A magyar nyelv szófaji rendszere

A szófaji felosztás szempontjai

A szókészlet szavait szótári jelentésük, mondatbeli szerepük és alaktani sajátosságaik alapján szófajokba
soroljuk.
1. Szótári jelentés (szótári szó):tartalmas-e a szó jelentése (felszólal, sietve), vagy csupán nyelvtani
viszonyjelentése van (el, de, között), esetleg a kommunikációban tölt be fontos szerepet (pápá, hé),
illetve érzést, indulatot, akaratot fejez ki tartalom nélkül (brrr, tyűha).
2. Alaktani sajátosság (szóalak): egyrészt a szó tőtani viselkedését, másrészt pedig a toldalékolási
lehetőségeit jelenti.
C. Mondatbeli szerep (szóelőfordulás):a mondatbeli viselkedés kétarcú. Magában foglalja a szó
mondatrészszerepét, másrészt tartalmazza a szó bővítési lehetőségeit is.
A kettős és az átmeneti szófajúság, a szófajváltás
· Kettős szófajúság:gyakran előfordul, hogy egy-egy szó szótári jelentéséhez több szófaji jelentés
tartozik (pl.: Este dolgoznom kell. Szép ez az este.) A kettős szófajú szavak a mondatban csak egy
szófaji értékben jelenhetnek meg.
· Átmeneti szófajúság: két szófaj tulajdonságát egyszerre és szétválaszthatatlanul hordozzák,
ilyenek az igenevek.
· Aktuális szófajváltás: egy szó mondatbeli szerepe következtében alkalmilag más szófajúvá válik
(pl.: kígyó természetű, lesz majd nemulass).
Szófaji osztályok a magyar nyelvben:
 Alapszófajok
 Viszonyszók
 Mondatszók
 ALAPSZÓFAJOK

Tulajdonképpeni Alapszófajokat helyette- Átmeneti szófajú szavak

alapszófajok sítő szófajok (névmások) (igenevek

Önálló, tartalmas Közvetetten utalnak a valóság

Szótári jelentés Önálló, tartalmas jelentésűek
jelentésűek egy darabjára

Ragozhatók, képzők azonban

Toldalékolhatók, de
csak kivételesen járulhatnak Toldalékolhatók, de vannak
Alaktani vannak olyanok, amelyek
hozzájuk, de vannak olyanok, olyanok, amelyek nem
sajátosság csak ritkán kapnak
amelyek csak ritkán kapnak toldalékolhatók.
toldalékot
toldalékot.

Önálló mondatrészek,
Önálló mondatrészek, de alig Önálló mondatrészek,
Mondatbeli szerep bővítményeket vehetnek
bővíthetők bővítményeket vehetnek fel.
fel

Ige: megy, kinyílik, van Főnévi névmás: én, maga, ez,

ki, ami, bárki
Főnévi igenév: tanulni,
Főnév: asztal, sárkány,
lehullani
futás, szépség, Péter Melléknévi névmás: olyan,
amekkora
Melléknévi igenév: olvasó,
Fajtái Melléknév: piros, nagy
olvasott, olvasandó
Számnévi névmás: ennyi,
Számnév: három, hetedik mennyi
Határozói igenév: futva, sietve,
gondolván
Határozószó: reggel, Határozószói névmás:itt,
egyedül, ma amikor, akárhogy

VISZONYSZÓK

Toldalékértékű viszonyszók Nem toldalékértékű viszonyszók

Szótári jelentés Jelentésük vagy viszonyjelentés, vagy kommunikációs, értékelő jelentés

Alaktani
Általában nem toldalékolhatók
sajátosság

Mondatbeli szerep Önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők

 Segédige: fog, volna, vagyok, vagy, vagyunk,
vagytok, volt, lesz, marad, múlik Kötőszó: és, s, de, mert, bár
Segédigenév: lenni, lévén Partikula: is, egyáltalán, ám, alig, jó,
Fajtái Névutó: mellett, alatt főképp, kizárólag, -e, ugyan
Névutómelléknév: melletti, alatti Névelő: a, az, egy
Határozóvá tevő: mint Tagadószó: ne nem
Igekötő: meg-, be-, ki

MONDATSZÓK

Szótári jelentés Csak kommunikációs, társalgásszervező vagy modális jelentésük van

Alaktani
Nem toldalékolhatók
sajátosság

Mondatbeli szerep Önállóan nem mondatrészek, önálló tagolatlan mondatok lehetnek; nem bővíthetők

Indulatszó: óh, brrr, pfuj, jaj

Interakciós mondatszó: szervusz, helló, adjisten, pá, igen, ja, csitt, hess
Fajtái
Módosítószó: talán, valószínűleg, esetleg. Állítólag
Hangutánzó mondatszó: bú, gá-gá, bumm, csitt-csatt
Szóelemek
Morféma: (szóelem), a nyelv legkisebb, érzékelhető hangtestből álló, önálló jelentéssel bíró egységei: szavak és
toldalékok.

Szótári szó (lexéma): a szókészlet egy tagja, a nyelv egysége.

Szóalak: a mondat egyik építőeleme, a beszéd egysége.

A MORFÉMÁK CSOPORTOSÍTÁSA ALAKI ÖNÁLLÓSÁG SZERINT:

1.: Szabad morfémák: Más szóelemektől függetlenül, önállóan is előfordulhatnak.

A szótári szó: A teljes szóalak kiindulópontjaként szótőnek nevezzük.

A szótövek csoportosítása:

Kötöttség szerint: - szabad szótő,

- kötött szótő (bokr-).

Alakok száma szerint: - egyalakú szótövek (ír, olvas),

- többalakú (változó) szótövek (bokor–bokr, mocsár–mocsar).

