Bevezetés a titrimetriába

1. Bevezetés az analitikai kémiába

Az analitikai kémia az anyagok kémiai összetételével foglalkozik. A kémiai analízis
(elemzés) célja a vizsgált anyagok minőségi elemzése (kvalitatív analízis) és mennyiségi
meghatározása (kvantitatív analízis).
A mennyiségi analitika módszereit két nagy csoportra oszthatjuk.

A klasszikus kvantitatív kémiai analízis módszerei közvetlenül, vagy közvetve, de mindig

tömeg-mérésre vezethetők vissza. Tömegméréssel készülnek az analitikai minták.
A klasszikus mennyiségi meghatározásnak két fajtája van:
- a tömeg szerinti elemzés (gravimetria) és
- a térfogatos elemzés (titrimetria) elemzés.
A gravimetria időigényes, mert sok lépésből áll és éppen ezért kevésbé pontos, ezzel szemben
a titrimetria gyors és pontos.

2. A térfogatos elemzés
A, Titirimetria fogalma
A térfogatos elemzés lényege az, hogy a meghatározandó anyag ismert térfogatú oldatához
ismert koncentrációjú mérőoldatot adagolunk. A reakcióhoz fogyott mérőoldat térfogatát
mérjük, s ebből következtetünk a meghatározandó anyagunk mennyiségére. A reakció
végpontját alkalmas módon jelezzük.

B, Titrimetria alkalmazásának feltételei

Ismerni kell:
 a meghatározás reakcióegyenletét
 az alkalmazott mérőoldat pontos koncentrációját
 a reakció végpontját jelző kémiai indikátort.
Feltételei :
 meghatározás alapját képező reakció teljes mértékben végbemenjen (mellékreakció
nélkül)
 a reakció pillanatszerűen játszódjon le
 a reakció befejeződése pontosan jelezhető legyen.

1
C, Alapfogalmak
- Mérőoldat: ismert, pontos anyagmennyiség-koncentrációjú oldat, amelynek a reakció során
elhasznált térfogatából következtetünk a vizsgált anyag mennyiségére.
- Egyenértékpont vagy ekvivalencia pont: a reakció végpontja.
- Titrálás: maga a művelet, amikor a meghatározandó anyaghoz bürettából adagoljuk a
mérőoldatot a reakció végpontjáig.
- Átcsapás: a reakció végpontjában a színváltozás.
- Indikátor (jelzőanyag): a reakció végpontját színváltozással jelző anyag.
- Fogyás: a reakció során elhasznált mérőoldat térfogat.
- Reagens: kémszer
- Titer alapanyag: Az az anyag, amellyel a mérőoldat pontos koncentrációját meghatározzák.

D, Mérőoldatok fajtái
- Közvetlen felhasználású a mérőoldat, ha az anyag beméréséből lehet pontos koncentrációt
𝑛
(cp-t) számolni, a c = képlet alapján.
𝑉
Ehhez olyan anyag szükséges, mely:
a, vegytiszta, sztöchiometrikus összetételű (vagyis összetételében megegyezik a képletével
kifejezett összetétellel)
b, a levegőn könnyen lemérhető (mert a levegő oxigén-, szén-dioxid- és nedvességtartalmától
összetétele nem változik) és
c, koncentrációja tárolás közben is állandó marad.
Ilyenkor úgy járunk el, hogy a gondosan előkészített anyagból a szükséges mennyiséget
analitikai pontossággal (analitikai mérlegen 0,1mg pontossággal) lemérjük és ismert térfogatú
mérőlombikban feloldjuk.
Például ilyen mérőoldat készíthető a K2Cr2O7-ból, a NaCl-ból, az EDTA-ból, stb.

