CZÁKA SAROLTA-VALLÓ LÁSZLÓ

MEZŰGAZDASÁGI KIADO
CZÁKA SAROLTA VALLÓ LÁSZLÓ

Harmadik. javított kiadás

.-
Mezágazdasági Kiadó. Budapest " 1989
 BEVEZETÉS

"Mert amidón késó levelét a borág veti földre.
vagy rideg északi szél berkünk díszét lekopasztja,
akkor már a serény gazdák a jövőre figyelnek.
s görbe kacorjával Sáturnusnak be-bejárják
tarlott szöl/eiket nyesegetve s a sort alakítva. ..
Vergilius írja ezt a szőló metszéséról
(Georgica, 11.403-407., Lakatos István fordítása).
A nyesés, a metszés növényeink kultúrtörténeté-
vei egyidős, múltja pedig több ezer éves. A gazda
célja mindig is az volt, hogya fa, a bokor növeked-
jék, és rendszeresen, bőven teremjen. Metszés
nélkül a fiatalkori növekvő-, majd az azt követő
termőidőszak után a növény hamar kimerül, el-
öregszik. A visszavágással a növekedést és a ter-
méshozást igyekszünk egyensúlyban tartani. Ezzel
meghosszabbítjuk a haszonnövény életét vagy leg-
alábbis a termőidejét. A metszés mértékéről, mód-
járól, idejéről koronként, tájanként másk$pp véle-
kedtek. Ez érthető, hiszen változtak a termesztett
fajok és fajták, a termesztés körülményei. az
embernek a növényekről szerzett ismeretei. Nem
gazdasági, hanem esztétikai céllal nyírták a rene-
szánsz, a barokk és a rokokó kertekben a dísznövé-
nyeket szigorú sövényekké, élő fallá vagy szinte
szoborszerű alakra. Az angol kertstílus éppen ez
ellen lázadt fel a 18. század végén, és hagyta. hogy
a növények természetüknek megfelelően nőjenek.

Jra. Szőlőmetszés egy

középkori kódex
ábrázolásában.
A munkát a Kos
jegyében,
vagyis március
végén,
április elején
végzik, eszköze
a' görbe kés
5
 Napjainkban a mértéktartó, a természeteshez
közelítő metszésmód a legelterjedtebb. E szemlé-
lethez egészen közel áll az, amit Lippai János
Posani kertjében (1667-ben) Az Alma-fárul ír: "Az
erőtlen és vékony ágacskáknak nyesésével, nem
kell igen sietni a fiatal és gyönge alma-fákon; mivel
az alma-fának, közönségessen keveseb á!;lai nől­
nek, hogy-nem-mint más féle fának; mert a sze-
mei ritkák, és távul vannak egy-mástul: hanem
hadgyák a fáján, míg jól megerősödnek. Az-után, a
mellyik leg-alkalmatlanb, azt metzhetik-el. De az
öreg fákat, gyakrabban megnyeshetik: főképpen,
ha az fölöttébb való ágai igen egy-másba-nőlnek,
és meg-szaporosznak. Mert ezektül a morlh esik
reájok, ki miatt nem lésznek ollyan gyümöl-
csözők."
Könyvünk I. fejezetében a fás növényeket, fel-
építésüket mutatjuk be. Leírjuk metszésük célját,
módját, idejét és eszközeit. A további fejezetekben
a gyümölcstermő fák és bokrok, a szőlő, a díszfák
és díszcserjék. a nyírott sövények. a rózsák. vala-
mint a fenyők metszésének legfontosabb tudniva-
lóit (telepítéstől az ifjításig) ismertetjük. Nem
térünk ki a fás növények ültetésére, a faj- és
fajtaválasztásra, a nevelés egyéb tennivalóira. A
tudomány és a gyakorlat által ismert valamennyi
metszési. művelési mód ismertetése szintén nem
lehetett a célunk. Igyekeztünk röviden összefog-
lalni és ábrákkal szemléltetni minda4:t, amire a nem
képzett kertészkedőnek kiskertjében. hétvégi tel-
kén szüksége lehet, amikor a szőlejét, fáit és bok-
rait meg akarja metszeni.
A szerzők
6
 A/w/dno8 iSmeretek
----------;-----------
EGY KIS NÖVÉNYTAN

Tavasszal. a metszés idején sok kertben hiéba ismeretükben bízva erőteljesen beavatkoznak
várakoznak az elsűrűsödött, elöregedett korot')ájú annak életébe. Például egy síkban erősen vissza-
fák és bokrok, hogy fölösleges terhei ktől sZ~ba­ csonkítják a fölfelé törő ágakat (Ietetejezik), azután
dulva fölfrissüljenek. Vannak, akik gyümölcsben csodálkoznak, hogy a fa nemcsak elveszítette
mérik azt a "veszteséget" , amelyet - hitük ~ze­ addigi, természetes formáiát. hanem a keletkezett
rint - egy-egy gally vagy ág ki metszésével iCléz- vízhajtások tömegétől koronája még sűrűbb lett.
nek elő. Nem számítanak arra, hogy az elhat')ya-
~m.h!' .J.9,"",~.Jl ,tB~mP~'l
JIDl1 Juli.? ,!'smm.áh..Rp aa Szerencsére szép számmal vannak olyan ker-
pedig az áthatolhatatlanul sűrű lombozatban felüti tek is, amelyekben a szemre is tetszetős formájú
fejét valamilyen· betegség, akkor még kevesebb is fák és bokrok megszépült. felfrissült koronával
lesz. várják a rügyek fakadását.
Mások előveszik ugyan a metszőollót, és Az egyszeri kertész, aki ajándékba kapott vado-
kimetszenek néhányat a korona kényelmesen elér- natúj metszőollójával odaáll az ollót sohasem
hető, belső gallyaiból. A külső felületet, at1lely .látott, elsűrűsödött és fölkopaszodott koronájú fája
pedig a legsűrűbb és leginkább árnyékol, érintetle_ elé, hasonló helyzetben van, mint az a kisdiák,
nül hagyják. Ezzel valójában látványos módon t~bb akitől a teljes szorzótáblát kérdezik, noha ő még az
kárt tesznek, mint hasznot. egyszeregyet sem ismeri. Ezért a metszési isme-
Ismét mások" nem félnek" a fától, és felszít')es reteket is az alapoknál kell kezdenünk. Ehhez az

A B c

.2. ábra. Suháng (A), törzses fa (8) és bokorfa (C)

7
 Fa, cserje, félcserje
A fás szárú növények föld feletti hajtása megfáso-
dik. áttelel. vastagodik, több évig él. Könyvünkben
kizárólag fás szárú növények metszésével foglal-
kozunk. E növények termete, elágazásai különbö-
zőképpen alakulnak.
A fának a föld felett többnyire egy tengelye van,
ez a törzs. A törzs hordozza a koronát. A fa magas-
sága legalább 5-6 méter, ám kivételesen ennél
alacsonyabb is lehet.
A cserje föld feletti része tőből elágazik, magas-
sága legfeljebb 5-6 méter. A 3 méternél
nagyobbra növőt magas, másfél métertől 3 méte-
rig középtermetű, az ennél alacsonyabbat ala-
csony, illetve törpecserjének nevezzük.
A -küszócserjék 'Kűfön'feges afakUfásúak: ága'IK,
vesszőik támasztékot kívánnak. Fal, kerítés, mes-
terséges támrendszer híján a talaj felszínén terjed-
nek, fákra csavarodnak. léggyökerekkel vagy
kacsokkal kapaszkodnak. Legismertebb kúszó fás
növényünk a szőlő. A gyümölcstermő növények
között is akad ilyen, például a szeder. A kúszó
díszcserjéket (pl. trombitafolyondár, futórózsák,
klemátiszok) pedig szépségükért ültetjük a ker-
tekbe.
A félcserje ugyancsak tőből elágazó növény, ám'
ágainak csupán az alapi része fásodik meg. a vesz-
szők nem érnek be, hanem évről évre visszafagy-

11---- a törzs dereka

3. ábra. Ribiszkebokor és -fácska

alapfogalma k ismerete szükséges, mert csak így

gondolkodhatunk. cselekedhetünk együtt. A fogal-
makat és ismereteket a tudományos teljeSség igé-
nye nélkül vesszük sorra, olyan válogatással és
egyszerűsítéssel, amely remélhetőleg telegendő
~.bb..Q.L.. t\Q.g.'} ala~~Q.~Q.~ ~l~a~áti~~lJ.~ a g.'}(l(hölru'1:- é.'i-
díszfák, bokrok metszésének elméletét é5 valame-
lyest a gyakorlatát is. 4. ábra. A fa részei
8
 nak. Tavasszal a tőhajtásokból megújul, különö-
sen, ha a tövét télire takartuk. A félcserje átmenet
a cserje és az évelő növény között. A díszkertbe
ültetett kékajak (Perovskia) és levendula (Lavan-
du/a) jellegzetes képviselője e csoportnak.
A fák és a cserjék között nem vonhatunk éles
határt, gyakori az átmeneti alak. A földtől elágazó
fákat bokorfának nevezzük (2. ábra). A faiskolák
számos növényt, például a liliomfát (Magno/ia), a
gyertyánt (Carpinus) nevelik ilyen alakúra. A ,cser-
jékbői pedig gyakran nevelnek kisebb-nagyobb fát.
Törzset és koronát alakíthatunk ki például az orgo-
nán (Syringa), a közönséges kecskerágón(Euony-
mus europa/a), a keleti ezüstfán (E/aeagnus angus-
tifo/ia). Az alanyból törzset. nevelve, koronába
szemzik a ribiszkét, a riszmétét. a köszmétét. a
rózsát, a rózsa mandulát (Amygda/us triloba) és
még számos díszcserjét. Az ilyeneket törzses fács-
kának nevezzük (3. ábra).
Tetőtől talpig
il A gyökér a növény föld alatti része, rögzíti a fát,
a bokrot. A talajból vizet és tápanyagokat vesz föl.
és tovább szállítja a föld feletti résznek. A gyökér-
mellékvezérvessző
5. ábra. A gyümölcsfa
koronájának főbb részei.
Bemutatására a metszés nélküli•.
természetes alakulású.
sudaras koronájú fát
választottuk, amely
éppen elérte termő korát
9
nek raktározó szerepe is van. A magról kelt növé-
nyek erős főgyökeréből ágaznak el az oldalgyöke-
rek. A gyökerek végét el nem ágazó hajszálgyöke-
rek borítják. A növény táplálkozása szempontjából
ezek a legfontosabbak (a faiskolai kitermeléskor
éppen ezek szakadnak le). A vegetatív úton (dug~
ványozással. bujtással) szaporított növényeken
járulékos gyökerek képződnek. Ilyen gyökérzetük
van például a törpegyümölcsfa alanyoknak, a sző­
lőnek és a legtöbb díszcserjének.
A gyökér és a föld feletti rész határán van a
gyökérnyak. Gyökérnyakba szemzik a legtöbb
gyümölcsfát. a rózsát, az orgonát, a díszcseresz-
nyét és a díszalmát. számos dísz- és haszonnö-
vényt. Oltványvásárláskor ügyeljünk arra, hogya
gyökérnyak ép, sértetlen, az oltáshelyen jól össze-
forrt legyen.
A gyökérnyak. azaz a föld fölöH kezdődik a
növény szára. Ez tartja a fás növényt (4. ábra). A
fás szár több száz évig is élhet. A fa föld feletti
része törzsre és koronára tagolódik.
Fatermetű növényeink koronáját a törzs tartja
és köti össze a gyökérzettel, ez a gyökérnyak és az
alsó koronaelágazás közötti rész.
A törzs hosszát a növény örökletes tulaj-
donságai, a művelésmód, illetve a termesztési cél
fövezérvessző
/ ikervezérvessző
~ /
első ágcsoport
határozza meg. Ismerünk bokortörzset (magas-
sága 40-50 cm). alacsony törzset (60-70 cm).
közepes törzset (80-120 cm) és magas törzset
(130-200 cm). Leggyakoribb és legmegfelelőbb
az alacsony, illetve közepes törzs. A 60 cm-nél
alacsonyabb törzs a túlságosan lehajló alsó ágak
miatt akadályozza a talajművelést. A magas törzs
pedig a fa ápolását, metszését. növényvédelmét
és a szüretet nehezíti meg.
A gyümölcstermő bokrokra és cserjékre a törzs
nem jellemző. Ilyen a mogyoró, a ribiszkefélék. a
köszméte, a riszméte. a málna és a tüskétlen
szeder. Ezek közvetlenül a talaj felszíne fölött ágaz-
nak el. A magas törzsű köszméte és ribiszke csak
forma szerint törzses fa, mert a 80-100 cm-és
alanyba oltott nemes is törzs nélkül ágazik el.
A korona a törzs folytatását képező ágrendszer.
Nyugalmi állapotban az ágakat. azokon a gallyakat,
a vesszőket és a rügyeket különböztetjOk meg a
koronán. Tenyészidőben rajta fejlődnek a hajtások,
a levelek, a virágok, majd ezekből a termés.
Az ágak a korona hároméves vagy annál idő­
sebb részei. A korona fő vázát adják. elhelyezkedé-
sükkel, egymáshoz való viszonyukkal megszabják
a korona küllemét,formáját.
A gallyak kétéves részek. Részint a termés
alapjait a termőrészeket hordozzák. Az ilyen galy-
Iyakat termőgallyazatnak nevezzük. A növekedési
vesszők is a gallyakon foglalnak helyet, ezek a
korona minden irányú növekedését szolgálják. 'Az
ilyen szerepű gallyakat hajtógallyazatnak mondjuk.
A vesszők a korona egyéves. lomb nélküli
részei. Rajtuk a korona további növekedését szol-
gáló hajtás- és virágrügyek foglalnak helyet.
A korona részeit a természetes alakulásu suda-
ras koronán tanulmányozzuk (5. ábra). A gyü-
mölcsfa tengelyében a fővezérág (sudár) áll, csú-
esán a fővezérvesszővel. A fővezérvessző mellett
néha ikervezérvessző is előfordul, amely az előbbi-
hez hasonlóan erőteljes növekedésű és fölfelé
törő. Ezek alatt található a mellékvezérvessző,
amely az előzőekkel versengő ugyan. de gyengébb
növekedésű és kevésbé fölfelé törő (konkurens-
nek is nevezik).
A fővezérágból vázágak ágaznak el. Azokat.
amelyek helyzetüknél fogva a korona oldalirányú
növekedését szolgálják. oldalvezérágaknak nevez-
zük. Ezek ágelágazódásai az elágazás sorrendjé-
ben az első-, a másod- és a harmadrendű olda/~
ágak.
Az oldalvezérágak csúcsán az oldalvezérvesz-
10
szók foglalnak helyet. Ezek mellett itt is állhat .
ikervezér. illetve mellékvezér. A csúcstól távolabb.
az ágak. a gallyak oldalán képződött vesszők az
oldalvesszők. Ezek a koronateret töltik ki.
A szabályosan alakult sudaras korona ágcso-
partjai arányosan és maradéktalanul kitöltik a ren-
delkezésükre álló teret. Ez azt jelenti. hogya lehe-
tőségekhez mérten a legnagyobb termőfelületet
adják. Az egykorú és csaknem azonos magasság-
ban elhelyezkedő ágak ágcsoportot (ágemeletet)
alkotnak. Az 5. ábrán bemutatott korona ágcso-
partjai ennek alapján első. második és harmadik
ágemeletbe rendeződnek.
Természetes koronáját a gyümölcsfa magára
hagyottan. gondozatlanul is kineveli. Ennek for-
mája elsősorban a faj és a fajta örökletes tulaj-
donságai által meghatározott. Befolyással van rá az
alany is. amely mindenekelőtt a nemes növekedé-
sére hat. gyengíti vagy erősíti azt. (Például vala-
mely nemes körte vadkörte alanyon erőteljesen.
birs alanyon ellenben gyengén növekszik.)
A növekedést a termőhely is módosítja. ezen
belül e)sősorban az éghajlat és a ta\ajv·lszonyok.
Rossz termő helyi feltételek között (például sekély
termőrétegű vagy szikes talajon. kevés csapadék
mellett) a gyümölcsfa kisebb. satnyább. hamarabb
elöregedő koronát nevel. mint jó körülmények kö-
zött.
Kertünkbe elsősorban olyan fajokat. fajtákat
ültessünk, amelyeknek hagyománya van a környé-
ken. Ezek bizonyosan kiállták a termőhely próbáját.
A környékünktől idegen. más igényű faj és fajta
meghonosításával legyünk óvatosak. Mindenek-
előtt sajátos igényeik kielégítésére törekedjünk. és
ettől függően válasszuk meg akoronaformát
(művelésmódot). ne pedig fordítv.q.
A koronaforma függ a fa korától is. Fiatalon
fölfelé törő. és a sudár (a központi tengely) általá-
ban uralkodó. A gyümölcsfák a teljes termőkort
elérve öltik föl fajra és fajtára jellemző koronafor-
májukat. Az öregedő fa koronája mindinkább szét-
hajlik. a sudár uralkodó jellege megszűnik.
A korona természetes alakulása a fajok és a
fajták egyik legjellemzőbb tulajdonsága (6. ábra). A
kúp, a piramis, a megnyúlt gömb és a tojás alakú
koronaformákban a központi tengely növekedése
meghatározó. A szétterülő korona gyakran kétsu-
daras. Az ernyőszerű koronában a sudár a második
ágcsoport fölött szétágazik. A gömbkoronában a
központi tengely nem uralkodik. csaknem egyen-
rangú elágazásokból áll.
A sudaras koronában a sudár (a központi ten-
gely) minden metszési beavatkozás nélkül kialakul
és uralkodik. A cseresznyére és a körtére jellemző.
 . ~. '.~ " ,.. , ,', ~'.~ ';~"'-" .:~~.····i_ ~..... . ~ .. ~ .•... _~. -'-' "~' _ ,.; : ~ ;.:;.; '._ Ol-.· ~ .• _. ;:"'-_~' •• " -: ;o.':, .~ :<:
kúp piramis megnyúlt gömb tojás

,>,,-.~ . • .;.:-
.... • " .. ',' :,'•• 0:- ,_ -: • •:'?::.r· ..: ~ •.'..:':.

szétterülő ernyőszerű gömb

6. ábra. A twmészetes korona főbb formá;

A kétsudaras korona villás el~gazású. Nagy hát- vagyenyvesek. Viszont rügypikkelyek nélküli, csu-
ránya, hogya fa a nagy termés súlya alatt a villában pasz rügye (8. ábra) van például az ostorménfának
széthasadhat. (Viburnum lantana).
A természetes kombinált koronában a sudár
kezdetben meghatározó, később a második ág-
emelet fölött elhajlik, megszűnik, A kajszi és
némelyalmafajta jellemző koronaalakulása.
A sudár nélküli koronát azonos erősségű oldal-
elágazások alkotják. A mogyoró, a naspolya, a
ribiszke, a köszméte koronaformája.
A magától alakuló, természetes korona - a dió virágkezdemények
és a gesztenye kivételével - nem felel meg ter-
mesztési céljainknak. Elsűrűsödik, apró. gyümöl-
csöt nevel, és nem terem egyenletesen minden
esztendőben. Ezért be kell avatkoznunk, és a gyü-
mölcstermő növény biológiai tulajdonságai és a
környezeti tényezők ismeretében mesterségesen
kell alakítanunk a koronát.
A rügy olyan rövid szártagú hajtáskezdemény,
amelyből hajtás. illetve virág vagy virágzat fejlődik.
A rügyek alakja. nagysága. színe és csoportosulása
az illető fajra jellemző, sőt fajtánként is némileg
eltér. Különbség van abban is, hogy mi fejlődik.
belőlük, milyen korúak és hol helyezkednek el (7.
ábra),
A hajtásokon, a levelek hónaljában lévő, még
csak zsenge, zöld burokkal fedett fiatal, nyári
rügyeket szemnek nevezzük. A tulajdonképpeni
rügyek, amelyeket kifejlett, megerősödött barna
pikkelylevelek takarnak, a vesszőkön találhatók. A 7. ábra. Az almafa rügyei és egy vegyes rügy keresztmet· .
rügypikkelyek gyakran szőrözöttek, gyantásak szete
11

csúcsrügy
x lődnek.
B. ábra. A kőris fedett (bal) és az ostorménfa (jobb) csupasz
rügyei
Attól függően, hogy adott évben a rügy kihajt-e
vagy sem. hajtórügyet és alvórügyet különbözte-
tünk meg. A hajtórügyek az adott évben kihajta-
nak, az alvórügyek évekig nyugalomban maradnak.
Az alvórügyeket a vesszők, gallyak alsó és alapi
részén (tövén), valamint az ágalapon (az ágak
tövén, az úgynev~zett ággyűrűben) találjuk. Miköz-
ben a vessző megvastagodva gallyá, majd ággá
alakul, e rügyeket a megvastagodott kéreg benövi.
és ezáltal rejtett rügyekké alakulnak át.
Az alvórügyek rendszerint csak akkor hajtanak
ki, ha a környezetükben lévő vesszőket. gallyakat.
ágakat károsodás éri, vagy ha ifjítás, átoltás, de
akár az alakító, ritkító metszés során ezeket erősen
visszavágjuk. A visszametszés mértékének függ-
vényében az alvórügyekkel (rejtett rügyekkel) épp-
úgy számolnunk kell, mint a vesszők hajtásrügyei-
vel. Különösen akkor van szükség rájuk. ha új
koronarészt akarunk kinevelni.
A rügyek hajtást vagy virágot, illetve hajtást és
virágot is rejthetnek. Ezek szerint hajtásrügyet.
virágrügyet és vegyes rügyet különböztetünk meg.
A hajtásrügyek megnyúltak. hegyesek. belőlük
mindig hajtások fejlődnek, majd azokon levelek és
újabb rügyek. A hajtásrügyek lehetnek fejlettek,
fejletlenek, átmeneti és járulékos rügyek. A fejlett
hajtásrügyek általában a fajra és fajtára jellemző
oldalrügyek, amelyek a növekedési vesszőkön
többnyire a fölső harmadban foglalnak helyet. A
fejletlen hajtásrügyek az előzőeknél kisebbek. Az
alma és a körte rövid termőrészeinek (dárdáinak)
12
csúcsrügye alatt. valamint a vesszők alapjánál talá-
lunk ilyeneket. A termőrész, illetve a vessző visz-
szametszésekor e rügyekből gyenge hajtások fej-
Az átmeneti rügyekfejlett hajtásrügyek, alakjuk
azonban a virágrügyekéhez hasonló; az almára és
a körtére jellemző rügyalakulások. Fontosak, mert
a vesszőt vagy a termő részt középerősen vissza-
metszve belőlük gyenge hajtások képződnek,
amelyeknek csúcsán rendszerint vegyes rügyek
alakulnak ki a következő évben.
A járulékos rügyek elsősorban különleges
keletkezési helyük miatt különböznek a többi haj-
tásrügytől. A szilva, ameggy és a málna gyökerein
keletkeznek ilyen rügyek. A ribiszke és a tüskétlen
szeder is járulékos rügyeiből újul meg. Ezek nélkül
elpusztul a tő. A belőlük képződött hajtás a gyökér-
sarj, illetve tősarj. Képződhetnek sebzések, oltá-
sok helyein is.
A virágrügyek gömbölydedek, zömökebbek és
nagyobbak is, mint a hajtásrügyek. Belőlük csak
virág fejlődik. Minden gyümölcsfajon megtalálha-
tók, de a gyümölcsfélék nagyobb csoportjából
elsősorban a csonthéjasokat jellemzik. (Csonthé-
jas gyümölcseink: a cseresznye, a meggy, a szilva,
a ringló, a kajszi és az őszibarack.) Nagyobb szám-
ban a termőrészeken fordulnak elő, amelyekkel az
egyes fajok metszésének tárgyalásakor ismerke-
dünk meg.
A vegyes rügyekből előbb rövid szártagú hajtás
fejlődik, majd ezen virág vagy virágzat képződik. E
rügyalakulás az almatermésűekre jellemző. (AIma-
termésű gyümölcseink: áz alma, a körte, a birs és
a naspolya.) Vegyes rügyet találunk a szőlőn, a
málnán, a fekete ribiszkén és a köszmétén is (9.
ábra).
Hajtás- és virágrügyek, valamint vegyes rügyek
a vesszők csúcsán és oldalán egyaránt előfordul-
hatnak.
A vessző n elfoglalt helyük szerint csúcsrügyek,
oldalrügyek és végálló rügyek lehetnek. Csúcsrü-
gyek akkor, ha a vessző csúcsán vannak. Az oldal-
rügyek a vesszők oldalán találhatók. A végálló rügy
pedig a visszametszett vessző legfelső rügye.
A rügyalapon többnyire egyesével állnak a
magános rügyek, ha párosával. iker- vagy kettős
rügy a nevük. Ha háromnál több van egy rügyaIa-
pon, rügycsoportnak nevezzük. A rügy lehet csak
virág- vagy csak hajtórügy, de egyazon rügyalapon
virág- és hajtórügy is előfordul. például az ősziba­
rackon (10. ábra).
A hajtás a gyümölcs- és díszfák koronájának és
a bokornak fiatal, lombleveles része. Rügyből fejlő­
dik, rajta a leveleken kívül szemeket (éretlen
rügyeket). virágokat, illetve termést találunk.
 Izválasztó (diafragma)

tw---- elhalt kéreg ----lll/ff.......

---fatest

9. ábra. A szőlő
vegyes bél
rügyének
és vesszejének
keresztmetszete
A fiatal hajtás zsenge, sérülékeny, könnyen képező ágak, gallyak vesszőinek csúcsrügyéből
kitörhető. Nyár közepére (augusztusra) váza már fejlődnek. A metszéssel alakított koronában pedig
eléggé megszilárdul, félfás állapotúvá válik. Ősszel a végálló rügyekből alakulnak.
hosszanti növekedését befejezve, csúcsrügyben A sudár vagy fóvezérhajtás a törzset neveli,
zárul, beérik, és lombját lehullatja. Ekkor azonban tovább, a fa magasságbeli növekedését teszi lehe-
már vessző a neve. tŐvé. Az oldalvezérhajtások az oldalvázágak hosz-
A korona fás részei hajtásokból alakulnak, ezért szanti (ezzel a korona szélességbeli) növekedését
helyzetük és feladatuk szerint a vesszőkhöz hason- szolgálják. A mellékvezérhajtás közvetlenül a
lóan különítjük el őket. Vezérhajtásokat és oldalhaj- vezérhajtás alatt növő, azzal versengő erőteljes
tásokat különböztetünk meg. hajtás (konkurens). Ha a mellékvezérhajtások erős
A vezérhajtásoknak a korona magasság- és növekedésűek, elnyomhatják a fővezérhajtásokat,
szélességbeli (illetve átmérőbeli) növekedésében. formátlanná tehetik a koronát. Ezért - különösen
van szerepük. Természetes módon a korona vázát az alakítás első éveiben - ezeket hajtás vagy
vessző állapotban tőből el kell távolítani.
csúcsrügy Előfordul. hogya korona továbbnevelése
szempontjából előnyösebb helyzetű a mellékve-
felső harmad zér, mint a fővezér. Ekkor a kedvezőbb állású
hajtásrügyek mellékvezért hagyjuk meg. Ha a sudárhajtást vág-
juk vissza helyzete vagy gyengébb növekedése
végálló rügy
miatt előnyösebb mellékvezérre, álsudaras met-
középső harmad szést végzünk. Az ikervezérhajtások kettős
rűgyekből vagy rügycsoportból fejlődnek. Jelenlé-
tük nem kívánatos, mert könnyen hasadó, villás
hármas vegyes rügycsoport
középen hajtásrüggyel elágazás fejlődik belőlük. Ezért az ikervezérhajtá-
(őszibarack} sok közül mindig csak egyet szabad meghagynunk
vezérnek, a másikat (vagy a többit) tőből távolítsuk

harmad~~
virágrügyek
el. Jelenlétük cseresznye- és körtefákon gyakori.
alsó
Az oldalhajtások a vesszők oldalrügyeiből fej-
vessz6alap lődnek, tehát nem a vázágak hosszanti növekedé-

~
sében, hanem azok elágazódásában vesznek részt
alvórügyek' (a koronateret töltik ki). A csúcsrügytől az alap felé
~~ (alapi rügyek} haladva mindinkább csökken az oldalhajtások
hossza. Hogy mennyi oldalrügy hajt ki. az sok
10. ábra. Fontosabb rügyalakulásQk a vesszőn tényezőtől függ, amelyek közül a fa kora, növeke-
(sematikus ábra) dési erélye és a vesszők' helyzete a leginkább
13
 meghatározó. A vesszők alsó harmadában lévő
rügyek rendszerint alva maradnak (alvó-, majd rej-
tett rügyekké válnak). hacsak a vessző helyzete
vagy a visszametszés ezeket kihajtásra nem kény-
szeríti.
A vessző rügyeiből tavasszal előtörő hajtásokat
elsőrendű hajtásoknak nevezzük. Ha a hajtások
levélhónaljában kialakult szemek még a tenyészidő
során kihajtanak. másodrendű hajtásokat hoznak.
Ha ugyanazon tenyészidőben a másodrendű hajtá-
sok szemei is kihajtanak, belőlük harmadrendű
hajtások képződnek. Sem a másod-, sem a har-
madrendű hajtások nem teljes értékűek. A szemek
nyári kihajtását serkenti a lombozat elpusztulása. a
nem megfelelő időben (túl korán) végzett nyári
zöldmetszés, az erős ifjítás és az erős metszés.
Erre készteti a fát a hosszan tartó szárazságot
követően hirtelen lehulló csapadék, a kórokozók és
a kártevők pusztítása is. Ha a mértéktartó fás
metszés bő tápanyagellátással párosul, ez is a
másod- és harmadrendű hajtások képződését ser-
kenti. (Különösen kajszin és őszibarackfákon gya-
kori.) .
A vízhajtás (fattyúhajtás) a korona idősebb
részeinek rejtett rügyeiből fejlődik. Igen erőteljes
növésű, hosszú ízközű. laza szövetű. Megjelenése
a koronarész vagy a korona megifjulási törekvésé-
nek a jele. Képződését kiválthatja az erős metszés
is. A nagyon hosszú. vastag vízhajtáson (ilyen az
őszibarackon gyakori) fejlett oldalhajtások is van-
nak. Ha az ilyen vízhajtást vessző állapotában
gyengén visszametsszük, oldalhajtásai megerő­
södnek, és termést adó rügyekkel rakódnak be.
A sarjhajtás a tőből vagy a gyökérből tör elő.
Gyümölcstermő bokraink közül a málna rendszere-
sen hoz gyökérsarjakat. Bőven hoz sarjhajtást a
mogyoró, a szilva, de hajlamos erre a meggy és a
birs is. Tősarjakat nevelnek a ribiszkefélék, a tüs-
kétlen szeder és a szamóca.
A vadhajtások (vagy alanyhajtások). amelyek a
szemzés vagy az oltás helye alatti részből, az
alanyból törnek elő. ugyancsak sarjhajtások. Tör-
zses gyümölcsfáinkon káros a sarjak jelenléte,
mert az ápolást akadályozzák, és elvonják a tápa-
nyagot akoronától. Eltávolításuk legbiztosabb
módszere, ha zsenge korukban tőből kitörjük (vagy
kidörzsöljük) valamennyit.
A hajtás őszre beérik, leveleit lehullatja, vesz·
szővé alakul. Növekedési és termővesszőket
különböztetünk meg. Ez azonban inkább elvi elkü-
lönítés, mert a növekedési vesszők egyúttal ter-
mővesszők is és megfordítva.
Tipikus növekedési vesszőket elsősorban a fia-
tal. nem termő fákon találunk. A rajtuk levő fejlett
hajtásrügyek a meghatározók, belőlük rendszerint
erőteljes, de termést nem hozó hajtások fejlődnek.
14
Ezek révén terebélyesedik a korona (felfelé és
szélességben is). A koronában elfoglalt helyük sze-
rint vezérvesszők (fővezér, illetve oldalvezérek),
valamint oldalvesszők lehetnek (lásd az 5. ábrán).
A fattyúhajtásból (vízhajtásból) alakult fattyúvessző
is növekedesi vessző.
A termővesszőkön avirágrügyek a meghatáro-
zók. Velük azért ismerkedünk meg részjetesen.
mert a jövendő termések alapjait. a termőrészeket
alkotják. A termőrészek alakulása az ugyanazon
csoportba tartozó gyümölcsfajokon hasonló, ezért
részletesen ott. illetve a fajok metszési tudnivalói
között ismertetjük őket.
Minden mozog, azaz minden változik. Heraklei-
tosz, ókori görög bölcs megállapítása a korona ré-
szekre is áll. A rügyből hajtás. a hajtásból vessző
lesz. Ez a vessző egy esztendő múlva gallyá. újabb
egy év után pedig ággá alakul. Az egyes koronaré-
szek tehát folytonosan átalakulnak, megszűnnek.
illetve újraszületnek. Ahhoz. hogya metszés során
jól avatkozzunk be a korona alakulásába, ilyen
értelmű előrelátásra is szükségünk van.
Egyensúlyt kell tartani
A gyümölcstermő növények életkora három,
viszonylag jól elkülöníthető szakaszra osztható. Az
elsőt az erőteljes növekedés jellemzi. ekkor alakul
ki a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival.
Ebben az időszakban még nem vagy alig hoz ter-
mést a fa. Sudarának növekedése ekkor a legerő­
teljesebb. A termőre fordulás időszakában a
korábbi erőteljes növekedés mérséklődik. A ter-
mőidőszak derekán a mérsékelt növekedés állan-
dósul, miközben mind nagyobb számban képződ­
nek a termőrészek. A termés csökkenésének sza-
kaszára a növekedés és a termőrészképzés mér-
séklődése, majd megállása jellemző. Ez a növényi
váz pusztulásával ér véget.
Metszeni szükséges
A metszéssel a gyümölcstermő növényt olyan ter-
mőegyensúlyi állapotban tartjuk, amely gazdái\«>-
dói célunknak leginkább megfelel. A term6egyen-
súly a növekedési és termésképzési folyamatok
összhar1gja, amelynek eredményeként a fa és
bokor mennyiségben és minőségben is a legjobb
termést adja. Ebből logikusan következik a kérdés:
ezek szeril"l't a gyümölcsfa önmagában nem képes
a termőegyensúly megteremtésére? A válasz:
nem, pontosabban a nekünk tetsző termöegyen-
súly megteremtésére nem. Törvényszerű ugyan,
hogya soha nem metszett fa is valamilyen egyen-
súlyba kerül a környezetével (amely egyébként az
adott feltételek között a legjobb termőegyensúlyi
állapot lesz). Az ilyen állapot azonban nem felel
meg termesztési céljainknak, sőt kultúrfajtáink
zömének sem, mert életkorukat megrövidíti. és
lehetetlenné teszi teljesítőképességük kibontako-
zását.
A magára hagyott korona elsűrűsödik, benne
- elsősorban a napfény hiánya miatt - a hájtás-
növekedés fokozatosan gyengül. majd egészen
lecsökken, sőt megáll. A hajtásokról (vesszőkről)
pedig tudjuk, hogy azokból lesznek a termőrészek,
a jövendő termések alapjai. Ezért növekedésük
csökkenése a termőfelület mennyiségi és minő­
ségi visszaeséséhez vezet. Jóllehet a gyümölcsfa
termőrészekkel van tele, ez azonban már nem
kívánatos, mert a termőegyensúly - a növekedés
rovására - megbomlott.
Az ilyen fa dúsan virágzik ugyan, de kevés virág
termékenyül meg (nem kötődik). a kötődött ter-
méskezdemények nagy része lehullik, a megma-
radt gyümölcsök pedig aprók maradnak. Mindez
azért következik be, mert a hajtásnövekedés csök-
kenésével megfogyatkozik az asszimiláló felület,
amelynek első, kedvezőtlen következménye, hogy
a jövő esztendei hajtás- és virágrügyek fejletlenek
lesznek, ezekből pedig fejletlen hajtások kép-
ződnek.
E satnya hajtások képtelenek ellátni a nagy-
számú rügyet, így a kedvezőtlen folyamatok
további láncolataként egyre több termőrész gyen-
gül le, illetve pusztul el.
A gyér hajtásnövekedés (és ezzel a termőfelü­
let gyér megújulása) csak a korona külső peremén
folytatódik, a belső térben megáll. így fö/kopaszo-
dik a korona,;; amely teljesítményének számottevő
csökkenésével és idő előtti elöregedésével jár
együtt.
A metszéssel részint elhárítjuk. részint pedig
elodázzuk e kedvezőtlen folyamatot. Célunk, hogy
a gyümölcsfa és -bokor életében minél tovább
tartson az az állapot, amikor minden évben rend-
szeresen, kielégítő mennyiségű és jó minőségű
gyümölcsöt terem. Ehhez olyan koronaformát ala-
kítunk ki, amelyben a napfény behatol a korona
belsejébe is. Rendszeres ritkítással pedig elejét
vesszük a fa fölkopaszodásának. A megmaradó
kevesebb termőrész a korona külső és belső felü-
letén csaknem azonos arányban foglal helyet. Raj-
tuk a rügyek (hajtás- és virágrügyek) fejlettek, így a
termőrészek jó teljesítményre és folyamatos
megújulásra képesek, növényünk termőegyen­
súlyban van.
Ugyane céllal metsszük az intenzív koronafor-
mákat is, ahol a fák rövidebb élete és a rendszeres,
nagy termések kényszere miatt a termőegyensúlyi
állapot szerepe még fontosabb.
15
A csúcs uralma
A következőkben azokat az ismereteket. összefüg-
géseket vesszük sorra, amelyek meghatározzák a
növény növekedését és termésképzését. Mind-
ezeket metszési beavatkozásaink szempontjából
és hatásában nézzük. Ez az elvi áttekintés azért
szükséges, mert nélküle a munkánk nem lehet
tudatos, növényeink belső, önszabályozó rendjét
figyelembe vevő.
A fák minden vesszején, de különösen a vezér-
vesszőkön mindig a csúcson vagy annak közelé-
ben lévő rügyek hajtanak ki legerőteljesebben. A
csúcstól lefelé egyre rövidebb hajtások fejlődnek,
avesszőalap táján lévő rügyek pedig többnyire ki
sem hajtanak. Igaz ez akkor is, ha a vesszőt például
felére visszavágjuk. Ez esetben a leghosszabb,
legerősebb hajtás az újdonsült csúcsrügyből, a
végálló rügyből tör elő. Az alatta lévőkből egyre
gyengébb hajtást kapunk. Ezt a jelenséget a haj-
tásnövekedés csúcsi ura/mának, szakkifejezéssel
csúcsdominanciának nevezzük. A hajtásfejlődés
mértéke a vesszők helyzetétől függ. Minél inkább
megközelíti a vessző a függőleges helyzetet, annál
erőteljesebbek a belőle fejlődő hajtások (11. ábra).
Ennek megfelelően a vízszintessel 90 fokos szö-
get bezár6 vessző csúcs-, illetve végálló rügyéből,
valamint az alatta lévő néhány oldalrügyből törnek
elő a legerősebbek. A középső harmad rügyei
rövid hajtásokat hoznak, az alsó harmadban lévők
már ki sem hajtanak.
A vízszinteshez 45 fokos szögben áll6 vessző
hajtásnövekedése lényegében az előzőhöz
hasonló -hajtásfejlődést eredményez, azzal a
különbséggel, hogya csúcshajtások mérsékelteb-
ben növekednek, és egy-két alapi rügy is kihajt. A
vesszőn lefelé (a föld felé) néző rügyek mindig
gyengébben hajtanak ki, mint az azonos magas-
ságban lévő, fölfelé néző rügyek. A 30 fokos szög-
ben áll6 vesszőn a hajtásnövekedés átmenetet
képez a függőleges és a vízszintes helyzetű vesz-
szőből előtört hajtások növ,ekedése között. Ez
esetben a vesszőn a csúcsdominancia mellett az
alapdominancia (az alap uralma) is érvényesül.
Ennek következcnényeként a vízszinteshez képest
30 fokos szögben álló vessző rügyei - a vessző
teljes hosszában - azonos erővel hajtanak ki.
A vízszintes helyzetű vesszőn rövidebb hajtá-
sok fejlődnek. Az alapból rendszerint egy-két erő­
sebb hajtás tör elő, a csúcs kihajtása a leggyen-
gébb. A függő/egesen leívelt vesszón igen gyenge
lesz a hajtásnövekedés, de szinte teljes hosszában
berakódik termórészekkel. Az ívelés hatására egy-
két erős hajtás fejlődik az alapból, ami az alapi
dominancia határozott megnyilvánulása. Az ívben
meghajlított vesszőn (ami nem azonos a függóle-
 60 fok
90 fok
"rzszintes
U. ábra. A különböző szögben álló, illetve hajlított ve~szők rügyeib61 előtörő hajtások fejlódése (Bouché-Thomas vázlata nyomán)
ges leíveléssel) a tápanyagtorlódás miatt egy-két
erős hajtás fejlődik az ív csúcsán. Innen az alap és
a vesszőcsúcs felé haladva termőhajtások képződ­
nek. és a vessző csúcsi uralma szinte teljesen
megszűnik.
Metszés és hajtásnövekedés
A metszés hajtásnövekedésre gyakorolt hatása
egyenes arányú összefüggést mutat, azaz mennél
erősebben metsszük vissza a vesszőt, annál erő-
teljesebb lesz rajta a hajtásfejlődés (12. ábra). Erős
metszésnek mondjuk azt, ha a vesszőt harmadára
vágjuk vissza, vagyis kétharmadát eltávolítjuk. Ha
gyengén metszünk, vagyis a vessző kétharmadára
(annak egyharmadát távolítva el), gyenge hajtásnö-
vekedést eredményez. Középerős metszéskor fe-
lére vágjuk vissza a vesszőt, és a kihajtás is közép--
45 fok 30 fok
függőleges lei"elés
r"szeru lehajtás
erős lesz. Mindebből az is következik. hogy a
hajtásnövekedés akkor a leggyengébb, ha egyálta-
lán nem metsszük visza a vesszőt.
Bizonyos esetekben igen erősen, azaz ággyú-
rúre metszünk. Ekkor a vessző alapján ülő fejletlen
rügyeket vagy a gally kéregráncaiban rejtőző alvó-
rügyeket késztetjük kihajtásra úgy. hogy egészen
az alapra (az alapon lévő kéregráncokra, a gyűrűre)
metszünk. A visszavágás hatására egy-két rövid
termőrészt kapunk. (A gyűrűre metszés nem azo-
nos tehát a tőbő I való eltávolítással.)
Gyűrűre akkor metszünk, ha valamely vesz-
szőt (vagy gallyat) mindenképpen el akarunk távo-
lítani (pl. rossz irányba nőtt vagy megsérült). de
helyén szükségünk van termőalapra. Idősebb
fákon a korona belsejében képződött fattyúvesz-
szőket is célszerű így visszavágnunk. ha más
célunk nincs vele, és van hely a termőalap kineve-
16
lésére. (Gyűrűre elsősorban az almatermésűeket ket. Ez utóbbi esetben - a termőegyensúly fenn-
metsszük.) tartása végett - csak ritkítjuk a koronát. azaz a
Metszéskor a fa korát és növekedési erélyét termőrészek (a termőgallyazat) egy részét távolít-
(erőnléti állapotát) szem előtt kell tartanunk. A jul< el. (A ritkító metszésről még részletesen szó-
beavatkozás során a növény, a korona egészére lunk.)
kell figyelemmel lennünk. Az erős metszés követ- Hogyatermőegyensúlyt fenntartsuk, a fia-
keztében beálló erőteljes hajtásnövekedés csök- ta/abb gyümölcsfákat gyengébben metsszük, mert
kenti a termőrészek képződését. Egyszerűen ezek amúgy is az erőteljes növekedés (a vegetatív
azért, mert a fa tápanyagának nagyobbik részét a jelleg) szakaszában vannak. Az idősebb fákat pedig
hajtás vonja el. A gyengébb metszés vagy a met- erősebben metsszük, mert ezek a gyengülő növe-
szés elhagyása viszont a termőrészek arányát kedés és az erőteljes termésképzés (a generatív
növeli a növekedési részek rovására. jelleg) állapotában vannak. A metszéssel akkor
Ha az erőteljes hajtásnövekedés a célunk, vétünk a legkevesebbet - külőnősen a kezdő,
akkor a vesszőket erőteljesen kell visszametsze- "tanuló metsző" időszakban fontos ez -, ha az
nünk. Ha gyengíteni akarjuk a hajtások növekedé- ~ arany középút bölcs elvét követve, középerősen
sét, akkor nem vagy alig metsszük vissza a vessző- metsszük meg fáinkat.

1
1

l
~{j-
erős
középerős

,r&r
~\I, . 1
rfc,
;Í
~"

JJ
gyenge ággyúrúre metszés ~

12. ábra. A visszametszés mértéke és hatása a hajtás-, illetve vesszónövekedésre

17
 METSZÉSMÓDOK

Eddigi vizsgálódásaink során arra kerestünk gallyból és leggyakrabban a vesszőből) csak egy
választ, hogy melyek a koronának azon részei, részt vágunk le. Visszametszésselleginkább a fia-
amelyek ismeretére a metszéskor szükségünk tal fák koronáját alakítjuk, de ezzel a módszerrel
van. Taglaltuk az okokat is, amelyek indokolják e tartjuk termőegyensúlyban a csökkenő növekedés
beavatkozást. és szóltunk ennek hatásairól is. (generatív) állapotába jutott, termőkorú fákat is.
Most a hogyant, azaz a metszés módjait igyek- "Gallyat és ágat is visszametszhetünk (átoltás vagy
szünk megválaszolni. Ezzel már közelebb kerülünk teljes ifjítás céljából). Ha gallyat. ágat azzal a szán-
a művelet gyakorlati megval6sításához ·,s. dékkal vágunk v'lssza, hogy ezzel új hajtás. ennek
nyomán új termőrész kinevelésére késztessük,
akkor ifjító. pontosabban termőrészifjító metszést
Fásmetszés végzünk. A visszametszéssel - annak mértékétől
függően - mindig gyengébb vagy erősebb hajtás-
Gyümölcsfáinkat lombos és lombtalan állapotuk- képződésre serkentjük a fát (13. ábra).
ban metszhetjük. A továbbiakban a fásmetszés A ritkítás alkalmával a koronarészt (amely leg-
módját tárgyaljuk, a zöldmetszéssej külön fejezet- gyakrabban termőgallyazat) tőből távolítjuk el (14.
ben foglalkozunk. Aszerint, hogya metszés milyen ábra). Leginkább a termőkorú fákat metsszük így,
koronarészt érint és milyen mértékben. visszamet- de szükségessé válhat, ugyan kisebb mér:ék-
szést, ritkító és ifjító metszést végezhetünk. (Az ben, az alakítás alatt álló, fiatal fák koronaritkítása
utóbbi - mint látni fogjuk - nem azonos a teljes során is. Ritkító metszés után sohasem olyan erő­
ifjítással.) teljes a növekedés, mint visszametszéskor. Ha a
Visszametszéskor a koronarészból (ágból. gyümölcsfa természetes alakulása lehetővé teszi·

13. ábra. Az erősebb vesszőt

ál1alában hosszabbra,
a gyengébbet rövidebbre
vágjuk vissza
18
 Ilyenkor forma szerint visszavágjuk, valójában
azonban csak ritkítjuk a koronát. Am a legfonto-
sabb nem is az, hogya művelet nevét megtaláljuk,
hanem hogya beavatkozás céljával és következ-
ményével tisztában legyünk.
Attól függően, hogy a visszametszés és ritkítás
milyen mértékű a koronában, erős, középerős
vagy gyenge metszésben részesíthetjük a fát.
Erős metszéskor sok koronarészt távolítunk el,
amelyek között több vastagabb gally, illetve ág is
van. Ilyenkor rendszerint a vesszőket is erősen
visszametsszük. (A vessző visszametszésének
mértékét és hatását a 12. ábra szemlélteti.) Legin-
kább a növekedésben legyengült. idős termőfákat
metsszük erősen.
A középeró$ metszés során közepes mérték-
ben távolítunk el termőalapot, gallyat, ágat. A vesz-
szőket többnyire középhosszúra metsszük. Közép-
erős .metszéssel az olyan termőkorú gyümölcsfák
termőegyensúlyát tartjuk fenn, amelyeknek éven-
kénti hajtásnövedéke 40-50 centiméter, termés-
képzésük pedig a fajtára jellemző ,és rendszeres.
Gyenge metszéskor csak kevés koronarészt
távolítunk el, a vastagabb gallyakból, ágakból pedig
alig vágunk ki. A vesszőket is csak gyengén metsz-
szük vissza. Gyenge metszésben az erősen növe-
kedő, többnyire fiatal, ritka koronájú fákat része-
sítjük. . .

14. ábr.. Ritkítás és term6részifjítás.

