs tartalmú.
a.) Az Országgyőlés egyfelıl kialakítja saját szervezetrendszerét; megválasztja
tisztségviselıit (elnök, alelnökök, jegyzık, 2013. január 1-jét követıen: háznagy),
megalakítja bizottságait.
b.) Másfelıl az Országgyőlés más szervezetek mőködésére is kihatással van. Ennek egyik
tipikus formája, hogy megválasztja más állami szervek vezetıit vagy tagjait. Az Alaptörvény
alapján minısített többséggel (az összes képviselı kétharmada) megválasztja pl. az
alapvetı jogok biztosát, az Állami Számvevıszék elnökét és alelnökeit, a Kúria és az
Országos Bírósági Hivatal elnökét, az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait, valamint a
legfıbb ügyészt. Az Országgyőlés abszolút többséggel (az összes képviselı több mint fele)
választja meg a miniszterelnököt. Ezeken túlmenıen törvény további esetekben is
rendelkezhet úgy, hogy az adott tisztség viselıjét az Országgyőlés választja meg (pl.
Médiatanács tagjai, MNB Monetáris Tanácsának egyes tagjai).
Ezeken túlmenıen az Országgyőlés önkormányzati területszervezési feladatokat is ellát,
illetve feloszlatja az alaptörvény-ellenesen mőködı helyi önkormányzati képviselı-
testületet.
+Jogkör
Az Országgyőlés további jogkörökkel is rendelkezik, ilyen a különleges jogrend (rendkívüli állapot,
hadiállapot) bevezetése, a Honvédség alkalmazása, valamint a közkegyelem gyakorlása.
Országgyőlés szervezete
2012. évi XXXVI. tv. 1-27.§
Az Országgyőlés tisztségviselıje
a.) az Országgyőlés elnöke (a továbbiakban: házelnök),
b.) az Országgyőlés alelnöke (a továbbiakban: alelnök),
c.) az Országgyőlés háznagya (a továbbiakban: háznagy) 2013. január 1-én lép hatályba!
d.) az Országgyőlés jegyzıje (a továbbiakban: jegyzı).
Az Országgyőlés tisztségviselıinek megválasztása

Az Országgyőlés az alakuló ülésén az Országgyőlésben képviselettel rendelkezı képviselıcsoport
vezetıinek indítványára, a legidısebb képviselı (a továbbiakban: korelnök) javaslata alapján - titkos
szavazással megválasztja a házelnököt, az alelnököket és a jegyzıket.
Ha a képviselıcsoportok közös indítványt nem terjesztenek elı, akkor a legnagyobb létszámú

képviselıcsoport vezetıje jogosult a házelnök személyére vonatkozóan indítványt tenni. Ebben az
esetben a házelnök megválasztását követıen a képviselıcsoportok vezetıinek közös indítványára vagy
ilyen indítvány hiányában véleményük meghallgatását követıen a házelnök javaslatára az
Országgyőlés megválasztja az alelnököket és a jegyzıket.
A szavazatok leadása után a négy legfiatalabb képviselı (a továbbiakban: a korjegyzık) a korelnök
felügyelete alatt összeszámlálják a szavazatokat, és a korelnök kihirdeti az eredményt.
Ha a házelnök, alelnök, jegyzı megválasztásához nincs meg a szükséges többség, e tisztség

tekintetében az alakuló ülésen megismételt szavazást kell tartani. Ha a házelnöki tisztségre több jelölt
volt, a megismételt szavazás során a két legtöbb szavazatot kapott házelnökjelöltre lehet szavazni.
Az Országgyőlés az alakuló ülésén - a házelnök javaslatára - titkos szavazással megválasztja a

háznagyot.
A tisztségviselık megbízatásának megszőnése

A házelnök, alelnök és jegyzı megbízatása megszőnik
− képviselıi megbízatásának megszőnésével,
− a képviselıcsoportból való kilépésével vagy kizárásával, képviselıcsoporthoz nem tartozó
képviselı (a továbbiakban: független képviselı) esetében pedig valamelyik
képviselıcsoporthoz való csatlakozásával,
− ha megszőnik az a képviselıcsoport, amelynek tagja,
− felmentésével,
− a tisztségrıl való lemondásával.
A háznagy megbízatása megszőnik: (2013. január 1-én lép hatályba)

− az új Országgyőlés megalakulásával,
− halálával,
− felmentésével,
− tisztségrıl való lemondással,
− összeférhetetlenségének kimondásával
Az Országgyőlés tisztségviselıje az Országgyőléshez benyújtott írásbeli nyilatkozatával lemondhat

megbízatásáról. A lemondást nem kell indokolni, érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem
szükséges, a tisztségviselıi megbízatás a lemondás benyújtása napján szőnik meg.
Az Országgyőlési bizottságok
1./ állandó-,
2./ nemzetiségeket képviselı-,
3./ eseti-,
4./ vizsgáló-,
1./ Állandó bizottságok

Az állandó bizottság az Országgyőlés kezdeményezı, javaslattevı, véleményezı, törvényben és a
határozati házszabályi rendelkezésekben meghatározott esetekben ügydöntı, valamint a kormányzati
munka ellenırzésében közremőködı szerve, amely az Alaptörvényben, törvényben, a határozati
házszabályi rendelkezésekben, továbbá az Országgyőlés egyéb határozataiban meghatározott
hatáskörét gyakorolja.
Az Országgyőlés az Alaptörvény elfogadására, illetve módosítására irányuló javaslat, valamint

törvényjavaslat, határozati javaslat, politikainyilatkozat-tervezet és jelentés (a továbbiakban együtt:
döntési javaslat) készítésére kérheti fel az állandó bizottságot.
Kötelezı létrehozni a Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottságot,
valamint alkotmányügyi kérdésekkel, költségvetéssel, külügyekkel, európai uniós ügyekkel,
honvédelemmel, nemzetbiztonsággal, nemzetpolitikával foglalkozó állandó bizottságot.
Az Országgyőlés úgy is határozhat, hogy valamely állandó bizottságba mind a kormánypárti

képviselıcsoportok, mind az ellenzéki képviselıcsoportok együttesen ugyanannyi képviselıt jelölhetnek
(a továbbiakban: paritásos bizottság). A Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló
bizottság paritásos bizottság.
Az állandó bizottság elnökének, alelnökének vagy tagjának megbízatása megszőnik

− a megbízatásról való lemondással,
− a bizottság megbízatásának megszőnésével,
− a képviselıi megbízatás megszőnésével,
− a képviselıcsoportból történı kilépésével vagy kizárásával,
− a képviselıcsoport általi visszahívásával,

− ha megszőnik az a képviselıcsoport, amelynek a tagja,
− ha független képviselıként képviselıcsoporthoz csatlakozik, vagy
− független képviselı esetén a Házbizottság általi visszahívásával.
2./ Nemzetiségeket képviselı bizottság

Az Országgyőlési képviselık következı általános választását követın megalakuló Országgyőlés által
életre hívható bizottsági forma lesz!
3./ Eseti bizottságok

Az Országgyőlés az eseti bizottságot létrehozó határozatban megjelölt ügyeknek a határozatban
megállapított ideig történı intézésére eseti bizottságot alakíthat.
Az eseti bizottság feladatát, elnevezését, tagjainak számát és megbízatásának terjedelmét az
Országgyőlés az eseti bizottság felállításakor határozza meg.
Az eseti bizottság tagjainak legfeljebb fele nem képviselı is lehet. Az eseti bizottság elnöke és
alelnöke csak képviselı lehet, az eseti bizottság nem képviselı tagjait szavazati jog nem illeti meg.
4./ Vizsgálóbizottság
Az Országgyőlés bármely, az Országgyőlés ellenırzési feladatkörében felmerülı, közérdekő,
interpellációval, kérdéssel (azonnali kérdéssel) nem tisztázható ügy megvizsgálására
vizsgálóbizottságot küldhet ki. Nem hozható létre vizsgálóbizottság egyedi jogi felelısség
megállapítására, továbbá olyan ügyben, amely az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevıszék, illetve
az önkormányzatok hatáskörébe tartozik.
Nem terjedhet ki a vizsgálat olyan ügyre, amely a döntés elıkészítésének szakaszában van. Nem
terjedhet ki a vizsgálat továbbá olyan ügy megvizsgálására, amely folyamatban lévı büntetı-,
szabálysértési, polgári vagy hatósági eljárás tárgya.
A vizsgálóbizottságot létre kell hozni, ha azt a képviselık legalább egyötöde indítványozza, és a

fentebb leírt feltételek fennállnak.
A vizsgálóbizottság tagja csak képviselı lehet. A vizsgálóbizottság paritásos bizottság. A Kormány,

illetve a Kormány vagy a Kormány tagja irányítása alatt álló központi államigazgatási szerv
tevékenységét vizsgáló vizsgálóbizottság elnöke az érintett Kormány ellenzékéhez tartozó képviselı.
Ha a vizsgálat több Kormányt is érint, és az érintett Kormányok ellenzéke nem azonos, az elnöki
teendıket az érintett Kormányok ellenzékéhez tartozó egy-egy képviselı, mint társelnökök látják el.
A vizsgálóbizottság tevékenységérıl jelentést készít.
A jelentés tartalmazza
− a vizsgálóbizottság feladatát,
− a vizsgálóbizottság által alkalmazott eljárási rendet és vizsgálati módszereket,
− a vizsgálat során feltárt tényeket, bizonyítékokat,
− az együttmőködésre kötelezettnek a vizsgálóbizottság ülésén tett észrevételeit a vizsgálat
módszereire és megállapításaira vonatkozóan,
− a vizsgálóbizottság tagjának a vizsgálóbizottság ülésén tett észrevételeit a vizsgálat
módszereire és megállapításaira vonatkozóan,
− a vizsgálóbizottság által vizsgált üggyel kapcsolatos megállapításokat, a szükséges
intézkedésekre vonatkozó javaslatokat.
Az Országgyőlés megalakulása és ülésezése

2012. évi XXXVI. tv. 30-38.§
Megalakulás
A képviselık általános választásán megválasztott képviselık a megbízólevelüket az Országgyőlés
alakuló ülését megelızıen a köztársasági elnöknek nyújtják be.
Az idıközi választáson megválasztott, valamint listáról üresedés miatt kijelölt képviselı megbízólevelét
a házelnöknek nyújtja be.
Az Országgyőlés alakuló ülését a köztársasági elnök nyitja meg, ezt követıen tájékoztatást ad a
megbízólevelek átvételérıl.
Az alakuló ülés részletes szabályait a határozati házszabályi rendelkezések tartalmazzák.
Ülésezés
Az Országgyőlés évenként két rendes ülésszakot tart:
1./ minden év február elsejétıl június tizenötödikéig, illetve
2./ szeptember elsejétıl december tizenötödikéig.
Az ülésszak ülésekbıl, az ülés ülésnapokból áll. Az ülés összehívásakor jelezni kell az ülésnapok
várható számát.
Az Országgyőlés ülésszakait és üléseit a házelnök hívja össze.

A köztársasági elnök, a Kormány vagy a képviselık egyötödének írásbeli kérelmére az Országgyőlést
rendkívüli ülésszakra vagy rendkívüli ülésre össze kell hívni. A kérelemben az összehívás indokát,
továbbá a javasolt idıpontot és napirendet meg kell jelölni. A házelnöknek lehetıleg a javasolt, de
legkésıbb az azt követı nyolc napon belüli idıpontra kell az Országgyőlést összehívnia.
A köztársasági elnök az Országgyőlés ülését egy ülésszak alatt egy alkalommal - legfeljebb harminc
napra - elnapolhatja. Az elnapolást a házelnöknél kell írásban bejelenteni.
Az elnapolás tartama alatt a házelnök a képviselık egyötödének írásbeli kérelmére - a kérelem
kézhezvételétıl számított nyolc napnál nem távolabbi idıpontra - köteles az Országgyőlés ülését
összehívni.
Az Országgyőlés megbízatásának idıtartama
Az Országgyőlés tagjait a választópolgárok négy évre választják, elképzelhetı azonban, hogy az

Országgyőlés megbízatása ennél hosszabb vagy rövidebb.
− Hosszabb az Országgyőlés megbízatása, ha mandátuma rendkívüli állapot vagy
szükségállapot idején járna le, ilyen esetben megbízatása csak a rendkívüli állapotot,
szükségállapotot követıen szőnhet meg.
− Rövidebb négy évnél, ha kimondja feloszlását, vagy ha a köztársasági elnök feloszlatja. Ez
utóbbira akkor van lehetıség, ha a parlament 40 napon belül nem választja meg a
miniszterelnöknek jelölt személyt, vagy ha az Országgyőlés a tárgyév március 31-éig nem
fogadta el a költségvetést. Mindkét eset elıtt a köztársasági elnök köteles kikérni a
frakcióvezetık véleményét, és rendkívüli választásokat kitőzni.
Képviselık jogállása
2012. évi XXXVI. tv. 73-88.§
Mentelmi jog
A képviselı bíróság vagy hatóság elıtt - képviselıi megbízatásának ideje alatt és azt követıen - nem
vonható felelısségre leadott szavazata, továbbá a képviselıi megbízatásának gyakorlása során a
képviselıi megbízatásával összefüggésben általa közölt tény vagy vélemény miatt.
A mentesség nem vonatkozik a képviselık polgári jogi felelısségére és a következı

bőncselekményekre:
− közösség elleni izgatás,
− nemzeti jelkép megsértése,
− a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bőneinek nyilvános tagadása,
− visszaélés szigorúan titkos és titkos minısítéső adattal,
− visszaélés bizalmas minısítéső adattal,
− visszaélés korlátozott terjesztéső minısített adattal.
A képviselı ellen csak az Országgyőlés elızetes hozzájárulásával lehet büntetıeljárást, valamint - a

mentelmi jogról az adott ügyre vonatkozó önkéntes lemondás hiányában - szabálysértési eljárást
indítani vagy folytatni, továbbá büntetı-eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni.
A képviselıt csak
a.) bőncselekmény elkövetésének tettenérésekor lehet ırizetbe venni, vagy vele szemben
más büntetı-eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni,
b.) szabálysértés elkövetésének tettenérésekor lehet - ha a szabálysértési ırizet
elrendelésének törvényben meghatározott feltételei fennállnak - szabálysértési ırizetbe
venni, vagy vele szemben más szabálysértési kényszerintézkedést alkalmazni.
A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfıbb ügyész, azt
követıen, illetve magánvádas, pótmagánvádas ügyben a bíróság terjeszti elı a házelnökhöz. Az
indítványt a képviselı tettenérése esetén haladéktalanul elı kell terjeszteni.
Szabálysértési ügyben a szabálysértési hatóság közvetlenül a képviselıt keresi meg azzal, hogy
mentelmi jogáról önként lemondhat. A képviselı mentelmi jogáról történı nyolc napon belüli önkéntes
lemondása esetén a szabálysértési hatóság az eljárás jogerıs befejezésekor a mentelmi jogról történt
lemondás tényérıl, valamint az eljárás eredményérıl a legfıbb ügyész útján tájékoztatja a házelnököt.
A képviselı mentelmi jogáról - a szabálysértési eljárás kivételével - nem mondhat le. E jogát mindenki
köteles tiszteletben tartani. A mentelmi jog a képviselıt a megválasztása napjától illeti meg.
A képviselık választásán jelöltként igazolt személyt a képviselıkkel azonos mentelmi jog illeti meg
azzal az eltéréssel, hogy mentelmi jog felfüggesztésérıl az Országos Választási Bizottság határoz, és a
mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt az Országos Választási Bizottság elnökéhez kell
benyújtani.
Hivatali összeférhetetlenség
A képviselı nem lehet
a.) köztársasági elnök,
b.) az Alkotmánybíróság tagja,
c.) az alapvetı jogok biztosa és helyettese,
d.) az Állami Számvevıszék elnöke, alelnöke és számvevıje,
e.) a Magyar Nemzeti Bank elnöke, alelnöke, ügyvezetı igazgatója, igazgatóságának tagja,
f.) bíró,
g.) ügyész,
h.) állami vezetı - a Kormány tagja és az államtitkár kivételével -,

i.) kormányzati szolgálati jogviszonyban vagy közszolgálati jogviszonyban álló személy,
közigazgatási szerv munkavállalója,
j.) az önkéntes tartalékos szolgálati jogviszony kivételével jogviszonyban álló személy,
k.) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelı Zrt. alkalmazottja, illetve igazgatóságának vagy felügyelı
bizottságának tagja,
l.) a Közbeszerzési Hatóság keretében mőködı Tanács tagja.
A képviselı az Országgyőlés, a Kormány vagy a helyi önkormányzat képviselı-testülete által létrehozott

közalapítvány kezelı szervének tisztségviselıjeként vagy kezelı szervezetének tagjaként nem
részesülhet tiszteletdíjban.
Képviselı nem lehet

a.) országos vagy regionális terjesztéső politikai napilap szerkesztıségének vezetıje vagy
annak helyettese,
b.) a Magyar Távirati Iroda Nonprofit Zrt. vezérigazgatója és vezérigazgató-helyettese,
c.) a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelı Alap, a Magyar Rádió Nonprofit Zrt., a
Magyar Televízió Nonprofit Zrt., és a Duna Televízió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója és
vezérigazgató-helyettese,
d.) a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnöke és tagja,
e.) az országos vagy körzeti rádió vagy televízió vezetıje.
A miniszterelnök, miniszter, államtitkár vagy kormánymegbízott képviselı nem lehet az Országgyőlés

tisztségviselıje és országgyőlési bizottság tagja.
Az Országgyőlési képviselıcsoportok (frakciók)

Alaptörvény
5. cikk
(4) Az országgyőlési képviselık tevékenységük összehangolására a Házszabályban meghatározott
feltételek szerint országgyőlési képviselıcsoportot alakíthatnak.
A képviselık politikai céljaik egységes megjelenítése érdekében frakciókat hozhatnak létre. A frakciók
az alakuló ülésen jelentik be megalakulásukat. 1998-ig a Házszabály tételesen meghatározta, hogy
legkevesebb 15 képviselı alakíthat frakciót, az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy azon
képviselık is jogosultak frakciót alakítani, akik pártja az 5%-os választási küszöböt meghaladta
[27/1998. (VI. 16.) AB határozat].
2012. április 20-a óta a Házszabály értelmében képviselıcsoport alakítására a képviselık elızı
általános választásán országos pártlistát állító és mandátumot szerzı, ugyanazon párthoz vagy annak
jogutódjához tartozó képviselık jogosultak. A hatályos szabályozás szerint képviselıcsoportot legalább
12 képviselı alakíthat. Képviselıcsoportot alkothatnak az ugyanazon párthoz tartozó képviselık akkor
is, ha számuk a 12 képviselıt nem éri el, de pártjuk országos pártlistáról mandátumot szerzett, feltéve,
hogy a párt országos listájáról mandátumot szerzett valamennyi képviselı ehhez a képviselıcsoporthoz
csatlakozik.
A képviselıcsoportok közötti „vándorlást” hivatott nehezíteni az a szabály is, hogy amennyiben egy
képviselı kilép képviselıcsoportjából (vagy abból kizárták), és így függetlenné válik, hat hónapig nem
csatlakozhat más képviselıcsoporthoz.
A képviselıcsoportoknak, illetve vezetıiknek a parlamenti jog többletjogosultságokat, kedvezményeket
biztosít. Ezek jellege lehet:
− gazdasági
− jogi
− alkotmányjogi
− parlamenti jogi
Gazdasági jellegő kedvezmény, hogy a képviselıcsoportok mőködési költségeirıl az Országgyőlés

Hivatala gondoskodik. Az alkotmányjogi jogosultságok közé tartozik, hogy az Alaptörvény egyes jogokat
csak a képviselıcsoportok vezetıinek biztosít, így ık tagjai a Honvédelmi tanácsnak és az Or-
szággyőlés feloszlatása esetén ki kell kémi a véleményüket. Szélesebb körőek a parlament
mőködésével kapcsolatos jogosítványok: a képviselıcsoportok vezetıi tagjai a Házbizottságnak,
napirend elıtt felszólalhatnak, speciális jogaik vannak a törvényjavaslatok tárgyalásánál stb.
19./ A köztársasági elnök jogállása, alapvetı feladat- és hatáskörei.

− a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény 1-7. §,
15-17. §
− 48/1991. (IX. 26.) AB határozat, 7/1990. (IV.23.) AB határozat, 8/1992. (I. 30.) AB
határozat, 36/1992. (VI. 10.) AB határozat, 26/2000. (VII. 6.) AB határozat, 62/2003. (XII.
15.) AB határozat, 47/2007. (VII. 3.) AB határozat
A Köztársasági elnök jelölése, választása

Alaptörvény
10. cikk
(1) A köztársasági elnököt az Országgyőlés öt évre választja.
(2) Köztársasági elnökké megválasztható bármely magyar állampolgár, aki a harmincötödik életévét
betöltötte.
(3) A köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani.
11. cikk
(1) A köztársasági elnököt a korábbi köztársasági elnök megbízatásának lejárta elıtt legalább harminc,
legfeljebb hatvan nappal, ha pedig a megbízatás idı elıtt szőnt meg, a megszőnéstıl számított harminc
napon belül kell megválasztani.
A köztársasági elnök választását az Országgyőlés elnöke tőzi ki. Az Országgyőlés a köztársasági
elnököt titkos szavazással választja.
(2) A köztársasági elnök választását jelölés elızi meg. A jelölés érvényességéhez az országgyőlési
képviselık legalább egyötödének írásbeli ajánlása szükséges. A jelölést az Országgyőlés elnökéhez a
szavazás elrendelése elıtt kell benyújtani. Minden országgyőlési képviselı egy jelöltet ajánlhat. Annak,
aki több jelöltet ajánl, mindegyik ajánlása érvénytelen.
(3) Az elsı szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki az országgyőlési képviselık
kétharmadának szavazatát megkapta.
(4) Ha az elsı szavazás eredménytelen volt, második szavazást kell tartani. A második szavazás során
a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet szavazni. Ha az elsı szavazáskor az elsı helyen
szavazategyenlıség alakul ki, azokra a jelöltekre lehet szavazni, akik a legmagasabb számú szavazatot
kapták. Ha az elsı szavazáskor csak a második helyen áll elı szavazategyenlıség, azokra a jelöltekre
lehet szavazni, akik a két legmagasabb számú szavazatot kapták. A második szavazás alapján
megválasztott köztársasági elnök az, aki - tekintet nélkül a szavazásban részt vevık számára - a
legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha a második szavazás is eredménytelen, ismételt jelölés alapján
új választást kell tartani.
(5) A szavazási eljárást legfeljebb két egymást követı nap alatt be kell fejezni.
(6) A megválasztott köztársasági elnök a korábbi köztársasági elnök megbízatásának lejártakor, a
megbízatás idı elıtti megszőnése esetén a választás eredményének kihirdetését követı nyolcadik
napon lép hivatalba, hivatalba lépését megelızıen az Országgyőlés elıtt esküt tesz.
A köztársasági elnökét az Országgyőlés választja. Az elnöki ciklus eltér a parlamenti ciklustál, hogy a
köztársasági elnök intézménye ne szükségszerően kötıdjön a mindenkori parlamenti többséghez. A
nemzetközi gyakorlatnak megfelelıen az Alaptörvény magasabb életkori feltételt tartalmaz az általános
passzív választójogi feltételnél; csak az lehet köztársasági elnök, aki a választás napjáig a 35. életévét
betöltötte.
A köztársasági elnök megválasztása legfeljebb kétfordulós. Az elsı fordulóban az válik
köztársaságielnök-jelöltté, aki a képviselık legalább egyötödének ajánlását meg szerezte, és akkor
tekinthetı megválasztott köztársasági elnöknek, ha minısített többséget (az összes képviselı legalább
kétharmadának szavazatát) szerzett.
A második fordulóban már csak az a két jelölt indulhat, aki az elsı fordulóban a legtöbb szavazatot
szerzi, és az lesz a megválasztott köztársasági elnök, aki több szavazatot szerez. Különleges szabály,
hogy az elnökválasztás második fordulójában nem érvényesül a határozatképesség általános szabálya,
nem érvényességi feltétel, hogy a képviselık több mint fele részt vegyen a szavazáson, így akár
egyetlen képviselı is választhat köztársasági elnököt.
A Köztársasági elnök jogállása és hatáskörei

Alaptörvény
9. cikk
(1) Magyarország államfıje a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és ırködik az
államszervezet demokratikus mőködése felett.
(2) A köztársasági elnök a Magyar Honvédség fıparancsnoka.
A köztársasági elnök jogállását az Alaptörvény rögzíti. A magyar alkotmányos berendezkedésben a

köztársasági elnök formálisan sem feje a végrehajtó hatalomnak, független minden más hatalmi ágtól. A
„kifejezi a nemzet egységét, és ırködik az államszervezet demokratikus mőködése felett” kitétel nem
hatásköri szabály, hanem az elnöki jogállás része.
Klasszikus jogosítványa fıparancsnoki tisztség, amelyet a legtöbb állam alkotmánya az államfınek

delegál.
A fegyveres erık fıparancsnoka a fegyveres erıkön kívül áll, azoknak irányítója és nem vezetıje. A
fıparancsnok tehát a fegyveres erık egyikének sem szolgálati elöljárója. [48/1991. (IX. 26.) AB
határozat].
Alaptörvény
9. cikk
(3) A köztársasági elnök
a) képviseli Magyarországot;
b) részt vehet és felszólalhat az Országgyőlés ülésein;
c) törvényt kezdeményezhet;
d) országos népszavazást kezdeményezhet;
e) kitőzi az országgyőlési képviselık, a helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek általános
választását, valamint az európai parlamenti választás és az országos népszavazás idıpontját;
f) különleges jogrendet érintı döntéseket hoz;
g) összehívja az Országgyőlés alakuló ülését;
h) feloszlathatja az Országgyőlést;
i) az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az
Alkotmánybíróságnak, vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyőlésnek;
j) javaslatot tesz a miniszterelnök, a Kúria elnöke, a legfıbb ügyész és az alapvetı jogok biztosa
személyére;
k) kinevezi a hivatásos bírákat és a Költségvetési Tanács elnökét;
l) megerısíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét;
m) kialakítja hivatala szervezetét.
(4) A köztársasági elnök
a) az Országgyőlés felhatalmazása alapján elismeri a nemzetközi szerzıdés kötelezı hatályát;
b) megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket;
c) kinevezi a minisztereket, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit, az önálló szabályozó szerv
vezetıjét és az egyetemi tanárokat;
d) megbízza az egyetemek rektorait;
e) kinevezi és elılépteti a tábornokokat;
f) törvényben meghatározott kitüntetéseket, díjakat és címeket adományoz, valamint engedélyezi

külföldi állami kitüntetések viselését;
g) gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát;
h) dönt a feladat- és hatáskörébe tartozó területszervezési kérdésekben;
i) dönt az állampolgárság megszerzésével és megszőnésével kapcsolatos ügyekben;
j) dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe utal.
(5) A köztársasági elnöknek a (4) bekezdésben meghatározott minden intézkedéséhez és döntéséhez a
Kormány tagjának ellenjegyzése szükséges. Törvény rendelkezhet úgy, hogy a törvény által a
köztársasági elnök hatáskörébe utalt döntéshez ellenjegyzés nem szükséges.
(6) A köztársasági elnök a (4) bekezdés b)-e) pontjában foglaltak teljesítését megtagadja, ha a
jogszabályi feltételek hiányoznak, vagy alapos okkal arra következtet, hogy az az államszervezet
demokratikus mőködésének súlyos zavarát eredményezné.
(7) A köztársasági elnök a (4) bekezdés f) pontjában foglaltak teljesítését megtagadja, ha az az
Alaptörvény értékrendjét sértené.
Az Alaptörvény 9. cikkében találhatóak olyan hatáskörök, amelyek klasszikusan államfıi jellegőek.

Ebbe a csoportba tartozik az állam képviselete, a nemzetközi szerzıdések megkötése, a nagykövetek
megbízása és fogadása, egyes kinevezési és kitüntetési hatáskörök, illetve tipikusan ide sorolható az
egyéni kegyelem és az állampolgárság adományozása.
A hatáskörök másik csoportja az egyes hatalmi ágak mőködésével kapcsolatos. A köztársasági elnök
Országgyőléssel kapcsolatos hatásköre a választások kiírásának, az üléseken való részvételnek és
felszólalásnak a joga, valamint az, hogy intézkedést javasolhat az Országgyőlésnek. Ezen jogok
többsége nem ügydöntı jellegő (javaslat, kezdeményezés stb.), ezekben az esetekben nem „hatalmi
szóval”, hanem észrevételeivel kontrollálja a parlament mőködését. A köztársasági elnök kormánnyal
kapcsolatos feladata a miniszterek kinevezése. Az elnök igazságszolgáltatással kapcsolatos feladata
pedig a bírák kinevezése.
Más a megítélése azoknak a hatásköröknek, amelyek nem érintik az államszervezet demokratikus

mőködését. Az Alaptörvény 9. cikk (7) bekezdése átültette a 47/2007. (VII. 3.) AB határozat
megállapítását, miszerint a kitőntetések adományozása során a köztársasági elnök vizsgálhatja, hogy
annak megadása nem ellentétes-e az alkotmányos értékekkel. Fıszabály szerint köteles teljesíteni az
elıterjesztésben foglaltakat, de ha a kitőntetés ilyen értékekbe ütközne, akkor alkotmányosan
tagadhatja meg azt. A határozat a kegyelmezési jogkörrel kapcsolatban azt állapította meg, hogy e
téren a köztársasági elnöknek önálló mérlegelési jogköre van, szabadon döntheti el, hogy ad-e
kegyelmet. Döntésének csak a miniszteri ellenjegyzés a korlátja; az elnök kegyelmet adó határozata
csak akkor érvényes, ha azt az illetékes miniszter ellenjegyezte.
A köztársasági elnök hatáskörei más szempont szerint is csoportosíthatóak. Így megkülönböztethetünk

ellenjegyzéshez kötött és ellenjegyzéshez nem kötött hatásköröket.
− A köztársasági elnök hatásköreinek többsége miniszteri vagy miniszterelnöki
ellenjegyzéshez kötött. Ez azt jelenti, hogy a köztársasági elnök aktusa csak akkor válik
érvényessé, ha azt az illetékes kormány tag aláírta. Az ellenjegyzés intézményének az az
oka, hogy a köztársasági elnök nem tartozik politikai felelısséggel tetteiért, hanem azt a
kormánytagok viselik helyette.
− A hatáskörök más része nem igényel ellenjegyzést. Ennek oka vagy az, hogy az
ellenjegyzést a hatáskör természete kizárja (pl. Magyarország képviselete), vagy pedig az,
hogy az ellenjegyzés ellentétes lenne a hatalmi ágak elválasztásával (pl. bírák kinevezése,
vétójog).
A köztársasági elnök hatáskörei közül kiemelést érdemel a politikai vétó gyakorlása. Amennyiben a
köztársasági elnök nem ért egyet egy elfogadott törvénnyel, vagy annak valamely rendelkezésével,
akkor a kihirdetésre nyitva álló 5 napos határidın belül megfontolásra visszaküldheti azt az
Országgyőlésnek. Ez a vétójog relatív, mert ha az Országgyőlés megerısíti a törvényt, akkor a
köztársasági elnök köteles azt aláírni és elrendelni a kihirdetését. A megfontolásra visszaküldés
intézményét erısíti, hogy az Alkotmánybíróság határozata értelmében az Országgyőlés köteles
érdemben, tartalmilag újratárgyalni a javaslatot [62/2003 (XII. 15.) AB határozat]. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy köteles is lenne elfogadnia a köztársasági elnök észrevételeit. Amennyiben a köztár-
sasági elnök a kihirdetésre hozzá küldött törvényt alaptörvény-ellenesnek tartja, elızetes normakontrollt
kérhet az Alkotmánybíróságtól.
A Köztársasági elnök helyettesítése

Alaptörvény
14. cikk
(1) A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása esetén az akadályoztatás megszőnéséig vagy a
köztársasági elnök megbízatásának megszőnése esetén az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig a
köztársasági elnök feladat- és hatásköreit az Országgyőlés elnöke gyakorolja.
(2) A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatásának tényét a köztársasági elnök, a Kormány vagy
bármely országgyőlési képviselı kezdeményezésére az Országgyőlés állapítja meg.
(3) A köztársasági elnök helyettesítése idején az Országgyőlés elnöke országgyőlési képviselıi jogait
nem gyakorolhatja, és helyette az Országgyőlés elnökének feladatait az Országgyőlés által kijelölt
alelnök látja el.
A legtöbb parlamentáris állam gyakorlatának megfelelıen az Alaptörvény 14 cikk (1) bekezdése az

Országgyőlés elnökét jelöli ki a köztársasági elnök helyettesítésére. Az Alkotmánybíróság határozata
alapján a köztársasági elnök helyett eljáró házelnök nem ideiglenes vagy helyettes köztársasági elnök,
tehát nem személyében helyettesítheti az államfıt, csak hatásköreit gyakorolja helyette [7/1990. (IV.
23.) AB határozat].
A funkcionális helyettesítésbıl következik az is, hogy ha a köztársasági elnök helyett eljáró
Országgyőlés elnöke elveszíti házelnöki megbízatását (mert például lemond, megszőnik képviselıi
mandátuma vagy kizárják a frakcióból), akkor egyúttal elveszíti azt a jogát is, hogy a köztársasági
elnököt helyettesítse.
A Köztársasági elnöki tisztség megszőnése

Alaptörvény
12. cikk
(3) A köztársasági elnök megbízatása megszőnik
a) megbízatási idejének lejártával;
b) halálával;
c) ha kilencven napot meghaladó idın át képtelen feladatköreinek ellátására;
d) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn;
e) összeférhetetlenség kimondásával;
f) lemondásával;
g) a köztársasági elnöki tisztségtıl való megfosztással.
(4) A köztársasági elnök feladatkörei ellátását kilencven napon túl lehetetlenné tevı állapotának és a
megválasztásához szükséges feltételek hiányának megállapításáról, valamint az összeférhetetlenség
kimondásáról az Országgyőlés a jelen lévı országgyőlési képviselık kétharmadának szavazatával
határoz.
(5) A köztársasági elnök és a volt köztársasági elnök jogállásának részletes szabályait és

javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg.
13. cikk
(1) A köztársasági elnök ellen büntetıeljárást csak megbízatásának megszőnése után lehet indítani.
(2) Az Alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan
megsértı, illetve szándékos bőncselekményt elkövetı köztársasági elnökkel szemben az országgyőlési
képviselık egyötöde indítványozhatja a tisztségtıl való megfosztást.
(3) A megfosztási eljárás megindításához az országgyőlési képviselık kétharmadának szavazata
szükséges. A szavazás titkos.
(4) Az Országgyőlés határozatának meghozatalától kezdıdıen a megfosztási eljárás befejezéséig a
köztársasági elnök nem gyakorolhatja hatásköreit.
(5) A megfosztási eljárás lefolytatása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
(6) Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a köztársasági elnök közjogi felelısségét
megállapítja, a köztársasági elnököt tisztségétıl megfoszthatja.
A köztársasági elnököt az Országgyőlés öt évre választja, ennek leteltével az elnöki megbízatás

megszőnik. A köztársasági elnök egyszer újraválasztható ugyan, de az is új megbízatásnak minısül,
nem a régi meghosszabbításának. Értelemszerően az elnöki megbízatást megszünteti a köztársasági
elnök halála, valamint az is, ha feladatait meghatározott idın (90 nap) túlmenıen nem tudja ellátni.
A köztársasági elnök az Országgyőléshez címzett nyilatkozatával lemondhat tisztségérıl. Az

Országgyőlés - a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény 2. §
(1) bekezdése alapján - kérheti azonban a köztársasági elnököt, hogy fontolja meg döntését.
Amennyiben az elnök a döntését fenntartja, a lemondás elfogadása nem tagadható meg.
Részletesebb kifejtést igényel a köztársasági elnök tisztségétıl való megfosztása. A köztársasági elnök
ugyan nem tartozik politikai felelısséggel, jogi felelısséggel azonban igen, és meghatározott
körülmények esetén ez az elnök elmozdítását is eredményezheti. Megfosztásnak akkor van helye, ha a
köztársasági elnök
− Alaptörvényt sért,
− bőncselekményt követ el, vagy pedig
− tisztsége gyakorlása során törvénysértést követ el.
Az Alaptörvény mindhárom esetben feltételül szabja, hogy a jogsértés szándékos legyen.

20./ Az Alkotmánybíróság szervezete, feladatai, hatásköre.