- Közvetett felhasználású a mérőoldat, ha a mérőoldat készítésére használt anyag tömege nem

mérhető le pontosan. Pl.
- összetétele nem sztöchiometrikus,
- az anyag nedvszívó (pl. H2SO4 , NaOH),
- a levegőn elmállik (pl. Na2CO3),
- a levegő szén-dioxidjával reagál (pl. NaOH) vagy
- oldatuk állás közben bomlik (pl. KMnO4-oldat, Na2S2O3-oldat).
Ebben az esetben egyszerű beméréssel nem tudunk ismert koncentrációjú oldatot készíteni.
Ilyenkor úgy járunk el, hogy a szilárd vagy folyékony anyag mennyiségét közelítő
pontossággal mérjük le (elegendő hozzá a táramérleg vagy mérőhenger), majd a kívánt
térfogatra hígítjuk (nem szükséges hozzá mérőlombik) és pontos koncentrációját kísérletileg
határozzuk meg.
Ez két módon történhet:
a, Közelítő pontosságú mérőoldatunk pontos koncentrációját megállapíthatjuk, ha
megtitrálunk vele egy olyan szilárd állapotban lemért, majd feloldott anyagot, mellyel a
mérőoldat gyors, egyértelmű és teljes reakcióba lép, vagyis megtitráljuk a titer alapanyagával.

2
A titer alapanyag tömegéből és a reakcióban fogyott mérőoldat térfogatából kiszámolhatjuk a
mérőoldat pontos koncentrációját, a cp - t. Tehát a névleges koncentrációjú oldat pontos
koncentrációját titrálással határozzuk meg. Régen ezt a módszert faktorozásnak nevezték.
Ilyen titer alapanyag pl.
- a sav mérőoldatok pontos koncentrációjának meghatározására szolgáló KHCO3,
- a lúg mérőoldatok és a KMnO4-mérőoldat koncentrációjának meghatározására alkalmas
kristályos oxálsav ((COOH)2∙2H2O) vagy a nátrium-oxalát (Na2(COO)2).
A mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása történhet
- a titer alapanyagból több beméréssel: pontosabb, időigényesebb módszer.
- a titer alapanyag egy beméréséből készített törzsoldatából kivett részletek titrálásával:
gyorsabb, kevésbé pontos módszer.

b, A mérőoldat valódi koncentrációját úgy is megállapíthatjuk, hogy azzal a vele gyors és

teljes kémiai reakcióba lépő ismert koncentrációjú oldat pontosan lemért térfogatú részletét
megtitráljuk. Pl. NaOH-oldatot HCl-oldattal.

E, A titrálás módszerei:
1. Közvetlen titrálás: a bürettába töltött mérőoldatot a reakció végpontjának eléréséig a
vizsgálandó oldathoz adagoljuk.
2. Fordított titrálás: valamilyen ok miatt a mérőoldatot titráljuk a vizsgálandó oldattal.
3. Visszatitrálás: Lassú kémiai reakciók esetén gyakran úgy járunk el, hogy az ismert
koncentrációjú mérőoldatot pontosan ismert feleslegben adjuk a meghatározandó
alkotórész oldatához, majd ennek el nem használt feleslegét egy másik, ismert
koncentrációjú mérőoldattal megtitráljuk.
4. Közvetett titrálás: a meghatározandó anyaghoz olyan segédanyagot adunk, amely
reakcióba lép vele és a keletkező reakcióterméket titráljuk a mérőoldattal.
5. Kiszorításos titrálás: pl. gyenge sav erős lúggal alkotott sóját (pl. Na2CO3-ot) titrálni
lehet erős savval (pl. sósavval), az erősebb sav kiszorítja sójából a gyengébb savat.

F, A titrálási görbe
A térfogatos elemzés alkalmazásánál a reakció végpontjában a rendszer valamilyen fizikai
,kémiai tulajdonsága, például a pH-ja vagy a vezetése ugrásszerűen megváltozik. A
rendszer (a vizsgált anyag + az adagolt mérőoldat) tulajdonságainak (pl. a pH-nak vagy a
vezetésnek) a változását a titrálási görbe mutatja. A titrálási görbéről leolvasható az E,
inflexiós ponthoz (a reakció végpontjához) tartozó mérőoldat fogyás.