Zöldmetszés

(például dió és gesztenye esetén), a koronát csak A tenyészidőben végzett metszést. a zöldmet-
ritkító metszéssel is alakíthatjuk, azaz a természe- szést illetően eltérő a szakemberek véleménye. A
tes koronaformát érvényre juttatjuk és fenntartjuk. határozott állásfoglalást nehezíti, hogy e beavatko-
A termórészifjítást a visszametszés és a ritkí- zással a gyümölcstermő növény asszimilációs felü-
tás együttes műveletének is tekinthetjük. Ennek letét kurtítjuk meg. A rügyfakadástól a lombhullá-
során a korona elöregedett termőgallyazatát (á9át) sig fontos és bonyolult folyamatok követik egy-
fiatal koronarészre (vesszőre) vágjuk vissza. Igy, mást a gyümölcsfa életében (például a rügykiala-
mivel jelentős koronarészt távolítunk el, ritkul és kulás, a jövő évi termés alapjainak megszületése),
szellősebbé válik a korona. Viszont a végálló vesz- s ezeket a zöldmetszéssel megzavarhatjuk. Meg-
szó (a visszametszett koronarész legfölső, leg- felelő időben, és mértéktartóan végezve azonban
külső vesszeje) erőteljesebb hajtásképződésre helye van a termesztéstechnológiában. Elsősor­
kényszerül. s belőle a termőalap megújul. A ban a fásmetszés kiegészítője.
végálló vessző visszametszésével növelhetjük a A tenyészidőben a dús Iombozattól nehezen
kihajtás erősségét. illetve irányt szabhatunk a tekinthető át a korona szerkezete. Ezért a zöldmet-
leendő termóalap (termőgallyazat a termőrészek- szést elsősorban azoknak ajánljuk, akik a fásmet-
kel) térbeli elhelyezkedésének. A folyamatos ter- szések során már szert tettek némi gyakorlatra, és
mőrészifjítás a fák egyenletes terméshozásának a lombbal borított koronában is biztonságosan eli-
egyik alapja. gazodnak.
Az ismertetett metszési módok nem különül- Az alakító zöldmetszéssel a növény asszimilá-
nek el mindig élesen. Különösen a termőalapok . ciós energiáját a koronaalakulásra kedvezően cso-
metszése során áll elő olyan helyzet. amikor a portosítjuk át. amennyiben a vezérhajtásokkal ver-
gallyazatot visszametsszük valamely kedvezőbb sengő konkurenseket még zsenge korukban eltá-
helyzetű elágazásra vagy idősebb termőrészre. volítjuk. A júliusi, augusztusi hajtásválogatással és
19
-visszametszéssel ritkábbá, napfénytől átjárha-
tóbbá és szellősebbé tesszük a koronát. ahol
ezután jól beérik a hajtás, rajta a szemek (rügyek),
és színesebb. ízesebb lesz a gyümölcs. Előnye
növényvédelmi szempontból is megmutatkozik,
mert nyár végén sokkal erőteljesebb a sebgyógyu-
lás, mint a kora tavaszi fásmetszések idején.
(Figyelemre méltó az is, hogya kajszi gutaütésé-
ben fontos szerepet játszó kórokozók szaporodása
augusztusban erőteljesen csökken, ezért is ajánla-
tos a kajszit ekkor metszeni.) Elsősorban az ősziba­
rackot. az intenzív koronaformák közül pedig az
alma-karcsúorsót metsszük zölden.
A vitorla visszacsípése
A növekvő hajtás kissé visszagörbülő csúcsi részét
nevezzük vitorlának. Levelei kisebbek, és színben
is elütnek a hajtás többi (alsóbb) leveleitől. E levél-
kék a hajtás tenyészőcsúcsát fogják közre.
A vitorla visszacsípése a legártatlanabb és egy-
15. ábra. A vitorla visszacsfpése
16. ábra. A hajtás visszacsfpése (pincfrozásJ
20
ben legkevésbé jelentős metszési beavatkozás (15.
ábra). Visszacsípéskor a vitorla levéllemezeinek
felét körömmel lecsípjük. Ekkor a tenyészőcs~csot
(hajtáscsúcsot) nem sértjük meg. de a levél kurtítá-
sával csökkentjük a közvetlen közelében álló levél-
kék tápanyagellátását. Ennek következtében mint-
egy két hétig szünetel a hajtásnövekedés, majd
torzulás, görbülés nélkül ismét folytatódik.
A vitorla visszacsípésével a vezérvesszőket
egyensúlyban tartjuk. Például. ha valamelyik
végálló rügyből a többinél jóval erősebb hajtás tör
elő, annak növekedését így fogjuk vissza. E be-
avatkozás ideje májusban, a legerőteljesebb haj-
tásfejlődés idején van, és ha szükséges, egyszer
ismételhető.
A hajtás visszacsipése
Hajtásvisszacsípéskor (pincírozás) hat-nyolc levél-
re kurtítjuk a hajtásokat. ezáltal a hajtástenyé-
sző csúcsot is eltávolítjuk (16. ábra). A megmaradó
hajtáscsonk vastagodik, a visszamaradt levelek
hónaljában lévő szemek (nyári rügyek) pedig meg-
duzzadnak. A júliusi visszametszés hatására a
végálló, illetve az alatta lévő egy-két szemből
másodrendű hajtásokat kapunk. Az alsóbb" hely-
zetű szemek nagy valószínűséggel termőrügyekké
alakulnak.
A pincírozott hajtás lemarad a versengésben. A
többi. erőteljesebb hajtás le is árnyékolja, de mint
asszimilációs felület, mégiscsak megmarad. A
visszacsípett hajtás környezetében csökken az
újabb hajtások képződésének lehetősége.
A hajtásvisszacsípés hatását az erőteljes növe-
kedésű és sűrű koronájú fák alakító és termőkori
fenntartó metszése során hasznosíthatjuk. A visz-
szacsípés hatására képződött gyenge (másod-
rendű) hajtásból. illetve vesszőből alakult termő­
gallyazat kevésbé sűrűsíti el a koronát. Ágemele-
tek között a fővezérágon (sudáron) vagy az oldalve-
zérágak legerőteljesebben növő fölső harmadában
a legcélszerűbb így kialakítani gyenge, de csak
mérsékelt számú termőgallyazatot.
Az alakítás alatt álló fiatal fák törzsén megje-
lenő hajtások a törzs erősítését szolgálják. Ezeket
- hajtáscsúcsukat visszacsípve - hagyjuk meg.a
tenyészidőben. Az ebből képződött vesszőt azon-
ban tavasszal tőből távolítsuk el. Ugyanígy járjunk
el a nagy sebek közvetlen közelében képződött, a
sebgyógyulást tápláló hajtásokkal is.
Levélkoszorúra metszés
Ez a metszésmód (másképpen Lorette-metszés)
akkor célszerű, ha egy-egy, rendszerint függőlege­
sen álló hajtás túl erős növekedése miatt nem
 kívánatos, ám ha tőből eltávolítanánk, hiát)y kelet- ikerhajtások valamelyikét és a korona belsejébe
kezne a koronában. Az ilyen hajtásokat lehát ne növő, egymást keresztező, sűrűsítő hajtásokat.
tőből vágjuk ki, hanem a hajtásalapra, az Qtt lévő A korona ilyen célú alakítását a tavaszi fásmet-
fejletlen szemekre, illetve az őket ölelő le"élkoszo- szés alkalmával is elvégezhetjük. Mostani beavat-
r"Úra metsszük vissza (17. ábra). A sZ~mekből kozásunk azzal a veszéllyel járhat. hogy időközben
megsérül vagy megbetegszik a meghagyott. fontos
szerepű hajtás, és jövő tavaszra nem lesz miből
válogatnunk. Ilyen megfontolásból elegendő az is,
ha a korai alakító zöldmetszés alkalmával az ikerhaj-
tások valamelyikét (mert abból később könnyen
lehasadó villás elágazás lesz) és néhány, kedvezőt­
len állású hajtást távolítunk csak el. Általában nyolc-
tíz hajtásnál többet ne vágjunk ki az alakítás alatt álló
fa koronájából. A termőkorú fa nyár végi hajtásválo-
gatásának fő célja a szellős, napsütötte lombkorona
kialakítása, hogy hajtásai (vesszői) jól beérjenek, és
áa m.:#qqri-imök:'s Js 1/0/1 taf~ aZszeb.b&17szhezM
jön, jobban beérjen (18. ábra). A nyár végi hajtásvá-
logatást július végén, augusztusban végezzük, ami-
kor a hajtások rendszerint félfás állapotban vannak,
és a rajtuk lévő szemek már nem hajtanak ki a
tenyészidőben. A hajtásválogatás alkalmával első­
sorban a beteg, sérült. kedvezőtlen helyzetű, egy-
mást keresztező és a korona belseje felé növő
hajtások közül válogassunk. Fontos, hogya korona
külső és belső felületén lehetőleg azonos mértékű
legyen. Az is nagyon fontos, hogy igen mértéktartó
legyen, mert noha a hajtásválogatás általában ked-
vezőbbé teszi a megmaradt hajtások fejlődésének
körülményeit. a fa növekedését viszont csökkenti.
Az idősebb koronarészekből kihajtott, erőtelje­
sen fölfelé törő, laza szövetű vízhajtások (fattyúhaj-
. tások) zöldmetszését fontoljuk meg. A fattyú hajtá-
sok nagyszámú megjelenése a fa erőteljes meg-
újulási kényszerének és képességének a jele, vagy
a szakszerűtlen metszés következménye. Ebből
következik, hogy ha ezeket megritkítjuk, akkor a
megmaradók még erőteljesebben növekednek,
17.•"'11. Levélkoszorúra metszés illetve újabbak törnek elő. Ezért a fattyúhajtásokat
inkább íveljük le vagy metsszük levélkoszorúra.
jövőre a vízszinteshez közeli, gyenge, te~mő jel- A gyengébb termőerőben lévő őszibarackfákon
legű hajtások fejlődnek. E beavatkozá~t július gyakoriak a nagyon hosszú, vastag vízhajtások,
végén, augusztus elején végezzük. melyeken fejlett oldalhajtások is vannak. Ezeket
(vagy egy részüket) célszerű a termőfelület növelé-
sére felhasználnunk. Vessző állapotukban gyen-
Hajtásválogatás gén visszametszve oldalhajtásaik megerősödnek,
és virágrügyekkel rakódnak be.
Erőteljes zöldmetszési beavatkozás, ilyen~or a .fö-
lösleges hajtást (hajtásokat) tőből eltávolítjuk.
A korai koronaalakító hajtásválogatás a~ alakító Kiegészítő munkák
metszés kiegészítője lehet. Ezt a hajtások 5-10
centiméteres állapotában végezzük. Ek"or még A metszést kiegészítő eljárások közül a gyümölcs-
kézzel is könnyen kitörhetők, helyük gyC)rsan és fák hajtásnövekedését szabályozó és termőre for-
szépen beforr. Elvileg ilyenkor is eltávolíthatjuk a dulásukat siettető hajtáslekötözéssel és a kézi
fíatal· féínK tövezér- és oldalvezérhaJfásainak gyümölcsrítkítással foglalkozunk. Itt említjűk a
összes versenytársát (konkurensét), kivág~atjuk az vadalást is.
21
18. ábr•. Hajtásválogatás
Vesszőlekötözés
'függ. Hagyományos koronaformában vízszintes
Ha a meredeken fölfelé növő vesszőt vízszintes-
hez közeli szögállásban lekötözzük. akkor oldalrü-
gyeiből hajtások vagy termőrészek fejlődnek.
Minél közelebb kényszerítjük a vízszinteshez a
vesszőt (a koronarészt). annál inkább gyengül a
növekedési hajlama. és erősödik a termésképzési
jellege. A vesszőlekötözéssel a termőalapok ko-
raibb kialakulását. és ezzel a fák koraibb termőre
fordítását idézhetjük elő.
A vesszőlekötözésnek mindenekelőtt az inten-
zív koronaformák. közöttük is a termőkaros ors6-
fák és a sövények kialakításában van jelentősége.
A lekötözés mértéke (a vessző vízszintessel
22
bezárt szöge) elsősorban a fa növekedési erélyétől
vázkarokat ne neveljünk. mert néhány év alatt
elcsökevényesednek. elöregszenek. A gyenge
növekedésű fákat ne kössük le. a középerős és
erős növekedésűeket (a vízszinteshez képest)
15--30 fokos szögben neveljük. Fontos. hogy- a
lekötözött karok (vesszők) ne íveljenek. egyenesek
legyenek.
A gyümölcsfa korosodásával vázágrendszere
mindinkább a vízszinteshez közelít, amely egyúttal
a termő (generatív) jelleg folyamatos erősödését is
jelenti. Kialakulnak rajta az úgynevezett természe-
tes termőívek. Ilyen állapotban már nem a leívelés
a célunk. hanem a vázágrendszer szögállásának az
emelése, hogya fa növekedési (vegetatív) jellegét
erősítsük a generatív túlsúllyal szemben. Ezt azon-
ban már metszéssel érjük el.
A vesszők lekötözésének legmegfelelőbb ideje
a tavaszi hajtásnövekedés kezdete, amikor a·nedv-
keringés megindul. A nyugalmi időszakban a vesz-
szők merevek. és különösen íveléskor könnyen
eltörhetnek vagy kitörhetnek. Kedvező még a nyár
végi lekötözés (augusztus eleje). amikor a hajtások
már fásodnak és csúcsrügyben záródnak. Ekkor
még rugalmasak, képlékenyek, a legkevésbé töré-
kenyek.
A kötözőanyagot először a rögzítési alaphoz
kössük (ami lehet a törzs. alsóbb gally vagy ág,
huzal, karó). Ezután rögzítsük a vesszőt (gallyat) kb.
az alsó harmadán (19. ábra). Fontos, hogy ne föl-
19. ábra. Vesszőlekötözés huzalhoz (A) és idősebb korona-
részhez (B), erős gallyak és ágak leívelése (C)
23
jebb kössünk, mert akkor a vessző ívben meghaj-
lik, ami a legkevésbé felel meg céljainknak. Lehe-
tőleg mindig. közvetlenül a rügy mellett kössünk,
mert így kevésbé csúszhat el a kötés.
A vékonyabb vesszők, a hajtások lekötéséhez
kiváló a rafia. Nyirkosan tartva kevésbé szakad
szálaira. A zsineget a fölfelé törő, erősebb vesz-
szők, gallyak (esetleg ágak) lehajlítására használ-
hatjuk. Lazán kössük a lehajlítandó koronarészre,
különben bevághat a növény szövetébe.
Fémhuzal is használható lekötözésre, de csak
akkor, ha előbb a kötés helyére bőr vagy gumi
alátétet rakunk, hogya huzal ne vágjon be.
Műanyag kötözőanyagokkal lehet a nehezen
beszerezhető rafiát helyettesíteni. Az idősebb, erő­
sebb koronarészek leívelésére három-négy szálat
sodorjunk belőle össze.
A kötözéseket évente ellenőrizzük, és szükség
szerint újítsuk fel vagy szüntessük meg. Fontos,
hogya kötésről ne feledkezzünk el, mert a kötöző­
anyaggal elszorított helyen vékony marad a koro-
narész, mikozben máshol rendesen vastagodik. Az
elszorítás táplálkozási zavarokat okoz, és helyén
eltörhet a termőkar.
Gyümölcsritkítás
Ezzel a munkával elejét vesszük a fa túlterhelésé-
nek, a meghagyott termésekből pedig nagyobb,
szebb és értékesebb gyümölcs fejlődik. A túlterhe-
lés megakadályozza a fát, hogy felkészüljön a
köv,etkező évi termésre, és így az idei esztendő
túlságosan nagy hozamának jövőre lesz meg a
böjtje.
A ritkítás mértéke több tényezőtől függ. Általá-
nos elv, hogy a meghagyott két gyümölcs között
elférjen egy kifejlett harmadik. Az alma, a körte és
az őszibarack szinte minden évben ritkításra szo-
rul. némely nagy termésű években a kajszi is.
Egyes (bőtermő) években a ringlókat is érdemes
megritkítani.
A fiatal, először termő fák gyümölcsritkítására
különöse n ügyeljünk. Ne legyünk türelmetlenek és
mohók, mert a fákon maradó sok gyümölcs jelen-
tős tápanyagot von el a még növekvő, fejlődő fiatal
növénytől, ezáltal azt visszavetheti. Ezért az első
terméseiket mutató gyümölcsfákon 2-3 gyü-
mölcsnél többet ne hagyjunk.
Az alma és a körte fölösleges gyümölcskezde-
ményeit keskeny pengéjű. éles késsel vagy köze-
pes méretű, hegyes ollóval vágjuk ki. A ritkítandó
őszibarack és kajszi zöld terméseit kézzel, csavaró
mozdulattal válasszuk le a termőrészről.
Előfordul. hogya korona egy-egy gallya túlsá-
gosan berakódik gyümölccsel, máshol pedig nincs,
vagy alig akad termés. A túlságosan berakódott
részeket ez esetben is meg kell ritkítani. mert a
többi koronarész hiányos termését nem ellensú-
lyozza ez a helyi többlet.
A kötődés és a természetes hullás után már
meg tudjuk becsülni, hogy mennyi termésre van
kilátásunk. Ekkor ritkítsunk. Az almát és a körtét a
júniusi hullás után ritkítsuk. A terméscsoportból
egy vagy két gyümölcsöt hagyjunk meg. A fölös
kezdeményeket kocsányuk közepén vágjuk le.
Az őszibarack ritkításának idejét a gyümölcs-
kezdemény méretéhez igazítsuk. A legalkalma-
sabb, amikor a gyümölcskezdemény kis dió nagy-
ságú, azaz átmérője 1,5-2 cm. Ennél korábban ne
fogjunk hozzá, mert a természetes hullás még
nem fejeződött be. Kb. 8-10 centiméterenként
hagyjunk meg egy-egy gyümölcsöt.
A gyümölcsritkításnak növényvédelmi haszna
is van. A túl sűrűn álló, egymáshoz érő gyümöl-
csök közé nem hatol be a permetlé, a gombás
betegségek ott megtelepedhetnek, onnan fertőz­
hetnek. A szorosan összeérő terméseket -
hasonló okok miatt - gyakrabban támadják meg a
gyümölcsmolyok hernyói is.
24
Vadalás
Vadaláskor a szemzés vagy oltás helye alól, az
alanyból előtörő hajtásokat (vadhajtásokat) távolít-
juk el. Az alanyhajtások károsak, mert ha megerő­
södnek, elvonják a tápanyagot a nemestől, más-
részt a talajművelést is akadályozzák. Növényvé-
delmi szempontból pedig azért veszélyesek, mert
pl. a vértetű búvóhelyéül szolgálnak.
A körte birsalanya, számos rózsa, orgona, vala-
mint a ribiszke, a köszméte és a riszméte bokorfák
aranyribiszke alanya rendszeresen sarjadzik.
Ugyancsak erősen sarjad a meggy. (Nem célszerű
a kertünkben fellelhető meggysarjakat besze-
mezni, mert sarjképző tulajdonságukat alanyként
is megtartják.)
A sarjakat tavasszal, zsenge korukban távolit-
suk el. Bontsuk ki a sarjat hozó tövet, és a gyökér-
törzsről tőből törjük ki (vagy dörzsöljük ki) vala-
mennyit. A felszínre tört sarjhajtások (vesszők)
talajfelszín fölötti visszametszése nem megoldás,
mert ez a megmaradt sarjak további növekedésé-
hez, illetve újabbak képződéséhez vezet.
 MIKOR ÉS MIÉRT METSSZÜNK7

A kert sohasem kész, a kertész sohasem pihen- Rügyfakadás. pontosabban elvirágzás után, de
het. Ezt az örömteli panaszt szinte mindenki még a hajtásnövekedés előtt metsszük a kora
elmondhatja, aki szőlőt, gyümölcsfát, rózsát és tavasszal virágzó cserjék egy csoportját. (Erről a
díszcserjét ültet, gondoz. A kertészkedő ember díszcserjék metszésénél részletesen írunk.)
még néhány hónapra sem akaszthatja szögre a Tavaszi metszés alkalmával a késői fagy vagy
metszőo)l6ját, mert minden évszakban akad vele más károsodás következtében ki nem hajtott
dolga. rügyeket, a rossz irányba növő hajtásokat eltávolít-
Télen, lombtalan állapotban jól áttekinthetők a juk. Ez többnyire a szőlő és a rózsák esetében
növények (mármint a lombhullat6k). könnyen szükséges. A fenyőkből nevelt élősövényt április
eldönthetjük. hogy hol állnak túl sűrűn az ágak. a közepén, közvetlenül a kihajtás előtt nyírjuk.
vesszők, a konkurensek közül melyiket érdemes A nyírott sövények gondozása többnyire nyá-
meghagyni. A száraz vagy beteg koronarészek is ron esedékes. A fenyők kivételével valamennyi
felismerhetők. más a kérgük színe és repedezett- lombhullató és örökzöld sövényt a nyár folyamán
·sége. legalább egyszer nyírjuk. Erős növekepés. jó kondí-
Kora tavasszal metsszük vissza az ősszel tele- ció akár négy-öt nyírást is szükségessé tehet.
pített. fagyérzékeny növények vesszőit. A tavaszi Nyár derekán a hajtások visszacsípésével leál-
telepítést követően is azonnal metsszünk. líthatjuk a fagyérzékeny növények (füge. császárfa,
A fák és a bokrok fásmetszéséhez legkedve- szivarfa) további növekedését. Ezzel elősegít jük.
zőbb a kora tavasz. pontosabban a rügyfakadást hogyahajtások megfásodjanak. a fagy ne tegyen
megelőző időszak. Ekkor már túl van a növény a tél kárt bennük.
és a fagyok megpróbáltatásain. A sérülés, a pusz- . A málna metszése eltér az általánostól. A leter-
tulás mértéke szemrevételezéssel. vagy ha szük- mett (és hamarosan el is pusztuló) termővessző­
séges. rügyvizsgálattal (néhány rügy hosszanti ket a szüret után (július végén) haladéktalanul távO'
átmetszésével) állapítható meg. lítsuk el. mert jelenlétük veszedelmes fertőzések
A korábbi (téli, tél végi) metszés fagykároso- forrása lehet. Új sarjait a tenyészidőben ritkítjuk.
dássai fenyeget. Ha a hőmérsékl~t -5 oC alá süly- A zöldmetszés ideje - elsősorban a tavaszi
Iyed, a metszést hagyjuk abba, mert a növény a fásmetszés kiegészítéseként - a tenyészidőben
sebeken keresztül fagykárt szenvedhet. Amennyi- van. A vezérhajtások egyensúlyban tartását szol-
ben O oC alatti hőmérsékleten metszünk, húzzunk gáló vitorla-visszacsípésre a legerőteljesebb haj-
kesztyűt; mert a kéz melegétől a fagypont alá hűlt tásnövekedési időszakban. májusban és június
vesszőn fagyfoltok keletkezhetnek. elején kerítsünk sort. A hajtásnövekedést korlá-
A rügyfakadást megelőző időszak a lemosó tozó hajtásvisszacsípés. a koronaalakító célzatú
permetezés ideje is. Célszerű. ha a permetezésig hajtásválogatás, valamint a levélkoszorúra met-
végzünk a metszés sel. Ezt a legtöbb gyümölcsfaj szés ideje július Vége, augusztus. amikor a hajtá-
esetében meg is tehetjük. Kivételt képeznek sok már félfás állapotban vannak.
csonthéjas gyümöJcseink (közöttük is elsősorban A zöldmetszés idejének helyes megválasztása
az őszibarack és a kajszi). Ezek metszését rügyfa- két okból fontos. Egyrészt, hogya lombozat eltá-
kadás utánra. pirosbimbós állapotukra időzítsük. A volításából eredő jobb megvilágítás kedvező
veszedelmes ágpusztulást. ágrákosodást előidéző hatása még érvényesüljön. Másrészt, hogy az eltá-
kórokozók fertőzésének valószínűsége ugyanis ez volított vagy visszacsonkolt hajtáson és környeze-
idő tájt (az ekkor uralkodó hőmérsékleti viszonyok tében (a levélkoszorúban) a szemek már ne hajtsa-
miatt) a legcsekélyebb. Amennyiben csonthéjas nak ki abban az esztendőben, hiszen azokból csak
fáinkat korábban részesítettük lemosó permete'- satnya hajtások fejlődnének. amelyek télen elpusz-
zésben, metszéskor viseljünk gumikesztyűt. Ha tulnak.
metszés után permetezünk, akkor a készítmény, A korán fakadó, a téli fagyokra kevésbé érzé-
illetve a töménység megválasztásában legyünk keny növényeinket ősszel, lombhullás után is
tekintettel a pirosbimbós állapotra. metszhetjük. A ribiszkefélék. a köszméte és a
25
riszméte bokrait ekkor is ritkíthatjuk. Fontos, hogy magoncba szemzett fák esetében is megmutatko-
metszésükkel ne várjuk meg a rügyek fakadását, zik (például a diónál és a gesztenyénél). Az intenzív
mert a zsenge. sérülékeny hajtáskezdeményeket koronaformák törpealanyain lévő fák fordulnak a
munka közben leverhetjük, megsérthetjük. Az igen legkorábban termóre, már a második-harmadik
korán fakadó (gyakran már február végén virágzó) évükben.
mogyorót ősszel kell megmetszeni, mert így nem A vadalma alany elsősorban a nyirkos, savanyú
tehetünk kárt a virágokban. talajokon díszlik. Száraz, gyengébb minőségű tala-
jon sokkal jobb körtealany a vadkörte, mint a birs.
A cseresznyét és meggyet vadcseresznye, illetve
A szaporítóanyagról, ültetéskor sajmeggy alanyra oltják. Savanyú talajra a vadcse-
resznyét, meszesre inkább a sajmeggyet válasz-
Fák, bokrok ültetésével évtizedekre határozunk.
szuk. A kajszit homokon vadkajszi, kötött talajon
Nem mindegy tehát, hogya termesztés első és
myrobalán vagy szilvaalanyon ültessük. Az ósziba-
igen fontos munkáját, a telepítést, hogyan végez-
rackot meszes talajra keserű mandula vagy GF 677
zük el. Ehhez, a szakszerű ültetésen kívül ismer-
alanyon, mészben szegény vidékeken pedig vad-
nünk kell a szaporítóanyagot (a nemest és az
őszibarack alanyon telepítsük.
alanyt), tisztában kell lennünk a választott műve­
A hagyományos koronaformájú középmagas
lésmóddal, ki kell elégítenünk a növények tenyész-
törzsű fák neveléséhez erős növekedésű ala-
terület-igényét, és meg kell metszenünk őket.
nyokra van szükség. Ilyenek a vadalanyok, mint
Az alanyra is legyen gondunk például a vadcseresznye, a vadkörte, a vadalma. A
meggy sajmeggyalanyon, a kajszi pedig szilvaala-
A gyüfnölcsfák zömét ivartalan úton, oltással nyon kisebb koronát nevel.
(szemzéssel) szaporítják. A célszerű tulajdonságú Az intenzív koronaformák között átmeneti for-
alanyra (amely lehet például erőteljesen növő mának (félintenzívnek) tekinthető termőkaros orsó
vadalany vagy gyenge törpealany) rászemzik a vagy intenzív sövény számára almából az M 4-es,
nemest. E szaporítási mód nagy előnye, hogy a körtéből a birs a megfelelő alany. Az igen intenzív
nemes tulajdonsága nem változik, azonos marad karcsú orsónak szánt almát M 9 vagy M 26 jelű
az anyanövényével (amelyről a szemzőhajtást vet- törpealanyon vásároljuk.
ték). Ivaros úton, magról szaporítva ugyanis a gyü-
mölcsfák többsége visszaüt az ősi és a nemes Koronás oltvány és suháng
közötti átmeneti formák valamelyikére, és az ese-
tek többségében a nemesnél rosszabb minőségű A gyümölcsfák szaporítóanyaga kétféle: koronás
gyümölcsöt terem. oltvány és suháng. A koronás oltványon legalább
A szőlőt és a gyümölcstermő bokrokat kivétel három, fejlett (legkevesebb 30 centiméteres) .
nélkül ivartalanul szaporítják. Közöttük gyakori a oldalvessző (oldalvezérvessző) van, és sudara
fá~dugvánnyal (bokorribiszkék) vagy gyökeres sarj- (fővezérvesszeje) is fejlett, ép. A suháng elágazás
jal (mogyoró, málna) való szaporítás. A törzses nélküli, kevésbé fejlett oltvány. Ha a szaporítá-
köszméte-, ribiszke- és ristmétefácskák oltvá- anyag egészséges, gyakorlatilag mindegy, hogy
nyok: a nemes fajtákat aranyribiszke alanyba oltják koronás oltványt vagy suhángot veszünk és ülte-
(80-100 centiméter magasan, elsősorban a köny- tünk. A koronás oltvány előnye, hogy belőle koráb-
nyebb kezelhetőség végett). ban kialakíthatjuk a koronát. Hátrányának mond-
A faiskolában vásárolható fiatal bokrokat, sarja- ható, hogya törzs magassága már meghatározott.
kat és oltványcsemetéket a növények szaporftó- A suhángból egy éwel tovább kell alakítanunk a
anyagának nevezzük. koronát, előnye viszont, hogya törzs magasságát
Az alanyok a rájuk oltott nemest tartják és mi határozzuk meg.
táplálják. Talajigényük igen eltérő. alkalmazkodóké- E tulajdonságoknál fontosabb. hogy ne legyen
pességük is különböző, a rajtuk lévő nemes sem nyflós az oltvány, azaz a gyökérnyakon lévő oltás-
egyformán fejlődik. A szaporítóanyag vásárlásakor forradás kifogástalan legyen. (Választáskor ne rös-
gondoljunk az alanyra is, mert ennek jó vagy rossz telljük a szaporítóanyagot alaposan szemügyre
megválasztása kihat a növény növekedésére és vennil) Legalább ilyen fontos a gyökérzet épsége
fejlődésére, a koronaformára és a művelésmódra, és terjedelme is. A túlságosan visszacsonkolt és
egy szóval: a termesztés sikerére. ritka oldalgyökérzetú fácskának kisebb az eredési
Az oltványok általában 2-4 éwel hamarabb esélye, akármilyen szép is a koronája. Legyen bár
érik el teljes termókorukat, mint a magról kelt kissé fejletlen vagy formátlan a törzs, ezt a kezdeti
gyümölcsfák. E koraibb termőre fordulás - amely- szépséghibát jó körülmények közé kerülve, bizo-
nek számottevő a gazdasági haszna is - a saját nyosan kinövi az ép, dús gyökérzetű gyümolcsfa.
26
 Ültetéskor ne metszegessük a gyökérzetet
hiszen kapott az elég nagy sebet a kitermelés
során. Csak a roncsolt, hasadt gyökérvégeket vág-
juk sima felületűre. és csak olyan mértékben. hogy
a sérült rész kiessen .
Telepítéskor a fák és a bokrok szaporítóanyagá-
nak föld feletti részét - a legtöbb esetben -
erősen visszavágjuk. Mindenekelőtt azért, hogy
helyreállítsuk a többnyire nagyon megcsonkolt
gyökérzet és az ép föld feletti rész egyensúlyát. A
visszametszés elmulasztása a frissen ültetett
fácska túlterheléséhez vezethet. A sok rügyből
előtörő, nagyszámú hajtást a frissen sebzett és
csonka gyökérzet képtelen ellátni. Ennek követ-
keztében a tenyészidőben gyenge, csökött hajtá-
sok fejlődhetnek, sőt el is pusztulhat a fa.
A bokrok és gyökeres sarjak erőteljes vissza-
metszésének az az elsődleges célja. hogy az alapi
rügyek, illetve a járulékos rügyek kihajtsanak. és a
növény mennél több tőhajtást hozzon (bokro-
sodjék).
Adjunk elég teret!
Fás növényeinknek gyakran nem adjuk meg azt a
teret. amely egészséges és harmonikus fejlődé­
sükhöz szükséges. A túlzsúfolt kertben egymást
árnyékolják a fák, a bokrok. fölnyurgulnak. fölkopa-
szodnak. termőfelületük csökken. Ezért fontoljuk
meg jól a választást, inkább kevesebb növényünk
legyen, de arányosan fejlett és egészséges.
Hagyományos koronaformájú. vadalanyú, kö-
zepes törzsű fák közül a cseresznye legalább
6(}-70. a meggy. a kajszi. a mandula. a szilva. a
ringló legalább 30----40, az őszibarack 25-30 "négy-
zetméternyi területet igényel. A vadalanyú alma.
". még inkább a körte tenyészterület-igénye a ráol-
tott nemestől függően igen különböző. Legkeve-
sebb 30 négyzetméter az igényük, de például
egyes nyári körtefajták koronamérete a cseresz-
nyéét is megközelíti.
Termőkaros orsónak az M 4-es vagy vadalanyú
almaoltványokat 7 x 4 méteres sor- és tőtávol-
ságra, a birsalanyon lévő körtét pedig 5 x 3
méterre ültessük. Hungária sövénynek az almát jó
termőhelyi körülmények között M 9-es alanyon
4 X 2,5; rosszabb termőhelyi viszonyok esetén M
4-es alanyon 4,5 x 3,5 vagy 5 x 4 méterre telepít-
sük. Karcsú orsónak az almát törpealanyon 4 X 2.5
méterre ültessük.
Amogyoróbokor tenyészterület-igénye 16
négyzetméter, természetes sövényben egymástól
3-4 méterre ültessük. A pirosribiszke-bokrot
2xO.7, a fekete ribiszkét 2,5xO,7 méter térál-
27
lásba telepítsük. A törzses köszméte tenyészterü-
let-igénye 1.5 XO. 7 méter. A riszméte térigénye a
fekete ribiszkéével megegyezik. A tüskétlen szed-
ret 2,5 x 2 m-re ültessük. A málnasarjakat sövény-
szerű művelésben legalább 1.5 méteres sor- és
0,3--0.4 méteres tőtávolságra telepítsük.
A magról kelt gesztenyének és diónak különö-
sen nagy a térigénye, 10(}-200 négyzetméter
fánként. Ezért különösen jól válasszuk meg helyét
a kertben. A gesztenye saját magoncára oltva. a
dió pedig feketedió-alanyon 60-70 négyzetméte-
res területen is elfér. Házikertbe is e két faj oltvá-
nyait ültessük.
Minden mindennel összefügg. Ez a bölcsesség
áll a gyümölcsfa metszésére is, mert ez csak egy
része a gyümölcsfák és -bokrok nevelésének és
fen ntartá sának (termesztéstech nológiájának). Ha-
tása igazán csak akkor érvényesül, ha az egyéb
összetevők, mint pl. a talajállapot, a tápanyag-
ellátottság, az alany-nemes viszony. a tenyészterü-
let. a növényvédelem és a termékenyülési viszo-
nyok, a gyümölcsfa életkörülményei rendezettek,
megfelelőek. Ha valamelyik tényező eleve rossz
vagy rosszra fordul. akkor ez - az összefüggések
értelmében - kihat a többire is. és megrontja a
gyümölcsfa általános. jó közérzetét, egészséges,
harmonikus növekedését és fejlődését. Az. ebből
következő kedvezőtlen állapotot vagy folyamatot
- kizárólag a metszéssel - megszüntetni, de
még csak megállítani sem lehet.
Kevés sebzéssel !
Az. arányos felépftésű, szép. szabályos koronájú fa
nemcsak dísze a kertünknek, hanem gazdasági
céljainknak is a legjobban megfelel. Az. alakító met-
széssel meghatározzuk a korona formáját, benne a
fő részek számát, arányát és egymáshoz viszonyí-
tott helyzetét.
A mesterséges koronaformák kialakításakor
vegyük figyelembe a természetes formára jel-
lemző alakot. és legyünk tekintettel a növények
életritmusára, növekedésére és fejlődésére is. A
jól választott mesterséges koronaformán a fák
korábban fordulnak termőre. erősebb vázágat fej-
lesztenek, jobb minőségű gyümölcsöt hoznak. és
megbízhatóan, rendszeresebben teremnek. mint a
természetes koronájúak.
A metszéshez jó minőségű, éles szerszámot
használjunk. Az. életlen olló vagy fűrész roncsol.
sok kárt okozhatunk vele a növényben. Ha a met-
szőollónk nem kifogástalan. a visszamaradó vesz-
szőrészen szemmel alig látható. hosszanti hajszál-
repedések keletkezhetnek. s később, pl. erősebb
szélben, a rügyből előtörő hajtás lehasad. A vesz-
 20. ábra. Az ágak vissza-
metszésekor ne hagyjunk
csonkol. A vessz6n, néhány
mm-rel a rügy fölött enyhén
ferde metszlapot vágjunk
szők ilyen szakszerű visszametszésére, különösen
az alakítás során ügyeljünk, amikor minden végálló
rüggyel határozott célunk van a koronában. A ron-
csolt seb nehezen gyógyul. felülete nagyobb, mint
az azonos kerületű ép sebzésé.
Ahány vágást ejtünk, annyi sebet okozunk a
fán. Lehetőleg minél kevesebb és kisebb felületű
sebet ejtsü,nk. Bármilyen helyzetű a visszamet-
szésre váró vessző vagy ág, a sebfelület ne legyen
vízszintes, mert a ráhulló por, víz miatt nagyobb a
fertőzés veszélye.
A hajtást és a vesszőt közvetlenül a rügy (a
szárcsomó) fölött, a gallyat és az ágat az elágazás-
nál. az ággyűrű közvetlen közelében vágjuk le (20.
ábra). Ha ennél hosszabb csonkot hagyunk, az·
beszárad, vagy éppen a fertőzéseknek nyit kaput.
A sebgyógyulás ugyanis a rügy, illetve az elágazás
közelében a legjobb, ezektől távolodva egyre gyen-
gébb. Az egyéves szőlővessző visszametszésekor
viszont hagyjunk a rügy fölött 3-4 cm-es csonkot.
hogya rügy biztonságosan kihajtson.
A vessző visszametszésekor a vágás valamivel
a rügy csúcsa fölött induljon és kissé kifelé lejtsen
úgy, hogya vessző tengelyére álló merőlegessel
mintegy 30 fokos szöget zárjon be. A rügyhöz,
amelyre a vesszőt visszametsszük, a metszőollót
mindig az ellenkező oldalról és alulról közelítve
tegyük. így elkerülhetjük a rügy sérülését.
21. ábra. A nagyobb ágakat nem
vághatjuk le egyszerre, mert
lehasadnak. Az ággyűrűt61
arasznyi távolságban alulról (A),
majd kissé távolabb fűrészeljűk
be (8), végül vágjuk le a csonkol,
és kezeljük a sebet (C)
28
hibás
helyes
I \
A legkönnyebb megoldást, a vesszők ízközre
metszését azért nem ajánljuk, mert a rügy feletti·
csonk beszárad, ami kedvezőtlen a végálló rügyből
képződő hajtás fejlődésére. Mindenesetre a túl
magas metszés még mindig kevésbé rossz, mint
az erősen rügyre vágott. túl mély metsziap.
A vesszők visszametszésekor a megmaradó
legfelső, tehát a végálló rügy a korona belsejével
ellentétes irányba, kifelé nézzen. Különösen jelen-
tős ez a telepítés utáni és az alakító metszések
során, mert a tartóágak kifelé álló rügyeiből lehet
levegős, jó állású koronát nevelni.
Nagyobb ágak levágását legalább három lépés-
ben végezzük. Először az elágazás fölött 20-30
cm-rel alulról (I) fűrészeljük be az ágat. keresztmet-
szetének egyharmadáig. Ezután a bevágás fölött,
tehát az elágazástól 30-40 cm távolságra fúré-
szeljünk felülről lefelé. Az első, az alulról történt
bevágás megakadályozza, hogy az ág lehasadjon.
Harmadik lépésként fűrészeljük le a megmaradt
csonkot, mégpedig az ággyűrű (az ág alapjánállévő
megvastagodás) fölött néhány milliméterrel (21.
ábra). Metszéskor megsértjük a növény szöveteit.
sebeket ejtünk. A kisméretű seb, amilyen például
a vesszők visszavágásakor keletkezik, hamar gyó-
gyul. Minél nagyobb a seb, és minél idősebb
részen van, annál lassabb a kalluszképződés, a
beforradás.
A B c
 A kezelés első teendője. hogy éles késsel.
lehetőleg kacorral vágjuk simára, ép szélűre a
metszlapot. A másfél-két cm-nél nagyobb átmé-
rőjű sebzést kezeljük seb kezelő. -védő anyaggal.
Erre a célra legalkalmasabb a Cel/eid és a Vulne-
ron. Mindkettőt ecsetelés sel hordjuk fel. A seb
szélén a kéreg néhány milliméterét is kenjük be.
hogy biztosan zárt felületet kapjunk. A vulneronos
kezelés nemcsak a sebgyógyulást segfti. hanem
megakadályozza a járulékos rügyek. ezáltal a vfz-
hajtások képződés ét is.
A visszavágással egy- vagy többéves fás része-
ket távolftunk el. Ezekben sok a tartalék tápanyag.
tehát metszéskor veszteség éri a növényt. A pót-
lásról feltétlenül gondoskodjunk. Minél többet vág-
29
tunk le a növényből. annál több tápanyagot kell
visszaadnunk. lfjftás után például nem elegendő az
évente szokásos műtrágyaadag. hanem szerves
trágyával gyorsftsuk a fa vagy cserje gyógyulását.
növekedését. A nyesedéket lehetőleg ne égessük
el. még a kiskertben sem. Kisebb mennyiséget
kézi erővel (ollóval. fejszével) is felaprfthatunk.
Nagyobb kertben, szőlőben már érdemes egyaprf-
tógépet vásárolni. amellyel minden kerti hulladék
ledarálható. Az így előkészített nyesedéket kom-
posztálhat~uk, ez a hasznosítás legértékesebb
módja. HasználhatjlJk a kertben talajtakarásra. úgy-
nevezett mulcsozásra is. Felaprítva mindenképpen
gyorsabban elkorhad. és szerves anyagát a növé-
nyek hasznosítják.
 AZ ESZKÖZÖK

A szép munkához jó szerszámokra és segédeszkö- segítsünk, vagyis az olló támasztóélének irányába

zökre van szükségünk. A megbízható, tqrtós szer- feszítsük a vesszőt (22. ábra), ezzel megkönnyítjük
szám általában drága, de ne s(.ljnáljuk rá a pénzt. az ollót tartó kéz munkáját.
mert megéri. Két metszőollótípust különböztetünk meg: a
Az életlen, kicsorbuló, kényelmetlen fogású, rávágó és a mellévág6 ollót (23. ábra). A rávágó
nehéz metszőollóval keserves a munka. Alkalmat- ollóval nem lehet csonk nélkül metszeni, inkább
lan fűrésszel több kárt okozunk. mint amennyi virág-, rózsaszedésre alkalmas. Jellemzője, hogya
hasznot hajtunk. vág6pengéje a támaszt6pengére rávág. Éle egye-
Szerszámvásárláskor ne csupán annak az árát, nes. ezért sem alkalmas vastagabb fás részek .
hanem a használhatóságát is nézzük meg. Nem metszésére.
árt, ha utánozunk. vagyis olyan eszközt veszünk.
amilyet már láttunk. sőt ki is próbáltunk valahol. Az
olcsóbb szerszám gyakran nehezebb. s aki már
nyírt'órákon át sövényt. tisztában van vele. hogy az
olló vagy gép irányítása is éppen elég fárasztó. Ha
ezt még annak tömege is tetézi. akkor minden
megtakarított dekagramm számít.
A biztonságos, balesetmentesen végezhető
munka ugyancsak könnyítés. (Erre az egyes szer-
számoknál külön felhívjuk a figyelmet.)

Metszőolló

A metszés leggyakrabban használt eszköze az olló.

1,5-2 cm átméróig vághatunk vele hajtásokat.
vesszőket, gallyakat. A vágáskor bal kezünkkel

23. ábra. Rávágó (bal) és kétélű mel/évágó olló (jobb)

Amellévágó ollók az általánosan elterjedtek.

