Anda di halaman 1dari 13

Buddhista gyógyászat – jegyzet

„Om Bhaisadzsjé Bhaisadzsjé Mahabhaisadzsja


Radzsa Szamudgaté Szvaha”

„Om Gyógyító Buddha, Gyógyító Buddha, Nagy Gyógyító


Buddha, tökéletesen megszabadult és felébredett, oldódj fel
bennem!”
Buddhista gyógyászat – jegyzet

Témavezető: Cser Zoltán


Készítette: Nagy Szabolcs
Készült A Tan Kapuja Buddhista Főiskola 2016-17-es tanév tavaszi félévében

Tartalom

Előszó ......................................................................................................................................... 2

Bevezető ..................................................................................................................................... 2

Kétféle egészség: végső és viszonylagos ................................................................................... 3

Orvoslás ...................................................................................................................................... 4

Számosság .................................................................................................................................. 5

Fátylak ........................................................................................................................................ 6

A betegségekről általában .......................................................................................................... 7

Szervek ....................................................................................................................................... 9

Négy Nemes Igazság .................................................................................................................. 9

Öngyógyítás ............................................................................................................................. 10

Kapcsolódó irodalom ............................................................................................................... 12

1
Előszó

A második évben a hallgatók a mahájána tanításaival ismerkednek meg alapvetően, ahol


az egyik kulcs az önzetlen attitűd kialakítása, és ezen szándékon alapuló cselekvés. A másokon
való segítés egyik fontos területe a gyógyítás, mely részét képezte a tradicionális mahájána
kolostori egyetemi képzésnek. A buddhista orvoslás alapjaiba nyernek a hallgatók bepillantást.
Fontos a segítő attitűd és a készség kialakítása arra, hogy mind a test, mind az érzelmek és a
tudat szintjén képesek legyünk aktívan változtatni következményes állapotainkon. Saját
állapotainkért magunk vagyunk felelősek.

A Buddha első tanítása adja meg a buddhista orvoslás gerincét, ennek mentén értjük meg
a karma, az ok-okozat működését, majd az ok és okozat kapcsán elemezzük a négyféle
betegségtípust és a hozzájuk kapcsolódó terápiás rendszereket.

Bevezető

Két dolog áll távol a tudatuktól, az egyik a test, a másik a halál, melyek természetesen
szorosan összekapcsolódnak. Például, ha beteg a testünk, elvisszük orvoshoz, akiről azt
feltételezzük, hogy jobban ért a saját testünkhöz és majd ő meggyógyítja. Az ideális azonban
az lenne, hogyha mi, akik benne lakunk, jobban ismernénk a saját testünket. A meditáció első
lépése, hogy „hozzuk haza” a tudatot, töltsük ki vele ezt a testnek nevezett edényt. Ezért a
meditációs gyakorlatok a légzéssel kezdődnek és a testérzetekkel folytatódnak, hogy
megérkezzünk a testbe. A mai átlagemberek sajnos nincsenek tisztában a saját testük
felépítésével és a szerveik elhelyezkedésével. A théraváda rendszerben hosszabb meditációs
gyakorlatok vannak a szervek megfigyelésére, sőt vizualizálják is őket és a hozzájuk
kapcsolódó érzeteket is megfigyelik. Egy mai modern orvos nem rendelkezik ezzel a
képességgel, tudással. Ez az aszubha meditáció, melyben végigmennek a test 32 részén. Ezáltal
képesek megérteni annak működését és érzeteit. A megvilágosodás nem a testtől elmenő
folyamat. Ellenkezőleg, a testbe menő folyamat. A Buddha sem a testen kívül érte el a
megvilágosodást. Először mindenki a saját testét állítsa az érdeklődése középpontjába, aztán
később jöhet mások testének orvoslása. Tehát meg kell tudnunk figyelni a saját testünket,
tudnunk kell, hogy hol vannak a szervek benne, és összekapcsolni az érzetekkel.