− az Alkotmánybíróságról szóló 2011. CLI. törvény
− 31/1990. (XII. 18.) AB határozat, 16/1991. (IV.20.) AB határozat, 36/1992. (VI.10.) AB
határozat, 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, 41/1998. (X. 2.) AB határozat, 42/2005. (XI.
14.) AB határozat
Alaptörvény
24. cikk
(1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfıbb szerve.
(2) Az Alkotmánybíróság
a) az Alaptörvénnyel való összhang szempontjából megvizsgálja az elfogadott, de ki nem hirdetett
törvényeket;
b) bírói kezdeményezésre felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az
Alaptörvénnyel való összhangját;
c) alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az
Alaptörvénnyel való összhangját;
d) alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját;
e) a Kormány, az országgyőlési képviselık egynegyede vagy az alapvetı jogok biztosa
kezdeményezésére felülvizsgálja a jogszabályoknak az Alaptörvénnyel való összhangját;
f) vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerzıdésbe ütközését;
g) az Alaptörvényben, illetve sarkalatos törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket
gyakorol.
(3) Az Alkotmánybíróság
a) a (2) bekezdés b), c) és e) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisíti az Alaptörvénnyel ellentétes
jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést;
b) a (2) bekezdés d) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisíti az Alaptörvénnyel ellentétes bírói
döntést;
c) a (2) bekezdés f) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisítheti a nemzetközi szerzıdésbe ütközı
jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést;
illetve sarkalatos törvényben meghatározott jogkövetkezményt állapít meg.
(4) Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból álló testület, amelynek tagjait az Országgyőlés az országgyőlési
képviselık kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja. Az Országgyőlés az országgyőlési
képviselık kétharmadának szavazatával az Alkotmánybíróság tagjai közül elnököt választ, az elnök
megbízatása az alkotmánybírói hivatali ideje lejártáig tart. Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek
tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.
(5) Az Alkotmánybíróság hatáskörének, szervezetének, mőködésének részletes szabályait sarkalatos
törvény határozza meg.
37. cikk
(4) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság
a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésrıl, a központi
költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekrıl, az illetékekrıl és járulékokról, a vámokról,
valamint a helyi adók központi feltételeirıl szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az
élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat,
a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó
jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az
Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha
a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények
nem teljesültek.
Az államszervezet területén az Alaptörvény által bevezetett leglényegesebb változások az

Alkotmánybírósághoz kapcsolódnak.
Az eltérések az alábbiakban foglalhatók össze:

1./ Az Alaptörvény az Alkotmánybíróság jellegadó hatáskörévé az alkotmányjogi panaszt teszi, a
korábban tipikus, mindenki által kezdeményezhetı absztrakt (utólagos) normakontroll helyett. Ez
azt jelenti, hogy a hangsúly az egyedi ügyek alkotmányossági vizsgálatára tevıdött át; akkor lehet
Alkotmánybírósághoz fordulni, ha a konkrét ügyben hozott bírói döntés alapjogot sért.
Ilyen esetben az alkotmányjogi panaszban vagy arra lehet hivatkozni, hogy (1) az alapjogsérelem
azért következett be, mert a döntés alapjául szolgáló jogszabály alaptörvény-ellenes, vagy pedig
arra, hogy (2) a jogszabályt a bíró alaptörvény-sértı módon alkalmazta (valódi alkotmányjogi
panasz). Ezek mellett az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
lehetıvé teszi azt is, hogy közvetlenül az Alkotmánybírósághoz forduljon alkotmányjogi panasszal,
akinek alapjogsérelme közvetlenül a jogszabály hatályosulása folytán következett be, és nincs a
jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetıségeit az indít-
ványozó már kimerítette („gyors” vagy „közvetlen” alkotmányjogi panasz). Ilyen esetben a
jogszabály hatályba lépését követı 180 napon belül van helye panasz benyújtásának.
Az alkotmányjogi panasz elıtérbe helyezésévei egyidejőleg az utólagos normakontroll

indítványozásának lehetısége visszaszorult; jogszabály megsemmisítését egyedi ügytıl
elvonatkoztatva csak a Kormány, az országgyőlési képviselık egynegyede és az alapvetı jogok
biztosa kezdeményezheti.
2./ Az Alaptörvény „megkettızte” az elızetes normakontrollt. A köztársasági elnök alkotmányossági

vétóját érintetlenül hagyta, de lehetıvé tette az Országgyőlésnek, hogy - a törvényjavaslat
benyújtója, a Kormány vagy az Országgyőlés elnökének javaslatára - a törvény elfogadását
követıen az Alkotmánybírósághoz forduljon.
3./ Az Alaptörvény fenntartotta az Alkotmánynak azt a - 2010. november 20-ától hatályos -

rendelkezését, amely korlátozta az Alkotmánybíróság hatáskörét az adótörvények vizsgálata során.
Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése értelmében, amíg az államadósság a GDP 50 %-át
meghaladja, ilyen tárgykörben az Alkotmánybíróság csak akkor semmisítheti meg a jogszabályt, ha
az az élethez és az emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a
gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jogot vagy a magyar állampolgársághoz
kapcsolódó jogokat sérti.
Az Alkotmánybíróság feladata- és hatáskörei
1./ Az Alaptörvénnyel való összhang elızetes vizsgálata (elızetes normakontroll eljárás)

Az Alkotmánybíróság az elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény indítványban meghatározott
rendelkezéseinek az Alaptörvénnyel való összhangját az indítványozásra jogosult által benyújtott,
határozott kérelmet tartalmazó indítvány alapján vizsgálja.
2./ Az Alaptörvénnyel való összhang utólagos vizsgálata (utólagos normakontroll eljárás)

Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályoknak az Alaptörvénnyel való összhangját.
Az Alkotmánybíróság a jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját az alapvetı jogok biztosának
határozott kérelmet tartalmazó indítványa alapján akkor vizsgálja, ha az alapvetı jogok biztosának
álláspontja szerint a jogszabály alaptörvény-ellenessége fennáll.
3./ Bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt

Ha a bírónak az elıtte folyamatban levı egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni,
amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már
megállapította, - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b)
pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés
alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának
kizárását.
4./ Az alkotmányjogi panasz

Alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy
szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása
folytán
a.) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és
b.) jogorvoslati lehetıségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetıség nincs számára
biztosítva.
Az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhetı, ha

a.) az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása
folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és
b.) nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati
lehetıségeit az indítványozó már kimerítette.
A legfıbb ügyész az Alkotmánybírósághoz fordulhat az ügyész részvételével lefolytatott egyedi ügyben

alkalmazott jogszabály Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét okozó alaptörvény-ellenességének
vizsgálata érdekében, ha a jogosult maga nem képes jogainak védelmére, vagy a jogsérelem a
személyek nagyobb csoportját érinti.
Alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet
alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a
bírósági eljárást befejezı egyéb döntés
a.) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és
b.) az indítványozó a jogorvoslati lehetıségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetıség
nincs számára biztosítva.
5./ A nemzetközi szerzıdésbe ütközés vizsgálata

Az Alkotmánybíróság a jogszabályok vizsgálatát az indítványozók kezdeményezésére, illetve bármely
eljárása során hivatalból végzi, ha az eljárást az országgyőlési képviselık egynegyede, a Kormány, a
Kúria elnöke, a legfıbb ügyész, valamint az alapvetı jogok biztosa indítványozta.
6./ Az Országgyőlés népszavazás elrendelésével összefüggı határozatának vizsgálata

Az Országgyőlés népszavazást elrendelı, valamint kötelezıen elrendelendı népszavazás elrendelését
elutasító határozatát az Alkotmánybíróság az elrendelés vagy elutasítás Alaptörvénnyel való
összhangja és törvényessége tekintetében bárki indítványára felülvizsgálja. Az indítványnak az
Országgyőlés határozatának közzétételét követı tizenöt napon belül be kell érkeznie.
7./ Alaptörvény-ellenesen mőködı képviselı-testület feloszlatásával összefüggı vélemény

Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat képviselı-testületének
alaptörvény-ellenes mőködésére vonatkozóan a Kormány indítványa alapján elvi véleményt nyilvánít.
8./ A köztársasági elnök tisztségtıl való megfosztása

A köztársasági elnök tisztségétıl való megfosztására irányuló eljárásban az Alkotmánybíróság az
Országgyőlés határozatában részletesen megindokolt, az Alaptörvény, illetve más törvény köztársasági
elnöki tisztség gyakorlásával összefüggésben történı szándékos megsértésére, illetve szándékos

bőncselekmény elkövetésére vonatkozó indítvány alapján jár el.
Az Alkotmánybíróság megvizsgálja a megfosztási eljárás indítványozásának és megindításának
jogszerőségét.
Az Alkotmánybíróság az eljárást soron kívül folytatja le.
9./ A hatásköri összeütközés feloldása

Ha - a bíróságok és a közigazgatási hatóságok kivételével - az állami szervek, illetve állami és
önkormányzati szervek között hatásköri összeütközés merül fel, az érintett szerv az
Alkotmánybíróságnál indítványozhatja a hatásköri összeütközés Alaptörvény értelmezése alapján
történı megszüntetését.
Az Alkotmánybíróság dönt arról, hogy a felmerült vitában mely szervnek van hatásköre, és kijelöli az
eljárásra kötelezett szervet.
10./ Az önkormányzati rendelet, a közjogi szervezetszabályozó eszközök és jogegységi határozatok

vizsgálata
Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját akkor vizsgálja, ha a
vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül, kizárólag
az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása.
11./ Az Alaptörvény értelmezése

Az Országgyőlés vagy annak állandó bizottsága, a köztársasági elnök, illetve a Kormány indítványára
az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezését konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben
értelmezi, ha az értelmezés közvetlenül levezethetı az Alaptörvénybıl.
Az Alkotmánybíróság határozatainak jogkövetkezményei

Ha e törvény eltérıen nem rendelkezik, az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelezı.
Az Alkotmánybíróság döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Az Alkotmánybírák jogállása
Az Alkotmánybíróság tagja független, csak az Alaptörvénynek és a törvényeknek van alárendelve.
Az Alkotmánybíróság tagjává megválasztható minden olyan büntetlen elıélető, és az országgyőlési

képviselık választásán választható magyar állampolgár, aki
a.) jogász végzettséggel rendelkezik,
b.) 45. életévét betöltötte, és
c.) kiemelkedı tudású elméleti jogász (egyetemi tanár vagy a Magyar Tudományos Akadémia
doktora), vagy legalább húszévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal rendelkezik.
Az Alkotmánybíróság tagjának megbízatási ideje tizenkét év. Az Alkotmánybíróság tagja nem

választható újra.
Az Alkotmánybíróságnak nem lehet tagja az, aki a megválasztása napját megelızı négy éven belül a
Kormány tagja, valamely párt vezetı tisztségviselıje volt, vagy állami vezetıi tisztséget töltött be.
Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyőlésben képviselettel rendelkezı pártok képviselıcsoportjai
által jelölt legalább kilenc és legfeljebb tizenöt képviselıbıl álló jelölı bizottság tesz javaslatot.
Az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyőlés az alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozó állandó
bizottsága véleményének ismeretében választja meg.
Az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszőnik

a.) a 70. életév betöltésével, vagy
b.) a megbízatási idıtartam leteltével.
Az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszőnik továbbá
c.) halállal,
d.) lemondással,
e.) összeférhetetlenség miatt a megbízatás megszőnésének megállapításával,
f.) ha az országgyőlési képviselık választásán már nem választható,
g.) felmentéssel vagy
h.) kizárással.
21./ Az alapvetı jogok biztosa és helyettesei (a jövı nemzedékek

érdekeinek, valamint a Magyarországon élı nemzetiségek jogainak
védelmét ellátó helyettesek); a Nemzeti Adatvédelmi és
Információszabadság Hatóság (jogállásuk, feladataik és hatásköreik).
− az alapvetı jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény
− az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII.
törvény 38-64. §
Az alapvetı jogok biztosa

Alaptörvény
30. cikk
(1) Az alapvetı jogok biztosa alapjogvédelmi tevékenységet lát el, eljárását bárki kezdeményezheti.
(2) Az alapvetı jogok biztosa az alapvetı jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat
kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket
kezdeményez.
(3) Az alapvetı jogok biztosát és helyetteseit az Országgyőlés az országgyőlési képviselık
kétharmadának szavazatával hat évre választja. A helyettesek a jövı nemzedékek érdekeinek, valamint
a Magyarországon élı nemzetiségek jogainak védelmét látják el. Az alapvetı jogok biztosa és
helyettesei nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.
(4) Az alapvetı jogok biztosa évente beszámol tevékenységérıl az Országgyőlésnek.
(5) Az alapvetı jogok biztosára és helyetteseire vonatkozó részletes szabályokat törvény határozza
meg.
Az Alaptörvény rendszerében az alapvetı jogok biztosa (idegen szóval: ombudsman) a parlamenti

ellenırzés elkülönített szerve.
Feladata az alapjogokkal kapcsolatos visszásságok kivizsgálása és azok orvoslásának kezdemé-
nyezése. Az alapvetı jogok biztosa nem hatóság, nem „orvosol” közvetlenül jogsértéseket, hanem
kezdeményezi a jogsértések orvoslását.
Az Alaptörvény jelentısen átalakította az ombudsmani rendszert. 2012. január 1-jét megelızıen négy
ombudsman mőködött;
1./ az általános biztos (állampolgári jogok országgyőlési biztosa),
2./ a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyőlési biztosa,
3./ jövı nemzedékek országgyőlési biztosa és
4./ az adatvédelmi biztos.
Az Alaptörvény az elsı hármat egységes szervezetbe integrálta. Az általános biztosnak megváltozott az

elnevezése (alapvetı jogok biztosa), a jövı nemzedékek biztosa és a kisebbségi biztos pedig az
általános biztos helyetteseiként mőködnek tovább.
Az alapvetı jogok biztosának és helyetteseinek jogállása

2011. évi CXI. tv.
Feladat és hatáskör
Az alapvetı jogok biztosa tevékenysége során - különösen hivatalból indított eljárások lefolytatásával -
megkülönböztetett figyelmet fordít
a.) a gyermekek jogainak,
b.) a jövı nemzedékek érdekei,
c.) a Magyarországon élı nemzetiségek jogai, valamint

d.) a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jogainak a védelmére.
Az alapvetı jogok biztosa áttekinti és elemzi az alapvetı jogok magyarországi helyzetét, és az alapvetı
jogokkal összefüggı, Magyarországon történt jogsértésekrıl statisztikai kimutatást készít. Az egyenlı
bánásmód követelményének érvényesülését ellenırzı közigazgatási szerv, a Nemzeti Adatvédelmi és
Információszabadság Hatóság, a Független Rendészeti Panasztestület, valamint az oktatási jogok
biztosa az alapvetı jogok biztosának megkeresése alapján a statisztikai kimutatáshoz személyes
adatokat nem tartalmazó összesített adatokat szolgáltat.
Az alapvetı jogok biztosa kezdeményezheti a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának

felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságnál.
Az alapvetı jogok biztosa tevékenysége során együttmőködik azon szervezetekkel, amelyek célja az
alapvetı jogok védelmének elımozdítása.
Az alapvetı jogok biztosának a jövı nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese

figyelemmel kíséri a jövı nemzedékek érdekeinek érvényesülését, és
a.) rendszeresen tájékoztatja az alapvetı jogok biztosát a jövı nemzedékek érdekeinek
érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatairól,
b.) felhívja az alapvetı jogok biztosának figyelmét a természetes személyek nagyobb
csoportját érintı jogsértés veszélyére,
c.) az alapvetı jogok biztosának hivatalbóli eljárás megindítását javasolhatja,
d.) közremőködik az alapvetı jogok biztosának vizsgálatában,
e.) javasolhatja, hogy az alapvetı jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz forduljon.
Az alapvetı jogok biztosának a Magyarországon élı nemzetiségek jogainak védelmét ellátó

helyettese figyelemmel kíséri a Magyarországon élı nemzetiségek jogainak érvényesülését, és
a.) rendszeresen tájékoztatja az alapvetı jogok biztosát a Magyarországon élı nemzetiségek
jogainak érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatairól,
b.) felhívja az alapvetı jogok biztosának figyelmét a természetes személyek nagyobb
csoportját érintı jogsértés veszélyére,
c.) az alapvetı jogok biztosának hivatalbóli eljárás megindítását javasolhatja,
d.) közremőködik az alapvetı jogok biztosának vizsgálatában,
e.) javasolhatja, hogy az alapvetı jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz forduljon.
Az alapvetı jogok biztosának és helyetteseinek megválasztása
Az Országgyőlés az alapvetı jogok biztosának a javaslatára választja meg az alapvetı jogok

biztosának helyetteseit.
Az alapvetı jogok biztosának helyettese felett - a megbízatás létrejöttének és megszüntetésének

kivételével - a munkáltatói jogokat az alapvetı jogok biztosa gyakorolja.
Alapvetı jogok biztosának és helyettesének minden olyan jogász végzettségő, az országgyőlési
képviselık választásán választható magyar állampolgár megválasztható, aki az e szakaszban elıírt
követelményeknek megfelel.
Az Országgyőlés az alapvetı jogok biztosát azok közül a kiemelkedı tudású elméleti vagy legalább
tízévi szakmai gyakorlattal rendelkezı jogászok közül választja meg, akik harmincötödik életévüket
betöltötték, és az alapvetı jogokat érintı eljárások lefolytatásában, felügyeletében vagy tudományos
elméletében jelentıs tapasztalatokkal rendelkeznek.
Nem lehet az alapvetı jogok biztosa vagy helyettese az, aki a választásra irányuló javaslat
megtételének idıpontját megelızı négy évben országgyőlési képviselı, európai parlamenti képviselı,
köztársasági elnök, a Kormány tagja, államtitkár, önkormányzati képviselı, polgármester,
alpolgármester, nemzetiségi önkormányzat tagja, jegyzı, a Magyar Honvédség hivatásos állományú
tagja, a rendvédelmi szervek és rendvédelmi feladatot ellátó szervek hivatásos állományú tagja, párt
tisztségviselıje vagy alkalmazottja volt.
Ha a javasolt személyt az Országgyőlés nem választja meg, a köztársasági elnök legkésıbb harminc
napon belül új javaslatot tesz.
Az alapvetı jogok biztosa egyszer újraválasztható.
Az alapvetı jogok biztosát és helyettesét az országgyőlési képviselıvel azonos mentelmi jog illeti meg.
Az alapvetı jogok biztosának a megbízatása megszőnik

a.) a megbízatási idıtartam leteltével,
b.) a halálával,
c.) a lemondásával,
d.) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn,
e.) az összeférhetetlenség kimondásával,
f.) a felmentésével vagy
g.) a tisztségtıl való megfosztással.
Az alapvetı jogok biztosa megbízatásának a megszőnését az b) és c) pont esetében az Országgyőlés

elnöke állapítja meg. A d)-g) pont esetében a megbízatás megszőnésérıl az Országgyőlés határoz.
A lemondást írásban kell közölni az Országgyőlés elnökével. Az alapvetı jogok biztosának a

megbízatása a lemondásában megjelölt napon, ennek hiányában a lemondás közlésének a napján
szőnik meg.
Felmentéssel szőnhet meg az alapvetı jogok biztosának a megbízatása, ha az alapvetı jogok biztosa
neki fel nem róható okból kilencven napon túlmenıen nem képes eleget tenni megbízatásából eredı
kötelezettségeinek. A felmentést bármely országgyőlési képviselı indítványozhatja. Felmentés esetén
az alapvetı jogok biztosa háromhavi külön illetményre jogosult.
Tisztségtıl való megfosztással szőnhet meg az alapvetı jogok biztosának a megbízatása, ha az

alapvetı jogok biztosa neki felróható okból kilencven napon túlmenıen nem tesz eleget megbízatásából
eredı kötelezettségeinek, vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét szándékosan elmulasztja, vagy a
vagyonnyilatkozatban lényeges adatot, tényt szándékosan valótlanul közöl.
Az alapvetı jogok biztosa helyettesének megbízatása megszőnik

a.) a megbízatási idıtartam leteltével,
b.) a halálával,
c.) a lemondásával,
d.) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn,
e.) az összeférhetetlenség kimondásával,
f.) a felmentésével vagy
g.) a tisztségtıl való megfosztással.
Az alapvetı jogok biztosának a helyettese megbízatásának a megszőnését az b) és c) pont esetében

az Országgyőlés elnöke állapítja meg. A d)-g) pont esetében a megbízatás megszőnésének
kérdésében az Országgyőlés határoz.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság

2011. év CXII. tv.
2012. január 1-jével az adatvédelmi biztos feladatkörét a NAIH vette át.

Rendszertanilag a NAIH hatóság, amely – Kormánytól függetlenül – végrehajtó hatalmat gyakorol.
A Hatóság jogállása
A Hatóság autonóm államigazgatási szerv.
A Hatóság feladata a személyes adatok védelméhez, valamint a közérdekő és a közérdekbıl nyilvános

adatok megismeréséhez való jog érvényesülésének ellenırzése és elısegítése.
a.) bejelentés alapján vizsgálatot folytat;
b.) hivatalból adatvédelmi hatósági eljárást folytathat;
c.) hivatalból titokfelügyeleti hatósági eljárást folytathat;
d.) a közérdekő adatokkal és a közérdekbıl nyilvános adatokkal kapcsolatos jogsértéssel
összefüggésben bírósághoz fordulhat;
e.) a más által indított perbe beavatkozhat;
f.) adatvédelmi nyilvántartást vezet.
A Hatóság elnöke
A Hatóságot elnök vezeti. A Hatóság elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi
ki, azok közül a jogász végzettségő, az országgyőlési képviselık választásán választható, magyar
állampolgárok közül, akik az adatvédelmet vagy az információszabadságot érintı eljárások
ellenırzésében legalább tíz év szakmai tapasztalattal rendelkeznek, vagy e területek valamelyikén
tudományos fokozatot szereztek.
Nem nevezhetı ki az, aki a kinevezésre irányuló javaslat megtételének idıpontját megelızı négy
évben országgyőlési képviselı, európai parlamenti képviselı, köztársasági elnök, a Kormány tagja,
államtitkár, helyi önkormányzati képviselı, polgármester, alpolgármester, fıpolgármester,
fıpolgármester-helyettes, megyei közgyőlés elnöke vagy alelnöke, nemzetiségi önkormányzat tagja,
illetve párt tisztségviselıje vagy alkalmazottja volt.
A köztársasági elnök a Hatóság elnökét kilenc évre nevezi ki.
A Hatóság elnöke nem lehet tagja pártnak, nem folytathat politikai tevékenységet, megbízatása
összeegyeztethetetlen minden más állami vagy önkormányzati tisztséggel és megbízatással.
A Hatóság elnöke miniszteri illetményre és juttatásokra jogosult, azzal, hogy a vezetıi illetménypótlék
mértéke a miniszteri vezetıi illetménypótlék másfélszerese.
A Hatóság elnökének megbízatása megszőnik

a.) a megbízatási idejének lejártával;
b.) lemondásával;
c.) halálával;
d.) a kinevezéséhez szükséges feltételek hiányának vagy a vagyonnyilatkozat-tételi elıírások
megsértésének megállapításával;
e.) összeférhetetlensége megállapításával;
A Hatóság elnöke a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával

bármikor lemondhat megbízatásáról. A Hatóság elnökének megbízatása a lemondás közlését követı,
a lemondásban megjelölt napon, ennek hiányában a lemondás közlésének napján szőnik meg.
A Hatóság elnökének helyettese

Hatóság elnökének munkáját az általa határozatlan idıre kinevezett helyettes segíti. A Hatóság
elnökhelyettese felett az elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat.
Az elnökhelyettes államtitkári illetményre és juttatásokra jogosult.
A Hatóság elnökhelyettesének megbízatása megszőnik

a.) lemondásával;
b.) halálával;
c.) a kinevezéséhez szükséges feltételek hiányának megállapításával;
d.) összeférhetetlensége megállapításával;
e.) felmentésével;
f.) a tisztségétıl való megfosztással.
22./ Az Állami Számvevıszék szervezete, feladatai, hatásköre.

− az Állami Számvevıszékrıl szóló 2011. évi LXVI. törvény 1-5. §, 23-33. §
− 766/B/2004. AB határozat
Alaptörvény
43. cikk
(1) Az Állami Számvevıszék az Országgyőlés pénzügyi és gazdasági ellenırzı szerve. Az Állami
Számvevıszék törvényben meghatározott feladatkörében ellenırzi a központi költségvetés
végrehajtását, az államháztartás gazdálkodását, az államháztartásból származó források felhasználását
és a nemzeti vagyon kezelését. Az Állami Számvevıszék ellenırzéseit törvényességi, célszerőségi és
eredményességi szempontok szerint végzi.
(2) Az Állami Számvevıszék elnökét az Országgyőlés az országgyőlési képviselık kétharmadának
szavazatával tizenkét évre választja meg.
(3) Az Állami Számvevıszék elnöke az Állami Számvevıszék tevékenységérıl évente beszámol az
Országgyőlésnek.
(4) Az Állami Számvevıszék szervezetének és mőködésének részletes szabályait sarkalatos törvény
határozza meg.
Az Állami Számvevıszék szervezete
Az Alaptörvény egyik jelentıs eltérése az Alkotmánnyal szemben, hogy kiemelt figyelmet szentel a
gazdasági alkotmányosság szabályaira, a közpénzügyekre vonatkozó alapvetı szabályokat maga az
Alaptörvény tartalmazza. E rendelkezések között kap helyet a Számvevıszékrıl szóló 43. cikk is.
A Számvevıszék kiemelt ellenırzı szerepe nagyfokú függetlenséggel párosul. A Számvevıszék

közvetlenül az Országgyőlésnek alárendelten mőködik, hierarchikus felépítéső, mőködését az elnök
egyszemélyi vezetıként irányítja. Az elnök hatáskörébe tartozik a szervezeti és mőködési szabályzat és
az éves ellenırzési terv jóváhagyása, a Számvevıszék más állami szervek elıtti képviselete, valamint a
szervezet felépítésére és létszámára vonatkozó javaslattétel. A Számvevıszék elnökéhez az
országgyőlési képviselık kérdést intézhetnek.
A Számvevıszék elnökét és alelnökeit az Országgyőlés - nyolcfıs jelölıbizottság javaslatára - a

képviselık kétharmados többségévei választja meg, 12 évre. Az elnök és az alelnökök a képviselıkkel
azonos mentelmi jogot élveznek, és vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségük van.
A Számvevıszék elnökének, alelnökének megbízatása megszőnik:

− a megbízatási idıtartam leteltével,
− a 70. életév betöltésével,
− lemondással,
− összeférhetetlenség megállapításával,
− felmentéssel (amennyiben neki fel nem róható módon nem látja el hivatalát),
− kizárással (amennyiben neki felróható módon nem látja el feladatát, vagy jogerısen
megállapított bőntettet követ el) és
− halállal.
A Számvevıszék hivatali állományába tartoznak (az elnökön és az alelnökön kívül) a fıtitkár, a vezetık
és a számvevık. A hivatali állományra szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak. Nem
tölthetnek be tisztséget más olyan szervezetben, amely költségvetési támogatásban részesül, nem le-
hetnek tagjai az Országgyőlésnek, más keresı tevékenységet - a tudományos, oktatói, mővészeti,
lektori, szerkesztıi, valamint a jogi oltalom alá esı szellemi tevékenység kivételével - nem folytathatnak,
valamint nem tölthetnek be vezetı tisztséget érdekképviseleti szervezetben.
A Számvevıszék elnökét és alelnökeit az országgyőlési képviselıkkel azonos mentelmi jog illeti meg.
Az Állami Számvevıszék feladat- és hatásköre
Az Alkotmány alapján az Állami Számvevıszék az Országgyőlés pénzügyi-gazdasági ellenırzı szerve.

Legfıbb célját az Állami Számvevıszékrıl szóló 2011. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ászt.)
preambuluma jelöli meg: a közpénzek kezelésének, felhasználásának, valamint a nemzeti vagyon
kezelésének, védelmének és hasznosításának ellenırzése.
A Számvevıszék hatásköre általános, kiterjed minden olyan tevékenységre, ahol állami költségvetési
forrásokkal, állami vagyonnal való gazdálkodás folyik. A Számvevıszék tehát nem csupán az állami
szervek gazdálkodását vizsgálhatja, hanem helyi önkormányzatok, alapítványok, gazdálkodó társasá-
gok stb. gazdasági tevékenységét is, ha azok költségvetési pénzeszközökbıl részesülnek.
A Számvevıszék az ellenırzése során a gazdálkodásnak nem csupán a törvényességét, hanem a
célszerőségét, eredményességét is vizsgálhatja.
A Számvevıszék ellenırzı tevékenysége lehet tervszerő és eseti jellegő.

− A tervszerő ellenırzésre az éves ellenırzési terv alapján (amelyet eltérı rendelkezés
hiányában a Számvevıszék elnöke határoz meg),
− az eseti jellegő ellenırzésre pedig a Kormány kérésére vagy az Országgyőlés utasítására
kerülhet sor.
Hatáskörei hatékony gyakorlása érdekében a Számvevıszék széleskörő vizsgálati jogkörrel

rendelkezik, a számvevı a törvényben meghatározott szerveknél vizsgálatot tarthat, helyiségbe
beléphet, iratokat és más dokumentációkat kérhet. A vizsgált szerv köteles a Számvevıszék
megkeresésének eleget tenni, és az ellenırzés zavartalan lefolytatásához szükséges feltételeket
biztosítani.
Az ellenırzés eredményeként a Számvevıszéket közvetett cselekvési jogosítványok illetik meg,

amelyhez képest kivételesnek tekinthetı a közvetlen beavatkozási lehetıség. Az ellenırzés során tett
megállapításait a Számvevıszék megküldi az ellenırzött szerv vezetıjének, aki 8 napon belül közölheti
az arra tett észrevételeit. A megállapítások során elrendelt intézkedésekrıl 30 napon belül tájékoztatni
kell a Számvevıszéket, amely ha azokat nem tartja kielégítınek, tájékoztatja a szerv vezetıjét és
esetlegesen az Országgyőlést.
A Számvevıszék legtipikusabb intézkedése a jelentéstétel.
A Számvevıszék elnökének új, Alaptörvényben rögzített jogköre, hogy tagja a Költségvetési

Tanácsnak. A Költségvetési Tanács az Országgyőlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv,
amely a központi költségvetés megalapozottságát vizsgálja. Közremőködik a központi költségvetésrıl
szóló törvény elıkészítésében, az csak a Költségvetési Tanács elızetes jóváhagyásával nyújtható be
az Országgyőlésnek. Tartalmilag tehát a Költségvetési Tanács megvétózhatja a költségvetési törvény
tervezetét.
23./ A Kormány (politikai felelıssége, jogállása, alapvetı feladatai).

− a központi államigazgatási szervekrıl, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok
jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény
− 55/2004. (XII.13.) AB határozat, 122/2009. (XII.16.) AB határozat
A Kormány feladatai
Alaptörvény
15. cikk
(1) A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra,
amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A
Kormány az Országgyőlésnek felelıs.
(2) A Kormány a közigazgatás legfıbb szerve, törvényben meghatározottak szerint államigazgatási
szerveket hozhat létre.
(3) Feladatkörében eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben
kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot.
(4) A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.
A Kormány Alaptörvényben rögzített jogállásából kiolvasható, hogy alapvetıen kettıs szerepet tölt be.
1./ Egyfelıl a végrehajtó hatalom általános gyakorlója. A Kormány hatásköre nyitott, kiterjed
minden, végrehajtó hatalomhoz köthetı kérdésre, ha azt az Alaptörvény vagy jogszabály
nem utalja más szerv hatáskörébe. Fontos ugyanakkor, hogy a Kormány nincs
monopolhelyzetben a végrehajtó hatalomban; az Alaptörvény alapján más szervek is gya-
korolnak végrehajtó hatalmi jogosítványokat (pl. Magyar Nemzeti Bank, önálló szabályozó
szervek).
2./ A Kormány feladatai ellátása érdekében rendeletet alkothat (akár önállóan, akár törvény
felhatalmazása alapján), amely azonban törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány
rendeletalkotási joga veszélyhelyzetben és megelızı védelmi helyzetben felerısödik,
ebben az esetben ugyanis a Kormány eltérhet a törvények rendelkezéseitıl, illetve
felfüggesztheti azok alkalmazhatóságát. Ennek korlátait az Alaptörvény állapítja meg: a
veszélyhelyzetben alkotott rendelet nem korlátozhat korlátozhatatlan alapjogokat, nem
függesztheti fel az Alaptörvény alkalmazását, és nem érintheti az Alkotmánybíróság
mőködését.
A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállása
Az Alaptörvény alapján a Kormánya miniszterelnökbıl és a miniszterekbıl áll. A miniszterelnök a

miniszterek közül rendeletben egy vagy több miniszterelnök-helyettest jelöl ki. Az Alaptörvény
rendszerében a miniszterelnök-helyettes is miniszter (nem önálló kategória tehát), aki a
miniszterelnököt akkor helyettesíti, ha a miniszterelnök meghal, elveszíti a választójogát vagy
megállapítják összeférhetetlenségét. A miniszterelnök-helyettes kijelölése nem korlátozza a
miniszterelnököt abban, hogy esetenként a helyettesítésével mást bízzon meg.
A miniszterelnök személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot, és az országgyőlési képviselık

választják abszolút többséggel, nyílt szavazáson. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a
köztársasági elnök nevezi ki, bizottsági meghallgatást követıen. A Kormány a miniszterek
kinevezésével alakul meg.
A magyar parlamentáris berendezkedésbıl eredıen a Kormány léte a miniszterelnök személyéhez
kötött; a miniszterelnök vezeti a kormányüléseket, aláírja a kormányrendeleteket, képviseli a kormányt
és válaszol a kormányhoz címzett interpellációkra és kérdésekre. Amennyiben a miniszterelnök

megbízatása bármely okból megszőnik, a Kormány is megszőnik.
A miniszterelnök kiemelt szerepét jelzi az Alaptörvény 18. cikke:

18. cikk
(1) A miniszterelnök meghatározza a Kormány általános politikáját.
(2) A miniszter a Kormány általános politikájának keretei között önállóan irányítja az államigazgatásnak
a feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket, valamint ellátja a Kormány vagy a
miniszterelnök által meghatározott feladatokat.
(3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében
eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkot, amely törvénnyel,
kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.
(4) A Kormány tagja tevékenységéért felelıs az Országgyőlésnek, valamint a miniszter a
miniszterelnöknek. A Kormány tagja részt vehet és felszólalhat az Országgyőlés ülésein. Az
Országgyőlés és az országgyőlési bizottság az ülésén való megjelenésre kötelezheti a Kormány tagját.
A miniszterelnök nem csupán „elsı az egyenlık között” a Kormányban, hanem ı határozza meg az
általános politika irányvonalait.
A minisztérium élén lévı miniszterek a szakigazgatás egy-egy ágazatáért felelısek a

miniszterelnöknek. A miniszter teljeskörően irányítja a minisztérium mőködését, utasítást adhat fel-
adatok végrehajtására, mind konkrét ügyre vonatkozóan, mind normatív jelleggel. Ez annak a
következménye, hogy az Alaptörvény és más törvények a minisztert és nem a minisztériumot ruházzák
fel hatáskörökkel, így azokért a miniszter tartozik felelısséggel.
A miniszterek jogi, politikai és anyagi felelısséggel tartoznak tevékenységükért. A miniszterek jogi

felelıssége az Alaptörvény és a törvények betartásáért való felelısséget jelenti. A Kormány tagjaira
nem vonatkoznak mentelmi jogi szabályok, így ık az általános eljárási szabályok alapján, a rendes
bíróságok elıtt vonhatóak felelısségre. A politikai felelısséget azonban nem bíróság, hanem az
Országgyőlés, illetve annak valamelyik bizottsága vizsgálja ki.
A magyar közjogi berendezkedésben csak a kormányt terheli politikai felelısség az Országgyőlés

irányába, az egyes minisztereket nem. A miniszterek csak a miniszterelnöknek tartoznak politikai
felelısséggel, aki indokolás nélkül javaslatot tehet a köztársasági elnöknek bármelyik miniszter
felmentésére.
A Kormány tagjain kívül állami vezetınek minısülnek az államtitkárok.

Az államtitkárok elnevezése és közjogi státusa az egyes ciklusokban gyakran változott. A 2010. évi
XLIII. törvény (Kjtv.) három típust különböztet meg:
1./ a (parlamenti) államtitkárt,
2./ a közigazgatási államtitkárt és
3./ a helyettes államtitkárt.
Az államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, a javaslattétel elıtt a

miniszterelnök kikéri az érintett miniszter véleményét. Az államtitkár a miniszter általános helyettese, a
helyettesítési jogkör csak a köztársasági elnök aktusainak ellenjegyzésére nem terjed ki.
Az állami vezetıkre összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak. További munkavégzésre irányuló
jogviszonyt - a tudományos, oktatói, mővészeti, lektori, szerkesztıi, valamint jogi oltalom alá esı
szellemi tevékenység kivételével - nem folytathatnak, nem viselhetnek tisztséget gazdasági
társaságban vagy érdekképviseletben, nem lehetnek tagjai felügyelı-bizottságnak, nyilvános
szereplésért nem részesülhetnek díjazásban. Nincs azonban akadálya annak, hogy a miniszterelnök,
miniszter vagy az államtitkár országgyőlési képviselı legyen.
Az állami vezetı az összeférhetetlenségi okot harminc napon belül köteles megszüntetni, ellenkezı
esetben a megválasztó illetve kinevezı szerv/személy dönt az összeférhetetlenség kérdésében.
A Kormány mőködése
A Kormány testületi szerv, amely rendszeresen ülésezik. A Kormány az ülésén elıterjesztéseket és

jelentéseket vitat meg.
Az elıterjesztés a Kormány döntésének kezdeményezése, amely irányulhat jogszabály vagy közjogi

szervezetszabályozó eszköz a kibocsátására, valamint törvényjavaslat vagy határozati javaslat
benyújtására az Országgyőlésnek. A jelentés a Kormány tájékoztatása a döntést nem igénylı
ügyekben.
A Kormány mőködését segíti az államtitkári értekezlet, valamint az egyes kormánykabinetek. Az

államtitkári értekezlet a Kormány szakmai döntés-elıkészítı szerve, amely megtárgyalja a kormányhoz
benyújtott elıterjesztéseket és jelentéseket.
A kormánykabinet szintén döntés-elıkészítı szerv, amelyben az adott kérdésben érintett miniszterek

fejthetik ki véleményüket - önálló ügydöntı jogkörrel azonban nem rendelkezik.
A Kormány ülésének napirendjére csak abban az esetben lehet napirendi pontot felvenni, ha azt az
államtitkári értekezlet és - amennyiben az adott témakörben mőködik - az illetékes kormánykabinet
megvitatta. Ettıl a miniszterelnök eltérıen rendelkezhet. A Kormány ülésén a Kormány tagjai és az ál-
landó meghívottak (kabinetfınök, kormányszóvivık) vehetnek részt. A miniszterelnököt az általa kijelölt
miniszter, a minisztereket az államtitkár helyettesítheti.
A kormányülés döntését a miniszterelnök mondja ki és írja alá, azonban a döntést a Kormány hozza
meg szótöbbséggel, és nem a miniszterelnök.
Szintén a kormány mőködését segítik elı a kormánybizottságok és a kormánybiztosok. A

kormánybizottságot a Kormány a hatáskörébe tartozó jelentıs, több minisztérium feladatkörét érintı
feladatok koordinált megoldására hozza létre, tagjai a feladatkörükben érintett miniszterek. A
kormánybiztos azokat a feladatokat látja el, amelyek vagy kiemelt fontosságúak, vagy egyik
minisztérium/kormányhivatal feladatkörébe sem tartoznak.
A Kormány megbízatásának megszőnése

Alaptörvény
20. cikk
(1) A miniszterelnök megbízatásának megszőnésével a Kormány megbízatása megszőnik.
(2) A miniszterelnök megbízatása megszőnik
a) az újonnan megválasztott Országgyőlés megalakulásával;
b) ha az Országgyőlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, és új miniszterelnököt
választ;
c) ha az Országgyőlés a miniszterelnök által kezdeményezett bizalmi szavazáson a miniszterelnökkel
szemben bizalmatlanságát fejezi ki;
d) lemondásával;
e) halálával;
f) összeférhetetlenség kimondásával;
g) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn.
Mivel a Kormány mőködése a miniszterelnök személyéhez kötött, annak lemondása, halála,

választójogának elvesztése vagy összeférhetetlenségének megállapítása az egész Kormány
megbízatásának megszőnését eredményezi. A miniszterelnök harmincnapos határidıvel mondhatott le
tisztségérıl, amelyet a 2004-ben hivatalban lévı miniszterelnök lemondásakor is alkalmaztak. A vita
végére az Alkotmánybíróság tett pontot, és a harmincnapos lemondási határidıt megsemmisítette
[55/2004. (XII. 13.) AB határozat].
Szintén megszőnik a miniszterelnök megbízatása az új Országgyőlés alakuló ülésével. A Kormány
megbízatásának megszőnése és az új Kormány megalakulása közötti idıszakban a korábbi Kormány
ügyvezetı kormányként látja el feladatait, az Alaptörvényben rögzített megkötésekkel.
Az ügyvezetı Kormány nem ismerheti el nemzetközi szerzıdés kötelezı hatályát, és rendeletet csak
törvény kifejezett felhatalmazására, halaszthatatlan esetben alkothat, továbbá ez idı alatt a
miniszterelnök nem tehet javaslatot miniszter kinevezésére vagy felmentésére.
Megszőnik a miniszterelnök, s így a Kormány megbízatása sikeres konstruktív bizalmatlansági

indítvány esetén is.
Alaptörvény
21. cikk
(1) Az országgyőlési képviselık egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban - a miniszterelnöki
tisztségre javasolt személy megjelölésével - bizalmatlansági indítványt nyújthat be.
(2) Ha az Országgyőlés a bizalmatlansági indítványt támogatja, ezzel bizalmatlanságát fejezi ki a
miniszterelnökkel szemben, egyben miniszterelnöknek megválasztja a bizalmatlansági indítványban
miniszterelnöki tisztségre javasolt személyt. Az Országgyőlés döntéséhez az országgyőlési képviselık
több mint a felének szavazata szükséges.
(3) A miniszterelnök bizalmi szavazást indítványozhat. Az Országgyőlés a miniszterelnökkel szemben
bizalmatlanságát fejezi ki, ha a miniszterelnök javaslatára tartott bizalmi szavazáson az országgyőlési
képviselık több mint a fele nem támogatja a miniszterelnököt.
(4) A miniszterelnök indítványozhatja, hogy a Kormány által benyújtott elıterjesztés feletti szavazás
egyben bizalmi szavazás legyen. Az Országgyőlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi
ki, ha a Kormány által benyújtott elıterjesztést nem támogatja.
(5) Az Országgyőlés bizalmi kérdésrıl való döntését a bizalmatlansági indítvány vagy a
miniszterelnöknek a (3) és (4) bekezdés szerinti indítványa beterjesztésétıl számított három nap után,
de legkésıbb a beterjesztéstıl számított nyolc napon belül hozza meg.
El kell határolni a konstruktív bizalmatlansági indítványtól a bizalmi szavazást.

− Bizalmi szavazást a miniszterelnök kezdeményezhet - önállóan vagy elıterjesztéshez kapcsoltan -
a politikájának megerısítése céljából. Amennyiben a miniszterelnök nem kap bizalmat,
megbízatása megszőnik. A bizalmi szavazásnak tehát más a kezdeményezıje és a célja, mint a
konstruktív bizalmatlansági indítványnak.
24./ A jogalkotás rendje, jogforrások, érvényesség, hatályosság.

