VITA S E X U A L I S

I-V.

ÍRTÁK:

Dr. ÁLDOR VIKTOR, Budapest – Dr. G.

BUSCHAN orvostanár, Stettin – Dr. M. E.
DUBIN orvostanár, London – Dr. G. HAR-
NICK egészségügyi tanácsos, Wien – Dr. S.
JESSNER egy. tanár, Königsberg – Dr. M.
MARCUSE egészségügyi tanácsos, Berlin -
Dr. A. MOLL egészségügyi titkos tanácsos, Ber-
lin – Dr. S RIBING egyetemi tanár, Leipzig
- Dr. S. SELLHEIM orvostanár, Frankfurt
- Dr. W. STECKEL idegorvos, Wien – Dr. TH.
VAN DE VELDE klinikai igazgató, Haarlem -
Dr. Ε. WULFFEN szász igazságügyi
államtitkár,
Dresden.
 VITA S E X U A L I S
I.

AZ EGYÜTTÉLÉS
A. B. C. JE
ÍRTÁK :
Dr. H. ELLIS orvostanár – Dr. G. HARNICK
egészségügyi tanácsos – Dr. S. JESSNER egye-
temi tanár – Dr. M. MARCUSE egészségügyi
tanácsos – Dr. A. MOLL egészségügyi tanácsos
- Dr. S. RIBING egyetemi tanár – Dr. S.
SELLHEIM orvostanár – Dr. TH. VAN DE
VELDE klinikai igazgató – Dr. R. WEISSEN-
BERG orvostanár.

FORDÍTOTTA:
Dr. KISS BÉLA

SÁNDOR JÓZSEF ÉS TÁRSA KIADÁSA

Friedmann-nyomda Budapest VII. Wesselényi-u. 40.
 Előszó.
Aki a magyar nyelven megjelent szekszuoló-
giai irodalmat áttekinti, annak a következők fognak
szemébe ötleni: A megjelent könyvek nagy része
elavult, eredeti kiadásukban húsz- huszonöt eszten-
dővel ezelőtt jelentek meg. Pedig éppen az utóbbi
husz-huszonöt esztendőben tett a tudomány ezen a
területen oly hatalmas haladást, mely minden eddi-
git felülmúlt. Gondoljunk csak Freund, Steinach és
Voronoff tudományos felfedezéseire! A másik hi-
bája ennek az irodalomnak az, hogy csak egyes
részproblémákra terjed ki s az olvasó, ha e kétség-
telenül kiváló tudósok megvilágításában külön-kü-
lön foglalkozik az egyes részproblémákkal, nem kap
egységes áttekintést a kérdésről. A részletek között
elsikkad az egész. Végül azt is meggondolás tárgyává
kell tenni, hogy a legtöbb ily tárgyú könyv annyira
belehatol a részletekbe, hogy ilyképen már nem is
érdekli a nagyközönséget és nem is meriti belőle azt
az erkölcsileg értékes okulást, melyet minden szek-
szuológiával foglalkozó könyvnek szem előtt kell tar-
tania.
Ezek a meggondolások vezették a kiadót e soro-
zat összeálításánál. Célja az volt, hogy a legkiválóbb
tudósok közvetítésével olyan gyűjteményt adjon a
 6

nagyközönség kezébe, mely magas etikai szempont-

ból foglalkozik azokkal szekszuológiai problémák-
kal, melyek mindenkit érdekelnek s mindenkit állan-
dóan foglalkoztatnak.
A szerkesztés munkáját Dr. Harnick egészség-
ügyi tanácsos végezte, aki az öt kötetet a következő
meggondolások alapján állította össze:
Az első kötet azokat a problémákat tárgyalja,
melyek a normális nemi élet keretében merülnek fel
a nagyközönség előtt. Tekintettel kellett itt lennie
arra, hogy a legtöbb felnőtt ember tévesen azt hiszi
magáról, miszerint a nemi kérdések gyakorlati olda-
lát kellőképen ismeri. Pedig a rengeteg házassági
tragédia és más nemi katasztrófa, melyek megfeíő
tudás mellett meg volnának akadályozhatok, ennek
ellenkezőjét bizonyítja. A kutura, különösen a városi
kultúra állandó fejlődése a nemi életet is oly köve-
telményekhez fűzi, melyek távolról sem természetes-
sek és magától értetődőek, érthető tehát, hogy e té-
ren a találgatás vagy az ösztönös eltalálás nem nyutj
elegendő támpontokat, hanem a tudásnak oly forrás-
ból kell merítenie, mely valóban alkalmas arra, hogy
a gyakorlati igényeket kielégítse. Súlyt helyezett a
szerkesztő arra is hogy e kötetben oly kérdések is
megtárgyaltassanak, melyek gyakorlati szempontból
nemcsak az egyes egyénre, hanem az összeségre is
kiváló fontossággal bírnak. Ily kérdések a kiskorúak
nemi felvilágosítása, a szemérem és álszemérem kér-
dése, továbbá a nemi betegségek könnyű felismerése
és az ellenük való védekezés gyakorlati lehetősége.
A második és harmadik kötet összefüggő prob-
lémakört tárgyal. A szerkesztő itt abból a meggondo-
lásból indul ki, hogy normálisnak tekinti a nemi élet-
ben mindazt, aminek végcélja a imissió et ejaculatio
penis in vagina. A szerelmeseknek azt a játékát pe-
dig, melynek célja a nemi inger felkeltése és fokozása,
 7

ha ez a fenti értelemben vett normális közösülés záró-

dik le vagy azt elősegíti, ugyancsak normálisnak kell
tekintenie. Abnormálisnak tekintjük ezzel szemben a
nemi életben mindazt, ami nem irányul a fenti érte-
lemben vett normális koitusra, vagy ennek előkészíté-
sére.
Eképen alakul ki a második és harmadik kötet
tartalma. Ε kettő között a válaszvonal a következő:
míg a második kötet a normális és abnormálisnak ne-
vezhető cselekményeknek azt a sorát tárgyalja, me-
lyeket a kultúrállamok büntetőtörvénykönyve nem
büntet, addig a harmadik kötet kizárólag oly nemi el-
tévelyedésekkel foglalkozik, melyek önmagukban bün-
tetőjogi következményeket vonnak maguk után. Ez az
oka annak, hogy egyes nemi eltévelyedésekkel máso-
dik és a harmadik kötetben is foglalkozni kellet. Gon-
doljunk csak például a szadizmusra, mely eltévelye-
dés bizonyos formájában nem képez büntetendő cse-
lekményt, s így a második kötetben tárgyalható,
súlyosabb formájában (pl. kéjgyilkosság), azonban
a harmadik kötetben lesz róla szó.
A negyedik és ötödik kötet a nemi élet társa-
dalmi vonatkozásait világítja meg. Külön kötetet
kellett szentelni a prostitúciónak, mert a kultúrné-
pek nemi életének ez a rákfenéje megszámlálhatat-
lan nemi szerencsétlenségnek vált okozójává és cél-
irányosnak látszott, ha a nagyközönség úgy a tör-
ténetét, mint a vele kapcsolatos minden más prob-
lémát is megismer.
Végül az ötödik kötetben rá kellett mutatni a
nemi élet számtalan olyan társadalmi bajára (leány-
kereskedelem, szabadszerelem stb.), mely ugyancsak
alkalmas arra, hogy zavarba ejtse azokat, akik e té-
ren nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel. Gon-
doljuk csak meg, hogy mennyi tragédia lett volna
megakadályozható, ha sok tapasztalatlan lány és
 8

szülő megismerhette volna még kellő időben a leány-

kereskedelem aljas fogásait!
Látjuk tehát, hogy e sorozat elsősorban a gon-
dos szülőnek fog megfizethetetlen szolgálatokat
tenni, annak a szülőnek, aki lelkén viseli gyermeke
jövőjét, mert módot fog neki nyújtani arra, hogy
nemi téren alapos, rendszeres és minden részprob-
lémát felölelő felvilágosításban és kioktatásban ré-
szesíthesse. Ugyanígy fog jó szolgálatot tenni a ta-
nítónak, a tanárnak és papnak, akiknek kötelessége
az ifjúság helyes irányítása és nevelése.
De megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a fia-
tal férjnek is, kire az a feladat hárul, hogy ifjú
nejét a nemi élet labirintusában erős kézzel vezesse
azon az ösvényen, melyet a nemi etika előir s mely
nélkül – mint azt a történelemben láttuk – min-
den kultúrállam elpusztulásnak van kitéve.
Végül a jogász, az orvos és minden más kultúr-
ember számára is útbaigazító akar e könyvsorozat
lenni, mert hiszen jól tudjuk, hogy az a generáció,
mely tiz-tizenöt esztendővel ezelőtt lépett a keresők
sorába, a prüdéria és álszemérem következtében
nem igen lehetett részesévé a nemi kérdések terén
oly kioktatásnak, melyet foglalkozásuk megkövetel.
Ha pedig valaki azt az ellenvetést teszi az itt
elhangzottakkal szemben, hogy nincs szükség alapos
és rendszeres nemi felvilágosításra, már csak azért
sem, mert hiszen sok ezer emberöltőn keresztül is
nemi életet éltek az emberek minden kioktatás nél-
kül is, úgy e kétkedőknek a következő meggondolá-
sokat ajánljuk figyelmükbe:
A kultúra fokozódása, különösen pedig a nagy-
város lázasan lüktető élete napjainkban nemi téren
is oly tempót diktál, melyről a negyven-ötven év
előtti embernek még fogalma sem volt. Minden ideg-
orvos azt tanúsítja, hogy évszázadunk a szekszuális
 9

degeneráció korszaka, a szociológus pedig azt bizo-

nyítja, hogy háború utáni társadalmunk átmeneti
válság szakába jutott és ennek folytán sohase kel-
lett a szekszuális etikának annyi problémában ál-
lást foglalnia, mint éppen napjainkban.
A szekszuális etika terén való bizonytalanság,
másrészt pedig a nemi életnek az a sokrétűsége, mely
a degeneráció következménye, teszik szükségessé az
intenzív és tudományosan megalapozott nemi felvi-
lágosítást napjainkban, melyre néhány évtizeddel
ezelőtt talán még szükség sem volt. Gondoljunk csak
a férfi impotenciájára, a nő nemi hidegségére, mely
éppen napjainkban annyira elterjedt a lakosság
minden rétegében, hogy szinte népbetegség számba
megy. Gondojunk csak arra a válságra, melybe a
házasság jutott! De különben is senki sem vitathatja
el, hogy az alapos és rendszeres tudás az élet minden
terén értékesebb megismerésekhez juttatja el az
embert, mint a sötétben való tapogatás.
A kiadót, mikor útjára bocsátja e sorozatát,
ezek a meggondolások irányították és reméli, hogy
a kitűzött célt teljes mértékben sikerült elérnie.
Budapest, 1929. évi augusztus hó 20-án.

A kiadó.
 TARTALOMJEGYZÉK
I. RÉSZ.
Bevezetés.
Írta: Dr. G. HARNICK egészségügyi tanácsos, Wien.
A „kimondhatatlan” kimondása. A visszafojtott el-
képzelések káros volta. – Mi a pornográfia. – A szó
szabad levegője. – Ε könyv célja............................. …..............11

A női ivarszervek bonctana és élettana.

Írta: Dr. G. HARNICK egészségügyi tanácsos, Wien.
A nő szerepe a természet háztartásában. – Külső és
belső nemi szervek. – Kis és nagy szeméremajkak.
- Csikló. – Húgycső. – Szűzhártya. – Jelentősége.
- Kell-e a hímnek defloreációkor véreznie. – A hü-
vely. – Termékei. – Peteérés és menstruáció. – „Ki-
maradási” tünetek. – A bakfiskor. – A női kéjérzet
intenzitása. – Az izgulékony (erogén) zónák. – A
gyakori érintkezés káros hatásai., – A nő nemi hideg-
ségének okai. – Hisztéria............................................................21

A férfi nemi szerveinek bonc- és élettana.

Írta: Dr. Richard WEISSENBERG orvostanár, Berlin
A külső genitáliák leírása, szerkezete és működése. -
A herék és mellékherék berendezkedése és szerepe. -
Az ondóvezetékek és ondóhólyagok. – Az ejakuláció
bekövetkezése. – A sperma szerepe és összetétele. --
Hogyan jön létre a hímvessző megmerevedése. – A
here belső elválasztásának fontossága. – Steinach kí-
sérletei és elméletei. – Ellenvélemények, – A vitás
kérdések még nincsenek eldöntve.............................................. 42
 II. RÉSZ.

A normális nemi ösztön.

Írta: Dr. Havelock ELLIS orvostanár, London.
Különböző definíciók. – A kiürülési és tapogatási ösz-
tön. – Duzzadás és elernyedés. – A nemi izgalom
káros következményei. – A párosodás ösztöne az
állatvilágban. – Primitív népeknél. – A birnivágyás.
- A nemi ösztön periodicitása. – Szeméremérzet. --
A szekszuális funkciók kapcsolata az aggyal. -A női
passzivitás. – A női nemi apparátus aktiv izgalmat
kivan. – A tapintás. – A csók. – Cunnilingus és
felláció. – A szaglás. – Szekszuális oldala. – Fér-
fiúi és női szaghatás. – Parfümök. – A hallás. – A
látás. – A férfiúi és női szépségideál. – Mi a szere-
lem. – A kéjvágy mellérendelt jelentősége. – Spen-
zer felosztása.............................................................................. 68

III. RÉSZ.

A nemi együttélés Á.B.C.-je.

Írta: Dr. H. SELLHEIM orvostanár, Leipzig.
A nemi érintkezés megkezdésének szabályai. – Mit
nevezünk természetesnek, illetőleg természetellenes-
nek. – A nemi élet legkiemelkedőbb formája a mo-
nogám házasság. – A közösülés. – A nászéjszaka je-
lentősége. – A női temperamentum. – A nemi élet
szabályozása a házasságban. – A fogamzás meggát-
lásának és a terhesség megakadályozásának kérdése.
- Óvszerek. – Mesterséges terméketlenítés. – Az
új női típus.................................................................................. 101

Nemi érintkezés.
Írta: Dr. Th. VAN DE VELDE klinikai igazgató,
Haarlem.
A különböző fázisok elkülönítése. – Az előjáték tech-
nikája és jelentősége. – A szerelmes csók. – Nyelv-
csók. – Testcsók. – Kéjharapás. – Az erogén zónák
jelentősége. – Az inger játék technikája ................................... 112
 A férfiúi impotencia okai.
Írta: Dr. A MOLL egészségügyi titkos tanácsos, Berlin.
A szervi eredetű impotencia. – A működési impoten-
cia. – A betegségek szerepe az impotenciánál. – Re-
latív impotencia. – A férfi válogatós volta. – Pszi-
chikai impotencia. – Veleszületett impotencia. – Pa-
ralitikus impotencia. – Az orgazmus............................................ 135

A nő nemi hidegségének okai.

Írta: Dr. M. MARCUSE egészségügyi tanácsos, Berlin.
A nemi hidegség mibenléte. – A női nemi hidegség
egyik főoka a nevelés. – Betegség-e a nemi hideg-
ség? – A nemi hidegség lelki okai. – A nemi hideg-
ség fajai és alakjai. – A terhesség kívánása vagy
ettől való félelem. – A vaginizmus. – A nemzési te-
hetetlenség és fogamzási tehetetlenség...................................... 151
A megfiatalítás problémája.
Írta: Dr. Richard WEISSENBERG orvostanár, Berlin.
A megöregedés okát a csiramirigyek elsatnyulásában
találjuk. – A csiramirigyek átültetése. – Steinach
kísérletei. Voronoff megfiatalítási eljárása. – További
kísérletek…................................................................................ 165

IV. RÉSZ.
A nemi betegségek.
Írta: Dr. G. HARNICK egészségügyi tanácsos, Wien.
A nemi betegségek fajai. – Az egyes betegségek tü-
netei. – A betegségek megelőzése. – A szükséges
óvatosság. – Gyógyításuk..........................................................193

Gyakorlati tanácsok a nemi betegségek könnyű felis

mérésére és megelőzésére.
Írta: Dr. A. MOLL egészségügyi titkos tanácsos, Berlin.
A tisztaság. – Óvszerek. – A tripper ismertető jelei.
- A szifilisz ismertető jèîei. – Általános óvintézke-
dések. – Óvintézkedések közösülés előtt. – Óvintéz-
kedések közösülés után.............................................................. 217
 V. RÉSZ.

A serdülők nemi felvilágosítása.

Írta: Dr. S. RIBING egyetemi tanár, Leipzig.

A szülők feladata. – Az iskola és az egyház felada-
tai. – Mikor és hogyan? – Hamis elképzelések ká-
ros hatása. – A gólyáról szóló mese. – A népiskola
feladatai. – A középiskola szerepe. – A városi és
falusi gyermek nemi felvilágosítása. – A lányok nemi
felvilágosítása .........................................................................225

Szemérem és álszemérem.
Írta: Dr. S. JESSNER, egyetemi tanár, Königsberg.
A szeméremérzet – Az álszemérem – A szerelem eti-
kai értékelése – A meztelenségtől való irtózás túlzás-
baavitele – Az álszenteskedők – A meztelen és a fel-
ruházott test érzéki hatása – A mesztelenség művé-
szi hatása................................................................................... 239
I. RÉS Z.
 BEVEZETÉS
Írta: Dr. G. Harnick egészségügyi tanácsos.

A „kimondhatatlan” kimondása. – A visszafojtott

elképzelések káros volta. – Mi a pornográfia. – A
szó szabad levegője. – Ε könyv célja.

A műveltség fejlődése egyértelmű azzal, hogy

haladunk azon kor felé, melyben bizonyos alapfel-
tételek betartásával kimondjuk azt is, ami kimond-
hatatlan, – gondolatainkat és érzéseinket megfoszt-
juk a konvencionális hazugságok és az álszemérem
bilincseitől, hogy ezzel az egyénnek, az egyénekből
álló társadalomnak és végeredményben az emberiség
kultúrájának használjunk.
A repülés korszakában nemcsak a gépnek, ha-
nem a rejtett emberi gondolatnak is el kell hagyni
az egy síkban való mozgás kényszerhelyzetét, hogy
szabadon megnyilvánulhasson. A női öltözködés te-
rén a XX. század kulturális fejlődése a test szabad
érvényesülése jegyében évszázados konvenciókat
döntött le, néhány rövid év alatt. Polgárjogot nyert
az az elv és az a gondolat, hogy az egészséges test-
kultusz nem tápanyaga, hanem éppen ellenkezőleg
védőbástyája az erkölcsök elfajulásának. A mai nőt
az álszemérem és prüdéria emlőin nevelt társadalom
kiközösítette volna még 20 év előtt, – ma pedig
 18

magasan hordozza pajzsán, mint inkarnációja a

fejlődés azon kijegecesedett elvének: el minden bék-
lyóval, mely megnyomorítja a testet, mely a szivet
dobogásában, a tüdőt szabad lélekzésében gátolja !
A rövid haj, a rövid szoknya, a leegyszerűsített és
könnyű alsóruha ma nem a nő számító eszközei,
hanem egészségügyi és kulturális megoldások.
Ha a testnek, szívnek, a tüdőnek szüksége van
a korlátnélküli és szabad lélekzésre, minden ballaszt
kidobására, mely a természetest és célszerűt meg
akarja nyomorítani, – akkor ugyanennyire szüksége
van a szellemnek és a gondolatnak is arra, hogy meg-
szabaduljon béklyóitól, melyeket az álszemérem, a
prüdéria, a hamis finomkodás raknak reá.
A szó és a kimondott gondolat soha nem lehet
oly brutális és következményeiben annyira kárté-
kony, mint a visszafojtott elképzelés, az álutakon
kalandozó képzetek tohuvabohuja, mely megnyomo-
rítja a lelket és a testet egyaránt.
A sexuális problémák területe az a témakör,
mely a legtöbb hazugságot, alakoskodást és képmu-
tatást kívánta meg attól, aki ezekhez a kényes kér-
désekhez hozzányúlni akart. Legtöbbször még így is
félreértésben, hamis megítélésben volt része annak a
becsületes törekvésnek, mely ezeket az elképzelhetet-
len fontosságú, az egyénnek és a társadalomnak
életére és jellemére egyaránt végzetesen kiható kér-
déseket bátran és szabadon akarta megtárgyalni, és
ebben pronografiát, alantas törekvéseket kerestek.
Mily dőreség! Pornográfia egy obscén kép, az
érzékek szándékos csiklandozása természetellenes
ingerek alkalmazásával, vagy ehhez hasonlók.
De nem pornográfia annak nyílt kimondása,
tudományos, vagy egyenesen – bármily paradoxnak
látszék, – erkölcsi célzattal, amire mindannyian
gondolunk, ami a nemi élet rendszerességei közé
 19

tartozik, még akkor sem, ha esetleg olyan aberráci-

ókról van szó, melyek joggal sorolhatók a nemi élet
elfajulásai és szertelenségei közé, de melyekről azért
nem szabad hallgatni, mert gyakoriak, mert minden-
naposak, mert a hallgatással nem lehet őket meg
nem történtekké tenni, mert világosságot, okos és
tárgyilagos megvilágítást és megbeszélést kivannak.
Ez a témakör az, melyben a tudományosság, a
mindig konzervatív tudomány egyben a legmoder-
nebb is, – mert szabad szó polgárjogát biztosítja
a haladás jogán a .szerelmi életnek is, a férfiaknak
és a nőknek egymáshoz való sexuális vonatkozásai-
ban, a nemi élet rendszerességeinek, rendellenessé-
geinek és kihatásainak a lelki és testi megnyilatko-
zásaiban.
Könyvünk a férfi és a nő együttélésének és a
legideálisabb typusnak, a házasságnak sexuális
alapjait fogja tárgyalni, azzal a bátor szókimondás-
sal, mely tisztában van célja hasznosságával és esz-
közei jogosultságával. Azzal az alapvető felfogással,
hogy korunk erkölcseit nem a kimondott, hanem az
elhallgatott, gondolatok és cselekedetek kormányoz-
zák.
Szeretnők, ha a könyv minden olvasója és bírá-
lója magáévá tenné ezt az elvet és abban, amit ol-
vas, amit eléje tárunk, ne lásson mást, mint élethű
fotográfiát. Ami pedig élethű, az már nem lehet
alantas tendenciájú és obscén, mert amit az élet
produkál, az tudós és az iró erkölcsein átszűrt beál-
lításban megkövetelheti a szabad szó levegőjét. Végre
is vannak, akikben a milói Vénus sem művészi,
hanem sexuális gondolatok ébreszt és akik egy Beet-
hoven szonátára is nemi ingerek ágaskodásával re-
agálnak. Ezekre sem az író, sem a könyv bírálója
nem lehet tekintettel, mikor afelett dönt, hogy a
nemi élet mindennapos kérdései szabadon és álsze-
 20

mérem nélkül tárgyalhatók-e meg az olvasó erköl-

csi kára nélkül.
Mi azt reméljük, hogy ennek a könyvnek elol-
vasása hasznára lesz azoknak, akiknek szántuk, a
felvilágosítást fogja szolgálni sexuális téren és hogy
az olvasó, ha az utolsó lapnál leteszi a könyvet, azt
fogja mondani: Végre egy könyv, mely kimondja
mindazt, amiről eddig csak sejtéseim és elképzelés
seim voltak, de nem tudtam őket a szavak és gondo-
latok reguláris köntösébe öltöztetni, amiről nem
mertem szólni, de aminek megismerésére vágyódtam,
ami foglalkoztatta titokban fantáziámat és álutakra
terelte azt és amiről most tudom, hogy hova tartozik,
mi a lényege és voltaképpeni magva. Nem romlot-
tabb, hanem okosabb lettem általa, nem csigázta fel,
hanem megnyugtatta kíváncsiságomat, – félművelt-
ség és ezzel járó gondolatkicsapongások helyett tu-
dást és ismeretet öntött belém.
Ennek bizonyságául szolgáljon még, hogy ez a
könyv sexuálpsyhologia és nemi felvilágosítás leg-
kiválóbb mestereinek szavait és gondolatait adja
vissza.
 A női ivarszervek bonctana és élettana.
Írta: Dr. G. Harnick, egészségügyi tanácsos.
A nő szerepe a természet háztartásában – Kül-
ső és belső nemi szervek – Kis és nagy szemérem-
ajkak – Csikló – Húgycső – Szűzhártya -
Jelentősége – Kell-e a himennek defloreációkor
véreznie – A hüvely – Termékei – Peteérés és
menstruáció – „Kimaradási” tünetek – A bakfis-
kor – A női kéj érzet intenzitása – Az izgulékony
(erogén) zónák – A gyakori érintkezés káros
hatásai – A nők nemi hidegségének okai – Hisz-
téria.
A természet a nőt olyan testi és lelkitulajdon-
ságokkal, olyan jellemvonásokkal ruházta fel, melyek
úgy anyagi, mint lelki vonatkozásaikban is kijelölik
a nő rendeltetését.
A nő gazdasági érvényesülése érdekében mind
tágabb teret hódított magának a kultúra fejlődésé-
vel, továbbá a gazdasági viszonyok leromlásával is,
mert a mai élet nehéz küzdelmében a nő is aktiv
munkás szerepre kényszerül és ezen a téren vetély-
társává lett a férfiaknak. Emellett a családalapítás
feltételei gazdasági okokból az egész világon rosz-
szabbodtak és a nőnek gondolnia kell arra, hogy
esetleg saját maga kénytelen eltartásáról gondos-
kodni.
 22

Ezért a nő a terméséét által kijelölt eredeti

rendeltetése mellett más hivatást is vállal, ez a túl-
terhelés pedig természetszerűleg nyomot hagyott
nemi életén is.
Ha nem is egyedüli, de fő feladata a nőnek,
melyet a természet számára kijelölt, az anyaság. Ha
a szüléssel járó esetleges megbetegedések száma nem
is szaporodott, a nemi betegségek, különösen a há-
ború folyamán a dinamikai helyzet következtében
rendkívül elszaporodtak, ami által emberanyagban
és gazdasági értékben kiszámíthatatlan kár szár-
mazott.
A természet háztartásában a nő vezető szerepet
játszik. Ha a fajfentartás szempontjából a férfi sze-
repe ezzel egyenrangú is, mégis számos okból pri-
mus inter pares a nő ebben a szerepben. Az anya
veszélye és felelőssége ugyanis, a férfiénál sokkal
nagyobb: a magzat fogantatásától megszületéséig
terjedő kilenc hónap alatt az anya fizikálisan és
lelkileg átalakul, különböző veszélyek fenyegetik,
melyeknek úgy a terhesség, mint a születés alatt a
legnagyobb gondosság és elővigyázatosság mellett
is minden asszony ki van téve, – a születés alatt
kinos fájdalmai vannak stb. Ezzel szemben a férfi
szerepe a nemzésnél csak a közösülés rövid aktusá-
ban rejlik, ami mindenesetre a nőénél kényelmesebb
és alárendeltebb szerep.
Lássuk ezekután, milyennek alkotta a böics ter-
mészet anatómiai és fiziológiai felépítésében a nőt,.
hogy fentebb vázolt szerepet és feladatát teljesít-
hesse.
A nőt nővé csiramirigyei teszik. Ez a jellegze-
tessége, illetve csiramirigyeinek fontossága annyira
előterében áll a nő testi és lelki habitusának, hogy
minden testi és lelki sajátossága a petefészek és
működésének függvénye. A női nemiszervek a has-
üregben, a férfi nemiszervek ezen kívül helyezked-
 23

nek el, mégpedig azért gondoskodott a természet

ezen az elhelyezésnél a nőnél ilyképen, hogy a mag-
zatnak a hasüregben helyetfoglaló méhben a fejlő-
dés nyugalmát és megvédett körülményeit biztosítsa.
A két nem közötti nagy különbség egyebek
között a nemiszervek ezen különböző elhelyezésében
is megnyilvánul. A méhmagzat életében azonban,
a harmadik hónapig a nemiszervek különbözősége
meg nem állapítható s addig a fiú és leánymagzat
fejlődésében semminő különbség nincs. A harmadik
hónapig tehát boncolás utján sem különböztethetők
meg az egyes nemek. Kifejlődésük csak a harmadik
hónap után halad abba az irányba, mely biztos el-
döntését teszi már lehetővé annak, hogy a születendő
magzat fiú lesz-e, vagy leány.
Régen foglalkoztatja már az emberiséget az a
kérdés, hogy van az, hogy ugyanazon föltételek
mellett egyszer egy férfi, másszor pedig egy női
Organismus alakul ki, s mi ennek az oka? A modern
tudomány is behatóan foglalkozik a nemek keletke-
zésének problémájával és igyekszik azt behatóan
megvilágítani. Eddig azonban kevés támpontra
akadt. Az egyik nézet szerint az embrikónalis fej-
lődés folyamán dől el, hogy férfi, vagy női egyed
lesz-e a születendő lény. Ezzel ellentétben mások azt
vitatják, már a megtermékenyítésnél oldódik meg
ez a probléma, mert az egyes ivarisejtek tulajdonsá-
gai határozzák meg a születendő nemet. Erre vonat-
kozólag az alsóbbrendű állatok fejlődésének tanul-
mányozása szolgáltat bizonyítékokat.
Évek előtt nagy feltűnést keltett Schenk teóri-
ája, mely szerint a terhesség alatt bizonyos diatával
befolyásolni lehet a születendő nemet. Gyakorlati
eredményt Schenk nem mutatott fel.
Sokan statisztikai kutatások alapján kerestek
oly törvényszerűséget, mellyel a születendő egyed
neme meghatározható. Hofacker és Sadler azt ta-
 24

lálták, hogy ha az apa idősebb az anyánál, a házas-

ságból több fiúgyermek születik, míg fordítva, ha
az anya idősebb, akkor több leány gyermek. Orschau-
sky viszont más statisztikai adatokkal azt igyekszik
bizonyítani, hogy az ereje teljességében levő szer-
vezet a saját nemét igyekszik megalkotni, így fi-
atal anya és idős férj házasságából leánygyermek
ifjú férjtől pedig fiú gyermek származna. Ezek a
megállapítások azonban nemcsak az általános sta-
tisztikai, hanem az élettani fogalmak szerint sem
helytállók.
Hogy a nő nemi életéről helyes fogalmat alkot-
hassunk, mindenekelőtt ismernünk kell általánosság-
ban legalább, a nő nemi berendezését.
Legcélszerűbb, ha az errevonatkozó megállapí-
tásainkat két nézőpontból csoportosítjuk. Mégpedig
alaki, szerkezeti (bonctani) és másrészt élettani (fi-
ziológiai) szempontból.
Megkülönböztetünk külső és belső nemi appa-
rátust. A külsőhöz tartozik a szeméremdomb, kis és
nagy szeméremajak, a hüvelybemenet, a csikló és az
ott elhelyezkedett mirigyek. (Bartholini, Skene stb.)
A belső nemiszervek határán foglal helyet a szüzhár-
tya (hymen).
A belső nemiszervek közé tartozik a méh, a pe-
tefészek, a méhkürt (petevezető) és a méhnek a hü-
vely felé kibocsátott nyúlványa az u. n. portio.
A nagy szeméremajak a szeméremrést elzáró
szervek, melyeknek az a rendeltetésük, hogy nem
kívánatos, kártékony anyagok be ne jussanak a hü-
velybe.
A nagy szeméremajak belső felületén helyezked-
nek el a kis szeméremajkak, melyek nyálkahártyá-
val borított, hoszúkás, lebenyszerű képletek, a nagy
szeméremajakhoz hasonló rendeltetéssel. A kis sze-
méremajkaknak azonkívül még az a szerepük jut,
 25

hogy különleges berendezésük révén a nemi érintke-

zés alkalmával a kéj érzést fokozzák.
A kis szeméremajkakon túl van a hüvelybeme-
net, melynek felső részén, a kis szeméremajkak érint-
kezési határán foglal helyet a csikló (clitoris) és ez
alatt a húgycső külső nyílása. Ha a szeméremajkak
nem záródnak eléggé jól és a hüvelyrés többé-ke-
vésbé nyitva marad, akkor por, piszok, ruhafoszlány,
szeméremszőrök, izzadság és egyéb tisztátalanságok
könnyen bejuthatnak a belső nemi szervekbe, és
gyulladásos folyást okozhatnak.
A clitoris rendkívül ingerlékeny, érzékeny szerv,
a nő kéj érzésének előidézésében azáltal vesz részt,
hogy a nemi aktus fizikális hatásának van kitéve.
A nő húgycsöve nem tartozik ugyan a szoros-
sabb értelemben vett nemi szervekhez, hiszen élet-
tani szerepét tekintve, azoktól teljesen független, ana-
tómiai elhelyződése révén azonban, hogy ugyanis a
női külső nemiszervekkel közeli szomszédságban van,
okvetlenül számolni kell a húgycső és a nemiszervek
kölcsönhatásával. Hogy egy példával éljünk, ragályos
betegségek a húgycsőröl a hüvelyre és a hüvelyről
a húgycsőre igen gyakran átterelődnek, sőt a ragá-
lyos betegségeknek akár a húgycsőre, akár a nemi-
szervekre vonatkozó elszigeteltsége majdnem elkép-
zelhetetlen.
A húgycső alatt foglal helyet a hüvelybemenet,
melyet a szűzhártya választ el a hüvelycsőtől. A szűz-
hártya ellentálló szövetből alkotott képlet, mely a
közfelfogástól eltérően nem zárja el teljesen a hü-
velybemenetet, hanem kis nyílás van rajta. Ez köny-
nyen érthető, hiszen a havi vérzés alkalmával a vér
nem távozhatik el másutt, csak a szűzhártyán ke-
resztül.
Azon esetekben, mikor, pathológiás körülmé-
nyek közt, a szűzhártyán a nyílás hiányzik, a vér a
 26

menstruáció idején el nem távozhatik. Ez viszont

azáltal vezet súlyos komplikációkra, mert a vér mely
nem tud lefolyni a méhben és a méhkürtökben fel-
halmozódik. Ilyen esetekben operatíve kell a szűz-
hártyát felmetszeni, – kis nyílást kell rajta ejteni,
hogy a felhalmozódott vér szabad utat nyerjen. A
normális, nyílással bíró szűzhártya szövetének egyé-
nenként külömböző a rugalmassága, és eszerint tud
a szűzhártya nyílásán keresztül a vér könnyebben,
vagy nehezebben eltávozni, valamint eszerint köny-
nyebb vagy nehezebb a szűzhártyán át való behato-
lás.
Ha a szűzhártya nagyon rugalmas, előfordul-
hat, hogy közösülés alkalmával nem reped be, hanem
a behatolás idején a nyomásnak engedve, a szükség-
hez képest megnyúlik. Az így megnyúlt, be nem re-
pedő szűzhártya természetesen nem is fog vérezni.
Az ilyen, éppen nem ritkaságok közé tartozó esetek
azok, melyek nászéjszaka alkalmával bizalmatlansá-
got keltenek a férjben, és nem egyszer válóperre
vezetnek.
Milyen jelentősége van a nőnél a szűzhártyának?
Nehéz megérteni, hogy a hymen képében a női
hüvelyben egy akadállyal találkozunk, melynek tisz-
tára az a célja, hogy az akadály összeromboltassék.
Prüderia nélkül meg kell itt említeni az ehhez
fűzött magyarázatokat. Sokan azt mondották, hogy
a nemi érintkezés mai formája természetellenes, a
természetes a hátulról való közösülés és miként az
emlősöknél szokásos. Ha ez így történik, akkor a
szűzhártya valóban kíméltetik s feladatának az lát-
szanék, hogy megakadályozza az ondó legnagyobb
részének a hüvelybe tolulását, ami természetesen
nem egyértelmű azzal, hogy termékenyítés nem áll-
hat be. Az az állítás azonban, hogy a hátsó coitus a
természetes, tisztára önkényes. Minthogy az ember
 27

a kétlábú emlősök közé tartozik s ezáltal csípőállása

a többi emlősökétől külömböző, a coituspositio a tes-
tiségi viszonyok szempontjából ítélendő meg. És
még akkor is az elölről történő coitust kellene termé-
szetesnek tartanom, ha el akarnám kerülni azokat
a frázisokat, melyek szerint az ember az állatvilág
fölé emelkedik, hogy továbbá az egymást szeretők
arcának egymás felé kell fordulnia. Másrészt egyes
négylábúaknál, mint a csimpánznál, orangutánnál,
amelyek nőstényeinek jól kifejlett hymenjük van,
hátúról történő coitus mellet a hymen szétszakítá-
sát észlelték. Tehát a hymen nem egy emberi külön-
legesség, hanem egy általános fejlődéstani képlet,
amely az embernél jobban ki van fejlődve, mint az
állatoknál, amelyeknél a hymen csökevényessé vált.
A hymen szerepét az embernél a természet úgy-
látszik olyképpen állapította meg, hogy a hymen az
élénk nemi érzésű fiatal lányokat a túlkorai nemi
érintkezéstől ezzel a jelképpel visszatartassa, a hy-
men mintegy figyelmezteti arra, hogy várjon a nemi
érintkezéssel addig, amíg testileg és lelkileg megé-
rett az anyaságra.
Távol áll tőlünk természetesen az a gondolat,
hogy ilyen nehéz problémákat, amelyeket valódi mi-
voltukban egyáltalán nem tisztázhatunk, egyolda-
lúlag igyekezzünk eldönteni. Mindenesetre célsze-
rűbb az ilyen problémákat a mindennapi élet, szem-
szögéből elbírálni, mint fontoskodó és erőszakos teó-
riákkal magyarázni.
Ugyanazon mechanizmus szerint, melynek folyo-
mányaként a szűzhártya nyílásán keresztül folya-
dék (vér) távozhat kifelé, – folyhat viszont befelé
is folyadék, (ondó) Ebből következik, hogy ondó-
folyadék a hüvelybe nemcsak rendes közösülés ut-
ján folyhat, hanem a sértetlen szűzhártyán keresz-
tül is, akként, hogy a megömlés a szeméremajakra,
 28

vagy a szeméremgombra történik, és az ondó innen

folyik be hüvelybe. Ezzel magyarázhatók azon ese-
tek, mikor az általános fogalmak szerint szűz nő (sér-
tetlen szűzhártya) jut teherbe. Bár ezek az esetek
ritkák, az orvos mégis elég gyakran találkozik velük
praxisában.
A hüvely a külső és a belső nemiszerveket ösz-
szeköti. Hosszúkás, csőalakú képlet, melynek fala
nyálkahártyával borított. Ez a nyálkahártya azon-
ban nem sima felület, hanem igen számos mélyedés
- redő van rajta. Fontos ezt megjegyezni, mert a
betegségeket okozó bacillusok ezekbe a méhnyálka-
redőkbe jutva nehezen hozzáférhető a gyógyszerek
számára és igen hosszú időre bújhatnak el, fészke-
lődhetnek be a redők mélységébe.
A hüvely rendeltetése, hogy a nemi aktus le-
folyván benne, az ondófolyadékot felfogja, hogy
azután onnan az ondószálacskák a méhszájon keresz-
tül a belső nemi szervekbe vándoroljanak, a pete-
sejttel való egyesülés, illetve a fogamzás céljából.
Mivel az ondószálacskák csak gyengén savi vegy-
hatású környezetben tudják megtartani és kifejteni
aktivitásukat, a természet bölcsessége arról is gon-
doskodott, hogy ez a szükséges millió az ondószálacs-
kák részére a hüvelyben meglegyen. A hüvely
hámsejtjei úgynevezett glykogént készítenek, mely
bizonyos vegyi átalakulás következtében tejsavvá
változik át. Ha a hüvely nyálkahártyájának hámsejt-
jei megbetegednek, és ez utóbbi feladatukat hiányo-
san, vagy egyáltalában nem teljesítheti, akkor az
ondoszálacskák elpusztulnak benne. Ez a körülmény
is, – bár nem a szó rigurózus értelmében, – oka
lehet a magtalanságnak.
A hüvely nemcsak tejsavat, hanem baktériu-
mokat, élősdi csirákat is tartalmaz. Ezek a csirák
azonban nem úgynevezett pathogen, vagyis kórtoko-
 29

zó baktériumok, hanem a jóindulatú mikroorganiz-

musok sorába tartoznak, melyeknek rendeltetése,
hogy a külvilágból a hüvelybe hatolt, betegséget
okozó kóros (pathogen) baktériumoknak a hüvely-
ben való megtelepedését és ezen a réven betegség
kifejlődését megakadályozzák. A nem pathogen bak-
tériumoknak jótékony működése tejsav jelenlétéhez
van kötve. Ha a hüvely tejsavát irigálással eltávolít-
juk abból, akkor egyben megfosztjuk a jóindulatú
baktériumokat megfelelő milliójuktól, táptalajuktól
és elemi életfeltételük elvonása révén a hüvelyt védő
őrséget: a hasznos baktériumokat lefegyverezzük és
útját egyengetjük a kártokozó baktériumoknak,
melyeknek kóros hatása, illetve életműködése nincs
a tejsavhoz kötve. Az egészséges asszony tehát vélt
tisztasági szempontokból ne irigálja hüvelyét túl
gyakran, mert ezzel nemcsak, hogy nem szolgálja
egészségét, hanem ellenkezőleg a szervezetnek a be-
tegségek ellen való védő berendezkedését rongálja.
Ugyanígy árthatnak a fogamzás megakadályo-
zása céljából a hüvelybe helyezett, a méhszájat el-
záró pesszáriumok (méhvédők) is. Ezek ugyanis a
hüvely nyálkahártyájára gyakorolt dörzsölés által
annak hámsejtjeit lekoptathatják, aminek rérén
viszont azok nem produkálhatják a fentebb emlitfett
okokból szükséges tejsavat. Ha az irigálás a nő tisz-
tasági érzetének kielégítésére feltétlenül szükséges,
akkor az irigáló folyadékhoz, az orvos előírása sze-
rinti mennyiségű tejsavat kell tenni.
A méh közvetlen összefüggésben van a hüvellyel,
akként, hogy a méh nyaki része a hüvely leghátsó
szakaszán mintegy belefúródik annak boltozatába.
A méhnek ilykép a hüvely végébe fúródó legalsó
része körülbelül, egy-két centiméter hosszú karcsú
képletként tapintható, (portio) melyen a méh nyi-
lasa, az u. n. méhszáj foglal helyet. A méh élettani,
 30

valamint esetleges kóros tartalma is ezen a szájon át

ürül ki a hüvelybe, innen pedig tovább a külvilágba.
A méh vastag izomrétegének belsejét nyálka-
hártya borítja, melynek véredényei szolgáltatják a
vért havi vérzések alkalmával, akként, hogy a túl-
telődött vérerek fala megreped és belőlük a vér
kiárad.
A méh nyálkahártyának azonban még egy élet-
tani rendeltetése is van, mégpedig, hogy megtermé-
kenyítése után abban telepszik meg a pete és beá-
gyazza magát a méh nyálkahártyájába, hogy azután
bizonyos változásokat szenvedve, hozzájáruljon a
magzat fejlődésének egyéb feltételeihez.
Megfelelően ama rendeltetésének, hogy fejlődése
tartamára helyet biztosítson a magzatnak, a méh
izomzata rendkívül szívós és ellenálló, ez magyaráz-
za, hogy a terhesség alatt eredeti térfogatának sok-
szorosát foglalhatja el.
Az úgynevezett petevezetőcső, másnéven méh-
kürt, egy 10-15 centiméter hosszú, harántul futó,
vékony üreggel bíró képlet, melynek, mint neve is
mutatja, az a rendeltetése, hogy a petét a petefé-
szekből a méhbe juttassa. Mivel a petefészeknek
önálló mozgása nincs, a petevezető belső fala olyan
hámsejtekkel van borítva, illetőleg kibélelve, melyek-
nek állandó mozgással bíró nyúlványai vannak. Ezek
a nyúlványok a petevezetékbe jutott petéket megter-
mékenyítésük után a méh felé irányuló mozgásuk
révén a méh üregébe juttatják.
Hol történik a petesejt megtermékenyítése? Az
ondószálacskák önálló mozgásuk által a méh nyaki
csatornáján keresztül a méhüregbe jutva, tovább
mozognak a méhkürtbe, mégpedig annak a méhüreg-
be való beszájadzásán keresztül. Itt találkoznak a
petesejttel. A petesejtbe jutott ondószálacska meg-
termékenyíti azt. Eszerint tehát minden terhesség
 31

tulajdonképen a petevezetőben, vagyis a méhen kívül

kezdődik és csak ezután, a már megtermékenyített
petesejtet mozgatják tovább a méhbe a már fentebb
említett sejtek, az úgynevezett csillószőrös sejtek.
A nő nemiszerveinek fentebb említett anatómiai
viszonyai magyarázzák meg többek között azt is,
hogy az úgynevezett nőibetegségek oly gyakoriak.
Hiszen a nő hashártyája úgyszólván közvetlen ösze-
köttetésben van kívülálló, megbetegítésre alkalmas
hatásokkal. A kankós folyást okozó ragályos csirák
a nemi érintkezés alkalmával a hüvelybe jutnak, vi-
szont a méh üregén és a petevezetőn keresztül szabad
az út petefészekhez és a hashártyához. Ilykép ma-
gyarázhatók különböző petefészekdaganatok, has-
hártya összenövések keletkezése, a kankóval össze-
függésben. Természetesen ennek ismét nagy fáj-
dalmak, hosszúidéig tartó munkaképtelenség, évekre
terjedő sínylődés lehet a következménye.
A női megbetegedések rendkívül gyakoriságá-
gának ezenkívül is nagyon gyakran maga a nő az
oka. Nincs tisztában nemi berendezkedése követel-
ményeire, hiányzik kellő ítélőképessége az ártal-
makkal és káros behatásokkal szemben.
A terhesség megakadályozása, vagy megszün-
tetése céljából az utóbbi években rendkívül elterjed-
tek sajnálatos módon a jódinjekciók. Ezek a szer-
vezet ellenállóképességét nagyban befolyásolják,
csökkentik és ilyképen alkalmas talajt készítenek
elő a kóros baktériumok és más pathológikus álla-
potok részére. Sőt a jód az utolsó időben mind gyak-
rabban észlelhető és sokszor életveszéllyel járó mé-
hen kívüli terhességnek is közvetett oka lehet olymó-
don, hogy a jódnak gyulladást keltő ingerhatása kö-
vetkeztében az ott megtermékenyített pete nem tud
a méh üregébe visszavándorolni, megreked a pete-
vezető szűk csatornájában, melynek vékony falát
 32

fejlődése következtében átrepeszti és súlyos, életve-

szélyes belső vérzést okozhat.
A belső női nemiszervek legnagyobb részét has-
hártya borítja. Kivétel a petefészek, mely páros
szervként foglal helyet mindkét oldalon a peteveze-
tők alatt.
A petefészek 3-5 centiméter hosszú, 1-5 cen-
timéter széles, egy centiméter vastag mirigyes szerv,
Kétféle rendeltetése van: a petetermelés és egy spe-
ciális váladék készítése. Konstrukciója ugyan eltér
a rendes mirigyszerkezettől, amennyiben más miri-
gyeknek úgynevezett kivezető csövei vannak, ezeknek
pedig nincsenek. Sőt e mirigyek szövettani szerke-
zete is eltér más mirigyekétől. Élettani működése
azonban hasonló más mirigyekéhez, mégpedig a mi-
rigyeknek azokban a legfontosabb tulajdonságában,
hogy váladékot produkálnak. A petefészkeknek ki-
vezetőcsövük nem lévén, ez a váladék benn marad
a szervezetben és ezért a petefészkeket az úgyneve-
zett belső elválasztású mirigyek közé soroljuk. Ami
a petefészek petetermelő rendeltetését illeti, tudjuk,
hogy ez négyhetenként periodikusan visszatérő idő-
közökben történik. Minden négy hétben egy petesejt
érik meg a petefészekben és távozik el vérzés kísé-
retében a szervezetből. A petesejtben a jövendő élet
minden helyzeti energiája benne van és az ondószá-
lacskával való egyesülés váltja ki az abbanrejlő erő-
forrásokat, a további folyomány végeredményben
maga a kifejlett és komplikált emberi szervezet. A
petét szabadszemmel látni nem lehet, csak a vérzés
megjelenéséből következtethetünk annak eltávozá-
sára.
A peteérés, a pete eltávozása bizonyos idegrend-
szerbeli működéssel kapcsolatos, ez magyarázza,
hogy a havi vérzés ideje előtt, alatt és után a nő in-
 33

gerlékenyebb, jobban reagál mindennemű idegbeli

és lelkivonatkozású impuzusokra.
A mestruáció a nő életében megnyilvánuló in-
tenzív és excessziv folyamatok részjelensége. Ezen
folyamatok az apály és a dagály hullámvonalában
folynak le és nemcsak a nemiszervek működésére,
hanem az egész női szervezetre is kiterjednek. így
objektíve észlelhető tünetek: változások az ütérlö-
kés számában, a vérnyomásban, izomerőben, hőter-
melésben, stb.
A peteérés folyamatának négyheti periodikus
időben való visszatérése nem véletlenség. Ez részben
Összefügg a táplálkozással is. Állatoknál, melyeknek
petéi évenként csak egyszer érnek, ha kellően táp-
láljuk őket, gyakrabban lép fel az úgynevezett
oestrus. (Szarvasoknál a szarvasbőgés ideje). Jól
táplált istállóteheneknél gyakran négyhetenként
megy végbe ez a fiziológikus folyamat. Vadonban
élő állatok, melyek rendszerint nem bírnak tápszer-
felesleggel, évente egyszer produkálják az oestrust,
ha ugyanezeket az állatokat megszelídítjük és rend-
tzerü, tápláló etetésükről gondoskodunk, úgy három-
négyszer is van évente oestrus. Vannak alacsony
emberfajok, melyeknél a megtermékenyítés csak bi-
zonyos évszakokban történhetik.
A menstruációnál elvesztett vér átlagos meny-
nyisége egy deciliter, a mennyiség azonban az asz-
ezony kora, lelkiállapota, stb. szerint nagy általá-
nosságban különböző. Befolyása van a menstruációs
vér mennyiségére az éghajlatnak is.
A menstruáció alkalmával ürülő vér eleinte nem
egészen tiszta, mivel a méh és a hüvely váladékával
keveredik, csak ha a vér ezeket a tisztátlanságokat
lemosta, folyik valódi állapotában.
A havi vérzés, mint a petefészeknek petét pro-
dukáló ténykedése, a nőknél a mi éghajlatunk alatt
 34