2
Kétféle egészség: végső és viszonylagos

A végső egészség az, amikor megvilágosodunk, megszabadulunk, megtisztulunk a


mérgeinktől. Ez hívják nirmánakája, látszattestnek, tibetiül: tulku. (Néhány alapinfó a
látszattestről… nagyobb szabadságfok, emlékezés a jövőre, az elemek tiszták, a fizikai test
tökéletesen működik, pl. nincs alvás-, táplálkozási, vagy éppen hideg-meleg kényszer stb.)
Mindenki rendelkezik nirmánakájával, így az orvoslás elsődleges célja nem a gyógyítás, hanem
ennek a felismerése és az akadályok elhárítása. Az orvoslás és a megvilágosodás útja ugyanaz.

A viszonylagos egészség talaján dolgoznak a mérgek. Vannak testi, érzelmi, tudati


mérgek. Ebben ezek egyensúlyára törekedhetünk.

A testi mérgeket halmazállapotok és az elemek szerint csoportosíthatjuk (4). Az elemek


kibillentségét például a páciens kezéről állapíthatjuk meg: a hideg száraz a föld- (szorongás), a
hideg nedves a víz- (pánik), meleg nedves a levegő- (gőg), a meleg száraz a tűzelem (düh) felé
való eltolódás. Ezeknek a tüneteknek és az őselemek arányainak a diagnosztizálása az első
szint. Ekkor már párhuzamot vonhatunk a 4 Nemes Igazság formulájával, miszerint nem
tüneteket, hanem okokat kezel a helyes orvoslás. A külső és belső elemi megnyilvánulások
között összefüggés van. Négyféle fájdalmat különböztetünk meg a négy őselemnek
megfelelően: nyomásos, tompa, szúró és égő fájdalom (föld, víz, levegő, tűz).

Az érzelmi mérgek (5): harag, gőg, féltékenység, vágy és kétely. Ezek egyik jellemzője,
hogy a következményeik a halál irányába terelnek. Ártanak, szenvedést, karmát szülnek.
Beszűkítenek és kibillentenek: a vágy előre húz, a gőg hátra, a harag jobbra, a féltékenység
balra és a kétely csavar. Jele a fizikai testen a feszültség kialakulása, feleslegesen feszülő izmok.
(Ennek a szakterülete a kineziológia.) Ezeknél a feszültségeknél nincsenek nyitva a csatornák,
blokkolják az áramlást, a légzést, tehát valamilyen probléma van jelen. A meditációban ezek
oldására is törekszünk.

Tudati mérgek (3): tudatlanság, vonzódás, taszítás. Ezek az idővel összefüggő


problémák is lehetnek. A múlton való rágódás emésztési zavarokat okoz, a jövőképünk a
légzéssel függ össze, míg a jelent a szív jeleníti meg.

Egy gyógyítónak azt kell lehetővé tennie, hogy a mérgek kiegyenlítődjenek és ne legyen
eltolódás egyik irányba sem. Egyensúlyba kerüljünk.

3
Orvoslás

Az összes buddhista tanítás alkalmazható az orvoslásban. Például, ha valamit kivágunk a


testből az a hinajána módszerére hajaz (elengedés, elhagyás - kilégzés…), míg, amikor vitamint
viszünk be, az a mahájána módszere (bevisszük a minket segítő dolgokat, tápanyagot -
vizualizáció). A Dharma ezáltal nem egy elvont fogalom, hanem egy gyakorlati út. Először is
önmagunkat kell kellő éberséggel megfigyelni. Majd, ha ez sikerült, akkor leszünk alkalmasak
arra, hogy diagnosztizáljunk embereket. Egy-egy betegség két tényezőből áll, az egyensúlyból
való kibillentségből és tudatzavarból. Ezek a szenvedések okai: karma, szenvedélyek, ego,
tévedések fátyla. A trisna (szomj) kibillentséget okoz, az avidja (nemtudás) pedig tudati
zavarokat. Az egyensúly zavarát a szamatha, a tudati zavarokat a vipasszaná oldja meg. Meg
kell nézni, hogy egy betegség miben akadályoz és mire kényszerít.

