1.
Az ARVISÚRÁK összegyűjtésével egy sajátos "mesemondó"; Paál Zoltán páratlan
regevilágát szeretnénk a magyar néprajzkutatás számára megőrizni.
ELŐTÖRTÉNET
Sokezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes óceánban, - mesélik
az ősi regék. Ataisznak, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. Mediterrán éghajlata alatt
bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek ismerték az írás tudományát
is. Idővel behajózták a tengereket, s a Föld különböző helyein kolóniákat létesítettek.. A
Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének nevezték, a velük rokon
népek némelyike pedig szumírnak, Anina istenasszony tiszteletére Anina-óm városát
alapították. Az Egyiptom földjére kerültek - a Hikszosz-óm nevű központjukkal -
továbbfejlesztették az őshaza kultúráját. Isteni származású uralkodóikat kúp alakú
építmények alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították Párszi-óm
fővárossal. Egy kalandozó csoportjuk -In-dijó-óm központtal - Peruban állapodott meg.
Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és ott építették fel Agaba-ómot.
Az így szét-települtek azonban Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat. A
mezopotámiai Úr népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett áldozati templomot épít. Az
őshazából 24 hajón kaptak segítséget: nemes építőanyagot, kézműveseket és hun
lovasokat. A lovasok segítettek a fuvarozásban és ők rendezték a felavatási szertartás
lovas versenyét is. A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, (úzok, kabarok, avarok,
széki - és kazahunok, stb.) jó lovasok és ügyes kézművesek is voltak.
Ez időben -7000 évvel ezelőtt, vagy még régebben- következett be a nagy kataklizma.
Megrendült a Föld, felháborodott a tenger, vulkánok tüze pirosra festette az esti
égboltot. Később hajósok hozták a hírt Úr népének: elsüllyedt Ataisz legnagyobb része,
lakosainak csak elenyésző töredéke tudta megmenteni puszta életét. Úr népe-az
őshazával elpusztult-Uruk város emlékére-fővárosának nevét Anina-ómról Urukra
vál-toztatta. Az ott rekedt lovas hunok-mivel hazájukba nem mehettek vissza, élelmük
pedig már fogytán volt-lehúzódtak a termékeny síkságra, később-legelőik
fogytával-északnak indultak. A széki-hun (később székely) törzsből származó Magya
fejedelem fiaival és 576 lovas legényével 60 holdévig (60 holdhónap) vándorolt, míg olyan
vidékre nem érkezett, amely elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket. Itt Magya
fejedelem egy bőséges legelőn két várost alapított: Paripa és Dabósa városát. A két város
között felállították az egyistenhívő Úr népe kegyhelyét. A fejedelmi ifjakkal együtt 480
fiatal kötött itt házasságot Uruk városának leányaival. Az időnként fellépő szárazságok
és betegségek elől a hunok többsége áttelepedett egy másik sík-ságra, túl a Kaukázuson.
Ott várost alapítottak, és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték.
Másik fia, Kurd egy ideig Dabósa és Paripa városában maradt. Később azonban, mivel
egy hegyi törzsből nősült, feleségének családjához a hegyek közé költözött.
Magya legnagyobb fia, Hunor a lovasok többségével kelet felé ment tovább. Az Ataisz
pusztulását követő 250. holdévben (kb. 19 év múlva) egy nagy lovas pusztán felépítették
Hunnor városát. Hunnor város Mongólia déli részén a Hun-nor, a Hun-tó mellett
feküdt. Később ez a terület sivataggá változott. Múlt az idő, évszázadok teltek el. Ezalatt
a hunok folytatták vándorlásukat. A gazdagabbak Dabósa-Magyarka-Hunnor
vonalának térségében telepedtek le, szegényebbjeik keletre vonultak a rokon
agaba-népek felé, ahol jó legelő területek ígérkeztek. A Hangun (Sárga) folyó mellett élő
két őshonos népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. A hunok a
jürcsik mellé álltak és az őshaza pusztulása után 12000 holdévvel (kb. 930 naptári év)
legyőzték az ajnókat. Hálából Jümmön jürcsi vezér a hunok ifjúságának adta Ordosz
térségét. A hunok emberségesen bántak a fogságukba került ajnókkal. Nem vetették őket
béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva, amikor hun nőkkel házasságot kötöttek,
felszabadították őket. Az ajnó törzsek-látva a véreik iránt tanúsított
bánásmódot-szövetségre léptek a hunokkal. Később a jürcsiktől is követelték a béklyós
rabságba hurcoltak szabadon bocsátását. Amikor Jüm-mön vezér ezt megtagadta, az
ajnók a hunok segítségével elűzték a jürcsiket Hangun térségéből. Ebből a szövetségből
tartós barátság lett és 130 holdév (kb. 10 esztendő) elteltével 24000 ifjú hun harcos -
Hun-nor birodalmi központ jóváhagyásával - összeházasodott az ajnókkal. A hun
törzsek egy része a Hanguntól északra telepedett meg. Az úzok a folyókanyartól nem
messze állították fel székhelyüket, Ordoszt. A tengeröböl síkságán élő, Ataiszból
származó rokonokkal felvették a kapcsolatot, s cserekereskedelmet folytattak velük. Az
itt töltött 1000 esztendő alatt az agabák is megsokasodtak, csak nem eléggé. Az észak felé
terjeszkedő kinajokkal ugyanis gyakorivá váltak a háborúzásaik, de változó szerencsével.
Végül a kinajok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot. Az agabák egy része
ekkor behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült. Vezetőjük egy Agaba nevű
bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül. A kinajok elől
menekülő hunok magukkal vitték legértékesebb áruikat, élelmük azonban hamar
elfogyott, s a tél közepére helyzetük aggasztóvá vált: éhínség fenyegetett. Az egyetlen
számbavehető élelmet a medve jelentette volna, csakhogy ennek a vadászatát a hitük
tiltotta. Ők is, mint a többi halász-vadász nép, hittek a medve égi eredetében. A medvék
így igen elszaporodtak és az emberre is veszélyessé váltak. Az agabák azonban nem
voltak medve-tisztelők. Egy alkalommal leterítettek és megettek egy medvét. A hunok
csodálkozva látták, hogy nem sújtotta őket semmiféle égi büntetés. Ez az eset új ötletet
adott Agabának. Amikor Ordoszba téli vásárra összejöttek a hun törzsek sámánjai,
Agaba felvilágosította őket: Istenük azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy
medvetoron kell befejezniük életüket. Megindult hát a vadászat, s ehhez Agaba népe
újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöltétől holdtöltéig tartott. Ez
alatt - Agaba javaslatára - megalakult az Öregek Tanácsa, a 25. napon pedig 24 törzs
részvételével létrehozták a hun törzsszövetséget. Egyeztették mitológiájukat és
megszervezték a törzsszövetség jövendő életét. Agaba javaslatára újra kezdték az
időszámításukat. A holdevések szerinti számolás a gyakori ködök miatt is meglehetősen
nehézkes, amellett eltéveszthető is volt. Ekkor már az Ataisz pusztulása utáni 12968.
holdévet írták (ez kb.1000 évnyi idő) (Kr.e. 4040). Az új időszámítás szerint egy esztendő
az egyik medvetortól a másikig, tehát egyik téltől a másikig tart. Az első törzsszövetségi
fősámán Agaba lett. Ő az, aki az írást is megreformálta, s az általa alkotott rovásírást
általánosan használt-tá tette a sámánok körében. Az ő javaslatára kezdték el írni
történelmünket is. A fősámánok mindenkori kötelessége lett, hogy a hun törzsszövetség
életének főbb eseményeit a valóságnak megfelelően megörö-kítsék. Ezért
történetírásuknak az Arvisura-Igazszólás nevet adták. A szöveget aranylemezekre
rótták, hogy az idő foga el ne pusztítsa őket. Ennyiben lehet röviden összefoglalni az
előtörténetet. Innen kezdve szóljanak eredetiben az ősi írások regéi. Nyelvük az az
évezredek alatt alig változott úz nyelv, melyet ma magyar nyelvnek nevezünk.
"Ata-Isis a napisten hét eget teremtett. A 7. égben nőtt egy magas fa. Ennek a magas
fának a tetejéről indult útnak a Nap, a Hold, és valamennyi csillag. A fa gyümölcséből
Ata-Isis egyet ledobott a hatodik égbe és ebből ott kinőtt egy másik fa. Az felnőtt a
hetedik égig. Ezen Ata-Isis leküldte legnagyobb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be a
hatodik eget. Sis-Tórem is ledobott a fa terméséből egy gyümölcsöt az ötödik égbe, és
amikor kinőtt a hatodik égig érő fa, ő is leküldte azon legnagyobb fiát az ötödik égbe,
hogy népesítse be. Sis-Tórem fia, Numi-Tórem hasonlóképpen cselekedett: ledobott egy
gyümölcsöt. A negyedik eget Numi-Tórem fiai és leányai népesítették be. Ilyen
sorrendben létrejött aztán a jó szellemek és jó lelkek harmadik, meg a rossz lelkek
második Égi birodalma. Legalul kapott helyet a Nagy Terembura, amelyben minden
lélek elfért. Onnan a csillagok ütötte lyukakon minden elköltözött lélek figyelhette és
segíthette földi hozzátartozóinak az életét." Utána minden törzs szószólója számot adott
az Égiekben való hitéről. Úzon, az úzok sámánja, mint Joli-Tóremnek, a Földanyának
legjobb pásztora, így adta elő Földünk keletkezését: "A végtelen kékségben sétált
Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, de amikor megbotlott egy
bárányfelhőben, dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg! Ijedtében nagyot ugrott a
kis bárányfelhő és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz. Tűz pattant ki a felhőcske
szívéből, majd ez a tüz üstté változott. Az üst magába szedett minden felhőt. A
tízezrediknél, a Tyumenfelhőnél láng csapott ki belőle, s az csillagok képében az égboltra
szóródott. Sis-Tórem ekkor elküldte legnagyobb fiát, Numi-Tóremet, hogy fogja el azt a
tüzes üstöt, mert mind elégeti a bárányfelhőket. Numi-Tórem el is fogta az üstöt, és apja
elé vitte. Kettesben elkészítették a Napot és feltették a legnemesebb pályára. Sis-Tórem
az üstből újabb tűzgolyókat kezdett szétdobálni a Nagy Mindenségbe, míg csak bele nem
fáradt. A végén a tűzgolyók belegabalyodtak a felhők vizébe, ezért Sis-Tórem a
tűzgolyók gondozását az égiekre bízta. Mindenki vállalta is, csak Ruda-Tórem, a
vas-forraló égi kovács vonakodott tűzgolyót őrizni. Így aztán őt Sis-Tórem a tüzes üst
gondozásával bízta meg. Egy reggel Ruda-Tóremet alva találta az üst mellett. Mérgében
az üst széléről lekapott egy marék tűzhabot és beledobta a reggeli ködbe. Ebből lett a
Hold. Utána felköltötte a Ruda-Tórem mellett alvó Kemmit, az égiek szolgálólányát és
megparancsolta neki, hogy viseljen gondot a Holdra. Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem
volt, az úzok védelmező nagyasszonya. Az ő tűzgolyóját Numi-Tórem a legsűrűbb felhők
közé gurította. Hét fia kereste, ezeröles láncon. Végül a szárnyas Ajak-Tórem találta
meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes asszony, Sis-Tórem leánya a vízből
búvár-kacsával követ, iszapot, majd földet hozatott fel. A vöröshasú Cethalnak
megparancsolták, hogy ezt a hordalékot tartsa a hátán, hogy az Élet-anya ott virágzó
életet teremthessen. Így keletkezett a virágzó Föld. Kaltes asszony álmot varázsolt a
vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából, ha
megmozdul, megremeg a Föld, s földrészek csúsznak le a hátáról az ősvízbe. Így pusztult
el annak idején mindent-termő hazánk, Ataisz is. Most pedig hálát kell mondanunk
Joli-Tóremnek, a Föld-anyának a bőséges köles-aratásért. Hálát kell adnunk a
Tóremfiaknak is, hogy felépíthettük új székvárosunkat, az Ordosz utáni Úzd vezéri
székhelyet és Vasvár földvárát, ifjúságunk büszkeségét. Sajnos, kabar és mordvin
szomszédaink vezéri székhelyünket Ózdnak nevezik."
A napok számát minden negyedik évben eggyel megtoldották és az Aba-nap előtti napot
tárkányok napjává nyilvánították. 100 évenként 8 évig tartott a tárkánynevelés és annak
a végén tartották a tárkány-napot. Nagyszala nappá nyilvánították azt a napot, amelyen
a törzs-szövetségre nézve döntő jelentőségű határozatokat kell hozni. A medvetoros év
első napját Aba-nappá tették. Az újszülött gyermek születése napjáról kapta a nevét. P1.
Az Aba-napon született gyermek neve Tónus-Aba lett. (Ilyen neve volt kereszténységünk
kezdetén Aba-Sámuelnek.) A törzsek minden napnak két nevet adtak: egy férfi és egy
női nevet. A négyévenkénti pótnapra Nimród-tárkány-féle nevet adták. Az
összejövetelek végén mindig megvonták a törzsek legeltetési határát. Ordosz
törzsszövetségi területén a mindenkori fősámán uralkodott. Ordosz lett a birodalom
központja, és mivel úz székhely volt, az úzok nyelve birodalmi közös nyelv lett. Ennek
általános megismerését elősegítette, hogy a sámánok ifjúságának többsége közéjük
házasodott. A főként kézműves úzok részt vettek kalandozásokon is, bár azok hasznából
a sámántizedek révén amúgy is részesültek. Úzd-a szomszéd törzsek nyelvén Ózd-az úzok
vezéri szállása lett.
(BATOUR-UZAPANI)
Batour halotti torán Uzapani számot adott az előző fősámán minden helyes
cselekedetéről és a 22 medvetoros év alatt végzett munkájáról. Batour nagy tudásra tett
szert Úr városában végzett látogatásai alatt és sokat tanult Kanszu kinaj tartományban
is az Agaba-féle bölcsektől. Mindezt így foglalta rovásba: Ataisz égi fejedelme Armogur,
a Kosztroma városa feletti hegyen kegyhelyet épített a Napistennek, a bölcs Rátennek.
Ugyanis Ráten, az egyedüli égi istenség nagyon megharagudott, hogy Ataisz
minden-tudást kereső népe megfeledkezett az égiek tiszteletéről. Még a Holdanya
kérésére sem szüntette meg gyakori lángolását. Hajós fejedelmek jelentették, hogy 90
telehold után a jégmezők alól kizöldült szárazföldek kezdenek előtűnni. Föld-anya
golyóján újabb földrészeket varázsolt elő a Vöröshasú Cethal. Armogur ekkor elrendelte,
hogy 10 fia közül a 7 idősebb maradjon vele Kosztromában, de Suva és Buda, valamint
Kuszkó az Amu földrész alaposabb megismerése után folytassa a felmelegedő
földterületek megismerését. Bölcs Ráten Bálvány-hegyi szentélyében szerzett útmutatás
alapján Buda fejedelem a 30. telehold után elérte a jégmezőkön inneni termékeny
síkságot és egy teleholdnyi idő alatt az elmenekült népek szál-láshelyén megalapította Úr
városát. Hajókon mindenféle állatból hoztak Öthegyről valókat; ezek a dús legelőkön
hamarosan elszaporodtak. Buda fejedelem ekkor a visszaküldött hajó parancsnokával,
Eridővel azt üzente Armogur öreg fejedelemnek, hogy a Kosztroma feletti
Bálvány-hegyről küldjön kifaragott építőköveket, hogy ha Rátennek nem is, de legalább
Anahyta istenasszonynak Ráten köveiből emelhessen kegyhelyet, mert ezen a vidéken
nincs kő, csak termékeny termőföldek bújnak ki a jégmezők alól.
A családjával Úr városában lakó Magya fejedelem a lovai részére a közelben nem talált
elég bő legelőt. Ezért 596 lovaslegényével és 3 fiával tovább ment az ataiszi őshaza Tigris
folyójára hasonlító folyó partján. Ott megalapította Dabósa és Paripa városát. 60
holdtölte után a letelepedés ünnepségén összejöttek az Élám törzsbeli őslakókkal. Kurd
ifjúsági kisfejedelem ekkor vette feleségül Aratu hegyi vezér leányát. Ezen az ünnepen
Kurddal és a fejedelemfiakkal együtt 480 hun törzsbeli lovas kötött házasságot Uruk
városának leányaival. Mivel Ráten napisten lángolásai folyton nőttek, a hun lovasok
többsége a szárazság és a betegségek elől a Naphegyen túl levő síkságra vándorolt. Ott
újabb várost alapítottak és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el.
Hunor kelet felé egy nagy lólegelő végén megalapította Hunnor városát, Kurd pedig
családjával együtt visszaköltözött Dabósa és Paripa vidékére. Ha újabb szárazság jött,
Kurd a népével beköltözött a hegyi törzsek szállásaira. Hunor lovasainak vándorlása
Ataisz elsüllyedésétől számítva 250 holdtöltéig tartott. Közben a gazdagabb hun lovasok
sorban hun szövetségi gyarmatokat alapítottak. Hunnor városába már csak igen kevés
lóval érkeztek. A gyalog hun ifjúság igazi városlakó lett, de kalandozásokra is indult, déli
irányban. A meglovasodott gazdagabb hun törzsek letelepedtek; a szegényebb
gyalog-ifjak a rokon agabák törzseivel, meg a jürcsikkel és az ajnókkal ismerkedtek. Az
Agaba-féle bölcsektől szereztek tudomást arról, hogy Ataisz után még Amu nevű
gyarmatuk is elsüllyedt. Suva ellenben a gazdag déli szigetvilágban fennmaradt
hajósaival együtt. Párszi-óm, Hikszosz-óm és Kuszkó Indijó-óm gyarmatáról is érkeztek
már vissza, de Ataisz minden gazdagságával és műveltségével együtt elpusztult.
Tüzet, ami melegít! Tüzet, ami megolvasztja még a Kékleny-hegy szikláit is! Agaba, a
bölcsek legvénebbje állt a lépcső legmagasabb fokán. A két legszebb csillagrovó leány
aranytálcán őeléje tette le Miskolc pásztorlegény élet-tüzet tartalmazó csuprát. Agaba
olajüstbe öntötte a csupor tüzét, s az égig érő lánggal árasztotta a meleget. Agaba
elrendelte, hogy a csillagrovó leányok legnagyobb gondja az legyen, hogy az égiek tüze
soha ki ne aludjon. Meghagyta még, hogy az égiek tüzet adó jóságát minden
aranyasszony-ünnep után megünnepeljék. Kecső és Artupi gyermekei ezután abban a
kegyben részesültek, hogy Garaúz vezetésével megtekinthették az idők múlásának
rovásait. (Ez a Mindenható leírása!) Már 11 tyumen (110000) és 110 alkalommal telt
meg a Holdanya egészen kerekre, amikor Magya ifjúsági hun fejedelem is elindult, hogy
Buda fejedelem város és kegyhelyalapító ünnepén a lovasversenyeken ő is részt vegyen.
Szavárd viszont akkor szállt hajóra, amikor kabar és úz nyílkovácsai már 8470
alkalommal ülték meg a tűz megszerzésének ünnepét. Ekkor süllyedt el Ataisz. Attól
kezdve 12968 alkalommal lett telehold és 998 esetben tartották meg a kézművesek a Tűz
ünnepét, mire Ordoszban megalakult a 24 hun törzs szövetsége. Temérdek vita folyt
arról, hogy melyik csoport tévedett és melyiknek van igaza. Végül a legbölcsebb, Agaba
meggyőzte a sámánokat, hogy az első medvetor emlékére és a tévedések kiküszöbölése
végett kezdjék újra az időszámítást. A medvetorok, vagy makkolás utáni disznótorok
számát minden törzs tudja ellenőrizni. Ezt a Magyarka fölötti Szavárd-törzs is helyeselte.
Szavárd kézműves törzse Batour látogatásakor ünnepelte az Ataisz pusztulása utáni
1018. disznó-toros evést. A kézművesek tehát az égiek tüzét már 9488 disznótoros éve
ünnepelték. Ez az Agaba-féle 20. medveév.
Szavárd kézműves népe, akik a Kurd földje és Magyarka között telepedtek le, ezt a
bogyót meleg nyáridőben az üstben főtt étel kozmásodásának megakadályozására
használta. Ezt a szokást Szavárd még Ataisz Bálvány-hegyén leste el Suhan asszonytól.
Az ellenben nagyon aggasztotta Szavárdot, hogy Suté bölcs nemcsak Suhannak, hanem a
másik két leányának is adott útravalót ezekből a cserjékből, akik Kuszkóhoz, illetve
Suvához mentek feleségül. Amikor megalakult a 24 hun törzs szövetsége, Agaba fősámán
minden összejövetelen hangoztatta ezt az ataiszi "bűnbeesést" és ezért javasolta, hogy az
ifjúsági versenyek győzteseinek díszes kardot adjanak. Ez sokkal férfiasabb volt és
amellett célszerűen szolgálta a 24 hun törzs szövetségi érdekeit is. Amikor Kuszkó
elindult keletnek, Buda nyugat felé, Suva pedig délre, megesküdtek, hogy egymás útjait
minden esetben keresni fogják. Elsőnek Suva indult el; egy holdtöltével rá Amur, a
déliek kézműves hajóláncával. Utána Buda, és több hajó-látóvonal távolságban Szavárd
a kézműveseivel. Ezt "hajóláncnak" nevezték. Végül nádcsónakok kíséretében Kuszkó
indult napkeletnek.
De mire a következő holdtöltén az ős Agaba elindult Kuszkó után a kézművesekkel, jött
a szörnyű földrengés, tűzokádat és mennyek szakadása. Ebben a szörnyűségben a
Kuszkó-féle nádhajók mind odavesztek és Agaba két kézműves vitorlás hajója is csak
nagy nehezen tudott megmenekülni az özönvízből. Agaba népe megesküdött: örökké
keresni fogják Buda, Suva és Kuszkó népének maradékait. Ez a vágy benne élt minden
utódukban. Határtalan volt hát a bölcs Agaba öröme, amikor az Ordosz feletti
Bálvány-hegyi vásáron felismerte az elpusztult hun törzsekből megmenekült ataiszi
népek marad-várnyait. Főként arra törekedett, hogy az emberáldozatnak még az
emlékezetét is kitörölje a szövetségbe tömörült új népből. Azt viszont törvénybe iktatta,
hogy minden emberöltőben legalább egy alkalommal elmenjenek kalandozni, vagy
békés, vagy háborús céllal, mert csak az újonnan látottak, és tapasztaltak alapján lehet
továbbfejlődni. Hisz a tűz birtokába is Miskolc kíváncsisága alapján jutottak és azt az
azóta eltelt sokezer év alatt a bölcsek mennyi mindenre hasznosították! A tűz
megjelenéséig nyershús-táplálkozással egy-egy ember legfeljebb csak 400 alkalommal
pillanthatta meg a teleholdat; Ruda-Tórem üstjeiben azonban minden rosszat kifőztek a
húsból, s így az emberek 5-600 holdévig is gyönyörködhettek a telehold szépségében. Sőt
az ataiszi Öthegyen szedett bogyók és gyógyító füvek főzetének formájában mindenki
ihatott az Élet vizéből is, és ezzel meghosszabbíthatta az égiektől kapott életét. Öreg
bölcsek rájöttek arra is, hogy ha az állatok zsírja helyett a Bálvány-hegy bogyóiból
sajtolt folyadékkal készítik ételeiket, nem esnek olyan könnyen betegségek áldozataivá.
Ezért nem engedték, hogy ezeket a cserjéket másutt is szaporítsák. Élám népe aztán
azzal vádolta Ataisz bölcseit, hogy önző cselekedeteik miatt kellett Ataisznak
elpusztulnia. De az agabák elődei látták, amikor az égi hatalmasságok a Kékleny
hegységet a Gara-zúgóval együtt "az Égbe repítették". Ők azonban megmaradtak. Ez
pedig azt jelenti, hogy az égiek az igazakat nem engedték elveszni. Batour ezek alapján a
huszadik medvetoros évben azt mondta Szavárd törzsének, hogy az általa most vezetett,
meg a később következő kalandozási hullámoknak is egyik célja az Ataiszból megmaradt
igazak keresése. A kézműves tárkányok szerint az égiek a gonoszokat megbüntetik
negyedíziglen, de az igazakat megjutalmazzák ezeríziglen. Az igazaknak az agyuk is
megtisztul, és az égiek gondolatait terjesztik az egész földön. "Az ataiszi Öthegyen is, az
onnan hozott gyógyfüveken is rajta van az égiek tekintete. Tűz segítségével kiölik a
rosszat mind állataink húsából, mind a növényekből. Ezért kalandozásaink alatt mi csak
a magunkkal hozott gyógyfüvek vizét ihatjuk és csak a tűz segítségével elporlasztott
húsok erejét vehetjük magunkhoz táplálékul, vagy a hús porával és ízesítőkkel megáldott
étkeket ehetünk. Látom, Sza-várd törzse is felállította az Öthegyet, hogy az égbe röpített
Garaúz törzs népét, vagy annak megmaradt kézműveseit örökké éltessék az égiek. Úgy
látom, az Ataiszból elhozott gyógynövények magva itt nagyon elterjedt; hosszú életű lesz
hát Szavárd törzsének minden kézműves leszármazottja. Addig, amíg az ataiszi
Bálvány-hegyen termett szőlőt csak bogyó alakjában fogyasztották, a szőlő csak
egészségére vált mindenkinek, de amikor bozasörként mézzel édesített részegítő ital
formájában kezdték fogyasztani a szőlő levét, megrövidült még a bölcsek élete is. Ezt a
szőlővesszőt megtévedt bölcsek lopták a Bálványról; az után sokan kezdték szaporítani, a
bűnösök lerészegültek, ezért végül az égiek elpusztították Ataiszt. Egy bölcs rájött még
az ataiszi bor sűrítésére is. Ezért az égiek tiltott tűzhasználat miatt halállal sújtották."
Batour innen Szavárd törzsének lovasaival, akik állandó kapcsolatot tartottak Gandi
patiszukkal, Sirgula városába lovagolt. Gandi patiszuk örömmel fogadta Batourt és az
Úr szentélyében Ataisz bölcsességei felett elmélkedtek. Egy véleményen voltak afelől,
hogy az ataiszi holdszámítás helytelen és Batour, vendéglátója iránti figyelemből
elfogadta az Ataiszban forradalmat előidéző újítást: azt, hogy az Agaba-féle Samasna
törzs a sok zavart okozó Hold-evés-számításról áttért a kabarok tűzszerzési eredetű
időszámítására. A Bálvány-hegyi sámánfejedelmek e miatt a Samasna törzset "égi
áldozattal" ki akarták végezni; de a halálra ítéltek a kivégzés előtti éjjel megszöktek és a
legnagyobb bárkában kieveztek a Nagyvízre.
Ezek a kos jegyében született ifjak hosszas evezés után egy ingovánnyal szegett domb
alján kötöttek ki. Azt a dombocskát, melynél Káldi vitéz kilépett a szárazföldre,
elnevezték Káldi-földnek. A mocsarak lecsapolása után megalapították Uruk városát,
hogy ott ápolják az ataiszi hagyományokat. Ez a tűz megszerzése utáni 758. év 11.
holdtöltéjén történt. Mindebben az is segítette őket, hogy úrnapi lepeljüket összevarrva
Szélasszony elé az Ég fájára feszítették. A véráldozattól való megmenekülésüket
megtették új időszámításuk kezdetének. Batour látoga-tásakor Uruk-óm népének
patiszukjai már a tűz megszerzésére emlékeztető 1730. ünnepi evést számolták. Közös
akarattal megállapították, hogy a mindent elpusztító ataiszi Nagyvíz a 732. évben volt. A
Magya ifjúsági fejedelem elvonulása utáni 10. évben, vagyis 742-ben érkezett meg
Indijó-ómból a városalapító Samasna törzs Pistije és feleségül vette Buda özveggyé vált
leányát, Arant. Aran, miután férjét a feketék megölték, otthagyta Hikszosz-ómot. Most
boldogan ment feleségül a sokat szenvedett Samasna-Pistihez, akit később Hikszosz-óm
szokása szerinti módon királlyá is választottak. Samasna-Pisti annak idején sírva
menekült el Ataiszból egy félig kész bárkán. Útközben a Samasna törzs ifjú sámánjai
közül sokan elpusztultak, míg az új Indus folyó torkolatában, Indijó-ómban végre
kiköthették bárkájukat. Az Agaba, Indijó és a Hunan törzsbeli hunok elváltak
Samasna-Pistitől és a hikszosz tutajosokkal, meg az indijó lovasokkal a Pamír szállás felé
vették útjukat, hogy újabb farönk-tutajról gondoskodjanak. Ezek a tutajosok aztán
hírül hozták, hogy az indijó törzsbeli ifjú sámánok az új Indus forrásvidékén telepedtek
meg, a Hunan törzsbeli hunok pedig kimentek a kellemesebb éghajlatú Pamír aljáig és
valamennyien indijó leányokat vettek feleségül.
2.
2. Arvisura Kerka rovósámán Kr.e. 4020-4002 20-38. medvetoros év.
MELEGFORRÁSOK NYOMÁBAN
Úgy döntöttek, hogy mindegyik ágazat kap 100-100 kiképzett ifjat, a gyengélkedők és
öregek 12 főt kitevő csoportját pedig Ordoszban helyezik el. Minden csoportban lesz
egy-egy ifjúsági fősámán, Ordosz, Hunnor, Magyarka és Dabósa központ-tal; lesz
továbbá mindegyikben 4 harsány, azaz kispap; 4 regös, (tanítópap); 4 bacsa, (ellátópap);
4 bód, (bőségpap); 4 boksa, (tudóspap); 4 arbag, (gyógyítópap); 4 kács, (vándorlópap); 4
dalacs, (katonapap); 4 ulcsák, (nemzetségpap); 4 duru, (szövetségi pap); 4 jaku,
(összekötő-pap); 4 magóc, (varázslópap); 4 barus, (jövendőmondó pap); 4 nazir,
(istenidéző pap); 4 bán, (őrségpap); 4 kende, (napisten-pap); 4 tár-kány, (kovácspap); 4
vajda, (kalandozópap); 4 gyula, (szerződési pap); 4 horka, (bírósági pap); 4 szécs,
(aranyasszony-pap); 4 igric, (éneklőpap); 4 abakán, (öregtanács-pap) és 4 pateszi, azaz
öregistenidő-pap. Kerka tehát száz kiképzett sámánpappal, tárkány kézművessel indult
el Ordoszból, hogy felkeresse az ataiszi vázlatokban leírt melegvíz-forrásokat és
megállapítsa, milyen ott az élet a jégár megszűnése után. Kerka csoportjából Úzon
ifjúsági fősámán a 39. medvetoros évben 25 úz lovassal érkezett meg a Heő forrásokhoz.
Tapolc vitéz itt benősült a “Tarkós népek” nagycsaládjába. Ezek mondták, hogy a Sajó
felső folyásánál is van egy Heő forrás. Azt Harkács kereste meg, Úzon irányításával. A
Sajó nagy kanyarjánál egy hegyen füstöt láttak gomolyogni. Megközelítették. Szurdok
vitéz elfogott egy rőzsegyűj-tögető lányt. Nehezen értették meg egymást, de a leány azért
egyre barátságosabbá vált. Szurdok egy ordoszi aranyékszert adott neki, ezzel végleg
megnyerte foglya tetszését. A lány jelekkel tudtára adta, hogy elmegy, de várjon rá. A
táborból aztán egy varkocsos öregemberrel tért vissza. Ez barátságosan meghívta
Szurdokot a tűzhelyükhöz. Szurdok el is ment, de társai azért távolabbról fegyveresen
szemmel tartották. Szurdok rövid idő múlva visszatért és elmondta, hogy a hegyi
település lakói 3 férfiból és 12 nőből állanak, s beszélgetésre vendégül hívják a lovasokat.
Mivel ezek is hajlott járású, vastagnyakú, erős hegyi emberek voltak, a kalandozók, mint
a tapolcai törzshöz tartozókat, ezeket is tarkósoknak nevezték. A tarkósok örömmel
fogadták a tiszta férfiakból álló jövevényeket. Három holdtölte után már jól megértették
egymást. Elmondták, hogy a férfinép az un. med-vesekkel vívott harcban esett el.
Szívesen fogadták hát az úz harcosokat. Többnyire jelekkel elmondták, hogy a völgy
belső településein is nagy a férfihiány. A kőtetőn tartott nyári ünnepségen is szívesen
látták a kalandozókat, s azok ott ezen az ünnepen mind házasságra is léptek. Az
ellenséges törzset medveseknek nevezték; a hadifogoly medvesek pedig őket bolhádoknak
csúfolták. Egyszer nagy vadászatot tartottak a síksági erdőkben, karácsony-madarakkal.
A zsákmány összeszedése közben harcba keveredtek a medvesekkel, Sőreg vitéz a
harcban elesett. Ez a hely, mivel kerecsen vezér-madár volt tanúja az esetnek, szent
hellyé vált és a kegyhelynek Sőreg lett a neve. Bár a csata Sőreg halála miatt
eldöntetlenül végződött, 3 medves ifjú eleste után az ellenfél belátta, hogy a jobb
fegyverekkel harcoló úzoktól előbb-utóbb nagy veszteségeket fognak szenvedni.
Egyezségre léptek tehát, hogy az északról folyó Rima vonalát soha sem fogják átlépni,
tehát soha sem fognak belépni az Agaba feleségéről elnevezett Rima-asszony síkságra.
Így aztán a bolhádok most már nagyobb biztonságban érezhették magukat a jövőre. A
legszebb leányt, a kékszemű Levártot a csoport arbag-sámánja, Harkács vette feleségül.
Egy medvetoros év múlva egy kisfiuk született, Csíz: ő örökölte a bolhád nagyapa
melegvizes tanyáját. Amikor Sőreg vitézt eltemették, a medvesek ura egy Nadabul nevű
nőt ajánlott fel Úzonnak hadizsákmányul, belső cselédnek. Ilona aranyasszony azonban
(Úzon felesége) ehhez nem járult hozzá, s Nadabult Gede szécs vette feleségül. Gede
Ilonának volt az írópapja, a jelentések rovója. Gede szécs az aranyasszony-ünnepet
mindig a melegvíz-forrásnál rendezte meg. Ilona asszony ilyenkor ellenőriztette a
kalandozók létszámát, hogy Ordosznak jelentést tehessenek róla. Az ünnepség ideje
táján kislányuk, Aj-nácska született. Mivel Úzonnak kedve támadt egy kis időre itt
megtelepedni, a kőtetőn egy talpas-házat készíttetett. Azt nyáron nyílt-napos területre
görgették, télére pedig el lehetett rejteni egy sziklafal mélyedésében. Ez az alkotmány
háromháznyi hosszú volt; itt nagy újdonságnak számított. Ilona asszonynak nyári
lakásul a Sajó melletti szent forrásnál egy boldoganyás házat építettek. A ház padlásán
őrség tartózkodott. Ezt a háztípust az úzoktól átvették a medvesek, a bolhádok és a
tarkóshegyiek is. Így már ezek is kimerészkedtek a barlangok, lakógödrök régi világából.
Testalkatra a bolhádok is, a medvesek is a Tapolca-tájiakhoz hasonlítottak. Az egész
hegyvidéket ilyen Tarkós-féle népek lakták. A vadászterületek miatt szüntelen harcban
álltak egymással. Nagy szárazság idején, csatavesztéskor az ellenséget is megették. Mire
az úzok felkeresték a hegyvidék alján lévő melegvíz-forrásokat is, létszámuk 50 főre
emelkedett. Úzon úgy osztotta meg a kalandozókat, hogy 10 harcost, akik Szurdok
vitézzel együtt megházasodtak, a Szurdok hegyén hagyott, 2-2 vitéz őrt állt a Szurdok- és
az Ordosz-hegyen, 22 harcos a Kőtető vidékére, 13 pedig az Ilona-forrás-vidéki
kegyhelyre került; Biring bacsa-sámán pedig a talpas- és boldoganyás-házak építésére
oktatta a tarkósokat. A gerendákat nagy esőzések idején az erdőkből úsztatták le. Az
úsztató folyócskának is Hangony, azaz Sárga folyó nevet adták, mert a színe a bőségesen,
előforduló vörös agyagról ennek is olyan sárga volt, mint a másik Hangonynak. A
torkolata táján összeállított talpasházak csoportját is Ordosznak nevez-ték el. Kőtető,
Ordosz és Szurdok őrségei állandó füst- és fényjelekkel adták tudtára egymásnak, ha a
folyó-menti részekre ellenség érkezett. Ez mindig megzavarta a gazdálkodást is.
Márpedig az ataisziak szerint az emberevésnek is csak úgy lehet végképp véget vetni, ha
a földet állandóan jól megművelik, a termés-fölöslegéből háziállatokat tartanak és
balszerencsés vadászat esetén így pótolják a húshiányt.
Kerka rovósámán 38-43. medvetoros év
Három medvetoros év után már csak akkor kellett vadászatra menni, ha a háziállatok
nem látták el friss hússal a kis közösséget. Vajács vajda összeköttetést tartott a többi 350
kalandozóval, hiszen ezt az 5 évet arra adták, hogy a 240 hátrahagyott ifjúval építsék ki
a 24 hun törzs szövetségének melegvízi szállásait, hogy ha kell, legyen hova áttelepülni. A
vajdasámán a medvetoron bejelentette, hogy a következő medveevést a nyugati
melegvizes csoportnál kell megtartani. Nyíres magóc sámán már felállította az áldozati
helyen a beszélő követ és a következő medvetor előkészítéséül tárkányaival már Írott
követ is készíttetett. Pokaly bődsámán Sajóordosz síkságán annyi bőségmagot termelt,
hogy az elkalandozókat bőven el tudja látni élelemmel. Zenta bács-sámán is bejelentette,
hogy a déli heővizek táján olyan termékeny síkságokat talált, hogy azok l0 évre való
élelmet tudnak biztosítani a déliek csoportjának, sőt az aranyröges vidékre is annyi
élelmet szállítottak, hogy az ötödik kalandozó évben még a hegyek közt sem kell
élelemről gondoskodni. Parajd ulcsák-sámán, aki a széki-hunok fővárosából indult el,
otthonosan érezte magát a részére kijelölt hegyvidéken. Mind a száz vitéze részére
boldoganyás házakat építtetett, díszes kapuval. Onnan jártak ki felderíteni a melegvizes
heőforrásokat. Zengő harsány-kispap az Ordoszi birodalomban fennálló szokás szerint
gazdájának, a nemzetségi sámánnak a nevéről Parajdnak nevezte el kiinduló
településüket. Mivel egy szerencsétlen medvevadászaton 2 halottjuk is lett, Parajd
kegyhellyé vált. Három széki-hun vitéz azt kérte, engedélyezzék ottani letelepedésüket.
Mivel három szécsnek kiképzett leány vállalta velük a házasságot, széki-hun kifejezéssel
rimolánként ők is ott maradtak az új Parajdon. Mire az ötödik évben Parajdon tartották
a medvetort, mindhárman 3-3 gyermekkel örvendeztették meg Kerkát, aki erre az
alkalomra Magyarkáról Parajdra érkezett.
Landor abakán mindig úton volt, hogy Gede szécs-sámán rovásai alapján, mint
területi-pap, a Magyarkán székelő Kerka rovósámánt évenként tájékoztatni tudja
aranyasszony-papi működésének eredményéről. Minden jelentést Gúla pateszi, az
isteni-idők papja és Ilona aranyasszony látott el kézjegyével. Ők mind a ketten
beavatottak voltak. A harcosok között sok volt az elhalálozás, különösen a folyó melléki
hordalék-földeken. A hegyvidéki településeken a harcosok jobban bírták az időjárás
viszontagságait. Ezért lehetőleg a hegytetőkre települtek, halottjaikat pedig Gula
pateszi-sámán tanácsára elégették. Poraikat emberfej-díszítésű cserépedényekben
temették el. Gúla pateszi a sámánokkal lemásoltatta a csillagjósok által meghatározott
névnapok jegyzékét, hogy az újszülötteknek ősi szokás szerint az Arvisurában
megállapított neveket adhassák. Ebben a névgyűjteményben 2 tyumen, azaz húszezer
név szerepelt. Annak alapján adtak új településeiknek is Arvisura-beli nevet. Ez a
névadás így történt Hunniában, Kurdiában és Marinában is. A névadást még a távoli
meleg-vizes Ilona-országból is jelenteni kellett Magyarkára. Ennek a kalandozási
törvénynek a megtartását a beavatottak ellenőrizték. Gúla pateszi minden évben
meglátogatta Biked arbagsámánt, aki Tarkós fiainak 5 fia közül legidő-sebb volt és
gyógyítással foglalkozott. Felesége: Tátika rimalány egy melegvizes tó mellett sátorozott,
amíg Biked vadászai társaságában vadászni járt, hogy eltarthassa népes családját.
Ugyancsak minden évben felkereste a tó mellettieket Tarkós második fia, Pilis is, aki
szintén arbag-sámán volt és a róla elnevezett pilisezéssel gyógyított. Tarkós harmadik fia
megbetegedett, mert Harkács vitéz gyógyító forrása a Sajó folyó környékén elvesztette
gyógyító erejét.
Később Sala rimalány, aki Ilona aranyasszony országában özvegységre jutott, Biked
arbag-sámánhoz jött el hűléses eredetű betegségét gyógyíttatni. A tizedik nyár-középi
Ilona napon érkezett öt fiával, Bezeréd, Barla, Boka, Bátyk is elkísérték. Sala annyira
megszerette Biked gyógyító-sámán melegvizű tavát, hogy Somló, Rezi, Zala, Berény és
Sümeg nevű fiaival ott maradt a makkoltató disznós vidéken. Mivel a fiúk éppen olyan
vastag nyakúak lettek, mint a melegvíz-környéki lakosok, nagyapjukról őket is, meg
utódaikat is tarkósoknak nevezték. Tapolc vitéz, Tarkós negyedik fia, a 15. évben özvegy
lett és eljött Biked bátyját meglátogatni. Mivel anyósával rossz viszonyban volt, minden
értékét ott hagyta, öt nagyobb fiával Biked birodalmába költözött át, öt kisebb
gyermekét anyósánál, a veszekedő Pereces anyónál hagyta. Biked birodalmában Pilis,
Harkács, Sala és Tapolc ivadékai annyira elszaporodtak, hogy lassankint az őslakó
tarkósok is elsajátították tőlük az ordoszi kalandozó beszédét. Ordoszból minden
századik év táján újabb csoportok indultak nyugat felé, hogy az őslakó tarkósoknak és a
közéjük beolvadt kalandozóknak a betegség és vadászatok miatt megcsökkent létszámát
vállalkozó szellemű ifjakkal feltöltsék. Kerka beavatott ifjúsági fősámán feljegyeztette a
beavatottak sámán-központjában, hogy Biked melegvizes birodalmában a Tarkós
leszármazottakat időről időre fel kell keresni és, hogy ezeket a látoga-tásokat Ordoszban
a beavatottak titkos rovásainak gyűjteményében meg kell örökíteni.
Mivel Agaba fősámán látása a 12. medvetoros évben meggyengült, utána kazahun veje,
Batour vette át a rovások vezetésének jogát. Közben Agaba rovásba vette mind a 24 hun
törzs rege-és hitvilágát. Megalkotta az Arvisura törvényeket. Megörökítette az elsüllyedt
Ataiszból hozott gyógymódokat és azokat a bölcsességeket, melyekre a sámán-ifjúságot
oktatta. Fontosnak tartotta a kézművesség fejlesztését is. Batour, öccseivel és a
sámán-képzősökkel még Agaba fősámán életében végigjárta az összes törzsek
szálláshelyeit. Házassági manőverei miatt azonban a törzsi vezérek nagyon
megharagudtak rá. A legeltetési határokat ugyanis a házasságok révén rokonaivá lett
törzsfők javára vonta meg. Az Öregek tanácsa a gyakran fellépő járványok miatt a 28.
medvetoros évben elrendelte a 2-2 fővel induló sámánképzést, úgy, hogy a 30.
medvetoros évtől kezdve egyikük már gyógyítással foglalkozzon és csak a másik vegyen
részt a további teljes képzésben. Így minden törzsből csak az egyik marad Ordoszban, a
másik már összekötő kapocs lett a törzsi-székhely és Ordosz között. Mivel a délvidékről
újabb kinaj tömegek kezdték öldökölni az Agaba fősámán mellett maradt népet, a
Hangun folyó jobb oldalán maradt békés természetű kézművesek közül egyre újabb meg
újabb menekülők érkeztek. Batour népes családjával éppen Ordoszban vendégeskedett.
Azt javasolta Agaba népének, hogy költözzenek őhozzá a kettős Hun-folyó vidékére,
vagy felesége húgának vőlegényéhez Ordoszba. (A kettős Hun folyó egyike Pekingen
folyik keresztül. Tiensin városnál találkoznak és úgy ömlenek a tengerbe.) Úzon
boldogan fogadta városába, gazdag apósát, Agabát, aki három, kincsekkel megrakott
hajóval érkezett. Kéz-műves embereivel sok szállást építtetett, s kincseivel telerakta őket.
Mivel Agaba első feleségét, a dúsgazdag özvegyet a kinajok megölték, egy gyógyítással
foglalkozó jómódú lányt - a későbbi Rima-asszonyt - választotta feleségül. Vele menekült
Ordoszba. Úzon is boldogan fogadta menyasszonyát, nem vérrokon Ibolyát.
Holdtöltekor megtartották a menyegzőt. Úzon-sámán nevén Úzapani-álmában sem
gondolhatott volna szebb menyasszonyra, mint amilyen Agaba kisebbik leánya volt.
Édesanyjától örökölte a Nagyvízen túli Ataiszból hozott bogláros fejdíszt.
Ennek legszebb ékes köve minden almavirágzáskor beszélni kezdett. Ezt a beszédet csak
vőlegény vagy menyasszony hallhatta meg. Az Uzapani és Ibolya által később
hátrahagyott fejdíszt valakinek mindig egy szent rejtekhelyen őriznie kellett, hogy
hatása is mindörökké erősítse a hun törzsek szövetségét. A beszélő boglár Úzd
kegyhelyre került. Minden 4. évben újabb szentélyt kellett építeni, hogy a szent kő
megtarthassa beszélő erejét. Agaba fősámán is a beszélő kőhöz fordult, hogy megtudja,
ki legyen az utóda. Joli-Tórem úgy döntött, hogy a kaza- és széki-hun törzs legyen a
vezető ereje a hun törzsek szövetségének. Így agaba után Batour lett a fősámán. Uzapani
második lett. Ekkor az Úzd székváros melletti új településen a kis Ózd kapott
kegyhely-építési jogot. A beszélő bogláros fejdísz alatt itt esküdött egymásnak örök
hűséget Uzapani és Ibolya. Négy évig ebben a szentélyben kellett titokban őrízniök a
beszélő követ. A 12. medvetoros évtől kezdve Batour sorra járta a 24 hun törzs
szálláshelyeit. A szokásos kalandozásokat csak óvatosan engedélyezte. Mindig előírta a
sámán-tized beadását a Joli-Tórem szentélyében székelő fősámán részére. Öccsei közül
többen hun vezérek leányait vették feleségül. Ebben az évben az avarok székhelyére, a
Hangun melletti Győrbe került a beszélő kő.
Burján, a tatárok vezére megtagadta Batourtól egyszem leányának a kezét, sőt azzal
vádolta Batourt, hogy az Arvisura törvényeket kijátssza a többi törzs ellen: télen mindig
a szent rovásokat bújja, hogy az égiek minden áldását magára irányítsa. Kifogásolta,
hogy Ordoszban, ahol Agaba fősámán gyógyít, sohasem akad járványos megbetegedés,
de a többi törzsi szálláson még a sámánok is elpusztultak. Ezért azt javasolta: kettőzött
létszámmal induljon meg az előképzéses tanítás. Agaba attól tartva, hogy minden eddigi
erőfeszítése kárba vész, a 28. medvetoros évben elkezdte a 6 éves sámánképzést. Az úzok
Uzapani és Kecső vitézt jelölték sámán-tanulónak. Batour a többi törzsből is
kiválasztotta a kiváló harcosokat. Kecső vitéz kardkovács volt. A kabarok vezérének a
leányát vette feleségül, s ezért Vasváron új kegyhelyet épített. Ezzel újra az úzok kezébe
került a beszélő kő, de Kecső sokat betegeskedett, ezért a rovások másolására osztották
be. Ibolyával együtt lemásolta az összes Agaba-féle ataiszi rovásokat. A fekete lepel alatti
oktatáson mindig részt vett Uzapani is. A 30. medvetoros év nyarán a hun kalmárok
jelentették, hogy a kinajok sárkányos serege támadásra készül. Agaba meghordoztatta a
véres kardot, s 5 nap alatt Ordoszba össze is gyűltek a hun seregek. Mivel a kazahunok
vezérét, a hős Tordát elragadta a “feketehalál”, fővezérnek a suoma Temerét
választották. A fekete és a fehér hunok két sereggel vettek részt a felvonuláson, ezért a
harcosok létszáma két és fél tyumenre (25000-re) emelkedett. Az úzok mint csákányos
hídverők sárkányos hajókon úsztatták lefelé a Hangun folyón hídverő felszereléseiket.
Nyáreleji holdtöltekor értek a hunok által lakott síkság szélére. A tömlős
úsztató-zsákokkal ellátott hírvivők jelentették, hogy a kinajok félnapi járásra vannak.
Ekkor a haditanácson Temere kiadta a parancsot, hogy a hun sereg a szálas erdőben
törzsenként helyezkedjen el és félnapi pihenővel várja be a ki-najokat. Előőrsnek a
tatárok seregét rendelték ki. Az ő feladatuk az volt, hogy csalogassák maguk után a
ki-najokat és úgy törjön rájuk a hun sereg. Temere elgondolása igen jónak bizonyult és
döntő csapást mértek a kinajokra. Utána 5 napi járóföldről fogságba hurcolták a
kinajokat.
3.
75. Arvisura
Az ataiszi tudás elterjedése a Nagyföldön a 5. medvetoros évtől a 93. medvetoros
évig Erek tanfejedelem tanítása Tatranig rovása Kr.e. 3965-3947 között A 75.
medvetoros évben tartott sámán-előzködésen Káles sámán lett az első. Baratony
elhalá-lozásával az ifjúsági fősámáni beosztás után elnyerte a beavatott fősámáni tisztet.
Két buzgó rovósámán, Erek és Töröngöj elrendelte, hogy az Öregek Tanácsának
tájékoztatása végett ifjú sámánkalandozók nézzenek szét a déli tájakon.
“Útbaindításunk előtt Erek sokat beszélt nekem olyan dolgokról, amikről a szokásos
oktatás során senkinek sem adott tájékoztatást. Üzent Uruk-béli hozzátartozóinak; hírt
várt arról is, hogy mivé fejlődtek a termékeny Igaglat környékén a földműves nép
gazdálkodási ismeretei, és hogy milyen hírek járják az ataiszi menekültekről az ott élők
között.” Az útnak indítottak között a legjobb lovas Bene sámán volt, ezért ő lett a
kalandozó csoport vezetője. “Velünk tartott Agócs, Gáti, Tekes, Jó, Begő, Ménes, Kojon,
Koncsi, Gát, Zemlén, Ács, Szaka, Csoma, Mása, Keve, Kece, Bénye, Buja, Lubi, Holán,
Kocs és Béla, sámánok valamennyien. Útiránynak a Hunor és a Bolhás tó melletti
gazdag hun települést jelölték meg, valamint a Nagy Tó alatti, látásnyi területű síkságot
Magyarka érintésével. Ott egy alvásnyi ideig lehetett tartózkodnunk azzal a céllal, hogy
ez alatt közöljük Magyarkával, mi minden változás történt Ordoszban 75 medvetoros év
alatt.” Útközben, erős télben embermagasságú gödröt használtunk lakóhelyü1, s ezt
fakerítéssel körülkerí-tettük, a padlást pedig többszörös nádréteggel fedtük be, hogy az
eső és a hólé lefusson róla. Nagy, hosszú nádtetők alatti gödrökben annyi enni- és
tüzelnivalót halmoztunk fel, hogy elég volt tavaszig. Otthon azonban minden lakható
gödör közepén agyagból készített búbos kemence is volt körülvéve melegedő padkával.
Az agyagdöngöléssel készült kémény, ha nagy volt a család, a kakasülőn lévő
búvóhelyeket is bemelegítette. A tüzelő megszerzése a nagyfiúk feladata volt, a tűz
ápolása a tűzőrző lányoké. Az ételeket az eladó leányok melegítették agyagedényekben,
mindenki elé csak egy evésre való ételt tettek. Szűkebb napokban a gazda csak ennyit
engedélyezett. Bővebb volt az ellátás, amikor elkezdődött a disznótor, a medvetor és a
szarvastor ideje. A szétosztást ilyenkor a fővadász végezte.
A nagy földrengések, eljegesedések után olykor alig maradt ember, de az égből jöttek
egyre nagyobb sikerrel megtanították a földieket a védekezésre, és a Kaltes asszony
bolygóján élő mindenféle. Az égből mindig kilencen jöttek. Volt rá eset, hogy közülük itt
valaki elpusztult. Ilyenkor a visszatérők Kaltes asszony szekerén valakit magukkal
ragadtak. Az ilyenekre azután azt mondták: jók voltak, tehát a mennybe mentek és az
Isten fiainak nevezték őket. Ilyen földi látogatások addig történtek, amíg el nem érkezett
a Nippurban is följegyzett titokzatos 4320000-es életforgási szám. Azóta csak Kaltes
asszonyféle gyöngy-szemecskéivel figyelik a Földön maradt, igen elszaporodott utódaik
életét. Amit, így meglátnak, azt bizonyára beírják az Élet könyvébe. Erről az óriási
időről, de még annak töredékeiről is csak olyan ember beszélhet, aki a 4320 és az azt
felező 2160-as szám lényegét, a Világ-holdévet meg tudja érteni. Az ilyen ember
elmondhat annyit, amennyit a földi ember értelme fel tud fogni. Földünkön az emberiség
elszaporodása mindig táplálkozási nehézségeket okozott. A megoldást a számok hozták.
Amikor például a megengedett étkezések száma a Rát-Tigris völgyében elérte a 4320-at,
a 43200-at, illetve a 432000-et, hol kisebb, hol nagyobb özönvíz keletkezett. Ha nem
özönvíz jött, akkor üvöltő vízisárkányok jelentek meg az égbolton és megcsapkodták a
Földet. Buda leánya, Aran, Ten vitézhez a gyakran kiáradó Nagy-folyó ifjú királyához
ment férjhez. De a folyó minden gyermeke születésekor kiáradt. A sok áradást a gyakori
szüléseknek tulajdonították és ezért Aran bátyjai Ten vitéz férfi népét felbujtották, hogy
öljék meg Ten vitézt. A gyilkosság után Aran tenger gazdagságával hazatért Úr városába
és várta azt a férfit, akit a bölcsek jóslata szerint az Égiek ígértek neki. Nemsokára
csakugyan megérkezett Samasna Pistije, aki tengernyi szenvedés után végre feleségül
vehette Arant. Sok fiuk és leányuk született. Buda halála után Samasna Pistijét az Úr
hegyén épült templomban királlyá kenték a pateszik. Samasna Pistije igen bölcs és okos
uralkodó volt. Birodalmát apró gazdaságokra osztotta. A földműves nép három nap Úr
város földjein tanulta a papoktól a földművelés okosabb módját, a másik három nap a
saját földjeiken igyekeztek kipróbálni. Terményeikből, gyümölcseikből és állataikból
aztán mutatót vittek Úr templomának. Az okosabb földművelés, a nagyobb
állatsza-porulat és Úr csatornázása meghozta gyümölcsét: nagyon meggazdagodtak.
Ifjaik látni szerették volna a világot, sőt Úr nevében meg is hódítani. De előbb
elsajátították Úr templomának rovás-ismeretét. Az elaggott Samasa-Pisti sírt örömében,
amikor nevelt fiai, akik Ten és Aran házasságából származtak, fölkerekedtek, hogy
visszavegyék Ten vitéz birtokát. Amikor az önálló gazdaságok száma elérte a 4380-at,
Samasna Pistije elrendelte a Nagyvíz vidékének meghódítását. Minden lovat elvittek Úr
városából és csak a szamarakat hagyták otthon. Igénytelenségüknél fogva földművelésre
azok alkalmasabbak is voltak, hódító útra indulni meg csak lóval lehet. Ten első fia,
Ménes, aki igen okos és tanult ifjú pateszi volt, elindult a kisgazdaságokból kikerült 4380
elsőszülött ifjúval. Amikor megjelentek a Nagyvíz felső vidékén, a bölcsek eléjük mentek,
mert az égi jelek már tudtukra adták érkezésüket. Szükség is volt rájuk: a legutolsó nagy
áradás alkalmával nagyon sok ifjú férj elpusztult és várták a csodát, hogy az égi
hatalmak tanult, munkás kezeket küldjenek hozzájuk. Így is lett.
MAGYARKA ŐSVALLÁSA
Sőreg utódai közül nősült, sok gyermek apja lett. Hant Sajó-Ordoszban állapodott
meg. Nősülése után Ipoly nevű feleségével együtt a feleségéről elnevezett folyó mellett
telepedtek le. Hód dalacs-sámánra Basa fősámán tartott igényt és Tisa sámánközpont
közelében telepítette le, hogy katona-lovas csoportot szervezzen, mert a létszám már egy
tömény fölé emelkedett és a tarkósok ellen védelemre volt szükség. Ménesei a Hódságon
legeltek. Barót sámánt Gyula pateszi birodalmába telepítették. A törzsszövetséget arról a
jól védett helyről lehetett a legjobban összefogni. Pozsegát Kerka birodalmába
irányították. Ott voltak a legnépesebb családok. Kökénd három szavárddal Tisa
közelébe került. Lindva folyton jött-ment, de a háza és családja Lindván volt. Dévát
Parajd birodalmába vitték, hogy megszervezze az ellátó részleget. Kitűnő szerszámai
altáji szokás szerint készültek. Regöly vajda-sámán Tisa központban telepedett le, de
mindig az eszében járt, hogy előbb-utóbb el kell mennie Magyarkára, mert Buharata
fősámán várja a jelentését. Gara harka hivatásbeli tennivalói nagyon megcsappantak,
mert Tisának már volt harka intézménye. Ujgur ítélő jegyzeteit átadta a fősámánnak,
hátha vehetik valami hasznát. Duna asszony folyamának kö-zelében telepedett le. A
sámánközpontból nősült. Lébény két szavárd lovassal Rajka közelébe került. Áttért az
ősmagyar vallásra és megnősült. De Tisa sámánközpont medvetorán ő vezette az éneket.
Simánd a síkságra került. Tisából vitt magának feleséget. Locsmánd a feljegyzéseket
gyűjtötte Tisában és Regöly sámánnal együtt Ordoszba vitte. Pácska aranyasszony egész
életét a törzsszövetségnek szentelte. Minden aranyasszony úgy érezte, hogy a nép
szaporodásáért ők felelősek a Földanya előtt. Pácska küldte Locsmándot Ordoszba,
Regölyt Magyarkára a jelentéssel Tordas pateszi Parajd birodalmában Kudzsirral
együtt olyan nagy edénybőséget teremtett, mint amilyen Urukban volt. Útközben a
Nagyvízen átjövet minden edényről mintát vett. Fiatalabb korában Lébény is cserepes
legény volt. Ő Encstől Garáig honosította meg az új edénymintákat. Lébény
harang-alakú avar edényeket kezdett készíteni, körbefutó vonalakkal. Kereskedő
atyafisága elhordta őket a vásárnapi alkalmakra egész Pásztó birodalmáig. Nagy
jövedelemre tett szert. Búbos kemencés kegyhelyet épített és ott ismertette a törzsekétől
eltérő ősmagyar vallást. Az öregek a kemence tüzét soha se engedték kialudni. Lébén
tette szokásossá a fejjel keletre forduló temetkezést. Perjés öccsei összevesztek a
Hanguny melletti avar közösségben, mert hatodik lovát leggyengébb öccsére, Csornára
hagyta. Testvérei emiatt gyűlölték és folyton bosszantották. De Csornát az állandó
lo-vaglás három év alatt rendbe hozta, és pajtásaival együtt elhatározták, hogy elmennek
a melegforrásokhoz. Az apja is vissza akart menni az avarok közül a Jászságra. Az
eredeti avarok még most is a kabarok mellett élnek, csak az izgága szakadárok költöztek
el tőlük. Avar származású anyja már meghalt, így hát jász pásztorokkal együtt
elindultak a Turku és a Tura folyó mellett Jümmönön át a gazdag hunok birodalmán
keresztül Magyarkára. Mire odaértek, már tizenkilenc jász és egy avar lovas kötötte be a
lovát a nagy-karámba. Jelentkeztek az Öregek tanácsánál. Ott értésükre adták, hogy egy
párszi-szkíta ősmagyar vallású hívő nemrég jött meg a melegvíz források tájáról, de
barátaival együtt újra készül az ottani szkíta településre. Perjés öccse, Meggyes
odaajándékozta az egyik tartalék lovát a szkítáknak, csak vigyék el őt meg a társait a
melegforrások birodalmába. Az almavirágzás ünnepe után útra keltek. Csorna
parancsnoksága alatt volt 19 jász, egy avar és négy párszi-szkíta. Mind látni akarta az
állítólag nagyon jómódban élő jászok szállásait. Almaszüret idejére Göncön voltak,
onnan Sajó-Ordoszon keresztül mentek Pásztóra. Itt Mátra avar íjász a hegytetőn
elejtett egy medvét. A hegyet el is nevezték Mátrának. A medvével állítottak be
hóhulláskor Berénybe, ahol Perjés fogadta őket és megtartották a medvetort. Perjés
Meggyessel együtt Tisára lovagolt a medvetorra s letelepedési engedélyt kértek az
újonnan jötteknek. A jász családfők száma ezzel 25-re emelkedett. Cinegés Pusztaszeren
Tisa fősámánnal együtt öt éves sámánképzéssel 48 ifjút tett vezetésre alkal-massá. Ezen a
képzésen részt vettek a 100 évenként érkező nagy csoportok leszármazói, valamint
Kudzsir és Tordas emberei, meg egy páran a most jött szkíták közül. 498-ig tartott a
szemlélődés, adatgyűjtés a Melegforrások birodalmában. Ebben a munkában részt vett a
130 újonnan érkezett, közöttük legtöbb volt a hun törzsszövetségbeli, de volt 34
párszi-szkíta, 25 uruki és 25 nippuri cserepes, akik beolvadtak a hun törzsszövetség
népei közé. A rimalányok jelentése szerint az 500. medvetoros évre a teljes létszám 21500
lesz. Locsmánd mindezeket rovásba vette, hozzávéve Tisa és Cinegés külön jelentését is.
Összeállította azt a csoportot is, amelyik a jelentést elviszi Buharata fősámánnak. A
rokonlátogató csoportból elpusztult Kökénd nazír-sámán és három szkíta lovas. A
vándortör-vénynek megfelelően a testüket elhamvasztották. A kalandozók közül 125
lovas maradt a Melegvizek birodalmában. Buharata fősámán Ködör, Cinegés és
Karagasz Arvisuráját a sajátjával együtt az aranyasszonyok szentélyében helyezte el a
későbbi sámánok részére. Ezekből az adatokból minden később kiképzett sámán tudta,
ki került a Melegvízforrások birodalmába és azt a részt mennyi törzsszövetségbeli és
hány tarkós lakja.
4.
Elmondták, hogy Káltes asszony szekerén érkezett égi lakók szerint Nippur
beavatott központot, az Élet-templomát veszély fenyegeti. Ajánlatos volna tehát a
sokezer éves följegyzéseket Karnakba szállítani. Karnak eleinte csak egy kis
szentélyből állott, de Ménes király óta mindegyik király építtetett hozzá valamit.
Később az egészet fokozatosan lebontották és százévenként új szentélyt építettek.
Most Al-Méne új épületében helyezték el a Nippurban lemásolt szellemi kincseket.
Ugyanekkor idekerültek az Ordoszból hozott másolatok is, melyek az agabák és a
24 törzsből álló hun szövetség dolgaira vonatkoznak. Karnak papjai a Napisten
ünnepének harmadik napján a vendégek segítségével a régi szentély minden ládáját
átszállították az Al-Méne által építtetett új szentélybe. Karnak főpapja a Menitől
ajándékba kapott Udumu-buzogányt ekkor áldotta meg, beszédében szólt arról is,
hogy ha Nippur után Karnakot is veszély fenyegeti, Ordosz felkészülhet az Élet
templomának befogadására. A karnaki följegyzések alapján Tudó ilyesmikről
tájékoztatott: Az emberi élet akkor kezdődött Joli-Tórem földjén, amikor 432 ezer
évvel ezelőtt Kaltes asszony földjéről megjelentek az égi-lakók. Akkor a búvárkacsa
által felhozott szárazföld még egy volt. Az üvöltő sárkánykígyók égi harca folytán
azonban megmozdult az ősvíz alatti lávafolyam és szétválasztotta Joli-Tórem
szárazföldjét. A mindent éltető Napisten munkája nyomán esők zúdultak Joli-Tórem
földjére és dús élet kezdett virágzani. De újabb üvöltő sárkánykígyó jött és magára
rántotta a Holdat. Az földünkhöz csapódott, Joli-Tórem földje megrázkódott és
milliónyi porszem borította el a Napisten fényes tekintetét. Majd eljegesedett
minden. De a Nap ura nem engedett mindent elpusztítani és Kaltes asszony
bolygójáról elküldte az égi-lakókat, akik összeházasodtak Joli-Tórem földjének
lakóival. Ekkor nyílt ki az emberek agya és elkezdtek okosan uralkodni a Földön és
a vízben lakók felett. Lassanként vére szerint mindenki 4 embercsoport
valamelyikébe tartozott, de ezerszámra akadtak köztük olyanok is, akiknek a vére
visszaütött a Kaltes asszony által küldöttekére.
Akikből az égi-lakók vére kiütközött azok 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 21, 23
és ritkán 24 karátos beavatottakká váltak. A 24-karátos, vagy karélyos
beavatottakról az Égieknek mindig tudomásuk volt, haláluk után ezeket az Égbe
ragadták. Dungi ezen elmosolyodott, de Tudót ez nem befolyásolta és így folytatta:
Ukus pateszi a nippuri följegyzésekben azt állítja, hogy a nagy özönvíz utáni időben
Gilgames ifjú királyt halála után Káltes asszony szekerén az égbe ragadták, pedig ő
csak 16 karélyos beavatott volt. Két-harmad részben égi eredetű volt és csak
egyharmad részben volt Joli-Tórem bolygóbeli beavatott; de hősiessége folytán 24
karélyos beavatottá lett. Ataiszon a vízáradás, földrengések és égiháborúk folytán
oly nagymértékben fölemelkedett a hőmérséklet, hogy még a jéghegyek által
borított száraz földek is kettéváltak. Feljegyzéseink szerint a menekült beavatottak
rajzokat hoztak az eljegesedés előtti időkről és adatokat az óriási embertömegek és
a hatalmas állatvilág pusztulásáról.
Három nap múlva a hun őrség jelezte is, hogy fegyveresek közelednek, de
fehér zászlót lengetnek. Győr vitéz megkérdezte a foglyaitól, hogy ki érti az alánok
beszédét. Egy jürcsik törzsbeli juhász jelentkezett, elmondta, hogy valamikor őt
innen rabolták el a jürcsikek és ha szabaddá teszik, hajlandó beszélni az alánokkal.
(Az alánok igen távoli rokonságban álltak a hunokkal.) Dul-Bega leányai rögtön
tanácskozni kezdtek a rab fiúval, és nagyon megörültek, hogy remény van
veszélyessé vált kalandjuk békés rendezésére. Győr vitéznek a következő javaslatot
tették: “Mivel fejedelmi atyánknak igen erős serege van és a juhászakol környéke
máris körül van véve fegyveresekkel, ajánlatos volna, ha leányválasztással
férjeinkké lennétek. Meg aztán mennyivel könnyebb 50 lánynak 240 vitéz közül
választani, mint egy kétes kimenetelű öldöklő harc veszélyét vállalni.” A 24 ifjúsági
vezér és a 24 sámán Győr vitéz jurtájába ment tanácskozni. Egy pergő idő múlva
tizenketten azt javasolták, hogy törjenek ki a gyűrűből, harminchatan azonban Győr
mellé állottak, aki azt mondta: “Most már vállalnunk kell a házasélet gyötrelmeit!”
Törzsenként csoportokba álltak hát és várták a leányok választását. Öt fejedelmi
lány közül Aranyos a kazahun Bénye vitézt, Kölpény Arács vitézt, Csinos a víg
Tak-sony vitézt, Büszke a kabar Ugocsa vitézt, Madárka, a legkisebb pedig Győr
ifjúsági vezért, az avarok szemefényét választotta. Utánuk 15 udvarbéli leány
választott férjet. Majd, újabb tanácskozás következett. Aranyosnak mentőötlete
támadt, hogy lehet igazságot tenni a 30 leány vitájában. Egy kötélre 30 csomót
kötöttek. A kötéltől kétoldalt szembenézett egymással 48 harcos és 30 lány.
Sorsolás kezdődött. Annak eredménye, szerencséje szerint hívta a 30 leány a
kötélhez a neki tetsző legényt. Amikor aztán már mind a 30 legény kötélnek állt,
Berény rovósámán megörökítette, kik kerültek így össze, “kötélnek állással”. Az
ötven lány után választania kellett minden más szabad nőszemélynek is. Amíg ez a
leányvásár tartott, 168 harcos állott őrséget; amikor megszólaltak a győzelmi
kürtök, az őrállók sora közt indult meg az ifjú párok nászmenete. Színpompás menet
volt: A férjek fehér lovon vitték ifjú asszonyukat, sárga lovasok kíséretében; a
fekete lovasok és tevés harcosok díszőrséget tartottak a fővárosig. Alig ért be oda a
menet (Taskent és Kohand között állt a fővárosuk) hírnök jött a hegyekből, hogy a
harcias hegyi törzsek veszélyeztetik Dul-Bega fejedelem országát. A fejedelemnek
nem voltak fiai, tolmács útján tehát Győr vitézt kérte, hogy szervezze meg az ország
védelmét. Győr holdtöltétől holdtöltéig tartó harcban legyőzte a jó harcos, de
gyengébb fegyverzettel rendel-kező hegyi törzseket. Hihetetlen kincses zsákmányra
tettek szert. Elfoglalták a hegyi törzsek szálláshelyeit s a pamír-szkítáktól
megtanulták a szarvasbőr-ruha készítését és szarvas-agancsos sátor felverését. (A
pamir-szkíták a parszi-szkíták közül szakadtak ki, még Bihar hadjárata előtt.) Mire
eljött Joli-Tórem aratási hálaünnepe, béklyós fogságba hurcoltak nagy tömegével
indultak meg Ordosz felé. Dul-Bega megengedte, hogy Madárka elkísérje Győr
vitézt, de többi vejét és azok 26 társát feleségük kérésére visszatartotta azért, hogy
általuk szerveződjék meg a hun törzsszövetség kereskedelme a két tábor között. A
fejedelem 100 tevét adott ajándékba a távozóknak és újfajta szemes magvakat is
küldött Ordoszba. Minden törzsnek jutott három felmálházott teve; 28 teve
rakomány a Madárka hozománya volt Ordosz további kiépítésére. Amikor az avarok
és a hunok után a jászok is áttértek a szarvastiszteletre, törvénybe iktatták, hogy e
három törzs vitézei addig nem nősülhetnek meg, amíg teljes öltözetű
szarvasbőr-ruhára nem tesznek szert. A szarvas agancsával jurtájukat kell
díszíteniük, hiszen szarvas mutatta meg azt az utat, amely jólétet hozott Ordoszba.
Győr fősámán csak 12 évig élvezhette ezt a jólétet, mert marhavészes
utóbetegségben meghalt. Utol-só kívánsága az volt, hogy a kalandozásokból hozott
barackfákból a sírja fölé telepítsenek barackos erdőt, s a barack termesztését
honosítsák meg az egész Hun birodalomban. Madárka - férje kívánságára - az
agglegény Berényhez ment feleségül, s hét gyermekkel ajándékozta meg. Berény
többé nem mozdult ki Ordoszból, hanem Dul-Bega terve szerint megszervezte a
hunok kereskedelmét. Dul-Bega fővárosával és Almák-Atyjával, valamint a
Pamír-szkíták országában megtar-tották szoros kapcsolataikat. De mivel a
legelőterületek miatt mind gyakoribbak voltak az összetűzések, a kazahun, avar, kun
és jász törzs nagy része még az 1440. medvetoros év tavaszán (Kr.e. 2600)
elvándorolt a Huni folyóhoz (Mongóliába).
Ott Kaltes asszony tiszteletére várost alapítottak a Bombon hegy alatt (Hana
város). Ezen a hegyen Kaltes asszonynak kegyhelyet építettek és Hana itt mutatta be
minden télen szarvas-áldozatát. Amikor Bombon fővezér meghalt, emlékére egy
szarvaskövet állítottak. Később aztán leszárma-zottainak a sírját is szarvassal
jelölték. Ha pedig a feleségük Dul-Bega birodalmából való volt Nappal, Holddal,
vagy Csillagokkal díszítették a szarvas-síremléket. A kötélnek állt legények egy év
múlva a pamir-szkíta foglyokat felszabadították a béklyós rabságból, jó kapcsolatot
tartottak Dul-Bega fejedelem, a pamir-szkíták és az Almák-Atyja népével. Ezzel
megvetették a hunok terjeszkedésének alapjait. Berény fősámánt az úzföldi
Vasváron temették el Dernő fősámán mellé. Így egymás mellé kerültek, akik új utat
mutattak az úz népnek.
BÉKE ÉS ROKONSÁG (A 101. Arvisurából) Bóta rovása
Az 1560. medvetoros évben (Kr.e. 2480) egy úz cserépégető fazekaslegény lett az
első az ifjú sámánok vetélkedésén. Ennek előzményeihez tartozik, hogy többféle
betegség okozta veszteségek miatt két árva fiút: Sáta és Bóta cserepes-legényt
küldték az úz törzsből sámánképzésre. Egyikük sem akart menni, mert nemrégiben a
kabar Poszáda fősámán fiai marhabél-szárítási munka közben haltak meg, ami a
fiatal sámánok feladata volt. Így mindenki vonakodott a sámánság tanulásától. De a
két árvának mennie kellett. Özvegy édesanyjuk sírva engedte őket a
bizonytalanságba. Amikor Úzdról az úz vezérek szálláshelyéről útbaindították őket,
a vezéri karámból egy-egy lovat választhattak. Sáta a legszebb fekete csikót, Bóta a
legerősebb sárga csikót választotta. Elsőnek érkeztek Ordoszba és Poszáda fősámán
Sátának adta az aranyasszony mindentudó kövét. Bóta azért engedte a bátyját
elsőnek, mert ő semmiképpen sem akart tanulni. Sáta azonban késöbb átengedte
öccsének a követ, mert nem értette a rovásokat és állatokat sem akart gyógyítani. A
pusztaszeri vetélkedőn mindketten részt vettek. Sáta fekete csikója minden lovat
összeharapdosott, csak a Bóta lovát engedte akadálytalanul célba befutni. Így Bóta
lett a Nagy-süán győztese. Bóta fővezér, Sáta pedig Poszáda mellett ifjúsági
fősámán lett. A hagyományokhoz híven Sáta feleségül vette Poszáda fő-sámán
leányát, de a rovás folytatását nem vállalta. Így Bóta az 1500. medvetoros évtől
visszamenően kezdte róni a medvetorok történetét, de nem újabb meg újabb vallási
hiedelmekkel akarta bővíteni a hunok rege-világát, amint az úz rovósámánok
szokták, hanem maradandó értékű dolgokat akart megörökíteni. Mivel sokat
szenvedett árva gyermekként nőtt fel, nem volt híve a súlyos veszteségekkel járó
kalandozásoknak, hanem a békességet igyekezett keresni szomszédaikkal, a
kinajokkal. Hiszen azok se gyilkolták le az első medvetoros évben Agaba fősámán
ott maradt népét, hanem a kétkezi szűcsöket, tímárokat, kovácsokat, fazekasokat
mind életben hagyták és a földművelő agabákat is meghagyták a maguk
foglalkozásában. A Hangun jobb oldaláról gyakran jöttek kinajok Ordoszba és egy
alkalommal Bóta is kedvet kapott rá, hogy vendégségbe menjen a kinaj
cserepesekhez. Amint a kinajok ezt meghallották, meg is hívták fővárosukba. A
kinajok elmondták, mennyit szenvednek a hunok ifjúságának kalandozásai miatt,
pedig ez az öldöklés céltalan, kérik tehát Bótát, mint az ifjúság vezérét, hogy a
“béke és rokonság” szép eszméjének megfelelően tartsanak egymással jószomszédi
viszonyt. Kérésüket azzal indokolták, hogy ők is átvették a náluk maradt agabák
írástudományát és a maguk elgondolása szerint fejlesztették tovább; ugyanezt tették
mesterségeikkel is. Sokkal kevesebb özvegy és árva lesz a Hangun völgyében, ha
békességben élnek. Bótát nem csupán az áldatlan helyzet kényszere, hanem a józan
megfontolás is arra késztette, hogy rovásba vegye a kinajok kérését. Tárgyalásainak
eredményét így vitte Ordoszba. Az Öregek Tanácsa rögtön összeült és a hun
törzsszövetség vezéreinek megbízásából rovásba tették a “Béke és rokonság”
vérszerződését. Ezt Bóta így fogalmazta meg:
Mivel a gazdag tartomány fejedelmének sok szép leánya volt, szívesen látták
a szép külsejű Bótát. Könnyen megtanulta a kancsósi nyelvjárást is. Már az első év
végén eljegyezte a fejedelem legkisebbik leányát, Deb-Cent. Mivel Bóta közben
teljes árvaságra jutott, az Öregek tanácsa hozzájárult a házassághoz. Háromévi
mátkaság után a fiatalok Ordoszban esküdtek örök hűséget. Az esküvő után
Bótának, mint az úzok vezérének, Úzdra kellett költöznie. Itt a gazdag menyasszony
hozományával különös jólétbe kerültek. Rézöntőik már nem csak rezet, hanem
bronzot is tudtak önteni. A kinajok erre is szívesen megtanították 3 év alatt. Sok
fiatal maradt ott vőnek, de a legtöbben azért mégis visszatértek feleségükkel
Ózd-Vasvár környékére. Amikor Doboka fővezér meghalt, Bótát választották meg
fővezérnek. De azért Bótáék minden telet Ózdon töltöttek, mert Bóta öregedő bátyja
teljesen elfelejtette a rovást és így telente Bótának kellett pótolnia a rovásokat. A
nép boldogulása érdekében Bóta úgy rendelkezett, hogy a fazekasok térjenek át
színes edények készítésére, a kabarok pedig kezdjék el a kinajok módszere szerinti
bronzfegyver-gyártást. Ordosz ekkor élte fénykorát. Bóta elrendelte, hogy a más
törzsek kalandozásaiból odakerült hadifoglyokat is mind bocsássák szabadon és,
mint szabad emberek telepedjenek meg Ózdon. Így Úzd mellett nemsokára egy
kabarosan Ózdnak nevezett kézműves telep is keletkezett, ahol a letelepedett
hadifoglyok úz asszonyokkal és leányokkal kötött házasságban éltek. Az új település
fazekasai, tímárjai és rézöntői a vásárok napján minden héten megjelentek
Ordoszban, ahonnan a törzsszövetség kalmárjai mindenfelé széthordták az úzok
újfajta áruit, fegyvereit, csákányait. Közben a rokoni kapcsolatok mind jobban
megerősödtek a Hangun partján megtelepedett népek között és Ordosz lett a “Béke
és rokonság” szövetségének leggazdagabb központja. Amikor bátyja, a meg-bénult
Sáta meghalt, Bótát választották meg fősámánnak. Ekkor Ordoszba költözött, de a
fővezéri tisztséget emiatt át kellett adnia Ongának, a pusztaszeri Nagy-süán
győztesének. Onga, a kalandozások híve volt, de annyiban mégis szót fogadott
Bótának, hogy a kalandozókat észak felé irányította, nehogy a “Béke, és rokonság”
vérszerződését megsértsék. Évről évre több prém és szarvasagancs jelent meg az
ordoszi piacon. Ezt a kinajok nagy örömmel vásárolták, s az agancsokból igen szép
faragványokat készítettek. Olyan áru nem is került az Ordoszi piacra, hogy gazdát
ne cserélt volna. A vadászok az északi nagy erdőségekben új szálláshelyeket
építettek. Ezeket a nyári nagy hőségben szívesen keresték fel az ordoszi kereskedők
és a törzsek előkelői. Ha valamelyik fiatalnak a szülei nem egyeztek bele a
házasságába, a fiatalok ide költöztek, mert az erdő mindenkinek megélhetést
biztosított. Az 1595. medvetoros év (Kr.e. 2465) nyarán a kinajok hírül hozták,
hogy a meleg déli részeken felütötte fejét a “fekete halál”. Folyóikban hemzsegnek
a megfeketedett halottak. Bóta ezért elrendelte, hogy halat senki se fogyasszon, és
aki teheti családostól, állataival, kincseivel vonuljon az északi erdőségek felé. Mire
a fekete halál veszedelme elvonult a Hangun folyó völgyéből, beköszöntött a tél.
Arnót, a kabarok ifjú sámánja lett az első. Előzőleg öt évig járta a kinajok vas- és
bronzkészítő szálláshelyeit, s mesterségében alapos ismeretekkel meggazdagodva tért
haza Ordoszba. Medvetor éjszakáján álmot látott: Ruda-Tórem ezeröles láncon
leereszkedett a földre és megparancsolta neki, hogy szedje a sátorfáját és menjen
északnak: ott ércben gazdag vidéket talál, és megtanítja a vasforralásra. De kabar
kovácsai meg a menyasszonya nem akartak északra menni. Ezért az égiek fekete halállal
sújtották őket. Ekkor Joli-Tórem megparancsolta Visnyónak, Bóta fősámán leányának,
hogy Arnóttal és kabar kovácsaival induljon el észak felé és az égiek vasforraló ismereteit
vegye rovásba az utódok számára. Útközben érdekes élményük volt. A kazahun Faszeb
hirtelen menekülni kényszerült: a nagy sietségben, a jurtájában nem oltotta el a tüzet.
Távozása után vihar keletkezett s a jurta tüzétől az egész hegyvidék lángban állott.
Sziklák omlottak le, égő fatörzseket temetve maguk alá. Háromnapos eső végre eloltotta
a tüzet. Játszadozó gyermekek izzó végű botokat húztak ki az omladékból, és lovagló
ugrásokkal, meg a botok forgatásával felerősítették a lángot. Arnótnak erről
Ruda-Tórem ígérete jutott az eszébe. Áthatotta a leégett vidéket és itt-ott megolvadt
ércet talált, mellette fehér hamut és megfeketedett földes fadarabokat. Faszeb leégett
jurtája helyén ösz-szeszedte azokat a fadarabokat, melyeket a környékbeli gyermekek
selypítve “faszén”-nek neveztek, s mindezt halomra rakta az eső mosta ércvágat alján.
Az ércet faszénnel rétegezte és az egészet nedves, agyagos földdel letakarta. Odvas fa
öblének mintájára agyaggal kikerekített fúvatónyílást készített és hosszú dúckéményt
tett az építményre. Ekkor odahívta az úz és a maga kabar kovácsait minden
felsze-relésükkel együtt, beleértve a tömlős fújtatókat is, mert Ruda-Tórem parancsára a
Tóremek vasforraló kovácsa meg fogja őket tanítani az Ataiszban ismert vasforralásra.