10-13 éves korban szokott jelentkezni, és 28 na-

ponként, 2-3 napi időtartamra, a 45. életévig tart.
Normális körülmények közt a fenti megállapítások-
tól való eltolódásokkal alig találkozunk. Ha a havi-
vérzés gyakrabban, vagy ritkábban jelentkezik a
rendesnél, ha tovább tart, vagy bővebb mint kellene,
akkor ennek a körülménynek valamely betegség,
vagy a petefészek rendellenes működése szolgálnak
magyarázatul.
A 45. életévben, mikor rendszerint a havivér-
zés kimarad, a női szervezet olyan átalakulásokon
megy át, mely igen kellemetlen tünetekkel járhat.
Ezek közül az idegrendszerre való befolyásból szár-
mazó tünetek gyakran szubjektíve igen súlyosak,
nehezen elviselhetők, – s kínzó egzaltáltságban nyil-
vánulnak meg. Ennek magyarázata, hogy azok az
anyagok, melyeket a petefészek ténykedése (műkö-
dése) közben készít, melyeket továbbá a petefészek-
nek mint belső elválasztási mirigynek váladékaként
kell felfognunk (petefészek-hormonok) ezen műkö-
dés megszűnésével maguk is eltűnnek a szervezet-
ből. Az ennek következtében előálló tüneteket éppen
ezért „kimaradási” tüneteknek is nevezik. Ezeknek
kellő megértéséhez élettani tanulmányokon alapuló
megismerések szükségesek.
A pete termelésén kívül tehát a petefészeknek
alig kevésbbé fontos váladék (hormon) készítés a
feladata. A csiramirigyek (petefészkek) hormonjai
a nő nemi életében, valamint annak közérzetében
jelentős szerepet játszanak.
A szervezetnek az életfunkciók végzése céljából
megkívánt teljesítőképességéhez nemcsak a normá-
lis élettani állapotra van szüksége, hanem fontos a
lelkület érintetlensége is. Azonban petefészek mel-
lett több más belső elválasztású mirigy is van, me-
lyeknek harmonikusan kell működniök a petefészek-
 35

kel, azon célból, hogy váladékai a véráramba kerülve

fel ne borítsák a szervezet normális egyensúlyát.
Ilyen, belső elválasztási mirigy például még a
pajzsmirigy, mellékvese stb.
Ezen belső elválasztású mirigyek a petefészek-
től eltérően nemcsak egy bizonyos korhatárig, ha-
nem az egész élet folyamán át működnek.
Ha a hormonok közül bármelyik valamely ok-
nál fogva hiányzik, akkor a normális egynsulyi hely-
zet felborul, és a szervezetet gyakran igen nagy fok-
ban megrázkódtató jelenségek kíséretében lép fel a
reakció. A belső elválasztású mirigyek összességét
illeti a felelősség azért, amit a belső elválasztás fi-
ziológiai folyamatának tényleg el kell érnie a nemi-
élet terén is.
A csiramirigyek a nőnél az úgynevezett bakfis-
korszakban kezdenek működni. A szervezet ilyenkor
már rendesen olyan fokát érte el a kifejlődésnek,
hogy a bekebelezett tápláléknak a növekedés céljait
szolgáló mennyisége feleslegét fokozatosan a nemi-
szervek és csiramirigyek fejlődésének céljára hasz-
nálhatja fel. A szervezet nemi kifejlődéséhez tehát
feltétlenül hozzátartozik a test egyéb részeinek ki-
fejlődése.
Nőnél a fanosodás (bakfiskor) ideje az érett
petesejteknek a petefészekből, vérzés kíséretében,
négyhetenként való eltávozással kezdődik, mely fo-
lyamat a havi vérzés megindulásában nyilvánul
meg. Ezzel egyidejűleg az úgynevezett másodlagos
nemi jeli egek is kifejlődnek. A nemiszervek fejlő-
désnek indulnak, a szerméremajkak és a szemérem-
domb dús szőrzetet hajt, a méh és petefészkek meg-
dagadnak, a mellek megduzzadnak, a hang árnya-
lata is megváltozik. De nagyobb változások is me-
hetnek végbe. Megváltozhatik a gyermeknek jel-
leme, gondolkodásmódja és viszont eddig rejtett
 36

más jellemvonások kerülhetnek felszínre. Mindezek

a nemi érettség jelei. Ameddig érett peték távoznak,
tehát ameddig a havivérzés jelentkezik, addig min-
dig fennáll a lehetőség a nő teherbe jutására.
A havonta pontosan megjelenő vérzés a pete-
fészkek normális működésétől és a méh fejlettségé-
től függ.
A mellek kifejlődése a petefészkek belső elvá-
lasztásával függ össze, ezt bizonyítja a tapasztalato-
kon kívül az is, hogy a petefészekkiirtás után a
nemiszervek visszafejlődnek, míg fordítva, pete-
fészekkivonat adagolására a nemiszerveknek a fa-
nosodás idejében észlelhető kifejlődése tapasztal-
ható. Ezt a célt érhetjük el, ha friss és egészséges
petefészket a nő hasfalának bőre alá varrunk, vagy
amint mondani szoktuk, a petefészket átültetjük.
Ha a petefészkek természetellenesen tul korán kez-
denek érni, akkor a gyermeken is igen korán kifej-
lődhetnek a fentemlített másodlagos jellegek, mint
például hat-hét éves korban. A ritkaságok közé tar-
tozik, de előfordult már, nem egyszer, hogy újszü-
löttnél havi vérzést láttak.
A fanosodás idejével, mint említettük, együtt-
jár a nemi érettség is. Ennek külső élet jelenségek-
ben megnyilvánuló jelein kívül idegrendszerbeli és
pszihikai változások is állnak be.
Az ivarérett korban, a testben végbemenő vál-
tozások mozgatják az addig e tekintetben szuny-
nyadó, vagy elnyomott lelkierőket és munkára éb-
resztik. A test perifériáin végbemenő változások
impulzusa pedig az agyból, mint idegközpontból in-
dul ki.
A nemiszerveket ellátó idegek közvetlen össze-
köttetésben állnak a gerincvelővel, mely viszont a
nemiszervek részéről jövő ingert felfogja, és az agy-
 37

hoz, mint központhoz szállítja. Az agyvelő viszont a

nemiszervek rendszeréhez küldi vissza rendelkezését
teljesítés céljából. Ha ezen útvonal bármely részén a
vezetés megszakad, a nemi tevékenység akadályokba
ütközik. Minden élettevékenységnek az agykéregben
meg van a maga külön központja, csak a nemiélet-
nek nincs, és úgylátszik, hogy az egész agykéreg ké-
pes ennek a funkciónak eleget tenni. Ezek az úgy-
nevezett „erogén centrumok”. Nincs kizárva, hogy a
nemi inger központja az úgynevezett kisagyban szé-
kel, melynek fokozott mértékben való kifejlődését
a koponyának a kisagyat tartalmazó hátsó részén
(a tarkó felett) kidudorodás jelzi. A nemiélet akti-
vitása azonban mint már fentebb említettük, az agy
ilyetén való berendezkedésén kívül, – mint tapasz-
taltuk, – a belső elválasztási mirigyek hibátlan és
asszonáns működésétől is függ, mivel ehhez az in-
gert a petefészek hormonja szolgáltatja.
A nemiéletben a lelkifolyamat mint ösztön je-
lentkezik. Ez az ösztön két komponensből áll. A ta-
pintás érzékéből, melynek következménye a nemi-
szervek vérbősége. Egyúttal ez teszi lehetővé, a fér-
fiak nemi aktusát is. Ugyanez a vérbőség jelentkezik
ugyan a nőnél is, de a nő passzív szerepe folytán ez
nem feltétlen kelléke a nemi aktus tényleges véghez-
vitelének.
A másik komponens ritmikus a reflektorikus,
– tehát nem akaratlagos, – izomösszehúzódás
mindkét nem részéről, melynek végcélja az ondószá-
lacskáknak a méh üregébe való eljuttatása.
A nő kéj érzetét a nemi szervek részéről a csikló
váltja ki, és ezt a kéj érzetet a kisajkak és a hüvely-
bemenet érintése még fokozza, mert ezek a helyek
rendkívül idegdúsak és érzéki ingerekre a kéj érzetet
automatikusan váltják ki. Mondhajuk tehát, hogy
a kéjérzet lelki és élettani izgalmak halmozásából
 38

tevődik össze. Férfinél ez az összegeződés gyorsab-

ban következik be mint a nőnél és rövidebb idő alatt
zajlik le. A nőnél ellenben lassabban áll be és sokkal
tovább tart. Természetesen ez nem szabály, hanem
egy aproximatív megállapítás, mivel nagy szerepe
jut az individualizmusnak ezekben a jelenségekben.
A legnagyobb variációk mindennaposak ezen a té-
ren, aminek oka részint a kisebb-nagyobb érzékeny-
ség és fogékonyság a különböző ingerek iránt.
A nő kéjérzetének intenzivitása némileg függ a
hímvessző nagyságától is. Ez annyira közelfekvő,
hogy némely a kultúra alacsonyfokán álló törzs,
Keletázsiában, Patagóniában, a maláji szigeteken,
stb. elefántcsontból, rézből, ezüstből készült pótlá-
sokkal igyekeznek a hímvessző kaliberét növelni,,
még mások bizonyos növényi nedvekkel kenik be ma-
gukat, melyek gyulladást okozva vastagítják meg
nemiszervüket.
A nemi életfunkciót szolgáló inger felkeltését
és fokozását, mint már fentebb emiitettük, külön-
böző módon lehet elérni és fontos szerepet játszik
ezen a téren, mint már ugyancsak emiitettük, a ta-
pintás. Az ölelés, a csókolózás, stb. a távolfekvő ér-
zéki területeket (erogén zónát) reflektorikus módon
izgatják és a központi agykéreg sejtjeiben kiváltott
ingernek megfelelő eredményt produkálnak: vagyis
kéjérzetet keltenek. Megjegyzendő, hogy a tapintási
érzék azon bőrterületeken a legintenzívebb, ahol a
nyálkahártyával határos, így az ajkak nyálkahár-
tyája rendkívül érzékeny ezen szenzációkkal szem-
ben. Ilyen izgatható terület a kis szeméremajkak bő-
rének, a hüvelybemenet nyálkahártyájával való érint-
kezése is. Hasonlóképen az emlőbimbók érintése,,
forrása a nemi izgalom felkeltésének. Ismeretes, a
bimbóknak a nemiszervekkel való kapcsolata: En-
nek egyik jele például a szoptatás közben fellépő
 39

méh összehúzódások, minek következtében szoptató

nők méhe jobban és gyorsabban fejlődik vissza, mint
a nem szoptatóké. Azt is tudjuk, hogy a bimbók izga-
tása nemiingert, sőt kéjérzetet szokott kiváltani. Ez
az ingerkiváltás azonban nem jellegzetes a bim-
bókra, mivel a test egyéb felületeinek is, például a
ftilcimpáknak izgatása hasonló hatású lehet. Ke-
vésbbé provokálnak nemi ingert egyes illatok, me-
lyek ugyan bizonyos értelemben a rész jelenségei le-
hetnek nemi inger feltámadásának. Természetesen
itt is nagy szerepe van az individualitásnak és a
temperamentumnak. Vannak hidegtermészetű, fri-
gid nők, akik azonban amellett lelkileg meleg érzé-
sűek lehetnek. A legintellektuálisabb lelkület birto-
kában is lehetséges, hogy az agyközpontban, vagy
az idegpályák vezetőképességében olyan változás
állott be, mely az erogén zónákkal való kapcsolódást
nem közvetíti megfelelő módon.
Az orvostudomány jelentékeny fejlődése lehe-
tővé tette, hogy a nemiérzés keletkezésének és fenn-
maradásának, kisebb vagy nagyobb mérvben való
jelentkezésének összes komponenseit minden irány-
ban ki lehetett deríteni. így a jelenleg uralkodó fel-
fogás szerint az idegbefolyásnak ezen a téren ke-
vésbbé fontos a szerepe, – a vér és nyirokáramba
jutott speciális anyagok, a belső elválasztású miri-
gyek válladékai (hormonok), rendeltetési helyükre
érve speciális változásokat idéznek elő. Bebizonyí-
tott dolog, hogy ezen hormonoknak a nemiszervek
kifejlődésére, a kéj érzet fokozására és csillapítására
egyaránt fontos befolyásuk van, tehát igen fontos,
hogy a megfelelő hormonokat előállító belső elvá-
lasztási mirigy megfelelőkép működjék és elegendő
hormont termeljen. Ellenkező esetben ezeket a
hiányzó vagy csökkent mennyiségben jelenlevő hor-
monokat, – állatok belső elválasztású mirigyeiből,
 40

mesterséges úton kell elválasztani és a szervezetbe

vinni.
A nő nemi életének a hormonok útján gyakorolt
befolyását az idegrendszerre, az a körülmény is bi-
zonyítja, hogy különböző ezzel összefüggő élettani
változások nyomot hagynak a nő idegéletében.
Tapasztalati tény, hogy menstruáció előtt és
után a nő szekszuális izgékonysága fokozott.
A kéj érzet által okozott izgalom és a nemi ösz-
tön kielégítése az egész szervezetet megrázkódtatja,
(amiről könyvünk egy másik fejezetében talál rész-
letesebb beszámolót az olvasó).
A nemi ösztön túl korai, vagy előrehaladottabb
korban való jelentkezése, éppen úgy, mint az élet-
tani határokon belül való túl gyakori fellépése bizo-
nyos rendellenesség gyanúját kelti. Az irodalomban
szerepelnek esetek, mikor kilenc, sőt három eszten-
dős gyermekek kíséreltek meg nemi érintkezést, sőt
olyat is, hogy nyolc éves leány, aki négy éves kora
óta önfertőző volt, rendesen közösült. Különösen ide-
gességet örökölt gyermekeknél már rendkívül korán
észleltek önfertőzést.
Ha a rendes nemi érintkezést a szervezetre
nézve élettani szükségletnek tekintik is, annak mér-
téktelen gyakorlása nemcsak a testet, hanem a lel-
ket is kimerítheti, és ami még ennél is fontosabb, -
gyakori – házasságon kívüli – nemi érintkezés ese-
tén nagyobb az alkalom nemi betegségek megszer-
zésére. A gyakori nemi érintkezés káros hatását az
ezzel gyakran együtt járó éjszakázás, alkoholfo-
gyasztás, még fokozhatja. Hogy az alkohol a helyes
Ítélőképesség elvesztésében, a szenvedélyek felkel-
tésében mily fontos szerepet játszik, köztudomású.
A modern Amerikában ezen a téren oly fontos és
meggyőző statisztikai adatok álltak rendelkezésre,
hogy köztudomásúlag ebben a praktikus világrész-
 41

ben, mely egészségügyi téren is a legmodernebb el-

vek szolgálatában áll, teljes alkoholtilalmat vezettek
be, és törvényhozásilag állapították meg a szigorú
tilalom retorziós kereteit.
Éppen úgy, ahogy a nemi inger rendellenesen
fokozott lehet, pathologikus csökkenés is állhat fenn.
A nemi élet iránti közömbösség gyakorlati ténye
mögött, rendesen valamely sokszor meg sem álla-
pitható testi vagy lelkivonatkozású fogyatékosság
rejlik, mint például a méhnek és a petefészeknek
fejlődésükben való visszamaradása, rendszerint a
hormonokkal való összefüggésben. Ez lehet az oka
az olyan nők magatartásának, akik nemi érintkezés
alkalmával kéj érzetet nem találnak, sőt ez az aktus
bennük kellemetlen vagy visszatetsző érzést vált ki,
ellenszenves reájuknézve, vagy pedig teljesen hide-
gen hagyja őket. Ezeket nevezik frigideknek. Ez a
hideg természet azonban gyakran lelki vagy szellemi
befolyás révén megváltozhatik, valamely jelentős él-
mény, egy tapasztalt barátnő, egy olvasmány befo-
lyása, egy hirtelen fellobbant szerelem, stb. sokszor
hirtelenül és váratlanul felébresztheti a méhben
szunnyadó érzékiséget. Gyakran az első gyermek
születése változtatja meg a nő hideg természetét.
A ki nem elégített nemi ösztönök izgalmaiból
származhatik hisztériás állapot is. Ilyenkor az ideg-
élet olyan izgalmi állapotával állunk szemben, mely
nem az idegrendszer beteges elváltozásának meg-
nyilvánulása, – az idegek teljesen egészségesnek
látszanak. A hisztéria keletkezésében szerepelhetnek
a nemi életet ért megrázkódtatások, melyeket az il-
lető öntudatából kirekeszteni igyekezett, de melyek
azután más típusban nyilvánulnak meg.
Hogy a hisztéria a nemi élettel összefügghet, ab-
ból is következtethető, hogy hisztériás állapot gyak-
ran mestruációs zavarok kíséretében lép fel, különö-
 42

sen nehezen meginduló és fájdalamasan jelentkező

havi vérzéseknél, vagy ritkán jelentkező menstruá-
ciók eseteiben.
Igen gyakran lép fel hisztéria a serdülés idő-
szakában, mikor is a nemiszervek fejlődésével az
egész szervezet nagy átalakuláson megy át. Talán a
meginduló belső elválasztási tevékenységnek is sze-
repe van ebben az állapotban.
Okozhat azonban hisztériás enerváltságot a
petefészkek működésének az élettani korhatárban
való kimaradása, és a hormonoknak ezzel járó
hiánya is, mivel ilyenkor az idegrendszer rendellenes
állapotba jut, amely körülmény minden külső és
belső behatás iránti érzékenységét okozza. A belső
elválasztású mirigyeknek megfelelő hormonjaihoz
kell ilyenkor folyamodni, hogy azok alkalmazásával
a hisztériás nőnek nemcsak magára, hanem környe-
zetére nézve is tűrhetetlen állapotán segítsünk.
A nagy vegyigyárak elsőrangú készítményeket
állítanak elő a belső elválasztású mirigyek válladé-
kából, mely készítményekkel a hormonok okozta
mindennemű zavarok kitűnően befolyásolhatók.
 A férfi nemi szerveinek bonc- és élettana.
Írta: Dr. Richard Weissenberg, orvostanár.

A külső genitáliák leírása, szerkezete és működése»

– A herék és mellékherék berendezkedése
repe. – Az ondóvezetékek és ondóhólyagok. – Az
ejakvláció bekövetkezése. – A sperma szerepe és
összetétele. – Hogyan jön létre a hímvessző meg-
merevedése. – A here belső elválasztásának fon-
tossága. – Steinach kísérletei és elméletei. –
Ellenvélemények. – A vitás kérdések még nincse-
nek eldöntve.

1. A külső genitáliák.

A férfi külső genitáliái: a penis, a herezacskó

(scrotum) és a szeméremdomb. Ez utóbbit a bőr-
alatti kötőszövetben történő zsírlerakódás hozza
létre. Főleg ezen van elhelyezve a szeméremszőrö-
zet, mely nem határolódik el egy harántvonallal a
has felé, mint a nőnél, hanem a köldök felé is foly-
tatódik. Ennek a szeméremszőrözetnek a föllépése
egyik első és legbiztosabb jele a közeledő pubertás-
nak. A férfinél átlagban erősebb és hosszabb ez a
szőrözet, mint a nőnél.
A penis petyhüdt állapotban mint hosszú henge-
res test csüng lefelé a szeméremdomb alatt a here-
 44

zacskó előtt. Amit azonban közönségesen penisnek

neveznek, az csak a külső része ennek a szervnek,
mely még befelé is folytatódik. A penis csúcsát a
makk képezi, egy tompa kúpalakú test, melynek há-
tulsó széle legömbölyödött. A makk csúcsán van a
húgycső nyilasa, mely egyszersmind az ondóut nyi-
lasa is. A makk csak akkor látható jól, ha az őt el-
takaró bőrredőt, a fitymát (präputimot) hátrahúz-
zuk. fiúkorban ez a fityma ormányszerűen túlme-
red a makk végén. A makkra ráboruló fityma al-
kotja az u. n. fitymazsákot. Ebben néha faggyu-
szerű tömeg gyűlik össze, mely a levált felhámsejtek-
ből áll. A penis és a mak mindig szőrtelenek és rend-
kívül rugalmasak.
Ha a penis mint párosodási szerv lép műkö-
désbe, akkor megmerevedik, erigálódik. Ilyenkor a
térfogata erősen megnövekedik s a petyhüdt szerv-
ből a hasra merőlegesen álló szerv lesz. Mivel ugyan-
ekkor a penis jelentékenyen meghosszabbodik, a
fityma a makkról hátrahúzódik.
A herezacskó két rekeszre oszlott bőrtömlő,
mely a penis mögött csüng le. Mindkét rekeszében
egy here és egy mellékhere van, valamint az ondó-
zsinor. A herezacskó baloldali fele rendesen kissé
lejebb lóg le, mint a jobboldali fele. A heréket, mint
körülbelül mogyorónagyságú rugalmas testeket
könnyű kitapintani.
A herezacskó bőre sötétebb színű, rajta szemé-
remszőrökkel. A hideg erősen összehúzza ezt a bőrt.

2. A herék és a mellékherék.
A két here tulajdonképen a férfi ivarmirigye.
Ezek tehát nem a hasüregben vannak elhelyezve,
mint a női ivarmirigyek, a petefészkek. Azonban a
magzatnál a herék is a hasüregben fejlődnek ki s
 45

csak később ereszkednek le a herezacskóba. A mel-

lékhere kívülről fekszik rá a herére. A herében miri-
gyek vannak, ezek termelik a szaporodási sejteket:
az ondószálakat vagy ondósejteket (sperma). Eze-
ket finom csövecskék viszik az ondóvezetékbe.
Az ondó termelése az embernél állandóan tör-
ténik mindaddig, míg a férfi a szaporodásra képes
korban van, ugyanúgy mint a domesztikált állatok
legnagyobb részénél. A nem domesztikált állatoknál
a sperma termelése csak az év bizonyos szakaiban
történik. A here térfogatának rendkívül megnöveke-
dését tapasztaljuk a madaraknál a párosodási idő-
szak alatt. így például a gácsér heréje, mely az év
többi szakaiban egészen jelentéktelen szerv, a páro-
sodási időszak alatt kb. 8 cm. hosszú és 4 cm vastag
szervvé fejlődik ki. A pintynél a here súlygyarapo-
dása a párosodás idején 300-360-szoros.
Az embernél a teljesen kifejlett here 4-4.5 cm.
hoeszu és 2-2.8 cm. széles. A súlya 15-25 gramm
között van A bal here valamivel nagyobb, mint a
jobb here,és kissé mélyebben áll.
A here ondócsatornácskái között van a kitöltő
kötőszövet. Ez a kötőszövet nagy szerepet játszik ax
újabb biológiai irodalomban, mert Steinach és má-
sok szerint ennek a kötőszövetnek a sejtjei termelik
azokat a belső váladékokat (hormonokat), melyek
a másodlagos nemi jellemvonásokat befolyásolják.
Erről majd a könyv más helyén beszélünk.

3. Ondóvezetékek és ondóhólyagok.
A herékből egy hosszú vezeték (ductus defe-
rens vagy vas deferens) viszi el a termelt ondót,
mely a magzsinórba beágyazva áthalad a lágyékcsa-
tornán s felmegy a hasüregbe egészen a húgyhólyag
fenekéig. Itt a hólyag hátulsó részén a jobb és bal
 46

ondóvezeték besülyednek a prostatába s ezen átha-

ladva torkolnak bele a húgycsőbe. Ennek a vezeték-
nek a hosszúsága Waldeyer szerint megfelel az em-
beri alsókar és kéz hosszúságának. A vezeték fala
majdnem porckeménységű.
Az ondóvezeték a húgyhólyag alatti részen erő-
sen kitágul és az u. n. ondóhólyagot alkotja. Ez egy
SZÍVÓS sárgás folyadékot tennél, mely hozzákeveré-
sük az ondóhoz. Az embernél és olyan állatoknál,
ahol ilyen ondóhólyag van, a párosodási aktus na-
gyon hamar végbemegy, (mint a marhánál, juhnál,
lónál stb.), ellenben olyan állatoknál, ahol az ondó-
vezetéknek ilyen kitágulása hiányzik (kutya, vad-
kan, kandúr), a párosodási aktus aránylag sokáig
tart. Az ondóhólyag váladéka, mely a spermához
hozzákeveredik, valószínűleg csak arravaló, hogy a
sperma tömege nagyobb legyen és így a kilövellés
könnyebben menjen.
A prostata vagy dülmirigy körülbelül gesz-
tenye-alakú páratlan szerv, mely a húgyhólyag fe-
neke közelében van elhelyezve, a húgycső mögött.
Gazdagon elágazó egyes mirigyekből áll, melyek kö-
zeit kötőszövet tölti ki. A prostata váladéka teljes
zavaros, lúgos hatású folyadék, mely az ejakuláció
beálltakor ugyancsak a húgycsőbe ömlik és hozzá-
keveredik az ondófolyadékhoz. Kedvező hatással van
az ondószálak mozgékonyságára.

4. Az ejakuláció és a sperma.
Az ejakulációnak vagy az ondó kiürítésének
élettana még nincs tisztázva. Valószínűleg az ondó-
vezeték hátulsó végén meginduló és előrefelé haladó
összehúzódás üríti ki a folyadékot, illetve azt a több-
féle folyadékot, melyek előzetesen jól összekevered-
tek. úgy az ejakuláció, mint az erekció reflexfolya-
 47

mátok, melyeket az idegrendszer szabályoz, egyelőre

ismeretlen módon.
Normális körülmények között ondókiürítés
csakis erigált penisból történik. Közösülésnél az eri-
gált hímvessző tartósabb mechanikai ingerlése kell
hozzá, illetve ez a kiváltó ok. A férfinél ez az ondó-
kiürítés a csúcspontja a nemi aktusnak, mert a kéj-
érzet is ekkor éri el a tetőpontját: az u. n. orgaz-
must. Amint a kiürítés megtörtént, a kéj érzetnek
is vége van.
Nemi tartózkodás esetén az ondó meggyülik a
leirt szervekben s ez fiatal egyéneknél minden két-
három hétben, későbbi abstinenciánál szabálytalan
időközökben „önkéntes” kiürülésekre vezet, melyeket
polluciónak neveznek. Normális körülmények között
pollució (magömlés) csak álomban történik. úgy
látszik, hogy az ondó összegyűlése által okozott inger
csak alvás közben képes kiváltani a kiürítési ref-
lexet, ha a központi idegrendszer által létrehozott
gátlások csökkennek. Az alvás közben történő mag-
ömlést is kéj érzetek kisérik és szekszuális tartalmú
álmok előzik meg.
A kilövellt sperma (ondó), mint láttuk, a szű-
kebb értelemben vett ondófolyadék, az ondóhólyag
váladéka és a prostatanedv keveréke: fehéres, ra-
gadós, különleges szagú, lúgos hatású folyadék. A
frissen kilövellt sperma kocsonyaszerű, de később
elhígul; kihűlés esetén ismét megkeményedik.
Anyaga túlnyomólag fehérjékből áll. Megszáradás
esetén kristályok válnak ki belőle, melyek leginkább
foszforvegyületek.
Legfontosabb alkatrészei az ondószálak, melye-
ket a fölfedezésük idején egysejtű élősdi állatoknak
tartottak ezért ondóállatkáknak is nevezték őket.
Egy ondószál 52-62/1000 milliméter hosszú. Min-
den ondószálnak lapos tojásalakú feje van, emögött
 48

következik a vékony és rövid nyaki rész; ebben a

nyaki részben vannak az u. n. kromoszómák, vagyis
azok a testecskék, melyek az átörökítést közvetítik;
a nyaknak van egy hosszú vékony folytatása, az u.
n. farok, mely a friss és élő ondószálnál elevenen
csapkod, úgy hogy az ondószálak ennek a csapkodás-
nak segítségével tovahàladnak a folyadékban s
ugyanez a mozgás teszi lehetővé, hogy az ondószá-
lak a nő méhébe jutva, innen fölfelé haladjanak a
petevezetékben. Adolphi mérései szerint az ondószál
egy másodperc alatt 23/1000 mm. utat tesz meg,
egy perc alatt tehát nem egészen 1.4 mm.-t
Biológiailag igen nagy jelentősége van az ondó-
szálak hosszú élettartamának. így fűthető tenyésztő
szekrényekben az ondószálakat 8 napig is életben
lehet tartani. Föltehető tehát, hogy az ondószálak a
női ivarszervekben is hosszabb ideig életben marad-
nak. Egyes állatoknál egészen kétségtelen, hogy a
női ivarszervekbe került ondó nagyon hosszú ideig
megtartja termékenyítő képességét. Így például a
méhkirálynő egyszeri nászrepülés, vagyis megter-
mékenyülés után évekig rakhat le megtermékenyí-
tett petéket. De vannak emlősállatok is, melyeknél a
női genitáliákba került ondó hónapokig marad ter-
mékenyítésre képes (denevér).
Hogy hány ondószál van a kilövellt ondóban, az
természetesen a kiürített ondó mennyiségétől függ.
Ez a mennyiség pedig néhány csepptől 5-6 köb-
centiméterig változhat. Az átlagos mennyiség 3
köbcm. Egy köbmm. spermában Lode szerint körül-
belül 60,000 ondószál van. Ezek szerint egy 5 köb-
centiméternyi bőséges ejakulátumban 300 millió em-
beri csira foglaltatnék. Ugyancsak Lode megfi-
gyelései szerint az egymást követő magüritések-
ben az ondószálak száma folyton csökken, sőt
végül nincsenek is benne ondószálak. Így egy
 49

erőteljes férfinek 12 órán belül bekövetkezett három

ejakulátumát fogták föl; az elsőnél egy köbcm-ben
53 millió ondószál volt, a másodiknál 30 millió, a
harmadiknál egy se. Két napos pihenő azonban
nemcsak helyreállította, hanem még megszaporí-
totta az ondószálak számát, mert Lode ugyanennél
a férfinél két nap múlva 98 millió ondószálat talált
egy köbcm-ben. Ugyanilyen eredményekhez jutott
Lode kutyáknál is. Érdekes az a megállapítás, hogy
a gyorsan egymásután következő ejakulációknál
csak az ondószálak száma csökken, de a folyadék
mennyisége nem.

5. A penis és az erekció.

Nézzük most a penisnek mint párosodási

gzervnek a jelentőségét. Ez megérthető a szerv belső
szerkezetéből. Ugyanis a penist és a makkot u. n.
üreges vagy duzzadó testek (corpora cavernosa) jár-
ják át s ugyanilyen veszi körül a belső húgyveze-
téket is. Ezek a duzzadó testek igen rugalmas
falúak.
Ami mármost az erekciót, vagyis a penis meg-
növekedését és megkeményedését illeti, ez úgy jön
létre, hogy a corpora cavernosa üregei a feszültségig
megtelnek vérrel, úgy hogy ennek lágy tömlőiből
rugalmasan merev pálcák lesznek. Az üreges testek
falai sima izomsejtekből és rugalmas rostokból álla-
nak. A vérrel való megtelődés artériákból vagyis
ütőerekből történik, míg a merevedés megszűnése
úgy áll elő, hogy a vért a vénák elvezetik. A penis
petyhüdt állapotában a sima izomrostok kissé fe-
szült állapotban vannak s így megakadályozzák a
vérrel való megtelődést. Az erekció beálltakor azon-
ban az izomrostok kerülnek petyhüdt állapotba és
 50

a rugalmas rostok feszülnek meg. Az erekció meg-

szűnésekor a megfordított folyamat áll elő. A férfi
potenciája tehát azon a képességen alapul, hogy a
sima izomrostok elpetyhüdjenek, a gyengeség vagy
impotencia pedig azon, hogy az izomrostok túl ko-
rán vagy túl erősen jönnek működésbe. Mindez ter-
mészetesen idegbehatásra áll elő.
Az erekció létrejöhet a penis egyszeri mechani-
kai ingerlése által is, különösen, ha ez a makk alsó
oldalán történik, ahol a kéj érzetet közvetítő idegek
legnagyobb része fölhalmozódik. De ilyen erekciót
kiváltó ingerek a hasüregből is indulhatnak ki; így
sok szerző a reggeli fölébredéskor tapasztalt erek-
ciót arra az ingerlésre vezeti vissza, amelyet az al-
vás közben megtelt húgyhólyag idéz elő.
Normális körülmények között azonban a páro-
sodási aktushoz szükséges erekciót nem a mechani-
kai ingerlés váltja ki, hanem a nagy agyvelő által
fölfogott érzéki benyomások, melyek nemi ingerüle-
tet idéznek elő. Az embernél, többnyire a tapintó-
érzék és a szem közvetítik ezeket, míg az állatoknál
a szaglóérzék játszik nagy szerepet. Azonban az em-
bernél pusztán szekszuális tartalmú képzetek is ki-
válthatják a nemi ingerületet és így az erekciót is.
A kérdés most az, hogy hol van az erekció ref-
lexközpontja. Goltz már 1874-ben kísérletileg meg-
állapította, hogy ez az idegközpont nem lehet a
gerincvelő magasabb részeiben, még kevésbé a nagy
agyvelőbe, mert az ágyéki gerincvelő átvágása mel-
lett mechanikai ingerléssel még ki lehetett váltani
az erekciót. Müller vizsgálatai kimutatták, hogy a
gerincvelő legalsó részének kell csak megmaradnia
ahoz, hogy az erekció még kiválható legyen. Ez való-
színűvé teszi, hogy a reflex központja egyáltalán
nem is a gerincvelőben van lokalizálva, hanem a
hasüregben lévő szimpatikus idegrendszerben. Azon-
 51

ban a nagy agyvelőnek is kétségtelenül köze van az

erekcióhoz s így kell lenniök oly idegeknek, melyek
a nagy agyvelőtől a reflexközponthoz vezetnek. Az
agyvelőben azonban valószínűleg inkább gátlási
centrumok működnek s ezzel volna megmagyaráz-
ható az a különönös tény, hogy akasztás általi halál-
nál erekció és ejakuláció áll elő. Exnek ezt úgy ér-
telmezi, hogy a nyaki ütőerek összeszorításával a
legmagasabban fekvő centrumok működése megszű-
nik, míg az ágyéki velőnek még megvan a vérkerin-
gése és így működhetik. Hogy mély alvás közben is
szokott beállani erekció, ez is amellett szól, hogy
ilyenkor a központi idegrendszer gátló centrumai
kikapcsolódnak. Ugyanez áll az ejakulációra is. Pol-
luciók rendes körülmények között csak mély alvás
közben állanak elő. Akármilyen szoros is kapcsolat
erekció és ejakuláció között, utóbbi számára mégis
külön központot kell föltételeznünk, mert ejakulá-
ció lehetséges erekció nélkül is. Ezt bizonyítja Rémy
kísérlete, aki a tengeri malacnál talált egy kis
idegdúcot, melynek ingerlése csakis ejakulációt vál-
tott ki erekció nélkül.

6. A here belső elválasztása.

Eddigi szemlélődéseink központjában az ondó-

sejtek termelése és kiürítése állott, mint a szaporo-
dás egyik legfontosabb aktusa. Most azonban fog-
lalkoznunk kell a herének avval a tevékenységével,
mellyel a másodlagos nemi jellemvonásokat befo-
lyásolja. Éhez fontos tudnunk, hogy a here másod-
lagos nemi jellemvonásokra nem idegek utján gya-
korolja a távhatását, hanem azáltal, hogy bizonyos
vegyi anyagokat választ ki, melyek belekerülnek a
vérkeringésbe. Ilyen működésük van a test más mi-
 52

rigyeinek is, mint pl. a pajzsmirigynek, mellékvesé-

nek, tobozmirigynek stb. Mindezekben az esetek-
ben amikor ezeknek a mirigyeknek a váladéka nem
külön kivezető csatornák útján távozik el, hanem
egyenesen a vérbe ürül, belső elválasztásról beszé-
lünk és magukat a váladékokat hormonoknak ne-
vezzük.
Hogy a here távhatása valóban a vérkeringés
utján történik, azt Steinach bizonyította be a kö-
vetkező kísérlettel: Ha egyhónapos hímpatkánynak
eltávolította a heréjét, akkor a következő két hónap
folyamán az állat ivarszervei csak igen fogyatéko-
san fejlődtek ki. Hogy ennek az oka valóban a
szekszuális hormon hiánya volt, azt bizonyítja a kö-
vetkező kísérlet: Ha megint egyhónapos hímet he-
rél ki, de a kivágott herét rögtön beülteti a test
más helyére, például a hasizmok alá, akkor az állat
nyolc hónapos korában külsőleg semmiben sem kü-
lönbözik a teljes normális hímtől.
Az embernél herélés következtében beálló ilyen
kiesési jelenségekről és ezek gyógyításáról mástól
vett here beültetésével, majd más helyen beszélünk.
Itt most avval a kérdéssel foglalkozunk, mely utóbbi
években rendkívül erősen foglalkoztatta a tudomá-
nyos kutatást. Miután, mint fentebb láttuk, a here
mirigyeinek elsősorban az a feladatuk, hogy ondó-
sejteket termeljenek, közelfekvő volt a föltevés,
hogy a hormonokat nem ezek a mirigyek termelik.
Mát 1904 óta sejtik, hogy e mirigyek hézagait ki-
töltő szövet a hormontermelés székhelye. Ennek a
felfogásnak képviselői Steinach és követői. Ők fi-
gyelték meg, hogy ha az ondóvezetéket mindkét ol-
dalon alákötik, akkor az ondótermelés lényegesen
alászáll ugyan, de a fizikai és pszichikai nemi
jellemvonások miben sem változnak, sőt az in-
tersticiális sejtek megszaporodnak. Ugyanilyen
 53

eredményre jutottak akkor is, ha ivarérett állatok

heréjét Röntgen-besugárzásnak vetették alá; az
ondótermelés itt is degenerálódott, de a másodlagos
nemi jellemvonásokban semmi változás nem tör-
tént s a mirigyek közötti szövet itt is erősebb fej-
lődésnek indult. Ugyanezt tapasztalták azonban a
rendellenes esetekben is, mikor a magzatnál a has-
üregben kifejlődő here a születés után nem vándo-
rol le a herezacskóba, hanem ott marad a hasüreg-
ben vagy a lágyékcsatornában (rejtett here, kryp-
torchimus). Az ilyen rejtett here kicsi marad és
nem termel ondót, de azért a másodlagos nemi jel-
lemvonások teljesen kifejlődnek, sőt állatoknál, pél-
dául csődöröknél előforduló hasonló torzképződés
rendkívül módon felfokozza a nemi ösztönt. Ilyen
esetekben is megállapították a kitöltő szövet erő-
sebb fejlődését. A végleges bizonyítékot arra, hogy
ezek a közbeeső sejtek az igazi hormonforrások,
Steinach az ő sikeres átültetési kísérleteiben vélte
megtalálni.
Steinachnak ugyanis nemcsak az sikerült, hogy
herélt fiatal hímeknél herékenk a test más helyére
való beültetésével a fenti kiesési jelenségeket elhá-
rítsa, hanem az is, hogy fiatal heréknek kasztrált
fiatal nőstényekbe való átültetésével az eredetileg
nőstény egyén külsejét és ösztönéletét himesitse.
Ugyanez megfordítva sikerült, vagyis sikerült hí-
meket nőstényesíteni. Evvel később még majd rész-
letesen foglalkozunk, itt csak azt emeljük ki, hogy
az átültett herékben egyetlen ondószál se fejlődik,
sőt az ondótermelő mirigyek teljesen elsatnyulnak,
de annál erősebb burjánzásnak indul a mirigyek kö-
zötti (intersticiális) szövet. Abban a teljes meg-
győződésben, hogy az intersticiális szövet termeli a
hormont, Steinach „pubertásmirigynek” nevezte el
ezt a szövetet. Későbbi, 1916 és 1920 közötti munká-
 54

ban Steinach erre az intersticiális szövetre, illetve

ennek zavaraira vezette vissza a hímnős torzkép-
ződményeket, az álhímnősséget és a homoszekszná-
litást is.
Természetes, hogy erős ellenvélemények is
hangzottak el a Steinach fölfogásával szemben. így
sokan nem látják végleg bebizonyítottnak a köztes
szövet pubertásmirigy természetét és rámutatnak,
hogy a vas deferens alákötése vagy Röntgen-besu-
gárzása után pár hónappal már regenerációs jelen-
ségek mutatkoznak és ondótermelés is előállhat.
Kétségtelenül Steinach és általában a bécsi iskola
ellen szól az a tény, hogy mindazokban az esetekben,
amikor a természetesen vagy mesterségesen elvál-
tozott herék még szekszuális hormont termeltek, a
megszaporodott közti sejteken kívül ondócsator-
nácskák maradványai is található voltak bennük.
Továbbá előfordultak esetek, amikor a másodlagos
nemi jellemvonások csak gyatrán vagy abnormáli-
san voltak kifejlődve s mégis egészen ép köztes sej-
teket találtak.
Ha most ennek a vitás kérdésnek az utóbbi
években mutatott fejlődését nézzük, akkor úgy lát-
juk, hogy a közti sejtek hormontermelésének egyik
fő védő je Lipschütz életbuvár és legbuzgóbb ellen-
fele Stieve. Lipschütz új módszert dolgozott ki a
tengeri malac heréjének részleges kiirtására és azt
hitte, hogy evvel új bizonyítékot szolgáltatott a
közti sejtek hormontermelésére. Annak eldöntésére,
hogy milyen mennyiségű hereanyag elegendő a hor-
mon produkálására, előbb fiatal him tengeri mala-
cokat herélt ki az egyik oldalon s aztán megvizs-
gálta, hogy a másik oldalon meghagyott heréből
mennyit távolithat el még anélkül, hogy a herélés
következményei mutatkozzanak. Ε kísérleteivel arra
az érdekes eredményre jutott, hogy a tengeri ma-
 55

lacnál már a herének száznegyvened része is elég

arra, hogy a nemi jellemvonások kifejlődjenek,
illetve megmaradjanak. Ha egy idő múlva mikrosz-
kóppal megvizsgálta a herének megmaradt töredé-
két, úgy látta, hogy ez túlnyomólag közti sejtekből
áll. Miután Lipschütz ezeket annyira elburjánzott-
nak találta, hogy a közti sejtek tömege két normá-
lis here tömegének felelt meg, ezt a feltűnő leletet
kompenzatorikus hipertrófiának tulajdonította. míg
Lipschütz ezt az érdekes kutatási eredményt 1921-
ben úgy hozta nyilvánosságra, mint meggyőző bizo-
nyítékát annak, hogy a hímesítési hatás és a közti
sejtek mennyisége között szoros összefüggés van -
addig Stieve 1921-23-ban néhány nagyobb munká-
ban, melyek ludak és egerek csiramirigy elváltozá-
saira vonatkoznak természetes és kísérleti föltételek
között (hizlalás, forróság, alkoholmérgezés), egy
sereg leletet közöl, melyeket nem tart összeegyeztet-
hetőnek a Lipschütz fenti fölfogásával.
Közben azonban a Lipschütz fölfogása is mó-
dosult, amennyiben meggyőződött arról, hogy a he-
rének kompenzatorikus hipertrófoája nem is lehet-
séges. Se az egyoldalúan herélt fiatal állatnál meg-
hagyott here gyors megnagyobbodását nem lehet
kompenzációs hipertrófiának tekinteni, se a részle-
ges kasztrálásnál meghagyott heretöredék esetében
nincs ilyen kompenzációs hipertrófia. A pontosabb
vizsgálat ugyanis kiderítette, hogy a megmaradt
heretöredék közti sejtjeinek elburjánzása nem min-
den esetben következik be és hogy a töredéknek a
hormontermelése akkor is elegendő a hímesítésre,
ha a közti sejtek szaporodása nem állót elő. Nagyon
lényeges a kérdés tisztázásánál az is, hogy Lipschütz
ujabban az ondócsatornácskák degenerációjában
látja azt az okot, mely a közti sejtek elburjánzását
kiváltja.
 56

De azért igazat kell adnunk Lipschütznek ab-

ban, hogy a közti sejtek is figyelembe jöhetnek,
mint hormontermelők. Egyáltalában különös, hogy
ez a „mennyiségi momentum” olyan sokáig döntő
szerepet játszott ebben a vitában. Hiszen a belső el-
választásu mirigyek élettana már régen kimutatta,
hogy már parányi anyag is nagyon hatásos lehet
egy hatalmas emlősállati testnél is. Talán legmeg-
győzőbb példával szolgálnak erre a parányi mellék-
pajzsmirigyek; ugyanis ha a pajzsmirigy teljes ki-
irtásánál ezeket meghagyják, elkerülhetők a leggo-
noszabb kiesési jelenségek, melyek sokszor a páciens
életét fenyegetik. Ilyen elvi szempontok mellett je-
lentőségüket vesztik az összes mennyiségi érvek,
melyeket a közti sejtek hormontermelése mellett
vagy ellen fölhoznak. De éppen azért, mert már mi-
nimális számú sejtnek is erősen hormontermelő ha-
tása lehet, az egész vitát mindaddig lehetetlen lesz
véglegesen eldönteni, amíg nem sikerül a herének
mindazokat az elemeit, melyek mint hormonterme-
lők szóba jöhetnek, elkülöníteni és a hormonhatá-
sukra nézve kipróbálni. Már pedig mindeddig egyet-
len esetben se sikerült a közti sejteket és ondócsa-
tornácskákat teljesen különválasztani.
Ám vannak itt más jelenségek is, melyeket a
kérdés eldöntésénél szintén figyelemebe kell venni.
úgy az embernél, mint a házi emlősöknél figyeltek
már meg olyan him egyéneket, melyek normális
mennyiségű normális spermát termelnek, benne jól
fejlett és mozgékony ondószálakkal, s melyeknél a
másodlagos avagy a lelki nemi jellemvonások mégis
gyengén vannak kifejlődve. A nyúlnál például
Lipschütz 1922-ben mutatott rá az eunochoidizmus
egy esetére, amikor pedig a mellékherében bősége-
sen volt sperma Már pedig az ilyen esetekben az
ember joggal következtethetne úgy, hogy ha az
 57

ondótermelés rendben van, akkor mindennek rend-

ben kell lennie. Nos és mégis éppen az ilyen esetek
teszik nyilvánvalóvá, hogy a here kétirányú műkö-
désének: a sperma termelésének és az egész test
normális befolyásolásának külön-külön bonctani
alapjának kell lennie. De más meggondolások is arra
vezetnek, hogy a here különféle sejtjeinél valami
munkamegosztás van. Ennek a megállapítása pedig
fontos volna már csak azért is, mert akkor talán
lehetővé válna bizonyos beteges folyamatok befolyá-
solása.
II. RÉSZ.
 A normális nemi ösztön,
Írta: dr. Havelock Ellis, orvostanár.

Különböző definíciók. – Kiürülést és tapogatási

ösztön. – Duzzadás és elernyedés. – A nemi izga-
lom káros következményei. – A párosodás ösztöne
az állatvilágban. – Primitív népeknél. – A bírni-
vágyás. – A nemiösztön periodicitása. – Szemé-
remérzet. – A szekszuális funkciók kapcsolata az
aggyal. – A női passzivitás. – A női nemi appará-
tus aktiv izgalmat kivan. – A tapintás. – A csók.
– Cunnilingus és fellatio. – A szaglás. – Szek-
szuális oldala. – Férfiúi és női szaghatás. – Par-
fümök. – A hallás. – A látás. – A férfiúi és női
szépségideál. – Mi a szerelem. – A kéjvágy mellé-
rendelt jelentősége. – Spenzer felosztása.

Azt a lelki folyamatot, mely úgy az embernél,

mint az alsóbbrendű állatoknál a fajfenntartás
szolgálatában áll, általánosságban ösztönnek nevez-
zük. Bohn szerint ez az elnevezés nem megfelelő,
nem fedi a tényeket, s még ma sem tudjuk, milyen
értelemben használjuk e szót. Spencer szerint az
ösztön egy összetett reflextevékenység és az a kér-
dés, kíséri-e tudat ezt a reflextevékenységet, sze-
rinte egyáltalában nem fontos. Utóbbi években a
biológiával foglalkozó pszycholoógusok, különösen a
 61

Lœb hatása alatt állók Condillac álláspontjához tér-

tek vissza és az „ösztön” szó használatát elfelejtet-
ték. Ezek a kutatók azt hangoztatják, hogy a mi
feladatunk az automatikus lelki folyamatok elemzése.
de e nehéz feladatot ne terheljük meg még azzal is
hogy egy, oly sok associatióval bíró rossz elnevezést
alkalmazzunk.
Nem tárgyaljuk tehát a fajfenntartást mint
ösztönt, hanem csak a nemi ösztönnel és annak elem-
zésével foglalkozunk. Mi is a nemi ösztön?
A legrégibb és legnépszerűbb nézet az volt, hogy
a nemi ösztön idegrendszeri és lelki oldalát illetőleg,
úgy magyarázható meg, mint egy kiürülési ösztön
a felgyülemlett ondó kiürülési folyamata pedig köny-
nyen megmagyarázható, ha a hólyag és a belek ki-
ürülési folyamatával hasonlítjuk össze. Ezt a magya-
rázatot filozófusok, mint Montaigne és More is
elegendőnek tartották, ujabban pedig Feré is elfo-
gadta. Ha azonban a kérdést gondosan megvizsgál-
juk és különbözőképen világítjuk meg, úgy azt
találjuk, hogy a nemi ösztön megmagyarázására
a kiürülési teória nagyon is hiányos. A nemi ösztön-
ben foglalt kedélyhullámzások oly hatalmasak, hogy
azt az egészen mellékes szerepet játszó kiürülés
nem magyarázza meg eléggé, hiszen nemi ösztön
kiürülési vágy nélkül is fennállhat.
A nemi ösztönt mint szaporodási ösztönt is de-
finciálták. Ez azonban egy nagyon durva analizá-
lási kísérlet. Egy ösztönt nem analizálunk úgy, hogy
a célt állapítjuk meg, melyet közvetve szolgál. Ma-
gasabb szempontból analizálta Moll 1897-ben Λ
nemi ösztönt, felállította theoriáját az ösztön alko-
tórészeiről. Moll szerint a nemi ösztönben két kom-
ponens nyilvánul, melyek egyike a nemi szervek
helyi funkciójára irányul, férfinél az ondókilövelé-
sére. Itt tehát egy kiürülési folyamat van, hasonlóan
 62

a hólyag kiürüléséhez. A második komponens a part-

nereket fizikai és psychikai közelségre kényszeríti.
Moll az első tényezőt ellanyhulási, elernyedési ösz-
tönnek nevezi, a másodikat kontrektatiós vagy ta-
pogatási ösztönnek. Mindkét tényező a nemi miri-
gyekre vezethető vissza. Az első a primär, a máso-
dik a secundär tényező, mindkettő azonban külön-
böző, mindegyik önállóan is előfordul. A két tényező
együttes megjelenése a teljes, egészséges nemi 'ösz-
tön.
Moll analízise tudományosan megalapozott és
általában el is fogadták. Azonban alkalmazva mégis
nehézségekkel jár, ha például a nőre alkalmazzuk,
mint az Robert Müller és St. Paul és mások is ki-
fogásolták; nehézkessé teszi továbbá az is, hogy a
nemi folyamatot megosztja. Ezeket a nehézségeket
elkerülendő, Moll teóriáját módosítottam, még pedig
Darwin legkevésbbé vitatott selektiós teóriája se-
gélyével. Ha úgy az állatoknál, mint az embereknél
vizsgáljuk a nemi folyamatot, akkor azt tapasztal-
juk, hogy az nem az elernyedéssel kezdődik. Mielőtt
az elernyedés bekövetkezne, be kell fejeződnie a
duzzadásnak. A háziállatoknál és a civilizált embe-
reknél ez könnyen megy. Nem úgy azonban a ter-
mészetben. Először a hím közeledik, kelleti magát,
majd pedig a nőstény nézelődik sokáig. Mindegyik
a duzzadás erősbbítésére törekszik, úgy saját magá-
nál, mint partnerénél. A lassú duzzadási folyamat
Stendhall szerint a szerelem ki kristályosodását
fejezi be. Az elernyedés a dráma befejezése és csúcs-
pontja. Mindenesetre egy anatómia-élettani jelen-
ség, mely azonban a psychologiát is érinti.
Az elernyedés rendes körülmények között szo-
ros kapcsolatban áll a feszüléssel, duzzadással. A
duzzadás táplálja a tüzet, az elernyedés az emésztő
láng kialvása. Az egész jelenség kettős és mégis
 62a

egy szerves egész. A duzzadás alatt a szervezetben

energia gyülemlik fel. Az elernyedésnél a felgyülem-
lett energia szabaddá válik, s ez az energia mozgatja
az ondót tovavivő szervet. A vonzódás vagy megki-
vánás, mint ahogy a duzzadási folyamatot közönsé-
gesen nevezzük, mely akkor lép fel, ha a nő először
éli át egy férfi szekxualis közeledését, rendszerint
egy elhúzódó folyamat, azonban szükséges hogy
megjegyezzük, hogy az ismételt közösülés normális
keresztülviteléhez okvetlenül mindkét folyamat meg-
kívántatik. Az elernyedést egy hosszabb-rövidebb
vonzódásnak, bírnivágyásnak kell megelőzni.
A bírnivágyást, mely a duzzadást biztosítja és
fokozza, főképen a tapintó érzék fejti ki. Miután a
duzzadás érzéki ingerek behatása a tetőfokát éri és
helyt ad az elernyedésnek, ezek a fizikai jelenségek
mindinkább a nemi szervekre lokalizáltatnak. A je-
lenség, mely eleinte idegrendszeri és lélektani jelen-
ség volt, most leginkább a véredényrendszert érinti.
Itt érvényesül a bőr régen ismert szekxualis jelen-
tősége, felületes vérbőség keletkezik, az arc kipirul,
ugyanilyen vérbőség lép fel a nemi szervekben is.
Azt mondták, hogy az erekció a penis kipirulása. A
különbség azonban az, hogy a nemi szervekben je-
lentkező vérbőségnek határozott és specifikus ren-
deltetése van, az erekció teszi lehetővé, hogy a penis
a női nemi szervbe behatolhasson.
Nemcsak a férfinél van merevedő szerv, mely
a duzzadási folyamat alatt vérbő lesz, ugyanilyent
találunk a külső női nemi szervekben is. Az erektilis
szerv itt is vérbő lesz, ha nem is mutatja azokat az
elváltozásokat, mint a férfié. Nőknél a csikló fejletlen-
sége miatt a szekxualis izgalom e stádiuma nem mu-'
tat helyi elváltozást. Tapintásuk mindenesetre ru-
galmasabb lesz.
A nőnél az erekciót egy váladék megjelenése
 62b

jellemzi, mely váladék a szeméremrést és a hüvely-

bemenetet bőségesen megnedevesíti. Ezt a váladékot
tényleges ejakulátum formájában a hüvelyben lévő
Bartholini féle mirigyek termelik. Régente ezt a vá-
ladékot analógnak vették a férfi ejakulatumával, s
azt hitték, hogy a megtermékenyítésnek ez fontos
feltétele. Ez a nézet téves volt, mindenesetre e vá-
ladéknak fontos szerepe van, mert hüvelybemenetet
sikamlóssá teszi.
Ha az erekció úgy a férfinél, mint a nőnél meg-
történt, akkor a közösülési feltételek adottak. Az ál-
latoknál, még az emberhez közel állóknál is a közö-
sülés úgy történik, hogy a hím hátulról közelíti meg
a nőstényt. Embernél normális körülmények között
a közeledés elölről, szemtől-szembe történik.
Az elernyedési folyamat eddig tárgyalt részle-
tei az idegrendszer és a véredények hatására mu-
tatkoztak, most egy új elemet, az izomtevékenysé-
get ismerjük. Az igazi elernyedés az izomtevékeny-
ségei veszi kezdetét, mely alapjában véve akara-
tunktól független, még ha az akaratunktól függő iz-
mok munkája is részt vesz benne. Az akaratlagos
cselekvés, különös erőlködésektől eltekintve, teljesen
ki van kapcsolva. Az egyén mint olyan teljesen meg-
szűnik, s amennyire az életfeltételek megengedik,
egyesül egy másikkal. Férfi és nő most eszközei egy
magasabb hatalomnak, – bárminek is nevezzük e
hatalmat – mely egy közös cél szolgálatába állí-
totta őket. A közösülési aktusnak legdöntőbb pilla-
nata az, mikor a penisből a hüvely dörzsölése foly-
tán előálló izgalom következtében ritmikus össze-
húzódások utján az ondó eltávozik. Ami az ejakulá-
ció idegmechanismusát illeti, újabb kutatások sze-
rint az jóval bonyolultabb, minthogy azt eddig is-
mereteink alapján elfogadtuk, részben még tisztá-
zatlan is.
 63

Úgy az izgalmi szak, mint az elernyedési szak

általában pszychikus folyamat, azonban mégis legin-
kább reflextevékenység, mely akkor is létrejöhet, ha
az agyat a gerincvelőtől elválasztjuk. Eckhard,
Langley, Gaskell és mások kísérletei szerint az
erekció centruma a gerincvelő ágyéki részében van.
Másrészt tudjuk, hogy az agyból kiinduló izgalom
jelenti az erekciómechanizmus működésének megin-
dulását, így sikerült az agykéreg elektromos izga-
tásával erekciót kiváltani. A szeméremszervek be-
idegzésének centrumai a gerincvelő ágyéki és ke-
resztcsonti részén van, de ez a két terület különböző
rendeltetésű. A felső ágyéki idegek szűkítik a hím-
vessző és a női genitáliák ereit, a keresztcsontiak
pedig tágítják. A női nemiszervek beidegzése nagy-
jában megfel a férfi nemiszervének.
A közösülés különböző jelenségei közvetve vagy
közvetlenül két csoportra vezethetők vissza: az első
cirkulációs és légzési, a másik motorikus. A való-
ságban e csoportok nem választhatók széjjel, a cir-
kulációs jelenség mellékterménye az akarattól füg-
getlen motorikus jelenségnek.
Az elernyedés közeledtekor a légzés felületessé
válik, gyors lesz és bizonyos kiterjedésben akadozó.
A légzés akadozása arra szolgál, hogy vénás
vér keringjen, mely a centrumokat izgatja, a vér-
nyomást pedig különösen az erektilis szervekben
emelje. A magas vérnyomás az elernyedési álla-
potnak legjellemzőbb sajátsága, a szívműködés erő-
teljesebb és gyorsabb, a felületes artériák jobban
kidomborodnak, a szem kötőhártyája vörös lesz.
Az elernyedésnél a vérerek munkájával kap-
csolatosan élénkebb mirigytevékenységet is észle-
lünk. Különböző mirigyek, nyál, verejtékmirigyek
élénken működnek, a férfi húgycsövében a duzzadás
utolsó szakában szintén találunk egy nyirkos vála-
 64

dékot, éppúgy, mint már azt a nőnél említetttik. A

húgycsőbe torkoló kis mirigyek váladéka ez. Ezt a
jelenséget a régiek is jól ismerték és disztillációnak
nevezték. Tudták, hogy különbözik az ondótól, meg-
jelenését annak tulajdonították, hogy a képzeletet
erotikus dolgok izgatták. A vizeletkiválasztás is fo-
kozódik és általában a test belsejében lévő mirigyek
is fokozott tevékenységet fejtenek ki.
Az ellanyhulás tetőpontját és látható jelét a
motorikus tevékenységben éri el. Ez a legfontosabb
az ellanyhulási ösztönre, mert enélkül az ondósejtek
nem továbbíttatnak.
A motorikus működés általános és specifikusan
szexuális. Többé-kevésbbé akaratunktól független
mozgások jönnek létre, az izomerő csökkent, a férfi
hólyagizmai összehúzódnak, a hólyag erekciónál nem
is ürül ki. Nőknél gyakran vizelési inger lép fel, sőt
vizeletkiürités is. Az egész szervezetben bizonyos
motorikus nyugtalanság mutatkozik. A motorikus
izomtevékenységnél sokkal fontosabb a specifikus
szexuális izomtevékenység. Az ellanyhulás első nyil-
vánulásainál érezhetővé válik ez az izomtevékeny-
ség. A környéki izmok akcióba lépnek. Férfinél ezek
a mozgások igen kifejezettek és egyszerűek. Az ondó
az ondóhólyagból kipréseltetik, a húgycsőbe kerül,
keveredik a prostatatváladékkal és bizonyos nyomás
mellett a húgycsőnyíláson eltávozik. Az ejakulatum
sugárban lövelltetik ki, sokszor egy méternyi távol-
ságra is.
Nőnél a specifikus szexuális izomtevékenység
nem látható annyira, nem oly szembeötlő, homályos
és bonyolult. Mielőtt az ellanyhulás valóságban is
bekövetkeznék, a hüvelyfalak ritmikusan összehú-
zódnak, valószínűleg azért, hogy a hímvesszőt izgas-
sák és annak kontrakcióival harmonizáljanak. Ezek
a ritmikus összehúzódások valószínűleg csak egy
 65

normális jelenség fokozása, éppen úgy, mint a hó-

lyag laza kontrakciója normális és állandó jelenség.
A hüvely állandó kontrakcióját mely ritmikusan tör-
ténik, Jastreboff a házinyúlnál észlelte. A hüvely-
falak összehúzódása, mely csak az ellanyhulás előtt
észlelhető jól, csak egyrésze a helyi izomfolyamat-
nak. Kezdetben a méh és a petevezeték is összehu-
zódási munkákat végeznek, Dembo azt észlelte, hogy
állatoknál a hüvely mellső falának izgatása erőtel-
jes méhösszehúzódásokat vált ki, a méh kiegyene-
sedik, a hüvely felé fordul, ürege mindinkább kiseb-
bedik és nyálkás anyagot bocsájt ki magából. Az el-
lanyhulásnál, mint azt már régen Aristoteles is
megemlítette, a méh magába szívja az ondót.
Habár már a régiek is megállapították, hogy
a női nemiszervek aktív részt vesznek az ondónak
a méhbe való továbbításában és ez a nézet a görö-
göknél is egyezik, kik azt mondták, hogy a méh egy
állat a testben, melynek megvan a maga aktivitása,
az újabb vizsgálatok ezeket a nézeteket nem erősí-
tették meg. Azt megállapították, hogy orgazmus
alatt a méh rövidebb, szélesebb és puhább lesz, le-
gzáll a medencébe, a méhszáj megnyílik. De ez nem-
csak az ellanyhulás pillanatára vonatkozik, szexuá-
lis izgalmak is előidéhetik. Ez az erekció, a kontrak-
ció, a méh helyzetváltozása és egyidejűleg a nyákos
anyag megjelenése az ellanyhulás bekövetkeztét je-
lenti és a vastag nyákos anyag valóban az uterusból
származik. Sokan a nőknél beálló ellanyhulást akkor
vélik befejezettnek tekinteni, ha a nyákos váladékok
eltávoznak, mások pedig a nemi szervek ritmikus
összehuzódásokat. Az orgazmus legmagasabb fokát,
a tetőpontot nőnél nehezen állapíthatjuk meg, míg
a szubjektív érzések igen nyilvánvalóak. A méh sze-
repe az elernyedésben tehát eléggé tisztázott, de
azért az ondószálak aktív mozgásait sem szabad fi-
 66

gyeimen kívül hagynunk. Az ondószálak élénk moz-

gását jól ismerjük, Luschlea, Bossi és Strassburger
azt találták, hogy az ondószálak a női belső genitá-
liákban még egy hétig is megtartják aktivitásukat.
Még megjegyzem, hacsak a hüvelymenetig jut az
ondószál, eltekintve élénk mozgásától, van rá mód
és lehetőség, hogy tovább jusson. Említettem már,
hogy az elernyedésnél nemcsak a méh húzódik össze,
hanem a hüvelyfalak is, némely nőnél ez az össze-
húzódás a hüvely legkülsőbb részére is kiterjedhet.
Az elernyedési specifikus izomtevékenység, mely
a nőknél mutatkozik és amely megkülönböztetendő
a nemi izgalomnál fellépő általános motorikus tevé-
kenységtől, meglehetősen komplikált és homályos.
Mindenesetre az elernyedésnél úgy a nőnél, mint a
férfinél, felhalmozott idegerő válik szabaddá. A mo-
torikus kiürülésnek férfinél és nőnél is egy célja
van: az ondó, illetve pete kiürítése. Mindkét nemnél
a szexuális organizmushoz és ennél érzékelt kéj ér-
zethez mint lényeges elem hozzátartozik a szexuális
sphära motorikus tevékenysége.
Az elernyedésnél különbözőek lesznek az arc-
kifejezések, a férfi arcvonásai erőtől duzzadnak, a
nőé gyengédségtől van áthatva. Ebben a pillanat-
ban, mikor a legmagasabb aktus befejezéshez köze-
ledik, az egyén szépsége különösen kidomborodik.
A szemek nagyobbak és világosak, az arcizmok meg-
feszülnek, úgyhogy még felnőttek ráncai is eltűn-
nek és ifjúságuk visszatér.
Az elernyedés kezdetén az arckifejezés néha
nyugtalan; az erős tenzorikus érzékenységet feje-
zik ki. A pupillák tágulása, erősebb nyálelválasztás,
a nyelv mozgásai az érzéki vágyak kielégülésének
közeledését jelzik. Érdekes, hogy némely állat ilyen-
kor a fülét hegyezi. A pupillák tágulása néha fény-
 67

iszonnyal jár, ez okból az elernyedés alatt a szemek

gyakran lecsukódnak.
Miután most vázoltuk, milyen hatalmas ráz-
kódtatással és motorikus izgalommal jár az elernye-
dés, megérthetjük a közösülés komoly következmé-
nyeit is. Még állatoknál is komoly következménye-
ket észleletek. Fiatal csődörök az első közösülés
után eszméletüket vesztetek, kancák holtan estek
össze. Férfiaknál is észleltek komoly ártalmakat a
közösülés következményeként. Fiatal embereknél
ájulást, epileptikus görcsöket, magasabb korban a
vérnyomás emelkedése folytán agyvérzést is észlel-
hetünk elég gyakran. Idős férfiaknál idegen nők-
kel való közösülés izgalma gyakran halált okozó. Sok
kiváló férfi halt meg ilyen módon.
A nemi izgalom okozta megbetegedések igen
ritkák. Leginkább abnormális érzékenységű egyé-
neknél fordulnak elő, vagy pedig azoknál, kik a
szekszualis higiéniát teljesen figyelmen kívül hagy-
ják. Az elernyedés olyan természetes folyamat, any-
nyira funkciója a szervezetnek, hogy gyakran még
a beteg embernek sem árthat. Kedvező feltételek
mellett az elernyedés kövekezményei igen áldáso-
sak. Férfinél a feszültség után megpihennek az iz-
mok, a vérnyomás sülyed, általános jóérzés és nyu-
godtság fogja el, kellemes bágyadtságot érez. Ha a
körülmények csak egy kissé kedvezőek, nincs fájda-
lom, nincs szomorúság, sem kimerültség, sem más
emóciós visszahatás. Nőknél az erenyedés következ-
ményei ugyanezek, csak a fáradtságra való hajlam
nem oly kifejezett, hacsak az aktust többször meg
nem ismétlik. A nő ugyancsak nyugodt lesz, erőtel-
jes jó érzés fogja el. Teljes kielégülés után órák
hosszat is eltart ez a jó érzés.
Látjuk tehát, hogy a duzzadás és elernyedés
 68

nem két külön folyamat, hanem egy jelenség két fá-

zisban. A természet előbb megköti az organizmust,
hogy ez azután az orgasmusban felszabaduljon.

