Anda di halaman 1dari 52

Eörsi István: GULAGDALOK 1 XXIV. ÉVFOLYAM 4.

SZÁM
Pályi András: KÉT KONVENCIÓ - 1991. ÁPRILIS
EGY ELŐADÁS
(Valahol Oroszországban) 4
Főszerkesztő: Koltai Tamás
Forgách András: AZ A BÉKEBELI
BOLDOGJÖVŐ A szerkesztőség:
(Arthur Schnitzler: A Bernhardi-ügy) 8 Csáki Judit
Tarján Tamás: AZ ÉLET KÉPE Csomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)
(Anton Csehov: Sirály) 11 Korniss Péter (képszerkesztő)
Koltai Tamás: ISTEN NEM FELEL Nagy András (tervező szerkesztő)
(Albert Camus: A félreértés) 13 Nánay lstván (főszerkesztő-helyettes)
Sándor L. István: CSAPDÁBAN Sebők Magda (olvasószerkesztő)
(William Shakespeare: Macbeth) 15 Szántó Judit
Budai Katalin: GYÓGYÍTÓ NYÁVOGÁS
(Örkény István: Macskajáték) 16 Szerkesztőség:
Zappe László: A MAKACS SZERZŐ Budapest V., Báthory u. 10. H-1054
(Molière: A képzelt beteg) 18 Telefon: 131-6308, 111-6650
Kovács Dezső: MADÁCH-TOURSSZAL
A Sirály Miskolcon (11. oldal) Kiadja az Arany János Lap- és Könyvkiadó Kft. Buda-
EURÓPÁBA?
(Rice-Lloyd Webber: József és a ...) 19 pest V., Szalay utca 10-14. 1055. Telefon: 112-7870.
Felelős kiadó: Szabó 8. lstván. Terjeszti a Magyar
Szűcs Katalin: CSAO HORVÁTH ÚR! Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesitő postahi-
(Horváth Péter: Csao bambino) ________ 21 vatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési
Bérczes László: ALKALMI és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel út
REFLEKTORFÉNYBEN? 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, vala-
(Megnyílt az Arany János Színház) ____ 22 mint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi
jelzőszámra.
Csáki Judit: MÉG EGY ÉVAD - JÓKEDVBŐL Előfizetési díj egy évre 576 Ft, fél évre 288 Ft.
(Beszélgetés Schwajda Györggyel) 25 Egy példány ára: 48 Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra
Stuber Andrea: VISSZATÉRT Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149.
A KÖZÖNSÉG
(Beszélgetés Huszti Péterrel) _________ 30 Szedés: Diamant Kft.
Felelős vezető: Bede István
Szántó Judit: Ich weiss nicht was soll es Nyomás: Centum Nyomdaüzem
bedeuten... Felelős vezető: Újvárosi Latos
(George Tabori: Mein Kampf) 33
Szántó Judit: ZAVARBAN VAGYOK HU ISSN 0039-8136
(Beszélgetés George Taborival) _______ 35
A folyóirat Budapest Főváros Főpolgármesteri
Franz Wille: TÍZ ÉV BIZONYTALANSÁG Hivatala szinházi alapjának támogatásával készül
(Beszélgetés Andrzej Wajdával) 36
Karel Steigerwald: EGY FEJ - Megjelenik havonta
KÉT ARC 37
Slobodan Ŝnajder: A SARKI ÉJSZAKA A Macskajáték Veszprémben (16. oldal)
RIVALDAFÉNYÉBEN
(Közép-európai rendszerváltás)________ 39
Upor László: ÖRÖKSZÍNHÁZ
(Ariane Mnouchkine új előadásai) 41
Brigitte Salino: VICTOR HUGO ÉS EGY
MAGYAR TALÁLT GYERMEK
(Beszélgetés Antoine Vitezzel) ________ 44
Nánay István: ÖRKÉNY-ANALÍZIS
(P. Müller Péter: A groteszk
dramaturgiája) 46
Nádra Valéria: DRÁMA
ÉS SZÍNJÁTSZÁS SZABADKÁN DRÁMAMELLÉKLET
(Gerold László: Száz év színház) 47 George Tabori: Mein Kampf
(Fordította. Kurdi Imre)
A képzelt beteg a Radnóti Színházban (18. oldal) A címlapon: Kemény György terve
EÖRSI ISTVÁN

GULAGDALOK
z a ciklus olvasmányélmények és szemé- 3 Mondd magadnak a cella küszöbén: Az élet
lyes tapasztalatok alapján készült a ka- Alma-Atába jöttek a házkutatók, több többé nem enyém.

E posvári Valahol Oroszországban című


színpadi műalkotás számára, melynek
koncepcióját rendezője, Jeles András
alakította ki. A dalokat - melyeknek csak egy ré-
tonna trágyát forgattak át, háztáji földről a
havat lesöpörték Alma-Atában a buzgó
házkutatók. Szétszedték a kemencét meg
a kéményt, a lefolyókat szétverték,
Jobb nekem, ha vissza se nézek, hogy ne
érezzek melegséget.
A remény csak fájdalmat érlel, ezért most végzek
a reménnyel.
sze hangzik el az előadáson - Melis László ze- átvizsgálták részenként a szart is Nincs számomra más feladat, csak hogy tudjam:
nésítette meg, gregorián stílusban. Alma-Atában a buzgó házkutatók. nem leszek szabad.
Kutattak ólakban, tyúkketrecekben, Nincs senkim-semmim földön se égen, nem az
1 madarak fészkét leverték sorra, enyém a szívverésem.
Itt úgy döglik meg, hogy egy ujjal sem nyúlunk felhasogatták a matracot, a sonkát, Nem az enyém a saját vérem, nem enyém a
magához. szájba kukucskáltak, nyelv alá benyúltak, lélegzésem.
Nem kell vacogni, nem kell behugyozni. műfogat kitörtek, segglyukakba túrtak, Nagyon jó, hogy' nem lehet rosszabb, így nincs
Nem kell makogni, nem kell hallgatózni. ragtapaszt, kötést a sebről letépték Alma- több tere a Gonosznak.
Nem kell nagyot nyelni, nem kell feleselni. Atában a buzgó házkutatók. Törődnöm mától semmivel sem kell, csupán a
Nem kell tenni-venni, nem kell köpni-nyelni. lelkiismeretemmel.
Itt úgy döglik meg, hogy egy ujjal sem nyúlunk 4
magához. Igaz történet ez, meg is van írva. Így állhatsz helyt ebben a feneketlen veremben.

2 A mozdonyvezető szobájában volt egy kis


Kár a szóért, tökön rúgtad a hóhért. koporsó 6
A hóhér neheztel, most lassabban veszt el. A kicsi koporsóban volt egy kicsike hulla. Így mélázott a Hatalom Ura:
Gyengéden himbál, míg lábad kalimpál. A törvény emberéi mindent jól átkutattak. A gyökérből lesz a fa, ezért ki kell tépned.
Fejed nem csapja félre, mint ezt tennie kéne A mozdonyvezető szekrényét, gyászruháját, Apa után a fia fenyegethet téged.
Halálod késik két-három öröklétig. Kár a mindhárom matracát, végül a koporsót is. A
szóért, tökön rúgtad a hóhért. kis hullát közben a padlóra borították. Így mélázott a Hatalom Ura:

Mindennek megvan az ára, rajtad áll, hogy húz a Igaz történet ez, meg is van írva. Hogyha kivágod a fát, tépd ki gyökerét is.
fára. Ha megölöd az apát, öld meg gyerekét is.
Ne remélj tőle kegyelmet, sokára lököd ki a 5
nyelved. Hogy állhatsz helyt ebben a feneketlen Így mélázott a Hatalom Ura.
veremben?
Kár a szóért, tökön rúgtad a hóhért... (stb.)
7
„Apámmal és anyámmal, ezekkel a bűnözőkkel,
hiénákkal, poloskákkal, közös ellenségeinkkel
megszakítom mától kezdve minden
kapcsolatomat."

8
Feledhetetlen lakomák!

Tőzegvízzel teli gödör fölött kisember gubbaszt.


Kincseit a gödör körül csoportosítja.
Heringfej, csirkecsont, porcogó, kenyérhaj, ká-
samaradék, krumplihéj, meghatározhatatlan
hulladékok.
Pléhlapon tüze rak.. barna tőzegvizet önt kato-
nacsajkába, néhány kincsét a bugyborgó vízbe
dobálja.

Feledhetetlen lakomák!

A barna levet fakanállal kavarja, föléhajolva ka-


nalazza, felváltva eszeget hozzá kenyérhajat és
heringfejet. A porcogó az ínyencfalat, hosszan,
figyelmesen r á j a , mocskos az orra, az arca, a
szája, pislog, szeméből valami szivárog.

Feledhetetlen lakomák!
* GULAGDALOK *

Ha közeledsz hozzá, kincseit összekotorja,


összegömbölyödve ráfekszik a nyirkos halomra.
Ütheted, verheted, megtaposhatod, fel se nyög,
nem mozog, nem adja a csajkát!

Feledhetetlen lakomák!

Nemrég még csecsemő volt.

9
Nézd, égő házból csecsemő repül ki.
Nézd, a csöppséget a házmester elkapja.
Nézd, a házmestert lelövi egy hadnagy.
Nézd, égő háznak kitárt ablakából
Sakálként üvöltve égő anya néz ki.

10
A lágerparancsnok kisfia korcsolyázik.
Haldoklók közt a tó jegén cikázik.

11
Harminc láda volt a norma, harminc láda volt
naponta.

Egy fiatalasszony pucér hullákat csomagolt négy


deszka közé párosával.
Mint kártyákat dobozba, harminckettőt egy
ládába.
41 háborús telén, pucér hullákat, négy deszka
közé, egész télen ezt csinálta.

Harminc láda volt a norma, harminc láda volt


naponta.
pirospozsgás Arlamov tarkón lőtte őket, s Az asszony szoknyáját, szép haját szél cibálta.
12
örömében kurjantott egy-egy találatra, a A börtönudvaron háromszáz férfi látta.
A teherautó körül emberek mozogtak.
kivégzettek névsorát este felolvasták, majd a
fegyenc-zenekar indulókat játszott, ötven 16
Késő éjszaka a villamoskalauznő arra ment
fokos hidegben fogunk összekoccant, Arlamov A horpadthasú foglyot a vallatószoba asztalán
haza.
már nem volt ott, néha eljött másnap. lekötözték.
Ment az éjszakán át, nem nézett jobbra-balra,
Egy nagymellű tizedesasszony simogatni kezdte
szedte a lábát.
a hímvesszőjét.
A kalauznő nem tudta, mért olyan élénk éjjel az 14 Amikor ezen nagysokára a merevedés első jelei
utca. Nem vakar meg minden csípést akit férgek közé mutatkoztak,
dobtak. négy őr ordítva rárontott ököllel és gumibottal.
A teherautó körül emberek mozogtak. Aki temetőben lakik nem sirat meg minden Ütötték, ahol érték, kiváltképpen a heréket. „A
halottat. tizedesasszonyra mersz szemet emelni,
Felhők takarták el a holdat, a sötétben hullákat te féreg!"
rakodtak.
A ponyvák alól előmeredő kezeket, lábakat nem 15
A kujbisevi láger lapályon terült el. 17
látta ő.
A kerítésen túl domb, benőve fűvel 1929. június huszadikán eljött a nagy nap, igaz
A kalauznő nevét valaki feljegyezte, a jegyeket
se volt talán, Gorkij megjelent a táborban, Messzi
másnap más kezelte.
Felhős napon városi asszonya dombról lenézett. Északon.
A láger udvarán hangyák az elítéltek. Belügyes tisztekkel érkezett, a tábort bejárta,
A teherautó körül emberek mozogtak. minden cellaajtó sarkig tárva, tisztaság, rend
Az asszony azért jött, hogy láthassa azt, kit odabent.
13 Hófehérbe öltözött orvosok és nővérkék kettős
Néha eljött Arlamov, nem is tudjuk honnan, szeret. Reménytelenülnézteaz
arctalantömeget. sorfala között lépdelt a Géniusz.
széptermetű férfi volt, szerette a tréfát, Nem bámészkodott egy-egy állomáson, futott,
kiszemelt egy brigádot a reggeli szemlén, talán hogy többet lásson, egyszercsak a
sorba kellett állniuk a metsző hidegben, A rabok észrevették a sudár alakot.
Mind fölfele bámult, vihogott, mutogatott. gyerek-telepre ért.
* GULAGDALOK *

Ahányszor szomjas volt, sós vizet kapott inni.


Megreszelték a hátát s bekenték terpentinnel.
Tíz napig állt gatyában szemben a vasajtóval.
Ahányszor összeroskadt, megrúgdosták,
felmosták

20
Ha másképp fordul életem, most hóhér lennék-e
magam is?

Levegőtlen zárkában hetven halálraítélt fuldokol.


Nem a kivégzésre gondol, csak lábát szeretné
kinyújtani.

Ha másképp fordul életem, most hóhér lennék-e


magam is?
Vacognak a halálraítéltek a cementpadlón télen.
Nincs fűtés, egyszer egy nap kapnak enni, híg
levest. Számukra megváltás a kivégzés.

Ha másképp fordul életem, most hóhér lennék-e


magam is?

Aki megháborodik a halálos zárkában, azt hábo-


rodottan lövik agyon.

