Anda di halaman 1dari 263

Amber Leigh

Elcserélt feleségek

ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadás alapján történt:


Amber Leigh: Wife Swap Nexus Enthusiast, 2007

Hungarian translation © Divinitas Bt., 2008


A könyv szereplői kitalált személyek.
Minden hasonlóság bármely valós személlyel kizárólag a véletlen műve lehet.
1. A parti után

Lisa rendszerint hüvelykujjával forgatta karikagyűrűjét.


A csiszolt kristály élénken szikrázott a kint elsuhanó fényben.
Csodás, változatos színekben pompázott, aranyszínben, tiszta
fehér fénnyel, démoni narancsárnyalatokkal – Johnny–nak egyre
az járt a fejében, hogy olyan, mintha a személyiségét tükrözné.
Elkapta tekintetét az útról, és egy tizedmásodpercig felesége
tökéletes szépségét csodálta. Aztán megrázta a fejét, és
elmosolyodott.
– Micsoda telhetetlen kis nőci vagy!
– Ezt most miért kaptam? – fortyant fel sértődött, védekező
hangon Lisa, bár Johnny kihallotta a felháborodottság mögött
bujkáló mosolyt.
– Nem volt neked elég Becky partija?
– Ó, dehogynem, volt ott minden! – hagyta helyben Lisa.
Testhelyzetet váltott, Johnny hallotta, ahogy bőrszoknyája
csikorgó hangot ad ki a Volvo ülésének huzatán. Látómezejének
szélén megjelent párja hosszú combja, ahogy kinyújtóztatta
lábait, s egyszeriben észrevette, hogy Lisa valamikor az este
folyamán elhagyta a harisnyáját. Nem ez volt az első ilyen eset.
Mezítelen combja árnyékba borult, majd előtűnt újra és újra,
ahogy odakintről elsuhanó árnyak vetültek rá. A műszerfal órája
szerint néhány perccel három előtt jártak. Az úton rajtuk kívül
kizárólag kamionok robogtak, azok is a külső sávban, Johnny
mégsem mert hosszabban oldalra pillantani, hogy megcsodálja
az asszonyt.
Lisa közelebb húzódott hozzá, keze végighaladt a nadrágján, s
megállapodott középen. Forró hangon súgta oda neki:
– Nem mondom, volt ott minden, de talán mégsem volt elég.
Tenyerébe fogta Johnny érdeklődésének felhorgadó
bizonyítékát, s könnyedén végigsimított rajta, bár tudta, hogy a
férfinak ez is fájdalmat okoz.
– Szerinted olyan lennék, mint a mohó fattyú, Twist Olivér, ha
azt mondanám: „Kérem, uram, nem kaphatnék még egy
keveset?”
– Olivér nem volt mohó fattyú. Éhes volt.
– Ismerem az érzést. Én is ki vagyok éhezve. – Ujjait Johnny
felmeredő pénisze köré fonta, s gyengéden megszorította a
hímtagot. Érintése könnyed volt most is. Olyan pillekönnyű
ujjakkal játszott a férfi szerszámán, ahogy a hárfások pengetik a
húrokat.
Johnny az útra szegezte a tekintetét.
– Legjobb emlékezetem szerint Olivér nem farokra éhezett. –
Elgondolkodott, tegyen–e valami malac megjegyzést Dickensre,
aztán hagyta a csudába, mert rájött, a poén nem érné meg az
erőlködést.
– Ne beszélj mellé – dorombolt Lisa. – Válaszolj egyenesen a
kérdésemre: „Kérem, uram, nem kaphatnék még egy keveset?”
Johnny nagyot sóhajtott, egy pillanatra oldalra nézett az útról,
ahol szakadatlan sorban igyekeztek mellettük a kamionok,
megvilágítva a közlekedési táblákat. Hősies erőfeszítéssel, s a
szándékoltnál jóval több sajnálkozással hangjában odébb tolta
Lisa kezét.
– Megszeged a szabályokat.
– Én csak szerettem volna még egy keveset. Olyan jó kis este
volt. – Elgondolkodva hallgatott néhány másodpercig, majd így
folytatta: – Igen, nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy Becky
volt a háziasszony. Éppen csak szeretnék még egy kicsit.
– Megszeged a szabályokat!
Lisa előrébb csúszott az ülésen, és Johnny igyekezett nem
odafigyelni rá. Az út menti lámpák fel–felvillanó fényében
felesége lába hol hófehérnek tetszett, hol teljesen eltűnt a
sötétben. Hollófekete haja az egyik pillanatban ezüstösen
csillogott, a következőben beolvadt az áthatolhatatlan sűrű
sötétségbe. Porcelánbabára emlékeztetett: zafírkék szem,
duzzadt ajkak, finoman ívelt arccsont. Egyik pillanatban a
szemébe villant, hogy a következőben elenyésszen a semmiben.
Őrjítő látványt nyújtott ez az ingerlő villódzás.
– Miféle szabályt szegek meg?
– Nem érhetsz hozzám, ha vezetek. Veszélyes játék.
– Csak a farkadat fogtam meg. Azt nem használod vezetés
közben ugye?
– A szabály az szabály. Hónapokkal ezelőtt egyeztünk meg
ebben, amikor majdnem totálkárosra ment a Toyota. Nem
érhetsz hozzám vezetés közben.
– Rendben!
Johnny pontosan erre a sértődött válaszra számított.
– Eszembe sem jutna egyébként a hülye farkadat fogdosni!
Akkor sem nyúlnék hozzá, ha térden állva könyörögnél! –
Összegömbölyödött az ülésen. Johnny egy pillanatig azt hitte,
hogy karba fonja a kezét, és sértődötten hátat fordít, de
meglepetten észlelte, hogy Lisa a ruhájával küzd. A kiskabát
került le elsőként, s látni engedte csupasz vállát és mellét. Puha
keble izgatóan ringott a fel–felvillanó fényben.
– Lisa!
Felelet helyett kissé ügyetlen mozdulattal hátrafeszítette
magát az ülésen, és lehúzta szoknyája cipzárját. Lecsúsztatta
lábán a bőrből készült ruhadarabot, aztán teljes nyugalommal
hátradőlt az ülésen. Meztelen volt. Ha leveszi tekintetét az útról
(márpedig kétségbeesetten vágyott rá, hogy így tegyen), Johnny
láthatta volna maga mellett gyönyörű felesége dicsfénnyel
övezett, érzéki testét. Szeme sarkából pillantott csupán a
kamaszlányos combokra, simára borotvált ölének ívére, s a
megkapóan lágy mellekre. Fájdalmasan keményre duzzadt a
farka.
Összeszorított fogai közül sziszegett rá.
– Lisa, nincs rajtad semmi!
– Talán ez is szabályellenes?
– Nem szabályellenes, de...
– Akkor így maradok.
Olyan határozottsággal jelentette ezt ki, amellyel Johnny
máskor sosem szállt volna szembe, ezúttal azonban
megpróbálkozott még egy érvvel.
– Meglátnak.
– Az úton? A sötétben? Hajnali háromkor?
Johnny oldalra hajtotta a fejét, a szemét nem vette le az útról.
– Az egyik kamionos megláthat.
Lisa hanyagul vállat vont.
– Hadd lásson! – Helyzetet változtatott, s férjére villantotta
ragyogó mosolyát.
– Hogy tetszett a parti?
Johnny felsóhajtott.
– Klassz volt.
– Gondolod, az enyém jobb lesz?
– Nem gondolom, hanem tudom.
– Te mit csináltál?
Johnny szorosan megmarkolta a kormánykereket. Egy
eszement másodpercre végigsuhant előtte a kép, ahogy
elkalandozik a figyelme a vezetésről, és véres balesetet
szenvednek. Megrázta a fejét, úgy döntött, nem megy bele a
játékba.
– Megint megszeged a szabályokat.
– Ugyan már!
– Tudod, hogy így van!
– Milyen szabályt szegek én meg? Mondd meg! Melyiket?
– Akkor beszélünk csak arról, ami történt, ha már otthon
vagyunk az ágyban, biztonságban. Tudod, hogy ez így veszélyes.
Te is marhára egyetértettél, amikor megbeszéltük a szabályokat.
Lisa szemében megvillant a jellegzetes türelmetlenség, melyet
Johnny egyszerre imádott és utált. Érezte, hogy hullámokban
árad felé a harag, s arra gondolt, Lisa most talán felveszi a
ruháját, és az út hátralevő részében meg se mukkan. Alaposan
meglepte, amikor megszólalt:
– Fáj minden porcikám.
–Jól vagy? – Az aggodalom egy pillanatra elvonta figyelmét a
vezetéstől, oldalra pislantott. Látta, hogy Lisa a hüvelykujjával
forgatja karikagyűrűjét. Hangosan felsóhajtott, s mivel őszinte
aggodalmat érzett iránta, még egyszer megkérdezte: –
Mindenhol fáj, vagy meg tudod mondani, pontosan hol érzed?
Lisa gyöngyözően felkacagott.
– Becky a mellemet harapdálta. Nagyon elszánt kis szuka tud
lenni, ha valamit a fejébe vesz. Most nagyon érzékeny a
mellbimbóm. Az is fáj, ha hozzáérek.
Elhallgatott, valószínűleg meztelen keblét vizsgálgatta, talán
cirógatta is. Johnny olyan erősen megmarkolta a kormányt, hogy
érezte, kifut a kezéből a vér. Tekintete továbbra is az utat
pásztázta.
–Jaj, mi ez, rúzs, vagy talán felsértette a bőrt? – ütötte tovább a
vasat Lisa.
Lefetyelő hang ütötte meg a fülét, és Johnny anélkül, hogy
odapillantott volna, tudta, most megnyalta magát. Lisa
felsóhajtott.
–Jaj de jó, csak rúzs volt.
– Lisa! – dörrent rá figyelmeztetően.
– Volt szerencséd a háziasszonyhoz? Alig láttalak egész este.
Az emlék túl friss volt ahhoz, hogy könnyedén elhessegethette
volna. Becky tizianvörös hajú szépségét halvány, szeplős bőre
még jobban kiemelte. Felismerte őket a korábbi partikról, s
különös figyelmességgel köszöntötte Johnnyt. Házigazdához
méltóan öltözött, s fantasztikusan nézett ki, combközépig érő
csizmát, mélyen kivágott mellényt és csúcsos föveget vett, s
köszönéskor nekipréselte magát Johnnynak, felmérve szerszáma
hosszát. Mindvégig fenntartotta a szemkontaktust, egy pillanatig
se kalandozott el a tekintete, miközben letérdelt elé, és
megnyalogatta rúdjának végét.
Johnny összepréselt ajka közül szólalt meg:
– Nem beszélünk róla, mi volt az este, míg haza nem értünk.
Ez a szabály!
– Csak kérdeztem – húzta fel az orrát Lisa, mintha
megsértődött volna a férfi visszautasító modora miatt. Aztán
hangulata váratlanul megváltozott (még az úton suhanó
fényeknél is váratlanabbul), ragyogó arccal előredőlt, és
kijelentette: – Sikerült végre összefutnom a fickóval, akit
Csődörnek neveznek. – Meglepően, ragadósan felnevetett: – A
fenébe! Attól féltem, kettéhasít. Láttad, mekkora farka van?
– Lisa!
Úgy érezte, nem tudja elhessegetni a felvillanó képet. Johnny
többször is összefutott már a Csődörnek nevezett fickóval – a
partikon egyébként két állandó beszédtéma volt, hogy melyik
férfinak van a legnagyobb farka, illetve hogy melyik nőnek a
legnagyobb a melle. Mindenesetre nem esett nehezére maga elé
képzelni, ahogy az a bődületes méretű szerszám becsúszik
felesége finom nyílásába, s ennyi is elég volt hozzá, hogy a
remegő kormányt markoló keze csúszóssá váljék az
izgatottságtól.
Az autó enyhén jobbra húzott, de azonnal visszakormányozta.
Levette lábát a gázról, valamelyest lelassított. Továbbra sem
tudta azonban kiverni fejéből a Csődörnek nevezett férfi képét,
ahogy Lisával szeretkezik. Szinte hallotta felesége izgatott
sóhajait, aztán azzal a beleérzéssel, melyre véleménye szerint a
világon egyetlen hozzájuk hasonló pár sem volt képes, maga is
átélte kettejük kéjes örömét. Lelki szeme előtt megjelent a kép,
ahogy a Csődör nevű fickó kihúzza óriási farkát, és sötét, tátongó
nyílást hagy Lisa lába között.
– Van valami abban a pasiban – somolygott Lisa. – Jó félórát
lovagolt rajtam. – Elgondolkodott, felvillantotta mosolyát. – Nem
is jó félórának nevezném. Inkább fantasztikus félórának.
– A szabályok, Lisa! Már megint megszeged a szabályokat.
Rá se hederített.
– Úgy éreztem, teljesen bejárt, tökéletesen kihasznált. Sokkal
jobban fájt volna, ha az a morcos kis felesége nem mászott volna
rám utána. Az a márkás szemüvegben grasszáló csaj segített
neki. Tudod, melyikre gondolok? A feje nem egy nagy szám, de
olyan teste van, mint a szupermodelleknek, és majdnem
tökéletesen lapos mellei.
– Tara.
– Az. Forró kis punci, az biztos. Nem utasítanám vissza
legközelebb sem. Neked is ki kellett volna próbálnod.
– Kipróbáltam.
Ezért utálta annyira megbeszélni a történteket hazafelé az
autóban. Ahelyett, hogy a gyér forgalomra és a vezetésre
koncentrált volna, egyre jobban elmerült az este történtek
felidézésében. Tara csontsovány testének ölelése csodálatosan
anyagtalan volt. Látványosan érzékennyé tette lapos melle, mely
szinte alig dudorodott elő. Amikor végignyalta az apró, finom
mellbimbókat, a nő kiéhezetten és vadul szorította magát hozzá.
Végigsimított a lábán, s örömmel fedezte fel, mennyire szűk a
rése. Az emlék olyan frissen élt még benne, hogy szinte szájában
érezte a nő csókjának ízét.
– Tényleg? – Lisa hangjából őszinte lelkesedés és izgatottság
csendült. – Megkefélted Tarát? Ugye, milyen szoros a pinája? Jó
volt? Szívesen megtennéd vele újra?
Johnny egyetlen pillanat alatt döntött. Jobbra lekanyarodó sáv
villant fel. Kitette az indexet, és gyors iramban besorolt két
kamion közé.
Dühödt dudaszó harsant fel mögöttük. A tükörből szemükbe
villant a hátuk mögött haladó, hatalmas jármű lámpájának fénye.
A következő pillanatban már le is kanyarodtak az út melletti
pihenőbe.
– Johnny?
Berántotta a kéziféket, s csak azután kapcsolta ki a biztonsági
övét, és markolta meg Lisát. Felesége kicsúszott a markából, s
kiugrott az autóból. Johnny átmászott az ülésére, és utánaeredt.
A gondolat, hogy Lisa meztelenül rohan előle odakinn, izgató
volt, de tudta, hogy nem ez idézte elő merevedését. Minden
egyes alkalommal a végsőkig csigázta, ahogy arról mesélt, mi
történt vele, kivel csinálta – a tapasztalatok kölcsönös cseréje.
Mindig beindult ettől, már a parti gondolatától is, ez tartotta
izgalomban, míg ott voltak, s ettől volt olyan kemény a dákója,
ha Lisa jutott az eszébe, még jóval azután is, hogy az estnek vége
volt.
Az autó ajtaja mellett kapta el.
Lisa teste fantasztikusan forró volt a kinti csípős hideg
levegőn. John rátalált mellbimbójára, aztán lejjebb araszolt, a
csípőjéhez. Ahogy magához ölelte, keze feljebb csúszott, és
érzéki gyönyörűséggel simított végig Lisa meztelen hátán. Az
asszony melle hozzápréselődött, szájuk egymásra talált, aztán
elvesztek egymásban.
Szinte mágikus erővel vonzotta Johnny–t, úgy, ahogy egyetlen
másik nő sem.
Eszébe jutott, hogy olyan partiról tartanak hazafelé, ahol
szabad és könnyű volt a szex. Mezítelen testek vették körül
mindenfelől. Könnyű hódítás várta, s a kiéhezett nők étvágya
megfelelt saját mértéktelen vágyának. Az este legapróbb részlete
is megmaradt fejében, minden szenvedélyes, izgalmas pillanat
örökre, kincset érő emlékként vésődött elméjébe.
Mégis, Lisával volt a legjobb.
– Hat farkat szereztem ma este – súgta Lisa.
Szavai dallamosan csendültek az útról hallatszó zúgásban. A
távolság és a fák némileg megszűrték az elsuhanó kamionok
robaját. A halványan pislákoló hold fényétől eltekintve tökéletes
sötétség uralta az éjszakát. Lisa testének illata, szavainak melege,
s izgatottságának szaga elég volt hozzá, hogy Johnny felizguljon.
Felesége a fülébe lehelte:
– Szeretnél te lenni a szerencsés hetedik?
Johnny előhúzta nadrágjából a szerszámát, és hozzányomta.
Lisa hátradőlt az autó motorháztetején, széttárta a lábát, és
magába vezette férjét. Teste meleg volt, lehelete forró, nemi
szerve valósággal sütött. A partin kondomot használtak, s most,
hogy meztelen hímtagja belehatolt, Johnnyt mesés érzés fogta el.
A finom, s csaknem személytelen behatolásokkal ellentétben Lisa
forró és nedves puncija maga volt a mennyország, ahova mindig
visszavágyott. Bársonyos puhasággal szorult köré, s remegő
izmaival valósággal magába szippantotta. Hevesen zihált,
minden részletet igyekezett magába szívni, mélyebbre hatolt,
miközben Lisa köré fonódott, és még szorosabban magához
vonta.
– Keményen nyomd be – motyogta. – Keményen akarom!
Eszébe jutott, hogy ellenállhatna, játszhatna vele (viccelhetne
azzal, hogy már így is elég kemény), de érezte, a pillanat nem
alkalmas a frivol évődésre. Úgy ismerte, mi kell neki, akárcsak
saját igényeit, megérezte, merre vezetnek vágyai, megragadta
hát egyik kezével a hátsóját, másikkal megtámasztotta a hátát.
Ügyelt, hogy jól tartsa, gyengéden, mégis határozottan.
Beléhatolt, és hevesen járatni kezdte ki–be férfiasságát.
Lisa felnyögött.
Puncijával igyekezett minél erősebben megragadni őt, de
olyan nedves volt, hogy erre semmi esélye sem lehetett.
Cuppogva járt benne, minden lökettel jellegzetes illatfelhő
burkolta be őket. A forgalom megállíthatatlanul morajlott a
hátuk mögött az úton, de a másik oldalon elterülő sivatag
némaságát nem törte meg semmi. Jonny gondolatai a felesége
testében rejtőző örömforrásra összpontosultak, a kettős
boldogságra, melyre mindketten vágytak e pillanatban. Hallotta,
hogy Lisa szaporábban veszi a levegőt – gyors, hirtelen kis
lihegés tört fel belőle –, s tudta, ez a közelgő orgazmus jele.
Öröm töltötte el a gondolatra, hogy ilyen hatással van rá, hogy
még mindig ilyen hatással lehet rá, s maga is a megszokott
módon reagált örömére, egyre hevesebben, egyre nagyobbakat
taszított rajta, míg el nem juttatta az eufóriáig. Lisa teste
megfeszült a kezében, dallamos hangon belesuttogott a sötétbe,
belső izmai erősen körülfonták. Folytatta az ütemes mozgást,
előre, hátra, elmerült felesége hívogató kelyhében, mely éhesen
nyelte el szerszámát, s beleremegett az egész testét átható
érzelemhullám áradásába, mely csaknem ugyanolyan hévvel
jelentkezett, mint a többi fizikai tünet.
– Hét farok egyetlen éjszaka – lehelte Lisa. Hangjában még
érződött a kielégülés részegsége. – A Csődör nevű fickó csak egy
volt közülük. De be kell vallanom, mind közül veled a
legcsodálatosabb.
Johnny elélvezett.
Nem tudott ellenállni lehengerlő szavainak, a vallomásnak.
Egész teste reszketett a kéj csúcspontján, nagyot taszított rajta, s
magja kilövellt. A mámor felhőjén még áthatolt Lisa sikolya,
aztán átölelték egymást, és kuncogva, szorosan összesimultak.
Lisa szájon csókolta, a vágy már elveszett csókjából, de
érezhetően sütött belőle a hála. Olyan édes volt, hogy Johnny
legszívesebben újra beleolvadt volna, annak ellenére, hogy
petyhüdt hímtagja már kicsússzam öléből.
Ölelkezésük utolsó percében egymást szorítva reszkettek.
– Pontosan erre volt szükségem, hogy tökéletes legyen az
esténk – súgta Lisa. – Köszönöm.
Johnny igyekezett elereszteni füle mellett a Lisa hangjából
áradó komolyságot, visszaszuszakolta magát a nadrágjába, s
lovagias mozdulattal besegítette feleségét az autóba. Csak akkor
válaszolt, amikor már betelepedett a kormány mögé.
– Köszönd meg úgy, hogy lemondjuk azt a nyavalyás vacsorát
Kentékkel.
Lisa összeszorította az ajkát, s haragosan vonta fel a
szemöldökét.
– Annyira azért nem voltál jó. Holnap mindenképpen át kell
ugranunk hozzájuk vacsorára. Esély sincs rá, hogy lemondjuk.
Johnny felhorkantott. Beindította az autót, lehajtott a
pihenőből az autópályára. Megjátszott törtséggel a hangjában
jelentette ki:
– Már a gondolata is rémes, hogy végtelen hosszú órákon át
ott kell vigyorognom arra a cápacsali nőcskére. Meg
hallgathatom a szokásos, unalmas sztorikat. Lehet, hogy a nő
ezért festi át kéthetente a haját.
– Ne legyél már Mr. Zsémbes! Tessék kedvesen viselkedni az
új szomszédainkkal! – Lisa megtalálta kabátkáját, s a vállára
terítette, nem azért, hogy elfedje meztelenségét, hanem mert
fázott. Összegömbölyödött az ülésen, félig leeresztette
szempilláját, hangja már álomtól ittasan csengett. Nehezen rakta
össze a szavakat. – Rendes embereknek látszanak, és mindent
megtesznek, hogy barátságosak legyenek. Egyébként nekem
kifejezetten tetszik Mark mosolya.
Johnny fújtatott.
– Azt a vicsorgást nevezed te mosolynak?
Lisa hangosat ásított.
– Oké, váltsunk témát, Johnny! Semmi kedvem vitatkozni
veled.
– Rendben. Mi lenne, ha megmondanád, mit szeretnél kapni a
születésnapodra?
–Ja! Nem nagy ügy! – ásított újra Lisa.
Johnny jobban ismerte őt, mint bárki más (sőt, biztos volt
abban, hogy jobban ismeri, mint bármelyik férfi a partnerét),
érezte, hogy Lisát perceken belül elnyomja az álom. Egy
pillanatra még azon is elgondolkodott, hogy be tudja–e fejezni a
mondatot, mielőtt elalszik.
– Kitaláltam, mit szeretnék kapni a születésnapomra –
hallatszott felesége motyogása. – A titkárnődet.
Johnny ujjai erősebben markolták a kormánykereket.
2. A szomszédok

Lisa úgy gondolta, Johnnynak valószínűleg igaza lesz, a


Kentekkel elköltött vacsora minden bizonnyal halálos unalomba
fullad, de meglepetten kellett tapasztalnia, hogy a pár milyen
végtelen szívélyességgel fogadja őket. Rendkívül barátságos
házigazdának bizonyultak, s ráadásul vonzó párost alkottak.
Mark magas volt, széles vállú, s bár arcát korántsem lehetett
volna csinosnak nevezni, állandó, őszinte mosolya ragadósnak
bizonyult, s nagyon szeretetre méltóvá tette a férfit. Meg kellett
állapítania, Johnny erősen elvetette a sulykot, amikor azt állította
róla, hogy úgy vigyorog, akár egy ló, és gyanította, az este
végére férjének is be kell ismernie tévedését.
Az erős testfelépítésű Mark mellett aprócska felesége, Anne
még törékenyebbnek tűnt, de vékony alkata jól illett fürge
mozgásához és könnyed stílusához. Elmondta nekik, hogy
szabadúszó újságíróként keresi a kenyerét, s lelkesen kérte Lisát,
hogy olvassa csak el a cikket, amin épp dolgozott. Bár a legtöbb
esetben taszították az ilyen nyüzsgő némberek, Lisa úgy érezte,
Anne–nek sikerült érdekfeszítően és megnyerően viselkednie.
Aznap este haja sötét szilvaszínű volt, míg a beköltözésük idején
szőke tincseket viselt, ám a szilvaszín nem is ütött el olyan
nagyon a költözés utáni hét hollófeketéjétől. Jellegzetes
apródfrizurája vibráló gazdagságban csillogott. Lisa arra
gondolt, most már csak egyetlen dolog ronthatja el az este
kedélyes hangulatát, mégpedig Johnny szórakozott hangulata.
Küldött férje felé egy titkos mosolyt, igyekezett tudomására
hozni, mennyire udvariatlan, amikor ilyen nyilvánvalóan unja
magát, de a férfi láthatóan, teljesen elveszett saját gondolataiban.
– Különleges bort tartogatunk erre az estére – jelentette be
Mark. – Arra gondoltam, hogy még vacsora előtt megkóstoljuk,
hátha mégis pisiízű.
Lisát felvidította a férfi őszintesége, s hálásan felnevetett.
Anne udvariasan visszautasította férje képtelen ötletét.
Johnny megeresztett egy választékos mosolyt.
Markék konyhájában ültek az asztal körül. Kellemes helyiség
volt, csillogó krómfelületek törték meg a fehér és fekete
bútorokat, mégsem tűnt sterilnek, sőt nagyon is otthonos
helynek tetszett. Hangulatát a púposan megrakott
gyümölcsöstál, a főzéshez nyitott meggylikőr, s a konyhapulton
uralkodó barátságos rendetlenség tette közvetlenné. A tűzhelyen
fortyogó fazekak mellett a CD–lejátszóból Elvis slágerei szóltak.
– Különleges bor? – évődött Lisa. – Mitől olyan különleges?
Mark kihúzta a palackot a jegesvödörből, s a címkét
tanulmányozta.
– Egy Le Montrachet Chardonnay – biccentett. – Igazi Grand
Cru.
Lisa nem értett a borokhoz, és mivel sosem volt elég mersze
blöffölni olyan helyzetekben, amikor nem tudta, mire megy ki a
játék, újabb kérdést tett fel.
– Mitől annyira különleges?
– Ötszáz fontba kerül. Gondolom, ennyi pénzért már lehet
egészen különleges.
Lisa azonnal szabadkozni kezdett.
– Nem gondolják komolyan, hogy megbontják a kedvünkért!
– Már hogyne bontanánk! – kapcsolódott be a társalgásba
Anne. – Marknak egy fillérjébe se került. Gátlástalan módon
nyerte.
Johnny felvonta a szemöldökét.
– Szerencsejáték?
– Nem játszom. Üzletember vagyok.
– Rendben – kuncogott Lisa. – Volna kedve beavatni
bennünket? Vagy a titokzatos férfit játssza az est hátralevő
részében?
Mark tekintete Lisáról Johnnyra vándorolt, s az arcára kiülő
állandó mosoly még szélesebbre húzódott.
– A múlt héten meghívtak egy üzleti konferenciára. Az utolsó
este vagy fél tucat nagyágyú üldögélt odalenn a bárban, és arról
vitatkoztak, hogy melyikük tudná legnagyobb eséllyel
elcsábítani a vörös hajú csajt, aki a szomszéd asztalnál ücsörgött.
Majdnem mind be voltak már nyomva. Megesküdtek rá, hogy ők
a legjobb üzletemberek a világon. Én meg fogadtam velük,
fejenként kétszázban, hogy le tudom beszélni a bugyit a pipiről.
Lisa maga is meglepődött, mekkorát nevetett.
Anne kivette a palackot férje kezéből. Arcára kiült a nő
mosolya, aki már kívülről tudja a történetet, ám élvezettel hallja
újra a sztorit. Kihúzta a dugót a méregdrága ital üvegéből, s
teletöltötte az előttük álló négy kristálypoharat. Mark folytatta.
– Gondolhatják, ott volt ezerkétszáz font az asztalon! Meg fél
tucat seggrészeg alak az asztal körül, akik mind megesküdtek,
hogy nekem adományozzák a világ legprofibb üzletkötője címet,
ha megnyerem a dumámmal a kicsikét.
Lisa elvette a felé nyújtott poharat, s udvarias biccentéssel
köszönte meg az italt. Alig várta a történet végét. Markra
pillantva kérdezte:
– És mi lett?
– Udvariasan odatelepedtcm a vörös hajú csaj asztalához, és
bemutatkoztam. Mielőtt eljutottunk volna odáig, hogy hozassak
neki egy italt, a nőci felhúzta a szoknyáját, és levette a bugyiját.
Megvillantotta pucér fenekét a fickók felé, s a kezembe nyomta
az alsóneműjét. – Felnevetett, úgy folytatta. – Ez volt életem
legkönnyebben megszerzett ezerkétszáz fontja.
– Hú, nem semmi dumája lehet! – mormolta Johnny.
– Az biztos – igyekezett egyetérteni Anne. – Bársonyos
nyelvvel áldotta meg az ég.
Lisa alaposan végigmérte a férfit. Azon gondolkodott, vajon
Mark részesedést ajánlott fel a vörös hajú nőnek, vagy valóban ő
a világ legjobb üzletkötője, akivel eddig összehozta a sors. Fúrta
az oldalát a kíváncsiság, melyik megoldás lehet igaz, úgyhogy
nem bírta ki, kénytelen volt megkérdezni:
– Hogy tudta ilyen gyorsan rábeszélni, hogy levegye a bugyit?
Anne felelt helyette.
– Nem volt különösebben nehéz dolga. – Végigsimított
szilvaszínű frizuráján. – Azon a héten vörös volt a hajam. –
Kiosztotta a maradék poharakat, majd kötelességtudóan a férje
mellé telepedett. – Egyébként sose szerettem az ilyen könnyen
jött pénzt. – Megborzongott. – Olyan érzésem támadt tőle, rossz
karmát jelent, ha nem valami nagy szamárságra költjük. Ezért
Mark jó részét egy állatmenhelynek adta, a maradékon vettünk
néhány ruhát meg ezt az üveg bort.
Lisa megrázta a fejét, meghökkentette és csodálatra késztette
szomszédjaiknak ez a váratlan, új arca. Vetett egy pillantást
Johnny felé, s örömmel tapasztalta, hogy a férfi korábbi
merevsége egy csapásra eltűnt. Nem volt épp olyan barátságos,
mint általában (látszott rajta, hogy valami nyomasztja), de
nyilvánvaló volt, hogy sokat oldódott, mióta megérkeztek. Azt
kívánta, bárcsak mégis lemondták volna a vacsorát, akkor
megbeszélhette volna vele, mi bántja. Végül vonakodva bár, de
elfordította róla tekintetét, s Markhoz fordult, aki épp azt
javasolta, hogy igyanak pertut.
– A szomszédságra!
Johnny és Lisa felemelték poharukat, és megismételték
szavait.
Anne kortyolt egyet a Chardonnay–ból, és grimaszolt.
Felhúzta az orrát, és kifinomult modorát félretéve felnyögött:
– Hát ez marha szar. Pisiíze van.
A következő pillanatban mind a négyen harsányan nevettek.
– Minden rendben, Johnny?
Szaporán pislantott néhányat, igyekezett bekapcsolódni a
társalgásba, mert rádöbbent, milyen udvariatlannak tűnhet
hallgatása. Anne magával vitte Lisát az emeletre, hogy kikérje
véleményét a cikkel kapcsolatban. Ők ketten lent maradtak a
konyhában Markkal, aki egy idő után belekezdett megszokott
sztorijainak egyikébe egy rottweilerről, aki megfulladt, de
Johnny csak fél füllel figyelt, mert elkalandoztak gondolatai.
– Ne haragudj. Elgondolkodtam valamin.
– Szótlannak tűnsz. Nem könnyű feloldódni neked itt
közöttünk, ugye?
– Nem erről van szó. Csak... – kipréselt egy bocsánatkérő
mosolyt. – Maradjon kettőnk között, de egyre azon töröm a
fejem, hogyan szerezhetném meg Lisának a születésnapi
ajándékot, amire vágyik.
– Mit szeretne?
Johnny száján csaknem kiszaladt az igazság: a titkárnőmet egy
éjszakára. Már érezte, hogy ajkára tolulnak a szavak, amikor
eszébe jutott, mit szólna a házigazda, úgyhogy inkább
visszanyelte a mondatot. Megrázta a fejét, szélesen
elmosolyodott, miközben vadul száguldottak a gondolatai,
hogyan magyarázza ki magát, s végül így szólt:
– Ráérek foglalkozni a dologgal holnap az irodában. Ha mást
nem, legalább fizetést kapok, és boldogtalan lehetek. Miről is
beszélgettünk?
Mark a pácolásra fordította figyelmét. Könnyed
magabiztossággal tevékenykedett a konyhában, Johnny csendes
elismeréssel figyelte. Ő maga a vízforraló és a mikrohullámú
sütő bekapcsolásán kívül egyetlen konyhai tevékenységhez sem
értett, és tiszta szívből felnézett azokra, akik ennél többre voltak
képesek a főzés terén.
– Szóval neked ez a recepted a sikeres házasságra? – pillantott
fel rá Mark, miközben megkevert valamit egy nagy lábosban.
Visszatette a fedőt, beletörölte kezét a konyharuhába, aztán
ledobta a textilt a pultra. – Szerinted az a legjobb megoldás, ha
megadsz mindent az asszonykának, amit csak szeretne?
Johnny kortyolt egyet a borából. Egyáltalán nem volt olyan
rémes az ital, mint amilyennek Anne érezte, bár maga is úgy
vélte, nem érte meg a pénzt, amit kiadtak érte.
– Miért, van valami más ötleted?
– Nincs. Meg is értem, hogy mindent elkövetsz egy ilyen
vonzó feleség boldogságáért, mint amilyen Lisa. – Az állandó
vigyor még szélesebb lett. – Csodaszép nő.
Johnny a hátsó ajtó felé pillantott, s végignézett a kertre nyíló
ablakokon. Előhúzott a zsebéből egy doboz manilaszivart.
– Rágyújthatnék odakinn? – kérdezte.
– Hogyne. Néhány perc, és én vagy Anne is csatlakozunk
hozzád.
Johnny kilépett a házból, s közben azon törte a fejét, vajon
félreértette–e Mark bókját. Azt kívánta magában, bárcsak
sikerülne odafigyelnie, mi történik körülötte aznap este.
Valószínűleg jobb lett volna, ha nem aggodalmaskodik annyit
Lisa és a titkárnője, Debbie miatt – akkor jobban oda tudott volna
figyelni Mark mesterkélt történeteire meg a beszélgetésre, és
most azzal is tisztában lenne, mire vélje szomszédja iménti
kijelentését a feleségével kapcsolatban. Egy cserepartin pontosan
tudná, mit gondoljon, az ilyen kijelentések burkoltan ugyan, de
minden esetben arra kérdeztek volna rá, vajon Lisa megkapható–
e. Ez a pár viszont normálisnak látszott (menthetetlenül
normális, ez a kifejezés motoszkált velük kapcsolatban egyre
határozottabban a fejében), így Johnny végül arra az
elhatározásra jutott, hogy valószínűleg ott keres valamit, ahol
semmi értelme.
Szája sarkába fogta a szivart, s meggyújtotta Zippo
öngyújtóját. Egyre az járt a fejében, a házaspár vajon tényleg
ennyire érdeklődik irántuk, vagy csak ő túl fáradt és zavart, ezért
magyarázza félre a történteket. Anne farmernadrágot és pólót
viselt, de nem vett alá melltartót. Johnny figyelmét nem kerülték
el a vékony pólóanyagon átütő mellbimbók. Aztán ott volt még
Mark anekdotája. Látszatra ártatlan sztori ugyan, de azt mutatja,
nem okoz neki problémát, ha lóvá kell tennie néhány embert, és
az is kiviláglott belőle, hogy Anne–nek sem voltak kételyei,
amikor nyilvánosan le kellett vetnie a bugyiját, hogy vadidegen
férfiak előtt villantsa meg meztelen fenekét.
Ismerős domborodást érzett a slicce tájékán, s kényelmetlenül
fészkelődött, egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát,
miközben azt mondogatta magának, hogy biztosan tévedett. A
csodálatosan felújított külvárosi kertet szemlélte, melyet Kenték
hozzáértő gonddal ápoltak, s közben egyre azt ismételgette
magában, hogy téved, túl sokat remél. Ismét belekortyolt a
borába, mely mintha minden korttyal ízletesebbé vált volna, s
csaknem felnevetett a gondolatra, hogy Anne és Mark esetleg
ugyancsak a csereberélő párok közé tartozik.
Lisa felpillantott a cikkből, s azt látta, hogy Anne kilépett a
nadrágjából, és a pólóját is ledobta. Keskeny, pántos bugyit
viselt, az apró ruhadarab még jobban kiemelte törékeny alakját.
Nem viselt melltartót, de nem is volt igazán melle, mégis
rendkívül vonzónak, szexisnek látszott. Napszítta bőre
aranybarna színben játszott. Aprócska keblei alig tűntek
nagyobbnak egy átlagos mellizomnál, bimbói kávébarna színben
emelkedtek előre. Eszébe sem jutott takargatni magát (minden
mozdulata arról árulkodott, hogy magabiztosan mozog ruha
nélkül), s még így is sütött belőle az a lendületes energia, melyet
Lisa már korábban is megfigyelt.
– Mark szívesebben veszi, ha nem viselek farmernadrágot
társaságban – jelentette ki Anne magyarázatképpen. Előrehajolt,
felvette a ledobált ruhadarabokat, és behajította őket a
szennyeskosárba. – Azt mondja, jobban szereti, ha igazi nőnek
látszom.
– Ebben a szerelésben szerintem egyértelműen nőiesnek tűnsz
– jegyezte meg szárazon Lisa. – Így jössz le vacsorázni?
Anne kellemes, dallamos hangon felnevetett.
– Nem hinném, hogy Mark ellenezné. Mit szólna hozzá a te
Johnny–d?
Lábujjhegyre emelkedett, és kecses piruettet mutatott be. A
bugyi csíkja eltűnt feneke vágásában. Lisa szeme valósággal
magába itta a részleteket, azt is észrevette, hogy jól ápolt
szeméremszőrzet fürtjeit takarja a fehérnemű keskeny eleje. A nő
aranybarna bőrének minden négyzetcentimétere hívogatóan
csábosnak tűnt. Miközben Lisa a hátát és a fenekét leste, később
pedig a cicijét méregette, azon kapta magát, hogy várakozóan
felsóhajt. A levegőben szikrázó túlfűtött vágytól egy pillanatra
megszédült, s kénytelen volt összeszorítani a combját –
miközben még mindig a számítógép előtt ült, keze a
billentyűzeten pihent, és Anne cikkét olvasta.
– Nem hinném, hogy Johnnynak bármi kifogása lenne ellene.
– Nem érzi jól magát nálunk? Úgy tűnik, mintha gondolatban
valahol máshol járna.
Lisa megvonta a vállát. Bár aggódott némileg Johnny miatt,
abban a pillanatban sokkal komolyabban izgatta Anne hirtelen
és váratlan pőresége. A meztelenség legkevésbé sem zavarta
(jóval korábban rájött már, milyen nehéz lenne úgy partnereket
cserélni, ha ez gondot okozna neki), de egyszerűen Anne pucér
testének látványa nem illett össze a képpel, amit a mai estével
kapcsolatban eltervezett.
– Az a nagy helyzet, hogy nagyon későig fennmaradtunk
tegnap este – mondta végül. – Azt hiszem, elég fáradt lehet.
– Szegényke – sóhajtott fel Anne. – Nem tudjuk feldobni
valahogy?
– Hát – öltötte magára iménti fanyar mosolyát Lisa –, azt
hiszem, ha így most lemész, nem rontod el az estéjét.
Anne egyetlen legyintéssel, pirulva utasította el az ötletet.
– Nem hinném, hogy a legcsekélyebb mértékben is
érdekelhetném, ha egyszer ilyen felesége van, mint te. Olyan
szép vagy, magas, gyönyörűek a melleid. Én lapos vagyok és
szürke.
Lisa nem egy hamis bókot hallott már életében, és pontosan
felismerte azt, hogy valaki tényleg kevésre tartja magát, vagy
csak bókokra vadászik, de ezúttal úgy érezte, Anne kijelentése
egyik kategóriába sem illik bele. A nő testtartását is figyelembe
véve (büszkén állt előtte, szemében őszinteség csillogott, hangja
is biztosan csendült) arra a következtetésre jutott, hogy Anne
csodálata igazi. Felállt, megnyugtatónak szánt mozdulattal a nő
karjára tette a kezét.
– Higgy nekem! Johnny el lenne ragadtatva, ha így láthatna.
Abban a pillanatban, hogy megérintette Anne–t, várta, mi fog
történni. Ha a párocska tényleg benne van a cserélgetős játékban,
valószínűleg most kell előállnia valamivel. Lisa első gondolata az
volt, hogy Anne lerohan az emeletről, és úgy, ahogy van, Johnny
karjába veti magát. Esetleg most következik az évődő
kérdezősködés (Gondolod, hogy Johnnynak tényleg tetszenék így?), s
az óvatos utalások sora, hogy Lisa járuljon hozzá a dologhoz.
Ehelyett azonban Anne lepillantott vendége melleire, és
megkérdezte:
– Valódiak?
Lisa töprengett, hogy mit feleljen. Megzavarta Anne hirtelen
témaváltása, igyekezett magában követni az események menetét,
és kideríteni, a nő merre akarja elvinni az előbb megkezdett
beszélgetést, úgyhogy alaposan megrágta a választ. Anne cikke
azokat az érveket sorolta fel, amelyek a mellnagyobbító műtétek
mellett és ellen szóltak. Anne kérdése alapján Lisának úgy tűnt, a
női keblek kitárgyalása neki belefért a mindennapos baráti
beszélgetések keretébe. Ugyanakkor találkozott már efféle
érdeklődéssel a párcserélők között is, afféle tesztkérdésként.
Szíve hevesen zakatolt a visszafojtott várakozástól. Összeszedte
a bátorságát.
– Annak látszanak?
– Abból, amit látok, azt mondom, igaziak. Igen. Teljesen
eredetinek látszanak.
– Van kedved megtapintani, hogy tényleg azok–e?
Anne szeme elkerekedett. Lisa arcáról a mellére villant
tekintete. Arcára széles mosoly ült ki, orcája pírban égett. Bár
nem mozdult felé, szemében észrevehető izgatottság csillant.
– Nem zavarna? Nem gondolnád rólam, hogy perverz
vagyok, vagy ilyesmi?
Lisa kihúzta magát, felállt. Magasabb volt
szomszédasszonyánál, és az is adott neki némi előnyt vele
szemben, hogy fel volt öltözve. Ám ügyelt, hogy ne próbálja meg
uralni a helyzetet, és ne is vegye el az első lépés lehetőségét
Anne–től. Kacéran kigombolta blúzának felső három gombját.
Az így keletkező, illetlenül mindent feltáró résen keresztül Anne
kezét kikandikáló bal melléhez húzta. Képtelenség volt nem
észrevenni az érintés nyomán létrejövő, elektromos szikraként
lecsapó, izgatott feszültséget.
Lisa úgy érezte, szinte bőrébe mar az izgatottság, s észrevette,
hogy mindketten hevesen felsóhajtottak. Anne aprócska,
törékeny és finom keze Lisa keblének felső részén nyugodott.
Tenyerének alsó széle csipkés melltartójának feszült, s nyomást
gyakorolt mellbimbójára. A bimbó keményen felmeredt, s Lisa
érezte, hogy puncijában forró nedvesség árad szét. Szeretett
volna Anne mellére pillantani, hogy megállapítsa, őt is ugyanez
az izgatottság járja–e át, de nem tudta elszakítani tekintetét a nő
meleg, őzbarna szemétől. Tekintete egyszerre volt izgató és
felkavaró. Afrodiziákumként hatott rá, ahogy könnyedén
masszírozni kezdte a mellét, érintése könnyed volt és finom. Egy
pillanatra sem szakadt meg közöttük a kapcsolat, s Lisa érezte,
hogy teste hevesen reagál, bár még mindig nem tudta biztosan, a
helyzetnek megfelelően viselkedik–e.
– Valódinak érzed? – kérdezte végül fátyolosán mély hangon.
Szája teljesen kiszáradt, jól jött volna egy pohárka chardonnay,
hogy megnedvesítse nyelvét és ajkát. Egy pillanatra se engedte el
Anne tekintetét, miközben kikapcsolta melltartóját. Előbukkant
mezítelen melle, s a kőkemény, cseresznyéhez hasonlatos,
duzzadt bimbó. Még akkor is a szemébe nézett, amikor így szólt:
– Fogd meg így. Akkor biztosan el tudod majd dönteni.
Anne szólásra nyitotta ajkát, de mielőtt bármit mondhatott
volna, Mark hangja hallatszott odalentről:
–Anne, drágám! Le tudnál jönni egy kicsit segíteni nekem a
konyhában?

Mark mondta, hogy itt bujkálsz.


Olyan csendesen lopódzott a háta mögé, hogy Johnny
csaknem felkiáltott ijedtében, amikor Anne megszólalt. Nem
tudta, mióta ácsoroghatott odakinn a kertben, de szivarjának fele
eltűnt, és a fények is halványodni kezdtek, ahogy a nap lebukott
a látóhatár mögött. Mormolt valami szabadkozásfélét, egy
pillanat alatt végignézett az egyszerű, fekete ruha lágy
kontúrjain, majd intett a szivarral.
– Nem nevezném bujkálásnak. Épp csak én vagyok az eddigi
legudvariatlanabb vendégetek. Ne haragudj!
– Szó sincs róla, hogy te lennél a legudvariatlanabb
vendégünk. Nem szóltad le az Elvis CD–t, és azt sem közölted
Markkal, hogy túl sok fokhagymát tett a szószba.
Pergő hangon beszélt, olyan tűz vibrált szavaiban, hogy
Johnny szinte dadogásnak érezte mellette saját mondatait. Bárki
más esetében támadásnak, vagy az illetőből sütő nyugtalan
feszültség jelének érezte volna ezt a lendületet, de Anne
viselkedéséből csendes magabiztosság áradt.
– Kijöttél egy finom kis szivarra, meg hogy élvezd a
naplementét. Nem kárhoztathat érte senki. Csodálatos esténk
van. Jobban tettük volna, ha inkább idekinn grillezünk ahelyett,
hogy benn a konyhában főzőcskézünk. Mark azért tervezte így,
mert kiszámíthatatlannak ígérkezett az idő, s mellesleg igaza
volt. – Johnny szivarkája felé biccentett. – Szabad?
Johnny néma, igenlő pillantással tartotta felé a szivart.
Ujjuk egy másodpercre összeért. Anne kezének melegsége
meglepte Johnnyt, s a pillanatnyi érintkezés tudatára ébresztette,
milyen kívánatos szomszédasszonya az alakját kiemelő, fekete
öltözetben. A ruha finom ívei arra engedték következtetni, hogy
továbbra sem visel melltartót, és egy pillanatra az is eszébe
jutott, hogy talán bugyit se vett, és a puha, sötét kelme alatt
teljesen meztelen. Kényelmetlenül fészkelődött, hogy eltakarja
ágaskodó férfiasságát, miközben odakínálta a szivarkát.
Igyekezett nem megbámulni az asszonyt, mégis volt valami,
ami mágnesként vonzotta felé a tekintetét, így hát inkább a
szájában parázsló szivart nézte. A sodrott dohánylevelek
nekipréselődtek Anne szilvaszínűre rúzsozott ajkának, s látta,
hogy halvány füstcsík öleli körbe a nő nyelvét, mielőtt becsukta
volna a száját. Ahogy szippantott a manilából, orcája két oldala
kissé behorpadt, és a parázs vad narancsszínnel felizzott.
– Úgy látom, te is nemdohányzóhoz mentél feleségül.
Anne biccentett, s élvezettel ízlelgette a szivarfüstöt, mielőtt
válaszolt volna.
– Egy ideje már nem próbálkozom azzal, hogy elviselhetőbbé
varázsoljam Mark életét. Szívesen adózom időnként az
élvezetnek. Lisa se dohányzik?
– Nem dohányzott soha, és nem is fog. Igyekszem a füstöt a
házunk falain kívül tartani.
– Sok közös vonásunk van, úgy tűnik – mondta Anne,
miközben odanyújtotta a szivart Johnnynak, akit újfent mélyen
megérintett a nő bőrének melege. Elnézte, ahogy kifújta a füstöt,
s szíven ütötte az érzés, milyen szívesen megcsókolná.
Riasztotta, hogy ennyire merész legyen új szomszédjával, s
miközben még mindig bizonytalan érzés kerülgette azzal
kapcsolatban, vajon jól értelmezte–e jelzéseit, beleszívott a
szivarba, és visszaadta.
– Valamikor dohányos voltam magam is – szólt elgondolkodó
hangon Anne. Eljátszadozott a dohányrudacskával, hosszú,
karcsú ujjaival forgatta előre–hátra, tekintete hipnotikusan
szegeződött az izzó parázsra. – Erre is a suliban szoktam rá. –
Felnevetett, úgy kérdezte: – Te is dohányoztál az iskolában?
Szívtál közösen a haverokkal?
Johnny elgondolkodott.
– Hogy érted a közösem?
Anne mosolya gyors volt, éles, de cseppet sem kellemetlen.
Ahogy felpillantott Johnnyra, szemében eleven tűz csillant.
– Talán gusztustalannak tűnik, de nem gusztustalanabb, mint
maga a dohányzás. A manilaszivar drága mulatságnak számított
annak idején, amikor iskolába jártam, sokkal többe került, mint
amennyire a zsebpénzünkből futotta volna, úgyhogy mindig
megosztottuk. Valaki szívott egy slukkot, a füstöt viszont nem
kifújta, hanem egyenesen a másik szájába lehelte, mintha
megcsókolta volna. – Élénk pillantásában pajkos mosoly bujkált,
készen állt Johnny rosszalló válaszára.
– Emlékszem, ezt mi is csináltuk! – nevetett fel Johnny. Az
emlék hatására felengedett. – Te jó ég! El is felejtettem, milyen
rémes dolgokat műveltem fiatalkoromban. Hát nem
gusztustalan az ember kölyökkorában?!
– Emlékszel még, hogy kell? – kérdezte Anne. – Van kedved
újra kipróbálni? – Anélkül, hogy megvárta volna a választ,
hosszan szippantott a szivarkából, s ajkát Johnny szájához
emelte.
– Szóval itt vagy.
Lisa mosolyogva pillantott fel Mark barátságos hangjára.
– Itt ám. – Anne számítógépének monitora előtt ült, s hol a
cikket olvasta, hol a falat és az asztalt díszítő képeket nézegette.
Életnagyságú Elvis–kép uralta a bejárati ajtó melletti teret.
Újságokból kivágott, bekeretezett cikkek, diplomák takarták a
semleges színű tapéta nagy részét. Az asztalon mindenfelé
tollak, papírok, kiürült csokoládés sztaniolpapírok hevertek. A
monitor mellett szőrös, rózsaszín plüssnyuszi állt, mancsában
IMÁDLAK feliratú szívvel.
– Anne odakint van, s valószínűleg füstölnek a férjeddel –
közölte Mark, miközben fellépett az utolsó lépcsőfokon.
– Aggódtam, nehogy úgy érezd, magadra hagyunk, feljöttem
hát utánad, hogy gyere le, ha van kedved.
– Szó sincs róla, hogy elhagyatottnak érezném magam. Anne
cikkét olvastam.
A férfi alakja kitöltötte Anne rögtönzött irodájának ajtaját.
Széles válla mellett Elvis egészen eltörpült a poszteren. Mark a
monitorra pillantott.
– Mit gondolsz róla? Én is olvastam, de azt hiszem, sokkal
kevésbé értek a női mellekhez, mint szeretném. Anne alig várta,
hogy átjöjjetek, és megmutathassa. Kíváncsi volt egy nő
véleményére, mielőtt leadná a szerkesztőnek.
Lisa bólintott.
– Olvasmányos. Elgondolkodtatott. – Pillantását levette a
képernyőről, felállt. – Segíthetek valamit a konyhában?
Mark megrázta a fejét.
– A konyha egyedül az én birodalmam. Dühös leszek és
kiállhatatlan, ha bárki belekotnyeleskedik a főzésbe.
Lisa felnevetett a gondolatra, hogy Mark képes bedühödni.
Állandóan mosolygott, s olyan nyilvánvaló gyengédséget
tanúsított mindenki iránt – szinte képtelenségnek tűnt a
gondolat, hogy haragos is tud lenni.
– Mi lenne, ha megteríteném az asztalt?
– Anne már megterítette. A legszebb étkészletünk díszeleg a
tálalóban. Ha van kedved, lejöhetsz, és dumálhatunk a
konyhában. Ha szépen megkérsz, még egy pohár bort is töltök
neked abból az istenien rémes chardonnay–ből.
– Nincs valami olyan italotok, aminek az íze kevésbé
emlékeztet ecetre?
Mark a mellére pillantott, s ahogy a férfi tekintete lejjebb
siklott az arcáról, Lisa rádöbbent, hogy elfelejtette begombolni a
blúzát. Jobb mellét ugyan visszatette a melltartóba, de miközben
Anne sietős távozásával volt elfoglalva, megfeledkezett arról,
hogy rendbe hozza ruházatát. A hasítékon keresztül Mark
mélyen beleshetett csipkés melltartóval fedett kebleire, s
észrevehetően a látvány vonzotta is a tekintetét.
– Tudod, hogy kigombolódott a blúzod?
– Bocs. – Elpirult az indiszkrét megjegyzéstől, s nekilátott
begombolkozni. Ujja remegett, miközben valami megfelelő
magyarázaton törte a fejét. – Tudod, Anne és én...
–Miattam nem kell elrejtened őket –élcelődött Mark. – Egész
este képes lennék elgyönyörködni a látványban.
– A cikkről beszélgettünk – magyarázkodott sietősen Lisa. A
gombok egyszerűen nem engedelmeskedtek, kicsúsztak remegő
kezéből. Lehajtott fejjel a blúzát bámulta, csak hogy ne kelljen
Mark szemébe néznie. – Anne megkérdezte, valódiak–e –
mormolta maga elé. – A cikk miatt...
– Nekem nagyon is valódinak tűnnek.
Lisa abbahagyta a gombolkozást, és váratlan elhatározásra
jutott.
– Szerinted te meg tudnád állapítani?

A csókolózástól Johnny farka azonnal felállt.


Anne karcsú teste hozzápréselődött, miközben száját az övére
tapasztotta. Csodálatosan simogatta az ajka, miközben a
haovány füstcsíkot a szájába lehelte. Johnny megborzongott.
Ingének vékony anyaga alatt a teste érintésért epekedett. Érezte,
hogy Anne mellbimbója felmered a ruha alatt. Erekciója
váratlanul, hevesen és vitathatatlanul mutatta, mennyire
megkívánta az asszonyt.
Aztán Anne finoman a hátára csúsztatta a kezét, és ekkor
döbbent rá, hogy ölelkeznek. A pillanatnyi pánik hatására
csaknem lekókadt, eszébe jutott, mit szólna Mark, ha így találná
őket, a teraszon csókolózva. Aztán úgy döntött, hogy erről szó
sincs, Anne csak az egyensúlyát akarta megtartani, miközben
lábujjhegyre állt. A gondolat valamelyest csökkentette
aggodalmát, s valahogy a házasságtörés gondolata sem tűnt
olyan rémisztőnek.
Anne elmosolyodott. Szeme vakmerően csillogott, s ettől
Johnny–nak valósággal nyilallt a fájdalomtól felálló pénisze.
– Hát nem gusztustalan? – Visszaadta a szivart Johnnynak, aki
szívott még egy utolsó, rövid slukkot.
Rámosolygott az asszonyra, és egyetértően biccentett.
– Abszolúte gusztustalan – jelentette ki. Anne barna szemébe
mélyesztette tekintetét, s élvezettel nézve a szemében csillogó
szikrákat, visszakérdezett: – Megpróbáljuk újra?
Szomszédasszonya szeméből azonnal eltűnt a vidámság.
Kivette kezéből a szivart.
– Rendben. – Gyorsan, röviden szippantott egyet (mintha épp
csak eszébe jutott volna, s nem ez lenne az indoka ajkuk
találkozásának), majd hozzásimult, és közel hajolt hozzá.
– Bejöttök? – hallatszott Mark kiáltása odabentről, a hátuk
mögött nyitva álló konyhaablakon keresztül. Bármilyen varázslat
volt is közöttük az imént, a hangra egy csapásra szertefoszlott. –
Tálalom a vacsorát!
– Majd én kidobom – vette ki a szivarkát Johnny a
szomszédasszonya kezéből.
Anne lesütötte a szemét, s egyetértően bólintott. Elindult az
ajtó felé, azzal a lendületes mozgással, amelyet Johnny az este
folyamán már korábban is megfigyelt, majd megállt, s szinte
hipnotikus pillantással nézett Johnnyra, úgy kérdezte:
– Van még nálad? Mert esetleg megoszthatnánk még egyet
vacsora után.

Lisa úgy érezte, már régen nem evett ilyen jót.


