A2előadás (Tavalyi)

Matematika A2c
Pataki Gergely
BME
2014. január 16.–2014. november 24.
pataki@math.bme.hu
math.bme.hu/∼pataki
CSAK VÁZLAT (PG)
– 1
Improprius integrál
Definíció (Improprius integrál, 1. típus, (az intervallum nem korlátos))

Legyen a ∈ R, és f Riemann-integrálható [a, b]-n, minden b ≥ a esetén!
Zb
Ha létezik lim f ∈ R, akkor azt mondjuk, hogy az f improprius
b→∞
a
integrálható az [a, ∞[ intervallumon, és az integrál értéke a fenti
határérték, azaz
Z∞ Zb
f = lim f.
b→∞
a a
Zb Zb
Ha nem létezik lim f , vagy lim f = ±∞, akkor azt mondjuk, hogy
b→∞ b→∞
a a
az f nem improprius integrálható az [a, ∞[-en.
CSAK VÁZLAT (PG)
Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 2

Feladat
Z∞
1
dx =?
x
1
Z∞
1
dx =?
x2
1
Z∞
e−x dx =?
0
Z∞
x 3 dx =?
0
Z∞
sin x dx =?
0
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció (Improprius integrál, 1. típus, (az intervallum nem korlátos))
Legyen b ∈ R, és f Riemann-integrálható [a, b]-n, minden a ≤ b esetén!
Zb
a→−∞
a
integrálható a [−∞, b[ intervallumon, és az integrál értéke a fenti
határérték, azaz
Zb Zb
f = lim f.
a→−∞
−∞ a
Zb Zb
Ha nem létezik lim f , vagy lim f = ±∞, akkor azt mondjuk,
a→−∞ a→−∞
a a
hogy az f nem improprius integrálható a [−∞, b[-n.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Z−1
1
√
3
dx =?
x
−∞
Z0
1
dx =?
x2 +1
−∞
Z0
x
dx =?
x2 +1
−∞
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció (Improprius integrál, 2. típus, (a függvény nem korlátos))
Legyen f Riemann-integrálható [x , b]-n, minden a < x ≤ b esetén!
Zb
x →a+
x
integrálható az |a, b] intervallumon, és az integrál értéke a fenti határérték,
azaz
Zb Zb
f = lim f.
x →a+
a x
Zb Zb
x →a+ x →a+
x x
hogy az f nem improprius integrálható az [a, b]-n.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Z1
1
dx =?
x
0
Z1
1
√ dx =?
x
0
Z1
1
dx =?
x2
0
Z1
log x dx =?
0
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció (Improprius integrál, 2. típus, (a függvény nem korlátos))
Legyen f Riemann-integrálható [a, x ]-en, minden a ≤ x < b esetén!
Zx
x →b−
a
integrálható az [a, b| intervallumon, és az integrál értéke a fenti határérték,
azaz
Zb Zx
f = lim f.
x →b−
a a
Zx Zx
x →b− x →b−
a a
hogy az f nem improprius integrálható az [a, b]-n.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
π
Z2
tg x dx =?
0
Feladat
Z1
x −2 dx =?
−1
Z1
x −3 dx =?
−1
Z1
x −1/3 dx =?
−1
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció (Vegyes típus)
Legyen a, b ∈ R! Ha létezik n ∈ N+ , és x0 , . . . , xn ∈ R úgy, hogy
a = x0 ≤ · · · ≤ xn = b, és minden k = 1, . . . , n esetén f improprius
integrálható (1. vagy 2. típus) az |xk−1 , xk | intervallumon, akkor azt
mondjuk, hogy az f improprius integrálható az |a, b| intervallumon, és az
integrál értéke a fentiek összege, azaz
Zb n Zxk
X
f = f.
a k=1xk−1
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Z1
x −2 dx =?
−1
Z1
x −3 dx =?
−1
Z1
x −1/3 dx =?
−1
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Ha a, b ∈ R úgy, hogy a < b, és f improprius integrálható |a, b|-n, akkor
azt mondjuk, hogy létezik
Za Zb
f =− f.
b a
Továbbá, legyen
Za
f = 0.
a
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Ha a, b ∈ R, f és g improprius integrálható |a, b|-n, és α ∈ R, akkor f + g
és α · f is az, és
Zb Zb Zb Zb Zb
(f + g) = f + g, (α · f ) = α f.
a a a a a
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (Az improprius integrál intervallum szerinti additivitása)
Ha a, b ∈ R, a < c < b, és az alábbi egyenlet valamelyik oldala létezik,
akkor a másik is, és ekkor a két oldal egyenlő.
Zb Zc Zb
f = f + f
a a c
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Legyen a, b ∈ R, a < b, f , g és h folytonos |a, b|-n, f (x ) ≤ g(x ) ≤ h(x )
minden x ∈ |a, b| esetén! Ha f és h improprius integrálható |a, b|-n, akkor
g is, és
Zb Zb Zg
f ≤ g≤ h.
a a a
Feladat
Z∞
2
Létezik-e e−x dx ?
−∞
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel ∞
X
Legyen an egy sorozat, és f (x ) = abx c . Ekkor an pontosan akkor
n=1
konvergens, ha f improprius integrálható az [1, ∞[-en. Ekkor
∞
X Z∞
an = f.
n=1 1
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (Integrálkritérium)
Legyen f monoton csökkenő, és [1, ∞[⊂ Df ! f pontosan akkor improprius
∞
X
integrálható [1, ∞[-en, ha a f (n) sor konvergens. Ekkor
n=1
Z∞ ∞
X Z∞ Z∞
f (x ) dx ≤ f (n) ≤ f (x ) dx = f (t − 1) dt.
2 n=2 1 2
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
∞
X 1
A sor pontosan akkor konvergens, ha α > 1.
n=1
nα
Bizonyítás.
1
Az előző tétel miatt azt kell belátnunk, hogy az f (x ) = = x −α
xα
pontosan akkor improprius integrálható az [1, ∞[-en, ha α > 1.
Ha α 6= 1, akkor b → ∞ esetén
Zb #b 
∞, ha α < 1,
"
x 1−α b 1−α − 1
x −α dx = = → 1
1−α 1
1−α  , ha α > 1.
1 α−1
Ha α = 1, akkor b → ∞ esetén
Zb Zb
1
x −α
dx = dx = [log x ]b1 = log b → ∞.
x
1 1
CSAK VÁZLAT (PG)

Ívhossz
• •
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Integrál alkalmazásai–Ívhossz 19
Ívhossz
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦ ◦
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦
◦ ◦
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦ ◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦ ◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦ ◦ ◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦◦◦◦
◦◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦◦◦
◦◦◦◦ ◦◦◦◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Ívhossz
◦◦◦◦◦◦◦
◦◦◦◦◦◦◦ ◦◦◦◦◦◦◦
◦◦◦ ◦◦◦
◦◦◦ ◦◦
◦◦
◦
◦ ◦◦
◦◦ ◦◦
◦◦ ◦◦
◦
◦ ◦◦
◦◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
◦ ◦
•◦ •
◦
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
) ◦
1
◦◦◦
m(xk − xk−1 )
x k−
◦ ◦ −
◦ ◦ 2( xk
m
◦ ◦ √ 1 +
xk − xk−1
•◦ •
◦ ◦
+ ++ +
a xk−1 xk b
Ha f deriválható, akkor Lagrange tétele miatt létezik

ξk ∈]xk−1 , xk [: m = f 0 (ξk ), így a töröttvonal hossza
n q q
1 + (f 0 (ξk ))2 (xk − xk−1 ), ami pont a 1 + (f 0 (x ))2 függvény
X
k=1
integrálközelítő összege.
Zb q
Ha f folytonosan deriválható, akkor a görbe ívhossza 1 + (f 0 (x ))2 dx .
a
CSAK VÁZLAT (PG)
•
Feladat
√
Mennyi az f (x ) = x 3 görbe
ívhossza, ha x ∈ [1, 4]?
Segítség:
Zb q
1 + (f 0 (x ))2 dx .
a
CSAK VÁZLAT (PG)
Forgástest térfogata
Az f (x ) folytonos, nemnegatív függvény [a, b]-n vett grafikonját

megforgatjuk az x tengely körül. Az így kapott forgástest térfogatát
számoljuk ki.
f (x )
CSAK VÁZLAT (PG)
Integrál alkalmazásai–Forgástest térfogata 22

f (x )
+ + + + +
x0 = a x1 ξ2 x2 b = xn
Az a = x0 < · · · < xn = b felosztáshoz tartozóan közelíthetjük a térfogatot

n
X
a (xk − xk−1 )πf 2 (ξk ) összeggel, ahol ξk ∈ [xk−1 , xk ] tetszőleges. Ez
k=1
éppen a πf 2 (x ) függvény egy integrálközelítő összege, így ha f folytonos,
Zb
akkor a térfogat π f 2 (x ) dx .
a
CSAK VÁZLAT (PG)

f (x )
Feladat
π 11π

Az f (x ) = sin(x ) + 1.5 függvény grafikonjának, feletti szakaszát
6 6
forgassuk meg az x tengely körül! Mennyi a kapott forgástest térfogata?
Zb
Segítség: π f 2 (x ) dx .
a
CSAK VÁZLAT (PG)

Forgástest felszíne
Az f (x ) folytonosan deriválható, nemnegatív

függvény [a, b]-n vett grafikonját megforgatjuk
az x tengely körül. Az így kapott forgástest
palástjának felszínét számoljuk ki.
CSAK VÁZLAT (PG)
Integrál alkalmazásai–Forgástest felszíne 25

Az a = x0 < · · · < xn = b felosztáshoz tartozóan
közelíthetjük a felszínt a
n q
1 + (f 0 (ξk ))2 (xk −xk−1 )
X
π (f (xk−1 ) + f (xk ))
k=1
összeggel, ahol ξk ∈ [xk−1 , xk ] a Lagrange-féle
középértéktétel szerint létező pont, ha f
deriválható. Ha még f folytonosan is deriválható,
akkor megmutatható, hogy
≈ 2f (ξk ), így a fenti összeg
f (xk−1 ) + f (xk )q
éppen a 2πf (x ) 1 + (f 0 (x ))2 függvény egy
integrálközelítő összege, így ha f folytonosan
deriválható, akkor a felszín
Zb q
2π f (x ) 1 + (f 0 (x ))2 dx .
a
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Az f (x ) = x 3 függvény grafikonjának [0, 1]
feletti szakaszát forgassuk meg az x tengely
körül! Mennyi a kapott forgástest
palástjának felszíne?
Zb q
Segítség: 2π f (x ) 1 + (f 0 (x ))2 dx .
a
CSAK VÁZLAT (PG)

Súlypont
Az f (x ) folytonos, nemnegatív függvény [a, b] intervallumra eső grafikonja
alatti terület súlypontját szeretnénk meghatározni.
+
S = (sx , sY )
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Integrál alkalmazásai–Súlypont 28
+ + + + +
x0 = a xk−1 ξk xk b = xn
Az a = x0 < · · · < xn = b felosztáshoz minden k = 1, . . . , n esetén

ξk ∈ [xk−1 , xk ] súlyponthoz tartozó súly f (ξk )(xP
k − xk−1 ). Az így kapott
n
ξk f (ξk )(xk − xk−1 )
súlypontok súlyozott átlaga lesz sx közelítése: Pk=1 n .
k=1 f (ξk )(xk − xk−1 )
Ez éppen xf (x ) és f (x ) integrálközelítő összegének hányadosa, így ha f
Zb
xf (x ) dx
a
folytonos, akkor sx = .
Zb
f (x ) dx
a
CSAK VÁZLAT (PG)
f (ξk )
+
2
+ + + + +
x0 = a xk−1 ξk xk b = xn
Az a = x0 < · · · < xn = b felosztáshoz minden k = 1, . . . , n esetén
ξk ∈ [xk−1 , xk ]-hez tartozó súlypont f (ξk )/2, és a hozzá tartozó súly
f (ξk )(xk − xk−1 ). Az így kapott súlypontok súlyozott átlaga lesz sy
Pn 1
k=1 2 f (ξk )f (ξk )(xk − xk−1 )
közelítése: Pn . Ez éppen 21 f 2 (x ) és f (x )
k=1 f (ξ k )(x k − x k−1 )
integrálközelítő összegének hányadosa, így ha f folytonos, akkor
Zb
1
2 f 2 (x ) dx
a
sy = .
Zb
f (x ) dx
a
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
π

Határozzuk meg a sin függvény , π intervallum feletti grafikonja, és az
2
intervallum közötti terület súlypontját!
+
S = (sx , sY )
+ +
a b
CSAK VÁZLAT (PG)
Szabad vektorok
y
x
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Geometria 32
Összeadás
y
x
a+b=c
I ∃0 : ∀a : a + 0 = a (létezik nullelem);
I ∀a : ∃b : a + b = 0 (b = −a létezik inverz);
I ∀a, b, c : (a + b) + c = a + (b + c) (+ asszociatív);
I ∀a, b : a + b = b + a (+ kommutatív);
CSAK VÁZLAT (PG)
Skalárral való szorzás
y
x
2 · a = b; −1 · a = c
I ∀λ, µ, a : (λµ)a = λ(µa) (asszociatív);

I ∀λ, µ, a : (λ + µ)a = λa + µa (disztributív);
I ∀λ, a, b : λ(a + b) = λa + λb (disztributív);
I ∀a : 1 · a = a;
CSAK VÁZLAT (PG)
Abszolút érték
z
|a| = |b| = |c|
I ∀a : |a| ≥ 0 és |a| = 0 ⇐⇒ a = 0 (pozitivitás);

I ∀λ, a : |λa| = |λ| · |a| (pozitív homogenitás);
I ∀a, b : |a + b| ≤ |a| + |b| (háromszög egyenlőtlenség);
CSAK VÁZLAT (PG)
Skaláris szorzat
ϕ ϕ
y
x
ab = |a||b| cos ϕ
I ∀a : aa ≥ 0 és aa = 0 ⇐⇒ a = 0 (pozitivitás);
I ∀a, b : ab = ba (szimmetria);
I ∀a, b, c : (a + b)c = ac + bc (additivitás);
I ∀λ, a, b : (λa)b = λ(ab) (homogenitás);
CSAK VÁZLAT (PG)
Vektoriális szorzat
a×b
· b
·
ϕ |a × b|
a
|a × b| = |a||b| sin ϕ a × b⊥a, a × b⊥b és jobbkézszabály
I ∀a, b : a × b = −b × a (ferde szimmetria);

I ∀a, b, c : (a + b) × c = a × c + b × c (additivitás);
I ∀λ, a, b : (λa) × b = λ(a × b) (homogenitás);
CSAK VÁZLAT (PG)
Irányvektor
z
v
P0 •
P0 v
•
y
x
Az egyenes a pontjainak halmaza, azaz {P0 + λv|λ ∈ R}.
P0 = (x0 , y0 ), P = (x , y ), és
v = (v1 , v2 ) jelöléssel P0 = (x0 , y0 , z0 ), P = (x , y , z), és
v = (v1 , v2 , v3 ) jelöléssel
x = x0 + λv1 ,
x = x0 + λv1 ,
y = y0 + λv2 ,
y = y0 + λv2 ,
azaz (x − x0 )v2 = (y − y0 )v1 , vagy z = z0 + λv3 .
másképp v2 x − v1 y = v2 x0 − v1 y0 .
CSAK VÁZLAT (PG)
Normálvektor
•
n
•
P0 y
x
−−→
Az egyenes/sík a pontjainak halmaza, azaz {P|P0 P⊥n}.
P0 = (x0 , y0 ), P = (x , y ), és P0 = (x0 , y0 , z0 ), P = (x , y , z), és

n = (n1 , n2 ) jelöléssel n = (n1 , n2 , n3 ) jelöléssel
(x − x0 , y − y0 )n = 0, azaz (x − x0 , y − y0 , z − z0 )n = 0, azaz
(x − x0 )n1 + (y − y0 )n2 = 0. (x −x0 )n1 +(y −y0 )n2 +(z −z0 )n3 = 0.
CSAK VÁZLAT (PG)
Vektortér, normált tér, belső szorzat tér
V vektortér R felett, ha
I ∃0 ∈ V : ∀a ∈ V : a + 0 = a (létezik nullelem);
I ∀a ∈ V : ∃b ∈ V : a + b = 0 (b = −a létezik inverz);
I ∀a, b, c ∈ V : (a + b) + c = a + (b + c) (+ asszociatív);
I ∀a, b ∈ V : a + b = b + a (+ kommutatív);
I ∀λ, µ ∈ R, a ∈ V : (λµ)a = λ(µa) (asszociatív);
I ∀λ, µ ∈ R, a ∈ V : (λ + µ)a = λa + µa (disztributív);
I ∀λ ∈ R, a, b ∈ V : λ(a + b) = λa + λb (disztributív);
I ∀a ∈ V : 1 · a = a;
Megjegyzés
Egy vektorteret lineáris térnek is nevezhetünk.
Egy R feletti vektorteret valós vektortérnek is nevezhetünk.
Más test feletti vektorteret is értelmezhetnénk, de mi nem fogunk, ezért ha
mást nem mondunk, akkor a vektortér mindig valós vektorteret jelent.
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Vektortér 40
Példa (Vektortér)
A szokásos műveletekkel:
R, C, R2 = R × R, R3 = R × R × R, . . . .
Ha a ∈ Rn , akkor az a = (a1 , . . . , an ) jelölést vezetjük be, ahol
a1 , . . . , an ∈ R.
A szokásos műveletek, ha a = (a1 , . . . , an ), b = (b1 , . . . , bn ) ∈ Rn , és
λ ∈ R:
a + b = (a1 + b1 , . . . , an + bn ), illetve λa = (λa1 , . . . λan ).
FA = {f : A → R}, ahol A tetszőleges halmaz.
CSAK VÁZLAT (PG)
Altér
Definíció
Ha V vektortér, W ⊂ V úgy, hogy W is vektortér az örökölt műveletekkel,
akkor azt mondjuk, hogy W (lineáris) altere V-nek.
Tétel (Altérkritérium)
Legyen V vektortér, és ∅ =
6 W ⊂ V! W pontosan akkor altere V-nek, ha
I ∀a, b ∈ W : a + b ∈ W; I ∀a ∈ W, λ ∈ R : λa ∈ W;
Példa (Altér)
Legyen A, I ⊂ R úgy, hogy I intervallum!
R altere C-nek, vagy R3 -nak.
R2 vagy {(x , y ) ∈ R2 |y = 3x } altere R2 -nek.
CA = CA0 = {f : A → R|f folytonos} altere FA -nak.
DI = DI1 = {f : I → R|f deriválható} altere FI -nek, és CI0 -nek.
CI = CI1 = {f : I → R|f folytonosan deriválható} altere FI -nek, és DI1 -nek.
DI2 = {f : I → R|f kétszer deriválható} altere FI -nek, és CI1 -nek.
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció (Normált tér)
A (V, k · k) párt normált térnek, a k · k : V → R függvényt pedig V-n adott
normáanak nevezzük, ha
I ∀a ∈ V : kak ≥ 0 és kak = 0 ⇐⇒ a = 0 (pozitivitás);
I ∀λ ∈ R, a ∈ V : kλak = |λ| · kak (pozitív homogenitás);
I ∀a, b ∈ V : ka + bk ≤ kak + kbk (háromszög egyenlőtlenség);
Megjegyzés (Abszolút érték)

Az a = (a1 , . . . , an ) ∈ Rn vektor abszolút értéke, vagy L2 normáaja legyen
q
|a| = kak2 = a12 + · · · + an2 .
Ha I = [a, b] ⊂ R kompakt intervallum, akkor f ∈ FI L2 normáaja legyen

s
Z b
kf k2 = f 2 (x ) dx .
a
Könnyen ellenőrizhető, hogy mindkettő norma.
CSAK VÁZLAT (PG)
Példa (Más normák)
a ∈ Rn , és p ∈ [1, ∞] esetén az Lp norma
kakp = (|a1 |p + · · · + |an |p )1/p , ha p 6= ∞, illetve kak∞ = max |ai |

i
is norma. Az egységkör R2 -ben L1 , L2 , L3 és L∞ normák esetén:
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció (Belső szorzat tér)
A (V, h·, ·i) párt belső szorzat térnek, a h·, ·i : V × V → R függvényt pedig
V-n adott belső szorzatnak nevezzük, ha
I ∀a ∈ V : ha, ai ≥ 0 és ha, ai = 0 ⇐⇒ a = 0 (pozitivitás);
I ∀a, b ∈ V : ha, bi = hb, ai (szimmetria);
I ∀a, b, c ∈ V : ha + b, ci = ha, ci + hb, ci (additivitás);
I ∀λ ∈ R, a, b ∈ V : hλa, bi = λha, bi (homogenitás);
Megjegyzés (Skaláris szorzat)

Az a = (a1 , . . . , an ), b = (b1 , . . . , bn ) ∈ Rn vektorok skaláris szorzata,
legyen
ab = ha, bi = a1 b1 + · · · + an bn .
Ha I = [a, b] ⊂ R kompakt intervallum, akkor f , g ∈ FI skaláris szorzata,
legyen Z b
fg = hf , gi = f (x )g(x ) dx .
a
Könnyen ellenőrizhető, hogy mindkettő belső szorzat.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Indukált norma)
Ha h·, ·i egy belső szorzat a V vektortéren, akkor az
q
kak = ha, ai (a ∈ V)
egy norma V-n.
Megjegyzés
A skaláris szorzat az abszolút értéket azaz az L2 normát indukálja. p 6= 2
esetén az Lp norma nem származik belső szorzatból.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Cauchy-Schwartz egyenlőtlenség)
Ha (V, h·, ·i) egy belső szorzat tér, k · k az indukált norma, és a, b ∈ V,
akkor
|ha, bi| ≤ kak · kbk.
Egyenlőség pontosan akkor teljesül, ha
I a = 0, vagy b = 0 (ilyenkor 0 = 0);
I létezik λ 6= 0, amire a = λb (ilyenkor ha, bi = sgn(λ)kak · kbk).
Értelmezhetjük a közbezárt szöget, a következőképpen

Definíció
Ha (V, h·, ·i) egy belső szorzat tér, k · k az indukált norma, és
a, b ∈ V \ {0}, akkor nevezzük a két vektor által bezárt szögnek az
ha, bi

arccos
kak · kbk
értéket.
Azt mondjuk, hogy a és b ortogonális, ha ha, bi = 0.
CSAK VÁZLAT (PG)
Bázis
Tétel
Alterek metszete altér, azaz ha V vektortér, és Wi altere minden i ∈ I
T
esetén, akkor i∈I Wi is altere V-nek.
Definíció
Ha V vektortér, és H ⊂ V, akkor a H által generált altérnek nevezzük és
L(H)-val jelöljük az összes H-t tartalmazó altér metszetét.
\
L(H) = {W|W altere V-nek, és H ⊂ W}
Megjegyzés
Legyen ∅ =6 H ⊂ V véges, elemszáma n ∈ N+ , és elemeit jelölje a1 , . . . , an !
Ekkor a H által generált altér, a H elemeinek lineáris kombinációjaként
előálló vektorokból áll.
L(H) = {λ1 a1 + · · · + λn an |λ1 , . . . , λn ∈ R}.
Továbbá L(∅) = {0}.
CSAK VÁZLAT (PG)
z
y
x
Definíció
Ha V vektortér, és H ⊂ V úgy, hogy L(H) = V, akkor azt mondjuk, hogy
H egy generátorrendszere V-nek.
Ha létezik H ⊂ V véges generátorrendszer, akkor azt mondjuk, hogy V
véges dimenziós vagy végesen generált.
P a polinomok vektortere (FR altere) nem véges dimenziós.
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Legyen V vektortér, ∅ = 6 H ⊂ V véges, elemszáma n ∈ N+ , és elemeit
jelölje a1 , . . . , an ! Azt mondjuk, hogy H lineárisan független, ha
λ1 , . . . , λn ∈ R esetén
λ1 a1 + · · · + λn an = 0 =⇒ λ1 = · · · = λn = 0.
∅ mindig lineárisan független.

H ⊂ V végtelen halmazt akkor nevezzük lineárisan függetlennek, ha
bármely véges részhalmaza az.
Példa
(1, 0) és (1, 1) lineárisan független R2 -ben.
1, x , x 2 , x 3 lineárisan független P-ben.
{x n |n ∈ N0 } lineárisan független P-ben.
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Ha V vektortér, H ⊂ V lineárisan független generátorrendszer, akkor azt
mondjuk, hogy H egy bázisa V-nek.
Feladat
Legyen e1 = (1, 0), e2 = (0, 1), a = (2, 0), b = (1, −1), 0 = (0, 0) ∈ R2 !
A H = {e1 , e2 , a, b, 0} mely részhalmazai bázisok?
Tétel
Ha V vektortér, A ⊂ V lineárisan független, akkor létezik B bázis, melyre
A ⊂ B.
Ha V vektortér, A ⊂ V generátorrendszer, akkor létezik B bázis, melyre
B ⊂ A.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Dimenziótétel)
Ha B1 és B2 bázisai V-nek, akkor számosságuk megegyezik.
Definíció
Ha V vektortér, akkor a bázisának számosságát a tér dimenziójának
nevezzük, és dimV-vel jelöljük.
Példa
dim{0} = 0, dim R = 1, dim R2 = 2, dim R3 = 3, dim Rn = n, dim C = 2.
dim P = ℵ0 . Ez nem véges dimenzió.
Megjegyzés
A V vektortér pontosan akkor véges dimenziós, ha dim V ∈ N0 .
Más jegyzetek más tételt hívnak dimenziótételnek.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel
Ha V vektortér, és B ⊂ V, akkor a következő állítások ekvivalensek:
1. B bázis.
2. B maximális lineárisan független vektorrendszer, azaz B lineárisan
független, de ha a ∈ V \ B, akkor B ∪ {a} már lineárisan függő.
3. B minimális generátorrendszer, azaz B generátorrendszer, de ha
a ∈ B, akkor B \ {a} már nem az.
4. Minden a ∈ V \ {0} esetén egyértelműen létezik n ∈ N+ ,
b1 , . . . , bn ∈ B és λ1 , . . . , λn ∈ R \ {0}, melyre a = λ1 b1 + · · · + λn bn .
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel
Ha n ∈ N+ , V vektortér úgy, hogy dim V = n, és B ⊂ V, akkor a
következő állítások ekvivalensek:
1. B bázis.
2. B n-elemű, és lineárisan független.
3. B n-elemű, és generátorrendszer.
4. B = {b1 , . . . , bn }, és a ∈ V esetén egyértelműen létezik és
λ1 , . . . , λn ∈ R, melyre a = λ1 b1 + · · · + λn bn .
4 miatt bevezethetjük a következőt. Valójában ehhez rendezett bázis kell,
vagyis a bázis elemeinek kell, hogy legyen sorrendje.
Definíció
Legyen V vektortér, dim V = n, B = {b1 , . . . , bn } egy bázisa V-nek. Ekkor
egy tetszőleges a ∈ V B bázisra vonatkozó koordinátáainak nevezzük a
λ1 , . . . , λn skalárokat, melyekre a = λ1 b1 + · · · + λn bn .
CSAK VÁZLAT (PG)
Példa
a ∈ R2 koordinátái az e1 , e2 természetes bázisban 2 és 4,azaz a = (2, 4).
Írjuk fel a koordinátáit az v1 = (1, 1), v2 = (1, −2) bázisban.
8
3 v1
− 23 v2
v1
v2
a = 38 v1 − 23 v2
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Legyenek V és W vektorterek! A ϕ : V → W függvényt lineáris
leképezésnek nevezzük, ha
I ∀a, b ∈ V : ϕ(a + b) = ϕ(a) + ϕ(b) (additív),
I ∀a ∈ V, λ ∈ R : ϕ(λa) = λϕ(a) (homogén).
Tétel (Lineáris leképezések alaptétele)

Ha a1 , . . . , an bázis V-ben, és b1 , . . . , bn ∈ W tetszőleges, akkor létezik
pontosan egy olyan ϕ : V → W lineáris leképezés, melyre ϕ(ai ) = bi
minden i = 1, . . . , n esetén.
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Lineáris leképezések 56

Definíció
Legyenek V és W vektorterek! Azt mondjuk ϕ : V → W izomorfizmus, ha
lineáris bijekció. Ha létezik ϕ : V → W izomorfizmus, akkor a V és W
vektortereket izomorfaknak nevezzük.
Tétel
Ha V és W vektorterek úgy, hogy dim V = dim W ∈ N0 , akkor V és W
izomorf.
Útmutatás.
Legyen a1 , . . . , an bázisa V-nek, és b1 , . . . , bn bázisa W-nek. Legyen ϕ
olyan lineáris leképezés, hogy ϕ(ai ) = bi minden i = 1, . . . , n esetén.
Megjegyzés
Rögzített n ∈ N0 esetén minden n-dimenziós vektortér izomorf.
CSAK VÁZLAT (PG)

Legyenek V és W véges dimenziós vektorterek, és legyen v1 , . . . vn bázis
V-ben, illetve w1 , . . . , wm bázis W-ben! Egy ϕ : V → W lineáris leképezést
megadhatunk úgy, hogy megadjuk ϕ(vi ) koordinátáit a W bázisában.
ϕ(v1 ) = a11 w1 + a21 w2 + a31 w3 + . . . + am1 wm

ϕ(v2 ) = a12 w1 + a22 w2 + a32 w3 + . . . + am2 wm
ϕ(v3 ) = a13 w1 + a23 w2 + a33 w3 + . . . + am3 wm
.. .. .. .. .. ..
. . . . . .
ϕ(vn ) = a1n w1 + a2n w2 + a3n w3 + . . . + amn wm
 
a11 a12 a13 ... a1n
a a22 a23 ... a2n 
 21 
a a32 a33 ... a3n 
 
ϕ≈
 31
 .. .. .. .. .. 
 . . . . . 

am1 am2 am3 . . . amn
CSAK VÁZLAT (PG)

Mátrix
Definíció
Legyenek aij ∈ R minden 1 ≤ i ≤ m és 1 ≤ j ≤ n esetén. Akkor az
 
a11 a12 a13 ... a1n
 a21 a22 a23 ... a2n 


A=
 .. .. .. .. .. 
 . . . . . 

am1 am2 am3 . . . amn
táblázatot m × n típusú mátrixnak nevezzük.

Az m × n típusú mátrixok halmazát Rm×n módon jelöljük.
Az A ∈ Rm×n mátrix transzponáltjának nevezzük, és AT -vel jelöljük az
 
a11 a21 . . . am1
a
 12 a22 . . . am2 

T

a a23 . . . am3  ∈ Rn×m
 mátrixot, melyet a sorok és
A =
 13
 .. .. .. ..  oszlopok felcserélésével kapunk.
 . . . . 

a1n a2n . . . amn
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Mátrix 59
Mátrixok összege
Csak azonos típusú mátrixokat tudunk összeadni.

Definíció
A, B ∈ Rm×n esetén
     
a11 ... a1n b11 ... b1n a11 + b11 ... a1n + b1n
 a21 ... a2n   b21 ... b2n   a21 + b21 ... a2n + b2n 
    

+ . =
 . ..  ..  .. ..
 . .. 
.. 
.. 
 . . .   .. . .   . . .


am1 . . . amn bm1 . . . bmn am1 + bm1 . . . amn + bmn
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok skalárszorosa
Bármilyen mátrixot megszorozhatunk bármilyen skalárral.