Az orvoslás összevethető a Négy Nemes Igazság módszerével. A diagnózis holisztikus


kell, hogy legyen. Öt dolgot vizsgálunk, mely kibillentségre utalhat: a beteg környezete, a tér
(ehhez tartozik a virág felajánlása); a történések, az idő (füstölő felajánlása); a test és testalkat
(gyümölcs); az érzelmi állapot, beszéd, (víz); a szellemi állapot, tudat (mécses). A betegség
tünetegyüttesekből áll, ami az első igazságnak felel meg. A tünetek maguk is szenvedés. A
diagnosztizálásnál ezt mindet figyelembe kell venni. Egy megvilágosodottnál ez az öt
szinkronban van – szambhogakája (pl. Amitábha). A mi világunk a nirmánakája. Itt kibillentség
van, ez a vágyak és okozatok világa.

Azonban nem a tüneteket kell kezelni, hanem az azokat kiváltó okokat -> oki orvoslás!
Azokat kell feltérképezni. Ha ellazulunk és megfigyeljük a tüneteket (szatipatthána), akkor
megmutatkoznak az okok, melyek minden esetben tőlünk fakadnak.

Ezeken kívül még egy dolog kell, hogy megmutatkozzon a terápiában: a nem-ártás
szemlélete (ahimsza). Minden betegség mögött tévedés van. Ezért az orvoslás nem kell, hogy
erőszakot alkalmazzon, helyette az azt kiváltó tévedést kell feloszlatni. Tehát holisztikus
látásmód az 1. nemes igazság, az okok feltérképezése a 2., a megszüntethetőség kérdése a 3.
(pl. a karmikus betegségeket nem lehet megszüntetni), a 4. az út igazsága pedig maga a terápia.
A Buddha az orvos, a Dharma a gyógyszer, a Szangha az ápolók, mi pedig a betegek vagyunk.

4
Az első gyakorlat hinajána módszer: megfigyeljük a kibillentségeket és elengedjük,
kilélegezzük azokat. A második gyakorlat a Gyógyító Buddha mantrája: Om Bhaisadzsjé
Bhaisadzsjé Mahabhaisadzsja Radzsa Szamudgaté Szvaha. Ez mahájána gyakorlat, ahol
bevisszük az egészséget. Elképzeljük hatalmas méretben a kék gyógyító Buddhát.

Számosság

Vannak olyan szövegek, ahol a számok és a tanítások szinonim módon szerepelnek.


Például a drágakő a hármat, a szem a kettőt, az igazság a négyet jelenti stb… Persze fordítva is
működik: menedéket vesz a háromban, felismeri a négyet… A buddhizmusban (is) van
számosságok könyve és le lehet vezetni a tanításokat a számosságon keresztül. Egy profi
Dharmatanító egyrészt meg tudja találni a 4 Nemes Igazságot minden tanításban, másrészt
számosságok által is ki tudja fejezni a Dharmát.

• 2: végső és viszonylagos igazság, egészség. A viszonylagos igazság azt jelenti, hogy


hol tartunk jelenleg, a végső pedig, hogy hova szeretnénk eljutni. Kijelöljük vele a célt.
A viszonylagos egészség a mérgek egyensúlya, a végső egészség a mérgektől való
megtisztulás. Mindenki rendelkezik a végső valóság természetével, ezért egy jó orvos
feladata nem az, hogy meggyógyítson, mert nem is tud, hanem hogy az öngyógyítás
akadályait eloszlassa.
• 3: az egyensúly szempontjából megkülönböztetünk testi, érzelmi, tudati tényezőket.
Az orvoslás szempontjából a három lényeges tényező, hozzáállás: holisztikus
diagnózis, oki orvoslás, nem ártás.
• 4: nemes igazság (diagnosztizálás, okok megállapítása, megszüntethetőség, terápia),
fátyol (karma, szenvedélyek, ego, tévedések), betegségek típusai.
• 5: felajánlás (tér-virág, idő-füstölő, test-gyümölcs, érzelmek-víz, tudat-mécses); prána;
érzékszerv; csakra; aura.
• 60: perc, ujjperc, 3 menedék * 4 igazság * 5 fogadalom…