Mark és Anne kedélyesen közölték kapcsolatuk mottóját:
dupla fizetés gyerek nélkül. Mark ugyan üzletembernek nevezte
magát korábban, Anne elbeszéléséből azonban apránként
kiderült, hogy egy jól menő szoftverfejlesztő cég üzleti
igazgatója. Többször is szóba került Elvis–imádata, miközben
egész este a Király hangja szólt a hifiből. Anne bevallotta, az
írásaiért kapott pénz egy részét arra tartogatja, hogy
elzarándokoljon Gracelandbe, Elvis házához. Johnny mesélt saját
munkájáról, könyvelői gyakorlatáról, igyekezett nem
hangsúlyozni, milyen fontos szerepe van a cégen belül, Lisa
pedig úgy írta le magát, mint „szabadságos háziasszonyt”. A
fiúk később kitárgyalták Johnny Volvójának és Mark BMW–
jének minden előnyét, illetve hátrányát, míg a lányok a Prada és
a Versace ruhák tulajdonságait vitatták meg. A társalgás
r

könnyedén folyt, s éppoly barátságos volt, mint a kaliforniai


fehérbor, amit Mark bontott meg a chardonnay helyett.
Nyiladozó barátságuk éppoly ígéretesen kellemesnek tűnt, mint
a créme brülée, amit a házigazda szolgált fel desszertként.
Ennek ellenére Lisa nem tudta elhessegetni a gondolatot, hogy
mindvégig szexuális feszültség vibrál közöttük a levegőben.
Kényelmesen elhelyezkedett a székén, élvezte, ahogy a fejében
kellemesen kergették egymást a gondolatok arról, vajon Anne–
nak és Marknak volna–e kedve a párcseréhez. Ám egy pillanatra
se hagyta, hogy figyelme elkalandozzon a beszélgetésről, mert
attól tartott, hogy nem vesz észre egy beszédes jelzést.
– Melyik magazinnak írsz?
– Egy kisebb női lapnak. Rendszerint szexszel kapcsolatos
cikkeket íratnak velem – kapta be Anne az utolsó falat desszertet.
– Az elmúlt hónapban a speciális játékszerek volt a téma:
análgyöngyök, dildók, ehhez hasonló dolgok. Most a
mellnagyobbító műtétek, a következő hónapban pedig a
partnercsere lesz soron. Úgy tűnik, ez olyan kérdés, amely
minden pár életében legalább egyszer felmerül.
Lisa érezte, hogy késpengeként hasít gyomrába az izgatottság.
Minden igyekezetét össze kellett szednie, hogy nyugodt
maradjon a hangja.
– Legkevésbé sem lep meg. Azt hiszem, ez valóban a népszerű
szexuális fantáziák közé tartozik.
– Ti gondoltatok már valaha arra, hogy cseréltek?
Abban a pillanatban, hogy Anne száját elhagyták e szavak,
Lisa érezte, hogy megdermed körülöttük a levegő. Johnny
összerezzent a székén, s bár Mark nem kapcsolódott be a
beszélgetésbe, megfigyelte, hogy ő is kíváncsian lesi válaszukat,
mert a széles mosoly helyett aggodalmas összpontosítás jelent
meg az arcán. Lisa azt is érezte, hogy vendéglátóik
tulajdonképpen az egész estét erre az egy kérdésre hegyezték ki.
Szíve vadul kalimpált.
Lisa átélt már ehhez hasonló helyzetet, és rég ismerte a
feszültség növekedésének minden egyes fokozatát, pontosan
érezte tehát, milyen aggodalmat és szorongást élnek át e
pillanatban azok ketten. Énjének gonoszabbik fele azt súgta,
váltson témát, fokozza végsőkig a feszültséget, de képtelen volt
rászánni magát ilyen aljasságra.
– Párcsere? – súgta mély hangon. – Gondoltunk rá.
Kipróbáltuk. Benne vagyunk.
Mark szeme nagyra kerekedett. Arcára visszatért a mosoly, s
minden eddiginél szélesebben virított.
– Ti ketten már cseréltetek? Mikor? Hol? Kivel, és milyen volt?
– Mit szeretnél – mélyesztette szemébe a tekintetét Lisa –, ha
elmesélnénk, vagy ha kipróbálnánk?
– Te jó ég! Az utóbbit! – tört ki Anne, s még a villáját is lelökte,
miközben határtalan lelkesedéssel átnyúlt az asztal felett, hogy
megragadja férje kezét. Az evőeszköz csattanása a földön
fülsiketítőnek hangzott a feszült légkörben, ennek ellenére
senkinek nem rándult arcizma sem. Anne izgatottan pillantott
Johnnyról Lisára. – Nagyon szeretnénk kipróbálni, hogy milyen
az. Volna kedvetek hozzá?
– Nem – felelt Johnny nyílt egyszerűséggel. – Ma este nem.
3. A Romano étterem

Johnny pontosan meg tudta érteni, miért szerette volna


megkapni Lisa szülinapi ajándékként Debbie–t. Száznyolcvan
centis magasságával (száznyolcvanhat, amikor felvette az irodai
tűsarkú topánkát) Debbie maga volt az északi szépség élő
megtestesítője, platinaszőke hajától egészen fekete bokacipőjéig.
Arcának egyszerű, szabályos metszése különleges szépséggé
varázsolta, s képes volt jegesen hűvösnek, vagy akár félénknek is
látszani, de ennek ellenére első pillantásra szemet szúrt.
Királynőhöz illő mozgása kivétel nélkül magára vonzotta az
emberek bámuló tekintetét – csodálatos összhang jellemezte, s
minden lépésével megvillant hosszú, gyönyörűen formált lába, s
megrezdült telt, mégis kemény melle. Percenként 120–as
leütésszámmal gépelt, folyékonyan beszélt három nyelven,
kitűnő irodai dolgozónak bizonyult. Johnny úgy vélekedett róla,
egyetlen hibája létezik csupán: nem izgatták a szexuális
kalandozások.
– Szeretnélek leszopni – súgta Debbie a fülébe. Csendes
magabiztossággal letette a villát a tányérja mellé. A salátájának
már a fele elfogyott, a vörösbornak is megitta a kétharmadát, s
olyan türelmetlenség égett a szemében, amit lehetetlen volt nem
észrevenni. – Itt akarom. Most, hogy itt ülsz az étteremben. A
számban akarom érezni a farkadat. Johnny körbehordozta
tekintetét a környező asztaloknál ülő, arctalan idegeneken.
Debbie–vel szokásos, mindennapi ebédjüket költötték el az
irodájukhoz közel eső étterem homályos sarkában. Titkárnője
indítványa olyan izgatottá tette, hogy pénisze azonnal
megmozdult nadrágjában.
– Tényleg?
Debbie előrehajolt az asztal felett, az arcuk kis híján összeért.
Johnny orrát megcsapta a halvány ajak felől áradó vörösbor és
salátaöntet illat.
– Itt és most akarlak leszopni, a többiek előtt.
Johnny látta, hogy a nő belereszket saját szavaiba.
– Aztán számban az ízeddel kimegyek a fürdőszobába, és
rendbe hozom magam.
Johnny megcsókolta felelet helyett.
Debbie nem csókolt olyan jól, mint Lisa, de ettől még imádta
az ajkát. Zihálva odasúgott kívánsága, izgatottsága, buja
szándéka olyan heves reakciót váltott ki belőle, amely már–már
felért titkárnője izgalmával. Ajkukkal egymást cirógatták. Debbie
fél kézzel magához húzta, hogy megtartsa, míg nyelvével
felfedezőútra indult.
– Kiszívlak az utolsó cseppig – súgta közben.
Majd eltűnt szem elől.
Johnnyt megdöbbentette, milyen elképesztő gyorsasággal vált
láthatatlanná az asztal alatt, s a fejében vadul kergetőző
gondolatok között az is megfordult, hogy talán már gyakorolt
korábban. Nem különösebben elmés ötlete egyetlen pillanat alatt
tovaszállt, amikor megérezte Debbie–t a lába között. Egy
rántással lehúzta a cipzárját.
Nem látta, mi történik odalenn, mert az asztal mindent
eltakart, s igyekezett olyan nyugodt, hétköznapi arccal ülni a
helyén a zsúfolt étteremben, amennyire csak lehetett, mégis az
újdonság erejével hatott rá minden érzés. Normális esetben
együtt töltötték Debbie–vel az ebédszünetet, és miután bekapták
a kaját, egy közeli lakásban keféltek nagy hévvel. Johnny
szívesen gyönyörködött titkárnője lenyűgöző szépségében,
bámulattal csodálta meztelen alakját, s ahogy a karcsú combok
összetalálkoztak bársonyos ágyékánál. Néhány alkalommal
beugrottak a Romanóba, s Johnnynak az is komoly élvezetet
jelentett, ahogy az étteremben ülő többi férfi átható
pillantásokkal méregette a szőke csodát. Gúnyos mosollyal
gondolt rá, milyen féltékenyek lennének, ha látnák, mit művel
ebben a pillanatban a nő a hosszan lelógó asztalterítő mögött.
Debbie karcsú, jéghideg ujjacskái becsusszantak a nadrágja
alá. Fagyos volt az érintése tüzes erekcióján, de nem mert
elhúzódni. Igyekezett egyenletesen lélegezni, s úgy tett, mintha
kizárólag a borospoharával és sültje maradékával lenne
elfoglalva, miközben Debbie előhúzta farkát a nadrágból.
Gyengéden fogta, s meleg szájával körülölelte dorongját.
Aztán selymesen izmos nyelve következett, s Johnny hallotta,
ahogy az asztal alól kiszűrődött Debbie izgatott lihegése. Ha
nem fél, hogy meghallják a környező asztaloknál, Johnny
minden bizonnyal csatlakozott volna hozzá. Debbie dús ajka
puhán, nedvesen és hívogatón csókolta odalenn. Nyelve lassan
dolgozott, de kifinomultan gyakorlott módszerességgel járta be a
férfi felmeredő péniszének egész hosszát, s jéghideg ujjaival a
tövét szorította.
Johnny elakadó lélegzettel szívta be a levegőt, és erőt vett
magán, hogy ne sóhajtson fel hangosan. Debbie–vel folytatott
viszonyának egyik legizgalmasabb része (a sok közül) az volt,
hogy Lisa pontosan ismerte a kapcsolat legapróbb részleteit is.
Miközben a Romano sarokasztalánál ült, és az északi szépség
csodát művelt a farkával, Johnny fejében az járt, hogy otthon,
vacsora közben elmeséli majd Lisának az egész jelenetet. Tudta,
milyen örömet okoz majd a történet elbeszélésével, mint ahogy
azt is, hogyan könyörög majd felesége a részletekért, s annyira
elveszett Lisa reakcióinak elképzelésében, hogy csaknem teljesen
megfeledkezett róla, Debbie szopja a farkát az asztal alatt.
– Elégedett az ebédjével, Mr. West?
A pincérnő hangja kényelmetlen gyorsasággal rántotta vissza
a valóságba. Felpillantott, s szemmagasságban a pincérnő
mellére tűzött táblácskára nézett, melyen a következő állt: Hívj
Mandynek. Minden erejét össze kellett szednie, hogy ne rezzenjen
meg. Igyekezett semleges arcot vágni, majd elmosolyodott, (bár
érezte, hogy a mosoly erőltetettre sikerül), felvette a villáját, és a
hús maradéka felé biccentett.
– Rendkívül ízletes, Mandy, köszönöm szépen.
Azért imádkozott magában, hogy a pincérnő eltűnjön végre,
és hagyja, hogy magában élvezhesse végre mindazt, amit Debbie
művel odalenn a farkával.
– A partnere elment már?
– Nem, csak... – Eszébe jutott, mi lenne, ha megeresztene
valami kétértelmű megjegyzést (Nem, csak nyelési nehézsége
támadt...), de nem bízott benne, hogy ülne a vicce. Ártatlan arccal
pillantott a pincérnőre, úgy felelt. – Elment, hogy rendbe hozza a
sminkjét. – Látta, hogy Mandy szívesen mondana még valamit,
miközben ő minden erejével arra összpontosított, hogy elodázza
az orgazmust, de nem tudott rájönni, mi lehet az.
A pincérnő mindentudó mosollyal nézte, s tekintete úgy
fúródott az asztal alá, mintha látná, mi történik az asztallap alatt
a terítő takarásában, pillantása egyenesen Debbie felé irányult,
aki lelkesen mozgott fel–le Johnny farkán. Barátságos mosollyal
biccentett, mielőtt távozott:
– Élvezze tovább az ebédjét, Mr. West.
Johnny megköszönte a jókívánságot, s amikor a pincérnő már
hallótávolságon kívül járt, felsóhajtott.
– Te meg kivel beszélgetsz?
Debbie szavai csendültek az asztal alól, ugyanakkor egy
másodpercre sem hagyta abba, amit csinált. Szavainak rezgése
izgatóan csiklandozta Johnny érzékeny makkját.
– A pincérnő érdeklődött, elégedettek vagyunk–e az étellel.
– Mondtad neki, hogy túl ecetes a salátaöntet?
–Persze – mordult fel visszafojtott hangon Johnny. – Itt ülök
egy étteremben, miközben a titkárnőm a farkamat szopja az
asztal alatt, egy lépésre állok a közszemérem–sértési pertől, és
közben arról bájcsevegek a pincérnővel, hogy túl savanyúra
sikerült a salátaöntet.
Egyszerre aljasnak érezte saját gunyoros megjegyzését. Eszébe
jutott, Lisa mekkorát nevet majd rajta, s megharagudott magára,
mert úgy gondolta, nem helyes így kiadnia Debbie–t, aki lelkesen
igyekszik örömet szerezni neki. Most már legszívesebben
visszaszívta volna szavait, és azt sem szerette volna, ha
valakinek feltűnik, hogy az asztallal beszélget. Így hát néma
maradt, miközben Debbie tovább szívta és nyalogatta a farkát.
A kéj egy csapásra eloszlatta feltörő bűntudatát.
Döbbenetesen meleg ajkak cirógatták. Titkárnőjének csókja édes
volt és lágy, s Johnny nekifeszült az asztalnak, és visszafojtotta
lélegzetét. Egyik kezével túl hevesen kapaszkodott meg,
összeütődtek az evőeszközök, s néhány környező asztaltól
odafordultak felé.
– Gyerünk, engedd el! Hadd igyalak ki! – hallatszott az asztal
alól Debbie sürgető hangja.
Azon gondolkodott, vajon Debbie reszkető izgalma az ő
iménti évődéséből ered–e. Titkárnője nem csinált titkot belőle,
hogy kedveli a kemény szexet, a durva szavakat, s ha alaposan
megcsapkodták a fenekét egy hátulról jövő menetben. Nyíltan
vállalta, hogy szereti az anális szexet – mindez
megszállottságával kiegészítve szívfájdítóan bonyolulttá tette
jellemét. Johnny azonban azt mondta magának, ez még nem
jogosítja fel arra, hogy udvariatlan legyen vele – közben pedig
azzal küzdött, hogy visszatartsa kirobbanni készülő ondóját.
– Gyerünk! – biztatta Debbie. Szándékosan mély hangon szólt
hozzá, s szavai a szájába mélyedő szerszámtól halkan
csendültek, így nem hallatszottak messzire. Valahányszor az ajka
és a nyelve megmozdult a szavak formálása közben, Johnny úgy
érezte, farkával is érzi, amit mond. – Szeretném, ha beleélveznél
a számba. Magamba akarom szívni az ondód minden cseppjét.
Most már képtelen volt ellenállni tovább, megizzadt az
erőlködéstől, hogy visszatartsa magát – Johnny hátradőlt a
székén, és lüktetve .belelövellt a nőbe. Úgy érezte, Debbie
fülsiketítő hangon reagált rá, bár egyetlen ember sem fordult
feléjük a környező asztaloktól. Hallotta kéjes sóhajait, miközben
hangosan szürcsölve nyelte magába a magját. Szájában tartotta
péniszét, amikor elélvezett, s kötelességtudóan szívta tovább
akkor is, amikor az utolsókat lövellte.
Johnny minden tagja reszketett, miközben visszacsúsztatta
péniszét a nadrágba.
Cinkos mosollyal néztek össze, amikor Debbie ismét
megjelent. Kipirult ugyan az arca, de máskülönben ugyanolyan
összeszedettnek látszott, mint rendesen. Áthajolt az asztal felett,
és lelkesen megcsókolta Johnnyt. Ajkán még ott érződött a
sperma jellegzetes illata.
– Hát ez váratlanul ért – mormolta Johnny.
–Mindig is szerettem volna kipróbálni. A nyilvános helyektől
beindulok. Gondoltam, te elég gátlástalan vagy ahhoz, hogy
beleegyezz.
Johnny eleresztette füle mellett titkárnője nem kifejezetten
hízelgő bókját. Saját gondolatai kötötték le a figyelmét, majd úgy
döntött, ez lenne a legjobb pillanat, hogy meginvitálja Debbie–t
Lisa ágyába, s fel is tette neki a kérdést.
– Van még valami ehhez hasonlóan érdekes vágyad? Például,
hogy megoszd az ágyad egy nővel? Mert, ha igen...
–Jézusom! Dehogy! – kapkodott levegőért Debbie. – Az
annyira gusztustalan! – Felpattant, és csak ennyit vetett oda
Johnnynak: – A mosdóba mentem. – Lehalkította a hangját,
rajzolt egy kört a levegőbe, s hozzátette: – Lehet, hogy maradok
pár percig.
Johnny elnézte távolodó alakját, és elcsodálkozott magában:
Debbie–nek egyáltalán nem okoz gondot, hogy nyilvános helyen
leszopja a főnökét, mint ahogy az sem, hogy az étterem
vécéjében maszturbáljon, de felszisszen az undortól, amikor
szóba kerül, hogy nővel szeretkezzen. Határozott elutasítása azt
jelentette, nem lesz könnyű rávennie, hogy Lisa születésnapi
ajándéka legyen, de Johnny eltökélte magát, nem adja fel.
Nagyot sóhajtott, igyekezett kiverni fejéből az érzést, hogy
mindez nem is vele történik, igyekezett meggyőzni magát, hogy
épp az imént szopták le a farkát. Felemelte a villáját, és nekilátott
bekebelezni sültje maradékát.
– Johnny!
Ahogy felnézett, Markot pillantotta meg maga mellett.
Szomszédja izmos alakja a hivatalos, munkahelyi öltözékben
valahogy tekintélyt parancsolónak látszott. Johnny azonban
rámosolygott, s egy másodpercre el is feledkezett Debbie–ről és a
nő érthetetlen vonakodásáról.
– Az irodában mondta a skót kiscsaj, hogy itt talállak.
– Engem keresel?
– Ahogy mondod, öregem. Szerettem volna megbeszélni
veled, hogy nincs semmi gond a tegnap este történtek miatt.
Johnny elgondolkodva nézett maga elé, s igyekezett kitalálni,
miért is lenne bármi gondja.
– A lazac fenséges volt – mondta zavartan. – Lisa szerette
volna elkérni a mártásod receptjét, bár azt hiszem, az életben
nem fog eljutni odáig, hogy meg is csinálja. – Aggodalmas arccal
tette hozzá: – Remélem, nem azt akarod mondani, hogy te vagy
Anne rosszul lettetek, és most én is vegyek be valami tablettát,
mielőtt rám tör...
– Az ég szerelmére, Johnny – sziszegett rá Mark. – Nem
vagyok egy erőszakos fajta, de most legszívesebben behúznék
neked egyet. Tegnap éjjel molesztáltad a feleségemet. Ma a
mártásomat szidod...
–Hé, álljon meg a menet! –dörrent rá azonnal Johnny. Debbie
üresen álló széke felé intett. Többen feléjük fordultak a szomszéd
asztaloktól, mindenkit érdekelt, miért emelték fel a hangjukat.
Johnny szíve hangosan kalapált, adrenalin száguldott a vérében,
s bosszankodott, hogy Debbie mégsem a dohányzórészlegben
rendelt asztalt, ahol most megnyugtathatná magát egy szivarral.
Ujjaival izgatottan dobolt az asztalon, amikor hevesen kitört: –
Akkor gondoljuk csak végig újra, ami tegnap este történt, jó?
Mikor inzultáltam én Anne–t? Mit tettem vagy mondtam, amivel
feldühíthettem? Bármi volt is, nem lehetett szándékos!
Mark felelni akart, de aztán körülnézett az étteremben, és
becsukta a száját. Tőle szokatlan módon összehúzta a
szemöldökét, arcát a harag pírja pöttyözte.
– Nem voltál hajlandó megkefélni – sziszegte.
Johnny legszívesebben hangosan felnevetett volna.
Ugyanakkor tartott tőle, hogy ezzel még jobban feldühítené
Markot, ám egy halvány kis mosolyt nem tudott elrejteni
beszélgetőtársa elől. Megrázta a fejét, s mert képtelen volt
visszafojtani feltörő vidámságát, mégiscsak kuncogott egyet.
Elment az étvágya, félretolta a tányérját, és felhajtotta borának
maradékát.
– Szórakoztatónak találod a feleségem haragját?
– Nem – tiltakozott Johnny. – Valójában azt találom
szórakoztatónak, hogy azért vagy dühös rám, mert nem akartam
megkefélni a feleségedet. Szerintem jó néhányan vannak, akik
szerint ez nem szórakoztató, hanem egyenesen nevetséges.
Egy pillanatig nem is mert reménykedni benne, hogy Mark
rádöbben a helyzet fonákságára. Csak akkor nyugodott meg,
amikor a nagydarab férfi arcára kiült a megszokott vigyor. Egy
csapásra felengedett a feszültség.
A főpincér elhaladt az asztaluk mellett, és megkérdezte,
minden rendben van–e. Mandy a háttérből figyelte őket, arcára
határozottan kiült az aggodalom, miközben magához ölelt egy
üres tálcát. Tekintete oda–vissza vándorolt a két férfi között,
mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban kitörhet a
verekedés. Johnny biztosította a főpincért, hogy igen, minden a
legnagyobb rendben, és kihasználta az alkalmat, hogy rendeljen
egy kapucsínót Marknak. Mandy fürgén kihozta a finom, habos
kávét, s az első korty után Mark kíváncsi pillantással méregette
Johnnyt.
– Mi volt a gond tegnap este? Olyan váratlanul utasítottál
vissza bennünket. Nem tetszik neked Anne? Az a szerencsétlen
fél éjszaka bőgött nekem.
Johnny kényelmetlenül összerándult a gondolatra, hogy
akaratlanul is fájdalmat okozott szomszédasszonyának.
Visszagondolt, milyen édes volt a csókja, milyen érzéki
izgatottságot okozott neki. Magában átkozta érzéketlenségét.
– Részben én magam voltam az igazi ok – mondta fojtott
hangon. – Biztosan észrevetted, mennyire elgondolkodtatott
valami. Tegnap este már csaknem el is mondtam neked, mi bánt.
Kettőnk között legyen mondva, ez részemről igen nagy
elismerés. De elsősorban kettőtök miatt mondtam nemet. Nem
csináltatok még soha ilyet, ugye?
Mark kortyolt még egyet a kávéjából. Felső ajkán keskeny
csíkot hagyott a tejhab, s újdonsült bajuszkájával sokkal kevésbé
tűnt félelmetesnek. Már nem áradt belőle a düh, s Johnny
hálásan sóhajtott fel, amikor arra gondolt, hogy az iménti vihar
minden különösebb következmény nélkül elcsendesedett.
– Meglehetősen tapasztalatlanok vagyunk, valóban – vallotta
be Mark. – Ez az, ami zavar téged?
– Végiggondoltad, mit szeretnétek?
– Párcserét.
Johnny bólintott, majd élesen odavetette:
– Ez így nem igazán világos. Olyan, mintha bemennél egy
cipőboltba, és azt mondanád, keresel valamit a lábadra.
Mark arcán meglepettség tükröződött.
Johnny mély levegőt vett az orrán keresztül, s igyekezett
megfékezni feltörő türelmetlenségét.
– Szeretnéd Anne–t és Lisát együtt látni?
– Esetleg.
– Szeretnél lefeküdni velem?
– Basszus! Dehogy! – Mark hátrébb ugrott a széken, csaknem
kidöntötte kávéját. A szomszédos asztaloktól meglepett
pillantásokkal jutalmazták. Látszott, hogy ő sem szeretne
jelenetet, és Johnnynak ez kedvére való volt, azt jelezte, hogy a
férfi ösztönösen diszkrét. Minél többször találkozott a fickóval,
annál rokonszenvesebb lett neki.
– Semmi bajom a melegekkel – sziszegte Mark –, de ilyesmibe
nem megyek bele.
Johnny látta, hogy Debbie közelít az asztaluk felé. Arca
ugyanolyan pírban égett, s szokásos makulátlan külseje
valósággal ragyogott. Egy pillanatra megvillant előtte a kép,
ahogy a vécédeszkára feltett lábbal, derekáig felhúzott
szoknyával hevesen dörzsöli a csiklóját, és ujjazza magát, míg el
nem élvez. Lelki szemei előtt megjelent az éles kontraszt alantas
viselkedése és makulátlan külseje között. Félresöpörte
gondolatait, s kinyújtott ujjával kérte, adjon nekik még öt percet
Markkal. Debbie lebiggyesztette ajkát, és szemmel láthatóan
durcásan vonult vissza a női mosdóba.
Mark odapillantott, kérdőn felhúzta a szemöldökét, és Debbie
felé mutatott. Szemmel láthatóan kérdezni akart valamit, de
Johnny megelőzte.
– A párcsere rendkívül általános kifejezés.
Mark leengedte az ujját.
– Kezdem kapiskálni.
Johnny kijelentette, hogy előző este nem magyarázta meg,
pontosan mik a fenntartásai. Mark kedves és barátságos ember, s
nem állt szándékában feldühíteni. Éppígy, Anne is rendkívül
vonzó teremtés, s kellemetlennek érzi, hogy csalódást okozott
neki. Végül a hajába túrt.
– Tegnap este nagyon szétszórt voltam. Rémesen viselkedtem,
és elszúrtam a napotokat.
– Rendben, de...
– Figyelj, mindketten szívesen benne lennétek a cserében. Lisa
nemkülönben. De azt hiszem, nem tudjátok pontosan Anne–nel,
mire vállalkoztok. Szeretnétek ugyanabban a szobában kefélni?
Bármikor cserélhetnénk egymás között, ha úgy hozza kedvünk?
– Én...
– Esetleg szeretnéd magaddal vinni Lisát a hálószobánkba,
míg Anne és én nálatok vagyunk? – Hallotta saját magát, milyen
gyorsan peregnek a szavai, s erről szomszédasszonya gyors,
élénk beszéde jutott eszébe. Nála ez csak akkor jött elő, ha
izgatott volt valami miatt, s ilyenkor mindig igyekezett
visszafogni magát.
– Hát, végül is, az se lenne rossz...
Johnny azonban nem hagyta, hogy befejezze.
– Szívesen megkefélnéd a gyönyörű feleségedet úgy, hogy
Lisa és én nézünk titeket, vagy utánozzuk minden
mozdulatotokat? Vagy csak párosával lennénk együtt? Egy
alkalommal szeretnéd kipróbálni, vagy rendszeresen
összejöhetünk? Hogy éreznéd magad, ha egyszer hazaesnél a
munkából, az ágyban találnál bennünket hármasban, s rájönnél,
hogy ott keféltünk egész délután, miközben te a golyóidat
vonszoltad szoftvereket árulva a városban? Felpörgetne a
gondolat? Vagy épp ellenkezőleg, kiakadnál?
– Jézusom, Johnny! Én nem gondoltam ezt így végig! Mi
csak...
– Zaklatott voltam és nyugtalan – vetette oda élesen Johnny. –
Ha udvariatlannak tűntem emiatt, akkor ismételten a
bocsánatodat kérem, ahogy tegnap este is tettem. De ha Lisával
belebonyolódunk egy párcserébe a szomszédainkkal, akkor
nagyon lényegesnek tartom, hogy pontosan megtervezzük a
dolgot, nehogy valami kellemetlenség legyen a vége.
Mark hátradőlt a széken, és belekortyolt a kávéjába.
– Lisa említette, hogy nem vagy kifejezetten spontán típus –
mormolta. – Nem túlzott.
Johnny keserű mosolyra húzta a száját.
– Az emberek nagy része nem ügyel a hálószobatitkok
megőrzésére. Én szeretem a feleségemet. Jól érzem magam az
otthonomban. Boldog vagyok az életemmel úgy, ahogy van.
Nem szeretném, ha hat hónap múlva kétszer körbe kellene
kerülnöm a házat, mire leparkolhatnék, csak hogy ne fussak
össze veled. Biztos vagyok benne, hogy te sem szeretnél úgy
ágyba bújni Lisával, hogy tudnád, másnap reggel Anne féltékeny
lesz miatta, vagy éppen beadja a válópert, mert nem erre
számított.
– Igazad van – biccentett Mark elismerően. – Én pedig
köszönettel tartozom neked, amiért ilyen körültekintő vagy.
– Alaposan megnézte magának Johnnyt, aztán megkérdezte:
– Mondd, te mindig ezeken a részleteken rágódsz? Mikor jut
időd alvásra?
– Anne nagyon szexi, és alig várom, hogy megkaphassam.
Lisa is vágyik rád, tudom. Ha úgy tűnik esetleg, hogy túl
alaposan rágom meg a dolgokat, legyen, ilyen vagyok. De sose
mennék bele olyan cserébe, amellyel fájdalmat vagy
szomorúságot okozhatnék a feleségemnek.
Debbie jelent meg az asztal mellett, Johnny pedig udvariasan
bemutatta titkárnőjét a szomszédjának. Látta, hogy Mark
szemében az udvarias érdeklődésen túl más is csillog, amint
végigméri Debbie–t, s magában elgondolkodott azon, hogyan
úszták meg ilyen sokáig a párcserét.
Mark felhörpintette kapucsínóját. Elnézést kért, amiért
megzavarta őket ebéd közben, felpattant az asztal mellől, széles
. mosolyát rávillantotta Debbie–re, és elbúcsúzott.
– Mit szólnál, ha ma este nálatok fejeznénk be a beszélgetést? –
kérdezte Johnnytól.
– Szívesebben mennék inkább én hozzátok – felelte őszintén a
férfi. – Minden álmom olyan ember főztjét enni, aki ölni képes,
ha kritizálják a mártását. – Mark széles vigyora eltűnt, ám
mindketten felnevettek, s Johnny megértette, hogy sikerült
szereznie egy bizalmas jó barátot. S bár fantasztikus élmény volt,
amikor Debbie leszopta az asztal alatt, arra gondolt, az új
barátság kezdete a legcsodálatosabb dolog, ami megtörtént vele
aznap.
4. Telefonszex

Becky telefonjának csengőhangja Tom Jones Sex Bomb című


számára volt beállítva. A legnagyobbra állította a hangerőt, s a
lendületes dallam betöltötte az adóhivatali helyiséget. Férje, Alec
egyszer megjegyezte, hogy megjelenéséhez és személyiségéhez
sokkal jobban illett volna Bach D–moll toccata és fúga című műve,
vagy Prokofjev egymásnak felelgető dallamai a Rómeó és Júliából.
A partin jött elő a téma, és valamelyik bunkó seggfej még azt is
felvetette, hogy a legjobb a Darth Vader belépőzenéje lenne. A
megjegyzésre hangos nevetésben törtek ki a körülötte állók, s
mind közül Alec volt a leghangosabb. Ő azonban eleresztette
füle mellett gúnyolódásukat, és úgy döntött, hogy a Sex Bomb
fejezi ki leghívebben, hogy ő valójában és mindenekfelett
elsősorban egy szexi nő.
– Várjon egy percet! – sziszegte a telefonba. Nem várta meg a
választ a vonal túlsó végéről, benyomta az irodai telefonon a H
gombot, és előkapta a táskáját. Az ehhez hasonló alkalmakkor,
amikor a főnöke épp nem volt benn, Becky meglehetősen
kellemes helynek találta az irodát, és habozás nélkül intézte
személyes hívásait munkaidőben. Tisztában volt vele, hogy nem
illendő dolog magánügyek miatt lefoglalni az ügyfeleknek
fenntartott vonalat, de mivel úgy döntött, hogy a náluk
megforduló emberek java része ingyenélő, tolvaj vagy
semmirekellő, akik mindent megtesznek, csak hogy
kicsússzanak a törvény keze közül, és elblicceljék a hivatalos
befizetnivalókat. Épp ezért úgy gondolta, nem különösebben
nagy ügy, ha némi kellemetlenséget szerez nekik. Átkutatta
nagyméretű táskáját, ellenőrizte a hívót, majd felnyitotta a
Nokiát, és belebúgott.
– Szia, Tara! Hogy vagy, drágám?
– Nedvesen – lehelte Tara. – És meztelenül. Arra gondolok,
hányszor élveztem el a kezedben, amikor a puncimból
lakmároztál a múlt héten.
Becky óvatosan körbejáratta tekintetét az irodán. Haja
természetes vörös színben pompázott, s bár nemigen szokott
meglepődni, ezúttal pír öntötte el szeplőkkel pöttyözött, halvány
arcát. Az iroda jellegzetes, egy légterű, több munkaállomásnak
teret adó helyiség volt, harmincnál is több operátor dolgozott itt.
A levegőt betöltötte a beszélgetés hangja, s a rendszeresen
felcsendülő telefonok trillája. A körülötte ülő kollégák nem
figyeltek rá, folytatták tovább beszélgetéseiket. Miután
megbizonyosodott róla, hogy senki nem hallhatja, Becky többé
ügyet sem vetett az irodai életre, és belesuttogott a telefonba:
– Még mindig olyan duzzadtak a szeméremajkaid?
– Nem. Csak te tudod úgy beduzzasztani őket. Emlékszel?
Becky behunyta a szemét, és nagyon is könnyedén felidézett
mindent. Tara simára borotvált nyílása. A tökéletesen
kidolgozott hús mögül előbukkanó szeméremajkak. Bársonyos
bőre volt, teljességgel tökéletes. Becky nyelve úgy csusszant belé,
mintha márványszobrot nyalogatna. A parti során Beckyt
elbűvölte Tara tökéletes teste, és személyes kihívásnak tekintette,
hogy addig nyalogassa, míg szeméremajkai úgy megduzzadnak,
hogy kikandikálnak biztonságos rejtekükből. Rendkívül
kellemes este volt, a parti remekül sikerült, de a legszebb
pillanatokat Tarával töltötte el, akinek teste hevesen reagált, ez
maradt meg legmélyebben benne, és a lány sikolyai,
valahányszor elélvezett. Most, hogy felidézte vörösen duzzadó
szeméremajkait, nőiségének pézsmaillatát, Beckyben is
felhorgadt a vágy. Hangja mélyen, reszelősen csengett.
– Nagyon is jól emlékszem, édesem.
– Benn van egy ujjam – vallotta be Tara. – A hüvelykujjammal
a csiklómat dörzsölöm. Közben pedig arra gondolok, milyen jól
kinyaltál.
– Bárcsak most is ott lehetnék, hogy nyalhassalak, édesem!
– Én is erre vágyom. Annyira lenyűgözően jól néztél ki az
uralkodói jelmezedben. Ha itt lennél, felöltözhetnél ugyanúgy, és
megmondhatnád nekem, mit kell tennem. – Tara elhallgatott,
aztán folytatta. – Megtenném, bármit mondanál. Készséges,
simulékony és engedelmes szexrabszolgád lennék.
Becky megvonaglott a székén. Punciját nedvesség árasztotta
el. Csipkés fehérneműje alatt érzékenyen feszültek mellbimbói.
Ismerős nyomás jelentkezett a gyomrában, egyszerre fájdalmas
és élvezetes érzés. Könnyedén széttárta combját, fél kezét
óvatosan becsúsztatta az asztal alá, s tenyere élével megdörzsölte
kosztümnadrágjának varrásvonalát a lába között. Óvatosan újra
körülnézett, majd belesúgta a telefonba:
– Először is megparancsolnám, hogy vegyél elő egy vibrátort.
– Megelőztelek! – hallatszott a kuncogás a vonal túlsó végéről.
Valóban, mintha a háttérből elektromos szerkezet távoli
zümmögése zúgott volna. Becky a hangból megállapíthatta,
hogy a vibrátort a legmagasabb fokozatra kapcsolták. Felnyögött
tehetetlenségében. Féltékenységet, izgatottságot és vágyódást
ébresztett benne a tudat, hogy a vonal túlsó végén Tara játszhat
önmagával, ő viszont nem nyalakodhat rajta kedvére. Behunyta
a szemét, maga elé képzelte a Tara szeméremajkai közé behatoló
vibrátort, ahogy szétnyitja rését, és könnyedén becsusszan. A
fantáziakép annyira valóságosnak tűnt, hogy Becky még a karcsú
nő nemi szervének illatát is érezni vélte. Még erősebben
megdörzsölte a lába közét.
– Örülök, hogy előre gondolkodsz – súgta hűvösen. – Bár
remélem, nem tetted azt a dolgot a puncid közelébe.
Megkönnyebbült, amikor hallotta, hogy Tara hangjában
habozás csendül. Eszébe jutott, milyen különlegesen ritka
szerzemény volt Tara a cserepartijukra. Ha csupán az arcát nézte
az ember, nem volt nagy szám, sőt inkább csúnyának nevezhette
volna. Csúf szemüveget viselt, krumpliorra és előreálló fogai
voltak. Leginkább kecskére hasonlított, és cseppet sem tűnt
vonzónak. Ugyanakkor azonban olyan volt a teste, mint egy
szupermodellé, és szexuális étvágya leginkább egy ajzószereken
élő nimfomániáséhoz hasonlított. Ráadásul Becky felfedezte Tara
ösztönös vonzódását a női nemhez, mely addig kiaknázatlan
kincsként lapult benne. Nem csoda, hogy boldogan megadta
neki a telefonszámát, azzal, hogy Tara bármikor felhívhatja,
amikor nagyon beindul. Igaz, Becky arra azért nem számított,
hogy az irodában folytat majd telefonszexet vele.
Egyetlen legyintéssel elintézte a munkahellyel kapcsolatos
aggodalmait, úgy döntött ugyanis, neki is jár tíz perc
kikapcsolódás. Kihúzta magát, mély lélegzetet vett, és
megismételte, amit az imént mondott:
– Ugye nem tetted a vibrátort a puncid közelébe?
– Hát, szóval, épp azt akartam – nyögte Tara.
– Nem, nem, arról szó sem lehet, édesem. – Becky továbbra is
suttogott. Időnként gyanakvó pillantással körülkémlelt az
irodában, nehogy valaki kihallgassa, de továbbra is minden
erejével Tarára összpontosított. A feketén sötétlő monitort
bámulta, s közben maga elé képzelte a meztelen Tarát, amint
marokra fogja a vibrátort. – Nincs értelme a puncidba dugni,
édesem, ugye? Nem megegyeztünk, hogy én vagyok az egyetlen
ember, akinek joga van izgatni az édes kis ajkacskáidat?
Emlékszel még?
Tara felnyögött.
Becky pontosan maga elé tudta képzelni, ahogy végighúzza
ujját a csiklóján. Emlékezett, milyen aprócska az a külső
szeméremajkak szoros védelmében megbúvó domborulat. A
partin még Beckynek is időbe telt, mire sikerült megtalálnia. Ám
amikor nyelve végül rábukkant sikamlós felszínére, Tara
hangosan felnyögött.
– Hova teszed azt a vibrátort? – érdeklődött most.
– Ahova te mondod.
Becky fészkelődni kezdett a székén.
A telefonján felvillanó vörös villogó fény jelezte, hogy hívó fél
van az irodai vonalban. Ezt azonban legkevésbé sem tartotta
fontosnak ahhoz képest, ami éppen történt. Még egy lopott
pillantást vetett maga köré, kárörvendően elmosolyodott a
gondolatra, hogy a vele egy helyiségben ülő kollégáknak nem jut
olyan remek mulatság, mint neki, majd belesúgta a telefonba:
– Azt akarom, hogy nyomd be a fenekedbe, édes.
– Becky!
– Nem – mormolta. – Ne ejtsd ki a nevemet! Ne mondj semmit
azon kívül, hogy milyen érzés, amikor beléd hatol.
Tara panaszosan felnyögött. Cuppanó hang hallatszott,
amikor körbenyalta az ajkát, mielőtt megszólalt volna.
– Rendben. Ha ezt mondod nekem.
– Tettél rá síkosítót?
– Igen.
– Nekinyomod a fenekednek a végét?
Csend lett, aztán jött a felelet.
– Igen.
– Meséld el, milyen! Mondd el, mennyit tudtál betolni belőle.
Csacsogj róla, milyen érzés, hogy benn van. Aztán arról, hogy
mennyire élvezed. Mindent dalolj el nekem, és legközelebb, ha
találkozunk, megduglak cicafarokkal, az én külön bejáratú,
felcsatolható vibrátorommal.
Tara felhördült.
A telefonon keresztül is hallani lehetett, hogy a vibrátor
zümmögése elhalkul, és a szerkezet lelassul. Tara levegő után
kapkodott, morgott és zihált. Időnként felnyögött, hangja valahol
a sírás és a sikoltás között volt.
– Bárcsak itt lennél, és te tennéd velem!
– Ketten vagyunk.
– Fölém hajolnál, az arcomba tolnád a puncidat. Annyira
szeretnélek kinyalni és megízlelni, miközben ezt csinálom!
Szeretnék engedelmes szolgád lenni!
Becky körülkémlelt az irodában. Tenyere nyúlósan ragadt az
izzadtságtól. Lába köze hevesen lüktetett, s olyan hévvel vágyott
rá, hogy magához nyúljon, hogy kénytelen volt kihúzni az asztal
alól a kezét, mielőtt túl nagy lett volna a kísértés. Tudta, hogy
nem ujjazhatja meg magát az irodában. Ilyesmi csak a
regényekben történhet meg, és a magazinok ütődött sztorijaiban,
ő maga ezt sosem kockáztatta volna meg. A vágy sürgetése
azonban csaknem ellenállhatatlannak tűnt. Reszketett, minden
erejét összeszedte, hogy uralkodni tudjon magán, s megkérdezte:
– Becsúszott már, Tara?
– Túl nagy ez nekem, Becky. Majd szétrepeszt így is.
– Nyomd csak beljebb!
Tara felnyögött.
Becky érezte, hogy összeszorul a gyomra a gondolatra, hogy a
remegő vibrátor Tara fenekének nyomódik. Jó sok időt eltöltött a
lába között, pontosan emlékezett a részletekre. Könnyedén maga
elé tudta képzelni a felforrósodott izmokat, ahogy igyekeznek
ellenállni a behatolónak, nem akarnak engedni semmi áron,
aztán lassan mégiscsak utat adnak. A maga elé vetített jelenet
hatására az ő bensője is remegni kezdett, kielégülést követelt.
Beharapta alsó ajkát, hogy ne nyögjön fel maga is hangosan
Tarával.
– Sikerült benyomnod, édesem?
– Túl nagy – panaszkodott Tara. – Túl szűk a fenekem.
– Tudom én pontosan, milyen szűk a segged – mormolta
Becky –, még az ujjamat is alig tudtam beledugni abba a feszes
kis izomgyűrűbe.
Tara nyögése nyüszítésbe váltott.
– Told csak be, édesem – biztatta Becky. – Te is szeretnéd, ha
bejáratódna, mire odamegyek cicafarokkal, nem?
Tara most már felsikoltott.
Nem engedelmeskedett Beckynek, aki azt parancsolta neki,
hogy részletesen számoljon be érzéseiről, de szavak nélküli
sikoltozása pontosan tükrözte, mit érezhet, miközben a hatalmas
vibrátort nyomja bele a hátsójába. Becky mind ez idáig
elképzelni sem tudta, miként idézhet fel néhány sikoly egy ilyen
képet, most azonban lelki szemei előtt pontosan felvillant a
jelenet. Hevesen lüktetett a vére, az ajkát nyalogatta.
– Beljebb! – parancsolta. – Told be egészen, édesem!
Amikor Tara végre megszólalt, hangja remegett.
– Tényleg van felcsatolható műfarkad, Becky?
– Benn van a vibrátor?
– A vége. – Hallatszott a hangján, hogy csaknem elsírja magát.
– Most próbálom betolni a többit. Tényleg van felcsatolható
műfarkad?
– Harminc centi hosszú, és olyan vastag, mint a csuklóm. Az
én kis cicafarkam.
Tara felsikoltott.
– Elhozod Lisa partijára?
Becky helyeslően vigyorgott, míg rá nem jött, mit kérdez tőle
Tara.
– Kinek a partijára?
– Lisáéra. Tudod, ő meg a férje, Johnny is ott voltak...
– Pontosan tudom, ki az a Lisa – szakította félbe Becky.
Hangjából minden kedvesség nyom nélkül tovaszállt.
Izgatottsága egy csapásra odalett, miközben igyekezett
feldolgozni a hírt. – Tudom, ki az a Lisa – hördült fel. – De nem
tudtam, hogy az a kurva partit szervez. Mit képzel ez magáról?
– A fenébe! Nem tudom! Mi bajod van azzal, hogy partit
szervez? Nem lenne neked is könnyebb, ha ezúttal nem neked
kellene ellátnod a házigazda szerepét? Nem lenne több időnk
nekünk kettőnknek, hogy...
– Le van szarva, hogy könnyebb lenne! Imádom, ha nyomás
van rajtam! Szeretek én lenni a főnök.
– Jaj, ne haragudj, Becky! Nem örülök, hogy tőlem tudtad meg
a rossz hírt.
– Visszahívlak – mordult rá Becky. Azonnal megszakította a
kapcsolatot, ügyet sem vetett Tara izgatott állapotára. Aztán
felvette az irodai telefont, és beleszólt. – Még mindig próbálom
kijavítani a hibát a számláján – mondta mesterkélt hangon. –
Tartaná a vonalat?
– De hát már...
Becky nem hagyta, hogy befejezze. Megnyomta a H gombot,
aztán a mobiltelefonján felhívta Alecet. Miközben arra várt, hogy
férje felvegye végre, magában elátkozta a telefonálót, a
jótékonysági intézménnyel, amit képviselt. Amikor pillantása a
számítógép képernyőjére tévedt, észrevett néhány eltérést,
melyet az illető nagy valószínűséggel nem fog tudni egykönnyen
kimagyarázni. Ám még ez sem javított sokat a hangulatán.
– Hallottál Lisa partijáról? – sziszegett a telefonba.
– Én is üdvözöllek téged, drágám – szólalt meg nyugodt
hangon Alec. – Hogy vagy?
– Most hallottam, hogy Lisa partit szervez.
– Cserepartit?
– Naná, majd egy kibaszott teadélutánt. Mi mást szervezne a
szemét? – Sikerült annyira lehalkítania a hangját, hogy az utolsó
szavak szinte csak sziszegésként hallatszottak.
– Nos, ez nekem is újdonság.
Becky nem tudta eldönteni, hihet neki vagy sem, de némi
gondolkodás után úgy döntött, ez most legkevésbé sem érdekli.
– Azt akarom, hogy leállítsd.
– Leállítsam? Na de miért tennék ilyet? És ami ennél is
lényegesebb, mégis, hogy képzeled a dolgot?
– Ezeket a részletkérdéseket ma este megtárgyaljuk – mordult
rá Becky. – A válaszom rendkívül egyszerű. Azért fogod
leállítani a partit, mert a feleséged így akarja. – Letette a mobilt, s
felvette az irodait telefont. – Számos súlyos hibát fedeztem fel a
számláján. Ha tartja még egy kicsit a vonalat, átkapcsolom a
nyomozati osztályra. Lenyomott egy másik gombot a telefonon, s
ezúttal végre megjelent arcán a mosoly.
5. Ugribugri

Johnny átadta a gondosan becsomagolt ajándékot.


– Bocsánatkéréssel tartozom – mondta. – Mark mesélte,
mennyire felháborított, hogy visszautasítottam az ajánlatotokat.
Ezzel szeretnék bocsánatot kérni.
– Jobb lett volna, ha Mark nem mond semmit. Folyton eljár a
szája.
Odakinn ültek a teraszon, a burjánzó kert felé tekintő
faszékeken. A gondozott pázsit zöldellt, rózsaszínű és lila
petúniák sora határolta. Az északnyugati sarokban megbúvó
sziklakert kőtömbjei fényesen csillogtak, nyoma sem volt rajtuk
pornak vagy földnek. Anne csendesen beszélt arról, hogy
tulajdonképpen a kert miatt döntött a ház mellett, de most, hogy
az övé lett, sokkal kisebb vonzerőt gyakorolt rá, mint korábban.
Időnként fuvallat söpört végig a zöld növények felett, jóleső
enyhülést hozva a hőségben, s virágillat csapta meg az orrukat.
Anne fekete farmernadrágot, hozzá illő pólót vett, s az
összképet hollófeketére festett haj koronázta. A fekete
összeállítás meglehetősen drámai volt ugyan, de úgy érezte, jól
illik csüggedt hangulatához. A házból Glenn Miller zenéjének
taktusai szűrődtek ki. A mélabús zene ugyan nemigen
emlékeztetett Elvis ritmusos dalaira, melyek oly közel álltak
szívéhez, ám ha melankolikus hangulatba került, szívesen
hallgatta a big band jellegzetes muzsikáját, melyről úgy érezte,
megnyugtatja, s takaróként teríti be. A zene most lendületesebbé
vált, táncra csábított. Bár időnként még ahhoz is elég lendületet
érzett magában, hogy lábával üsse a taktust a Pennsylvania 5–
6000–re, annyira mégsem pörgött fel, hogy felálljon szvingelni.
Vonakodva átvette az ajándékot, de nem emésztette különösebb
kíváncsiság, hogy mit talál benne. Leeresztett szempillái mögül
pillantott Johnnyra.
– Jobb lett volna, ha Mark nem mond semmit.
Johnny megrázta a fejét.
– Nem csak azért jött, hogy közölje velem, megbántottalak.
Megpróbálta rám sózni az egyik fantasztikus szoftverüket.
Anne felnevetett, és igyekezett ellazulni.
– Legalább három dolog hibádzik abban, amit mondtál.
Először is Mark a cég üzleti igazgatója, s ebben a minőségében
nem kell senkire fantasztikus szoftvereket sóznia.
Johnny biztatóan felvonta a szemöldökét, hogy folytassa csak.
Anne a csomaggal játszadozva folytatta.
– Másodszor, Mark cége a legnagyobb a piacon a rendelésre
gyártott szoftverek terén. Tehát az ő szoftvereit korántsem kell
rásózni senkire.
– Harmadszor? – mosolygott rá Johnny.
– Harmadszor – felelte Anne –, ha Mark megpróbált volna rád
sózni valamit, tuti, hogy meg is vetted volna. Fantasztikusan jól
csinálja a dolgát. Az eszkimóknak is képes lenne laptopokat
eladni.
Elhallgattak. Anne ujjai között forgatta a dobozkát, amit az
imént kapott, s minden perccel kíváncsibb lett, vajon mit rejthet.
Rövidre vágott körmével megkarcolta az ezüstszínben csillogó
csomagolópapír felszínét. A doboz körülbelül akkora lehetett,
mint egy videokazetta. Önmagát is meglepte, milyen habozva lát
neki a kicsomagolásnak, mégsem húzta meg az összekötő szalag
végét. Combjára szorította inkább a csomagot, és megpróbálta
kitalálni, mit rejthet.
– Nagyon szereted Markot – állapította meg Johnny.
Anne vállat vont.
– Hát persze.
– Nem félsz, hogy esetleg tönkreteheti a kapcsolatotokat, ha
belefogtok a párcserébe?
Anne újra csak vállat vont. Nem nézett Johnnyra, a csomagot
körülölelő ezüstszínű szalagot vizsgálta. A csomó bonyolultnak
tűnt, akár boltban is készíthették, bár az is felmerült benne, hogy
a pedáns Johnny kötötte.
– A ti kapcsolatotokat Lisával tönkretette a párcserélgetés?
– Nem, de tönkretehette volna.
– Mégis belevágtatok.
– Igazad van – értett egyet vele Johnny. – Arról nem is szólva,
hogy normális esetben tegnap rád vetettem volna magam, és
legszívesebben azzal töltöttem volna az estémet, hogy
szétkeféllek.
Anne szempillája megrebbentett, s felnézett a férfira.
– Ó, micsoda finom szavak – mormolta. – Fogadok, hogy egy
nő sem képes ellenállni, amikor ebben a stílusban társalogsz vele,
igaz?
Johnny felnevetett.
– Az ám – folytatta –, csakhogy szomszédok vagyunk. Azt
hiszem, körültekintően jártam el, amikor hagytam nektek egy
éjszakányi gondolkodási időt. Biztosnak kell lennetek abban,
hogy tényleg akarjátok.
– És ha mostanra megváltoztattam a véleményemet? –
kérdezte gyorsan Anne.
– Nos, akkor egyértelműen igazam volt, amikor hagytam
nektek időt, hogy átgondoljátok a dolgot.
– A fenébe! – mérgelődött Anne. – Lisa mondta, hogy
mindenre van válaszod. Nem fárasztó ilyen tökéletesnek lenni?
– A tökéletességben az a legborzalmasabb, amikor az
embernek állandóan azt kell hajtogatnia, hogy „ugye,
megmondtam?” – Megfontolt mosolyt vetett Anne felé. –
Meglehetősen gyakran kell ezt mondanom.
Anne a kezében tartott ajándékra pillantott.
– Felbonthatom?
– Boldoggá teszel vele.
Anne meghúzta a szalagot, és gyors mozdulatokkal letépte a
csomagolópapírt. Gyanakodva méregette a dobozt, mintha nem
lehetne biztos abban, mit rejt. Szíve hevesebben vert, amikor
rájött, mire utal az ajándék. Szégyenlősen pillantott Johnnyra.
– Ezeket a szivarkákat nekem szántad?
– Ha megbocsátasz nekem, akkor megoszthatnánk egyet ma
este.
Anne nem késlekedett a válasszal. Rosszkedve eltűnőben volt,
ugyanakkor érezte, hogy egyre tüzesebb lesz. Glenn Miller
hangja továbbra is kitartóan duruzsolt a fülükbe, és az iménti
röpke vágyat, hogy táncoljon egyet, váratlanul egészen másfajta
gondolat váltotta fel. Kinyújtotta kezét Johnny felé, igyekezett
nem túl hevesnek mutatkozni.
– Add kölcsön az öngyújtódat. – Igéző mosollyal tette hozzá: –
Mire véget ér az éjszaka, lehet, hogy királynak érzed magad a
karomban.

– Na milyen? – kérdezte Lisa.


– Hú! – akadt el Mark lélegzete. – Nem csupán lenyűgöző, de
teljesen értelmetlen is. Felülmúltad önmagad.
Lisa kiöltötte rá a nyelvét.
Mark meglepettnek látszott, amikor odakínálta neki a címkét,
és nyilvánvaló bizonytalansággal pislogott rá. Miközben Anne és
Johnny megosztottak egy szivarkát odakinn a kertben, Lisa a
konyhában ücsörgött Markkal, s a karikagyűrűt forgatta az ujján.
Könnyedén társalogtak, miközben szomszédja az utolsó
simításokat végezte a vacsorán, s közben irányította a
beszélgetést, és anekdotákkal szórakoztatta Lisát, melyek
operajegyekről és lopott Daimlerekről szóltak. Beszéd közben
Mark előhúzott a hatalmas, ezüstszínű, rozsdamentes acélból
készült hűtőszekrényből két üveg finom, hideg sört. Lisa
szívesen hallgatta a locsogást, s közben azzal foglalta el magát,
hogy leszedte az üvegről a címkét, majd odanyújtotta a férfinak.
A konyha levegőjét megtöltötte a szilvaszósz fenségesen édes
illata, olyan volt, mint egy drága, gyümölcsös parfüm. Glenn
Miller muzsikája hangosan szólt, Lisa nem ismerte ugyan, de
tetszett neki a lüktető ritmus és a régi stílusú zene. A reluxa
résein keresztül látta a kertben üldögélő Johnnyt és Anne–t,
testtartásuk nagyobb távolságot sugallt kettejük között a
valóságosnál. Bár nem hallotta, miről beszélgetnek, látta, hogy
Anne arca felragyog örömében, amikor megpillantja a
szivarkákat. Úgy döntött, hamarosan sikerül leküzdeniük az
akadályt, amely bimbózó barátságuk útjába állt.
– Hát ezt meg miért kaptam? – kérdezte Mark. – Ha nem
tudnád, nekem is van egy. – Meglengette sörösüvegét, és
hozzátette. – Én az üvegen tartom a sajátomat.
Lisa vigyorogva nyújtotta felé a sárga–zöld Holsten Pils
címkét. Igyekezett olyan tényszerűen és egyszerűen beszélni,
amennyire csak tőle tellett.
– Azt hittem, szeretnéd.
Mark bizonytalan arckifejezését felváltotta megszokott
mosolya. Lisa gyanította, hogy épp ez teszi oly vonzóvá: mindig
vigyorgott, nem számított, érti–e, vagy egyetért–e azzal, ami
történik. Épp az ellenkezője volt cinikus férjének.
– Óh, persze! – nevetett fel Mark. – Pont erre vágytam. Huh!
Lisa! Te aztán tudod, hogy szerezz egy fickónak kellemes
pillanatokat. Egy söröscímke! Megengeded, hogy cserébe
megajándékozzalak némi répahéjjal?
– A gúnyolódással ez esetben nem érsz célt! – jegyezte meg
Lisa. – Azt hittem, minden nagyvárosi legendát ismersz! Arra
számítottam, egyből rájössz, mit jelent egy ajándékba adott,
tökéletes, sértetlen söröscímke. Csak nem azt akarod mondani,
hogy ezt a sztorit jobban ismerem nálad?
Mark elgondolkodott, Lisa szinte hallotta, hogy kattognak
fejében a fogaskerekek, keresve valami rég feledett emléket. Le
nem vette róla a tekintetét, időnként finomkodva belekortyolt a
sörébe, s látta, hogy a férfi arcán elömlik a megértés. Ha nem az
lett volna a célja, hogy lazának és hűvösnek mutassa magát,
minden bizonnyal maga is csatlakozik Mark széles vigyorához.
– Nem söröscímkével ismerem a történetet, hanem a
sörösdoboz záró reteszével – kezdte a férfi elgondolkodva.
Hangja felforrósodott, és egyre lelkesebbé vált. – A jutalom attól
függött, mennyit tudtál megőrizni a zárórészből. A gyűrű, erre
biztosan emlékszem, csak egy csókot ért. Ha rajta maradt a fém
háromszög is, azt visszaszerezhetted egy kiadós szexszel. Vagy
legalábbis egy szopással.
Lisa bólintott.
– Azt hiszem, tényleg a dobozzárókkal kezdődött, még a
suliban – értett egyet Mark iménti fejtegetésével. – Aztán
sörösdoboz lett belőle, akkortájt, amikor én tizenöt éves
lehettem, és végre magam is vehettem alkoholt. Később a
söröscímkékkel is elkezdték a játékot abban az időben, amikor
mindenki sikkesebbnek találta, ha üvegből vedelheti a sört.
Mark boldogan felsóhajtott.
– Íme, egy városi legenda születése! – Irigy pillantással
méregette a címkét. – Mit gondolsz, kapott valaha valaki is
bármiféle szexuális szolgáltatást egy gyűrűért vagy egy
címkéért?
Lisa vállat vont, és kortyolt a söréből.
– Nem tudom – vallotta be. Éles pillantást vetett a Mark
kezében táncoló címkére, aztán felemelte tekintetét, és a férfi
szemébe mélyesztette. – Alig várom, hogy megtudjam, te milyen
ellenszolgáltatásra vagy hajlandó ezért.

Örökkévalóságig tartott a csókjuk.


Anne ötlete volt, hogy könnyebben megosztozhatnak a
cigarettán, ha Johnny ölébe ül. Levi's farmernadrágja szorosan
simult a lába közére, s érezte a férfi duzzadó péniszének
nyomását ugyanazon a ponton. Szeméremajkát dörzsölte a
farmernadrág varrása, s az alatta dudorodó keménység. Fokozta
izgatottságát a tudat, hogy kettejük intim pontjait csupán néhány
réteg anyag választja el egymástól. Ha időről időre szétvált
ajkuk, kíváncsian a konyhaablak felé pillantott, vajon Mark
figyeli–e őket. A gondolat, hogy a férje nézi, miközben ő a
jóképű szomszéd sráccal csókolózik, izgatóbb volt, mint maga a
csók. A leeresztett reluxa miatt nem tudta megállapítani, vajon
látja–e őket. Onnan, ahol ültek, a férjéből csupán elmosódott folt
látszott a távoli konyhában. Nem tudta volna megmondani,
észreveszi–e, ahogy a férfi becsúsztatja kezét farmeringe alá, és
megmarkolja apró mellét.
Johnny ujja szorosan simult a mellére. Bimbója keményen
ágaskodott a kedvéért, és a gondolat, hogy így felizgult, még
merevebbé tette. Markkal azóta nem állt ennyire a mellbimbója,
hogy összeházasodtak. Másik férfi kedvéért ágaskodnak. Ennél is
több: másik férfi érinti őket.
Reszketve bújt közelebb Johnnyhoz, kis híján elejtette a
kezében tartott szivarkát. Szabad kezével – vagyis azzal,
amelyikkel nem a mellét cirógatta – a férfi kivette kezéből a
dohányrudacskát, és könnyedén beleszippantott. A karcsú
manilaszivar vége felizzott, hallani lehetett, ahogy a
dohánylevelek összeroppannak a tűzben.
– Jól vagy?
– Remek a szivar – igyekezett nyugalmat erőltetni magára
Anne. Johnny még mindig a mellbimbóját dörzsölte. Jól
összecsippentette hüvelyk– és mutatóujjával, s az erős szorítás
újabb adag izgalmat sugárzott szét tagjaiban. Próbált a lehető
legnyugodtabb hangon megszólalni. – Fejembe szállhatott a füst.
– Biztos – értett egyet vele Johnny, bár dévaj mosolya egész
más gondolatokról árulkodott.
Visszaadta Anne–nek a szivarkát, és másik kezét is a blúza alá
csúsztatta. Markába fogta a nő mindkét mellét, mintegy
mellékesen. Teljesen felajzotta az asszonyt, olyan izgalmi
fokozatba juttatta el, mellyel még csak közvetlenül az elélvezés
előtt találkozott eddig. Hevesen zihált, keble fel–le járt, mintha a
teste arra akarná kényszeríteni a melleit, hogy töltsék ki Johnny
hatalmas tenyerét. A szivar vége remegett, miközben
megpróbálta ajka közé illeszteni.
– Nem szeretnéd, hogy Mark így lásson? – kérdezte Johnny.
Anne felnyögött, és eldobta a szivart. Még egy utolsó
pillantást vetett a konyhaablak felé, azt remélve, elkapja férje
tekintetét, s láthatja elismerő mosolyát. De mivel a férfi nem volt
ott, egyszerűen csak lehajolt, s újra megcsókolta partnerét.
Johnny nyelve a szájába nyomult, keze még határozottabban
szorította a mellét, s a testében sürgetően áradt szét a gyönyör
utáni vágy. Megfontoltan körözött a csípőjével, és nekipréselte
magát Johnny duzzadt szerszámának.
Annyira lefoglalta a csók, hogy meg se tudta volna mondani,
bánja–e, hogy nem látja Markot. Csak Lisát pillantotta meg
odabenn, s el kellett ismernie, volt abban valami vonzó, ahogy
Johnny felesége hátradőlt a széken, és Markot hallgatta. Aztán
eszébe jutott egy aprócska gondolat: megeshet, hogy szépséges
szomszédasszonya maga is egy szexuális kaland kellős közepén
jár!

