külföld

Ahol
az erőszak
férfijog
Női sorsok Dél-Afrikában
A Dél-afrikai Köztársaság egészen európai hely – gondolják,
akik kontinensnyi távolságból figyelik a labdarúgó-világbaj-
nokságra készülődő országot. Ők azonban csak a „vállalható”
20 százalékot látják, a nyomornegyedekbe tömörült 80-at
nem. Utunk során utóbbiból nekünk több jutott, így egy
pillanatra sem feledhettük a tényt: látogatásunk minden per-
cében megerőszakolnak valakit, és minden hatodik órában
meggyilkolnak egy nőt. Szarka Tünde riportja Fokvárosból.

„Magyarországról jöttünk” – osztom meg arckifejezéssel, mire rövid magyarázkodás-

az érdekesnek vélt információt önként mel-
lém szegődő, európai szemmel szokatlanul
Európa cselekvő kezei barátságos „idegenvezetőmmel”, Jam-Jam
Az öreg kontinens országainak segítsége Afrika – beleértve a „legeurópaibb” címet viselő Dél-Afrikát is – jövőjének egyik Buhléval. A 16 évesforma fekete lány
záloga. Évről évre civilszervezetek tucatjai dolgoznak azon, hogy az olyan lokálisnak tűnő, ám hatásukat világviszony- a Hector Peterson Secondary School egyik
latban is kifejtő problémák, mint a HIV/AIDS terjedése, a milliós nagyságrendű nem kívánt terhesség, a családon belüli, diákja. Egy abból az 1400 kiváltságos-
nőket és gyermekeket érintő erőszak lassanként lekerüljenek a kontinens „menüjéről”. ból, akik az elit középiskola tanulóinak
Részben ezen jelenségekre hívja fel a figyelmet a hároméves Save Women’s Lives elnevezésű nemzetközi projekt, amely- mondhatják magukat, s akik a 3,5 milliós
ben holland, német, máltai és magyar szervezetek közös erővel igyekeznek felnyitni a nyugati társadalmak szemét, Fokváros szerves részét képező, 2 milliós
s helyi társszervezeteiken keresztül kézzelfogható segítséget nyújtani. A tudatformálásban jelentős szerephez jutnak (!) Khayelitsha nyomornegyed közepén
a programban részt vevő országok újságírói is, akik idén a holland World Population Foundation szervezésében egy egyhetes
meglepő optimizmussal gondolkodnak
tanulmányút keretében személyesen is tapasztalhatták a dél-afrikai viszonyokat. A program magyar partnerszervezete,
a BOCS Alapítvány (www.bocs.eu) már 35 éve támogatja felkészülésünket a globális kihívásokra itthon, s szervezi minél a jövőjükről. Szinte bárkihez fordulok ter-
hatékonyabb segítségnyújtásunkat a fejlődő országoknak. A Fiatal nők a szegény országokbeli fiatal nőkért hálózatukhoz vei után érdeklődve, a leggyakoribb válasz
csatlakozva bárki tehet azért, hogy idővel egyre kevesebb munkájuk legyen az önkénteseknek. ez: büntetőjogász leszek.
fotó: XXX
ba kezdek. Sürgető bólogatásából érzem,
még Közép-Európa emlegetése sem jelent
kapaszkodót, így inkább mesél ő tovább
– kéretlenül is. Megtudom, hiába az elit
intézmény, a viszonylagosan jó körülmé-
nyek csak az iskola falain belül érezhetők,
a diákok szociális hátterén kevésbé.
Sok tizenéves kénytelen egyedül bol-
dogulni, s némi kormányzati támogatás-
sal a háttérben gondoskodni önmagáról,
esetleg testvéreiről. Épp ezért a kinti világ
farkastörvényei idebent is érvényesülnek –
aki kapja, marja. A napi 400 adag meleg
ételre majd négyszer annyi diák jut, pedig