5
Fátylak

A kiegyensúlyozott állapotot a meditációban az összpontosítással gyakoroljuk


(szamatha). Ezáltal a karma és a szenvedélyek fátylára némi rálátást nyer az ember. A karma
fátyla egyrészt cselekvésre ösztönöz, mozgásra kényszerít, ezért az ülésben a lábakat
keresztezzük, mivel ez összefüggésben áll a tudat mozgékonyságával is (test-tudat kapcsolat).
A hajlított térdekkel és a keresztezett lábakkal blokkoljuk a mozgás lehetőségét. Továbbá
leállítjuk a kezet és a beszédet is. Hogyha belső beszéd van, akkor a nyelv mikromozgásokat
végez. Ilyenkor nem vagyunk jelen. Másrészt a karma fátyla kifelé fordít, ezért behunyjuk
és leállítjuk a szemet is, és az összes cselekvő- és érzékszervet. Ahhoz, hogy befelé forduljunk
az érzéseinket kell megfigyelni. A gondolatok elvisznek, kifelé irányítják a figyelmet, míg az
érzések, melyek mindig bennünk zajlanak, befelé fordítanak. Így az éberségnek három tárgya
van: a testérzetek figyelése, a légzésfigyelés, és a hangok hallgatása. Ezek folytonosságuk révén
mindig „most” történnek. Ha tehát az ember a karma és a szenvedélyek fátylát le akarja győzni,
akkor karma fátyla ellen nem cselekszik és befelé figyel, a szenvedélyek fátyla ellen pedig,
mivel az kimozdít, megpróbál egyensúlyban maradni. Egyébként a szenvedélyek fátyla indítja
be a karma fátylát is. Mindig valamilyen érzés mozdít ki, indítja el a cselekvést. A meditációban
erre szolgál az egyhegyűség és a tiszta jelenlét, hogy nem mozdulunk, nem kifelé, hanem befelé
figyelünk és megpróbálunk egyensúlyban maradni. Ezért fontos a testhelyzet is.
A pácienseken is meg lehet figyelni ezeket az egyensúlyvesztett állapotokat. Például a láz
a tűzelem kibillentsége, érzelmek szintjén, ha pl. a kétely nagyon erős, akkor csavarodik a
gerinc, a harag gyulladást szül stb… Ezek szinte mindig észrevehetőek, mivel mi sosem
vagyunk egyensúlyban. A kibillentség állapotából való visszamozdítás nagyon furcsának hathat
az emberek számára. Minden betegségnél és szenvedésnél biztos, hogy van kibillentség és
tudati zavar. Ez a 4 Nemes Igazság szomorú ténye: hogyha szenvedek, akkor tévedek. A fátylak
állapotában való időzés miatt van az, hogy mindenki szabad, boldog és bölcs akar lenni, ehelyett
kötött, szenved és nem ért. Ezért mondják a Dharmáról, hogy jó az elején, jó a közepén és jó a
végén. Ellenben a karma pl. jó az elején, rossz a közepén és még rosszabb a végén. Akkor
gyakorol valaki helyesen, hogyha nincs különbség az eleje, a közepe és a vége között. Ha van,
akkor az még a karma szintjén zajlik. Ez lehet akár mozgásművészet, vagy meditációs gyakorlat
is. A tiszta jelenlét gyakorlásánál nincs különbség az eleje és a vége között. Sőt olyan sincs,
hogy „elkezdjük a gyakorlást”, mert ugye akkor eddig mit csináltunk?! Az tehát nem jó, hogyha
valaki a gyakorlás „kezdetét” valamilyen változtatással kezdi (pl. testhelyzet, tudatállapot),
mert akkor ezek szerint eddig nem a megfelelő állapotban volt. Amikor ezt már sikerül
6
kiküszöbölni, az már a tisztánlátás szintje (vipasszaná). Ekkor a tévedések, önellentmondások
kezdenek kitisztulni, vagyis az ego és a tévedések fátyla oszlani kezd.
E négy fátyol miatt nem látjuk a jelenségeket. Aki ezen az úton elindul, az nagyobb
szenvedést tapasztal amiatt, mert érzékenyebbé válik és jobban rálát a fátylak működésére. Aki
semmit nem tud az egészből, az e szenvedéseket sem fogja fel. A befelé fordulás során
szembetalálkozunk a karma fátylával, mely egy elszabadult energiát jelent, amivel meg kell
küzdeni. Addig-addig kell harcolni vele, amíg a karma fátyla már nem tud kimozdítani. Ekkor
már mi döntünk, hogy cselekszünk-e vagy sem. Nem reagálunk, hanem választ adunk. Nő a
szabadságfokunk. Persze mindez nem könnyű, mert nagy a „sodrás”.
A Buddha ezeket létszomjnak és nem-tudásnak nevezte. Előző a karma és a szenvedélyek
fátyla, míg utóbbi az egoé és a tévedéseké. A betegségeknél is pontosan erről van szó, csak a
buddhizmusban elsősorban a végső egészségre törekszünk (megvilágosodás), a gyógyászatban
pedig inkább a viszonylagos egészségre. A théraváda alapvetően a karma fátylával gyakorol
(szerzetesi ösvény), a tantra az ego fátylával (azonosulás Avalokitésvarával), a mahájána a
szenvedélyek fátylával (ellenszereket alkalmaz az érzelmi kibillentségekre). Aki megérti a
fátylakat, annak feltárul a tanítás és helyére kerül a gyakorlás. Nem kell létrehozni a
megvilágosodást, vagy az egészséget, hanem el kell engedni a fátylakat és az öngyógyítás
akadályait.