TÜZEK ÉNEKELNEK
(125. Arvisúra)
Esténként a fejedelmi család Gilgames szent tüze mellett, melyet a tűzőrző leányok
gondoztak, a harcosok énekét hallgatta. A fiatalok az ősökről szóló mondákat, regéket
énekelték, megemlékezve mindig az Égiek segítségéről is. A tábori őrségek tüzeinél pedig
rendszerint reggelig folyt a mese-rege-monda, hogy el ne aludjék senki. Hajnal
hasadtával pihent harcosok váltották fel az őrséget. Szítás-fürdés után, ha úton voltak,
tovább-indult a tábor. Középen egy díszes szekéren vitték a szent tüzet. Az ordoszi úz
lovasok védő állata a medve volt; Gilgames leszármazottaié a szelíd király-oroszlán.
Gilgames népének tűzőrző leányait a kísérő úz lovasok vették feleségül. Aki megtért
őseihez, annak a tetemét elhamvasztották és hamvait a szent tűz szekerén vitték tovább,
hogyha majd letelepednek, ezeket a hamvakat is az úz nemzetségi temetőkben helyezzék
el. A szálláshelyek mellett nagycsaládi temetők voltak. Középen a nagycsalád fejének a
sírja volt. A harcosokat fegyverükkel együtt temették el, hogy a túlvilágon is védjék a
nagycsaládot. Nyár derekán, aratás után megtartották a hálaadó hegyiünnepet. Ez néha
egy hétig is eltartott. Ekkor adták össze az új házasokat is. Minden esküvőt kiénekeltek.
Az ifjú párok az égiek és a fejedelmi személyek előtt esküdtek egymásnak örök hűséget a
sámánok közreműködésével.
SANGI LOVASFEJEDELEM
Amikor a 24 hun törzs szövetsége a kettős Hun folyó síkságán és Ordosz térségében
megalapította a szegény hunok birodalmát, az egyik termékeny vidék a mari törzsnek
jutott, de alig éltek a marik 16 medve-toros évig az anjangi vidéken, amikor borzalmas
földrengés rázta meg Joli-Tórem földgolyóját és a mariak kőházai mind romba dőltek.
Döngölt földkunyhóik azonban megmaradtak és fából épített szalmatetős építményeik is
kiállották Hárpia-Tórem haragját. Egy sem pusztult el közülük a földrengés miatt,
fővárosukban, Anjangban azonban 125 lélek ott maradt a kőhalmazok alatt. Ezért a
fővárosból már a 20. medvetoros évi kalandozással kapcsolatban megindult az
elvándorlás. Virolájjal Magyarka területéről észak felé vándoroltak Marinába. Helyükre
a manysik települtek. A manysiknak Hantán körül többször volt összetűzésük a
hantikkal, ezért törzsileg is különváltak. A visszamaradt öregebb és nagyon fiatal marik
a manysi népbe olvadtak be. Bóta fősámán alatt, amikor a ,,Béke és rokonság” örökerejű
törvényét megalkották, egy tekintélyes kinaj főember nősült be az anjangi manysi
fejedelem családjába. Ez az új családtag Huang-Hia menekült szekeres gazda volt. Vele
jött az üldözött Hia család cselédsége is. Ebbe a manysi-kinaj keveredésű családba nősült
be Kuserbál öccse, Sangi. Az úz származású Sangi szerette a lovasversenyt, és új
hazájában olyan 34 küllős szekereket készített, amelyekkel minden kockázat nélkül
lehetett szekeresversenyt rendezni. Mivel Huang-Hia a Hangun jobb partján
megtelepedett 100 kinaj család nemesei közé tartozott, a déli részeken élő 300 nemes
kinaj család nem jó szemmel nézte, hogy idegen: az úz Sangi került a kinaj keveredésű
családba. Pedig Sangi csak jót hozott. Például véget vetett a lóáldozatoknak és ezzel
erősen megnövelte a lóállományt. Mivel a lóra egyaránt szükség volt a földművelésben, a
kereskedelemben és a harcászatban, Sangi magas fokra emelte a lóval foglalatoskodók
képzését. Ebben segítségére volt fősámán bátyja, az úz Kuserbál is.
Amikor Tola lett a fősámán, Sangi már kereshette mongol harcosaival a kinajokkal
való összeütközéseket is. Tola a kinaj hadifoglyokkal a földművelés kiterjesztése címén és
hajóépítés céljára nagy erdőségeket írtott ki. A nagy szárazság elsivatagosodásra
vezetett. Tola emiatt kalandozást rendelt el. Sangi ezt erősen ellenezte, s végül Tola a
békesség kedvéért lovasfejedelemmé nevezte ki. A kézműves úzokat magúzoknak, a
földműves úzokat ogúzoknak, az állattenyésztő úzokat pedig tungúzoknak kezdték
nevezni. Mivel Sangi is a lótenyésztő úzokhoz tartozott, a kinaj társadalomban is tungúz
lovasként tartották számon, de minden névnél többet számított, hogy Sangi jól kiképzett
lovasai és harci szekeresei fölényben voltak a kinajokkal. Bóta a fősámán idejében a 100
kinaj nemesi család a 300 kinaj családdal házasodott össze, a 200 nemesi család pedig a
400 családig terjedőkkel. Így került Anhujból a Huang-Hia család is a Hangun
(:Hoan-Ho:) folyó jobb partján lévő kinaj főváros környékére. Onnan házasodott be az
anjungi manysikhoz, az egyik elüldözött csoportjuk után került hozzájuk Sangi, a
beavatott tunguz fejedelemfi, aki aztán alaposan kiképezte a lovas ifjúságot. Még
nagyobb lett az öröm, amikor Tola fősámán javaslatára az Öregek Tanácsa
lovasfejedelemmé nevezte ki. Sangi a kiképzés fejében neki juttatott kinaj hadifoglyokat
nem tartotta rabszolgasorban, hanem Anjang városában nagy építkezésbe kezdett velük.
Erre használta azokat a foglyokat is, akiket a 2274. medvetoros évben hoztak Anjangba.
Anjang várost átdöngölt falú bástyákkal vette körül, néhol 8 ölnyi vastag falakkal, és hol
1500, hol 750 lépés távolságban díszes kapukat állíttatott. Cserépégető kemencéket is
szerkesztett. Ezekben sok szalag-díszes, fehér, zöld és fekete színű edényeket készíttetett,
az edényeket a kalandozások alatt messze földre elvitték a szekeresei. Minden újabb
kalandozó csoport részére háromlábú bronz áldozati üstöt is készített. Első ténykedése
azonban az volt, hogy megszüntette a Huang-Hia család emberáldozatos temetkezési
szokását. A lovasság összejövetelén kihirdette, hogy a hunok azért hagyták el Uruk
népének fészkét, Úr városát, mert Suhán asszony temetése alkalmával megmérgeztek egy
úz származású székhordót. Így aztán Sangi a kinaj hadifoglyok, meg a manysi, hanti
maradék törzsbeliek között is nagy népszerűségnek örvendett. Megszüntette az emberi
lábszárcsontból való jósolást is. Csak a teknősbéka-kagylókkal való jósolást engedte meg.
Viszont pártolta a sárkánycsonttal való gyógyítást. A hadifoglyokkal együtt
felszabadította a rabszolgákat is és mindannyiukat felhasználta építkezéseinél.
Faoszlopos házakat és palotákat építtetett nyeregtetős szalmatetővel. A lakásdíszítő
tárgyak között megjelentek a márvány-szobrok. Bronzból edényt, fegyvert öntöttek. A
teknősbékapáncéllal a papok bárkinek jósolhattak. A büntetési időt a felére
csökkentette, de a visszaeső bűnösöket életfogytig a bronzöntő műhelyekbe vezényelte.
Fellendítette a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemszövést. A 2295. medvetoros évben
(Kr.e. 1745) Anjangnak 10 tömény lakosa volt. Az egész lakosság bőségben élt. Az úzok
medve-, és a kinajok fecske-jelvényét a városkapukon bronzba öntötték. A kinajok
szerint ugyanis a Huang-Hia család a fecskéktől származott. Vadászat előtt szarvas
lapockacsontból jósol-tattak. Rendszeresen áldoztak Joli-Tóremnek, a Föld-istennek.
Zászlóikra később a bagoly, vagy a tigris képét kezdték festeni. A Sang dinasztia aztán a
tunguz erdei tigris képével került bele a történelembe. A 2285. medvetoros évben (Kr.e.
1755) a sámán-előzködésen Gandás lett az első. A rovás-tudományokban azonban
nagyon gyengének bizonyult. Így aztán Evenki apó első lánya, Káspi lett az első. Ő volt
az, aki bátyjával, Sangival együtt az úzoknál meghonosította a
rénszarvas-pásztorkodást. Gandás megkérte Káspi ifjúsági aranyasszony kezét, de a
házasságot Evenki apó is, Sangi is nagyon ellenezte. A 2290. medvetoros sámánképzésen
Tevel vitéz lett az első. Ő aztán elnyerte Káspi kezét. Az ordoszi
aranyasszony-kegyhelyen tartották az esküvőt. Rögtön utána másnap hajnalban már
útnak is indultak újabb kalandozásra Sangi alaposan felkészített lovas seregével. Mivel
az elvonuló ifjúságnak több, mint a fele kun törzsbeli volt, Ajak-Tórem jelét varrták a
zászlójukra. A rima-lányok mintaképe Kaltes asszony volt.
(A 140. Arvisurából)
A 2280. medvetoros évben (Kr.e. 1760) a fősámáni méltóságra jelöltek közül Tola lett
az első. Az új fősámán úgy vélekedet, hogy a 24 hun törzs szövetségének birodalmi
határait nemcsak északra, hanem déli irányban is ki kell terjeszteni a kitajok, más néven
kinajok rovására. Tola tehát évről évre megújuló kalandozásokat vezetett a kitajok
szállásai ellen. Minden kalando-zásból tömérdek szolgával, kinccsel, szarvasmarhával
tértek haza. A kitajok nem voltak felkészülve ilyen támadásokra, hiszen a hunok eddig
Bóta sámánsága idejétől a “rokonság” és vele együtt a “béke” jelszavát hirdették. A
mongol csapatok Tola vezetésével igen sok kinajt hurcoltak fogságba. Erdőirtásra
használták őket. Tola ugyanis kevésnek találta a legelőket. Ezért nemcsak rab kinajok
irtották az óriási területű erdőségeket, hanem velük együtt más hun törzsek népei is. 15
év múlva nagyon nagy szárazság égette a tájat. Kisültek a legelők, ráadásul még a
lépfene is a felére apasztotta a szarvasmarha-állományt. De sok pásztor is belepusztult
ebbe a betegségbe. Bajra baj halmozódott. Az Öregek Tanácsa megunva Tola fősámán
önkényeskedéseit, meg az őser-dők mértéktelen irtását, új fősámán választását határozta
el. Kihirdették, hogy minden törzs legkiválóbb ifjai közül 2 jöjjön tanulni. A cél az volt,
hogy aztán a legrátermettebb átvegye a fősámánságot. Öt évig tartott az ifjak képzése.
Háború, harc nem volt közben, mert a kinajok az előző hadjára-tokban sok embert
vesztettek. Elkövetkezett a 2290. medvetoros év (Kr.e. 1750), az új fősámán
megválasztásának éve. Erős küzdelemben az Úzd várost képviselő Evenki apó unokája,
az úz Uvacsán lett az első. Az úz törzs második jelöltje Vadna, a kardkovács volt.
Uvacsán azzal előzte meg, hogy rénszarvas fogatán behozhatatlan előnyt szerzett.
Abban az évben korán leesett a hó, de Uvacsán ismerve az időjárás jeleit, erre
rászámított. Uvacsán tehát megkapta Joli-Tórem “mindent-látó” kövét. Nem sokkal
ezután a kézműves, cserepes úz törzs jelentette, hogy a kinajok között erős a mozgolódás,
támadásra készülnek. Nem tévedtek, mert ha-marosan csakugyan megindult a kinajok
támadása. A csatában Vadna, az úz törzs második sámánjelöltje hősi halált halt. Az
Öregek tanácsa ekkor felszólította Uvacsánt, hogy a beteg Tola jelenlétében
nyilatkozzék, hogyan látja a 24 hun törzs jövőjét. Igaz, hogy a kinajok erősen készülnek
a még nagyobb háborúra, mondta Uvacsán, mégis el kellene kerülni az összecsapást, és
vissza kellene térni Bótának, az őseihez megtért fősámánnak jól bevált elvéhez. A “Béke
és rokonság” eszméje idáig jól bevált. De Uvacsán hiába érvelt, Tola nem engedett. A
kinajok serege a következő tavasszal, nagy erővel megindult északnak. Az első vonalban
védekező mongolokat valósággal elsöpörték. A kitaj hadak egy darabig akadálytalanul
özönlöttek északra, de a széki-hun és kaza-hun csapatok védelmi vonalánál nem jutottak
tovább. Ott a kitajok súlyos vereséget szenvedtek. Az Öregek Tanácsa ekkor felszólította
a bajok okozóját, Tolát, hogy a kitajokat hívja meg tanácskozásra Ordoszba, és ott
kössön velük békét. Tudták, hogy a hun törzsszövetség a nagy természeti csapások miatt
nincsen olyan helyzetben, hogy hosszú háborút tudjon viselni. A béketárgyalás az úzok
aranyasszonyának, Joli-Tóremnek a szentélyében kezdődött. kitaj követek azt kívánták,
hogy elhurcolt társaikat a hunok engedjék szabadon, mert csak így tudják pótolni a
csatában elszenvedett emberveszteségeiket. Uvacsán javaslatára azonban úgy döntöttek,
hogy azok a kitajok, akik a mongol legelőkön akarnak maradni, szabadon ott
maradhatnak. Akik azonban közben nem családosodtak meg, azok térjenek haza. A
kitajoknak így mintegy a fele ott maradt. Két év múlva azonban a kitajok újabb
támadást kezdtek a haza nem tért kitajok miatt. Ekkor egy teljes mongol tyumen
elpusztult, de a kitajok vesztesége még súlyosabb volt. Erre visszavonultak.
KÁSPIVÁR BIRODALMA
(A 140. Arvisurából)
A 2285. medvetoros évben (Kr.e. 1755) a sámán-vetélkedésen a kunok két ifjú lovasa
Köncsög és Gandás lett az első. Az elsőséget azonban végérvényesen a másnapi
pusztaszeri lovaglás döntötte el. Ebben Gandás győzött, de a rovás tudományában
nagyon gyengének bizonyult. Ámde volt egy igen ügyes kezű rimalány, Káspi, aki
mindenkit felülmúlt szép rovásaival. Érthető, hogy az ifjú sámánok, közöttük Gandás is,
rendre versenyeztek a szép kaszu leány ügyes kezéért. Legidősebb lánya volt
édesapjának, Evenki apónak, aki az úzoknál a rénszarvas-pásztorkodást meghonosította.
De Káspi még olyan fiatal volt, hogy Evenki apó ellenezte a férjhez menését. Gandás se
tehetett mást, belevetette magát a Tola fősámán irányította kalandozásokba, melyekkel
Tola 3 éven keresztül sar-colgatta a kinajok birodalmát. Roppant mennyiségű
zsákmányt hordtak össze Ordoszban, de ez nem segí-tett azon, hogy az óriási
állatállománynak viszont már alig volt legelője. Át is tértek a bővebb húsos
táplálkozásra, de hamarosan megundorodtak tőle. Mire a 2290. medvetoros évben (Kr.e.
1750) az újabb 5 éves sámánképzésen ismét egy újabb kun ifjú, Köncsög, meg Gandás
öccse, Tevel lett az első. Káspi már szép nagylány lett, de az eltelt öt év alatt más változás
is történt: Jósva főtárkány kezdeményezésére áttértek a levágott állatok húsának
tartósítására. Ekkor érkezett meg Köncsög és Gandás, beszámoltak a hegyeken túli
gyalog-tartományok hihetetlen gazdagságáról és bőségéről. Mivel Tola fősámán és Jósva
főtárkány is fiatal volt, örömmel fogadták a kun ifjúságnak azt az indítványát, hogy azt
önként vállalkozó lovasok és harciszekeres csapatok induljanak el kalandozó útra az
újabban felfedezett tartományba. Evenki apó ekkor már nem tudott kibújni Káspi
férjhezmenetele alól, mivel leánya megnyerte a Pusztaszeri Nagy-süánt is. A leány Tevel
sámánt választotta férjéül. Egyidősek voltak, és az ötéves sámán-képzés alatt nagyon
meg is szerették egymást. Káspi ezalatt tovább fejlesztette rovás-tudományát. A nagy
győzelem után örök hűséget esküdtek egymásnak Joli-Tórem kegyhelyén, az
aranyasszony palotájában, a következő hajnalon pedig Köncsög és Gandás vezetésével
elindultak a kun ifjúság legnagyobb kalandjára.
Ordoszból csak egy tyumen lovas kelt útra, de mire az avarok szállását elhagyták,
két tyumenre nőtt a számuk. Tola fősámán az Öregek Tanácsával együtt hozzájárult
ahhoz, hogy a Nagy-süán győztese felvegye a Káspiros nevet, és az elvonuló ifjúság
tárkánya legyen. Káspirosnak első dolga volt, hogy Gandás és Köncsög első
kalandozásának adataiból megállapítsa, mit tud az Arvisura a kalandozó ifjak által
emlegetett gyalogos birodalomról. Kitűnt, hogy a Kaszu nevű oguz törzs jó kétszáz
medvetoros évvel ezelőtt megtelepedett a rokon kurdoknál, s alapos része volt a gazdag
Csirula birodalom megsemmisítésében. Ennek során Hamurápi, akit ogúzok segítettek,
az uralkodó réteget lemészároltatta, kincseiket Bábelbe szállíttatta, a szegényebb népet
pedig szolgáivá tette. Kaszu vezér meglepődött azon, hogy ők megértik Úr és Csirula
város szegényeinek beszédét, akik a következőkről számoltak be: Népünknek azért kellett
elpusztulnia, mert a dölyfös, művelt gazdagok irtóztak a gyermekáldástól. Hogy
kényelmüket biztosítsák, utódaikat vízbe fojtották, s kényelmesen, jómódban élhettek
kedvtelé-seiknek, a művészeteknek és tudományoknak. Hamurápi így a harcias oguzok
segítségével könnyen legyőzhette a kényelmes élethez szokott agaba-féle népeket. A
megmenekültek később egybeolvadtak a kaszu rokonokkal, de nem tettek le arról a
céljukról, hogy visszaszerezzék elvesztett birodalmukat. Ennek a reménye csillant fel
Gandásék megjelenésekor. Gandásék elindulása előtt az ordoszi
Aranyasszony-kegyhelyen a 24 rimalány közül húszan esküt tettek arra, hogy eleget
tesznek a Földanya: Joli-Tórem akaratának, megmentik Úr városának népét a teljes
pusztulástól. Káspiros, Tola parancsára vállalta a 140. Arvisura rovását: ebben
megörökítette a húsz rima-lány eskütételét. A húsz lány Káspiros vezetésével, Araliz,
Banájis, Ardóka, Besnyőke, Abossa, Csobánka, Dengizék, Daboska, Csohányka,
Kurtániz, Keszöke, Mágocsa, Kajdocsa, Gordácska, Madocsa, Tömörke, Zabiga és
Kálizka a húgával, Tyimeskével. Az Öregek Tanácsa a kalandozók vezérévé Gandás kun
sámánt tette; vezető sámánná pedig Zaránd kaza-hun sámánt választotta, aki három
fiával indult el. A rima-lányok vezére Káspiros volt, de a tárkány-teendők ellátásával
Káspiroson kívül, mint helyettes‚ Araliz is meg volt bízva. Só ellátásról mindig a
helyettesnek kellett gondoskodnia. A nyílhegy kovácsok vezetője Káliz volt, a kerék-és
kocsikovácsok, meg a patkoló kovácsok vezetője Szemlő sámán lett. Amikor a kaszu
törzs megsegítésére összeállított sereg kiindult Ordoszból, 10000 lovas, 100 harc-kocsi,
150 tárkányszekér, 10 kővető és 10 homokfutó tisztelgett Tola fősámán és a Vezérek
tanácsa előtt. Az összlétszám 10520 harcos és a csere-és ajándéklovakkal együtt 12000 ló.
De mire a Bolhás tó partján Gandás számbavette seregét már 21245 harcos és 29812 ló
tartozott a parancsnoksága alá.
7.
SÁRKÁNYOS HAJÓHAD
(A 141. Arvisurából)
Szőreg-Csaba rovása
A 2335. medvetoros évben (Kr.e. 1705) Gandás és Tevel legkisebbik öccse, Szőreg
megnyerte a sámánképzés Nagy-süánját. Uvacsán unokáját, Mura és Maja legkisebb
leányát, Tengelizt vette feleségül. Hamarosan meggazdagodtak és a Nagyvíz partján
kikötőt építettek. Sárkányos-faragással készített hajókat építettek. Városukat
Tengeliznek nevezték. (A mai Tientsin, Kínában.) A hajósok vetélkedőjén 300 vitéz vett
részt. Kun-Csaba lett a győztes. Ez után 72 hajós engedélyt kapott arra, hogy 3 hajóval
elinduljanak napkeletnek, hogy felkeressék Ataisz menekült népének ottani maradékait.
Minden törzsből kerültek a hajóra, többségük azonban kun volt. Másod vezér a manzsu
származású Tennó lett, aki már részt vett tengeri csatákban is. A 2335. évi Joli-Tórem
ünnepen indultak Ordoszból és magukkal vitték Joli-Tórem szent kövét. Útközben
viharba kerültek. A Sátorhegyen (mai nevén Fudzsijama) tűz tört ki. Vakító tűzfolyó
folyt lefelé a hegy tetejéről és az erdőket felgyújtva a tengerbe ömlött. Ladikon érkező
menekülők elmondták, hogy a déli manzsuákhoz tartoznak, és valahányszor a Sátorhegy
háborogni kezd, nekik már menekülniük kell, vagy a tengerre, vagy a sziget belsejébe.
Po-Jan déli manzsuá vezér vendégségbe hívta a hajósokat, Po-Jan leánya, a kis Tikajó,
Tennó hajába cseresznyevirágot tűzött. Po-Jan hajósai azt tanácsolták, hogy csak jóval
cseresznyevirágzás után induljanak északra, mert most a lapátok még belefagynak a
vízbe. Vendéglátóik, hogy a kalandozást megkönnyítsék, egy hajóval visszaeveztek
Tengelizbe, onnan 6 hajóval tértek vissza. Tennó ekkor feleségül vette Tikajót, de
megnősült a többi hajós is. Parancsot kaptak, hogy a láncos szigeteken keresztül
szervezzék meg a biztonságos hajózást.
Így indult Csaba 120 hajóssal, 5 hajóval az elsüllyedt őshaza menekültjeinek
felkeresésére. A szigetláncolatban ivóvizet vettek fel, majd a gyéren lakott partok mentén
a 2338. medvetoros évben (Kr.e. 1702) elérték a füstölgő hegyek birodalmát és partra
szálltak. Az ott lakók először menekülni kezdtek az újonnan jöttek elől, de Csaba
elkezdte énekelni az almavirágzás dalát. Énekére válaszolva Bogács, Maja fia, aki már 8
éve odakerült Ordoszból, s megkérdezte “elhoztátok az Aranyasszony tűzkövét?”
Amikor Csaba elővette tarsolyából a másik tűzkövet, elsírta magát örömében, s a követ
nagy diadallal vitték Aranyasszony kegy-helyére. Bogács tájékoztatta Csabát, hogy ők
közben már házasságra léptek az agaba beszédű őslakókkal és ezekből a házasságokból
már csaknem száz olyan gyermek született, akik beszélik mind az agaba, mind a kasszu
beszédhez hasonló indijó nyelvet. Amikor hosszas vendégeskedés után Csaba
megkérdezte hajósait: “ki akar hazajönni?”, csak 70 hajós jelentkezett, hogy visszatér
Ordoszba. Velük akart tartani Lia fejedelmi leány is. Az apja ekkor úgy határozott,
hogy a lányával visszaküldi Ordoszba Joli-Tórem kövének mását, hadd éltesse ez is a két
nép összetartozásának tudatát. Csaba fővezér öccse megkérte Köntös vitéz részére a
fejedelem legkisebbik leányának a kezét. Így aztán Köntös is ott maradt. Szőreg öt hajó
helyett már csak hárommal indult vissza. Sok veszély után érkezett meg a 2341.
medvetoros évben (Kr.e. 1699) Tennó birodalmába, ahol Tennót erősen szorongatták az
őslakó ajnók. (Tennó halászai a mai Tientsintől Alaszkáig terjedő részen éltek.) Szőreg
kiváló fegyvereivel győzedelmeskedett az ajnók fölött és egy évig még ott maradt, amíg
Tennó részére meg nem érkezett a manzsu segítség. A 2343. medvetoros évben (Kr.e.
1697) Szőreg befutott Tengeliz kikötőjébe. Ott várt rá gyermekházasságbeli felesége, a
közben 15 évessé lett Tengeliz. Innen Ordoszba hajóztak és az Arany-asszony kegyhelyén
megerősítették gyermekkorukban tett esküjüket. Szőreg tömérdek aranylemezt, s más
egyéb kincset hozott magával. Elmondta, hogy az indijóknál az ilyen kincsnek nincs
különösebb értéke, annyi van náluk belőle. Az Öregek tanácsa erre a további
kereskedelem mellett döntött, de elrendelte, hogy ezentúl a 10 lapátos hajók helyett
24-lapátos sárkányos hajókat kell építeni. A 2345. medvetoros évben (Kr.e. 1695) Csaba
is visszatért a 2 régi tízlapátos, és az indijók földjén épített 3 további, már 24-lapátos
hajójával. A hajókat bemutatta Tengelizben. Ő is temérdek aranyat s kincseket hozott
az 5 hajóval. A Birodalmi Nagyszalán mindezt igazságosan elosztották.
Batoúr Arvisurája szerint az Élet templomának örök tüzet őrző szentélyében olyan régi
rovások vannak, melyek még az égi bölcsektől származnak. Ezek szerint az égiek nem
hagyták magára a földet; Kaltes asszony szekerén gyakran meglátogatták. Ilyen régi
rovás említi azt az esetet is, amikor égi tűzhöz jutott a Föld népe. Ragyolc, Miskolc,
Rohonc és Tiszolc a Hangony vizében fürdött. Egy kismackó beleesett a vízbe. Hogy meg
száradhasson, a medvék anyja Kemi asszony, villámával lesújtott az erdőre. Annak a
tüzénél szárítkoztak meg. Miskolc aztán, amikor Kemi asszony aludt, tüzet lopott a
szájából. Ezt a tüzet attól kezdve mindig pontosan őrizték, táplálták. Később mindenféle
edényt, meg téglát égettek vele, sőt a Kékleny hegy ércéből vasat is olvasztottak. A
tűzszerzést minden évben megünnepelték. A réz-és vasüstkészítők, meg a nyílhegy-és
szegkovácsok ilyenkor nagy lakomát rendeztek. Barcika asszony, Uvacsán unokája
ezekre a feljegyzésekre a szavárd törzs szentélyében talált rá, amikor Káspivár értékeit
magához vette. Boldogan vitte haza Uvacsán fősámánnak, aki örömmel gyűjtött össze
minden ilyesmit. Amikor Sis-Tórem a tüzes golyókat Ruda-Tórem üstjéből
szertegurította, az égi lakóknál meghagyta, hogy mindegyiknek legyen gondja a
magáéra. Joli-Tórem a Földet kapta; Kaltes asszony-nem lehet tudni, hogy csakugyan,
így volt- e-a Szíriuszt. Az őrök megfogadták, hogy mindenben segíteni fogják egymást.
Az Élet anyja Kaltes asszony volt. Ezért a maga világában élénk, mozgékony életet
teremtett. Amikor szekerén meglátogatta a Földet, itt mindent embermagasságú víz
borított. Egy búvár-kacsát buk-tattak le az ősvízbe, és az iszapot húzott fel. Az iszap
rohamosan nőni, dagadni kezdett, és lassankint megindult rajta az élet. Később
teremtettek rajta olyan embert is, amilyen a Kaltes asszony bolygóján él. Ezekbe maga
Kaltes asszony lehelt lelket.
De az élet anyja több lelket lehelt a saját embereibe, és ezért azok gyorsabban
fejlődtek és szaporodtak, mint a földiek. Ezért az égi lakók okos embereket hoztak Kaltes
asszony bolygójáról a Földre, hogy az ittenieket is megtanítsák mindarra, amit azok
tudnak. De az 1856. tűzszerzési évben Hárpia-Tórem észre vette, mit művelnek a Földön
az égiek és mérgében a Földhöz vágta a Holdat. Ekkor megsérült Kaltes asszony szekere
is, öt férfi és három nő pedig itt maradt a Földön. Kaltes asszony szekerének
megsérülésekor Anyahyta aranyasszony megbénult. Ekkor kezdte el írni itt, az ő
bolygójukon használatos betűkkel a földi élet eseményeit. Az égiek először csak egymás
között házasodtak, de unokáik már földiekkel is keveredtek. Minden utódjukat égből
jöttnek neveztek. Amikor a Föld felmelegedésére való tekintettel már számításba lehetett
venni, hogy az Ataiszi biro-dalom elsüllyed, az Élet templomát a 7750. tűzszerzési évben
Sumérba mentették. Ott öt várost alapítottak. Közülük Suruppak az író-papok városa
lett. Itt helyezték el Anyahyta Arvisuráinak titkon őrzött rovásait is. Eridu, Szippar,
Bab-Tibira és Larak minden évben egy-egy ifjút küldött írnok-képzésre. Ezek
lemásolták azokat a rovásokat, melyek az égiek tudományát ismertették, és a
másolatokat elhelyezték saját szentélyeikben. Innen tudta meg Batour, hogy a 24 hun
törzs szövetségét a 9468. tűzszerzési évben alapították és, hogy Ataisz a 8470. tűzszerzési
évben süllyedt el.
Hárpia-Tórem nem jó szemmel nézte, hogy Kaltes asszony megjelent Joli-Tórem földjén,
sőt hogy az égiek még a maguk tudását is elárulják a Föld lakóinak. Ezért felkereste az
Ármányt, az Ördögöt és a Halált, hogy megbeszéljék, hogy kellene elpusztítani a Földet.
Ármány azt tanácsolta, hogy vágjon hozzá a Földhöz egy Holdat; az kemény-hideg
testével majd összetöri a Földet. Az Ördög ezt nagyon helyeselte, mert akkor a hegyek az
ütődéstől tüzet fognak okádni. A Halál meg annak örvendezett, hogy a Hold jeges pora
megfagyasztja az emberiséget és a nagytestű állatokat. De tanácskozásukat kihallgatta
Kemi asszony, minden medve anyja és titokban értesítette Kaltes asszonyt. Kaltes
asszony erre, hogy a Holdat eltérítse útjából, roppant erejű szelet fújt a Föld felé, így
aztán a Hold csak egy kicsit érintette a Földet, de még így is annyi port szórt a Földre,
hogy megjelentek a hósapkák és a jég alatt elkezdett minden fagyni. Az ütődéstől a
hegycsúcsok csakugyan tüzet okádtak és mindent elborított a hamu. Az állatok elkezdtek
menekülni a melegebb tájakra és követték őket azok az emberek, akik az égiek
adománya folytán már gondolkozni tudtak. Az állatokban látták az élelmüket és
bundájukban az öltözéküket. A Nagyvizek annyira elborították a szárazföldet, hogy még
a dombokon is embermagasságban állt a víz. De Kaltes asszony előre látta mindezt, és a
saját birodalmából való emberek nagy részét egyenesen a melegebb tájakra telepítette.
Kaltes asszony fia, Szíriusz panaszra ment Hárpia ellen Sis-Tóremhez. Sis-Tórem
megtiltotta Hár-piá-nak, hogy a golyókat egymáshoz dobálja, és ezáltal halál uralkodjon
Sis-Tórem teremtményein. Hárpia-Tórem meg is fogadta, hogy az égből nem fog többé
halál alászállani. De ez csak ígéret maradt.
Utoljára a 8470. tűzszerzési évben küldtek egy Szíriuszról való gömböt az Eridu
melletti tenger mellé. A szerkezet meghibásodott, a küldöttek nem tudtak visszajutni
Kaltes asszony birodalmába. De az itteni beavatottaknak átadták azt a parancsot, hogy
azt a három tüzet, ami mindent elpusztít, emberi élet kioltására soha ne használják,
legfeljebb jelzés céljára, de Ataiszt Suva parancsára mégis el kellett süllyeszteni, annyira
eluralkodott ott az embertelenség. A másodikat Kuszkó vitte magával. A harmadikat
Buda Sumérba hozta; ott Nippurban a beavatottak szentélyének a közelében helyezték
biztonságba. Buda úgy rendelkezett, hogy a felett a robbanószerkezet felett csak az Élet
templomából lehet határozni, és csak akkor lehet hasznát venni, ha az emberiség az Isten
nevét bűnös célokra használja. A csillagjós papok a Szíriuszról származó ismereteikkel
megállapították, hogy a világmindenség 25920 év alatt fordul vissza kiidulópontjára és
így Szét, a Napisten, minden 2160. évben más-más csillagképben áll. Azt is állították,
hogy ha a Föld lakói a Vízöntő világhónapjába kerülnek, gondolkozásuk világosabb lesz,
és mint ahogy a Szíriuszon már megtörtént, itt is véget vetnek az esztelen
háborúskodásnak. Hogy ez megtörténik-e, arról az égiek az égbolt gyémántjai útján
fognak meggyőződni. Amikor Riga fősámán a hun törzsszövetség hajóhadát
útbaindította a Hét-vári Nagyszalára, elküldte unokáját, Barcikát is, hogy a szavárd
hagyományoknak megfelelően gyűjtse össze a nép száján fennmaradt régi mondáikat.
Fanszur tartományban felszállt a hajóra Péh beavatott. Elmondta Barcikának, hogy a
Kaltes asszony világából jött beavatottak szerint csak egy isten van, a többi mind csak a
földi emberek agyából pattant ki. De rájuk kell hagyni, az égiek hite úgyis felettük áll.
Az égiek minden földi katasztrófát előre tudnak, sőt egy feketébe öltözött férfi és nő
mindig figyelmezteti is a veszedelemre az emberiséget. Lár tartományban a hajóra
szállott Léh beavatott. Ő is azt mondta, hogy az égiek mindig előre érte-sítik a
beavatottakat a közelgő veszedelemről. Így szereztek ezek idejében tudomást az égiek
torzsalkodásairól is, ezért húzódtak évekkel a katasztrófa bekövetkezése előtt Ataisz felé,
s ott sikerült olyan jólétet teremteni, amilyen Kaltes asszony birodalmában uralkodik.
Előre tudták azt is, mikor fognak a Napisten lángjától megolvadni a hósapkák, hogy
a jégárból folyó víz borítsa el a jólétben élő Ataiszt. Nippurban Barcika Péh és Léh
társaságában felkereste a tudós papok szentélyét. Itt a papok el-mondták, hogy az a
Hold melyet Hárpia-Tórem vágott a Földhöz, nyugaton érte Atlantisz földjét. Azon a
részen még a tengerben is mély árok keletkezett. Atlantisznak az a része persze nyomban
elsüllyedt, de Kuszkó birodalmában is úgy összetörte a Földet, hogy a tengerparti
lakóhelyek a hegytetőkre kerültek. Kurdiában is hegyek dőltek halomra. A Föld gyomra
fortyogott, és tűzpiros hegyekről láva ömlött le. A síkságokon új hegyek keletkeztek.
Mindent sötétség borított be, a hullámok ellepték a dombokat is. Kaltes asszony az élet
gömbjein küldött beavatottakat, azok tanították meg Sumért a földművelésre. A Nagy
folyó torkolatvidékén a súlyos betegségéből felépült Gabon beavatott elmondta
Barcikának, hogy Kaltes asszony szekerén már nemegyszer jártak égiek a Földön, de
rendszerint a melegebb vidékeken szálltak le. Ott tanították az embereket. Rabatiból
teve-karavánon mentek a Hírös-kapuba, Bab-Tabira és Larak papjainak társaságában
elment az Élet templomába. Megtekintette a Fehér, Sárga, Vörös és Fekete
feljegyzéseket, melyekben az élet titkai vannak megörökítve. Ott van szó arról is, hogy az
égiek néha nem Kaltes asszony szekerén, hanem az égbolt gömbjeivel és az égbolt
gyémántjaival látogatják meg a Földet.
Ez történik minden világhónap fordulójának első 24 évében. Fel tudják fogni még az
emberi gondolatok rezgéseit is. Boldogok, amikor látják, hogy társbolygójukon is
bekövetkezhet a nagy mindenség békéje. Ezekből a feljegyzésekből arról is olvasott
Barcika, hogy amikor a Hold hozzáütődött a Földhöz, utána még a Nagyvíz is sokáig
lángolt és füstölt, Atlantisz pedig lassan elkezdett süllyedni. A larakiak szerint a nagy
özönvíz előtt 432000 medvetoros évvel jelentek meg az égiek Kaltes asszony szekerén a
Földön; Sumérban meg Suruppak bölcsei azt is feljegyezték, hogy a legutolsó
Kaltes-gömbben az égiek két pulit is hoztak magukkal. Az utasok a tenger lángolása
miatt nem tudtak visszamenni, itt maradtak a pulik is. Ivadékaik a pateszik és a királyok
birkáit őrizték. A nagy özönvíz előtt tíz királyi család 432000 medvetoros évig
uralkodott. Ezt a titkos feljegyzések szerint úgy magyarázták, hogy Sumér akkor is
bőségben élt, amikor a sivatagban éhínség uralkodott. Ebben az időben a királyok
éveknek mondták az evéseiket, sőt volt olyan király is, aki már az egyes fogásokat is
evésnek, illetve évnek nevezte. Mások beérték azzal is, hogy a napi háromszori evést
vették számba.
ATLANTIC TITKA
A 2355. medvetoros évben (Kr.e. 1685) a sámánképzésen Tuliás lett az első, Riga és
Tardona legnagyobb fia, a kiváló hajós, akinek a fővezéri képzésen és az azzal
kapcsolatban a hun törzsek részére rendezett nagy vetélkedőn is sikerült az elsőséget
biztosítani. Ordoszban a Csaba-féle hajós kalandozás ellenzői azon kezdtek rágódni,
hogy Csaba a jelek szerint a kelleténél jobban szereti az aranyat; a saját hasznára kezd
dolgozni, és még az is előfordulhat, hogy az öt évre engedélyezett kalandozásáról nem is
fog visszatérni. A beavatottak úgy látták, hogy Csaba az aranyasszony ünnepére
csakugyan nem fog visszatérni Tengelizbe, hanem csak harácsolja tovább az
aranylemezeket. De a közeljövőben nagy eseményekre lehet számítani. Valóban így
történt, a 48 új hajó hiába készült el és hasztalan várta Csabáékat az aranyasszony
ünnepére. Tennó birodalmából is azt jelentették, hogy Csaba nem érkezett meg oda.
Ekkor az Öregek tanácsa úgy döntött, hogy Uruk népének érintésével, hajóúton kell
keresni Szidon várával a kapcsolatot, hiszen a vizekre vonatkozó adatok szerint hajón
őhozzájuk is el lehet jutni. Tuliás ifjúsági fővezér és fősámán megkapta a parancsot,
hogy a beavatottak titkos jegyzetein elindulva a megjelölt helyeken kerülje az emberevők
nagy szigeteit, s az Indijó telephelyek érintésével keresse meg Uruk népét. Nippurban
majd további útmutatást kap a 12 bölcstől arra nézve, hogy hol keresse a Híres kapuban
Őrsúr héttörzsbeli ifjúsági vezért, Gandás kisebb fiát, aki harcikocsis csapataival
meghódította Bot-honát. Az utasítás szerint Tárkány napjára be kell futniuk a hokjanok
kilaji gyarmatára, ahol élelmet vesznek fel; a második Tárkány-napra pedig el kell
érniük Fanszur tartományba. Ott Uruk népének gyarmatán segíteniök kell a
termény-betakarításban, majd PEH beavatottat a hajóra venni és Nippurba szállítani.
Harmadik Tárkány-napra el kell jutniuk az Indus folyó menti Lar tartományba és ott
LÉH beavatottat a hajóra venni. Egy évet töltöttek Nippur (Napur) városában. A 48
hajó 2400 főnyi legénysége itt csakugyan részt vett az öntözéses gazdaságok munkáiban.
Ennek a 2400 főnyi legénységnek mindig teljes létszámúnak kellett lennie, még akkor is,
ha betegség, vagy más ok miatt átmenetileg csökkent a létszám. Nippurban is maradtak
le ketten, mivel a Vörös-víz kapujának szűk zátonyain valakinek át kellett vezetnie
Tuliás seregét. Lovasok mentek Őrsúr Hét városába, hogy Szidonvárból, Árpádvárból és
Hatsas-ból minden beavatott jelenjen meg az 1680 őszén tartandó tanácskozáson.
Onnan való visszatértök után Kufud beavatott vezetésével egy peremes alkotással melyet
a föld-mozgás ellen építettek, elkészítették a Világépület kicsinyített mását. Utána
megállapították a beavatottak új időszámításának kezdetét. Ez az 1271. medvetoros év
Tehén havának 17. napján, vagyis a Kr.e. 2769. július 17.-ével kezdődött. A
továbbiakban az időszámítás tökéletesítésével Hana, Kufrád, Arkádi és Alta-gur
foglalkozott. Uruk népének szokásai szerint Őrsúr volt az első, aki a Kuszkó
birodalmában szokásos módon ún. Szakhara peremes építményt emeltetett. Ezt Altagur
12 évig (Kr.e. 2688-2676-ig) építette. Ezekben a régi rovásokban az áll, hogy valamikor
Tura beavatott a róla elnevezett Turra hegységben talált ilyen építkezés-re alkalmas
kőzetet, s abból 100000 rabszolgával 20 évig építette Hemium herceg. Tura beavatottnak
2,300000 követ kellett gondosan megmunkáltatnia, hogy felépülhessen a nagy
“Világépület”, ami a beavatottak nagy tudását dicsőíti. Minden 100. évben vizsgálták a
beavatottak, mi van Atlantic-kal? Mindig csak az volt az eredmény, hogy az a földrész a
vizek emelkedése és a földrengések miatt egyre fogy. Lakóiról megállapították, hogy a
síkságon törpe népek élnek, a hegyláncolat északi részén szőkék, déli részén barnább
bőrűek élnek. Hadban állanak egymással; a legyőzöttek agyvelejét kiszívják, de húsukat
nem eszik meg. A törpék békés természetűek, nagyasszonyaik uralma alatt nyugodt
közösségekben élnek. Az óriások a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában
szenvednek, ezért asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédmunkára. Ezek miatt a
törpék miatt tört ki a háborúskodás a földrész közepén levő síkságon a harcias nők és a
kisebbségben levő férfiak között. A férfiak ugyanis meg akarták szüntetni a törpék
foglalkoztatását, de az asszonysereg győzött. Erre a férfiak a havas hegyekbe
vándoroltak. Ebben része lehetett annak a meggyőződésüknek is, hogy az asszonyok
bűnei miatt Atlantic el fog süllyedni. A beavatottak viszont a végtelen idők ismeretében
tudják, hogy ehhez az asszonyok dolgának semmi köze nincs. A nem cselédsorban élő
törpék a beavatottak látomása szerint melegebb földekre vándorolnak. Uruk népe még
nem vetett véget minden tartományban a nagy keleti szigeteken szokásban levő
emberevésnek. Tuliásnak igen nagy érdeme, hogy a kalandozókkal mind Hétvárosba,
mind Ordoszba eljuttatta Atlantic szárazföldjének vázlatát.
Az első időkben a nagyon fontos ügyekben baksák ítélkeztek. Ilyenkor minden törzs a
legkiválóbb látóemberét és gyógyítóját küldte a 24-es tanácsba. A 25. csak beavatott
lehetett. Szavazetegyenlőség esetén ő döntött. A döntésre jogosult a szövetség ládájának
szentélyében tartózkodott, a Szala ítélethoza-talában tehát mindig 24 személy vett részt.
Amikor a döntőbíró kijött a szentélyből, hogy az ítéletet a 24 baksa nevében kihirdesse,
helyét erre az időre a vádlott törzsének baksája foglalta el. Az ezer évig virágzó saka
birodalmat csak az úzok törzsei nevezték szkítának. A sakák Szurozs görög
gyarmatvárosban, a Fekete-tenger mellett kerültek először érintkezésbe a görögökkel,
ugyanúgy, mint a Gandás-féle kaszuk is. A szkíta név a görögök révén volt közismert bár
ő előttük Kr.e. 2600 körül Berény fősámán is közös néven szkítáknak nevezte a 95.
Arvisurában a pamir és parszi szkítákat. Később aztán az egész Fekete-tenger térségi
saka birodalmat Szkítiának hívták. Nagy általánosságban sakáknak nevezték
mindazokat a népeket, amelyek -csak úgy példának mondva- így beszéltek: az Inn
mellett, viszont sáska népeknek nevezték azokat, akiknek a lakóhelye “neben dem Inn”
van. A szumérok tehát szintén saka népek, de az arabok és a zsidók sáska népeknek
számítottak. A 12 évi hajós kalandról igen régi beavatott feljegyzések szólnak. Az első
évbe a mai Taivan síksá-gán gyűjtögettek élelmet a Fokjen telepesekkel, együtt. A
második évben Fanszurban, a mai Szumátra síkságán. Harmadik évben az Indus Lár
tartományban. Negyedik évben a mai Perzsa öbölben még külön öble volt az
Eufrátesznek és a Tigrisnek is. Így Eridu, Magyar-Ur, Uruk, Larza és Surupak, a másik
oldalon pedig Lagas, Umma, Nippur (Napur) és Susa városa is tengerparti laguna-város
volt. A 48 ordoszi hajó tehát ezen a tíz helyen az Urkundi csatornák révén ki tudott
kötni. Amikor az úzok és más medvetisztelők ökrösszekereken Hétvárosba indultak,
távollétük idejére oroszlános Gilgames-leszármazottak kerültek fel helyettük a hajókra.
De a 2400 hajós-létszámnak mindig meg kellett lennie. A beteg oroszlános hajósok
helyett a mai Kongó folyó és Luanda (Lugulanda) melletti sumér gyarmatokra való régi
telepesek szálltak hajóra.
Az Atlantici kaland után ott maradottak a mai Lagos körül telepedtek le.
Haboshonban 300 hajós maradt le 6 hajóval, Dél-Atlanticon 2 hajó szenvedett
hajótörést. A 100 hajósból megmenekültek 48-an. Ezek a megmaradt hajóval befutottak
Tuliásékhoz. A hajóstörvényeknek megfelelően a mai Lagos (Lugas) és Dakar (Bakar)
között megerősítették a Szumér gyarmatokat. Rabatiban lemaradt 4 hajó 200 emberrel
és csak 12 hajó futott be a 12. évben a mai Rigába, az elaggott Riga fősámán
parancsnoksága alá. Összefoglalva: Ildu-Humail birodalmában lemaradt 24 hajó 1200
hajóssal; 6 hajó Haboshonban 300 hajóssal; Lagosban 2 hajótörött hajó legénységéből
48 hajós; végül Rabatiban 4 hajó 200 főnyi legénységével. Ordosz összesen 1448 hajóssal
vett részt a szumérok, azaz Úr népének gyarmatosító vállalkozásában, amelynek célja és
eredménye is az volt, hogy az égiek parancsára meg kellett szüntetni az emberevést. A
Hétvárosi időmeghatározásban úgy egyeztek meg a beavatottak, hogy a 6 hideg
holdtöltét 29 nappal, a 6 nyári hónapot pedig 30-30 nappal kell számolni. A fennmaradó
napokat “királyos-ajándékozási” hónapnak nevezték. Gilgames népének szent állata az
oroszlán volt, ezért a mai Afrika és Mezopotámia térségében az említett időt
Oroszlán-királyos, Ordosz-Marina térségében Medve-Szarvas-Turusas-királyos
ajándékozási időnek nevezték. Utána jött a Disznótor hava és a 4 évenkénti Tárkánynap.
Bothon és Sumér azt követelte, hogy Tehén havának 17. napján minden 100 évben
egyszer tartsák meg az Áradás-Ibos napját. Ibos napja a beavatottak szent napja volt.
Miként került az oroszlános címer a magyar királyok pajzsára? Elődeink Gilgames
leszármazottainak vallották magukat még akkor is, ha a suméros Bothon, Habos-hon,
Kenya, Magadi, Nagyfog (Fokföld), Lugalanda, Lagos és Rabati közbeiktatásával
kerültek a Van-tó, vagy kaukázusi Magyarka környékén át Káma, vagy Béla körzetében
a Marinába! Nemcsak Kr.e. 1680 Ibos napján, hanem már előtte és utána is tervezgették
a beavatottak, hogy kiépítik a Hírös csatornát, de az ilyesmi iránt nem fogékony
uralkodók ezt mindig megakadályozták. Az említett Nagyszala egyik érdekessége az volt,
hogy az úzok a szumér Uz király leszármazottaival indultak ökrösszekereken a
Hétvárosba. Innen Magyarkára mentek, s ezzel elhagyták Szumér-Úz országot.
8.
(KUSZKÓ-CSABA-BÉLA)
Azok a mai Peruban telepedtek meg és szintén első dolguk volt, hogy
barlangrendszereket építsenek ki. Ezek egyaránt szolgáltak vallási és védelmi célokat.
Araba fősámán és a többi megvakult a menekültek telepeit járta és hírdették a világ
keletkezésére és az emberiség büntetésére vonatkozó hiedelmeket. De valami kis
kárpótlásban mégis volt részük azért, hogy az égiek tekintetétől megvakultak: mindig az
asztalfőn ültek és az övék volt az ételek legjava. Mondáik nem állanak messze a hun
törzs-szövetség regevilágától. A Béla fősámántól és gyerme-keitől származó rovás erről
azt mondja: Manitu, a Nagy Szellem boldogan élt nagy családjával a 17. Égben, ahol
példás rend uralkodott. Örök világosság, örök békesség és igen nagy szeretet uralkodott
az Égi birodalomban. Amikor pihenni akartak, az árnyas Keromet szent barlangjaiba
vonultak. Szívörvendeztető himnuszok és szeretet-dicsőítések hangjai mellett az Élet
vizének taván ringó arany-bárkában, az örökvidám Hárpia daloló-leányka karjaiban
elaludt Tengere. Ezt meglátta Baji Nelgön, az aranytárgyak kovácsa. Rettentő haragra
lobbant a csábító ellen. Alig kötött ki a szerelmesek bárkája, Baji Nelgön kardot rántott,
meg akarta ölni Tengerét. Manitu azonban megparancsolta első fiának, akit az Égiek
asztalánál az a szék illetett meg, mely közvetlenül az övé mellett állott, hogy mentse meg
Tengerét. A fiú felszippantotta és Baji Nelgönre fújta az Élet vizének felét. Baji Nelgönt
a nagy áradat elsöpörte a 16. Égbe. Csakhogy az Élet vize itt nem állott meg, hanem
mint ősvíz, folyton növekedve mindent elárasztott. Manitu ekkor összehívta az Égiek
Nagyszaláját a megmaradt Életvíz partjára, Manitu-Keremet aranyos lakába. Itt úgy
döntöttek, hogy Tengere maradhat a 17. Égben, de Baji Nelgönnek a kézművesek
kovács-fejedelmének végleg le kell költöznie a 16. Égbe; Erlik pedig, aki felkeltette a
féltékenység szellemét Baji Nelgönben, menjen az ősvíz alatti alvilágba, és azt soha el ne
hagyja. Kukulkán, a Nagy Szellemek rovódeákja felolvasta a Nagyszalán elhangzott
felszólalásokat, s ekkor Manitu, a legnagyobb Szellemi fejedelem így döntött:
-Megbomlott az Örök világosság, az Örök békesség és Szeretet! Ezért az Égi birodalom
lakói építsék ki az egész világon a maguk birodalmát. Az Élet vizéről kiáradt vízben, lenn
a nagy ürességben életet kell teremteni! Erre óriási küzdelem indult meg a legfelsőbb Égi
birodalom és az alvilágba kényszerített Erlik hívei között.
Imolának is alkalma volt még azt is megtanulni, hogy hogyan kell Kékleny-ércből
olyan vasat készíteni, amelyet sohasem esz meg a “fene”. Imola néha még a
villámkészítők közé is belopakodott. Ezek a kéz-műves sámánok olyan erősen voltak,
hogy még a Kékleny-ércből is vizet csavartak. De ezt megtudta Ari-Tórem, az alvilág
leggonoszabb szelleme és a kész villámokat ellopta. Erlik alvi-lági fejedelem tanácsára
még Manitu Nagy Szellemmel is kikezdett, megpiszkálva orrát a Kékleny-hegy alján
készített villámokkal. Amikor már Buda, Suva és Kuszkó megalapította Gyarmat-Tórem
telepeit, a Jóság-Tórem Bolygó-tűzzel ismét lángralobbantotta melegadó tűzfészkeit és a
jégmezők bőven ontották az ősvizet. A Villámok-Tóremje Manitu öregatyáihoz szegődött
és villámostorával végigverte a jéghegyeket, míg csak egészen el nem olvadtak. De
almavirágzás ünnepén megszólaltak a tűzokádó hegyek és még a Gara-zúgó kézműves
szállásai is víz alá kerültek. Ekkor Hárpia-Tórem óriásira dagasztotta magát és egyik
karmába az arany-gyártó, a másikba az ezüst-gyártó kegyhelyet kapta, a hátán levő
szárnycsonkkal meg a ViIlám-gyártó kegyhelyet kapta magához. Csőrével felemelte az
egész Kékleny-hegységet, de Villám-Tórem Manitu Nagyszellem öregapjainak
parancsára ezt megmentette. Villám-Tórem közbelépésére Hárpia-Tórem a
Villámgyártókat a Kéklennyel együtt a vízbe ejtette. Miután Villám-Tórem
Hárpia-Tóremet villámaival jól megperzselte, az arany-, és ezüstgyártó kézművesek
kegyhelyeit a menet előtt hordva az ataiszi Kékleny-hegység bárkáján menekülőket
elvezette Kuszkó gyarmatára. A csónakokon menekülők úgy látták, hogy a Nap-Istenben
lakozó Jóság-Tórem egyszer csak ott hagyta a Napot, leszállt a Kékleny-hegységért, azt
nem engedte az ősvízbe pottyanni, hanem magával ragadta a Napba.
A Manitu törzs a patiszu belső törzse volt. Az által gyarapodott meg, hogy Béla
fősámán benősült Ke-cső-Kapac nagycsaládjába. Ők lettek a leghűségesebb őrei a
Napisten templomának. A Nagyszellemet tisztelő egyisten-hívők voltak és Manitunak
tetsző életet éltek. Karib törzse szerint az emberek a Mama-Alpa által eldobált kövekből,
az asszonyok a pálmafa magjából lesznek. A Vótiták a vótoknak a viti törzsbe való
beházasodásából keletkeztek. Piaikjaiknak a tanítása szerint az emberek barlangból
jöttek elő és minden bajban legjobb oda menekülni. A Mundén törzsbeliek is ugyanezt
mondották, abban a formában, hogy a barlangok felső nyílásain és a fák gyökerén
becsurgó víz keltette őket életre. A Makáh és a feketelábú törzsek az ősvízből, a
hegycsúcsokról és a fennsíkokról származtatják magukat. Az Úzitó törzsbeliekhez az úz
és kabar sámánok csatlakoztak. A tűz éltető erejében hittek. Maja ivadékai a maja
törzshöz pártoltak és Napisten-hívők lettek. Átvették Kukulkán öröktűz-hitét. E törzsek
mindegyike a hegyek gerincén verődött, csapódott össze, majd amikor elszaporodtak,
rendszerint kettéváltak és úgy indultak el napkeletnek. Később 4-4 törzs lett belőlük,
mind a 18 törzs 8-felé osztódott, végül Kuszkó Indijó-ómi településéből 146 házasodási
törzs lett. Valamennyi tisztelte Manitut, az örökkévaló Nagy Szellemet. Manitu-óm lett
az Indijó-óm belső magja, a patiszu-uralomnak. Béla fősámán a Kuszkó-i Nagyszalában
elmondta, hogy Uruk-óm ősi telepéből erős Ataisz-műveltségű állam fejlődött. Hogy
innen rajzottak ki a hikszosz és a susai központ menekültjei a pamir-parszi szkíták
birodalmába. Léh vezér hunjai a 240. Arvisura-évben még csak 50 családból állott, de a
840. medvetoros évre az újabb susai menekültekkel már 100 családra szaporodtak. A
960. medvetoros évben volt az az óriási susai emberírtás, amit a sumír-földi belső
viszályok idéztek elő. Ekkor a menekült hunokkal keveredett sumírok népe már 400
család volt. A nagy vérontásból megmenekült 300 család előbb északra, a Tórem-tóhoz,
vagyis az Istenek tavához vándorolt. De onnan később, amikor az időjárás hidegebbre
vált, a nagy síkság felé vonultak és rokonaikkal egyesülve a kinajokat uralmuk alá
kényszerítették.
09.
VÖRÖS SZEMÖLDÖKŰ (Kövezsd rovása alapján a 225. Arvisurából)
Így is lett. A közbeeső 10 évben medvetorig nem esett hó, csak szarvastor
havában, de a gerendákat le tudták rajta csúsztatni. Erre az időjárásra való tekintettel a
parszi sámán Abáról, medvetor hava első napjának nevéről Abasárnak nevezték el a
medvetor-szertartás helyét. Ez ellen az úzoknak se volt kifogásuk, hiszen a medve-tor
hava évről évre csakugyan sárral kezdődött. Kövezsd a hun birodalmat újból egyesítette,
megint csak Ordosz székhellyel. Majd követeket küldött Rómába. Azok megegyeztek a
császárral, hogy a káldorok (kelták) kiűzése után Pannonföld a Római birodalomhoz fog
tartozni, a parszi-szkíták földje pedig a nyugati Szkíta birodalomhoz. Dunna asszony
folyója lett a két birodalomnak határa. Ennek a szerződésnek a szövegét Ordoszban az
Élet-kegyhelyén Eged sámán örökítette meg. Kövezsd vörösszemöldökű császár
megbízásából Eged a Szkíta birodalom legnyugatibb részébe költözött, hogy a szerződés
teljesítéséről évről évre jelentést tegyen az Öregek tanácsának. Koncsur a keleti Szkíta
birodalom fejedelme lett. Minden ingóságát Gyöngyös vezérre hagyta. Eged jelentéseiből
kitűnik, hogy Gyöngyös vezérnek 8 fia és 4 leánya született Solymoskától. Szól arról is,
hogy a pannonföldről elmenekült úzok szorgos munkájukkal folyton gazdagították
Gyöngyös városát. A Pannóniából áttelepedett rokonok római telepítésű szőlőt is ültettek
az abasári kegyhely dombjain és az abasári medvetorokon, azzal köszöntötték az
évszámolást jelző medvetort. Eged fejedelem vitézei 12 medvetoros év alatt: Kr.e. 8-tól
Kr.u. 4-ig, vagyis az ordoszi számítás szerint Eger évétől a másik Eger évéig mongol
törzsbeli kőfaragókkal felépítették Eger városát, Eged fejedelem szék-városát. Utána
Szuha községben telepedtek meg. Innen vezényelték aztán őket a nyugati Szkíta
birodalom különféle építkezéseihez, de a családjuk mindig Szuhán maradt. Kr.e. 20-ban,
vagyis a 4020. medvetoros évben Kövezsd megtartotta a 100 évenként esedékes
Nagysza-lát. A csillagok járása folytán minden 100 évben volt egy üres nap. Ezen a
napon tartották a nagyszalát. Mind a 24 törzsnél az volt a szokás, hogy az a fiúgyermek,
aki ezen a napon született, Szala lett, a lányok pedig a Szalajka nevet kapták. Kevert
törzsek ettől eltérhettek. Eged fejedelemnek ezen a napon iker fiai születtek. A fekete
hajú, fekete szemű fiának Árnyék-Szala, a szőke hajú, kék szemű fiának Verő-Szala
nevet adtak. Hosszú vándorlás és többféle éghajlat alatt szívós ifjakká serdültek. Amikor
elkövetkezett életük 20. medvetora, Gyöngyös várába mentek vendégségbe. Ott nagyon
megtetszett nekik Gyöngyös vezér két leánya. Árnyék-Szalának a szőke Kökörcsiny,
Verő-Szalának a barna Árvácska lett a menyasszonya. Díszesebb esküvőt még nem
láttak a Mátra alján. A sok násznép ajándékokkal halmozta el a fiatalokat. Az agg
Gyöngyös szőlőművesekkel ajándékozta meg Eged fejedelmet, a nyugati szkíták
fejedelme vi-szont Szuha kőfaragóinak a munkájával kedveskedett Gyöngyös vezérnek,
hogy a gyöngyösi gerendavárat kővárrá alakítsák át. Ezt a gerendavárat az úz ácsok
Kr.e. 27-ben 5 medvetoros nap alatt építették fel. A 24 építményből álló kegyhelyet 1
medvetoros év alatt ácsolták össze. Ez 240 léleknek biztosított szállást.
Az egyistenhívő parszi-szkíták gerendából, a pamír-szkíta kézművesek kőből
építettek maguknak 3 év alatt szálláshelyet. Mire elérkezett az úzok 10. Abasári
medvetora, már 566-lélek részére gyújtották meg az “Örök tűz ünnepén” az Égi lelkek
“örök mécsesét”. Amikor pedig elérkezett Gyöngyös vezér leányainak fejedelmi násza, a
4040. medvetoros évben már 900 lélek gyönyörködött az “Élet kegyhelyén” megtartott
menyegzőben. Gyöngyös vezér öt fia volt a vőfély Bene sámán leányaival. Innen Eger
városának felszentelésére lovagoltak. Itt egy kis meglepetés érte a násznépet, mert a két
ifjú párnak Isis-hóstya kegyhelyén is örök hűséget kellett esküdnie. Eged fejedelem
ugyanis nem vallotta sem Anahyta, sem Anina egyistenhitét, sem a hun törzsszövetség
sokminden Tóremjét, hanem Uruk város hunjainak Öreg Istenében, s a fényes tekintetű
meleget adó Isis-Tóremjében hitt. Ennyi esküvés után Eger városának minden harcosa
bizakodva hitte, hogy városuk, melynek felépítését 12 évre tervezték, a Nagyszala napján
született fejedelmi ifjak munkája nyomán örökké élni fog. Gyakori tűzesetek miatt
Gyöngyös vezér elrendelte, hogy minden gerendaépítményt bontsanak le; az új
Gyöngyöst kőből kell felépíteni. Ez a nagy méretű építkezés a Kr.u. 8. évben el is
kezdődött. Ezen a kézműves ünnepélyen Bene sámán rosszul lett. Hiába rakták rá a
piócát, Koncsur napján meghalt (8. év jul. 1). Harcostársa volt Gyöngyösnek, holtig
tartó barátság fűzte hozzá. Amikor Gyöngyösnek levágták az ujjait, Bene vitéz sírt
bánatában, odarohant nyílhegykovács üllőjéhez és villámgyorsan ő is levágta a saját
ujjait. Gyöngyös esküvőjén ismerte meg Mátra fősámán leányát, Hajnalkát, és mindjárt
feleségül is vette. Amikor Gyöngyös látta vitéz testvére halálát, mély bánatban sietett
Benevárra, átvette az őrbódés figyelő őrséget és a gerenda-figyelőt magára gyújtotta. De
előbb hurkot kötött a lábára, hogy szándékát meg ne változtathassa. Mire az őrség
odaért, már hamuvá égett. Mindkettőjüket urnás temetkezéssel a Gyöngyösi
Élet-kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Eged fejedelem a nevüket a városban
rárótta a szkíta harcosok “Barátság-oszlopára”, hogy barátságuk örök dicsőségét
hirdesse.
Két év múlva, Kr.u. a 10. évben futár érkezett, jelentve, hogy Kövezsd, az ordoszi
fővezér érkezik Gyöngyösre, nagy kísérettel. Kövezsd az Élet kegyhelyén tisztelettel
adózott Bene és Gyöngyös urnája előtt. A mátraalji Öregek tanácsát pedig így
tájékoztatta: ”Augusztusz római császár megtartotta szerződéses ígéretét és csapatai
nem lépték át Dunna-asszony szent folyamát. Sasvár, Pozsony, Selye, Ordas és Zombor
szkíta őrséget állított fel, Mátra-Bükk népének a nyugalma tehát biztosítva van.
Legkisebb fiamat a Kövezsd napján született vitézt 24 vörösszemöldökű harcosával
összekötőnek itt hagyom, Eged vezért pedig a Nagypályi új fővárosba vezénylem”.
Benevárban megtartották a pamír-szkíták nyárközépi hegyi ünnepét, s mire megszólalt a
kakas, a kis fejedelem feleségül kérte Csobánkát, Gyöngyös vezér legkisebb leányát.
Kövezsd aztán a róla elnevezett sátortáborban telepedett le. Vörösszemöldökű vitézei
uruk példáját követve valamennyien megnősültek. Az idősebb Kövezsd, a
vörösszemöldökűek császára Ordoszba érve azt javasolta az Öregek tanácsának, hogy
Léh fejedelem utódainak 400 családjával lépjenek szövetségre, hogy uralkodóházak
alapításával biztosítani lehessen a bazaltból épített peremestől az “Élet templomától”
várható áldást. A peremes titkát a beavatottak a fáraók országából menekítették
Ordoszba. Az egyiptomi tébai sámánképzésen a látópapok azt javasolták az ottani
Öregek tanácsának, hogy a beavatottak őrizetében levő Élet templomát Uruk, Ninive és
Téba után most már át kellene helyezni egy olyan központi helyre, melyet nem
veszélyeztetnek a pusztaságból a városokba özönlő sáska-népek.
Hunbál fővezérnek nem volt fia, Matyó Hunbálnak minden női családtagját törzsön
belüli hadisarc címén feleségévé tette. Ez addig nem fordulhatott elő, mert a fővezérek
valamelyik fiukat, vagy vejüket sámánnak neveltették, ha erre nem volt mód, örökbe
fogadták a legarravalóbb ifjúsági fősámánt. Matyó ennek nagy hírtelen elibe vágott és
így egy kézbe került minden hatalom. Ez után fényes kínai küldöttség érkezett Ordoszba.
Li-Pang, a Mennyei birodalom császára kérte Ma-tyót, hogy üljenek össze és a “Béke és
barátság” jegyében kössenek szerződést. Adófizetés biztosíthatja a kínai földműves
tömegek nyugodt munkáját, és így békésen élhetnek egymással barátságban. Li-Pang a
“Béke és barátság”-szerződés megalapozása végett 24 sámán-ifjút meghívott
székvárosába, hogy a tudományokban további jártasságot szerezzenek. Matyó azonban
kioktatta a fiatalokat és a 24 ifjú minden nap rovásban jelentést tett a kínai
eseményekről. Mikor Li-Pang a következő évben a “Béke és barátság”-szerződés további
tárgyalására megérkezett, kérte, hogy a kínai fejedelem csereifjai is mennél előbb
eljöhessenek Matyó fővárosába. Matyó erről hírszerzői révén már előre értesült, a
tárgyalásokat elhúzta, a 24 sámán-ifjút hazarendelte és a fekete-hun törzsek vezéreivel
együtt a hadisarc felemelését követelte. Li-Pang ezt megtagadta. De amikor meghallotta,
hogy Matyó seregei újra áttörték a Nagy Falat, hozzájárult a hadisarc felemeléséhez és
megengedte, hogy a hun földművesek visszatelepedjenek a Huni-folyók vidékére, a
hun-agaba törzsek pedig visszavándoroljanak a Hangun folyó jobb oldalán levő
földjeikre. Li-Pang a felemelt hadisarcot nem tudta megfizetni. Ezért legnagyobb
leányát, Cen-t adta Matyónak 25. feleségül. Matyó viszont Hunbál legkisebb leányát, a
pusztaszeri Nagy-Süán győztesét küldte feleségül Li-Pangnak, meghagyva a lánynak,
hogy a kinajok minden fondorlatosságáról tegyen jelentést Ordosznak. Li-Pang egy
drágaköves palotát építtetett Ordoszban, az Aranyasszony ligetében. Odavitték a
Beszélő Boglárt. Ez nem volt indokolatlan, mert Matyó győzelme és barátsági szerződései
ellenére mégis fel lehetett tenni, hogy szaporaságuk miatt előbb-utóbb a kinajok
kerülnek túlsúlyba. Cen fejedelemasszony fényes udvartartást rendezett be. A
többségben levő törökös fekete-hun törzsek között pedig elkezdte hintegetni a gyanakvás
és meg nem értés magvát. A kinajok ugyanis szét akarták robbantani a hunok
törzsszövetségét, hogy azután a törzsekkel egyenként könnyebben elbánhassanak. A
“Béke és rokonság” törvénye 100 évig megállta helyét, később azonban mindkét oldalán
úgy látták, hogy a vegyes házasságok még családokon belül is sok ellenségeskedésre
vezetnek. A “Béke és rokonság” helyett a “Béke és barátság” hosszabb életű lehet, mert
hiszen az ember a rokonát kényszerűségből kapja, de a barátját maga választja meg.
Matyó minden tervében annak a Szalajka nevű rima-lánynak a jelentéseire
támaszkodott, akit az Arvi-surák tanítására kijelölt a kinaj birodalom székhelyére.
Szalajka az Öregek tanácsát a kinajok minden fondorlatáról tájékoztatta. Így sikerült
rákényszeríteni a kinajokat szerződéses kötelezettségeik teljesítésére.
A 24 hun törzs szövetségét Kr.e. 50-ben, megalakulásának 3990. évében nagy veszély
fenyegette. Birodalmukat a kinajok fondorlatos politikával kettészakították. Ordoszban
Hohanza, a káspivári Szkíta birodalomban Csécsi széki-kun vezér lett az új fejedelem.
Csé-csi birodalmát nemcsak a kinajok, hanem Róma légiói is veszélyeztették. A
káldor-pannon szövetségnek, amikor a helyzet nagyon komolyra fordult, Csécsi kabar,
úz és kimmer törzsbeli segítséget küldött. Ezek 40 évig Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig harcoltak a
légiók ellen, de azok végül áttörtek a Dara folyó vonalán és elözönlötték a Pannon-földet.
A védők kénytelen-kelletlen visszavonultak. Csécsit kínai orvgyilkosok megölték. Négy
fia: Bakát, Eged, Koncsúr és Kövezsd apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, s így
fogadta esküvel, hogy bosszút állanak a kinajokon.
A 4220. medvetoros évben (Kr.u. 180) az úz származású Varga Győző lett, a hun
törzsszövetség fő-sámánja. Kora ifjúságában a kinajok országában cserepes mesteréget,
majd selyemkészítést és varga mesterséget tanult. Lovas parancsnoka lett a Selyem-úton
folyó kereskedelemnek. Egy selyemkészítő bölcs leányát vette feleségül, majd Ordoszban
meghonosította a selyemszövést. Amikor nagyapja, az Öreg Bozók a sámánképzést
meghirdette, unokái közül őt jelölte ki sámántanulónak. Eredeti neve Ragály volt; de a
kinajok nyelvének elsajátítása után a Varga nevet, majd a sámánképzés győzteseként a
Győző nevet vette fel. Hatalmas szervezőképességével újra egybefogta a
szétforgácsolódott hun törzsszövetséget és Ordoszban a kinajokkal is felújította a “Béke
és rokonság” néven ismert örök barátságot. Ellenfele, Rakaca -aki a sámánképzésen a
második lett- másként vélekedett. Szerinte fejlődést csak győztes kalandozás hozhat.
Ezért az altáji kabarok egy évig csak fegyvert készítettek és a 4221. medve-toros év
(Kr.u. 181) tavaszán a fiatalok új kalandra indultak. Míg a kabar ifjúság távol volt
hazulról, a szomszédos tatárok gyakran rajtaütöttek az öreg kabar parasztokon és
földjeiket feldúlták. Mikor a kalandozásból Rakaca hazatért, a Bujkál-tó környéki kabar
szállásokat megsemmisítve találta. A tatárok még az Altáj vidék kabarjainak asszonyait,
gyermekeit, öregeit is megölték. Az életben maradt kabarok a Bujkál-tó környékéről az
Altájba, majd annak síkságaira vonultak. Akinek a kalandozások eredményeként
Sumer-földi rabszolganője volt, az Altáj-Buda környékén telepedett le, az asszony nélkül
maradt kabarok pedig a déli manysiknál szálltak meg. Az Etil folyótól keletre, a Béla-tó
környékén marami törzsek éltek; a Káma vidékén merija törzsek. Ezek barátságos
asszonyuralom alatt éltek és minden rokon törzs ifjúságát szívesen látták. A kabarok
először a suomákkal (finnek), majd a mordvinokkal, végül azok nyugatra vonulása után
a Kövezsd csatájában megfogyatkozott manysikkal léptek marami-por és merija-mos
asszonyuralmi házasságra. Később teljesen átvették a Tórem-hitet. Rakaca a
sámánképzés eredményeként minden tekintetben ismerte a manysik helyzetét, tehát
tudta, hogy a kabar vész után a kabarok életben maradásának egyedüli útja a
manysikkal való egyesülés. Az asszony-uralom alatt lévő manysik szívesen látták a sok
zsákmánnyal érkező kabarokat, sőt Káma fejedelem a leányát is a kabarok ifjú
vezérének, Berénynek adta feleségül. A kabarok ugyanis megszüntették Rakaca
vezérségét és sámáni beosztásában a manysikhoz vezényelték, öccsét pedig -aki ellenezte
a kalandozásokat- a szabad kabarok Berény fejedelem néven vezérükké választották. Az
etil-kabarok tehát egyesültek a marami-manysikkal; az altáji kabarok pedig
megmaradtak férfi-uralom alatt. De Berény kabarjainak nem tetszett sem az etil-féle
asszony-uralom, sem az altáji férfi-uralom, ezért ez a Berény-féle harmadik kabar törzs
új utakra lépett.
(A 255. Arvisurából)
Sávolyka a longobárdok kiverése után 300 harcosával felépített két őrhegyet: Vadnát és
Galgócot. Utódai itt 253 évig rótták a valamennyi között leghosszabb Arvisurát. Ebben
írták le a Pannon-földieknek a bárdok, káldorok, más néven kelták, majd a római
hódítók ellen vívott harcait. Vadna fősámánnak és Sávolykának 5 év alatt egy Berény
nevű fia és 3 leánya született: Csobánka, Ga-lambka és Barcika. A lányok rimalányok
lettek, így ők is szívós lovasokká fejlődtek. Mindhárman rokon-látogatókhoz mentek
férjhez. Az ordoszi sámánközpontból mindig jött egy-egy kiváló vitéz, vagy rimalány, aki
ismerte a rovásokat és Vadna “halál-lovas” mindenkori utódaival folytatta az
Arvisura-rovást. A kabar rovósámánok Munkács várában, az úz rovósámánok Vadna
várában rótták a maguk Arvisuráit. Medvetoron aztán egyeztették őket. Buda fősámán
435-ben érdeklődéssel tanulmányozta a Vadna utódai által lerótt 255. Arvisurát. Ebből
megállapította, hogy Berény, Csobánka, Galambka és Barcika, tehát Vadnának mind a
négy gyermeke híven teljesítette az ordoszi Öregek tanácsának meghagyását: népük
összeházasodott minden átvonuló, vagy ott állomásozó törzssel, hogy lekössék őket, és a
házassági kapcsolatok révén békességben élhessenek.
A 4401. medvetoros évben (361-ben) élt Ordoszban egy úz legényből lett Tanfejedelem,
aki Hangun fősámán helyett rovásba vette a 260. Arvisurát. Hangunt a 400 kinai család
Huó néven emelte a császári trónra. A Tanfejedelem rovás-oktatással foglalkozott, de
amellett megörökítette az úzok történetét is. A medvetorokon regélt besenyő származású
édesanyja törzsének történetéről is. Rovása így szól: A 2292. medvetoros évben (Kr.e.
1748-ban) Gandás, a hun törzsszövetség vezére magához ragadta a hatalmat
Babilonban, Uruk népének segítségével és kasszu lovasaival lovasbirodalmat alapított.
Ennek egyik fő erőssége Becsevár volt, a kunok földjének központja. A Kasszu
birodalmat egyre erősbödő támadások érték. E miatt a kasszuk a 3305. medvetoros
évben (Kr.e. 745-ben) elindultak Káspiváron át Ordoszba, hogy előkészítsék beavatott
sámánközpontjuk áthelyezését. Becse arra törekedett, hogy Becsevár (:Betseán:) kun
töményét minden veszteség nélkül kimentse a veszélyes környezetből, s utána Ordoszban
vezető szerephez jusson. Az elvonulás az Élet kegyhelyének Karnakból Ordoszba való
áttelepítésével kezdődött és a 4081. medvetoros évig tartott. Amikor Pét lett a hun
törzsszövetség fővezére és Laza úz kovács a fősámán, a 4086. medvetoros évben (Kr.e.
46) Pét fővezér fia, Hamza feleségül vette Laza fősámán leányát, Irbi rimalányt és a Hun
síkság népeinek erejére támaszkodva fekete hun birodalmi fejedelemséget alapítottak.
Ebben II. Hóhanza néven Hamza lett a fejedelem (becsevári elnevezés szerint tenyő), a
fősámán pedig (vagyis senyü) továbbra is Laza maradt. Mindezeknek az előzménye az
volt, hogy a 3990. medvetoros évben (Kr.e. 650) a kinajok 300 családos nemességének
politikája a 24 hun törzsből alakult szövetség birodalmát kettészakította az Altáji és
Ordoszi hun birodalomra. Mind a kettőben 50-50 ataiszi eredetű nemesi családé volt a
vezető szerep. A szabad kunok a fehér hunokkal együtt azt a csoportot támogatták,
amelyik a kinajok elleni portyát, és a Hun síksági földek visszafoglalását tűzte ki célul. A
becsevári kunok viszont, akiket Betseán fővárosuk után besenyőknek nevezték, meg az
ordoszi úzok a kinajokkal való barátságot választották.
Hunyor és Bogács rovása Topa rovósámán Huó császár halála után az avar és jürcsik
törzsek legeltetési viszonyok miatt a kinajok bíztatására erős nyomást gyakoroltak a
vezető hun törzsekre. Elindultak a hunok napnyugat felé. Ebben része volt annak is,
hogy a jászok szerint a pannon-szkíta és kabar törzs előre küldött rajai olyan nyugati
síkságokról beszéltek, amelyeken sokkal jobbak a legelőterületek, mint az Altáj és Ural
síkságain, s a nyarak is hosszabbak és termékenyebbek. Amikor Hok-Csen császárt
meggyilkolták, özvegye, Csu-csa visszaköltözött Ordoszba a Hia nemesi család birtokára.
Ott a szintén özvegy Gyopáros besenyő fősámán felesége lett. Az Arvisura rovás joga így
50 évig a besenyők kezében maradt. Amikor Bogács Bugátba költözött, úz nyelven
folytatta a 263. Arvisura rovását. A 261. Arvisurát Zsór fősámán rótta Gyopáros
fejedelem idejében, a 262. Arvisurát pedig Bagota fősámán Rijeka rovósámán
segítségével. Rijeka ennek a két Arvisurának a másolatát Bugátba vitte. A sárga hit
terjedése miatt ugyanis náluk szentkönyv-égetés volt.
A bugáti sámánképzést Bogács vette át azzal a céllal, hogy az altáji hun birodalom
részére ott képezzenek ki sámánokat. De Bogács a nagyon régi Arvisuráknak csak egy
kis részét tudta leróni, ezért a múltat az alábbiakban tanította: Ata-Isis birodalmát és
Ataisz zöld birodalmát Arvisura-Anyahita szent könyveivel együtt elnyelte a tenger.
Ebből a borzalomból csak 5 nagy hajó szabadult meg azért, mert Buda, Kuszkó,
Harapa, Agaba és Suva vezetésével távol voltak Ataisztól. A megmenekültek az
óm-gyarmatokon, és más művelhető területeken szálltak meg. Agabáék népe 1016
holdévig bolyongott az emberevők világában. Végül a Hangun folyó torkolatánál találtak
olyan kevésbé lakott óm-gyarmatra, ahol megtelepedhettek. Vezetőjök egy Agaba nevú
kereskedő volt. A bőtermő földön jólétet teremtett népének. 11952 holdévet éltek az
agabák földjén, amikor dél felől támadó kinaj népek elüldözték őket a Hangun jobb
oldaláról. Ekkor a hun törzseknél kaptak menedéket Ordoszban és a Hangun jobb oldali
Hun folyójánál. Az első ordoszi közös medvetoron alakult meg a 24 hun törzs szövetsége.
A holdév számításról ekkor tértek át a medvetoros évek számolására. Hangun fősámán,
aki Huó császár néven a kinajok uralkodója lett, így rendelkezett: “Amíg az úzok és
besenyők bírják a kinajok kegyetlenkedéseit és a sárga hitre való csábítást, addig
Ordoszban folytassák a rovást, ellenkező esetben a sámánközpontot Bugátba helyezzük
át!” Addig azonban sok minden történt.
A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak azzal a céllal indultak el az egyik
holdtöltétől a másikig tartó kalandozásokra, hogy megkeressék az elsüllyedt földrész
menekültjeit. De az Öregek tanácsa ezt lassankint megsokallta és csak akkor
engedélyezte a kalandozást, ha a fiatalok maguk helyett hadifogoly munkaerőt állítottak
be a földműves munkára. Ezért az 520. medvetoros évtől kezdve (Kr.e. 3520) áttértek a
hadifogoly-szerzésre. Ezen a címen már egyéves kalandozásokra indultak, de 300 év
múlva már kétéves kalandozásokba kezdtek. Az ezredik medvetoros év idejétől (Kr.e.
3040) egyes törzsek már teljesen hadifogoly kinajokkal műveltették földjeiket. Így aztán
a munkától felszabadult ifjúság a sámánok felügyelete alatt a kalandozásoknak élhetett.
Később, amikor mind gyakoribbá vált a hadifogolyszökés, a kettős Huni folyó mellett
olyan földművelési formára tértek át, hogy a foglyokat felszabadították, s azok a
terményeikből egy részt beszolgáltattak a hunoknak. Amikor a 300 nemes család
megérkezett Susából, szövetséget kötöttek a 100 nemes hun családdal, s ebben
egyeztették termelési formájukat is. Az Arvisurák beavatottjai ismerték a környező
világot: a Csaba által létesített kereskedelmi kapcsolatok révén összeköttetésbe léptek
Kuszkó birodalmával is. Amíg a déli kinajok meg nem szüntették a hajós kereskedelmet,
sok aranyat hoztak Ordoszba. Lovas karavánutakon Káspiváron át is kereskedtek. A
holdévi, majd medvetoros évi kalandozásokból idővel emberöltős nagy kalandozások
lettek. De a felmelegedés okozta éhínségek, járványos betegségek, és az idegen hódítók
erőszakosságai miatt lassankint állandósultak a tervszerű elvándoroltatások is. Ilyen
okul szolgáltak a földrengések is. A legnagyobb elvándorlásokra adtak okot a
türelmetlen, vallási áramlatok térhódításai is. Ezek hatására a nemesek szövetsége is
ingadozott. A hun törzsek kezdettől fogva Szidonvár és Tenkesvár között a Magya és
Szumér-féle törzsek pedig Úr városa és az urali Vasbálvány-hegy között vándoroltak.
Később ennek a két útvonalnak az érintkezési pontján felállították Magyarka
sátortáborát. Itt az Arvisura-törvényei szerint minden vándornak, vagy kalandozónak
csak egy éjszakát volt szabad eltöltenie.
Még Bogács életében, a 4425. medvetoros évben újabb besenyő csoport érkezett
Ordoszból, miután a Béke és rokonság ünnepén a Buddha-hívők rózsafüzéres
imádkozását kinevették. Ennek előzménye az, hogy amikor Manit Kr. e. 290-ben az
érdek nélküli szeretet hirdetése miatt megnyúzták és kitömték, a bűnösök kerepléssel és
rózsafüzér-imák gajdolásával akarták magukat kedvessé tenni az istenek előtt. Ennek az
emléke élt Bogács idejében is, amikor Ordoszban azt az ünnepet ülték. Topa besenyő
sámán szerint Pó-Ten, a besenyők Égi Ura nagyon haragszik azért, ha a bűnösök
kerepléssel, szemforgatással, vagy más ravasz eljárással igyekeztek bűnüket leplezni.