22. ábra. Metszéskor úgy tartsuk az ol/ó(, hogyavágópenge
legyen közelebb hozzánk, illetve fölül. Elágazásnál a
vékonyabb vágópenge a megmaradó vessz6höz,
gal/yhoz egészen közel kerüljön
30
Ezeknek vágóéle a támasztópenge mellett záródik.
A metszés minőségét a penge élességén kívül az
határozza meg, hogy milyen szorosan zárnak a
pengék. Ha hézag van közöttük, roncsol a szer-
szám.
A metszőolló részei: a két nyél. a támasztó- és
a vágópenge, a forgástengelyt képező csap a rög-
zítőanyával, az ütköző. a rugó és a zár (24. ábra). A
kétélű ollónak a támasztópengéje is élezett.
Milyen a jó olló, melyek a leghasznosabb tulaj-
donságai? Szilárd. tartós, ugyanakkor könnyű. A

· támasztópenge
vágópenge
rugó
24. ábra. A metszőolló részei
pengéje cserélhető, éle tartós. Nyele tenyérbe
simul, meleg tapintású, tehát műanyag bevonat
van rajta (ennek télen, fagyban van jelentősége!).
A korszerű olló ujjaknál lévő nyele, tehát a vágó-
pengéhez tartozó nyél a saját tengelye körül elfor-
dul. Ennek az az előnye, hogya szerszám valóban
a tenyérbe simul. és bizonyosan nem tör hólyagot
rajta. A nyél ugyanakkor elég hosszú legyen. A
rövid nyél feltöri a tenyeret, ha pedig túl hosszú,
25. ábra. Ag- (gal/Y-) vágó (A), hernyózóolló (8), egyenes (C) és hul/ámos é/9 sövénynyíró ol/ó (D)
31
nem tudjuk elég nagyra nyitni az ollót. Ezt a vásár-
láskor könnyedén kipróbálhatju'k. A rUQÓ ne legyen
túl kemény, mert akkor a fás rész lemetszésén
kívül külön erőkifejtés szükséges a záráshoz. A
záródó olló könnyen ütközzön (ezért ma már gumi-
betéteket tesznek az ütközőkre). Végül a zárat,
amely nyugalmi helyzetben megakadályozza, hogy
az olló szétnyíljon, könnyedén, lehetőleg az ollót
tartó kézzel tudjuk kezelni, s ne a nyélen legyen.
Az éles, jól beállított metszőolló nem roncsol, nem
csípi be a vékonyvesszőket.
A karbantartás élezésből, olajozásból, tisztítás-
ból áll. Kezdő kertész az élezést bízza szakem-
berre. Házi élezésre különböző finomságú fenőkö­
veket (úgynevezett belga követ), majd fenőszíjat
használjunk. A pengének csakis egyik, mégpedig a
OO7o',OOr;ú ~rjc},?.t t&to1..1..0.~. f:... ~~~C'4~A ~f01..is~~
vizezzük be. A kétélű ollónak a támasztóélét is
fenjük, de ritkábban, mint a vágót.
Munka után az ollót tisztítsuk meg. töröljük
szárazra. majd olajos ronggyal áttörölve, tegyük el.
Gallyvágó és sövénynyíró
A metszőöllóhoz hasonló pengével, ám 60-80 cm
hosszú nyéllel készülő ollókkal gallyakat és véko-
nyabb ágakat (3 cm átmérőig) lehet vágni (25.
ábra). A hosszú nyél 8-10-szeresére növeli a'for-
gatóríyomatékot. ezért nem szükséges hozzá nagy
erőkifejtés. Jól használhatjuk ezt a szerszámot
díszcserjék, tüskétlen szeder, rózsabokrok. futóró-
zsa és sövény ritkítására, ifjítására is. A hosszabb
nyél segítségével a belső részekhez is hozzáférhe-
tünk. Nagyon fontos. nogy a gallyazóolló könnyű
legyen, szilárd, tartós élű acélpengéjétpedig cse-
rélni tudjuk.
A fák magasan lévő vesszőit hernyózóollóval is
visszametszhetjük. A konkurens vesszők levágá-
sára különösen alkalmas. E hosszú nyelű szerszá-
mot régen a hernyófészkek leszedésére használ-
ták. Kényelmesen, a földről dolgozhatnak vele
azok, akik nem szívesen állnak létrára. A vágó-
penge nyitását rugó végzi, zárása. vagyis a vágás a
penge furatába erősít~tt zsineggel történik.
26. ábra. Elektromos sövénynyíró
elektromos vezeték ne kerüljön a vágóél útjába.
Legjobb. ha avezetéket öncsévélő dob tartja rugal-
masan föltekerve.
Fűrész, kacor, létra
A fűrészek közül a hagyományos keretesek met-
széskor nem használhatók. A fűrésszel ugyanis
hozzá kell férnünk az ágakhoz. Gyorsan, kevés
erőkifejtéssel száraz, vastagabb részeket kell eltá-
volítanunk.
Erre a célra a kardfűrészek, közülük is az íves
hegyűek a legalkalmasabbak. A keretes fűrészt is
használhatjuk, ha az éle állítható. A fogazás több-
féle lehet. Az egyenes fogú fűrésszel oda-vissza, .
gyorsan vághatunk, viszont nehéz az élezése. A
cápafogú csak egy irányba vág, ezért lassú vele a
munka. Legjobbak az idunafogazású fűrészek,
mert könnyen, gyorsan lehet velük vágni és élezé-
sük is egyszerű (27. ábra).

egyenes cápafogazású iduna

27. ábra. Kardfúrészek és fogazásuk

A sövények kézi nyírására a sövénynyíró ollók

valók. Kétélúek, az élek 20--30 cm hosszúak. Nye-
lük ugyancsak hosszú. 30-40 cm-es. Két kézzel
fogjuk a két nyelet. úgy nyírunk. Előnyös, ha ez a
szerszám is könnyű és az ütközése rugalmas. Álta-
lában vékony vesszők és még meg nem fásodott o
hajtások metszésére alkalmas.
A hullámos élű sövénynyíró ollóval ujjnyi vastag o
vesszők is levághatók, mivel nem csúsznak ki az
élek közül.
o
E ritkábban használatos eszközöket is éleztes-
sük rendszeresen, tartsuk tisztán és zsírozzuk be,
mielőtt eltennénk.
Elektromos sövénynyír6k is kaphatók (26.
ábra). Ezekkel lényegesen könnyebb és gyorsabb
a munka. Előnyös. ha könnyűek, különben nehéz
tartani az amúgy is gyorsan dolgozó. tehát pontos
kezelést kívánó gépet. Ügyeljünk arra. hogy az 28. ábra. Kacorkéssel vágjuk simá ra a fűrészelt felületet
32
 A fűrész nyele akkor jó. ha kézbe illő és meleg
fogású. Élét az eredeti mintázatban és hajlásszög-
ben reszeljük.
A fűrészek, különösen az idunafogazásúak.
durva vágási felületet hagynak vissza. Ezt éles
késsel simára. a seb szélét épre kell vágnunk.
hogya forradást elősegítsük.
A vágás legcélszerűbb eszköze a kacor. a hajlí-
tott pengéjű és nyelű kertészkés (28. ábra).
Sokan idegenkednek tőle. pedig nem veszé-
lyes szerszám. csak egy kis gyakorlat szükséges a
33
használatához. A kést szinte borotvaélesre kifen-
hetjük vizes fenőkővel és fenőszíjjal. Mindig csak
egyik oldalát élezzük. azt, amelyiken a körömhely
van.
A metszés. a fűrészelés fontos segédeszköze
a létra. Egyágú. támaszt61étrát soha ne használ-
junk. mert bizonytalan és balesetveszélyes. Jobb a
kétágú létra. de a legbiztonságosabban a támasz-
t6rudas állítható fel. Éles szerszámo1<kal, kényel-
metlen testhelyzetben, nagyerőkifejtéssel dolgo-
zunk. tehát ne kockáztassunk!
 A d'ftl#tölcsfdk es- pokrok#tetszése
A KORONA ALAKíTÁSA
A házikertbe ajánlott mesterséges koronaformák
két nagy csoportját a hagyományos és az intenzfv
formák alkotják. A hagyományos koronaformák
sudarasak vagy sudár nélküliek lehetnek. A suda-
ras koronák közé tartozik az ágcsoportos sudaras
korona, a szórt állású sudaras korona és a kombi-
nált korona. Sudár nélküli a gömbkorona, a katlan-
korona és a zárt felületű korona (29. ábra). Az
intenzfv koronaformák közül a termőkaros orsóval.
a Hungária sövénnyel és a karcsú orsóval ismerke-
dunk meg. . Az ágcsoportos sudaras koronában egymástól
A emeletet nevelünk ki az alakftó metszés folyamán.
. törvényszerűségeinek. Hátránya, hogy alakftó met-
B
c D
29. ábra. A mesterséges koronaformák hagyományos válto-
zatai. A sudaras korona formái: ágcsoportos suda-
ras, szórt állású sudaras és kombinált korona (ahol
a sudarat a második, illetve a harmadik ágcsoport
fölött távolították el (A). Gömbkorona-változatok
(B). Katlankorona (C), Zárt felületű korona (O)
35
.
A hagyományos koronaformák állnak legkö-
zelebb a természetes formákhoz, a vad alanyra
oltott. erős növekedésű fák általános korona-
formái.
A hagyományos formák közül a sudaras korona
a legelterjedtebb. Jellemzője az uralkodó központi
tengely, ezen foglalnak helyet a vázágak. Változatai
az ágcscportos sudaras, a sz6rt á~\ású sudaras és a
kombinált korona. Törzsmagassága 100-120 cen-
timéter.
meghatározott távolságban, úgynevezett ágcso-
portokban (ágemeletekben) helyezkednek el a
vázágak a sudáron, azaz a központi tengelyen.
Az ágcsoportok egymástól való távolságát az
alakftó metszéskor határozzuk meg. Ez fajonként.
fajtánként különböző lehet. Az erőteljesen fölfelé
törő koronájú fákon kisebb, a gyengébben fejlődő,
szétterülő koronát nevelőkön pedig nagyobb távol-
ságot hagyunk az ágemeletek között.
Az ágcsoportos sudaras koronában három ág-
A legalsó ágcsoportban négy (esetleg öt), a közép-
sőben négy, a fölsőben pedig három vázágat alakí-
tunk ki. A vázágakat úgy neveljük, hogya teret
arányosan kitöltsék.
Az ágcsoportos sudaras korona előnye, hogy
megfelel a gyümölcsfa természetes növekedési
szése viszonylag hosszú ideig tart, és később éri el
teljes termőkorát. Az ágcsoportos sudaras korona
magasba törő. Ez nehezíti ápolását. növényvédeI-
mét és a szüretet.
Az ágcsoportos sudaras korona
A koronaformák kialakítása a telepítést követő első
metszéstől (ez az első év) a termőre fordulásig (a
negyedik-ötödik-hatodik évig) tart.
Els6 év. Amennyiben suhángot ültettünk, oldal-
rügyeit dörzsöljük ki a leendő törzsmagasságig, és
e fölött 4-5 rügyet meghagyva vágjuk vissza. A
rügyekből hajtások, illetve vesszők lesznek, a
fácska egy év elmúltával koronás oltvánnyá fejlő­
dik. A továbbiakban úgy is kezeljük.
A koronás oltvány vesszői közül a kívánt törzs-
 magasság alattiakat tőből távolítsuk el. A megma-
radó oldalvesszőkből négyet válasszunk ki (a leg-
fejlettebbekből), egymástól lehetőleg azonos
távolságra a koronakerületen. A többit tőből
metsszük le.
Az oldalvesszőket 5-6 rügyre vágjuk vissza. A
csonthéjasokat és a héjasokat ennél erősebben,
2-4 rügyre is metszhetjük. Ügyeljünk, hogy a
metszfelületek lehetőség szerint egy síkba esse-
nek, a végálló rügyek pedig kifelé (ne a korona
belseje felé) és fölfelé nézzenek.
A sudárvesszőt hagyjuk hosszabbra, úgy vág-
. juk vissza, hogy legalább 20-30 centiméterrel
magasodjon a )lisszametszett oldalvesszők síkja
. fölé.
Ügyeljünk, hogy ép, sértetlen végálló rügyet
hagyjunk. Célszerű figyelnünk arra is, hogya
sudárvessző végálló rügye az oltás hajlatával ellen-
tétesen álljon. Ennek eredményeként a rügyből
előtörő hajtás. illetve vessző az oltás alapjával
ellentétesen ível. ami a sudár központi növekedé-
sét biztosítja. Ha ugyanis a fővezérvesszőt mindig
azonos oldalon lévő rügyre vágjuk vissza. akkor a
vesszőalapok hajlatai mind egy oldalra esnek, és
így a sudár kissé oldalra dől. Ezt elkerülendő, a
visszametszések során évenként váltogassuk a
sudárvessző csúcsrügyének a helyzetét.
A tenyészidőben is kísérjük figyelemmel a haj-
tások fejlődését. A többiek hátrányára erősebben
növő oldalvezérhajtások vitorláját (nem a csúcsát)
csípjük vissza. A sudár növekedését ne hátráltas-
suk. Az előtörő másodrendű hajtásokat 4-6 levél
fölött csípjük vissza. Ugyanígy tegyünk a törzsön
fejlődött hajtásokkal is.
<',Második év. Ekkor a metszés erőssége a vesz-
sző k hosszától. az előző évi visszametszés ered-
ményétől függ. Ha sok és erős vesszőt kaptunk,
akkor tavaly rövidre metszettqnk. Ha pedig keve-
sebb és gyengébb vessző, nyárs fejlődött. akkor az
előző évi metszés túl hosszúra sikerült. A tanulsá-
got érvényesítsük: az előző esetben hosszabbra.
az utóbbiban rövidebbre metsszük a vezérvesz-
szőket.
Kedvező körülmények között a tavalyi vissza-
metszés eredményeként a végálló rügyekből és az
alatta lévő egy-két oldalrügyből erőteljes (5~70
centiméteres) vesszők fejlődtek. Az alsóbb oldalrü-
gye kből kevésbé erős, illetve gyenge vesszők kép-
ződtek.
Legelőször az oldalvezérvesszőket válasszuk
ki. A hozzájuk legközelebb álló (alattuk lévő). velük
versengő (úgynevezett konkurens) vesszőket
tőből távolítsuk el. Ugyanígy tegyünk a törzsma-
gasság alatt képződött vesszőkkel is.
Előfordul. hogya korona továbbnevelése
szempontjából legkedvezőbb helyzetű és erőteljes
36
vessző r:'lem a végálló rügyből fejlődött, hanem az
alatta lévőből. (PI. megcsavarodott. túlságosan
meredeken ível fölfelé vagy rügysérülés, hajtássé-
rülés miatt elsatnyult.) Ilyenkor a végálló vesszőt
távoHtjuk el tőből. és a számunkra kedvező konku-
renst hagyjuk meg. Ugyanígy kiválasztjuk a főve­
zérvesszőt (a sudárvesszőt) is, és annak a konku-
renseit is tőből eltávolítjuk.
A végálló rügyből fejlődött vesszők - rendes
körülmények között - atermészetes koronaalaku-
lás továbbvivői is, ezért adjunk ezeknek elsőbbsé-
get. Ne kényszerítsük ettől elütő, például ellapított
koronaalak felvételére a fát. így, ha túlságosan
széthajlóvá kezd válni a korona, akkor végálló rügy-
nek meredek szögállásút (rügytengelyűt) válasz-
szunk, és így húzassuk föl a koronát. Legjobban
tesszük, ha az alakítás éveiben a vízszintessel 60
fokos szögben álló vázkarok kinevelésére törek-
szünk. .
A kiválasztott oldalvezéreket növekedési eré-
Iyüknek megfelelően metsszük vissza, azaz a
gyengébbeket erősebben, az erősebb növésűeket
gyengébben. (Ha még mindig bizonytalanok
vagyunk a visszavágás mértékének megítélé-
sében. akkor egységesen felére vágjuk vissza a
vesszőket, így hibázhatunk a legkevésbé.) Ezúttal
is ügyeljünk a végálló rügy helyzetére. ai mindig
kifelé és fölfelé álljon.
A fővezérvesszőt is növekedéséhez mérten
metsszük vissza. Most is ügyeljünk, hogyavégálló
rügy a tavalyihoz képest éppen ellenkező oldalon
legyen. A másodrendű vesszőket ezúttal is tőből
távolítsuk el. Az előző évi vesszőmaradék időköz­
ben második éves résszé, azaz gallyá alakult. A
rajta képződött vesszők közül a túlságosan (zava-
róan) erőteljes növekedésűeket vágjuk ki tőből. a
középerőseket vágjuk felére, a gyengéket egye-
lőre hagyjuk metszetlenül.
Előfordul. hogya szabályosan metszett koro-
nás oltványból (suhángból) csak gyenge, csökött
vesszők fejlődnek. Ez esetben ne vegyük figye-
lembe az új növedéket. A visszametszés alapja a
tavaly beállított forma legyen, tehát a tavalyi volt
vesszőket (a mostani kétéves. fejletlen gallyakat)
metsszük vissza felükre, de inkább harmadukra. (E
beavatkozástól csak akkor várhatunk kielégítő
eredményt, ha a fácska talaja rendben van, és
növekedésbeli lemaradását a gyökérzet súlyos
sérülése okozta. amit még nem hevert ki. Ez eset-
ben a koronaalakítás egy évet késik.)
Harmadik év. Az alakító metszés szempontjai
az előző évivel megegyeznek. Új vonás, hogya
fővezérvesszőt ekkor metsszük vissza a második
ágemelet magasságában, ha növekedésének
erőssége ezt lehetővé teszi. Az ágcsoportok
közötti legmegfelelőbb távolság 70-100 centimé-
 elsó év

)\ ",emé' ~őtt f metszés után a metszés eredménye

második év

harmadik év

a metszés eredménye
metszés után

30. ábra. Agcsoportos sudaras korona alakítása a~ első három évben

37
 negyedik év

metszés után

a metszés eredménye

őtödik év

a metszés eredménye

31. ábra. Agcsopoetos sudaras korona alakftása a negyedik és ötödik évben

ter. Ezt az első ágcsoport legfölső ágától számítva
mérjük föl a tengelyen, és ott metsszük vissza a
sudárvesszőt. Ha a visszametszés alatt kedvező
helyzetű, erőteljes vesszők maradtak, akkor eze-
ket úgy kezeljük, mint a leendő második ágemelet
alapjait. Válogassuk ki őket. és metsszük vissza
növekedési erélyüknek megfelelően. (Ekkor az
38
ágcsoportok közötti távolság meghatározása a fon-
tosabb, a második ágemelet alakítása ennek alá-
rendelt.)
Az oldalvezérvesszők (és fővezérvessző) kon-
kurenseit ezúttal is maradéktalanul. tőből távolít-
suk el. A többi oldalvesszőt növekedési erélyétől
függően, gyengén metsszük vissza, vagy hagyjuk
metszetlenül, hogy mielőbb berakódjanak termő- ban legyenek egymástól, továbbá, hogy hosszuk
részekkel. és kiterjedésük is ágemeletenként nagyjából azo-
Negyedik év. Az oldalvezérek kiválogatása, nos legyen. Az oldalvesszőket úgy válogassuk
visszametszése és konkurenseik eltávolftása a meg és úgy metsszük, hogy az ágak közötti koro-
korábbi évek elve és gyakorlata szerint történjék. Anateret arányosan kitöltsék. Arányos; rendezett
második ágcsoport vesszőit úgy metsszük meg, koronaforma kialakítására törekedjünk.
mint az elsőéves koronás oltványt. A visszamet- Az így kialakított korona nemcsak szemre tet- .
szés azonban már ne legyen túl erős, hanem a szetős, de jó teherbíró váza is a jövendő ter-
növekedéssel arányos (31. ábra). A fővezérvesszőt mőalapnak. Fölmerülhet a kérdés, hogy vajon a
(sudárvesszőt) azonban - ha növekedése ezt vezérvesszők rendszeres visszametszése nélkül
lehetővé teszi - már a harmadik ágcsoport nem les?-e ilyen erős az ágrendszer? A válasz:
magasságában vágjuk vissza, azaz a második ág- nem, mert a megfelelő mértékű visszametszés
emelet legfölső ágaiapjától számítva 80-100 cen- vastagodásra is készteti a vesszőt. így valamivel
timéterre. hosszabb idő alatt éri el az ág teljes hosszúságát,
Szükségessé válik az első (legalsó) ágcsoport de vastagabb, erőteljesebb és helyzetében is állan-
ritkítása is. Legelőször az erőteljesen fölfelé törő dóbb lesz. A nem alakított koronájú fák vezérvesz-
vesszőket ritkítsuk meg, azaz távolítsuk el tőből. A szői évről évre zavartalanul növekednek a csúcsrü-
megmaradókat gyengén metsszük vissza. Kerüljük gyekből, amelynek következménye a megnyurgult
a villás elágazást (egy rügyalapon két hajtórügyből (és mellesleg föl is kopaszodott), gyengébb ág,
ikerhajtás fejlődik, amely villát alkot). A legkedve- amely a teljes terhelés idején már nagy ívben
zőbb helyzetűt hagyjuk meg, a másikat tőből vág- meghajlik, és az alsóbb koronarészekre borulva
juk ki, mert később a villa a termés tömege alatt elsűrűsíti a koronát. (Kivételt képez néhány faj,
gyakran széthasad. Szükség szerint ritkítsuk meg a mint pl. a dió és a gesztenye, amely beavatkozás
középerős és gyenge oldalvesszőket is. A megma- nélkül is arányos, erős vázágrendszert neveL)
radókat vagy gyengén metsszük vissza, vagy hagy- A hatodik és a további évek. Az alakító met-
juk metszetlenül, hogy mielőbb berakódjanak ter- szés már lényegében befejeződött, illetve egyre
mőrészekkel. jelentéktelenebbé válik. Ezzel szemben egyre fon-
Fontos, hogya meghagyott vesszők (és galy- tosabbá lesz a fenntartó metszés, ami a ter-
Iyak), azaz a leendő termőalapok azonos arányban mőegyensúly kialakítását és fenntartását szolgálja.
legyenek az ágak külső és belső felületén. (A szak- A fenntartó metszést (amely ritkítást és ter-
mai tájékozatlanság legékesebb és egyben legel- mőrészifjítást jelent) úgy végezzük, hogy az ere-
rettentőbb bizonyítéka az, amikor a "hozzáértő" az deti koronaforma továbbra is megmaradjon. (A
ág alapjában és innen kifelé lemetsz minden koro- termőkorú fák ritkító metszésével külön fejezet-
narészt, a külső harmadban viszont meghagy min· ben foglalkeizunk.) Az alakítás megismert szem-
dent egy csomóban. Nyilvánvaló, hogy ezzel mes- pontjait tehát érvényesíthetjük és érvényesítenünk
terségesen fölkopaszítja a fát, vagyis éppen azt is kell a fa későbbi életében.
teszi, ami ellen céltudatos metszéssel éveken át A szórt állású slidaras korona abban különbözik
küzdünk.) az ágcsoportos sudaras koronától, hogyavázágak
A két ágcsoport között a sudárból előtörő oldal- nem csoportosan, hanem körkörösen elszórva fog-
vesszőket ugyancsak ritkítsuk meg, hogy arányo- lalnak 'helyet a központi tengelyen. Ágcsoportok
san töltsék ki a koronateret. A megmaradókat vág- képzésére nem hajlamos fajok, illetve fajták aján-
juk vissza igen erősen a vesszőalapra, azzal a lott koronaformája. (Ilyen pl. a kajszi.) Alakítását az
céllal, hogya fejletlen alapi rügyekből gyenge haj- ágcsoportos sudaras korona kinevelésének szabá-
tásokat kapjunk, amelyéknek termő (generatív) jel- Iyai szerint kezdjük. A második-harmadik évtől
lege erősebb. A vízszinteshez közeli gyengébbe- mindinkább érvényesülni hagyjuk a sudáron szór-
ket metszetlenül is hagyhatjuk. A hosszú, erőteljes tan előtörő oldalvezéreket, amelyeket egymás
másodéves gallyat vágjuk vissza rövid termőrészre fölött és alatt 20--30 centiméterre nevelünk.
vagy gyenge vesszőre. Arra törekedjünk, hogy az Ezekből formáljuk a szórt állású sudaras korona
ágcsoportok között termőrészekkel berakott, vázágait.
vékonyabb termőgallyakat nyerjünk, mert ebben a A kombinált korona valójában az ágcsoportos
koronatérben ilyenek maradhatnak, különben a fa (vagy a szórt állású) sudaras korona és a sudár
elsűrűsödik. nélküli katlankorona kombinációja. Az első évek-
ötödik év. Kialakult és megerősödött mind a ben úgy alakítjuk a fát, mintha ágcsoportos suda-
három ágemelet. A korábbi évek szabályai szerint ras koronát nevelnénk. Amikor azonban elértük a
metsszünk. Lássuk egyben a koronát, azaz úgy második (vagy a harmadik) ágemeletet, e fölött a
alakftsuk, hogy az ágak lehetőleg azonos távolság- sudarat eltávolítjuk, azaz kikatlanozzuk a koronát.
39
így kombinált lesz a korona, amely alul ágcsopor-
tos, fölül pedig katlan alakú. A sudarat legkéS9bb a
harmadik ágemelet fölött ki kell metszenünk!
A kombinált korona elsősorban a fölfelé növő
fák ajánlott formája. Több gyümölcsfaj nevelhető
ilyenre. Hamarabb nevelhetjük ki, és viszonylag
korábban is terem, mint az ágcsoportos sudaras
koronájú fák. További előnye, hogy korlátozzuk
vele a gyümölcsfa magasságbeli növekedését. és
a termőfelületet oldalirányban, szélességében
növeljük. így a termés részben a földön állva,
részben létráról (szedőállványról) szüretelhető.
A korona kikatlanozásával a belső részek meg-
világítását javítjuk. E hatás különösen akkor érvé-
nyesül, ha a sudarat már a második ágemelet
fölött eltávolítjuk.
Az idősebb ágcsoport<?s (vagy szórt áffásúJ
sudaras koronájú fáinkból is alakíthatunk kombinált
koronát. A sudarat a második ágemelet fölött távo-
lítsuk el. a fölfelé törő vázágakat pedig egy-egy
oldalelágazásra vágjuk vissza.
A hagyományos koronaformák másik nagy cso-
portját a sudár nélküliek alkotják. Jellernzőjük,
hogy hiányzik belőlük a sudár, és csaknem azonos
erősségű oldalvezérágak, ilietve ezek elágazásai
alkotják. A katlankorona, a zárt felületű korona és a
gömbkorona tartozik ide.
A katlankorona az őszibarack általánosan
elterjedt koronaformája. Rendszerint bokortörzsön
(50-70 centiméter magasan) áll. A Buda vidékén
elterjedt típust 4-6 db, 50-60 fokos szögben álló
vázág alkotja (32. ábra). A vázágakon lévő termő­
gallyazatot az ág közelében tartjuk. A katlan belse-
jébe irányuló elágazásokat nem engedjük rnegerő­
~ödni. különben azok leárnyékolják az oldalágak
lombozatát. és siettetik a fölkopaszodást.
E koronaforma áttekinthető, viszonylag köny-
nyen kezelhető, a rajta fejlődött gyümölcs kifogás-
32. álw•. Az őszibarack katlankoronájának kialakítá~a.
talan minőségű. Hátránya, hogy viszonylag lassan
fordul termőre és kevesebbet terem, mint a zárt
felületű korona.
Akatlankorona
~ Első év. Ószibarackfát gyengébb növekedésű
suhángként vagy fejlettebb koronás oltványként
vásárolhatunk. A korona megalapozásához három,
esetleg négy koronavesszőre van szükségünk.
A suháng minőségű oltvány törzse általában
hüvelyknyi vastag, amin rendszerint gyenge,
másodrendű vesszők vannak. Ha ilyet vásároltunk,
ültetés utáni tavasszal a kívánt törzsmagasság
(50--70 centiméter) fölötti részt távolítsuk el. a
gyenge veSSZőKet pedig vágjUK rövidre (1-2
rügyre). A visszavágott vesszők tövében lévő
rügyek erőteljes hajtásokat hoznak. Kiválasztjuk a
három-négy legerősebbet és legjobb állásút. a töb-
bit visszacsípjük. A következő esztendő tavaszán e
fácskát már koronás oltványnak tekintjük és úgy is
metsszük.
A fejlett koronás oltvány erős vesszői jó alapok
a leendő korona számára. Ha ilyet ültettünk, akkor
vesszői közül válasszuk ki a 3-4 legerősebbet és
legjobb helyzetűt. Ezeket metsszük vissza arasz-
nyira (2-3 rügyre). a többit pedig tőbő I távolítsuk
el. A tenyészidőben pedig kísérjük figyelemmel a
hajtások fejlődését. A koronaalakítás szempontjá-
ból kívánatos helyzetű (kedvező növekedési irányú
és szögállású) hajtások növekedését - ha szüksé-
ges - vitorla visszacsípésével tartsuk egyensúly-
ban. E beavatkozással (zöldmetszés) az alakítás
további éveiben is éljünk.
~ Második év. Tavaszra - a megeredés sikerétől
függően - legalább 3-6, különböző erősségű
vesszőt találunk a koronában. (Ha ezek 10 centi-
I
,,~. B
Visszametszés telepítéskor (A) és a második év tavaszán (8)
40
méternél rövidebbek, az oltvány életképtelen. Az visszük, mintegy kiterítjük a koronát. Ügyeljünk, .
ilyet dobjuk ki. ne kísérletezzünk vele tovább.) hogy ez a másodrendű vessző ne legyen sokkal
Legelőször kiválasztjuk az arányosan elosztott gyengébb, mint az elsőrendű. Minden esetben
és megközelítően egyforma erősségű 3-4 vesz- gyengén vágjuk vissza, teljes hosszából egyharma-
szőt (a vázágalapokat), a többit tőből eltávolítjuk. Adot távolítva el. Közeléből pedig minden másod-
kiválasztott vesszőket fejlettségük arányában visz- rendű vesszőt tőből vágjunk ki, mert versenytársai
szametsszük. (Ha 50 centiméternél rövidebbek, lesznek.
akkor felükre, ha ennél hosszabbak, kétharma- Negyedik év. A vázágak megnövekedtek,
dukra vágjuk vissza.) megerősödtek, a közöttük lévő távolság is
Ha a vessző (vagy vesszők) iránya eltér a kívá- nagyobb lett. Feladatunk ezúttal elsősorban a ter-
natostól, akkor olyan végálló rügyet hagyjunk, mőfelület növelése, amelyet vagy a vázágak szá-
amelyből olyan hajtás (vessző) fejlődik, amely ki- mának növelésével, vagy a vázágak térkitöltő el-
igazítja (korrigálja) a kedvezőtlen vázkarirányt. ágaztatásával valósítunk meg. Folytatjuk a tovább-
Harmadik év. Kedvező körülmények között erő- növekedést biztosító alakítást is.
teljes, kb. 80 centiméteres vesszők fejlődnek a Ha a vázág végén két azonos erősségű vezér-
koronában. Ezeken nagyszámú és elég erős vesszőt hagyunk meg (Y formában), akkor két
másodrendű vessző is van. egyenlő értékű vázágfolytatást alapozunk meg.
Feladatunk az induló alapvázágak továbbneve- (Ügyeljünk, hogy az elágaztatás ne közös alapú
lése. Ehhez a tavalyi 3-4 vezérvessző csúcsán ikerrügyből induljon, mert abból könnyen hasadó
fejlődött erős vesszőkből kiválasztjuk a legkedve- villás elágazódás lesz!)
zőbb irányú és a többivel azonos erősségű 3-4 A négy alapvázággal indított koronában különö-
oldalvezérvesszőt. Ezt csak ideális esetben tehet- sen jól kinevelhetők az oldalirányú térkitöltő elága-
jük meg így,. ha a vezérvesszők szögállása a váz- zások, illetve a vázág alatt az úgynevezett gal/ér-
ágak kívánatos' szögállásával megegyezik. Ezeket ágak. (A csúcson álló vesszők közül csak egy
- erősségüktől függöen - f~lükre vagy kéthar- vezért hagyunk meg a vázág folytatásában.) A
madukra vágjuk vissza. A közvétlen környezetük- térkitöltő oldalágakat és gallérágakat nem a váz-
ben fejlődő, velük versengő erőteljes vesszőket végi vesszőkből alakítjuk, hanem azok alatt. a két-
(konkurenseket) tőből távolítsuk el. éves részen állókból. Közülük a legfejlettebbeket
A kétéves részeken - a csúcsi helyzetű vezér- (a ceruzavastagságúakat) választjuk ki, ügyelve
vesszőn kívül - egyéb, rövidebb vesszőket is arra is, hogya vezérvesszőtől minél távolabb le-
találunk. Ezeket ritkítsuk meg: közülük minden gyenek.
másodikat tőből távolítsuk el. Az elágaz~sok céljára kinevelt vesszőket kö-
A megmaradók lehetőleg körkörösen, egyenle- zéperősen, legföljebb hosszuk felére vágjuk visz-
tesen elosztva álljanak a kétéves részeken. Ezután sza. (Célunk, hogy rajtuk minél több rügy kihajtson,
valamennyit gyengén (kétharmadukra) vissza- és erős vesszőket hozzon, mert azok már a követ-
vágjuk. kező évben a termes alapjait, a termőrészeket
Már a harmadik évben is, de még inkább a adják.)
negyedik esztendőben gondot jelenthet a vezérág A megfelelő szögállású vázágnevelést az előzŐ
kívánatos szögben való nevelése. (A vezérvesszők évihez hasonló módon folytatj uk. Ekkor már min-
növekedési iránya ugyanis - a fajtától függően - den fánál szinte kivétel nélkül szükségessé válik az
különböző lehet.) Ahhoz, hogya fa java termőko- úgynevezett "kiterítés" . Ekkor a tavalyi vezérvesz-
rára a·45 fokos vázág-hajlásszög kialakuljon, ennél szőn meghagyott másodrendű vesszők valamelyi-
meredekebb, 50--60 fokos szögben kell kinevel- kére metsszünk vissza.
nünk a vázkoronát az alakításkor. Ha kedvező állású vezérvesszőnk van, akkor
Ha a kiválasztott vezérvessző megfelelő szög- azzal folytatjuk a továbbnevelést. Mivel a vezér
ben áll, akkor olyan rügyre metsszünk, amelyből már rendszerint igen erős, ezért középerősen vagy
előtörő hajtás (vessző) remélhetőleg tartja az ideá- gyengén vágjuk vissza.
lis szögállást. A kiválasztott vezérvesszőkön és a térkitöltő
Avisszametszett vezérvessző közepe táján oldalelágazások alapjául szolgáló vesszőkön kívül
található másodrendű vesszők közül egy-két kifelé már igen nagy számú egyéb vesszőt is találunk az
irányulót hagyjunk meg, a többit tőbőI távolítsuk el. őszibarackfán. A többnyire középhosszú, közép-
A tenyészidőben ezek megerősödnek, és jövőre erős vesszők feladata, hogy asszimilációs felüle-
- ha szükséges - rájuk is visszametszhetünk. tükkel növeljék a fa erőnlétét. A jól fejlett fa koro-
Ha a korona vezérvesszeje meredek szögál- nájában már ezeket is gyengén meg kell ritkíta-
lású, akkor a rajta fejlődött legkedvezőbb helyzetű nunk. E koronaformában most még a befelé növő
másodrendű vesszőre vágjuk vissza. Ezzeloldalra és fölfelé álló vesszőket is meghagyhatjuk, azzal a
41
 tudattal, hogy ezeket a jövő évi metszéskor feltét-
lenül eltávolítjuk. A megmaradókat - erősségük­
től függően - középerősen, illetve gyengén (fe-
lükre, illetve kétharmadukra visszavágva) metsz-
szük meg.
A koronában található gyenge (10 centiméter-
nél rövidebb) vesszőknek különösebb jelentősé­
gük nincs, a nyár közepére rendszerint elszá-
radnak.
Ebben az évben már a jól fejlett fa koronájában
legnagyobb számban jelenlévő középhosszú vesz-
szők ritkítására is sort kell kerítenünk.
ötödik év. Változatlan feladatunk a vázágak
továbbnevelése, a térkitöltő elágazások eddig
megismert elvek szerint történő képzése. Ettől az
évtől k~zdve már a termőalap kinevelése igényel
nagyobb figyelmet. mert a következő esztendőben
már rendszerint mutatkozik az első komolyabb ter-
més. Ezért arra törekedjünk, hogya korona külső
és belső felületén arányosan elosztott, elegendő
számú termővessző legyen a fán.
A vázágak magasságbeli növekedését két
,méteren célszerű korlátoznunk, mert akkor a föl-
a
dön állva metszhetünk, szedést. a növényvédel-
met és a gyümölcsritkítást is kényelmesen elvé-
gezhetjük. Ezért a vezérvesszőt gyenge, másod-
rendű vesszőre vágjuk vissza. Amennyiben már
ezzel sem érünk célt (a vázág ennél magasabbra
nyúlik vagy túlságosan oldalra terül), akkor a vázág
csúcsát vágjuk vissza az ágalaphoz közeli, kedvező
helyzetű és magasságú elágazásra.
Hatodik és további évek. A koronaformát meg-
tartva termőegyensúly-fenntartó vagy termőkori
metszést végzünk. (Ezt az Őszibarack alcímű feje-
zetben ismertetjük részletesen.)
A zárt felületű korona ugyancsak sudár nélküli,
a katlankorona módosított változata. Jellemzője,
hogya koronában a gallérágak és az oldalelágazá-
sok mellett a fölfelé növőket is meghagyj uk, sőt el
is ágaztatjuk. A katlanteret ígyarányosan kitöltjük,
és gömb formát vesz föl a korona.
Az első évben (telepítéskor) úgy metsszünk,
mintha katlankoronát nevelnénk. A második, har-
madik év után azonban a természetes koronaala-
kulást hagyjuk érvényesülni. Az évenkénti met-
szés a sűrítő vesszők rendszeres, gyenge ritkításá-
ból és a megmaradottak gyenge visszametszésé-
ből áll. Az alakító ritkítással az egyre növekvő
gömbkorona terét elágazásokkal egyenletesen ki-
töltjük.
A zárt felületű koronát az Alföldön, illetve
enyhe lejtésű dombvidékre telepített erős növésü
őszibarackfákra ajánljuk, ha tápanyagban gazdag,
jó vízgazdálkodású a talaj. E koronaformával az
őszibarack erőteljes növekedését a termőfelület
növelésében, illetve a terméshozásban hasznosít-
42
juk. A nagy asszimilációs lombfelület. illetve a nagy
termőfelület a jó talajnak (tápanyag, víz) és a hatá-
sos növényvédelemnek köszönhetően egyen-
súlyba kerül, ez pedig nagy terméseket eredmé-
nyez. A termés terhe alatt a korona szétterül. így a
belső tér megvilágítása is megfelelő. A fölkopasz0-
dás mértéke is lényegesen csekélyebb, mint' a
gyenge növekedésű őszibarackfákon.
A gömbkorona számos gyümölcsfaj és -fajta
természetes növekedésének megfelelő korona-
forma, amely rendszerint a termőre fordulás ide-
jére ölt határozott jelleget. Ekkor már nincs ural-
kodó sudara a koronának, hanem a koronavázat
csaknem egyforma erősségű oldalágak (oldalelá-
gazások) alkotják.
100-120 centiméteres törzsön célszerű kiala-
kítani. Az oltványt csak telepítéskor részesítjük
alakító metszésben (az ágcsoportos sudaras
korona elsőéves metszése szerint). A későbbiek­
ben csak akkor avatkozunk be a fa életébe, ha
növekedése nem a szép, szabályos gömb formá-
nak megfelelően alakul. A termőkorú gömbkoro-
nájú fákat - koronaformájuk megőrzésével -
rendszeresen ritkítanunk kell. Ezáltal megakadá-
lyozzuk a fák elsűrűsödését. a belső részek fölko-
paszodását.
A mesterséges gömbkorona előnye, hogy jól
alkalmazkodik a gyümölcsfák természetes korona-
alakulásához. Hátránya különösen a középnagy
koronájú, széthajló jellegű és buja (sok hajtást
hozó) fáknál nyilvánul meg. Külső felülete ugyanis
zárt, és kevesebb napfény jut a belső koronarésze-
kig (például egyes meggyfajtáknál). A mandula, a
gesztenye, a dió, a szilva, egyes cseresznyefajták
és a meggy ideális koronaformája.
A természetes gyümölcssövényt is a sudár nél-
küli, hagyományos formák között említjük. Sorba
ültetett, bokor alakú növényekből álló összefüggő
gyümölcsfal. Természetes sövényforma a mogyo-
róbokorsor, amelyet legalább három különböző fajta
vegyes ültetésével hozunk létre (jobb a terméke-
nyülés). Ilyen formába ültetjük a ribiszkéket, a kösz-
métét, a málnát és a tüskétlen szedret is.
Az intenzív koronmormák elsősorban abban
térnek el a hagyományosaktól. hogy növekedésük
korlátozott, korábban fordulnak termőre, terület-
egységre vonatkoztatva többet teremhetnek és
rövidebb életűek. Az intenzív szó azt fejezi ki, hogy
az ilyen koronaformájú növények gyorsabban fej-
lődnek. előbb jutnak termőkorba. így viszont hama-
rabb. elöregszenek, mint a hagyományosak, de
többet is teljesítenek azonos idő alatt. Igényeseb-
bek is.
Az intenzív koronaformákban - csakúgy, mint
a hagyományosakéban - az alany meghatározó.
Elsősorban a nemes növekedésére hat. de befo-
lyásolja annak termőképességét, erőnlétét, kör-
nyezeti igényét és életkorát is. (Az egyes korona-
formáknak megfelelő alanyokról és a tenyészterü-
let-igényről A szaporft6anyagr6/ ültetéskor című
fejezetben szóltunk részletesen.)
Az alanyt mindenekelőtt a talaj. a koronaforma
és a művelésmód megválasztásakor vegyük figye-
lembe. Az intenzív koronaformájú gyümölcsfák
gyenge növekedésű, úgynevezett törpealanyokon
állnak. Ezek egészen más környezeti, metszési és
művelési feltételeket igényelnek, mint a vadala-
nyon álló, hagyományos koronaformájúak.
Az intenzív formák rendszeres és bőséges
tápanyagellátást. öntözést. valamint rendszeres
metszést. kötözést kívánnak, azaz intenzív műve­
/ésm6dot igénye/nek. Enélkül nem váltják be a
hozzájuk fűzött reményeket. A hagyományos koro-
naformák külterjesebb körülmények között, tehát
öntözés nélkül. szerényebb tápanyagellátás mel-
lett is kielégítő termést adnak.
Intenzív koronaformák
Az intenzív koronaformák közül a termőkaros
orsót. a Hungária sövényt és a karcsú orsót ismer-
tetjük (33. ábra). (Azok számára, akik mélyrehatób-
ban érdeklődnek az intenzív koronaformák iránt.
ajánljuk az egyes gyümölcsfajokat részletesen fel-
dolgozó könyveket, valamint dr. Brunner Tamás
Törpegyümö/csfa-nevelés című munkáját.)
Termőkaros orsó
A termőkaros orsó 60-70 centiméteres törzsma-
gasságú, szórt állású sudaras korona, amelynek
magasságát 2,5-3 méteren korlátozzuk. A körkö-
rösen elhelyezkedő, a vízszintessel 15-30 fokos
szöget bezáró termőkarokat metszéssel, hajtásle-
kötözéssel alakítjuk. A nemes korlátozott növeke-
dését az alma esetében az M 4-es vagy az MM
104-es alany váltja ki. amely viszonylag kevésbé
igényes és nem túl sekélyen gyökeresedő, ellen-
tétben az M 9-es vagy az M 26-0ssal. amely mel-
lett a fa támaszt igényel. Termőkaros orsóvá csak
birsalanyon érdemes a körtét nevelni. Ez a korona-
forma az intenzív alma- és körtetermesztésben
terjedt el.
Az elsó évben, ha suháng a kiindulásunk, akkor
ezt a jelzett törzsmagasság fölötti 4-6 rügyre
vágjuk vissza. Koronás oltvflnynál elvileg elegendő,
ha már az első évben is csak a fővezérvesszőt
metsszük vissza. (A jobb és biztonságosabb eredé-
sért azonban célszerű az oldalvezéreket is erősen
visszametszeni.)
~ A második évben már csak a fővezérvesszőt (a
43
sudárvesszőt) metsszük vissza a növekedési eré-
Iyének megfelelő mértékben. Az oldalvesszőket
metszetlenül hagyjuk. Az erőteljesebben fölfelé
törő~et vízszintes helyzetben lekötözzük. A kötö-
zőanyagot vagy a fa törzsén, vagy földbe vert
cöveken rögzítjük. Ügyeljünk, hogy a lekötözött
vesszők ne ívben hajoljanak meg.
A harmadik és a további években ismét csak a
fővezérvesszőt metsszük. A visszametszés mérté-
kével is szabályozzuk a vázkarok távolságát. illetve
a korona sűrűségét. A központi tengelyen megha-
gyott vesszők vízszintes helyzetben lekötözve
adják majd a termőágakat, illetve a termőkarokat.
A vesszők között úgy válogassunk, hogyegymás-
tól való távolságuk mintegy 40-50 centiméter
legyen, körkörösen helyezkedjenek el végig a ten-
gelyen, és a teret minden irányban arányosan
kitöltsék. A leendő termóalapoknak kiválasztqtt
vesszők mindegyikét vízszintes helyzetbe kötöz-
zük le.
A vezérvessző visszametszéséve[ egyidejűleg
a ritkító metszés szabályai szerint távolítsunk el
minden fölöslegessé' vált képződményt (fattyú-
vesszőt) a koron·ából. (A korona ritkítását a mérték-
tartó májusi. illetve augusztusi zöldmetszéssel' is
megoldhatjuk.)
Amikor a termőkaros orsófa a 2,~ méteres
magasságot elérte, a vezérvesszőt vágjuk vissza
egy vízszinteshez közeli gyenge elágazásra vagy
hajlítsuk vízszintesre, hogya magasságbeli növe-
kedést korlátozzuk.
A vesszők lekötözése a nedvkeringés megin-
dulásakor, áprilisban esedékes és általában öt
éven át folytatj uk. A korai termőre fordulás (a
vízszintes helyzetbe kényszerítés) és a rendsze-
res, bő termés hatására a többnyire erősen elága-
zódott termőgallyak viszonylag korán legyengül-
nek, elöregszenek. Ezért folyamatos visszamet-
szésükre, ifjításukra különösen ,ügyeljünk.
Hungária sövény
Lényegében egy síkban kiterített termőkaros orsó,
amelynek kineveléséhez huzalos támberendezés
kell. Ennek megfelelően a törzsmagasság megvá-
lasztása és a korona kialakítása is a termőkaros
orsóhoz hasonló. Attól annyiban különbözik, hogy
a termőkarokat nem körkörösen, hanem a huzal
síkjában terítve alakítjuk ki úgy, hogya gyümölcs-
sövény 80-120 centiméter széles gyümölcsfákat
képezzen. E koronaforma almából M 4 és M 9-es
alanyon, körtéből birsalanyon nevelhető ki. Az
intenzív alma- és körtetermesztésben gyakori.
A szaporítóanyagot az első évben a 60-70
centiméteres törzsmagasságnak megfelelően vág-
juk vissza. A továbbiakban a sudárvesszőt gyen-
 A

I
I

II

j~~" c
33. ábra. Intenzív koronaformák. Hároméves Jonathan termőkaros orsó, illetve a termókarok helyesen lekőtőzőtt vesszői
alakftás idején (A), hároméves Hungária sövény (B) és ugyanennyi idős Jonathan karcsú orsó (C)

gén metsszük vissza. A sudár visszametszésével berendezésen. A termőkarok a tengelyen egymás-

egyidejűleg tőből eltávolítjuk a sorközbe növő 01-
dalvesszőket.
Az oltványokat már ültetéskor úgy helyezzük
el. hogy legfejlettebb oldalvesszőik a sor irányába
nézzenek. A leendő vázkarokat a sor irányában
lévők közül választjuk ki. A megmaradókat nem
metsszük vissza. hanem a gyenge növekedésűe-
ket 30 fokos szögben, az erőteljesen fölfelé törő-
ket vízszinteshez közeli helyzetben rögzítjük a tám-
. .
44
tól 40-50 centi méterre legyenek.
A sövény kinevelé.sének idején. de később is
szerepet szánhatunk a zöldmetszésnek. A sudár
visszametszése nyomán előtörő oldalhajtások
közül az egymástól harminc centiméterre lévőket
hagyjuk meg, különben a sövény elsűrűsödik. A
többi, erőteljesen fejlődő hajtást július végén
metsszük levél koszorú ra. Ezáltal gyenge, termő
jellegű hajtásokat (vesszőket) kapunk. Az augusz-
 tusi hajtásválogatás idején a karokon. illetve oldal-
vesszőkön képződött erőteljesen fölfelé törő. sűrű­
sítő. kedvezőtlen helyzetű hajtásokat tőből távolít-
suk el. Ne feledjük azonban. hogya zöldmetszés
mértéktartó beavatkozás legyen.
Azért. hogyasövényfát mihamarabb termőre
fordítsuk. és rajta nagy termőfelületet neveljünk,
már a harmadik-negyedik évtől csak a legszüksé-
gesebb metszésben részesítjük. Az ötödik évtől
kezdve azonban már meg kell kezdenünk és rend-
szeressé kell tennünk a termőrészifjítást a korai
nagy termések súlya alatt legyengült és többszörö-
sen elágazott termőgallyazatú termőkarokon (váz-
karokon).
Ügyeljünk, hogya szomszédos sövénykarok se
érjenek annyira egybe, hogy ott a koronatér elsűrű­
södjön. Ezt a kar rendszeres. gyenge növekedésű
vesszőre való visszametszésével akadályozzuk
meg.

Karcsú orsó
•
Ez az egyik legintenzívebb koronaforma. Sekélyen
gyökeresedő, igen gyenge növekedésű (törpeaIa-
nyú) oltványokból nevelik, amelyek megtámasztá-
sához feltétlenül kell a karó. A sudáron szórt állás-
ban alakítják ki a gyengén ki ritkított termőkarokat.
Az alma karcsú orsó törpealanya az M 27. az M 9,
az M 26 és az MM 106. (Más alanyon e koronafor-
mával ne is kísérletezzünk! ) E koronaformán ültet-
hetünk legtöbb fát egységnyi területre, és ez adja
a legtöbb termést is. Az intenzív aImatermesztés-
ben terjed.
EI56 év. A suhángot és a koronás oltványt kb. 80
centiméter magasan vágjuk vissza. A gyengébbe-
ket ennél rövidebbre, az erősebbeket hosszabbra
hagyjuk. Valamennyi oldalelágazást metszetlenül
hagyunk (34. ábra). '
Második év. Ha a vissza metszett sudárvessző
gyengén növekedett, azaz hossza a fél métert sem
, érte el, akkor metszetlenül hagyjuk. A közvetlenül
alatta álló versengő (konkurens) vesszőt tőből eltá-
volítjuk.
Amennyiben a sudárvessző a fél métert meg-
haladja és erőteljes. akkor gyengítenünk kell a fát.
Ezért a sudárvesszőt eltávolítva a közvetlenül
alatta álló konkurensre metsszünk vissza. (Alsuda-
ras metszést végzünk. azaz a vesszővel egy darab
kétéves részt is eltávolítunk.) A továbbiakban ez
veszi át a vezér szerepét.
c
. A törzsön képződött, 40 centiméternél rövi-
'debb vesszőkre - kivéve, ha azok nem termőré-
. szek - nincs szükségunk, ezeket tőből távolítsuk
34. ábra. Karcsú orsó alakítása az e/s6 két évben. Visszamet-
el. Az összes többi oldalelágazást kötözzük vízszin- szés te/epítéskor (A). illetve a második év tavaszán.
tesre, a túlságosan erőteljeseketíveljük le. A táma- ami után a gallyakat /ekötözzük (8). A közönséges
szul szolgáló karót legkésőbb most szúrjuk a fa és az álsudaras metszés sémája (C)
45
35. ábra. Karcsú ors6 alakítása
a harmadik évben
mellé. (A támasz talaj színe fölötti része 220-250
centiméter legyen.)
(;p Harmadik év. A sudártovábbnevelése a tavalyi-
hoz hasonló (35. ábra). Ha a sudárvessző gyengéb-
ben nőtt, akkor metszetlenül hagyjuk, és legköze-
lebbi versenytársát tőből eltávolítjuk. Az ,erősen
fejlett sudárvezért pedig álsudaras metszéssel a
gyengébb konkurensre vágjuk vissza. Az oldal-
vesszőket ezúttal se metsszük.
Ekkora karcsú orsó fácskán már kétéves oldal-
ágak is vannak. Az ezeken képződött függőlege-
sen fölfelé törő vesszőket vízszintesre lekötözzük.
Ha viszont ezzel túlságosan zsúfolttá tennénk a
koronát, akkor tőből távolítsuk el. Ügyeljünk, hogy
a korona oldalirányú kiterjedése körkörös és
egyenletes legyen. Ezért, ha valamelyik kétéves
oldalág jóval erősebb a többinél, azt tőből távolít-
suk el. (Ne vágjuk vissza gyengébb vesszőre.)
A tavalyi vezérvesszőn fejlődött oldalelágazá-
sokat ezúttal is kötözzük vízszintesre.
if; Negyedik és további évek. Legfontosabb fel-
adat a vízszintes helyzetű rövid vázkarok kineve-
lése és fenntartása, az ismert elvek szerint (ezek a
sudár vízszintesre kötözött vesszőiből alakulnak
ki). Egy-egy termőkar legfeljebb hároméves lehet.
(Éves vessző kétéves gallyon és ezek a három-
éves ágon.) A harmadik év után az ilyen kart vissza
46
kell vágnunk a törzs közelében lévő elágazásra. Ha
ilyen nincs, akkor 1-2 centiméteres ágcsonkot
hagyva távolítsuk el.
Amikor a fa magassága már a 2,5 métert
elérte, a sudárvesszőt is vízszintesre kötözzük, így
korlátozzuk további növekedését. A továbbiakban
ismételt álsudaras metszéssel. illetve vízszintesre
kötözéssel tartjuk a koronamagasságot.
A további években a karcsú orsó koronaformát
kell fenntartani, azaz alul szélesebb és fölfelé
kúposan keskenyedő legyen. Ellenkező esetben,
ha szétterül a fölső rész, az beárnyékolja az alsót,
és a korona alul fölkopaszodik. Ezért fölül ritkábban
neveljük ki a vázkarokat, és azok rövidebbek legye-
nek. Ha a kétéves gallyak közül valamelyik a lekö-
tözés ellenére is túlságosan erőteljes, és rajta a
vesszők nagyon hosszúak, tőből távolítsuk el.
A vázkarokon lévő gallyak és vesszők a termés
alapjai. A fölfelé törő vesszőket rendszeresen el
kell tőbő I távolítani, a gallyakat folyamatosan ifjít-
suk, illetye szükség szerint ritkítsuk. A kiöregedett
vázkarokat váltsuk le.
A nevelés alapelve a kevés és gyenge met-
szés, illetve a vessző/ekötözés. Ezzel tartjuk
gyenge növekedésben a koronaformát, és így
érjQk el a korai termőre fordulást és az évenkénti
rendszeres, jó minőségű termést.
 TERMÖKORI METSZÉS
Ha a termőkorú gyümölcsfa életébe nem avatk0-
zunk be. akkor termőfelülete (a termőalap) mindin-
kább a korona külső részére kerül. A belső térben
- mindenekelőtt a kevés napfény miatt - a ter-
mőrész mind nagyobb számban elsatnyul. elpusz-
tul, egyszóval a korona föl kopaszodik. A termés
súlya alatt, amely az ágak csúcsán halmozódik, az
ágak ívben lehajlanak. egymásra borulnak. Az Iv
fölső részén erős vízhajtások képződnek. Mind-
ezek együtt tovább növelik a korona elsűrúsö­
dését.
36. abr.. A fölfelé törő koronájú termőkorú fa oldalirányú
terebélyesítése egy kedvező szögű oldalelágazás-
ra visszametszve
47
A termőkorú fák metszésének célja. hogy össz-
hangot teremtsünk a növekedő (vegetatív) és ter-
mésképző (generatív) részek között. azaz a gyü-
mölcsfák termőegyensúlyi állapotát fenntartsuk.
(Ezért fenntartó metszésnek is mondjuk.) A termő­
kori metszés ritkításból és termőréslifjításból áll.
A rendszeres ritkító és termőrészifjító met-
széssel elérjük, hogy termő fáink a kQlső és belső
koronatérben. alul és fölül egyaránt azonos (vagy
közel azonos) arányban tartalmazzanak termőré­
szeket. Elérjük továbbá. hogy e termőalapok min-
denütt azonos (vagy közel azonos) minőségűek
legyenek, azaz kiegyenlített minőségű és mennyi-
ségű gyümölcs teremjen az egész koronatérben.
Ha a fa koronáját fiatal korától helyesen alakítjuk és
rendszeresen ritkítjuk. termőegyensúlyban tartása
idősebb korában sem fog gondot okozni, nagy
munkát adni. Ezt az évente végzett rendszeres.
mérsékelt arányú beavatkozással érjük el.
Legelőször is tekintsük át a koronát. Abban
minden vázág a rajta lévő oldalelágazásokkal és
termőgallyazattai önálló egység, amelyből a
korona fölépül. Érvényesüljön ez a metszésben is.
A vázágak viszonyában úgy. hogya szomszédos
vagy egymás fölött és alatt elhelyezkedő vázágak
koronarészei ne kereszteződjenek. belenövés
vagy átnövés ne alakuljon ki. A vázágon belül pedig
oly módon. hogy az oldalelágazások, a termőgaly­
Iyazat és a vesszők áttekinthetősége és rendje
fennmaradjon. Beavatkozásunkkal valójában az
eredeti koronaformát őrizzük meg és tartjuk fenn.
Általános elv. hogya sűrűsítő. fölfelé és befelé
növő. keresztező (a másik vázágegységet zavaró)
ágakat. gallyakat. vesszőket távolítsuk el. Ezzel
együtt a hasadt, sérült. elhalt. vagy láthatóan
beteg (erősen fertőzött) kóronarészt is vágjuk ki.
Elsősorban a korona külső felületét ritkítsuk. hogy
a belső tér is elegendő fényt kapjon. A korona
belsejéből lehetőleg ne távolítsunk el tőből egész-
séges termőalapot (csak ifjítsuk).
Különösen a csonthéjasokra vonatkozik, hogya
szüret befejeztével vizsgáljuk át a koronát. A sze-
déskor megsérült, törött. hasadt korona része ket
most távolítsu~ el (ne várjunk a jövő tavaszig). A
sérült részt vágjuk vissza az ép. egészségesig. a
sebfelületet pedig kezeljük. E beavatkozás elsó-
sorban növényvédelmi szempontból fontos.
37. ábr•. A gyenge növekedés ű, széthajló koronájú termókorú fa ágrendszerének "fö/eme/ése" ritkftássa/
és fölfe/é tör6 fattyúvessz6re metszésse/