Definíció
λ ∈ R és A ∈ Rm×n esetén
   
a11 a12 ... a1n λa11 λa12 ... λa1n
 a21 a22 ... a2n  λa λa22 ... λa2n 
 
  21 
λ
 .. .. .. = .
..   .. .. .. 
 . . . .   .. . . . 

am1 am2 . . . amn λam1 λam2 . . . λamn
Megjegyzés
Rm×n vektortér, méghozzá m · n dimenziós. dim Rm×n = m · n.
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
Ha A ∈ Rm×n és B ∈ Rk×l , akkor az A · B szorzatot csak akkor tudjuk

elvégezni, ha n = k. Ekkor a szorzatra C = A · B ∈ Rm×l teljesül.
Definíció
A ∈ Rm×n és B ∈ Rn×l esetén
   
a11 a12 ... a1n   c11 c12 ... c1l
a b11 b12 . . . b1l
 21 a22 ... a2n    21 c22
c ... c2l 
 b21 b22 . . . b2l  
  
 a31 a32 ... a3n  ·  . c c32 ... c3l ,
 
.. .. . =
 31
 .. .. ..   ..
..  . . .. 
  .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 

bn1 bn2 . . . bnl
am1 am2 . . . amn | {z } cm1 cm2 . . . cml
| {z } B | {z }
A AB
ahol
cij = ai1 b1j + ai2 b2j + ai3 b3j + · · · + ain bnj .
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
am1 am2 . . . amn cm1 cm2 . . . cml
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Mátrixok szorzata
 
b11 b12 . . . b1l
b21 b22 . . . b2l 
 
 . .. . 
 . ..
 . . . .. 
bn1 bn2 . . . bnl
   
a11 a12 ... a1n c11 c12 ... c1l
a a22 ... a2n  c c22 ... c2l 
 21   21 
 a31 a32 ... a3n   c31 c32 ... c3l 
   
 .. .. .. ..   .. .. .. .. 
 
 . . . .   . . . . 
 
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat  
1 2 " #
1 2 −1
Legyen A = −1 0 és B = !
 
0 0 1
0 1
Határozzuk meg az AB, BA, AA, BB mátrixokat!
CSAK VÁZLAT (PG)
Egy mátrixot négyzetes vagy kvadratikus mátrixnak nevezünk, ha
ugyanannyi sora van mint oszlopa. Ilyenkor a sorok számát, a mátrix
rendjéenek nevezzük.
Rn×n -ben a szorzás algebrai művelet, de nem olyan "jó", mint R-ben.
I asszociatív; (sőt, ha A ∈ Rm×n , B ∈ Rn×k , és C ∈ Rk×l , akkor
A(BC ) = (AB)C .)
I nem kommutatív;
" # " # " # " # " # " #!
1 1 1 0 2 1 1 1 1 0 1 1
például · = 6= = ·
0 1 1 1 1 1 1 2 1 1 0 1
n×n
   
1 0 ... 0 az R -beli
0 . . . . . . ...  egységmátrix. 
  
 
I létezik egységelem; En =  Azaz minden
   
 .. . . . . . .
 

 . 0

A∈R n×n 
esetén 
0 ... 0 1 AEn = En A = A.
I nem minden (nullától különböző) elemnek van (multiplikatív) inverze;
" # !
1 0
például nem létezik B ∈ R2×2 amire · B = E2 teljesülne.
0 0
I · disztributív +-ra; (sőt, ha A, B ∈ Rm×n , C ∈ Rn×k , és D ∈ Rk×m ,
akkor (A + B)C = AC + BC , illetve D(A + B) = DA + DB.)
CSAK VÁZLAT (PG)
Megjegyzés
Az 1 × 1-es mátrixok
(" halmazán
# persze
) a szorzás mindent tud.
a −b
Vizsgáljuk a | a, b ∈ R halmazt. Ez egy altere R2×2 -nek,
b a
hiszen nem vezet ki belőle az összeadás (és a skalárral való szorzás).
" # " # " #
a −b c −d ac − bd −(ad + bc)
· =
b a d c ad + bc ac − bd
" #
a −b
Ha az a + bı komplex számnak megfeleltetjük a mátrixot, akkor
b a
a fenti halmaz izomorf C-vel (testizomorfizmus).
CSAK VÁZLAT (PG)
Megjegyzés
A vektorok is megfeleltethetők a speciális mátrixoknak.
v1
 
iT
 .. 
h
v = (v1 , . . . , vn ) =  .  = v1 . . . vn megfeleltetéssel Rn = Rn×1 .
vn
ϕ : Rn → Rm lineáris leképezésnek megfeleltettük az
a11 . . . a1n
 
A =  ... .. ..  mátrixot. Ekkor


. . 
am1 . . . amn
a11 . . . a1n v1
  
 .. .. ..   ..  .
ϕ(v) = Av =  . . .  . 
am1 . . . amn vn
CSAK VÁZLAT (PG)
Determináns
Definíció
Az A ∈ Rn×n mátrix determinánsának nevezzük és det A vagy |A| módon
jelöljük a X
det A = (−1)I(π) a1π(1) a2π(2) . . . anπ(n)
π∈Pn
a11 . . . a1n
 
számot, ahol A =  . . . . ... , Pn az (1, . . . , n) elemek

 .. 
an1 . . . ann
permutációinak halmaza, míg I(π) a π permutációbeli inverziók száma.
Feladat
" #
−1 1
det =?
0 1
 
1 2 1
det −1 −2 1 =?
 
0 0 1
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Determináns 68
Megjegyzés (Sarrus-szabály)
Csak másod- és harmadrendű mátrix esetén!
a11 a12
det = a11 a22 − a12 a21 .
a21 a22
a11 a12 a13
a21 a22 a23 = a11 a22 a33 + a12 a23 a31 + a13 a21 a32 −
det
−a13 a22 a31 − a12 a21 a33 − a11 a23 a32 .
a31 a32 a33
a11 a12 a13
a21 a22 a23
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Determináns tulajdonságai)
I Ha egy sor minden eleme 0, akkor a determináns is 0.
I Két sor felcserélésével a determináns (−1)-szeresére változik.
I Ha két sor megegyezik, akkor a determináns 0.

a11 ... a1n a11 . . . a1n a11 . . . a1n
.. .. .. .. .. ..

.. .. ..

. . . . . . . . .
a . . . ai−1n ai−11 . . . ai−1n ai−11
. . . ai−1n
i−11
I b1 + c1 . . . bn + cn = b1 ... bn + c1 ... cn

ai+11 . . . ai+1n ai+11 . . . ai+1n ai+11 . . . ai+1n
.. .. .. .. .. ..

.. .. ..

. . . .
. . .
. .
a ... ann an1 . . . ann an1 . . . ann
n1
I Ha a mátrix egyik sorát szorozzuk egy skalárral, akkor a determináns
is ennyiszeresére változik.
I A determináns értéke nem változik, ha egy sorához hozzáadjuk egy
másik sorának skalárszorosát.
I A transzponálás nem változtatja meg a determinánst.
I Sorok helyett oszlopokra is igaz.
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Az
a11 . . . a1j−1 a1j a1j+1 . . . a1n
 
 .. .. .. .. .. .. .. 

 . . . . . . . 
a . . . ai−1j−1 ai−1j ai−1j+1 . . . ai−1n 
 i−11 
A =  ai1 . . . aij−1 aij aij+1 . . . ain 
 
 
ai+11 . . . ai+1j−1 ai+1j ai+1j+1 . . . ai+1n 
 .. .. .. .. .. 
 
.. ..
 . . . . . . . 
an1 . . . anj−1 anj anj+1 . . . ann
mátrix aij eleméhez tartozó aldeterminánst úgy kapjuk, letakarjuk az i-edik
sort, és a j-edik oszlopot, és a maradék mátrix determinánsát számoljuk,
azaz  
a11 . . . a1j−1 a1j+1 . . . a1n
 . .. .. .. .. .. 
 .. . . . . . 
 
a . . . ai−1j−1 ai−1j+1 . . . ai−1n 
Dij = det  i−11
 
ai+11 . . . ai+1j−1 ai+1j+1 . . . ai+1n 

 .. .. .. .. .. .. 
 
 . . . . . . 
an1 . . . anj−1 anj+1 . . . ann
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Determináns kifejtése az i-edik sor szerint)
Ha A ∈ Rn×n és i ∈ {1, . . . , n} rögzített, akkor
n
X
det A = (−1)i+j aij Dij .
j=1
Feladat
 
0 3 0 0
 6 −4 1 −1
det   =?
 
 2 −1 0 0 
−8 3 2 1
Megjegyzés
Hasonlóan oszlop szerinti kifejtés is lehet.
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Az
a11 . . . a1n
 
A =  . . . . ... 
 .. 
an1 . . . ann
mátrix aii elemeit (i = 1, . . . , n) főátlónak hívjuk.
Azt mondjuk, hogy az A mátrix
I diagonális, ha a főátlón kívüli elemek 0-k, azaz aij = 0 minden
1 ≤ i, j ≤ n és i 6= j esetén;
I felső háromszög alakú, ha a főátló alatti elemek 0-k, azaz aij = 0
minden 1 ≤ j < i ≤ n esetén;
I alsó háromszög alakú, ha a főátló feletti elemek 0-k, azaz aij = 0
minden 1 ≤ i < j ≤ n esetén.
Tétel
Háromszög alakú mátrix determinánsa a főátlóbeli elemek szorzata.
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
I Egy sorhoz adjuk egy másik sor tetszőleges skalárszorosát.
I Egy sort szorozzunk egy nem 0 skalárral (a determináns is szorzódik).
I Sorok cseréje (a determináns előjele megváltozik).
Egy tetszőleges négyzetes mátrixot alakítsunk át felső háromszög alakúvá
úgy,
hogy
közben ne változzon
a determinánsa (esetleg az előjele).
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Gauss-elimináció
úgy,
hogy
1 2 (2)−3·(1) 1 2
===== = −2

3 4 0 −2

1 2 3 1 2 3 1 2 3
(2)−4·(1) (3)−2·(2)

4 5 6 ===== 0 −3 −6 ===== 0 −3 −6 = 0

(3)−7·(1)
0 −6 −12

7 8 9 0 0 0

1 −1 −6
(3)+7·(1) 1 −1 −6
0 3 2
(1)↔(2)

1 −1 −6 ===== − 0 3 2 ===== − 0 3 2 = 99

−7 −7 7 −33

7 9 9 0 0

7 0 1 7 0 1 7 0 1
7·(2) 1 (2)−3·(1) 1

3 3 6 ==== 21 21 42 ===== 0 21 39 = 204

7·(3) 49 (3)+5·(1) 49
−5 −35 0 63

0 9 0 0 68
CSAK VÁZLAT (PG)
Rang
Definíció
Legyenek V és W vektorterek!
A H ⊂ W vektorrendszer rangjáanak nevezzük, és Rang H-val jelöljük, a H
által generált altér dimenzióját.
Rang H = dim L(H)
A ϕ : V → W lineáris leképezés rangjáanak nevezzük, és Rang ϕ-vel

jelöljük, a ϕ értékkészletének dimenzióját.
Rang ϕ = dim Rϕ
Az A mátrix rangjáanak nevezzük, és Rang A-vel jelöljük, a mátrix

oszlopvektorainak rangját.
Az A ∈ Rm×n mátrix k-adrendű aldeterminánsának nevezzük tetszőleges k
sor és k oszlop metszeteként kapott k-adrendű mátrix determinánsát.
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Rang 75
Tétel (Rangszámtétel)
Legyen A ∈ Rm×n ! Ekkor a következő értékek megegyeznek.
I A oszlopvektorainak rangja.
I A sorvektorainak rangja.
I A ϕ(x) = Ax lineáris leképezés rangja.
I A legnagyobb nem 0 aldeterminánsának rendje.
Feladat
Határozzuk meg a következő mátrixok rangját a legnagyobb el nem tűnő
aldetermináns rendjeként, és Gauss-eliminációval.
(A cél most nem a háromszög mátrix, hanem olyan melyben ha egy sor
nem csupa 0, akkor a következőnek "rövidebb"nek kell lennie. Ha csupa 0,
akkor a következő is legyen
 az.)   
  −1 0 1 2 −1 2 1 2
1 2 3 4 5 
  2 0 2 4  0 0 −1 1
  
0 −1 2 1 1,  ,  .

 1 0 2 4  0 0 1 1
3 −1 2 0 1
0 1 2 4 0 0 0 4
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Rang 76
Definíció
Legyen adott A ∈ Rm×n és b ∈ Rm ! Ekkor azt mondjuk, hogy
Ax = b
egy lineáris egyenletrendszer.
Az A mátrixot az egyenletrendszer alapmátrixának, az [A|b] mátrixot
pedig a bővített mátrixának nevezzük.
Egy x ∈ Rn vektort a lineáris egyenletrendszer egy (partikuláris)
megoldásának nevezzük, ha Ax = b teljesül. A partikuláris megoldások
halmazát nevezzük (általános) megoldásnak.
Az egyenletrendszert b = 0 esetén homogénnek, máskor inhomogénnek
nevezzük.
Megjegyzés
Ax = b a következőt jelenti. n az ismeretlenek száma, m az egyenleteké.
a11 x1 + . . . + a1n xn = b1
.. .. .. ..
. . . .
am1 x1 + . . . + amn xn = bm
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Lineáris egyenletrendszer 77

Feladat
1.
x+ y+ z = 1
x +2y +3z = 1
x− y =0
2.
x1 + x2 + x3 +x4 = 1
x1 −2x2 +3x3 =1
3x1 −3x2 +7x3 +x4 = 1
3.
x+ y+ z = 1
x −2y +3z = 1
2x − y +4z = 2
3y −2z = 0
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (Homogén lineáris egyenletrendszer megoldásai)
Az Ax = 0 homogén lineáris egyenletrendszer megoldásai vektorteret
alkotnak.
Útmutatás.
Csak azt kell belátnunk, hogy Rn egy altere, ahol n az A mátrix
oszlopainak száma. Ehhez az altérkritériumot használjuk, és azt, hogy az
A-val való szorzás egy lineáris leképezés. Ha x és y megoldás, és λ ∈ R,
akkor
A(x + y) = Ax + Ay = 0 + 0 = 0,
illetve
A(λx) = λ(Ax) = λ0 = 0.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Ha az Ax = b lineáris egyenletrendszernek létezik xp partikuláris
megoldása, akkor a megoldások halmaza
{xp + y|Ay = 0}.
Útmutatás.
Meg kell mutatni, hogy ha x egy tetszőleges megoldása az Ax = b lineáris
egyenletrendszernek, akkor y = x − xp jó választás, azaz Ay = 0.
Ay = A(x − xp ) = Ax − Axp = b − b = 0
Megjegyzés
Az inhomogén egyenletrendszer megoldása tehát a homogén megoldásának
eltolja. Lineáris altér eltoltját affin altérnek nevezzük.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (Rangkritérium)
Legyen adott A ∈ Rm×n , és b ∈ Rm !
Az Ax = b lineáris egyenletrendszer pontosan akkor megoldható, ha
Rang A = Rang[A|b].
Az Ax = b lineáris egyenletrendszer pontosan akkor oldható meg

egyértelműen, ha
Rang A = Rang[A|b] = n.
Megjegyzés
Pontosabban, ha Rang A = Rang[A|b], akkor az Ax = b megoldható, és a
megoldástér n − Rang A dimenziós.
Következmény
Ha A ∈ Rn×n , és b ∈ Rn , akkor az Ax = b lineáris egyenletrendszer
pontosan akkor oldható meg egyértelműen, ha det A 6= 0.
CSAK VÁZLAT (PG)

Lineáris transzformáció
Definíció
Egy vektorteret önmagába képező lineáris leképezést lineáris
transzformációnak nevezünk.
Megjegyzés
Ha V vektortér, akkor ϕ : V → V lineáris leképezés transzformáció. Ha V
véges dimenziós, akkor ϕ mátrixa négyzetes, így van determinánsa.
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Lineáris transzformáció 82

Tétel
A ∈ R2×2 esetén, sokszög képe sokszög, és a területek aránya éppen
| det A|.
Feladat Feladat
Számoljuk ki annak a Számoljuk ki annak a
paralelogrammának a területét, háromszögnek a területét,
melynek csúcsai (0, 0), (1, 1), melynek csúcsai (1, −1), (2, 0),
(1, −1) és (0, −2). és (0, 2).
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
A ∈ R3×3 esetén, egy test képe test, és a térfogatuk aránya éppen | det A|.
Feladat
Számoljuk ki annak a tetraédernek a térfogatát, melynek csúcsai (0, 0, 0),
(1, 1, 1), (1, −1, 0) és (0, 1, 2).
z
(0,1,2)
(0,0,1)
(1,1,1)
(1,−1,0) (0,1,0)
(1,0,0)
y
x
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (Determinánsok szorzástétele)
Ha A, B ∈ Rn×n , akkor
det(AB) = det A det B.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Az A ∈ Rn×n mátrixot invertálhatónak nevezzük, ha létezik multiplikatív
inverze, azaz létezik B ∈ Rn×n , amire AB = En . A inverzének jelölése A−1 .
Megjegyzés
Az inverzfüggvény és az inverzmátrix megegyezik, azaz, ha A, B ∈ Rn×n
úgy, hogy AB = En , és A a ϕ : Rn → Rn , míg B a ψ : Rn → Rn lineáris
leképezés mátrixa, akkor ϕ(ψ(a)) = a minden a ∈ Rn esetén.
Tétel
Az A ∈ Rn×n pontosan akkor invertálható, ha det A 6= 0.
Feladat  
−1 0 1 2
 2 0 2 4
Határozzuk meg az   mátrix inverzét!
 
 1 0 2 −2
0 1 2 4
Útmutatás.
Gauss-Jordan-elimináció: A lépések ugyanazok, de diagonális mátrix a cél.
CSAK VÁZLAT (PG)

Spektrum, sajátérték, sajátvektor
Definíció
Legyen A ∈ Rn×n , és ϕ : Rn → Rn úgy, hogy ϕ(x) = Ax minden x ∈ Rn
esetén! Ha λ ∈ R, és x ∈ Rn \ {0} úgy, hogy Ax = λx, azaz ϕ(x) = λx,
akkor azt mondjuk, hogy λ az A mátrix és a ϕ lineáris transzformáció
sajátértéke, míg x az A mátrix és a ϕ lineáris transzformáció λ
sajátértékéhez tartozó sajátvektora.
Ha λ ∈ R tetszőleges, akkor {x ∈ Rn |Ax = λx} egy altér, hiszen az

(A − λEn )x = 0 homogén lineáris egyenletrendszer megoldása. λ pontosan
akkor sajátérték, ha ez nem a {0}, nulldimenziós altér, vagyis, ha
det(A − λEn ) = 0. Így kapunk egy n-edfokú egyenletet λ-ra. Ezt az A
mátrix karakterisztikus egyenletének, a det(A − λEn ) polinomot pedig
karakterisztikus polinomjának nevezzük.
A λ sajátértékhez tartozó sajátvektorok halmazát (és a 0-t), a λ-hoz
tartozó sajátaltérnek, a sajátértékek halmazát spektrumnak nevezzük.
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Spektrum 87
Feladat
Határozzuk meg a következő mátrixok spektrumát, és a legnagyobb
sajátértékhez
" # tartozó sajátalteret!
−7 −9
6 8
 
2 1 3
 2 3 6
 
−1 −1 −2
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Spektrum 88
Definíció
Az A ∈ Rn×n mátrixot szimmetrikusnak nevezzük, ha AT = A. Azt
mondjuk, hogy az A szimmetrikus mátrix
I pozitív definit, ha hAx, xi > 0
I negatív definit, ha hAx, xi < 0
I pozitív szemidefinit, ha hAx, xi ≥ 0
I negatív szemidefinit, ha hAx, xi ≤ 0
minden x ∈ Rn \ {0} vektor esetén.
Továbbá, azt mondjuk, hogy A indefinit, ha nem szemidefinit.
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Definit mátrix 89

Definíció
a11 . . . a1n
 
Legyen A =  . . . . ...  ∈ Rn×n , és 1 ≤ i ≤ n! Az A mátrix i-edik

 .. 
an1 . . . ann
sarokminorjának nevezzük, és Mi -vel jelöljük a bal felső i × i típusú mátrix
determinánsát.
a11 . . . a1i
 
Mi = det  ... . . . ... 

 
ai1 ... aii
Tétel (Sylvester-kritérium)
A ∈ Rn×n szimmetrikus mátrix pontosan akkor
I pozitív definit, ha Mi > 0
I negatív definit, ha (−1)i Mi > 0
minden i = 1, . . . , n esetén.
Továbbá, ha létezik i, j úgy, hogy Mi < 0, és (−1)j Mj < 0, akkor A
indefinit.
CSAK VÁZLAT (PG)
Lineáris algebra–Definit mátrix 90

Differenciálegyenlet
olyan egyenlet, melyben az ismeretlen(ek) függvény(ek), és az egyenletben
szerepel az ismeretlen függvény(ek) valamilyen deriváltja.
Példa
Jelölje v (t) egy szabadon eső test sebességét a t időpillanatban. Ha nincs
légkör, akkor a
v 0 (t) = −g
differenciálegyenletet kapjuk, így
Z
v (t) = −g dt = −gt + c.
1+v
g = 0.5
1 t
+
CSAK VÁZLAT (PG)
Differenciálegyenlet–Bevezetés 91
Példa
Ha van légkör, akkor a
v 0 (t) = kv 2 (t) − g
differenciálegyenletet kapjuk, aminek nem ennyire egyszerű a megoldása
q p
v (t) = − g/k th (t + c) gk .
v g = 10, k = 0.004
10 t
+
−10+
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Elsőrendű, közönséges, explicit differenciálegyenletnek nevezzük az
y 0 = f (x , y )
egyenletet, ahol D ⊂ R2 , f : D → R folytonos függvény.

Egy adott y : I → R függvényt a fenti differenciálegyenlet egy
(partikuláris) megoldásának nevezünk, ha I ⊂ R intervallum, és
y 0 (x ) = f (x , y (x ))
teljesül minden x ∈ I esetén.

Az összes partikuláris megoldás halmazát általános megoldásnak nevezzük.
Közönséges — Parciális
Elsőrendű — n-edrendű
Explicit — Implicit
Megjegyzés
Ha y megoldás, akkor deriválható, és minden x ∈ I esetén (x , y (x )) ∈ D.
CSAK VÁZLAT (PG)
Kezdeti érték probléma (kép) vagy Cauchy-feladat
Példa
Jelölje v (t) egy szabadon eső test sebességét a t időpillanatban. Tegyük
fel, hogy a t = 0 pillanatban a test állt, azaz v (0) = 0. Ha nincs légkör,
akkor a
v 0 (t) = −g, v (0) = 0
kezdeti érték problémát kapjuk. A differenciálegyenlet megoldása
v (t) = −gt + c, így 0 = v (0) = −g0 + c, amiből c = 0, így ekkor
v (t) = −gt.
1+v
g = 0.5
1 t
+
CSAK VÁZLAT (PG)
Példa
Ha van légkör, akkor a
v 0 (t) = kv 2 (t) − g, v (0) = 0
kezdeti érték problémát

p kapjuk.√A differenciálegyenlet

megoldásából
0 = v (0) = − g/k th (0 + c) gk , amiből c = 0, így ekkor
q p
v (t) = − g/k th t gk .
v g = 10, k = 0.004
10 t
+
−10+
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Elsőrendű, közönséges, explicit differenciálegyenletre vonatkozó kezdeti
érték problémának röviden képnek, vagy Cauchy-feladatnak nevezzük az
y 0 = f (x , y ), y (a) = b
problémát, ahol D ⊂ R2 , f : D → R folytonos függvény, és (a, b) ∈ D.

Egy adott y : I → R függvényt a fenti Cauchy-feladat megoldásának
nevezünk, ha I ⊂ R intervallum,
y 0 (x ) = f (x , y (x ))
teljesül minden x ∈ I esetén, és, y (a) = b is igaz.
Megjegyzés
Egy Cauchy-feladat megoldása többnyire egyértelmű lesz, leszámítva, hogy
az I intervallumot többféleképpen is választhatjuk. De nem mindig!
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Ha I, J ⊂ R intervallumok, f : I → R, és g : J → R folytonos függvények,
akkor az
y 0 = f (x )g(y )
differenciálegyenletet szeparábilis vagy szétválasztható változójú
differenciálegyenletnek nevezzük.
CSAK VÁZLAT (PG)
Differenciálegyenlet–Szeparábilis 97
Megoldás.
1. Ha g(y ) 6= 0 minden y ∈ J esetén, akkor oszthatunk vele, majd mivel
mindkét oldal folytonos, vehetjük x szerinti integráljukat.
y0
Z Z
dx = f (x ) dx
g(y )
A bal oldalon alkalmazzuk a helyettesítéses integrálás tételét, majd
számoljuk ki az integrálokat!
1
Z Z
G(y ) = dy = f (x ) dx = F (x ) + c
g(y )
1
Mivel G 0 (y ) = 6= 0 minden y ∈ J esetén, és nem vált előjelet,
g(y )
ezért G szigorúan monoton, így invertálható. Ekkor az általános
megoldás
y = G −1 (F (x ) + c) .
2. Ha g(y0 ) = 0 valamely y0 ∈ J esetén, akkor y ≡ y0 egy partikuláris
megoldás.
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
sh 2x
y0 =
ch 3y
1+
1 x
+
1 3

y= arsh ch 2x + c
3 2
Feladat
sh 2x
y0 = , y (0) = 0
ch 3y
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
sh 2x
y0 =
ch 3y
1+
1 x
+
1 3

y= arsh ch 2x + c
3 2
Feladat
sh 2x
y0 = , y (0) = 0
ch 3y
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
sh 2x
y0 =
ch 3y
1+
1 x
+
1 3

y= arsh ch 2x + c
3 2
Feladat
sh 2x
y0 = , y (0) = 0
ch 3y
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
sh 2x
y0 =
ch 3y
1+
1 x
+
1 3

y= arsh ch 2x + c
3 2
Feladat
sh 2x
y0 = , y (0) = 0
ch 3y
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Ha I, J ⊂ R intervallumok, f : I → R, g : J → R folytonos függvények,
a ∈ I, és b ∈ J, akkor az
y 0 = f (x )g(y ), y (a) = b
problémát szeparábilis differenciálegyenletre vonatkozó Cauchy-feladatnak

nevezzük.
CSAK VÁZLAT (PG)
Megoldás.
1. Ha g(b) 6= 0, akkor b egy környezetében sem, ezért
y 0 (t)
Z y (x ) Z x Z x
1
G(y (x )) = du = dt = f (t) dt = F (x )
b=y (a) g(u) a g(y (t)) a
1
Mivel G 0 (y ) = előjele megegyezik g(b) előjelével, ha y közel
g(y )
van b-hez, ezért G szigorúan monoton b egy környezetében, így
invertálható. Ekkor (lokálisan az egyetlen) megoldás
y = G −1 (F (x )) .
2. Ha g(b) = 0, akkor y (x ) ≡ b egy megoldás. (Nem biztos, hogy az

egyetlen.)
CSAK VÁZLAT (PG)
Példa
y 0 = 3 3 y 2,
p
Vizsgáljuk az y (0) = 0 Cauchy-feladatot!
Ennek megoldása például az

I y (x ) = x 3 ;
I y (x ) = 0;
1+
x
(
0, ha x ≤ 0, +
I y (x ) = 1
x 3, ha x > 0;
(
x 3, ha x ≤ 0,
I y (x ) =
0, ha x > 0.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Picard-Lindelöf-féle egzisztencia és unicitás tétel)
Legyen I, J ⊂ R intervallum, f : I × J → R folytonos úgy, hogy létezik
L ∈ R, amire
|f (x , y1 ) − f (x , y2 )| ≤ L|y1 − y2 | (x ∈ I, y1 , y2 ∈ J).
Ha a ∈ I, b ∈ J, akkor az
y 0 = f (x , y ), y (a) = b
Cauchy-feladatnak létezik pontosan egy megoldása.
Megjegyzés
Az egyértelműség most sem vonatkozik a megoldásfüggvény értelmezési
tartományára.
A |f (x , y1 ) − f (x , y2 )| ≤ L|y1 − y2 | egyenlőtlenséget
Lipschitz-tulajdonságnak nevezik. Ami következik abból, ha f a 2.
változója szerint deriválható, és ez a derivált korlátos.
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Legyen I ⊂ R intervallum, és f , g : I → R folytonos függvény! Az
y 0 + g(x )y = f (x )
egyenletet elsőrendű lineáris differenciálegyenletnek nevezzük.

Ha f (x ) = 0 minden x ∈ I esetén, akkor az
y 0 + g(x )y = 0,
differenciálegyenletet homogénnek, különben inhomogénnek.
Megoldás.
I Homogén
Az y 0 + g(x )y = 0-et írjuk át y 0 = −g(x )y szeparábilis alakra, így
általános megoldása
yhá = ce−G(x ) ,
ahol G : I → R a g egy primitív függvénye.
CSAK VÁZLAT (PG)
Differenciálegyenlet–Elsőrendű lineáris 104

Feladat
y 0 + y sin x = 0
Megoldás.
g(x ) = sin x egyik primitív függvénye G(x ) = − cos x , így yhá = cecos x ,
ahol c ∈ R tetszőleges.
Feladat
π

0
y + y sin x = 0, y =3
2
Megoldás.
yhá = cecos x általános megoldásba behelyettesítve a kezdeti feltételt
3 = y = cecos π/2 = ce0 = c
adódik, vagyis a Cauchy-feladat megoldása y = 3ecos x .
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
I Az elsőrendű, homogén, lineáris differenciálegyenlet megoldásai 1
dimenziós lineáris alteret alkotnak (yhá ).
I Az elsőrendű, inhomogén, lineáris differenciálegyenlet megoldásai 1
dimenziós affin alteret alkotnak, azaz létezik yip : I → R partikuláris
megoldás, és az általános megoldás
yiá = yip + yhá .
Útmutatás.
I inhomogén Azt kell belátni, hogy ha y egy megoldás, akkor y − yip
megoldása a homogén egyenletnek, ami egyszerű számolás.
(y − yip )0 + g(x ) (y − yip ) =

= y 0 + g(x )y − yip0 + g(x )yip = f (x ) − f (x ) = 0
CSAK VÁZLAT (PG)

Megoldás.
I Inhomogén (Konstans variálása)
Keressük az y 0 + g(x )y = f (x ) inhomogén, elsőrendű, lineáris
differenciálegyenlet egy partikuláris megoldását yip (x ) = c(x )e−G(x )
alakban, ahol G 0 = g. Ekkor
f (x ) = yip0 (x ) + g(x )yip (x ) =

0
z }| {
0 −G(x ) −G(x ) −G(x )
= c (x )e + c(x )e (−g(x )) + g(x ) c(x )e =
| {z } | {z }
yip0 yip
= c 0 (x )e−G(x ) .
Innen c 0 (x ) = f (x )eG(x ) , amiből meghatározható c(x ), és innen yip .