– Mark! – lihegett Lisa. – Amikor Anne azt mondta, ezüstből


van a nyelved, nem hittem volna, hogy szó szerint érti, amit
mond! – Hátradőlt a széken, kezében tartotta lecsupaszított
sörösüvegét, de nemigen kortyolt belőle, mert széttárt lába
között Mark tevékenykedett. A férfi nyelve kitartóan cirógatta
nedves punciját, végignyalta külső szeméremajkait, aztán a
belsőket is, s mivel mindannyiszor utat talált felfelé, a csiklójáig,
Marknak nem esett nehezére eljuttatni Lisát az önkívületig.
Lisa már indulás előtt úgy döntött, biztosan fejlődik majd a
kapcsolat a szomszédokkal, s ennek megfelelően is öltözött.
Rövid szoknyát, testhezálló, kihívó blúzt viselt, s bugyiját nemes
egyszerűséggel otthon felejtette. Amikor Mark megkérdezte, mit
kér cserébe a sértetlen Holsten Pils címkéért, széttárta a combját,
felhúzta a szoknyáját, és megvillantotta meztelen nemi szervét.
– A képzeletedre bízom – mondta kihívóan.
Mark a konyhaablak felé pillantott, s Lisa észrevette, hogy a
feleségét nézi, aki Johnny ölében ült, remegő kezében vékony
szivarral. Mark szeme barátságos elismerést tükrözött, aztán
térdre hullt előtte, olyan sebességgel, hogy Lisa megijedt, nem
ütötte–e meg magát a konyha kemény, kövezett padlóján. Mire
nyelvével simogatni kezdte simára borotvált punciját, Lisa már
el is feledkezett minden másról, csak élvezte az édes, felhorgadó
vágyat.
Kortyolt a söréből, és kinézett a kertre, ahol Anne éppen
kigombolta a blúzát. Nem lehetett látni a mellét, mert Johnny
keze eltakarta előle. S bár onnan, ahol ő ült, ez nem látszott,
Anne odaadó arckifejezéséből kiolvasta, hogy férje valószínűleg
épp mellnyalogató–szívogató képességét mutatja be neki,
éppúgy, ahogy Mark nyalási tehetségét csillogtatja meg őelőtte.
Felnyögött, mert élvezte a pillanatot, másrészt pedig a rá váró
gyönyörök miatt. Mark hajába túrt, biztatta, hogy nyaljon
mélyebbre, s lejjebb csúszott a széken, hogy a férfi jobban
hozzáférjen. Hasában ott lüktetett az ismerős gyönyör meg az
ólomként ránehezedő féltékenység íze, s immáron szemernyi
kétsége sem volt afelől, hogy az este tökéletes siker lesz. Ahogy
Mark finom nyelve újra meg újra elérte a csiklóját, Lisa
reakcióiban ott lüktetett az este folyamán várható minden
csodálatos élmény.
Magában megjegyezte, hogy igen, pontosan erről szól a
párcsere. Élvezte a szomszédjával való együttlét izgalmát, s
időnként kipillanthatott a kertbe, az aprócska, kívánatosan
izgató Anne–re, amint teljesen elmerültek tevékenységükben a
férjével, s neki nem kellett aggódnia semmin, legfeljebb azon,
melyikük látja vendégül a másikat a következő alkalommal.
– Ez igen! Te aztán megdolgoztál a söröscímkéért! – mondta
szórakozottan Marknak.
A férfi lihegve emelkedett fel Lisa két lába közül. Megszokott
mosolyát most a nő nedvessége tette csillogóbbá, de úgy tűnt,
hogy némi szomorúság bujkál mögötte.
– Szerettem volna előzetest adni abból, ami ma éjszaka vár rád
– kezdte. – De meg kell néznem a sültet, mielőtt folytatjuk.
Lisa bólintott, és fesztelenül hátradőlt a széken. Izgatott volt,
meglehetősen nehezére esett, hogy nyugodtan üljön, de minden
erejét összeszedte, hogy összeszedettnek látszódjék.
– Segíthetek valamiben?
– Ez itt az én birodalmam – rázta meg a fejét határozottan
Mark. Reszelősebben szólt a hangja, mint korábban, s Lisa arra
gondolt, hogy valószínűleg ugyanattól az elfojtott vágytól, mely
az ő testét is égette. Elővett két edényfogó kesztyűt, beállította a
hőmérséklet–szabályozót a sütőn és a tűzhelyen, s még
hozzátette: – Vendégek ide csak akkor tehetik be a lábukat, ha
nem nyúlnak semmihez.
Lisa arcon csókolta, mintegy köszönetképpen az előjátékért.
– Kimegyek, megnézem, hogyan csábítja el a feleséged a
férjemet – dünnyögte. – Kellemes kikapcsolódásnak ígérkezik a
ma esti nagy esemény előtt.
Mark kikukkantott a konyhaablakon.
Johnny és Anne ajka összetapadt. A konyhából nem lehetett
pontosan látni őket. Annyit mindketten meg tudtak állapítani,
hogy Anne Johnny ölében ült, a blúzát is kigombolta, s csípőjét
zabolátlan hévvel mozgatta körbe–körbe. Azt azonban ebből a
távolságból lehetetlen volt kivenni, vajon csupán szenvedélyesen
csókolóznak–e, vagy ennél többről van szó.
–Úgy tűnik, Johnny nem habozott sokáig – vetette oda
szárazon Mark.
Lisa egyetértően bólintott.
– A következő percben abbahagyja Anne mellbimbójának
szopogatását, és közli vele, hogy nem olyan fából faragták.
Mark Lisa csípőjére tette a kezét, s közelebb húzta magához.
Ajka alig néhány centire volt az asszonyétól, akit megcsapott
saját nedveinek jellegzetes illata. Neki ez olyan szerelmi
vágyfokozó szer volt, melynek minden szippantásába azonnal
beleremegett.
– Ha kimész oda, közölnéd velük, hogy a szűzpecsenye és a
szilvaszósz öt percen belül kész, függetlenül attól, hogy ők mikor
végeznek?
Lisa közelebb húzódott, combjával végigsimítva Mark
duzzadó férfiasságán. Hatalmasnak érezte, keménynek és
vágyakozónak, s tisztelettel nézett rá, amikor a férfi mégis képes
volt hátrébb húzódni, mielőtt túlságosan elmerültek volna
egymás közelségének bűvöletében. Nemigen ismert olyan
pasikat, akik ilyen hihetetlen önuralommal rendelkeztek.
– Úgy tűnik nekem, te is hamarosan készen lehetnél – súgta,
hozzádörzsölve combját Mark péniszének. – Szerinted ezt is
mondjam meg nekik?
Mark megremegett, végül azonban sikerült kiszakítania magát
ölelkezésükből.
– Három órát dolgoztam a húson és a szószon – felelte. –
Mégis van egy olyan érzésem, hogy nem a kaja lesz a fő szám a
mai estén.
Lisa megállt a konyhaajtóban.
– Alig várom, hogy megkóstolhassam a szilvaszószodat! –
sikerült kipréselnie magából egy huncut mosolyt, s olyan hangot
megütni, amelyből kiviláglott a szavak mögött megbúvó
erotikus célzás. Kilépett az ajtón, de még visszaszólt: –
Kimegyek, és megbizonyosodom róla, hogy Anne és Johnny sem
emel semmi kifogást az ellen, hogy bekebelezzem az egészet.
Húsz percbe telt, mire mindannyian összegyűltek a
konyhaasztal körül, s ahogy Mark korábban megjósolta,
főztjének isteni zamata ugyancsak háttérbe szorult, mivel mind a
négyen csókolóztak, simogatták egymást, pillantásokat és
erotikus célzásokat váltottak az asztal mellett. Anne talált egy
üveg vörösbort, ami illett az ételhez, s bár erősen remegett a
keze, gondosan töltögette a kiürülő poharakat, miközben
csevegve elfogyasztották a vacsorát.
A CD–lejátszóból továbbra is Glenn Miller zenéje szólt, a régi
stílusú dallamok és ritmusok elegye kellemesen pezsgett a
háttérben, s a levegő megtelt vágyakozással. Anne nem is
gombolta be a blúzát azt követően, hogy bejöttek a kertből, s
valahányszor megmozdult, előbukkantak a mellei. Egy idő után
rádöbbent, hogy elhanyagolta háziasszonyi kötelezettségeit.
Nagy nehezen elszakadt Johnny–tól, és igyekezett helyrehozni a
dolgot.
– Lisa, nem is mondtad még – kezdte a társalgást–, mit keresel
egy olyan pár tagjaiban, akikkel szívesen cserélsz?
Lisa elhúzta kezét Mark combjáról.
– Udvariasan érdeklődsz, személyes kíváncsiságodat
szeretnéd kielégíteni, vagy a cikkhez gyűjtesz anyagot ezzel a
kérdéssel?
Anne habozás nélkül válaszolt:
– Igen – csak ennyit felelt.
Mark és Lisa felnevettek.
– Tedd fel újra a kérdést! – biztatta Johnny. – Ez a riporteri
hang engem tisztára bepörget!
Anne fülig pirult. Ujját végigfuttatta nyitott blúzának elején
(ez önkéntelen reakció lehetett), majd határozottan letette kezét
az asztalra. Nagyon élvezte az estét, és elhatározta, nem fogja
hagyni, hogy megszokott hangulatváltozásai elrontsák a
mulatságot. Ünnepélyes pillantással nézett Johnnyra, hangja
reszelős suttogássá vált, amikor nekiszegezte a kérdést:
– Te mit keresel abban a párban, akikkel cseréltek?
– Cickókat – hangzott a gyors felelet. – Ciciket keresek.
Ezúttal Mark nevetése rázta meg az asztalt.
Anne csaknem szégyenlősen sütötte le a szemét, s nézett
férjére remegő pillái mögül.
Lisa gyengéden oldalba taszította férjét, s megfogta a kezét.
Anne számára úgy tűnt, mintha a páros annyira jól megértené
egymást, hogy Johnny pontosan tisztában van azzal, Lisa mit
akar felelni a kérdésére. Csodálattal adózott szemmel láthatóan
szoros egyetértésüknek, és elgondolkodott, vajon van–e annyira
szoros ez a kapocs, mint amelyik őt köti össze Markkal.
– Mit keresünk a párcserék során? – ismételte meg a kérdést
elgondolkodva Lisa. – Ha három okból kérdeztél, mindenképpen
legalább három választ érdemelsz. Mondd meg az olvasóidnak,
a párcsere során forróvérű, keménykötésű pasikat keresek,
Johnny pedig valami nagyjából nőies lényt, akinek hüvelye van.
Mark kijelentette, hogy az ő feltételei korántsem ennyire
kidolgozottak.
Johnny megszorította felesége kezét, és megkérdezte, nem
kér–e egy tányér tejecskét.
Lisa mindkettejük megjegyzését eleresztette füle mellett.
Anne–t bámulta, mintha csak ők ketten lettek volna érdekeltek
az egész cserében.
– Hogy udvarias érdeklődésedre válaszoljak, el kell
mondanom, olyan párokat keresünk, akiknek az érdeklődési
köre nem esik nagyon távol a mienktől, de szívesen hajlanak
arra, hogy játékosan kezeljék a szexet. – Elhallgatott, belekortyolt
a borába, s hagyta, hadd nézzék mindannyian kíváncsi
pillantásokkal, némán.
– És ha személyes érdeklődésemre szeretnél válaszolni? –
ütötte a vasat Anne. Hallatszott, erőfeszítésébe kerül, hogy
könnyed, mindennapi hangon társalogjon. Világéletében meg
volt győződve róla, hogy Markkal tökéletes a szerelmi életük, és
nincs rajta semmi javítanivaló. Ez az este azonban izgatóbbnak
mutatkozott minden korábbi szexuális kalandjuknál. Bugyija
átnedvesedett a felfokozott izgalomtól. A tudat, hogy valami
megtörténhet (pontosabban hogy valami biztosan történni fog)
állandó, feszült izgalomban tartotta.
– Mit mondanál, ha a személyes kíváncsiságomat szeretnéd
kielégíteni?
– Egy csókot kérek a válaszért cserébe! – felelte Lisa.
– Ó, igen! – kiáltott fel Mark.
Lisa és Anne elveszett egymás hívogató tekintetében.
– Szeretnél megcsókolni? – kérdezte habozva Anne.
Lisa biccentett. Kifürkészhetetlen arccal nézett rá, Anne nem
tudta megállapítani, viccel vele, vagy komolyan gondolja, amit
mond.
– Mindig megcsókolod Markot, valahányszor alkalom adódik
rá – mutatott rá Lisa. – És Johnnyval is egész délután
csókolóztatok. Ha nem tudsz magaddal is csókolózni, és ennek
csupán egyetlen, érdekes módját tudom elképzelni, akkor én
vagyok a négyesünkből az, akit még sosem smároltál le.
Négyszemélyes asztalnál ültek, egymással szemközt. Anne
felállt, erőltetett nyugalommal elhaladt férje mellett, és odalépett
Lisa székéhez. Szomszédasszonya vágyakozón szétnyíló ajakkal
fordult felé. Mark és Johnny mérsékelt érdeklődést mutatva
figyelték őket, ám egyikük sem nyúlt az ételhez, sőt nem is
moccantak, miközben azt lesték, mi következik.
A zenétől eltekintve a szobában tökéletes csend honolt. A két
nő türelmesen méregette egymást. Anne mosolya bizonytalan,
Lisáé dévaj volt.
– Sose csókolóztam még egy lánnyal se – szólt rekedt hangon
Anne.
– Én nem vagyok már lány – igazította ki Lisa. – Hozd
közelebb az ajkadat, és meglátod, nő vagyok a javából.
A levegő megtelt feszültséggel. Anne úgy érezte, beleszédül a
várakozás izgalmába. Johnny és Mark heves pillantásától kísérve
közelebb hajolt.
Idegesen megnyalta ajkát, kétségbeesetten próbálta legyűrni
belső remegését. Lisa megérintette, amikor közelebb hajolt, s
benyúlt a blúza alá. Aztán találkozott az ajkuk.

– Valójában azért szeretem a párcserét, mert annyira


mulatságos – vallotta be Lisa. – Mindketten imádjuk a szexet.
Egyikünk sem féltékeny a másikra. Kimondottan élvezzük a
cserepartikat, a lányokat és a párokat, akikkel elsősorban az
interneten keresztül ismerkedünk meg. – Válla felett Johnnyra
pillantott, és megvárta férje beleegyező bólintását, mielőtt
folytatta volna. – Végső soron egy olyan párt keresünk, akikkel
nem csupán szeretők, hanem barátok is lehetnénk. Azt hiszem,
ez a párcsere lényege.
Legutóbbi megjegyzése váratlanul komolyan hangzott, s ők
négyen hallgatagon ültek az asztal körül. A szexuális izgalom
továbbra is ott feszült közöttük, és áthatolhatatlan ködként uralta
a légkört, de úgy tűnt, egyikük sem képes rá, hogy megtegye a
következő lépést.
– És mi a helyzet veletek? – vetette fel könnyedén a kérdést
Johnny. Nehezére esett a beszélgetésre összpontosítania, mert
Anne es Lisa csókjának látványától hatalmas, kényelmetlenül
feszülő erekciója támadt. A kielégülés vágya minden eddiginél
hevesebben pezsgett benne, de összeszedte magát, és igyekezett
felnőtt férfiként viselkedni. Anne–ról Markra nézett, úgy
kérdezte: – Ti mit kerestek a párcsere során?
– Farkakat – felelte gyorsan Anne.
– Ez talált – mosolyodott el Johnny.
Anne elfordult, és férjére pillantott.
– Nyitottak vagyunk új tapasztalatokra – kapcsolódott be a
beszélgetésbe Mark. – Nagyon kellemes a szexuális életünk, de
attól tartunk, ellaposodhat, ha nem próbálunk új benyomásokra
szert tenni.
Anne egyetértőén bólintott. Gyorsan belekortyolt a borába, és
nagy, sötét szemének tekintetét vegighordozta az asztal mellett
ülőkön. Odakinn leszállt az est. A helyiségben csupán néhány
pislákoló gyertyaláng szolgáltatta a fényt, az étkezőasztal
közepén. A megnyúló árnyak körülölelték őket, a félhomály úgy
terült a négy ember vállára, mint egy hatalmas, biztonságos
paplan. Johnny észrevette, hogy akaratlanul is közelebb
húzódtak egymáshoz.
– Értem – bólintott. Megszorította felesége kezét, majd így
szólt: – A magam részéről nem hinném, hogy valaha az életben
meg tudnám unni Lisával a szexet. Mindenesetre nem
kockáztatnám meg. – Felhajtotta utolsó csepp borát, és elnézte a
poharát ismét teletöltő Anne–t. – Van egyébként valami, amit
mindketten szívesen kipróbálnátok? Mindketten párcserét
akartok? Vagy szeretnétek még valakit? Esetleg négyesben? Mi
az, pontosan és egyértelműen, amit mindketten szívesen
kipróbálnátok?
Anne elgondolkodva nézett maga elé, amikor a CD–lejátszó
elhallgatott. Arca kipirult, ettől üdébbnek látszott, mint az est
kezdetén. Kinyitotta a száját, láthatóan őszinte feleletet akart
adni Johnny kérdésére, amikor a zenelejátszó ismét megszólalt,
és játszani kezdte az In the Mood című számot.
Mosoly suhant át az arcán, ahogy felharsant a fúvósok trillája
a rejtett hangfalakból. Felpattant székéről.
– Erre vágytam világéletemben – nevetett fel. Felkapcsolta a
villanyt. A szobát elárasztotta a fény, megtörte az addig mind a
négyüket lebilincselő varázst. – Ezt, éppen ezt szerettem volna! –
jelentette ki komolyan. Férje és vendégeik szemmel látható
meglepetésére mozogni kezdett a zene ütemére, s időről időre
elővillantak a keblei. Buja életerő vibrált mozdulataiban,
tökéletesen együtt mozgott a zenével. A nyilvánvaló, lázas
felfűtöttség, mellyel táncolt, örömmel töltötte el azt is, aki nézte.
Johnny fejében megfordult, akkor is élvezet lenne a mozgását
figyelni, ha nem libbenne elő a keble a fúvósok minden
belépésekor.
– Ez az, amire mindig vágytál? – kérdezte nevetve Lisa.
Anne intett neki, hogy jöjjön, táncoljon vele. Lisa igen rövid
ideig tartó vonakodás után csatlakozott hozzá, s óvatosan
hagyta, Anne hadd vezesse. A lépések nem tűntek túl nehéznek,
s néhány perc elteltével már együtt lejtették a szvinget. Lisa fél
lépéssel szomszédasszonya mögött helyezkedett el, s Johnny
csodálattal gondolt rá, hogy esze ágában se volt elvenni előle a
rivaldafényt.
– Nagyon szégyenlős tudok lenni, ha ismeretlen emberekről
van szó – mondta Anne. Felemelte kissé a hangját, hogy
mindhárman hallják, mit mond. – Mindig szerettem volna
valami nagyon bátor cselekedetet véghez vinni, például csaknem
meztelenül táncolni idegen emberek előtt. – Bemutatott egy
nehéz lépéskombinációt. – Igen, világéletemben erre vágytam!
– Tehát mi most idegenek vagyunk? – viccelődött vele Lisa. –
Mindenkivel csókolóztál már ebben a helyiségben, s mégis
idegeneknek nevezel bennünket?
Anne egy pillanatra se hagyta abba a táncot, mutatta a
lépéseket Lisának, s így öltötte rá a nyelvét.
Johnny a két nőt nézte, arra gondolt, mennyire mások, s
mégis, milyen egyszerűen lerendezték ezt a vitás kérdést.
– Mi lenne, ha felkérnéd Anne–t, hogy táncoljon nekünk a
partidon? – javasolta. – Ha tényleg az a szíve vágya, hogy
meztelenül táncolhasson tucatnyi vadidegen ember előtt, keresve
se találnánk jobb alkalmat neki.
Lisa szeme elkerekedett, mosolya szélesre húzódott.
Anne elborzadva ingatta a fejét. Azonnal megállt.
– De hát én erre képtelen lennék valódi idegenek előtt –
vallotta be. – Már az is komoly erőfeszítésembe került, hogy
előttetek megpróbáltam.
Lisa folytatta a táncot, szemmel láthatóan nagyon élvezte az új
élményt, és a mozgást is. Valahogy egész másként lépett, minden
mozdulatot igyekezett kihívóvá varázsolni. Feljebb húzta
szoknyáját, egészen a combja közepéig, s a vállát is
hátrafeszítette, hogy mellei kidomborodjanak. Bár blúzát nem
gombolta ki, keblei előremeredtek, s kőkemény mellbimbói
valósággal átdöfték az anyagot. Mark le nem vette róla
tekintetét, s Johnnyban feltámadt a szokásos vágy, mint mindig,
ha azt látta, hogy valaki a feleségét csodálja.
– Nem lenne nagy dolog – incselkedett Lisa. Annyira magával
ragadta a zene, hogy csaknem az énekessel együtt dúdolta a
dallamot. – Csupán annyit kérek, hogy táncolj meztelenül, száz
vagy annál több párcserélő szeme láttára. Meg tudnád tenni,
nem?
Anne a táncoló Lisára meredt, de zavara szemmel láthatóan
oszladozni kezdett, amikor halkan odamorogta az orra alatt:
– Nem hinném, hogy menne valaha úgy, mint neked.
Lisa azonnal megállt. Megragadta Anne kezét, a szoba
közepére húzta, és így szólt:
– Ezt a dolgot most részletesen megbeszéljük odafenn az
emeleten, édes kettesben. Johnny, töltenél nekünk még egy
pohár bort? Nemsokára jövünk.
A férfiak kettesben maradtak, és miközben meg–megütötte
fülüket a nők távoli viháncolásának hangja, Johnny Markhoz
fordult, tréfásan felé emelte a poharát, és így szólt:
– Úgy tűnik, kellemes este elé nézünk.
Mark szintén megemelte poharát, és belekortyolt borába.
– Sikerült megoldani a problémát, ami annyira foglalkoztatott
tegnap este?
Johnny összehúzta a szemét, elgondolkodott, mi is
nyomaszthatta előző este. Nem akart Debbie–re gondolni,
különösen nem most, amikor a helyzet kezdett egyre
érdekesebbé válni.
– Nem, egyelőre még nem – vallotta be. – De nem akarom
kínozni magam a dologgal.
– Tudok segíteni?
Megrázta a fejét, aztán úgy döntött, őszintén feltárja gondját
újdonsült barátja előtt. Lehalkította a hangját.
– Komoly nehézségeim vannak Lisa születésnapi ajándékával
kapcsolatban.
– Említetted tegnap este. Mikor is lesz?
– Pénteken.
– Én sütöm a tortát – döntött Mark. – Ha nincs valami konkrét
terved, átjöhetnétek mindannyian. Régóta tervezgetem, hogy
kipróbálom, milyen csodákat lehet művelni a karamellmázzal.
Johnny mormolt valamit, majd felhajtotta a borát.
– Hú! Nem gondoltam volna, hogy ilyen előnyei vannak, ha
az embernek egy igazi macsó a szomszédja!
Mark mosolya lehervadt.
– Szeretnéd, vagy sem, hogy megsüssem azt a kibaszott tortát?
– Atyavilág! Persze, hogy szeretném. Ha olyan fantasztikus
íze lesz, mint az összes többi ételnek, ami a te konyhádból
szokott kikerülni, másra se vágyom!
– Bocs. Rendben, holnap megbeszéljük a részleteket, hogy
milyet szeretnél, írjunk–e rá valamit, ilyesmi. Most pedig halljuk,
mi az a születésnapi ajándék, amit olyan nehéz beszerezni.
Pillanatnyi csend ereszkedett közéjük.
– A titkárnőm – mondta ki végül Johnny. – Találkoztál vele.
Debbie.
– Az a szőke, fagyos kis szüzike?
– Szó sincs róla, hogy fagyos lenne.
– Őt akarod átnyújtani Lisának születésnapi ajándékul?
– Nem – felelte Johnny. Igyekezett, hogy ne legyen dühös a
hangja. Nem Mark hibája volt, hogy ilyen helyzetbe keveredett. –
A magam részéről leginkább arra vágyom, hogy bemehessek egy
boltba, és vehessek valamit, amit Lisa visszavisz és kicserél, ha
nem tetszik neki. Lisának azonban az a kifejezett kívánsága,
hogy szerezzem meg neki Debbie–t.
Mark ünnepélyesen bólintott.
– Szóval Lisa ezt szeretné, és mivel nem gondolom, hogy
neked bármi kifogásod lenne, valószínűleg Debbie az, aki nem
ért egyet a dologgal.
Johnny igent intett a fejével.
– A nők elméje csodálatos valami, nem? Debbie szerint nincs
abban semmi kivetnivaló, ha nyilvános helyen, ebéd közben
leszopja valakinek a farkát az asztal alatt. Úgy imádja az
análszexet, hogy néha már alig bírok lépést tartani vele. De ha
arra kérnéd, hogy nyaljon ki egy helyes kis puncit, felállna a
hátán minden szőrszál, és sikoltozva menekülne.
Mark felmordult. Megszokott mosolya tovatűnt, s Johnny látta
rajta, hogy alaposan végiggondol valamit.
– Szeretnéd, ha elrendezném neked a dolgot?
– És még a tortát is megsütnéd? Vagy választanom kell a torta
és Debbie között? Mert akkor a tortára szavazok.
– Felteszem másként a kérdést. Okozna–e valamiféle
problémát a Debbie–vel való viszonyodban, ha meggyőzném
róla, hogy töltsön el egy éjszakát Lisával?
– Legkevésbé sem. Már csak azért sem, mert nincs közöttünk
semmi különös kapcsolat. De tényleg úgy gondolod, hogy
menne a dolog? Úgy értem, Anne mondta már, hogy milyen jó
üzletkötő vagy, de...
– Én vagyok a legjobb a szakmában – vágott közbe Mark.
Hangjából hiányzott minden önteltség, érződött, hogy tényként
kezeli, amit mond.
– Ennyire jó lennél?
– Holnap elrendezem a dolgot – ígérte meg ünnepélyesen
Mark. Látszott, hogy szeretne még hozzátenni valamit, de abban
a pillanatban megjelentek a lépcsőn a nők.
– Anne és én elhatároztunk valamit – jelentette be Lisa.
Anne ott állt mellette, vadul kavarogtak benne a gondolatok
és az érzelmek. Amikor felrohantak az emeletre, együtt
végignézték a ruhatárát és a fehérneműkészletét. Lisa valami
olyan darabot keresett, ami véleménye szerint jobban illik az est
hangulatához Anne fekete farmerszerelésénél. Ragaszkodott
hozzá, hogy Anne azonnal öltözzön át. A harisnyák, a
harisnyakötő, a tanga és a hozzá illő melltartó, amit kiválasztott
neki, sokkal kihívóbb volt, mint amit Anne valaha felvett volna.
De mivel újdonsült barátnője azt állította, ez lesz a legjobb
öltözék, úgy döntött, félreteszi ellenérzéseit, és úgy öltözik,
ahogy kéri tőle. Ennek ellenére sebezhetőnek és alulöltözöttnek
érezte magát, ahogy ott állt Lisa oldalán a lépcsőn, Mark és
Johnny tekintetének kereszttüzében.
– Fantasztikus érzés volt Anne táncát nézni – folytatta Lisa. –
Mark főztje pedig egyenesen csodálatos.
Mark meghajtotta magát.
– Most mi következünk a szórakoztatásban.
Anne kényelmetlenül fészkelődött. Ha Lisa nem fogja a kezét,
már rég elszaladt volna, hogy keressen valami sokkal kevésbé
kihívó öltözéket. Továbbra is felajzott érzékei irányították testét.
Lába között a bugyin vékony réteg sikamlós, meleg nedvesség
jelezte izgalmát. Abban azonban korántsem volt bizonyos, nem
rohan–e el sikoltva, amikor megteszi, amit Lisával kiterveltek.
Szíve olyan hangosan zakatolt, hogy biztos volt benne, mindenki
hallja.
– És – folytatta Lisa – mivel a férjem rendszerint ahhoz a
bosszantó trükkhöz folyamodik, hogy hagyja, mások döntsenek
helyette, és mert Mark nem elég okos ahhoz, hogy pontosan
tudja, mit akar, úgy döntöttünk Anne–nel, hogy ezen az estén mi
kezdjük a táncot, bemutatjuk, milyen féktelen kedv munkál
bennünk.
Anne felnézett, aggodalom töltötte el, nem bántotta–e meg
Lisa a férfiakat csípős megjegyzésével. Mark szenvedélyes
tekintettel meredt rájuk, Johnny pedig szemmel látható
érdeklődéssel figyelte, hova fajulnak az események.
– Nézhetünk benneteket? – kérdezte Johnny, miközben
magának is, Marknak is töltött a borból.
– Nem létezik olyan bemutató, ahol nincs közönség – felelte
élesen Lisa. – Nézhettek. Tapsolhattok is. – Először Johnnyra,
majd Markra pillantott. – Meglehet, titeket is meghívunk egy kis
játszadozásra, ha jó fiúk lesztek. Most viszont kérem a boromat,
és csináljatok nekünk egy kis helyet.
Anne némán figyelte, ahogy egyetlen gyors, könnyed
kortyintással kiüríti a poharát. Magában azt kívánta, bárcsak ő is
ivott volna valamit, mert felajzott idegeinek biztosan jól jött
volna egy pohár nyugtató hatású vörösbor. De Lisa odahúzta az
asztaltól elhúzott székhez, s innentől kezdve az események
annyira felgyorsultak, hogy nem maradt ideje a poharáért
nyúlni.
Leültették a székre.
Lisa az ölébe ült, egyik lábát átcsúsztatta az övén, s öle
pontosan az övé felett állapodott meg. Szemtől szemben ültek,
testük obszcén közelségbe került, s olyan közeledést ígért, mely
még ennél is kihívóbbnak tetszett. Anne–nek eszébe jutott, hogy
ők is így ültek Johnnyval odakinn a kertben, nem sokkal
korábban. Az emlék heves izgatottságot okozott, most döbbent
rá, milyen szoros testi közelségbe került egymás után mindkét
szomszédjával. Tudta, hogy később, amikor már csupán
kettesben lesznek az ágyban, s beszámol Marknak átélt
érzéseiről, már a puszta elbeszélés is elég lesz hozzá, hogy a férfi
elélvezzen. A gondolatra elöntötte testét a verejték.
– Engedd el magad – súgta Lisa. – Te irányítod az
eseményeket. Bármi olyan történik, amit nem akarsz,
leállíthatod. Megértetted?
– Igen – mormolta Anne.
– Hát nem ezt szeretted volna? – kérdezte Lisa.
Anne elgondolkodott, s mivel nem volt biztos benne, hogy ez
a jelenet szerepelt valaha is az elképzeléseiben, aggodalommal
töltötték el Lisa szavai. Szomszédasszonya combja az övéhez
simult. Szoknyája felgyűrődött, látni engedte, hogy nem visel
alsóneműt, ettől újabb izgalmi hullám öntötte el. Lisa blúzának
gombjai valamikor az emeletről lejövet kigombolódtak, s Anne
szeme előtt ott táncoltak mezítelen keblei, igéző, felmeredő
mellbimbói. Elviselhetetlenül közel került hozzá a nő csupasz
bőre. Úgy érezte, meg kell érintenie, fel kell térképeznie, nézni
akarta, ahogy minden egyes lélegzetére nagyobbra duzzad.
Ehelyett azonban felemelte a fejét, és kérdőn, könyörögve Lisa
szemébe nézett. Tudta, hogy egyelőre fél szembenézni
mindazzal, ami a párcserével jár. Váratlan tánca ugyan valóban
egy régi vágy beteljesedése volt, de azzal is inkább csak elodázni
szerette volna az est várható eseményeit. Mivel úgy tűnt, Lisa és
Johnny rendkívül biztosan mozogtak ezen a terepen, ő is
szeretett volna hasonló önbizalomról tanúbizonyságot tenni.
– Miből gondolod, hogy épp ez az, amire vágyom?
– Ebben a pillanatban te vagy a figyelem középpontjában –
súgta Lisa nagyon halkan Anne fülébe. Ahogy előrehajolt, melle
Anne–hez nyomódott. – Johnny majd megőrül, olyan kemény
miattad a farka. Mark kicsattan a büszkeségtől és a
felajzottságtól, hogy ilyen hetykén magabiztosnak láthat. Engem
is sikerült beindítanod, pedig még bele sem fogtunk a dologba.
Hát nem ez az, amire vágytál?
Anne–nek pontosan erre a bátorításra volt szüksége.
Viszonozta Lisa csókját, bejárta telt, nőies ajkát, és megízlelte a
szájában megbúvó vörösbor ízét. Testén végigborzongott a vágy,
s ahogy átadta magát neki, szédülten felnevetett. Keze becsúszott
az asszony nyitott blúza alá, s átadta magát a finom női bőr
érintésével járó örömnek. Ujjai bejárták Lisa karcsú derekát,
lágyan domborodó fenekét, finoman ívelt hátát, s csak ezután
csúsztak fel a nagy, kerek keblekig.
Kemény mellbimbók nyomódtak izgatottan a tenyerébe.
Mark és Johnny elismerően felnyögtek.
Lisa kéjesen sóhajtozott.
Anne pedig megértette, ez csupán az első lépés, és az est
ezután még izgalmasabb lesz. Sejtése azonnal beigazolódott,
mert Lisa lecsúszott az öléből, és lehúzta a bugyiját. Miközben
széttárta a lábát, teljesen kitárulkozva Johnny és Mark előtt,
Anne hagyta, hogy Lisa befúrja a fejét forró puncijába, s ekkor
már biztosan tudta, ez az éjszaka a legcsodálatosabbak között
szerepel majd emlékeiben.
Meleg nyelv csusszant be hasítékába.
Felnyögött.
Kísértést érzett, hogy hátradőljön, behunyja a szemét, és
átadja magát a gyönyörnek. De ha nyitva tartotta a szemét,
láthatta Johnny elismerő pillantását, s a férje mosolyában
tükröződő vágyat. Ugyanakkor, ha lenézett, láthatta Lisa arcát
szeméremszőrzetének keretében. Lisa ismét megcsókolta, s Anne
attól tartott, túl sok lesz érzékeinek mindaz, ami vele történik.
Sose hallotta, hogy lehetséges túlságosan felajzott állapotba
kerülni. Ám azt sem gondolta volna, hogy bármilyen helyzet
képes ilyen hihetetlen szexuális töltést hordozni. Nem volt többé
ura önmagának, felsikoltott, ahogy végigsöpört testén az
orgazmus, felemelte csípőjét, nekinyomta magát Lisa arcának, és
egész teste belerázkódott a kéjbe.
6. Debbie

– Egy szót se! – parancsolt rá Debbie.


Johnny engedelmesen hallgatott. Látta, ahogy Debbie belép az
irodába, becsukja maga mögött az ajtót, és elfordítja a kulcsot a
zárban. Biztos volt benne, hogy az ajtó túloldalán megfordította a
TÁRGYALÁS feliratú táblát, hogy senki ne zavarja őket.
Irodájának ablakai a közeli parkra néztek. Ez volt a legjobb
kilátást nyújtó helyiség az épületben, így időről időre
emlékeztette Johnnyt, milyen fontos szerepet tölt be a cégen
belül. Debbie egyetlen mozdulattal behúzta a szalagfüggönyt, s
futó pillantásra se méltatta az odalenn elterülő festői látványt.
A sötétítőkön áthatoló napsugarak fényében az irodát
homályos árnyak uralták, amiről Johnnynak eszébe jutott az
előző este. Belül mosolyt varázsolt az arcára az emlék. Az éjszaka
izgalmas és kielégítő élményeket hozott. Ha nem csillapodott
volna kissé az izzás, Johnny valószínűleg egész napját
folyamatos, kényelmetlen felajzottságban töltötte volna.
– Egy szót se! – ismételte meg Debbie. – Most én beszélek.
Johnny épp meg akarta kérdezni, miért zárta kulcsra az ajtót,
és miért húzta be a sötétítőfüggönyt. Az előkészületek a hat
hónappal korábban történtekre emlékeztették, amikor óvatos
titkolózás vett körbe mindent a vállalatnál, mert felrepült a hír,
hogy egy japán óriáscég akarja átvenni irányításukat. A tény
azonban, hogy Debbie jött be, arra engedte következtetni, hogy
sokkal inkább magánjellegű célokról lehet szó, s nem
kihallgatástól kell tartaniuk. Elvigyorodott, amikor eszébe jutott,
hogy a vállalatnál csak Debbie–nek volt nála nagyobb szexuális
étvágya. Kapcsolatuk kellemes kikapcsolódást kínált a napi
rutinfeladatok közepette. Johnny tisztában volt vele, hogy
Debbie–vel való viszonya közszájon forog a cégnél, ám mivel
mindketten úgy viselkedtek, mint akik magasan fölötte állnak az
effajta pletykáknak, a sztori elvesztette vonzerejét munkatársaik
szemében.
Debbie az asztalához lépett. Csípőre tette a kezét,
kidüllesztette a mellét.
– A következő órában nincs egyetlen megbeszélésed sem.
A megjegyzés valahol a kérdés és az állítás közötti határon
mozgott. Johnny felpillantott az ajtó fölé helyezett nagy órára.
Tizenegyet jeleztek a mutatók.
– Nincs – értett egyet Debbie–vel. – Egyetlen árva találkozó
sem. Miért? Szeretnél valamit megbeszélni velem?
Debbie arcán széles, dévaj örömöket ígérő mosoly ömlött el.
Vastag keretes szemüvege mögött megcsillant kék szeme.
Johnny úgy érezte, a nő csinos kosztümjében (a szoknya épp térd
fölé ért, a kabát szabása kiemelte melleit) nem is annyira
titkárnőnek, inkább elegáns modellnek vagy üzletasszonynak
tűnik. El tudta volna képzelni valamelyik szexlap címoldalán,
mondjuk Vaddomina felirat kíséretében. Csodálatosan
domborodó mellei, lenyűgöző magassága helyet biztosított volna
neki a középső, kétoldalas poszterképen.
–Nem tudok veled ebédelni... – kezdte Debbie.
– A fenébe, pedig annyira vártam!
Debbie bólintott, arckifejezésén látszott, hogy maga is
őszintén bánja a dolgot. Tökéletesen metszett ajkát
meggyvörösre festette. Johnnyra pillantott a szemüvege fölött, és
így szólt:
– Mivel annyira vártad, arra gondoltam, előrébb hozhatjuk az
ebédszünetet egy órácskával.
Levetette kosztümkabátját, és azonnal nekilátott kigombolni a
blúzát. Kérdő pillantást vetett a férfira.
– Nincs ellene semmi kifogásod, ugye?
Johnny mozdulatlanul ült az asztala mögött.
– Az attól függ, mit szeretnél tenni – kezdte rendkívül
óvatosan. – Ha azt hiszed, hogy hajlandó vagyok olyan vacak
sajtos zsemlét venni attól a mocskos szendvicsárustól, nagyon
tévedsz!
Debbie elkomorult.
– Jó, majd megkérjük a walesit a portán, hogy ugorjon el
neked egy hamburgerért.
– Ez igen! Kösz szépen! Most pedig megkóstolhatok egy
sikeres titkárnőt!
Debbie nem felelt, csak ledobta magáról a szoknyáját, és
fellépett az asztalra. Most úgy nézett ki, mint a fehérnemű–
katalógusban szereplő modellek, ezüstfehér melltartó, hozzá illő
bugyi, harisnyatartó, combközépig érő harisnya, tűsarkú
cipellők. Sokkal jobban néz ki, mint a legtöbb nő, gondolta
Johnny. Debbie mindig úgy öltözött, mint aki nagyszabású
szexdélutánra készül. Még a cserepartikon se találkoztak soha
egyetlen olyan nővel, aki ilyen csodálatos fehérneműket viselt
volna. Pénisze azonnal keményen ágaskodott, bár még sajgott
kissé az előző napi túlzott igénybevétel következtében.
– Az én nagy ötletem az lenne, drágám, hogy elkapjam a
farkadat a fenekemmel – súgta Debbie.
Bepréselte magát Johnny és az asztal közé, előrehajolt annyira,
hogy meztelen hátsóját Johnny arcába nyomta. Ezüstfehér
bugyijának háromszöge ráfeszült lágy domborulataira. Az anyag
egy helyen feszült vastagabban, ott, ahol eltűnt combhajlata
felett. Johnny önkéntelenül előrenyúlt, és megsimogatta
csípőjének selymes bőrét. Ujja alatt lágy domborulatok siklottak,
és érezte, hogy mindkettőjüknek egyaránt kellemes az érintés.
Énjének egy része azt kívánta, bárcsak azonnal letéphetné a
fehérneműt, feltárhatná kettős nyílását, és magáévá tehetné ott,
azonnal, az asztal tetején. De Johnnynak a szexuális együttlétből
adódó élvezet a lehető legritkábban korlátozódott a puszta
aktusra. Sokkal nagyobb örömét lelte abban, hogy később
elmesélhette a részleteket Lisának. Könnyedén folytatta hát
inkább a cirógatást.
– Csak játszol velem – zihált Debbie.
Johnny egyetértően felmordult.
– Olyan játékos vagyok, drágám, aki hamarosan seggbe kúr.
Debbie megremegett. Ahogy egész testén végigreszketett a
vágy, fenekének két félgömbje is megrezzent. Johnny lassan,
nagyon lassan becsúsztatta ujját a fehér bugyi pántja alá.
Debbie megmerevedett.
Johnny lehúzta róla a fehérneműt, hagyta, hadd cirógassa
végig a bőrét az ezüstfehér anyag. Centiméterről centiméterre
feltárult a nő hátsója közötti vágás, popsijának nyílásánál a
feszes, rózsaszín izomgyűrű, finom, borotvált
szeméremnyílásának harmatos ráncai. Olyan erős pézsmaillatot
árasztott magából, hogy fájdalmasan hevesre növelte Johnny
vágyakozását. Váratlanul rátört a megértés. Pontosan átérezte,
miért szeretné olyan nagyon kipróbálni Lisa Debbie–t.
Megnyalta cserepesre száradt ajkát, mielőtt megkérdezte volna:
– Nem tudom elhinni, hogy soha nem voltál még nővel!
Debbie ismét megremegett. Johnny nem tudta eldönteni, vajon
azért, mert izgatott lett a gondolatra, vagy a dolog puszta
említésétől is elborzadt. Nem kellett soká várnia a válaszra.
– Johnny, ne kezdd már megint! – nyögött panaszosan a
titkárnője. – Tisztára elveszed a kedvemet!
Johnny a vágatának lágy íveit cirógatta ujjával. Közben
elmotyogott valami mentegetőzésfélét:
– Nem akartam elrontani a hangulatodat, bocs. Csak
megállapítottam a tényt. Jó néhány nőt ismerek, aki megőrülne
azért, hogy megcsókolhassa a puncidat.
Debbie újra megremegett. Johnny pedig ezúttal sem tudta
megállapítani, hogy amit mondott, az vajon izgatottá tette a nőt,
vagy undorította. Még amikor megszólalt, akkor sem tudta
eldönteni, Debbie valóban ennyire ellenszenvesnek találta–e az
ötletet.
– Egy szót se többet arról, hogy csajokkal kefélek! – úgy tűnt,
nem adta fel iménti álláspontját. Nem fordult Johnny felé.
Hátsóját provokatívan az arcába nyomta. – Nekem nem menne.
Annyira undorító. Neked hogy tetszene, ha azzal jönnék, hogy
vannak férfiak, akik szívesen belenyomnák a kőkemény
dákójukat a feszes kis seggedbe?
A kérdés hallatán Johnny herezacskói megremegtek. Magában
csak gratulálni tudott Debbie–nek, amiért ilyen ügyesen kivágta
magát. Nem folytatta hát titkárnője győzködését, helyette
kinyújtott ujjával végigsimította szeméremajkait. A sikamlósán
lágy hús szinte magába szippantotta. Mindketten felnyögtek, s
Johnny tudta, minden hiábavaló, bármennyire is szeretné, hogy
Debbie együtt töltsön egy éjszakát Lisával, sosem fogja elérni.
Megragadta és széthúzta titkárnője hátsójának két farpofáját, míg
szeméremajka szétnyílt, és fenekének nyílása is kitárult, majd
nyalogatni kezdte finom húsát.
– Ó! Igen! – nyögött fel Debbie. – Ez már inkább jöhet!
Johnnyban egyre erősebben feltámadt a vágy, s maga is
könnyedén visszhangozhatta volna titkárnője sóhajait. Szerelmi
fészkének bejáratát csókokkal árasztotta el, nyálával nedvesítette
be nyílását, s magába szívta illatát, mely immáron az egész irodát
betöltötte. Debbie csiklója hevesen lüktetett rejtekében, s ahogy
végigfuttatta rajta a nyelvét, egyre hevesebb zihálást kapott
válaszul.
–A seggemet, Johnny! – hajtogatta a magáét. – Azt akarom,
hogy dugd be farkad a fenekembe!
– Mindent a maga idejében – nyugtatta meg Johnny. Belefúrta
orrát a szoros izomgyűrűbe, mielőtt nyelvét a közepéhez
illesztette volna.
Debbie levegőért kapkodott.
Johnny kuncogva megismételte:
– Mindent a maga idejében!
Eszébe jutott, talán ez az utolsó alkalom, amikor együtt lehet
Debbie–vel. Mivel titkárnője nem mutatott semmiféle
érdeklődést felesége iránt, úgy döntött, nem folytatja tovább
kapcsolatukat. Nem mintha attól tartott volna, hogy Lisa
bármiféle kifogást emelne kettejük viszonya miatt, hiszen ő is
találkozott olyan férfiakkal, akikért Johnny nem lelkesedett
különösebben. Ám nem akart találkozni Debbie–vel azok után,
hogy nem osztotta érdeklődését felesége iránt, úgy érezte, ez
férjként helytelen viselkedés lenne tőle. Ügyelt azonban arra,
hogy döntése ne legyen hatással izgatottságára, s továbbra is
elmélyült odaadással, felváltva csókolgatta Debbie punciját és
ánuszát, titkárnője pedig heves lihegéssel jutalmazta
tevékenységét, s Johnny figyelmét innentől kezdve nem
terelhette el semmi. Minden egyes részletet gondosan
megjegyzett, hogy később elmesélhesse Lisának.
– Hagyd abba a nyalakodást – követelte Debbie. – Nyomd már
be a fenekembe a farkadat.
– Nagyon szeretnéd, mi?
– Tudod, hogy mennyire.
– Mondd el nekem, mennyire.
– Johnny! Nem akarok könyörögni! Annyira megalázó!
Johnny a hátsó záróizmának közepére helyezte mutatóujját, és
kipróbálta, milyen feszes. Rendszeresen járt odabenn, mégis
minden alkalommal felvillanyozta az ilyenkor tapasztalt heves
ellenállás. Becsúsztatta nedves ujját, megvárta, míg Debbie újra
levegőhöz jut az öröm és meglepetés első hullámát követően,
majd megkérdezte:
– Mondd el, mennyire szeretnéd. Könyörögj, hogy tegyem
meg, Debbie!
– Nyomd belém a farkadat! – lihegte a titkárnő.
– Mondd meg, hova nyomjam! –makacskodott Johnny.
Mélyebben betolta az ujját. Debbie végbelének finom fala
összerándult, ahogy áthatolt az ujjízület. – Mondd meg nekem,
hova nyomjam be a farkamat!
– A seggembe! – Szavai inkább állatias morgásra
emlékeztettek. Debbie maga volt a megtestesült kellem az
irodában, ám Johnny minden ilyen alkalommal arra gondolt,
hogy ilyenkor mutatja meg valódi lényét. Zabolátlan szexuális
vágyakkal áldotta meg az ég, melyek állandóan kielégülésre
vártak. Tüzelő szuka volt, aki pontosan tudta, mi kell neki, és azt
is, hogyan szerezheti meg, amire vágyik. Magát megadó lotyó
volt, akinek egyetlen célja maradt, hogy kielégítse szenvedélyét.
– A seggembe, Johnny. Kérlek, nyomd már be! – Közel járt a
síráshoz, s Johnny tudta, hogy ha tovább ingerli, nem fogja
lehalkítani a hangját. – Kérlek, kérlek – könyörgött tovább – tedd
már be a seggembe!
Johnny felállt, s elővette felmeredő farkát a nadrágból. Zakója
zsebébe nyúlt, keresgélt egy darabig, s magában hálát adott
előrelátásáért, mivel mindig tartott ott néhány óvszert
végszükség esetére. Megtalált egyet, fogával feltépte a
csomagolást, s a vékony gumit felhúzta merev péniszére.
Elővigyázatosan a bezárt ajtó felé pillantott. Mivel azonban
pontosan tudta, Debbie–nek szintén fontos, hogy kapcsolatuk
diszkrét maradjon, úgy érezte, nem zavarhatja meg
pásztorórájukat senki és semmi.
– Kérlek, Johnny! – esengett Debbie. – Ne várass! Most
akarom! Nagyon kell!
Johnny széthúzta a felé meredő farpofákat, s farka végét
nekitámasztotta a záróizomnak. Debbie hangosan nyögdécselt,
és hozzányomult. Johnny fél kézzel elengedte a széthúzott
farpofát, s átfogta farka végét, majd miközben felszólította
titkárnőjét, hogy ne mozogjon, előrebillentette csípőjét.
– Igen! – nyögött fel a nő. Bár csak az imént kérték meg rá,
hogy ne mozogjon, Debbie medencéje körkörösen ringott,
miközben igyekezett közelebb tolni magát főnökéhez. Hangja
mélyről jött, levegőért kapkodott, s alig palástolta kétségbeesett
vágyakozását. – A seggem közepébe!
Johnny óvatosan mélyebbre nyomult.
Debbie nyöszörgőtt.
Végbélnyílása először ellenállt a behatolónak, mintha
osztozott volna Johnny örömében, amit az okozott, hogy
elhúzhatta a kínzást. Aztán sikerült átnyomakodnia az első
akadályon. Hallotta, hogy Debbie erősen igyekszik visszafojtani
sikolyát, miközben végbélzáró izma minden erejével ellenállt
neki. Johnny kivárt, míg az önkéntelen izomfeszülés elmúlt,
aztán két kézzel megragadta Debbie csípőjét. Kondomba
bújtatott farkának vége benn volt titkárnője fenekében, és Johnny
áhítattal élvezte, ahogy erősen megszorította makkját. Szorosan
markolta az asszonyt, vigyázott, nehogy túl gyorsan mozogjon, s
elkezdett beléhatolni.
– Basszál! Igen!
Debbie belső izmai szorosan simultak péniszére, kezét
felemelte, mintha rá akarna csapni az asztalra, aztán a mozdulat
abbamaradt, mintha a nő rádöbbent volna, hogy a dorombolás
minden bizonnyal kihallatszana az irodából. Johnny mélyebbre
nyomult. Csodálatos érzés volt, ahogy Debbie szűk feneke
szorosan fogta érzékeny rúdját, megragadta a csípőjét, és maga
felé rántotta, miközben előrenyomult.
Debbie hangosan sóhajtozott. Ajkába harapott, hogy
visszafojtsa kitörő sikolyát. Egész teste reszketett, és Johnny
érezte, milyen közel jár az elélvezéshez. Titkárnője fogékonysága
mindig meglepte, s maga sem tudta eldönteni, azért jut el olyan
gyorsan a csúcsra, mert ő annyira jó szerető, vagy mert ilyen
könnyen elélvez magától is. Remélte, hogy az előbbi igaz, bár a
másik magyarázatot is hajlandó lett volna elfogadni.
– Ez az – mondta, miközben teljesen benyomta a péniszét.
Debbie forró segge farkának teljes hosszát elnyelte.
Megmerevedett, mert attól félt, elélvez, ha csak egyet is moccan.
A feltörő kéjérzet teljes hosszában végigcsiklandozta kemény
rúdját. Tekintetét végighordozta a szőke szépség hátán és ívelt
fenekén, csodálattal ízlelgette a látványt, ahogy farka tövig
merült benne. – Nem kapsz többet – hörögte. – Mert ennyi van,
és kész.
Debbie megremegett.
– Nevezz mocskos kis kurvának! – sziszegte. – Azt akarom,
hogy mondd nekem, mocskos, aljas kis kurva vagyok!
Johnny rácsapott Debbie jobb farpofájára. Gyors, rövid
válaszreakciója nem volt hangosabb egy elfojtott köhögésnél.
Mindketten tudták, a hang nem jut túl az iroda falain. Mégis
összerezzentek, mintha a csattanás az egész emeletet betöltötte
volna.
Johnnynak tetszett a hatás, melyet kiváltott, ezért ismét
rácsapott Debbie hátsójára. Titkárnője zihálva sóhajtozott.
Hevesen összeszorította izmait Johnny dákóján, s mindketten
reszkettek az izgatottságtól.
– Mocskos kis kurva vagy – nyögte Johnny. Debbie záróizma
összerándult. Nem csupán szoros volt, olyan erővel préselte a
farkát, mely már–már elviselhetetlenül erősnek tetszett. – Züllött
szuka vagy, aki imádja, ha seggbe kúrják – folytatta. – Fajtalan
ringyó, aki férfiakat szop le az étteremben az asztal alatt.
Debbie úgy hörgött, hogy egész teste beleremegett. Keze az
asztal szélére kulcsolódott, feneke belereszketett az erőfeszítésbe,
ahogy Johnny gyorsította a tempót. Izomgyűrűje szorosan fogta
Johnny dákóját, s az izom megnyúlt és megfeszült, ahogy ki–be
mozgott benne.
– Mocskos kis kurva vagy, aki legszívesebben benyúlna
magának, miközben seggbe kúrják – lihegte Johnny. – Milyen
mocskos gondolat, nem?
Debbie hevesen bólogatott.
– De, igen – nyögte. – Kérlek, hadd tegyem meg!
Johnny beleegyezően mordult egyet. Debbie alig várta, hogy
engedelmeskedjen, minden feltüzelte, ami alantasnak tűnt a
szemében, Johnny pedig nem habozott kihasználni gyengeségét.
Eszébe jutott, hogy ha az anális szexet Debbie undorítónak
találja, mégis űzi és imádja, lehet, hogy ugyanezt a kifacsart
logikát alkalmazza a nőkkel való szexre is.
– Keményebben – követelőzött most titkárnője. –
Keményebben és mélyebbre. És mondd, hogy mocskos kurva
vagyok! Imádom, ha mocskos kurvának nevezel.
Johnny megcsapkodta Debbie fenekét, és gyorsabb ütemre
kapcsolt.
– Alávaló szuka – morogta. – Szorítsd össze a farkamat a
seggeddel, és facsarj ki belőle mindent, amikor beléd élvezek! –
Kinyitotta a száját, mást is akart mondani, valami olyasmit, hogy
Debbie–nek ki kellene nyalnia egy pinát, miközben ő seggbe
kúrja, ám rájött, hogy nem ilyen fából faragták. Élvezettel űzte a
puszta szórakozásból folytatott szexet, alig várta, hogy
megoszthassa a részleteket a feleségével, de nem tetszett neki a
gondolat, hogy durván kihasználja mások gyengeségét. Debbie
kijelentette, hogy gondolni sem tud a nőkkel folytatott szexre,
ezért Johnny nem hozta szóba a témát. Igaz, jó ötletnek tűnt
előállni a dologgal, miközben Debbie legtitkosabb vágyaiban
kéjelgett. Az is igaz, hogy nagyon szerette volna elnyerni a nő
beleegyezését, s valószínűleg meg is kaphatta volna, hogy
kiélhesse valamelyik mazochista fantáziáját. Ám akkor is úgy
érezte volna, ez túlmegy azon a határon, amit ő már nem
hajlandó áthágni.
– Ez az! – nyögte Debbie.
Kezét felemelte az asztalról, s a lába közé nyúlt. Feljebb emelte
a fenekét, hogy meg tudja markolni a punciját, miközben Johnny
farka ki–be járt a hátsójában. A helyzetváltoztatásra záróizma
ismét összerándult, s erősebben szorította Johnny farkát.
Miközben a csiklóját simogatta, Johnny golyóit is cirógatta. A
férfi úgy érezte, ez már túl sok lesz, nem bírja tovább.
Összeszorította a fogát, minden izmát megfeszítette, hogy
ellenálljon a sürgető vágynak, s még erőteljesebb ritmusra
váltott. Tovább gúnyolódott Debbie–n (úgy tetszett, minden
kimondott szó növeli a nő vágyát), s közben hosszú, erős
lökésekkel kényeztette.
– Basszál, még! – lihegte Debbie. Ujjai vadul forogtak nedves
puncijában. Johnny érezte, minden erejét össze kellett szednie,
hogy ne kiáltson fel. – Basszál! Igen! Ez az, tökéletes!
Tudta, hogy Debbie közel áll az orgazmushoz. Neki sem
kellett sok az elélvezéshez, eljutott abba a szakaszba, amikor
minden erejét össze kellett szednie ahhoz, hogy ne menjen el.
Visszafojtott lélegzettel hagyta, hogy elömöljön rajta a kéjes
öröm, s előretaszította csípőjét újra és újra, hogy eljuttassa
titkárnőjét a csúcsra.
– Mélyebbre, Johnny, sokkal mélyebbre! – követelte Debbie.
Válaszképp akkorákat lökött rajta, hogy minden mozdulat
felért egy ökölcsapással. A lehető legmélyebbre hatolt, zacskója
nekipréselődött Debbie megfeszített hátsó felének, s arca
grimaszba torzult, ahogy minden erejét összeszedve igyekezett
késleltetni az elélvezést.
– Ez az! – lihegte hevesen Debbie. – Ez kell nekem! – Szavai
összemosódtak. Keze egyre gyorsabb ütemben dörzsölődött
Johnnyhoz. Tudta, hogy őrült hévvel simogatja magát, ahogy
közeledik a csúcshoz. Képtelen lett volna azonban megmondani,
hogy gyakorlott technikája, vagy az ő férfias lökései juttatják–e el
titkárnőjét a végső gyönyörig. Aztán amikor mindketten
egyszerre elélveztek, rájött, hogy ez mit sem számít.
Debbie hörögve ért el a csúcsra, de ügyelt rá, hogy ne legyen
túl hangos. Testén sorozatos rángások futottak végig, s ezek is
hozzájárultak Johnny élvezetéhez. Mélyre tolta a farkát, egészen
hozzásimult, s kedvtelve élvezte a köré fonódó, ritmikusan
összehúzódó test érzetét. Heves volt saját élvezete is (egy
pillanatra még az is megfordult benne, mi van, ha a kondom
nem bírja ki), aztán szétváltak, s Debbie magányosan élvezte ki
az orgazmus utolsó pillanatait.
Tovább vonaglott az asztal tetején, még ekkor is simogatta a
punciját, igyekezett visszatartani sikolyait, s még több élvezethez
jutni. Johnny hátrahanyatlott a székére, elengedte magát, s
kéjesen ízlelgette a pillanatot. Amikor rúdja már nem pulzált,
lehúzta az elhasznált óvszert, becsomózta a végét, a fiókból
előhúzott papír zsebkendőbe csomagolta, s kidobta a
szemetesbe. Kiszívott péniszét visszasüllyesztette az
alsónadrágjába. Elnézte, ahogy Debbie kiélvezi az orgazmus
utolsó hullámait. Talán ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt
voltak, s azt remélte, az együttlét titkárnőjének is többet jelentett
a megszokott, tiltott, de annál ízesebb anális szexnél.
– Rossz fiú vagy! – kuncogott Debbie, miközben leszállt az
asztalról. Szemüvege félrecsúszott. Helyére igazította, s csak
ezután látott neki összeszedni a földön heverő holmiját.
Miközben Debbie elvégezte szokásos tisztálkodási rituáléját,
Johnny az irodaajtó mellett álló hűtőgéphez lépett, és
ásványvizet töltött két papírpohárba. Hallotta, hogy Debbie
újabb és újabb zsebkendőket húz elő az asztalfiókban rejtőző
dobozból, s tudta, e pillanatban titkárnője épp szárazra törölgeti
szeméremajkait és hátsóját, mielőtt felöltözne. Sosem értette,
hogy bár olyan örömmel szemléli a nő zárógyűrűjében ki–be
sikló farkát, mégis zavarja a látvány, ahogy Debbie papír
zsebkendővel tisztára törölgeti magát. Nem gondolta, hogy prűd
lenne, mégis helyénvalóbbnak érezte volna, ha mindez a
mosdóban zajlik. Úgy döntött, nem mutatja, mennyire
visszataszítónak érzi a dolgot, s hátat fordítva várta be, míg
Debbie felöltözött.
– Nekem töltötted? – kérdezte, miközben kivette kezéből az
egyik poharat.
Johnny rámosolygott. Abban a pillanatban ugyanaz a komoly
üzletasszony állt előtte, aki az imént bejött az irodába. Az orcáján
égő két vörös kis folt árulkodott csupán a történtekről, s
Johnnynak eszébe ötlött, hogy ez az első alkalom, amikor pirulni
látja. Debbie belekortyolt a vízbe, aztán eszébe jutott valami.
– Hoztam egy üzenetet. Elfelejtettem átadni a nagy
izgalomban, amikor elterveztem ezt az előbbre hozott
ebédszünetet.
– Biztos nem olyan sürgős. Mi lenne az?
Debbie mentegetőzve mondta:
– A Red Mill Hotel tulajdonosát ismered?
Johnny bólintott.
– Azt mondja, van egy kis gond a foglalásotokkal. A
rákövetkező hét megfelelne, ha nektek is jó. De ezen a
szombaton nem jön össze a parti.
Johnny dühösen felmordult, letette a vizespoharat, és az
asztalhoz lépett.
– Mikor hagyta az üzenetet?
– Ma reggel. Fél órával azelőtt, hogy megérkeztél. Tényleg át
akartam adni, de mint mondtam...
Johnny felemelte a telefont, és beütötte Lisa számát, miközben
Debbie magyarázkodását hallgatta. Felesége a második
csengetésre felvette, s Johnny a megszokott kedveskedés helyett
azonnal a lényegre tért.
– A Red Mill Hotel visszamondta a foglalásodat.
– A francba! – sóhajtott bosszúsan Lisa. – Mi a csudáért?
Johnny vállat vont, s tudta, hallgatása azt jelenti Lisának, hogy
maga sem lát világosan az ügyben.
– Talán az igazgató egy seggfej? – találgatott.
– Rendben – sóhajtott Lisa. – Keresek másik helyszínt. Kösz,
hogy szóltál.
Szórakozottan biztosították egymást kölcsönös imádatukról,
majd letették a telefont.
– Ne haragudj – szabadkozott Debbie. – Nem gondoltam,
hogy fontos.
Johnny egy legyintéssel nyugtázta a dolgot. Átsuhant az
agyán, hogy ha Debbie kérdezősködni kezd a foglalásról, akkor
előbb–utóbb kilyukadnak Lisa partijánál, s Debbie akár arra is
rájöhet, hogy párcserélős életet élnek. Úgy döntött, amilyen
gyorsan csak lehet, témát vált, ezért megkérdezte:
– Mi a helyzet az ebéddel?
Debbie elmosolyodott.
– Meghívott egy közös ismerősünk – mondta. – Tegnap
futottunk össze ebédkor. Mark Kentnek hívják.
– Ismered Markot?
– Ő volt az értékesítési igazgató, amikor a Coxnál dolgoztam.
–Orcáján kigyúlt az iménti pír. – Mindig tetszett nekem a srác –
magyarázta. – Most meg jött ez a meghívás a semmiből. Azt
hiszem, ez volt a fő oka, hogy teljesen elfeledkeztem az
üzenetedről. – Debbie bocsánatkérőn elmosolyodott.
Johnny arcán elterült a széles vigyor.
– Nem muszáj sietned – mondta nagyvonalúan.
Debbie védekezőn vonta fel a szemöldökét.
– Nem tervezem, hogy lefekszem vele, ha erre célzol.
Johnny a fejét rázta.
– Eszembe se jutott. De tudom, hogy Mark képes megállás
nélkül nyomni órák hosszat. – Felrémlett benne egy kép az előző
éjszakáról.
Lisával feküdtek Kenték nappalijának padlóján, szomszédaik
pedig az egyik székre telepedtek kettesben. Johnny egyre lassuló
ritmusban lovagolta feleségét, ahogy közeledett a második
elélvezéshez. Ha gyorsabban mozog, biztosan nem tudta volna
elnyújtani az élvezetet. Látta azonban, hogy Mark szinte démoni
sebességgel pumpálja Anne–t. Míg Johnnynak meg kellett
fontolnia minden mozdulatot, úgy tűnt, hogy Mark képes lenne
órák hosszat ugyanazzal a sebességgel folytatni. Hallotta Anne
heves sóhajait, s élénken el tudta képzelni, milyen gyönyört
élnek át szomszédaik, de a maga ritmusát ugyancsak le kellett
lassítania, ha nem akart idő előtt elélvezni.
Megrázta a fejét, hogy elhessentse az emléket.
– Ha Mark belefog az anekdotáiba – mosolygott Debbie–re –,
sose hagyja abba.
– Biztos vagyok benne, hogy képes leszek megfelelő mederbe
terelni a beszélgetést – fogadkozott Debbie. Ahogy az ajtó felé
közeledett, elkomorult egy pillanatra az arca, s visszanézett
főnőkére. – Ne haragudj, amiért rosszul végeztem a dolgom,
Johnny! Remélem, nem okoztam túl nagy gondot azzal, hogy
később adtam át az üzenetet!
Johnny megrázta a fejét.
– Megtörténhet bárkivel, Debbie. Biztos vagyok benne, hogy
Lisa talál majd megfelelő helyet.
7. Vadászat helyszín után

– Az életben nem találok másik helyet – panaszkodott Lisa.