3
 G, A térfogatos elemzés végpontjelzési módszerei
Indikátorokkal, azaz olyan festékekkel, melyek a titrálandó anyaggal, vagy a titrálószerrel más színű
termék, esetleg csapadék képződésével reagálnak. Pl. jodometria-keményítő (kék); sav-bázis –
fenolftalein (rózsaszín), metilnarancs (vöröshagyma); komplexometria- murexid(lila), eriokrómfekete-
T(kék).
Sok esetben a titrálás külön indikátor nélkül is elvégezhető. Pl. lila színű KMnO4-mérőoldattal,
amelynek a végpont utáni kis felesleg jól látható rózsaszínűvé teszi az oldatot.
Mivel a színváltozást szemmel figyeljük meg, ezért az indikátorokkal történő végpontjelzést „vizuális”
indikálási módszernek is nevezzük.
Műszeres végpontjelzéssel, mely azon alapszik, hogy titrálás során az oldat összetételének
változásával a vizsgált rendszer szemmel nem látható, vagy nem pontosan észlelhető, de műszerekkel
jól mérhető tulajdonsága (pl. vezetőképessége, fényelnyelése) megváltozik. Előnyei:
- feleslegessé teszi külön indikátornak az oldathoz adását→kiküszöböli az „indikátorhibát”, mely
különösen híg oldatokban jelentős;
- olyan titrálásokat is elvégezhetünk, amelyekhez eddig még nem találtak megfelelő indikátorokat,
vagy pl. az oldat zavarossága miatt nem tudnánk az indikátor színváltozását észlelni;
- könnyen automatizálható

H, Titrálás eszközei:
büretta (pontos, kifolyásra kalibrált, 10-25-50 cm3 0,1 cm3 pontosság)
bürettaállvány és fogó
fehér csempe vagy lap, (szükség szerint)
titráló lombik (Erlenmeyer-lombik)
hasas pipetta (pontos, egy vagy kétjelű)

I, A térfogatos analízis hibaforrásai

- Véletlen hibák: Az észlelő pillanatnyi fáradtságából, érzékszerveinek tökéletlenségéből
adódik, pl. a kétjelű pipettát egy jelűnek nézik. A mérések többszöri ismétlésével és az
eredmények átlagolása révén kiküszöbölhető.
"Egy mérés nem mérés." Páratlan számú mérést valósítunk meg, általában három vagy öt
párhuzamos titrálást végzünk.
- Rendszeres hibák:
Az eszközökből származó hiba, a térfogatmérő eszköz nem pontos.

4
A módszer hibái.
Csepphiba. A titrimetriában a legkisebb adagolható térfogat a csepp és nem biztos, hogy a
reakció befejezéséhez az egész csepp kell. Lehet, hogy elegendő lenne a fele, harmada, így a
csepp többi részével túltitrálunk.
Indikátor hiba , ha az indikátor nem pontosan a reakció végpontjában csap át.

J. A térfogatos elemzés felosztása:

1. Sav-lúg meghatározások (Acidi-alkalimetria)
2. Oxidi-reduktometria
a, Permanganometria
b, Kromatometria
c, Bromatometria
d, Cerimetria
e, Jodometria
3. Csapadékos meghatározások
4. a, Argentometria
5. b, Egyéb mérőoldatokkal végzett meghatározások
6. Komplexometria
a, Kelatometria
b, Egyéb komplexometriás mérések.

K, A térfogatos analízis kivitelezése

A bemért vizsgálandó mintából törzsoldatot készítünk. A törzsoldat meghatározott részét
kipipettázzuk és ezt a részt titráljuk. A titrálás eredményéből, a fogyásból és a mérőoldat
pontos koncentrációjából kiszámítható a vizsgált anyag mennyisége.