Toldalékoltság szerint: - abszolút szótő (csal-atkozhatnának),

- relatív szótő (csalatkozhat-nának).

Hangalak szerint: - hangzóhiányos (pl. töröl-törlő, pereg-pergő),

- v-tövű igék: – nő-növ, lő-löv,

- sz-v tövű igék: tesz, vesz, hisz, lesz, visz, eszik, iszik,

- fekszik-fekvő, alszik-alvó.

További részekre nem bontható, ún. elemi szó.

2.: Félszabad morfémák: (viszonyítószó, viszonyszó, álszó): Önállóan nem fordulnak elő, csak más szótövekkel együtt,
bár velük nem olvadnak össze. Jelentésük járulékos jellegű.

Álszintagmákban szerepelnek. Pl.: igekötők, névutók, névelők.

3.: Kötött morfémák: Csak más morfémákhoz kapcsolódva előforduló toldalékok.

Zéró morféma: pl. a kijelentő mód jele.

Záró morféma: pl. a határozói igenév képzője (-va, -ve, -ván, -vén).

A TOLDALÉKOK:

KÉPZŐK: -> Általában a szótő után az első helyen állnak (kivétel: mély|e|bb|ít).

Szerepük: - teljesen új jelentésű szót hozhatnak létre,

- megváltoztathatják a szó szófaját, mondatbeli helyét,

- megváltoztathatják a szó bővíthetőségét, bővítményeit.

Általában kapcsolódhat hozzájuk újabb képző, jel vagy rag (kivétel: -va, -ve, -ván, -vén, mert ezek zárómorfémák).
Képzők: Ige * ige: - műveltető: -at, -et, -tat, -tet,
- visszaható: -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kezik, -közik, -ódik, -ődik, -ó(d)zik, -ő(d)zik,

- szenvedő: -atik, -etik, -tatik, -tetik,

- ható: -hat, -het,

- gyakorító: -gat, -get, -gál, -gél, -dos, -des, -dös, -kod, -ked, -köd, -dogál, -degél, -dögél,

- mozzanatos igék: -n, -int, -ll, -csillan, -csavarint, -sugall,

- kezdő igék: -d, -l, -dul, -dül, -éled, -szólal, -kondul, -csendül.

Névszó * ige: - vmilyen eszközt használ: -l, -z,

- vmivel ellát: -l, -z,

- vmit fog, gyűjt, szed: -ászik, -észik, -zik,

- vmilyen módon viselkedik: -kodik, -kedik, -ködik,

- vmilyennek mond, gondol: -l, -ll,

- vmilyenné tesz: -ít,

- vmilyenné lesz, válik: -ul, -ül, -odik, -edik.

Ige * névszó: - cselekvés folyamata: -ás, -és,

- cselekvés eredménye: -at, -et, -mány, -mény, -vány, -vény,

- képesség, tulajdonság: -ékony, -ékeny, -ánk, -énk,

- képesség, tulajdonság hiánya: -tlan, -tlen,

- főnévi igenév: -ni,

- melléknévi igenév: -ó, -ő, -tt, -t, -andó, -endő,

- határozói igenév: -va, -ve, -ván, -vén.

Névszó * névszó

- foglalkozás: -s, -ász, -ész,

- gyűjtőnév: -ság, -ség,

- elvont fogalom: -ság, -ség,

- kicsinyítés, becézés: -ka, -ke, -cska, -cske,

- asszonynév: -né,

- valamivel ellátott: -s, -ú, -ű,

- valaminek híjával elvő, vmitől megfosztott: -tlan, -tlen, -talan, -telen,

- valahová tartozó: -i,

- mértéket jelölő: -nyi,

- törtszámnév: -d,

- sorszámnév: -dik.
JELEK: A képzők után és a ragok előtt vannak (kivétel: mély|e|bb|ít). Egynél több is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak
ragok következhetnek.

Nem hoznak létre új szótári szót, nem változtatják meg a szó szófaját, mondatbeli szerepét, de egy-egy nyelvtani
jelentésmozzanattal gazdagítják a szótő jelentését (pl. idő, mód, számbeliség).

- ige módjelei (*; -na, -ne, -ná, -né; -j),

- ige idejének jelei: -t, -tt,

- alap-, közép-, és felsőfok jele: -bb, leg-…-bb,

- birtokos személyjelek: -m, -d, -a, -e, -ja, -je; -nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük (+többes szám), a több
birtok jele: -i,

- birtokjel: -é (a birtokoshoz járul),

- a többes szám jele: -k, -i.

RAGOK: A szóalak zárómorfémái, más morféma nem állhat utánuk, és egy ragnál több nem lehet egy szóalakban.
A ragok meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét.

- ige alanyi (-k; -sz; *; -unk, ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek) és tárgyas szemályragjai (-m; -d; -ja, -i; -juk, -juk; -játok,
-itek; -ják, ik),

- tárgyrag: -t,

- határozóragok: -ban, -ben, -ból, -ből, -ba, -be, -on, -en, -ön, -ról, -ről, -na-, ne, -nál, -nél, -tól, -től, -hoz, -hez, -höz- nak

- nek – ig, – kor, -szor, -szer, -ször, -ul-, ül-, képpen, -képp, -ként, -val, -vel,-vá-, -vé, -ért,

- birtokos jelző ragja: -nak, -nek.Elő- vagy kötőhangzók: (álmorfémák) A toldalékok előtt a mássalhangzótorlódás
elkerülésére egy rövid magánhangzó jelenhet meg.

Az egy szótőből képezhető szóalakok száma és az alakok egymáshoz való viszonya alakrendszert alkot.