hiszen a roncsolt, nyitott sebek tárt kapui a fertőzé­

seknek.
A még fiatal és erősen növésben lévő, merede-
ken fölfelé törő koronájú fák vezérágainak magas-
ságbeli növekedését úgy korlátozzuk, hogy gyen-
gén (kétharmadára) visszavágjuk egy-egy kevésbé
fölfelé törő oldalelágazásra (36. ábra). Ezáltal szét-
húzzuk, terebélyesítjűk a koronát. Ha pedig a fa .
idősebb, gyengébb növekedésú és széthajló koro-
nájú, akkor éppen ellenkezőleg járjunk el (37. ábra).
A leíve/ő ágrészt vágjuk vissza az ív legfölső pont-
ján álló, fölfelé törő fattyúvesszőre vagy fölfelé
növő oldalelágazásra.
A termőgallyazat (a termőrészek) ifjftása során
a legértékesebb részek számát gyarapítsuk. ami a
-legtöbb gyümölcsfa esetében a kétéves gally, rajta
a vesszőkkel.
Általában minél öregebb a koronarész, annál
terméketlenebb, értéktelenebb. A feladat az, hogy
a korona hamarabb öregedő belső részén is rend-
szeresen megújítsuk a termőrészeket, aminek
eredményeként elegendő számú és minőségű
vessző és kétéves gally álljon mindig rendelkezé-
sünkre. Ezért az elöregedett, 3-4-5 éves ágakat
visszavágjuk olyan fiatalabb elágazásra, amely a
vázágnak vagy egy oldalelágazásának a közelében
áll.
Az oldalágak csúcsán fejlődött vesszők közül
rendszeresen egy alsóbb á"lIású, gyengébbet hagy- 38. • br.. E/sűrűsödöttkoronájú, term6 korJ fa ritkftó met5zé- _
junk meg. Ennek versenytársait tőből távolítsuk el. sének sematikus, fölü/nézet; ábrája (az ága/apokra
így részint a napfénynek nyitunk utat, másrészt vonatkoztatva)
48
pedig egy munkával elvégezzük a szükséges ter-
mőrészifjítást is az oldalelágazásokon.
Termőkorú fáink vezérágainak növekedését is
úgy korlátozzuk. mint az oldalágakét: a vezérvesz-
szőket visszavágjuk alsóbb állású. gyengébb vesz-
szőre. azaz álsudarasan metszünk. Ha pedig a
vezérágak hosszát akarjuk növeini, akkor erre az
ágvégeken álló vezérvesszőket használjuk fel.
amelyeket az alakító metszés szabályai szerint
metszünk meg.
A hosszabb időn át elhanyagolt. elsűrűsödött,
idősebb fák rendbetételének alapja. hogya fa ter-
mészetes koronaalakulásának leginkább megfe-
49
lelő, rendezett mesterséges koronát alakítsunk ki.
Az ilyen "alakító ritkítás" során azonban tartsunk
mértéket. mert ha a ritkításkoregyszerre sok galy-
Iyat, ágat távolítunk el. az zavart okoz és sok fattyú-
hajtás (vízhajtás) képzésére készteti a fát. Az ilyen
koronát két vagy három év alatt ritkítsuk meg (38.
ábra). A termőkori metszés tárgyalásakor az általá-
nos elvet ismertettük. amely valamennyi korona-
formában hasznosítható. Az ettől való eltérésekre
az egyes fajok tárgyalásakor térünk ki.
Az őszibarack termőkori metszését - sajátos-
sága miatt - az Őszibarack alcímű fejezetben
részletezzü k.
 IFJíTÁS
Az elöregedett fa koronájában gyérül a lombozat,
elaprósodik, minőségéből veszít a termés. E tüne:-
tek az elhanyagolt. metszetlen gyümölcsfákon
lényegesen előbb következnek be. A jelenséget
kísérő, rendszerint erőteljes vízhajtásképződés a
megifjúlási igény és erő megnyilvánulása.
Az elöregedett termőalapú, de egészséges,
idős fák teljes ifjítássaJ. azaz a vázkarok erőteljes
visszavágásával még megújíthatók (39. ábra). Az
erőteljes visszacsonkolás következtében a rejtett
rügyekből új hajtások képződnek, amelyekból új
koronát és abban új termőalapot nevelünk. Teljes
ifjítás szükségessé válhat akkor is, ha a korona
valamilyen mechanikai sérülés következtében
súlyosan károsodott. torzult, vagy· valamilyen
betegség vagy fagykár azt erősen megsanyar-
gatta, tönkretette.
Ifjítássai csökkenthetjük az eleve magasra törő
vagy a fölnyurgult fák koronamagasságát. Elsősor­
ban a cseresznyefák esetében gondolhatunk erre.
(Az elvénült, lepusztult koronájú, korhadt törzsű,
teljesen fölkapaszadott és vízhajtást is alig hozó fa
ifjításával ne kísérletezzünk. Vágjuk ki, és ültes-
sünk helyébe újat.)
Az ifjításra föl kell készítenünk a fát. Ezért már a
beavatkozást megelőző esztendőben bőségesen
trágyázzuk meg talaját.
Az ifjított fa hajtásfejlődése idején pedig külö-
nös gondunk legyen az öntözésre és a növényvé-
delemre. A nagy sebfelületek gondos kezelése
sem maradhat el!
Az ifjítást - különösen, ha elhanyagolt a
korona - két részletben, két év alatt végezzük el.
Az első évben - az eredeti koronaformát figye-
lembe véve - erősen ritkítjuk a fát, mindenekelőtt
a külső koronatérben. A második évben valósítjuk
meg a tényleges ifjítást: a meghagyott koronaágat
visszavágjuk.
A visszavágás mértéke elsősorban attól függ,
hogy mennyi gally, illetve vessző van az ágak
alapjain vagy ahhoz közel. Az erősen fölkapasza-
dott koronában itt nem vagy alig találunk gallyat,
ezért ezt erősen, az ág harmadára kell visszavág-
nunk.
Ha az ágalapon (az alsó harmadonl elszórtan
találunk fiatalabb koronarészt, akkor felére vagy
(ha nagyobb számban vannak) kétharmadára kur-
50
títjuk (annak felét, illetve egyharmadát távolít-
va el).
Az ágakat lehetőleg oldalelágazásra (gallyra)
vágjuk vissza, mert itt, az elágazásokban ("könyök-
ben") van a legtöbb rejtett rügy, amelyeket kihaj-
tásra kényszerítünk. Fontos, hogy a visszavágott
ágakon megmaradt valamennyi gallyat és vesszőt
hagyjuk érintetlenül az ifjítást követő egy eszten-
dőben.
Az ifjítás nyomán a rejtett rügye kből vízhajtá-
sok (fattyúvesszők) fejlődnek, amely:ekből az ala-
kító, majd a ritkító metszés szabályai szerint nevel-
jük ki az új koronát.
Az első két-három évben legyünk mértéktartók
a ritkításban. Hagyjuk erősödni és terebélyesedni a
koronát, növekedni az asszimilációs felületet. Az
egészséges, megifjított fa három-négy év múlva
már számottevő termést ad, a fajtára jellemző
termőképességét pedig még évtizedekig is meg-
tarthatia.
Gyümölcsfáink között az almatermésűek jól
ifjíthatók. Ősszel, illetve tavasszal rügyfakadásig
végezzük ezt a munkát. Némileg nagyobb kocká-
zattal. de általában eredményesen ifjfthatjuk a
csonthéjas gyümölcsűeket és a mandulát is. Eze-
ket augusztus végén, szeptember elején vágjuk
vissza, mert a csonthéjasok veszedelmes ágpusz-
tulásának kórokozói ez idő tájt kevésbé fertőzőké­
pesek.
B
39.•",•. Teljes ifjításban részesített fa, középerősen vissza-
vágva. fA és B változatok)
 NÉHÁNY APRÓ FOGÁS
A következőkben három olyan metszési beavatko-
zásról szólunk, amelyről tudnunk kell, hogy csak
bizonyos rendellenességek tüneti kezelésére
'valók. Adott körülmények között azonban segítsé-
günkre lehetnek a termesztésben, előrebocsátva,
hogy fontoljuk meg alkalmazásukat.
.. A rügy feletti bemetszésre akkor kerülhet sor,
ha valamely rügyból feltétlenül hajtást kell nevelni,
mondjuk a koronaforma alakítása végett. (Például
féloldalas a korona). Ekkor a kiszemelt rügy fölött a
kérget félhold alakban kivágjuk úgy, hogy átmetsz-
szük a háncsot egészen a fi3részig (40. ábra).
Ennek hatására a rügy bizonyosan kihajt. Ügyel-
jünk, hogya bemetszés ne essen túlságosan közel
a rügy~laphoz~ ~s persze a rü~yet _r1l:g ~e ~értsü~.
® A torzserosítö bemetszes (ko~ulyozes) elso-
sorban arra alkalmas, hogy általa a vékony törzset
vagy vázágat vastagítsuk. Az ilyen törzset és váz-
ágat éles késsel hosszanti irányban rövid (10-15
centiméteres) szakaszon a fatestig bevágjuk. A
bemetszéseket fölülről (vagy az ágalaptól) kezdjük,
és úgy folytassuk, hogy az egyes bevágások' (sza-
kaszok) mindig kissé eltolva kövessék egymást. A
bemetszés után a kéreg kissé széjjelnyílik, majd
rövidesen megindul a seb forradása. A törzs,
illetve ág valójában ezáltal vastagodik, erősödik.
Ne felejtsük el azonban, hogya silány földben,
elhanyagoltan tengődő fák törzs- és ágvastagítá-
sára ez a módszer alkalmatlan. Itt az első teendő a
megfelelő talajkörnyezet kialakítása.
A törzserősítő bemetszést rügyfakadástól nyár
közepéig terjedő időben végezzük. Csak az alma-
és körtefákat kezeljük így. A csonthéjasok eseté-
ben mindig. fönnáll a sebek mézgásodásának,
illetve elfertóződésének veszélye.
,~~ A gyúfÚzéssel (és részben a törzs bemetszésé-
vel is) az erő~, buja növekedésű fák termőre fordu-
lását kényszerítjük ki. Ez több termőrügyképződés­
sel, több virággal és jobb kötődéssel jár együtt.
Ennek legmegfelelőbb módja a szorító bádoggyűrű
használata. A három-négy centiméter széles gyű­
rűt 2-3 mm vastag lágy huzallal szorítsuk a fa
törzsére. Előzőleg azonban vagdossuk be a bádog-
lemez alsó és fölső szélét, hogy ne vágjon be a
vastagodó kéregbe. A bádoggyűrűt rügyfakadás
után tegyük föl, és lombhullásig hagyjuk a fán.
A gyűrűzés másik módja, amikor a törzsön
51
vagy ágon a kérget körbevágjuk olyan vastagság-
ban, amilyen vastag a kéreg maga. (A háncsot
azonban hagyjuk sértetlenü!!) Azért nem vastagab-
ban, mert a tavasszal kimetszett gyűrűnek nyár
végéig össze kell forrnia, különben az egész fa
vagyágrész elpusztul a jövő tavaszra.
A gyűrűzést rügyfakadás után végezzük. ami-
kor a fa hajtani kezd, és megindul a törzs vastago-
dása. Hatása igen drasztikus, amennyiben az
alapvető anyagcsere-folyamat veszélyeztetésével
valójában a fa életét veszélyezteti, és ez váltja ki -
szinte vészreakcióként - fajfenntartással össze-
függő kényszerű tevékenységét.
A fa buja növekedése és kései termőre fordu-
lása (a fajta és alany tulajdonságain túl) legtöbbször
a nem harmonikus talajtápláltsággal függ össze.
Ezt pedig gyakran a talaj egyoldalúan nagy nitro-
géntartalma idézi elő, különösen ha bőséges talaj-
nedvesseggel párosul. A feladat ez esetben is az
alapvető ok megszüntetése, azaz a talaj tápanyag-
harmóniájának megteremtése. A fajtatulajdonság
szerint önmeddő vagy rosszul kötődő gyümölcsfák
termékenységét gyűrűzéssel nem javíthatjuk. A
gyümölcsfák ilyen természetű termékenységi
gondja csak megfelelő porzópartnerek ültetésével
szüntethető meg.
"
~
ij
~
'A, B C
f',~"'tó''''-''lP~'''1'''·''''''':~''':''''·''lC'''_~,'·»...,.,...-e_n;:_~_".:':;;'I:'""'it'":.' -,..... 'v...,i.:.;.rO;.·..J.i'.,;;W--!,;,:l...".,,;<... ·,~~ ........:....~~_~
40. ábra. Néhány, metszést kiegészft6 eljárás. A vessz6 rügy
feletti bemetszése (A), a tőrzser6sft6 bemetszés
vázlata (B). a gyűrűzés az ágon a kéreg kimetszésé-
vel. a törzsőn szorftó bádoggyűrúvel (C)
 A GYÜMÖLCSFÁK ÉS -BOKROK METSZÉSE
A továbbiakban gyümölcsfajonként vesszük sorra
a metszési tudnivalókat. Ismertetjük a csoportok
jellemző termőrészeit, az egyes fajokra jellemző
koronaformákat és sajátos vagy különleges met-
szési igényüket. így - az általános rész ismeretei-
vei összevetve - remélhetőleg teljes képet
kapunk gyümölcstermő növényeink metszéséről.
Almatermésűek
A gyümölcstermő növények e csoportjába az
alma, a körte, a birs és a naspolya tartozik. A
metszést és az ifjítást valamennyien jól bírják. A
birs és a naspolya a termővessző csúcsán lévő
vegyes rügyből hozza a termést, ezért ezeket nem
szabad visszametszeni, csak ritkítani kell.
Az almatermésűek jellemző termórészei: a
dárda, a sima termőnyárs, valamint a középhosszú
és - ritkábban - a .hosszú termővessző (41.
ábra). Ezek egyéves termőrészek. Belőlük fejlődik
a két- vagy többéves dárdás termőgally és a ter-
mőbog (vagy termőkalács).
. A dárda 4-5 centiméteres vagy ennél rövidebb
egyéves termőrész. Csúcsán vegyes vagy átme-
neti rügy ül, oldalán fejletlen hajtásrügyek vannak.
Az egészen kicsi, egy centiméternyi dárdát gyűrűs
dárdának nevezzük.
Asima termőnyárs 5-15 centiméteres termő-
vessző. Csúcsán vegyes vagy átmeneti rügy van,
oldal rügyei fejlettek.
A középhosszú termővessző 1O-40 centimé-
ter. A fiatal, illetve éppen termőkorába lépett fákon
található legnagyobb számban. A jó termőhelyi
körülmények között élő, rendszeresen, de nem
túlságosan erősen metszett fákon a középhosszú
termővesszők nagy száma hosszú időn át megma-
rad, ami a jó termőerő és termékenység jele. Az
almatermésűek középhosszú termővesszőinek
csúcsrügyei vegyes rügyek.
A hosszú termővessző a 40 centimétert meg-
haladja. (Nem tévesztendő össze a fattyúvessző-
vel, amely vastagabb, laza szövetű.) Elsősorban a
megifjított vagy erősebben metszett fákon fej-
lődnek.
A dárdás termőgally (ág) kétéves (többéves)
termőrész,amely egyéves rész bő I (termővessző-
52
ből) alakult. Rajta elsősorban dárdákat, termőrü­
gyeket találunk, sokszorosan elágazódva.
A termőbog (termőkalács) különös alakulású
többéves rövid termőrész, amely általában úgy
keletkezik, hogya rövid termőhajtás vegyes rügyé-
nek virágzati tengelye megvastagszik, és húsos
állományúvá válik. (A sejtburjánzás nyomán bekö-
vetkező laza szövetű megvastagodás alakja emlé-
keztet a kalácsra, innen ered masik elnevezése: a
termőkalács.) A termőbogon jól láthatók a gyü-
mölcskocsányok tapadási helyei. amelyek a módo-
sult, megvastagodott virágzati tengelyen lévő
virágkocsányokból alakultak. E kocsányalapok a
gyümölcs fejlődésével egyidejűleg növekednek. A
termőbogon dárdák, sima termőnyársak, közép-
hosszú vesszők is képződhetnek. Az egy- és két-
éves termőbogok a legértékesebbek.
Alma
Legnagyobb alakgazdagságú gyümölcsfajunk,
ennek megfelelően természetes koronaalakulása
is szinte kimeríti a lehetséges formákat. Hagyomá-
nyos koronaforma nevelésekor az alakítást az
ágcsoportos sudaras· koronának megfelelően
kezdjük el. A későbbiekben a növekedés jellegétől
függően sudaras, kombinált vagy gömbkoronát
neveljünk. Intenzív almaalanyokon álló oltványok-
ból termőkaros orsót, sövényt és karcsú orsót is
nevelhetünk.
Az almafákon az almatermésűekre jellemző
valamennyi termőrészt megtaláljuk (a tövises ter-
mőnyárs kivételével).
A vastag vesszőt nevelő fajták (Nyári fontos,
Húsvéti rozmaring, Asztraháni piros) a metszést
kevésbé bírják, mint a vékony vesszejűek. A rövid
ízközű vesszőket hozó fajták (mint az előbb fölso-
roltak is) a visszametszést a legkevésbé bírják,
mert az egymáshoz közeli oldalrügyek kihajtása
révén elsűrűsödnek. Ezeket mérsékelt ritkító meÍ'-
széssel alakítsuk és tartsuk termőegyensúlyban
(42. ábra). A hosszú szártagú és vékony vesszőket
nevelő, mérsékelt növekedésű fajták (mint a
Jonathan is) a visszametszést és ritkítást jól bírják
és igénylik is. A középerős növekedésű Golden
Delicious középerős, az erősen növő Starking csak
gyenge metszést igényel. Az almafajták túlnyomó
 /1
. //\::/'"
1 ri
~
sima

~~\
termőnyársak
\ . 1/
L~
'4 ~ termőnyárs
~~
{ tövises

középhosszú termővesszők

dárdák

termőbog (kalács)

p
J
bokrétás termő nyárs

alma cseresznye telies hiányos

őszibarack

"f. ábra. A termóvesszók típusai

42. áb,•. Almán és körtén az elöregedett termóbogokkal túlzsúfolt gaflyazatot kett6-három termóbogig visszavágva ifjítsuk
53
többségét egyébként a középerős növekedési
erély jellemzi. A szabolcsi almatermesztők kialakí-
tottak egy termőkori (termőre metszési) módot.
elsősorban a Jona~han fajtára. Ezt Nagy Sándor-
féle metszésnek nevezzük. amelynek lényege:
alsó vízszintesre, hosszúra. Vagyis a termővessző­
ket és gallyakat rendszeresen alsóbb helyzetű víz-
szintes állású elágazásra és hosszúra (azaz gyen-
gén) metszik.
Körte
Természetes koronaformája a fölfelé törő kúp alak.
Ennek megfelelően a hagyományos koronaformá-
ban ágcsoportos sudaras vagy kombinált koronát
alakítsunk ki a körtefán. Elsősorban a gyenge
növekedésű birs alanyon álló fajtákból nevelhetünk
termő karos orsót vagy sövényt.
Az almatermésűekre jellemző valamennyi ter-
mőrészt megtaláljuk a körtefákon is. Néhány fajtán
(mint a Hardenpont téli vajkörtén. a Téli espere-
sen) előfordul tövises termőnyárs is.
A nyári, illetve az őszi és téli körték között
küllemben, de termesztési és metszési igényben
is különbség van. A nyáriak (Árpával érő, Nyári
Kálmán) kevésbé igényesek, és erőteljesen növe-
kednek. Az ősszel érők (Vilmos körte, Hardy vaj-
körte, Bosc kobak) többnyire mérsékelten igénye-
sek és középerős növekedésűek. A téliek (Harden-
pont téli vajkörte, Serres Olivér) kifejezetten igé-
nyesek, és gyengébben növekednek.
A fajták közül a Nyári Kálmán, aDiel vajkörte, a
Papkörte és a Vilmos körte metszésekor legyünk
mértéktartóak. mert az erős beavatkozást nem
bírják, arra a termőegyensúly felbomlásával. erős
vízhajtásképzéssel válaszolnak.
Birs és naspolya
Mindkettő 3-6 méter magasra növő bokor vagy
koronás fa. Abban is hasonlítanak, hogy rügyeik
vegyes rügyek, amelyek legnagyobbrészt a termő­
vesszők csúcsán alakulnak. E csúcsrügyből fejlődő
rövid hajtásokon képződik a termés. Ha tehát a
vesszőket visszacsípjük, azzal együtt az éves ter-
mést is eltávolítjuk a koronából. Ezért a vesszőket
visszavágni nem szabad, csak ritkítással formáljuk
a fát, illetve bokrot.
Csonthéjasok
A cseresznye, a meggy, a szilva, a ringló, a kajszi
és az őszibarack tartozik ide. A metszésre érzéke-
nyebbek és az őszibarack kivételével kisebb mér-
54
tékű beavatkozással nevelhetők, mint az aImater-
mésűek.Az ifjításra is kényesebbek, de általában
eredményesen ifjíthatók. Fontos, hogy tavaszi fás- I
metszésüket pirosbimbós állapotukban. általában
március közepétől végezzük. Ennek oka. hogya
valamennyi csonthéjast - de különösen a kajszit
és az őszibarackot - súlyosan veszélyeztető
ágpusztulásos (gutaütéses) megbetegedés kór-
okozói ebben az időszakban fertőznek a _egke-
vésbé.
A csonthéjasok jellemző termórészei: a külön-
böző hosszúságú nyársak. abokrétás termőnyárs.
valamint a középhosszú és a hosszú termővessző.
II A term6nyárs 5-15 centiméteres termővesz­
sző, amely szilva-. kajszi- és őszibarackfákon talál-
ható.
iii A bokrétás term6nyárs a csonthéjasokra jel-
lemző termőrész. Olyan rövid (4-5 centiméteres
vagy rövidebb) termővessző. amelynek csúcsán
fejlett hajtásrügy és körötte három vagy ennél
több vi rág rügy foglal helyet egy csomóban vagy
ún. bokrétában. Elsősorban a cseresznyére, a
meggyre (a héjasok közül a mandulára) jellemző.
de előfordul a kajszin. az őszibarackon és néhány
szilvafajtán is.
• A középhosszú term6vessz6k 10-40 centi-
méteresek. Legnagyobb számban a fiatal. illetve
éppen termőkarába lépett fákon találhatók. A jó
termőhelyi körülmények között élő. rendszeresen
és mérsékelten metszett fákon hosszú időn át
nagy számban találhatók. Ez a'fa jó termőerejének
és termékenységének a jele. különösen a csonthé-
jasok esetében.
E csoport középhosszú termővesszőinek
csúcsrügyei általában hajtásrügyek, oldalukon
elsősorban virágrügyeket találunk, hajtásrügyékkel
vegyesen.
Különösen jellemzőek az őszibarack közép-
hosszú termővesszői, amelyeket a rajtuk ülő
rügyek számától és minőségétől függően két cso-
portba sorolunk.
• A teljes term6vessz6 sajátossága, hogy szinte
valamennyi csomóján hármas vegyes rügycsopor-
tot (két virágrügy között hajtásrügyet) találunk.
csúcsrügye pedig hajtásrügy.
• A fogyatékos term6vessz6nek nem minden
csomóján találunk rügyet (termőrügyet). de ha van-
nak is, magánosan vagy kettesével állnak. Csúcs-
rügye szintén hajtórügy.
A fogyatékos és teljes termővessző elsősor­
ban az őszibarack termőrésze, de előfordul a kaj-
szin (és a héjasok közé sorolt mandulán) is.
• A hosszú term6vessz6 40 centiméternél hosz-
szabb. Viszonylag gyakori az őszibarackon, de álta-
lában a megifjított vagy erősebben metszett fákon
fejlődik. (A hosszú termővessző ceru zavastag-
 ságú, nem tévesztendő össze az ennél va~tagabb, fölfelé törő, mí3gasba nyúló, akkor oldalirányban
laza szövetű, másodrendű elágazásokat fejlesztett szélesítsük, terebélyesítsük az alakítás során. A
. fattyúvesszővel.) csüngő koronájú fajtákat a termőkor elérése után
is ajánlatos erősebben metszeni.
Cseresznye A meggy termőkori metszése a fajták termőré­
sze szerint különüJ el (43. ábra). Az erős növeke-
désű, felfelé törő fajta (pl. a Meteor) a két-, három-
Magára hagyva is viszonylag szabályos sudaras
éves részeken, a gyengébben növő, csüngő ágú
koronát nevel. Ennek megfelelően ágcsoportos
meggyek pedig (mint a Pándy, a Cigánymeggy) a
sudaras vagy kombinált koronát formáljunk a cse-
vesszőkön, sőt azok végén hozzák termésük javát.
resznyéből. Erőteljes növekedése nem tűri az erős
E csüngő ágú típusok jellegzetes termőrészei a
metszést, ezért az alakítás, majd a termőkori ritkí-
hosszú, felkopaszodott vesszők (ostorok), ame-
tás során is csak mérsékelten avatkozzunk be.
lyek úgy képződnek, hogya vesszők kizárólag a
A koronaalakítás során csak a telepítéskor
csúcsrügyből fejlődnek tovább, mert oldalrügyeik
metsszük erősen vissza a szaporítóanyagot. A
rendszerint virágrügyek.
második, harmadik és negyedik esztendőbe.~ már
Az erős növekedésű meggyfán a vesszőket
csak gyengén metszve alakítsuk a koronát. UgyeI-
mérsékelten kell visszametszeni, mert így több
jünk, hogy az egyes ágcsoportok (ágemeletek)
elágazódást, abból több termőrészt kapunk. Ha a
ágalapjai ne azonos magasságban legyenek, mert
gyengébben növő, csüngő ágú fajták vesszeit (az
akkor nagyobb a lehasadás veszélye. Közöttük
ostor végeit) visszametszenénk, akkor a csúcson
lehetőleg arasznyi (20-25 centiméter) távolság
lévő virágrügyeket távolítanánk el. és így csökken-
maradjon. Ügyeljünk toyábbá a villás elágazás
tenénk a termést. Ezért e fajták koronáját rendsze-
megszüntetésére is,· amely a cseresznyefák?n
resen ritkítsuk (az ostorokat is), illetve termőré­
gyakori. (Kettős sudarat se neveljünk.) A máso?'k,
szeit az idősebb részekbe való visszametszéssel
illetve harmadik ágcsoport kinevelése után fejez-
ifjítsuk.
zük be a koronaalakítást.
A cseresznyére jellemző, hogya vezérvasszők
Szilva
csúcsán egymáshoz közel álló, erős hajtásokat
hoz, amelyek zavarják, nehezítik a koronaalakítást.
Magára hagyottan kezdetben ágas-bogas sudaras
Ezeket már a májusi hajtásválogatás során cél-
koronát nevel, arl'}elyben a sudár később megszű­
szerű eltávolítani. hogy a vezérhajtás szabadon
nik, és a természetes gömbkoronához hasonló
növekedhessen. Az oldalvezérvesszőkből előtörő
alakot ölt.
többi hajtás csúcsát csípjük vissza, hogya vezér-
A szilvát egyik koronaforma sablonjába sem
hajtások erőteljesen fejlődhessenek. A sudárvesz-
kényszeríthetjük. Legcélszerűbb a szórt .~lIású
sző oldalhajtásait hagyjuk érintetlenül. Belőlük a
sudaras koronának megfelelően alakítani. UgyeI-
jövő tavaszi fásmetszés alkalmával válogatunk a
jünk, hogy az egyes oldalvezérek már kezdetben
következő ágemelet kialakításához.
se álljanak túlságosan közel egymáshoz (legalább
A termőkori koronaritkítás során is tartsunk
arasznyira legyenek). Az is célszerű, ha a sudarat a
mértéket. Évente rendszeresen avatkozzunk be,
fa 4-6 éves korában eltávolítjuk.
de csak a legszükségesebb mértékig. Mindenek-
Termőkorban különösen fontos a rendszeres
előtt a beteg, sérült, egymást keresztező, dörzsölő
koronaritkítás (44. ábra). Az elsűrűsödésre hajla-
ágrészeket távolítsuk el. Az alakító ritkítás során a
mos fajták·(mint pl. a Besztercei) jobban megsíny-
korona oldalirányú széthúzása (terebélyesítése) és
lik a ritkítás elmaradását. Ezeket mérsékelten ritkít-
egyben magasságbeli korlátozása legyen a célunk.
suk, de minden esztendőben, főleg a korona külső
terében. Elsősorban az ágvégeken kialakult
Meggy vékony, söprűszerű, töbQéves elágazásokat kell
ritkítanunk, illetve ifjítanunk. A ringlók koronája
Fajták szerint különböző a természetes ~oronaala­ kevésbé sűrűsödik el, ezek évenkénti gyenge ritkí-
kulás. Gyakori a gömbkorona, de elofordul a tássai termőegyensúlyban tarthatók.
csüngő ágú széles és a magasba törő sudaras
forma is. Kajszi
A koronaalakítást az ágcsoportos sudaras
korona nevelésének szabályai szerint kezdjük. Ha a A fiatal fa természetes koronaalakulása széthajló,
korona széthajló és csüngő jelleget ölt, akkor föl- szabálytalanul (szórtan) elágazó sudaras korona,
felé törő ágrendszert igyekezzünk kinevelni. (Ez a ameIYb"e~ a sudár meghatározó szerepe később
gyakoribb eset.) Ha pedig a fiatal korona mereven megszunlk.
55
43. ábra. Termó meggyfaág ritkítása
Szaporítóanyagából szórt állású sudaras koro-
nát neveljünk; A fiatal fákra az igen erős hajtásnö-
vekedés jellemző, amely néhány fajtán az éven-
kénti 100-.120 centimétert is elérheti. Ezért a
kajszit már az alakítás idején gyengén metsszük.
Az alakítás során az oldalágakat legalább arasz-
nyi (20-25 centiméter) távolságra neveljük egy-
mástól. (Elkerülendő, hogy az oldalvezérek azonos
magasságban induljanak, mert könnyen lehasad-
nak.) A negyedik-ötödik év után célszerű a sudarat
a legfölső ág fölött eltávolítani. Ezzel az alakító
metszést be is fejeztük. (Idősebb korában a kajszi
mindenképpen elveszti sudarát, ezért annak to-
vábbnevelését ne is erőszakoljuk.)
56
A koronaalakítással árányosan elosztott oldal-
ágú és zömökebb (kevésbé széteső, széthajló) fát
nevelünk. így vázágai teherbír6bbak, kevésbé
hasadnak, és jobb minőségű gyümölcsöt adnak.
A kajszi koronáját évente rendszeresen, de
mérsékelten ritkítsuk. Mindenekelőtt az elsűrűsö­
dött, lehajlott ágvégeket ritkítsuk meg. Egyúttal
folyamatosan ifjítsuk és "emeljük" oa leívelt. elöre-
gedett termőgallyazatot. Különösen fontos a met-
szés ideje a gutaütéses fapusztulás elkerülésére.
Több év átlagában a fa pirosbimbós állapotában a
legkisebb a gutaütést kiváltó kórokozók fertőzése,
ezért ekkor metsszük. A nagyobb sebek szak-
szerű, gondos kezelése különösen fontos.
.u. ábra. Termő szilvafaág ritkítása
57
Oszibarack
Eredeti alakulása szerint leginkább bokorfa. Ennek
bizonyftéka, hogyamegújulni akaró korona leg-
gyakrabban az alsó ágak törzshöz közel eső részén
(az ágalapokon), illetve a törzsön hozza legerőtelje-
sebb hajtásait. Ezért is indokolt a 40-60 centimé-
teres, alacsony törzsmagasság. A koronát a rend-
szeres és számottevő munkát igénylő metszés
miatt is alacsonyan kell tartanunk.
45. ábr•. Termő korú őszibarack alföldi zárt felületű koronája
46. ábrtl. Termő korú katlankoronájú őszibarackfa metszés előtt (A) és után (B)
Gyümölcsfáink közül az őszibarack kfvánja a
leghatározottabban a rendszeres metszést. Szapo-
rftóanyagából katlan koronát és zárt felületű koro-
nát alakíthatunk ki (45. ábra). (E koronatfpusok
'kinevelését a hasonló című fejezetekben ismertet-
tük. Megfelelő alanyon intenzív sövényt és karcsú
orsót is nevelhetünk őszibarackból.)
E gyümölcsfaj termőkori metszésének több
változata ismert. Itt a hagyományos katlan korona-
formájú őszibarackfa legismertebb fenntartó met-
szését ismertetjük (46. ábra).
Az oldalágak csúcsán fejlődött vezérvesszőket
minden tavasszal. általában középerősen (fe-
lényirel visszametsszük, hogy rügyeikből mindig
jól fejlett hajtásokat (jövő évi termővesszőket) kap-
junk.
A vezérvesszők rendszeres visszametszésé-
nek további célja, hogy elágazódjanak, és az oldal-
ágak alulról fölfelé egész hosszukban berakódja-
nak termőrészekkel.
A vezérvesszők visszametszésének tényleges
mértékét az előző évi növedék alapján kell megál-
lapítanunk. Ha tavaly túlságosan rövidre metszet-
tünk, akkor igen erős vesszőket kapunk, ami nem
Kívánatos. E'l<.'l<.or a2 'lóén gyengénnen \'hoss2annTa)
metsszünk. Ha pedig az előző évi metszésünk .
túlságosan hosszú volt, abból kevés számú és I
gyengébb vessző fejlődött. Ilyenkor - a tavalyi
hibán okulva - a vezérvesszőket erősebben vág-
juk vissza..
A többi vesszőt ininőségük szerint metsszük.
Az egyes vázágakat az oldalelágazásaikkal együtt
önálló egységnek tekintjük. Rajtuk 15-20 centi-
58
41. ábra. Katfankoronájú 6szibarackfa term6ágának metszése.
méterre ki ritkítjuk a túl sűrűn álló vesszőket. a
száraz nyársakat pedig letisztítjuk.
A legértékesebb (ceruza vagy annál vastagabb)
teljes termővesszőket4-8 (hármas vegyes) rügy-
csoportra vágjuk vissza. A hiányos termővessző-
ket (amelyeken inkább csak páros rügyek vannak,
vékonyabbak és kevésbé színesek) vagy ennél
hosszabbra metsszük. vagy pedig egészen
rövidre, 2-3 rügyre vágjuk. Ez utóbbi az úgyneve-
zett ugarvessző vagy ugarcsap, amelyből jövőre
várunk erőteljes. fejlett termővesszőket. Van olyan
fajta is, amelyen a hármas, vegyes rügycsoportok
a fejlett vesszők közepén vagy fölső harmadában
alakulnak. Ezeket is úgy
.
metsszük, hogyavesszön
59
4-8 há'rmas rügy maradjon, tehát hosszabbra (47.
ábra).
Elsősorban a korona belsejében találjuk a
kevésbé fejlett, vékony, középhosszú' vesszőket,
amelyeken gyakran egész hosszu kban sincsenek
virágrügyek. Ezek kevésbé értékesek. Ritkításkor
elsősorban ezek számát csökkentsük. Ezekből is
2-3 rügyre visszavágva, ugarcsapot metsszünk.
arányosan elosztva a koronában. A fejlett nyársak
(10 centiméternél rövidebb vesszők) elsősorban a
10-12 év fölötti fák jó termőrészei. Az ilyen korú
fákon e termőrészeket már hagyjuk érintetlenül.
.
Az ismertetett termókori metszési mód az
Alföldön. rendszerint zárt felületű koronában ter-
 mesztett őszibarackfákon annyiban módosul. hogy oldalhajtásokat. A vezérVesszőket a tavaszi fás-
ott a vezérvesszőket és a termővesszőket gyen- metszés alkalmával növekedési erélyüknek meg-
gébben (hosszabbra) kell metszenünk. Általában felelően vágjuk vissza ..
. minél erősebb növekedésű az őszibarack. annál Az évenkénti visszametszések és a hajtásválo-
gyengébben metsszük. gatás következtében a három vázágon a korona
Az őszibarack késő nyári (augusztusi. szeptem- külső és belső részén egyaránt kedvező arányban
ber elejei) hajtásválogatása jó kiegészítője (vagy képződnek elágazások. Az alakítást a harmadik-
előkészítője) a tavaszi fásmetszésnek. A zöldmet- . negyedik évben befejezzük.
szés során a letermett félfás hajtásokat. a száraz A termőkorú mandula igényli és meghálálja a
nyársakat tőből eltávolítjuk. a sűrűn álló hajtásokat rendszeres. mérsékelt termőrészifjító. illetve koro-
ritkítjuk. Azok a hajtások maradjanak a legnagyobb naritkító metszést. Vesszőit. hogy ne kopaszodja-
számban. amelyek majd jövőre a termést adják. A nak fel. rendszeresen. de különösen a termőkor
nyári hajtásválogatás elsődleges célja. hogy a elején. vissza kell metszeni. Teljes termőkorban.
meghagyott hajtások több napfényhez és táp- amikor a hajtásnövekedés mértéke már jelentősen
anyaghoz jutva. kifogástalanul beérjenek. csökken. két-három· évenként is elegendő a vesz-
szőket visszavágni. Ritkítani ellenben akkor is kell.
mérsékelt arányban. A jól fejlett. rövid termővesz­
Héjasok szök. illetve termönyársak a korona értékes részei.
ezeket ne metsszük vissza és ne is ritkítsuk.
A mandula. a mogyoró. a dió és a gesztenye
tartozik e csoportba. Koronaalakulásukat. metszési Mogyoró
igényüket tekintve igen különbözőek. Termőré­
szeik is eltérők. ezért fajonként ismertetjük. Ter- Általában 4-5 méter magasra növő bokor. Bősé­
mőkorban a mérsékelt. illetve gyenge ritkítást vala- gesen nevel tősarjakat. Szélporozta egylaki. azaz
mennyien bírják és igénylik is. hím- és növirágai egy növényen. de külön-külön
foglalnak helyet. Hímvirágai porzós barkákban cso-
Mandula portosulnak (48. ábra).

A termőhelytől függő en kisebb vagy nagyobb fa

vagy fa alakú bokor formát ölt. Metszetlenül
hagyva sűrűn és szabálytalanul elágazó. de ará-
nyos gömb alakú. amely hamar elsűrűsödik és
keveset. illetve silányabb minőségű gyümölcsöt
terem.
A mandula termőrészei a csonthéjasokéval hajtásrügy
rokon. Koronájában a rövid és középhosszú termő­
vesszőket éppúgy megtaláljuk. mint a bokrétás
termőnyársat és az őszibarackra jellemző teljes
termővesszőt is.
A mandula szaporítóanyagából a három vázág-
ból álló gömbkorona kialakítását ajánljuk. Törzsma-
gasságát 80-1 00 centiméterben határozzuk meg.
A koronavesszőkközül csak hármat hagyjunk meg
úgy. hogya korona kerületén arányos távolságban
helyezkedjenek el. Ügyeljünk arra is. hogy kiindu-
lási helyük között 10-15 centiméteres magasság-
különbség legyen. (Az egy helyből vagy túlságosan
közel álló vesszőkből nevelt vázágak a termőkort
elérve könnyen széthasadhatnak.) A korona többi
vesszejét tőből távolítsuk el. A meghagyott vesz-
szőket növekedési erélyüknek megfelelően (har-
madukra vagy felükre). kifelé álló hajtásrügyre vág-
juk vissza.
A második és a harmadik év folyamán mérték-
tartó májusi zöldmetszéssel távolítsuk el a nem
kívánt irányban fejlődöt,t. illetve a koronát sűrűsítő 48. ab,•. A mogyoró termóvesszeje barkavirágzatokkal
60
 Apró. piros. pamacsszerű nővirágai a rövid ter- Dió
mővessző (oldalvessző) csúcs- vagy oldalrügyei-
ben rejtőznek. Metszétlenül is szabályos kúp alakú vagy gömbko-
Az elültetett szaporítóanyag (gyökeres kis ronát nevel.
bokor) 3-5 fejlett sarját hagyjuk meg. Ezeket Szélporozta növény. mint a mogyoró, termését
növekedési erélyüknek megfelelően átlagosan a rövid vesszőkön hozza (49. ábra). Hímvirágzata (a
20-30 centiméterre vágjuk vissza. (Az erősebb barka) e vesszők oldalán nőtt ún. barkarügy. A
bokrokat viszonylag gyengébben. a gyengébbeket nővirágok a vessző csúcsrügyében (vegyes rügy)
erősebben metsszük meg.) rejtőznek.
Amogyoróbokor terméketlenségének vagy
gyenge termőképességének egyik nagyon való-
színű oka, hogy ültetés után magára hagyták. így a
bokor néhány év alatt elvadul: évről évre több nővirágot rejtő vegyes rügy
sarjat hozva elsűrűsödik. (A másik ok, hogy nem
vegyesen ültetik a fajtákat.)
A mogyoróbokrot a termőkor eléréséig évente. hímwágzatot (barkát) rejtő virágrügy
rendszeresen kell metszeni. A második, harmadik
és még a negyedik évben a koronavesszőket
(vezérvesszőket) középerősen (felükre) vágjuk
vissza. hogy elágazódjanak és termőrészekkel
rakódjanak be.
Bokronként 8-10. a térben arányosan elosz-
tott koronaágat neveljünk. Fontos. hogya korona
belül is szellős. világos legyen. a napfény érje a
bokor belsejét. .
A termőkorú mogyoróbokrot termőre is metsz-
hetjük. Ennek lényege. hogya (koronaágakon vagy
49. ábr•. A dió rövid term6vesszeje
azok elágazásain fejlődő) vesszőket - erosségük-
nek megfelelően - rendszeresen vissza metsz- A magról kelt (magonc) dió erőteljesebb.
szük. Ennek következtében növekszik az oldalelá- nagyobb koronát nevel. mint afeketedió alanyú
gazások, illetve a termőrészek (rövid termővesz- oltvány. Ez utóbbinak tenyészterület-szükséglete
szők) száma. Ha a bokrot rendszeresen termőre is kisebb. de a magoncnál igényesebb, elsősorban
metsszük, akkor rendszeresen ritkítanunk is kell. a termőhely, a talaj tápanyag-ellátottsága és az
különben jóval hamarabb elsűrúsödik. mint met- . öntözés tekintetében. Az oltványdió előnye, hogy
szetlenül. korábban fordul termőre. mint a magonc.
Ha a termőre metszéstől el is tekintünk. két- Az alakítás során. telepítéskor a jól fejlett
három évenként feltétlenül ritkítanunk kell a koro- suhángot 120-130 centiméteren' vágjuk vissza.
nát. Ekkor a fölösleges tősarjakat a száraz ágakat. Ha gyengén fejlett, akkor erősen visszametsszük,
a sűrűsítő. keresztező oldalágakat távolítsuk el. Az és majd a következő évben vágjuk koronamagas-
elöregedett. felnyurgult gallyakat ágakat általában ságba. (A kétéves suháng visszavágható kétéves
felü kre visszavágva ífjítsuk meg. farészre is. mert a rejtett rügyekből biztonságosan
A fölösleges tősarjak eltávolítására különösen kihajt.} A megfelelő törzsmagasságú koronás. olt-
az első négy-öt esztendőben ügyeljünk. A későbbi- vány valamennyi koronavesszőjét igen erősen
ekben szükség szerint hagyjunk meg belőlük. (két-három rügyre) vágjuk vissza (50. ábra).
hiszen a bokor ezekből újul meg. Az elültetett diósuháng vagy koronás fa növe-
E munka akkor a legcélszerűbb. amikor a sarj- kedése az első tenyészidőben rendszerint erősen
hajtások 15-20 centiméternél nem nagyobbak visszaesik, ilyenkor csak kevés. rövid és apró
(lombozatuk ekkor még kissé rózsaszínes). Ehhez levelű hajtást fejleszt. Ha ezt tapasztaljuk, akkor a
abokor vagy fa töve körül húzzuk el a földet. hogy második esztendőben is igen rövidre (egy-három
a sarjakat tőből kitéphessük vagy kimetszhessük. rügyre) metsszük az összes koronavesszőt (illetve
Egyúttal dörzsöljünk le minden látható rügyet is a kétéves gallyat).
törzsről. Az alakítás során arra törekedjünk, hogy három,
E műveletet az első években szükség szerint négy (esetleg öt) kedvező helyzetű koronavesszőt
két-háromszor is meg kell ismételni a tenyészidő- nyerjünk, s ezek legalább 80-100 centiméteresek
ben. A sarjakat mindig tőből távolítsuk el. legyenek.
61
 kenés. Ezért. ha csak lehet, inkább rázzuk a fát. Ha
mégis póznával verjük le a diót. azt óvatosan, a
termőrészek kímélésével tegyük.