Ha másképp fordul életem, most hóhér lennék-e


magam is?

21
Azokban a napokban a téli folyókba vér folyt,
feljelentette egymást a házastárs, a testvér,
Mindenkinek volt ágya, az ágyakban matrac, itt azokban a napokban a szerelem képzelgés volt,
csak boldog gyereket láthatsz, Sólyom és Vihar- 19 falakon kopogás, susogás fűtőcsöveknél,
madár. Fél órán át gumibotozták a talpát. azokban a napokban akit letartóztattak,
Egyszercsak egy gyerek, tizennégy éves lehet, fellélegzett, hogy már nincs mitől félnie,
azt mondja, „Gorkij, be ne dőlj, Utána csizmát kellett húznia.
Lábfeje dagadni kezdett, de a csizma nem tágult. azokban a napokban azt neveztük szabadnak,
ezt neked rendezték itt, hallgass végig, elmon- akinek nem maradt már senkije-semmije,
dom az igazat, ha meghallgatod" - Háromszor elájult, miközben lehúzták róla. Lila
húsból vér folyt, sűrű genny szivárgott. Sóval azokban a napokban nagy volt a szeretet ára,
Mindenki kimegy a barakkból, kettesben
marad-nak akkor, másfél óráig beszél a fiú a hintették be s újra fel a csizmát. zsarolhatóvá váltál, hiszen mindenki túsz,
nyakigláb öregúrnak. azokban a napokban a sarkát összevágta s
Ez kilép a barakkból, szeme könnyben ázik, hintó Jefroszinyija Kersznovszkaja behúzta farkát a sugárzó Géniusz.
várja, a lágerparancsnoknál vacsorázik. szibériai lágerrajzai
Másnap elhajókázik, mire szabad vizekre ér, a fiú
már nem él.
Gorkij a szabad sajtóban kifejti, hogy ekkora
humanizmusra példát nem látott senki,
Még a szabadság ellensége is munkája által
megbékélhet a szabadsággal.
A munkától ugyanis a rabok mind jobbak lettek,
és munkájukkal jóváteszik, amit korábban az
emberiség ellen elkövettek.

18
A klíma zord, de jó a társaság.
Megszokni és megszökni sem lehet. Ki
mondja azt, hogy galád a GULAG?
Haldoklót kirabolni külön élvezet.
 KRITIKAI TÜKÖR 

és objektívebb - szembesítés, illetve szembe-


PÁLYI ANDRÁS sülés arénája lesz, s valójában erről a folyamat-
ról, ütközetről, botrányról és/vagy katarzisról
szól ez a színházi este, amely a Valahol Oroszor-
szágban címet viseli.
A színlapon egyébként szerző neve nem is
KÉT KONVENCIÓ - EGY ELŐADÁS szerepel, helyette mindössze ez olvasható: „XX.
századi orosz írók művei alapján színjáték 2
részben", ami így nyilvánvaló - szándékos?
VALAHOL OROSZORSZÁGBAN kényszerű? - pontatlanság, hisz nem titok, hogy
Jeles eredetileg a Timur és csapata valami-féle
dramatizált változatát akarta az álarcosokkal
Kérdezhetnők: mire kellenek hát Csehov-nak előadatni (vagy inkább: ezt a szöveget kívánta az
az álarcosok a Három nővérben, ha egyszer be Egy este - két darab? álarcosok színrelépéséhez felhasználni), de
se engedi őket a színpadra? Csupán, hogy tervét a próbák során elvetette, s végül a ka-
Irinának legyen mit önfeledten bekonferálnia a posvári együtteshez dramaturgként is kötődő
társaságnak, nevezetesen a víg farsangi Jeles András mindenesetre eljátszott a gondo- Eörsi István alkalmi versei mellett különféle idé-
kompánia érkezését; majd Natasának a kis lattal: mi lenne, ha mégis bejönnének az álarco- zetekből állt össze az álarcosok „szövegkönyve"
Bobik betegségére hivatkozva legyen mit sok? Mondjuk, egyszerűen nem hallgatnak az (Hamvas Bélától, a Borisz Godunovból stb.). Azt
keresztülhúznia? Természetesen azt is eltessékelő szóra. S a dramaturgiai motívumból, viszont egyértelműen jelzi a színlap, hogy itt
kérdezhetnők: miért emlegetik annyiszor amelynek közönségesen talán nem is volt egyéb két- egymásnak bizonyos értelemben
Moszkvát a darabban, ha a nővérek úgysem szerepe, mint bizonyos színpadi feszültség at- mellérendelt - játékról van szó: az elsőhöz,
jutnak el soha oda? Csehov szimbólumainak, moszferikus erősítése, egyszerre drámai fordulat amely A három nővér (sic!) címet kapta,
tudjuk, az elmúlt száz esztendő alatt kiterjedt iro-lesz. Minthogy ezek az álarcosok, akik termé- részletes, drámai személyekre lebontott szerep-
dalma született, mégis máig feloldatlanok. Való- szetesen már nem annyira Csehov, mint Jeles osztást nyújt, ahogy ez bármely színház Cse-
színűleg mindig azok is maradnak, hisz nem hol- képzeletében születtek meg, egészen más vi- hov-bemutatóján szokás, az Álarcosok cím alatt
mi dramaturgiai keresztrejtvényekről van szó, lágból lépnek a dráma játékterébe és szereplői viszont csak az ensemble tagjait (tizenhat nevet,
hanem az élet ellentmondásairól, amelyek sűrí- közé. Ha ugyan még egyáltalán Csehov Három közülük kettő a - volt? - Monteverdi Birkózókör
tetten jelképessé válnak bennük. Ez Csehov köl- nővére az, amit a kaposvári színházban látunk. tagja, a többiek kaposváriak) sorolja fel. Az elő-
tészete: kristályosan áttetsző, mégis Tudniilik, hogy máshonnét jönnek, az korántsem adás létrehozói közül föltétlenül kiemelendő a
megfejthetetlen. Azaz a mű nem egyszerűen a azt jelenti, hogy más drámai világot hoznak a zeneszerző Melis László, aki néhány évvel ez-
beteljesületlen vágyak szépségéről, színpadra, ami egyébként egy új Három nővér- előtt a Monteverdi Birkózókör előadásainak is tu-
szomorúságáról, tragikumáról szól. Az interpretáció alkotóeleme lehetne, ha erről lenne lajdonképpeni társalkotója volt.
álarcosok-motívum sem. szó; de még csak nem is azt állítom, hogy a ren- Itt szükségesnek látszik bizonyos kitérő vagy
dezőt kétféle stílus vagy játékmód konfrontálása legalábbis utalás Jeles András korábbi színházi
Csákányi Eszter (Olga), Helyey László (Versi- izgatja, noha ez közelebb jár a lényeghez. Úgy munkáira, nem egyszerűen „a teljesség kedvé-
nyin), Szigethy Brigitta (Irina) és Kristóf Katalin érzem azonban, hogy Jeles ambíciója szerint az ért", hanem mert a Valahol Oroszországban elő-
(Mása) előadás során a kaposvári színpad egy ennél adás alaptémája vagy drámai problémája más-
képp nem közelíthető meg. Annál is kevésbé,
mert igaz ugyan, hogy Jeles a filmjeivel sok vihart
kavart, nemegyszer politikai természetűeket is,
aminek következtében egy-egy filmje évekig do-
bozban maradt, s főként nem kapott lehetőséget
újabb forgatásra, mégsem állítható róla, hogy
„jobb híján" fordult érdeklődése a színház felé.
Egy korábbi interjúban (SZÍNHÁZ 1987/4.) vilá-
gosan kifejtette, hogy nem annyira „a színházi
forma volt a vonzó számomra, hanem az az el-
mélyült vagy lassú, fontolva haladó munka ott a
sötétben", s ezért vállalta el még a hetvenes évek
derekán Kaposvárott „egy április negyedikei da-
rab" rendezését, azaz Leon Kruczkowskitól A
szabadság első napját. A mű a lengyel szocreál
talán legjobban megírt drámája, valójában egy
meglehetősen konzervatív esztétikájú, realista
életkép a háború utáni Lengyelországból, amely
mindenesetre igen távol áll attól, ahogy Jeles az
említett interjúban Dobozy Imre Szélviharját mi-
nősíti: „Drámai szöveg, amely ugyanakkor kultu-
rálisan értelmezhetetlen." Utóbb egyébként ki-

mélyebb, elemibb - egyszerre személyesebb


 KRITIKAI TÜKÖR 

Álarcosok a Valahol Oroszországban elő- ban az álarcosok „librettója": a lényeg azonban rendezése tanúsítja a leginkább, hogy Csehovot
adásán ezúttal is a szöveg hamissága, „idegensége" és igenis el lehet ma játszani: ő a humánus értelem
az ezzel megküzdő színészi kifejezés, amely épp és a militáns szellem hideglelősen mai konfliktu-
derült, hogy a Dobozy-művel, amelyből Drámaí a küzdelem folyamán tisztul meg, válik hitelessé. sát olvasta ki a Három nővérből. (Egyébként
események címmel készített előadást (immár Adornóra is rácáfolt az idő, holott annak idején
nem hivatalos színházban, hanem egy alternatív oly meggyőzően állította, hogy Auschwitz után
csoporttal, a Monteverdi Birkózókörrel), aranyat Konvenciók ütköztetése nem lehet többé verset írni.) Csakhogy Jelesnél
talált: rálelt arra az eredendően hamis drámai nem erről van szó, hanem valami egészen más-
szövegre, amely „tele van velünk kapcsolatos ról.
történelmi elemekkel", s amely épp e fragmentu- Mi tagadás, mindez most, a Valahol Oroszor- Jellegzetesen olyan alkotó ő, aki nem esztéti-
moknak köszönhetően megközelíthető ugyan a szágban bemutatóján korántsem ilyen világos kai eszmékkel közeledett a színházhoz, még ke-
színész számára, ám a színészi expressziónak bennem, amikor Antal Csaba hideg márvány- vésbé ideológiai premisszákkal, hanem határo-
úgyszólván minden egyes szó hamisságával kü- csarnokában és Szakács Györgyi korhű ruháival zottan egy életforma vonzotta oda, pontosabban
lön meg kell küzdenie, azaz a maga számára elkezdődik a Három nővér első felvonása, s egy olyan tevékenységi forma, amely életformát
mintegy újra kell artikulálnia a nyelvet. Érdemes magam is azon kezdek tűnődni, vajon Ascher Ta- jelentés „elmélyült" kreativitást. Nyilvánvalóan a
megemlíteni, hogy a Kruczkowski-darab után más Katona József színházbeli megrendítő Há- hitelesség itta lényeg, az emberi megnyilvánulá-
Jeles előbb az ellenkező irányba tájékozódott: rom nővére után színre vihető-e még ez a Cse- sok, a kommunikáció hitelessége - egy olyan
megkísérelte, hogy - Mosonyi Alizzal együtt - hov-dráma, elmondható-e vele valami igazán új és korban, amikor az emberek közti kapcsolatok-
maga készítsen egy nyelvileg is hiteles szöveg- mai üzenet? E töprengésem sajátosan össze- ban minden korábbi közmegegyezés kérdésessé
könyvet a Varázsfuvola meséjéből; ennek alap- cseng az előadás első kritikáival, amelyek azt vált, új viszont: nem nagyon akar születni, ami-
ján Győrben készült előadás, ugyancsak hivatá- kérdik: felidézhető-e még a huszadik századi lá- kor nincs közös világkép, orientáció, hit, mítosz,
sos társulattal. Továbbá a Dobozy-mű után, gerek, az önkény, a Gulag utána csehovi Orosz- ami az érintkezést, a közösség életét koordinál-
amelyet egyik méltatója találóan „politgiccsnek" ország? Rá kell jönnöm, hogy mindnyájan rossz ná, s ezáltal lehetővé tenné, hogy ki-ki megfogal-
nevezett, ugyancsak a Monteverdi Birkózókörrel nyomon haladunk, ha azt hisszük, hogy Jeles mazhassa nyelvileg is a maga „elmélyülését" a
kiállított egy mesterséges „politgiccset" is, A mo- András előbb elvállalta a Három nővér megren- másik számára, amikor tehát a személyiség tö-
soly bírodalmát, amely Mrożek Rendőrségének dezését Kaposvárott (mondjuk, ahhoz hasonló- redékes és leginkább az énközlésben az, mert
első felvonásából született, habár maga a szö- an, ahogy egykor A szabadság első napját), legjobb esetben is csak töredék mítoszokkal és
veg ismét átirat, s ugyanúgy sajá- majd egy ponton úgy érezte, hogy a történelem töredék nyelvvel operálhatunk, vagyis minél mé-
tos nyelvi képződmény, minta mostani előadás- produkálta borzalmak után a mű nem játszható lyebben kívánjuk megmutatni magunkat, annál
végig, s a „hagyományos" Csehov-interpretációt
lidérces álomképbe fordította. Ráadásul Ascher
 KRITIKAI TÜKÖR 