Versace cipellőbe bújtatott lábával haragosan toppantott a
szőnyegen, hogy nyomatékot adjon szavainak. – Meg tudnám
fojtani a Red Mill szemétláda igazgatóját! Fel kéne lógatni a
golyóinál fogva!
– Miért nem rendezitek nálunk a partit? – vetette fel Anne. Az
alkalmi irodában beszélgettek az emeleten. Lisa az asztalnál ült,
a laptop csendesen zúgott előtte. Nem volt egy kifejezett
számítástechnika–zseni, a képernyőn látható furcsa grafikák és
szimbólumok még jobban összezavarták, s fokozták benne a
tehetetlenség érzését. A szoba túlsó végében Anne gubbasztott a
nagyobbik számítógép mellett. Az interneten igyekezett
alternatív helyszínt találni, Lisa nemigen értette, hogy megy az
ilyesmi. Nem kért azonban magyarázatot (az volt a
meggyőződése, az is a számítógép–barbárok érthetetlen nyelvén
szólna), csak rábólintott, amikor Anne érkezésekor felvetette az
ötletet.
– Ez megtenné?
Lisa feléje pillantott, és ekkor jött rá, hogy Anne nem az
interneten talált valamit, hanem körbemutat az ujjával, vagyis a
saját házukról beszél.
– Nem hiszem, hogy Marknak bármiféle kifogása lehetne
ellene – sietett hozzátenni Anne –, és én is szívesen ellátogatnék
egy cserepartira. Különösen, ha az én házamban rendezik.
Lisa megrázta a fejét.
– Nagyon kedves tőled, hogy felajánlod, de a ház túl kicsi.
Arról nem is szólva, hogy kockázatos lenne, és a házunkhoz is
közel van. – Minden egyes érvvel egyre közelebb került ahhoz,
hogy a parti lehetősége kicsúszik a keze közül. Csalódottságot és
dühöt érzett, s attól félt, végérvényesen úrrá lesz rajta a
rosszkedv. – Egyébként általában sokkal kellemesebben érzi
magát az ember, ha a parti bizonyos távolságra van az otthonától
– tette még hozzá.
– Vannak még használható hotelek, nem?
– Á, nehogy azt hidd. Nagyon kevés a cserepartibarát hotel.
Arról nem is beszélve, hogy általában hetekkel előre le vannak
foglalva a helyek. Mostanra biztos nincs már egy sem, ami
megfelelne nekünk.
– Akkor itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk! – Anne
kihúzta magát, körbefordult a forgószékkel, és felkapta az egér
mellett heverő tollat és mappát. Üdvözült mosolyától eltekintve
teljesen nyugodtnak és összeszedettnek tűnt, akár egy
üzletasszony. – Nos, kezdjük a legfontosabbal. Mire van
szükségünk?
Bár Lisát nagyon letörte a Red Millből érkezett visszautasítás,
most ő is erőre kapott, és visszamosolygott Anne–re. Pontosan
tudta, min megy át a fiatalasszony, és azzal is tisztában volt,
hogy hangulata egy meteorit sebességével emelkedik. Lisa
emlékezett, hogy az első cseréjüket követő hetet ő is teljes
eufóriában töltötte. Igazi megvilágosodást jelentett neki akkor,
hogy a tiltott örömök átélése és megosztása milyen hihetetlen
öröm forrása lehet. Annak emléke, amit férjével együtt átéltek, s
a tudat, hogy bármikor újra megtehetik (és meg is fogják tenni),
felért egy csodával. Amióta cserekapcsolatokban vett részt, Lisa
nem egy pár hasonló, áldott ébredésének lett részese. S bár Anne
összeszedettebben viselkedett, mint a legtöbb hasonló élményen
átesett nő, Lisa fejében az járt, milyen jó érzés ennyire boldognak
látni őt.
– Föld hívja Lisát. Föld hívja Lisát. Hallasz engem? Vége.
Lisa megrázta a fejét.
– Jaj, bocs. Egész máshol jártam.
– Milyen helyszínre van szükség? – ismételte meg Anne
iménti kérdését. Ölébe fektette a jegyzettömböt, és írásra készen
tartotta a tollat az üres papír felett. – Mondj el mindent. Milyen a
tökéletes helyszín?
– A Red Mill volt a tökéletes helyszín – horgasztotta le
szomorúan a fejét Lisa.
Anne megkopogtatta tollával a jegyzettömböt.
– Ezzel nem jutunk előbbre. Mondd el nekem, milyen az
ideális helyszín. Lássuk, van–e jobb a Red Millnél.
Lisa elhallgatott, majd nagyot sóhajtva belevágott.
Egy órával később, miközben Anne kifelé vezetett a városból,
Lisának még mindig eszébe jutott néhány feltétel, ami kimaradt
a listáról. Elmondta a legfontosabbakat (a hely legyen nagy,
tiszta, biztonságos és diszkrét), aztán csak úgy dőlt belőle a szó.
– Sok parkolóhelyre lesz szükségünk. Szigorúan tilos, hogy a
szomszédok meglássák azt, ami esetleg a házon kívül folyik.
Mindig remek, ha van medence. Kell egy konyha, amely képes
kiszolgálni a vegetáriánusokat, a ragadozókat és a perverzeket is.
Nem árt, ha van egy jól felszerelt bár. Kell egy olyan szoba, ahol
több tévét is lehet nézni, és a tulaj nem bánja, ha egész éjjel
pornófilmek mennek.
Anne bólintott, hogy érti a dolgot, s vezetett tovább.
– Olyan jól éreztem magam tegnap este – mormolta alig
hallhatóan. – Annyit mulattunk!
Lisa oldalra pillantott, s látta, hogy arcát elönti a pír. Barátnője
combjára tette a kezét, finoman megszorította, és így szólt:
– Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Köszönöm
szépen.
– Beszélgettünk egy kicsit Markkal – folytatta Anne. Szemét
nem vette le az útról, s miközben beszélt, a gyér déli forgalmat
figyelte. – Úgy éreztük mindketten, hogy a házasságunkban már
eddig is többet tettünk, mint ameddig a párok többsége
elmerészkedik. De a tegnap estihez fogható élményünk még sose
volt.
– Élvezted?
Anne pírja mélyebb színre váltott. Úgy beszélt, mint aki
vallomást tesz.
– Kinyaltam a puncidat.
Lisa megborzongott. Emlékeiben élénken élt a pillanat, amikor
újdonsült szomszédasszonya ajkával illette őt odalenn, a lába
között. Az emlék olyan friss volt, hogy azonnal újra átélte az
akkor érzett gyönyört. Meglepte, milyen erővel hatottak rá Anne
szavai – azonnal izgatottság áradt el rajta. Aznap nem először
érezte, hogy bugyiját nedves forróság árasztja el.
– Nem tudom elhinni, hogy megtettem – suttogta Anne. –
Nem vagyok képes elhinni, hogy egy nővel szeretkeztem. Soha
életemben eszembe nem jutott volna. Amikor Markkal
megosztottuk szexuális fantáziáinkat, még akkor sem került
szóba soha. Tudod, annyi...
– Jó volt neked?
Anne még inkább elpirult.
– Azt hiszem, igen.
– Csak azt hiszed, vagy tényleg élvezted?
– Annyit tudok csupán, hogy szívesen megtenném újra – tört
ki Anne–ből a vallomás. Elfordult, és Lisára szegezte tekintetét.
A szeme elárulta, hogy komolyan beszél, s ez
pörölycsapásként érte Lisát. Valósággal belekábult az izgalomba.
Megdöbbent váratlan felajzottságán, ugyanakkor kitörő
boldogsággal tapasztalta, hogy hasonló szexuális étvággyal
rendelkeznek, s még egyszer megszorította Anne combját.
– Ha újra vágysz rá, megtesszük ismét. – Köhögött, krákogott,
majd intett Anne–nek, hogy inkább az utat nézze. Igyekezett
tudomást sem venni a járműben vibráló erotikus feszültségről, és
reménykedett, egyiküknek se jut eszébe azt javasolni, hogy
álljanak le a legközelebbi pihenőhelyen. Hogy elterelje
gondolatait, inkább sorra vette, mi hiányzik még a cserepartikon
kötelező felszerelésből.
– Mondtam már, hogy szükségünk lesz legalább egy hatalmas
hálószobára, amit átalakíthatunk játékteremmé?
– Játékterem?
– Játékteremnek nevezzük a partik központi terét. Egyesek
kizárólag emiatt jönnek el.
– Hogy néz ki?
– Összetolunk és összekötözünk négy vagy hat franciaágyat,
itt tömeges orgiát lehet tartani.
– Nem hangzik rosszul.
– Aha, nagyon klassz. És ideális esetben az egész helynek van
valami különlegessége, ami csak a partihoz kötődik majd a
résztvevők emlékezetében. –Eltűnt hangjából a reszelősség. Bár
továbbra is izgatott volt, immáron nem törődött vele, vajon Anne
és ő képesek lesznek–e féken tartani vágyukat. – A Red Mill
homlokzatán egy hatalmas, vörös malom látható. Az odalátogató
párok közül csaknem mindenkinek van legalább egy olyan
fényképe, amelyen a páros nőtagja meztelenül áll a szélkerék
mellett.
– Neked is van ilyen képed?
Lisa felnevetett.
– Hét darab.
– Mázlista disznó – mosolygott rá Anne. Úgy tűnt, szeretne
mondani valamit, aztán az út jobb oldala felé intett. – Ahhoz ott
mit szólnál? – kérdezte a fák takarásában rejtőző, baljós épület
felé mutatva. – Szerinted egy ilyen hely megtenné?
Sötét épület volt, magányosan állt a hegy tetején. A
napsugarak hátulról világították meg, így a falak saját sötét
árnyékukba burkolóztak. Lisát első pillantásra azokra a pompás,
kísérteties épületekre emlékeztette, amelyek gyerekkorában
mindig megjelentek szeme előtt, valahányszor
kísértetkastélyokról olvasott. Azt gondolta, ha az Adams Family
Angliában vakációzna, biztosan ezt a házat bérelné ki.
S bár volt valami baljós az épületben, úgy érezte, mágnesként
vonzza. Végül hitetlenkedve megrázta a fejét.
– Nem semmi! Az a gond, hogy az emberek nem adják ki az
otthonukat cserepartikra. Nem fog menni.
– De amúgy megfelelne, ha mégis el tudnánk intézni? –
kötötte az ebet a karóhoz Anne.
Lisa vállat vont.
– Körül kell néznünk, van–e elég alkalmas szobájuk, de ahogy
elnézem...
Anne jobbra indexelt, majd lefordult a főúttól a ház felé vezető
dűlőútra. Ahogy fürge ujjakkal tárcsázott mobilján, Lisának
egyszerre feltűnt, hogy profi üzletasszonnyal van dolga, akinek
köze sincs ahhoz a folyton nyüzsgő, vörös hajú nőhöz, akivel alig
három nappal korábban találkozott. Azon is meglepődött,
milyen könnyedén elfogadta Anne a cserén alapuló életstílust.
Különösen, ha figyelembe vette, hogy Mark és Anne életében az
előző este volt az első olyan alkalom, hogy cseréltek egy másik
házaspárral. Ennek ellenére Anne úgy kezelte a témát, mintha
évtizedes gyakorlata lett volna.
Gondolataiba feledkezett, miközben Anne a ház felé vezető
úton kanyargott, s közben igyekezett vállával helyén tartani a
mobiltelefont.
– Tony Samuels – mondta. – Meg tudná mondani neki, kérem,
hogy Anne Kent keresi? Szeretném, ha visszahívna ezen a
számon. Sürgős. Köszönöm.
Lisa már nyitotta a száját, hogy kérdezzen, amikor rájött a
válaszra, észrevette ugyanis a ház előtt magasodó táblát:

SAMUELS KIADÁS ÉS ELADÁS.

A csók váratlanul csattant el.


Békés csend ereszkedett közéjük. A hatalmas, baljóslatú épület
előtt parkoltak, a nyári nap melegen tűzött le rájuk. Az autó
teteje valósággal szikrázott a fényárban. A beszélgetés arra
terelődött, mit szeretnek, mit nem. Anne listáján első számú
jelöltként az előző este szerepelt.
– Annyira beindultam.
– Észrevettem.
Anne elpirult.
– Túl nedves voltam esetleg?
– Panaszkodtam én?
– Sose csókolóztam még nővel.
Lisa az elhagyatott tájat fürkészte. Egymagukban voltak
odafenn, a hegy tetején magasodó ház tövében, körülöttük
kietlen pusztaság, ameddig a szem ellátott, s messze lent az út
ezüstösen kanyargó kígyója. Mindentől távol eső hely volt, s Lisa
rájött, hogy akár ki is használhatná a helyzetet saját előnyére.
Csábosán rámosolygott Anne–re, s megnyalta az ajkát.
– Volna kedved újra kipróbálni, milyen megcsókolni egy nőt?
Anne szeme elkerekedett.
– Itt? Most?
– Igen.
Lisa előrehajolt, és ajkuk összeforrt.
Ez a csók más volt ugyan, mint az előző esti, de ettől még
cseppet sem lett kevésbé izgató. Anne Minijének
klausztrofóbiásán csöppnyi belső terébe szorultak, s az előző esti
kellemes félhomály helyett nappali világosság vette őket körül.
Mindez azonban csupán csekély különbséget jelentett. Lisának
leginkább az volt más az előző estéhez képest, hogy akkor férjeik
nézték őket. Előző éjszaka a látvány, az izgalom és a közönség
kedvéért csókolóztak, most azonban színtiszta élvezetből és
vágyból.
Anne ajka forró volt és hívogató. Ahogy nyelvük
összetalálkozott, Lisára átragadt barátnője féktelen vágya. Olyan
közel simultak egymáshoz, ahogy csak a Mini szűkös belső tere
engedte, s cirógatták egymást, ahol érték. Lisa rátalált Anne
keblére. Hevesen felzihált, amikor barátnője ugyanazzal a hévvel
kezdett kutatni az ő ruhája alatt. Kettejük között reggel óta
csaknem állandó erotikus feszültség vibrált. Ahogy a partiról
beszélgettek, míg a részleteket tárgyalták, amikor kiderült, hogy
visszamondták a foglalását a Red Millből, Lisa állandóan magán
érezte szomszédasszonya kutató tekintetét. Tudta, hogy
kölcsönösen vonzódnak egymáshoz, s mindketten várják, hogy
ott folytathassák, ahol előző éjszaka abbahagyták.
Úgy tűnt, csókjuk az első lépés egymás felfedezésének útján.
Lisa felkelt az üléséről, és Anne lába közé térdelt.
Anne felnyögött, nekinyomta magát, és még mélyebbre
kalandozott a nyelvével. Nem lehetett immár eldönteni, ki
cirógat kicsodát. Lisa becsúsztatta kezét Anne
farmerszoknyájának dereka alá, miközben szomszédasszonya a
blúza alá nyúlt. Hideg ujjak cirógatták a forró bőrt. Megtalálták,
simogatták, izgatták a másik mellbimbóját. A Mini belső tere
pillanatok alatt megtelt párájukkal. Lisa azon gondolkodott,
vajon Anne hajlandó lesz–e továbbmenni. A gondolat csábosnak
tűnt, s a bugyija máris tocsogott a nedvességtől. Anne sötétbarna
szemébe pillantva látta, hogy az asszony hajlandó lenne bármire,
amit kér tőle. De nem volt ereje megszakítani a csókot.
Bár Johnny nem volt velük, Lisa tudta, hogy este minden
részletet megoszt majd vele. Gyanította egyébként, hogy Anne is
elbeszéli kalandjukat Marknak. Az a gondolat, hogy talán épp
egyszerre fognak beszámolni partnerüknek a történtekről, s
négyen egyszerre osztoznak majd a kaland gyönyörében,
váratlan izgalommal töltötte el Lisát.
Még most sem szánta rá magát azonban arra, hogy
továbblépjen, mert nem akarta tönkretenni a csodálatos
pillanatot.
Anne kivette Lisa keblét a melltartóból. Tenyerével szünet
nélkül cirógatta felmeredő mellbimbóját, míg ujjaival finoman
markolászta rugalmas húsát. Lisa nem szerette, ha valaki túltett
rajta, különben is izgatta Anne különleges lényének felfedezése,
ezért a szomszédasszony farmerszoknyája alá nyúlt, s ujja utat
talált a harmatos bugyihoz. Fel–le járatta ujját a finom
pamutanyagon, s kitapintotta Anne szeméremajkainak
domborulatát. Aztán könnyedén a bugyi alá csúsztatta az ujját.
Amikor végigsimított Anne meztelen szeméremajkain,
mindketten hangosan felsóhajtottak.
– Kénytelen leszel abbahagyni – dünnyögte Anne. – Attól
tartok, valaki közeledik.
– Azt hiszem, mi közeledünk a végéhez mindketten.
Anne felnevetett. Továbbra is igyekezett azonban eltolni
magától Lisát.
– Nézz hátra! – mormolta. – Egy autó közeledik az úton.
Szerintem Tony lesz az.
Lisa lihegve pillantott hátra a makadámút felé. Nem akart
megállni ennyinél. Most, hogy minden tagját birtokba vette a
vágy, szeretett volna továbbmenni. De most már ő is belátta,
ezúttal kénytelen lesz visszafogni magát. A közeledő autóból
hamarosan belátni a Minibe. Elkeseredetten nyögött egyet, s
magában azt kívánta, bárcsak már Anne–ék házában elkezdték
volna a közeledést, zárható ajtók mögött, az emeleti hálószoba
kényelmében. Némán káromkodott egyet, s csalódott pillantást
vetett a mellettük magasodó üres házra a szélfútta hegytetőn.
Miközben visszapréselte magát ruhadarabjaiba, és igyekezett
kissé rendezni külsejét, csak abban tudott reménykedni, hogy
Tony Samuels gyorsan végez, és hamarosan elölről kezdhetik
azt, amit most meg kellett szakítaniuk miatta.
Két órával később Tony Samuels még mindig a ház
szépségéről áradozott, és nagyon úgy tűnt, napnyugta előtt
esélyük sincs rá, hogy megszabaduljanak tőle. Bár a csodálatos
épület minden helyiségét bejárta velük, s külön–külön felhívta
figyelmüket az összes különlegességre, Lisa úgy gondolta, az
úriembernek esze ágában se lesz kiadni nekik a házat arra a
célra, amire ők szerették volna kibérelni. A ház a bejárás során
egyébként kellemes csalódást okozott neki. Az épület jó
állapotban volt, és még barátságosabbnak is ígérkezett, mint
amilyenre ő eredetileg gondolt. Ráadásul megfelelően távol esett
mindentől. A levegőben enyhe dohszag terjengett (az utóbbi
három hónapban egyáltalán nem használták), ez volt az egyetlen
hiba, amit észrevett. Mivel a környék fölé magasodott, egyszerű
volt odatalálni. A hosszú felhajtó számtalan autónak biztosított
parkolóhelyet. Messze esett minden lakott területtől, tehát nem
lesheti meg őket senki. Ráadásul volt valami varázslatosan baljós
az épületben, de Lisa szemében ez is csak növelte vonzerejét.
Azt azonban továbbra sem értette, hogyan veszik rá ezt a
Samuelst, hogy kiadja nekik egy cserepartira.
Kellemetlen érzés volt erre gondolni, mert a ház sok
szempontból tökéletes helyszínnek tűnt. Nem csak a több tucat
hálószoba miatt (ezek közül csupán az egyikben tároltak régi
ruhákat), de egyfajta hűvös elegancia is jellemezte, ami
elengedhetetlen kelléke volt egy valódi partinak. Az előszobából
korláttal szegélyezett lépcső vezetett az emeletre, s odafenn a
nagy hálószoba tökéletesen megfelelt arra, hogy óriási
játékteremnek használják. Rémes volt, hogy itt van az eszményi
helyszínen, s pontosan tudja, hogy sosem fogja megkapni.
Felfordult a gyomra a gondolatra, hogy Samuels visszautasítja
őket. Diszkréten félrevonta Anne–t, és a fülébe súgta.
– Nem fog menni a dolog.
– Valami gond van, Mrs. West?
Tony Samuels kellemes fickónak látszott. Amikor Anne
bemutatta Lisának, azt mondta róla, hogy ő segített Marknak és
neki megfelelő házat találni – épp Johnny és Lisa
tőszomszédságában. Anne még azt is hozzátette, hogy ő pedig
reklámszövegeket ír Samuels cégének.
A férfi azonban rendkívül konzervatív öltönyt viselt, és
megjelenése egyértelműen azt sugallta, valószínűleg a csereparti
puszta említésére is hátrahőköl. Lisa látta, milyen arckifejezéssel
közeledett az autójukhoz. Látszott, hogy nem örül a két
csókolózó nő látványának. Profin, de távolságtartón kezelte őket
mindvégig. Ellentétben a Lisa által ismert férfiak többségével,
egy pillantásra se méltatta a mellét, s csábos mosolyára sem
reagált. Jegygyűrűt viselt az ujján, melynek láttán Lisa arra
gondolt, hogy a férfi vagy meleg, vagy megrögzötten monogám
alkat – bár az is megeshetett, hogy egyszerűen csak nem sikerült
felcsigáznia az érdeklődését. Bármi volt is az ok, Lisa biztos volt
benne, hogy nem kérhetnek szívességet Tony Samuelstől.
Inkább Anne–hez, mint a férfihoz intézte szavait, amikor így
szólt:
– Nem fog menni a dolog. Szerintem legjobb lenne, ha
megköszönnénk Mr. Samuelsnek a fáradozását, és keresnénk egy
másik helyszínt, vagy lefújnánk az egész partit.
Anne eleresztette füle mellett szavait, s végigmérte Tonyt.
– Három napra szeretnénk kivenni a házat – jelentette ki
ragyogó arccal. – Lehetséges volna?
– Három napra?
– Egy nap az előkészületekre, egy a partira, egy a takarításra.
Pontosan három nap.
– Nem hiszem, Anne, hogy megengedhetnénk a dolgot –
kezdte Tony bocsánatkérő mosollyal az arcán. – A szerződéseink
rendszerint legalább hat hónapra szólnak.
– Ugyan már, Tony – hárította el a kifogást Anne. – Akkor
nyélbe üthetnénk a hirdetési üzletet, amiről már beszéltünk. Az
utolsó reklámot, ha jól tudom, komoly érdeklődés fogadta.
Tony szikár arca barátságos vigyorra húzódott. Látszott,
mennyire szívesen segítene kiemelt ügyfelének, de valószínű,
hogy ebben az esetben nemigen tehet semmit. Láthatóan kereste
gondolataiban a lehetséges érveket, melyekkel visszautasíthatta
volna őket, és legnagyobb szerencsétlenségükre pontosan azzal a
kérdéssel állt elő, amely a biztos bukáshoz vezetett.
– Milyen partit akartok rendezni? Arra ne is számítsatok, hogy
kiadjuk a házat egy rakás őrülten tomboló embereknek!
– A barátnőm szeretne cserepartit rendezni – közölte vele
Anne.
Lisa égnek emelte a szemét, s azt kívánta, bárcsak
figyelmeztette volna Anne–t, hogy ezt a szót még véletlenül se
ejtse ki a száján. Korábbi tapasztalatai alapján ugyanis pontosan
tudta, hogy az emberekből feltétlenül heves érzelmeket vált ki ez
a téma, egyesekből érdeklődést, a többségből azonban heves
elutasítást. Tudta, mi lesz Tony következő reakciója:
felháborodástól vörös fejjel kiront a házból, és még utánuk
üvölti, hogy perverz disznónak tartja őket.
– Ti cserepartikon vesztek részt? – Tony kapkodva vette a
levegőt. Ragyogó szikra gyűlt a szemében. Mohó vigyor ült ki
addig oly szenvtelennek tűnő ábrázatára, de hamarosan
bizonytalanság váltotta fel jókedvét. – Miről van szó pontosan? –
nyalta meg az ajkát. – Az a szándékotok, hogy természetben
fizetitek a három éjszaka bérleti díját?
Lisa megrázta a fejét, és félrehúzta Anne–t. Felháborodottan
beszélt neki, nem is próbálta túlzottan lehalkítani a hangját.
– Nem fogok kefélni ezzel az alakkal csak azért, hogy
megkapjam a házat. Annak semmi köze a partnercseréhez. Azt
prostitúciónak nevezik. Lehet, hogy nem vagyok apáca, de kurva
se lettem még.
Anne felnevetett. Tonyhoz lépett.
– Ha megkapjuk három napra a házat, eljöhetsz te is a partira.
Na, korrekt az ajánlat?
– Túl sokat kérsz! Ha bárki is megtudja a városban, hogy
kiadtam a házat egy cserepartira, oda a jó hírem.
– Tony. Ingatlanügynök vagy – állapította meg Anne. – Épp
ezért a legkevésbé sincs jó híred.
Lisa összerándult, megdöbbentette, hogy Anne egy ilyen
fontos pillanatban képes viccelni. Csodálattal töltötte el, hogy
törékeny szomszédasszonya milyen hihetetlen ügyességgel
kezeli a helyzetet, aztán rájött, itt az ideje, hogy végre ő is
bedobja magát.
– Az utóbbi évek legjobb bulija lesz – jelentette ki. – Elhozhatja
a partnerét, ha akarja, de ha egyedül jön, akkor is szívesen látjuk.
Hogy mutassa, milyen összhangban vannak, Lisa átkarolta
Anne derekát. Félresöpörte haját az arcáról, és csábító csókot
lehelt rá. Tonyhoz fordult, hosszan végigmérte, és magabiztos
mosollyal kérdezte:
– Nos, mit gondol?
Abban a pillanatban Lisa tudta, hogy nyert ügyük van.
A férfi egyik lábáról a másikra állt, tekintete Lisa és Anne
között cikázott, s láthatóan csak az érdekelte, ahogy ők ketten
szórakozottan cirógatták egymást. S bár korábban semmiféle
szexuális érdeklődést nem mutatott velük kapcsolatban, most,
hogy szinte kérkedve mutatták, milyen kapcsolat fűzi össze őket,
le sem tudta venni róluk a szemét. Lisa azt is észrevette, hogy
ágyéka elé húzta a táskáját. Gyakorlottan olvasott mások testi
jelzéseiben, s most is tisztában volt vele, hogy a férfi váratlanul
felmeredő férfiasságát rejtegeti.
Anne és Tony tovább alkudoztak. A férfi kifogásaiból csak
gyerekes apróságok maradtak. A beszélgetés alatt a két nő
továbbra is szorosan ölelte egymást.
– Figyelj, Tony, nem egy csapatra való kamasz kölyök kéri
tőled a ház kulcsait. Volt már nekünk üzleti kapcsolatunk, és
tudod pontosan, hogy megbízható profi vagyok. Nekünk három
éjszakára kell a ház, cserébe meghívunk az évad legdögösebb
partijára, ráadásul az ingatlant tökéletesen kisuvickolva kapod
vissza, kiadásra készen. – Megrázta a fejét, és úgy tett, mintha
valami nagyon fontos dolog jutott volna az eszébe. – Gondolom,
a kérdés jelen esetben nem az, hogy kiadhatod–e ezt a házat
három napra, hanem az, hogy miért ne adnád ki nekünk.
– Én... nekem még ki kell kalkulálnom a három nap árát –
nyögött fel Tony.
Anne megrázta a fejét.
– Most mondtam, hogy a bérleti díj fejében kapsz tőlünk egy
meghívót. S amikor visszaadjuk a kulcsokat, a ház készen áll a
kiadásra.
– Mi lenne, ha néhány ingyenes hirdetéssel fejelnénk meg a
fizetséget?
Anne kinyújtotta felé a kezét.
– Ha nem is lesz ingyenes – mondta – kétszer olyan jó lesz,
mint az előző, és most is megkapod a szokásos kedvezményt.
Tony belecsapott a tenyerébe, és kezet ráztak.
– A férjed igazi üzletasszonyt faragott belőled.
Anne csak legyintett erre a megjegyzésre. Átvette a kulcsokat
Tony–tól, megígérte, hogy hétfő reggel első dolga lesz visszaadni
őket, majd kért egy névjegykártyát, hogy tudja, hova címezzék a
meghívót. A formaságokkal ily módon pillanatok alatt végeztek,
s Tony kocsija már rég az úton gurult lefelé, amikor Anne és Lisa
még mindig azon tűnődtek, mi történt.
Anne Lisa orra alá dugta a kulcsokat.
– Mi lenne, ha bemennénk, és folytatnánk, amit elkezdtünk
lenn a Miniben? – kérdezte vidáman. Szemében szikrázó
elégedettség csillogott. – Magunk vagyunk a házban, és
alkonyatig van még időnk jócskán.
– A francba! Szó se lehet róla! – felelte Lisa. Igyekezett a lehető
legkedvesebben enyhíteni a szomorúságot, ami Anne szemében
tükröződött, ezért így folytatta: – Most, hogy ilyen hihetetlenül
ügyesen megszerezted a helyszínt, szeretném, ha velem tartanál,
amikor a többi részletet igyekszem összerakni.
8. Párbajozó dildók

A szobában sötét volt. Légkondicionáló zümmögött valahol


rejtve, s a padlón tűsarkak koppantak lágyan. Odafenn a
mennyezeten kigyúlt két spotlámpa, s fényük egyenesen Trishre
és Amberre szegeződött. Sugárzott a bőrük a sötétben, ahogy
bátran szembefordultak a közönséggel, kezüket a hátuk mögött
tartva.
Trisht barna hajjal, telt idomokkal és elképesztően hosszú
combokkal áldotta meg az ég.
Amber színei valamivel világosabbak voltak, ám őt sem
lehetett volna szőkének nevezni. Alakja gömbölyödött úgy, mint
színpadi társának. Ettől függetlenül bujkált valami a
mosolyában, ami arról árulkodott, hogy bátrabb, mint partnere.
Mindketten csinos, összeillő melltartót és tangát viseltek.
A bendzsó hangja betöltötte a szobát. Trish elővette háta
mögül a kezét, s megmutatta a vastag, fekete dildót, amit
rejtegetett. Megszólalt egy másik bendzsó is, magasabb
hangfekvésben, kevésbé keményen, s talán disszonánsabban.
Amber is megmutatta kincsét. Egy dildó volt nála is, de
testszínű, s hosszabb, mint társnőjéé.
Felhangzott két további akkord, a nők egymásra pillantottak,
és látványos mozdulattal elfordították a szerelmi szerszám alsó
felét. A zene ugyan hangosan szólt, s elnyomott minden más
hangot, a kevés nézőnek azonban így is egyértelmű volt, hogy
onnantól kezdve mindkét dildó hevesen vibrál. A háttérben
felcsendült Rupert mély hangja:
– Ezt a számot nevezzük a dildók párbajának.
A zene tovább áradt, s a tapogatózó kezdő akkordok után hol
az egyik, hol a másik bendzsó játszotta a dallamot. Trish kezdte a
bemutatót az első hangszer zenéjére, s Amber folytatta, amikor a
másik vette át a prímet.
Trish a melltartójához dörzsölte a dildót. Arcára széles,
őszintének tűnő mosoly ült ki. A kéjszerszám alakját nem is
nagyon lehetett kivenni, olyan elképesztő sebességre volt
kapcsolva. Trish élvezettel dörzsölte mellbimbójához a vadul
rezgő fekete rudat. Bár az előadás profi színpadi darab volt,
cseppet sem tűnt se mesterkéltnek, se hamisnak az arcát elöntő
pír.
Amber következett, bedugta saját dildóját bal
melltartókosarába, a testszínű eszköz beszorult a melltartó és
méretes domborulata közé. Egyre szélesebben mosolygott, ahogy
hátradőlt, s élvezettel cirógatta magát.
Az első bendzsó most gyors, ütemes dallamba fogott.
Trish kicsatolta elöl kapcsos melltartóját, s mindkét melle
kiszabadult az anyag szorításából. Helyzetet váltott, s kihívó
pillantást vetett Amber felé.
Miközben a második hangszer eljátszotta az előző gyors
dallamot, Amber is kikapcsolta a melltartóját, aztán kioldotta a
bugyi pántját. Mindkét ruhadarab a földre hullt, ki–be táncolva a
spotlámpa fénykörében. Amber szégyentelenül meztelen
maradt.
Most az első bendzsó vette át a dallam vezetését, mire Trish is
levetette a bugyiját, és nekinyomta a dildó végét borotvált
puncijához. Megállt egy pillanatra, lehunyta a szemét, s arcán
elömlött az érzéki gyönyör.
Mindkét nő ragyogón és magabiztosan állt meztelenül a
színpadon. Időnként Rupert hangja erősebb volt a zenénél:
biztatta a lányokat, tapsolt, dobolt a lábával, kedveskedő
megjegyzéseket fűzött a műsorhoz, s felszólította a közönséget,
hogy kapcsolódjanak csak be nyugodtan, ha úgy hozza kedvük.
Amber és Trish tettetett harciassággal nézték egymást, mintha
csak azt mondták volna, hogy egyikük bátrabb a másiknál. A
zene üteme felgyorsult.
Amber becsúsztatta a testszínű dildót a hüvelyébe. Eljátszott
borotvált szeméremajkaival, majd leült, hogy a közönség jobban
láthassa a könnyed behatolást. Száját eltátotta, miközben teljesen
magába nyomta a rudat. Amikor teljes hosszában benn volt a
szerszám, arca széles vigyorra szaladt. Felkuncogott, miközben
csiklandozta magát, majd Trishre pillantott.
Az első bendzsó a refrénbe fogott. A zene ütemére Trish
követte Amber példáját, és benyomta magának a vastag fekete
dildót. Meg akarta mutatni, hogy nem körözheti le senki, ezért
hihetetlenül könnyedén fúrta magába a kéjrudat, majd
csuklójának szapora, könnyed mozgásával húzta ki–be.
Válaszképpen Amber is gyorsabb ütemre kapcsolt.
A zene eszeveszetten felgyorsult, akár egy akciófilm autós
üldözésének jelenete alá is elment volna. Amber és Trish egy
ütemben mozgatták a dildókat, s a bendzsók is könnyed, vidám
dallamra váltottak. Mindkét nő beült egy–egy forgószékbe,
melyek addig a hátuk mögött álltak a sötétben. Trish hátradőlt,
feltette két lábát székének karfájára, s szaporán mozgatta a dildót
hüvelyében. Amber feltérdelt a székre, hátsóját a közönség felé
fordította, így teljes betekintést kínált rejtett zugaiba.
A zene égyre hangosabban és gyorsabban szólt.
Trish rendíthetetlenül mozgatta a dildót ki–be, egyre
sebesebben. Száját kissé eltátotta, s szemmel láthatóan élvezett.
Színpadi show ide vagy oda, látni lehetett rajta, hogy imádja
megmutatni magát, s tökéletesen lépést tartott a zenével.
Mellbimbói feszesen meredtek előre, és semmilyen trükkös
megvilágítással nem lehetett volna hamisítani az égővörös színt,
mely elöntötte szeméremajkait.
A mellette tevékenykedő Amber is nyakig merült a kéjbe:
mélyen magába nyomta a dildót, miközben feszes tompora a
zene ütemére vonaglott. Válla fölött hátrapillantott a sötétbe
burkolózó közönségre, s nem is próbálta rejtegetni az arcára
kiülő gyönyört. Arca kipirult, szeme elhomályosult, mint aki már
nem jár messze az orgazmustól.
Megjelent egy harmadik fénykör is, és megvilágította a
színpadra lépő Rupertet. Magas, fekete bőrű férfi volt, teste
valósággal szikrázott a furcsa, felülről jövő fényben.
Cowboykalapot és szorosan feszülő bőrnadrágot viselt, s úgy
helyezkedett el, hogy jókora hatlövetűjének sziluettjét láthassa a
közönség is.
– Hölgyeim és uraim, önök a dildók párbaját látták – kiáltotta
el magát. A mikrofon felerősítette a hangját. – Szeretnék tapsot és
lábdobogást hallani! Segítsük át a lányokat a nehezén!
Hogy bátorítsa a közönséget a részvételre, s talán hogy a
finálét még látványosabbá tegye, megragadta Trish
forgószékének háttámláját, és megpörgette. Amikor a szék
egyenletesen forgott körbe a zene ütemére, megismételte a
műveletet Amber székével is. A két nő továbbra is dolgoztatta a
dildókat, s egyre közelebb kerültek az elélvezéshez. A zene olyan
gyors ütemben szólt már ekkor, hogy szinte nem is lehetett
kivenni a dallamot. Rupert mindig lendített a székeken, amikor
lassulni kezdtek.
Amber felsikoltott az élvezet csúcsán, Trish pedig hangosan
feljajdult a közeledő orgazmusra. Lehetetlen volt megmondani,
vajon valóban elélveztek–e, vagy csak tettették, ám a show
ragyogó csúcspontján ez mellékesnek tűnt. Rupert megállította a
székeket, ahogy a zene is egy csapásra elhallgatott.
Amber hátrazuhant a székben, a testszínű dildó kilógott a
puncijából, s arca szemmel látható elégedettséget tükrözött.
Trish elengedte magát székében, egyik lába a földet érte, s fél
kézzel a hüvelyében rejtőző fekete dildót takarta. Mindkét nő
tökéletesen kielégültnek tűnt.
A színpadi világítás kihunyt.
– A párbajozó dildókat látták! – csendült Rupert diadalittas
hangja. Szavai kissé túlságosan harsánynak tűntek a gyér
tapshoz képest. A fények felgyúltak, látni engedték a két nőt,
Rupertet és a közönséget. A három előadóművész egymás kezét
fogva egy vonalban állt, és előrejöttek meghajolni. Trish és
Amber kissé bizonytalanul álltak a lábukon, ez is arra utalt, hogy
valószínűleg tényleg elélveztek a bemutató során. A két dildó a
hátuk mögött álló székeken hevert.
– Tapsoljuk meg a két művésznőt! – lelkesedett Rupert. Úgy
beszélt, mintha valódi előadáson, s nem csupán egy
meghallgatáson lettek volna. Elengedte a nők kezét, és így szólt:
–Amber és Trish előadásában gyönyörködhettek. Önök közül a
szerencsések ennél sokkal többet láthatnak az este folyamán.
Köszönjük megtisztelő figyelmüket.
Az őket néző két nő közül az egyik előrelépett.
–Tökéletes előadás volt, Rupert! – kiáltott fel. Tapsolt, és
nyilvánvaló tetszését szavakkal is kifejezte. – Köszönöm, Amber.
Köszönöm, Trish. Nem is találhattunk volna jobbat. Szeretném
lefoglalni a produkciót szombat estére.
A színpadon Rupert elvigyorodott. A háta mögött álló Trish
széles mosolyát egy pillanat alatt lehervasztotta Amber csalódott
nyögése.
– A francba! Nem! Szombat este nem jó! – Kiáltásában őszinte
szomorúság csendült.
– Valami gond van?
– Igen, valami gond van. Nem tudunk eljönni szombat este.
Ma délután kaptunk egy felkérést szombatra, Lisa West partijára.
Micsoda szerencsétlenség! Valamelyik másik nap megfelelő
lenne, Becky?
– Lisa West felkért benneteket, hogy lépjetek fel a partiján
szombat este? – harsant Becky kiáltása. – A fenébe! Nem is
tudtam! – Még ő maga is érezte, hogy túljátszotta a szerepét.
Megállt egy pillanatra, aztán elmosolyodott. – Dupla gázsit
fizetek, ha hozzám jöttök.
Nem beszélték meg egymás közt a választ. Rupert felelt:
– Dupla gázsit? A fenébe is! Hogyne mennénk! – Elkomorult
az arca. – Szegény Lisa, szomorú lesz.
Becky erővel fojtott el egy önelégült mosolyt.
– Nem szeretnénk letörni szegény Lisát – mondta gúnyos
kedvességgel. – Talán az lenne a legjobb, ha nem mondanátok el
neki, hogy nem léptek fel.
Rupert hosszan habozott. Érezhetően vonakodva mondta:
– Ha most szólunk neki, akkor tud más fellépőket keresni. Ha
csak úgy, szó nélkül hátat fordítunk neki, azzal teljesen
tönkretesszük a partiját.
– Háromszoros árat fizetek – ütötte tovább a vasat Becky. –
Rendben – határozott Trish. Előrelépett, kezet rázott Beckyvel, s
kijelentette, hogy nem lépnek fel Lisa partiján.
9. Lisa születésnapja

Johnny forró öleléssel üdvözölte Anne–t, és meleg mosollyal


Markot. Üzleti körökben közismerten távolságtartó férfi hírében
állt (eltekintve a cserepartiktól), s Mark gyakran hallotta, hogy
hűvösnek és megközelíthetetlennek mondják – ezért az őszinte,
kedves üdvözlés ugyancsak meglepte.
– Annyira örülök, hogy látlak benneteket! – vigyorgott rájuk. –
Kerüljetek beljebb. Helyezzétek magatokat kényelembe. Lisa fél
percen belül lenn lesz.
Anne két csinosan becsomagolt dobozt hozott. Mark
tortaformát tartott a kezében, olyan óvatosan, mintha tojáshéjból
készült volna. Johnny először arra gondolt, megtréfálja, végül
azonban úgy döntött, Mark őszinte tiszteletet érdemel, amiért
ennyit fáradozott Lisa születésnapi ajándékán.
– Torta? – kérdezte.
Mark bólintott.
– Igen.
– Vidd át a konyhába – mondta Johnny a nappali felé intve. –
Én addig átkísérem a feleségedet a nappaliba, s közben neki is
látok elcsábítani.
Anne felnevetett, s tréfásan beleöklözött Johnny karjába. Mark
állandó vigyora szélesebbre húzódott, amikor a konyha ajtaja
becsukódott a háta mögött. Johnny játékosan visszaadta neki, a
házaspár az ajándékok és a torta mellett meleg és barátságos
légkört is hozott magával. Őszinte örömére szolgált, hogy újra
láthatja őket.
– Jócskán akadt dolgotok Lisával az utóbbi néhány napban,
igaz?
– Majdnem az egész napot odafenn töltöttük a házban –
lelkesedett Anne. – Fantasztikus lett! – Anne haja ezúttal élénk
rózsaszínben pompázott, olyan volt, mint a tengerparton
árusított, eperízű vattacukor. Frizurája jól illett ujjatlan,
bíborszínű pólójához és farmernadrágjához. A megszokott
lófarok helyett most bezselézte a haját, és punk stílusú
kakastaréjt készített magának. Ez teljes mértékben
megváltoztatta megjelenését. Az új Anne elképesztően fiatalnak
és hihetetlenül izgalmasnak tűnt. Johnnyt átjárta az ismerős
borzongás.
– Holnap reggel vissza kell mennünk Lisával – folytatta Anne.
– Már csak a legvégső előkészületek vannak hátra. El kell
kerítenünk egy színpadi részt, hogy Rupert felléphessen
Amberrel és Trishsel, a párbajozó dildókkal...
– Klasszikus darabnak tűnik – viccelődött Johnny.
Anne észre se vette a csúfolódást.
– Aztán össze kell még varrnunk pár lepedőt a játékterembe,
hogy barátságosabb legyen. Mondta Lisa, hogy szükségünk
lenne néhány erős férfira, akik felcipelnék a borosrekeszeket a
bárba?
Johnny felkuncogott. Anne mögött lépdelt a szoba felé, így
hátulról át tudta karolni, s markába fogni a mellét. Könnyedén
érintette, épp csak hozzáért, úgy kérdezte:
– Megfelelően erősnek találsz a feladatra? Azt hiszem, be
tudom bizonyítani, hogy én vagyok a legalkalmasabb jelölt.
– Újabb meghallgatás? Na ne! – nevetett fel Anne. Nem
mozdult, eszébe se jutott kiszabadítani magát Johnny öleléséből.
Inkább nekidörzsölte feszes hátsóját Johnny ágyékához. – Azt
hiszem, jelen pillanatban nem szeretnék újabb próbajátékot –
kacarászott. – Igazira vágyom.
Johnny belefúrta orrát a nyakába, és beszívta parfümjének
r

illatát. Azonnal érezte, hogy megmerevedik a dákója.


Anne nem húzódott el tőle, sőt még erőteljesebben dörzsölte
hozzá magát.
– Ha igazi férfiszerszámra vágysz, nálam megtalálod – súgta
Johnny.
– Hékás, inzultálod a barátnőmet és partiszervező társamat? –
szegezte neki a kérdést a szobába beviharzó Lisa. Nem öltözött
túl, leheletnyi sminket tett fel, könnyű blúzt és márkás farmert
vett. Megjelenése inkább alkalmi eleganciát, mint
mesterkéltséget tükrözött. Johnny megértette, a házban eltöltött
hosszú és fárasztó nap után nem maradt ideje arra, hogy
különösebben kicsípje magát a vendégfogadásra. Ám ahogy
rámosolygott, azzal kifejezte, hogy még így is milyen végtelenül
vonzónak találja.
Lisa csókot nyomott először Johnny, majd Anne arcára. Egyik
kezével végigsimított férje hátán, a másikkal Anne hasán.
Fülledten erotikus volt a köszöntése.
– Inzultálom a barátnődet. De mentségemre legyen mondva,
csak szexuális értelemben.
Lisa ledobta magát a kanapéra.
– Nos, ha hajlandó vagy elengedni, akkor én befejezem Anne
inzultálását, míg hozol valami innivalót a szülinaposnak.
Johnny még utoljára megszorította Anne mellét, mielőtt
elengedte volna. Ezt követően a két nő könnyedén befészkelte
magát egymás mellé a kanapéra. Ha ott marad, és őket nézi, nem
tudta volna megtenni, amit a felesége kért. Megkísértette ugyan
a vágy, hogy meglesse a két gyönyörű nő intim üdvözlő csókjait,
de fontosabbnak tartotta, hogy jó férj és házigazda módjára
kiszolgálja őket. Amikor belépett a konyhába, Mark éppen kerek
ezüsttálra tette a tortát.
– Kellemes konyha – mormolta Mark szórakozottan.
Igyekezett a tortát a tál közepén elhelyezni. Johnny úgy vélte,
akkor se lehetett volna pontosabb, ha mikrométer pontosságú
digitális mérőműszert használ.
– A konyhánkban a mikrohullámú sütőt és a vízforraló kannát
kivéve még minden az eredeti állapotában van – biztosította
Markot. A tortára pillantott, és elolvasta a feliratot: BOLDOG
SZÜLINAPOT, LISA! A cukormáz fehéren csillogott, a betűk
viszont ugyanolyan rózsaszínűek voltak, mint Anne aznapi
hajszíne. Lenyűgözte Mark elképesztő konyhatechnikai
teljesítménye. – Ez zseniális! – mondta, s észre sem vette, hogy
hangosan beszél.
– Zseniális – ismételte meg Mark. – Szeretem ezt a szót.
– Körbehordozta tekintetét a konyhán, és elégedetten
nyugtázta, hogy a torta a megfelelő helyre került. A politúrozott
konyhapult patyolat tisztán csillogott. A gondosan becsukott
szekrényajtókkal és helyükre tolt fiókokkal úgy nézett ki, mint az
újságokban látható álomkonyhák. Egy vázában rózsa állt a hűtő
mellett, s egy üveg vörösbor a mikrohullámú sütő közelében.
Mark megrázta a fejét.
– Úgy látom, nem készültetek elő különösebben a mai
vacsorához.
Johnny vállat vont.
– Megvan Lisa kedvenc kínai éttermének a száma.
Beleegyeztek, hogy kiszállítják nekünk az ételt. Megiszunk
valamit, kicsit beszélgetünk, aztán leadom nekik a rendelést.
Mark felnevetett, és Johnny rájött, hogy valószínűleg azon
szórakozik ennyire jól, mennyire másként képzelik el ők ketten a
konyha használatát. Valójában, ha figyelembe veszi, Mark
mennyi energiát fektet egy–egy étel elkészítésébe, akkor ők
ketten a két végletet képviselik. Mégis, valami érthetetlen okból
ez az ellentét csak közelebb hozta őket egymáshoz.
– Hogy telt eddig Lisa szülinapja? – érdeklődött Mark.
– A nap nagy részét a Munster–házban töltötték Anne–nel.
– Johnny elhallgatott, kivett egy üveg bort a hűtőből, és talált
négy poharat is a szekrényben, épp szemmagasságban. Mark
társaságában menthetetlenül fölöslegesnek érezte magát a
konyhában, ám ez a tudat nem tette nyugtalanná. Jól érezte
magát új barátja társaságában, nem szégyellte kimutatni,
mennyire nincs fogalma arról, mit hol talál a saját konyhájában, s
több fiókot is kihúzott, mire rátalált a dugóhúzóra. – Hogyan
sikerült az ebéd Debbie–vel? – kérdezte.
– Nagyon csendes, mióta találkoztatok.
– Nem mondott semmit? – vonta fel a szemöldökét Mark. –
Azt hittem, kitálal.
– Megvan már az italunk? – hallatszott Lisa kiáltása a
szalonból.
– Kiszáradunk! – tette hozzá Anne.
Mark a panaszos hangok forrása felé pillantott, aztán
megrázta a fejét.
– Később elmesélem, hogy ment a dolog – ígérte barátjának. –
Egyelőre azonban úgy hangzik, mintha a lányoknak szükségük
lenne ránk. – Kivette a poharakat Johnny kezéből, és a nappali
felé vette az irányt. Johnny követte.
Lisa és Anne meztelenül csókolóztak a kanapén.
Csupasz testük olyan természetes tökéletességgel simult
össze, hogy az már lélegzetelállító volt. Mark és Johnny
megálltak az ajtóban, és csak nézték a két nőt, akik teljes
átadással merültek el egymás testének élvezetében. Szétszórt
ruhadarabok borították a háttámla tetejét és a padlót. Az
intimitás kedvéért leeresztették a redőnyöket, s meztelenül
ölelték egymást. Arcuk összesimult, nyelvük időnként felvillant
csókolózás közben. Lisa ujjai eltűntek Anne sötét szőrzetében,
Anne keze pedig könnyedén, csaknem áhítatosan fogta át Lisa
keblét. Nem hallatszott szó, eltekintve néhány biztatástól és
nyögéstől, Anne „igen, igen”–jeitől, és Lisa „még tovább”–jaitól.
Johnny csendesen gyönyörködött benne, mennyire összeillik a
két szomszédasszony. A múltban a cserepartikon kívül is volt
már néhány párral és egyedülállóval hosszabb–rövidebb ideig
tartó kapcsolatuk. S bár e viszonyok mindannyiszor kellemes
estéket jelentettek, ritkán fejlődött tovább a kapcsolat.
Egy kezén meg tudta számolni a párokat, akikkel egynél
többször találkoztak. A szex természetesen minden találkozással
jobb lett, de Johnny sosem érezte úgy, hogy emberileg elég közel
kerültek volna egymáshoz. Valahányszor nem szexről volt szó,
Johnny mindig kényelmetlenül feszengett. Lisa, ahogy most
visszaemlékezett, ugyancsak kellemetlenül érezte magát,
különösen, amikor alkalmi ismerőseik párjukat ócsárolták, amint
az hallótávolságon kívülre került.
Volt még egy jóképű, egyedülálló fiú, tiszta és szalonképes,
aki elszántan igyekezett örömet okozni Lisának. Bár egy
hónapon keresztül minden hétvégén találkoztak vele, Johnny és
Lisa is belefáradt, hogy vitatkozni kellett a fiúval, húzzon
kondomot, ha szexre kerül a sor. Egy idő után egyszerűbbnek
találták, ha nem találkoznak vele, mint hogy minden áldott
péntek délutánt vitával indítsanak.
Voltak mások is, néhány párocska, akikkel a partikon
ismerkedtek össze, és egy–két egyedülálló, ezekkel hetekig
tartották a kapcsolatot. A legtöbb ismeretség azonban nem
vezetett messzire, és nem maradt belőlük más, csak néhány
újabb név és cím a karácsonyi képeslaplistán. Debbie kivételével
egy idő után valamennyien eltűntek a süllyesztőben (ő azonban
nem cserepartner volt, hanem Johnny kizárólagos csaja). Öt év
cseretapasztalattal a hátuk mögött Lisa és Johnny egyetlen
alkalommal sem talált még olyan emberekre, akikkel olyan jól
érezték volna magukat, mint új szomszédjaikkal.
– Most szeretnétek az italotokat? – érdeklődött Mark.
– Vagy visszamenjünk a konyhába, és várjuk ki, amíg ti
végeztek egymással, drága, begerjedt lotyóim?– kérdezte Johnny.
Lisa és Anne elengedték egymást. Egyikükön sem látszott,
hogy zavarta volna őket meztelenségük, vagy az, hogy
csókolózáson kapták őket. Odaintettek partnereiknek, hogy
csatlakozzanak hozzájuk. Mark kiosztotta a poharakat, Johnny
pedig mindenkinek töltött. Meztelenségük cseppet sem tűnt oda
nem illőnek, miközben koccintottak Lisa egészségére.
Az sem volt furcsa, ahogy Lisa lelkesen megköszönte az
ajándékba kapott CD–t Marknak és Anne–nek. Miközben
megcsókolta, meztelen keble végigsimított Mark ingén, s Anne–
nel egészen összefonódott puszi közben. Zenei gyűjteményében
nem volt sem Elvis, sem Glen Miller, s Johnny látta, milyen
őszintén örül az ajándéknak.
Továbbra is az járt a fejében, milyen jól összeillenek ők
négyen.
– Arra gondoltunk, hogy egyikünk felhívja a kínai éttermet, és
rendel – mondta Lisa Markra és Anne–re pillantva. – Úgy
terveztük azonban, előtte mulatunk egy kicsit.
Johnny tettetett méltatlankodással égnek emelte a szemét.
– A francba! Ezt fogjuk tenni? Remélem, nem tart sokáig, mert
mindjárt éhen halok!
Mind a négyen ott ültek az extra méretű kanapén. Johnny Lisa
mellett, Anne pedig Mark oldalán. Anne átnyúlt Lisa előtt, és
megsimogatta Johnny mellkasát.
– Úgy érzed, magadra hagytak, szegény éhes kisfiú? –
incselkedett vele.
Ujjával, s haja színével egyező árnyalatúra festett, rövid
körmeivel végigsimította Johnny mellkasán az inget, le egészen a
derekáig. Kitapintotta a nadrág zipzárja alatt domborodó
kemény dudort. Johnny forrónak érezte a kezét. Amikor lehúzta
a villámzárat, és benyúlt alsónadrágja nyílásán, hihetetlen erővel
tört rá a vágy. Anne ujjai azonnal rátaláltak arra, amit kerestek.
– Elhanyagolod a férjedet – mormolta Lisa.
Johnny a barátjára pillantott, s látta, hogy Mark fél kézzel
Anne meztelen hátát simogatja. Nem látta ugyan, de gyanította,
hogy másik keze Anne finom szeméremajkai közé csusszant. A
gondolat még intenzívebbé tette merevedését. Maga elé képzelte,
ahogy Mark könnyedén végigsimít ujjaival Anne
szeméremnyílásán, melyet addigra már sikamlósán fényessé tesz
a nedvesség.
– Nem hanyagoljuk el Markot – súgta Anne, miközben
körkörös mozdulatokkal simogatta Johnny erekcióját. Kivette a
nadrágból a férfi felmeredő péniszét, és marokra fogta. Fel–le
mozgatta a kezét, hátrahúzta az előbőrt, míg makkja
bíborvörösen nem meredt előttük, majd így szólt Lisához: –
Biztos vagyok benne, hogy ha te gondoskodsz róla, Mark úgy
érzi majd, ő is részese a születésnapi mulatságnak.
Johnny most már világosan látta, hogy mind a négyen
összekapcsolódnak. Lisa elfordult Anne meztelen teste alatt, s
arcát Mark ölébe temette. Johnny így elérte borotvált punciját, és
simogatta, miközben felesége szorgalmasan szopta szomszédjuk
farkát. A helyiséget felhevült sóhajok töltötték meg, miközben a
két férfi felhevülten simogatta a nőket, akik egyre nagyobb
lelkesedéssel nyalták és szívták péniszüket. Senki se szólt.
Johnny rájött, egyiküknek se kellett megszólalnia. Egyszerűen
csak elmerültek az egymás teste által nyújtott élvezetekben.
Johnny először egyik, majd másik ujját is Anne ölébe
süllyesztette, miközben az asszony nyelve szaporán siklott
felmeredő rúdján. Felesége hüvelye ujjai köré szorult, olyan
követelőzve, hogy lehetetlen lett volna ellenállni neki. Elhajolt
Anne mellett, s Lisa puncijára tapasztotta ajkát.
– Túl jó vagy – figyelmeztette Mark Lisát.
– A te hibád, hogy ilyen fincsi a farkad – vágott vissza Lisa.
Anne felnevetett, s forró lehelete megcsapta Johnny érzékeny
makkját.
Az együttlét eltartott vagy egy óra hosszat. Időnként a
kvartett egyik–másik tagja odébb csúszott, pozíciót változtatott,
ivott egy korty bort, vagy kényelmesebb helyzetet keresett.
Ugyanakkor nem mozdultak egymás mellől, maradtak laza
négyesben, élvezték az együttlétet. Johnny volt az, aki végül
kissé odébb húzódott, s ő is csupán azért, hogy levegye a
nadrágját.
Amikor felkelt, a többiek is helyzetet változtattak, s a csoport
kissé átalakult, mert párokat alkottak. Anne volt Johnny–val, egy
másodpercre sem szakadt el kemény farkától. Lisa Mark ölében
ült, csókolóztak, s altestük kiéhezve tapadt össze. Johnny fejében
megfordult, hogy így, párosban talán csökkent az élvezet, de
később belátta, hogy nincs igaza. Fantasztikusan izgató volt látni,
ahogy felesége Mark kemény farkához dörzsöli magát. Arról
nem is szólva, hogy Anne kitűnő munkát végzett, amikor élénk
kis nyelve szaporán siklott fel–alá merev szerszámán. Azonban
így párosan mintha nem lett volna olyan nagyon kellemes, mint
amikor még négyesben szeretkeztek. Ennek ellenére belefúrta
magát az Anne punciját rejtő fekete szőrzetbe, s átjárta a biztos
tudat, hogy négyesük hamarosan úgyis ismét összeáll.
– Keményebben! – lihegte Lisa.
Oldalra pillantott Anne combjai közül, s látta, hogy Mark a
felesége mellét szívja. Tisztában volt vele, hogy Lisa imádja, ha
durván bánnak a mellével – kedvelte, ha erősen dörzsölik és
megszorongatják a mellbimbóját. Johnny újra Anne puncijára
irányította figyelmét, miközben hallgatta, mit mond a másik
férfinak Lisa.
– Keményebben. Ne csak nyalogasd! Harapdáld is meg!
Johnny egész farkát elnyelte Anne szájának barlangja, s
hosszú szívással viszonzott minden egyes csókot a punciján.
Őrjítően közelinek érezte az ejakulációt, de mert annyira élvezte
a kölcsönös kedveskedést, erővel visszatartotta. Anne puncija
elképesztően sikamlós volt, s Johnny szomjasan kortyolta
izgatottságának nedvét. Karcsú alakja nagyon eltért Lisa
gömbölyded idomaitól, s ez az ellentét állandóan emlékeztette
rá, hogy másik nővel szeretkezik, nem a feleségével.
Ezúttal azonban Anne volt az, aki megtörte a varázslatot.
– Ez így nem helyénvaló – jelentette ki. Elengedte Johnny
rúdját, s elhúzódott tőle. – Igen, ez így nem helyénvaló – mondta
határozott hangon.
A többiek abbahagyták, amit csináltak. Johnny érezte a
levegőben a feszültséget, s tudta, a másik két ember ugyancsak
attól tart, amitől ő, hogy Anne úgy döntött, mégsem akarja a
cserét.
– Mi a baj? – kérdezte Lisa.
– Mi baj van, drágám? – csatlakozott hozzá Mark.
– Lisa születésnapját ünnepeljük – magyarázta Anne. – Az
lenne helyes, hogy valamennyien Lisát szórakoztassuk.
Lisa elvigyorodott. Megmarkolta Mark merev szerszámát,
ajkán ott csillogott magjának ezüstös csíkja.
– Ki a csudát nem szórakoztatnak itt?
– Mindkét fiú neked kellene, hogy jusson – mondta Anne.
Határozott hangon beszélt, mint aki pontosan tudja, mit akar.
Megpaskolta Johnny hátsóját, és Lisa felé intett. – Hozok
innivalót, míg ti ketten illendően felköszöntitek Lisát a
születésnapján.
– Házsártos kis boszorka tud lenni, mi? – incselkedett Mark.
Lisa hozzátette:
– Láttad volna csak, amikor a partiház bérletéről tárgyalt!
– A Munster–házról?
– Ha ragaszkodsz hozzá, hogy így nevezd azt a koszfészket!
– Csak próbálnád ki, milyen vele élni! – tette még hozzá Mark.
Anne–re kacsintott, aki épp teletöltötte a poharát, s így folytatta:
– Ha vele lakik az ember, előbb–utóbb rájön, hogy a zsarnokok
hozzá képest gyenge virágszálak.
Megjegyzésében nem volt semmilyen bántó él, érezni lehetett,
hogy tréfál. Anne elmosolyodott magában, ahogy pohárról
pohárra járt, és töltött. Láthatóan nem zavarta a meztelenség,
sem a három egymáshoz simuló test látványa. Segített Marknak
levenni a ruháit, hogy még inkább ráérezhessen az együttlét
zamatára.
– Mi a javaslatod, hogyan ünnepelhetnénk meg megfelelően a
születésnapomat? – érdeklődött Lisa.
Anne felemelte a poharát, és ráköszöntötte. Johnny és Mark
csatlakoztak hozzá, valamennyien koccintottak Lisával. Anne
nagy levegőt vett, és épp csak egy kicsit pirult el, amikor
kimondta:
– Ha az én születésnapom lenne, és két ilyen jóképű fickó
lenne körülöttem, biztosan azt akarnám, hogy mindketten
engem kényeztessenek. – Még jobban elöntötte a pír, amikor
hozzátette: – Mindkettőt akarnám, egyszerre.
– Szendvics? – vigyorodott el Lisa. Johnnyra, majd Markra
pillantott, aztán visszafordult Anne–hez. – Te aztán mohó
étvágyat rejtegetsz a szexis külsőd mögött!
Anne barátságosan elkerekedett szemmel nézett vissza rá.
– Mi a csuda az a szendvics?
– Kettős behatolás.
Anne szája elé kapta a kezét.
– Megőrülök, nektek mindenre van szakkifejezésetek?
Mondtátok a múltkor a vakondtúrást az anális szexre, meg a
grillcsirkét az elöl–hátulra, aztán az ezüst nyakláncot, most meg
a szendvics, mit titkoltok még?
– A képzeletedre bízzuk – felelt gyorsan Johnny. – Bár az
említettek közül valamennyi jöhet, ha engem kérdezel.
Mark és Lisa egyszerre nevették el magukat, miközben Anne
félredobott farmernadrágjához lépett. Belenyúlt a zsebébe, és
előhúzott néhány óvszert. Az egyiket Marknak dobta, s
rákacsintott.
– Tedd boldoggá Lisát, drágám.
– És te mihez kezdesz, míg a fiúk engem szórakoztatnak? –
kérdezte Lisa. Elvette a csomagot Marktól, felbontotta, hogy
felhúzza Mark csillogó, merev péniszére a vékony gumit. – Nem
leszel nagyon magányos?
–Élvezettel nézem majd, milyen boldogságban van része az
ünnepeltnek – határozta el magát Anne. Letelepedett a
kanapéval épp szemben álló fotelbe. Széttárta a combját, látni
engedte nedves szeméremnyílását, megnyalta középső ujját.
Puncijához nyúlt, s elégedetten játszadozni kezdett magával. –
Ülök itt és figyelem, hogyan ünnepeltek.
Johnny átölelte feleségét, kérdő pillantást vetett felé, s
örömmel tapasztalta, hogy Lisa egyetértően bólint. Megvárta,
hogy Lisa meglovagolja Markot, magába fogadva hímtagját, s
előredőljön. Hüvelyét feszesen kitöltötte Mark vastag rúdja.
Lisa felnyögött.
Johnny Anne–re pillantott. Szélesebben vigyorgott, mint
bármikor azelőtt. Bal kezével széttárta szeméremajkait, jobbal
élénken simogatta feltáruló csiklóját. Nehéz lett volna
megállapítani, vajon az előtte lejátszódó jelenetre, vagy befelé
figyel–e jobban. Johnny, miközben hozzákészülődött, hogy
meghágja Lisát, csalódottan vette tudomásul, hogy nem fogja
látni, hogyan élvez el szomszédasszonya.
Lisa markába fogta férje dákóját, és ánusza felé húzta. Teljesen
Markhoz simult, a férfi vastag hímtagja kitöltötte a punciját, s
Johnny tudta, milyen nehéz lesz áthatolnia szoros záróizmán.
Farkát azonban sikamlóssá tette Anne nyála, s tudta, Lisa elég
izgatott ahhoz, hogy magába fogadja, így hát nekinyomta magát
a szoros izomnak.
– Istenem! Igen! – sikoltott fel Lisa.
Anne hangosan lihegett.
Mark erős kezével megmarkolta Lisa derekát, hogy segítsen
megőrizni az egyensúlyát.
Johnny nekifeszült felesége hátsójának, elszánta magát, hogy
keresztülnyomakodik záróizmán, és a maga részéről mindent
megtesz, hogy tökéletes élvezetet leljen a születésnapi
ünneplésben.
– Keményebben! – kiáltott Lisa.
Hátranyomta a fenekét, miközben Johnny előretolta a csípőjét.
Volt egy pillanat, amikor megfordult a fejében, hogy Lisa nem
lesz képes befogadni mindkettőjüket, aztán farka áttört a
záróizom gyűrűjén, és beléhatolt.
Lisa felnyögött.
Mark felkiáltott a kellemes meglepetéstől.
Anne sikoltott a hátuk mögött, s Johnny tudta, hogy épp
annyi élvezetet nyújt neki a szendvics végignézése, mint az aktus
a résztvevőknek. Teljesen benyomta magát Lisa hátsójába, s
élvezettel ízlelgette az érzést, ahogy farkának teljes hosszát
elnyelte. A bél sikamlós falán keresztül érezte Mark farkának
dudorát a szomszéd csatornában. Johnny érzékelte a másik, az
övéhez oly szorosan préselődő pénisz pulzáló lüktetését. Lisa
utasításokat adott nekik, hogyan mozogjanak benne.
– Mark, csússz beljebb. Johnny, húzódj kijjebb, mert nem
fértek el egyszerre odabenn.
Beleegyezően felmordultak, majd lassan rátaláltak a megfelelő
ritmusra. Lisa irányította őket, hol egyikükre szólt rá, hogy álljon
meg, hol a másikra, hogy nyomuljon beljebb. Ahogy egyre
fokozódott izgalma, úgy lett az utasításokból artikulálatlan
nyögés. Mark a mellét simogatta, ujjai közé vette mellbimbóját,
és finoman csavargatta. Johnny csókokat hintett a nyakára és a
tarkójára, valahányszor mélyebbre hatolt.
– Hú! – kiáltott fel Anne. – Nem fáj?
– Dehogynem – vigyorgott Lisa. – Annyira, hogy úgy érzem,
mindjárt kifolyik az agyvelőm!
–Ezt nekem is ki kell próbálnom – jelentette ki Anne. Hangján
hallatszott, hogy egészen közel áll az orgazmushoz.
Johnny szeretett volna hátrapillantani, hogy lássa, de nem
tehette, inkább hevesen csókolta a feleségét. Markra nézett, s
látta, hogy a másik férfi széles vigyorral nézi felesége
tevékenységét, s Johnny rádöbbent, hogy hamarosan
valamennyien elélveznek. Tovább pumpálta a farkát Lisába, s
hallgatta az árulkodó sóhajokat, melyek beszédesen értésére
adták, milyen közel jár felesége is a végső kéjhez.
– Olyan, mint egy pornófilm – nyögte Anne. – Lisa, úgy
látszik, mintha mindjárt széttépnének.
– Úgy bizony – felelt Lisa. – Nem állok messze tőle. A
férjednek olyan nagy farka van!
– Johnnyét se nevezném aprónak – válaszolt gyorsan Anne.
Megjegyzése hízelgően simogatta Johnny büszkeségét.
Kénytelen volt ismét összeszedni magát, mert Anne szavaira
csaknem elélvezett. Megint végigcsókolta Lisa tarkóját, s
megvárta, míg Mark visszahúzza a péniszét Lisa hüvelyéből, s
ekkor nyomult előrébb.
Lisa felnyögött.
Hallotta a torkából kiszakadó hörgésben a közeledő orgazmus
hangját, s a gondolat, hogy Lisa ilyen közel jár a beteljesüléshez,
arra késztette, hogy együtt próbáljon elélvezni vele, együtt
pulzálva az öröm tetőpontján. Ám tudta, minél hosszabban
kitart, annál nagyobb örömet szerez feleségének, ezért lassan
visszahúzódott, s hagyta, hadd nyomuljon beljebb Mark vastag
szerszáma.
– Annyira szeretném én is kipróbálni! – nyöszörgött Anne.
– Annyira szeretnélek nézni közben – lihegett Lisa. Kapkodva
nyögte a szavakat, nyilvánvalóan nagyon izgatott volt, egyre
feljebb kapaszkodott a csúcsra, s most már csak motyogni tudott.
– Ennyi! – hörgött Mark.
Johnny érezte magjának kitörését, miközben teljesen
benyomta péniszét Lisa hátsójába. Rúdjaik egymáshoz
préselődtek, nem volt köztük más, csak a kondom, amit Mark
viselt, és egy vékony szövetréteg. Érezte, hogyan pulzál Mark
vastag dorongja. Hallotta felesége sikolyait, ahogy az orgazmus
végigvibrált a testén, aztán ő is elélvezett, hasonlóan
vulkánszerű kitöréssel.
Anne átható hangon kiáltott fel a hátuk mögött, miközben
elért a csúcsra.
Johnny maga is sikoltani tudott volna, ahogy a gyönyör
végigszántott merev rúdján. Mark hangosan nyögött, pénisze
alig valamivel lett kisebb az elélvezést követően, ahogy odabenn
pulzált. Lisa keményen Johnnyhoz nyomta magát, és olyan
gyötrelmes sikoltással élvezett el, amilyet még sose hallott tőle.
Lázas, csaknem illetlennek tűnő sietséggel váltak szét.
Lisa megfordult, átölelte Johnnyt, és elborította csókjaival.
Megsimogatta Mark meztelen lábát, hálásan rámosolygott, aztán
Anne felé pillantott. Anne arca verejtékben úszott, összetapadt
hajtincsek lógtak arca előtt. Arcára bíborvörös foltok ültek ki,
ettől még nőiesebbnek és kívánatosabbnak látszott.
– Köszönöm. Mindegyikőtöknek. Mind a hármótoknak –
suttogta. Hangjában hisztérikus felhang csendült. Amikor
átkarolta, Johnny érezte, hogy zakatol a szíve. – Köszönöm –
súgta újra Lisa.
Anne remegve ült a fotelban, arcára kiült a mosoly, mely azt
sugallta, hogy ő is legalább olyan jól érezte magát az imént, mint
Lisa.
– És ez még csak az előétel – nevetett. – Bekapjuk a kínai kaját,
eszünk egy szelet tortát, és kipróbálunk valamit, ami még ennél
is izgalmasabb. Mit szóltok hozzá?
Lisa kibontakozott Johnny öleléséből, s megkereste a
borospoharát. Egy hajtásra kiitta a tartalmát. Nagyot sóhajtva
hátradőlt a kanapén, felnevetett, és így szólt:
– Így ünnepli a születésnapját egy jó kislány.
Mark lehúzta az óvszert még mindig merev péniszéről. Arcát
a kielégülés pírja színezte, s Johnny látta rajta, mennyire élvezte,
hogy megtapasztalhatta, milyen érzés többen elélvezni
egyszerre. S ami még ennél is fontosabb, elcsípte Anne és Mark
boldog, izgatott összemosolygását, s tudta, milyen sokat jelentett
kettőjüknek a születésnapi parti kezdő együttléte.
–Azt hiszem... – szólalt meg, de nem tudta befejezni a
gondolatot, mert a bejárati ajtó csengője dallamosan megszólalt.
Johnny elképedve nézett Lisára.
Anne felkapta pólóját az ülés háttámlájáról, s maga elé tartva
az ajtó felé indult.
– Kinyitom – mondta.
Olyan váratlanul érte őket a dolog, hogy eszükbe se jutott
megállítani. Johnny fel sem fogta, milyen különösen viselkedik,
míg el nem tűnt szem elől. Lisa egy Kleenex zsebkendőbe
csomagolta a Mark kezéből kivett használt óvszert. Szomszédja
eközben magára kapta a ruháit, nem sietősen ugyan, de
tempósan. Johnny látta felesége zavart arckifejezését, és
megkérdezte:
– Vársz valakit?
– Dehogy! – Lisa hangja felháborodottan csengett. Meztelenül
ült a kanapén, miközben Mark már az ingét tűrte be a nadrágba.
Lábát keresztbe tette, hogy legalább ennyivel illedelmesebbnek
látsszék, s melle elé húzta a szanaszét szóródott párnák egyikét.
Hátrasöpörte homlokából a lelógó hajtincseket. Az iménti kéjes
öröm glóriájától övezve Johnny gyönyörűnek látta. – Ki a csuda
lehet az? – háborgott Lisa. – Remélem, nem az anyádék!
Johnny vállat vont, és belebújt a nadrágjába.
– Telefonálni szoktak, mielőtt jönnek. Nem hinném, hogy
eszükbe jutna csak úgy beállítani a születésnapodon.
Lisa bólintott, s gondolatban eljátszott vele, milyen lenne, ha
Johnny szülei beállítanának. Vagy az ő anyja. Még mindig azon
törték a fejüket, vajon ki jöhetett, amikor belépett Anne, oldalán
egy szőke nővel. Johnny nem kapott levegőt a meglepetéstől.
Mark odadobta Anne–nek bíborszínű fölsőjét, s a maga
csendes módján átvette az irányítást.
– Azt hiszem, senkit nem kell bemutatnom. – Szavait a szőke
nőhöz, Johnnyhoz és Lisához intézte. Átkarolta az új vendég
vállát, s kedvesen megsimogatta az arcát. – Johnnyt és Lisát már
jól ismered. Anne, a hölgy, aki ajtót nyitott neked, a feleségem.
Mi azonban távozunk, hogy hármasban tudjatok ünnepelni. –
Elmosolyodott, és házigazdáihoz fordult. – Boldog
születésnapot, Lisa – vigyorgott. – Remélem, élvezni fogod a
játékot Debbie–vel.
10. Lisa ajándéka

