Anda di halaman 1dari 4

A kora-középkori Európa gazdasági és demográfiai viszonyai

Már a Római Birodalom fennállásának utolsó századában megfigyelhettük az

árutermelés visszaszorulását, a piac beszűkülését. Ennek legfőbb oka a rabszolgamunkát


felváltó colonusrendszer térhódítása volt.Önálló nagybirtokok jöttek létre,a városok
szerepe csökkent.A hanyatlást elmélyítették a birodalom szétesésével együtt jelentkező
csapások: pestis, a barbár betörések, melyek a városokat szinte teljesen elpusztították..

Nyugat-Európa képe lesújtó volt az ókorhoz képest. Napirenden voltak az éhínségek,


melyeket súlyosbítottak a gabonabetegségek, okozta károk, a belső küzdelmek.

Gazdasági fellendülés a 9.sz.-tól-új módszerek,új eszközök

 A 9.sz.-tól gazdasági fejlődést figyelhetünk meg.

 Míg Európa déli részén a régi szántási technika maradt uralkodó, ami a termőréteg
felső részét túrta csak fel, amely így gyorsan kimerült,addig északon, a frankok földjén
új eszközök módszerek alakultak ki.

Új mezőgazdasági módszerek a 9.sz.-tól

 Kezdetben az erdőirtással és égetéssel nyert területeket szántották fel, a föld


kimerüléséig művelték,(10-30 év)majd más földeket fogtak termőre.A talajváltó
rendszer alacsony hozamú volt, csak kevés ember eltartását biztosította.
 A pusztító háborúk megszűnése és az élet normanizálódása a népesség gyors
gyarapodását eredményezte.A népességnövekedés és a jobb életfeltételek utáni
vágy rákényszeríttette a földet művelőket, már az ókorban is ismert technikák és
nomádoktól átvett újítások alkalmazására. A fejlesztésben és a módszerek
továbbterjesztésében a kolostorok, szerzetesrendek jártak az élen, legfőképpen a
ciszterci rend.E rend a kolostorait a még kevésbé lakott területeken építette.
Uradalmaik a kor mintagazdaságaivá váltak.
 A termelési módszerek(kép1) és a munkaeszközök fejlődni kezdtek Nyugat-
Európában.
 Az első állomás a kétnyomásos gazdálkodás elterjedése: a termőföld felét
bevetették, a másik felét pihentették, ugarnak hagyták, ahol az állatállomány
legelhetett, és trágyával megújította annak termelőerejét. A háromnyomásos
gazdálkodás esetén az ugar már csak a termőföld egyharmadát jelentette.A
termőterületet három részre osztották: egy rész ugar, egy rész tavaszi gabona, és
egy rész őszi gabona. Ezek az egységek évente cserélődtek.

Új termelési eszközök a 9.sz.-tól

 A föld ilyen arányú folyamatos kihasználása a régi eszközökkel nem volt lehetséges.
Döntő változást hozott az új, csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke.Az
újonnan művelés alávont földeket a korábbi ekék képtelenek lettek volna feltörni.Az
új eszközök a munkaidőt is megtakarítottak,hiszen nem kellett keresztirányban is
fölszántani a földet.
 Jelentős volt a borona elterjedése,mely a szántás után a föld lazításával segítette az
elvetett magok kicsírázását.
 Az új eszközök azonban nagyobb vonóerőt igényeltek.A nehézeke csak a
fogatolás új módjával, a szügyhámmal(kép2)együtt terjedhetett el. Az ókorral
ellentétben hámot nem az állatok nyakára, hanem szügyére helyezték, így
jelentősen növekedett az igaerő,az ökrök,majd később a lovak alkalmassá váltak
a nehézeke vontatására. Elterjedt a patkó is.
 A szügyhámot, a kengyelt és a fordító kocsirudat a nomád kultúra adta át az európai
fejlődésnek.(avarok, magyarok)