kevésbé értjük egymás szavát. Az is világos, szatérése a kaposvári társulathoz, ahol első ren- - összecseng azzal az éppen két évtizeddel
hogy minél erősebb bennünk a vágy az alkotói dezése született. Vajon egy sajátos szakmai ki- ezelőtti Sirály-előadással, amellyel Zsámbéki
életforma után, annál gyötrőbb a kor kommuni-
ruccanás vagy kísérleti munka után immár Gábor mondta el annak idején főrendezői ars po-
kációs válsága, s ezért túlzás nélkül állítható,
hogy a modern művészet (egyik) alapproblémá- fölvértezve érzi magát Csehov Három nővéré- eticáját. Akkoriban sokkírozónak hatott a Cse-
ja az, amire itt utalok. E körülmény a színházat, nek a megrendezésére? Nyilvánvalóan nem ez a hov-darabokhoz tapadt Sztanyiszlavszkij-kánon
amely minden szekularizációja, üzemszerűvé tét, hanem a kétféle színházi konvenció szembe- tudatos elvetése és a magyar színpadokon
válása, sőt elüzletiesedése ellenére őriz valamit sítése. akkoriban eléggé domináns teátrális szemlélet-
ősi rituális formájából, éspedig épp a „fontolva Ez is lehetne akadémikus vállalkozás. Szín- mód már-már provokatív tagadása. Gondolok itt a
haladó" próbafolyamatot a leginkább, amely az háztörténetileg talán izgalmasabbnak is lehetne
autentikus emberi megnyilvánulások, reflexek, színpadi világítás funkciójának megváltozására,
nevezni egy „eredeti", korabeli, mondjuk, a Szta-
impulzusok keresésének laboratóriuma lehet, a fény és az árnyék újszerű dramaturgiai sze-
nyiszlavszkij-kánon szerint rekonstruált Csehov-
Jeles és a vele egyívású alkotók számára (világ- előadás és az új színházi konvenció konf- repére, egyes jelenetek jellegzetesen antiteátrális
jelenségről van szó) olyan lehetőséget kínál, rontálását. Ez azonban eszébe se jut Jelesnek, interpretálására (fontos történések a színpad
olyan közösséget, amelyben elsődlegesen, di- ugyanúgy, ahogy az „igazi" Három nővérszínre- mélyén, súlyos drámai replikák félhomályban,
rekt módon a kreatív életforma alapkérdéseire vitele sem izgatja. Számára a Három nővér oldalt, vagy akár a nézőknek hátat fordító színé-
keresik a választ, s inkább csak ennek folyomá- elsősorban mitikus szöveg, töredék mítosz, és
nyaként merülnek fel a színházi alkotás szakmai szek szájából stb.). Jeles érzi, hogy mindez ma
nemis akármilyen, mert mindenekelőtt a
problémái. Paradox következmény, de így van: már nem szenzáció, nem is kezeli annak, inkább
színházi hite-lesség mítoszának töredéke. A
ezek a színházat a maguk élet- és kommunikáci- valamiféle kaposvári színházi anyanyelvnek;
ós problémái számára „kisajátító" alkotók egy új Három nővért ma a leginkább autentikus drámák
egyébként is jobban érdekli, hogy milyen tükröt
színházi konvenciót hoztak létre, amelyben a között tartjuk számon, s úgy érzem, ebben a
minőségében veszi elő Jeles a darabot, mintegy tart a színész a szövegnek és a szöveg a szí-
hangsúly a színészi expresszió hitelességén
az egyik leghitelesebb szövegen vizsgálva a nésznek. Már egy főiskolai beadványában sze-
van, ez pedig a „hagyományosnál" sokkal nyitot-
tabb, rugalmasabb, radikálisabb alkotói maga- „régi" konvenció lehetőségeit. Az, amire e körben repelt például az idea, hogy hivatásos statiszták-
tartást igényel a színésztől: más technikát, azaz jutni tud, érdekes módon - és azt hiszem, kal kellene eljátszatni valamely klasszikus darab
más pszichofizikát, azaz más esztétikát. szándékától függetlenül
Jeles egész színházi pályafutása, amelyet az „Két konvenció - egy előadás"
imént vázoltam, azt a kérdést exponálja, most
már nagyon itt és most, a konkrét színházi közös-
ségre értve, hogy mennyiben vihető be a „hagyo-
mányos" színház „profi" üzemi működésébe ez
az új alkotói szemléletmód és a belőle többé-ke-
vésbé szükségszerűen fakadó új színházi kon-
venció. A válasz, amellyel a Jeles-előadások
szolgálnak, enyhén szólva is kétséges,
magyarán az új konvenció és a „régi" színház
összebékíthetetlennek tűnik. Egyébként számos
analógiát hozhatnánk az európai színjátszás
nagyjaitól, de talán elegendő a legismertebb
esetre utalnom: Peter Brookra, aki sikerei csú-
csán, a Szentivánéji álom után vett búcsút a
Royal Shakespeare Companytól, s kezdett min-
dent elölről merőben más körülmények közt Pá-
rizsban. Jelest győri rendezése ébreszti rá, hogy
elkerülhetetlenül meg kell tennie azt a lépést,
amelynek hasonló a logikája. Győrött ugyanis
egy hosszabb tréningidőszak előzte meg a pró-
bákat, amely Jeles elmondása szerint felszaba-
dította a színészeket, ám amikor „próbálni kezd-
tünk, ezt az egészet szinte rögtön elfelejtették".
Következik tehát a Monteverdi Birkózókörrel töl-
tött elmélyült munka, amely kétségkívül az emlí-
tett új színházi konvenció legjobb és legradikáli-
sabb eredményeit mutatja fel a magyar színját-
szásban. Ebben, így utólag visszapillantva,
nincs is semmi meglepő, habár azt hiszem, azo-
kat az értékeket, amelyekkel a Monteverdi Birkó-
zókör szolgált, máig nem dolgoztuk fel egészen.
Az igazi meglepetés azonban Jeles András visz
 KRITIKAI TÜKÖR 

miféle kapcsolatot nem jelent köztük és az álar-


cosok közt, hanem csakis a különneműség de-
monstrálását. Nem dramaturgiai értelemben
mondom ezt, bár így is érvényes; ám dramatur-
giailag a kapcsolódás hiánya még indokolt is le-
hetne, hisz végül s szólhat(na) az előadás arról,
hogy az álarcosok, akik, mondjuk, a Gulag elem-
bertelenedett és elidegenedett viszonyait hoz-
zák be a Három nővér drámai terébe, szétzúz-
zák, összetörik, Megsemmisítik az eredeti drá-
mát. De az előadás nem erről szól, valószínűleg
a rendező szándéka szerint sem erről, de legfő-
képpen azért nem, mert a két színházi konvenció
oly mértékben ellentmond egymásnak, oly radi-
kálisan más világképet tükröznek, hogy egysze-
rűen nem szolgálhatnak egyazon mű (értem
ezen a Valahol Oroszországban címmel létreho-
zott előadást) alapjául. Lemérhető volt ez a ka-
posvári premier közönségén, amely végül is ok-
kal érezte sértve magát (jó páran hangosan mél-
tatlankodva távoztak), mert a színház, amikor
természetesnek deklarálja azt, ami nyilvánvaló-
an természetellenes, azaz a két konvenció egy
előadáson belüli árvényesítését, az elviselhetet-
lenség határáig provokálja a nézőt, aki ösztönö-
sen reagál, mégpedig érezhetően elemi ellenke-
zéssel.
Ezt akarta-e Jeles András? Így semmiképp
sem állítanám. két színházi konvenció szem-
besítése mindenképp lényeges volt számára. Ez
objektíve fölfogható laboratóriumi vizsgálatként
is, amely íme, ezzel az eredménnyel járt. De van
Szigethy Brigitta (Irina) és Hunyadkűrti György egy mélyen személyes aspektusa is e vállalko-
főszerepeit. Nem tartom tehát véletlennek, hogy (Tuzenbach) (Ilovszky Béla felvételei) zásnak, amit éppen személyessége miatt bajos
a Három nővér néhány kulcsszerepét statiszták- lenne egzakt módon körülírni. De tisztán érezhe-
ra osztotta; de akkor azt sem tarthatom véletlen- tő a produkcióban bizonyos atelier-meghittség, s
nek, hogy más szerepeket a társulat legerősebb soly birodalmában is megvolt), de ez számomra
nem több, mint hogy „az itt-tartózkodásunkhoz ez abból fakadhat, hogy a Valahol Oroszország-
egyéniségei játszanak. Ez is, az is töredékes, ban alighanem önvizsgálat is Jeles számára: sa-
hisz senkinek sem áll módjában végigvinni a hozzátartozik a politikum", ahogy maga Jeles a
már említett interjúban mondja, vagyis voltakepp
megírt szerepet, a „profi" színész mégis mintegy ját színházi vonzalmainak kíméletlen, mégis
az előadás tematikai-dramaturgiai kérdése, s
virtuálisan megteszi ezt, a statiszta nem. S mint- bensőséges faggatása, s ez az ars poetica-sze-
hogy a Csehov-dramaturgia szoros egységbe épp azt állítom, hogy maga a színházi este más- rű aspektus mindazok számára, akik az előadás-
ról szól, ahhoz viszont, amiről szól, a darab, a da-
vonja őket, sajátos szimbiózisban él ez a kétféle ban megérzik, elfogadhatóvá teszi a megenged-
színészet, aminek lényege, ha jól értem, hogy rabértelmezés, az átirat mind csak ürügy. Léte- hetetlent, megszerethetővé az esztétikai képte-
egymást megkérdőjelezik. A második felvonás zik-e átjárás a kétféle színházi konvenció közt? lenséget és botrányt: a két színházi konvenció
végére eljutunk oda, hogy a Három nővér elő- Kevés olyan hivatásos együttes létezik az or- mellérendelését egy művön belül.
szágban, amely erre a kísérleti módon feltett ren-
adása mintegy elveszti a létjogosultságát: a ren-
dező valóságos szakmai patthelyzetbe hozza a dezői kérdésre gyakorlati választ tud adni, hisz a Valahol Oroszországban (kaposvári Csiky Gergely
kaposváriak jó néhány produkciójáról elmond-
színészt is, a statisztát is, ami kegyetlen, majd- Szinház)
nem öngyilkos művelet. Eközben azonban lelep- hattuk - a leginkább talán a Marat/Sade-ról -, Dramaturg: Spiró György. Díszlet: Antal Csaba. Jel-
hogy integrálni tudta az amatőrmozgalom égisze
lezi a konvenciót, amiben és ami szerint a színé- mez: Szakács Györgyi. Zeneszerző: Melis László.
alatt született új törekvéseket. Úgy látszik azon-
szei-statisztái mozognak. Ekkor lépnek színre az Koreográfus: Györfalvay Katalin. Segédrendező:
álarcosok. ban, más bizonyos elemek integrációja, s megint Tom-bor Zsuzsa. Rendező: Jeles András.
más az, amit átjáráson kell értenünk, különösen, Szereplők: Hunyadkürti György, Bezerédi Zoltán. He-
ha olyan radikálisan tesszük fel a kérdést, mint lyey László, Tóth Béla, Jordán Tamás, Karácsony Ta-
Jeles. A Valahol Oroszországban előadásának más, Kulka János, Spindler Béla, Krum Ádám/Csapó
György. Csákányi Eszter, Kristóf Katalin, Nagy Mária,
Nincs átjárás egyik fő tapasztalati tanulsága - és egyfajta ku- Ilonka néni, Varju Olga, Szigethy Brigitta, Hevesi And-
darca -, hogy ez az átjárás nem létezik. A kétféle rás, Németh Judit, Quintus Konrád, Kelemen József,
színházi konvenció két különnemű közeg marad Karácsony Tamás, Lugosi György, Kisvárday Gyula,
Nem tagadom, felfedezhető az előadásban a a színpadon, s hiába járnak-kelnek a Három Kósa Béla, Tóth Géza, Pál Tibor, Kalmár Tamás, Lukin
„Gulag utáni" Három nővér gondolata, különösen nővérszereplői az álarcosok világában, ez sem- Zsuzsa, Karsai Edina, Ottlik Ádám, Némedi Árpád,
Kiss Erzsébet. Dénes Mariann.
Eörsi szövegei utalnak egyértelműen a „galád
Gulagra" (ez az az irónia, amely A mo-
 KRITIKAI TÜKÖR 

interpellálnak a parlamentben - különös, bi-


FORGÁCH ANDRÁS zsergető ráismeréseket, katarzishoz hasonló ál-
lapotot hívnak elő: aha, suttogja magában a né-
zőtér: hát ezt jelenti ez!
Pár éve még egy elsüllyedt világ különös kö-