Ezután
yiá = yip + yhá = yip + ce−G(x ) .
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Minden elsőrendű lineáris differenciálegyenletre vonatkozó Cauchy-feladat-
nak van egyértelmű megoldása az egész I-n. Ezeket mindig meg is tudjuk
határozni, legfeljebb a két integrál meghatározása okozhat gondot.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
y
y0 − = x ex
x
Megoldás.
g(x ) = −1/x egyik primitív függvénye G(x ) = − ln |x |, így
yhá = ce−(− ln |x |) = c|x | az y 0 − y /x = 0 homogén lineáris
differenciálegyenlet általános megoldása, ahol c ∈ R tetszőleges.
Ha x < 0, akkor y = c(−x ), de c helyére −c-t írva kapjuk, hogy yhá = cx .
Konstans variálása, azaz keressük az inhomogén egyenlet egy partikuláris
megoldását yip = c(x )x alakban. Erre az egyenlet
1
c 0 (x )x + c(x ) −
c(x )x = x ex
x
amiből c 0 (x ) = ex , innen lehet c(x ) = ex , így yip = ex x . A tétel szerint
ekkor
yiá = yip + yhá = ex x + cx ,
ahol c ∈ R tetszőleges.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
y
y0 − = x ex , y (1) = 5
x
Megoldás.
yiá = ex x + cx . Ebbe behelyettesítve a kezdeti feltételt
5 = y = e1 1 + c · 1 = e + c
adódik, vagyis a Cauchy-feladat megoldása y = ex x + (5 − e)x .
CSAK VÁZLAT (PG)

Új ismeretlen függvény bevezetése
ax + by + c

0
y =f
αx + βy + γ
" #
a b c

a b
I det = 0: Ha (α, β) = (0, 0), akkor y 0 = f x+ y+
α β γ γ γ
a b c
differenciálegyenletet kapjuk. u = x + y + új ismeretlen függvényre
γ γ γ
a b a b
u0 = + y 0 = + f (u)
γ γ γ γ
autonóm szeparábilis differenciálegyenlet adódik.
Ha (α, β) 6= (0, 0), akkor létezik λ ∈ R, amire (a, b) = λ(α, β). Ekkor
u = αx + βy + γ új ismeretlen függvényre
λ(αx + βy + γ) − λγ + c c − λγ

u 0 = α+βy 0 = α+βf = α+βf λ+
αx + βy + γ u
autonóm szeparábilis differenciálegyenlet adódik.
CSAK VÁZLAT (PG)
Differenciálegyenlet–Új ismeretlen függvény 111

Feladat
Oldjuk meg az alábbi differenciálegyenletet, és Cauchy feladatot!
(Segítség: alkalmazzuk az u = x + 2y helyettesítést!)
1
1. y 0 = e2y +x −
2
1
2. y 0 = e2y +x − , y (0) = 0
2
Feladat
Oldjuk meg az alábbi differenciálegyenletet! (Segítség: alkalmazzuk az
u = 4x + 2y − 3 helyettesítést!)
2x + y + 1
1. y 0 =
4x + 2y − 3
CSAK VÁZLAT (PG)

ax + by + c

0
y =f
αx + βy + γ
" #
a b ax + by + c = 0
I det 6= 0: Legyen az lineáris
α β αx + βy + γ = 0
egyenletrendszer egyértelmű megoldása x = x0 , y = y0 .
v (x ) = y (x + x0 ) − y0 új ismeretlen függvényre y (x + x0 ) = v (x ) + y0
a(x + x0 ) + by (x + x0 ) + c

v 0 = v 0 (x ) = y 0 (x + x0 ) = f =
α(x + x0 ) + βy (x + x0 ) + γ
ax + ax0 + bv (x )+by0 + c ax + bv (x ) ax + bv

=f =f =f
αx + αx0 + βv (x )+βy0 + γ αx + βv (x ) αx + βv
v v 0x − v
x 6= 0 esetén u = új ismeretlen függvényre u 0 = =
x x2
ax + bv ax + bux a + bu

f x −v f x − ux f −u
αx + βv αx + βux α + βu
= = =
x2 x2 x
szeparábilis differenciálegyenlet adódik.
CSAK VÁZLAT (PG)

Az alábbi feladatban szereplő differenciálegyenleteket változóban
homogénnek nevezzük.
Feladat
Oldjuk meg az alábbi differenciálegyenletet, és Cauchy feladatot!
y
(Segítség: alkalmazzunk u = helyettesítést!)
x
1. x − y + (x + y )y 0 = 0
2. xy 0 = y − x ey /x , y (−1) = e2
CSAK VÁZLAT (PG)

y 0 + f (x )y + g(x )y α = 0 (Bernoulli-differenciálegyenlet)
I α = 1 esetén y 0 + (f + g)(x )y = 0 homogén lineáris

differenciálegyenlet adódik.
1
I α 6= 1 esetén az u = új ismeretlen függvényre y = u 1 − α és
y 1−α
1 α
1 −1 1
0
y = u 1 − α 0
u = u 1 − α u 0 , így
1−α 1−α
α 1 α
1
u 1 − α u 0 + f (x )u 1 − α + g(x )u 1 − α = 0,
1−α
azaz
u 0 + (1 − α)f (x )u + (1 − α)g(x ) = 0
lineáris differenciálegyenlet adódik.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Oldjuk meg az alábbi differenciálegyenleteket!
1. 3xy 0 − 2y = x 3 y −2 (Segítség: alkalmazzunk u = y 3 helyettesítést!)
2. y (xy + 1) + x (1 + xy + x 2 y 2 )y 0 = 0 (Segítség: alkalmazzunk u = xy
helyettesítést!)
CSAK VÁZLAT (PG)

Vizsgáljuk az y 0 = f (x , y ) differenciálegyenletet, ahol f : D → R!
Vonalelem: Az (a, b) ∈ D pontban rajzolt f (a, b) meredekségű szakasz.
Iránymező: A vonalelemek összessége.
1+
1
+
y 0 = ex −y
CSAK VÁZLAT (PG)
Differenciálegyenlet–Iránymező 117
Vonalelem: Az (a, b) ∈ D pontban rajzolt f (a, b) meredekségű szakasz.
Iránymező: A vonalelemek összessége.
1+
1
+
y 0 = ex −y , yá = ln (ex + c) , c = −0.9, 0, 1, 2
CSAK VÁZLAT (PG)
3+
1
+
y0 = y − x
CSAK VÁZLAT (PG)
3+
1
+
y0 = y − x, yá = cex + x + 1, c = −2, −1, 0, 1, 2
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
y0 = x − y2
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
y0 = x − y2
CSAK VÁZLAT (PG)
K-Izoklína: Azon pontok halmaza, ahol az iránymező meredeksége K . A
K = y 0 = f (x , y ) megoldása.
y 0 = y − x esetén K = y − x , azaz y = K + x .
3-izoklína
3+
0-izoklína
1
+
−3-izoklína
CSAK VÁZLAT (PG)
y 0 = ex −y esetén K = ex −y , azaz y = x − ln K .
1-izoklína
1+ e-izoklína
1
+
10-izoklína
CSAK VÁZLAT (PG)
√
y 0 = x − y 2 esetén K = x − y 2 , azaz y = ± x − K .
−1-izoklína
1+ 0-izoklína
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
Példa
Vizsgáljuk az y 0 = x − y 2 differenciálegyenlet megoldásait lokális
szélsőérték szempontjából!
A megoldásfüggvény deriválható, így ahol lokális szélsőértéke van ott a
derivált 0. Csak a 0-izoklína pontjaiban lehet tehát lokális szélsőérték.
Nézzük a második deriváltat!
Mivel y 0 (x ) = x − y 2 (x ) deriválható,
0
ezért
0
y (x ) = (y (x )) = x − y (x ) = 1 − 2y (x )y 0 (x ). A 0-izoklína
00 0 2
pontjaiban y 0 = 0, így itt y 00 = 1, vagyis ezeken a pontokban lokális

minimum van.
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
Példa
Vizsgáljuk az y 0 = x − y 2 differenciálegyenlet megoldásait inflexió
szempontjából! 0
Az előbb láttuk, hogy y 00 (x ) = (y 0 (x ))0 = x − y 2 (x ) = 1 − 2y (x )y 0 (x ).
Mivel y 0 = x − y 2 , ezért y 00 (x ) = 1 − 2y (x )(x − y 2 (x )). Mik az y 00
zérushelyei?
1
1 − 2y (x − y 2 ) = 0 =⇒ x = + y2
2y
Ezekben a pontokban lehet inflexió. Nézzük a harmadik deriváltat ezekben
a pontokban!
0 0
y 000 (x ) = y 00 (x ) = 1 − 2y (x )y 0 (x ) = −2y 0 (x )y 0 (x ) − 2y (x ) y 00 (x )
| {z }
0
Vagyis itt y 000 = −2y 02 = −2 x − y 2 2

6= 0, ezért ezekben a pontokban
inflexió van.
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
Példa
Írjuk fel az y 0 = x − y 2 , y (0) = 0 Cauchy-feladat megoldásának 0 körüli
harmad- és ötödrendű Taylor-polinomját!
Már tudjuk, hogy y 0 = x − y 2 , y 00 = 1 − 2yy 0 , és y 000 = −2y 02 − 2yy 00 . A
kezdeti feltétel miatt x = 0, y (x ) = y (0) = 0, y 0 (0) = 0 − 02 = 0,
y 00 (0) = 1 − 2y (0)y 0 (0) = 1, és y 000 (0) = −2y 0 (0)2 − 2y (0)y 00 (0) = 0.
1
Innen T3 (x ) = x 2 .
2 0
y iv = (y 000 )0 = −2y 02 − 2yy 00 = −4y 0 y 00 −2y 0 y 00 −2yy 000 = −6y 0 y 00 −2yy 000
0
és y v = y iv = (−6y 0 y 00 − 2yy 000 )0 =

−6y 00 y 00 − 6y 0 y 000 − 2y 0 y 000 − 2yy iv = −6y 00 y 00 − 8y 0 y 000 − 2yy iv .

Behelyettesítve y iv (0) = −6y 0 (0)y 00 (0) − 2y (0)y 000 (0) = 0, illetve
y v (0) = −6y 00 (0)y 00 (0) − 8y 0 (0)y 000 (0) − 2y (0)y iv (0) = −6. Innen
1 1
T5 (x ) = x 2 − x 5 .
2 20
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
Szukcesszív approximációval becsüljük az y 0 = x − y 2 , y (0) = 0
Cauchy-feladat megoldását!
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
Az y 0 = x − y 2 , y (0) = 0 Cauchy-feladathoz, írjuk fel az 1/2 lépésközű
Euler-féle töröttvonalat!
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
1+
1
+
CSAK VÁZLAT (PG)
Ha az ismeretlen függvény vektorértékű, azaz y : J → Rn , és
f : D ⊂ Rn+1 → Rn , akkor differenciálegyenlet rendszert kapunk.
y0 = f(x , y)
Ha még (a, b1 , . . . , bn ) = (a, b) ∈ D, akkor
y0 = f(x , y), y(a) = b
egy differenciálegyenlet rendszerre vonatkozó Cauchy-feladat.

Részletesen
y10 = f1 (x , y1 , . . . , yn ), y1 (a) = b1
.. ..
. .
yn0 = fn (x , y1 , . . . , yn ), yn (a) = bn
A Picard-Lindelöf-féle egzisztencia és unicitás tétel erre az esetre is

kiterjeszthető.
CSAK VÁZLAT (PG)
Differenciálegyenlet–Magasabbrendű lineáris 128

Definíció
n-edrendű, közönséges, explicit differenciálegyenletnek nevezzük az
y (n) = f (x , y , y 0 , . . . , y (n−1) )
egyenletet, ahol D ⊂ Rn+1 , f : D → R folytonos függvény.

Egy adott y : I → R függvényt a fenti differenciálegyenlet (partikuláris)
megoldásának, ha I ⊂ R intervallum, és
y (n) = f (x , y , y 0 , . . . , y (n−1) )
teljesül minden x ∈ I esetén.

Az összes partikuláris megoldás halmazát általános megoldásnak nevezzük.
Megjegyzés
Ha y megoldás, akkor n-szer deriválható, és minden x ∈ I esetén
(x , y (x ), y 0 (x ), . . . , y (n−1) (x )) ∈ D.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
n-edrendű, közönséges, explicit differenciálegyenletre vonatkozó kezdeti
érték problémának, vagy Cauchy-feladatnak nevezzük az
y (n) = f (x , y , y 0 , . . . , y (n−1) ), y (a) = b1 , y 0 (a) = b2 , . . . , y (n−1) (a) = bn
problémát, ahol D ⊂ Rn+1 , f : D → R folytonos függvény, és

(a, b1 , b2 , . . . , bn ) = (a, b) ∈ D.
Egy adott y : I → R függvény megoldása a fenti Cauchy-feladatnak, ha
I ⊂ R intervallum,
y (n) = f (x , y , y 0 , . . . , y (n−1) )
teljesül minden x ∈ I esetén, és, y (a) = b1 , y 0 (a) = b2 , . . . , y (n−1) (a) = bn
is igaz.
CSAK VÁZLAT (PG)

Átviteli elv
u1 = y , u2 = y 0 , . . . , un = y (n−1) , új ismeretlen függvényekkel
n-edrendű differenciálegyenlet 99K  differenciálegyenlet rendszer

0
 u1
 = f1 (x , u) = u2

 u 0 = f (x , u) = u3
 2

 2
y (n) = f (x , y , y 0 , . . . , y (n−1) ) 99K .
.. .
..

0
un−1 = fn−1 (x , u) = un




 0
un = fn (x , u) = f (x , u)
kezdeti feltétel 99K kezdeti feltétel
y (a) = b1 , . . . , y (n−1) (a) = bn 99K u1 (a) = b1 , . . . , un (a) = bn
A Picard-Lindelöf-féle egzisztencia és unicitás tétel erre az esetre is

átvihető.
CSAK VÁZLAT (PG)

Legyen minden i, j ∈ {1, . . . , n} esetén gij , fi : I → R folytonos függvény!
lineáris differenciálegyenlet rendszer

z }| {
y10 = g11 y1 + g12 y2 + · · · + g1n yn + f1 , y1 (a) = b1
y20 = g21 y1 + g22 y2 + · · · + g2n yn + f2 , y2 (a) = b2
.. .. .. .. .. .. ..
. . . . . . .
yn0 = gn1 y1 + gn2 y2 + · · · + gnn yn + fn , yn (a) = bn
| {z }
Cauchy-feladat
Mátrixosan
g11 . . . g1n
 
0  .. .. ..  y + f,
y = . . .  y(a) = b
gn1 . . . gnn
Teljesülnek a Picard-Lindelöf-féle egzisztencia és unicitás tétel feltételei.
Ha f ≡ 0, akkor homogén, különben inhomogén.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Legyenek g0 , g1 , . . . , gn−1 , f : I → R folytonos függvények! Ekkor az
y (n) + gn−1 (x )y (n−1) + gn−2 (x )y (n−2) + · · · + g1 (x )y 0 + g0 (x )y = f (x )
egyenletet n-edrendű lineáris differenciálegyenletnek nevezzük.

Ha f (x ) = 0 minden x ∈ I esetén, akkor az
y (n) + gn−1 (x )y (n−1) + gn−2 (x )y (n−2) + · · · + g1 (x )y 0 + g0 (x )y = 0
differenciálegyenletet homogénnek, különben inhomogénnek.
Megoldás.
NINCS.
Teljesülnek a Picard-Lindelöf-féle egzisztencia és unicitás tétel feltételei,
tehát minden kezdeti feltétel esetén létezik egyértelmű megoldás, de nincs
módszer ennek meghatározására.
CSAK VÁZLAT (PG)

Átviteli elv (lineáris)
u1 = y , u2 = y 0 , . . . , un = y (n−1) , új ismeretlen függvényekkel
n-edrendű lineáris lineáris differenciálegyenlet
99K
differenciálegyenlet  0
rendszer

 u1 = u2
0
 u2 = u3




..
y (n) + gn−1 y (n−1) + · · · + g0 y = f 99K .

0
un−1 = un



 0

un = −gn−1 un − · · · − g0 u1 + f
kezdeti feltétel 99K kezdeti feltétel
y (a) = b1 , . . . , y (n−1) (a) = bn 99K u1 (a) = b1 , . . . , un (a) = bn
A kapott lineáris differenciálegyenlet rendszer mátrixosan
 
0 1 0 ... 0
 .. .. 

 0 0 1 . . 

u0 =  .. .. .. .. u+f
 
 . . . . 0 

0 0 0 ... 1 
 

−gn−1 −gn−2 −gn−3 . . . −g0
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Az
y (n) + gn−1 (x )y (n−1) + gn−2 (x )y (n−2) + · · · + g1 (x )y 0 + g0 (x )y = 0
n-edrendű, homogén lineáris differenciálegyenlet megoldásai egy

n-dimenziós (lineáris) alteret alkotnak.
Ennek egy bázisát, vagyis megoldások egy n-elemű lineárisan független
rendszerét alaprendszernek nevezzük.
Ha az alaprendszer elemei y1 , y2 , . . . , yn , akkor
yhá = c1 y1 + c2 y2 + · · · + cn yn , ahol c1 , c2 , . . . , cn ∈ R tetszőleges
konstansok.
Az
y (n) + gn−1 (x )y (n−1) + gn−2 (x )y (n−2) + · · · + g1 (x )y 0 + g0 (x )y = f (x )
n-edrendű, inhomogén lineáris differenciálegyenlet megoldásai n dimenziós

affin alteret alkotnak, azaz létezik yip : I → R partikuláris megoldás, és az
általános megoldás
yiá = yip + yhá .
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Oldjuk meg a következő n-edrendű lineáris differenciálegyenleteket, ahol y1
a homogén egyenlet egy ismert megoldása.
2 1 4 1 − 2 ln x

1. y 00 + − y 0+ 2 2
y= , y1 (x ) = x 2
x − 2x ln x x 2x ln x − x x
2. y 00 − y 0 tg x + 2y = 2x − tg x , y1 (x ) = sin x
Megoldás. 0
y

D’Alambert-féle fokszámcsökkentő eljárás: u = új ismeretlen
y1
függvényt helyettesítsük a homogén egyenletbe.
Konstans variálása:
c10 y1 + c20 y2 + ... + cn0 yn = 0
c10 y10 + c20 y20 + ... + cn0 yn0 = 0
.. .. .. .. ..
. . . . .
(n−2) (n−2) (n−2)
c10 y1 + c20 y2 + . . . + cn0 yn = 0
(n−1) (n−1)
c10 y1 + c20 y2 + ... + cn0 yn = f (x )
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Az
y (n) + γn−1 y (n−1) + γn−2 y (n−2) + · · · + γ1 y 0 + γ0 y = 0
egyenletet homogén, állandó együtthatós, lineáris differenciálegyenletnek
nevezzük, ahol γ0 , . . . , γn−1 ∈ R adottak.
Megoldás.
Keressük a megoldást y = eλx alakban!
karakterisztikus egyenlet: λn + γn−1 λn−1 + · · · + γ1 λ + γ0 = 0
| {z }
karakterisztikus polinom
karakterisztikus polinom gyökei alaprendszer elemei
egyszeres valós gyök
eλj x
λj

belső többszörös valós gyök
rezo- eλj x , x eλj x , x 2 eλj x , . . . , x k−1 eλj x
nancia λj = · · · = λj+k−1
egyszeres nem valós gyökpár
eαj x cos βj x , eαj x sin βj x
αj ± ıβj
többszörös nem valós gyökpár eαj x cos βj x , eαj x sin βj x , . . . ,
αj ± ıβj =···= αj+k−1 ± ıβj+k−1 x k−1 eαj x cos βj x , x k−1 eαj x sin βj x
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Oldjuk meg az alábbi differenciálegyenleteket, illetve Cauchy-feladatokat!
1. y 0 + 2y = 0;
2. y v + 2y iv = 0;
3. y 000 − 2y 00 + y 0 = 0, y (0) = 0, y 0 (0) = 3, y 00 (0) = 5;
4. y 00 − 2y 0 + 2y = 0;
5. y iv − 4y 000 + 6y 00 − 4y 0 − 15y = 0;
6. y iv + 2y 00 + y = 0.
Feladat
Adjuk meg a legalacsonyabbrendű, valós állandó együtthatós, homogén,
lineáris differenciálegyenletet, melynek megoldása
1. y = ex + e2x ;
2. y = x 2 + ex ;
3. y = x 2 + 2ex + sin x ;
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Az
y (n) + γn−1 y (n−1) + γn−2 y (n−2) + · · · + γ1 y 0 + γ0 y = f (x )
| {z }
zavaró
függvény
egyenletet n-edrendű, inhomogén, állandó együtthatós, lineáris

differenciálegyenletnek nevezzük, ahol γ0 , . . . , γn−1 ∈ R adottak.
Megoldás.
Partikuláris megoldás meghatározása kísérletezéssel. Ha a zavaró függvény
f (x ) = P(x )eαx cos βx , vagy f (x ) = P(x )eαx sin βx alakú, ahol P(x ) egy
k-adfokú polinom, és α, β ∈ R, akkor keressünk egy megoldást
yip = Q(x )eαx cos βx + R(x )eαx sin βx alakban (próbafüggvény), ahol Q
és R ismeretlen legfeljebb k-adfokú polinomok.
Ez sikeres lesz, kivéve ha van a homogén egyenletnek ilyen alakú
megoldása. Ekkor külső rezonanciáaról beszélünk. Ilyenkor szorozzuk a
próbafüggvényt x -szel mindaddig, amíg a külső rezonancia megszűnik.
Ha a zavaró függvény több ilyen típusú összege, akkor tagonként
számolhatunk.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Oldjuk meg az alábbi differenciálegyenleteket, illetve Cauchy-feladatokat!
1. y 00 + 5y 0 + 6y = 2ex ;
2. y 00 + 5y 0 + 6y = 2e−2x ;
3. y 00 + y = −4 cos x + x , y (0) = 2, y 0 (0) = 2;
1
4. y 00 − 3y 0 + 2y = e3x + x 2 + x , y (0) = 0, y 0 (0) = − ;
2
5. y 00 − 2y 0 + 2y = ex sin x ;
6. y 000 − 2y 00 + y 0 = 2ex ;
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Ha A ∈ Rn×n , és f : I → Rn folytonos, akkor az
y0 = Ay + f
egyenletet állandó együtthatós, lineáris differenciálegyenletrendszernek

nevezzük.
Ha még a ∈ I, és b ∈ Rn , akkor az
y0 = Ay + f, y(a) = b
a fenti differenciálegyenletrendszerre vonatkozó Cauchy-feladat.

Részletesen
y10 = a11 y1 + a12 y2 + · · · + a1n yn + f1 , y1 (a) = b1
y20 = a21 y1 + a22 y2 + · · · + a2n yn + f2 , y2 (a) = b2
.. .. .. .. .. .. ..
. . . . . . .
0
yn = an1 y1 + an2 y2 + · · · + ann yn + fn , yn (a) = bn
CSAK VÁZLAT (PG)

A f ≡ 0 homogén esetben, ha λ ∈ R sajátértéke az A mátrixnak, v egy
hozzátartozó sajátvektor, akkor az y = eλx v egy megoldás.
A megoldások most is n dimenziós lineáris alteret alkotnak.
Tegyük fel, hogy a sajátértékek geometriai multiplicitásainak összege n.
Legyenek a (nem feltétlenül különböző) sajátértékek λ1 , . . . , λn , és a
hozzájuk tartozó lineárisan független sajátvektorok v1 , . . . , vn ! Ekkor
yhá = c1 eλ1 x v1 + · · · + cn eλn x vn .
Feladat
Oldjuk meg az
x 0 (t) =2x (t)+9y (t)
y 0 (t) = x (t)+2y (t)
differenciálegyenletrendszert!
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Legyen f : [0, ∞[→ R Riemann-integrálható a [0, x ]-en minden x > 0
esetén. Ekkor az Z ∞
F (s) = f (t)e−st dt
0
függvényt az f Laplace-transzformáltjának nevezzük, ahol DF azon s-ekből
áll, melyekre az improprius-integrál létezik és véges. A következő jelölést
vezetjük be.
L{f (t)} = L{f } = F , illetve L{f (t)}(s) = L{f }(s) = F (s)
Feladat
Számoljuk ki az f (t) = eat Laplace-transzformáltját! 1/(s − a)
CSAK VÁZLAT (PG)
Differenciálegyenlet–Laplace transzformáció 143

Megjegyzés
Ha s ∈ DF , akkor [s, ∞[⊂ DF .
Ha létezik M, α > 0, melyekre |f (t)| ≤ Meαt teljesül minden t ≥ 0 esetén,
akkor azt mondjuk, hogy f exponenciálisan korlátos, és ezt úgy jelöljük,
hogy f (t) ∈ O (eαt ).
Ha f Riemann-integrálható [0, x ]-en minden x > 0 esetén, és
f (t) ∈ O (eαt ), akkor f Laplace-transzformáltja létezik ]α, ∞[-en.
Ilyenkor
lim L{f (t)}(s) = 0.
s→∞
Azt mondjuk, hogy az f függvény szakaszonként folytonos az I korlátos
intervallumon, ha véges sok pont kivételével folytonos itt, és ezekben a
pontokban véges ugrása van. Az ilyen függvények Riemann integrálhatók
I-n.
Továbbá, azt mondjuk, hogy f szakaszonként folytonos az I intervallumon,
ha minden korlátos részintervullumán az.
Mi csak a [0, ∞[-en szakaszonként folytonos, exponenciálisan korlátos
függvények Laplace transzformáltját számoljuk.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (A Laplace transzformáció lineáris)
Ha f és g Laplace transzformáltja létezik ]α, ∞[-en, és a ∈ R, akkor
(f + g) és (af )-é is létezik ugyanitt, továbbá
I L{(f + g)(t)} = L{f (t)} + L{g(t)} (additív)
I L{(af )(t)} = aL{f (t)} (homogén)
Feladat
Számoljuk ki a következő függvények Laplace-transzformáltját!
1. f (t) = sh(at); a/(s 2 − a2 )
2. f (t) = ch(at); s/(s 2 − a2 )
3. f (t) = sin(at); a/(s 2 + a2 )
4. f (t) = cos(at); s/(s 2 + a2 )
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (Csillapítási tétel)
Ha f Laplace transzformáltja F létezik ]α, ∞[-en, és b ∈ R, akkor
ebt f (t)-é is létezik ]b + α, ∞[-en, továbbá
I L{ebt f (t)}(s) = F (s − b)
Feladat
1. f (t) = ebt sh(at); a/((s − b)2 − a2 )
2. f (t) = ebt ch(at); (s − b)/((s − b)2 − a2 )
3. f (t) = ebt sin(at); a/((s − b)2 + a2 )
4. f (t) = ebt cos(at); (s − b)/((s − b)2 + a2 )
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (A Laplace transzformált deriváltja)
Ha f Laplace transzformáltja F létezik ]α, ∞[-en, akkor t n f (t)-é is létezik
]α, ∞[-en, továbbá
I L{t n f (t)}(s) = (−1)n F (n) (s)
Útmutatás.
Z ∞ Z ∞
0
F 0 (s) = f (t)e−st dt = f (t) · (−t) · e−st dt = L{−tf (t)}(s)
0 0
Innen teljes indukcióval belátható a tétel.

Feladat
1. f (t) = t n ebt ; n!/(s − b)n+1
2. f (t) = t sh(at); 2as/(s 2 − a2 )2
3. f (t) = t ch(at); (s 2 + a2 )/(s 2 − a2 )2
4. f (t) = t sin(at); 2as/(s 2 + a2 )2
5. f (t) = t cos(at); (s 2 − a2 )/(s 2 + a2 )2
CSAK VÁZLAT (PG)

Következmény (A Laplace transzformált integrálja)
f (t)
Ha f Laplace transzformáltja F létezik ]α, ∞[-en, akkor -é is létezik
t
]α, ∞[-en, továbbá
Z∞
f (t)

I L (s) = F (u) du
t
s
Tétel (Átskálázás)
Ha f Laplace transzformáltja F létezik ]α, ∞[-en, és a > 0 akkor f (at)-é is
létezik ]aα, ∞[-en, továbbá
1 s

I L{f (at)}(s) = F .
a a
Megjegyzés
f (t) = t n esetén negatív a-ra is igaz, így sorba fejthető függvényekre is.
CSAK VÁZLAT (PG)

f (t) 99K F (s) = L{f (t)}(s)
n!
f (t) = ebt t n 99K F (s) =
(s − b)n+1
a
f (t) = ebt sin at 99K F (s) =
(s − b)2 + a2
s −b
f (t) = ebt cos at 99K F (s) =
(s − b)2 + a2
a
f (t) = ebt sh at 99K F (s) =
(s − b)2 − a2
s −b
f (t) = ebt ch at 99K F (s) =
(s − b)2 − a2
2as
f (t) = t sin at 99K F (s) =
(s 2 + a2 )2
s 2 − a2
f (t) = t cos at 99K F (s) =
(s 2 + a2 )2
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Ha f , g : [0, ∞[→ R folytonos függvények Laplace-transzformáltja
megegyezik (L{f (t)} = L{g(t)}), akkor f és g is megegyezik.
Megjegyzés
Ha csak szakaszonkénti folytonosságot teszünk fel, akkor is csak a
szakadási pontokban különbözhet f és g.
Feladat
A Laplace-transzformált alapján határozzuk meg a függvényt!
2
1. F (s)(s 2 + 5s + 6) = ;
s −1
2. F (s)(s 4 + 2s 2 + 1) = s 2 + 2s + 5;
4s 1
3. F (s)(s 2 + 1) = − 2 + 2 + 2s + 2;
s +1 s
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (Derivált Laplace-transzformáltja)
Ha f Laplace transzformáltja F létezik ]α, ∞[-en, és f deriválható, akkor
f 0 (t)-é is létezik ]aα, ∞[-en, továbbá
I L{f 0 (t)}(s) = sF (s) − f (0).
Következmény (n-edik derivált Laplace-transzformáltja)

Ha f Laplace transzformáltja F létezik ]α, ∞[-en, és f n-szer deriválható,
akkor f (n) (t)-é is létezik ]aα, ∞[-en, továbbá
I L{f (n) (t)}(s) =
s n F (s)−s n−1 f (0)−s n−2 f 0 (0)−s n−3 f 00 (0)−· · ·−sf (n−2) (0)−f (n−1) (0).
Feladat
Oldjuk meg a következő Cauchy-feladatokat, illetve differenciálegyenletet!
1. y 00 + 5y 0 + 6y = 2et , y (0) = y 0 (0) = 0;
2. y iv + 2y 00 + y = 0, y (0) = 0, y 0 (0) = 1, y 00 (0) = 2, y 000 (0) = 3;
3. y 00 + y = −4 cos t + t, y (0) = y 0 (0) = 2;
4. y 00 − 2y 0 + 2y = et sin t;
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Oldjuk meg a következő differenciálegyenletrendszerre vonatkozó
Cauchy-feladatot!
( 0
x = 3x − 3y +2, x (0)=1
y 0 =−6x −t, y (0)= − 1
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat

0
 x = 3x + y +z + 2, x (0) =1


0
y =−x − y − t, y (0) =0

 z0 = x

−z + t + 1, z(0) =2
Megoldás.
A 3 differenciálegyenlet beírása:
> with(inttrans):
ode1:=diff(x(t),t)=3*x(t)+y(t)+z(t)+2;
ode2:=diff(y(t),t)= -x(t)-y(t) -t;
ode3:=diff(z(t),t)= x(t) -z(t)+t+1;
A MAPLE válasza:
d
dt x (t) = 3 x (t) + y (t) + z (t) + 2
d
dt x (t) = 3 x (t) + y (t) + z (t) + 2
d
dt x (t) = 3 x (t) + y (t) + z (t) + 2
CSAK VÁZLAT (PG)

Megoldás.
Laplace-transzformáció:
> laplace1:=laplace(ode1,t,s);
laplace2:=laplace(ode2,t,s);
laplace3:=laplace(ode3,t,s);
slaplace (x (t) , t, s) − x (0) =