Gesztenye
Természetes gömbkoronája igen terebélyes,
magassága 20-30 méter közötti. Törzse és koro-
naalakulása is erőteljes.
Noha az alakftó metszést nehezen viseli, az
első évben mégis célszerű beavatkoznunk. Ha
suhángot ültetünk, azt 130-150 centiméter
'magasságban metsszük koronába. A koronás olt-
vány koronavesszeit az első esztendőben 2-4
rügyre vágjuk vissza.
Amennyiben az első tenyészidőben gyenge
volt a hajtásfejlődés, vágjuk vissza ismét erősen a
\fess1.óKet. A. Következő évben válasszunk ki
három, egymástól azonos távolságban lévő koro-
navesszőt. A továbbiakban ezekből neveljük a
koronaágakat (a mesterséges gömbkoronának
megfelelően). A vezérvessz~ket már ne metsszük
vissza, növekedésüket a hajtáscsúcsuk vagy vitor-
lájuk visszacsípésével tartsuk egyensúlyban.
A koronanevelés további éveiben (a hatodik-
metszés előtt metszés után hetedik évig) arra ügyeljünk, hogya három vázág
egyenletesen elágazódjék, az egész korona egyen-
súlyban maradjon, és a sudár ne alakulhasson ki,
5tI. ábra. Koronás diófácska telepítéskor illetve ne erősödjön meg. A termőkorú fát csak
gyengén és a legszükségesebb mértékben ritkít-
Az ágalapoknak megfelelő, kiválogatott korona- suk, elsősorban a sűrű ágvégeket. .
vesszőket a továbbiakban már ne metsszük vissza.
A következő években a koronaágak végig berakód- Bogyósok
nak termőrészekkel, illetve terméssel. (A továb-
biakban az évente képződő vezérvesszőket sem A málna. a szamóca, a piros és a fekete ribiszke, a
metsszük vissza.) A harmadik-negyedik évtől a köszméte, a riszméte és a tüskétlen szeder tarto-
legfölső vázág egyik központi helyzetű, erőteljesen
zik a gyümölcstermő növények e csoportjába.
növő és fölsŐ állású vesszőjét meghagyjuk, amely
Közülük a szamóca metszése csupán az indák
majd a sudár szerepét tölti be. így négy-hat esz- eltávolítására korlátozódik, amellyel külön nem
tendő alatt jó termőképességű, laza szerkezetű
foglalkozunk. Miután valamennyi bogyós korán
koronát alapozunk meg, amely a későbbiekben fakad, ezért fásmetszésük késő ősszel, illetve a tél
többnyire gömb alakot ölt. végén esedékes.
A továbbiakban csak a legszükségesebb. Málna
gyenge ritkító metszésben részesítjük a termőkorú
fákat. A száraz ágakat és a kisebb gallyakat az év E félcserje biológiai sajátossága. hogy hajtásrend-
bármely szakaszában eltávolíthatjuk, de az élő, szere kétévenként megújul. Az elsőéves hajtások
nagyobb ágakat csak augusztus végén, szeptem- (lombhullás után termővessző k) nem teremnek. A
ber elején vágjuk ki, amikor a nedvkeringés már második évben viszont rövid oldalhajtásokat, azon
szűnőben van. és a sebhely még a tél beálIttIig virágot, majd gyümölcsöt hoznak. A termés beéré-
jórészt beforr. (A dió ugyanis erősen nedvezik - se után elhalnak és átadják helyüket az új, időköz­
könnyezik-, különösen a kora tavaszi időszakban. ben már megfásodott hajtásoknak (51. ábra).
A kifolyó nedv akadályozza a seb gyógyulását.) Szaporítóanyagát, a sarjat az ültetés idején
Ártó és veszedelmes az a tévhit, miszerint a 15-20 centiméterre metsszük vissza a jobb ere-
diófát rúddal jól "megverve" növelhetjük termé- dés és sarjképzés végett. A hajtásokat aszerint,
kenységét. Ezzel a növény érzékeny és sérülékeny hogy tőről vagy gyökérről sarjadnak-e tő-, illetve
rövid termőrészeit károsftjuk leginkább, amelynek gyökérsarjaknak nevezzük. Közülük a gyökérsarjak
szükségszerű következménye lesz a terméscsök- az értékesebbek.
62
 Ribiszke
a letermett kétéVej vessző tősarjak
A piros és a fekete ribiszke természetes formája a

/1 cserjetörzses bokor. A cserjetörzsből igen bősége­

sen és rendszeresen megújul és e tulajdonsága
határozza meg metszését is.
A bokrok legfiatalabb (egyéves) részei. a vesz-
szők közvetlenül a törzsből törnek elő. A kétéves
részek, a gallyak csúcsrügyéből hosszú szártagú
hajtások, oldalrügyeiből pedig rövid szártagú ter-
mőrészek törnek elő. (A különböző korú bokorré-
szak találkozási helyén értékes, rövid termőrészek
képződnek.) A ribiszkefélék ágai négy-öt évig ter-
mőképesek. Az idősebbek növekedése gyengül,
értéktelenebb gyümölcsöt hoznak.
Mindkét ribiszkefajt törzses fácska formájában
is szaporítják, illetve termesztik. E formák kétség-
telen előnye a növények könnyebb ápolása. Hátrá-
nya viszont, hogy ilyen állapotban nagymértékben
csökken aribiszkék megújulási készsége, ami a
termőfelület jelentős gyengülését, illetve csökke-
nését idézi elő. A feketeribiszke-fácska termőfelü­
let-csökkenése - a bokor alakhoz képest - még
gyökérsarj gyökérsarj jelentősebb.
A bokorribiszke metszése. Ültetéskor metsz-
szük vissza a szaporítóanyagot. Minél gyengébb a
51. .",•. A málna hajtásrendszere vessző, annál rövidebbre vágjuk. Fejlettségüktől
függően egy-három. egy-négy rügyre metsszük.
A málna termőegyensúly-fenntartó metszése a Célszerű. ha e beavatkozást az ültetés előtt végez-
rendszeres ritkításból áll. A szüret után azonnal zük, és azután a megmetszett csemetéket kissé
metsszük meg. Mindenekelőtt a leterm'ett vessző­ mélyebbre is ültetjük. mint amilyen mélyen a fais-
ket vágjuk ki tőbő!. (Minél tovább a málnásban
maradnak, annál veszedelmesebbek, a fertőző
Kórokozók búvóhelyei lesznek.) Ezután az elsőéves
(most f~sodó) sarjakat, a következő évi termés
alapjait ritkítsuk meg.
Négyzetméterenként öt, folyóméterenként
8-12 sarjat hagyjunk.
A negyedik évtől már részesítsük e/6nyben a
gyökérsarjakat. Mindenekelőtt a sérült, beteg. fej-
letlen sarjaktól tisztítsuk meg az ültetvényt, és
ezután válogassunk. Négyzetméterenként ötnél
több termősarjat ne h'3gyjunk meg, mert a többön
sem fejlődik arányosan több termőhajtás. Egyrészt
azért, mert a termővessző alsó részén kevesebb
rügy hajt ki, másrészt pedig a sűrűn álló termőhaj­
tások egymás fejlődését akadályozzák.
A termővesszők csúcsi harmadában rendsze-
rint fejletlenebbek a termőrügyek, belőlük rövid,
kevesebb termést hozó termőhajtások fejlődnek.
Alegszebb gyümölcsöt a középső harmadban lévő
rügye kből fejlődő hajtások hozzák. Ezért - műve­
lésmódtól, fajtától, növekedési erélytől függően -
a termővesszőket 20-30 centiméterrel kurtítsuk 52. • ",•. Bokorribiszke szaporftóanyaga. A telepftéskor
meg. E művelet késő ősszel, illetve legkésőbb mélyebbre ültették. mint amilyen mélyen a faiskolá-
február közepéig esedékes. ban volt

63
 kolában voltak (52. ábra). Ezáltal növekszik a cser-
jetörzs, illetve a gyökérzet felülete, amely több
tőhajtás képződését eredményezi.
Az ültetést követő tenyészidőben, június elején
hajtásválogatást is végezhetünk. Az egészséges,
fejlett csemetéken négy-hat hajtást hagyjunk, ará-
nyosan elosztva a tövön. A második év tavaszára
legföljebb öt vessző maradhat a bokron. Amennyi-
ben gyengébb csemetét ültettünk, és az a máso-
dik év tavaszára csak kevés (két-három) és gyenge
(20 centiméternél rövidebb) vesszőt hoz, akkor ezt
kezeljük úgy, mintha most lenne elsőéves. Vágjuk
vissza vesszőit növekedési erélyüknek megfele-
lően 2-4 rügyre.
A fejlett bokrú második éves ribiszke vesszői
közül az 50 centiméteres és ennél hosszabb vesz-
szőket hagyjuk metszetlenül. (Közülük négyet
hagyjunk meg.) Az ennél gyöngébbeket kurtítsuk
kettő-négy rügyre. .
A második év nyarán ismét célszerű a hajtásvá-
logatás. Ekkor négy-öt erőteljes hajtásnál ne hagy-
junk meg többet tövenként. Ebből a harmadik év
tavaszára négy maradhat, a többit távolítsuk el.
Ideális esetben a negyedik évben átlagosan
háromszor négy, különböző korú (első, második és
harmadik éves) korona rész alkotja a bokrot. (Haj-
tásválogatásra már nincs szükség.) ,Az ötödik
évben befejezzük az alakítást, amikor is négy egy-
éves tővesszőt, négy második, négy harmadik és
négy negyedik éves termőgallyat célszerű hagyni a
bokorban.
A további években, a piros ribiszke esetében az
ötödik éves termőgallyakat folyamatosan leváltjuk,
azaz tőből eltávolítjuk, és helyettük azonos számú
tősarjat hagyunk (arányosan elosztva a bokorban). 53. • IH.. Elhanyago/t, e/sűrűsödött term6 ribiszkebokor
Célszerűen járunk el. ha az erőteljesen fejlett bok- ritkítása
rokban szám szerint 16 koronarészt tartunk fenn,
amelyek közül 4 egyéves sarj, 4 kétéves gally, 4 ' A törzses ribiszke metszése. Piros ribiszke
hároméves és 4 négyéves ág. Az 5 éves ágakat telepítésekor a fiatal korona valamennyi vesszőjét
folyamatos ritkító metszéssel. évente fiatal sarjak- 2-4 rügyre metsszük vissza. A második évben-
kai váltjuk le. ha a korona erőteljesen és egészségesen fejlődött
A fekete ribiszke fenntartó metszése során . - 4-5 vesszőt· hagyjunk meg egyenletesen
ugyanilyen elv szerint járunk el, azzal a különbség- elosztva, a többit tőből távolítsuk el. Közülük egyet
gel, hogy itt a negyedik éves letermett ágakat - á~talában a fölfelé törő és leginkább központi
váltjuk le folyamatosan. A lényeg az, hogya külön- helyzetűt - központi tengelyként, illetve sudár-
böző korú koronarészek mindig lehetőleg azonos ként kezeljünk, amellyel majd a korona magassá-
arányban és arányosan elosztva legyenek a koro- gát növeljük. Valamennyi vesszőt, növekedési eré-
nában. Fontos, hogy az alakítás és a termőkorú Iyüktől függően, harmadával vagy felével kurtít-
metszés során is tartsunk mértéket. Négy fejlett sunk vissza. A harmadik évben 8-10 koronavesz-
tővesszőnél többet ne hagyjunk meg a második, szőt, illetve gallyat hagyjunk meg a koronában,
harmadik és negyedik évben. A ritkításkor a ezeket már ne metsszük vissza. A további évek-
tővesszők közül azokat részesítsük előnyben, ben 12 korona rész folyamatos ifjításával. váltásá-
amelyek teljes kifejlődésük idején arányosan oszla- val tartsuk egyensúlyban a termőfelOletet.
nak el a koronatérben, és nem sűrűsítenek. A A termő pirosribiszke-fácska metszése elsó-
letermett ágakat tőből, a talajfelszínhez lehetőleg sorban ritkításból áll. amikor a gyenge, kedvezőt­
közel távolítsuk el (53. ábra). len helyzetű, fölösleges vesszőket, illetve a 4-5
64
évesnél idősebb termőágakat távolítjuk el a koro-
nából. Ilyenkor a meghagyott vesszőket gyengén
visszametsszük úgy, hogy végálló ~tügyük kifelé,
illetve fölfelé álljon. Ezzel terebélyesítjük a kis
koronát, illetve megakadályozzuk erős leívelését.
A feketeribiszke-fácska alakítása során 4-5
ágat neveljünk, egyenletesen elosztva a koroná-
ban. Sudarat ne hagyjunk, hogya termőfelület
minél több fényt kapjon. Az ágakon lévő elörege-
dett részeket. amelyeken a vesszők már igen
gyenge növekedésűek, rendszeresen ritkítanunk
kell. A még erősebb növésű vesszőket gyengén
visszavágva serkenthetjük az Új hajtások képződé­
sét. Általában négy év után a fácska egész termő­
ága elöregszik. Ekkor a tövében képződött erős
vesszőre visszavágva távolítsuk el.
Köszméte
Eredeti alakulása fél-egy méterre növő cserjebo-
kor. Tövises vesszőin a hajtás- és virágrügyek
vegyesen fordulnak elő, csúcsrügye azonban rend-
szerint hajtásrügy. Oldalrügyeiből gyakran rövid
termőrészek fejlődnek.
Napjainkban mindinkább a törzses fácska hódít
teret, elsősorban azért. mert ápolása és főként a
szürete így lényegesen gyorsabb és kényelme-
sebb.
A bokorköszméte alakításakor a bdkor piros
ribiszke kinevelése az irányadó. Termőkorban a
négy-öt évesnél idősebb ágakat váltsuk le folyama-
tosan. Fölfelé és kifelé álló vesszőkre (esetleg
rügyekre) metszve akadályozzuk meg a bokor szét-
terülését, földre ívelését.
54. ábra. A törzses köszmété
metszése telepítéskor.
A kiindulási formát (A)
a hagyományos elvek szerint (B) A B
vagy rövid sudarat nevelve
(C) vágjuk vissza
65
A törzses köszméte koronaalakítására két vál-
tozatot ajánlunk (54. ábra). Az egyik a hagyomá-
nyos kialakítás, amely a kevésbé erőteljesen növő,
ritkább koronájú fajtákra jó. (Vagy olyan termóhelyi
körülmények között, ahol a növények nem fejlód-
hetnek ideálisan.) Ennek során a 2-3 koronavesz-
szős oltvány vesszőit 2-3 rügyre visszavágjuk.
Ezekből a következő évben 4-6 olyan vesszőt
kapunk, amely meghaladja a 10 centimétert. Eze-
ket meghagyjuk és felükre visszametsszük. A har-
madik évben az ezekből fejlődők között válogatunk
aszerint, hogyakoronateret arányosan és egyenle-
tesen kitöltsék, de vissza már ne metsszünk.
A másik változat lényege, hogya koronában
rövid sudarat neve/ünk, azaz a koronát fölfelé is
terítjük. E formát elsősorban az ideális termőhe­
lyen élő, erőteljes, buja növekedésű, sűrű koronájú
fajtákra ajánljuk. Telepítéskor a 2-3 koronavesz-
szőből csak egyet, a függőlegesen fölfelé álló
középsőt hagyjuk meg, ezt metsszük vissza 6-8
rügyre. A második évben ebből 6-8 vesszőt is
kaphatunk. Közülük csak minden másodikat hagy-
junk meg úgy, hogy a teret lehetőleg arányosan
kitöltsék. A megmaradókat felü kre visszametsz-
szük.. A harmadik évben az ezekből képződők
között válogatunk az ismert elvek szerint. de vissza
már nem kurtítunk.
A termő korú törzses köszméte rendszeres
metszést igényel, amely magában foglalja a ritkí-
tást, az ifjítást és a koronaalakítást is. A korona
2-3 éves gallyai a legtermékenyebbek, tehát az
ilyeneket tartsuk meg legnagyobb számban. Eze-
ket folyamatosan leváltjuk az oldalág alapján kép-
ződött . vesszőkre, azaz ifjítjuk. (Ha ilyen vessző
c
éppen nincs. az oldalágat akkor is bátran kimetsz-
hetjük tőből. mert a vágás környezetében bizonyo-
san képződik új hajtás.)
A koronaalapból kiinduló. jó helyzetű ágak -
ideális körülmények között - nyolc-tíz évig is
betöltik feladatukat. Ezeket csak ilyen időközön­
ként ifjítsuk. A korona földre ívelését. illetve túlsá-
gos széthajlását fölfelé és kifelé álló vesszőkre
metszve akadályozzuk meg.
Általában gyengén metsszünk. illetve ritkít-
sunk. de évente rendszeresen. Akkor metsszürk
erősebben. ha a hajtásnövekedés átlaga már a
10-15 centimétert sem éri el. Ügyeljünk. hogy az
alsó lehajló vessző 30-40 centiméternél ne kerül-
jön közelebb a földhöz.
I_~_-
Riszméte
A riszméte vagy másik közismert nevén a Josta, a
fekete ribiszke és a köszméte hibridje. (Josta:
Schwarze Johannisbeeren =fekete ribiszke X Sta-
chelbeeren=köszméte.) Ez az új keletű növény
nemrégiben került hozzánk és terjedt el ha-
zánkban.
A bokor alakja. termete és a vessző színe is a
fekete ribiszkééhez áll közel. azzal könnyen össze
is téveszthető. A többéves ágakon a koronarész
teljes hosszában soklevelű. elágazó termőnyársa­
kat nevel. Ezért a bokor minden helyén több éven
át rendszeresen képződik gyümölcs. a fás részek
nem kopaszodnak föl.
Számottevő termesztési tapasztalat híján met-
szésére csak iránymutatást adhatunk. A bokor és a
törzses fa alakító és termőegyensúly-fenntartó
metszésére a fekete ribiszke nevelésére vonatko-
zók az irányadók. Miután a fekete ribiszkénél erő­
teljesebb növekedésű. a telepítés évében a fejlett
bokrot 4 rügyre vágjuk vissza. Termőkorban 5-6
éves ágait váltsuk le folyamatosan.
Tüskétlen szeder
Igen erőteljes növekedésű. évente három-négy
méteres hajtást hozó félcserje. Széles sövényben.
huzalos támberendezés mellett terem a leginkább.
Az eddig termesztett fajták gyökérsarjat nem
nevelnek. csak tősarjat, amelyek a második évük-
ben hoznak termést. és azután el is pusztulnak. A
tüskétlen szeder még viszonylag újdonságszámba
66
55. • br.. Tüskét/en szeder termósarjainak terítése a támbe-
rendezés mellett. Az olda/hajtások elfagyott végeit
/emetszették
megy. számottevő hazai termesztési tapasztalata
alig egy évtizedes.
Telepítéskor a vesszőt (vesszőket) 2-3 rügyre
vágjuk vissza. A második tenyészidő végén (szep-
temberben) az előző évben meghagyott vesszők
leteremnek és elpusztulnak. ezért szüret után
tőből távolítsuk el. Az az évi hajtások közül (ame-
lyek majd jövőre teremnek) kettőt hagyjunk meg.
Ha túlságosan erősek. 1.5-2 méterre visszacsíp-
hetjük őket. A hajtásválogatást és visszacsípést
nyár elején végezzük.
A harmadik tenyészidő végén az előző évben
meghagyott vesszők leteremnek. ezeket tőből
távolítsuk el. Az újonnan fejlődött hajtásokból - a
tő erőnlétének megfelelően - hármat-négyet
hagyjunk meg. azt is legföljebb 3 méteres hosszú-
ságban. A támberendezés huzaljához kell kötözni.
A továbbiakban a letermett három-négy gallyat
folyamatosan leváltjuk, és helyükbe újakat neve-
lünk. A termőkorú. fejlett tövek sarjain rendszere-
sen képződnek erős oldalhajtások. A termés java
ezeken képződik. és ezért. hogy minél fejlettebbek
legyenek. csípjük vissza a hajtás csúcsát, amikor
az a támberendezés legfölső huzalját (55. ábra)
elérte. A következő év tavaszán a megfásodott (az
évben termő) sarjak és oldalvesszőik elfagyott
részét rendszeresen távolítsuk el. A t~gy szám-
ban előforduló erős oldalelágazások némelyikét
kurtítsuk vissza. hogy ne sűrűsödjön el a sö-
vényfal.
 A szó/ó' l11etszése
ALAPISMERETEK

tvezredek teltek el azóta. hogya Kaukázuson túli

vidék lakói a ligeterdők fáinak koronájába kúszó és
ott termő szőlőt a földkozelbe kényszerítve műve­ termöafap
lésbe vonták. Az eredetileg erdei kúszó lián met-
széssel szelídült az emberhez. és lett "kezes",
pontosabban kezelhető, gondozható növénye. A
metszéssel a termés minősége is javult. és
hozama rendszeressé vált.
Az alapfogalmak ismerete a szőlőtőke helyes
metszésének is feltétele. Az a mód, ahogyan a
tőke vesszőit visszavágjuk, a szőlő metszésmódja.
Az a beavatkozás pedig, amely az egész tőkét
(annak formáját) célozza, alakítja és tartja fenn, a
szőlő múve/ésmódja.
A szőlőtőke földbeli és föld feletti részének
találkozási helye a gyökérnyak vagy tókenyak. (Olt-
·~törzs
ványtőkén az oltásforradás nyoma itt föllelhető.) A
tőkenyak fölötti rész a művelésmód szerint külön-
böző formájú. Például a Moser-féle magasműve­
lésű tőke többéves függőleges részét törzsnek,
vízszintes ágát (ágait) pedig karnak nevezzük. A
háromévesnél idősebb tőkerészek a vesszőkkel
együtt a termóalapok (56. ábra). Ezek alakja, egy- gyökérnyak
máshoz viszonyított helyzete adja a tőke formáját -'~~- ,~
és megszabja a tőke művelésének módját. A két-
éves részeknek cser a nevük. A legtöbb szőlőfajta
a cseren fejlődő vesszőn hozza termésének javát.
o' A szőlő vesszeje is rügyből fejlődő egyéves
(egy tenyészidős) megfásodott hajtás, amely az
idősebb részeken (leggyakrabban a cseren) alakul
ki. A vessző legföltűnőbb. határozott formájú
rügyei a világos rügyek. A vessző alaphoz közeli
részén a sárszemet (sárrügyet) találjuk. amely már
kevésbé fejlett. de jól látható. A vessző tövén, az
idősebb résszel való ízesülés helyén a szabad
szemmel olykor alig látható alapi rügyek rejtőznek.
A háromévesnél idősebb részekből (karokból, tör-
zsekből) fejlődő vesszőket fattyúvesszóknek ne-
vezzük. ,
A szőlővessző a világos rügyekkel és a velük
együtt előforduló megvastagodásokkal jól tagol-
ható. A megvastagodásokat szárcsomónak, íznek
vagy bütyöknek (nódusznak), a csomók közötti
részt pedig ízköznek (internódiumnak) nevezzük.
A szőlő elsősorban a világos rügyekből kép-
ződő hajtásokon terem. Ezért a világos rügyeket 56. ábra. Asz616 Moser-féle magasmúvelésú
hordozó vesszők a szőlő termórészei. E termőré- t6kéjének fás részei
67
 szeket avisszametszett vesszőn lévő világos
rügyek száma szerint csoportosítjuk. (A rügyszám
egyúttal a metszés mértékét, hosszúságát is meg-
adja.)
Rövid csap az a vessző, amelyen 1-2 világos
rügy van. A 3-5 rügyes vesszőrész neve hosszú
. csap, a 6-8 rügyesé té/szá/vessző. A 9 és ennél
több rügyet tartalmazó (ennél hosszabb) vessző
pedig a szá/vessző.
A tőkét attól függően terheljük, hogy metszés-
kor hány világos rügyet hagyunk rajta. A terhelés
mértéke számos tényezőtől függ, amelyek közül
legfontosabb a környezeti adottság. a tőke erőn­
léte és a rügyek épsége. a fajta metszési igénye.
valamint a metszés- és művelésmód. Az erősebb
tőkéket egyazon művelés módon belül is jobban
kell terhelnünk.
Amennyiben a tőkét adottságainak és lehető­
ségeinek megfelelően terheljük, termőegyensú/yi
állapotában tartjuk. Ez abban nyilvánul meg. hogy
szőlőtőkénk évről évre egyenletesen terem.
miközben erőnléte is azonos szinten marad.
Aluherheljük a tőkét akkor. ha teljesítőképes­
ségéhez mérten kevesebb világos rügyet
68
hagyunk. Ekkor a terméshozás szempontjából ked-
vezőtlenebb alapi rügyek és sárszemek is nagyobb
arányban kihajtanak. A tőke sok fattyúhajtást hoz.
túlságosan buján fejlődik. Vesszei a ceruzánál vas-
tagabbak.
A túherhelés következményeként számos vilá-
gos rügy nem hajt ki (alva marad). hajtás pedig
elsősorban a vesszők csúcsán állókból fejlődik. A
tőke vesszei gyengébbek, a ceruzavastagságnál
vékonyabbak.
Arányos terheléskor valamennyi világos rügy
kihajt. néhány sárszem vagy alapi rügy kíséreté-
ben. és a tőke termőegyensúlyi állapotban marad.
A vesszők ceruzavastagok. fejlettségük, számuk a
fajtára jellemző.
A sző/ő szaporítóanyaga oltvány vagy gyökeres
európai szőlővessző lehet. Az o/tványalanya filoxé-
rának ellenálló amerikai eredetű vadszőlő, amely
kötött talajon megvédi a ráoltott nemest e vesze-
delmes kártevőtől. A gyökeres európai sző/ővesz­
sző valamely nemes fajta meggyökereztetett vesz-
szeje. amely az úgynevezett immúnis homoktala-
jokra, így elsősorban az Alföldre való. ahol a filo-
xéra nem él meg.
 METSZÉSMÓDOK
A metszetlenül hagyott, függőlegesen álló sZőló­
vessző csak a középső és még inkább a fölső
harmadában hoz erőteljesebb hajtásokat. Az alsó
világos rügye k alva maradnak. A következő eszten-
dőkben a rügyek kihajtása (illetve alva maradása)
hasonló módon következik be. ez pedig a szőlő
fölkopaszodásához vezet. E tulajdonság a polari-
tás. amelynek a gyümölcsfák és -bokrok esetében
a csúcs uralma felel meg. A polaritás nemcsak a
metszetlenül hagyott vesszőn, hanem a metszett,
már két rügynél hosszabb képleten is megnyilvá-
nul. Ha metszéssel (vagy leíveléssel) nem akadá-
.IYoznánk meg a fölkopaszodást, a tőkék műveIhe­
tetlenné válnának, és termékenységü k is erősen
csökkenne.
A rövidcsapos metszés lassítja a tőkerészek
fölkopaszodását (57. ábra). Általában azokat a fajtá-
kat metsszük így, amelyeknek alsó rügyei is ter-
~
A
~ S"
57. ábra. A rövidcsapos metszés. Az első év tavaszán két világos rügyes csap a kiindulás (A). A következ6 esztend6ben a
kapott két vesszőbőla (ö/sőt eftávo/(tjuk. az alsót két rügyre metsszük (8j. A harmadik évben ugyan (gy járunk ef.
ezért ismét csak kétrügyes rövid csapunk marad (C)
mékenyek. továbbá bőven teremnek. és közepes
vagy ennél nagyobb fürtöket hoznak.
E metszésmód esetében az első év tavaszán
egy vagy két világos rügyből álló rövid csapot
hagyunk. A rügyekből a második év tavaszára két
vesszőt kapunk. Ekkor a fölső vesszőt a cseralap-
pal együtt eltávolítjuk, az alsót két világos rügyre
kurtítjuk. Tehát a termőalapon ezúttal is két
rügyünk marad.
A harmadik esztendő tavaszán a fölső vesszőt
ismét a cserrel együtt eltávolítjuk, az alsót pedig
két rügyre metsszük. A termőalapon tehát ismét
csak két rügyet hagyunk. A továbbiakban is ezen
elvek szerint járunk el.
A hosszúcsapos váltómetszés nagyobb tőke­
terhelést jelent, amellyel azonban, átlagosan jó
termőhelyi körülmények között, a legtöbb fajta
művelhető. Miután metszéskor a cser egy részét
c
69
 E metszésmóddal - amint látjuk - a hosszú
csap alatt mindig hagyunk egy- vagy kétrügyes
rövid csapot (attól függőefl, hogya vessző meny-
nyire fejlett). E rövid csap elsődleges feladata,
hogy általa leváltsuk a letermett hosszú csapot, és
megakadályozzuk a különben igen gyors fölkapa-
szadást. Miután elsősorban nem termést várunk