− a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény
− 121/2009. (XII.17.) AB határozat, 60/1992. (XI.17.) AB határozat, 43/1995. (VI.30.) AB
határozat, 1/1999. (II.24.) AB határozat, 31/2001. (VII.11.) AB határozat, 124/2008. (X.14.)
AB határozat
A legáltalánosabb meghatározás szerint a jogforrás a közhatalmi szervek által alkotott vagy

elismert olyan magatartási szabály, amelynek érvényre jutását végsı soron közhatalmi kényszer
biztosítja.
A jogforrások egyik fı jellemzıje az általánosság; mivel mindenkire egyformán vonatkoznak, elısegítik

az egyenjogúságot, és gátat vetnek a közhatalom önkényének. A jogforrások garantálják a
jogbiztonságot is, kiszámíthatóvá teszik ugyanis a közhatalmat és az emberi magatartások
következményét.
A jogforrásoknak az általánosság mellett lényeges tartalmi eleme a kikényszeríthetıség. Az
különbözteti meg más normarendszerektıl (pl. vallási, erkölcsi és illemszabályoktól), hogy ezek
érvényesüléséhez a közhatalom kifejezett segítséget nyújt. Amennyiben tehát a jogalanyok önkéntesen
nem teljesítik a jogforrásban foglaltakat, az állam azokat kényszer útján is érvényesítheti.
Alaptörvény
T) cikk
(1) Általánosan kötelezı magatartási szabályt az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel
rendelkezı szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos
törvény eltérıen is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott
jogszabályok kihirdetésének szabályait.
(2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar
Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetıjének rendelete és az
önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a
köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.
(3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
(4) A sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévı
országgyőlési képviselık kétharmadának szavazata szükséges.
Az Alaptörvény T) cikke listát ad arról, hogy mely szervek, milyen elnevezéssel adhatnak ki
jogszabályokat. Ez alapján
− az Országgyőlés alkotja meg az Alaptörvényt és a törvényeket,
− a Kormány, a Kormány tagjai, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az önálló szabályozó
szervek vezetıi és az önkormányzatok rendeletet alkothatnak.
Az Alaptörvény a jogforrási hierarchia csúcsán helyezkedik el, azzal semmilyen más jogszabály nem
lehet ellentétes. Formailag az Országgyőlés, mint alkotmányozó hatalom bármilyen témakört, bármilyen
tartalommal és részletességgel alkotmányi szinten szabályozhat.
A törvények a jogforrások legmarkánsabb típusai, melyeket az Országgyőlés, mint népképviseleti szerv

alkot. Az Alaptörvény egyes tárgykörökben (pl. jogalkotás, állampolgárság, Honvédség, továbbá
számos alapjog) esetében kötelezıvé teszi a törvényalkotást. Ezeket nevezzük kizárólagos törvény-
hozási tárgyköröknek. Az Országgyőlés azonban más tárgykörökben is szabadon törvényt alkothat.
Az Alaptörvény T) cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy sarkalatos törvény elfogadásához
minısített többség (a jelenlévı képviselık kétharmadának szavazata) szükséges. Jogforrási helyzetét
tekintve tehát a sarkalatos törvény is törvény, a két jogforrás hierarchiája nem vezethetı le az
Alaptörvénybıl.
Az Alkotmánybíróság az egyházi iskolák és ingatlanok helyzetével foglalkozó határozatában rámutatott

azonban arra, hogy nincs alkotmányjogi akadálya annak, hogy a kétharmados többségő
szabályozáshoz kötött alapjog részletszabályait egyszerő többséggel elfogadott törvény állapítsa meg
[4/1993. (II. 12.) AB határozat]. Valószínősíthetı tehát, hogy a sarkalatos törvény szabályozása alá
rendelt tárgykörökben is csak az alapvetı szabályokat kell sarkalatos törvényben megállapítani, a
részletszabályokra a minısített többség követelménye nem vonatkozik.
A „sarkalatosság” követelménye mind formai, mind tartalmi oldalról vizsgálandó.

− Formai szempontból a „sarkalatos” státus azt jelenti, hogy a minısített többséggel
elfogadott törvényt egyszerő (feles) többséggel elfogadott törvény semmilyen téren sem
módosíthat [1/1999. (II. 24.) AB határozat]. Ez alól az Alaptörvény 17. cikk (4) bekezdése
csupán azt a kivételt teszi, hogy törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv
megjelölésére vonatkozó rendelkezését törvény módosíthatja, akkor is, ha a módosított
törvény sarkalatos törvény.
− Tartalmi szempontból a kétharmadosság azt jelenti, hogy törvény nem érintheti a sarkalatos
törvény szabályozási koncepciójának a lényegét, akkor sem, ha formailag nem módosítja
azt [31/2001. (VII. 11.) AB határozat].
A törvényerejő rendelet nem az Országgyőlés által alkotott jogszabály, amellyel törvényt lehetett
pótolni, módosítani, hatályon kívül helyezni vagy alkalmazását felfüggeszteni. A törvényerejő rendelet
részben jogtörténeti kategória, ma ilyen elnevezéssel nem alkotnak jogszabályt, de az 1989 elıtt
alkotott törvényerejő rendeletek továbbra is hatályban lehetnek.
Megjegyzendı, hogy - nem ilyen elnevezéssel ugyan - a jelenlegi jogrendszerben is sor kerülhet
törvényerejő rendelet kibocsátására. Rendkívüli állapot idején ugyanis a Honvédelmi Tanács,
szükségállapot idején pedig a köztársasági elnök rendelet kibocsátására jogosult, amelyben
felfüggesztheti törvények alkalmazását - a gyakorlatban eltérhetnek tehát törvények rendelkezésétıl.
A rendeletek
A rendelet a végrehajtó hatalom szervei által alkotott, mindenkire kötelezı jogszabály. Az Alaptörvény
alapján a Kormány, a Kormány tagja, az MNB elnöke, az önálló szabályozó szerv vezetıje és a helyi
önkormányzatok bocsáthatnak ki rendeletet.
A rendeleteken belül megkülönböztetünk

− autonóm (eredeti)
Autonómnak nevezzük azt a rendeletet, amely a legmagasabb szinten
szabályozza az adott életviszonyt (tehát törvény arról nem rendelkezik).
− végrehajtási (származékos) rendeleteket
Végrehajtásinak azt, amelynek megalkotásához felhatalmazásra van szőkség.
A Kormány mind autonóm, mind végrehajtási rendeletet alkothat, a Kormány tagja (miniszterelnök vagy
miniszter) azonban csak végrehajtási rendeletet alkothat (kivétel a miniszterelnök-helyettest kijelölı
miniszterelnöki rendelet, amelyhez nem kell külön felhatalmazás). Az MNB elnöke csak feladatkörében
alkothat rendeletet, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. Ebbıl a megfogalmazásból arra
következtethetünk, hogy az MNB elnökének rendelete a kormányrendelettel egy szinten helyezkedik el
a jogforrási hierarchiában. A leggyakrabban a jegybanki alapkamat mértékérıl ad ki az MNB elnöke
rendeletet. Ugyanígy MNB rendelet szabályozza a bankjegy és érme kibocsátását, bevonását.
Mivel nem lehet minden kérdést központilag szabályozni, léteznek olyan témakörök, amelyek csak
egyes helyekre jellemzıek. Ezek hatékony szabályozása érdekében a jogalkotó az önkormányzatokat
is felruházza rendeletalkotási joggal. Az önkormányzati rendelet mindenkire kötelezı jogszabály, de
csak az önkormányzat illetékességi területén belül.
Intern normák
Intern normák a közhatalmi szervek által alkotott olyan általános magatartási szabályok, amelyek a
szabályozás céljával születnek, de - ellentétben a jogszabályokkal - formálisan nem mindenkire
kötelezıek, hanem az államszervezet egyes részeinek belsı mőködését szabályozzák.
Ezek közé tartoznak a Kúria által hozott jogegységi határozatok, amelyek a bíróságokra formálisan is
kötelezıek, de a jogalanyokra nem.
Egyéb jogforrások
1./ E jogforrások között kiemelt szerepe van az Alkotmánybírósági határozatoknak. Az

Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során ugyanis alkotmányellenesség esetén megsemmisít
jogszabályokat, értelmezi az Alkotmányt stb. - nagymértékben befolyásolva a jogrendszer
alakulását.
2./ Szintén jogforrási jellege van a jogalkalmazói eset jognak. Jogalkalmazói eset jog az egyedi bírói
döntésekben vagy joggyakorlatban megnyilvánuló jogelveket, jogértelmezési elveket jelöli. A
magyar gyakorlatban a bíró a jogszabályokra és nem a precedensekre alapítja döntését, a
gyakorlati jelentısége azonban a precedenseknek sem csekély, a fellebbviteli rendszerbıl
kifolyólag.
3./ Nem elhanyagolható a jelentısége a szokásjognak sem. A szokásjog a közösségben kialakult és
követett gyakorlat, amely államilag elismert és kikényszeríthetı.
4./ Jogforrásnak tekinthetıek a belsı normák is, amelyek valamely szervezeten belül kötelezıek,
és állami elismerés folytán közhatalmilag is kikényszeríthetıek. Ilyennek tekinthetı a kollektív
szerzıdés és valamely szervezet, egyesület alapszabálya.
A jogszabályok érvényessége és idıbeli hatálya
A jogszabály a kihirdetéssel válik érvényessé. A kihirdetés a jogbiztonság lényeges eleme, csak akkor
lehet elvárni az önkéntes jogkövetést, ha az állampolgárok megismerhették a jogszabály rendelkezéseit
- ez alapozza meg a felelısséget nem teljesítés esetére. A központi jogszabályok kihirdetésére a
Magyar Közlönyben kerül sor. Az önkormányzati rendeleteket az önkormányzat hivatalos lapjában,
amennyiben ilyen nincs, a helyben szokásos módon kell kihirdetni.
A jogszabály hatályossága általában a jogszabály alkalmazhatóságát jelöli; a jogszabály a hatályba

lépés napjától annak megszőnéséig általánosan kötelezı. Az érvényesség és a hatályosság közötti
idıszakot a jogirodalom vacatio legis-nek nevezi. Ezen idıszak alatt lehet felkészülni a jogkövetésre,
azaz a jogszabály megszerzésére és tanulmányozására, valamint a szervezeti és tárgyi feltételek
megvalósítására. Továbbá a vacatio legis ideje alatt kell kibocsátani a végrehajtási jogszabályt, úgy,
hogy az eredeti jogszabállyal egyszerre lépjen hatályba. A vacatio legis szükségességét az
Alkotmánybíróság is megerısítette, a szociális támogatási rendszerrel kapcsolatos határozatában
kifejtette, hogy a jogbiztonsággal szorosan összefüggı követelmény a megfelelı felkészülési idı
biztosítása [43/1995. (VI. 30.) AB határozat].
A hatályba lépés napja a legtöbb esetben késıbbi idıpont, mint a jogszabály létrejötte. A hatálybalépés
napja többféleképpen jelölhetı meg:
− gyakori, hogy a jogszabály megjelöli a vacatio legis tartamát (pl.: ez a jogszabály a
kihirdetését követı harmincadik napon lép hatályba),
− a jogszabály meghatározhat feltételt, vagy idıhatározót is (pl.: ez a jogszabály az Európai
Unióhoz való csatlakozásunk napján lép hatályba, vagy ez a jogszabály 2011. október 1-én
lép hatályba)
− elképzelhetı továbbá, hogy a jogszabály hatályba lépésének idejét külön jogszabály
állapítja meg.
Elıfordulhat az is, hogy a jogszabály a kihirdetése napján hatályossá válik; ebben az esetben nem
különül el az érvényesség és a hatályosság kezdı idıpontja. Ez olyan esetben fordulhat elı, ha a
tervezett szabály elızetes ismerete meghiúsítja a jogalkotó által elérni kívánt célt.
A hatálybalépéssel kapcsolatban meg kell említeni a visszaható hatályú jogalkotás problematikáját.

Visszaható hatályú jogalkotásról akkor beszélünk, ha a jogszabályt a kihirdetését megelızı idıre is
alkalmazni kell. A visszaható hatály általában tilos; az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített
jogállamiság elvébıl következıen nem lehet utólag kötelezettséget megállapítani, és magatartás utólag
nem minısíthetı jogellenesnek. Elıfordulhat mégis, hogy a visszaható hatályú jogalkalmazás
megengedett; a büntetıjogban nem az elkövetéskori, hanem az elbíráláskori jogszabályt kell alkalmazni
(visszaható hatállyal), ha a cselekmény ekkor már nem minısül bőncselekménynek, vagy enyhébben
büntetendı. Leegyszerősítve tehát a visszaható hatályú jogalkotás akkor tilos, ha az a jogalanyok
számára hátrányosabb.
Az idıbeli hatály megszőnésének is több formája lehetséges.

− A jogszabály hatálya megszőnik, ha a jogszabályt egy azonos vagy magasabb szintő
jogszabály hatályon kívül helyezi.
− Hasonlóképp, ha egy jogszabályt egy másik jogszabály módosít, akkor a módosított
tartalom hatályát veszti.
− Elıfordulhat továbbá, hogy maga a jogszabály határozza meg az idıbeli hatály végét;
amennyiben az abban megjelölt határidı lejár, a jogszabály hatályát veszti. Tipikusan ilyen
a költségvetési törvény, amelyik csak a költségvetési évre hatályos.
Megszőnik a jogszabály hatályossága (adott esetben az érvényessége is), ha a jogszabályt az

Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találja, és megsemmisíti.
A megsemmisítés hatálya lehet:

− ex nunc: ilyenkor a jogszabály az AB határozat Közlönyben való megjelenését
követı naptól veszti hatályát;
− ex tunc: a megsemmisítés kiterjed a határozat megjelenését megelızı idıre is,
a jogszabály kihirdetésére vagy hatálybalépésére visszamenı hatállyal;
− pro futuro: a jogszabály az AB határozat Közlönyben való megjelenését követı késıbbi
idıponttal veszti hatályát.
A jogszabály hatályossága fıszabály szerint a jogszabály alkalmazhatóságát jelöli. Elképzelhetı

azonban olyan eset, amikor a hatályos jogszabály nem alkalmazható, vagy fordítva, az alkalmazható
jogszabály nem hatályos.
Mindkét esetre több példa hozható fel.

− Nem alkalmazható a hatályos jogszabály, ha pl. az alkalmazás tárgyi feltételei hiányoznak,

vagy ha rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács felfüggeszti a jogszabály
alkalmazhatóságát.
− Másfelıl alkalmazható a nem hatályos büntetıjogi jogszabály, ha az elkövetéskori
jogszabály enyhébben rendeli büntetni a cselekményt, mint az elbíráláskori (ilyenkor az
elkövetéskor hatályos jogszabályt kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy az már nem
hatályos).
25./ A nemzetközi jognak és az Európai Unió jogának viszonya a belsı

joghoz.
− a nemzetközi szerzıdésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény
− 53/1993. (X. 13.) AB határozat, 4/1997. (I. 22.) AB határozat, 7/2005. (III. 31.) AB
határozat, 483/B/2006. AB határozat, 1053/E/2005. AB határozat, 72/2006. (XII.15.) AB
határozat, 66/2006. (XI.29.) AB határozat, 9/2007. (III.7.) AB határozat, 143/2010. (VII.14.)
AB határozat
Alaptörvény
Q) cikk
(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog
és a magyar jog összhangját.
(3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más
forrásai jogszabályban történı kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.
A magyar jogrendszer részét nem csupán a magyar állami szervek által kibocsátott normák alkotják;
jogforrásnak tekinthetıek a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai, valamint a nemzetközi
szerzıdések is.
A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai
A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai azokat az elveket jelöli, amelyeket a (mővelt) nemzetek
többségének jogrendszere elismer, és a gyakorlatban is alkalmazásra kerülnek. Ezek jogforrási
jellegévei az 53/1993. (X. 13.) AB határozat foglalkozott a legrészletesebben. A határozat megállapí-
totta, hogy ezek az általános szabályok külön transzformáció nélkül is a magyar jog részét képezik.
Nem szükséges tehát ezeket belsı jogszabállyal kihirdetni, ugyanis a transzformációt maga az
Alaptörvény végezte el a hivatkozott Q) cikk (3) bekezdésében.
A hivatkozott határozat a háborús, illetve emberiség ellenes bőncselekmények alkotmányjogi

megítélését tárgyalta, különös tekintettel a nullum crimen et nulla poena sine lege elvére és az
elévülésre. A határozat megállapította, hogy a nullum crimen sine lege elv a háborús büntettek
esetében is érvényesül, és a természetjog az a „lex”, amely megalapozza a felelısségre vonást abban
az esetben is, ha az adott állam büntetı kódexe a tényállást nem rendeli büntetni. Nincs továbbá
alkotmányos akadálya annak sem, hogy a jogalkotó az elévülés lehetıségét ilyen cselekmények
esetében kizárja.
A nemzetközi szerzıdések
A nemzetközi szerzıdések érvényesülése tekintetében az egyes jogrendszerek eltérıek. Egyes

államok a monista rendszert követik, ezekben az államokban a nemzetközi szerzıdés a szabályszerő
kihirdetéssel a jogrendszer integráns részévé válik. Más államok - köztük Magyarország - azonban
dualista jellegőek, a nemzetközi szerzıdés akkor válik a hazai jog részévé, ha azt egy belsı jogszabály
(törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet) kihirdette. Ez a szabály azonban nem jelenti az ún. self-
executing szerzıdések tilalmát. Valamely normát akkor nevezünk self-executing jellegőnek, ha a
szerzıdés kihirdetését követıen közvetlenül kötelezi és jogosítja a jogalanyokat.
Ezzel összefüggésben a 7/2005. (Ill. 31.) AB határozat rávilágított a nemzetközi szerzıdések

visszamenıleges alkalmazásának problematikájára. E határozatban az Alkotmánybíróság
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg amiatt, hogy a jogalkotó nem

rögzítette a self-executing szerzıdések hatálybalépésével kapcsolatos szabályokat, és ezáltal sérült a
jogbiztonság elve.
A nemzetközi szerzıdés elıkészítése az illetékes miniszter és a külügyminiszter feladatkörébe tartozik,

akik ennek során kötelesek figyelembe venni az Országgyőlés és a Kormány külpolitikai irányvonalait. A
szerzıdés végleges szövegének megállapítására a Kormány adhat meghatalmazást, kivéve, ha a
szerzıdés kötelezı hatályának az elismerése az Országgyőlés hatáskörébe tartozik.
A meghatalmazás akkor tartozik az Országgyőlés hatáskörébe, ha:

− törvényhozási tárgykört érint;
− alapvetı jogok és kötelességek tartalmát vagy garanciáit érinti; hatályos törvénnyel
ellentétes szabályt tartalmaz;
− Európai Unió számára enged át hatáskört;
− az Országgyőlés hatáskörébe tartozó kérdést érint.
Amennyiben a szerzıdés kötelezı hatályának az elismerésére az Országgyőlés adott felhatalmazást,

vagy ha maga a szerzıdés így rendelkezik, a külpolitikáért felelıs miniszter elıterjesztésére a
köztársasági elnök okiratot állít ki a nemzetközi szerzıdés kötelezı hatályának elismerésérıl.
Amennyiben a köztársasági elnök a nemzetközi szerzıdést alkotmányellenesnek találja, az Abtv.
alapján elızetes normakontrollt kezdeményezhet.
Az Nkszt. lehetıséget ad a nemzetközi szerzıdés ideiglenes alkalmazására is. A nemzetközi szerzıdés
tehát hatálybalépése elıtt is ideiglenesen alkalmazható, ha ezt a felhatalmazást adó szerv a kihirdetı
jogszabályban jóváhagyja.
Az Alkotmánybíróság hatásköre a nemzetközi szerzıdésekkel kapcsolatban
Megállapítható, hogy a nemzetközi szerzıdést kihirdetı jogszabály a jogforrási hierarchiában egy

szinttel magasabban helyezkedik el, mint a formailag vele azonos belsı jogszabály. Ennek legjobb
bizonyítéka, hogy ha két, azonos szintő jogszabály ellentétes rendelkezéseket tartalmaz, akkor az Al-
kotmánybíróság - nemzetközi szerzıdésbe ütközés miatt - a belsı jogszabályt megsemmisíti.
Nincs akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróság - utólagos normakontroll keretében - vizsgálja a
nemzetközi szerzıdést kihirdetı jogszabály alkotmányosságát [4/1997. (1. 22.) AB határozat].
A határozat szerint a nemzetközi szerzıdést kihirdetı jogszabály alkotmányellenesnek található, ez

azonban nincs kihatással az állam kötelezettségvállalásaira. Ez megfelel a nemzetközi jog általános
szabályainak is, ugyanis az állam nem hivatkozhat egy másik állammal szemben saját alkotmányára,
hogy kivonja magát olyan kötelezettségek alól, amelyek a nemzetközi jogból vagy érvényben lévı
nemzetközi szerzıdésbıl hárulnak rá.
Ilyen esetben tehát az állam - akár alkotmánymódosítás útján is - köteles összhangba hozni nemzetközi
kötelezettségeit Alkotmányával és a belsı jogszabályokkal.
Az uniós jog és a belsı jog
Az Európai Unió joga önálló jogrendszer, ami alkotmányjogi szempontból nem tekinthetı nemzetközi
jognak, hanem az - Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásából kifolyólag - közösségi jogként
a belsı jog része. Az uniós jog tehát a belsı jog része, de ebben a minıségben is megırzi azt a sa-
játosságát, hogy nem a magyar jogalkotó szervek, hanem az Európai Unió intézményei bocsátották ki.
Az uniós jog alkalmazási elsıbbséggel bír a belsı jog felett (szupremácia). A csatlakozási szerzıdéssel
Magyarország vállalta az acquis communautaire átvételét, ebbıl kifolyólag azt is, hogy az uniós jog és a
belsı jog konfliktusa esetén az uniós jogot alkalmazza.
Különbséget kell tenni azonban az uniós jog, és az uniós jogot (pl. egy irányelvet) átültetı belsı
jogszabály között. Maga az uniós jog - mivel egy önálló jogrendszer terméke - nem eshet
alkotmányossági vizsgálat alá, az AIkotmánybíróságnak nincs hatásköre vizsgálni egy uniós jogszabály
és az Alaptörvény összhangját. Nincs hatásköre arra sem, hogy az Alaptörvény alatti belsı
jogszabályok uniós jogba ütközését vizsgálja - az uniós jog és a belsı jog kollíziója nem
alkotmányossági kérdés [66/2006. (XI. 29.) AB határozat, 9/2007. (Ill. 7.) AB határozat]. Az
alkotmánybírósági gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az Alkotmánybíróság az uniós jogot átültetı
jogszabály (mivel az belsı jog) alkotmányosságát felülvizsgálja.
26./ A bíróságok szervezete és igazgatása, a bírák jogállása.

− a bíróságok szervezetérıl és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény,
− a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 1-6. §, 22-34. §,
35-44. §, 57-66. §, 88-98. §, 131-144. §
− 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, 49/2001. (XI.22.) AB határozat, 97/2009. (X.16.) AB
határozat
Alaptörvény
25. cikk
(1) A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A legfıbb bírósági szerv a Kúria.
(2) A bíróság dönt
a) büntetıügyben, magánjogi jogvitában, törvényben meghatározott egyéb ügyben;
b) a közigazgatási határozatok törvényességérıl;
c) az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésérıl és megsemmisítésérıl;
d) a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának
megállapításáról.
(3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának
egységét, a bíróságokra kötelezı jogegységi határozatot hoz.
(4) A bírósági szervezet többszintő. Az ügyek meghatározott csoportjaira - különösen a közigazgatási
és munkaügyi jogvitákra - külön bíróságok létesíthetık.
(5) A bírói önkormányzati szervek közremőködnek a bíróságok igazgatásában.
(6) Törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetıvé teheti.
(7) A bíróságok szervezetének és igazgatásának, a bírák jogállásának részletes szabályait, valamint
a bírák javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg.
26. cikk
(1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem
utasíthatóak.
A bírákat tisztségükbıl csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet
elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.
(2) A hivatásos bírákat - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - a köztársasági elnök nevezi
ki. Bíróvá az nevezhetı ki, aki a harmincadik életévét betöltötte. A Kúria elnöke kivételével a bíró
szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn.
(3) A Kúria elnökét a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyőlés
választja. A Kúria elnökének megválasztásához az országgyőlési képviselık kétharmadának szavazata
szükséges.
A bíróságnak kiemelt szerepe van a közhatalmi szervek között, azt az alkotmányjog két aspektusból
vizsgálja.
1./ Egyfelıl a bíróság önálló hatalmi ág, amely fékezi és ellensúlyozza a törvényhozót és a
végrehajtót. A bíráskodás ugyanis a legalkalmasabb tevékenység arra, hogy elejét vegye a
hatalom koncentrációjának, ezért az alkotmányos berendezkedés elengedhetetlen
feltétele, hogy a bíróság a többi hatalmi ágtól elkülönüljön.
2./ Másfelıl az alkotmányjog a bíróságok konkrét ítélkezı tevékenységét vizsgálja, azaz azt,
hogy milyen szervezet keretében, milyen eljárásban és elvek mentén születnek a
határozatok. Végsı soron ugyanis a bíróság biztosítja a jogszabályok
kikényszeríthetıségét, amennyiben az állampolgárok azokat önként nem követik.
A bíróság azonban a polgárokat is védi, mivel ık az állami szerv önkényével szemben bírósághoz
fordulhatnak.
A bírósági szervezetrendszer
Az igazságszolgáltatás egységességének elvébıl következik, hogy a bírói szervezetet egységes

rendszerőnek kell felépíteni.
A bíróságok szervezése azonos elvek alapján történik tehát, nincsenek különleges vagy rendkívüli bí-
róságok, amelyek privilégiumokat adnának vagy diszkriminációt alkalmaznának. Ez az elv azonban nem
akadályozza azt, hogy egyes ügycsoportokra különbíróságot hozzanak létre.
A hatályos magyar jogrendszerben különbíróságnak minısül a munkaügyi bíróság. (Ez 2013. január
1-jén beolvad a közigazgatási és munkaügyi bíróságba.)
Jelenleg a magyar bírói szervezetrendszer négyszintő,

1./ a helyi bíróság (2013. január l-jétıl: járásbíróság),
2./ a törvényszékbıl,
3./ az ítélıtáblából és
4./ a Kúriából
áll.
Lényeges leszögezni, hogy e bírói fórumok között nincs hierarchia, alá-fölérendeltségi viszony az egyes
bíróságok között, hatáskörében mindegyik önállóan jár el.
1./ A helyi bíróságok

Helyi bíróság mőködik a városokban, valamint Budapesten a fıvárosi kerületekben. A helyi bíróság
általános hatáskörő elsıfokú bíróság, eljár minden olyan ügyben, amit törvény nem rendel más bírói
fórum hatáskörébe. Elıfordulhat azonban, hogy a helyi bíróság kvázi fellebbviteli fórumként jár el. A
szabálysértéseket ugyanis elsı fokon a szabálysértési hatóság (fıszabályként a jegyzı, egyes
szabálysértéseknél rendırség, vám- és pénzügyırség, bányafelügyelet stb.) bírálja el, amellyel
szemben kifogást lehet tenni, amelynek elbírálása a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. Vannak
azonban olyan szabálysértések is, amelyek már elsı fokon a helyi bíróság hatáskörébe tartoznak.
A helyi bíróság nem jogi személy, az elnök vezeti, de az igazgatási tevékenységet a megyei bíróság
elnöke irányítja és ellenırzi.
Helyi bíróságnak minısül a munkaügyi bíróság is, amely a törvényszék mellett mőködik ugyan, de helyi
jogállású.
2./ Törvényszékek
Törvényszék mőködik Budapesten, illetve az egyes megyékben.
A törvényszék elsı fokon jár el azokban az ügyekben, amelyeket az eljárási törvények hatáskörébe
utalnak, valamint általános másodfokú bíróság minden olyan ügyben, amiben elsı fokon a helyi bíróság
járt el.
Meghatározott ügyszakokban (büntetı, munkaügyi) a bíróság - a társasbíráskodás elvébıl kifolyólag -
bírói tanácsban, más ügyszakokban egyesbíróként jár el. A hasonló ügyekkel foglalkozó bírák
csoportokat, és az azonos jogággal foglalkozó bírák kollégiumot alkotnak.
A Törvényszéken négy kollégium; a büntetı, a polgári, a gazdasági és a közigazgatási-munkaügyi

kollégiumok mőködnek.
A megyei bíróság élén az elnök áll, akit az elnökhelyettes helyettesíthet.
3./ Az ítélıtáblák
Az ítélıtáblák kizárólag fellebbviteli ügyekben járnak el, másodfokú fórumként azokban az ügyekben,
amelyeket elsı fokon a törvényszék bírált el, illetve büntetıügyekben lehetıség van harmadfokú
eljárásra is, ha az elsı és a másodfok a büntetıjogi felelısség kérdésében eltérıen döntött.
2003-ban alakult meg három ítélıtábla, jelenleg öt ítélıtábla mőködik. Az ítélıtáblák székhelye és
illetékességi területe a következı:
⊕ Fıvárosi Ítélıtábla: Budapest, Fejér, Heves, Nógrád és Pest megye;
⊕ Szegedi Ítélıtábla: Csongrád, Bács- Kiskun és Békés megye;
⊕ Pécsi Ítélıtábla: Baranya, Somogy és Tolna megye;
⊕ Debreceni Ítélıtábla: Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye;
⊕ Gyıri Ítélıtábla: Gyır-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém és Zala
megye.
4./ A Kúria
Az Alaptörvény értelmében a Kúria a Magyar Köztársaság legfıbb bírói szerve. Élén a Legfelsıbb
Bíróság elnöke áll, akit az Országgyőlés választ meg 9 évre az országgyőlési képviselık több mint
kétharmadának szavazatával. A Kúria elnökhelyetteseit a köztársasági elnök nevezi ki.
A Kúria feladata kettıs.

1./ Egyfelıl konkrét ítélkezési tevékenységet lát el, kizárólag fellebbviteli fórumként. A Kúria
harmadfokon, felülvizsgálat keretében ítélkezik, függetlenül attól, hogy másodfokon a
törvényszék vagy az ítélıtábla járt el.
2./ Másfelıl a Kúria hivatott biztosítani a jogalkalmazás egységességét. Ezt a célt hivatott
szolgálni a Kúria eseti jogalkalmazása is, a joggyakorlat egységesítésének formalizált
eszköze azonban a jogegységi határozat, amit az különböztet meg az elvi döntésektıl,
hogy formálisan is kötelezıek a bíróságokra.
A jogegységi határozat jogegységi eljárás keretében bocsátható ki. Jogegységi eljárás akkor indítható,
ha:
a.) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezés érdekében ez szükséges,
vagy
b.) a Kúria valamelyik tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik tanácsától.
A jogegységi eljárást le kell folytatni az 1. pont esetében, ha a Kúria elnöke, kollégiumvezetıje,

helyetteseik, az ítélıtábla elnöke vagy a legfıbb ügyész kezdeményezi. A 2. pont esetében a
kezdeményezési jog azt a tanácsot illeti meg, amelyik jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik
tanácsától.
A Kúrián három szakági jogegységi tanács mőködik:

− büntetı,
− polgári-gazdasági és
− közigazgatási-munkaügyi.
Új, Alaptörvényben nevesített hatásköre a Kúriának, hogy - a kormányhivatal vagy bíróság

kezdeményezésére - ellátja önkormányzati rendeletek normakontrollját. Az Alaptörvény értelmében a
jogforrási hierarchia sérelme miatt a Kúria, alapjogsérelem esetén az Alkotmánybíróság jogosult az
önkormányzati rendeleteket megsemmisíteni.
A bíróságok igazgatása
A bíróságok szervezetérıl és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
jelentıs változásokat vezetett be a korábbi szabályokhoz képest. A bíróságok igazgatása az Országos
Igazságszolgáltatási Tanácstól (OlT) az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökéhez került át.
OBH
Az OBH önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, székhelye Budapest, elnök vezeti.
Az OBH
a.) elıkészíti az OBH elnökének határozatait és gondoskodik azok végrehajtásáról, valamint
ellátja az OBT mőködésével kapcsolatos ügyviteli feladatokat,
b.) meghatalmazás alapján képviseli az OBH elnökét és a bíróságokat a bírósági eljárásokban,
c.) vezeti a bírák központi személyi nyilvántartását és kezeli a bírói vagyonnyilatkozatok
vagyoni részét, és
d.) ellátja a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.
OBH elnöke
Az OBH elnöke a bírói függetlenség alkotmányos elvének megtartásával ellátja a bíróságok
igazgatásának központi feladatait, valamint a költségvetési törvény bíróságokról szóló fejezete
tekintetében a fejezet irányító hatásköreit, és felügyeletet gyakorol az ítélıtáblák és a törvényszékek
elnökeinek igazgatási tevékenysége felett.
Elnökének megválasztása
− Az Országgyőlés a határozatlan idıre kinevezett és legalább 5 éves bírói szolgálati
viszonnyal rendelkezı bírák közül 9 évre választja meg a képviselık kétharmadának
szavazatával.
− A köztársasági elnök az OBH elnökének személyére a korábbi elnök megbízatási ideje
lejártát megelızı 3 hónapon belül, de legkésıbb a megbízatási idı lejártát megelızı
negyvenötödik napon javaslatot tesz.
Elnök jogállása
Nem választható az OBH elnökévé az,
− aki az OBT tagja,
− akivel szemben fegyelmi vagy - a magánvádas és pótmagánvádló vádindítványa alapján
indult eljárást kivéve - büntetıeljárás van folyamatban,
− aki fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,
− akivel szemben eljárás van folyamatban az alkalmatlanságának megállapítása iránt,
− akinek a bírói szolgálati viszonya törvény alapján szünetel, vagy
− aki a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti hozzátartozói kapcsolatban áll az OBT
tagjával vagy az OBH elnökének kinevezési hatáskörébe tartozó bírósági vezetıvel.
Elnök megbízatásának megszőnése

− a megbízatási idıtartam leteltével,
− a halálával,
− a cselekvıképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezésével,
− országgyőlési, európai parlamenti, helyi önkormányzati képviselıvé vagy polgármesterré
történı megválasztásával, továbbá állami vezetıvé történı megválasztásával vagy
kinevezésével,
− a bíróságnak vele szemben bőncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekő munkát,
illetıleg közügyektıl eltiltást kiszabó jogerıs határozatával, továbbá, ha büntetıeljárás
során jogerıs határozattal kényszergyógykezelését rendelték el,
− lemondással,
− az összeférhetetlenség kimondásával,
− felmentéssel vagy
− a tisztségtıl való megfosztással.
Az OBH elnöke megbízatásának megszőnését az a)-f) pontja esetében az Országgyőlés elnöke

állapítja meg. A g)-i) pontja esetében a megbízatás megszőnésének kérdésében az Országgyőlés
határoz. A megbízatás megszőnésének kimondásához a képviselık kétharmadának szavazata
szükséges.
Az OBH elnöke a köztársasági elnök útján az Országgyőlés elnökéhez intézett nyilatkozatával bármikor,
indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem
szükséges.
A megbízatásról történı lemondás ideje 6 hónap; a felek ennél rövidebb idıben is megállapodhatnak. A
lemondási idı azon a napon kezdıdik, amikor a lemondásról szóló jognyilatkozat az Országgyőlés
elnökéhez megérkezik.
A bírák jogállása
2011. év CLXII. tv.
A bíró ítélkezı tevékenységében független. A bírót az országgyőlési képviselıvel azonos mentelmi jog
illeti meg. A bíró mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az OBH elnökének javaslatára a
köztársasági elnök dönt.
A mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedést az OBH elnökének javaslatára a
köztársasági elnök teszi meg.
A bírói szolgálati viszony létrejötte

A bíró szolgálati viszonya kinevezéssel jön létre. A bírót a köztársasági elnök nevezi ki.
Kinevezésre kerül sor, ha

a.) a pályázati eljárás során olyan személy nyeri el a pályázatot, aki nem áll bírói szolgálati
viszonyban;
b.) a törvény rendelkezései szerint pályázat kiírása nélkül olyan személyt kell kinevezni, aki
nem áll bírói szolgálati viszonyban;
c.) a határozott idıre kinevezett bíró határozatlan idejő kinevezést kap;
d.) a katonai bíró katonai bírói tisztségének megszüntetésével egyidejőleg a törvényben
meghatározott feltételek fennállása esetén bírói kinevezést kap.
Ha a köztársasági elnök által korábban felmentett bírót a munkaügyi jogvita alapján bírói tisztségébe
vissza kell helyezni, a köztársasági elnök a felmentést megelızı kinevezés szerinti határozott vagy
határozatlan idejő kinevezést ad.
A bírói kinevezés feltételei

Magyarországon bíróvá az a harmincadik életévét betöltött személy nevezhetı ki, aki
a.) magyar állampolgár,
b.) cselekvıképes,
c.) egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik,
d.) a jogi szakvizsgát letette,
e.) vállalja, hogy e törvény rendelkezéseinek megfelelıen vagyonnyilatkozatot tesz,
f.) legalább egy évig
− bírósági titkárként, alügyészként, ügyvédként, közjegyzıként, jogtanácsosként
dolgozott,
− kormánytisztviselıként, illetve köztisztviselıként központi közigazgatási szervnél
közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott,
− korábban alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként, ügyészként mőködött,
− nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél ítélkezett, vagy az
igazságszolgáltatással összefüggı tevékenységet folytatott,
g.) a pályaalkalmassági vizsgálat eredménye alapján a bírói hivatás gyakorlására alkalmas.
Nem nevezhetı ki bíróvá az a személy,

a.) aki büntetett elıélető,
b.) aki egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll,
c.) aki büntetlen elıélető, de a bíróság bőncselekmény elkövetése miatt büntetıjogi
felelısségét jogerıs ítéletben megállapította
d.) akivel szemben a bíróság kényszergyógykezelést alkalmazott, a kényszergyógykezelést
megszüntetı végzés jogerıre emelkedésétıl számított három évig,
e.) akivel szemben a bíróság próbára bocsátást alkalmazott, a próbaidı, annak
meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidı elteltétıl számított három évig,
f.) akivel szemben büntetıeljárás - ide nem értve a magánvádas vagy pótmagánvádló
vádindítványa alapján indult eljárást - van folyamatban, a büntetıeljárás jogerıs
befejezéséig,
g.) akit bíróként, ügyészként, kormánytisztviselıként, köztisztviselıként, közjegyzıként,
ügyvédként, végrehajtóként, közalkalmazottként, fegyveres szerv hivatásos állományú
tagjaként, igazságügyi alkalmazottként, alügyészként, ügyészségi fogalmazóként,
ügyvédjelöltként, közjegyzı helyettesként fegyelmi eljárásban a legsúlyosabb fegyelmi
büntetéssel sújtottak, mindaddig, amíg a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll.
A bíró szolgálati viszonya megszőnik

− a bíró halálával,
− ha a bíró a határozatlan idıre történı bírói kinevezését nem kérte, vagy kinevezésre nem
alkalmas, a bíró szolgálati viszonya a kinevezés napjától számított harmadik év utolsó
napján szőnik meg,
− a köztársasági elnök általi felmentéssel
2013. január-február Ates Oldal: 104
104 / 110
27./ Az ügyészi szervezet felépítése, feladat- és hatásköre.