3 laplace (x (t) , t, s) + laplace (y (t) , t, s) + laplace (z (t) , t, s) + 2 s −1
slaplace (y (t) , t, s) − y (0) =
−laplace (x (t) , t, s) − laplace (y (t) , t, s) − s −2
slaplace (z (t) , t, s)−z (0) = 1+s s2
+laplace (x (t) , t, s)−laplace (z (t) , t, s)
Ennek jelentése:
sX − x (0) = 3X + Y + Z + 2s −1
sY − y (0) = −X − Y − s −2
sZ − z(0) = X − Z + 1+s
s2
CSAK VÁZLAT (PG)

Megoldás.
A kezdeti feltételek:
> lineq1:=subs(x(0)=1,laplace1);
lineq2:=subs(y(0)=0,laplace2);
lineq3:=subs(z(0)=2,laplace3);
slaplace (x (t) , t, s) − 1 =
3 laplace (x (t) , t, s) + laplace (y (t) , t, s) + laplace (z (t) , t, s) + 2 s −1
slaplace (y (t) , t, s) = −laplace (x (t) , t, s) − laplace (y (t) , t, s) − s −2
slaplace (z (t) , t, s) − 2 = 1+s
s2
+ laplace (x (t) , t, s) − laplace (z (t) , t, s)
Ennek jelentése:
sX − 1 = 3X + Y + Z + 2s −1 ,
sY = −X − Y − s −2 ,
sZ − 2 = X − Z + 1+s
s2
.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megoldás.
Lineáris egyenletrendszer megoldása:
> XYZ:=solve({lineq1,lineq2,lineq3},{laplace(x(t),t,s),
laplace(y(t),t,s),laplace(z(t),t,s)});
5s+3+s 2
laplace(x (t), t, s) = s(s 2 −2s−3)
,
3 2
s +6s +s−3
laplace(y (t), t, s) = − s 2 (1+s)(s 2 −2s−3) ,
−2s −3+2s 4 −2s 3 −2s

2
laplace(z(t), t, s) = s 2 (−3−5s+s 3 −s 2 )
Ennek jelentése:
5s+3+s 2
X (s) = s(s 2 −2s−3)
,
s 3 +6∗s 2 +s−3
Y (s) = − s 2 (1+s)(s 2 −2∗s−3) ,
−2s 2 −3+2s 4 −2s 3 −2s
Z (s) = s 2 ∗(−3−5s+s 3 −s 2 )
.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megoldás.
Parciális törtekre bontás:
> convert(XYZ,parfrac,s);
9
laplace(x (t), t, s) = 4(s−3) − 1s − 4(1+s)
1
, laplace(y (t), t, s) =
9 1 2 1 23
− 16(s−3) + 4(1+s)2 + s − s 2 − 16(1+s) , laplace(z(t), t, s) =
9 1 1 1 39
16(s−3) − 4(1+s)2
− s + s2
+ 16(1+s)
Ennek jelentése:
9
X (s) = 4(s−3) − 1s − 4(1+s)
1
,
9 1 2 1 23
Y (s) = − 16(s−3) + 4(1+s)2 + s − s 2 − 16(1+s) ,
9 1 1 1 39
Z (s) = 16(s−3) − 4(1+s)2
− s + s2
+ 16(1+s) .
CSAK VÁZLAT (PG)

Megoldás.
Inverz Laplace-transzformáció:
> invlaplace(XYZ,s,t);
x (t) = 94 e3t − 14 e−t − 1, y (t) = 2 − t − 16

9 3t 1 −t
e + 16 e (−23 + 4t), z(t) =
9 3t 1 −t
−1 + t + 16 e − 16 e (−39 + 4t)
Ennek jelentése:
x (t) = 94 e3t − 1 − 14 e−t ,

e + 14 te−t + 2 − t − 23
9 3t
y (t) = − 16 −t
16 e ,
e − 41 te−t − 1 + t + 39
9 3t
z(t) = 16 −t
16 e .
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Ha D ⊂ Rn , akkor az
f :D→R
függvényt n-változós függvénynek nevezzük.
A függvény értékkészlete is lehetne többdimenziós, azaz többértékű
(vektor értékű) függvényekről is beszélhetnénk, de többnyire csak
egyértékű (valós értékű) függvényekről lesz szó. Ha mást nem mondunk, f
n-változós (valós értékű) függvényt jelöl.
Tétel
Ha x, y ∈ Rn , és i0 ∈ {1, 2, . . . , n}, akkor
X
|xi0 | ≤ max |xi | ≤ |x| ≤ |xi |,
i
i
és X
|xi0 − yi0 | ≤ max |xi − yi | ≤ |x − y| ≤ |xi − yi |.
i
i
CSAK VÁZLAT (PG)
Többváltozós függvények–Bevezető 154

I Környezet: Minden a ∈ Rn és r > 0 esetén a r sugarú környezete
Ka,r = K (a, r ) = {x ∈ Rn : |x − a| < r } .
Ha r -nek nincs jelentősége, röviden Ka -val is jelöljük.

n = 1 esetén (a − r , a + r ) nyílt intervallum;
n = 2 esetén a középpontú r sugarú nyílt körlap;
n = 3 esetén a középpontú r sugarú nyílt gömb;
n > 3 esetén n dimenziós a középpontú r sugarú nyílt gömb.
I Átszúrt környezet: Minden a ∈ Rn és r > 0 esetén a r sugarú átszúrt
vagy lyukas környezete
K̇a,r = Ka,r \ {a} = {x ∈ Rn : 0 < |x − a| < r } .

I Belső pont: A b ∈ Rn az A ⊂ Rn belső pontja, ha létezik Kb ⊂ A.
int A: A belseje, azaz A belső pontjainak halmaza.
I Határpont: A h ∈ Rn -et az A ⊂ Rn határpontjának nevezzük, ha se
nem belső pontja, se nem külső pontja, azaz ha minden Kh esetén
Kh 6⊂ A és Kh ∩ A 6= ∅.
front A: A határa, azaz A határpontjainak halmaza.
CSAK VÁZLAT (PG)

I Átszúrt környezet: Minden a ∈ Rn és r > 0 esetén a r sugarú átszúrt
vagy lyukas környezete
K̇a,r = Ka,r \ {a} = {x ∈ Rn : 0 < |x − a| < r } .
Kh 6⊂ A és Kh ∩ A 6= ∅.
I Külső pont: A k ∈ Rn az A ⊂ Rn külső pontja, ha létezik Kk , melyre
Kk ∩ A = ∅.
cl A: A lezártja, azaz A belső pontjainak és határpontjainak halmaza.
Másképpen azon pontok halmaza, melyek nem külső pontok.
I Torlódási pont: c torlódási pontja az A ⊂ Rn halmaznak, ha minden
K̇c átszúrt környezetre:
K̇c ∩ A 6= ∅.
I Nyílt halmaz: A ⊂ Rn nyílt, ha minden pontja belső pont, azaz
int A = A.
CSAK VÁZLAT (PG)

Kh 6⊂ A és Kh ∩ A 6= ∅.
Kk ∩ A = ∅.
K̇c ∩ A 6= ∅.
int A = A.
I Zárt halmaz: A ⊂ Rn zárt, ha minden határpontja eleme, azaz
cl A = A.
CSAK VÁZLAT (PG)

Kh 6⊂ A és Kh ∩ A 6= ∅.
Kk ∩ A = ∅.
K̇c ∩ A 6= ∅.
int A = A.
cl A = A.
I Korlátos halmaz: Az A ⊂ Rn halmaz korlátos, ha létezik K0 , melyre
A ⊂ K0 .
CSAK VÁZLAT (PG)

Kk ∩ A = ∅.
K̇c ∩ A 6= ∅.
int A = A.
cl A = A.
I Korlátos halmaz: Az A ⊂ Rn halmaz korlátos, ha létezik K0 , melyre
A ⊂ K0 .
I Kompakt halmaz: A ⊂ Rn kompakt, ha korlátos és zárt.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Ha A jelöli A ⊂ Rn komplementerét, azaz A = Rn \ A, akkor
megmutathatóak a következők:
1. int A = cl A.
2. A ⊂ Rn pontosan akkor zárt, ha komplementere nyílt.
3. A ⊂ Rn pontosan akkor zárt, ha tartalmazza minden torlódási pontját.
Igaz a Cantor-féle intervallum skatulyázás általánosítása:
Tétel
Rn egymásba skatulyázott, nem üres, kompakt részhalmazaiból álló
sorozat metszete nem üres.
Bebizonyítható a Bolzano–Weierstrass tétel általánosítása:
Tétel
Rn korlátos, végtelen elemű részhalmazának mindig van torlódási pontja.
CSAK VÁZLAT (PG)

I Folytonos út: Ha a = (a1 , . . . , an ), b = (b1 , . . . , bn ) ∈ Rn , és
ϕi ∈ C[α,β] úgy, hogy ϕi (α) = ai és ϕi (β) = bi ∀i ∈ {1, . . . , n}
esetén, akkor
ga,b = {(ϕ1 (t), . . . , ϕn (t)) ∈ Rn : t ∈ [α, β]}
egy az a és b pontokat összekötő folytonos út.
I Összefüggő halmaz: A ⊂ Rn összefüggő, ha bármely két pontja
összeköthető halmazbeli folytonos úttal, azaz
∀a, b ∈ A : ∃ga,b ⊂ A.
I Szakasz: Ha a, b ∈ Rn , akkor az
la,b = {a + t(b − a) : t ∈ [0, 1]}
az a és b pontokat összekötő szakasz.
I Konvex halmaz: A ⊂ Rn konvex, ha bármely két pontját összekötő
szakasz a halmazban fut, azaz
∀a, b ∈ A : la,b ⊂ A.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Az x : N → Rn függvényt n-dimenziós pontsorozatnak, vagy
vektorsorozatnak nevezzük.
A számsorozatoknál megszokott módon a sorozat k-adik elemére az x(k)
helyett az xk jelölést használjuk, és ha ez nem okoz félreértést a sorozatot
is xk -val jelöljük.
a ∈ Rn esetén azt mondjuk, hogy xk konvergens, és határértéke a, ha
∀ε > 0 : ∃N(ε) : k > N(ε) =⇒ xk ∈ Ka,ε .
Ezt úgy is mondjuk, hogy xk tart a-hoz, és az alábbi módokon jelöljük.
lim xk = a, lim xk = a, xk → a
k→∞
A következő tétel miatt a pontsorozatok konvergenciáját mindig

visszavezethetjük számsorozatok konvergenciájának vizsgálatára, így ezzel
nem kell külön foglalkoznunk.
CSAK VÁZLAT (PG)
Többváltozós függvények–Pontsorozatok 158

Tétel (Koordinátánkénti konvergencia)
Ha az xk n-dimenziós pontsorozat k-adik elemének koordinátáira az
xk1 , xk2 , . . . , xkn jelöléseket használjuk, és a = (a1 , a2 , . . . , an ) ∈ Rn , akkor
lim xk = a ⇐⇒ ∀i ∈ {1, . . . , n} : lim xki = ai .

Bizonyítás.
I =⇒: Legyen N(ε) az xk → a pontsorozat konvergenciájánál szereplő,
ε > 0-hoz tartozó küszöb! Ugyanez jó lesz minden i ∈ {1, . . . , n}
esetén az xki → ai konvergenciájánál is ε-hoz tartozó küszöbnek,
hiszen egy korábbi tétel szerint, ha k > N(ε), akkor
|xki − ai | ≤ |xk − a| < ε.
I ⇐=: Legyen most Ni ( nε ) az nε -hez tartozó küszöb, az xki → ai

konvergenciánál, és legyen N(ε) = max Ni ( nε ). Ekkor k > N(ε) esetén
i
k > Ni ( nε ) minden i-re, és így egy korábbi tétel szerint
X Xε
|xk − a| ≤ |xki − ai | < = ε!
i i
n
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Mi a határértéke az k !
2 2k 2 − 1

1+ , 2
k k +1
sorozatnak?
Megoldás.
k !
2 2k 2 − 1

1+ , 2 → e2, 2
k k +1
CSAK VÁZLAT (PG)

A vektor változós, valós értékű függvények közül fontos a kétváltozós
függvények vizsgálata. Ezeket szemléltetni is tudjuk az alábbi módokon.
Ahogy az egyváltozós (egyértékű) függvényt egy görbeként ábrázolhattuk,
a kétváltozós függvényt egy felülettel szemléltethetjük, ha elég ’sima’. Ezt
a H0 felületet f grafikonjának nevezzük:
H0 = {(x , y , z) ∈ R3 : (x , y ) ∈ Df , z = f (x , y )} = graf f .
z z
•
z = f (x , y ) (x , y , z)
•
y
0
x (x , y ) y • y
x x
CSAK VÁZLAT (PG)
Többváltozós függvények–Felület 161

Például az f (x , y ) = c − ca x − bc y függvény grafikonja a z = c − ca x − bc y
felület, azaz
x y z
+ + = 1,
a b c
tehát egy olyan síkról van szó, amely az x , y , z tengelyeket rendre az
A = (a, 0, 0), B = (0, b, 0), C = (0, 0, c) pontokban metszi.
O
A B y
x
CSAK VÁZLAT (PG)

Ha megforgatjuk az (x , z) síkban lévő z = f (x ) görbét a z tengely körül,
akkor a q
z = f (r ) = f 2
x +y 2
felülethez jutunk.
z
z z
z = f (x ) z = f (r )
r •
y
x
• y y
x x x
CSAK VÁZLAT (PG)

Másik lehetőség többváltozós függvény szemléltetésére a szintalakzatok
ábrázolása.
Definíció
Szintalakzatnak nevezzük azon Df -beli pontok halmazát, melyekhez f
ugyanazt az értéket rendeli.
Megjegyzés
Az értékkészlet minden eleméhez tartozik tehát egy szintalakzat. Ha
például c ∈ Rf , akkor a hozzátartozó szintalakzat
{x ∈ Df : f (x) = c}.
A függvény egy szintalakzaton tehát állandó.

Kétváltozós függvény esetén a rögzített z ∈ Rf -hez tartozó szintalakzat a
z = f (x , y ) egyenlet megoldásainak halmaza. Ha f elég sima, akkor a
szintalakzat egy vagy több görbe az (x , y ) síkon, ezért kétváltozós esetben
a szintalakzatokat szintvonalaknak hívjuk. Hasonlóan háromváltozós
függvény esetén szintfelületről beszélünk.
CSAK VÁZLAT (PG)

Szintvonalakat láthatunk egy domborzati térképen, lásd a
’http://mercator.elte.hu/ deszter/mapinfogyak’ oldalról átvett ábrán.
CSAK VÁZLAT (PG)

Például a z = x 2 + 1 görbének a z tengely körüli megforgatásával a
q 2
z= x2 + y2 + 1 = x2 + y2 + 1
felülethez jutunk (forgási paraboloid).Mivel z tengely körüli forgástest, így

szintvonalai origó középpontú körök lesznek. A z = 1-hez tartozó
szintvonal egyetlen pont, z < 1-hez nem tartozik szintvonal, mert
Rf = [1, ∞). A z = 1, 2, 3, 4-hez tartozó szintvonalak láthatók.
z
y
y
x
CSAK VÁZLAT (PG)

p p √
Az f (x , y ) = 4 x 2 + y 2 grafikonja a z = 4 x 2 + y 2 felület, ami a z = x
görbe z tengely körüli forgatásával keletkezett.A z = 0-hoz tartozó
szintvonal egyetlen pont, negatív z-hez nem tartozik szintvonal, mert
Rf = [0, ∞), és pozitív z esetén a szintvonal egy origó középpontú kör. Az
ábrákon a z = 0, 1, 2, 3-hoz tartozó szintvonalak láthatók.
y
x
CSAK VÁZLAT (PG)

z z
•
• •
• •
• y y
•
•
x x
x + y + 2z = 6 x + y + 2z = 12
CSAK VÁZLAT (PG)

z
y
x
p
z= x2 + y2
CSAK VÁZLAT (PG)

4
2
0
−2
−4
−2 2
0 0
2 −2
z = xy
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Legyen a torlódási pontja Df -nek, és b ∈ R! Azt mondjuk, hogy f
határértéke a-ban b, ha
∀ε > 0 : ∃δ(ε) > 0 : x ∈ Df ∩ K̇a,δ(ε) =⇒ f (x) ∈ Kb,ε .
Ezt így jelöljük:

lim f (x) = b.
x→a
Legyen a ∈ Df ! Azt mondjuk, hogy f folytonos a-ban, ha
∀ε > 0 : ∃δ(ε) > 0 : x ∈ D ∩ Ka,δ(ε) =⇒ f (x) ∈ Kf (a),ε .
Az egyváltozós esethez hasonlóan, most is szoros kapcsolat van a határ-

érték és a folytonosság között, ami a definíció közvetlen következménye.
Következmény
Legyen a ∈ Df torlódási pontja Df -nek! f pontosan akkor folytonos a-ban,
ha
lim f (x) = f (a).
x→a
CSAK VÁZLAT (PG)
Többváltozós függvények–Határérték, folytonosság 171

Tétel (Átviteli elv)
Legyen a torlódási pontja Df -nek! f határértéke a-ban b pontosan akkor,
ha minden Df \ {a}-beli a-hoz tartó xk sorozatra az f (xk ) sorozat tart
b-hez, azaz
(
xk → a =⇒ f (xk ) → b,
lim f (x) = b ⇐⇒
x→a ahol xk tetszőleges Df \ {a}-beli sorozat.
Legyen most a ∈ Df ! f folytonos a-ban pontosan akkor, ha minden

Df -beli a-hoz tartó xk sorozatra az f (xk ) sorozat tart f (a)-hoz.
Tétel
Legyen a belső pontja Df -nek úgy, hogy f folytonos a-ban, és f (a) > 0.
Ekkor
∃Ka : x ∈ Ka =⇒ f (x) > 0.
Útmutatás.
Mint valósban. Legyen ε = f (a) és δ(ε) elég kicsi, hogy Ka,δ ⊂ Df is
teljesüljön.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Ha A ⊂ Df , és f folytonos minden a ∈ A pontban, akkor azt mondjuk,
hogy f folytonos A-n.
Ha f folytonos Df -en, akkor f -et folytonosnak nevezzük.
Az átviteli elv segítségével bizonyítható az alábbi tétel:
Tétel (Folytonosság és műveletek)
Ha f és g n-változós függvények folytonosak az a ∈ Df ∩ Dg pontban,
illetve λ ∈ R tetszőleges, akkor λf , f ± g és f · g is folytonos a-ban. Ha
f
még g(a) 6= 0, akkor is folytonos a-ban.
g
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Mutassuk meg, hogy f (x , y ) = y folytonos R 2 -en!
Megoldás.
Bármely rögzített (a, b) pontbeli folytonosság belátható definíció szerint,
δ(ε) = ε választással. Ugyanis egy korábbi tétel miatt
|f (x , y ) − f (a, b)| = |y − b| ≤ |(x , y ) − (a, b)|.
Hasonlóan látható, hogy az f (x , y ) = x is folytonos R2 -en, illetve hogy

f (x) = xi folytonos R n -en, i = 1, 2, ..., n.
Megjegyzés
A fenti tételből következik, hogy x m , y k valamint x m · y k is folytonosak és
így ezek konstansszorosai, összegei is folytonosak. Tehát az n változós
pm (x)
polinomok folytonosak. Sőt, az r (x) = (két polinom hányadosa)
pk (x)
racionális tört kifejezés is folytonos, ha a nevező nem nulla.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Hol folytonos a
√
p4 (x , y , z) = x 3 z + 5xyz − 4z 2 + 6y − 2
háromváltozós, negyedfokú polinom?
Megoldás.
Az iménti megjegyzés szerint mindenhol, azaz az egész R3 -on.
CSAK VÁZLAT (PG)

Következmény
A skaláris szorzás folytonos.
Útmutatás.
Tekintsük az n-dimenziós skaláris szorzást egy 2n-változós függvénynek a
következőképpen:
(x1 , x2 , . . . , xn , y1 , y2 , . . . , yn ) 7→ x1 y1 + x2 y2 + · · · + xn yn .
Ez az előzőek szerint folytonos.
CSAK VÁZLAT (PG)

Legyen most f egyváltozós, míg g többváltozós! Ekkor
f ◦ g : Df ◦g ⊂ Rn → R függvényt
x ∈ Df ◦g = {x ∈ Dg : g(x) ∈ Df }
esetén értelmezzük, így:
(f ◦ g)(x) = f (g(x)).
Tétel (Összetett függvény folytonossága)

Ha g folytonos a-ban, ahol a ∈ Dg , és f folytonos b-ben, ahol
b = g(a) ∈ Df , akkor f ◦ g folytonos a-ban.
Például, ha folytonos egyváltozós függvénybe folytonos kétváltozós
függvényt helyettesítünk, akkor folytonos függvényt kapunk.
CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
Hol folytonos a sin(x + 2y 2 ) függvény?
Megoldás.
A f (x ) = sin x egyváltozós függvényről korábbról tudjuk, hogy folytonos, a
g(x , y ) = x + 2y 2 függvényről pedig az előbb láttuk, hogy szintén
folytonos. Az összetett függvény folytonosságáról szóló tétel alapján a
sin(x + 2y 2 ) = (f ◦ g)(x , y )
függvény is folytonos mindenhol, azaz az egész R2 -en.

Látjuk, hogy a szokásos függvényekből zárt alakban alkotott függvények
(elemi függvények) többváltozós esetben is folytonosak, így határértékük
vizsgálata sem nehéz. Más a helyzet a következő függvényekkel.
CSAK VÁZLAT (PG)

Az egyszerűség kedvéért, bevezetjük a következő jelölést.
Definíció
Ha D ⊂ Rn és a ∈ Rn , akkor D-nek a-val való eltolása alatt a
{x + a ∈ Rn : x ∈ D}
halmazt értjük. Erre bevezetjük a
D+a
jelölést.
Hasonlóan értelmezzük a
D − a = {x − a ∈ Rn : x ∈ D}
halmazt is.
Megjegyzés
D − a = {x ∈ Rn : x + a ∈ D}
CSAK VÁZLAT (PG)

Lemma
a pontosan akkor torlódási pontja Df -nek, ha 0 torlódási pontja
Df − a-nak.
Továbbá, ha Dg = Df − a, és g(x) = f (x + a), akkor
lim f (x) = lim g(x).

x→a x→0
Ez alatt azt értve, hogy ha az egyik létezik, akkor a másik is, és ilyenkor
egyenlőek.
A lemma miatt elég csak origóbeli határértéket vizsgálnunk a következő
tételben (és általában is). Továbbá, a következő tételt csak kétváltozós
függvényre mondjuk ki, de hasonlót mondhatnánk még több változó
esetén is.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (Határérték szükséges feltételei)
Legyen Df ⊂ R2 úgy, hogy az origó belső pontja Df ∪ {0}-nak, azaz
∃K̇0 ⊂ Df ! Ha az f függvénynek létezik határértéke az origóban, és ez
A ∈ R, azaz
∃ lim f (x , y ) = A ∈ R,
(x ,y )→(0,0)
akkor a következők is teljesülnek:

1. ∃ lim f (x , y ) = lim f (x , 0) = A;
x →0 x →0
y =0
2. ∃ lim f (x , y ) = lim f (0, y ) = A;
x =0 y →0
y →0
3. ∃ ylim
=x
f (x , y ) = lim f (x , x ) = A;
x →0
x →0
4. ∀m ∈ R : ∃ lim f (x , y ) = lim f (x , mx ) = A;
x →0 x →0
y =mx
5. ha ∀x ∈ K0 : ∃ lim f (x , y ), akkor ∃ lim lim f (x , y ) = A;
y →0 x →0 y →0
6. ha ∀y ∈ K0 : ∃ lim f (x , y ), akkor ∃ lim lim f (x , y ) = A;
x →0 y →0 x →0
CSAK VÁZLAT (PG)

Útmutatás.
A 4. állítás azt mondja, hogy bármely m meredekségű egyenes mentén
tartva az origóhoz a határérték ugyanaz marad. Ez az átviteli elv közvetlen
következménye.
A 2. állításban az egyetlen, a 4-ben nem tárgyalt egyenes, a függőleges
mentén tartunk az origóhoz. Ez ugyanúgy jön az átviteli elvből. Az 1. és a
3. állítás a 4. speciális esete m = 0 illetve m = 1 választással.
Az 5. és 6. állításban pedig lényegében tengelyekkel párhuzamos
töröttvonal mentén közelítjük az origót.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat  xy
 , ha (x , y ) 6= (0, 0),
Hol folytonos az f (x , y ) = x2 + y2 függvény?

0, ha (x , y ) = (0, 0)
Megoldás.
Az f függvény minden (x , y ) 6= (0, 0) pontban folytonos, csak a (0, 0)
pontban kell vizsgálnunk. Ott az átviteli elv alapján belátható, hogy a
határérték nem létezik és így a függvény a (0, 0) pontban nem folytonos.
Ugyanis, az xk → 0, yk = xk origóhoz tartó pontsorozat mentén a
függvény 1/2-hez tart
xk yk xk xk 1
f (xk , yk ) = = 2 → ,
xk2+ yk 2 xk + xk 2 2
míg az xk → 0, yk = 2xk origóhoz tartó pontsorozat mentén a függvény

2/5-höz tart
xk 2xk 2
f (xk , yk ) = 2 2 → .
xk + 4xk 5
A határérték nem lehet egyszerre 1/2 és 2/5 is.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat  xy
 , ha (x , y ) 6= (0, 0),
Hol folytonos az f (x , y ) = x2 + y2 függvény?

0, ha (x , y ) = (0, 0)
Megoldás.
Ezt az okoskodást megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az f függvényt az
y = mx mentén vizsgálva az eredmény függ az m-től, ezért a limesz nem
létezik:
xmx m
lim f (x , y ) = lim f (x , mx ) = lim 2 2 2
=
y =mx x →0 x →0 x + m x 1 + m2
(x ,y )→(0,0)
valóban függ az m-től. (Az előbbi meggondolásban m = 1-et, illetve

m = 2-t választottunk.)
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
x 2y 2
f (x , y ) =
3x 4 + 4y 4
lim f (x , y ) =?
(x ,y )→(0,0)
Megoldás.
x = 0 (az y tengely) mentén: lim f (x , y ) = lim f (0, y ) = 0, míg
x =0 y →0
y →0
x4 1
y = x mentén: ylim
=x
f (x , y ) = lim f (x , x ) = lim 4 4
= 6= 0, ezért
x →0 x →0 3x + 4x 7
x →0
nem létezik határérték.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
x 2y 2
f (x , y ) =
3x 4 + 4y 4
lim f (x , y ) =?
(x ,y )→(0,0)
Megoldás.
Vagy y = mx egyenesek mentén:
m2 x 4 m2
lim f (x , y ) = lim =
y =mx x →0 3x 4 + 4m4 x 4 3 + 4m4
(x ,y )→(0,0)
függ m-től, ezért nem létezik határérték.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
x 2y 2
f (x , y ) =
3x 4 + 4y 4
lim f (x , y ) =?
(x ,y )→(0,0)
Megoldás.
Vagy y = mx egyenesek mentén:
m2 x 4 m2
lim f (x , y ) = lim =
y =mx x →0 3x 4 + 4m4 x 4 3 + 4m4
(x ,y )→(0,0)
függ m-től, ezért nem létezik határérték.
Megjegyzés
A lim f (x , y ) jelentése, hogy rögzített y mellett x tart a nullához, tehát a
x →0
függvényt egy x-tengellyel párhuzamos egyenes mentén vizsgáljuk.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
x + y + 2z
lim =?
(x ,y ,z)→0 x − z + xy
Megoldás.
x + y + 2z x + 2z 2z
lim lim lim = lim lim = lim = −2
z→0 x →0 y →0 x − z + xy z→0 x →0 x − z z→0 −z
x + y + 2z x +y x
lim lim lim = lim lim = lim = 1 6= −2,
x →0 y →0 z→0 x − z + xy x →0 y →0 x + xy x →0 x
ezért nem létezik a határérték. A fenti, úgynevezett ismételt limeszek

jelentése, hogy a tengelyekkel párhuzamos töröttvonal mentén vizsgáltuk a
függvényt. Ezért ha azonos értéket kaptunk volna, abból még nem
következne a határérték létezése. Például az x = y = z = t és t → 0
egyenes mentén lehetne más a határérték.
CSAK VÁZLAT (PG)

A következő példa mutatja, hogy a tételben szereplő feltételek együttes
teljesülése sem elégséges.
Feladat
Van-e határértéke az origóban az
x 2y
f (x , y ) =
x4 + y2
függvénynek?
Megoldás.
A tételben szereplő mind a 6 határérték létezik, és mind 0, ami alapján a
kérdésre lehetne a válasz igen,de a határérték
csak 0 lehetne.
Vizsgáljuk most az (xk , yk ) = k1 , k12 sorozatot. Mivel ez tart az origóhoz,
az átviteli elv szerint ha létezne a kérdéses határérték, akkor
2
1 1 1
k k2 4
k 1
0 = lim f (xk , yk ) = lim 4 2 = 2 =
2

1 1
k + k2
k4
adódna, tehát a határérték nem létezik.
CSAK VÁZLAT (PG)

0.5
−0.5
−5 5
0 0
5 −5
x 2y
z=
x4 + y2
CSAK VÁZLAT (PG)

Láttunk módszereket arra, hogy ha a határérték nem létezik, azt hogyan
lehet megmutatni. Ha egy az előzőekhez hasonló függvénynek van
határértéke, ezt vagy definíció szerint bizonyítjuk, vagy néha a következő
módszerrel.
Feladat
2

 2xy ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
Folytonos-e f (x , y ) = x 2 + y 2 az origóban?