Tudattalanul kétségkívül úgy az embernél, mint

az állatnál a nemi inger egyértelmű a fajfenntartás
fizikális aktusával. A nemi ösztön számos kompo-
nensből összetett reflexakció, melynek lényege az a
vágy, hogy a másikat testileg birtokába vegye.
A nemi ösztön oly hatalmas, hogy csaknem egy-
sorba állítható az önfenntartási ösztönnel, sőt bizo-
nyos időszakban felülmúlja az utóbbit.
Az állatvilágban ennek a tézisnek valódiságát
döntően tapasztalhatjuk. A hímnek a nőstényért
való küzdelemben szívesen áldozzák fel életüket. De
az emberek között is a gyilkosságok és öngyilkoss-
ságok aránytalanul túlnyomó részét nemi momentu-
mok motiválják.
Az állat csakúgy, mint az ember, ősi ösztönére
hallgatva, mindig igyekszik eleget tenni a párosodás
örök törvényének. A magasabbrendű állatoknál a
him a szebb, hatalmasabb, kifejlettebb példány, a
szerelmi életben is a him a kezdeményező. Az ala-
csonyabb rendűeknél viszont a nőstény a szebbik,
az erősebbik s a hím akráhányszor nem egyébb, mint
a nőstény hatalmának alávetett, pusztán ennek meg-
termékenyítésére szolgáló élősdi. Vannak olyan ál-
latfajták, melyeknél a hím önállóan mozogni sem
sem tud,hanem elválaszthatatlanul tapad a lényege-
sen nagyobb nőstény testéhez. Általában minél ala-
csonyabb állatfajtákat vizsgálunk, annál feltűnőbb
a nőstény fölénye a hím felett. Utazók, természet-
 69

búvárok érdekfeszítő leírásai ismertetik a dzsun-

gel sűrűjében egymásra támadó különböző állatok
vad viadalát, valamint a féltékenység szülte párba-
jok leírását, mikor a nőstényért két megvadult him
küzdi élet-halál harcát. S a legyőzött fél gyakran
holtan marad a porondon, a győztes pedig büszkén
továbbvonul párjával, hogy egy legközelebbi össze-
csapásnál talán már ő maradjon alul. Gondoljunk
«sak a szarvasbikára; megfigyelők észlelése alap-
ján olvashatjuk, hányszor történik, hogy hatalmas
agáncsukat előreszegezve ezek az általában félénk-
nek tartott állatok haláltmegvető elszántsággal és
vad dühvel rohannak egymásnak, ha a nőstény meg-
szerzése forog kockán. Általában megállapíthatjuk,
hogy a legtöbb állat szerelmi élete aránylag rövid
időre, sokszor csak hetekre szorítkozik, de ezen pe-
riódus beálltakor nemi ösztönük kielégítése teljesen
lefoglalja a hímeket s előfordul, hogy nagy buzgal-
mukban néha még elemi létfentartó életműködésük-
ről, a táplálék szerzéséről is megfeledkeznek. A ma-
daraknál jól megfigyelhető a párzás idejekor a hí-
mek versenye egymással, amely erejük és szépségük
kifejtésében nyilvánul meg. Az amúgy is színes és
ragyogó tollú madárkák szerelmi életük e rövid
szakaszában, a leggyönyörűbb szinponpában igye-
keznek a nőstény figyelmét felhívni; a párzás ide-
jének elmúltával ismét észrevehetően szürkébbé vá-
lik tollazatúk. Ezért lobogtatja a fajdkakas tavasz-
szal büszkén rikító-vörös taraját, mely a kakasok
legnagyobb éke és büszkesége, de csak hetekig tart
ez a pünkösdi királyság, a nőstény kegyeinek elnye-
réseért folyó viadal; aztán ismét megfakul az égő,
vörös taraj és véget érnek a mézeshetek.
Rendkívüli alapos és messzemenő részletességű
irodalma van az állatvilág szerelmi életének, a leg-
alacsonyabbrendű állatokétól a legmagasabbrendűe-
 70

kig. Az állatok szerelmi életében természetszerűleg-

kevesebb a psychologiai és kulturális stb. momentu-
moktól befolyásolt gátlás, mint az emberében, ezért
azok sokkal alkalmasabbak a nyers nemi ösztönök és
annak megnyilvánulási eszközei tanulmányozására.
Brehm, Büchner, Hacker, Finckes, Bladon, Peck-
ham, Lecaillon, Favre, Poulton, Hudson, Millais,
Forbes, Cronwright, Gsson, Smith, Eyre, Dunlop és:
még igen sokan mások szolgáltattak abszolút hiteles
adatokat az állatvilág szerelmi harcának kaleidosz-
kopszerüen szines és változatos eszközeihez és ana-
lizálták a szerelmi és párosodási megnyilvánuláso-
kat biológiai, psychologiai és fizioloógiai szempont-
ból. Nem tartozik könyvünk szabott kereteibe ezek-
nek a nagyérdekességü tanulmányoknak részletes
ismertetése, mert célunk inkább az elvont tudomá-
nyos konklúziók helyett gyakorlati példákkal való
illusztrálása és érthetővé tétele azon momentumok-
nak, melyek a nemi ösztön kifejlődésének, kompo-
nenseinek, érzékelhető eredményének és megnyilvá-
nulásának appercipiálásához szükségesek.
Haddon irja a Reports Anthropological Expe-
dition to Torres Straighs V. kötetében: Az u. η.
sakular-tánc, a „Kap” folyamán a fiatal lányok
rendszerint szerelmesek lettek. Fiatal, jól táncoló
férfinak mindig sikere volt. Aki ismeri ennek a nép-
fajnak élénk, groteszk és fárasztó táncait, érthető-
nek fogja ezt találni. Fiatal ember, aki ezekben a
táncokban kitüntette magát, csak erős és fürge em-
ber lehetett. Ezek olyan tulajdonságok, melyeket a
másik nembeliek respektálnak. Egy Mabuiag-törzsfő
erről a következőkép nyilakozott: Angliában a nő-
ket az vonzza, ha valakinek sok pénze van, – itt a
nők azzal a férfivel akarnak összeházasodni, aki jól
táncol. A régi időkben a haditánc, valamely jól si-
került rablóbetörés után az első lányra a legnagyobb
 71

vonzóerővel bírt, különösen, ha valamelyik fiatal-

ember annyira kitüntette magát, hogy az ellenfél fe-
jét hozta magával haditrófeaképen.
Az új Guineai Wanigela-torkolat lakosainál, ha
egy férfiú egy lányt megszeret, ha egy lány megtet-
szik neki, akkor nem szólítja meg és nem igyekszik
közeledni hozzá, hanem vonzalmát atlétikai ugrások-
kal és sajátságos pozitúrákkal juttatja kifejezésre,
valamely képzelt ellenséggel való viaskodását mu-
tatja be, hogy a lány figyelmét felhívja magára. Ha
a lány viszonozza érzelmeit, akkor egy kis lány út-
ján „ugauga gaunát”, szerelmi meghívót küld neki,
amely nem más, mint egy areca-dió, melynek héj-
jába rovátkák vannak vésve, amelyek az ugaugához
való hajlandóságát jelképezik. A szürkületben ez-
után a férfi találkozóra lopódzik, szorosan a lány
mellé ül és együtt elfogyasztanak egy areca-diót.
Ezzel az eljegyzési aktus megpecsételtetett, a
fiú meglátogathatja a lány házát és ott alhatik. Az
esküvőket többnyire az év legnagyobb ünnepe, a
Kapa idején tartják, amelyre három hónapon át
folynak az előkészületek, hogy megfelelő bőséges
banánkészlettel rendelkezzenek. A hajadon lányok
ezen az ünnepségen igen sokat táncolnak és erre az
alkalomra testük egész elülső felületén, de különösen
a hastájon sűrűn tetoválják őket, mivel olyan lány,
aki megfelelően nincs tetoválva, nem izgatja a
fiatalembereket. Férjes, özvegy, vagy elvált asszo-
nyok is résztvehetnek ugyan a táncban, de ezeket ki-
nevetik. (R. E. Guise, On the tribes of the Wanigela
River.)
Modigliani leírja, részben egy Sundermann
nevű misszionárius nyomán, a Nias nevű Szunda
szigeten divó táncokat. Lakodalom idején egész na-
pon át táncolnak, 2-3 asszony együtt táncol, egy
bizonyos távolságra férfiaktól, úgy, hogy melleik és
 72

csípőik vonala előnyösen látható, bár a Nias-tánc

alkalmával végzett ritmikus mozdulatok a lábak
esetleges hibás növését nagyon kiemelik. A Ieggra-
ciózusabb mozdulat ennél a táncnál a csípőnek egy
bizonyos hajlékony csavarszerű körmozgása, miköz-
ben a sarong (csípőkabátka) lassan-lassan a mellre
és az arcra vetődik, majd ismét meztelenen tünteti
fel azokat. Ezek a mozdulatok ugyan, sajátos görcs-
szerűségükben nem mindig esztétikusak, azonban a
nézők nagyon megcsodálják, még az asszonyok is,
akik körben állnak és kórusban dicsérő és magasz-
taló szavakat zengenek, ha nem is gondolják őszin-
tén. Pl. ilyeneket mondanak: úgy táncol, mint a
madár a rajban. úgy táncol, mint ahogy a kócsag
repül, nézni is gyönyörűség! Más lakodalmi ünnep-
ségeken is táncolnak és énekelnek. (Elo Modigliani,
Un viaggio a Nias.)
Az új Hebridákon a nők táncolnak, vagy inkább
egy a férfiak által alkotott körben ide-oda forog-
nak. Ugrándoznak, megmutatják nemi szerveiket és
coitus-mozdulatokat végeznek. Eközben a férfiak
viszonzásul szintén coitusmozdulatokat végeznek. A
táncosnők továbbá állítólag masturbálnak is. Eköz-
ben panaszos dalokat énekelnek és az egész aktust
hangos üvöltéssel és bömböléssel kísérik. (Untrod-
den fields of Anthropology, by a french Army sur-
geon, 1898.)
Az alacsonyabb kultúrájú népfajoknál tehát a
tánc és a különböző testmozgások a nemiség és ér-
zékiség szolgálatában állnak, a tánc a nemi inger
kifejezője és egyben felkeltője. A mozdulatok maguk
is, sokszor tudattalanul, a nemi aktusok közben szo-
kásos mozdulatokat utánozzák, ami magában véve
is erősen fokozza a tánc érzéki hatását.
A tahitiak, az európaiakkal való érintkezésük
idején nemi értelemben már eléggé raffináltak és ta-
 73

lálékonyak voltak. De Cook első látogatása idején

még fellelhetők voltak a nyomai a táncnak és nemi
szerelem közötti szoros összefüggésnek.
Hiszen abszolút meggyőző tárgyi adatokat az
emberi tánc – és megkelletés azonossága felől tárgyi
értelemben nehéz produkálni, bár könnyen megálla-
pítható, ha nem kívánjuk ezt a kényes tárgykört a
kultúra konvencionális hazugságain keresztül tár-
gyalni, hogy valóban más tendenciájuk, tisztára
szórakoztató céljaik és jellegük ellenére is, éppen a
modern táncok, de a régiek is, bizonyos értelemben,
talán az öntudat küszöbe alatt az ember veleszüle-
tett erotikus hajlama felkeltésére alkalmasak, egy-
szerűen azon a réven, hogy a test ritmikus mozgá-
sában önkéntelenül is van valami erotikát keltő, va-
lami, ami ösztönös érzékeinkre hat, ám – legtöbb-
ször be nem vallott és a teljes értelmileg ki sem
kristályosodott – izgalmat okoz. A fantáziát ebben
az irányban fűti és érzéki impressziók számára fo-
gékonyabbá teszi.
A tánc az állatvilágban valószínűleg már az
embernek a földön való megjelenése előtt erős fej-
lettségben szerepelt a nemi vetélkedés eszközeként.
Ilyképp érthető, hogy emberi tánc eredete adat-
szerűen nehezen igazolható. Spix és Martius leírták,
hogy egy brazíliai törzs, holdas éjjeleken bacchan-
tikus táncokat lejt, kéz a kézben körben felállnak,
egyik oldalon a férfiak, a másikon az asszonyok és
közben párosodnak.
Egy másik brazíliai törzsről feljegyezték, hogy
teljesen meztelenül táncolnak, egy sor férfi, majd
egy sor nő, ismét egy sor férfi és így tovább. Ének-
lés és dudolás közben különböző csípőmozdulatokat
végeznek, előbb lassan, majd mindig erősebb ütem-
ben, végül a tánc a nemi aktus pantomijévé válik.
Az új-Mexikó-i Gila-törzsről írja Bancroft: Ha
 74

egy fiatalember feleségül akar venni egy lány, ak-

kor először a szülők beleegyezését szerzi meg. Az-
után szerenádot ad a lánynak, gyakran napokon át
órákhosszat ül a lány ajtaja előtt és furulyaszerü
hangszeren játszik. Ha a lány erre nem jelenik meg
az ajtó előtt, ez annyit jelent, hogy visszautasítja a
férfit, ha azonban kijön, akkor ez egyértelmű a haj-
landósággal, akkor a férfi minden további ceremó-
nia nélkül hazavezeti a lányt a házába. Crowley sze-
rint ezeknek a néptörzseknek esküvői szokásai és
ceremóniái lényegében a „szerelmi varázs” szolgá-
latában állnak, a nemiségek, nemi kapacitásuk f itog-
tatásának révén vetélkednek egymásért.
Kaffer esküvők alkalmával éjfélig énekelnek
és táncolnak a férfiak és a nők, szembenálló csopor-
tokban. Az idő előrehaladásával mindig növekszik
az ének, a tánc, a mozdulatok hevessége a fűtött iz-
galma. Egy-egy férfi, vagy nő nemi izgatottsága
ezenközben gyakran annyira erőt vesz rajta, hogy
egészen extázisba hajló jelenségekben nyilvánul
meg. így tart ez éjfélig, mikor is a felizgatott ven-
dégek páronként távoznak és együtt töltik az éj-
szakát.
Raymond Pilet a Faaröer szigeteken divó tán-
cokat írta le. Ezek eléggé erkölcsösek, zenével, sza-
valatokkal, mimikai mozdulatokkal kapcsolatosak,
melyek többnyire harci jeleneteket ábrázolnak. Néha
napokon és éjjeleken át tartanak, szünet nélkül. „A
tánc egyszerűen egy szolid formák között adott al-
kalom arra, hogy a fiatalemberek udvaroljanak a
lányoknak.”
Már a gyermekeknél is felismerhető az a kiala-
kulatlan és valódi értelmében még nem öntudatos
szándék és törekvés, a legcivilizáltabb népeknél még~
inkább, hogy ügyességüket, erejüket, egyéb képes-
ségeiket természetesen legtöbbször túlzott és mosolyt
 75

fakasztó formában dokumentálják. A fiúk és lányok

egymás között és egymás előtt, de még inkább, bi-
zonyos korban már, (8-12 évesek) a fiúk a lá-
nyok, – a lányok pedig a fiúk előtt. Ez az első, az
öntudat küszöbe alatt lappangó törekvés a másik
nembelinek elkápráztatására, azok bámulatának és
csodálatának megszerzésére. Természetesen ilyenkor
sem a fiúk, sem a lányok psychéjében a legkezdet-
legesebb formában sem mint a nemi vetélkedés esz-
köze szerepel ez a „hencegés”, bár a dolgok mélyén
és tudattalanul ezek az első jelenségei a fejlődő
nemiségnek, a másik nembeliben való vonzalom fel-
keltése iránti törekvésnek. Futnak, ugrálnak, tán-
colnak, tornásznak, másznak, állatokat és embere-
ket utánoznak, oktalan veszélyeknek teszik ki magu-
kat, hogy bátorságukat és „kiválóságukat dokumen-
tálják.
Ez a büszkélkedése a fiúnak, aki ezen a réven
tetszeni akar a lánynak, előfoka a későbbi céltuda-
tos, raffinalt és sokrétű törekvésnek, melyek mind
azt szolgálják, hogy a fiatalember személye a kívá-
natos lánynak imponáljon, – ugyanerre szolgál a
fiatal lány szolid koketteriája, a neki tetsző fiatal-
ember érdeklődése felkeltésére.”

A bírnivágyás vagy vetélkedés a szó szoros ér-

telmében egy biológiai jelenség, az állatvilágban is
megtaláljuk. A duzzadás elérésének lelki oldalát ké-
pezi, mely biztosítja az utat az érintkezés megtalá-
lásáig.
A civilizáció hatására, a lustálkodás és túltáp-
lálás következtében fokozódott a szekszualis inger-
 76

lékenység és jóformán állandósul a duzzadási folya-

mat. Kevésbbé fontos a vetélkedés jelensége, de
azért még finomabb alakban psychikusan feltalál-
ható.
A vetélkedés jelensége bioloógiailag azon tény-
nyel függ össze, hogy úgy az állatoknál, mint a va-
daknál, azonban a kultúrembereknél, de főleg nők-
nél a szekszualitás nem állandóan, hanem periodi-
kusan jelentkezik. Ha mindkét nem nemiszervei az
ingerre azonnal reagálnak, a vetélkedés minimumra
szorítkozna és a duzzadás elérése nem okozna ne-
hézséget. De bizonyos periódusokban szunnyad a
nemi ösztön és a bírnivágyás, a vetélkedés azon tö-
rekvés psychikus része, mely a nemi ösztön feléb-
resztésére irányul. A legtöbb magasabbrendű álla-
tokál évente egy-kétszer történik a párosodás, ta-
vasszal vagy ősszel, vagy mindkét időszakban. A
vadembereknél hasonló szekszualis periódusokat ta-
lálunk, a föld különböző, egymástól távol eső részein
évente kétszer erotikus ünnepségeket rendeznek, kö-
zösülnek és házasságra lépnek. A fogamzás arány-
számának periodicitása, mely a kultúrállamokban
tavasszá és ősszel emelkedik, is azt mutatja, hogy
ez az eredeti párzási időszaknak a maradványa. Az
arányszám emelkedéséről különbözőek a nézetek.
Sokan, mint Durkheim és mások felteszik, hogy ez,
valamint más periodikus jelenségek, mint pl. bűnö-
zés és öngyilkosság szociális okok következményei,
mások, így Gaedeken is azt állítják, hogy valószínű-
leg a nap kémiai sugarai, melyek tavasszal a leg-
erősebbek, azok okoznák. Haycraft a jelenséget a
hőségre vezeti vissza. Mások viszont s azt hiszem
joggal, arra az ingerre vezetik vissza, melyet az
első tavaszi meleg okoz a zord tél után.
Utóbbi években találtak szekszualis periodici-
tást a civilizált férfinél is, a nőhöz való vonatkozás
 77

nélkül. Abstinens egyének éjjeli magömlései adták

erre az alapot, melyből azután igen érdekes követ-
keztetéseket vontak le. Nelson professzor először
egy 28 napos szekszuális ciklus adatait közölte.
Berry-Coste hoszas kutatás alapján egy menstruá-
ciós ritmust talált, direkt a hold növekvésével kap-
csolatos karakterrel (29 ½ nap). Boemer kimutatta,
hogy a nőtlen ember közösülési ingere havonta két
maximumot mutat, az egyik maximum a teli hold-
kor, másik új holdkor lép fel. Ezek a cyklus periodi-
citások ideges embereknél sokkal inkább felszínre
kerülnek, míg normális idegrendszerűeknél csak
nyomokban lelhető fel.
Igen kifejezetten mutatkozik néha egy heti, ön-
kéntelen szekszuális cyklus, különösen vasárnap
vagy közel a vasárnaphoz. Ennek valószínűleg szo-
ciális oka van. Nem mondható ugyanez az évi szek-
szuális cyklusról, melyről legelőször 1919-ban írtak.
Ez tisztán mutatja, hogy két erősebb spontán szek-
szuális cyklus van egy évben, egyik a tavasz kezde-
tén, a másik ősszel. Sokszor azt találjuk, hogy az
őszi maximum a nagyobb.
Nőknél eddig még nem találtak elegendő bizo-
nyítékot az évi szekszuális cyklusra vonatkozólag.
Náluk, mint azt a menstruatis mutatja, a szekszuá-
lis periodicitás normális és kifejezett. Ebből a szem-
pontból közelebb állanak a primitív népekhez, mint
a férfiak. A menstruáció hasonlít az alsóbbrendű
nőstény állatok párzási vágyához, de nem azonos
azzal. A mentsruáció inkább a háziállatoknál mutat-
kozik, legkifejezettebb a majmoknál, melyek majd-
nem havonta menstruálnak, azonban csak az év bi-
zonyos szakában szaporodnak. Errevaló hajlam nyo-
mát az embernél is megtaláljuk. A párzási hajlan-
dóság úgy mint a menstruáció Haepe szerint két
 78

szakaszra osztható: a pro-oestrum, mely alatt vála-

dék képződik és az oestrum, a szekszualis vágyakozás
periódusára. Általában csak az oestrum alatt tűrik
a nőstény állatok a közeledést. Kossmann a közösü-
lést közvetlen menstruáció után, vagy annak utolsó
napjaiban ajánlja, szerinte ilyenkor vágyódik leg-
inkább közösülésre a nő. Guyot szerint a menstruá-
ciót követő 8 nap alatt vágyik a nő legjobban a nemi
érintkezés után.
A nő szeméremérzete, melynek alapja az állat-
nál a tulajdonképeni szekszualis periodicitás, ezzel a
periodicitással lényeges feltétele a vetélkedésnek.
Kezdetben a szeméremérzet tartózkodóvá teszi a
nőstény állatot és visszautasítja a nemi érintkezést.
Ez a szeméremérzet az év legnagyobb szakában
fennáll, addig míg nem jelentkezik a nősténynél a
párzási vágy s ekkor kacérkodik nemi ösztönével.
míg a szeméremérzet eredetileg szekszualis védeke-
zés, később más ösztönökkel egyesül és végül az em-
bernél a következő tényezőkből tevődik össze: 1.
Az állattól származó szekszualis tartózkodásból a
nőnél, mikor még nem kívánja meg a férfi közele-
dését; 2. a félelemből, hogy undort kelt, ami a nemi
szervek elhelyezkedésének a következménye, közel
lévén a végbélhez, ami még álaltoknál is undort
kelthet; 3. a ceremóniáktól és rituális szokásoktól
való félelemből, melyek végül egyszerű illendőségi
szabályokba mennek át; 4. a szeméremérzetből, mely
elutasítja a férfit, a kacérságból, mely magához
vonzza; 5. abból a felfogásból, hogy a nő az ő tulaj-
dona és ahhoz más nem nyúlhat. A szeméremérzet
ebben az összeállításban igen hatásos jelenség, még
a vadaknál is, habár megjelenési alakja igen vál-
tozó lehet. A civilizáció állapotában ereje határo-
zottan gyengült. Részint mint rítus, részint mint
illemszabály áll fenn, nincs már meg az az átható
 79

ereje, mint az alsóbbrendű népeknél. Minden esetben

azonban a szeméremérzet alapfeltétele a vetélke-
désnek. Enélkül nem következne be mindkét nemnél
a duzzadás és vele járó nemi izgalom.

A szaporodás az állati organizmusnak alapvető

és eredeti funkciója és ennek a szolgálatában álló
organizmus oly tökéletes és oly komplikált, hogy
működése még nem minden irányban tisztázódott.
A nemi apparátus tökéletessége és teljes fej-
lettsége és a másodlagos nemi jellegek legnagyobb
mértékben a primär nemi szervek, a here és ovarium
belső szekréciójától függenek. Ha a heréket korán
eltávolítják, magtalanság, impotencia, a sekundär
nemi jellegek teljes fejletlensége, testfejlődési ano-
máliák és lelki rendellenesség a következmény.
A nemi apparátust saját ideghálózata látja el,
azonban hatást gyakorolnak rá a szomszádos szer-
vek is, különösen a hólyag. Fontosak a duzzadási és
ellanyhulási jelenségre azon reflexivek, melyek cent-
ruma a gerinvelőben van. Az erekció és ejakuláció
centrumai a köztudat szerint a gerincvelő alsó szel-
vényeiben vannak, azonban ma már felteszik, hogy
a szimpatikus idegrendszer medencebeli részének is
ugyanazon szerepe van.
Kétségtelen, hogy a szekszuális funkciók az agy-
gyal szoros összekötteétsben vannak, akár van egy
lokalizált centrumuk az agyban, akár nincs. Gall, ki
ezen a téren zseniális úttörő volt, mutatott rá előt-
ször arra, hogy nem tudjuk a nemi ösztön lényegét
megérteni, ha nem tesszük fel, hogy abban az agy
is részt vesz. Gall azt találta, hogy erős nemi ösz-
 80

tönnel bíró egyéneknél a koponya hátsó része igen

kiboltosodik, ezért a nemi ösztön centrumát a kis-
agyba helyezte. Teóriáját elvetették, bár Moebins
megkísérelte megváltoztatott formában újra életre
kelteni. Gall fejtegetéseit még ma is haszonnal és
élvezettel olvashatjuk. Nem kétséges, hogy a nemi
ösztön magának az agynak a funkciója, még ha nem
is tudjuk lokalizálni. Krafft-Ebing azt állítja, hogy
a nemi ösztön az agykéreg funkciója és a szagló-
centrum közelében volna centruma. Saint Paul azt
hangsúlyozza, hogy az u. n. cerebralis erekció nél-
külözhetetlen alapja a szekszuális funkciónak. Mint
azt Gall is megokolta és bizonyította, a nemi ösztön
fejlődése, fennmaradása a késő aggkorig, jelenléte
kastráltaknál és a nemi mirigyek hiánya esetén is,
mint ez bizonyítja az agy rendkívül fontos szerepét.
A nemi funkciók teljes bírása függ a tökéletes
fejlődéstől, a nemi szervek sértetlenségétől és épsé-
gétől, a gerincvelői centrumoktól és agycentrumok-
tól. A nemi ösztön számos eltérése a mechanizmus
komplikált jellegétől és az agytól ered. Bátran
mondhatjuk Colin Scott-al, hogy a közösülési aktus-
ból eredő ösztön addig tágul és komplikálódik, míg
az egész szervezet aktusban részt nem vesz.

A férfiúi nemi östönt szükségtelen külön ta-

nulmány tárgyává tenni, az annyira kifelé törekszik
és anyira nyilvánvaló. A férfi nemi ösztöne a társa-
dalmi kódex leírt és nem leírt törvényeiben is fel-
ismerhető, mert a társadalom képzése nagyrészt
férfiakból áll. A női nemi ösztön inkább elkerüli a
nyilvánosságot, nem figyelhetjük meg annyira, in-
 81

nen a sok eltérő nézet a legkiválóbb psychologusok

és orvosok körében is.
Ha női nemi ösztön karakterét figyeljük, tekin-
tetbe kell vennünk az érzések és kedélyizgalmak kö-
zötti különbséget. Általában azt tapasztaljuk, hogy
nők nem képesek szekszuális emócióra. Hacsak a
szeméremérzetet vesszük tekintetbe, úgy azt látjuk,
mennyire más a nő szerepe a vetélkedésben, inkább
passzív szerepe van.
Az első és legkifejezetteb szekszuális különb-
ség a nemek között a nő passzivitása, mely azonban
nem valódi, hanem látszólagos.
A nő passzivitását Marró igen találóan és fi-
noman a mágneséhez hasonlította, mely látszólagos
mozdulatlanságban vonzza magához a vasat. Az
ilyen passzivitás mögött nagy energia rejlik, az elé-
rendő cél már eleve meghatározott.
További jellemző különbsége a nemeknek, mely
különösen nagy jelentőségű, a közösülés fizikai me-
chanizmusának egyenlőtlensége. Ez a különbség na-
gyon kifejezett és különös, hogy erre nem helyeznek
nagy súlyt. Férfinél a duzzadási és ellanyhulási fo-
lyamat egyszerű, nőknél komplikált. A férfi nemi-
szerve többé-kevésbbé spontán erektilis, a megköny-
nyebbülést hozó ejakuláció szinte egy nyomásra
megtörténik. A nő klitorisa ugyan kicsiben megfelel
az erektilis penisnek, e mögött azonban kifejlett
mechanismus rejtőzik, mely szintén kielégítést kö-
vetel, melyhez különböző, majdnem antagonisztikus
feltételek jelenléte szükséges.
Természetes, ezt a komplikált mechanizmust
könnyen lehet megzavarni. Hogy egy durva példát
hozzunk fel: különbség a lakat és a kulcs között.
Képzeljünk egy lakatot, melynek felnyitására nem-
csak egy alkalmas kulcs, hanem alkalmas időpont
is kell. A férfi aktív szerepe a közösülésnél a nehéz-
 82

ségeket még jobban általánosítja. A férfinek fo-

galma sincs erről a komplikált mechanizmusról és
a vele való bánásmódról. A legdurvább brutalitást
sokszor jóhiszeműen azok a férjek követik el,
kik házastársi kötelességüket vélik teljesíteni.
A nő erektilis apparátusa nemcsak hogy komp-
likáltabb a férfiénél, hanem éppen a komplikáltság-
ból kifolyólag gyakoribb aktív izgalmat kíván. Fér-
fiaknál a nemi izgalom gyakran spontán, vagy a fel-
gyülemlett ondó hatására áll be, nőknél, különösen
azoknál, kik normális és egészséges életet élnek,
a nemi izgalom semmi esetre sem oly gyakori, mint
férfiaknál. Sok nőnél a nemi ösztön lappang, míg
ezt egy férfi gyengédsége kirobbantja.
Ennek a karakterisztikumnak következménye,
hogyha a szerelem az első ifjúságból kitolódik, a nő
szekszuális izgalmakra már nehezen reagál. A ké-
sőre kitolt szekszuális érintkezés nehézsége analog
a késői első szülésével, mely szintén nehézségekkel
jár. A normális szekszuális kapcsolat hosszú kito-
lása szekszuális perverziókra is vezethet, hogy a
nemi ösztön bármi úton is kielégíttessék.
Ha a nemi ösztönt helyesen ébresztjük fel, nor-
mális egészséges asszonyoknál annak ereje nem két-
séges.. Ebben is lényeges különbség van a két nem
között. A szekszuális egyesülés előtt a férfi a tüze-
sebb, utána pedig a nő.
Az a tény, hogy nők, kik megkezdték a szek-
szuális érintkezést, szenvedélyesebbekké válnak, va-
lószínűleg azzal függ össze, hogy a nemi érintkezés
nincs úgy ártalmukra, mint a férfiaknak. Hasonló
körülmények között a férfi sokkal hamarabb lépi át
az excessus küszöbét, mint a nő. A nőnek az egyszeri
közösülés egy kellemes inger, míg a férfinél már el-
bágyadás mutatkozik. Nőnél a kielégülés érzetének
 83

csúcspontja csak a második vagy gyakrabban még

többszöri aktus után jelentkezik.
Még további fontos különbségek vannak a férfi
és nő szekszuális szférájában. A nő szekszuális szfé-
rája nagyobb, diffúzabb, a férfié egy gyújtópontban
van kontrencálva. Nőnél három erogén zóna van: a
csikló, a hüvelybemenet és az emlőbimbó. Mindkét
nemnél más szekszuadär nemi centrumok is vannak,
nőnél sokkal több.
A női nemi ösztön és izgalom nagy diffúziója
psyehikai és fizikai oldalról is megnyilvánul. Egy
nő szekszuális kielégülést szekszuális aktuson kívül
sokféle módon érezhet, melyek látszólag nem fizikai
természetűek, egyszerűen azért, mert a fizikai alap
diffúz és egy távoli szekszuális zónában található
fel. A szekszuális emóciók diffúz karakterének kö-
vetkezménye, hogy az eredetileg szekszuális jellegű
izgalmakat a nő maga sem ismeri meg.
Megemlítem még végül azt is, hogy a nő nemi
ösztöne inkább hajlik a periodicitás felé, mint a
férfié, mi valószínűleg a menstruációval áll össze-
függésben, Vannak nők, kik a menstruáció előtt és
után leküzdhetetlen nemi vágyat éreznek és a
menstruáció alatt uralkodni tudnak magukon. Fér-
fiaknál az ilyen rendszertelenségek kevésbbé kifeje-
zettek.
Míg a nemi ösztön férfiaknál az ivarérettség
alatt szinte állandó, nőknél életszakok szerint vál-
tozik.
A szekszuális különbségek ismerete igen fontos,
részint szekszuál higiénikus szempontból, részint
élettani szempontokból, melyek a férfit a nőtől meg-
különböztetik.
 84

Szekszuális kiválasztás alatt azon személy meg-

választását értjük, akitől nemi téren a legalkalma-
sabb benyomást nyertük. Ε benyomásokat érzék-
szerveink közvetítése segélyével szerezzük meg.
Az itt szerepet játszó érzékszervek, a tapintás,
a szaglás, hallás, látás. Azt hiszem az ízlőszervet
bátran elhagyhatom, az még a perverzeknél sem ját-
szik szerepet. Valószínűleg megvan az oka annak,
miért nem fontos az ízlés. Mert ha az ízlőszervnek a
szaporodásban is szerepe volna, könnyen meges-
hetne, hogy a szerelmes partnerét inkább lenyelni
óhajtaná, mintsem nemi érintkezést keresne.
A tapintóérzék az első és legősibb alakja a
kontrektációnak. A nemi aktus eredetileg maga is
egy kontrektációs folyamat, melyben a tapintó érzék
a legmagasabb helyen áll. Gyermekek között a von-
zódásnak főjele általában a csók és az ölelés. Ha-
sonlóképen fejezik ki felnőttek is a szerelmi von-
zódást.
Eben a primär ösztönben nincs specializált és
specifikus dolog. A bőr a legősibb tere az érzéki be-
nyomások felfogásának. Miután a szekszuális érzé-
kenység a legősibb formája az érzékenységnek, úgy
a bőrérzékenység a szekszuális érzékenység megvál-
tozott alakja. Az érzékszervek között a bőrérzésnek
van legkevésbbé intellektuális szerepe.
Ha a tapintóérzék jelenségeit vizsgáljuk, úgy
a csiklandóságot ettől elválaszthatjuk, ez refleksze-
ken alapszik és a szekszuális jelenségekkel szorosan
összefügg. Tulajdonképen ez is duzzadási folyamat,
elernyedése a nevetés.
Míg a szekszuális ölelkezés a bőrrefleksz egy
speciális faja, az általános bőrérzéseken és primär
szekszuális centrumokon kívül vannak még bizonyos
szekundär szekszuális centrumok, melyeket fontos-
ságuk miatt röviden áttekintünk.
 85

A szekundär szekszuális centrumok közös saját-

sága, hogy mindig a test be és kivezető nyilasait
veszik körül, vagyis azokat a helyeket, hol a bőr a
nyálkahártyába megy át és ahol a fejlődés folyamán
a tapintóérzék nagyon kifejlődött. Ezekről az átme-
neti helyekről azt mondhatjuk, hogy megtapintásuk
vagy érinkezésük más neművel minimális vagy mak-
szimális szekszuális izgalmat vált ki, föltéve ha a
kedvező feltételek erre egyébbként is megvanak.
Ezek a jelenségek normálisak. Sok ilyen jelen-
séget perverznek mondanak, de mivelhogy mégis-
csak az izgalmat fokozzák, normális variációknak
tekinthetjük. Más, ha esztétikailag kifogásoljuk.
Vegyük azonban azt is tekintetbe, hogy a szekszuá-
lis izgalom behatására az esztétikai szempontok is
megváltoznak. A szerelmes szempontjából sok olyan
dolog szép, ami másnak nem tetszik, s minél jobban
befolyásolja szenvedélye a szerelmest, annál jobban
módosul esztétikai érzése. Normális szempontból vé-
gül az egész szekszuális folyamat nem szetétikus,
kivéve az izgalom kezdődő szakait.
Addig tehát, míg a testnyílások érintése, egy-
mással való érintkezésük csak az izgalom fokozását
szolgálja, addig perverzitásról nem beszélhetünk. Ha
azonban nemcsak az izgalom fokozására, hanem az
elernyedés, kielégítés céljaira használják fel, az már
perverzitás.
Fenti csoport jelenségei között legelterjedtebb
a csók. Az ajkakon egy rendkívül szenzitív határte-
rület van a bőr és a nyálkahártya között, mely sok
tekintetben analóg a vagina nyílással és melynek
szenzivitása a nyelv mozgatásával még erősen foko-
zódik. A nemi szervek tapogatásán kívül a szekszuá-
lis szférát legjobban a csók izgatja. Az embernél a
csóknak két kompenense van, egyik a tapintást, niá-
jsik a szaglást érinti. A tapintási csók Európában
 86

játssza a főszerepet, a szaglási igen elterjedt az

egész világban, jobban, mint a tapintási csók. Tö-
kéletes kifejlődését a mongol népfajoknál érte el.
A csók a legtipikusabb és legnormálisabb érint-
kezési metódus, mely az izgalom felkeltésére szol-
gál, amennyiben a testnyílások speciális szenzitivi-
tásáról van szó. Különböző neműek testnyílásainak
tapogatása a csókhoz hasonlóan izgalmat idéz elő.
Mindezen tapogatások azon csoporthoz tartoznak,
melyeknek típusa a csók. A normális csók után a leg-
fontosabb ezek közül a vulva és a száj érintkezése,
melyet cunnilingusnak neveznek, vagy a száj és a
penis érintkezése, mit közönségesen fellációnak ne-
veznek. Cunnilingus és fellació nem természetelle-
nesek, az állatoknál és különböző vadtörzseknél is
megtalálhatjuk. Mint izgalmat előidéző eszközök
normálisak, ha nem is esztétikusak, ha azonban az
elernyedést is szolgálják, perverzitásnak tekintjük.
A mellbimbó érintése is szekszuális izgalmat
idéz elő. A ma uralkodó és elfogadott nézet szerint
a mellbimbó speciális szekszuális jelentősége erede-
tileg nem az érintésből ered, hanem a gyermek szá-
jának érintéséből. Kétségkívül az a tény, hogy a
mellbimbó érintése izgalmat vált ki és a gyermek aj-
kának szenzibilitása is innen fejlődött ki. A mell-
bimbó egy erekkel és idegekkel dúsan ellátott erek-
tilis szerv, mely a gyermek ajkának hatására, vagy
nyomására megduzzad, az inger pedig valószínűleg a
gerincvelő utján tevődik át a nemi szervekbe. Kisebb
vagy nagyobb ideg és izomizgalom mellösszehúzó-
dásokat idéz elő. Az, hogy asszonyok a szoptatásnál
nemi izgalmat éreznének, nem valószínű.
A női mell a szerelemben nagy szerepet játszik.
Mint secundär nemi jelleg és mint a női szépség
egyik főerőssége, nem kevésbbé vonzza a szerelmest,
mint a száj. Megtapintása sokszor ösztönszerűleg
 87

történik. Szekszuális izgalomnál a mellbimbó a kli-

torissal egyidőben duzzad meg. A nő megköveteli,
hogy szerelmese gyermeke helyét foglalja el, s e
két legfőbb lény vágyainak beteljesülését jelenti.
Az első magasabb érzés, mely a bőr diffúz szen-
zibilitása után következik, kétségkívül a szaglás.
Kezdetben a tapintást és szaglást nem tudjuk meg-
különböztetni. A szaglás fokozatosan specializálódik
és akkor fejlődik ki, ha már az ízlelés és a kémiai
érzék egy fajává nőtte ki magát. A legtöbb emlős
állatnál a szaglás a legjobban kifejlett érzék,
mely szellemi működésüket vezeti és ösztöneiket tu-
datossá teszi.
A szaglási zóna kimagaslása az idegrendszerben
általában a gerinces állatoknál, majmoknál és az em-
bernél szoros psychikai asszociációvá vezetett a
szaglás és nemi ösztön között. Az emlős állatok
szekszuális izgalmat nyernek a szaglás által.
A magasabbrendű majmoknál és az embernél
másként áll a dolog. A finom szaglóérzék megvan,
de gyakran elhanyagolva. Sokszor fontos segédesz-
köz a tudományban és a művészetben is.
A fiziológia és psychologia fejlődésével a szag-
lás szervével is behatóbban kedtek foglalkozni. Már
a XIX. században Clognet, századának egyik legki-
válóbb természettudósa nagyszabású monográfiát
irt a szaglásról, melyet ma is haszonnal lapozgat-
hatnak. Zivaardemaker utrechti orvos 1888-ban fel-
fedezi az olfaktometert és 1895-ben megjelent nagy-
szabású munkájában a szaglás élettanát behatóan
tárgyalja.
A szaglás úgy mint a tapintás bizonytalan dol-
gokat érzékel, a gondolattársítás utján azonban ma-
gas emóciókhoz vezethet. Ez a bizonytalan dolgok
érzékelése sok tudóst arra indított, hogy a szaglást
a fantázia körébe helyezze. Egy érzéknek sincs oly
 88

szuggesztív ereje, egy érzék sem szolgáltat olyan be-

nyomásokat, melyeknek ereje és színezete eresebb
és mélyebb emóciákkal jár, mint éppen a szaglóér-
zékek. A szagok tehát különösen alkalmasak egy-
részt a kedélyállapot uralására, másrész függetleni-
tésére. Egyes vallási szekták füstölőszerekkel igye-
keztek a képzeletre hatni.
A szagok az egész idegrendszer hatásos izgatói.
Az illóolajokat tartalmazó aromatikus anyagok
görcsoldó és érzéstelenítő hatásúak, az idegrendszert
izgatják, nagyobb adagban azonban bénító hatást
fejtenek ki. Shield a John Hopkins Universityn ki-
kimutatta, hogy vannak szagok, melyek az agyban
vérbőséget idéznek elő és egyidejűleg még a szivet
is izgatják. Féré kísérleti úton mutatta ki, hogy a
moschus szaglása az izomerőt megkétszerezi.
Ami a szagnak specifikus szekszuális oldalát
illeti az embernél, abból az alapvető tényből indulunk
ki, amit rendes szociális körülmények között lep-
lezni igyekszünk, hogy minden férfinek és nőnek van
sajátlag szaga. Ez a jelenség az összes emberfa-
joknál kifejezett. Hippokrates jegyezte meg, hogy
a test szaga a pubertás idején lesz csak jellegzetes.
Minden kornak megvan a sajátságos szaga és mint
Mónin mondja, a szagból meglehetne állapítani az
egyén korát. Kaan az ő Psychopathia szekszuális
cimü munkájában azt írja, hogy a pubertás korában
az izzadságnak moschus szaga van. Venturi a test-
szagot nem minden alap nélkül szekundär nemi jel-
legnek tekinti.
A nemi kiválasztásnál ritkán szerepel mint
egyedüli tényező a szag, nemcsak azért, mert mint
benyomás hatástalan volna, hanem azért, mert az
érzékelt szag gyenge és a látás megelőzi ebben az
esetben a szaglást. Sok szag azonban, így a kívánatos
partner szaga is már idegizgalmat okoz.
 89

Nem kétséges azonban, hogy úgy a férfinél,

mint a nőnél az orrnyálkahártya és genitalis appa-
rátus között igen intim vonatkozás van, a szagló-
szervet érő esetleges benyomások reflektorikusan a
genitáliákra is hatnak.
Kivételes esetekben még egész normális egyé-
neknél is a szagnak oly emóciós hatalma van, melyet
átlagos embereknél nem tapasztalunk. Ezek a kivé-
telek az olfaktív típusok, ahogy őket Binet a szek-
szuális fetizismusról szóló tanulmányában elnevezte.
Az ilyen emberek különösen ügyelnek a szagokra, a
szagok még lelki életüket is befolyásolják.
De még normális embereknél is szerepet ját-
szik szekszuális vonzódást illetőleg a szag. Mint
szekszuális inger jóval a látásé mögött marad.
Az embernél a szaglószerv csökevényes lévén,
azért a szagokozta inger csak nehezen vehető észre,
csak akkor, ha a vetélkedési folyamat előmunkála-
tai megtörténtek. A szaglásnak tehát az embernél
nincs meg az a szekszuális vonzó ereje, mint az
állatvilágban. Ezen korlátozások dacára kétségtelen,
hogy a szaglás bizonyos határok között az emberre
szekszuális vonatkozásban hatást gyakorol. Kierman
hangsúlyozza, hogy a szekszuális szféra szaga sokkal
inkább befolyásolja a civilizált embert, mint azt ál-
talánosságban felteszik. Ε téren azonban nem sza-
bad túlzásba esnünk, nem is fogadhatjuk el Jäger
állítását, ki a nemi ösztönt főleg a szaglószerwel
hozza szoros kapcsolatba.
Ha az emberi test szagának szekszuális jelentő-
ségét figyelembe vesszük, fontos különbséget talá-
lunk az ember és az alsóbbrendű emlős állatok kö-
zött. Nemcsak a szag jelentősége csökkent, de a
szaglást előidéző főzóna is másutt van elhelyezve.
Nem a nemi szerveknél van elhelyezve, mint az álla-
toknál, hanem a test felső részén. Az emberi test
 90

szaga, úgy mint a külső megjelenés szépsége a fej-

lődés folyamán a test felső részére tevődött át. A
szekszuális tájék gondos leplezése ezt az áttevődést
kedvezően befolyásolta és így lehetséges csak az,
hogyha a személy szaga szekszuálisan hat, ez a szag
a hónaljból származik. Normális körülmények között
ez a fészke a test jellemző szagának, mely bőrrel és
hájjal együtt játszik nagy szerepet.
A fejlődés folyamán a specifikus illatok szek-
szuális jellegükből sokat veszítettek. Sőt még az úgy-
nevezett személyes szagok, melyek izgatólag szok-
tak hatni, ha még nem érte el az izgalom bizonyos
fokát, inkább ellenszenvesen hatnak. Normális kö-
rülmények között a szaglás inkább antiszekszuális
ösztön (James).
Normális embereknél a személyes szag, hogy
izgasson és ne gátló hatást fejtsen ki, csak bizonyos-
fokú előrement izgalomnál veszi át az izgató szere-
pet. Ha már az igazlom bizonyos fokot elért, akkor
egy szimpatikus szag izgató hatású lehet. Ha anali-
záljuk azokat az eseteket, melyekben a szaglás iz-
gató hatást fejtett ki, azt találjuk, hogy ezek olyan
feltételek mellett történtek, melyele az általános iz-
galmi állapotot is kedvezően befolyásolták. Ellen-
kező esetben perverzitásra gondolhatunk.
Az irodalomban inkább a nő, mint a férfi ter-
mészetes szaga kerül méltatásra. Talán azért, mert
a munkák szerzői legnagyobbrészt férfiak. Nem
dönthető el tehát az a kérdés, kit befolyásol jobban
a szag, a férfit-e, vagy a nőt. Állatoknál a szag való-
színűleg mindkét nemet egyenlően befolyásolja. Ha
a szaglóérzést a szekszuális vonzódástól elkülönítve
vizsgáljuk, azt találjuk, hogy inkább nőknél van ki-
fejlődve. Groos is azt állapította meg, hogy még
gyerekek között is inkább a lányokat érdeklik a sza-
gok. Garbini vizsgálatai azt mutatják, hogy lányok
 91

jobban tudják a szagot megkülönböztetni, mint a·

fiúk. Alice Thayer kísérletei azt bizonyítják, hogy
lányok szagok által szimpátiában és antipátiában
jobban befolyásoltatnak, mint a fiúk. Marró még
tovább megy, ő azt bizonyítja, hogy a pubertás után
a lányok szaglása lényegesen élesebb, fogékonyabb
lesz. Valószínű, hogy a nőket a szag jobban befolyá-
solja, mint a férfiakat.
Gyakran tapasztaljuk, hogy parfőmök is ugyan-
azt a szekszuális hatást fejtik ki, mint a test szaga.
A nyugati államokban, melyekben inkább használnak
a nők parfümöt, ki is mutatható az a hatás, a déli
és keleti országokban is érzik a férfiak ezt a hatást.
Bloch Iván joggal állítja,, hogy a civilizáció előtti
korszakban a nők nem azért illatosították magukat,
hogy saját szagukat leplezzék, sőt, inkább, hogy ezt
erősítsék.
Európa civilizált lakosainál a szag szekszuális
befolyása nem nagy szerepet játszik, de minden-
esetre olyant, mely nem hanyagolható el teljesen.
A szag szekszuálisan csak szoros közelségben hat,
egyeseknél szimpátiát, másoknál antipátiát keltve.
Ez a szimpátia vagy antipátia azonban keveseknél
fejődik ki annyira, hogy az a szekszualitást befo-
lyásolná. Az Olfaktorius típusokat mindenesetre
igen, másokat azonban nem befolyásol, de az intim
szerelmi kapcsolatban szerepe van és mint kiegé-
szítő inger hat. Ha a szagbenyomás asszociáció
által megerősíttetik, sokszor kibírhatatlan. So-
kan ebből a szempontból semlegesen viseltetnek, ha-
csak a szag nem nagyon kifejezett. A müveit, jól-
nevelt emberek nagyrésze utóbbi csoportba tarto-
zik. A nők valószínűleg gyakrabban befolyásoltat-
nak a szagtól, mint a férfiak.
Bármilyen eredetű is legyen a ritmus, az tagad-
hatatlan, hogy szervezetünkre mély benyomást gya-
 92

torol. Mindaz, ami a neuromuskularis tevékenységet

ritmussá emeli és fejleszti, élénkítő hatást fejez ki.
A ritmus úgy a maga egyszerű alakjában, mint ze-
névé kifejlődve hatalmas izgatószer az izomtevékeny-
ségnek.
Férés dinamometerrel és ergograffal kimu-
tatta, hogy egy zenés hang, a ritmustól függetlenül
is élettani ingerként hat. A zene hatását az izommun-
kára gyakran tették már vizsgálat tárgyává. A ze-
nének az izomrendszerre gyakrolt hatása, legyen
az közvetlen vagy közvetett hatás, kihat a vérkerin-
gésre és a légzésre. Ezek után az sem meglepő, hogy
a zene közvetve más fontos szerv működését is be-
folyásolja.
A zenei hangnak és a ritmusnak az állatvilág-
ban is nagy szerepe van, mint azt Darwin kutatá-
sai is igazolják, sőt kiváltképen szekszuális szem-
pontból is.
Rendkívül érdekes, hogy míg az alacsonyabb-
rendű állatoknál a zenének a szekszuális szférára
nagy befolyása van, addig a magasabbrendű emlő-
söknél és az embernél a zene, bármily nagy is esz-
tétikai hatása, szekszuális befolyása egyáltalában
nem oly nagy, mint az egyesek hiszik.
A pubertás alatt az embernél a gége és a hang-
szallagok figyelemreméltó szekszuális differenciált-
ságon mennek át, melynek szekszuális psychologiai
jelentősége is van.
A pubertás alatt a gége vérbőséget mutat, úgy
a gége, mint a hangszallagok gyorsan fejlődnek. A
hangszallagok nagyobbak és vastagabbak lesznek, a
hang megváltozik, mélyebb lesz. Lányoknál ez az el-
változás kevésbbé szembeötlő, mint fiúknál. Ezen
elváltozások szekszuális összefüggése nemcsak a pu-
teertás alatt mutatkozik, ennuchoknál is látjuk a
 93

hang megváltozását, ha a herék még a pubertás

előtt távolíttattak el.
Magam is elismerem, hogy a hangnak és a ze-
nének bizonyos szekszuális jelentősége van. Ebben
egyezik nézetem Moll nézetével, ki azt mondja, hogy
a hangnak sokkal nagyobb a befolyása, mint ahogy
azt általában gondolják. Mantegezza kétségkívül
joggal állítja, hogy vannak női hangok, melyeket
nem lehet büntetlenül hallgatni, azért én még sem
hiszem, hogy ez a befolyás a férfire oly nagy hatást
keltene, mert amint azt Müller Róbert megjegyzi, a.
női hang inkább tartja meg gyermekded karakterét
és nem annyira specifikusan nőies, mint ahogy a
férfihang specifikusan férfias.
Férfiak első szerelmi gondolatai gyakran kap-
csolatosak éneklő nőkkel. Ez a hatás inkább roman-
tikus, mint szekszuális. A zene eredeti hatása nem
szekszuális, Helmholtz azt állítja, hogy a zenében
esetleg kifejezésre jutó szekszuális vágy vallási
alapú volna. A lágy női hang minden normális em-
bernek tetszik, érdes, durva hang a legszebb arcki-
fejezés hatását is leronthatja. De magába véve a
hang nem elegendő, hogy a férfinél szekszuális iz-
galmat váltson ki. Beteges hajlamú férfiaknál azon-
ban észleltek szekszuális izgalmat hang vagy zene
befolyására.
Nőknél másként áll a helyzet. A hang náluk
határozott befolyást gyakorol és előfordul, hogy egy
nő beleszeret egy férfi hangjába.
Nem találtam bizonyítékot arra, hogy egyes ki-
vételektől eltekintve, a zene férfiakra szekszuálisan
hatna, legyenek azok muzikálisak, vagy nem. Vi-
szont adatokat találtam arra nézve, hogy nőket bi-
zonyos mértékben szekszuálisan befolyásol a zene,
még akkor is, ha egyébként teljesen normális ideg-
rendszerűek is. Egy részüket a zenekari hangverseny
 94

hozza izgalmi állapotba, másokat a katonazene. So-

kan azt állítják, hogy a hangulat váltja ki az izgal-
mat náluk.
A zene és a nemi ösztön közötti összefüggést
világosan mutatja az a körülmény is, hogy a puber-
tás alatt fokozott érdeklődés mutatkozik a zene
iránt. Az ember nemi kiválasztásánál a hallás a lá-
tás alá rendelt tényező.
A látás, a legesztétikusabb érzés, melynek a
szerelmi életben igen nagy szerepe van, mert az em-
ber szerelmi gondolatai a szépség felé fordulnak.
A szépségnek rendkívül nagy szekszuális fon-
tossága van, mit bizonyít az is, hogy bár még más
három érzéknek is szerepe van a szekszuális inger
felébresztésében, a látással érzékelt elemek különö-
sen kiemeltetnek. A legalsóbbrendű vadaknál, mint
a civilizált embernél költők és regényírók ha egy
bájos és vonzó női alakot írnak le, annak szépségeit
emelik ki.
Ha áttekintjük a női szépség ideálját, meryet
sok nem európai nép annak tart, azt tapasztaljuk,
hogy az sok olyan vonást tartalmaz, mely a modern
európai ízlésnek is megfelel és alig találunk olyant,
mely ennek az esztétikai ízlésnek nem felelne meg.
Európai utazók a föld minden részén találtak olyan
asszonytípusokat, kik bájos és szimpatikus megje-
lenésükkel nézve európai szemmel is szépnek mond-
hatók.
A női és férfi szépségről alkotott ideálokon már
a legrégibb korszakban is fontos alkotórész volt a
nemi jelleg. Eredetileg az volt a szekszuálisan meg-
kívánt és vonzó egyéniség, kinek nemi jellege külö-
nösen kidomborodott. Szépnek azt az asszonyt tar-
tották, ki leginkább alkalmasnak látszott gyerme-
keket szülni és azokat táplálni. Bizonyos vonatko-
zásban a primär nemi jellegek keltenek csodálatot
 95

a primitiv népeknél. Primitív táncaikban, melyek

gyakran szekszuális jellegűek, valamint öltözködé-
sükben is karakterisztikus a nemi szervek mutoga-
tása. Európában még a középkorig olyan volt a fér-
fiak ruházkodása, hogy nemiszervük néha látható
volt. A föld egyes részein a női nemi szervek mes-
terségesen nagyobbíttatnak meg és a megnagyított
női nemi szerv különösen vonzó jele a szépségnek.
Aránylag ritkán fordul elő, hogy maguk a nemi
szervek képezik vonzódás tárgyát, ez csak az ala-
csony kultúrájú népeknél fordul elő. Elterjedt az a
szokás is, hogy a nemi szerveket feldíszítik, tetovál-
ják, vagy különös ruházkodással domborítják ki.
Már ősidők óta megvolt a hajlam az emberiségben,
hogy a ruházat szépségét a test szépségének kiegé-
szítéséül tekintsék és ezt a civilizáció is átvette.
Goethe is megjegyezte már, hogy kis lábról beszé-
lünk, ha egy szép cipőt, karcsú derékról, ha egy szép
övet látunk. A görögök szobrain nem látunk szemé-
remszőrözetet, mert átvették azt a keleti szokást,
hogy a szeméremszőröket eltávolították.
Végeredményben a szépségnek nagy szekszuá-
lis befolyása van, de nem mondhatjuk, hogy az ösz-
szes szekszuális vonatkozások legfontosabbikja. A
szépség inkább női attribútum, mely a férfira hat.
Még nők is megcsodálják a női szépséget. A normá-
lis nő nem üz kultuszt a férfi szépségéből. A férfi
test szépsége nem áll a női test mögött és nem ke-
vésbbé tökéletes. A nők inkább a férfi erejét, mint
szépségét csodálják meg. Férfiakra a nők tisztán
vizuálisan ható szépsége gyakorol befolyást, nőkre
viszont azok a tulajdonságok hatnak leginkább, me-
lyek eredetileg a szekszuális tapintó érzék körébe
tartoznak.
A nemi ösztön minden megnyilvánulását szere-
lemnek szoktuk nevezni. Ez azonban nem helyes.
 96

Meg kell különböztetnünk az élettani nemi ösztönt

és a szerelmet, azaz ezt az ösztönt más ösztönökkel
való összefüggésben.
A nemi ösztön és szerelem közötti pontos defi-
nícióban nincs végleges megállapodás. A definíciók
nagy része csak a különbséget fejezi ki. A szerelmet
a kéj és barátság összekapcsolódásának tekinthet-
jük. Forel azt mondja, hogy a szerelem az agy által
feldolgozott nemi ösztön.
A szerelemhez való kifejlődéséig a nemi ösztön,
mely kezdetben túlnyomóan egoisztikus, tudatosan
ig altruisztikus lesz. Normális és természetes felté-
telek mellett az altruisztikus elemek már kezdettől
is megvannak. A partnerral való törődés nélkül
még az állatoknál sem történik vetélkedés és pároso-
dás. A szerelem fejlődésével az altruisztikus elem
tudatos lesz és, és sokszor az egoisztikus elemet tel-
jesen maga alá rendeli.
A szerelem e fejlődési processzusa kettős lehet.
Részint a nemi ingerből ered, mely mintegy besugá-
rozza az egész szervezetet. Kerülő utat téve az ideg-
pályákra, részint más lelki tényezők okozzák. A sze-
relem kezdeti szakában hasonló kedélyhullámzások
által erősödik. A nő nemi szerelme gyengédséggel
és türelemmel párosul, a férfi nemi szerelme pedig
lelki tényezőkkel.
Sok nyelvben nincs kifejezés a szerelem fogal-
mára, a kéj fogalmára azonban van. Gyakran hiány-
zik a szerelem ott, ahol elvárjuk, s megvan, ahol
nem is sejtjük. Sergi leírása szerint a szekszuális
megkivánást még állatoknál, különösen madaraknál
is idealizálva megtaláljuk. Némely vad törzs nem is-
meri a szerelem fogalmát és kifejezésük sincs rá,
másoknál viszont a szerelem csak a nőkre szorítko-
zik. Letourneau hangsúlyozza, hogy az erotikus iro-
 97

dalomban a világ különböző részein a nők viszik a

vezető szerepet.
Ha a szerelem teljesen kifejlődik, akkor igen
kiterjedt és magas fokban komplikált kedélyhullám-
zás és a kéjvágy sok más tényezőnek van melléren-
delve. Herbert Spencer a szerelmet kilenc, egymás-
tól független és fontos tényezőre osztja fel. A psy-
chiologia alapja című munkájában. 1. A fi-
zikiai nemi ösztönre, 2. a test szépsége által előidé-
zett érzelmekre, 3. a vonzalom érzésére, 4. a csodá-
lás érzésére, 5. a tetszés iránti szerelemre, 6. az ön-
megbecsülés emóciójára, 7. a birtoklás érzésére, 8.
szabadabb viselkedésre a szerelemmel szemben, 9.
az együttérzés fokozására. A szerelem, így fejezi be
Spencer értekezését, egy megmérhetetlen aggregá-
tummá olvad, melynek elemi megnyilvánulását va-
lamennyien képesek vagyunk felfogni.
III. RÉSZ.
 A nemi együttélés A.-B.-C.-je.
Írta: Dr. H. Sellheim, orvostanár.

