Az Üveggyöngyjátékos és Doktor Faustus

Gyenes Zsolt habil DLA, egy. docens

Kaposvári Egyetem Művészeti Kar
Médiaművészeti Intézet
2014
Thomas Mann (1875–1955) Hermann Hesse (1877–1962)

Thomas Mann: Doktor Faustus – Hermann Hesse: Az Üveggyöngyjáték –

Adrian Leverkühn német zeneszerző Josef Knecht Magister Ludi életrajzának
élete – Elmondja egy barátja. kísérlete, valamint Knecht hátrahagyott
írásai.

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. Tericum Kiadó, Budapest, 1996.

Megjelent 1947-ben. Megjelent 1943-ban.

Létezik-e olyan közös nyelv, nevező, mely lehetővé teszi a különféle művészeti ágak,
médiumok közötti átjárhatóságot és mely a közös gyökérről tudósít?

A Vizuális Zene ebbe az irányba mutat...

A Vizuális Zene tömör megfogalmazása:

A VZ olyan műnem, amelyben zenei struktúrák alkotják a vizuális kifejezés alapját,

lényegét.

Ellentmondás?
A VZ-nek kb. 300 éves története van, illetve oda nyúlnak vissza a gyökerei.

Bishop László Sándor

színorgonája szín-fény koncertje
(1870-es évek) (1925)

Koller–Hittahler: Lighttrails
Sound-Frame Festival, Bécs
(2010)
Hesse és Mann idézett műveiben, a témához kapcsolódó pontok, felvetések, gondo-
latmenetek:

– Mágia
– Szöveg és zene kapcsolata
– Matematika szerepe
– Teljesség–egyetemesség–tökéletesség–ős középpont
– Képletek, szimbólumok és asszociációk alkalmazása
– Határok átlépése, intermedialitás
Intermédia rövid meghatározása:
„Az intermedia egyik jellegzetessége szintetizáló karaktere. Az intermedia nem csupán a korábban
elszigetelt művészeti formák, mint pl. a festészet és tánc, zene és irodalom, szobrászat és színház
összeolvasztása. Egy új forma alakult ki, amelynek saját létezési törvényekre van szüksége.”
(Udo Kulterman, http://www.intermedia.c3.hu/mszovgy1/kulterma.htm)

– Zene és mozgás, zene és vizualitás

– Különféle átiratok (transzkripciók)
pl. szín és hang megfeleltetések vagy a vizualizáció bizonyos megoldásai
 Hangcsík

Cardew (graphic notation)

Gyenes Zs.:
Duószonáta,
részlet, 2008.
McLaren: Synchromy, állókép a
filmből, 1971
Hasonlatok, példák az Üveggyöngyjátékból, illetve a Doktor Faustusból a vizuális ze-
nei elemekre (kortárs összevetésekkel tarkítva)

1. A zene alapvető fontossága; a zene és mágia

„A tökéletes zenének megvan az oka. Az egyensúlyból jön létre. Az egyensúly a tör-

vényből, a törvény az egyetemes értelemből keletkezik.”
(Hesse, 29. o.)

„...a varázslat lényegét a zene sokkal tovább őrízte meg, mint a többi művészet...”
(Hesse, 30. o.)

Thomas Mann „vizuális akusztikája” és „ozmotikus tenyészete” pl. Lilian Schwartz

leghíresebb műveit juttatják eszünkbe (pl. Pixillation, Bagatelles, 1970-es évek).

Azontúl a folyékony, vagy nedves diapozitívek (liquid/wet slides) megoldásai is fel-

színre kerülnek mint modern kapcsolódások (1960-as évek).
Vizuális zene, ahol a kép és hang egylényegűvé válik...
Lilian F. Schwartz: Pixillation, állókép a filmből,
1970

Metzger (wet slides), 1960-as évek

2. Zene és nyelv

„A zene és nyelv összetartozik, lényegét tekintve egy és ugyanaz...”

(Mann, 205 o.)

„...szótagokat és betűket számoltok, zenéltek, és játszátok az Üveggyöngyjátékot!”

(Hesse, 322 o.)

A XVIII. századi Conrad Beissel egy teljesen öntörvényű zenei harmóniarendszert

alakított ki, mely a szövegen alapul.
3. Szín – hang analógiák

„ ‹ A szin és hang értelmi egyezése.

Bizonyitás, hogy minden színtörésre
És színre egy-egy hangnem adna választ.›
Ó, mily szikrázó ígéretet áraszt
Ez a szín-kórus! ...”
(Hesse: ‹Egy álom›, vers, 455 o.)
Szín – hang megfeleltetések az elmúlt 300 évből
„...a kora tavasz–bodzaillat–Schubert-akkord asszoci- Szinesztézia
áció szilárd és teljes érvényű képzettársítás...”
(Hesse, 70 o.) Szkrjabin misztikus ak-
kordja
 Ilona Keserü Ilona: Régi képeim Párizsban, 2010.

Cangiante árnyékolási technika a drapériánál

Michelangelo: Sixtus-kápolna mennyezetfreskói
(1508-1512)

‹Cangiante› azt jelenti: színváltás.