AZ A BÉKEBELI BOLDOG JÖVŐ vületeként néztünk volna erre a színdarabra,


mosta jövőnket mutatta meg. Mintha helyet cse-
rélt volna minden, mintha korunk legizgatóbb
kérdéseit már feltették volna egyszer, és végle-
Arthur Schnitzler: A Bernhardi-ügy
ról, milyen is, hogyan működik egy normális pol-
ges válasz is született volna rájuk - mégis bor-
zongatóan ismeretlen vidéken járunk... De nem
gári társadalom. akarom ezt az álparadoxont tovább fokozni. A
L egszívmelengetőbb élményem a vígszín- Bernhardi-ügy mai előadása kétségtelenül an-
Miközben nézzük az előadást, egyszerre ér-
házbeli A Bernhardi-űgy nézése közben nak is köszönheti érdekességét, hogy egy nor-
teni vélünk - valódi megvilágosodás ez - egy mális világot ábrázol, normális, polgári keretek
(mármint Gábor Miklós sörényén kívül) a
olyan világot, melyről sokáig (túl sokáig) minden közt megtartott normális antiszemitizmussal,
következő volt (vala): már megint miféle (minő)
kétséget kizáróan azt hittük, hogy örökre (erre normális karrierizmussal, normális félelmekkel
metafizikai élménnyel ajándékozott meg
tanúim vannak), örökre kívül maradunk rajta. A és normális gyakorlatiassággal és normális
bennünket a Sors (azaz: mindenféle normális
leggyermetegebb evidenciák - teszem, hogy idealizmussal és normális fanatizmussal és nor-
életfeltételektől való megfosztottságunk), az a
tény, hogy csak hallomásból tudhattunk ar- mális hamistanúzással: egyszóval minden olyan
normálisan történik itt, és ez igen-igen csodála-
tos.
Schnitzler nem véletlenül írja instrukciójában
Bernhardi professzorról, hogy „inkább világfi,
mint tudós", és a mulatságos Tugendvetterről,
hogy „nem annyira tudós, mint inkább tőzsde-
ügynök benyomását kelti". Az Erzsébet-gyógy-
intézet igazgatótanácsi ülésén igazgatói csen-
gőrázással, pontosan előírt menetrend szerint
történnek a dolgok, mint egy miniparlamentben.
Az indulatok artikuláltak, karakteresek, az erővi-
szonyok jól áttekinthetők. Az embereknek neve
és arca van: a név sok mindent elárul, az arc is
igen beszédes, a következmények matematikai
pontossággal (dominóelv) kiszámíthatók. Hogy
orvosok között játszódik a mű, ez szinte véletlen
(Schnitzler apja tekintélyes orvos volt, ő maga
pedig az orvos-írók számát szaporította), ját-
szódhatna a tőzsdén, múzeumban vagy egy
ügyvédi irodában is: szerzőnek az a dolga, hogy
az ésszel szabályozott világ, a racionális világ-
rend egy irracionális mozzanatát felnagyítsa,
egészen a fájdalomhatárig, és megnézze, mi tör-
ténik ilyenkor. Ha véletlenül két-három ilyen „ir-
racionális" elem összekapcsolódik, szinkronba
kerül, az már drámai rést üt a világ falán, amin át
benézhetünk és mindenféle megfigyeléseket te-
hetünk.
Bernhardi történetesen zsidó, de nem ezért
nem engedi be a papot a haldokló leányhoz. Az
igazgatóhelyettes, Ebenwald nem antiszemita,
de kapcsolatait (unokatestvére van a parlament-
ben) kihasználhatja (és az antiszemitizmust is)
hatalmi ambíciói megvalósítása érdekében.
Ebenwaldnak egy megüresedő kórházi osztály
élére kiszemelt jelöltje véletlenül nem zsidó, és
Bernhardi jelöltje véletlenül zsidó - Ebenwald
volt osztálytársát akarja álláshoz juttatni (ezáltal

Bernhardi professzor: Gábor Miklós


 KRITIKAI TÜKÖR 

szavazatot szerezni magának az igazgatóta-


nácsban - az élet fintora, hogy a zsidó Wenger is
rá fog szavazni), és Bernhardi - akiről tudnivaló,
hogy karakán ember és zseniális diagnoszta -
viszont a jobb orvost akarja (és nem a zsidót)
kórházában egy osztály élén látni (s mikor az
ellene szavaz, tudomásul veszi, hogy ez az élet
realitása, és nem gondolja róla, hogy ettől rossz
orvos volna).
Bernhardi nem Shylock, nem is Bölcs Náthán
(és nem is Dreyfus kapitány) - mondhatni, ő
csak „véletlenül" zsidó, vitája Rederrel, a Szent
Flórián-templom plébánosával nem vallási, in-
kább antropozófiai természetű (és ebben part-
nere az okos, szenvedélyes pap): megérthetik-e
egymást olyanok, akik másként gondolkoznak
(nem vallásuk miatt, hiszen Bernhardi soha
egyetlen vallásos tartalmú kijelentést nem tesz,
hiába csempészi a díszlettervező vitájuk hátte-
rébe a szarvas Mózes-szobrot): van-e mód a
„szakadék" fölött (mely két tetszőleges ember
között ott húzódhat) kezet nyújtani. A darabból
egyértelműen kiderül, hogy van -1900-ban ját-
szódik-, A Bernhardi-ügyről tehát kijelenthető,
hogy olyan pozitív utópia képezi alapját, mely
Znamenák István f. h. (dr. Adler) és Hegedűs D.
szerint elképzelhető olyan világ, melyben az, Géza (dr. Ebenwald)
hogy „zsidó" a véletlenszerűvel is kapcsolatba lesz belőle, igazi „szakértő" egy nem szakértő
hozható. (Nem átok, de nem is áldás.) tában van a polgári élet játékszabályaival - egy- kormányban, aki belesétál a politikusok csapdá-
Ebben a pár évtizeddel Auschwitz előtt írt da- szóval igazi társalgási darabot látunk, amelyben jába), pontosabban Gábor Miklós adja kortalan,
rabban nyoma sincs a sejtelemnek, hogy az a a drámai cselekvés is egyértelműen kimondott kamaszos lobogással az ötvenéves, sikerei csú-
„valami" egyszer eljöhet. Es hogy Auschwitz vagy elhallgatott szavakban testesül meg, de csán álló eredeti személyiséget - de ez a gene-
után sem vesztett az értelméből, az a beleépült megfosztva a társalgási dráma általános patron- rációs svindli szétzilálja kissé azt a láthatatlan
pozitív utópiának is köszönhető, de ennek az jaitól: a szereplők ábrázolása a pontos nyelv- szövedéket, amelytől egy hierarchikus színezetű
utópiának a tartósságát nem a hozzávaló filozó- használattal történik. Csak nagyon pontosan világ érthetővé válik. Egyébként abban a színját-
fia, hanem az áru (angol) minősége adja. szabad játszani, mert még a hősök olykor ma- szásban, amit Babarczy László színészvezetése
Schnitzler bensőségesen ismeri azt a világot, gasba csapó indulata sem értelmezhető már egy révén láthatunk, ennek megvannak az előnyei is.
amelyet ábrázol: nem egyszerűen a típusaival milliméterrel a drámai kontextuson kívül. Ha dr. A „grand tableau'' és a „couleur locale" itt adja át
van tisztában, hanem azzal is tisztában van, Filitz (Balázs Péter játssza - komédiási lénye, helyét a színészi munkának. A színésznek nem
hogy típusai milyen típusoknak képzelik magu- mint oroszlán a barlangban, ott mocorog a figura az a dolga, hogy ,érdekes" legyen vagy „korhű",
kat. Nem egyszerűen a véleményükkel van tisz- sértett fegyelmezettségének felszíne alatt; a mil- hanem az, hogy a szerep lényegét közvetítse, és
tában, hanem azzal a különös állapottal, ami a liomosfi szavainak választékossága simulékony ebből a szempontból majdnem lényegtelen az
tisztán szakmai közeg és a közemberi létezés nőgyógyászati akcentusba olvad) azt akarja ve- elsikkasztott korkülönbség. Hegedűs D. Géza, a
közötti leledzés. Pontosan tudja, miképpen hatol lünk megértetni, hogy Stixenstein hercegnő nem darab leginkább „intrikusnak" nevezhető sze-
fogadta a feleségét, és ez mennyire sértő, és replője (démoni figurák hiánya is megnehezíti a
be „a" politika egy hivatás, egy foglalkozás terré- hogy ő ezért valamilyen elégtételt kér a felesége játékot) sorozatos alkukkal, csereajánlatokkal,
numára. Nemis szól semmi másról a darab, mint számára Bernhardi professzortól, ennek meg- szerződéstervek (el érkezik a színpadra: szava-
erről, nincs benne egy másodpercnyi magánélet van a maga közvetlen komikuma, de ha ez nem zatszámról, interpellációról, levelezésről beszél -
sem (a főhős fia úgy szerepel, mint az asszisz- jelenik meg a szereplők viselkedésében, a társa- „leggonoszabb" cselekedete az, amikor leve-
tense, és úgy viselkedik, mint a titkára, a főhős sági szabályok makulátlan betartásában, akkor tett zakóját nyílt színen áthelyezi Bernhardi meg-
otthonában egyfolytában közügyekről van szó, a értelmezhetetlen. Itt (mármint a szereposztás- üresedett székének karfájára. Jóleső az a fe-
főhősnek nincs felesége stb.). ban) az egyedüli problémát a látható korkülönb- gyelmezettség, amit az előadás minden színé-
Ideális kiindulópont (mondhatni spanyol lo- ség jelenti (főleg Hegedűs D. Géza - dr. Eben- szériek játékán láthatunk - ennek köszönhető
vasiskola) egy olyan társulat számára, amelyik- wald - és Lukács Sándor - dr. Flint - esetében), az a meghökkenő pillanat is, hogy amikor a vé-
ben sokszor kísérletet tettek már (a társulat amikor bizonyos helyzetekben a főhős nagy- gén a tapsra megjelennek és a színpadot egész
adottsága, sok markáns, jelentékeny színész apává vagy apává lényegül át, pedig egy nála szélességében kitöltik a férfi szereplők (huszon-
együttléte miatt is) nagy életképek, drámai tablók alig fiatalabb szereplővel kellene szembesülnie. egyen vannak), akkor mindegyikről „tudok" vala-
ábrázolására. A Schnitzler-mű ugyan szintén sok Igaz, Gábor Miklós idősebb húsz évvel a szerep- mit: esetleg nem is könnyen megfogalmazható
szerepet kínál, és egy szakma problémáinak teljes nél, és Lukács Sándor egész hatásosan tudás ez, de mindenképpen a létezésük érzete,
keresztmetszetét adja, de minden verbális hozzáöregszik a szerepéhez (snájdig miniszter „vannak" - és ez elég nagy szó. Azonban ez a
terjengőssége ellenére igen ökonomikusan raj- fegyelmezettség (és nyilván a töméntelen el-
zolja meg alakjai mozgásterét, tökéletesen tisz- mondandó szöveg) is teszi, illetve talán az, hogy
 KRITIKAI TÜKÖR 

az előadás belső ritmusa egyelőre nem született nak" az egyik tősgyökeresen komikus figurája, ni, árnyék, anyag egy jövendő birodalomhoz,
meg, hogy az ember olykor unatkozik (túl hosszú aki minden jelentős történést ellenpontoz a szín- képlékeny, tiroli származék, épp azon van, hogy
is ez az egész), de nem rossz fajta unalom ez, padon való rövid megjelenéseivel, pofaszakállá- hospitánsként minden lehető jellemtelenséget
aminek a próbája, hogy egyszerűen normális val és meglehetősen opportunus álnaivitásával. elsajátítson. Vallai Péter mint dr. Winkler, udvari
életnek fogadom el, amit látok, s ha valami rend- Sipos András mint a gyermekorvos dr. Löwens- tanácsos, eredeti figura, akit főnöke, a miniszter
kívüli történik, akkor felélénkülök. Én legalábbis tein, mintha a Schnitzler-mű példányából lépett leszociáldemokratáz és leanarchistáz - mégis
azt figyeltem meg magamon, hogy ugyan „un- volna ki: a „zsidó érzékenység" eddig és neto- nélkülözhetetlen a számára -, talán még le is li-
tam" a „dolgot", de ugyanakkor elfogadtam mint vábbja, a hőmérőben a higany: izgatott, kissé berálisoz: a Führer dolgozószobájára emlékez-
realitást, és ha történt valami szokatlan - hiszen hebrencs szófűzéseiből az ember mára haláltá- tető hatalmas előszobaszerűségében nem tró-
az életben sem taposnak mindig egymás sarkára borok felé zakatoló szerelvények kattogását is nol, alattvalókat megfélemlítendő, az íróasztala
a szörnyűségek -, akkor jobban odafigyeltem, kihallja. Szombathy Gyula, alias dr. Schreimann mögött, hanem bolondos szabadsággal hasz-
és bizonyos tanulságokat vontam le magamnak. (akinek nagyapja Samuel, de apja már Sieg- nálja ki a tér lehetőségeit. Ő az intézménybe be-
Harkányi Endre mint dr. Cyprian, az fried), a volt katonaorvos, a hitéből kitért ember épített szabadság maga. Schnitzler, minden bal-
ideggyógyászat professzora, egyszerűen meg- elfojtott zavarát leplezi poroszosan rideg egyér- jós sejtelme ellenére, alapvetően optimista (élet-
ható tanácstalansággal, illetve valamilyen gyer- telműségével. Znamenák Istvánról, dr. Adler kór- párti). Ez a nemis annyira rejtett világnézet Bern-
meki gerincességgel nyilvánít véleményt, és boncnok alakítójáról olykor (ez csak azén hóbor- hardi és Winkler cinkos koccintásában csúcso-
amikor azon kapom magam (a puding próbája az tos asszociációm) Szájer József, Sopron város sodik ki, abban, ahogyan Vallai - a miniszter ré-
evés), hogy elkezdem kiszámítani (a nevek, val- Fidesz-képviselője jutott eszembe; sápadt, elv- mült előérzetét mintegy utasításnak fogva fel -
lomások és elhangzó inszinuációk segítségé- szerű, pengeéles, következetes az érthetetlen- elhatározza, hogy fáklyás ünneplést rendeztet a
vel), hogy ki zsidó és ki nem zsidó, akkor Cyprian ségig, már-már áruló, aztán mégis megdicsőül. „szabadgondolkodókkal" a frissen kiszabadult
professzornál mindig megtorpanok egy pillanat- Oskar, Bernhardi professzor fia, Oberfrank Pál Gábor Miklós javára. Seress Zoltán, a papa
ra - ez az ember, ez a kicsit bolond ember, lény- Liszt Ferenc-i hajviseletével egyszerre művész- legérdekesebb abban a pillanatban, amikor a
ként viselkedik, akiről lepereg mindenfajta meg- hajlamú nagyvilági fiatalember és szerető fiú- szín-padon, a szemünk láttára (bocsánatkérése
különböztetés. Mádi Szabó Gábor, dr. Pflugfel- gyermek, lojális titkár és tanonc. Méhes László után) újra szembefordul Bernhardival, majd újra
der alakítója, egyszerre csak szenvedélyes szó- mint Hochroitzpointner végzős orvostanhallga- vissza; ha a pálfordulásban van dupla axel, hát
noklaton kapja magát; a szemünk előtt születik tó, egy hórihorgas, gerinctelen alattvaló, komi- ez az: de sohasem veszti el az egyensúlyát:
meg egy robusztus politikai gondolatmenet; a kus jelenés, akire rá lehet rivallni, ki lehet faggat- papot játszik, de komolysága igazi belső
puszta indulat, a Bernhardi iránt érzett tisztelet küzdelemre vall.
és szeretet kifejezése válik politikai „üggyé"; egy A nagybirodalmi asszociációkat ébresztő, bé-
frusztrált emberből népszónok lesz. Kenderesi Lukács Sándor (dr. Flint) és Gábor Miklós (dr. csiesen szürke díszlet és a darab polgári levegő-
Tibor mint dr. Tugendvetter ennek a „komédiá- Bernhardi) (Koncz Zsuzsa felvételei) je is gondosabb világítást igényelt volna, a ter-
mészetes és mesterséges fények jobb megkü-
lönböztetését, a különböző fényforrások érzé-
keltetését - mellékesnek tűnhet ez a szempont,
de mégis hanyagságnak tűnik a fénnyel szétvert
színpad, ami inkább egy Brechthez, mint
Schnitzlerhez való.
Kertész Imre fordítása szenvedélyesen pon-
tos, nagy íróhoz méltóan olykor már Kertész lm-
re-i; ritkán hallható ilyen tiszta színházi szöveg -
a premieren sajnos ritkán is volt hallható, gyak-
ran úgy kellett kikövetkeztetnem a színész száj-
mozgásából vagy az éppen történtekből.
Gábor Miklós pedig fantasztikus egyéniség.
Bernhardi is az. Ha néha dekoncentrált - már-
mint Gábor -, akkor arra gondolok: mi járhat en-
nek a Bernhardinak a fejében? Tényleg, mi jár-
hat? Nem vagyok rá kíváncsi, de jó róla elmor-
fondírozni.