„Magyarország? Az egy nyelv?” – sze- sokaknak ez (lenne) az egyetlen étkezés

gezi nekem a kérdést Jam-Jam értetlenkedő a nap folyamán…

72 I NŐK L A PJ A É VSZ A KO K 2010 . n yá r 2010 . n yá r N Ő K L A PJ A É VSZ A KO K I 73

család
A dél-afrikai
gyerekek nagy
része 13 éves
korára szexuálisan
már aktív
Az iskola sem biztonságos
Az egyik tanteremben ülünk, hátunk mögött tucatnyi
diák. A terem közepén harmincas, kopasz, fekete nő
táncol. Éles, erőteljes, túlzó mozdulataiba, arcjátékba
bele-beleborzongunk. A Dél-Afrika-szerte ismert elő-
adóművész, Mamela Nyamza a tánc nyelvén meséli el
egy kislány napját, akit az iskolából hazatérve egyik
családtagja megerőszakol. A történet errefelé hétköz-
napi, a legnagyobb veszélyt sokszor valóban az otthon
rejtegeti: unatkozó nagybácsi, részeg apa, fiútestvér
a leggyakoribb erőszaktevő. A nagy számok törvénye
szerint erőszakoskodó minden családra jut – derül ki
a Medical Research Council 2009-es felméréséből.
1738 megkérdezett férfiból majdnem minden harmadik
igennel válaszolt arra a kérdésre, létesített-e valaha
szexuális kapcsolatot nővel annak akarata ellenére.
Többen rendszeresen…
Mamela előadása közben figyelem a körülöttünk ülő
diákok arcát. A fiúk egy része érdektelenül bambul maga
elé, a lányok közül néhányan zavartan elfordulnak, má-
sok szemébe könny szökik. Magukra ismertek? Feles-
leges találgatni, mégis nehéz elszakadni a ténytől, mely
szerint a szomszédos Kwa-Zulu Natal térségében csak
a tavalyi évben a diákok 30 százaléka vált nemi erőszak
áldozatává. Az iskolában. Az elkövető szinte minden
esetben tanár vagy diák volt.
74 I NŐK L A PJ A É VSZ A KO K 2010 . n yá r
Kavargó utcakép
Ahogy az iskolaudvarról kikanyarodva utunk következő
helyszínére döcögünk, ezer és ezer kép ég a fejembe;
a fekete negyed életképei. És szagai. Ez utóbbi nehe-
zen elviselhető, az egymásra nőtt, piszkos bádoglemez
kunyhók között terjengő, savanykás, áporodott szag
orrfacsaró. A nyomor bűze ez, keveredve a néhol kétes
eredetű, a kosztól és koromtól vastagon borított „sütő-
vályúkban” sistergő sült hús szagával. Az utcákon hatal-
masra nőtt fekete asszonyságok cammognak – némelyek
állják kameráinkat, mások szégyenlősen eltakarják
arcukat –, s úton-útfélen sötétkék-fehér egyenruhájukról
jól felismerhető iskolások baktatnak hazafelé. A velük
egykorúnak tűnő, lengébben öltözött, napjaikat több-
nyire „bandázással”, egymás hajának fonogatásával
múlató lányok harsányan, kacéran vonulva színesítik
a siralmas utcaképet, s a szemeiket rajtuk legeltető férfi-
ak megjegyzéseire kivétel nélkül van valami válaszuk.
Látszólag nem kell őket félteni. Látszólag.
A legtöbb áldozat kisgyerek
A nemi erőszakot elszenvedett nők fizikai és mentá-
lis ellátására specializálódott Simelela Center egyik
szobájában várakozunk. Tara Appalraju, a központ
projekt menedzsere felvillantja előttünk Dél-Afrika
legsötétebb oldalát.
Ahogy meséli, a Khayelitshában élő nők 10 százalé-
ka biztos lehet benne, hogy élete során egyszer utoléri
az erőszak. Ennek oka egy részről a patriarchális társa-
dalmi berendezkedés, melyben a férfiak nagy része máig
szexuális tárgyként tekint a nőkre. Mi több, direkt keresik
is az olyanokat, akiket egyszer már megerősza-
koltak. Velük könnyebb. Ahogy a gyerekekkel
is. 2007-ben a központ tudomására jutott nemi
erőszak esetek 61 százaléka 6–18 évesek ellen
irányult, s míg az összes eset 42 százaléká-
ban (!) az áldozat 12 év alatti volt, az 5 évnél
fiatalabbak ellen elkövetett szexuális abúzus
is egyre jellemzőbb.