Ezért Kr.u. 385-ben Betse-An rovásaival eljöttek Ordosz beavatott központjából. A
legutolsó folyamközi özönvíz után a Gandástól származó Kus, tíz holdévig őrizte Paripa
város feje-delmének juhait, hogy elnyerje a fejedelem legszebb lányának, Embának a
kezét. Célját elérte. Fiai közül Nimród (aki leginkább hasonlított az anyjára), kiváló
lovas-vadász lett. Nimród a Szumér fejedelem utódainak kezén levő Úr városából nősült.
An fejedelemasszonnyal együtt újjászervezték Barnaburony birodalmának 32 töményét.
An fejedelemasszonynak gondja volt arra is, hogy Úr városának írnokai a kezükbe
vegyék az északi Pó-Ten-Mezejének szellemi dolgait is. Minden töménynek volt egy vára,
minden várnak 10 kátavára és minden kátavárnak 10 pusztája, azaz laka, ahol a
kiöregedett harcosok és családtagjaik laktak. A Nagyvíztől kezdve: Szidonvár, Árpádvár
és Becsevár kezdte meg a 32 vár láncolatát. An fejedelemasszony székhelye Becse-An
kegyhellyel Becsevárban volt. Nimród leginkább Paripa városában tartózkodott, ahol a
lovas-vadászok kiképzését ellenőrizte. Szidon várának tíz kátavára a következő volt:
Csépa, Séba, Havila, Potony, Szanda, Vezseny, Kürü, Rékas, Nadaj és Czidon vára. An
pusztái: Túr, Pó, Alcsi, Pé, Bán, Szalók, Abád, Zeku, Czibak és Sülly. Tárkányszerek:
Faszeg, Hulszeg, Márszeg és Beraszeg. Az Árpád várához tartozó tíz kátavára: Magóg,
Bodon, Tomaj, Kürt, Szolnok, Jenő, Zunde, Kengyel, Madaras és Kevevára. An pusztái:
Bő, Réka, Várkony, Lúd, Péleg, Tét, Ráten, Aruh, Polisz és Hám. Tár-kányszerek:
Sárszeg, Kemejszeg, Lugtaszeg, Melleszeg és Kengyelszeg. Becsevárának tíz kátavára:
Pó-Ten, Pó-Hamara, Pó-Varsány, Pó-Hímes, Pó-Tengre, Potyond, Taksony, Pél-Tenyő,
Cseti-Káta és Aranyos-Káta. An pusztái: Puszta-Tenyő, Puszta-Pó, Betse-An,
Puszta-Tengri, Turkeddi, Battyán-Tenyő, Betán-An, Mező-Póten, Zolúm-An és
Mari-An. Tárkányszerek: Tószeg, Bodon-szeg, Betánszeg, Ummaszeg és Isaszeg. A Topa
sámántól származó titkos Arvisura-részletet Bogács tanfejedelem rovásai közé helyezték,
és úgy indították útnak a besenyő legény-lovasokat Uruk-Dargin lovas felderítő
seregébe.
11.
Bagamér halála után Atilla lett a hunok fővezére, a tanultabb Budát fősámánná
választotta az Öregek tanácsa. Ezen a nagy tanácskozáson az úz népet Bősárkány,
Bagamér húga képviselte, mivel Deédes már a Turgai kapuban tartott őrséget, hogy a
hun sereg nyugodt felvonulását biztosítsa. Atilla a 4473. medvetoros évben (433) az
alánokkal összeházasodott jászok hivására elfoglalta a Jász-sikságot, és az új, negyedik
Pusztaszeren ütötte fel sátorát. A 4474. medvetoros év (434) tavaszán érkeztek meg az
altáji kabarok, és a Jász-síkság felett, a Kabar-síkságon telepedtek meg, Kassa-Aba
parancsnoksága alatt. Buda a 4475. medvetoros év (435) tavaszán érkezett meg a
sámánok tanácsával és feleségével, a rima-lányok fejedelemasszonyával, Dunnával. A
római polgárok alapította város alatti kőhegyet jelölte ki fősá-máni székhelyül, a
rimalányok szállását pedig a Joli-Tórem kegyhelye mellett állították fel. Ekkor érkezett
meg az úzok serege is Deédes vezetésével, és a 4475. medvetoros év (435) nyarán Deédes
20. születésnapján tábort ütöttek Pusztaszeren. Azért érkeztek csak akkor, mert az
Öregek tanácsa a fehér-hunokat a Turgai kapuból az Etil folyón át vezényelte az új
hazába, a fekete-hunok pedig a Derbenti kapun keresztül jöttek. Utolsónak Eszék
tyumenje indult el. Tomaj vitéz századát ők hátrahagyták a Turgai kapuban. Azzal a
paranccsal, hogy a később érkező törzseket a megjelölt úton kísérjék majd Atilla
birodalmába. Egy-két felvezető csoport egyébként is mindig kísérte a törzseket a kijelölt
úton. Négy törzs soha sem érkezett meg.
Az Öregek tanácsának parancsa értelmében Tomaj százada még mindig várja őket a
Turgai kapuban. Esküjüket tenger idők múltán még a nagy mongol hódítók is
tiszteletben tartották, és őrhelyüket megerősítették, mivelhogy megbízásuk örökidőkre
szólt. Ami a felvonuló sokféle, de egymással hol közelebbi, hol távolabbi rokonságban
álló népeket illeti, eredetileg fehér hunok voltak a mordvinok, manysi-hantik, marik,
suomák, -ma finnek-, észtek, lettek, komik, vepszek, vótok, -továbbá a kaza-és
széki-hunok, avarok, kabarok. Fekete-hunok: úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok,
tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk. Bősárkány
kérésére az Öregek tanácsa az úzokat háromfelé telepítette le. Maros vitéz tyumenje az
Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz tyumenje Dunna-Ozdintól Eszékvárig. Nekese
fegyverkovács tyumenje pedig Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. A határőrző
Dernő, Uzabalog és Úzon őrhelyek és Sajó-Ordosz között a magyaföldi kaszuk és
rimalányok csoportjai szálltak meg. Ennek a tanácskozásnak az úz törzsre vonatkozó
rendelkezései még arra is kiterjedtek, hogy Deédes Aranyasszony a tavaszt Marosszéken,
a nyarat Sajó-Ordosz környékén, az őszt az eszéki síkságon, a telet pedig Buda-széken
fogja tölteni. A vezéri-tanácsban neki is részt kellett vennie, mert mint a törzsszövetség
egyedüli nő-vezérének, neki kellett ellátnia a háziasszonyi teendőket is. De még négy
vidék főzőművészetét is ismerte. A tűzhelyek mellett 48 gazdaasszony várta parancsait.
Az úzok nem fizettek sámán-dézsmát, viszont a 48 gazdaasszonynak és férjeiknek,
valamint családtagjainak fel kellett építeniök Buda-szék sámánközpontját.
Bősárkány örült veje szerencséjének, és az otthon maradt Deédes helyett a háború mellé
állt. A gyermekáldás előtt álló aranyasszony hiába tiltakozott anyja elhatározása ellen, az
agg Bősárkány elindult az élelmező tárkány-tyumen élén, hogy a hiányzó 50 ezer harcos
hiányát legalább ezzel a tyumennel csökkentse. Bősárkány szervezete nem bírta a
hadsereg ellátási gondjait és az avar tyumen székhelyének, Győrnek a közelében
agyvérzést kapott. Hiába rakatta Nekese az anyósára a sok piócát, reggelre meghalt.
Ebben a helyzetben Nekesének két helyen is el kellett látnia a felvonulás irányítását.
Nappalai nagy részét kezdetben az ellátó tyumennél töltötte, de később Szurok
hadnagyot, a csákányosok parancsnokát bízta meg az ellátó tárkányok vezetésével. A
rimalányok vezetését a felgyógyult Dunna asszony vállalta magára. Mire a sereg a
lajtakapui Alsóőrre ért, a rimalányok tyumenje kétszeresére nőtt. A törzsszövetség
leányait Dunna asszony hírneve is vonzotta a seregbe. Nekesének Atilla közelében kellett
tartózkodnia, mert Buda halála óta Atillának lelkiismereti gondjai voltak. Éjjelenként
felriadt álmából, mindig Nekesét kereste. Azt tudakolta, mit mondanak a hírhozók, és
milyen tanácsot adnak az égiek. Nyugtalanságában még az is bántotta, hogy Dunna
asszony a lovaglás okozta törésekre új gyógyító eljárást rendszeresített: a
fehérnemű-váltást, ami növelte a népszerűségét. Bajon tyumenvezér már korábban is
járt a baszkorok földjén. Oda akart most erős sereggel eljutni. A kos jegyében
születettekből jól megszervezett tyument állított fel Bakos hadnagy vezetésével, s
feleskette őket, hogy se tűz, se víz meg nem állíthatja őket, míg el nem érik a Nagyvizet.
Amikor a hunok nagy csatája megkezdődött, az eső elkezdett zuhogni. A víztócsákat
vörösre festette a vér. Ez rossz jelnek számított, s azt is jelentette, hogy hosszabb ideig
fog esni. Látni is alig lehetett. A nagy csata lassankint könyörtelen birkózássá vált.
Bakos tyumenje utat tört magának. Vezérük hősi halála után Bajon vezér vette át az
irányítást, és mire besötétedett, elérték egymást Baszkor-föld lovasaival, hogy együtt
folytassák harcukat a Nagyvízig. Nekese csak éjfél felé találta meg a sebesült Atillát. Úz
csákányosok, szabadították ki az ellenséges gyűrűből, a csákányosokat meg a sebkötöző
rimalányok segítették a holtak fegyvereivel. A légiók előtt ismeretlen volt a csákányos
harcmodor. A szokatlan eszközökkel vívott támadásra hadrendjük megingott, majd
futásban kerestek menedéket. A jó lovas rimalányok messzire üldözték őket, s az
üldözöttek a csúszós talajon nagy veszteséget szenvedtek. Amikor az ellenséges gyűrűt
megbontották, Nekese jelentette Atillának, hogy a sámánok az utolsó jóslat alkalmával
nyulat láttak, újabb jóslatot pedig nem lehet várni az égiektől, mert elveszett a fősámáni
üst. Ezért a sámánok tanácsa jobbnak látta, ha a hunok rövid pihenés után
visszavonulnak. Dunna asszony más bajról számolt be: a halottak között a
csoma-betegség nyomai tűntek fel. A Vezérek tanácsa erre elrendelte, hogy zárják el a
győzelmi bor tömlőit, s induljanak hazafelé.
Nekese mindig Vasváron oktatott. Deédes pedig a sámánifjakat is, a rimalányokat is Ózd
kegyhelyen tanította. Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden
holdévbn egy ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Egy hónapig Atilla is Ózdon
tartózkodott. A lovon való vívást oktatta. A 4492. medvetoros évben (452) összehívták a
hun törzsszövetség Nagy-Szaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való
tekintettel a megnyitót Ózdon tartották. A tanácskozás a Vasvár hegyén épült 24 karéjos
kegyhelyen folyt. Az Öregek tanácsa azt a megállapítást rovatta bele a 269. Arvisurába,
hogy a Nagyvízig meghirdetett csatát azért nem nyerhették meg, mert a Buda fősámán
által szükségesnek mondott 48 tyumen és 2 tárkány-tyumen nem érkezett be mind. 50
tyumen kellett volna ahhoz, hogy a nagy csatát megnyerjék. Bakos baszkor
tyumen-vezér azonban elérte a Nagyvizet, és esküjéhez híven örök időkre Vizkaja sámán
tenger-öblében várja a hun törzsek szövetségének tyumenjeit.
Szanka rovása Amikor Deédes 3 férje közül már csak Nekese maradt életben, véget ért
az Aranyasszony örökös vándorlása. Születése napján mindegyik gyermeke felkereste.
Ilyenkor nagy vendégség volt a Bálványon; legnagyobb eseménye pedig a leányvásár
volt. A nagy férfi-veszteség miatt ugyanis az özvegyen és árván maradt nők azt
követelték, hogy hozzanak a birtokaikra férfi munkaerőt, és férjeknek valót. Deédes
ezért megengedte a hadifoglyokkal való házasságkötést is. Leányai közül Piroska,
Sajó-Ordosz felügyelője egy Center nevű szőke némethez ment feleségül. A húga Visnyó
meg egy kabar menekülthöz, Zsolcához. Zsolca így az Úzföldön menedékjogot kapott, s
birtokába jutott Visnyó faluja is. A nagy csata utáni osztozkodásnál a rimalányok
mindegyike kapott egy-egy férfifoglyot, jutalmául annak, amit a fővezéri törzsekért
tettek. A foglyok házasságuk révén szabadokká váltak és beilleszkedtek a hun
közösségekbe. Ezt a szokást a többi törzs is igyekezett átvenni s ez is emelte az
Aranyasszony tekintélyét. A következő tavaszon Atilla megindult Róma ellen. Az
ellenálló városokat követőikkel földig lerombolták, de a hadisarcot vállalóknak
megkegyelmeztek. Mivel Nekese nem hagyhatta el szálláshelyét, Deédes maga indult
hadba. Maros és Eszék tyumenjét fiaik, Beke és Siklós vezették. Deédes az úz
mesteremberek tyumenjét Atilla belső szolgálatába állította. Szurdok hadnagyot Atilla a
nagy csatában tanúsított magatartása jutalmául testőrhadnagyának nevezte ki. A
rimalányok új serege azonban Deédes parancsnoksága alatt állott. Dunna asszony a nagy
csatában szerzett tapasztalatai alapján a felkészülési idő alatt a töréseket megelőző
fehérneműket varratott. Ez erősen csökkentette a hadrendből való kieséseket. A jó
megoldást az ellenség is hamarosan átvette.
Róma közelébe érve (a hadjárat 29. napján) a hadi sorrend szerint az úzok kerültek
szolgálatba. Mivel hírnökük semmi veszélyt nem jelentett, a hun vezérek vígan voltak és
a zsákmányolt bortól elittasodtak. Amikor aztán az őrség azt jelentette, hogy a római
főpapok tárgyalni szeretnének, Atilla mámorosan nevetve szólt oda Deédesnek.
“Deédeském! Eredj és egyezkedj a fekete szoknyásokkal. Hátha megértitek egymást. Én
szoknyás haddal nem tárgyalok” Az Aranyasszony riadót fúvatott magára öltötte az úz
vezérek díszöltözetét és serege élén elindult Róma főkapuja irányában, a békezászlókkal
érkező pápa csoportja felé. Deédesnek, miközben a palóc lovasok élén lovagolt, folyton a
fülében csengett az asszonyok kérése: “Nekünk férjet hozzatok! Földjeinkre
munkaerőt!” Ezért elhatározta, hogy nem a részeg férfihadak után megy, hanem a nők
kívánságát teljesíti, és békét köt Krisztus utódával. Igaz, hogy a palócoknak csak egy
istenük van, Rómában meg hármas istenség, de itt is, ott is a szeretetet hirdetik, hátha a
palócok egy istene meg tud egyezni a római kereszténység három istenével! Ügyesen meg
is egyezett a pápával; a pápa nagy hadisarccal és sok-sok férfifogoly szabadon
bocsátásával megvásárolta a békét. Deédesnek nagy segítségére volt a felsőőri római hitű
pap is, aki Deédes számításait eltúlozva a római hit terjesztését ígérte a pápának. A
mámorukból felocsúdott hun vezérek majd összevesztek a nagy hadisarcon, Deédest
pedig kinevették, hogy arany, ezüst, ékszer helyett hadifoglyokat is elfogadott. Most már
az Öregek tanácsa is szívesen hozzájárult a leányvásár megtartásához. Ez sokkal
gazdaságosabb volt, mint az öldöklő csata. Így a hunok asszonyai is megünnepelhették a
palócok római diadalát, csak Atilla fájlalta mindig, hogy Éciusz, ifjúkori játszótársa
megint kitért előle, mint a nagy csatában. Ettől kezdve három ünnepet is tartottak a
Bálvány-hegyen. Joli-Tórem ünnepét, Deédes születés- és nevenapját, meg a leányvásárt.
Az Öregek tanácsa nagyra értékelte a palóc tyumen római diadalát és elrendelte, hogy
Deédes születés-napjától, augusztus második napjától kezdve huszonegy napig
ünnepeljék az aratás befejezését és a római csatát.
A 4493. medvetoros évben (453) sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága miatt. De
a hunok fővezére ezt erélyes kézzel torolta meg. Ekkor engesztelésre egy szép hercegnőt
küldtek az udvarába. Egy lakomán a hercegnő kísérete Atillát megmérgezte. Amikor
Deédes értesült a tragédiáról, azonnal Pusztaszerre lovagolt. Nekese büntetése Atilla
halálával megszűnt. A vasvári kegyhelyen az ifjú sámánok ezt a javaslatot terjesztették
az Atilla palotájában összeülő Öregek tanácsa elé. Atilla 413-ban azért jött a világra,
hogy világraszóló hódítások után 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik
mellékágában térjen meg őseihez örök nyugovóra. Szanka sámán ölben és lépésben
kimérte Atilla nyughelyét. Rajzát ráhagyta az utókorra, az Arvisurák őrzik mind a mai
napig. Hunyor utódai háromkoporsós temetésben egyeztek meg. A vas koporsót Nekese,
az úz kovácsok tárkányvezére adta. Akkori szokás szerint ő is előre elkészíttette a saját
koporsóját. A nikkelben gazdag cinóber-ércet Dobsinán bányászták. Nekese 438-ban
Ózdon ebből öntötte saját vaskoporsóját. A dobsinai vasat az ősz táltos rovása szerint
“nem eszi a fene” (mint az indiai kabar vasoszlopot).
A római pápa nem római ifjakat, hanem idegen származású papnövendékeket adott át
túszul Deédesnek. Így az özvegyek sok német és olasz fogollyal házasodtak össze. De ezek
is egy-egy új falut kaptak nászajándékba. A kabar Liszka özvegye is egy olaszhoz ment
feleségül. Utódaik Olasz-Liszkán szaporodtak el. Stopf vitéznek vasművelő szülei voltak,
Németvárának felépítése után Nekese Vasvár hegyének környékén állította fel vasgyártó
pestjeit és hordozható kohóit. Itt tanítgatta unokáit. Deédes halála után Piroska lett az
itt maradt hun törzsek Aranyasszonya. A rimalányok képzését Deédesen és
Németvárban rendezte. Centertől származott Léka nevű fia gyermekházasságban ekkor
vette feleségül Dunna fejedelemasszony leányát, Serénykét. Esküvőjüket Deédes várában
tartották, de később Sajó-Ordosz Németvárában laktak. Szurdok hadnagy ugyanis,
amikor Budavár parancsnoka lett, Sajó-Ordosz vitézeit áttelepítette Budavárába;
Sajó-Ordosz ezzel csendesebbé vált, de mindig biztos menedékhely maradt. Piroska
Arany-asszony és hozzátartozói a hidegebb idő beálltával minden évben Vasvárra
költöztek. Az úzok itt vasgyártó pestjeikben vasat olvasztottak és Stopf irányításával
földművesszerszámokat, meg fegyvereket gyártottak. Nyáron Piroska második
leányának, Palinának a birtokán tartózkodott, ott olyankor sokkal hűvösebb idő volt. A
468. év nyarán Súlyos szerencsétlenség történt, Piroska egy kis patak partján egy alvó
vadmalacot talált. Az ölébe vette, mire a kismalac visítani kezdett. Erre az anyadisznó és
a vadkan rárontott Piroskára és halálra sebezték. Hiába rohantak segítségére Stopf
vitézei, a megvadult vadkan felhasította az Arany-asszony hasát. Mire Vasvárra
szállították, Piroska már halott volt. Utolsó kívánságára Nekese hozzájárult ahhoz, hogy
ha Piroska férje, Stopf élni akar az özveggyé vált idegenek jogával, költözzön haza
szülőföldjére, vasgyártó harcosaival együtt.
Szükség is volt az őrizetre. A nyughelyen tudott kincsek miatt bizony elég gyakran kellett
hadbaszállniok a Fehér-és Széki-tó mellett a kincsre vágyó idegenekkel. A II. széki-hun
parancsnoka, Szöged töményvezér Deédes aranyasszony és Maros fia volt. Szöged
Szörénykét, Csaba és Szirma 15 éves lányát vette feleségül. Hogy kezét megkaphassa, a
31 éves Szögednek a pusztaszeri nagysüánon kellett megnyernie a lovassági viadalt.
Megnyerte. A hálás Szörényke édesanyjától, Szirmától 2 évre átvette az aranyasszonyi
teendőket. Deédes és Maros második lánya Torockó volt. Őt a II. avar tömény
parancsnoka, Pécs vette feleségül. Pécset harcosai cserben hagyták és elvonultak a hun
törzsek után. Torockó azonban édesanyja, Deédes parancsára itthon maradt. Pécs és
Torockó első fia Szanka napján született, ez lett a neve. Igen jó képességű, kiváló
rovósámán volt. Atilla temetési szertartását ő vezette és Atilla nyughelyét is ő jelölte ki.
Szanka hol Deédes aranyasszony, hol Dunna asszony székhelyén tartózkodott, mint
összekötő sámán. Egy kun vezér lánya, Majsa volt a felesége. Szanka és Majsa első
gyermeke, Ilona nap hajnalán foggal jött a világra. Ő lett Lóna, a regék Tündér Ilonája.
Égi lánynak, Tündérkének hívták. A kis Lóna Csaba vezér pusztaszeri palotájában
született. Kiváló képességek szunnyadtak benne. Tizennyolc éves korában a rimalányok
versenyén mindenben első lett és ezzel elnyerte a hun ifjúság körében megtisztelésnek
számító Gyilyó nevet. A kunok nevezték így a daliákat. Gyermekkorában sokat játszott
együtt Csaba egyik unokájával, Zsolttal. Amikor a Jász síksági lovasversenyt megnyerte,
az Öregek tanácsának hozzájárulásával Zsoltot választotta férjének.
Zsolt édesanyja, Szörényke, a Csaba vezér lánya volt, apja Szöged pedig élete végéig
lovasparancsnoka volt annak a töménynek, amelyik Atilla nyugalmán őrködött. Lóna
kishúga, Iduka 493-ban született. Ilona-Léna ekkor aranyművességet tanult
Aranyosszéken; aranytálakat, aranykorsókat és aranypoharakat készített. Húgát is
bizonyára ilyen aranyedényekkel lepte meg. Szöged és Szörényke fölvette az
Aranyosszékre érkező, Van-tó környéki papok vallását, az uruki keresztény hitet. Két év
múlva Dunna asszony tanácsára, Ilona-Gyilyó is ellátogatott erős kísérettel Felsőőrbe és
ott az uruki hit után, férje beleegyezésével, de titokban megkeresztelkedett a római
irányítású katolikus vallásra is. Benkő és Gerőc atya keresztelte meg. Ilona-Lóna népe és
Róma között később is tartották a baráti kapcsolatot. Két évvel később megszületett
Ilona-Lóna második húga, Ibolya is. De anyja Majsa belehalt a szülésbe. A kun dombok
alatt temették el. Három év múlva, 500-ban újabb csapás érte Ilonát. Férje, Zsolt egy
külföldi kalandozás utáni vadászaton életét vesztette. Zágonban temették el. Ilonának
Zsolt halálakor kiskirálynői rangja volt. Nem sietett újra férjhez menni. Készült a
birodalmi nagy szellemi vetélkedőre. Ezt 503-ban tartották. Tudományban,
művészetekben, vitézi tornában egyaránt Ilona lett az első, sőt a lovasversenyben is. Az
Öregek Tanácsa ekkor nagyfejedelemmé választotta. Harminckét éven át töltötte be ezt
a méltóságot. Nagy szellemre valló intézkedéseivel és békeszeretetével kivívta
mindenkinek az elismerését. Köztiszteletben és közszeretetben élt. Rómában nem járt, de
530-ban a bizánci udvar meghívására elment Konstantinápolyba. Az utat Érd vezér
lovasai és Doma fősámán ogúzai tették biztonságossá lovascsapataikkal. Benkő és Gerőc
atya pedig mindenütt elől lobogtatta a keresztény zászlókat.
12.
Amikor Aladár 453-ban a hunok zömével elvonult, a családját is magával vitte. Első fia,
Ambenik, édesapja nyomdokaiba lépett és Altáj-Budán a magyar vezérek udvarának
köréből házasodott. Második fia, Debrecen azonban egyik rokonlátogatása alkalmával,
Budavárában nagyanyjánál, megismerkedett egy belsőszolgálatos rimalánnyal, Ugron
széki-hun töményvezér lányával, Margittával. Dunna asszony, Buda özvegye nagyon
örült, hogy kedvenc unokájának ilyen ügyes, szép lányka tetszett meg, aki életének
legszebb részét betegek, és öregek gondozásával tölti. Majd, amikor Szanka fősámán
visszakísérte a fiatal rokonlátogatókat az Etil mögé, Dunna fejedelemasszony levelet
küldött Aladárnak. Ebben kérte a fiát, hogy legkedvesebb unokáját engedje haza, s itt
átadja neki a második kaza-hun tömény vezetését. Amikor újabb rokonlátogatók jöttek
Budavárra, Aladár is elküldte Budavárra Debrecent. Azonban az édesanyja halála miatt
Debrecen először egy kis időre hazavitte Margittát Nagyenyedre, s utána örömmel
mutatta be a nagyanyjának az arany-pajca lemezen Aladár rovását, apja hozzájárulását
házasságához. Dunna asszony a Csürsz kiképző vonal vitézeinek díszes kíséretében a
Fehér-tóhoz indult és éppen 469 nyarán akkor érkezett Csaba-Bősárkány nyári
palotájához, amikor a kis Léna megszületett. Gyönyörködve nézte a Fehér-tóban
megfürdetett gyermeket, akit a jövendőmondók szerint az a nagy tisztesség fog érni,
hogy ő fogja megszabadítani a visszamaradt hun töményeket a környező ellenségek
állandó zaklatásától. A névadó ünnepélyen, amint az uruki keresztény egyházban
ilyenkor szokásos volt, minden keresztelő vendég kezességet vállalt a kis Lóna további
sorsa felett való őrködésért. De azt akkor még senki se vehette bizonyosra, hogy a foggal
született kis Lóna egyszer majd Gyilyó győztes név elnyerése után előbb a dáli fejedelmi
udvaroknál és a bizánci császárságnál, majd a nyugati fejedelmi udvaroknál való sikeres
eljárásaival a pápaság révén el fogja érni a sok háborgattatás megszüntetését. Enyeden
nagy örömmel fogadták Dunna asszonyt. Az esküvőt a 170. Év medvetorára tűzték ki, az
ifjú pár részére építendő, töményvezéreket megillető szálláshellyel. Amikor leesett a hó,
örömtüzek gyúltak a pusztákon a II. kaza-hun tömény szálláshelyein és Debrecen
megesküdött Margittával. Az úzok medvetorral, a jász és kun vendégek szarvastorral, a
kabarok disznótorral, Róka asszony besenyői pedig a harmadik nap hajnalán
bölénytorral kedveskedtek az új fejedelmi párnak. Az ünnepségek alatt Debrecen
megfogadta, sohasem hagyja el szállás helyét, és minden idejét a lovasai között
tárkány-képzéssel fogja tölteni.
Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét. Mivel I.
Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és
Kolozsváron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig
hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis
- korábbi szokásuk szerint — ekkor is be-betörtek erre a területre, melynek nagyobb
részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszövetségi
maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg
I. Ilona udvarával a déli uralkodó-házakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó
készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak
rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és
összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak,
az úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia Bőse
Ardarik legkisebb leányának a kezét ekkor kérte meg. A mátkaság idején itt is nyugalom
volt, Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a
széki-hunokat székhelyi huonnak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított,
de később mindenki megszokta. Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak
kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi
tízes hadrend, tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyt, a tizedeseknek pedig
minden esetben tárkányképzésben kellett részt venniük. Lényegében azonban a tizedes
lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a
tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy a tartalékélelmezéssel volt elfoglalva. Az
Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké
alakította át úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott. Budavár és
Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a
hadiutak ellenőrzése volt. I. Ilona 535-ben halt meg. Egy járványos betegség elől későn
menekült az Erdőelvi rész hegyéi közé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen
megtizedelte.
Szelegárd egy nyenyec lányt vett feleségül, a legelső rimalányt, Tajmirt. Ujgur-Báj
csak arra kérte fiait Szelegárdék menyegzőjén: tegyenek meg mindent, hogy megszűnjék
a széthúzás Bugát-Tyumen és Budavár között. Szekeszárd elnyerte az avarok fősámán
fejedelmének méltóságát. Baján avar fővezér húgát, Keszökét vette feleségül. Igal és
Ujgur-Báj csak azt kérte tőlük: teremtsék meg a békét a bugátiak és a budaváriak
között. Rokonlátogatások meg is teremtették a békét. A testvéri kézfogásra Baranya
tárkányfejedelemsége alatt került sor Ogúz-Bát látogatása alkalmával. Ez után Baján, az
avarok fővezér-fejedelme és Szekeszárd bugáti fősámán-fejedelem 9 törzzsel elindultak
Pannon-föld felöl. Ujgur és Sumér-Madaj Arvisurákat vittek magukkal Bugátból. Ezek
táplálták bennük azt az eszmét, hogy fel kell támasztani Buda és Atilla birodalmát. Csát,
a budavári sámánfejedelem a Jász-síkságon várta Bajánt, az avarok felvonulását
szervező Baranya tárkány-fejedelem társaságában. Az újonnan jöttek letelepedésének
megbeszélése után Csát nyári pihenőre ment Csát-várába. Nemsokára megjelent Baján
is és feleségül kérte Csát leányát, Szamos fejedelem unokáját, második Ilonát. Ilona, a
Jász-síkság fejedelme, apját gyorsan megelőzve így válaszolt: Csak ehhez megyek
feleségül, aki aranyhajóval jön értem. Ha így nem jön senki, akkor első Ilona példájára
magam fogok uralkodni a rimalányok élén a Jász-síkságon. Baján nem ijedt meg ettől a
kikötéstől. A vele érkezett 9 törzs ifjúságával árkot ásott. Baranya tárkány-fejedelem
utasítása szerint az avar kézművesek egy aranyos sárkányos hajót készítettek, s egy nap
Baján az aranyos hajón megérkezett Csát várába. Ilona -uralkodásának második
évében- örömmel hozzáment Baján fővezér-fejedelemhez, s ezzel megvetették az alapját
annak a tervbe vett Új Égi birodalomnak, melyet az avarok vezetésével akartak
Hun-szövetségi birodalommá fejleszteni. Esküvőjüket Budavárban tartották a hunok
időszámításának 4608. esztendejében (568). De a kézfogót a Dunna-Ordoszban felállított
aranyhajón, a meleg vízi források kikötőjében tartották. T.i. Dunna-Ordosz volt az úzok
kegyhelye, s így a kézfogó nem érintette Budavár kegyhelyének kaza-hun jellegét.
Bajánnak az első házasságából már volt egy kisfia, Győr. A gyermek anyja, Bajalán, a
Balog-Bolári fősámán leánya volt. Fia születésébe halt bele. A gyermeket Baján húgai:
Keszőke, majd Telena nevelte; Keszőke halála után pedig Sikonda vette gondozásába.
Ilona aztán magáénak fogadta, és Csát fősámán kiváló tömény-vezérré képeztette ki. A
legerősebb kurgánt neki építették Győr kegyhelyen. Baján és Ilona házasságából 6 fiú és
4 leány született. Közülük hárman Bécs, Pécs és Décs születésüktől kezdve avar
tömény-tulajdonosok voltak. Bécs ifjúsági vezér több nyelven beszélt, és előbb a nyugati
kereskedelmet, majd a kalandozásokat irányította, Pécs, akit a tudományok és
művészetek Tóremjének nevére, meg Bizánc hitére kereszteltek, a Kelet-Római
császársággal tartott kapcsolatokat és a békességre törekedett. Décs, gyermekkorában a
széki hunok Deésikéje, a hun törzsszövetség többi 15 törzsével arról tárgyalt, hogy
lehetne felépíteni az új Égi birodalmat. A 15 törzs mind képviseltette is magát az i.u.
600-ban Pécs-Tórem városában tartott össz-szövetségi Nagy-Szalán. Az itt történteket
minden egyes törzs megörökítette magának saját rovásában.
Tehát: Durzs, Kurd, Gyönk, Pake, Úzd 1-1 harcost, azaz 5 főt Bonyhád, Batta, Kesző,
Tolna, Vajta 2-2 harcost, azaz 10 főt Bátaszék, Bogyiszló, Tengelic, Szekszárd és
Nagykonda (ogúz székek) 2-2 harcost, azaz 10 főt azon felül még 1-1 rimalányt is 5 főt az
ogúz telepek 6 főt ogúz közösségek 3 főt összesen 30 ogúz és 9 Jász-síksági úz fiatalt
küldtek. Ezen a sámánképzésen még az agg Csát fősámán is tanított, de látása már
annyira gyenge volt, hogy csak emlékezetből idézte a tudnivalókat. — Az Atilla halála
utáni békés korszak eseményeit tanította. Ebben az időben az új Égi birodalomban
három helyen folyt a sámánképzés. A Kolozsváron tanulókat táltosoknak nevezték, a
budaváriakat sámánoknak, a Baktiváron képzetteket pedig (a fiatal ogúz sámánokra
alkalmazott néven) bátoknak. A bátok neveltjei az ujgur-rovást használták. Baján
fejedelem belső szolgálatára 24 bátot, 10 rovóbátot és 5 rimalányt képeztek ki az első
menetben. Rendezték helységneveiket is. A palócos Baktivár neve Bátivár, Szekeszárd új
neve Szekszárd, Ózd pedig régiesebb hangzással Úzd lett. Úzd ettől kezdve az ogúzok
bátjainak kegyhelye, Báti vára pedig az ogúz-tümény székhelye lett. Baján és Baranya
tárkány-fejedelem céljaira a bátokat várrendszer-építésre képezték ki. Csát, az Égi
birodalom fősámánja kezében tartotta mindhárom irányzatú sámánképzést, de kora
miatt már szükség volt helyettesre is. Ezt a feladatot — Baján elveinek érvényesítésével
— Ogúz-Bát látta el. A 9 avar kurgánt olyan hatalmas várrendszerré építették ki a
bátok, hogy 1 tümény lovasság is elfért bennük. Kővetőkkel is el voltak látva,
bevehetetlennek tartották őket, a vezéri szállások módosított köznépies székely rovással
leveleztek; a tárkány- és papi fejedelmek, pedig a régi sámán-rovást használták, Agaba
jeleivel. A kurgánokban működő bátok ujgur jelekkel váltottak üzenetet. Ogúz-Bát
bátjai 24 határvédő kurgánt is építettek. Ezekben Ogúz-Bát a hun törzsszövetségi
harcosokon kívül más-ajkú népek harcosait is alkalmazta. Az elhalt bátok helyére tíz új
rovóbátot állított be. A 4610. Évben (Kr.u. 570) újabb sámánképzést rendeltek el.
Amikor Győr második fia, az ifjú Pécs feleségül vette Baranya tárkány-fejedelem
unokáját, Sumér-Bát kezdeményezésére nagy vita folyt a felől, hogy a keresztény világ
befolyásának ellensúlyozására nem kellene-e nyilvánosságra hozni Pécs-Tórem rovásait.
A vita a Pécsett összeült Nagy-Szala elé került, abban a formában, mi volna helyesebb: a
Pécs-féle sámánrovást, a széki-hun köznépi rovást, vagy az Ujgur rovást megtenni az új
Égi birodalom közhasználatú rovásának? Mivel nem tudtak megegyezni, az arvisurákat
az arvisura-törvények titkosságára való tekintettel nem tették az Égi birodalomhoz
tartozó valamennyi törzs közkincsévé. Az ifjú Pécs erre kijelentette: Lehet, hogy éppen e
miatt a csökönyösség miatt nem lesz örökéletű a birodalmunk, mert az avar birodalom
harcosai nem fogják tudni a tudományokban megelőzni a tenger-melléki népek
harcosait. Nem elég csak katonai téren kiválóbbnak lennünk náluk, meg kell előznünk
őket a tudományban, művészetben és kézművességben is! Ebben a vitában Győr ifjúsági
vezér, Pozsáló fősámán, valamint Pécs, Bécs és Décs fejedelmi ifjak álltak a haladás
mellett, ellene volt a forradalmi színezetű elhatározásnak Alpár vezető fejedelem, s vele a
táltosok a sámánok és a bátok tanácsa. A vitába belekapcsolódtak a harcosok,
kereskedők és kézművesek is de szavuk nem volt döntő. Pozsáló, az ifjú fősámán nem
tehetett mást, mint hogy Kr.u. 600-ra (a 4640. medvetoros év) összehívta Pécsre az
Összbirodalmi Nagy-Szalát. Erre a tanácskozásra Altáj-Buda hívei, Ordosz-Pató
sámánjai, Ural-Buda táltosai, az Anahyta és Anina-hívők, Ataisz-és Pécs-Tórem
tisztelők, valamint az ogúz bátok elfogadták Pozsáló meghívását. A költségeket a kurgán
kereskedői fedezték
A Saka törzsek vezérei Kr.e. 620 körül: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal
és Kelári voltak, akik Kr.e. 625-ben a Hírös kapuban átvették Paszametik egyiptomi
fáraótól az Élet temploma tudományos könyvtárát és a Beavatottak titkait, amit
Ordoszba szállítottak. Tomiris szkita-Saka királyné Kr.e. 330-ban legyőzte a perzsákat.
Arszák a Tomiris királyné vezéreinek utódait: Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és
Villány vitézeivel 320-ban felszabadította Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi
területeket és azt a Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény
tartománybeli részekre osztotta fel. Mivel a régi tartományfőnökök többnejűségben
éltek, azoknak elmenekülése, vagy lemészárolása folytán sok udvarhölgy szabadult föl.
Azok szégyenükben a nagy gyűlölködés miatt lakóhelyük tájékára menekültek.
Megbélyegzésként régi uraikról, satrafáknak hívták, s akik leányaikkal együtt, sok
kincsekkel és ékszerekkel díszített ruhákkal mentek férjhez és az előkelőségüket
fitogtatták. Mivel ezen udvarhölgyek javarészt a szarmata törzsből kerültek ki, kiknek
prémkészítő mestereik a tárkányok társadalmában sok újdonságot alkottak, a
Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek le, majd a jászok harmadik
törzsével, a királyi alánokkal sokszor átvették a szkíta törzsszövetségben a hatalmat.
Ezen több nyelvet beszélő Saka törzset a görögök és rómaiak az alán királyaik miatt
roxolánoknak nevezték. Ezen Saka vezette törzsszövétség megszervezte, a Káspivár
birodalmának hatalmát. Gandás birodalmából érkező menekültek vezéreik lettek. Maga
Arszák, a hikszoszoknál letelepedett Gilgames házból származott, és beavatott körökben
még Ordoszban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabir volt, de görög,
etruszk, zsidó és latin nyelvek mellett mind a 24 hun törzsszövetség nyelvének változatait
ismerte. Minden beavatott arvisurát, még az uruki nyelven írtakat is olvasta. Arszák
utódai az arszakidák hatalmának vége felé Kr.e. 220 körül a szarmaták és roxolánok
átvéve a hatalmat, a Saka-szkíta birodalmat kétfelé osztották.
13.
Pusztaszer fölött a Fehér-tó partján állott Bősárkány díszes palotája, amelyet még
a kis Lóna születésekor, 469-ben is a 24 hun törzsből álló szövetség egyik szellemi
központja volt. A bába-asszonyok, hogy a foggal született tündérke szívós legyen, a
Fehér-tó vizében fürdették meg, áldozatot mutattak be Joli-Tóremnek, a FöId-anyának,
hogy e lányka, ha eljön az ideje, uralkodjék népe felett. Szöged lovasezredének harcosai
úgy megtanították lovagolni a kis szélvihar lányt, hogy a rima-lányok vetélkedőjén
mindenben első lett és ezzel az ősi törvény szerint jogot nyert arra, hogy három férjet
választhasson. De neki egyedül csak Atilla dédunokája, Zsolt kellett. Első leánya 488-ban
született. Ez a kis Zaida három éves korában meghalt. Első fia, Bende 490-ben született.
Kiváló harcos és ötvös lett belőle. Először Kolozsvár kegyhelyen, majd Gyilyóváron,
másképp Ilona-váron székelt. Első fia, Szamos, Doma fősámán után a törzsszövetség
fősámánja, majd 538-ban, Torda után a Jászvásári síkság fejedelme lett. Második
leánya, Szömörke, 492-ben született. 496-ban a Sarolt nevet adták neki. 510-ben a
bizánci udvarba ment férjhez. Igen fontos szerepet és Ilona fejedelemasszony 530. évi
bizánci látogatása alkalmával fontos feladatot kapott. Érd vezérrel együtt a déli
kapcsolatokat erősítették.Harmadik, leánya 496-ban született. Máriának keresztelték.
5l5-ben a bolgár fejedelem egyik fiához ment férjhez, de már 532-ben meghalt,
édesanyja 530. évi látogatását még megérte. Második fia, Torda, 498-ban született.
Édesapja kívánságára csak pogány nevet kapott. Kiváló harcos lett belőle. 535-ben
egyhangúlag fejedelemmé választották.
Töredelmes vallomása után Gallót, aki a küldemény tartalmáról nem tudott semmit
sem, örök időkre száműzték a Zsuán Birodalom határára. Samót pedig közel egy évi
vallatás után még kerecsen-vadászat előtt karóba húzták. Haram beavatott a Szövetség
ládáját zsuán tárkányok kíséretében az újonnan épített Avarbástya-kegyhelyre
szállította, és Szolnok tárkány segítségével a szent helyekre megállapított szertartás
szerint beépíttette. Utána mindketten őrparancsnokok lettek. Feladatuk volt az
“alsóvilág” elkészítése. Az őrség tagjai Haram kíséretében érkezett harcosok voltak.
Haram, Atar sámán fia volt, Atar pedig Bugát sámánképző kegyhelyen született, majd
Bélavár beavatott központban katonáskodott. Családjának hetedik fia, Haram, a
beavatott-szenthelyen zsuán szertartás szerint kapta a nevét. Haram vitézeinek a fele
fekete-hun származású volt: Kavas, Kas, Duc, Til, Zsillaz, Kagnas, Buras, Bulza, Duca,
Kapagoz, Hamza és Szálas; mind lovasok. A másik fele zsuán és hokjen vitézekből állt.
Zsadán, Zsalu, Zsidil, Zsuta, Zsarban, Zsiraj, Bajda, Bura, Balló, Garó, Izaj, és a Kál
tárkányok. A 9 avar vezette törzs és a Béla-törzs köteles volt száz-száz tárkányt Haram
rendelkezésére bocsátani. Ezek munkájával 6 év alatt készült el az Avar-Bástya, a
hozzátartozó barlangrendszerrel együtt. Budavár alsó világa 1 napi járóföldnyi volt,
ezzel szemben a vele összekötött Avar-Bástya alsó világa 3 napi járóföldet tett ki.
Avar-Bástya 9 teremburás építménye a kilenc törzs céljait szolgálta, a tizedik terembura
mindig az uralkodó törzset illette a 24-karéjos tárgyaló helyiséggel együtt. Ez össze volt
kötve a 25 öl magas toronnyal, amelyben a beavatottak titkos Arvisuráit őrizték. Ebben
a toronyban tartózkodott Haram őrsége.
Az őrség legvidámabb embere a zsuán származású kis Zsiraj volt. A Béla törzs
csak tepertőnek nevezte, mégpedig a szó eredeti jelentése szerint, ugyanis miden zsíros
akó alján maradnak apró tepertődara-bok. Az azzal meghintett köleskása mindig
kedvelt eledele volt az őrségnek. Az Avar-Bástya elkészülése után Haram beavatottat
fejedelemmé választották. Mint fejedelem elren-delte, hogy Bélavár sok ezer év alatt
összegyűlt valamennyi kincsét szállítsák el onnan. A kincseket a kazárok részéről
fenyegette veszély. Bars ifjúsági fejedelem aztán 665-ben el is szállította a kincseket
Bélavárról, az újonnan felszentelt Avar-Bástyára. Szavárd-Alpár ezután elrendelte a
700-as Nagyszalára való felkészülést. Haram végigjárta az avarok vezette földeket, onnan
pedig váltott lovasok vitték a meghívást a 24 hun törzs szövetségének tagjai által lakott
minden területre, felhívva őket, hogy megbízottaikat küldjék el az előre láthatólag öt
évig tartó Avar-Bástyai Nagyszala megbeszéléseire. Haram a fejedelmi tisztséget 578-ban
átadta a vejének, Zemlén pateszinek, és most már minden erejét az Avarbástyai
Nagyszala előkészítésére fordította. Mindig az Arvisura előírásai szerint étkezett és
egye-bekben is megtartotta az Arvisurák rendelkezéseit. De a Nagyszalán már csak
mogyorófa botjait tapogatva tudta megtartani beszédeit. Hallása azonban mindvégig jó
maradt. Avarbástya Nagyszaláját Haram mellett Zemlén készítette elő, Maróca
beavatott kisfejedelem hathatós segítségével.
Ennek az volna a feladata, hogy a magukévá tegyék minden ősi szellemi kincsünket.
Számos ellenvetés után a javaslatot megszavazták, csak a vízbeölés maradt fenn, anélkül,
hogy a mértékét meghatározták volna. A Magyar törzsszövetség fejedelme, III. Csaba
felhívta a figyelmet arra, hogy Ordoszt, ahol a 100 kinaj család még mindig
kiváltságokat élvez, elárasztotta a sárga hit. Kazária, ahol kezdetben ugor-magyar
többségi hatalom volt, az aranyborjú fiainak a hatalma alá került. De annyi előnyünk
még van, hogy legalább az ataiszi hitvilágot nem bántják. Az uruki hit püspökségét
azonban elüldözték Van városából, majd Magyarkáról is, és az üldözöttek csak a
szavárdiak Nyék törzsénél leltek menedéket. Így most ennek a püspöknek a fennhatósága
alatt csak a Van-vári, a Magyarkai és a Győr-szavárdi öspörösség működik. A kiváló
műveltségű Nazirt nem tekintik az aranyborjú-hit fiának. Ezért javasolja, hogy az Uruki
püspök-séget a Tenisur vonalának védelmében helyezzék el. Ezt a javaslatot a
beavatottak, sámánok, bátok és táltosok többsége megszavazta. A böszörmények elleni
fellépést azonban ellenezték, azzal az indokolással, hogy azok csak színleg vették fel a
muzulmánok hitét, azért, hogy segítsék az Égi birodalom hírszolgálatát. Balizás
böszörmény megköszönte az irántuk tanúsított bizalmat és kijelentette. Uruk-Erech
városában még mindig vannak Nazirnak hívei. Békés természetükért a muzulmánok is
tisztelik őket. Ezért javasolta, hogy böszörmény csak végzett tárkány, vagy sámán-bát
lehessen, tehát olyan, aki hisz az Égi birodalom szerinti lelki örök életben. Kérte a
Nagyszalát, hogy a Tenisur mellett építhessen az uruki püspökség ré-szére boldoganyás
kőházat. Ezt egyhangúlag megengedték. Tormás fősámán szintén azon volt, hogy csak
sámánképzettségű ifjú lehessen böszörmény, de az uruki püspökség híveit meg kellene
szabadítani a böszörmények mind jobban elharapódzó nyereségvágyától. Róma-Bizánc
hitének is az a legnagyobb átka, hogy lelki atyáik előbbre valónak tartják a kincset és a
dologtalan jólétet, mint a szellemi tisztaságot. Ezért nem rettennek vissza az égiekre
hívatkozva még az át-koktól sem. Az uralkodókat összeveszítik egymással, és akkor az
erősebb mellé állanak, hogy a hadisarcból nyereségre tegyenek szert. Tizedet követelnek
a vérrel szerzett kincsből, azt ígérgetve, hogy a gyilkosságra bocsánatot eszközölnek ki az
Égi Nagyhatalomtól. Javasolja még a Van-tó melletti uruki hitű püspökség
visszaállítását és anyagi támogatását, a Tenisur lelki központ megtartása mellett. Így, az
ataiszi lelkeket meg fogjuk segíteni a mór üldözőkkel szemben.
14.
288. Arvisura Mikó-Halics rovása 769-805 között
A sorozatos görög-perzsa háborúkat a Bizánc császárai csak úgy tudták viselni, hogy
évi adót fizettek az avaroknak. A késedelmet nem egy esetben háborúskodás követte.
Heraklios császár békéje folytán 619-től 623-ig a császár csak olyan magas adó fizetésével
tudta kielégíteni az avarok követeléseit hogy a bizánci császárság megingott tőle. A
római pápaság a szláv határőrök keresztény hitre való térítését kez-dte el az avarok
ellen. De elrendelték Bizánc megsegítését is. Ekkor, 626-ban, a tengeren és a szárazföldön
győzött Bizánc. A konstantinápolyi vereség hatására a szláv népek fellázadtak, de az
avarok vérbe-fojtották a lázadást és a határövezetekben rend lett. A szlávok megtérítését
Bizánc is, és Róma is folytatta. A megsemmisített Ugor-Bolgár birodalomból elmenekült
Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen, felvette a bizánci hitet és
önálló államot alapított. A szlávok belháborújában fellázadt Alcezo bolgár vezér, a
kutrigurok főnöke is, de le-győzték. Bajor földre menekült, s itt Dagobert bajor herceg
Linz tájára telepítette le őket. Később azonban a herceg legyilkoltatta őket. A bizánci
győzelem hatására Samo szlávjai 658. táján Karinthia, Stájerország, Alsómarótföld
térségében egy rövid életű szláv államot alapítottak, de az avarok könnyen legyőzték ezt
a Róma bíztatására alakult államot. Bizánc azonban annyira támogatta a szerb és horvát
kereszténysé-get, hogy ezek önállósították magukat. Igaza lett Alpárnak, hogy kár volt a
németek által kiűzött szerbe-ket és horvátokat átengedni a Pannonföldön. Bizánc ezzel
megszabadult az avarok közelségétől és lehetővé tette, hogy 680-ban a kazárok elől
menekülő bolgárokkal megalapítsák a bolgár államot. Ez ellen egy avar küldöttség hiába
tiltakozott Bizáncban. Ettől eltekintve 678 után az avarok nem szorgalmazták az
államkapcsolatok fenntartását Bizáncban. 670 táján a magyarkai uruki-mani hívők is
elhagyták az Ogur-bolgár államszövetséget, és ezzel a keleti avarok Égi birodalmában is
többségbe kerültek. Viszont a polentavi központ is szívesen szabadult volna az egyisten
hívőktől, s ezért a nyugati lébényi központ támogatására bíztatta a magyarkaiakat. Így
aztán a Bakátból menekült Béla törzs ifjúságának vezetésével részben a jugorosokkal a
nyugati Égi birodalom, vagyis a lébényi központ segítségére siettek. A nyugatról jövő
támadások ellen elállták az Encs-Kalágé és Ibos-Magyarhegy vonalát, uruki mani
keresztény hitük pedig megnyerte Róma és Bizánc kegyeit is. Ezzel a magyarkai
felvonultatással került be a nyugati avarok birodalmába a magyarkai-kámai uruki-mani
szellemi irányzat. Ezek után a fővezérség a tépei körzetben tartózkodott, de az ifjúsági
fejedelem a Győr-lébényi körzet-ben uralkodott, a határvidéki bánságokban pedig a
fejedelmi ifjak vették át az irányítást. A nyugati és déli hatalmakkal ők érintkeztek. Ezt
a képviseltetést jól megvalósították, és a kellőképpen kiképzett avar vezérek Batbajántól
kezdve mindig nagyon jól tudták, hogy mit akar az avarok Égi birodalma, a nép jóléte és
biztonsága érdekében. A földek termékenyek voltak. Az avarok akaratukat a néppel
szemben érvényesíteni tudták, így a Nyugattól nem volt szükségük semmire sem.
SZOLNOK-DEÉS-JÁSZVÁSÁRI NAGYSZALA
A Kr.u. 29. évben alapított Uruk város népe 226-ban szembefordult a párthus
Garé-isten hívőkkel és Káld pateszi megalapította a “Mennyei Birodalmat”. Az új
birodalom királya Káld lett. A 181-ben megalakult Magyar törzsszövetség ifjúsági
fejedelme, Béla 245-ben részt vett az uruki böl-csek képzésén. Utána feleségül vette Káld
király nagyobbik leányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös
végezte. Az esküvő után nyomban útnak indultak Káma városába. Ott Béla 250-ben
átvette a fejedelemség vezetését. A perzsák nemsokára elfoglalták Uruk városát és
lakosait Káld királlyal és Mani öspörössel együtt 266-ban Evilátba hurcolták. Mani
öspörösnek volt hét fia. A legkisebbik az almafavirágzás idejére eső Mani napján
született. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Legénnyé ütésekor felvette a
Nazir-szerzetesek daróc ruháját és mezítláb vándorolva kezdte hirdetni az érdek nélküli,
igaz szeretet tanítását. Vallotta a jó és a rossz örökös harcát az emberen belül is. De
bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elme-nekült uruki püspökség
tanait. Ez több helyen államvallássá lett. Biku ujgurkán Turfán-környéki kolostorában
nevelkedett Aracsilla, Embavér és Arabeila. Aranyasszonyok lettek: a magyarkai
fejedelmek feleségei. Mindig a legnagyobb szeretettel beszéltek Maniról, a Gilgames
család bölcséről, akit az ördögi lelkületű Csőrös király, hatalmát féltve elfogatott.
Elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette, a 290. évben városról-városra
hordatta, és fára akasztatta ezzel a felírással: “Így jár az, aki a mennyei eredetű
uralkodók tizedének fizetését megszüntette.” Az érdek nélküli szeretet tanítását viszont
annál könnyebben magukévá tudták tenni a turfáni aranyasszonyok, akik az iszlám előli
menekülésükkor az uruki püspökség minden kincsét magukkal hozták.
Ajiló kékhegyi árulása után Károly fia nagy erővel támadt az isztriai karatánok
őrségére és az egészet felkoncoltatta, bár azok egy Bibliát (uruki keresztény hívők lévén
egy Mani-féle Bibliát) vittek a támadók elé “Békesség néktek” jelszóval. De Kis Pippin
katonái csak nevettek, részegségükben és agyonverték őket. Az erősítésül küldött 2
század bibliás lovast pedig fogságba hurcolták. De amikor megjelent a keve-vári tyumen,
Kis Pippin megfutamodott. Közben Barancs és Mácsó vitézei Kalágéig mindent
felégettek. Kalágénál pedig tönkreverték a frank-longobárd sereget. Ekkor érkezett meg
a bécsi őrség, akiket Bős püspök küldött. Ez a tyumen aztán Kis Pippint keresztül
üldözte a Kék-hegyen, Károly pedig hiába várta, hogy Szombathelyen találkoznak. 791.
szeptember 16.-án a II. hadsereg megtámadta az avarok Kampós őrségét. A 26.-ig tartó
csatában minden avar határvédő elesett. Viszont ekkorra befejezte felvonulását a 3
székely tyumen és Magyarvá-ron (Magyar-Haramnál) nagy győzelmet aratott. Boroszló
és Igló ugyanis teljes állományával felvonult és a Morva partján a Magyar Várhegy felé
szorította a támadó bajor-frank sereget; ott aztán a 3 székely lovastyumen teljesen
felmorzsolta őket. Károly hiába várta Győrnél II. seregét. Hírmondó se maradt belőle,
mert a szerződésszegés miatt a levert sereg maradványát is beleszorították a megáradt
vízbe. Károly erre úgy rendelkezett, hogy ne Avarbástya-Budavára felé menjenek,
hanem Szombathelyre. Ott Kis Pippin seregével akart találkozni, hogy Kanizsa felé
támadjanak. Encs határőrsége szeptember 18.-ától 25.-éig tartotta magát. Béla ifjúsági
vezér, Bélavár és Kőrösvár ura 26.-án közelharcban hősi halált halt, de 23.-án még
kettéhasította Sindbert régensburgi püspököt. Utána visszavonultak Kunhegyesig
(Cumenborg). Ott 29.-én Keve, Kevevár ésBogárfehérvár ura halt hősi halált, de előbb
23.-án ő is végzett Angilbramm magas rangú pappal. Hasba szúrta. Kadocsa, a
“márciusi ifjak” harmadik parancsnoka, Kadocsa és Kulpa-vár ura Kunhegyes és Ulum
vonalába rendelte vissza csapatait. Három hétig oroszlánként harcoltak; Wiomodus
trieri püspököt Kadocsa halálosan megsebesítette; közben maga is végzetesen
megsebesült: nagy vérveszteséggel lovagolt a mai Károlyvárosig és Kulpaváron meghalt.
Halála előtt azonban útnakindította Lóbérc őrségét Szombathelyre. Az egyesült
frank-bajor fősereg éhségtől gyötörve vonult be az üszkös romokban heverő Bécsbe, de
reménykedtek az északi sereg győzelmében. Halon táplálkozva értek le Győrig, de semmi
féle győztes északi sereggel sehol sem találkoztak. Csak a nagy folyó színe volt tele a
legyőzött frank sereg katonáinak holttestével. Egy súlyos sebesülttől tudták meg, hogy
Magyar-Haramnál az Edemen-féle juguros sereg az északi főerőt megsemmisítette.
Károly erre dél felé vette útját, ahol Felsőőrtől kezdve a lóbérci és a felső-őri sereg már
csipkedte a seregét. Előhadai a Tóbel erdőségben találkoztak Türje tárkány seregével.
Ezek Károlyt visszatérésre kényszerítették, még mielőtt találkozott volna a Kis Pippin
vezette itáliai hadsereg-gel. A Borostyán hadiúton nagy sietve Sopronba tartott, de ott a
kabar őrség megfutamította szétzilált se-regét. Bécset újból megkerülve Regensburgba
tért és a hódítás másféle eszközein kezdett gondolkodni. November 15.-én megérkezett a
juguros Edemen, akkor még ifjúsági fővezér és fősámán serege Szolnokra. Ott haditervet
kezdett kidolgozni a frank sereg kiűzésére.
Ez azért is helyes lesz így, mert a sóbányák vidékén könnyen ki lehet építeni a
beavatottak alsóvilágát. 799 tavaszán érkeztek meg Koricsár vezetésével
Jászvásár-Berlád térségébe a 24 hun törzs szövetsé-gének legkeletibb törzsei. Ezek akkor
kezdtek ismerkedni Mani tanaival, azzal a céllal, hogy a buddhizmus és az iszlám
tanaival szemben meg tudják védeni magukat. Ezekkel a fontos kérdésekkel kezdődött a
jászvásári megbeszélés. Jenő szépunokája, Koricsár ismer-tette őket. Koricsár volt a
legtudósabb ismerője az Égi birodalom minden fontos eseményének. Elmondta, hogy
náluk a gyakori földrengések miatt a legtöbb helyen áttértek kőházépítése helyett a
sátor-jurta-kamlik használatára. Ritka holdtölte, hogy az öreg Föld nem mozdul meg.
Damaszkuszi Anna utódai és hívei mindent elkövetnek az ő teljes anyagi kiszolgálásuk
érdekében. Ezért lovasaink nagy többsége a védett fősámáni területre vándorol. Viszont
Kazáriából egy másik lovas csoport velem együtt Kerülen aranyasszony birodalmába
menekült a szolgaság elől. Tard kagán részletesen ismertette Győrkáta, Kővárkáta,
Gyanakáta, Szakakáta, Szalmakáta, Karakun-káta, Tenyőkáta, Záporkáta, Ordoszkáta,
Boroskáta és Nagypálykáta kiépítését. Mindezek örömmel fo-gadják az Avar-tudun
birodalmából visszavonuló harcosokat. Amíg ez el nem kezdődött Nagypályi-Szu-ruzs
térségében a szkíták voltak a helyzet urai; Ordoszkátában az úzok, a többiekben az
avarok és a ma-gyar törzsszövetség, végül Győrkátában a szavárdiak voltak többségben.
Minden juguros harcost visszarendeltek. Az uruki egyház híveit erőszakkal
megkeresztelték római módon. Aki tehette, ez elől Tenisur vonalára, a kátavárakba
menekült. Csak a pentelei öspörösség maradt még uruki-mani hiten. A gyalog lakosok
lakóhelyükön maradtak. A 800-as Nagyszala utolsó évében kialakultak az új viszonyok.
Ajiló comesi rangot kapott és visz-szakapta összes birtokait, annak jutalmául, hogy
Paulinus patriarka vezetésével az uruki kereszténység javarészét a római hitre térítették.
Erik a megtért avar harcosokat a Győr-Régensburgi út őrzésére rendelte ki, hogy a
“pogány” avar ötvösök által készített templomi ékszereket biztonságosan tudják
kimenekíteni, még a várható juguros támadások előtt. Edemennek azonban vissza kellett
mennie Magyarka térségébe, mert ott meg arab támadástól lehetett tartani.
Ordosz vidéke kegyhelynek számított és védett területté vált. Amikor a 24 hun törzs
szövetsége kettévált fehér-és fekete-hun birodalomra, az egységet továbbra is tanúsította,
hogy az immár kétfelé folyó sámánképzés: az ordoszi és a bugáti, a rokoni érdekek
figyelembe vételével történt. A 4470. medvetoros évben (430) az úzok elhagyták az
ordoszi sámánközpontot, minden értéket elhoztak onnan, és Buda fősámán 5 év múlva
Buda várban állította fel az új sámánközpontot. Az áttelepülés tehát a római számítás
szerint 430-tól 435-ig tartott. 453-ban Bugát sámánközpontba menekítették értékeiket,
de Nekese fősámán a lemásolt Arvisurákkal Budavárban maradt. 468-ban az avarok
vezette Égi birodalom vette át a hatalmat, de utóbb a kaza-hunok vezette törzsszövetség
megszabadulva az avaroktól szövetségre lép az ugor népekkel, köztük a magyarokkal is.
A kazár szövetséget dél felől az arab világ veszélyeztette, ezért a kazárok a magyarokat a
magyar törzs vezetésével a kaukázusi Magyarkára telepítették. 680-ban foglalták el
Káspivár-Magyarka-Sárhely vonalát. (Bodor rovósámán hősi énekben énekelte meg a
magyar törzsszövetség megalakulását.) Oposur, aki 720-tól 758-ig uralkodott a
magyariak, a magyarok és a kabarok fölött, 740-ben megütközött Marván arab hódító
vezérrel. Jenő fiát ekkor elvesztette; Megyer fiát, aki ifjúsági fejedelem volt, 755-ben
ugyancsak Marván hódítói ölték meg. Csaba, a harmadik fia azonban minden csatát
megnyert és 758-tól 792-ig uralkodott. Csaba a khorezmi fejedelem lányát, Aracsillát
vette feleségül, s megkapta az elmenekült szamarkandi uralkodóház minden
gazdagságát. Három fiuk volt: Edemen, Ond és Ellák. Közülük Ond és Ellák elvesztette
a kazárok szövetségében, 825-ben, a Harun al Rasid unokája, Mamun kalifa ellen vívott
magyarkai csatát. Mind a ketten ott haltak meg. Aracsilla még 780-ban arab gyilkosság
áldozata lett. Ezután Csaba a Damaszkuszból menekült Annát vette feleségül. Amikor
Csaba 792-ben Damaszkuszba lovagolt, hogy Anna örökölt kincseinek utolsó részét
elhozza, a hírhedt damaszkuszi emberirtásban ő is életét vesztette.
Edemen, aki Csaba után 92-től 838-ig uralkodott, kiszakadt a háború-vesztes kazár
szövetségből és a menekült dúsgazdag khorezmi fejedelmi Iányt, Embavért vette
feleségül. Edemen, mint a kazár szövetség fősámánja, Sárhelyen állította fel a
sámánközpontot. Ott Ügyek nevű fia és 2 leánya született. Menyének Önedbeila kazár
kagán leányát, Emesét választotta. Amikor Emesének már két gyermeke is halva,
született, attól kezdtek tartani, hogy Ügyeknek magva szakad. De végre a 820-as
medvetor után, mint harmadik gyermek megszületett fiuk, Álmos. Emese a
gyermekszülés után meghalt, de Álmos életben maradt.
Ügyek, mint fősámán a Megyer törzzsel együtt szabad volt Kazáriától és Sárhelytől.
Attól északra építette fel sámánközpontját, Asszorügyeket, és jól meg is erősítette.
825-től itt nevelték Álmost, Asszuporog fősámán felügyeletével. Asszuporog 3-fiús
családot követel Ügyektől, de Bizonyka, a Nyék törzs vezérének leánya nem volt
hajlandó gazdagságát így megosztani. Ügyek fősámán védett területére újabb menekülők
érkeztek a volt Gandás-féle kasszu birodalomból. Asszour, Daboska és Paripa városából,
meg a Susa és Mari nevű településekről 845-ben, még Embavér halála előtt különösen
sok menekülő érkezett a Van-tó környéki Magya fejedelemségből Ügyek kamlikjába.
Ezek kasszu-úz (ghúz) származásúak voltak. Egy Enéh nevű leánykát azért vett meg
Embavér, hogy nyomorék voltomban, ahogy az Arvisura-törvények előírják, engem
gondozzon. Enéh a Van-tó környéki vérengzés során került Asszorügyek
sámánközpontjába. Kevevárban adott életet Álmos gyermekeinek.
15.
A BARKÓK HONFOGLALÁSA
Madaj, Van-tó melléki fejedelem a 825-ös arab győzelem után kurd harcosaival több
rabszíjra fűzött foglyot kiszabadított az arabok fogságából. Így Embavér közeli rokonát,
egy Borsika nevű fiatalasszonyt is, aki később gyermekszülésben halt meg. Madaj
fejedelem 832-ben vette feleségül Gordáskát. Gordáska vállalta Borsika fiának,
Hüleknek a nevelését is. Madajnak és Gordáskának két leánya született: Enéh és
Aranyos. A két kislány mindig édesbátyámnak szólította játszótársukat, Hüleket.
Amikor az arabok Madaj fejedelmet megölték, a családját rabszolgának adták el.
Gordáska asszony Görögországba, Enéh pedig Asszorügyekre került. Aranyost azonban
az ügyes Hülek kiszabadította a fogságból, és a kurd hegyekben élő rokonaihoz
menekítette. A szuvári csata (860) után Hülek feleségül vette Aranyost, és 865-ben
kasszu lovasok élén bevonult Asszorügyekre. Közben 3 fia és 2 leánya született. A család
Kevevárába költözött és mindannyian részt vettek Szőke Árpád tárkányképzésén.
Sárhelyet átadták a Gyula törzsnek, maguk pedig Jászvásár és az Úz völgye közé
vonultak. 884-ben Árpád lett-mint rangelső-az ifjúsági tárkányfejedelem. Előd fia,
Szabolcs a második lett. Kalandozás útján a magukévá tették a kevevár-ungvári utat. A
Kárpátokig Álmos fejedelem is velük jött. Halics és Ladomér fejedelemségtől
visszakövetelték az avar menekültek kincseit és az avarok félvér leszármazottait.
Asszuporog fia, Szőke Árpád tárkány-fejedelem Ungvárra is bement és innen irányította
az ifjú tárkányokat. Szala, a titeli fekete-hun fejedelem az erőviszonyokat mérlegelve
megengedte, hogy Álmosék Visktől a Sajó vonaláig terjedő szabad területet benépesítsék.
Ed, Edömér, Ete, Hülek, Asbót, Acsád, Bors, Böngyér, Borsova, Dér, Kadocsa, Ketel,
Huba, Kond, Őrsur, Szovárd, Tarcal, Tas, Töhötöm, Ugocsa és Vajta tárkányok Buda
gyűrűstelepi elrendezése alapján települtek le és első dolguk volt az összes használható
kutakat kiépíteni. Árpádnak (Álmos fiának) a székhelye Ungváron volt, Szőke Árpád itt
oktatott. Szabolcs, a helyettese, Szerencsen székelt és innen tartotta fenn kapcsolatait
Szala nagyfejedelemmel. A tárkányokkal bejött kísérő harcosok mind megnősültek, a
régi kabar telepesek leányai közül választva feleséget. Ők vállalták a kutak rendben
tartását. 888-ban a tárkányképzésen Kurszán fia, Könd lett a rangelső; a második újra
Szabolcs. Mivel azonban Árpád felesége -Abacil- ekkor meghalt, római útjáról való
hazatérte után újra Árpád vezette a kötelező tárkánykalandozást.
A széki hunok, mint az ifjúsági fejedelem vitézei, már a kis Zoltán-Zsolt kezébe tették le
hűségesküjüket. Ugyanilyen esküt tett a Gyulák törzse is 902-ben Jászvásárón, ahol a
visszaköltözöttek is kisfejedelemmé választották Zsoltot. Madaj asszony 901-ben
Gyulafehérváron halt meg. Murduk-Tórem szertartása szerint hamvasztással temették
el. Síremlékén a Kaszu birodalom szokásai szerint röviden ismertették az életét: Zalán
széki-hun fejedelem Erdő-elvi birodalmában elhunyt Madaj-Korinthos Gordáska.
Született Susa városában a 4856. Medvetoros évben. Meghalt Gyulafehérváron a 4941.
Medvetoros évben. Élt 85 évet. Poraiban szétszóródva örökké él a Magyarok
szövetségében. Hülek legkisebb fia, Barkó tárkányvezér a Palóc-földön, a barkóságban,
Susa községben telepítette le hűséges vitézeit.
MARINA SZELLEMÉBEN.
291. Arvisura
Részletek Álmos fősámán rovásaiból
Ennek első fejedelme a Kürt törzsből származó Ugor lett. Ugor sok kincset örökölt
ködtürk fejedelmi származású anyjától. Házasság révén a Bolári fejedelmi házba került
Bende unokája, Bajalán is, akit az Or-doszból elűzött avarok nagyfejedelme, Baján vett
feleségül. Bajántól egy fia született, Győr. Ekkor a Magyarok törzsszövetségében Bajalán
sógora, Bizony volt a fejedelem. Bizony a kis Győr neveltetése érdekében
fejedelemleánnyal való házasságot ajánlott Bajánnak. Baján ugyanis Bajalán korai
halála miatt özvegy volt. Baján az ujgurokkal és más elégedetlenkedőkkel együtt
kivonult a Kazár birodalomból és 9 törzs élén meghódította Atilla örökségét. Mind a
magyariak és a magyarok egyaránt részt vettek a Kazár szövetségben. A Béla törzset
Bakátba vezényelték palotaőrségre. Az un. Lovas-Bakátban helyezkedtek el. Az új
fejedelmi székváros ugyanis a kőből épült Bakátban volt; a Béla törzs lóállományával
együtt az “egy futásnyi” (egy órai lovaglásnyi) távolságra levő Lovas-Bakátban
állomásozott. Elkezdődtek az arab támadások. Mind a kasszu birodalombeli Van-tó
környékéről, mind a szumér Ummából egyre érkeztek a menekülők, de jöttek utánuk az
arab lovasok is. Az ummai úzok a szavárd úzok földjén, Bakuban telepedtek meg. (Ott,
mint Ummában is, sárolajjal tüzeltek.) Amikor az arab hódítás Káspivár birodalmában
(Khorezmben) is elkezdődött, a magyariak törzseit Magyarkától Albéláig helyezték el; a
magyarok szövetségét pedig Magyarkától Bakuig. 825-ben a kazárok vezette harcban
vereséget szenvedtek az araboktól. Ekkor Oposur, IV. Csaba és Edemen fősámán
elhatározása alapján a magyari törzsszövetség kivált a Kazár szövetségből, az avar
birodalmi szabad területre költözött, és Asszorügyeken felállították sámánközpontjukat.
(A 273. Arvisurából)
HONFOGLALÁSI NAGYSZALA
A KABAROK HONFOGLALÁSA
Nagy tettek előtt mindig össze kellett hívni a Nagyszalát; azon születtek a fontos
döntések. A Jászvásári Nagyszalában a magyari-magyarok 8 törzse, a kun-magyari és a
kasszu-ogúz törzs úgy döntött, hogy a Kurszán két és Árpád három rokonlátogatásán
szerzet tapasztalatok figyelembevételével 5 éven belül végrehajtják a Magyar
törzsszövetség bevonulását a Kabar- és Jász-földre. Árpád azonnali bevonulást javasolt,
mivel Kevevárában a tárkányok a legjobb fegyverekkel teljesen felkészültek a nagy
vállalkozásra. Több vezér mégis úgy döntött, hogy előbb Kurszán Bizáncban, Árpád
pedig Rómában tájékozódjék az ottani nézetek és várható magatartásuk felől. 895-ben
igen bőtermő esztendő volt. Verecke kabar fejedelem, Árpád apósa és Zoltán, a székelyek
vezére a környező népek nyomásának ellensúlyozására sürgette a bevonulást.
Jászvásáron erre úgy döntöttek, hogy tavasszal bevonulnak a Kabar-földre és a
Jász-síkságra. Kevevárából a tárkány-részleg hamarosan el is indult, de megállt a kabar
szorosok előtt. Árpád követelésére a medvetoron engedélyezték, hogy a türelmetlen
30000 kabaros törzzsel még a tél fagyán bevonuljon Kassára, a vegyes törzs kabarjai
azonban nem vihetik magukkal családjukat; azok Jászvásáron táboroznak és Kurszán
terve szerint a nyugati határgyepükhöz kerülnek. Nagy volt az öröm Kabarföldön,
amikor Árpád megérkezett Kassa városába. Abáújvár medvetorán a bevonulók
felesküdtek Kabari föld védelmére. Árpád vitézei a betolakodókat messzire elűzték.
Részletek Galga tanfejedelem oktatási vázlatából (292 Arvisura) 4946 - 4950 (906 - 908)
Atilla uralkodása alatt a Szalváré fátria által vezetett manysi tyumen is szerepelt a
honfoglalók között. Az első manysi tyumen parancsnoka a Kerecseny napján született
Egerszeg volt. Ikertestvére, Aracsa, a tyumen lovas hírszerző ezredese volt. Bazita,
Kustyány, Bötk, Csatár, Padár, Szabar, Ságod és Rajk ezredesekkel együtt. Kishúga,
Pölöske, mint a rimalányok vezetője érkezett erre a földre. Egerszeg tyumenvezér és
említett ezredestársai 20 év alatt mind elhunytak. A hunoknál szokásos temetkezési mód
szerint hamvaikat a földre szórták, hogy népük ott örökké éljen. Végül már csak Pölöske
rimalány volt közülük életben 3 gyermekével. A 10 ezredes hajtincseit Etil várra vitték.
Csak Egerszeg tyumenvezér hamvait nem szórták le a földre, hanem az uruki
szentélyben az ácsok és nyílhegykovácsok szállásának kegyhelyén helyezték örök
nyugalomra. Ezzel az a szentély az első manysi tyumen kegyhelyévé lett. Pölöske
aranyasszony urnáját 120 év múlva Döbröce nevű dédunokája hozta vissza, mert
Pölöske szíve mindig a Szalaváré-tyumené volt. A Szalaváré tyumen kétharmada Atilla
halála után visszament a Káma mellé. Száz év múlva az ottaniaknak is csak egyharmad
része maradt továbbra is a Káma mellett; többségük tizedik törzsként Béla törzs
elnevezéssel a magyar törzsszövetséghez csatlakozott és leköltözött Bakátba. Itt a kazár
uralom elleni 575. Évi zendülés miatt a helyzetük tarthatalanná vált, s ezért Alpár
vezetésével átmentek az avarok vezette Égi birodalomba. Ekkor Szalaváré ezredesek
voltak: Ormánd, Pacsa és Tilaj, akik közül Pacsát Alpár fejedelemmé választásakor
tyumenvezérré tették. A magyar törzsszövetség honfoglalásakor a Szalaváré fátriából
csak egy hídverő részleg érkezett ide, Kárkász vezetésével. Az ő Karas nevű fia itt várost
alapított. Kisebbik fia Albélán maradt és lövőket képezett ki a visszamaradt Béla és a
Gyula törzs részére. Ennek a Zala nevű lövőnek sok fia volt, a Kazár birodalomból
menekülő harcosok tömegesen csatlakoztak hozzájuk. Amikor a kazárok, a besenyőktől
Magyarka védelmét követelték, Zala vitéz százada 902 tavaszán Csepel szigeten
jelentkezett Árpádnál. Árpád a Karas feletti Zalavárra irányította őket és különleges
szolgálataikat a kalandozások során igénybe vette.
Árpád parancsa szerint Zala vitéznek 905 medvetorán jelentenie kellett, hogy a
Szalaváré törzs Zala századának minden tagja megnősült-e. Árpád 908-ban meghalt.
Galga a Zalavári tárkányképzést és a Bősvári lovasképzést áthelyezte Pest közelébe,
illetve a Tura folyó környékére. A rimalány- és arbag-gyógyítók képzését meghagyta
Szalaváré birodalmában, Keszthely kolostorában. Az Árpádvári Nagy-Süánt az ifjonnan
felépített Árpádvár környékén rendezték meg. Ezen a viaskodáson az új fejedelem, Zsolt
lett az első. Szomorúan vett búcsút Galga beavatott fejedelemtől, akit Kámába szólított a
küldetése. Galga magával vitte Kámába, a Mirina-féle és Turfánba a Mani-féle női
kolostorokba a pusztaszeri szerződést. Ennek titkos záradéka szerint azért, mert a
hatalmat a kilenc szavazattal bíró uruki kereszténység biztosította az új uralkodóháznak,
a magyarok biztosítják a Mani-féle keresztények védelmét. Az Árpádvári és Rákosmezei
Nagy Süánon a kabarokat nagy örömmel töltötte el, hogy az Eperjes véréből származó
Zoltán - Zsolt fejedelem lett az első, de nagy bánat is érte őket, mert az Aba családból
való Encs vitézt lovaglás közben olyan baleset érte, hogy majd belehalt. De Boglárka, a
legügyesebb arbag-gyógyító sámánleány meggyógyította a Keszthelyi női kolostorban.
Fogadalmuk szerint mindketten a Mani féle keresztény hitre tértek.
Lemásolták és a kegyhelyen őrzött titkos Arvisurák gyűjteményében elhelyezték a
pusztaszeri Galga féle szerződést is. Leírták a gyógyítás közben szerzett tapasztalataikat
is. A gyógyítási sikereket megörökítő feljegyzéseket aztán felolvasták a gyógyulást
keresőknek. Ez is hozzájárult az arbag-kezelés sikeréhez. I. Endre uralkodása alatt
Oszlányka, a Magyarkai aranyasszony a turfániáktól megkapta a Pusztaszeri szerződés
másolatát. Bemutatta az ifjú uralkodónak. Egy levelet is hozott a Van-tó melléki
fejedelemtől, aki lemondott, a Gilgames-ház vezetői méltóságáról, és azt ezzel a levéllel az
Árpád-házra ruházta. Ezeket az okmányokat Endre király kolostorában helyezték el. Az
Árpád-ház mindig tudta, hogy annak idején az uruki kereszténység pusztaszeri
szavazatával került hatalomra és tiszteletben tartotta az uruki keresztények kiváltságos
jogait is. Ezért a Mani-féle keresztények itt sohasem fizettek pápai tizedet, hanem a
tőlük befolyt pénzeket királyaink az 5 szerzetesrend céljaira fordították. Köztudomású
volt, hogy Vajk nővére, Piroska a Keszthelyi női kolostor legkiválóbb arbag-gyógyítója.
Vele is megismétlődött Bolárka Encs esete. Aba kabar fejedelemfi (= Aba Sámuel) az
egyik kalandozáson súlyosan megsérült. Így került a Piroska gyógyító keze alá. Fordult ő
gyógyulásért mindenféle istenség-hez. Még azt is megígérte, hogy áttér a római
keresztény hitre. Piroska összeszedte minden tudományát, hogy megmentse a nála 15
évvel fiatalabb ifjút. Sebészeti műtétet hajtott végre rajta, és a fiatalember teljesen
felgyógyult. A műtét előtt megfogadta Maninak és minden szentnek, hogy ha felgyógyul,
Piroskát feleségül veszi. A Gilgames uralkodóház ehhez hozzájárult, és a házasságot meg
is kötötték.
Taksony a Nyugattal való megegyezés és a Bizánc felé való terjeszkedés híve volt.
Vazul-Szavárdi, Subad-Szavárdi ikertestvére is a déli orientáció mellé állott. Ezért
948-ban a magyar törzsszövetség 48. évének határán Vazul-Szavárdi irányításával
Bizáncba mentek. Itt Bulcsú és Tormás fölvette a bizánci keresztény hitet. A császár
viszont elismerte az avar kincsek miatti adószedés jogát. Zombor 953-ban a
megállapodást megerősítette és annak alapján Szirmiumban, az egykori római városban
felállították a görög katolikus püspökséget. Taksony is, Pajsz is erősen pártolta a görög
hittérítést. 960-ban, amikor a Béla törzs a Kapgán besenyőkkel Macedóniában szedte az
adót. II. Nikéforosz császár azt javasolta nekik, hogy próbálják meg bevételeiket
kipróbált vámosok alkalmazásával növelni. Küldött is nekik erre a célra alkalmas
izmaelita, zsidó és türk kereskedőket. Ezek a vámosok a bizánci császárság besúgói
lettek. 957-ben Olga hercegnő is fölvette Bizánc hitét. 958-ban a bizánciak már
vonakodtak megfizetni az adót. Ekkor ütötte be buzogányával Botond Bizánc kapuját.
Amikor a kievi orosz fejedelemség is fölvette a bizánci kereszténységet, Budavár
beavatott központja is kapcsolatot keresett Rómával. XII. János pápa Zacheus püspököt
küldte a római kereszténység ügyében. Ez új helyzet teremtett. Az uruki kereszténység
nem szedett tizedet Róma és Bizánc bevétele azonban a tized és az adományok voltak.
Tarhos és Taksony éppen olyan szigorú rendet tartott hitbeli és egyházi kérdésekben,
mint a katonai dolgokban. Az uruki egyház megszokott gazdálkodása kegyhelyek
fenntartásában és az adományok érdektelen felhasználásában állott. A hitterjesztés
nyugati módszerei ismeretlenek voltak. A világi dolgok pedig úgy festettek, amíg a nyolc
törzs otthon gazdálkodott, addig a Béla és a kabar törzs adóbeszedő kalandozásban vett
részt (a Csörsz vonalán, Pozsonykeszitől Kevekesziig kiképzett lovassággal, valamint a
segédtörzsek csatlakozásával). A vezetéssel mindig a harkát bízták meg.
A békés életben a 72-es osztószám érvényesült. Még Buda fősámán osztotta fel annak
idején az Encs vidéktől Jászvásárig terjedő hun törzsszövetségi legeltetési területet 3x24,
tehát 72 részre. Ebből a számból a Budavári beavatott központ sem engedett. Így aztán a
beszedett adópénzt a harka is háromfelé osztotta, de azt már 24 részre a kende osztotta.
Az adószedő hadjáratra induló csapatoktól a szövetséges Lombardia, Bajorország,
CsehországésBulgária nem egyszer kért segítséget, s országukon készséggel átengedték a
magyar nagyfejedelem csapatait. A csapatok pénzt láttak a csellengők felkutatásából, és
a megváltási pénzt a csellengő gazdája fizette, de azt a csellengővel ledolgoztatta. 960
után Olga hercegnő is felkérte Albéla és Jula besenyő vezéreket a neki járó prémadók
beszedésére I. Romanosz is igénybe vette a kabar és Kapgán törzset adószedésre.
Bizánccal szemben nem volt érvényben az 52 évi adófizetésre vonatkozó megállapodás,
de az avar birodalombeli szlávoktól délen is szedtek pénz és prémadót. Ehhez II.
Nikéforosz és II. Bazileosz császár is hozzájárult. 948-ban Bulcsú, mint patricius, Tormás
pedig mint barát megkeresztelkedett. Tormás az uruki kereszténység feje, ezek szerint
Bizánchoz húzott 953-ban Zombor, az új uruki püspök is megkeresztelkedett patrícius
jelleggel.
17.