Arthur Schnitzler: A Bernhardi-ügy (Vígszínház)


Fordította: Kertész Imre. Díszlet: Menczel Róbert m. v.
Jelmez: Jánoskuti Márta. Rendező: Babarczy László
m. v.
Szereplők: Gábor Miklós m. v., Hegedűs D. Géza, Har-
kányi Endre, Mádi Szabó Gábor m. v., Balázs Péter.,
Kenderesi Tibor, Sipos András, Szombathy Gyula.,
Znamenák István f. h., Magyar Attila f. h., Cserna Antal,
Méhes László, Börcsök Enikő f., h., Lukács Sándor,
Vallai Péter, Seress Zoltán, Bárdy György, Korognai
Károly, Farkas Antal, Bajka Pál, Oberfrank Pál.
 KRITIKAI TÜKÖR 

(elme sincs róla de nem is érdekelné -, hogy a


TARJÁN TAMÁS felesége undorodik az érintésétől. Miske László
markánsan őrzi a nyugalmazott hadnagy kímé-
letlen katonásságát. Samrajevjének érzelmi

AZ ÉLET KÉPE kultúrája arra elegendő, hogy mínt az


úthengert, hajtsa őt előre. Kulcsfontosságú,
hatásos jelenet, midőn a befejezés perceiben az
udvarház irreálisan-szürreálisan magasra
helyezett ablakát betaszítva, a természet
ANTON CSEHOV: SIRÁLY hisztériás hangjai közepette büszkén lengeti-
röpteti a kitömött sirályt, a Trepljov által egykor
akai Imre csiszolt magyar fordításának vagyis általában az élet képe, bármiféle aktuali- lepuffantott madarat. Ő egyszerűen
élén zálás nélkül is fajdalmasan mai érvénnyel. mesterműnek véli a kiterjesztett szárnyú
a színjáték műfaji meghatározás áll, Az uralkodó erkölcsi és egzisztenciális prob- madártestet -- és akaratlanul gyilkol vele, mert a
Csehov azonban tudvalevően a léma az önismeret, pontosabban az jelképre fogékonyakat végképp leroskasztja,
komédia szóval illette a Sirályt. Mint egy önmagunkról való tudás és ítélet kérdése. Trepljovnak pedig utolsó lökést ad az
nyilatkozatából Háttérbe szorul tehát a Sirály többszörösen is öngyilkossághoz.
kiderül, Árkosi Árpád Miskolcon valóban „színházi darab" mivolta (színielőadással, Akadnak, akik fölényes iróniával, ernyedt le-
vígjátéknak kívánta rendezni a darabot, ám a színműírókkal, színésznő főhősökkel), és a gyintéssel, toporzékoló kétségbeeséssel, gyil-
szöveg alig-alig engedelmeskedett. A szituációteremtéshez, lélekelemzéshez, a kos indulattal tudják és veszik tudomásul, hogy
mulatságosnak szánt betétek, gesztusok ritkán létezés szomorú végső tanulságainak immár mindörökre képtelenek változtatni a sor-
érnek megvonásához elegendő az unalomig állandó sukon. Árkosi általában pontos és finom portré-
célt, sőt inkább zavaróan, erőszakoltan hatnak. együttlét, a vidéki összezártság állapota. Ahogy kat hívott elő színészeiből, egy-két kivételtől elte-
Részint a kisebb módosításokból, húzásokból az ismert elmélet szerint a földrészek hajdan kintve a sötétebb, tragikusabb árnyalatok felé
eredő apró következetlenségek, stiláris ellent- szétúsztak, elverődtek egymástól.. úgy segítve őket. Balogh Csilla örökösen feketében
mondások, a térkezelésben és a világításban szakadozik csupa magányos ember-szigetre ez járó, boldogtalanságát gyászoló Másája az elő-
mutatkozó vétések is terhelik az előadást - az így-úgy együvé tartozó vegyes társaság, s adás egyik leggazdagabb alakítása. Villámló te-
amelynek látványa, hangulata és világképe bolyong ki-ki a maga kontinensnyinek vélt árva- kintetével, tépeti gesztusaival akár mindenkin
mégis mélyen bevésődik az emlékezetbe. Ez a ságában. Van, akiben fikarcnyi sem tudatosul uralkodhatna, „fekete sirály" maga is - ha ural-
Sirály a legtágabb értelemben vett életkép, helyzetéből: Samrajev jószágigazgatónak sej- kodni lenne képes önmagán, Trepljov iránti re-
ménytelen szerelmén. A férjévé alázott kis Med-
Színház a tóparton (Nyina: Csarnóy Zsuzsa)
 KRITIKAI TÜKÖR 

vegyenko tanító szerepében Kuna Károly adós negyvenhárom, sem ötvenöt, sem hatvankét Trepljov szinte magáévá tépné a visszatért Nyi-
marad a jelentéktelenség és a nevetségesség esztendősnek lenni nem boldogság. Más-más nát. Ezek a féktelen kitörések néha váratlanul és
bizonyos színeivel, viszont ahogy az utolsó fel- okból valamennyi életállomás veszteglésre nem a legkellemesebben hatnak, de alkalmas ki-
vonásban összeszorítja a fogát, és megszégye- késztet, nélkülözi az indulás, a távlat esélyét. fejezései annak, mi fortyog a lelkekben. A süvöltő
nülten elszánja magát a hat versztányi gyalogos Csupán Arkagyina, a színésznő kivétel, hiszen ő indulatosságban az elsöprő erejű Gesztesi
hazaútra, abban ott a fenyegető esély: ez a hivatásánál és hiúságánál fogva tulajdonképp Károly jár az élen. A szívét adja minden tettébe,
gyöngécske férfi egyszer még kiírtja az egész kortalan. Margitai Ági nem erőlteti a színésznős kiáltásába, bánatába: így vívja ki az
családját, apósostul-gyerekestül... Matus György allűröket: egyszerűen szétsugározza a vidéki öngyilkosság, a szívlövés jogát. Csarnóy Zsuzsa
Dorn doktora az européer tapasztaltsága és a társaságra, családra azt a nem alaptalan meg- Nyinája - Sirálya - sokáig nem vonja magára a
provinciális filozofálás végletei között nyeri el győződését, hogy ahol ő, Moszkva és Harkov ün- figyelmet, imitálja a hamvas kislányosságot. Úgy
hűvös, szkeptikus alakját. Árkosi nagyon nepelt csillaga megjelenik, mindennek körülötte tűnik, neki a negyedik felvonás kálváriáját kellett
alaposan, erős szimbolikával tervezte el, mikor kell forognia. Úgy osztogatja kegyét, szeretetét, kivárnia: a tévelygései által megerősödött ember
hová állítja, ülteti, miként szórja szét hőseit. Ma- hogy megengedi a (megkövetelt) hódolást. A bő- mélyről fölfakadó, őszinte vallomását, a keserű
tus kiváltképp érti a módját, hogy jelen is legyen, röndjeit és két marék aranyékszerét kis listából és mégis diadalmas hang megzendítését.
meg ne is, mint aki legalább arra ráébredt: még ellenőrző, fösvény asszony anyaként és szerető- Antal Csaba gyalult nyersfa díszletei
mindig a legjobb a lehetőleg zavartalan magá- ként is tesz egy-egy groteszk kísérletet e szere- (falécekből készültek a fák is) monumentális,
nyosság. Varga Gyula szeretetre méltó Szorinja peinek sikeres eljátszására (Trepljov fejsebét embertelenül gyönyörű tereket nyitnak, viszont a
túlszaporázza a totyorászó öregúr konvencionális kötözve, illetve Trigorin csúszó-mászó vissza- festetlen, vadonatúj tonettszékek vagy Trigorin
mozdulatait, jellemvonásait. Elég keveset ad a édesgetésével), ám ő végül is csak akkor teljes íróasztala egy IKEA-raktárra emlékeztetnek,
drámához, és nem ad sokat a komédiához. Mes- ember, amikor színész. Margitai jellemfestő ereje ráadásul indokolatlanul keltik az újdonság és jólét
termunka Csoma Judit játéka Polinaként. Sam- e két epizódban mutatkozik leghívebben. Mellette képzetét. A zenekari árokba rekesztett tóval
rajev felesége, Mása anyja Dorn doktort ostro- a vendég Szakácsi Sándor - Trigorin - Árkosi igyekezett sokféleképp játszani, ami hol
molja emberemlékezet óta, az ő asszonya akar- visszafogottságával tűnik ki, s azzal az intellektu- sikerült, hol nem. A vízbe dobált csikkek
na lenni. A mániává kövült érzelem a nap minden ális detektívmunkával, amellyel a saját gyarlósá- zavaróak, bántóak, ráadásul rögvest arra kell
percében szétzilálja idegeit, és a szemüveges, gának, esendőségének nyomába ered, és lelep- gondolnunk, hogy a színházi tűzoltó árgus
égő arcú, izgő-mozgó, a nyalánkságba menekülő lezi, ám föl is menti magát. Szakácsi sok „csehovi szemekkel figyeli a gyertyalobogástól,
figura tökéletesen kifejezi a karaktert. csönddel", metsző figyelmű hallgatással feledte-ti tűzijátéktól valóban tűzveszélyes előadást.
Csehov rengeteg életkori utalást, elmélkedést az alkata és a figura közti némi különbséget. Szakács Györgyi jelmezei - Arkagyina bordóval
szőtt a darabba, jeleként annak, hogy az Idővel Árkosi nyugodt, jól tagolt, a jelképes elemeket hímzett fehér öltözékét és Nyina fehér csipkés
mindenki viaskodik, s hogy vannak korok, ame- szépen kiemelő, a háttéreffektusoknak (például fehér ruháját nem számítva- ezúttal inkább a rutin
lyekben sem huszonkét, sem harmincöt, sem egy golfszerű játéknak) is súlyt adó rendezése ollója, tűje által jöttek létre. Az persze tervezői,
olykor vad párjelenetekbe vált. A Dornért min- rendezői és színészi bravúr, hogy Arkagyinán
denre kész Polina a doktort teperi le hirtelen, Ar- vagy a poggyászában mindig föltűnnek égővörös
Gesztesi Károly (Trepljov) és Csarnóy Zsuzsa kagyina Trigorin után kapkod, Mása és Medve- ruhadarabok, tárgyak, az életet, a fiatalosság
(Nyina) (Ilovszky Béla felvételei) gyenko az ágyra zuhanva mintha ölnék egymást, akarását izzítva a színpad sárgásfehér, egy-egy
(sajnos szintén vadonatúj) nádbú-torral is
kiegészített összképébe.
Az utolsó képben Trepljov a nyílt színen,
mennydörgésszerű hangok védelmében, észre-
vétlenül lövi agyon magát. Az estebéd után a
háznép a táblás lottójáték tízkopejkás izgalmával
vezeti le a nap feszültségét. Az előadást megko-
ronázó rendezői ötletként lassan föléjük, mögé-
jük ereszkedik az a függöny, mely egykor az al-
kalmi kerti színpadot takarta. Mára vihartépett
piszkos rongy csak, ami két éve együtt röpült föl
Trepljov drámájával, Nyina első színre léptével.
Mi lesz velünk, Anton Pavlovics?- kérdezte
Almási Miklós a műsorfüzetben is idézett Cse-
hov-esszéjének címével. A miskolci Sirálya sza-
kadozott, mocskos bársonydrapériával adja meg
a választ.