A B

A B

..
.
-"-
~~~-
------------_._~.-
-------

c ~

58. .1mI. Hosszúcsapos váltómetszés az első három évben.

Kiindulás a kétrügyes csap (A). A második év tava-
szán a rűgyekból nyert vesszők közül a fölsőt négy,
az als6t két rügyre metsszük (8). A harmadik év-
ben a letermett hosszú csapot eltávo/ítjuk, az előző
évi rövid csap fölső vesszejét hosszú, az als6t
rövid csapra (ugarcsapra) metsszük (C)

is eltávolítjuk, ezért e metszésmódot csercsapos

váltómetszésnek is nevezzük.
Az első évben ezúttal is kétrügyes csapot
hagyunk. A második év tavaszán a rügye kből két
vessző áll rendelkezésünkre. A fölsőt most négy-
rügyes hosszú csapra, az alsót kétrügyes rövid
csapra metsszük (58. ábra). A harmadik évben a
hosszú csapot a rajta fejlődött vesszőkkel és cse- 59. .br•. A szálvesszős vált6metszés az első négy évben.
ralappal együtt eltávolítjuk. Az előző évi rövid csap Kétrügyes csap a kiindulás (A). A második év tava-
fölső vesszejét hosszú csapra, az alsót rövid szán a rügyekból nyert vesszők közül a (ölsőt
szálvesszőre, az als6t kétrügyes ugarra metsszűk,
csapra kurtítjuk. A negyedik és a további években
és a szá/vesszőt vízszintesre kötözzük (8). A har-
is hasonlóképpen metszünk. A letermett hosszú madik évi állapot metszés előtt és után (CJ. A
csap eltávolítása után -ismét egy hosszú és egy metszésmód a negyedik évben, beavatkozás előtt
rövid csap marad a termőalapon. és után (D)
70
 A

60. aiwa. Aszálvesszős leívelés menete. Az ívelt szá/vesszőt letermés után visszavágjuk az alaphoz legközelebbi, szá/vessző
minőségúvesszőre, majd le(veljük (A). Ha az alaphoz legközelebbi vessző gyenge, abból ugart hagyunk, és a
következőt (veljük le, ügyelve az irányra (B). A letermett szálvesszőt eltávolítjuk, és az ugarból neve/tet (veljük le. Az
ugarcsap alsó vesszőjéből ismételten ugart hagyhatunk (C)
71
belőle, hanem a jövendő termőalapot a termővesz­ (Később, a termés súlya alatt majd leívelődik.)
szővel, ezért ugarcsapnak nevezzük. Ennek következtében az alsóbb helyzetű ugarcsa-
Ha kevésbé akarjuk terhelni tőkénket, akkor- pon gyengén fejlett vesszőket kapunk, amelyből
a hosszúcsapos váltómetszés szabályai szerint- lehetetlen a szálvesszős váltás. Mindez a ter-
rövidcsapos váltómetszést végezzünk. Ekkor ter- mőalap, illetve a tőke gyors fölkopaszodásához
mészetszerűleg a hosszú csap (a termőcsap) sze- vezet.
repét a fölső helyzetű kétrügyes rövid csap veszi A magára hagyott, úgynevezett lengő szálvesz-
át, ai alsó rövid csap pedig az ugarcsap feladatát szők többnyire összekuszálódnak, a rendezetlen-
tölti be. ség benyomását keltik, és lombozatuk megvilágf-
A szálvessz6s (félszálvessz6s) váltómet- tása is kedvezőtlen. A fürtökkel terhelt szálvesszők
szést mindenekelőtt az apró fürtű fajták metsz&- rögzítés nélkül könnyen ki is törhetnek. Mivel a
sére ajánljuk, illetve, amelyek vesszőinek elsősor­ tőkék a szálvesszős metszés mellett kopaszodhat-
ban a fölső rügyei termékenyek (59. ábra). A nak föl a leghamarabb, ezért különösen fontos,
Moser-féle magasművelésű tőkék gyakori met- hogy rendszeresen hagyjunk ugarcsapot, és idő­
szésmódja. ben kötözzük le a szálvesszőt.
A szálvesszős váltómetszés elve és szabályai a A leívelés a szálvesszős (félszálvesszős) met-
hosszúcsapos váltómetszésével lényegében szés olyan különleges változata, amikor a fölkopa-
megegyeznek. Az első év tavaszán kétrügyes szodás ellen nem ugarcsappal, hanem a szálvesz-
rövid csap a kiindulás, amelyből majd a termőala­ sző lehajlításával védekezünk (60. ábra).
pot kialakítjuk. E kétrügyes csapból a következő A megh~gyott szálvesszőt tavasszal íveljük le,
tavaszon két fejlett vessző áll rendelkezésünkre. és a kartartó huzal alatti segédhuzalhoz kötjük. A
A második év tavaszán a fölső vesszőt szál- t~nyészidőben rügyei kifakadnak és teremnek. A
vesszőre (9-12 rügyre) metsszük, az alsót pedig legerőteljesebb hajtások a szálvessző tövéből füg-
rövid csapra, amely az ugarcsap szerepét tölti be. gőleges irányban törnek elő.
A szálvesszőt vízszinteshez közeli helyzetben A második év tavaszán a letermett szálvesszőt
kikötjük, mert a rügyek így jobban fakadnak. A az alaphoz legközelebb álló, erőteljes vesszőig vág-
tenyészidőben rügyei kihajtanak; és számos fürtöt juk vissza. Ez lesz az új szálvessző, amelyet ismét
hoznak. Öszre az ugarból két erőteljes vesszőt leívelünk.
kapunk. . A harmadik tavaszon és a további években is a
A harmadik év tavaszán az előző évi letermett letermett részt az alaphoz legközelebb álló, erőtel­
szálvesszőt a cseralappal együtt eltávolítjuk. Az új jes vesszőre vágjuk vissza. Ezt az új szálvesszőt
szálvesszőt az előző évi rövid csap fölső vesszejé- pedig íveljük le.
ből metsszük, az alsó vesszőből ismét rövid csapot Ha gyenge a hajtásfejlődés a szálvesszőn, vagy
(ugarcsapot) hagyunk. Öszre a szálvessző leterem, az alaphoz legközelebb nem képződik megfelelő
az ugaron pedig két erőteljes vessző fejlődik. fejlettségű vessző, akkor a biztonságosabb leváI-
A negyedik és a további évek tavaszán is tás végett a leívelt szálvessző mellett is hagyjunk
hasonlóképpen metszünk. A letermett szálvesszőt ugarcsapot.
tőből eltávolítjuk, a tavalyi ugar fölső vesszejéből A szálvessző leívelése különös figyelmet igé-
szálvesszőt, az alsóból ismét ugart hagyunk. nyeI. Mindig befelé, az alap felé hajlítsuk, ne azzal
. A szálvesszős váltómetszés gyakorlatában fon- ellentétesen, különben könnyen kitörik. A cseren
tos, hogyaszálvesszőt lehetőleg vízszintesre kös- lévő vesszőt mindig az ellentétes oldal irányába
sük le. Ezt rügyfakadás előtt végezzük, mert íveljük, mint amelyiken áll. ívelés közben ropogtas-
később a zsenge hajtások könnyen letörnek. Ha a suk meg, azaz két kezünkbe fogva ízközről ízközre
szálvesszőt magára hagyjuk, akkor a kihajtás ide- haladva óvatosan törjük meg. Enélkül a szálvessző
jén többnyire függőleges vagy ahhoz közeli hely- - különösen a' hajlítás fölső pontján - könnyen
zetű, és elsősorban a fölső rügyei fakadnak ki. eltörhet.

72
 A TERMÖALAP IFJíTÁSA, VÁLTÁSA

A tőkerész fölkopaszodása bármelyik metszési gyes biztosítócsapra metszhető. A metszést

mód mellett előbb-utóbb bekövetkezik. A rövidcsa-
pos metszés és a váltómetszés ugyan jelentősen
mérsékli ezt, ám ha csak egy ízköznyivel is, de a
termőalapok évente magasodnak. A fölkopaszo-
dott termőalap helyébe két vagy három év alatt
nevelhetünk újat.
Az új termőalapot a törzsön vagy a karon, vagy
ahhoz lehetőleg minél közelebb alakítsuk ki. Az
ifjításhoz olyan fattyúvesszőkre van szükségünk,
amelyek e helyen fejlődtek. Ezekből rövid csapot,
úgynevezett biztosítócsapot vágva neveljük ki az új
termőalapot. Aszerint. hogya biztosítócsapoknak
való fattyúvessző mennyire fejlett, az ifjítás két
vagy három évet vesz igénybe.
Két év alatt ifjítunk akkor, ha a többéves fás
részen képződött faUyúvessző fejlett és kétrü-
követő év tavaszán e csapon két erőteljes vesszőt
kapunk. Ekkor a felnyurgult termőalapot már eltá-
volítjuk, a tavalyi biztosítócsapból fejlődő két vest-
szőn pedig váltómetszést végzünk.
Három év alatt akkor ifjítunk, ha az előretörő
fattyúvessző gyenge, a ceruzavastagságot sem éri
el (67. ábra). Ekkor azt egyrügyes biztosítócsapra
metsszük. A következő év tavaszára már erőteljes
vessző áll a tavalyi egyrügyes csap helyén. Ezt már
kétrügyes csapra vágjuk: A fölnyurgult termőala­
pot (amelyet le akarunk váltani) ekkor még a szoká-
sos módon metsszük. A harmadik esztendő tava-
szára a kétrügyes csapból két erőteljes vesszőt
kapunk, amelyen váltómetszést végzünk. Ekkor a
fölnyurgult termőalapot tőből eltávolítjuk.
Karok ifjítása. Idővel a termőkarok termőalapjai

A B c

61. ábra. Fölmagasodott, hosszúcsapos váltómetszésú tőkerész ifjítása három év alatt. A kiínduláskor egyrügyes biztosítócsa-
punk van (A), ebből a következő tavaszra erős vesszőt kapunk, amelyet két rügyre metsszünk. (A termőalapon
folytatjuk a váltómetszést - B.) A harmadik tavaszon a két vesszőt a hosszúcsapos váltóm~tszés szabálya szerint
vágjuk vissza, fölötte a termőalapot eltávolftjuk (C)
73

62. ábra. Fölkopaszodott, legyengült kar ifjítása egyrügyes biztósftócsappal. A csapból két év alatt (kétszer 60 centiméterrel)
neveljük ki a teljes (120 centiméteres) kart
a karok végére kerülnek, a kar elején és közepén
megritkulnak, legyengülnek. Szükségessé válik az
egész kar leváltása, amelyhez - első lépésben -
a tövén biztosítócsapot hagyunk. Középerős növe-
kedés esetén a 60 centiméteres kart a csapból
fejlődő, azonos hosszúságra metszett vesszővel
váltjuk le. A 120 centiméteres kart viszont két
részletben, 60 centiméterenként neveljük újra (62.
ábra).
A törzs ifjítása, váltása. Elsősorban a fagyve-
szélyes vidékek takaratlan kordonmúvelésú tőkéi
vannak kitéve. a teljes tőkepusztulásnak. Ilyen
74
- _ -,,---eJ} ~ - ~
~~
körülmények között nagy jelentősége lehet a törzs
alsó részén vagy a tövén évente fenntartott fagy-
csapnak (biztosítócsapnakl. amely télen földdel
takarható és szükség esetén belőle az egész tőke
megújítható. (A csapan évente egy rügyet hagyunk.
A belőle fejlődő hajtást a törzs mellett vezetjük, a
karó fölött csonkázzuk. Tavasszal visszavágjuk.) Ifjí-
táskor nagy sebet ejtünk a növényen, amely
magára hagyva beszáradhat, fertőződhet. Ezért for-
dítsunk nagy gondot a sebkezelésre. A sebek szélét
oltókéssel vagy kacorral faragjuk simára, és Cellcid-
del vagy fehér olajfestékkel kenjük be.
 ZÖLDMUNKÁK
.' A tenyészidőben végzett beavatkozást, amelynek
jó része metszés, a szőlőtermesztők zöldmunká-
nak mondják. Bármint nevezzük is. tény, hogy
szükség van rá. A csonkázás, a hajtásválogatás, a
hajtásvezetés és -kötözés alkotják a zöldmunkák
nagyobbik részét.
Amíg a jó erőben lévő, fiatal. termőkorú gyü-
mölcsfák hajtásainak éves növekedése általában
40-60 centiméter, addig a szőlőé 2-3 méter. E
hosszú hajtások - különösen a keskeny sorközű
szőlőkben és alacsony művelésmód mellett -
akadályozzák az ápolási munkákat. Ezért kurtítá-
suk. gyérítésük elengedhetetlen. A szélesebb sor-
távolságú és magasművelésű szőlőkben kisebb a
zöldmunkák jelentősége.
A csonkázás a leggyakoribb zöldmetszés a sző­
lőben, ilyenkor a hajtás csúcsát távolítjuk el. Valójá-
ban kedvezőtlen hatású, mert az asszimilációs fe-
lületében megkurtított és növekedésében meg-
akasztott hajtás gyengébb lesz, mint a szabadon
fejlődő. A tőke művelése szempontjából mégis
előnyös, mert a szabadon növekedő hajtások beár-
nyékolják a tőkét. Ennek következtében rosszab-
bul érnek be a fürtök és a vesszők, nehezebbé
válik a növényvédelem. és gyakoribb lesz a fürtök
meg~etegedése, a rothadás.
Fontos, hogy mértéket tartsLJnk a csonkázás-
ban. és jól válasszuk meg idejét. Használhatjuk a
metszőollót, de némi gyakorlattal a még zsenge
hajtást él szárcsomóban kézzel is elpattinthatjuk.
75
Hajtásválogatáskor - miként a gyümölcsfák
esetében is - a kedvezőtlen helyzetű, sűrűsítő, '
gyenge és meddő hajtásokat legkésőbb 20 centi-
méteres fejlettségi állapotukban távolítjuk el.
Ekkor még kézzel könnyen kitörhetők, és már jól
látható a helyzetük és minőségük, hogy termők-e
vagy meddők. Hajtásválogatásunk is megfontolt
és mértéktartó legyen, hiszen vele a növény tény-
leges 'asszimilációs felületét csökkentjük.
A hajtásvezetés és -kötözés a zöldmetszés
kiegészítő művelete. A támasz nélküli (gyalogmű­
velésű) és karós támaszú szőlő hajtásainak kötö-
zése elengedhetetlen. de a kordonművelésű tőké­
ken is célszerű. Az bizonyos. hogya helyesen
rögzített hajtást nem kuszálhatja össze a szél. és
nem is törhet le a termés súlya alatt. Ha csak
hajtásvezetést végzünk, azaz a hajtástömeget
csak a huzalpárok közé igazítjuk. e gondok jelent-
kezhetnek. Itt említjük a metszés kiegészítő mun-
káját, a fás tőkerészek (törzs. kar, szálvessző) kikö-
tését is. Az idősebb tőkerészek kötéseit évente-
kétévente újítsuk meg, nehogy az ott felejtett szo-
ros kötözőanyag mélyen bevágjon a növénybe.
Rafiával vagy műanyaggal kötözhetünk. A gyü-
mölcsfák hajtáskötözésénél ismertetett módon és
nyolcaskötéssel rögzítsük a szőlőt. így a hajtás és
a huzal nem érintkezik, és nem következik be a
káros kidörzsölés. A kötés ne legyen túl erős. ne
vágjon be a hajtásba. Lazán, de biztonságosan
rögzítsen.
 MOVELÉ5MOOOK

A szőlő múvelésének módjait elsősorban a tőke . Fejmúvelés

többéves részeinek és hajtásainak elhelyezke-
dése. egymáshoz való viszonya határozza meg. E múvelésmód a szőlő kúszónövény természeté-
Szorosan összefügg velük a tenyészterület és a nek a legkevésbé felel meg. Legnagyobb előnye,
támberendezés is. E fejezetben a különböző hogy valamennyi tőkemúvelés között ez a legjob-
múvelésmódú tőkék kialakítását, termőkori fenn- ban fedhető. Ez kiemeli jelentőségét hazánk téli
tartó metszését és zöldmunkáját tekintjük át. A fagykárokkal gyakorta sújtott területein, elsősor­
múvelésmód többi összetevőjére csak utalunk. ban az Alföldön. Az átlagosnál több kézi munkát

D E

63. • br•. A fejmúvelésú tőke metszése. Telepftéskor a szaporftóanyagot egy rügyre metsszük (A), a második évben két rügyet
(B). a harmadik tavaszon négy rügyet hagyunk (C). A negyedik évben négyszer kettő. azaz nyolc rügy meghagyásával az
alakítás t befejezzük (O). Termőkorú tőke rövid- és hosszúcsapos (vegyescsapos) metszésekor a esera/apot minden
esetben eltávolftjuk. A hosszú csap helyén szálvessző is állhat. amelyet huzal mellett rögzftünk (E)

76
igényel. A soproni borvidéken ismert hagyomá-
nyos változata a soproni szálvesszős fejművelés.
Tőkeformája többnyire szabálytalan alakú, bun-
k6szerű képződmény.
Az alakító metszés során a szaporítóanyagot a
telepítés évében egy rügyre. a következő év tava-
szán két rügyre metsszük. A harmadik évben két
kétrügyes, a negyedik tavaszon pedig négy kétrü-
gyes csapot hagyunk (63. ábra).
A term6 t6ke metszése vagy term6kori met-
szés alkalmával a tőkét rövid vagy hosszú csappal,
szálvesszővel vagy félszálvesszővel terhelhetjük.
A már kialakított tőkefejből az elsó évben faty-
tyú hajtás tör elő. A második év tavaszán e fattyú-
vesszőt rövid csapra metsszük. A harmadik esz-
tendő tavaszára a tavalyi rövid csapból csercsap
lesz, amelyen egy vagy két erős vessző áll. Ezt,
illetve ezeket fajtától. növekedési erélytől, a tőke
erőbeni állapotától függően terheljük. A negyedik
évben a letermett termővesszőt a cseralappal
együtt tőből eltávolítjuk. így a fejművelésű tőkén
sohasem maradnak a csercsapnál idősebb részek.
Az egyes. cseren álló termőalapokat n'em egy
időben, hanem az egymás után következő évek-
ben folyamatosan neveljük kL illetve váltjuk le,
arányosan elosztva a tőkefejen.
Zöldmunka. A támberendezés nélküli, úgyne-
vezett gyalogmúvelésű ültetvényekben általában
nincs szükség hajtásválogatasra, mert a tőkék a
fejművelésben rendszerint kevés vesszőt hoznak.
A hajtásokat 60-80 centiméter magasságban
csonkázzuk. A csonkázást - a hajtások fejlettsé-
gétől függően - két-háromszor is meg kell ismé-
telnünk a tenyészidőben. azonos magasságban. A
hajtásokat csak egyszer - júniusban - kössük
össze, a meghagyott hajtásmagasság alatt 20-30
centiméterrel.
A kedvezőbb termőhelyi viszonyok között lévő,
karós támaszú szőlőkben, ha szükséges, a gyakran
alulról nagy számban előtörő gyenge hajtások
között válogassunk, különben a tőke elsűrűsödik
(elseprúsödik). A hajtásválogatáskor mindig ve-
gyük figyelembe a következő év termőrészeit,
illetve azok elhelyezkedését is.
A hajtásokat évente általában háromszor a
karóhoz kötözzük. Az alsó kötés mindig lazább, a
fölső szorosabb. és egymástól arányos távolság-
ban legyen. A hajtásokat úgy kurtítsuk vissza (úgy
csonkázzuk). hogya karó fölött 20-30 centiméter
maradjon belőlük. E műveletet az erőteljesebben
fejlődő tőkéken kétszer-háromszor is meg kell is-
mételnünk.
A huzalos támberende~ésű szálvesszős (fél-
szálvesszős) fejmúvelésben a szálvesszőket a
huzalhoz kötözzük. A hajtásokat csak a huzalpárok
közé kell igazítani. A függőlegesen növő hajtásokat
a legfölső huzalpár fölött 20-30 centiméterre
vágjuk vissza. A ferdén növőket csak akkor cson-
kázzuk, ha a támberendezés fölött visszahajlanak
és akadályozzák a sorközi munkát.
Bakmúvelés
A fejműveléshez hasonlóan nem felel meg a szőlő
kúszónövény jellegének. Viszonylag sok kézi mun-
kát is kíván, és csak fiatal korban fedhető jól. Ezért
elsősorban dombvidékre ajánljuk. ahol a fagy
kevésbé veszélyeztet.
Tókeformájára jellemző, hogya törzsből általá-
ban négy. 30-40 centiméteres. többéves rész, az
úgynevezett bak vagy szarv ágazik el.
Alakító metszéskor a szaporítóanyagot a tele-
pítés évében egy rügyre, a második esztendő tava-
szán két rügyre metsszük (64. ábra). A két rügyből
két vesszőt kapunk. A harmadik favaszon két két-
rügyes csapot hagyunk a tőkén, s ezeken négy
vesszőt nevelünk. A negyedik esztendőben az
előző évi négy vesszőt ismét kétrügyes csapokra
metsszük.
A term6kori metszés idejére a tőkén négy (leg-
följebb öt) szarvat (bakot) alakítunk ki, amelyeknek
csúcsain egy-egy csercsap van. A csereken kétrü-
gyes rövid csapok állnak. Ez a klasszikus bakműve­
lésű tőke metszésmódja. amely - négy termőala­
pot feltételezve - négyszer kettő, azaz nyolc vilá- •
gos rügyes terhelést jelent.
A tőke rövidcsapos metszése során a kétrü-
gyes csapból fejlődő fölső vesszőt a következő év .
tavaszán eltávolítjuk, az alsót pedig ismét kétrü-
gyes rövid csapra metsszük. A következő évben
(években) ugyanezt ismételjük. így a szarv évente
csak csekély mértékben magasodik. de több év
után mégis fölkopaszodik. A 30-40 centiméteres
termőalapokat a tövükben nevelt biztosítócsappal
válthatjuk le, illetve ifjíthatjuk meg.
Az erőteljesebb növekedésű bakművelésű
tőkéken hosszú csapokat is hagyhatunk. Ekkor
azonban minden hosszú csap alatt kétrügyes rövid
csapot (ugarcsapot) is ki kell nevelnünk. A terhelés
így négy 4 rügyes hosszú csapot és négy 2 rügyes
rövid csapot feltételezve 24 rügy is lehet. Az ilyen
tőkét a. hosszúcsapos váltómetszés szabályai sze-
rint metsszük.
Zöld munka. A bakművelésű tőkéken általában
nincs szükség hajtásválogatásra. Két-három éven-
ként azonban célszerű mérsékelt hajtásritkítást
végeznünk, hogya szabályos tőkeformát megőriz­
zük.
A hajtásokat a karó fölött 20-30 centiméterre
csonkázzuk. Ezt az erőteljesen fejlődő tőkéken két-
háromszor ismételjük meg. Kötözni szükség~s. A
77
 A B c

D E F

tu. ábra. A bakmúvelésú tőke metszése. Telepftéskor a jól fejlett szaporftóanyagot két rügyre metsszük (A). A második
tavaszon kétszer két- (B), a harmadikon négyszer kétrügyes csapot hagyunk (C). A már kiálakftott tőkeformát a
negyedik évben klasszikus r6vidcsapos metszésben részesítjük (D). A vegyescsapos metszés szemléltetése
termókarú tókén beavatkozás előtt (E) és után (F)

hajtásokat - a fejműveléshez hasonlóan - a karó-
hoz kötözzük, és e műveletet évente háromszor
(négyszer) ismételjük. A bakművelés esetében
különösen fontos, hogy az első kötözés laza
legyen. (Ezt aggatásnak is mondják.) így több fény
jut a tőke belsejébe, ami által megkönnyítjük és
hatékonyabbá tesszük a növényvédelmet is.
Középmagas kordon
A vízszintes kordonművelésnek alacsony változata
is van. Az alacsony és a középmagas kordon átme-
net a fej- és bakművelés, valamint a magas- (leg-
alább 120 centiméteres törzsmagasságö) műve­
lési módok között. A vízszintes kordon művelés­
nek, mint a szőlő kúszónövény természetének job-
78
ban megfelelő formának, előnye a nagyobb teljesí-
tőképesség és a könnyebb kezelhetőség. Fedése
viszont nehézkes, illetve megoldhatatlan.
Enyhe lejtésű dombvidéken, ahol a fagy kipusz-
tulással nem fenyegeti a tőkét, van létjogosultsága.
Kedvező talajkörnyezetben (bő tápanyagellátás, ele-
gendő talajnedvesség mellett) kétszer annyit is
teremhet az így nevelt szőlő, mint a fej- vagy a
bakművelésű, és jobb minőséget adhat mint a
Moser-féle magasművelésben. Nagyobb teljesít-
ménye a nagyobb tenyészfelületből (lombfelület-
ből) és a támberendezés huzalpárja közé rendezett
hajtások jobb megvilágítási viszonyaiból adódik.
Az alacsony kordonművelésű tőke függőleges
törzse 30-40, a középmagasé 50-60 centimé-
ter magas. A vízszintes karok a sortávolságnak
 A B c
II..... A kordonmúvelésú tőke formái: egykarú (A), egytörzsú és kétkarú (8), kéttörzsú (C)

megfelelően 100-120 centiméteresek. Ez egy- karhosszat, a következő 50-60 centimétert, a

karú tőkére áll, a kétkarú vagy a kénörzsű tőke
esetében az egyes karok hossza ennek megközelí-
tően a fele, azaz 50-60 centiméter (65. ábra). Az
egytörzsű, egykarú tőkesor a legtetszetősebb, és
a legjobban is művelhető.
Az alakító metszés alkalmával az első két év
tavaszán rövidre metsszünk. A harmadik évben, ha
már legalább ceruzavastagságú vesszőt kaptunk,
elkezdjük a törzs és a kar kialakftását (66. ábra). A
választott törzsmagasság fölött a vesszőt megro-
pogtatva, majd óvatosan meghajlítva vízszintesre
fektetjük és lekötjűk.
Egy éJben 60 centiméternél hosszabb karrészt
ne neveljünk, egykarú tőke eset~ben se. Egyrészt,
mert így a kar hamarabb fö/kopaszodik, másrészt a
fiatal tőkét könnyen túl is terhelhetjűk. A teljes
jövő évben neveljük ki.
A term6kori metszés alkalmával akordonkaro-
kon egymástól 20 centiméterre képezzünk termő­
alapokat, amelyeken váltócsapos metszést folyta-
tunk. A termővessző lehet rövid vagy hosszú csap,
de akár félszálvessző is. A terhelés mértékét -
mint általában - a fajta és a tenyészkörülmények
határozzák meg.
Középmagas Guyot-múvelés
A Guyot-művelésnek is ismert az alacsony válto-
zata. E múvelésmód is átmeneti. mégpedig a fej-
és bakművelés, illetve az alacsony és középmagas
kordon között. Jellemzője az alacsony (20-30
centiméteres) vagy középmagas (40-50 centimé-

A B c D

66. álNa. A kordonmúvelésú tőke kialakftása. Az egyrügyes szaporftóanyagból fejlődő vesszőt (A) két rügyre metsszük (8). Az
ezekMI előtörő vesszők közül az erősebbet meghagyjuk, és ebMI a törzset meg a kar felét kialakftjuk (C). A
következő tavaszon meghosszabbítjuk a kart, és rövid csapokkal elkezdjük a termáalapok kialakftását (O)

79
teres) függőleges törzs. amelyen két rövid szarv től a csereken szálvesszős váltó metszést folyta-
foglal helyet. (A középmagas törzset combnak tunk.
nevezzük.) Előnyei és hátrányai ugyanazok. mint a .. A term6kori metszés során a tőke egyik
többi átmeneti művelésmódé. Némi különbség. szarván egy kétrügyes ugarcsapot. a másikon
hogy a Guyot-művelésű tőkék valamivel igénye- pedig egy szálvesszőt hagyunk. alatta egy kétrü-
sebbek a termőhely (elsősorban a talaj) iránt. ezt gyes biztosftócsapot (rövid csapot). A szálvesszőt
viszon~ jobb minőségű terméssel ellensúlyozzák. vfzszintesre kötözzük. A következő tavaszon @
Az. 81akító metszés az alacsony Guyot-műve­ letermett szálvesszőt tőből eltávolítjuk. Az. alatta
lésű tőke esetében a bakművelésűéhöz hasonlít hagyott biztosftócsap fölső vesszőjét tőből
(67. ábra). A szaporftóanyagot az első évben lemetsszük. az alsót kétrügyes ugarcsapra vágjuk.
rövidre (egy vagy két rügyre) metsszük. Megfelelő A másik oldalon az ugarcsapból kinőtt fölső vesz-
növedék mellett a következő évben már - elhatá- szőt szálvesszőre. az alsót biztosftócsapra metsz-
rozásunk szerint - kialakfthatjuk a 20-30. illetve szük. A következő évben a szálvesszőt az ellen-
a 40-50 centiméteres törzset. A harmadik tava- kező oldalon neveljük ki. azután majd ismét azonos
szon a kétéves cseren (a törzsön) két kétrügyes oldalra kerül. így a metszést úgy folytatjuk. hogya
csapot hagyunk. amelyekből majd a rövid szarva- szálvessző helyzetét évente váltogatjuk.
kat (a termőalapot) alakftjuk. A negyedik esztendő- Ismeretes az úgynevezett kettős Guyot-műve-

A B c

ij

(i
~7:,-:.-<~~:.~r~::":~~~··'·;·:0:':r.i;':~~'l~'~':·;-:_~::'~::,~~:::~}::~·?~·:~:::.:~T·}~~·f_:~
D E

67. áM•. A Guyot-múvelés kialakftása. Az egyrügyes csapból fejlődő vesszőt (A) 20-50 centiméterre hagyjuk (B). A
következő tavaszon a legfölső két vesszőt kétrügyes csapokra metsszük (C). Egy élt múltán az egyik oldalon
szálvesszőt és alatta biztosítóc$apot, a másik oldalon egy kétrügyes ugarcsapot hagyunk (D). A következő
esztendőben a szálvessző a biztosítócsappal és az ugarcsap helyet cserél (E)

80
 A B c

--------~======,===c;====t=~~============

D E -

68. MIn. A Moser-féle magasmúvelésú tőke kialakítása. A kétrügyes szapodtóanyagból fejl6dő vesszők közül (A) az alsót
tőból eltávolítjuk, a fölsőt két rügyre metsszük (8). A rügyekból előtörő vesszők közül az erősebbet meghagyjuk, és
ebból a törzset meg a kar felét kialakítjuk, a másikat eltávolítjuk (C). A következő évben meghosszabbítjuk a kan, és
rövid csapokkal elkezdjük a termőalapok kialakítását (D), amelyen a jövé) esztendőtől váltómetszést folytatunk (E)

lés is, amikor a tőke mindkét szarván minden
évben egy-egy szálvesszőt hagyunk, alatta egy-
egy ugarcsappal.
Középmagas művelésmódok zöldmunkái.
Az aJacsony és középmagas kordon, jJJetve Guyot-
művelés tartozik ide. Alakításkor a függőleges
törzsnek meghagyott vessző oldalrügyeit - ame-
lyekre nem lesz szukségünk - távolítsuk el (vakít-
suk ki) éles késsel. Hajtásválogatásra elsősorban
az alakftó metszés során van szükség, a karok
kinevelése idején, hogy azokon a termőalapok 20
(esetleg 25) centiméter távolságra legyenek.
A hajtásigazítás, azaz a hajtások huzalpárok
közé rendezése minden esetben szükséges. Lehe-
tőleg rögzítsük is ezeket a huzalhoz. A függőlege­
sen növő hajtásokat a legfölső huzal fölött 20-30
81
centiméterre csonkázzuk. Mivel e művelésmódok
mellett a hajtások gyakran összezsúfolódnak, a
szellős lombozat kialakítására jobban ügyeljünk.
Moser-féJe magasmúveJés
Elsősorban a dombvidék művelésmódja, ahol a
fagy nem vagy kevésbé veszélyeztet, és a szőlő
számára az ideális tenyészkörülmények adottak,
illetve megteremthetők (bő tápanyagellátással,
telepítéskori mélyforgatással).
Sík vidéken, így az Alföldön a fagyveszély nagy
kockázatot jelent minden magasművelési mód
esetében. Ilyen területeken csak a télálló, fagytűrő
fajták telepítése igazán biztonságos ilyen művelés­
ben. Napjainkban már számottevő választék áll
rendelkezésre a fagytűrő fajtákból - ezekből vá-
lasszunk.
A Moser-féle magasművelés - mint a magas-
művelési módok általában - a szőlő kúszónövény
természetének az eddigieknél jobban megfelel.
Ideális tenyészkörülmények között a tőkék a
nagyobb tenyészterületen szépen teremnek. Kézi-
munkaigénye. zöldmunkája is lényegesen keve-
sebb, az ültetvény jól kézben tartható. Hátránya,
hogy lombozata önárnyékoló, azaz kedvezőtlen a
lombsátor belsejének megvilágítása.
A tőke egy 120-130 centiméteres függőleges
törzsből és egy 120 centiméteres vízszintes karból
áll. Nevelhetünk egytörzsű kétkarú vagy kéttörzsű
kétkarú tőkéket is. Ezek azonban kevésbé tetsze-
tősek. kialakításuk és fenntartásuk is bonyolultabb,
és gazdasági előnyük sincs. Fagyveszélyes vidé-
ken célszerű lehet a takarható fagycsap (rövid
csap) fenntartása a tőke alsó részén. E rövid csap-
ból egy vagy két vesszőt nevelünk. amelyeket
télenlehúzunk, és földdel takarunk. Ezekkel levált-
hatjuk a fagykárt szenvedett tőkét. (Ha nincs szük-
ségünk rájuk. a fölső vesszőt tőből eltávolítjuk, az
alsót egy- vagy kétrügyes csapra vágjuk. így a
fagycsapot évente fönntartjuk.) Ezúttal is hangsú-
lyozzuk, hogy végleges megoldást itt is csak a
fagynak ellenálló szőlőfajták telepítése ad.
Az alakító metszéssel nagyon gondosan kell a
törzset kinevelni. Ez csak karós támasz és huzalos
támberendezés mellett lehetséges. A leendő tör-
zset 20-30 centiméterenként kössük a karóhoz,
mert a termés súlya alatt elgörbül. és belóg a
sorközbe (68. ábra).
A szaporítóanyagot a telepítés évében - fej-
lettségtől függően - egy vagy két rügyre metsz-
szük. E rügyekből egy vagy két esztendő alatt két
erőteljes hajtást nevelünk, amelyek a tenyészidő
végére a 2-2.5 métert is elérhetik. Ezeket már
karó, illetve huzal mellett vezetjük. és nem cson-
kázzuk.
A következő tavaszon. ha legalább az egyik
vessző 180-200 centiméteren is eléri a ceruza-
vastagságot. elkezdhetjük a törzs és a kar felének
(130+60) kialakítását. Ha ezt a vastagságot csak
120-140 centiméterig érik el. akkor az egyik vesz-
szőt a törzs magasságában vágjuk vissza, a mási-
kat tőből távolítsuk el vagy metsszük rövid csapra
(fagycsapra) .
A 120 centiméteres kart ne neveljük ki egy-
szerre. Az alakítás első évében 60, majd a követ-
kező esztendőben ismét 60 centiméterrel gyara-
pítsuk.
A függőleges törzsből kinövő hajtásokat, ha
azok a 15-20 centimétert elérték. tőből távolítsuk
el. (Vagy az első tenyészidőben kettő-négy levélre
kurtítsuk vissza.)
82
Ha a vesszők egyikét 120-130 centiméteres .
magasságban vágtuk vissza. akkor a legfölső vilá-
gos rügyeiből három hajtást hagyjunk. a többit -
15-20 centiméteres korukban - tőből távolítsuk
el. Közülük a legkedvezőbb helyzetűt kiválasztva
neveljük majd ki - két lépésben - a kart. A többi
fölösleges, ezeket tőből távolítsuk el.
A karokat mindig azonos irányba vezessük.
A term6kori metszést a karon egymástól
20-25 centiméterre kialakított termőalapokon
végezzük. A tenyészkörülményeknek és a fajtá-
nak megfelelően hos~zúcsapos, félszálvesszős
vagy szálvesszős váltómetszést alkalmazzunk.
Félszálvesszővel és szálvesszővel a tőke lombo-
zatát szellősebbé tehetjük. Kettőnél több szál-
vesszőt azonban ne hagyjunk a tőkén. Ezek mel-
lett más termőrészt (például hosszú csapokat)
azért még hagyhatunk. Az esetleges fagykárral
számolva a kar tövében is fenntarthatunk egy
biztosító rövid csapot.
A Moser-féle művelésnek ismert egy változata,
az úgynevezett magasított Moser-művelés. amely-
nek törzs-. illetve karmagassága 150 centiméter. A
hagyományos Moser-művelésmódnál könnyeb-
ben kezelhető, mivel csak egy huzalpár tartja a
lombozatot. amely közül metszéskor egyszerűbb
kiszedni a vesszőket. .
Á Moser-féle magasmüvelés zöldmunkái. A
tőkealakítás éveiben a már törzsnek meghagyott
vesszőn (v~gy már idősebb részen) keletkezett
hajtásokat 15-20 centiméteres korukban rend-
szeresen távolítsuk el.
A hosszúcsapos metszésű tőkéken is a zöld-
munkák csökkentésére törekszünk. A hagyomá-
nyos Moser-féle művelésmód esetében a hajtások
három szintben helyezkednek el. A leggyengéb-
bek az alsó huzalpárt sem érik el. A középerős és
merevebb hajtások túlnövik 'az alsó huzalpárt. és
csak azután hajolnak ki oldalra. A legerősebben
fejlettek elérik a fölső huzalpárt. részben ebbe
kapaszkodva kúsznak. részben a sorközökbe
lógnak.
Igazításkor a hajtásokat fejlettségüktől függően
vezessük a huzalpárok közé. Termő tőkék hajtás-
válogatása csak túlságosan buja növekedés ese-
tén lehet indokolt, de akkor is csak nagyon mérték-
tartóan.
A csonkázás is mérsékelt legyen~ A nagyon
erőteljes hajtásoknak csak a harmadát távolítsuk el.
Ha a szálvesszős metszésű Moser-műveléskor
a szálvesszőket kikőtjük, akkor azokat akartartó
huzal alatt vezetett segédhuzalra íveljük. (A kor-
donkarokrá nem szabad kötni!) A szálvesszőket
(félszálvesszőket) úgy osszuk el a karon. hogy
közöttük - a leendő hajtások számára - minél
nagyobb tér maradjon.
 (A segédhuzalt 50 centiméterrel akartartó
huzal alatt húzzuk ki.)
A hajtásválogatás és csonkázás az előzOekhez
hasonló, és mértéktartó legyen.
Ernyő- vagy ívelt szálvesszős
művelés
A kétszálvesszős Guyot-műveléssel rokon, Met-
szése igen egyszerű, a termőrészek és az lJgarok
jól elkülöníthetők. A szál vesszők lekötözése
viszont nem hagyható el. Keskeny lombfala miatt a
lombozat megvilágítottsága jobb, mint a Moser-
féle művelésben. A két szálvessző azonban nem
minden esetben ad elegendő terhelést. Elsősor­
ban a középnagy fürtű fajták termesztésére aján-
lott.
Támberendezése, tenyészterülete és tőrzsma­
gassága a magasított Moser-féle művelésével
megegyezik. de a kartartó huzal alatti segédhuzal
feltétlen tartozéka e művelésmódnak.
Az alakító metszést az első két esztendőben a
Moser-féle műveléséhez hasonlóan végezzük. A
törzset a harmadik évben alakítjuk ki. azaz az
ennek megfelelő vesszőt 140-150 centiméterre
visszavágjuk (69. ábra).
A tenyészidőben a két fölső hajtást érintetlenül

. A B

69, ábra. Az ernyőmúvelésútőke alakftása a harmaC/ik évtől. A meghagyott vesszőt a harmadik évben metsszük törzsmagas-
ságba. a két fölső hajtást érintetlenül hagYVa vezetjük (A). A következő tavaszon a két vessző egyikét szálvesszőre, a
másikat kétrüJ1yes uJ1arCS~Dra metsszük JB) Az ötödjJr évben máj" mjndJrét oJdaJon s.záJvess.zót hapYJ)nk ameJyet
lefvelünk. A tavalyi szá/vessző oldalán az uijarcsapot a letermett szálvessző tövén hagyjuk szálvesszőnek. E fölött az
immár kétéves részt eltávolftjuk (C)

83
 meghagyjuk, az alsókat 15-20 centiméteres
korukban eltávolítjuk.
A negyedik esztendő tavaszán a meghagyott
'hajtásokból lett vesszők egyikét szálvesszőre, a
másikat kétrügyes ugarcsapra metsszük. Az ötödik
évben mindkét oldalon szálvesszőket hagyunk.
A term6kori metszést a továbbiakban a szál-
vesszős váltócsapos metszés szabályai szerint
végezzük. Az ugarcsapot mindig a szálvessző
tövén hagyjuk meg, és ebből neveljük ki évről évre
az újabb ugarcsapot. illetve szálvesszőt a törzs
mindkét oldalán.
A zöldmunkák sorában első a szálvesszők lekö-
tése az alsó segédhuzalhoz. Ezt tavasszal még
rügyfakadás előtt végezzük. A tenyészidőben a
kartartó huzal fölötti hajtásokat a huzalpárok közé
igazítjuk, az alattuk lévők szabadon lógnak. A hajtá-
sok közül a támberendezés fölé növőket, a sor-
közbe lógókat és a földre hajlókat csonkázzuk,
legföljebb teljes hosszuk harmadát távolítva el. A
törzsön fejlődött hajtásokat 15-20 centimétere~
állapotukban rendszeresen kitörjük.
Egyesfüggöny-múvelés
Sajátossága és előnye az egyetlen huzalból álló
támberendezés (a tőketámasz mellett), amely a
metszést is megkönnyíti. mivel a vesszők nem
kapaszkodhatnak a fölső huzalokba. Ebből az is
következik, hogya lombozat és a termés súlyát is
elsősorban a kar, illetve a huzal viseli. Ezért, hogya
kar a nagy teher alatt le ne szakadjon, nem elégsé-
ges csak egyszerűen a huzalhoz kötözni, hanem a
karnak való vesszőt rá is kell arra tekerni.
Mivel a lombozatnak támasza nincs, ezért a
saját, illetve a termés súlya alatt lehajlik. Nagy
gondot jelent, ha a sorok az uralkodó szél irányára
merőlegesen állnak, mert akkor a lombozat egy
oldalra dől. A lombsátor összekuszálódásával ettől
függetlenül is számolni kell. A termőrész és az
ugar nem különül el, a tápanyagban gazdag talajon
pedig a lehajló, buja lombozat erősen árnyékolja
önmagát. E művelésmódot elsősorban a szálvesz-
sZős metszést igénylő, ritka lombozatú fajtákra
ajánljuk.
Az egyesfüggöny-művelésű tőke formája meg-
egyezik a magasított Moser-féle magasművelé­
sűével. Törzsmagassága 160 centiméter. Különb-
ség csak a szálvesszők helyzetében van, amelyek
itt szabadon állnak és kifelé, illetve lefelé íveinek.
Az alakító metszés a Moser-múvelésú tőkéé­
hez hasonló. A karnak való vesszőt azonban két-
szer tekerjük át a huzalon, és úgy kössük meg,
különben a termés súlya alatt leszakadhat.
~ A term6kori metszés alkalmával a termő tőkét
- erősségétől függően - kettő-négy. arányosan
elosztott szálvesszővel és ugyanannyi ugarcsappal
terheljük (70. ábra). A termőalapokon szálvesszős
váltómetszést folytassunk. A szálvesszőt lehető­
leg a lombozat külső részén képződött vesszőkből
válasszuk. mert azok érettebbek.
Az egyesfüggöny-művelés zöldmunkájának
javát a hajtásigazítás teszi ki. A hajtásválogatás

A B

70. .Iw•. Az egyesfüggöny-múvelésú tőke alakItása a harmadik évről. A tőkén a törzset és a kar felét már kialakltottuk. A rövid
csapból fejlődő vesszők a lombozat és a termés terhe alatt függönyszerúen lehajlanak (A). A negyedik évben
neveljük tovább a kart, és a karhosszabbItó vesszőt a végleges (120 centiméteres) hosszban visszametsszük. Az
idősebb karrészen már két szálvesszőt hagyunk (B)

84
különösen erős hajtásnövekedés esetén szüksé- hagyva a második emelet karjainak kialakítását
ges. A hajtások általában keresztül-kasul nőnek, kezdjük el (illetve a harmadik emelet törzsét). A
összefonódnak. Ezért a tenyészidőben legalább törzsön lévő többi hajtást 15-20 centiméteres
kétszer szét kell válogatnunk, meg kell fésülnünk a korában távolítsuk el, A meghagyottakat. ha túlsá-
lombozatot. Hogyalombsátor több fényt kapjon, gosan hossiúra nőttek, csonkázzuk.
csonkázni is kell (legföljebb kétszer a tenyészidő­ Egy év elteltével az első (alsó) ágemeleten
ben). Alkalmanként legföljebb a hajtás harmadát . kineveljük a teljes karhosszúságot. Egy-egy kar
távoHtsuk el. A visszacsípés mértékét meghatároz- 120 centiméter. Ennél hosszabbat nem célszerű
hatjuk úgy is, hogyahajtáson a legfölső fürt fölött nevelnünk, mert könnyebben fölkopaszodnak.
legalább 6-8 kifejlett lomblevél maradjon. Ebből következik. hogyalugastőkék egymástól
való legnagyobb távolsága is 240 centiméter.
Ennél kevesebb lehet. A fölső (második) ágemele-
Lugasok ten a félkar hosszúságra (60 centiméterre) metsz-
szük vissza a vízszintes vesszőket.
Többféle művelésmódot egyesítenek, elsősorban A term6kori metszést a tőkék karjain egymás-
azonban a kordonművelés jegyei jellemzik. Ren- tól 20 centiméterre kialakított termőalapokon
deltetésük nemcsak a terméshozás, hanem végezzük. Ezeken, a tőke erőnlététől és a fajtától
árnyas, védett pihenőhely kialakítása, illetve díszí- függően, rövid- vagy hosszúcsapos váltómetszést
tés is. (A szakszerűen kinevelt lugas lombtalanul is folytassunk. (Miután a lugasnak sok termőalapja.
díszít.) Alakjuk szerint leggyakrabban falat vagy nagy termőfelülete van, hosszú csapnál jobban
tetőt (sátort) alkotnak, igazodva annak az épület- nem terhelhetjük.)
nek, illetve építménynek a jellegéhez, amelyhez A Thomery-Iugas könnyebben és gyorsabban
tartoznak. kialakítható, mint a többemeletes. vízszintes karú
. Az emeletes, vízszintes karú lugas igen tet- lugas. Előnye még az előbbihez képest. hogy ~
szetős. Kialakítása kissé bonyolult, és hosszú időt fölsőbb emeletek csúcsi uralma (polaritása) nem
vesz igénybe (71. ábra). Legcélszerűbb a kéteme- érvényesül az alsók rovására. Kétemeletes lugas-
letes forma. A harmadik emelet kialakítása és rendszert célszerű ebben a formában is kialakíta-
fenntartása már nehézkes is, és a legalsó karok nunk. (Három emelet esetén túlságosan hosszúak \
már könnyen elcsökevényesedhetnek. lesznek a karok.)
A tőkét egy függőleges törzs alkotja, amelyből A Thomery-Iugas mindegyik tőkéje kétkarú
két irányban is két (vagy három) emeleten karok (egyemeletes) kordon, amelyen a törzsek, illetve a
ágaznak el. Az emeletek között 90 centiméteres karok magassága (emeletenként) változó. Az alsó
távolságot hagyjunk. A legalsó emelet a talajfel- és felső emeletet adó tőkék váltakozva helyezked-
színtől legalább 60 centiméterre legyen. nek el. A kétemeletes változat esetében minden
Alakításkor az első két évben rövid csapra második. a háromemeletesnél pedig minden har-
metsszük a szőlőt. A harmadik év tavaszán a fölső madik tőke karjai kerülnek azonos magasságba.
vesszőből már törzset nevelünk, tehát visszavág- A tőkék távolságát ez esetben is a karok hosz-
juk az első elágazás (az első emelet) magasságá- sza határozza meg. A 120 centiméteres félkar
ban. Az alsó vesszőt tőből eltávolítjuk, vagy - ami esetében egy tőke teljes karhossza 240 centimé-
célszerűbb - rövid csapra metsszük. és ezt a ter. Ennek megfelelően a kétemeletes Thomery-
biztosító- vagy fagycsapot a kialakítás ideje alatt lugas tőkéit egymástól 120 centiméterre ültessük.
fenntartjuk. A karokat a talajtól 60. egymás fölött pedig 90
A törzsnek meghagyott vessző n lévő fölső centiméterre neveljük.
három hajtást meghagyjuk, a többit eltávolítjuk. A Az alakító metszést az emeletes vízszintes
legfölső a törzs folytatását szolgálja. a másik kettő­ karú lugas kinevelésének elvei szerint végezzük. A
ből az első emelet karjait alakítjuk majd. Ezeket a törzsnek alkalmas (a visszavágás magasságában
támberendezés meilett vezetjük és nem csonkáz- legalább 8 milliméter átmérőjű) vesszőt az elága-
zuk. Ha gyengébb a tőke, akkor először csak az zás magasságáig metsszük vissza. Valamennyi
egyik oldalon alakítunk kart. törzs csúcsán két hajtást hagyjunk. amelyekből a
A következő tavaszon a függőleges vesszőt a karokat ugyanúgy neveljük ki, mint a vízszintes
második emelet magasságában vágjuk vissza, az kordon esetében.
alsó karnak való vesszőket pedig a törzstől 60-60 A term6kori metszés módja és feltétele a több-
centiméterre. (Egyszerre ennél hosszabb vessző­ emeletes. vízszintes karú lugaséval azonos. A tőke
részt ne hagyjunk karnak. mert különben hama- állapotától és a fajtától függően a termőalapokon
rabb fölkopaszodik.) A hajtásválogatás során a rövid- vagy hosszúcsapos váltómetszést folytas-
törzs legfölső két (vagy három) hajtását meg- sunk.
85
 /

71. ábra. Lugasformák. Kétemeletes. vízszintes karú lugas egy törzzsel és négy karral (A). Váltott karú lugas egy törzzsel és
két karral (redélylugas) (B). Kétszintes Thomery-Iugas egytörzsú kétkarú t6kékb61 (C)
86
Kettósfüggöny- (GDe-) művelés

••••• _.~ • 0• • ~,.~":,,,..

72. .br.. Az egysíkú (Moser-féle) és a tétsfkú (GDC-) műve­

lésmódok metszete lombos állapotban

nyára kissé ferdén álljon. Mint az egyesfüggöny-

művelésnél, ez esetben is fontos, hogyakarnak
szánt hajtást többször tekerjük rá akartartó
huzalra, különben eltörik vagy leszakad a termés
súlya alatt.
A hajtások oldalhajtásait 4-6 levélre kurtftsuk
vissza. A harmadik év tavaszán az erőteljesebb
vesszőből törzset, sőt - ha fejlettsége lehetővé
teszi - már 60 centiméteres félkart is meghagy-
hatunk. Efölött visszametsszük. A másik (gyen-
gébb) vesszőt tőből eItávoIrtjuk, vagy kétrügyes
biztosftócsapra (fagycsapra) vágjuk.
A tenyészidőben a kétéves törzs csúcsán fej-
lődő hajtásból neveljük ki a másik kart. Ezt nem
csonkázzuk, akartartó huzalra ugyanúgy vezetjük
ki. mint az első kart. A huzalon már az előzővel
ellentétes oldalon vezetjük tovább, többször gon-
dosan a huzalra tekerve. E hajtáson kfvül sem a
törzsön, sem a már kialakftott kivezetőkaron nincs
szükségünk több hajtásra, ezért ezeket rügy vagy
zsenge hajtás állapotukban távolftsuk el. A karon
(pontosabban a fél karon) meghagyjuk a hajtásokat,
.és a kar csúcsából a karhosszabbftó hajtást a
huzalra tekerve visszük tovább.
A negyedik tavaszon a korábban indftott kart
teljesen (120' centiméterre) kineveljük, a másikat
csak félkar .hosszúságban. A teljes karon kétrü-
gyes rövidcsapos metszéssel megkezdjük a ter-
mőalapok kialakftását (egymástól 20 centimé-
terre).
Az ötödik év tavaszára a másik kar is teljes
hosszában kialakul, azon is megkezdjük a ter-
mőalapok képzését. A kettősfüggöny-múvelésű
tőke törzsén és a kivezetőkarokon ne hagyjunk
hajtásokat, ezeket rügy vagy zsenge állapotukban
távolítsuk el.
A

r lj
cc i I
\':.::.~-'-; ~0~~:-,·"'!-'··'?;
D E

'/
/
/

88
 A term6korban lév6 kettősfüggöny-művelés­
ben nevelt tőkéket rövidebbre kell metszeni. Egy-
részt, mert a jobb megvilágítottság folytán az alsó
rügyek termékenyebbek, mint általában a többi
művelésmódban, másrészt a tőke termőfelülete is
nagyobb (kétszerese a Moser-féle magasművelé­
sűnek), így a hosszú metszéssel könnyen túlter-
helhetjük a tőkét (74. ábra).
A túlterhelés veszélye miatt az alakítás éveiben
is csak rövid csapot hagyjunk. Kivétel csupán a kar
meghosszabbítását szolgáló hosszú vesszőrész a
tőkén.
Termőkorú tőkéken - fajtától, a tőke erőnlété­
től függően - hosszúcsapos vagy félszálvesszős
váltómetszést végezzünk. A művelésmódból kö-
vetkezően a hajtások, illetve a vesszők a termés
súlya alatt leívelnek, ami által a termőrészek
csüngő, függöny jelleget öltenek (kettős függöny).
Ez a függönyforma azonban nem mindig szabályo-
san tetszetős, de ez minket ne zavarjon. Ne akar-
juk megváltoztatni a hajtások és a vesszők termé-
szetes fejlődését, hanem csak annyira avatkoz-
zunk be zöldmunkával, hogya karokon a hajtástö-
meg szellős és szórt legyen, átjárja a napfény és a
levegő.
Arra következetesen figyeljünk, hogya két kar
közötti tér szabadon maradjon, különben a füg-
gönyoldalak leárnyékolódnak. Ezért· metszéskor 14. ábl'a. Termő korú GDC-mOvelésO tőke
ügyeljünk, hogya meghagyott termőrészek mindig
kifelé (a törzstől el) álljanak. zunk. A befelé növőket úgy csípjük vissza, hogya
A kettősfüggöny-művelés zöldmunkaigényét legfölső fürt fölött 4-5 kifejlett lomblevél ma-
nagyban csökkenthetjük, ha metszéskor kifelé, a radjon.
sorköz irányába néző termőrészeket hagyunk. A A lefelé csüngő hajtásokat úgy csonkázzuk,
tenyészidőben arra kell ügyelnünk, hogya két pár- hogy alsó végük a földtől 60 centiméterre legyen.
huzamos kar közötti hajtások ne erősödjenek meg, Ennél jobban azonban ne vágjuk vissza a lombfüg-
ne akaszkodjanak össze. Ha következetesen kifelé gönyök hajtásait.
metszünk, akkor erre nem kerül sor. A törzset és a kivezetőkarokat tartsuk tisztán,
A határozottan befelé növő hajtásokat már azaz a hajtásokat zsenge korukban rendszeresen
2-3 centiméteres korukban kidörzsölhetjük. távolítsuk el.
Mivel a GDC-művelésben a hajtások általában
gyengébben növekednek, mint a többi művelés­
módban. ezért a kezelésük is könnyebb. A nyár Duplex művelés
folyamán tartsuk szemmel a befelé irányuló hajtá-
sokat, és az összeakaszkodókat válasszuk (fésül- A kétsíkú művelés egyik változata. A GDC-től
jük) szét. Erre az elvirágzás után egy hónappal abban különbözik, hogyakordonkarok helyett az
kerítsünk sort. Ha a hajtások túlságosan erőtelje­ azonos formájú tőkén évente nevelt szálvesszőt
sek, emellett sűrűn állnak, és szétfésülésük sem (félszálvesstőt) tartunk fenn.
mérsékli már a belső árnyékolást, akkor csonkáz- A tőke törzse méreteiben és formájában a

• 73. ábra. A GDC-művelésű tőke kialakítása. A szaporítóanyagot telepítéskor egy (A), a következő év tavaszán két rügyre
metsszük (B). Az előtörő hajtások közül az erőteljesebb61 már törzset és kart is nevelünk a tenyészidőben. A
harmadik tavaszon a törzs és az egyik kar felét kialakítottuk. a másik. gyengébb vesszőt tőből eltávolftjuk (C). A
tenyészidőben a már meglévő kart meghosszabbítva neveljük tovább. A törzs csúcsából képződött erőteljes
hajtásból a másik kart neveljük (D). A következő tavaszra már az egyik kar teljes egészében, a másik felerészben
kialakult. Az idősebb karrészen már a jövendő termőalapokat alakítva rövid csapokat hagyunk (E). Az ötödik tavaszra
kialakul mindkét kar teljes hosszában (F), a tavalyi rövid csapokon pedig hosszúcsapos váltómetszést folytatunk (G)
89

B GDC-műveJésű tőkéével megegyezik. FajtátóJ, ter-
15. ba. A duplex múvelésú tőke két szálvesszős változatá-
nak kialakítása a harmadik évtől. A tOrzs csúcsán
meghagyott két vesszőből kineveljük P kivezetőka­
rokat. a szálvesszókből pedig egyenként 120 centi-
méternyit hagyunk (A). A következ6 tavaszon a
kivezetókarok csúcsán egy kétrügye& ugarcsapot
és egy 120 centiméteres szálvesszót hagyunk. A
továbbiakban itt. a kivezetókar végén lévő termő­
alapon szálvesszós vált6metszést folytatunk (B)
90
1 ~
I\!!!II
. -:' \;:,.,.. ~.::..~:.::.~.:-
76. ábra. Termő korú. négy félszálvesszős duplex
múvelésú tóke
GDC-művelésűével megegyezik. Ebből két kiveze-
tőkar indul, és végük a tartóhuzalokon rögzftett. Itt.
a kivezetőkar két végén van egy-egy termőalap.
Alakító metszése a tőkeforma kineveléséig a
mőhelyi adottságoktól függően kétszálvesszős
vagy négy félszálvesszős változatát alakfthatjuk ki
(75. ábra).
A term6kori metszést a kivezető karok végén
lévő termőalapokon folytatjuk. Egy termőalapon
egy szálvesszőt vagy két félszálvesszőt hagyjunk
és minden esetben egy ugarcsapot (76. ábra). A
kétszálvesszős változatot elsősorban a soványabb
talajra és az apróbb fürtű fajtákra ajánljuk.
Mivel a duplex művelésű tőkéken kevesebb a
hajtás, ezért a karok közötti belső tér a hajtások
szétfésülésével is szellősen és napfényesen tart-
ható. A földre csüngő hajtásokat ez esetben is
csonkázzuk.
 KIEGÉszíTŐ MUNKÁK

A tőke művelése során adódnak olyan fe\adatok,
amelyek nagy munkát általában nem jelentenek.
de rendszeresen kell őket végezni. mert hatással
vannak a tőke erőnléti állapotára. a termés mennyi-
ségére és minőségére.
Ohványok alanyaiból előtörő hajtásokeltávo-
lítása. Kötött talajra te\epített o\tványoK esetében
előfordul. hogy rosszul rügytelenítették (nem vakí-
tották ki) őket. Az ép rügyből hajtás fejlődik. amely
a talajfelszínre tör és megerősödik. Érintetlenül
hagyva később le is gyökeresedik. és mind erőtel­
jesebben hajt.

77. ábra. Kiegészítő munkák. Az alulról (gyökértörzsMI) előtörő hajtásokat (vesszőket) mind az alany, mind a gyökeres európai
szőlővessző esetében tőMI távolítsuk el (A). A talajjal takart nemesMt fejlődő harmatgyökereket ugyancsak tőMI
vágjuk ki (8). A harmatgyökér-képződést az oltvány (az oltási hely) magas ültetésével előzhetjük meg (C)
91
 Ennek következtében a nemes egyre inkább
legyengül, sőt el is pusztulhat.
A termőkort elérő alanyszőlő pedig élvezhetet-
len terméssel "ajándékozza meg" a tulajdonost.
Az alanyból előtörő hajtásokat már a fejlődésük
kezdetén távolítsuk el tőből. Előzőleg bontsuk ki a
tőkét, mert ha csak a talajszinten metsszük el a
hajtásokat, ezzel elágazásra serkentjük őket, és
lehetővé tesszük legyökerezésüket.
Gyökeres európai sz616k alulról el6tör6 haj-
tásainak eltávolítása. A filoxéránakellenálló
homoktalajra telepített, saját gyökerű szőlők sza-
porftóanyagát nem rügytelenítik. ezért a gyökér-
törzsből gyakran törnek elő - sokszor igen erőtel­
jes - hajtások. Termőkorú tőkék esetében ezeket
az alanyhajtásokhoz hasonló okból és hasonló
módon rendszeresen el kell távolftanunk. Ha azon-
ban törzset nevelünk (törzset, tőkét ifjftunk). akkor
a legerősebb vesszőt kell meghagynunk a tőkén
, még akkor is. ha az alulról (a talajfelszín alól) tört
elő.
A t6kenyakon képz6dött hajtások, a nyak-
hajtások eltávolítása. Homoktalajon. gyökeres
európai vesszőből nevelt szőlőben. különösen az
alacsonymúvelésű tőkéken gyakori a nyakhajtások
megjelenése (a csicskurásodás). Ezeket zsenge
hajtáskorukban el kell távolftanunk, különben a
tőke elsöprűsödik. legyengül. Az elöregedett tőke­
fej leváltására azonban fölhasználhatjuk az ilyen
92
hajtásokat. E célra egy-két erőteljes fejlődésűt
meghagyunk.
A törzsb61 el6tör6 hajtások (vessz6k) eltávo-
lítása. A törzsekből előtörő fattyúhajtásokat
15-20 centiméteres korukban rendszeresen ki
kell csfpni. A nyáron újból előtörőket és megfáso-
dókat a következő tavasszal metsszük le.
A harmatgyökerezés. Az oltványszőlőn a talaj-
jal érintkező nemesből fejlődnek a harmatgyöke-
rek. Ha ezek megerősödnek, a nemes idővel
önálló életet él, "lelép" az alanyr61. Ezáltal viszont
mentesül az alany által nyújtott kedvező tulajdon-
ságoktóI, fgy már a filoxéra is megtámadhatja.
A harmatgyökerek, képződését legegysze-
rúbben a magas ültetéssel akadályozhatjuk
meg, mégpedig úgy. hogyaszőlőoltvány oltási
helyét 10-15 centiméterrel a talajfelszfn fölé
tesszük. Más esetben. ha a nemes a talajjal
érintkezhet, akkor a gyökérnyak kibontása után
távolftsuk el tőből a harmatgyökeret (évente
rendszeresen!) .
Homoktalajon a saját gyökerű szőlók gyökér-
nyaka alatt szintén képződnek harmatgyökerel<.
Ezek meghagyása ugyancsak kedvezótlen a tőke
fejlődésére. ezért kialakulásukat, megerősödésü­
ket rendszeresen akadályozzuk meg.
A harmatgyökerek eltávolftását az alulról elő­
törő hajtások (vesszők) kimetszésével célszerű
összekapcsolnunk.
 NÉHANY TANAcs
A tőkéket legcélszerűbb. tavasszal, rügyfakadásig
metszeni. A terhelés, azaz a meghagyott világos
rügyek számának megállapítására végezzünk a
metszés előtt rügyvizsgálatot. Néhány vessző
középen álló világos rügyét éles késsel vágjuk át
hosszában. Az élő rész (fórügy vagy mellékrügyek)
borsózöld színű. a fagyott sötétbarna. Ha tíz vesz-
szón három-négy, részben vagy teljesen elpusztult
világos rügyet találunk, akkor a vizsgált tőkén ter-
mőrészenként átlagosan egy rüggyel növeljük a
terhelést az egészséges (nem fagysérült) tőke ter-
heléséhez mérten. Amennyiben a vizsgált rügyek
fele vagy több mint fele sérült. vagy elpusztult.
várjuk meg a metszéssel a rügyfakadást. Ekkor
már az ép és károsodott rügyek aránya nyilvánva-
lóvá válik. A terhelést (a termő részen, illetve a
termőalapon lévő világos rügyek számát) a tényle-
gesen kihajtott rügyeI< mennyisége alapján hatá-
rozzuk meg.
A metszésre azonban nagyon ügyeljünk. mert
a már kipattant rügyet, zsenge hajtást könnyen
kitörhetjük. Ezért az ilyen fagysérült tőkéről a nyil-
vánvalóan fölösleges (Ietermett) részeket már
korábban távolítsuk el, hogya metszést megköny-
nyítsük. és biztonságosabbá tegyük.
A metszést. illetve terhelést mindig a tőke
erőnléti állapotához igazítsuk. Ebben fontos sze-
repe van saját megfigyelésünknek, gyakorlati
tapasztalatunknak. Akkor járunk el helyesen, ha
évről évre figyelemmel kísérjük az egyes tőkék
vesszőhozamát, és ennek megfelelően, arányosan
terheljük.
A metszéshez a vesszők vastagsága is eligazí-
tást ad. A 6 milliméternél vékonyabbakat legföl-
jebb egy rügyre metsszük, a 6-8 milliméterese-
ket két rügyre. az ennél vastagabbakat pedig hosz-
szú csapra, illetve szálvesszőre hagyhatjuk. Szál-
vesszőnek (félszálvesszőnek) a közepesen vastag,
középerős növekedésű vessző a legalkalmasabb.
A túlságosan vastag (laza szövetű vesszők) sem
termőrésznek (szálvesszőnek), sem törzsnek vagy
karnak nem alkalmasak, mert rügyeik kevésbé ter-
mékenyek, másrészt alakításkor, kötözéskor köny-
nyen kitörhetnek,
Metszéskor először mindig a letermett része-
ket távolítsuk el. Ezután vegyük szemügyre az
egyes termőalapokat, azok vesszőhozamát és az
esetleges ifjítás szükségességét. Ennek megfele-
lően a tőke művelésmódja, erőssége. illetve a
hozzá igazított terhelés alapján megállapítjuk a
rügyszámot az egyes termőalapokra, illetve az
egész tőkére vonatkoztatva.
A kordonművelésű tőkék esetében a metszést
mindig a karok végétől kezdjük, mert jobb, ha az
esetleges karhosszabbításokat (ifjításokat) legelő­
ször végezzük el.
A metszéssel következete'sen védekezzünk a
termőalapok fölnyurgulása (fölkopaszodása) ellen.
Ezért a termőrészeket, illetve az ugar- és biztosító-
csapokat az alsóbb (a törzshöz, karhoz közelebbi)
helyzetű vesszőkből válasszuk. Az egyes termőala­
pokon fölül mindig a termórész (rövid csaptól a
szálvesszőig), alul pedig az ugarcsap helyezked-
jen el.
Ha a fölső, eredetileg termőnek (termőrész­
nek) hagyott vessző gyenge, tőből távolítsuk el, és
az ugarnak szánt erős vesszőt metsszük termőre.
Lehetőleg minden tőkén annyi ugart hagyjunk,
amennyi a termőrész. Elsősorban mégis a terhe-
lésnek megfelelő termőrészeket hagyjuk meg.
hiszen ugarnak való vessző az idősebb részből is
képződhet.
Fontos, hogya jó erőben lévő tőke terhelését
ne több rövid termőrésszel, hanem kevesebb
hosszabbal (szálvesszővel, félszálvesszővel) növel-
jük, különben túlságosan zsúfolt és nehezebben
kezelhető lesz a lombozat.
. A vesszőt mindig ferde metszlappal vágjuk·
vissza úgy, hogyametszlap ne a rügyek síkjára
lejtsen. Ellenkező esetben a könnyezéskor kifolyó
nedv a rügyekre csurogva befüllesztheti, elpusztít-
hatja azokat.
Visszametszéskor a legfölső rügy fölött leg-
alább 3 centiméteres csonk maradjon, mert így
elkerülhetjük, hogya hozzá legközelebb eső vilá-
gos rügy megsérüljön, beszáradjon.
Metszéskor az elhalt részeket, beszáradt cson-
kokat is rendszeresen távolítsuk el. Az idősebb.
vastag részek eltávolítása (ifjítása) után maradt
nagy sebfelületet sebkezelő anyaggal (CelIciddel)
kenjük be.
Mindig tiszta múvelésm6d kialakítására és
fenntartására törekedjünk. Az áttekinthető. egy-
szerű, könnyen kezelhető, szellős és napfényes
93
tőkeforma legyen az ideálunk. Fogadjuk el, hogy
az egyes tőkemúvelések tiszta formája hosszú
évek gyakorlati tapasztalata alapján alakult ki. és
jellemző tulajdonságuk csak így érvényesül.
Ezek önkényes kombinálása vagy "megújítása"
olyan. előre nem látható bonyodalmakkal járhat.
amelyek előbb-utóbb a művelésmód.· illetve a
tőke teljesítőképességének csökkenéséhez ve-
zetnek.
A rügyeket éles késsel távolítsuk el (vakítsuk
94
kil. a zsenge hajtásokat ronggyal vagy súrolókefé-
vel dörzsöljük le.
A törzs és a karok kötéseit évente. de legalább
kétévente újítsuk meg. nehogy mélyen bevágja-
nak a növénybe, akadályozzák annak anyagcsere-
forgaimát
A tőkeművelésmód helyes megválasztásához.
valamint a metszésmód. illetve a terhelés megálla-
pításához a telepített szőlőfajta legfontosabb tulaj-
donságainak ismeretére is szükségünk van.
 A díszfdk es d/szcseo'dk metszeS8
DíSZFÁK ÉS DíSZCSERJÉK

Fás szárú dísznövényeink nagy része erdeinkben megfigyelhető: a szomorú látványt nyújtó, koroná·
honos fa vagy cserje. Ilyen például a gyertyán, a jától megfosztott, évente kopaszra nyírt gömbakác
korai juhar, a közönséges boróka, a fagyal. Az és zöld juhar, illetve spirea- és Sranyfabokrok.
örökzöldek többsége. valamint s2ámos nagy Metsszünk tehát, de mértékkel! A szabad gy~
díszértékű fás növény más földrészről. más éghaj- kérre\ (nem föld\abdáva\) telepített fás növények-
latrói származik. Példaként említjük a jegenyefe- nek majd' mindegyikét vágjuk vissza ültetéskor. A
nyóket IAbies). a liJiomfákat IMagnoJia). a japánbir- lombhu}}ató bokrok és díszfák alakító metszése
set (Chaenomeles). A növénynemesítők a díszér- általában 2-5 évig tart. Ezt követően már nem
ték alapján sok-sok örökzöld és lombhullató fa- és szükséges minden évben, elegendő 2-4 éven-
cserjefajtát választottak ki. amelyekből több száz ként beavatkozni. Az elhanyagolt. megsérült, el-
fajta díszlik kertjeinkben is. Talán a legismertebbek öregedett növények erőteljesebb visszavágásra ,
a díszcseresznyék, a díszalmák, a fenyők szín- és ifjításra szorulnak.
alakváltozatai és a megszámlálhatatlanul sok ró- Mit kell tudnunk a metszés előtt? Először is
zsafajta. azt. hogy milyen növényünk van (mi a neve). Nincs
Miért szükséges a növényeket metszenunk? szükség a pontos tudományos elnevezésre. de
Joggan kérdezhetjük ezt. Az erdőben is szépen legalább azt tudjuk, hogy fagyalt vagy nyáriorg<r
nőnek a fák, virágoznak a bokrok. pedig senki nem nál. díszalmafát vagy tiszafát kell-e metszenünk.
ápolja őket. Természetes körülmények között Nem célunk. hogy növényfajok vagy ·fajták szerint
azonban sokkal hosszabb idő alatt és magasabban pontos receptet adjunk, erre nincs is lehetőség.
fejlesztenek a fák koronát, mint ahogyan pl. a Ám a növekedési, virágzási. fejlődési sajátosságok
kertben szeretnénk. A cserjék többnyire csak sza- bizonyos mértékű ismeretére szükség van, ezek
bad állásban vagy az erdő szélén virágoznak szé- alapján tárgyaljuk az egyes növénycsoportok met-
pen. ahol elegendő fényt kapnak. Metszéssel ked- szését.
vünk szerint alakítjuk a növényeket, meghosszab- A díszfákró/ szóló fejezetben a törzset és koro-
bítjuk az életüket, serkentjük virágzásukat. a szép. nát nevelő, utcai sorfának vagy parkba, illetve
díszítő termésűeknek pedig növelhetjük a termés- kertbe ültetett növények kezelését tárgyaljuk. A
hozamát, akárcsak a gyümölcsfákét. A visszavágás díszcserjék csoportjában ismertetjük a fáknál ala-
tehát a legtöbb dísznövény számára nem létszük- csonyabb, legföljebb 5-6 méter magasra növő,
séglet. nem is kell olyan rendszeresen metszeni tőből elágazó örökzöld és lombhullató fás növé-
őket, mint a szőlőt vagy a gyümölcsfákat. Kivétel a nyek visszavágását. A csak részben megfásodó,
nyírott sövény és a kerti rózsák, amelyeket évente évente visszafagyó félcserjéket is ide soroljuk. A
legalább egy alkalommal nyesnünk kell. fákból és cserjékből egyaránt nevelhető sövény
Többnyire elhanyagoljuk a dísznövények met- metszését, a sajátos ápolás miatt, külön fejezet-
szését. Ez télen, a növények lombtalan állapotában ben tárgyaljuk. A rózsák, amelyek alakjuk. növek&
a legfeltűnőbb. amikor a kertekben. az utcákon dési sajátosságaik folytán díszcserjék. ugyancsak
elöregedett. metszőollót soha nem látott. seprű­ önálló csoportot képeznek. Végül a fenyők met·
szerűen felkopaszodott fákkal, embermagasságig szésének is szentelünk helyet. bár azt már most
csupasz. az ágvégeken el sűrűsödött. sok vesszőt megjegyezzük. hogy erre a beavatkozásra csak
fejlesztett bokrokkal találkozunk. A másik véglet is kivételes esetekben kerül sor.

95
 JÓL VÁLASSZUK MEG A DíSZFÁKAT!

A kertnek a legfőbb dísze lehet. az utcának életet Az erős végálló rüggyel rendelkező fákat akkor
ad a szabadon fejlődő, teljes pompájában kibonta- sem vágjuk vissza, ha földlabda nélkül ültetjük.
kozó fa. Az utcai sorfák többsége rossz körülmé- Ilyen a vadgesztenye (Aescu/us), a kőris (Fraxinus),
nyek között él: talajuk száraz, tápanyagban sze- a dió (Juglans), a berkenye (Sorbus). Ezek nehezen
gény, mérgezik a füstgázok és a téli sózás, úttest regenerálódnak (78. ábra).
fölé nyúló ágaik sérülnek, letörnek. Ültetésük, ápo- Ugyancsak kerüljük a kevés elágazást és vas-
lásuk szakavatott kezet. nagy gyakorlatot kíván. tag vesszőket nevelő fák metszését. Ilyen pl. a
ennek ismertetése nem a mi feladatunk. Sokan szivarfa (Gata/pa), a szárnyas dió (Pterocarya), a
ültetnek a házuk elé szépen díszlő fát. Ha nincs szömörce (Rhus).
útban, nem zavarja a forgalmat, elegendő tér áll Metszés nélkül is szépen fejlődik a Iiliomfa