A betegségekről általában

A betegséget kiváltó ok mindig tudati és érzelmi, és az elkedvetlenedés állapotával indul.


Mire a test is megbetegszik a probléma már átfutott a „rendszeren” és elindulhatna az
öngyógyulás folyamata, ha nem akadályoznánk meg. A folyamat ilyenkor önmagába fordul
(egyik rész lehúzza a másikat) és azt gondoljuk, hogy ez maga a betegség, holott az okokat
kellene megvizsgálni. Tehát a fizikai tünetek, amiket mi betegségeknek tekintünk, a
buddhizmusban már a gyógyulást jelentik. A buddhizmusban a fátylak a betegségek. Minden
betegre más és más terápia alkalmazandó, figyelembevéve az összes személyes körülményt
(holisztikus diagnózis).

Ugyan mindenki szabad, boldog és bölcs akar lenni, de a fátylak hatására ez a törekvés
kisiklik és nem ez lesz az eredmény. Az például egy téves elképzelés, hogy a szabadsághoz sok

7
pénz kell. Így ugyan közvetetten a szabadságra törekszünk, de téves elképzeléseink miatt
valójában a szándékunk is és az eredmény is szennyezett. A négy fátyol tehát a négy akadályt
jelenti, melyek feloszlatására törekszünk. Egy jó buddhista orvos, vagy egy jó Dharmatanító
környezetében ezek a fátylak elkezdenek feloszladozni. Ez történhet ösztönösen is, akár
előképzettség nélkül.