A nemi érintkezés megkezdésének szabályai. – Mit

nevezünk természetesnek, illetőleg természetellenes-
nek. – A nemi élet legkiemelkedőbb formája a mo-
nogám házasság. – A közösülés. – A nászéjszaka
jelentősége. – A női temperamentum. – A nemi élet
szabályozása a házasságban. – A fogamzás meg gát-
lásának és a terhesség megakadályozásának kérdése.
– Óvszerek. – Mesterséges terméketlenítés. – Az
új női tipus.

Minden nemileg érett embernek joga, sőt köte-

lessége, hogy a nemi ösztönét a fennálló szociális és
etikai követelmények tekintetbevételével kielégítse.
A természet törvénye szerint az ember csak ak-
kor léphet a szaporodás szolgálatába, ha növekedé-
sét befejezte és egy olyan fölösleggel rendelkezik,
melynek energiája más célokra, mindenekelőtt a sza-
porodásra is felhasználható. Ez azt jelenti, minél
több erő kell a test kifejlődéséhez és a testi erő fenn-
tartásához, annyival kevesebb erő áll más célok ren-
delkezésére. Középeurópában ez a felesleg 20-25 év
 102

között áll be, nőknél előbb, férfiaknál később. Akkor

megkezdődhetik a szerelmi játék, de nem feltétlenül
szükséges, hogy megkezdődjék. A nemi érintkezés
megkezdésének szabálya: először is nem túlkorán,
másodszor ne későn, harmadszor ne túlgyakran. Az
egészséges, nem legyengült emberben a vágy, ha al-
kalom kínálkozik reá, önmaga támad fel.
A szekszuális élet egészségtanát a kultúra hozta
magával. Ez csak az embernél fennálló követelmény,
melynek a szabad természethez és annak automa-
tikus szabályozásához semmi köze. A szekszuális
egészségtan szabályozza a mértéktelen és gátlás nél-
küli szekszuális életet, melyet oly előszeretettel gya-
korolnak az emberek. Az egészségest az egészségte-
lentől csak igen nehezen határolhatjuk el. Megkísé-
reljük a zavaros, nem tisztázott jelenségekből rekon-
struálni mindazt, ami a természetest tünteti fel tiszta
színben. A természet sok mindent eltérésnek mutat,
ami manapság egész természetesnek tűnik fel.
Az ember az állatoknál is fennálló időszakos
párzás alól függetlenítette magát. Ezzel szemben be-
bizonyíthatjuk, hogy a folytonos szünetnélküli nemi
érintkezés éppen ennek az érintkezésnek a természe-
tes végcélját: a megtermékenyítést akadályozza meg.
A női szervezet, mint azt állatkísérletek is bizonyít-
ják, a folytonos ondóbevitel, ondófelszivódás folytán
antitesteket termel és elhárító működést fejt ki. Ez
a különös jelenség azt mutatja, hogy az ember a nemi
érintkezést szabályozza és bizonyos szüneteket tart-
son be, ha megtermékenyítést akar elérni. Minden-
esetre nehéz megállapítani, mi a helyes, mi a termé-
szetes és hogyan egyeztethető össze a nemi élet a
mai szociális és kulturális feltételek mellett annak
természetes végcéljával.
Nehéz kérdés ez, s be kell vallanunk, a megoldat-
lan problémák egész tömegével állunk szemben.
 103

A szabályozott nemi élet alapja kétségkívül a

házasság. A monogam házasság a szekszuális közös-
ség legmegfelelőbb formája, úgy mély jelentőségét
és társadalmi helyzetét illetőleg is, mely lehetővé
teszi kulturális igényünknek megfelelően a nemi ösz-
tön kielégítését és a teljes értékű utódok nemzését.
Nehézségek a monogám nemi érintkezést ille-
tőleg csak onnan erednek, hogy több a nő, mint a
férfi. Ezért a nők bizonyos százaléka hivatalosan van
megakadályozva abban, hogy házas életet éljen. A
nehéz megélhetési viszonyok következtében a nő kon-
kurrense a férfinek a kenyérkereső pályákon. A fér-
fiak relatíve későbben nősülhetnek meg és ez a há-
zasság szempontjából sok hátránnyal jár.
A házasság nemi életének szabályozása vonatko-
zik a közösülés kivitelének módjára, gyakoriságára,
korlátozására a menstruáció alatt, a terhességi és
gyermekágy alatt, az önkéntes abstinenciára, a fo-
gamzás meggátlására, szóval mindazon átalános hi-
giénikus szabályokra, melyek a házastársak testi jó-
létét szolgálják és lehetővé teszik az egészséges utó-
dok nemzését.
Normális helyzet az emberi közösülésnél a víz-
szintes, a férfi fent, a nő lent, ez jár a legkisebb
izommegerőltetéssel. Nincs azonban a fekvésnek
egyetlen egy kombinációja sem, ülés, térdelés, térd-
könyökhelyzet, egyik vagy másik partner álló hely-
zetben való elhelyezkedése, mely alkalmilag ki ne
volna próbálható. Ezen eltérésekkel az orvosnak dolga
nincs, amennyiben csak a kéj fokozására és a meg-
szokottság elkerülésére irányulnak, de bátran mel-
lőzhetők.
Az orvosnak mindig van alkalma arra, hogy mint
házassági tanácsadó, a normális típustól eltérő hely-
zetet jónak találjon, vagy pedig olyant ajánljon. így
kívánatos a helycsere, ha az asszony gyenge, a férj
 104

pedig erős, korpulens, hogy az ártalmas megterhe-

lést elkerüljük. Ha mindkét házastárs kövér, nagy
hasú, úgy a közösülés normális helyzetben mechani-
kailag akadályozott; ilyenkor a hátulról való megkö-
zelítés ajánlatos.
Akadályozza még a közösülést a hímvessző és
hüvelybemenet közötti helyzeteltolódás, ezen a női
medence helyzetének és a lábak tartásának megvál-
toztatása segít.
A nemi érintkezés megkezdésekor a férj, ki a
vezető szerepet viszi, mindig tudatában kell hogy le-
gyen annak, hogy az akadályokat ne erőszakkal
győzze le. A szűzhártyát inkább lassan tágítani, mint
szakítani kell, habár a köztudat a virginitást vérrel
hozza kapcsolatba. Scheuer szerint a nászéjszaka
erotikus csábítás, de ne durva erőszak legyen. A cél
az legyen, hogy a fiatalasszony már az első érintke-
zésnél megismerje a kéjt. Bebizonyított tény, hogy a
nő hűséggel csügg egész életén át azon a férfin, ki-
vel a deflorációnál a kéjes érzést megismerte. Ügyet-
len, durva viselkedés, impotencia a nászéj szakán oly
psychoszekszuális traumát idéz elő, mely gyakran
félelmi neurosishoz vezet. Még nászéj szakai psycho-
sisról is beszélnek. A defloratio nemcsak lelki, hanem
testi ártalmakat is okozhat. Igen gyakran fordulnak
elő hüvelysérülések, melyek később súlyos altesti
bántalmakat okoznak, vagy oly súlyos vérzéssel jár-
nak, hogy az asszony életét veszélyeztetik. A deflo-
ráció fájdalmassága ellen Kaufmann egy könnyen
alkalmazható érzéstelenítő kenőcsöt ajánlott, mely a
kéjérzést nem befolyásolja. Idősebb szüzeknél, kik-
nél a nemi szervek kevésbbé tágulnak, vagy pedig a
szűzhártya leküzdhetetlen akadály képez, gyakran
orvosi segítséget kell igénybe venni.
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, milyen fon-
tos a kímélet és a durva erőszak elkerülése. Ennek
 105

figyelmen kívül hagyása esetén a fiatal asszonyra

nézve az első közösülés erőszakot és egy egész életre
szóló disharmonikus benyomást jelent (Moll).
A közösülés legalkalmasabb időpontja az este. A
kényelem és a pihenés lehetősége fontos higiénikus
tényezői a megtörtént aktusnak. A közösülés utáni
pihenésre való hajlam az aktívabb szerepet játszó
férfinél nagyobb. Közösülés után pihenni akar, míg
a nő még hosszabb ideig is szükségét érzi a partne-
réhez való simulásnak.
Közösülési magatartásukat illetőleg a nőknél há-
rom csoportot különböztetünk meg: az első csoportba
tartozókban a kedv és hajlam már megvan. Ez a ka-
tegória az, melyen a férfi előtanulmányait végzi. A
második csoportban nincs meg a primär hajlam, de
alkalmazkodók, az ösztön felébreszthető bennük. A
harmadik csoport a nemileg érzéketlen, frigid nők
csoportja, kik csak azért vonzódnak a férfihez, hogy
gyermekük legyen. Gyakran frigid asszonyok a má-
sodik, harmadik szülés után hirtelen megváltoznak.
Frigid asszonyok egy második házasságban gyakran
megváltoznak, az ösztön felébred bennük, s ez azt
mutatja, hogy e téren sok függ a férfi viselkedésétől.
Azokban az esetekben, melyekben este nem vé-
gezhető el a kielégítő koitus, elvégezhető korán reg-
gel, más esetekben ebéd után.
Sok asszony a menstruáció idején bizonyos meg-
határozott napokon vágyódik a férfi után, míg más
napokon nincs ily kifejezett vágyuk. Egy nőbetegem
terhesség alatt undorodott férjének közeledésétől.
Szekszuális periodicitást, eltekintve a nő fokozott
nemi ingerétől, a menstruáció előtt és után, embernél
alig észlelünk.
Ribbing szerint a férj ne követelje, hanem kérje
a nemi egyesülést feleségétől. Helyesen fűzi ehhez
 106

még hozzá Fürbinger, hogy az az asszony, ki kívá-

natosabbá teszi magát és az aktusnál inkább a pasz-
szív szerepet viszi, az viselkedik erkölcsi és higié-
nikus szempontból helyesebben férjével szemben.
Kölcsönös szerelem és tisztelet az egészséges nemi
ösztönnel párosulva harmonikus és boldog családi
életet eredményez.
Az abstinencia követelménye általában nemcsak
a nőtlenekre, illetve hajadonokra, hanem bizonyos
feltételek mellett házastársakra is vonatkozik. Or-
vosi szempontból nem kivihetetlen a szekszuális tar-
tózkodás, ugyancsak nem mérvadó orvosi szempont-
ból az a gúny, mellyel a szekszuális tartózkodást
visszautasítják. Tény, hogy minden felnőtt, nemileg
érett embernek joga van a nemi élethez, de a termé-
szettől megkövetelt időleges abstinencia igen jogo-
sult.
Az a kérdés, mikor szükséges a nemi abstinencia
és milyen körülmények között vihető keresztül. Nem
lehet másról szó, mint megkísérelni a nemi érintke-
zés szabályozását a házas életben.
Még az egészséges házastársak között is szük-
séges a nemi élet szabályozása. Ez a szabályozás és,
irányítás a férj feladata. A nő a passzívabb és alkal-
mazkodóbb, azonban sohasem egyéniségének rová-
sára. A nő a házassági közösségben megkövetelheti,,
hogy teljes értékű partnernek tekintessék.
Lehetetlen számbeli adatokkal a megengedett
szekszuális érintkezést kifejezni. Eltekintve az egyéni
különbségektől, tekintettel a nő szekszuális sphaerá-
jára való lelki folyamatokra, a férjnek korlátoznia
kell kívánságait. Azonkívül a férfi libidója és poten-
ciája is sok ingadozásnak van kitéve. Míg a férfi há-
zassága előtti nemi életéből már személyes tapaszta-
latokkal rendelkezik szekszuális akarását és teher-
bíró képességét illetőleg, úgy a nő csak a házasélet-
 107

ben tudja meg rendszerint, hogy van e hajlandósága

a közösüléshez, vagy pedig legyőzhetetlen kényszer-
képzetek ellenszenvessé teszik előtte az aktust.
A nő nevelése is nagy befolyást gyakorol saek-
szuális sajátságaira. Az érzékiség és szekszuális je-
lenségek elnyomásának hatása következtében látszó-
lagos nemi közömbösség leple alatt, az érzelmek
averziója és perverziója fejlődhetik ki, mely második
természetévé válhatik és a normálishoz való vissza-
térést megnehezíti vagy lehetetlenné teszi számára.
Különös figyelmet érdemel a házasság kezdeté-
nek higiéniája. Az úgynevezett mézeshetek nagy fel-
adatot rónak szekszuális téren is a prűd, fiatal nőre.
A nemileg járatlan nő teljesen férjének tapintatos
vezetésére van utalva. Az e téren elkövetett hibák a
további házaséletre döntő kihatással lehetnek.
A szokásos nászutazás a meg nem szokott szek-
szuális funkciók mellett, melyek kíméletet és nyugal-
mat kivannak, csak megerőltető. Ellenben ha nem a
kíméletesség rovására megy, akkor nem kifogásol-
ható, ha a házastársak egy új élet kezdetén egy gyö-
nyörködtető, szórakoztató utazást tesznek.
A mestruáció alatt elmarad a nemi érintkezés,
ugyancsak a terhesség kezdetén is. Ha a házastársak
minden különös cél kitűzése nélkül közösülnek, úgy
különös rendszabályok betartása fölösleges. Ha azon-
ban fogamzást óhajtanak, úgy erre legalkalmasabb
a menstruációt követő és megelőző időpont. Ha pedig
el akarják kerülni a fogamzást, úgy a legalkalmasabb
időpont a közösülésre a két menstruáció közötti idő-
pont fele, természetesen nem teljes biztonsággal.
Fontos e szempontból azon ismételt megfigye-
lés, hogy a gyakori közösülés a fogamzás szempont-
jából határozottan káros. A folytonos ondóimpreg-
natió és felszívódás az asszonyt ondóellenséges álla-
 108

potba juttatja és az anyai vér ondóreakciója folytán

terméketlenség áll be. Elvetélésre hajlamos asszo-
nyoknál a folytonos szekszuális érintkezés rendszeres
elvetéléshez vezet.
A házastársak közérzete a fokmérője annak,
hogy helyes-e az érintkezés tempója. Házastársi egye-
sülés fölemelő, üdítő érzés legyen, erőforrása mind-
két félnek. Ha csak a legkisebb jele is mutatkoznék
a kimerülésnek, már sok volt a jóból.
Hogy egy házasságban nemi tartózkodást lehes-
sen gyakorolni, ahhoz külön diätetika szükséges,
melynek legelső kelléke a külön hálószoba. Eltekintve
attól, hogy az életben, különösen a nő életében van-
nak egyes szakok, mikor az ember egyedül szeretne
lenni, ez a legjobb módja az ingerek lecsökkenté-
sének.
Minden embernek természetes ösztöne a szapo-
rodás. Ez többé kevésbbé tudatos vagy tudatalatti ér-
zés, melynek az a célja, hogy a létért való küzdelem-
ben faját fenntartsa.
A gyermekáldás csökkenése különböző okokból
ered, de legkevésbbé a nemi tartózkodásból.
A fogamzás meggátlására szolgáló védekezés
kérdésében az orvosnak is beleszólása van. Az ismé-
telt teherbe jutás néha komoly ártalmakkal jár, me-
lyeket csak az orvos értékelhet eléggé. Ha az orvos
az u. n. szociális indítóokokkal nem is törődik, úgy
a betegség megelőzése és a kriminális elvetélés, vala-
mint ennek utókövetkezményeinek elhárítása szem-
pontjából is fontos a fogamzás meggátlása.
Hasonló kérdés merül fel szigorúbb formában,
ha a terhesség megszakításának kérdésében kell dön-
teni. Hozzájárul még az is, hogy az olyan esetekben,
mikor a fogamzás nem kívánatos, a labilis lelki álla-
potú nők és férfiak élete állandó félelem és rettegés-
 109

ból áll. így lesz az, ami a házaséletben a gyönyör

forrása, az izgalom, félelem, gond és civódás előidé-
zőjévé.
Ha a nem kívánt terhesség tényleg bekövetke-
zik, az gyakran katasztrofális jelentőségű az asz-
szonyra nézve. Ilyenkor az orvos álláspontja az le-
gyen, hogy bár jobb lett volna a terhesség elmara-
dása, de beavatkozásra ő nem jogosult. Nehéz kér-
dés kerül itt felszínre, melynek megválaszolása még
orvosi szempontból is fölötte nehéz, mert nemcsak a
szociális, hanem a törvényes berendezkedéssel is
összeütközésbe jut.
Az óvatos nemi érintkezésnek sok hátránya van,,
mely megszokást és eltompulást eredményez.
A megszakított (interruptus) koitus a nőnél al-
hasi vérbőséget, gyulladásra való hajlandóságot, méh-
nyálkahártyagyulladást eredményez. A psychikus
visszahatását sem szabad figyelmen kívül hagynunk,
félelmi neurosisok és különböző ideges abnormitások
keletkeznek.
Ami a fertőtlenítő szerek használatát és a hüvely-
öblítéseket illeti, igen fontos ezek használatának
technikája és a használat időpontja. Helyi izgalmi
jelenségek nem kerülhetők el; szublimátos vagy ke-
vésbbé mérgező szublimátos öblítések kétségkívül a
legnagyobb biztonságot nyújtják.
Mechanikus eszközök, betétek (peszáriumok)
különös fajainak állandó hordása, az eltávolításuk óft
visszahelyezésük miatt igen kellemetlenek szoktak
lenni. Rosszul elhelyezett betétek, pedig koitus köz-
ben elmozdulnak s nem akadályozzák meg a fogam-
zást. Helybeli izgalmak itt is felléphetnek.
A gummi óvszer még a legkíméletesebb óvszer
a nő szempontjából, föltéve hogy megbízható gyárt-
mány és a férfi helyesen használja. Férfiak gyakran
 110

nem szeretik a gummióvszert, mert szerintük lecsök-

kenti az élvezetet. A potencia szempontjából nem ká-
ros, az egészségre sincs káros hatással.
A szekszuális érintkezés rendellenes formái
előbb utóbb kellemetlen, ideges utóhatást okoznak,
ezért felmerült a mesterséges terméketlenítés kér-
dése, mely abszolút biztonságot nyújt tökéletes ártal-
matlanság mellett. Az orvosnak mindenesetre nagyon
meg kell gondolnia, hogy egy végleges állapotot idéz-
zen elő, melyen sokat segíteni már nem lehet, azon-
kívül tekintetbe kell azt is venni, hogy itt mégis csak
operativ beavatkozásról van szó, habár a mai tech-
nika mellett ez teljesen veszélytelen. Az orvosnak a
mesterséges terméketlenítésre való kérést minden
esetben meg kell tagadnia hacsak komoly orvosi okok
nem kívánják. Mesterséges terméketlenítést gyógyí-
tási szempontból is csak a férj és feleség kölcsönös
beleegyezésével szabad végrehajtani, a csak szociális
okokból végrehajtott terméketlenítés még a házastár-
sak belegyezés ellenére is, jogi szempontból súlyos
testi sértés!
A fogamzást meggátló szerek tárgyalásánál arra
az álláspontra helyezkedünk, hogy ma a gyakorlat-
ban sokkal kisebb hiba a fogamzás meggátlása, mint
a kriminális elvetélés, hiszen ez sokszor életveszély-
lyel is jár.
Végül a fogamzást gátló szerek mindegyike
többé kevésbbé veszélyes. S ezen ne is csodálkozzunk.
A természet minden kihágást szigorúan megtorol.
Megköveteli, hogy úgy az izgalom, mint a kielégü-
lés normálisan történjék. Az idegrendszer sínyli meg
legelsősorban a rendestől való eltérést és az idegrend-
szer követítésével a többi szervek is megszenvedik. A
rendes nemi izgalom az összes szerveket testi és lelki
vonatkozásban is foglalkoztatja és így szenvednek
ezek is, ha természetellenesen foglalkoztatjuk.
 111

Ha fejtegetéseimet most befejezném, úgy azzal

vádolnának, hogy nem vagyok modern, mert csak a
házasság nemi életéről beszéltem. Vannak azonban
házasságon kívüli legkülönbözőbb szerelmi kapcsola-
tok, s az új asszonytípussal sem foglalkoztam. Erről
is beszélnie kell az orvosnak.
Ha két ember házasságon kívül akar szekszuális
életet élni, ezekre is ugyanazok az egészségügyi sza-
bályok állanak fenn, mint a házastársakra. Ehhez
a ponthoz tehát nem kell mást hozzátennem, mert
hiszen a házasság és a szerelmi viszony között nagy
hasonlatosság van. Legtalálóbban ezt dr. Eggebrecht
leipzigi orvos fejezi ki, ki azt mondotta: „A házas-
ság olyan legyen mint egy szerelmi viszony, a sze-
relmi viszony pedig mint a házasság, akkor áldásos
és boldogságot hozó.” Sajnos, ezeket a dolgokat még
ma is álszeméremmel kezelik és nem szeretik a nyil-
vánosság előtt tárgyalni, pedig a házaséletben és a
szerelmi viszonyban rendkívül sok a hasonlatosság
és mind a kettő tanulságokat meríthet egymásból.
Végül, hogyan áll a dolog az új női típussal?
Valóban egész más az? Egy bizonyos, a szekszuális
érintkezés mindenkor kívánatos volt. Azonban a nő-
nek nem volt meg erre a lehetősége, távoltartotta ma-
gát tőle, mert rengeteg akadály és gátlás volt előtte.
Nem akarok most a nevelésre kitérni. Tény, hogy a
modern eszmék nem hatották volna úgy át a mai
modern nőtípust, nem hódolt volna be a szabad sze-
relmi életnek, ha a terhesség most is olyan fenyegető
volna, mint régebben.
A modern fogamzást meggátló szerek feltalá-
lása és a nemi betegségek elleni védekezés adott az
ifjúságnak növekvő erőt és biztonságot. Az új er-
kölcs és a fogamzást meggátló szerek egymással szo-
ros összeköttetésben vannak. Ezzel nem azt akarom
 112

mondani, hogy az ifjúság öntudatra ébredésének és

az új erkölcs feltámadásának szüksége volt ezekre
a szerekre, hogy egyáltalában kifejezésre juthassa-
nak, hanem, ezek az ifjúságot olyan következmények-
től óvják meg, melyeket egyébként a szokás és er-
kölcs megtámadna.
A fogamzást meggátló és sajnos a terhességet is
megszakító mechanikus eszközök még a szerelmi élet
mechanizálására is vezetnek. Ez a természettől való
eltávolodást jelenti összes hátrányaival együtt.
 Nemi érintkezés.
Írta: Th. Van de Velde klinikai igazgató, Haarlem

A különböző fázisok elkülönítése – Az előjáték tech-

nikája és jelentősége – A szerelmes csók – Nyelv-
csók – Testcsók – Kéjharapás – Az erogén zónák
jelentősége – Az inger játék technikája

Nemi érintkezés alatt az embernek minden oly

cselekedetét értjük, melynek célja a szekszuális egye-
sülés előmozdítása. Itt mindjárt ki kell emelnünk,
hogy amikor e szót jelző nélkül használjuk, akkor
mindig csak a teljesen normális érintkezésre gondo-
lunk. Ha bizonyos okból annak szüksége merülne fel,
hogy valamely abnormális érintkezési formáról is
megemlékezzünk, úgy ezt külön kiemeljük. Erre azon-
ban csak igen ritkán kerül majd sor, mert e helyen
nem célunk kinyitni a pokol tornácának kapuit, aho-
vá a szekszuális eltévelyedések tartoznak. Módot
adunk arra, hogy a fiziológiai indokolt nemi élet,
minden álszemérem mellőzésével, de az igazi szemér-
metesség figyelembevételével, teljes pompájában bon-
takozzék ki a házasságban, de mindent, ami beteges
és természetellenes, száműzünk innét.
Félreértések elkerülése céljából mindenekelőtt
tisztáznunk kell azt a kérdést, hogy mit értünk nor-
mális nemi kölekedés alatt. Ez nem könnyű dolog,
mert minden definíciónak megvanak a maga nehéz-
 114

ségei. Azt hiszem azonban, hogy minden igényt ki-

elégitek, ha azt mondom, hogy a normális nemi érint-
kezés alatt azt értem, ha két ellenkező nemű, nemileg
teljesen kifejlődött, normális ember, nemi kielégülés
céljából, minden kegyetlenkedés és gyönyört előidéző
segédeszközök kizárásával, olyképen egyesül, hogy
közvetlen, vagy közvetett nemi kielégülés következzék
be és bizonyos ingerhatár elérése után csúcspontját
a spermának a vaginába való lövése útján érje el oly-
képen, hogy ezáltal mindkét fél lehetőleg egyidejűleg
jusson az orgasmushoz.

A nemi érintkezés előjátékból, szerelmi játékból,

nemi egyesülésből és utójátékból áll.
Tetőfokát és célját a harmadik fázisban a nemi
egyesüléseben éri el.
A nemi egyesülés megjelölésére a tudomány a
coitus szót használja. A házasságban való nemi egye-
sülés kifejezésére azonban célszerű lesz olyan megje-
lölést használni, mely kifejezésre juttatja, hogy ezen
aktusnál minkét fél egyenértékű közreműködő társ.
Ε szempontból igen megfelőnek találom az „egyesü-
lés” és a „párosodás” szavakat, melyek megfelelőképen
fejezik ki, hogy a nemi egyesülés szempontjából,
mindkét fél teljesen egyenértékű és egyenjogú.
Azzal kezdődik, hogy a férfi penise behatol a nő
vaginájába, csúcspontját mindkét fél orgasmusában
éri el célját a sperma ejakulációjában, illetve felvé-
telében találta meg. Tulajdonképeni fiziológiai célja
volna a megtermékenyítés. De bármely fontosságai
bírjon is ez a cél, mégsem áll közvetlen kapcsolatban
a párosodás létrejövetelével.
A párosodás befejeztével kezdetét veszi az utó-
 115

játék, mely azon emberek nemi életében, kiknél a sze-

relem nem játszik jelentős szerepet, teljesen elenyé-
szik, mert az érdekelt felek, kielégülésük után, ha-
bár csak ideiglenesen is, lelkileg elfordulnak egymás-
tól.
Azoknál azonban, kiknek házasélete mély sze-
relmi érzéseken épül fel, ennek az utójátéknak is igen
jentős szerep jut; igaz, hogy a legtöbben elhanyagol-
ják, a házasság felépítésében azonban, erre is gondot
kell fordítani.
Az utójáték végét meghatározni nem igen lehet.
Elhalkul, csak utórezgései maradnak meg, míg az új-
ból meginduló szerelmi játék kezdetével össze nem
folyik. Így áll, elő a párosodás folytatólagossága
amit a házasság legnagyobb vívmányának és lege-
rősebb biztosítékának tekinthetünk.

Ha a közeledési ösztön első megnyilvánulásai jelent-

keznek, megindul a nem érzés előjátéka, Ez sempre
cresendo folyik, hol lassabban, hol gyorsabban, sőt
kivételesen villámszerű fokozódással is.
Hol végződik az előjáték? Ott, ahol kezdetét ve-
szi a szerelmi játék. Nem kell külön rámutatnom arra,
hogy ezek a fázisok nem különülnek el élesen egymás-
tól, hogy kart karba öltve folynak le, összekapcsolód-
nak egymással, a második fázisba tartozó jelensé-
gek és cselekvések már az elsőben is megnyilatkoz-
nak, vagy pedig, hogy a szerelmi játék már teljes
folyamatban van, mikor különösen a nőnél, még min-
dig az előjáték szégyenlős akkordjai hallhatók.
Mindezek ellenére azonban szükségesének tar-
tom, hogy az egyes fázisok között mégis valamilyen
határvonalat vonjak, ami nem is nehéz feladat.
 116

Határvonal gyanánt a szerelmi csókot jelölöm

meg, melyet az erotikus érintkezés prototípusának te-
kinthetünk – magát a csókot azonban már a szerel-
mi játékhoz sorolom.
A szerelmi játék tehát, a szerelmes csók és a
coitus között játszódik le. Célja az, hogy a férfit és
a nőt a párosodás helyes lebonyolításához testileg és
lelkileg előkészítse.
Különösen a nemileg gyakorlatlan és tapaszta-
latlan nőnek van szüksége a coitus előkészítésének
ezen stádiumára, mert csak a kellően lebonyolított
szerelmi játék alatt ébrednek fel erotikus érzelmei
és ezek képesítik arra, hogy az egyesülés ingerhatá-
sait átérezze.
Oly párnál, mely már testileg és lelkileg össze
van hangolva, a szerelmi játék az előjátékkal egyide-
jűleg folyhatik le, sőt gyakran szükség sincs reá.
Főleg hosszabb nemi tartózkodás után elégséges
egyetlen biztató szó, fellobbanó tekintet, hogy a coi-
tus előfeltételeit, minden szerelmi játék mellőzésével,.
kiváltsák.
Az ilyen eljárás azonban a gyengédebben érző
embernél csak ritkán, akkor is stilizálva, fordul elő.
Mert, ha nem így történik, oly durvaságot jelentene,
mely lelki téren súlyosan megbosszulhatja magát.
Ha a férfi egyedül és saját akaratából kapcsolja
ki a szerelmi játékot, ez a genitalis érintkezést a nő
szempontjából nemcsak durvává, hanem egyenesen,
brutálissá is teszi és a nőben, lelki zavarokon kívül,
testi kárt is okozhat.

Térjünk most már át a genitalis érintkezés egyes

fázisainak tárgyalására. Az előjáték technikájával
nem kell sokat foglalkoznunk.
Ebben a fázisban a beszédé és a pillantásé a fő-
 117

szerep, mert velük tudjuk mindazokat a lelki érzése-

ket megszólaltatni, melyek e stádiumban annyira
fontosak.
De a segédszerepek is igen lényegesek. Utalok
arra, amit a szagoknak és illatoknak a nemi érzésre
gyakorolt nagy és változatos befolyásáról mondot-
tunk.
Rá kell mutatnunk a táncra is, mely bár a civi-
lizált népeknél részben elvesztette primordiális je-
lentőségét – a vad népeknél, hódító és csábeszköz
formájában, ma is megtartotta eredeti rendeltetését
– azonban napjainkban és a mi társaséletünkben is,
erősen erotizáló jellege van. Ha az oroszoknak, a
Szicíliáiknak, vagy pedig a tiróliaknak (Schuhplatt-
ler nevű) népies táncaira gondolunk, lehetetlen,
hogy fel ne ismerjük bennük a hódítási és csábítási
jeleget. A táncmozdulatok jelbeszédjének a szemre,
melódiájának a fülre gyakorolt erotizáló hatásában,
bizonyára a ritmusnak van a legfontosabb szerepe.
De különben is, a szerelmi előjátékban a legfon-
tosabb szerep a szemnek, fülnek és a szaglószervnek
jut, a másik két érzőszervünkre, a tapintási és ízlelő
szervre csak a tulajdonképeni szerelmi játékban
kerül sor, ha azonban már sor került reájuk, akkor
a töbit háttérbe szorítják.

A szerelmi előjátéknak még két jelentős ténye-

zőjéről kell megemlékeznünk, ezek a kacérkodás és a
flirt
A kacérkodást a francia „coquetterie”nek, a né-
met „Gefallsucht”-nak nevezi. Mindkét szó a nőnek
azt a kívánságát fejezi ki, hogy tessék. Részemről, a
szó ezt az értelmezését annál kevésbé fogadom el,
mert a nő kacérkodásában nemcsak a tetszési vágy
 118

ösztönszerű kifejezését látom, hanem ennél sokkal

többet.
A szerelmi előjátékkal való kapcsolatban, kacér-
kodás alatt, a csábítás és a vonzódásnak, továbbá az
ellene való védekezésnek és elutasításnak azt a köl-
csönhatását értem, mely az ebből a játékból folyó
érzések ingerhatásainak összesítése által a legjelen-
tősebb lelki hódítóeszközök egyikévé válik.
A kacérkodás a finomlelkű nőnél, ha azt fokoza-
tosan, elutasító tényezőire ügyelve, bizonyos bájjal
használja, a szerelem előjátékának egyik legszebb
szakaszává válhatik, mert a tartózkodás, ha ezt ígé-
ret látszata követi, mindig erős ingerhatást vált kú
Az ehhez hasonló izgalmat élvezzük a zenében is, ha
a komponista ért hozzá, hogy az időleges tartózkodást
hatásos módon juttassa érvényre; a drámánál, ha a
cselekmény fonala rövid időre megszakad, az így
keletkező feszültség felfokozza érdeklődésünket; a
szerelmi játékban pedig a kacérkodás váltja ki be-
lőlünk ezeket az érzéseket. Az átmeneti, tudatos tar-
tózkodással finoman kiszámított ingerfokozás for-
májában, magánál a szerelmi játéknál, sőt annak
csúcspontján a coitusnál is, találkozni fogunk.
De ne feledjük el: a túlzott mértékben igénybe
vett izgatószerek méregként hatnak, viszont a kel-
lőleg adagolt méreg igen hatályos izgatószer lehet.
Ugyanilyen megfigyelést tehetünk a művészet-
ben, nemcsak a „szépművészetben”, hanem a nem ke-
vésbé szép szerelmi művészetben is. A „l'arte dell'-
amore”-t az ingerfokozások szándékos visszatartá-
sánál éppen olyan óvatosan kell kezelni, mint a L'a-
more dell'arte”-t.
Aki a kacérkodás fegyverével nem tud helyesen
élni, az inkább mondjon le használatáról, de minden-
képen őrizkedjék a túladagolástól. A kis adag elté-
vesztheti hatását – a gyógyírt képező méreg túlada-
 119

golása pedig könnyen okozhat bénulást – az érdek-

lődés megbénulását itt, a szexuális érzések megbénu-
lását amott.
A rosszul alkalmazott kacérkodás édes mérge
azonban nemcsak bénulást okozhat. Keserű íze lehet,
undort kelthet – és sokszor már be sem veszik !

A flirt szó értelmét és jelentőségét szintén tisz-

táznunk kell. Ha fordítását és jelentőségét szótárak-
ból akarjuk megállapítani, azt fogjuk látni, hogy a
játékos enyelgés, csapongó „Minnespiel” fogalmaival
akarják megmagyarázni és lefordítani. Ily értelme-
zésben azonban nincs szükségünk, sem a szóra, sem
a fogalomra. Ε fogalom megjelölésére nyelvünk sok-
kal pontosabb kifejezésekkel rendelkezik.
Mások viszont szexológiai téren tulajdonítanak
neki igen tág értelmű jelentést és a nemi értelemben
vett legmesszebbmenő csábítást és hódítást értik
alatta.
Végül annak sincs sok értelme (hacsak az nem,
hogy elleplezzék és szépítsék a valóságot), ha a szót
olyan házasságon kívüli szexuális viszonyok megjelö-
lésére használjuk, ahol az érdekeltek többé-kevésbé
sokat – de inkább többet, mint kevesebbet – enged-
nek meg egymásnak. Ha bizonyos modern, nagyvi-
lági körökben a flirt szót úgy is értelmezik, hogy
minden meg van engedve, csak „az az egy” nem és
ha e fogalomba bele is szorítják mindazt, ami a sze-
relmi játék keretén belül csak előfordulhat, mi nem
követjük őket e téren. Számunkra felesleges, hogy
e szót, ez – különösen nyelvészeti szempontból is
valószínűleg helytelen – értelmezésben alkalmaz-
zuk, mert megjelölése számára jobb kifejezésekkel
rendelkezünk és céljaink nem szorulnak szépítő el-
leplezésre.
Azonban a flirt szó használatáról szemlélődé-
 120

seink közben nem kell lemondanunk, ha elfogadjuk

azt a, véleményem szerint eredeti meghatározását,
mely szerint a flirt az a szerelmi játék, melyben a
nemi közeledésnek minden finom, pszichikai készsé-
gét azzal a feltett szándékkal használjuk ki, hogy
nem lépjük túl az elő játék határait.
Ebben az értelemben a flirt a házastársak között,
sőt főleg a házastársak között a szerelmi érzések ál-
landó felújításának igen hathatós eszköze lehet, me-
lyet a helyesen alkalmazott kacérkodással egyetem-
ben, a házasság gyakorlatában sem szabad elhanya-
golnunk.
A szerelmi játék legfontosabb eszközei közé kell
sorolnunk a beszédet, melynek szinte állandó tárgya
a – szerelem.
Hatása autószuggeszción és kölcsönös szuggesz-
ción alapszik.

Az előjátéknak a nemi érzések felkeltésére gya-

korolt hatását testünk életnyilvánulásaiból látjuk.
Ha a fokozott szívműködéstől teljesen el is tekintünk,
helyi megnyilvánulásaiból pontosan látjuk, hogy a
szerelmi előjátéknak mi a jelentősége: az előkészítés.
Mert a lege artis, a művészet szabályai szerint lefoly-
tatott szerelmi előjáték, tisztára lelki tényezőinek be-
folyása alatt, úgy a férfinél, mint a normális és sze-
relmi téren némiképen járatos nőnél, az erre
hivatott mirigyekben, kiválasztási folyamat, az úgy-
nevezett „destilláció” veszi kezdetét, ami mindkét
nemnek a párosodásra irányuló készségét fejezi ki és
a harmonikusan lefolyó coitusnak is egyik alapvető
feltétele.
 121

A szerelmi játék minden megnyilvánulásában a

nemi kielégülés ösztönére vezethető vissza.
A számunkra tekintetbe jövő népeknél a sze-
relmi játék első megnyilvánulási formája a csók, he-
lyesbben, a szerelmes csók.
Nem minden csók kapcsolatos a nemi ösztönnel
és valóban balgaság volna, ha minden csóknál szexuá-
lis okokat tételeznénk fel, mert hiszen jól tudjuk,
hogy adunk és kapunk konvencionális, semmitmondó
csókokat is, melyek a nemi érzéssel semmiképen sem
hozhatók kapcsolatba. Ez a kategória azonban sok-
kal kisebb, mint ahogy ezt a naiv emberek hiszik,
vagy hinni szeretnék, mert életünkben a nemi érzé-
sek sokkal jelentősebb szerepet játszanak, mintsem
általában hinni, vagy bevallani merik.
Mindenképen bizonyos azonban, hogy az úgy-
nevezett „ártatlan csókocska” (e megjelölés a foga-
lom aszexualitását akarja kiemelni) semmiesetre
sem annyira „ártatlan”, mint azt erkölcsi kényelmes-
ség, vagy más szempontból feltételezni szokták. Még
érett emberekkel is megesik, hogy a kézreadott, vagy
homlokra lehelt tiszteletteljes, vagy szánakozó csó-
kok „ártatlansága”, jó, vagy rossz értlemben vett
fikciónak bizonyul.
Ismerünk továbbá olyfajta csókokat is, melyek
szexuális jellegét, bár kétségbevonni nem lehet, de
mert az érdekelt felek azokat csak félénken adták,
vagy kapták, a tulajdonképeni szerelmi játék köré-
ből ki kell kapcsolnunk és legfeljebb az előjáték kö-
rébe sorozhatunk. Ide tartoznak a társasjátékoknál
szokásos, továbbá a fiatal, még éretlen gyermekek
között, inkább kíváncsiságból váltott félénk csókok.
Mindezekből a csókfajtákból azonban hiányzik
az egyik jellegzetes tulajdonság: nem mindkét fél
résztvételével és nem ajkról ajkra adattak.
 122

Már pedig a szerelmes csóknak éppen ez a jel-

legzetes ismertetőjele.

A csók appercepciójánál három érzékszervünk

vesz részt: a tapintás, a szaglás és az ízlés. A negye-
diknek, a hallásnak, inkább ne jusson szerep.
A szaglószervünknek itt nagy jelentősége van.
Ez fogja fel azokat az olfaktórikus benyomásokat,,
melyek a csókolódzás közben az orral kapcsolatba
lépő száj bőrének környékéből kiáradnak és a száj-
üregben a kilehelt levegővel összekeverednek. A sza-
goknak a nemi érzésre gyakorolt hatásáról már elő-
zőleg kimerítően beszéltünk. Valószínű, hogy a csó-
kolódzás közben a bőrből kiáramló illat jelentősebb
hatású, mint azt általában gondolnók. Sok igazság
van a csók fejlődéstörténetének abban a felfogás-
módjában, mely szerint a csók tulajdonképen az ál-
latoknak egymás körülszimatolgatásából fejlődött ki,
egészen a nálunk dívó formájáig. Azoknál az em-
bereknél, akik nem szájjal csókolódznak, hanem or-
rukat dörzsölik egymás orrához, bizonyára a bőrszag
játsza a jelentősebb szerepet, bár a kilehelt levegő
szaga is érvényre juthat.
A körülszimatolásnál a tapintás is jelentős sze-
repet játszhat, bár ez nem érvényesülhet oly finom
fokozatokban és intenzitásban, mint ezt a szerelmes
csóknál láttuk.
A körülszimatolásnál azonban a csókolódzásnak
egyik eleme teljesen hiányzik: az ízlelés. A legtöb-
ben a csók izét nem is tudják értékelni és csak kevés
oly ínyenc ember akad, aki szerelmese csókjának
ízét úgy tudja meghatározni, mint azt a régi rómaiak
tudták. Valószínű, hogy a csók íze a nyálnak izével
kapcsolatos, amely viszont egyénenként változik, de
különféle körülmények behatása alatt, ugyanazon
 123

embernél is, időszakonként más és más lehet. Tudjuk;,,

hogy a nyál kémiai összetétele, az egészséges test kü-
lönböző elváltozásainál is (például terhesség) meg-
változhat. Ismeretes továbbá az is, hogy a testbe va-
lamilyen módon bejutott anyagok, a nyálban is kivá-
lasztódnak.
Ezek a körülmények mind a nyál izének egyéni
változatai mellett szólnak, nem is szólva a szagról..,
mely sohasem különíthető el teljesen az íztől.
Ezek után tehát nem lehet vitás, hogy a szerel-
mesek által váltott, hosszantartó csókoknak saját
egyéni jellegük van, mert hiszen elkerülhetetlen, hogy
az ajkaknak és nyelvnek huzamos és szoros egybe-
kapcsolódásánál a nyál kölcsönösen ne szivárogna az
egyik szájból a másikba. Sőt épen ez a „nedvesség”
különbözteti meg a szerelmes csókot a ,,száraz”. kon-
vencionális csóktól. Számos szerelmes ezt a véletlen
nedvességet szándékosan is fokozza. „Csókjaidat it-
tam”, mondja a költő és ez nem túlzott fantázia, mert
a szerelmes csók, néha a szó szoros értelmében iható.
Még csak két jelentős tényezőről szeretnék meg-
emlékezni.
Az egyik az a különös érzéshatás, melyet a csó-
kolódzás közben kifejtett, többé-kevésbé erős szívás-
nál észlelhetünk. A létrejött hatása alapján megkü-
lönböztethetünk aktív, passzív, vagy vegyes benyo-
másokat.
A másik tényező, amelyről még említést kell:
tennünk, a fogak szerepe.
A fogazat a csóknál nemcsak az ajkak táma-
szául szolgál, de a szenvedélyes csókolódzásnál, erő-
sen aktív szerepet is játszik. Ugyanis a szerelmi já-
ték fokozódásánál, a férfi is, a nő is, gyakran meg-
harapják egymást. Ezek az apró, finom, halk, több-
nyire kissé élesebb, de sohasem fájdalmas harapá-
sok, igen erotizáló hatásúak, különösen, ha sorozato-
 124

san, sűrűn megismételve, egymáshoz közelfekvő he-

lyen alkalmazzuk őket.

Elmondottuk, hogy a szerelmes csók összhatása

mily különböző tényezőkből tevődik össze. Ebből kö-
vetkezik az is, hogy megjelenése, megérzése, ereje,
tartama, íze és fokozata, mennyire más és más érzés-
hatásokat vált ki.
A szerelemben jártas ember mindezeket a hatá-
sokat ismeri és azokat fel is használja.
Az az ember, aki két, egymás után következő,
éjszaka gyönyöreit nem tudja megkülönböztetni egy-
mástól, az túl korán házasodott, mondja Balzac.
Ehhez hozzátehetjük még azt is, hogy a szerelem
tudományát sem tanulta meg jól az, aki minden sze-
relmes csókot egyformának érez.

A szájról-szájra adott csókok mellett, a szerelmi

játékban igen jelentős hely illeti meg a test legkülön-
bözőbb, más részeire alkalmazott, úgynevezett „test-
csókot” is.
Ennek a csókfajtának hatályossága a megcsó-
kolt testrész érzékenységi fokától függ. Általában
azt mondhatjuk, hogy a testcsók iránti fogékonyság
annál jelentősebb, minél inkább közeledünk a test
határvonalaitól a test központja felé.
Elmondottuk már, hogy a szerelmes csók ereje,
tartama, íze, vagyis minősége szerint, változó érzés-
hatásokat vált ki. Ugyanezt a testcsókról is megálla-
pítanunk, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tág
területet, mely a csók simogató, becéző és csiklandozó
jellegétől egészen a szívó és harapó jellegig fennáll.
 125

A szájról-szájra váltott csóknál, mindkét fél aá

és kap, továbbá, a tapintóérzék által közvetített ak-
tív és passzív megérzések is, teljesen összevegyülnek.
A testcsóknál ellenben, a tapintóérzék által kiváltott
szerelmi megnyilvánulások teljesen elkülönülnek. Más
érzések lépnek fel akkor, ha a szeretett testet csókol-
juk és megint más érzések azok, melyeket akkor ér-
zünk, ha szerelmesünk ajkai érintik testünket. Mind-
két érzésnek elsőrendű erotizáló hatása van, mely
még fokozódhatik is, ha mindkét fél egyszerre vesz
részt a szerelmi játék e módjában.
Ha a testcsók mibenlétét vizsgáljuk, megállapít-
hatjuk, hogy a kapott csók gyönyörérzeteit tisztán a
csóknak tapintási megérzése váltotta ki, viszont a csó-
kolás aktiv ténykedésénél, az ajkaknak és a nyelvnek,
tapintás utján felfogott és az agyba továbbított in-
gerhatásait, a szagló érzék szerepe is fokozza.
A csók e fajtájánál, a szaglás is közelebb áll a
körülszimatolás primitív formájához, mint a szerel-
mes csók fentebb leírt, jellegzetes formájánál. A sze-
relmes csóknál a testillat befogadása nem mindig tu-
datos, ezzel szemben a testcsóknak egyik legfonto-
sabb tényezőjét alkotja. És ez nemcsak az aktív, ha-
nem a passzív résztvevőre is vonatkozik. Ugyanis a
bőr szaglálásánál egészen különleges érzékbenyomá-
sok keletkeznek, mert a testet ütemszerűen érintő, a
belégzésnél hideg, a kilégzésnél meleg légáram, pneu-
matikus masszás formájában, ingerlő hatások kelté-
sére alkalmas. A testcsókot kísérő ezen jelenségek
az ingereket fokozzák és az emberek, főleg a nők, e
tipikus érzéshatásokat, az idegközpontjaikban tuda-
tosan fogják fel.
Bizonyítanom sem kell, hogy a csókoló fél által
felfogott szaghatások minéműsége, a megcsókolt
testrészből kiáradó szagok terjedelméhez és színeze-
téhez mérten, állandóan változik.
 126

Az ajkcsóknál, valamint a testcsóknál is, utal-

tam már a fogak szerepére és hangsúlyoztam, hogy
érzékeny fájdalmat nem okozó, kis harapások, a csó-
kolás normális technikájához tartoznak, ami azonban
korántsem jelenti azt, hogy a csókolódzó szerelmesek
mindig harapnak. Erről szó sincs. Azonban a szerelmi
játék csúcspontján, mikor a csókolódzás intenzitása
a lehetőség határáig fokozódott, a fogak is részt kér-
nek ebből az aktusból és ezt nem is minősíthetjük va-
lami rendkívüli jelenségnek.
Vájjon a valódi kéjharapásról állíthatjuk-e
ugyanezt? Bizonyos fokig mindenesetre, azonban e
ponton túl a harapást már a szexuális pathologia kö-
rébe kell utalnunk.
Hogy a határvonalat hol kell meghúzni, azt na-
gyon nehéz megállapítani, mert a normális állapot-
ból a betegesbe való átmenet itt épúgy elmosódik,
mint a lelki élet legtöbb más területén. Nem tünik-e
fei a szerelmes ember némileg megháborodottnak,
kinek célkitűzései szokatlanul korlátozottak és látó-
köre rendellenes? De mégis meg kell húzni a határ-
vonalat! Leghelyesebbnek tartom, ha a szerelmi ha-
rapásnál, mint általában a szexuális kéj érzettel kap-
csolatos egyéb fajta testi és lelki fájdalmak előidézé-
sénél is, a határvonalat oda helyezem, ahol a kegyet-
lenkedés első megnyilvánulásai megkezdődnek.
A valódi kéj harapásokat, a felfokozott szerelmi
játékon kívül, a coitus lefolyása alatt is osztogatják,
a vágyaknak végcél felé való közeledése, vagy a leg-
főbb orgasmus pillanatában. Legkedveltebb helye a
férfi válla, főleg a bal váll, továbbá a kulcscsont
alatti tájék, a nőnél a nyaka, sajátságosképen ennek
is a bal oldala, továbbá a csípők. Lehet, hogy mindez
a coitusszal kapcsolatos helyzeti viszonyokkal van
összefügésben. Az sincs azonban kizárva, hogy sötét,
atavisztikus faktorokban rejlő okai is vannak.
 127

A kéjharapásra a női nem szembeötlően hajla-

mosabb. Nem ritka eset, hogy a szenvedélyes asz-
szony, szerelmének tojásdad alakú, véraláfutásos
emlékét hagyja meg a férfi vállában. Az ilyen súlyos
nyomokat hagyó harapások ideje, majdnem kivétel
nélkül, a coitus pillanata, vagy a közvetlenül utána
következő idő. Ellenben a férfi gyenge és nyomokat
alig hagyó harapdálása inkább a szerelmi játékra,
tehát a coitust megelőző időpontra esik, de néha az
utó játék idejében is előfordul.