rendelkezésére, akkor nem szükséges minden- (Magna/ia), a nyír (Betu/a), a gyertyán (Garpinus), a
áron nyesn;' visszavágni. A kertben eltelepített bükk (Fagus), a tölgy (Quercus). Ha visszavágjuk
fának az alakítás után ugyancsak kevés beavatko- őket. hiányos lesz a koronájuk.
zásra van szüksége. ha helyesen választottunk a E növények koronájából csak a sérült. beteg
különböző magasságra és szélesre növő fajok vesszőket vágjuk ki, majd kezeljük a sebeket.
közül. Ilyen helyen meghagyhatjuk természetes
formájában, az aljától ágasan vagy ferde, esetleg
görbe törzzsel is. A kert fáit ne szabjuk egyfor- Ültetéskor nem hagyható el
mára. ne neveljünk belőlük "mintagyerekeket" .
Hétvégi telken, kisméretű kertben nincs helyük A faiskolai kitermeléskor a növények gyökérzete
a nagyra növő hársaknak, platánoknak, nyáraknak többé-kevésbé megsérül, a víz- és tápanyagfelvé-
és tulipánfának. Ültessünk inkább kis koronájú telben nélkülözhetetlen hajszálgyökerek nagy
díszalmákat, díszcseresznyéket. berkenyéket, virá- része leszakad. A csökkent gyökérzet nem tudja
gos kőrist vagy galagonyát. A faj- és fajtavá/asztás eltartani a koronát. ezért ha így ültetnénk el a fát, ki
hibáját a /egszakszerúbb metszésse/ sem javíthat-
juk ki.
A fákat azért metsszük, hogy az ültetés után
megeredjenek, koronájuk megfelelő magassá~ban
alakuljon ki, legyen arányos és szellős. Agaik
legyenek teherbírók, a fa maradjon egészséges.
A visszavágás során ne hagyjunk csonkot. mert
beszárad vagy különféle fertőzéseknek nyit kaput.
Metsszünk tehát rügyre vagy ággyűrűre, amint azt
a bevezetőben írtuk.
A díszfákat a nyugalmi időszakban, legkésőbb
kora tavasszal metsszük. Erős fagyban vagy zúz-
marás időben ne nyúljunk a fához, mert olyankor
törékeny és a sebzésen keresztül károsodik a kam-
bium.

A fák, amelyeket nem metszünk ~

V
A metszést nem tűrő, kény~s növényeket földlab-
dával együtt szedik ki a faiskolában. A földlabda
sértetlenül őrzi meg a gyökérzet nagy részét, ezért
az ilyen növényt már az ültetéskor se metsszük.
18. .br.. Azerős csúcsrüggyel rendelkező fákat (vadgeszte-
nye. kőris, dió) ültetéskor ne Vágjuk vissza
96
79.•bnI. A korai juhar koronáját az ü/tetéskor metsszük meg: a sudárvesszőt hagyjuk hosszabbra, mint az oldal vesszőket
konkurenseiket t6ből távolítsuk el
sem hajtana. ("ülve" marad), vagy ha mégis kihajt.
a korona egy része visszaszárad. Idősebb fa átülte-
tésekor ugyanez a helyzet: a legnagyobb igyeke-
zettel sem tudjuk a teljes gyökérzettel kiásni a
'növényt. ezért a koronát erőteljesen vissza kell
metszeni.
Ültetéskor tehát feltétlenül meg kell metszeni
a fákat (az előzőekben felsorolt növények kivételé-
vel). E visszavágással egyensúlyt teremtünk a föld
alatti és a föld feletti részek között, ezért a gyökér-
fejlődés megindulását hamarosan az erőteljes
kihajtás követi.
Sokan sajnálják a fát. úgy vélik. hogy ha meg-
metszik. sokára nő meg. csak későn ad árnyékot.
Ennek éppen az ellenkezője igaz: metszéssel gyor-
sítjuk a megeredést és a kezdeti növekedést.
Közvetlenül az ültetés előtt metsszük meg a
97
fát. ám ha például ősszel visszavágtuk és elvermel-
tük, a tavaszi ültetés előtt már ne metsszük.
Az első teendőnk a gyökérzet visszavágása.
Nem szükséges mindenáron megrövidíteni. ám a
sérült gyökérvégeket az ép részig vágjuk vissza. a
sértetlen gyökereken is metsszünk friss. ép szélű
metszlapot. Ennek legjobb eszköze az éles kacor
vagy metszőolló. A nem roncsolt, hanem sima
sebzési felület gyorsabban gyógyul. és környékén
hamarosan megkezdődik az új gyökerek képző­
dése.
A koronát ugyancsák az ültetés előtt vághatjuk
vissza a legkényelmesebben. Valamennyi növény-
fajra nem adhatunk külön-külön receptet. A legfon-
tosabb. hogy az általános metszési elveket tartsuk
szem előtt (79. ábra). Tehát a gyengébb vesszőt
rövidebbre. az erősebbet hosszabbra hagyhatjuk.

110. ábra. Az átellenes rügyáflású fák sudarának (vezérvesz-
szőjének) visszavágásakor a végáfld fÜgypár egyi-
két törjük ki
,,. álK•. Alacsony törzsű dfszcseresznyefa visszavágása
. ültetés előtt. A vezérvessző arasznyival hosszabb
legyen. mint az oldalvesszők
98
A sérült, beteg, keresztben álló vagy befelé növő
vesszőket tőből vágjuk ki. Metsszünk ággyűrure
és kifelé álló rügyre. A rügy fölött vagy az elágazás-
nál ne hagyjunk csonkot.
A korona visszavágásának mértékét nem
adhatjuk meg centiméterben . A törzs folytatását
képező tengelyt, a sudarat vagy vezérvesszőt
kisebb mértékben rövidítsük meg: vágjuk le az
egyharmadát vagy a felét. A sudár esetleges kon-
kurensét tőből vágjuk ki. A korona többi vesszőjét
112. ábra. A suháng oldalelágazásait, a törzserősftőket egy-
két évig hagyjuk meg. ám valamennyit kurtftsuk
vissza, hogy vastagftsák a törzset
erőteljesebben vágjuk vissza; erősségüktől füg-
gően felét. kétharmadát valamennyinek eltávolft- .
hatjuk. A sudár megmaradó legfelső rügye jól fej-
lett legyen, alkalmas arra, hogya hosszanti tengely
folytatását képezze. Az átellenes rügyállású fáknak
(például a juharoknak, a kőriseknek) a vezérvessző
végálló rügypárjából az egyiket dörzsöljük le, külön-
ben villás elágazású lesz a tengely (80. ábra). Az
oldalvesszők visszavágásakor ügyeljünk rá, t10gy a
metszlap alatt kifelé álló rügy legyen, ez~ltal a
korona természetes, szellős lesz, a tartóágak ked-
vező irányban fejlődnek. Az alacsony törzs(j vagy
tövétől ágas díszfacsemeték koronáját ugyanígy
alakftsuk ki (81. ábra).
Korona nélkül is forgalmaznak a faiskolák fákat,
az ilyenek a suhángok. Ezek csúcsát az (iltetés
előtt visszavágjuk, vagyis koronába met~szük.
Olyan magasan vágjuk vissza, hogya kfvánt törzs-
magasság fölött maradjon 3-4 rügy, e~ekből
neveljük ki majd a koronát. A suháng törzs~n szá-
mos rövid vessző lehet, ezeket kurtítsuk meg.
Még egy-két évig meg kell őket hagyni, hogy
erősítsék a törzset (82. ábra). A törzserősítpket a
Tl~~' ~th~am~Tl )":) 'V)":)":)Lat":))l»\)~, Tlt>~ Tloe Tl~~R:k..
13. .",.. Hároméves dfszalmafa metszése. A vet8rvesszőt és a tartóágakat vágjuk vissza, a gyenge, súrúsftő, konkurens
vesszőket tőből távolítsuk el
arasznyinál hosszabbra. Csupán az a szerepük,
hogya tápanyagforgaimat úgy szabályozzák, hogy
a törzs vastagodjon. A suháng ültetésének az az
előnye, hogy igényeink szerint határozhatjuk meg
a fa törzsének magasságát. Hátránya viszont. hogy
legalább egy éwel később lesz koronás fánk.
Az alakítás évei
Ha az ültetést követően a fa megeredt, kísérjük
figyelemmel az új hajtásokat. Előfordulhat, hogy
nem azok a rügyek hajtanak ki, amelyeket erre
szántunk, a hajtások a korona belseje felé nőnek,
vagy kedvezőtlen alakulásúak. Ilyenkor, mielőtt a
hajtások elérnék az ujjnyi hosszúságot, vágjuk visz-
~"'L"b "b 'm-;f".,w~ 1,,,,~ve"'Lfu)u 1j1á:r~{' rt~rle.
~ .. :..... ~. -'-..
<\-.~~
.
99
 Az. első két-három évben még szükség lehet
metszésre, ez az alakító metszés. Ne hagyjuk el,
mert akkor a korona idejekorán besúrúsödik, el-
öregszik, vagy egyes, hosszú hajtásokat fejlesztő
fáké túl laza, formátlan lesz. Óvakodjunk a túlzott
metszéstől is, mert annak erős növekedés, vízhaj-
tásképződés a következménye.
Az alakftó metszés célja, hogya korona ará-
nyos felépftésú, teherbfró legyen. Ha az ültetéskor
szabályszerűen visszavágtuk a koronavesszőket, a
legtöbb fa további beavatkozás nélkül is szépen
fejlődik. Feltétlenül alakítanunk kell azonban a
díszalmákat (Maius), a díszkörtéket (Pyrus), a dísz-
cseresznyéket (Cerasus), a juharokat (Acer) és az
ostorfát (Celtís). Kora tavasszal, a lombfakadás
előtt vágjuk vissza a vezérves5zőt és a tartóágakat,
mégpedig az előző évi növedék felére, kétharma-
dára (83. ábra). A sudarat mindig kevésbé, az oldal-
vesszőket erősebben. Ezután a fa koronájának a
belső részein is képződnek rövid hajtások, yirágrü-
gyek. A fő tartóágaknak és a sudárnak vágjuk ki a
....... - ~
~"~;'.~:~:":::'~;.::.:.
1. év . 2. év
fej/6dő vesszők er6sftik a törzset, ezért az ültetés után vágjuk rövidre ezeket. A ceruzavastagsá-
lU. ábra. A koronás fa törzsén
gúakat metsszűk le. Ha a törzs megerősödött, minden törzserósftót vágjunk le
100
konkurenseit tőbő I. (Ilyennek tekintjük azokat a
vesszőket, amelyek hegyesszöget zárnak be a
másik vesszővel.) Az. alapvető metszési szabályo-
kat az alakitáskor \5 tartsuk be, tehát rügy fölött
vagy ággyúrúre metsszünk, távolítsuk el a sérült, a
befelé növő, az egymást keresztező vesszőket.
Legfelül kifelé néző, erőteljes rügy maradjon.
Az előzőekben említettük, hogy ha suhángot
ültetünk, a koronaalakításon kívül törődnünk kell a
törzserősítőkkel is. A tél végi metszéskor arasz-
nyira vágjuk vissza a törzsön lévő vesszőket mind-
addig, amíg a ceruzavastagságot el nem érik. Az.
ennél vastagabbakat tőből távolítsuk el. A koronás
fának is kihajthatnak a törzsön lévő rügyei. Ha a
törzs gyenge, nem bírja még el a koronát, hagyjuk
meg ilyen esetben egy-két évig a törzserősítőket,
rendszeresen metsszük, nyáron is csípjük vissza
őket, s ugyancsak vágjuk le azt, amelyik elérte a
ceruzavastagságot. Amikor a törzset elég erősnek
ítéljük, teljesen tisztítsuk fel, és a rajta lévő rügye-
ket ne engedjük többé kihajtani (84. ábra).
.-
:-
3. év
A fenntartás: gyérülő metszés gyökérzet ilyenkor is a szokásos mértékben szállítja
a tápanyagot és a vizet ezért rengeteg erős, felálló
Az ültetést követő harmadik évtől mind ritkábban· vfzhajtás képződik nemcsak a koronában, hanem
van szükség metszésre. A legfontosabb teendőnk esetleg a törzsön is. Egyes fajok, például a hársak
továbbra is, hogy segítsük a vezérvesszőt (a suda- (Tilia), a szilek (U/mus) rendkívül hajlamosak vízhaj-
rat), legyen a törzs minél egyenesebb folytatása, tás képzésére. Ezek azonban nemcsak az erőteljes
ne tűrjük meg a konkurenseit. ha a növekedése metszés, hanem például sérülés, viharkár nyomán
gyenge, vágjuk vissza az előző évi növedék egy- is előtörhetnek. Tőből el kell őket távolítani. Szed-
harmadát. Ilyenkor is mindig jól fejlett rügyre jük le a sebek mellett lévő járulékos rügyeket is,
metsszünk, amelyből megfelelő folytatás várható. hogy az újabb vízhajtások képződésének elejét
A fenntartó metszéssel is várjuk meg a tél vegyük. Mindezt addig folytassuk, amíg· vízhajtást
végét. Nézzük át két-három évenként a koronát, a hoz a fa. Ha már nem fejlődik több, akkor helyreallt
rossz irányba növő, sérült. elhalt részeket távolít- az egyensúlya.
suk el. Ne tűrjük meg a hegyesszögben növő
vesszőpárokat, amelyekből ágvillák fejlődnek,
mert ezek később könnyen letörnek. Egy-két éves Szépítő beavatkozások
korában az egyiket még csekély sebzéssel levág-
hatjuk. A fák törzsének és koronájának kialakításán kívül
A fát mindjobban hagyjuk szabadon nőni. Óva- bizonyos esetekben kiegészítő metszésre is szük-
kodjunk a túlzott metszéstől, a folytonos beavatko- ség lehet. Közülük legfontosabb a vadalás, vagyis
zástól, mert az nagyon igénybe veszi a fát. A az oltványok alanyhajtásainak eltávolítása. A gyö-

85. ábra. Az oltott díszalmák, -szilvák. dfszcseresznyék és -meggyek gyökérnyakából és győkereib61

előtörő vadhajtásokat, a győkérzetet kibontva, tőMI vágjuk le
101
kérnyakba szemzett díszalmák. dlszszilvák és -cse- Lefejezés helyett szakszerű ifjítás
resznyék alanyai különösen gyakran hajtanak ki a
szemzés helye alatt vagy éppen a gyökérből. Már A fák ifjítása szükséges rossz. A kertben. a ház
az ültetés előtt vegyük szemügyre az oltványt. és körül nevelteken ilyen súlyos beavatkozásra csak
tőből vágjuk le róla a rendszerint más szlnű és más rendkívüli esetben kerülhet sor. például akkor. ha a
rügyállású alanyvesszőket. A megeredt fán is elő­ viharban vagy a hó súlya alatt összetört a koroná-
törhetnek. ilyenkor bontsuk ki a hlvatlan vendég juk. Ha azért szeretnénk radikálisan visszavágni a
körül a földet és az eredetnél. tőből vágjuk le a fát, mert túl nagyra nőtt és útban van. akkor jobban
vadhajtást (85. ábra). Nem elég a föld felett vagy a tesszük. ha kivágjuk, és kisebb növésűt ültetünk
talaj színe alatt találomra elmetszeni. mert meg- helyette. mert a visszavágással további erős növe-
sokszorozva hajt ki rövidesen. A megerősödött kedésre serkentenénk.
vagy túl sok vadhajtás pedig nagyon igénybe veszi A sérült fa visszavágása előtt döntsük el. hogy
a növényt, hiszen elszlvja a tápanyagot a nemes van-e értelme a munkának. A legyengült. beteg,
résztől. már évek óta alig növő. itt-ott száradó koronaré-
Korrekciós metszésre szorulnak a tarka levelű sze ktől, odvas sebektől csúfított fának feltehetően
fák. például a korai juhar vagy a zöld juhar fehér- a gyökérzete sincs megfelelő kondlcióban ahhoz.
tarka levelű változatai (Acer platanoides 'Drum- hogy megújítsa a koronát. A végelgyengülésében
mondii', illetve Acer negundo 'Argenteo-limba- széltörést szenvedett fa ifjításának tehát nincs sok
tum). amelyeknek a nemes részéből törhetnek elő értelme. Ellenben, ha még életerős, lehet remény
egyszínű, zöld levelű hajtások. Ezekben több a a megújulásra.
klorofill. ezért gyorsabban és erőteljesebben növe- A korona teljes eltávolítása. a fa lefejezése,
kednek. és elnyomják a tarka levelű vesszőket. Ne már a múlté. A megkisebbítésére akkor lehet szük-
engedjük ezeket megerősödni, rendszeresen. ség, ha a gyökérzet sérült (például talajmunkák
tőbő I vágjuk ki a zöld levelű hajtásokat. következtében), és nem tudja eltartani a teljes
A különleges alakú fáknak ugyancsak szüksé- koronát, vagy például a törzs sérült, és nem meg-
gük lehet szépltő metszésre. Az oszlopos növé- felelő a fa egyensúlya (statikája). Ifjítani a nyugalmi
sűek (pl. aciprustölgy. Ouercus robur 'Fast;g;- időben kell.
ata1. a gömbkoronájúak (pl. gömbjuhar. Acer plata- A korona külsején kezdjük. Idősebb fákon a
noides 'Globosum1. a csüngő ágú szomorú fák (pl. külső ágak csüngenek, ezeket vágjuk le. Fúrészel-
szomorú nylr. Betula pendula 'Youngiij koronájá- jük le a lefelé hajló ágakat. A felfelé növőket ne
ban rendellenesen kifelé növő, az eredeti alakot háborgassuk (87. ábra). Harmad- ~. másodrendű
zavaró hajtások fejlődhetnek. Ezeket is tőből táve- ágakat még levághatunk, elsőrendűeket soha. A
Irtsuk el (86. ábra). vágás technikája szakaszos legyen. A 3-4 cm-nél
nagyobb átmérőjű ágakat ne vágjuk azonnal ággyű­
rűre. hanem az eredetüktől 10 cm-re először alulról
. vágjuk be. majd ennél távolabb felülről fűrészeljük,
hogy le ne hasadjanak. Végül a csonkot fúrészeljük
ággyűrűre (21. ábra). A megmaradó koronarészek
egyenletes eloszlásban álljanak, ezért szakaszosan
dolgozzunk. Metszés közben többször vegyük sze-
mügyre minden oldalról, hogy mivé lesz a növé-
nyünk. .
A sebeket éles késsel vágjuk simára,majd
valamennyit kezeljük Cellciddel vagy Vulneronnal.
Ez utóbbi nemcsak a sebgyógyulást seglti, hanem
a vlzhajtásképződést is akadályozza.
Az ifjítás gyakorlatot igénylő munka. Ha lehet,
blzzuk szakemberre.
Veszélyes is, mert rendszerint létrán állva,
nagy erővel kell fűrészelni. s a leeső ágak útját
nehéz kiszámltani.
Az ifjítást követő évben a vágáshely körül szá-
mos alvórügy kihajt (88. ábra). A szakszerűen visz-
BS. _bnt. A különleges alakú fák koronájá~/. például a dp-
rustölgyről (Quercus robur 'Fastigiata') vágjuk ki a
szavágott korona azonban nem hoz sok vízhajtást.
fa alakját zavaró. rendellenes növésú ágakat, vesz- Az ágcsonk oldalán és alján növő vesszőket vágjuk
szőkef le, mert ezek később lehasadnak. Számunkra a
102
 ::"
· .' ' '.'
.......... ~.

'7. ábra. A fa ifjftásakor a felfelé ál/ó ágakhoz ne nyúljunk, a lefelé hajlókat távolftsuk el

BB. ábra. Az ifjftott fán, a vágási helyek Mrül az alvó- és járulékos rügyekb6/ számos vfzhajtás tőr elő. Ezeket
ritkftsuk meg, hogyamegmaradók er6södjenek, és a korona kedvezően fejl6djőn
·103
legkedvezőbbek a csonk felső oldalán fejlődő vesz-
szők. Közülük is válogassunk, s a megmaradót
egyharmadára vagy felére vágjuk vissza. A gyökér-
zet és a korona egyensúlya akkor kezd helyreállni,
amikor már csökken a vfzhajtásképződés. Ez 4-5
évig is eltarthat. Addig évente rendszeresen
metsszünk a nyugalmi időben, majd válogassuk a
hajtásokat a nyár folyamán.
Az ifjftást nem minden fa tűri. A vadgesztenye
(Aesculus hippocastanum) például a sebzés
helyén odvasodik, gombásodik. Jól ifjfthatók a hár-
104
sak, a kőrisek és a platánok, ezeknek jobb a seb-
gyógyulásuk.
A gömbakác (Robinia pseudoacacia Umbraculi-
fera), a zöld juhar (Acer negundo) vagy az ezüst
juh~u (Acer saccharinum) koronájának teljes cson-
kázása sokfelé dfvik még ma is. Azért lehet ezt
büntetlenül csinálni, mert e növényeknek kitűnő a
megújuló- (regenerálódó-) képességük. A megko-
pasztás azonban természetellenes és rendkfvül
csúnya. A fák életének is van határa, ezt metszés-
sei sem lehet korlátlanul meghosszabbítani.
A DíSZCSERJÉK NE LEGYENEK EGYFORMÁKI
.

A díszbokrok metszésével az a célunk, hogy fenn- leszakadt a nélkülözhetetlen hajszálgyökerek egy

tartsuk természetes, szép külsejüket és virágzóké- része. A csökkent gyökérzet nem tudná eltartani a
pességüket. Okos metszéssel elősegítjük az új teljes föld feletti részt, ezért a vesszők hamarosan
hajtások fejlődését, az idős részeket fokozatosan elszáradnának, esetleg a növény is belepusztulhat.
leváltjuk, ezáltal a cserje fiatal, jó kondíciójú marad. A sérült gyökérzetet az egészséges, ép részig
Az, utóbbi időben a természetes alak és növe- vágjuk vissza. A töbQi gyökér végéből csak néhány
kedés megtartása az egyik legfontosabb törekvés. millimétert vágjunk le, a friss. ép szélű seb hama-
Tehát ne avatkozzunk be túlságosan a növény rabb gyógyul, környékén rövidesen megjelennek
életébe, csupán szabályozzuk kissé. Még az azo- majd az új gyökerek.
nos fajtájú cserjéket se szabjuk egyformára. Ilyen Az oltott díszcserjéknek, például a rózsaman-
célra ajánlatosabb nyírott sövényt nevelni. dula (Amygda/us triloba) vagy a hibiszkuszoltvá-
A csipegetés, a vesszők végének levagdosása nyoknak a gyökerén vagy a gyökérnyakán. az oltás-
ártalmas. A legtöbb cserjének viszont jót tesz, ha hely alatt kihajthatnak az alany járulékos vagy alvó-
elöregedett ágait tőből eltávolítjuk. Ezeket ággyű . rügyei. Az ilyen rügyeket dörzsöljük le, a vadhajtá-
rűre, elágazásig vágjuk vissza. A vesszők vissza~ sok kezdeményeit tőbőI vágjuk le, még mielőtt
metszésekor mindig rügy fölött, ferde metszlappal ' elültetnénk az oltványt.
vágjunk, csak rövid csonkot hagyjunk. Az eszközök A legtöbb gondot rendszerint a föld feletti rész
közül többnyire metszőollóra van szükségünk. A visszametszése okozza. Van, aki sajnálja, hiszen
szúrós, tövises bokrok ritkítására az ágnyeső ollót szemmelláthatóan kifejlődtek a vesszőkön a virág-
is használhatjuk, ifjításkor, száraz részek eltávolítá- rügyek, s ha visszavágja őket, megfosztja magát az
sakor pedig fűrészeljünk. ültetést követő virágzás élményétől. Mások gon-
A díszcserjéket is rendszerint nyugalmi időben,
tél végén, tavasz elején metsszük, a tavasszal
virágzó bokrokat pedig elnyílás után.

Nem kívánnak metszést

Ne vágjuk vissza a földlabdával telepített díszbok-
rakat. A gyökérzetük majdnem sértetlen, és met-
s?és nélkül is egészségesen fejlődnek. Különösen
kíméljük az örökzöldeket. Rosszul túri a metszést a
japánjuhar (Acer pa/matum), a sárga cserszömörce
(Cotinus coggygria), a boroszlán (Daphne), az oltott
orgona, valamint a vastag vesszejű, ritkán elágazó
szömörce (Rhus). A gyenge növekedésű erikák
(Erica) és a borostyánok (Hedera) szintén kíméletet
érdemelnek. A kevéssé elágazó, nehezen megú-
juló liliomfát (Magno/ia) csak kivételes esetben
metsszük, pl. ha megsérült.

Indító metszés ültetéskor

A szabad gyökérrel, tehát földlabda nélkül vásárolt BS. ábra. A gyenge cserjét, például az egyéves gyOkeres
bokrokat a telepítés előtt vágjuk vissza. A faiskolai dugványt a telepítés elótt néhány centiméteresre
kitermeléskor ugyanis megsérült a gyökérzetük, vágjuk vissza. hogy tóből elágazzon
105
dolkodás nélkül. radikálisan visszavágják a bokrot. képeznek a vastag belű. üreges hajtású növények.
alig marad a gyökérnyak fölött valami. amiből ki pl. a bodza (Sambucus) vagy a hólyagmogyoró
tudna hajtani. Ilyenkor is az az aranyszabály. hogy (Staphylea), ezeken 1-2 cm-es csonkot hagyjunk
metsszünk. de mértékkel. a rügy fölött, különben beszáradnak.
Ha nagyon fiatal. alig elágazó cserjét. például Az idős bokrok átültetésekor a gyökérzet vesz-
egyéves gyökeres dugvány! telepítünk. a vessze- tesége nagyobb. mint a szokásos faiskolai árué. A
jét vágjuk egészen rövidre. 5-15 cm-nél ne
maradjon hosszabb (89. ábra).
A szabványos méretű faiskolai árunak három-öt
elágazása van. vesszői egy-három évesek. Előfor­
dul. hogy ennél idősebb, akár többször átiskolá-
zott. nagyobb cserjét ültetünk. A sérült. törött
részeket mindig távolítsuk el. A nagyon gyenge és
az öreg vesszőket. ágakat tőből vágjuk ki. Ugyan-
csak metsszük le a rossz irányban álló. keresztbe
növőket. A megmaradó. fiatal. hosszú vesszőknek
kétharmad. háromnegyed részét vágjuk le (90.
ábra). Ennek következtében a talaj közelében, alul
hajtanak ki a rügyek. és a bokor tövétől ágas. dús
elágazású lesz. Ha meghagynánk a vesszőket tel-
jes hosszukban. a legfelső rügyeik hajtanának csu-
pán ki. és egy-két év alatt seprű alakú lenne a
bokor, felkopaszodna és elvénülne (91. ábra).
Arasznyinál rövidebbre vágjúk vissza néhány
nyáron virágzó cserje valamennyi vesszejét. a
dúsabb elágazás folytán több lesz rajtuk a virág
(92. ábra).
Ültetés előtt metsszük meg így pl. a nyáriorg0-
nát (Buddleja davidii), az orbáncfüvet (Hypericum)
és a hibiszkuszt. 91. álml. A metszés nélkül hagyott fiatal cserje rövidesen
A díszcserjéket is szemre metsszük. Kivételt felkopaszodik. elöregszik

SD. ábt.. Az ültetéskor a szabad gyökeru cserjékről az öreg és gyenge részeket vágjuk ki, a vessz6ket a hosszuk felére vagy
harmadára metsszük vissza
106
 92. ábnt. A nyáron virágzó
cserjék, például a
japán gyöngyvessző
(~piraea japonica) vesszeit
az ültetés során arasznyira
vágjuk vissza, (gy a
tőből fejlődő hajtástömeg
dúsan virágzik
kiásáskor ugyanis éppen a legfontosabb, a legkívül
elhelyezkedő hajszálgyökerek maradnak a földben.
Ilyenkor radikális visszavágás szükséges, ennek
módjáról az ifjítás során szólunk.
Csekély alakítás,
gondos fenntartás
Az ültetésük előtti
visszametszéssel tulajdonkép-
pen meghatároztuk a díszcserjék alakját. Ennél
sokkal fontosabb viszont az úgynevezett fenntartó
metszés. amely a telepítést követő egy-két év
múlva veszi kezdetét. Ha a díszbokrok metszésé-
ről beszélünk. általában erre a metszési tfpusra
gondolunk.
Szakszerű metszéssel a gyümölcsfák alakja.
felépítése teljesen megváltozik. és nagyon külön-
bözhet a természetes formától.
. A díszcserjék metszésekor viszont éppen az a
cél, hogy minél inkább megőrizzük természetes
alakjukat.
A visszavágással csupán szabályozzuk a
növényt. segítjük abban, hogya fajra és a fajtára
jellemző küllemét elérje, dúsan virágozzék. nö.,
vekedjen. maradjon egészséges. és ne öreged-
jen el. Ismerjük meg bokrainkat, mert metszésük
gyakorisága, módja és ideje a virágzásu k módjától
függ.
Eszerint pedig a következőképpen csoporto-
sítjuk a leggyakrabban ültetett lombhullató és
örökzöld cserjéket. (Az egyes csoportokat az átte-
kinthetőség végett a legjellemzőbb. legismertebb
növényről neveztük el.)
107
A nyáriorgona-c~oport
Virágaikat az évi hajtás csúcsán. oldalhajtásain
vagy leveleinek hónaljában hozzák. A virágnyílás a
hajtásfejlődés befejezéseként, legkorábban júni-
usban kezdődik. és gyakran a fagyokig tart. A
következő növényeket soroljuk ide:
változékony nyáriorgona (Budd/eja davidii),
cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa),
csarab (CaHuna vu/garish
kínai kékszakáll (Caryopteris incana).
amerikai trombitafolyondár (Campsis radi-
cans),
fehér som (Comus a/ba),
pukkanó dudafürt (Co/utea arborescens),
szíriai mályvacserje (Hibiscus syriacus),
orbáncfű (HypericumJ.
boglárkacserje (Kerria japonica),
fagyal (Ligustrum),
kúszó loncok (Lonicera caprifo/ium, L. teHman-
niana). .
..
kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifo/iaJ,
cserjés pimpó (PotentiHa fruticosa).
bodza (Sambucus),
nyári gyöngyvessző (Spiraea bi/liardii).
pompás gyöngyvessző (Spiraea buma/da),
hóbogyó (Symphoricarpos),
nyári tamariska ('Tamarix gal/ica).
illatos barátcserje (Vitex agnus-castus).
Ecserjék többségét tél végén. kora tavasszal.
kihajtásuk előtt metsszük. Az előző évi növedék.
tehát az egyéves vesszők közül az erősebbeket
4-6, a gyengébbeket 2-3 rügyre vágjuk vissza.
Ne féljünk ettől az erőteljes visszametszéstől,
ezáltal ugyanis a csapok számos új hajtást hoz-
nak, és a virágok ezeken az új hajtásokon fejlőd­
nek (93.
93. ábra. A hajtáson virágzó közönségés nyáriorgonát (Buddleja davidii) minden évben rövidre vágjuk vissza.
hogy sok hajtást, ezzel együtt sok virágot kapjunk

!U. ábra. A fehér somot (Camus alba) ne metsszük rövidre. hanem csak ritkftsuk időnként a bokrot
108
 ábra). Ha nem vágjuk vissza, csekély lesz a növe-
kedés, kevés és apró lesz a virág, majd a bokor
felkopaszodik, elvénül. A legtöbb fa és cserje mér-
tékletes metszését ajánljuk, csupán a nyáron
virágzó bokrok itt felsorolt csoportját szükséges
rendszeresen és teljesen rövid csapra metszeni.
Ezek közül is van azonban kivétel: a fehér somot, a
pukkanó dudafürtöt, a boglárkacserjét, a fagyalo-
kat, a bodzát ne vágjuk rövidre, hanem csak az
elöregedett vesszőiket metsszük ki tőből, hogy jó
megvilágítást kapjon a bokor (94. ábra). E növé-
nyek ugyanis nem bírják a radikális visszavágást,
nehezen újulnak meg.
A felsoroltak között vannak félcserjék is. Pél-
dául a nyáriorgona. a kékszakáll, a sudárzsálya.
IVesszőik ősszel nem érnek be. a tél folyamán
többé-kevésbé visszafagynak. Ezért tövüket télire
lombbal takarjuk. kora tavasszal pedig a takaró
eltávolítása után erőteljesen vágjuk őket vissza. Az
idősebb részeket tőből is eltávolrthatjuk, a bokrok
az alsó rügyekből gazdagon kihajtanak és megújul-
nak. A trombitafolyondárt ne metsszük túl korán,
mert fagyérzékeny, várjuk meg vele a közvetlenül
kihajtása előtti jó időt. . Közvetlenül az elvirágzás után, de még a lomb-
U aranyfa és társai
Az e csoportba sorolt cserjék virágaikat az
évi vessző hosszában, a levélhónaljakban vagy
rövid hajtásokon tavasszal hozzák. Rendszerint a
I~. ábr., Az aranyfa (Forsythia) fenntartó metszése
hosszú vesszők alsó és középső része rakódik be
gazdagon virágrügyekkel. A bokor alapi részéből
erőteljes hosszú hajtások fejlődnek, ezek a követ-
kező évben virágoznak. Virágzásuk jellege szerint a
következő növények tartoznak ide:
törpemandula (Amygdalus nana),
szilvarózsa (Amygdalus triloba),
korai nyáriorgona (Buddleja alternifolia),
japán díszmeggy (Cerasus glandulosa),
gyöngyvirágcse rje (Deutzia),
aranyfa (Forsythia),
ezüstös homoktövis (Hippophae rhamnoides),
téli jázmin (Jasminum nudiflorum),
bokor alakú loncok (Lonicera fragrantissima
stb.),
jezsámen (Philadelphus),
aranyribiszke (Ribes aureum),
fúz (Salix),
korán virágzó gyöngyvessző k (Spiraea arguta,
S. van-houttei stb.).
korai tamariska (Tamarix tetrandra),
ösztörús rózsalone (Weigela florida),
kínai lila akác (Wisteria sinensis).
fakadás előtt metsszük ezeket a cserjéket. Ne
késsünk el a metszéssel. mert ha már kihajt a
növény, a visszavágás nagyon legyengíti. A késő
előző tavasszal, nyár elején virító jezsáment és rózsalon-
cot viszont már nem metszhetjük az elnyflás után
anélkül, hogy ne zavarnánk a hajtásnövekedést.
109
Ezek amúgy is csak csekély ritkító metszést kíván-
nak, és ezt a nyugalmi időben, tél végén elvégez-
hetjük.
A tavaszi virágzású cserjék visszavágására
2-3 évenként kerülhet sor. Ez a metszés valójá-
ban ifjítás: az elöregedett, már gyengén virágzó
részeket tőből kivágjuk, a hosszú alapi hajtásoknak
egyharmadát visszavágjuk (95. ábra). Ezáltal helyet
adunk az új hajtásoknak és elősegít jük. hogy a
bokor minden része berakódjon virágrügyekkel. A
gyöngyvirágcserje és a jezsámen bokra alapi
részekből nehezen újul meg. az erősebb visszavá-
gást esetleg ki sem heveri. Ezeket kevesebb alka-
lommal ritkítsuk, hosszú hajtásaiknak legföljebb
csak a csúcsát csípjük vissza.
Az orgonát - másképpen
Az előző évi hajtás. tehát az egyéyes vessző
csúcsrügyeiből és a csúcs alatti rügyekből virágzó
cserjéket soroljuk e csoportba. Többségük kora
tavasszal vagy májusban virít. Virágot hozó rügyeik
vegyes rügyek. vagyis az elnyílás után ezekből
indul a hajtásfejlődés. éppen fordítva. mint a nyári-
orgona csoportjában. Az ide sorolt cserjék a követ-
kezők:
mahónia (Mahonía). . labdarózsa (Viburnum opu/us 'Roseum'), ezek
fás bazsarózsa (Paeonía sl,.Jffrutícosa),
havasszépe (Rhododendron),
orgona (Syringa),
bangita (Viburnum).
1. év 2. év
.,. á.. Az orgona váltó metszése
110
97. á.. Az orgona elnyflott virágzatait vágjuk le, hogy a
termésérlelés ne gyengftse a bokrot
Ezeket a bokrokat többnyire nem metsszük.
hiszen a visszavágással eltávolítanánk a virágot
rejtő csúcsrügyet. A beteg. elszáradt. elpusztult
részeket tőből vágjuk ki. Kivétel az orgona és a
keresztben átellenes rügyáIJásuk folytán sajátos
metszést kívánnak. A visszavágás ideje a tél vége.
kora tavasz. E növények páros rügyeiből villás el-
ágazású vesszőpárok fejlődnek, csúcsukon a virá-
got is hordozó rügyekkel. Az ilyen vesszőpár egyi-
két hagyjuk érintetlenül, abból nyílik virág, a mási-
kat a villás elágazás fölött 2-3 rügypárra metsz-
szük vissza. A következő évben ezekből fejlődött
vesszőket hasonlóan kezeljük. vagyis az egyik
megmarad, a másikat pedig visszavágjuk (96.
ábra). Ezzel a metszéssel ugyan kevesebb. de
nagyobb virágbugákat hoz az orgona és a labdaró-
zsa. A beavatkozás tehát nem szükségszerű, ilyen
metszés nélkül is virágoznak a bokrok. Az oltott
orgonák erősebb visszametszésétől, ifjftásától
mindenképpen óvakodju,:"k. mert sok vadhajtást
hoznak. Az orgonáknak szükségük lehet még egy
kis segítségre. Elnyílás után vágjuk le a virágok
maradványát, hogy ne érleljenek termést. Termé-
sük ugyanis nem dekoratív, kifejlesztése fölösle-
gesen venné igénybe a növényt (97. ábra).
A japánbirshez hasonlóan
A két-három éves vagy annál is idősebb fás része-
ken, rövid hajtásokon tavasszal virágzó cserjéket
SorOltUK e csoportba'.
borbolya (Berberis),
sárga borsófa (Caragana arborescens),
 E növények metszést alig vagy csak kímélete-
sen kívánnak. A nyugalmi időben ritkítsuk meg
bokrukat, vágjuk ki a száraz részeket, de erre is
csak ritkán, szükség esetén kerüljön sor. A japán-
birset inkább az elnyílás után metsszük, hogy az az
évi virágzást ne zavarjuk. A visszavágás mérsékelt
legyen, az elöregedett, gyengén virágzó részek
eltávolítására korlátozódjon (98. ábra).
E fejezetben nem soroltuk fel a hazai kertek-
ben előforduló valamennyi cserjefajt, csupán a
legismertebbeket, a leggyakrabban ültetett növé-
nyeket. A felsorolásból hiányzókról próbáljuk meg-
állapítani. hogy él hajtásnövekedésük és a virágzá-
súk mikor van, milyen sorrendben követi egymást.
Ennek ismeretében soroljuk be a négy csoport
valamelyikébe. és a leírtak szerint metsszük őket.

Kiegészítő metszések

A díszfákhoz hasonlóan a díszcserjék nevelésekor

is szükség lehet a rendszeres metszéseRen kívül
kisebb, szépítő igazításokra. Közülük legfontosabb
a vadalás. vagyis az oltott cserjék alanyhajtásainak
eltávolítása. Ezt a munkát korábban már említet-
tük. Az oltványokról az ültetés előtt le kell vágnunk
az alany hajtásainak a kezdeményét is. A későbbi­
ekben mindig fordítsunk erre gondot.
Rendszerint nem is a nyugalmi idŐben végzett
metszés során figyelhetünk fel a vadhajtásokra.
vesszők re. hanem a tenyészidőben. Az alany
lombja ugyanis szerencsés esetben különbözik a
nemes részétől. Az oltott mályvarózsákon (Hibis-
cus) például eltérő a kétféle hajtás leveleinek szel-
deltsége, a szilvarózsa (Amygdalus tri/oba) alanyá-
nak levele kisebb és kevésbé kihegyezett. a
mogyorófajták lombjának alakja. színe. szeldelt-
sége szintén más, mint az alanyé. Az alanyhajtást
tőből távolítsuk el, tehát ha a gyökémyakból vagy a
gyökere kből tör elő, akkor óvatosan bontsuk ki
körülötte a földet. és csonk nélkül vágjuk le a vadat.
A japánbirsen vagy az oltott orgonán nehezebb
észrevenni az alanyhajtást. Előfordulhat, hogy
annyira megerősödik. hogy csak virágzáskor tűnik
föl. Minél erősebb a vadhajtás. annál több tápanya-
got von el. Ha nem vágjuk le sürgősen, elnyomja a
nemes részt. A tarka levelű cserjék, például a széles
JI. á.. Mérsékelten ritkftsuk a japánbirs bokrát levelű aranyfagyaI (Ligustrum ova/ifo/ium 'Aureum')
vagy a sárga levélszegélyű fekete bodza (Sambu-
közönséges júdásfa (Cercis siliquastrum), cus nigra 'Marginata') vesszői között olyan hajtások
japánbirs (Chaenome/es), is fejlódhetnek. amelyeken a levelek egyszínű zöl-
húsos som (Comus mas), dek. esetleg csak részben tarkák. Az ilyen hajtáso-
madárbirs (Cotoneaster), kat az eredetüknél metsszük le. különben megerő­
galagonya (Crataegus), södve ugyancsak elnyomhatják a tarka levelűeket.
kecskerágó (Euonymus), A levágás után dörzsöljük le a kömyékükön lévő
narancsszínű tűztövis (Pyracantha coccinea). rügyeket is. hogya kihajtás ne ismétlódjék.
111
99. ábra. Az oltott cserjék, például a csavart ágú közönséges mogyoró (Corylus avellana 'Tortuosa') a/anyáMI el6tör6
vadhajtásokat t6MI vágjuk le, különben túlnövik, elnyomják a nemes részt

Ifjítás után megújul a virágzás
A dfszcserjék növekedése és virágzása idővel
csökkenhet. Ez kalönösen a sűrűn álló vagy a nem
gondozott. nem metszett bokrokon figyelhető
meg. A növények ilyenkor felkopaszodnak, alakjuk
söprűhöz hasonlít, alig virftanak. A cserjéket meg-
újíthatjuk, alapjukból újra nevelhetjük.
A felújftás elterjedt. hibás módja, hogya bokor
valamennyi ágát tövig visszavágják, vagy fél
méterrel a föld felett, azonos magasságban lefúré-
szelik (100. ábra). Ezt követően esetleg magára
hagyják. az előtörő számos vfzhajtás pedig meg-
marad, fgy egy-két éven belül ugyanott tartanak: a
bokor nem nő, gyéren virágzik.
A dfszfák ifjításáról megjegyeztük, hogy szakis-

100. ábra. A dfszcserjék

iijftásakor nem elegendő az
ágakat azonos magasságban
lefúrészelni
112
meretet igénylő, nehéz munka. A díszcserjéké zük meg őket. és talajukat takarjuk érett komposzt-
valamivel egyszerűbb, de nem sokkal könnyebb. A tal. A gondoskodást a növény gyors megújulással
nyugalmi időben, tehát a lombfakadás előtt végez- hálálja meg.
zük. Eszköze a metszőolló, a kés, a fűrész és az
ágnyeső olló.
Ifjítani azokat a díszcserjéket lehet. amelyek jól
újulnak. Azokat viszont. amelyeknek a metszését
nem ajánlottuk, ne is ifjítsuk, csupán a legszüksé-
gesebb tisztítási munkákat végezzük el rajtuk,
tehát az elhalt részeket vágjuk le.
Az ifjítást úgy kezdjük, hogy valamennyi ágat
vágjuk le 50-60 cm magasan. Ezek után hozzáfé-
rünk a tőhöz. A legöregebb és a száraz ágakat
tőből távolítsuk el.
Ugyancsak az eredetüknél metsszük le a sűrű­
sítő és a bokor belsejében lévő ágakat. vesszőket.
A gyengébb ágakat vágjuk rövidebbre, ne maradja-
nak 20-30 cm-nél hosszabbak. így a különböző
hosszúságúra hagyott csonkok különbözőképpen
hajtanak ki.
A hajtásválogatást már az első nyáron meg-
kezdhetjük. A számos új hajtás közül a kedvezőtlen
állásúakat. a sűrűn állókat, az összesnek legalább
az egyharmadát távolítsuk el (101. ábra).
Az ifjító metszés után egy éwel a már áttelelt
vesszőket tovább ritkítjuk úgy, hogyabokornak a
természetes alakjához közelítsünk. A megmaradó
vesszőket is vágjuk vissza, egyharmad, egynegyed
részüket távolítsuk el.
A ritkítás így folytatódik tovább, ám a követ-
kező években már mind kevésbé metsszünk, ezál-
tal csökken a túlzott hajtásfejlődés, lassan helyreáll
a cserje egyensúlya, és mind szebben virágzik. A
továbbiakban 2-3 évenként ritkítsuk az aranyfa-
csoportban ismertetett cserjéket. A nyáriorgoná-
hoz hasonló virágzásúakat viszont évente rendsze-
resen, erősen vágjuk vissza.
A fás növények tartalék tápanyagai az idősebb
fás részekben raktározódnak. Az ifjításkor e tarta-
lék jelentős részét az ágakkal együtt megsemmi- 101. ábr•. A megöregedett, felkopaszodott cserjét ifjítsuk
meg, és neveljük újra. A visszavágás után szá-
sítjük. Ezért a visszavágást követően adjunk a cse r- mos hajtást hoz. ezeket nyáron vagy a következő
jéknek szerves trágyát. ássuk be a talajba. Száraz tavaszon ritkítsuk, csak annyit hagyjunk, ameny-
tavaszon legalább egy alkalommal alaposan öntöz- nyiból a bokor újra nevelhető

113
 A SŰRŰ SÖVÉNY TITKA

A kert, a telek határolását, az egyes kertrészek A telekhatároló, kerítéspótló sövénynek ne saj-

elválasztását, szegélyezését szolgálja a sövény, náljuk a helyet. Nagyobb kertben másfél-két méter
Véd a zajtól, a portói, a kíváncsi tekintetektől. széles, áthatolhatatlan falat nevelhetünk tövises
Árnyékoló és szélvédő feladata is lehet. Ültethet- gledicsiából (G/editsia triacanthos), keleti ezüstfá-
jük a kerítés mellé, de a kerítés helyett is. ból (Elaeagnus angustifolia), narancseperfából
Amikor a sövény metszéséről beszélünk, a nyí- (Mac/ura pomifera), kökényből (Prunus spinosa),
rott sövényekre gondolunk, A virágos cserjéket: a galagonyából (Crataegus), narancsszínű tűztövis­
spireákat (Spiraea), a madárbirseket (Cotoneaster), bői (Pyracantha coccinea). Legalább egy méter
a gyöngyvirágcserjéket (Deutzia), a japánbirseket széles hely szükséges a közönséges lucfenyőből
(Chaenome/es), az örökzöld bokrokat: a puszpán- (Picea abies) nevelt nyírott sövénynek, A madár-
got (Buxus), magyalt (Ifex), babérmeggyet (Laura- kedvelők ugyancsak széles, SO-100 cm-es élő
cerasus), a rózsákat és a karcsú, oszlop alakú falat készítsenek, hogya madarak háborítatlanul
fenyőket rendszeres nyírás nélkül is szép sövény- fészket rakhassanak benne.
nyé nevelhetjük, Ilyenkor ritkábbra (egymástól 1 60-SO cm széles sövényt nevelhetünk tuják-
méterre) telepítjük a növényeket. az ápolásuk, ból (Thuja) és álciprusokból (Chamaecyparis),
metszésük pedig úgy folyik, mint a kertben lévő 40-60 cm-est például mezei juharból (Acer cam-
többi cserjéé, (Erről az előző fejezetben írtunk pestre), narancsszínű tűztövisből (Pyracantha coc-
bővebben.) A továbbiakban a rendszeresen nyírott cinea), ép levelű magyal ból (Ifex aquifo/ium) és
sövények kezeléséről szólunk. aranyfából (Forsythia).
30-40 cm szükséges legalább a fagyaloknak
(Ligustrum), a galagonyáknak (Crataegus), a gyer-
Mérete és alakja tyánnak (Carpinus) és a bükknek (Fagus). A gyer-
tyán (Carpinus) és a puszpáng (Buxus) még ennél
'" A sövény magasságát az arasznyitól a többmé- keskenyebbre is nyírható. Egyes madárbirsekből
teresig aszerint válasszuk meg, hogy milyen célt
szolgál. Figyelembe kell vennünk a segédeszközö-
ket és a szabad időnket is. A két méter magas
sövényfal gondozása komoly felkészültséget és
gyakorlatot kíván. A rendszeres nyírás már alig
képzelhető el gép nélkül.
Virágágyások, gyepfelületek szegélyezésére a
rokokó kertbe a bukszus törpe változatát (Buxus
sempervirens 'Suffruticosa') ültették a legszíve-
sebben. Ezt nemcsak sűrűn nyírták, hanem időn­
ként kiásták, a gyökerét is megmetszették, majd
újból elültették. így érték el azt, hogy évtizedekig
sem nőtt 20 cm-nél magasabbra. Ez a divat már a
múlté, ma alacsony szegélynövénynek alacsony
évelőket vagy törpecserjéket: levendulát (Lavan-
du/a), orbáncfüvet (Hypericum), pimpót (Po ten-
til/a), spi reá kat (Spiraea) ültetünk.
Félméterestől másfél-két méteres magasságig
a legtöbb cserjéből és néhány fenyőből nevelhe-
tünk sövényt. 102. ábra. A sÖvény keresztmetszete lehet alagút, téglalap
(négyzet) vagy trapéz alakú. A fenyőkből mindig
~i: A szélességet többnyire meghatározza a válasz-
trapéz alakú t nyírjunk, A felül kiszélesedő, fordí-
tott növény. A sövénynek való kiválasztásakor tott trapéz forma kellő megvilágítás híján felkopa-
tehát gondoljuk át, hogy mekkora helyünk van. szodik '

114
(Cotoneaster dieIsianus és C. multiflorus) pedig
rendszeres metszéssel 15-20 cm széles sövény .
is nevelhető.
A sövény formájáról a szakcikkek és a könyvek
azt írják általában, hogy fala ne legyen függőleges,
hanem enyhén befelé dőljön, alulról felfelé egymé-
terenként körülbelül 10 cm-rel keskenyedjen. így az
alját is éri a fény, és nem kopaszodik föl. A közönsé-
ges lucfenyőből vagy például a vörösfenyőből
nevelt sövényre ez érvényes is, e növények termé-
szetes formája (kúp alakú) ezt kívánja. Ezek és a
legtöbb örökzöld valóban fölkopaszodik, ha az alját
nem hagyjuk szélesebbre (102. ábra). A jól regene-
rálódó fagyal és a tiszafa, valamint a legtöbb cserje
másfél méter magasságig nyugodtan nevelhető
függőleges falú sövénynek. A ferde falat sokkal
nehezebb metszeni, nyírni. Nincs is erre a formára
szükség, ha az ültetéskor és az azt követő 3-4
évben nem engedjük a sövényt fölnyurgulni,
hanem évente 2-3-szor nagyon rövidre vissza-
vágjuk.
• A sövény ápolásának eszközei a bevezetőben
bemutatott metszőolló, sövénynyíró olló vagy
elektromos gép, az ifjításkor pedig az ágvágó olló
és a fűrész. Jó éles szerszámot használjunk, amely .,03. ábra. A lombhullató cserjékból telepftett sövényt ülte-
ép élű, nem roncsol. tés kor egészen rövidre vágjuk vissza, hogy alul
dúsan elágazzon

Az ültetés és az első évi metszés A földlabdával ültetett lombhullató és lomble-

velű örökzöld sövénycserjék vesszőit is vágjuk
Aki sövényt telepít, szeretné, ha a szép sűrű vissza hosszúságuk egyharmadára. A fenyőket
növényzet mihamarabb betöltené feladatát. Sokan viszont ilyenkor még ne metsszük. Figyeljünk arra,
vissza sem vágják ültetéskor a cserjéket. Úgy gon- hogy sövénynek csak formás, az aljától ágas
fenyőt ültessünk, mert ha már kezdetben felkapa-
dolkodnak, hogy az egész növényt kifizették, csak
nem fogják most megcsonkítani! szodott, ezt nem tudja elnőni.
A lombhullató sövénycserjék gyökérzetét vág-
juk vissza, ha túlságosan sűrű, ritkítsuk meg, a
sérült részeket metsszük le róla, és a nagyobb
gyökerek végén újítsuk meg a vágási felületet. A
föld feletti részt ugyanakkor vágjuk egészen
rövidre, mégpedig az őszi ültetést követő tavaszon
vagy - tavasz; telepítéskor - az ültetés idején,
legkésőbb április közepéig (103. ábra). A visszavá-
gás mértéke ez esetben is függ a növény fajától,
méretétől. Általános szabály, hogya szabvány sze-
\
rinti, legalább 3-4 ágú sövénycserje vékonyabb
vesszőit 2-3, az erősebbeket 4-5 rügyre vágjuk
vissza. A sűrű rügyállású fagyal vagy spirea meg-
maradó csonkjai (a csapok) 2-5 cm-esek, a hosz-
szabb fzközű somoké 5-10 cm-esek legyenek.
Ne kíméljük ilyenkor a növényt, ugyanis csak az
erősen visszavágott cserjéből nevelhetünk tömött,
sűrű ágú sövényt. A hirtelen fölengedett bokrok
viszont alul kopaszok, lyukasak maradnak, nem .,04. ábra. A metszés nélkül hagyott sövénycserje alul ritka
védenek, nem zárnak le és csúfak, később esetleg marad, elöregszik. később már csak a teljes ifjítás
.már csak az ifjítás segít rajtuk (704. ábra). seg(thet rajta
115
 Az erőteljesen visszavágott cserjék sűrűn el-
ágaznak. Az első esztendőben június elején.
mielőtt megfásodnának. még egyszer vágjuk visz-
sza a hajtásokat az egyharmadukra.
Az alakítás nem szünetel
A lombhullató és örökzöld sövényt az ültetést
követő 2-3 évben folyamatosan metszenünk
kell, hogya még laza ágrendszerű növények besű­
rűsödjenek. minél több elágazásuk legyen. A fölül
és oldalt kiálló hajtásokat rendszeresen, évente
többször vágjuk le mindaddig, amíg a sövény ki
nem tölti a neki szánt teret. Minden esztendőben
március végén. a kihajtás előtt kezdjük a metszést.
A vegetációs időben annyiszor nyírjuk a
sövényt, ahányszor csak tudjuk; legalább egyszer,
június elején, mindenképpen. Ezt ne halasszuk
fOS. áb,a. Tövises cserjékból a hosszú vesszők lekötözésével áthatolhatatlan kerítést nevélhetünk
116
későbbre, mert ha már nagyon megnőnek és
fásodni kezdenek a hajtások, a nyíráskor túl nagy a
veszteség, s ez gyengíti a növényt. A fagyal oly
gyorsan nő, hogy akár évente 4-S-ször is kell
nyírni.
A metszéseket követően maradjon a vessző
vagy a hajtás végén látható rügy, mert csak abból
tud újra kihajtani a növény.
A kerítés helyett ültetett szúrós sövényt akár
rendszeresen nyírjuk, akár szabadon hagyjuk nőni,
tegyük áthatolhatatlanná (105. ábra). Erre különö-
sen a vadjárta helyeken és olyan hétvégi nyaraló-
teiken lehet szükség, amelyet csak időnként láto-
gat a gazdája. A rendszerint tövises cserjéknek
(galagonya. vadalma. vadkörte, olajfűz. tűztövis,
narancseper. lepényfa vagy gledícsia) először az
alsó vesszői ből hagyunk meg egy-egy hosszút
metszetlenül, majd vízszintesen elvezetve. a két
szomszédos bokorhoz kötjük. A következő évben
ugyanezt tesszük 30-50 cm-rel magasabban, és
így tovább. A vízszintes szálvesszők rügyeiből erő­ 50-100 cm
teljes függőleges hajtások fejlődnek, így néhány
év alatt a sövény teljesen zár, senki és semmi nem
jut át rajta. A metszés és a kötözés munkájához
húzzunk bőrkesztyűt!
A fenyők alakító metszése akkor kezdődik, ami-
kor alsó ágörvük vagy hajtásai k elérik a kívánt
szélességet és magasságot (106. ábra). A hajtás-
csúcsokat a sövény képzeletbeli két fala mentén
visszavágjuk. Az egyenletes magasságot kifeszí-
tett zsineggel állítjuk be. A következő évben már a
magasabban lévő hajtásvégeket is metszeni kell.
Végül a sudarat is visszavágjuk, amikor elérte a
szükséges magasságot. E növényeket évente
csak egyszer metsszük: áprilisban, közvetlenül a
kihajtás előtt. A fenyők ugyanis évente egyszer
hajtanak ki. A visszavágás mértékére különösen
ügyeljünk, ugyanis ha idősepb, lombjavesztett
részig levágjuk, legtöbbjük onnan már nem tud
megújulni, lyukas, csúnya lesz a sövény.

A fenntartás nem nehéz,

ha jó az alap
Az alakítás munkáit befejezhetjük, ha a soveny
magassága és szélessége elérte a kívánt méretet.
Ezt követően már csak 2-3-szor, a fenyőket egy-
szer nyírjuk évente.
A legfontosabb továbbra is a nyugalmi időben
végzett metszés. Ekkor még kissé alakíthatunk, a
hibákat javíthatjuk, a fagyott, elszáradt részeket
levágjuk. Kisebb ifjító metszésre is ilyenkor van
lehetőség (erről a következőkben írunk).
Az első évi metszés pontos idejét aszerint
válasszuk meg, hogy milyen növényből, mely céllal
neveltük a sövényt.
;;l Legkorábban máróusban nyírhatjuk az örökzöl-
dek és a lombhullatók többségét . A vi rágzó cserjék
közül ugyancsak korán metsszük azokat. amelyek
az az évi hajtáson nyílnak. Ide tartozik pl. a pompás
gyöngyvessző (Spiraea bumalda), az orbáncfű
(Hypericum), a hibiszkusz (Hibiscus), a nyári tama-
riska (Tamarix ga/Jica), a pimpó (Poten til/a). A kora
tavaszi metszés hatására dúsan hajtanak és viríta-
nak. E növényeket később már ne nyírjuk, ugyanis
nyáron virágoznak.
A tavasszal nyíló cserjék közül szívesen ültetik
sövénynek az aranyfát (Forsythia), a japánbirset
(Chaenomeles), a madárbirseket (Co ton easter), a
jezsáment (Philadelphus), a kerti spireát (Spiraea
van-houttei), a gyöngyvirágcserjét (Deutzia), a lon-
cokat (Lonicera) és az orgonát (Syringa). Ezek első
metszésével várjuk meg az el nyílást. különben a
virágrügyeket is levágnánk. Másodszor is nyírhat-
117
3. év
106. ábra. A tömött ágrendszerú fenyókbó/ ültetett sövényt
akkor kezdjük nyírni, amikor elérte a kívánt mé-
retet
juk őket. de legkésőbb júliusban, hogya következő
évi virágrügyek kifejlődjenek, és a fagyokig beér-
jenek.
A virágdísz nélkül is mutatós sövények, például
a leggyakrabban ültetett fagyal (Ligustrum), a gyer-
tyán (Carpinus) vagy a tuja (Thuja) kora tavaszi
visszavágását a vegetációs időben még egy-
három, szélsőséges esetben négy-öt nyírás követ-
heti. Ha csak egyszer van rá lehetőség, az június
-júliusban legyen.
Minden nyíráskor hagyjunk meg az előző met-
szést követően fejlődött hajtásokból 1-2 cm-t.
Ugyanakkor ne hagyjuk hosszúra sem, mert a
sövény kiritkulhat. Minél zöldebb, puhább a hajtás,
annál könnyebb a nyírás, és a nyesedék annál
gyorsabban komposztálható.
Áprilisban, közvetlenül a kihajtás előtt és évente
csak egyszer nyírjuk az örvös fenyőkből (lucból,
ezüstfenyőből, vörösfenyőből) nevelt sövényt.
Később ne háborgassuk e növényeket, hogy az az
évi hajtásaik beérjenek, megfásodjanak, különben
visszafagyhatnak. A metszés során ne hatoljunk a
többéves, lombtalan részekig, mert azokból már
nem tudnak megújulni e növények.
A sövény nyírását minden alkalommal további
gondoskodás kövesse: öntözzü k meg, talaját
takarjuk teljesen érett szerves trágyával, kom-
poszttal. A tavaszi metszés után folyóméterenként
2-3 dkg nitrogénműtrágyát is kiszórhatunk. A
túlzott trágyázástól óvakodjunk, mert túl erős haj-
tásfejlődéshez vezethet.

Az ifjítás: szükséges rossz

A legszigorúbb beavatkozás az elöregedett, feIko-
paszodott sövény teljes vagy részleges visszamet-
szése. Az ifjítás ideje a tél.
A felső harmadában sérült (például viharkárt,
törést szenvedett) sövényt olyan magasan vágjuk
vissza, ahonnan még remény van a megújhodásra.
A metszés előtt feszítsünk ki zsineget, hogy
egyenletesen dolgozzunk. Az ujjnyi vastagságúnál
erősebb ágakat ágvágó ollóval vagy fű résszel vág-
juk el.
Az alul kopasz sövényt tarra vágjuk: a megma-

"
radó csapok legföljebb arasznyi (20-25 cm) hosz-
szúak legyenek. A csapokból már az első évben
számos új hajtás fejlődik, ezekből újból - most
már rendszeres nyírással - felneveljük a sövényt
(107. ábra).
A fenyőfélék közül egyedül a tiszafa ifjítható, a
~_.~,.::
~'

$
... ~ - ".-
".-f, .•. .,

.
,

többi nem hajt ki az idős fás részekből.

Az ifjításkor érett szerves trágyát szórjunk ki,
~...,h4,
o ... '
,
•• ~._.:
..
•
"

és ássuk föl a bokrok körül a földet, majd rendsze-

resen öntözzük a sövényt. 107. ábra. Az elhanyagolt sövényt erőteljesen vágjuk vissza,
és neveljük fel újra

118
A RÓZSÁKTÓl GAZDAG VIRÁGZÁST VÁRUNK
Metszés nélkül a kerti rózsák legtöbbje hamar
elöregszik. felkopaszodik. csökken a virághoza-
muk, és egyre kisebb a virágjuk. A túl erős met-
széssel pedig arra kényszerítjük a növényeket,
hogyerejükön fölül növekedjenek. miközben a sok
vessző levágásával tápanyagtartalékaikat csök-
kentjük. Az erős növekedés ekkor is a virághoza-
mot csökkenti. a rózsatő életét rövidíti.
Metsszük tehát a rózsákat, de mértékkel és ne
mindenáron ! A visszavágással úgy irányítsuk a
tápanyagforgalmat. hogya számunkra kedvező. a
legszebb virágot hozó rügy hajtson ki. E munkához
egy kevés szakismeret szükséges. azonban ne
féljünk tőle. jó megfigyeléssel. némi gyakorlattal
elsajátítható.
Mikor és milyen mértékben?
A rózsákat tél végén metsszük. Korán kihajtanak.
Ne halasszuk a munkát áprilisra. mert ha már
elkezdődött a hajtásfejlődés (amely mindig a vesz-
szők csúcsán a legerősebb). visszavágáskor nagy
veszteség éri a növényeket. Enyhe télen akár már
februárban hozzáláthatunk. de biztonságosabb a
március közepe. Ez után már nem veszélyeztetik
erős fagyok a zsenge hajtásokat.
Keményebb télen ne kockáztassuk a korai met-
szést, mert ha a friss hajtások visszafagynak. újra
kell metszeni, s ez gyengíti a tövet. késlelteti a
108. ábrs. Az ősszel megmetszett rózsatő tavaszra vissza-
fagy, ezért rendszerint újra kell metszeni
119
virágzást. A tél végi-tavaszi metszést lehetőleg
borús időben végezzük. hogyaföldtakaró kibontá-
sakor az addig betakart növényrészek ne szenved-
jenek napégést.
Van. aki igyekszik. és már ősszel megmetszi
rózsáit. utána betakarja a töveket, s tavasszal rend-
szerint újra kell metszenie (108. ábra). A frissen
sebzett növény ugyanis könnyebben vissza fagy,
és súlyosan károsodhat. Ősszel tehát ne vágjuk
vissza a kívánt mértékig a rózsákat, csak a meg
nem fásodott vagy lisztharmatos hajtásvégeket. az
elnyílt virágokat vágjuk le és égessük el. A vesz-
szőknek legalább kétharmadát. háromnegyedét
hagyjuk meg. hogy tavasszal legyen miből gazdál-
kodnunk.
Nyáron. a virágszedéskor is alakítjuk bokrain-
kat, de erről majd a későbbiekben részletesen
szólunk.
A rózsát rügyre metsszük. Ez azt jelenti. hogy
az éves vesszők visszavágásakor a metszési felü-
let mindig egy szem (rügy) fölött 5-10 mm-rel
legyen. A ferde metszlap a rüggyel ellentétes oldal
felé lejtsen (109. ábra). Az ennél hosszabb csonk
legalább a rügyig beszárad, a rövidebb pedig a
rügyet is veszélyezteti.
Az idősebb ágakat és a gyenge vagyelfagyott
vesszőket tőből vágjuk ki. ne hagyjunk csonkat
(110. ábra). Ugyancsak tőből vágjuk le a vadhajtá-
sokat (ennek módjára még visszatérünk).
A fagyott vessző héja nem zöld, hanem barna.
Kettévágva láthatjuk. hogya bél is barnult. Ilyenkor
legalább az egészséges. nyers színű bélig vágjuk
vissza a vesszőt, akkor is, ha kívül estleg még egy
darabon zöld.
A rózsa metszés eszköze a metszőolló. a futá-
rózsák metszésére és ifjítására az ágvágó olló, az
erősebb, száraz részek vágására az ágfúrész való.
A föld eltávolítására (például vadaláskorI kapircs.
valamint egy jó erős bőrkesztyű szükséges.
Ültetés után rövidre metsszünkl
A faiskolai kitermeléskor a rózsa gyökérzete is
megsérül. károsodik. Az ültetést követően a föld
feletti hajtásrendszert vissza kell vágnunk, hogy
egyensúlyt teremtsünk. vagyis a gyengébb gyö-
f09. ábra. A rózsa vesszejét a
rügy fölött 5-10 mm-rel,
ferde metszlappal vágjuk vissza

~r(jVid/ nosszú

kérzet el tudja tartani a vesszőket, az új hajtásokat.

A gyökereket ne nagyon vágjuk vissza, csak a
sérült, elszáradt gyökérvégeket távolítsuk el. Őszi
telepítéskor ne metsszük meg a föld feletti részt,
legfeljebb a törött, az éretlen vesszőket vágjuk
vissza, a többiből csak a ha'jtásvéget (117. ábra).
Ha már ősszel megmetszenénk, akkor a fagyok
után nem lenne mit visszavág ni. A bokroktIt ültes-
sük olyan mélyre, hogy a fagyra és kiszéradásra
érzékeny oltáshely 3-4 cm-rel a talajfelslín alatt
legyen. Ezt követően kupacoljuk fel a töv~ket. 30-40 cm
Tavaszi ültetéskor már megmetszhetjük a
rózsákat. Az őszi ültetésűt is tavasszal vágjuk visz-
sza (112. ábra). A rózsák visszavágásakor is tartsuk
be az aranyszabályt: az erős vesszőket hosszabbra
(4-5 rügyre). a gyengébbeket rövidebbre (2-3

20-25 cm

fff. ábra. A rózsát 6szi ültetés el6tt ne metsszük, legföl-

jebb a túl hosszú vesszőket vágjuk le. A gyökér-
zetet arasznyira, a sérült gyókereket az ép részig
vágjuk vissza

rügyre) metsszük. A fölösleges, vékony. fagyott

hajtásokat tőből távolítsuk el. Ilyen erős metszésre
a továbbiakban már nemigen van szükség, ha a
rózsák egészségesen, jól fejlődnek.
Az első évben a túl 9yenge, sínylődő töveket
f fO. ábra. A fagyott vesszőket az ép, egészséges részig ne engedjük virágozni azért hogy megerősödje­
vágjuk /e a rózsáróI nek. Ugyanezt a célt szolgálja az egészségesen
120

ősszel tal/asszal
112. ábr•. Az ültetést követően, tavasszal, a kitakarás után,
a teahibrid és polyantha rózsák vesszőit 3-5
szemre vágjuk vissza
113. ábr.. A rőzsáról az első virágzás után vágjuk le a vesz-
szók egyharmadát. A virágot a lehetó legrövidebb
szárral szedjük
121·
fejlődő rózsák nyári metszése. Az első virtíg elnyí-
lásakor valamennyi hajtásnak vágjuk le az: egyhar-
madát (113. ábra). Akihajtó rügyekböl július
végére lesz ismét virág. Augusztusban ismételjük
meg ezt a metszést. így az első évben dús lomb,
erős, biztos alapok képződnek a további évek szép
vi rágzásához.
A további évek
A rózsabokrok és rózsafák fenntartó metszése
attól függ, hogy melyik fajtacsoportba tartozik a
növény, milyenek a talaj- és az éghajlati viszonyok,
a tápanyag-utánpótlás, és hogy vágásra vagy dísz-
ként neveljük-e a rózsát. Van azonban néhány ten-
nivaló, amely egyetlen fajtánál, semmilyen körül-
mények között sem hagyható el. Ilyen a többi
között a vada/ás.
Minden metszéskor, de két metszés között is,
például a virágszedéskor, figyeljünk az alany haljtá-
saira. Ezek elütnek a nemes résztől. különböz:ik a
színük, a tüskézettségük, a rügyállásuk. Levelük
általában hét levélkéből áll. A felismerést m eg-
könnyíti, hogya tő közelében, a földből törnek E~lő
a vadhajtások. Jelenlétük, növekedésük rendkivül
káros a rózsatőre. mert elvonják tőle a tápanya~'()t.
Ne vágjuk le ezeket a hajtásokat a talaj fölött, mert
akkor még dúsabban hajtanak. Bontsuk ki az'alalny
föld alatti részét. tegyük szabaddá a gyökérnyak.at
vagy a gyökéret, ahonnan ered a vadhajtás, és
ollóval vagy kacorral tőből vágjuk le. Ez kissé fárad-
ságos munka ugyan, de megéri, csak így szabadul-
hatunk meg tőle.
Valamennyi fajtacsoport metszésekor lege16-
ször a beteg, sérült, visszafagyott és túl gyengo
vesszőket vagy ágakat távolítsuk el. Ugyancsak
tőből vágjuk ki a befelé növő vagy középen eredCi,
a tövet elsúrúsítő vesszőket. Fúrészeljük le a.l
elöregedett, már csak gyenge hajtásokat hozö
részeket. Ez utóbbit, az ifjítást 3-4 évenként vé-
gezzük.
A metszés előtt mérjük fel, hogyan hajtott ki és;
fejlődött a rózsa a tavalyi metszés után. Ezek után
hozzá is láthatunk a rózsák szakszerű fenntartó
metszéséhez .
Teahibridek
E csoportba a legismertebb kerti és hajtató rózsa-
fajták tartoznak. Viráguk feltúnően nagy, illatos,
tartós, a fagyokig folyamatosan nyIInak.
A kora tavaszi metszéskor ne vágjuk túlzottan
vissza őket (115. ábra). Az erős metszésre vízhaj-
tásképződéssel reagálnak, a vízhajtások pedig
meddők. Ha szép, dús virágzást szeretnénk, hagy-
· "'4. ábra. Arózsa vadalásakor bontsuk ki a vadhajtás körül a tóvet, majd a gyókémyakról
vagy a gyökérról csonk nélkül vágjuk azt le
juk hosszabbra a vesszőket. A legvastagabbakat
Ei-8. a közepeseket 5-6, a gyengéket 3-4
szemre vágjuk vissza. Vágottvirág-termesztés cél-
Mua 1-2 szemmel rövidebbre metsszünk, hogya
'~irágszárak hosszúak és erősek legyenek. A visz-
8zavágott vesszőkön (a csapokon) általában a felső
, -2 szem hajt ki, így ha ezeket összeszámláljuk,
választ kapunk a metszés mértékére. Erős tövön
összesen 14-16 rügy (8-9 csap), gyenge vagy
'frissen ültetett bokron 6-10 szem (4-6 csap)
maradhat.
A metszés után két héttel nézzük át a rózsatö-
veket. Ha a legfelső szem nem hajtott ki, az alatta
lévő duzzadó rügyre vágjuk vissza a csapot.
A teahibrid rózsákról nyáron, virágszedéskor
csak akkora szárat vágjunk le, amekkora feltétlenül
szükséges, hogy lehetőség szerint ne nagyon
csökkentsük a lombot, az asszimilációs felületet.
122
Az elnyflt virág alatti 2-3. szemből fejlődik a leg-
szebb virág, és ez a -rügy hajt ki a leggyakrabban.
Legkésőbb az alsó rügyek hajtanak ki. Tehát ha
az első virágzás után valamelyik felső rügyre vágjuk
vissza a vesszőt, az alsó rügyeknek van idejük
kifejlődni és beérni, így jobban telelnek. A csoporto-
san ültetett teahibrideket, amelyekről nem kívá-
nunk virágot szedni, nyáron ne metsszük. Az elnyflt
virágokat azonban vágjuk le, hogy ne érleljenek
termést, mert fölöslegesen gyengítenék a tövet.
Remontáns rózsák
Fagytúrő és betegségeknek ellenálló fajták. Egy
méternél is hosszabb hajtásaik végén 1-3 virágot
hoznak. Nyár derekán virítanak többnyire, de vi rág-
zásuk nem folyamatos." (Remontáns = többször vi-
rágzó.)
115. ab,•. A teahibrid rózsákat tavasszal mérsékelten metsszük: az erősebb vesszőket 6-8, a gyengébbeket 3-4 szemre
Erős növekedésük folytán hosszabb metszést
kívánnak. A kerti díszítésre ültetett remontáns
rózsa vesszőit tavasszal 10-15 szemre vágjuk
vissza, vágottvirág-termesztésre pedig 6-8
szemre.
Ezek a fajták szálvesszőzésre is alkalmasak,
mert a szálvesszők takaratlanul is áttelelnek. A
szálvesszőről (tövenként egyszerre csak e~y vagy
két erős, hosszú vesszőről) csak a felső harmadát-
negyedét vágjuk le, maradjon rajta 20-30 szem.
Lehajlítva, a vízszinteshez közeli helyzetben kötöz-
zük huzalhoz vagy karóhoz (716. ábra). Ügyeljünk,
hogy ne görbüljön meg ívesen, mert akkor csak az
ív legfelső rügyeiből kapunk megfelelő virágot. A
vfzszintesen lekötött szálvessző rügyei egyszerre
hajtanak ki, 35-40 cm-es száron 10-16 virág
fejlődik. A tövön lévő, a szálvessző melletti yessző-
~~~~~~~.~~~""~~~~~=-!'"'"""~
116. ábr•. A rózsa szálvesszőit megközelftően víz&zintesre
haj)ítsuK )e, és KösSüK Karóhoz. Az öreg ~;Z:JW&52­
szőt vágjuk le, helyére erős vesszőből neve/jünk
újat
123
ket rövidre vágjuk. ezekből az év folyamán újabb
szálvesszőnek való hajtások fejlődnek. Az elörege-
dett szálvesszőt egy-két év múlva tőből vágjuk ki.
helyére kötözzünk le újat.
Nyáron, a teahibridekhez hasonlóan, az elnyílt
virágokat lehetőleg a legfelső kifejlett szem fölött
vágjuk le. A hosszú meddőhajtások 6-8 szemre
visszavágva, augusztusra virágot hoznak.
Polyanthák és polyantha hibridek
A polyantha rózsák alacsonyak, viráguk a hajtásvé-
gen, sátorozó bugában egész nyáron nyílik, nem
illatosak. Virágágyak beültetésére kiválóan alkal-
masak. A polyantha hibrideket a polyanthák és
teahibridek keresztezésével állftották elő, ezért
kissé erőteljesebb növésűek, kevesebb, de
nagyobb virágot hoznak. Tavaszi metszésük során
csak az előző évi virágbugákat vágjuk le a felső
2-3 rüggyel együtt (117. ábra). Nem szabad e
fajtákat rövidre metszeni, mert akkor egyenetlenül
és keveset virágoznak, erős vízhajtásokat hoznak,
'kimerülnek és elpusztulnak. A meddő vesszőket
és a vízhajtásokat tőből vágjuk ki.
Nyáron se metsszük a polyantha rózsákat, az
elnyílt virágokról viszont leszedhetjük a szirmokat.
Az áltermést haqyi,uk rai,ta.. beérve télen is díszít.
A floribunda fajtacsoport a teahibridekhez áll a
legközelebb, metszése is azokhoz hasonló.
117. ábr.. A polyantha és pólyantha hibrid rózsák tavaszi metszése során a virágmaradványokat
vágjuk le a legfelső 2-3 (Üggyel együtt
_ _I !_.. t"""__...
_,,~ _ _ ,,