– Parancsolsz egy pohár bort, Debbie?


– Igen! Köszönöm! – Debbie remegő kézzel tartotta poharát,
míg Johnny töltött, aztán egyetlen mohó korttyal eltüntette az
italt.
Lisa azon törte a fejét, hogy elnézést kérjen–e, amiért
meztelenül fogadja a vendéget, de aztán úgy döntött, ezzel
inkább csak felhívná magára a figyelmet. Debbie annyira
idegesnek és szétszórtnak tűnt, hogy azon se csodálkozott volna,
ha kiderül, észre se vette, hogy nincs rajta ruha. Lisát meglepte a
titkárnő érkezése, és nem tudta, mit kezdjen szemmel látható
zavarával. Nekiszegezte hát a kérdést:
– Valami baj van? Olyan izgatottnak tűnsz.
– Én még sose... – kezdte Debbie. Űzött vadként hordozta
körbe tekintetét a helyiségen. Amikor Johnny visszatért (Markot
és Anne–t kísérte ki, Lisa érzése szerint a szükségesnél jóval
hosszabban időzve), Debbie kissé felengedett. Lisára nézett,
eszébe ötlött, hogy nem fejezte be a mondatot. Korábbi
nyugtalansága visszatérni látszott. – Még sose csináltam ilyet!
Lisa meglepődött.
– Nem köszöntöttél még fel senkit a születésnapján? Talán
Jehova tanúja vagy?
Johnny hangosan felnevetett, s barátságosan átkarolta Debbie
vállát. Széles mosollyal az arcán megrázta a fejét, s
visszaparancsolta Lisát a kanapéra:
– A születésnapos kislány maradjon csak ott. – Magához ölelte
Debbie–t, s gyengéd hangon így szólt hozzá: – Ha nem akarod,
nem kell semmit tenned. – Szavai kedvesen csengtek, s Lisa
felismerte férje legőszintébb, együtt érző tónusát. Amikor így
beszélt, ezzel a keresetlen egyszerűséggel, akkor látszott
leginkább, milyen értékes és jó természetű férfi, akit annyira
szeretett. Lisa ilyenkor még jobban imádta. – Nem érdekel, mivel
győzött meg Mark, hogy ide gyere – folytatta Johnny.
Lisa látta, hogy Debbie elfintorodik, amikor férje kiejti a száján
Mark nevét. Nem értette, szomszédjának mi köze lehet a titkárnő
váratlan érkezéséhez. Kérdezősködésre azonban nem nyílt
lehetősége, mert Johnny tovább nyugtatgatta a vendéget.
– Az én otthonomban senkit sem kényszeríthetnek olyasmire,
amihez nincs kedve. Ha úgy akarod, leülsz közénk, és iszunk
még egy pohár bort Lisa egészségére. Emiatt senki nem
haragszik rád, és nem tart kevesebbre.
– Én viszont igen! – vágott vissza Debbie. – És nagyon is
akarom! – Tágra nyílt szemmel nézett Johnnyra, szemében ott
égett az elhatározás. – Meg kell tennem – fűzte még hozzá,
mintha ettől bárkinek is világossá vált volna döntésének oka. –
Csak azért vagyok ilyen ideges, mert még soha nem csináltam.
Johnny bólintott.
Lisa tekintete hol az egyikre, hogy a másikra vándorolt.
– Mi a fészkes fenéről beszéltek itt nekem? – Döbbenten
Debbie–re meredt. – Mitől vagy ideges? Mire készülsz?
Debbie megfontolta a választ. Megrántotta a vállát, mintha
utolsó ellenvetéseit rázná le magáról. Eltűnt szeméből az űzött
vad pillantása, s visszanyerte megszokott, hűvös büszkeségét.
Kiszabadította magát Johnny öleléséből, és a szoba közepére
lépett. Sötét kosztümöt viselt. A rövid szoknya és a
karmazsinvörös blúz nőiessé tették az amúgy nem kifejezetten
csábos ruhadarabot. Ha az imént még maga volt a megtestesült
határozatlanság és kétkedés, most lehetett volna a hidegvérű,
tökéletesen kiegyensúlyozott nő modellje. Vállszélességű
terpeszbe helyezkedett, fél kezét csípőjére tette, a másikkal
Lisára mutatott, s énekelni kezdett:
– Boldog szülinapot...
Hangja leginkább egy kissé ziháló Marilyn Monroe–
imitátoréra emlékeztetett.
Lisa Johnnyról Debbie–re pillantott, szeme megtelt
csodálkozással és örömmel. A titkárnő érkezése okozta
megdöbbenést, és látható idegessége miatt érzett aggodalmát
felváltotta az öröm, amikor rájött, hogy Debbie születésnapi
ajándék. Innentől kezdve minden egyébről elfeledkezett.
– Ezt te tervelted ki? – kérdezte elakadó lélegzettel. – Te
tudtad? – Johnnynak nem volt alkalma válaszolni, mert Debbie
folytatta az éneklést.
– Boldog szülinapot, Li–isa! – egy mozdulattal szétnyitotta és
ledobta a zakót. – Boldog szülinapot!
Lisát rázta a nevetés. Tenyerével a dal ritmusára dobolt az
ülésen, s férjére pillantott, hogy csatlakozzék hozzá ő is. Debbie
tovább énekelt. Most már legkevésbé sem látszott idegesnek
vagy félénknek, mintha nem is ő lett volna az a riadt kis
teremtés, aki az imént belépett Anne oldalán. Olyan büszke és
magabiztos volt, mint amilyennek Lisa mindig is látta.
Azon ritka alkalmakkor, amikor meglátogatta Johnnyt az
irodában, mindig lenyűgözte Debbie hűvös és elegáns,
öntudatos modora. A titkárnő most belefogott a dal második
részébe, Lisa pedig hamarosan szemügyre vehette a kívánatos
jégkirálynő minden porcikáját. Össze kellett szorítania a combját,
amikor a vágy nedvessége elöntötte odalenn. Gyomrából
kiindulva izgató, meleg hullámban áradt szét a vágy egész
testében.
– Boldog szülinapot – dalolta Dcbbie, s újabb részletet tett
közszemlére gyönyörű testéből. Lehúzta rövid szoknyájának
cipzárját, s a ruhadarab lecsúszott a bokájáig, elfedve fekete
tűsarkú cipőjét, s feltárva harisnyájának csipkés felső szélét.
Kilépett a szoknyából... lenyűgözően szép és kívánatos volt
ingerlő fehérneműjében és karmazsinvörös blúzában. Gyors
mozdulatokkal ez utóbbi ruhadarabot is kigombolta, miközben
elénekelte a következő sort: – Boldog szülinapot...
Lisa közelebb húzódott Johnnyhoz. Ha felnéz a férjére, látta
volna elképedt arckifejezését. S ha tudta volna, Johnnyt
mennyire megdöbbentette Debbie váratlan feltűnése, talán
elgondolkodik, mi vihette rá a titkárnőt, hogy születésnapi
ajándékként felajánlja magát neki. Lisát azonban annyira
lenyűgözte Debbie előadása, hogy le sem tudta venni róla a
tekintetét.
– Boldog szülinapot, Lisa, boldog szülinapot! – rázta le
magáról a blúzt Debbie. A finom kelme levitorlázott a földre,
felfedve a szaténból szabott fekete, a tangával egyező színű és
anyagú melltartót. Debbie széttárta a karját, s a szám
befejezéseként letérdelt Lisa elé. Egyenesen az asszony szemébe
nézett, gyengéd mosoly játszadozott finoman sminkelt arcán.
Reszelős hangon súgta: – Remélem, ez az, amire vágytál!
– Istenem! Igen! – pillantott elismerően Lisa Johnnyra.
Férje már visszanyerte magabiztosságát, igyekezett közömbös
arcot vágni. Diplomatikusan biccentett egyet a titkárnő felé. Lisa
újra Debbie–hez fordult.
– Kapok egy puszit a születésnapostól, mielőtt elkezdjük? –
kérdezte Debbie.
Lisa érezte, hogy megremeg a szíve. Az előző együttlét
keltette örvény még nem ült el a testében. Ám még az sem
lehetett olyan izgató, mint a gondolat, hogy megcsókolhatja
Debbie–t. Előrehajolt, nagyon is tudatában önnön
meztelenségének, mely csaknem olyan hatásos volt, mint az
előtte térdelő szőke szépség megjelenése. Ezek a gondolatok épp
csak megérintették, mielőtt ajka Debbie–ére tapadt volna. A
cserepartik alkalmával nem egy nővel szeretkezett már, de
rendszerint nem tekintette őket többnek kellemes, kiegészítő
kalandnál. Lisa szemében sokkal inkább az izgalomra vágyó,
nyitott szellem megtestesítői voltak azok az együttlétek.
Végigsimított a szőke tündér tökéletesen metszett
csípővonalán. A két nő kéjes éhséggel esett egymásnak. Lisa
melle előrebillent, és nekinyomódott Debbie szatén
melltartójának, lába végigsimított a finom, fekete
selyemharisnyás combokon.
– Istenem – álmélkodott Debbie. Egy másodpercre elhúzta
ajkát Lisa szájáról. Őszinte hitetlenkedés csillogott a szemében. –
Egy nővel csókolózom! – zihálta.
Lisa meglepetten mosolygott rá. Nem tudta, mi hozta aznap
este Debbie–t az otthonába. Arról pedig végképp nem volt
tudomása, hogyan keveredett az ügybe Mark. Azt azonban
pontosan érzékelte (az események alakulása legalábbis erre
utalt), hogy életének legemlékezetesebb születésnapját fogja
megünnepelni.
– Igen – súgta. – Valóban, nővel csókolózol. Többet is
szeretnél?
Debbie felkacagott, miközben ujjait végigfuttatta Lisa
meztelen csípőjén. Megcirógatta gömbölyű hátsóját, majd
továbbindult, a combok lágy felső íve felé. Lassan, óvatosan, de
eltökélt mozdulatokkal cirógatta, s Lisa pontosan tudta, szőke
társnője mit keres. Szerette volna, ha vendége minél
kellemesebben érzi magát, széttárta combját, hogy Debbie
megérinthesse a punciját.
Amikor ujjával először, tétován végigsimított szeméremajkain,
mindketten megremegtek. Debbie úgy rántotta el a kezét, mintha
tűz égette volna meg. Lepillantott a kezére, és megcsodálta az
ujja végén csillogó nedvességet. Buján elmosolyodott.
– Benne vagy a játékban, ugye? – mormolta Lisa.
– Nem is tudom még pontosan, miféle játékban – felelt Debbie.
Lisa válasz helyett odahajolt hozzá, és újabb csókot nyomott a
szájára. A szőnyegen vonaglottak tovább, kéjes simogatásba
merülve, testük szorosan egymáshoz tapadt.
Johnny ott maradt, ahol addig is, ülve nézte a nők
szeretkezését. Lisa szándékosan nem vett róla tudomást,
pontosan tudta, hogy Johnnynak meg sem fordul a fejében, hogy
esetleg kimaradt valamiből. Mindketten száz százalékig
tisztában voltak a cserepartik íratlan szabályaival. Ha Debbie
szerette volna bevonni Johnnyt is az együttlétbe, szólt volna, s
így folytathatták volna hármasban. Ha ő szerette volna Johnny
közreműködését, előbb ki kellett volna kérnie Debbie
véleményét a dologról. Az elképesztő gyengédség, mellyel most
körüljárták egymást, éles ellentéte volt a szinte állatias hévnek,
mely a legtöbb cserepartit jellemezte. Ugyanakkor saját
tapasztalatából pontosan tudta, hogy figyelnie kell partnere
érzékenységére, mert csakis így garantálhatták, hogy minden
résztvevőnek ugyanolyan élvezetet jelentsen az együttlét.
Debbie a földre húzta Lisát, és sokatmondó pillantással mérte
végig. Sugárzóan szép volt szexis fehérneműjében. Lisa belső
izmai hevesen összerándultak a várakozástól. Látta, hogy Debbie
jégkék szemének tekintete végigsiklik a testén, s lelkesülten
tapasztalta, hogy arcán megjelenik a leendő gyönyörök
előérzetének boldog mosolya. Lisa már korábban is nagyon
izgatott volt. Most azonban Debbie látható elégedettsége tovább
fokozta hevületét.
– Új vagyok ebben a dologban – súgta Debbie. – Mondd meg,
mit tegyek!
– Nem lenne könnyebb, ha inkább megmutatnám? – javasolta
Lisa. Nem várta meg Debbie válaszát. Magához húzta az
asszonyt, helyet cserélt vele, így Debbie a földre került, ő pedig
fölé. Kikapcsolta a melltartóját, s cirógatni kezdte a tökéletes,
kerek melleket, majd szájába vette és megszívta duzzadt
mellbimbóját. A lágy húsban úgy meredtek fel gombjai, mint két
miniatűr pénisz. Lisa lelkesen szopta–szívta a mellét, mintha
szeretett volna valamit előcsalogatni belőle. Nem vette le róla
ajkát, míg csak meg nem ütötte fülét Johnny titkárnőjének heves
zihálása. Rövid habozás után úgy döntött, nem a másik kebellel
folytatja, hanem továbblép, s az eddiginél bátrabb hadműveletbe
kezd. Lejjebb csúszott, végigcsókolta Debbie izmos hasát.
Amikor ajka találkozott a harisnyatartó pántjával, hajával
végigcirógatta a szőke szépség egész felsőtestét.
– Istenem, milyen izgató! – nyöszörgött Debbie.
– Még ennél is jobb lesz! – ígérte Lisa. Meg akarta tartani a
szavát, lejjebb hajolt hát, s végigcsúszott a bugyi háromszöge
előtt. Érezte a másik nő izgatottságának édes illatát, a mámorító
szag betöltötte a levegőt (ez áradt belőle is), s az íz, mely eláradt
nyelvén, valósággal megszédítette. Felpillantott Debbie–re, látta
az arcára kiülő, buja mosolyt, szétnyílt ajkát, s bátorítást merített
belőle. Belecsókolt az ölébe.
– Édes Jézus! – suttogott Debbie. Széjjelebb tárta combját,
mintha azt akarta volna, hogy jobban hozzáférjen.
Lisa félrehúzta a fekete bugyi pántját. Örömmel legeltette
tekintetét a gyönyörű nőn, alig tudta elhinni, hogy ott fekszik
előtte, de ujjongó öröm támadt benne a látványra, s nyelvét a
feltáruló szeméremrésbe tolta.
Debbie felnyögött.
Nem ez volt az első alkalom, hogy Lisa intim viszonyba került
egy másik nővel. Igazság szerint száznál is több ilyen helyzet
adódott már az életében. Most azonban minden más volt, Debbie
feküdt előtte. Amikor kiderült, hogy Johnnynak viszonya van a
titkárnővel, élvezte az együttlétükről szóló beszámolókat, de
féltékenység is gyötörte, amiért férje együtt lehet Debbie–vel, ő
pedig nem. Debbie jelentette neki azt a hűvös visszautasítást,
melyet olyan csodálatos lett volna megtörni és legyűrni. A
titkárnő karcsú, magas alakjával, kimérten hűvös
megjelenésével, rendkívüli stílusérzékével maga volt a vágy
megtestesülése, legalábbis Lisa szemében. Nem tudta, hogy
birtokolni akarja–e Debbie–t, vagy inkább olyanná szeretne
válni, mint ő. Egyvalamiben azonban teljesen biztos volt, most,
hogy lehetősége adódott rá, ki akarta élvezni együttlétük minden
pillanatát.
Kirobbanóan gyors orgazmushoz juttatta Debbie–t heves
nyelvcsapásaival.
Bár a titkárnő mindig összeszedettnek tűnt, ezt az álarcot a kéj
egyetlen hulláma elsöpörte. Hangosan káromkodott (Lisa alig
kapott levegőt a csodálkozástól), dobálta magát, és végigjátszotta
a kielégülés teljes skáláját. Reszketett, egész teste remegett, és
szeme tágra nyílt döbbenetében. Megrázta a fejét, s olyan
pillantást vetett Lisára, mint aki épp az imént mutatta meg neki
az élet értelmét, majd a földre döntötte, és cirógatni, nyalogatni
kezdte.
Nem volt annyira élvezetes, amit csinált, mint amikor Anne–
nel és Markkal voltak, de csupán azért, mert Lisa nem érezte
magához olyan közel állónak, mint szomszédait. Lisa nem is
várta, hogy olyan heves élvezetben lesz része, mint velük. Bár a
kéj, amit átélt, valóban csekélyebb volt annál, amit a barátaikkal
való együttlét során tapasztalt meg, mégis csodálatos érzés volt,
hogy együtt lehet Johnny ultraszexis titkárnőjével.
Elváltak egymástól, fáradtan ugyan, de nem betelve. Mivel
egyikük sem szívesen gondolt arra, hogy be kell fejezniük, amit
elkezdtek, kezük továbbra is szorosan összekulcsolódott. Lisa
átkarolta Debbie vállát. A szőkeség a mellét simogatta.
Kimerültek ugyan, de egyikük sem akarta befejezni az együtt–
létet azért, hogy szusszanjon vagy gondolkodjon egyet.
– Gondolom, ideje, hogy menjek – komorult el Debbie arca. –
Valószínű, hogy szeretnétek kettesben is ünnepelni, én pedig
nem szeretnék alkalmatlankodni...
– Vacsorázz velünk! – szakította félbe Lisa.
Debbie rápillantott, s látszott, hogy vissza akarja utasítani az
ajánlatot.
– Johnny épp indult, hogy megrendelje a kaját – tette hozzá
sietve Lisa. – Nagyon szívesen látnánk vacsorára. Maradj!
Debbie elgondolkodott az ajánlaton.
– Biztos vagy benne, hogy nem alkalmatlankodom?
Alázatos hangja hallatán Lisa elmosolyodott. A cserepartikon
gyakran elhangzott a mondat: Kefélés után eltűnik az álarc. Lisának
az jutott eszébe, hogy mennyi igazság van ebben a
megjegyzésben. A jéghideg, tökéletes Debbie esete jól példázta
ezt, a szeme láttára olvadt alázatos vendéggé.
– Maradnod kell – ragaszkodott hozzá Lisa. Johnnyra
pillantva még hozzátette: – Ahányszor elvitted Debbie–t
ebédelni, biztosan kiismerted az ízlését. Rendelj
mindhármunknak, aztán siess vissza!
Johnny eltűnt, hogy elintézze a telefont a konyhából.
Lisa kényelmesen elhelyezkedett Debbie izmos, karcsú
testének ölelésében, és beszélgetni kezdtek. A titkárnő nagyot
nevetett azon, ahogy Lisa elküldte Johnnyt rendelni, hozzá volt
szokva, hogy a férfi nem fogadja, hanem kiosztja az utasításokat,
és furcsa érzést jelentett neki megtapasztalni a szerepcserét.
Ahogy leomlottak közöttük a korlátok, Lisa kikérdezte Debbie–t
a családjáról, s megtudta azt is, melyik ágról hozta a szőkeségét.
Akkor is élénken csevegtek, amikor Johnny visszajött bejelenteni,
hogy elmegy az ételért, mert nem akarja az étteremre bízni a
kiszállítást.
Mindketten megpuszilták, és kérték, hogy siessen vissza.
Amikor Johnny távozott, újra befészkelték magukat a fotel
kényelmébe.
– A te foglalásodat mondták vissza a Red Millből, ugye? –
kérdezte Debbie.
Lisa bólintott. Magában azt kívánta, bárcsak Debbie ne hozta
volna fel a témát, de igyekezett leplezni bosszúságát. Egyébként
a foglalás visszamondása komoly előnyhöz juttatta,
máskülönben nem mehettek volna el Anne–nel új helyszínt
keresni. Ugyanakkor viszont sokkal több energiájába került a
parti megszervezése, mint amennyit eredetileg rá akart szánni.
– Én vettem át a Red Mill üzenetét – folytatta Debbie. –
Visszahívtam őket, hogy kiderítsem, mi áll az ügy hátterében, de
mindenki csak hebegett, amikor az ok felől érdeklődtem. Valaki
aztán kinyögte, hogy duplán foglalták le a helyet, és a másik
ügyfél már hónapokkal előbb bejelentkezett, de három emberrel
is beszéltem, mire végre előálltak ezzel a hazugsággal.
– Hazugsággal? – Lisa érezte, hogy minden egyes szőrszál
felmered a tarkóján. – Miből gondolod, hogy hazudtak?
Debbie sokatmondóan égnek emelte a szemét.
– Ha valóban dupla foglalásról lett volna szó, azt már az első
ember is meg tudta volna mondani, nem a harmadikból kellett
volna kihúzni. Hazudtak, ez tuti.
– Szerinted mi lehetett az igazi ok?
Debbie habozott. Ahogy csendben, ellazultan ült Lisa mellett,
egyáltalán nem látszott olyan távolinak és
megközelíthetetlennek, mint korábban. Lisa nem tudta, mi
változtatta meg ennyire (talán hogy a mindig oly pedáns nő most
ziláltnak tűnt, vagy hogy a kettejük között történtek megtörték
távolságtartását), mindenesetre rá se lehetett ismerni. Sokkal
barátságosabb és közvetlenebb volt, mint valaha.
– Megkértem néhány ismerőst a Red Millben, hogy járjanak
utána, mi történt valójában. Amíg nem beszélek velük, nem
mondhatok biztosat, de ha érdekel a személyes véleményem,
szerintem valaki szándékosan szeretne keresztbe tenni neked.
– Nem értelek. Mit akarsz ezzel mondani?
– Azt, hogy aki visszamondatta a Red Millnél a foglalásodat,
egyértelműen meg akarja hiúsítani a partidat.
11. A szajha

Anne–nek szokatlan volt a konyhában tevékenykednie.


Pontosan azzal a zavart tapasztalatlansággal kutatott a
fiókokban, mint Johnny tette ugyanaznap este az ő
konyhájukban. Két fiókot is kihúzott, mire sikerült kerítenie két
csészét, de aztán szerencséje volt, és elsőre megtalálta az instant
kávé és a kiskanalak helyét is. Vizet forralt, majd teletöltötte a két
csészét, s az egyiket átnyújtotta férjének.
– Szajha vagyok?
Mark arca elkomorult.
– Ki a fene nevezett téged szajhának? – Ökölbe szorult a keze.
– Mondd meg, ki volt, és kiverem belőle a szart, hogy...
– Nem mondta senki, hogy szajha vagyok – szakította félbe
Anne. Férje duzzadó bicepszére tette a kezét. Óriási volt az izom,
és csak úgy feszült. – Csak félek, mi van, ha lealjasítom magam
ezzel az egésszel. Aggódom, hogy esetleg szajha lett belőlem.
Nem vagyok biztos benne, hogy erre vágyom.
Mark ökle ellazult, de nem tért vissza arcára megszokott
mosolya.
– Ki a csuda gondolna ilyet rólad?
–A fenébe, Mark! Azért ez hülye kérdés, nem gondolod? Épp
az előbb kefélted meg a szomszédasszonyodat, miközben a férje
análisan közösült vele. Én pedig ott ültem széttett lábakkal, és
magammal játszottam. – Elgondolkodott, vajon, hogyan hangzik
ez a dolog Johnnyék virágnyelven. Hangja megremegett és olyan
harag vibrált benne, melyről úgy érezte, képtelen uralni. – Nem
úgy hangzik, mintha lealacsonyítottuk volna magunkat? –
kiáltott fel hevesen. – Hát nem pont így viselkedik egy romlott
nő?
Mark belekortyolt a kávéjába, elfintorodott, meglepte,
mennyire forró.
– Nem kell többé találkoznunk velük, ha nem akarod –
mondta nyugodt hangon. – Jóval azelőtt megállapodtunk erről,
hogy belementünk volna bármiféle közös játékba. És ez még
mindig áll. Ha ez a... – a levegőbe intett a kezével, mintha nem
találná kapcsolatukra a megfelelő kifejezést. Aztán folytatta –
…ha nem felel meg neked, vagy túl soknak találod, nem kell
továbblépnünk. Johnny és Lisa meg fogják érteni. Vagy ha
mégsem, akkor nem is érdekel a véleményük.
– Tudom, hogy nem szólnának semmit – sziszegett rá Anne.
Ujjával hegyesre zselézett hajába túrt. – Mindent tudok.
Kirohant a konyhából, egyenesen az étkezőbe tartott, majd
egy perc múlva megjelent, remegő kezében vékony kis szivart
szorongatva. A hátsó ajtóhoz lépett, kinyitotta, és kiült a
lépcsőre. Igyekezett erőt meríteni az aromás füstből. – Tisztában
vagyok vele, miben egyeztünk meg – bólintott. – Azt is pontosan
tudom, hogy ha nem akarok, nem kell többet találkoznunk
velük. De eszem ágában sincs elzárkózni előlük. Sőt. Épp csak
nem szeretnék szajhává válni.
Mark a fejét ingatta. Letette a kávéscsészét, oda telepedett
Anne mellé a lépcsőre, s átkarolta a vállát. Felesége befúrta
magát megnyugtató ölelésébe.
– Annyiszor átbeszéltük ezt az egészet, mielőtt elhatároztuk,
hogy megpróbáljuk a párcserét, nem?
– Alaposan lerágtuk a témát – mordult fel Anne. – Azt
csodálom, hogy nem untuk meg, és még egyáltalán volt kedvünk
kipróbálni.
Mark szárazon felnevetett.
– Azt is megbeszéltük, mi lesz, ha valamelyikünk
féltékenynek érzi magát...
– A legkevésbé sem vagyok féltékeny – sietett megnyugtatni
Anne.
–...és azt is, hogy mit teszünk, ha valamelyikünk
elbizonytalanodik.
– Ezzel sincs gondom.
Mark bólintott.
– Tudom, hogy nem vagy féltékeny. És azt is, hogy jól érzed
magad Johnnyval meg Lisával. Épp ezért nem értem igazán, mi a
gondod.
Anne hallgatagon szívta a szivarkát (Johnnytól kapta
ajándékba, jutott most az eszébe), s élvezte, ahogy a hűvös esti
szél az arcát cirógatja. Ott ült, holdfényben fürdő új otthonának
kertjében gyönyörködve, annak a férfinak a karjában, akit a
világon a legjobban szeretett. Gyomrát jóleső forrósággal járta át
legutóbbi kielégülésének langymelege, teste ellazult és
megpihent. Ha nem motoszkál a fejében a szűnni nem akaró
bűntudat, hogy valami helytelent követett el, akkor ez lehetett
volna élete legszebb pillanatainak egyike.
– Hogyan győzted meg Debbie–t, hogy eljöjjön?
Mark diadalittasan felnevetett.
– Nem gondoltam, hogy ilyen pofonegyszerű lesz – vallotta
be. – Még a Coxtól ismertem a csajt, nem tudom, említettem–e
neked.
Anne bólintott, s nem is annyira Mark szavainak értelmét,
inkább megnyugtató dallamát figyelte. Szeretett volna az
érzéseiről beszélgetni vele, segíteni neki, hogy megértse, mi
játszódik le benne. Rájött azonban, hogy megmagyarázhatatlanul
erős indulat munkál benne, és nem szerette volna megsérteni
Markot valamiféle váratlan, és esetleg igazságtalan kitöréssel.
Úgy döntött tehát, hogy eltereli a szót másfelé. Amikor a férje
vele beszélgetett, mindig úgy érezte, hogy ő a legkülönlegesebb
nő a földön. Mark kitűnő üzletember volt, bárkit rá tudott venni
bármire, amit csak akart, s Anne tudta, hogy nagyrészt könnyed
társalgási stílusának köszönheti ezen a téren elért sikereit. Most,
hogy hallgatta elbeszélését, nem volt nehéz elképzelnie, hogyan
győzött meg annyi embert, bízzanak tanácsában.
– Hallottam, hogy tetszem neki – mondta Mark. – De mivel
épp teljesen el voltam foglalva egy másik hölggyel, észre sem
vettem szegény Debbie–t.
– Kivel voltál te elfoglalva?
– Ugyanazzal a hölggyel, akivel még mindig, drágám –
kacsintott felé pajkosan Mark.
Anne magára erőltetett egy mosolyt.
– Szóval meghívtam Debbie–t ebédre, és mivel mindig is
érdekeltem, nem volt nehéz a szexre terelni a szót.
Megkérdeztem tőle, milyennek képzeli az eszményi
szexpartnert, mire leírt engem. Aztán ő is megkérdezte, hogy
nekem mi tetszik...
– Mire te leírtad őt? – találgatott Anne.
– Nem – rázta a fejét Mark. – Azt mondtam, hogy a
szégyentelenül gátlástalan nők az eseteim. Johnny említette
korábban, hogy Debbie szereti az análszexet, úgyhogy ezt sem
hagytam ki a felsorolásból. De Johnny arról is beszélt, hogy
Debbie szégyenletes és tiltott dologként éli meg, ha a fenekével
szeretkezik. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy
valószínűleg szívesen tesz olyat, amit tabuként kezel a
társadalom nagy része. Be kell vallanom, ha ez az ötletem nem
működött volna, fogalmam nincs, hogyan győzhettem volna
meg arról, hogy eljöjjön.
– Azt mondtad neki, hogy szereted az olyan nőket, akik
felkínálják magukat születésnapi ajándékként a főnökük
feleségének?
Mark arcán szélesebbre húzódott a mosoly.
– Azért ennél valamivel finomabban fogalmaztam, drágám –
jelentette ki óvatosan. – De ha szeretnéd röviden összefoglalni
beszélgetésünk lényegét, akkor nagyjából igazad van.
Anne hozzábújt egy pillanatra, aztán elhúzódott, hogy újra
beleszippanthasson szivarkájába. Érezte, talán sikerült úrrá
lennie iménti indulatán. Még mindig szerette volna megbeszélni
a problémát Markkal, úgyhogy belevágott.
– Nem vagyok féltékeny Debbie–re. Nem vagyok féltékeny
arra sem, amit Lisával tettél ma délután. Miért gondolom akkor
mégis azt, hogy helytelen dolog, amiért nem érzek
féltékenységet?
– Mert úgy neveltek bennünket, hogy a promiszkuitás
elfogadhatatlan dolog – felelte Mark. – Ugyanakkor mindketten
készen álltunk a nyitott házasságra és a párcserére. Ahogy te is
mondtad, már teljesen lerágtuk ezt a csontot, annyit beszéltünk
róla, mielőtt cselekedetre váltottuk volna fantáziáinkat. Azt
hiszem, most, hogy végre megtettük, és megtörtük a tabut,
mindkettőnket megzavart kissé a gondolat, hogy nem érzünk
féltékenységet, riadalmat és bűnbánatot.
Anne elgondolkodott a szavain, alaposan megrágta mindazt,
amit Mark mondott, s közben ujja között forgatta a szivarkát.
Nagyon úgy tűnt neki, hogy férjének igaza lehet, ugyanakkor ez
a tudat se szüntette meg a bensőjében munkáló,
megmagyarázhatatlan haragot.
– Azt mondod, azért érzem rosszul magam, mert nem érzem
rosszul magam?
Mark csak nagy sokára válaszolt.
– Úgy gondolom, hogy az én megfogalmazásom azért ennél
valamivel pontosabb volt. Így meglehetősen furán hangzik.
–Néztelek ma délután, amikor Lisával dugtatok – súgta Anne.
Miközben kimondta a szavakat, lelki szemei előtt megjelent a
kép, ahogy férje merev pénisze kitölti Lisa borotvált punciját.
Már nem a kert mélyén rejtőző, a hold sápadt fényében
homályosan moccanó árnyakat vizslatta. Csak Lisa világító,
rózsaszín teste csillogott előtte, ahogy Mark pénisze meztelen
barátnőjébe süllyed. Ahogy mellbimbójára tapadt a szája. Lisa
lihegése, izgatottsága, ahogy egyre jobban elhatalmasodik rajta a
kéj. Testük olyan ölelésbe olvadt, amilyet korábban ő élt meg
Markkal. Belső izmai vágyakozó hévvel összerándultak az emlék
hatására. – Néztelek, amikor megdugtad Lisát – súgta. – De
ahelyett, hogy féltékenységet vagy haragot éreztem volna,
teljesen beindultam tőle.
Mark még szorosabban magához ölelte.
– Láttam, mennyire beindultál. Úgy tűnt, remekül
szórakozol.
Anne odébb húzódott.
– Ettől vagyok szajha, nem? Beindultam attól, amit
csináltatok, sőt most is, a puszta gondolatára. Biztos vagy
benne, hogy nem aljasodik le az a nő, aki képes a
szomszédasszonyával csókolózni? Vagy élvezettel nézni,
ahogy a férje megkeféli?
– Szóval most is izgatott vagy? – vonta fel a szemöldökét
Mark.
Anne belebokszolt a karjába.
– Ne merj gúnyolódni rajtam!
– Eszem ágában sincs. Épp csak eszembe jutott, hogy ha
nem tudom megoldani a problémádat, talán akkor járunk a
legjobban, ha igyekszem előnyünkre kihasználni.
Anne nem válaszolt, azon törte a fejét, mi lenne jobb, ha
megsértődne, amiért Mark ennyire nem veszi komolyan az őt
gyötrő lelki bajt, vagy ha csatlakozna hozzá, és egy jót
nevetne vele együtt a helyzet fonákságán. Eszébe jutott,
milyen csodálatos időt töltöttek együtt, mielőtt belevágtak
volna ebbe a kockázatos vállalkozásba, tudta, hogy még
mindig szeretik és kívánják egymást, aztán az is felmerült
benne, hogy talán Mark éppoly bizonytalan legbelül, mint ő.
Eldobta hát a szivart, és átölelte a férjét.
– Mit gondolsz, képes vagy kielégíteni engem is? –
kérdezte, s a konyha padlójára húzta. Olyan jólesett
meglovagolni őt. Mark ölelése végtelen biztonságot adott. A
lába között, a bugyiján keresztül is érezte felmeredő
péniszének méretét. Eszébe jutott, nemrég milyen élvezetet
nyújtott ugyanez a farok Lisának, s felnyögött
izgatottságában. Mélyet sóhajtott, előrehajolt, és férje fülébe
súgva kérdezte. – Nos? Mit gondolsz, ki tudod elégíteni a te
kis feleségedet?
– Egy biztos, tehetek egy nagyszabású kísérletet. – Mark
erőlködés nélkül felállt, felemelte Anne–t is, egyetlen
mozdulattal berúgta az ajtót, s a konyhába lépett vele. Letette
feleségét a konyhapultra, fölé hajolt, kigombolta
farmernadrágját. Nem húzta le teljesen, a nadrág vége
bilincsként fogta Anne bokáját.
Felesége nem is tudta, mire vélje a dolgot, hogy vajon Mark
türelmetlenségének tudja be, vagy egyszerűen csak így készül
házilag a ruhabilincs. Egy biztos, puncija várakozva tárult szét
férje előtt. Hallotta a cipzár surrogó hangját, megütötte orrát
Mark péniszének jellegzetes illata, s mindez még azelőtt
lejátszódott, hogy bármit végiggondolhatott volna. Combját
forróság járta át, öle megduzzadt, úgy gondolta, ideje dönteni.
Még mindig nem értette azonban, miért reagál olyan hevesen a
teste mindarra, aminek (ép ésszel végiggondolva) pont meg
kellett volna törnie a varázst.
– Lehet, hogy másra gondolok, miközben megkefélsz –
mondta Marknak.
A férfi tátongó, feltárulkozó szeméremajkának nyomta
péniszét. Fel–le mozgatta rajta a rúdját, s Anne–t olyan izgalom
árasztotta el, amilyet nem várt volna. Szinte kibírhatatlanul
vágyott rá, hogy nekinyomakodjon, és hagyja, hogy kitöltse őt.
Mivel azonban a bokáját lazán összefogó nadrág nem adott neki
különösebb mozgásteret, különösen így, a keskeny
konyhapulton a mosogató előtt, legfeljebb csak annyit tehetett,
hogy közelebb fészkelődött kissé.
– Lehet, hogy azt gondolom majd, hogy valaki más kefél meg.
Lehet, hogy azt gondolom, nem is te vagy.
– És ez letör majd engem? Vagy még jobban felvillanyoz?
– Esetleg arra gondolok, ahogy a farkad ki–be járt Lisában –
lihegett fel. – Vagy ahogy Johnny meglovagolta a hátulját.
Tudta, hogy jobb lett volna, ha nem mondja ki gondolatait.
Azon túl, hogy Mark lelkesedését lelohaszthatták volna szavai, a
lelki szemei előtt lejátszódó jelenet felidézése heves izgalmat
váltott ki belőle. Nem is emlékezett rá, mikor volt ennél
izgatottabb, s tudta, ha Mark csak megmoccan, pénisze
könnyedén siklik belé.
Mark, mintha csak olvasott volna a gondolataiban, egyetlen
lökéssel beléhatolt. Úgy csúszott előre, mint kés a puha vajban.
Mindketten hangosan felnyögtek.
Anne rádöbbent, hogy a délután minden egyes másodperce
erre a pillanatra lett kihegyezve. Amikor Lisával csókolózott,
ahogy végignézte férje szeretkezését egy másik nővel,
maszturbálása, miközben a hármasban szeretkezőket figyelte,
minden egyes jelenet egyetlen cél felé tört, hogy az ő puncija
sikamlósabb legyen este, amikor Mark pénisze előrecsusszan
szeméremajkai között, és kitölti őt. A gondolat robbanásszerű
hévvel töltötte el, Anne felnyögött, de ekkor már tudta, hogy
ennél több vár rá. Megkapaszkodott a mosogató hűvös
fémpárkányában, levegőért kapkodott, s egész teste
megremegett, miközben a kéj egyre jobban magával ragadta.
Mark egyre beljebb tolta magát, kihasználva a legutolsó
milliméternyi helyet is. Anne magában káromkodott a nadrág
miatt, mert tudta, ha az nem kötné össze a bokáját, jobban is
széttárhatta volna a lábát, hogy megkönnyítse a behatolást.
Mark felnyögött, amikor végre úgy érezte, sikerült a lehető
legmélyebbre hatolnia Anne kelyhébe.
– Vagy lehet, hogy Johnny farkának ízére gondolok – folytatta
Anne. – Vagy Lisa puncijának zamatára – préselte ki
összeszorított fogai közül a szavakat. – Mind a kettőt
megízleltem. Bármelyik eszembe juthat.
Mark kijjebb húzta magát, de korántsem méltatlankodásból.
Épp csak egy kicsit húzódott vissza, s azonnal még nagyobb
erővel tolta magát előre. Hamarosan felvett egy őrjítő, lassú
ritmust.
– Ha ettől neked izgalmasabb – lihegte Mark –, miért zavarna
engem, hogy ezekre gondolsz? – Folytatta az ütemes mozgást.
Kérlelhetetlen lendülettel mozgott, s Anne puncija cuppogva
felelt rá, ahogy fokozta a tempót.
Anne meztelen combja a konyhapultnak szorult, de ezért az
aprócska kellemetlenségért jócskán kárpótolta az élvezet, ami
szétáradt benne. Mondani akart valamit, de megakadt benne a
szó. A gyomrában érezte a közeledő orgazmust. De nem akarta,
még nem, hogy erőt vegyen rajta a kéj. Továbbra is kínozta a
gondolat, hogyan reagált mindarra, ami az utóbbi néhány
napban történt vele. Meg akarta érteni, mi vezette aznap délutáni
reakcióihoz, végül aztán engedett a bensőjét, legintimebb pontját
csiklandó érzéseknek, és átadta magát a gyönyörnek.
– Ettől nem leszek szajha? – Anne nem volt képes leszállni a
témáról. – Nem vagyok szajha attól, hogy felizgat, amikor erre
gondolok, ahelyett, hogy féltékenységet vagy haragot éreznék?
Mark felelet helyett hátrébb húzódott, s megfordította.
Egy másodperccel később ismét benne járt. Anne nem is tudta,
hogyan sikerült ilyen könnyedén becsúsznia szemérmébe, hiszen
a nadrág még mindig fogva tartotta a bokáját, ennek ellenére úgy
találtak egymásra, mint akik öröktől fogva összetartoznak. Mark
végül lerángatta róla a nadrágot, megragadta a csípőjénél fogva,
s hagyta, hogy Anne átkarolja őt a lábával. Így vitte az emeleti
hálószobába, pénisze kitöltötte őt, miközben haladtak felfelé.
Minden lépcsőfoknál kéjesen mélyre hatolt benne. Rúdjának
vastag vége újra meg újra méhnyakához dörzsölődött. Anne
korábban minden erejét összeszedve igyekezett ellenállni a
közelgő kielégülésnek. Most, hogy a lépcsőn haladtak felfelé,
minden lélegzetvétellel közelebb jutott a csúcshoz.
Belereszketett, ahogy férje lefektette az ágyra, s az öröm egyre
jobban elhatalmasodó érzése elfeledtette vele minden korábbi
aggodalmát és gyötrelmét.
Mark a lába között térdelt, merev pénisze hüvelyét cirógatta,
míg egyik kezével hátsójának félgömbjét masszírozta. Sötét volt
odafenn, s ez hirtelen legelső együttlétükre emlékeztette Anne–t,
arra az időszakra, amikor még csak együtt jártak. Jó ideje már,
hogy villanyfény mellett szeretkeztek, s ez a mostani félhomály
csaknem épp oly izgatóan hatott rá, mint a délutáni látvány,
amikor férjét és két barátját figyelte szeretkezés közben.
– Azt kérdezted, szajhának tartalak–e – kezdte Mark.
Annak ellenére, hogy épp az imént szaladt fel vele a lépcsőn,
nem hallatszott, hogy kifulladt volna, nyugodtan beszélt, és
egyenletesen lélegzett. Anne–nek megfordult a fejében, talán
attól ilyen erős, hogy nem dohányzik, s elgondolkodott, nem
kellene–e neki is követnie a példáját.
– Ha szajhának nevezzük azt, aki élvezi a szexet – folytatta –,
akkor nagyon is szajha vagy.
Anne felsikoltott, megdöbbentették Mark szavai. Könnyek
gyülekeztek a szemében, s hálás volt, amiért Mark nem látja az
arcát. Azóta gyötörte az aggodalom, hogy szajhának tarthatják,
hogy valóban az lett, amióta eljöttek Johnnyéktól. Azt gondolta,
ha megvallja félelmét Marknak, férje majd lesöpri érveit az
asztalról, és kineveti csacska gondolataiért. Most olyan érzés volt
neki, hogy szajhának nevezte, mintha arcul csapta volna. Nem is
létezett ennél semmi megalázóbb.
Megpróbálta kiszabadítani magát az öleléséből, véget vetni az
együttlétnek, e rettenetes érzéki láznak, mely még mindig ott
parázslott tagjaiban. Az első alkalmak napja ez, gondolta
elkeseredetten. Először nézte végig férje szeretkezését egy másik
nővel. Először végzett önkielégítést mások szeme láttára, s most
első alkalommal veszekszik valakivel szeretkezés közben. A
szemében összegyűlő könnycseppeket immár képtelen volt
visszatartani, legördültek az arcán, s újra megkísérelte
kiszabadítani magát Mark öleléséből.
Ő azonban nem eresztette, könnyedén siklott benne előre–
hátra.
– Amennyiben valóban ez lenne a szajha definíciója, akkor az
vagy, drágám – mormolta. – De ha csúf és megalázó
elnevezésnek érzed egy olyan nő számára, aki imádja a szexet, és
csupán szégyentelenül gátlástalan...
Mark lihegni kezdett, s nem lehetett tudni, hogy mi okozta
izgalmát, a fizikai élvezet, vagy a vágy, hogy világosan kifejezze
érzéseit.
– ...szóval, ha szerinted is disznóság szajhának nevezni egy
nőt, aki szégyentelenül gátlástalan, s úgy gondolod, valójában az
a szajha, aki partnere érzéseit figyelmen kívül hagyva fekszik
össze bárkivel, akkor egyet kell értened azzal, hogy ez a kifejezés
nem vonatkozik terád. Ebben az esetben, drágám, téged semmi
esetre sem neveznélek szajhának. – Egy végső, lendületes
lökéssel egészen mélyre hatolt, s elélvezett, mintha csak ezzel
akart volna pontot tenni a mondat végére.
Anne válaszképpen ugyancsak elélvezett – csendesebben,
mint amilyenre számított, de elég hevesen ahhoz, hogy
felkiáltson –, s egy csapásra kitisztultak a gondolatai. Méhén
gyönyörteli összehúzódások hullámoztak végig. Teste diadalittas
ujjongással felelt Mark kilövellésére. A tagjain végigvibráló öröm
hatására végre megértette Mark szavainak jelentését.
Arcához kapott, heves mozdulatokkal igyekezett letörölni
magáról értelmetlenül hullajtott könnyeit, nehogy Mark
meglássa a nyomokat. Remegve ölelte vissza Markot, s abban
reménykedett, férje a szeretkezésük következményének tudja be
reszketését; megcsókolta, aztán maga mellé vonta a férfit. Nem
számított, hogy egyikük sem volt teljesen meztelen. Csak az
érdekelte, hogy hozzábújhasson, és ölelkezésük arra
emlékeztethesse, mennyire szeretik egymást.
– Lenyűgöző voltál – súgta. Megnyugtatónak érezte, hogy
aránylag kiegyensúlyozottan sikerült megszólalnia, nem
csendült hangjában korábbi gyötrelmének nyoma sem. Úgy
kalapált a szíve, ahogy a leghevesebb kielégülések után szokott.
– És melyik részletet tartod lenyűgözőnek? – Hallotta abból,
ahogy beszélt, hogy mosolyog. – Amikor felhoztalak a lépcsőn,
vagy azt, ahogy értelmező kéziszótárt játszottam a kedvedért,
miközben a legfantasztikusabb módon szeretkeztem veled?
Anne felnevetett, aztán elharapta a kacagást – félt hogy
hisztérikus nevetésbe csap át.
– Mindkettőt lenyűgözőnek tartottam – határozott. – Arról
nem is szólva, hogy sikerült a nadrágomat fél lábbal lerántanod!
Az volt ám a trükk! Meg kell tanítanod rá valamikor.
– Nem bánom, tarthatok néhány órát neked – válaszolt
könnyedén Mark. Aztán jóval komolyabb hangon kérdezte. –
Még mindig bánt a dolog?
Anne nagyot sóhajtott.
– Rosszul érzem–e magam amiatt, hogy nem érzem rosszul
magam?
– Igen.
Anne megrázta a fejét, aztán rájött, hogy Mark nem láthatja,
mit csinál a sötétben.
– Nem hagyom, hogy erőt vegyen rajtam – mondta. – Ha
téged nem zavar a dolog, akkor engem sem. Jól éreztük
magunkat, és nem követtünk el semmi rosszat. Épp csak hozzá
kell edződnöm a gondolathoz, hogy nem feltétlenül egyezik meg
a társadalmi normákkal az, amikor kellemesen szórakozom.
Nem kell bűntudatot éreznem miatta.
Mark némán feküdt mellette, s csak nagy sokára szólalt meg.
– Szép szavak – jelentette ki. – Bár profi újságíró vagy, s azt
hiszem, épp ez az erősséged.
Anne odabújt hozzá, és Mark átölelte viszonzásként. Épp erre
a melegségre volt szüksége.
– A szép szavak az én erősségem – mormolta Anne. – Ahogy a
tied a rábeszélőkészség, amivel képes voltál meggyőzni Debbie–
t, hogy eljöjjön Westékhez ma estére.
Mark mellkasa megrázkódott, mintha kitörő nevetését akart
volna visszafojtani.
– Bizony, bizony, az még az én szintemen is rendkívül komoly
teljesítménynek számított. – Elhallgatott, majd komolyra
fordította a szót. – Mit gondolsz, menni fog a dolog?
Anne vállat vont, s még jobban befészkelte magát a karjai
közé.
– Nem tudom. De remélem, nem lesz semmi gond, mert
nagyon szeretem Johnnyt és Lisát. Jó volt együtt. Azt hiszem, a
holnap esti parti lesz a nagy teszt.
12. Becky