− az ügyészségrıl szóló 2011. évi CLXIII. törvény 1-30. §
− a legfıbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az
ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 1-49. §, 53-56. §, 81-106. §, 109-122.
§, 151-157. §
− 3/2004. (II. 17.) AB határozat
Alaptörvény
29. cikk
(1) A legfıbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közremőködıjeként az állam
büntetıigényét érvényesíti.
Az ügyészség üldözi a bőncselekményeket, fellép más jogsértı cselekményekkel és mulasztásokkal
szemben, valamint elısegíti a jogellenes cselekmények megelızését.
(2) A legfıbb ügyész és az ügyészség törvényben meghatározottak szerint
a) jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben;
b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban;
c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett;
d) törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
(3) Az ügyészi szervezetet a legfıbb ügyész vezeti és irányítja, kinevezi az ügyészeket. A legfıbb
ügyész kivételével az ügyész szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig
állhat fenn.
(4) A legfıbb ügyészt az ügyészek közül a köztársasági elnök javaslatára az Országgyőlés választja
kilenc évre. A legfıbb ügyész megválasztásához az országgyőlési képviselık kétharmadának
szavazata szükséges.
(5) A legfıbb ügyész évente beszámol tevékenységérıl az Országgyőlésnek.
(6) Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.
(7) Az ügyészség szervezetének és mőködésének, a legfıbb ügyész és az ügyészek jogállásának
részletes szabályait, valamint javadalmazásukat sarkalatos törvény határozza meg.
Egyik hatalmi ághoz sem tartozik, de mindhárommal kapcsolatban áll.
Az ügyészség szervezeti modelljei, kapcsolata az Országgyőléssel
Az alárendelt ügyészségi modellben az ügyészség szervezete a végrehajtó hatalomnak alárendelten

mőködik, az ügyészséget a Kormány az igazságügyért felelıs miniszteren keresztül irányítja. Az
irányítás azonban csak általános jellegő lehet, a végrehajtó hatalom nem jogosult az ügyészségtıl
konkrét hatásköröket elvonni. Az alárendelt modellt követı államokban az ügyészség fı feladata a
bőnüldözés.
Az önálló ügyészségi modellben - amelyet Magyarország is alkalmaz - az ügyészség és a Kormány

között nincs hierarchikus viszony. Az ügyészség csak az Országgyőlésnek tartozik felelısséggel, a
többi hatalmi ágtól, állami szervezettıl független.
Magyarországon az ügyészség önálló, sui generis szervezet rendszer, amely az Országgyőlésnek

alárendelten mőködik. Az alárendeltség viszont nem közvetlen, az Országgyőlés az ügyészség
szakmai kérdéseibe nem szólhat bele. A legfıbb ügyész ezért sem közvetlenül, sem közvetve nem
utasítható valamely meghatározott tartalmú, egyedi döntés meghozatalára vagy megváltoztatására
[3/2004. (II. 17.) AB határozat].
A „közvetett alárendeltség” kétféleképpen valósul meg

1./ egyfelıl törvényeken keresztül,
2./ másfelıl a legfıbb ügyész személyén keresztül.
A legfıbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyőlés választja 9 évre, minısített

többséggel.
A legfıbb ügyészhez az országgyőlési képviselık kérdést intézhetnek, és az ügyészség
tevékenységérıl beszámolni köteles az Országgyőlésnek. A legfıbb ügyésznek az egyedi döntésekért
nincs politikai felelıssége, csak közjogi.
Az ügyészség szervezete
2011. évi CLXIII. tv.
Magyarország ügyészi szervei:

a.) a Legfıbb Ügyészség,
b.) a fellebbviteli fıügyészségek,
c.) a fıügyészségek,
d.) a járási ügyészségek.
A Legfıbb Ügyészség önállóan mőködı és gazdálkodó központi költségvetési szerv; jogi személy.
A Legfıbb Ügyészséget a legfıbb ügyész, a fellebbviteli fıügyészséget fellebbviteli fıügyész, a
fıügyészséget fıügyész, a járási ügyészséget vezetı ügyész vezeti.
A legfıbb ügyész, a legfıbb ügyész helyettes, a legfıbb ügyészségi fıosztályvezetı ügyész, a
fellebbviteli fıügyész és a fıügyész az ügyészségek mőködésének, szakmai tevékenységének, a
szakágak együttmőködésének segítésére körlevelet adhat ki. Ügyészségi Közlönyben közzé kell tenni.
Az ügyészség tudományos és kutató intézménye az Országos Kriminológiai Intézet.
Az ügyészi szervezetet a legfıbb ügyész vezeti és irányítja.
A legfıbb ügyész
a.) tanácskozási joggal részt vehet az Országgyőlés ülésein, valamint a Kúria teljes ülésein;
b.) bőncselekmény nyomozását bármely nyomozó hatóságtól az ügyészség hatáskörébe
vonhatja;
c.) a büntetıeljárási törvényben meghatározottak szerint a büntetıügyekben hozott jogerıs
határozatok ellen felülvizsgálati indítványt vagy a törvényesség érdekében jogorvoslatot
nyújthat be a Kúriához;
d.) jogegységi eljárást kezdeményezhet a Kúria elıtt, illetve a Kúria elıtti jogegységi eljárásban
gyakorolja törvényben meghatározott jogkörét;
e.) indítványozza közvádas bőncselekmény vagy szabálysértés miatt a mentelmi jog
felfüggesztését, illetve ha törvény az eljárás megindítását valamely szerv, személy
hozzájárulásához köti, kezdeményezi a hozzájárulás megadását;
f.) jogszabály tervezetére - kivéve az önkormányzati rendelet tervezetét - véleményt
nyilváníthat, az ügyészség jogállását, feladatkörét érintı jogszabályok tervezetére
véleményt nyilvánít;
g.) törvény kezdeményezésére, illetve rendelet és közjogi szervezetszabályozó eszköz
kibocsátására jogosult szervnél jogszabály, illetve közjogi szervezetszabályzó eszköz
alkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését javasolhatja;
h.) az Alkotmánybírósághoz fordulhat az ügyész részvételével lefolytatott egyedi ügyben

alkalmazott jogszabály Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét okozó alaptörvény-
ellenességének vizsgálata érdekében, ha a jogosult maga nem képes jogainak védelmére,
vagy a jogsérelem a személyek nagyobb csoportját érinti;
i.) kezdeményezheti az Alkotmánybíróságnál jogszabály nemzetközi szerzıdésbe
ütközésének vizsgálatát;
j.) a Kúria elıtti eljárásban a bíróságok ítélkezési gyakorlatának egységesítése érdekében
jogkérdésben, a közérdeket képviselve, saját kezdeményezésére, vagy bármely fél
kérelmére kifejtheti, a Kúria felhívására kifejti szakmai véleményét akkor is, ha az ügyész
az eljárásban nem vesz részt.
Az ügyészek a legfıbb ügyésznek alárendelten mőködnek, számukra utasítást csak a legfıbb ügyész
és a felettes ügyész adhat.
Az ügyészi szervek közül

a.) a Legfıbb Ügyészség a fellebbviteli fıügyészségeket és a fıügyészségeket,
b.) a fıügyészség a járási és a járási szintő ügyészségeket
irányítja.
Felettes ügyészség
a.) a Legfıbb Ügyészség az összes ügyészi szerv;
b.) a fıügyészség a megye (fıváros) területén mőködı járási ügyészségek
tekintetében.
A felettes ügyész az alárendelt ügyészeket utasíthatja, tılük bármely ügy elintézését saját hatáskörébe
vonhatja, illetve az ügy elintézésére más - alárendelt - ügyészt jelölhet ki.
Az ügyészi szerv vezetıje

a.) a költségvetési keretek között gondoskodik az ügyészség mőködéséhez szükséges
személyi és tárgyi feltételekrıl;
b.) gyakorolja a legfıbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és
az ügyészi életpályáról szóló törvény által hatáskörébe utalt munkáltatói jogköröket;
c.) a legfıbb ügyész utasításában meghatározott kivételekkel irányítja az ügyészség
gazdálkodási tevékenységét;
d.) ellenırzi az eljárási határidık megtartását;
e.) gondoskodik az ügyviteli és igazgatási szabályok megtartásáról;
f.) irányítja és ellenırzi az alárendelt vezetı ügyészek igazgatási tevékenységét;
g.) biztosítja az érdekképviseletek jogainak gyakorlását;
h.) felelıs az ügyészségek mőködésével kapcsolatban törvényben elıírt személyes adatokat
tartalmazó, valamint jogszabályokban elrendelt - személyes adatokat nem tartalmazó -
nyilvántartások vezetéséért, adatok szolgáltatásáért;
i.) gondoskodik az ügyészség ügyfélfogadási idejének az ügyészség honlapján történı
közzétételérıl;
j.) ellátja azokat az egyéb feladatokat, amelyeket jogszabály vagy legfıbb ügyészi utasítás a
feladatkörébe utal.
Az ügyészi feladatokat az ügyészek mellett - nem teljes ügyészi jogkört gyakorló - alügyészek,
ügyészségi fogalmazók és ügyészségi megbízottak is végzik, munkájukat más ügyészségi
alkalmazottak (tisztviselık, írnokok és fizikai alkalmazottak) segítik.
Az ügyészi jogkörben eljáró alügyészt és ügyészségi fogalmazót az eljárási cselekménye tekintetében
az ügyész kötelezettségei terhelik, és az ügyésszel azonos jogok illetik meg.
Az ügyészség feladata
2011. évi CLXIII. tv.
Az ügyész köteles biztosítani

a.) minden, a hivatali tevékenysége során tudomására jutott bőncselekmény következetes
üldözését; továbbá
b.) hogy senkit törvényellenesen ne vonjanak büntetıjogi felelısségre, ne fosszanak meg
személyi szabadságától, senkit törvénytelen jogfosztás, korlátozás vagy zaklatás ne érjen.
A bőnözés elleni küzdelem érdekében az ügyész összehangolt intézkedéseket kezdeményezhet a

nyomozó hatóságoknál, illetve más érdekelt szerveknél.
Az ügyész feladatai a nyomozással és a vádemeléssel kapcsolatban

Az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett
a.) nyomozást végeztet;
b.) felügyeli a nyomozó hatóság önálló nyomozását; illetve
c.) a büntetıeljárási törvényben meghatározott esetekben a nyomozást maga végzi.
A nyomozás feletti felügyelet keretében az ügyész a törvényben meghatározott jogkörei

felhasználásával minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság
az önálló nyomozását törvényesen, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a vádemelés kérdésében
történı döntésre alkalmas módon teljesítse. Így különösen
a.) megvizsgálhatja és megváltoztathatja a nyomozó hatóság határozatait és a nyomozás
során tett intézkedéseit, az esetleges jogsértés kiküszöbölése iránt haladéktalanul
intézkedik;
b.) a nyomozó hatóságot a nyomozással kapcsolatban utasíthatja, az utasításának
végrehajtását ellenırzi;
c.) elbírálja a nyomozás során elıterjesztett, a feladatkörébe tartozó jogorvoslati kérelmeket.
Ahol a rendırségi törvény a titkos információgyőjtés körében a rendıri szerv vagy annak vezetıje
számára állapít meg jogokat és kötelezettségeket, ott az ügyészségi nyomozást végzı ügyészi szervet
vagy annak vezetıjét kell érteni.
Ha a rendırségi törvény a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyőjtés keretében végzett
cselekményhez az ügyész engedélyét (hozzájárulását, jóváhagyását) írja elı, az engedélyezés jogkörét
a felettes ügyész gyakorolja.
Az ügyész (felettes ügyész) a titkos információgyőjtés elvégzése érdekében - a feljelentés

elutasításának, vagy a nyomozás megszüntetésének kilátásba helyezése, valamint az adatkérés
kivételével - a nyomozó hatóságot utasítja vagy titkos információgyőjtés végzésére jogosult más
szolgálatot (hivatalt) megkeresi.
Közvádlóként az ügyész dönt a vádemelésrıl, vagy az eljárás más, a büntetıeljárási törvényben

meghatározott módon történı befejezésérıl.
A vádnak törvényesen beszerzett bizonyítékokon kell alapulnia.
Az ügyész gondoskodik arról, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges minden tény, bizonyíték és jogi
okfejtés a bíróság elé kerüljön.
A büntetıbíróságok elıtti ügyészi tevékenység

Az ügyész az igazságszolgáltatás közremőködıjeként érvényesíti az állam büntetıigényét a
büntetıbíróságok elıtt, egyúttal közremőködik abban, hogy a bíróságok határozatai megfeleljenek az
Alaptörvénynek és a törvényeknek.
E feladat megvalósítása érdekében az ügyész

a.) a büntetıügyekben a tárgyaláson képviseli a vádat, a váddal rendelkezhet;
b.) a bíróság döntése elıtt az ügyben felmerülı minden kérdésben indítványt tehet;
c.) gyakorolja a büntetıeljárási törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat.
A vád képviseletét - törvényben meghatározott esetben - alügyész és ügyészségi fogalmazó is

elláthatja.
A törvényekben meghatározott joghátrányok végrehajtása törvényességének felügyelete
Az ügyész felügyeleti tevékenysége során bármely idıpontban és helyen ellenırizheti a törvényekben
meghatározott joghátrányok és jogkorlátozások végrehajtásának, a fogvatartottakkal való bánásmódnak
a törvényességét, a végrehajtás alatt állók jogvédelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését. E
rendelkezés megfelelı alkalmazásával jár el az utógondozás és a bőnügyi nyilvántartás
vonatkozásában is.
Az ellenırzéssel érintett - személyi szabadságot kizáró vagy korlátozó, illetve más jogot korlátozó
joghátrányokat végrehajtó - szerv vezetıje köteles az ügyésznek a törvények megtartására és a fogva
tartás körülményeire vonatkozó rendelkezését teljesíteni.
Az ügyész köteles haladéktalanul szabadlábra helyezni azt, akit törvényes határozat nélkül vagy a
határozatban megjelölt idıponton túl tartanak fogva.
Az ügyész törvénysértı gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése

érdekében felhívással fordul az illetékes vezetıhöz, aki ez alapján intézkedni köteles. Az illetékes
vezetı az ügyészi felhívás ellen 15 napon belül - felettes szerve útján - elıterjesztést tehet a felettes
ügyészhez, amelynek az ügyészi felhívásban foglaltak végrehajtására halasztó hatálya van.
Az ügyész a büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó bírósági eljárásban részt vehet, indítványt tehet,

illetve jogorvoslattal élhet.
Felügyeleti jogkörében az ügyész

a.) meghallgathatja a fogvatartottakat, illetve megvizsgálhatja a büntetı ügyben hozott
határozatok végrehajtásával kapcsolatos panaszokat,
b.) megtekintheti a fogvatartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat, a fogvatartási
iratokat,
c.) a végrehajtás bármely kérdésében vizsgálatot tarthat, illetve az ellenırzött szervet vizsgálat
tartására kérheti fel,
d.) a végrehajtásra illetékes szervek vezetıitıl iratok és adatok rendelkezésre bocsátását,

illetve megküldését, továbbá felvilágosítás adását kérheti,
e.) a végrehajtási szerveknél általános érvényő rendelkezés (intézkedés, utasítás stb.)
kiadását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését kezdeményezheti.
A nemzetközi bőnügyi együttmőködés

Amennyiben a nemzetközi bőnügyi együttmőködésrıl szóló törvények másként nem rendelkeznek, a
legfıbb ügyész dönt
a.) a büntetıeljárás külföldi hatóság részére történı átadásáról vagy a külföldi hatóságnál
történı feljelentésrıl;
b.) a külföldi hatóság által felajánlott büntetıeljárás átvételérıl; valamint
c.) másik állam igazságügyi hatósága részére adható, illetve az attól kérhetı eljárási
jogsegélyek tárgyában.
Az ügyész részvétele peres és nemperes eljárásokban

Az ügyész
a.) a perben felperesként vagy az ellene indított perben alperesként vesz részt,
b.) a mások között folyó perben törvény felhatalmazása alapján felléphet, vagy
c.) a más által indított perbe - törvényben meghatározott esetben és módon - beléphet.
Az ügyészt abban a peres vagy nemperes eljárásban, amelyet törvény alapján indít, vagy ellene
indítanak, a féllel azonos jogok illetik meg.
Törvény perindításra jogosíthatja az ügyészt különösen:

a.) a nemzeti vagyonnal történı rendelkezéssel,
b.) a közpénzek jogszerőtlen felhasználásával,
c.) a semmis szerzıdéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetésével,
d.) a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett adatokkal,
e.) a környezet, természet és termıföld védelmével,
f.) magánszemélyek fogyasztói szerzıdései (általános szerzıdési feltételek) megtámadásával,
g.) családi jogállás megváltoztatásával
összefüggésben.
Ha törvény az ügyészt perindításra jogosítja, az eljárás közérdekőségét vélelmezni kell.
Egyes jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezetekkel kapcsolatos ügyészi
feladatok
Az ügyészt törvényben meghatározott jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkezı más
szervezetek (a továbbiakban együtt: jogi személy) közhiteles nyilvántartásba vételét (bejegyzését),
törlését elrendelı, valamint a nyilvántartásba bejegyzett adatok változásával kapcsolatban hozott
bírósági határozattal (hatósági döntéssel) szemben jogorvoslati vagy perindítási jog illeti meg. Ha a
közhiteles nyilvántartás adata törvénysértı, vagy utóbb törvénysértıvé vált, az ügyész - törvényben
meghatározott feltételek alapján - az adat törlését, kijavítását, megváltoztatását kezdeményezheti.
Egyes hatósági eljárásokhoz és intézményekhez kapcsolódó ügyészi feladatok

Az ügyész ellenırzi a közigazgatási hatóságok, valamint a bíróságon kívüli más jogalkalmazó szervek
által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerıs vagy végrehajtható döntések, valamint hatósági
intézkedések törvényességét.
Ha törvény másképp nem rendelkezik, az ügyész a közigazgatási hatósági döntés érdemére kiható
törvénysértés esetén a jogerıre emelkedéstıl vagy a végrehajtás elrendelésétıl számított legfeljebb
egy éven belül, kötelezettséget megállapító, jogot elvonó vagy korlátozó döntés esetén a
végrehajtáshoz való jog elévüléséig, követelés biztosítását vagy dolog zárlatát elrendelı döntéssel
szemben mindaddig, amíg ez az állapot fennáll, felhívással él a törvénysértés megszüntetése
érdekében.
Az ügyész a felhívásban indítványozhatja a törvénysértı döntés végrehajtásának felfüggesztését. A

felhívás címzettje a végrehajtást a döntéséig köteles azonnal felfüggeszteni, és errıl az ügyészt
egyidejőleg tájékoztatni.
A szabálysértési ügyekkel kapcsolatos ügyészi feladatok

Ha a szabálysértési hatóság bőncselekményt bírált el szabálysértésként, az ügyész a határozat ellen a
bőncselekmény elévülési idején belül élhet felhívással.
A jogerıs döntés ellen az elkövetı javára az elkövetett szabálysértésrıl a nyilvántartásban kezelt

adatok törlési határidejéig van helye felhívásnak.
Az ügyész törvényben meghatározott szabályok szerint elbírálja a szabálysértési hatóság intézkedése

és határozata ellen benyújtott panaszt. Az ügyész határozata a szabálysértési hatóságra kötelezı.
2013. január Ates Oldal: 1 / 28
A helyi önkormányzatok
28./ A helyi önkormányzás alapelvei. A helyi önkormányzatok feladat- és

hatáskörei.
Alapelvek
A helyi önkormányzás joga a települések (települési önkormányzatok) és a megyék (területi
önkormányzatok) választópolgárainak közösségét illeti meg.
Települési önkormányzatok a községekben, a városokban, járásszékhely városokban, megyei jogú

városokban és a fıvárosi kerületekben mőködnek.
A fıvárosi önkormányzat települési és területi önkormányzat.
A választópolgárok választott képviselıik útján és a helyi népszavazáson történı részvételükkel

gyakorolják az önkormányzáshoz való közösségi jogaikat.
A helyi önkormányzatok által ellátott, az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében rögzített feladat- és
hatáskörök jogszerő gyakorlása alkotmánybírósági és bírósági védelemben részesül.
A helyi önkormányzat feladatai ellátása során:

a.) támogatja a lakosság önszervezıdı közösségeit, együttmőködik e közösségekkel, biztosítja a
helyi közügyekben való széles körő állampolgári részvételt;
b.) erısíti a település önfenntartó képességét, feltárja lehetıségeit és hasznosítja saját
erıforrásait;
c.) egyes közszolgáltatások igénybevételét – törvény felhatalmazása alapján – rendeletében
feltételekhez kötheti.
A helyi közösség tagjai a helyi önkormányzás alanyaként kötelesek:

a.) öngondoskodással enyhíteni a közösségre háruló terheket, képességeik és lehetıségeik szerint
hozzájárulni a közösségi feladatok ellátásához;
b.) betartani és betartatni a közösségi együttélés alapvetı szabályait.
Feladatok és hatáskörök
Önkormányzati feladat- és hatáskörök
A helyi önkormányzat ellátja a törvényben meghatározott kötelezı és az általa önként vállalt feladat- és
hatásköröket.
A helyi önkormányzat önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet
jogszabály nem utal más szerv kizárólagos hatáskörébe. Az önként vállalt helyi közügyekben az
önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabállyal nem ellentétes. Az önként vállalt helyi közügyek
megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezıen elıírt önkormányzati feladat- és hatáskörök
ellátását, finanszírozása a saját bevételek, vagy az erre a célra biztosított külön források terhére
lehetséges.
A helyi önkormányzat – törvényben meghatározott esetekben – az állammal kötött külön megállapodás

alapján elláthat állami feladatokat. A megállapodásban rendelkezni kell a feladatellátás
finanszírozásáról.
Törvény a kötelezı feladat- és hatáskör megállapításánál differenciálni köteles, figyelembe véve a

feladat- és hatáskör jellegét, a helyi önkormányzatok eltérı adottságait, különösen
a.) a gazdasági teljesítıképességet;
b.) a lakosságszámot;
c.) a közigazgatási terület nagyságát.
A nagyobb gazdasági teljesítıképességő, lakosságszámú települési önkormányzat számára elıírt

kötelezı feladat- és hatáskör ellátását – annak egyetértésével – más települési önkormányzat vagy
társulása önként akkor vállalhatja, ha azt
a.) a lakossági igények indokolják;
b.) gazdaságosabban és legalább változatlan szakmai színvonalon;
c.) többlet állami támogatás igénybevétele nélkül
képes ellátni.
A feladat- és hatáskör vállalása esetén a települési önkormányzat a központi költségvetéstıl igényelheti

a vállalt feladattal arányos fedezet biztosítását.
A helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati
feladatok különösen:
1./ településfejlesztés, településrendezés;
2./ településüzemeltetés (köztemetık kialakítása és fenntartása, a közvilágításról való
gondoskodás, kéményseprı-ipari szolgáltatás biztosítása, a helyi közutak és tartozékainak
kialakítása és fenntartása, közparkok és egyéb közterületek kialakítása és fenntartása,
gépjármővek parkolásának biztosítása);
3./ a közterületek, valamint az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése;
4./ egészségügyi alapellátás, az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatások;
5./ környezet-egészségügy (köztisztaság, települési környezet tisztaságának biztosítása, rovar- és
rágcsálóirtás);
6./ óvodai ellátás;
7./ kulturális szolgáltatás, különösen a nyilvános könyvtári ellátás biztosítása; filmszínház, elıadó-
mővészeti szervezet támogatása, a kulturális örökség helyi védelme; a helyi közmővelıdési
tevékenység támogatása;
8./ szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások és ellátások;
9./ lakás- és helyiséggazdálkodás;
10./ a területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a
hajléktalanná válás megelızésének biztosítása;
11./ helyi környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás;
12./ honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem, helyi közfoglalkoztatás;
13./ helyi adóval, gazdaságszervezéssel és a turizmussal kapcsolatos feladatok;
14./ a kistermelık, ıstermelık számára – jogszabályban meghatározott termékeik – értékesítési
lehetıségeinek biztosítása, ideértve a hétvégi árusítás lehetıségét is;
15./ sport, ifjúsági ügyek;
16./ nemzetiségi ügyek;
17./ közremőködés a település közbiztonságának biztosításában;
18./ helyi közösségi közlekedés biztosítása;
19./ hulladékgazdálkodás;
20./ távhıszolgáltatás.
21./ víziközmő-szolgáltatás, amennyiben a víziközmő-szolgáltatásról szóló törvény rendelkezései
szerint a helyi önkormányzat ellátásért felelısnek minısül.
Államigazgatási feladat- és hatáskörök

Ha törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet a polgármester, a fıpolgármester, a
megyei közgyőlés elnöke, valamint a jegyzı
a.) számára államigazgatási feladat- és hatáskört állapít meg, vagy
b.) honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben az országos államigazgatási
feladatok helyi irányításában és végrehajtásában való részvételét rendeli el,
az ellátásukhoz szükséges költségvetési támogatást a központi költségvetés biztosítja.
Ha a polgármester, a fıpolgármester, a megyei közgyőlés elnöke, a jegyzı államigazgatási feladat- és

hatáskörében jár el, a képviselı-testület, közgyőlés nem utasíthatja, döntését nem bírálhatja felül.
29./ Területszervezési eljárás.

Alkalmazni kell a következı területszervezési ügyekben
a.) Önálló község alakítása,
b.) Települések egyesítése,
c.) Területrész átadása,
d.) Település megyék közötti átcsatolása,
e.) Várossá nyilvánítás,
f.) Fıvárosi kerület létrehozása, a kerületi határok megváltoztatása.
Az állami területi tagozódást érintı területszervezési kezdeményezésrıl az Országgyőlés, a

köztársasági elnök - az országgyőlési képviselıi és az önkormányzati általános választás évének
kivételével - évente egy alkalommal dönt.
Önálló község alakítása

A választópolgárok kezdeményezésére, helyi népszavazás alapján új község alakítható az olyan -
földrajzilag és építészetileg - elkülönült, lakott településrészbıl, amely választópolgárainak közössége
képes a helyi önkormányzás jogának önálló gyakorlására, a községi önkormányzat számára
meghatározott feladatok önállóan vagy társulás útján történı teljesítésére a szolgáltatások
színvonalának csökkenése nélkül úgy, hogy ezeknek a feltételeknek az a település is megfeleljen,
amelybıl az új község megalakult. A helyi népszavazást a település teljes közigazgatási területére kell
kitőzni.
Az új község alakításának további feltétele, hogy az elkülönült településrész lakosságszáma a

kezdeményezést megelızı tíz évben folyamatosan növekedjen, és infrastrukturális ellátottsága
meghaladja az országos átlagot.
Új község alakításának a kezdeményezése esetén a falugyőlés, város esetében a községalakítással

érintett településrész lakossági fóruma legalább háromtagú elıkészítı bizottságot választ a
településrészen lakó települési képviselıkbıl vagy más választópolgárokból.
Az elıkészítı bizottság javaslatot készít.
A miniszter március 31-ig határozatában dönt arról, hogy nem terjeszti elı a kezdeményezést, ha az
nem felel meg a törvényben foglalt feltételeknek, vagy a jogszabályban elıírt eljárási szabályt nem
tartották meg. Az elıkészítı bizottság, a képviselı-testület a miniszter határozatának felülvizsgálatát a
kézbesítéstıl számított harminc napon belül a miniszternek benyújtott kérelemben a Fıvárosi
Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kérheti. A miniszter az iratokat a kérelem beérkezésétıl

számított három napon belül megküldi a bírósághoz.
A bíróság az ügyben a beérkezéstıl számított harminc napon belül nemperes eljárásban dönt.
Végzésében a kérelmet elutasítja, vagy a miniszter határozatát hatályon kívül helyezi. A végzés ellen
fellebbezésnek helye nincs.
A miniszter a határozat hatályon kívül helyezése esetén június 30-áig nyújtja be a kezdeményezést a
köztársasági elnöknek.
Az önkormányzati vagyon megosztásáról a községgé nyilvánításról szóló döntés hatálybalépését

követı hat hónapon belül az érintett önkormányzatok állapodnak meg. Megállapodás hiányában az
önkormányzati vagyont lakosságarányosan kell megosztani.
Az új község területérıl a községgé nyilvánításról szóló döntés hatálybalépését követı hat hónapon
belül az érintett önkormányzatok állapodnak meg.
Új község alakítását településegyesítés megszüntetés jogcímén akkor lehet kezdeményezni, ha a

településrész egyesítése 1950. január 1-jén vagy azt követıen lépett hatályba.
Települések egyesítése
Helyi népszavazás alapján az érintett képviselı-testületek határozatukkal kezdeményezik az egybeépült
községek, valamint város és község egyesítését, egyidejőleg javaslatot tesznek az új település nevére.
Az egyesítéstıl a községek jogai és kötelezettségei az új községet, várost illetik és terhelik.
A települések egyesítésével megszőnt község a nevét településrész-névként megtartja.
A miniszter március 31-ig határozatában dönt arról, hogy nem terjeszti elı a kezdeményezést, ha a
települések nem egybeépültek, vagy a jogszabályban elıírt eljárási szabályt nem tartották meg. A
határozatot a miniszter a meghozatalától számított három napon belül az érdekelt önkormányzatok
polgármestereinek küldi meg.
Területrész átadása
Az érintett képviselı-testületek megállapodhatnak egymással határos területrész átadásáról, átvételérıl
vagy cseréjérıl (a továbbiakban együtt: területrész átadása).
Az érintett képviselı-testületek a területrész átadását elıkészítı bizottság javaslata alapján elızetes

megállapodást köthetnek az átadandó területrész területérıl és határairól, a vagyon megosztásáról.
A lakott területrész átadásának kezdeményezése esetén az érintett képviselı-testületek együttes
ülésen legalább háromtagú, területrész átadását elıkészítı bizottságot választanak települési
képviselıkbıl, valamint más választópolgárokból. Az elıkészítı bizottság tagjainak több mint felét a
lakott területrészen lakó települési képviselık vagy választópolgárok közül kell megválasztani. A
bizottság elnökének és tagjainak megválasztásához a képviselı-testületi tagok több mint felének igen
szavazata szükséges.
Lakott területrész átadása esetén az ott lakó választópolgárok - helyi népszavazással kinyilvánított -
többségi támogatása szükséges a megállapodáshoz.
A képviselı-testületek - az elızetes megállapodásnak megfelelıen - a lakott területrész átadásáról,

annak részletes feltételeirıl a helyi népszavazást követı kilencven napon belül állapodnak meg.
Megállapodás hiányában az érintett képviselı-testület keresete alapján a közigazgatási és munkaügyi

bíróság - soron kívül - dönt. Döntése a megállapodást pótolja.
Lakott területrész átadása nem tagadható meg, ha a képviselı-testületek elızetes megállapodást

kötöttek és az átadással a területrész választópolgárainak többsége helyi népszavazás során
egyetértett.
Külterületi lakott területrész átadására a lakott területrészre vonatkozó szabályokat kell megfelelıen
alkalmazni.
Település megyék közötti átcsatolása

A települési képviselı-testület minısített többségő határozattal kezdeményezheti, hogy az
Országgyőlés a települést a területével határos másik megye területéhez csatolja át. A
kezdeményezéssel kapcsolatban helyi népszavazást kell elrendelni.
A település a másik megyéhez általában a teljes közigazgatási területével csatolható át. Ettıl eltérı
javaslatot akkor lehet tenni, ha az új megyehatár eltérı kialakítását természetes vagy jelentıs mőszaki
létesítményt jelentı mesterséges határvonal (folyó, közút, vasúti pálya stb.) indokolja.
Más megyéhez csatlakozni kívánó település átcsatolásáról az érintett megyei önkormányzatok

közgyőlései állást foglalnak.
Várossá nyilvánítás
Városi cím adható annak a községi önkormányzatnak, amely térségi szerepet tölt be, és fejlettsége eléri
az átlagos városi szintet.
Ha a miniszter a várossá nyilvánítási kezdeményezést nem támogatja, errıl tájékoztatja az érintett

önkormányzat képviselı-testületét azzal, hogy milyen fejlesztések szükségesek az elıterjesztéshez. Ha
a képviselı-testület fenntartja a kezdeményezését, az eredmények elérését követı év január 31-ig – az
önkormányzati választás évének kivételével – a korábbi felterjesztésének kiegészítésével ismételheti
meg a kezdeményezését.
Fıvárosi kerület létrehozása, a kerületi határok megváltoztatása

Fıvárosi kerület létesítését, kerület megszüntetését bármelyik, területileg közvetlenül érintett kerületi
önkormányzat képviselı-testülete kezdeményezheti az Országgyőlésnél.
A kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezése esetén az érintett kerületi önkormányzat

képviselı-testülete a kerületi tagozódás megváltoztatása kérdésében helyi népszavazást köteles
elrendelni.
A kerületi tagozódás megváltoztatásával kapcsolatosan a fıvárosi közgyőlés, valamint a többi érintett

kerületi önkormányzat képviselı-testületének véleményét ki kell kérni.
Fıvárosi kerület területrészének más kerülethez való csatolását az érintett kerületi önkormányzatok
képviselı-testületei – a fıvárosi közgyőlés állásfoglalásával – kezdeményezhetik az Országgyőlésnél.
Lakott területrész esetén a kezdeményezéssel kapcsolatosan helyi népszavazást kell elrendelni.
A fıvároshoz csatlakozni kívánó, vele határos települési önkormányzat képviselı-testülete a

csatlakozás kérdésében saját településén helyi népszavazást köteles elrendelni.
Amennyiben az új kerületi tagozódás a fıváros közigazgatási határát is érinti, a kezdeményezés a helyi

népszavazás eredményével, az érintett települési önkormányzat képviselı-testülete, a változással
érintett határos megyei önkormányzat közgyőlésének véleményével nyújtható be az Országgyőléshez.
A fentebb leírt kezdeményezési jogosultság megilleti a Kormányt is. Ilyen esetben a helyi népszavazást
a tervezett területi változással közvetlenül érintett települési önkormányzat köteles elrendelni. A
népszavazás költségét a központi költségvetés viseli.
30./ Az önkormányzatok feladatai (kötelezı és önként vállalt feladatok).

Önként vállalt feladatok
A különbözı helyi lehetıségekkel és igényekkel rendelkezı önkormányzatoknak különbözı feladat- és
hatásköreik vannak. A különbözıség létrejöhet mind az önként vállalt (fakultatív), mind a törvény által
kötelezıen (obligatóriusan) elıírt feladat- és hatáskörökben.
A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen:

− a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme,
− a lakásgazdálkodás,
− a vízrendezés és vízelvezetés, csatornázás,
− köztemetı fenntartása,
− a helyi közutak és közterületek fenntartása,
− közúti jármővel történı várakozás (parkolás) biztosítása,
− helyi tömegközlekedés,
− gondoskodás a helyi tőzvédelemrıl, közbiztonság helyi feladatairól,
− az óvodáról, az alapfokú nevelésrıl, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásáról,
valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás,
− közmővelıdési, tudományos, mővészeti tevékenység, sport támogatása;
− a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének biztosítása;
− az egészséges életmód közösségi feltételeinek elısegítése.
Nem taxatív a felsorolás, tehát nem adja teljes keresztmetszetét azoknak a feladatoknak, amelyeket a
települési önkormányzatok végeznek, illetıleg végezhetnek. Így a települési önkormányzatok ún.
önként vállalt feladatként a közszolgáltatási feladataikat bıvíthetik a felsorolásban foglaltakon
túlmenıen is, ha annak a feladatnak az ellátását jogszabály nem utalja más szerv hatáskörébe.
Ugyanakkor az önkormányzati törvényen kívül más törvény is állapíthat meg helyi önkormányzati
kötelezettséget, ebbıl következıen feladatot is a közszolgáltatások biztosítása terén. (Ilyenek pl.
Kéményseprı-ipari tevékenység, hulladékártalmatlanító telep kijelölése.)
A fentebb foglalt feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg, mely feladatokat,
milyen mértékben és módon lát el.
Azt, hogy az önkormányzat mely feladatok ellátását vállalja, befolyásolja a helyi társadalom szerkezete,
a népesség összetétele, a település adottságai, fejlettsége, helyzete és egyéb más körülmények is.
Törvényben meghatározott esetekben az önkormányzat állami feladatokat is elláthat, önként

vállalhatják olyan helyi közügyek ellátását, amelyet jogszabály nem utal más szerv kizárólagos
hatáskörébe. Az önként vállalt feladatok ellátása azonban nem veszélyeztetheti a kötelezı feladatok
ellátását. Így ezek finanszírozását saját bevételbıl vagy erre a célra biztosított forrásból kell megoldani.
Kötelezı feladatok
A települési önkormányzat köteles gondoskodni
− az egészséges ivóvíz ellátásáról, az óvodai nevelésrıl, az általános iskolai oktatásról és
nevelésrıl, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és
a köztemetı fenntartásáról, a helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló
közforgalom elöl el nem zárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb
közterületeken közúti jármővel történı várakozás (parkolás) biztosításáról;
− köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.
Ezek a kötelezı (obligatórius) feladatok, melyek a feladatoknak azt a minimális körét jelentik, amelyek
elengedhetetlenül szükségesek a helyi közösség alapfokú ellátásához, a település üzemeléséhez.
Minden települési önkormányzat kötelezı feladatain túl saját maga határozza meg hogy a feladatok
közül melyeket lát el, azokat milyen eszközökkel, milyen mértékben és hogyan oldja meg.
31./ Az önkormányzatok társulásai.

A helyi önkormányzatok képviselı-testületei megállapodhatnak abban, hogy egy vagy több
önkormányzati feladat- és hatáskör, valamint a polgármester és a jegyzı államigazgatási feladat- és
hatáskörének hatékonyabb, célszerőbb ellátására jogi személyiséggel rendelkezı társulást hoznak
létre.
Általános szabályok
A társulást a helyi önkormányzatok képviselı-testületei írásbeli megállapodással hozzák létre. A
megállapodást a polgármester írja alá.
A társulásban részt vevı képviselı-testületek mindegyikének minısített többséggel hozott döntése
szükséges a társulási megállapodás jóváhagyásához, módosításához vagy a társulás
megszüntetéséhez.
A társuláshoz csatlakozni naptári év elsı, abból kiválni naptári év utolsó napjával lehet, ha törvény vagy
a társulási megállapodás másként nem rendelkezik.
A társuláshoz való csatlakozásról és a kiválásról, ha törvény eltérıen nem rendelkezik, legalább hat
hónappal korábban, minısített többséggel kell dönteni.
A társulás a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására - jogszabályban meghatározottak szerint

- költségvetési szervet, gazdálkodó szervezetet, nonprofit szervezetet és egyéb szervezetet alapíthat. A
társulás olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelıssége nem haladja meg vagyoni
hozzájárulásának mértékét.
A társulás mőködési költségeihez a társulás tagjai az általuk képviselt települések lakosságszámának
arányában hozzájárulnak. A társulás saját vagyonnal rendelkezhet.
A társulás megszőnik
a.) ha a megállapodásban meghatározott idıtartam eltelt, vagy törvényben szabályozott
megszőnési feltétel megvalósult;
b.) ha a társulás tagjai minısített többséggel azt elhatározzák;
c.) a törvény erejénél fogva;
d.) a bíróság jogerıs döntése alapján.
A helyi önkormányzatok képviselı-testületei között a társulások mőködése során felmerülı vitás

kérdésekben a közigazgatási és munkaügyi bíróság dönt.
A társulási megállapodás alapvetı szabályai

A társulási megállapodás tartalmazza:
1./ a társulás nevét, székhelyét;
2./ a társulás tagjainak nevét, székhelyét, képviselıjét;
3./ a társuláshoz tartozó települések lakosságszámát;
4./ a társulás által ellátott feladat- és hatásköröket;
5./ a társulás döntéshozó szervét, döntéshozó szervének tagjait megilletı szavazatarányt;
6./ a döntéshozatalának módját, a minısített döntéshozatal eseteit;
7./ a közös fenntartású intézmények megnevezését;
8./ az egyes képviselı-testületek pénzügyi hozzájárulásának mértékét, teljesítésének módját;
9./ a társulás vagyonát és a vagyonátadás feltételeit;
10./ intézmény közös alapítása esetén az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó részletes
rendelkezéseket;
11./ a társulás mőködésérıl évente legalább egy alkalommal történı beszámolás kötelezettségét;
12./ a társulás mőködésének ellenırzési rendjét;
13./ a megállapodás módosításának feltételeit;
14./ a társulásból történı kiválás és kizárás feltételeit;
15./ megszőnése esetén a tagok egymással való elszámolásának kötelezettségét, módját;
16./ azt, amiben a képviselı-testületek megállapodtak.
A társulás szervezete és mőködése

Az önkormányzati társulás döntéshozó szerve a társulási tanács.
A társulási tanácsot a társult önkormányzatok képviselı-testületei által delegált tagok alkotják, akik a
megállapodásban meghatározott számú szavazattal rendelkeznek. A társulási tanács döntését
határozattal hozza. Akkor határozatképes, ha ülésén a megállapodásban meghatározott számú, de
legalább a szavazatok felével rendelkezı képviselı jelen van. A javaslat elfogadásához a
megállapodásban meghatározott számú, de legalább annyi képviselı igen szavazata szükséges, amely
meghaladja a jelen lévı képviselık szavazatainak több mint a felét.
A tíznél több tagból álló önkormányzati társulás társulási tanácsának érvényes döntéséhez a
megállapodásban meghatározott számú, de legalább annyi tag igen szavazata szükséges, amely
meghaladja a jelen lévı tagok szavazatainak a felét és az általuk képviselt települések
lakosságszámának egyharmadát.
A megállapodásban meghatározott döntéshez minısített többség szükséges.