Vájjon azt jelenti-e ez, hogy a férfi azért kímé-

letesebb, mint a nő, mert még az ölelkezés legfensé-
gesebb pillanataiban is uralkodni tud magán?
Távolról sem! A nőre nézve nagyon szomorú
volna, ha látná és úgy érezné, hogy társát a szerelmi
hullám nem ragadja teljesen magával, mert bizo-
nyára azt gondolná, hogy ez nem szereti őt igazi sze-
relemmel.
Már pedig a nő testét, például karjait, elborító
kék foltok, látható jeleit képezik a férfi elragadtatá-
sának.
„A férfinak azon hajlama, hogy fensőbbségének
jük, midőn a nőstény mintegy megkívánja, hogy a
him erőszakkal győzze le.”
„A férfinak azon hajlama, hogy fensőbbségének
tudatát élvezze és a nőnek az a hajlama, hogy teljes
megadásban felolvadjon, abból az ősi hagyományból
táplálkozik, mikor a hímállatnak még le kellett
győznie a nőstényt.”
„El kell ismernünk, hogy a férfinek az asszony
öröme a primitív szerelmi életnek maradványa és a
férfi nemi ösztönének, egészben vagy részben normá-
 128

lis velejárója. De hozzá kell fűznünk, hogy a nemi

ösztönnek ezen kísérő jelenségeit az egészséges szer-
vezetű, normális ember, mindenkor fegyelmezni
tudja. Ha a normális ember a szeretett nőnek fájdal-
mat okoz, vagy ha ilyenirányú vágyai támadnak,
nem tételezhetjük fel, hogy kegyetlenkedés hajtja.
Többé-kevésbé azt érzi, hogy bántása, vagy bántani
akarása, szerelmének egyik alkotóeleme és hogy társ-
nője ezt nem érzi fájdalmasnak. Ez az érzés nem
meggondolásainak eredménye, hanem érzelmi állapo-
tának egyik jelentős megnyilvánulása.”
„Ha a férfi arról győződik meg, hogy szerelmi
társának komoly fájdalmat okozott, azt mindjárt
meg is bánja, mert ellenkező esetben valóban abnor-
málisnak kell őt tartanunk, vagy azt gondolni felőle,
hogy szenvedélye pillanatnyi elmezavarrá foko-
zódott.”
Ez a négy idézet Havelock Ellis: „A nemi ér-
zés” című könyvének „Erotika és fájdalom” című fe-
jezetéből való.
A férfiben lakozó őserő az, ami a nőnek, félig
meddig erőszakos, abszolút birtokbavételénél meg-
nyilatkozik, ezt azonban, valamilyen homályos, pri-
mitív, a szaporodás célját szolgáló, ösztön formájá-
ban, mindkét fél élvezni akarja. Ez az oka annak,
hogy a nyereség és erőszakosság bizonyos fokát -
legyen az akár komoly, akár pedig színlelt – szíve-
sen elviselik, sőt kívánják is, mert az ember mélyén
szunnyadó őserő megnyilatkozásának tekintik.
Ezzel magyarázhatjuk meg a karok, a csípők és
az altest erős csipkedését is.
És ez az oka annak, hogy a férfi szerelmének
ezen durva megnyilatkozásai magánál a coitusnál
lépnek fel, nem pedig a szerelmi játék alatt.
 129

Az imént elmondottakkal szemben rá kell mu-

tatnom arra, hogy előző megállapításaink szerint, a
férfi a szűkebb értelemben vett coitusnál nem szokott
harapni, ha vannak ilyen hajlamai, azokat előzőleg,
a szerelmi játék tartama alatt, elégíti ki. Ezen tulaj -
donképen csodálkozni kellene, mert állati őseitől azt
a szokást is örökölhette volna, hogy a nemi aktus le-
folytatása alatt, fogaival belecsimpaszkodjék társába.
Lehet, hogy mégis csak atavizmus az, mikor a férfi,
elég ritkán ugyan, durante coitu, harapva csókol.
Ilyenkor majdnem kivétel nélkül a nő nyakának bal
oldalát szokta megharapni, ami valószínűleg a coitus
alatt elfoglalt helyzettel függ össze.
A kéjharapásnak egyébként az az eredete is egé-
szen más, mint a fentebb megbeszélt „szerelmi bán-
talmazásnak”.
Azt hiszem, nem tévedek, ha a nőnek a kéj hara-
pásra irányuló nagy hajlandóságát abból a kívánsá-
gából magyarázom, hogy a gyönyörök pillanatában
a csókot, a lehetőséget meghaladó hevességben akarja
érzékeltetni. Ez természetesen az érintett testrész
erős szívásában és a fogak erőteljesebb használatá-
ban nyilvánul meg. A harapó nő ki van elégítve, mert
a hatványozott csókkal elérte a kívánt hatást és tár-
sánál is gyönyörérzéseket tudott kiváltani.
Ez a gyönyörérzés fájdalomból és kéjből tevődik
össze.
A kéj érzetet, testileg, az érzőidegek erős izga-
tása, lelkileg pedig az a tiszta, vagy homályosan de-
rengő tudat váltja ki, hogy a szeretett nő, legmaga-
sabbra fokozott szerelmét, ily módon akarta bizo-
nyítani.
A fájdalom a nagyfokú nemi izgalom alatt el-
enyészik s mint ilyen, csak részben érzékelhető, de
egyébként sem jelentkezne fájdalom alakjában, mert
a normális kéjharapás a bőrt nem sérti meg. Miután
 130

a bőr átharapásáig nem jut el, tehát nem is vérezhe-

tik (a friss kéj harapást körülvevő véres nedvesség
rendszerint a foghúsból származó, nyállal keveredett
vér) és nyomában valódi sebhely nem keletkezik, leg-
feljebb néhány napig, esetleg néhány hétig látható,
vöröses-kék, későbben zöldes-sárga folt marad meg.
A szerelemnek olyan emlékei, aminőkről Heine „A
hastingsi csatatér” című költeményében énekel,
ritkák. Az elesett Harold király összetiport holttes-
tét a hastingsi csatatéren, szerelmese, a vállára ha-
rapott csókjáról ismerte fel. Az ilyen mély és állandó
nyomott hagyó harapások a normális keretet már
túlhaladják, de azért ne higyjük, hogy az ily intenzív
harapásnak mindenképen beteges hajlamú embertől
kell származnia.
Az ilyen mélyenható kéj harapásokat a fentiek-
kel kapcsolatban már nem lehet megmagyarázni, ön-
kéntelenül is feltámad bennünk az a gondolat, hogy
vájjon ilyenkor nincs-e szó az emberben lakozó két
ősösztönnek, az önfentartási és szaporodási ösztön-
nek valamilyen összekapcsolódásáról, mely kifelé ve-
tített hatását ily formában érzékelteti. Ezt az ala-
csonyrendü állatoknál állandóan észleljük, de az elme-
zavar bizonyos eseteiben az embernél is megfigyel-
hető.
Lehet, hogy az ősösztönök ilyetén összekapcso-
lása valami kevéssel hozzájárul a fent említett „nor-
mális” kéjharapások létrejöttéhez is.

A nyelvcsúccsal, digitalis, vagy pedig szívás-

sal történő ingerlésre, a mamilla és udvara igen erős
izgalommal felel. Ezek az ingerhatások akkor válnak
 131

különösen érezhetővé, ha az erotikus izgalmak bizo-

nyos mértéke már fennáll. A mamillák erekciója
után ezek az érzések még tovább fokozódnak. A ma-
millák ugyanis épen úgy erektív testrészek, mint a
penis, vagy a clitoris. A mamillák erekciója nemcsak
mechanikus ingerek, de távolhatás folytán is beáll-
hat; például távoleső testrészeknek, elsősorban a cli-
torisnak izgatására, de nagyon szenvedélyes nőknél,
tisztára pszichikai behatásra is. úgy látszik, hogy az
erekció növeli e szervek érzékenységi fokát. A kivál-
tott izgalmi hatások akkor a legnagyobbak, ha egyi-
dejűleg érintik a test más részét is, főleg a genitá-
lékat. Például a mamillának és a clitorisnak szimultán
izgatásánál, az egyik ingerhatás fokozza a másikat és
sok nőnél, a szerelmi játékban elérhető maximális
gyönyört idézi elő.
A férfi mamillái ugyanilyen természetűek, de
meglehetősen elcsenevészedett szervek és bár szintén
erektívek, ingerhatásokra mégis sokkal kisebb mér-
tékben reagálnak, mint a női bimbók.
Az ilyetén megfigyelésekhez kapcsolódik a leg-
érzékenyebbnek felismert területeknek, most már
szándékos felkeresése is.
A csókkal, a test más részeinek érintésével és
nem kevésbé az ingerek kölcsönös kicserélődése által,
most már az egész vonalon megindulhat az orgaszti-
kus játék. Es folytatódik, míg az immissio penis a
szerelmi játéknak határt nem szab és a tulajdonké-
peni coitus kezdetét nem veszi.
Kellő izgalom hiányában a labia megduzzadása,
a vulva kinyílása, a clitoris kezdődő erekciója is hi-
ányzik, pedig mindez csupa olyan tényező, mely, fenn-
álló libidinosus izgalom esetében, természetes és
magától értetődő. Ha a férj ilyen felkészültség nélkül
fog a coitushoz, ostobán és önzően jár el, mert fele-
sége ilyenkor kielégítetlen marad. Ebben a kínos hely-
 132

zetben csak a bevezető és előkészítő játék segít, mert

bizonyos, hogy csupán ezen eszköz segítségével lehet
a nőt a kívánatos és szükséges izgalomba hozni.
A dyspareunia (vagyis az az állapot, mikor a
férfi és a nő nem jutnak el egy s ugyanazon időben
az orgasmushoz) és a sterilitás közötti kapcsolattal
itt nem kívánok foglalkozni, bár a tárgy érdekes és
fontos, csak annyit hangsúlyozok, hogy számos, az
asszony látszólagos hidegségével megokolt házassági
szerencsétlenséget lehetne elkerülni, ha a helytelenül
alkalmazott tartózkodás és szégyenkezés nem tartaná
vissza az orvosokat attól, hogy a házassági nemi élet
különleges technikájával is foglalkozzanak és pacien-
seiket erről megfelelően fel is világosítsák.

Az ingerlő játék zavartalan lefolyását erősen

hátráltathatja a nő hiányos váladékkiválasztása is.
Ez, rendszerint onnan származik, hogy az előzetes
testi és lelki ingerek elégtelensége a pitvarban székelő
nyákmirigyeket nem tudta kellő tevékenységre ser-
kenteni. A mirigyváladék elmaradásának hatása
abban nyilvánul, hogy nem nedvesítheti kellően sem
a vulvát, sem pedig a clitorist, sem pedig a vaginát
és ha az előkészítő játék közepette megérintjük őket,
(de magánál a coitusnál is) fájdalmat okozunk a
nőnek. De e finom nyálkahártyával borított testrészek
száraz dörzsölése, olyan fájdalmas gyuladásos tüne-
teket is idézhet elő, mely a genitalis érintkezést meg-
gátolja. Ha a mirigykiválasztás késik, vagy teljesen
elmarad, ezen úgy segíthetünk, hogy a hiányzó vála-
dékot megfelelő oly szerrel pótoljuk, mely a nyákhár-
tyát nem bántja, de viszont sikamlóssá teszi.
Az erre a célra használt zsíros anyagok, rend-
szerint nem megfelelőek. Az elég gyakran fellépő
 133

gyuladásnak az az oka, hogy ezek a zsíros anyagok a

vízben nem oldhatóak, tehát egyszerű mosással el sem
távolíthatóak. A visszamaradt részek csakhamar
bomlásnak indulnak és gyuladást okoznak. Ugyanezt
mondhatjuk az igen közkedvelt vazelinről is, mely bár
nem avasodik, de a vízben szintén nem oldódik és
ezért a vulvában való használata szintén nem aján-
latos. Az orvosok által az ujjak és műszerek siklóssá
tételére használt és a gyógyszerészek részéről gyakran
ajánlott kenőanyagokat szintén nem ajánlhatom
nyugodt lélekkel. Ezek a síkos szerek igen sok szap-
pant, glycerint, esetleg mindkettőt, tartalmaznak, sőt
néha egyéb fertőtlenítőszerrel is vannak vegyítve és
ezért, a hosszabb coitus tartama alatt, zavarólag
hatnak.
A legcélszerűbbnek bizonyulnak azok, a növényi
anyagból előállított készítmények, melyek nem tartal-
maznak semmi, vagy csak kevés zsiradékot.
 A férfiúi impotencia okai.
Írta: Dr. A. Moll, egészségügyi titkos tanácsos.

A szervi eredetű impotencia. – A működési impoten-

cia. – A betegségek szerepe az impotenciánál. –
Relatív impotencia. – A férfi válogatós volta. –
Pszichikai impotencia. – Veleszületett impotencia.
– Paralitikus impotencia. – Az orgazmus.

A koitus végzéséhez két funkció szükséges:

erekció és ejakuláció. Ha normális koitusról van
szó, akkor még ide kellene számítanunk a libidót és
az orgazmust is, ezekre azonban nem okvetlenül van
szükség. Meg kell különböztetnünk azokat az eseteket,
amikor az impotencia szervi eredetű és a funkcioná-
lis megbetegedéseket. Természetes, hogy ez az elha-
tárolás csak tudásunk hiányosságából folyik, mert
hiszen a működési megbetegedéseknek is bizonyára
valami bonctani megbetegedés az oka, melynek ter-
mészetét azonban még nem ismerjük.
A szervi eredetű impotenciánál megkülönböztet-
jük azokat az eseteket, melyeknél a párosodási szer-
vek betegszenek meg és azokat, ahol az idegkészülék
beteg. Nyilvánvaló, hogy a hímvessző eltorzulásai
vagy sebesülései, ha ezek a merevedést létrehozó
üreges testeket érik, impotenciával járnak, mert
ilyenkor a hímvessző bevezetése lehetetlen. Vannak
 136

esetek, amikor a bevezetés sikerül ugyan, de a mag-

ömlés valami szervi ok, például az ondóvezeték el-
dugulása miatt elmarad.
Az impotenciát az idegrendszer szervi megbete-
gedése is okozhatja, amikor az agyban létrejött in-
ger nem juthat el az erekció és ejakuláció centrumai-
hoz. Viszont erekció létrejöhet az agy közreműködése
nélkül is, például egyes erogén helyek, herezacskó,
makk stb. külső ingerlése útján. Normális körülmé-
nyek között azonban a nemi ingerület az agyban jön
létre és innen jut az erekció és ejakuláció centrumai-
hoz. Mármost ha ez a vezető pálya valahol megsérül,
akkor az inger nem juthat el a kellő helyre és előáll
az impotencia.
Ilyen esettel van dolgunk pl. a gerincsorvadás-
nál (tabes dorsalis). Az ágyéki gerincvelő megbete-
gedése impotenciával jár. Vannak tábeszesek, akik
impotencia miatt keresik föl az orvost s csak az ilyen-
kor végzett vizsgálat jön rá a tábeszre. Hogy olykor
agybetegségeknél is veszendőbe megy a potencia, az
abból magyarázható, hogy ilyenkor az agyból nem
indul ki ilyen irányú inger. De hogy valami agybeteg-
ségnél a párosodási szervek és környéki idegkészü-
lék érintetlensége esetén is megvan az erekció és eja-
kuláció tartós elmaradásának lehetősége és hogy eze-
ket még környéki ingerléssel se lehet előidézni, az
onnan magyarázható, hogy az agyból nemcsak páro-
sodási ingerek indulnak ki, hanem gátlások is. Ebből
érthető a progresszív paralízisnél tapasztalt az a je-
lenség is, hogy eleinte a potencia fokozódik és csak
aztán alszik ki.
Elég legyen ennyi a párosodási szervek bonctani
affekcióiról, mint az impotencia idegrendszeri
okairól.
Az impotencia működési (funkcionális) okainál
meg kell különböztetnünk azokat az eseteket, mikor
 137

egy általános szervi megbetegedés szimptómájáról

van szó, mely azonban nem éri magukat a párosodási
szerveket és azokat az eseteket, amikor az egész
szervezetben nincs semmi olyan szervi affekció, mely
a nemi élet működési zavarával függene össze. Az itt
figyelembe jövő megbetegedésekhez tartoznak a dia-
betes (cukorbetegség), a malária, az elhájasodás, a
szifilisz, a tuberkulózis egyes esetei, a mérgezések
mint pl. az alkoholizmus, a morfinizmus, a kokainiz-
mus stb. Akut megbetegedések is járhatnak impoten-
ciával, de e helyen nem foglalkozunk velük, mert pl.
akinek akut lázas megbetegedése van, az a velejáró
múló impotencia miatt még nem megy orvoshoz.
Szóljunk itt néhányról a krónikus megbetege-
dések közül. Itt van először is a cukorbetegség, me-
lyet Fürbringer néha olyan pácienseknél állapított
meg, akik impotencia miatt fordultak hozzá, úgy
hogy ezt majdnem a cukorbetegség első jelének le-
hetne tekinteni. A Bright-féle kórról (vesebetegség)
szintén ismeretes, hogy későbbi szakaszával olykor
impotenciával jár. A kachexiás megbetegedések ál-
talában impotenciával járhatnak. Ez alól a tuberku-
lózis sem okvetlenül kivétel, noha a tapasztalat azt
mutatja, hogy egyes tuberkulótikusoknál nagyon
erős a libidó és a potencia.
Az elhájasodás (aclipositas) kedvez az impoten-
ciának. De itt külön kell választanunk azokat az ese-
teket, amikor a kövérség csakis technikai akadályul
szolgál. Ilyenkor több esetben láttuk, hogy a koitus-
nál a helyzet megváltoztatásával, pl. a férfi alulfek-
vésével, a potencia kielégítő. Ez általánosságban lehet
természetellenes, azonban az orvosnak mindig egyé-
nileg kell tanácsot adni. De ettől eltekintve is az el-
hájasodás olykor valódi impotenciával jár.
Az általános affekciókhoz tartoznak a mérgezé-
sek, első sorban az alkohol, de itt is különbséget kell
 138

tenni az akut mámor és a krónikus alkoholizmus,

között. Az alkohol kis adagban változatlanul hagy-
hatja, esetleg fokozhatja is a potenciát, de erősebb
adagokban impotencia áll be. Ami a krónikus alko-
holizmust illeti, már itt megemlítjük, hogy az alkohol
kitágító hatással van a herékre s talán ezen a réven
csökkenti a potenciát. Egészséges embernél a mér-
sékelt alkoholfogyasztásnak nincs hátrányos követ-
kezménye. Fürbringer alkohol-impotenciánál lehetsé-
gesnek tartja, hogy az alkohol által okozott neurasz-
téniáról van szó. Ugyanígy más narkotikumok is le-
hetnek az impotencia okai, mint például főleg a mor-
fiúm. De olykor a morfinistáknál is előbb fokozódik
a nemi ösztön, majd hamarosan csökken nemcsak
az ösztön, hanem a potencia is.
Foglalkozzunk most az impotenciának olyan
eseteivel, amikor sem a párosodási szervekben, sem
általában a szervezetben nem található szervi meg-
betegedés. Ilyenkor nem ritkán szekszuális neurasz-
ténia van jelen, melyet a neuraszténia külön alakjá-
nak kell tekintenünk. De impotencia előállhat neu-
raszténia nélkül is. Akkor valami helyi működési za-
varról van szó, mely különféle helyeken léphet föl.
A zavarok székhelye lehet az agyvelő. Emlékezeti
képzetek, vagy akár közvetlen érzéki benyomások
révén föllépett képzetek ingerelhetik az erekció és
ejakuláció központjait. Ha nincsenek ilyen pszichi-
kai ingerek, akkor beállhat az impotencia, hacsak az
illető mesterséges környéki ingerlésben nem keres
menekvést, hogy a normális pszichikai ingert így pó-
tolja. A koitusra való képtelenség akkor áll elő, ha
az illető nem érzi szekszuálisan hangsúlyozottaknak
a képzeteket, mert ilyenkor a központi ingerforrás
nem működik. Ez az eset van a szekszuálisan perverz
személynél. De természetesen nála is föllépnek a
perifériális folyamatok, ha a képzetek megfelelők,
 139

például homoszekszuális férfinél a képzetek kéjesen

férfitartalmúak. Továbbá kiesnének a pszichikai in-
gerek is, ha teljes szekszuális érzéketlenségről van
szó. De mivel ez férfinél alig fordulhat elő, az ilyen
eseteket figyelmen kívül hagyhatjuk. Inkább előfor-
dul a szekszuális frigiditás (hidegség), amikor az-
ingerforrás dolgozik ugyan, de nem elég erősen ah-
hoz, hogy a koitus-centrumokat működésre serkentse.
Vannak olyan esetek is, melyeket se frigiditás-
hoz, se a perverzióhoz nem lehet számítani és mégis
nagyon fontosak lehetnek. Fürbringer már régett
leírta néhány esetét a férfi relatív impotenciának. Ακ
ilyen férfiak harmonikusan boldog házasságban él-
nek a feleségükkel, de ez nincs rájuk szekszuális ha-
tással, noha más női személyekkel, olykor még pros-
tituáltakkal szemben is potensek. Ez a relatív impo-
tencia többnyire csak akkor mutatkozik, ha a házas-
ság már hosszabb idő óta áll fent, de olykor már a
házasság kezdetén is jelentkezhetik.
Ide tartozik még az eseteknek egy külön cso-
portja, mely gyakorlati szempontból fontos. Nem
akarok itt részletesen kitérni arra a gyakran hallott
állításra, hogy a férfi poligám hajlamú; azonban
minden körülmények között hangsúlyozni kell, hogy
nagyon sok férfi van, aki egy női személy iránti igaz
szerelem mellett tökéletesen monogámikus érzéseket
táplál. Ez annyira mehet, hogy az ilyen férfi semmi-
féle szekszuális érdeklődést nem mutat más női sze-
mélyek iránt; meg tudja ugyan különböztetni a szép
nőt a csúnyától, kellő esztétikai érzéke van a szép
iránt, de ez nem kapcsolatos a szekszuális ösztönnel.
Sőt ez annyira mehet, hogy más női személyekkel
szemben nem is potens. Az ilyen esetek gyakorlati
szempontból azért nem jelentéketelenek, mert még
mindig vannak emberek, akik egy addig tartózko-
dóan élt vőlegénynek azt a tanácsot adják, hogy mi-
 140

előtt magára venné a házasság kockázatát, próbálja

ki a potenciáját. Ennek az eredménye sokszor nem
csupán depresszió, hanem néha teljes kétségbeesés.
Hasonló esettel találkozunk fiatal férfiaknál, akik
nem éltek ugyan állandóan tartózkodóan, de csak egy
bizonyos női személy után érdeklődtek és akár a ma-
guk esze után, akár barátaik tanácsára a bordély-
házba futnak, hogy „biztonság okából potenciájukat
kipróbálják”. Nem egy ebből eredő szomorú sorsnak
voltam már tanúja. Egy fiatalembert, aki őszintén
szerette a menyasszonyát, annyira lesújtotta a pros-
tituáltaknál tapasztalt sikertelenség, hogy általában
kételkedett a potenciájában s föl akarta bontani az
eljegyzést. Az illetőket többször láttam közel az ön-
gyilkossághoz, mert nem tudtak többé eligazodni eb-
ben a lelkiisemereti konfliktusban. A szégyenérzet-
nek, melyet az eljegyzés fölbontására vonatkozó gon-
dolat váltott ki, a menyasszony iránti szerelemnek
avval a gondolattal kapcsolatban, hogy az imádott
lány nem lehet az övé, természetszerűleg súlyos meg-
rendülést kellett kiváltaniok.
Ezért itt is hangsúlyozzuk, hogy a potenciát
nem okvetlenül kell a bordélyházban kipróbálni. Le-
hetséges ugyanis, hogy egy férfi, aki bensőén szeret
egy lányt, más női személyek iránt egyáltalán nem
érez szekszuálisan és ilyen esetben közelfekvő, hogy
a prostituált egyenesen taszító hatással van rá.
Azonban az ilyen esetektől eltekintve számolnunk
kell avval, hogy a férfi válogatós, egyik nagyobb,
másik kisebb mértékben. Nem szükségképeni dolog,
hogy minden férfi minden nő iránt szekszuális ér-
zést érezzen. Lehet, hogy egyik vagy másik nő iránt
van szekszuális érzése, a harmadik iránt nincs. Rend-
kívül tanulságosak ebből a szempontból az újságok
apróhirdetései, ahol ezt a szubjektív válogatósságot
nagyon finoman meg lehet figyelni. Az egyik molett,
 141

a másik karcsú és szőke, a harmadik barna, a ne-

gyedik fiatal, az ötödik idősebb nőt keres, egyszóval
nagyon sokan tapasztalták már önmaguknál is, hogy
női személyeknek csak egy bizonyos kategóriája van
rájuk szekszuális hatással.
Ha itt olyan esetekkel volt dolgunk, ahol a pszi-
chikai folyamatok nem eléggé szekszuális színezetűek
és így nincsenek is eléggé izgató hatással az erekció
centrumára, úgy most nézzük az olyan eseteket, ami-
kor az inger elég nagy és még sincs hatással az erek-
ció centrumára. Itt is pszichikai folyamatokat kell
figyelembe vennünk, mert ezek teszik a lényegét an-
nak, amit rendesen pszichikai impotenciának neve-
zünk. Ide tartoznak azok az esetek, amikor a nemi
ösztön normális s így az impotencia mint valami
gátló lelki folyamat következménye lép föl. Itt több-
nyire hiányzik az erekció és ejakuláció. Az idetar-
tozó lelki folyamatok különféle természetűek lehet-
nek. Többnyire az affektusok játszanak szerepet, kü-
lönösen az impotenciától való félelem. Minél fonto-
sabb az illetőnek adott pillanatban a potencia, annál
erősebben működik a gátlás, mely az erekciót meg-
akadályozza. Vannak dadogók, akik éppen abban a
pillanatban dadognak leginkább, amelyben legfonto-
sabb volna számukra a folyékony beszéd. Olyan sze-
mélyeknél, akik elpirulástól szoktak félni, a pirulás
éppen abban a pillanatban áll be, amikor az illetőnek
legkellemetlenebb: például egy fiatalembernél, mikor
egy lánnyal szórakozik, a hivatalnoknál, mikor a fő-
nökével tárgyal stb. A legtöbb ilyen pszichikai impo-
tenciában szenvedő páciens neuraszténikus, de nem
mind. Annyi bizonyos, hogy itt nem a neuraszténia
és nem az erekció-centrum hiányos működése az ok,
hanem egy pszichikai folyamat. Sok ilyen személy
különféle szekszuális kihágásoknak álodozott, főleg
erősen maszturbált. Most ennek a következményeitől
 142

félnek, de ezeket a következményeket erősen túlbe-

csülik.
Vannak más affektusok is, melyek pszichikai
impotenciához vezethetnek. Egyes férfiak a nemi ré-
szekkel összefüggő mindenféle aktust a szerelem pro-
fanizálásának tekintenek. Ezek közül egyesek szü-
zén éltek, mások meg nagyon is tapasztaltak a szek-
szuális dolgokban. Eddigi viszonyaik mindig érzéki
természetűek voltak. Most először érzik, hogy mi az
az igazi szerelem. Most őszintén, rajongva szeretnek
és minden érzéki gondolatot a szerelem megszentség-
teíenitésének találnak. Az ilyen érzések megakadá-
lyozhatják az erekciót és így impotenciát hozhatnak
létre. A nő teherbeejtésétől való félelem is erre vezet-
het, ugyanígy a koituson érzett nagy előzetes öröm.
Emlékszem egy úrra, aki hosszabb időn át élt Rómá-
ban. Ott megismerkedett egy hölggyel, akivel hosz-
szabb ideig volt plátói viszonya. Mind jobban köze-
ledtek egymáshoz, a férfi nagyon vágyódott a nemi
érintkezésre, de a nő minden kísérletet elutasított.
Végre hajlandónak nyilatkozott. Mikor fölmentek a
szálloda lépcsőjén, a férfinak hirtelen az a gondolat
jutott eszébe: olyan régóta örültél előre ennek a pil-
lanatnak, hogy szörnyű dolog volna, ha nem sike-
rülne. Folyton ez a gondolat foglalkoztatta és nála,
aki eddig még sohase volt impotens, most nem állott
be erekció.
De olyan pszichikai folyamatok is, melyeknek
semmi közük az affektusokhoz, idézhetnek elő impo-
tenciát, bár csak ritkább esetben, mint például az
egész elmének egy föladatra való koncentrálása. Em-
lékszem egy tudósra, akit egy tudományos probléma
hosszabb időn át szinte kényszerképzetként üldözött
és aki ezalatt az idő alatt a felesége által olykor
mégis megkívánt koitusnál impotens volt.
Az impotencia gátlásos eseteihez számíthajuk
 143

talán azokat is, amikor a valóság az illetőnek nem

azt nyújtja, mint amit várt. A szekszuális fantázia-
élet már magában véve is annyiban játszik fontos
szerepet, amennyiben a fantázia rendesen sokkal to-
vább megy és sokkal többet képzel el, mint amennyit
a valóság nyújthat. Vannak olyan esetek is, ahol úgy-
szólván egy szerencsétlen összekerülés csalja meg a
különben teljesen normális fantáziát. A férfi arról
a lányról, akivel megismerkedett, valami egészen
mást gondolt, mint amilyen a valóságban és impo-
tencia előállhat csupán abból az okból, mert a való-
ság annyira ellentétben van az elképzelttel, pedig az
illető egyáltalán nem is volna impotens, ha már eleve
tisztában lett volna a valósággal s elméjét nem fog-
lalkoztatta volna olyan sokáig egy csalóka kép. Az
ilyen esetekben a hirtelen ellentét a valóság és a fan-
tázia között nem engedi létrejönni az erekciót és így
impotenciát idéz elő.
Mindezekben az esetekben pszichikai folyama-
tok idézik elő az impotenciát. A tisztán pszichikai
impotencia eseteiben ilyen gátlások akadályozzák
meg az erekciót és ejakulációt. Persze vannak pszi-
chikai folyamatok, ahol nincs erekció és mégis bekö-
vetkezik az ejakuláció, ezek azonban inkább a mag-
ömlések fejezetébe tartoznak. Példának itt csak azo-
kat a magömléseket említem, melyek fiatalabb em-
bereknél szorongási érzet fölléptével következnek be.
A pszichikai impotencia eseteihez közel áll még
egy alak, melyet az irodalomban alig vesznek figye-
lembe. Itt teljesen normális nemi ösztönnel biró pá-
ciensekről van szó. A nővel való együttlétnél beáll a
normális erekció. Megvan a kívánság ezt koitussal
befejezni, de ez a befejezés nem normális körülmé-
nyek között megy végbe. Ehhez még külön ingerekre
van szükség, például erogén zónáknak, a herezacskó
vagy más bőrrészletekenek kézzel való ingerlésére,
 144

ami kiváltsa az ejakulációt. Az ilyen eseteket nem

lehet a tulajdonképeni perverziók közé sorolni, mert
a nemi ösztön nem mutat aberrációt s csak az eja-
kuláció nem következik be külön környéki ingerlés
nélkül.
Nemcsak pszichikai folyamatok, hanem a coi-
tus-centrumok zavarai is lehetnek az impotencia
okai. Idetartozik a szekszuális neuraszténia sok esete.
Azonban még a szekszuális neuraszténia se meríti ki
az itt figyelembe jövő eseteket, Neuraszténia nélkül
is előállhatnak a coitus-centrumok zavarai. A legfőbb
okozói ennek a coitus interruptus (félbeszakított coi-
tus), maszturbáció és szekszuális kicsapongások a
normális érintkezésnél, a húgycső hátulsó részének
gonorrheája. Egyesek azon a véleményen vannak,
hogy a megnevezett bántalmak, tehát nemcsak a
gonorrhea, a húgycső hátulsó részében gyulladást
idéznek elő s az ilyen gyulladás reflex úton árt a coi-
tus-centrumnak. Ennek a fölfogásnak a helyessége
azonban nincs bebizonyítva. Sőt a legnagyobb mér-
tékben kétséges, hogy a nevezett szekszuális kicsa-
pongások általában gyulladásos elváltozásokat okoz-
nának s még ha csakugyan ez történnék is, hogy ezek
megzavarnák a kohabitációs centrumok működését.
Ha ilyen működési zavarok lépnek föl, akkor nem
nehéz az ilyen eseteket a szekszuális neuraszténiától
elhatárolni.
Továbbá gondolnunk kell arra, hogy veleszüle-
tett impotencia is fordul elő, még pedig olyan embe-
reknél is, akiknek a nemi szervei látszólag normáli-
sak. Akadunk emberekre, akik se szekszuális kicsa-
pongásokat nem űztek, se pedig gonorrheájuk nem
volt, se más egyéb bántalmat nem találunk náluk. A
genitáliák sohase működtek normálisan. A legtöbb-
nél voltak ugyan erekciók, de az ejakuláció hiányzott
és pedig úgy a koitusnál, mint a maszturbációnál.
 145

Sőt mások azt mondják, hogy nem emlékeznek kifo-

gástalan erekcióra. Amellett megvan náluk a normá-
lis hajlam a női nem iránt, bár a koitusra való haj-
lam hiányozhatik. Olykor a későbbi években beáll a
normális funkció. Az ejakulációs folyamatnak ilyen
késedelmességét különösen öröklényeken terhelteknél
láttam, ahol semmiféle okot nem lehetett megállapí-
tani, mely ezt az állapotot előidézhette volna. Ezeket
az eseteket se lehet a szekszuális neuraszténiához
számítani, az ilyenek inkább lelki betegek és én ezt
az állapotot inkább degenereációs jelnek tartom.
Legalább is az általam megfigyelt idetartozó szemé-
lyek a degeneráció egyéb jeleit is mutatták.
Ε fejtegetések után célszerűnek látom legalább
nagyjában csoportosítani az impotenciának azokat
az eseteit, melyek funkcionális természetűeknek lát-
szanak anélkül, hogy pszichikai okaik lennének. Az
összes eseteket három csoportba oszthatjuk be. A két
elsőt olykor csak különböző stádiumnak tekintik,
mások megint csak különböző alakoknak: az ingerlé-
keny gyengeség és a paralitikus impotencia.
Az elsőnek főszimptómái: az erekció hiánya a
koitusnál, mindamellett gyakori ejakuláció, sok eset-
ben korai ejakuláció, éjjeli pollúciók, reggeli normá-
lis erekció és más alkalmakkor is beálló erekció. Kéz-
zel való ingerléssel többnyire el lehet érni ejakulá-
ciót erekcióval vagy anélkül.
A második csoportnak, a paralitikus impoten-
ciának főszimptómái: nincs erekció a koitushoz és
nincs ejakuláció, nincs vagy alig van éjjeli pollúció,
ugyanúgy nincs reggeli vagy más erekció. Azonfelül
az összes genitáliákat feltűnően petyhüdtnek talál-
juk, a penis nagyon ráncos, olykor az érzékenység is
csökkent. Kézzel való ingerlés nehezen vagy alig idéz
elő erekciót s ejakulációt is csak akkor, ha nagyon
sokáig, intenzíven és raffináltan végzik.
 146

Az impotenciának ez a két alakja előfordulhat

úgy a szekszuális neuraszténiánál, mint a kohabitá-
ciós centrumok más működési zavarainál. Egész sor
neuraszténiás impotens ember van, akiknél az erek-
eióra és ejakulációra való képesség lassan alábbhagy,
akiknél tehát az első alak egyáltalán sohase is áll be
s a normális nemi élet lassankint az első alakba megy
át. Ez áll azokra a betegségekre is, melyek senyve-
dést (kachexiát) és így impotenciát okoznak. Viszont
vannak szervi megbetegedések, melyeknél előbb az
első, azután a második alak figyelhető meg. Sokszor
ez az eset áll elő a gerincsorvadásnál, de a progresz-
sziv paralízisnél is. Előbb az erekció gyengül, de az
ejakuláció még történik; később fokozatosan meg-
szűnik az ejakuláció is és előáll a paralitikus impo-
tencia képe.
A harmadik alakot alkotják azok az esetek, me-
lyeknél az erekció általában normális, de az ejakulá-
ció hiányzik. Ezeket az eseteket gyakran asperma-
tismusnak (magtalanságnak) nevezik s nem koi-
tusra, hanem csak nemzésre való képtelenségnek
mondják. Ezek az esetek részben veleszületettek, de
vannak olyanok is melyek szerzettek. Így például a
nemi kicsapongások kiválthatják ezt az állapotot. De
meg kell itt jegyeznem, hogy ezt az effektust olyan
embereknél is megfigyeltem, akiket rendkívül szűzie-
sen neveltek és így is éltek. Itt aztán nem könnyű
megállapítani, hogy az illetők azért éltek-e szűziesen,
mert nem voltak potensek. Ez ellen szól az a körül-
mény, hogy normális nemi ösztönük van, de sohase
kerestek nemi érintkezést. És sok ilyen esetnél inkább
fentáll a másik alternatíva, hogy éppen azért lettek
ejakulációra képetelenekké, mert annyira absztinen-
sen éltek. Meggyőződésem szerint itt olyan gátlással
van dolgunk, melyet a nevelés hozott létre, mint
ahogy a női nem látszólagos szekszuális érzéketlen-
 147

sége is a nevelés terméke. Az ejakulációs központ,

mely az erekciós központ után lép működésbe, lát-
szólag működésképtelen lett, mert sohase végezték el
a koitust, tehát azt az aktust, mely a két centrumot
működésbe hozza. Sok ilyen férfi soha vagy majd-
nem soha nem végzett maszturbációt és egyedüli eja-
kulációik az éjszakaiak voltak; de sokszor látszólag
ezek is hiányoztak.
Mindezekben az esetekben a kohabitációs cen-
rumok a betegség székhelyei. Innen van aztán, hogy
olyan ingerek, melyek rendesen az erekciót és ezt
követően ejakulációt váltanak ki, többé nem elegen-
dők e központok izgatására. Akár az idézi elő a za-
vart, hogy az illető általános neuraszténiában szen-
ved, akár szekszuális kicsapongások, a lényeg az,
hogy a kohabitációs centrumok működése meggyen-
gült.
Ez a leírásom nem lenne teljes, ha hozzá nem
tenném, hogy az úgynevezett paralitikus impoten-
ciánál környéki elváltozások is hozzájárulnak. Emel-
lett szól az ily esetekben a genitáliák külső meg-
jelenése. De emellett szól az érzékenység csökkenése
is, például a makkon, ami miatt az ejakuláció cent-
ruma nem kap elég ingert, és így nem következik be
ejakuláció. Fentebb láttuk, hogy a heréből kiinduló
bizonyos ingerek megkönnyítik a kohabitációs cent-
rumok ingerlését s paralitikus esetekben a vizsgálat
sokszor nagyon valószínűnek találja, hogy a herében
is vannak degenerációs elváltozások, melyeket figye-
lembe kell venni.
A nemi ösztön mindezekben az esetekben nor-
mális lehet. Ha az ösztön nagyon erős, akkor az eset
is nagyon szomorú, mert a páciensen állandóan el-
uralkodik egy ösztön, melyet nem képes megfelelő
módon kielégíteni. Egyesek ilyenkor – különösen ha
még lehetséges az ejakuláció – úgy segítenek magu-
 148

kon, hogy folytonosan onanizálnak, de evvel csak a

betegségüket súlyosbítják. A paralitikus impotenciá-
nál végre annyira mehet a dolog, hogy a változatla-
nul megmaradó nemi ösztönt még onániával se lehet
kielégíteni. De még ha a nemi ösztön mint ilyen, nem
terhes is az egyénre, sok ember lelkére roppant suly-
iyal nehezedik az impotencia tudata; egyeseknél azért,
mert az a gondolat gyötri őket, hogy házasodásra és
családalapításra alkalmatlanok, másoknál meg azért,
mert magát az impotenciát férfiatlanságnak érzik,
alkati hiánynak és emiatt gyötrődnek.

Még egy dologra kell itt kitérnem, melyet az

előbbiekben csak röviden érintettem. És pedig ez az
orgazmus, a koitusnál tapasztalt legmagasabb kéjér-
zet, melyet rendesen a kielégülés érzése követ. Az
orgazmus szót gyakran egészen különféle értelemben
alkalmazzák. A normális nemi aktusnál lassan foko-
zódik a kéj érzet, mely kis idővel az ejakuláció előtt,
ennek folyamán, vagy olykor egészen rövid idővel
utána éri el a csúcspontját s csakis a kéjérzetnek
ezt a csúcspontját volna szabad orgazmusnak ne-
vezni. Ez az orgazmus nem okvetlenül szükséges a
koitus végrehajtásához, de mindenesetre lényeges
momentuma. De hiányozhat is a környéki érzékeny-
ség zavarainál, ami a funkcionális impotencia egyes
eseteiben előfordul. Az orgazmus azonban nem csu-
pán a környéki érzékenységgel kapcsolatos. Általá-
ban inkább csak akor lép föl, ha az egyén a nemi érzé-
sének megfelelő aktust végez és éppen ez mutatja a
pszichikai folyamatok rendkívüli jelentőségét még a
nemi szervek teljes épsége mellett is. Ha egy homo-
szekszuális embernek férfi elképzelésére erekciója
 149

támad és ezen a módon végül elvégzi a koitust, úgy

az ejakulációnál hiányzik a tulajdonképeni orgazmus,
valamint utána a kielégültség és megkönnyebbülés
érzése is. Ugyanez áll a nőre vonatkozólag is. Olykor
az esetben is hiányozhatik az orgazmus, ha a megfe-
lelő nemi aktus történt és pedig olyan okokból, me-
lyeket nem mindig tudunk pontosan megállapítani.
Itt nagy szerepet játszik a már említett válogatósság
is, úgy hogy a férfinál az egyik nővel szemben beáll
az orgazmus, a másik nővel szemben nem. Minden-
esetre állapítsuk meg, hogy az orgazmus egyaránt
függ a környéki, a központi, de különösen a pszichi-
kai tényezőktől.
 A nő nemi hidegségének okai.

Írta: Dr. M. Marcuse, egészségügyi tanácsos.

A nemi hidegség mibenléte. – A női nemi hidegség

egyik főoka a nevelés. – Betegség-e a nemi hideg-
ség? – A nemi hidegség lelki okai. – A nemi hideg-
ség fajai és alakjai. – A terhesség kívánása vagy
ettől való félelem. – A vaginismus. – Nemzési te-
hetetlenség és fogamzást tehetetlenség.

Ha figyelmen kívül hagyjuk azokat a nagyon

ritka eseteket, amikor a nőnél bonctani okai, akadá-
lyai vanak a normális koitusnak, akkor azt mondhat-
juk, hogy a nő potencia-zavarai általában a nemi ér-
zésből fakadnak, a többé vagy kevésbbé határozottan
megnyilvánuló nemi hidegségből (frigiditás). Ennek
a jelenségnek az első összefoglaló klinikai méltatá-
sát – a nő szempontjából – Adlernek és Stekelnek
könzönhetjük, akik némi világosságot derítettek az
itt mutatkozó többnyire lélektani összefüggésekre.
Különösen Stekel fáradozott a női nem hidegség okai-
nak földerítésén. Mindjárt meg is mondhatjuk, hogy
ez a hidegség nem mindig idegbaj, éppúgy nem, mint
a férfi impotenciájának megfelelő alakjai.
De melyek hát az egymásnak megfelelő alakula-
tok úgy itt, mint ott?
Elég annak a megállapítása, hogy a nő éppúgy
 152

szenvedhet a nemi funkció zavaraiban, mint a férfi.

Ha a nőnél hiányzik vagy fogyatékos a nemi érzés,
ennek pszichikai okai ugyanazok, mint a férfi impo-
tenciájánál. Világosítsuk ezt meg egy Moll által föl-
hozott példával: „Miután még a férfiakat is impo-
tensekké teheti a túlzottan szűzies nevelés, még sok-
kal nagyobb mértékben áll ez a női nemre, melynek
a nevelése egészen a mai napig első sorban arra irá-
nyult, hogy minden nemi dolgot úgyszólván piszkos
és bűnös valaminek állítsanak be, ami után nem is
lehet csodálkozni azon, hogy úgy a szekszuális aktus
utáni vágy, mint a szekszális aktus normális lefoly-
tatására való képesség teljesen elnyomódik”; ilyen
esetben úgy a fiatal férfiból, mint a fiatal nőből
„lassankint kinevelik” a nemi érzést és evvel együtt
a potenciát is.
Mármost kétségbe vonták, hogy a nő nemi hi-
degségét – noha ez a női potencia zavarát jelenti -
lehet-e betegségnek vagy betegességnek mondani.
Ezt a meggondolást háromféleképen indokolják meg.
Először is a jelenségnek széleskörű elterjedtségével,
mert „a nőgyógyászt fölkereső nőknek körülbelül
egy harmada erről panaszkodik, még azok a nők is,
akik egyáltalán nem emiatt jönnek az orvoshoz ...
Kétségtelen, hogy az érzéki vágyódás hiánya fogya-
tékosság; azonban ha az ilyen fogyatékosság nagyon
elterjedt, akkor nincs jogunk betegségről vagy akár
csak betegességről beszélni...” (Frankéi). De már
én többször rámutattam, hogy egy szimptómának
nagyobb gyakoriságát vagy nagyobb ritkaságát nem
tehetjük meg mértékegységnek ahhoz, hogy annak
élettani vagy kóros természete felől döntsünk.
Ugyanis az ilyen jelenség elterjedésénél társadalmi
és kulturális tényezők is közreműködnek, melyek
nem lehetnek döntők a „betegség” vagy „egészség”
biológiai jellegét illetően, úgyhogy elvi szempontból
 153

akár a betegség lehet a szabály és az egészség kivé-

tel.
Ami a frigiditást illeti, éppen a Molltól átvett
példában nagyon jól mutatkozik az ilyen kulturális
tényezők – a szokás és a nevelés – szerepe, továbbá
a tudatos kiválasztás szerepe, mely kiirtani igyekszik
az élénkebb ösztönéletű és érzékibb természetű nőket.
Amellett ha csoportonkint szemléljük a nőket és ér-
tékeljük a különleges szekszuális-erotikus helyzete-
ket, akkor a frigiditás előfordulása tekintetében
olyan jelentékeny különbségeket találunk, hogy még
az igen nagy statisztikai anyaggal történő átlagszá-
mítás is tévedésekre vezethet.
A második ellenvetés arra vonatkozólag, hogy a
nők érzésbeli hidegségét betegességnek tekintsük,
törzsfejlődéstani és bonctani érvekkel dolgozik. Azt
mondja ugyanis, hogy nő frigiditása a csikló hiányos
erigálhatóságán alapul, mely fogyatékosságot a törzs-
fejlődés a női genitáliák általános jellemvonásává
tett meg, minélfogva nő frigiditása – mert nem is
juthat „szekszuális boldogsághoz” – a mostani
sorsa a női nemnek, nem pedig betegsége. Az érzé-
ketlenség abból magyarázható, hogy a törzsfejlődés
folyamán a csikló visszafejlődött és a has felé elto-
lódott, a hüvely pedig átalakult szülési kijárattá; a
működésnek evvel a megváltozásával együtt járt a va-
ginalis érzékenység fokozatos csökkentése. Továbbá
a női nem függősége miatt többé nem a nő szekszuá-
lis kéjérzése volt a döntő a nemi közösség létrejöve-
telénél, úgy hogy az érzéketlenség illetve dyspareunia
a leírt bonctani alapon mind tovább öröklődhetett,
míg a más szervezetű női típusok a nagyobb szülési
nehézségek miatt nem vagy csak jóval kevésbé ju-
tottak szaporodáshoz.
Mármost ahoz, hogy a nő ismét hozzájusson a
„szekszuális boldogításhoz”, arra volna szükség, hogy
 154

más erogén zónák fejlődjenek ki és hogy a férfi a

legnagyobb mértékben figyelembe vegye a női nemi
ingerültség periodicitását (röviddel a peteérés előtt
és után).
Figyelmet érdemel, hogy a női frigiditásnak
erről a magyarázatáról, mely egy orvosnőtől ered,
egy Kemnitz nevű másik orvosnő azt mondja, hogy
„sok általánosan elterjedt tévtannak a cáfolata” és
mint „megszabadító tettet” méltatja. De azért ez az
álláspont sem lehet általános érvényességű. Ellene
szól az a tapasztalati tény, hogy a nőnek állítólagos
vagy vélt érzésbeli hidegsége ugyanannál a személy-
nél se állandó, különösen nagy mértékben függ pszi-
chikai föltételektől és nagy befolyással van rá a sze-
mélyes erotikus sors.
Végül a női frigiditás betegségi jellegét már csak
azért is kétségbe vonják, mert egyáltalán nem lénye-
ges a fogamzási és szülési képesség szempontjából:
„Miután a nőnél ez nem befolyásolhatja a szaporodási
képességet, a párosodási ösztön hiányát tulaj donké-
pen csak a férfi nemnél lehet betegségnek mondani”
(Lentz). Az ilyen meggondolásokkal szemben azon-
ban a következőket kell mondanunk: Elvi szempont-
ból a betgség fogalmának egy olyan körülhatárolása,
mely csak a faj érdekeit veszi figyelembe, de az egyén
érdekeit a legkevésbbé se, éppen annyira elhibázott,
mintha csak azt veszi figyelembe, hogy hogyan van
a dolog és nem azt, hogy hogyan kellene lennie. Evvel
persze az is van mondva, hogy a „betegség” és „egész-
ség” egyáltalán értékítéletek, melyeknél megítélés
mértéke relatív. Tárgyi szempontból a nő szekszuális
kéj érzete és a fogamzás kilátásának lehetősége kö-
zötti összefüggés még vitás.
Mindeddig azt a szokást követtük, hogy a szóban-
forgó jelenséget nemi vagy érzési hidegségnek, azaz
frigiditásnak neveztük. Ez az elnevezés azonban több,
 155

szempontból nem kielégítő. Az úgynevezett frigid nőt

a nemi élet illetve az erotika csak a legritkább eset-
ben hagyja valóban teljesen „hidegen”. Hogy a női
nemnél fordulnak-e elő eunochoid alkatok, mint a
férfinemnél, az még nagyon kétséges. Nos Sellheim
nemrég rábukkant végre „egy igazi női kasztrato-
idra”, de az a körülmény, hogy az illető „nagyon
szenvedett attól az érzéstől, hogy nem nőies” és ennek
sürgős orvoslását kérte, ebben az esetben is nagyon
kérdésessé teszi a frigiditást. Viszont az infantilis
alkatúaknál nem okvetlenül hiányzik az erotikus ér-
zés, hanem csak ennek a komolysága és céltudatos-
sága: az ő játékos természetük ebben a tekintetben
is megnyilvánul. A frigiditás tényállásának még leg-
jobban megfelelnek azok a lányok és asszonyok,
akikből – mint Moll kifejezte magát – minden nemi
érzést „kineveltek”, amikor persze még mindig szá-
molni kell avval a lehetőséggel, hogy valamikor be-
állhat a „pszichológiai pillanat”; ugyancsak frigidek-
nek tekinthetők az „aggszüzek”, ha a nemiségük már
teljesen elnyomorodott. Az úgynevezett frigiditásnak
minden más esetében az uralkodó vagy csak látszó-
lagos „hidegség” mellett többé-kevésbbé meleg érzé-
sek is szoktak jelentkezni, hiszen nem ritka eset,
hogy határozott nemi hidegséget és magas kéj poten-
ciát találunk ugyanannál az egyénnél, persze egészen
más föltételek között. Az itt adódó nehézségek főleg
két momentumon fordulnak meg: első sorban a nő
nagy válogatósságán, melynek a köre még szűkebb
szokott lenni, mint a férfinél – és másodszor a ko-
habitációra való döntő vágyódás elégtelenségén. Mind
a kettő a női libidó-szervezet tényállása. Nem hagyom
figyelmen kívül, hogy nagyon sokszor szerepe van a
csalódásnak is, mely abban van adva, hogy nem a
nőnél hiányzik a potencia, hanem a férfi potenciájá-
ról van szó: az időelőtti kilövellésről.
 156

Különbséget kell tennünk a között, hogy a nő

fogyatékos nemi érzésének az oka a libido, a voluptas
vagy az orgazmus hiánya, illetve ezeknek a zavarok-
nak a kombinációja. Ha ebben nem teszünk különbsé-
get, akkor a frigiditás problémáját se tudjuk meg-
oldani. Ezért alkalmaztak a frigiditás különféle ár-
nyalatainak a megjelölésére különféle kifejezéseket,
így például anaphrodisia jelenti a koitushoz való kedv
hiányát, anaesthesia a koitusnál való közönyösséget,
a dyspareunia a kéjes kielégítettségre való képesség
hiányát.
Azt hiszem, nincs itt szükség arra, hogy a női
impotencia-alakok szimptomatikáját adjam. A lénye-
get már elmondottuk, egyebekben itt csak a pszichi-
kai folyamatokról van szó, melyekről mondottuk,
hogy összefüggéseikben azonosak a férfiaknál tapasz-
taltakkal. Csak éppen, hogy a nők potencia-zavarainál
a konkrét gátlások még nagyobb szerepet játszanak.
Ennek egyik oka az, hogy a nőnél szekszuálneuróti-
kus zavarok tekintetében rendkívül fontos szerepet
játszik a terhesség – úgy ennek a várása, ha már
nagyon régen nem következett be: mely esetben gyak-
ran már a menstruáció elmaradása azonnal megszün-
teti az impotenciát és a „dyspareunia” „eupareunia”
vá alakul át – valamint és pedig első sorban az ettől
való félelem: mely esetben ha az orvos meggyőző ma-
gyarázat kíséretében pesszariumot helyez be, ez szin-
te csodaszerként hat. Számtalan eset volt már arra,
hogy a nőnek a férjjel szemben fenálló impotenciája
teljesen normális szekszuálitásnak enged helyet a
házibaráttal való nemi viszonyban – amiben sokszor
nemcsak egy egyéni, hanem a házassági probléma
tükröződik vissza. Hasonló változásokat rendkívül
gyakran lehet megfigyelni egy második házasságban
is – amiben az egyéni problémán kívül kifejezésre
találhat a deflorációs probléma is; még pedig ez annál
 157

inkább, mert az első koitus és a normális szekszuális

élet megkezdése majdnem mindig csalódással jár a
nő számára, aki nem kapja meg a várt boldogitást
és nála „csak egy lépés” van a fizikai traumától (def-
loráció) a pszichikai traumáig a szekszuális funkciók
pszichogén zavarainak minden következményével
együtt. Evvel összefüggésben figyelembe kell venni,
hogy egy olyan nőnél, aki hajlamos a szekszuális él-
mény neurotikus földolgozására, könnyen előállhat
az állandó aggodalom, hogy „nem készül el”, ami
egyéb potencia-zavarok mellett dyspareuniát vagyis
kielégítettségre vagy impotenciát hozhat létre.
Miután magam is már nagyon régen foglalkoz-
tam evvel a dologgal, legújabban Moll figyelmeztet
arra, hogy a prostituáltak szekszualitása igen tanul-
ságos megvilágítással szolgálhat a női potencia és
impotencia alapjaira vonatkozólag. A szajha a se-
lyemfiújávai való érintkezésnél mindig teljesen po-
tensnek bizonyul, míg a feleivel való érintkezés köz-
ben teljesen közönyös. Amott szerelem és erotikus
odaadás – emitt üzlet és erotikus közönyösség vagy
éppenséggel ellenszenv: ennek következtében amott
szekszuális melegség, emitt szekszuális hidegség. Moll
és Flateau ezelőtt 30 évvel végeztek vizsgálatokat
ebben az irányban és az eredmény az volt, hogy 28
prostituált közül csak kettő akadt, aki nem csupán a
selyemfiúval, hanem más férfiakkal való érintkezés-
ben is talált szekszuális kielégülést. Moll szerint az;
egyik gyengeelméjű és erősen hyperästhetikus volt,
úgy, hogy nála minden ingerlés orgazmushoz vezetett;·.
a másik prostituált régebben hasonneművel is foly-
tatott nemi érintkezést és eközben szintén része volt
szekszuális kielégülésben. A többi 26 csakis a selyem-
fiújával való érintkezésben nyert szekszuális kielé-
gülést. Egyébként ezek közül 15 vagy 16, akiknek már
több selyemfiújuk is volt „egyhangúan kijelentették
 158

az erre irányuló kérdésre, hogy a mindenkori selyem-

fiútól teljes kielégülésben volt részük, de más fér-
fitől soha”.
Ezek az adatok különös figyelmet érdemelnek
annál az anyagnál fogva, melyen gyűjtötték őket és
megerősítik, hogy a nő impotenciája túlnyomólag a
centripetális, tehát az érző idegtől az agyvelő felé
haladó „szekszuális benyomási” pályának a zavarain
alapulnak. Ezt a tényállást Stekel így jellemzi: „Csak
az a nő érzéketlen, aki nem találta meg a kielégülés-
nek neki megfelelő formáját”;Lipmann pedig kije-
lenti: „Az impotencia azonnal potenciává alakul át,
ha a tudatos vagy nemtudatos nemakarás helyett az
akarás irányítja az egyesülést”
Mellékesen már előbb megemlékeztünk azokról a
nem ritka nőkről, akik rendesen folytatott nemi érint-
kezés ellenére is soha másként nem érnek el orgaz-
must, mint állomban, pollúciók által. Mások szintén
kielégítetlenséget mutatnak a kohabitációk alkalmá-
val, de onániánál teljesen potenseknek bizonyulnak
– ha ugyan szabad potenciáról beszélni ott, ahol ez
éppen kohabitációknál mond csütörtököt.
Ezekkel a példákkal csak azt a tényt akartuk
megvilágítani, hogy a potencia-zavaroknak rendesen
csakis pszichikai okai vannak. A testi „előzékenység”
természetesen itt is megkönnyíti a zavart. Hogy pél-
dául hasonló hatással lehet-e a két fél egyikétől gyak-
ran okolt aránytalanság a genitáliák nagysága között,
tehát bő és hosszú vagina meg a vékony és rövid penis
között, ez kétséges, noha én magam nem osztom ezt
a kétséget, mert ilyen összefüggések jelentőségét már
ismételten tapasztaltam. Haberda gúnyolódik ugyan
a mindig újból visszatérő „kaliberkérdés” fölött, mégis
az én véleményem és megfigyeléseim szerint a poten-
cia, különösen a női kéji- és kielégülési potencia za-
vartalanságára nem jelentéktelen a „kaliberkérdés”.
 159

Moll figyelmeztet arra, hogy az egyes peniseken meg-

lévő erős papillaris szegély fokozza a nő kéj érzését,
úgy hogy bizonyos körülmények között ilyen és más
variánsok döntenek a nő potenciája és impotenciája
kérdésében. Viszont érdemes megemlíteni azt a ta-
pasztalatot, hogy nagyobbszámú nő, akiknek bár-
milyen okból a nemi érintkezésnél nincs részük a szek-
szuális kielégültségében, abból a szükségletből folyó-
lag, hogy a dologra valami olyan magyarázatot talál-
janak, mely őket magukat ártatlanoknak tünteti föl,
objektíve a hímvesszőt, de különösen a legitim férjét
okolják, amit azonban persze nem lehet ellenőrizni.
Figyelmen kívül hagyva azokat az eseteket, amikor
tudatosan hamis vádról van szó, itt lényegében vá-
gyak által realizált érzéki csalódásokról van szó.
Ilyen módon nem ritkán az érzéketlenség vagy dys-
pareunia kíséretében másodlagosan kerül a sor a ki-
hűlésre vagy ellenszenvre a férfi iránt: nemcsak sze-
retni-muszáj irányú autoszuggesztio van, hanem
nem-tudok-többé-szeretni irányú is. Nyilvánvaló, hogy
ilyen esetekben az összefüggések helyes eltalálása
dönt a terápia és ennek kilátásai tekintetében.
A vaginizmus külön alakja a pszichogén poten-
ciazavarnak. Vaginizmusnak nevezik azt a jelensé-
get, hogy a hüvely bejárata oly érzékeny a legkisebb
érintés iránt is, hogy azonnal összehúzódó görcsök és
fájdalmak lépnek föl, ami a koitust lehetetlenné teszi.
Ennek a jelenségnek a szerepét Liepmann így fog-
lalja össze: „Ebben az esetben ellenszenvérzések fe-
kozzák a harántcsíkolt izmok feszültségét, a készen-
léti helyzetből védekezési helyzet lesz, a tátongé
hüvelybejáratból görcsösen elzárt rész.” A védekezési
akarat legyőzhetetlen lesz azokban az esetekben, ami-
kor a vaginizmus már a koitusra való előkészületek-
nél beáll és végképpen megakadályozza a hímvessző
bevezetését. Nem ritkán azonban csak a koitus meg-
 160

kezdése után áll be s ilyenkor létrehozhatja a penis

captivus állapotát. Ilyen esetben a „szerv-beszéd” je-
lentése kétértelmű: jelentheti azt, hogy „nem enged-
lek el”, de jelentheti azt is, hogy „nem engedlek to-
vább kohabitálni” (tehát tőled is és magamtól is
megtagadom a végső kéjt), vagy jelentheti még:
„nem engedlek szabadon” (az enyém vagy). Itt mint
motívumok a féltékenység és a bosszú játszanak
döntő szerepet. Egy esetben a pszichoanalízis utján
alkalmam volt kétségtelen világossággal föltárni a
nőnek a férjjel szemben való nemtudatos és mégis
félig tudatos kasztrációs akaratát. Ilyen bepillantá-
sok után magától értetődik, hogy a gyakori kísérle-
tek: a vaginizmust egyszerűen a vagina túlságos ér-
zékenységére vezetni vissza és ennek megfelelően
helyi érzéstelenítő szerekkel megszüntetni akarni,
rendesen tökéletes tudatlanság és judíciumhiány.

