Az agykontrollos csodafegyver: elmetükre technika

Az agykontroll kínál a modern ember számára is elfogadható, egyszerű és rendkívül hatásos

módszert, amivel csodákat tehet az életében. Természetesen ilyen technikák mindig is léteztek, csak
sajnos ma sokan viszolyognak például az imádkozástól az egyházak és egyfajta elfogadhatatlan
istenkép miatt, vagy jógától és sok más ezoterikus módszertől a rengeteg álezoterikus marhaság
miatt. Az alábbiakban néhány valós tapasztalatot válogattam ki a Hétköznapi csodák agykontrollal
könyvekből, segítségül a dohányzásról leszokáshoz. A dolog nagyon egyszerű, "csak" a
rendszerességet kell betartani, kerülni a tagadást, - amit az elme nem ért -, és az eredmény ennyire
fantasztikus lesz.
Az elmetükre technikát akkor használjuk, ha valami célt szeretnénk vizualizálni, vagy szokást
kialakítani.
Az alkalmazás előtt mindenképpen tisztázd, hogy mit is szeretnél, és azt hogyan szeretnéd elérni!
Az elme tükre technika három lépésből áll.
1. Menj szintedre a 3-ról 1-re módszerrel! Fekete keretes tükörben vizualizáld, hogy MOST mi
a helyzet. Fogadd el, hogy ez van! Nevezd nevén a problémádat! Pl. Túlsúlyos vagyok,
rengeteg édességet eszek és keveset mozgok. EZ VAN! Erre szánj pár percet, majd töröld le
és csúsztasd kicsit balra a képet!
2. Azután láss egy FEHÉR keretes tükröt, amiben vizualizáld a célodat, amit el szeretnél érni!
Használd minél több érzékszervedet, színezd ki, halld, érezd! MOSOLYOGJ, éld bele
magad! Az előbbi példánál maradva, lásd magad csinosan, vizualizáld, hogy a kívánt
testsúlyt mutatja a mérleg, esetleg lásd a naptárat is, hogy mikorra szeretnéd elérni
ezt! Ezzel a képpel hosszabban időzz és naponta többször is szinteden erősítsd meg
energiával!
3. Amikor befejezed a vizualizálást, mondd a szokásos FONTOS programozó mondatot: "Az
történjen az ügyben, ami minden érdekelt számára a legmegfelelőbb! Ezután térj vissza éber
állapotba!
Tehát a fekete keretes tükröt csak EGYSZER kell látnod. Azután már csak a fehér keretes tükörben
látott képet vizualizáld naponta többször is akár, éber tudatállapotban is!
Csodák:
A másik igazán nagy sikerem, hogy leszoktam a dohányzásról! (25 év után napi 2 csomag volt az
adagom!) 1 hónap helyett másfél hónapot adtam magamnak a cél elérésére. Hetente 3-4 alkalommal
lementem a laborba, s ott előrelapoztam a naptárban augusztus 20-ra. Beírtam nagy betűkkel, hogy:
„Éljen augusztus 20! Leszoktam a dohányzásról!" Ezután gondolatban kimentem a szabadba,
felültem a biciklire, boldogan hajtottam két falu között. Első alkalommal csak mondogattam
magamnak: „Egészséges tüdőm, szívem, tiszta a koszorúerem." A következő programozáskor már
fehér zászlót húztam magam után. Egyik oldalán: „Éljen augusztus 20! Leszoktam a
dohányzásról!", a másik oldalán egy rózsaszín tüdő látszott. Rendkívül felszabadult voltam. Minden
alkalommal a film szinte magától bővült egy-egy újabb jelenettel. A program végére már, amikor
kimentem a laborból, sok száz biciklista várt, hogy útnak induljunk. Volt már motoros felvezetőnk
is, és óriási létszámúra duzzadt a leszokni vágyók csapata. Mindenki kis fehér zászlót lengetve
tekert a következő falu egyik erdejének nagy tisztására. Ott már várt ránk a felállított tribün, ezrek
tolongtak előtte, lengetve a rózsaszíntüdős zászlócskákat. Ekkor megfogtam a mikrofont –
egyébként mikrofonlázam volt –, s üdvözöltem az egybegyűlt leszokni vágyókat. Őszinte örömmel
megköszöntem, hogy eljöttek, s hogy örömmel hozzájárulnak a saját tüdejük és levegőnk
tisztaságához. Mindenki éljenzett, s hatalmas volt az öröm. Ezek után minden alkalommal
elmondtam, hogy nem kívánom a cigarettát, nem zavar, ha dohányoznak mellettem, és nem lesznek
elvonási tüneteim. Azt is elképzeltem, hogy felveszem az asztalról, és megszámolom a 6 db ezrest,
amit megspóroltam. Nagyon örültem a pénznek! Ahogy megígértem magamnak, augusztus 20-tól
nem gyújtottam rá, és valóban nem is hiányzik a cigi! Megerősítésként néha még havonta egyszer
elmondom a „varázsigét". Nagyon büszke vagyok erre a sikeremre, mert nekem óriási dolog. Ma
már, ha a cigarettára gondolok, olyan érzésem támad, mintha kinyaltam volna egy egyhetes
hamutartót...