Csehov: Sirály (Miskolci Nemzeti Színház)


Fordította: Makai Imre. Díszlet: Antal Csaba m. v. Jel-
mez: Szakács Györgyi m. v. Zene: Kamondy Ágnes m.
v. Rendezte: Árkosi Árpád.
Szereplők: Margitai Ági, Szakácsi Sándor m. v., Gesz-
tesi Károly, Csarnóy Zsuzsa, Varga Gyula, Matus
György, Miske László m. v., Csoma Judit, Balogh Csil-
la, Kuna Károly, Felhőfi Kiss László, Kovács Vanda.
 KRITIKAI T Ü K Ö R 

szörnyű tettet Mária, a dráma ötödik szereplője,


KOLTAI TAMÁS Jan felesége leplezi le, akit a férfi szándékosan
távol tartott a családi viszontlátás bensőséges-
nek szánt perceitől.

ISTEN NEM FELEL Látszólag a lélektani realizmus síkján is


működik a „sztori". A tékozló
meggazdagodva, pénzét fölajánlani tér vissza a
szülői házba, ahol szeretetet remél, ám a hideg-
rideg bánásmód annyira megfagyasztja, hogy
fiú

ALBERT CAMUS: A FELREÉRTÉS képtelen fölfedni kilé-tét. Ez lesz a végzete. Ha


nem titkolózna, és a szívére hallgatná, nem
eursault, A közöny című Camus-regény lemben - más kelet-közép-európaiakhoz ha-
központi alakja bűnügyi hírt talál egy sonlóan - saját sorsaként élt át. Vonzódása Ca- következne be a tragédia. (Többszörös
börtönének priccsén heverő mus drámájához, amely nem naturalista módon, tragédia, hiszen amikor kiderül az igazság,
újságfoszlányon. Anya és lánya, egy hanem stilizáltan, modellszerűen dolgozza föl Martha, a lány és az Anya is öngyillkosságot
cseh falu foga-dójának tulajdonosai a ezt az állapotot, aligha szorul magyarázatra. követ e l . )
pénzéért megölik a házukba térő idegent, mert Ugyanakkor szembe kellett néznie a drámai Lám, az őszintétlenség, a nyíltság hiánya tra-
nem ismerik fel ben-ne a húsz évvel korábban anyag - finoman szólva - kezelési nehézségei gédiához vezet. Ez nem irónia, maga Camus így
elszármazott fiút. Ez az epizód lesz később A vel. Mindenekelőtt azzal, ami a figurákat és ma- foglalja össze drámájának tanulságát, mintegy
félreértés drámai magja. A darab a negyvenes gát a „cselekményt" a valósághoz köti, s még- védekezésül azokkal szemben, akik a szemére
évek elején született, 1944-ben mutatták be sem ábrázolható a pszichológiai realizmus vetették kozmikus pesszimizmusát. Senkinek
Maria Casarèsszel. 1958-ban Camus eszközeivel. Hiába mesélhető el a történet a sem kellene meghalnia, állítja Camus, ha Jan
átdolgozta. Nagyon valószínű, hogy a végleges hétköznapiság szintjén, abból legföljebb egy nem titkolózna, s ez a fölfogás mindenképpen
változatba belejátszott az időközben hátborzongató krimi vagy egy fekete komédia okot adhat némi világszemléleti optimizmusra.
fölcseperedett abszurd dráma hatása. Az eredeti születhetne. Anya és lánya az utolsó gyilkossá- Mintha Oidiposznak azt mondanánk- az eredeti
mű születésének idején, a háború alatta meg- got készül elkövetni, hogy az összegyűjtött gondolkodású Ambrus Zoltán mondta is -, hogy
szállt Franciaországban feleségétől elszakítva pénzből a napfényes déli tengerpartra elkerülhette volna a tragédiát, csupán ügyelnie
élő, betegséggel küszködő Camus klausztrofó- utazhasson. Utolsó áldozatuk lenne a teával kellett volna: ne öljön meg öregembereket, és ne
biája, egy kellemetlen prágai utazásának emléke megmérgezett és a folyóba dobott férfi, s bár az vegyen feleségül nálánál idősebb nőt.
és minden bizonnyal Franz Kafka távoli rezonan- anya kétszer is visszatorpan föl nem ismert Furcsa módon mintha a magyarázkodó Ca-
ciája motiválhatta a szerzőt. fiának halálba küldésétől, a gyilkosság végül is mus maga sem akarná észrevenni, hogy Oidi-
A klausztrofóbia kétszeresen is érzéki benyo- megtörténik, egy né-ma tanú, a szótlan posz-típusú tragédiát írt: metafizikai horrort. Ami
másunkká válik a szolnoki Szigligeti Színház enigmaként, fürkész figyelemmel járkáló Öreg egy naturalista drámában képtelennek, sőt ne-
szobaszínházi előadásában. Both András steril, szolga jelenlétében. A vetségesnek látszik, a filozófiai abszurdban ter-
sötét, nyomasztóan zárt terében, amely termé- mészetes és magától értetődő. A félreértés ezen
Mucsi Zoltán (Jan) és Spolarics Andrea (Martha) a síkon válik értelmezhetővé. Ha képesek va-
szetesen nézők és játszók közös börtöne, egy át-
tetsző üvegkalicka jelképezi Jan, az idegen szo- gyunk a hétköznapian profán motívumokat, a fo-
báját. Akkorácska mindössze, hogy hosszában
beleférjen egy ágy - az ágyba a hórihorgas
Mucsi Zoltán már nem fér bele - s mellette
legföljebb két ember. A bezártságot alig enyhíti a
játéktéren kívül eső földszinti bejárat és a
galériáról létrán megközelíthető,
tyúkketrecszerű ajtó, amelyen a „háziak"
közlekednek - nem tudni, hová. A valóságos
fogadó helyett elvont, jelképes tér benyomását
keltő díszlet megfelel a mű szellemi-
dramaturgiai koncepciójának. A félre-értésben
több a spekuláció, mint az életszerűség; sokkal
inkább metafizikai síkon, mintsem a
hétköznapian értelmezhető valóságban játszó-
dik. Miközben Camus az antik mintájú tragédia
modern változatának megteremtésére törekszik -
akárcsak napjainkban Spiró György -, drá-
májának színterét, melyből nincs kiút, az általa
értelmezett világ metaforájaként kezeli. (Hason-
lóan Sartre Zárt tárgyalásához vagy Beckett
Godot-jához.)
Talán nem könnyelmű föltételezés, hogy a ki-
tűnő kolozsvári rendezőnek, Tompa Gábornak
személyes mondanivalója van a kiúttalanság
metafizikai állapotáról, amelyet bizonyos érte-
 KRITIKAI TÜKÖR 

gadót, a mérgezett teát, a személyazonosságot


hitelesítő útlevelet - az utóbbi „szerepeltetésé-
vel" Camus több változatban bíbelődött - össz-
hangba hozni a világba vetett ember egziszten-
ciális szituációjával, könnyebben elfogadhatjuk a
mű sajátos ambivalenciáját. Tagadhatatlan,
hogy a dráma szereplői az emberi létezés képte-
lenségének illusztrációiként „élőbbek", mint va-
lóságos, hús-vér alakokként. E. Freeman, a da-
rab egyik elemzője találóan jegyezte meg, hogy
az Olaszországba készülő Marthát, aki tényle-
gesen a darab központi alakja - noha a „natura-
lista drámában" inkább Jant gondolnánk annak -
, nehezen tudja elképzelni, amint a Mediterrán
Klubban whiskyt szürcsöl egy bronzbarnára sült
férfival. Martha a Holdat akaró Caligulával rokon -
a két dráma első bemutatója között alig több
mint egy év telik el -; ő is a lehetetlent kísérti
meg. A mániákus vágyakozás délre a három nő-
vér Moszkva utáni nosztalgiájából vagy Estragon
és Vladimir örökös „indulási kényszeréből"
ismerős. Martha éppúgy nem tud szabadulni szi-
tuációjától, ahogy Csehov és Beckett alakjai sem
tudnak.
A kettős síkon létező szereplők közül legmar-
kánsabb az öreg szolga. (A fordítás szerint
„szolgáló", de ezt magyarul csak nőkre mond-
ják.) Némasága csupán egyszer törik meg, ami-
kor a meggyilkolt Jan felesége, Maria kétségbe-
esetten Istenhez fohászkodik segítségért. „En-
gem hívtál?" - kérdezi az ajtón belépve az
asszonytól. A megzavarodott nő elveszetten nak - szól. Eszerint Tompa Gábor a darab né-
ismételgeti a könyörgést. Az öreg egyetlen szóval Spolarics Andrea (Martha) és Meszléry Judit hány elemzőjével szemben Jant, a sorsának te-
válaszol: „Nem." Ez a darab utolsó mondata. (Anya) (llovszky Béla felvételei) hetetlenül kiszolgáltatott embert tartja központi
Már-most, hogy Camus szerint üres az ég, és figurának, az ő helyzetének metafizikai remény-
Isten helyett az Öreg válaszol, vagy a világba készletéből emelik ki a számukra megfelelőnek telenségét akarja megfogalmazni. Kiderül ez ab-
vetett és magára hagyott ember a mindenütt jelen látszó eszközöket. Így lesz Martha szikrázó filo- ból is, hogy a játék egy pontján szűk
levő né-ma Mindenhatótól kapta meg az zófiai agresszivitásából - a szöveg szerint soha, üvegkalickájának metszően éles fényébe
elutasító feleletet, tulajdonképpen mindegy. valójában mindig mosolygó - Spolarics Andrea állítva, testét - mint valami krisztusi korpuszt -
Camus kísérlete, hogy megszemélyesítse a játékában közönséges hisztéria, és az Anya ösz- teljesen lemezteleníti, vízben fürdeti,
színpadon az abszurditás mechanizmusának tönös megingásaiból és tragikai önmarcangolá- jelképesen megtisztítva és föloldozva bűneitől.
működését, így is egyértelmű. És világos a saiból, amelyek egy modern Médeia fátumához Kár, hogy Mucsi Zoltán játékából tökéletesen
végkövetkeztetés is: az emberek közötti közelítenek, Meszléry Juditnál száraz szemek- hiányzik az átszellemítő erő, ami a köznapiság
kommunikáció lehetetlen, a dolgok kel sírást imitáló lamentálás. szférájából az önmaga - és talán a világ -
megismerhetetlenek. Valamivel könnyebb helyzetben van a darab megváltását önként vállaló krisztusi embert a
Gyarló érzékelésem szerint a máskor kirob- egyetlen ártatlan áldozatát, Mariát játszó Kozák metafizika régiójába emelné.
banóan nagyszerű Tompa Gábor rendezése Ágnes, mivel ez a figura ábrázolható a leginkább S a végén a rendező is elkövet egy hibát: a fér-
merő küzdelem a mű kettős természetével - hagyományos, realista módon; elég hozzá a fér- je örökébe lépő, annak „küldetését" - prózaib-
emberszabású sorsdrámaiságával és metafizikai jét sirató feleség őszinte kétségbeesése. Az elő- ban sorsát - jelképes gesztussal folytató Maria,
sterilitásával. Úgy tetszik, munkájához nem adás legteljesebb alakítása Győry Emilé, az ha már ugyanabba a testhelyzetbe kuporodik az
kapta meg sem a fordító, sem a színészek fölsza- Öreg szerepében. Néma jelenlétének, jövés- ágyon, önkéntes, mondhatni dacos kiszolgálta-
badító együttműködését. Ami Horváth Andor menésének mindvégig súlya van, s a rendező rá- tottságát ruháitól megszabadulva, tekintetünk-
magyar szövegét illeti, hiányzik belőle az a hét- bízza a dráma legkényesebb pillanatát, amely- nek kitett pőreségében érzékeltethetné igazán.
köznapi beszédből kiinduló, ugyanakkor kissé ben az Anya fölismeri az útlevélből, hogy a fiát öl- Igy születhetne modern katarzis az üres égbe
irodalmias, evokatív „klasszicitás", ami a szerep- te meg. Győry erőteljes, néma mozdulattal, mint- visszhangtalanul fölcsapó zenegép szeretetet
lők többségét - Maria kivételével - jellemzi. egy haragvó, bosszúálló Istenként az üvegkalic- facsaró „sweet" melódiájából.
Hideg és expresszív tónus, belülről izzó, lefoj- ka falára tapasztja a nyitott útlevelet - a bűntény
Albert Camus: A félreértés (szolnoki Szigligeti Szín-
tott szenvedély s kissé emelt dikció felelne meg a bizonyítékát -, ezáltal az Anyában lejátszódó (s
ház, Szobaszínház).
drámai stilizálás fokának. Ehelyett a játék nélkü- színészileg ábrázolható) dráma helyett az öreg Fordította: Horváth Andor. Díszlet- és jelmeztervező:
lözi a mérték, az arány és a forma fegyelmező alakjára helyezve át a jelenet hangsúlyát. A Both András. Dramaturg: Szeredás András. Zene-
rendjét; a szereplők a naturalista színjátszás gesztus nem az Anyának, hanem nekünk, né- szerző: Demény Attila. Rendezte: Tompa Gábor.
zőknek - áttételesen az érzéketlen, né-ma Szereplők: Spolarics Andrea, Kozák Ágnes, Meszléry
világmindenségnek, a létezés abszurditásá- Judit, Mucsi Zoltán, Győry Emil.
 KRITIKAI TÜKÖR 

tiszták, színészek járnak, álldogálnak. Működik a


SÁNDOR L. ISTVÁN színház. De hol itt a művészet? Minden kimon-
dott szó oly üresen kong, mint egy elaggott, ki-
száradt fa odva. Korhadtak a világot jelentő