Appaljaru elismeri, rehabilitációs munká-
juk csepp a tengerben, különösen addig, míg
a férfiak gondolkodásmódját nem sikerül át-
programozniuk. Épp ezért, efféle felvilágosító
munkával több helyi szervezet is foglalkozik,
köztük a Rape Crisis Cape Town, ahol férfi-
ak oktatnak férfiakat arra, miként éljék meg
maszkulinitásukat.
„A testem még akarta”
Időközben megérkezik a 31 éves Fumana
Ntlontlo. Rá vártunk. Ő az a nő, akit 23 év-
vel ezelőtt megerőszakolt az akkor mindössze
15 éves unokabátyja. Fumana csak 8 volt.
„Mikor egy nap átmentem játszani az unokabátyámékhoz,
a kuzinomat egyedül találtam otthon. Azt mondta, nem
szabad sírnom, kiabálnom, hangoskodnom, mert akkor
nagyon megver. Így nem szóltam semmit, csak tettem,
amit mondott. Először a számba kellett vennem, aztán…”
– Fumana hangja ennél a pontnál elcsuklik. Nem kérde-
zünk semmit, nem is nagyon tudnánk. Negyedik napja
a nyomornegyedeket járva, látva a tetthelyeket, ismerve
a „gonosz nagybácsik” módszereit, az egész történet túlságo-
san életszerű. Fumana könnyeit letörölve, higgadtan folytatja:
„Mikor végzett, felhúztam a nadrágomat és hazamentem.
Akkor fogalmam sem volt arról, hogy megerőszakoltak,
Fumana ma
szociális munkás-
ként dolgozik,
így könnyebb
feldolgoznia
a történteket
2005-ben még a nők
1/3-a nem tudott ar-
ról, hogy az abortusz -
1997 óta - legális
A Khayelitsha nyomorne-
gyedet a kormányzat annak
idején 1 millió fő befogadá-
sára építette, mára azon-
ban 2 millióan élnek itt
csak azt tudtam, hogy a kuzinom a péniszét a vaginámba
tette. Rettentően fájt. Otthon mégsem mondtam senkinek
semmit, csak kértem egy fájdalomcsillapítót, és mialatt
ájultan feküdtem az ágyon, furcsa érzésem támadt. Nem
tudom megmagyarázni, miért, de a testem még akarta azt
az érzést, amit a kuzinom okozott. A történtek után sokáig
nem beszéltem az esetről, még az anyám sem tudott róla.
Csak őrlődtem, és saját magamat hibáztattam. Hiszen, ha
akkor nem vagyok ott, ez nem történhetett volna meg.”
Fumana az eset után kényszeressé válva, egyik férfi ágyá-
tól a másikig sodródott, s még 15 évvel később is minden
szeretkezés során unokabátyja arcát látta maga előtt. Ekkor,
nélkülözve a család támogatását, feljelentést tett. Szerettei
a mai napig nem hisznek neki, azzal vádolják, kitalálta az
egészet – ami igen jellemző a helyi, sokszor félelem táplál-
ta mentalitásra. Félelem az erőszaktevőktől, akik a vádak
hallatán a fegyveres választól sem riadnak vissza.
Fumana története ennél a pontnál azonban nem ért véget.
Unokabátyja büntetlen maradt, ő HIV-pozitív. Amivel – bár
állapota egyre rosszabb – megtanult együtt élni, miként
a félelemmel is: bármikor újra rá kerülhet a sor.
Amikor lemegy a nap…
Ismét bázisunkon, a buszon ülve Nkanini negyede felé
tartunk. A szegénységtől különösen sújtott területen ki-
emelkedően sok az erőszakos bűncselekmény.
2010 . n yá r N Ő K L A PJ A É VSZ A KO K I 75
külföld
Fehér ember nem merészkedik be a nyomor­
negyedbe, ám élelmes vállalkozók már szervez-
nek oda buszos „szafarikat” a turistáknak
A negyed dimbes-dombos, homokos teknőben fekszik, látszó-
lag szellemváros. Kísérőnktől, a néhány hónapja még szintén
itt élő, HIV-pozitív Lungisa Mndendtől megtudjuk: a helyiek
nappal munkát keresnek, ezért a viszonylagos üresség. Néhány
emberrel mégis találkozunk – főként nőkkel, hűsölő férfiakkal,
sok kisgyerekkel, akik vagányan pózolnak kameráink előtt.
„Naplemente után ezen a területen őrültség elhagyni a házat
– folytatja Lungisa. – A kacskaringós homokfolyosókon senki
sem lát semmit, az embert észrevétlenül rántják be bármelyik