Ataiszban, Góg földjén laktak a fekete hunok, Magóg földjén a fehér hunok, ahol
a síksági földeken termelték a kenyérnek és lepénynek valót, míg a hun felvidéken a
legeltetéses állattenyésztés folyt. A hun síkságon csak karmos állatokat tartottak. Amikor
Buda kőfaragó fejedelem felépítette Úr városát, a magas hun felvidékről hunok jöttek át
a tengeren a lassan süllyedő Ataiszból, de Özönvizek és a hunoknál szokatlan
emberáldozatos temetkezési mód miatt elhagyták Úr és Uruk városának környékét és
lovaikkal Paripa és Dabósa környékén telepedtek le, majd az árvizek miatt átmentek a
Nagyhegyen (Kaukázuson) és a hunok Hunnor városáig a hegyek alján lévő síkságokat a
háromszor nyolcas Istenséggel bíró gazdag hunok között felosztották. A sokgyermekes
szegény hunok egy-két lovacskával pedig Ordoszba mentek, ahol az ajnókkal és
agabákkal összeházasodva megalapították újból a 24 hun törzs szövetségét. Az egész
Hangun folyó vidékét bírtokukba vették. Sajnos Susa városából száz, igen tekintélyes
családot elüldöztek, akik Léhen keresztül a Tórem-tóhoz vándoroltak, majd a kinajokkal
összeházasodva megalapították a háromszáz család birodalmát. Ők bevezették az ataiszi
kulturáltabb életmódot és vezetésük mellett a kinajok nagyon elszaporodtak és mindig
nagyobb nyomást gyakoroltak Ordoszra. A háromszáz ataiszi család összeházasodott a
24 hun törzsszövetségnek és agabáknak a száz előkelő családjával és uralkodó
dinasztiákat alapítottak. Nagy földrengések és aszályos évek, járványos betegségek,
marhavészek miatt sokan a háromszor nyolcas gazdag hunok gazdaságaiba menekültek.
A négyszázra szaporodott előkelőségek átvették a 24 hun törzsszövetség évenként rótt és
egy-egy fősámán életéről szóló aranylapok írását és azt széles körben elterjesztették.
Buddha hite elkezdett terjedni és a 400 családon belül is elkezdődtek az
ellenségeskedések. A 3930. medvetoros évben hatalmas földrengés pusztított a Hangun
melletti Hun síkság peremén és ekkor a hunok nagy tömegben hagyták el a kettős Hun
folyó környékét, majd megsokasodva Hunnor környékén az Ordosz vidék hun
lakosságát és a Hun síkságot lovas töményeikkel gyakran megtámadták.
Az ordoszi beavatott központ a 400 család védelme alatt állott, de a gyakran betörő
háromszor nyolcas istenség csapatait a 3368. medvetoros évtől a 3386. medvetoros évig a
Nagy Fal közelségétől eltávolították, mivel az agabák, az ordoszok, a besenyők, a
hokjenok és fokjenok nem vállalták az örökös háborúskodását a 24 hun törzs
szövetségének. Az ordosziak Hunnornak hívták a harmadik nyolcas Istenség fővárosát,
de a mongolok és tatárok ragaszkodtak a Honnor elnevezéshez, tehát ilyen csekély
szóeltérések miatt is nagyok voltak az eltérések, hát még amikor osztódások révén 216-ra
emelkedett a hun törzsek száma.
Gyula-Duló fejedelem Maturi nevű leányát Hunnor vette el, aki az itteni névadó naptár
szerint felvette a Hunyor nevet és határőr parancsnok lett. Magyor pedig Irgizát vette el
feleségül és Gyula-Kaszli birodalmát örökölte és a főpapi teendőket látta el és kalandozás
helyett a békességes életmódra tért át és felvette a Magyar nevet. Csatlakozott a nyolcas
szaporodási elvhez és fiai mind a nyolc alapító törzsből nősültek. Ordosz beavatott
központ ekkor kiadta a parancsot, hogy ők nem háborúskodhatnak, hanem minden
tettükkel a beavatott fejedelmi család mellé állanak. A Van tó környéki királyi család
beavatottjai meghirdették a nyolcas szaporodási elvet és áttértek az uruki-mani
keresztény hitre, amelyik nem erőszakosan térítő keresztény vallás, s csupán Ujgurföld
tette meg államvallásnak. A 24 hun törzsszövetségnek fejedelmi családja azonban
elismeri a Nazirt (Názáreti Jézust) 24 karéjos beavatottnak, mivel Hétváron a hikszosz
földön lett tárkányképzős, Karnakban pap és Ordoszban beavatott és hazatértében Uruk
városában megalapította az uruki egyisten hitet. Ezen érdek nélküli Isten felfogás a
szeretet vallása lett, amely már közel jár a tízezer évvel azelőtti Kaltes asszony
bolygójának felfogásához és műveltségéhez. Ami csodákat később tett, az a magasabb
szellemi képzettségét igazolja. Anyja népe azonban az érdek nélküli szeretet hitéért
keresztre feszíttette.
Következő évben Leó pápa és Attila közt folyó vitát úgy oldottam meg, hogy férfi
foglyok és kincsek, valamint Honória kezének igéretével létrejött Attila és Leó pápa
békéje. Mivel a keleti és nyugati gótok kibékültek, tárgyalásokba bocsátkoztak Mainz
érsekségének fejedelmeivel, akik javasolták, hogy egy fejedelmi lányt kell feleségül
vennie Attilának, mivel közte és Réka között a viszony nagyon megromlott és a római
császárság nem szívesen adja feleségül Honóriát a feleségétől külön élő Attilának.
Azonban mire a másik évben Attila elment volna Honóriáért, a németek
Krimhilda-Ildikót elküldték neki feleségül. Amikor a nászukat tartották, Attilát a német
küldöttség megmérgezte és a fővezér hírtelen meghalt. A nyugati világ ujjongott e hírre
és Honória is örült ezen házassági cselnek, mert bár a hatalom elbűvölte, hogy a Világ
Urának címére törő Attilának a felesége lesz, de az újabb hírre már örült, hogy Leó pápa
kívánságára nem kell egy vad harcosnak a harmadik feleségévé lennie. Buda fia Aladár,
és Attila fiai: Ellák, Dengezik és Csaba nagyon jól tudták ezen cselszövés megtörténtét és
anyjukhoz rohantak a Bikis-besenyők szállására, ahol Réka arra bíztatta fiait, vegyék át
az Aladárnak ígért fővezéri hataImát, mivel ők hárman vannak, de kisebb fiát, Csabát
magánál tartotta. Aladár, Ellák és Dengezik Pusztaszeren megszervezte a seregét és
egymásnak estek Attila temetése után. Sajnos nekem kellett a felbőszült seregek közé
állnom, mert mire a palóc fejedelmi földről Tiszavárkonyon keresztül lelovagoltam a
diadalmas hun seregnek már csak a töredékét láttam.
A fejedelmi ifjak belátták, hogy a megkezdett Nagy csatát nem fejezhetik be.
Ezért a birodalmat pillanatnyilag egymás között felosztották. Ellák kapta a Tiszától
nyugatra eső részt, Csaba a Tiszától Jászvásárig, Dengezik tőle kelet felé az Etilig, míg
Aladár az Etiltől a Bajkál tóig. Dunna asszony, Réka asszony, meg én maradunk a Leó
pápával történt római megbeszélés értelmében, mivel a hunok vezető rétege az
uruki-mani keresztényekhez tartoznak és az asszonytársadalom már lemondott a
világuralmi törekvésekről. Az uralkodó család tagjai a segédhadak vezéreinek
családjával összeházasodott. Mivel Dengezik és Aladár már kijelölt országaikban jártak,
a gótok, rómaiak, dahák a gyepidákokkal szövetségre léptek és Ellák ellen fordultak és a
Pannonföldön legyőzték. Csaba és Szöged, mire segítségül sietett volna, Réka leintette
kisfia heveskedését, mivel a dahák vezéréhez ment közben feleségül. Jómagam újból a
küzdő felek közé álltam Leó ígéretével kapcsolatban és békességre intettem az egymással
szembenálló csoportokat. A palóc fejedelmi földön béke honolt. Réka kezéből a hatalmat
nem engedte ki és Csabát is mérsékletre intette, mivel a második széki-hun tömény
területét és Attila nyughelyét Szöged töményvezér védelmezte. A palócföldi Nagyszalán
elhatározták, hogy a Hórusz tiszteletére megrendezett ünnepre Kosut hadnagy
vezetésével egy 5 fős lovas küldöttséget kell meneszteni.
Nekese fősámán és Deédes aranyasszony úgy döntött, hogy a névadó napok jegyzéke a
megmaradt Csaba birodalmában, minden nap csak 8 nevet tartalmazzon, mivel Ellák
megmaradt népe Magyarkára, Dengezik népi Kutriguriába a Tenisur-parti fővárosba
(Dnyeper) és Aladár népe az Etil mindkét partjára vándorolt és ott a magyarok
törzsszövetségével összeolvadt. A tíz névadó törzs mellé azonban a 8 törzsszövetségbeli
név mellé felvették Bizánc és Róma hatáskörének a neveit is. Így adódott minden napra
10 férfi és 10 női névadási névnap. Ez annál is inkább esedékes volt, mivel bizánci és
római kereskedők, iparosok megtelepedtek Pannonföldön és Szírmiumban. Elkezdődött
viszont olyan névadás is, hogy a keresztény és őslakos neveinket összepároztatták. Bató
napján megszületett egy fiúgyermek keresztény anyától, akkor ezt úgy jelölték, hogy
Bató-Péter lett a közös névadó neve a gyermeknek. Közös megegyezés alapján 455 elején
Avitus császár uralma alá hajtotta újból Pannóniát. Nyomban összeült Palóc-Vasváron a
visszamaradt népek tanácskozása. Ruga népe Bécs és az Ibos (Ibbs) között helyezkedett
el, herulok segédcsapat népe a Vág körül, a Garam és Vág között a svébek, Bodrog
környékén a szkirek, Duna és Tisza között a jász-szarmaták. Eszék magyari népe a Dara
folyó alsó termékeny oldalán, Budaváron a kazahunok kis csoportja Dunna asszony
vezetésével, a manysik Szala törzsének maradványai a Zala folyó két oldalán
megmaradtak és engedélyezték a Ten és Tenisur vonaláról elvándorolt keleti gótok
megtelepedését Pannóniában. Ezt annál inkább is megtehették, mivel ők nem vettek
részt a hunoknak Ellák vezette szövetségének a megtámadásában.
A gyepidákok és dahák Réka szövetségesei voltak, ezért Deédessel úgy döntöttek, hogy
a háborúskodásokban nem vesznek részt, hiszen mindenütt a legtermékenyebb
földterületeket a 24 hun törzsszövetség népei foglalták el és a legelőterületeik is igen
megnőttek. Állatállományukat viszont a legjobb fegyverekkel védelmezték. Itt a vasvári
tárgyaláson a bárdok is megjelentek és Dunna-Deédes-Réka asszonyok családjával
házassági szövetségre léptek. Ezzel biztosították a megmaradt területük
sérthetetlenségét. Mivel Deédes aranyasszonynak 9 fia és 6 leánya, valamint 24 unokája
volt a 455. évi almafa-virágzás ünnepén, elhatározták, hogy birodalmuk védelme
érdekében a Csörsz-kiképzési vonalat fenntartják Attila volt segédcsapatainak népeivel
együtt, de háborút nem vállalnak. Vasvár vascipó begyűjtőhely igazgatás alatt három
kabar és három úz (palóc, maruz és daraguz), valamint a többi 24 törzsből 4 tömény
maradék szerveződött, akik Budavárát és Szöged vezetésével Attila nyughelyét
védelmezték. Babai székihun-szarmata származású töményvezér helyettes ezen terület
határőrségét megszervezte. A palócok települései Vadna várától a Pozsony széki-hun
nemzetség váráig elhúzódtak és a Csörsz vonalán településeket szerveztek.. A herulokkal,
svébekkel és jászokkal soha nem háborús-kodtak. Ezen a 455-ös almavirágzás ünnepen
eldöntötték, hogy a Bálvány hegyi leányvásárt rendszeresítik, hogy a házastársak közötti
nézeteltéréseket kiküszöböljék. Ugyanis egy törzsben minden férfi harcosnak csak egy
felesége lehetett.
ARANYASSZONYOK URALMA
505-510 között Vabo lett a longobárdok királya. De, hogy ezt elérje,
meggyilkoltatta a királyt és a fiát. A király unokája, Nildigis a gyepidákokhoz menekült
és ott meg is házasodott. A longobárdok szintén összeházasodtak a hun törzsszövetség
maradványaival, a frankhoniakkal és a székelyekkel is. Bizánc fenntartotta a jóviszonyt
a longobárdokkal és azok az ő engedélyükkel telepedtek le 527-ben Pannóniában. Bizánc
aztán a gepidáknak ígérte oda Szirmiumot. Ilja és Szamos fejedelem uralkodása alatt
547-ben egy újabb háború tört ki, de ez nem hozott döntést. A longobárdok már
behatoltak ugyan a gyepidákok területére, de 551-ben Szirmium hovatartozása még
eldöntetlen volt.
Justiniánus császár ekkor mindkét csoport háta mögött tárgyalni kezdett a Tenisur
vonalán állomásozó avarokkal. A longobárdok királya ekkor Alboin volt, a gyepidákoké
pedig Kunimund. Baján is felvette a kapcsolatot a longobárdokkal is, és a görögökkel is.
Alboin beleszeretett a gepida király leányába, Rozamundába és elrabolta. Erre
Kunimund megtámadta a longobárdokat és Bizánc segítségét kérte. Cserébe felajánlotta
Sirmiumot. A Bizánc-gepida seregek legyőzték a longobárdokat és Alboint Rozamunda
kiadására kényszerítették, de a gepidák ígéretük ellenére sem adták vissza Szirmiumot.
Ekkor Alboin szövetséget keresett az avarokkal. Baján vezér a longobárdok
állatállományának egy tizedét követelte és a zsákmány felét, s vele együtt a gepidák
országát. Kunimund újra a császár segítségét kérte, de az nem küldött. Az avarok két
oldalról nyomultak be a gyepidákok országába. Döntő harcra a Duna-Tisza közén került
sor. A harc a longobárdok javára dőlt el: a gepida király is holtan maradt a csatatéren.
Ezután az avarok könnyűszerrel elfoglalták a gepidák országát, de Szirmium a Bizáncé
lett. A gepidák elmenekültek az országból, de 568-ban már a longobárdok sem érezték itt
jól magukat és a svébekkel türingekkel együtt asszonyostól, gyermekestől elhagyták
Pannóniát, azzal a szerződéses feltétellel, hogy 200 évig joguk van visszatérni. Ez
azonban csak zavartalan elvonulásukat biztosította; közben minden bárdos települést
felgyújtottak. Bármennyire férfiuralom alatt állottak az avarok, a győztes mégis Csát
fősámán leánya, II. Ilona lett. Az özvegy Baján fővezér a győzelem után aranyhajóval
ment megkérni Csát várába Ilonát. Három fiuk lett: Bécs, Pécs és Décs. Ezek folytatták
apjuk uralmát, de a lányok az asszonyuralmat honosították meg. Így aztán az avar
birodalom megszilárdult. Ilona aranyasszony volt az, aki 582-ben palóc csapatokkal
bevétette Szirmiumot. Őt semmiféle szerződés nem kötötte. Utána a férfiuralom harcos
korszaka következett, de az asszonyuralmat mindig képviselte valaki. Eleinte minden
második évben váltották egymást a tanácsokban az aranyasszonyok. A Rima-szécsek
sokszor megmentették a népüket a felesleges vérontástól.
Ilyen erélyes asszonyok voltak: Ilja és Ilona 590-ig, Telena 600-ig, Mónuska 610-ig,
Mácsi 630-ig, Koronka 634-ig. Szavárdi vőlegénye merészsége miatt arab fogságba
került. Még Tudval uruki-mani püspök se tudta kiszabadítani, pedig Szavárdi minden
kincsét erre áldozta. Mint Rimaszécset, mindenki Szavárdikának hívta. Amikor minden
arab, görög becsapta, bánatában meghalt. Így 639-ben az egyik Pannonföldre jött Bolári
lány lett a Rimaszécs 645-ig. Kökényes, aki a Samo-féle árulást fölfedezte, 658-ig,
Batizka pedig 670-ig volt Rimaszécs. Ő volt az, aki a Béla törzzsel egyesült
Onugor-bolgár birodalomból a Jász-síkságra hozta a szavárdi műveltségű uruki-mani
hívőket és megerősítette a békés asszonyuralmat. A férje Haram beavatott volt. Tőle
Zemlén beavatottal Zerinke vette át a Rimaszécs hatalmat. 683-ban a leánya, Urajka
váltotta fel. Palóc férjével, Várkonnyal Sajó-Ordoszban telepedett le. Mióta Deédes
aranyasszony a palócokkal ezen a vidéken megszállt, rájöttek, hogy az összes település
között ez a vidék a legvédettebb. Itt annak idején még a vandálok megtorpantak és azóta
idegen ajkú kalandozók soha meg nem telepedtek. A fiuk, Regöly, Tényöke avar
fejedelmi lányt vette feleségül. Az anyósa után 709-től 731-ig ő volt a Rimaszécs.
Legkisebb leányuk Borsova, Készmár kabar ifjúnak lett a felesége. Ő volt az, aki
Kelemér nevű fiuk útján Gömörváron, Putnokon és Kelemérnek Poszáda nevű kis
falujában a szőlőt megtelepítette. Itt ugyanúgy, mint az avar birodalomban, 20 évenként
új községeket építettek az ifjúság számára. Amíg a házastársak ki nem haltak belőlük
ezek a lakások megmaradtak. Borsova is, Készmár is az új Szőlős nevű falucskában halt
meg 755-ben. Ekkor egymástól egy futásnyira három ilyen település volt, amelyikben
már csak aggastyánkorban lévők éltek. Poszáda sámánfalu, Szőlős és Ófalu.
Torzsalkodások elkerülése végett egy-egy korosztály mindig együtt lakott. De
ünnepeken, vagy más nagyobb alkalommal az öregebbek mindig segítettek a
fiataloknak.
Tudum fősámán még 755 előtt felvette az uruki-mani hitet és ezzel az avarok Égi
birodalma szellemileg és szervezetileg is kettévált. 769-ig Ara-csilla volt a Rimaszécs. Az
aranyasszonyok és az Öregek Tanácsa Albélára költözött Kuma-Magyar-ország és az
Avar birodalom közé. A beavatottak is ide költöztek. Amikor a Tudum által alapított
békességes Égi birodalom élet-halál harcát vívta Kelet felé, Aracsilla után 795-ig
Embavér, majd 805-ig Arabeila, 815-ig pedig Emese lett a Rimaszécs. Aztán igen hosszú
ideig, 869-ig Madaj gyakorolta az aranyasszonyok hatalmát, majd nekem adta át. Most
Nazir születé-sének 920. tavaszán érzem, hogy nagy családom hatalmát jól elrendezve,
Tarhosban bízva, nyugodtan hunyhatom le a szemem. Mint Rimaszécs, majd
Sajó-Ordosz szomszédságában elporlaszttatom magam. Sokkal könnyebb dolgom van,
mint Keszt aranyasszonynak volt, aki kivert kutyaként élte le az életét a lányai között és
csak Pelsőc fiánál érezte jól magát, ha elment a várába meglátogatni. Sokat könyörgött
egyetlen fiának, hogy sok gyermeke közül Zoltánt adja néki, hogy az, mint Tudun,
áttelepülhessen Pannonföldre. A Tudum-féle sámánvilágból szelíd Tudum-birodalom
lett; 769-től kései leszármazottját már Bós-tudunnak ismerik, az unokájából, Zoltánból
meg nyugat nyelvén Zotan-tudun lett. Bojos lányt vett el feleségül. Itt, Keszt uruki-mani
kolostorában olvasgatom Tarhosnak Keszt aranyasszony följegyzéseit az uruki-mani
bibliából. Baracska napján született kislányomat Zalán széki-hun testőrparancsnok vette
feleségül. A Balaton felé volt szállásterületük. Míg lécpatakon nyári lakuk,
Marosvásárhelyen nagyobb birtokuk. Perbál napján született lányunkat Eraviszkó
udvari zenész vette el. A hegyekben volt birtokuk, de őt a taljánok 792-ben
megmérgezték. Bús özvegység után longobárd nemes kérte meg a kezét; Kalágában
tartották meg az esküvőjüket, és a férjemet ott álnokul meggyilkolták. Bezenye napján
született lányunkat Erik bojos, friauli határőrparancsnok vette el. Vőmet a dunai
hajósok vezérévé tettem. Okány napján született lányunkat Gyeló vitéz, a gyepidákok
vezére vette feleségül. Ő a déli határon teljesített szolgálatot.
18.
A 294. Arvisurából Szabolcs rovása
DERENCSÉNY VÉDŐSZÁRNYAI
Amikor a Gyula fia, Szabolcs került a jászvásári nagyfejedelmi székbe, Mihály még
egy hasonló küldetést vállalt magára. Azt, hogy a királyi alánokat (szász elnevezésük
szerint a rokszolánokat) is kísérje Szászországba. Mihály Zombor székesegyházában már
korábban felvette a Vazul nevet, amikor a keleti egyház híveként megkeresztelkedett. Így
indult el mostohaanyjának, Saroltnak bizánci hitű papjaival megbízásának
végrehajtására. A rokszolánok azonban nem akarták a keleti egyház hitét felvenni, mire
a hittérítők katonai kísérete népirtáshoz folyamodott. Szavárdi Mihályt pedig álmában
agyonverték. A térítésnek ettől az erőszakosságától Bruno atya is megborzadt. A mainzi
érsek őt küldte bajor papokkal együtt Magyarországra, hogy az avar-karatán egyházak
segítségével a népet nyugati hitre térítsék. Sarolt fejedelemasszony a keleti hittérítők
kegyetlenkedése miatt Géza nézete mellé állott, hogy a nyugati kereszténységet kell
felvenni. Zombor, Boja és Bonyha birodalmában és Apor déli vidékein azonban
megmaradt a keleti kereszténység. A kivégzések elől menekülő kunok egy része a
Jász-síkságra került. Amikor Budavár beavatott központjában a Mainzba küldött 12
főúr elmondta, mit végeztek, a mainzi érsekség által összehívott megbeszélésen mindenki
helyesnek tartotta a nyugati kereszténység látszólagos felvételét. De minden másképpen
történt. A hittérítőkkel bejött lovagokat csak a vagyonszerzés érdekelte, s elkezdték az
öldöklést, nemcsak a táltoshitűek, hanem a keleti keresztények között is. Ezért Adelhaid
kisfiával, Szár Lászlóval Derencsénytől kért védelmet.
HARKA LOVASFEJEDELEM
Töhötöm (880-925) után fia Harka (905-974) lett a Csörsz árokrendszer lovasfejedelme.
Ebben a tisztségben az ő feladata lett, hogy az ország védelmére és az avar kincsek
visszaszerzésének céljára kiváló harcosokat és tárkányokat képezzen ki. Amikor Tarhos
lánya, Uzonyka, a Bolgár birodalomban megözvegyült, Gyulának (846-910) jászvásári
székhelyén megismerkedett Harka lovas-fejedelemmel, aki valamikor nőtlenséget
fogadott. Ez az ismeretség házassághoz vezetett, feleségül ment Harkához és a
Jász-síkság közepére Harka várába költözött. Első fiuk Gyula napján született
Kolozsváron, ezért Kolozsi Gyulának nevezték. Az uruki vallás szertartása szerint
keresztelték meg. Harka másik fia, Zombor már Harkaváron született. Ez a fiú a
Csörsz-árok mindkét oldalán a Tisza mellett, Tiszakeszi felett és Maroskeszi közelében
kapott birtokot. Zombornak is volt egy Gyula nevű fia, aki szintén Gyula napján
született. Hogy a nagybátyjától, Gyula nagyfejedelemtől megkülönböztessék, Kisebb
Gyulának hívták. Gyula nagyfejedelemnek, Szabolcs nevű fia (948-987) meg Sarolt nevű
lánya (950-1012) és másik lánya, Karold (952-982) után egy kései fia is született. Ezt a
fiút, aki Kolozsváron született a jászvásári fiatalok Erdeljü Gyulának hívták (960-1015).
Erdeljü Gyula a nagyfejedelem 35. Születésnapján látta meg a napvilágot. A bihari
dukátusban kapott birtokot, mert Gelyza fia, Vajk az arany és ezüst lelőhelyekre való
tekintettel a nyitrai dukátushoz ragaszkodott. Sarolt, aki egész fiatalon özvegységre
jutott, a Szavárdi Söpte halálával megözvegyült Gelyzához ment feleségül. Szavárdi
Söpte ikertestvére, Szavárdi Vászoly főtáltos lett, a kistermetű Zerind pedig, akit
Zerindkének hívtak, Erdélyben és Nándorföldön is kapott birtokot.
Saroltnak 968-ban megszületett Vajk nevű fia, majd Piroska, Ilona és Judit után
még másik négy lánya, de azok korán meghaltak. Harka ifjú korában nagyon eleven
életet élt, de attól kezdve, hogy Uzonykát feleségül vette, többet nem ivott és Uzonyka
tanácsára Pepi fáraónak az Arvisurában leírt étkezési rendje szerint élt. El is élt 69 évig.
Az uruki időszámítás szerint 974-ben halt meg. De ekkor se a betegség törte le, hanem a
mainzi érsekség által összehívott értekezleten hozott döntés keserítette el. Eszerint
ugyanis a Csörsz-árok rendszerben folyó lovasképzést fokozatosan meg kell szüntetni.
Ebben az időben az ifjú Szabolcs volt a jászvásári nagyfejedelem, Harka lovasfejedelem
unokája (970-987). Szabolcs a kunokkal, besenyőkkel együtt ellenezte a nyugati
kereszténységhez való csatlakozást. Végül mégis ennek a Szabolcsnak kellett kijelölnie a
mainzi érsekség értekezletére 973. március 23-ra kiküldendő 12 főurat és lovas
kísérőiket. Erre Gelyza is, Harka is megtette a maga javaslatát és Szabolcs
nagyfejedelem az Öregek Tanácsával való egyetértésben és az uruki püspök
jóváhagyásával javaslatba hozott személyek kiengedése mellett döntött. Baján avar
nagyfejedelem kimondta, hogy a jászsíksági fejedelem nem hagyhatja el az ország
területét. Bős tudunt Kalágéban tőrbe csalták, annak nem szabad többé megismétlődnie.
Gelyza tehát itthon maradt. Meg kellett bíznia fejedelmi családtagok
élettapasztalatában. A küldöttség vezetője Jutas legkisebb fia, Fajsz volt, a
tárkányfejedelem. Tagjai pedig: Botond-Bereg, Taksony fejedelemnek öccse; Csák
főtáltos; Tormás, Tarhos unokája; Dobun, a Kievben visszamaradt fél gyarmat törzs
vezére, helyettes uruki püspök; Koppány, a somogy-daraguz dukátus vezére; Tomaj,
vagy Tomaji, a baszkor-magyarok megbízottja; Urkony kölpény, a kereskedők
megbízottja; Tonuzaba, besenyő vezér; Pata, a palócok tárkányvezére; Kalán üzbég, a
magyarkai fejedelemség megbízottja és Beled, a karatán és Béla törzs parancsnoka, a
határőrség vezére. Ez a 12 főúr a Boroszló és Igló alatti avarok által elkészített
szá1láshelyeken keresztül kettős alkal-mazású dísz-szekereken indult el. Ez fogatolt
rendszer, síntalpakon, azaz szánokon és forgó kerekeken is kényelmes szállítást adott.
Harka lovas fejedelem Szabolcs fiával egyetértésben jelölte ki azt a 24 horkát, azaz
határügyi lovasbírót, akik Máromnak, Beled fiának a vezetésével tolmácsok, kísérők és
tanácsadók csoportját képezték. Ezek a lovasok mind 25 éven aluli edzett lovasok voltak:
Abád, Bór, Béla, Csécse, Cibor, Doboka, Kál, Etyek, Karcsa, Jelő, Borona, Kolon,
Aranyán, Laád, Pozsega, Pataj, Kaján, Urkony, Vajta, Köled, Birsoda, Torda és
Zsombor. Máromot azért tették meg vezetőnek, mert ő minden szomszédos ország
nyelvét beszélte, még a vikingekkel is hajózott két évig a dán vizeken. Gelyzának és
Söpte Szavárdinak a fia, Vászoly (968-1045) már kora ifjúságától fogva ellene volt a
teljesen nyugat felé való fordulásnak. 973-ban, amikor komolyra fordult a mainzi
tárgyalás terve, Vászoly Szabolcs kérésére Erdeljü Gyulával együtt Jászvásárra ment
megtárgyalni a helyzetet.
A Budavári beavatott központban most is ott vannak kitéve azok a hívó levelek,
amelyekben a hitszegők a magyarok segítségét kérték. Ekkor terjedt el a Csörsz-vonalon
az a mondás, amely mindmáig igaz: Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek.
Szabolcs is azt mondta: Jézus nazirt az uruki keresztény egyház is elfogadta Isten fiának.
A magáévá tette a szeretetre alapított vallását is, de az aranyborjú nélkül már nem a
Bika, vagy a Kos jegyében járunk, hanem a Halak világhónapjában élünk. Az öldöklő
századok után eljön a szent Vízöntő világ-hónapja, amikor az emberek az Égiek
tanácsára végre a békére törekszenek. Mi máris azt akarjuk. Lehetünk látszólag
keresztények, de érdek nélküli uruki kereszténységünk megtartása mellett. Hűségesen az
ősi Öreg Östenünkhöz.” Mit mondott erről maga Harka lovasfejedelem-kérdeztük az
unokáitól, amikor Jászvásárra jöttek Szabolcs napját köszönteni. Harka szavait így
tolmácsolták: A görögök egyházától való elszakadás legfőbb oka a 970-es háborúskodás
volt. János bizánci császár felszabadította Bulgáriát, II. Boriszt pedig fogolyként bezárva
tartották. A bizánciak magyar nyelvű ortodox püspökségeket ígértek, de Bizánc baráti
ígérgetések közben 971-ben bekebelezte a kievi fejedelemség által addig megszállva
tartott magyarbarát országot. Arnulf leánya, Judit 967 után átadta a fiának, civakodó
Henriknek a hatalmat. Henrik nem fért a bőrébe, mindenkivel csak torzsalkodott. János
bizánci császár és Nagy Ottó szövetséget kötött. Az ifjú II. Ottó, XIII. János pápa
céljainak megfelelően Rómában egy görög hercegnőt vett feleségül. Ekkor indított útra
Gelyza az Ottókhoz egy követséget a kereszténység felvétele dolgában. Nyomban küldte
is Brunot a császár Gelyza udvarába, hogy jöjjön a magyar főurak küldöttsége
Kvedlinburgba. Ekkor keresztelte meg Bruno a kis Vajkot Istvánnak, Söpte Szavárdi
Vászoly nevű fiát (aki 968-ban született) Mihálynak, ikertestvérét Vazult pedig Bélának.
973. Március 23-án Gelyza arra hivatkozva, hogy leesett a lóról, nem jelent meg az
értekezleten. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem korosabb Árpád-ivadékokat és idősebb
vezető embereket küldött Kvedlinburgba 23 éves Csörsz vonalbeli tolmács lovasokkal.
Úgy gondolta, hogy az Árpád fiak öregebb tagjai már úgy se élnek sokáig, tehát ha az
augsburgi eset netalán megismétlődik és azok az öregebbek nem térnek vissza, az
uralkodó réteg belső magja akkor is itt marad. Bruno a mainzi érsektől függött, aki
viszont az Ottóknak volt az embere.
Árpád rendelkezése szerint itt újabb magyar településeket létesítenek, csak a 24 évet
leszolgált határvédő tisztek és kiképzők családjai települhettek ide. A legénységi szállások
Bécs avar kurgán síksá-gán kezdődtek. Beszivárgás történt ugyan, ez gyakori
összetűzésekre is vezetett, de a bajorok sem élhettek volna nyugodtan ezeken a
területeken. 967-ben Bajorország és Karintia hercegségében még Arnulf lánya, Judit
uralkodott. Taksony fejede-lemmel ő nem kezdett háborút, de utána jött Civakodó
Henrik és nemsokára Taksony is meghalt. 970-ben aztán Henrik már támadni kezdte a
gyepüket. Ezért Tonuzaba a Talmács besenyő törzset telepítette a gyepükbe, de már
őelőtte Botond is idetelepítette 938-ban a Gyarmat törzshöz csapódott kölpényeket. Ezek
szerint a bécsi medencében a Béla törzs, az Encsnél és Göröncnél a Talmácsi besenyők,
Ibos és Lóbérc vonalán pedig a kölpények látták el a határőrizetet. 973-ban az Ottóval
történt megegyezés értelmében a Talmács és Kölpény határőrséget visszavonták
Pöltenig. Pöltenig Rüdiger őrgrófsága, ettől kezdve a Hungár fölé terült el. Ezen a
területen a hittérítés már előbb, 970 és 973 között is folyt. Nyugaton örömmel hirdették,
hogy a manihista avar egyházat Szent Péter aklába vezették. Fajsz és Boleszláv 973-ban
megegyezett abban, hogy Boronáig feladják a gyepűelvét. 974-ben Civakodó Henrik a
cseh és a lengyel uralkodóval együtt fellázadt II. Ottó ellen, de II. Ottó meghódoltatta
ellenfeleit. 976-977-ben Civakodó Henrik újra harcban állt, de a magyarok nem
avatkoztak bele a csatározásokba. Annakidején az avar származású Fekete Arnó
salzburgi érsek egyik templomi beszédében azt fejtegette, hogy mind az avar, mind a
bajor keresztények egyaránt istennek gyermekei, de még a szőke németeket és a kissé
barna avarokat most már se a családon kívül, se azon belül nem lehet többé
különválasztani, 4-500 év alatt annyira összekeveredtek.
Gézának, mivel az anyja besenyő volt, kelet felől nem kellett támadástól tartania. Olga
és utódai nem állottak se az etil-bolgárok mohamedánjai, se a kazár zsidók, se a
keresztény németek mellé, hanem Bizánc mellett döntöttek és Vlagyimir egy bizánci
császárlányt kért feleségül. Urkund és Kalán, minthogy bolgár feleségük volt, a 973. évi
értekezleten a “tíz nyíl” szövetség mellett a nándorok és a karatánok határvédő népét is
képviselték. A déli határ békéje érdekében a bolgár szabadságharcot is támogatták azzal,
hogy az Encs-Ibos táján állomásozó harcosok felét Vlahiába, a Nándorfehérvár alatti
térségbe vezényelték, hamarosan meg is alakult a szövetséges Nagy Bulgária. A Nagy
Bulgáriával fennálló kapcsolat hozta magával, hogy Subad Szavárdi első fiát Mihálynak
keresztelték és Mihály a bolgár cár családjából nősült. Gézának a belső ellenállás, a
Koppány-Ajtony és Gyulák elleni harca miatt Nyugat felé békét kellett keresnie. Vazul
és Szár László, Meskó lengyel fejedelmi családból nősült, ezzel a határok észak felől is
biztosítva voltak. Már Géza elrendelte a pogány írások és könyvek elégetését, s ezt a
bihari dukátusban el is kezdte. Öccse, Mihály egy lovaglás alkalmával 16 éves korban
meghalt. Öccsének Esztergom vidékén lévő birtokán várat épített magának. Géza két
idősebb fia, Mihály és László még Vajk előtt Buda várában nevelkedtek. Amikor Géza
alatt megszűnt a 20 éves fiatalok rendszeres kiképzése, a Budavári beavatott központ
figyelmeztette a pusztaszeri vérszerződésre. A közel ezer éves Csörsz vonalán, a
Jász-síkság közepén állandó katonai erődnek kell a hun törzsszövetség védelmére állnia.
Ennek a legszívósabb rétege a 24 évet szolgáló lovasok voltak. Szolgálatuk leteltével a
Csörsz árokrendszer közelében kaptak kis birtokot. Ez aztán apáról fiúra, vagy
rimalányra szállt. Az örökösök szintén részt vettek csökkentett idejű kiképzésben. Mint
lovasok kerültek a főúri seregekbe.
19.
Szabolcs vezér még 987-ben átadta Gelyzának fehérvári birtoka nagy részét és a
Tiszamentére, Szabolcsvárra költözött. Gélyza pedig egy kápolnát emeltetett
Söpte-Szavárdi sírja fölé, aki neki három gyermeket szült. Megkezdte egy nagyobb
templom építését is nem messze (az Adelhaid névre keresztelt) Söpte-Szavárdi nyughelye
mellett. Ezt szánta a saját maga és Sarolt sírjának. Később hódolatra bírta Bulcsú
utódait. Ezek Kalocsa vidékén, Kevekeszi táján és Kapuvár mellett kaptak birtokot. A
sóbányák felügyeletével és a sóházak szervezésével Pata palóc főurat bízta meg. Géza
995-től többféle betegségben szenvedett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy minden hatalom
Sarolt-Csantavér kezébe került és Géza csak a fejedelmi hadsereg dolgaival foglalkozott.
A nyugati értekezleten részt vett 12 főúr ivadékainak érdekterületén megszervezte az
ispánok seregét. Ehhez járult még a Csörsz-beli gerendavárak 12 x 400 fős tárkány és
szekeres serege, 4880 fős legénységgel és 120 főnyi testőrséggel. A főúri tömény és az öt
tömény tárkánysereg 17 tömény belső hadsereget jelentett. De Gyula, Béla és Kapgán
besenyő serege is rendelkezésre állott. Vajk ifjúsági fejedelem Török-Zsadány táján
985-től 988-ig volt tárkány lovas képzésen. Saroltnak az volt a véleménye, hogy a magyar
törzsszövetség első királyának lovagolni is tudni kell. Minden nyári reggel átúsztatott a
Maroson és egy lófutásnyira Török-Zsadányig lovagolt, lovasmutatványokat végzett,
visszalovagolt és visszaúsztatott a Maroson. Másodéves tárkányképzős korában erősen
megfázott és Temesvárra az arbag-rimalányok gyógyítóhelyére szállították. Itt a Jenő
törzsbéli rimalány, Csege, betegségéből hamarosan kigyógyította Vajkot. Ebből a
testmeleggel való gyógyításból szerelem lett és Vajk minden szabadidejét Csegével
töltötte, Tündének becézte. Csege apja, Temes törzsfőnök követelte, hogy Vajk vegye
feleségül leányát. Saroltnak azonban egészen más elképzelései voltak Vajkkal
kapcsolatban és Csege-Tündét testőrparancsnokságuk egyik tisztjéhez, Vidhez adták
feleségül. Csege 7 hónap múlva világra hozta Zoltánt. Az első napokban Sarolt hét
fátyolos ágyban őriztette a gyenge fiúcskát, majd Esztergomban felneveltette. Vid
hadnagyot a Barcaság vezetésével bízta meg a határőrségnél.
Egy besenyő-bolgár betörés alkalmával Vid hősi halált halt. Unokája részére Géza
nagyfejedelem egy gerendavárat építtetett és birtokot adományozott. 991-ben Géza
lemondott a jászvásári nagyfejedelemségről és meglátogatta első unokáját. Pozsony
nemzetségbeli kíséretéből 24 székely vitézt ott hagyott, hogy vigyázzanak Zoltánra.
Vajkot 988-tól 992-ig tárkányfejedelmi tisztséggel tüntette ki Gyula lovasfejedelem.
Gyula elég gyakran megfordult a két Vasváron. Az avar-pannon Vasváron is, a
kabar-palóc Vasváron is, vaslepényekből, vascipókból készítették a nyílhegyet, kardot,
lándzsát. Ezen a két Vasváron tartották a fegyverzet és lófelszerelés minden vas
alkatrészét. Szétosztásukat a mindenkori tárkányfejedelem intézte. A tárkányfejedelem
osztotta ki a mezőgazdasági szerszámok céljára szükséges vascipókat is. Vajk mind a két
helyen gyakorta megfordult, de Sarolt tilalmára el kellett kerülnie Erdőelvét és
Székelyföldet, ahol első szerelme, Temes lánya, Csege-Tünde tartózkodott. Vajk már
benne volt a férfikorban, de mindig ellenállt a házasítási terveknek, annyira szerette
Tündét. Hogy viszontszerették, bizonyítja, hogy Csege-Tünde nagyon fiatalon halt meg
996-ban. Zoltán fiát az erdőelvi rimalányok nevelték Sarolt rendelkezései szerint. Vajk
csak ekkor engedett anyja házasítási terveinek és hajlandó volt feleségül venni Gizella
bajor hercegnőt. Ebben az időszakban, 992-996-ig, Vajk-István, mint ifjúsági fejedelem
szerepelt. Géza fejedelem még 992-ben a veszprémi Nagyszalában lemondott a
nagyfejedelemségről. A magyar törzsek ugyanis ekkorra már annyira megerősödtek,
hogy vállalni merték a kettős magyar állam megteremtését. Ebben az időben Avariának
nevezték az Encs-Ibos vonalától a Lajtáig terjedő határőrizeti országrészt; Pannóniának
a Lajtától a Dunáig terjedő régi Pannóniát; a Duna vonalától Etelköz határáig terjedő
területet pedig Hunniának hívták. Amikor a hittérítők bejárták az egész területet,
meglepetve észlelték, hogy a lakosság teljesen az egységes magyar nyelvet beszéli. Nyelvi
különbségre az őslakók már nem is emlékeztek. Négy-öt emberöltő alatt, hála a
Csörsz-árokrendszerben folyó kiképzésnek és a régi városok piacain való gyakori
találkozásoknak, a nép teljesen egységesen beszélte a hun törzsszövetség nyelvjárását.
Avaria lakosságába benősült az évenként oda vezényelt, kiképzett határőr ifjúság.
Avaria, Hunnia és Pannónia országrészekből így lett egységes Magyarország.
Amikor a hittérítők átlépték a Dunát, előre nem látott akadályokba ütköztek. Itt
kevesebb volt a fejedelmi birtok. Tonuzaba besenyő vezér hallani se akart a
kereszténység felvételéről. Gézának azt mondta: “Süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az
egyistent hívő igazi egyházamat.” Erre a sváb lovagok megszállták a várát, az abádi
révnél két gödröt ástak és a fogoly Tonuzabát, feleségével együtt a gödörbe állították.
Húsz pallosos lovag aztán nyakig betemette őket, szabadon hagyott fejüket pedig
pallosukkal szétverték. Holttestük fölé nagy tüzet raktak, majd egésznapos őrömünnepet
tartottak. Népükkel egy halom földet hordattak rájuk, majd megkeresztelték őket az
Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Vajk-István Esztergomban szülei elé járult és tiltakozott
Tonuzabáék megöletése miatt. Apja helyett Sarolt válaszolt: Ha mi meg nem öljük őket,
akkor az egész nép ellenünk lázad. 997-ben Géza váratlanul elhunyt. Sarolt most már
teljesen átvette a hatalmat és Erdeljü Gyula lovasfejedelem tanácsára 4 besenyő, 4 kéri,
6 kabar, 3 őrsi, 2 oszlár, 2 sági, 1 nándor, 2 keszi, 3 kozár, 2 káloz, 5 székely és 2 talmács
törzsbeli veterán családot telepített le Koppány birtoka körül, hogy a fejedelmi családot
megvédje az ott várható esetleges támadástól. Ezek a katonai nagycsaládok jól kiképzett
300 lovast jelentettek. Rendszeres feladatuk volt a hírszerzés és a híreknek lovas futárok
útján való továbbítása. Sarolt hatalmának a növekedését sokan nem jó szemmel nézték.
Amikor 996-ban III. Ottó beleegyezett István és Gizella házasságába, Géza biztosítva
látta az országépítés nagy munkáját. Az Ottók ugyanis egy Bizánci házasság révén békés
viszonyba kerültek a keleti kereszténységgel, István házasságával tehát népünk is
belépett a nyugati uralkodóházzal barátságos országok közé. Civakodó Henrik meghalt,
fia pedig örült annak, hogy a húgát Magyarországra viszik királynőnek, mert így
Bajorország határait kelet felé is biztosítottnak látta. István Gizellát Nyitra várába vitte,
persze bajor papok is követték. Meg Hermán és Vigmann lovag is, családostul. A
bajorok lemondtak ugyan Pannóniáról, mi viszont lemondtunk az Encs-Ibos vonalától a
Bécsi erdőig terjedő területről, Avaria nagyobbik részéről, s az avar lakosság
meghagyása mellett Pölténig engedélyeztük a bajorok betelepítését.
Sarolta nagy hatalommal rendelkezett, még a kisfejedelmi bihari rész öröklési rendjét
is megváltoztatta. Nem akarta, hogy Vajk-István, első szerelmével még egyszer
találkozzon. Ezért a kisfejedelmi részt, felcserélték a nyitrai országrésszel, ahol a Csákok
az arany-és ezüstlelőhelyekből egyre nagyobb jövedelemre tettek szert. Géza annyit még
el tudott érni, hogy Zoltán unokájának egy nagyobb birtokot adományozhatott a
Barcaságban. Vászoly-Vazul főtáltos a Budavár beavatott központban Sarolt és Gizella
előtt kijelentette, hogy birto-kain nem akar keresztény hittérítőket látni. Gizella ezért,
amikor Vazul Csákvárra tartott, utánaindította lovagjait és Vazul szemét, hogy
csakugyan ne lásson, kitolatta. Vászoly-Vazul visszakísértette magát Csákvárra s a
Csákok ott bosszút esküdtek. Egyúttal megfogadták, hogy nem hagyják kipusztítani az
Árpád-házat, Vászoly-Vazul gyermekeit minden erővel támogatják. A Csörsz-vonalról
Koppány birodalmába telepített veteránok lovasai csakhamar jelentették, hogy
Koppány és Vérbulcsú nagy haddal elindult Veszprém ellen, hogy Tonuzabát és
Vászoly-Vazult megbosszulják és Saroltot megöljék. Ekkor Istvánt Esztergomban
fővezérré övezték és pajzsra emelték. Vecelin, Hunt, a két Pázmány és Orci pedig
lovashadsereget szervezett és kabar-palóc könnyűlovassággal elindultak Veszprém felé.
Vérbulcsú megkésett, ezért Koppány egymaga vette fel a küzdelmet. Vereséget
szenvedett. Holttestét négyfelé vágták és Székesfehérvár, Veszprém, Győr és
Gyulafehérvár kapujára szögezték. Így akarták megfélemlíteni Szabolcs, Csák, Szalók,
Szemere és a Gyulák utódait. Sarolt bosszúja sikerült, pedig az ősi törvény szerint éppen
Koppányhoz kellett volna férjhez mennie. A Budavári beavatott központban
nyilvántartást vezettek az Előd háznak és az Álmos-háznak minden tagjáról.
Utánanéztek, hogy Vajk-István miért nevezte Temes lányát, Csegét, Tündének. Kiderült,
hogy ez a név valóban létezett, az Arvisura-Anyahita beavatott ősanyánk második
leányát nevezte Tündének. Ez a Tünde a Saka-birodalomba ment férjhez Kerim
fejedelemhez. A Tünde nevet ezért felvették a saka-szkíta névadó nyilvántartásba. A
beavatottak úgy látták, hogy Vajk-István nyilván Anyahita ősanyától kapta a Tünde név
gondolatát. Akkor vajon a két fiatal nincs-e rokonságban egymással tette fel a kérdést
Sarolt, amikor a szolgálatos rimalányok az alábbi táblázatot addig terjedő részében elébe
tették. Valamelyest meg is nyugodott.
Az útjuk nem valami jól kezdődött, mivel Ajtony bödön hajóját Bizánc közelében
tengeri rablók támadták meg. Császári hajók jöttek segítségükre, de négy hajósukat
akkorra már kiherélték, hogy rabszolgáknak eladhassák. Az egyházi körök, bár tudtak a
Nazir, Úr és Uruk városában történtekről, magát Domonkost uruki püspöknek
elismerték, tudtak az uruki püspökségről is, hiszen 430-ban még sűrű levélváltás folyt
Bizánc és Uruk között, olyasmiről azonban hallani sem akartak, hogy Nazirt Urukban
állítólag lugalnak kiáltották ki, és a nagytemplomban egyházfejedelemmé szentelve
királlyá kenték. Pedig ezekről az eseményekről később Susa városában is találtak
feljegyzéseket. Nazirt Susai lovasok kísérték Urukba; a szamárháton felvonuló ünneplők
Úr, Uruk és Umma városából valók voltak. Bizánc egyházi körei örömmel fogadták
ugyan Domonkost, mint Székely Szent Demeter püspökét, arra azonban egyelőre nem
gondolt sem az egyház, sem a császári ház, hogy metropolitát küldjenek a magyaroknak.
Két év múlva Domonkosék Rómába mentek, ott Szent Péter egyházának tanításában
részesültek. Végül Domonkost II. Szilveszter pápa érsekké szentelte és megígérte neki,
hogy a német-római császárság által összehívott ravennai zsinaton pártolni fogja
Istvánnak azt a kérését, hogy Domonkost esztergomi érsekké nevezze ki, őneki pedig
királyi koronát küldjön. A Ravennában 1001. április 4-tő1 13-ig tartott zsinat, melyen
jelen volt III. Ottó, II. Szilveszter pápa, Odiló clunyi apát, valamint Romvald és Bruno
püspök, hozzájárult az esztergomi érsekség megalapításához és ahhoz, hogy István
részére királyi koronát, országalmát, zászlóslándzsát, apostoli gyűrűt, jogart és királyi
pálcát küldjenek. Bizáncból a 24 kísérő, Urhida vezetésével Besenyő-Fehérváron át
visszatért Szörényvárra, onnan pedig kisebb bödönhajókon Ajtony-Karasra eveztek. Itt
Ajtonynak jelentést tettek a Bizánci kudarcukról. Ajtony és felesége azonnal
Szörényvárba hajózott, innen egy besenyő hajóval Bödönbe ment és érintkezésbe lépett a
császári ház megbízottjával. Gyors futár hozta a választ, hogy II. Bazeliosz császár
vendégségbe hívja őket. Ajtony Erdeljü Gyulával együtt feltárta a császár előtt, hogy
Magyar-ország Temesi tartománya és Erdély hajlandó a görög ortodox egyház lelki
gondozásában élni már csak azért is, mert a Bizánci egyház elismerte az uruki
püspökséget. A magyar nép nem hajlandó a nyugati kereszténység pápai tizedét fizetni.
Domonkos II. Bazeliosz hajóján Dobokával együtt elment a Nápolyi királyság területére
is. 994-től 1000-ig itt is egyházi kérdéseket tanulmányozott.
Erre Domonkos illatos olajjal királlyá kente Istvánt, Utána az ajándékba küldött
karddal az oltár előtt felövezte, a karpántos palástot ráerősítette és átadta neki az
apostoli királyi gyűrűt. Jobb kezébe adta a jogart, bal kezébe a királyi pálcát. Majd
fejére illesztette az uruki aranylemezes sisakot és erre tette a szép, liliomos királyi
koronát. Áldás után Domonkos és Anasztáz az ordoszi trónhoz vezették, és a trónra
ültették. István király megcsókolta a jobbján álló Domonkos érseket, majd a bal oldalt
álló Anasztáz érseket és felhangzott az erre az alkalomra Urhida várában szerkesztett
pápai himnusz. Domonkos érsek még misét mondott, majd Anasztázzal együtt
körmenetet vezetett. Uruki szokás szerint 24 kis kápolnában volt füstöléses hálaadás.
Utána Anasztáz felolvasta a ravennai zsinaton kiadott latin nyelvű írást az esztergomi
érsekség felállításáról. “Az érseki székesegyház felszentelését az előző napon végezték a
klérus tagjai, de engem oda nem engedtek be, -írja Gyűrűfű- mert én Domonkos érsek
fegyverhordozója voltam és az ajtó elé állítottak őrségbe. Rovásjeleket nem véshettem az
épületben sehova, mert ezt Budavár beavatott központja meg-tiltotta.” A körmenet után
Domonkos érsek, engedve az uruki keresztények kérésének, a vendégeket Anasztáz
érsekkel a vendégházba kísérte. Ott nagy lakomát tartottak és utána elkezdődött az
uruki szertartás szerinti királlyá avatás. Ez azzal kezdődött, hogy Istvánt Domonkos
uruki illatos olajjal királlyá kente s így ment fel a koronázó dombra. A koronázó dombot
a Csörsz - vonal tárkányai készítették a 72 tömény területéről hozott 1-1 aranyvékás
földből. Ekkor Doboka, Urhida, Buda, Zsombor és Bucna ajtónállók ráadták Istvánra az
apostoli pántokkal ellátott palástot, majd, amikor István felszállt Sólyom nevű kedvenc
lovára, Domonkos kezébe adta az országalmát, jobb kezébe pedig a Ravennából küldött
kardot, és így lovagolt István a koronázó dombra. Először Dél felé, majd északnak, utána
nyugatnak, végül Kelet felé sújtott. Ezzel azt jelképezte, hogy az aranyasszonynak
felajánlott országot minden ellenséggel, védelmezi. Kardját átadta Dobokának, mint
fővezérnek, tőle pedig átvette az aranyos lándzsát a zászlóval. Ez azt jelentette, hogy a
népnek ezt a zászlót kell követnie. Utána István beült az Ordoszból hozott aranyozott
királyi székbe és Domonkos a fejére tette az Úr városbéli, majd föléje a Ravennából
hozott liliomos királyi koronát. Így koronásan fellovagolt a koronázódombra Attila
kardjával, s a hozzá hű lovasparancsnokokat lovaggá, azaz vitézzé ütötte. Amíg a
székesegyházban Gizella koronázása folyt, a lovaggá ütött fejedelmi ifjak közül heten
István királyt pajzsukra emelték és királyukká kiáltották ki. Ezek az ifjak voltak:
Doboka Buda Urhida Bucna Zsombor Boja Bonyha 970-1025 979-1008 971-1035
980-1028 977-1032 980-1028 981-1023
Töhötöm Horka
856-929 857-914
Harka I. Szabolcs
905-974 882-908-926
Kolozs Gyula Zombor Halics
970- 971- 977- 979- 980- 980- 981- 948- 955- 1025 1035 1032 1008 1028 1028 1025 970
1009
949- 988- 995- 998- 970- 970- 1015- 1001- 989 1031 1049 1046 1031 996 1063 1063
Paraj 950-1003
Az Előd háznak Töhötöm ága Erdeljü Gyula révén bírta az erdélyi országrészt, az Előd
ház Horka ágának a Marostól az Aldunáig és Szörényvárig terjedő rész jutott. Parajd
határőrsége, Parajd házassága útján a szörényi bánságot örökölte. Parajdra bízták a
Vajk korai házasságából született fiát, kabar-székely néven II. Zoltánnak nevezték.
Ennek a fiának Vajk 988-996 között várat építtetett. Sarolt öccsét, Gyulát az Erdőelvi
kisfejedelemségbe vezényelték, mert Anasztáz és Radla a Csörsz árokrendszer
feloszlatását követelte. További sérelme volt, hogy István mért nem őrá bízta a kis Zoltán
nevelését. De István jobbnak látta az 50 éves megfontolt Parajd gondoskodását. Gyula
sérelmeitől indít-tatva Ajtonyhoz kezdett közeledni, aki teljességgel a keleti
kereszténység híve lett. Gyakran találkoztak a Székely Szentdemeteri székesegyházban és
a Bizánchoz való csatlakozás mellett döntöttek. Ajtony, Bodon-Bödön városában II.
Bazeliosz császárral is találkozott. A császár a várost Vidin néven birtokba vette. Ajtony
pedig 1002-ben a Bizánci görög hitre tért. Keresztszülei voltak Parajd és Erdeljü Gyula.
Amikor mindez István tudomására jutott, Doboka fővezért küldte ellene. Doboka 1003
tavaszán indult el Urhida várából Megyer törzsbeli vitézeivel. Esztergomnál kelt át a
Dunán és riasztotta a Kéri és a Keszi törzset. Utána Fülek és Gömör várát érintve
Kassára lovagolt. Közben a seregének létszáma két palóc tárkánytörzzsel 5000-re
emelkedett. Itt újabb 2000 kabar lovas csatlakozott hozzájuk, Szabolcsváron pedig 3000
lovas várta őket, akiket Zsombor riasztott. Doboka serege végül egy tömény lett, vagyis
10000 lovasból állott. Erdeljü Gyula kerülni akarta a testvérháborút, ezért előbb
Jászvásárra lovagolt, onnan a lengyel királyi udvarba ment és ott másodszor
megházasodott. Meskó egyik unokáját vette feleségül, lstván pedig ez alatt az ifjú
Erdeljü Zoltánt tette a Gyula-féle országrész urává és a sószállító utak
lovas-parancsnokává. Ajtony sem akart háborúskodást, Zoltán unokaöccse volt. Ezért a
Karas-parti Ajtony várába tette át székhelyét. Erdeljü Zoltán Budát bízta meg a Maros
jobb oldalán húzódó sószállító út felügyeletével, a Szamos menti sószállítást pedig
Kaplonyra bízta. Doboka a Megyer törzsből, Erős Csák hadából való Zoltán vitézt bízta
meg és a kassai kabarok közül való Berényt tette Erdeljü Zoltán testőrévé. Az ifjú
fejedelemfi István király örömére jó testvéri barátságot kötött mindkét testőr
parancsnokkal. A déli végeken a bolgárok és görögök miatt sok mindenféle torzsalkodás
adódott. Parajd 1003-ban meghalt.
“Urunk, István király! Marosvár és Kökényér felől kellett volna bekeríteni őket,
elgondolásod szerint, de a most kiképzett 21 éves tárkánylovasok megfutamodtak. Én
oroszlános monostornál vártam a híreket, az ifjú Csanád harcosai ott gyűltek össze
újból. Átkeltünk a Tiszán és a Maroson, majd a Csörsz árokrendszerben lévő Harangod
vára felé tartottunk, de ott erős ellenállásba ütköztünk. A 21 éves tárkánysereg az
ellenállók lemészárlása után jött tisztába azzal, hogy Harangod várának védőiben a
rimalányok páncélos csapatait győztük le. Ezután Nagyősz várában lovagoltunk; Ajtonyt
legyőztük, de elesett, ezért nem tudtuk a bűnösök között idehajtani. De levágtam a fejét
és elhoztam a nyelvét, mellyel téged szidalmazott.”
Ekkor István király rövid gondolkodás után így szólt: A legyőzött várának ezután
nem Marosvár lesz a neve, hanem Csanádvár és Csanád lesz benne az ispán. Gyula várát
pedig a besenyő töményben, Gyula vezér, neked adom. István király ekkor letette a
jogart és elővette a királyi pálcát, mivel gyermekek járultak eléje. Koppány, Gyula,
Ajtony utódairól rendelkezett: Urhida várából odahozott Koppány-fiak: Berzence és
Babocsa a somogyvári uradalomból megkapta a róluk elnevezett községeket a hozzájuk
tartozó tized-településekkel. Erdeljü Gyula fiai közül a hősi halált halt Buda gyermekei
Buda vára körül kaptak birtokokat; Bucna a Maros jobb partján folyó sószállítások
ellenőrzését örökölte és a Jász síkság közepén, a Bugac környékén lévő településeket. A
vitézi sorba lépő Győrnek, Veszprémnek és a kis Szolnoknak az ilyen nevű várakat adta.
Legkedvesebb öccsének adta még a meszes kaputól Szolnokig való sószállítás jogát, meg
azon felül Doboka vára környékén lévő birtokokat. Kaplonynak csak a Dés-Meszes kapu
közötti sószállítást hagyta meg, mert ő beszélte rá Erdeljü Gyulát a távozásra. Ajtony
családját sem irtotta ki. Ajtony monostorát és tizedfalu tartozékait Ajtony gyermekeinek
adta. Karas leszármazottainak a Karas folyó völgyében adott birtokot, kisfiának, az
Ajtony napján született Ajtonynak pedig Gömör vár környékén a Szárazvölgyben Szuha
községet. Ajtony legyőzésével megszűntek az ellenségeskedések, a lovagi rend pedig
folyton nő,-állapította meg záróbeszédében Urhida országbíró. Utána a mainzi íródeák
felolvasta az új törvényt, hogy a kézlevágás és a szemek kitolása, a fülek levágása ezentúl
megszűnik és visszatér a régi rend: lopás miatt egy-egy ökör, egy-egy tinó, vagy egy-egy
kakas beadása lesz a büntetés. De a büntetést bűnbánó gyónásokkal enyhíteni is lehet.
Akiket pedig rovás bűnén kapnak, azok várfogságra vettetnek. Ezen túl csak latin betűt
szabad használni. Ebben az írástudó papok és apátok kötelesek segíteni. Koppány
végvári vitézeinek, Erdeljü Gyula és Ajtony fejedelemségének meghódítását pedig azért
róttam le Arvisúrákba, hogy az utánunk jövők megtudják, hogyan lettünk a
fejedelemségből királysággá. Gyűrűfű és Kuslód rovásait Vászoly főtáltos Bulcsú, Zerind
és Csanád vitézekkel ellenőriztette és a szállításra előkészített Arvisura gyűjteménybe
helyezte. Kuslód és Gyűrűfű Vászoly Rovósámánok főtáltos
20.
HÁRMAS NÉVADÁS
A kettős koronázás nem hozza meg a kívánt békességet, sőt éppen erre az időre
tehető, hogy a keleti és déli országrészekben a gyermekeket három névre is keresztelték.
Szentdemeter környékén sok híve volt a bizánci egyháznak, de amikor a nyugati
hittérítők megérkeztek, mindenkit megkereszteltek római hitre (is). A Domonkossal
érkező Uruk-ummai úzokat Kolozs-vásárhelynek Petre nevű helységében telepítették le
és a községeket Úzdi-Szentpéternek nevezték el. Ez azt jelentette, hogy az ummai úzok
felvették Szent Péter utódjának, a római pápának latin nyelvű nyugati kereszténységét.
Így aztán mindenkinek uruki, bizánci és római neve lett. Ugyanez történt a görögül és
latinul is beszélő Domonkossal is. 980-tól járta az uruki, a bizánci és a római
keresztények intézményeit. Mégis, amikor Rómában II. Szilveszter elé került, III. Ottó
mainzi érseksége nem őt, hanem Szár László bátyját, Sebestyént akarta esztergomi
érsekké kineveztetni. Pedig Domonkost már Turfánban is és Bizáncban is püspökké
szentelték. Neki is három neve volt: Turu, Mihály és Domonkos. Amikor Domonkos
előadta a pápának, hogy uruki kísérettel a Szentföldön is járt és egy darabkát is hozott a
Krisztus keresztjéből. Szilveszter nemcsak a Domonkos rátermettségét és nyelvtudását
vette figyelembe, hanem ezek mellett azt is, hogy végigjárta a Szentföldet. Így aztán
Domonkost érsekké, Sebestyént pedig püspökké szentelte. Domonkos 954-ben született,
Sebestyén pedig 979-ben, tehát alig 22 éves volt. De Ottó igen kedvelte az alkalmazkodó
kispapot, ezért javasolta erre a magas egyházi méltóságra. A pápánál természetesen
számított az életkoruk is. Sebestyén örült annak is nagyon, hogy Sarolt és István
kérelmére kinevezték veszprémi püspökké. Örömmel hagyta ott Rómát és 1000-ben
szüretre már hazaérkezett. István az anyjára bízta, hogy az is nézzen utána
Veszprémben, a fejedelemasszony székvárosában, hogy s mint megy végbe az első
püs-pökség felállítása. A régi uruki templomot székesegyházzá alakították át és az 1001.
évi medvetor első napján Sebestyén felszentelte. Sarolta büszke volt rá, hogy a régi
pogány és uruki keresztény hagyomány is fennmaradt annyiban, hogy a
fejedelemasszonyoknak újra külön aranyasszony-papjuk és püspökük lett. Ravennából
zsinat után megérkezett Domonkos és Sebestyénnel együtt nekiláttak a további
püspökségek megszervezésének.
Mivel papi orvosok kezelték, mindenki arra gyanakodott, hogy a bajor papok tették
el láb alól. Utána Anasztáz-Asrik lett az esztergomi érsek. Ő István beleegyezésével a
legrátermettebb nyugati hittérítők közül választotta ki az új püspököket. Ezek a papok
aztán elpusztítottak minden korábbi egyháztörténeti írást. Sebestyén ugyanis még a régi
rovásjeleket is alkalmazta. A királyi ház és Sarolt veszprémi püspöksége, meg a budavári
esperesség még magyar nyelven levelezett. Domonkos egyházszervező munkája is
rovásokkal, magyarul folyt. Egészsége is ebben a munkában ment tönkre, de ez nem
számított, amikor minden rovást el kellett pusztítani. István később beleegyezett a latin
nyelv kizárólagos használatába. Amikor III. Ottó meghalt és udvari kancelláriáját II.
Henrik feloszlatta, Heribert vezető írnok 10 beosztottjával István udvarába került.
Először csak István levelezését végezték, de amikor Domonkos meghalt, 1003-ban
megbízta őket a veszprémi püspökség és a pannonhalmi apátság írásbeli dolgainak a
végzésével is. Amikor aztán az új esztergomi érsek, Sebestyén is meghalt, minden egyházi
levelezés Heribert szétküldött seregének a kezébe került. Ezek a türelmetlen bajor
írnokok aztán elégettek minden rovással vegyes írást, a Domonkos és Sebestyén, meg a
budavári uruki püspökség levelezéseit, tehát az első okmánytárat. A Szent Mártonról
elnevezett pannonhalmi apátságot a Géza által idehívott Brunó alapította. Innen-992-től
1007-ig, Sebestyén haláláig-15 év alatt sok magyarul is tudó kispap került ki, ezek is
hittérítő munkát végeztek. Ez alatt a 15 év alatt csaknem 100 magyarul beszélő kispapot
képeztek ki Pannon-halmán. Sebestyénnek érdeme az is, hogy Domonkos
hozzájárulásával a nazirságot fogadó kispap rétegből 1003-1006 között kinevelte a
pásztói, zebegényi és pentelei domonkos rendi, meg a veszprémi aranyasszony
szerzetesrendet. Ez eleinte csak kis létszámmal működött a budavári uruki esperesség
alatt. Domonkos és Sebestyén, István helyeslésével azon volt, hogy minden 10 falunak
legyen papja és egy kis temploma, a vásárral rendelkező helységek pedig állítsanak fel
egy esperességet. Eleinte tehát 10 plébános tartozott egy esperes alá. A Pannonhalmán
kiképzett kispapok közül 2-2 egyházfi került a 44 esperességbe, 3-3 pedig a
Domonkos-rendbe, hogy az elhalálozó espereseket, vagy helyetteseiket innen
pótolhassák. 1008 után azonban mindez megváltozott, mert az Anasztáz-Asrik féle
egyházszervezés félretette a Domonkos-Sebestyén féle rendet.
298. Arvisura
Gyula magával vitte nemcsak 500 lovasát, hanem Beszprim herceget is. Vlagyimir
halála után 1015-ben Kievben trónharc kezdődött. Ebben Boleszló segítségével
Szvatopluk győzött. De 1019-ben mégis Jarosláv jutott uralomra és ez 35 évre, 1054-ig
biztosította a békét. Szvatopluk is igénybe vette Kipcsák besenyőinek a segítségét,
éppúgy, mint Boleszló, amikor a besenyőket fellázította István ellen és betörtek a székely
határvidékre. Istvánnak Csegétől született fia, II. Zoltán kiskirály azonban ezeket a
besenyő támadásokat (1010-1019) mindig visszaverte. A besenyő betörések egészen
Bátor Boleszló haláláig megismétlődtek. Egy ilyen alkalommal 1025-ben II. Zoltán,
Erdőelve kiskirálya hősi halált halt, öregedő Istvánt ez nagyon elszomorította. II. Zoltán
fiainak nevelését István Imrére, az erősen védett Bihari országrész kiskirályára bízta.
Hasonló volt a helyzet bolgár-magyar viszonylatban is. Bizánc kereste Ajtony
barátságát. El is érte. Mutatja Ajtony fürdőmedencés megkeresztelése.
Bodon-Bödöny-Vidinben Ajtony szövetséget kötött a görög császárral. Sámuel cár
viszont az István barátságát kereste. Ekkor ment férjhez a húga, Piroska, Gábriel
Radomir trónörököshöz. A hercegnek ekkor már egy rabnőtől több gyermeke volt.
István hadat indított 1003-ban Gyula, 1009-ben pedig Ajtony ellen, de a bizánci
császárság ellen nem akart harcolni. Ekkor történt, hogy a várandós Piroskát a bolgár
fejedelmi udvar erélyessége miatt elűzte. Bár ebben szerepe volt annak is, hogy Piroska a
kisebbségbe került magyaros-bolgár nyelv uralmát szerette volna visszaállítani. A szláv
beállítottságú udvar ezért eltávolítása mellett döntött. Ezzel felbomlott a hagyományos
magyar-bolgár barátság. Ajtony országrészének a lakói megmaradtak a
magyaros-bolgár beszéd mellett, Nándorfehérvár lakói azonban a szlávok újbolgár
nyelvét vették fel. Ez a terület aztán avar-bolgár lakóival Sámuel cár országába került.
1024-ben VIII. Benedek pápa meghalt, II. Henrik német-római császár hírtelen
elhunyt, 1025-ben II. Bazileiosz görög császár is meghalt. A legnagyobb bajt az okozta,
hogy II. Konrád kierőszakolta német császárrá való megválasztását, 1026-ban az
Orseolókat elűzte Velencéből, 1027-ben pedig Magyarország körülzárását tervezte.
István lengyel ellensége, Bátor Boleszló is meghalt 1025-ben. A magyar csapatok
elhagyták Borona, Sasvár és Tessen katonai táborát és Jászvásárra mentek. Bojla vezette
a csapatot. A besenyőkkel többé-kevésbé csend volt, csökkent az ellenségeskedés. De II.
Konrád nem tudta elfelejteni, hogy dédapját a Vörös-Konrádot az augsburgi csatában
egy magyar nyíl torkon találta és elvérzett. Amikor Konrád Rómába indult, hogy
császárrá koronáztassa magát, Velence ellen fordult. Ottó trónja megingott, családjával
Bizáncba futott és ott is halt meg. Ilona, István király húga, már 1022-ben értesítette
Budavár beavatott központját, hogy Rómában intézkedések történtek felszámolásukra,
amibe beletartozik a mindig görbe szemmel nézett rovások megsemmisítése is. Most,
hogy II. Konrád megindította a küzdelmet a német-római császárság elnye-résére, Ilona
újra üzent, hogy Bajorországban, ahol anyja után Imrét illette volna meg a bajor trón,
hadakat képeznek ki Magyarország ellen, mert attól tartanak, hogy Imre háborúskodást
kezd a bajor-ostaricki trónért. II. Konrád a német császári trón elnyerése után az alig 10
éves fiát, IV. Henrik néven megkoronáztatta és Bajorország trónjára ültette. Örökös volt
a küzdelem az érsekségek és püspökségek elnyeréséért és a hadsereg
főparancsnokságáért is. De ez a fővezérség nem magyar szellemű volt.
Amikor Koppányt felnégyelték, Vecelin fővezér bortól mámorosan el is szólta
magát: “Tizenkét magyar főúrnak a fejét kell itt venni!” Amikor 1002-ben
Székesfehérvár új székesegyházának alapozása elkészült, Vecelin lovagjai a fővezér
irányítása mellett, nyugati szokások szerinti vitézi játékokat rendeztek. A lovagok nehéz
fegyverzetükkel könnyen győztek, és fennhéjázva hívták a magyar vitézeket párviadalra.
Vecelin részegen becsmérelte István seregét. Ezt meghallotta a csákvári vár ura, Erős
Csák. Székesfehérvárra lovagolt, megpihent a Csákok birtokán és másnap kiállott
viadalra. Vecelin nem volt józan, vívás közben egy erős ütéstől kardját kiejtette kezéből,
s zavarában a sisakrostélyát felkattintotta. Erős Csák azonnal végzett Vecelinnel,
Istvánnak pedig megüzente: “Így jár az, aki becsmérli a vitéz megyeri népet! Hazánk
földjén nem tűrjük el népünk gyalázását!” Utána a királyi tanácsban Erős Csák
javaslatára mindenki Szabolcs fiát, Dobokát javasolta a fővezérségre. Doboka a
Nagysüánt még 1000-ben megnyerte, s ezzel megkapta még akkor Pusztaszeren az
ifjúsági fejedelem címet. Jó politikusnak is ígérkezett, az Erdeljü Gyula ellen indított
hadjáratot ügyes kibékítéssel fejezte be. Így 1003-ban mint ifjúsági fejedelem fél
vármegyényi terület birtokosa lett. Ez a Doboka megye sokáig utódainak a birtoka
maradt. Doboka kinevezését Anasztáz is helyeselte, de Erős Csák megbüntetését kérte,
mert Vecelin halála miatt az élősdi nyugati lovagok közt gyanús mozgolódás folyik.
István nem térhetett ki a javaslat megvitatása elől és az öregedő főurat Budavár
beavatott központjába kérette, hogy ott döntsenek a továbbiak felől. Utána elment
megtekinteni az újjáépített fejedelmi lakhelyet, Kurszán várát. Bene-Bene-dek
püspökkel és az agg Kurszánnal összehívatta Kurtán várába a királyi tanácsot, hogy az
döntsön a 24 hun törzs szövetségének a nevében. A megbénult Domonkos a volt
esztergomi érsek ült a főhelyen. Budavár is, az Avarbástya is, és Kurtán vára is
képviseltette magát. Domonkos mozogni nem tudott ugyan, de beszélni annál inkább
okosabban. Azzal érvelt, hogy Erős Csák vitézi párviadalon ölte meg Vecelint, ezért nem
zárhatja el, csak az ősi törvények szerint fogságra lehet korlátozni. Így is lett, a
legfelsőbb tanács Budavár és Avarbástya egyetértésével örökös fogságra ítélte. Ez azt
jelentette, hogy a nagy Csákvár birodalma területét holtáig nem hagyhatta el.
21.
BIRODALMI NAGYSZALA
Mihálynak 986-ban Vazul nevű fia született, de Brunóék Budán a nevét Sebestyénre
változtatták. Az öccse, László lett a későbbi Szár László (988), aki Premizlava hercegnőt
vette feleségül. A magyar uralkodóházzal Meskó lengyel uralkodó kereste a kapcsolatot
és fia, Bátor Boleszló részére magyar hercegnőt kért feleségül. Taksony legkisebb lányát,
Tolma-Juditot adták hozzá, bár a lengyelek Gelyza legkisebb leányát, Juditot kérték. De
a kis Judit sírt, hogy nem megy a vadorzó polyákhoz, inkább itt marad örökre Budán, a
rovólányok között. A fejedelmi udvar és a táltosok tanácsa egyetértett vele. Úgy
gondolták, hogy Tolma-Judit jobban meg fog felelni a kettős fejedelemség céljainak, ha
itthon marad és Taksony legkisebb árváját Géza mint a saját lányát fogja szerepeltetni.
Így aztán 985 húsvétján Tolma-Judit hercegnő lett a Bátor Boleszláv, vagy ahogy a
besenyők mondták, vitéz Boleszláv felesége. Tolma-Judit igyekezett férjét a magyarság
érdekei mellé állítani. Már Budán is elég hangos, szókimondó leánynak ismerték, büszke
volt nyelvtudására és mindennél többre becsülte a kettős fejedelemség igaz hitét. Teljes
szívéből ellensége volt a mainzi érsekség terjeszkedő céljainak és nem helyeselte, hogy a
férje háborút visel a csehek ellen. Ezen összevesztek. Bátor Boleszló élénken kikelt az
ellen, hogy Judit beleavatkozik a hadi dolgokba. Judit azt ajánlotta neki, hogy ha
mindenképpen hábo-rúskodni akar, inkább az avar és lengyelekkel sűrűn lakott Sziléziát
hódítsa meg. Kár volt minden szó-ért. Judit tehát útra készülődött, és amikor a magyar
testőrség is azt mondta, hogy ők úrnőjüket kívánják szolgálni, Boleszló kizavarta az
udvarból a feleségét. Tolma-Judit Krakkón, Trencsénen és Nyitrán keresztül
testőrségével Veszprémbe érkezett. Itt Sarolt örömmel fogadta, Budavár beavatott
központja pedig sokat megtudott tőle a nyugati helyzetről. Tolma 987 őszén két ikerfiút
hozott a világra. Avar nevük Győr és Szolnok lett. Gézának Sarolttól csak a Vajk nevű
fia született. Másik két fiának Söpte volt az anyja, akik Vazul udvarában nevelkedtek.
Vazul 35 éves korában meghalt, ekkor Adelajda Derencsény főtáltos udvarába került,
Kurtánvárba.
Derencsény is meghalt 990-ben annak hallatára, hogy vitéz Boleszló hadat indított a
csehek ellen. Adelajda-Adelhaid az özvegy Vászoly-Vazul-Béla felesége lett. A 992. évi
Nagyszalában Tolma-Judit erélyesen hangoztatta, hogy a besenyő barátságot és a kettős
fejedelemség ügyét nem szabad elhanyagolni, mert akkor megszakad Magyarországnak
Turfánig terjedő rokoni kapcsolata, ha pedig ez bekövetkezik, akkor nem lesz kit
felvonultatni a német terjeszkedés ellen.
Géza nagyfejedelem fia Vajk, mint ifjúsági fejedelem vett részt a Nagyszala
tanácskozásában. “Nyugalmunk, fennmaradásunk érdekében, -kezdte Gelyza -fontos
döntéseket kell hoznunk. Ki tud rajtunk jobban segíteni, Bizánc vagy Róma
kereszténysége-e? Az Öreg-Östen hitével szemben melyik az erősebb? Elég gazdagnak
tartom magam, hogy két Istent is szolgáljak. Ahány nép él velünk, vagy a határainknál,
annyi az istenünk. Az égiek bizonyára örvendeznek, ha látják, hogy a déli keresztények
Bizáncban, a nyugatiak meg Rómában abban a hitben ringatódznak, hogy mi hozzájuk
térünk. Csakhogy mi nem füstöléssel, vagy szentelt vízzel igyekszünk elkábítani a
felettünk lévő Égi hatalmasságokat.” “Én, mint Árpád ivadéka - vette át a szót Koppány
- kifogásolom, hogy délen és keleten sokan felvették Bizánc hitét, elhagyva a törzsi
névadást. Sűrűn megtörténik, hogy egyszerre ősi és bizánci keresztény névvel is élnek.
Bajorföld déli részén sokan Atilla utódainak vallják magukat. Ez így is van, mutatja az e
tájon élő egykor szőke németségnek barnára válása. A magukat hun származásúaknak
valló német lovagok részt követelnek a ránk, magyariakra maradt Atilla-örökségből. A
barna németség szerzetesei jól akarnak köztünk élni a füstölésből, az új istennek
mondott imákból, meg a cifra szertartásokból. Állítom, folytatta Koppány - hogy
Ráten-Tórem, az én Öreg-Östenem az egyedüli, aki meleget és vele életet ad a Földnek,
meg vele minden élőnek. Így nézek én és nézünk valamennyien az Öreg Östen
fényességébe. Az Ő helyébe három új Östent akarnak tenni, az Atyát, a Fiút, a
Szentlelket, de velük még Máriát es. A szentek minden papjának éhségét a nép nem
tudja kielégíteni. Ne cseréljük hát fel az Öreg Östen szeretetét gonosz istenére.” “Ne csak
Bizánc hite szedegessen hívőket a földünkön-vette át a szót Csák főtáltos-, hanem
engedjük ide Róma hitvallóit es. A lelkek szabadsága elé ne álljon senki, akkor se, ha
valamelyik magyari Bizánc, vagy Róma hitére kívánja váltani őseik hitét. Az Ősi Östen
hitéről az új isten hitére való áttérésnek a lelkek mélyéről kell fakadnia. A kényszerítés
csak hazugságot, gyengülést hoz. Én, mint Árpád vezér ivadéka nem engedem hitében
gyengülni nemzetemet. Gelyza fejedelem, Jirkó fejedelem és az Öregek Tanácsa előtt
állítom: szerintem egy új isten sincs olyan, mint a régiek Öreg Östene.
Ősi hitünk olyan szép, mint maga a Felettünk lévő, meleget és fényt árasztó nap: az
Öreg Östen ragyogása.” “Helyeslem Csák javaslatát, a Bizánc és Róma irányába való
igazodást-mondta Fajsz-mivel szertejáró mestereink, kézműves legényeink sokat
tanultak idegen földön, úgyhogy szomszédainkkal minden nemű kézművességben
felvesszük a versenyt.” “Ellenzem a kereszténység felvételét-kiáltotta Vászoly-, mert az új
hit elveszi népünk tisztánlátását és a föld poráig szegényíti törzsbélieinket. Mennyi
ingyenélőt kell majd eltartanunk! Jól mutatja ilyesminek a következményét a régi
hunok, az avarok bizánci hitre térése. Földi szegénységük mellé lelki szegényekké váltak.
Bizánc és Róma hitén minden törzsünk elszegényedik. Az új isten hitén kövérre hízott
papok uralkodnak rajtunk. Nyugaton és délen, a keresztény országokban, a bírák is
mindig a papokat pártolják az Öreg Östennel szemben.” “Én azt javallom-mondta
Gyula lovas fejedelem-, hogy ne kényszerítsük magyari harcosainkat, vagy házunk népét
a kereszténység felvételére. Ha kell, én már a legkisebb veszély esetén öt tömény
(ötven-ezer) lovassal segítem az ősi hit védelmezőit.” “Egyet értek Gyulával-mondta
Jirkó, Kuma-Magyarország fejedelme.-Tizezer lovasomat a bajban én is hozzáadom az ő
öt tömén lovasához.” “Nem állhatunk a fejlődés ellenébe - kiált oda Vajk, Gelyza
nagyfejedelem fia, az ifjúsági fejedelem. - Minden új jobb a réginél. A magyariak
törzseit még a keleti Gyula törzs töméneivel együtt is csak úgy tudjuk megvédeni a
nyugati és a déliek hódításai ellen, ha felvesszük a kereszténységet, ha befogadjuk Bizánc
és Róma papjait. Minden törzsbelinek alázattal kell vallania a szeretetet. Nyugat, Kelet
és Dél ellenében csak így tud fennmaradni a magyari törzsek népe. Mi magyariak
egyébként is vagyunk annyira gazdagok, hogy egyik-másik megtévedt térítő
dénár-éhségét a jóllakásig ki tudjuk elégíteni.”
996-ban Vajk feleségül vette Gizella bajor hercegleányt. Gizellával a magukat hun
származásúnak valló lovagok egész sora jött Bajorhonból a magyariak földjére. Előbb
Hunt, Pázmán és Vecelin lovag, később Vigman és társai. 997-ben meghalt Gelyza
nagyfejedelem és Vajk vette át fejedelmi örökét. Udvara, kísérete tele volt németekkel.
Vajk idegen országbeli lovagokkal járja, a magyar földet. Amikor Vajk a magyariak
mellett részben idegenekből álló kíséretével megérkezett Veszprémbe -régi sámán-táltos
központjába- ez már azt jelentette, hogy ő ill. környezete nem tartja többé tiszteletben az
Öreg Östen rendelte ősi tiltásokat, vagyis hogy idegennek tilos Veszprém földjére, az ősi
táltos központba lépnie. Vecelin lovag és fegyveresei az ősi Öreg Östen hitet gúnyolva
törtek rá a sámánközpontra. De a magyariak is behatoltak az új isten hívők kegyhelyeire
és mulatság tárgyává tették a tömjént füstölő, szentelt vízzel locsolkodó idegen papokat.
Vecelin Esztergomban panaszt emelt Koppány ellen. István erre felriasztotta
Pozsonykeszitől Tisza-kesziig a kiképzés alatt álló székely-palóc-kabar tárkányokat.
Erdeljü Gyula a körös-zsadányi táborban a Körös partján székelt. Ajtony pedig a
maroskeszi tárká-nyok táborában volt, amikor a bizánci papok jöttek hittérítő munkára.
1022-től 1035-ig minden kincset, rovást itt gyűjtöttek össze. Abavár altemplomát és
felső templomát Abavárral együtt Csaba nádor teljesen kiépíttette 1010 és 1025 között.