A spektrum egymást követő szí-
nei közül egyet-egyet olykor kiha-
gyunk.
„Olvastam és a képírásos ábrák A kaleidoszkóp
a kinti látvány
Egybe forrtak s egymást megint kizárták, fragmentálása,
Körtánccá rendeződtek, szétszakadtak, vizuális absztrakci-
Hogy kialakuljon az új alakzat, ója
Jelképfigurákból kaleidoszkóp,
Ki nem merülő, új értelmet osztó.”
(Hesse: ‹Egy álom›, vers, 457 o.) James Whitney:
Yantra, állókép a
filmből, 1957

A szín önmagában zeneszerű tüne- Gyenes Zs.: Utó-

képek – Tisztelet
mény, főleg ha időben kiterjesztett, mo- Ilona Kesrü Ilo-
zog. nának, állókép a
videoból, 2014
4. Az egyetemesség (felé)

„A Játék, a tökély keresésének egy választékos, jelképes formáját jelentette, valami

kifinomult alkímiát, közeledést a minden jelképen és sokféleségen túl önmagában
egységes szellemhez, tehát Istenhez.”
(Hesse, 40 o.)

A művészet lényege: kitörés a kötött tér-idő konstellációból; utazás a középpont felé.

„...az Üveggyöngyjáték nyelvében (...) minden mindent jelent, (...) s minden jelkép (...)
a titokba, a világ lényegébe, az őstudásba vezet.”
– folytatja másutt a gondolatmenetet Hesse (121 o.)
Konklúzió

Sokan, mint pl. Hermann Hesse és Thomas Mann is, a matematikát tartották, tartják
a közös nyelv alapjának; a világ összefüggései feltárásának segítő eszközének, de
akár metafórájának is.
Ne feledjük; matematika és zene szoros kapcsolatban állnak (vö. pl. Beissel,
Schönberg, Satie).

A matematikai rendszerek lecsupaszított képlete a binaritás; a 0 és 1, a két ellentétes

elemnek ritmikus, értelmes variálása, mellyel minden „leírhatóvá” vált.

Vissza az alapegységekhez; a nappalhoz és éjszakához...

Felhasznált irodalom

Adorno, Theodor (1961-62): A zenével kapcsolatos magatartás típusai. Online: http://emc.elte.hu/~pinter/szoveg/adorno_zenevelkapcs.pdf

(2014. 04. 24.)
Adorno, Theodor (1938): Fétisjelleg a zenében és a zenei hallás regressziója. Online: http://frankfurt.tek.bke.hu/media/szoveg/adorno_fe-
tisjelleg.htm (2014. 04. 24.)
Adorno, Theodor W.: Töredék a zenéről és a nyelvről. Online: http://www.reszeghajo.eoldal.hu/cikkek/mozgalom-es-kultura/proletarzene/
theodor-w-adorno-toredek-a-zenerol-es-a-nyelvrol.html (2014. 04. 24.)
Albers, Josef (2006): Színek kölcsönhatása. A látás didaktikájának alapjai. Magyar Képzőművészeti Egyetem – Arktisz, Budapest.
Cobley, Evelyn: Decentred Totalities in Doctor Faustus: Thomas Mann and Theodor W. Adorno. Online: http://www.js-modcult.bham.ac.uk/
articles/issue2_cobley.pdf (2014. 04. 24.)
Crary, Jonathan (2008): A látás modernizálása. In: Steve Yates, szerk.: A tér költészete – Fotókritikai antológia, Typotex, Budapest.
Crary, Jonathan (1999): A megfigyelő módszerei. Osiris Kiadó, Budapest.
Doktor Faustus – zeneszerzés, matematika, irodalom. Összeállította: Rényi András. In: Világosság 2004/8–9., Online: HYPERLINK “http://
www.vilagossag.hu/pdf/20050203183626.pdf”http://www.vilagossag.hu/pdf/20050203183626.pdf (2014. 07. 01.)
Flusser, Vilém (1990): A fotográfia filozófiája. Tartóshullám, Budapest.
Goethe, Johann Wolfgang (1983): Színtan – Didaktikai rész. Corvina Kiadó, Budapest.
Gyenes Zsolt (2012): A vizuális zenéről – Rendszerezési kísérlet. Online: http://vizualzene.hu/gyenes_zsolt.pdf (2014. 07. 04.)
Hesse, Hermann (1996): Az Üveggyöngyjáték – Josef Knecht Magister Ludi életrajzának kísérlete, valamint Knecht hátrahagyott írásai. Teri-
cum Kiadó, Budapest, fordította: Szabó Ede.
Krarup, Helge (2010): Liquid slides and the light show. Absztrakt. In: Reflections/Refractions – 8th International Light Symposium and Exhibi-
tion. Nemzetközi Kepes Társaság, Budapest.
Mann, Michael (1956): The Musical Symbolism in Thomas Mann’s Novel Doctor Faustus. Online:http://www.schoenberg.at/library/index.php/
publications/show/7170 (2014. 04. 22.)
Mann, Thomas (1967): Doktor Faustus – Adrian Leverkühn német zeneszerző élete – Elmondja egy barátja. Európa Könyvkiadó, Budapest,
fordította: Szőllősy Klára.
Mann, Thomas (1961): A Doktor Faustus keletkezése – Egy regény regénye. Gondolat Kiadó, Budapest, fordította: Pödör László.
Sache, Julius Friedrich (1903): Music of the Ephrata Cloister. Lancaster, Printed for the author. Cornell University Library.
Schwartz, Lillian F. (1970, 1977): Pixillation, Bagatelles. Online: http://lillian.com/films/ (2014. 04. 30.)
Tillmann, J. A. (2012): Hangmozgás – Avagy a zenei képről. Online: http://vizualzene.hu/tillmann_j_a.pdf (2014. 07. 01.)