Sikerem leírásával azoknak szeretnék segíteni, akik a dohányzásról akarnak leszokni. Többször
gondoltam arra, hogy fel kellene hagynom ezzel a rossz szokással, de igazi elhatározásra nem
jutottam. 16 évesen gyújtottam rá először, kollégiumi társaim unszolására. Hét év után, lány
létemre, napi másfél doboz erős cigarettát szívtam. Szerencsémre beiratkoztam az
agykontrolltanfolyamra, és a 2. napon végzett szokáskontroll- meditációnál elhatároztam, hogy az
előre kitűzött időpontra, 28 nap múlva, abbahagyom a dohányzást. Naponta 3-szor programoztam
az elmetükre-technikával. A programozás során a sötétkeretes tükörben elképzeltem a dohányfüsttől
fekete tüdőmet, a kellemetlen szájízemet, a reggelente gyötrő köhögéseimet. A fehérkeretes
tükörben vidáman, egészségesen, tiszta tüdővel láttam magam. A programozások során elképzeltem
közeli ismerőseim arcát, amikor bejelentem, hogy nem dohányzom. Elképzeltem azt is, hogy a
boltokban elviharzok a dohányos polc mellett, és rá sem hederítek a cigarettákra. Különböző
szituációkban láttam magam: buszmegállóban várakozva (dohányos koromban ilyenkor mindig
rágyújtottam), társaságban, munkahelyemen stb. Mivel barátaim dohányoznak, ezért azt is
programoztam, hogy nem zavar a füst. A célul kitűzött nap óta, és ennek már 21 hónapja, nem
gyújtottam rá, és nem is kívánom a cigarettát! A dohányfüst sem zavar. Azóta egészségesen élek,
sportolok, és boldog vagyok, hogy nem dohányzom.

30 év után abbahagytam a dohányzást! Már az egy hónapos programozás 27. napján teljesen
megszűnt a cigaretta iránti vágyam! A napi háromszori programozás alatt mindig elképzeltem a nem
dohányzás millió előnyét, és az utolsó napon ünnepélyesen függönyt mostam.(Természetesen
bétában...) Ma sincs bagószaga. Nyugodtan dohányozhatnak előttem, egyáltalán nem zavar! Azt a
tanácsot is megfogadtam, hogy a leszokás 30 napja alatt mindennap másféle cigarettát szívjak. Néha
bizony sikerült nagyon rosszat kifognom...