 0, ha (x , y ) = (0, 0)
Megoldás.
Legyen xn = %n cos ϕn , yn = %n sin ϕn , ahol ϕn tetszőleges, %n → 0. Ekkor
(xn , yn ) egy tetszőleges (0, 0)-hoz tartó pontsorozat. E mentén vizsgáljuk
f (xn , yn ) konvergenciáját:
2%3n cos ϕn sin2 ϕn

lim = lim 2%n cos ϕn sin2 ϕn = 0 = f (0, 0),
%n →0 %2n %n →0 |{z} | {z }
ϕn tetsz. ϕn tetsz. →0 korlátos
tehát f folytonos (0, 0)-ban.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
xyz 

2 + y2 + z2
, ha (x , y , z) 6= (0, 0, 0),
Hol folytonos az f (x , y , z) = x

0, ha (x , y , z) = (0, 0, 0)
függvény?
Megoldás.
Az origót kivéve mindenhol folytonos, így csak az origóbeli folytonosságot
kell vizsgálnunk. Mivel (x , y , z) 6= (0, 0, 0) esetén egy korábbi tétel miatt
|xyz| |x | |y | |z|
|f (x , y , z)| = = |(x , y , z)| ≤
x2 2
+y +z 2 |(x , y , z)| |(x , y , z)| |(x , y , z)|
≤ |(x , y , z)| · 1 · 1 · 1 = |(x , y , z)|,
ezért
lim f (x , y , z) = 0,
(x ,y ,z)→(0,0,0)
így f folytonos az origóban is.
CSAK VÁZLAT (PG)

A szakasz eddigi definícióit és tételeit lényegében változatlan formában
megismételhetjük többértékű, azaz vektor értékű függvényekre is. Mi csak
a leglényegesebbeket ismételjük, és kimondunk egy tételt, ami mutatja,
hogy a bizonyításokat sem kell ismételnünk.
Definíció
Legyen D ⊂ Rn , és f : D → Rm n-változós, m-értékű függvény, a torlódási
pontja Df = D-nek, és b ∈ Rm ! Azt mondjuk, hogy f határértéke a-ban b,
ha
∀ε > 0 : ∃δ(ε) > 0 : x ∈ D ∩ K̇a,δ(ε) =⇒ f(x) ∈ Kb,ε .
Ezt így jelöljük:
lim f(x) = b.
x→a
Legyen most D ⊂ Rn , és f : D → Rm n-változós, m értékű függvény, és
a ∈ D! Azt mondjuk, hogy f folytonos a-ban, ha
∀ε > 0 : ∃δ(ε) > 0 : x ∈ D ∩ Ka,δ(ε) =⇒ f(x) ∈ Kf(a),ε .
CSAK VÁZLAT (PG)
Többváltozós függvények–Többértékű függvények határértéke és folytonossága 189

Tétel (Koordinátánkénti konvergencia)
Legyen D ⊂ Rn , és f : D → Rm , f koordináta-függvényeire használjuk az
f1 , . . . , fm : D → R jelölést, és legyen a torlódási pontja D = Df -nek illetve
b = (b1 , b2 , . . . , bm ) ∈ Rm . Ekkor
lim f(x) = b ⇐⇒ ∀i ∈ {1, . . . , m} : lim fi (x) = bi .

x→a x→a
Tétel (Koordinátánkénti folytonosság)

Legyen D ⊂ Rn , és f : D → Rm , f koordináta-függvényeire használjuk az
f1 , . . . , fm : D → R jelölést, és legyen a ∈ D = Df . Ekkor
f folytonos a-ban ⇐⇒ ∀i ∈ {1, . . . , m} : fi folytonos a-ban.
CSAK VÁZLAT (PG)

Az előző tételek mutatják, hogy a valós értékű függvényeknél kimondott
tételek vektor értékű függvényekre is kimondhatók.
Például a folytonosság és a műveletek kapcsolata igaz marad a skalárral
való szorzás, az összeadás és a kivonás esetében. Szorzásra és osztásra
azonban nem mondhatjuk, mert ekkor vektorokat kellene szorozni illetve
osztani. Az összetett függvény folytonosságára vonatkozó tételt
megismételjük bizonyítás nélkül.
Legyen g : Dg ⊂ Rn → Rk , illetve f : Df ⊂ Rk → Rm ! Ekkor
f ◦ g : Df◦g ⊂ Rn → Rm függvényt
x ∈ Df◦g = {x ∈ Dg : g(x) ∈ Df }
esetén értelmezzük, így:
(f ◦ g)(x) = f(g(x)).
Tétel (Összetett függvény folytonossága)

Ha g folytonos a-ban, ahol a ∈ Dg , és f folytonos b-ben, ahol
b = g(a) ∈ Df , akkor f ◦ g folytonos a-ban.
CSAK VÁZLAT (PG)

Egy korábbi következmény alapján kapjuk, hogy folytonos vektor értékű
függvények skaláris szorzata folytonos, azaz ha f és g folytonos a-ban,
akkor
hf(x), g(x)i
is folytonos a-ban.
CSAK VÁZLAT (PG)

Bolzano-tétele általánosan úgy szól, hogy összefüggő halmaz folytonos
képe összefüggő. Ennek egy speciális alakja a következő.
Tétel (Bolzano-tétel)
Ha Df összefüggő halmaz, f folytonos, a, b ∈ Df úgy, hogy f (a) ≤ f (b) és
c ∈ [f (a), f (b)], akkor
∃ξ ∈ Df : f (ξ) = c.
Bizonyítás.
Mivel Df összefüggő, ezért ∃ga,b ⊂ Df folytonos út, azaz g : [α, β] → Df
folytonos, amire g(α) = a és g(β) = b. Az összetett függvény
folytonosságáról szóló tétel szerint f ◦ g : [α, β] → R folytonos.
(f ◦ g)(α) = f (a) és (f ◦ g)(β) = f (b), ezért az egyváltozós Bolzano-tétel
szerint ∃t ∈ [α, β], hogy
(f ◦ g)(t) = c.
Ekkor ξ = g(t) ∈ Df és f (ξ) = c.
CSAK VÁZLAT (PG)
Többváltozós függvények–Topológiai tételek 193

Weierstrass-tétele általánosan úgy szól, hogy kompakt halmaz folytonos
képe kompakt. Ennek egy speciális alakja a következő.
Tétel (Weierstrass-tétele)
Ha Df kompakt és f folytonos, akkor felveszi minimumát és maximumát,
azaz
∃a, b ∈ Df : ∀x ∈ Df : f (a) ≤ f (x) ≤ f (b).
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
 2 2
 x y ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
f (x , y ) = x 2 + y 2

 0, ha (x , y ) = (0, 0)
Folytonos-e f , illetve korlátos-e a H = {(x , y ) ∈ R2 : x 2 + y 2 ≤ 1}
körlapon?
Megoldás.
Az origón kívül mindenhol folytonos f , így csak az origóbeli folytonosság a
kérdés.
%4n cos2 ϕn sin2 ϕn
lim = lim %2n cos2 ϕn sin2 ϕn = 0 = f (0, 0),
%n →0 %2n %n →0 |{z} | {z }
ϕn tetsz. ϕn tetsz. →0 korlátos
tehát f folytonos (0, 0)-ban. Mivel H kompakt, így Weierstrass-tétele

szerint f (H) is kompakt, ezért korlátos.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
 2 2
 x y ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
g(x , y ) = x 4 + y 4

 0, ha (x , y ) = (0, 0)
Folytonos-e g, illetve korlátos-e a H = {(x , y ) ∈ R2 : x 2 + y 2 ≤ 1}
körlapon?
Megoldás.
Az origón kívül mindenhol folytonos g, így csak az origóbeli folytonosság a
kérdés.
m2 x 4 m2
lim g(x , y ) = lim 4 4 4
= .
x →0 x →0 x + m x 1 + m4
y =mx
Ez függ m-től így g nem folytonos (0, 0)-ban. Mivel g nem folytonos, itt
nem alkalmazható Weierstrass-tétele. A számtani és mértani közép közti
p x4 + y4 x 2y 2 x 2y 2 1
egyenlőtlenség miatt x 4 y 4 ≤ , így 0 ≤ 4 4
≤ p = .
2 x +y 2 x y 4 4 2
Tehát g korlátos.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Legyen a ∈ Df , és x = ai + h! Konstruáljuk meg a g egyváltozós
függvényt úgy, hogy
g(x ) = g(ai + h) = f (a + hei ) (h ∈ R : a + hei ∈ Df )
teljesüljön, azaz legyen
g(x ) = f (a1 , . . . , ai−1 , x , ai+1 , . . . , an )!
Ha g deriválható x = ai -ben, akkor azt mondjuk, hogy f parciálisan

deriválható az i-edik változója szerint a-ban, és g 0 (ai )-t az f a-beli, i-edik
változó szerinti parciális deriváltjának nevezzük.
Ezt többféleképpen is jelölhetjük, nevezetesen

df ∂f df ∂f
fx0i (a); ; ; (a); (a); Di f (a).
dxi x=a ∂xi x=a dxi ∂xi
CSAK VÁZLAT (PG)
Derivált–Parciális derivált 197

Megjegyzés
Ahhoz, hogy a fenti g deriválható legyen ai -ben kell, hogy ai belső pontja
legyen Dg -nek. Emiatt csak olyan a-ban értelmeztük az i-edik változó
szerinti parciális deriváltat, amire a + hei ∈ Df , ha |h| elég kicsi. Ha
például a belső pontja Df -nek, akkor ez a feltétel biztosan teljesül egy
korábbi tétel miatt.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
A parciális deriváltakat közvetve egyváltozós határértékként értelmeztük,
így
f (a1 , . . . , ai + h, . . . , an ) − f (a1 , . . . , ai , . . . , an )
fx0i (a) = lim =
h→0 h
f (a1 , . . . , ai−1 , x , ai+1 , . . . , an ) − f (a1 , . . . , ai−1 , ai , ai+1 , . . . , an )
= lim =
x →ai x − ai
f (a + hei ) − f (a)
= lim .
h→0 h
Speciálisan, kétváltozós esetben
f (x , y0 ) − f (x0 , y0 ) f (x0 + h, y0 ) − f (x0 , y0 )
fx0 (x0 , y0 ) = lim = lim
x →x0 x − x0 h→0 h
és
f (x0 , y ) − f (x0 , y0 ) f (x0 , y0 + k) − f (x0 , y0 )
fy0 (x0 , y0 ) = lim = lim .
y →y0 y − y0 k→0 k
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés z
Tekintsük a függvény grafikonja,
és az y = y0 sík metszetét, azaz
az y = y0 feltételnek eleget tevő
felületi görbét. Ez a
{(x , y0 , f (x , y0 ))}
| {z }
g(x )
f (a)
ponthalmaz. Legyen α ezen •
görbe (x0 , y0 , f (x0 , y0 )) pontbeli
érintőegyenesének hajlásszöge (az
y = y0 síkban). Az egyváltozós
függvény deriváltjának geometriai
tartalma miatt:
tg α = g 0 (x0 ) = fx0 (x0 , y0 ). α
Irányvektora
a y
v1 = (1, 0, fx0 (x0 , y0 )).
x
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés z
Tekintsük a függvény grafikonja,
és az x = x0 sík metszetét, azaz
az x = x0 feltételnek eleget tevő
felületi görbét. Ez a
{(x0 , y , f (x0 , y ))}

| {z }
g(y )
ponthalmaz. Legyen β ezen •f (a)

görbe (x0 , y0 , f (x0 , y0 )) pontbeli
érintőegyenesének hajlásszöge (az
x = x0 síkban). Az egyváltozós
függvény deriváltjának geometriai
tartalma miatt:
tg β = g 0 (y0 ) = fy0 (x0 , y0 ).
Irányvektora β
y
v2 = (0, 1, fy0 (x0 , y0 )). a
x
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés (Geometriai tartalom)
Számoljuk most ki a két érintőegyenes által meghatározott sík egyenletét!
Ez a sík áthalad a P0 = (x0 , y0 , f (x0 , y0 )) ponton és n normálvektora
merőleges v1 -re és v2 -re is, tehát

i j k

n = v1 × v2 = 1 0 fx0 (x0 , y0 ) = −fx0 (x0 , y0 )i − fy0 (x0 , y0 )j + k.

fy0 (x0 , y0 )

0 1
Ennek (−1)-szeresével szoktunk dolgozni, így ennek a síknak egy egyenlete:
fx0 (x0 , y0 )(x − x0 ) + fy0 (x0 , y0 )(y − y0 ) − (z − f (x0 , y0 )) = 0.
Később lesz róla szó, hogy milyen feltételek mellett fogjuk ezt a síkot az f
függvény (x0 , y0 )-hoz tartozó érintősíkjának nevezni.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Adjuk meg az
f (x , y ) = y 3 e −3x + 2x 4 + 3(2y + 1)5
függvény parciális deriváltjait!
Feladat
Adjuk meg az
x
f (x , y ) = 2x 3 cos + x2 + y3
y
függvény parciális deriváltjait!
Feladat
Adjuk meg az
2

 (x + 2) y + 2x + 3,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
f (x , y ) = x2 + y2

 3, ha (x , y ) = (0, 0)
függvény origóbeli parciális deriváltjait!
CSAK VÁZLAT (PG)

Egyváltozós esetben akkor neveztük az f függvényt deriválhatónak az
a ∈ int Df -ben, ha az
f (x ) − f (a) f (a + h) − f (a)
A = lim = lim
x →a x −a h→0 h
határérték létezik és véges. Ez így több változós esetben nem megy, mert a
nevezőben vektor lenne. Ezért használjuk az ekvivalens Fréchet-féle alakot
|f (x ) − f (a) − A(x − a)|
lim = 0,
x →a |x − a|
vagy a lineáris approximációt,
∆f = f (a + h) − f (a) = A · h + ε(h) · h,
ahol A független h-tól, és lim ε(h) = 0. Ezek átírhatók vektorokra.

h→0
Most értelmezzük a deriváltat a lineáris approximációval, egyszerűen
szorzatként jelölve a skaláris szorzatot.
CSAK VÁZLAT (PG)
Derivált–Totális derivált 204

Definíció (Pontbeli derivált)
Legyen a belső pontja Df -nek! Azt mondjuk, hogy f (totálisan)
deriválható a-ban, és a-beli gradiens vektora a G ∈ Rn , ha
∃ε : Df − a → Rn úgy, hogy ∀h ∈ Df − a esetén
∆f = f (a + h) − f (a) = G · h + ε(h) · h
és
lim ε(h) = 0.
h→0
A gradiensvektorra a (totális) derivált elnevezést is használjuk, és a
gradf (a) = f 0 (a) = G
jelölést vezetjük be.
Fontos, hogy ε(h) → 0 esetén vektor értékű függvény határértékéről van

szó, lásd a definíciót.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Egy korábbi tételt felhasználva kapjuk, hogy
n

X
εi (h) · hi

n n

|ε(h) · h|
i=1
X |hi | X
= ≤ |εi (h)| ≤ |εi (h)| → 0.
|h| |h| i=1
|h| i=1
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (A totális deriválhatóság szükséges feltételei)
Ha f az a-ban totálisan deriválható, akkor
1. mindegyik változója szerint deriválható parciálisan, és
fx0i (a) = gradf (a)i .
Bizonyítás.
1. Legyen h = hi ei = (0, . . . , 0, hi , 0, . . . , 0)! Ekkor
∆f = f (a + h) − f (a) = gradf (a)i · hi + εi (h) · hi .
Ha hi → 0, akkor h → 0, ezért ε(h) → 0. Ekkor εi (h) → 0, és ezért
f (a1 , . . . , ai + hi , . . . , an ) − f (a1 , . . . , ai , . . . , an )
fx0i (a) = lim =
hi →0 hi
= lim gradf (a)i + εi (h) = gradf (a)i .
hi →0
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (A totális deriválhatóság szükséges feltételei)
Ha f az a-ban totálisan deriválható, akkor
2. folytonos a-ban.
Bizonyítás.
2. f (a + h) = f (a) + gradf (a) · h + ε(h) · h miatt
lim f (x) = lim f (a + h) =

x→a h→0
= lim (f (a) + gradf (a) · h + ε(h) · h) = f (a),
h→0
tehát a határérték egyenlő a helyettesítési értékkel.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (A totális deriválhatóság elégséges feltétele)
Legyen a belső pontja Df -nek! Ha f mindegyik változója szerint
parciálisan deriválható valamely Ka -ban, és a parciális deriváltak
folytonosak a-ban, akkor f totálisan deriválható a-ban.
Útmutatás.
Kétváltozós függvény esetén, ha h olyan, hogy a + h ∈ Ka , akkor
∆f = f (a + h) − f (a) =
= [f (a1 + h1 , a2 + h2 ) − f (a1 + h1 , a2 )] + [f (a1 + h1 , a2 ) − f (a1 , a2 )] .
| {z } | {z }
A B
Mivel Ka konvex, ezért l(a1 +h1 ,a2 ),(a1 +h1 ,a2 +h2 ) -n f parciálisan deriválható y
szerint, azaz
g2 (t) = f (a1 + h1 , a2 + t · h2 )
deriválható [0, 1]-en. A Lagrange-féle középértéktétel szerint létezik
ξ2 ∈]0, 1[, amire
A = g2 (1) − g2 (0) = g20 (ξ2 ) = fy0 (a1 + h1 , a2 + ξ2 h2 ) · h2 .
CSAK VÁZLAT (PG)

Útmutatás.
∆f = f (a + h) − f (a) =
| {z } | {z }
A=fy0 (a1 +h1 ,a2 +ξ2 h2 )·h2 B
Hasonlóan l(a1 ,a2 ),(a1 +h1 ,a2 ) -n f parciálisan deriválható x szerint, azaz
g1 (t) = f (a1 + t · h1 , a2 )
deriválható [0, 1]-en. A Lagrange-féle középértéktétel szerint létezik

ξ1 ∈]0, 1[, amire
B = g1 (1) − g1 (0) = g10 (ξ1 ) = fx0 (a1 + ξ1 h1 , a2 ) · h1 .
CSAK VÁZLAT (PG)

Útmutatás.
∆f = f (a + h) − f (a) =
| {z } | {z }
A=fy0 (a1 +h1 ,a2 +ξ2 h2 )·h2 B=fx0 (a1 +ξ1 h1 ,a2 )·h1
Most
ε1 (h) = fx0 (a1 + ξ1 h1 , a2 ) − fx0 (a1 , a2 )
és
ε2 (h) = fy0 (a1 + h1 , a2 + ξ2 h2 ) − fy0 (a1 , a2 )
választással, és ε(h) = (ε1 (h), ε2 (h)) jelöléssel
h i
∆f = B + A = fx0 (a1 , a2 ) + ε1 (h) h1 + fy0 (a1 , a2 ) + ε2 (h) h2 =

= (fx0 (a), fy0 (a)) · h + ε(h) · h.
CSAK VÁZLAT (PG)

Útmutatás. ε1 (h) = fx0 (a1 + ξ1 h1 , a2 ) − fx0 (a1 , a2 )

és
ε2 (h) = fy0 (a1 + h1 , a2 + ξ2 h2 ) − fy0 (a1 , a2 )
választással, és ε(h) = (ε1 (h), ε2 (h)) jelöléssel kaptuk, hogy
∆f = (fx0 (a), fy0 (a)) · h + ε(h) · h.
Ez éppen f totális deriválhatóságát jelenti a-ban, mivel
lim ε(h) = 0.
h→0
Kettőnél több változó esetén a + h-ból a tengelyekkel párhuzamos

szakaszok mentén jutunk a-ba, és ezeken a szakaszokon alkalmazzuk a
Lagrange-féle középértéktételt, a fentihez hasonló módon.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Hol differenciálható (totálisan) az f (x , y ) = x 2 + y 2 függvény? gradf =?
Feladat
xy
Legyen f (x , y ) = ! gradf =?
(x 2 + 1)e y
Feladat
p
Differenciálható-e a (0, 0) pontban az f (x , y ) = x 2 + y 2 függvény?
Feladat
Legyen 
2xy
sh , ha x 2 + y 2 6= 0,

f (x , y ) = x2 + y2
0, ha x 2 + y 2 = 0!

1. Írja fel fx0 -et, ahol az létezik!

2. Totálisan deriválható-e f a (0, 0)-ban?
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Legyen
x 2y

ha (x , y ) 6= (0, 0),

 + 3y ,
f (x , y ) = x 2 + y 2

0, ha (x , y ) = (0, 0).
1. fx0 (0, 0) =? fy0 (0, 0) =?

2. gradf (0, 0) =?
Feladat
Hol differenciálható az
3

sin 2x y ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
f (x , y ) = x2 + y2

0,
 ha (x , y ) = (0, 0)
függvény?
CSAK VÁZLAT (PG)

Legyen a belső pontja Df -nek, és f deriválható a-ban, tehát:
∆f = f (a + h) − f (a) = G · h} +ε(h) · h
| {z
főrész
ahol lim ε(h) = 0.
h→0
Definíció
Ha f (totálisan) deriválható a-ban, akkor azt mondjuk, hogy
n
fx01 (a)h1 fx02 (a)h2 fx0n (a)hn fx0i (a)hi
X
df (a, h) = gradf (a)h = + + ··· + =
i=1
az f függvény a pontbeli differenciálja h megváltozásnál.
Ez egy 2n-változós függvény. Rögzített a mellett df lineáris függvénye

h-nak. Alkalmazása: ∆f -et szokás df -fel közelíteni (∆f ≈ df ).
Tehát a totálisan deriválható függvény megváltozása közelíthető
differenciáljával, a független változók megváltozásának lineáris
függvényével. Például hibaszámításnál alkalmazzuk.
CSAK VÁZLAT (PG)
Derivált–Differenciál és érintő 211

Legyen a kétváltozós f (x , y ) függvény (totálisan) deriválható a
P0 = (x0 , y0 ) pontban! Tekintsük a z = f (x , y ) által meghatározott felület
(x0 , y0 , f (x0 , y0 )) felületi pontját! Az előzőekben láttuk, hogy
∆f = f (x0 + h, y0 + k) − f (x0 , y0 ) ≈ fx0 (x0 , y0 )h + fy0 (x0 , y0 )k.
Vagy más jelölésekkel:
f (x0 + ∆x , y0 + ∆y ) − f (x0 , y0 ) ≈ fx0 (x0 , y0 )∆x + fy0 (x0 , y0 )∆y .

Tehát
f (x , y ) ≈ f (x0 , y0 ) + fx0 (x0 , y0 )(x − x0 ) + fy0 (x0 , y0 )(y − y0 ).
Ennek geometriai tartalma, hogy a z = f (x , y ) felületet a
z = f (x0 , y0 ) + fx0 (x0 , y0 )(x − x0 ) + fy0 (x0 , y0 )(y − y0 )
síkkal közelítjük, ha x − x0 és y − y0 kicsi. Tehát az (x0 , y0 , f (x0 , y0 ))

felületi pont egy elég kicsiny sugarú környezetében f grafikonja közelítőleg
ezzel a síkkal helyettesíthető. Ennek a síknak a neve érintősík. Átrendezve
a sík egyenletét és összefoglalva az előzőeket:
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
A totálisan deriválható f kétváltozós függvény (x0 , y0 ) ponthoz tartozó
érintősíkjának nevezzük az
fx0 (x0 , y0 )(x − x0 ) + fy0 (x0 , y0 )(y − y0 ) − (z − f (x0 , y0 )) = 0
egyenlettel adott síkot.
Az érintősík normálvektora
n = fx0 (x0 , y0 )e1 + fy0 (x0 , y0 )e2 − e3 = (fx0 (x0 , y0 ), fy0 (x0 , y0 ), −1).
Megjegyzés
Már tudjuk, hogy az érintősík tartalmazza két felületi görbe
érintőegyenesét. (Lásd parciális deriváltak geometriai tartalmát!) Az is
belátható, hogy minden, a P0∗ = (x0 , y0 , f (x0 , y0 )) felületi ponton áthaladó,
érintővel rendelkező felületi görbe érintőegyenese benne van ebben a
síkban.
Tehát összefoglalva a ∆f ≈ df közelítés geometriai tartalma: n = 1 esetén
érintőegyenessel való közelítés; n = 2 esetén: érintősíkkal való közelítés.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Legyen f (x , y ) = y 2x és P0 = (−1, 1)!
1. Írja fel az f függvény P0 pontbeli gradiensét, ha az létezik!
2. df ((−1, 1), (h, k)) =?
3. Írja fel a P0 ponthoz tartozó érintősík egyenletét!
CSAK VÁZLAT (PG)

Az értelmezési tartomány a pontjában az e irányban adja meg a függvény
változási sebességét. Feltételezzük, hogy |e| = 1.
Definíció
Legyen a belső pontja Df -nek és |e| = 1! Ha létezik
f (a + te) − f (a)
lim ∈ R,
t→0+ t
akkor azt mondjuk, hogy f deriválható a-ban az e irány mentén.
Ekkor a fenti határértéket az f a-beli e iránymenti deriváltjának nevezzük,
és a
df ∂f
, illetve
de a ∂e a
jelöléseket használjuk.
Megjegyzés
Mi t jobboldali határértékeként definiáltuk, de szokás kétoldali
határértékként is definiálni. Ekkor a parciális deriváltak speciális
iránymenti deriváltak lennének.
CSAK VÁZLAT (PG)
Derivált–Iránymenti derivált 215

Tétel (Elégséges tétel iránymenti derivált létezésére)
Ha f totálisan deriválható a-ban, akkor tetszőleges e egységvektor mentén
létezik az iránymenti derivált, és

df
= gradf (a) · e.
de a
Útmutatás.
A bizonyítás megegyezik a parciális deriváltakról szóló hasonló tétel
bizonyításával.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Ha egy pontban minden irányban létezik az iránymenti derivált, akkor sem
biztos, hogy a függvény ebben a pontban totálisan deriválható. Például az
z
•
y
x
( √
1, ha 0 < x = y,
f (x , y ) =
0, máskor
függvény az origóban minden irány mentén deriválható, sőt minden
iránymenti deriváltja 0, de nem folytonos, így nem is deriválható totálisan.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Jegyezzük meg, hogy az
z
•
y
x
( √
x, ha 0 < x = y,
f (x , y ) =
0, máskor
függvény még folytonos is, mégis hiába 0 minden iránymenti deriváltja,
nem deriválható totálisan.
CSAK VÁZLAT (PG)

Speciális képletek: (i = e1 , j = e2 , és k = e3 jelöléssel)
1. n = 2 és e α szöget zár be i = (1, 0)-val. Ekkor f (x , y ) jelöléssel
e = cos αi + sin αj = (cos α, sin α),
gradf = fx0 i + fy0 j = (fx0 , fy0 ),

df
= fx0 (x0 , y0 ) · cos α + fy0 (x0 , y0 ) · sin α.
de (x0 ,y0 )
2. n = 3 és az e vektor tengelyekkel bezárt szögei: α, β, γ. Ekkor
f (x , y , z) jelöléssel
e = (cos α, cos β, cos γ) (iránykoszinuszok)
és
df
= fx0 (P0 ) · cos α + fy0 (P0 ) · cos β + fz0 (P0 ) · cos γ.
de P0
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Geometriai tartalom n = 2 esetén:
Tekintsük azt a felületi görbét, melyet a z = f (x , y ) felületből az (x , y )
síkra merőleges sík metsz ki, melynek nyomvonala az (x0 , y0 ) ponton
áthaladó e irányú egyenes. E felületi görbéhez az (x0 , y0 , f (x0 , y0 )) felületi
pontban húzzunk érintőegyenest, ennek irányát jelölje w! (Irányítás olyan,
hogy γ = (w, e)] hegyesszög legyen.) Ekkor igaz az alábbi:
f (a + te) − f (a)

0 ∂f
0
tg γ = , tg γ = lim tg γ = .
t t→0+ ∂e (x0 ,y0 )
Az érintő benne van az érintősíkban. Ugyanis: (x0 , y0 , z0 ) pont közös és

n ⊥ w.
n = (fx0 (x0 , y0 ), fy0 (x0 , y0 ), −1),

w = cos α, sin α, fx0 (x0 , y0 ) cos α + fy0 (x0 , y0 ) sin α .
Így valóban nw = 0.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Ha f (totálisan) deriválható a-ban, akkor a maximális iránymenti derivált
iránya gradf (a), értéke: |gradf (a)|.
Bizonyítás.
df
Egy korábbi tételben már láttuk, hogy = gradf (a) · e. Ebből
de a

df
= |gradf (a)| · |e| · cos ϕ = |gradf (a)| · cos ϕ.
de a

df
Így maximális, ha cos ϕ = 1, azaz ha ϕ = 0, tehát e k gradf (a),
de a
pontosabban

gradf (a) df
e= és max = |gradf (a)| .
|gradf (a)| de a
Tehát a grad vektor irányában elmozdulva nő leggyorsabban a

függvényérték.
CSAK VÁZLAT (PG)

Hasonló mondható minimumra is, azaz a −grad vektor irányában
elmozdulva csökken leggyorsabban a függvényérték.
Megjegyzés
Ha f (totálisan) deriválható a-ban, akkor a minimális iránymenti derivált
iránya −gradf (a), értéke: −|gradf (a)|.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Legyen f (totálisan) deriválható a-ban. Ekkor
1. gradf (a) ortogonális az f (x) = f (a) szintalakzatra;
2. ha gradf (a) 6= 0, akkor a növekvő paraméterű szintalakzatok
irányába mutat.
Útmutatás.
df
Csak n = 2 esetén. Tudjuk, hogy = gradf (a) · e.
de a
1. Ha e párhuzamos a szintalakzat érintőjével, akkor

df
∆f = 0 =⇒ = 0 =⇒ gradf (a) · e = 0 =⇒ gradf (a) ⊥ e.
de a
2. Ha a növekvő paraméterű szintalakzat felé mozdulunk el:

df π
∆f > 0 =⇒ > 0 =⇒ gradf (a) · e > 0 =⇒ (gradf (a), e)] <
de a 2
tehát gradf (a) is a növekvő paraméterű szintalakzat felé mutat.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
A feladatokban e k v nem csak azt jelenti, hogy a két vektor párhuzamos,
azaz állásuk megegyezik, hanem az irányuk egyezőségét is. Azaz, ha
v 6= 0, akkor e k v jelentése, hogy ∃λ ∈ R : e = λv, és λ ≥ 0.
Feladat
f (x , y , z) = x 4 + y 4 + z 4 + 1, P0 = (1, −1, 0)

df
1. gradf (P0 ) =?, =? ha e k v = (2, 1, 3)
de P0

df
2. Adja meg max értékét és irányát!
de P0
3. Írja fel a P0 ponton áthaladó szintfelület egyenletét és annak P0 -beli
érintősíkját!
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (Lagrange-féle középértéktétel)
Legyen Df konvex, és f (totálisan) deriválható, és legyen a belső pontja
Df -nek. Ekkor ∀ olyan h-hoz, melyre a + h ∈ Df : ∃0 < ξ < 1 úgy, hogy
n
fx0i (a + ξh) · hi = df (a + ξh, h)
X
f (a + h) − f (a) =
i=1
Megjegyzés
a + ξh az a és a + h pontok által meghatározott egyenes szakasz egy
pontja, így a konvexitás miatt a + ξh ∈ D.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Legyen D ⊂ Rn konvex és nyílt! Ha az f : D → R függvény totálisan
deriválható D-ben és df (x, h) ≡ 0, akkor f állandó.
Bizonyítás.
Az előző tétel értelmében ∀a, b ∈ D-hez van az a és b pontokat összekötő
szakaszon olyan c pont, hogy f (b) − f (a) = df (c, b − a) = 0 mivel D
konvexitása miatt c ∈ D.
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
 xy

2 + 4y 2
, ha (x , y ) 6= (0, 0),
3x

f (x , y ) = 1
 ,

ha (x , y ) = (0, 0)
7
1. Mutassa meg, hogy lim f (x , y ) nem létezik!