A betegségek megszüntethetőségének és időtartamuk szempontjából


megkülönböztetünk:

• baleset; Hit az erőszakban. Az elsődleges ok a nem odafigyelés, szerepet játszhat benne


a karma is, de a legfőbb tényezője, hogy nem tudunk más lehetőséget elképzelni az adott
pillanatban, mint az erőszakot. A műtét is ugyanez a kategória. Azt hisszük, hogy nincs
más megoldás az adott szituációra, mint pl. a vágás. Meg kell nézni, hogy miben
akadályoz és mire kényszerít, mely területen történik, pl. cselekvési területen a kar fog
sérülni.
• alkati probléma; Önutálat a forrása, de lehet a saját alkatunk nem ismerete, vagy
figyelmen kívül hagyása is. Diagnosztizálásnál meg kell állapítani az alkatot, mert
befolyásolja a kialakult betegségek fajtáját és a gyógymódot is. Például az evés négy
indíttatásból történhet: látvány után (a szemem kívánja), gondolatok után (pl.
megmondták, hogy ennem kell), érzelmek után (hangulatjavító), végül a valódi a zsigeri
evés (mit kíván a test valójában). A hamis éhségérzet sem könnyíti meg ezt a folyamatot.
Ez az, amikor a bevitt táplálék a vastagbélbe lép (3-4 óránként). Tehát az alkati
tulajdonságokat megfigyeljük, elfogadjuk és megszeretjük, pl. szatipatthána
gyakorlásával. A hagyományos ázsiai orvoslás is az alkati típusok megállapításával
foglalkozik. Négyrétegű orvoslást használnak: helyes táplálkozás, viselkedés,
gyógyszerek és végül a külsődleges terápiák. Itt még nem használnak energiával való
gyógyítást. A külsődleges terápiák pl. a moxa, akupunktúra, masszás.
• pszichoszomatikus; Egy-egy esemény nem elfogadásból, elfojtásából ered, mely lehet
múlt-, jelen-, jövőbéli esemény. Például gyermekkori erőszak visszamaradt traumája,
vagy egy költői lény bunkók közötti kényszerű jelenlegi élete. Energiával, hipnózissal,
gyónással való orvoslás kezeli. Ezek a belső „démonok” problémái (szenvedélyek,
fátylak, agresszivitás, skizofrénia), de a pszichoszomatikus problémákat okozhatják külső
démonok is (megszállottság).
• karmikus; Nem gyógyítható, mindössze enyhíthetőek a tünetek. Előző életek be nem
tartott fogadalmai, azok ok-okozati hatásai. Sem energiával, sem az alkatunk
8
helyreállításával nem kezelhető. Tól-ig tartanak, le kell tudni őket. Vezeklésként
tekinthetünk rájuk. Meg kell vizsgálni, hogy egy-egy betegség karma, vagy egy kibillent
állapot. Az öregkorban kialakuló betegségek is inkább karmikusak. Sőt maga az öregedés
is karmikus. Aki megszületik meg is fog halni. A halál módja azonban utalhat tudati
zavarokra. Az ideális halál ülve belégzéssel történik, a nem ideális fekve kilégzéssel.

Egy külső kórokozó által okozott betegséget is tekinthetünk tudatinak. A vírus például
utalhat tévedésre vagy gyengeségre. Érdemes megvizsgálni, hogy mikor, milyen érzelmi,
mentális állapotban és milyen környezetben indult el a megbetegedési folyamat.

Szervek

Ritmus szervek: tüdő, szív, keringés – levegőelem által mozgatott.


Szűrő szervek: máj, vesék – a földelem által nyeri működését.
Lúgos, csatorna szervek: vékonybél, vastagbél – vízelem.
Savas, hólyag szervek: húgyhólyag, epehólyag, gyomor – tűzelem.
Fontos tudni, hogy ezek hol helyezkednek el a testben. A test 7 rétege: bőr, vér, izom,
zsír, csont, csontvelő, nemi váladékok. Alapvető gyakorlat a buddhizmusban a test
megfigyelése (szatipatthána), mellyel együtt annak elfogadását is gyakoroljuk. A legtöbb ember
ma nem figyeli meg a testét, így a betegségéről sincs pontos fogalma. Vizualizáljuk a belső
szerveinket és figyeljük meg az érzeteket!