Bár még reggel kilenc óra sem volt, Becky tudta, hogy máris
fantasztikusan néz ki. Az egészalakos tükör előtt billegette
magát, s csodálta feketébe öltöztetett alakjának képét. Hosszú,
formás lábán fekete harisnya feszült, mely combja tetején
bepillantást engedett tejszínű bőrére, s csak e felett húzódtak a
felcsatolt műpénisz szíjai. Hatalmas szerszám volt, ezzel
ijesztgette Tarát nemrégiben a telefonban. Cicafaroknak nevezte.
Harminc centi merő farok, bár átmérője nem volt túl vastag. A
szeméremdombja előtt ágaskodott, hetykén meredt felfelé, s
kellemes ellentétet alkotott nőies domborulataival. Derékban
hihetetlenül karcsú, testhezálló fekete bőr felsőrészt viselt, olyan
mély dekoltázzsal, hogy csaknem minden lélegzetvételre
kibuggyantak belőle a mellei. Úgy feszült rajta, mint a páncél.
Könyékig érő fekete kesztyű és korbács, szigorú kontyba
összefogott haj – Becky úgy döntött, nincs a világon még egy nő,
aki annyira félelmetes és szexis lenne, mint ő.
– Ismételjétek meg – villant áldozataira –, ki a
legcsodálatosabb úrnő, a partik királynője?
Tara és Alec tekintete összevillant a háta mögött. Mindketten
meztelenek voltak, a padlón térdeltek, s mobiltelefont
szorongattak a kezükben. A Yellow Pages egy–egy nyitott
példánya hevert előttük a földön.
– Te vagy a legfantasztikusabb úrnő, a partik királynője, Becky
– motyogta Alec.
Tara őszinte elismeréssel nézett fel rá.
– Igaza van, Becky úrnő. Te vagy a legcsodálatosabb.
Becky rávillantotta mosolyát, aztán kihúzta magát. Peckes
léptekkel végigvonult a helyiségen, néha egy–egy villanásnyi
időre odatekintve a földön kuporgó két alakra, akik csodáló
pillantásokkal követték minden lépését. Kiélvezte a hatalom ízét,
mielőtt az órára nézett volna. A nagymutató közeledett a
tizenketteshez.
– Nehogy valami tévedés essék, még egyszer elmondom a
szabályokat.
Alec felnyögött.
Becky úgy tett, mint aki meg sem hallja.
– Tara, te kezded a telefonálást a vendéglátósok szekciójának
az alján. Alec, te pedig a tetejétől. Tudjátok, mit kell
mondanotok. Ismeritek a célt. Valahányszor olyan emberrel
beszéltek, akinek nincs köze Lisa partijához, kaptok egyet a
hátsótokra. – Nagyot csattintott a korbáccsal a levegőbe.
Alec nyöszörgött.
Tara beharapta alsó ajkát, hogy elnyomja mohóságról
árulkodó vigyorát. Megremegett a hálószoba szőnyegén.
– Aki elsőként találja meg a címet, különleges jutalomban
részesül – jelentette ki Becky. Hogy illusztrálja, mire gondol,
kezét érzékien végighúzta a harminc centi hosszú cicafarkon. Az
órára pillantott, és elégedetten nyugtázta, hogy kilenc órára jár. –
Kezdhetitek – adta ki az ukázt. – Ideje munkához látni. – A
levegőbe csapott korbácsával, s az úgy dördült, mint egy
pisztolylövés.
Tara és Alec kötelességtudóan nekiláttak a dolguknak.
Becky hallgatta, ahogy sietős ujjakkal bepötyögik a telefonba a
számokat. Izgatottá tette hatalmának tudata, érezte, hogy azok
ketten mindenben engedelmeskednek neki, és félnek is erejétől.
Tovább fokozta izgatottságát, hogy Lisa partiját teszi tönkre, még
azelőtt, hogy egyáltalán kezdetét vehette volna. Belepillantott a
tükörbe, és önelégülten nyugtázta, hogy uralkodónőhöz méltó a
külleme is, s elégedett sóhajjal vette tudomásul, milyen jól illik
hozzá választott szerepe. Puncijának izmai össze–összerándultak
a rátörő izgatottság hatására, s kevélyen körbejárta két
alárendeltjét, akik alázatosan dolgoztak a telefonokkal. Az
uralkodás érzete most még annál is erősebben átjárta, mint a
legutóbbi cserepartiján. Akkor mindenki őt dicsérte, mindenki
neki bókolt a parti csodálatos megszervezéséért, lelkesen
áradoztak, milyen tökéletes háziasszony volt, mennyire szexis és
kívánatos. Itt azonban, férje és Tara körében igazi
uralkodónőnek érezte magát, s tisztában volt azzal is, hogy
alárendeltjei valóban rettegnek tőle. Dévaj pillantásokkal vette
szemügyre Alec hátsóját, csak hogy férje egy pillanatra se feledje,
mi vár rá. Elvetette az ötletet, hogy beszéljen hozzá, mert nem
akarta elvonni figyelmét munkájáról, hátha épp azt a céget
sikerült felhívnia, akinél lemondhatja Lisa aznapi partiszervizét.
–Nem vagyok biztos benne, hogy jó számot hívtam... –
makogott Alec.
Tara is megszólalt:
– A barátnőm, Lisa West nevében telefonálok.
– Partiszervizt rendelt ma estére.
– Elmarad a ma esti parti.
Alec izmos, feszes hátsója az égnek meredt. Becky
végigsimított a korbáccsal egyik farpofáján, és elmosolyodott,
amikor a férfi riadtan odébb húzódott. Vonzó fickó volt, jóképű
társ a partikon, s a kínzásából származó öröm mindig
felpezsdítette Becky vágyát. Megállt, és végigsimított a férfi sima
herezacskóin. Mivel rendszeresen látogatták a cserepartikat, Alec
ragaszkodott hozzá, hogy megszabaduljon minden nemi
szőrzettől. Becky kesztyűs keze végigcirógatta feszes zacskóit, s
látta, hogy férje pénisze még keményebben mered előre, mint az
imént.
Felnézett, s pillantása találkozott Tara szódásüveg vastagságú
szemüvegén át rá meredő tekintetével. A nő szélesen
mosolygott, fehér fogsora felvillant. Rövidlátó pillantásával
mereven figyelte, ahogy Becky Alec golyóit simogatta. Mindez
nem akadályozta meg abban, hogy beszéljen a telefonba.
– Meghalt a nagynénje. Sajnálatos, váratlan esemény. Nagyon
felizgatta szegényt.
– Elhagyta a férje – hallatszott most Alec hangja. Elhallgatott,
majd egyetértően hozzátette: – Igen, valóban rendkívül
sajnálatos.
Miután gyengéden meglegyintette Alec hátsóját (épp csak
annyira, hogy férje megmerevedjen, és elfelejtsen levegőt venni),
Becky elvette róla a kezét, és Tarához vonult. A térdelő nőt
tökéletes vonalakkal áldotta meg az ég, valóságos áldás volt
szépsége, egyfajta elégtétel egyszerű, szinte csúnyácska arcáért.
Végigcsúsztatta ujjait a meztelenül térdelő Tara két farpofája
között, mire az olyan hevesen felsóhajtott, hogy kis híján meg
kellett szakítania a telefonálást. Ánuszának rózsaszín virága
szinte kínálta magát Beckynek. Szeméremrése nem tárult fel, a
külső szeméremajkak zárva maradtak, bár látni lehetett a két
lebeny között megcsillanó ezüstös nedvességet.
– Jaj, nem önöknél rendelte meg a szolgáltatást?
Becky elhúzta kezét Tara hátsójáról. Felegyenesedett, a
korbácsért nyúlt, és keményen végigcsapott a selymes
domborulaton. Tara visszafojtott egy üvöltést, és két kézzel
kapaszkodott a telefonba, hogy el ne ejtse.
– Rendben – nyögte. – Köszönöm, hogy időt szakított rám.
– Ezek szerint nem önöknél rendelt? – hallatszott Alec hangja,
mintha valaki másnak a szavait ismételte volna. – Azért nagyon
köszönöm – tette még hozzá.
Becky végigvágott a hátán korbácsával. Normális esetben egy
ilyen csapás nem lett volna különösebben hatásos, a bőrszíj a
lapockái között csapott le, ám látta, hogy a szíj vége belemar Alec
zacskójába, s férje egyszeriben megmerevedett a fájdalomtól.
– A fenébe, Becky! Ez kurvára fájt! – Elhajította a telefont, és
odakapott.
– Kurvára fájnia is kellett! – kiáltott vissza ugyanolyan hévvel
Becky. – Most pedig engedd el a mogyoróidat, vedd fel a
telefont, és hívd a következő számot. Azt akarom, hogy egy órán
belül lemondjátok a szállítót. Rengeteg dolgunk van még ma
délelőtt. És délre a szépségszalonba kell érnem!
Tara már a második hívásnál járt. Szélesen vigyorgott,
élvezettel engedelmeskedett Becky fenyegető parancsainak,
haragja is jóleső borzongással töltötte el. Alec szemmel láthatóan
kevésbé élvezte a dolgot, de tüntető kelletlenséggel felvette az
imént elhajított telefont, és nekilátott bepötyögni a listáján
szereplő következő számot. Egyszer csak félbehagyta a
műveletet, és megkérdezte:
– Mit keresel te a szalonban?
Becky felháborodottan forgatta a szemét.
– Ah! – szisszent fel megvetően. – Jól akarok kinézni a partin,
vagy nem?
Alec a fejét rázta.
– Mi a francnak akarsz jól kinézni egy partin, amit épp
igyekszel teljesen tönkretenni? Nem értem.
Becky végigvágott a hátsóján ostorával. A csapás helyén
vérvörös csík maradt mindkét farpofán.
– Tökéletesen akarok kinézni, hogy mindenki, aki ott van,
összehasonlíthassa ellenállhatatlanul vonzó külsőmet Lisa
összetört, könnyáztatta képével. – Újra lecsapott férjére, s széles
vigyorral hallgatta Alec elkeseredett nyögését. – Ezért megyek
tizenkettőre a szalonba. Most pedig jó lesz, ha befogod a szádat,
és nem teszel fel több fölösleges kérdést.
Tara már a második hívást bonyolította.
– Nem tudom, jó számot hívtam–e...
– Lisa West barátnőm nevében telefonálok – hallatszott Alec
hangja. Őszinte alázattal pillantott fel feleségére, miközben a
particéggel beszélgetett.
Becky hallgatta őket, s mindkettőjükön végigcsapott a
korbáccsal, amikor kiderült, ezúttal se jártak sikerrel. Élvezettel
játszotta az uralkodónő szerepét, s bár örömére szolgált Tara
széles vigyorát látni, valahányszor lecsapott, ennél is
kellemesebb volt, amikor Alec minden alkalommal összerándult,
ahányszor csak végigvágott rajta a korbáccsal. Amikor Alec épp
úgy döntött, hogy szembeszáll vele, megkapta a büntetését, és
Becky élvezettel vágott végig meztelen hátsóján, ha úgy érezte,
többet engedett meg magának a kelleténél. Négy hívás után férje
meztelen fenekét vérvörös csíkok hálója szabdalta. S bár minden
alkalommal úgy nézett rá, mintha rettenetesen érezte volna
magát, Becky látta, hogy a farka egyre keményebben meredezik.
– Ez rohadtul fáj! – sziszegett rá Alec.
– Akkor igyekezz, és hívd fel a következőt – felelt Becky.
–Mi lesz a jutalmam, ha én találok rá a megfelelőre? – kérdezte
Alec. Tarára pillantott, s szeme elismerően összehúzódott, ahogy
végigmérte tökéletes, karcsú alakját, s Becky azonnal megértette,
mire gondol. Szinte arcul csapta a férfi árulása. Felvette a
kedvükért uralkodónői öltözékét, még a cicafarok komplikált
csatrendszerével is megküzdött! Erre ez a disznó nem azon töri a
fejét, hogy lovagolhatná meg seggével csodálatos felesége
harminccentis dildóját, hanem Tara szűk kis puncijába akar
belemászni! Becky egyszerűen nem is értette, hogyan fordulhat
meg ilyesmi a fejében. Felhorkant haragjában, csattintott egy
nagyot a korbáccsal, majd odavetette férjének:
– Ha te hívod a megfelelő számot, végignézheted, ahogy
megkefélem Tarát.
Alec kelletlenül hívta a következő számot.
Becky hallotta, hogy Tara épp befejezi a beszélgetést, s kérdő
pillantást küldött felé.
– Ez sem az volt – mondta szomorúan Tara.
Becky keményen végigvágott rajta a korbáccsal.
Szolgái telefonáltak tovább, Becky egy–egy levegőbe
csattintással tette nyomatékosabbá szándékát, majd amikor jónak
látta, lecsapott rájuk. A sötét izgatottság egyre jobban
eluralkodott a levegőben. Alec a következő számot tárcsázta, s
remélte, hogy ezúttal szerencséje lesz, mert félt a büntetéstől.
Végül Tara volt az, aki rátalált a partiszervizre, ahonnan Lisa
megrendelte a finomságokat, de addigra már mindkét alárendelt
hátsóját vérvörös csíkok hálója tarkította.
–Nem szeretnék felesleges kényelmetlenséget okozni... –
dorombolt Tara. Diadalittasan pillantott fel Beckyre, s felemelte a
hüvelykujját. – Értem – folytatta. Hangja elhalkult, amikor Becky
mögé térdelt, és a dildó végét benyomta nedves puncijába. –
Igen, csak azért telefonálok, hogy ne küldjenek feleslegesen
embereket, mert a parti elmarad.
Becky teljes erőből betolta a cicafarkat, mielőtt még Tara
befejezhette volna a beszélgetést. Keményen megmarkolta a
csípőjét, és szorosan magához húzta, miközben előrenyomult.
Mindketten fellihegtek gyönyörűségükben. Becky maga sem
tudta, miért találta ennyire izgatónak a cicafarok használatát. A
dildó vége az ágyékának nyomódott, de ez az érzés nem volt
különösebben kellemes. Mégis, a tény, hogy magáévá tett egy
nőt, aki ott nyögött alatta, műfarkától betelve, mindig az erő
érzetével töltötte el, a hatalom mámora járta át tőle.
– Köszönöm – nyögte halkan Tara. A telefonba beszélt,
nyilvánvalóan minél hamarabb szerette volna befejezni a
beszélgetést, hogy kedvére elmerülhessen Becky fenséges
lökéseiben. Megnyomta a piros gombot, letette a telefont, és
hangosan felnyögött. – Ez tökéletes érzés, Becky úrnőm.
Becky felnevetett. Alecre pillantott, aki ugyancsak letette a
telefont, és most vastag farkát masszírozta. Sokatmondó
pillantásokat vetett feléjük, és amikor Becky rápillantott, még
gyorsabb ritmusra kapcsolt. Becky elengedte Tara csípőjét, és
odavágott Alec farkára.
Alec felhördült.
– Ezt meg miért kaptam?
– Nem sikerült lemondanod a rendelést! – emlékeztette Becky.
– Ezért nem érdemled meg, hogy végignézd, ahogy megkefélem
Tarát.
– De én...
– Fordulj meg! – utasította Becky. – Sarokba!
– De én...
– Van még más elintéznivalótok is ma délelőtt – vetette oda
fontoskodva Becky. – Megfordulsz! Háttal nekünk, és szépen
megvárod, amíg engedélyt adok rá, hogy megmozdulj. Ha
sikeresen elvégzitek a következő munkát, talán megengedem,
hogy csatlakozz.
Alec egy teljes percen keresztül meredt szemmel bámult felé.
Becky érezte, mennyire szeretné megtagadni az
engedelmességet. Összehúzott szemmel meredt férjére,
élvezettel figyelte a férfi elkomoruló arcát, s miközben csípője
ritmusosan mozgott, várta, hogy engedelmeskedjék. A
harminccentis dildó benyomult Tara szűk résébe, majd Becky
visszahúzta, amíg csaknem kicsúszott.
– Fordulj el! – parancsolta ismét.
Alec dühösen morogva végül a sarok felé fordult.
Becky mélyen benyomta a dildót Tara szemérmébe, s ő
hevesen felnyögött. Hevesen mozgatta csípőjét, minden
alkalommal élvezetet okozott neki, ahogy mélyre hatolt Tara
hívogató testébe. Alárendeltjének minden tagja remegett, s
nyögve, sóhajtozva könyörgött folytatásért. Becky élvezettel
csinálta tovább, amit megkezdett, s egyre gyorsabb ritmusban
dolgozott társnőjén.
–Jaj, ez nagyon jó! – nyöszörögte Tara.
–Jaj, ez nagyon jó, Becky úrnő! – torkollta le Becky.
– Becky úrnő! – helyeselt Tara. – Becky úrnő! Becky úrnő!
Elnézést kérek.
Becky elgondolkodott rajta, hogy ezért elnáspángolhatná Tara
fenekét, de aztán úgy döntött, ez túl sok gonddal járna. Néhány
hosszú, erőteljes lökéssel nagy megelégedésére eljuttatta párját
az élvezetek csúcsára, amit Tara hangos sikolyai tettek
nyilvánvalóvá.
A szemüveges nő rikoltozva–nyögve nekifeszítette magát a
cicafaroknak, aztán összeomlott az orgazmus rángatózó
pantomimja közepette. Kezével a szőnyegbe markolt. Aztán
kacagva–lihegve felnevetett, a kéj teljesen váratlan
mellékhatásaként.
– Alec, ide! – sziszegett Becky. A sarokban gubbasztó férfihoz
lépett, és az arcába nyomta a fényesen csillogó cicafarkat. –
Tisztára nyalhatod.
Férje döbbenten meredt rá.
– Túl messzire mész, Becky!
A nő Alec arcához nyomta a kemény szerszámot, s az nedves
csíkot hagyott maga után. Az ezüstösen fénylő csík élénken
emlékeztette rá, hogy épp az imént húzta ki Tara puncijából.
– Ne merészelj válaszolni nekem, kölyök – dörrent a férjére. –
Azonnal nyald tisztára, mielőtt Becky úrnő elveszíti a türelmét!
Volt egy röpke pillanat, amikor úgy tűnt, Alec szembeszegül
akaratával. Olyan gyűlölettel pillantott fel rá, amilyennel még
nem találkozott. Észrevette, hogy férje Tara felé néz, s szemében
csodálat csillan a nő modelleket megszégyenítő, tökéletes teste
láttán, aztán élvezettel figyelte, hogy szájába veszi a cicafarkat.
Minden látható öröm nélkül szopta le róla Tara nedvességét.
Alárendelt szerepet játszott ugyanis, és míg Becky volt az úrnő,
meg sem fordult a fejében, hogy különösebben ki kellett volna
mutatnia örömét, amiért lenyalhatja a dildóját.
– Hát nem gyönyörű, ahogy a farkamat szopja? – kérdezte
Tarát. Mielőtt Tara válaszolt volna, Becky férje tarkójára tette a
kezét, és a szájába nyomta a dildót, miközben a vigyorgó nő
nézte őket. Alec arca elvörösödött, s Becky csendben gratulált
magának, amiért így sikerült többszörösen megaláznia. Ismerte
férje hangulatváltozásait, s ezúttal is biztos lehetett benne, hogy
zavara továbbra is fenntartja erekcióját, így afelől is nyugodt
lehetett, hogy szolgálatkészen teljesíti minden utasítását, melyek
Lisa partijának teljes megsemmisítését szolgálják.
– Annyira édes – sietett egyetérteni vele Tara.
Becky észrevette, Tara milyen csodálattal bámulja férjét, s
rádöbbent, hogy baj lesz, ha alárendeltjei túlságosan nagy
érdeklődést tanúsítanak egymás iránt. Úgy döntött, az oszd meg
és uralkodj elvét érvényesíti, ellökte hát magától a férfit,
összecsapta a tenyerét, és Tarára meredt.
– Rendben – lihegte elakadó lélegzettel. – Vissza a dolgunkra!
Tara elfordította tekintetét a férfiról.
Alec még egyszer végigmérte Tara csodálatos testét, aztán ő is
Becky felé fordult.
– Mit akarsz, mit tegyünk?
Becky elgondolkodott, megleckéztesse–e, amiért nem Becky
úrnőnek szólította, de aztán úgy döntött, pillanatnyilag a
büntetés nem érné meg a fáradságot. Számtalan hívás várt még
rájuk, nem pazarolhatta a drága időt jelentéktelen hatalmi
csatározásokra.
– Vége a mulatságnak! – jelentette ki. – A partiszervizt
kilőttük. A helyszín sem azonos azzal, amit eredetileg szeretett
volna. Folytathatjuk a vendégekkel?
Alec felnyögött.
Tara megborzongott.
Becky a táskájához lépett, és előhúzott két paksaméta papírt
belőle. Mindegyik három lapból állt, valamennyin nagyjából
száz név sorakozott egymás alatt.
– Te a lap tetejétől kezded, hármas oldal – közölte Tarával.
Alecre pillantva így szólt: – Tied az egyes lap. A tetejétől.
– Mit mondunk a vendégeknek? – kérdezte Alec.
– Elmondjátok nekik a pletykát, hogy Lisa a szokásos belépő
kétszeresét akarja beszedni.
– Senki se fogja elhinni! – csóválta a fejét Alec.
– És? Kit érdekel? – vonta meg a vállát Becky.
– De mi van, ha valaki felhívja őket, hogy igaz–e a hír?
Becky ismét csak vállat vont.
– Szerintem egy százalék, ha veszi a fáradságot – közölte
kimért hangon. – Egy százalékot nem érdekel az ár, és hajlandó
lesz kifizetni a dupláját annak, amibe az én partimra kerül a
belépő, csak hogy bemehessen. – Arcára kiült a baljóslatú vigyor.
– A maradék kilencvennyolc százalék azonban szó nélkül
beveszi a mesét, és esze ágában se lesz elmenni Lisa partijára.
Alec a fejét rázta.
– Nem volt még elég, amit eddig tettünk, hogy tönkretegyük a
partit?
–Nem! – vágott vissza hevesen Becky. Csattintott a korbáccsal,
és kéjes örömmel figyelte, hogy Tara és Alec is összerezzen
ijedtében. – Ennek a nőnek semmi sem elég! Visszamondattam a
foglalását a Red Mill–lel, de nem volt hajlandó meghátrálni!
Lemondtam a műsort, lemondtam a partiszervizt! De nehogy azt
higgyétek, hogy megállok! Addig innen el nem mentek, míg
minden lehetséges vendéggel nem tudatjátok, hogy a belépődíj
kétszerese lesz a megszokottnak! Ha Lisa Westnek nem jutott
volna tudomására, hogy senkit sem érdekel az idióta partija,
majd én megtanítom neki a leckét! S ha ma este végre mindenki
rájön, mennyire elbaszta a rohadt kis összejövetelét, akkor az
emberek végre tudni fogják, hogy én, egyedül én vagyok a
cserepartik királynője!
Diadalittas mosoly varázsolta elbűvölővé az arcát. Lelki
szemei előtt megjelent a másik nő könnyáztatta arca, látta maga
előtt a térdepelve zokogó Lisát, amint épp megvallja neki, hogy
sosem lesz olyan jó, mint Becky.
A távolban valahol Alec és Tara tárcsáztak. Becky mellkasát
egyszerre a kielégülés érzése töltötte el, s onnantól fogva
bizonyosan érezte, hogy Lisa partija mekkora csalódás lesz.
13. A neten

– A mai parti nagy csalódás lesz – töprengett Lisa.


Johnny bólintott. Fürdőköpenyben ült a fotelben, egyik
kezében a szombat reggeli újság, másikban egy bögre kávé. Haja
összekócolódott, arcán látszott, hogy nem alhatott sokat aznap
éjszaka, szeme fehérje piros volt az este fogyasztott alkohol és a
kimerültség miatt.
Ennek ellenére Lisa a világ legvonzóbb pasijának látta.
– Borzasztó kudarc lesz – mormolta Johnny. – Senki se jön el.
Mindenki utálni fogja a bulit. S azt is hallottam, hogy a puncid is
összegyógyul estére.
Lisa megfordult, és némán meredt rá.
A vendégszobában ücsörögtek, melyet csak Johnny
számítógép szobájaként emlegettek. A falakat patyolat hófehérre
festették, a sötét bútorhuzatok jól illettek az ablakkeretek és a
sötétítők színéhez. Halogénlámpák árasztották a kora reggeli
órákban szinte elviselhetetlenül élesnek tűnő fényüket. Lisa arra
gondolt, hogy valósággal kifakítják bőre színét, vérszegénynek
tűnik ebben a megvilágításban. A két magas támlájú, fekete
forgószéken kívül csak a számítógépasztal kapott helyet a
szobában.
– Nem bókot vagy megnyugtatást akartam hallani tőled –
mordult fel Lisa.
Nem igazán értett Johnny számítógépéhez, de nem is
törekedett rá különösebben, hogy elmélyüljön a témában.
Néhány csevegőfórumot azonban rendszeresen látogattak
(ilyenkor Johnny gépelte be, amit felesége diktált), s az imént
Lisának az jutott eszébe, jó ötlet lenne, ha az utolsó pillanatban
még értesítenék a lehetséges érdeklődőket a partiról. Johnny Parti
Pár felhasználónéven bejelentkezett, s Lisa meztelen felsőtesttel
beült a webkamera elé, miközben a képernyőn valósággal
záporoztak a kérdések és megjegyzések. Elfordult, hogy
megnézze, mit csinál Johnny, de abban a pillanatban tucatjával
jöttek a sürgető, könyörgő megjegyzések, hogy forduljon vissza a
kamera felé.
– Csupán annyit akartam mondani, hogy a tegnap este
történtek után a parti csak rosszabb lehet.
Johnny összehajtogatta, majd félretette az újságot, és
elmosolyodott. A képernyőre pillantva intett Lisának, hogy
forduljon vissza a kamera felé.
– Élvezted a születésnapi meglepetést?
– Nem is tudom, mi volt a legjobb! – sóhajtott Lisa. – Öregem,
szeretkeztem Debbie–vel.
– Szexis hölgyike, nem?
Lisa csak a fejét rázta.
– És ha még csak ez lett volna! – hangjából sütött a lelkesedés.
– De előtte Anne–nel és Markkal... – elhalt a hangja. Arcán
hitetlen álmélkodás tükröződött. – Egyszerűen fantasztikus volt!
– Igen, rám is nagyon erősen hatott – értett egyet vele Johnny.
Maga is letelepedett a székre, Lisának intett, hogy álljon fel, majd
az ölébe húzta, s cirógatni kezdte a mellét. Lisa tisztában volt
vele, hogy a simogatás részben a csevegőfórum résztvevőinek
szól, ugyanakkor tudta, hogy Johnny főként neki akar örömet
szerezni. Férje rátalált Lisa mellbimbójára, s kivételes
gyengédséggel megérintette. Óvatosan morzsolgatta két ujja
között, enyhén meghúzta, s válaszképpen felmeredt a lágy hús. S
bár a teste még sajgott az előző esti különleges örömöktől, Lisa
megérezte, hogy kelyhe váratlan, forró nedvességgel reagál a
kényeztetésre. Belső izmai megremegtek, s Lisa rádöbbent, hogy
ismét megkívánta Johnny–t.
Vetett egy pillantást a számítógép képernyőjére, és saját magát
látta, azt a képet, melyet vele együtt a csevegőfórum több száz
cserepárja és kukkolója figyelt, s hálát adott érte, hogy az arcát
nem, csak a keblét mutatja a kamera. A monitoron egyébként
csupán a kép jelent meg, hangjukat nem közvetítette a komputer.
A viszonylag kisméretű képen azonban jól kivehetően látszott a
két hetyke mell, melyet nagy férfikezek markolásztak. Johnny
jegygyűrűje is megcsillant az őket megvilágító halogénlámpa
fényében, s Lisát elöntötte a vágy. Az előző este emlékeit
felidézve azonnal nedves lett a puncija, s azon gondolkodott, mi
lesz a vége a csevegőfórum résztvevőinek tartott
bemutatójuknak.
Korábban többször is végignézték már a kamera előtt
maszturbáló, egymást nyaló és szeretkező párok képeit. Volt egy
nő, aki rendszeresen a kamera előtt elégítette ki magát
különböző eszközök segítségével, különféle dildókat, banánt és
uborkát is használt erre a célra. Számos magányos férfi
maszturbált a kamera előtt. Aztán volt néhány pár, akik
időnként eljátszadoztak egymással a nagyközönség örömére,
valamint saját élvezetüket keresve.
Volt idő, amikor Lisa úgy gondolta, a csevegőfórum előtt való
szeretkezés ízléstelen, undorító dolog. Ha túl sok férfit kellett
megnéznie maszturbálás közben, az lelohasztotta vágyát, és
gyakori volt a durva, vagy éppenséggel fenyegetőnek tűnő
megjegyzés. Ám amikor különleges hangulatba került, Lisa nem
tudott ellenállni a kísértésnek, és átlépte saját korlátait, épp csak
annyira, hogy elkápráztassa a mindig jelen levő kukkolók hadát.
Valaki megkérdezte, miért nevezik magukat parti párnak.
Johnny levette kezét Lisa melléről, és már gépelte is a
magyarázatot: aznap este cserepartit adnak. Hozzátette még,
hogy belépődíjat szednek ugyan, de minden párt szívesen látnak
a csevegőfórum résztvevői közül. Azzal zárta az üzenetet, hogy
megadta számos e–mail címeinek egyikét, és hozzátette, hogy
bárkinek, aki személyesen szeretné felvenni vele a kapcsolatot,
szívesen küld további tájékoztatást. Amint ráklikkelt a küldés
ikonra, kezét ismét Lisa mellére helyezte, és tovább cirógatta.
Lisa felsóhajtott. Keble lüktetett az izgatottságtól. Nem tartotta
magát kimondott exhibicionistának, ám volt valami sötéten
izgató abban, hogy megmutatta magát a párcserélők biztonságos
csevegőfórumának résztvevői előtt. Lényének egy része tisztában
volt vele, hogy amit tesz, abban nincs semmi különös a nézők
szemében. Ugyanakkor felvillanyozta a tudat, hogy sokkal
bátrabban viselkedik, mint kortársainak java. Elmosolyodott,
amikor elolvasta a bejövő üzeneteket, melyek egy része bók volt,
más része személyes találkozóért könyörgött, vagy azt javasolták
partnerének, hogy érintse meg még intimebb helyeken.
A számítógép sorozatos bip–bip–jei elszakították Johnnyt Lisa
mellétől. Úgy gépelt, hogy nem mozdult el a székből. Lisa
fontosnak tartotta, hogy közönségük ne csupán fedetlen melleit
nézze, ujjbegyével simogatni kezdte magát. Az érintés korántsem
volt olyan izgató, mint amikor Johnny cirógatta, viszont ahogy
festett körmű ujjai körbejárták bimbóudvarát, tucatnyi újabb
üzenet érkezett.
– A ma esti parti legkevésbé sem lesz rettenetes – mormolta
Johnny. – Az eddigi ötven visszajelzésen túl most is befutott
vagy egy tucat érdeklődő.
Lisa kuncogott, aztán fészkelődni kezdett az ölében.
– Miért ne fordítanánk erre a kamerát, és próbálnánk még egy
kis érdeklődést kelteni?
Johnny engedelmesen áthelyezte az aprócska kamerát, mely
így egyenesen Lisa altestére szegeződött. Hátrébb tolta kissé a
széket, így Lisa egész alsóteste kivehetővé vált. Mivel meztelen
volt, azonnal megjelent a képernyőn mezítelen puncija, s Johnny
közepesen merev pénisze is láthatóvá vált nedves szeméremajkai
alatt. Egyikük sem tervezte, hogy élő bemutatót tartanak az
interneten, de most, hogy már a vágy hajtotta, Lisa nem akarta
elszalasztani a kínálkozó alkalmat. A képernyőre meredt, és
derülten olvasta az egyre–másra befutó üzeneteket, melyek
könyörögve kérték, fogadja magába Johnny farkát. Férje jó
néhányat hangosan is felolvasott, s időnként felháborodottan
morgott a helyesírási hibák miatt, azonban ezek sem
akadályozhatták meg abban, hogy benyúljon Lisa nedves ölébe,
hogy széttárja és felfedje a nézők előtt felesége kelyhét.
Az asztal szélén álló lámpa lenn nem világította meg olyan
élesen, mint feljebb. S míg felsőteste szinte egészségtelenül
sápadtnak tűnt a mesterséges fényben (kivéve a bimbók és a
bimbóudvarok égővörös színét), combja és nemi szerve
narancssárgában fénylett, ahogy a szoftver igyekezett
továbbítani a nem kifejezetten jól megvilágított képet. Ám annak
ellenére, hogy bőre olyan színt árasztott, mintha bekenték volna
valamelyik rosszhírű kozmetikai szalon barnító krémjével,
pontosan kivehető volt szeméremrése és a szeméremajkai.
Felnyögött, ahogy elöntötte a vágy, s nem is tudta, mi okozott
neki nagyobb izgatottságot, Johnny cirógatása, vagy a gondolat,
hogy nézik őket.
– Szerinted Anne és Mark kipróbálták már ezt?
– Cseppet se lennék meglepve – felelte nyugodt hangon
Johnny. – Nem cseréltek még, de ez nem azt jelenti, hogy mást ne
próbálhattak volna ki. Semmiképpen nem nevezném őket
átlagpolgárnak.
Lisa felnevetett erre a megjegyzésére, mert eszébe jutott,
mennyire más Anne és Mark, mint amilyennek az első esti
találkozás előtt gondolták őket. Miközben Johnny tovább
cirógatta odalenn, megkérdezte:
– Nem gondolod, hogy túlságosan kötődünk hozzájuk?
– Markhoz és Anne–hez?
– Igen. Egy héttel ezelőtt még csupán látásból ismertük őket.
Ennek ellenére együtt ünnepeltük a születésnapodat tegnap este.
Csaknem minden napot együtt töltöttetek a parti szervezésével
az elmúlt héten. Ma este megint eljönnek. Nem aggaszt, hogy túl
szoros viszonyt alakítunk ki velük? Hogy talán rá is unhatunk
egymásra?
Lisa a képernyőre meredt. Puncija nedvesen tárulkozott fel. A
rózsaszín hús adakozóan szétnyílt a több száz ismeretlen
kukkoló előtt. Úgy érezte, valósággal kettészakad, a beszélgetés
nagyon izgatta, ugyanakkor szívesen elengedte volna magát a
kamera előtt. Megvonaglott Johnny értő ujjai alatt. Imádta, ahogy
férje végigcirógatja szeméremajkait, mintegy mellékesen egyre
növelve vágyát, aztán lenyúlt, és ő is erőteljesen simogatni
kezdte a férfi péniszét. A képernyőn most szinte minden
összekeveredett: a szeméremrésben kutató ujjak, a merev
férfifarokra kulcsolódó kéz. Tucatnyi üzenet érkezett, melyben
azért könyörögtek a leskelődők, hogy fogadja már végre magába
Johnny rúdját, mások pedig követelték, hogy verje keményebben
férje dorongját. A közönség forró lelkesedése csaknem
ugyanolyan tüzes ajzószer volt Lisának, mint Johnny
kedveskedése.
Maga is meglepődött, milyen hevesen reagált a bejövő
üzenetekre, s eszébe jutott, vajon Anne–t felizgatná–e az
internetes magamutogatás lehetősége. Csak akkor vette észre,
hogy már megint szomszédja jár a fejében, amikor válaszolt
Johnnynak.
– Nem érzed jól magad velük?
– Ugyan, szó sincs róla! – tiltakozott Johnny. – Kedvelem
Markot. Remek haver. Anne csodálatra méltó egyéniség. És
nagyon szexis.
Lisa összevonta szemöldökét.
– Akkor miért keresünk bajt ott, ahol nincs is?
Érezte, hogy Johnny megvonja a vállát, úgy válaszol.
– Csak eszembe jutott – mormolta védekezőn. – Tudod, hogy
szeretek mindent végiggondolni a legapróbb részletességgel,
mielőtt belevágnék.
Lisa keményen dolgozott Johnny péniszén. Férje merevedése
már akkorára nőtt, hogy teljesen betöltötte az apró webkamera
által sugárzott képet. Felfelé meredt, így eltakarta Lisa duzzadt
szeméremajkait. A nő előrébb csúszott, s könnyedén
megemelkedett, hogy magába fogadhassa Johnny rúdját. A
vadul buja látvány még jobban felajzotta. Ha addig nem lett
volna nedves a talán száznál is több néző rájuk szegeződő
tekintetének kereszttüzében, most akkor is tocsogott volna,
amint megpillantotta Johnnyt, ilyen közel a behatoláshoz. A
látvány a korábban végignézett tucatnyi pornófilm jeleneteit
idézte fel. Azok a történetek cseppet sem voltak romantikusak,
és tanulni sem volt mit belőlük – valószínűleg ugyanez állt a
webkamera által közvetített jelenetre is. Ugyanakkor viszont a
látványtól, ahogy Johnny merev pénisze behatolni készül
duzzadt puncijába, valamint mert több tucat lelkes ismeretlen is
végignézhette a jelenetet, Lisát elfogta az érzés, hogy soha nem
élt még át ehhez hasonlóan izgalmas kalandot.
Lassan (részben hogy fokozza a közönség izgatottságát,
részben saját örömére) beleereszkedett Johnny péniszébe, s
könnyedén befogadta. A képernyőn látszott, milyen éhséggel
nyeli el a hatalmas rudat, külső szeméremajkai ráfeszültek férje
vastag szerszámára. A webkamera közönyös nyugalommal
közvetítette a kemény farok és a nedves punci felkavaró
találkozását.
Tucatnyi üzenet villant fel a képernyőn. Lisa látta, hogy ezek
jórészt elragadtatott gratulációk. Mások még többet akartak,
mutassa a fenekét, simogassa a csiklóját, vagy szopja Johnny
farkát. Valaki azt követelte, hogy részletesen írjon le mindent,
amit a behatolás közben érzett. Elakadt a lélegzete, mire
végigolvasta valamennyi üzenetet. Annyira jólesett a figyelem
középpontjában lenni, hogy elgondolkodott, ne pötyögjön–e
vissza néhány választ.
Johnny megelőzte, előrenyúlt, s mire Lisa észbe kaphatott
volna, már el is küldött néhány üzenetet az esti partival
kapcsolatban. Lisa elmosolyodott: meglepőnek tartotta, hogy
még mindig izgatottan várja a partit, bár perverz módon, épp
nagyközönség előtt kefél.
– Csak aggódtam, hogy esetleg túl közel kerülhetünk Anne–
hoz és Markhoz – fejezte be az iménti gondolatot Johnny.
Irigylésre méltó módon képes volt egyszerre gépelni és
beszélgetni, anélkül, hogy helyesírási hibát vétett volna, vagy
lekókadt volna a pénisze. Lisa néma csodálattal adózott
sokoldalúságának, s magában el is döntötte, valószínűleg ez volt
az egyik oka, amiért annyira szerette párját. Nem osztotta meg
vele csodálatát, nem akart bókolni, talán mert tartott tőle, hogy
önelégültté teheti – inkább csendes mozgásba kezdett. A
képernyőn látszott, ahogy Johnny farka könnyedén siklik ki–be
nedves nyílásában.
– Ezért akartam veled beszélni róla – klikkelt a KÜLDÉS
ikonra Johnny. – Jól érzem magam velük. De nem szeretném, ha
bármelyikünknek is bánatot okozna ez a kapcsolat. Különösen
saját magunk miatt aggódom.
– Ha megunnak bennünket... – Lisa hirtelen elharapta a
mondatot, és újra nekikezdett. – Ha megunnánk őket... – ismét
túl ridegnek érezte a megfogalmazást. Mintha legkevésbé sem
érdekelték volna szomszédjaik érzései. Megrázta a fejét, és
igyekezett az alulról jövő fantasztikus érzések helyett a
beszélgetésre összpontosítani. – Ha megunjuk egymást – sikerült
végre pontosan kimondania azt, amire gondolt –, ha az egész
kapcsolat túl messzire megy, túl bonyolulttá vagy zavarossá
válik, akkor még mindig kiléphetünk belőle. Szerintem amíg
minden ilyen jól megy, élvezzük inkább a barátságot, és az
együtt töltött kellemes perceket.
– Kedveled Anne–t, ugye?
Lisa szája elkeskenyedett, bosszantotta, hogy Johnny ilyen
pontosan rátapintott az egyetlen pontra, mely bűntudatot
okozott neki. Igazság szerint annyira szerette Anne–t, mint még
soha egyetlen barátnőjét sem, akikkel a cserekapcsolatok során
megismerkedett. A partikon nyájösztön uralkodott, és
tulajdonképpen rekreációs szex zajlott – eseti kapcsolatok
alakultak ki lényegében idegen emberek között, s mindezt csak
az tartotta össze, hogy a bulikat sikerült titokban tartaniuk, és
elválasztaniuk mindennapi életüktől. A családjukban soha
senkinek nem volt még nyitott házassága. Debbie kivételével
Johnny egyetlen üzleti partnere sem sejtette, mivel tölti az idejét
az iroda falain kívül. Saját társadalmi köreiben, régi iskolatársai,
családi barátai és alkalmi haverjai körében Lisát csendes, inkább
prűd, és az unalomig átlagos nőnek ismerték. Az Anne–nel
szövődő könnyed barátság olyan kötelék volt, melyben korábban
sosem lehetett része, s nem szívesen vallotta volna meg az éles
szemű Johnnynak, hogy ilyen messzire mentek. Anne
lehetőséget teremtett neki, hogy megbeszélhesse vele élete
legfontosabb kérdéseit, méghozzá olyan mélységben, ahogy
azelőtt csak Johnnyval tehette. Igaz, a kevésbé pörgős partikon
időnként volt lehetősége cseverészni a többiekkel, de úgy érezte,
soha senki nem hatott még rá olyan erővel, mint Anne.
– Igen, tényleg szeretem Anne–t. Markot is. Ami pedig ennél
is fontosabb, ők is kedvelnek bennünket. Ráadásul ők az első
pár, akik nem gondolják rólad, hogy egy szorulásos kretén vagy.
Johnny Lisa puncijára csúsztatta kezét. A képernyőn látszott,
hogy szétnyílik a combja, s öle feltárul, ahogy férje pénisze újra
és újra behatol mohón tátongó nyílásába. A kép tiszta volt és
csillogó. Szeméremajkainak rózsaszínje nedvesen villódzott a
lámpafényben. Miközben Johnny erőteljes lökésekkel beléhatolt,
a képernyőn tucatnyi lelkes üzenet jelent meg.
– Szó sincs róla, hogy szorulásos kretén lennék – mormolta
Johnny.
Lisa szórakozottan megpaskolta a kezét, majd lüktető
csiklójához húzta, hogy ott cirógassa tovább. Sajnálatosan apró
volt a számítógépen megjelenő kép, de Lisa annyira be volt
indulva, hogy duzzadt csiklóját így is ki lehetett venni. Látta,
ahogy ott lüktet, a nézők legnagyobb elégedettségére. Újult
erővel fogta el az izgatottság, s úgy döntött, nincs értelme
folytatni a beszélgetést, amely amúgy is csupán vitához vezetne.
Épp azon voltak, hogy további vendégeket szerezzenek az esti
partira. Ami ennél is fontosabb, élvezték, amit csináltak,
élvezték, hogy a figyelem gyújtópontjába kerültek a
csevegőfórum szenvedélyes show–műsorában. Őrültség lett
volna elrontani mindezt egy felesleges vitával.
– Persze, hogy nem vagy szorulásos – vigasztalta Johnnyt. –
És valószínűleg a kretén jelző sem állja meg a helyét...
– Valószínűleg?
Lisát már nem érdekelte a kérdés, ujja fel–le siklott a csiklóján.
A bensőjéből feltörő delejes izgatottság áthatotta tagjait.
Gyakorlottan játszadozott magával, s miközben férje hímtagja
ki–be siklott a hüvelyében, nézőik arról áradoztak, milyen
hihetetlenül szexis, izgató és bátor. Eszébe jutott, mennyire
elbűvölte Johnny képessége, hogy egyszerre több dologgal is tud
foglalkozni, és rájött, ha most sikerül taktikusan és
diplomatikusan befejeznie ezt a beszélgetést, akkor ő is legalább
akkora elismerést érdemel, mint a férje.
– Érted, mire célzok, nem? Olyan ritkán talál az ember olyan
párt, mint Anne és Mark. Ha tökéletesen illenek hozzánk, miért
kellene felrúgnunk mindent, és tönkretenni a kapcsolatot, amely
még ki sem alakult igazán? Különösen nem szeretném azért
felborítani a dolgot, mert esély van rá, hogy esetleg nem minden
úgy alakul, ahogy elterveztük. Szerintem ez hülyeség lenne.
Johnny egy darabig nem szólalt meg, csak széthúzta Lisa
szeméremajkait, s a farkával cirógatta. Újabb adag üzenet
érkezett, és Lisa arra gondolt, hogy mindjárt előrehajol, hogy
további rövid válaszokat gépeljen. Úgy tűnt azonban, hogy
abban a pillanatban Johnny csupán a beszélgetés és az
örömszerzés között osztja meg figyelmét.
Nem akarta sürgetni szeretett férjét, tudta, hogy előbb–utóbb
úgyis válaszol. Lisa ezért türelmesen mozgott fel–alá Johnny
beléfúródó férfiasságán, s közben hevesen dörzsölte a csiklóját.
Az orgazmus egyre erőteljesebben közeledett, de nem tudta
volna megmondani, mi játszott benne nagyobb szerepet, Johnny
pénisze, saját ujjai, vagy az idegenek kíváncsi tekintete. Tudta,
hogy rendkívül heves lesz a kéj, s ismét felvillant benne a
gondolat, milyen jó lenne megosztani ezzel kapcsolatos érzéseit
Anne–nel.
Ha Johnny őszintén attól tart, hogy túlságosan gyors léptekkel
haladnak Anne–nel és Markkal való viszonyukban, s ez
veszélyes vizekre viheti őket, ahol felborulhat a saját kapcsolatuk
egyensúlya, akkor mindent meg kell tenniük, hogy lassítsák a
dolgot. Úgy döntött azonban, ha Johnny kifejezetten meg nem
kéri az ellenkezőjére, ő bizony meg fogja mutatni Anne–nek,
milyen élvezetek rejtőznek az exhibicionizmusban.
Elvigyorodott, amikor eszébe jutott, micsoda show–műsort
adhatnának kézimunkából a csevegőfórum állandóan éhes
kukkolóinak. Arra a gondolatra, hogy milyen érdeklődést
váltanának ki nézőikből, még jobban áttüzesedett odalenn.
Könnyedén lihegve fel–le mozgott Johnny merev dákóján.
– Szerintem klassz dolog lenne, ha találnánk végre egy olyan
párt, akik osztoznak az étvágyunkon és az elvárásainkon is –
jelentette ki Johnny nagy sokára.
Bár már elérték az elélvezés első, könnyed hullámai, Lisa
igyekezett minden erejével Johnny szavaira összpontosítani. A
közeledő orgazmus fontos volt neki, de tudta, még ennél is
lényegesebb, hogy dűlőre jussanak ebben a kérdésben, és
elfogadják egymás álláspontját. A képernyőre pillantott, és
elégedetten nyugtázta, milyen csinos puncija van, s mennyire
lenyűgöző Johnny méretes erekciója. A látványtól még
sikamlósabbá vált, de nem változtatott korábbi, egyenletes
tempóján.
– Folytasd! – biztatta férjét. – Hallgatlak.
– Klassz lenne, ha volna egy pár, akivel azt játszhatnánk,
amihez kedvünk szottyan, és nagyon vágyom rá, hogy végre
abbahagyhassuk az állandó keresgélést, a folytonos kavarást,
ami együtt jár a párcserével, a hátulütőkről nem is beszélve.
Lisa elgondolkodva bólintott. Egy szempillantás alatt fel tudta
idézni az utóbbi öt év eseteit, azt a számtalan szinglit és párt,
akikkel összehozta őket a sors. Eszébe jutott a rengeteg
gyötrelem, aggodalom, félelem és a feszült várakozás.
A legtöbb randit klasszikus, újságban feladott hirdetéseken
keresztül szervezték meg, míg Johnny fel nem fedezte az
internetet. A procedúra mindig teljesen kiszámíthatóan folyt le,
már–már az unalom határáig.
Johnny feladott egy hirdetést, és érkezett is vagy húsz válasz.
Gondosan felelt minden egyes levélre, fényképet kért,
valamint azt, hogy a jelentkezők röviden írják le, mit várnak
leendő cserepartnerüktől. Vagy tíz reagálás érkezett ezekre a
levelekre is. Johnny öt–hat lehetséges partnernek küldött néhány
kendőzetlen képet magáról és Lisáról (a többiek valamilyen
okból alkalmatlannak bizonyultak, nem feleltek meg az
ízlésüknek, vagy más okból zárták ki őket), aztán ezekből
általában hárommal sikerült is telefonszámot cserélniük,
időpontot egyeztetniük. Ha a háromból legalább egy párral
eltöltöttek egy kellemes éjszakát, Lisa már azt is sikerként
könyvelte el.
A képernyőre pillantott, nézte, ahogy puncija fel–le siklik
Johnny dákóján. Üzenetek villantak fel a képernyőn, áradoztak a
szépségéről, és irigykedtek Johnnyra, amiért ilyen szerencsés
fickó. Lisa azonban férje farkát befogadó szerelemnyílását
figyelte teljes odaadással. Nézte szeméremrésének tökéletes
formáját, csodálatos módon pontosan összeillettek Johnnyval,
pénisze épp a megfelelő helyen dörzsölte odabenn, a hüvelye
legmélyén. Gyorsabban cirógatta magát, igyekezett nem
visszagondolni azokra a tapasztalatokra, melyek oly
kiábrándítóan hatottak rájuk a cserepartner–keresés során.
Eszébe jutott, hány mesterkélt beszélgetést folytattak
ismeretlen kocsmák füstös félhomályában. Mennyi hazudozóval
és köntörfalazóval társalogtak! Egy idő után már inkább félt
ezektől a találkozóktól, a kezdeti izgatott várakozás
szertefoszlott. Találkoztak egyedülálló férfival, aki úgy tett,
mintha pár lenne, és egyedülálló nővel, aki húsz évvel
fiatalabbnak adta ki magát valódi koránál. Kaptak meztelen
fényképet, melyen a küldő fél egy szoftver segítségével
kétszeresére nagyította a péniszét, és írtak nők, akik mellesleg
megjegyezték, hogy ez nem az ő fotójuk ugyan, de ők is
pontosan így néznek ki ruha nélkül.
A párcsere ugyanakkor kalandos életmód és rengeteg
vidámság forrása volt nekik, s Lisa úgy gondolta, az esetek nagy
részében rendkívül kellemesen érezték magukat. Ám be kellett
vallania, benne volt a pakliban, hogy átverhetik őket, a párok
nem jelentek meg a megbeszélt randikon, hazudozókkal hozta
őket össze a sors, vagy éppen olyan emberekkel, akiket ki nem
állhatott. Arról nem is szólva, mennyire hiábavaló igyekezetnek
bizonyult, amikor olyan emberekkel próbált meg beszélgetni,
akikkel egyetlen közös témájuk sem akadt, ez kergette leginkább
az őrületbe. A gondolat, hogy Mark és Anne esetleg épp az a pár
lehet, akiket oly régóta kerestek, olyan reménnyel töltötte el,
melyre jó ideje már gondolni sem mert. Lisa személy szerint
abban bízott, hogy végül rátalálnak a megfelelő emberekre, és
úgy tudják majd kiélvezni a párcsere minden előnyét, hogy
közben nem kell napról napra rendszeresen szembesülniük a
vele járó hátrányokkal. Már a puszta gondolat is az elélvezés
szélére sodorta.
– Melyik pár mondta, hogy szorulásos kretén vagyok?
Lisa felnevetett.
– Miből gondolod, hogy csak egy állította?
– Szerinted tényleg ez ordít rólam?
– Á, amíg ki nem nyitod a szád, addig nem.
– A fenébe, Lisa, nem vagy vicces!
Lisa válaszul rávigyorgott:
– De nekem nevetnem kell tőle!
Johnny váratlanul nagyot taszított rajta, erre Lisa figyelme
ismét a szeretkezésre terelődött. A számítógépen az üzenetek
hangneme egyre szókimondóbb lett, mintha nézőik is
megérezték volna, milyen közel jár a csúcshoz. Johnny elnyúlt
mellette, ismét közhírré tette az esti partit, s megadta az e–mail
címét arra az esetre, ha valaki szeretne kapcsolatba lépni vele.
Aztán visszahúzta kezét, és megfogta Lisa mellét. Dörzsölni
kezdte a mellbimbóját, hogy eljuttassa a csúcsra, s Lisa tudta,
nem a nézők kedvéért teszi. Egyre gyorsabb ritmusban lovagolt
rajta, puncija éhesen szippantotta magába férje péniszét. Aztán
egyszeriben rátört a gyönyör pergőtűzre emlékeztető
izomösszehúzódása, s ahogy elöntötte a kéj, hevesen nekinyomta
magát Johnnynak.
Férje mintha válaszképpen élvezett volna el. Lisa minden
izma köré fonódott, s Johnnynak nem maradt más lehetősége,
mint hogy kilövellje magából felgyülemlett izgatottságát. Látta a
képernyőn, ahogy megduzzadt és lüktetni kezdett a farka, s
érzéki örömmel töltötte el, hogy magába fogadhatja magját.
Hozzádörgölőzött, igyekezett kipréselni egyesülésük
gyönyörének utolsó cseppjeit is. Végül hátradőlt, és őszinte
szívvel köszönetet mondott Johnnynak az átélt gyönyörért.
Férje arcon csókolta, majd kölcsönösen biztosították egymást
szerelmükről. S bár naponta tucatszor is elhangzottak közöttük
ezek a szavak, Lisa tudta, hogy mindketten ugyanolyan őszintén
gondolják, amit mondanak. Johnny előrenyúlt a számítógéphez,
leállította a webkamerát, majd nekilátott, hogy módszeresen
megválaszolja a beérkezett érdeklődő leveleket. Lisa látta, hogy a
hosszú szöveget, melyben szerepelt a parti megnevezése, a
helyszín és egy telefonszám, többször is lemásolja, majd elküldi a
megfelelő címekre. Lisa felállt az öléből, kiment a konyhába
kávét készíteni, s közben útba ejtette a fürdőszobát is. Amikor
visszaért, Johnny még mindig gépelt, úgyhogy lazán
elhelyezkedett az üres széken. Felvette az újságot, átlapozta,
hagyta, hogy a kéj utolsó örvényei is elüljenek benne, s
igyekezett felkészülni az előtte álló napra.
– Felelj, de őszintén! – mondta Johnny. – Gondolod, hogy
képes lennél eltávolodni egy kissé Anne–től és Marktól?
Szerinted nem lenne érdemes némi távolságot tartani, csak arra
az esetre, ha mégsem hozzánk valók, vagy mi nem vagyunk
hozzájuk valók? – Hátrapillantott a válla felett, és Lisa látta, hogy
őszintén érdekli a véleménye.
Érezte, hogy elvörösödik pillanatnyi zavarában.
– Ebben a pillanatban nem lenne igazán egyszerű a dolog –
kezdte óvatosan. – Anne–nel együtt töltjük a nap hátralevő
részét a házban, még el kell intéznünk az utolsó simításokat a
parti kezdete előtt. Aztán megszerveztem neki egy interjút a
cikkéhez, hogy jobban rálásson arra, ami történik. Este, mint azt
te is tudod, közösen látjuk el a háziasszony szerepét. Holnap
együtt takarítunk, s már megígértem neki, hogy a rákövetkező
napon segítek megírni a cikkét. – Bocsánatkérő pillantást vetett
Johnnyra. – A jövő hétre egy csomó közös programot beszéltünk
meg. Úgy látom, a közeljövőben nem lesz egyszerű megoldani a
távolságtartást.
– Jézusom! – mordult fel Johnny. – Többet vagytok együtt,
mint Chang és Eng.
Lisa beharapta ajkát. Tudta, hogy miről beszél Johnny, Chang
és Eng volt az első ismert sziámi ikerpár, s Lisa nem is tudta,
hogy felnevessen vagy inkább megsértődjék. Johnny iróniára
való hajlamát akkor se kedvelte különösebben, ha a férfi
gúnyolódása éppen megnevettette. Elnémult, majd nagy sokára
így szólt.
– Talán neked könnyebben megy a távolságtartás. Neked nem
kell feltétlenül találkoznod Markkal a ma esti partit követően.
Johnny szemérmesen elmosolyodott, mintha elszégyellte
volna magát.
– Megígértem Marknak, hogy segítek felállítani a szökőkutat a
sziklakertjük hátsó részében. Azt hiszem, vasárnap délutánra
beszéltük meg a dolgot.
Lisa felvonta egyik szemöldökét.
– Aztán jövő héten bejön az irodába – Johnny visszafordult a
komputerhez, és elküldte az utolsó e–maileket is. – Van néhány
ismerősöm, akik érdeklődnek a cégük személyre szabott
szoftverei iránt – magyarázta. – Úgy tervezzük, hogy
csütörtökön ebédidőben találkozunk, és aztán együtt töltjük a
délutánt.
– Értem – felelt kurtán Lisa. – Ha szabad tudnom, melyikőtök
játssza Chang és melyikőtök Eng szerepét?
– Ez talált – mormolta Johnny.
Lisa félredobta az újságot, felkelt a székből, és könnyedén
megcsókolta férje arcát. A kiütköző borosta megkarcolta ajkát, és
eszébe jutott, hogy szólnia kell Johnnynak, ne feledkezzen el
borotválkozni a parti előtt.
– Igazad van. Valószínűleg tényleg túl gyorsan haladunk, és
ebben benne rejlik a lehetőség, hogy esetleg fájdalmas sebeket
kapunk. De én jól érzem magam. Te hogy vagy vele?
Johnny igenlően intett a fejével.
– Akkor hagyjuk, hadd menjenek a dolgok a maguk útján –
javasolta Lisa. – Ha működik a dolog, akkor boldogok lehetünk
mind a négyen. Ha nem, akkor legalább elmondhatjuk, hogy
megpróbáltuk.
– És honnan fogjuk tudni, hogy működik–e a kapcsolat? –
kérdezte Johnny csendesen.
Lisa vállat vont.
– Gondolom, a mai este után sokkal bölcsebbek leszünk, nem?
Ez lesz Anna–ék első partija. Ha még mindig akarnak bennünket
azután, hogy részt vettünk közösen a partin, és mi is akarjuk
még őket, akkor valószínűleg pontosabban meg tudjuk már
mondani, működik–e a dolog négyünk között.
Johnny helyeslően bólintott.
– Ha így gondolod, akkor nagyon remélem, nem lesz igazad,
hogy a mai parti katasztrofális véget ér. A te kedvedért, az én
kedvemért és Mark meg Anne kedvéért nagyon kívánom, hogy
áttörő siker legyen!
Lisa felnevetett, megcsókolta Johnny–t, és a fejét rázta.
– Nem hinném, hogy tényleg csalódás lesz – vallotta be.
– Jó kis éjszaka áll a hátunk mögött, de valójában nem tartok
tőle, hogy ma este unatkozni fogunk. – Magabiztosan
elmosolyodott. – Igazság szerint el sem tudom képzelni, hogy
bármi gond lehet a mai partival.
14. Tara