(x ,y )→(0,0)
2. Hol differenciálható totálisan az f kétváltozós függvény? gradf =?
3. Írja fel a P = (0, 1) ponthoz tartozó érintősík egyenletét!
√ √
df df 2 2
4. =? ill. =?, ha e = i+ j (e irányú iránymenti
de (0,1)
de (0,0)
2 2
derivált).
CSAK VÁZLAT (PG)

Feladat
Legyen  xy
sin p , ha (x , y ) 6= (0, 0),
f (x , y ) = x2 + y2
0, ha (x , y ) = (0, 0)

1. Határozza meg az f függvény parciális deriváltjait az origóban!

2. Mutassa meg, hogy f -nek létezik az origóban a v = (1, 1) irányú
iránymenti deriváltja, és értéke nem nulla!
3. Totálisan differenciálható-e az f függvény az origóban?
4. Milyen előjelű az f függvény az origó környezetében? Van-e az f -nek
lokális szélsőértéke az origóban?
CSAK VÁZLAT (PG)

Az n-változós függvény bármely parciális deriváltfüggvénye újból
n-változós függvény. Ezért beszélhetünk ennek a függvénynek is a parciális
deriváltjairól. Így jutunk el a másodrendű parciális deriváltakhoz.
Példa kétváltozós függvény esetére:
f (x , y ) = e 2x cos 2y + x 2 − y 2 .
Ekkor
fx0 (x , y ) = 2e 2x cos 2y + 2x , fy0 (x , y ) = −2e 2x sin 2y − 2y ,
∂ ∂f ∂2f

0
fxx00 = fx0 x
= = = 4e 2x cos 2y + 2,
∂x ∂x ∂x 2
∂ ∂f ∂2f

0
fyy00 = fy0 y = = = −4e 2x cos 2y − 2,
∂y ∂y ∂y 2
fxx00 és fyy00 a tiszta másodrendű parciális deriváltak.
∂ ∂f ∂2f

0
fxy00 = fx0y
= = = −4e 2x sin 2y ,
∂y ∂x ∂y ∂x
∂ ∂f ∂2f

00 0 0
fyx = fy x = = = −4e 2x sin 2y .
∂x ∂y ∂y ∂x
fxy00 és fyx00 a vegyes másodrendű parciális deriváltak.
CSAK VÁZLAT (PG)
Derivált–Magasabbrendű parciális deriváltak 229

A másodrendű parciálisak újra kétváltozós függvények! Vegyük észre, hogy
a vegyes másodrendű parciális deriváltak megegyeznek, tehát az eredmény
nem függ a differenciálás sorrendjétől. Ez nem véletlen. Látni fogjuk, hogy
elég "szép" függvény esetén ez mindig így van. (Young tétel.)
Másrészt vegyük észre, hogy most a tiszta másodrendű parciális deriváltak
összege minden (x , y ) pontban nullát ad, azaz fxx00 (x , y ) + fyy00 (x , y ) = 0.
Tehát f megoldása az úgynevezett síkbeli Laplace-differenciálegyenletnek:
00 00
∆u = uxx + uyy = 0.
Ha ez a tulajdonság teljesül, a függvényt harmonikus függvénynek

nevezzük. Tehát a síkbeli Laplace egyenlet megoldásai a harmonikus
függvények. Nagy szerepet játszanak az ilyen függvények a komplex
függvénytanban és a potenciálelméletben. És most általánosságban is
definiáljuk a másodrendű parciális deriváltakat!
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
∂f
A g(x) = fx0i (x) = n-változós függvény xj változó szerinti parciális
∂xi x
derivált függvényét az f i-edik és j-edik változója szerinti másodrendű
parciális deriváltjának nevezzük (ha létezik). A következő jelöléseket
használjuk:
∂f
∂ !
∂g ∂xi ∂ ∂f ∂2f
fx00i xj = = = = = Dj Di f = Dij f .
∂xj ∂xj ∂xi ∂xj ∂xj ∂xj
Magasabbrendű parciális deriváltak értelemszerűen definiálhatók.

Ha i = j, akkor tiszta, különben vegyes másodrendű parciális deriváltról
beszélünk.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Ha f (totálisan) deriválható valamely Ka -ban, és (elsőrendű) parciális
deriváltjai (totálisan) deriválhatók a-ban, akkor azt mondjuk, hogy f
kétszer (totálisan) deriválható a-ban.
Magasabbrendű deriválhatóság értelemszerűen definiálható.
CSAK VÁZLAT (PG)

A következő példa mutatja, hogy a magasabbrendű parciális deriváltak
definíciójában fontos a változók sorrendje, ettől függhet a vegyes
másodrendű parciális derivált.
Példa
Legyen
2 2

 xy (x − y ) ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
f (x , y ) = x2 + y2

0, ha (x , y ) = (0, 0)!
Könnyen látható, hogy
4 2 2 4

 y (x + 4x y − y ) ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
fx0 (x , y ) = (x 2 + y 2 )2

0, ha (x , y ) = (0, 0),
és  4 2 2 4
 x (x − 4x y − y ) ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
fy0 (x , y ) = (x 2 + y 2 )2

0, ha (x , y ) = (0, 0),
CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
2 2

 xy (x − y ) ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
f (x , y ) = x2 + y2

0, ha (x , y ) = (0, 0)!
Könnyen látható, hogy
4 2 2 4

 y (x + 4x y − y ) ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
fx0 (x , y ) = (x 2 + y 2 )2

0, ha (x , y ) = (0, 0),
és  4 2 2 4
 x (x − 4x y − y ) ,

ha (x , y ) 6= (0, 0),
fy0 (x , y ) = (x 2 + y 2 )2

0, ha (x , y ) = (0, 0),
így
fx0 (0, y ) = −y és fy0 (x , 0) = x ,
ezért
fxy00 (0, 0) = −1 és fyx00 (0, 0) = 1.
CSAK VÁZLAT (PG)

A következő tétel azt mutatja, hogy bizonyos feltételek mellett, nem kell a
deriválás sorrendjére figyelni.
Tétel (Young)
Ha f kétszer (totálisan) deriválható a-ban, akkor ∀i, j ∈ {1, . . . , n} esetén

∂ 2 f ∂ 2 f
= .
∂xj ∂xi a ∂xi ∂xj a
Az r -szeres folytonos deriválhatóságot az egyváltozós esethez hasonlóan az

r -edik derivált folytonosságaként lehetne definiálni, de az ehhez szükséges
fogalmakra nincs szükségünk, ha a következő definíciót mondjuk.
Definíció
Azt mondjuk, hogy f r -szer folytonosan deriválható a D ⊂ Df ⊂ Rn nyílt
halmazon, ha r -edrendű parciális deriváltjai léteznek és folytonosak D-n.
Jelölés: f ∈ CDr .
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Ha D ⊂ Df ⊂ R n nyílt, f ∈ CDr , és a ∈ D, akkor f r -szer deriválható
a-ban.
Ha q ≤ r , akkor CDr ⊂ CDq .
Következmény
Ha f ∈ CKr a , akkor f -nek az r -edrendű parciális deriváltjai közül mindazok
megegyeznek, amelyek csak a deriválások sorrendjében különböznek
egymástól.
Például, ha f kétváltozós függvény és f ∈ CK3 a , akkor
000 000 000
fxxy (a) = fxyx (a) = fyxx (a).
Vagy ha f háromváltozós függvény és f ∈ CK3 a , akkor

000 000 000 000 000 000
fxyz (a) = fxzy (a) = fyxz (a) = fyzx (a) = fzxy (a) = fzyx (a).
CSAK VÁZLAT (PG)

Másodrendű esetben fogjuk látni, hogy a Hesse-mátrixot tekinthetjük
másodrendű deriváltnak, de ettől magasabbrendű totális derivált
értelmezése nehézkes lenne. Ehelyett a magasabbrendű differenciálokkal
foglalkozunk.
Az elsőrendű differenciált korábban már definiáltuk.
Az f a-ban deriválható függvény a pontbeli differenciálja a h
megváltozásnál:
n
df (a, h) = fx01 (a)h1 + fx02 (a)h2 + · · · + fx0n (a)hn = fx0i (a)hi = gradf (a) · h.
X
i=1
Kétváltozós függvény esetén a = (x , y ) és h = (h1 , h2 ) jelöléssel
df (a, h) = fx0 (x , y )h1 + fy0 (x , y )h2 .
Háromváltozós függvény esetén pedig a = (x , y , z) és h = (h1 , h2 , h3 )
jelöléssel
df (a, h) = fx0 (x , y , z)h1 + fy0 (x , y , z)h2 + fz0 (x , y , z)h3 .
Például f (x , y , z) = xy 3 + xyz esetén
df (x, h) = (y 3 + yz)h1 + (3xy 2 + xz)h2 + xyh3 .
Ez egy 2n = 6-változós függvény.
CSAK VÁZLAT (PG)
Derivált–Magasabbrendű differenciálok 236

Az elsőrendű differenciálban rögzítsük a h vektort! Ekkor ennek az a-től
függő függvénynek is vehetjük az a-beli differenciálját h megváltozás
mellett. (Természetesen csak akkor, ha az elsőrendű parciálisak
differenciálhatók. Ennek elégséges feltétele, hogy f másodrendű parciális
deriváltjai folytonosak.) Tehát a másodrendű differenciál az elsőrendű
differenciál elsőrendű differenciálja.
Definíció
Ha f kétszer (totálisan) deriválható a-ban, akkor azt mondjuk, hogy
d 2 f (a, h) = d (df (a, h)) (a, h)
az f függvény a pontbeli másodrendű differenciálja h megváltozásnál.

Kétváltozós függvény esetén a = (x , y ) és h = (h1 , h2 ) jelöléssel
d 2 f (a, h) =
∂ 0 ∂ 0
= fx (x , y )h1 + fy0 (x , y )h2 · h1 + fx (x , y )h1 + fy0 (x , y )h2 · h2 =
∂x ∂y

= fxx00 (x , y )h1 + fyx00 (x , y )h2 · h1 + fxy00 (x , y )h1 + fyy00 (x , y )h2 · h2 =
= fxx00 (x , y ) · h12 + 2fxy00 (x , y ) · h1 h2 + fyy00 (x , y ) · h22 .
CSAK VÁZLAT (PG)

Felhasználtuk, hogy Young-tétele miatt fyx00 (x , y ) = fxy00 (x , y ).
Ha (x , y )-t rögzítjük, akkor d 2 f (a, h) kvadratikus függvénye (csak
másodfokú tagokból álló polinomja) a h1 , h2 változóknak. A kifejezés
mátrixosan felírva jobban átlátható:
" #" #
h i f 00 fxy00 h1
2
d f (a, h) = h1 h2 xx00 = hT Hh.
fyx fyy00 h2
H neve: Hesse-féle mátrix. H szimmetrikus mátrix.
CSAK VÁZLAT (PG)

Háromváltozós függvény esetén
∂ 0
d 2 f (a, h) = fx (x , y , z)h1 + fy0 (x , y , z)h2 + fz0 (x , y , z)h3 · h1 +
∂x
∂ 0
+ fx (x , y , z)h1 + fy0 (x , y , z)h2 + fz0 (x , y , z)h3 · h2 +
∂y
∂ 0
+ fx (x , y , z)h1 + fy0 (x , y , z)h2 + fz0 (x , y , z)h3 · h3 =
∂z
00 00 00
  
h i fxx fxy fxz h1
= h1 h2 h3 fyx fyy fyz  h2  = hT Hh.
 00 00 00  
fzx00 fzy00 fzz00 h3
Young tétele miatt H most is szimmetrikus.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Ha f k-szor (totálisan) deriválható a-ban, akkor azt mondjuk, hogy

d k f (a, h) = d df k−1 (a, h) (a, h)
az f függvény a pontbeli k-adrendű differenciálja h megváltozásnál.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Legyen a belső pontja Df -nek! Azt mondjuk, hogy f -nek lokális
minimuma (illetve maximuma) van a-ban, ha ∃Ka ⊂ Df , hogy
f (a) ≤ f (x) (illetve f (a) ≥ f (x)) (x ∈ Ka )
(Nem szigorú szélsőértéket definiáltunk!)
CSAK VÁZLAT (PG)
Derivált–Szélsőértékszámítás 241
Tétel (Lokális szélsőérték szükséges feltétele)
Legyen a belső pontja Df -nek! Ha f -nek lokális szélsőértéke van a-ban, és

létezik valamelyik változó szerinti parciális deriváltja, akkor az 0.
Bizonyítás.
Tegyük fel, hogy ∃fx0i (a), és legyen
g(x ) = f (a + x ei )!
A parciális derivált definíciója szerint g deriválható 0-ban, és
g 0 (0) = fx0i (a).
Másrészt g-nek lokális szélsőértéke van 0-ban, így az egyváltozós

függvényeknél tanultak szerint
g 0 (0) = 0.
CSAK VÁZLAT (PG)
Megjegyzés
Ugyanezt iránymenti deriváltakra is elmondhatjuk.
Következmény
Ha f -nek a-ban lokális szélsőértéke van, és ott (totálisan) deriválható,
akkor
gradf (a) = 0.
Bizonyítás.
Egy korábbi tétel szerint f -nek minden parciális deriváltja létezik, az előző
tétel miatt ezek mind 0-k, így ismét a korábbi tétel szerint
gradf (a) = (0, 0, . . . , 0) = 0.
CSAK VÁZLAT (PG)
A következő példa azt mutatja, hogy a feltétel nem elégséges.
Példa
Tekintsük az
f (x , y ) = (y − x 2 )(y − 2x 2 )
függvényt!
fx0 (x , y ) = −2x (y − 2x 2 ) − 4x (y − x 2 ), fy0 (x , y ) = (y − 2x 2 ) + (y − x 2 )
Mivel mindkettő folytonos, f (totálisan) deriválható, és gradf (0) = 0,

mégis f -nek nincs lokális szélsőértéke (0, 0)-ban, mert f (0, 0) = 0,
ugyanakkor a függvény a (0, 0) pont minden környezetében felvesz pozitív
és negatív értéket is.
Ugyanis az y = 2x 2 parabola feletti pontokban
f (x , y ) > 0 (y > 2x 2 > x 2 ). Az y = x 2 parabola alatti pontokban
szintén f (x , y ) > 0 (y < x 2 < 2x 2 ). A két parabola között
(x 2 < y < 2x 2 ) viszont f (x , y ) < 0.
CSAK VÁZLAT (PG)
A következő példa azt mutatja, hogy a feltétel nem elégséges.
Példa
Tekintsük az
f (x , y ) = (y − x 2 )(y − 2x 2 )
függvényt! Annak ellenére, hogy ennek a kétváltozós függvénynek az
origóban nincs lokális szélsőértéke, mégis, ha a felületből az x,y síkra
merőleges, az origón átmenő síkokkal kimetszünk felületi görbéket, akkor
f -nek minden ilyen felületi görbe mentén lokális minimuma van. Ugyanis a
metszetgörbe pontjaiban a függvényérték pozitív, legalábbis az origó egy
átszúrt környezetében.
CSAK VÁZLAT (PG)
Az egyváltozós függvényeknél látottakhoz képest most más esetek is
lesznek. Ahhoz, hogy ezekről beszéljünk, gondoljuk végig a következőt.
Egy n-változós függvény második deriváltja a később definiált
Hesse-mátrix lesz. Ez megfelel egy lineáris operátornak, ami egy vektort
egyrészt egy nemnegatív számmal szoroz, másrészt pedig forgat. Ha
minden vektor esetén a forgatás szöge hegyesszög, akkor a mátrixot pozitív
definitnek, ha mindig tompaszög, akkor negatív definitnek nevezzük.
Vagyis a szög koszinuszának előjelét vizsgáljuk, ami megegyezik a vektor
és képe skaláris szorzatának előjelével.
Definíció
Az A ∈ Rn×n kvadratikus mátrixot pozitív (negatív) definitnek nevezzük,
ha minden x ∈ Rn \ {0} esetén
(x, Ax) > 0 ((x, Ax) < 0) .
Ha a > (illetve <) helyett ≥ (illetve ≤) szerepel, akkor pozitív (illetve

negatív) szemidefinitnek nevezzük a mátrixot.
Végül azt mondjuk, hogy a mátrix indefinit, ha nem szemidefinit.
CSAK VÁZLAT (PG)
Megjegyzés
A ∈ Rn×n pontosan akkor indefinit, ha ∃x, y ∈ Rn , amire
(x, Ax) < 0 < (y, Ay).
Az egyváltozós esethez hasonlóan adunk elégséges feltételt lokális

szélsőértékre. Valójában ez most egy szükséges feltételt is tartalmaz.
A tétel bizonyításához itt nem ismertetett eszközökre lenne szükség, ezért
a tétel bizonyítását mellőzzük.
Tétel
Legyen f kétszer (totálisan) deriválható a-ban!
Ha gradf (a) = 0 és a Hesse-mátrix pozitív definit, akkor f -nek a-ban
lokális minimuma van.
Ha gradf (a) = 0 és a Hesse-mátrix negatív definit, akkor f -nek a-ban
lokális maximuma van.
Ha a Hesse-mátrix indefinit, akkor f -nek a-ban nincs lokális szélsőértéke.
CSAK VÁZLAT (PG)
A következő, a definitség eldöntéséhez jól használható módszerhez
szükséges a sarokminor fogalma.
Definíció
Az A ∈ Rn×n mátrix k-adik sarok determinánsa a bal felső k × k-s
aldetermináns, amit Dk val jelölünk.
Tétel
Az A ∈ Rn×n szimmetrikus mátrix pontosan akkor pozitív definit, ha
minden sarok determináns pozitív, azaz Dk > 0 (k = 1, . . . , n).
Az A ∈ Rn×n szimmetrikus mátrix pontosan akkor negatív definit, ha a
sarok determinánsok váltakozó előjelűek, azaz
(−1)k Dk > 0 (k = 1, . . . , n).
Ha az A ∈ Rn×n szimmetrikus mátrix pozitív szemidefinit, akkor minden
sarok determináns nem negatív, azaz Dk ≥ 0 (k = 1, . . . , n).
Ha az A ∈ Rn×n szimmetrikus mátrix negatív szemidefinit, akkor a sarok
determinánsok váltakozó előjelűek, azaz (−1)k Dk ≥ 0 (k = 1, . . . , n).
CSAK VÁZLAT (PG)
A fenti tétel könnyen megjegyezhető, ha felhasználjuk, hogy a
Hesse-mátrix szimmetrikus, így van sajátvektorokból álló ortonormált
bázisa, amiben a mátrix diagonális, átlóban a sajátértékekkel. Ha csupa
pozitív (illetve nem negatív) sajátérték van, akkor Dk -k mind pozitívak
(illetve nem negatívak). Ha csupa negatív sajátérték van, akkor Dk -k
váltakozó előjelűek.
CSAK VÁZLAT (PG)
z
Feladat
Van-e lokális szélsőértéke az
y
f (x , y ) = xy
x
függvénynek?
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Keressük meg az
f (x , y , z) = x 3 + y 3 + z 3 − 3x − 3y − 3z + 1
függvény lokális szélsőértékhelyeit.

(6 darab nyeregpont volt.)
CSAK VÁZLAT (PG)
A 60 Tétel kétváltozós függvény esetében a következőt adja.
Tétel
Legyen (x , y ) belső pontja Df -nek úgy, hogy f kétszer (totálisan)
deriválható (x , y )-ban, és jelölje H az f Hesse-mátrixát a-ban!
Ha (f 0 (x , y ) = 0 és det(H) > 0, akkor itt van lokális szélsőérték, méghozzá
f 00 (x , y ) > 0, akkor lokális minimum
ha xx00
fxx (x , y ) < 0, akkor lokális maximum.
Ha det(H) < 0, akkor itt nincs lokális szélsőérték.
Megjegyzés
A Hesse-mátrix szimmetriája miatt ha det(H) > 0, akkor fxx00 = 0 nem
lehet, továbbá ilyenkor fxx00 és fyy00 azonos előjelű.
Ha f 0 = 0 és det(H) = 0, akkor a tétel alapján nem derül ki, van-e
szélsőérték.
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Keresse meg az f (x , y ) = x 2 − 2x + y 3 − 3y függvény lokális
szélsőértékeit!
Feladat
Határozza meg az f (x , y ) = x 2 y 3 lokális szélsőértékeit!
Feladat
f (x , y ) = y 2 (1 − x 2 − y 2 )
1. Határozza meg a lokális szélsőértékhelyeket!
2. Határozza meg a függvény minimumát és maximumát – ha létezik –
az x 2 + y 2 ≤ 1 tartományon!
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
f (x , y ) = x 3 + y 3 − x − y
1. Határozzuk meg a lokális szélsőértéket!
2. Létezik-e f -nek legnagyobb és legkisebb értéke az
A = {(x , y ) : x , y ∈ R; 0 ≤ y ≤ 1 − x ; 0 ≤ x ≤ 1}
tartományon? Ha igen, keressük meg!
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Legyen D ⊂ Rn , f : D → Rm és a belső pontja D-nek!
Azt mondjuk, hogy f (totálisan) deriválható a-ban, és a-beli deriváltja az
A ∈ Rm×n mátrix, ha
|f(x) − f(a) − A(x − a)|
lim =0
x→a |x − a|
teljesül.
A deriváltra (deriváltmátrixra) az
f 0 (a) = A
jelölést vezetjük be.
CSAK VÁZLAT (PG)
Derivált–Többértékű függvények deriválhatósága(deriváltmátrix) 254

Megjegyzés
Ez a definíció m = 1 esetén ekvivalens a korábbi definícióval, A = GT
mellett, azaz f 0 (a) = gradT f (a).
A valós értékű függvényekhez hasonlóan is definiálhatnánk, de most
∆f = f(a + h) − f(a) = A h + ε(h)h
adódna, ahol lim ε(h) = 0. Itt egy mátrixszal kellene a nullmátrixhoz

h→0
tartani, amit mi nem definiáltunk.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Ha bevezetjük az f = (f1 , . . . , fm ) jelölést, ahol fi : D → R ∀i-re, akkor
f deriválható a-ban ⇐⇒ fi deriválható a-ban (i = 1, . . . , m).
Továbbá, ekkor f 0 (a) i-edik sora fi 0 (a), aminek transzponáltja gradfi (a),
azaz
∂f1 ∂f1 ∂f1
 
 ∂x ...
f10 (a) gradT f1 ∂x2 ∂xn 
   
 1
 ∂f2 ∂f2 ∂f2 

 0
 f2 (a)   gradT f2  ...
    
A= . = =  ∂x1 ∂x2 ∂xn 

   .. 
 ..    .. .. 

.
 ..
  . . . 
fm0 (a) grad fm T
a

 ∂fm ∂fm

∂fm 
...
∂x1 ∂x2 ∂xn a
Ha n = m, akkor az f függvény az n dimenziós euklideszi teret önmagába
képezi le. (Lásd új változók bevezetése többes integrálok esetén!) Ilyenkor
a deriváltmátrixot Jacobi-mátrixnak nevezzük, determinánsát pedig
Jacobi-determinánsnak.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Értelmezhetnénk többértékű függvény parciális deriváltjait, aminek egy
pontbeli értéke egy vektor lenne, nevezetesen a k-adik változó szerinti
parciális derivált a deriváltmátrix k-adik oszlopa lenne.
Sőt iránymenti deriváltat is értelmezhetnénk, és itt is igaz, hogy ha
f : D ⊂ Rn → Rm (totálisan) deriválható a-ban, akkor ott minden e irány
menti deriváltja is létezik, és

df
= f 0 (a) · e.
de a
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Például, ha n = m = 3, akkor f : R3 → R3 transzformáció esetén a
Jacobi-mátrix
∂f1 ∂f1 ∂f1
 
 ∂x ∂y ∂z 
 
 ∂f2 ∂f2 ∂f2 
 = ∂(f1 , f2 , f3 ) ,

A=
 ∂x
 ∂y ∂z  ∂(x , y , z) a
 ∂f3 ∂f3 ∂f3 
∂x ∂y ∂z a
míg a Jacobi-determináns det A = |A|.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés (Másodrendű totális derivált)
Legyen most f n-változós valós értékű függvény, amely a-ban kétszer
totálisan deriválható. A fentiek szerint ekkor
f 0 (a) = gradT f (a) ∈ R1×n .
Mivel R1×n egy n-dimenziós vektortér (ami izomorf Rn -nel), ezért f

kétszeres deriválhatósága miatt f 0 deriválható valamely Ka -n, így f 0 itt
értelmezve van és azonosítható Ka ⊂ Rn -t Rn -be képző függvénnyel.
Ennek koordinátafüggvényei f parciális deriváltjai, melyek f kétszeres
deriválhatósága miatt totálisan deriválhatók a-ban, így 49 Megjegyzés
szerint f 0 is totálisan deriválható a-ban. Ekkor f 0 deriváltja a-ban (azaz f 0
Jacobi-mátrixa)
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés (Másodrendű totális derivált)
Mivel R1×n egy n-dimenziós vektortér (ami izomorf Rn -nel), ezért f
kétszeres deriválhatósága miatt f 0 deriválható valamely Ka -n, így f 0 itt
értelmezve van és azonosítható Ka ⊂ Rn -t Rn -be képző függvénnyel.
Ennek koordinátafüggvényei f parciális deriváltjai, melyek f kétszeres
deriválhatósága miatt totálisan deriválhatók a-ban, így 49 Megjegyzés
szerint f 0 is totálisan deriválható a-ban. Ekkor f 0 deriváltja a-ban (azaz f 0
Jacobi-mátrixa)
∂2f ∂2f ∂2f

 
 ∂x 2 ...
∂x1 x2 ∂x1 xn 
 ∂ 2 f1
 
∂2f ∂2f 
...
 
00 ∂x22
 
 ∂x2 x1
f (a) =  ∂x2 xn  .
 .. .. .. .. 
.

 . . . 
 2
∂2f ∂2f 

 ∂ f
...
∂xn x1 ∂xn x2 ∂xn2 a
Ezt f Hesse-mátrixának hívjuk, ami a 58 Young-tétel miatt szimmetrikus.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Legyen g : Dg ⊂ Rn → Rk , illetve f : Df ⊂ Rk → Rm , és a belső pontja
Dg -nek, illetve g(a) belső pontja Df -nek. Ha g totálisan deriválható
a-ban, és deriváltja g0 (a) = Ag , illetve f totálisan deriválható g(a)-ban, és
deriváltja f 0 (g(a)) = Af , akkor f ◦ g : Df◦g ⊂ Rn → Rm totálisan
deriválható a-ban, és deriváltja itt
(f ◦ g)0 (a) = f 0 (g(a))g0 (a),
azaz Af◦g = Af · Ag .
Tehát az összetett függvény deriváltja egyenlő a külső függvény deriváltja
szorozva a belső függvény deriváltjával. (A mátrixok szorzásánál a sorrend
fontos!)
CSAK VÁZLAT (PG)
Derivált–Összetett függvény deriválhatósága (láncszabály) 257

Példa
Ha a külső függvény Rk -ból R-be képez (m = 1), akkor deriváltmátrixa,
azaz a gradiensvektor transzponáltja
f 0 = (gradf )T ,
és az összetett függvény deriváltmátrixa:
(f ◦ g)0 = (gradf )T · g0 .
Alkalmazzuk az x = (x1 , . . . xn ) jelölést g változójára, és

y = (y1 , . . . , yk ) = (g1 (x), . . . , gk (x)) = g(x) jelölést f változójára. Ekkor
∂g1 ∂g1 ∂g1
 
 ∂x ...
 1 ∂x2 ∂xn 
 ∂g2 ∂g2 ∂g2 

0

∂f ∂f ∂f
 ... 
(f ◦ g) (a) = ... ·  ∂x1 ∂x2 ∂xn 
 .

∂y1 ∂y2 ∂yk g(a)  . .. .. .. 
 .. . . . 
 
 ∂gk ∂gk ∂gk 
...
∂x1 ∂x2 ∂xn a
CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
Ekkor az összetett függvény deriváltjának (ez egy sormátrix) i-edik eleme
az összetett függvény parciális deriváltja az i-edik változója szerint. Ez
mátrixok szorzásaként
∂(f ◦ g)

= f 0 (g(a))gx0 i (a), i = 1, 2, . . . , n,
∂xi a
vektorok skaláris szorzataként
∂(f ◦ g)

= gradf (g(a)) · gx0 i (a), i = 1, 2, . . . , n,
∂xi a
illetve részletezve
∂(f ◦ g)

∂f ∂g1 ∂f ∂gk
= · + ··· + · =
∂xi
a ∂y1 g(a) ∂xi a
∂yk g(a) ∂xi a

 
k

X ∂f ∂gj 
=  · .
j=1
∂yj g(a) ∂xi a

CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
Az összetett függvény parciális deriváltjait felírva rendre i = 1, 2, . . . , n
esetén, megkaphatjuk a f ◦ g gradiensét is:
 
gradf · gradg1
gradf · gradg2 
 
grad(f ◦ g) = 
 .. .
.

 
gradf · gradgk
CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
Írjuk fel az előző láncszabályt n = 1 és tetszőleges m esetére. Alkalmazzuk
az x jelölést g változójára, és
y = (y1 , . . . , yk ) = (g1 (x ), . . . , gk (x )) = g(x ) jelölést f változójára.
Ekkor
(f ◦ g)0 (a) = f 0 (g(a))g0 (a)
egy oszlopmátrix, nevezetesen
  
k

∂f
 1 · gj0 (a) 
X
∂f1 ∂f1 ∂f1
  
...

 j=1 ∂yj g(a)


 ∂y1 ∂y2 ∂yk  g10 (a)
    
k

 ∂f2 ∂f2 ∂f2  ∂f
  X 
 0  2 0
 

 ∂y ...  g 2 (a)  
· gj (a) 
∂y2 ∂yk  ∂yj g(a)
 
·
 ..  =  .
  
 1 
j=1
 .. .. .. ..   .   ..
 
 . . . .  

 ∂fm
 0
gk (a)  . 
∂fm ∂fm    
...  k 
X ∂fm
∂y1 ∂y2 ∂yk g(a)   0
· gj (a) 

j=1
∂yj g(a)

CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
Az előző példák alapján, ha n = m = 1, tehát az f (y1 , . . . , yk ) külső
függvénybe az yj = gj (a) (j = 1, . . . , k) belső függvényeket helyettesítjük,
akkor f ◦ g deriváltja
g10 (a)
 
 
0 (a)  k

∂f ∂f

g2 ∂f
(f ◦ g)0 (a) = · gj0 (a) .
  X
... · .  =

∂y1 ∂yk g(a)  .
 .  j=1 ∂y j

g(a)
gk0 (a)
CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
Legyen most k = 1 és n és m legyen tetszőleges! Alkalmazzuk az
x = (x1 , . . . , xn ) jelölést a g változójára, és y = g(x) jelölést az f
változójára. Ekkor
f10 (g(a))
 
 0
 f2 (g(a)) 

∂g ∂g ∂g

0
(f ◦ g) (a) = 
 ..  · ∂x ∂x . . . ∂x
 =
 .  1 2 n a
fm0 (g(a))

0 (g(a)) · ∂g ∂g ∂g

f10 (g(a)) · f10 (g(a)) ·

f 1 ...
 ∂x
1 a ∂x2 a ∂xn a 
∂g ∂g ∂g 
 
 0
 f (g(a)) ·
 2 f 0 (g(a)) · 0
. . . f2 (g(a)) ·
∂x1 a 2

= ∂x2 a ∂xn a .
 .. .. .. .. 

 . .
. . 