A tanfolyam után azonnal hozzákezdtem a programozáshoz, hogy leszokjak a dohányzásról. Május

29-én volt a 45. születésnapom, és május 4-től mindennap programoztam legalább kétszer, hogy
május 30-tól nem cigizek, megszűnik a cigaretta iránti vágyam. A meditáció során a következőket
képzeltem el: az egyik képen a dátumot, 1991. május 30-át, s alatta egy doboz Sopianaet nagy,
fekete X-szel áthúzva. Amíg ezt néztem, addig fölsoroltam magamban mindazt az előnyt, amivel a
leszokás jár, pl. jó otthon a levegő, tiszta a tüdőm, örül a családom, hogy a cigi árát hasznosabb
dolgokra költhetem, és még sok mást. A másik képen megjelenítettem, hogy cigivel kínálnak, s én
visszautasítom, mondván: „Köszönöm, nem cigizek." Azt is elképzeltem, hogy már nem nyúlok a
cigi után, ha kínálnak, még a mozdulat is kitörlődött az emlékezetemből. Hihetetlenül hatásos volt,
még ma is ámulok, hogy ilyen könnyen sikerült! Ezek után az üzletben úgy megyek el a cigis
polcok mellett, mintha nem lenne ott semmi. Nem arról van szó, hogy akarattal elfordítom a fejem,
hanem eszembe sem jut odanézni. Ez is fantasztikus, mert azelőtt mindig megálltam, és a
kosaramba dobtam 2–3 doboz cigit. Fél éve már egyetlen cigit sem szívtam el, ráadásul könnyen,
minden szenvedés és sóvárgás nélkül szabadultam meg tőle.

1992. január 18-án vásároltam meg az Agykontroll és a Gyógyíthatsz című könyveket, s azonnal
tanulni kezdtem a módszert. A legelső érdekes tapasztalatom az volt, hogy a gondolat-nagytakarítás
alatt úgy éreztem, mintha a szájamon keresztül óriási mennyiségű homok távozna... Második
jelentős élményem az volt, hogy 25 évig tartó dohányzás után sikerült leszoknom a cigiről. Hajnali
1/2 5-kor, éhgyomorra, kávéval kísérve szoktam rágyújtani az első cigire. Programoztam elmetükre-
technikával, hogy egyre később gyújtok rá. A valóságban azonban napi 5 szálnál kevesebbig nem
jutottam el, bár sikerült kitolni az első cigit reggel 1/2 9-ig. Elérkezett 1993. okt. 7. Ezen a napon
1/2 7-kor ébredtem, és azonmód, még az ágyban, rágyújtottam egy cigire. Mire elszívtam, szörnyen
megharagudtam magamra, hogy hosszas programozásomat egy pillanat alatt tönkretettem.
Közvetlenül ezután lementem alfába, imádkozni kezdtem, és a következőket mondtam: „édes jó
Istenem! Kérlek segíts nekem leszokni a dohányzásról! Látod, megint nem tudtam megállni, hogy
rágyújtsak. Tiszta szívemből kérlek, segíts nekem!" Ekkor megszólalt a bensőmben egy nagyon
szelíd hang, és a következő párbeszéd zajlott le köztem és e belső hang között:
– Tényleg le akarsz szokni a dohányzásról?
– Igen!
– Akkor tedd, amit mondok!
– Jó.
– Áss egy gödröt!
– Megvan. (Jó nagy lett.)
– Most képzeld bele azt a mennyiségû cigarettát, amit eddig elszívtál!
– Megvan. (Hatalmas mennyiségû cigarettacsikket láttam.)
– Most gyújtsd meg!
– Megvan. (Óriási lángcsóvával leégett, és csak egy pici kupac hamu maradt a gödör alján.)
– Most temesd be!
– Megvan. Betemettem.
– Most áss egy másik gödröt!
– Megvan. (Jó nagy lett ez is.)
– Most képzeld bele azt a mennyiségû cigarettát, amit még elszívnál, ha nem szoknál le a
dohányzásról!
– Megvan. (Kétszer akkora kupac cigit láttam, mint az elôbbinél.)
– Most gyújtsd meg!
– Megvan. (Hatalmas lánggal leégett, és csak egy kis kupac hamu maradt utána.)
– Most temesd be!

Mikor ezzel is végeztem, tudtam, hogy soha többé nem fogok rágyújtani. Kijöttem szintemről, és
úgy éreztem, mintha 1/2 méterrel a föld fölött járnék. 7 év telt el azóta, s én nem gyújtottam rá, nem
kívántam meg soha többé a cigarettát, sőt ki nem állhatom a füstjét!