Négy Nemes Igazság

Ahhoz, hogy az ember felismerje a betegségét két dolgot kell meglátnia hasonlóan ahhoz,
ahogyan a Buddha is felismerte a 4 Nemes Igazságot. Először is a középutat kell megérteni,
mely által saját kibillentségünket felismerhetjük és egyensúlyba kerülhetünk. A Buddha is
előbb megvilágosodott majd felismerte a 4 Nemes igazság módszerét, fontosságát. Majd az
okok belső mivoltát kell meglátni, vagyis, hogy minden belőlünk fakad. Ezt befelé fordulással
láthatjuk meg. Ezek az első kettő Nemes Igazságnak felelnek meg és ez a két dolog fordít
9
minket a karma ellen: kibillentség vs. egyensúly, középút; kifelé fordulás vs. befelé fordulás.
Mindez megkövetel egy szellemi szintet, nem mindenki képes ezekre a felismerésekre. A külső
megoldások itt nem segítenek.

A reinkarnációról való gondolkodás mikéntje is sok embert visszavet. Sőt, sok buddhista
sem tudja mit is gondoljon róla. Amíg mi kételkedünk működésében, addig a Buddha éppen a
folytonos reinkarnációtól akart megszabadulni.

A befelé fordulás egyik első gyakorlata, hogy figyeljük az érzéseinket, mivel azok belül
zajlanak. Ezzel szemben a gondolatok, melyek természetesen szintén belül vannak, kifelé
fordítanak, szétszórttá tesznek, elvisznek a jelenből. Egy érzés csak most történhet, de
gondolkodni lehet a múlton is és a jövőn is. Például a tegnapi fájdalmat már nem érzem, csak
vissza tudok rá gondolni; vagy gondolatban tudom, hogy valami fájni fog a jövőben, de érezni
még nem érzem. A középút felismerése azonban eleinte mégis a gondolatok által lehetséges.
Ehhez kiindulási alap a test és a légzés. A kulcs a belégzés és a kilégzés között történik, vagy
az ébredés és az alvás között. Nem véletlenül van ekkor a meditáció. Maga az ülés is egy
középutas testhelyzet (az állás idegességet, cselekvést szül; a fekvés tompaságot, elalvást).

Nem csupán a Nemes Nyolcrétű Ösvény jelenti a középutat, hanem az egész 4 Nemes
Igazság. Azt nevezték nemesnek, aki felismerte, hogy a megoldás belül és középen van, és
ezek lehetőségétől nemes a négyes igazság és a nyolcas ösvény. A befelé fordulás az
egyhegyűséggel érhető el (szamathával), melyben érzésekre érdemes összpontosítani (pl. légzés
érzete, testérzet); a középút pedig a belátással, tisztánlátással (vipasszaná) ismerhető fel. Ezek
tehát két működésünket teszik helyre: az érzést és a gondolatot. A gondolkodás célja az
Ösvényre vonatkoztatva, hogy képesek legyünk felismerni a középutat. Ehhez önreflexióra
van szükség. Meg kell vizsgálni magunkat, hogy mit is csinálunk. Így a gondolkodás
folyamatát, mely szétszórttá is tud tenni, a hasznunkra is fordíthatjuk.

Öngyógyítás

A nyolc lépés:

1. Megfigyelés, helyes nézet


2. Elhatározást teszünk, helyes elhatározás, szándék

10
3. Rendezzük az elemeket, helyes életmód
4. Rendezzük az érzelmi töltetet hangokkal, helyes „beszéd”
5. Kitörünk a betegségképből, helyes cselekedet
6. Örömökkel töltekezünk a légzésen keresztül, helyes erőfeszítés
7. Kilégzéssel elengedjük, ami nem kell, helyes gondolkodás
8. Felszabadulás, helyes elmélyedés

Az öngyógyítás kiindulási pontja önmagunk megfigyelése (szatipatthána)… (Sőt mások


gyógyításának is ez az első lépése, miszerint megfigyeljük a pácienst, azaz diagnosztizáljuk.)