∂g ∂g ∂g 
fm0 (g(a)) · f 0 (g(a)) · . . . fm0 (g(a)) ·

∂x1 a m ∂x2 a ∂xn a
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Kétváltozós függvények integrálját kettős integrálnak is nevezzük.
Két dimenzióban téglának olyan téglalapokat nevezünk, melyek oldalai
tengelypárhuzamosak. Ilyenen az integrált az egyváltozós esethez teljesen
hasonlóan értelmezzük.
CSAK VÁZLAT (PG)
Integrál–Kétváltozós függvények integrálja 262

A továbbiakban feltesszük, hogy a < b és c < d, illetve f : Q → R
korlátos, ahol I = [a, b] ⊂ R, J = [c, d] ⊂ R és Q = I × J ⊂ R2 .
Néhány további definíció.
(x5 , y7 )
I Osztópontok•: (xk , yl ), ahol • • • d+ • ••
k = 0, 1, . . . , p illetve
• • • • ••
l = 0, 1, . . . , q úgy, hogy
a = x0 < x1 < · · · < xp = b, • • • • ••
illetve
• • • • ••
c = y0 < y1 < · · · < yq = d.
I Ik = [xk−1 , xk ] illetve • • • • ••
I4 × J3
Jl = [yl−1 , yl ] jelölésekkel a • • • • ••
k, l-edik résztégla Ik × Jl
mértéke (területe) ∆kl = • • • • ••
(xk − xk−1 )(yl − yl−1 ) > 0, • • • c+ • ••
ahol k = 1, . . . , p, (x0 , y0 )
l = 1, . . . , q. + +
a b
I Q = I × J egy felosztása F = {x0 , x1 , . . . , xp } × {y0 , y1 , . . . , yq } az
osztópontok halmaza.
CSAK VÁZLAT (PG)

I Alsó közelítő összeg, vagy alsó összeg (F felosztáshoz tartozik)
p X
X q
sF = mkl ∆kl , ahol mkl = inf{f (x , y ) : x ∈ Ik , y ∈ Jl }.
k=1 l=1
I Felső közelítő összeg, vagy felső összeg (F felosztáshoz tartozik)

p X
X q
SF = Mkl ∆kl , ahol Mkl = sup{f (x , y ) : x ∈ Ik , y ∈ Jl }.
k=1 l=1
Az egyváltozós esethez hasonló tételeket is kimondhatunk. Ezek

bizonyítása megegyezik az ottaniakkal.
I sF ≤ SF .
I F1 ⊂ F2 =⇒ sF1 ≤ sF2 ≤ SF2 ≤ SF1 .
I F1 és F2 tetszőleges felosztások esetén sF1 ≤ SF2 .
I ∃h = sup{sF } ∈ R és ∃H = inf{SF } ∈ R. Ezeket rendre alsó illetve
felső Darboux-integrálnak nevezzük.
I h ≤ H.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Legyen f : Q = I × J → R korlátos függvény. Azt mondjuk, hogy f
Riemann-integrálható Q-n, ha h = H. Ezt a közös értéket az f függvény
Q-n adott Riemann-integráljának (röviden integráljának) nevezzük és
ZZ
f (x , y ) dx dy ,
Q
illetve
Z Z ZZ ZZ
f vagy f (x , y ) d(x , y ) vagy f vagy f (x , y ) d(x , y )
Q Q Q Q
módon jelöljük.
Most is igaz a következő.
Tétel
Ha f : Q = I × J → R folytonos, akkor Riemann-integrálható Q-n.
CSAK VÁZLAT (PG)

Az integrál kiszámolása. Kettős integrál kétszeres integrállá alakítása.
Tétel (Fubini-tétel téglán)

Legyen f : Q = I × J → R korlátos, ahol I = [a, b] és J = [c, d]! Ha
f Riemann-integrálható Q-n, és minden x ∈ I esetén az y 7→ f (x , y )
Zd
Riemann-integrálható J-n, akkor g(x ) = f (x , y ) dy is
c
Riemann-integrálható I-n, és
ZZ Zb
f = g(x ) dx .
Q a
Tehát ekkor
Zb
 d 
ZZ Z
f =  f (x , y ) dy  dx .
Q x =a y =c
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Ha f folytonos, akkor minden feltétel teljesül, így ekkor igaz a tétel
állítása, sőt ekkor fordított sorrendben is igaz, azaz ekkor
Zb
 d
Zd
  b 
ZZ Z Z
f =  f (x , y ) dy  dx =  f (x , y ) dx  dy .
Q x =a y =c y =c x =a
Ha az y 7→ f (x , y ) Riemann-integrálható J-n nem teljesül minden x -re,

akkor helyette az alsó vagy a felső integrállal számolhatunk, vagyis ekkor
   
ZZ Zb Zd Zb Zd
f = f (x , y ) dy  dx = f (x , y ) dy  dx ,
   
 
Q x =a y =c x =a y =c
illetve
   
ZZ Zd Zb Zd Zb
f = f (x , y ) dx  dy = f (x , y ) dx  dy .
   
 
Q y =c x =a y =c x =a
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Ha az y 7→ f (x , y ) Riemann-integrálható J-n nem teljesül minden x -re,
akkor helyette az alsó vagy a felső integrállal számolhatunk, vagyis ekkor
   
ZZ Zb Zd Zb Zd
f = f (x , y ) dy  dx = f (x , y ) dy  dx ,
   
 
Q x =a y =c x =a y =c
illetve
   
ZZ Zd Zb Zd Zb
f = f (x , y ) dx  dy = f (x , y ) dx  dy .
   
 
Q y =c x =a y =c x =a
f Riemann-integrálhatósága Q-n ilyenkor is feltétel, de ebből következik

Zd
például g(x ) = f (x , y ) dy Riemann-integrálhatósága I-n.
y =c
CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
Legyen I = [0, 1], J = [1, 2] és T = I × J! Határozzuk meg az
ZZ
3xe −xy d(x , y )
T
integrált, ha létezik!
y
x
CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
Legyen I = [1, 2], J = [1, 3] és T = I × J! Határozzuk meg az
ZZ
y cos 2xyd(x , y )
T
CSAK VÁZLAT (PG)

Következmény
Ha g : I → R, h : J → R folytonos, és f : Q = I × J → R úgy, hogy
f (x , y ) = g(x )h(y ), akkor ZZ Z Z
f = g h.
Q I J
Bizonyítás.
Legyen I = [a, b] és J = [c, d]. Ekkor
Zb
 d 
ZZ Z
1 2
f =  g(x )h(y ) dy  dx =
Q a c
Zb
 d
Zb Zd

Z
2 3
= g(x )  h(y ) dy dx = g(x ) dx h(y ) dy .

a c a c
1
= a Fubini-tétel miatt igaz.
2
= azért mert g(x ) nem függ y -tól, azaz konstans szorzó, így kiemelhető.
3
= pedig azért, mert cd h(y ) dy nem függ x -től, így kiemelhető.
R
CSAK VÁZLAT (PG)

A következőkben használjuk a dT jelölést a d(x , y ) helyett, ami a területi
integrálra utal.
Példa
Legyen T = [0, 1] × [−2, 0]! Határozzuk meg az
ZZ
2
xye 3x +y dT
T
CSAK VÁZLAT (PG)

Most definiáljuk az integrált tetszőleges korlátos halmazon.
z
T y
x
CSAK VÁZLAT (PG)

z
T y
x
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Legyen T ⊂ R2 korlátos halmaz, és f : T → R korlátos függvény. Ekkor
léteznek I, J ⊂ R kompakt intervallumok, hogy T ⊂ I × J. Terjesszük ki
f -et, azaz legyen
(
f (x , y ), ha (x , y ) ∈ T ,
g(x , y ) =
0, ha (x , y ) ∈
/ T!
Ha g integrálható I × J-n, akkor azt mondjuk, hogy f integrálható T -n, és

a most definiált integrál értéke a g integrálja lesz.
ZZ ZZ
f = g
T I×J
Megjegyzés
Könnyen ellenőrizhető, hogy az integrál (és az integrálhatóság) nem függ I
és J választásától.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
A T ⊂ R2 tartományt normáltartománynak nevezzük, a következő két
esetben.
I x tengelyre vonatkoztatott normáltartomány
I = [a, b] ⊂ R kompakt intervallum, c, d : I → R folytonos
függvények úgy, hogy c(x ) ≤ d(x ) minden x ∈ I esetén és
T = {(x , y ) ∈ R2 : x ∈ I, c(x ) ≤ y ≤ d(x )}.
d(x )
c(x )
0 a b
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
A T ⊂ R2 tartományt normáltartománynak nevezzük, a következő két
esetben.
I y tengelyre vonatkoztatott normáltartomány
J = [c, d] ⊂ R kompakt intervallum, a, b : J → R folytonos
függvények úgy, hogy a(y ) ≤ b(y ) minden y ∈ J esetén és
T = {(x , y ) ∈ R2 : y ∈ J, a(y ) ≤ x ≤ b(y )}.
a(y ) b(y )
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
A gyakorlatban akkor alkalmazhatók a következőkben kimondott tételek,
ha a definícióban szereplő a, b, c és d függvények elég ’szépek’.
Tétel
Ha T ⊂ R2 normáltartomány f : T → R folytonos, akkor
Riemann-integrálható T -n.
CSAK VÁZLAT (PG)

Normáltartományon vett integrálra is kimondható Fubini-tétele.
Tétel (Fubini-tétel normáltartományon)
A definíció jelöléseivel:
1. Ha f integrálható a T x tengelyre vonatkoztatott normáltartomá-
nyon, akkor  
ZZ Zb d(x
Z )
f = f (x , y ) dy  dx ,
 

T x =a y =c(x )
feltéve, hogy a belső integrál is létezik minden x ∈ [a, b] esetén.

2. Ha f integrálható a T y tengelyre vonatkoztatott normáltartomá-
nyon, akkor  
ZZ Zd b(y
Z )
f = f (x , y ) dx  dy ,
 

T y =c x =a(y )
feltéve, hogy a belső integrál is létezik minden y ∈ [c, d] esetén.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Folytonos függvényre alkalmazható a Fubini-tétel.
Példa
Legyen T = {(x , y ) ∈ R2 : 0 ≤ x , x 2 ≤ y ≤ 2 − x }! Határozzuk meg az
ZZ
2xy dT
T
y
x
CSAK VÁZLAT (PG)

z
Példa
√
Legyen T az y = 2 x és az
y = 2x 2 görbék által határolt
korlátos tartomány!
1. Írjuk fel mindkét típusú
normáltartományként
T -t!
2. Határozzuk meg az
ZZ
x + 2y dT
T
y
CSAK VÁZLAT (PG)

Példa
Legyen T az A = (0, 0), a B = (5, 0), a C = (4, 6) és a D = (3, 6) pontok
által meghatározott trapéz!
1. Írjuk fel mindkét típusú normáltartományként T -t! Alakítsuk
kétféleképpen kétszeres integrállá az
ZZ
e 6x +y dT
T
kettős integrált!
2. Határozzuk meg az integrált, ha létezik!
CSAK VÁZLAT (PG)

z
Példa
Az integrálás sorrendjének
felcserélésével határozzuk
meg az
Z1 Z1 p
4 + x 3 dx dy
√
0 y
integrált!
x y
Megjegyzés
Normáltartományok esetén az integrálás sorrendje kötött. Kívül a határok
állandók, csak a belső integrál határai lehetnek függvények, és csak a külső
integrál változójától függhetnek. A sorrend felcserélése a határok
átalakításával jár.
CSAK VÁZLAT (PG)

A továbbiakban feltesszük, hogy ai < bi minden i = 1, . . . , n esetén, illetve
f : Q → R korlátos, ahol Ii = [ai , bi ] ⊂ R, és Q = I1 × · · · × In ⊂ Rn tégla.
Néhány további definíció
I Osztópontok: (x1k , x2k , . . . , xnk ), ahol minden i = 1, . . . , n esetén
1 2 n
ki = 0, 1, . . . , pi úgy, hogy ai = xi0 < xi1 < · · · < xipi = bi .
I Iik = [xik −1 , xik ] jelölésekkel a k = (k1 , . . . , kn )-edik résztégla
i i i
Ik = I1k1 × · · · × Inkn mértéke
∆k = (x1k1 − x1k1 −1 ) · · · · · (xnkn − xnkn −1 ) > 0.
I Q egy felosztása F = {x10 , x11 , . . . x1p } × · · · × {xn0 , xn1 , . . . xnpn }
1
az osztópontok halmaza.
z
• •
••••• •
•••
•
•• • ••
• •
•• • • •••
• •
• •
I(9,2,2)
•
••• • •• •
••••
•••••
••• • • •••
• y
x
CSAK VÁZLAT (PG)
Integrál–Többváltozós függvények integrálja 281

I Alsó közelítő összeg, vagy alsó összeg (F felosztáshoz tartozik)
p1
X pn
X
sF = ... mk ∆k , ahol mk = inf{f (x) : x ∈ Ik }.
k1 =1 kn =1
I Felső közelítő összeg, vagy felső összeg (F felosztáshoz tartozik)

p1
X pn
X
SF = ... Mk ∆k , ahol Mk = sup{f (x) : x ∈ Ik }.
k1 =1 kn =1
Az egyváltozós esethez hasonló tételeket is kimondhatunk. Ezek

bizonyítása megegyezik az ottaniakkal.
I sF ≤ SF .
I F1 ⊂ F2 =⇒ sF1 ≤ sF2 ≤ SF2 ≤ SF1 .
I F1 és F2 tetszőleges felosztások esetén sF1 ≤ SF2 .
I ∃h = sup{sF } ∈ R és ∃H = inf{SF } ∈ R. Ezeket rendre alsó illetve
felső Darboux-integrálnak nevezzük.
I h ≤ H.
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Legyen f : Q = I1 × · · · × In → R korlátos függvény. Azt mondjuk, hogy f
Riemann-integrálható Q-n, ha h = H. Ezt a közös értéket az f függvény
Q-n adott Riemann-integráljának (röviden integráljának) nevezzük és
Z Z
f vagy f (x)dx
Q Q
módon jelöljük.
Tétel
Ha f : Q = I1 × · · · × In → R folytonos, akkor Riemann-integrálható
Q-n.
CSAK VÁZLAT (PG)

Az integrál kiszámolása. Többes integrál többszörös integrállá alakítása.
Tétel (Fubini-tétel téglán)
Legyen f : Q = I1 × · · · × In → R korlátos függvény. Ha f
Riemann-integrálható Q-n, és minden (x1 , . . . , xn−1 ) ∈ I1 × · · · × In−1
Zbn
esetén az xn 7→ f (x) Riemann-integrálható In -n, akkor g(x ) = f (x) dxn
an
is Riemann-integrálható I1 × · · · × In−1 -n, és
Z Z
f = g(x ) d(x1 , . . . , xn−1 ).
Q (x1 ,...,xn−1 )∈I1 ×···×In−1
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
Ha f folytonos, akkor minden feltétel teljesül, így ekkor igaz a tétel állítása.
Sőt ekkor n − 1-szer alkalmazhatjuk a Fubini-tételt, így kapjuk, hogy
Zb1
 b  b  
Z Z2 Zn
f =  ... f (x) dxn  . . . dx2  dx1 .
Q x1 =a1 x2 =a2 xn =an
Példa
Legyen V = [0, 1]3 az egységkocka! Határozzuk meg az
ZZZ
x + y + z d(x , y , z)
V
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
Legyen T ⊂ Rn korlátos halmaz, és f : T → R korlátos függvény. Ekkor
létezik Q ⊂ Rn tégla, hogy T ⊂ Q. Terjesszük ki f -et, azaz legyen
(
f (x), ha x ∈ T ,
g(x) =
0, ha x ∈
/ T!
Ha g integrálható Q-n, akkor azt mondjuk, hogy f integrálható T -n, és a

most definiált integrál értéke a g integrálja lesz.
Z Z
f = g
T Q
Megjegyzés
Könnyen ellenőrizhető, hogy az integrál (és az integrálhatóság) nem függ
Q választásától.
CSAK VÁZLAT (PG)

Az n dimenziós normáltartományt rekurzióval definiáljuk.
Definíció
T1 ⊂ R egydimenziós normáltartomány, ha kompakt intervallum.
Tn ⊂ Rn n-dimenziós normáltartomány, ha
Tn = {x ∈ Rn : (x1 , . . . , xn−1 ) ∈ Tn−1 ,

a(x1 , . . . , xn−1 ) ≤ xn ≤ b(x1 , . . . , xn−1 )}
valamely Tn−1 ⊂ Rn−1 n − 1 dimenziós normáltartomány, és

a, b : Tn−1 → R folytonos függvények esetén, melyekre minden
(x1 , . . . , xn−1 ) ∈ Tn−1 esetén a(x1 , . . . , xn−1 ) ≤ b(x1 , . . . , xn−1 ).

Tétel
Ha T ⊂ Rn normáltartomány f : T → R folytonos, akkor
Riemann-integrálható T -n.
CSAK VÁZLAT (PG)

Normáltartományon vett integrálra is kimondható Fubini-tétele.
Tétel (Fubini-tétel normáltartományon)
A definíció jelöléseivel: Ha f integrálható a Tn normáltartományon, akkor
 
Z Z bn (x1Z
,...,xn−1 )
f (x) dx = f (x) dxn  d(x1 , . . . , xn−1 ),

 

Tn Tn−1 an (x1 ,...,xn−1 )
feltéve, hogy a belső integrál is létezik.
Megjegyzés
Folytonos függvényre alkalmazható a Fubini-tétel akár n − 1-szer is. Ekkor
a következő képletet kaphatjuk, ahol T ⊂ Rn normáltartomány, f : T → R
folytonos függvény.
   
Z Zb1 bZ
2 (x1 ) bn (x1Z
,...,xn−1 )
f = ... f (x) dxn  . . . dx2  dx1 .

   

T x1 =a1 x2 =a2 (x1 ) xn =an (x1 ,...,xn−1 )
CSAK VÁZLAT (PG)

Most is fontos az integrálás sorrendje. Valamely integrál határai csak a
tőle kijjebbi integrálok változóitól függhetnek.
A következő példákban használjuk a dV jelölést a d(x , y , z) helyett, ami a
térfogati integrálra utal.
Példa
Legyen V = {(x , y , z) ∈ R3 : 0 ≤ x , y , z és x + y + z ≤ 1}! Határozzuk
meg az ZZZ
x + y + z dV
V
x y
CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció
A T ⊂ R n korlátos halmaz. Ha a konstans 1 függvény integrálható T -n,
akkor a T halmazt Jordan-mérhetőnek nevezzük, az integrál értékét a T
Jordan-mértékének hívjuk, és J (T )-vel jelöljük.
Röviden Z
J (T ) = 1,
T
ha létezik.
Megjegyzés
Könnyű megmutatni, hogy minden tégla Jordan-mérhető, és
Jordan-mértéke az egy csúcsból induló n él hosszának szorzata. Így
például egy szakasz 2 dimenziós Jordan-mértéke 0.
Az alszakasz elején felsorolt definíciókban szereplő Ik résztégla mértékét
∆k -val jelöltük. Ez éppen J (Ik ).
Kicsit nehezebben, de szintén belátható, hogy minden normáltartomány is
Jordan-mérhető.
CSAK VÁZLAT (PG)
Integrál–A Jordan-mérték és a Riemann-integrál tulajdonságai 290

Megjegyzés
A kétdimenziós Jordan-mérték a terület általánosítása. Ha például
f : [a, b] → R+ folytonos, akkor az y = 0, x = a, x = b és y = f (x ) által
határolt korlátos síkidom Jordan-mértéke
Zb fZ(x ) Zb Zb
f (x )
J = 1 dy dx = [y ]0 dx = f (x ) dx .
a 0 a a
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
J (T ) = 0 azt jelenti, hogy ∀ε > 0 esetén ∃Q1 , Q2 . . . Qp tégláknak olyan
p
X p
J (Qk ) < ε, és T ⊂
S
véges rendszere, melyre Qk .
k=1 k=1
Ehhez hasonlót jelent a Lebesgue-mérték szerinti nullmértékűség is.
Definíció
Azt mondjuk, hogy a T ⊂ Rn halmaz Lebesgue-szerint nullmértékű, ha
∀ε > 0 esetén ∃Q1 , Q2 . . . tégláknak olyan (végtelen) sorozata, melyre
∞
X ∞
J (Qk ) < ε, és T ⊂
S
Qk .
k=1 k=1
Tétel (Lebesgue-kritérium)
Egy T ⊂ Rn korlátos halmaz pontosan akkor Jordan-mérhető, ha határa
Lebesgue-szerint nullmértékű.
Ha T ⊂ Rn Jordan-mérhető halmaz, f : T → R korlátos, akkor f
pontosan akkor Riemann-integrálható T -n, ha T -beli szakadási pontjainak
halmaza Lebesgue-szerint nullmértékű.
CSAK VÁZLAT (PG)

Megjegyzés
A tétel első felében a Lebesgue szerinti nullmértékűséget kicserélhetnénk
Jordan szerintire, azaz egy T ⊂ Rn korlátos halmaz pontosan akkor
Jordan-mérhető, ha J (front T ) = 0.
A tétel második felében azonban nem. Például a H = Q ∩ [0, 1] halmaz
Lebesgue-szerint nullmértékű, de Jordan-szerint nem, ugyanis nem
Jordan-mérhető. Van olyan függvény, ami pont a H pontjaiban szakad, de
nincs olyan halmaz aminek a határa éppen H lenne.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (A Riemann-integrál monoton)
Ha T ⊂ Rn korlátos és f , g : T → R Riemann-integrálható T -n úgy, hogy
f (x) ≤ g(x) minden x ∈ T esetén, akkor
Z Z
f ≤ g.
T T
Következmény (A Jordan-mérték monoton)

Ha T1 , T2 ⊂ Rn Jordan-mérhetőek úgy, hogy T1 ⊂ T2 , akkor
J (T1 ) ≤ J (T2 ).
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (A Riemann-integrál lineáris funkcionál)
Ha T ⊂ Rn korlátos és f , g : T → R Riemann-integrálható T -n, akkor
f + g is Riemann-integrálható T -n, és
Z Z Z
(f + g) = f + g.
T T T
Ha még α ∈ R, akkor αf is Riemann-integrálható T -n, és

Z Z
(αf ) = α f.
T T
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel (A Riemann-integrál a tartomány szerint additív)
Legyen T1 , T2 ⊂ Rn korlátos úgy, hogy int(T1 ) ∩ int(T2 ) = ∅! Ha f
Riemann-integrálható T1 -en és T2 -n, akkor T1 ∪ T2 -n is az, és
Z Z Z
f = f + f.
T1 ∪T2 T1 T2
Következmény (A Jordan-mérték additív)

Legyen T1 , T2 ⊂ Rn Jordan-mérhető úgy, hogy int(T1 ) ∩ int(T2 ) = ∅!
Ekkor T1 ∪ T2 is Jordan-mérhető, és
J (T1 ∪ T2 ) = J (T1 ) + J (T2 ).
Az integráltranszformáció segítségével a Jordan-mérték

eltolás-invarianciáját is beláthatjuk.
CSAK VÁZLAT (PG)

Tétel
Ha T ⊂ Rn korlátos és f : T → R integrálható T -n, akkor |f | is
integrálható T -n, és
Z Z

f ≤ |f |.

T T
CSAK VÁZLAT (PG)

Az egyváltozós függvényeknél tanult helyettesítéses integrált szeretnénk
általánosítani. Emlékeztetőül.
Tétel (Helyettesítéses integrál)
1 , és f ∈ C 0
Legyen a < b, g ∈ C[a,b] g([a,b]) . Ekkor
g(b)
Z Zb
f (x ) dx = f (g(t))g 0 (t) dt.
g(a) a
Az első fontos változás, hogy a többváltozós esetre kiterjeszthető alaknál

nincs irányítva az integrálási tartomány.
Ha g szigorúan monoton növő, akkor ez semmilyen változást nem jelent,
mert ekkor g(a) < g(b), azaz ekkor g([a, b]) = [g(a), g(b)]. Ha viszont
szigorúan monoton csökkenő, akkor g(a) > g(b), azaz ekkor
g([a, b]) = [g(b), g(a)]. Viszont ekkor g 0 (t) ≤ 0, ezért általánosan a
formula Z Z
f (g(t)) g 0 (t) dt

f (x ) dx =
g([a,b]) [a,b]
alakba írható szigorúan monoton, azaz kölcsönösen egyértelmű g esetén.
CSAK VÁZLAT (PG)
Integrál–Integráltranszformáció 298
Az egyváltozós függvényeknél tanult helyettesítéses integrált szeretnénk
általánosítani. Emlékeztetőül.
Tétel (Helyettesítéses integrál)
1 , és f ∈ C 0
Legyen a < b, g ∈ C[a,b] g([a,b]) . Ekkor
Z Z
f (g(t)) g 0 (t) dt

f (x ) dx =
g([a,b]) [a,b]
alakba írható szigorúan monoton, azaz kölcsönösen egyértelmű g esetén.

n-változós esetben [a, b] helyett írhatunk A ⊂ Rn kompakt halmazt (ilyen
például egy normáltartomány), és ekkor g : A → Rn kölcsönösen
egyértelmű, folytonosan deriválható transzformáció.
Ekkor g deriváltja a Jacobi-mátrix, a képletbe pedig a Jacobi-determináns
abszolút értékét írjuk.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Integráltranszformáció)
Legyen E ⊂ Rn nyílt halmaz, g : E → Rn folytonosan deriválható,
kölcsönösen egyértelmű leképezés, melynek Jacobi-determinánsa sehol sem
nulla! Ha A ⊂ E kompakt és f : g(A) → R folytonos, akkor a következő
integrálok léteznek és egyenlőek.
Z Z
f (g(t)) det g0 (t) dt.

f (x)dx =
g(A) A
Következmény (A Jordan-mérték eltolás-invariáns.)

Ha T ⊂ Rn Jordan-mérhető és c ∈ Rn tetszőleges, akkor T + c is
Jordan-mérhető, és
J (T + c) = J (T ).
Útmutatás.
A g(x) = x + c eltolás Jacobi-mátrixa az egységmátrix, így
Jacobi-determinánsa 1.
CSAK VÁZLAT (PG)
Megjegyzés
A Tételben elég f Riemann-integrálhatósága g(A)-n a folytonosság helyett.
Feladat
Határozzuk meg az xy = 1 és xy = 2 hiperbolák, és az y = x és y = 2x
egyenesek által határolt H korlátos tartomány területét.
Megoldás. Z
A terület T = 1. Mindkét tengely szerinti normáltartományként sok
H
számolással járna az integrálás. Ugyanis az integrált két közös belső pont
nélküli normáltartományon vett integrál összegeként számolhatnánk ki.
√ √
Z1 Z2x Z 2 Z2/x Z1 Z2
1 2
T = 1 dy dx + 1 dy dx = 2x − dx + − x dx =
√ √ x x
2/2 1/x 1 x 2/2 1
" # √2
h i1 x2 ln 2
= x 2 − ln x √ + 2 ln x − = .
2/2 2 1
2
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Határozzuk meg az xy = 1 és xy = 2 hiperbolák, és az y = x és y = 2x
egyenesek által határolt H korlátos tartomány területét.
Oldjuk meg a feladatot másképp is. Alkalmazzuk az
integráltranszformációt. Legyenek az új változók u(x , y ) = xy és
y
v (x , y ) = .
x
g = (u, v ) A
H
CSAK VÁZLAT (PG)
Polártranszformáció
Tegyük fel, hogy a T ⊂ R2 korlátos halmazon szeretnénk integrálni.
Legyen R ∈ R+ olyan, hogy x 2 + y 2 ≤ R 2 , ha (x , y ) ∈ T , és legyenek az
új változók r és ϕ úgy, hogy x = r cos ϕ és y = r sin ϕ, ahol r ∈ [0, R] és
ϕ ∈ [0, 2π], azaz A = [0, R] × [0, 2π] és
! !
x (r , ϕ) r cos ϕ
g(r , ϕ) = = .
y (r , ϕ) r sin ϕ
Ekkor a Jacobi-determináns

x 0 x 0 cos ϕ −r sin ϕ
det g0 (r , ϕ) = r0 ϕ0 = = r cos2 ϕ + r sin2 ϕ = r .

yr yϕ sin ϕ r cos ϕ
2π y •
r
g(A) g
R ϕ
A
x
CSAK VÁZLAT (PG)
Megjegyzés
A tétel feltételei nem teljesülnek. Nevezetesen g(r , ϕ) = (r cos ϕ, r sin ϕ)
nem kölcsönösen egyértelmű, ugyanis g(x , 0) = g(x , 2π), illetve
g(0, ϕ) = (0, 0) minden ϕ-re. De a [0, R] × {0} kétdimenziós
Jordan-mértéke 0, így ez nem okoz gondot. (Valójában az
integráltranszformációban, ha A Jordan-mérhető, akkor elég feltenni a
kölcsönösen egyértelműséget A belsején.)
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Legyen T = {(x , y ) ∈ R2 : x ≤ 0, x 2 + y 2 ≤ 9}!
Z
cos(x 2 + y 2 ) dT =?
T
Megoldás.
Most az integrandus problémás, ezért alkalmazzunk polártranszformációt.
3
3π
2
T A
g
π
2
−3 3
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Legyen T = {(x , y ) ∈ R2 : 0 ≤ y , 1 ≤ x 2 + y 2 ≤ 4}!
1
Z
dT =?
(x 2 + y 2 )2
T
Megoldás.
Most az integrandus problémás, ezért alkalmazzunk polártranszformációt.
T g π
1 2 A
1 2
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
x
Legyen T = {(x , y ) ∈ R2 : 0 ≤ √ ≤ y , 1 ≤ x 2 + y 2 ≤ 4}!
3
Z
4xy 3 dT =?
T
Megoldás.
Alkalmazzunk polártranszformációt.
2 √ 3 π
x/ 2
1 T g A
π
6
π/6
1 2 1 2
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Legyen T = {(x , y ) ∈ R2 : 0 ≤ y ≤ x , x 2 + y 2 − 2x ≤ 0}!
Z
2 + y dT =?
T
Megoldás.
Alkalmazzunk polártranszformációt.
2
π
2
x
1 g π
4
T A
1 2 2
CSAK VÁZLAT (PG)
Henger koordináták
Legyen R ∈ R+ és z1 , z2 ∈ R olyan, hogy x 2 + y 2 ≤ R 2 és z1 ≤ z ≤ z2 , ha
(x , y , z) ∈ T , és legyenek az új változók r , ϕ és z úgy, hogy x = r cos ϕ,
y = r sin ϕ és z = z, ahol r ∈ [0, R], ϕ ∈ [0, 2π] és z ∈ [z1 , z2 ], azaz
A = [0, R] × [0, 2π] × [z1 , z2 ] és
   
x (r , ϕ, z) r cos ϕ
g(r , ϕ, z) = y (r , ϕ, z) =  r sin ϕ  .
   
z(r , ϕ, z) z
Ekkor a Jacobi-determináns

x 0 xϕ0 xz0 cos ϕ −r sin ϕ 0
r
0
det g (r , ϕ, z) = yr0 yϕ0 yz0 = sin ϕ r cos ϕ 0 =

0
zϕ0 zz0 0

zr 0 1
= 1 · (r cos2 ϕ + r sin2 ϕ) + 0 + 0 = r .
Tulajdonképpen a Fubini-tétel alkalmazásával, az integrált egy z szerinti,
és egy (x , y ) szerinti integrálból rakjuk össze, majd utóbbit
polárkoordintátázzuk.
CSAK VÁZLAT (PG)
z z
z2 z2
g
z1 z1
R R y 2π ϕ
R
x r
z
P
•
ϕ r ·
y
x
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Legyen V = {(x , y , z) ∈ R3 : 1 ≤ x 2 + y 2 ≤ 4, 0 ≤ z ≤ 8 − x 2 − y 2 }!
ZZZ
x 2 dV =?
V
Feladat
Legyen V = {(x , y , z) ∈ R3 : 2 ≤ x 2 + y 2 ≤ R 2 , 1 ≤ z ≤ e}!
1
ZZZ
dV =?
(x 2 + y 2 )2
V
CSAK VÁZLAT (PG)
Gömbi koordináták
z ϑ
g π
R R y 2π ϕ
R
x r
z
P
•
θ r
ϕ ·
y
x
CSAK VÁZLAT (PG)
Legyen R ∈ R+ olyan, hogy x 2 + y 2 + z 2 ≤ R 2 , ha (x , y , z) ∈ T , és
legyenek az új változók r , ϕ és ϑ úgy, hogy x = r cos ϕ sin ϑ,
y = r sin ϕ cos ϑ és z = r sin ϑ, ahol r ∈ [0, R], ϕ ∈ [0, 2π] és ϑ ∈ [0, π],
azaz A = [0, R] × [0, 2π] × [0, π] és
   
x (r , ϑ, ϕ) r cos ϕ sin ϑ
g(r , ϑ, ϕ) = y (r , ϑ, ϕ) =  r sin ϕ sin ϑ  .
   
z(r , ϑ, ϕ) r cos ϑ
A változók sorrendjét azért cseréltük fel, hogy a Jacobi-determináns
pozitív legyen. Ez csak esztétikai kérdés, hiszen nekünk úgyis a
Jacobi-determináns abszolút értéke
kell. A Jacobi-determináns
x 0 x 0 x 0 cos ϕ sin ϑ r cos ϕ cos ϑ −r sin ϕ sin ϑ
r ϑ ϕ
det g0 (r , ϑ, ϕ) = yr0 yϑ0 yϕ0 = sin ϕ sin ϑ r sin ϕ cos ϑ r cos ϕ sin ϑ =