A minısített többséghez a megállapodásban meghatározott számú, de legalább annyi tag igen
szavazata szükséges, amely eléri a társulásban részt vevı tagok szavazatának több mint felét és az
általuk képviselt települések lakosságszámának a felét.
A társulási tanács tagjai közül elnököt választ, alelnököt választhat. Együttes akadályoztatásuk esetén a
tanács ülését a korelnök hívja össze és vezeti.
A társulási tanács döntéseinek elıkészítése, végrehajtásuk szervezése érdekében bizottságokat
alakíthat.
A társulási tanács ülésén a társult önkormányzatok jegyzıi tanácskozási joggal részt vehetnek.
32./ A képviselı-testület döntése, hatásköre (határozat, rendelet, a

hatáskörgyakorlás átruházása, illetıleg annak tilalma); a képviselı-
testület mőködésének törvényi szabályozása; a Szervezeti és
Mőködési Szabályzat (rendeltetése, megalkotása, tartalma).
A helyi önkormányzat jogi személy. A képviselı-testületet a polgármester, a megyei közgyőlés elnöke, a
fıpolgármester képviseli.
Az önkormányzati feladatok ellátását a képviselı-testület és szervei biztosítják.
A képviselı-testület szervei:
− a polgármester, a fıpolgármester,
− a megyei közgyőlés elnöke,
− a képviselı-testület bizottságai,
− a részönkormányzat testülete,
− a polgármesteri hivatal, a megyei önkormányzati hivatal, a közös önkormányzati hivatal,
− a jegyzı,
− továbbá a társulás.
Önkormányzati döntést a képviselı-testület, a helyi népszavazás, a képviselı-testület felhatalmazása

alapján a képviselı-testület bizottsága, a részönkormányzat testülete, a társulása, a polgármester,
továbbá a jegyzı hozhat.
A képviselı-testület hatásköreit a polgármesterre, a bizottságára, a részönkormányzat testületére, a

jegyzıre, a társulására ruházhatja át.
Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható.
A képviselı-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására - jogszabályban

meghatározottak szerint intézmény alapíthat, továbbá szerzıdést köthet természetes- és jogi személlyel
vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezettel. Kinevezi az intézmény vezetıjét.
A képviselı-testület hatáskörébıl nem ruházható át:

1./ a rendeletalkotás;
2./ kinevezés, vezetıi megbízás;
3./ a helyi népszavazás elrendelése, kitüntetések és elismerı címek alapítása;
4./ a gazdasági program, a hitelfelvétel, a kötvénykibocsátás, a kölcsönfelvétel vagy más
adósságot keletkeztetı kötelezettségvállalás, államháztartáson kívüli forrás átvétele, átadása;
5./ önkormányzati társulás létrehozása, megszüntetése, abból történı kiválás;
6./ megállapodás külföldi önkormányzattal való együttmőködésrıl;
7./ intézmény alapítása, átszervezése, megszüntetése;
8./ közterület elnevezése, köztéri szobor, mőalkotás állítása;
9./ eljárás kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál;
10./ a bíróságok ülnökeinek megválasztása;
11./ állásfoglalás intézmény átszervezésérıl, megszüntetésérıl;
12./ a települési képviselı, polgármester méltatlansági és a vagyonnyilatkozati eljárással
kapcsolatos, továbbá összeférhetetlenségi ügyében való döntés;
13./ az önkormányzati képviselıi megbízatás megszőnésérıl való döntés, ha a képviselı egy éven
át nem vesz részt a képviselı-testület ülésén;
14./ területszervezési kezdeményezés;
15./ amit törvény a képviselı-testület át nem ruházható hatáskörébe utal.
A képviselı-testület mőködése
A képviselı-testület az alakuló ülését a választást követı tizenöt napon belül tartja meg.
Az alakuló ülést a polgármester hívja össze és vezeti. A megyei közgyőlés alakuló ülését a választást
követı tizenöt napon belül a korelnök hívja össze, és vezeti a megyei közgyőlés új elnökének szervezeti
és mőködési szabályzat szerinti megválasztásának idıpontjáig.
A képviselı-testület az alakuló vagy az azt követı ülésen megalkotja vagy felülvizsgálja szervezeti és
mőködési szabályzatáról szóló rendeletét, a polgármester elıterjesztése alapján megválasztja a
bizottság vagy bizottságok tagjait, az alpolgármestert, alpolgármestereket, dönt illetményükrıl,
tiszteletdíjukról.
A képviselı-testület szükség szerint, a szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározott számú, de

évente legalább hat ülést tart. Az ülést tizenöt napon belüli idıpontra össze kell hívni a települési
képviselık egynegyedének, a képviselı-testület bizottságának, valamint a kormányhivatal vezetıjének
a testületi ülés összehívásának indokát tartalmazó indítványára. Az indítvány alapján a testületi ülést a
polgármester hívja össze.
A képviselı-testület ülése nyilvános.
A képviselı-testület
− zárt ülést tart önkormányzati hatósági, összeférhetetlenségi, méltatlansági, kitüntetési ügy
tárgyalásakor, fegyelmi büntetés kiszabása, valamint vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás
esetén;
− zárt ülést tart az érintett kérésére választás, kinevezés, felmentés, vezetıi megbízás adása,
annak visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása és állásfoglalást igénylı személyi ügy
tárgyalásakor;
− zárt ülést rendelhet el a vagyonával való rendelkezés esetén, továbbá az általa kiírt pályázat
feltételeinek meghatározásakor, a pályázat tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás az
önkormányzat vagy más érintett üzleti érdekét sértené.
A zárt ülésen a képviselı-testület tagjai, a nem a képviselı-testület tagjai közül választott

alpolgármester és a jegyzı, aljegyzı, aljegyzık, továbbá meghívása esetén a polgármesteri hivatal
vagy a közös önkormányzati hivatal ügyintézıje, az érintett és a szakértı vesz részt. A nemzetiségi
önkormányzat elnöke kizárólag az általa képviselt nemzetiséget érintı ügy napirendi tárgyalásakor
vehet részt a zárt ülésen.
A képviselı-testület akkor határozatképes, ha az ülésen az önkormányzati képviselıknek több mint a

fele jelen van. A határozatképességet folyamatosan figyelemmel kell kísérni.
A javaslat elfogadásához az egyszerő többséget igénylı javaslat esetén a jelen levı önkormányzati
képviselık, minısített többséget igénylı javaslat esetén a megválasztott önkormányzati képviselık több
mint a felének igen szavazata szükséges. Ennek hiányában a képviselı-testület a javaslatot
elutasította.
A képviselı-testület a döntéseit (határozat, rendelet) nyílt szavazással hozza.

A képviselı-testület név szerint szavaz az önkormányzati képviselık egynegyedének indítványára,
továbbá név szerinti szavazást rendelhet el a szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározott
esetekben.
Nem lehet név szerinti szavazást tartani a bizottság létszáma és összetétele tekintetében, valamint a
tanácskozások lefolytatásával összefüggı (ügyrendi javaslatot tartalmazó) kérdésekben.
A képviselı-testület a szervezeti és mőködési szabályzatában meghatározott módon titkos szavazást

tarthat a törvényben foglalt ügyekben.
A képviselı-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a közeli hozzátartozóját az ügy
személyesen érinti. Az önkormányzati képviselı köteles bejelenteni a személyes érintettséget.
A helyi önkormányzat képviselı-testülete által megalkotott rendeletet a polgármester és a jegyzı írja
alá.
Az önkormányzati rendeletet a képviselı-testület hivatalos lapjában vagy a helyben szokásos - a
szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározott - módon ki kell hirdetni. A saját honlappal
rendelkezı önkormányzat rendeletét a honlapján is közzéteszi. Kihirdetésérıl a jegyzı gondoskodik.
A képviselı-testület ülésérıl jegyzıkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza:

a.) a testületi ülés helyét;
b.) idıpontját;
c.) a megjelent önkormányzati képviselık nevét;
d.) a meghívottak nevét, megjelenésük tényét;
e.) a javasolt, elfogadott és tárgyalt napirendi pontokat;
f.) az elıterjesztéseket;
g.) az egyes napirendi pontokhoz hozzászólók nevét, részvételük jogcímét, a hozzászólásuk,
továbbá az ülésen elhangzottak lényegét;
h.) a szavazásra feltett döntési javaslat pontos tartalmát;
i.) a döntéshozatalban résztvevık számát;
j.) a döntésbıl kizárt önkormányzati képviselı nevét és a kizárás indokát;
k.) a jegyzı jogszabálysértésre vonatkozó jelzését;
l.) a szavazás számszerő eredményét;
m.) a hozott döntéseket és
n.) a szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározottakat.
A képviselı-testület ülésének a jegyzıkönyvét a polgármester és a jegyzı írja alá. A jegyzıkönyv

közokirat, amelynek elkészítésérıl a jegyzı gondoskodik. A jegyzıkönyvet az ülést követı tizenöt
napon belül a jegyzı köteles megküldeni a kormányhivatalnak.
A választópolgárok - a zárt ülés kivételével - betekinthetnek a képviselı-testület elıterjesztésébe és

ülésének jegyzıkönyvébe. A közérdekő adat és közérdekbıl nyilvános adat megismerésének
lehetıségét zárt ülés tartása esetén is biztosítani kell. A zárt ülésen hozott képviselı-testületi döntés is
nyilvános.
A képviselı-testület a mőködésének részletes szabályait a szervezeti és mőködési szabályzatról

szóló rendeletében határozza meg. A képviselı-testület a szervezeti és mőködési szabályzatról szóló
rendeletben rendelkezik:
a.) az önkormányzat hivatalos megnevezésérıl, székhelyérıl;
b.) a képviselı-testület átruházott hatásköreinek felsorolásáról;
c.) a képviselı-testület üléseinek összehívásáról, vezetésérıl, tanácskozási rendjérıl;
d.) az önkormányzati képviselıkre vonatkozó magatartási szabályokról, az ülés rendjének
fenntartásáról és az annak érdekében hozható intézkedésekrıl;
e.) a nyilvánosság biztosításáról;
f.) a döntéshozatali eljárásról, a szavazás módjáról;
g.) a rendeletalkotásról és határozathozatalról;
h.) a képviselı-testület ülésének jegyzıkönyvérıl;
i.) a közmeghallgatásról;
j.) az önkormányzat szerveirıl, azok jogállásáról, feladatairól;
k.) a jegyzınek a jogszabálysértı döntések, mőködés jelzésére irányuló kötelezettségérıl;
l.) a képviselı-testület bizottságairól.
A képviselı-testület évente legalább egyszer elıre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen a helyi
lakosság és a helyben érdekelt szervezetek képviselıi a helyi közügyeket érintı kérdéseket és
javaslatot tehetnek. Az elhangzott javaslatra, kérdésre a közmeghallgatáson vagy legkésıbb tizenöt
napon belül választ kell adni.
A képviselı-testület a megbízatásának lejárta elıtt név szerinti szavazással, minısített többségő

döntéssel kimondhatja a feloszlását. Ebben az esetben a feloszlás szabályszerőségére vonatkozó
kormányhivatali nyilatkozat beszerzését követıen három hónapon belüli idıpontra idıközi választást
kell kitőzni. Az idıközi választás költségét az önkormányzat viseli.
A képviselı-testület feloszlása nem mondható ki a választást követı hat hónapon belül, valamint az
általános választást megelızı év november 30. napját követıen.
Társult képviselı-testület
A települési képviselı-testület más települési képviselı-testülettel társult képviselı-testületet alakíthat.
Társult képviselı-testület alakítása esetén a képviselı-testületek részben vagy egészben egyesítik a
költségvetésüket, közös önkormányzati hivatalt tartanak fenn és intézményeiket közösen mőködtetik.
Társult képviselı-testület alakítható úgy is, hogy az érdekelt települési képviselı-testületek a

települések lakosságszámának arányában választják meg a tagjait a települési képviselık közül.
A lemondás nem vonható vissza, továbbá érvényességéhez nem szükséges a képviselı-testület

elfogadó nyilatkozata.
A polgármester indítványára a bizottságot össze kell hívni az indítvány kézhezvételétıl számított nyolc
napon belül.
A polgármester felfüggesztheti a bizottság, a részönkormányzat testülete döntésének a végrehajtását,

ha az ellentétes a képviselı-testület határozatával vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett
döntésrıl a képviselı-testület a következı ülésén határoz.
33./ Az önkormányzat tisztségviselıi (polgármester, alpolgármester), a

képviselı-testület bizottságai (jogállás, feladat, hatáskör).
Polgármester
A polgármesteren a megyei közgyőlés elnökét és a fıpolgármestert is érteni kell.
A polgármester megválasztását követıen esküt tesz a képviselı-testület elıtt és errıl okmányt ír alá. A
polgármester jogai és kötelezettségei a megválasztásával keletkeznek, a megbízatás megszőnésével
szőnnek meg.
A képviselı-testület elnöke a polgármester. A polgármester összehívja és vezeti a képviselı-testület

ülését, valamint képviseli a képviselı-testületet.
A polgármester tagja a képviselı-testületnek, a képviselı-testület határozatképessége, döntéshozatala,

mőködése szempontjából önkormányzati képviselınek tekintendı.
A polgármester
a.) a képviselı-testület döntései szerint és saját hatáskörében irányítja a polgármesteri hivatalt, a
közös önkormányzati hivatalt;
b.) a jegyzı javaslatainak figyelembevételével meghatározza a polgármesteri hivatalnak, a közös
önkormányzati hivatalnak feladatait az önkormányzat munkájának a szervezésében, a
döntések elıkészítésében és végrehajtásában;
c.) dönt a jogszabály által hatáskörébe utalt államigazgatási ügyekben, hatósági hatáskörökben,
egyes hatásköreinek gyakorlását átruházhatja az alpolgármesterre, a jegyzıre, a polgármesteri
hivatal, a közös önkormányzati hivatal ügyintézıjére;
d.) a jegyzı javaslatára elıterjesztést nyújt be a képviselı-testületnek a hivatal belsı szervezeti
tagozódásának, létszámának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének
meghatározására;
e.) a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét;
f.) gyakorolja a munkáltatói jogokat a jegyzı tekintetében;
g.) gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester és az önkormányzati
intézményvezetık tekintetében.
Amennyiben a polgármester a képviselı-testület döntését a helyi önkormányzat érdekeit sértınek tartja,

ugyanazon ügyben - a képviselı-testület önfeloszlatásáról hozott döntése kivételével - egy alkalommal
kezdeményezheti az ismételt tárgyalást. A kezdeményezést az ülést követı három napon belül
nyújthatja be, a képviselı-testület a benyújtás napjától számított tizenöt napon belül minısített
többséggel dönt. A döntést addig végrehajtani nem lehet, amíg arról a képviselı-testület a megismételt
tárgyalás alapján nem dönt.
A polgármester a képviselı-testület utólagos tájékoztatása mellett, a törvényben meghatározott egyes

ügyek kivételével dönthet a két ülés közötti idıszakban felmerülı, halaszthatatlan - a szervezeti és
mőködési szabályzatban meghatározott - a képviselı-testület hatáskörébe tartozó önkormányzati
ügyekben.
A polgármester tisztsége megszőnik:

a.) az új polgármester megválasztásával,
b.) az Országgyőlésnek a helyi önkormányzat képviselıtestülete feloszlatását kimondó
határozatával,
c.) a képviselı-testület feloszlásának kimondását követıen új polgármester megválasztásával,
d.) halálával,
e.) a tisztségrıl történı lemondással,
f.) az összeférhetetlenség kimondásával,
g.) sorozatosan törvénysértı tevékenysége, mulasztása miatti jogi felelısségének jogerıs
bírósági ítéletben történı megállapításával, az ítélet jogerıre emelkedésének a napjával,
h.) ha a helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek választásán már nem válaszható,
A polgármester tisztségérıl a képviselı-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatával mondhat le, amelyet

az alpolgármesternek, ennek hiányában a szervezeti és mőködési szabályzatban képviselı-testület
összehívására, vezetésére kijelölt képviselınek adja át, részére juttatja el. A lemondás nem vonható
vissza.
A polgármestert, ha e tisztségét legalább két évig betöltötte és foglalkoztatási jogviszonya az a.), d.)-e.)
pont alapján szőnt meg – az a.) pont esetén akkor is, ha a választáson nem volt polgármesterjelölt -
végkielégítésként három havi illetményének megfelelı összegő juttatás illeti meg; továbbá részére az
új képviselı-testület további három havi illetménynek megfelelı juttatást adhat. Ez a juttatás nem illeti
meg, ha országgyőlési képviselı, alpolgármesteri foglalkoztatási vagy más önkormányzatnál
polgármesteri jogviszonyt létesít.
A polgármester tekintetében a képviselı-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat, munkabérét a

jogszabály keretei között határozza meg. A polgármester az államigazgatási tevékenységéért a
közszolgálati szabályok szerint felelıs.
A polgármester nem lehet:

a.) köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, országgyőlési biztos,
b.) az Állami Számvevıszék elnöke, elnökhelyettese és számvevıje,
c.) a Kormány tagja, államtitkár, közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, központi
államigazgatási szerv köztisztviselıje,
d.) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelı Zrt. igazgatóságának és felügyelı bizottságának elnöke és
tagja, vezetı alkalmazottja és munkavállalója,
e.) bíró, ügyész, közjegyzı, bírósági végrehajtó,
f.) a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal
hivatásos állományú tagja,
g.) más önkormányzatnál polgármester, alpolgármester,
h.) más települési önkormányzat képviselı-testületének tagja,
i.) a fıvárosi és megyei kormányhivatal vezetıje, köztisztviselıje;
j.) jegyzı (fıjegyzı, körjegyzı), aljegyzı, a képviselı-testület hivatalának köztisztviselıje,
k.) a területileg illetékes területfejlesztési tanács hivatali szervezetének munkavállalója,
l.) a képviselı-testület által alapított költségvetési szerv vezetıje, vezetıhelyettese, gazdasági
vezetıje, továbbá olyan közalkalmazott, aki kinevezését, megbízását a képviselı-testülettıl
kapja,
m.) kuratóriumi tagság kivételével a képviselı-testület által létrehozott közalapítvány kezelı
szervének tisztségviselıje,
n.) a képviselı-testület által alapított önkormányzati vállalat vezérigazgatója, vezérigazgató-
helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, vezetı testületének tagja,
o.) az önkormányzat tulajdoni részesedésével mőködı gazdasági társaság vezetı
tisztségviselıje, igazgatótanácsának,
p.) helyi és körzeti médiaszolgáltató, lapkiadó, lapterjesztı vezetıje, vezetı testületének tagja,
ügyvezetıje, ezek vezetı állású alkalmazottja.
q.) Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, alelnöke és köztisztviselıje.
Ki kell mondani az összeférhetetlenségét annak a polgármesternek,

a.) akit – képviselıi megbízatásának ideje alatt – bőntett miatt jogerısen szabadságvesztésre
ítéltek,
b.) akinek az állammal szemben köztartozása áll fenn, és azt az errıl szóló értesítés
kézhezvételétıl számított hatvan napon belül – részletfizetés vagy fizetési halasztás esetén
az ezt engedélyezı határozat rendelkezéseinek megfelelıen – nem rendezi.
Összeférhetetlenség miatt meg kell szüntetni annak a polgármesternek a megbízatását,

a.) akit a közügyek gyakorlásától jogerısen eltiltottak,
b.) akit bőntett miatt jogerısen szabadságvesztésre ítéltek,
c.) akinek az állammal szemben köztartozása áll fenn, és azt az errıl szóló értesítés
kézhezvételétıl számított hatvan napon belül nem rendezi,
d.) akinek kényszergyógykezelését a bíróság jogerısen elrendelte.
A polgármester az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától, illetve az összeférhetetlenségi ok

felmerülésétıl számított 30 napon belül köteles megszüntetni.
A polgármester az összeférhetetlenségét, illetıleg a megbízatás megszőnését megállapító képviselı-

testületi határozat felülvizsgálatát kérheti – jogszabálysértésre hivatkozással – a határozat
kézhezvételétıl számított 8 napon belül a törvényszéktıl.
A fıvárosi és megyei kormányhivatal a törvényszéknél kezdeményezheti a polgármester

összeférhetetlenségének a kimondását, ha a képviselı-testület nem dönt az összeférhetetlenségrıl
vagy döntése jogszabálysértı.
A polgármester megválasztásakor, majd azt követıen évente vagyonnyilatkozatot köteles tenni a helyi
önkormányzati képviselık vagyonnyilatkozatára vonatkozó szabályok szerint.
Alpolgármester
A képviselı-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással, minısített többséggel a
polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére egy vagy több alpolgármestert választhat. A
képviselı-testület legalább egy alpolgármestert saját tagjai közül választ meg. Az alpolgármester
megbízatása megszőnik, ha a képviselı-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással,
minısített többséggel megbízását visszavonja.
Azon alpolgármester, akit nem a képviselı-testület tagjai közül választottak, nem tagja a képviselı-
testületnek, a polgármestert a képviselı-testület elnökeként nem helyettesítheti, de a képviselı-testület
ülésein tanácskozási joggal részt vesz.
Az alpolgármester a polgármester irányításával látja el feladatait.
A képviselı-testület bizottságai
A képviselı-testület szervezeti és mőködési szabályzatában határozza meg bizottságait, a bizottságok
tagjainak számát, a bizottságok feladat- és hatáskörét, mőködésük alapvetı szabályait. Az alakuló vagy
az azt követı ülésen a polgármester elıterjesztésére köteles megválasztani a törvény által kötelezıen
létrehozandó és a szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározott bizottságait.
− A száz fıt meg nem haladó lakosú településen a bizottsági feladatokat a képviselı-testület látja
el.
− Az ezer fıt meg nem haladó lakosú településen a kötelezı bizottsági feladat- és hatásköröket
egy bizottság is elláthatja. A bizottság tagjává nem önkormányzati képviselı tag is választható.
− Kétezernél több lakosú településen pénzügyi bizottságot hoz létre. A vagyonnyilatkozatok
vizsgálatát a szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározott bizottság végzi, amely
gondoskodik azok nyilvántartásáról, kezelésérıl és ırzésérıl.
Törvény más bizottság megalakítását is elrendelheti, amelynek feladat- és hatáskört állapíthat meg.
A képviselı-testület egyes önkormányzati feladatok ellátásának idıtartamára ideiglenes bizottságot

hozhat létre.
A bizottság elnökének és tagjainak megbízatása a képviselı-testület által történı megválasztással jön

létre, a képviselı-testület megbízatásának idıtartamára. A bizottság elnökét és - az elnökkel együtt
számított - tagjainak több mint a felét az önkormányzati képviselık közül kell választani. Nem lehet a
bizottság elnöke vagy tagja a polgármester.
A képviselı-testület a bizottság személyi összetételét, létszámát a polgármester elıterjesztésére

bármikor megváltoztathatja, a kötelezıen létrehozandó bizottság kivételével a bizottságot
megszüntetheti.
A bizottság elnöke, tagja e megbízatásáról írásban lemondhat. A lemondásáról szóló nyilatkozatot a

polgármester részére kell benyújtani. A megbízatás a lemondásban meghatározott, a lemondást követı
egy hónapon belüli idıpontban, ennek hiányában az írásbeli nyilatkozat átvételének napján szőnik meg.
34./ Önkormányzati hivatal (korábban képviselı-testület hivatala); a jegyzı

jogállása, feladatai.
A polgármesteri hivatal, a megyei önkormányzati hivatal, a közös önkormányzati hivatal
A helyi önkormányzat képviselı-testülete az önkormányzat mőködésével, valamint a polgármester vagy
a jegyzı feladat- és hatáskörébe tartozó ügyek döntésre való elıkészítésével és végrehajtásával
kapcsolatos feladatok ellátására polgármesteri hivatalt vagy közös önkormányzati hivatalt hoz létre. A
hivatal közremőködik az önkormányzatok egymás közötti, valamint az állami szervekkel történı
együttmőködésének összehangolásában.
A polgármesteri hivatal, a közös önkormányzati hivatal hivatalos elnevezését a képviselı-testület a

szervezeti és mőködési szabályzatában feltünteti.
A hivatal mőködési költségét az állam - az adott évi központi költségvetésrıl szóló törvényben
meghatározott mértékben, és a hivatal által ellátott feladataikkal arányban - finanszírozza, amelyet a
székhelytelepülés, valamint a megye részére, e célra elkülönített számlájára folyósít.
A polgármesteri hivatal és a közös önkormányzati hivatal hivatalos megnevezése:

a.) települési polgármesteri hivatal esetén: (település neve)-i Polgármesteri Hivatal;
b.) közös önkormányzati hivatal esetén: (székhelytelepülés neve)-i Közös Önkormányzati
Hivatal;
c.) megyei önkormányzati hivatal esetén: (megye neve) Megyei Önkormányzati Hivatal.
d.) megyei jogú városi polgármesteri hivatal esetén: (település neve) Megyei Jogú Város
Polgármesteri Hivatala.
Közös önkormányzati hivatalt hoznak létre azok a járáson belüli községi önkormányzatok, amelyek
közigazgatási területét legfeljebb egy település közigazgatási területe választja el egymástól, és a
községek lakosságszáma nem haladja meg a kétezer fıt. A kétezer fı lakosságszámot meghaladó
település is tartozhat közös önkormányzati hivatalhoz.
A közös önkormányzati hivatalhoz tartozó települések összlakosságszáma legalább kétezer fı, vagy a
közös hivatalhoz tartozó települések száma legalább hét.
Közös önkormányzati hivatal létrehozásáról vagy megszüntetésérıl az érintett települési

önkormányzatok képviselı-testületei az általános önkormányzati választások napját követı hatvan
napon belül állapodnak meg. Amennyiben a határidın belül nem kerül sor a közös önkormányzati
hivatal létrehozására, vagy ahhoz valamely település nem tud csatlakozni, akkor a kormányhivatal
vezetıje a határidı lejártát követı hónap elsı napjával kijelöli a közös önkormányzati hivatalhoz tartozó
településeket.
Abban az esetben, ha a közös önkormányzati hivatalt mőködtetı települések egyike város, akkor a
város a székhelytelepülés. Egyéb esetekben a székhelytelepülést a közös önkormányzati hivatalhoz
tartozó önkormányzatok képviselı-testületei határozzák meg.
A városi, valamint a kétezer fıt meghaladó lakosságszámú települési önkormányzat képviselı-testülete

nem tagadhatja meg a közös önkormányzati hivatal létrehozására irányuló megállapodás
megkötését, ha azt a vele határos település kezdeményezi.
A közös hivatal mőködési költségeit a közös hivatalhoz tartozó önkormányzatok - eltérı

megállapodásuk hiányában - lakosságszámuk arányában biztosítják.
A közös önkormányzati hivatal jegyzıje vagy aljegyzıje vagy megbízottja köteles a képviselı-testület
ülésén részt venni és ott a szükséges tájékoztatást megadni.
Jegyzı, aljegyzı
A jegyzı vezeti a polgármesteri hivatalt vagy a közös önkormányzati hivatalt. Aljegyzı helyettesíti, aki
ellátja a jegyzı által meghatározott feladatokat.
A jegyzı:
a.) dönt a jogszabály által hatáskörébe utalt államigazgatási ügyekben;
b.) gyakorolja a munkáltatói jogokat a polgármesteri hivatal, a közös önkormányzati hivatal
köztisztviselıi és munkavállalói tekintetében, továbbá gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat
az aljegyzı tekintetében;
c.) gondoskodik az önkormányzat mőködésével kapcsolatos feladatok ellátásáról;
d.) tanácskozási joggal vesz részt a képviselı-testület, a képviselı-testület bizottságának ülésén;
e.) jelzi a képviselı-testületnek, a képviselı-testület szervének és a polgármesternek, ha a
döntésük, mőködésük jogszabálysértı;
f.) évente beszámol a képviselı-testületnek a hivatal tevékenységérıl;
g.) döntésre elıkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket;
h.) dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester ad át;
i.) dönt a hatáskörébe utalt önkormányzati és önkormányzati hatósági ügyekben;
j.) a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét.
A polgármester egyetértése szükséges - az általa meghatározott körben - a polgármesteri hivatal, a

közös önkormányzati hivatal köztisztviselıje, alkalmazottja kinevezéséhez, bérezéséhez, vezetıi
kinevezéséhez, felmentéséhez és jutalmazásához.
A polgármester - pályázat alapján határozatlan idıre - nevezi ki a jegyzıt. A tízezer fınél kevesebb
lakosú települések önkormányzatánál és a tízezer fınél kevesebb együttes lakosságszámú települések
közös önkormányzati hivatalánál a polgármester - a jegyzıre vonatkozó szabályok szerint, a jegyzı
javaslatára - kinevezheti, más önkormányzatnál, közös önkormányzati hivatalnál kinevezi az aljegyzıt.
A jegyzıi és az aljegyzıi kinevezés vezetıi munkakörnek minısül, a jegyzıre, aljegyzıre alkalmazni

kell a közszolgálati tisztviselıkrıl szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit.
Amennyiben hat hónapon belül a polgármester nem nevez ki, illetve közös önkormányzati hivatal
esetében az érintett polgármesterek nem neveznek ki jegyzıt, a kormányhivatal vezetıje ideiglenes
hatállyal a jegyzıi feladatok ellátására a pályázati kiírásnak megfelelı jelöltet, ennek hiányában a
képesítési és alkalmazási feltételeknek megfelelı hivatali köztisztviselıt vagy más jegyzıt nevez ki. A
jegyzıi feladatok ellátására szóló kinevezés az új jegyzı kinevezéséig tart.
A jegyzıi és az aljegyzıi tisztség egyidejő betöltetlensége, illetve tartós akadályoztatásuk esetére -

legfeljebb hat hónap idıtartamra - a szervezeti és mőködési szabályzat rendelkezik a jegyzıi feladatok
ellátásának módjáról.
A jegyzıre vonatkozó rendelkezéseket a közös önkormányzati hivatal jegyzıjére is alkalmazni kell az

alábbi eltérésekkel:
a.) valamennyi érintett településen ellátja a jegyzı feladatait;
b.) kinevezéséhez, felmentéséhez az érintett települések polgármestereinek lakosságszám-
arányos, többségi döntése szükséges. Eltérı megállapodás hiányában az egyéb munkáltatói
jogokat a közös önkormányzati hivatal székhelye szerinti település polgármestere gyakorolja.
Többségi a döntés akkor, ha - a közös önkormányzati hivatalt létrehozó települések
összlakosságát 100%-nak tekintve - a polgármesterek által leadott azonos nemő szavazatok
alapján az adott településekre vonatkoztatott százalékarány összesítve meghaladja az 50%-ot;
A közös önkormányzati hivatal jegyzıje, aljegyzıje vagy megbízottja az érintett képviselı-testületek

megállapodása alapján köteles biztosítani az egyes településeken történı ügyfélfogadást.
35./ A megye, a megyei (jogú) városi és fıvárosi (kerületi) önkormányzatok

jogállásának, feladat- és hatáskörének sajátosságai.
A megyei önkormányzat
Feladata és hatásköre
A megyei önkormányzat területi önkormányzat, amely törvényben meghatározottak szerint
területfejlesztési, vidékfejlesztési, területrendezési, valamint koordinációs feladatokat lát el. A megyei
önkormányzat képviselı-testülete a közgyőlés.
A megyei közgyőlés elnöke - pályázat alapján határozatlan idıre - nevezi ki a jegyzıt, a jegyzı
javaslatára az aljegyzıt.
A megyei önkormányzatra a helyi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezéseket a fenti eltérésekkel kell
alkalmazni.
A megyei önkormányzat szervezete

A megyei közgyőlés elnökét a megyei közgyőlés – saját tagjai sorából – titkos szavazással választja a
megbízatásának idıtartamára.
A megyei közgyőlés a megyei közgyőlés elnökének javaslatára a titkos szavazással, minısített

többséggel egy vagy több alelnököt választhat. A megyei közgyőlés legalább egy alelnököt saját tagjai
közül választ meg. A megyei közgyőlés alelnökének megbízatása megszőnik, ha a megyei közgyőlés
az elnök javaslatára, titkos szavazással, minısített többséggel megbízását visszavonja. Azon megyei
közgyőlési alelnök, akit nem a megyei közgyőlés tagjai közül választottak, nem tagja a megyei
közgyőlésnek, a megyei közgyőlés elnökét, mint a testület elnökét nem helyettesítheti, a megyei
közgyőlés ülésein tanácskozási joggal vesz részt.
A megyei közgyőlés elnökévé magyar állampolgár választható. A megválasztásának részletes szabályai

külön törvényben kerültek rögzítésre.
A megyei önkormányzati képviselıket a választópolgárok megyei listán választják. A választás
tekintetében minden megye egy választókerületet alkot, melynek nem része a megyei jogú város. A
megyei közgyőlés tagjainak számát a megye lakosságszáma alapján kell meghatározni úgy, hogy
400.000 lakosig minden 20.000 lakos után 1 képviselı, de legkevesebb 15 képviselı; 700.000 lakosig
20 képviselı, és a 400.000-t meghaladó minden további 30.000 lakos után 1 képviselı; 700.000 lakos
fölött 30 képviselı, és a 700.000-t meghaladó minden további 40.000 lakos után 1 képviselı
választható. A megyei közgyőlés tagjainak száma az új szabályozással a korábbihoz képest jelentısen
csökken.
A megyei jogú város

A megyei jogú város képviselı-testülete a közgyőlés.
A megyei jogú városban a közgyőlés kerületeket alakíthat, és kerületi hivatalokat hozhat létre.
A megyei jogú város kerületi hivatalának vezetıje az elöljáró, aki a megyei jogú város polgármesterének
a felhatalmazása alapján gyakorolja a polgármestert megilletı egyes hatósági jogköröket.
A megyei jogú város közgyőlése kinevezi a kerületi hivatalok vezetıit, továbbá a kerület területén
megválasztott képviselıkbıl kerületi képviselı-testületet hozhat létre.
A megyei jogú város közgyőlése több aljegyzıt is kinevezhet.
A fıváros
Budapest fıváros kétszintő önkormányzata a fıvárosi és a kerületi szintő önkormányzatokból áll.
A fıvárosi, valamint a fıvárosi kerületi önkormányzatok önkormányzati alapjogaikat tekintve egyenlıek,

feladat- és hatásköreik egymástól eltérnek.
A fıvárosi önkormányzat olyan önkormányzat, amely a települési és a területi önkormányzat feladat- és

hatásköreit is elláthatja. A fıvárosi önkormányzat képviselı-testülete a közgyőlés. A közgyőlést a
fıpolgármester képviseli.
A fıváros területe kerületekre tagozódik, minden fıvárosi kerületben települési önkormányzat mőködik.
A fıvárosban fıpolgármesteri hivatal, a fıvárosi kerületben polgármesteri hivatal mőködik. A
fıpolgármesteri hivatalt a fıjegyzı, a kerületi polgármesteri hivatalt a jegyzı vezeti. A fıvárosban és a
fıvárosi kerületben több aljegyzı is kinevezhetı.
Feladat- és hatásköri szabályok

A fıvárosi önkormányzat ellátja mindazokat a terület- és településfejlesztési, valamint területrendezési,
településrendezési és településüzemeltetési feladatokat, amelyek a fıváros egészét érintik, vagy
amelyek a fıvárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak.
A fıvárosi kerületi önkormányzatok - törvény keretei között - önállóan gyakorolják a települési

önkormányzatokat megilletı valamennyi feladat- és hatáskört, amelyet törvény nem utal a fıvárosi
önkormányzat kizárólagos feladat- és hatáskörébe.
A fıvárosi önkormányzat feladata különösen:

1./ törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott kiemelt forgalmú vagy országos közúti
közlekedésben fontos szerepet játszó fıútvonalak, sugár- és győrőirányú közutak, kiemelt
tömegközlekedési csomópontok, kiemelt közparkok és közterek kezelése, fejlesztése,
üzemeltetése;
2./ a kerületek határain átnyúló településrendezés, terület- és településfejlesztés;
3./ településtisztaság (közutak locsolása, síkosság-mentesítés);
4./ szociális ellátások biztosítása;
5./ állategészségügyi feladatok;
6./ az érintett kerületek véleményének kikérésével közutak, közparkok, közterek elnevezése;
7./ fıvárosi szintő sport és szabadidısport;
8./ közvilágítás biztosítása, köztemetık fenntartása, kéményseprı-ipari szolgáltatás biztosítása;
9./ helyi közösségi közlekedés biztosítása és mőködtetése, valamint a fıváros területén a parkolás
feltételrendszerének kialakítása;
10./ távhıszolgáltatás, ivóvíz-ellátás, szennyvízelvezetés, -kezelés és -ártalmatlanítás
(csatornaszolgáltatás), hulladékgazdálkodás;
11./ honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem;
12./ fıvárosi helyi adóval kapcsolatos feladatok;
13./ a kiemelt kulturális örökség védelme;
14./ a hajléktalan ellátás;
15./ a tulajdonában álló közterületek használatára vonatkozó szabályok és díjak megállapítása.
A kerületi önkormányzat feladata különösen:

1./ helyi közutak, közterek és parkok kezelése, fejlesztése és üzemeltetése;
2./ tulajdonában álló közterületek használatára vonatkozó szabályok és díjak megállapítása;
3./ a parkolás-üzemeltetés;
4./ helyi településrendezés, településfejlesztés;
5./ turizmussal kapcsolatos feladatok ellátása;
6./ ipari és kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos szabályozási jogkörök;
7./ egészségügyi alapellátás, az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatások;
8./ óvodai ellátás;
9./ a területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a
hajléktalanná válás megelızésének biztosítása;
10./ saját tulajdonú lakás- és helyiséggazdálkodás;
11./ helyi adóval kapcsolatos feladatok;
12./ a kistermelık, ıstermelık számára - jogszabályban meghatározott termékeik - értékesítési
lehetıségeinek biztosítása, ideértve a hétvégi árusítás lehetıségét is;
13./ kerületi sport és szabadidısport támogatása, ifjúsági ügyek;
14./ nemzetiségi ügyek.
36./ Az önkormányzat vagyona, bevételei, költségvetése.