Anne kétféle interjúalanyt ismert, az egyik nem tudja befejezni


a szövegelést, a másik viszont nem képes elkezdeni. Újságíróként
mindkét típushoz volt szerencséje jó néhány alkalommal.
Rettenetesen elege volt azokból, akik megállás nélkül ontották
magukból az információkat, s úgy dőlt belőlük a szöveg, mint az
otrombán részeg emberekből a piaszag. Ráadásul halálra unta
azokat is, akik nyögvenyelősen löktek neki egy–egy szót,
lehetőleg egyetlen szótagból álló, helyeslő vagy tagadó morgás
formájában. Ám úgy érezte, soha még ilyen helyzetbe nem
került, mint a Tarával készített interjú során.
– Eljössz Lisa ma esti partijára?
Tara elfordította tekintetét.
– A’sszem.
– Milyen elvárásokkal érkezel az összejövetelre?
– Mitt’omén.
– Mit gondolsz, mit csinálsz majd a partin? – próbálkozott
tovább Anne. – Van valami különleges elképzelésed, amit
szeretnél megvalósítani? Vagy csak eljössz, és hagyod, hogy
történjenek veled a dolgok?
Tara megvonta a vállát:
– Mitt’omén.
Anne összepréselte ajkát. Borzasztóan dühítette, hogy nem
képes arra terelni a beszélgetést, amerre eltervezte. Lisa egy
órával korábban mutatta be Tarának. A parti előkészületei
befejeződtek, elkerítettek egy színpadi részt a fellépő
művészeknek. Úgy beszélték meg, hogy a művészek hozzák
magukkal saját erősítőiket és hifijüket, de mivel Anne úgy érezte,
nem képes egy egész délutánt eltölteni zene nélkül, áthozta saját
CD–lejátszójukat, valamint Elvis– meg Glen Miller–
gyűjteményüket, hogy kellemesebb hangulatban teljen a nap. A
Király hangja szólt, épp egyik balladáját énekelte, s a lenyűgöző
dallam betöltötte a csaknem teljesen üres előteret. Sziruposan
negédes hangja (Anne számára ez volt a legtökéletesebb
ajzószer) visszaverődött a lambériával borított falakról, melyek
némán várták az éjszakai dekadens szórakozás kezdetét –
tökéletes légkör az erotikus mulatságokhoz.
Az étkezőt egyetlen hatalmas asztal uralta, klasszikus fehér
abrosszal fedték, már csak az élelmiszer–szállítókat várták. Mark
és Johnny kötelességtudóan beszereztek három karton bort, két
láda sört, egy dobozra való válogatott tömény italt, valamint
mixereket, majd elrendezték a poharakat, melyeket Lisa bérelt
aznap estére. A két férfi a bárpult mögé vette be magát, férfiasan
évődtek, vicceket meséltek egymásnak, és beszélgettek. Bár
mindketten a tesztoszterontól duzzadó hímek megtestesítői
voltak, Anne észrevette, hogy egyikük sem nyúlt az italokhoz, és
eszükbe sem jutott közönséges kifejezéseket használni. Az is
feltűnt neki, hogy a két pasas milyen jól érzi magát egymás
társaságában, s a gondolatra el is mosolyodott, mert megörült,
hogy férje ilyen jó barátra lelt szomszédjukban. Őrület, hogy
csak egyetlen dolog nem ment aznap délután, mégpedig a
Tarával készítendő interjú.
– Tetszik a hajad – jelentette ki váratlanul Tara.
Anne meglepetten kapott rózsaszín kakastaréjához.
– Kösz – mormolta. Visszafordult a szemüveges nő felé, s
észrevette, hogy annak szeme rövidlátón mozog jobbra–balra a
lencsék mögött. Anne zavartan sóhajtott magában, azt kívánta,
bárcsak értené, mitől ennyire furcsa beszélgetőpartnere. Az
interjú kezdetén nagyon úgy tűnt, hogy Tara valami miatt
kellemetlenül érzi magát Lisa jelenlétében. Annyira
visszafogottan viselkedett, hogy Anne először arra gyanakodott,
talán néma. Ám később, amikor elkezdtek úgy általában
beszélgetni a cseréről, olyan lelkesnek és beszédesnek találta
interjúalanyát, hogy szinte rá sem ismert. Anne csaknem eltörte a
ceruzáját, annyira igyekezett mindent lejegyezni, s közben több
alkalommal is ellenőrizte a diktafont, hogy működik–e, nehogy
akár csak egy szót is elveszítsen. Miközben Tara beszélt, az járt a
fejében, milyen jól idézhetők a mondatai. Élénken maga elé
képzelte a cikket, melyben Tara jelentéktelen külseje nélkül
áradnak majd a pezsgő, lelkes szavak, melyek a cserekapcsolatok
előnyeiről áradoznak. Még bele sem kezdett a szöveg
megírásába, máris tudta, milyen izgalmas olvasmány lesz.
– A legfantasztikusabb cserekapcsolatomban rabszolga
voltam. Szeretek alárendelt szerepet játszani. A fickó, azaz a
gazdám meghívta az egyik barátját, hogy osztozzanak rajtam.
Elkezdtek arról beszélgetni, hogyan tudnának a legjobban
kihasználni mindketten. Én nem szólhattam bele, mert csak az
volt a dolgom, hogy engedelmeskedjem. Az alárendelt nem
szólhat, de azért azt hiszem, így is képes voltam befolyásolni az
események menetét. A gazdám azt mondta, mi lenne, ha
egyszerre mindkettőjüket leszopnám. Mire én azt gondoltam,
hogy könnyedén meg tudom csinálni, de nekem nem lenne túl
sok élvezetem a dologból. Úgy értem, szívesen leszopok én
bárkit, de egy lánynak azért az nem olyan nagy durranás. –
Kérdőn nézett Anne–re, s csak akkor folytatta, amikor az
rábólintott. – Egyébként is, szeretem, ha belém hatolnak –
folytatta. – Ha megkérdezték volna a véleményemet,
megmondtam volna nekik, de mivel alárendelt szerepben
voltam, csendben kellett maradnom. De szerencsém volt, mert a
másik srác, a gazda haverja, azt találta ki, miért nem dugnák be
inkább mindketten a farkukat a pinámba? A gazdám ezt remek
ötletnek tartotta, és én is úgy gondoltam, vicces lesz kipróbálni.
De ahelyett, hogy jó kislány módjára hallgattam volna, és
hagyom, hadd tegyenek velem, amit csak akarnak,
megkérdeztem, miért nem dugnak inkább seggbe mindketten. A
gazda persze kipeckelte a számat, hogy többé ne jártathassam, s
igazából nem volt ellenemre a dolog, mert így nem tudtam olyan
hülyeségeket kérdezni, hogy „Miért nem dugjátok inkább
mindketten a fenekembe a farkatokat?” – Tara szélesen
elmosolyodott, nagyot sóhajtott, aztán folytatta a sztorit. – Aztán
majdnem egy óra hosszat elszórakoztak azzal, hogy a mellemet
szopogatták, a pinámat nyalták, és majdnem két tubus síkosító
zselét nyomtak a fenekembe. Olyan hideg az a vacak, hogy
csaknem teljesen elvette a kedvem a keféléstől. De amikor az első
belém nyomult, már csupa lucsok volt a puncim. Aztán egy
csomó időt eltöltöttek azzal, hogy kitágítsák a bejáratot, belém
nyomták az ujjukat, úgy lazítottak, úgyhogy könnyedén
kibírtam, amikor mindketten betolták. – Elhallgatott, s
elgondolkodott utolsó megjegyzésén. – Bár ha őszinte akarok
lenni, nem is volt olyan könnyű. Ha nincs az a szájpecek, úgy
visítottam volna, mint a sziréna, amikor a másik is belém
nyomta. Úgy bőgtem, mintha az a rohadt síkosító a szememből
csörgött volna ki. Ennek ellenére ez volt az egyik legintenzívebb
szexuális élmény az életemben. Sosem éreztem még ilyen
gyönyört és fájdalmat egyszerre. Amikor elélveztem, az tisztára
olyan volt, mintha meghaltam volna. Azt hittem, a
mennyországba kerültem. Nem hinném, hogy bármi lehet ennél
jobb.
Anne néhány alkalommal kísérletet tett rá, hogy megszakítsa
Tara monológját, szeretett volna választ kapni néhány kérdésre,
tisztázni egy–két részletet, de Tara olyan izgatott átéléssel
áradozott a történtekről, hogy lehetetlen volt közbeszólni. Úgy
döntött tehát, inkább utólag kérdez, s nagyokat nevetett,
miközben Tara leírta a férfiak péniszének hosszát és átmérőjét,
gúnyos megjegyzésekkel ecsetelte a kondom felhúzásának
pillanatát, és jókedvű büszkeséggel, vigyorogva magyarázta,
milyen kitekert testhelyzetbe kényszerült, hogy a két férfi
egyszerre tehesse magáévá.
Ennél a pontnál Anne–nek az jutott eszébe, hogy nála eddig
Tara a világbajnok az interjúalanyok között, már ami az egyetlen
kérdésre adott felelet hosszát, illetve a lelkesedést illeti. Ám
amikor arról kezdett érdeklődni, mit vár az esti cserepartitól, a
szemüveges nő váratlanul szófukarrá vált. Úgy tűnt, valami
oknál fogva zavarba hozza a kérdés, feldúlja, vagy csupán nem
szívesen beszél erről a témáról. Anne azonban úgy vélekedett,
biztosan benne van a hiba, valószínűleg még nem elég járatos a
cserepartik illemtanában, és olyat talált kérdezni, ami nem
helyénvaló. Ennek ellenére meglepte, hogy a nő zamatos
részletességgel ecseteli az esetet, amikor egyszerre két pénisz
hatolt az ánuszába, ugyanakkor egy szót sem hajlandó ejteni az
esti partiról.
– Magad fested a hajadat? – szegezte neki a kérdést váratlanul
Tara.
– Igen – felelt Anne. Ujjával végigsimította frissen rózsaszínre
festett hajvégeit. Szélesen elmosolyodott, abban a reményben,
hogy kedvessége elűzheti Tara váratlanul jött zárkózottságát.
– Olyan, mintha profi fodrász csinálta volna.
– Köszi. Elég gyakran változtatom a frizurám színét, és azt
hiszem, meglehetős tapasztalatom van a hajfestésben. Nagyon
kedves tőled, hogy megdicsérted.
– Ó, szívesen – felelt Tara. Ugyanazzal a szusszal, anélkül,
hogy egy árnyalatnyit is megváltoztatta volna hangszínét,
hozzátette: – Nincs kedved kinyalni a puncimat?
Anne csaknem felsikkantott a meglepetéstől.
– Tessék?
– Van kedved kinyalni a puncimat?
Tara hadarva beszélt, mintha gyorsan szeretett volna túl lenni
a kérdés megbeszélésén. Anne arcáról a lába közé siklott a
tekintete.
– Tudod, ahogy itt ültem, arra gondoltam, milyen szívesen
kinyalnálak, és erről eszembe jutott, hogy talán te is ugyanígy
érzel. Kinyalhatnánk egymást, te pedig megírhatnád az
olvasóidnak, milyen jól nyalok pinát. Én vagyok a Csodás
Pinanyaló.
Csodás Pinanyaló! Anne szeme megrebbent, s félig–meddig azt
várta, hogy Tara előáll a fantasztikus ötlettel, legyen ez a cikk
címe. Automatikusan visszautasította magában az ötletet, mert a
Csodás Pinanyaló teljesen úgy hangzott, mint egy viccbeli meleg
indián nő neve. A torkából felbuggyant egy rövid, védekező
kacaj, de igyekezett visszafojtani, s zavartan elhallgatott.
Szerencsére épp abban a pillanatban felbukkant mellette Lisa.
Szélesen mosolygott, s Anne szívből remélte, hogy hallotta az
iménti szavakat, s ha már ilyen jól időzítette érkezését, készen áll
segíteni.
– Hogy megy az interjú? – érdeklődött Lisa. Úgy hangzott,
mintha őszintén érdeklődne, ugyanakkor arckifejezése azt
tükrözte, pontosan tudja a választ. Anne szempontjából az
interjú ebben a pillanatban épp holtpontra jutott.
Tara összerezzent Lisa érkezésére. Nagy szemét a földre
sütötte, s nem volt hajlandó felpillantani rá. Elképesztő
gyorsasággal változott meg a hangulata. Anne–nek még az is
eszébe jutott, a szerencsétlen nő talán valamiféle lelki bajjal vagy
személyiségzavarral küzd.
– Az interjú jól halad – felelte könnyedén Anne.
Meggyőződött róla, hogy Tara nem néz feléjük, úgy formálta a
szót hangtalanul Lisa felé: – Segíts!
Lisa bólintott. Ajka alig leplezetten gúnyos vigyorra húzódott.
Anne tudta, hogy később, ha ketten lesznek, jót nevetnek az
egészen. Ez a gondolat segített megőrizni a profi újságíró
nyugalmát, s felülkerekedni egyre jobban elhatalmasodó dühén.
Kézbe vette a jegyzettömböt és a tollat, s bekapcsolta a diktafont.
– Említettem, hogy Tara alárendelő alkat? – kérdezte Lisa.
Anne–hez beszélt, de egy másodpercre sem vette le tekintetét a
szemüveges nőről. Hangját átfűtötte a magára erőltetett
izgatottság. – Ha valaha volt olyan vágyad, hogy uralkodj egy
másik nő felett, de attól tartottál, talán nem a megfelelő embert
választod ki, akkor tudd, hogy most itt van előtted az ideális
jelölt. Igazam van, Tara?
– Azt hiszem.
Tara továbbra is a padlóra szegezte tekintetét, hagyta, hadd
vessen Anne kérdő pillantást Lisára, amire ő zavart
vállvonogatással felelt. Lisa letérdelt Tara mellé, a vállára tette a
kezét. Nyilvánvaló volt, hogy a másik nő nem szívesen veszi az
érintését, ennek ellenére nem húzódott el. Ott maradt a helyén,
épp csak egész testében reszketett.
Lisa odasúgta:
– Minden rendben, drágám?
Anne mintha könnycseppeket vélt volna felfedezni Tara
szemében. Mivel az interjú során folyamatosan igyekezett
visszatáncolni a kérdései elől, az is megfogalmazódott benne,
hogy talán túl rámenősen kérdezett. Nem tudta volna felidézni,
pontosan mi zavarhatta meg Tarát, de az is igaz, hogy sose
készített még interjút olyan nővel, aki egyszerre két férfit
fogadott be a végbelébe.
– Posztmenstruációs szindróma? – érdeklődött Lisa.
– Nem.
– Pasiügy? Nőügy? Vagy egyszerre mindkettő?
– Én csak azt kérdeztem tőle, nem nyalhatnám–e a ki a
pináját– sziszegte Tara. Elrántotta a vállát Lisa kezéből. – Csupán
ennyit kérdeztem. Nem tudom, minek kell ekkora ügyet csinálni
belőle!
Lisa szeme megrebbent, s gyors pillantást váltott Anne– nel.
– Szeretnéd, ha Tara kinyalna? – kérdezte, majd nyugodt,
tényszerű hangon hozzátette: – Tara nagyon jól csinálja. Nekem
is megtalálta a G–pontomat az utolsó partin.
Amikor az imént Tara feltette neki a kérdést, Anne annyira
meglepődött, hogy el sem gondolkodott a lehetséges válaszokon,
most azonban, hogy Lisa is szóba hozta a lehetőséget, fontolóra
vette az ajánlatot. A fejében egy vékony kis hang azt súgta, tiszta
őrültség már a puszta ötlet is. Ugyanakkor azonban izgatta a
gondolat, hogy ilyen szabadon bánhat a testével, ráadásul
meggyőződése volt, hogy a fejében tiltakozó hang még az előző
estéről visszamaradt, felesleges lelkifurdalás maradványa, s
komoly kísértést érzett, hogy igent bólintson.
– Ha Tara tényleg ennyire jó, akkor szeretném, hogy kinyaljon.
Tara nem pillantott felé.
Anne nem tudta, hogy rosszul válaszolt–e, de úgy érezte, kezd
kicsúszni az irányítás a keze közül.
– De ha már tényleg szereti az alárendelt szerepet,
kipróbálnám, milyen uralkodni egy másik nőn.
Lisára nézett, aki egyetértően bólintott, s felemelkedett Tara
mellől. Komolyan, s meglehetős határozottsággal a hangjában
Lisa rászólt Tarára.
– Szereted, ha alárendelt pozícióban lehetsz, ugye, drágám?
– Azt hiszem.
– Akkor most mi uralkodunk rajtad. – Lisa megragadta a
szemüveges nő dzsekijét, és addig rázta, míg maga felé fordította
tekintetét. Többé köze sem volt ahhoz a kedves nőhöz, aki meg
akarta vigasztalni az elkeseredett Tarát. Úgy nézett ki, mint egy
megfélemlíthetetlen, utcasarki kurva. – Kifelé abból a székből.
Leveszed a dzsekidet, és előrehajolsz, hogy elfenekelhessünk.
Anne egyre növekvő feszültséggel szemlélte a jelenetet.
Érezte, hogy Lisa jól mulat az uralkodói szerep álcája alatt, s
megbízott benne annyira, hogy biztosra vegye, tudja, mit csinál.
Ugyanakkor azonban még sosem tapasztalt ilyet, és nem volt
képes felmérni, mi számít még elfogadható viselkedésnek e
keretek között. Tara ugyan bevallottan szívesen játszotta az
alárendelt szerepet, de Anne nem érezte biztosan, hol húzódik a
határ az uralkodó szexuális magatartás és a másik durva
bántalmazása között. Épp tiltakozni akart, megmondani Lisának,
hogy nem bánhat így Tarával, amikor a nő vonakodva ugyan, de
felemelkedett. Fáradságos mozdulatokkal kihámozta magát a
dzsekijéből, és előredőlt a széken. Farmernadrágja feszesen
simult hátsójára, s megmutatta irigylésre méltón karcsú popsiját.
– Vedd le a farmernadrágodat, Tara –vakkantotta Lisa. – Hogy
náspángoljuk el a meztelen seggedet, ha rajta van a nadrág?
Tara azonnal engedelmeskedett.
Anne megmarkolta Lisa kezét.
Lisa megnyugtatóan rámosolygott.
– Rendszerint nem szeretem a hatalmi játékokat – súgta. Forró
és párás volt a lehelete Anne tarkóján. Melle a karjához simult,
miközben összebújva sugdolóztak. – Én biztos, hogy nem
játszanék alárendeltet – vallotta be. – De ha valaha érdekelt a
kérdés, milyen lehet elfenekelni egy másik nőt, itt a lehetőség,
hogy kipróbáld.
– Komolyan mondod?
Lisa gyors pillantást vetett Tara felé.
– Vegyél le mindent! – kiáltott rá. – A pólódat is. Meztelenül
akarunk látni, te kis szajha.
Anne észrevette, hogy Mark és Johnny figyelik őket a bárpult
mögül. Egyikük sem adta semmi jelét, hogy közelebb
szeretnének jönni, de abbahagyták a beszélgetést, és tekintetük
rájuk szegeződött. Anne a férjére nézett, és észrevette az arcára
kiülő, biztató mosolyt.
– Halálosan komolyan beszélek – sziszegett Anne fülébe Lisa.
– Ha szeretnél elverni egy meztelen női feneket, itt a soha vissza
nem térő alkalom. Még ha soha nem is éreztél vágyat erre, akkor
is ki kell próbálnod. A csaj imádja, ha megbüntetik.
Ennyi elég volt, hogy elhatározza magát. Bátran Tara mellé
lépett, mély levegőt vett, és Lisára pillantott biztatásért, hogy jól
végzi–e a dolgát. Lisa odalépett mellé, s megrezzent, amikor
megpillantotta Tara hátsó felét.
– Mi a fene ez itt, Tara? Ki náspángolt el ilyen alaposan?
Anne döbbenten pillantott végig a karcsú nő fehér hátsóját
borító vörös csíkokon. A sérülések nem tűntek kifejezetten
súlyosnak, ugyanakkor látszott, hogy színük már jócskán
halványult. Anne el se tudta képzelni, milyenek lehettek
eredetileg.
– Ki fenekelt el? – vakkantott Lisa az áldozatra.
– Ma kaptam.
– Azt látom – bólintott Lisa. Végighúzta kezét az égővörös
csíkok mentén. Anne elnézte kutató ujjait, s csak nem sokkal
később döbbent rá, hogy maga is utánozza mozdulatát. Furcsa
érzés volt, hogy egy nő hátsóját tapogatja, de ennél is
meglepőbb, hogy mennyire felizgatja a dolog. Tagjain áramként
száguldott végig a gerjedelem, s a levegő egyszerre
összesűrűsödött a várakozástól. Az ütések nyoma végighúzódott
mindkét farpofán, s ahogy Anne végigjáratta rajtuk a kezét, azon
kapta magát, hogy már Tara borotvált puncijánál jár. Az érintés
őrjítően izgató volt, s olyannyira meglepte saját reakciója, hogy
kis híján elrántotta a kezét. Úgy döntött azonban, hogy nem adja
fel, kezében tartja az irányítást, és folytatta felfedező útját a
szeméremrésben.
Tara reszketett.
– Úgy látom, kaptál már ma büntetést – folytatta Lisa. – Azt
kérdeztem, ki volt. Elmondod?
– Muszáj?
– Nem. Nekem az is megfelel, ha így maradsz, és hagyod,
hogy Anne elverje a fenekedet. Az jobban tetszene?
– Igen.
–Rendben – egyezett bele Lisa. Hangosan, hogy Tara is hallja,
Anne–hez fordult. – Keményen, ne sajnáld. Én nem foglalkozom
olyan rabszolgákkal, akik nem válaszolnak a kérdéseimre.
Tara felnyögött.
Anne a nő fenekére meredt. Nem volt egészen biztos benne,
mi a teendője, ezért segélykérőén Lisára pillantott. Lisa magasra
emelte a kezét, és lendületesen leengedte, mintha lecsapna
valamire. Anne megrázta a fejét. Megdöbbentette, hogy azt
várják tőle, brutálisan verjen el valakit. Lisa sokatmondóan
égnek emelte a szemét, majd kedvesen rámosolygott, és
megismételte az iménti mozdulatot. Anne biccentett, mintha
csak azt akarta volna jelezni, elhatározása komoly.
– Ez csodálatos érzés, úrnőm – mormolta Tara.
Anne döbbenten vette észre, hogy keze Tara hátsójának
bejáratát cirógatja. Észre sem vette, miként csúsztak oda az ujjai,
de miközben ő néma üzeneteket váltott Lisával, keze önálló
életre kelt. Legszívesebben azonnal elrántotta volna a karját. Az
ösztönös reakció akkor se lehetett volna erősebb, ha elektromos
vezetékhez ér. Ellenállt azonban a kísértésnek, s hagyta, hadd
járják be ujjai a nő meztelen húsát. Összeszedte bátorságát, és
ujjával a szorosan zárt szeméremajkak közé furakodott.
– Gyönyörű tested van – mondta bizalmasan.
– Köszönöm, Anne úrnő.
Kis híján elnevette magát erre a megszólításra. Tara nem
nézett rá, ezért vissza tudta tartani kibuggyanó vidámságát.
Mark felé pillantott, s látta, hogy ő is alig tudja visszafojtani
feltörni készülő nevetését. Elgondolkodott, vajon Mark élvezné–
e a látványt, ha elfenekelné Tarát. Aztán, mielőtt még
meginoghatott volna a szándéka, felemelte a kezét, és határozott
csapást mért Tara hátsójára.
A szemüveges nő összerándult.
Mark, Johnny és Lisa meglepetten nézték Anne–t. Egyikük
sem csodálkozott azonban annyira, mint ő maga. Nem akart
hosszan elgondolkodni cselekedetén, ismét felemelte a kezét, és
határozott, fájdalmasnak szánt csapással lesújtott Tara popójának
másik félgömbjére is. Keze égővörös nyomot hagyott.
Tara nyüszítve felnyögött.
Anne ösztönösen a puncijába túrt. Érezte, milyen forróság
árad belőle. Szétnyitotta ujjaival a zárt szeméremajkakat, és
csúszós nedvességet érzett. Először azt hitte, bizonyosan leizzadt
a nő, de amikor megcsapta orrát a jellegzetes illat, rájött, hogy
Tara izgatottságának nyomára bukkant.
– Te élvezed ezt! – mondta elfúló lélegzettel, és gondolkodás
nélkül ismét lecsapott.
Az alárendelt összerándult, és a bocsánatáért esedezett.
Anne a férjére pillantott, de Mark arcáról eltűnt az iménti
biztató mosoly, és helyét félelemmel vegyes tisztelet vette át.
Johnny és Lisa élénken követték minden mozdulatát, de arcuk
nem fejezett ki sem helyeslést, sem ellenérzést. Ott és akkor
azonban Anne rájött, hogy a többiek egyetértése vagy ellenvetése
legkevésbé sem érdekli. Azt tette, ami jólesett neki, s kiélvezte az
izgalmas kaland minden pillanatát. Önkéntelenül ismét felemelte
a kezét, és lecsapott Tara meztelen hátsójára.
A feszes fenék megremegett az ütés erejétől.
Anne saját, kipirult tenyerére pillantott, és azon törte a fejét,
miként lehetséges, hogy ekkora izgalmat okoz neki, hogy
elfenekel egy meztelen nőt. A kirótt büntetés mintha nem lett
volna arányban az általa okozott élvezettel, és miközben ezen a
kérdésen törte a fejét, rájött, hogy lényegtelen dologra pazarolja
az idejét. Nem számított más, csak hogy élvezte a helyzetet.
Szenvedő alany egy akadt csupán, ez pedig Tara volt, azonban ő
kifejezett örömet talált a szenvedésben (már ha ez a megfelelő
kifejezés arra, amit átélt). A párcserének ez az aspektusa sosem
ötlött még fel benne, s most olyan hévvel igyekezett
megtapasztalni az élmény mélységét, mintha ez lett volna az
élethivatása.
– Mondhatnám neked, hogy nyald ki a puncimat – mormolta.
– Megtenném, Anne úrnő – biztosította készségesen Tara.
Igyekezett egyenletesen lélegezni. Csaknem megszédítette a
gondolat, hogy ilyen hatalma van Tara felett.
– Megparancsolhatnám, hogy térdelj elém, és nyald a
puncimat, míg el nem élvezek.
– Igen, Anne úrnő, kérlek – könyörgött Tara –, parancsold
meg. Hadd tegyem meg neked! Ígérem, jobban kinyallak, mint
eddig bárki az életben.
Anne ekkor teljes erejéből lecsapott. Az ütés nyomán égővörös
folt maradt a másik nő hátsóján.
Tara meglepetten felszisszent. Lisa ugyanolyan csodálkozva
nézett szomszédasszonyára. Amikor a bárpult felé pillantott,
láthatta, hogy Johnny és Mark óvatos pillantásokkal méregetik.
Anne ügyet se vetett rájuk.
– Szóval kinyalnád a puncimat, ha megparancsolnám neked,
ugye? – Miközben ráförmedt, benyúlt Tara lába közé, s két ujját a
réséhez nyomta. A szeméremajkak engedelmesen szétnyíltak.
Szinte nem is kellett beljebb nyomnia, ujjai maguktól siklottak be
a másik nő hüvelyébe. Tara feszes izmai köréjük záródtak.
Különleges, semmihez sem hasonlítható élmény volt ez neki.
– Igen, Anne úrnő, bármit megtennék neked, amit csak
parancsolsz.
Anne kihúzta a kezét, váratlanul riasztó érzés fogta el, hogy
túl gyorsan ment túlságosan messzire. A lehetőség, hogy
uralkodhatott Tarán, váratlan ajándéka volt az addig terv szerint
zajló délutánnak. Azzal is tisztában volt azonban, hogy nem
folytathatja a dolgot a végtelenségig, s nem maradhat így, Tara
fenekét csapkodva, ujjával a lába között. A parti előkészületeivel
szinte teljesen végeztek már, de Anne jó akart lenni a
barátnőjéhez, és nem szerette volna, ha kisded játéka miatt Lisára
maradna az összes további tennivaló. Ugyanakkor (és rádöbbent,
valójában épp emiatt szeretné inkább abbahagyni, amit
elkezdett) tudni akarta, Mark mit érzett, amikor őt nézte a
domináns nő szerepében. Nem mintha attól tartott volna, hogy
bármiféle kifogást emel bármi ellen, amit ő élvez. Teljesen biztos
azért nem lehetett a dolgában. Kihúzta magát, hátrébb lépett,
elnézte, milyen élénkpirosra festették ütlegei Tara hátsóját, s
Lisára pillantott.
Barátnője bólintott, mintha megértette volna, Anne szeretne itt
megállni a tapasztalatszerzésben. Odalépett Anne mellé, egészen
szoros közelségbe, s végigsimított a megkínzott nő pirosló
domborulatán.
Az alárendelt összerezzent, de nem húzódott félre.
– Rendben – közölte határozottan Lisa. – Jó kis bevezető volt,
hogy hangulatba kerüljünk a parti előtt. Köszönjük, Tara.
Tudom, hogy továbbra is számíthatunk a segítőkészségedre.
Tara nem felelt.
Lisa Anne–re pillantva kérdezte:
– Felelt az összes kérdésedre?
Anne először rá akarta vágni, hogy igen, ekkor azonban
eszébe jutott, hogy Tara nem volt hajlandó nyilatkozni az esti
partival kapcsolatos érzéseiről. Akkor lesz kerek a cikk, ha be
tud számolni róla, milyen elvárásokkal érkeznek az emberek, és
ezt össze tudja hasonlítani a parti utáni élménybeszámolóval.
– Nem – felelte élesen. Tara hátsójára tette a kezét, élvezte a
belőle áradó meleget. – Tara, nagyon szeretném, ha
megmondanád nekem, mit vársz a ma esti partitól!
Tara felnyögött. Ezúttal valódi fájdalom csendült a hangjából.
Lisa és Anne összenéztek.
– Nem várod a partit? – kérdezte Anne.
– Nem lesz semmiféle parti! – szisszent fel gonoszul Tara,
majd hirtelen a szájára csapta a tenyerét. Elkeseredetten
pillantott rájuk a válla felett. Rémült tekintete arról árulkodott,
hogy többet mondott, mint amennyit szeretett volna.
– Ezt meg hogy érted? – kérdezte Lisa zavartan. – Látod, hogy
itt minden készen áll a partira. Már csak a partiszerviz és a
vendégek hiányoznak...
– Hát ez az! – siránkozott Tara. Ezúttal hamisítatlan
aggodalom csendült a hangjából. – Bevallom, mit tettem.
Annyira sajnálom! Olyan csúnya dolog volt tőlem! Azt hittem, ez
is része a szexjátszmának!
– Mi a csudát vallasz be? – kérdezte óvatosan Anne.
Tara Lisára meredt. Szemét könnyek áztatták, a vastag lencse
mögött elhomályosult a tekintete. Felkelt szolgai pozíciójából, s
nekilátott összeszedni padlóra dobált ruhadarabjait.
– Becky, Alec meg én lemondtuk a partiszervizt – mormolta.
– Micsoda?
– Hát ez marha jó vicc! – Johnny és Mark egyszerre kiáltottak
fel, s ugrottak feléjük. Johnny arca ellilult dühében.
– Alec és te lemondtátok a partiszervizt?
– Mégis, miért? – tört ki Lisa. – Milyen előnyötök származik
abból, hogy lemondtátok?
– Nem csak a partiszervizt mondtuk le – siránkozott Tara. –
Becky végigtelefonáltatott velünk háromszáz lehetséges
vendéget is, hogy mondjuk nekik azt, a belépődíj a kétszerese
lesz annak, amit eredetileg hirdettetek. – Szipogva letörölte
könnyeit, és Anne–ék felé pillantott. – Annyira sajnálom. – Ismét
szipogott egy sort. – Nem azért tettem, mert ártani akartam
nektek, hanem mert azt hittem, ez is része Becky őrült
szexjátszmájának.
– Ez meg mi? – Anne nem volt biztos benne, hogy pontosan
követte Tara vallomását. Lisa elkeseredettnek tűnt, Johnny
viszont határozottan felbőszültnek. – Hallottam a szavait, de
egyszerűen nem értem, mit akar mondani!
Tara abbahagyta a zokogást, de úgy tűnt, ezúttal Lisa tör ki
könnyekben. Tenyerével elgyötörten végigsimította homlokát,
aztán keserűen így szólt:
– Meglehetősen egyértelmű a dolog. Azt mondja nekünk,
hogy a ma esti parti katasztrófába fullad.
15. A játékterem

Olyan olajozottan lendültek akcióba mind a négyen, mintha


előre felkészültek volna erre a csapásra is. Johnny felhívta a
partiszervizt, ám azok előbb szabadkoztak egy darabig, hogy
hagyták magukat felültetni, majd töredelmesen bevallották,
ennyi idő alatt képtelenek összeállítani a megfelelő ételsort.
Johnny véka alá rejtette csalódottságát, s még azelőtt letette a
telefont, hogy kitört volna belőle a káromkodás.
Mark megragadta Lisa karját. Az ajtó felé húzta, és megkérte,
hogy vegye elő a mobiltelefonját.
– Add oda Anne–nek! – mondta gyorsan. – Végig tudja hívni
az összes ismerőst, hogy elmondja nekik, a híresztelések
hamisak.
– Miért nem hívja őket Johnny mobiljáról? – kérdezte Lisa.
– Johnnynak egész más dolga lesz a telefonjával – közölte vele
Mark a szomszédja felé pillantva. Johnny már kinyitotta a
telefonját, és tárcsázott. Lisához fordulva Mark még hozzátette: –
Te viszont túl dühös vagy, és attól tartok, a legegyszerűbb
üzenetet sem lenne tanácsos rád bízni ebben a percben.
Johnny bólintott, örömmel vette tudomásul, mennyire egy
srófra jár az agyuk Markkal. Igazi csapatként működtek együtt.
Az elmúlt nap laza, elengedett hangulata egyszeriben tovatűnt, s
Johnny úgy érezte, mintha egy rendkívül fontos és sürgős
határidő betartásáért küzdene. Ereiben száguldott a vér,
izgatottság öntötte el, és alig várta, hogy szembenézzen a
kihívással.
Lisa vonakodva átadta telefonját Anne–nek, majd Markra
pillantott.
– Hova megyünk?
– Hozzánk. Össze kell dobnunk valami kaját.
Lisa megállt az ajtóban, és hátranézett, nem szívesen hagyta itt
a parti helyszínét.
– Nem lenne jobb, ha Anne menne veled?
– A ti sütőtöket is használni fogom, nem csak a magunkét –
felelte határozottan Mark. Hangjában épp csak egy cseppnyi
türelmetlenség bujkált. – Anne semmit se talál meg a
konyhánkban. – Szárazon felnevetett, majd hozzátette. – Johnny
viszont még a szobákban is eltévedne, hacsak nem sört keresne.
Johnny elmosolyodott, tetszett neki, hogy Mark ilyen jól
kiismerte.
Lisa még kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de Mark
megelőzte.
– Az én mobilomról bármikor felhívhatod Johnnyt vagy
Anne–t, ha eszedbe jut valami. De most rögtön indulnunk kell,
ha esélyt akarok adni magamnak, hogy elkészítsem a szükséges
kajákat.
Úgy tűnt, Lisa szívesen mondana még valamit, de aztán
leszegett vállal megadta magát. Megpuszilta Johnnyt, búcsút
intett Anne–nek, s már ott sem voltak. Johnny, Tara és Anne
hallották, ahogy Mark BMW–je beindul, aztán már csak a
kavicsok csikorogtak, ahogy az autó elindult lefele a házhoz
vezető szerpentinen. Johnny eközben már neki is látott kikeresni
az első telefonszámot.
Épp tárcsázni akart, amikor Tara megkérdezte:
– Miben segíthetek?
Anne felemelte a kezét, s Johnny épp az utolsó pillanatban
kapta el a csuklóját, mielőtt még lekevert volna egy nagy pofont
a szemüveges nőnek. Szomszédasszonya szúrós pillantást vetett
rá, végül azonban csak morogva leeresztette a kezét. Johnnynak
is emlékeztetnie kellett magát arra, hogy mindenkire szükségük
van, ha helyre akarják hozni az eddig okozott károkat, s így
sikerült megfegyelmeznie a hangját, amikor Tarához fordult.
– Szeretnél segíteni?
Tara alázatosan bólintott. Tisztelettel vegyes félelemmel
pillantott Anne felé.
Johnny úgy döntött, mindkét érzelemből hasznot
kovácsolhatnak. Feltételezte, hogy előnyükre tudják használni
Tarát. A nő tágra nyílt, könnyes szemmel pillantott rájuk a
vastag szemüveg mögül.
– Van telefonod? – kérdezte Johnny. Amikor a nő igenlően
bólintott, így folytatta – kezdd el végighívni a cserepartis
ismerőseidet. Csörögj rá mindenkire, akire csak emlékszel ma
délelőttről. Ha kifogysz a számokból, nézz utána Anne
telefonjában, vagy az enyémben. Most azonnal láss neki.
– De mit mondjak?
Johnny metsző pillantást küldött felé.
– Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgod, de azt akarom, hogy
ezúttal az igazat mondd.
Tara összerezzent a szavaira, és úgy tűnt, mindjárt sírva fakad.
Johnny a legcsekélyebb szánalmat sem érezte iránta.
Ugyanakkor tudta, hogy csökkenti a hatékonyságot, ha Tara
telefonálás helyett reszket, és zokogva sajnálja magát.
– Mondd el nekik, hogy valami rosszindulatú seggfej
végigtelefonált mindenkit, és hazug pletykákat terjesztett arról,
hogy Lisa partiján a szokásosnak kétszerese lesz a belépődíj.
Mondd el nekik, hogy most hallottad te is ezt a hazugságot, és
azért telefonálsz, mert nem szerelnéd, ha egy ilyen különleges
személy, mint ő, lemaradna egy ilyen különleges partiról. Tegyél róla,
hogy hallatsszon a telefonban, mennyire szeretnéd, ha ők is
eljönnének ma este.
Tara odébb lépett, s miközben előhúzta dzsekije zsebéből a
mobiltelefonját, kiesett a földre egy csomag cigaretta. Johnny
felvette, majd meggyújtott magának és Anne–nek is egy–egy
szálat. Tara nyilvánvaló felháborodását elfojtva zsebre tette a
csomagot. Aztán mindhárman nekiláttak végigtárcsázni a
számokat, s Johnny magában azért imádkozott, hogy valahogy
sikerüljön megmenteniük az estét. Egy idő után a CD–lejátszó is
elhallgatott, s a tágas hallban csak a telefonbillentyűk
lenyomásával járó jellegzetes csipogás, valamint a három
beszélgető hangja törte meg a csendet.
– ...elnézést a zavarásért...
–...nem tudom, el akartatok–e jönni Lisa partijára ma este...
– ...valaki körbetelefonált, és azt hazudta...
Johnny igyekezett kizárólag saját szavaira figyelni, nem mert
belehallgatni a többiek beszélgetésébe, nehogy elveszítse a
fonalat. Időről időre abbahagyta a telefonálást, és figyelmeztette
Anne–t és Tarát, hogy ügyeljenek a hangnemre, maradjanak
nyugodtak, és semmiképpen ne használjanak közönséges vagy
vádló kifejezéseket, amikor arról beszélnek, mi történt. Ismerte a
cserepartikra járó embereket, tudta, hogy ezzel még a hamis
híresztelésnél is több kárt okoznának.
Egy órával később végeztek a hívásokkal.
Johnnyt meglepte, milyen sokan jelezték, hogy a magasabb
belépődíj mellett is tervezték, hogy eljönnek a partira, de mivel
sietett, és igyekezett minél több embert végigtelefonálni, nem állt
neki, hogy mindenkivel megbeszélje a dolgot.
Ugyanakkor az is megfordult a fejében, hogy Lisa következő
partiján akár nagyot is kaszálhatnak. A jövő sikere azonban azon
múlt, mit tudnak nyújtani ezen az estén.
Miközben Lisára gondolt, felidéződött benne, milyen
csalódott arccal kísérte el Markot, s már ösztönösen tárcsázta is a
számát.
– Csak szerettem volna megtudni, jól vagy–e – mondta
Lisának. – Nem voltál a legboldogabb, amikor elindultatok.
– Nincs időm társalogni – áradozott Lisa. A röpke egy órával
korábbi mélabú tovatűnt, hangjából izgatottság áradt. – Olyan
dolgokat művelek a konyhában, amiről azt gondoltam,
egyáltalán nem lehetségesek. – Elhallgatott, s a háttérben hallani
lehetett Mark hangos nevetését. Azt azonban Johnny nem tudta
kivenni, hogy mit mondott. Edények zörögtek, forró víz
bugyogott, folyt a csap, és konyhai eszközök csörgése hallatszott.
Elmosolyodott, amikor meghallotta, hogy Lisa hátraszól
Marknak: – Majd később. – Ismét Johnnyhoz beszélt, hangjából
adrenalintól fűtött elragadtatás áradt. – Mondtam már neked,
hogy Mark valóságos zseni?
– Én vettem észre elsőnek, hogy Mark zseniális – dörrent rá
Johnny. – Ne merd ellopni a felfedezés elsőségét! – Tudta, hogy
az idejüket rabolja, miközben Mark őrült módjára dolgozik, hogy
elkészítse a partira szánt finomságokat, úgyhogy rövidre fogta
mondandóját. – Hagyom, hogy megmentsétek az estét –
jelentette ki határozottan. – Anne csókot küld Marknak, és üzeni,
hogy igazi hős. – Kölcsönösen biztosították egymást
szerelmükről, majd letették a telefont.
– Jól hallottam, azt mondtad a feleségednek, hogy csókolja
meg a férjemet? – évődött Anne. Benyúlt Johnny dzsekijének
zsebébe, és elővette Tara cigarettáját.
Lisán kívül még sosem akadt olyan ember, aki megzavarhatta
volna Johnny személyes terét anélkül, hogy a férfit elöntötte
volna a düh. Ennek ellenére most a legcsekélyebb problémát sem
okozta neki, hogy Anne kivette a marlborós dobozt, aztán az
öngyújtót keresve végigtapogatta a nadrágja zsebét.
– Azok után, hogy Mark megmenti a partit, azt is
mondhattam volna neki, hogy szopja le a farkát – felelte Johnny.
Sokatmondó pillantást váltottak, és mindketten tudták, hogy
Lisa már nem aggódik a parti kimenetele miatt, és erős a
valószínűsége annak is, hogy rég leszopta Mark farkát. Amikor
észrevette, hogy Anne elpirul, Johnny megkérdezte: –Még
mindig nem zavar a dolog?
Anne felkuncogott, és meggyújtotta a cigarettát.
– Állandó izgalomban tartja az embert, nem igaz? Mindig
történik valami váratlan. Olyan, mint amikor kinyitod az ajtót,
de nem tudod, ki érkezik.
Johnny vállat vont, kivette kezéből az öngyújtót, és maga is
rágyújtott.
– Attól tartok, nem követlek – vallotta be. – Hacsak fel nem
izgat a lehetőség, hogy kinyithatod az ajtót.
Anne tréfásan meglökte, rámosolygott.
– Markkal nagyon alaposan megrágtuk, kipróbáljuk–e a
párcserét. A szexuális életünk ezen a szinten stagnált... – melle
magasságában elhúzta a kezét–, s azt vártuk, hogy a párcserével
legalább idáig emelhetjük – vonta el kezét a szeme előtt.
Johnny bólintott. Nagyon is egyetértett azzal, amit hallott.
– Tévedtünk – tette hozzá izgatottan Anne. – A párcsere nem
csupán néhány centiméterrel emeli meg a szintet.
Johnny arra gondolt, hogy elsüt egy viccet arról, pontosan
hány centis szintemelkedés várható, de ráébredt, hogy ennél
sokkal komolyabb a beszélgetés.
– Nem arról van szó, hogy emelkedik a szint, sokkal inkább
olyan az egész, mintha teljesen új világra nyitottál volna ajtót. –
Anne összeszorította ajkát, mintha a legmegfelelőbb szavakat
keresné. – Olyan, mint amikor Dorothy kinyitja az ajtót az
Ózban, és a film fekete–fehérből váratlanul csodálatos, színes
mozivá változik.
– Nekem is van egy olyan érzésem, hogy már nem vagyok
tanyasi – vigyorodott el Johnny.
Anne felnevetett.
– Sose gondoltam arra, hogy domináns felet játszhatok egy nő
mellett – biccentett Tara felé.
A szemüveges nő megpróbálkozott egy mosollyal, de egyikük
se volt hajlandó tudomást venni róla.
– A ma esti parti, ha tényleg összejön, remek mulatság lesz –
folytatta Anne. – Biztos vagyok benne, hogy lesz mit hozzátenni
mindahhoz, amit eddig tapasztaltam. Meg kell mondanom, ezt
például nem vettük számításba, amikor elgondolkodtunk a
párcsere lehetőségén. S bár mindig úgy gondolkodtunk a
párcseréről, hogy közben együtt maradunk, legkevésbé se zavar,
hogy Mark kettesben van Lisával, amíg én itt vagyok veled. –
Úgy tűnt, őszintén zavarban van, amikor hozzátette: – Ez az
egész dolog sokkal messzebbre ment, mint amire legmerészebb
álmunkban gondoltunk.
Egyszerre dobták ki a cigarettacsikket a nyitott ajtón. Johnny
megfogta, s bátorítóan megszorította Anne kezét. Az estére szánt
ruhájuk fenn volt az emeleten, javasolta, hogy menjenek fel
együtt, és öltözzenek át a partira.
– Tedd magad hasznossá az ajtóban – mondta Tarának
Johnny. – Ha megérkezne valamelyik korai vendég, azt akarom,
hogy rendkívül kedvesen üdvözöld. Értetted? Ha bármilyen
gond van, megkeresel engem vagy Anne–t. Nem bízok rád
semmilyen döntést a partival kapcsolatban.
– Őszintén sajnálom, ami történt – hajtott fejet valódi
megbánással Tara.
Mielőtt Johnny válaszolhatott volna, Anne közbeszólt.
– Jó útra tértél, igaz?
– Bebizonyíthatom, hogy jó útra tértem – szólt szégyenlősen a
szemüveges nő.
Anne elpirult, és felrohant a lépcsőn Johnny után.
Elhaladtak a játékterem mellett, s megálltak egy másodpercre,
hogy kigyönyörködjék magukat a látványban. Normális esetben
hatalmasnak tűnhetett volna a helyiség. Ám az elképesztő
méretű ágy egyeduralkodóként terpeszkedett a közepén. Hat
dupla ágyat toltak össze, és terítettek le egy összevarrt
lepedőkből álló, óriási terítővel, s ettől szinte szűkösnek tűnt a
szoba. A textíliák összeállításakor ügyeltek arra, hogy a vörös és
a narancsszín legyen az uralkodó. Halvány lámpafény világította
be a szobát, s úgy tűnt, mintha a helyiség a szexuális vágyakozás
absztrakt megjelenítése lett volna.
– Két óra múlva egymásba fonódó, meztelen testek töltik majd
meg, vagy nem?
Johnny alaposan megfontolta a választ.
– Ha sikeresen végeztük a dolgunkat, akkor komoly esély van
rá, hogy így lesz, igen. – Felvonta egyik szemöldökét, és döntött,
ezúttal megengedhet magának némi gúnyolódást, így hozzátette:
– Te is ott leszel közöttük?
– Most szeretnék ott lenni – mondta határozottan Anne. Nem
várta meg Johnny válaszát, besietett a helyiségbe.
Johnny habozott, de csupán egyetlen pillanatig, aztán követte.
Anne az ágy közepére ugrott, ledobálta magáról ruháit, és
várakozó, kihívó mosollyal pillantott felé. Munkához öltözött, és
ledobált fehérneműi nem tartoztak a legcsábosabb darabok közé.
Fehér pamutbugyit és egyszerű, ugyanolyan színű melltartót
viselt, mely most elveszett a fehér lepedőn. Amikor Johnnyra
pillantott, látta, hogy ő is nekilátott a vetkőzésnek. Megkérdezte
tőle:
– Mit gondolsz, Lisa nem bánja, ugye?
– Lisa és Mark valószínűleg ugyanezt csinálják, miközben
várják, hogy a sütő órája csengessen. – Johnny előrántott egy
kondomot a nadrágja zsebéből, és félredobta a farmert. Az ágyra
hajította az óvszert, s Anne felé mászott, hogy magához ölelje.
Szomszédasszonya testét vékony rétegben vonta be a verejték.
Johnny mélyen belélegezte a tiszta izzadtság és a nemi vágy
jellegzetes illatát. Élvezettel ízlelgette a forró, kemény izmaihoz
simuló karcsú testet.
– Tényleg húsz–harminc ember is lesz ezen az ágyon? –
hallatszott Anne hitetlenkedő suttogása. – Nehéz elképzelni,
hogy olyan sokan lesznek itt, és mindannyiuknak ugyanaz az
egy dolog jár majd a fejében!
Johnny a bal melléhez hajolt, megszívta mellbimbóját, és
örömmel tapasztalta, hogy Anne nekiszorította magát. Combja
végigsimított felmeredő péniszén, s ujjait hosszú, lüktető rúdjára
helyezte. Miközben egyre intimebb helyeken cirógatták egymást,
Johnny rájött, hogy az asszony már így is reszket az
izgatottságtól.
– A parti nyolckor kezdődik – súgta neki, miközben fogai közt
tartotta mellbimbóját. Az ágyra szorította Anne–t, ő irányította
az eseményeket, nyelvét végigfuttatta lapos hasán, le egészen a
punciját háromszög alakban keretező göndör fürtökig. – Ha
valóban eljönnek az emberek, kilenckor itt már több tucat
szeretkező párt találsz. Tízkor már azt sem lehet megállapítani,
ki kivel van.
Anne megremegett alatta.
– Nehéz elképzelni – suttogta.
Johnny egyetértett vele. A hatalmas fehér vászonra pillantva
nem volt könnyű elgondolnia hogy az ágy szinte eltűnik a rajta
heverő mezítelen testek alatt. Johnny arra gondolt, talán azért
tudott olyan meggyőzően beszélni a dologról, mert az évek
során végigjárt több tucat partin épp elég játéktermet látott már.
– Mit gondolsz, visszanézel tíz körül?
– Jóságos ég! Persze! – nevetett fel Anne. – Látnom kell ezt a
helyet, amikor tele van!
Felemelkedett, kihámozta magát Johnny öleléséből, mielőtt az
még elérhetett volna a lába közéig. A férfit megcsapta nedves
puncijának mámorító illata, s eszébe jutott, mennyi izgalmat
rejtett magában ez a nap. Felidézte, azon túl, hogy milyen
lelkesen készülődtek a partira, micsoda élvezetet talált Anne
Tara elfenekelésében. Ha nem lett volna vészhelyzet,
szomszédasszonya most valószínűleg Markkal lenne itt a
játékteremben, futott át a gondolat az agyán. Ha nincs ez az
egész átkozott szamárság, akkor Lisa is csatlakozott volna
hozzájuk. Ahogy maga elé képzelte őket így hármasban,
egyszeriben elöntötte az izgalom hulláma. Anne forró csókot
nyomott a rúdjára.
Johnny fölé hajolt, Anne nedves puncija az arca közelében
kínálta magát, s ajkát végighúzta golyóin és a farkán. Nyelvével
végigsimította a legérzékenyebb területeken. Válaszként Johnny
hevesen illatos testébe temette magát, és nyelvével végigsimított
a szeméremajkakat rejtő göndör fürtök között. Lisa mindig
gondosan leborotválta nemi szőrzetét, ezért Johnny mindig
alaposan kiélvezte, ha borotválatlan puncival akadt dolga. A
szőrszálak kellemesen cirógatták az orrát és az állát, s ez
állandóan emlékeztette rá, hogy nem a feleségével szeretkezik.
Anne hevesen reagált az érintésére, közelebb nyomakodott,
miközben odaadóan nyalogatta a farkát.
Johnny igyekezett mélyebbre fúrni magát, de legnagyobb
meglepetésére Anne mindig elhúzódott tőle. A legtöbb, amit
sikerült elérnie, hogy egyszer–egyszer végignyalhatta olajos
szeméremajkait. Végül, amikor már úgy érezte, az asszony túl
messzire ment kínzásában, megragadta a derekánál, a hátára
fordította, és fölé mászott. Lélegzetvételnyi időt se hagyott neki,
menekülésre nem volt lehetőség, a résébe tolta a nyelvét, és
belefúrta magát tébolyító kelyhébe. Szeméremajkai játszi
könnyedséggel nyíltak meg előtte, s egészen megdöbbentették
Johnnyt nedvességükkel. A csiklóját cirógatta nyelvével, s
elégedetten hallgatta Anne nyögését.
– Brutális vagy – kuncogott szomszédasszonya. – Nem lenne
szabad így az ágyhoz szögezned!
– Viccelsz velem? – szólt Johnny. – Az orrom előtt riszálod a
puncidat, és még azt sem engeded, hogy megízleljelek.
– Most épp azt teszed, nem?
Johnny ismét az ölébe temette arcát, és nyalta, mohón szívta
magába. Anne elcsendesedett, nekifeszítette magát a lepedőnek,
ahogy egyre újabb hullámban áradt el rajta a gyönyör. Aztán
ajka ismét Johnny péniszére tapadt, és egyre gyorsuló ritmusban
igyekezett eljuttatni a csúcsra.
Johnny lihegve húzódódott vissza, s hátradőlt.
Anne követte, fölé hajolt. Megcsókolta, ajkán farkának
nedvessége csillogott. Ujja ráfonódott, s Johnnyt átjárta a
péniszét cirógató kéz ismerős izgalmának érzése. Odapillantott, s
látta, hogy az asszony öle felé irányítja a rúdját.
– Ez az első alkalom, hogy te meg én... – Johnny hangja elhalt,
amikor Anne magához húzta, és megcsókolta. Nyelvük
szenvedélyes cirógatásba fogott, a nő lágy melle Johnnyhoz
simult. Összefonódva többször is odébb hengeredtek a hatalmas
ágyon. Johnny farka mindannyiszor hozzásimult a nő nedves
réséhez, de nem csúszott előrébb.
– Igen – értett egyet vele Anne. – Ez lesz az első alkalom. De
nem hinném, hogy egyben az utolsó is, ugye?
Johnny került felülre. Meglendítette a csípőjét, és mindenféle
ceremónia nélkül tövig nyomta merev farkát Anne résébe.
Aggodalommal töltötte el a gondolat, hogy talán rossz óment
jelent, ha a játéktermet használják a parti kezdete előtt. Az
ágyakat húsz–harminc pár számára rakták össze. Ehelyett most
kettesben szeretkeztek rajta, csak ők, és senki más. Kényszerítette
magát, hogy kisöpörje fejéből a gondolatot, eltökélt szándéka
volt boldoggá tenni Anne–t, és ezenkívül csak saját élvezetével
akart törődni. Azon a napon épp elég bosszantó és lehangoló
dolgot kellett elviselniük már. Tudta, hogy Anne egészen új
élményt tapasztal meg vele, és sokkal fontosabbnak tűnt neki,
hogy felfedezzék egymás testét, semhogy hagyta volna, hogy
komor gondolatai eltereljék figyelmét a játékról.
Anne átkarolta két combjával, és minden lökésre csípőjének
mozgatásával felelt.
Gyakran változtatták a testhelyzeteket, miközben mindketten
igyekeztek túltenni a másikon. Johnny addig pumpált
szomszédnője lába között, míg izmai el nem merevedtek az
egyhangú mozgástól. Ekkor Anne kihasználta a lehetőséget,
hátradöntötte a férfit az ágyon, és meglovagolta. Fölé guggolt –
Johnnyval szemben helyezkedett el ugyan, de kissé hátradőlve.
Ő úgy vélte, valószínűleg éppen a G–pontját cirógatja a farka
végével. Mindketten hangosan nyögdécseltek és sóhajtoztak,
ahogy elhatalmasodott rajtuk a kéj, és nem akarták megtörni a
varázslatot azzal, hogy testhelyzetet változtatva kettéválnak.
Anne levegőért kapkodott a több ízben is rátörő kisebb
orgazmusok hatására, de akárcsak Johnny, úgy tűnt, valódi
energiáit az esti kalandokra tartogatja.
– Állatira jó vagy!
– Mégis, milyen állatra gondoltál, lajhárra? Vagy esetleg nagy,
kövér disznónak szeretnél becézni?
Johnny felnevetett, s eszébe ötlött, ez az első alkalom, hogy
szeretkezés közben nevet egy nővel. Lisával eddigi kapcsolatuk
során több tucat partin jártak, száznál is több különböző
emberrel szeretkeztek. Abban az egyben azonban biztos volt,
hogy soha senki nem nevettette még meg szex közben Anne
előtt. Olyan vidámság fogta el, hogy csaknem lekókadt a pénisze.
Anne hüvelyizmaival erősen megragadta a farkát, amikor
megérezte, hogy kis híján kicsússzam belőle. Kedvesen magához
ölelte Johnnyt, és nekiszegezte a kérdést:
– El akarsz menni?
– Én is épp ezt a kérdést akartam feltenni.
Anne szipogott.
– Hé, az utolsó három orgazmust nem számoljuk?
– Istenem, hát igen, egyszerűen ilyen jó vagyok, nem?
– Akkor lenne tökéletes a dolog, ha nem lennél ennyire
elképesztően büszke rá.
Elhúzódtak egymástól, magabiztos barátságossággal. Johnny
levette a kondomot, és összeszedte a ruháikat, miközben Anne
elegyengette a lepedőt. Mindketten meztelenül indultak a
szobába, ahol a partira félretett ruhákat tartották. Johnny
felszabadultnak érezte magát mellette, könnyedén folyt a
társalgás az est további részleteiről. Johnny vett egy gyors
zuhanyt, Anne leborotválta a lábát, és gondosan
végigtanulmányozta Lisa parfümjének és sminkkészletének
címkéit. Épp befejezték az öltözködést, amikor Tara berontott.
– Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha azonnal lejönnétek –
hadarta.
A hangjából áradó feszültség betöltötte a levegőt. Ijedt
pillantást váltottak egymással.
– Mi a baj? – kérdezte Johnny.
Anne már a lépcső felé vette az irányt, s Johnny sebesen
követte a két nőt. Elhaladt Tony Samuels mellett – az idősödő
férfi visszafogott mosollyal nézte, mit műveltek a házzal. Debbie
a bárpult mögött állt. Sugárzóan szép volt, s italt szolgált fel a
helyiségben az addigra már szép számmal megjelent
vendégeknek. Odaintett Anne–nek és Johnnynak, amikor
megpillantotta őket, mosolyában nyoma sem volt megszokott,
hűvös visszafogottságának.
Johnny visszaintett neki, miközben egyre növekvő gombóccal
a gyomrában követte Tarát a bejárati ajtó felé.
– Mi van? Mi történt, Tara? – kérdezte.
– Becky és Alec ebben a percben kanyarodtak be a parkolóba.
Nem tudtam, mi tévő legyek!
Johnny úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna.
Miután az egész délutánjuk ráment, hogy megkíséreljék
helyreütni Becky szemétkedésének eredményét, meg sem fordult
a fejében, hogy a nő van olyan pofátlan, és eljön a partira. Első,
ösztönös reakciója az volt, hogy üvöltve közli vele, menjen a
fenébe. Másodjára az jutott eszébe, hogy átadja Beckyt Anne–nek
és Lisának, hogy vegyék kezelésbe, de ez még az iméntinél is
kegyetlenebb eljárás lett volna.
– Lisa megjött már? – kérdezte Anne.
– A kaját rendezi.
Most Johnnyn volt a kérdezősködés sora:
– Mark? Vele van?
Tara vállat vont, és bizonytalanul igent intett a fejével.
Johnny ekkor döbbent rá, hogy elfelejtette bemutatni a
barátját, úgyhogy a szemüveges nő nem is tudhatja, kiről van
szó.
– Magas fickó. Velem egy magas. Állandóan vigyorog.
Mindenki zseninek nevezi. Vele ment el Lisa pár órával ezelőtt.
– Ja, ő?– bólogatott Tara. – Elment, hoz valamit Lisának.
Anne biccentett, elindult, hogy megkeresse a férjét. Ekkor Lisa
viharzott elő az étkezőből, lelkesen mosolyogva. Johnny–nak
elég volt egyetlen pillantást vetnie rá, s máris tudta, hogy több is
megesett a főzésnél Markkal, s elismerő vigyorral nyugtázta
felesége túláradó életörömét. Végigmérte Lisa karcsú alakját, és
elégedetten állapította meg, milyen szexis. Valósággal sugárzott.
Összeölelkeztek, megpihentek néhány másodpercre egymás
karjában, és elsuttogták, mennyire szeretik egymást.
– Mark lenyűgözött a konyhában?
Lisa elpirult, de nem fordította el a tekintetét.
– Nem csak a konyhában.
Úgy tűnt, volna még mit mondania, amikor feltűnt az ajtóban
egy vörös hajú nő, aranyszínű bőr cicaruhában.
– Lisa, drágám! – intett körbe Becky. – Hát ez igazán
csodálatos! Boldog vagyok, hogy sikerült helyet találnod a kis
estélyednek!
Johnny békítő mozdulattal helyezte felesége karjára a kezét.
Érezte a feltörő feszültséget, s tudta, ha Lisa Becky közelébe
kerül, akkor minden bizonnyal behúz neki egy nagyot.
– Nyugi! – súgta neki. – Csillapodj le. Ne adj esélyt a
szemétnek, hogy azt gondolhassa, sikerült kiszúrnia veled.
Lisa magára erőltetett egy műmosolyt.
– Becky. Csodálatosan festesz ma este. Mit el nem fednek ezek
a modern alapozók!
Johnny ismét megszorította a karját.
Becky mosolya lehervadt, amikor rájött, hogy sértegetik. Lisa
ellenben úgy tett, mintha régi barátok lennének, és
körbehordozta tekintetét a zsúfolt előszobán.
– Örülök, hogy körünkben üdvözölhetlek. – Veszélyesen
szívélyes volt a mosolya. – Ennél jobb helyszínt el sem tudnék
képzelni a partihoz, még szerencse, hogy valami szemét seggfej
beleköpött a levesembe, amikor le akartam foglalni a Red Millt.
– Tényleg? – Becky arcán őszinte döbbenet tükröződött. – Ez
egyszerűen megdöbbentő! – mosolygott Lisára. – Ki lehetett? Én
a helyedben kizárnám a partiról, hogy megtanulja a leckét!
– Nem tudnám megmondani, ki lehetett – kezdte Lisa
óvatosan.
Johnny megnyugodott, de még mindig nem eresztette el
felesége karját.
– Azt hiszem, ugyanaz a pofátlanul kicsinyes szerencsétlen,
aki visszamondta a partiszervizt és felhívott háromszáz embert,
hogy dupla belépődíjat akarok szedni. Az a ronda kurva igazi
szemétláda lehet – folytatta élénken Lisa. – Gondolhatod, hogy ki
lesz borulva a nyomorult, ha rájön, milyen remek partit adok az
összes erőlködése ellenére. Annyira ki fog akadni, hogy több
tucat újabb ránc nő a cellulitiszes bőrére.
– Nem lehetett könnyű napod, drágám – vetette oda mereven
Becky. – Abban azonban biztos vagyok, hogy ma este kiderül, ki
szervez jobb partikat. – Elhallgatott, majd halvány félmosollyal
még odavetette Lisának. – Nem is tudom, szerveztél valami
kellemes műsort?
16. Hangulatban