11B. ábr•. A kúszórózsák idős részeit tőbólmetsszük ki, a megmaradó ágakon a virágot hozó rövid vesszőket vágjuk vissza

124
Park· és vadrózsák
Erős növésűek, dúsan virágzanak, ám többségük
egyszer nyíló rózsa. Szoliterként (egyesével) vagy
kisebb csoportokba, a vad rózsákat sövénynek is
ültetik.
A parkrózsák közül a hosszú hajtáson egyetlen
nagy virágot hozó fajtákat a teahibridekhez hason-
lóan metsszük. Elnyílás után azokhoz hasonlóan
vágjuk vissza, mert különben felkopaszodnak, és a
következő évben gyengén vii"ítanak. A bugában
virágzó parkrózsákat és vadrózsákat alig metsszük.
Kialakításuk és fenntartásuk során csak az elörege-
dett, elfagyott részektől szabadítsuk meg a bokra-
kat. Az egész vessző hosszában kihajtó parkrózsá-
kat nem metsszük, a termést dísznek rajtahagyjuk.
Kúszórózsák
E dúsan, egyszer vagy többször virágzó fajták
viszonylag kevés metszést kívánnak.
Az évente egyszer nyíló futórózsákat az elvirág-
zás után metsszük: vágjuk le az elöregedett ága-
kat, a helyükre törő fiatal hajtások őszre még beér-
nek, és tavasszal dúsan virítanak (118. ábra). Az
oldalhajtásokat 8-10 cm-re vágjuk vissza.
A remontáló (többször virágzó) kúszórózsákat
kora tavasszal ritkítsuk. Gyenge vesszőiket felére,
az erősebbeket kétharmadára metsszük. A kiöre-
119. ábr.. A törzses
rÓzsa fákat tavasszal,
a kitakarás után
vágjuk vissza,
erősebb vesszőiket
4---"-5, a gyengébbeket
2-3 rügyes csapokra
125
gedett részek helyére kössünk fel a támasztékra
fiatal vesszőket.
A teahibrid, a polyantha, a polyantha hibrid és a
floribunda rózsák kúszó alakjain a vesszok oldalrü-
gyeiből fejlődnek a virágban végződő hajtások. Ez
a fajtacsoport több metszést kíván, s a tőbbihez
hasonlóan, támaszték nélkül nem fejlődnek szé-
pen. A metszéssel törekedjünk arra, hogya bokrok
jó megvilágítást kapjanak.
Az ültetés utáni évben erős hajtásokat hoznak.
Tavasszal a legfejlettebbet lekötjük, a fagyott részt
levágjuk róla, így kialakítottuk a vázágat. A rügyek-
ből virágban végződő hajtások fejlődnek, ezeket
elnyílás után 2-3 levél fölött, a teahibridekhez
hasonlóan visszavágjuk. A legfölső rügyek ismét
kihajtanak és virágoznak.
A virágzást követően vágjuk le az elöregedett
ágakat, kössünk a helyükbe újakat. Az alapág felka-
paszodása esetén alacsonyabban lévő hajtásokat
hajlíthatunk le.
Minirózsák
A divatossá vált kis termetű, apró virágú törperó-
zsákról tavasszal metsszük le a száraz vesszőket,
majd sövénynyíró ollóval az egész bokrot fele
magasságáig vágjuk vissza. A rövid metszést nem
tűrik, attól a növény kimerül. sínylődik, el is pusz-
tulhat.
 Rózsafák (magas törzsű rózsák)

A kis koronájú, dúsan virágzó fácskát az alany

hosszan meghagyott vesszőjének végén, szem-
zéssel alakítják ki. Általában teahibrid. floribunda
vagy mini rózsa a nemes korona.
Metszése az eddigiektől abban különbözik,
hogy ősszel nem szabad előmetszeni, hanem az
egész koronát lehajlítva takarjuk földdel télire.
Tavasszal az erősebb vesszőket 4-5, a gyen-
gébbeket 2-3 rügyes csapokra vágjuk vissza
(119. ábra). Törekedjünk arra, hogya korona szabá-
lyos, a törzs terhelése egyenletes legyen. Vágjuk
ki a befelé növő vesszőket. mert ha besúrúsödik a
kis korona. elveszti könnyedségét. Ne engedjük
elterebélyesedni sem, mert súlyos lesz és letörik.
A metszéskor legfelül kifelé álló rügyet hagyjunk.
A nyári metszést úgy végezzük, mint a nemes
rész fajtacsoportjában.

Rendszeres ifjítás
A rózsákat a rendszeres, évente legalább egyszeri
metszéssel nem hagyjuk annyira elöregedni, mint
a fákat vagy a bokrokat. A dús virágzás, a metszés
vagy a takarás elhanyagolása. egy-egy zord tél
annyira legyengítheti e növényeket. hogy időnként
radikálisabb ifjításra is szükség lehet.
A talaj szintje alatt lévő szemzési hely (oltásfor-
radás) a biztosítékunk: szélső esetben az oltáshely
fölött lévő alvórügyekből is megújítható a növény,
erre azonban ritkán van szükség. Rendszerint az
elöregedett részek foglalják el a rózsabokor alapját.
, Ezek lefúrészelésével helyet adunk az erős vízhaj-
tásoknak (120. ábra). A vízhajtások nem hoznak
virágot. csak ha felére visszavágjuk őket. Ne
engedjük. hogy túl sok fejlődjön belőlük, a fölösle-
ges vízhajtásokat tőből vágjuk ki.
120. ábra. A bokorrózsák ifjftásakor az elöregedett ágakat
A kúszórózsák szép virágzása csak 3-4 éven- fúrészeljük le, az oltáshelyhez legközelebb lévő
ként ifjítással érhető el. Ugyancsak ifjítanunk kell a fiatal vesszőket fejlettségüktól függően vágjuk
törzzsel nevelt rózsafákat. mégpedig a törzs köze- vissza
lében nőtt, elágazás nélküli vesszőkre vágjuk visz-
sza a korona ágait. sen oda kell figyelnünk a metszések, az ifjítás utáni
Ifjítás és metszés után is kezeljük a 2 forintos- trágyázásra. A levágott idősebb részek voltak
nál nagyobb sebeket Cellcid sebkezelő anyaggal, ugyanis a rózsatő tápanyagraktárai, így ezt a hiányt
jobb híján oltóviasszal. pótolnunk kell. A virágszedést követően is rend-
A rózsák tápanyagigényes növények, különö- szeresen gondoskodjunk tápanyag ról és vízről.

126
 A FENVÓKKEL CSíNJÁN BÁNJUNK!

A lomblevelű fáknál. bokroknál sokkalta szabályo- (Thuja) változatokat fiatal korukban u{;,yancsak ala-
sabb, szimmetrikusabb felépítésű fenyők ritkán, kítják a faiskolákban, hogy sűrűn és minden olda-
és csak igen csekély beavatkozást kívánnak. Lehe- lon hozzanak új hajtásokat. A törnörré nevelt
tőleg hagyjuk meg természetes habitusukat. úgy a növényt a kertben már nem mets:szük, ezután
legszebbek. Nem érdemes mesterséges formára kissé lazábban nő tovább, viszon1t lombosabb,
szabni, nyírni őket. hiszen e rendkívül formagazdag dúsabb lesz a belseje és szép az alakja.
növények közül bárki választhat óriásit és törpe
növésűt, karcsú oszlop alakút és terebélyes vagy
éppen a földön kúszó. bokrot. gömb, félgömb, Mit kezdjünk a túlzott
tojásdad formájút. (Ha nyírott sövényt nevelünk növekedéssel?
fenyőből, akkor évente metszeni kell, de erről a
sövények kezelésénél bővebben írtunk.) Az oszlopos növés ű borókákat és tujákat szívesen
A fenyők visszametszése árthat szép, termé- ültetik sorba; nyírás nélkül is mutatós térhatárolók.
szetes alakulásuknak, ugyanakkor káros is lehet. A magasságuk azonban néhány év alatt különböző
Ha egyszer belenyírunk például egy luc-, jegenye- lesz, ekkor a magasabbak csúcsát és fölső hajtá-
vagy feketefenyőbe, évekig tarthat. amíg kinövi. sait meg rövid íthetjük.
de az is lehet, hogya visszavágott ág nem tud A túl gyorsan és lazán növő álc;iprusok és tuják
megújulni, hanem elpusztul, a helyén pedig, a csúcsát is visszavághatjuk kissé, hogy sűrűbbek
növény oldalán, örökre egy lyuk éktelenkedik. legyenek. Az egyik igen értékes borókafajta, a
Egyes vidékeken ma is szokás, hogya ház és Juniperus squamata 'Meyeri' ha.itásvégeit évente
éppen az ablak elé fenyőfát, rendszerint lucfenyőt
ültetnek. Néhány év alatt bebizonyosodik, hogy az
örökzöld lomb télen is erős árnyékot vet. a lakást
elsötétíti. Ekkor elkezdik föltisztítani, évente egy-
egy ágörvöt levágnak alul. mindaddig, amíg az
ablak magasságát el nem érik. Ekkor már "csu-
pán" az erős törzs árnyékol. Csúnya az így meg-
gyötört fa, ezért helyesebb, ha eleve olyan helyre
ültetjük, ahol minden irányba zavartalanul nőhet.

Metszés helyett.
Kisebb beavatkozásokkal segíthetjük azokat a
fenyőket. amelyek erre rászorulnak. A vegetatív
úton (dugványozással, oltással) szaporított növé-
nyek java részét nem csúcs-, hanem oldalhajtásból
nevelik. ezért a faiskolában néhány évig alakítani
kell őket. hogy viszonylag szabályos formát öltse-
nek. A másfél-két méteres magasság eléréséig
például karó mellett neveljük az oltott ezüstfenyőt
(Picea pungens 'G/auca'), a kék atlaszcédrust (Ced-
rus at/antica 'G/auca'), a jegenyefenyő- (Abies) olt-
ványokat. A faiskolában, kezdetben és ha szüksé-
ges, kissé meg is metszik ezeket. 121. ábra. A törpefenyó IPinus muga) hosszú hajtásait visz-
A dugványról nevelt tiszafa (Taxus), a boróka szavághatjuk. Ezt köv.etóen számos rügyet ké-
(Juniperus), az ál ciprus (Chamaecyparis) és tuja pez. Ilyen módon alac~,wnyan tartható a növény
127
csípjük vis:sza. különben féktelenül és arány1:alanul 2-3 hajtás is fölfelé törekszik ezután. A legjobbat.
kiugrik a koronából egy-egy ág. a legerősebbet hagyjuk meg, kössük vendégkaró-
A törpefenyő (Pinus mugo) kerti változav~i időn­ hoz, a konkurenseket pedig tőből vágjuk ki (122.
ként gyorsabban nőnek a kelleténél. Ha ajt akar- ábra). Ez a beavatkozás csak a sudaras-örvös
juk, hogya neki szánt helyet ne nője túl. akihajtást fenyőknél szükséges. a tuják, az álciprusok és a
követően a még zsenge "gyertyák" hosszának borókák segítség nélkül is meg,újítják csúcshajtá-
felét vágjuk le (121. ábra). Azt követően számos sukat.
oldalrügy fejlődik a hajtásvégen. ezekből pedig Nagy havazást követően rázzuk le a havat a
sűrű hajtások képződnek a következő évben. többtörzsű tuja, boróka, álciprus vagy oszlopos
tiszafa bokráról, mert a. nagy tömegű hó szét-
nyomja e növényeket. Régebben a faiskolákban
Törések és károk télire összekötözték azokat a fenyőket. amelyeket
veszélyeztetett a hónyomás. A kiskertben, egy-két
A frissen vásíárolt fenyőfa szállítása során, vagy a növénnyel ezt ma is megtehetnénk. ám ez elcsú-
már évek óta l'levelt fa mechanikai, esetleg fagysé- fftja a fenyáket. Ezért inkább arra törekedjünk,
rülés követke'ztében elveszítheti a csúcs{ügyét. hogya törzs konkurenseit időben kivágjuk addig,
~~~~'\'\~"\)~""~\.~~~\~~~~\~~'1 ~'\~\.,~~\~~~ÖYP~Y, ~ íq,:=t.h~JYjU<.r')~.m. tEUV'l. hp.7.argt."'á:=t.I1ÖYP.n'1•.
magától igyekszik korrigáln i a hibát. Rendszerint A májusi fagyok az éppen induló hajtásokat egy
éjszaka elpusztíthatják. Ilyenkor, a barna hajtások-
kai a fenyőfa olyan, ,mintha leforrázták volna. Az
elfagyott végeket szedjQk le. Az újabb kihajtásra
már nem számíthatunk, ám a következő évben az
idősebb, de még leveles vesszők rügyeiből igen.
Eltelik 3-4 év is, mire a fiatal növény kihever egy
ilyen károsodást.

, mel az eredmény1:. Évek is' beletelhetnek, mire
122. ábra. Ha a sudara:s fenyő csúcsrügye elfa.gy v&gy me~-
sérül. a fels6 ágörv hajtásai igyekeznek ptvenm a
szerepét. Klözü/ük a legjobb állásút ég legeró-
sebbet kössOk vendégkar6hoz, segítsüK függőle-
ges helyzetbe
Várjunk türelemmell
A lomblevelű fákat és bokrokat az ifjítással gyógyít-
juk. Sajnos a fenyőkről ez nemigen mondható el.
Súlyosabb fagykár, kártevők pusztítása után, ha a
fenyő a lombját elveszíti, csak kivételes esetben
segít a visszametszés. Ha a törzse ép maradt,
akkor a tiszafa és oszlopos változata, a mamutfe-
nyő és az óriás jegenyefenyő még megújulhat. Az
álciprussal és a tujákkal is szerencsénk lehet, ám
ezeket nem szabad kopaszra metszeni. néhány
lombos hajtást meg kell hagyni rajtuk. Az elpusz-
tult ágat közvetlenül a törzsnél vágjuk le, ne hagy-
junk csonkot még akkor se, ha fgy nagyobb sebet
ejtünk. mert a törzsön a seb gyorsabban gyógyul.
Az ilyen radikális beavatkozás után várjuk türelem-'
"föltámad" a növény. Nyár derekáig bőségesen
öntözzük, a törzs körül takarjuk a talajt érett kOO1-
poszttal, de még ekkor se adjunk műtrágyát, mert
többet árt, mint használ a fenyőnek.

128
 FELHASZNÁLT IRODALOM

Bálint J.-Komlósi S. (1977): Metszőollók ergon6- Lelkes L. (szerk.) (1973): Virágoskert, pihenőkert.
miája. Kertészet és Szőlészet, 26. évf.·1 O. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
szám, Budapest Lelkes L. (szerk.) (1985): Házikerti kézikönyv.
Bartels, A (1973): Das grosse Buch der Gartenge- Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
hölze. Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart Márk G. (1966): Kis rózsakönyv. Mezőgazdasági
Bartosiewich, A-Siewniak, M. (1979): Óreg fák, Kiadó, Budapest
díszfák ápolása. Mezőgazdasági Kiadó, Buda- Móczár B. (1979): Kerítést élősövényből. Mező­
pest gazdasági Kiadó, Budapest
Boerner, F.-Koch, H. (1979): GehÖlzschnitt. Ver- Mohácsy M.-Maliga P.-Gyuró F. (1968): A gyü-
lag Eugen Ulmer, Stuttgart mölcsfák metszésének kézikönyve. Mezőgaz­
Brunner T. (1982): Törpegyümölcsfa-nevelés. dasági Kiadó, Budapest
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest . Mohácsy M. (1977): Gyümölcstermesztés házi- és
Csepregi P. (1982): A szőlő metszése, fitotechni- háztáji kertekben. Mezőgazdasági Kiadó, Buda-
kai műveletei. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest pest
Galántai M.-Tóth I. (1971): Hová, mit ültessünk? Nyújtó F-Surányi D. (1981): Kajszibarack. Mező­
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
gazdasági Kiadó, Budapest
Papp J. (1984): Bogyósgyümölcsűek. Mezőgazda­
GottschaIk, W. (1985): Ratschlage für den Rosen-
sági Kiadó, Budapest
freund. Neumann Verlag, Leipzig Radebeul
Pethő F (szerk.) (1984): Alma. Mezőgazdasági
Gyuró F (szerk.) (1976): Körte. Mezőgazdasági
Kiadó, Budapest
Kiadó, Budapest Pór J.-Faluba Z. (1982): Cseresznye és meggy.
Haenchen, E-Haenchen, F (1974): Rózsák a Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Prohászka F (1982): Szőlő és bor. Mezőgazdasági
Harz, K. (1966): Unsere Laubbaume und Straucher Kiadó, Budapest
im Winter. A. Ziemsen Verlag, Wittenberg Lu- Sipos B. (szerk.) (1975): ~rti szerszámok. Mező­
therstadt gazdasági Kiadó, Budapest
Hilkenbaumer, F. (1950): Schnitt der Obstgehölze. Szentiványi P.-Pejovics B.-Horn E (1976): Dió,
Neumann Verlag, Leipzig Radebeul mandula, mogyoró, gesztenye. Mezőgazdasági
Kárpáti Z.-GÖrgényi L.-né-Terpó A (1968): Ker- Kiadó, Budapest
tészeti növénytan. Mezőgazdasági Kiadó, Bu- Timon B. (1974): Őszibarack. Mezőgazdasági
dapest . Kiadó, Budapest
Kriszten Gy. (1975): Szőlőlugas. Mezőgazdasági Tóth E-Surányi D. (1980): Szilva. Mezőgazdasági
Kiadó, Budapest Kiadó, Budapest
Kriszten Gy. (1985): Tavasztól tavaszig a szőlőben. . Tóth I. (1975): Lombhullató díszfák, díszcserjék a
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

129
 TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés Termőkaros orsó. 43

Hungária sövény. 43
ALTALÁNOS ISMERETEK Karcsú orsó. . . 45
(Czáka Sarolta-Valló László)
Termókori metszés . 47
Egy kis növénytan . 7
Fa, cserje. félcserje . . 8 Ifjítás. . . . . . 50
Tetőtől talpig . . . . 9
Egyensúlyt kell tartani . 14 Néhány apró fogás . 51
Metszeni szükséges. 14
A csúcs uralma. . 15 A gyümölcsfák és -bokrok metszése . 52
Metszés és hajtásnövekedés . 16 Almatermésűek 52
Alma . . . . . 52
Metszésmódok 18 Körte.. .' . . .. 54
Fásmetszés . . 18 Birs és naspolya . 54
Zöldmetszés 19 Csonthéjasok . 54
A vitorla visszacsípése . 20 Cseresznye. 55
A hajtás visszacsípése . 20 Meggy. 55
Levélkoszorúra metszés 20 Szilva.. 55
Hajtásválogatás 21 Kajszi.. 55
Kiegészítő munkák 21 Őszibarack 58
Vesszőlekötözés 22 Héjasok . . 60
Gyümölcsritkítás 23 . Mandula. 60
Vadalás . . . 24 Mogyoró 60
Dió 61
Mikor és miért metsszünk? . 25 Gesztenye 62
A szaporítóanyagról ültetéskor 26 Bogyósok 62
Az alanyra is legyen gondunk. 26 Málna 6.2
Koronás fácska és suháng. 26 Ribiszke . 63
Adjunk elég teret! . 27 Köszméte 65
Kevés sebzéssel ! .. 27 Riszméte 66
Tüskétlen szeder.
ti>.
66
Az eszközök. . 30
Metszőolló . . . 30 A SZŐLŐ METSZÉSE
Gallyvág6 és sövénynyír6 . 31 (Valló László)
Fűrész, kacor, létra . 32

Alapismeretek 67
A GYÜMÖLCSFÁK
ÉS -BOKROK METSZÉSE Metszésmódok 69
(Valló László)
A termöalap ifjítása, váltása . 73

A korona alakítása. . . . . 35 Zöldmunkák . 75

Az ágcsoportos sudaras korona . 35
Akatlankorona. . . 40 Művelésmódok 76
Intenzív koronaformák .. . . . 43 Fejművelés 76
131
Bakművelés . 77 Az orgonát~ másképpen. 110
Középmagas kordon . 78 A japánbirshez hasonlóan. 110
Középmagas Guyot-művelés . 79 Kiegészítő metszések . 111
Moser-féle magasművelés . 81 Ifjítás után megújul a virágzás. 112
Ernyő- vagy ívelt szálvesszős művelés. 83
Egyesfüggöny-művelés. . •. 84 A sűrű sövény titka. 114
Lugasok , 85 Mérete és alakja . 114
Kettősfüggöny- (GDC-) művelés. 87 Az ültetés és az első évi metszés . 115
Duplex művelés 89 Az alakítás nem szünetel : 116
A fenntartás nem nehéz, ha jó az alap. 117
Kiegészítő munkák . 91 Az ifjítás: szükséges rossz. 118
Néhány tanács 93
A rózsáktól gazdag virágzást várunk . 119
Mikor és milyen mértékben? . 119
A D(SZFAK ÉS D(SZCSERJÉK METSZÉSE Ültetés után rövidre metsszünk! . 119
(Czáka Sarolta) A további évek. 121
Teahibridek . 121
Díszfák és díszcserjék . .95 Remontáns rózsák . 122
Jól válasszuk meg a díszfákat! . 96 Polyanthák és polyantha hibridek . 123
A fák. amelyeket nem metszünk . 96 Park- és vad rózsák . 125
Ültetéskor nem hagyható el . 96 Kúszórózsák 125
Az alakítás évei. 99 Minirózsák . 125
A fenntartás: gyérülő metszés. 101 Rózsafák (magas törzsű rózsák) . 126
Szépítő beavatkozások . : 101 Rendszeres ifjítás. 126
Lefejezés helyett szakszerű ifjít,b . 102
A fenyőkkel csínján bánjunkl . 127
A díszcserjék ne legyenek egyformák! . 105 Metszés helyett 127
Nem kívánnak metszést. ... 105 Mit kezdjünk a túlzott növekedéssel? ... 127
IndítÓ metszés ültetéskor . .' 105 Törések és károk . 128
Csekély alakítás, gondos fenntartás. 107 Várjunk türelemmel! . 128
A nyáriorgona-csoport . 107
Az aranyfa és társai. 109 Felhasznált irodalom 129

132
TENNIVALÓK
 •
Miért metsszünk? - Mit metsszünk? - Mit ne metsszünk?
- Mikor - milyen eszközökkel - hogyan metsszünk?
Ezekre a kérdésekre ad választ a könyv. Mivel elsősorban
kertbarátoknak készült, ezért a témával kapcsolatos legfon-
tosabb, alapelveket, gyakorlati fogásokat ~ ismerteti.
A gyümölcs- és díszfák, '\
a bokrok, a szőlő, a rózsa,
az örökzöldek, a félfás dísznövények
metszését tárgyalja. Az ezekkel összefüggő teendőkre is
kitér, pl. a metszés elhanyagolásának és a túlzott met-
szésnek a következményeire stb. A rendkívül
szemléletes ábrák kiegészítik és mindenki
számára érthetővé teszik
a könyv mondanivalóját.

98 Ft