Az önkormányzati vagyon
Az önkormányzat saját bevételei:
a.) a helyi adók;
b.) saját tevékenységbıl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hasznosításából származó
bevétel, nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj;
c.) átvett pénzeszközök;
d.) törvény alapján az önkormányzatot megilletı illeték, bírság, díj;
e.) az önkormányzat és intézményei egyéb sajátos bevételei.
A helyi önkormányzat vagyona a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megilletı vagyoni értékő

jogokból áll, amelyek az önkormányzati feladatok és célok ellátását szolgálják.
A helyi önkormányzatot megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a

tulajdonost megilletik, terhelik. A tulajdonost megilletı jogok gyakorlásáról a képviselı-testület
rendelkezik.
A helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyon birtoklása, használata, hasznai
szedésének joga, fenntartása, üzemeltetése, létesítése, fejlesztése, valamint felújítása a nemzeti
vagyonról szóló törvényben szabályozott módon engedhetı át másnak.
A képviselı-testület a helyi önkormányzat tulajdonában lévı nemzeti vagyonra a nemzeti vagyonról

szóló törvény rendelkezései szerint az önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódva
vagyonkezelıi jogot létesíthet. Vagyonkezelıi jog önkormányzati lakóépületre és vegyes rendeltetéső
épületre, társasházban lévı önkormányzati lakásra és nem lakás céljára szolgáló helyiségre kizárólag a
helyi önkormányzat 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezettel, vagy annak 100%-os
tulajdonában álló gazdálkodó szervezettel létesíthetı, és kizárólag általuk gyakorolható.
A képviselı-testület kizárólag a nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott személyekkel köthet

vagyonkezelési szerzıdést.
A vagyonkezelıi jog átadása nem érinti az önkormányzati közfeladatok ellátásának kötelezettségét. A
vagyonkezelıi jog átadása az önkormányzati feladatellátás feltételeinek hatékony biztosítása, a vagyon
állagának és értékének megırzése, védelme, továbbá értékének növelése érdekében történhet.
A képviselı-testület rendeletében határozza meg a vagyonkezelıi jog ellenértékét, az ingyenes

átengedés, a vagyonkezelıi jog gyakorlásának, valamint a vagyonkezelés ellenırzésének részletes
szabályait.
A helyi önkormányzat tulajdonában lévı védett természeti területek és értékek, az erdık, véderdık, a
mőemlékingatlanok, védetté nyilvánított kulturális javak, valamint történeti (régészeti) emlékek
tekintetében az illetékes miniszter, a védmővek és védelmi létesítmények esetében az illetékes szerv
hozzájárulása szükséges a vagyonkezelıi jog létesítéséhez.
A vagyonkezelı a vagyon felújításáról, pótlólagos beruházásáról legalább a vagyoni eszközök

elszámolt értékcsökkenésének megfelelı mértékben köteles gondoskodni és e célokra az
értékcsökkenésnek megfelelı mértékben tartalékot képezni. Ha a vagyonkezelı olyan közfeladatot lát
el, amely után bevételének több mint fele az államháztartás valamely alrendszerébıl származik, a helyi
önkormányzat a vagyonkezelési szerzıdésben részletezett feltételekkel a bevételekben meg nem térülı
elszámolt értékcsökkenésnek megfelelı összeg erejéig elengedheti a vagyonkezelınek a helyi
önkormányzattal szemben fennálló, a kezelt vagyonnal összefüggı hosszú lejáratú kötelezettségét.
A vagyonkezelı a tulajdonosi ellenırzést köteles tőrni, az ellenırzés érdekében kötelezhetı minden

közérdekbıl nyilvános adat, valamint az önkormányzati vagyonra és vagyonkezelésre vonatkozó adat
szolgáltatására és okirat bemutatására.
A helyi önkormányzat a határozatlan idejő, illetve határozott idejő vagyonkezelési szerzıdést rendkívüli
felmondással akkor szüntetheti meg, ha
a.) a vagyonkezelı a számára jogszabályban elıírt kötelezettségét megsérti, vagy a
vagyonkezelési szerzıdésben elıírt kötelezettségét súlyosan megszegi;
b.) a vagyonkezelı a vele szemben a vagyonkezelési szerzıdés megkötését megelızıen
megindult csıd- vagy felszámolási eljárásról a helyi önkormányzatot nem tájékoztatta, vagy a
vagyonkezelıvel szemben a vagyonkezelési szerzıdés hatályának idıtartama alatt csıd-
vagy felszámolási eljárás indul;
c.) a vagyonkezelı adó-, illeték-, vám- vagy társadalombiztosítási járulék tartozása több mint hat
hónapja lejárt, és ennek megfizetésére halasztást nem kapott.
A helyi önkormányzat tulajdonában lévı vagyon vagyonkezelésbe adása illetékmentes.
Azonnali felmondásnak van helye, ha a vagyonkezelı a vagyonkezelésbe adott önkormányzati

vagyonnal a vállalt önkormányzati közfeladatot nem látja el, vagy a vagyonkezelésébe adott vagyonban
kárt okoz.
Az önkormányzati törzsvagyont a többi vagyontárgytól elkülönítve kell nyilvántartani. Az éves

zárszámadáshoz a vagyonállapotról vagyonkimutatást kell készíteni.
Amennyiben törvény másképp nem rendelkezik, a helyi önkormányzat társulásba bevitt vagyonát a
társuló helyi önkormányzat vagyonaként kell nyilvántartani, a vagyonnövekmény a társult helyi
önkormányzatok közös vagyona, és arra a Polgári Törvénykönyv közös tulajdonra vonatkozó szabályait
kell alkalmazni.
Az önkormányzat gazdálkodása
A helyi önkormányzat költségvetése az államháztartás része. Az önkormányzati alrendszer
költségvetése a központi költségvetéstıl elkülönül, ahhoz központi költségvetési támogatásokkal
kapcsolódik.
A helyi önkormányzat gazdálkodásának alapja az éves költségvetése. Ebbıl finanszírozza és látja el

törvényben meghatározott kötelezı, valamint a kötelezı feladatai ellátását nem veszélyeztetı önként
vállalt feladatait.
A költségvetési rendeletben mőködési hiány nem tervezhetı.
A helyi önkormányzat veszteséges gazdálkodásának következményei a helyi önkormányzatot terhelik,

kötelezettségeiért a központi költségvetés nem tartozik felelısséggel.
A helyi önkormányzat a pénzügyi, ügyviteli, ügyintézési és egyéb alapvetı feladatok egységes

szabályok szerinti elvégzését, átláthatóságát biztosító - az állami informatikai rendszerrel
összekapcsolható - informatikai rendszert mőködtet, mely a folyamatos pénzügyi állami ellenırzés
eszközeként is szolgál. A rendszerben kötelezıen nyilvántartandó adatok körét jogszabály határozza
meg.
A helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a képviselı-testület, a gazdálkodás

szabályszerőségéért a polgármester felelıs.
A helyi önkormányzatok feladatfinanszírozási rendszere

A feladatfinanszírozási rendszer keretében az Országgyőlés a központi költségvetésrıl szóló
törvényben meghatározott módon a helyi önkormányzatok
a.) kötelezıen ellátandó, törvényben elıírt egyes feladatainak - felhasználási kötöttséggel - a
feladatot meghatározó jogszabályban megjelölt közszolgáltatási szintnek megfelelı ellátását
feladatalapú támogatással biztosítja, vagy azok ellátásához a feladat, a helyi szükségletek
alapján jellemzı mutatószámok, illetve a lakosságszám alapján támogatást biztosít,
b.) az a) pontba nem tartozó feladatainak ellátásához felhasználási kötöttséggel járó, vagy
felhasználási kötöttség nélküli támogatást nyújthat.
A támogatás biztosítása a következı szempontok figyelembevételével történik:

a.) takarékos gazdálkodás,
b.) a helyi önkormányzat jogszabályon alapuló, elvárható saját bevétele,
c.) a helyi önkormányzat tényleges saját bevétele.
A feladatfinanszírozási rendszernek biztosítania kell a helyi önkormányzatok bevételi érdekeltségének

fenntartását.
A támogatást a helyi önkormányzat éves szinten kizárólag az ellátandó feladatainak kiadásaira
fordíthatja. Az ettıl eltérı felhasználás esetén a helyi önkormányzat köteles a támogatás összegét - az
államháztartásról szóló törvényben meghatározott kamatokkal terhelve - a központi költségvetésbe
visszafizetni.
Kivételes esetben jogszabályban meghatározott módon a helyi önkormányzat mőködıképessége
megırzése érdekében kiegészítı támogatás adható.
Adósságrendezés
A helyi önkormányzat fizetıképességének megszőnése esetén az önkormányzat pénzügyi helyzetének
rendezése adósságrendezési eljárás keretében történik.
A helyi önkormányzat az adósságrendezési eljárás ideje alatt a képviselı-testület által elfogadott
válságköltségvetés alapján gazdálkodik.
Az adósságrendezés megindításának idıpontjától kezdıdıen az eljárás lezárásáig terjedı

idıtartamban, a miniszter egyedi döntése alapján, egyedi beruházási kiadások teljesíthetık, különös
tekintettel európai uniós támogatással megvalósuló beruházásokra és derogációs kötelezettség

teljesítésére. A reorganizációs tervben a miniszter egyedi döntése alapján engedélyezett beruházások
szerepelhetnek.
Tervezés, számvitel, információ

Az önkormányzat meghatározza gazdasági programját és költségvetését.
A költségvetés összeállításának részletes szabályait az államháztartásról szóló törvény, a finanszírozás
rendjét és az állami hozzájárulás mértékét a központi költségvetésrıl szóló törvény határozza meg.
Az önkormányzat a költségvetési, a költségvetés teljesítési és szakmai tevékenységének bemutatására,

értékelésére vonatkozó adatainak külön jogszabályban meghatározott körét legalább évente a helyben
szokásos módon közzéteszi.
A gazdasági program a képviselı-testület megbízatásának idıtartamára, vagy azt meghaladó idıszakra

szól. A gazdasági program az önkormányzat(ok) részére helyi szinten meghatározza mindazon
célkitőzéseket, feladatokat, amelyek a költségvetési lehetıségekkel összhangban, a helyi társadalmi,
környezeti, gazdasági adottságok átfogó figyelembevételével az önkormányzat(ok) által nyújtandó
kötelezı és önként vállalt feladatok biztosítását, fejlesztését szolgálják.
A gazdasági program tartalmazza különösen: a fejlesztési elképzeléseket, a munkahelyteremtés

feltételeinek elısegítését, a településfejlesztési politika, az adó politika célkitőzéseit.
A gazdasági programot a képviselı-testület az alakuló ülését követı hat hónapon belül fogadja el, ha
az egy választási ciklus idejére szól.
Ellenırzés
A helyi önkormányzatnak nyújtott európai uniós és az ahhoz kapcsolódó költségvetési támogatások
felhasználását az Európai Számvevıszék és az Európai Bizottság illetékes szervezetei, a kormány által
kijelölt szerv, a fejezetek ellenırzési szervezetei, a kincstár, illetve az európai uniós támogatások
irányító hatóságai és a kifizetı hatóság képviselıi is ellenırizhetik.
A helyi önkormányzat belsı pénzügyi ellenırzését a külön jogszabályok szerinti folyamatba épített,
elızetes és utólagos vezetıi ellenırzés (pénzügyi irányítás és ellenırzés) és belsı ellenırzés útján
biztosítja.
A jegyzı köteles olyan pénzügyi irányítási és ellenırzési rendszert mőködtetni, mely biztosítja a helyi
önkormányzat rendelkezésére álló források szabályszerő, szabályozott, gazdaságos, hatékony és
eredményes felhasználását.
A jegyzı köteles gondoskodni a belsı ellenırzés mőködtetésérıl az államháztartásért felelıs miniszter

által közzétett módszertani útmutatók és a nemzetközi belsı ellenırzési standardok
figyelembevételével.
37./ Az Országgyőlés, a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság és a

Kúria önkormányzatokkal kapcsolatos feladata és hatásköre.
Országgyőlés
Az Országgyőlés törvényben szabályozza a helyi önkormányzatok jogállását, feladat- és hatásköreit, a
kötelezıen ellátandó feladatait, kötelezı szervtípusait, mőködésének garanciáit, anyagi eszközeit és
gazdálkodásának alapvetı szabályait.
Az Országgyőlés az alaptörvény-ellenesen mőködı képviselı-testület feloszlatásáról a Kormány

javaslatának az Országgyőléshez való benyújtását követı soron következı ülésén határoz.
E napirend tárgyalására meg kell hívni az érintett helyi önkormányzat polgármesterét. A polgármester
jogosult a képviselı-testület feloszlatással kapcsolatos álláspontját az Országgyőlés döntésének
meghozatala elıtt ismertetni.
Ha az Országgyőlés a képviselı-testületet feloszlatja, az új képviselı-testület megválasztására
vonatkozó idıközi választást a feloszlatás Országgyőlés által meghatározott idıpontjától számított
három hónapon belüli idıpontra kell kitőzni.
Az Országgyőlés dönt az állam területi tagozódásáról, továbbá - az érintett önkormányzatok

véleményének kikérése után - a megyék összevonásáról, szétválasztásáról, határainak
megváltoztatásáról, elnevezésérıl és székhelyérıl, valamint a fıvárosi kerületek kialakításáról.
A köztársasági elnök
a.) dönt az érintett helyi önkormányzatok kezdeményezésére - az ország területének közigazgatási
tagozódásával, valamint területszervezéssel kapcsolatosan elıkészített - városi cím
adományozásáról, továbbá a község alakításáról, egyesítésérıl, a községegyesítés
megszüntetésérıl, a város, község elnevezésérıl;
b.) megbízza az illetékes kormányhivatal vezetıjét - ha az Országgyőlés a helyi képviselı-
testületet feloszlatja -, hogy az új képviselı-testület megválasztásáig terjedı idıre gyakorolja
azokat a feladatokat és hatásköröket, amelyeket a jogszabály a polgármesternek állapít meg,
halaszthatatlan esetben döntsön olyan ügyekben, amelyek a képviselı-testület átruházható
hatáskörei.
38./ A Kormány és a miniszterek önkormányzattal kapcsolatos feladat- és

hatásköre.
Kormány
A Kormány a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelıs miniszter irányításával, a
kormányhivatal útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét.
A helyi önkormányzatokért felelıs miniszter

a.) közremőködik a helyi önkormányzatok feladatát és hatáskörét, a polgármester, a
fıpolgármester, a kormányhivatal tevékenységét érintı jogszabályok, közjogi
szervezetszabályozó eszközök és egyedi állami döntések tervezeteinek elıkészítésében;
b.) közremőködik a helyi önkormányzat meghatározott kölcsönfelvételére vagy más
kötelezettségvállalására vonatkozó kormányzati hozzájárulás megadásánál;
c.) összehangolja a helyi önkormányzatok mőködésével összefüggı településfejlesztés,
gazdálkodás, valamint az egyes adatbázisokkal kapcsolatos kormányzati feladatok ellátását;
d.) koordinálja a helyi önkormányzatok rendelkezésére bocsátott fejlesztési források

felhasználására kiírt pályázatokat, továbbá a helyi önkormányzatok gazdálkodását érintı
jogszabályi feltételek kialakítását;
e.) közremőködik az önkormányzatok feladatfinanszírozási rendszeréhez szükséges, továbbá
kormányzati döntéseket megalapozó önkormányzati adatok győjtésében, rendszerezésében;
f.) jogosult az államháztartásért felelıs miniszter útján a Magyar Államkincstár önkormányzatok
gazdálkodását érintı helyszíni vizsgálata elrendelésére;
g.) jogosult az államháztartás információs rendszerének valamennyi, az államháztartás
önkormányzati alrendszerére vonatkozó adatának megismerésére, rendszerezésére;
A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelıs miniszter:

a.) irányítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét;
b.) kezdeményezi a Kormánynál az Alaptörvénnyel ellentétesen mőködı helyi képviselı-testület
feloszlatására vonatkozó országgyőlési elıterjesztés benyújtását;
c.) elıkészíti az Országgyőlés és a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó területszervezési
döntéseket.
A miniszter
a.) rendeletben határozza meg a polgármester, a fıpolgármester, a megyei közgyőlés elnöke, a
jegyzı, a fıjegyzı, a fıvárosi és megyei kormányhivatal államigazgatási feladatai ellátásának
szakmai szabályait, és ellenırzi azok érvényesülését;
b.) rendeletben szabályozza a helyi önkormányzatok által fenntartott intézmények mőködésének
szakmai követelményeit, az intézmények dolgozóinak képesítési elıírásait, ellenırzi az
elıírások érvényesülését;
c.) az a) és b) pontban említett ellenırzés eredményérıl tájékoztatja a helyi önkormányzatot,
javaslatot tesz a hiányosságok megszüntetésére, kezdeményezheti, hogy a képviselı-testület
tárgyalja meg az ellenırzés tapasztalatait, törvénysértés esetén tájékoztatja a törvényességi
felügyeletet ellátó szervet;
d.) tájékoztatja a helyi önkormányzatot a központi ágazatpolitikai célokról, a szabályozási
eszközökrıl, és biztosítja számukra az ágazati feladatok ellátásához szükséges információt;
e.) a helyi önkormányzatoktól – ágazati feladatai körében – adatokat és tájékoztatást kérhet,
amelyet az önkormányzat köteles teljesíteni;
f.) a központi költségvetésrıl szóló törvényben meghatározott címen és feltételekkel a helyi
önkormányzat részére pénzügyi támogatást nyújthat.
39./ A fıvárosi és megyei kormányhivatalok, a járások és a

kormányablakok
A fıvárosi és megyei kormányhivatal
A fıvárosi és megyei kormányhivatal mőködésének költségeit az Országgyőlés a költségvetési
törvénynek a fıvárosi és megyei kormányhivatal irányítására kijelölt miniszter által vezetett minisztérium
fejezetében biztosítja.
A megyei kormányhivatal székhelye a megyeszékhely városban, a fıvárosi kormányhivatal és a Pest

megyei kormányhivatal székhelye Budapesten van.
A fıvárosi és megyei kormányhivatal alapító okiratát a miniszterelnök adja ki.

Irányítása
A fıvárosi és megyei kormányhivatalt a Kormány a közigazgatás-szervezésért felelıs miniszter útján
irányítja.
Vezetése
A fıvárosi és megyei kormányhivatalt kormánymegbízott vezeti.
A kormánymegbízottat a közigazgatás-szervezésért felelıs miniszter javaslatára a miniszterelnök
nevezi ki és menti fel. A kormánymegbízott felett - a kinevezés és a felmentés kivételével - a
munkáltatói jogokat a közigazgatás-szervezésért felelıs miniszter gyakorolja.
Kormánymegbízottá olyan büntetlen elıélető személy nevezhetı ki, aki az országgyőlési képviselık
választásán választható.
A kormánymegbízott megbízatása megszőnik:
a.) a miniszterelnök megbízatásának megszőnésével,
b.) lemondásával,
c.) felmentésével,
d.) halálával,
e.) ha az országgyőlési képviselık választásán már nem választható,
f.) összeférhetetlenségének megállapításával.
Ha a kormánymegbízott megbízatása a miniszterelnök megbízatásának megszőnésével szőnt meg, az

új Kormány megalakulásáig gyakorolja hatáskörét.
Feladat- és hatásköre
A fıvárosi és megyei kormányhivatal a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelıen
összehangolja és elısegíti a kormányzati feladatok területi végrehajtását.
Ha a központi államigazgatási szerv területi szervének illetékessége a fıvárosi és megyei

kormányhivatal illetékességi területétıl eltérı területre terjed ki, a fıvárosi és megyei kormányhivatal
jogköreit a területi szerv székhelye szerinti fıvárosi és megyei kormányhivatal gyakorolja.
A fıvárosi és megyei kormányhivatal véleményezi - a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és

Vámhivatal kivételével - a Kormánynak alárendelt szervek területi szervei
a.) vezetıinek kinevezését és felmentését,
b.) létrehozására, átszervezésére, valamint jogállásuk és illetékességi területük módosítására
vonatkozó elıterjesztést,
c.) foglalkoztatottjai létszámára és költségvetésének a megállapítására vonatkozó elıterjesztést,
javaslatokat.
A fıvárosi és megyei kormányhivatal - a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal

kivételével - a Kormánynak alárendelt szervek bármely területi szervétıl, valamint a polgármestertıl és
a jegyzıtıl az általuk ellátott államigazgatási feladatokat érintıen, valamint a területi illetékességgel
államigazgatási feladatot ellátó más szervtıl és személytıl bármely döntést bekérhet, a szerv
intézkedésérıl tájékoztatást kérhet, illetve-jogszabály eltérı rendelkezése hiányában - az iratokba
betekinthet.
A fıvárosi és megyei kormányhivatal

a.) döntés-elıkészítı és javaslattevı szervként közremőködik a Kormánynak a feladatai
ellátásában,
b.) a szakigazgatási szerveket érintı funkcionális feladatokat lát el,
c.) a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kivételével - ellenırzési

feladatokat lát el, különös tekintettel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló törvény végrehajtásának és a hatósági tevékenység jogszerőségének
ellenırzésére,
d.) a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kivételével - gondoskodik a
területi államigazgatási szervek ellenırzési tevékenységének összehangoltságáról,
e.) közigazgatási informatikai közremőködıi tevékenységet lát el,
f.) ügyfélszolgálatot mőködtethet,
g.) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatait.
A járási (fıvárosi kerületi) hivatal

A megyei kormányhivatal kirendeltségeiként járási hivatalok mőködnek. A járási hivatal székhelye a
járás székhelyeként meghatározott városban van.
A fıvárosi kormányhivatal kirendeltségeiként kerületi hivatalok mőködnek. A kerületi hivatal illetékességi
területe megegyezik a fıvárosi kerület közigazgatási területével.
A járási hivatal a járási hivatalvezetı (a továbbiakban: hivatalvezetı) által közvetlenül vezetett járási
törzshivatalból és járási szakigazgatási szervekbıl áll.
A járási hivatal kormánytisztviselıi, valamint munkavállalói felett a munkáltatói jogokat - ha e törvény

eltérıen nem rendelkezik - a hivatalvezetı gyakorolja. A járási hivatal kormánytisztviselıjének
kinevezni, illetve felmenteni javasolt személyrıl a hivatalvezetı - a járási szakigazgatási szerv esetében
a járási szakigazgatási szerv vezetıje véleményének kikérését követıen - tájékoztatja a
kormánymegbízottat, aki a kinevezni javasolt személlyel, illetve a felmentéssel szemben a tájékoztatást
követı tizenöt napon belül kifogással élhet. A kifogásolt személy nem nevezhetı ki
kormánytisztviselınek, illetve nem kerülhet felmentésre.
A hivatalvezetıt a kormánymegbízott javaslatára a közigazgatás-szervezéséért felelıs miniszter

nevezi ki és menti fel. A hivatalvezetı felett - a kinevezés, a felmentés, a fegyelmi eljárás megindítása,
valamint a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével - a munkáltatói jogokat a kormánymegbízott
gyakorolja.
Hivatalvezetıi munkakörbe az nevezhetı ki, aki büntetlen elıélető, az országgyőlési képviselık
választásán választható, felsıfokú végzettséggel és legalább öt év közigazgatási gyakorlattal
rendelkezik.
A hivatalvezetı megbízatása megszőnik:

a.) lemondásával,
b.) felmentésével,
c.) halálával,
d.) ha az országgyőlési képviselık választásán már nem választható,
e.) összeférhetetlenségének megállapításával.
A hivatalvezetı illetményét a kormánymegbízott javaslatára a közigazgatás-szervezésért felelıs

miniszter - tekintettel az adott járás, járási hivatal adottságaira, így különösen a járás lakosságszámára,
a járási hivatal szervezetére, feladatára és állományára - legfeljebb az állami költségvetésrıl szóló
törvényben megállapított közszolgálati tisztviselıi illetményalap 18-szorosában állapítja meg.
Hivatalvezetı-helyettesi munkakörbe az nevezhetı ki, aki alapfokozattal és igazgatásszervezıi

szakképzettséggel, alapfokozattal és nemzetközi igazgatásszervezı szakképzettséggel,
mesterfokozattal és okleveles közigazgatási menedzser szakképzettséggel, mesterfokozattal és
okleveles európai és nemzetközi igazgatásszervezı szakképzettséggel, mesterfokozaton szerzett
okleveles jogász szakképzettséggel, illetve legalább alapfokozattal és közgazdász szakképzettséggel

rendelkezik. A hivatalvezetı javaslatára a kormánymegbízott kivételesen indokolt esetben egyéb
felsıfokú végzettségő személyt is kinevezhet hivatalvezetı-helyettesnek.
2013 - hatályos szöveg Ates Oldal: 1 / 43
2004. évi CXL. törvény

a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól (Ket)
1./ Eljárási alapelvek

1. §
A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok
rendelkezéseit.
Hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerőség, az
egyszerőség és az ügyféllel való együttmőködés követelményeinek megfelelıen köteles eljárni.
A hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekő ügyfél jogának, jogos
érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza.
2. §
Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény elıtti egyenlıség.
A közigazgatási hatósági eljárásban tilos minden olyan különbségtétel, kizárás vagy korlátozás,
amelynek célja vagy következménye a törvény elıtti egyenlı bánásmód megsértése.
A közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden
bizonyítékot súlyának megfelelıen értékel, döntését valósághő tényállásra alapozza.
3. §
A közigazgatási hatósági eljárásban a hivatalból való eljárás elve érvényesül.
A közigazgatási hatóság:
a.) a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a
kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja,
és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból indítja meg,
b.) hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek
során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz,
c.) felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság döntését,
d.) hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítésérıl, módosításáról és
visszavonásáról.
4. §
Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidıben
hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga.
5. §
A közigazgatási hatóság a jogi képviselı nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály
rendelkezéseirıl, az ıt megilletı jogokról és az ıt terhelı kötelezettségekrıl, illetve a kötelezettség
elmulasztásának jogkövetkezményeirıl, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi
segítségnyújtás igénybevételének feltételeirıl.
A hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselıiknek biztosítja az

iratbetekintési jogot, jogszabályban meghatározott esetben közmeghallgatást tart, és döntését az
érintettekkel közli.
6. §
A közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél köteles jóhiszemően eljárni. Az ügyfél jóhiszemőségét az
eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszemőség bizonyítása a hatóságot terheli.
Az ügyfél magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a
végrehajtás indokolatlan késleltetésére.
2./ A törvény hatálya

12. §
Közigazgatási hatósági ügy:
a.) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintı jogot vagy kötelességet
állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági
ellenırzést végez,
b.) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés.
A hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkezı

a.) államigazgatási szerv,
b.) helyi önkormányzati képviselı-testület, ideértve a megyei önkormányzat közgyőlését is,
c.) polgármester, fıpolgármester, megyei közgyőlés elnöke (a továbbiakban együtt: polgármester),
d.) fıjegyzı, jegyzı,
e.) törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított
egyéb szervezet, köztestület vagy személy.
13. §
Törvény hatálya nem terjed ki:
− a szabálysértési eljárásra,
− a választási eljárásra,
− a népszavazás elıkészítésére és lebonyolítására,
− a területszervezési eljárásra és
− az állampolgársági eljárásra,
3./ Ügyfél
15. §
Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet,
akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenırzés alá vontak, illetve akire nézve a
hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.
Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevı
szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti.
Meghatározott ügyekben jogszabály ügyféli jogosultságokat, illetve ügyféli jogállást biztosíthat azoknak a
civil szervezeteknek, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvetı jog védelmére
vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul.
A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint
cselekvıképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott
cselekvıképességgel rendelkezı személyt is megilleti az eljárási képesség. Ha eziránt kétség merül fel,
az eljáró hatóság hivatalból vizsgálja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg,
úgy az ügyfél helyett törvényes képviselıjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri.
Jogutódlás
16. §
Ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha a hatósági ügy személyes jellege vagy a kötelezettség
tartalma nem zárja ki, a polgári jog szerinti jogutódja lép a kiesı ügyfél helyébe.
Kérelemre indult eljárásban a kérelmezı ügyfél jogutódja – az eljárásról való tudomásszerzéstıl

számított tizenöt napon belül, de legkésıbb a jogutódlástól számított hat hónapon belül – kérheti a
jogutódlás megállapítását.
Ha a jogerıs határozattal megállapított kötelezettség tekintetében a kötelezett helyébe jogutód lép,
számára – indokolt kérelmére új teljesítési határidı megállapításával – lehetıséget kell biztosítani a
kötelezettség önkéntes teljesítésére.
A hatóságnak a jogutódlás elıtt hozott végzése hatályos a jogutóddal szemben, kivéve

a.) a jogelıd természetes személy ügyféllel szemben az eljárás akadályozása vagy az idézésrıl
való távolmaradás miatt kötelezettséget megállapító végzést,
b.) a jogelıd számára fizetési kedvezményt megállapító végzést, ideértve a késedelmi pótlék
elengedésérıl vagy mérséklésérıl szóló végzést is és
c.) a jogelıd természetes személy ügyfél számára költségmentességet engedélyezı végzést.
Jogutód hiányában a jogszabálysértı, illetve a közérdeket sértı vagy veszélyeztetı állapot

megszüntetésérıl az eljáró hatóság hivatalból intézkedik.
Adatkezelés
17. §
A hatósági eljárás tartama alatt a hatóság gondoskodik arról, hogy a törvény által védett titok (adat) ne
kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme
biztosított legyen.
A hatóság az eljárása során jogosult a természetes személy ügyfél és az eljárás egyéb résztvevıje
azonosítása céljából
a.) nevének,
b.) születési nevének,
c.) születési idejének,
d.) születési helyének,
e.) anyja nevének,
f.) lakcímének, valamint
g.) külön törvényben vagy helyi önkormányzat rendeletében meghatározott személyes adatának
kezelésére.
A hatóság az eljárás során a személyes adatot és a védett adatot csak akkor továbbíthatja más
szervhez, ha azt törvény megengedi, vagy ha az érintett ehhez hozzájárult. A hozzájárulást az érintett az
ügyintézési rendelkezésben is megadhatja.
4./ A hatáskör megállapítása és az eljárási kötelezettség

19. §
A hatóság hatáskörét jogszabály állapítja meg. Jogszabályban kell megjelölni az elsıfokú, továbbá a
fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot.
Ha önkormányzati rendelet eltérıen nem rendelkezik, önkormányzati hatósági ügyben elsı fokon a
képviselı-testület jár el. A képviselı-testület ezt a hatáskörét a polgármesterre, a bizottságára, a
társulására vagy a jegyzıre ruházhatja át.
A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha törvény a
hatáskör törvényben meghatározott esetben, az ott meghatározott másik hatóságra való átruházását
kivételesen lehetıvé teszi. Nem minısül a hatáskör átruházásának, ha a hatáskör gyakorlója
kiadmányozási jogát jogszerően átengedte.
A hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. Nem minısül a hatáskör elvonásának, ha az
ügyben hatáskörrel rendelkezı más hatóság jár el, vagy törvény vagy kormányrendelet alapján több
hatóság a hatáskörét megosztva gyakorolja.
20. §
A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni.
Ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidın belül nem tesz eleget, a
felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétıl vagy a hivatalos tudomásszerzéstıl számított
nyolc napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli
lefolytatására utasítja.
Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidı eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az
eljárásra haladéktalanul a mulasztóval azonos hatáskörő másik hatóságot jelöl ki, egyidejőleg a
mulasztó hatóság vezetıje ellen fegyelmi eljárást kezdeményez.
Az ismételten mulasztó hatóságtól az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság nem jelölhetı ki,
ha a hatóság hatásköre hatósági igazolvány vagy hatósági bizonyítvány kiadására, hatósági
nyilvántartás vezetésére terjed ki, vagy ha hatásköre kizárólagos.
Ha a képviselı-testület, a polgármester, a bizottság, a társulás vagy a jegyzı (a továbbiakban együtt:

önkormányzati hatóság) önkormányzati hatósági ügyben eljárási kötelezettségét elmulasztotta, a
fıvárosi és megyei kormányhivatal felhívja a mulasztó tisztségviselıt vagy testületet, hogy soron kívül,
de legkésıbb harminc napon belül folytassa le az eljárást.
A felügyeleti szerv az intézkedésrıl, valamint az eljáró hatóság kijelölésérıl az ügyfelet értesíti, továbbá
ellenırzi, hogy a hatóság a mulasztást követıen, illetve a kijelölt hatóság határidın belül eleget tesz-e
eljárási kötelezettségének.
A hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén a mulasztás megszüntetésére felszólító, az

ügyészi felhívásban megállapított határidı eredménytelen elteltét követıen az ügyész a közigazgatási
ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat a hatóság eljárásra kötelezése iránt.
5./ Illetékesség
21. §
Azonos hatáskörő hatóságok közül az a hatóság jár el, amelynek illetékességi területén
a.) az ügyfél lakcím), illetve székhelye van,
b.) az ügy tárgyát képezı ingatlan fekszik,
c.) az ügy tárgyát képezı tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, vagy
d.) a jogellenes magatartást elkövették.
Ha az ügyfél lakcíme ismeretlen, akkor az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani.
Ennek hiányában az eljárásra az adott ügyfajtában a fıvárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyzı
hatáskörébe tartozó ügyben a fıvárosi fıjegyzı az illetékes.
Az ügyben illetékességgel rendelkezı azonos hatáskörő hatóságok közül az ügyfél kérelmének
hiányában az jár el, amelynél az eljárás elıbb indult meg (megelızés).
Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelızés alapján már eljárt, vagy más
hatóság elıtt eljárás van folyamatban, saját eljárását megszünteti, illetve szükség esetén a döntést
visszavonja.
Az eljárást megszüntetı végzés és a döntést visszavonó döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség vizsgálata

22. §
A hatóság a joghatóságát, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában
hivatalból köteles vizsgálni.
Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél
egyidejő értesítése mellett – haladéktalanul, de legkésıbb a kérelem megérkezésétıl, folyamatban levı
ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított nyolc napon belül átteszi a
hatáskörrel és illetékességgel rendelkezı hatósághoz.
6./ Hatásköri, illetékességi vita

23. §
Ha ugyanabban az ügyben
a.) több hatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét,
b.) több hatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás
nem indulhat meg vagy nincs folyamatban,
c.) több illetékes hatóság elıtt indult az eljárás, és a megelızés alapján nem lehet eldönteni, hogy
melyik hatóság jogosult az eljárásra,
az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között megkísérelni a vita eldöntését.
Az egyeztetést annak a hatóságnak kell kezdeményeznie, amelyiknél az eljárás késıbb indult meg,
amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát késıbb állapította meg.
Ha az egyeztetés nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot a következı szerv jelöli ki:
a.) illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a
vita eldöntését kérı hatóság mőködési területe szerint illetékes fıvárosi és megyei
kormányhivatal,
b.) hatásköri összeütközés esetén a Fıvárosi Ítélıtábla.
Ha az egyeztetés sikerrel járt, az a hatóság, amely a továbbiakban nem jár el, az elıtte folyamatban lévı
eljárást megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait és bizonyítékait
átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz.
Eljárás az illetékességi területen kívül

25. §
A hatóság az illetékességi területén kívül akkor végezhet eljárási cselekményt, ha ezt törvény vagy
kormányrendelet lehetıvé teszi.
A fıvárosi kerületi illetékességő hatóság a fıváros egész területén végezhet eljárási cselekményt.
7./ Belföldi jogsegély

26. §
Jogsegélyt akkor lehet kérni, ha
a.) az ügyben a megkeresı hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt
elvégezni,
b.) azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolja, vagy
c.) az ügy elbírálásához olyan adat vagy irat szükséges, amellyel más hatóság, egyéb állami,
önkormányzati szerv vagy egyéb szerv vagy személy rendelkezik.
Az a) és b) pontjában meghatározott megkeresést az ügy jellegétıl függıen a megkeresı hatósággal

azonos hatáskörő illetékes hatósághoz, ennek hiányában az illetékes települési önkormányzat
jegyzıjéhez kell intézni.
Kérelemre indult eljárásban az ügyfélnek az eljárásban szükséges személyes adatainak kezeléséhez

való hozzájárulását vélelmezni kell a jogsegély teljesítése céljából, az ahhoz szükséges mértékben
továbbított személyes adatok tekintetében is.
A megkeresett szerv vagy személy csak akkor tagadhatja meg a megkeresésben foglaltak
teljesítését, ha az jogszabályba ütközik. Ha a jogsegély nyújtására más szerv jogosult, a megkeresett
szerv vagy személy a megkeresést haladéktalanul, de legkésıbb a megkeresés megérkezésétıl
számított öt napon belül e szervhez továbbítja, és errıl egyidejőleg tájékoztatja a megkeresı hatóságot.
Ha a megkeresı hatóság közvetlen elektronikus hozzáféréssel is rendelkezik az eljárásához szükséges

adatot nyilvántartó szerv nyilvántartásához, az adatot a nyilvántartásból közvetlen lekérdezéssel szerzi
meg.
Ha a megkeresett szerv vagy személy határidıre nem teljesíti a megkeresést, a megkeresı hatóság –
határidı tőzésével – tájékoztatást kér a megkeresett szervtıl vagy személytıl ennek okáról. Ha a
megkeresett szerv vagy személy nem teljesíti a tájékoztatást, akkor a megkeresı hatóság jogosult a
megkeresett szerv vagy személy egyidejő értesítése mellett az eljárási cselekményt elvégezni.
A megkeresés teljesítésének elmaradásából eredı többletköltségeket a megkeresett szerv téríti meg.
8./ A kapcsolattartás általános szabályai

28/A. §
A hatóság
a.) írásban
− postai úton,
− írásbelinek minısülı elektronikus úton, ideértve a telefaxot,
− személyesen átadott irat útján,
− kézbesítési meghatalmazott útján,
− a hatóság kézbesítıje útján,
− kézbesítési ügygondnok útján,
− hirdetményi úton, vagy
b.) szóban
− személyesen
− hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, ideértve a telefont, vagy
c.) írásbelinek nem minısíthetı elektronikus úton
tart kapcsolatot az ügyféllel.
Az elsı kapcsolatfelvétel alkalmával a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a kapcsolattartás lehetséges

formáira, és tájékoztatást ad a kapcsolattartásra szolgáló elérhetıségérıl, valamint a hatóság által
nyújtott elektronikus tájékoztatás elérhetıségérıl.
Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzet esetén bármilyen módon tarthat kapcsolatot a
hatóság és az ügyfél, a kapcsolattartás idıpontját és módját az iratra feljegyzéssel, vagy más módon az
információ megırzését biztosító módon rögzíteni kell.
Kapcsolattartás elektronikus úton

28/B. §
Az ügyfél akkor köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény az adott
ügyben vagy eljárási cselekmény vonatkozásában elıírja.
A hatóság elektronikus úton tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli, továbbá ha az
ügyfél a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó kapcsolattartási formáról másként
nem rendelkezett.
Kapcsolattartás hirdetményi úton

28/D. §
Törvény vagy kormányrendelet úgy rendelkezhet, hogy ha az eljárás jelentıs számú ügyfelet érint, akkor
– értesítés, valamint a végzések kivételével – a hatóság az ügyféllel hirdetményi úton tarthat
kapcsolatot.
Jelentıs számú ügyfelet érint az eljárás, ha több mint ötven ügyfél érintett az eljárás megindításakor.
Törvény vagy kormányrendelet ennél több ügyfél érintettségéhez is kötheti a hirdetményi kapcsolattartás
elıírását.
9./ Az eljárás megindítása

29. §
A hatósági eljárás az ügyfél kérelmére vagy hivatalból indul meg.
A hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az

eljárást, ha
a.) ezt jogszabály elıírja,
b.) erre felügyeleti szerve utasította, a bíróság kötelezte,
c.) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzetrıl szerez tudomást.
Ha törvény vagy kormányrendelet eltérıen nem rendelkezik, az eljárás megindításáról

a.) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az elsı eljárási cselekmény elvégzésétıl,
b.) a kérelemre indult eljárásban az ismert ügyfelet a kérelem beérkezésétıl
számított nyolc napon belül értesíteni kell.
Az értesítés csak akkor mellızhetı, ha

a.) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét,
b.) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt, vagy a kérelmet
érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást megszünteti,
c.) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja.
Az értesítésnek tartalmaznia kell:

a.) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó
ügyintézési határidıt, az ügyintézı nevét és hivatali elérhetıségét,
b.) az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetıségére irányuló tájékoztatást,
c.) hivatalból indult eljárásban az erre történı utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmezı
ügyfél nevét.
A hirdetmény és közhírré tétel útján közölt értesítés tartalmazza:

a.) az ügy tárgyát és rövid ismertetését,
b.) a vélelmezett hatásterület kiterjedését,
c.) a tájékoztatást arról, hogy az érintettek hol és mikor tekinthetnek be az ügy irataiba.
A hatóság külön kérelem nélkül is az ügyfél anyanyelvére lefordított értesítést küld az eljárás
megindításáról annak a magyar nyelvet nem beszélı ügyfélnek, akivel szemben az eljárást folytatja.
Ideiglenes biztosítási intézkedés

29/A. §
Ha az eljárás tárgyát képezı kötelezettség késıbbi teljesítése veszélyben van, a hatóság a
pénzkövetelés biztosítását vagy meghatározott dolog zárlatát ideiglenes biztosítási intézkedésként az
erre okot adó körülmények felmerülésétıl számított öt napon belül az ügy érdemében való
döntéshozatalt megelızıen is elrendelheti.
Az ideiglenes biztosítási intézkedést a hatóság visszavonja, ha az elrendelésének oka megszőnt, vagy

ha az ideiglenes biztosítási intézkedést meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az
összeget a hatóságnál letétbe helyezték.
Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti a határozat vagy az eljárást megszüntetı végzés
jogerıre emelkedésével.
10./ A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása

30. §
A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, nyolc napon belül elutasítja, ha
a.) az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága,
b.) a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye,
c.) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul,
d.) jogszabály a kérelem elıterjesztésére határidıt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem idı
elıtti vagy elkésett,
e.) a hatóság a kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás
mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek
nincs helye,
f.) a kérelem nyilvánvalóan nem az elıterjesztésére jogosulttól származik, vagy
g.) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.
11./ Az eljárás megszüntetése