Az aranylapok megmentésében nagy segítségére volt az Erdeljü Gyula vezetése alól
felszabadult 500 lovas. Ezek 24 évi szolgálati idejük alatt az út mentén állomásoztak,
majd amikor az idejük letelt, Gömörvár és Újvár megyében telepedtek le. Létszámuk a
Csörsz vonalról mindig pótlódott. 1035 után az említett két megyében kaptak birtokot.
Aki az 1500 besenyő vitéz közül a 24 évi szolgálat végét megérte: Szörény, Halics,
Jászvásár és Moldova térségében kapott birtokot. Ezt Boja lovasfejedelem eszközölte ki
az ifjú Kipcsák jászvári fejedelemnél. Három évig azonban még kötelesek voltak először
Zilah, majd Béga fejedelem-asszonynál testőri szolgálatot teljesíteni. Családjuk
művelhette otthon a birtokot. Egy fő lovast azonban mindig kötelesek voltak Jászvásárra
küldeni. A besenyőknek ez nemigen tetszett. Bennük élt a régi besenyő-eskü István
király ellen. Sokan átszöktek a határon Erdőelvére, vagy a vasvári és a soproni lövőkhöz,
ahol zsoldot kaptak. Voltak olyanok is, akik más okból tették le a szolgálatot. Például a
Babócsa és Berzence testvérpár. Vasvári határőr vitézek voltak, de 1030-ban, amikor
mind a kettő özvegységre jutott, családjukat ott hagyták birtokukon s elmentek messze
földre. Tudták, hogy István király Imre herceget a Bihari országrészbe menekítette, Erős
Csák fiának, III. Zoltánnak védelme alá. Babócsa és Berzence tehát odatartott az
elégedetlen besenyő veteránok közé. Amikor 1030 medvetorán a sámán-táltos és
tárkányképzős ifjúság az uruki keresztény ifjúsággal együtt meghirdette a pusztaszeri
Nagysüánt, minden nagyratörő ifjú felkészült a lovas-versenyre. Anasztáz-Asrik érsek
tiltakozott a régi szokás ellen, de István király Csaba nádorispánnal, valamint
Bene-Benedek váci és uruki püspökkel egyetértve, Jézus mennybe-menetelének és a
Szentléleknek ez ünnepére a pünkösdi királyság megünneplésére engedélyezte az ifjúsági
lovas verseny megtartását. A csákvári lovasiskola, a vasvári uruki papképző, a kolozsvári
táltos-, a jászvásári sámán-és a pusztaszeri tárkányképzősök, meg a szörényvári
bödönösök négy-négy tehát 24 lovast állíthattak ki.
Konrád serege valóban meg is indult Győr felé. De István is megindult a Hunt,
Pázmán és Orci-féle pannon seregével, Imre herceg pedig a Csörsz-vonal tárkányaival,
III. Zoltán kiskirály a 48 határörs lovasságával tartott Bécsnek. István király tehát 9600
lovassal, Imre királyfi 4200 tárkánnyal, III. Zoltán pedig 6300 főnyi határőrlovassal
vonult fel a Duna két partján. István parancsára Győrig mindent felégettek Konrád
előtt, Imre vízitárkányai pedig Bécs és Győr között elsűllyesztettek minden német hajót.
Ennek láttára Konrád Győrből azonnal visszafordult, István király, Imre és III. Zoltán
serege azonban Konrád seregét majd az utolsó emberig elpusztította. Ráadásul
Anasztáz-Asrik érsek titkosszolgálata biztos forrásból vett értesülése alapján jelentette
II. Konrádnak, hogy III. Zoltán aratás utánra Endre, Béla és Levente segítségével 1500
besenyő lovas mellé mozgósította Albéla vezér ötvenezer főnyi besenyő lovasságát is. Erre
Anasztáz-Asrik és hívei is gondolkozóba estek és elkezdődött az 1031-ig tartó
béketárgyalás. A végén II. Konrád lemondott a bécsi medencéről és a Morva folyó jobb
partjáról. III. Zoltán a széki-hun lovasai a lengyel segélycsapatokkal együtt nyomban
neki indultak Sasvár, Sárvár és Borona várának elfoglalására. Megnyitották a Szentföld
felé menő zarándokutat, István meghirdette a fehérvári törvény-napokat és azokon
sokkal enyhébben ítélkezett, mint a nyugatiak. Továbbra is tartott azonban II.
Kon-rádtól és a Bécs-bélavári besenyőktől. Ezért fiát, Imrét a Csörsz kiképző vonal
középső részére, a bihari püspökség területére helyezte. Anasztáz-Asrik megvádolta
Vazult, hogy összeesküvést szőtt és Endre, Béla meg Levente a besenyőkkel meg akarja
dönteni István királyságát.
Maga István javasolta, hogy Endre, Béla és Levente tegye át a székhelyét a kievi
Szent-Illés székes-egyház uruki-manihista keresztény kolostorába, a Budavári beavatott
központ értékeit pedig a puszta-szeri versengésben részt vett érdekeltek segítségével
szállítsák el Abavárról Füzesgyarmatra. István ekkor már gyakran betegeskedett, mert a
Fertő mocsarainál 1030-ban nagyon megfázott. Német lovagok is panaszkodtak István
királynak és Anasztáz-Asrik érseknek, hogy ők hiába fáradoznak a pogány és
uruki-mani hitű magyarok megtérítésével, ha Vazul sorra járja a magyarok falvait és az
ősők tiszteletére, meg a pogány kegyhelyek látogatására bíztatja a népet. “Amelyik nép
megtagadta a múltját, az elbukik!-hírdeti úton-útfélen. Korpona is pogány mesékkel
bolondítja a gyermekeket, holott a kis Jézus bölcsőjéről kellene mesélnie.” 1027 tavaszán
aztán István a mainzi érsekség meghagyására Vazult és feleségét kisebb gyermekeikkel
együtt Nyitra várába csukatta. Endre, Béla és Levente hercegnek pedig azt javasolta, jó
volna, ha végleg elhagynák az országot, mert az életük veszélyben van. Bizánc és Róma
második királynak is csak nekik megfelelő uralkodóházzal rokon herceget engedélyez.
Így csak Imre herceg, mint Henrik, vagy pedig az Ottó és Ilona fia, Péter jöhet
számításba. A Csákok lovas vitézei a három herceget Nyitrán, Trencsénen és Sasváron
keresztül ki is menekítették előbb Csehországba, majd Lengyel-országba. Ekkorra már a
besenyőket hátrább vonták a nyugati országrészeken, a Béla magyari törzset pedig
Kőrös tárkányfejedelem fősége alatt Bélavár környékén helyezték el. Orseolo Ottó
herceg és Ilona fia is országának határát -mint Velencei birtokát- a tengerpartig
terjesztette ki. István nemcsak a besenyők esküjétől félt, hanem újabb nyugati
támadástól is. Ezért fiát Biharba küldte kiskirályi birtokának igazgatása ürügyén.
Csoltó rovósámán annak idején egy roppant tölgy törzséből három öl magas
kopjafát faragtatott. Mind a négy oldalában neveket és a medvetoros időszámítás
szerinti számokat rótt. A kopjafa elülső oldalába ezt rótta: Koppány 5000-5038. (Kr.u.
960-998.) Másik oldalára Koppány szüleinek a nevét és házasságkötésük évét rótta:
“Szalánka - Botond 4986” (Kr.u. 946.) A harmadik oldalra: “Berzence-Babócsa bosszúja
5071” (Kr.u. 1031). A negyedik oldalára Koppány átka került: “Gyesznó öli magod”.
Imre királyfi vadásztársai: Szár László fia, Bogyiszló, meg Tolma-Judit két fia: Győr és
Szolnok a veteránokkal azonnal üldözőbe vették a martalóc besenyőket és tízet megöltek
közülük. A királyfi kíséretéből is elesett Bogyiszló és Györ. Imre herceget a Hegyközben
érte utól a végzet. Halálának színhelyét Imre helyének nevezték el az Igfon-erdőben. Ezt
a helyet szent hellyé nyilvánították és minden évben szeptember 2-án uruki keresztény
búcsút tartottak a közelében. Ez ellen sem István király, sem Anasztáz-Asrik érseksége
nem tiltakozott és lassanként közös zarándokhellyé vált. Jéne és Radnót is minden évben
felkereste a kis Pósával.
Idők múltán az egészet úgy ítélték meg, hogy Koppány hibát követett el, mikor nem
tette magáévá a 992. évben tartott Nagyszala határozatát és látszólag sem tért át a
nyugati kereszténységre. Koppány a maga vezérsége idején még azt sem engedte meg,
hogy minden tíz falu építtessen közösen egy templomot. Sőt, amikor törzsbéli lovasai,
vagy népe a gyepükön túl kíváncsiságból bement más táj templomába, a keresztény
szertartást kigúnyolták. De a legvégzetesebb az a tömérdek vérontás volt, ami a 998.
évtől kezdve a Koppány hiten levők és István fejedelem idegen lovagjai és követőik
között elkezdődött. Nemcsak az új istenről volt itt szó, hanem Koppány vezér birtokai is
számítottak. Ezeket Koppány halála után István király Vecelin, Hunt, Pázmán és a többi
idegen lovag meg híveik közt osztotta szét. A dézsma egy részét István az apátságoknak
juttatta. A somogyi népet pedig erőszakkal, súlyos büntetésekkel keresztelték. Volt
bőven csonkítás, templomba való befalazás. Vászoly-keresztény nevén Vazul-Koppány
konok híve, Istvánnal szemben nyíltan... ...Erre István király-de némelyek szerint
Gizella-Nyitraváron megvakíttatta, fülébe meg ólmot öntetett. Vászoly így csakugyan
nem láthatott keresztény templomot. De azt sem láthatta, hogy a római, a szláv és a
német kereszténység mint tesz szert az országban egyre nagyobb hatalomra. Az új isten
papjai szigorúan büntették azokat is, akik Imre halálát Koppány átkával hozták
kapcsolatba. Az 1032. év medvetorán Vajk-István magához kérette Vazult és Korponát.
A találkozáson keservesen sírt és elismerte, hogy megverte az Öreg Östen, lovagjai
kegyetlenkedései miatt elvette tőle egyetlen fiát. “Ti örülhettek-mondta nekik-, három
szép fiatoknak azt javaslom, egy időre hagyják el az országot, mert énrám nagy
erőnyomást gyakorolnak a mainzi érsekség loavagjai. A szövetség ládáját pedig
menekítsétek ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet Templomát. Ebbe a dologba
senkinek sem engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 peremispánság timellettetek áll. De
titokban a 24 belső vármegye magja is mellettetek fog felsorakozni. Foglaljátok el hát a
végvári vitézekhez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt.” Imre fia emlékére fia volt
harcostársainak hozzátartozóit Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét,
Szolnokot, belső testőrségének parancsnokaivá tette. De Szár Lászlóra, akit gyanús
helyzetben találtak egy éjjelen 1032 nyarán, ráfogták, hogy meg akarta ölni István
királyt. Szár László ekkor Lengyelországba menekült. Onnan intézte a Szövetség
ládájának elszállítását. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg, Bátor-Boleszlónak
1025.VI.17.-én bekövetkezett halála után lengyel trónkövetelő lett, Győr fia Imrével
együtt halt meg, Szolnok az István testőrségének parancsnoka lett. Ő volt az, aki végül
be tudta bizonyítani István király előtt, hogy a Vazul-ág állítólagos összeesküvése csak
Anasztáz-Asrik körének koholmánya volt. 1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadás
áldozata lett. Ekkor István király Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának. Szolnok a
Doboka ispánságot és az újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. Így Imre és III.
Zoltán meggyilkolása után II. Zoltán mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a
besenyők ellen. De a Vazul-fiaknak a besenyők 1035-ben hűséget esküdtek és az
erősebbik Árpád-házi ágnak hatalomra jutását támogatták is. Levente a besenyő
származású Ibolya ifjúsági aranyasszonyt vette el feleségül. Anasztáz-Asrik köre inkább
Orseolo Ottó és Ilona trónigényét támogatta. István pedig folyton betegeskedett.
Gyógyulása érdekében alapítványokat tett. Hadserege parancsnokának Pétert tette meg,
Szolnokot pedig kiskirálysággal tüntette ki. Az ország főurait kívánságára feleskették,
hogy István után Péter királysága mellett állanak ki. Bécsben befejeztette a 979-ben
elkezdett székesegyház építkezését. Ez kedvelt egyháza volt az öreg királynak, az egykori
avar-kurgán székvárosában. A régi uruki keresztény templomot lebonttatta és az újat
arra építtette. Ezt 1036-ban szentelte fel Vasvár uruki-katholikus püspöke, Csák. De
közben az altemplomban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei.
Itt találkoztak az Árpád-házi trónkövetelők: Delján Péter, a kis Orseolo Péter és
Beszprim herceg, akik a bolgár, a magyar és a lengyel trónra tartottak igényt.
Trónigényük volt, de az uruki-mani és törzsszövetségi lovasversenyen 1030-ban a tíz
napi lovaglás során egyikük se tudott még csak egy nap győzelmet se elérni. A
közbizalom inkább Endre és öccse, Béla felé fordult. Levente hercegnek meg már a
házassága is biztosította a besenyők támogatását. István télen-nyáron sokat
betegeskedett és a Dunaordosz-Budavár alatti melegvizeknél keresett gyógyulást.
Sokszor elmondta:
“Sohasem gondoltam, hogy az én lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem,
van lábam, még szívem is. Hol az egyik, hol a másik testrészem fáj. Minek is öregszik
meg az ember.” De nemcsak testi, lelki fájdalmai is voltak. Fájt neki, hogy unokaöccsei
és Szolnok kiskirály bírják az 5 töméni besenyők bizalmát, hogy az utódjának kijelölt
Pétert csicsergő madárkának csúfolják és számon tartják, hogy a pusztaszeri
Nagy-Süánon teljesen lemaradt. Még annyit sem ért, mint Imre a közép-mezőnyben. De
Imre legalább 1030 nyarán Pozsonynál tönkre verte II. Konrád hajóhadát. Ekkor Imre
Kund vitézt a bödönösök ifjú vezérét kineveztette tárkányfejedelemnek. Bene-Benedek
váci püspök, az Árpád-ház püspöke gyakran hallotta István király kesergését. Egyszer
nagyot gondolt. Megkérte Radnót vitézt, hogy hozza el a kis Pósát az igazi nagyapjához.
Jéne a férjével és Benedek püspökkel együtt fel is kereste a budai ispotályban az öreg
királyt. Boldog volt, hogy megláthatta Imre egyetlen fiát. Hosszasan eljátszott a kisfiúval
és búcsúzóul azt mondta neki: “Soha ne akarj király lenni, csak jókedvű, jószívű ember.
Élj soká és gondolj szeretettel Nagyapádra!”
22.
AZ AVAR KINCSEK VISSZASZERZÉSE
Berengár a Brentai csatában súlyos vereséget szenvedett. Azt, hogy ilyen nagy
haderő felvonultatására sor kerülhetett, elősegítette az is, hogy 899 nyarán igen bőséges
és zavartalan aratás volt. Így aztán a Csörsz-vonalról elindított Apor-sereg helyett két
újabb korosztályt vonultathatott be Kurtán fejedelem. A tavaszi munka nagy részét
elvégezték Kendice leány-csapatai, az aratás pedig az utánpótlási vonal harcosaira
maradt. Az avar kincsek visszaszerzése már azért is nehézségbe ütközött, mert az arany
és ezüst tárgyak nagy részéből közben templomi kelyhek és oltári szentségtartók
készültek. Berengár királlyal tehát úgy egyeztek meg, hogy évenként 10 véka ezüsttel,
vagy beolvasztott aranytömbökkel ad kárpótlást az elrabolt aranykincsekért. Az első,
899. évi 10 véka ezüstpénzt Árpád szétosztotta harcosai között, az újabb, 900. évi
hadisarcot pedig Kurtán várába szállíttatta. Ennek azonban voltak már előzményei is. A
Pelsőcz-féle Arvisurákat ugyanis Verecke fejedelem még 880-ban átadta Árpádnak és
Árpád már 881-ben megjelent tárkánykiképzésű seregével a Bécsi medencében. Az
akkor ott megtalált avar kincse-ket össze is szedte. A nyugati fejedelmek tehát már
akkor tudtak róla, hogy az Avariából a Tenisur (Dnyeper) vonalára küldött avar ifjúság
egyik életcélja minden elorzott kincs visszakövetelése. Így aztán egyik környékbeli király
se avatkozott bele abba, amikor Árpád Bécs környékén igazságot teremtett. Ebben az
ügyben Arnulf is támogatta a Berengár elleni csatát. Az Ibbs és a Morva jobb oldali
gyepűin összeszedett avar kincseket Boron, a Morva-parti határőr-parancsnok még 899
tavaszán Veszprémbe szállította, Kendice aranyasszony szálláshelyére. Boron, hogy
Árpád tárkányfejedelem hadmozdulatait fedezze, csapatait Boronáról az Encs (Enns) és
Alsó-Morva vidékére vezényelte. Arnulf az avar kincsek egyik kis hányadát a
templomokból 899 őszéig be is szolgáltatta Boronnak. Ezeket Kurtán várában helyezték
el. Kurtán fejedelem nyáron a régi római városban épített nyári lakában tartózkodott,
télen pedig a Budavár hegyének északi oldalán épített Kurtánvárában.
De szenvedtek Zoltán csapatai vereséget is. 913-ban az Inn mellett érte őket vereség
és Szászországban is a merseburgi vereség után békét kellet kötniük. I. Ottó császár
maga mellé állította Bajorország, a német hercegségek, Csehország és Észak-Lombardia
vezetőit és 936-951 között egységesen léptek fel a magyar csapatok ellen Augsburgnál
955-ben meg is verték Zoltán fejedelem seregét. Erre indította útnak a Budavári
Beavatott központ a tíz töményt kitevő besenyő segítséget. Nyugat ennek már puszta
hírére megborzadt, pedig akkor a besenyők Jula és Kapgán törzse, illetve Jirkó fejedelmi
tábora még csak Magyarország keleti határán táborozott. Zoltán minden hatalmat
Taksony kiskirályra ruházott. Taksony a 947-955 közötti éveit szentelte az avar kincsek
visszaszerzésének. 955-ben, amikor atyját másodszor is agyvérzés érte, átvette a
hatalmat. A besenyőkkel sok káliz és böszörmény is érkezett. Izbeg a böszörmények
üzbég származású parancsnoka megnyerte Taksony bizalmát és a 24 hun törzs
szövetségétől kapott erkölcsi támogatással és többféle segítséggel rendbe hozta az ország
pénzügyi helyzetét. Azzal kezdte, hogy megszüntette a nyugati kalandozásokat és azok
helyett kereskedelmi kapcsolatokat szervezett. Ezekre a kereskedelmi utakra táltosok is
elkísérték a kereskedőket, és ha eközben avar kincsek nyomára bukkantak, erről
értesítették az Avar-Curiát. 970-ben a déli kalandozások is vereséggel végződtek
Arkadiopolisz mellett, az orosz-bolgár-besenyő szövetkezés miatt. Az orosz Szvatoszláv
“kazárölő hőst” ezeknek az eseményeknek a során Kurja besenyő vezér levágatta és
koponyájából ivókupát készíttetett. Taksony halála után 970-ben Gejza lett a
nagyfejedelem. Neki most már döntenie kellett afelett, hogy a nyugati, vagy keleti
irányzathoz csatlakozunk-e. Kurtánvárában az Avar-Curia megbeszélésén Nyugat
mellett döntöttek, bár Gejzát a keleti egyház keresztelte István névre. Géza fejedelem az
első időkben a pénzeire is 4 mezopotámiai háromszöget veretett.
VIHAR-ISTEN LOVASAI
Ezzel indult meg Erdőelvén a nyugati keresztény települések sorozata, addig csak
bizánci hittérítők járták Erdőelvét. A törzsménes Domonkosnak Arad-ispánsági
birtokán maradt. Az úzokat és kaszukat a hidegebb időt jobban bíró kabar és ordoszi
lovakkal látták el. Amikor Domonkos-Mihály-Turu, Géza nagyfejedelem halála után az
ifjú Vajk parancsára Bizáncon keresztül Rómába ment, Bizáncban nem talált kellő
meghallgatásra. Ezért Domonkos Ottó tanácsára nyugati királyi koronát kért az István
névre megkeresztelt Vajk fejedelem számára. Ezt a ravennai zsinat határozata
értelmében meg is kapta, Domonkost pedig Magyarország első érsekévé szentelték.
Domonkos érsek az ifjú Sebestyénnel megszervezte a 6 püspökségből álló esztergomi
érsekséget. Az aradi birtokán nevelt sivatagi ménesnek a felét Bábolnára hozta. Ebből a
ménesből aztán megaján-dékozgatta a fejedelmi ifjakat. A ménes később királyi
tulajdonban fejlődött tovább. Tizenötödik szüle-tésnapján Endre is választhatott egy
csikót István király ajándéka képpen. Endre a kis Viharistent választotta, öccsei Béla és
Levente pedig a Marast, illetve Adanát. Ezeket a csikókat aztán Csákváron a Korpona
istállójában nevelték tovább, majd az Endrevári karámban idomították be őket. A kis
lovacskák szinte a fejedelmi ifjakkal együtt nőttek fel. Endre-András vitéz, a
Viharistenen ment Endrevárról a pusztaszeri Nagy-Süánra. Minden futamot megnyert.
Maga István király is büszke volt rá, hogy Endre az ő királyi méneséből származó lóval
győzelmeskedett. Béla ... határőrségi Bélavárról, Levente pedig Kolozsvárról érkezett
erre a versenyre. Az 1030. évben megrendezett pusztaszeri Nagy-Süánon részt vett
fejedelmi ifjak mind vállalták, hogy 1030-1035 között valamennyien kiveszik részüket
Budavár beavatott központjának a Budavár-Abavár-Lebedvár-Kevevára útvonalon
lebonyolítandó áttelepítésben. A Budavári beavatott központ lassú áttelepítése már
1015-1022 között megindult, de a pusztaszeri megállapodás szerint 1035-ig be kellett
fejezni. Ez a magyarázata, annak a pusztaszeri Nagy-Süán fontosságának, mert részt
vevői felesküdtek az átszállításban való közreműködésre.
Ezek voltak: Mihály-Vazul Géza Pirok Taksony Csák Vajk 954-989 951-997
928-954 926-970 943-978 969-1038 Szár László Karos II. Zoltán Gerencsák III. Zoltán
Tolma- Judit 988-1038 948-970 988-1025 960-998 1007-1036 966-1026 Bogyiszló Imre II.
Ajtony Győr Bagamér Erős Csák 1008-1031 1007-1031 970-1031 987-1031 1006-1036
978-1017 Az Élet kegyhelye kimenekítésének gondolata a királyi családtól:
Tolma-Judittól és Orseolo Ottó feleségétől, Ilonától eredt. A királyi család egyes tagjai is
részt vettek benne. Az egyik legfontosabb szállítmányt, a Szövetség ládáját 1301
Aranyasszony havától 1031 Aranyasszony haváig öt fejedelmi személy szállította el
Budavártól Abavárig: Bogyiszló, II. Ajtony, Győr, Bagamér és III. Zoltán. Imre azért
nem tudott ebben részt venni, mert éppen a Tiszakeszi és Pozsonykeszi között állomásozó
tárkánysereget kellett II. Konrád ellen mozgósítania. Ennek a szállítmánynak gyors és
biztonságos elvitele azért volt fontos nehogy az avar kincsekhez hasonlóan ezek a hun
törzsszövetségi értékek is a német császárság kezére jussanak.
Endre Pünkösd után Kevevárába ment, Imre pedig átvette a Csörsz vonal
parancsnokságát. 1030. július közepén már legyőzték II. Konrád német császárt és
Avaria örökségéből visszakapták a Lajtán túli területeket. De az ifjúság az Encs vonaláig
akart felvonulni. István azonban visszaparancsolta őket, Zsadányig. Ekkor lett Imre
királyfi a bihari országrész tulajdonosa. Endre igen kapós volt Bölcs Jaroszláv kevi orosz
fejedelem lányai között. Anasztáziát vette feleségül. Levente Ladomér fejedelmének
lányát, Ibolyát vette el. Ibolya Lebed lovasfejedelemnek volt a leszár-mazottja. Kurtán
várában nyerte el a beavatottságot és Ildikó lett a neve. A fejedelmi ifjak a Szent Illés
székesegyházban jöttek össze újabb tanácskozásra. Ez a templom volt az uruki
keresztények temploma. Altemplomában alagútrendszer volt. Ez az “alsó világ” kötötte
össze a kolostort a monostorral. Mindig a Gyarmat-törzs és a Nyékiek közös temploma
és alsó világa volt. Endre ezen az összejövetelen István király tudtával arra kérte a
rimalányokat és a kispapokat, hogy az Arvisura hagyomány óriási tömegét 5 példányban
másolják le, és ezzel tegyék lehetővé, hogy az ifjúság ebből erőt merítve meg tudjon állni
az idegenek gyilkos tengerében. Endre 3 másolati példányt a pásztói, a pentelei és a
zebegényi Domonkos rendi magyar kolostor alsó világában helyezett el. Egy példányt az
Avarbástya alsó világában őriztetett. Az ötödik példányt pedig az újonnan épülő
Endrevár altemplomában helyezte el. Mivel az Endrét, Bélát és Leventét kísérő lovasok
mind legények voltak, meg is nősültek. A kievi Szent Illés székesegyház leánykórusából
választottak maguknak feleséget. De a lányok előbb rima-lányok lettek és részt vettek az
Arvisura-lapok másolásában. Mikor a besenyők István fiát, Imre herceget egy
feldühödött vadkannal halálra maratták (hasát felhasíttatták), Endre, Béla és Levente
Kevevárán tartózkodott. Bölcs Jaroszláv fejedelemnek is, meg a lányának is,
Anasztáziának nagyon, tetszett a Viharistenen vágtató Endre-András herceg. Jaroszláv
alkudozott is a paripára, de Endre sehogy se akart megválni tőle. A Viharisten
harmadéves kiskancáját azonban Jaroszlávnak adta. Bölcs Jaroszláv erre azt mondta:
“Ha már ennyire megtiszteltél, ilyen fejedelmi ajándékkal, kérhetsz tőlem viszonzásul
bármit.” “Fenséges Uram-kapott a szón András akkor-Anasztázia lányod kezét ne
tagadd meg tőlem.” Így lettek a fejedelemfiak Bölcs Jaroszláv szövetségesei. Amikor
István királynak tudomására jutott, örömmel adta ő is a hozzájárulását a házassághoz.
Ez István királynak is, meg az Imre halálában teljesen ártatlan hercegifjaknak is nagyon
megkönnyítette a helyzetét. A három herceg származása körül sok mindenféle
mende-mondát terjesztettek.
A nép azt mesélte, hogy ködmöne, szemfedője még évek múlva is épségben
volt, sebei pedig behegedtek. Ebből annyi igaz, hogy feleségét Abasár vitéz kigyógyította
sebeiből. A hősi halált halt Aba Sámuelt csak a nép költötte örökéletűnek. Piroska nem
hagyta el többé Abavárat. Csak az Arvisura anyagának rendezgetésével foglalkozott.
Ennek a teljes elszállítása napján halt meg 1048-ban sebfertőzés következtében.
III.Henrik 1045-ben Magyarországra jött és Péter király fejére újra feltétette a királyi
koronát. Uralma azonban nem volt tartós. Az 1045-ben elhunyt Szolnok, erdőelvi
kiskirálynak a helyére Vata, Erdeljü Gyula fia került. Vata fellázította a besenyőket,
meg a tiszántúli, békési, bihari és erdőelvi pász-torokat. Betörtek a Jász-sikságra és az
uruki kereszténység visszaállítását követelték. Az egyház persze ellenük volt, hiszen az
uruki egyház eltörölte a dézsmát és az egyéb egyházi terheket. A német és olasz lovagok
uralma ellen viszont összefogtak a magyar urak is és felvették a kapcsolatot az
Árpádházi hercegekkel. A Kipcsák vezette besenyő lovasok Bölcs Jaroszláv kiséretével
Ung-várig jöttek, ahol már várták őket a magyar felkelők és a végvári vitézek. A Péter
ellen kiállított hadsereg vezetője Endre herceg lett. Nagyobb harcra nem került sor, mert
Vata serege hamarosan megfutamította Péteréket. Endre kétféle követeléssel találta
szembe magát. A magyar urak a német-olasz uralom lerázását és a magyar tulajdon
helyreállítását követelték; Vata és a besenyők a régi közösséget és az uruki keresztény
vallás visszaállítását várták tőle. El akarták törölni az adót és a papi tizedet,
megszüntetni a papi birtokokat és megölni az idegen származású papokat és urakat.
Halálra keresték az egyházi birtokok intézőit, a papokat és püspököket, meg az
ispánokat. Pétert elfogták és Vazulért bosszút állva, kitolatták a szemét. Ebbe és egyéb
sebeibe nemsokára belehalt. Vata által vezetett lázadás az országot felszabadította a
külföldiek zsarnoksága alól és I. Endre-Andrást 1046-ban trónra segítette. Endre kievi
segítséggel megszilárdította a trónját. I. Endre-András király legfontosabb teendője volt
az alapjaiban megrendített államrendet visszaállítani.
Vata fia, János az utolsó uruki püspök még csak az uruki keresztények
követeléseivel indult el Békés városából. De mire átkelt a Dunán, már javarészt
polgárokból állott ordítozó híveiknek a serege. Mindannyian a Fehérvári
törvénynapokra igyekeztek sérelmeikkel. A magyarság minden faluból két-két vént
küldött az Öregek Tanácsába. Ezek nem a világi urak ellen, hanem az egyházi
kizsákmányolás miatt léptek fel. Követelték az “érdek nélküli kereszténység” és az uruki
hiten lévők gyógyítószolgálatának visszaállítását. Mert ha a nyugati papokhoz fordultak,
azok csak azt válaszolták: “Ha a jó Isten úgy akarja, meggyógyultok, nyugodjatok bele
sorsotokba!” Az uruki-mani hiten levő papok azonban a betegeket elvitték a
határőrizetben, vagy erdőségekben meghúzódó arbag-sámánokhoz. Pogány szokás
szerint a beteg addig nem hagyta ott az arbag-sámán házát, míg gyógyultan nem
távozhatott. A meggyógyult betegek aztán érdemük és saját tehetségük szerint
jutalmazták az arbagokat. Béla igyekezett megmagyarázni az uruki hívőknek, hogy a
nyugaton is szokásos papi járandóságokat nem lehet megszüntetni, a harácsolás
csökkentésére már történtek intézkedések. Az uruki hívők ígéretet kaptak arra, hogy a
kolozsvári uruki-papi, meg a táltos és arbag képzést nemcsak, hogy nem korlátozzák,
hanem még fokozni is fogják, hogy a nép létszáma emelkedjék. Ez hatott és békésen
haza-tértek. A pogányság hívei azonban ott maradtak Fehérváron és azt követelték:
“Engedd meg, Béla király, hogy apáink ősi hitén élhessünk!” A falánk püspököket meg
kell kövezni, a papokat ki kell belezni, deákjaikat meg kell fojtani, a tizedszedőket
felakasztjuk, a hazug templomokat leromboljuk és a harangokból újból üstöket öntünk.
Mindezt gúnyversekben énekelték. A nép meg azt kiabálta: “Miénk legyen a hatalom és
a szabadság!” A részeg pogányság ordítozásának hallatára maga János is megrémült és
Gyulára futott.
A Kériek Úzs várát Ung vitéz 200 lovas befogadására építette ki. Ezzel az erőd a
Nyék törzs egyik nagyon megbízható, igen erős várává vált. Mire 1022 körül a
szállítmányokat elindították, a régi Úzsvár kibővült, a terveknek megfelelően. Az új
várat Nyék vitézei Ungvárnak kezdték nevezni. Mivel a szállítmány kísérői között a
nyékiek többségben voltak, az Ungvár név vált használatossá. Bölcs Jarosz-láv vitézei
azonban régiesen Uzsgorodnak nevezték. Eszerint a mai Ungvár lakói a legrégibb ismert
időkben úzok voltak. Pirok is, Karos vezér is Nyék törzsbelinek vallotta magát, így maga
I. Ajtony, meg Karos és az ő fia, II. Ajtony, úgyszintén Karos többi unokái: Miltény,
Kökény és Majtény is mind nyékiek voltak. Ung vitéz 1029 disznótorán meghalt, de vára
azért a nyéki, úz és kéri törzs népének munkájával mégis hamarosan felépült. A vár ura
a Taksony fejedelem Mihály fia, Szár Lászlónak legkisebbik fia, Ung vezér lett. Ung
vezér volt az, aki 1028 Aranyasszony napjának hajnalán az Endre királytól kapott X.
Viharisten nevű lován a csapatok élén belovagolt a nyékiek Kevevári karámjába, majd
l063 Arany-asszony napjának estéjén X. Viharisten legszebb leszármazottján vonult be
Füzesgyarmatra és a nyéki törzsbeliek az arany Arvisúra-lemezekkel telerakott
“Szövetség ládáját” átadták Gyarmat fejedelemnek. A továbbszállítást ő végezte. Az
átadó ünnepségen a következők vettek részt (ld.-xxx. oldalon). Valamennyien a híres
Viharisten nevű lónak az ungvári lovagló karámban nevelt ivadékán értek be
Füzesgyarmatra. Az Élet kegyhelyének kimenekítését tehát megérte, amint láthatjuk,
Szár László fia: Ung vezér és Battonya lánya, Szobránc rimalány. Társaik: Miltény fia
Zombor, Zerind fia II. Lebed, Boja fia, a bihari Kipcsák és Kökény fia Pereg vitéz pedig
tagjai voltak annak a küldöttségnek, amelyik Harka lovas-fejedelem leszármazottjának,
Buda fia Kipcsák vezérnek, a besenyők jászvásári fejedelmének veze-tésével
ünnepélyesen átadta a “Szövetség ládáját” Gyarmat fejedelemnek. Az Árpádházból III.
Zoltán fia, Gerencsák volt az Endre, illetve Béla király megbízottja. Gerencsák egyben a
12 nemzetséges Csák-hadat is képviselte az átadási ünnepélyen. Gyarmat fejedelem
közölte, hogy az Uralban a manysik azon a helyen, ahol az Öreg Östen a forgó földet
megkötötte, elkészítették az új Élet templomát, hogy az Arvisurákat ott titkon őrizhessék
az Uralbérc Öregének alsó világában. Az átadási medvetor ötödik napján a küldöttek
ugyanúgy búcsút vettek múltjuk kincseitől, mint annak idejében a Hires-kapuban és
Ordoszban az akkoriak.
23.
PENTELE-ARVISURA 300.
Szár László Premiszlava orosz hercegnőt vette feleségűl, hogy az utat rokoni
kapcsolatok biztosítsák. Mihály felesége, a kievi Adelhaida nagyobb fiát, Vászolyt
bizánci hitre kereszteltette Vazulnak. Unokái közül Endre Anasztáziát, a kievi fejedelem
leányát vette feleségül, Béla Rixa lengyel hercegnőt, Levente pedig Ladomér hercegnőjét.
Levente felesége Lebed lovasfejedelemnek volt a leszármazottja. Férjhezmenetele előtt
Kurtánvárban beavatott lett Ibolya néven. Több nyelven beszélt. Géza fejedelem Piroska
nevű leánya Aba Sámuelnek, a kabarok vezérének lett a felesége; Judit Boleslav lengyel
feje-delemhez ment, hogy az Élet templomának kincseit megmentsék az aranyra éhes
római kereszténység elől. Géza legkisebb leánya, Ilona, aki Ottó Orseoló velencei
dogéhoz ment nőül, már 1022-ben értesítette Kurtánvárát, hogy a római pápa
javaslatára a kincsek megszerzése végett nagy haddal készülnek Magyarország ellen. A
beavatottak erre a kincseket azonnal útbaindították Aba Sámuel vezetésével és 100000
főnyi besenyő lovasságot mozgósítottak. 1030-ban megverték az egyesült német sereget
és a Lajtán túlról területeket is kaptak, bár tovább akartak menni az avar határig.
Amikor a nyugati kereszténység meghirdette a szent háborút az Avar birodalom uruki
kereszténysége, Tudun ellen, Németország határa az Encsnél (Ens) volt. A nagy ellenállás
miatt Nagy Károly már abba is belement, hogy az új határ az Ibos (Ibsa) folyónál
legyen. De a vége az lett, hogy a kincsvágyó római keresztény világ csalárd módon
kirabolta az uruki kereszténység egy részét, az ellenálló főurakat és főpapokat pedig
rabszíjra fűzve elhurcolták. Ezek Mani-zsoltárokat énekelve haltak meg. A józanabb
réteg ekkor Károlytól azt követelte, hogy az avarokkal szövetséges bajor királyt,
egyéb-ként rokonát, engedje ki a börtönéből és az már így szabadon, önként mondjon le
a trónjáról, az uruki kincseket pedig csak egyházi célokra használják. Így épült többek
között az Ácheni dóm is a rablott kincsekből.
3540-------3520---3500--3480--3460
3440--3420--3400---3380----3360
3340--3320--3300--3280---3260
3240----3220-----3200----3180
A szellemi élet vezetői először csak Szumér területen uralkodtak, ahol egybefogták
és őrizték a titkos tanokat, később azonban hatalmukat a más földrészeken élő
beavatottak segítségével kiterjesztették az akkor lakott egész földre, mint ahogy az
ataiszi korban is egy gócból áradt ki az építkezésre, a gazdálkodásra és az iparra
vonatkozó minden ismeret. Húszévenként választott ötös csoportok már három
központban is működtek (3180 után), de összekötő nyelvük a régi maradt. A vezető
hatalom a három város egyikéből irányított. A beavatottak fejedelme mindig ott
tartózkodott a legvédettebb helyen. Ilyen fejedelmek voltak:
3060---3040----3020----3000----2980
2960-----2940--2920---2900---2880
Torontál Kojon
2860-------2840
----------2820-2800--2780---2760 --2740
2720-----2700------2680----2660----2640
2620-----2600---2580----2560-----2540
2520----2500---2480--2460---2440
2420-----2400----2380--------2360--------2340
2320---------2300----2280---2260---2240
2220-----2200--2180--2160--2140
2120---2100--2080-2060-2040
Idasi Ugoljás Gijári Sabália-Káma Kazarián
2020----2000---1980-------1960---------1940
1920----------1900-----1880--1860-1840
1820----1800----1780-----1760------1740
1720--------1700---1680-1660 -1640
1620------1600---1580---1560-----1540
1520---1500---1480----1460--1440
Uzzu-Harapi-Ilmér-Opozur-Udokán
1420--1400----1380---1360----1340
1320---------1300------1280---1260---1240
1220----1200-----1180-----1160-----1140
1120------1100----1080------1060----1040
1020------1000---980------960----940
920---900----880------860-------840
820----------800------780-----760-----740
720-----700------680------660------640
Istáros Askél
620--------600
Mirina-Isimbáj-Megera180-200
Sály200-220
Csekmágus220-240
Kendegács240-260
Piroska260-290
Buja290-320
Kündü320-355
Nyék355-360
EMBA360-380
Gács380-402
Irgiza402-420
Bagamér420-430
Béla --------Gerecsák
1040-1047 1047-1068
Már Bulcsú is tapasztalta 948-ban Bizáncban, hogy azokat az avarokat, akik nem
akarták az idegen nyelvvel együtt felvenni a horvátok hitét, a keresztény hittérítők
Bizáncban eladták rabszolgának. Ugyanez volt a helyzet az Encs-Ibos vonalán és Bécs
kurgánban is. Akik nem akarták a római katolikus hit mellett a német nyelvet is
megtanulni, azt eladták rabszolgának, vagy gályarabnak. Az ilyen népirtás ellen már
Jászvásáron is tiltakoztak, de Szakszinban a 216 tárkánytörzse összejövetelén még
erősebb tiltakozás hangzott el Mohamed és Buddha hittérítőinek erőszakos eljárása
miatt is. A rabszolgakereskedés eltűrése miatt nem lehetett Taksony nagyfejedelem.
Gézának uralomra lépésekor első intézkedése az volt, hogy megszüntette a mainzi hívek
rabszolga-kereskedelmét. Elrendelte a fehérvári kereskedelmi utakra, Győr és Fehérvár
között az ellenőrzést. De egyebekben a ránehezedő nyomás ellen ő is csak az
összeházasodásban látott valami védelmet és hosszabb-rövidebb ideig tartó békét. Az
Ottók bizánci házasságát vette alapul és Sarolt befolyására hozzájárult a fia és a bajor
Gizella hercegnő házasságához. Vajk felvette István vértanú nevét és Tünde-Csege
halála után feleségül vette Gizellát. De ezért nagy árat kellett fizetnie. Avariát át kellett
engedni a bajor terjeszkedésnek. Ennek fejében biztosították Istvánnak a Pannonföldet,
minden gazdagságával. Nyomban megindult az egykori Fekete-Arnó salzburgi
érsekségének németesítő hadjárata. Amelyik avar család nem akarta felvenni az
uruki-mani hite mellett a római katolikus vallást, az valami módon eltűnt, ha még, vagy
már nem volt munkabíró, akkor agyonverték. Az erős férfiakat gályarabságra, vagy
rabszolgaságra vitték, az erős nőket eladták cselédnek a szépeket háremekbe szállították.
Mindenféle-képpen csak gazdagodtak azoknak az avaroknak a pusztulásával, akiknek
már ebben az időben padlófűtéses uruki-mani keresztény templomaik voltak.
Fekete-Arnó salzburgi avar érseknek még nagy papi serege volt, de gazdag családját
később teljesen kiirtották, csupán azért, mert avaroknak vallották magukat.
Az újabb német beözönlők azonban nem István király eszméit szolgáló németek
voltak, hanem adószedők. Igaz, hogy István király is német segítséggel győzte le
Árpádházi rokonságát, de hűbéres nem lett. III. Henrik viszont fenntartotta magának
azt a jogot, hogy mindig az fog a királyi székbe ülni, akit ő akar. A németség Pannónia
meghódítását ünnepelte. 1045 júliusában Péter Fehérváron vendégül látta III. Henriket,
aki Krisztus helytartójának neveztette magát és szőrcsuhát öltve ünnepelte a
kereszténységnek egy másik keresztény ország feletti nagy győzelmét. Endre, Béla és
Levente a Szakszini rendkívüli Nagyszala után a Lebédházra támaszkodva a keleti
rokonok támogatásával fokozatosan maga mellé állította a keleti országrészeket és
elsősorban Vatát, az erdőelvi kiskirályt nyerték meg céljaiknak. Péter le akarta volna
váltani Vatát a Lebédháziakat illető tisztségből, de nem sikerült. Vata a békési és
kolozsvári zendülők élén Fehérvár ellen vonult Béla herceg irányításával. Béla kitűnő
hadvezér volt. Még a Szent Illés székesegyház alagút-rendszerében kidolgozta az ország
visszaszerzésének haditervét. Levente főtáltos pedig sorra járta a Vata-féle uruki
keresztények szálláshelyeit és a sámánhitűek kegyhelyeit. Azokat is útbaindította
Fehérvár felé. Endre-Andrást először ortodox bizánci hitre keresztelték meg. Nyugodt
természetű ember volt, megfontoltan közelítette meg a Tisza vidékét. Gyulafehérváron a
Vata tanácsára az erdőelvi római katolikus püspökségen sokezer vitézével együtt
megkeresztelkedett. Levente főtáltos 1045 elején Szakszinban egy sámánhitű töményt
nyert meg az ügynek. Ezek 1045 telén már Jászvásár közelében állomásoztak. Bója fia a
Lebédházból: a Vata nevű uruki püspök és egyben kiskirály, az uruki hívők tömegével
indult el a békési tájakon át “Krisztus helytartó”-ja ellen. Endre javaslatára Béla herceg
a magyar nemesekkel és lovasokkal megakadályozta, hogy Péter újra kijusson az
országból. Vata serege elfogta. A Szakszinból jött sámánhitű tömény össze akarta
kaszabolni, de Vata megmentette. Egy óvatlan pillanatban azonban a Szakszinból jött
őrség “szemet szemért” jelszóval, bosszúból Vazulért, kitolatta a szemét. Péter
panaszával Endre-András elé került, de Endre ezt mondta neki: Csak azt kaptad Péter,
amit te cselekedtél a mi katonáinkkal, “Krisztus helytartójának” a birodalmában:
Henrik hűbérese így halt meg vakon és a sérüléseiből származó vérmérgezésben.
A Szakszinból jött töménnyel már Vata sem bírt. Minden püspököt, magát Gellért
püspököt is kivégeztette az egyik hírszerző csoportjuk. Endre csak az Árpádház
püspökét tudta megmenteni, aki küldöttségben éppen nála járt. Ez Erős Csák unokája
volt, s igen fiatalon lett az uruki püspökség vezetője, III. Zoltánnak, az 1036-ig uralkodó
kisfejedelemnek volt a fia s a Vata udvarában nevelkedett. Endre a lovas-nomád
fejedelmek taktikájával időnyerésre törekedett, de a legsürgősebb volt, hogy a
sámánhitű lovas besenyőket visszaküldje Szakszinba és Kevevárába Levente főtáltos
parancsnoksága alá. Az uruki hívők töménye már szelídebb alakulat volt. Ezek mint
rendfenntartók özönlötték el Pannonföldet. Endre 1046 őszén István király sírja mellett
három magyar származású püspökkel koronáztatta meg magát. Gerecsák uruki püspök;
Csaba nádor fia: a váci püspök és az esztergomi érsek tette fejére az uruki koronát a
Szent István sírja mellett őrzött ereklyekoronával együtt. A keresztények üldözését
megtiltotta. Követeket küldött III. Henrikhez, hogy elibe menjen valamilyen
elhamarkodott cselekedetnek. 1050-ig német csapatok nem jelentkeztek, mert a német
császárságban belső viszályok dúltak. Endre pedig kiterjesztette hatalmát a közeli
lengyel, cseh és osztrák területekre, adószedés céljával. De ezek csak kisebb
csatározásokkal jártak, Béla herceg vezetésével. Béla a nyugati határövezeteket
megerősítette. III. Henrik 1051 tavaszán Dél-Pannóniában mégis átlépte csapataival a
határt és Fehérvárt akarta elérni. Előtte még végigdúlta a Koppány földjét. Gebhad
püspök élelemmel megrakott hajókkal a Dunán jött lefelé, Bretiszláv herceg pedig a
csehekkel haladt előre, pusztítva a Duna partján. Béla herceg keleti módszerrel mindent
kiüríttetett a hadak útjából és a nyugati csapatok összeköttetéseit is elvágták. A
hajóhadat megfúrták és a cseheket koholt császári paranccsal visszairányították, mintha
veszélyben volnának. III. Henrik seregét kiéheztették és elkezdték nyílzáporral ritkítani.
Endre seregei minden oldalról egyszerre támadták meg őket. Csákvárról is megindult a
Csák-had a Vértes irányába.
Henrik csapatai meginogtak és csak egy gondjuk volt: mennél előbb kimenekülni
ebből az országból. Még vértjeiket és fegyvereiket is eldobálták, hogy gyorsabban
futhassanak. A császár szerencsésnek mondhatta magát, hogy túljutott az
országhatáron. Kapuvárnál még a hidat is felgyújttatta maga után. De testőrsége nem
tudta elkerülni Béla nyilasait, mind ott maradt. Endre nem engedte üldözni a német
sereget, sőt békét ajánlott a császárnak. Endre és Béla csapatai azonban így is nagyon
megtépázták III. Henrik tekintélyét. Amikor Endre hírét vette, hogy a császári hadak
újra Magyarország ellen készülődnek, IX. Leó pápához fordult. György kalocsai érseket
küldte Rómába azzal az üzenettel, hogy könnyen előfordulhat, hogy Magyarország
elfordul a római katolikus egyháztól és, vagy az ujgurföldön államvallássá lett
uruki-mani keresztény vallás lesz itt is az állam vallása, vagy pedig a bizánciak
keresztény hitére tér. A pápa vállalkozott a közvetítésre. Endre még évi adót is hajlandó
volt fizetni. De III. Henrik nem várt nagy sereggel jött lefelé a Dunán és Pozsonynál már
támadott. Nagy erővel megkezdte a vár ostromát: a székelyek azonban hősiesen
védekeztek. Leó pápa közben eleget téve Endre kérésének, személyesen jelenik meg
Henrik táborában békeközvetítés végett. Csakhogy Endre ekkor már nem hajolt olyan
könnyen, mert a szakszini és uruki-mani töményekkel győzött. Amikor végül Béla a
Dunán is, meg két oldalt a parton rohamra indult a Csörsz vonali tárkányokkal, Henrik
kitűzette a pápa fehér békezászlaját. Endre a történtek után már nem volt hajlandó az
adófizetésre, hiszen Béla győzött. Ez már a pápát is indulatba hozta és Endrét ki akarta
átkozni az egyházból. Ez azonban mégis meggondolandó volt, mert Henriknek számolnia
kellett a tízezer lovassal felvonuló szaksziniakkal, akik között bőven voltak olyan fekete
úzok és kunok is, akik a kéthónapi csatározások alatt mindenfelé csak rémületet
keltettek. IX. Leó is meggondolta a fenyegetést, így a kiközösítés elmaradt. Az Atilla
kardját őrző I. Endre-András pogány módra nőtt fel apja udvarában. Levente főtáltos
pogány szertartásos hamvasztásos temetésén is rész vett Taksonyban. A temetési
szertartást Gerecsák uruki püspök végezte. A pápa ezt szemére vetette a királynak, de
Endre az ősi temetési módot azzal indokolta, hogy elődeik mind az érdek nélküli szeretet
vallásában éltek és haltak meg. Nyugat vezető körei követelték Pannóniát.
A római, majd az avar korszak után főképpen Nagy Károly hódítása alapján német
tartománynak tartották. Béla viszont azt hangoztatta, hogy a pannonok már Róma előtt
a 24 hun törzs szövetségébe tartozó népek voltak. Csellel legyőzték ugyan őket, de Atilla
hadai véget vetettek az elnyomásnak. Utána az avarok 300 évig uralkodtak az Encs
vonaláig. István király pedig házasságával biztosította a Pannonföldhöz való jogát. Atilla
kardját Endre király a Lebédháztól örökölte. Élete egyik céljának tekintette, hogy Atilla
öröksé-géből a Pannonföldet feltétlenül biztosítsa minden ármány ellen, hiszen Bató
pannon király uralkodása alatt éppen a központi Szerém volt a hun törzsszövetség
fővárosa. A bizánciak Szirmiumnak hívták, majd Szávaszentdemeter lett a neve. Endre
1055-ben megalapította a villányi apátságot és magyar származású tagjaira bízta a
népszám-lálást. Pásztó, Zebegény és Pentele domonkos rendbeli szerzetesei járták be az
országot a szakszini, majd jászvásári domonkosokkal együtt. Az eredményt Tihanyban
állították össze. Csaba nádor fia, Pomáz vitte a népszámlálás eredményét Endrevárába
az Öregek Tanácsa elé. Endre és Béla ekkor úgy döntött, mint a pozsonyi csatában is
történt, igénybe veszik a Szakszinban kötött egyezményt, vagyis segítségüket kérik. Erről
az egyezményről a mainzi érsekség is tudomást szerzett. Endre király a házassága révén
jó kapcsolatban volt Kievvel. Ő maga is inkább Kelet-Magyarországon tartózkodott.
Levente tanácsára felelevenítették a Csodaszarvas és Csaba királyfi mondáját,
hangoztatták a hunokkal és avarokkal való azonosságunkat és a Pannóniához való
jogunkat. A Szent Illés székesegyházból hazajövet Kevevár részére, Levente elbeszélése
alapján, a rovókkal megörökítették, de most már latin betűkkel, sokezer éves
rege-világunk eseményeit. Ennek egyik példányát Levente-Ildikó-lbolyar sírjába
temették Taksonyban, közel az Árpádház uruki-mani temetkezési helyéhez. Endre, Béla
és Levente ezt a másolást akkor kezdte el, amikor Bretiszláv cseh herceghez menekültek.
Később Endre és Levente Kievben nyert menedéket. Ekkor kezdték el az
Arvisura-kincsek kimenekítését.
Béla Lengyelországba ment, ahol Szár László, Szent Vladimir egyik lányát,
Adelajdát vette feleségül. Ez az előzmény hozta hogy Béla Kázmér herceg testvérét,
Riehát (Rixát) kérte meg. Miután Pomerán herceget párviadalban legyőzte, Riehát
feleségül is vette. Béla is részt vett az Arvisura-kincsek kimenekítésében és a
rovásemlékek lemásolásában. A Keveváráról való elszállítás után Béla herceg az összes
másolatokat hazahozta és gondoskodott a domonkos rend őrizetében való elhelyezésről.
A függetlenségi harcokban Endre kérte, hogy legyen segítségére a németek ellen. Béla
ekkor ott hagyta a felesége birtokát és berendezkedett az ország védelmére. Endre
megígérte neki, hogy a trónon majd ő követi. Endrének azonban 1055-ben váratlanul fia
született, III. Henrik pedig, a nagy ellenség, 1056-ban meghalt. Húga, Anasztázia francia
földre ment férjhez s Endre is nyugat felé igazodva, Salamon fia részére III. Henrik
lányát, Juditot kérte feleségül. Közben a cseh Bretiszláv nagyobbik fia az öccsét elűzte az
udvarából, s az Endréhez menekült. Itt feleségül kérte Endre lányát, Adelheidet. A
házasságot meg is kötötték. Ekkor jött rá Béla az ellene irányuló cselszövényre. Amikor
Endre meg akarta tudni, hogy kitart-e trónigénye mellett, Pamir fia, Zombor
figyelmeztette, hogy válaszút elé állítják, de csak a kardot válassza. Várkony várának
ispánja is a fülébe súgta: Ha kedves az életed, a kardot válaszd! Béla megértette, hogy
mind a kettő: a volt fősámán fia is és Kökény fia, Pereg ispán is az ő híveinek táborába
tartozik. És amikor ott állott a korona és a kard előtt, már világos volt előtte, miért
figyelmeztették. Endre megkérdezte: A kard kell-e a fővezérséggel, vagy a királyi
korona? Béla a kardot választotta, de igyekezett családjával együtt mennél előbb
elhagyni az országot. Azonnal lengyelországi birtokára és felesége rokonaihoz ment,
tudta, hogy szószegő bátyja mellett az ő élete nincs többé biztonságban. Salamont az
apja már 2 éves korában, 1057.-ben királlyá koronáztatta. Ez ellene volt az Árpádház
alkalmassági törvényének, a legnagyobb méltóságra való alkalmasság a Turul
nemzetségben, a Gilgames hagyományban elengedhetetlen. Hiszen még István király is
megrendeztette pünkösdi királyság címén a pusztaszeri Nagy-süánt, amelyen eldőlt, ki a
legkiválóbb. Endre is ott győzött. István királyt meg lehetett érteni, hogy Imrét, majd
halála után Ilona húgának fiát, Pétert jelölte ki maga után, mert pogány erőktől féltette
a királyságot. De Béla éppen olyan keresztény volt, mint Endre. Egy kisfiú királyságának
mind a két uralkodóház ellene volt és Béla mellé állottak.
Mikó fekete-úz vitéz tulajdonképpen öszszekötőnek jött, hogy hírt adjon róla, ha
az Árpádháznak újabb segítségre lesz szüksége a nyugatiakkal szemben. Ezt a Mikó
vitézt és harcosait az Eger város fölötti Mikófalván telepítették le 1095-ben. Mikó hírül
hozta, hogy Salamon Szakszinban járt és a besenyők segítségét kérte Géza és László
hercegek ellen. A besenyők erre azt mondták, hogy mutassa meg ő maga, hogy milyen
vitéz. Salamon azonban gyáva volt és Gézáék elől megfutamodott és elbukott. László,
mint kiskirály Szakszinban Zombor uruki püspökkel arról tárgyalt, hogy a Jász-síksági
uruki-mani hívők példájához hasonlóan Magyarkától egészen Jászvásárig az ottani
uruki-mani hívők is csat-lakoznak a nyugati kereszténységhez és Magyarkán is új
püspökséget állítanak fel. Most Nagyváradon alapítanak új római katolikus
püspökséget, és aki akar, Szakszintól kezdve beköltözhet ebbe az új püspökségbe.
Megállapodásuk szerint László kiskirály Nagyváradon összegyűjtötte a még életben lévő
rimalányokat, akik annak idején a rovásokat lemásolták és meghagyta nekik, hogy latin
betűkkel is írják le az Arvisúrák tartalmát. Aztán még le kell majd írniuk, amikor már
teljes lesz a béke, az egykori népszámlálás módszerével az ország településeit, hogy
mindig ellenőrizni lehessen az ország egyházközségeit, lakosainak számát és a pápai
tizedek fizetését. Ezen munka így fog menni püspökségtől a másik püspökségig. László és
Zombor úgy gondolta, hogy ebből a nyilvántartásból azt is meg lehet tudni, ki tartja még
magát a magyar törzsszövetség nyolcgyermekes szaporodási követelményéhez és ki
engedelmeskedik a Korpona aranyasszony-féle három-fiús parancsnak. László
Szakszinban egy kitömött oroszlánt kapott ajándékba. Lakószobájában helyezte el, hogy
a szakszini beavatottak szerint mindig eszébe juttassa, amit ők látnak, hogy Gilgameshez
hasonló, legyőzhetetlen hadvezér lesz és népét megelégedetté és boldoggá teszi. A
besenyőkkel, kunokkal és fekete-úzokkal vérszerződést kötöttek, hogy az
ellenségeskedéseket megszüntetik és szükség esetén tíz tömény lovast küldenek segítségül.
Így aztán Buda fia, Kipcsák vitéz 1038 tavaszán, István király óhajára, Pamír
ifjúsági fősámán kíséretében, egy Viharistentől származó ajándék lóval elment
leánykérőbe Szakszinba. Szakszinban a régi Csopon törzs vezére, Vata nagyfejedelem
nagy örömmel fogadta az ajándékba kapott lovat, de még inkább Kipcsák vitézt, akinek
a neve a besenyők körében ismeretes volt, hiszen kipcsá-koknak hívták a burtászok déli
törzsét is, akik erősen keveredve voltak a besenyőkkel is. A muromák és mordvinok is jó
barátságban éltek a burtász-kipcsákokkal és a besenyőkkel is. A magyariakkal pedig
területátengedés folytán a baskírok és a mordvinok is rokonságba kerültek. Ezen a
vonalon tehát nem érhette támadás Endre megbízatását. A besenyő nagyfejedelem a
kazár betörés alkalmával elesett, így Kipcsák vitéz lett a besenyők nagyfejedelme.
Minden erejével kész volt segíteni és pártolta az Arvisúra-lapok és a Szövetség ládájának
elszállítását és Magyarkától a Lajtáig kezébe vette a Szakszinban való sámánképzést.
Kipcsák nagyfejedelem Gerecsákkal megszervezte a besenyők hírszolgálatát. A
hírközpontot Albélán állította fel, mert ott megfor-dultak az arabok, buddhisták,
horezmiek és ujgurok is. A hírközpontnak Szakszinban és Magyarkán is megbízottai
voltak. Szakszin, Albéla és Magyarka hírközpontját az alábbiak vezették. Erdeljű Gyula
Erős Csák Ordas uruki-mani püspök 960-1015 978-1017 965-1025 Buda III. Zoltán
Pentele öspörös 979-1020 1007-1036 985-1039 Kipcsák fejedelem Gerecsák uruki püspök
Pamír fősámán 1001-1063 1032-1064 1012-1055 Pamír fősámánt azért küldték
Magyarkára, mert több nyelven beszélt. Gerecsák Albélán, Kipcsák besenyő-fejedelem
Szakszinban székelt. A nyéki Győrben szép számmal maradtak vissza Nyék törzsbeli
lakosok. Ennek a Nyék törzsnek az ifjúsága és a Jász-síksági nyékiek vállalták a
Kevevára-Nyék és Füzesgyarmat közti szállítást. Ehhez Endre, Béla és Levente is
szolgáltatott lovas kíséretet. Legnagyobb számmal azonban a szakszini vegyes
származású besenyők vettek részt benne. Ennek a besenyő kíséretnek a parancsnoka
maga Kipcsák nagy-fejedelem volt.
A Jenő törzsből a Káma jobb partján élők elvándoroltak, de a két baloldali törzs
visszamaradt. Ezek összekeveredtek a marikkal és az udmurtokkal, sőt a magyari
törzsekkel is fennmaradt a kapcsolatuk. A kisebb csoportok visszamaradt részeit végül a
Gyarmat fejedelemség egyesítette. A kevésbé értékes szállítmányokat már 1045-ben
megkísérelték az Ural (Jaik) folyó jobb oldalán szállítani felfelé, de sok támadás érte
őket. Később a Béla folyó forrásvidéke felé tartottak. Végül Isimbájnál átkeltek a Béla
folyón és jobb oldalán haladva, elérték az Ufát. Ennek a forrásvidékén áthaladva
Tömém felé fordultak, míg aztán a hegygerinc előtt a manysik átvették tőlük a szállítás
terhét. Amint elérték az erdőségeket, ahol már az asszony-uralom alatt élő manysik
élnek, a Gyarmat törzs lovasait mentesítették a szállítás terhétől. Eleinte arról is szó volt,
hogy a Káma folyó mellett, a Sziklás Uralon keresztül kellene szállítani a Szövetség
ládáját, de sem a magyarok, sem a magyariak ezt nem vállalták, de még a manysik sem.
Ott a Viharisten ivadékaival nem lehetett volna folytatni a szállítást, mert ezek a lovak
nem bírták volna az ottani éghajlatot. A manysik földjén meg télen rénszarvas szánokat
használtak. Nyári szállítás ott, azon az ingoványos-mocsaras vidéken lehetetlen volt. A
Jász-síksági lovak tehát csak Füzesgyarmatig közlekedtek. Pamír fősámánt egy útja
alkalmával Magyarka közelében mohamedánok megtámadták és súlyosan
meg-sebesítették. Oszlányka aranyasszony sebápoló csoportja egy darabig még ápolgatta
Garaúzföldön, de a leggondosabb ápolás sem tudta megmenteni. Özvegyét később
feleségül kérte a Van-tó környéki uruki-mani öspörös Tuspába, de ő csak hazavágyott.
1052-ben el is indult a nagy útra. Tavasszal jött el Magyarkáról, s vitte az uruki-mani
püspök híreit Füzesgyarmatra. Hosszú útján Kipcsák nagyfejedelem és a Béla törzs
csapatai kísérték szavárd-magyar vezetőkkel. A fejedelmi ifjak közül Zombor, II. Lebed
és Pereg vitéz volt mellette. Gyarmat fejedelem beszámolt Oszlánykának arról is, hogy a
baskír-magyar föld ifjúsága valósággal fel van bolydulva, mióta a lányaik közül többen
magyar és besenyő ifjakhoz mentek férjhez és most készülnek a Jász-síkságra.
Egyik-másik ifjú pár már továbbindult lovas kalandozókkal nyéki Győrbe.
Mire Oszlánykáék Lebedvárra érkeztek, egész kis sereggé nőtt az ifjú házasok
csoportja. Lebedvár ekkor még zömében magyar nyelvű volt, s így itt több házasság
született, mint Győr és Füzesgyarmat táján. A magyar fiatalokhoz való
férjhezmenetelnek kedvezett az is, hogy hír szerint Magyarországon melegebb az
időjárás, a földek termékenyebbek is és minden tekintetben könnyebb az élet, mint
Lebediában. Szívesen követték hát Anasztázia királyné példáját és örömmel mentek
magyar ifjakhoz a férjhezmenendő lányok. A legtöbb gazdag lány hozott magával
cselédet, vagy rab házaspárt Ungvár környékére, ezzel orosz anyanyelvűek is kerültek
oda. A jövevények Ung vezér és Szobránc birtokán telepedtek le. Útcsinálással és építő
szálfák kitermelésével foglalkoztak. A fát folyókon úsztatták le. A jobb megélhetés hírére
sokan ott hagyták Halics és Ladomér birodalmát és beköltöztek a hegyszorosok tájára. A
lakóhely-változtatásokban szerepe volt annak is, hogy az orosz ortodox papság nagy
igyekezettel térítette a magyarokat is, a besenyőket is a görög szertartású hitre. A kievi
fejedelemség viszont területátengedés ellenében hozzájárult ahhoz, hogy jászvásári
Anasztázia királyné lovas népe a baskír-magyar föld-re járjon látogatóba. Mindez a
besenyő terület határán, a hittérítés területén ment végbe, ahol a csatározások abban az
időben szüneteltek. Endre-András király és felesége, Anasztázia, a Bölcs Jaroszláv kievi
orosz fejedelem lánya nagyon örültek annak, hogy Lebedvár és Halics térségéből sokan
igyekeznek áttelepülni a Jász-síkságra, hiszen ezek mind az ő megbízható híveik lettek.
Anasztázia királyné csak ritkán tartózkodott Veszprémben, inkább Székesfehérvárt és
Endrevárát kedvelte, meg a Dunna-Ordosz melegvízforrásait. Szívesen átengedte
Oszlányka aranyasszonynak a keszthelyi uruki-mani kolostort is, ahol Pamír fősámán
kincsei és följegyzései találtak biztos őrhelyre. Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi
várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született. Ezek,
amikor felnőttek, megfogadták, sohasem hagyják el szülőföldjüket. Ott volt előttük az
intő példa: mostohatestvéreik az anyjuk halála után mind férjhez mentek, de idegenben
olyan hazátlannak érezték magukat.
Endre király tanácsát az érdekelte, hogy milyen erők állanak mögöttük. Kitűnt,
hogy a 955. évi és az 1055. évi adatok között nagy különbség van. Az ortodox bizánci hit
nagy elterjedése miatt már nem lehet többé a besenyők törzseire számítani. Nyugat felé
kell hát igazodni. A bizánci hit nagyjából már felszámolta a Kazár birodalmat, most a
besenyők jó részét is keresztény hitre térítették, őrájuk tehát Endre király már nem
számíthatott. A legnagyobb baj az volt, hogy a besenyő törzsek szövetsége
szétforgácsolódott. A mohamedán, buddhista, uruki-mani és sámáthitű családokban
nem egyformán gondolkoztak. Bár a legnagyobb rész még mindig sámánhitű csoport
volt. Csakhogy nagy erővel folyt a hittérítés és ez azzal járt, hogy a besenyő nép szép
lassan elvesztette a nyelvét. Az avar birodalom határai összeszűkültek. István király
házassága új pannonföldi határvonalat vont. Az új helyzetben számítani lehetett arra,
hogy a Jász-síkságot, Pannonföldet és Erdőelvét biztosan meg lehet tartani. De ezeken
túl: Boroszlóban, Iglóban, Marótföldön és Avaria-Encs vidékén az avarok száma folyton
fogyott és a hittérítés folytán az avarok németekké váltak. István király még a fiát is
feláldozta a “szentesített határok” érdekében. Endre király most szintén válaszút előtt
állott. Salamon házassága révén vajon biztosítva lesz a magyarság jövője? Keleti
segítségben többé nem bízhatott, hiszen a hun törzsszövetségbe tartozó ázsiai lovas
tömegek már a besenyőket is fenyegették. Olyan tervek foglalkoztatták őket, hogy
segítségére sietnek a kereszténységnek ellenálló 14 tömén léleknek. Az Etil keleti oldalán
ott állottak a sámán-hitű hunok és úzok harcrakész töménei. Mögöttük meg Nogaj
fejedelem tatárai, új legelőterületeket keresve. Endre király fia házasságával Nyugat felől
biztosította az ország védelmét. Béla herceg pedig Erdő-elvén, Ladomérban, Halicsban
és Füzesgyarmatig az után járt, hogy biztosítva legyen a Budavári beavatott központ
értékeinek a kimenekítése is. Béla hercegnek nagy érdeme, hogy a Magyarországba
vágyó ifjúságot igyekezett Erdőelvére telepíteni. Ez a bevándorlás azonban megnövelte a
sámánhitűek létszámát és a határvidéken élő, elégedetlen sámánhitűek mozgolódását
támogatták. Az ilyesminek volt néha haszna is. Az elégedetlenkedőket először Vata, majd
fia, János vezette. Endrét, majd Bélát is ilyen mozgalom segítette hatalomra. A királyi
tanács mind a két esetben a nyugati kereszténység mellett döntött, mert a keleti
nomádok támadásai miatt az orosz-besenyő segítség bizonytalanná vált. Ebben a
helyzetben örülhetett Béla, hogy mind a keresztény, mind a sámánhitű besenyők
megengedték a Füzesgyarmatra való menekítést.
25.
NIPPUR PATASZI
A marami és merija törzsek Kr.e. 3016-tól Kr.u. 1265-ig tartó vándorlása érintette
a hun törzsszö-vetségbeli népek mindegyikét. A meriják nagyjából azonosak a
fehér-hunokkal, a maramiak a fekete-hunok-kal. Származási törvényeiket Ataiszból
hozták. Tarján fősámán 250-ben így ír róluk: A kabarvész 181-ben megbontotta a
szumíros törvényt és a merija-marami érdekterületen tiszta asz-szony-uralomra vezetett.
Merija területén az 1, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, I2, 13-mas fátriák maradtak, a 15-ös
közös, átmenati fátriával. A por fátriák közül a 26-os Szalaváré fátria volt közös. A 2-es
Jenő, a 14-es Gyula, 16-os Megyer, 20-as Keszi és a 22-es Gyarmat törzs alkotta a
vegyes-uralmi magyari törzs-szövetséget.(Vegyes, azaz feleség-uralommal.) A 18-as Kürt,
a 23-as Tarján, a 25-ös Nyék, a 24-es Kéri és a 20-as Keszi törzs kézműves része
megmaradt a kabaros férfi-uralom alatt. 250-300 között ez az 5 törzs leköltözött az
Ural-Emba folyó és a Turgai kapu vidékére, de a 17-es és a 19-es, valamint a 21-es fátria
a 26-os közös fátriával vissszamaradt asszony-uralom alatt. A 18-as Kürt és a Kéri
többségű 24-es, valamint a 22-es Gyarmat és a 23-as Tarján törzsnek egy-egy része
vegyesen, feleség-és férfiuralom alatt létszámban pótolta a por fátriák nem kielégítő
egyensúlyát; a 2, 14, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25 és 26-os por fátriák töredéke
azonban visszatért az asszonyuralomra. Legelő-megtartási törvény értelmében Tarján
fősámán fia, Béla, a Kürt-Kéri és a Gyarmat-Tarján törzs maradékaiból-leányai
révén-megalapította a Béla törzset. Ez élénk kapcsolatot tartott fenn a Turgai kapu-ban
később lehagyott Kurd törzzsel és a Magyarka-Sárhely között hagyott Gyula törzzsel.
Nippur pataszi az özönvíz előtt 35000 évvel rakta le a víz emelkedése miatt az első,
sziklán épült sumír város alapját. A város akkor még a tengerparton feküdt. De amikor
Kr.e. 9790 körül Lagas, az első sumér király várost alapított, az újabb eljegesedés miatt
Lugal városa már 10 napi lovaglásra volt Nippur alatt. (Lugal-Lagas 12 sumér város
pateszijét végeztette ki Lagasban, ellenszegülés miatt.) Amikor az Ataiszi őshazában a
tenger szintje újból emelkedni kezdett, Uruk városában felavatták a beavatottak
központját, de az özönvíz miatt Lagas, Úr és Eridu városa víz alá került. A tenger vize
ekkor Uruk városának a hegyalját mosta. Ettől kezdve az özönvíztől való szabadulás
emlékére nyár közepén mindenütt megtartották a Hegyiünnepélyt. A Szovjetunióban a
komik 1972-ben bemutatták ezt a Hegyiünnepet. István korában Vászoly és Ajtony volt
beavatott; ők láttak a jövőbe. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy a nyugati
kereszténység csak veszélyt jelent. Attól is tartottak, hogy a csuhásoknak megtiltják a
nősülést és hosszú idő múlva a szaporodás szempontjából ez nagyon megbosszulja
magát. Ha viszont Kelet kereszténységét tesszük magunkévá, létszámban erősebbek
leszünk. A német lovagok és a római pápa, folytatták tovább-a tizedre és az
ajándék-birtokokra való tekintettel istennek tetsző cselekedetnek mondja a keleti
kereszténységhez húzó főurak kiirtását. Ezért Koppányt 998-ban, Tónusz-Abát
beavatott feleségével együtt 1002-ben, majd Jirkó hat vejét: Radna, Zsibó, Pestere, Siria,
Doboka és Kolozs vezéreket megölték a Csanád vezette vérengző lovagok pedig
Ajtonnyal is végeztek. Mindez 998-1028 között történt. Ugyanebben az évben István
király Vászolyt is megvakíttatta, pedig az Aba-Sámuel tanácsára-felvette a Vazul nevet
és kereszténnyé lett.
A TIZEDESEK GILGAMES-JEGYE
Piroska Lampért comeshez ment férjhez, de férje halála után részt vett a Szakszinban
tartott sámán-és rimalány-képzésen, majd az elhalálozott János uruki püspök fiának,
Turinak lett a felesége és Szakszinban telepedett le. Újjáépítette a Szakszin melletti
tűzvészben elpusztult Asszorügyeket. Szakszin a sámánképzés központja, Asszorügyek
pedig az uruki-mani öspörös székhelye lett. Amikor Piroska a rimalányképzés során
elérte az arbag-sámán fokot, felvette a Névadó naptár szerinti Porva nevet. Mivel az
öccse, Lambert korán elhunyt, özvegységre jutása után öccsének Zirc környéki
uradalmát kapta meg téli lakóhelyül. Endre a Pannonföld védelmét szervezte és egyházi
dolgokban intézte az ország ügyeit, László pedig keleten szervezte meg Várad székhellyel
az ország keleti és déli védelmét. Bizánc bíztatására a hadifogságban kiképzett kunok és
úzok, ha betörtek az országba, pogányul viselkedtek, még leányrablástól sem riadtak
vissza. Egyik portyáján László királyfi a Viharistentől származott Szög nevű lován
üldözőbe vett egy rabló pogányt, aki a lova hátán egy magyar lányt akart elhurcolni.
László azt hitte, hogy a rabló kezébe került lány a váradi püspök lánya, mert annak a
ruhájába volt öltözve. Ezért vette üldözőbe a lányrablót. László még sebesülve volt és
ezért nem bírta utolérni a kunt, de odakiáltott a lánynak, hogy rántsa le a kunt a lova
hátáról. Egy ugratásnál ez meg is történt. László meg akarta ölni a kunt, de a lány
könyörgött az életéért, még azt is mondta, hogy hozzá akar menni. A herceg
párviadalban legyőzte a kunt, elvágta az inát és megölte. Ez idő tájt történt, hogy László
Szakszinba lovagolt, ellátogatott Asszorügyekre is és húgához, Piroska-Porvához. Az
elaggott Vata fia, János püspök még élt. Beleegyezett abba, hogy kisebbik fiát, II. Jánost
iktassák be az új Magyarkai uruki-mani püspökségbe. Amíg Salamon élt, sokszor
kifogásolta, hogy Árpád utódai még mindig manihisták, tehát pogányok és pogány
püspökséget tartanak fenn Kurszánvárában. Ezért a Kurszánvári püspökséget most
áthelyezték Magyarkára. Vata kisfejedelem fia, János volt az első uruki-mani püspökből
lett római katolikus püspök. Kurszánvárában mint I. János püspök szerepelt.
Az a különös eset állott elő tehát, hogy az 1074-ben elhunyt János püspöknek egyik
fia Szakszinban fősámán lett, a másik meg II. János magyari római katolikus püspök.
János püspök temetésén részt vett László és Lam herceg is. Mivel az arab és örmény
kereskedők nyugodtnak mondták Magyarkát is, a Van-tó környékét is, felkeresték
Tuspában az uruki-mani püspökséget. Az arabul tudó beavatott csoport tagjaival
álruhában bejárták a nagy Gilgames országát, de ott nem láttak egyebet, csak az
elsivatagosodással járó pusztulást és könyörtelen emberirtást. A magyarkai
püspökségben Jereván fejedelemnek minden uruki-mani egyházközségébe váradi
káplánokat helyeztek, akik a szavárd és kuma-magyarokat megtanították a helyes
magyar nyelvre. Az egyházi szertartást a hívek részére mindig magyarul végezték, csak a
csendes magán imájukban használták a latin nyelvet, hogy el ne felejtsék. Így eleget
tettek a népnek is, a királynak is és a római-német császárnak is. Az István király
korában alapított Váci püspökséget, melynek első feje az Árpád házi Benedek püspök
volt, most Kurszán várából végleg Vácra költöztették. A királyi ház és a Kurszánház
ugyanis eggyé olvadt. Így a Kurszánváron Atilla városában csak az Árpádház nyári
egyházközsége maradt. A három herceg elhatározta, hogy Vácot, mint egyházmegyei
központot teljesen kiépíti. Géza a fehérvári koronázás után Cinkotára és Mogyoródra,
majd Vácra lovagolt. Itt a mogyoródi csata előtt látomása volt. Az ősök Aranyasszonya
felszólította, hogy ahol a saka-szkíták aranyszarvasa megjelenik, építsen ott neki
templomot. A látomás azzal folytatódott, hogy Péter a szarvánál fogva vezetett egy
gímszarvast, a szarvait telerakta égő gyertyákkal, ezután a szarvas eliramodott az erdő
felé. Egy helyen azonban megvetette a lábát és király módjára széttekintett, ezután
befutott az erdőbe. Ott a vitézek rányilaztak, erre a királyi szarvas a Dunába szökkent és
azt mutatta ezzel, hogy az Aranyasszonyok folyója szent folyó. Dunna asszony folyama
tehát kétszeresen szentté lett. Mindezeket hallva László és Lam összenézett. László
herceg szemében különös fény villant meg és így szólt: "Nem szarvas volt az, hanem a
jóságos Isten angyala. Ahol az Aranyszarvas a lábát megvetette, azon a helyen kell
felépíteni az Aranyasszonyok és a boldogságos szüzek szent egyházát." Lam herceg
elhatározta, hogy a parancsnoksága alá tartozó kőfaragó és vasgyártó embereit
haladéktalanul utasítja az építő kövek összehordására és a vasak, épületfák elkészítésére.
Összehívta a tizedeseket, a hozzájuk tartozó mesteremberek munkába állítására.
László kiskirály első lányát, Piroskát a bizánci császár fia jegyezte el, s ez által Lam dél
felől biztosítottnak gondolta országát. László herceg volt a sereg fővezére. Arravalóságát
a mogyoródi csata bebizonyította.
A két sereg 1074 március 13.-án közelítette meg egymást. Ez pénteki napra esett. Egész
nap sűrű köd volt. László Cinkota alatt várta Salamon seregét. Mogyoród felől csak nem
oszlott a sűrű köd. Másnap hajnalban, amikor László herceg lóhátról bíztatta és
buzdította lovasait, lándzsájával megsuhintott egy bozótot. Egy fehér menyét ugrott ki
belőle, fel a lándzsájára és azon végigfutva László herceg felsőruhájába menekült. De
rögtön ezután megkezdődött a csata. Borona vezér székely és morva vitézei eltiporták
Vid ispán bécsi seregét. I. László herceg Géza seregének a segítségére sietett és elkérte
tőle a zászlaját, hogy Salamon őt támadja meg. Salamon csakugyan Géza zászlója felé
vette az irányt, de ekkor László és Géza vitézei minden oldalról közrefogták. Hátulról
viszont Kurszán várából Zombor uruki püspök csapatai közeledtek feléje. Salamon
megfutamodott, László herceg kivette a kebeléből a fehér menyétet, az a sűrűségbe futott
és erre a bozótos sűrűség is megvilágosodott, még a nap is kisütött teljes fényében. Géza
elfogadta a trónt, mert ezt kívánta a főurak, a tizedesek és a vének tanácsa; mellette állt
az ország népe is, de a papság a megkoronázott királyhoz húzott. A székely őrség
Salamont kiűzte Moson várából, de hívei Pozsonyban megvetették a lábukat és a székely
Pozsony nemzetség is melléje állott. 1074 március 25.-én Géza elrendelte a 20 éves
tárkányok bevonulását Surány töményébe. Tisztán palóc legénység vonult be. A
pozsonyi székelyek megtagadták a szolgálatot, mert Salamon úgy tájékoztatta őket, hogy
a 973-as értekezlet minden ilyen célú katonai műveletet megtiltott. Lam herceg
Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő Kál töménybe a kabarokat vezényelte. A surányi, meg
ez a tömény állott Lam parancsnoksága alatt. Lam székhelye Vasváron volt. A
gerendavárat már újjá építtette. Tiszakeszitől Maroskesziig a fekete magyarok és a
szögedi tömény székelyei vonultak be a Maroskeszi-Kevekeszi töményébe Körös-zsadány
székhellyel. Harangod-Titel és Kevekeszi-Zombor között a csajkások töményét képezték
ki. Ennek a két töménynek a parancsnoka Petre herceg volt, Levente unokája.
1078-ban Salamon tett még egy kísérletet, de azt is sikertelenül. Erre a császár
Salamont magára hagyta. Közben a bányagondnokok a Lél-síksági fuvarosokkal és
menekültekkel épületfát szállíttattak a termékeny síkságra és a tárkányképzésen lévő
újoncokkal a falvakat újjáépíttették. Lam hírszerzői a vasvári tanácson hírül adták a
külügyek hercegének, hogy a volt bencés Hildebrandt újabban VII. Gergely néven római
pápa, a "Krisztus helytartója" címet megtagadta a német-római császártól, de Henrik
egyébként is sok esetben szembekerült VII. Gergellyel a püspökök kinevezése
kérdésében. A végén aztán a pápa a császárt kiátkozta. Henriket elhagyták régi
hűbéresei is. Helyzetén azzal igyekezett javítani, hogy mezítláb elindult Róma felé. VII.
Gergely eléje ment és feloldozta az átok alól. De Henrik ezek után sereget gyűjtött a pápa
ellen és el is fogatta, majd 1084-ben császárrá koronáztatta magát. De amíg ezt a tervét
végre nem tudta hajtani, Salamonnal nem sokat törődött. Egy alkalommal Salamon
betört az országba és nagy pusztítást okozott, mígnem Lam tárkányai elfogták. Zombor,
a csajkások tárkánya Visegrád várába záratta. Ezt a vártornyot a palócok elnevezték
Salamon tornyának. Az ország megerősítését szolgáló terveibe Lam felvette az
aranytermelés kibővítését is. Szavárd-magyar földről aranyműveseket hozatott, hogy a
növekvő igényeket ki lehessen elégíteni. A vasvári medvetoron, melyen László herceg is
részt vett, azt javasolta, hogy Lászlónak a Rheinfeldi Adelheid hercegnőt, Rudolf
ellencsászár leányát kellene elvennie. A gondolatot a királyi tanács is helyeselte. I. Géza
is a nyugati szokások szerint, vagyis államérdekből nősült. Nagy Károly ivadékát: Zsófia
hercegnőt, Arnolf belga-limburgi herceg lányát vette feleségül. Házasságukból született
Kálmán és Álmos. Hat lányuk közül négyen Lebédházba mentek férjhez, ketten még
kiskorukban meghaltak. Géza a felesége halála után másodszor is megnősült. Egy
bizánci patricius lányt, Sinnadenét vette feleségül. De Sinnadene 1077-ben visszament
Bizáncba, mert Lam herceg felesége féltékenykedett rá. Alaptalanul, mert sógornője csak
külügyi dolgokról tárgyalt Lammal. A királyi tanács azon a véleményen volt, hogy Gézát
az vitte a halálba, hogy a pápaság és püspöki kar nem ismerte el igazi királynak. A
főnemesség 1074-ben Fehérváron megkoronázta ugyan, de a megkoronázott király akkor
még élt. A papság minduntalan azt szorgalmazta, hogy béküljön ki Salamonnal és adja
át neki a királyi koronát. Gézára hatott IV. Henrik kiközösítése is és félelmében
elkezdett levelezni a pápával. Ezt tette Salamon is. A pápa Gézát jóakaratúlag
figyelmeztette, Salamont pedig korholta, de a kibékülést mind a kettőnek ajánlotta. Géza
ebben a lelki őrlődésben halt meg idő előtt. Pedig 1074 március 17.-én VII. Gergely már
támogatásáról biztosította.