A férfi és női szekszuális impotencia eddig is-

mertetett alakjai általában a potencia coeundi-ra,
vonatkoztak, a koitusra való képtelenségre. Ameny-
nyiben ez megakadályozza a hiímészetesen impotencia
generandi-ról van szó, vagyis nemzési, illetve fogam-
aási képtelenségről. Ebből következik, hogy egy nemi
viszonynak a terméketlenségét közvetve pszichikai
okok is előidézhetik. Lényegében így van ez a funk-
cionális magtalanságnál, az erekcióra való képtelen-
ségnél és a túlkorai (hüvely előtti) kilövellésnél a
férfire vonatkozóan, a nőre vonatkozóan pedig a va-
ginizmus szélső fokánál, mely már a penis bevezeté-
sét is lehetetlenné teszi. Itt persze most nem szólunk
arról, hogy a megtermékenyítés igazi koitus nélkül
 161

is lehetséges, mert ha csupán a hüvely pitvarába jut

be az ondó, onnan továbbvándorolhat a méhbe és a
petevezetékbe; továbbá hogy lehetséges az úgyneve-
zett mesterséges megtermékenyítés, amikor az orvos
műszerrel viszi be a méhbe az ondót.
Viszont hogy a nő pszichikai eredetű frigiditása
– különösen ha dyspareuniáról, kielégülési impoten-
ciáról van szó – magában foglalja-e a fogamzásra
való képtelenséget, az egybeesik avval a kérdéssel,
hogy milyen az összefüggés az orgazmus és fogam-
zás között, aminek a vitás voltára pedig már utal-
tunk. Fölöslegesnek vélem itt, hogy részletessen fog-
lalkozzam evvel a vitával. Hogy az orgazmus nem
szükségszerű előföltétele a fogamzásnak, ezt a min-
dennapi tapasztalatok után nem is lehet komolyan
kétségbevonni, mégha nem is vészük figyelembe azo-
kat az adatokat, hogy erőszakos vagy narkózisban
elkövetett nemi közösüléseknél igenis bekövetkezhe-
tik a fogamzás (ugyanis az erőszakosság vagy az ön-
tudat hiánya nem zárja ki azt, hogy az orgazmus be-
állhat, mert ezt a létrehozó idegközpontok reflex-
szerűen tovább működhetnek). James Brock törvény-
széki orvostani tapasztalatai alapján megállapította,
hogy még kislányok is és a legsúlyosabb sérülések
esetében is, az erőszakos nemi közösülésnél eleinte
beállót fájdalmak és ijedtség ellenére az aktus folya-
mán kéjérzetet érezhetnek.
Viszont minden, megfelelő klientélával rendel-
kező orvosnak meg kell erősítenie a Fürbringer ta-
pasztalatát, hogy a frigiditás esettanában a gyermek-
áldás jóval fölülmúlja a terméketlenség miatti pa-
naszokat és hogy másrészt az organikusan megma-
gyarázhatatlan terméketlenség eseteiben nem gyak-
ran találkozunk a nők dyspareuniájával. Nem csekély
mennyiségű speciális tapasztalatok alapján szinte ki-
sértésbe jövök azt hinni, hogy a teljes orgazmusra
 162

való képesség és erős termékenység szinte összefér-

hetetlenek a nőnél; mindenesetre feltűnően nagy a
száma azoknak a nőknek, akiknél a kielégülési po-
tencia erőteljes és szabályszerű, amellett azonban
gyermektelenek, valamint nagy a száma azoknak a
nőknek is, akiknek sok gyermekük van, pedig dys-
pareuniások; ellenben a két tulajdonság együttes elő-
fordulásával nem valami gyakran találkoztam. (Nem-
régiben egy szellemileg és testileg hibátlan 42 éves
nő, öt gyermek anyja, aki harmonikus házasságban
él, arra vonatkozólag kérte a tanácsomat, vájjon le-
hetséges volna-e számára, hogy „kapuzárás előtt”
legalább egyszer életében része legyen a szekszuális
boldogságérzésben; még soha nem volt része orgaz-
musban és emiatt lelkileg megrövidítettnek és meg-
csaltnak érzi magát. Ha úgy kell elérnie a klimakté-
riumot, hogy valaha is része lett volna a legmagasabb
kéjben, akkor az életét nemsikerültnek fogja tekin-
teni – minden társadalmi és különösen családi ér-
ték ellenére is, amit az életnek köszönhet).
Hajlandó vagyok itt bizonyos antagonizmust el-
ismerni az erotika és az anyaság között, az Agnes
Blum értelmében. Másrészt mégis apriori azt hinné
az ember, hogy a nőnek némileg határozott kéj érzése,
különösen az orgazmus, nem lehet közönyös a női
szervezet zavartalan szaporodási funkciójára és va-
lóban nem hiányoznak olyan megfigyelések, melyek
valószínűvé teszik az okozati összefüggést a dyspa-
reunia és sterilitás között, legalább is egyes esetek-
ben. Az ilyen esetekben a szekszuális végső kéjt ki-
sérő méh-összehúzódások elmaradása teljesítetlenül
hagyja a megtermékenyülés mechanikai és biokémiai
föltételeit. Ennyiben tehát a nemzési impotencia ki-
sérő jelensége volna a közösülési potencia funkcio-
nális zavarának. De az így előálló fogamzási képte-
lenség megint csak közvetlenül fizikai folyamatokon
 163

alapul, melyek közül különös jelentőségűnek látszik

az ondó túlságosan gyors elfolyása.
Ebben az összefüggésben fontosabb az a kérdés,
vájjon a dyspareunia nem teszi-e lehetetlenné az
ondószálaknak a pete elérését vagy legalább is nem
teszi-e nagyon nehézzé, ami ilyen módon magától
értetődően fogamzási képtelenséget hoz létre; vagy
pedig ha adva vannak is az összes fizikai föltételek,
a kielégítési impotencia tisztán pszichikai ténye nem
teszi-e lehetetlenné a fogamzást? Evvel közeli kap-
csolatban áll a kérdés, milyen hatással van a megter-
mékenyítésre a férfi fogyatékos szekszuális kéj ér-
zete? Továbbá föl lehet itt vetni azt a kérdést, váj-
jon a megtermékenyítési folyamatnak pszichikai
okokból előálló puszta zavara befolyásolhatja-e a
magzatnak, majd a gyermeknek fejlődését. A köz-
keletű vélemény hajlandó igennel válaszolni erre a
kérdésre, amennyiben azt tartja, hogy a boldogabb
és szerelmesebb évekből szebb és erőteljesebb, a bol-
dogtalan nemi viszonyokból pedig kevésbbé értékes
gyermekek származnak. Egyelőre azonban éppenség-
gel semmi pozitív alakjuk sincs az ilyen állításoknak,
illetve fölfogásnak. Az ilyen fölfogások közé kell szá-
mítani azt is, amelyik azt tartja, hogy a megtermé-
kenyítés akarásának vagy nemakarásának is van be-
folyása az eredményre. Az ilyen fölfogásokkal szem-
ben meg kellene magyarázni, hogy „pszichikai csira-
ellenségeskedés” által közvetített sterilitás (még)
nem bizonyítható. úgy látszik, hogy különösen a kö-
zösülő felek közötti személyes rossz viszony egyálta-
lán nem akadálya nemi érintkezésük szélső termé-
kenységének. Helyesen mondja Strassmann: „Milyen
gyakran tapasztaljuk az alsóbb néposztályokban,
hogy a házastársak között verekedési jelenetek és
terhességek szakadatlan sorban követik egymást.
Ennélfogva az ilyen pszichikai momentumokban
 164

(ellenszenv) nem láthatunk tartós fogamzási aka-

dályt”.
Másrészt nem is lehet kétséges, hogy a fogam-
zásra való hajlam és maga a fogamzás nagy mérték-
ben függenek a belső elválasztástól és minthogy a
petefészek és méh működésének befolyásolása a vér-
mirigyek által nemcsak kétségtelen, hanem ezeknek
valószínűleg sokkal nagyobb szerepük van, mint
amennyit eddig kiderítettek, én már a mai tudomá-
nyos ismeretek mellett is valószínűnek látom, hogy
van kémiailag közvetített pszichogén fogamzási im-
potencia. Már közvetlen megfigyelés is van, mely
ennek a lehetőségét mutatja. Orlowski fejtegetései a
„funkcionális egy gyermek-sterilitásról”, ami sze-
rinte „csak a frigidánál és a grande amoureuse-nél”
fordul elő, még teljesen anatómiai-élettani pályákon
mozognak s nagyon is bizonytalanok és elméletiek,
mintsem hogy megvilágíthatnák a problémát.
 A megfiatalítás problémája.
Írta: Dr. Richard Weissenberg, orvostanár.
A megöregedés okát a csiramirigyekben találjuk. –
A csiramirigyek átültetése. – Steinach kísérletei. –
Voronoff meg fiatalítási eljárása. – További kísér-
letek.

Ha azokat az úgynevezett másodlagos nemi kü-

lönbségeket vizsgáljuk, melyek a férfit és a nőt az
ivarszerveken kívül is megkülönböztetik egymástól,
az első feltűnő dolog az emlőmirigy kifejlődése. Ez
a mirigy férfinél csupán csökevényes szerv, míg a nő-
nél az ivarszervekhez számítandó és az a feladata,
hogy váladékával a újszülött gyermeket táplálja.
A pubertás kezdetéig az emlőmirigy körülbelül
egyformán fejlődik a két nemnél, eleinte mindkettő-
nél csak a csecsbimbó látható. A férfinemnél nem is
fejlődik tovább ez a kezdemény, sőt a korral együtt
visszafejlődik. A lánynál ellenben az ivarérettség kö-
zeledtével a bimbóudvar kiterjed, a környékén a bőr
alatt zsir rakódik s végül létrejön a félgolyó alakú
női emlő. A belül lévő tejmirigyek csak a terhesség
folyamán érik el teljes fejlettségüket.
Friedenthal mutatott rá, hogy az emlő kidudo-
rodása akkor is, mikor nincs terhesség és szoptatás,
olyan vonás, mely embert minden más emlősállattól
 166

megkülönbözteti. Az ezt okozó zsírpárna tehát nincs

szükségszerű összefüggésben a működéssel.
A női medence alakja is erősen eltér a férfi me-
dencéjétől, mert a szülés megkönnyítésére a medence
kitágul, szélesebb és alacsonyabb. A medence ilyen
alakjával függ össze, hogy a nő természetes testtar-
tása kissé előrehajlóbb.
A női test általában gyengédebb és gyengébb
szerkezetű. A nő átlagban 10-12 cm-rel alacsonyabb
a férfinél s már az újszülött fiúk is átlagban ½ -1
cm-rel hosszabbak az újszülött lányoknál. A nő ala-
csonyabb voltával természetesen együtt jár a kisebb
testsúly is, nemcsak abszolút, hanem relatív értelem-
ben is (tehát egyenlő térfogatra vonatkoztatva). En-
nek oka, hogy a férfinél a csont és izomrendszer fej-
letteb, a nőnél a zsírszövet.
A női forma kecsesebb és gömbölyűbb, aminek
oka a csontok gyengédsége és a bőralatti zsírpárna
fejlettsége. Ebből következik, hogy a nő már termé-
szettől fogva kevésbbé van erőkifejtésre berendezve.
A női koponya kisebb és kecsesebb mint a férfié.
Ebből következik a kisebb agytérfogat is. Viszont ér-
dekes, hogy a női agysúly abszolút értékben kisebb
ugyan, mint a férfi-agysúly, de relatíve nagyobb.
Azonban döntő különbséget eddig nem találtak a férfi
és női agyvelő fejlettsége között.
Fontos nemi megkülönböztetéssel szolgál a gé-
gefő. A nőnél kisebb és így a hang magasabb, vagyis
olyan mint a fiúnál. A férfi gégefője a pubertás ide-
jén erősen megnövekszik, főleg a pajzsporc áll ki
jobban (ádámcsutka). Ugyanekkor mélyül el a
hang is.
További különbséget találunk a vér szerkezeté-
ben. A férfinél egy köbmiliméter vérben 5 millió vö-
rös vérsejt van, a nőnél csak 4 és ½ millió. Ez a kü-
lönbség s csak a pubertástól kezdve mutatkozik és
 167

a nő gyengébb alkatával van összefüggésben. Erősebb

embereknek általában több vörös vérsejtjük van,
mint a gyengébbeknek.
Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a nőnél a
pajzsmirigy is valamivel gyengébb fejlettségű, akkor
a másodlagos nemi jellemvonások közül fontos még
a bőrnek és függelékeinek eltérése. A női testen fi-
nomabb a bőr és az őszes fajtáknál kevesebb benne
a pigment, mint férfi bőrében. Ezért a női test min-
dig világosabb színű, és ez annál feltűnőbb, mert a
nő terminális szőrözete kevésbbé kiterjedt, mint a
férfié. Terminálisaknak nevezzük azokat az erős és
hosszú szőröket, melyek a pubertás idején sarjadnak
ki. A nőnél ez a terminális szőrözet rendesen a hón-
aljra és szeméremdombra korlátozódik, míg a férfi-
nél a törzsön és a végtagokon is gyakran megjelenik
és pedig az európai fajtánál aránylag bőségesen. De
különösen fontos másodlagos nemi jellemvonás, hogy
ez a terminális szőrözet a férfinél az arcon is kifej-
lődik (szakáll és bajusz).
Ami a két nem pszichikai eltéréseit illeti, talá-
lunk olyan eltéréseket, melyek szorosan a nemi fo-
lyamatokkal függenek össze és olyanokat is, melyek-
nek a biológiai jelentősége nem ilyen nyilvánvaló és
így nincsenek is közvetlen összefüggésben a nemi élet-
tel. Az első kategóriába számítható a mindegyik
nemre specifikus ösztön a másik nemmel való egye-
sülésre, vagyis a nemi ösztön, míg a nőnél ehhez já-
rul még az anyai ösztön. A második kategóriába tar-
toznak a férfi és női jellem és temperamentum ismert
különbségei: a férfi bátor, öntudatos és energikus
fellépése s a nő szelídebb és gyengédebb lelki alkata.
Mint ahogyan a női testalkat sokban a férfi fiúko-
rára emlékeztet, ugyanez áll a női lelki akaratra is:
a női jellem mintha megállana valami fiatalos fejlő-
dési stádiumon, a férfijellem pedig teljesen megérik.
 168

Ha most a biológiai okát keressük annak, hogy

a férfi miért erősebb és a nő miért gyengébb testal-
katú, nagyon valószínűnek látszik az a fölfogás, mely
az okot a munkamegosztásban keresi. Az emberi
nemnek alapvonása a családban való élés. Már pedig
ahol a természetben a nemek hosszabb tartalmú élet-
közösségbe lépnek, ott beáll a munkamegosztás. Az
ősállapotban az utódok fentartása érdekében való
volt, hogy a férfi válla ja a táplálék megszerzését és
az ellenségekkel való megküzdést, hogy a nő annál
inkább a gyermekek ápolásának szentelhesse magát.
Mint ilyen munkamegosztásból folyó alkalmazkodási
jelenség volna érthető a nemeknek sok testi és lelki
tulajdonsága.
További biológiai szempontból szolgál az a meg-
gondolás, hogy a párosodás szempontjából bizonyára
célszerű volt, ha a szaporodásra képes egyének már
távolról megismerték a másneműeket. Az ember egye-
nes járása mellett ilyen nemi jelzésül szolgált a női
mell zsírpúpja. Ugyanígy magyarázható a világosabb
bőrszín és a terminális szőrökben való szegénység a
nőnél s megfordítva a szakállfejlődés a férfinél. Hogy
aztán a nemek eltérő vonásai erotikus hatással is
voltak, az csak természetes.
Ami a nemi eltérések jelentkezésének időpontját
illeti, említettük már, hogy a testhosszúság eltérése
már az újszülött fiúknál és lányoknál megállapítható.
Hennig vizsgálatai szerint a női medence kialakulása
már a 4. magzati hónapban megindul. De a testi és
lelki eltéréseknek nagy része csak a pubertás korá-
ban áll elő, tehát abban a korban, amikor a csira-
mirigyek is megérnek.
Már tudjuk, hogy a csiramirigyek által termelt
homónok vannak legnagyobb befolyással a nemi
jellemvonások kifejlődésére. Ezt kétségtelenül bebi-
zonyították Steinach kísérletei, mert ha egészen fia-
 169

tal egyéneknél eltávolítjuk a csiramirigyeket, akkor

a nemi jellemvonások kifejlődése is elmarad, viszont
ha a test bármely részébe beültetünk ilyeneket, ezek
a jellemvonások teljes kifejlődésre jutnak.
A csiramirigyek kikapcsolása kasztrálás vagy be-
tegségek útján az embernél is fontos kiesési jelensé-
geket hoz létre, melyeket transzplantációval esetlég-
ismét rendbe lehet hozni. Itt fontos dolog, hogy a
csiramirigyek kiiktatása a pubertás kora előtt tör-
tént-e vagy pedig felnőtt korban. Kivéve a heretuber-
kulózis ritka eseteit, amikor a modern sebészet jónak
látja olykor mindkét here kiirtását már fiatal kor-
ban, a kasztrálás következményeinek tanulmányozá-
sánál továbbra is az eunuchokra vagyunk utalva,
akik mint háremőrök a keleten még gyakoriak, vagy
pedig a skopcok szektájához tartoznak, amikor val-
lási fanatizmusból végzik a herélést.
A skopcok szektája a 18. század második felé-
ben lépett föl Oroszországban s tagjainak száma az
energikus üldözések ellenére is állandóan szaporodott.
1860-70-ben az egyes kormányhatóságokban 100.000
lakos közül 14 heréltet találtak. Míg a skopc nőknél
a vallásos őrületből végzett csonkítás az emlőkre és
a külső genitáliákra szorítkozik, a fiúkat herélik és
amellett olykor a penist is amputálják.
Tandler és Gross vizsgálatai szerint a fiúkorban
herélt skopcoknál két típust lehet megkülönböztetni.
Az egyik típushoz tartozók nagyon hosszúra nőnek
és soványak, míg a másik típushoz tartozók alacso-
nyabbak és kövérek, fölfújtak; utóbbiaknál föltűnő
a nagyon széles medence. Mindkét típusra jellemző
a nehézkes totyogó járás és a mozgások lassúsága.
Arcuk fakó színű és korán ráncosodik, de rendesen
szőrtelen, vagy ritkás szőrözet jelenik meg, mint
egyébként öreg asszonyoknál. A terminális szőrözet,
főleg az alsó végtagokon, teljesen hiányzik. A gégefő
 170

fejletlen, ádámcsutka nem található. A heréltek

hangja a hangváltozáson átmenő fiúéhoz hasonlít-
ható. A pajzsmirigy nehezen tapintható ki. A penis y
ha ugyan nem amputálták, mindig kicsiny, olyan
mint egy fiúé. A nemi ösztön azonban gyakran meg-
van még skopcoknál is akiknél a herék és a penis is
hiányzanak. Kiesési jelenségek mutatkoznak az
izomrendszeren, a csontrendszeren és a bőrön is.
Ami a skopcok izomtónusának csökkenését és eb-
ből folyó lassú mozgásaikat illeti, az emlékeztet azokra
a temperamentumváltozásokra, melyeket herélt cső-
döröknél és bikáknál tapasztaltunk. Meg nem állha-
tom, hogy ne idézzem itt Schmalznak erre vonatkozó
klasszikus leírását (1921): „A földön hever a fékte-
len dac, ha kiestek a herék; meg van törve a tüzes
bátorság, mely csődör szemeiből és orrnyilasaiból vil-
lámlik; megszelídült a dühe a harcos kedvű kérődző-
nek, mely különben mindent a szarvaira kapna és a
merev nyak engedelmesen veszi magára a rabszolga-
jármot. Az ókorban a rabszolgák sorsa volt a kaszt-
ráció, a háziállatoknál még most is ugyanazt a szol-
gálatot teszi.”
A gyakorlati orvostudomány szempontjából fon-
tos, hogy a skopcoknál és más herélteknél mestersé-
gesen előidézett jelenségek mutatkoznak azoknál az
egyéneknél is, akiknél ezek a jelenségek csak termé-
szetes fejlődési rendellenességek következményei és
akiket „eunuchoidoknak” neveznek. Ezek olyan egyé-
nek, akiknél a herék csak alig fejlődtek ki (pl. borsó-
nagyságuak) s ugyanígy fogyatékosak a külső geni-
táliák is. Ezek ugyanolyan testi elváltozásokat mutat-
nak, mint az eunuchok. Ezekkel szemben csak az az
eltérés található náluk, hogy a terminális szőrözet
még hiányosabb s általában nincs vagy csak nagyon
gyenge nemi ösztönük van.
A kasztrálás következményei a nőnél. Korai
 171

kasztrálásról nincsenek megfigyelések, mert ilyené-

ketket nem szoktak végezni semmiféle okból. Felnőt-
teknél a kétoldali petefészek-kiirtás következménye a
menstruáció elmaradása. De beállnak atrófikus el-
változások is, mint a természetes klimaktérium után.
Egyes esetekben a hang mélyülését is megállapították.

Miután a legutóbbi évtizedek biológiai kutatásai

rámutattak, hogy a csiramirigyek belső elválasztásá-
nak igen fontos szerepe van a nemi szervek és a má-
sodlagos nemi jellemvonások kialakulásánál, most
mind erősebben fogalalkoznak avval, hogy ebből a
megismerésből gyakorlati hasznot húzzanak a gyó-
gyászat számára is. Megpróbálkoztak avval, hogy
hormonos gyógykezeléssel befolyásolják nemcsak a
kasztrálás utáni kiesési jelenségeket, hanem az im-
potencia eseteit is, valamint a nemi ösztön anomáliáit
(homoszekszuálitás). De míg az ilyen módon elérhető
eredmények megítélésénél a férfinemnél biztos próba-
kővel szolgálnak az eunochoidoknál és a korán ka-
tasztráltaknál tett megfigyelések, addig nagyon ne-
héz a megítélés azokban az esetekben, amikor kizá-
rólag a potencia és a libidó megerősítéséről vagy be-
folyásolásáról van szó. Itt ugyanis mindig fölmerül
a kérdés, vájjon csakugyan a bevezetett hormonok
idézték-e elő a kívánt eredményt, vagy pedig a szug-
gesztiónak vagy autoszuggesztiónak is része van
benne?
1889-ben történt az első kísérlet arra, hogy ál-
lati here hormonját az embernél hasznosítsák. Brown-
séguard francia tudós, aki akkor már 72 éves volt,,
önmagán végzett kísérleteket, melyeknek nyilvános-
ságra hozatala egy darabig óriási föltűnést keltett.
 172

ő szétmorzsolt kutya- illetve tengerimalac-heréknek a

nedvét fecskendezte a bőre alá s utána a potencia fo-
kozódását s testi és szellemi erőinek általános meg-
élénkülését észlelte. Később csiramirigyekből készí-
tett számos preparátumot ajánlottak részben belső
használatra, részben befecskendezésre és pedig here-
készítményeket impotencia, ovárium-készítményeket
a klimaktériális zavarok kezelésére.
Tulajdonképen nem is lehet elutasítani azt a gon-
dolatot, hogy állati csiramirigyek hormonjait hasz-
náljuk föl emberek kezelésére. Mert a belső elválasz-
tás termékeinél nyilvánvalóan olyan anyagokról van
szó, melyeknek nemcsak specifikus faji hatásuk van,
hanem szélesebb körű hatással bírnak, így újabban
rájöttek, hogy ha emlősállatok pajzsmirigyével etet-
nek kétéltű álcákat, ezeknek az átalakulását befolyá-
solni lehet. Viszont megállapították azt is, hogy a for-
galomban lévő ovárium-készítményeknek alig lehet
hormonális hatásuk, mert az aktív anyagok hamar
elváltoznak bennük. A Brown-Séquardéhoz hasonló
módszert alkalmazott ujabban Stanley (1921),
amennyiben a kosok és ártányok friss hereanyagát
fecskendezte bőr alá férfiak gyengeségi állapotainál.
Stanley is meglepően kedvező eredményekről számol
be, melyek a testi, szellemi és szekszuális teljesítő-
képesség fokozódásából állanak. míg a bőr alá való
fecskendezést a páciensek jól tűrik, kudarcot vallot-
tak mindazok a kísérletek, melyekkel kos-herék egész
darabjait akarták emberbe átültetni.
Viszont Voronoff (1923) arról ad hírt, hogy
emberi páciensek majomherék helyi átültetését na-
gyon jól elviselik és a következmény erős hormoná-
lis hatás. Azonban az igazi begyógyulásnak, illetve a
zavartalan fölszívódásnak a biológiai föltételei csak
akkor vannak adva, ha friss emberi csiramirigyeket
ültetnek át. És valóban nőknél olyan esetekben, ami-
 173

kor kóros elváltozások miatt a csiramirigyeket ki

kellett irtani, petefészek-beültetéssel már gyakran
értek el jó eredményt. Pár héttel az operáció után
újból jelentkezett az esetleg már évek óta elmaradt
menstruáció s aztán többnyire meg is maradt.
Ugyanekkor eltűntek az ideges kiesési jelenségek, a
szorongások, a szívdobogás, a verejtékezések. Nagy-
számú ilyen operációról, melyeknél az esetek harmad-
részében siker mutatkozott, Sippel számolt be 1923-
ban. Persze petefészeknek a bőr alá való ültetésénél,
mint azt legtöbbször csinálják, számolni kell avval
az eshetőséggel, hogy az átültetett darabok hamar
fölszívódnak. Jobb kilátást nyújt, ha az ováriumot a
természetes hasüregi helyére ültetik be. Azonban
valószínű, hogy az eddigi tapasztalatok alapján leg-
alább is több éven át tartó hormonális hatás nem
csupán a beültetett ováriumnak tulajdonítható, hanem
annak, hogy az eredeti petefészeknek ott hagyott kis
maradéka is regenerálódik.
Steinach emlősállatokon végzett eredményes kí-
sérleteinek hatása alatt Lichtenstern kezdett foglal-
kozni avval (1915 óta, hogy emberi heréket ültessen
át és kitűnő eredményeket ért el, melyeket azóta má-
sok is megerősítettek. A Lichtenstern által eredmé-
nyesen kezelt első esetnél egy 29 éves katonáról volt
szó, akinek mindkét heréjét elvitte egy lövés s tem-
peramentuma és ösztönélete már pár hét múlva olyan
volt, mint egy herélte. Egy másik páciens rejtett he-
réjének beültetése után 6 hét múlva ismét potenciája
és libidója volt s mikor Lichtenstern 5 év múlva,
vagyis 1920-ban ismét hírt kapott róla, az eredmény
még mindig változatlan volt. Hasonló kedvező ered-
ménnyel szüntették meg Lichtenstern és mások azo-
kat a kasztrálás utáni kiesési jelenségeket, melyeket
pl. heretuberkulózis miatt aránylag fiatal korban
végzett kasztrálás idézett elő. De egészen föltűnő a
 174

hereátültetés hormonális hatása az eunochoidoknál.

Lichtenstern ilyen pácienseknél teljesen kifejlett
egyének heréjének átültetésével elérte a törzs sző-
rösödését, bajuszképződést, a hang mélyülését, a pe-
nis és a prostata megnövekedését. Sőt a here gyenge
fejlettségének egy esetében az átültetett here hor-
monális hatása alatt a fejletlen eredeti here is fejlő-
désnek indult s végül ondót is termelt.
Továbbá a homoszekszuális gyógyítását is meg-
kísérelték az átültetési módszerrel, még pedig olyan
módon, hogy a páciens egyik heréjét kivették és he-
lyébe egy normálisan érző ember heredarabját ültet-
ték. Néhány szerző (Lichtensstern, Mühsam stb.) az
operáció eredményének tulajdonította a homoszek-
szuális ösztön később megállapított háttérbe szoru-
lását. Viszont Kreuter, aki 1919-ben úgy vélte, hogy a
homoszekszuális normális here átültetésével gyógyít-
ható, 1922-ben már ellenkező véleményen van.
Ugyanis egy normális érzésű férfinél, akit kétoldalú
heretuberkulózisa miatt kasztrálni kellett, egy homo-
szekszuális ember heréjének a beültetése után is nor-
mális maradt az ösztönélet. Ellenben a homoszekszuá-
lis here átengedőjének minden eredmény nélkül ül-
tették be egy normális érzésű férfi lágyékheréjét. Az
a fölfogás, hogy az ösztönélet irányát a csiramiri-
gyek hormonjai határozzák meg, Steinachnak arra
a nagyon is megtámadható állítására vezethető vissza,
hogy a here intersticiális sejtjei között vannak hím-
nemű és nőnemű hormonokat termelő sejtek és hogy
a homoszekszuális férfiaknál ez utóbbiak tengenek
lui.
Miután a homoszekszuálitás gyógyítására irá-
nyuló átültetési kísérletek amúgy is nagyon kétes ér-
tékűek és valószínűleg tévutaknak fognak bizonyulni,
térjünk vissza azokhoz a kétségtelen eredményekhez,
melyeket az átültetési terápia elért a hímnemű és nő-
 375

nemű kasztráltak kiesési jelenségeinek kezelésénél.

Itt természetesen figyelembe veendő, hogy nagyon
nehéz hozzájutni alkalmas átültetési anyaghoz. Az
odagyógyuláshoz akkor van legtöbb remény, ha ezt
azon mód frissen és melegen ültetik át. Természete-
sen nem szabad betegségcsirákat tartalmaznia. A here
anyagot illetően még aránylag kedvezőek a viszonyok,
mert sebészeti klinikákon nem olyan ritka eset, hogy
lágyéksérv operálásánál eltávolítják a rejtet herét,
mely egyoldalú kiirtás mellett nélkülözhető. Már
pedig éppen az ilyen herék nagyon alkalmas átülte-
tési anyaggal szolgálnak, mert az ondósejteket ter-
melő részek ugyan többnyire nyomorékok, de a hor-
móntermelő részek jól működnek. Máskülönben csak
olyan anyag jöhet figyelembe, amikor hozzátartozók
vagy mások személyes érdekből bocsájtják rendel-
kezésre a csiramirigyüket. Így Lichtenstern ad hírt
arról, mikor egy fiatalembernél heretuberkulózis mi-
att mindkét herét el kellett távolítani, a páciens apja
engedte át a fiának egyik egészséges heréjét. Félre-
értések kikerülésére ki kell itt emelnünk, hogy a mo-
dern sebészetnek mindeddig nem sikerült átvágott
ondóvezetékeket úgy egyesíteni egymással, hogy az
átültetett here által termelt ondó a kasztrált egyén
ondóvezetékén át kifelé juthasson. Éppen ezért az
ilyen átültetéseknél nem is ügyeltek arra eddig, hogy
átültetett here csirasejtjei elvezethetők legyenek,
hanem a heredarabokat többnyire a hasizomzatra
ültetik, vagy pedig egyszerűen beleteszik a herezacs-
kóba, de nem kötik össze az ondó vezeték csonkjával.
Míg tehát a hereátültetéssel kezelt hím kasztrál-
tak nemzésre képtelenek és így átöröklési kompliká-
ciók nem fordulhatnak elő, addig egészen másként
áll a dolog a női nemnél. Itt megvan a lehetőség arra,
hogy egy egészséges idegen petefészket úgy ültessenek
be, hogy az esetleg termelt peték végigmehessenek a
 176

petevezetékben. Bár eddig nem írtak le egészen két-

ségtelen ilyen esetet, de nincs kizárva a lehetőség,
főleg a végzett állatkísérletek után, hogy ilyen eset
bekövetkezhetik. így például – hogy csupán egyetlen
emlős-kísérletet említsünk föl – Castle és Phillips
1909-ben számoltak be arról, hogy nőstény tengeri
malacnál kiirtották a petefészket, helyébe egy másik
nőstény petefészkét ültették s az előbbi nőstény utó-
doknak adott életet. A nők esetében átültetési anya-
gul szolgálhatnak pl. olyan petefészkek, melyeket el
kellett távolítani azért, hogy a nő terhességét valami
belső betegség miatt megszüntessék és a jövőben is
megakadályozzák.

Külön megbeszélést igényel az a kérdés, hogy át-

ültetési kezeléssel sikerülhet-e az elöregedett emberi
szervezetet újból erotizálni. Az állatkísérletek alap-
ján kétségbe se lehet vonni ennek az elvi lehetőségét.
így Harms már 1914-ben beszámolt arról, hogy egy
elagott hím tengeri malacnál, mely a heresorvadás
világos jeleit mutatta és a nemi ösztöne is kialudt,
egy 6 hetes hím heréjének beültetésével újból élénk
nemi ösztönt és általános fürgeséget ébresztett föl.
Persze a potencia és a libidió egy fél év múlva újból
megszűntek s 2 hónappal később az állat aggkori el-
gyengülésben múlt ki.
Ugyanez a szerző az utolsó években hasonló
meg fiatalítási kísérleteket végzett kutyákon. Nagyon
meggyőző egy 17 éves elaggott kutyával végzett kí-
sérlet-sorozata, melynek már a szőre is hullott és
évek óta nem mutatott nemi ingerlékenységet. Már
néhány nappal egy 3 hónapos kutya heréjének beül-
tetése után erekciók mutatkoztak, az állat vidáman-
 177

futkározott és bőre is simább lett. Mikor aztán pár

hét múlva a kutya ismét lomhább lett, megint egy
fiatal kutya heréjét oltotta be neki s ezt 6 hét múlva
megismételte. A megfiatalító hatás most egészen
nyilvánvaló volt és még egy negyedévig tartott. A
kutya most a normálisnál hosszabb tartamú erakci-
ókat mutatott. Szőrözete hiánytalan fényes volt, köny-
nyen bele tudott ugrani a ládájába, amire már régen
képtelen volt. Három hónappal a legutolsó transz-
plantáció után az élénkség kezdett alábbhagyni és az
állatt visszaesett az agg állapotba. A kezelés megkez-
dése utáni 200. napon beállott az aggkori halál.
Voronoff (1923.) kosokkal végzett eredményes
megfiatalitási kísérletekről számol be. Többek között
sikerült neki egy 12 éves elaggott kosnál fiatal here
beültetésével fiatalos külsőt és eredményes párosodást
elérni. 14 hónap múlva eltávolította a beültetett herét,
mire az erők hanyatlása mutatkozott, de a beavatko-
zás megújítása évekig tartó eredménnyel járt.
Ami a nőstény állatokat illeti, Steinach (1920.)
hasonló módszerrel egy elaggott nőstény patkányon,
mely már 10 hónap óta nem szült és a csecsbimbói
alig látszottak ki a szőr közül, első terhességében
levő fiatal nőstény petefészkének a bőr alá való be-
ültetésével új ivarzást és a csecsbimbók megnöveke-
dését érte el. Az állat újból vonzó hatással volt a him
patkányokra, sőt újból termékeny lett, úgy, hogy föl
kell tennünk, hogy az átültetett petefészek regenerál-
ta a saját petefészkeit. A megszült fiatalokat bősé-
gesen táplálta, ezek szépen fejlődtek s maguk is sza-
porodtak.
Kolb 1922-ben egy egészen más csoport nősté-
nyével elért hasonló eredményről számol be. Egy14
éves, teljesen elaggott, majdnem kopasz kecskébe,
mely már három év óta terméketlen és annyira gyenge
volt, hogy az etetéshez úgy kellett lábra állítani, egy
 178

3 hónapos gödölye petefészkét ültette be, részben a bőr

alá, részben az izomzatba, részben a hasüregbe. Az
állatnak nemcsak az ereje állott teljesen helyre és új
szőrözete nőtt, hanem 4 és 1/2 hónap múlva ivarzott
s eredményes fedezés után kis gödölyének adott éle-
tet. Levágás után az eredeti petefészekből néhány
jól megtartott tüszőt lehetett kimutatni.
Ε különféle emlősállatokon végzett eredményes
kísérletek után azt mondhatjuk, hogy az átültetés
módszerével elöregedett állatokat valóban erótizálni
és egyidőre fiatalítani lehet, azonban persze csak bi-
zonyos időre. Ilyen körülmények között valószínűnek
kell tartanunk, hogy ugyancsak az átültetési módszer-
rel az embernél is hasonló eredményeket lehet elérni.
De az emberi átültetési anyag megszerzésének a ne-
hézsége, amit már fentebb említettünk, meg az a
körülmény, hogy aggastyánoknál mégse olyan fontos
az átültetés, mint az eunuchoidizmus vagy fiatalkori
heretuberkolózis eseteiben, amikor átültetéssel meg
lehet előzni a kiesési jelenségeket, érthetővé teszi,
hogy egyelőre nem igen vannak gyakorlati tapaszta-
lataink a „megifjító átültetésekről” az embernél.
De azért vannak idevonatkozó megfigyelések. így
például Gregory 1922-ben nyilvánvaló eredményt ért
el egy 68 éves páciensnél, akinél három héttel egy
fiatal férfi heredarabjának a beültetése után újból
beállott a már évek óta eltűnt potencia és munkaké-
pesség. Az átültetési anyagot ebben az esetben nem
operációnál nyerték, hanem egy nem ragályos beteg-
ségben elhunyt 20 éves fiatal embertől, akiből rövid-
del a halál beállta után vették ki. Már említettük, hogy
máskülönben csak lágyéksérv-operációknál eltávolí-
tott rejtett here szolgálhat átültetési anyagul. Tehát
még a nagyobb sebészeti klinikákon is csak ritkán
akad alkalmas átültetési anyag.
Ilyen körülmények között érthető az az óriási
 179

föltűnés, melyet Steinach keltett egy közlésével

1920-ban, hogy a férfinél a „megfiatalítás” egysze-
rűbb módon is elérhető, nemcsak átültetéssel, hanem
az ondókivezető csatornának egyoldalú, ha ez nem
elég, akkor kétoldalú alákötésével. Steinachnak ez a
módszere öreg patkányokkal végzett kísérleteken ala-
pul, melyeknél az ondóvezeték alákötése a nemi ösz-
tönt újból fölébresztette s a többi testi és szellemi
funkciókat is általában élénkebbé tette. Steinach kü-
lönös súlyt helyez arra, hogy így 7-9 hónappal meg
lehetett hosszabbítani a patkányok átlagos élettarta-
mát, mely egyébként 27-30 hónapra tehető. Hogy
evvel a Steinach-féle módszerrel más emlősökön is
el lehet érni megfiatalítást, azt Sand (1922.) kutyán
mutatta meg. Itt sikerült új erotizálást, a testi és
.szellemi erők fokozódását, a temperamentum és szőr-
növekedés élénkülését elérni.
Lichternstern sebész volt az első, aki arra vál-
lalkozott, hogy aggastyánoknál vagy korán megöre-
gedett férfiaknál alkalmazza a Steinach-féle módszert.
Steinach maga az említett feltűnést keltett közlemény-
ben 3 olyan esetről számol be, melyeket Lichtenstern
eredményesen kezelt. Az első eset egy 44 éves idő előtt
megöregedett férfié, aki herevizenyőben szenvedett.
A herevizenyő megoperálásakor az ondóvezetéket is
alákötötték. Az operáció után a páciens általános ál-
lapota lényegesen javult, az előbb már majdnem tel-
jesen eltűnt potencia is helyreállott. Steinach közlésé-
nek idején a páciens kedvező állapota már másfél
éve tartott. A második eset egy 71 éves férfié, aki
heretályogban betegedett meg, a harmadik egy 66
éves aggastyáné, aki prostata-túltengésben szen-
vedett. Mindkettőnél alákötötték az ondóvezetéket s
utána új erotizálást és a testi és szellemi munkaképes-
ség fokozódását figyelték meg.
Ezekben az esetekben természetesen nehéz meg-
 180

mondani, hogy a kezelés eredménye mennyiben ir-

ható az alapbaj megszüntetésének és mennyiben a
Steinach-féle operációnak javára. Továbbá mint
már kiemeltük, az embernél végzett operációk ese-
tén nem zárható ki a szuggesztió, illetve autoszug-
gesztió mint hibaforrás. Mindez óvatosságra int a
Steinach-féle operáció megítélésénél. Az utóbbi évek-
ben egy sereg szerző alkalmazta a Steinach-féle mű-
tétet és nagyon különböző megítélésekhez jutottak.
Kedvező véleményt mondott első sorban Sand (1922
-23), aki 13 agg férfit operált s 9 esetben állapít-
hatta meg a súlygyarapodást, a közérzet javulását és
több esetben a potencia fokozódását. Ám ezek a
„megfiatalodási jelenségek” három hónap múlva
megszűntek. Igaz viszont, hogy olyan páciensekről
volt szó, akik az aggkori gyengeségen kívül idegbe-
tegségben is szenvedtek. Öt esetben végzett operációt
és egyiknél se látott eredményt Gregory (1922),
ugyanaz a szerző, akinek az átültetési módszerrel el-
ért fényes eredményeit fentebb ismertettük.
Talán tiz év múlva lesz majd elegendő statisz-
tikai anyagunk ahhoz, hogy a Steinach-féle operáció
értékéről végleges ítéletet mondhassunk az embernél.
De már eleve valószínűtlennek kell mondanunk, hogy
az embernél a „megfiatalosodással” együtt az élet
meghosszabítását is lehetne érni. Sőt általános bioló-
giai szempontból nézve a dolgot valószínűbbnek lát-
szik, hogy a még egyszer fokozottabb működésre ser-
kentett öreg gép hamarabb elkopik.

Miután az előbbiekben azt néztük, hogy a gya-

korlati orvostudomány milyen hasznot húzhat azok-
ból az eredményekből, melyekhez a biológiai tudo-
 181

mány jutott a hormonhatások kutatásánál, hátra van

még annak a kutatása, hogy a csiramirigyek elvesz-
tésénél tapasztalt jelenségek mennyiben értékesíthe-
tők a nemek differenciálódásának teóriájában.
A kasztráció következményei között fontos jelen-
ségnek találtuk a terminális jellemvonások késői
megjelenését, ami a fiúkorban történt herélésnél
mindig megfigyelhető. A szakáll fejlődése, a törzs
terminális szőrösödése, a gégefő megnövekedése -
melyek pedig a pubertás korában erőteljesen mutat-
koznak – egyelőre elmaradnak. De nem teljesen. A
skopcokról azt írják, hogy idősebb korban a hang
mélyül és gyér szakállképződés is beáll. Ebből az kö-
vetkezik, hogy a férfinél a terminális jellemvonások,
bár csak gyengén és későn, de a csiramirigyek hor-
monjai nélkül is kifejlődhetnek, viszont ahhoz, hogy
idején és erőteljesen kifejlődjenek, elengedhetetlen a
csiramirigyek hormontermelése.
Mármost nemcsak az embernél, hanem számos
emlősnél és madárnál is bizonyos ím jellemvonások
normális körülmények között erős fejlődést mutat-
nak, míg a női testben csak gyenge fejlettséget érnek
el (pl. a hím madarak pompás tollazata a nőstények
jelentéktelen tollruhájához képest, a vadkan hatalmas
agyarai a vadkoca aránylag gyenge fogazatához ké-
pest). Ebből világos, hogy mindezekben az esetek-
ben, ha korai herekiirtásokkal gátoljuk a terminális
jellegek kifejlődését, akkor a nőiesre emlékeztető
testfejlődésnek kell megindulnia. Már Aristotelestől
kezdve megtaláljuk azt az adatot, hogy a kasztrált
hím egyének nőies irányban változnak meg. Azonban
mégis, ha hím terminális jellegekről van szó, nem be-
szélhetünk a női típusra való átütésről, hanem csak
bizonyos gátlásról.
Egészen másként áll a dolog azokkal a jellegek-
kel, melyek a férfinél nem jutnak el legmagasabb ki-
 182

kifejlődésükig, hanem megállanak egy olyan fokon,

mely a női nemnél csak átmeneti stádiumot jelent. Ha
az „átmeneti és végleges alak” kifejezéseket alkal-
mazzuk, melyeket Poll javasolt a két nem hasonló,
de nem egyformán fejlett az emlő, a csípők és az ülep
jellemző zsírdombja. Mármost azt a különös jelensé-
get, hogy a skopcoknál és az eunochoidoknál nagyon
gyakran ugyanezeken a helyeken találunk zsírfelhal-
mozódást, több joggal mondhatnánk a női típushoz
való közeledésnek. Ez esetben a magyarázat az volna,
hogy a hím csiramirigy a specifikusan nőies testala-
kok keletkezését akadályozza és csak a csiramirigyek
eltávolításával válik lehetségessé, hogy a férfinél ne
csupán a nála megszokott helyen (a hason) rakód-
jon le zsír.
Ugyanez áll a nőkre is, akiknél csak a működő
petefészek tudja megakadályozni néhány a férfiakra
jellemző tulajdonság kifejlődését. Így magyarázható
az a tény, hogy olykor szakállfejlődés, testszőrözet,
hangmélyülés állanak be a nőknél a klimaktérium
után, tehát olyan korban, amikor a petefészek már
nem működik.
Azonban míg az embernél a csiramirigy hormon-
termelésének megszűnte után csak gyengén mutat-
koznak a másik nemre jellemző vonások, egyes ma-
dárfajtáknál hasonló föltételek között a másik nem
terminális jellemvonásainak sokkal erősebb fejlődé-
sét találjuk. Így például nőstény madaraknál (tyú-
koknál és kacsáknál) az öregkori terméketlenség ide-
jén a hímre jellemző tollazat mutatkozik, amit
gácsértollúságnak neveznek. Sőt a legújabb kutatások
kiderítették, hogy az ilyen esetek egy részénél a másik
nem irányába való átalakulás a csiramirigyeknél is
mutatkozik. Az első ilyen esetet Crew írta le 1923-ban
és egy tyúkra vonatkozik, mely tojásokat tojt, de
aztán elkezdett kakassá átalakulni s végül kakas mód-
 183

jára hágott meg más tyúkokat és ezek tojásait meg-

termékenyítette. Crew a boncolásnál az ovarium he-
lyén, mely a tyúkoknál mindig csak a baloldalon van
kifejlődve, egy tuberkulotikus daganatot talált vé-
kony petevezetékkel, ezenkívül mindkét oldalon herét
és ondóvezetéket. Hogy ez az eset nem a ginandro-
morfizmus területére tartozik, azt bizonyítja az a
körülmény, hogy Crewnak sikerült még hét hasonló
esetre bukkannia, melyek a tyúkból kakassá alakulá-
sának különböző átmeneteit mutatták. Az alaposabb
vizsgálat itt minden esetben az ovarium visszafejlő-
dését mutatta. Crew megfigyelései arra mutatnak,
hogy amint öregség vagy betegség miatt a tyúk pete-
fészkében megszűnik a petetermelés, akkor az ivar-
zsinórokból hereszövet keletkezik. Ennek megfelelően
aztán átalakulnak a másodlagos nemi jellemvonások
is. Megváltozik a tollazat, sarkantyúk és taréjok fej-
lődnek ki, kakasok ellen harcolnak és tyúkokat hág-
nak meg, melyeknek tojásait olykor meg is terméke-
nyítik.
Ezek az újonnan fölfedezett és meglepő tények
nyilván az interszekszuálitás területére tartoznak.
Hogy valóban a csiramirigy kikapcsolása a fordulat
oka, azt Benoit kísérletileg is bebizonyította. Két nős-
tény csirkénél eltávolította a baloldalon normálisan
kifejlődött petefészket. Fél év múlva a két állatnál
nagy taréjok és toroklebenyek jelentek meg és a belső
részek operatív megvizsgálása azt mutatta, hogy a
csökevényes jobb petefészekből mindkét esetben here
keletkezett, melyben a fejlődés mindenféle szakában
levő ondószálak voltak találhatók. A herék eltávolí-
tása után az az érdekes jelenség állott elő az állatok-
nál, hogy a hím nemi jellemvonások ismét vissza-
fejlődtek.
A megfordított reakciók – tyúktollúságot a
kakasoknál – általában nem lehet egyszerű herélés-
 184

sel elérni. De a tollazat is megváltozik akkor, ha kap-

panoknak a herélés után petefészkeket ültetnek be
(Caridroit 1924). A lekopasztott helyeken nemcsak
nőstény típusú új tollak fejlődnek, hanem azok a tol-
lak is, melyek a herélés előtt a hím hormon hatása
alatt fejlődtek, a herélés és petefészek beültetés pilla-
natától kezdve nőstény jelleggel fejlődnek tovább. Az
aranysága lenghorn-tyúkoknál a kakastollakat vörö-
sesbarna színezés jellemzi, ellenben a tyúktollak vál-
takozva fekete és világossárga pettyezést mutatnak.
Mármost ha herélt kakasokba petefészkeket ültetnek,
akkor későbben a tollaik a hegyük felé kakasjelle-
güek, ellenben a tövükön éles vonallal elhatárolva,
tyúktípust mutatnak.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy kakastollas-
ságnak nem minden esetét lehet interszekszuálitasra
magyarázni. Mert találtak már kakastollas tyúkokat,
melyek a hím tollruha mellett is tojásokat tojtak,
csakúgy mint igen erős szakállat nőknél és pedig
nemcsak a klimaktérium után, hanem olyan korban,
amikor a szakáll kifejlődése után még gyermeket hoz-
tak a világra.
Közelfekvő a gondolat, hogy emlősöknél is lehet-
ségesnek kell lennie ilyen messzemenő nemi átalaku-
lást elérni, ha nemcsak az eredeti csiramirigyet irt-
ják ki, hanem ezen kívül még a másik nem csiramiri-
gyét is beültetik. Steinach valóban ezt az utat követte
először. Leghíresebbek tengeri malacokkal végzett kí-
sérletet, amikor kasztrált fiatal hímekbe petefészke-
ket, kasztrált nőstényekbe pedig heréket ültetett. A
tengeri malacoknál a hímek abban különböznek a nős-
tényektől, hogy jóval nagyobbak, erőteljesebb szer-
vezetűek, durvább szőrűek és a homlokuk merede-
kebb; a nőstények kicsinyebbek, kecsesebbek, sely-
mes szőrűek. A nősténynél a megtermékenyítés után
a csecsbimbó megduzzad és működésbe lép s mint
 185

pontos vizsgálatok kiderítették, a tej mirigyek a pete-

fészekben levő sárga test hormonja aktiválja. Már-
most ha Steinach egészen fiatal nőstény petefészkét
kiirtotta és herét ültetett be neki, akkor ebből az
egyénből hatalmasan fejlett him külsejű állat lett,
mely testsúlyban még felül is múlt egy normális hí-
met. Ha megfordítva egy korán herélt hímnek pete-
fészket ültetett be, az így nőstényesített hím még a
normális nősténysél is gyengédebb lett és testsúlyban
elmaradt mögötte. Azonban nemcsak külsőségekben
veszik fel a másik nem jellegeit, hanem ösztönéletük
iránya is megváltozik. A hímesített nőstény üldözi a
nőstényeket, a nőstényesített hím vonzza a hímeket.
A nőstényesített hímnek a tejmirigyei is működésbe
jönnek és anyai ösztönök ébrednek föl benne, sőt
szoptatni is képes.
Steinachnak nemcsak a tengeri malacoknál, ha-
nem patkányoknál is sikerült ilyen hímesítéseket és
nőstényíéseket végezni. Sőt Sand a hímesített nős-
tény patkányoknál a clitoris megnövekedését észlelte,
ami penishez tette hasonlóvá ezt a szervet.
Mindezek az eredmények Herbstnek ama már
régebben kifejezett fölfogása mellett szólnak, hogy a
petefészek és a here közös őskezdeményből fejlődnek
ki a specifikusan hím, illetve nőstény hormon hatása
alatt és másodszor azt is mutatják, hogy a gerinces
állati kifejlett testben lappangó állapotban ott van a
másik nem kezdeménye is, mely aztán bizonyos fel-
tételek között fejlődésnek indulhat.