A találmányok eredményei

 A jelentős változások növelték a termelés mennyiségét 1,5-2-szeresről 3-4


szeresre emelkedett.
 A mezőgazdaságnak ezt a gyökeres átalakulását nevezzük első
agrárforradalomnak.E folyamat legjelentősebb hatása a demográfiai robbanás
volt.A 11-14.sz.között Európa lakossága 46 millióról 73millióra nőtt.(Elképzelhető
persze,hogy egyes vidékeken épp a népesség növekedése vonta maga után a jobb
technika bevezetését.)
 A népességszám növekedésével Európa egyes részein túlnépesedés jelei mutatkoztak
(pl.Párizstól északra lévő ter.,Normandia,Rajna vidéke.)
 Megkezdődött a még megműveletlen földek feltörése, mocsarak lecsapolása,
vadonok kiirtása.
 Megindult ugyanakkor a vándormozgalom a szabad földterületek felé(Kárpát-
medencébe és Közép-Európa más vidékeire.)A 12.sz.-tól e vándortelepesek már
hívásra,meghatározott munkára vándoroltak az uradalmakba.Szolgálatukért
előre kialkudott juttatásokat és kiváltságokat kaptak.Ezeket a vállalkozókat nevezzük
hospeseknek.A hospesfalvak legfontossab kiváltsága a szabad költözés joga.

Technikai fellendülés az iparban

 Az árutermelés és pénzgazdálkodás kibontakozása az iparban is technikai


fellendülést indított el.
 Nagy lendületet vett a vízi energia alkalmazása,a vízimalmok elterjedése.A
vízimalmot már az ókorban is ismerték,de nem használták széles körben.Egész
Európát apró malmok hálózták be.Malmok végezték a gabona őrlését ,a fák
fűrészelését,hajtották a kovácsok fújtatóit,kalapácsait.
 A textiliparban a posztó tömörítését végezték a kallómalmok.A 13.századra a
vízi energiával rendelkező területeken az araboktól átvett szélmalom terjedt
el.Megjelent a textiliparban a lábítós szövőszék(kép5) és a fonást meggyorsító
rokka.
 Kialakultak a céhek.
 Az érett középkorban fellendülő európai ipar már exportra is termelt,s a korábbi
fegyverkivitel mellet megjelent a posztó,a keletről átvett selyem,az európai
találmány a bársony.Az ezüstpénz mellet újra megjelenő aranypénz segítette,hogy
Ny-Európa aktívan bekapcsolódhatott a világkereskedelembe.
 A kora középkorban a kézművesség uradalmi műhelyekben,mezőgazdasági
munkákkal összefonódva zajlott.A termelés csak a helyi szükségleteket
elégítette ki.
 A 10-11.sz.-tól a növekvő paraszti árutermelés már képes volt nagy számú
önálló foglalkozású kézművest is eltartani.Ez a gazdasági változás teremti meg
annak a lehetőségét,hogy szétváljon a mezőgazdasági és ipari kézműves
tevékenység.

A kereskedelem kialakulása

 A mezőgazdaság és ipari-kézműves tevékenység szétválása szükségessé tette az


árucsere és áruforgalom megszervezését.A növekvő igények és szükségletek
fellendítették tehát a kereskedői tevékenységet.
 A kereskedők kezdetben uradalomról uradalomra jártak,majd kialakultak az
árucsere jellemző színhelyei,a vásárok.Vásárokat olyan helyen tartottak
legszívesebben. ahol sok ember megfordult.Ilyenek voltak az uradalmak
központjai,a várak, a királyi, püspöki székhelyek,nagy forgalmú utak
kereszteződései,folyami átkelők,kikötők stb.Városok épültek,illetve bővültek.
 A távolsági kereskedelem(kép4) luxuscikkekk szállítását bonyolította
elsősorban vízi úton.A Levantei kereskedelmi útvonalon már régóta bonyolítottak
a kelettel kereskedelmi kapcsolatokat.
 A távoli Kelet fűszereit és iparcikkeit a Földközi-tengeren szállítottak Ny-
Európába,cserébe nemesfémeket és nyersanyagokat szállítottak keletre.
 Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti-és az Északi-tenger
térségében,ahol a vikingek kereskedővé szelídült utódaik bonyolították a
kereskedelmet.Keletről heringet,prémeket,gabonát,sviaszt,borostyánt és egyéb
nyersanyagokat hoztak,cserébe
Nyugatról(Flandriából)iparcikkeket(posztó,fegyverek,szerszámok),bort s délről
behozott keleti árukat szállítottak.
 E kereskedelmi útvonalakat az észak-német(Rostcok,Lübeck,Hamburg,Bréma)és a
flandriai(Brugge,Gent) városok uralták.Érdekeik védelmében szövetséget
hoztak létre 1161,melyből a 13.sz.-ban a Hanza szövetség fejlődött.
 A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki:Champagne
városainak vásárain adták-vették a dél és észak áruit.