Következő lépése az egészségre irányuló elhatározás felkeltése magunkban. Helyes nézet


(vagy belátás), majd a helyes elhatározás. Amekkorában csak tudjuk, elképzeljük a Gyógyító
Buddha kék lényét. Kék és arany ragyogás árad belőle, és közben mondjuk a mantráját. Itt nem
az elképzelt kép lesz a fontos, hanem az érzés, miszerint a belőle áradó fények megtisztítanak,
eltöltenek bennünket.

A harmadik lépés a helyes életmód gyakorlata, melyben helyre tesszük az elemi


energiákat. Mozgásgyakorlatoknál a nyújtás földelemű, az ízületek forgatása, körzése
vízelemű, az átmasszírozás tűzelemű, a rázás pedig levegőelemű energia. Mind a négyféle
mozgás egyfajta problémamegoldás. Ezután az öt elem gyakorlata következik: érezzük ülésben,
ahogy kimozdíthatatlanul nyomjuk a földet, ami egy mély, szilárd energia; a fa a rugalmasság,
az izmokat ellazítjuk, befogadóvá válunk; a tűz az egyensúly, finoman mozgatjuk a testet, amíg
azt nem érezzük, mintha a fejünknél fogva lógnánk; a fém amikor leáll a test és minden
tökéletesen a helyére kerül; a víz pedig a folytonos légzés.

A negyedik lépés a helyes beszédhez kapcsolódik, a hangok hallgatása, hangok keltése.


Ide tartozik például a mélyzümmögés gyakorlata. Érezzük, ahogy a mélyzümmögésben a hang
teljesen kitölt és áthatja a tudatot is. Légmentesen bedugjuk a fület és zümmögünk. Utána pedig
csak hallgatjuk a hangokat.

Az ötödik lépés a szemgyakorlatok. Finoman, folyamatosan mozgatjuk a szemet,


elkerülve a szaggatottságot. Ezután átdörzsöljük a szemöldököket és a szemek között az
orrnyerget.

11
A hatodik lépés a légzés gyakorlata. Belégzéssel frissességet lélegzünk be, kilégzésre
pedig minden feszültséget elengedünk. Belégzés 4 ütem, bent tartás 2, kilégzés 4, kint tartás 2.
Ez a négy égtáj légzése: a belégzés a kelet, a frissesség; bent tartás a dél, az öröm; a kilégzés a
nyugat, a megnyugvás; a kitartás az észak.

A hetedik lépés a betegség kilégzéssel való elengedése. Az önutálatot, az akadályokat, a


múlt, jelen, jövő problémáit, testi, érzelmi, tudati gondokat mind elengedjük.

Végül időzzünk el a tiszta, nyugodt szívű jelenlét, a felszabadultság állapotában.

Kapcsolódó irodalom

• Bhaisadzsjaguruvaidúrjaprabhárádzsa szútra (Taisho XIV, 450)


• Lótusz szútra
• A Betegségek gyógyítása szútra (Arśapraśamana-sūtra, Taishō Kánon 21., száma:
T.1325.21.490)
• Példázat az orvosokról szútra (Taishō Kánon 4. kötetében található. T.219.4.802)
• Csögyal Namkhai Norbu, 2010. Születés, élet és halál, Budapest: Magyarországi
Dzogcsen Közösség
• Dr. Pema Dordzse, 2009. Tibeti spirituális gyógyászat, Budapest: Tericum kiadó
• Ralph Quinlan Forde, 2009. Tibeti gyógymódok, Gabo Kiadó
• Khenchen Thrangu Rinpoche, 2004. Medicine Buddha Teachings, New York,
Boulder, Colorado: Snow Lion Publications Ithaca

12