CSAPDÁBAN deszkák.
A rendező (Mihályfy Sándor) ódivatú állóké-
peket komponál - tartalmatlan tablókat. Amikor
a feszélyező színpadi mozdulatlanság végképp
WILLIAM SHAKESPEARE: MACBETH elviselhetetlenné válik, alibi jelenlétet enged meg
a háttérfiguráknak. Hangtalanul beszélgetnek,
És ha mindez mégse kell a közönségnek? Ha súgnak-búgnak a mellékszereplők. Kis csopor-
szombat este is csak negyedház feszeng a tokban mímelik, hogy velük is történik valami a
Nem Shakespeare-en múlik. Már bizonyíttatott: szín-pad előtt? Shakespeare nemcsak a színpadon. Időnként az előtérben beszélőre pil-
művészi magamutatogatás alkalmának, hanem lantanak - miután alázatos kórusként hagyták
színház születhet műveiből. Különböző
mentségnek is megteszi. Lehet ujjal mutogatni szólózni a főszerepek közelébe vergődött társu-
minőségű színház. Lehetne megbízható
a kor-szakra: kinek kell ma művészet? kat. Úgy csinálnák, mintha reagálnának, mintha
kiindulópont összekuszálódott emberképünk
Zalaegerszegen Shakespeare Macbethjét nekik is közük lenne az eseményekhez. A jelenlét
kibogozásához. Megláthatnánk tükrének
játsszák. Díszletkapuk tárulnak-csukódnak, pal- gesztusait azonban a teátralitás külsődleges pó-
darabjaiban a történelemben élő ember
ló ereszkedik, zene szólal, fények villannak, sta- zai igyekeznek pótolni.
homályba hullott titkolnivalóit. De hívhatja fel-
A színészek teszik, amit tudnak. A legtöbben
mentésül a szándékában elbizonytalanodott
Barbinek Péter (Macbeth) és Bencze Ilona megállapodnak a szövegmondásnál. Alig van
színházi rutin is. Az ügyes szerzőre van szüksé-
(Lady Macbeth) (Zóka Gyula felvétele) nyoma megformált alakoknak, kibontott emberi
ge. A pompásan felépített nagyjelenetek írójára.
helyzeteknek ebben az előadásban. A színpad-
A különösségükben is ismerős, vonzó-taszító
ról hiányzó darabértelmezést legfeljebb a mű-
alakok alkotójára.
sorfüzet Géher István-idézetei pótolják.
Csak egy-két színész próbálja meg eljátszani
a nemlétező előadást. Elsősorban a címszerepet
alakító Barbinek Péter. Rá érdemes figyelni. De
valahogy mégsem értjük. Nem tudjuk követni
Macbeth hangulathullámzásait. Mi történhetett
vele két jelenet között? Előbb mint lelkifurdalás
gyötörte, megtört alakot láttuk, következő meg-
jelenésekor már , cinikus, a lelki terror megfélemlí-
tését alkalmazó figura. Aztán egy harmadik jele-
netben újból máshol folytatja. A királygyilkosság
után iszonyodva tekint a kezében lévő két tőrre,
később ugyanilyen pózban tart maga elé két
hasonló fegyvert, amelyet a gyilkosok övéből
rántott ki fölénye jeleként. Átértékelte volna a
történteket vagy felülkerekedni próbál? Játszik
vagy változik?
Aztán rájövünk, hogy a magyarázatot nem a
színdarabban, hanem a színpadon kell keres-
nünk. Nem a figurában, hanem a színészben.
Barbinek mindén jelenését igyekszik felépíteni.
Fontosnak érzi a hangnem és a gesztusjelek vál-
toztatásával elérhető változatosság hangsúlyo-
zását. Ívet érzékeltet alakításával, de ez nem a
szerep íve, csak a jeleneté. Láthatjuk, hogy
ügyes, ambiciózus színész Barbinek P é t e r - bár
vannak visszatérő modorosságai -, de azt nem
látjuk világosan, hogy milyen ember Macbeth. A
többi figura megértésében azonban már vég-
képp magukra hagyják a színészek a nézőket.
Még támpontot sem igen kínálnak.
Lényegében csak a címszereplő és Lady
Macbeth közötti viszony kidolgozott. A kapcsola-
tukban jelzett motiváció azonban inkább egysze-
rűsítésnek, mint felfedezésnek hat. A férj és a fe-
leség közt ábrázolt érzéki viszonyban a Lady be-
 KRITIKAI TÜKÖR 

folyása, gyilkosságra való bujtogatása, a meg-


kezdett út folytatására való ösztönzése egy-
szersmind a férfiasság szüntelen számonkéré- BUDAI KATALIN

GYÓGYÍTÓ NYÁVOGÁS
seként, szexuális zsarolásként hat. Hogy aztán
belegabalyodva a boszorkányok szimbolizálta
csapdába, ne csak egymást veszítsék el a há-
zastársak, hanem az életet is. Aki hisz a boszor-
kányok rangemelkedést ígérő, első jóslatának,
az az emberi lélek eltitkolt késztetéseiben lesel-
kedő végzetnek enged. Aki megnyugszik a le-
győzhetetlenséget sejtető, második jóslatban, az ÖRKÉNY ISTVÁN: MACSKAJÁTÉK
önfelmentés tehetetlen kényszerének foglya-
ként a nyelvben teremthető menedékre hagyat-
kozik. helynév vagy egy intézmény: barátságos mányt, hogy nyitott műhelyként, vendégeknek is
A Ladyt alakító Bencze Ilonának a háta a hentes, kiváló krémest produkáló cukrász, teret adnak. Így jöhetett el rendezni ide a Ma-
legbeszédesebb. Megdermedve, mozdulatlanul utcaszerte ismert kutyasétáltató. A színdarabot, dáchból Mácsai Pál, játszani Inke László, Moldo-
áll - háttal a nézőknek - férje levelének elolvasá- egykori szereplőit, a történetet azok is ván Stefánia.
sa után. Lassan fordul vissza. Érezzük, sorsfor- emlegetik, akik talán sosem látták. Legenda lett Aztán pedig az sem közömbös, hogy a meghí-
dító elhatározás született. Banquo szellemének - s nagyon a miénk. vottak mellett van három olyan „saját" nagyszerű
megjelenése után a Lady otthagyja a méltatlanul Ám hiába él bennünk az emlék: lassan elfakul, művészük, akik miatt és akiknek kedvéért érde-
viselkedő, megtört Macbethet. A férfi utánanyúl. mes megrendezni a Macskajátékot.
hiszen annyi más sorakozik melléje. Aztán meg
Szeretné visszatartani, megtartani az asszonyt. Nem volt kockázat nélkül való ezt az „öreg"
A Lady - most is háttal a nézőknek - mozdulat- mi legyen az emlékek nélküliekkel? Ezért fontos
hát, hogy valaki időnként nekigyűrkőzzék Ör- darabot egy ifjú rendező kezére adni. De ez a bá-
lanul áll. Hagyja, hogy fogják a kezét. Tartása,
kény klasszikus darabjának. Kell hozzá merész- torság, úgy tetszik, igazolódott. Szakmailag
merevsége sugározza az elutasítást. Macbeth
fokozatosan érti meg: elveszítette az asszonyt, ség, kétségtelen. Nagy elődök nagy teljesítmé- érett, korrekt, ugyanakkor érzelmileg felkavaró
akinek megfelelni akarva létezhetett csak. Érzi, nyeihez kell fölnőni, vállalva az óhatatlan össze- előadás született, amelyben felejthetetlen, pará-
eltűnt számára az a kozmosz, amelyben távolról vetés, összeméricskélés kellemetlen procedú- dés alakítások fénylettek fel.
fényes csillagnak tetsző, keringő bolygóként he- ráját is. Látszólag Mácsai nem csinált mást, mint hogy
lye volt. Így búcsúzik egymástól, néma értetlen- Több dologért illesse a veszprémi színházat nagyon figyelmesen elolvasta a darabot. Szöve-
séggel férj és feleség. Az ilyen sokatmondó pilla- elismerés. Egyrészt kitartottak a darabválasztás get nem húzott; ragaszkodott a színpadképre és
natok azonban ritkák ebben az előadásban. mellett a városi vezetők költségvetésre hivatko- a játékmódra vonatkozó írói utasításokhoz is.
Ügyes mesteremberek és jó szándékú dilet- zó nyomása ellenére is. Folytatták a hagyo- Empátiája meg, úgy látszik, van; s a Macskajá-
tánsok játszanak színházat. Kváziszínházat. ték olyan mű, ahol ez végre kiderülhetett. A ren-
Nemis érdemelne sok szót, ha nem lenne jellem- Jónás Rita f. h. (Egérke), Kakuts Ágnes (Giza) dező erős színekkel érzékeltette az elmagányo-
ző és veszélyes az a csapdahelyzet, amelybe és Dobos Ildikó (Orbánné) sodás drámáját, amely ma még torokszorítóbb,
egyre több társulat téved bele. A rák módra járó még testközelibb, mint volt, mondjuk, 1969-ben,
időben, a színházat (is) szorító korszakban a mű-
vészet nem szolgáltathat érveket önmaga ellen
azzal, hogy antiművészetet művel. De a kritika
számára is csapdahelyzet ez. Ha elhallgatja a lá-
tottakat - jóváhagyja. Ha szóvá teszi - ellene
hangol. Ellenségnek látszik, pedig ugyanaz a fe-
nyegetettség szorítja, mint a művészeket. Ön-
magukról, korukról szeretnének beszélni, de te-
hetetlenül széttárt karjukban csak eleve lemondó
erőfeszítések energiái rejtőznek.

William Shakespeare: Macbeth (Hevesi Sándor Szín-


ház, Zalaegerszeg)
Fordította: Szabó Lőrinc. Jelmez: Wieber Mariann m. v.
Díszlet: Götz Béla m. v. Dramaturg: Faragó Zsuzsa.
Rendező: Mihályfy Sándor m. v.
Szereplők: Balogh Tamás, R. Kárpáti Péter, Horváth
Tamás, Barbinek Péter, Zalányi Gyula, Kerekes László,
Farkas lgnác, Tomanek Gábor, Palóczy Frigyes,
Várhelyi Dénes, Wellmann György, Baj László, Bara-
csi Ferenc, Fazekas Gábor, Major Zsolt, Konrád Péter,
Zalányi Csaba, Siménfalvy Lajos, Borhy Gergely,
Bencze Ilona m. v., Segesvári Gabriella, Kocsis Ági,
Mester Edit, Avass Attila, Darkó Éva, György János,
Andics Tibor, Tóth Lajos + a színház stúdiósai.