kunyhóba, s percekkel később már dobják is ki. A legtöbb
erőszak – mivel víz és WC a kunyhókban nincs – a közös
illemhelyeken és kutaknál történik. Hisz oda előbb-utóbb
csak el kell menni…” A helyzet iskolaszünet és ünnepek idején
a legrosszabb. Ilyenkor a férfiak többet isznak, agresszívabbá
válnak, a nők és az utcán kószáló gyerekek pedig védtelenek
velük szemben. Az erőszak errefelé egyfajta pótcselekvés. Se
munka, se pénz, se kilátások, így ez marad.
Szélmalomharc
Vajon mi viszi rá a férfiakat, hogy akár újszülötteket is meg-
erőszakoljanak? Mint sokan mások, Arneout Zevenbergen
holland származású, afrikai születésű újságíró is évti-
zedek óta kutatja, mit jelent Afrikában férfinak lenni.
76 I NŐK L A PJ A É VSZ A KO K 2010 . n yá r
Az Afrikára szakadt hirtelen szabadsággal, a nyugati eszmékkel a helyiek
zöme csak sodródik. Az európaiak számára természetes individualizmus
az évszázadok óta törzsi modellben gondolkodó társadalomra megváltás
helyett katasztrófát hozott. A mérhetetlen erőszak így nem annyira a sze-
génység, sokkal inkább az elértéktelenedés, az egyének versenyfutásának,
görcsös megfelelési kényszerének következménye. Ugyanakkor a helyiek
»Mitől férfi a férfi?« kérdésre adott válaszán is érdemes elgondolkodni. Sokak
szerint attól, ha »minél több kehelybe helyezik el magjaikat«, míg egyéb
nézetek szerint az erőszak a férfi joga, mely a férfiasság, a hierarchiában
elfoglalt pozíció demonstrálásának eszköze. Épp ezért gyakori, hogy a férfiak
egymással szemben is agresszívak, amelynek a fajtalankodás, egymás nemi
megalázása épp úgy része, mint a nőkkel szemben. Mindez tehát téves, de
létező motivációja a Dél-Afrikát oly erőteljesen meghatározó erőszaknak,
amit csak a generációkon át tartó tudatformálás írhat át.“
Dél-Afrika keserű valósága
– Minden 26. másodpercben megerőszakolnak egy nőt.
– Az esetek több mint 40 százalékában az áldozat ismeri az elkövetőt.
– Párkapcsolatában minden negyedik nő folyamatos bántalmazásnak van kitéve.
– Minden 24. percben megerőszakolnak valahol egy gyermeket.
– Az esetek 90 százalékában az elkövető rokon vagy ismerős.
– 16 éves kor előtt minden 4. lány és 5. fiú szexuális erőszak áldozatává válik.
– A megkérdezettek 1/3-a első szexuális élményét akarata ellenére szerezte.
– A tinédzserek több mint 75 százaléka került már szexuális kapcsolatba akaratán kívül.
– A nemi erőszak leggyakoribb áldozatai a 8 és 11 év közötti kislányok.
– A 20–29 év közötti férfiak 40 százaléka HIV-pozitív.
– Naponta 1700 új HIV-fertőződést regisztrálnak Dél-Afrika szerte.
– 2009-ben a 13–19 éves lányok 20 százaléka fertőződött meg HIV vírussal.
– A terhes nők 29,1 százaléka fertőzött.
– Évente 60 ezer csecsemő születik HIV-pozitívan, vagy fertőződik meg anyatej által.
Egy másik nyomornegyed, Athlone
lakosai főként drogkereskedelem-
ből és kutyaviadalokból élnek
Spots of a Leopard (Egy leopárd foltjai) című könyvében
döbbenetes történeteken keresztül mutatja be a helyi hét-
köznapokat.
„Errefelé, ha közeledni akarsz egy lányhoz, az első kérdése
az lesz: milyen kocsid van? Ha nem elég jó a válasz, átnéz rajtad.
Ez frusztrálttá teszi az anyagi kilátástalanságban tengődő fiatal
férfiakat, akik így kénytelenek erőszakos úton megszerezni A médiacsapat egy fokvárosi bíróságon. Holland, magyar,
azt, amire szükségük van. A szexet is – magyarázza Arneout, máltai és német újságírók, akik munkájukkal igyekeznek rá-
majd így folytatja: – A probléma több ponton gyökerezik. irányítani a nyugati világ figyelmét Dél-Afrika problémáira