0
zr zϑ0 zϕ0 cos ϑ −r sin ϑ

0
= cos ϑ(r 2 cos2 ϕ sin ϑ cos ϑ + r 2 sin2 ϕ sin ϑ cos ϑ)−

− (−r sin ϑ)(r cos2 ϕ sin2 ϑ + r sin2 ϕ sin2 ϑ) + 0 =
= r 2 sin ϑ cos2 ϑ + r 2 sin ϑ sin2 ϑ = r 2 sin ϑ.
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Számítsuk ki az R sugarú gömb térfogatát!
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Ha D ⊂ R, akkor fn : D → R függvények sorozatát függvénysorozatnak
nevezzük. Ezt (fn )∞
n=1 módon jelöljük, vagy röviden így: fn .
Ha minden x ∈ A esetén limn→∞ fn (x ) → F (x ), akkor azt mondjuk, hogy
az fn függvénysorozat (pontonként) konvergál az F függvényhez A-n.
Az fn függvénysorozat konvergenciahalmazának nevezzük, a
KH = {x |létezik lim fn (x ) ∈ R}
n→∞
halmazt. Továbbá, a függvénysorozat határfüggvényének nevezzük azt az

F : KH → R, függvényt melyre minden x ∈ KH esetén
F (x ) = lim fn (x ).
n→∞
CSAK VÁZLAT (PG)
Függvénysorok–Függvénysorozat 313
fn (x ) = (1 + x /n)n
f1 (x ) = 1 + x
f2 (x ) = (1 + x /2)2
f3 (x ) = (1 + x /3)3
f10 (x ) = (1 + x /10)10
F (x ) = ex
1+
+
1
CSAK VÁZLAT (PG)
1+ •
fn (x ) = x n , Dfn = [0, 1]
f1 (x ) = x
f2 (x ) = x 2
f3 (x ) = x 3
f10 (x ) =(x 10
0, ha x ∈ [0, 1[
F (x ) =
1, ha x = 1
• •◦
+
1
CSAK VÁZLAT (PG)
(
n sin(nx ), ha x ≤ πn
fn (x ) =
0, ha πn < x
Dfn = [0, π]
f1 (x ) = sin x
f2 (x ) = 2 sin 2x
f3 (x ) = 3 sin 3x
f10 (x ) = 10 sin 10x
F (x ) = 0 1+
+
1
CSAK VÁZLAT (PG)
fn → F A-n (pontonként), azt jelenti, hogy
∀x ∈ A : ∀ε > 0 : ∃N ∈ R : N < n ∈ N+ =⇒ |fn (x ) − F (x )| < ε.
Definíció
Azt mondjuk, hogy az fn függvénysorozat egyenletesen konvergál az F (x )
függvényhez A-n, ha
∀ε > 0 : ∃N ∈ R : ∀x ∈ A : N < n ∈ N+ =⇒ |fn (x ) − F (x )| < ε.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Határfüggvény folytonossága)
Ha fn folytonos A-n, minden n ∈ N+ esetén, és fn → F egyenletesen A-n,
akkor F folytonos A-n.
Bizonyítás.
Legyen a ∈ A, ε > 0, és N az egyenletes konvergencia szerint ε/3-hoz
tartozó küszöb, illetve N < n ∈ N+ ! Mivel fn folytonos a-ban, ezért létezik
δ > 0 úgy, hogy x ∈ A és |x − a| < δ esetén |fn (x ) − fn (a)| < ε/3. Ekkor
|F (x ) − F (a)| ≤ |F (x ) − fn (x )| + |fn (x ) − fn (a)| + |fn (a) − F (a)| < ε.
Megjegyzés
A tétel feltételei mellett, tehát a két határérték felcserélhető.

lim lim fn (x ) = lim lim fn (x )
x →a n→∞ n→∞ x →a
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Határfüggvény integrálja)
Ha fn Riemann-integrálható [a, b]-n, minden n ∈ N+ esetén, és fn → F
egyenletesen [a, b]-n, akkor F Riemann-integrálható [a, b]-n, és
Zb Zb
F = lim fn .
n→∞
a a
Útmutatás.
Legyen a < b, ε > 0, és N az egyenletes konvergencia szerint
ε/(b − a)-hoz tartozó küszöb, illetve N < n ∈ N+ ! Ekkor
b
Zb Zb Zb Zb

Z

F − fn = (F − fn ) ≤ |F − fn | ≤ ε
= ε.
b−a
a a a a a

Megjegyzés
A tétel feltételei mellett, tehát a határérték és az integrál felcserélhető.
Zb
 b 
Z
lim fn (x ) dx = lim  fn (x ) dx 
n→∞ n→∞
a a
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Határfüggvény deriváltja)
Ha fn folytonosan deriválható [a, b]-n, minden n ∈ N+ esetén, és
lim fn0 = G egyenletesen [a, b]-n, és fn (a) konvergens, akkor fn egyenletesen
konvergens [a, b]-n, F határfüggvénye deriválható, és
F 0 = G.
Útmutatás.
Zx
Mivel fn0 folytonos, ezért fn0 = fn (x ) − fn (a). Ekkor
a
Zx Zx
 
F (x ) = lim fn (x ) = lim fn (a) + fn0  = lim fn (a) + G,

n→∞ n→∞ n→∞
a a
és mivel G folytonos ezért teljesül az állítás.
Megjegyzés
A tétel feltételei mellett, tehát a határérték és a deriválás felcserélhető.
0
lim fn = lim fn0
n→∞ n→∞
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Ha D ⊂ R, és fn : D → R függvények sorozata, akkor
k
X
sk = fn
n=1
függvénysorozatot az fn függvényekből álló függvénysornak nevezzük, és
∞
X X
fn , vagy röviden fn módon jelöljük.
n=1 X
Ha minden x ∈ A esetén fn (x ) = F (x ), akkor azt mondjuk, hogy az fn
függvénysor (pontonként) konvergál az F függvényhez A-n.
Az fn függvénysor konvergenciahalmazának nevezzük, a
n X o
KH = x |létezik fn (x ) ∈ R
halmazt. Továbbá, a függvénysor összegfüggvényének nevezzük azt az
F : KH → R, függvényt melyre minden x ∈ KH esetén
X
F (x ) = fn (x ).
CSAK VÁZLAT (PG)
Függvénysorok–Függvénysor 321
fn (x ) = x n
s1 (x ) = f1 (x ) = x
s2 (x ) = f1 (x ) + f2 (x ) =
s1 (x ) + f2 (x ) = x + x 2
s3 (x ) =
f1 (x ) + f2 (x ) + f3 (x ) =
s2 (x )+f3 (x ) = x +x 2 +x 3
4
X
s4 (x ) = fk (x ) =
k=1
4
X
s3 (x ) + f4 (x ) = xk
k=1 1+
4
X
s4 (x ) = fk (x ) =
k=1 +
4 1
X
s3 (x ) + f4 (x ) = xk
k=1
x
S(x ) =
1−x
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
X
Azt mondjuk, hogy a fn függvénysor egyenletesen konvergál az F (x )
összegfüggvényhez A-n, ha
k

X
+
∀ε > 0 : ∃N ∈ R : ∀x ∈ A : N < k ∈ N =⇒ fn (x ) − F (x ) < ε.

n=1
Megjegyzés
X k
X
fn = F pontonként pontosan akkor, ha az sk = fn (x )
n=1
függvénysorozatra sk → F pontonként.
X k
X
fn = F egyenletesen pontosan akkor, ha az sk = fn (x )
n=1
függvénysorozatra sk → F egyenletesen.
AzXegyenletes konvergenciából következik a pontonkénti.
X (Fordítva nem.)
A fn függvénysor abszolút konvergens A-n, ha a fn (a) numerikus sor
X
abszolút konvergens, azaz |fn (a)| konvergens minden a ∈ A esetén.
Az abszolút konvergenciából következik a konvergencia. (Fordítva nem.)
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Cauchy-kritérium függvénysorokra)
X
A fn függvénysor pontosan akkor egyenletesen konvergens A-n, ha itt
eleget tesz a Cauchy-kritériumnak, azaz
∀ε > 0 : ∃N ∈ R : ∀x ∈ A : n > k > N : |fk+1 (x ) + · · · + fn (x )| < ε.
Útmutatás.
Mint numerikus sorokra.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Weierstrass-kritérium)
X
Ha a bn numerikus sor konvergens, és |fn (x )| ≤ bn minden n ∈ N+ és
X
x ∈ A esetén, akkor fn abszolút és egyenletesen konvergens A-n.
Útmutatás.
A majoráns-kritérium adja az abszolút konvergenciát.
A numerikus sorokra tanult Cauchy-kritérium miatt minden ε > 0 esetén
létezik N küszöb, melyre n > k > N esetén |bk+1 + · · · + bn | < ε, de
minden x ∈ A esetén
|fk+1 (x ) + · · · + fn (x )| ≤ |fk+1 (x )| + · · · + |fn (x )| ≤

≤ bk+1 + · · · + bn ≤ |bk+1 + · · · + bn | < ε,
ami a függvénysorokra tanult Cauchy-kritérium miatt adja az egyenletes

konvergenciát.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Összegfüggvény folytonossága)
X
Ha fn folytonos A-n, minden n ∈ N+ esetén, és fn = F egyenletesen
A-n, akkor F folytonos A-n.
Bizonyítás.
Korábbi tételek szerint a részletösszegek sorozata folytonos, és
egyenletesen konvergál F -hez A-n, így F is folytonos.
Megjegyzés
A tétel feltételei mellett, tehát a határérték és a szumma felcserélhető.
X X
lim fn (x ) = lim fn (x )
x →a x →a
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Összegfüggvény integrálja)
X
Ha fn Riemann-integrálható [a, b]-n, minden n ∈ N+ esetén, és fn = F
egyenletesen [a, b]-n, akkor F Riemann-integrálható [a, b]-n, és
Zb
 b 
X Z
F =  fn  .
a a
Bizonyítás.
Korábbi tételek szerint a részletösszegek sorozata integrálható (méghozzá
tagonként), és egyenletesen konvergál F -hez [a, b]-n, így F is tagonként
integrálható.
Megjegyzés
A tétel feltételei mellett, tehát a szumma és az integrál felcserélhető.
Zb X
 b 
X Z
fn (x ) dx =  fn (x ) dx 
a a
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Összegfüggvény deriváltja)
+
Ha Xminden n ∈ N esetén, és
X fn folytonosan deriválható [a, b]-n,
0
X
fn = G egyenletesen [a, b]-n, és fn (a) konvergens, akkor fn is
egyenletesen konvergens [a, b]-n, F összegfüggvénye deriválható [a, b]-n, és
F 0 = G.
Útmutatás.
Zx
Mivel fn0 folytonos, ezért fn0 = fn (x ) − fn (a). Ekkor
a
Zx Zx
 
fn0 
X X X
F (x ) = fn (x ) = fn (a) + = fn (a) + G,
a a
és mivel G is folytonos ezért F deriválható, és valóban F0 = G.
Megjegyzés
A tétel feltételei mellett, tehát a szumma és a deriválás is felcserélhető.
X 0
fn0 =
X
fn
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
A ∞
X
cn (x − a)n
n=0
függvénysort a középpontú hatványsornak nevezzük, míg a cn sorozatot
együtthatósorozatnak.
A hatványsor konvergencia sugaráanak nevezzük az
1
R= p
lim sup n |cn |
nem negatív bővített valós számot.
Megjegyzés
p p
Mivel n |cn | ≥ 0, ezért
p lim sup n |cn | ∈ [0, ∞], és a konvergenciasugár
p
n
R = 0, ha lim sup p |cn | = ∞, illetve R = ∞, ha lim sup n |cn | = 0.
Ha létezik lim n |cn |, akkor ezzel is számolhatunk, sőt, ha létezik
cn+1 cn
lim
, akkor ezzel is, vagyis ekkor R = lim .
cn cn+1
CSAK VÁZLAT (PG)
Függvénysorok–Hatványsor 329
Tétel (Cauchy-Hadamard)
X
Legyen R a cn (x − a)n hatványsor konvergencia sugara.
X
Ha egy rögzített x esetén |x − a| < R, akkor cn (x − a)n abszolút
X
konvergens, ha pedig |x − a| > R, akkor cn (x − a)n divergens.
Útmutatás.
Mivel csak nem negatív tagú sorozatokról lesz szó, kivételesen nem vezet
hibára az 1/0 = ∞ értelmezés.
1 1 p
Ha |x − a| < R, akkor > = lim sup n |cn |, így
|x − a| R
p
n
p 1
n
lim sup |cn (x − a) | = |x − a| lim sup n |cn | < |x − a| = 1, így a
X |x − a|
számsorok majoráns kritériuma miatt cn (x − a)n abszolút konvergens.
1 1 p
Ha |x − a| > R, akkor < = lim sup n |cn |, így
|x − a| R
p p 1
lim sup |cn (x − a)n | = |x − a| lim sup n |cn | > |x − a|
n
= 1, így a
X |x − a|
számsorok minoráns kritériuma miatt cn (x − a)n divergens.
CSAK VÁZLAT (PG)
Következmény
X
Ha a cn (x − a)n hatványsor konvergencia sugara R = 0, akkor minden
x 6= a esetén |x − a| > 0 = R, így a sor divergens. x = a esetén pedig
biztosan konvergens. Ekkor KH = {a}.
Ha R = ∞, akkor minden x ∈ R esetén |x − a| < R, így a sor abszolút
konvergens. Ekkor KH = R.
Ha 0 < R < ∞, akkor ]a − R, a + R[⊂ KH ⊂ [a − R, a + R]. Az
intervallum végpontjait külön kell vizsgálnunk.
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Határozzuk meg a következő hatványsorok konvergenciahalmazát!
X
1. x n;
X
2. n8 x n ;
X xn
3. ;
n
X (−1)n
4. x n;
n
X xn
5. ;
n2
X 1
6. n
(x − 2)n ;
X
3
7. 4n (x − 2)3n ;
X xn
8. ;
n!
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Hatványsor egyenletes konvergenciája)
Legyen a
∞
X
cn (x − a)n
n=0
hatványsor konvergencia sugara R, és legyen r < R. Ekkor a hatványsor
egyenletesen konvergens az [a − r , a + r ] intervallumon.
Megjegyzés
A fenti hatványsor az [a − r , a + r ] intervallumon abszolút konvergens.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Hatványsor összegfüggvényének folytonossága)
Hatványsor összegfüggvénye folytonos.
Útmutatás.
A konvergencia halmaz belsejében az egyenletes konvergencia miatt
teljesül. A végpontokban külön kell belátni (lásd Ábel-tétel, nem
tananyag).
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Hatványsor tagonkénti Riemann-integrálhatósága)
Egy hatványsor, a konvergenciahalmazának tetszőleges kompakt
részintervallumán tagonként integrálható.
Részletesen
Megjegyzés
Legyen a
∞
X
cn (x − a)n
n=0
hatványsor konvergenciahalmaza KH, összegfüggvénye f : KH → R, és
legyen [α, β] ⊂ KH. Ekkor f Riemann-integrálható [α, β]-n, és
Zβ "∞ #β ∞
!
X (x − a)n+1 X (β − a)n+1 (α − a)n+1
f (x ) dx = cn = cn − .
n=0
n+1 n=0
n+1 n+1
α α
Útmutatás.
Ha [α, β] ⊂ int KH, akkor az egyenletes konvergencia adja az állítást.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Hatványsor tagonkénti határozatlan integrálja)
Legyen a
∞
X
cn (x − a)n
n=0
hatványsor konvergenciahalmaza KH, összegfüggvénye f : KH → R. Ekkor
f -nek létezik primitív függvénye KH-n, nevezetesen
∞
(x − a)n+1
Z X
f (x ) dx = cn + C.
n=0
n+1
Megjegyzés
X (x − a)n+1
X
A két hatványsor ( cn (x − a)n és ) konvergencia sugara
cn
n+1
megegyezik, és az utóbbi konvergenciahalmaza
X tartalmazza az előbbiét,
vagyis ha valamelyik végpontban cn (x − a)n konvergens, akkor
X (x − a)n+1
cn is az.
n+1
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel (Hatványsor tagonkénti deriválása)
Legyen a
∞
X
cn (x − a)n
n=0
f deriválható KH belsejében (int KH), nevezetesen
∞
f 0 (x ) =
X
cn n(x − a)n−1 .
n=1
Megjegyzés X X
A két hatványsor ( cn (x − a)n és cn n(x − a)n−1 ) konvergencia
sugara megegyezik, és az előbbi konvergenciahalmaza
X tartalmazza az
utóbbiét, vagyis ha valamelyik végpontban cn (x − a)n divergens, akkor
X
cn n(x − a)n−1 is az.
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
∞
X
1. x n =?
n=1
∞
X xn
2. =?
n=1
n
∞
X (−1)n
3. = − ln 2;
n=1
n
X∞
4. nx n−2 =?
n=2
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel
Legyen a
∞
X
cn (x − a)n
n=0
f tetszőlegesen sokszor deriválható KH belsejében (int KH), nevezetesen
∞
X n!
f (k) (x ) = cn (x − a)n−k .
n=k
(n − k)!
Következmény
Ha a ∞
X
cn (x − a)n
n=0
hatványsor konvergencia sugara pozitív (esetleg ∞), akkor f
összegfüggvénye tetszőlegesen sokszor deriválható a-ban, és
f (n) (a) = cn n!
CSAK VÁZLAT (PG)
Függvénysorok–Taylor-sor 339
Definíció
Ha f tetszőlegesen sokszor deriválható a-ban, akkor a körüli
Taylor-sorának nevezzük a
∞
X f (n) (a)
(x − a)n
n=0
n!
hatványsort.
Megjegyzés
Az első elemeket kiírva a fenti Taylor-sor
f 00 (a) f 000 (a) f iv (a)

f (a) + f 0 (a)(x − a) + (x − a)2 + (x − a)3 + (x − a)4 + . . .
2 6 24
a = 0 esetben a MacLaurin-sor elnevezést is használjuk. Ekkor a sor
∞
f (n) (0) n f 00 (0) 2 f 000 (0) 3 f iv (0) 4
x = f (0) + f 0 (0)x +
X
x + x + x + ....
n=0
n! 2 6 24
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Írjuk fel a következő függvények MacLaurin-sorát!
( 2
1. f (x ) = x 2 + x + 1; e−1/x , ha x 6= 0,
4. f (x ) = ;
2. f (x ) = jsh x ; k 0, ha x = 0
3. f (x ) = x + 12 ;
Tétel
Ha f tetszőlegesen sokszor deriválható az ]a − R, a + R[ intervallumon, és
a deriváltak itt egyenletesen korlátosak, azaz
∃K ∈ R : ∀x ∈]a − R, a + R[: ∀n ∈ N0 : |f (n) (x )| ≤ K ,

∞
X f (n) (a)
akkor a (x − a)n Taylor-sor konvergens az ]a − R, a + r [
n=0
n!
intervallumon, és összegfüggvénye megegyezik az f függvénnyel, azaz
∞
X f (n) (a)
f (x ) = (x − a)n , ha |x − a| < R.
n=0
n!
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel
∞
X 1
1. xn = (x ∈] − 1, 1[);
n=0
1−x
∞
X xn
2. = ex (x ∈ R);
n=0
n!
∞
X x 2n
3. (−1)n = cos x (x ∈ R);
n=0
(2n)!
∞
X x 2n+1
4. (−1)n = sin x (x ∈ R);
n=0
(2n + 1)!
∞
X x 2n
5. = ch x (x ∈ R);
n=0
(2n)!
∞
X x 2n+1
6. = sh x (x ∈ R);
n=0
(2n + 1)!
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Fejtsük sorba az f függvényt a körül, és határozzuk meg hol állítja elő a
Taylor-sor a függvényt!
1
1. f (x ) = , a = 3;
1−x
2
1

2. f (x ) = , a = 0;
1−x
1
3. f (x ) = 2 , a = −2, f c (−2) =?;
x − 3x + 2
4. f (x ) = arctg x , a = 0;
2
5. f (x ) = ex , a = 0;
6. f (x ) = e3x , a = 1;
∞
X 2k + 1 2k
Adjuk meg a x hatványsor konvergenciahalmazát és
k=0
k!
∞
X 2k + 1
összegfüggvényét! =?
k=0
k!
CSAK VÁZLAT (PG)
Binomiális-sor
Definíció
Ha α ∈ R és k ∈ N0 , akkor az alábbi módon értelmezzük az
(általánosított) binomiális együtthatót.
!
α α(α − 1) . . . (α − k + 1)
= .
k k!
Megjegyzés
!
α
= 1.
0
!
α α!
Ha α ∈ N0 , és k ≤ α, akkor = .
k k!(α − k)!
CSAK VÁZLAT (PG)
Függvénysorok–Binomiális-sor 344
Tétel
∞
!
α k X
Ha α ∈ R \ N0 tetszőleges, akkor a x hatványsor konvergencia
k=0
k
sugara R = 1, és összegfüggvénye (1 + x )α .
Megjegyzés
n
X
Ha α = n ∈ N0 , akkor a binomiális tételt kapjuk, azaz (1 + x )n = xk,
! k=0
α α(α − 1) . . . (α − α) . . . (α − k + 1)
hiszen k > α = n esetén = = 0.
k k!
Ekkor a konvergenciasugár
! R =! ∞, így a konvergenciahalmaz KH = R.
α −1 (−1) · (−2) . . . (−k)
Ha α = −1, akkor = = = (−1)k , így
k k k!
ekkor a mértani sor összegképletét kapjuk.
∞ ∞
1
= (1 + x )−1 =
X X
(−x )k = (−1)k x k
k=0
1 − (−x ) k=1
Ekkor a konvergencia halmaz KH =] − 1, 1[.
CSAK VÁZLAT (PG)
Tétel ∞
!
X α k
Ha α ∈ R \ N0 tetszőleges, akkor a x hatványsor konvergencia
k=0
k
halmaza 
] − 1, 1[,

 ha α ≤ −1
KH = ] − 1, 1], ha − 1 < α < 0


[−1, 1], ha 0 < α
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Fejtsük sorba az f függvényt a körül, és határozzuk meg a Taylor-sor
konvergencia sugarát!
√
1. f (x ) = 1 + x , a = 0;
1
2. f (x ) = √ , a = 0;
2 + x2
1
3. f (x ) = √
4
, a = 0;
16 − x 3
√
4. f (x ) = 3 8 + x 2 , a = 0;
5. f (x ) = arcsin x , a = 0;
1
6. f (x ) = √3
, a = 1, f c (1) =?;
9−x
Z0.1
1
7. f (x ) = √ , a = 0, f ic (0) =?, f c (0) =?, f ≈?;
1 + x3
0
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Legfeljebb k-adfokú trigonometrikus polinomnak nevezzük az
a0
+a1 cos x +b1 sin x +a2 cos 2x +b2 sin 2x +· · ·+ak cos kx +bk sin kx =
2
k
a0 X
= + (an cos nx + bn sin nx )
2 n=1
függvényt.
Ha ak 6= 0 vagy bk 6= 0, akkor pontosan k-adfokú polinomnak nevezzük.
Trigonometrikus sornak nevezzük az
a0
+a1 cos x +b1 sin x +a2 cos 2x +b2 sin 2x +a3 cos 3x +b3 sin 3x +· · · =
2
∞
a0 X
= + (an cos nx + bn sin nx )
2 n=1
függvényt.
CSAK VÁZLAT (PG)
Függvénysorok–Fourier-sor 348
Egy trigonometrikus polinom, vagy trigonometrikus sor 2π szerint
periodikus.
Tétel
Ha ∞
a0 X
Φ(x ) = + (an cos nx + bn sin nx )
2 n=1
egyenletesen konvergens ([0, 2π]-n), akkor
Z2π
1
an = Φ(x ) cos nx dx , n = 0, 1, 2, . . .
π
0
illetve
Z2π
1
bn = Φ(x ) sin nx dx , n = 1, 2, . . .
π
0
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Legyen f 2π szerint periodikus, és Riemann-integrálható a [0, 2π]-n! Az
∞
a0 X
+ (an cos nx + bn sin nx )
2 n=1
függvénysort az f Fourier-sorának nevezzük, ha az együtthatók

Z2π
1
an = f (x ) cos nx dx , n = 0, 1, 2, . . .
π
0
illetve
Z2π
1
bn = f (x ) sin nx dx , n = 1, 2, . . .
π
0
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
Írjuk fel az f (x ) = sin4 x függvény Fourier-sorát!
1+
+ +
−π π
3 3 1
f (x ) = sin4 x , , − cos 2x
8 8 2
3 1 1
− cos 2x + cos 4x
8 2 8
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
1+
+ +
−π π
3 3 1
f (x ) = sin4 x , , − cos 2x
8 8 2
3 1 1
− cos 2x + cos 4x
8 2 8
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
1+
+ +
−π π
3 3 1
f (x ) = sin4 x , , − cos 2x
8 8 2
3 1 1
− cos 2x + cos 4x
8 2 8
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat
1+
+ +
−π π
3 3 1
f (x ) = sin4 x , , − cos 2x
8 8 2
3 1 1
− cos 2x + cos 4x
8 2 8
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat (Háromszögjel Fourier-sora)
Legyen f (x ) = |x |, ha |x | ≤ π, és legyen 2π szerint periodikus! Írjuk fel
Fourier-sorát!
π+
1+
−π π
+ +
π π 4 π 4 4
, − cos x , − cos x − cos 3x ,
2 2 π 2 π 9π
π 4 4 4
− cos x − cos 3x − cos 5x
2 π 9π 25π
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
π+
1+
−π π
+ +
π π 4 π 4 4
2 2 π 2 π 9π
π 4 4 4
2 π 9π 25π
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
π+
1+
−π π
+ +
π π 4 π 4 4
2 2 π 2 π 9π
π 4 4 4
2 π 9π 25π
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
π+
1+
−π π
+ +
π π 4 π 4 4
2 2 π 2 π 9π
π 4 4 4
2 π 9π 25π
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
π+
1+
−π π
+ +
π π 4 π 4 4
2 2 π 2 π 9π
π 4 4 4
2 π 9π 25π
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
π+
1+
−π π
+ +
π π 4 π 4 4
2 2 π 2 π 9π
π 4 4 4
2 π 9π 25π
Tétel
Ha f 2π szerint periodikus, folytonos, és Fourier-sora Φ egyenletesen
konvergens, akkor f = Φ.
CSAK VÁZLAT (PG)
Definíció
Azt mondjuk, hogy f szakaszonként monoton az I ⊂ R intervallumon, ha I
felbontható véges sok részintervallumra, melyeken f monoton.
Megjegyzés
Használjuk a következő jelöléseket
f (x +) = lim f (x + h) = lim f (ξ),

h→0+ ξ→x +
és
f (x −) = lim f (x − h) = lim f (x + h) = lim f (ξ).
h→0+ h→0− ξ→x −
Tétel (Dirichlet)
Ha f 2π szerint periodikus, [0, 2π]-n szakaszonként monoton és korlátos,
akkor Fourier-sora konvergens, és minden x ∈ R esetén
f (x +) + f (x −)
Φ(x ) = .
2
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat (Négyszögjel Fourier-sora)
(
1, ha x ∈ [0, π[,
Legyen f (x ) = és legyen 2π szerint periodikus!
−1, ha x ∈ [π, 2π[,
Írjuk fel Fourier-sorát!
•◦ •
1+ •◦
+ +
−π π
• ◦
•
−1+ •
4 4 sin 3x 4 sin 3x sin 5x

0, sin x , sin x + , sin x + +
π π 3 π 3 5
CSAK VÁZLAT (PG)
(
1, ha x ∈ [0, π[,
−1, ha x ∈ [π, 2π[,
•◦ •
1+ •◦
+ +
−π π
• ◦
•
−1+ •

π π 3 π 3 5
CSAK VÁZLAT (PG)
(
1, ha x ∈ [0, π[,
−1, ha x ∈ [π, 2π[,
•◦ •
1+ •◦
+ +
−π π
• ◦
•
−1+ •

π π 3 π 3 5
CSAK VÁZLAT (PG)
(
1, ha x ∈ [0, π[,
−1, ha x ∈ [π, 2π[,
•◦ •
1+ •◦
+ +
−π π
• ◦
•
−1+ •

π π 3 π 3 5
CSAK VÁZLAT (PG)
(
1, ha x ∈ [0, π[,
−1, ha x ∈ [π, 2π[,
•◦ •
1+ •◦
+ +
−π π
• ◦
•
−1+ •

π π 3 π 3 5
CSAK VÁZLAT (PG)
(
1, ha x ∈ [0, π[,
−1, ha x ∈ [π, 2π[,
•◦ •
1+ •◦
+ +
−π π
• ◦
•
−1+ •

π π 3 π 3 5
•◦ •
1+ ◦f
• ◦
• •◦
1+ •◦ Φ
+ + +• • +•
−π π −π π
• •◦
−1+ • ◦
• −1+•◦ •◦
CSAK VÁZLAT (PG)
Feladat (Fűrészfogjel Fourier-sora)
Legyen f (x ) = x , ha x ∈ [0, 2π[ és legyen 2π szerint periodikus! Írjuk fel
Fourier-sorát!
•◦ ◦
• •◦
π+
1+
−π π
• + • + •
2
π, π − 2 sin x , π − 2 sin x − sin 2x , π − 2 sin x − sin 2x − sin 3x
3
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
•◦ ◦
• •◦
π+
1+
−π π
• + • + •
2
3
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
•◦ ◦
• •◦
π+
1+
−π π
• + • + •
2
3
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
•◦ ◦
• •◦
π+
1+
−π π
• + • + •
2
3
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
•◦ ◦
• •◦
π+
1+
−π π
• + • + •
2
3
CSAK VÁZLAT (PG)
Fourier-sorát!
•◦ ◦
• •◦
π+
1+
−π π
• + • + •
2
3
•◦ •◦ ◦f
• ◦
• •◦ •◦ Φ
π+ • •
π+ •
1+ 1+
• + • + • ◦
• + •◦ + •◦
-π π -π π
CSAK VÁZLAT (PG)
VÉGE
Köszönöm a figyelmet!
Pataki Gergely
CSAK VÁZLAT (PG)

A2előadás (Tavalyi)

Diunggah oleh

Informasi Dokumen

Judul Asli

Hak Cipta

Bagikan dokumen Ini

Bagikan atau Tanam Dokumen

Opsi Berbagi

Apakah menurut Anda dokumen ini bermanfaat?

Apakah konten ini tidak pantas?

Hak Cipta:

A2előadás (Tavalyi)

Diunggah oleh

Hak Cipta:

Matematika A2c

2014. január 16.–2014. november 24.

CSAK VÁZLAT (PG)

Definíció (Improprius integrál, 1. típus, (az intervallum nem korlátos))

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 2

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 3

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 4

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 5

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 6

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 7

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 8

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 9

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 10

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 11

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 12

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 13

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 14

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 15

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 16

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 17

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Improprius integrál 18

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

Ha f deriválható, akkor Lagrange tétele miatt létezik

CSAK VÁZLAT (PG)

CSAK VÁZLAT (PG)

Az f (x ) folytonos, nemnegatív függvény [a, b]-n vett grafikonját

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Forgástest térfogata 22

Az a = x0 < · · · < xn = b felosztáshoz tartozóan közelíthetjük a térfogatot

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Forgástest térfogata 23

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Forgástest térfogata 24

Az f (x ) folytonosan deriválható, nemnegatív

CSAK VÁZLAT (PG)

Integrál alkalmazásai–Forgástest felszíne 25

CSAK VÁZLAT (PG)