Eddigi szemlélődéseink arra vonatkoztak, hogy

a csiramirigyek, illetve ezek hormonjai mennyire be-
folyásolják a nemi jellemvonásokat. Azonban tudva-
levő, hogy a különféle belső elvállasztású mirigyek
 186

változatos kölcsönhatásban állanak egymással. Így

aztán nem lephet meg bennünket, hogy a csiramiri-
gyeken kívül még más belső elválasztási! mirigyek is
befolyással vannak a nemi jellemvonások kialaku-
lására.
Ami elsősorban az emlősöket és az embert illeti,
úgy élettani kísérletek és a patológia megfigyelései
kiderítették, hogy a kedeszmirigy (thymus) és az
agyvelő alapján levő kis tobozmirigy (epiphysis) bi-
zonyos mértékben ellenfelei a csiramirigyeknek, míg
a pajzsmirigy, turhamirigy (hypophysis) és a mel-
lékvesekéreg normális működés mellett előmozdítják
a nemi készülék kifejlődését. Így megfigyelték, hogy
ha a tobozmirigy működését gyermekkorban valami
daganat akadályozza meg, akkor túlkorai nemi érett-
ség áll be. Ha a pajzsmirigy súlyosan megbetegszik,
vagy ha operatív úton eltávolítják, akkor infantiliz-
mus áll elő. A turhamirigy csökkent működése saját-
ságos betegségi állapotot hoz létre, melynél zsírlera-
kódáson kívül a genitáliák és másodlagos nemi
jellemvonások fejlődésének hátramaradását észleljük.
Ugyanígy ha valami daganat akadályozza a turhami-
rigy működését, a nőnél elmarad a menstruáció, a
férfinél eltűnik a libidó és a potencia. Bizonyos
mellékvesedaganatok, melyek a mellékvesekéreg el-
burjánzásával járnak együtt, gyermekeknél korai
nemi érettséget okoznak. Másrészt a mellékvese
működésének daganat okozta megzavarása nőknél
méhsorvadást és szakállfejlődést idézhet elő. Amint
látható, csaknem az összes belső elválasztású szervek
hatással vannak a nemiségre, de azért Weil joggal
figyelmeztet arra, hogy az idegrendszer szerepét se
szabad alábecsülnünk. Mert hiszen a belső elválasz-
tásu szervek működését is az idegrendszer szabá-
lyozza, viszont ezeknek a váladékai hatással lehetnek
az idegközpontokra.
 187

Különben pedig mégegyszer hangsúlyozzuk, hogy

az emlősök és az ember és általában a gerinces álla-
tok egészen kivételes helyzetet foglalnak el az állat-
világban abban a tekintetben, hogy nemi jellemvoná-
saik hormonálisán befolyásolhatók. A gerincesekkel
teljes ellentétben állanak a rovarok, melyeknél eddig
semmiféle kísérlettel nem sikerült kimutatni, hogy
a másodlagos nemi jellemvonásokat az ivarmirigyek
váladékai befolyásolnák. Ilyen negatív eredménnyel
jártak azok a kasztrációs és átültetési kísérletek,
melyeket Neisenheimer, Kopec és mások végeztek
rovarokon. Így például egy lepkefaj herélt hernyói-
ból olyan lepkék lettek, melyeknél a nemi szervek, a
másodlagos nemi jellemvonások és a nemi ösztön tel-
jesen normálisak voltak és ezekre a nemi jelekre az
se volt befolyással, ha him hernyóknál a herét eltá-
volították és petefészket ültettek helyébe, vagy meg-
fordítva.
Az a megismerés, hogy a rovaroknál a nemi
ösztön független a csiramirigyeknek és test többi
részének vegyi és ideg-kapcsolatától, szolgáltatja a
kulcsot azoknak a meglepő eredményeknek a megér-
téséhez is, melyekhez Finkler jutott az utóbbi években
a Przibram-féle bécsi biológiai intézetben. Ugyanis
más állatcsoportokon végzett átültetési kísérletekkel
ellentétben – mely állatoknál egyes szerveket vagy
kevésbé fontos testrészeket el lehet távolítani s
ugyanannál az állatnál vagy valamelyik fajtársánál
odagyógyítani – Finkler a rovaroknál azt találta,
hogy itt bizonyos fajtáknál az egész fejet le lehet
vágni és a helyébe másik fejet odailleszteni, mely
aztán oda is gyógyul. A Finkler nagyon érdekes kí-
sérletei közül itt csak azok érdekelnek bennünket,,
melyeknél hímeknek és nőstényeknek a fejeit lehetett
elcserélni. Ezeket a kísérleteket a jól ismert vizibo-
gáron, a csiboron (hydrophilus) végezte, melynél a
 188

hím jellemző párosodási helyzetet vesz föl a nőstény

hátán, a mellső lábaival megkapaszkodik benne és a
tapogatóival alaposan megtapogatja, miközben, a
nőstény passzívan viselkedik és a tulajdonképeni
párosodás bekövetkezése előtt mind a három pár lá-
bát egészen a testéhez húzza. A közösülést végző pár
úgy úszik tova a vizén, hogy a hím evez a középső
lábaival. Mármost Finkler arra az érdekes eredmény-
re jutott, hogy az olyan lefejezett nőstények, melyek-
nél a hím fejét gyógyított oda, az ösztönéletükben
teljesen úgy viselkedtek, mintha valódi hímek volná-
nak. Megragadták a normális nőstényeket és hímek
módjára igyekeztek párosodni ezekkel. A megraga-
dott nőstények a jellemző párosodási helyzetet vették
föl, vagyis behúzták a lábaikat. Az ilyen hímfejű
nőstények semmiféle érdeklődést nem árultak el a
normális hímek iránt, viszont ezek a normális hímek
éppúgy rájuk ugrottak, mintha teljesen normális
nőstények volnának. De mint Finkler kiemeli, a közö-
sülésük mégis annyiban tért el a normálistól, hogy a
lábak jellemző behúzása – ami a nőstény orgazmusát
jelzi – a hímfejű nőstényeknél elmaradt. Ha megfor-
dítva, hímek testére ültetett át nőstényfejeket és
ezeket odagyógyította, akkor az ilyen állatok a nor-
mális nőstényekkel szemben teljesen közönyösen vi-
selkedtek és még csak kísérletet se tettek a pároso-
dásra. De éppen olyan kevéssé ugrottak rájuk nor-
mális hímek.
Finkler azt a következtetést vonja le ezekből a
kísérletekből, hogy a megvizsgált rovarok aktív ösz-
tönéletében a döntő tényező a fej az agyvelővel, nem
pedig a csiramirigy és a többi nemi szervek. Viszont
a hímeknél kizárólag a női testalkat a döntő a nősté-
nyek fölismerésében. Ugyanis a normális hímek
azokat a nőstényeket, melyek hím fejjel voltak ellát-
va, mégis igazi nőstényeknek tartották és igyekeztek
 189

meghágni őket. De mivel egyes rovarféléknél alkal-

milag olyan megfigyeléseket tettek, hogy hímek hí-
mekkel végeztek párosodási kísérleteket, Finkler
kifejezetten hangsúlyozza, hogy az ő több éves kul-
túráinál a csibornál sohase tapasztalt homoszekszu-
ális viselkedést, tehát ezt a hibaforrást nem kell fi-
gyelembe venni az ő kísérleteinek értelmezésénél.
A Finkler végkövetkeztetéseihez meg kell jegyez-
nünk, hogy ezek nagyjában helyeseknek látszanak
ugyan, de kísérleteinek a magyarázatát csak akkor
fogadhatjuk el teljesen, ha sikerül bebizonyítania,
hogy a ráillesztett fej agyveleje csakugyan hozzánőtt
a csonka test hasdúcához. Egyelőre azonban semmi-
féle olyan mikroszkópi vizsgálatokról nem tudunk,
melyek ezt bizonyítanák. Ellenben Blunck és Speyer
(1924.) – akik a csíkbogárnál és csibornál hiába
fáradoztak azon, hogy a nyaknak részleges vagy tel-
jes átvágásával regenerációt és az idegpályák begyó-
gyulását idézzék elő – azt az ellenvetést tették, hogy
a lefejezett rovaroknál már maga a csonka törzs is
hosszú időn át sokféle koordinált mozgást tud vé-
gezni, melyek a fej kicserélése után azt a benyomást
tehetik, hogy ezeket a mozgásokat az agyvelő diri-
gálja. Éppen ezért is előbb meg kell várnunk a fen-
tebb kívánt mikroszkopikus bizonyítékokat.
IV. RÉSZ.
 A nemi betegségek
Írta: Dr. G. Harnick, egészségügyi tanácsos.

A nemi betegségek fajai – Az egyes betegségek

tünetei – A betegségek megelőzése – A szükséges
óvatosság – Gyógyításuk.

A modern egészségügyi berendezést az a vezető

eszme uralja, hogy a betegségek gyógyításánál is
fontosabb a profilaxis, a betegségek megelőzésének
kérdése. míg régebben nemzeti vagyonnak azt a ré-
szét, melyet az állam polgárainak betegsége idejére
szántak, kórházak létesítésére, gyógyszerek felhalmo-
zására stb. fordították, most jelentős részben olyan
intézményekre és berendezésekre költik, melyek a
betegségek megelőzésére hivatottak. Hiszen a laikus-
nak is igen plauzibilis gondolat lehet, hogy jobb az
ellenség beözönlését megakadályozni, mint a már
betört ellenséggel birkózni.
A nemi élet higiéniájáról szólva, különösen
igen fontos, hogy megfelelő módon körülbástyázzuk
magunkat annak lehetőségével szemben, hogy a kö-
teles gondoskodás elmulasztása révén a betegségek
legborzalmasabbjait, a nemibetegségeket elhárít-
hassuk. Ezek a betegségek nemcsak testileg, hanem
különös mérvben lelkileg is rendkívül megviselik
azokat, akiket megtámadtak, a nemibetegségben
 194

szenvedő ember, még ha kevésbé intellektuális hajlan-

dóságú is, a társadalom kivetettjének érzi magát,
korlátozva van minden szellemi, lelki és testi tevé-
kenységében és állandóan fenyegeti hozzátartozóit
és embertársait a betegség továbbterjesztésével.
A beteg szervnek tökéletes helyreállítása amel-
lett nem minden esetben lehetséges és mégha sikerül
is, a megbetegedett szerv a gyógyulás után is rendsze-
rint kevésbé ellentálló marad és később egy kisebb
ártalom is újabb betegséget válthat ki nála.
Szervezetünk minden egyes részének a szervezet
összmüködésében jelentős szerepe jut, éppen úgy,
mint ahogy valamelyik gépben a legkisebb csavarnak
is nagyon fontos feladata juthat.
Vannak az életre fontos szervek, melyek műkö-
dése nélkül az emberi gépezet nem funkcionálhat,
vannak viszont alárendeltebb jelentőségűek is. Van-
nak továbbá olyanok, melyek a faj fenntartását
biztosítják. De bárminő jelentőségű és rendeltetésű
is a szervezet összműködésében valamely megbetege-
dett szerv, éppen a betegség idején kell annak nagy-
fontosságot tulajdonítani, mert az organizmus egy
tökéletes rendszert alkot, ha a lánc egyes szemei
épek, azt alig vesszük észre, ellenben ha egy lánc-
szem rosszul tart, vagy hiányzik, úgy gyakran az
egész megrendül, vagy széthull.
A fajfenntartás rendeltetésére szolgáló nemi-
szervek ragályos megbetegedése különös jelentőséggel
bir, – akár a vérbajnak, akár a kankónak elhanya-
golása esetén nemcsak minden szerv a véráramban
tovább vitt csirák útján megbetegedhetik, hanem
akár halálos kimenetelű kóros elváltozások is állhat-
nak be, vagy pedig az elkövetkező generációkra lehet
befolyással, például egy elhanyagolt vérbaj.
A nemibajokra tehát különösen áll az, amit fen-
tebb mondottunk, aki elhanyagolja nemibaját, az
 195

nemcsak saját magának, hanem az államnak és tár-

sadalomnak is ellensége. A nemibetegség nemkevésbé
szerencsétlenség, mint akármelyik más baj, és azért
a legnagyobb komolysággal kell azt felfogni. Sokszo-
rosan fontos tehát a nemibetegségek keletkezésének
megelőzése. Kerülni kell azokat a lehetőségeket,
amelyek a nemibetegségek akvirálását valószínűvé,
vagy lehetővé teszik.
A profilaxis szempontjából igen fontos mindkét
nemi gyermeket már a korai ifjúságban a nemi életen
kívüli (extragenitalis) ragályozás útjaira és lehető-
ségeire figyelmeztetni és őket tisztaságra való szok-
tatás által megóvni az ilynemű veszedelmektől. Olyan
pohár, melyből idegenek ittak, olyan evőeszköz,
mellyel idegenek ettek, gyanús fogpiszkáló, idegen
személyekkel való csókolózás veszedelmesek lehetnek.
Hasonlóképen különféle borbély eszközök, járványok
idején való kézfogás, bélyegek és borítékok megnya-
lása stb.
Köztudomású, hogy különös mértékben vannak
kitéve különféle fertőző kórok veszedelmének éppen
azok, akik az ilyen bajokban szenvedő körül forgo-
lódnak. Orvosok, ápolónők, ápolók, szülésznők köny-
nyen inficiálhatják magukat, – különösen kezük
utján. Műtét alkalmával az orvosok a modern sebé-
szetben gumikeztyűt viselnek, hasonlóképen nőgyó-
gyászati vizsgálatok alkalmával is. Dajkák megbete-
gedhetnek idegen gyermekek szoptatása révén, ha-
sonlóképen természetesen a kisgyermek megbeteged-
hetik azon révén, hogy a dajka vérbaját szopás
közben elsajátítja.
Gyermekeket óvni kell attól, hogy nyilvános
illemhelyek deszkájára közvetlenül leüljenek. Serdült
gyermekeknél didaktikus úton az önmegtartóztatás
fontossága kérdésében kellő pedagógiával kell eljárni
ás el kell oszlatni bennük azt a rendesen a középis-
 196

kólákban társaiktól rájuk ragadt néphitet, hogy az

önmegtartóztatás az egészségre bárminő hátránnyal
jár.
A nemi életbe induló ifjút fel kell világosítani,,
ki kell oktatni a prostitúció, valamint a titkos pros-
titúció veszélyére is. Jó, ha a nemibetegségeknek a
laikus által is felismerhető tüneteit ismerik.
A nyakon, különösen a tarkóján a bőrkiütések-
nek évekig nyoma maradhat. Tudniillik a jellegzetes
vérbajból származó vörös foltok idővel fehér színűvé
változnak és hosszú évekig megmaradnak. Még húsz
évvel az infekció után is észleltek ilyen fehér foltokat.
A betegség megelőzése szempontjából fontos körül-
mény ez, mivel ezek a fontos jelei annak, hogy a be-
tegség lappangó stádiumban van.
Jó, ha testnek látható helyein jelentkező és ész-
revehető jeleket ismerünk, mert sokszor a közösülés-
nél a lelkiismeretlen partner egészen friss infekcióval
is gyakorolni kívánja a nemi aktust.
Sajnos azonban, a szeméremajkakon, a hüvely-
ben, a végbéltájon, a hímvessző barázdáiban rejtőz-
ködő fekélyek, a szemnek nem hozzáférhető és igyr
ellenük védekezni, illetve tőlük óvakodni, ha rossz-
akaratú a partner, majdnem lehetetlen.
A nemi betegségek megelőzése szempontjából
nagyon fontos a test kultusza, a test rendes edzése és
ápolása. A kamaszkor az, mikor a test edzése külö-
nösen fontos. A test növekedésével karöltve jár a
nemiösztön kifejlődése, amely megfelelő tapintattal
és célirányos útbaigazítással, a kellő mederbe terel-
hető.
„Naturalis non sunt turpia” régi latin közmondás
szerint, – ami a természethez tartozik, ami termé-
szetes, az nem utálatos. A szülők tekintélyének egy-
általában nem árt az, ha leszállnak arról a magas
piedesztálról, mely őket koruk, élettapasztalatuk,
 197

életfilozófiájuk révén gyermekeiktől elválasztja és a

szülő a bizalmas pajtás közvetlenségével karolja fel
és óvja tanácsaival gyermekét, hogy azt nemi élettel
járó veszedelmektől megóvja.
A gyermek társaságát a szülő kötelessége meg-
válogatni. A gyermek lehetőleg csak hasonló korú és
csakis jómodorú, intelligens gyermekkel tartson
barátságot. Ez áll fiúra és leányra egyaránt. Meg-
kell figyelni a gyermek temperamentumát, ismerni
kell hajlamosságait és már apró kisiklások esetén is
igyekezni kell őt a rendes kerékvágásba terelni. Oly
gyermek, aki előszeretettel használ trágár kifejezé-
seket, keresi az egzotikus irodalmat, magaviseletével
már korán jelét adja a másik nem iránti vonzalmá-
nak, arra kötelezi a szülőket, hogy résen legyenek és
gyermekük gondolatvilágát megfelelő és a gyermek
lelkiharmóniáját nem sértő módon befolyásolják.
Egy további jelszó, akár fiatalemberről, akár
idősről van szó: ne túl gyakran. Ez ugyan relativ
fogalom és a kortól és vénmérséklettől függ. Nemi
érintkezés általánosságban csak akkor történjék, ha
lelki és testi izg Írnak természetes nemi gerjedelmet
ébresztenek, melyben a mesterkéltségnek nem szabad
szerepet játszania. A gyakori nemi érintkezésben
versenyzők túlzásainak semmi értelme nincs, ezek a
túlzások éppen úgy megbosszulják magukat, mint
bármely más excesszus.
Igen káros lehet az egész szervezetre az úgyneve-
zett félbeszakított közösülés (coitus interruptus)
melynek lényegét a kifejezés eléggé megmagyarázza.
A közösülése ily módjának célja többnyire a fogamzás
megakadályozása. A coitus interruptus azonban úgy
a nő, mint a férfi idegrendszerét károsan befolyá-
solja.
A nemi élet higiéniájának, a nemi betegségek
megelőzése az önuralmon, önmegtartóztatáson kívül.
 198

fontos tényezője az óvszerek használata. Elterjedt

az a felfogás, hogy a condom ártalmas és állandó
használata neuraszténiát okozhat. Ez azonban nem
áll, de ha kis mértékben volna is benne valami igaz-
ság, úgy szembe állítva a nemi betegség esetleges,
megszerzését azzal a ténnyel, hogy valakire a condom
használata kellemetlenül hat, a két rossz közül min-
denesetre nyilván inkább az utóbbit kell választani.
Nincsen kizárva, hogy azok, akik a házasságon
kívüli nemi élet higiéniáját szándékosan elhanyagol-
ják és nem szívesen használnak óvszereket, ezt azért
teszik, mert az óvszerek használata nem Ízléses, más-
részt pedig a coitusban az illúzió kevésbé áll fenn.
Természetesen előfordul, hogy a véletlen által adott
alkalom jár végül coitussal, amikor is óvszerrel nem
vagyunk felfegyverkezve.
Az óvszer (condom) a kankótól biztosan megóv,
a lágyfekély és a vérbaj ellen azonban csak a nemi-
szerveket óvja, tehát a condomtól nem fedett testfe-
lület condom használata esetén is megfertőződhetik.
A nemi betegségeket főleg a prostituáltak ter-
jesztik, akik a nemi érintkezést hivatásszerűen gya-
korolják, azt keresetforrásként űzik és ennélfogva
természetesen nem maguk választják meg partne-
rüket. A gyakori és válogatás nélküli közösülés ter-
mészetesen fokozatos alkalmat nyújt a nemi beteg-
ségek megkapására.
A prostituáltak rendszeres rendőrorvosi ellen-
őrzés alatt állanak, hetenként kétszer megvizsgálják
őket. Ez a vizsgálat bármilyen tökéletes és pontos is,
nem nyújt garanciát arra, hogy a kéjnő nem fertőz-
het, mivel a lappangó ragály nyomban a vizsgálat
után is felszínre kerülhet és fertőzhet.
A prostituáltak ügyét az állam rendezte, ezek a
szerencsétlen páriák vizsgálati kényszernek vannak
alávetve. A nemibeteg kéj nőt külön osztályon helye-
 199

zik el és addig ott tartják őket, amíg emberi számítás

szerint nem fertőznek.
A nemi betegség az emberiség legnagyobb
csapásainak egyike. Az a kár, amit a nemi betegségek
az emberiségben okoznak, jelentékenyen felülmúlja
világháborúk veszteségét is, nemcsak emberanyag
értékben, hanem nemzetgazdasági vonatkozásaiban
is. Ha a népszövetséget foglalkoztatják azok az ere-
dők, melyek a háború megakadályozásának főbb
szempontjait volnának hivatva megjelölni, akkor ezek
között az okok között egyéb humanitárius tények
mellett nem törpül el a nemi betegségek ügye sem,
hiszen még az ókori háborúkból is ismeretes, hogy a
néptömegek keveredése, az antihigiénikus viszonyok
és sok egyéb más körülmény is melegágyul szolgálnak
ilyenkor a legkülönbözőbb fertőző betegségeknek és
így a nemi betegségeknek is. A nemi betegségek fel-
becsülhetetlen kártényezői minden nemzet ember-
anyagának, – nincs az a társadalmi réteg, az a
foglalkozási ág, – nincs az a család, vagy egyén, aki
nem kerülhet ezen betegségek sugarába, ha kellő
elővigyázatosságot nem gyakorol.
A modern orvostudomány, de még a széleskörű
intelligens társadalom is világszerte respektálj a, a
nemi betegségek jelentőségét és ezért természetsze-
rűleg megkísérlik, hogy azok terjedését minden le-
hető eszközzel meggátolják. Vannak államok, ame-
lyekben a nemi betegségek rosszhiszemű terjesztőit
szabadságvesztéssel büntetik, más országokban ismét
a nemi betegségek kötelező gyógyítását írja elő a
törvény. Vannak olyan országok is, ahol a nemibeteg-
ségek kötelező bejelentése kényszere alá esik, hogy
a társadalom kellőképen tudjon védekezni elterjedé-
sük ellen.
Ezek a törvényes rendelkezések azt bizonyítják,
hogy sokan könnyelműen elhanyagolják nemi bajukat,
 200

ami nemcsak rájuk nézve jelent csapást, hanem főkép

az ártatlanokra, akik saját hibájukon kívül, a nagy-
mértékben ragályos nemi betegséget indirekt úton
megkaphatják. A betegség veszélyei ilymódon nem-
csak magát a beteget, hanem ismerőseit, társaságát,
feleségét, gyermekeit is fenyegetik.
Ez áll a nemi betegségek mind a három fajtá-
jára, a vérbajra, lágyfekélyre és a ragályos folyásra
is. A vérbaj a szülőkről a gyermekre is átöröklődik
és ilykép generációkra kiterjedő pusztítást okozhat.
A vele született vérbaj ártatlanokat sújt, ezekre vo-
natkozik a biblia szava: Az apák ettek egrest és a
fiúk fogai vástak meg tőle.
A vérbajt Amerikából hurcolták Európába
mintegy négyszáz évvel ezelőtt. Vannak azonban, akik
azt állítják, hogy már ősidőktől fogva a biblia kor
világában is ismeretes volt. Vannak régi feljegyzések,
különösen Olaszországból, melyek csakugyan azt
látszanak bizonyítani, hogy a vérbaj, bár azt valódi
jelentőségében fel nem ismerték, már Európában is
évszázadok óta honos volt.
Bármiként áll is a dolog, tény, hogy a múlt
század egzakt kutatásai a szifilisz lényegének megis-
merésében, okozója felfedezésében olyan fegyvert
szolgáltattak az ellene való küzdelem céljaira, hogy
pusztításának szűkebb térre való szorítása a legszebb
reményekre jogosít, örvendetes tény, hogy a statisz-
tikák az egész kontinensen az utolsó években arról
számolnak be, hogy a vérbaj általánosságban vissza-
fejlődőben van.
Az orvostudomány feladata a betegséget ideje-
korán felismerni, a betegnek feladata pedig az ide-
jekorán felismert és tudomására jutott betegséget
nemcsak gyógyíttatni, hanem ki is gyógyíttatni.
Mert a betegség tünetei, a fekély, a kiütések a testen,
a torokban, a rekedtség és egyéb megnyilvánulások,
 201

sokszor már elmúltak, az illető egészségesnek érzi

magát, de azért még nem gyógyult meg, mert a vérbaj
kórokozói még vérében keringenek és még mindig
megtámadhatják a legkülönbözőbb szerveket. A test-
nek legtöbb szerve a vérbaj csiráival szemben igen
érzékeny.
A borzalmas betegségek egész sorozata függ
össze a vérbajjal, nagyon sok olyan gyógyíthatatlan
betegséget ismerünk, mely a vérbaj következménye
következtében állott be. Ide tartozik az idegbetegsé-
gek egész sorozata, a hátgerincsorvadás és különféle
elmebajok. A vérbaj, illetve a vérbaj kórokozói be-
fészkelik magukat a csontokba, a májba, a szembe,
a véredényekbe, – megtámadják az agyat, a gerinc-
velőt, a fogakat. Mindez azonban csak akkor lép fel,
ha a betegséget elhanyagoljuk, mert a vérbaj gyógyít-
ható, mégpedig minél előbb fordulunk az orvoshoz,
annál biztosabb az eredmény. Ma már a régi világ
prüdériáján túl vagyunk, ma már semmiféle beteg-
ség sem szégyen, csak az szégyen, ha valaki, kellő
intelligencia és a dolgok jelentőségének kellő felisme-
rése hijján elhanyagolja betegségét.
Ha a kezelés nem történik idejekorán, úgy a
vérben lappangó betegség, vagy a különböző szerve-
zetekben eltokolt baktériumok évek múltán is meg-
támadhatják, sőt el is pusztíthatják a szervezetet.
A szifiliszt azért hívják vérbajnak, mert a
betegség okozója, az úgynevezett spirohaeta a fertő-
zés helyéről a véráramba kerül és a vér útján a leg-
különbözőbb szervekbe jut. Ha pedig ez megtörtént,
úgy sokkal nehezebb a gyógyítás, mivel a betegséget
okozó spirohaeták nagy ellentállást fejtenek ki a
gyógyszerekkel szemben, erőssen ragaszkodnak ahhoz
a szervhez, amelyben megtelepedtek, ebből önként
következik, hogy a fődolog, hogy megakadályozzuk
a bacilusoknak a vérbe való bejutását, azt, hogy a
 202

véráram útján az egész szervezet elárasztassék a

kórokozókkal és a felismerés legelső pillanatában
úgynevezett abortív módon igyekezzünk megbirkózni
a betegséggel. Mivel a vérben, mint fentebb említet-
tük, évekig lappanghat a betegség anélkül, hogy
annak valami külső megnyilvánulási jele volna, igen
fontos, hogy mindazok, akik valaha vérbajt szereztek,
évekig figyeltessék magukat az orvossal, csináltassa-
nak vérpróbát (Wassermann reakció), hogy eldönt-
hető legyen, vájjon nem újult-e ki betegségük, vájjon
nem fertőzőképessek-e?
Mindaddig, amíg döntő bizonyossággal meg n-m
állapítható, hogy a betegség végleg megszűnt, házas-
ságot kötni lelkiismeretlen dolog, – ezért célszerű,
hogy még azok is, akiknek legjobb tudomásuk szerint
soha vérbajuk nem volt, a házasság előtt ebben az
irányban megvizsgáltatják magukat. Senkiim
veheti lelkiismeretére, hogy az ő könnyelműsége miatt
ártatlan utódai szenvedjenek. Most már az egész
világon, minden kulturált államban házassági tanács-
adó állomások vannak, amelyeket rendszerint az
állam tart fenn és melyekben a házasság előtt saját
és a jövendő generáció érdekében mindenkit meg-
vizsgálnak, akik ezekhez az állomásokhoz fordulnak.
Hogyan állapíthatja meg az orvos, hogy valaki-
nek van-e vérbaja, ha az illető teljesen jól érzi magát,
semmiféle panasza, vagy tünete nincs?
Erre tudományunk mai állása szerint a legbiz-
tosabb támpontot az úgynevezett Wassermann-féle
vérreakció nyújtja, mely biológiai eljárás, emberi
számítás szerint pontosan jelzi, hogy vérbaj fenn
áll-e, vagy sem. Olyan nagy jelentősége van a vér-
bajnak, az idők folyamán annyira szélesedett azon
betegségek csoportja, melyek összefüggésbe hozhatók
egy régebben fennállót; vagy még fennálló vérbajjal,
hogy minden modern klinikán, bárminő panasszal
 203

forduljon oda a beteg, feltétlenül csinálnak vérvizs-

gálatot és a minden államból összefüggő statisztikái:
döntően bizonyítják, hogy ez az intézkedés éppen nem
felesleges. Felbecsülhetetlen nagyszámú intelligens
beteg kerül így a klinikus elé, szavahihető, igazmon-
dó emberek, akik legjobb tudomásuk szerint azt ál-
lítják, hogy soha vérbajuk nem volt és mégis a
vizsgálat kideríti, hogy vérbajban szenvednek. Ezekre
valóságos szerencse, hogy az orvos rájött bajukra,,
mert ha ez meg nem történt volna, úgy idősebb ko-
rukban gyógyíthatatlan betegségbe estek volna, egy
fel nem ismert szifilisz következményekép.
A vérbaj infekciójával, illetve kórokozóival szem-
ben bármily korban, bármely népfajnál, – kivéve
egyes egzotikus vidékeket, – meg van a fogékonyság.
Igen érdekes, hogy a nagyon Északon fekvő Grön-
landban nem ismerik a vérbajt, aminek oka valószínű-
leg az, hogy terjedésének feltételei ebben a régióban
nincsenek meg.
A vérbaj (szifilisz, luesz) rendesen nemi érint-
kezés útján történt infekció következménye, lehet
azonban úgynevezett extrangenitális úton is vérbajt
kapni, a például vérbajos egyénnel való csókolózás,
közös pohárból való ivás útján.
A vérbaj első tünete ragályozó közösülés után
mintegy három hét múlva jelentkezik a nemiszerv-
vek rendesen azon a helyén, mely a közösülés alkal-
mával a beteg partner szifiliszes nemi részével érint-
kezésbe jutott. A ragályozás körülbelül három hétig
lappang, azután eleinte gombostűfejnyi, kemény cso-
mós göb keletkezik, mely rövidesen felpattan és fe-
kéllyé terebélyesedik. Ez a fertőzés csak olykép állhat
elő, hogy az illető testrészen valamely szemmel alig
észrevehető apró sérülés van, melyen át a fertőző
csirák behatolnak. A vérbaj kórokozói, mint már fen-
tebb emiitettük, a spirohéták, melyek dugóhúzó csa-
 204

varmeneteihez hasonló alakú, igen gyorsan mozgó,

szemmel nem, csak igen nagy nagyítással, mikroszkóp
segítségével felismerhető élősdiek. A spirohéta felfe-
dezésének óriási jelentősége van, mivel jelenlété-
vel a betegség olyan korai stádiumban állapítható
meg, hogy az idejében alkalmazott kezelés esetén a
gyógyulás sikere biztosítható.
Azért fontos, hogyha bármilyen csekély, vagy
jelentéktelennek látszó horzsolás jelenik meg a nemi
részeken, azt sürgősen mutassuk meg az orvosnak.
Még szerencsés esetek, amikor ezek az apró hor-
zsolások észrevehetők, de szomorú, ha ezek a felsér-
tett helyek olyan régiókon vannak, melyekben azokat
nem lehet észrevenni.
A spirohéták, mint már fentebb említettük, át-
mennek a vérbe, de ehhez bizonyos időre van szüksé-
gük. Körülbelül hat hétig tart, míg az infekció helyé-
ről a baktériumok, illetve a spirohéták a véráramba
jutnak, ennélfogva az infekció idejétől számított hat
hét múlva biztat csak sikerrel a Wassermann-féle
reakció, vagyis tényleges fertőzés esetén a vérpróba
csak körülbelül az infekció után hat héttel lesz pozitív.
Az infekció helyén fellépő fekélyes elváltozás a
vérbajnak úgynevezett primer stádiuma. Ezt követi
körülbelül hat-nyolc hét múlva a szekunder stádium,
mikor is a mellen és hason, továbbá a háton stb. sok-
szor ezeket a testrészeket teljesen elborító apró kö-
lestől lencsenagyságú vörös foltok jelennek meg,
melyek ugyan minden kezelés nélkül is eltűnnek hova-
tovább, eltűnésük azonban nem egyértelmű a gyógyu-
lással. Ebben a stádiumban a garatban és az ajak
nyálkahártyáján kívül, vagy belül fehér foltocskák
jelennek meg. A szájban levő elváltozások a fertőzés
fokozott veszélyét rejtik magukban, a száj nyálka-
hártyáján az infekció gyakrabban jelentkezik dohány-
zóknál, mivel a tapasztalat szerint a nikotin kedve-
 205

zően befolyásolja a talajt a szifilisz kórokozói szá-

mára a szervezetnek ezekkel a bacilusokkal szem-
ben való ellenállását gyöngíti. Ugyanez áll az alko-
holra, amely szintén méregként szerepel és növeli a
májnak, a szívnek és a mirigyes szerveknek a szifilisz
iránti diszpozícióját.
Ha a fentebb említett, szemmel észlelhető tüne-
tek elmúlnak, akkor a vérbaj a szervezetben lappang
és csak a Wassermann reakció segítségével mutat-
ható ki.
Ha valaki csak életében egyszer látott olyan szá-
nalomraméltó beteget, mint például egy agylágyulá-
sos, vagy magával tehetetlen gerincsorvadásos, ha
meggondoljuk, hogy ezt a szánalmas állapotot a beteg
könnyelműen elhanyagolt bajának rovására írhatja,
ha tudjuk, hogy élőhalottá vált, pedig idejekorán való
kezelés esetén a testi nyomorúságtól megmenekülhe-
tett volna, úgy rájövünk arra, hogy nem a vérbaj
megszerzése ítélendő meg súlyosan, hanem a vétkes,
könnyelműség, amely annak nem tulajdonított kellő
jelentőséget. Nem győzzük ehelyütt is eléggé hang-
súlyozni, hogy szerencse a szerencsétlenségben, hogy
a vérbaj, ha idejekorán kerül az orvos elé, feltétlen
bizonyossággal gyógyítható. A gyógyulás ugyan rend-
szerint egy-két esztendeig is eltart, amely idő alatt
a vérbaj lappangva fennállhat, mivel azonban külső-
leg észlelhető tünetei ekkor már nincsenek, fertőző
képessége is jelentékenyen alá száll már.
Nem árt rövidesen végig vonulnunk a betegségek
azon során, amelyek a szifilisszel állnak összefüg-
gésben.
Az első fekély jelentkezés után, tehát a fertőzés,
ötödik-hatodik hetében, az infekció helyének szom-
szédságában levő nyirokmirigyek betegednek meg,
fájdalom nélkül megduzzadnak, borsó- vagy mogyoró-
nagyságúak, sőt ennél is nagyobbak lesznek. Mindig
 206

az infekció helyében legközelebb eső nyirokmirigyek

duzzadnak meg és így mivel a nemi érintkezés útján
történt fertőzés a leggyakoribb, a nemi szervekhez
legközelebb levő nyirokmirigyekben, a lágyék (comb)
hajlatban lehet a duzzanatot tapintani. Nemi érint-
kezés nélkül, extragenitárius úton szerzett infekció
esetében a könyök, vagy hónaljmirigyek, illetve a
nyaki és áll alatti mirigyek duzzadnak meg.
Mindezek a mirigyduzzanatok rendszerint fáj-
dalmatlanok és nem gennyednek el.
Nemcsak a nyirok, hanem főleg, mint már em-
lítve volt, a véredényekben áramló vér útján a fertőző
csira a szervezetnek mindegyes részébe elhatol és az
egész szervezetre kiterjedő általános tüneteket és pa-
naszokat okoz, mint például nagykiterjedésű nem
viszkető, piros bőrkiütések, különböző duzzanatok, a
homloknak különösen azon a részén, amely leginkább
van mechanikus ingernek kitéve, például a kalap nyo-
másának, tehát a homlok és a hajzatos fejbőr határán,
valamint a tenyér és talp bőrén stb. A bőrnek a nyers-
anyag okozta hiányos táplálkozás következtében haj-
hullás állhat be.
A fogak szélei fűrészeltekké válhatnak.
Elváltozhatnak a körmük, elveszthetik fényüket,
dudorosak, egyenetlen végűek lehetnek.
Az általános tünetek során megemlíthető a hő-
emelkedés, mely gyakran elkerüli a figyelmet, mivel
általában ritkán ér el magasabb fokot.
Fontos és nagyon gyakori általános tünet a
makacs és igen gyakran kínzó főfájás, mely különö-
sen az esti órákban szokott jelentkezni. Ha ezek a
szubjektív panaszok nem is bírnak a diagnózis fel-
állításában fontossággal, abban a szempontból min-
denesetre érdekesek, hogy sokszor ezek miatt fordul
a beteg az orvoshoz, aki ha kellő körültekintéssel és
 207

figyelemmel gondol mindenre, nem hagyja figyelmen

kívül a vérbaj lehetőségét.
Hogy az organizmus legtöbb szerve nagyon érzé-
keny a vérbaj bacillusaival szemben, eldönthető abból
is, ha az eddig említetteken kívül sorra vesszük a
többi szerveket is. Láttuk már, hogy a száj nyálka-
hártyája megbetegedhetik, elhanyagolt esetben a
kemény szájpad átfúródhatik az orrüreg felé. Az orr
komolyabb megbetegedése gennyes, igen bűzös vála-
dék képződésével járó nátha képét mutatja. Az orr-
üreg csontos válaszfala elpusztulhat, darabokban ki-
ürülhet és nagyobb roncsolások következtében az orr-
hát nyeregszerűen besüppedhet deformálódhatik és
árulója lehet a gonosz indulatú betegségnek.
Ha a gége betegszik meg, annak bujakóros fe-
kélye hegesedés következtében megakadályozhatja a
hangszalagok normális rezgését és makacs rekedtség
állhat be.
A véredények fala, a véredények megbetegedése
esetén elveszíti rugalmasságát és törékennyé válik,
aminek súlyos következményei lehetnek, a véredények
megrepedhetnek és amennyiben ez a véredényrepedés
az agyban történik, hűdéseket, vagy halált okozhat.
Ha a beteg nem fordul idejében orvoshoz, vagy
a kezelést elhanyagolja, vagy orvosi tanács ellenére,
kivonja magát a betegség ellenőrzése alól, akkor elő-
állhat az úgynevezett tercier stádium, a szifilisznek
az a legborzalmasabb és immár csaknem gyógyítha-
tatlan stádiuma, a csonthártyának, a csontoknak, a
csontvelőnek oly természetű megbetegedése, hogy
azok a legkisebb mechanikai inzultusra is nagyon
kevéssé ellenállók. A csontgyulladás következtében
vastagodások, göbök keletkezhetnek. Az ízületek meg-
merevedhetnek. Különös előszeretettel támadja meg
a betegség a koponyacsontokat, amikor is fejfájás,
 208

szédülés, hányinger, görcsök és hűdések következ-

hetnek.
Sokkal ritkábban betegszik már meg az ideg-
rendszer.
Az idegrendszer és főleg az agy megbetegedései
azonban már a korai stádiumban is beállhatnak, de
bekövetkezhetnek 20-30 év múlva is. Megbeteged-
hetnek az agyhártyák, amelyek révén az agyra is át-
terjedhet a kóros állapot. A gerincvelő ritkábban be-
tegszik meg, mint az agyvelő.
Minden agy- és gerincvelőbetegség, amelynek
okát felderíteni nem sikerül, különösen pedig ha a
tünetek intenzitása nagyon változó, erősen gyanús
arra, hogy szifiliszes eredetű. A beteg sorsa attól
függ, hogy a kezelés korán és erélyesen alkalmaz-
tatott-e. Az agylágyulásos (paralitikus) betegek száz
százalékánál, a hátgerincsorvadások hetven százalé-
kánál pozitív a Wassermann reakció, ami azt bizo-
nyítja, hogy ezek a megbetegedések elhanyagolt luesz
következtében álltak be. Azonban, még hátgerincsor-
vadás eseteiben is előfordulhat, hogy korán, erélyesen
kezelt esetek meggyógyulhatnak.
Ugyanez mondható a szem szivárványhártyának
megbetegedésével járó szifilisztikus esetekre is. A
látóideg elsorvadhat, a beteg megvakulhat. A vérbaj
nemcsak a kifejlett szervezetet támadja meg, hanem
belefészkeli magát a csiratestekbe is és ezen a réven
örökölheti a bajt az utód.
Ha az anya beteg, akkor a spirohéták a pete-
sejtbe jutva vihetik át a magzatba a vérbajt. De meg-
történhet az is, hogy a pete a méhben elhelyezkedik
és a méhlepényen keresztül az anya vére útján tör-
ténik az infekció.
A megfertőzött ondószálacska rejti magában a
fertőző anyagot és válik a betegség közvetítőjévé
azáltal, hogy a fejlődő petébe beleoltja a veszedelmes
 209

mérget. A fertőző kórokozókkal impregnált pete, mint

bármely más megtámadott szerv, kevésbé ellenálló,
fejlődésének korai stádiumában elpusztul és az ily-
kép elhalt magzat a méhből kiürül, más szóval az
asszony abortál, elvetél.
Az olyan asszony, akiről azt halljuk, hogy több-
ször elvetélt, valószínű, hogy vérbajos.
Azt tapasztalták, hogy az abortusz esetek egy-
harmadában, a koraszülések 56%-ában és a halva-
születések 63%-ában előidéző okképen a vérbaj sze-
repel. Berlinben a háború előtti években (1904.) a tör-
vényes házasságokból származó újszülöttek 2.81%-a,
a házasságon kívül született gyermekek 3.43%-a szü-
letett vérbajjal.
Örökölheti az újszülött úgy az apának, mint az
anyának vérbaját, mégpedig a szülők betegségének
olyan stádiumában, melyben a betegségnek külsőleg
észlelhető tünetei nincsenek, hanem a kórokozók a
vérben lappanganak. A terhesség ideje alatt diagnosz-
tizált vérbaj kellő kezelés esetén sikerre vezethet, a
terhesség simán folyhat le és egészséges magzat szü-
lethetik.
Ha az anyának lappangó vérbaja van, vagy a
terhesség alatt szerzett vérbajt, akkor az újszülött
gyermeket minden körülmények között kezeltetni kell.
Nemcsak a terhes és a szülőnő helyzetét súlyos-
bíthatja a vérbaj, hanem a gyermekágyasra nézve
külön veszélyeket rejt magában, mert sokkal könnyeb-
ben kapnak gyermekágyi lázt a vérbajosok.
Az is régóta ismeretes, hogy a bujakórban szen-
vedő egyéneknél könnyebben lép fel műtét utáni fer-
tőzés, mint egészségeseknél. Tehát műtét előtt is fon-
tos a vérvizsgálat.
Fontos a vérbajnak átöröklése szempontjából a
szoptatás kérdése, hacsak lehetséges, minden anya
saját maga szoptassa a gyermekét, nehogy esetleg a
 210

dajka betegségét a gyermekre átvihesse. Minden daj-

kánál, annak alkalmazása előtt, vérvizsgálat vég-
zendő.
A fentiekkel koránt sincs kimerítve azon beteg-
ségek sorozata és azon tünetek arzenálja, melyeket a
szifilisz okozhat, de hiszen ez nem orvosi tankönyv,
hanem egy az általános intelligenciát szolgáló össze-
foglaló munka, melyben talán elég annyit megemlí-
teni, amennyit mondottunk.
Éppen ezért kevésbé tartjuk ehelyütt fontosnak,
hogy hosszabban foglalkozzunk magával a vérbaj
kezelésének metodikájával. Elég annyit megjegyez-
nünk, hogy a vérbaj kezelését ma négy gyógyszer
uralja, a higany, a salvarsan, a bizmut és a jód. A
higanynak a szifiliszt gyógyító hatása már évszáza-
dokkal ezelőtt ismeretes volt és bár magát a szifilisz
lényegét nem ismerték, az egykori leírásokból kétség-
telenül kiderül, hogy az a betegségcsoport, mely ellen
a higanyt sikerrel alkalmazták, a szifilisz lehetett. A
higany azonban nem közömbös a szervezetre nézve,
megtámadja a fogakat, a foghúst, sőt mint labora-
tóriumi kimutatások megállapították, a vörös vérsej-
teket is. Ezért az újabb gyógyszertechnika olyan spe-
ciális higanykészítményeket állít elő, amelyek lehető-
leg a higany mellékhatásaitól mentesek.
Óriási áldás volt az emberiségre, a német Ehr-
lich professzor és a japán dr. Háta által évtizedes
búvárkodás eredményeképen feltalált arzénkészít-
mény; a Salvarsan.
Később a francia szerzők a Bismutnak kiváló
hatásáról számoltak be. A szakorvosok ma a Salvar-
san és Bizmut kombinált kezelésének hívei.
A ragályos nemi betegségek közül kevésbé ve-
szélyes és jelentőséges az úgynevezett lágyfekély,
mely külső megjelenésében, vagy mint mondani szo-
kás, klinikai képében, fellépésének kezdeti stádiumá-
 211

ban a kemény fekélyhez annyira hasonló, hogy az

elkülönített kórisme sokszor a legnagyobb nehézsé-
gekbe ütközik. Pedig nagyon fontos, hogy tudjuk,
hogy lágyfekéllyel van-e dolgunk, mert a kemény-
fekély nem egyéb, mint kezdődő vérbaj, melyet tehát
igen komolyan is kell megítélni, míg a lágyfekély,
mint fentebb említettük, a vérbajjal nincsen kapcso-
latban.
Az elkülönítő diagnózist az teszi biztossá, hogy
vájjon a fekélyben ki tudjuk-e mutatni a szifilisz kór-
okozóit, a spirohétákat.
A lágyfekély lappangási ideje három-négy nap,
mivel a fekély a ragályozó közösülés után három-négy
nappal lép fel.
A lágyfekély egy úgynevezett helyi megbetege-
dés, más értelemben: csak az inficiált testrész beteg-
szik meg és az organizmus egyéb szervei nem beteg-
szenek meg, mint ez a vérbajnál történik.
A lágyfekély férfinél többnyire a fitymán, to-
vábbá a köralakú mélyedésben jelentkezik, előfordul
azonban a hímvessző és a mak bőrén is. Nőnél a hü-
velybemenet és a kisajkak nyálkahártyáján, vagy a
szeméremajkaknak bőrrel fedett felületén. A beteg-
séggel sokszor együtt jár a legközelebbi, tehát a lá-
gyékmirigyeknek fájdalommal járó megnagyobbo-
dása is (köznyelven dob), melyek igen hajlamosak az
elgenyesedésre és a beteget hosszabb ideig az ágy-
hoz köti.
Itt tehát egy olyan szimptómáról van szó, mely
magában véve szolgálja a differenciális diagnózist, -
mint fentebb említettük, a szifilisznél jelentkező mi-
rigyek fájdalmatlanok, míg a lágyfekély kíséretében
jelentkező mirigyek fájdalmasak.
A lágyfekélyt elég gyorsan meg lehet gyógyítani.
Különösen azért kell haladéktalanul orvoshoz for-
 212

dulni, hogy az megállapítsa, hogy csakugyan lágy-

fekélyről, nem pedig kezdődő vérbajról van-e szó.
A nemi betegségek harmadik csoportja a ragá-
lyos folyás: kankó vagy tripper. Ez a betegség leg-
több esetben szintén nemi érintkezés útján terjed. A
betegséget Neisszer, boroszlói professzor által 1879-
ben felfedezett baktériumok: a gonococcusok okozzák,
melyek a húgycső és a nemi szervek nyálkahártyáján
élősködnek, de a szem kötőhártyáján, a végbél és a
húgyhólyag nyálkahártyáján is megtelepedhetnek.
A gonococcus jellegzetes zsemlyealakú, páros
baktérium, melynek jelenléte górcső alatt, nagy na-
gyítással állapítható meg.
A folyás a ragályozó közösülés után két-három
nap múlva jelentkezik, a nemi részekből való sürü,
sárga, gennyes váladék alakjában. A vizelés metsző,
égető fájdalmakat válthat ki.
Nőnél leggyakrabban a hüvelyben történik az
infekció. Figyelemreméltó, hogy kisleánykák hüvelye
fokozottan fogékony a ragállyal szemben. Az asszonyi
hüvely nyálkahártyája a nemi élet folyamán annyira
elkopik, hogy az infekcióra kevésbé alkalmas. A ra-
gályozó baktériumok azért ott gyakran meg nem
telepedhetnek s a felső utakat keresik fel, így különö-
sen a méhnyakban telepednek meg. A hüvelyen át a
méh nyakicsatornájába kerül a fertőző anyag, de
még itt sem áll meg, hanem a méhen keresztül a
méhkürtökbe terjed, innen pedig a petefészkekbe,
melyek fájdalmas daganattá változhatnak és a bete-
get hosszabb időre munkaképtelenné tehetik, egész-
ségében nehezen helyrehozható károkat okozhatnak.
A betegség sokszor hónapokig és évekig szuny-
nyadhat, mint a hamu alatt lappangó parázs, hogy
felszínre kerülve időnkint életjelt adjon magáról. A
beteg ilyenkor ismét ágyhoz szegeződik, míg végre a
betegség gyakori ismétlődése, a daganat nagysága,
 213

vagy az általa okozott fájdalom arra az elhatározásra

bírhatja a beteget, hogy radikális műtét útján nyerje
vissza munkaképességét.
A kankós ragályos folyásnak tehát igen nagy
jelentősége van. Sajnos, ez a fertőző betegség az egész
világon rendkívül elterjedt és már azért is nagy
figyelmet kell neki szentelni. Nem kevésbé azonban
még egy másik okból, – ez a betegség is azok közé
tartozik ugyanis, melyek nem lokalizálódnak egy
szervre, hanem tovább terjedve, más nemes szerveket
is megtámadhatnak. így megbetegedhetnek az ízüle-
tek és nyomorékká válhatik a beteg, sőt halálosvégű
hashártyagyulladás is léphet fel.
A gonococcusok különféle helyen eltokolódhat-
nak, már az lehet a látszat, hogy a beteg meggyó-
gyult, míg azután újra úgynevezett récidiva (a beteg-
ség ismételt fellépése) állhat elő. Ilyképen azután
közösülés esetében a partnert a lappangó betegség
megfertőzheti.
Ez az infekció azonban, ha többnyire genitalis
utón is áll elő, más módon is terjedhet. A gonococcus
rátapadhat az ujjra, ágyneműre vagy egyéb fehér-
neműre, mosdóruhára és egyéb alkalmilag a nemi
szervekkel érintkezésbe jutó tárgyakra is, melyeknek
közvetítésével még kis leánykáknál is a hüvelybe jut-
hat. Nem egyszer fordult már elő, hogy a higiéniai
szabályokat kevésbé ismerő és betartó háztartási al-
kalmazott a háziak szivacsával, vagy mosdóruhájával
mosta meg szeméremtestét és a három-négyéves kis-
leányka, meg a ház úrnője is megkapták a ragályos
folyást. Ha a folyást tisztátlan kéz révén a szembe
jut, könnyen megvakulhat tőle a beteg. A piszokban
élő, a tisztálkodás iránt érzékkel nem bíró cigánynép-
ségben rendkívül gyakran találkozik az orvos fél,
vagy mindkét szemükre vak cigányokkal, akiknek vak-
ságát gonorreás szeminfekció okozta.
 214

Az akut, vagy krónikus gonorreában szenvedő

szülőanya csecsemője, a szülőcsatornán áthaladva
születés közben szemén inficiálódhatik és hamarosan
megvakulhat. Ennek meggátlása céljából a törvény
arról rendelkezik, hogy nyilvános szülőintézetekben,
klinikákon és kórházakban kivétel nélkül minden új-
szülött szemébe közvetlenül a szülés után gyenge ecet-
savas ezüstoldatot kell cseppenteni, ami az esetleges
kankós infekciót kupírozza (hatástalanná teszi).
A ragályozás egyéb lehetőségeire sok orvos tudna
példát felhozni. Leánygyermekek, ha nem is gyakran
úgyis megfertőzhetők, amint ezt a különböző államok
bűnügyi krónikáiból tudjuk, hogy perverz emberek
Berni vágyaik kielégítése céljából nemi szervüket a
kis áldozat nemi szerveihez érintik, anélkül, hogy a
tudatlan gyermek ezt akár észre is venné.
De történhetik fertőzés nyilvános illemhelyek
utján is, valamint kölcsönkért irrigátorok, ágytálak
stb. révén.
Említettük már fentebb, hogy a gonococcusok
különböző helyen eltokolódhatnak, a beteg jóhiszemű-
leg gyógyultnak képzeli magát és annak tartja őt az
orvos is, és íme, egyszerre csak újabb fertőzés nélkül
ismételten fellép a betegség. A gonococcusok ugyanis
a nyálkahártya mélyebb rétegeiben igen alkalmasan
tudnak elrejtőzni, és akár valamely nagyobb nemi
izgalom következtében, akár különösebb felderíthető
ok nélkül ismét megjelenhetnek, az eltokolt gonococ-
cusos góc felszakadhat és a fertőző megbetegedés
ismét akuttá válhatik.
Férfinél a kankós folyás a leggyakoribb jelentős
következménye a here és a mellékhere megbetegedése
lehet, aminek eredménye viszont igen gyakran az,
hogy az ondószálacskákat termelő mirigyrész elpusz-
tul, minek következtében az ilyen férfi meddővé vál-
hat. Ha valamely házasság magtalan, úgy az első fel-
 215

adata az orvosnak, az ondófolyadék megvizsgálása,

hogy vájjon vannak-e benne a termékenyítésre fel-
tétlenül szükséges élénken mozgó ondószálacskák.
Az esetek túlnyomó többségében nem a nő, ha-
nem a férfi kankós megbetegedése a magtalanság
oka. A magtalan házasságok túlnyomó részében a
férfinek régebbi kankója, illetve here és mellékhere
gyulladása a meddőség oka. De természetesen a nő
kankója is szerepelhet okul. Ha a petefészeknek a
petéket produkáló szövetelemei mentek tönkre, a
kankó révén, vagy az egészséges petefészek által ter-
melt petesejt a méhkürtön keresztül előre ment go-
norrea miatt nem juthat az üregbe, természetesen
szintén meddő marad a házasság.
Mennyi boldogtalanság forrása a házasságokban,
ha két ember életét a gyermekmosoly fel nem deríti.
Nem egy válásnak indító oka a gyermektelen házas-
ság, érthető tehát, ha manapság a kankónak nemcsak
egészségügyi, hanem társadalmi és szociális vonatko-
zásaival is minden állam egészségügyi intézősége be-
hatóan foglalkozik.
Az északi államok elölj árnak szigorú és célszerű
intézkedéseikkel, melyek a kankó terjedésének meg-
gátlását célozzák. Igen súlyos represszáliákat tartal-
mazó törvény tiltja Dániában és Norvégiában a nemi-
betegek nemi érintkezését. 1874 óta kényszergyógyí-
tás van bevezetve, amelynek úgy a kankós, mint a
vérbajos egyének alá vannak vetve. Intézkedés tör-
ténik, hogy egyetlen beteg se vonhassa ki magát a
kezelés alól. Ha a beteg elhanyagolja a kezelést, pénz-
birsággal vagy elzárással büntetik, és ha mindez nem
használ, kényszereszközöket alkalmazva internálják a
renitens beteget. 1922 óta csak orvosi bizonyítvány
alapján köthet házasságot ezen országokban min-
denki, akinek valaha nemi betegsége volt. A kuruzs-
lást erélyesen letörték. Ezek a radikális intézkedések
 216

eredményezték azt, hogy az említett északi államok-

ban a nemibetegség igen ritka.
Nem kétséges, hogy az állam részéről a legszigo-
rúbb intézkedések is jogosultak ez irányban, hiszen a
nép egészsége a nemzetnek legnagyobb kincse.
A kankó gyógyítása igen nehéz. Ez abban leli
magyarázatát, hogy a nyálkahártya mélyedéseiben
rejtőzködő gonococcusokhoz a gyógyszer nehezen jut
el. Természetesen azonban ez nem jelenti azt, hogy a
legtöbb esetben a betegség, különösen ha idejekorán
nem fordulunk az orvoshoz, teljesen ki nem gyógyít-
ható.
A nemibetegségek leküzdésének lényeges eszkö-
zei: a nemi felvilágosítás, az abstinencia (a nemi
élettől való tartózkodás) és last not least: a profi-
laxis, a nemibetegségek megelőzése.
 Gyakorlati tanácsok a nemi betegségek
könnyű felismerésére és megelőzésére.
Írta: Dr. A. Moll, egészségügyi titkos tanácsos

A tisztaság – óvószerek – A tripper ismertető jelei

– A szifilisz ismertető jelei – Általános óvóintéz-
kedések közösülés előtt – óvóintézkedések közösü-
lés után.