1075 március 25.-én pedig Lam herceg levéltára szerint így írt a pápa: "Géza
herceg! Salamon IV. Henriktől reméli a hatalmat, de az a te kezeid között van. Csak
békülj ki Salamonnal! Éljetek békességgel!" 1076 Karácsonyán a hercegek részt vettek a
szekszárdi monostorban tartott istentiszteleten. Géza itt Dezső érsek és a papság
jelenlétében apjának, I. Bélának a sírjánál egészen új elhatározásra jutott. Rövid
uralkodásának zaklató eseményei annyira megviselték, hogy Vasvár medvetorán a
tizedesek tanácskozásán elrendelték a hatalomátvételt. De Géza ingatag volt. Megszűnt
benne az uralomvágy. Teljesen elkeserítette, amit az egyházi emberek folyton
hangoztattak, hogy a felkent királynak soha meg nem szüntethető joga van az
uralkodásra. László kiskirálynak, de főként Lamnak azonban az volt a határozott
álláspontja, hogy mivel a Salamon uralkodása alatt anyagilag teljesen tönkretett
országot vettek kézbe, amit csak most sikerült újból helyrehozni, a püspöki kar nem
kívánhatja, hogy újból a nyakunkba vegyük, amit Salamonnal együtt letettünk: a német
hűbért. Géza le akart térdelni, de László és Lam karon fogta, mintha gyengeségében
támogatnák. Tudták, mi következett volna a térdeplésre. Géza a medvetoron felesküdött
az ünnepelt medve előtt, hogy fél éven belül a pápa és a papság kívánságának
megfelelően az országot visszaadja a törvényes királynak, Salamonnak és magának csak
a Pannon hercegséget tartja meg. Lászlónak marad Várad székhellyel a keleti
országrészek védelme, Lamnak pedig Vasvár központtal birtokában marad a kabarok és
a palócok földje, a tárkányfejedelemségek további megerősítésének feladatával. László
ezzel szemben így foglalta össze a maga felfogását: az öregek és a tizedesek tanácsa a
vasvári medvetoron látta, hogy súlyos esztendőnek nézünk elébe. Tehát már csak azért
bocsáthatjuk gazdaságilag rendbehozott országunkat a németek hűbérisége alá. Salamon
könnyelmű uralkodása alatt az országunk egyszer már tönkre ment. Újból nem
kísérletezünk. A nép jólétét nem áldozhatjuk fel Henriknek, az ő pápa elleni esztelen
küzdelmének. A nemzetgyűlésnek és a királyi tanácsnak kell eldöntenie, hogy római
módra egy triumvirátusnak, vagy a legalkalmasabb személynek adja-e át a hatalmat.
László haragos volt és ezt mondta: Ezek a lélekkufárok ne akarják vásárra vinni a
mi bőrünket is úgy, mint Géza bátyánkét. Nekünk kell az erősebbeknek lennünk. Nekik
könnyű a püspöki székből, meg az érseki helyről dirigálni, mint nekünk a görögök által
felbérelt kun zsoldosokkal harcolni. Ha én Gézának volnék, minden önző intelmük után
rájuk veretnék. A papok azért vannak, hogy imádkozzanak! Lam herceg tanácsára
minden érseki és püspöki intelemre László ráírta: A kunok és úzok betörtek a
székelyföldre, ezért aratásig a harcoló csapatok élén védem a hazámat. Váradon a
Rimalányok mindezeket a papi írásokat rovásba tették és Lam herceg magával vitte őket
Szakszinba, a sámánképzés városába. Innen sok tárgyalás és tanácskozás után
Füzesgyarmaton át az Élet templomába kerültek. Fehérvárról rossz hírek érkeztek. Géza
állapota egyre súlyosbodott. Ezért április közepén László és Lam Géza betegágyához
sietett. Géza látható örömmel fogadta öccseit és ágya mellől mindenki mást elküldött,
majd halkan annyit mondott: Ne higyjetek a papoknak, mert azok csak a maguk
hasznát nézik. 1077 április 25.-én meghalt. A főurak az Öregek Tanácsában, a
kézművesek tizedes tanácsa, a földművelő tizedek és a hadsereg mind László mellett
voltak. A Vének tanácsában felkérték a korona elfogadására. László gondolkodási időt
kért és az ország összes tizedeseinek meghallgatása után engedett a kérésnek és az uruki
koronával Vasváron megkoronáztatta magát. De Fehérváron a másik koronával még az
egyháziak rábeszélésére sem volt hajlandó magát addig megkoronáztatni, amíg Salamon
él. Ezért a nép Lászlót eleinte a tárkányok és kézművesek királyának nevezte. Tudták,
hogy csak Lamnak, a "kutyás hercegnek" a várában koronázták meg sima koronával.
Ebben az időben Vajk és Csege-Tünde unokájának a fia, Rozsnyó vitéz volt a székelyek
tárkányfejedelme. Nagyapjának, II. Zoltánnak a várát rendbe hozatta. III. Zoltán vára
nem bizonyult elég nagynak, ezért Rozsnyó várát újjá építtette. Ez a Rozsnyóvár az avar
korban jó erősség volt minden dél felől jövő veszedelem ellen. Rozsnyó szép dalia volt.
Vitézségével már gyermekkorában kitűnt, László kiskirálynak egyik kedvenc
töményvezére lett. Rozsnyót egyszer az Oltban való fürdés közben megkérdezte László:
Honnan vetted ezt az enyémhez hasonló anyajegyet? Rozsnyó elmondta, hogy Vajk
ifjúsági fejedelem, amikor tárkányképzésen volt Körös-Zsadányban, megismerkedett
Temes töményvezér lányával Csege-Tünde rimalánnyal.
Szerelem lett, gyermekük született, de Sarolt nem engedte feleségül venni Csegét,
mert Vajknak a nyugati kereszténység szokásának hódolva egy nyugati hercegnőt, a
bajor Gizellát szemelték ki. Géza fejedelem parancsára Csege-Tündét Vid hadnagyhoz
adták feleségül, de Vid nemsokára hősi halált halt. Házasságuk hetedik hónapjában
megszületett a kis Zoltán. Vajk a gyermeknek egy gerendavárat építtetett, Zoltán várát.
Ennek a Zoltán vitéznek azután 8 fia és 4 lánya született. Vitézsége jutalmául
kisfejedelemmé tették, még nagyapjának, István királynak az uralkodása alatt. Ezt a
tisztséget viselte, amíg hősi halált nem halt. Utána 1025-1036 között Erős Csák fia, III.
Zoltán lett a kiskirály. A szerencsétlenül járt Imre herceg helyett ő lett volna István
király után az uralkodó, de 1036-ban ő is hősi halált halt. Így Péter jutott a trónra. II.
Zoltán utódai lemondtak trónigényükről, mert Anasztáz-Asrik érsekék Zoltánt nem
ismerték el Vajk-István király utódjának. Pedig Vajk addig nem vette el Gizellát, amíg
Csege-Tünde 996 medvetorán meg nem halt. Fia, Bagamér a sóügyek intézője lett, ami
abban az időben igen előkelő beosztásnak számított. Ennek a korán-1036-ban-elhalt
Bagamérnak az ötödik fia vagyok én, mondta Rozsnyó vitéz. Rozsnyó a tizedesek
ezredese lett, majd a mogyoródi csatában tanúsított hősiessége után Géza király
tárkányfejedelemmé léptette elő. Így lett Székelyföld tárkányfejedelme. László már
korábban is sokra becsülte Rozsnyót, aki Vasváron arra vállalkozott, hogy Zombor
uruki püspökkel együtt Lászlót királlyá koronázza. Lam herceg és Rozsnyó
tárkányfejedelem a tizedeseknek kötelezővé tette, hogy katonai kiképzésük második
évében megtanulják a rovásírást. Ezt használta Lam herceg a külügyi szolgálatban. Így
tartották a kapcsolatot az Élet templomával is. László király Váradi Kuriája és a Királyi
Kuria azonban csak latin nyelvet és latin betűt használt. Lam és László persze jól
ismerték a latin betűt is. Rozsnyó és tárkányfejedelem társai csak rovással továbbították
üzeneteiket. Vasváron a koronázási szertartás utáni díszlakomán Rozsnyó
tárkányfejedelem szóvá tette, hogy dédapjának, Vajk-István királynak szentté avatását
kellene javasolni. Második javaslata pedig az volt, hogy az uruki-mani keresztények is
vegyék fel a római katolikus szertartású hitet, hogy veszély esetén ennek a keleten eléggé
megerősödött egyháznak a tagjait könnyen át lehessen telepíteni Magyarország
területére. A papság ezt a javaslatot a kereszténység keleti győzelmének tekintette. Lam
hírszerzői Rómából azt a hírt hozták, hogy VII. Gergely támogatni fogja István király
szentté avatását.
Salamont Visegrádon szabadon engedték. De nem sokáig időzött ott, hamarosan német
földre távozott. Felesége már nem szívesen fogadta a trónját vesztett királyt: szóba sem
állt vele. Salamon erre hátat fordított a nyugati világnak és keletre ment a kunok és úzok
országába. Sereget szervezett, de Szakszin ellenezte a szövetséges hercegek
megtámadását. Salamon Besenyő-Fehérvárra ment érintkezést keresni a görög
kereskedőkkel és Bizánc szolgálatába állott. Hadserege azonban Rozsnyóvára mellett
vereséget szenvedett. Innen Vidinbe ment, de amikor a magyar városrészben, Bödönben
megjelent, az ifjúság megverte. Szerzetesek gyógyították ki. Ezek a görög szerzetesek
beajánlották a görög haderőbe. Megmaradt híveivel felderítő csapatvezérként szerepelt.
Egy rabló kun csoporttól ismét vereséget szenvedett. A császári haderő azt jelentette az
illetékeseknek, hogy elpusztult. Ezek után a felesége már férjhezmenési tervekkel
foglalkozott. Salamon azonban nem halt meg és a reményt sem adta fel, hanem mint
szerzetes Fehérvárra ment, jelentkezett László királynál. László pedig a Szent Jobb
apátságba küldte. Később Lam herceg megbízta, hogy egy Bodon nevű, több nyelven
beszélő tárkánnyal menjen Pólába és ha jó eredményt érnek el, Szlavónia és Dalmácia
uralkodója lehet. Bodon hírszerző 1085 disznótorára visszaérkezett és jelentette, hogy
Salamon kötekedő természete miatt egy dalmát borkimérésben halálát lelte. A Lam
hercegtől kapott aranyakat mind elitta. Eltemetésének költségére nem maradt semmi
sem, ezért holttestét a hajósok a tengerbe dobták. Bodon és társai az eseményt egy
részeges velencei művésszel rajzban megörökíttették és ezt a rajzot Bodon Salamon
hercegi kardjával együtt beszolgáltatta Lam hercegnek. László király mindezt közölte
Salamon feleségével s az most már nyugodtan férjhez mehetett. Lam herceg Fehérvárra
tanácskozásra hívta össze a tizedeseket s annak végeztével Lászlót, a tárkányfejedelmek
és a töményvezérek jelenlétében a Székesegyházban 1087-ben királlyá koronázták.
Lászlót kétszer koronázták meg. 1077-ben Vasváron és 1087-ben Fehérváron. A két
koronázás közötti tíz év alatt megszületett a várvédő és kézműves tizedesek, valamint
tárkányok és bányagondnokok újabb írástudó serege. Ezek Lam vezetésével fejlettebb
ipari és mezőgazdasági kultúrát teremtettek. Megnőtt a lakosság biztonságérzete és
jóléte. És végül megtette első lépéseit a világi irodalom.
PALÓC-VASVÁR FÉNYKORA
1077 május elsején Lam herceg az újjáépített Vasvár hegyére összehívta a palóc
tizedeseket tanácskozásra. Ezen a következőket állapították meg. Nazir beavatott élete
annyira tiszta és tanítása olyan egyszerű és meggyőző volt, hogy vallása -ha sok nehézség
árán is- végül elterjedt a római birodalomban. Életének 29. évében Ordoszból Agadiba
menet Urukban, Erek városában is hírdette a szeretet vallását. Ennek hívei lettek a
magyar törzsszövetség vezetői is. De a nagy birodalomban a görögök keresztény vallása
után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház is. Csakhogy az
a földi hatalom egyháza lett. Az érdek nélküli szeretet egyháza, vallása és a Bizánci
keresztény egyház közötti nézeteltérések, meg a nyugat felől fenyegető veszély miatt a
nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják, hogy Bizánc,
az észthoni Baskíria, Kuma-Magyarország, valamint a kun-úz szövetség irányában is
fennmaradjon a jó viszony. Ezért a Duna vonalától az Almák Atyja városáig továbbra is
fenn kell tartani, mint jó összekötő kapcsot a rovás használatát, Magyarkán pedig a
Váradi Kuria által felállított magyar katolikus egyházat, melyet Róma is elismert.
Háborús időkben mindig számíthatunk a Szavárd-magyar katolikus egyház híveire, ha
viszont ők vannak veszélyben, a szavárd-és kuma-magyaroknak hazánkba való
bevándorlását mindig megengedjük. Hiszen ők tartaléknak számítanak. És elfogadjuk
uruki-mani bibliájukat is. István király szerencsétlen házassága folytán Pannon-Vasvár
elvesztette a jelentőségét Lóbérc és Karatánföld elvesztése idején, rá már nem
számíthatnak. Ezért Palóc-Vasvár területét kell kifejleszteni
Rozsnyó-Rőce-Gerlice-Vashegy vonaláig. Ehhez szükséges a palóc tizedesek támogatása.
László király terve szerint Sárlajta és Pozsony között ki kell építeni Lam várát: ez lesz
hivatva megakadályozni a további német terjeszkedést. Régi Szlavónia és Horvátország
Ilona és Zsófia hercegnők házasságai folytán társországunk, de Kálmán herceg tervbe
vette Dalmáciának társországgá tételét is. Ezek a tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár
területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed és kör alakban érinti Fülek és Garadna táját
is. Az ismert okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülni minden eshetőségre.
Ezek után felesküdtek László király terveinek véghezvitelére. Ez történt az
égerfa alapokon, bükkfából épült 21 karélyos, fazsindelyes Palóc-Vasváron. Ezzel
elkezdődött az a korszak, amely Palóc-Vasvár egész vidékét fellendítette a kézműves
iparban. Pannon-Vasvártól már nem lehetett remélni semmi erőfeszítést, mivel Avariát,
a vasat bőven termelő Lóbércet és a Karatánföldet elvesztettük. Hírközlési célokra Lam
herceg bevezette a palóc rovások használatát, ez az írás csak kevéssé tért el a maruzok, a
daraguzok és a székelyek rovásától. Nagyállattartásban a páros rovásokat
rendszeresítette, ezzel megkönnyítette a mezőgazdaságok tizedeseinek elszámolását. Az
ősi rovást a nép udvari, vagy kézműves rovásnak hívta. A latin írás a Pannonföldön és a
püspöki székhelyeken volt általános, a rovásírás világa Lam várától (a mai Hainburg)
Magyarkán át Almák-Atyja birodalmáig terjedt. (A buddhizmus az ordoszi rovásírást
teljesen megszüntette.) Dezső érsek Lam hercegről tudni sem akart. Lam már
gyermekkorában is olyan makacs volt, hogy még az apja parancsára sem volt hajlandó
megcsókolni a papok, még az érsek kezét sem, inkább elfutott. Ezért nem is nevezték
Lamnak, csak a korán elhalt Lambert, Lampért nevén szóltak róla. Fehérváron, vagy
Esztergomban csak a koronázáson és temetéseken jelent meg. A nyugati lovagok a
halálmegvető hősiességről énekeltek és minden kis csetepaté előtt imádkoztak; Lam azt
hirdette: István király óta csak imádkoztunk a békéért és elvesztettük az ország
egyharmadát. De most fel kell készülnünk arra, hogy Hunnia és Avaria területéből
mennél többet ismét a magunkévá tegyünk! László királyt, mint délceg lovagot
megénekelték az igricek és regősök. Ő is imádkozott minden csatája előtt. Víziói is
voltak. Énekesei ezt úgy magyarázták, hogy felajánlotta magát országának
boldogulásáért. Alakjában is áldozattá válásra való készségében is Álmos életét örökölte.
Szuvár csatamezején Álmos is az Encs kapu vidékén aratott győzelemről álmodott. Lam
tizedesei minden tettét megörökítették és a tárkányszállásokon hőstetteiről énekeltek.
Amikor Rozsnyó és Zoltán vára alatt Bizáncból felbérelt kun és úz harcosokat fogtak el,
nem kivégzéssel kezdték, hanem László király nevében felszólították őket a megtérésre.
Így rendelte a király, mert az volt a szent meggyőződése, hogy aki a közös szent
egyházhoz megtér, az örökké él. László király ezt a megbocsátó hajlandóságot apjától, I.
Béla királytól örökölte. Harcban kitartó volt, Álmos szívóssága jellemezte. Nem Géza
bátyja szerzetesi szemléletével, hanem inkább a pusztai nomád fejedelmek szemével
nézett mindent.
Lam uruki-mani keresztény, sőt majdnem pogány volt. Erősen hitte, hogy a Föld
nem tányér-korong, mint ahogy az egyház mondja, hanem, mint a palócok mondják:
gömbölyű. Ezt egy hajnalig tartó vitatkozás után László is elfogadta és ettől többé nem
tágított, még a Váradi Kuria 1080-as tanácskozásán sem. De László kitartott a pápaság
mellett is, megfizette a pápai tizedeket. Ami pedig a németeket illeti, nem titkolta, hogy
ha összeütközésbe kerülne a német császárral, országát minden eszközzel megvédené. A
nép a szegények, árvák és elhagyottak védelmezőjét látta benne. Salamont a királyi
tanács tudta nélkül minden útján végigkísértette. Amikor a kocsmai verekedők a
holttestét e tengerbe dobták, a tized-őrség kihalászta, elégette és porait Polából
hazahozta. Az urnát bemutatták Lamnak. László király parancsára Salamon porait
Visegrádon Salamon tornyának az árnyékában eltemették, temetésére meghívták
Salamon pártolóit, akik Hunt-Pázmán-Vecelin féle ivadékokból tömörültek. Azok is
látták a Salamon után maradt értéktárgyakat is. Erről főpapjaik Rómába is küldtek
jelentést. Ezek után Salamonnak vadházasságban élő özvegye, Judit is megköthette az új
házasságot. Nyugati körökben, számításba véve Magyarország jó gazdasági helyzetét is,
mind több felől lehetett hallani, hogy az lesz a helyes, ha a Szentföldre vonuló hadaknak
László király lesz a vezére. De erről sem László király, sem Lam hallani sem akart. A
tizedesek medvetori tanácskozásán őszintén nyilatkozott: Bűnös vagyok, mert a 24 hun
törzs szövetségének egysége ellen cselekedtem. A szentföldi csapatok feletti fővezérséget
el nem vállalhatom; az ottani szabir-maradványokat nem gyilkolhatom le! Nem dísz a
királyi korona, hanem súlyos teher. Lamnak és Lászlónak közös vágya volt kijutni a
tengerre. Amikor húgát, Ilonát Zvojnomir horvát király feleségül kérte, a Királyi tanács
Lászlóval és Lammal egyetértve beleegyezett a házasságba. Ezzel kapcsolatban
Szlavóniában a Csörsz vonalán kiképzett tizedek telepedtek le. László aztán Szlavóniát
társországgá tette. Ilona férjét belső zavargások során meggyilkolták. Ilonának nem volt
gyermeke és a horvát pártok az utódban nem tudtak megegyezni. Az özvegy a főurakkal
László beavatkozását kérte. Lam felriasztotta a Csörsz vonal harmadéves legénységét és
Rozsnyó tárkány leszerelő határőr részlegét. Horvátországot már majdnem teljesen
megszállták, minden ellenállás nélkül, amikor Korbávia fellázadt. László király erre
elfoglalta az egymással folyton viaskodó várakat.
II. Zoltán kiskirály utódai a székely testőrséggel együtt addig el nem hagyják
Fehérvárt, amíg ez is meg nem történik. Könyörgés ide-oda, kiutasítás, parancs, semmit
sem használt. A székely testőrség nem tágított: folyton imádkozott, gyónt és áldozott a
nagy székesegyházban, de a helyőrséget nem hagyta el. Fehérvár lány-és asszonyserege is
nagyon megszerette a víg testőrhadat. Lam előtt Rozsnyó kikötötte, hogy a szenttéavatás
nem a hadsereg és az iparosítás terhére fog menni, hanem a költségeit a papság
bevételéből kell fedezni. Az esztergomi érsek vállalta és Lam szemet hunyt az
aranybányák szétosztása felett. A külföldi vendégek és a rendfenntartó testőrség
élelmezése tehát az érsekséget terhelte, a makacs testőrség nem tágított. Rögtön
megindult hát a sűrűbb levelezés és a sürgetés Imre herceg szentté avatásának
kérdésében is. László is, Lam is pártolta a testőrség javaslatát. Így aztán a pápai követ
már 1083 november 5-én szentté avatta Imre herceget. Ünnepségek voltak nemcsak
Fehérváron, hanem a Váradi püspökségben is. Az ünnepségeken Moson, Pozsony,
Lamvár, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék és a Barcaság is képviseltette magát.
A nagyváradi ünnepségeknek szervezője Kálmán herceg volt, az Árpádház későbbi
uruki-mani öspöröse. Csak 1094-ben tették meg uruki-mani püspöknek, hangoztatva,
hogy az ő halála után már nem lesz több Árpádházi püspök, mert Magyarországon az
uruki és a római katolikus egyház egyesült. Az egyesítés főként László király érdeme
volt. Amíg a testőrséggel együtt a tizedesek is Fehérváron időztek, Kálmán herceg saját
szemével láthatta, milyen hatalmas erő van az ősi tizedesi intézményben. Hogy
megnyerje őket, Lamhoz és Rozsnyó tárkány-fejedelemhez fordult. Elég gyakran részt
vett Vasvár medvetorán is, hiszen az ország sorsa itt dőlt el. Nemcsak Zombor uruki
püspöknek, hanem Kálmán hercegnek is szenvedélye volt a könyvgyűjtés. Mani bibliától
kezdve arab tudósok bölcseleti könyveiig mindene megvolt három helyiséget betöltő
könyvtárában. Irodalmi jártasságát még az ellenséges érzelmű püspökök is elismerték,
amikor, bár lekicsinylő igyekezettel, így nyilatkoztak: Kálmán váradi püspök volt, de
mivel Lászlónak csak lányai voltak, uralkodnia kellett. Könyves király lett belőle.
Az öccsét, Álmos herceget Lam herceg tanácsának kikérése nélkül, lázadás miatt
megvakíttatta. Szent Istvánon is túltett, mert Álmos herceg 5 éves kisfiát szintén
megvakíttatta. Mindenki azt mondta rá: László derék, szép szál király volt, aki egy fejjel
kimagaslott harcosai közül, de Kálmán csak könyvet hordott mindenüvé a hóna alatt és
ettől megpuklisodott. De rosszaságában még sántítani is kezdett. Lam herceg, ha elő nem
készíti hódításait, nem lett volna annyi sikere. Kálmánt László király sem kedvelte. Az
1095. évi medvetori tanácskozáson azt mondta, hogy sokkal szívesebben látná a trónon a
szép külsejű Álmos herceget. A főurakat azonban nem a szép külső, hanem Kálmán
műveltsége hódította meg. Az idegen nyelvű magyar főpapsággal II. Orbán pápa is a
Püspökből lett királyt támogatta. Kálmán átdolgozta és kiegészítette Szent István és
László módosított törvénykönyvét, megszüntette a boszorkányégetést. István is, László is
hitt a boszorkányok létezésében. Lam felesége is egyetértett vele. Ózd lánya, Kolaj,
amikor Ur, Uruk és Tuspa városából jövet magával hozta az uruki-mani Biblia egyik
fogalmazvány példányát, abban megmutatta Kálmán püspöknek Jézus szabir nyelven
agadi írással írt levelét. Abban ez állott: Boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, említés
se tétessék! De Kálmán a tündérekben sem hitt, elfordult a szép nemtől is. László király
korában Kálmánt, mint királynak alkalmatlan személyt mellőzték. Horvátország
királyának is Álmos herceget tette meg a királyi tanács. Kálmánra pedig azt mondták: A
püspökök és a papok azért vannak, hogy imádkozzanak. Kálmán aztán minden idejét
tanulásnak szentelte. Képzettségével akarta bebizonyítani, hogy mégis csak uralkodásra
termett. Vasvár medvetorán Lam herceg, aki a békességet kereste, azt tanácsolta
Kálmánnak, hogy menjen egyházi tanulmányútra Lengyelországba. Közben meggyőzte
László királyt, hogy Kálmánt nem szabad törvényes jogából kisemmizni. Nem szabad
felújítani a testvérviszályt. László akkor hazahívta Kálmánt s az, mint trónörökös,
megkapta az Erdőelvi kiskirályságot. Ám Álmos herceg lelkében már elhatalmasodott a
hatalomvágy, pedig Kálmán megkoronázása után megosztotta vele az országot. Horvát
ország királya azonban nem tudott megnyugodni és a főúri csoportokat Kálmán ellen
uszította.
II. Orbán pápa azt javasolta, béküljenek ki. A kísérletezés 1095-től 1106-ig folyt
közöttük s végül Álmos herceg előzetes tárgyalások után V. Henrikhez futott és
Salamonhoz hasonlóan hűbérül ajánlotta fel neki az országot. Lam herceg mozgósította
az uruki keresztényekkel bevándorolt kun és úz vitézekkel és kuma-magyar
tárkányokkal megnövelt seregét és Pozsonynál csúf módon megverte Henriket. A sereget
most már nem lehetett megállítani. Horvátországban legyőzte Pétert, az utolsó horvát
királyt. Péter életét vesztette a csatában. Ezután sorra hódoltatta Zárát, Spalottót,
Traut, Vegliát, Arbét és Oserót az albánsággal. Ezzel Velence hatalma megszűnt a
Dalmát tengerparton és a velencei doge lemondott Horvát és Dalmát hercegi címéről.
Zimánynál fosztogatni kezdtek, ezért Lam serege kiverte őket az országból. A második
hullámot Kálmán a mosoni várból való kitöréssel állította meg. A nyugatiaknak meg
kellett tanulniuk, hogy Magyar-ország nem olyan barbár ország, ahol el lehet kezdeni a
Szentföld felszabadítását. Amikor azonban Bouillon Gottfred jött rendezett lovagi
seregével és követek útján engedélyt kért az átvonulásra, Kálmán Pannon-halmán
megvendégelte, megadta az engedélyt az átvonulásra, és amikor az átvonulás
zavartalanul lefolyt, még a túszokat is ajándékkal látta el. Ez igen megnövelte Kálmán
tekintélyét. Kálmán házassága is az olasz viszonyokhoz és a pápaság szempontjaihoz
igazodott. I. Roger gróf lányával kelt egybe, de előbb küldöttségek, győződtek meg az
ország anyagi helyzetéről. Az 1097. évben aztán a menyasszonyt is Magyarországra
engedték. Itt történt meg a házasságkötés és a királynő megkoronázása. Ebből a
házasságból született Kálmán utóda, II. István, aki 1116-tól 15 éven át uralkodott.
Amikor Bunilla királyné meghalt, Kálmán a szuzdali fejedelem lányát, Eufémiát vette
nőül, Álmosnak pedig a kievi nagyfejedelem lánya, Predszlava volt a felesége. Kálmán
házassága nem volt szerencsés. Feleségét házasságtörésen kapta és hazaküldte Szuzdalba.
Lam herceg mind a két házasság ellen tiltakozott, mert nehéz feladata volt kétfelé is
hadfelszerelést biztosítani. Költségesek voltak a téli hadjáratok és a páncélos lovagi sereg
felszerelését sem lehet egyik napról a másikra előteremteni. Kálmán dölyfösen ment a
Rurik-fiak testvérharcaiban igazságot tenni. Amikor pedig vereséget szenvedett, nem az
ellenség verte meg, hanem az azoknak segítő kunok. A vereségre Lam már indulásuk
előtt figyelmeztette, de mégis hadba szállt a bosszúálló rokonok mellett. Dávidnak a
felesége 1109-ben követségbe jött Kálmánhoz. Kálmán lábaihoz borult és könnyezve
kérte, ne bántsa népét, de ő belerúgott a könnyező asszonyba. Dávid herceg ekkor a
kunokhoz fordult és segítségükkel legyőzte a nehézfegyverzetű, lassan mozgó magyar
sereget. Kálmán maga is csak nehezen tudott menekülni. Kálmán ellentéte volt László
királynak, aki a Királyi tanács javaslatait mindig figyelembe vette. Álmos herceggel,
pápai intésre többször is kibékült, de ellentéteik mindig kiújultak.
Feljegyzései szerint: Endre élt: 1012-1060---48 évet Béla élt: 1015-1063---48évet király
volt: 1046-1060 között király volt: 1060-1063 között Fiai: Salamon és Dávid fiai: Lam
Géza László 1052-1085 1055-1094 1060-1117 1045-1077 1048-1095 (33év) (39év) (57év)
(32év) (47év) király: 1063-1074 1074-1077 1077-1095 Géza fia: Kálmán élt:
1065-1116---51 évet király: 1095-1116 Kálmán fia: II. István élt: 1098-tól király 1116-tól
Kolaj aranyasszony 1120 július 31-én halt meg. Bolyk fia uruki-mani templomának a
kertjében helyezték örök nyugalomra. Utána 1120 medvetorán a tizedesek vezetői még
összejöttek Vasvár kegyhelyén és felesküdtek Kálmán és Lam végakaratára, hogy II.
Istvánt visszatartják az északi hadjáratoktól. Eddig tartott Ózd-Vasvár fénykora.
1080-1136 Lam herceg húsz éves volt, amikor véget ért a Szakszinban tartott 5 éves
sámánképzés. Utána 4 évig Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő részen tárkánykiképzésen
vett részt. Azért kellett először Szakszinba mennie, mert ott a Csákoknak a Szilasi, Vid,
Zilis és Gyürki ága is képviseltette magát: az Árpádház uralkodó ága is elküldte tehát
Lam herceget. Apjuknak, az előrelátó I. Béla királynak, aki előbb Endre mellett sokáig
csak hadvezér volt, az utolsó akarata, hogy Géza legyen a római kereszténység híve,
László törekedjen minden erejével Bizánc megbékítésére, Lam pedig kövesse az ősi
magyar vallást, s tegyen eleget az ősi 8-as szaporodási törvénynek is. Amint a Csákok
teszik, ne engedje kipusztulni az Árpádházat és igyekezzen az uruki-mani
kereszténységet összeegyeztetni a régi sámánizmussal. Lam herceg már tárkányképzős
korában is foglalkozott közügyekkel: az Álmos-Lebédház külügyeit irányította. László
király még Endre uralkodása alatt, 11 éves korában egy évet töltött Bizáncban. Erre az
időre emlékezve később mindig elragadtatással beszélt a bizánci kultúráról és pompáról.
Ebbe édesapja, I. Béla király is egyetértett vele, úgy tartotta, hogy Bizánc felé is
igazodnunk kell. Béla halála után azonban Endre fia, Salamon erősen Róma és a német
császárság felé kötelezte el magát. Amikor azonban Salamon elűzése után a Géza, László
és Lam herceg vette át a hatalmat, erős közeledés indult meg Bizánc felé. Ez azonban
nem hozta meg a kívánt eredményt. A besenyők országát a török nyomás folytán
elárasztó kun és fekete-úz népek továbbra is a sámáni vallást követték, de a besenyők
nagyobb része már az 1050-es években kezdett áttérni a bizánci hitre és ezzel együtt járt,
hogy mind többen beszélték a nyugodtabb életet biztosító kievi fejedelemség nyelvét is.
Így aztán az 1055-60-as népszámláláskor a besenyők létszáma már erősen meg-csappant.
Az uruki-mani tömegek Tuspa-Uruk tájáról fenntartották ugyan a magyarkai létszámot,
de a sámánizmus mellett megmaradt kun és fekete-úz törzsek már kezdték ellepni az
egykori Lebédiát. Ezek a lovasok aztán minden jólfizető államnak a szolgálatába
szegődtek.
János nagy hírtelen elmenekült, de utóhadát István foglyul ejtette. A besúgó asszonyt
aztán elevenen megégettette. Kommenosz János ezek után békét keresett és többé nem
támadta meg Magyarországot. Piroska-Iréne tanácsára II. István az Álmos lányát,
Adelhaidot visszafogadta az országba. Ugyancsak befogadta az 1124-ben Bizánc
területéről elűzött besenyő sereget is. Ezeknek azért kellett onnan elmenekülniök, mert
nem voltak hajlandók II. István ellen harcolni. István a besenyőket beosztotta a
testőrségébe. A főurak helyeselték azt a Palóc-Vasvár medvetorán elhangzott követelést,
hogy a király nősüljön meg. El is vette egy francia-normann grófnak Itáliában élő
lányát, gyermeke azonban nem született. Erre több Csák-hadbeli főúr is királynak
jelöltette magát, sőt emlegettek egy bizonyos Ault is, aki a király Zsófia nővérének és egy
Csáknak második házasságából született. Már-már úgy látszott, hogy megindul a harc az
uralomért, amikor II. István a pártütő főurakat kizavarta az országból. Ő maga még
fiatal volt de rendszertelen életmódja korai halálát okozta. Amikor Piroska tudomást
szerzett a betegeskedéséről, megüzente, hogy Lam népes családja a megvakított kis Bélát
biztonságba helyezte. Bélát II. István az udvarába hozatta és Piroska tanácsára Uros
szerb zsupán leányát kérette meg neki feleségül. Vak Béla és Ilona házasságát gyorsan
megkötötték és II. István még megérte, hogy a fiataloknak megszületett az első fiuk. A
gyermeknek nagy ősük után a Géza nevet adták. A kis Géza keresztapaságát II. István
vállalta. Kálmán törvénytelen fia, Borisz azonban trónkövetelőként lépett fel. Felesége
egy bizánci hercegnő volt. Amikor a fia, Kálmán megszületett Borisz trónigénye a görög
császári udvarban is tetszésre talált. Közben II. István bűnbánattal eltelve szerzetesi
ruhába öltözve várta a halált. Ez 1131. évi március 1.-én be is következett. Az utolsó
medvetoron azt kérte, hogy Nagyváradon László király mellé temessék. Azt gondolta,
hogy ott megnyugszik. Nagyon bántotta, hogy tönkretette, amit László megteremtett.
Ugyanis László király terve volt Dalmácia és Horvátország meghódítása. Velence
azonban egy időre Dalmáciát visszaszerezte. II. Béla, a vak király tehetséges uralkodó
volt, de azért szívesen támaszkodott felesége öccsére, Belos bánra. Borisz (az elűzött
Eufémia királynőnek Oroszországban született fia) apjának kolostorba vonulása után
állott elő a trónkövetelésével. Kálmán nem ismerte el fiának, de az egyházi törvények
alapján mégis az ő fiának tekintették. Borisz Bizáncban kapott ugyan feleségül egy görög
hercegnőt, de katonai támogatást már nem. Ezért Boleszló lengyel herceg pártfogásába
ajánlotta magát.
Lam herceg az 1119. évet Palóc-Vasváron már mint fekvő beteg töltötte. De
szellemileg még mindig friss volt. Utolsó munkája volt, hogy a kézművesek részére
megszervezte a heti, havi és országos vásárok tartását. Fiait tíz tárkánykerület
ellenőrzésével bízta meg. Bellény feladata volt a keleti kereskedelem irányítása, Szakszín,
Magyarak, Füzesgyarmat és Ordosz irányában. Megszervezte a lóállásokat és
pihenő-helyeket. Ebben nagy segítségére volt a besenyő és a kun társadalom. Mintaképül
a selyemút szolgált. Csucsom nyugati irányban és délre a 64-72. tárkánytöményig intézte
a tárkánykézművesség és kereskedelem dolgait, a fennmaradó tárkánytömény területet
Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Úza és Kobéla fiai
között osztották szét. A területi felosztás során felmerült nézeteltéréseket az 1120. évi
medvetoron beszélték meg. Lam herceg unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs,
Cikó, Leste, Oskó, Doma, Feled, Bugyik, Lubény, Pozsáló, Bebek, Csaszó, Okolicsány,
Cserencsény és Zsedény a szüleik mellett tanulták meg elődeik nehéz mesterségét. A
vasművesek földjén és a kisegítő tizedekben Lam egy-egy községet alapított utódai
számára. Földműveléssel és állattartással addig csak az ortványok telepein foglalkoztak,
de Lam tervei szerint az addig érintetlen erdők irtásain mindig kézműves telepeket is
kellett létesíteni. Minden kézműves település vásárjogot is kapott, hogy az erdőírtók
beszerezhessék szerszámaikat. A gondnokok, vagy századosok településein hónapos
vásárokat a várak mellett pedig országos vásárokat tartottak. Pozsáló tíz évig tanulta az
írnok mesterséget Magyarkán és Tuspa írnok iskolájában. Tanulmányai alapján
helyezte el Budavár rejtett alagútrendzerében a magyar törzsszövetségre és a 24 hun
törzs szövetségére vonatkozó nyilvántartásokat. Budavár, Fejér, Visegrád és Csákvár
területe Bellény és Csucsom felügyelete alá tartozott.
Állandó ügyintézőjük Pozsáló volt Budán. E munkája mellé még külön ellenőrző
területet is kapott. Bellény és Csucsom területe volt még Karatán, Baranya és Bolgyán,
valamint Borsódvár környéke. Dernő és Pozsáló területe: Békés, Bihar, Temes, Karas,
Kőrős és Gyulafehérvár környéke. Gencs és Madaras területe: Veszprém, Győr,
Pannon-Vasvár, Kolonvár és Somogy környéke. Imola és Derencsény területe:
Gömörvár, Hont, Nógrád és a kettős Újvár, valamint Sáros környéke. Ladány és Dobra
területe: Arad, Zaránd, Szatmár, Torda, Barca és Szerémvár környéke. Rőce és Gócs
területe: Bodrog, Szabolcs, Uzsvár, Borsova, Ugocsa és Bereg környéke. Bolyk és Cikó
területe: Tolna és Bács, Krassó, Borona, Valkó és Maruzvár környéke. Kelecsény és
Leste területe: Karakó, Szolnok, Esztergom, Moson Komárom, Nyitra, Pozsony és.
Sárvár környéke Csetnek és Oskó területe: Küküllő, Kolozs, Kevevár, Nándorfehérvár
és Zemplén környéke. Kobéla és Doma területe: Bélavár és Sopron, Szepes, Liptóvár és
Tessenvár környéke. Uza és Feled területe: Trencsén és Árvavár. Nyugat felé: Melek,
Lóbérc, Borona, Ibos és Encs. Délre: Szörényvár. Keletre: Jászvásár, Moldova és Halics
területe. Az ezeken felüli érdekterületen Lam herceg lányai és vejei, majd leányunokái
osztozkodtak. Lam herceg jól tudta, hogy korszerű fegyverek nélkül már a hunok se
jelenhettek, volna meg a nyugati nagy csatamezőn és az avarok vezette törzsszövetség se
bírhatta volna közel 300 évig a Duna medencét. Fontosnak tartotta tehát, hogy az új
magyar törzsszövetség is rendelkezzék ütőképes hadsereggel. A seregek két nagy
csoportra oszlottak: a lovas seregek voltak a 24 belső ispánság váraiban, a határvédelem
céljait szolgáló ütköző külső haderőt pedig 48 határügyi szervezet ispánságaiban, illetve
váraiban tartották. A tárkányok kiképzése még mindig a Csörsz vonalán folyt. Ez az
ország közepén, félkaréjban védte az országot a nyugatról várható támadásoktól.
Szolgálatuk jutalmául a Bebekek sok vagyonra, nagy hatalomra tettek szert Gömör
és Újvár megyében. Viszont ők tartották a kapcsolatot a mongol és szeldzsuk
törzsszövetséggel, s ezzel biztosították az ország hátterét. II. István az ifjú Bebeket a
barancsi csata után a hadsereg főparancsnokának tette meg. Lam herceg magyar és
palóc határügyi bánokhoz adta feleségül a lányait. Ők aztán a Palóc-Vasváron és
Budavár alagútrendszerében magukba szívott eszméket vitték ki a határmenti
ispánságokba, meg a külügyi szolgálatba. Viszont munkájuk jutalmául a belső
ispánságokban is kaptak birtokokat. Almágy, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó,
mint Lam lányai a 48 határügyi bán értekezletén mentek férjhez Palóc-Vasváron;
unokái pedig: Kökényes, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilona és Tama Buda-várából
jutottak testőr férjhez a Bellény-Pozsáló féle országos tanácskozások alatt. Lam herceg
azonban kikötötte, hogy minden leszármazottja az ő hercegi uradalmain belül is kapjon
egy-egy falut. Ezeknek az erdőségeibe csak vadászni jártak. Akadtak köztük még
besenyő testőrök is, akik Bizáncból, vagy Bolgár-földről kerültek II. István testőrségébe.
A királyt ezek minden útjára és minden csatájába elkísérték.
27.
BIRODALMI NAGYSZALA
(A 298. Arvisurából)
Ibolya halála után az agg főpap Mihály feleségét, Adelhaid keresztény asszonyt
vette feleségül. Mihály fiát is először Vászolynak nevezték, csak azután lett Vazul a neve.
Sarolt tudta, hogy törvényeink nagyon szigorúak. Megmondta Vajknak, hogy ezután őt
ebben az or-szágban büntetlenül bárki megölheti, mert ahelyett, hogy Gelyza halála után
Koppány feleségévé lett volna, inkább az öccsét, Erdeljü Gyula lovasfejedelmet hívta
Veszprémbe. Vajknak még 998-ban meg kellett volna tiltania Vecelinék gyilkosságait.
Ezek hallatára Judit húga öngyilkos lett, hogy eltörölje Vajk bűnét. Piroska férjhez ment
Aba-Sámu-elhez (aki a Veszprém-Nyitrai Nagyszala döntése alapján mindkét nevét
használta). Ilona húga Ottó dogéhoz ment nőül és egy évre megszületett a fia, Péter.
Koppány végzete az volt, hogy nem tette magáévá a Nagyszala határozatát és törzsével
nem tért át a látszólagos kereszténységre. Nem engedte meg, hogy 10 község építsen
közös templomot. Amikor a gye-pűkön túli községekben a nép kíváncsiságból mégis
elment a templomba, minden szertartást kinevettek, és gúnyosan utánoztak. Koppány
birtokait Hunt, Pázmán és Vecelin hívei között osztották szét. A dézsma egy részét a
pannonhalmai apátságnak ítélték oda. A somogyi népet erőszakkal megkeresztelték és az
új hit gúnyolóit súlyos büntetésekkel fenyítették. Aki a keresztényeket átkozta, azt a
templomba való befalazással és csonkításokkal büntették. Súlyos büntetést szenvedtek
azok is, akik olyasmit beszéltek, hogy az egy igaz Isten mindazokért elpusztítja István
király utódait, de ő maga nem leli majd egész életében utódaiban örömét. Amikor Vazul
azt hirdette, hogy nem akar látni keresztény templomot, Vajk megvakíttatta. Így
csak-ugyan nem látott. De nem volt szemtanúja többé annak sem, mit művelnek a római
és szláv, de főként a német népek a kereszténység nevében. Jól mondta a 892. és 992. évi
Nagyszala, hogy a jó lovasnak minden új eszme és vallás csak lovat jelent, a többi attól
függ, hogy melyik nép hogyan üli meg az új lovat.
A kis Vajk nagyon szerette legkisebb nagynénjét, a négy évvel idősebb Tolmát,
vagy ahogy Vajk mondta, Dolmát. Főként nyáron sokat játszottak Veszprémben, de a
telet az új esztergomi várban, vagy Buda és Kurszán várának melegvíz forrásainál,
Ispotály és Dunaordosz vizei mellett töltötték. Amikor II. Ottó 972 húsvétján feleségül
vette a szép görög hercegnőt, ez a két keresztény nagyhatalom szövetségét jelentette. A
helyzet most már azt kívánta Budavár beavatott központjától, hogy igyekezzék a
megegyezés útját keresni. Gelyza fejedelem követei a Galleni kolostorban találták az
Ottókat. Domonkos bejelentette Gelyza szándékát. II. Ottó egy Brunó nevezetű
püspököt küldött Gelyza megkeresztelésére, s egyben meghívta Gelyzát a nyugati vezető
körök 973 húsvétján tartandó megbeszélésére. Brunó Veszprémben az Aranyasszonyok
nyári lakában megkeresztelte Gelyzát István névre, az otthoniaknak pedig a mainzi
érsekség útján megüzente, hogy a következő tavasz húsvétján egy 12 főből álló
küldöttség fog a tervezett értekezleten megjelenni. Budavár beavatott központjában
elkezdődtek a tárgyalások. Megállapodtak abban, hogy csak öreg vezető embereket
küldenek a tárgyalásra, nehogy megismétlődjön Bős-tudun, vagy Atilla esete.
A két világ közötti harc tehát Veszprém és Esztergom között az ország nyugati
részében zajlott, az ősi hitre esküt tevők és az új hiten lévők között a dühödt küzdelem.
Koppány és Vászoly kitört a szállásáról és velük az ősi hiten megmaradt minden
törzsbéli ivadék. De kemény keresztény visszavágás lett a vége Koppány ellenében. Vajk
nem tudott ellenállni felesége, a bajor Gizella és az idegen lovagok követelésének, hogy az
Öreg Östenben hívő pogányságot el kell pusztítani. Koppány vezér és a vele tartó
surányi, káli lovasság 998-ban még erősen tartotta magát. István, Vecelinék megerősített
seregét küldte Koppány ellen, aki apjának, Gelyza nagyfejedelemnek unoka-testvére
volt. Koppány magyari serege a veszprémi Farkas hegyen csapott össze az István küldte
német lovagok és a velük tartó magyariak seregével. Az ádáz csatában az új istent hívők
győztek. Vérbulcsú végvári serege elkésett. Koppány élve került Vecelin, Hunt és
Pázmány fogságába. Szerintük nincs kegyelem az Öreg Östent hívőknek, Veszprém
táltosainak, az ősi sámánhelynek. Az Öreg Östent hívők igyekeztek menteni mindent,
ami menthető. Veszprémet Vecelinék felgyújtották és elpusztult csaknem minden régi
rovás, amit a sámánok Veszprém kegyhelyen 1726 éven át rejtegettek. Csak annyi
maradt meg belőlük, amennyit Vászoly és a sámánok idejében megmentettek. Sarolt és
Gizella Dunaordoszban tartózkodott, mert a kis Ottó, az első unoka, meghalt.
(Fehér-egyházán Árpád mellé temették el.) Itt kellett bevárniuk Erdeljü Gyula
visszaérkezését Gyulafehérvárról. Nővére, Sarolt ugyanis az ő védelme alatt állott.
Veszprém, az aranyasszonyok városa napokig égett. Koppányt gúzsba kötötték és két kis
fiát, az Árpád-nembélit elébe állították. “Halálé vagy Koppány-mondta neki
Vecelin.-Négy tája van a világnak, négy felé vágatunk, hogy darabjaid minden égtájon
hírdessék István fejedelem győzelmét. Én itt az ő szava vagyok!” “Akkor, István!
Gyesznó öli magod!-átkozta meg Istvánt Koppány.-Pusztuljon el Vajk, minden jövendő
magod, aki István néven az új istent szolgálod.”
28.
GYESZNÓ ÖLI MAGOD
folytatás
István király beszéde után nagy hangon éltette és ősi szokás szerint megkérdezte:
“Fenséges Urunk és királyunk, mondd meg nekünk, meddig akarsz még őseink
tiszteletére uralkodni?” István király meglepődve válaszolt. “Amíg befejezem
küldetésemet! Csak a kazároknál volt szokásban, hogy megfojtották a kiöregedett
uralkodót!” Amikor István fia, II. Zoltán ifjúsági fejedelem 1025-ben Torda mellett, a
besenyőkkel vívott harcban elesett, a királyi tanács Erős Csák legkisebb fiát-Imre
királyfi legjobb barátját-tette meg Erdőelvi kiskirálynak és egy határőrizeti várat
építettek részére. Székelyföldön így már két Zoltán-vára állott. A megvakított Vazul
1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról, de ez a püspökség egyelőre még
megmaradt, mert Bene-Benedek-aki először Buda-fehéregyházi öspörös volt, majd
ezután megszer-vezte a váci püspökséget és annak első püspöke lett-vállalta a váci
püspökség mellett az uruki püspöki beosztást is. Annak idején Domonkossal és
Sebestyénnel együtt ő szervezett meg több püspökséget is. Domonkos és Sebestyén
nevéhez fűződik a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai az egri és a gyulafe-hérvári
püspökség megszervezése. Viszont Sebestyén és Bene-Benedek érdeme a váci püspökség
és a csanádi, a bihari és az esztergomi érsekség megszervezése, az esztergomi érsekség
vezetésével. Az esztergomi uruki püspökség azonban csak névleges volt, mert valójában
Vasváron működött. Ennek Bene-Benedek után Csák lett az uruki püspöke, majd az ő
halála után Nárom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek. Melek az Encs-Ibos vonal
kiürítése után elszakadt a salzburgi érsekségtől és attól fogva mint avar katolikus püspök
szerepelt. Vasvárra mindig, mint az Árpád-házi királyok püspöke látogatott el.
Állandóan úton volt Vasvár-Esztergom és Budavár között. Ez a püspökség mindig
titokban működött, Csák Máté után megszűnt.
Voltak olyanok is, akik más okból tették le a szolgálatot. Például a Babócsa és
Berzence testvérpár. Vasvári határőr vitézek voltak, de 1030-ban, amikor mind a kettő
özvegységre jutott, családjukat ott hagyták birtokukon s elmentek messze földre.
Tudták, hogy István király Imre herceget a Bihari országrészbe menekítette, Erős Csák
fiának, III. Zoltánnak védelme alá. Babócsa és Berzence tehát odatartott az elégedetlen
besenyő veteránok közé. Amikor 1030 medvetorán a sámán-táltos és tárkányképzős
ifjúság az uruki keresztény ifjúsággal együtt meghirdette a pusztaszeri Nagysüánt,
minden nagyratörő ifjú felkészült a lovas-versenyre. Anasztáz-Asrik érsek tiltakozott a
régi szokás ellen, de István király Csaba nádorispánnal, valamint Bene-Benedek váci és
uruki püspökkel egyetértve, Jézus mennybe-menetelének és a Szentléleknek ez ünnepére
a pünkösdi királyság megünneplésére engedélyezte az ifjúsági lovas verseny megtartását.
A csákvári lovasiskola, a vasvári uruki papképző, a kolozsvári táltos-, a jászvásári
sámán-és a pusztaszeri tárkányképzősök, meg a szörényvári bödönösök négy-négy tehát
24 lovast állíthattak ki.
A végén II. Konrád lemondott a bécsi medencéről és a Morva folyó jobb partjáról.
III. Zoltán a széki-hun lovasai a lengyel segélycsapatokkal együtt nyomban neki indultak
Sasvár, Sárvár és Borona várának elfoglalására. Megnyitották a Szentföld felé menő
zarándokutat, István meghirdette a fehérvári törvény-napokat és azokon sokkal
enyhébben ítélkezett, mint a nyugatiak. Továbbra is tartott azonban II. Kon-rádtól és a
Bécs-bélavári besenyőktől. Ezért fiát, Imrét a Csörsz kiképző vonal középső részére, a
bihari püspökség területére helyezte.
Ezeket Koppány halála után István király Vecelin, Hunt, Pázmán és a többi idegen
lovag meg híveik közt osztotta szét. A dézsma egy részét István az apátságoknak juttatta.
A somogyi népet pedig erőszakkal, súlyos büntetésekkel keresztelték. Volt bőven
csonkítás, templomba való befalazás. Vászoly-keresztény nevén Vazul-Koppány konok
híve, Istvánnal szemben nyíltan... ...Erre István király-de némelyek szerint
Gizella-Nyitraváron megvakíttatta, fülébe meg ólmot öntetett. Vászoly így csakugyan
nem láthatott keresztény templomot. De azt sem láthatta, hogy a római, a szláv és a
német kereszténység mint tesz szert az országban egyre nagyobb hatalomra. Az új isten
papjai szigorúan büntették azokat is, akik Imre halálát Koppány átkával hozták
kapcsolatba. Az 1032. év medvetorán Vajk-István magához kérette Vazult és Korponát.
A találkozáson keservesen sírt és elismerte, hogy megverte az Öreg Östen, lovagjai
kegyetlenkedései miatt elvette tőle egyetlen fiát. “Ti örülhettek-mondta nekik-, három
szép fiatoknak azt javaslom, egy időre hagyják el az országot, mert énrám nagy
erőnyomást gyakorolnak a mainzi érsekség loavagjai. A szövetség ládáját pedig
menekítsétek ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet Templomát. Ebbe a dologba
senkinek sem engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 peremispánság timellettetek áll. De
titokban a 24 belső vármegye magja is mellettetek fog felsorakozni. Foglaljátok el hát a
végvári vitézekhez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt.” Imre fia emlékére fia volt
harcostársainak hozzátartozóit. Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét,
Szolnokot, belső testőrségének parancsnokaivá tette. De Szár Lászlóra, akit gyanús
helyzetben találtak egy éjjelen 1032 nyarán, ráfogták, hogy meg akarta ölni István
királyt. Szár László ekkor Len-gyelországba menekült. Onnan intézte a Szövetség
ládájának elszállítását. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg, Bátor-Boleszlónak
1025.VI.17.-én bekövetkezett halála után lengyel trónkövetelő lett, Győr fia Imrével
együtt halt meg, Szolnok az István testőrségének parancsnoka lett. Ő volt az, aki végül
be tudta bizonyítani István király előtt, hogy a Vazul-ág állítólagos összeesküvése csak
Anasztáz-Asrik körének koholmánya volt.
1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadás áldozata lett. Ekkor István király
Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának. Szolnok a Doboka ispánságot és az
újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. Így Imre és III. Zoltán meggyilkolása után
II. Zoltán mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a besenyők ellen. De a
Vazul-fiaknak a besenyők 1035-ben hűséget esküdtek és az erősebbik Árpád-házi ágnak
hatalomra jutását támogatták is. Levente a besenyő származású Ibolya ifjúsági
aranyasszonyt vette el feleségül. Anasztáz-Asrik köre inkább Orseolo Ottó és Ilona
trónigényét támogatta. István pedig folyton betegeskedett. Gyógyulása érdekében
alapítványokat tett. Hadserege parancsnokának Pétert tette meg, Szolnokot pedig
kiskirálysággal tüntette ki. Az ország főurait kívánságára feleskették, hogy István után
Péter királysága mellett állanak ki. Bécsben befejeztette a 979-ben elkezdett
székesegyház építkezését. Ez kedvelt egyháza volt az öreg királynak, az egykori
avar-kurgán székvárosában. A régi uruki keresztény templomot lebonttatta és az újat
arra építtette. Ezt 1036-ban szentelte fel Vasvár uruki-katholikus püspöke, Csák. De
közben az altemplomban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei. Itt
találkoztak az Árpád-házi trónkövetelők: Delján Péter, a kis Orseolo Péter és Beszprim
herceg, akik a bolgár, a magyar és a lengyel trónra tartottak igényt. Trónigényük volt,
de az uruki-mani és törzsszövetségi lovasversenyen 1030-ban a tíz napi lovaglás során
egyikük se tudott még csak egy nap győzelmet se elérni. A közbizalom inkább Endre és
öccse, Béla felé fordult. Levente hercegnek meg már a házassága is biztosította a
besenyők támogatását. István télen-nyáron sokat betegeskedett és a
Dunaordosz-Budavár alatti melegvizeknél keresett gyógyulást. Sokszor elmondta:
“Sohasem gondoltam, hogy az én lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem,
van lábam, még szívem is. Hol az egyik, hol a másik testrészem fáj. Minek is öregszik
meg az ember.” De nemcsak testi, lelki fájdalmai is voltak. Fájt neki, hogy unokaöccsei
és Szolnok kiskirály bírják az 5 töméni besenyők bizalmát, hogy az utódjának kijelölt
Pétert csicsergő madárkának csúfolják és számon tartják, hogy a pusztaszeri
Nagy-Süánon teljesen lemaradt. Még annyit sem ért, mint Imre a közép-mezőnyben. De
Imre legalább 1030 nyarán Pozsonynál tönkre verte II. Konrád hajóhadát. Ekkor Imre
Kund vitézt a bödönösök ifjú vezérét kineveztette tárkányfejedelemnek.
304. Arvisura
Bene rovása
1120-1145 Lam herceg az Álmos lányát, Adelhaidot Bellény halála után még
harmadszor is férjhez adta a Csák nembéli Kozma vitézhez, akiből Budavár, Avarbástya
és Kurszánvár parancsnoka lett. Palóc-Vasvárral szemben a Sas-hegyen építtetett neki
gerendákból vadászlakot. Ezt a hegyet sokáig Kozma-tetőnek nevezték. Pozsáló és
Kozma a régi országrészekben is és az újonnan szerzettekben is megszervezte a
földműves tizedeket, a "tíz nyíl szövetség"-nek nevezett törvény értelmében. A szétszórt
tanyákon ugyanis sohasem volt biztonságos az élet. Ezért az újonnan szerzett
Szlavóniában is, Horvátországban is igen erős tíz-családos új településeket létesítettek. A
győztes velencei hadjárat után Dalmáciában is megszülettek a Lam-féle tizedek. Minden
földműves tized mellett az ispánsági városok körzetében felállították a kézműves
tizedeket. Szabad működésüket a Keszi törzs biztosította. Minden töményben
felállították, illetve megerősítették a Szeg nevű településeket. Itt tartalékolták a vasárut
és minden egyéb ipari árut. A magyariak és a magyarok, meg a szavárd uzok és szabir
hunok mesterembereit elég gyakran éppen rendfenntartóknak telepítették az új
településekre. II. István örömmel vette maga mellé az Álmos herceg eddig rejtegetett fiát,
Vak Bélát, aki mögé felsorakoztak Lam herceg leszármazottai, hogy eleget tegyenek
apjuk, illetve nagyapjuk meghagyásának. Bizánctól elhódították a Barancsnak nevezett
egykori avar bánságot és Ráma szerb királyságot. II. Béla (Belos Ilonának a férje)
felvette a "Ráma királya" címet s ezzel újra 12-re emelkedett a Duna-menti állam
töményeinek a száma. Nyugat felé is biztosítani kellett az országot. Ezért Bebek és
Pozsáló Zsófia hercegnőt, II. Béla lányát eljegyeztette III. Lothár osztrák császár fiával.
A kis hercegnőt még kislány korában III. Lothár udvarába vitték, hogy ott
nevelkedjék. II. Béla még tartott Bizánc támadásától, de a tizedesi intézmény
Magyarországot úgy megerősítette, hogy Bizánc sem támadta meg. A görög császár
persze jól tudta, hogy Magyarország embertartalékai Ordosztól az Encsig és Uruktól a
Kámáig terjednek, s ezen az úton, szükség esetén támogatást kap. II. Béla nagyon érezte
vaksága hátrányát a többi uralkodóval szemben, ezért uralkodásának utolsó éveiben
búskomorságba esett II. Istvánhoz hasonlóan, ő is borban keresett vigasztalást.
Udvaroncai ilyen-kor lepték el olyan birtokigényekkel, melyekkel máskülönben nem
mertek volna a király elé járulni. Mámoros állapotában sok ilyesmit aláírattak vele.
Pozsálónak olykor igen körültekintően kellett eljárnia, hogy ezeket az ügyeskedőket távol
tartsa az udvartól. Minden írásbeli munkát Pozsáló Kuriája végzett. De Pozsáló
megkövetelte, hogy mindent bemutassanak neki. Anélkül semmit se írt alá. Dajkának II.
István, Benének pedig II. Béla mellett sok munkát adott annak biztosítása, hogy a keleti
lovas-nomád népek sorából csak a legilletékesebbek lépjék át a Kárpátok gerincét. De a
külső népeket lekötötték az erőszakos hittérítők is. Így aztán a réseken csak a
legéletrevalóbbak tudtak átszivárogni. A Szakszinban kiképzett Bene sámán volt előbb
II. István, majd II. Béla jobb keze és hírszerzője. Végigjárta a suomi, viroláj, sambe, lett,
csud, vepsze, vót, zsór és liv népek lakta részeket. Utána felkereste a mescser, moksa, és
merja mordvinokat, csuvaszokat, marikat, komikat és udmurtokat, a baskir magyarokat
és a manysikat. Az Élet templomában elhelyezte a magyar nyelven írt legújabb
Arvisurákat és a hantik földjének meglátogatása után az Emba folyóhoz jutott. Így
hajózott át a Kazár tengerre. Itt felkereste a hegyi avarokat és garaúzokat és
Kuma-Magyarország fővárosát, az ősrégi Magyarkát. Az Öreg János püspök, aki egyben
az avarok és magyarok uruki püspöke is volt, nagy örömmel adta rá áldását. Megkérte
Bene sámánt, hogy mivel ő már nagyon elaggott, az új király küldjön az ő helyébe
Váradról egy fiatal püspököt, aki majd a Tuspából és Susából átjött és a magyarhoz
hasonló nyelven beszélő rokonokat az uruki-keresztény egyházból áttereli a római
katholikus egyházba. I. László király óta az uruki-mani püspökséget a magyar királyság
fenn és a váradi püspökség területéről kapták az egyházközségek a papokat.
Ő hozta azt a hírt, hogy a déli hun birodalomból és az arab hittérítés területéről egy
kenyérmagot termelő nép vonult be Magyarka térségébe és elárasztották a
bolgár-magyar államot is. Tudval 640 és 660 között vette át Kövezsdtől a hatalmat. Kürt
fejedelemtől kapta azt az értesítést, hogy a magyar törzs áttért a déliek által
meghonosított földművelésre, állatállományukat pedig karámban nevelik. A délről jött
hun-magyari nép is magáévá tette a nyolcas szaporodás követelményét; így aztán
létszámuk a Bolgár-magyar szövetségben erősen megnőtt. A magyarok közül 660-680
között Beje beavatott fejedelem ment Avarbástya Beavatott központjába. Magával vitte
Zabari beavatottat is, aki már a földművelő uruki-mani vallásúak közé tartozott.
Megérkezése után nyomban kérte emberfeleslegük bebocsátását az Avarok Égi
birodalmába. Orbaszár avar nagyfejedelem ehhez védelmi szempontból hozzájárult.
Kürt fejedelem Bat-Bajánra bízta a kenyérmag termelő déli hun-magyar tömegek
felvonultatását. Szükség is volt rájuk, mert a szlávok átvonulása sok zavart okozott, az
avarok Égi birodalmában, a Jász-síkságon. Tudval uralkodása alatt 630-ban e miatt
szakadt háromfelé az avarok birodalma. A Kárpátokon túli részben minden szabad
mozgás bizonytalanná vált. Ezért Kürt fejedelem Albéláról fegyveres kíséretet adott a
felvonulóknak. A felvonulás 670-678 között történt. Korpona már 680-700 között átvette
Zabarival az Avarbástya beavatott központjában a hatalmat. Az avar birodalom
szétesésére Samó árulása vezetett. Az új honfoglalók Tudval püspök tanait vallották és
így az uruki-mani hívők kerültek hatalomra. A 700-as Nagyszala tartását Szavárd-Alpár
és III. Csaba ifjúsági fejedelem rendelte el. Ez a Csaba, Kotragos és Emőke fia, élete
legnagyobb részét a Jász-síkságon töltötte, csak élete végén ment Albélára. Ugor-Szirma
és Oposur vette át tőle a hatalmat. A 700-as Nagyszalát Haram és Zemlén pateszi
szervezte meg. Ez a Nagyszala mondta ki az emberáldozatos temetkezési mód
megszüntetését. Az Etil két oldalán lévő Magyar törzsszövetség ekkor még megengedte
az idegen szolgák feláldozását.
Neki három fia volt: Gyarmat, Tárkány és Farkas. Ez a Farkas részt vett a bugáti
sámámánképzésen és ott beleszeretett egy Ünőke nevű mongol rimalányba. Mivel
édesapja, Megyer vitéz már nem élt, nem tért vissza Magyarkára, hanem elmentek a
mongol pusztaságba. Ott átvette Ünőke árván maradt népének vezetését. Oposur IV.
Csaba javaslatára helyeselte, hogy 760 és 780 között Farkas biztosítsa kelet felől a
magyar törzsszövetséget. Farkas 760 és 768 között uralkodott a mongol törzsön.
Legnagyobb fia Batacsikan 768 és 780 között (IV. Csabával egy időben) erősen
felvirágoztatta törzsét. Az ő fia, Tamacsa 782 és 796 között uralkodott. Utána jött
Koricsár (796-820). Koricsár nagy legelőterületekkel rendelkezett. Edemen kérésére
798-ban ezer lovast küldött az avarok meg-megsegítésére. A nyugati avar birodalom
bízott az uruki keresztények győzelmében, de elbukott. Edemen még egy darabig
felhasználta Koricsár lovasait az Avarbástya Beavatott központ átköltöztetésének
védelmében, de aztán 810-ben visszaküldte a lovasokat Koricsárnak. Ekkorra már az
avar vezető réteg elfoglalta a Kátavárak vonalát. Edemen és Ügyek fejedelem pedig
kiszakadtak a Kazár birodalomból és a kis besenyő Szakszin közelében kiépítették
Asszorügyeket. Aludzsam 820 és 841 között tovább erősítette a mongolok gazdaságát,
úgy hogy Szali vezér idejében (841-865) már komolyan számolni kellett velük. Jeke 865
és 882 között megszervezte a lovaskiképzést s ezért a fia, Szemdzsocsi 882 és 905 között
hősi énekekben dicsőítette. Jeke vezér Álmosnak is nagy segítséget adott a kazárok ellen
860-ban a Szuvári csatában. Jeke részt vett Árpád második lányának, Ágnesnek a
keresztelőjén is. (A gyermek avarboj származású anyja a gyermekszülésbe belehalt.)
Jeke Arvisurájából tudták meg az Arvisurákat másoló rimalányok, hogy Ágnes csak a
tárkányképzősök segítségével tudott megszületni. Árpád aztán később szívesen hozzá is
járult ahhoz, hogy Ágnes nyugati házasságot kössön. Karcsu beavatott mongol fejedelem
905 és 924 között Budavári Beavatott központ titkos tanácsa részére végzett jó
szolgálatokat.
Lam utódai súlyos áldozatokat hoztak azért, hogy legalább az avar származású
zsoldosokat magukhoz csalogassák és Belos bán vezérlete alatt megbízható sereg
támadjon Konrádra. Megverték Henrik herceg hadsereg-parancsnok jól felfegyverzett
seregét. Henrik Bécs irányában megfutamodott (1146). A kis király a csata megkezdése
előtt nagy elődjének, I. László királynak a szokása szerint az ősi Földanyának,
Aranyasszonyunknak a segítségét kérte. II. Géza az előhadat alkotó besenyőknek azt
adta parancsba, hogy az ellenség előtt két oldalt futamodjanak meg, de hátrább a
székelyek is ugyanígy tegyenek, mintha ők sem akarnának megütközni. A németek erre
örömittasan rontottak a magyarokra. Csakhogy azok most már keményen visszavágtak.
Ezután a palóc csákányosok rontottak az ellenségre. Amikor a németek meginogtak, a
palóc hadak kettéváltak és a belső megyék lovasai rontottak az ellenségre. Belos bán
lovasai elkezdték üldözni az ellenséget, de ekkor bezárult a székelyek és besenyők szétvált
serege. Ezzel teljesen megtörték a németek erejét. Belos bán eddig lebecsülte a székelyek
és a besenyők seregét, pedig nélkülük nem tudtak volna győzni. A csatában ők vesztettek
a legtöbbet. A palóc csákányosok seregéről nem nyilatkozott. Tudta, hogy Pozsáló és
Bebek szelleme él bennük.
305. Arvisura
Dajka sámán magyarkai születésű, Tuspában kiképzett aranyműves volt. Bene sámán
pedig a Pósa nemzetség tagja, Bátka és Rási fia, Füzesgyarmat területén, Igaron
született. Családja a Jenő törzsbe tartozott. Bene sámán 1135-ben végezte el a
sámánképzőt Szakszinban. Mint kétféle kiképzésben részesült 21 éves sámán, 1136-ban
Palóc-Vasváron jelentkezett és Pozsáló tárkányfejedelem kérésére Budavár
alagútrendszerében kapott beosztást, mivelhogy jól ismerte a keleti viszonyokat és
beszélte ennek a térségnek minden számottevő nyelvét. II. Béla is felismerte, hogy kiváló
nyelvérzéke van, ezért a Magyarka és Kurszánvára közötti gyors szekérforgalom
szervezésével bízta meg. A cserélőhelyeken a hajtók is, a lovasok is mind több nyelven
beszélő lovasok voltak. A Jenő törzsbeli 18 éves Törtelen rovásfejtő rimalányt vette
feleségül. Törtelen Zombor uruki püspök unokája volt. Zombor Nándorfehérvár
központtal délről védte a magyar törzsszövetséget. Törtelen apja, Ada ifjúkorában,
Rozsnyó várában volt ifjúsági lovasfejedelem. Rozsnyó lányát, Uzonykát vette feleségül.
A lányuk, Törtelen Budavárába került.
Visszafelé jöttében a kievi fejedelemség részeg lovasai ölték meg, 42 éves korában,
a kievi Magyar-dombon. Holttestét a Gyarmat törzs lovasai kísérték haza. Kettős
koporsóban és a Barcaságban Rozsnyó várának díszsírhelyén temették el Törtelen
aranyasszony birodalmában. Bellény és Pozsáló kőfaragói állandóan karbantartották a
Budavár, Avarbástya és Kurszánvár alagútrendszerét. Kurszán városban és Atilla
egykori palotasorán 20 évenként rendbe hozták az épületeket, hogy a külföldi
vendégeket illendően fogadhassák. Az alagútrendszerbe azonban nem engedtek be soha
senkit. A Várhegyen csak az Aranyasszonyok kegyhelye volt látható. Azt is mindig
testőrség vette körül. II. Béla már 1141-ben gyógyíthatatlan volt: lelki-testi ereje
egyaránt elfogyott. Törtelen karjai között halt meg. Utolsó szavaival Gézát és a későbbi
II. László királyt Törtelenre bízta. Törtelent sokat foglalkoztatta, vajon miért élnek
olyan rövid ideig a mostani Álmosházi királyok. Maga Álmos és nászasszonya, Madaj
asszony igen magas kort élt meg. De főként növényi táplálékkal éltek. Húst csak
ünnepeken és díszlakomákon ettek. A 96 évig uralkodó Pepi fáraót példának tartották, ő
napjában ötször evett, de mindig igen keveset: húst csak nagy ritkán és ekkor is csak
galambot, házinyulat, vagy valami házicsirke-félét. Igaznak tartotta azt a mondást: "Ne
egyél halat, mert megesz a rák!" Pepi fáraó udvartartása is lehetőleg került minden
húskészítményt. Ha a hús levét elfogyasztották is, magát a húst a szolgákkal etették meg.
Ünnepi alkalmakkor roskadásig megrakták az asztalokat mindenféle pecsenyével, de
Pepi fáraó ekkor csak csipegetett belőlük. De utána sok gyümölcsöt fogyasztott aszalt
formában, vagy főzött állapotban. Lam herceg sok munkája közepette is ragaszkodott
Álmos és Madaj asszony életmódjához. Géza és László király testvéreit túlélve, 1120-ban
halt meg. Bizánc és Róma papsága Lambert vagy Lampért néven emlegette, de a köznép
és a hun törzsszövetség népei előtt uruki-mani neve csak Lam maradt.
Még barátibb lett volna a viszonyuk, ha újból fel nem bukkan Borisz, aki a francia
sereggel belopakodott, hogy a Duna mellett híveket szerezzen magának és II. Géza
királyt megölesse. Géza ekkor követeket küldött VII. Lajoshoz, hogy adja ki Boriszt, a
trónkövetelőt. A francia király azonban, miután püspökeivel megtárgyalta, hogyan kell
eljárni akkor, ha a kereszteshadban résztvevőről van szó, nem adta ki Boriszt. Azt
mondta: Krisztus zarándoka vagyok és nem tartom helyesnek, hogy családi viszályokba
avatkozzam. Mindnyájan azért megyünk a Szentföldre, hogy bűneinkért bocsánatot
nyerjünk. Borisz is bizonyára megbánta eddigi bűneit. A magyar király visszavonult, de
Lajos sem engedett meg Borisz részéről semmiféle támadást. Így járt el már csak azért is,
mert keresztapja volt Géza legnagyobb fiának, Istvánnak. III. Konrádnak 1152-ben
bekövetkezett halálakor Barbarossa Frigyes lett az úr a német birodalomban. Nagy
Károly volt az eszményképe s teljes hatalmat akart gyakorolni a keresztény világban.
Frigyes rögtön a pápaság ellen fordult, de Magyarország leigázását is tervbe vette. Még
nagyobb volt a veszély dél felől, ahonnan Szent László unokája, Piroska-Iréne fia,
Mánuel bizánci császár vette tervbe Pannonia és Dácia egykori római birodalombeli
tartományok meghódítását. Mánuel Bizáncba csalogatta László és István hercegeket,
ezen a címen akart jogot formálni a Magyar-ország belső ügyeibe való beavatkozásra.
Még Belos bán is az elégedetlenkedőkhöz pártolt, mert nem tudta elviselni, hogy II. Géza
a tizedes szervezet tanácsára és Törtelen aranyasszonyra hallgatott. Ám a király nem
akarta feladni a Kelethez fűződő kapcsolatokat sem, hiszen I. László király az
uruki-mani kereszténység révén azt az egész térséget Nagyváradhoz fűzte és onnan
segítséget remélhetett. Királyi tanácsa azt javasolta, hogy I. Frigyessel keresse a békét és
így több erőt vonultathat fel, fordíthat Mánuel ellen. Barbarossa Frigyes részére sok,
kiváló nyilazót küldött Milánó ostromához. Frigyes III. Sándor pápa helyett ellenpápát
választott. Ebben a kérdésben kéréssel fordult II. Gézához. Géza azonban azt válaszolta:
"Püspökök és főurak nélkül ebben a dologban nem határozhatok, 1146 húsvétján majd
az ő összességüknek kell dönteniök." Lukács érsek biztosította Rómát a magyarok
támogatásáról és Géza erről VII. Lajost is értesítette. Kijelentette, hogy egyedül Sándort
tartja pápának és a magyar-francia szövetségnek arra kell törekednie, hogy
megakadályozza az egyház szétszakadását. "Bizonyossággal ígérem, -szólt Géza üzenete,-
amenynyiben országodat a német támadni merészeli, én is pusztítani fogom az ő
országát. Ugyanezt remélem tőled is, mint jóbaráttól." Amikor I. Frigyes újból segítséget
kért Gézától Milánó ellen és egyik lányát kérte feleségül fia, a thüringiai gróf számára, a
követeket hidegen fogadta és elutasította. Törtelen tanácsára azonban Mánuel császárral
5 évre fegyverszünetet kötött. 1162. május 31-én halt meg.
De II. László még a pápa eljárásában is talált kivetni valót, azt, hogy a szentszéki
levélért fizetni kellett. Az érsek a börtönből való szabadulása után a kápolnába ment,
ahol II. László karácsonyi misét hallgatott. Lukács érsek megismételte az egyházi
tilalmat, az oltárról mindent ledobált és így imádkozott. -Uram Jézus! Fordítsd meg a
király szívét, ha még méltónak tartod a királyi székre, ha nem, verd meg 40 nap alatt,
hadd érezze meg ki ellen vétkezett! II. László erre újból lecsukatta az érseket, utána
hamarosan 1163. január 14-én váratlanul meghalt. Korai halála azonban nem oldotta
meg a helyzetet, mert most László kisebb öccse, Mánuel igazi pártfogoltja, IV. István
foglalta el a trónt. Lukács ekkor is megtagadta a koronázást és ez az ország
együttérzésével is találkozott. Mikó azonban IV. Istvánt is megkoronázta. Erre a
nagycsaládos Csák nembéliek és Lam herceg leszármazottjai is mind Mánuel
beavatkozásai ellen fordultak. Mánuel óvatosságból visszarendelte csapatait. Meg is volt
rá az oka. Tudta, hogy Pósa unokája, Bátka tárkányfejedelem már felriasztotta Felsőőr
és Velem-őrség székely tárkányait, a Dunántúl megmozdult, s a besenyő és székely
határőrség is csatlakozott hozzá. Az Ágnes-féle avar-bolykok élén III. István bevonult
Esztergomba, majd elfoglalták az egész Pannonföldet és maga IV. István is a felkelők
fogságába esett. Törtelen kérésére Lukács érsek meghagyta IV. István életét s Bátka
tárkányfejedelem Bizánc városába kísérte. Mánuel örömmel fogadta rokonát, Szent
Imre unokáját, aki őszintén feltárta előtte, hogy Magyar-országon sokan ellenzik az
ország ügyeibe való folytonos beleavatkozását. Ekkor Mánuel más útra tért: tárgyalások
kezdődtek arról, hogy III. István öccse, az ifjú Béla herceg házasságával egyesíteni
kellene a két uralkodóház érdekeit. Törtelen aranyasszony Bélával el is indult Bizáncba.
Béla Albélán és Szakszinban megtanult görögül. Így haladtak kereskedőkkel és székely
testőrökkel Bizánc felé.
IV. István azonban nem nyugodott bele abba, hogy Mánuelnél kegyvesztett lett.
Ezért mint trónkövetelő a német császárhoz folyamodott. Mánuel pedig nagy sereggel
megérkezett a Szávához. Béla herceg ugyanis eljegyezte Mánuel lányát, mint herceg
pedig jogot tartott Horvátországra és Dalmáciára. -Nem akarunk háborút -üzenték III.
Istvánnak,- csak Béla herceg apai örökségét akarjuk biztosítani. Így is lett, bár a
testvérviszály nagyon bonyolult helyzetet teremtett. III. István most egyszerre a
nagybátyjával és az öccsével állt szemben. Amíg Mánuel mind a két herceget pártolta,
addig III. István anyja Eufrozina királyné a cseheket és az oroszokat szerezte meg
Mánuel ellen. Béla örökségét mégis át kellett engednie öccsének, s így Horvátország és
Dalmácia újra Görögország hűbérese lett. Ezzel a béke Bizánccal megszületett, de benn
az országban nem állott helyre a rend. IV. István Zimony várában maradt, de III. István
ostromolta és amikor a vár tarthatatlanná vált, IV. Istvánt saját emberei ölték meg. Ez
úgy történt, hogy a védők mielőbb ki akarták tűzni a fehér zászlót, IV. István azonban
nem engedte. Leghűbb barátai is igyekeztek neki megmagyarázni, hogy az ő uralma már
nem kell senkinek se, hiába makacskodik, a végén mégis mindannyiukat felkoncolják.
Kár volt minden szóért. Amikor már a vár sáncai romokban hevertek, a megsebesült IV.
Istvánt ereinek elkötése közben megmérgezték. Így halt meg 1165. április 11-én. III.
István harcosai annyira gyűlölték, hogy holttestét kidobták a várból és egy ideig ott
maradt temetetlenül. Ekkor ért Zimonyba Bizáncból jövet Törtelen aranyasszony. IV.
Istvánt elföldeltette a Miltény nembeliek kegyhelyén. Palóc-Vasvár medvetorán Lam
herceg utódai úgy határoztak, hogy a holttestet Fehérvárra kell szállítani az Álmosház
temetkezési helyére.
Ágnes királynő, aki ekkor éppen gyermeket várt, lázasan ezt kiabálta:
"Megmérgezték a férjemet! Meggyilkolták a férjemet!" Az udvar Esztergomban Béla
öccsének a híveit gyanúsította, hogy görög módra megmérgezték a királyt. Mánuel nem
sokat várt, hanem hamarosan útbaindíotta Béla herceget. Béla a határőrség ellenállás
nélkül megérkezett az újonnan szervezett Avar Kúria személyzetével és besenyő
testőrségével. Törtelen örömére Mánuelnek fiú utóda született, s így nem került sor a
rokonházasságra. Béla herceg egyébként sem pályázott Bizánc trónjára, kezdettől fogva
csak a magyar királyi koronára tartott igényt. Bátka tárkány-fejedelem Zimonyba ment
és diadalmenetben kísérte az új királyt Fehérvárra. Ellenállás azért nem volt, mert Béla
herceg felbontotta a jegyességét Piroska-Iréne unokájával. A görög műveltségben
nevelkedett, francia származású Antiochiai fejedelemlány, a császárné húga lett a
felesége. Lukács érsek azonban most is megkötötte magát és nem volt hajlandó Béla
herceget sem megkoronázni. III. Sándor pápa is közbe lépett. Végül az ő engedélyével
Pósa, a kalocsai érsek végezte el a koronázást. Előbb azonban Béla herceg megjelent
Palóc-Vasváron a szokásos almafavirágzás ünnepén. Itt Lam herceg népes családja és a
tizedesi intézmények gondnoksága előtt a Csák és Pósa nembéliek felesküdtek az új
királyra és megkoronázták azzal a sima koronával, amelynek a kisebbik része akkor már
bele volt szerelve az új királyi koronába. III. Béla nem háborgatta makacsságáért
Lukács érseket, hiszen anyai ágon Lukács is a trencséni Csák nembeliek közül
származott, azok pedig mindig ellene voltak minden viszálynak. Nagy tekintélyük azon
alapult, hogy ők is bármikor várományosai lehettek a királyi koronának, mivel I.
Zoltán-Zsolt ősapjuk révén az Árpádházhoz tartoztak. Törtelen aranyasszony
visszavonult Palóc-Vasvár gerendavárába és az Avar Kúria vezetését átadta 1172-ben a
fiának, Bátka-Bolyk tárkányfejedelemnek, aki ő mellette sajátította el a magasabb
államvezetés tudnivalóit.
30.A
AZ ÉGl BIRODALOM HÍRNÖKEI
306. Arvisura
Hazatérte után Zernye a Pósa Pál által vezetett kancellária egyik főurához ment
feleségül és élete végéig Budavár kancelláriájában dolgozott. Pósa Pál II. Endre
jóváhagyásával 1220-ban a palóc Deédes aranyasszony utódai közül Mohos vitézt küldte
a Karakórumi beavatott képzésre. Mohos gyakran megfordult az ország szívében, mint
Ózd-Vasvári szekeres gazda, ő hordta ide minden holdtölte idején hordozható pestekben
a Gömörben gyártott vascipókat. Ezekből gyártották a különféle fegyvereket. Mohos
vitéz részt vett II. Endrének sok hadjáratában is és a király nagyon kedvelte. Hadjáratok
közben könnyen megtanulta az idegen nyelveket is. Endre nehezen egyezett bele a
kiküldetésébe, de aztán mégis csak úgy gondolta: jó lesz megbízható hírhozónak, Gács
már úgyis kiöregedett. Mohos magával vitte Kelemérből a feleségét is, aki kiváló lóápoló
rimalány hírében állott. Az aranybulla körüli bonyodalmak idején Ung lányát, Andrási
Katalin unokatestvérét, Ungikát küldték Karakórumba, Az őt kísérő sámán-bát -táltos
csoportban vegyesen voltak többféle nembéliek. Ungikát a beavatottak képzéséről nem
engedték haza, mert ő lett az első és ott férjhez is ment Temüdzsinnek, azaz Csingisz
kánnak a legkisebb fiához. Férje, Toluj ragaszkodott ahhoz is, hogy Ungika vele együtt
Kara-kórum központjában dolgozzék. Ungikát mongolosan Szojorgaktaninak hívták. Öt
fiuk és három lányuk született. Ungika tartotta magát a nyolcfős szaporodás
követelményéhez. A nagy mongol gyors-szekérjárat segítségével állandó levelezésben
állott nénjével, Turcsi aranyasszonnyal. Elsősorban Ungika levelei alapján szerzett
pontos értesüléseket a magyar királyi kancellária a mongolok világuralmi törekvéseinek
részleteiről is. Az ifjú Béla király kívánságára Pósa Pál 1230-ban az öccsét küldte
Karakórumba beavatottképzésre. Pósa András öt évig tanult Bugátban, majd újabb öt
évig Karakórumban. Ungika vette pártfogása alá, Csadaj fősámán pedig bevette abba a
csoportba, mely a fősámáni rovást három új jellel szaporította, hogy az írás megfeleljen a
közben változott kiejtésnek. A beavatottképzésen Pósa András a Bajdár kán nevet
nyerte el. Nagy munkákat végzett, segített nagyon elfoglalt bátyjának Pósa Pálnak
abban is, hogy a kezükben lévő ősi krónikának, vagyis az Arvisuráknak kerel-palóc,
madzsar és nyék-badzsirt változatát összeállítsák. Pósa András bátyja jegyzetei alapján a
palóc-kerel részt állította össze. Ez Árpád tárkány-fejedelem honfoglalásával foglalkozik.