31. §
A hatóság az eljárást megszünteti, ha
a.) a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az
eljárás megindítását követıen jutott a hatóság tudomására,
b.) az ügy tárgyát képezı vagyontárgy megsemmisült vagy olyan mértékben károsodott, hogy az
eljárás okafogyottá vált,
c.) az eljárás kérelemre indult és az ügyfél kérelmét visszavonta,
d.) az ügyfél halála vagy a jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet
megszőnése következtében az eljárás okafogyottá vált, és eljárásbeli jogutódlás sem
következett be,
e.) az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn,
f.) az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselı visszautasítása esetén a hatóság felhívása
ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról vagy
nem jár el személyesen,
g.) jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági hatáskörbe
tartozik,
h.) a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni és az ügyfél a fizetési
kötelezettségének a hatóság erre irányuló felhívása ellenére az erre tőzött határidı alatt nem
tesz eleget és költségmentességben sem részesül.
i.) hivatalbóli eljárásban a tényállás a határozat meghozatalához szükséges mértékben nem volt
tisztázható, és további eljárási cselekménytıl sem várható eredmény,
j.) a hivatalbóli eljárás jogsértést nem tárt fel.
A hatóság az eljárást megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való

felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidı meghosszabbítását sem kérte, illetve
nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását.
Ha az ügyfél az eljárást megindító kérelmét a határozat jogerıre emelkedését megelızıen visszavonja,

a hatóság a határozatát visszavonja.
12./ Az eljárás felfüggesztése

32. §
Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés elızetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv
hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggı más
hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthetı el, a hatóság az eljárást felfüggeszti.
Amennyiben a más szerv elıtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre ıt megfelelı határidı
kitőzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást
megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági

döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elı, a hatóság az eljárást
felfüggeszti.
Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél
kérelmére akkor függeszthetı fel, ha
a.) azt jogszabály nem zárja ki, és
b.) nincs ellenérdekő ügyfél vagy az ellenérdekő ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul,
vagy az ellenérdekő ügyfél érdekét az nem érinti.
Ha az ügyfél az eljárás folytatását hat hónapon belül nem kéri, a hatóság a csak kérelemre folytatható
eljárás megszüntetésérıl dönt.
Ha a jogutód kiléte vitás, ennek eldöntéséig a hatóság a folyamatban levı eljárást a kérelmezı ügyfél
kiesése esetén felfüggeszti, egyéb esetekben felfüggesztheti.
Hatósági közvetítı kirendelése esetén a hatóság az ügyfelek számára és a hatósági közvetítés várható
idıtartamára tekintettel egy alkalommal legfeljebb hat hónapra elrendelheti az eljárás felfüggesztését.
Az eljárás felfüggesztésekor minden határidı megszakad, és az eljárás felfüggesztésének

megszüntetésekor az ügyintézési határidı kivételével újra kezdıdik. A felfüggesztés idıtartama alatt
megtett valamennyi eljárási cselekmény hatálytalan, kivéve azokat, amelyek a felfüggesztési ok
megszüntetésére irányulnak.
13./ Ügyintézési határidı

33. §
A határozatot, az eljárást megszüntetı végzést, valamint a másodfokú döntést hozó hatóságnak az elsı
fokú döntést megsemmisítı és új eljárásra utasító végzését harminc napon belül kell meghozni és
gondoskodni a döntés közlésérıl. Ennél rövidebb határidıt bármely jogszabály, hosszabbat pedig
törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.
Kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége esetében, továbbá ha életveszéllyel vagy súlyos kárral
fenyegetı helyzet elhárítása indokolja, vagy ha a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el,
vagy ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges, az ügyet soron kívül kell elintézni.
Az ügyintézési határidıbe nem számít be:

a.) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, valamint az eljáró hatóság kijelölésének
idıtartama,
b.) a jogsegélyeljárás idıtartama,
c.) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól
az annak teljesítéséig terjedı idı,
d.) a szakhatóság eljárásának idıtartama,
e.) az eljárás felfüggesztésének idıtartama,
f.) a hatóság mőködését legalább egy teljes napra ellehetetlenítı üzemzavar vagy más
elháríthatatlan esemény idıtartama,
g.) a kérelem, a döntés és egyéb irat fordításához szükséges idı,
h.) a szakértıi vélemény elkészítésének idıtartama,
i.) a hatósági megkeresés vagy a döntés postára adásának napjától annak kézbesítéséig terjedı
idıtartam.
Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben 30 napon belül, vagy ha ez nem
lehetséges, a határidı letelte utáni elsı testületi ülésen, legkésıbb azonban két hónapon belül határoz.
Az ügyintézési határidı a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkezı hatósághoz

történı megérkezését követı napon, hivatalbóli eljárás esetén az elsı eljárási cselekmény elvégzésének
napján kezdıdik.
Az eljáró hatóság vezetıje az ügyintézési határidıt annak letelte elıtt kivételesen indokolt esetben egy
alkalommal, legfeljebb harminc, kiskorú gyermek érintettsége esetén legfeljebb tizenöt nappal
meghosszabbíthatja. A végzésben a határidı-hosszabbítás indokait kifejezetten meg kell jelölni.
33/A. §
Ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidıt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevıjének fel
nem róható okból túllépi, köteles az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy
díjnak megfelelı összeget, ha pedig az ügyintézés idıtartama meghaladja az irányadó ügyintézési
határidı kétszeresét, az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelı
összeg kétszeresét az ügyfél részére visszafizetni.
14./ Kérelem , hiánypótlás

34. §
A kérelmet a hatósághoz írásban vagy szóban lehet elıterjeszteni. Törvény a kérelem személyes
elıterjesztését akkor írhatja elı, ha személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges
tény, információ vagy adat nem szerezhetı meg.
Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzet során az azonnali intézkedést igénylı ügyben a
kérelmet telefonon is elı lehet terjeszteni.
Jogszabály elıírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített formanyomtatványon vagy

elektronikus kapcsolattartás esetén on-line felületen vagy valamely szoftver használatával elektronikus
őrlapon nyújtsa be.
Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat vagy az eljárást megszüntetı végzés
jogerıre emelkedéséig visszavonhatja.
35. §
A kérelem tartalmazza az ügyfélnek és képviselıjének a nevét, lakcímét vagy székhelyét, az ügyfélnek a
hatóság döntésére való kifejezett kérelmét, továbbá meg lehet adni az elektronikus levélcímet, a telefax
számát vagy a telefonos elérhetıséget.
36. §
A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban elıírt mellékleteket. Mellékletként nem lehet az ügyféltıl
szakhatósági állásfoglalás vagy elızetes szakhatósági hozzájárulás csatolását kérni.
Az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltıl nem kérhetı olyan adat igazolása,
amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzıi Kamara
jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell.
Az ügyfél az adatszolgáltatásért fizetendı díjat az eljáró hatóságnál köteles megfizetni.
37. §
A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt
elnevezéssel.
Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követıen haladéktalanul ellenırzi, hogy

a.) a hatóságnak van-e joghatósága, hatásköre és illetékessége az ügy elbírálására,
b.) ideiglenes intézkedés vagy ideiglenes biztosítási intézkedés alkalmazásának van-e helye,
c.) a kérelem megfelel-e az elıírt követelményeknek.
Ha a kérelem nem felel meg a követelményeknek, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétıl számított
nyolc napon belül hiánypótlásra hívja fel az ügyfelet. Nem bocsátható ki hiánypótlási felhívás olyan adat
igazolására vagy melléklet csatolására, amelyet a hatóságnak kell beszereznie, továbbá akkor sem, ha
az ügyfél a tartalmilag hiánytalan kérelmet azért nem formanyomtatványon vagy elektronikus őrlapon
nyújtja be, mert a formanyomtatvány kitölthetı és letölthetı változatát a hatóság az elektronikus
tájékoztatás szabályai szerint nem tette közzé.
38. §
A természetes személy ügyfél az elsıfokú eljárás megindítására irányuló kérelmét az eljárásra
hatáskörrel rendelkezı illetékes hatóságnál, a Kormány által rendeletben meghatározott ügyekben az
integrált ügyfélszolgálaton (a továbbiakban: kormányablak), vagy ha jogszabály azt nem zárja ki,
lakcíme vagy munkahelye szerinti székhelyő, azonos hatáskörő hatóságnál, ennek hiányában pedig a
lakcíme vagy munkahelye szerint illetékes jegyzınél is elıterjesztheti, aki azt továbbítja a hatáskörrel
rendelkezı illetékes hatósághoz.
15./ Adatok zárt kezelése

39/A. §
Erre irányuló indokolt kérelem esetén a hatóság elrendeli a tanú, a tolmács, a szemletárgy birtokosa és
a hivatalbóli eljárást kezdeményezı személy természetes személyazonosító adatainak és lakcímének
zárt kezelését, ha az adatok zárt kezelése iránti kérelmet elıterjesztı valószínősíti, hogy ıt az
eljárásban való közremőködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. A végzést kizárólag a
kérelmet elıterjesztıvel kell közölni.
A zártan kezelt adatok megismerésére csak az ügyintézı, a jegyzıkönyvvezetı és a leíró, a hatóság

vezetıje, a felügyeleti szerv, valamint a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság erre felhatalmazott
ügyintézıje és vezetıje, az illetékes ügyész és a bírósági felülvizsgálat során eljáró bíró jogosult.
16./ Képviselet
40. §
Ha törvény nem írja elı az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselıje vagy az általa vagy
törvényes képviselıje által meghatalmazott személy, továbbá az ügyfél és képviselıje együtt is eljárhat.
Az ellenérdekő ügyfelek képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy.
Ha az ügyfél nem személyesen jár el, a hatóság az eljáró személy képviseleti jogosultságát
megvizsgálja.
A hatóság visszautasítja a meghatalmazott eljárását, ha az nem alkalmas az ügyben a képviselet

ellátására, vagy ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja.
A meghatalmazott visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen,
vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas képviselırıl.
A természetes személy ügyfél részére, ha ismeretlen helyen tartózkodik vagy nem tud az ügyben eljárni,
és nincs törvényes képviselıje vagy meghatalmazottja, az eljáró hatóság kezdeményezésére a
gyámhatóság ügygondnokot rendel ki.
Ha az ügyfélnek képviselıje van, az iratokat a hatóság a képviselı részére küldi meg; a személyes
megjelenésre szóló idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselıjének egyidejő
értesítésével.
40/A. §
A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzıkönyvbe kell mondani. Írásbeli meghatalmazás
esetében a meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az elsı
kapcsolatfelvétel alkalmával az iratokhoz csatolni.
Az írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejő magánokiratba kell foglalni. Az
ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt az ügyfél saját kezőleg írta alá, tanúk alkalmazása nem
szükséges.
A külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni, és

felülhitelesítéssel kell ellátni.
A meghatalmazás a teljes hatósági eljárásra vagy egyes eljárási cselekményekre szólhat. A teljes
hatósági eljárásra szóló meghatalmazás kiterjed az eljárással kapcsolatos minden nyilatkozatra és
cselekményre, ideértve a biztosítási intézkedést és a végrehajtási eljárást.
A meghatalmazásnak visszavonás, felmondás vagy az ügyfél halála folytán való megszőnése a

hatósággal szemben a hatóságnak való bejelentéstıl, a többi ügyféllel szemben pedig a vele való
közléstıl hatályos.
17./ Kizárás
42. §
Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül
érinti, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, hatósági közvetítıként, az ügyfél képviselıjeként,
hatósági tanúként vagy szakértıként járt el, valamint a szemletárgy birtokosa.
Az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében elsı fokon részt vett.
Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitıl nem várható el az ügy tárgyilagos
megítélése.
Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy
közvetlenül érinti.
A jegyzı mint hatóság nem vehet részt annak a hatósági ügynek az elintézésében, amelyben az
illetékességi területének az önkormányzata, az önkormányzat szerve vagy a polgármester ellenérdekő
ügyfél, illetve a határozattal az illetékességi területének az önkormányzata, az önkormányzat szerve
vagy a polgármester jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggı
kötelezettséget vállal.
Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelyik hatóság vezetıjével szemben kizárási ok
merül fel.
43. §
Az ügyintézı a hatóság vezetıjének haladéktalanul, de legkésıbb az ok felmerülésétıl számított öt
napon belül köteles bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A kizárási okot a kizárási okról
való tudomásszerzéstıl számított nyolc napon belül az ügyfél is bejelentheti. Ha az ügyfél nyilvánvalóan
alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintézı
ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, ıt a kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal lehet
sújtani.
Ha a hatóságnál nincs másik, megfelelı szakképzettséggel rendelkezı ügyintézı, a felügyeleti szerv

vezetıje másik azonos hatáskörő hatóságot jelöl ki.
Ha a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy a hatósággal szemben merül fel, a kizárási okot a
felügyeleti szerv vezetıjének kell bejelenteni.
18./ A szakhatóság közremőködése

44. §
Törvény vagy kormányrendelet az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára elıírhatja, hogy az
ott meghatározott szakkérdésben más hatóság kötelezı állásfoglalását kell beszereznie. A szakhatóság
olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik,
ennek hiányában törvény vagy kormányrendelet annak vizsgálatát szakhatósági ügyként a hatáskörébe
utalja.
Törvény vagy kormányrendelet meghatározott szakkérdésben tudományos vagy szakmai testületet,

illetve szakértıi szervet jelölhet ki szakhatóságként.
Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a hatóság tíz napon belül megállapítja, hogy a kérelmet a
szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el kell utasítani.
45/A. §
Ha a szakhatóságnak olyan tény vagy körülmény jut a tudomására, amely
a.) ideiglenes biztosítási intézkedést,
b.) a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását,
c.) az eljárás megszüntetését,
d.) az eljárás felfüggesztését vagy
e.) az eljárás akadályozása jogkövetkezményeinek alkalmazását
teszi szükségessé, errıl haladéktalanul tájékoztatja a hatóságot.
Ha nem kérték ki az eljárás során véleményét, akkor perbehívható!
19./ Idézés
46. §
Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság határnap vagy határidı
megjelölésével arra kötelezi, hogy elıtte vagy a megjelölt helyen jelenjen meg.
Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhetı a megjelenésre, kivéve, ha a hatóság

a.) a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja,
b.) tárgyalást, közmeghallgatást vagy egyezségi kísérletet tart.
Az idézést úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a
meghallgatást megelızıen legalább nyolc nappal megkapja.
Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minıségben
kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának
következményeire.
Ha az idézett személy korlátozottan cselekvıképes, a hatóság a törvényes képviselıjét azzal a

felhívással értesíti, hogy a megjelenésérıl gondoskodjék. Ha az idézett személy cselekvıképtelen, a
hatóság törvényes képviselıje útján idézi.
Az idézésrıl szóló végzés szóban is közölhetı.

Az idézés ellen nincs helye önálló jogorvoslatnak.
47. §
A hatóság a székhelyén lakcímmel nem rendelkezı személyt csak akkor idézheti a székhelyére, ha ezt
jogszabály írja elı, vagy azt az érintett személy kéri, valamint ha az eljáró hatóság székhelyét
elınyösebben érheti el a meghallgatni kívánt személy, mint azt a legalsóbb fokú hatóságot, amelynek
székhelyén lakik vagy tartózkodik; egyébként a hatóságnak a legalsóbb fokú hatóságot kell megkeresnie
a személy meghallgatása végett.
A fıvárosban mőködı hatóság a fıváros, a társulás pedig a társulás egész területérıl idézhet.
Ha az idézett személy kora, egészségügyi állapota, mozgásszervi fogyatékossága vagy más ok miatt a
hatóság elıtt nem képes megjelenni, az idézett személyt a tartózkodási helyén kell meghallgatni.
48. §
Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni.
Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása elıtt az eljárás helyérıl
engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását elızetesen alapos okkal nem menti ki vagy nyolc napon
belül megfelelıen nem igazolja, továbbá ha az idézésre meghallgatásra nem alkalmas állapotban jelenik
meg, és ezt a körülményt nem menti ki, eljárási bírsággal sújtható. Nem sújtható bírsággal az idézett
személy, ha az idézés nem volt szabályszerő.
Ha az idézett személy ismételt idézésre sem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendırség
útján elıvezettethetı. Az elıvezetés foganatosításához az ügyésznek a hatóság vezetıje által kért
jóváhagyása szükséges.
Az elıvezetés elrendelése ellen nincs helye önálló jogorvoslatnak.
20./ Értesítés
49. §
Ha a hatóság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a tanú és a szakértı
meghallgatásáról, a szemlérıl és a tárgyalásról értesíteni azzal a tájékoztatással, hogy a
meghallgatáson részt vehet, de megjelenése nem kötelezı. Az értesítést úgy kell közölni, hogy azt az
ügyfél legalább öt nappal korábban megkapja.
Nincs helye az ügyfél értesítésének és zárt meghallgatást vagy szemlét kell tartani, ha a meghallgatandó
tanú, szakértı vagy a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének
zárt kezelését rendelték el, és a meghallgatás vagy szemle során a zártan kezelt adatok védelme nem
biztosítható.
21./ Az ügyfél nyilatkozata, adatszolgáltatási kötelezettsége

51. §
Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt
megtagadja.
Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban
nyilatkozattételre hívhatja fel. Ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hatóság felhívására nem
nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy megszünteti az eljárást.
Ha az ügyfél cselekvıképtelen, személyes nyilatkozattételre csak akkor hívható fel, ha a nyilatkozatától

várható bizonyíték más módon nem pótolható. A nyilatkozat megtételére cselekvıképtelen vagy
korlátozottan cselekvıképes ügyfél esetén csak a törvényes képviselı jelenlétében kerülhet sor, írásbeli
nyilatkozat esetén a törvényes képviselı a nyilatkozatot aláírja.
Ha az ügyfél és törvényes képviselıje között érdekellentét van, a törvényes képviselınek a jogait a

gyámhatóság gyakorolja. Ha az ügyfél a törvényes képviselıjével szemben terjeszt elı kérelmet, az
érdekellentét fennállását meg kell állapítani. A gyámhatóság a cselekvıképtelen személyt törvényes
képviselıje jelenléte nélkül is meghallgathatja, ha az a cselekvıképtelen személy érdekében áll.
Törvény vagy kormányrendelet kötelezıvé teheti, hogy a hivatalból folytatott eljárásban az ügyfél, a
kérelemre indult eljárásban az ellenérdekő ügyfél a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi
döntéshez szükséges adatokat.
A törvényen vagy kormányrendeleten alapuló adatszolgáltatást hivatalból folytatott eljárásban az ügyfél,

illetve kérelemre indult eljárásban az ellenérdekő ügyfél akkor tagadhatja meg, ha
a.) nem kapott felmentést a minısített adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól,
b.) nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bőncselekmény elkövetésével vádolná, vagy
c.) az ügyfél, illetve az ellenérdekő ügyfél médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban
vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, és nyilatkozatával a számára
a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét
felfedné.
Az ügyfél vagy képviselıje, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentıs valótlan tényt állít,
illetve ha az adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, az ügy eldöntése szempontjából jelentıs
tényt elhallgat, vagy valótlan adatot szolgáltat, eljárási bírsággal sújtható.
22./ Irat
52. §
A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására,
vagy ezek beszerzése érdekében más szervet is megkereshet.
A külföldön kiállított közokirat a magyar törvény szerinti bizonyító erıvel csak akkor rendelkezik, ha azt a
kiállítás helye szerinti államban mőködı magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel
látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el.
A nem magyar nyelven kiállított irat csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el, de az
aránytalanul nehezen beszerezhetı irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényrıl nyilatkozatot tehet.
Ilyen esetben az ügyfelet tájékoztatni kell a valótlan tartalmú nyilatkozattételének jogkövetkezményérıl.
23./ Tanú és hatósági tanú

53. §
Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható.
A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és tanúvallomást tenni.
Tanúként nem hallgatható meg

a.) az, akitıl nem várható bizonyítékként értékelhetı vallomás,
b.) védett adatnak minısülı tényrıl az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított
szervtıl vagy személytıl.
A tanúvallomás megtagadható, ha
a.) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója,
b.) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bőncselekmény elkövetésével vádolná,
vagy
c.) a tanú médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló
egyéb jogviszonyban álló személy, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-
szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné.
Cselekvıképtelen személyt csak akkor lehet tanúként meghallgatni, ha a vallomásától várható

bizonyíték mással nem pótolható. Meghallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való
figyelmeztetést a hatóság mellızi. A meghallgatást csak a tanú törvényes képviselıjének jelenlétében
lehet lefolytatni.
Aki korlátozottan cselekvıképes, vagy szellemi, valamint egyéb állapota miatt korlátozottan képes
megítélni a tanúvallomás megtagadásának jelentıségét, tanúként csak akkor hallgatható meg, ha
vallomást kíván tenni, és a törvényes képviselıje ehhez hozzájárul. Meghallgatásánál a tanú törvényes
képviselıje jelen van.
Törvényben meghatározott esetek kivételével a diplomáciai mentességben részesülı személy nem

köteles tanúvallomást tenni.
54. §
A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak nyilatkoznia kell
arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanú esetleges elfogultságát
megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzıkönyvben rögzíteni kell. A tanút figyelmeztetni kell
jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire.
A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértı meghallgatásakor.
A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevıje, ha a tanú védett
adatról tesz vallomást, továbbá ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító adatainak és
lakcímének zárt kezelését.
A hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követıen vagy helyette írásban tegyen
tanúvallomást. Ebben az esetben a tanú a vallomását saját kezőleg leírja és aláírja, az elektronikus
okirat formájában elkészített vallomását minısített elektronikus aláírással látja el, vagy a tanúnak a más
módon leírt vallomását bíró vagy közjegyzı hitelesíti. Cselekvıképtelen vagy korlátozottan
cselekvıképes tanú esetén a törvényes képviselı, érdekellentét esetén a gyámhatóság képviselıje is
aláírja az írásbeli tanúvallomást.
Ha a tanú meghallgatása nélkül vagy a meghallgatását követıen írásban tesz tanúvallomást, az írásbeli
tanúvallomásból ki kell tőnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak, valamint a hamis
tanúzás következményeinek ismeretében tette meg.
55. §
A hatóság a biztosítási intézkedés alkalmazása során, szemlénél, lefoglalásnál, hatósági ellenırzésnél
hatósági tanút vehet igénybe.
Nem alkalmazható hatósági tanú, ha az eljárási cselekményrıl hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel
készül.
A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a
jegyzıkönyv aláírásával igazolja.
Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb
munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkezı
személy.
Hatósági tanúként való közremőködésre senki nem kötelezhetı.
24./ Szemle
56. §
Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan vagy személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges, a
hatóság szemlét rendelhet el.
Szemlét a hatóság ügyintézıje, a hatóság által kirendelt szakértı, illetve jogszabály alapján erre
felhatalmazott más személy végezhet, aki jogosultságát a szemle során köteles igazolni.
Törvény vagy kormányrendelet rendelkezhet úgy, hogy az ügyben eljáró szakhatóság állásfoglalását
helyszíni szemle keretében adja meg. A helyszíni szemle idıpontjáról a hatóság a szakhatóságot
legalább tizenöt nappal korábban a szakhatósági megkeresés megküldésével értesíti.
57. §
A szemletárgy birtokosát a szemlérıl elızetesen értesíteni kell. Ha a szemle eredményessége
érdekében indokolt, az értesítésnek tartalmaznia kell a szemletárgy birtokosának személyes jelenlétére,
a szükséges iratok elıkészítésére irányuló felhívást.
Ha az elızetes értesítés a szemle eredményességét veszélyeztetné, a szemletárgy birtokosát a

szemlérıl annak megkezdésekor szóban kell tájékoztatni.
A szemletárgy birtokosának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Jogszabály meghatározott

ügyekben elıírhatja, hogy a szemle csak akkor kezdhetı meg, ha a szemletárgy birtokosa vagy
alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van.
A szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgybirtokosa természetes személyazonosító
adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el.
57/A. §
Szemlét munkanapon 8 és 20 óra között lehet végezni. A szemlét úgy kell végezni, hogy az a
szemletárgy birtokosának munkáját, a rendeltetésszerő tevékenységet lehetıleg ne akadályozza.
A szemle megtartása során a szemletárgy birtokosa kötelezhetı a szemletárgy felmutatására, illetve

arra, hogy az ügyfelet a szemle helyszínére beengedje.
A szemle során a szemlét végzı személy a megfigyelni kívánt területre, építménybe és egyéb
létesítménybe beléphet, ott a szemle tárgyával összefüggı bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot
megvizsgálhat, a szemletárgy birtokosától és a szemle helyszínén tartózkodó bármely más személytıl
felvilágosítást kérhet.
A szemletárgy birtokosa a minısített adatot, tartalmazó szemletárgy felmutatására nem kötelezhetı, ha

nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól.
Ha a szemletárgy birtokosa médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban vagy

munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, nem kötelezhetı a szemletárgy
felmutatására, ha ezzel a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben
információt átadó személy kilétét felfedné.
57/B. §
A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha annak jellege indokolttá teszi, a
hatóság a rendırség közremőködését kérheti.
Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására nem mutatja fel, illetve annak
helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat lefoglalhatja.
A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási bírsággal sújtható.
25./ Szakértı
58. §
Szakértıt kell meghallgatni vagy szakértıi véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóság nem rendelkezik
megfelelı szakértelemmel, és
a.) az ügyben különleges szakértelem szükséges, vagy
b.) jogszabály írja elı a szakértı igénybevételét.
Nincs helye szakértı kirendelésének, ha törvény vagy kormányrendelet ugyanabban a szakkérdésben

szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elı.
A kirendelt szakértı a hatóság kirendelése alapján köteles eljárni. A kirendelt szakértı eljárási bírsággal
sújtható és díja a határidı lejártát követı naptól kezdıdıen naponta egy százalékkal csökkenthetı, ha
anélkül, hogy a határidı meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását elızetesen bejelentette
volna, feladatait határidıre nem teljesíti.
A szakértı személyére az ügyfél is tehet javaslatot.

Szakértıként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézıre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki
tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja.
59. §
A szakértıt a véleményadás elıtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményére.
Ha a szakvélemény nem egyértelmő, hiányos, önmagával vagy más szakértı véleményével, illetve a
bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér,
a szakértı köteles a hatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni.
Ha ugyanazon bizonyítandó tényre készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából

lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértıktıl kért felvilágosítással vagy más módon
nem tisztázható, a hatóság másik szakértıt rendel ki, aki abban a kérdésben foglal állást, hogy a
szakvélemények közötti eltérés mire vezethetı vissza.
26./ Az eljárás akadályozásának következményei

61. §
Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevıje egyébként rosszhiszemően jár el, a hatóság eljárási
bírsággal sújthatja.
A hatóság az ügyfelet vagy az eljárás egyéb résztvevıjét az okozott többletköltségek megfizetésére

kötelezi, ha
a.) eljárási bírságot szab ki,
b.) az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevıje jogellenes magatartása folytán vált szükségessé
valamely eljárási cselekmény megismétlése, vagy
c.) a többletköltség azért keletkezett, mert az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevıje valamely
eljárási cselekményét nem a célszerőség figyelembevételével teljesítette.
Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes
személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet
esetén pedig egymillió forint.
Az eljárási bírság egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más
kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható.
27./ Tárgyalás és közmeghallgatás

62. §
A hatóság tárgyalást tart, ha ezt jogszabály elıírja, vagy a tényállás tisztázásához, illetve az egyezségi
kísérlet lefolytatásához szükség van az eljárásban részt vevı személyek együttes meghallgatására.
A tárgyaláson a hatóság meghallgathatja az ügyfelet (ügyfeleket), a tanút, a szakértıt, a hatósági

közvetítıt, és megszemlélheti a szemletárgyat.
Az ügyfél észrevételt tehet a tárgyaláson elhangzottakra, kérdést intézhet a meghallgatott személyhez,

és indítványozhatja más személy meghallgatását vagy más bizonyíték beszerzését.
63. §
A hatóság közmeghallgatást tart, ha
a.) ezt jogszabály elıírja,
b.) az eljárásban több mint ötven ügyfél vagy több mint öt szervezet vesz részt, kivéve, ha törvény
másként rendelkezik, vagy
c.) a hatóság a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében ezt szükségesnek tartja.
A közmeghallgatás helyérıl és idejérıl a hatóság legalább öt nappal korábban hirdetményi úton,
továbbá közhírré tétel útján értesíti az érintetteket.
28./ Egyezségi kísérlet, az egyezség jóváhagyása

64. §
A tárgyaláson, a hatóságnak a döntés elıtt meg kell kísérelnie egyezség létrehozását az ellenérdekő
ügyfelek között. Egyezségi kísérletre akkor is sor kerülhet, ha az ügy természete egyébként megengedi.
Az egyezség jóváhagyása
75. §
Ha a hatósági eljárás során lefolytatott egyezségi kísérlet eredményre vezet, a hatóság határozatba
foglalja és jóváhagyja az egyezséget, feltéve, hogy az
a.) megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek,
b.) nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, valamint
c.) kiterjed a teljesítési határidıre és az eljárási költség viselésére.
29./ Igazolási kérelem

66. §
Aki az eljárás során valamely határnapot, határidıt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet
terjeszthet elı.
Az igazolási kérelemrıl az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A fellebbezésre
megállapított határidı elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az elsı fokú döntést hozó
hatóság, a keresetindításra megállapított határidı elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet a
közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el.
Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszőnését követı nyolc
napon belül, de legkésıbb az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidı utolsó napjától
számított hat hónapon belül lehet elıterjeszteni.
A határidı elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejőleg pótolni kell az elmulasztott

cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak.
67. §
Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az igazolási kérelmet benyújtó személyt eljárásjogi
szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a hatóság a
döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntetı döntésének visszavonása esetén az
eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel.
30./ Az eljárás irataiba való betekintés

68. §
Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett iratba. Ez a jog akkor
is megilleti az ügyfelet, ha korábban nem vett részt az eljárásban.
A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemlérıl készített iratba tekinthet be.
69. §
Nem lehet betekinteni
a.) a döntés tervezetébe,
b.) az olyan iratba, amelybıl következtetés vonható le annak a személynek a kilétére, akire
vonatkozóan a hatóság a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelését
rendelte el,
c.) felhasználói vagy megismerési engedély hiányában a minısített adatot tartalmazó iratba,
d.) az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény
kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az iratbetekintésre
jogosult személyt törvényben biztosított jogai gyakorlásában.
Az ügyfél az adatok megjelölésével kérheti az iratbetekintési jog korlátozását üzleti és más

méltányolható magánérdekének védelmében. A hatóság a kérelemnek akkor ad helyt, ha az adatok
megismerésének hiánya az iratbetekintésre jogosultakat nem akadályozza jogaik gyakorlásában.
Az iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. A
másolatot és a kivonatot a hatóság kérelemre hitelesíti.
69/A. §
Ha törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem zárja ki, az eljárás jogerıs befejezését
követıen a személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó jogerıs határozatot, valamint az elsı fokú
határozatot megsemmisítı és az elsı fokú határozatot hozó hatóságot új eljárásra utasító végzést bárki
korlátozás nélkül megismerheti, és arról kormányrendeletben meghatározott költségtérítés ellenében
másolatot kérhet.
A döntésben nem tehetı megismerhetetlenné a közérdekbıl nyilvános adat.
Nem tehetı megismerhetetlenné a személyes vagy védett adat, ha az igénylı igazolja, hogy annak
megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló
kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, valamint a védett adat megismerésének törvényi feltételei
fennállnak.
31./ A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel

70. §
Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellızte, és az ügyben bizonyítási
eljárást folytatott le, annak befejezésétıl számított nyolc napon belül értesíti az ügyfelet, hogy az
megismerhesse a bizonyítékokat, azokra nyolc napon belül észrevételt tehessen, élni tudjon
nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elı.
Nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél a hatóság által meghatározott határidıben nem élt
ezen jogával.
32./ Határozat és végzés

71. §
A hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést
bocsát ki.
A hatóság mellızi a határozathozatalt, ha az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli

ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történı emelésére irányul.
A hatóság mellızi a határozathozatalt, ha jogszabályban biztosított jogosultság gyakorlásának kizárólag

az ügyfél erre irányuló kérelmének benyújtása a feltétele. A hatóság az ügyfél kérelmére igazolja, hogy
az ügyfél a kérelem benyújtásától a jogszabályban biztosított jogát jogszerően gyakorolja.
Ha a technikai lehetıségek adottak, a hatóság papír alapú kapcsolattartás esetén is elektronikusan
hozza meg döntését.
72. §
A határozatnak tartalmaznia kell
a.) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézıjének nevét,
b.) a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét és lakcímét vagy székhelyét, továbbá az ügyfél által a
kérelemben megadott, személyazonosítására szolgáló adatot,
c.) az ügy tárgyának megjelölését,
d.) a rendelkezı részben
− a hatóság döntését, csatlakozó tájékoztatásokat,
− a szakhatóság megnevezését és állásfoglalása rendelkezı részét,
− az eljárás lefolytatásáért fizetendı illetéknek vagy díjnak az ügyfél vagy központi
költségvetés részére történı megfizetésre vonatkozó döntést,
− az eljárási költség megállapítását, ha arról a hatóság nem külön dönt,
− az eljárási költségek viselésérıl szóló döntést, ha arról a hatóság nem külön dönt,
− a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés
elmaradásának jogkövetkezményeit,
− a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj
mértékérıl és megfizetésének, lerovásának módjairól szóló tájékoztatást,
e.) az indokolásban
− a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat,
− az ügyfél által felajánlott, de mellızött bizonyítást és a mellızés indokait,
− a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a
méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket,
− a szakhatósági állásfoglalás indokolását,
− azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta,
− a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történı utalást,
f.) a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a
döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását,
g.) a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzılenyomatát.
73. §
A döntés csak olyan védett adatot tartalmazhat, amelyet az iratbetekintés szabályai szerint megismerhet
az, akivel a döntést közlik.
A döntést külön okiratban kell megszövegezni, jegyzıkönyvbe kell foglalni vagy az ügyiratra kell
feljegyezni. Külön okiratban kell megszövegezni a döntést, ha azt kézbesítés útján vagy elektronikus
úton közlik, vagy ha a szóban közölt döntés kézbesítését az ügyfél kéri.
Egy okiratba foglalható a határozat és a végzés, illetve több határozat vagy végzés. Az egy okiratba
foglalt döntések rendelkezı részét és indokolását döntésenként önállóan kell megszövegezni.
33./ A hatósági döntések jogereje

73/A. §
A hatóság elsı fokú döntése jogerıssé válik, ha
a.) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidı letelt,
b.) a fellebbezésrıl lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták,
c.) a fellebbezésnek nincs helye, vagy
d.) a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság az elsıfokú hatóság döntését helybenhagyta.
A fellebbezésrıl lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén jogerıre emelkedik a döntés
a.) az elsı fokú döntés közlésekor, ha az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés közlése
elıtt lemondott a fellebbezésrıl, és az ügyben nincs ellenérdekő ügyfél,
b.) az utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás hatósághoz való megérkezésének
napján, ha a fellebbezési határidı tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a
fellebbezésrıl vagy visszavonja fellebbezését.
Az elsı fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései jogerıssé válnak, ha

a.) csak az eljárás egyéb résztvevıje fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen,
b.) jogszabály így rendelkezik arra tekintettel, hogy kizárólag a döntés egyes rendelkezései ellen
nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegébıl adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a
fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.
34./ Hatósági szerzıdés

76. §
Ha jogszabály lehetıvé teszi, az elsıfokú hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél
szempontjából is elınyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági
szerzıdést köthet.
Hatósági szerzıdés csak írásban köthetı.
A hatósági szerzıdés tartalmazza

a.) a szerzıdı felek személyét azonosító és a szerzıdés teljesítéséhez szükséges adatokat,
b.) a szerzıdés tárgyát,
c.) a felek közötti kapcsolattartás módját,
d.) a felmondási okokat,
e.) a szerzıdésszegésnek minısülı magatartásokat és azok jogkövetkezményeit, valamint
f.) ha a szerzıdés tárgya ezt indokolttá teszi, a tevékenység ellenırzésének gyakoriságát és

rendjét.
Ha az ügyfél olyan kötelezettséget vállal, amelynek teljesítésére hatósági határozattal egyébként nem
lenne kötelezhetı, szerzıdéskötésre csak akkor kerülhet sor, ha az ügyfél a saját szerzıdésszegése
esetére a többletkötelezettség tekintetében a hatósági szerzıdésben aláveti magát a szerzıdésszegés
jogkövetkezményének.
77. §
Az ügy szempontjából jelentıs új tény felmerülése, továbbá a szerzıdéskötéskor fennálló körülmények
lényeges megváltozása esetén a szerzıdés módosítását bármelyik fél kezdeményezheti.
Ha az ügyfél a szerzıdésben foglaltakat megszegi, a hatóság mérlegeli, hogy hivatalból megindítja

eljárását, intézkedik a végrehajtás megindítása iránt, vagy a hatósági szerzıdés módosítását
kezdeményezi.
35./ A döntés közlése és nyilvános közzététele

78. §
A határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az
ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel.
A végzést azzal kell közölni, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, valamint azzal, akinek az jogát vagy
jogos érdekét érinti, továbbá jogszabályban meghatározott személlyel vagy szervvel.
A hatóság a döntést hivatalos iratként kézbesíti. Telefax útján nem közölhetı a határozat és az önállóan
fellebbezhetı végzés, kivéve, ha a döntés közlésére jogosult személy vagy szerv ezt elızetesen kérte
vagy ehhez hozzájárult.
Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni. A közlés tényét és idıpontját az iratra fel
kell jegyezni, és azt alá kell íratni. Az szóban közölt döntést tíz napon belül írásban meg kell küldeni a
számára.
Ha a hatóság a döntést elektronikus úton közölte, és a meghatározott személy a döntés átvételét öt

napon belül nem igazolja vissza, a hatóság másik írásbeli formában közli vele a döntést. Ilyen esetben a
döntés közlésének napja a második közlés napja.
Ha a meghatározott személy rövid szöveges üzenet fogadására szolgáló elérhetıségét, telefonszámát

vagy elektronikus levélcímét megadta, a hatóság rövid szöveges üzenetben, telefonon vagy elektronikus
levélben tájékoztathatja a döntéshozatal tényérıl, és arról, hogy a döntés öt napon belül átvehetı a
hatóság hivatali helyiségében, ügyfélfogadási idıben. Személyes átvétel esetén a közlés tényét és
idıpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevı személlyel aláíratni. Ha a meghatározott személy a
döntést határidın belül nem veszi át, a hatóság haladéktalanul írásban megküldi részére a döntést.
A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy a törvényben
meghatározott módon átadták. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követı
tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.
79. §
Ha a postai úton történı kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja úgy
nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át, az iratot a kézbesítés megkísérlésének napján
kézbesítettnek kell tekinteni.
Ha az irat a hatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, az iratot – az ellenkezı bizonyításig – a
postai kézbesítés második megkísérlésének napját követı ötödik munkanapon kézbesítettnek kell
tekinteni.
A hatósági döntés kézbesítése esetén a hatóság a kézbesítési vélelem beálltát megalapozó hivatalos
irat megküldésével tíz napon belül értesíti az ügyfelet.
A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról történı
tudomásszerzéstıl számított tizenöt napon belül, de legkésıbb a kézbesítési vélelem beálltától számított
hat hónapos jogvesztı határidın belül terjeszthet elı. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerıssé
vált döntés alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a
végrehajtási eljárásról történı tudomásszerzéstıl számított tizenöt napon belül akkor is elı lehet
terjeszteni, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.
Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elı kézbesítési vélelem megdöntése iránti
kérelmet, ha a kézbesítés nem szabályszerően történt. Természetes személy a kézbesítési vélelem
megdöntésére irányuló kérelmét akkor is elıterjesztheti, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a
hivatalos iratot.
A kérelemben elı kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés
szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínősítik.
80. §
Ha jogszabály másként nem rendelkezik, hirdetményi úton történı közlésnek van helye, feltéve,
hogy
a.) az ügyfél lakcíme, illetve székhelye ismeretlen, vagy a postai küldemény azzal a megjegyzéssel
érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyre költözött, és a személyiadat- és
lakcímnyilvántartást vezetı hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt eredménnyel,
b.) a jogutód nem ismert,
c.) az ügyfél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, vagy
d.) a hirdetményi kézbesítésen kívül igénybe vehetı egyéb közlési módok alkalmazása
elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy alkalmazásuk elıre eredménytelennek mutatkozik.
A hirdetmény tartalmazza
a.) a kifüggesztés napját,
b.) az eljáró hatóság megnevezését,
c.) az ügy számát és tárgyát,
d.) az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét, illetıleg székhelyét, továbbá
e.) azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése
meghiúsult, ezért az ügyfél vagy meghatalmazottja a döntést a hatóságnál átveheti.
A hirdetményt a hatóság hirdetıtáblájára és az ügyfél lakcíme, az ügy tárgyát képezı ingatlan vagy
tevékenység gyakorlásának vagy a jogellenes magatartás elkövetésének helye szerinti, valamint a
hatásterületen lévı önkormányzat hirdetıtábláján ki kell függeszteni, a központi rendszeren és a
hatóság elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján közzé kell tenni, ezenkívül az önkormányzat
hivatalos lapjában. Ha a hatóság kijelölés alapján jár el, a hirdetményt a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkezı, valamint a kijelölés alapján eljáró hatóság is kifüggeszti és közzéteszi.
A hirdetmény hatóság hirdetıtábláján való kifüggesztésének és elektronikus tájékoztatásra szolgáló

honlapján való megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie.
36./ A döntés kijavítása és kiegészítése

81/A. §
Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a hibát kijavítja, ha
az nem hat ki az ügy érdemére, az eljárási költség mértékére vagy a költségviselési kötelezettségre.
A kijavítást a hatóság
a.) a döntés eredeti példányára és kiadmányaira történı feljegyzéssel,
b.) a hibás döntés bevonása mellett a döntés kicserélésével vagy
c.) kijavító döntés meghozatalával
teljesíti.
A kijavítás ellen jogorvoslatnak nincs helye.
81/B. §
Ha döntésbıl jogszabály által elıírt kötelezı tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó
kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti.
Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha

a.) a döntés jogerıre emelkedésétıl számított egy év már eltelt, vagy
b.) az jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogot sértene.
A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.
37./ Hatósági bizonyítvány

83. §
Az ügyfél kérelmére a hatóság tény, állapot vagy egyéb adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki.
A hatósági bizonyítvány kiadására az a hatóság is illetékes, amelynek
a.) területén a bizonyítandó tény bekövetkezett, illetve az állapot tartott vagy megszőnt,
b.) területén a bizonyítással kapcsolatos dolog van, vagy a bizonyítani kívánt idıszakban volt,
c.) nyilvántartása az adatot tartalmazza.
Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványt a kérelem elıterjesztésétıl számított

tíz napon belül kell kiadni, illetve az ügyfél által benyújtott iratot záradékkal ellátni. Ha jogszabály
másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványban fel kell tüntetni, hogy azt kinek és milyen
bizonyítékok alapján adták ki.
A hatósági bizonyítvány tartalmát – az ellenkezı bizonyításáig – mindenki köteles elfogadni.