Az In the Mood vidám taktusokkal kezdődött. Profi


hangosítóberendezésen keresztül valószínűleg még a ház falait is
megremegtette volna, Anne hordozható CD–lejátszójának
hangereje viszont épp csak arra volt elég, hogy a dallam betöltse
a termet. Ahhoz azonban elég hangosan szólt, hogy a tömeg
odafigyeljen rá.
A fények kialudtak.
Az emberek várakozó csendben állták körbe a színpadot.
Anne belei mintha csomóba ugrottak volna a rettegéstől.
Igyekezett nem gondolni arra, hogy egymaga, csaknem
meztelenül áll számtalan vadidegen előtt. Kihúzta a vállát, a
derekát, és hagyta, az összegyűltek hadd csodálják megjelenését.
Rózsaszín haját csak az imént zselézte újra. Hosszú, fekete
köpönyeget viselt, a ház ruhatárában tucatnyi ehhez hasonló,
egyforma ruhadarabra bukkantak. A köpenyt csak félig
gombolta be, az öltözék alól elővillant fedetlen teste. A
harisnyatartó és a harisnya Lisa ötlete volt, az utolsó pillanatban
beszélte rá, s ő a barátság kedvéért beleegyezett. A tűsarkú cipők
legkevésbé sem voltak alkalmasak táncoláshoz, ezeket a partin
akarta viselni. A várakozás izgatottsága, egyfajta nyers szexuális
felajzottság ömlött el a tagjain, s elfogta a félelem, hogy mi lesz,
ha balul sül el a bemutató.
A dallam első ütemeire várt. Arcát vörösre festette a pír. Szíve
olyan gyorsan és olyan hangosan kalapált, hogy attól tartott, a
következő pillanatban összecsuklik, és ott hal meg, így legalább
megszabadult volna a fellépés okozta hihetetlen lámpaláztól.
Ahogy eszébe jutott, ugyanolyan gyorsan el is illant a gondolat,
amint a zene első taktusai megszólaltak.
Mély lélegzetet vett, hogy enyhítsen a testét uraló
feszültségen.
Testét száz meg száz szempár pillantása cirógatta. Ahogy
körülnézett, a teremben csupa ismeretlen arcot látott – várakozó
tekinteteket, mosolygó arcokat, izgatottan kíváncsi pillantásokat.
Azért imádkozott, hogy feleannyira se legyen ideges a mozgása,
mint amilyennek érezte magát. Mozdulatlanul kivárta a dallam
első ütemeit, aztán táncolni kezdett. Merészen előrelépett, a
kabát két szárnya szétnyílt, elővillant alóla harisnyába
öltöztetett, amúgy meztelen teste. A második lépésre már
minden néző láthatta fedetlen testét.
Ámuló suttogás indult el, amikor kiderült, hogy nem visel
semmit a köpeny alatt. Nem engedhette meg azonban magának,
hogy saját magára figyeljen, vagy arra, hogyan reagál
meztelenségére a közönség: Anne szvingelni kezdett.
Könnyebben tette a dolgát, amikor felidézte, miért is vállalta el a
fellépést.
Lisa teljesen összeomlott.
Johnny gyorsan felhívta még Rupertet, Ambert és Trisht, s
mivel azok nem vették fel a telefont, arra a meggyőződésre
jutott, mint a többiek, Beckynek sikerült valahogy elintéznie,
hogy ne jöjjenek el.
– Kész, cseszhetjük! – fakadt ki Lisa. Miközben beszélt, a
hátuk mögött gyülekező tömeg felé fordította tekintetét. –
Komolyan mondom – mordult fel –, megyek, és megfojtom ezt a
rohadt kurvát!
Mark békítő hangon kérdezte:
– Nincs valami más mód arra, hogy hangulatba hozzuk az
embereket?
Anne ekkor szinte kívülről hallotta saját hangját:
– Én szvingelhetek az In the Moodra. – Még ki se mondta a
szavakat, máris ajkába harapott, és legszívesebben visszaszívta
volna őket.
Az első éjszakáról megőrzött emlék vezetett ide, ahogy táncolt
Johnnynak és Lisának, szégyentelenül kiállt ennyi ember elé,
mint a legvadabb exhibicionisták. A gondolat, hogy ekkora
tömeg, a csereparti összes résztvevője előtt kell táncolnia, jeges
rémülettel töltötte el.
– Megtennéd értem? – rebegte Lisa.
Anne olyan megkönnyebbülést vélt felfedezni barátnője arcán,
hogy akkor már semmiképpen sem dönthette romba álmait.
Némán átkozódva szidta magát, amiért így eljárt a szája, s
csendben remélte, hogy eljön a világvége, bekövetkezik egy
nukleáris katasztrófa, elsöpri a Föld színéről az emberiséget, s
megmenti őt attól a gyalázattól, hogy ki kell állnia táncolni.
Mégis erőt vett magán, és határozott hangon kijelentette:
– Boldogan.
Mark széles vigyorral méregette. Anne örült neki, hogy párja
nem mutatott semmilyen ellenérzést az előadással kapcsolatban,
amikor vázolta, pontosan mire gondolt, bár mire mondókája
végére ért, Mark már nem vágott olyan elégedett képet. Saját
félelmét látta tükröződni férje arckifejezésében – de akkor és ott
ez sovány vigasznak tűnt.
Lisa jelent meg mellette a táncparketten. Egyforma ruhát
viseltek mindketten, fekete köpönyeget meztelen testükön,
valamint harisnyát, harisnyatartót és tűsarkú cipőt.
Lisa természetes könnyedséggel mozgott, elég volt röviden
megbeszélni a koreográfiát a bemutató előtt, s ők ketten könnyed
összeszokottsággal táncoltak egymás mellett. Valahányszor Lisa
magasra emelte a lábát, Anne látta, hogy szétnyílik a köpeny.
Felvillant hosszú, szépen formált combja, és elővillant az öle is.
Mivel mindketten ugyanazokat a lépéseket mutatták be, Anne
valószínűnek tartotta, hogy az ő köpönyege alól is elővillannak
az izgató részek.
Erre a gondolatra aztán hevesen áramlott testében a vér.
Aztán megrázták magukat, hátat fordítottak a közönségnek, s
felvillantották hátsójuk hasítékát, így innentől kezdve nem volt
testének olyan titka, melyet a közönség ne ismert volna.
Áramütésként szaladt rajta végig az izgatottság. Csaknem
elvétette a lépést, ahogy a vágy átjárta, s egy csapásra
elgyöngítette tagjait.
Lisa csókot lehelt arcára tánc közben.
Anne felfigyelt a szemében villódzó vad fényre, s azonnal
tudta, mi jár a fejében. Nem volt biztos benne, vajon tényleg
egyetlen szemvillanás alatt rájött–e, mire gondol Lisa, vagy
csupán saját érzéseit igyekezett kivetíteni rá, de biztosan érezte,
barátnője is arra az alig egy héttel korábbi beszélgetésre gondol,
amikor azt mondta, szívesen táncolna meztelenül egy tucat
vadidegen ember előtt. Elmosolyodott az emlékre, s attól kezdve
még szélesebb mozdulatokkal lejtette. Minden alkalommal
többet láthattak a nézők, amikor fellibbent a köpönyeg. A hátsója
is hosszabb ideig látszott, tovább élvezhették lábának, mellének,
borotválatlan szeméremdombjának látványát. Tudta, hogy Lisa
követi minden mozdulatát, s miközben oda–odapillantott,
tisztában volt vele, hogy valódi exhibicionisták módjára
táncolnak mindketten.
Johnny és Mark csatlakozott hozzájuk.
Egyforma volt a zakójuk, ezeket is a gardróbban találták, s bár
inget nem viseltek, fekete cipőt és ugyanolyan színű nadrágot
vettek. Anne–nek el kellett ismernie, hogy a fiúk korántsem
táncoltak olyan ügyesen, mint ők, de magabiztosan mozogtak,
így senkinek sem tűnhetett fel különösebben, ha el is vétettek
egy–egy lépést. Anne Markkal ropta, míg Johnny Lisával alkotott
párt.
Férje karjának biztos öleléséből bátorságot merített, és
merészen szájon csókolta. Mark hevesen viszonozta a csókot,
egyik kezével megmarkolta meztelen mellét. Begyakorolták a
mozdulatot, így tudta, hogy Lisa és Johnny is pontosan ugyanezt
teszik.
A zene újabb lendületet vett, s ekkor párt cseréltek. Mark
csókolta Lisát, míg Johnny Anne–t, miközben ujjával, akárcsak
Mark az imént, végigcirógatta merev mellbimbóit. Valami
egészen különös, és szinte megmagyarázhatatlan oknál fogva
Anne úgy érezte, az ő simogatása sokkal izgatóbban hatott rá,
mint Marké. Az érzést természetesen fokozta a tudat, hogy
száznál is több szempár lesi minden mozdulatukat, de most már
mindenki előtt nyilvánvaló lett, hogy nem csupán a férje
érintheti őt intim helyeken, így valami olyasvalamit tárt a világ
elé, amit addig rejtegetett.
A nézők a zene ütemére tapsoltak, és a lábukkal verték a
taktust. Bár minden igyekezetével próbált a táncra
összpontosítani, mintha kitágult volna érzékelésének határa.
Látta, ahogy Lisa és Mark ölelkeznek, minden mozdulatuk
tökéletes ritmusban volt a szving ütemével, körbe forogtak a
sebtében elkerített táncparketten, a közönség elismerő kiáltásai
közepette. Az első sorokban álló nők utánozták Anne
tánclépéseit és mozdulatait, melyek annál kihívóbbaknak tűntek,
minél többen imitálták őket.
Amikor a szám a kétharmadánál járt, Debbie és Tara is
beálltak a négyesbe. Ők is találtak a többiekéhez hasonló
köpönyeget, így egész profinak tűntek, már ami a ruházatukat
illeti. Debbie ugyan kissé mesterkélten mozgott, de
megdöbbentő megjelenése elvonta a figyelmet tánctudásának
hiányosságairól. Tara valamivel ügyesebben szvingelt, s mert
merész mozdulatainak köszönhetően elő–elővillant tökéletes
teste, itt is, ott is spontán tapsot és harsány füttyöket váltott ki a
nézők seregéből.
Hatan együtt táncoltak a zene utolsó néhány taktusára.
Debbie és Tara irigylésre méltó módon semmiféle szégyenérzetet
nem mutattak, amiért meztelenek. Bár Anne tisztában volt vele,
hogy ő áll a színpad közepén, hálát érzett Lisa iránt, amiért ott
volt mellette, mert így olyan érzése lehetett, van kivel
megosztania a rá nehezedő teher egy részét. Feléje fordult, és
látta a barátnője szemében megvillanó kihívó kérdést.
Ismét azonnal, egészen pontosan tudta, mire gondol a másik –
elég volt csupán belepillantania a szemébe, mintha valóban
működött volna közöttük valamiféle telepátia. Csaknem
visszariadt, annyira merész dolognak tűnt, amit Lisa gondolt, de
bólintott, mert tudta, ez lenne a szám legtökéletesebb lezárása.
Az utolsó néhány ütemre megújult lendülettel ropta. Izzadtság
csörgött rajta az izgalom és a felajzottság következtében, aztán a
dallam egy oktávval feljebb kanyarodott, majd újra, ismét csak
feljebb. A zene a végső csúcshoz közeledett, kürtök és fafúvósok
hangja is csatlakozott a muzsikához.
Az utolsó akkordnál Anne és Lisa ledobták a földre
köpönyegüket.
Ott álltak az ünneplő tömeg előtt, s nem viseltek egyebet, csak
harisnyát, harisnyatartót, arcukon elégedett, széles mosolyt. A
CD–lejátszó már a következő számra lépett, de Tara szerencsére
odaugrott, és lekapcsolta a készüléket, mielőtt még Anne–nek ott
kellett volna maradnia a rivaldafényben egy újabb táncra.
Lisa megölelte Anne–t, Debbie elsietett, Mark pedig
felkapcsolta a világítást. Johnny a nők elé lépett, s kezével
csendre intette a nézősereget.
– Köszönjük, hölgyeim és uraim! – harsogta.
Intett, hogy fejezzék be a szűnni nem akaró tapsot, de
mozdulata nem tükrözött valódi elszántságot.
Anne úgy gondolta, biztos rendkívül elégedett, amiért sikerült
megtörniük a partikat jellemző kezdeti, bizalmatlan hangulatot.
Lisához lépett, és puszit nyomott az arcára, aztán megkérte,
hogy öltözzön fel. Amikor barátnője hálálkodni kezdett, újabb
csókkal hallgattatta el, s odasúgta, hogy ráérnek még erről
beszélni. Lisa egyetértően bólintott, majd eltűnt.
– Remélem, mindenkinek sikerült hangulatba kerülnie –
mondta Johnny a közönségnek. Amikor nem érkezett válasz,
vidám hangon folytatta. – Egy biztos, nekem igen. Nem fogok
senkit untatni a szabályokkal, leginkább azért, mert nincsenek...
Néhányan felnevettek.
– ...annyit szeretnék csupán közölni veletek, hogy a ház
mögött úszómedencét találtok. Az étkezőben étvágygerjesztő
falatok sorakoznak, és – a sarok felé intett – ott találjátok a bárt. –
Debbie és Tara már el is kezdték az italok felszolgálását. Johnny
felfelé intett. – Berendeztünk egy játéktermet, és néhány privát
szobát is a prűdebbek kedvéért...
Ismét nevetés csattant.
–...a magam részéről remélem, hogy mindenki jól érzi magát
ma este. Bárki, akinek kérdése lenne, forduljon bátran az iménti
tánc előadóihoz... – Elhalt a hangja.
Mark forrón átölelte Anne–t. Magához szorította, csókokkal
borította, és fülébe súgta, mennyire izgatónak találta a táncát.
Keze könnyedén siklott felesége meztelen bőrén. Anne érezte,
hogy férje felmeredő pénisze keményen nekinyomódik a
nadrágon keresztül. Tudta, hogy mindketten ugyanolyan hévvel
kívánják egymást. A tagjaiban úgy áradt szét a heves, mindent
elöntő vágy, akár a tűz. Visszasuttogott, hogy őt akarja, most és
rögtön.
– Kezdesz megbarátkozni a párcsere gondolatával? –
vigyorgott rá Mark.
Anne–nek eszébe jutott előző esti beszélgetésük. Könnyű pír
öntötte el az arcát, s bevallotta: – Nem is tudom pontosan, mit
akarok. Mielőtt azonban döntenék, szeretném alapos próbának
alávetni a dolgot.
Mark újra megcsókolta Anne–t, keze pedig a mellét cirógatta.
Johnny könnyed évődéssel szórakoztatta a vendégeket. Egész
tömeg figyelte, ahogy Mark Anne–t simogatja. Bármit mondott is
férjének, akkor és ott értette meg, hogy régóta tudja már, mit
gondol a párcserével kapcsolatban.
17. A parti királynője

Lisa nem hagyta, hogy Becky megzavarja a gondolatait. Bár a


nő mindent elkövetett a parti tönkretételére, esze ágában sem
volt örömet szerezni neki azzal, hogy bevallja, mennyire sikerült
megkeserítenie az életét. Minden erejét össze kellett szednie
(ráadásul újra meg újra fegyelmeznie kellett magát,
valahányszor összefutott a vörös hajú, aranyszínű cicaruhába
bújt boszorkánnyal, vagy megütötte a fülét mesterkélt nevetése),
de Lisába rettenetes akaraterő szorult. Ráadásul mivel
folyamatosan járta a házat, nem okozott különösebb nehézséget,
hogy távol tartsa tőle magát.
Debbie italt hozott a táncosoknak. Tara újra magyarázkodni
kezdett. Lisa elvett egy üveg sört, és azt mondta neki, fogja be a
száját. Belekarolt Johnnyba, hálát érzett, hogy ismét maga mellett
tudhatja férjét, és mert olyan csodálatosan indult az este. Párok
haladtak el mellettük, a bár és az étkező között sétáltak, s
könnyedén csevegtek. Aztán Lisa a CD–lejátszóhoz lépett,
bekapcsolta a készüléket, s ezúttal egy Elvis–válogatást tett be.
Magában azért imádkozott, minél nagyobb siker legyen az este.
Úgy tűnt, legalább száz pár tartózkodik a hallban.
A sebtében elkerített táncparkett üresen maradt, csak néhány
pár táncolt csókolózva. Kutató kezek fedezték fel a könnyen
öltözött testeket. Meztelen bőr csillant meg a távolban. Egy nő,
aki két férfival táncolt, ledobta magáról a ruhát, legkevésbé sem
zavartatva magát a körülötte állók pillantásától. Bugyiban,
magas sarkú cipőben rázta magát az All Shook Up ritmusára.
Néhány más pár is szorosan összesimult körülöttük. Ahogy
elnézte őket, Lisa meg nem tudta volna mondani, hogy
odaadóan táncolnak, vagy éppen könnyedén szeretkeznek.
Mellében szúró érzés jelentkezett, és rájött, hogy a gerjedelemtől
egészen merevek a bimbói. Észre sem véve, mit tesz,
körbeforgatta ujján a jegygyűrűt. A gyémánt alakú kristályok
élénken szikráztak a nagy mennyezeti csillár vakító fényében.
Utálatos vihogásra figyelt fel. Hátrafordult, és megpillantotta
az aranyszínű cicaruhát. Lisa homloka ezer ráncba szaladt,
miközben Beckyre nézett.
Johnny magához szorította.
– Akarod, hogy kidobjam?
Lisa megrázta a fejét.
– Az nem illene hozzánk.
Johnny fontolóra vette a dolgot.
– Mit szólnál hozzá, ha kimennék, és belevizelnék az autójuk
benzintartályába?
– Remek ötlet. Alig foglak látni ma este, ugye?
Johnny arca elkomorult.
– A jó házigazda és háziasszony igyekszik mindenütt ott
lenni. Ezt úgy tehetjük meg, ha szétválunk.
Lisa bólintott, aztán magához ölelte Johnnyt, mielőtt útjára
eresztette volna.
– Vidd ki Tarát a medencéhez – határozott. – Jelentsd be a
nagyteremben, hogy van itt egy rossz kislány, aki alig várja
olyan hölgyek jelentkezését, akik elfenekelnék. Az ilyesmi
mindig kellemesen felpezsdíti a hangulatot. Én megyek, és
körülnézek az étteremben, hátha támad valami jó ötletem.
Johnny beleegyezően bólintott. A bárpulthoz sietett, s
megragadta Tara kezét.
Debbie felháborodott.
– Nem viheted el! Szükségem van a segítségére.
Lisa felháborodott pillantást vetett felé. Debbie vállat vont.
– Rengeteg dolgunk van. Kell legalább két ember a
kiszolgáláshoz.
Lisa felelni akart neki, épp el szerette volna magyarázni, hogy
fél órán belül a bár forgalma jelentősen visszaesik, mert a
vendégek találnak maguknak más elfoglaltságot, de nem volt
ideje megszólalni.
– Segíthetek a bárban?
Megfordult, és megpillantotta a blézert és csokornyakkendőt
viselő Tony Samuelst. A férfi meglepően jól nézett ki. Lisa
hálásan rámosolygott, és csókot nyomott az arcára. Samuels
könnyedén magához ölelte, és a fülébe súgta, hogy lenyűgözően
táncoltak. Lisa beállította a bárpult mögé Debbie–hez, Tarát
pedig a férje karjába lökte.
– Hadd kezdődjön el a parti!

Anne érezte, hogy hatalmas orgazmusa lesz.


Négykézláb, kutyastílusban keféltek, mindig ez volt a
kedvenc pozitúrája. Mark már vagy húsz perce fúrta hátulról a
játékterem nagy ágyának kellős közepén, s a nő érezte, már nem
bírja sokáig.
Felvillanyozó érzés volt annyi ismeretlen ember előtt táncolni.
A tudat, hogy cserepartin vannak, hihetetlen izgalommal töltötte
el, Mark pedig kétségtelenül mindig is fantasztikus szeretőnek
bizonyult. Valahányszor előrenyomult hatalmas szerszámával
szűk résében, egy kicsit közelebb került a csúcshoz. Férje nagy
lendülettel lovagolt rajta, de sosem tévesztette szem elől Anne
igényeit. Puha marka felesége csípőjét, fenekét, derekát és mellét
cirógatta. Minden simogatás az ő örömét szolgálta, s férje
minden érintéskor elmormolta a nevét, és azt, hogy mennyire
szereti.
A játékteremben azonban ezen túl is akadt néhány olyan
körülmény, mely ellenállhatatlanul fokozta izgalmát.
Abban a szobában voltak, ahol nemrég, alig egy órával az est
kezdete előtt Johnnyval szeretkeztek. A falak tüzes színe
felgyújtotta képzeletét, arra sarkallta, hogy mindenkinél jobban
szexeljen. A háttérből szóló zene, a Lords of Acid rekedtes, szinte
dallamtalan zenéje tökéletes háttérként szolgált egyre fokozódó
izgalmához. Minden percben újabb párok csatlakoztak hozzájuk,
hogy vad szeretkezésbe fogjanak az ágyon.
Elsőként egy szőke férfi érkezett ugyancsak szőke párjával;
minden ceremónia nélkül kilépett a ruhájából, és barátságos,
üdvözlő mosolyt küldött feléjük. Elég őrült helyzet volt:
udvariasan odabólintottak egymásnak, miközben Mark
fúrógépként járt ki–be a hüvelyében. Anne elgondolkodott, talán
a helyzet rendkívüli szélsőségessége fokozta fel ennyire a vágyát.
A pár vetkőzés közben továbbra is figyelte őket. A nő hatalmas,
sötét szeme szinte megbűvölte.
Anne azon kapta magát, hogy túlságosan nagy érdeklődéssel
tanulmányozza meztelen testüket. A szőke nő nemi szőrzetéből
csupán egy vékony csíkot hagyott borotvált szeméremdombján.
Partnere teljesen csupasz volt, nem hagyott szőrt se a péniszén,
se a golyóin, ettől szerszáma még nagyobbnak tűnt. Anne szeme
elkerekedett, miközben figyelte őket, és még a lélegzete is
elakadt, amikor látta, hogy a nő lehajol, szájába véve partnere
péniszét, és szopni kezdi.
Anne puncija Mark rúdjára fonódott.
Hihetetlen élmény volt, hogy miközben ki–be siklott a
puncijában, Mark elgyönyörködhetett a csinos szőke nőben, aki
puha ajkával partnere péniszét cirógatta. A pár olyan közel volt
hozzájuk, hogy nem kellett volna pozíciót változtatniuk, ha meg
akarta volna simogatni a nő arcát vagy vállát, esetleg a férfi
combját vagy farkát. Erre a gondolatra még a lába is remegni
kezdett.
Mark heves lökésekkel dolgozott rajta, még közelebb juttatva
Anne–t az orgazmushoz. Már csaknem sikoltozni kezdett,
amikor újabb pár csatlakozott hozzájuk az ágyban. Ismét
idegenek kutató pillantását érezte magán, ismeretlen emberek
osztoztak gyönyörében. Meglehetősen paradox érzés volt, nem
szívesen volt a figyelem középpontjában, viszont felajzotta a
dolog.
Valahányszor felnyögött, ismeretlen emberek mosolyogtak rá.
Amikor Mark megsimogatta, a körülöttük lévők elismerő
pillantást küldtek felé. Újabb párok csatlakoztak, majd ismét
mások, de mindig hagytak helyet az újonnan érkezőknek. S
miközben Markkal szeretkezett, Anne azon kapta magát, hogy ő
is figyeli a többieket.
A szőke nő tovább szívta partnere simára borotvált péniszét.
Dús ajka körülfonta a férfi hímvesszőjét, s könnyedén járt rajta
fel–le. Ahelyett azonban, hogy társa pillantását kereste volna,
észrevette Anne figyelő tekintetét, s kihívóan rámosolygott, ami
nem volt könnyű feladat az óriási farokkal a szájában.
Egy másik pár is volt mellettük, javában keféltek ők is, s a
páros női tagja minden lökésre hangosan nyögött. Anne kíváncsi
lett volna, vajon színészkedik–e, vagy csupán ennyire átadta
magát a szenvedélynek, de amikor meglátta, milyen hatalmas
fütykös jár ki–be a nő résében, rájött, hogy a nyögések nagy
valószínűséggel csakis őszinték lehettek.
A levegőt megtöltötte a meztelen testek és a nedves puncik
kipárolgása.
Ágyrugók nyikorgása, nyögések, sóhajok, cuppogások,
közösülő párok testének nesze hallatszott. Mark egyre hevesebb
lett, s időközben kettősük beszorult két szeretkező pár közé.
Anne igyekezett késleltetni az orgazmust, nem akart látványosan
elélvezni, s azt sem szerette volna, hogy előbb menjen el a
kelleténél.
Majd amikor a gyönyör mindent elsöprő hulláma elöntötte a
testét, Mark hevesen belényomult, s Anne felsikoltott, miközben
egész teste megremegett. Igyekezett a helyén maradni, nehogy
megzavarja valamelyik másik pár közösülését, de az orgazmus
ereje előretaszította, s ő a mellettük szeretkező párra zuhant.
Azok kedvesen és elismerően rámosolyogtak.
Anne rádöbbent, hogy arca egészen közel került a nő virgonc
kis hátsójához, olyannyira, hogy valósággal a szeme előtt járt ki–
be a partner vastag szerszáma a megduzzadt szeméremajkak
között. Mámorító szerelemillat áradt, a látvány és a hangok
szinte megsokszorozták élvezetét. Elhúzódott a pártól, Mark
pedig magához ölelte, cirógatta, csókolgatta.
– Na, mi a véleményed a játékteremről? – kérdezte Mark.
Lihegve kapkodta a levegőt. Anne rámosolygott, s rájött, hogy
a teli játékterem sokkal izgalmasabb, mint üresen volt, és úgy
határozott, ezt el is mondja neki, amint kiérnek. Ám, miközben
igyekeztek keresztülvágni a körülöttük szeretkező párokon, az
eléjük táruló látvány olyan hatással volt rá, hogy el is feledkezett
mondanivalójáról. Egyedül voltak az ágyon, amikor szeretkezni
kezdtek, ekkor azonban már vagy harminc meztelen, egymásba
gabalyodott párt számlálhattak meg. A legtöbben kettesben
közösültek, ám láttak hármasban szeretkezőket, egy női párost a
sarokban, s még egy hármast, ahol két nő dolgozott egy férfi
péniszén. Ujjak mélyedtek női ölekbe, ajkak csókoltak
férfiszerszámokat. Csókolták egymást kettes és hármas
csoportban, testi szerelem átható illata töltötte meg a levegőt.
Anne nem tudta eldönteni, hogy mit érez valójában, ez a
legizgalmasabb, vagy éppen a legijesztőbb szag, amit valaha is
érzett.
– Azt hiszem, jólesne egy ital – mondta Marknak.
Férje megtalálta a földön a zakóját, s Anne vállára terítette.
– Gyere, leviszlek a bárba.

Johnny sosem tartotta magát kifejezetten hangadónak


társasági helyzetekben, ezúttal mégis könnyedén sikerült magára
vonnia az egybegyűltek figyelmét. A medence szélén állva a Step
right up! című számot énekelte a zenével együtt, s úgy érezte,
sikerült ráhangolódnia a buli hangulatára.
A medencét fényesen kivilágított, magas, üvegfalú épület
rejtette. Odakinn sötétedett, a nap lenyugvóban volt, s utolsó
szikrázó sugarai még megvilágították a háttérben magasodó,
fával borított hegyeket. A drámai látvány azonban hamarosan
színtelen pasztellképpé halványult a felragyogó lámpák
fényében. Klórszag ütötte meg az orrát. Úgy tűnt, a medence
csempéi lágyan imbolyognak a víztükörben. A medence teljes
hosszában székeket és asztalokat helyeztek el. Johnny közelebb
intette a közönséget.
– Gyertek csak, gyertek, lépjetek közelebb! – biztatta őket, s
közben sürgetően intett Tarának, hogy vegye le a ruháját, s
hajoljon előre.
Tarának valóban gyönyörű hátsója volt, s Johnny arra
gondolt, hogy talán ezért is mutat iránta ilyen érdeklődést.
Csodálatos látványt nyújtott, ahogy egyenes lábbal előrehajolt, és
két kézzel megfogta a bokáját. A verés nyoma már nem virított a
hátsóján, s Anne kezének lenyomata is eltűnt rég. Két csodálatos,
őszibarackra emlékeztetően hamvas és gömbölyű féltekét
villantott fel, melyet a valaha látott legfinomabb nemi szerv
osztott ketté. Külső szeméremajkai olyan szorosan záródtak,
hogy elrejtették résének titkait, a belső ajkakat látni sem lehetett.
Johnny keményen a hátsójára vert, és felkiáltott:
– Nos, ki lesz az első hölgy, aki rácsap ifjú barátnőm
hátsójára? Ujjával benyúlt Tara szeméremrésébe, mire a lány
hevesen megremegett.
A körülöttük állók mosolyogva nézték a jelenetet, de senki
sem lépett elő. Johnny tovább cirógatta Tara ölét, ujja kutatón
járta be rését. Közben biztatta a nézőket, és fürkészte a tömeget,
nem lát–e érdeklődő vagy ismerős arcot.
Észrevette az aranyruhába öltözött Beckyt. Ösztönösen
feltámadó dühét azonban felváltotta a váratlan felismerés, hogy
most talán megfizethet. Nem volt biztos benne, jól teszi–e,
mindenesetre odakiáltott neki, hogy jöjjön közelebb.
– Becky, drágám! Becky, a cserepartik koronázatlan királynője!
Gyere ide, édesem, és mutasd meg a többieknek, hogyan kell
elfenekelni egy rossz kislányt!
Minden fej az aranyruhás, vörös hajú nő felé fordult, s Johnny
örömmel tapasztalta, hogy sikerült zavarba hoznia Beckyt. Nem
gondolta magáról, hogy különösebben rosszindulatú lenne
másokkal, ám azok után, ahogy Becky kibabrált Lisával, ez volt a
legkevesebb, amit a nő megérdemelt.
– Erre, erre, Becky, drága! – kiáltott oda kedvesen.
– Én... én nem is... – dadogta Becky.
Johnny úgy tett, mint aki nem is hallja az ellenkezését. Az
egyre növekvő tömeg máris biztatta Beckyt, tenyerek csattantak
össze, s terelték Johnny felé.
– Gyere már, Becky, édesem! – kiáltott neki újra. – Mutasd
meg ezeknek az embereknek, hogyan kell elverni Tara édes,
szemtelen kis hátsóját!
– Jaj, csak őt ne! – könyörgött Tara. – Megöl, ha rájön, hogy én
tálaltam ki nektek!
Johnny néhány megnyugtató paskolással csendre intette.
Másik kezével Beckyt hívta közelebb. A vörös hajú nő most már
nem visszakozhatott, a figyelem középpontjába került, és ha nem
akarta lerombolni a magáról kialakított képet, jönnie kellett.
Feszes vigyorral az arcán odalépett Johnny mellé. Fogát
összeszorítva sziszegte:
– Egyáltalán nem vagy vicces!
Ajka meg sem moccant, s Johnny elképedve figyelte a
hasbeszélő mutatványt. Attól tartott, ő maga nem lenne ilyen
ügyes, úgyhogy inkább odahajolt a nő fürtös loknikkal keretezett
füléhez, s úgy súgta neki:
– Az se volt vicces, drágám, hogy tönkre akartad tenni Lisa
partiját. Tudja Alec, mennyit költöttél, hogy le tudd mondatni a
helyfoglalást a Red Mill–lel?
Becky olyan heves pillantással felelt, mely szavak helyett is
beszélt. Ahogy a vörös hajú nő vonásai egyre feszültebbé váltak,
úgy nőtt a vigyor szélesebbre Johnny arcán. Hátrébb hajolt, és
suttogását most már akár ki is vehették a közvetlen
környezetükben állók.
– Rendkívül ügyes titkárnőm van – tette még hozzá. – Tudod,
ha egyszer a fejébe veszi, hogy utánajár valaminek, az úgy is
lesz.
– Alec nem szól egy szót se, akkor se, ha elárulod neki! –
sziszegett Becky.
– Nem, lehet, hogy tényleg nem. Talán akkor se, ha rájön,
mennyibe került a dildópárbaj lemondása.
– Ezt nem lett volna muszáj elmondani neki – motyogta Tara
magába zuhanva.
Becky haragos pillantással mérte végig Johnny–t, de ezúttal
jutott a dühös szemvillanásból Tara hátsójának is.
Johnny vigyorogva nézte, hogy Becky magabiztossága
egyszeriben semmivé foszlik.
– Tara mesélte el, hogyan történt – magyarázta kedélyesen. –
Az ő segítségével jöttünk rá, drágám, hogy miben mesterkedsz.
Szerintem megérdemli az elfenekelést.
– Szemét kis kurva! – sivította Becky.
A mellettük álló nő felszisszent meglepetésében. Távolabbról
odakiáltott egy férfi:
– Fenekeld el, Becky! Mutasd meg, mi a módja!
– Ne hagyd, hogy hozzám érjen, Johnny – súgta Tara.
– Akkor is durva, ha csak játszadozik az emberrel. Ebben a
hangulatában képes, és ízekre szed!
Johnny ellépett Tara mellől, s a karcsú nő feszes hátsója felé
intett. Becky olyan vitriolos pillantással meredt rá, hogy félő volt,
őt üti meg, és nem Tarát. Johnny felemelte a hangját, hogy
mindenki jól hallhassa szavait, s felkiáltott:
– Ezt nézzék meg, hölgyeim és uraim! Beckyt látják, az
uralkodónőt! Megmutatja, hogyan kell elfenekelni egy szolgát!
– Johnny, kérlek! – könyörgött összeszorított ajakkal Tara.
Elengedte egyik bokáját, felemelkedett kissé. – Mondtam már,
hogy sajnálom, ami történt. Ne hagyd, hogy Becky bántson!
Johnny bátorítóan megpaskolta a karját.
Becky elfoglalta a helyét, és a közönség felé intett. Hasbeszélő
hangján még odaszólt Johnnynak:
– Először ennek a szemétládának fizetek meg. Te meg a
feleséged utána következtek! – Magasra emelte kinyújtott kezét,
szétterpesztette ujjait, arca eltorzult az erőfeszítéstől, és nagy
lendülettel lecsapott Tara felmeredő hátsója felé.
Johnny kivárta az utolsó pillanatot, és csak ekkor rántotta el
útjából áldozatát. Közvetlenül a medence szélén álltak, s ha nem
fogja erősen, a szemüveges nő egyenesen belebillent volna a
vízbe.
Becky nem volt ilyen szerencsés.
A keze megállíthatatlanul lendült előre, arra, ahol az imént
még Tara hátsója kellette magát. A tűsarkú aranycipellők
remekül mutattak, de nem medence szélén végrehajtott
gyakorlatokhoz tervezték őket. Becky kibillent egyensúlyából, s
néhány néző már azelőtt tudta, mi következik, hogy Becky arccal
előre belezuhant volna a medencébe. Sikoltás hallatszott.
Ám amikor Becky a vízbe esett, az első sokk elmúltával
csúfondáros vidámság vett erőt a tömegen. Mire a szétázott
frizurájú, vörös hajú nő kikecmergett a vízből, az uszoda
üvegablakai már taps, nevetés és önfeledt kiáltozás zajától
remegtek.
– Ember a vízben! – kiáltott fel Johnny, mire újabb nevetés
csattant. Lepillantott Beckyre, s még egyszer felkiáltott: –
Reméltem, hogy nem valódi arany, mert akkor úgy elsüllyedtél
volna, akár a Titanic! – Eszébe jutott még néhány csípős
megjegyzés, de úgy döntött, ezeket az asszony következő
partijain fogja majd bevetni. Nedves a puncid? Ez volt a legnagyobb
durranás a partin! Nem is tudtam, hogy szereted a vizes sportokat! Így
kell elfenekelni egy nőt? Hűha! Akkor mi valamit rosszul csinálunk! De
mivel szerette volna, ha az emberek inkább Becky felsülésére
emlékeznek vissza, és nem az ő csípős nyelvére, erővel rávette
magát, és nem szólalt meg. Ám képtelen volt visszatartani
vigyorát, miközben leguggolt a medence szélén, és kinyújtotta
kezét az asszony felé.
Becky dühösen csapott Johnny irányába, de a férfit csupán egy
ártalmatlan vízsugár érte el. Felnevetett, és ismét
felegyenesedett.
– Hölgyeim és uraim! Beckyt látták! – kiáltotta el magát.
Végignézte, ahogy a megszégyenült nő kikecmereg a vízből a
medence túlsó felén. – Kérhetek egy nagy tapsot a sportos
hölgynek? – A felcsattanó taps és tetszésnyilvánítás sokkal
hangosabb volt, mint amilyenre számított, s Johnnyban
felmerült, hogy rajta kívül talán voltak még néhányan, akik
szívesen nézték végig a vörös hajú boszorkány felsülését. Tudta
azonban, hogy szórakozást kell keresnie a vendégeknek,
folytatta tehát az imént megkezdett játékot. – Úgy tűnik, Becky
sikertelenül próbálkozott Tara elfenekelésével – jegyezte meg
gyorsan. – Megkérhetnék esetleg valaki mást, hogy bemutassa
nekünk a helyes eljárást? Ne tülekedjetek! Nem szeretnénk, ha
még valaki elcsúszna a medence szélén! – Rámutatott egy
vörösesbarna nőre, akit az imént ismert fel. – Viv? Megtennéd a
kedvünkért?
Amikor Viv elfoglalta a helyét Tara mellett, a szemüveges nő
gyors csókot nyomott Johnny arcára.
– Kösz, drágám.

Mark az ebédlő sarkában állt, s elmélyülten beszélgetett


Dawnnal és Kellyvel. Lisa úgy mutatta be szomszédját, mint az
„este kulináris élvezeteiért felelős személyt”, s a két nőt látszólag
semmi más nem érdekelte, csak a különlegesebbnél
különlegesebb receptek és konyhatechnikai eljárások.
Dawn tömzsi, szép arcú nő volt. Áttetsző blúzt viselt, melyet
mellbimbója szinte átszúrt, és a bimbóudvar is jól látható volt.
Miközben Markkal beszélgetett, egy pillanatra sem állt meg a
keze, vagy a hajtókáját igazgatta, vagy a nyaka körül matatott.
Egy répadarabbal játszadozott, végighúzta alsó ajkán, miközben
a bearni mártás készítéséről kérdezősködött.
Kelly tolakodóbban viselkedett, nekinyomta magát Marknak,
az állát cirógatta, s minden lehetőséget megragadott, hogy
megvillantsa nyitott kabátkája mögül elővillanó meztelen
felsőtestét. A karcsú barna diadalittas mosollyal az arcán
hamarosan meg is kérdezte, nem lenne–e kedve Marknak
csatlakozni hozzá és a férjéhez az egyik emeleti különszobában.
A helyiség túlsó feléből Anne pillantott felé biztatóan
vigyorogva. Lisával ácsorogtak odalenn, s eszükbe jutott, mit
mondott Johnny nem is olyan régen.
– Tényleg úgy érzem, hogy nem vagyok tanyasi.
Lisa morcos hangulata ellenére rámosolygott barátnőjére.
– Ne is próbálj meg felvidítani! – zsémbelődött. Csalódottan
pislogott, egyik lábáról a másikra állt. – Annyira bosszant, hogy
Johnny ezt művelte Beckyvel a medencénél! Miért nem tudott
megvárni? Annyira rohadtul jellemző rá! Nagyon dühös vagyok!
– Legalább a víz alatt tarthattad volna annak a szemét nőnek a
fejét.
– Ja, amíg már nem jött volna több buborék – bólintott Lisa.
Hosszú, megnyugtató kortyot húzott a kezében tartott
sörösüvegből, s ahogy végigborzongott a hideg italtól, mintha a
haragot is lerázta volna magáról. – De legalább megvan az
örömöm, hogy tönkrement a ruhája!
– Hihetetlen tartalékaid vannak kedvességből.
Lisa megrázta a fejét.
– Úgy beszélsz, ahogy Johnny szokott. Az ember nem tudja
eldönteni, hogy bókolsz, vagy csúfolódsz. – Mark felé emelte az
üveget köszöntésképpen.
A férfi ellazultan hagyta, hogy a két nő végigtapogassa,
miközben ő könnyedén átkarolta a vállukat. Olyan volt, akár egy
férfi fotómodell két csábos kísértő között. S bár Anne tisztában
volt a ténnyel, hogy valójában egyik nő sem nagy szépség, a
ragyogás hiánya még valóságosabbnak, élőbbnek és
csábítóbbnak mutatta őket. Megremegett, és Lisára pillantott.
– Mennyi időbe telik, míg az ember hozzászokik ezekhez a
partikhoz?
– Nem hinném, hogy valaha hozzájuk lehetne szokni – felelt
Lisa. – Ha pedig megszokod, akkor keresel helyette valami ennél
is merészebbet. Például nekiállsz sorozatokat nézni és bélyeget
gyűjteni.
– De... – Anne elakadt. Elkomorulva megrázta a fejét. – Miért
nem vagyok féltékeny? Bármelyik másik partin lenyúznám a
képét annak a nőnek, aki félig pucéran a férjemet meri tapogatni.
Dawn és Kelly is rácuppant Markra. Ott billegetik magukat
előtte, gyakorlatilag tálcán kínálják a bájaikat, engem meg
tulajdonképpen csak az érdekel, vajon melyiknek sikerül
elcsábítania.
Lisa felnevetett, és magához ölelte.
Anne–t meglepte, milyen kellemes érzés töltötte el
szomszédasszonya meleg karjában. Lisa még ugyanazt a
köpenyt viselte, amit a tánc során, s ahogy a ruha a
mozdulatuktól szétnyílt a hasítéknál, meztelen bőrük összeért.
Ösztönösen nyúlt a derekához, végigsimította csípője ívét, aztán
lejjebb nyúlt, egyenesen a lába közé. Ahogy ölelésük egyre
szorosabb lett, harisnyás lábukat is egymáshoz dörzsölték.
– Tudod te, melyik fog kefélni vele, Anne, pontosan tisztában
vagy vele, hogy mind a kettő! – suttogta Lisa.
Anne arra gondolt, barátnője a saját gondolatait mondta ki
hangosan. Ennek ellenére nem tudta, mit válaszoljon, valósággal
kergették egymást a fejében az ötletek, ugyanakkor rádöbbent,
hogy tulajdonképpen felizgatta a gondolat. Mark a két nő között.
Valószínűleg kinyalja az egyiket, míg megkeféli a másikat. A két
csaj pedig a golyóit, a péniszét, az ajkát nyalogatja. Ennél is
izgatóbbnak tűnt a gondolat, hogy majd ha kettesben lesznek,
minden részletet megbeszélnek egymás között. Öle remegni
kezdett, amikor ez eszébe jutott.
– Ha gondolod, több tucat embert ismerek, akik hosszú ódákat
tudnak zengeni neked a féltékenység és a bűntudat jármáról,
meg hogy milyen módszerrel keveredtek ki belőle. Ha szeretnéd,
hogy unalmadban leszáradjanak a melleid, keresek neked
legalább egy ilyen embert, aki aztán szóval tart egész éjszaka. –
Elhallgatott, és Anne mellére hajolt. Ajka közé fogta
mellbimbóját, s addig szívta, csiklandozta, míg társnője elfúló
hangon sóhajtozni nem kezdett. Abbahagyta, s a fülébe súgta,
miközben ujjával a nedves húst cirógatta:
– Az a nagy helyzet, hogy éppúgy szereted Markot, mint én
Johnnyt. Ha őt boldognak látod, te is az vagy. Ha pedig te
boldog vagy, ő is az. Azzal is tisztában vagy, hogy ezt a
kölcsönös vonzalmat legkevésbé se befolyásolja, mi történik a
punciddal. Ahogy az sem jelent semmit e tekintetben, Mark hova
teszi a farkát. Mindketten elég nagyok vagytok már ehhez, és
elég bölcsek is, hogy saját személyes kielégülésetek keresésére
fordítsátok ezt a tudást.
– Hú! – nyögött fel Anne. Nem tudta volna megmondani
pontosan, hogy Lisa monológjának, vagy a keze által okozott
gyönyörnek szól–e a sóhaj. Tudatának egyik fele mindenesetre
valóságos kinyilatkoztatásnak érezte szavait. – Bárcsak itt lenne a
jegyzettömböm meg a tollam! – sóhajtotta. – Idézhetnélek a
cikkemben.
Lisa maga után húzta Anne–t, ki az étkezőből.
– Erre gyere – lihegte. – Ha komolyan gondolod azt a cikket,
akkor muszáj valamit kipróbálnod!
Johnny kényelmesen járt ide–oda a parti résztvevői között,
élvezte, hogy ezúttal ő a házigazda. Ha valaki vendégként vett
részt egy cserepartin, az íratlan szabályok közé tartozott, hogy
sosem távolodik el nagyon messzire a párjától. Gyakori volt
ugyan a partnercsere, de a párok mindig párok maradtak. Az
előző partin (épp Becky adta) egyébként feldühödött, amikor
eszébe jutott, hogy megszegték ezt az íratlan szabályt, mert az
idő nagy részében Vivvel szórakozott, míg Lisa szabadon
vadászott.
Aznap este azonban, miután befejezték Tara megbüntetését a
medence mellett, szabad volt, mint a madár, oda ment, ahova
akart, azzal, akivel kedve tartotta. Látta, amint Mark felsiet a
lépcsőn két nő között, s elvigyorodott, amikor észrevette, hogy
mindkettő megállás nélkül cirógatja a barátját. Meleg mosollyal
odabiccentettek egymásnak, de Mark nem hívta Johnnyt, hogy
csatlakozzék hármasukhoz, s nem is szívesen zavart volna.
– Mr. West?
Felpillantott, és Tony Samuelsszel találta szemközt magát.
– Szólítson Johnnynak. Miben állhatok a rendelkezésére?
– A fiatal hölgyről lenne szó, a büfében. Deborah–ról.
Johnny biztatóan bólintott, folytassa csak.
– Feltettem az ifjú hölgynek egy kérdést, de azt felelte, hogy
önnel kell megbeszélnem a dolgot, mielőtt igent mondana.
Johnny arca elkomorult, nemigen értette, miről van szó, és
kényelmetlenül érezte magát amiatt, hogy úgy tűnhet, ő Debbie
gyámja. A bárpult felé nézett, s a szőke titkárnő biztatóan
rámosolygott. Odaintett Johnnynak, s ez a tőle olyan szokatlanul
pajkos gesztus meglepte a férfit.
– Mi lenne az a bizonyos kérdés, Tony? Mondja csak bátran.
Samuels megköszörülte a torkát.
– Deborah elfogadta az ajánlatomat, hogy ezentúl nekem
dolgozzon. Tisztában van vele, hogy a cégüknél egy hónapos
felmondási határidő van, de megkértem, ha módjában áll, már
hétfő reggeltől jöjjön át hozzám. Mire ő azt felelte, hogy öné a
végső döntés joga.
Johnny hosszan gondolkodott a válaszon. Pókerarcot vágott,
nem hagyta, hogy kiüljön rá a benne kavargó két érzelem – az
öröm, hogy Debbie talált magának való munkát, és a
szomorúság, hogy többé nem láthatja. Körülötte tetőfokára
hágott a hangulat, s végül ő is elhatározásra jutott.
– Debbie munkába állhat önöknél hétfőtől. De ha nem nagy
gond, szeretném, ha csak délután kezdene.
Samuels megrázta Johnny kezét, s lelkesen szaladt le a lépcsőn
Debbie–hez a jó hírrel. A szőke szépség arca felderült Johnny
válasza hallatán, s odaintett a férfinak. Ő visszamosolygott, majd
a zsebébe nyúlt, hogy előkotorja a Tarától elkobzott cigarettát. A
galériás lépcsőfeljárón néhány párt figyelt meg, akik
kihasználták az este szabad légkörét, s barátságosan csevegtek,
erotikus táncot lejtettek, vagy éppen őrült tempóban
szeretkeztek. Láthatóan senkit sem zavart a szomszédok
tevékenysége, s a legkirívóbb exhibicionizmus jutalma is csupán
aprócska, elismerő biccentés vagy diszkrét mosoly volt.
Röviden, gondolta Johnny, Lisa partija a legnagyobb siker.
Épp csak eljutott odáig, hogy felvillanyozódjék a gondolattól,
amikor éles sikoltás ütötte meg a fülét az egyik közeli szobából.
Bár odalenn a földszinten Elvis énekelt, a játékteremben a Lords
of Acid zenéje dübörgött, a sikoly elég hangos volt ahhoz, hogy
megriassza. Azonnal és ösztönösen ráérzett, hogy felesége
fájdalmas jajkiáltását hallotta.

– Csődörnek nevezik – mondta Lisa Anne–nek.


– Trevor a nevem. Csak az ilyen Lisa–féle nimfomániások
hívnak Csődörnek.
A négyes az egyik első emeleti privát szobában keresett
magának menedéket.
Ha Lisa tudta volna, hogy ennyire sikeres lesz a parti, több
ilyen szobát nyitott volna a látogatóknak. Anne–nel kettesben
indultak Trevor keresésére, s amikor a játékterembe értek,
meglepetten szembesültek az odabenn összezsúfoltan szeretkező
emberek látványával. Az eddigi partik során Lisa még sosem
találkozott ilyen tömeggel. Ámulatba ejtő kép volt, meztelen
hátsók, mellek, golyók és hátak villantak a félhomályban. Ha
nem a Lords of Acid zenéje jajongott volna a lejátszóból,
valószínűleg bevitte volna Anne–t, hogy maguk is kipróbálják,
milyen érzés úgy szeretkezni, hogy száznál is több meztelen
ismeretlen veszi őket körül. A gondolat egyszerre töltötte el
undorral és izgalommal. Ám mielőtt elgondolkodhatott volna,
melyik érzés az erősebb, megpillantotta Trevort és a feleségét, és
innentől kezdve a játékterem már nem jelentett kísértést.
Sietősen behúzta őket az egyik üresen álló privát szoba
menedékébe, mielőtt még megszökhettek volna.
– Szeretném bemutatni a férjedet az egyik barátnőmnek –
mondta.
– Bemutatni? – akadékoskodott Trevor felesége. Ajka keskeny
mosolyra húzódott. Szemében nyilvánvaló elégedettség csillant.
– Milyen borzasztóan előírásos vagy, Lisa! – sóhajtotta. Anne–re
mosolygott, úgy tette hozzá: – Annyira tetszett, ahogy
szvingeltél. A régi stílusú táncok manapság rendkívül divatba
jöttek. Talán engem is meg tudnál tanítani rá, mit gondolsz?
Lisa égnek emelte a szemét.
– A fene egye meg, Victoria! – szisszent az asszonyra. – Mind
a ketten arra vágyunk, hogy a kezünk közé kaparintsuk a
férjedet. Hagyd már abba ezt a punciszédítő dumát, és rántsd le
róla a ruháját!
– Ejnye! Ejnye! – dorgálta meg Victoria. – Nagyon türelmetlen
vagy ma este, Lisa, drágám! Már–már sajnálom, hogy
megvédtelek azzal a csúnya szájú Rebeccával szemben!
Lisa érdeklődése a Csődör iránt egy csapásra szertefoszlott.
– Mit mondott az a szemét kurva?
– Semmi olyasmit, ami miatt aggódnod kellene – simogatta
meg bátorítóan Lisa arcát a nő. – Épp akkor futottam össze vele,
amikor megpróbálta kihámozni magát abból a rémes
cicaruhából. Hallottad, hogy a buta libája megbotlott, és beleesett
a medencébe? Mindenki erről beszél. – Elgondolkodott, arcára
széles mosoly ült ki, majd helyesbített. – Pontosabban mindenki
erről beszél, aki épp nem nevet rajta. Volt olyan is, aki
megjegyezte, milyen fantasztikus érzés volt látni, ahogy ázottan
kecmergett ki a vízből. Hát nem ez a legviccesebb dolog, amit
mostanában hallottunk?
– De! – szisszent fel Lisa. – Megszakadok a nevetéstől! Mit
mondott rólam az a szemét?
Victoria elfintorodott.
– Rebecca a partiról nyafogott valamit, már annak, aki
hajlandó volt meghallgatni. Milyen nagy leégés, mennyire rossz
a szervezés, ilyeneket.
Lisa keze ökölbe szorult. Mielőtt azonban elindulhatott volna
az ajtó felé, Victoria a karjára tette a kezét.
– Elég sokan voltak körülötte, amikor handabandázni kezdett,
és előjött ezekkel a nyilvánvaló hazugságokkal. Aztán rám
nézett, és azt várta, hogy én majd adom alá a lovat. De nagyot
tévedett. Megvártam, amíg befejezi a mocskolódást, és
megmondtam neki, valószínűleg az a baja, hogy túlságosan
nedves lett. – Victoria ismét szélesen elmosolyodott, majd
hozzátette. – Mindenki hangosan nevetett, csodálom, hogy te
nem hallottad.
– Ha a férjed farka nem lenne annyira csábító – sóhajtott fel
Lisa –, azt hiszem, most megcsókolnálak!
Victoria egy szívdobbanásnyi ideig némán méregette.
– Azt hiszem, van időd megcsókolni, drágám. Úgy tűnik, a
barátnőd már kézbe vette a férjem farkának ügyét.

Dawn azt mondta Marknak, hogy muszáj baszniuk.


Kelly egy darabig velük maradt, ám mivel alapvetően olyan
férfit keresett, akivel hármasban szeretkezhettek volna a férjével,
úgy gondolta, nem lenne tisztességes, ha elrontaná Mark és
Dawn mulatságát. Kicserélték telefonszámaikat, és Mark
megígérte, hogy felhívja, és alaposan kitárgyalják a béarni
mártás készítésének trükkjeit. Kelly rámosolygott, és azt búgta,
hogy rendkívül csábítónak találja az ajánlatot, majd magukra
hagyta Markot és Dawnt.
Bár privát szobát kerestek, nem voltak egyedül. Nem csupán a
nyitott ajtó miatt, hanem a szoba sarkában ücsörgött egy másik
pár, akik lelkesen figyelték, mi történik. Dawn közölte Markkal,
hogy ezeket a párokat csak kukkolóknak nevezik a cserepartik
szlengjén, ők azok, akik szívesen nézik, mi történik, de sosem
érnek senkihez egy ujjal sem. Általában minden partin több is
akad a fajtájukból.
Mark a legkevésbé sem zavartatta magát, és szenvedélyesen
végigcsókolta Dawn testét. Szívesen gondolta volna magáról,
hogy ő világ legszenvedélyesebb szeretője, ám, ha őszinte akart
lenni, be kellett vallania, nem annyira ő, inkább a helyzet izgatta
fel olyan nagyon partnerét. Vonzó nő volt, akit felvillanyozott a
gondolat, hogy idegenek figyelik minden mozdulatát, és Mark
abban is bizonyos lehetett, hogy az eset minden egyes részletét
alaposan kibeszéli majd partnerével a parti után.
Szeméremajka lágyan simult Mark cirógató nyelve alá.
Miközben lecsókolta öléről a sikamlós nedvességet, a férfi
rádöbbent, hogy ez a pillanat később majd többet jelent számára,
mint bármi, amit ezután nyújthat neki. A gondolat legkevésbé se
bántotta, hiszen feltételezte, hogy ugyanez igaz rá és Anne–re is.
Bármit is tett ezzel a nővel (s még csak bele se gondolhatott
alaposabban, ha nem akart idő előtt elélvezni), mind csak arra
volt jó, hogy később, amikor majd Anne–nel lesz együtt,
hevesebbé tegye együttlétüket.
Dawn óvszert húzott merev péniszére.
Mark búcsúcsókot nyomott a nő ölére, helyzetet változtatott,
és úgy helyezkedett, hogy magáévá tehesse. Felmeredő pénisze
nekifeszült a felkínálkozó résnek, s Dawn vággyal teljes
pillantással nézett rá, valósággal könyörgött, hogy hatoljon belé.
Lenézett rá, aznap ő volt a harmadik nő, aki sóvárogva várta,
hogy megtapasztalhassa, milyen érzés, ha belé hatol.
Elégedettség áradt el benne, s megfeszítette izmait, hogy
felnyársalja rúdjára Dawnt.
A közeli szobában felsikoltó Lisa hangja megremegtette a
falakat.
Mark elnézést kért Dawn–tól, felpattant, és legkevésbé sem
zavartatva magát a ténytől, hogy az óvszeren kívül semmi sincs
rajta, szomszédasszonya segítségére sietett.
Anne reszketve hevert a padlón, el se tudta hinni, mit tett az
imént. A gyomra is belefájdult, olyan hevesen élvezett el, s még
mindig nem tudta megemészteni, milyen hatalmas farok járt fel–
alá a lába között.
– Hihetetlenül nagy – suttogta lihegve.
Victoria felnevetett.
– Ráadásul sose fárad el.
– Én jövök – jelentette ki Lisa.
Anne nem is próbált előállni semmiféle ellenérvvel. A fickó
nem volt kifejezetten technikás szerető, de Anne úgy érezte,
amikor vele volt, neki se sikerült bemutatnia mindazt, amit
tudott. A fickónak hatalmas volt a farka. Szemmértékre úgy
negyven centi hosszú lehetett, ami már önmagában véve is
lenyűgöző méret, de ehhez még vastag is volt, nem tudta átfogni
egy kézzel. Amikor pedig megpróbálta a szájába venni a férfi
felmeredő péniszét, rájött, hogy lehetetlennel kísérletezik.
Victoria és Lisa nyilvánvaló élvezettel nézték kettősüket.
Anne–nek volt egy olyan érzése, nem ez az első eset, hogy
hasonló dilemmával küzdő nőt figyelnek.
Végignyalta a hatalmas rudat, s újra meg újra megkísérelte a
szájába venni. Mielőtt azonban teljesen kifárasztotta volna
arcizmait, így szólt:
– A puncimban akarlak érezni!
Victoria elővett egy óvszert (a legnagyobb méretet, amivel
Anne valaha találkozott), s a három nő együttes erővel felhúzta
Trevor péniszére a kondomot. Victoria megcirógatta férje farkát,
miközben Lisa Anne punciját nyalogatta, és segített neki
meglovagolni a Csődört. Nyála sikamlósabbá tette ölét, s Anne
érezte, milyen nagy segítséget jelent ez neki ahhoz, hogy magába
tudja fogadni a hatalmas szerszámot. Az élvezet kéjes hulláma
öntötte el. Az elképesztő méretű farok talán csak a feléig hatolt
be, amikor Anne már érezte, hogy egész testét hevesen megrázza
az orgazmus. Belső izmai igyekeztek összehúzódni, de a férfi
dorongja annyira nagy volt, annyira kifeszítették az asszonyt,
hogy a kéj hullámai nem tudtak átcsapni rajta a megszokott
módon.
Kitépte magát a Csődör öléből, s lihegve, elképedve nézte az
iszonyatos méretű dorongot, amit épp az imént fogadott
magába. Gyorsan, erőteljesen vágtak végig rajta az orgazmus
lökései. Az öröm meg–megújuló rohamai szinte megbénították.
Letántorodott az ágyról, s csaknem összecsuklott a padlón.
– Hihetetlenül nagy! – ismételte meg újra.
– Nekem is kell! – jelentette ki Lisa.
– A tied, ha annyira akarod – mondta neki Victoria. – Csak
vigyázz, nehogy valami kárt tegyél benne!
Anne visszamászott az ágyra, s nyalni kezdte Lisa punciját,
míg barátnője a férfi merev farkát cirógatta. Victoria kicserélte az
óvszert, bizalmas mosolyt váltott párjával, s Anne megfigyelte,
hogy nyelvével időnként végigsimít Lisa ajkán.
Aztán Lisa meglovagolta a férfit.
Anne látta, hogy barátnője szeme kidülled, álla leesik. Úgy
tűnt, mintha Lisa minden nyílása kitágult volna, hogy magába
fogadhassa Trevor rettenetes méretű szerszámát.
Elképesztő mértékben kitágult a puncija.
Anne végigfuttatta a nyelvét Lisa szeméremajkán. Megérezte
csiklója alatt a lüktető eret, s ösztönösen megcirógatta ott is.
Lisa felsikoltott.
Elveszítette nehezen megőrzött egyensúlyát, végigszáguldott
rajta az orgazmus, s még mélyebbre csúszott benne az elképesztő
méretű pénisz, szinte képtelen módon, teljes hosszában magába
fogadta. Anne látta, hogy csiklója minden eddiginél nagyobbra
duzzad, s kihasználva a lehetőséget, szopni kezdte a kéjesen
lüktető domborulatot. Elég közel volt ahhoz, hogy megfigyelje
Trevor összehúzódó golyóit, majd ahogy a farka őrjítően,
minden eddiginél nagyobbra duzzadt, és végül elsült.
Mark és Johnny épp akkor rontottak be a szobába, amikor Lisa
kinyitotta a száját, hogy ismét felsikoltson. Rémült arckifejezésük
mosolyra váltott, amikor látták, hogy Lisa felemelkedik Trevor
merev férfiasságáról, s az újabb orgazmus hullámaiban elterül az
ágyon.

– Jól érezted magad, Becky? – érdeklődött Lisa. Hűvös volt és


kimért, szinte ártatlanul közönyös. Ha valaki esetleg hallotta
volna a kérdést, egészen biztosan udvarias érdeklődésként
értelmezi, s nem fedezhet fel benne semmiféle rosszindulatot.
– Remekül, kösz, Lisa – felelt szárazon a nő. Szeméből sütött a
harag. Rendszerint csodálatos fürtökben pompázó, tizianvörös
haja csapzottan lógott, csillogását tönkretette a medence klóros
vize. Cicaruhája ronggyá ázott, s most a hóna alatt szorongatta;
egy Alectől kölcsön kapott zakót viselt. Férje meglehetősen
esetlenül festett ingben–nadrágban. Beckynek nyilvánvaló
erőfeszítésébe került, hogy megőrizze hangja negédességét.
– Remélem, ti is ugyanilyen jól szórakoztok majd az én
következő partimon.
– Szándékunkban áll – vigyorgott rá Lisa. – Mindannyian
szeretnénk remekül érezni magunkat a következő bulijaidon, és
reméljük, különleges vendégként bánsz majd velünk.
Egy pár vágott át közöttük, a kijárati ajtó felé indultak.
Amikor felismerték az est háziasszonyát, lelkesen odaköszöntek:
– Fantasztikus parti volt, Lisa, köszönjük! Ez volt életünk
legjobb bulija!
Úgy tűnt, csak ekkor vették észre Beckyt. A páros női tagja
kicsit talán becsípett, s boldogan bújt férfi partneréhez. Beckyre
mosolygott:
– Ötleteket gyűjtesz a partik új, koronázatlan királynőjétől?
Beckyt elöntötte a düh.
Lisa rájött, hogy az est eseményei közül a legnagyobb
elégtételt és örömet Becky iménti megaláztatása jelentette neki.
Aznap este szemtanúja volt, ahogy férje és legjobb barátnője
szeretkezett a játékteremben. Újabb alkalma adódott
eljátszadozni Debbie–vel, és bűnbánó odaadással kínált
gyönyörökben részesült Tarától. Volt még néhány további
találkozás, ismeretlenek árasztották el bókjaikkal, és bensőséges
hangulatban beszélgettek el régi, jól ismert cserepartnereikkel.
Ezek közül azonban egyik sem jelentett olyan szívbéli örömöt,
mint az, hogy láthatta Becky teljes megsemmisülését. Elfordult a
vörös hajú nőtől, többé nem volt szüksége rá, hogy villogtassa
előtte fényes győzelmét. Becky szégyenszemre az autójához
sietett Aleckel az oldalán.
– Kész vagyunk? – kérdezte Johnny.
– Azt hiszem, az utolsó vendégtől is elbúcsúztunk.
– Most jövök fentről, végigjártam mindent, üres a ház –
jegyezte meg Mark.
– Én megnéztem odalenn a medence környékét – tette hozzá
Anne. – Mindenki elment.
– Négyesben maradtunk? – pillantott körbe az üres előtéren
Lisa. Arra gondolt, sose maradtak még Johnnyval ilyen sokáig
egy partin sem, aztán eszébe jutott, hogy mindig a hazafelé úton
szokták megerősíteni egymás iránt érzett szerelmüket. Nem
akarta megtörni e nemes hagyományt.
– Mihez kezdtek? – kérdezte szomszédjaikat.
Mark bizonytalanul mosolygott. Anne felé pillantott, aztán
visszafordult hozzájuk, és így szólt:
– Nem tudom, ti mit szeretnétek csinálni, de a magam részéről
kétségbeesetten vágyom rá, hogy a feleségemmel
szeretkezhessek. – Felemelt kézzel igyekezett visszautasítani az
esetleges ellenkezést. – Csodálatos parti volt. Olyan dolgokat
tehettünk meg, amire álmunkban se gondoltunk volna. De az
este hátralevő részét Anne–nel akarom tölteni az ágyban, hogy
elmondhassam neki, milyen csodálatosan szép, amikor másokkal
kefél.
Kezet fogtak, megölelték, megcsókolták egymást.
– Van két szabad szoba az emeleten, amit előkészítettem
magunknak éjszakára – mondta Johnny. – Mi is ugyanezt
tervezzük Lisával. A két szoba az épület két távol eső zugában
van, úgyhogy nem fogjuk zavarni egymást, hacsak túl hangos
nem lesz a sikoltozás.
Szó nélkül, de annál nagyobb egyetértésben mentek fel a
lépcsőn. Lisa még mindig nem döntötte el véglegesen, nem
kerültek–e túl közel egymáshoz szomszédjaikkal. De azt
gyanította, hogy néhány héten belül biztosan választ tud adni
erre a kérdésre is. Vagy ha nem, még mindig szervezhetnek egy
újabb partit.