Hírszerzési célókból Pósa Andrást még kispapnak is kiképezték. A Kurszánvárosban
lévő Szent Péter egyháznak lett a papja, majd öspöröse. Mint királyi káplán, II. Endre
megbízásából újból kiküldte Karakórumba.
30.B
Most már kitört a harc a két testvér között. III. Béla Imre fiát még 1180-ban
királlyá koronáztatta. Endrére viszont várakat, birtokokat és mérhe-tetlen sok pénzt
hagyott a keresztes hadjárat céljaira. Endre azonban a sok pénznek már a nyakára
hágott. Ezért kezdte el a földbirtokokat adományozni, hogy a megadományozottak
segítségével Imre ellen háborút kezdhessen. Az osztrák herceg segítségével, Macskinál
1197-ben győzött is Imre ellen. Imre ekkor, 1198-ban átengedte Rámát, Horvátországot,
Dalmáciát, Hercegovinát, de Endre ennyivel nem elégedett meg: király akart lenni. A
veszprémi, váci és váradi püspök pénzt gyűjtött erre a célra és a főurakkal egyetértve
1199. március 15-én meg akarták gyilkoltatni. Imre még a nádorát is elzavarta az
összeesküvés miatt, de amikor a Kurszán nembéli Mihályt tette nádorrá, az Endre
pártján lévő váradi püspök Mihályt egyházi átokkal sújtotta. Mihály ezután ellovagolt
Magyarkára, a püspöki kar pedig az ország előtt nevetségessé vált. A tizedesi intézmény
és az Erdőispánságok harcosai Imre mellé álltak. Imre az ő erejükre támaszkodva a
Somogy megyei Rádnál győzelmet aratott öccse felett. A pápa felszólítására a két testvér
1200-ban békét kötött ugyan egymással, de Endre miután megnősült, újra mozgolódni
kezdett. A német és osztrák lovagok mellett merániai Gertrud rokonsága is segítségére
sietett. De Imre nagy erővel indult a bogumilok elleni harcba és III. Ince visszarendelte a
nyugatiakat. Endre Stájerországba menekült, a sógora védelme alá. Imre azonban
üldözőbe vette és az osztrák földet végigpusztította. Az egyik összeesküvő főpapot és
főurat pedig elmozdította az állásából. A váradi püspökség erre a pápától Imre
kiközösítését kérte. Az ország népe forrongott a papság túlkapásai miatt, Imre pedig
Rómában azt követelte, hogy az öccse induljon el végre a Szentföldre. III. Ince nem
értett egyet a püspöki kar kiközösítési javaslatával, fontosabbnak tartotta a szent célt, a
kereszteshadak elindítását. A főpapság kénytelen volt elállni a javaslatától, a testvérek
pedig újra kibékültek. Endre visszakapta a délvidéket, de nem teljes hatalommal.
1201-ben Szerbiában is testvérharc dúlt. Imre Vulk fejedelmet támogatta István nevű
testvére ellen, Imre győzött és felvette a "Szerbia királya" címet. A pápa ezután is hiába
sürgette Endrét a kereszteshadjárat elindítására. Endre tovább késlekedett és inkább
megint a trónra tört, mert Imrének az aragóniai király lányától, Konstanciától fia
született és Imre a fia részére akarta biztosítani a trónt.
Endre ekkor újabb sereget gyűjtött és megindult Imre ellen. A két sereg Varasdnál, az
Endre területén találkozott. A király, kezében egy nádpálcával a felkelők közé ment.
Palóc csákányosai vették körül és közöttük állva ezt kérdezte: ki meri felemelni a kezét
megkoronázott királya, Atilla és Álmos vére ellen? Senki sem mozdult, Imre pedig
megragadta öccsét, a meglepett lázadók szeme láttára bilincsbe verette és fogságba
vetette. A feleségét pedig hazaküldte az apjához. Imre nem vakíttatta meg Endrét, csak
fogságban tartotta; a pápa unszolására egy év múlva szabadon engedte. 120-ben a fiát,
III. Lászlót királlyá koronáztatta és Endrét tette meg fia gyámjának és az ország
kormányzójának. Utána nemsokára meghalt, 1204-ben a bizánci birodalom
megszűnésének évében. Imre király Szent Lászlóhoz hasonló lovagias király volt.
Engedelmességet követelt, de nem volt zsar-nok. Nagylelkűségét mutatja, hogy nem
büntette meg az ellene pártoskodó, összeesküvő főpapokat és főurakat. Belátta, hogy
Gelyza annak idején jogtalanul foglalta el a Mihály birtokát, Esztergomot, mert az a
Kurszánokat illette. Ezért Jób érseknek átadta az esztergomi királyi palotát azzal, hogy a
királyoknak sohase legyen vitájuk az egyházzal és maga Kurszánvárába költözött. A
keresztesháborút azért sürgette, mert apja titkos célját akarta megvalósítani: Üröm,
Turcsi és Masa sámán angorai küldetését előkészíteni a Szeldzsuk szultánságba, mivel a
Magyarka-Tuspai összekötő út bizonytalanná vált. Atilla városrésze és Joli-Tórem
városa között Andrási Simonnal felépíttette az Imre-palotát, Szent Imre herceg
életnagyságú liliomos szobrával, lépegető oroszlános alapzaton. A szentföldi útra való
várakozás alatt a Csörsz árokbeli tárkányokkal felépíttette az Imre városrészt, mely
1200-ban már lakható volt. A királyi kancellária hivatalnokai költöztek bele. A főpapok
és a főurak hűtlensége miatt nem kellett aggodalmaskodnia, mert mellette állott a Csák-,
a Pósa- és a Lam-nembéliek ereje. Mint minden elődje, ő is gyarapította az idegen
főurak számát, szokás szerint mindegyiküknek birtokokat is adományozott, de az
Álmos-és a Lebédház leszármazottjai így is túlsúlyban voltak. A Bugátba és
Kambalukba küldendők megélhetésére mindig biztosított fedezetet és utódainak is
meg-hagyta, hogy létesítsenek szoros kapcsolatot az Új Égi birodalommal, mert az Égi
eredetű emberiség a haladást szolgálja.
Egy ekényi föld, 25 hold, elég is volt egy nagyobb család élnitudásához, ha az sík
vidéken feküdt. De hegyvidéken nyolcekényi föld is kevés volt a megélhetéshez. A
pusztaszeri szerződés biztosította az őslakosság és az új honfoglalók szabad költözködési
jogát. Ezt a birtokok urai is tiszteletben tartották és hosszú időkön át nem is volt
súlyosabb érdekellentét. II. Endre azonban új nemességeket és birtokokat ajándékozott,
ezek egyre nagyobb ellenségei lettek a magyar őslakosságnak. II. Endre sok hadjáratot
vezetett. Ilyenkor a felesége, Gertrud uralkodott helyette. A Gert-ruddal bejött újabb
vendég nemesek és a királynő rokonsága, a Meráni család ellepte a királyi udvart és a
magyarokat minden téren háttérbe szorították. Minden jövedelmező állást, pozíciót
lassanként a németek foglaltak el. Gertrud öccsét, Bertholdot fiatal kora és hiányos
képzettsége ellenére a kalocsai érseki székbe ültették. Pósáék emiatt a pápához fordultak.
A pápa az avar rokonságú salzburgi érseket bízta meg az ügy kivizsgálásával. Berthold
fényes küldöttséggel ment a főpap elé, de azt ez a pompa nem hatotta meg és
jelentésében megállapította, hogy Berthold még alapos tanulásra szorul. Amikor
1213-ban II. Endre a halicsi hadjáratra indult, udvartartása a Pilis hegységben mulatott,
a III. Béla által alapított cisztercita rendházban. VI. Lipót osztrák herceg is itt
vendégeskedett, Gertrud hódolói között. A határvillongások után itt jól ismerték a nevét.
Kurszánvárból egy magyar főúri csoport elindult a pilisi monostor felé, élükön Simon és
Péter ispánnal. Velük tartott Bánk bán csoportja. Rajtaütöttek a tivornyázó társaságon.
Lipót herceg és Berthold érsek cserben hagyva a megrémült királynét, elfutottak.
Gertrudnak azonban felelnie kellett. Könyörgésre nyújtotta kezeit, de azt levágták és
testét, gyermekei és a lump udvar szeme láttára darabokra vágták. Gertrud gyermekei
közül Erzsébet királylány már régen elfordult anyjától az életmódja miatt és ezért
szívesen ment férjhez Thüringiába. Amikor férje, II. Frigyes a Szent-földön meghalt, a
család az utcára kergette a magyar király lányát. Az apja hazahívta, de nem volt
hajlandó hazajönni. Kunyhóban lakott, betegeket ápolt, elhagyott nőket segített. Egy
inkvizítor, Marburgi Konrád befolyása alá került.
Így egyre több vár-birtok került a főurak kezére. A várak jobbágysága inkább a
katonáskodást vállalta, mert valami zsoldot remélt és az egy-egy eke földből a család meg
tudott élni. Az országot ellepték a Kunországból kiüldözött rabszolgakereskedők is.
Gertrud német rokonai és a német lovagok nagy tömegben lepték el a királyi udvart,
sokan benősültek a magyar nemesi családokba is. A Jolantával érkező franciák is csak
terhére voltak az országnak. II. Endre végül, főként Honorius pápa sürgetésére,
kénytelen volt elindítani az V. keresztes hadjáratot. Ez tartozásainak rendezésében
haladékhoz juttatta. De rendszeres bevételét valamiképpen mégis csak biztosítania
kellett. Ezt az újabb kunországi izmaeliták és mainzi zsidók pénze biztosította, a
sóértékesítés, pénzverés, vámok és kompok dijbeszedési jogát eladta. Új pénz verését
rendelte el, de ennek hasznából elsősorban Gertrud rokonsága részesült, hogy megnyerje
őket a kereszteshadjáratnak. Pósa Pál, Üröm, Turcsi, Masa és Gács ezalatt titokban
Kelet lehetőségeivel foglalkozott: mit lehetne elérni a mongol törzsszövetség keretében. A
nép nyomora nőttön nőtt. Az új pénz veretése is csak további pénzromlást okozott. Ilyen
országos zűrzavarban akarta volna II. Endre elnyerni Bizánc trónját. Ehhez a
nagybirtokosoktól kért újabb pénzt. Kapott is, de csak újabb adományokért. A főurak
megerősödtek, de a nép kétségbe esett, mert az új birtokosok rajtuk akarták bevasalni a
királynak adott kölcsönt. Az Árpádházi nemesek a megerősödött főurakkal szemben a
kiszipolyozott nép mellé álltak és követelték a nemzet összes kívánságainak törvényes
rendezését. A nemesek ugyanolyan jogokat követeltek, mint a nagybirtokosok és a
vendégek. II. Endre második házasságával bejött sok új rokon is állást, pozíciót követelt.
Az elburjánzó jogtalanságok között a nemesség később kivívta, hogy két pozíciónál
többet senki se tölthet be. Pósa Pál kezdeményezésére kimondták, hogy a szegény nép az
egyházi tizedet terménnyel is fizetheti.
Ez sok vitát váltott ki, különösen Lam herceg egykori kézművestelepein. Itt a
kőfejtők és szénégetők mellett az irtványokon is folyt a földművelés, de az ispánságok ez
után is ugyanolyan fizetséget követeltek, mint a Megyer törzsbeli földek után. II. Endre
első fia Béla herceg volt. 1220-ban, 14 éves korában Nándorfehérváron elvette Lakariasz
Máriát, a niceai császár lányát, 1222-ben már Turcsi aranyasszonynak Budavárból való
elűzetését követelte. Béla herceg lovaskisérettel el is bocsátotta, de a pápa kívánságára a
következő évben visszafogadta. Ekkor épült részére az Avarbástyán a Mária-palota.
Kálmán herceg Pesten építtetett magának palotát, András pedig I. Endre városát
építtette újjá. II. Endre 1214-ben a 8 éves Béla herceget kiskirállyá koronáztatta, nehogy
az ország népe Görög-országból a trónra hozza Álmos, Árpád, vagy Zoltán herceget. Így
terület nélküli király lett Béla herceg, a királyi tanács kívánságára azonban Endre
később rábízta a Dráván túli területek kormányzását. Az ifjú Béla kormányzott és
tábora folyton nőtt. Mellette állottak az Árpádházi Csák-, Pósa-és Lam-nembéliek,
akikhez még Kurszán nembéliek is csatlakoztak. II. Endre hiába hivatkozott arra, hogy
a főurak táborát minden országban növelik, hogy az ország terheit a főurak viselik.
Budavár, Avarbástya és Kurszánvár nemesei erre azt válaszolták, hogy a király, ha
osztogatni akarja gyermekei, vagy az Árpádházi főurak között ossza szét a birtokokat.
De az idegeneknek való adományozást kerülni kell, mert azok, ha hazájukkal hadbalép a
hazánk, ellenséggé lesznek a hátunk mögött és bomlasztanak közöttünk. II. Endre
hajókat bérelt Velencétől, s ezzel végleg lemondott Záráról. Ott már addig is különös
dolgok folytak. Zára magyar származású lakosságát, ha nem volt hajlandó más nyelvet is
megtanulni, gályarab-ságra vitték. A Velencétől bérelt hajókon is volt több ilyen
gályarab. Rajtuk kívül olyanok is Somogyból, akiket az idegen főurak Koppány
birtokáról adtak el rabszolgának, a mainzi izmaelitáknak és zsidóknak. Ciprusban is a
csapszékekben sok magyarral találkoztak, akiket a magyarországi idegen főurak
juttattak rabságba és szolgaságba. Üröm, Masa, Mohos és Gács a Cipruson kallódó
magyarokkal váltotta fel a gályák rabszolgáit és már így értek be Akkonba.
II. Endre 1234-ben harmadszor is megnősült. A fiatal Estei Beatrix olasz grófnőt
vette el. Az év végén elvesztette András fiát, aki 1231 óta Halics fejedelmi székében ült. A
magyarok vesztett háborúskodás után üres kézzel tértek vissza. A több évtizedes
hadakozás legyengítette az országot a magyarkai Béla és Gyula törzs állományát is
teljesen felőrölte. Várad püspökségéből ugyanis mindig Kuma-Magyarországra mentek
ifjú harcosokat keresni. Pedig Ausztria is újra mozgolódni kezdett és Endre az újabb
háborús gondok közepén halt meg. Kívánságára a Marosmenti Egres kolostorában
temették el. Tudott róla, hogy gyermeke fog születni, de olyan szóbeszéd is járta a
Kancelláriában, hogy a gyermek apja valójában II. Endre nádora, a Kurszánvárból
va-ló Apod fia, Dénes. Beatrix az üldözések elől kiszökött az országból és fiát, Istvánt
Bécsben szülte meg. A gyermeket sem IV. Béla, sem Kálmán nem ismerte el testvérének.
De ez nem változtat azon, hogy a kis István az Árpád-, illetve az Álmos-házhoz tartozott.
A német lovagrend kiűzésével a domonkosok feladata lett a kunok megtérítése. A pápa
megbízottai arról is beszámoltak Rómában, hogy keleten még él egy magyar népcsoport.
Ezért 1232 táján keletre küldtek négy domonkos szerzetest. Ezek három évig bolyongtak
minden eredmény nélkül. Csak Ottónak sikerült kereskedőnek öltözve elvetődni egy
pogány országba, ahol talált néhány magyarul beszélő embert. De, mivel társai kidőltek,
elindult haza Magyarországra és meghalt anélkül, hogy a keleten talált magyarok
lakóhelyét pontosan megjelölte volna. Budavár, Avarbástya és Kurszánvár
nyilvántartása szerint ez a hely a Füzesgyarmati fejedelemségben a Jenő és Gyarmat
törzs területe volt. Béla, az ifjú király Turcsi arany-asszony révén tudott a Magyarka, ill.
Füzesgyarmat környékén élő magyarokról. Ezért Pósa Pál javaslatára Jaák Gézát és
Pósa Andrást küldték a Bugáti és Karakórumi sámánképzésre. Jaák Gézának
Füzesgyarmaton, Pósa Andrásnak pedig Magyarkán át kellett hazafelé jönnie.
Feladatuk az volt, hogy kiképzésük befejezése után hozzanak Karakórumból pontos
jelentést a Megyer törzsből való Farkas leszármazottairól és a kinti magyarok
létszámáról. Feladatuk e megosztásának az volt az oka, hogy Pósa András palóc, Jaák
Géza pedig nyéki volt. II. Endre még élt, amikor az ifjú Béla király költségén a pápaság
újabb négy domonkos szerzetest küldött keletre. Bizáncban szálltak hajóra, s innen a
Kaukázus nyugati végén lévő Alániába hajóztak. Innen két szerzetes a tatároktól való
félelmében visszafordult, csak Gerhardus ment tovább Julianusszal. Gerhardus
nemsokára meghalt.
Julianus, mint egy mohamedán pap szolgája, eljutott a Baskíriában lévő iszlám
papokhoz. Nagy-Bolgáriában egy magyarul beszélő nővel találkozott. Ez megmagyarázta
neki a magyarokhoz vezető utat. Megtalálta őket az Etil folyó partján. Nagyon
megörültek ennek a váratlan látogatásnak és sokminden felől kérdezősködtek, így a
királyról is. Elmondták, hogy ők a Jenő törzsbe tartoznak. A Béla törzs a Béla folyó
mellett él, a Gyarmat törzs pedig kettőjük között és a Béla folyó forrásvidékénél. Régi
hagyományok szerint a magyarok törzsszövetségének ez is egy területe volt. Beszámoltak
még arról is, hogy tatárföld egyik követe elárulta, hogy a tatárok a németek ellen
készülődnek, egy másik sereg meg a perzsák ellen fordul, hogy meghódítsa Babilóniát.
Marasztalták Juliánuszt, de ő félt, hogy a tél beállta előtt nem ér haza. Ezért a Béla
folyónál lévő Füzesgyarmatot nem is kereste fel, hanem Lengyelországon keresztül 1236
karácsonyára hazaért a Szepességre. Richardus jelentése alapján a pápa újabb négy
barátot küldött a keleti magyarokhoz, de a nagy tatár támadás ekkor már szétszórta az
Etil melletti magyarságot. Julianus szerint Baskír-Magyarország eleinte ellenállott a
tatároknak, de Agotáj nagykán, Szubotaj nagyvezírrel meghódította Káspivár
magyarságát. Julianus 1237-ben még arról is tudósított, hogy a tatárok egyik serege
Szuzdal felé közeledik. A tatárok ekkor már Magyarország ügyével foglalkoztak és Batu
kán levelet is írt a magyar királynak. A levél Jászvásáron kelt 1235 medvetorán és az
"Égi eredetű Béla herceghez, a madzsarok kiskirályához" szólt arról, hogy a Pósa, majd
Üröm, Turcsi, Masa, Gács, Zernye, Mohos, Ungi és Bajdár beavatottak útján küldött
üzenet szerint elérkezett az ideje az új Égi Birodalom megteremtésének. Égi eredetű
Kabul kagán és a mennyei eredetű Kutula kagán tervének megfelelően Agaba-bilge
parancsára a 24 hun törzs szövetségének határait az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig
kell kiterjeszteni. A kitajok sárga hite, Mohamed zöld hite, Ráma fehér hite csak gyilkol
bennünket. Hazudnak és lopnak, azt gondolva, hogy képzelt isteneik mindent
megbocsátanak.
Népeink ezt tűrték idáig, de most végre kell hajtani Agaba-bilge parancsát s akkor
Napnyugaton szövetségesünk, Béla király fog uralkodni, északon Bajdár hadserege
Szuzdal és Boroszló, Batu serege Kiev és Krakkó, Kadán serege Bödön és Bizánc, Béla
serege pedig Avarián át Bécs és Melek irányában megindulva fogja felszabadítani a
rabságban tartott népeket. De ha Béla kiskirály elárulja az Új Égi Birodalom tervét,
népe 24 emberöltőig fog szolgaságban szenvedni! A levelet aláírta Ogotáj főkán és
Csadaj fősámán. Amíg Béla herceg és Pósa Pál által vezetett új Kancellárián át
levelezett, Csadaj fősámánnal és a római pápával, nem volt semmi baj, de amikor átvette
a nagy magyar királyság vezetését a családi tanácsban is a királyi tanácsban is, elfordult
a mongol törzsek szövetségétől és azt hitte, hogy a pápai keresztes hadsereg majd
megmenti a Nyugatot fenyegető Keleti veszedelemtől. A IV. Béla udvarában megjelent
mongol követek, mongol hercegek házassági ajánlatával szerették volna megerősíteni a
szövetségi viszonyt. A királyi tanács azonban ennek ellene volt. Bízott Nyugatban.
31.
A SZÓSZEGŐ KIRÁLY
Pósa Gyula csak annyit tudott meg a görögkeleti ortodox papságtól, hogy
Füzesgyarmat körül tűnt el. Pósa Pált-ismerve a mongolok hódítási tervét IV. Béla
1238-ban boszniai püspöknek nevezte ki. Pósa Pál pedig minden eshetőségre számítva
megszervezte ott lenn a király védelmét és egész családjának rejtekhelyet biztosított.
Batu kán 1237-ben átlépte a Volgát és 1240-ben elfoglalta Kevevárát, Kievet. Ekkor
érkezett meg Pósa András Csadaj fősámánnak az 1240. évre szóló üzenetével. Ebben
arról értesíti Bélát, hogy Batu kán a német síkságon tart nyugatnak, ő pedig a Dunna
asszony folyama mentén induljon meg nyugat felé. A római pápának is megvolt a
hírszerző szolgálata, a jászvásári Domonkos rendben is akadtak árulók és az osztrák II.
Frigyes király felbujtására a kun vezetőséget lemészárolták. IV. Béla a nyugati
hatalmakhoz és a pápához fordult segítségért, de annak nem volt semmi eredménye,
sehonnan se kapott segítséget. A király Pósa Andrást a nagybátyjához, Pósa Pálhoz
küldte, hogy megmeneküljön a főurak és főpapok elől, de neki magának és családjának
is szüksége volt már a rejtőzésre. A rejtekhelyet a két Pósának kellett biztosítania. Erre
az adott lehetőséget, hogy Csadaj tervében a dalmát szigetek nem szerepeltek.
Ladomér lányt vett feleségül, de az apja ezt a házasságot sohasem ismerte el.
Három fia született Lebédváron: Bilke, Dolha és Laborc. Apjuk halála után a fiúk a
Vihorlát-erdőkapitányságban kaptak egyfalus birtokot. Bélának III. Béla volt az
eszményképe. Nem bírta a hízelgők természetét, hiszen az anyja is a hízelgőknek lett az
áldozata. Amikor fiatalos hevességében hercegi országrészt követelt az apjától,
Horvát-ország, Szlavónia és Dalmácia, valamint Szalaváré kormányzását kapta meg.
Szalaváré határőrparancsnokság volt, Velem székhellyel. Ide évente székelyeket,
besenyőket és megkeresztelkedett kunokat vezényeltek. Kiképzésüket Béla kiskirály
irányította. Határőr töményvezérré leghívebb támogatóját, Györk sámánt nevezte ki.
Györköt a nyelvtudására való tekintettel Pósa Pál, a kancellária vezetője gyakran
elküldte különféle megbízásokkal Páristól Bugátig. Györk aztán mindenről beszámolt
Béla kiskirálynak, mert tudták, hogy az ország szénáját egyszer majd nekik kell
rendbeszedniök.
Pósa Pállal a kis király már gyermekkorában azon tanakodott, hogy a király
elé csak a főurak nagyobb pereit kellene vinni, a köznemesek ügyes-bajos dolgait
elintézheti a kancellária is. Amikor aztán a dolgok később csakugyan így alakultak, a
nemesség azt mondta, hogy “nincs nekünk uralkodónk, a kancellária lett az uralkodónk,
királyunk”. Béla kiskirályt és a Pósa Pál kancelláriáját nyugtalanította, hogy II. Endre a
köznemesek vívmányait semmibe se vette. Pannonhalma apátsága is ugyanúgy ingyen
fuvaroztatta terményeit Somogyból és Szla-vóniából, mint azelőtt. A főurak újra
halmozták a jól jövedelmező méltóságokat, az ifjabb korosztály meg hiába várt az
állásokra. Bélát nagyon bántotta, hogy feleségét az apja parancsára visszaküldték a
hazájába. Igaz, hogy a pápa közbenjárására utóbb visszakerült, de mégse hagyták békén
és újra Ausztriába kellett menekülnie. Ez ismét pápai közbenjárásra adott okot. Az apja
egyszer elszólta magát a vendég főurak előtt, hogy Budavára levelezésben áll Csingisz
kán uralomra jutása óta Karakórummal. Ezt a szebeni német ispánság tudtára adta a
mainzi érsekség titkosszolgálatának. Így került sor az “Andreanum” kiadására, melyben
Endre elismerte az erdélyi szászok teljes szabadságát, sőt indokolatlanul kiterjesztette a
sebesi székelyek ispánságára is azzal, hogy őket is a szebeni ispánság jogkörébe utalta.
Vajk utódai a székely köznemesekkel ez ellen a végsőkig tiltakoztak. A Gertrud által
behozatott szászok mindjárt az elején önálló államot akartak alapítani pápai
hűbériséggel. Várakat építettek, külön pénzt verettek és még a pápa is mentesítette őket
az erdélyi püspök és az esztergomi érsekség felügyelete alól. Gertrud halála után
nyilvánosságra kerültek azok a bizonyítékok, amelyekből kiderült, hogyan játszottak
össze az erdélyi szászok a mainzi érsekséggel és a pápasággal. II. Endre nem tűrte tovább
a szászok önállóskodását, fegyveresen vonult be Szebenbe és kiverte az országból a német
lovagrendet. A szászok helyett most mások vették át Kunország megtérítésének a
feladatát: a Ferences és Domonkos szerzetesek rendje. Egyesítették velük tiltakozásuk
ellenére a régi Domonkosokat is.
II. Endre újabb sereget gyűjtött és fia segítségére sietett Halicsba. De a pápa,
Babenberg Frigyes és a cseh uralkodó körök megszerkesztették a “Beregi egyezmény”-t,
amellyel Jakab prágai pápai követ még a beregi erdőkben utolérte a királyt és
elfogadtatta vele az előre megszerkesztett egyezményt. Ez pápai hűbériséget jelentett.
Még azt is követelték tőle, hogy tiltsa be az uruki-mani és bogumil tanokat az országa
területén. A “Beregi egyezmény” főként az izmaeliták és zsidók ügyeiben rendelt el
korlátozásokat és újra szabályozta a sókereskedelem kérdéseit. Rendelkezései az egyházi
nagybirtokosság érdekeit szolgálták. Halicsból visszajövet II. Endre nem tett eleget az
egyezményben foglaltaknak. Ebben az Álmos-és a Lebédház tanácskozása is támogatta.
Az uruki-mani egyház tanait egyeztették a bogumil tanokkal és megállapították, hogy
IX. Gergely kellő ok nélkül erőszakoskodik. Béla kiskirály maga is egyetértett az
uruki-mani egyház tanaival. Váradra összehívta az erdélyi rendeket és a kispapoknak is
megengedte a nősülést. Később ezt az intézkedést csak Moldvára és a Szörényi bánságra
alkalmazta. Édesapja 1234-ben a családi tanács ellenére újból megnősült. A fiatal Estei
Beatrix olasz grófnőt vette feleségül és évi 10000 dénár jövedelmet biztosított neki élete
végéig. Béla kiskirály mindezt teljesen figye-men kívül hagyta és a szentmisét
Jászvásáron mindennap megtarttatta, dacára annak, hogy II. Endrét a beregi
egyezmény meg nem tartása miatt kiközösítették és az országot egyházi tilalom alá
vetették, amit ugyan később fel is oldottak. A sok hosszú háborúskodás az ország
vagyoni helyzetét nagyon lerontotta. De Endre király mégis igen bőkezű volt, amikor a
kis Jolánta hercegnőt férjhez adta Jakab aragóniai királyhoz. Az ifjú Béla királyt Pósa
Pál kancellár kezdettől fogva beavatta a keleti kapcsolatokba és amikor Buda-vára
egy-egy ötös csoportot küldött sámánképzésre, ez mindig a királyfiak tudtával történt.
Amott pedig a kiküldötteket úgy fogadták, mint az uralkodóház tagjait, hiszen
mindannyian az Árpád, Kurszán, Lebéd, Pósa vagy Lam herceg leszármazottai voltak.
Béla kiskirály helyeselte, hogy az ország két oldalról legyen biztosítva. Ő Erdélyben
főként csak az Álmos-és Lebédházi főurakkal és más nemesekkel volt érintkezésben. Úgy
kezdett gondolkozni, mint a Turfán és Van fejedelemség leszármazottai.
NYUGAT VÉDELMÉBEN
A kun nép már ekkor nem volt egységes. Javarészük a megtért kunokkal együtt a
tatárok ellen akart harcolni. A pogány kunok a 24 hun törzs szövetségének álmát
szerették volna megvalósítani: a Nagyvízig menő terjeszkedést. Béla király a magyar
nemesek megbízhatatlansága miatt a kunokat a Jász-síkság közepére telepítette. Ez
természetesen tudomására jutott a mongol vezetőségnek és a tatárok azon tanakodtak,
mitévők legyenek Magyarországgal. IV. Béla még kiskirály idejében szívvel-lélekkel
mellette volt az Égi birodalom terjeszkedésének és eleinte Batu kánnak is az volt a célja,
hogy a győztes hadak élén Mainznál fognak találkozni. Kötöny befogadása miatt
azonban Batu kán ilyen levelet írt IV. Bélának: “Tudom, hogy gazdag és hatalmas király
vagy, sok a katonád, vannak jó hadvezéreid és egy nagy országot kormányzol. Ezért
nehéz önként alávetned magadat céljainknak. Mégis jobb és üdvösebb volna, ha önként
behódolnál nekem. Megtudtam, hogy kun szolganépemet oltalmad alatt tartod. Ezért
utasítalak, ne tartsd őket magadnál, mert nem a te hadrendedbe tartoznak; miattuk ne
kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmenekülni előlem, mint Neked, mert nem lévén
házaik, sátraikkal vándorolva, talán el tudnak menekülni, de te a népeddel, akik
házakban laktok, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni a kezem közül?
Ögödej-Ogotáj parancsára ajánlatosnak tartom, hogy velük együtt indulj Nyugat ellen
és Mainznál majd találkozunk! Okos ember nem szegi meg a szavát, hanem talpát a
földre, tenyerét a fűre teszi, mert sorsunkat az égiek intézik!” Julianus a szepesi
erdőispánnak beszámolt arról, hogyan harcol tízes, százas, ezres és tömény rendben a
mongol sereg. Kiváló nyilasok; az elfoglalt területek főembereit megölik, a katonákat és a
parasztokat pedig saját hadaikba maguk előtt küldik a csatába; várat ők maguk nem
ostromolnak, hanem a népet küldik uraik várának elfoglalására. IV. Béla uralkodásának
elején hibát hibára halmozott. Dénes nádort, amikor a gazdasági szakismereteinek a
legnagyobb hasznát vehette volna, bosszúból megvakíttatta. Utána a Kalán nemzetség
Gyula nevű vezetője került börtönbe. Ezzel mind a két nemzetséget magára haragította.
Megtiltotta, hogy jelenlétében a püspököket és a hercegeket kivéve bárki is leüljön. Ezen
még az egyszerű köznép is megbotránkozott.
Más király hadból jövet falvakat és birtokokat adományozott hős vitézeinek, Béla
meg csak a birtok visszavételeket folytatta. A III. Béla király korabeli állapotokat akarta
visszaállítani. Az egy-házi birtokok visszavételét azonban IX. Gergely nem jó szemmel
nézte. Mária királynő sem tartotta tanácsosnak, hogy még a pápasággal is ujjat
húzzanak. 1238-ban aztán IV. Béla hozzákezdett az egyházi birtokok visszaadásához
abban a reményben, hogy IX. Gergely keresztes hadak mozgósításával meg fogja segíteni
Magyarországot a mongol terjeszkedéssel szemben. Mária királynő is levelezni kezdett a
külföldi uralkodó körökkel a tatár veszedelemről és mindenünnen bíztató ígéretekkel
válaszoltak. A királyi család még bízott a támogatásban, de Pósa Pál figyelmeztette a
királyt, hogy ne bízzon az idegenekben. A mongolok Égi birodalma Csingisz kán óta
fokozatosan meghódította a 24 hun törzs szövetségének egykori birodalmát. A
hosszúéletű Csadaj fősámán kérésére még Kutula kagán elrendelte 1190-ben az Égi
birodalom szellemi vezetőinek rendszeres képzését. Ötévenként Pósa Pál is egy-egy ötös
sámán csoportot küldött Bugátba, majd Kambalukba. Minden hun törzsszövetségbeli
népet felszólítottak a csatlakozásra. Sok törzs az új eszme mellé állott, így a tatárok is. A
kunokat felszólították a csatlakozásra, de a kunok ellenálltak és legyőzték őket. A
Barc-Tar féle keresztény kunok azonban IV. Béla hívására bejöttek Magyarországra, a
magyar hadsereg megerősítése végett. Pósa Pál figyelmeztette IV. Bélát, hogy az
Aranyhorda hadereje 10 töményből áll, a déli haderő újabb 10 tömény, a
Lengyelországot megszálló Bajdár haderő pedig a harmadik 10 tömény elsővonalbeli
harcost jelent. A madzsar és badzsirt haderőt 20 töményre tervezték a mongolok, így a
10 tömény kerel-palóc haderővel már meg lehetne jelenni Nyugaton. A legnagyobb baj
az volt, hogy senki se bízott senkiben. Pósa Pált a király magas egyházi méltóságba
helyezve Boszniába küldte, esetleges menekülésének előkészítésére. IV. Béla összehívatta
a 100 tagú királyi tanácsot. Ebben 63 ispán, 11 erdőispán, 10 érsek és püspök, valamint
16 Árpádházi főúrnak volt szava. 52-48 arányban úgy döntöttek, hogy Nyugat
védelmében ellenállnak a mongol haderőnek. A nyugati keresztény államokkal együtt
felveszik a harcot a mongol terjeszkedés ellen. Béla király Jászvásárra lovagolt és
küldöttségét Szakszinba irányítva behívta a kunokat. A Havas-alföldön és
Szörénytornyán keresztül 10000 kun harcos vonult be családtagjaikkal együtt.
Csák nembeli Ugron kalocsai érsek már azzal kezdte Béla királyt meggyanúsítani,
hogy nincs bátorsága megütközni a tatárokkal. Dénes nádor a határispánságok
töményével és a Halicsból hazamenekült magyar nemesekkel a Kárpátokban
megütközött ugyan a tatár sereggel, de azok apró lovaikon, a hegyeken és erdőkön
keresztül ügyesen mozogva körülvették őket és csak nehezen tudtak megmenekülni. A
tatárok egy mocsaras helyre csalták őket és alig-alig tudtak gyűrűjükből kiszabadulni.
Ditró erdőispán a Bordói szorosban a radnóti részen megütközött a tatárokkal, de ennek
se volt jelentősége, mert a radnai szászok a tatárokhoz szegődtek és a Maros mentén
Gyulafehérvár felé törve, a tatárokkal együtt harcoltak a székelyek ellen, Várad felé
vezetve az ellenséget. Kádán egy nagyobb sereg élén Szörénytornya, Orsova felé el
akarta volna vágni a menekülő kunok útját, de későn érkezett és a Temes folyó mentén
áthaladt a Szerémség felé, hogy IV. Béla királyt élve elfogják. Az előcsapataik mindenütt
a mordva-csuvasz népek voltak, akik önként vállalták a harcot a mongolok hódító
hadjáratában. IV. Béla serege csak nehezen gyülekezett.
Béla ekkor hűbérül ajánlotta fel Magyarországot Frigyesnek arra az esetre, ha segít
a tatárokat a Duna vonalától visszaszorítani. A mongol sereg ugyanis megállt a Dunánál.
Kálmán herceg a Csákokkal együtt átkelt a Dunán, Segesdnél találkozott a királlyal és
Fonyóddal, aki a kancellária rimalányait szállította Zágrábba. Budavár, Avarbástya és
Kurszánvár védői felkészültek a harcra, de a mongolok elkerülték Budavárát. Kálmán
herceg belehalt a Muhi csatában szerzett sebeibe. Csepely és Homoródka részt vett az
apjuk temetésén, de Kálmán felesége ekkor már Trau várában volt. Frigyes még a pápa
kérésére sem vállalta Magyarország hűbériségét, mert ekkor meg kellett volna ütköznie a
tatárokkal. IX. Gergely pápa sírva hívta fel a keresztény fejedelmeket a keresztes
háborúra, de hiába. Az osztrák Niederaltichi évkönyv már keresztet vetett az ügyre,
elkönyvelte: “Magyarország háromszázötven évi fennállás után elpusztult”. Tavasszal
Béla király Zágrábból még egyszer IX. Gergely, majd IV. Celesztin pápához fordult a
keresztes hadak segítése végett. III. Konrád német királyon kívül senki sem gyűjtött
sereget. Viszont ő is, amikor a tatárok a Dunánál megállottak és serege szétoszlott, akkor
mindenki nevetett a magyaroknak a kereszténység segítésébe vetett hitén. Igaz, hogy
Bajdár és Büdzsek seregei 1241. április 9-én megütköztek. Henrik szászországi herceg
pedig egy időre megállította a tatár támadást, de utána Henrik is Magyarország ellen
kezdett felvonulni és Béla király seregét kezdte üldözni. A tatárok a sámán jelű
helységeket, mint például a “halas” Sárospatakot is, elkerülték. A radnai szászok 600
főnyi lovas csoportja önként jelentkezett Kádán seregébe és Váradig vezette a tatárokat,
majd Csanád ellen fordult. A tél beálltával Bajdár, Büdzsek, Batu és Kádán serege
átkelt a Dunán és valamennyien Bélát kezdték üldözni. Béla és családja Dalmáciába
menekült. A dalmát tengerparton legtovább Trau városában tartózkodott IV. Béla és
családja.
32.
KIRÁLYLÁNY SZERELME 310. Arvisura
5290-5310 medvetoros év
Homoródka rovása
1250-1270
Az ifjú Béla király 1226-ban, Szent István király napján átadta Kálmán
hercegnek a Dráván túli területek kormányzását és Erdély kiskirályságát. Kálmán
herceg nem sokkal ezután feleségül vette az ősi hiten nevelkedett Sikondát, egy Pósa
nembeli nemes lányát. Ikergyermekeik születtek: a fiuk neve Csepel, a lányuké
Homoródka lett. Homoródka, mint rimalány Budavárába került sámánkiképzésre. Jaák
Géza csoportjában, mely 1235-ben ment Karakórumba, ő volt az ötödik. Karakórumból
nem Füzesgyarmaton keresztül tért haza, hanem Pósa Andrással, a Magyarkai
gyors-szekérjáraton. Fonyód után, az Ungikával folytatott levelezése alapján ő örökölte
az Arvisura rovásokkal kapcsolatos tennivalókat. Mint Kelet ügyeinek ismerője,
aranyasszony lett.
Buda hegyén új várost épített. Atilla és Kurszán városa II. Endre uralkodása alatt
kétszer is tűzvész áldozata lett. Még teljesen fel sem épült, amikor 1241-1242 telén a
tatárok teljesen felégették. Györk kőfaragó sámán Budavárát 1250-re már lakhatóvá
tette. 1256-ig az egész Várhegyet beépíttette és az esztergomi királyi palotát is át tudta
adni az esztergomi érseknek. Ettől kezdve az ország fővárosa Budavár lett, a Várhegyen
épült újabb kancelláriával. Abban a keleti ügyekkel foglalkozó részleg figyelme első
sorban Kambalukra, a régi Parajdra épült, Peipinggel határos mongol fővárosra
irányult. Az egész Várhegyet bástyákkal vették körül.
Lam herceg tárkányserege elhagyta a hegyi településeket és városlakó lett. Pesten már
Taksony korában épültek vascipó raktárak, de most a kézművesek és a német polgárok
kezdtek el nagyban építkezni. Aranyasszony szigetét a tatárjárás után Nyulak szigetének
nevezték, mert a kézművesek régi szokásuk szerint itt is sok nyulat tartottak és azok
ketrecükből kiszabadulva, nagyon elszaporodtak. Attól kezdve, hogy a Domonkos-rendi
apácakolostor felépült, az Aranyasszony szigetét Szűz Mária szigetének nevezték.
Régebben a királyi lak neve az Aranyasszony laka volt. Ide került Homoródka 26 éves
korában, amikor Margit hercegnőt Veszprémből áthozták a Domonkos-rendi
apácakolostorba, Aranyasszony szigetének ő lett az élelmezési ellátója.
A Veglia szigetén született kis Margitot, Istennek tetsző szolgálatra ajánlva, már 4
éves korában beadták a Veszprémi Aranyasszony kolostorba. Az elős időktől kezdve
Homoródka gondoskodott róla.
Ottokár, akivel IV. Béla békét kötött, Margitot szemelte ki feleségének. Szülei nem is
ellenezték volna ezt a házasságot, de Margit ellenállt szülei akaratának és haláláig, 28
éves koráig, ott maradt a zárdában. IV. Béla aztán az unokáját, Kunigundát adta
feleségül a cseh királyhoz.
Atilla városa az István király által alapított székesegyházzal együtt elpusztult a nagy
tűzvészben. Béla király már csak ezért is végleg Budavárába költözött 1249-ben. Pest
városát ekkor kereskedők, kézművesek és német polgárok lakták. A Nyulak szigetén Béla
király a palotája mellé rendházat építtetett a premontreieknek, bár ő inkább a
ferenceseket kedvelte. Erzsébet húgával együtt a ferences szerzetesek harmadrendjébe
tartozott.
Margit igen jó viszonyban volt a nála 2-3 évvel, idősebb Istvánnal. Az egyházi nevelők
tudta nélkül mindkettőjüket Homoródka oktatta a rovásokra.
Béla király azon volt, hogy Ottokár kikosarazása után más férjet szerezzen Margitnak,
de Margit kijelentette, hogy Csadaj egyik unokájánák ígérte a kezét, máshoz nem
hajlandó férjhez menni. Ujgurföld királynéja akar lenni.
Csadaj unokája, Bogárka egyszer meglátogatta Istvánt Erdélyben. István magával vitte
az Aranyasszony szigetére. Bogárka meg akarta szöktetni Margitot, de ő nem állt rá:
“szüleim még születésem előtt felajánlottak az Isten gyermekének, ezért én most már
egész életemben csak neki szolgálhatok. De tízéves koromban neked tett ígéretem örökre
hozzád köt”. István bátyjával együtt mindhárman csak zokogni tudtak.
IV. Béla és Mária Margitot 18 éves koráig össze akarták házasítani Ottokár cseh
királlyal, majd más királyfiakkal is, de Margit csak a Krisztus menyasszonya akart
maradni. 18 éves korában letette a szüzességi fogadalmat és kérésére Lam herceg
vasművelői erényövet készítettek neki dobsinai kékleny-ércből. Amikor 1275-ben a
Domonkos rend tartományfőnőkét jelentéstételre szólították fel, Marcellus, Béla király
kedvelt embere Margitnak az apácasághoz való ragaszkodását misztikus természetűnek
mondta. Szerinte Margit, Szent Erzsébetnek lelki rokona. A királyi család még Margit
halála előtt, 1269-ben visszavont a zárdától minden adományt éppen úgy, mint a
budavári Nagyboldogasszony templomától is.
V. István már 1271-ben a pápához küldött kérésére Fülöp esztergomi érsek és a püspöki
kánon összeült Marcellus fráter jegyzőkönyvvezető segédletével, hogy a szentéletű
Margit legendáját és cselekedeteit összeállítsa. Az összes tanúvallomásokat 1275-re már
összeállították. Mivel Margit kérésére a volt leglelkesebb hívei Géza hercegnek a
tatárjárás után hazatelepült családtagjai lettek. Az országot járva István kezdeményező
lépést tett Margit szentté avatására. A gondolatnak igyekeztek a püspököket és az
espereseket az ügy mellé állásra késztetni.
IV. Béla élete végén sem tudott megbékélni V. Istvánnal és családját nem a saját fia,
hanem Ottokár cseh király oltalmába ajánlotta. Anna hercegnő lánya pedig az Atilla
idejétől gyűjtött árpádházi kincsek javarészét magával vitte Prágába, vejéhez.
Béla király halála után az Árpádház oldalágai István uralkodásától várták az ország
helyzetének jobbra fordulását. Bár István is alkalmazkodott, ugyanis a felesége Csépa
felvette az Erzsébet nevet.
Ottokár cseh király nyomban IV. Béla halála után nagy sereget gyűjtött és csehekkel,
osztrákokkal, brandenburgiakkal, de még sok más mindenféle nép zsoldosaival,
hatalmas erővel tört be Magyarországra. De V. István a Rábca folyónál legyőzte és a
seregét megfutamította. Utána a keletről beözönlő segítségét Bodon-Vidin bolgár város
felé irányította és 1egyőzte a bizánci sereget is. Senki se számított arra, hogy Kubiláj kán
édesanyja János pap és Baján vezér seregéből segítséget küld Kun Erzsébetnek.
Dörögme régens, Güjük főkán, Ogulkájnis régens, Möngge főkán és Kubiláj császár
ugyanis megengedte, hogy szükség esetén egy tömény harcost küldjenek segítségül. Így
aztán 1270-ben 11237 főből álló jól kiképzett és a harcokban megedzett sereg érkezett V.
István megsegítésére.
1252-1298
1027-1070 1036-1098
1067-1105 1075-1130
1097-1178 1099-1190
1114-1156 1122-1196
1163-1255 1163-1222
A kis Ungika nagyon szerette III. Bélát. Béla pedig tündérkéjének nevezte az éles
eszű, vidám kislányt. Uralkodásának kezdetétől, 1172-től figyelemmel kísérte Ung
leányának a neveltetését. Nagyon örült, amikor látta, hogy a 9 éves Ungika már
korábban megismerte a rovásokat és a latin írást és, hogy tisztában volt az Árpádház
minden ágazatának leszármazásával is. Így aztán Ungika lassanként a legjobb ismerője
lett a királyi kancellária minden bonyolult dolgának. Mindig ott volt a bugáti és
karakórumi ötös sámáncsoportok összeállításánál is. Később a Kurszánházbeli Üröm
vitézhez ment feleségül. Az 1200-ban született, szintén Ungika nevű kislányukat a családi
hagyományok eszmei légkörében nevelték. III. Béla kancelláriájának a szolgálatára.
Andrási Simontól kezdve mindig Árpád házi hercegeket képeztek ki. Ilyen volt az Imre
herceg -Pósa nembéli Pósa Pál, a Kurszánházbeli Üröm vitéz, Zoltánházbeli Turcsi
rimalány és a Csák nembéli Masa.
1210-ben az Imre herceg véréből való Pósa nembéli Gácsot küldték Karakórumba;
1215-ben Zernye rimalány ment a Zoltán nembeliek közül; majd 1220-ban Mohos
vitéz, Deédesnek és Lam hercegnek a leszármazottja. 1225-ben a kis Ungika, mint Imre
hercegnek, illetve a Kurszánháznak a leszármazottja harcolta ki, hogy Karakórumba
küldjék. 1230-ban Imre herceg leszármazottai közül Pósa András ment Bugátba, majd
innen Karakórumba. 1235-ben Jaák Gézát küldték a Csák nembéliek közül, Bajánnal
együtt, aki az Árpádháznak Ágnes nembéli csoportjához tartozott. Ungikát nyelvtudása
és rátermettsége miatt ott tartották Karakórumban. Később, amikor rangelső lett,
Csingisz kán legkisebb fiának, Tolujnak lett a felesége. Mint rangelső végezte el a
beavatottak Égi birodalombeli sámánképzését. Nagy örömmel várta Pósa András és
Baján vitéz érkezését. Ezeket aztán a mongol hercegekkel együtt képezték tovább.
Bajánt, mint Ungika -Szojorgaktani rokonát Möngge, Kubiláj, Hőlegü, Ariböke és
Büdzsek herceggel együtt hadvezérré képezték ki.
Ödögej halála után Batu kánt és Kadán herceget Ungika szavára rendelték vissza
Karakórumba és megszüntették a Magyarországgal kapcsolatos tervüket. Erről Ungika
futár útján értesítette IV. Bélát. Utána Karakórumban a nagyasszonyok összefogtak és
Dörögme régenssége mellett Güjük hercegből neveltek új uralkodót. Güjük aztán már
dél felé kezdett terjeszkedni. Az ő korai halála után Ogulkajnis lett a régens, majd utána
Ungika idősebb fiára, Mönggére, vagy mongolosan Möngkére esett a legfőbb vezetők
választása. Möngge halála után Ungika kisebbik fia, Kubiláj lett a nagykán. Az ő
legjobb barátja az Árpád nembéli Baján volt. Baján haditervét Ungika is Kubiláj is
helyeselte.
Az 1235-ben még csak húsz éves Baján nem volt hajlandó részt venni abban a
munkában, amit a rovásjegyeknek három új betűvel való kiegészítése vont maga után.
Így aztán Pósa Andrást kérték fel a Csadaj-féle terv végrehajtására. Ungika már Pósa
Pál elbeszéléséből tudta, hogy a kis László király a rovások tanulása közben olyan jeleket
is közbeiktatott, amelyekkel könnyebben ment az Endre, Béla és Levente
Arvisura-másolatainak az olvasása. A Csadaj vezette beavatott sámánképzésen éppen
ennek az alapján került szóba a rovásjelek sorának kibővítése. A nagy munkában aztán
Pósa András is részt vett. Ő id. Pósa Pál és Pósa Gyula példájára vette fel a Pósa András
nevet. A székelyek azonban a Lebédháziak szokása szerint inkább Endre néven
emlegették.
Toluj feleségének, Ungikának, az ifjú asszonynak nagy szava volt az Ödögej halála
után kialakult helyzetben. Meggyőzte Karakórumban Dörögme nagyasszonyt, hogy a
nagy utánpótlási veszteségek miatt meg kell szüntetni a nyugat meghódítására irányuló
terveket. Dörögme hallgatott Szojorgaktanira és a Nagytanácsban, mint régens
gyakorolta a hatalmat.
Batu kánt megütötte a guta. Utána az unokája, Berka kán lett az Aranyhorda
parancsnoka. Székhelyeit gyakran változtatta Bolgár, Ükeg és Szeráj között. Az Uralban
abban az időben temérdek arany volt. Fejedelmi ismerősei rendszerint Berkának
arannyal kedveskedtek. A kereskedelem központját Szoldiában állította fel. Hülegü,
Möngke és Kubiláj idősebb testvére háborúba keveredett Berkával a Magyarka és
Szoldia térsége körüli területi vitában és a harcban a legidősebb testvérük, Alan lett a
győztes. Ebben a háborúskodásban a Magyarkai madzsarok nagyon sokat szenvedtek.
Az elkeseredettek meghallották a magyarkai püspöktől, hogy IV. Béla újjáépíti a
keresztény Magyarországot, ezért sokan útra keltek Magyarország felé. Átvonulásukat
Ungika tanácsára Berka engedélyezte. Ezzel eleget tett IV. Béla kívánságának, hogy a
háború okozta veszteségeket ne a nyugati telepesekkel, hanem a magyarok keleti
rokonaiból pótolják.
A baskírok zöme ekkor vette fel a mohamedán vallást. Kipcsák utódai közül nősült, az
udvarában sok magyar tartózkodott. Azonban, ha valaki a IV. Béla királyságába akart
menni, azt Ungika kérésére elengedte.
Ungika feljegyzései között szerepelt többek között az is, hogy amikor a keleti tatárok
urának, Argonnak a felesége, Bolgana fejedelemasszony meghalt, Bolgana utolsó
kívánságát eljuttatták a Güjük és Möngke után hatalomra került Kubilájhoz, hogy
családjukból adjanak a férjének feleséget. Kubiláj örült a kérésnek, mert jó barátság
kötötte Argonhoz. A legszebb rimalányt, Kokacsint küldték Argonhoz, de a küldöttség a
kánok háborúskodása miatt kénytelen volt visszatérni. Ezért kerülő úton indították útba
a menyasszonyt, de mire odaértek, Argon meghalt. Ekkor Kubiláj parancsára az Argon
fiához, Kazához adták feleségül. Kokacsin manysi királylány négykarélyos fejedelmi
leány volt: az aranypajcáján turujsas, vadászsólyom, oroszlán és feliratos baraca, azaz
pusztai tigris volt.
Kubiláj hírszolgálata beszámolt arról is, hogy IV. Bélával már nem lehet szövetséget
kötni, mert a pápai lovagok, a johanniták ellepték és befolyásuk alá vették az országot. A
királyi kancellária azonban továbbra is szívesen vette Ungika leveleit. Ezekből kitűnt,
hogy a mongol-tatár hercegek házasságok útján szeretnék létrehozni a tervezett
szövetséget. Erről IV. Béla a pápának is többször jelentést tett, hiszen a háta mögött a
papság amúgy is beszámolt a pápának minden említésre méltó eseményről. A mongol
hercegek közül Csadaj fősámán fia, majd unokája Csagatáj is felvette a kereszténységet,
hogy így minden hírnek, adatnak birtokába jutva segítségére lehessen Kubilájnak.
Kaidu birodalmában, Szamarkandban is működött ilyen intézmény. Barakkánnak a
Pamír környékén hatalmas állatállománya volt, gyönyörű lovakkal. Tangutban és
Tebetben Égi birodalombeli kolostorokat építettek és ezekben több mindenféle
tudománnyal foglalkoztak.
Gyilkosoknak nem irgalmaztak. Kis lopás büntetése 7 bot volt, nagyobbé már 17 bot, 27,
37 stb. lehetett, 107 botütésig. Lólopást már karddal való kettévágással lehetett büntetni.
Állataikat bélyeggel látták el. A juhnyájakat Égi eredetű pulikkal őrizték.
Baján és Mingán kötelessége volt októbertől március végéig napi ezer vaddal ellátni a
Kambaluki udvartartást. Fürjektől és halaktól a Hokjen-Fokjen népek kötelessége volt
gondoskodni.
Amennyiben valaki nem vitte vissza azt, mint rablót, a 24 bíró valamelyike megbüntette.
Baján és öccse, Mingán előbb Bugátban tanult, majd, mint rangelsők, Karakórumba
kerültek. Ott megtartóztató életet élve, kiváló vitézekké fejlődtek. Bajánt csak a vitézi
élet érdekelte, Mingánt azonban olyasmik, hogy Kathaj hegyeiben kibányászott fekete
kövek lángra kapnak és a közös fürdőket lehet velük fűteni. Minden lovas köteles volt
hetenként háromszor megfürdeni a közös fürdőben. Mingán a mongol előkelőség részére
olyan lakásokat épített, melyekben fürdőmedencék és izzasztók voltak.
rovása 1272-1300
Az Árpádházi nemesség mindig a király mellett állott. A vendég német, francia, olasz és
egyéb nyugati főurak azonban 300 éven át inkább a pápaság és a Nyugat felé húzódtak.
A peres ügyekkel foglalkozó kancelláriai részleg 1272. szeptember 3-án azt írta Trau
városának, hogy a város Gutkeled Joachim bánnak engedelmeskedjék. Azok a nemesek,
akik valamikor V. István hívei voltak, de Egyed mester és társai, meg Kun Erzsébet ellen
fogtak fegyvert, most az asszony bosszúja elől Ottokárhoz futottak. Országhű
emberekből új javadalmakért árulók lettek. Ottokár cseh és német csapataival az
országra tört. Öldökölve, pusztítva elfoglalták Győrt, Pozsonyt, le Pannonhalmáig.
Nyitra is a németek kezére került. A templomba menekült lakosságot sem kímélték, még
a csecsemőket is falhoz csapkodták. Ottokár az árulók bíztatására tervbe vette az egész
ország meghódítását. Csapatai azonban Pannonhalmánál nem tudtak tovább jutni.
Most a pápa volt az, aki akcióba lépett, mégpedig Anjou Károly érdekében. Ez fékezőleg
hatott a főurak torzsalkodására is és az ország nem szakadt darabokra. De Ottokár
megtorpanásában része volt annak is, hogy megjelent a színen Anjou Károly veje:
Habsburg Rudolf római király is. 1272. őszén a királyi udvar jelenlétében
cseh-barátsággal vádolták meg Macsó-Bosznia hercegét, s a vége az lett, hogy az ott levő
Kőszegiéket legyilkolták. Utána nem Árpádházból való utódokkal töltötték be az Ozorai,
Sói, Boszniai, Macsói, Barancsi és Kucsói bánságot. Kőszegi Henrik került a Sói és
Ozorai bánság élére. Az 1273-74-ben kirobbant cseh-magyar háborúban Gutkeled
Joachim bánt megfosztották hadvezéri tisztségétől és Csák Péter lépett a helyére. Az a
Csák Péter, aki a “12 nemzetséges” Csák nembéliek támogatásával győzött a polgárdi
csatában. Gutkeled Joachim bukása után Szakszin egy tömény íjászt vezényelt a
kiskirály védelmére. Az új vezér 1276. Gödölyetor (május) havában indult el Szakszinból
és a jászvásári töménnyel meg a kunokkal egyesülve visszafoglalta Ottokártól, a
Magyarországtól elvett összes várakat és városokat.
Más eszközhöz folyamodtak: magukkal vitték Kun László öccsét, András herceget
és egy összeroncsolt vitézt András ruhájába öltöztetve ráfogták, hogy az a király öccse.
1278. őszén a Kőszegiek, sorozatos mellőzésük miatti sértődöttségükben behozták az
országba IV. Béla legkisebb öcssének, Istvánnak a fiát, András herceget. Ezt az Andrást
sem IV: Béla, sem testvérei soha nem ismerték el rokonuknak. A Pósa nembélieknek
azonban megmutatták a hátán az Árpádháziakat jellemző here alakú anyajegyet. Az új
királyjelölt 1265. március 3-án született. Az apja 1271-ben tette meg örökösévé.
Velencében a Morinó család nevelte a királyságra. A morvamezei csatával Magyarország
megszabadult ugyan a hatalmaskodó Ottokártól, de ahelyett újabb veszedelem szakadt
az országra: tovább folyt a főurak pártoskodása. Erzsébet királynét kiszorították a
hatalomból, pedig a kunokat ő tudta legjobban féken tartani. A tartományurak még a
király ellen is hadba indultak. A gyulafehérvári német lakosság a szászok bíztatására
feldúlta a püspöki palotát, a levéltárakat és könyvtárakat, majd a templomot is
rágyújtották az odamenekült magyar lakosságra. Habsburg Rudolf is becsapta a
kunokat. Emiatt azok is állandó veszedelmet jelentettek folytonos zavargásaikkal. Rudolf
azt mondta róluk: megborzadt előcsapataiktól. A kun portyázók ugyanis cseh harcosok
fejeivel rakták körül a sátrát. Sem IV. Béla, sem V. István nem tudta keresztülvinni a
kunok széttelepítését. Ezt a feladatot még a Csák nembéliek sem merték vállalni, egyebek
között azért sem, mert Erzsébet királyné legmeghittebb embere, Miklós esztergomi érsek
is az erkölcstelen kunokkal barátkozott.
III. Miklós pápa, aki meghitt viszonyban volt Anjou Károly nápolyi és szicíliai
királlyal, Magyarországot a IV. Lászlóhoz nőül ment Anjou Izabella hazájának
tekintette, de sokra becsülte az Árpádháznak a vallási élet megszilárdításában szerzett
érdemeit is. Ezért Fülöp fermói püspököt küldte ide a kun kérdés rendezésére. De az
ország ellenségei azt is hírül vitték Rómába, hogy maga a király is kun módra él. A
püspök a pápától kapott parancsnak megfelelően azzal kezdte, hogy a koronát a magyar
királyok, mint hűségjelet kapták a pápától, a király tehát köteles a kunokat
megkereszteltetni és széttelepíteni.
Erre viszont a királyi tanácsban azt mondták, hogy a Szent Istvánnak küldött koronát a
belső kör szabályozó kivételével I. Péter visszavitte Rómába és az ott elkallódott. A
későbbiekben használt koronát Szent László király szereltette össze a Gilgames-féle, a
bizánci és a római királyi korona maradékából. Ezzel a hármas koronával a magyarok
nem egyfelé, hanem három irányban vannak kötve. Ettől függetlenül maguk is úgy érzik,
hogy a kun kérdést csakugyan rendezni kell. Összeült a királyi tanács és a kun
töményvezérekkel egyetértve megalkották a második kun törvényt. Eszerint a kunok
két-két töményenként a Duna, Tisza, Körös és Maros közén, az ordosziak és a Mari
birodalombeliek pedig a Temes folyó környékén telepednek le, az elhalt magyar nemesek
és várjobbágyok földjén. Az ottani magyar törzsszövetségbeliek birtokcserével kapnak
kárpótlást. Lam herceg birodalmában a félig magyarok Bellény, Bellér, Gesztete,
Kuntapolca és Uraj községben telepedtek le. Lovastöményük a Gömörvári tömény volt.
A kun urakra és nemesekre a hadkötelezettség ugyanúgy vonatkozott, mint a magyar
törzsszövetség nemeseire, de ők is ugyanazt a szabadságot élvezték.
1280-ban a Kurszán várában székelő Aba nembéliek nagy befolyásra tettek szert. Finta
erdélyi vajda lett, utána szolnoki ispán, majd nádor. Aba Péter pedig országbíró, aradi
és szebeni ispán. Ő volt az, ki a gyulafehérvári öldökléssel megzavart békességet ügyesen
helyreállította. A papság fellázadt a király ellen. Nem helyeselték, amit a király vall, hogy
fogat fogért! Sok idegen származású pap szentmisében magyarázta a híveknek, hogy az
egyházi átok alatt álló embert bárki büntetlenül megölheti. Oldamér töményvezér hadba
szólította a nagykunokat és megtámadták Egres monostorát ahol a király kincseit
őrízték. Erre a király is hadba vonult a tiszántúli nagykunok ellen. Azok kaptak ugyan
bíztatást Szaksznból is, de legyőzte őket a hódtavi csatában. A kunok kezdtek menekülni
a Tiszántúlról, de a király maga hozta vissza őket a tatárok szomszédságából. Alig
mertek a király szemébe nézni. A királyi tanácsban IV. László igazolta, hogy a
Sambe-térképek szerint a Vinek földjéről át lehet menni Kuszkó birodalmába és északon
át lehet evezni az ajnókhoz. Onnan akár csónakon, akár lóháton el lehet érni Ordoszt.
De hatezer éves vándorlásaink alatt sohase felejtettük el, hogy a 24 hun törzs
szövetségébe tartozó népek birodalma egészen az Encs folyóig terjed. Hiába orozták el
hamissággal a mainzi érsekség hívei, az mindig avar föld marad és jogunk van hozzá. Az
1279. évi budai zsinat, Fülöp fermói püspökkel az élén elismerte, hogy IV. László király a
morvamezei csatában III. Miklós pápa véleménye szerint is igaz helyzetet teremtett.
Méltóvá vált arra, hogy Anjou Izabellától fiúgyermekei szülessenek. Tudta a zsinat azt
is, hogy IV. László hadvezérei: Panyit és Csák Péter a kunokkal együtt körülvette
Bécset. A zsinat utáni ebéden aztán az esztergomi érsek csatlósai elfogták Lászlót és
összezárták Izabellával, hogy gyermekük szülessen. De abból a házasságból nem
származhattak utódok. A kunok mozgolódásai László királyt is arra indították, hogy
igyekezzen rendet teremteni közöttük. De erre csak a hódtavi ütközet után nyílt alkalom.
A kunokat ekkor megbüntették lázadás miatt, de ez csak egytizedüket érintette.
1285-ben meghalt Kun László apósa Anjou Károly. Ebben az évben a tatárok betörtek a
keleti gyepün és legyőzték Danilovics Leó orosz fejedelmet, IV. Béla vejét. Kun László
már régen elkezdett kun szokásokat felvenni. Bajuszt és szakállt növesztett és azon volt,
hogy legalább nyolc gyermeke legyen. Izabella nem szült neki gyermeket, ezért bezáratta
a Margitszigete. Maguk a köznemesek is látták, hogy a főurak, bárók és vendég főurak
ezt nem fogják sokáig tűrni. Különösen Édua volt rá nagy hatással. A budai zsinat
alkalmával azt tanácsolta gyermekei apjának, hogy a papokat a budai polgárok ne
fogadják be házukba, a király ölesse meg a pápai legátust és akkor a kun népet senki se
fogja többé zavarni, hiszen Habsburg Rudolfot is ők segítették a császári székbe. Buda
városa nem engedelmeskedett a király parancsának és Miklós püspök Fülöp vezetésével
megtartotta a zsinatot. Az öregségére és betegségére hivatkozó Miklós választott érseket
letették méltóságából és a pápa Ladomért tette meg esztergomi érseknek. IV. László ezzel
nem értett egyet. Ezért a bárók elfogatták, de fogolycsere alapon mégis szabadon
engedték. Kun László bízott Kubiláj ígéretében, hogy az álnok és tudatlan papság
támadásaitól a tömények százaival is megvédi. Amikor Izabellát Ladomér érsek
kiszabadította a szigeti kolostorból, László király elkezdett fenyegetőzni:
1290. július 10-én Körösszeg mellett végeztek vele, mert már terhessé vált erőszakos
természete. Gyilkosait azonban izmaelita módra az utolsóig kiirtották. Nem kímélték a
bűnösök gyermekeit sem. Utolsó kívánsága az volt, hogy gyermekei házasodjanak be
mind a nyolc kun töménybe, lányait pedig fogadják be az ordoszi és a mari töménybe.
Kincseit és Kézai Simon íráshagyatékát felosztotta gyermekei között, mert így rokona
lesz minden kun nép. Legnagyobb gyengéje az volt, hogy számítva Kubiláj segítségére,
mindenkinek mindent könnyelműen megígért. Kubiláj aggastyán korban halt meg,
utódai el voltak foglalva saját hazájuk gondjaival.
33.
AZ ÁRPÁDHÁZ
AZ ÁRPÁDHÁZ FÉLREÁLLÍTÁSA
Amikor 1267-ben, IV. Béla idejében István királyfi győzelmet aratott Uros szerb
király felett, István egyik lányát, Katalint II. Anjou Károllyal, a későbbi nápolyi és
szicíliai királlyal jegyezték el, a kis László királyfit pedig Anjou Károly lányával,
Izabellával léptették jegyességre. A házasságok kölcsönösen előnyös szövetséget is
jelentettek. Közben fiú utód nélkül meghalt a nyugati végek kiskirálya, a kis Béla
királyfi. Pedig a királyi családnak az volt a terve, hogy V. Béla néven ő fogja örökölni a
trónt. IV. Béla halála után Mária királynő Prágába menekült, de a királyi család minden
kincsét is oda menekítették. Pápai tanácsra ugyanis halála előtt IV. Béla Ottokár cseh
király védelme alá helyezte a családját. Az egyházi körök szerint ez így volt biztonságos:
tudtak a mongolokkal folytatott levelezésről. IV. Béla özvegye V. István trónra kerülése
után is Ottokárt szerette volna a magyar trónon látni, ezért hadat szerveztek az ország
ellen, de V. István a keleti tömények segítségével megfutamította őket. V. István dél felé
is erősíteni akarta hatalmát, ezért Anna lányát Andronikosz görög császárhoz adta
feleségül. A folyton hatalmaskodó Kőszegiéket kiűzte az országból, de a nyugati bárók
csoportja ellopta László herceget. V. István erre visszafordult Horvátországból és az
Aranyasszony szigetére ment Erzsébet húgához. Itt értesült arról, hogy a kancellária
titkos irattárából ellopták a Kubiláj-tervet, amelyiken Ausztria és a Boroszlótól nyugatra
elterülő rész is mint Béla birodalma volt feltüntetve. A beginák meglátogatása után
Csepel szigetére ment a férjüket vesztett Lam nembéli beginákhoz. Ott fia kiadatásának
ügyében felkereste a zágrábi és a pécsi püspök. A búcsúlakomán a mainzi érsekség hívei
megmérgezték és 1272. augusztus 6-án, alig 33 éves korában meghalt. A nyögér sámánok
megállapították, hogy velencei módra lassan ölő méreggel végeztek vele. A Csák, Pósa és
Lam nembéliek, valamint a köznemesség erélyes fellépésére a nyugati bárók csoportja a
mérgezést is beismerve hajlandó volt a kis királyt Kaproncáról Gutkeled Joachim
vezetésével Fehérvárra hozni. Az esztergomi érsek csak nagy nehezen engedte meg, hogy
V. István holttestét az Aranyasszony szigetén Margit hercegnő mellé temessék. Az V.
István által megindított szentté avatási eljárás azonban megakadt, mert olyasmit
emlegettek, hogy Margit is tudott a Kubiláj-tervről. Meg azt is suttogták, hogy
Ottokárhoz ugyan nem, de a Csagatájtól származó mongol herceghez hajlandó lett volna
feleségül menni. De ő kitartott amellett, hogy csak a Krisztus menyasszonya marad. A
nyugati bárók az egy évi várakozási idő alatt nem tudták az Árpád nembélieket
meggyőzni arról, hogy a pápai javaslatnak megfelelően Ottokárt kellene királlyá
választani. Így aztán 1273. szeptemberében IV. Lászlót királlyá koronázták.
IV. László, akit anyja után csak Kun Lászlónak neveztek, a kunországi
fejedelmekkel való rokonsága sokkal erősebbnek bizonyult, mint a nyugati bárók.
Amikor a jászvásári és a szakszini fejedelmek mozgósították a kipcsáki Kunországot és a
tatárok hátországát, az édesanyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Így aztán az
országban azoknak a báróknak a csoportja lett erősebb, akik nem akartak a tatárokkal
újabb háborút. Az Anjouk pápai segítséggel megszerezték a nápolyi királyság trónját, V.
István fiának és lányának a házasságával pedig megalapozták igényüket az Árpádok
trónjára is. Ez újabb lehetőséget nyitott a pápai beavatkozásra a magyar trón
betöltésénél. A főurak hatalma is tovább növekedett, de IV. László kis király uralma
alatt a kancellária még hatott az országra. Kubiláj birodalmára és az árpádházi
köznemességre is támaszkodhatott. A magyar állam, hátterében az erélyes Kunországgal,
kifelé hatalmas erőt jelentett. A Rudolf és Ottokár cseh király közötti háborút Kun
László csapatai döntötték el Habsburg Rudolf javára a morvamezei csatában. Így jutott
Habsburgi Rudolf Ausztria birtokához és jutott a Habsburg császári hatalomhoz. A
kun-tatár csapatok ekkor azt vitték hírül Kubilájhoz, hogy az új Magyarország jövőjét
örök barátság biztosítja. De másképp történt. A király a bárók ellenségeskedése miatti
bizonytalanságban a kunoknál keresett segítséget. Az esztergomi érsekség azt mondta
róla, hogy Köpcses és Mandula kun lányok szerelmétől megromlott a szíve. 1280-ban
Timót zágrábi püspök azt írta Rómába, hogy amikor Fülöp fermói püspök udvarából
Vaska nevű birtokára ment, azt kellett látnia, hogy Kőszegi Henrik bán Miklós és
Henrik csatlósaival elpusztította Szana, Geréc, Gecske és több más falvát, s ezért a
Kőszegieket kiközösíti. Az előző év nyarán Gerencét is feldúlták és papi tizedet szedtek.
Az egyházi birtokok ezért elkezdtek magánhadsereget szervezni. 1281-ben Fülöp
elhagyta az országot és azt mondta, hogy többé nem jön ilyen helyre rendet teremteni,
ahol az élete is veszélyben forgott. IV. László rájött, hogy az Abák elárulták a
Kubiláj-tervet, ezért tisztségükből leváltotta őket és a kiközösített Kőszegi Jánost tette a
helyükre.
Finta fellázadt a király ellen; Kun László erre hadjáratot indított Fintáék
abauj-gömöri várai ellen. 1282-ben Csák Mátéval sikerült Kőszegi Jánost megbuktatni a
királyi tanácsban. 1283-84. telén IV. László fegyveresen ment a Kőszegiek ellen, de
Borostyánkő várát nem tudta bevenni, ezért újra kegyeibe fogadta a Kőszegieket és
felkérte őket, jöjjenek át a táborába. 1284-ben meghalt az öreg Finta, Csák Máté és
Péter. Sok nagynevű férfiutód maradt utánuk. 1285-ben IV. László összeesküvésre jött
rá. A kun-tatár biztosítókhoz folyamodott segítségért. Azok Észak-Magyarországot
egészen feldúlták, az összeesküvőket leverték, de a parasztságot megkímélték, majd
visszafelé menet Erdélyben teremtettek rendet. Sok nyögér maradt vissza a királyi
hadsereg megerősítése végett. Utána a szepességi és kőszegi lázadók ellen ment, akik még
Pozsonyt is elfoglalták, de ő a várjobbágyokkal visszavette az elfoglalt részeket. Ez után
az újonnan besorozottakat Jászvásárra vitte, ahol a kunok és tatárok ifjúságával együtt
képezték ki őket. Ezzel az új hadsereggel jött vissza az országba.
1287-ben a Borsák és Kőszegiek III. Endrét akarták behozni királynak. Meg is
ütköztek Lászlóval. Endrét bent rejtegették. 1288-ban Ladomér érsek azt írta a
pápának, hogy az országban királyellenes tábor alakult ki, mert a király becsukatta
Izabella-Erzsébet királynét. Ezért Ladomér a királyt kiközösítette. Kun László engedett:
visszaadta Izabella birtokait, amiket már Éduának adományozott. Kun László emiatt
újra a kun-tatár sereg behívására gondolt, de mégis inkább békülékenységet mutatott és
Izabella Anjou pénzen vásárolt birtokaira oláhokat és Olaszhonból kiüldözött rabokat
hozatott, mert a magyar parasztok nem voltak hajlandók a birtokain dolgozni.
Felkereste Ladomért, ki azt javasolta, hogy a tatárokkal és manichistákkal meg kell
szüntetni minden nyílvános, vagy titkos szövetséget, várispánságokban a király ne tűrjön
meg sem tatárt sem szerecsent, sem nyögért, sem zsidót, sem kunt, vagy bármilyen
pogány izmaelitát, akik hajlandók volnának a pápa őszentsége ellen harcolni, a király
hagyjon fel minden pogány szentségtöréssel és térjen vissza a katolikus viselkedés
becsületes formájára, az egyház jogait pedig katonaságával együtt állítsa vissza,
feleségét, Erzsébet királynét férfitisztelettel vegye vissza és adja vissza birtokait is,
oláhjaival együtt, a rablókat fékezze meg, Éduát pedig adja feleségül katolikus férfihoz.
László mindezeket megfogadta, de csak színlelésből. Azonnal összehívatta a királyi
tanácsot és elmondta, hogy értesülése szerint a királyságot át akarják játszani vagy Anna
hercegnő terve szerint a cseheknek, vagy a velencei Endrének. Mivel a kiközösítést
feloldották, a lakoma után a királyi várban visszatért Éduához, akinek akkor már tíz
gyermeke volt tőle. De Izabellának is meghagyta a birtokait és telepeseit sem háborgatta.
A királyné legnagyobb ellensége Erzsébet hercegnő volt, aki tudott Izabella minden
fondorlatos tervéről.
Nádor is kettő lett. Apor a Dunán innen, Roland a Dunán túl. III. Endre 1298.
augusztusára gyűlést hívott egybe Pestre. Itt 43 cikkelyből álló törvényt fogadtak el.
Eszerint András urat, aki a királyi nemzetségből származik, az ország urának tekintik
III. Endre névvel, Károly Róbert ellenében. Ez a törvény a bárók ellen irányult. Bicskei
Gergely esztergomi érsek Kőszegi Jánost feloldotta az egyházi átok alól. 1299-ben
Tomasina királyné visszaállította III. Endre uralmát Szlavóniában. 1300. augusztusában
Károly Róbert Spalatóban lépett először magyar területre. III. Endre bizalmas embere
szeptember 18-án két levélben is tudatta ezt a királlyal és Rómába ment. A pápa
elismerte, hogy III. Endre még egészséges és épelméjű. De a megbízottat az év őszén
megmérgezték és Rómában meghalt. III. Endre 1301. január 14-én halt meg
Budavárában, mérgezés következtében. Ágnes királyné először Ausztriába, majd
Svájcba ment. Ott halt meg 1364-ben. Erzsébet lánya egy darabig még ausztriai
birtokán maradt mostohaanyjával, de később a tössi domonkosrendbe ment apácának.
Mint apáca halt meg 1338. május 6-án. Csibai, amikor a király nélkül maradt királyi
tanácsban ki kellett egészíteni a 312. Arvisurát, a következőket mondta: A mainzi
érsekség intézkedésére Kun Lászlót meg kellett gyilkolni azért, hogy a magyarság a
nyugatiak szolgájává legyen. Küldötteik olyan összevissza állapotot teremtettek az
országban, hogy lassankint mindenki trónkövetelő lett. Habsburg Rudolf ravasz fia,
Albert, azon a címen, hogy a Kőszegieket támadja, hatalmas sávot kaparint meg
magának a nyugati határszélen, a besenyő és székely lakta őrségekben. Rengeteg ember
lelte halálát osztrák fogságban, sokat felakasztottak. Meg akart torolni minden régebbi
vereséget.
Végül 70-30 arányban Csák Mátét választották királlyá. Ő erre rögtön új pénzt
veretett és többször bíráskodott is Budán. Háborút viselt a betolakodó Róbert Károly
ellen. Nádornak Aba Bélát tették meg, aki kész volt erős hadsereggel szembeszállni a
pápai párttal. Visszaállították jogaiba az ősmagyar vallást, a pápai tized fizetését pedig
megtagadták. A papok titokban Ottót is és Ladiszlávot is megkoronázták, de a
Gilgames-koronával egyedül csak Csák Mátét, az Árpádháziak jelenlétében. De rend,
biztonság nem volt. A főúri csoportok versengve pusztították egymás termését, s egymás
parasztjait fegyveresen hajtották a saját földjükre. Károly Róbert, Mária hercegnő
unokája Spalatóban, a déli bánságokban és Szlavóniában szerzett híveket magának. Még
az egyházi birtokok is egymás ellen fordultak. Kereskedőket raboltak ki és városokat
sarcoltak meg. Amikor a budai polgárok nem akarták elismerni a pápa trónjelöltjét, az
Anjou családbeli Károly Róbertet, a pápa az egész várost kiközösítette. Buda polgárai
ekkor kérték a papokat, tekintsék a kiközösítést meg nem történtnek és folytassák az
istentiszteleteket. A vége az lett, hogy az Anjou-pártiakat, sőt a pápát is kiközösítették az
egyházból, ami az ősmagyar vallás győzelmét jelentette. Amikor Csák Mátét 1301-ben
Budavárban az Árpádház megkoronázta, a mongolvésztől eltelt idők eseményeit így
összegezték: IV. Béla a vész kezdetén telekürtölte a világot segítségért, de hiába
ismertette a mongolok leveleit is, mindenki csak nevetett rajtunk, de nem jött
segítségünkre senki sem. A tatárjárás után IV. Béla megengedte az alsó papság nősülését
is, hogy a magyarság szaporodhasson. Ungika aranyasszony, Kubiláj édesanyja a
sámánképzésen azt tanította, hogy a Gilgames-eredetű királyi házban az ősmagyar
vallást követik. Fia, Kubiláj pedig minden segítséget megígért sérelmeink megtorlására
és Béla birodalmának megteremtésére. IV. Béla fia és hadvezére, István herceg a kun
tömények segítségével aratott fényes győzelmeket. A mongol gyorspostajáraton
megszakítatlan volt a hírközlés. Budaváron a Gilgames-féle koronával, Fehérváron Szent
István koronájával történt a koronázás.
Ezért Kun Lászlót a Kipcsák és Nogaji töményekkel mindig segítette. Azt is zokon
vették, hogy Kun Lászlót a papság az egyházból kiközösítette. Ez annyit jelentett, hogy
őt bárki büntetlenül megölhette. Kun László azonban ezen csak nevetett. Amikor
összeesküvés történt ellene, 1285-ben a nogaji tatárok betörtek az Aba-Amádék
birtokrészére és végigpusztították az országrészüket és Erdélyen keresztül eltávoztak az
országból. Ekkor nagyon sok nyögér vitéz maradt vissza. A Borsák és Kőszegiek
1287-ben Szalkai Mátyás tanácsára III. András-Endrét behozták az országba, majd
1288-ban Ladomér érsek László királyt az egyházból kiközösítette, mivel az
Izabella-Erzsébet összes birtokát elvette és Éduának adta oda. Izabellát azonban hiába
zárták a papok össze Kun Lászlóval, annak soha nem lett gyereke, mert olyan magtalan
volt. Ekkor a pápaság újból közbelépett és Izabella-Erzsébet birtokait vissza kellett
adnia.
1298-ban ebben az ügyben országgyűlést hívtak össze Pesten és itt III. András
uralkodási jogát megerősítették. 1299-ig Izabella-Erzsébet Budán maradt a királynői
palotában és elősegítette a kis Róbert Károly trónkövetelését a papság támogatásával.
1300-ban megérkezett Spalatóba Róbert Károly szeptember 18-án, és a pártjával felvette
a kapcsolatot. Bármennyire is óvakodott III. András, 1301. január 14-én megmérgezték
és szörnyű fájdalmak között meghalt. Egyetlen leányát Tössbe hurcolták és Árpádházi
Erzsébet ott halt meg 1338-ban, teljesen magárahagyatottan. 1301. január 15-én még az
Árpádháznak volt annyi ereje, hogy az ifjabb Csák Mátét királlyá koronázták, amit a
szakszini besenyő-kun lakosú Kumánia elismert. Az Aba-Amádék is melléje álltak. Édua
fiai is trónkövetelőként léptek fel, de a papság ezen annyira felzúdult, hogy Johannita
lovagokat kértek az ország védelme érdekében. Az országban széthúzó főurak miatt
teljes zűrzavar mutatkozott. A papság titokban Esztergomba szállíttatta Róbert Károlyt
és ott a papok és szerzetesek előtt 1301. február 14-én királlyá koronázták. Egy másik
követség viszont Prágába indult és Vencel király fiát, a 9 éves kis Vencelt
Székesfehérvárra vitték és 1301. augusztus 27-én királlyá koronázták. Ezt is hivatalosnak
minősítették, mivel Szent István koronájával koronáztak. 1302-ben Temesvárról elindult
Róbert Károlynak és Izabella híveinek serege Buda ellen, de a Budavár népe hallani sem
akart róla, hanem a Kancellária vezetésével kitartottak Csák Máté uralkodása mellett.
Ekkor Miklós bíboros javaslatára VIII. Bonifác pápa 1303. december 6-án Róbert
Károlyt nyilvánította királynak. Miklós bíboros ezért a budaiakat kiközösítette és átkot
szórt rájuk. Csák Máté hívei és Vencel pártja csak nevetett rajta. Ekkor II. Vencel
1301-ben bevonult Esztergomba, de onnan menekülnie kellett Csák Máté elől. Azonban
1305-ben meghalt II. Vencel és a fia, III. Vencel lett az új cseh király és a magyar királyi
koronát IV. Béla unokájának, Ottónak adta, aki a Kőszegiek vezetésével a híveinek élén
1305. december 6-án a kis Ottót Magyarország királyává koronázták a szentistváni
koronával és Budán akart uralkodni, de Csák Máté őt is kiűzte a várból.