A hatósági bizonyítvány ellen az ellenérdekő ügyfél nem élhet fellebbezéssel, de a hatósági bizonyítvány
felhasználási célja szerinti eljárásban bizonyíthatja, hogy a hatósági bizonyítvány tartalma valótlan.
A hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, ha kiadása jogszabályba ütközik, vagy az

ügyfél valótlan vagy olyan adat, tény, állapot igazolását kéri, amelyre vonatkozóan a hatóság adattal
nem rendelkezik.
38./ Hatósági igazolvány

85. §
A hatóság az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki.
A hatósági igazolványt a bejegyzett adatok és jogok igazolására – az ellenkezı bizonyításáig – mindenki

köteles elfogadni, ezekre nézve az ügyfél más bizonyításra nem kötelezhetı.
Ha a hatósági igazolvány ellenırzésére jogosult hatóság vagy hivatalos személy megállapítja, hogy a
hatósági igazolvány vagy az abba tett bejegyzés hamis, illetve valótlan, a hatósági igazolványt átvételi
elismervény kiállítása mellett a további eljárás céljából elveszi.
39./ Hatósági nyilvántartás

86. §
A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet.
A nyilvántartást vezetı hatóság hivatalból köteles a jogszabálysértı bejegyzést törölni, a hibás

bejegyzést javítani vagy az elmulasztott bejegyzést pótolni.
Az ügyfél jogorvoslati kérelmének benyújtására nyitva álló határidı akkor kezdıdik, amikor a
jogszabálysértı vagy hibás adat bejegyzése vagy a mulasztás az ügyfél tudomására jutott.
Az ügyfél illeték vagy díj lerovása mellett a nyilvántartásból hitelesített másolatot vagy kivonatot kérhet.
40./ A hatósági ellenırzés

88. §
A hatóság ellenırzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a végrehajtható
döntésben foglaltak teljesítését.
89. §
A hatósági ellenırzés eszközei:
a.) adatszolgáltatás, iratbemutatás és egyéb tájékoztatás kérésével megvalósuló ellenırzés,
b.) helyszíni ellenırzés, vagy
c.) ha jogszabály lehetıvé teszi, a helyszínre vagy a hatósági nyilvántartáshoz telepített, illetve a
folyamatba beépített ellenırzı rendszerbıl történı táv-adatszolgáltatás útján történı ellenırzés.
90. §
Jogszabály idıszakos vagy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséggel megvalósuló és folyamatos
ellenırzést is elrendelhet.
Jogszabály az ellenırzési eljárás megindítására vonatkozó és a helyszíni ellenırzést megelızı

értesítési kötelezettség tekintetében eltérı szabályokat állapíthat meg, ha a hatóság az ügyfélnél
folyamatosan lát el ellenırzési feladatot.
91. §
A hatóság ellenırzési tervet készít, amely tartalmazza legalább az elıre ütemezett ellenırzések tárgyát,
az ellenırzési idıszakot, az ellenırzések ütemezését, eszközét, valamint a hatóság vezetıje által
meghatározott egyéb adatokat. Az ellenırzési tervben nem kell megjeleníteni a folyamatos ellenırzési
feladatot.
92. §
A helyszíni ellenırzésre e törvénynek a szemlére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni.
41./ A közigazgatási bírság, a helyszíni bírság és az elkobzás

alkalmazásának eljárásjogi alapjai
94/A. §
Ha jogszabály bírság kiszabását teszi lehetıvé, a hatóság az eset összes körülményeire tekintettel dönt
a bírság kiszabásáról és a bírság összegének meghatározásáról.
Ennek keretében mérlegeli különösen:
a.) a jogsértéssel okozott hátrányt, ideértve a hátrány megelızésével, elhárításával,
helyreállításával kapcsolatban felmerült költségeket, illetve a jogsértéssel elért elıny mértékét,
b.) a jogsértéssel okozott hátrány visszafordíthatóságát,
c.) a jogsértéssel érintettek körének nagyságát,
d.) a jogsértı állapot idıtartamát,
e.) a jogsértı magatartás ismétlıdését és gyakoriságát,
f.) a jogsértést elkövetı eljárást segítı, együttmőködı magatartását, valamint
g.) a jogsértést elkövetı gazdasági súlyát.
Ha jogszabály eltérıen nem rendelkezik, nem indítható a jogsértés megállapítására és bírság

kiszabására eljárás, ha a jogsértı magatartásnak a bírság kiszabására jogosult hatóság tudomására
jutásától számított egy év, vagy az elkövetéstıl számított öt év eltelt. Az ötéves határidı kezdı napja
a.) az a nap, amikor a jogsértı magatartás megvalósul,
b.) jogellenes állapot fenntartása esetén az a nap, amikor ez az állapot megszőnik.
Ha törvény vagy önkormányzati rendelet lehetıvé teszi, azoknál a jogsértéseknél, amelyek esetében
közigazgatási bírság kiszabásának van helye, a hatóság helyszíni bírságot szabhat ki, ha a helyszíni
intézkedés alkalmával az ügyfél a jogsértést teljes mértékben elismeri.
Ha az ügyfél a jogsértést elismeri, a helyszíni bírság ellen nincs helye jogorvoslatnak.

Az ügyfél elismerése esetén a helyszíni bírság kiszabásáról szóló döntést a hatóság a helyszínen közli
az ügyféllel. A döntés indokolásában elegendı az ügyfélnek a jogsértés elismerésérıl szóló írásbeli
nyilatkozatát rögzíteni az ügyfél aláírásával együtt.
94/B. §
Ha törvény vagy önkormányzati rendelet lehetıvé teszi, a hatóság elkobozza azt a dolgot,
a.) amelyet a jogsértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,
b.) amelynek birtoklása jogszabályba ütközik, vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot,
c.) amely jogsértés elkövetése útján jött létre,
d.) amelyre a jogsértést elkövették, vagy amelyet a jogsértés befejezését követıen e dolog
elszállítása céljából használtak,
e.) amelyet a jogsértı a jogsértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól
kapott.
Jogorvoslat és döntés-felülvizsgálat
96. §
A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény lehetıvé teszi, egyéb
esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntetı végzés
ellen igénybe vehetı jogorvoslat keretében gyakorolható.
97. §
A jogorvoslati eljárás kérelemre, a döntés felülvizsgálata hivatalból indul meg.
Kérelemre induló jogorvoslati eljárások:

a.) a fellebbezési eljárás,
b.) a bírósági felülvizsgálat,
c.) az újrafelvételi eljárás,
d.) az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás.
Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára:

a.) a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárás keretében,
b.) a felügyeleti eljárás keretében,
c.) az ügyészi felhívás nyomán.
42./ Fellebbezés, fellebbezési eljárás

98. §
Az ügyfél az elsıfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez
kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja.
Végzés csak a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntetı végzés elleni fellebbezésben
támadható meg.
Önálló fellebbezésnek van helye:

a.) az ideiglenes biztosítási intézkedésrıl szóló,
b.) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító,
c.) az eljárást megszüntetı,
d.) az eljárás felfüggesztése tárgyában hozott,
e.) fizetési kötelezettséggel kapcsolatos,
f.) az eljárási bírságot kiszabó,
g.) a fellebbezési határidı elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
h.) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott és

i.) a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az eljárási költség megállapításával és viselésével
kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról
vagy visszavonásáról szóló elsı fokú végzés ellen.
Az eljárás egyéb résztvevıje önálló fellebbezéssel élhet az elsıfokú határozat rá vonatkozó

rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsıfokú végzés ellen.
99. §
A fellebbezést a döntés közlésétıl számított tizenöt napon belül lehet elıterjeszteni.
A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidın belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban
lemondhat, a szóban történı lemondást jegyzıkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történı
lemondó nyilatkozat nem vonható vissza.
100. §
Nincs helye fellebbezésnek:
a.) ha az ügyben törvény azt kizárja,
b.) az ügyfelek részérıl az egyezségüket jóváhagyó határozat ellen,
c.) jogszabály eltérı rendelkezése hiányában valamely adatnak, ténynek vagy jogosultságnak a
hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésével szemben,
d.) ha az elsıfokú döntést miniszter, autonóm államigazgatási szerv, önálló szabályozó szerv vagy
kormányhivatal vezetıje hozta,
e.) törvény vagy kormányrendelet eltérı rendelkezése hiányában, ha az elsı fokú döntést központi
államigazgatási szerv vezetıje hozta.
f.) a képviselı-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott határozata ellen.
g.) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 51. § (4)
bekezdésében meghatározott közigazgatási bírság kiszabásával kapcsolatos eljárásokban az
átruházott hatáskörben hozott határozatok ellen.
101. §
A fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a döntés
végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható,
vagy a hatóság nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak.
A döntésben foglaltakat a fellebbezésre tekintet nélkül teljesíteni kell, ha az ügyfél javára megállapított
egyszeri vagy rendszeres pénzkifizetést, pénzbeli ellátást tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése csak a
megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik.
A döntés akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha

a.) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzet megelızése, elhárítása vagy káros
következményeinek enyhítése miatt szükséges,
b.) nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekbıl vagy a közbiztonság fenntartása érdekében, illetve
fontos közrendvédelmi okból szükséges,
c.) a végrehajtás késedelme jelentıs vagy helyrehozhatatlan kárral járna,
d.) a döntés valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik,
e.) a hatósági nyilvántartásba történı haladéktalan bejegyzést törvény írja elı.
A hatóság a döntésében a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön kimondja, és

megindokolja, valamint a döntésben rendelkezik a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról.
102. §
A fellebbezést annál a hatóságnál kell elıterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta.
A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók.
Az elkésett fellebbezést, a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést, valamint az önálló

fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést az elsı fokú döntést hozó
hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
Az elsı fokú döntést hozó hatóság a fellebbezést a fellebbezési határidı leteltétıl számított nyolc napon
belül terjeszti fel a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz, kivéve, ha a hatóság a megtámadott
döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelıen kijavítja, kiegészíti, módosítja, visszavonja vagy a
fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, valamint ha a fellebbezést a felterjesztést megelızıen
visszavonták.
Az elsı fokú döntést hozó hatóság az ügyfél erre irányuló kérelme esetén a fellebbezés és az iratok
felterjesztését követıen tájékoztatja a nem fellebbezı ügyfelet arról, hogy a döntés fellebbezés
benyújtása folytán nem vált jogerıssé.
Fellebbezési eljárás
104. §
A fellebbezésrıl az annak elbírálására jogosult hatóság dönt.
105. §
A másodfokú döntést hozó hatóság a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.
Jogszabályban meghatározott esetben a másodfokú döntést hozó hatóság a mérlegelési jogkörben
hozott elsı fokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat
meg.
Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy az elsı fokú döntés meghozatalát
követıen új tény merül fel, vagy egyébként a tényállás további tisztázása szükséges, a másodfokú
döntést hozó hatóság a döntés megsemmisítése mellett az ügyben elsı fokú döntést hozó hatóságot
végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítı bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és
ennek alapján dönt.
43./ A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján, illetve

hivatalból
103. §
Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja
vagy visszavonja.
A hatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértı döntést akkor is visszavonhatja, illetve a

fellebbezésben foglaltaknak megfelelıen módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve,
hogy az ügyben nincs ellenérdekő ügyfél.
A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezıvel, továbbá azokkal, akikkel a
megtámadott döntést közölték.
A visszavonó, illetve módosító döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint amilyen a
visszavont, illetve a módosított döntés ellen volt.
44./ A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv

106. §
Azokban a hatósági ügyekben, ahol törvény alapján fellebbezésnek van helye,
a.) az elsı fokú döntést hozó hatóság és a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság nem lehet
ugyanazon szerv,
b.) a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság és annak vezetıje az elsı fokú döntést hozó
hatóság vezetıjét vagy ügyintézıjét akkor sem utasíthatja, ha erre egyébként külön jogszabály
alapján hatásköre van.
107. §
Önkormányzati hatósági ügyben a fellebbezés elbírálása a képviselı-testület hatáskörébe tartozik, ha az
elsıfokú döntést nem a képviselı-testület hozta.
Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a fıvárosi és megyei kormányhivatal

jogosult a fellebbezés elbírálására, ha elsı fokon államigazgatási hatósági ügyben a járási (fıvárosi
kerületi) hivatal, a polgármester vagy a jegyzı járt el.
A köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést törvényben meghatározott köztestületi szerv

bírálja el, ilyen szerv hiányában az elsı fokú döntést hozó köztestület döntésével szemben bírósági
felülvizsgálatnak van helye.
45./ Bírósági felülvizsgálat

109. §
Az önállóan nem fellebbezhetı végzések kivételével a döntés bírósági felülvizsgálata kezdeményezhetı
a.) a 100. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben, vagy
b.) ha a hatósági eljárásban a fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette.
Bírósági felülvizsgálat kezdeményezése esetén az elsı fokú döntést hozó hatóság errıl az ügy iratainak
felterjesztésével, illetve a bíróságra történı továbbításával egyidejőleg értesíti azokat, akiknek jogát vagy
jogos érdekét a felülvizsgálat érinti. Ha a kezdeményezı a döntés végrehajtásának felfüggesztését is
kéri, akkor errıl a hatóság a végrehajtást foganatosító szervet is értesíti, kivéve, ha a másodfokú döntést
a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította.
Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemében határozott, a hatóságnál ugyanabban az

ügyben azonos tényállás mellett nincs helye új eljárásnak.
A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkezı része és indokolása

köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelıen jár el.
46./ Újrafelvételi eljárás

112. §
Ha az ügyfélnek a jogerıs határozattal lezárt ügyben a határozat jogerıre emelkedését követıen jutott
tudomására a határozat meghozatala elıtt már meglévı, az eljárásban még el nem bírált és az ügy
elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték, a tudomásszerzéstıl számított
tizenöt napon belül újrafelvételi kérelmet nyújthat be, feltéve, hogy elbírálása esetén az ügyfélre
kedvezıbb határozatot eredményezett volna.
A hatóság az újrafelvételi kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha

a.) az a jogerıs határozat meghozatala után bekövetkezett tényen, illetve a jogi szabályozásban
bekövetkezett változáson alapul,
b.) az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a
közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatot hozott,
c.) a határozat jogerıre emelkedésétıl számítva hat hónap eltelt,
d.) azt törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet
kizárja.
Törvény, az ügyfél különös méltánylást érdemlı érdekére tekintettel a c) pont szerinti határidınél
hosszabb, de három évet meg nem haladó jogvesztı határidıt is meghatározhat az újrafelvételi kérelem
benyújtására, feltéve hogy az újrafelvételi eljárásban hozott döntés mások jogát vagy jogos érdekét nem
érinti.
Az újrafelvételi kérelmet az elsıfokú hatóság bírálja el.
Az újrafelvételi eljárásban a hatóság a jogerıs határozatot módosíthatja, visszavonhatja, vagy az utóbb

ismertté vált tényállásnak megfelelı új döntést hozhat.
Ha a hatóság az újrafelvételi kérelemnek helyt ad, az ügyfelet olyan eljárásjogi helyzetbe kell hozni, mint
amilyenben akkor lenne, ha már a korábbi határozat meghozatalakor ismerte volna az újrafelvételi
eljárás alapjául szolgáló tényt, adatot vagy bizonyítékot.
Ha az újrafelvételi eljárásban a kötelezettséget megállapító jogerıs határozat megváltoztatása vagy

visszavonása várható, a hatóság hivatalból intézkedik a folyamatban lévı végrehajtás felfüggesztésérıl.
Ha az újonnan ismertté vált tények alapján a jogerıs határozatban megállapított kötelezettség

elrendelésének nem lett volna helye, az újrafelvételi eljárásban intézkedni kell a kérelem benyújtásáig,
illetve a végrehajtás felfüggesztéséig történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezésérıl,
a kötelezettnek alaptalanul okozott joghátrány megszüntetésérıl, valamint az okozott kár és eljárási
költség megtérítésérıl.
47./ Az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás

113. §
Ha az ügyfelek között létrejött egyezséget jóváhagyó határozat meghozatala során alkalmazott
alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés ellen az ügyfél alkotmányjogi panaszt
nyújt be, és ez alapján az Alkotmánybíróság a jogszabályt, illetve jogszabályi rendelkezést
megsemmisíti, ha az Alkotmánybíróság nem mondja ki a megsemmisített jogszabálynak vagy
jogszabályi rendelkezésnek az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben való alkalmazhatóságát,
az ügyfél az alkotmánybírósági határozat kézbesítésétıl számított harminc napon belül kérelmet nyújthat
be az egyezséget jóváhagyó hatósághoz a határozat módosítása, illetve visszavonása iránt.
48./ Felügyeleti eljárás

115. §
A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését,
és ennek alapján
a.) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértı mulasztás felszámolására,
b.) a felügyeleti szerv azt megváltoztatja vagy megsemmisíti. Szükség esetén a felügyeleti szerv a
jogszabálysértı döntést végzésben megsemmisíti, és új eljárásra utasítja az ügyben eljárt
hatóságot.
A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthetı meg, ha

a.) azt a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság érdemben elbírálta,
b.) semmisségi ok esetén a törvényben foglalt (3 ill. 5 év) idı eltelt,
c.) semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogát sértené,
d.) kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerıre emelkedésétıl vagy ha az hosszabb,
a teljesítési határidı utolsó napjától számított öt év eltelt,
e.) azt jogszabály kizárja vagy feltételhez köti, és a feltétel nem áll fenn.
49./ Semmisség
121. §
A döntést meg kell semmisíteni, ha
a.) a magyar hatóság joghatósága az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó
kötelezı jogi aktusa, nemzetközi szerzıdés vagy törvény rendelkezése alapján kizárt,
b.) az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe,
c.) a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy a szakhatóság jogszabályon alapuló
állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg,
d.) a közigazgatási döntés tartalmát bőncselekmény befolyásolta, feltéve hogy a bőncselekmény
elkövetését jogerıs ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság
hiánya zárja ki,
e.) a döntést hozó testületi szerv nem volt jogszabályszerően megalakítva, nem volt
határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány,
A döntés semmisségi ok esetén sem semmisíthetı meg, ha

a.) az az ügyfél jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés jogerıre emelkedése
óta három év eltelt;
b.) kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerıre emelkedésétıl vagy ha az hosszabb,

a teljesítési határidı utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az
utolsó teljesítéstıl számított öt év eltelt.
50./ Végrehajtható döntések

126. §
A hatóság döntése végrehajtható, ha
a.) pénzfizetésre, továbbá meghatározott cselekményre vagy magatartásra irányuló kötelezettséget
állapít meg, a döntés jogerıre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidı vagy határnap
eredménytelenül telt el,
b.) a tőrésre vagy valamely cselekménytıl vagy magatartástól való tartózkodásra irányuló
kötelezettséget megállapító döntés jogerıre emelkedett, és az ügyfél a kötelezettséget – a
végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül – megszegte,
c.) a döntés fellebbezésre vagy végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemre tekintet nélküli
végrehajtását, vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el,
d.) a teljesítési határidıt nem tartalmazó döntés jogerıre emelkedett.
51./ A végrehajtás megindítása

127. §
Az elsıfokú hatóság hivatalból indult eljárásban hivatalból, kérelemre indult eljárásban az ügyfél
kérelmére vizsgálja, illetve vizsgálhatja a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítését.
Ha a teljesítés a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a
teljesítési határidı leteltét, kérelemre indult eljárásban az ellenırzés iránti kérelem beérkezését követı
nyolc napon belül hatósági ellenırzést tart.
Az elsıfokú hatóság megindítja a végrehajtást, ha megállapította, hogy a végrehajtható döntésben

elrendelt kötelezettség teljesítése határidıre nem vagy csak részben, vagy nem az elıírásoknak
megfelelıen történt.
Ha az elsıfokú hatóság foganatosítja a végrehajtást, a végrehajtás megindításáról nem kell külön

végzést hozni, hanem a foganatosítást az önkéntes teljesítés elmaradásának megállapításától számított
nyolc napon belül meg kell kezdeni.
Ha a végrehajtást nem az elsıfokú hatóság foganatosítja, a végrehajtás megindításáról az elsıfokú
hatóság végzést hoz, amelyet közöl a végrehajtást foganatosító szervvel is. Ilyen esetben a végrehajtás
a végrehajtást foganatosító szervvel való közlést követı napon indul meg.
A végzés tartalmazza
a.) az elsıfokú hatóság nyilvántartásában vagy az ügy irataiban rendelkezésre álló, a
végrehajtáshoz szükséges adatokat, és
b.) pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén a késedelmi pótlék mértékét.
A végzés ellen a kötelezett kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással élhet fellebbezéssel.

52./ A végrehajtás foganatosítása

128. §
A végrehajtást az elsıfokú hatóság foganatosítja.
A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerzıdést köthet, a

végrehajtás során azonban csak a végrehajtást megindító hatóság jogosult végzést hozni.
Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása

129. §
A közigazgatási végrehajtás során a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására elsısorban a biztosítási
intézkedés során lefoglalt, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeget, ha ez az összeg a követelést
nem vagy csak részben fedezi, a kötelezett szabad rendelkezése alatt álló, pénzforgalmi szolgáltatónál
kezelt összeget, vagy ha ez természetes személy esetében nem lehetséges, a kötelezett munkabérét
kell végrehajtás alá vonni.
130. §
Ha a kötelezett a végrehajtás foganatosítása során bizonyítja, hogy a teljesítés elmaradása neki nem
róható fel, és hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidıre való teljesítést, vagy az számára
aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást foganatosító szerv a jogosult meghallgatása
után fizetési kedvezményt engedélyezhet, ha azt jogszabály nem tiltja, és ahhoz a végrehajtást
megindító hatóság elızetesen hozzájárult.
A végrehajtási eljárásban fizetési kedvezményként a késedelmi pótlék is elengedhetı vagy
mérsékelhetı, akár önállóan, akár más fizetési kedvezmény mellett. A késedelmi pótlék elengedéséhez,
mérsékléséhez a jogosult hozzájárulása szükséges.
131. §
Ha a végrehajtás nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idı múlva vezetne eredményre, a kötelezett
bármely lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. Elsısorban az a vagyontárgy vonható
végrehajtás alá, amelyre biztosítási intézkedést rendeltek el.
A kötelezettet a megváltás elrendelése elıtt elızetesen nyilatkoztatni kell arról, hogy hozzájárul-e a meg
nem fizetett közigazgatási bírság közérdekő munkával történı megváltásához. Az elızetes hozzájárulás
megtagadása kizárja a meg nem fizetett közigazgatási bírság közérdekő munkával történı
megváltásának elrendelését.
Nincs helye a meg nem fizetett közigazgatási bírság közérdekő munkával történı megváltásának, ha a
kötelezett
a.) a megváltásról szóló végzés meghozatalakor nem töltötte be a tizennyolcadik életévét,
b.) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlıségük biztosításáról szóló törvényben
meghatározott fogyatékos személy, illetve kórházi fekvıbeteg ellátásban részesülı személy,
c.) a várandósság negyedik hónapját elérı nı, tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekét
egyedül nevelı szülı vagy fogyatékos személy, illetve aki folyamatos ápolást, felügyeletet,
illetve kiszolgálást igénylı hozzátartozójáról egyedül gondoskodik.
Ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha a követelés összege az ötszázezer forintot meghaladja,

illetve ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
Ha az ingatlan-végrehajtás megindításának nincs helye, és a kötelezett egyéb vagyonára vezetett

végrehajtás is eredménytelen volt, a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezett ingatlanát – a jogosult
javára a behajthatatlan pénzkövetelés összege és járulékai összegéig – jelzálogjoggal terheli meg.
Késedelmi pótlék
132. §
A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha
a.) pénzfizetési kötelezettségének határidıben nem tett eleget, kivéve, ha törvény másként
rendelkezik,
b.) a hatósági szerzıdés alapján igénybe vett támogatást vagy kedvezményt vissza kell térítenie,
vagy
c.) azt a törvény elrendeli.
A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás idıpontjában érvényes jegybanki
alapkamat kétszeresének 365-öd része.
A késedelmi pótlékot pénzfizetési kötelezettség esetén a teljesítési határidı utolsó napját követı naptól,
a hatósági szerzıdés alapján igénybe vett támogatás vagy kedvezmény visszatérítése esetén az
igénybevétel elsı napjától a teljesítés vagy a visszatérítés napjáig terjedı idıszakra, részleges teljesítés
esetén a hátralékra kell felszámítani.
133. §
A késedelmi pótlék azt illeti, akinek javára a végrehajtható döntés alapján a fizetési kötelezettséget
teljesíteni kell.
Meghatározott cselekmény végrehajtása

134. §
Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra irányul, a
teljesítés elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv
a.) a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti,
b.) feljogosíthatja a jogosultat, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és
veszélyére elvégezze vagy mással elvégeztesse,
c.) a jogosult kérelmére a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének megfizetésére
kötelezheti,
d.) ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben vagyoni helyzete és
jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki,
e.) a rendırség közremőködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.
53./ A végrehajtás felfüggesztése

140. §
A végrehajtást megindító hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv vagy a
bíróság függesztheti fel a végrehajtást.
A végrehajtást fel kell függeszteni, ha

a.) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a
vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban lefoglalta,
feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs,
b.) a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elı, és a kérelemben
elıadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínősítik,
c.) a kötelezett meghalt vagy megszőnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés jogerıre
emelkedéséig,
d.) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni ügyészi felhívásban indítványozza,
e.) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az
közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges,
f.) a kötelezett fizetési kedvezmény iránt kérelmet terjeszt elı, kivéve, ha az ügyfél korábbi, ilyen
tárgyú kérelmét jogerısen már elbírálta, vagy a fizetési kedvezmény engedélyezését jogszabály
kizárja, valamint
g.) azt jogszabály elrendeli.
A végrehajtást megindító hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a

végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a
kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal.
A felfüggesztés alatt a végrehajtható döntésben foglaltak végrehajtása szünetel, a felfüggesztésig

foganatosított végrehajtási cselekmények azonban hatályosak maradnak.
54./ A végrehajtás megszüntetése

141. §
A végrehajtást megindító hatóság a végrehajtást megszünteti, ha
a.) a végrehajtható döntést visszavonták, megsemmisítették vagy hatályon kívül helyezték,
b.) jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható,
c.) a végrehajtáshoz való jog elévült,
d.) a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri,
e.) a további végrehajtási eljárási cselekményektıl eredmény nem várható,
f.) a végrehajtást foganatosító szerv a pénzkövetelést a pénzforgalmi szolgáltatóra vagy a
munkáltatóra vonatkozó felelısségi szabály alapján vagy a kötelezett tartozásaiért jogszabály
alapján helytállásra kötelezettel szemben érvényesítette,
g.) a hatóság a jogutódlásra tekintettel a teljesítési határidıt a végrehajtás megindítását követıen
meghosszabbította,
h.) a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezettel szemben felszámolási eljárást kezdeményezett,
illetve a kötelezett ellen felszámolási eljárás indult,
i.) törvény vagy kormányrendelet a végrehajtás megszüntetését egyéb okból lehetıvé teszi.
55./ A végrehajtáshoz való jog elévülése

142. §
A végrehajtáshoz való jog a kötelezettséget megállapító döntés jogerıre emelkedésétıl, vagy ha a
döntés teljesítési határidıt vagy határnapot állapított meg, annak utolsó napjától, illetve a határnapot
követı naptól számított öt év elteltével évül el. Jogszabály ennél rövidebb elévülési határidıt is
megállapíthat.
Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztése, a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési

kedvezmény, továbbá a pénzfizetési kötelezettség folyamatos végrehajtásának idıtartama alatt.
A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az elévülés megszakadásával

az elévülési idı újra kezdıdik.
Ha a határozat elévülés miatt nem hajtható végre, a behajthatatlan pénztartozást törölni kell.
56./ Biztosítási intézkedések

143. §
Ha az eljárás tárgyát képezı kötelezettség késıbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidı
lejárta elıtt, az erre okot adó körülmény felmerülésétıl számított öt napon belül biztosítási
intézkedésként pénzkövetelés biztosítása vagy meghatározott dolog zárlata rendelhetı el.
A biztosítási intézkedést az elsıfokú hatóság rendeli el, és a végrehajtást foganatosító szerv hajtja
végre.
A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha

a.) azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a végrehajtást
foganatosító szervnél letétbe helyezték,
b.) azt meghatározott cselekmény biztosítása érdekében rendelték el, és a kötelezett kétséget
kizáró módon igazolja, hogy az önkéntes teljesítéshez minden szükséges elıkészületet megtett,
és azt már csak a biztosítási intézkedés akadályozza, vagy
c.) elrendelésének oka egyébként megszőnt.
A biztosítási intézkedést elrendelı végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.
57./ Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban

144. §
Ha a törvény a hatóság valamely elsı fokú döntése ellen önállóan lehetıvé teszi a fellebbezést, a
végrehajtást megindító hatóságnak a végrehajtási eljárásban hozott döntése ellen is van helye
fellebbezésnek.
A kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a végrehajtást
foganatosító szerv törvénysértı döntése, intézkedése ellen vagy az intézkedés elmulasztása esetén a
végrehajtást foganatosító szervnél végrehajtási kifogást terjeszthet elı. A végrehajtási kifogást az
intézkedésrıl való tudomásszerzést vagy az akadály megszőnését követı nyolc napon belül, de
legkésıbb az intézkedéstıl számított három hónapon belül lehet elıterjeszteni.
Ha törvény eltérıen nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a végrehajtási kifogásnak a döntés
végrehajtására nincs halasztó hatálya.
58./ Az eljárási költségek

153. §
Eljárási költségek:
1./ az eljárási illeték,
2./ az igazgatási szolgáltatási díj,
3./ az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség,
4./ az anyanyelv használatával kapcsolatos költség,
5./ az iratbetekintési jog gyakorlásával kapcsolatos költség,
6./ az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége,
7./ a tanú és a hatósági tanú költségtérítése,
8./ a hatósági közvetítı költsége, továbbá a tevékenységével kapcsolatban indokoltan felmerült
kiadás,
9./ a szakértıi díj, ideértve a szakértı költségtérítését,
10./ a fordítási költség,
11./ az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevıje részérıl felmerült levelezési,
dokumentumtovábbítási költség,
12./ a végrehajtási költség és a végrehajtási költségátalány,
13./ az eljárásban közremőködı rendırségnél felmerült költség,
14./ a helyszíni szemlével, valamint a szakértıi tevékenységgel jogszerően okozott kárért járó
kártalanítás összege,
15./ jogszabályban meghatározott, az 1-14. pont alá nem tartozó eljárási költség.
Az eljárási költség elılegezése

155. §
Kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget a kérelmezı ügyfél elılegezi meg. Több azonos
érdekő ügyfél esetén az ügyfelek egyetemlegesen felelısek az egyéb eljárási költség elılegezéséért. Az
ügyfél az elıleg összegét letétbe helyezi a hatóságnál.
Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban az egyéb eljárási költséget az ügyfél részérıl felmerült költség
kivételével a hatóság elılegezi. Az elılegezésrıl a hatóság a költségek felmerülésekor dönt.
Az ügyfél nem kötelezhetı olyan eljárási költség elılegezésére, amelyet a díj tartalmaz.
A bizonyítási eljárással járó költségeket a bizonyítást indítványozó fél elılegezi.
A rendırség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérı hatóság elılegezi.
Az eljárási költség viselése

156. §
Ha a hatóság az ügyfelet vagy az eljárás egyéb résztvevıjét marasztalja el valamely eljárási cselekmény
költségében, azonnal kötelezi a költségek megfizetésére. Ugyanígy járhat el a hatóság akkor is, ha
valamely eljárási cselekmény költségének összege és a viselésére kötelezett személy az ügy
eldöntésére tekintet nélkül megállapítható.
157. §
A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget a kérelmezı ügyfél viseli.
Az ellenérdekő ügyfelek részvételével folyó eljárásban a hatóság az eljárási költségek viselésére

kötelezi
a.) a kérelem elutasítása esetén a kérelmezı ügyfelet,
b.) a kérelemnek megfelelı döntés esetén az ellenérdekő ügyfelet,
c.) az eljárás megszüntetése esetén azt az ügyfelet, akinek eljárási cselekménye folytán az eljárási
költség felmerült.
Ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási költség általa megállapított

arányban való viselésére kötelezi a kérelmezı ügyfelet, illetve az ellenérdekő ügyfelet.
Döntés az eljárási költség viselésérıl

158. §
Az eljárási költséget a hatóság összegszerően határozza meg, és dönt a költség viselésérıl, illetve a
megelılegezett költség esetleges visszatérítésérıl.
Az egyéb eljárási költség összegét általában az érintett által bemutatott bizonyíték alapján kell
megállapítani.
Költségmentesség
159. §
A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az
eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére
költségmentességet engedélyezhet.
A költségmentesség az illeték, a díj és az egyéb eljárási költség elılegezése és viselése alóli teljes vagy
részleges mentességet jelenti.
A költségmentesség a kérelem elıterjesztésétıl kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási

eljárásra terjed ki. Az ügyfél által elsı alkalommal elıterjesztett költségmentesség iránti kérelem
benyújtásától a költségmentességrıl szóló döntés jogerıre emelkedéséig terjedı idıszakban felmerült
olyan eljárási költséget, amelynek elılegezése az ügyfelet terhelné, a hatóság elılegezi.
Törvény költségmentességet jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet részére is
megállapíthat.

Alaptv.-Önk.-Ket. 2013.02. ATES (1) - NYOMTATVA

Diunggah oleh

Informasi Dokumen

Judul Asli

Hak Cipta

Format Tersedia

Bagikan dokumen Ini

Bagikan atau Tanam Dokumen

Opsi Berbagi

Apakah menurut Anda dokumen ini bermanfaat?

Apakah konten ini tidak pantas?

Hak Cipta:

Format Tersedia

Alaptv.-Önk.-Ket. 2013.02. ATES (1) - NYOMTATVA

Diunggah oleh

Hak Cipta:

Format Tersedia

2013.

január-február Ates Oldal: 1 / 110

A központi államigazgatási szervek

1./ Az élethez és az emberi méltósághoz való jog. Halálbüntetés,

Az AB gyakorlatában az élethez és a méltósághoz való jog elválaszthatatlan egységet alkot, mivel

Az élethez és az emberi méltósághoz való jog kérdéseit az AB a

Az AB 23/1990. (X. 31.) AB határozatában a halálbüntetést, mint büntetıjogi szankciót

Két, abortusszal foglalkozó AB határozat:

A határozatok nem ismerték el a magzat jogalanyiságát. Amennyiben az AB elismerte volna a magzat

A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott

A beteg beavatkozásokba történı beleegyezését vélelmezni kell, ha a beteg egészségi állapota

A cselekvıképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása

Az Eütv. kizárólag a passzív eutanáziát szabályozza!

2./ A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az esélyegyenlıség.

A hátrányos megkülönböztetés tilalmának jellege

A hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapja a jogegyenlıség és az emberi méltóság.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma jelenti:

A hátrányos megkülönböztetés mind közvetlen, mind közvetett formában megvalósulhat;

Az egyenlı bánásmód követelményét

Az esélyegyenlıségi törvény szervi hatálya az államra, önkormányzatokra, valamint a polgárokkal

Az esélyegyenlıségi törvény a hátrányos megkülönböztetés tilalmának korlátait is meghatározza. Nem

Az esélyegyenlıségi törvény a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozóan külön szabályozást

A hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az esélyegyenlıség érvényesítésének ellenırzését az

Az Egyenlı Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: hatóság)

Az egyenlı bánásmód követelményének érvényesülését ellenırzı hatóság nem utasítható.

A hatóság nem vizsgálhatja az Országgyőlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami

Az egyenlı bánásmód követelménye megsértésének vizsgálatát a sérelmet szenvedett fél választása

3./ A véleménynyilvánítás szabadsága.

A véleménynyilvánítás szabadsága elsı generációs politikai alapjog. A véleménynyilvánítás

A véleménynyilvánítás szabadsága teszi lehetıvé a plurális társadalom kialakulását, amelyben

Mindezek ellenére a véleménynyilvánítás szabadsága nem minısül korlátozhatatlan alapjognak. A

Döntéseiben az Alkotmánybíróság hangsúlyossá tette, hogy az alapjog nem a véleményre, hanem a

A véleménynyilvánítás három cél érdekében korlátozható:

Közérdekbıl történı korlátozás

A véleménynyilvánítás korlátozható olyan általános célok védelme érdekében, mint a köznyugalom,

A véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából kiemelkedı jelentıségő a már korábban hivatkozott

A 14/2000. (V. 12.) AB határozatban nem tartotta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság az

A 95/2008. (VII. 3.) AB határozat - elızetes normakontroll keretében megsemmisítette a Btk.-ba

Jogkorlátozás mások érdekeinek védelmében

A véleménynyilvánítás szabadsága korlátozható mások érdekének védelmében is, különösen, ha a

Nem alkotmányellenes a hatóság, vagy hivatalos személy becsületének, jó hírnevének védelme, de a

A 96/2008. (VII. 3.) AB határozat annak a rendelkezésnek az alkotmányosságát vizsgálta, amely

Államérdekbıl történı korlátozás

Az állam és az állami szervek mőködése érdekében korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát a

A véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányosan elfogadható korlátja a nemzeti jelkép védelme.

A sajtószabadság a véleménynyilvánítás szabadságából következı alkotmányos alapjog. A történeti

A sajtó nem csupán a véleménynyilvánítás szabadsága gyakorlásának eszköze, hanem egyúttal

Az Alaptörvény IX. cikke követelményként állapítja meg, hogy a sajtószabadságra, valamint a

Az Smtv. - becenevén a „médiaalkotmány” - bizonyos részben deklaratív rendelkezéseket tartalmaz a

A 2011. január 1-én hatályba lépett szabályozás összevonta a médiaszabályozás és a hírközlés

4./ Egyesülési jog.

A pártokra vonatkozó szabályozás

A költségvetési támogatáson kívül a párt vagyona a tagdíjakból, a Ptv. mellékletében felsorolt

Más tekintetben a pártok vagyonszerzése korlátozott. Az érdekek összefonódásának kizárása miatt

Nem lehet továbbá pártot alapítani és mőködtetni munkahelyeken és tanintézetekben.

5./ Gyülekezési jog.

„A békés gyülekezés szabadsága a demokratikus társadalom elıfeltétele és alapvetı értéke. A

A Gyt. a békés összejöveteleket, felvonulásokat, tüntetéseket védi, a jogalkotó azonban kivette a

Lényeges megemlíteni, hogy a gyülekezés csupán bejelentéshez, és nem engedélyhez kötött. A

Egyébként a rendırség a bejelentés beérkezéstıl számított 48 órán belül nyilatkozik a rendezvény

A rendezvény szervezıje felel a rendezvény rendjének megtartásáért, ebben kérésére a rendırség

A fegyveres, illetıleg felfegyverkezve történı megjelenés tartalmilag hasonlít a Btk.-ban

Amennyiben a rendezvényt feloszlatták, a rendezvény bármely részvevıje (nem csupán a szervezı!)