Társadalom

A IX.-X.századtól kezdve terményfelesleg jelent meg a mezőgazdaságban, ám a helyi


kereskedelem teljesen elsorvadt. A távolsági kereskedelem e korban is jelentős maradt,különösen a
Földközi-tenger arab és bizánci területeivel, ahol a gazdasági hanyatlás még nem volt olyan látványos,
mint Nyugat-Európában.Délre elsősorban rabszolgákat vittek,akiket szláv területekről hurcoltak el.A
mezőgazdasági technikának megújulása tovább folytatódott. A lakosság művelés alá vonta a kötött
talajú földeket is ,erdőket irtott és mocsarakat csapolt le. A megkettőzött nehézeke végső formája
a IX. századra alakult ki. A négyzet alakú parcellák helyett a hosszú csíkokban való szántás lett
ésszerű, mert csökkent a fordulások száma. A patkó alkalmazása megakadályozta, hogy sokszorosan
igénybe vett ló patája tönkremenjen. A földet gyakran trágyázták. A termelékenység növekedésével
a földesuraknak is egyre több termék jutott. A saját kezelésű (robotban megművelt) földet
csökkentették,a birtok nagy részét használatra a parasztoknak engedték át,terménybeszolgáltatás
fejében. A földesurak érdeke azt kívánta, hogy a birtoknak minél nagyobb hányadán folyjék a
művelés, ezért telepeseket csalogattak a még meg nem művelt földekre. A földet szabadon
örökíthető birtokként kapta a telepes.

Nem kellett robotolnia,ha akart elköltözhetett, csak a szerződésben meghatározott


mennyiségű termény- és pénzadóval tartozott. A XI-XII. században Nyugat-Európában kialakult a
szabad költözésü, földjének használatára örökjogot formáló, terménnyel és pénzzel adózó egységes
paraszti osztály,a jobbágyság. Megindult az önellátó gazdálkodás felbomlása. A termékfölösleg
lehetővé tette, hogy egyesek felhagyjanak a földműveléssel, és kizárólag a kézművesmunkával
foglalkozzanak. A termelt javakat eleinte cserélték. A csere gyakorivá válása ismét szükségessé tette
az általánosan elfogadott értékmérő, a vert pénz használatát. A mezőgazdaság fejlődése a
mezőgazdaság és a kézművesipar különválásához, az egyszerű árutermelés és pénzgazdálkodás
kialakulásához vezetett. A földesurak jobbágyaiktól a terményjáradék helyett pénzadót kívántak. A
szolgáltatások pénzben való behajtása azoknak a jobbágyoknak jelentett könnyebbséget, akik a piac
közelében éltek, és termékeiket eladhatták. Sokan közülük jómódú gazdákká lettek, némelyeknek arra
is telt, hogy földeket vegyenek bérbe s azokat szegényebb parasztokkal napszám fejében,
műveltessék.. Megnehezítette a sorsukat a falusi közösség bomlása is. Ennél is nagyobb csapás volt,
hogy a földesurak a közös erdők, legelők,vizek használatán is illetéket kezdtek szedni a jobbágytól A
jobbágyok széles tömegei elszegényedtek, növekedett a jobbágytelek nélküliek a zsellérek száma. A
földesurak nem kímélték a gazdag parasztokat sem. Új szolgáltatásokat találtak ki. A parasztság
elkeseredetten védelmezte már megszerzett jogait.