Innen Ottó a besztercei szászokhoz menekült és Kán László erdélyi vajda a
szebeni szászok közötti bujtogatása miatt elfogta és Szegeden átadta Csák Ugrinnak.
Ugyanígy járt Róbert Károly is, mert Aba-Amádé és Csák Ugrin, vagyis a 12
nemzetséges Csák nembéliek és az Aba-had, olyan címen, hogy a pápa által kiválasztott
Magyarország királyának élete veszélyeztetve van, a váraikban fogságba vetették, míg a
papságnak és a pápának azt jelentették: “Biztonságba helyezték.” A mainzi érsekség
tárgyalásai folytán Ottót, mivel lemondott a magyar királyságról, Bajorországba
hazaengedték. Előbb azonban szemfényvesztésként 1307. október 10-én Rákoson
megtartották az országgyűlést, ahol nemesség kisebbik része: Rátót Domonkos,
Aba-Amádé és a vendég főnemesek elfogadták királyuknak Róbert Károlyt, mint V.
István király leszármazottját, de ezen a leszármazási okon bármelyik Árpádház
leszármazottat királlyá koronázhatják. Ezt örök időre megszavazták. Detre-Ubul
másodszor is megnősült és 1280-ban a magyarkai szekérjárattal Kambalukba ment az
összbirodalmi tanácskozásra. Itt az agg Kubiláj Csibainak, a Csingisz kán
leszármazottnak javaslata alapján a nagygyűlés előtt elismerte, hogy Detre-Ubul
töményvezér Balog-Semjén nemzetsége révén a Káma nembéliek Gilgames leszármazása
folytán jogosult arra, hogy Égi eredetű egy igaz Istent a magáénak vallja. Ezzel sem a
mongolok Égi birodalmát, sem a kereszténységet, sem az uruki-maniak hitét nem
tagadja meg. A 24 hun törzs szövetsége hitvilága az egy igaz Isten elismerésén alapszik,
bár a 216 törzs és nemzetség a maga elképzelése szerint dicséri az Ég Urát.
Okos ember tenyerét a fűre, talpát a földre teszi és meghajolva tiszteli az Egek
Urát. Bolári-Balog 545-re 12 fiúgyermeket nevelt fel az Istenek kegyelméből és a Káma
nemzetségből származtatva családjában mindannyian megmaradtak az uruki-mani
hiten, amely a kazárok hitével ellentétben a Nazirt, a rómaiak Jézus-Krisztusát elismerte
az Isten fiának, nem úgy, mint a Talmud, aki a Gilgames-kaszu leszármazott harcos és a
Mária gyermekének, csak a mágusságot tanuló mindenki ellen lázadó bűnösségét
bizonyította és a zsidó főpapság az orthodox zsidósággal követelte Pilátus helytartótól, az
Isten fiának, a Gilgames leszármazottjának kereszten való megfeszítését engedélyezze.
Pilátus kezeit mosta. Ugyancsak a Balog-Bolárinak anyai ágon való leszármazottja
Csibai hadvezér is, a Csingisz kán leszármazottja. Ez a Balog-Bolári Aladárnak, a Buda
fiának a leányunokáját vette el feleségül és fia, Balog Kalán, már Kalán néven
megválasztott fejedelem lett, mint a Gilgames-Káma nemzetség leszármazottja
(545-576). Tőle származott Ermi (576-588), majd Tyumen(588-605), Szilágy (605-632),
Kürt (632-670), Bat-Baján(670-678), aki az avar törzsszövetségnek mozgató ereje lett.
Detre-Ubul második felesége, Szécsi Sarolt mindezeket lerótta. Bat-Baján beavatott
fejedelem Pepi fáraóhoz hasonlóan nagyon mértékletes életet élt. Csak igen kevés fehér
húst fogyasztott, de leginkább növényi eredetű ételeket fogyasztott és a 24 hun
törzsszövetség beavatott szellemi világának 95 évig volt az eszmei vezetője és nemcsak a
kortársai, hanem már maga is megelégelte, hogy oly sokáig élt. Vezető szerepet vállalt a
magyar törzsszövetségben, majd az ogur-bolgár szövetségben, s végül meghívták az
avarok 15 törzses szövetségébe, amelyiknek legkiválóbb szellemi vezetője lett. Még a
Bizánc császársága sem tudott kitérni szellemi nagysága elöl. Erős szövetségi szálak
fűzték a Perzsiában élő hun szövetséghez, amelynek révén erős hatást gyakoroltak
Bizáncra. Így az avar birodalom olyan nagy gazdagságra tett szert, hogy a
törzsszövetségi népek eddig soha nem látott jólétben éltek. Azonban a kazárok
könyörtelen szokása ellen fellépett, mert a titkos öldöklést istentelennek tartotta. Ez
pedig arra vezetett, hogy az uruki-mani keresztények csoportosan elhagyták úgy az avar,
mint az ogur-bolgár törzsszövetség területét és Bat-Baján vezetésével 670-től 678-ig az
avar birodalomba vándoroltak.
Iszperik nevű fia (678-680) a volgai bolgárokkal, míg Béla és Haram beavatottakkal
(664-678) az avarok Égi Birodalmába vándorolt. Utódai közül Zemlén (678-702) és III.
Csaba lett az avarok és az ugor tíz nyíl szövetség szellemi vezetője. Rovásokban
lefektetett beavatott törvényei azonban összetartották a tőle származó szövetségeket. III.
Csaba (680-719 között) a tíz nyíl szövetségnek alkotta meg a további élni akarását, míg
Zemlén (678-702) az avarok Égi birodalma gazdasági alapjait rakta le. III. Csaba fia a
bolgárokhoz vándorolt (719-720), de Ugor a Balog-Bolári Szirmával a tíz nyíl szövetség
erős támasza lett. (721-ig), majd elvállalta az össz-szövetségi fősámán tisztségét és fiának
Oposurnak (721-753) átadta a tíz nyíl szövetség hatalmát.
Korpona (790-792), majd fia, Türje (792-794) és unokája (Tuza beavatott 794-803)
a Nagy Károly terjeszkedésének esett az áldozatául, Bős-Tudunnal együtt, aki nagyon
hitt a római pápák szóbeli ígérgetéseinek. Halics (803-825) és Nyék (825-869) beavatott
fejedelmekkel együtt, már az ötödik honfoglalást készítették elő a Tenisur (Dnyeper)
vonalán. Abacil aranyasszony a hőslelkű beavatott fejedelmi lány (869-890) felesége lett
Árpádnak, hogy szellemi erejével előre vigye az ötödik honfoglalást. Utána Tarhos
(890-920) fia fejezte be a honfoglalás teljes végrehajtását, aki apósával a Balog-Bolári
leszármazott Balog-Semjén nemzetségével a magyarság élniakarását rovásokban
lefektette. Álmos (850) után legnagyobb fia, Kurszán (895-899) lett a magyar
törzsszövetség fejedelme, míg utána a legnépszerűbb tárkányfejedelem Árpád lett a
honfoglalás utáni első nagy fejedelem (899-908), akinek már törvény írta elő, hogy csak a
Magyarországon született Zoltán-Solt-Zsolt nevű kisfia lehet az uralkodó. Tarhos révén
a Balog-Semjének nemzetsége a beavatott társadalomban vezető szerephez jutott és az
Árpádházzal való összeházasodásuk révén mindig kitartottak az Árpádház mellett.
Sokáig összekötő kapocsként működtek az Álmosház és az Elődház között a
nézeteltérések kiküszöbölése miatt. Így került be 1252-ben a vitézi kisfiú a sámán-és
tárkányképzésre Karakórumba. Itt a besztercei szászok kerültek a hatalma alá, mivel a
szászok Gyulafehérvárig vezették a Kadán hadseregét Magyarország ellen. Azonban a
karakórumi felhívásra Kadán az egész haderejét hazavitte. Vesztesége pótlására
azonban a szászokat is magával vitte. Ezeknek a parancsnoka lett új nevén Detre-Ubul.
Ugyanis a mongol hadseregben és tárkányképzésnél az volt a szokás, hogy az ifjúság
egymás között csúfneveket adott egymásnak. Így, midőn Baján hadvezér útbaindította
az Ungrat töményt, abba sok szász is befurakodott, ezért a többiek az ifjú tárkányt a
szászok csúfnevével a Detre szóval illették. Ez még a mongol hercegek között is
szokásban volt, hogy mongol nyelven lustának, bolondosnak, vagy bolondnak hívták a
töményvezéreket. Ungika-Szojorgaktani bilge lemásoltatta Detre-Ubullal az összes
magyar vonatkozású Arvisurákat és a 24 hun törzs szövetsége minden
rege-mondavilágát és abban 5 korszakra osztották a Dunna asszony medencéjének a
honfoglalását.
34.
HEJ REGE REJTEM
313. Arvisura
DETRE-UBUL KÜLDETÉSE
Ötödiknek érkezett, közel 100 éves előkészítés után, a Tenisur vonaláról a hun és az
avar törzsszövetségnek a maradványaival a magyar törzsszövetség. A szuvári győzelmes
csatában Álmos a kazárokat legyőzte, s így nyugodtan készíthette elő a sámán- és
tárkányképzés vezéreivel a minden részletében kidolgozott honfoglalást. Mivel közel
egyforma nyelven beszéltek a hunok is, az avarok is és a magyarok tíz nyíl szövetségének
harcosai is. Mivel azonban a 8 magyari és magyarok törzsek mellett még kaszu-ogúz és
kunmagyari törzsek is érkeztek, az őslakókkal együtt a 24 hun törzs szövetsége a várható
fennmaradásunk miatt kiegyezett Rómával és a Vajk-Gizella házasság miatt lemondott
az Encs-Ibos határvonaláról, a Lajtáig vonultak vissza. Ezt az országrészt átengedték
Gizella országrészének, amihez aztán a pápaság intézménye szigorúan ragaszkodott, s itt
a 24 hun törzs szövetsége településeit gályarabságra való hurcolással megszüntették.
Mindezek tudatában a Megyer hadvezér kisfiának, Farkasnak az emlékeként a
megalapított mongol törzsszövetség céljául tűzte ki, hogy a Nagyvízig megalapítja a
mongolok vezette 24 hun törzsszövetség Égi birodalmát.
Nyugat a Béla birodalma lett volna, most pedig Kubiláj azt vette tervbe, hogy a
mindenkori szakszini kun-besenyő lesz a nyugat ura, s így az Aranyhorda is
biztonságban lesz. Ezért írta Kun Erzsébet a királynői pecsétjére, hogy ő a kun király
leánya. Viszont Kun László 12 fia Édua és társaitól a 12 nemzetséges nyugati birodalmat
örökölte volna. Sajnos ezt a tervet a budai Kancelláriából ellopták, s így Rómában úgy
döntöttek, az Anjoukat kell Magyarország trónjára ültetni. Sajnos Kubiláj meghalt és
Timur a dél felé való terjeszkedésnek a híve volt, mert nyugat felé hosszú volt az
utánpótlási vonal. Detre-Ubul eleinte összekötő volt Kumánia felé, majd azt a parancsot
kapta, hogy az éneklő Vazulhoz hasonlóan tartsa éberen a 24 hun törzs szövetsége
sokezer éves rege-és mondavilágát. Detre-Ubulnak Kipcsák Évától három fia és hét
lánya született, így ő lett az északi országrész anyósa. Az 1250-ben született
Mihály-Kállay után 1251-ben Piroska lánya, majd 1252-ben Egyed-Szabolcs lett meg,
majd utánuk: Aranka, Füvellő, Csinos, Emőke, Firtos és Ünőke kislányaik, majd végül,
amikor már nem is várták, az uruki-mani Gergely napján a harmadik fiú is
megszületett. Egyed mesternek a Szabolcs vár urának három fia született: Bátor-Béla,
Borsa-Demeter és Bodola-Gyula. Mihály fiának szintén 3 fia volt: Csenger-László,
Visk-Zoltán és Deés-Árpád. Amíg apjuk a várak parancsnokai voltak, addig az unokái
regemondó útjára elkísérték. Hiába ismerte el Rákoson 1307. október 10-én a nemesség
egy része Róbert Károlyt a pápaság kívánságára királynak, Csák Máté, Kán László
erdélyi vajda és a Kőszegiek azonban nem voltak hajlandók királyként elismerni.
Róbert Károly Lőcsére vonult vissza, ahol a Balog, Aba, Kasics, Szécsi, Kaplony,
Lápóci, Nekese, Kompolti, Sztárai, Rátót Gutkeled, Kakas, Borsa, Balogh-Semjén,
Egyed mester, akitől a Kállayak származtak, Györki, Dózsa, Széchenyiek, Bátoriak, déli
Kállaiak, Sztáraiak is csatlakoztak. A király mellé csatlakozott még az egyházi haderő a
Johannita lovagrenddel, valamint Kassa és Lőcse város polgársága. Még a kassai szászok
fegyverkészítő lándzsásai is katonának beöltöztek. Detre-Ubul a Kubiláj elképzelése és a
beavatottak tanácsa szerint a vitézsége által szerzett aranyak árából Kálló térségében
birtokot vásárolt. Királyi adományt is kapott, mivel az Ungrat töményből lévő nyögér
harcosok részt vettek az 1278-ban lezajlott morvamezei csatában, majd utána a
nyögérek letelepedtek a Borsodvár körzetében lévő Szuha völgyében és a Heves-Újvár
területén lévő Szuha környékén, viszont a nyögér falu nevét az egri káptalan
Rózsaszentmártonra változtatta. A harmadik nyögér csoport ezredese Luppény volt, aki
Hunyadvár alsó részében talált olyan erdőségre, ahol a Kubiláj birodalmában való
Kathaj tartományban találtak olyan föld színén lévő fekete köveket, amelyek a
búboskemencében lángolva égtek. Ezekért aztán mélyen a földbe is beástak, hogy
tüzelhessenek vele. A palóc és kabarföldről a mongolokkal eltávozott harcosok és
azoknak gyermekei szintén hazajöttek az Ungrat-töménnyel és a morvamezei csata után
Detre-Ubul az országot járva a Balogh-Semjén nemzetségnek adott birtokokon a vitézeit
és azoknak családtagjait letelepítette. Így az ordoszi és ungrati nyelvjárás az egész ország
területén közkedveltté vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Detre-Ubul az országot
járva folyton csak mesélt a magyari nép elődeinek dicsőséges regéiről, mondáiról.
Kubiláj figyelmeztetését mindig szem előtt tartotta: “Egyik trónkövetelő csoporthoz sem
kell csatlakozni, hiszen mindannyian a Gilgames családjához tartoznak, ha csupán az
anyai ágon is, hiszen az édesanyám után én is az Árpádházhoz tartozom.” Az
Élet-Kegyhelyéről pedig hozott Élet-gyökeréből és azt minden birtokon termesztette,
hiszen ezen orvosságot még Arvisura-Anyahita hozta Kaltes asszony földjéről, hogy a
beavatott társadalom észbeli fejlődését elősegítse.
Későn vették észre, hogy Kassa és Széplak felől friss hadsereg érkezett és a királyi
sereg vitézeivel borított csatatéren új csata kezdődött. Szepesi hadak újabb támadási
hulláma a Kassaiakat megerősítette. Viszont amikor a Jászó vidékiek megérkeztek a
Johanniták vezetésével a hátráló kassaiakat magukkal sodorták, majd a délről támadó
Széplakiak eldöntötték a csata sorsát. Hihetetlen öldöklés kezdődött, mivel a hátrálni
kezdő Kassaiak és Szepesiek az új erő láttán bátorságot kaptak és a Csák Máté,
Aba-Amádé nemesi seregét elpusztították, így Róbert Károly serege a Johanniták tízéves
készülődése után a csatát megnyerték. Legnagyobb vesztesége a királyi seregnek volt,
mivel a Csák Máté és Aba-Amádékat érte, mivel Balassa Demeter és Szép Aba, valamint
Amádé nádor két fia: Miklós és Dávid is a csatatéren maradt. Jászvásári Gyula
szerzetes, amikor Detre-Ubullal a csatatér színhelyére érkezett a Forró-Encsi és Perényi
vitézek már három napja mindig temettek, míg a Kassai-Jászói-Szepesi szászok a
halottaikat magukkal vitték a megürült élelmezési szekereiken. Jászvásári Gyula azt
mondta a látottakra, hogy bizonyára az Isten akarata győzött. Detre-Ubul viszont az
ataiszi gondolkozás értelmében letorkolta: -Minden esztelen háborúságban csak a halál
győz, mert ezen a földön nincs szükség arra, hogy a hatalomért küzdjünk, amikor még
annyi rejtett javak vannak a földön, a földben és a vizekben, amelyből az emberek gond
nélkül megélhetnek! 1312. június 15-én hajnaltól éjfélig a rozgonyi csatamezőn a
várurak körül csoportosult nemesek és a pápaság Johannita lovagjai, valamint a
külföldiekkel összeházasodott nemesi családok, a várurak által megsértett nemesség, a
városi szász polgársággal ütköztek meg egymással. Róbert Károly mellett az 1300-as
évtől ott leselkedett a Firenzei és velencei bankházak egy-egy megbízottja Drugeth
személyében, akivel aztán folyamatosan a vezető helyeket elözönlötték a Róbert Károly
olasz és francia hívei. Detre-Ubul nyögérei főként a Kubiláj birodalmához hasonlóan a
városokban helyezkedtek el, mint mesteremberek és ott a Lam herceg kézművesei között
teljesen átvették a palóc nyelvjárással való beszédet, s így nyugati értelemben is városi
lakosokká váltak.
Ezen központi hatalom védte még a kunok és jászok életjogait is a hatalmas urak
mohósága ellen, akik még a kisebb birtokokat is kisajátították. Lam herceg utódai és a
nyögér fuvarosok az ország lakosaival együtt megelégelték a rabló-lovag várak
útonállásait, akik még a külföldi kereskedelmi csoportok szállítmányait is kirabolták,
ezért a szállítmányaikat nyögér lovascsoportokkal kísértették, akik sok esetben harcoltak
a várurak hadserege ellen. Az Árpádházi főúri kis csoportok is Róbert Károly mellé
álltak, aki biztosítani akarta a kisemberek jogait és az uralma alatt lévő területeken a
létbiztonságot megerősítette. Aba-Amádéék viszont még a Róma és Bizánc papságát is
támadták, mivel azok Róbert Károly mellé álltak. A kisnemesek is egy központi királytól
várták a felemelkedésüket, mivel az Aba-Amádé csoportja az országbíró és nádor,
valamint az ispáni székekből a kisnemesek birtokait elorozták.Így a rozgonyi csatatéren
a királyhoz hű kisnemesek harcoltak főként legtöbb reménnyel az Aba-Amádék ellen.
Viszont a pápaságnak kívánságára a Johannita lovagrend harcosai már évek óta
küzdöttek az Anjouk királyságának megteremtéséért. A szász városok lakosságának
Róbert Károly polgárjogot ígért, hogy az ipart és kereskedelmet nyugat mintájára
fellendítsék.A Johannita rend lovagjainak védelméban Róbert Károly csak most nyerte
meg az első csatáját és így Kassa-Gönc térségében győzedelmeskedett. A háromszor
megkoronázott király most vált igazi uralkodóvá. Az olaszhoni bankházak által felszerelt
Johannita lovagok csak most kezdtek hasznot hajtani a pénzérdekeltségű
csoportosulásnak.
Róbert Károlynak az első intézkedése az volt, hogy már 1312. június 26-án
visszaadta a Balogh-Semjénék és Kállayak elkobzott birtokait. Így ezen kifosztott
nemesek a többi nemesekkel együtt, most kapták meg papíron a földjeikhez való
jogukat. Mivel a rozgonyi csatamezőn a kisnemesi seregek veszteségei voltak a
legnagyobbak, mert a két tűz között kellett harcolniuk, a kiömlött vérük árán kapták
vissza a családjaik a birtokaikat. A király viszont most érezhette meg Nápolytól távol,
hogy megvetette a lábát a magyar ugaron. Ugyanakkor az Apc-nembéliek is
visszaszerezték birtokaikat a szepesi-sárosi határon. Sáros várát a Rozgonynál hű
Tarkövinek adta. Utána a király Sárospatakra tért vissza és a Pataki várban honorálta
Görgei Istvánéknak, a Kaplony nembélieknek, Lipóciaknak és Nagymihályiaknak a
hűségüket. 1312. augusztus elején visszatért az abaúji Perénybe, ahol kinevezte Görgei
Istvánt szepesi ispánnak és elrendelte a három vármegyének a tisztújítását a győztes
nemesek részvételével. Lam herceg városi polgári utódjainak kérésére 1312. szeptember
20-án Budára ment lovagolni, ahol a polgárjogokat megerősítette és ott megalapította a
Lambert-bankházat a Durgethek vezetésével. Csák Máté ekkor Trencsénbe vonult
vissza, s így nyugodtan elfoglalhatta Budának a várát, az Avarbástya palotáit és a
Kurszánok várát. Első cselekedete az volt, hogy a Johannitáknak egy új kápolnát
építtetett. Budavárának a Csák Máté palotáját elfoglalta és innen intézkedett, hogy a
Tekele nembéliek vegyék át Balassa Demeter családjától Sárosvárát, míg Lubló várában
Széchenyi Tamás lett a várnagy, hogy a Lengyelországba való kimenekülés útját
elzárhassa. Csák Máté új sereget szervezett és most már személyesen tört be a
Szepességre és ott Szepes várost felégette. Lőcséről és Kassáról szervezett sereggel
Drugeth Fülöp állította meg. Azonban oly nagy pusztítást végzett Csák Máté új zsoldos
serege, hogy a Szepességen csak 1314. nyarán állt helyre a rend, s ekkor már ősszel
Róbert Károly a Drugeth-bankház finanszírozása mellett újabb sereget gyűjtött és újabb
szepesi-sárosi útra indult és ott újabb adományokat adott.
Róbert Károly ekkor híveinek táborát átszervezte: 1315. január elején az Ákos
nembéli Mikes lett az ispán és Sáros várnagya a Kompolti László sógora, akit a rozgonyi
csata előtt Györke faluban Amádé emberei megöltek. Drugeth Fülöp lett a szepesi és
újvári ispán és Regéc várnagy, valamint a kassai Drugeth Bankház vezetője. Ezen
pénzintézmény papi beosztottjai létrehozták Róbert Károly és János cseh király között a
szövetséget Csák Máté ellen. Róbert Károly a budai seregével, a polgárság támogatása
mellett visszafoglalta Visegrádot, míg János cseh király a morvaparti Veslei várnagytól a
Veslei várat foglalta el, ugyanakkor a Drugethek pénzbelileg támogatták az átpártolt
Dancs mester seregét és 1315. végére felszabadította Liptó, Árva és Zólyom várának
vidékeit. Ebben sokat segített a szepesi szász városainak a mesterlegényekből
szerveződött mesterlegény serege. Kán László a Róbert Károly egyik legnagyobb
ellensége meghalt. Csák Máté is mást jelölt új vajdának, míg Róbert Károly a Lam
nembéli Miklóst jelölte ki új vajdának. Kán László fiai szövetkeztek a Borsák váradi
ágával és sereget gyűjtöttek, majd Déva térségében a szebeni szász csapatokkal
megerősödött Róbert Károly győzött. Ekkor a Kán László fiai a Borsákhoz menekültek.
1316-ban Borsa Kopasz is fellázadt a király ellen. Ákos fiai is szintén hol Csák Mátéhoz,
hol Kán Lászlóhoz csatlakoztak. Kán László fiai belátták, hogy Borsa Kopasz sem bír
már a Róbert Károly híveinek seregével, ezért 1317-ben átpártoltak a királyhoz, a
Kőszegiek ellen felvonuló királyi seregben már tevékenykedtek. Utána a Vejtehi Teodor
bán ellen hadrakelt, mivel az Temesvárt veszélyeztette. Utána újból megjelent Kassán,
mivel Petenye a papság jelentései alapján fegyverkezett a király ellen.
Detre-Ubul a besenyő Urkundon halt meg és 102 utódja vett részt a hamvasztásos
temetésen. Porait Szabolcsvárra szállították. Az urkundi hamvasztásos temetkezésen
részt vett: Mihály fia Kállóból, Csenger László, Visk Zoltán és Deés Árpád nevű fiaival.
Szabolcs Egyed mester: Bátor Béla, Borsa Demeter, Bodola Gyula és Borsova Iván nevű
fiaival. Emőke leánya a férjével Szibián Jánkkal. Csinos leánya Bátori Gyulával, Ünőke
leánya Szatmári Árpáddal, Piroska leánya Dévai Istvánnal és első házasságából született
fiával Ecsedi Lászlóval, Füvellő leánya Somlyói Leventével, Aranka leánya Lippai
Ajtonnyal, Firtos leánya Becsei Koppánnyal. A Szakszinban meghalt Gergely fiát, az
unokája képviselte Karatán Jirkóval, míg a meghalt Mandula lányát annak leánya,
Urkundi Zoltán neje, a kis Mandula, míg az Édua leányának fia Kátai Atilla képviselte.
Ugyanis 1279-ben ezeknek a szülei a szakszini vérengzésben meghaltak. Ezek a
személyek mind a Detre-Ubul és Kipcsák Éva házasságából származtak.
A második házasságából, amit a Balog nembéli Szécsi Sarolttal kötött, már csak
három gyermek származott: Hajnalka, akit Hamvay Béla vett el feleségül, Ilona, aki a
híres Bebek Árpádnak neje lett, fia Gergely, aki Bátkai Rékát vette el feleségül, de nem
nevezhették II. Gergelynek, ezért úgy Róbert Károly, mint Csák Máté engedélyezte,
hogy a nemesi seregben Bátkai Gergelynek hívják. Ez a Bátkai Gergely (1292-1348)
részt vett a rozgonyi csatában és Róbert Károlyt minden belföldi csatájába elkísérte.
Szabolcsváron Detre-Ubult 102 utódjának a jelenlétében tették egy arany szarkofágon
örök nyugalomra a Pécs városi díszes rátóban. Itt helyezték el mellette a Kipcsák
ÉA-Éva-Édua felíratú szakszini rátót is, mivel neki 13 gyermeke volt és az Emőke férje a
Hunyadvári Szibián Jánk szigorúan megkövetelte, hogy az anyósának porai is
Szabolcsváron nyugodjanak a férje mellett. Ezen a temetésen Timur követe is részt vett,
Szemtimur herceg, aki a Csák Máté temetéséről hazafelé megtisztelte Detre-Ubult azzal,
hogy 1321. augusztus 20-án az Égi Uruk nevében egy imát elmondjon. Szibián Jánknak
adományozta a díszes kardját, hogy ő helyette is védelmezze a Kárpát medencei
Magyarországot. Kipcsák ÉA-Éva-Édua urnáját megcsókolta, mivel a felesége révén
rokonságához tartozott Szemtimur hercegnek. Ugyanis Kipcsák leányát az uruki püspök
is megkeresztelte ÉÁ-nak, míg a Mari birodalombeli keresztanyja a Van-tói
püspökségben Évának keresztelte meg. Viszont Szakszinban az uruki-mani
gyülekezetben a kunos hangzású Édua nevet kapta. Mindkét temetési szertartást Róbert
Károly megbízásából Szibián Jank rendezte Bebek Árpáddal, akiket a haldokló
Detre-Ubul megáldott, s egyben felkérte őket, hogy a rovásban lefektetett regéit
terjesszék. Mivel Szécsi Sarolt vállalta férjének, Detre-Ubulnak a küldetését, állandóan
útban volt a Barcaság Rozsnyó várától a Bebek nembéli Rozsnyó váráig, közben a
régmúlt időket regélte. Szemei előtt játszódott le az Anjou Magyarország megerősödése.
35.
(A 322. Arvisurából)
MÁRIA-TERÉZIA ÓZDON
Baskíria népe 1740-ben fellázadt a hittérítők ellen. Vezérük, Kara-Szakál anyai ágon
Gyarmat törzséhez tartozott. Amikor az ortodox papság Baskíria szabadságharcát
leverette, a maroknyi baskír-magyarság többsége a Visera melletti manysiföldre
vándorolt; a Jenő törzsbeli kisebbik része Balkár sámánnal nyugat felé vette útját.
Kara-Szakál a Tebol melletti csatából kaza-hun földre menekült. Ott egy darabig
Kusum népe rejtegette. Innen kerülő úton visszajött Baskíriába, de a papság besúgói
rajtaütöttek. Egy teljes napig tartott a harc Füzesgyarmat körül. A végén a papság
vitézei visszavonultak. Kara-Szakált a gyermekei találták meg a csatatéren. A közeli falu
népe rejtegette és ápolgatta, majd amikor felgyógyult, két fiával az Uralba menekült.
Nem vitt magával semmi más fegyvert, mint a kardját és a csatakürtjét, amit Gyarmat
törzsének vénei a szabadság kürtjének neveztek. Egy reggel már nem volt semmi
ennivalójuk, ezért fiait ott hagyta a barlangban a tűz mellett, s elment halászni. Fogott is
a Jajvában egy tarisznyára való halat. Nagyon belémerült a halászásba és nem vette
észre, hogy közben egy medve a tarisznyában levő halat dézsmálja. Megfújta a kürtjét.
Erre a medve elfutott az erdő felé. Kara-Szakál visszatért a gyermekeihez. Amikor a
barlanghoz ért, meglepetve látta, hogy fiai egy medveboccsal játszanak. Nemsokára
megjelent az anyamedve is, de Kara-Szakál leszúrta a kardjával. Nemsokára
megérkeztek a lovasai is, kordélyon hozva a kis bocs apját is. Az öreg táltos a barlang
előtt tartotta utolsó medvetorát.
Mire eljött a tavasz, meghalt; testét a barlang előtt a legmagasabb nyírfára
kötötték. Az ifjú Balkár táltos téli ráérő idejében egy új bálványt készített, a régit pedig
új kegyhelyük szentélyében helyezték el. Ettől kezdve minden évben egyszer eljöttek a
szent barlanghoz és áldozatot mutattak be a Világ-felügyelő Aranyfejedelemnek, az
ifjúság Hadur-Tóremjének. Kara-Szakál gyermekei innen a Tura-vidéki Vasbálvány
tájára költöztek. Balkár 5 éves sámánképzés után a Jenő törzsbeli ifjú táltosokkal
elindult Magyarország felé, kötelező rokonlátogatásra. Mescser földön áthaladtukban
újabb sámánok csatlakoztak hozzájuk. 1765. nyarán értek a Doma sámán rovásából
ismert Ózd kegyhely biztonságos vidékére. Ózdnak ekkor nagy eseménye volt: a
vasfinomító földesúr fogadta az uralkodót, Mária-Teréziát, aki ezt a hívét még testőri
szolgálatának idejéből ismerte. Ózd kegyhely ebben az időben a Csákányi nemesek
leányági leszármazottainak, a Patakiaknak a birtokában volt. A harmincéves nagy
kolera járvány idején csak egy leány, Zsuzsánna maradt meg közülük. Zsuzsánna a
Bethlen Gábor segítségére idejött Sturmán Márton svéd stellárhoz ment feleségül. Ebből
a házasságból származott a vasgyártó, Nagyrőce, Jolsva, Vashegy és Szirk környékén
elterjedt Stellár-dinasztia. Az övék volt az ózdi vasfinomító is. Sok fegyvert készítettek.
Nemességet is nyertek. Sturmán Andrást 1744. július 29-én Gömör megye testőrnek
küldte Bécsbe. András, Mengyi Arzén legényével együtt hamarosan közkedveltségnek
örvendett a Burgban. Mária-Terézia férje egyszer olyan helyzetben kapta Andrást, hogy
nem volt más kiút és Andrásnak feleségül kellett vennie Czékus Évát, azt az
udvarhölgyet, aki akkor szolgálatban volt. A hétéves háború után Mária-Terézia
1765-ben országjáró körútja során Ózdot is felkereste. Kíváncsi volt rá, mi lett
Andrással és Mengyi Arzénnel. Stellár András végigkísérte a királynőt a gömörmegyei
vasgyártók városaiban. Balkár egyszer megkérdezte Mengyi Arzént, hogy milyennek
tartja a császárnőt, aki azzal tisztelte meg, hogy otthonában töltött egy éjszakát. Arzén
azt felelte: “Olyan, mint a hideg kút.” A rokonlátogató sámánok egy darabig követték a
császárnő kíséretét, majd Körmöc kegyhelyét keresték fel. Itt egyik társuk,
Udmurt-keremet vadászat közben egy szakadékba zuhant és szörnyethalt. Egy kőszikla
alatt temették el. Nyughelyét a sámánok kegyhelynek nyilvánították és a kőfalon Balkár
rovásaival hagytak örök emléket ottjártukról.
Mivel Andrásnak Bécsben volt bejelentett vasipari engedélye reá nem vonatkozott
semmiféle vámkorlátozás. Nagyrőcén, Szirken, Turcsokon, Ózdon, Vashegyen, Jolsván
és Kúntapolcán készített vasgyártmányait az egész birodalomban szabadon
értékesíthette. Az úz vasgyártók ezen a hámorokban gazdag vidéken helyezkedtek el, de
a lerakatuk Ózd kegyhely környékén volt. Debrecen, Várad, Szolnok, Pest és Bécs felé
innen indultak ki furmányosaik a vastermékekkel. Balkár sámán csoportja 5 évi
rokonlátogatás után visszatért Baskíriába. A rokon népek között tett látogatását versben
énekelte meg.
Élet templomából Hatanah Léh városában született. Töbetben részt vett a beavatottak
kiképzésén. Ennek befejezte után az Élet templomának tudói közé javasolták. Itt
hamarosan tanfejedelemmé lett és előadásai nyomán Szuszi beavatott az alábbi
vázlatokat készítette. A mesevilágnak is megvannak a maga történelmi igazságai, mi
beavatottak ismerjük minden mese rejtett értelmét. Regevilágunkban pedig
meghagyjuk, s a nép így tudja, de így is van megírva.
Mit tud a manysi sámán unokája, Szalaváré Tura, Veszprém keletkezéséről? A kiadó
előszava: Egymás után ünneplik városaink születésük évfordulóit. Egyik hatszáz évvel
büszkélkedik, a másik kereken ezerrel. De Veszprém az “ősi város” lakói irigykedéssel
gondolnak még az éppen tízesztendős városok lakóira is, ők legalább tudják mikor lett
városuk-város. Veszprémnek pedig nincs születésnapja, éve, még csak évszázada sem.
Egyelőre senki sem tudja bizonyítani, mikor lett Veszprém város. Azt még kevésbé,
mióta viseli a nevét. Veszprém megye helytörténeti lexikona szerint már 1000 előtt is így
hívták. De mióta? Eddigi ismereteink szerint civakodót, veszekedőt jelentő nyugati szláv
személynévből képezték a nevét. De biztos ez? …mióta lakott hely, mikor keletkezett és
hogyan? Az, hogy a környéke ősidőktől kezdve lakott hely, már bizonyított, de hogy a
város helyén mikor alakult ki valamilyen település, erre vonatkozólag nincsenek adatok.
Adatok, tudományosnak elfogadható bizonyítékok már nincsenek. De van, - most már
van - valami más! A múlt év végén kaptunk egy levelet Molnár Gábor írótól. Megtisztelő
helyzet számunkra, hogy a neves író levele nem meglepetés a szerkesztőségben, olvasóink
is tapasztalhatják, hogy folyamatos kapcsolatot tart “szülő megyéje” lapjának
szerkesztőségével, e levél tartalma annál nagyobb izgalmat keltett. Szinte átérzett a
levélen a felfedező izgalma. Az igyekezettől, hogy mindent elsőként közöljön, szinte
egymásba öltötte a gondolatokat. De, hogy az olvasó türelmét ne tegyük próbára, a
lényeg: szenzációs és szép regékre akadtunk általa, Veszprém származását, keletkezését
illetően. És a rege szerint ez évben, 1992-ben kereken 2700 éves a település. A regék
adatait a szerző Paál Zoltántól kapta, aki a második világháborúban együtt harcolt egy
manysi harcossal, valamikori manysi sámán leszármazottjával. Paál tőle kapta a 347.
fősámán rovásírásából megfejtett, fordított adatokat, gondolatokat. Hogy mennyi
ezekben a történelmi hitelesség, vagy hogy egyáltalán van-e, majd kiderül. Nem kizárt,
hogy még később majd igazolják a történészek a regék állításait. Volt már erre példa,
nem is egy. De ha csak rege marad, akkor is szép. És időszerű, hiszen kerek évfordulót
feltételez. Nem kis lelkifurdalással ugyan, mert száz más elfoglaltsággal küszködik a
szerző, de sürgettük is. Egy héttel ezelőtt még ezt válaszolta sürgető levelünkre:
“Veszprém - most is így mondom - monda-, regebeli históriáján igencsak erősen
dolgozom, írom a nem köznapi történetet. -Annyi érdekes, izgalmas történés zsúfolódik,
hogy nincs szívem bármit is kihagyni. A befejező részben egészen Koppány lázadásáig
jutok majd el és azt is megírom, mi volt a közvetlen oka Koppány fegyveres
felkelésének-túlmenően a történelemből ismert, elfogadott okokon.
Vepszerém, aki már jól körülnézett, nem egyedül valón vállalta a kellemes éghajlatú
Aranyos-széket, így Esküló leányai közül a víg kedélyű Dévaványát kérte, kapta
feleségül. Esküló vezér különben egyistenhívő édesanyja után sumír, édesapja után
parszi-szkíta származású volt. Esküló Szuha-Balzsán kérésére megengedte, hogy az 1240.
(Kr.e. 2800) medvetoros évtől a huszonnégy hun törzs szövetsége szkíta-székely törzsének
legtávolabbi, nyugati szálláshelyének történetét rovásba tegyék. Vepszerém vállalkozott
erre a rovásra, aki a későbbiekben az aranykészítményeket értékesítő szkíta-székelyeket
kísérő fegyveres őrség vezérségét is kapta. Telt az idő és Szuha-Balzsán, vele lovas népe a
távoli Ordoszba távozott. Vepszerém pedig akkortájt indult aranyedényeivel, más
aranytárgyaival a távoli nagy víz, a tenger irányába, mikor Dévaványa gyereket várt.
Mikor eredményes távoli útjukról lovasaival népéhez megtért, Vepszerém ruhák és
kincsek sokaságával halmozta el szeretteit. Vepszerém és Dévaványa gyerekáldása nagy
volt: húsz év alatt nyolc fiuk és hat lányuk született. III. Eljött a 2430. medvetoros
esztendő (Kr.e. 1610). Esküló vezér régi, 1240-béli honalapítása óta 1170 medvetoros
esztendő pergett bele az idők végtelen folyamába. Illmár vasverő fősámán abban az
évben lovas népével tett látogatást Aranyos-széken. Örömmel fogadták az aranyos-széki
rokonok a hun törzsbéliek addig legnagyobb csoportját és megkérték Illmár vezért, hogy
birodalmuk déli bejáratánál hagyjon hátra lovas csoportot védelmükre. Barca,
széki-hun vitéz vállalkozott, hogy az egyik délre fekvő termékeny kis síkságon őrhelyet
létesít. Az őriző vezér nevéről az őrhely táját Barcaságnak nevezték. Azóta is Barca vitéz
és lovas népe leszármazottai lakják a Barcaság jelentős tájait. IV. 3240. medvetoros
esztendő (Kr.e. 800). Roppant lépés az idő lajtorjáján. A 2430. medvetoros esztendő óta
810 medvetoros év telt el. Aranyos-szék vezére a népre sűrűn rátörő veszedelemben
segítséget kért Ordosztól, mert dél felől véres utat vágó seregek háborgatták földjét,
szálláshelyeit. Ordosz nem hagyta segítség nélkül a messze élő rokonokat. Az Öregek
Tanácsa úgy döntött, hogy egy tömén, azaz tízszer ezer harcossal kell védelmezni,
minden támadástól megóvni a legnyugatibb szálláshely népét, földjét.
Pannon parszi-szkíta vezér éppen csak a medvetor utáni jobb időt várva be,
elindult a tömén lovas népével a legnyugatibb szálláshely, Aranyos-szék védelmére.
Roppant vágta Ordosz halmaitól Aranyos-szék sziklás tájáig. A honfoglaló Esküló népe,
majd utódai éppen 2000 medvetoros esztendeje, az 1240. év óta birtokolták a tájat,
amikor Pannon vezér töméne hozzájuk ért a 3240. medvetoros évben. Pannon vezért,
vele lovas népét örömmel fogadta az ősi nevet viselő Esküló vezér, vele népe. Pannon
vezér és öccse Mecsek a vendéglátás idején-miként lehet másként?-belészeretett Esküló
két lányába, Gyömörébe és Indijába. Kettős házasság! Gyömöre , Pannon Rimalány
képzettségű felesége esküvőjük napján aranylemezekre kezdte róni a többezer éves, ősi,
Agaba fősámán 24 képjelével a 190. Arvisurát, az igaz szólást, hogy minden időben, míg
róhatja, örökítse napjaik történését. Rokoni kötés Esküló, Pannon és Mecsek közt.
Szerém, Esküló fia is boldog, beleszeretett a rokon tömén lovasaival jött Zengő sámán
leányába, Zernyébe. Pannon vezér viharzó sebességgel letört minden dél felől érkező
szembeszegülést, ellenállást. Menekült az ellenség és Pannon vezér messzebb nézett, még
nyugatabbra. Pannon nyáron nem indulhatott, a folyók, folyamok roppant kiöntései
elzárták a nyugatra vezető utat. Csanak fia: Veszprém Jött a tél, fagy. Pannon vezér
Gyömörével, négyszer ezer lovassal, értő vezetőkkel útra kel nyugatra. Átkeltek a máskor
rettentő, mindent elnyelő vizeken, folyókon, Dunna-asszony széles folyamán. Görög nép
lakta a széles folyamon túli tájat, akik messze vidéken hódoltak Pannon vezérnek, míg
mások elmenekültek. Pannon vezér a lankás terület dombján állíttat magának sátrat és
nevezték a helyet attól fogva Pannonhalma néven. Szerteszáguldottak Pannon vezér
négyszer ezer vele jött lovasából a hírelő tizedek, majd visszatértük után Lajta lovas
népe Alsó-őrség néven szálláshelyet telepít. Mecsek Felső-őrség elnevezéssel ugyanezt
cselekedte. Szerém, Esküló fia, aki lovasaival, köztük délen megteremtette Szerém-őrség
néven szálláshelyét. Pannon vezér ugyanakkor a három őrséget öccse, Mecsek hatalma
alá rendelte. Nyári áradás, tengerré változott folyók, mocsarak. Szerém, Esküló fia ezer
lovassal Aranyos-székre kívánt visszamenni, -Zernye iránti szerelme vitte volna-, de
messze tájon nem talált gázlót. Várniuk kellett a téli fagyra, miközben hírelői
szerteszáguldottak. Mecsek lovasait rendbentartva vadászni ment, hamarosan medvét
ejtett a sűrű erdőben.
Esztendők teltek és két szellemi központ alakult ki Pannon és öccse, Mecsek körül.
Pannon vezér volt a vitézebb, míg Mecsek tudásában bizonyult erősebbnek. Mecsek
helyeselte, hogy az avarok a hitük szerinti három karéjos Sis-Tórem, az úzok az öt
karéjos Joli-Tórem, a kabarok hét karéjos Ruda-Tórem, míg a parszi-szkíták kilec
karéjos Isis-Tórem kegyhelyeket építsenek. Legszebbek voltak a görögökkel
összeházasodott pamír-szkíták 9 karéjos Pécs-Tórem kegyhelyei. Ugyanis az első
telepesek a pamír-szkíták törzséből a parszi-szkítákkal szemben Pécs-Tórem hívei voltak.
Mivel a hun törzsbéliek görög asszonyainak szülei leginkább kőfaragók voltak, szép dús
hajú istenalakokkal népesítették be leányaik férjeinek, a pamír-szkítáknak Pécs-Tórem
kegyhelyeit. A számos hun-görög vegyes házasság oka, hogy míg a földművelők és
kereskedők a hun lovasoktól félelmükben elmenekültek, a görög ácsok, velük a
kőfaragók visszamaradtak. Ugyanakkor a távoli Ordosz irányából, Káspiros térségéből a
Pannon-földre lovagolt pamír-szkítáknak szépséges lovaik mellett sok aranyuk volt,
selymekben dúslakodtak, kívánatosak voltak a görög kőfaragók és ácsok előtt. Így
történt hogy Pécs-Tórem egyre gazdagabb hívői a 3241. medvetoros évtől (Kr.e. 799)
leginkább a pamír-szkíták voltak. Pécs-Tórem városa mesés gazdagsága, termő
gyümölcsöseik vonzása erős hatást tett a messzi Aranyos-szék lakóira. Az első tíz év alatt
sokan vándoroltak át Pécs-Tórem városába. Ezután Pécs-Tórem városában a
szkíta-székelyek is felépítették huszonnégy karéjos kegyhelyüket, amit Ata-Isis
kegyhelynek neveztek. Ennek aranylemez borítású kupolája egészen Szerém-őrségig
csillogott. Esztendő telt esztendőre. A 3250. medvetoros esztendőben (Kr.e. 790)
nyugatról és délről növekedett az ellenséges betörés veszedelme. Gyömöre, vele Pannon
vezér veszélyeztetve látta a harcok miatt a 190. Arvisura rovás folytonosságát, ezért
Mecsek fősámán felesége, Indija vette át folytatva Isis-Tórem aranyba írt képjeleivel a
rovást. Mecsek fia, Devecser vezér fősámánsága idején Pécs-Tórem városában tartották
a Nagyszalát, Pannonföld hun törzseinek tanácskozását. Valamennyi résztvevő törzs
küldötte, vezérek és fősámánok megvitatták, miként tartsák az egységet, hogyan
kapcsolódjanak a huszonnégy hun törzs közössége szellemi áramlatába? Évek és megint
évek. 3260. medvetoros esztendő (Kr.e. 780) Pécs-Tórem városában megtartott
Rimalány-képzés után a legügyesebb Rimalány, Pelsőcz leánya, Ilu átvette Indijától a
190. Arvisura aranylemezre rovását.
Veszprém lesz az új Égi birodalom fővárosa, mivel már Pécs-Tórem városát érték
támadások, de az új kegyhely központi helyzeténél fogva könnyebben védhető. Erre
megkötötték a vérszerződést. Veszprém, Bihács, Kanizsa, Ruma és Suprun vérét engedte
Pejt Aranyasszony díszes edényébe. Elhatározták, hogy két újabb határvédő őrséget
alapítanak. Az erőt, ügyességet mutató viadalon, amelyet a távoli Ordosz-táji Nagy-Süán
módjára tartottak, a Pozsony nembéli széki-hun Detrekő volt az első és a Rozsnyó
nembéli marúz Ditró a második. Mindketten 200-200 lovast kaptak, hogy még
makkhullás előtt építsék fel Pozsony és Detrekő őrhelyet, valamint Rozsnyó és Ditró
őrhelyeket a Barcaság és Csíkszék határában, még a 3312. medvetoros év végéig (Kr.e.
738). Veszprém fősámán a szentély legszebb helyén felállította Ordosz Aranyasszonya
tiszteletére a “Hősök aranyoszlopát”, amelyen minden elesett hős nevét berótták. A
halott hősök közt volt Horpács és felesége, Ankir, a török néptörzsbéli Rimalány, akik a
3310. medvetoros évben (Kr.e. 730) egyszerre estek el Lajta-Őrségen. Kanizsa és
Suprun, Horpács és Ankir fiai átvették a szüleik harcosai feletti vezényletet. Kanizsa
várost alapított a Felső-őrség közepe táján, míg Suprun a Lajta-kapuban építette meg
Suprun városát. Kanizsa és Suprun ezután Veszprém sámánvárosban építettek 9 karéjos
szkíta és 11 karéjos török kegyhelyet. Ruma sámán, Szerém fia engedélyt kapott az
Öregek Tanácsától, hogy Szerém-őrség legszebb helyén alapítsa meg sámánvárosát,
Ordosz mására. Öccsei, Nárom és Bihács még ugyanazon évben megszervezték a
gyepümenti őrséget. A hun törzsek küldöttei, a Nagyszalán részt vevők elismerték, hogy
Veszprém fősámán városa védekezési szempontból a legjobb helyen épült, mivel
ellenséges betörések úgy a déli, mint a nyugati határ felől sűrűn előfordultak. Veszprém
fősámán és felesége, Pejt mellett maradt vepsze törzsbéli harcosok minden családi
fészekben Szitás-fürdőt is emeltek. Nyáron a tisztálkodást, hozzávéve a ruhaégetést, a
széki-hunok által elnevezett tó, a Balhás-tó mellett végezték. A vepsze törzsbélieknek
azonban a Balhás-tó elnevezés nem tetszett, így vepsze-földi elnevezéssel, Balaton névvel
illették. Gyermekeiket Aranyasszony ünnepén a Balatonban mártották meg, ezzel
megadva a névadás tisztét.
Suprun vezér saját tarsolyát ajándékozta Kőszeg vitéznek telis-tele Pejt asszony
csipkebogyóival. Kőszeg őrhelye táján a tarkós névvel illetett őslakók nem fogadták
ellenségesen Suprun vezért és lovas népét, látva erejüket, jó fegyverzetüket, inkább
aprójószágokkal kedveskedve megfelelő kapcsolatot teremtettek. Kőszeg az őrhelyen
megtelepedve hamarosan a legszebb tarkós lányt vette feleségül, megalapozva a tarkós
néppel kötött barátságot. Suprun vezér mindezt jó szívvel, megelégedéssel vette, majd
Kőszeg őrízetére bízva a déli őrhelyet, a maga mellé rendelt lovasaival Veszprém
sámánközpontba vonult. Suprun vezér, vele környezete tudta, hogy míg a 3240.
medvetoros esztendőben Pannon vezér Ordoszból jött töméne főként a parszi-szkítákból,
a csatlakozó avarokból alakult, addig Veszprém fősámán töméne a huszonnégy hun törzs
szövetsége minden törzse lovasaiból szerveződött. Suprun azt is tudta, hogy Pejt
Aranyasszony legszebb Rimalánya Ikva, a pamír-szkíták fejedelmének elsőszülött lánya.
Pejt Aranyasszony révén Suprun feleségül kérte Ikva Rimalányt. A tavaszi házasságot
Veszprém aranyos, aranyoszlopos kegyhelyén kötötték.
36.
Suprun Ikva hozományából felállították Suprun őrhely legékesebb szentélyében a
“Hősök Aranyoszlopát”, amely szerint -mint Veszprém sámánközpont szentélyében-, az
aranyoszlopra rótták, hogy Lajta a 3263. medvetoros esztendőben (Kr.e. 777), Radóc a
3285. medvetoros esztendőben (Kr.e. 755), Vejke a 3298. medvetoros esztendőben
(Kr.e.742), míg Pomógy a 3300. medvetoros esztendőben (Kr.e. 740) és Suprun apja,
Horpács és felesége Ankir a 3310. medvetoros esztendőben (Kr.e. 730) hősi halált haltak
Lajta-kapuban. Devecserhez Pannonföld legfőbb vezéréhez rossz hírek érkeztek.
Pécs-Tórem városában az avar és kabar harcosok összetűztek vallási
Tórem-kérdésekben. Devecser vezér a kabarokat a Lajta-őrségbe vezényelte. Ekképpen
a 3310. medvetoros esztendőben (Kr.e. 730) Aranyasszony ünnepén 124 pelyhes állú,
feleség nélküli lovas kabar állított be a Lajta-kapuba. Suprun örömmel fogadta a
kabarokat, akik javarészt kőfaragók és ácsok voltak, küzdelemben helytálló harcosok.
Devecser fia Halimba, veje Farkasd vezette Suprun táborába a kabar tizedeket, akik ősi
szokás szerint Suprun-őrhely védőinek a hősi halált haltaknak özvegyeit vették feleségül.
Jog volt az is, hogy a hősi halált haltak özvegyei, mind a tizenketten maguk választották
ki eljövendő férjüket, mivel szálláshelyről az asszonyoknak kellett gondoskodni.
Tíz esztendő telt el. Kelták, másik nevükön káldorok csaptak Kőszeg-őrhelyre, véres
fejjel menekülve vissza. Több kelta esett fogságba, akik nyelvükre Suprun vezér fiát,
Estorást megtanították. A kis Estorás nemcsak a káldorok, a tarkósok beszédét is
megtanulta, mivel nemcsak valamennyi törzsbéli lovas, hanem a tarkós kőfejtők előtt is
igen kedves fiúcska volt. Suprun vezér parancsára a kis Estorást tizenkét éves korától
évente kabar, úz, parszi-szkíta és pamír-szkíta lovascsoportokhoz parancsolta
szolgálattételre. Estorást, tizenhatodik életévét elérve, Suprun vezér rendeletére
beosztották Detrekő-őrhely szikul lovasaihoz. 3328. medvetoros év (Kr.e. 712) Tavasz és
Detrekő-őrhelyre menekülők érkeztek, akiket a kabar lovasok tót népnek neveztek.
Kalandozásaik idején a hozzájuk csatlakozó szikul lovasok találkoztak ezzel a néppel és
mivel ellenséges szándékot sohasem tapasztaltak, csak ellovagoltak kis településeik
mellett. Suprun vezér a hetednapos pergős jelentés alkalmával Ilmic fősámánt küldte el
Detrekő-őrhelyre. Ugyanakkor Suprun vezér Estorás biztonságát megteremtve
elrendelte: a menekülők őrizetét Estorásra és a mellérendelt lovas népre bízzák. Egy-két
ezer év… Tavaszutó, megszűnt az árvíz. Véget értek Estorás, a menekülő
befogadottakkal sok mindenről folytatott tájékozódó beszélgetései. Két holdevés, nyolc
vasárnap, ötvenhat pergős nap múltán Estorás a tótok beszédét megértette. Estorás így a
kilencedik vasárnapi rovásjelentésben közölte apjával, Suprun vezérrel, a tótok a káldor
hadinép előörseinek újabb félelmes megjelenése miatt menekültek Detrekő-őrhelyre
ötnapi járóföldről. A menekülők morva és cseh törzsekből származnak, néhány
menekülő asszonyt és gyerekeiket azonban szluvák néven emlegetnek, akik ezért igen
haragszanak. A szikul lovasok a kabar lovasoktól tót népnek emlegetett menekülőket
szőr néven emlegetnek, mivel sokkal szőrösebbek voltak, mint a huszonnégy hun törzs
szövetségéhez tartozó népek. Nyár, eljött a gázlós úsztatás ideje. Suprun vezér Estorást
Suprun őrhelyre küldte, mivel újabb menekülők híreket hoztak a közeledő káldorok
hadmozdulatairól. Estorás a hírek gyűjtése közben, mivel beszélte a káldorok nyelvét,
rájött, a menekülők közt magát betegnek tettető káldor búvik. Estorás az elfogottból
kivette: a termés betakarítása után a káldor hadinép az úzok Joli-Tórem
Aranyasszonyának folyama, a Duna mindkét oldalán megindultak Pannonföld irányába.
Mindezt időben megtudva, az úzok áldozatot mutattak be a Supruni Joli-Tórem
kegyhelyen, mivel az előrelátó Suprun vezér parancsára a káldor hadinéppel nem a harc,
a béke útját kellett keresni. Suprun vezér Kőszeg-őrhelyen a régebbi harcok idején
fogságba került káldorokat Estorás lovasnépéhez küldte. Az előrelátás meghozta Suprun
vezér számára az eredményt, mivel a szabadon engedett káldorok révén előzetes
egyezséget kötött Bángor káldor vezérrel, a minden addiginál erősebb káldor
hadinéppel.
Ilyen, pl. az, hogy a vegyes származású Jézus az egyiptomi Hetavarett, azaz
Hétvár sámánképzésén “Nazir pap” fokozatot ért el, azaz “istenidéző pappá” lett.
Ordoszban lett beavatott főpap. Tibetben megtalálta az eddig ismert legvastagabb
Orchoda-gyökeret. Indián és Iránon keresztül Uruk városába ment és megalapította az
uruki szeretet-egyházat, majd 30 éves korában a mai Izrael területén kezdett tanítani. A
700-as és 800-as Nagyszala anyagát sokan nemigen tudnák elfogulatlanul tudomásul
venni. A Bibliában sok olyan adat, esemény szerepel, amelyek évezredekkel korábban
történtek, vagy jóval előbb ismeretesek voltak, amikor Ábrahám Úrban, vagy a zsidó
próféták a babiloni, vagy asszír fogságban hallottak róluk.
Az ókori történelem nem tud sem Mózes, sem Jézus létezéséről, mivel ők nem voltak
100%-os zsidók. Ezért tagadják is a létezésüket. Azt tudják, hogy régen az átlagos
emberi életkor 20-30 év volt, de nem hiszik el, hogy a beavatottak ésszerű étkezés mellett
akkor is eléltek akár 100 évig is. A hosszú élet titkát Pusztaszeren is törvénybe iktatták a
beavatottak. “Gyakran enni könnyű ételeket, de csak keveset, inni pedig tudókalandozás
és otthoni munkád közben csak Öthegyen szedett csipketeát szabad, mert a mélyről jött
rovarok és halak a vizet az Alsó-világ hatalmasai parancsára megrontják!” Kővár a
Nagypályi vonalában lévő Alduna-térségben volt.
- Ataiszból mind a 24 törzs elküldötte lovasait. - Az úzok részéről Úzon vett részt a
törzsszövetség megalakulásának medvetorán. Úzapani a fia volt, Agaba nevelt leányának
férje. - Agaba az első medvetoros évtől Ordoszban tartózkodott. - Fekete lepel alatti
oktatásban csak azok vettek részt, akik átestek a sámánpróbán. Vallási kérdésekkel
foglalkozó oktatás volt. - Az árjákat az avarok szorították ki a Pamírból, hogy aztán a
mai Indiában nyerjenek teret. - Biharék a Himaláján való átkelésük közben találkoztak
a kecsketenyésztő árjákkal és akkor kezdték “német”-nek nevezni őket. -
Nyílhegykovács-citeráshad: cigányok. - Szolgálatban állóknak a homokóra adta a pergő
időt. 1-2 óra volt. - Az alánok rokonságban állottak a hunokkal. A szkítákhoz hasonló
nyelvet beszéltek és csak Kr.e. 2600 körül keveredtek a jászokkal. - A Huni folyó és
Bombon hegy mongólia déli részén van. Marhabelet citerahúrnak és jóslásokhoz
használtak. - Gyalogbirodalom: a sumérok, egyiptomiak harcosai gyalogosok voltak,
pajzzsal, dárdával. - A kinajok agabákkal, a kitajok 400 hun családdal keveredtek, akik
között menekült szumírok is voltak. - Bugát Kazahsztán mai területén volt. - Az úzok 18
kisméretű vitorlát alkalmaztak, a székelyek 3 nagyot; ugyanígy a kaza-hunok. Ma
közülük került ki a fővezér, akkor 25 kis vitorlát használtak. Csaba ifjúsági fővezér apja
után kun törzsbeli lévén, 16 vitorlát használt vezéri hajóján. - Déli manzsuák a mai
dél-Mandzsúriában éltek. Tennó birodalma a mai Japán területén volt, az ajnóké az
Ochotszki-tenger mellett. Tana szoros a mai Japán és Dél-Korea között volt. - Csirula
város Szuméria fölött, az akkád birodalomban volt. - A “szúrós-szemű” álommagyarázó
a Kargamis városbeli Opos nevű látóember volt, akinek tanítványa volt Dávid. -
Szavárdiában volt Bajalán városa, a Káspi-tó alatt. A marami birodalom ekkor még
Magyarka térségében volt, s a Volga könyökhöz innen vándoroltak észak felé. Mazara a
turáni alföldön volt. - Kusán legelőször a Káspi-tavat érintette és a derbenti kapun át
érkezett az ős Magyarka városba, a marami-föld székhelyére.
Vasvár a mai Ózd város egy része, a várheggyel. - Budát a mai budai várhegyen,
Buda-kegyhelyen temették el. - December, január, február, március: disznótor,
medvetor, szarvastor, bölénytor hava. - Atilla fiai: Ellák, Dengezik és Csaba. Aladár
visszament Tyumenbe. - Ordosz hegye: Sajópüspöki hegy, Németvár, Sajónémeti hegy. -
3 kabar, 3 úz tyumen és a többiek közösen 4 tyumennel (kaza-hunok, avarok,
széki-hunok, bolgárok) itt maradtak a Kárpát-medencében. - Buda után Nekese, majd
Szanka lett a fősámán. Sámánközpontok: Budán és Bugátban. - Nekese az ogúzokat
Ordoszba (farkas) és a szemben levő Szekszárd környékére telepítette, majd a
daragúzokkal való összecsapás után Gömörbe küldte őket. - A Dunántúl Budaváráé
maradt, Dunna asszony uralma alatt. A kalandozókat beengedték, összeházasodtak
velük. Ellenben Deédes birodalmában: Losonc, Kassa, Ungvár, Debrecen, Szeged
szögében az úzok a kabarokkal együtt uralkodtak. - 50 ezer harcos hiányzott. Bősárkány
e hiányt 1 palóc tyumennel csökkentette. A tárkány-tyumen élére Szurdok hadnagyot
tette. Így a hiány 40 ezerre csökkent. Amíg Buda élt, 5 tyumen hiányról beszéltek. - A
német csajkások a bolgárok által Volgának, a hunok által Etilnek nevezett folyó
partjáról érkeztek (Berlinbe). - Amikor Bősárkányt temették 451 kora tavaszán,
kegyhely-őrzőnek úz rimalányokat hagytak hátra. Ezeknek vőlegényeikkel
“Arvisura”-házasságban meg kellett esküdniük. Ezek között volt egy Szil nevű vitéz, aki
egy Sárkányka nevű rimalányt vett el feleségül. Az rakta a piócákat a haldokló
fejedelemasszonyra. - A csomabetegség a döghalál egyik fajtája; a lábak és a karok
tövében daganattal jelentkezett. - Damaszkuszi Anna a kazár uralkodó felesége volt; nem
úz származású. - Kazáriából leghamarabb a Nyék törzs vált ki, majd a magyariak után a
magyarok, vagyis kabarokkal keveredett Kéri, Keszi és Kürt törzs. - Kabar szorosok:
Vereckei, Uzsoki, Rohói; úz szorosok: Borgói, Radnai, Ojtozi. - Oguz-Barkó (szumíros),
kunmagyari (szavárd) törzs. 9.-10. törzsként jöttek. - IV. Csaba a magyari törzsből való
volt. - Damaszkuszi Anna elődei kaszu törzsbeli Gandás-féle lovasok voltak, akik 300
évig uralkodtak Hamurápi utódaival együtt. - Damaszkuszban zsidókkal keveredtek.
Minden folyóvölgyben más volt a Král. - Árpád vára a mai Gellért-hegyen volt.
-Árpádot egy vízmosás végén levő forrásnál temették el. Ez volt kedvenc vadászóhelye.
Pontos helye az Arvisurákban nincs megjelölve. - Veszprém Pejte Aranyasszony óta a
királynők városa volt. Itt több Veszprém nevű ifjú is született. Volt, aki felesküdött, hogy
városát soha el nem hagyja. Sarolt Gelyzától ajándékba kapta és ettől kezdve újból a
fejedelemasszonyok és királynők városa lett. Gizella vallásos udvarhölgyei is itt
készítettek papi és püspöki palástokat. - Pajca: a hun törzsszövetség jelvénye volt. Akkor
Csadáj rovásával. - Pósa András először tárkányképzésen, majd sámánképzésen vett
részt. Bugátból vezényelték Karakórumba, ahol a rovást kibővítették. - Bárszil törzs:
Nyék-féle törzs volt. A mundáknak és a mescsereknek a leszármazottai. Ez volt a
legszumírosabb törzs. Később előkelő avar menekülőkkel is keveredtek. Nyék vezér után
ezt a törzset leánya, Abacil, Árpád első felesége örökölte. Utána Levente (Laád). Később
házasság címén Koppány tulajdonába ment. Legharciasabb törzsük volt. - Pósa Andrást
még kiskirály korában IV. Béla küldte, illetve jelölte ki a bugáti sámánképzésre. - A
kunok királyát, Köttönyt, osztrák papok és Róma kémszolgálata végeztette ki, mivel a
mongolok előörsének tartották. IV. Béla a gyilkosság miatt kénytelen volt a felkínált
szövetségtől elállni. Ezért a mongolok halálra keresték és országát feldúlták. - A
mescserföldi Győr Kievtől északra, a Gyeszna folyó partján 10 tyumen lépésre (70km).
Avar-barszil keveredés folytán a mindig szabad Nyék törzs székhelye volt. Mescserek
még mindig élnek igen kis számban Moszkvától 50 km-re nyugatra. - Baskíriában a
magyariak fejedelemségének székhelye Kara-Szakál korában Füzesgyarmat volt. Ataiszi
anyagok. - Az ataiszi Uruk városát elborította a tenger. - Amur kézműves-vezér volt,
mint Szavárd. - Sirgula város Babilon északi részén terült el. Káldi-föld Szumériától
nyugatra volt, az arab félszigeten. - Szumériában lecsapolt mocsarak kiemelkedő
dombján építették fel az új Uruk városát. - Indijó-óm az Indus torkolatában volt, az
indijók alapították; Samasna-Pisti innen érkezett. - Ataisz és Amu szigetvilágával a
Csendes-óceánban volt. Marja az Indiai-óceánban; a jégkorszak végével mindhárom
földrészt elborította az özönvíz. - Parszi-óm Kalkutta-Bombay környékén volt. - Kuszkó
még az özönvíz előtt indult el Ataiszból. - Emberevő szigetek voltak: Borneó, Celebesz,
Új-Guinea. A menekülteket megették.
Ezek a kőből épült déli Bakátban székeltek. A Bakáti első tömény, az ún.
Síksági Turgáj-Bakát sátortáborában várta az indulást. A maradni akarók voltak
többségben. A hun törzsek Etilvárával szemben építették ki Alkazár révét, a kereskedők
és más elvonulók ellenőrzésére. Albéla bal oldalán pedig kiépítették Sárhelyet, a meótiszi
átkelő révet. Mivel 563-ban az etil-bolgárok voltak a vámszedők, összes aranyukkal
Bat-Baján mellé álltak, az elvonulókhoz. Nagypályi szkíták “hátország” címén
csatlakoztak az avarokhoz, a muroma és mordvin törzsekkel együtt. Összekötő törzsként
a Nyék törzset vezényelték a megfelelő helyre, 880-ig ki is tartottak a helyükön. Az
avarok nagy kalandozását is csak beavatott fejedelem vezethette. Telenának Bakátban (a
Bátor türk vezérrel kötött házasságából) született Bat-Baján nevű első fia már ifjú
korában is látó volt. Hiába kérlelte az apját, hogy ne induljon vérbosszúra a tatárok
ellen, mert elpusztul, Bátor nem hallgatott rá. Az Irtis mellett lelte halálát. Bat-Baján
(545-602) már gyermekkorában túljutott a bugáti és ordoszi sámánképzésen. 560-565
között végrehajtotta az avar törzsszövetség felvonultatását. Baján fejedelemmel
ellentétben ő a Derbenti kapun át akarta felvonultatni a 9 tyumenes haderőt. Ezért részt
vett a Káspivári és az Etilvári táltosképzésen, hogy meggyőződjék terve helyességéről.
Jól ismerte a kazárokat, révpénz nélkül akarta felvonultatni a harcosokat. Elgondolása
helyes volt. Az ordoszi avarok, a balhási széki-hunok és a szavárd-úzok már 560-562-re
rév- és vámpénzfizetés nélkül értek a derbenti kapun át az Albéla-magyari révhez, de a
Baján vezette altáji avarok és kabarok, meg a turgáj avarok, az ordoszi besenyők és az
embai kaza-hunok csak aranyban lefizetett vám- és révpénz ellenében tudtak átkelni az
Etilvár-alkazári réven. Az élelmes, kereskedő kazárok nagyon meggazdagodtak ezzel az
ügyeskedésükkel a Bakát fővárosban. Ebben az időben az Etil-bolgárok adtak őrséget
Albélán (Al-Baida). Bat-Baján úgyanúgy megegyezett velük, mint 562-ben a Szolnok
nevű magyari révész-parancsnokkal. Vid tyumenvezér egész haderejével és az 563. évi
révpénzzel csatlakozott Bajánékhoz, a kalandozókhoz. Az etil-bolgárok 9. töményként
indultak útnak Bajánékkal. Bajánék a Nagypályi szkíták és jászok beleegyezésével
vonultak be Atilla birodalmának örökébe.
II. Ilona fejedelemasszony 6 töménye nemcsak, hogy nem állott nekik ellen, hanem
egyesülve Baján 9 tyumenjével megalapította az avarok vezette Égi birodalmat.
Bat-Baján, mint a beavatottak fejedelme, mindenben jó előrelátással gondoskodott az
avar birodalom jövőjéről. De nem minden egyedül csak tőle függött. Ugyanúgy, mint a
rév- és vámpénz kérdésében, nem fogadták meg a tanácsát a szlávoknak Pannon földjén
való átengedése dolgában sem. Nem javasolta az engedélyt, mert előre látta, az fogja az
Égi birodalom vesztét okozni, hogy a határőrizetet vállaló szlávok előbb-utóbb
összeesküvéseket fognak szőni és a klérussal egyetértve mindent el fognak követni az Égi
birodalom megdöntésére.
Legnagyobb tette az volt, hogy Ordosz sámán-világát össze tudta fogni az avarok
bát-világával és a magyariak táltos-hiedelmét a sumír Anahita-Anina és a szkíták
Pécs-Tórem hitével. XXX 385 előtt még fennállott, mint önálló törzs, a Szkíta birodalom
szkíta törzse Nagypályi székhellyel (Neapolis, Szimferopoly). Nem szűnt meg a hun
birodalom sem, mert Aladár menedéket talált a legelőterületek védőinél. Dengeziket
Nagypályiban fogadták. A Prut és Dnyeper közötti gótok összecsaptak az alánokkal és
Dengezik az alánok mellé állt. Ebben a bolyban először Gyula fia, Béla alapított várost
Alsó-Béla néven (Al-Baida, v. Belaja-Vezsa). A szkíták, alánok és bolgárok házassági,
vérségi kapcsolatok révén ekkor már fejedelmükként tisztelték Duló-Gyulát, aki
székhelyét 2.Alsó-Béláról (Al-Béla) Itelbe, azaz Itilvárába tette át.Az Alsó-Bélai védelmi
vonal vízzel való ellátás okából 50 km széles volt. Ebben egy kiemelkedést hívtak
Sárhelynek.3. Sárkel, avagy Al-Béla helyén Bizánc erődöt épített. Magyor, Hunyor öccse
Turgájban székelt.4. Uruk-Dargin Magyarkán székelt, de Paripa és Van hozzá tartozott.
5. Dengezik Nagypályiban rejtőzött, innen irányított.6. Bolgárok két törzse északon, 1
törzse a Volga alsó részén a magyariak szomszédságában sátorozott.7. Urgaj fia, Ogura
volt a kazárok első fejedelme. Ogurd 528-ban Gordás néven vonult be a kazár birodalmi
székbe; Ugor pedig 721-ben adta át Oposur nevű fiának az avaros magyari rész
fejedelmi hatalmát. 650 táján a kazárok véget vetettek a magyari-bolgár-alán-avarok
legelőterület-biztosító jogának és az összes törzseket felvonultatták Magyarka vonalában
Kazária védelmére, míg csak Edemen-Ügyek és Álmos fokozatosan ki nem vonta a
Magyar Törzsszövetséget Kazária befolyása alól.8. Legelőször a maramik hagyták el
Szumériát és felállították az Anina-keremet kegyhelyet.
XXX A keszi törzs 180-ban alakult meg. A férfiuralom alatt álló ún. Magyarok egyik
törzse volt a Béla és Emba folyó térségében. Innen a kazárok később a Kéri és Kürt
törzzsel együtt a mai Don mellé vezényelték szolgálatra. Amikor 720-ban a kazár
hátőrizeti szerveknél Oposur ragadta magához a hatalmat, az arabok erős támadást
indítottak a Kazár birodalom ellen. Ezért a kazárok Kuma-Magyarországot megalapítva
Magyarkán állították fel a határvédelmi központot. Oposur 3 fia: Megyer, Jenő és Csaba
közül csak Csaba maradt életben (758), akinek Ond nevű második fia örökölte a Keszi
törzset; majd annak fia Ond, azután pedig Kond (aki korán elhalt) és Keszi nevű fia
követte a vezérségben. Keszi ikerfiai közül csak a harmadik Keszi maradt életben. Ennek
a fia volt Töhötöm. A Keszi törzs a Csallóköz környékén telepedett meg. Keszi régi
Arvisura-szokás szerint elvette Tétény fekete-hun vezér özvegyét és Budavárába került, a
sámánok központjába. Vitézei ellenben Budakeszi községből jártak Budavárába
testőrségi szolgálatra. A törzs vezetését Keszi után a fia, Harka vette át. Egyúttal átvette
a nyugati határőrizeti parancsnokságot is. Először Kapuvár lett a székhelye, de vitézei
megalapították a Harka nevű községet. Később a Dráva folyóig kellett kiterjeszteni a
határvédelmet. Ekkor a hunokhoz és avarokhoz hasonlóan Velem község várát tették
meg székhelynek. Ott még vót harcosok is őrködtek. A következő családokat osztották be
határőrizetre: Harka-őrség: Balla, Becsker, Bökös, Dongó, Bertók, Barta, Finta, Farkas,
Fajta, Folta, Gördők, Höbök, Hegők, Jáki, Josti, Kálti, Ördög, Megyer, Mertál, Rödön,
Lantos, Bükkös, Dobra, Kuzma, Petróc, Mencser, Burgó, Rada, Csalogány, Talmos,
Tanka. Velemi várőrség: Bakolc, Ragyolc, Tapolc, Rámolc, Dolinc, Kupolc. Felső-őrség:
Kazimir, Kis, Kondor, Kollár, Vas, Zabola, Nagy, Zarka, Medves, Léb, Varga, Zámbó,
Setefia, Tornyos, Fabula, Osvát, Olti, Hegedűs. Hisba: Pajor, Paál, Patyi, Mügeri,
Pongor, Pürkös, Sajtal, Siskó, Tót, Sajcsel, Török, Pongó, Horváth. Amikor 955-ben a
besenyők átvették a határőrizetet a lövőkben és lővérekben, a kabar őrség tagjai a
szokásos 24 évi szolgálat után az ország különböző részein kaptak egy-egy házhely-földet.
Így a kabar harcosok sokfelé elszármaztak.
Az “égi származású” Arpach a rajcsúrban a Jób nevet vette fel. Később, mint hős
elnyerte a Gilgames nevet. Reá ezért a szavárdiak évi tűzszerzési időszámítása volt
érvényes. Mivel 3 névnapi evést tartott, 3x42 névnapnak megfelelően csak 120 évet élt.
Gilgames halála után családja a Tigris melletti Arpachban lakott. Arpachot az Umma és
Szavárd-vidéki úzok Árpádnak nevezték. Gilgames még a második nagy özönvíz előtt
született. Kétharmad részben “isten”, vagyis szellem és lélek, egyharmad részben ember.
Napi kétszeri evés mellett 63 évig élt, de az Arvisurák szerint ez kétszer annyit, vagyis
126 évet jelentett. Ha tehát naponta ötször étkezett volna, az Égi tűz melletti
“ételmelegítéssel” 315 évig élt volna. Ummában többször járt udvarolni, mint “isten”. 25
gyermeket mondtak utódjának. Kedvenc éneke volt: “Tenger fia vagyok, városok
bikája!” Tőbb utóda oroszlánnak született. Mazarehi beavatott aranyasszonynak, az
iskola anyjának a tanítványai között volt egy beavatott ifjú, Matarios, akit Jézus néven
vettek fel az egyiptomi beavatottak tanítványai közé. Apjaként egy római Gandás-féle
kaszu harcost emlegettek Hétvárosban. Hétváros, egyiptomi nyelven Hetevaret, a
hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között. 30 puli még az
erdélyi új Torockó településen tartott Ordas-hegyi népünnepélyen is úgy szerepelt, hogy
embernéven említik őket. Az 1700. évi Nagyszala idején Sumér Úz-országban
nyilvántartott élőlények voltak.
A spanyolországi aranylemez egy utasítást mutatott arra nézve, hogy hogyan kell
felvenni a a kapcsolatot az ominózus lényekkel. Az utasításban az állt, hogy nagy
méretben (20-30 méter) tegyenek ki egy megadott jelet egy rétre, és várjanak a
helyszínen türelemmel, akár napokat, heteket is. Mésszel a fűre szórták a nagyméretű
jelet, és vártak. Egy fafeldolgozó telep közelében találtak alkalmasnak látszó helyet.
Egyszercsak megjelent egy UFO, és leszállt. Ez ugye azt mutatja, hogy valamilyen eléggé
sűrű gyakorisággal figyelik az egész bolygót, hiszen mindez nem a spanyol helyszínen
történt! Egy szőke, teljesen emberszerű lény szállt ki a járműből, és egy fényes kis kocka
alakú fémdobozt hozott magával, amit át is nyújtott a felé siető embereknek. Ekkor egy
eléggé kellemetlen incidens történt.
Ezt a találkozási kísérletet csak néhányan tudták az első lemez üzenetének megfejtése
után, de a dolog így is rosszul sült el. A korabeli Románia szövevényes besúgó hálózata
így is riasztotta a Securitate (a valamikori román titkosrendőrség) embereit, így azok
már a helyszínen lapultak, és a doboz átadásakor állig fegyverben előrohantak. Ekkor a
járműből többször is sürgető hangjelzés hallatszott, és a dobozt átadó ufonauta egy kis
ceruzaszerű eszközzel körbemutogatott, és jelezte a földieknek, hogy fussanak az erdőbe
a dobozzal. Ugyanekkor a helyszínen is furcsa dolog történt. Lokálisan és szelektáltan a
szereplőknek és a tárgyaknak is "megállt az idő". Ennél jobbat nem tudok írni, mert az
erdő felé menekülők és az űrutas tudtak mozogni, de a katonák és a többi jelenlévők
teljesen lemerevedtek. De nemcsak az emberek, hanem a fegyverek is, amivel éppen
akkor lövöldözni próbáltak. Az űrpilóta visszatért a járműbe, és a gépezet felszállt. Kis
idő múlva eldördültek a lemerevedett fegyverek, és ennek első áldozata éppen egy
Securitátés belügyis lett. A beindult géppisztollyal az egyik belügyis lelőtte a másikat.
Később az egyik kutató is meghalt, aki a tarkóján sebesült meg a harcban, éppen a
földönkívüli fegyverétől. Csak napok múlva jelent meg rajta egy egyre intenzívebb vörös
folt, majd belehalt valamilyen sugársérülésszerű tünetekkel járó sebesülésébe. A
többieket sokáig keresték a titkosszolgálat emberei, és végül is kiverték belőlük a doboz
addigra már lerajzolt és lefényképezett tartalmának rejtekhelyét. Ez a szemtanúk (a
kutatók) véleménye szerint egy belül rekeszes nikkel doboz volt, olyasmi, mint amiben a
mikroszkóp tárgyüvegeket szokták tartani. A doboz teljesen zárt volt, mintha teljesen
egy darabból lenne, ezért felfűrészelték a "tetejét", és így jutottak a benne lévő arany
színű lemezekhez. A dobozt, a lemezeket és a filmeket elkobozták tőlük.
Azért mégis maradt valami, amin most együtt elgondolkozhatunk. Az ábrákat én tettem
erre az arany alapra, mert már csak a rajzolatok maradtak meg, így az itt látható
lemezek csak illusztrációk. De ettől még előkerülhetnek Bukarestben az eredetiek is. A
közel száz lemezből itt bemutatok 16 darabot, és megkísérlem azok magyarázatát adni.
Ez "kissé" el fog térni a kézirat szerzőjének eredeti magyarázataitól. Én a saját tudásom
szerint közelítem meg a kérdést, bár az eredeti szöveg is érdekes. A szerző valahol
Szatmárnémedi környékén lakik, de sajnos a címét és a nevét már elvesztettem. Úgy tíz
évvel ezelőtt találkoztam vele. Az akkor feltett kérdéseimre adott válaszai őszinték
voltak, és olyan részletekre is kimerítő és pontos választ adott, hogy mindebből láttam,
hogy a története igaz, és valóban találkozott a fenti idegenekkel. Ismerem azt a
skilltípust.
AZ ELSŐ LEMEZ
A SZERZŐ RAJZA
A fenti rajz az eredeti kéziratból való. Nevezzük ezt erdélyi arvisurának. Az eredeti
hun-magyar arvisura feljegyzések is aranylemezeken vannak, és ezek is. Emellett a
továbbiakban olyan megfejtés is szerepelni fog, ami egyenes utalás erre a feltevésre. A
rajz magyarázatát nem találtam, de a furcsa beszámozás is a téridőre, és ezen át a
nagytávolságú űrutazásra utaló. Az aranylemez bal alsó ábrája még megengedné, hogy
két tükröződő tetraéderre gondoljunk, de ez a másik jobboldali ábra nyomán készült
már arra utal, hogy ez valami mást jelent. Pédául olyan CPT tükrözést is jelenthet,
amelyben a csillagok keletkeznek és helyezkednek el a térben. Erre még további lemezek
is utalnak majd.
A MÁSOSODIK LEMEZ
A HARMADIK LEMEZ
Ezen a lemezen minden tükörképes. Fent középen a kozmosz jele, alatta pedig egy
kéttengelyű tükröződési jel látható. A két kockaszerű jel a "bolygórendszer" jeléhez
nagyon hasonlatos. Benne középen a "bolygó" jel látható, és mindkettőben a vieces jel,
ami embert jelent. Ez utalás arra, hogy ismereteik szerint a világegyetemben a teljes
paritás elve uralkodik. Anyag és antianyag, energia és antienergia, fény és antifény, tér
és antitér. A fenti kozmosz jelet meszelték fel a budörsi repülőtéren is Indi Attila
építészmérnök úr vezetésével a magyar kutatók, de sem a repülőtér vizuális, vagy
radarmegfigyelői, sem a kutatók nem láttak semmit.
Nem sokkal később, egy későőszi estén egy hatalmas UFO haladt végig a kelenföldi
lakótelep tízemeletes házai között, úgy a hatodik emelet magasságában. Sok szemtanúval
beszéletem, és bejártam a jármű útját. Albertfalván is látták, majd Budaörsön is. A helyi
gyermekorvos és mindenki aki nála volt, látta a termetes ketyerét. Olyan alacsonyan jött
ez az eléggé terjedelmes monstrum, hogy mindannyian azt hitték, hogy le fogja sodorni a
kéményeket. Majd elhaladva Budaörs felett kb. az előbbi repülőtér magasságában
oldalra billent, és hatalmas sebességgel eltűnt felfelé. Hoffmann József újságíró is
személyesen látta, még a kelenföldi városközpontnál, és követni is próbálta, de az UFO
nem az út nyomvonalát követte. A helyi rádió azonnal bemondta, és nem telt el egy
félóra, amikor cáfolatként már azt kezdték mondani, hogy ez csak egy mezőgazdasági
helikopter volt, ami egy kivilágított reklámtáblát szállított. Ez valóban igaz volt, de azért
az emberek nem olyan lükék, hogy egy csühögő, cséphadaró mezőgazdasági szúnyogot
összekeverjenek egy repülő elefánttal. Egy ilyen helikopter tényleg repkedett a légtérben.
Azt is látták. Az eredeti jármű viszont hatalmas és szürke borítású, forgási elipszoid
alakú volt, iszonyatos fényerejű reflektorokkal, kivilágított ablakokkal, és volt olyan
megfigyelőm is, aki éppen az ablak előtt borotválkozott (6.emelet) és néhány méterről
látott bele az űrhajóba. Össze is nézett az egyik űrhajóssal, aki barátságosan intett is
neki. A járművet minden független megfigyelő azonosan írta, vagy rajzolta le. Vagyis
látták.
A NEGYEDIK LEMEZ
STARTLAP KÖVETKEZŐ