Bizonyos, hogy a legbiztosabb védekezés a szek-

szuális absztinencia, bár az is előfordulhat, hogy a
fertőzés szerencsétlen körülmények találkozása foly-
tán nemi közlekedés nélkül következik be. P. o. ha
valaki oly edényből iszik, melyet rövid idővel azelőtt
szifilitikus egyén használt. A nemi közlekedés követ-
keztében még a látszólag legelőnyösebb feltételek
között is bekövetkezik a fertőzés. Felhívom a figyel-
met arra az igen gyakori esetre, mikor a férj vagy a
feleség házasságtörést követ el, nemibetegséget szerez
be s azt átviszi a másik házastársra. A szabad szere-
lem különböző formáinál is gyakran megeshetik a
fertőzés. A leány az egyik férfivel szerelemből közle-
kedik, a másikkal anyagi érdekből vagy pillanatnyi
szenvedélyből. így tehát a nemi élet e formájánál is
bekövetkezhetik a nemi fertőzés. Minden gyakorló
orvos jól ismeri azt a meglepetést, mely sok olyan
férfit ér, aki hosszú ideig közlekedett valamely
 218

leánnyal, anélkül, hogy megbetegedett volna. Egy

szép napon azonban trippert, kemény vagy lágy san-
kert is szerez be, anélkül, hogy valaha is hűtlen lett
volna a leányhoz. Többnyire még ekkor is megeskü-
szik a leány hűségére. Az a gondolat, hogy szerelmese
más férfivel is közlekedik és hogy eképen fertőzte
meg magát, teljesen abszurdnak tűnik fel előtte.
Teljesen helytelen dolog, ha az infekció egyetlen
jelentékeny forrását a nyilvános prostitúcióban lát-
juk. Nemcsak a titkos prostitúciónál, hanem az al-
kalmi prostitúciónál, sőt a szabad szerelemnél és a
házasságban is elég gyakori az infekció. A nem min-
dig hűséges leány, vagy ami még gyakrabban fordul
elő, a hűtlen férfi a szabad szerelemben és a házas-
ságban igen gyakran megfertőzi partnerét. Ilyképen
tehát helytelen az a tanács, hogy a férfi ne közleked-
jék prostituáltakkal. Bizonyos szempontból a nyil-
vántartott és ellenőrzött prostituáltaknál a biztonság
nagyobb, mint számos más nőnél. Ehhez hozzájárul
még az is, hogy számos ellenőrzött prostituált már
sok évvel ezelőtt keresztül ment a szifiliszen és így
nem inficiálódik újból, mert immúnissá vált a beteg-
séggel szemben és nem is fertőzi meg ágyastársát.
A fertőzés elleni legbiztosabb védekezés a jómi-
nőségű kondom használata. Természetesen a bizton-
ság még ebben az esetben sem feltétlen, mert a külső
ivarszerveknek a kondom által nem védett részein
(pld. herezacskó) a fertőzés még így is bekövetkez-
hetik.
A leglényegesebb feltétele a védekezésnek a tisz-
taság. Az a tanács, hogy a férfi közvetlenül a nemi
érintkezés után vizeljen, nem igen célravezető, mert
a fertőző anyagok gyakran a húgycső rejtett ráncai
között helyezkednek el és a vizelet sugara innét ki-
mosni nem tudja őket.
A tisztaság fokozottabb mértékben érvényes a
 219

nőre. Különösen áll ez a dezinficiáló hüvelyöblíté-

sekre, melyeket közösülés előtt kell alkalmazni, hogy
a partner kisebb fertőzési veszélynek legyen kitéve,
közösülés után pedig a nő önmagát védi meg ezekkel
az öblítésekkel. Téves babona az a számos prostituált-
nál elterjedt az a hiedelem, hogy a saját vizelettel való
öblítés megvédi őket a nemi betegségekkel szemben.
A vizeletnek nincs fertőtlenítő hatása és legfeljebb
arról lehet szó, hogy egyes fertőző anyagokat elöblít.
Hogy azonban a vízzel való mosás esztétikusabb, a
fertőtlenítés pedig kipróbált fertőtlenítőszerrel bizto-
sabb hatású, az könnyen érthető.
Ha valaki minden elővigyázat ellenére is szek-
szuális infekciót szerzett be, úgy helyesen teszi, ha
minél hamarabb orvoshoz fordul. Ha háziorvosa van,
úgy ezt kell megkérdeznie, mert ő állapíthatja meg
legjobban, hogy vájjon szükség van-e szakorvosi ke-
zelésre, önmagunk ellen való legnagyobb vétek, ha
kuruzslókat keresünk fel.
Sok ember szégyenkezésből nem fordul orvos-
hoz. Semmi se bosszulja meg jobban magát az életben,
mint a hamis álszemérem, különösen ha az egészség
forog kockán. Sok asszonyról tudok, aki méhrák kö-
vetkeztében pusztult el, mert álszemérem következ-
tében nem fordult orvoshoz. A legtöbb nemibetegség
a legjobb kezelés mellett is krónikussá válhatik, azon-
ban az orvos idejekorán való közbelépése igen gyak-
ran megakadályozhatja azokat a súlyos veszélyeket,,
melyek különben keletkezhetnének. Hogy a beteg szá-
mára az orvos konzultálása megkönnyíttessék, a tör-
vény az orvost titoktartásra kötelezte, ez a titoktartás
azonban nem köti a kuruzslót és már ez a körülmény
is elégséges lehet arra, hogy ne bízzuk rá magunkat
praktikáikra.
A következőkben pontokba foglalva adom a leg-
gyakoribb nemi betegségek ismertető] eleit és az in-
 220

fekció elkerülésének gyakorlatilag legjobban bevált

módjait:
1. A házasságon kívül akár csak egyetlen egy-
szeri közösülés is a nemi betegség veszélyét idézi elő.
2. A két legfélelmetesebb nemi betegség a szifi-
lisz és a tripper. Ezek igen elterjedtek, különösen a
házasságon kívüli nemi életet élő férfiaknál és a hiva-
tásos prostituáltaknál és igen ragályosak is.
Az átvitel többnyire a közösülés útján történik,
de csók, tapogatás, továbbá evő-, ivó-, fürdő- és
mosóeszközök, törülközők, szivacsok, felkötők, ágy-
nemük, irrigátorok stb. közös használata útján is s
ezért a közös ágy használata s a prostituáltaknál
gyakran szokásos intim együttélés a kölcsönös fertő-
zés állandó lehetőségét hozza magával.
Különösen gyakori a fertőzés az alkoholmámor
közepette.
3. A szifilisz a fertőzés után több héttel válik
felismerhetővé. Ismertetőjele lencse alakú horzsolás,
kis gombóc, illetőleg daganat, mely a fertőzés helyén,
tehát rendszerint a külső nemi szerveken, ritkábban
az ajkon, ujjakon vagy nyelven válik észlelhetővé és
torokgyulladásos kiütésekhez, továbbá a bőrön, vég-
bélnyíláson, szájon és a garatban elhelyezkedő daga-
natszerű képződményekhez vezet.
A szifilisz, ha elhanyagolják, lassanként megfer-
tőzi az egész testet és sok éven keresztül fertőzővé
válhatik még akkor is, ha a beteg maga hosszú idő óta
semmit sem vesz észre betegségéből.
Különös sajátossága, hogy a külső észlelhető be-
tegségi tünetek megszűnése ellenére is a szakszerű
orvosi kezelés dacára rendszerint nem gyógyul meg
véglegesen és a test belsejében elrejtve továbbra is
megmarad, hosszabb vagy rövidebb idő után újból
feléled és többé vagy kevésbé gyakori visszaesésekre
vezet. Ennek folytán többszöri kezelést igényel.
 221

4. A tripper a fertőzést követő néhány napon belül

a külső genitáliák folyásával veszi kezdetét, mely
majdnem mindig fájdalmakkal, égésekkel, viszketés-
sel jár. Innét kiindulva igen gyakran gyulladást és
elgennyesedést okoz a combhajlatokban levő miri-
gyekben, esetleg a méhben és petefészekben.
Férfiaknál igen gyakran a herezacskó fájdalmas
megduzzadásához vezet. Igen gyakran még akkor is
meg van és fertőző, ha a beteg már régen gyógyult-
nak hiszi magát és ha a kifolyás már megszűnt.
5. A fertőzés esélyének csökkenését a következő
óvintézkedések szemelőtt tartásával érhetjük el. Ezek
az óvintézkedések a következők:
Tömegszállások elkerülése, más prostituáltakkal
való intim együttéléstől való tartózkodás, evő-, ivó-,
mosdó és fürdőeszközök, továbbá törülközők, szivacs,
felkötő, ágynemű és irrigátorok stb. közös használa-
tától való tartózkodás, az alkoholmámor és részegség
elkerülése, különösképen pedig óvakodnunk kell alko-
holmámorban való közösüléstől.
6. Az egész test legnagyobb tisztasága. Nyáron
hetenként többször hideg fürdő, ledörzsölések, télen
legalább hetenként egyszer meleg kádfürdő. Napon-
ként háromszori száj kiöblítés, legalább is hetenként
egyszer fehérneműváltás.
7. Reggel felkeléskor és este hazulról való távo-
záskor a külső nemi szerveket langyos vízzel kell le-
mosni, a hüvelyt pedig irrigátor segítségével egy liter
ugyancsak langyos vízzel kiöblíteni.
8. Számos házasságon kívüli közösülést űző férfi
fertőző nemi betegségben – szifilisz, tripper, sanker
– szenved és a közösülésnél terjeszti e ragályt. Men-
nél kevesebb férfi szenved nemi betegségben, annál
kevesebb leány lesz megfertőzve.
A nemi betegségekkel való megfertőzés elleni leg-
hatályosabb védekezés, ha a férfi közösüléskor kon-
 222

domot (népiesen „halhólyag”, „gummiüberzieher”

vagy „kordon”) használ. Ugyanazon kondom több-
szöri használata súlyos fertőzési veszélyt hoz magá-
val, tehát egyszeri használat után meg kell ezt semmi-
síteni.
Ezenkívül a nemi megbetegedés elkerülése cél-
jából igen alkalmasak a patikában árusított haszná-
lati utasítással ellátott szerek, melyeket ott minden
orvosi recept nélkül szolgáltatnak ki.
Nevük „viro”, „samaratinus”, „fallacos” vagy
„talizmán” s mindegyik egyformaképen ajánlatos.
Az a leány, aki súlyt helyez arra, hogy a vele
közösülő férfi a kondomot és a fent ajánlott szereket
használja, önmagát védi meg!
9. Közvetlenül a közösülés előtt: meg kell győ-
ződni róla, hogy a nemi partner nem hordja-e magán
a 3. és 4. pont alatt felsorolt nemi betegségek vala-
mely szemmel is megállapítható tünetét. Ezek:
Vörösen vagy daganatos helyek a külső nemi
szerveken,
nyálkás vagy gennyes folyás,
a combhajlatok mirigyeinek megdagadása,
a herezacskó megdagadása,
daganatok az ajkon, a nyelven vagy a szájban,
bőrkiütések.
A hüvelyt egyszázalékos langyos lizoformmal
kell irrigator segélyével kiöblíteni.
10. A közösülés után: Vizelni, azután a nemi
szerveket szappannal, meleg vízzel, lehetőleg kefe
igénybevételével jól lemosni. Különösen alkalmas e
célra az úgynevezett kenőszappan, ez azonban érzé-
keny bőrnél könnyen okozhat gyulladást. Azután
újból kiöblíteni a hüvelyt egy liter egyszázalékos lan-
gyos lizoformoldattal.
V. RÉSZ.
 A serdülők nemi felvilágosítása.
Írta: Dr. S. Ribing egyetemi tanár
A szülök feladata – Az iskola és az egyház feladatai
– Mikor és hogyan? – Hamis elképzelések káros
hatása – A gólyáról szóló mese – A népiskola fel-
adatai – A középiskola szerepe – A városi és falusi
gyermek nemi felvilágosítása – A leányok nem fel-
világosítása

Nem zárkózhatunk el azon megállapítás elől,

hogy a nemi kérdés kezelése körül mutatkozó sok bal-
fogás egyrészt az e téren mutatkozó általános tudat-
lanságból származik, másrészt pedig oka ennek azon
hibás módszer is, mellyel a serdületleneket a nemi
kérdéssel megismertetik. Még az olyan belátásos pe-
dagógus is, mint amilyen Forster, kénytelen a követ-
kező megállapítást tenni: „Eltekintve a teljesen álta-
lánosságokban mozgó figyelmeztetésektől, a legtöbb
szülő gyermekeit éppen testi fejlődésük legkritiku-
sabb éveiben teljesen magára hagyja s kiteszi őket
tervszerűtlen kíváncsiságuknak és sötét ösztöneiknek.
A gyermek tehát információt a legzavarosabb forrá-
sokból kénytelen meríteni, melyek többnyire kortár-
saikkal való piszkos beszélgetésekből, olvasmányaik-
 226

ből, gyanús információkból és megfigyelésekből ered-

nek és ilyképen iparkodnak a titok mögé hatolni.
Ahol a nemi felvilágosítás kérdéséről van szó,
ott helyenkint azt látjuk, hogy az egyház és az
iskola a nemi életről vagy egyáltalában nem képes
felvilágosítani az ifjúságot vagy pedig a felvilágosí-
tás helytelen és tökéletlen lesz. Ez azért van, mert e
tényezők a nemi ösztönt alacsonyrendű dolognak fog-
ják fel, mely csupán az emberi faj fentartása céljá-
ból és a házasság keretén belül engedhető meg és
tekinthető erkölcsösnek. Igaz ugyan, hogy mindezt
ritkán fejezik ki szóban vagy Írásban, ellenben az
emberi eltévelyedések megtárgyalásánál úgy a pap,
mint a tanító önkénytelenül is óva inti a reá bizott
lelkeket mindentől, ami a nemi élettel kapcsolatos.
Ami az egyházi oldalról származó nemi felvilá-
gosítást illeti, ez különben sem lehet tökéletes, már
csak azért sem, mert a papság a nagyvárosokban
többé-kevésbé elvesztette befolyását az ifjúságra és
az egyház különben sem tudja számontartani a nemi
tudományok fejlődését s így más szakértőnek válik
feladatává, hogy itt közbelépjen.
Ez a tény is megerősít bennünket azon felfogá-
sunkban, hogy pap és tanító egyaránt intenzivebb
kioktatásra szorul a nemi kérdések terén. Ε problé-
makör megítélésénél a pedagógusok, úgy az egyhá-
ziak, mint a világiak, más-más szemszögből nézik a
felmerülő kérdéseket, mindegyik más részproblémát
ismer fel, azonban az emberiség üdve megkívánja,
hogy e részmegállapítások egységes egésszé olvadja-
nak össze.
Arra a kérdésre, hogy mikor és hogyan fogjunk
hozzá a szekszuálpedagógiához, könnyen felel-
hetnők a következőket: A felvilágosítást tulajdonké-
pen annál a generációnál kell utólag pótolni, amelyik
hivatott volna arra, hogy a mai ifjúságot felvilágo-
 227

sítsa, vagyis a szülők, papok és tanítók generációjá-

nál. Nem akarjuk a problémát e helyen megbolygatni
s így tehát itt csupán azt szögezzük le, hogy az egy-
séges nevelés céljából, melynek eszményképe az
„egészséges testben egészséges lélek”, a szekszuális
nevelésnek már csecsemőkorban kell megkezdődnie.
Hiszen minden testi szervnek tudatlanság vagy ha-
nyagság következtében való megsértése természetsze-
rűleg káros lehet a gyermek további fejlődésére.
Az első nemi pedagógus az anya, kinek feladatát
senki más nem végezheti el helyette. Ε helyen nem
kívánunk a higiénia, különösképen pedig a nemi szer-
vek higiéniájának részletkérdéseibe hatolni. Feltéte-
lezzük, hogy az anya e téren megfelelő tudással ren-
delkezik és csak annyit jegyzünk meg, hogy az egész-
ségtannak a népiskolákban való intenzív müvelése
korunk egyik legfőbb követelménye. Ha az anya meg-
felelő tudás felett rendelkezik, a felvilágosítás for-
máját és metódusát reá bízhatjuk. Itt csupán néhány
pedagógiai szempontra akarunk figyelmeztetni:
Elsősorban nem szabad a gyerekben hamis el-
képzeléseket felébreszteni, melyeket ez később valót-
lannak ismer fel. Közismert dolog, hogy a legtöbb
gyermek már igen fiatal korában fordul a szüleihez
a következő kérdéssel: „Honnét jönnek a gyerme-
kek?” A legtöbb esetben e kérdésre a szülő helytelen
módon válaszol. Vagy megtiltják a gyermeknek, hogy
ily kérdéseket felvessen, vagy pedig a szokásos szó-
lásmódokkal válaszolnak nekik. A gyermekeket az
angyalka, a gólya vagy a bábaasszony hozza a ház-
hoz stb. Azonban a gyermek többnyire már igen fiatal
korában észreveszi, hogy az igazság helyett hazug-
sággal intézték el kérdését. Így p. o. egy igen müveit
családban a kisleány tanítónőjéhez a következő sza-
vakkal fordult: „Megkérdeztem anyukat, hogy hon-
nét jönnek a gyermekek, anyuka hazudott nekem va-
 228

lamit és most már nem bízom többé benne.” Ez a

folyamat tipikusnak tekinthető. A szülők rendszerint
azzal nyugtatják meg magukat, hogy a gyermek nem
gondol többé e dologra, viszont a gyermek úgy ítéli
meg a kapott választ, hogy szülei e fontos kérdésre
hazugsággal feleltek és bizalmatlanná válik velük
szemben.
Az igazságnak megfelelő felvilágosítással kap-
csolatban nyugodt lélekkel használhatjuk az angyal-
káról vagy a gólyáról szóló mesét, hiszen a gyermek
fantáziája igen jól fel tudja dolgozni a képletes be-
szédmodort.
A továbbszaporodásról szóló tanításnál nem kell
mélyen behatolnunk a biszekszualitás kérdésébe. Az
állatoknál éppúgy, mint az embereknél, az apa bát-
ran szerepelhet mint a család védelmezője, de az anya
és gyermeke, az anyaállat és kölykei közötti össze-
függést minden tartózkodás nélkül közölhetjük a
gyermekkel. Nemcsak lehet, de kell is, hogy a kis
gyermek már előzetesen értesüljön testvérkéje szüle-
téséről, mert ez megakadályozza azt az igen gyakori
féltékenykedési, melyet az idősebb gyermek a jöve-
vény testvérke iránt érez. Az is kötelessége az anyá-
nak, hogy gyermekeit a nemi eltévelyedésektől (oná-
nia) megvédelmezze, ami ugyancsak ésszerű felvilá-
gosítás és kitanítás segélyével történik meg. Az ide-
vonatkozó beható tárgyalások és ünnepélyes figyel-
meztetések nem alkalmasak a cél elérésére. A gyer-
meknek hozzá kell szoknia, hogy a természetes folya-
matokat minden tartózkodás nélkül beszélje meg
hozzátartozóival. A felvilágosításnak bizonyos köz-
vetlenséggel kell megtörténnie, nem pedig zárt ajtók
mögött és szokatlanul ünnepélyes formák között. A
nemi szervek érzékenységének megmagyarázásához
igen ajánlatos a szemmel való hasonlatosságuk min-
dennapi példáját felhasználni. Már zsenge korban
 229

figyelmeztetni kell a gyermeket arra, hogy nemi szer-

veinek minden kisebb zavarát azonnal közölni kell
szüleivel vagy pedig más bizalmi személlyel. A leg-
több esetben így válik megakadályozhatóvá, hogy a
gyermek az iskolatársai vagy a cselédek mindenféle
manipulációját eltűrje.
Az anyai kitanítás területéhez tartozik még
ezenkívül a külső nemi ismertető jelekben való kiokta-
tás is, azonban itt ügyelni kell arra, hogy a fiziológiai
jellegű dedukciók ne foglaljanak el nagy teret. A
gyermek igen gyakran érdeklődik a kisfiúk és kis-
lányok közötti különbségek iránt és itt a tapintatos
anya adhatja a leghelyesebb felvilágosítást. Nincs
semmi akadálya annak, hogy a fiatal éveikben a kis
testvérkék meztelenül fürödj ének együtt a szabad
fürdőkben, mert helyes, ha a gyermek már akkor ér-
tesül a két nem közötti különbségről, mielőtt még
gondolkodni kezd e különbözőség fiziológiai jelentős-
ségéről. Nem szabad visszarettennünk attól, hogy
otthonunkat nemes műalkotásokkal díszítsük fel, még
akkor sem, ha ezek tárgya a meztelen férfiúi vagy
női test ábrázolásai. A gyermekkor befejezésekor a
fiúk és lányok e közössége megszűnik, ekkor azonban
már nem szabad, hogy a testi forma közötti különb-
ség ismeretlen legyen a mindkét nembeli fiatalok előtt
s iíyképen nem fog megtörténni az sem, hogy egész-
ségtelen kíváncsiság és a másik nem testi jellegének
megfigyelése iránti vágy fogja el a serdülő gyer-
meket.
A szakemberek között nézeteltérés uralkodik arra
vonatkozólag, hogy melyik korban következzék be a
gyermek nemi felvilágosítása. Forster például azt az
álláspontot foglalja el, hogy e kitanításnak a tizen-
kettő-tizenharmadik életévben kell csak bekövetkez-
nie. Azokat a kérdéseket pedig, melyeket a gyerme-
kek fiatalabb korukban intéznek szüleikhez e tárgy-
 230

körre vonatkozólag, úgy kell elintézni, hogy a szülő

megígéri gyermekének, miszerint a tizenkettedik élet-
évének elérésekor fogja megválaszolni e kérdést. Le-
hetséges, hogy az ilyen pedagógia egyes esetekben
eredményes lesz; azonban többnyire célját fogja té-
veszteni. Az ilyen felelet nem csökkenti, hanem in-
kább fokozza a gyermek kíváncsiságát. A tizenkette-
dik születésnapjára való várakozás túlságosan igény-
beveheti fantáziáját, ezenkívül a szülőnek semmi biz-
tosítéka sincs arra, hogy a gyermek nem értesül-e
már korábban igen előnytelen formában arról, ami
érdekli. Ezen utóbbi kárt legjobban úgy lehet meg-
előzni, hogy a szülő helyes és megfelelő választ ad
gyermekének és utal arra, hogy az ilyen dolgok a ter-
mészet és az emberi élet legmagasztosabb megnyil-
vánulásai s így tisztátalan összefüggésben nem sza-
bad érinteni ezeket. A házi nevelés főfeladatát tehát
abban látjuk, hogy a gyermek bizalmát szüleivel
szemben felébresszük s a gyermekben a nemi élet oly
felfogását segítsük elő, melynek következtében a ter-
mészetellenes prüdériát éppúgy legyőzi, mint ahogy
nem fogja kétértelmű mosollyal kísérni mindazt, ami
a nemi jelentőségű dolgokra vonatkozik.
Nem tartjuk csodálatosnak, hogy napjainkban
is számos komoly ember az ifjúság nemi felvilágosí-
tásának komoly problémájával szemben bizalmatlan-
sággal viseltetik. Különösen az idősebb emberek
állítják, hogy mindennemű felvilágosítás nélkül is -
felelősségük tudatában – az erkölcsi törvények által
megkövetelt tisztaságban élték le életüket. Nem von-
juk ezt kétségbe, azonban rá kell mutatnunk arra,
hogy az élet, különösen a nagyvárosokban, az utolsó
két emberöltő alatt alaposan megváltozott s e válto-
zás követeli meg a serdületlenek nemi felvilágosítá-
sát. Az a gyermek, aki falun nőtt fel, a természetes
módján ismeri meg a szaporodás útján. Ideirányuló
 231

tudást nemcsak a parasztcsaládok gyermekeinél lá-

tunk, hanem a legjobban nevelt földbirtokos leány-
gyermeke is informálva van a tenyésztés természeti
törvényeiről. Az eltussolás szisztémáját falun nem
lehet keresztülvinni, s így itt nem következik be a
szülők és gyermekek közötti bizalmatlanság, mely e
kérdés felvetéséből szokott származni.
Ε tapasztalat irányítja a szekszuális pedagógiát.
Arra kell törekednünk, hogy a városi gyermekekhez
megfelelő időpontban juttassuk el a falusi gyermekek
tudását. Itt azonban nem igen számíthatunk a szülők
közreműködésére, s e feladat az iskolára hárul. Kép-
zeljük csak el a következő nagy különbséget: a falusi
gyermek az állatvilág természetes folyamatainak
megfigyeléséből jut el megismeréséhez, míg a városi
gyermek az emberi világ rendellenességeinek ábrá-
zolásából meríti zavaros tudását.
Az iskola különböző fokozatainak különböző fel-
adata van a nemi felvilágosítás terén. Az óvoda és a
népiskola alsó osztályaiban természetesen bátran
elmellőzhetjük e problémát. Azonban itt is tekintettel
kell lennünk arra a lehetőségre, hogy a gyermekek
egymás között tárgyalni kezdenek e kérdésről s ha a
tanerő erről tudomást szerez, úgy nem szabad e kér-
dés felett hallgatólagosan elsiklania. Ily esetben a tan-
erők feladata ugyanaz, mint amit a fentebbiekben az
anya számára állapítottunk meg.
A népiskolák középső és felső fokozataiban azon-
ban a gyermek körülbelül tizennégy éves koráig, vagy
még tovább is megmarad, itt tehát nem lehet elke-
rülni a nemi kérdésekkel való foglalkozást. Ezen is-
kolák tantervét úgy kell megalkotni, hogy a tanerő-
nek módjában legyen a személyi vagy helyi viszonyok-
nak megfelelően eljárnia és e helyütt csupán néhány
irányító szempontot szögezhetünk le. A főkérdéseket
a biológiai tanítással kapcsolatban kell tárgyalni. Itt
 232

kell felvázolni a természetnek a fajfentartására irá-

nyuló hatalmas törekvését. Itt merül fel az individium
életének és halálának, keletkezésének, fejlődésének,
elcsenevészesedésének és végének problémája. Az
egysejtűek, növények és állatok szaporodását itt kell
szóvátennünk. Az emberiség párosodásának fizioló-
giai folyamatát azonban csak halványan szabad érin-
teni, beható ismertetését el kell kerülni. Igen helyes-
nek tartom, ha a nemi szervek formáit anatómiai ké-
pekkel, falitáblák, vagy a könyvben elhelyezett ábrá-
zolások által ismertetjük. Csak igen kevés képet kell
a tankönyvekből kihagynunk azok közül, melyek or-
vosi szakkönyvekben fordulnak elő.
A tanítónak és tanítónőnek állandóan szemelőtt
kell tartaniok, hogy a szó legmagasztosabb értelmé-
ben vett nevelőik is tanítványaiknak. Ε nevelői fel-
adatuknak nem tesznek eleget, ha csak arra töreksze-
nek, hogy a rájuk bízott osztály észbeli képességét
minden lehető módon kiműveljék, mert feladatuk
sokkal tágabb ennél. Ha csupán a külső körülménye-
ket kívánjuk tekintetbe venni, úgy meg kell követel-
nünk a tanerőtől, hogy az egészséges életmód fontos-
ságát tárja tanítványai szeme elé. Ε cél elérése szem-
pontjából azonban nincs szüksége külön egészségtani
órára, mert az általános tanítás közepette bőségesen
nyílik alkalma minderre. Hogyha tanítványainak
zöme eljutott már arra a fejlődési fokra, melyben a
pubertás stádiuma bekövetkezik, úgy könnyen fog
minden tanító megfelelő alkalmat találni, hogy tanít-
ványai figyelmét felhívja arra a jótékony hatásra,
melyet a sport s a testgyakorlatok a nemi szférától
származó mindenféle kellemetlenkedésre és zavarokra
gyakorolnak.
A tanítónak és tanítónőnek nem szabad elmu-
lasztaniuk azt sem, hogy tanítványaik nemi eltévelye-
déseit (onánia) figyelemmel kísérjék. Az ide irányuló
 233

figyelmeztetéseknek azonban nem szabad az osztály

előtt megtörténniök. Igen gyakran megesik az is, hogy
a tanerő a szülőktől vagy pedig tanítványaitól arról
értesül, miszerint egyik-másik gyermek társait rossz
példájával onániára csábítja. Itt azonban mindig szá-
molni kell azzal, hogy a jelentés hamis vagy legalább
is túlzott. Ha azonban a tanítvány ily panasz követ-
keztében kerül tanítója elé, úgy ennek kötelessége,
hogy a gyermeket az onánia káros voltára figyelmez-
tesse. Aláhúzottan figyelmébe ajánlom minden peda-
gógusnak, hogy e hibát semmiesetre sem szabad meg-
vetendő bűnképen a gyermek szemei elé állítania,
mert könnyen kiteszi őt annak, hogy kedélydepresz-
sziót és kétségbeesést vált ki nála. Ismeretes dolog,
hogy sok züllött családból származó gyermek jár az
iskolába, kik valósággal szándékosan csábítják el tár-
saikat nemcsak az onániára, hanem más nemi csele-
kedetekre is. Ha ezek a tanerő intése után sem javul-
nak meg, úgy leghelyesebb őket az iskolából eltávolí-
tani és a javító nevelés gondjaira bízni. A szigorú
testi fenyíték minden esetben mellőzendő, mert hiszen
a pedagógus előtt közismert dolog, hogy ez igen gyak-
ran nemi izgalmakhoz vezet el.
Természetes, hogy a népiskola nem alkalmas
arra, miszerint nemileg teljesen felvilágosítsa a gyer-
meket. A tanonciskolára tehát szintén jelentős szerep
vár e téren. Az északi országokban igen jól beváltak
az úgynevezett népfőiskolák, melyek téli szemeszte-
reikben a férfiúi, nyári szemeszterekben pedig a női
fiatalságot oktatják.
Azonban nem minden országban honosították
meg a népfőiskolákat és ezekben az országokban je-
lentős szerep jut a nemi felvilágosítás terén annak az
oktatásnak is, melyben az ifjúság a konfirmáció al-
kalmából felekezetének papja által részesül. Elismer-
jük ugyan, hogy a papnak nem igen van módja arra,
 234

miszerint anatómiai és fiziológiai területekre hatol-

jon, azonban az erkölcsi élet tisztaságának fontossá-
gára neki is kötelessége a serdülők figyelmét felhívni.
A nemi felvilágosítás terén a középiskolának kü-
lönösen jelentős feladata van. A népiskolákkal ellen-
tétben a középiskola abban az előnyös helyzetben van,
hogy tanítványai egészen a teljes nemi érettségük
koráig megmaradnak falai között és így a pedagógia
elvei szerint való nemi felvilágosítás itt teljes mér-
tékben lehetségessé válik. A középiskolákban szerzett
nemi felvilágosítás annál fontosabb, mert a belőlük
kikerülő fiatalság a főiskolákon teljes szabadságot
élvez, kivonja magát a család ellenőrzése alól és ké-
sőbb az innen kikerült fiatalság válik az ország vezető
rétegévé. Helyes tehát, ha már a középiskola is arra
törekszik, hogy az ország leendő vezetőit mintaszerű
nemi életre nevelje.
A középiskola felső osztályai hivatottak arra,.
hogy a szekszuális kioktatás és nemi felvilágosítás lé-
nyeges részét elvégezzék. A nemi szervek anatómiája
és fiziológiája, a növény és állatvilág fejlődése képezi
a kiindulópontot. Nem szabad elkerülni a párosodás
kérdéséről való megbeszéléseket sem, azonban figye-
lemmel kell lenni itt arra, hogy e folyamatot termé-
szetesen és egyszerűen tárgyaljuk meg a fiatalsággal.
Fel kell hívni figyelmüket arra, hogy micsoda része
van az új lény keletkezésében a férfinak és a nőnek a
ebben az összefüggésben rá kell mutatnunk a termé-
szet azon törekvésére, hogy a fajt fentartsa. A ter-
mészet e törekvésének eszköze a nemi ösztön, a szülői
gondoskodás stb. Fel kell hívni a tanítványok figyel-
mét az átöröklés törvényeire és az ebből származó
felelősségre is, mert csak ilyképen tudunk számos,
etikai és szociológiai nézetet kellő megvilágításba
helyezni.
A természettudományos tanítással azonban e
 235

téma még koránt sincsen kimerítve. A hitoktatóra is

lényeges feladat vár e téren. Ha az órarend nem is
terjeszkedik ki erre, úgy e tanítónak kétségtelenül
meg van a joga arra, hogy ne csak a hittételeket és
az egyháztörténetet tanítsa, hanem oktatásának kö-
rébe vonja az ezzel összefüggő nemi etikát is. Amikor
meg kell magyaráznia a hatodik parancsolatot, úgy
a vele kapcsolatos kérdéseket nyíltan, kimerítően,
tartózkodás nélkül vonja be előadásának körében. Mivel
feltételezheti, hogy e tárgy biológiai oldalát tanítvá-
nyai már ismerik, erre nem kell kiterjeszkednie. Ez-
zel szemben a házasságot mint etikai és szociális be-
rendezkedést kell megtárgyalnia, és rá kell mutatnia
arra, hogy a családnak mily nagy jelentősége van
minden állam és nemzet erkölcsi összessége szem-
pontjából. Rá kell mutatnia arra, hogy a boldog há-
zasság alappillére a szerelem és a hűség, a kölcsönös
elismerés és segítség, valamint a családi élet külső és
belső boldogsága, mely egyaránt fontos úgy a házas-
társak, mint az utódok szempontjából. Itt alkalma
nyílik továbbá arra is, hogy tanítványainak behatóan
szemük elé tárja, miszerint az etikai kötelezettség
nemcsak az eljegyzéssel vagy a házassággal veszi kez-
detét, hanem minden ifjúnak, illetőleg lánynak már
házassága előtt is erényes életet kell élnie. Aláhúzot-
tan ki kell emelnie, hogy sem a vallásos, sem pedig a
filozófiai etika nem ismeri a kettős nemi morált és a
házasság előtti nemi tartózkodás egyformán kötelezi
úgy a férfiúi, mint a női ifjúságot. Mikor elismeri,
hogy a férfiúi ifjúság nagyobb kísértésnek van ki-
téve e téren, mint a női, úgy talán ezáltal is elő fogja
segíteni, hogy az ifjú fokozottabb mértékben koncen-
trálja akaraterejét a baj leküzdésére. Nem szabad
tekinteten kívül hagynunk az ifjúság altruisztikus,
érzelmeinek kiképzését sem. Itt hálás meghallgatásra,
fogunk találni, már csak azért is, mert sok olyan ifjú,
 236

kire a vallásos és etikai követelmények nincsenek

hatással, minden erejével azon lesz, hogy más emberi
lénynek ne legyen ártalmára és mindig nagy hatással
lesz reájuk a férfiúi becsület magasztos jelentősége,
továbbá az a felelősségérzet, mely a nemi életből kö-
vetkezik, végül pedig a megcsalt nő mélységes fáj-
dalmának kiemelése.
Mindezzel szembe kell állítani azt a kívánságot
és kötelezettséget, hogy egészséges s a kultúra fej-
lesztése szempontjából derék és munkaképes utódokat
kell nemzeni s ez a kötelezettség teszi részesévé az
egyes embert a társadalom egységes rendjének. Ε
ponton találkozik a vallás, az etika és a természet-
tudomány.
Ha a történelem több akar lenni az évszámok és
uralkodók neveinek puszta felsorolásánál, úgy ki kell
terjeszkednie az emberiség egész fejlődésére, virág-
korára és a kultúra állandó váltakozására is. Nem
lehet elmellőzni az egyes nemzetek erkölcsi viselke-
dését és ennek jelentőségét a nemzeti lét szempontjá-
ból sem. Görögország rövid virágkora, a római biro-
dalom pusztulása, a középkori egyház, a renaissance
és laza erkölcsei, a francia metresz-gazdálkodás tul-
zásbavitele s a nagy forradalom stb., mindeme feje-
zetek igen alkalmasak arra, hogy a nemi erklöcsökre
vonatkozó tárgyalásokat bevezessék, anélkül, hogy a
részletkérdésekre ki kelljen terjeszkedni. Nem sza-
bad, hogy a fiatalság úgy vegye észre, miszerint a
tanító e fejezeteket csupán azért tárgyalja, hogy
alkalma nyíljék az erkölcsprédikálásra. úgy kell a
kérdést tehát beállítani, hogy a következtetések ma-
gukból a tényekből legyenek levonhatók. Az úgyne-
vezett kötelező iskolai olvasmányokat úgy kell meg-
választani, hogy azokkal kapcsolatban ugyancsak
alkalma nyíljék a tanítónak az erkölcsi kérdés meg-
világítására.
 237

Ezzel szemben nem tanácsos, hogy a középiskolai

tanító a nemi betegségek megtárgyalására is kiter-
jeszkedjék, mert hiszen e téren csak a legritkább
esetben van a pedagógusnak megfelelő szakismerete.
Arra rámutathat ugyan, hogy úgy a múltban, mint a
jelenben is micsoda pusztítást vitt véghez a rendszer-
telen nemi élet. Azonban szükséges, hogy a szóban-
forgó kérdést szakértő orvos tárgyalja meg az ifjú-
sággal. Ez annál is inkább kívánatos, mert a közép-
iskolába járó ifjak már maguk is rendelkeznek némi
tapasztalattal e téren, sőt egyik-másik már át is esett
egy-egy ilyen betegségen.
Éppen úgy, ahogy az ifjak nemi felvilágosításá-
nál, mint láttuk, lényeges feladat vár az iskolára,
ugyancsak fontos szerep jut az iskolának a fiatal
lányok felvilágosításának kérdésében is.
K. Holier azon az állásponton van, hogy mind-
azt, amit a fiúnak a nemi kérdésre vonatkozólag a
középiskola elhagyásakor tudnia kell, a lánynak már
akkor kell megtanulnia, mikor a népiskolát elhagyta.
Aki e téren megfelelő tapasztalatra tett szert, az tel-
jes egészében kénytelen elismerni Holier igazát. Két-
ségtelen, hogy a leányok alapos védelmet találnak
abban a körülményben is, hogy hosszabb ideig állanak
a család felügyelete alatt, mint a fiatalemberek.
Azonban azokat a mélyreható változásokat, melyeket
a modern nagyvárosi élet hozott magával, nem sza-
bad tekinteten kívül hagyni. A nő mindinkább kilép
a család köréből, minden pályán elhelyezkedik, hogy
mint önálló ember keresse meg kenyerét. Ez pedig
arra utal bennünket, hogy nem hagyhatjuk leányin-
kat továbbra is teljes tudatlanságban a nemi kérdésre
vonatkozólag, egészen férjhezmenetelükig. Csak a
teljes nemi felvilágosítás s a nemi kérdés magas eti-
kai szempontból való megítélése teheti képessé a nőt
arra, hogy ellent tudjon állni annak a csábításnak,
 238

melynek napjainkban a „szabad szerelem” és a „fele-

lősség nélküli szerelem” apostolai részéről ki van-
nak téve.
Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a női ifjú-
ság nemi felvilágosítását kizárólag tanárnők végez-
zék. Ha az iskolának női orvosa van, úgy igen elő-
nyös, ha a felvilágosítás munkáját ő irányítja, annál
is inkább, mert tudvalevően a tanárnők között sok az
öregedő leány, akik maguk is kimerítő kioktatásra
szorulnak a nemi kérdésre vonatkozólag. Egyebekben
pedig a vallásoktató s a történelem tanítója éppúgy
felhasználhatja a kínálkozó alkalmat a nemi kérdés
megvitatására a lányoknál, mint ahogy azt a fiúkra
vonatkozólag fentebb már elmondottuk.
Elméletben sokat tárgyalnak arról, hogy a gyer-
mek nemi felvilágosítása szempontjából igen üdvös,
ha a szülő és tanító között bizonyos összmunkálkodás
Jön létre e téren. Es számos iskola igen helyesen
teszi, hogy ezt az összmunkálkodást az úgynevezett
szülői értekezletek keretében iparkodik megvalósítani.
Hangsúlyozni kívánjuk még azt is, hogy igen előnyös,
ha a serdültebb ifjúság kezébe olyan szakkönyveket
adunk, melyek a nemi kérdést bizonyos didaktikus
célzattal tárgyalják. Itt különösen azokra a kiváló
rövid és igen áttekinthető írásokra célzunk, melyeket
a német egyetemek tanárai írtak a kormány felszólí-
tására és melyek azt a célt szolgálják, hogy a nemi
kérdés alapvető problémáit népszerű formában vilá-
gosítsák meg.
 Szemérem és álszemérem.
Írta: Dr. S. Jessner egyetemi tanár

A szeméremérzet – Az álszemérem – A szerelem,

etikai értékelése – A meztelenségtől való irtózás túl-
zásbavitele – Az álszenteskedők – A meztelen és a
felruházott test érzéki hatása – A meztelenség mű-
vészi hatása

A szekszuális etika egyik részproblémája a

szeméremérzet, helyesebben a nemi szégyenkezés ér-
zete. A szeméremérzetnek nagy része van a nemi élet
megnemesbedésében, jelentős tényező az egyéni sze-
relem felébresztésénél, fokozza a szerelmesek egymás
iránti tapintatát, végül pedig etikai és esztétikai tar-
talommal tölti meg a szerelmi életet. Arra a kér-
désre, hogy vájjon a szeméremérzet oly régi-e, mint
a testi szerelem, vagy az érzéki öröm, helyesebben
mondva, hogy oly régi-e, mint maga az emberiség,
csak sejtésszerű megállapításokkal felelhetünk. Azon-
ban, hogy nem fiatalabb, mint a pszichikai szerelem
első kezdete, az valószínűnek látszik. Hiszen alig tu-
dunk elképzelni emberi nemi életet szeméremérzet
nélkül. A menstruáció jelensége is arra mutat, hogy
Ά szeméremérzet mindig lényeges tényező lehetett az
 240

ember nemi életében. Hiszen tudjuk, hogy érzékszer-

veink által közvetített ingerek, p. o. a látási és szag-
lási inger, mily jelentős tényező a szekszuálitás foko-
zásánál vagy eltompulásánál. Ε tényt már az állat-
világban is megfigyelhetjük. A természeti népeknél
eszközölt megfigyelések is, úgylátszik, megerősítik
azt a tapasztalatot, hogy a nemi szeméremérzet nem
a kultúra produktuma. Hiszen a nemi szervek bizo-
nyos eltakarása majdnem mindenütt megtalálható,
még ha ez nem is mindég teljesen alkalmas a cél el-
érésére, mint ezt a bibliai „fügefalevélénél látjuk.
Kétségtelen az is, hogy a kultúra fokozásával a
szeméremérzet értékelése is fokozódik és finom nüan-
szaiban a leggyengédebb kifejezését találjuk annak,
amit „erényességnek” nevezünk.
Látjuk tehát, hogy a szeméremérzet erkölcsi
szempontból az erkölcsi jó fogalmának megvalósítá-
sára szolgál, éppen úgy, mint ahogy ennek ellenke-
zője utálatot, ellenszenvet idéz elő. Ε szempontból
tehát értékes eszköz abban a fegyvertárban, mely a
nemi élet szükségleteit van hivatva szolgálni. Azon-
ban óvakodnia kell mindenkinek a szeméremérzet
imitációjától, az álszeméremérzettől, a prüdériától. A
prüderia egyik szeme annak a láncnak, melyet a kon-
vencionális hazugságokból kovácsoltak össze. Schleier-
macher a prüdériát „a szeméremérzet hiányának” de-
finiálja ,,a szeméremérzet ellensége” meghatározás
azonban még találóbb volna. Ha a szeméremérzetet a
tisztaság kísérőjének kell tekinteni, úgy a prüderia
az alakoskodás köpenye mögé bujtatott romlottság,
mely különösen a kéjenckedés, a lappangó érzékiség
eltakarítására szolgál. Ezzel nem azt akarjuk mon-
dani, hogy a valódi szégyenérzet gátlólag hat a sze-
relmi életben, hogy a szerelmi vágyat eltompítja vagy
elöli. Sőt ellenkezőleg. A mesterkéletlen, öntudatlan
szemérmességet, mely lényegében etikai és esztétikai
 241

szempontból igen értékes tulajdonsága a nőnek, oly

tényezőnek tekinthetjük, mely alkalmas arra, hogy a
férfi vonzalmát fokozza, mert bizonyosfokú szimpá-
tiát ébreszt benne. Ε szimpátiának kezdetben csak
gyenge lehelete idővel a lelki szerelem hatalmas épü-
letévé nőheti ki magát és ilyképen a szeméremérzet
által kiváltott inger etikai szempontból is csak üdvö-
zölhető. Ahol a lélek játssza a vezérszerepet, az érzé-
kiség pedig csak másodsorban következik, ott a szere-
lem etikai szempontból joggal tart igényt magas érté-
kelésre és szentségnek tekinthető.
Ha a prüdéria és szeméremérzet fogalmát össze
akarjuk egymással vetni, úgy közelebbről kell meg-
vizsgálnunk a „meztelenség” kérdését is. A ruházko-
dás, mely kezdetben a klímával függött össze, tehát
higiénikus jellegű kérdés volt, a kultúrnemzeteknél,
akik tudvalevőleg nem laknak a forró égöv alatt, las-
sanként esztétikai és etikai problémává alakult át.
Bizonyos testrészek eltakarásának okát számos ter-
mészeti népnél a szeméremérzetben találjuk meg. Az
is lehetséges, hogy esztétikai motívumok is szerepet
játszottak itt. Hiszen el tudjuk képzelni, hogy a díszí-
tés, szépítés vágya is közrejátszhatott e kérdésnél. A
legvalószínűbb azonban az, hogy mindkét tényezőnek
szerepe volt már ősidőktől fogva is. A kultúrnépek-
nél ez kétségtelen. Hideg elleni védekezés és a díszítés
iránti vágyból származik az az általánosan elterjedt
szokás, hogy a test egész felületét, különösen pedig a
genitáliákat ruházattal takarjuk el. S e szokást a fej-
lődés folyamán az erkölcsi szükséglet, az erényesség
is szankcionálta. Eképen képzelhetjük el tehát a mez-
telenségtől való irtózat kifejlődését. Látjuk, hogy itt
a szokás és erényesség közötti harmónia alakult ki.
Ez azonban csak elvben áll. A gyakorlatban a szokás
inkább az álszemérem irányában fejlődött ki, mint
ezt a következőkben látni fogjuk.
 242

A modern etika nem helyeselheti a meztelenségtől

való irtózás túlzásbavitelét. Különösen akkor nem,
ha minden testi jellegű dolgot a titokzatosság, ala-
csony rendűség és aljasság köpenyével burkol be, mert
e tulajdonságok erkölcsi szempontból, különösen
szekszuális téren, csak kárt okozhatnak. A tudatlan-
ság nemcsak a kultúra szempontjából bűn, hanem
mint minden kultúrellenes tényező, egyben ellensége
az etikai kultúrának is. „Naturalia non sunt turpia”
(A természetes dolgokért nem kell szégyenkezni) ezt
az elvi álláspontot kell elfoglalnunk és a nemi eré-
nyességnek is alkalmazkodnia kell e téren a szemérem-
érzet által megkövetelt nézetekhez. A legutolsó né-
hány évtizedig túlságosan jelentős szava volt e téren
a szeméremérzet ellenlábasának, az álszeméremnek.
Ez mindent, mi meztelen, kifogásolt és erkölcsi felhá-
borodással fordult minden ellen, ami a test, helyeseb-
ben mondva a testiség tiszteletét jelenti. Ez azonban
mind csak színlelés. Az álszemérem apostolai, kik szé-
gyenkezve sütik le szemeiket, ha azt veszik észre, hogy
nem figyelik meg őket, titokban pislognak az általuk
hangosan megrótt „szemérmetlenségek” felé. Az élet
színpadán rendszerint a tiszteletreméltó és erényes
férfiak szerepét játsszák, de a kulisszák mögött szeny-
nyes gondolkozású bűnözők. Erényt prédikálnak,
azonban önmaguknál cselekedeteikkel ássák azt alá,
embertársaiknál pedig azáltal, hogy iparkodnak tőlük
a tudást megvonni és sötétben akarják tartani mind-
azt, ami természetes, ami emberi és szociális szem-
pontból szükséges s ami alkalmas lehet arra, hogy a
jellemet megszilárdítsa. Csak a szilárdan begyökere-
zett álszeméremnek a valódi szeméremérzet általi
fokról-fokra való visszaszorítása tette lehetővé a tu-
domány számára, hogy oly téren is áldásos működést
fejthessen ki, mely eddig el volt számára zárva, ez
tette lehetővé, hogy a természeti kérdések harmonikus
 243

egységbe voltak hozhatók a valódi etikával. A szek-

szuális pedagógia feladata, hogy e téren megvalósítsa
mindazt, amit eddig elmulasztott.
A meztelenség kérdésében azonban még további
szempontokat is tekintetbe kell vennünk. Vizsgáljuk
meg azt a különbséget, melyet az erotikus vágy éb-
resztésében a meztelen és a felruházott test ébreszt.
Ε téren oly megismeréshez jutottunk el, mely minden
eddigi előzetes feltételezésünket halomra dönt. Ez a
megismerés arra irányul, hogy a teljesen meztelen
test, beleszámítva az erotikus zónák meztelenségét is,
kevesebb ingert ébreszthet, mint a felruházott test.
Sőt különböző fokozatokat is különbözhethetünk meg
e téren: A teljesen meztelen test a részben felöltözött,
különösképen a vetkőzés állapotában levő test, végül
pedig a raffináltal felöltözött test. A legveszélyesebb
és a szeméremérzettel ennek folytán leginkább ellen-
tétben álló valami a raffinait és az érzéki vágyak
felébresztésére alkalmas ruházkodás. Pedig a szokás
és a divat hatalma folytán éppen ez a legelterjedtebb.
Lényege az, hogy a test egyes részeit meztelenül vagy
vékony és átlátszó szövetek segítségével alig fedve
tárják fel a kíváncsi szem számára. Itt figyelmeztetni
kell a ruhák mély kivágására elől és hátul, tovbbá a
túlságosan rövid szoknyákra s az átlátszó haris-
nyákra. Ugyanilyen hatásuk van a testhez simuló vé-
kony szöveteknek, melyek segélyével az erotikus
zónák szinte plasztikusan kidomborodnak. A melltar-
tók és fűzők segítségével ugyanez a hatás érhető el.
Ugyanily hatást gyakorol a túlságosan szűk szoknya
is, mely minden mozdulatnál pontosan kirajzolja a
combok formáit. Csupa olyan dolog, mely felett az
álszemérem nem botránkozik meg oly mértékben,
mint a test meztelenségén, holott ezek etikai szem-
pontból igen erősen elítélendők.
Az öltözködési raffinériához közel áll a részben
 244

lemeztelenített vagy félig felöltöztetett test, sőt ezek-

nél fokozottabb mértékben – ami igen érdekes és
különös – a test, mely a vetkőzés stádiumában van.
Az orvos igen gyakran látja, hogy paciensei számára
a vetkőzés sokkal kínosabb, mint amikor már mezte-
lenül állanak előtte. Éppen azért az orvosi etika kó-
dexében általános szabály, hogy a vetkőzés idejére
magukra hagyják női paciensüket és csak mikor ez
már befejeződött, jelennek meg a vizsgálat végrehaj-
tásához. A modellek, különösképen az aktmodellek
finom ösztönnel érzik meg, hogy teljes meztelensé-
gükben kevésbé vannak kitéve az érzékiségtől terhes
pillantásoknak, mint vetkőzés közben. Látjuk tehát,
hogy maga a meztelenség aránylag a legártat-
lanabb tényező az érzékiség felkorbácsolásában. A
meztelenségnek ily szempontból való ártalmatlan
volta annál inkább fokozódik, mennél inkább veszti
el a megszokás következtében érzéki jellegét. Gondol-
junk csak vissza, hogy számos ember „erkölcsi érzel-
mei” mennyire fellázadtak, mikor a családi fürdő
gondolata felmerült és a megvalósulás stádiumába
jutott. Most már megvalósult és magától értetődő
berendezkedés lett s aligha hihető, hogy akadjon
valaki, aki azt állíthatná, miszerint ez az intézmény
erkölcsi kárt okozott volna. Aki azért megy oda, hogy
pikáns ingerek után kutasson, az csalódottan fog tá-
vozni. A ruhába bujtatott Vénusz sokkal veszélyesebb,
mint a habokba merülő.
Ezek után pedig kíséreljük meg megállapítani,
hogy milyen legyen a női ruházat, ha azt akarjuk,
hogy az etika törvényei ellen ne vétsen és mégis esz-
tétikai kielégülést, esztétikai élvezetet okozzon. Ε
kettőt össze kell tudni egyeztetni annál is inkább,
mert a finoman érző embernél az esztétikai szempont
bizonyára nem érvényesülhet teljes mértékben, ha
etikai érzelmei sérelmet szenvednek. Az etikai érzés
 245

pedig, mint láttuk, sérelmet szenved, ha a ruházko-

dás csupán az érzékiség felkeltését szolgálja. Más-
részt azonban el kell kerülni, hogy az esztétikai hiá-
nyok folytán érzéki ellenszenv alakuljon ki. A közép-
utat tehát úgy fogjuk megtalálni, hogy el kell kerülni
mindent, ami alkalmas arra, hogy feltűnést keltsen!
A ruházkodásnak nem szabad a tudatos kerítő szere-
pét játszania! Tiszta, egyszerű és ízléses legyen!
Amit az eddigiekben a szeméremérzetről, annak
gátlásairól és az álszeméremről mondtunk, az főleg a
nőre vonatkozik. Azonban mutatis mutandis a férfira
is érvényes.
A fenti fejtegetéseimet nem szabad úgy magya-
rázni, mintha azok a napjainkban szinte divatszámba
menő „meztelenség kultúrájának” propagálója akarna
lenni. Csupán a meztelen test azon gyűlölködő és több-
nyire csak színlelt elkárhoztatása ellen akartam for-
dulni, mely a meztelenséget valóságos fertővé bé-
lyegzi. Érvényre kell juttatni a meztelenség pompás
természetességének esztétikai tartalmát, mely ben-
sejében az organikus és lelki élet legmagasztosabb
tulajdonságait egyesíti. Ki kell emelni a meztelen
testnek azt a jelentőségét, amit az etikusan érző em-
ber szemében jelent. Készséggel elismerjük, hogy a
szeméremérzet oly határokat képes szabni, melyeket
precízen meghatározni és szabályokba foglalni igen
nehéz, már csak azért is, mert különböző vidékeken,
néptörzseknél és a történelmi fejlődés különböző kor-
szakaiban igen eltérnek egymástól. Abban azonban
valamennyi kultúrnép álláspontja megegyezik, hogy
a szerelem lelki tartozékait és a szerelmi élet lelki
folyamatait nem viszik nyílt vásárra és nem rendez-
nek látványosságot belőlük gyengédtelen, durva mó-
don. Ugyancsak nem szokás a szekszuálitás birodal-
mában elért vagy megélt dolgokat nyilvánosan kihir-
detni vagy megtárgyalni, mert ezt csak durva lelkü-
 246

letű kéjencek vagy hazudozó fráterek teszik. A disz-

kréció ugyancsak részese a pszichikai szerelemnek,
melyhez lényegében csak a két érdekelt félnek van
köze s az e téren való titkolózás különös vonzóerőt
kölcsönöz viszonyuknak.
A testiség megtárgyalásával a „meztelenség”
témája nincsen még kimerítve. A meztelenségben az
említetteken kívül még bizonyos művészi elem is ta-
lálható, melyet az esztétika etikája vagy helyesebben
az etika esztétikája foglal magába. Az irodalom és az
ábrázoló művészet egyaránt alá vannak vetve az
etikai követelményeknek. Az etikai megítélésnél e
téren egyedül az esztétika a döntő tényező. A mezte-
lenség fogalma az esztétikai mérlegelésnél nem jön
számba. Azoknak a száma, akik minden meztelen
szoborra fügefalevelet akarnak akasztani, igen meg-
fogyatkozott és nem áll arányban azzal a lármával,
melyet a szemforgatók serege felidéz. Az antik művé-
szet, de egyáltalában minden, ami valódi művészet,
mindig erkölcsös fog maradni és az esztétika kerülő
útján keresztül a nemes szeméremérzetet csak meg
fogja erősíteni. Különben is el kell ismernünk, hogy
korunk ábrázoló művészete igen kevés alkalmat nyújt
arra, hogy komoly megbotránkozást váltson ki. Aki
a középkor festészetét és szobrászatát ismeri, annak
meg kell állapítania, hogy napjainkban az obszceni-
tásnak igen kevés tér jut s hogy kritikánk érzéke-
nyebb és sok mindent csúnyának és alacsonyrendűnek
érez, ami a régebbi korban talán éppen elengedhetet-
len tartozéka volt a jó modornak.