A Macskajáték több mint egy mű. Olyan, mint egy


beavatott közösség számára egy becenév, egy a megírás idejében, vagy 1971-ben, az ősbemu-
 KRITIKAI TÜKÖR 

tató évében. A fájdalmasan kínálkozó azonosu- emberszelídítő játéka talán a leghatásosabb


lási alkalom mellett nem hiányzik a groteszk szí- minden eddigi megelevenítés közül.
nezet sem: hiszen milyen groteszk életben ma- Ebben a jelenetben az őrület ugyanúgy ben-
radásért küzdeni ott, ahol minden erő csak a ki- ne van, mint a pátosz, a lelki eseménysor ma-
fosztásra, a megsemmisítésre szövetkezik! Ez a gyarázata éppúgy, mint a világértelmezés ke-
vonulat - talán a főszereplők erős tragikai véná- serűsége. Asztalt borító, nagy esésekkel fe-
ja miatt is - különösen gondos megjelenítést, nyegető, testileg is veszélyes, vad érzelmi ti-
„lábjegyzetelő magyarázatot", azaz sok kiegé- vornyát produkál Dobos Ildikó és a főiskolás Jó-
szítő kelléket, tárgyat, ruhát, gesztust stb. igé- nás Rita. De míg ők bőrüket viszik a vásárra, a
nyel. Néha túl is pörög: Orbánné például térd fö- néző lelkét megszabadítják. Alighanem ez a
lött végződő, rózsaszín barhentbugyit visel, katarzis.
amelytől zsorzsettestélyiben sem válik meg. Ám Elhangzott Jónás Rita neve. A Bűn és bűn-
Orbánné nem ettől és nem ezért kelekótya, sze- hődésben és a Godspellben láthatta már őt a
leburdi, szertelen, hanem a saját lendületétől, pesti közönség is. Amit most Egérkeként is
szeretetvágyától, az időben vele együtt érő sze- megmutatott magából, az nagy ígéret a jövő-
relmi szenvedélytől, amely természetes a lány- nek. Óvni, terelgetni méltó tehetség ez -
kánál, furcsállható viszont a nyugdíjaskor delelő- ugyanakkor muszáj szerepekkel működtetni. Ez
jén. Sok ez a bugyi akkor, amikor szöveggel, arc- az Egérke nem alakítás, hanem remegő,
cal, hanggal, mozgással már körbejárták akár ösztönökbe felszívódott karakterteremtés, az
egy ilyen alsónemű viselésének esélyeit is. Orbánné: Dobos Ildikó átlényegülés csodája. Olyan csupasz, olyan
De ez csak apróság, s azért érdemes (Ilovszky Béla felvételei) idegvégződésekig kitakart, hogy már-már fél-
egyáltalán szót vesztegetni rá, mert amúgy a mű refordítjuk a fejünket, mint súlyos sérült láttán.
kell messzehangzóan, érhetően megszólalnia
olyan kiosztásban került színre, hogy bátran Bizonyára nem sikerülhet minden este egyfor-
mindannak, amit Orbánné önbecsapás és vad
támaszkodhat a főszereplői mán ez a csoda; később majd kerülnek eszkö-
önérvényesítés határán magáról állít.
„emberábrázolására". zök a kondicionáláshoz. Egyelőre még Jónás
A második felvonásban Mácsai és Dobos
Orbánné, ez a hatvanöt éves özvegy, lánya Rita újra és újra pokolra száll Egérke görcsös
csöndeket is mer elhelyezni. Megrázó a csél-
által lélekben, nővére által földrajzilag torokhangjaiért, néma, boldog üvöltéseiért,
csap barátnője és csélcsap lovagja között cser-
elhagyottan szomjazza az emberi kapcsolatokat: reszkető odaadásáért.
ben hagyott asszony üldögélése a megszokott
ez a szenvedélyes vágyakozás alakítja s Inke Lászlót ismerjük Csermlényiként. Levett
presszóasztalnál. Körbesöprik: nem mozdul.
határozza meg az egész színpadi egy kicsit a bohózati elemekből - de megtartotta
A második felvonás szép megoldása még,
viszonyrendszert. Ha tehát Orbánnét
hogy a kurtán-furcsán eltüntetett, aljas áruló Pa- a groteszket, a felnőtt óriáscsecsemő-karakte-
elfogadjuk, értjük, szánjuk és csodáljuk, rét. Muszáj, hogy legyen benne valami vonzó:
ula barátnőt és az örökszerelem Csermlényi Vik-
nevetjük és siratjuk, már szinte minden egyéb másképp hogyan hagyhatta volna el érte lélek-
tort a rendezés egy tabló erejéig még felvillantja.
„megy magától". Dobos Ildikó segít ebben. ben férjét, kislányát ez a sziporkázó asszony, Or-
Orbánné, saját, kicsit bosszúállásszerű, kicsit
Tudjuk, hogy mindent el tud játszani, de hangja, bánné, s hogyan süllyedhetett ennyire mélyre a
mégis mindent megoldó halálát szervezve, el-
tartása, s legfőként személyisége mégis a féltékenység fortyogó bugyraiban?
képzeli őket a temetésén.
szélsőséges drámai formátum felé vonta szinte Paula látszólag könnyű, kabarétréfa-szerep.
Orbánné csak akkor tündökölhet, ha igazán
indulásától fogva. Ezért bravúros, hogy ezzel a Demjén Gyöngyvér felmutatja a nehézségeit is. A
vesztesnek látjuk; ha valóban fontos kapcsola-
nagy drámai intenzitással, sőt dikcióval, a kicsit, karikatúra, a fitt hatvanas, a még démonian
tok hűltek ki, tűntek el az életéből. Ezért kell meg-
a szánandót, az elesettet, a bohókásan szeretni- csábító nő hazugsága alatt ott rejtőzik az ő félel-
felelően súlyos ellenpont nővére, a finom, fegyel-
valót is képes megmutatni. Mivel jóval fiatalab- me is a magánytól.
mezett Giza szerepére is. Kakuts Ágnes az elő-
ban, ruganyosabban áll hozzá a feladathoz - lé- Külön fejezet Moldován Stefánia, aki a filme-
adás egyik nagy nyeresége: ez az arisztokrati-
vén majd' másfél évtizeddel ifjabb a megformá- sek után a színháziaknak is kedvence lett. Olyan
kus, „keskeny arcú" méltóság, érdekes hang-
landó hősnőnél -, új minőséget hoz a játékba. operaénekesnő, aki el tudja játszani az opera-
szín, intellektuális fölény ritka vendég a magyar-
Orbánnéja inkább ösztövér, aszténiás alkat; a énekesnőt, mert van humora, mersze, karizmája
országi színjátszásban. Szerencsés választás a
belső izzás ugyanúgy nyúzza le róla a húst, mint hozzá. Szúrós fekete szemű Cs. Bruckner Ade-
ruhája, annak ezüstlamé mozdíthatatlansága:
az állandó, szinte kényszeres tevékenykedés. laidája az anyaság démonának inkarnációja. Vé-
Hruby Mária invenciózus munkája.
Az első felvonás szünetet nem hagyó, felpör- gül is minden anya ilyen, csak van, aki leplezi. Ő
Gizának alig mozog a szája, nehezen húzódik
getett tempójában Dobos Ildikó több éles váltást aztán nem: úgy kiereszti a védelmező ösztönt,
mosolyra is: és mégis, ő is bátor. Kimondja, hogy
hajt végre; szinte brechti módon, főleg hangja mint a szopránját. S töretlen mindkettő.
a rosszul öltözött, hebehurgya, csúnya nyelvű,
kopogásával helyezi el a történetet az időben Fontos, szép előadás született Veszprémben:
füllentős Erzsi a bátor, aki valódi életet él, s aki
vagy választja el a levélfelolvasást a megeleve- minden " összejött" hozzá. Örüljünk neki: ritka
mer pontosan emlékezni is, nem pedig ő, a tartá-
nített epizódoktól. Dobos Orbánnéja hangsúlyo- tünemény.
sával, méltóságával, könyveken és idézeteken
san színésznő is: mikor elmeséli-leírja nővéré-
edzett bölcsességével. Amikor ő, Giza nevet, Örkény István: Macskajáték (veszprémi Petőfi Szín-
nek, mi történt a presszóban, a fogorvosnál, a
amikor ő száll be a játékba: ezerszeresen meg- ház)
tejcsarnokosnál, nem hagyja elfelejteni, hogy
rendítő. Érzelmi és élettani gátszakadás. Díszlet: Horesnyi Balázs. Jelmez: Hruby Mária. Zene:
Orbánné, azaz Szkalla Erzsike valamikor opera-
Mácsai Pálnak nagy szerencséje a helyzeti Nagy Árpád. A rendező munkatársa: S. Pallai Ágnes.
dívának készült. Dobos Ildikó jól él a rutinnal, Rendező: Mácsai Pál.
előny: azt nyilatkozta, hogy sohasem látott
melyet veretes, nehéz textusok elmondásával Szereplők: Dobos Ildikó, Kakuts Ágnes, Demjén
Macskajáték-előadást. Ezért kell elhinnie, hogy
sajátított el. Itt bizony a rohangálás, mamusz-, Gyöngyvér, Jónás Rita, Moldován Stefánia, Inke Lász-
az utolsó jelenet, Orbánné, Giza és a kis kalapos-
körömcipő-, magasszárú fűzős lábbeli-, valamint ló, Bartal Zsuzsa, Kiss Sándor József, Szeles József.
nő, Egérke nyávogástriója, állatbőrbe bújtatott
otthonka- és mogyorószín jerseykosztüm-csere,
krumplipucolás, súrolás közepette
 KRITIKAI TÜKÖR 

ZAPPE LÁSZLÓ
decens, talán kissé elkényeztetett úrilány, aki bi-
zonyára nagy reményekkel ment hozzá egy jó-
módú polgárhoz, de a kényelmes, netán elegáns
élet helyett egy rigolyás vénember ápolása jutott

A MAKACS SZERZŐ
ki neki. Szenvedéseit méltósággal viseli, férjét
elfojtott utálattal szolgálja, de nagyon meg-
könnyebbül, amikor úgy hiszi, hogy meghalt. Ha
valamennyi szereplő ilyen mélységig elemezve,
talán átértelmezve játszaná a ráosztott figurát,
MOLIÈRE: A KÉPZELT BETEG komédia helyett alighanem társadalmi

A produkció külsőségei és körülményei a


legfeltűnőbbek. Főképp a hossza. Illetve a
rövidsége. Annyi idő alatt zajlik le, mint egy
átlagos mozifilm. Csakhogy a mozi, a film sokkal
sűrűbb művészet, mint a színház. Több fér bele
ugyanannyi időbe film-vásznon, mint a
színpadon. A szereplőkhöz közel férkőző kamera
többet képes közvetíteni, a néző többet
kénytelen látni, mint amennyit a színházi
nézőtérről egyáltalán lehetséges. Mindenfélét
aprólékosan megmutatnak neki, miközben folyik
a cselekmény. A színházban sokkal több időre
van szükség hasonló mennyiségű információhoz.
Mégsem kéri vissza senki a pénzét az előadás
végén. De sajnos nem azért, mert a látottakkal
olyan elégedett. Inkább színházi szokásaink
siralmas alakulására vet ez fényt. Paradox
helyzet: a néző, aki pénzt adott, örül, ha az
előadás minél hamarabb véget ér. És ideges
lesz, ha az hosszúra nyúlik. Nemcsak a színé-
szek nem tudnak már megtanulni olyan hosszú
darabot, mint A Bernhardi-ügy, de a nézők sem
bírják végigülni. Valószínűleg sokkal jobb pro-
dukcióhoz sem lenne elég a türelmünk és az ér-
deklődésünk. Mintha a színház a közönség szá-
mára nem jelentene már sem társadalmi ese-
ményt, sem szórakozást, hanem csak valami
kötelezettséget, amit le kell tudni, de lehetőleg
mi-nél rövidebb idő alatt. Ennek az igénynek
messzemenően megfelel a Radnóti Színház
előadása. Itt még kísérőfilm se rabolja a publikum
idejét.
A másik feltűnő körülmény a rendező szemé-
lye. A szórólapon még Ács János neve áll egye-
dül. A bemutató idején megjelent Pesti Műsorban
Ács János és Márton András együtt van fel-
tüntetve, mintha az előadás közös munka volna.
Utóbb viszont már csak Márton András nevét ol-
vashatjuk a színlapokon. Pletykákból tudhatjuk,
hogy nem együtt, hanem egymás után foglalkoz-
tak az előadással. Érdekes játék volna találgatni,
hogy egy-egy mozzanat kinek a kezenyomát, stí-
lusát viseli magán. A végeredmény mindeneset-
re vegyes, szinte mindenki más stílust játszik.
Nagy-Kálózy Eszter (Béline) mintha a Dandin
Györgyből jött volna át. Nem egyszerűen örök-
ségre vágyó, képmutató asszony, hanem

Argan: Kern András (Koncz Zsuzsa felvétele)


 KRITIKAI TÜKÖR 

drámát látnánk. Egri Kati (Toinette) az abszolút


ellentét: rendetlen, durva takarítónő, egy elha-
nyagolt háztartás tartozéka, aki feladatainak tel-
KOVÁCS DEZS Ő
jesítése helyett átveszi a hatalmat a házban, a
ház önmagával elfoglalt ura helyett intézi a csa-
ládtagok fontosabb dolgait, irányítja lelki életüket,
kapcsolataikat. Tóth Ildikó (Angelika) több mint
naiva, butuska leányzó, aki rá is szorul az ot- MADÁCH•TOURSSZAL EURÓPÁBA?
romba cseléd irányítására, mert együgyű érzé-
seinek konfliktusa megoldhatatlan feladat elé ál-
lítja. RICE-LLOYD WEBBER: JÓZSEF ÉS A...
László Zsolt (Cléante) olyan nyílt, tiszta, be-
csületes fiatalembert játszik, akinek magától A legdrágább jegy négyszáz forintba kerül. A Webber pályakezdő zeneszerzőként mintha vé-
aligha jutott volna eszébe, hogy álruhában lopa- dekoratív, háromnyelvű, színes plakáttal bélelt gig akarta volna próbálni a hatvanas évek máso-
kodjék be kedvese otthonába. Lengyel Ferenc műsorfüzetet ötvenhat, a produkció hangkazettáját dik felének divatos zenei irányzatait, ahogy epi-
(Tamás) nem pusztán ostoba stréber, hanem vagy lemezét háromszáz forintért viheti haza a zódról epizódra megkomponálta a mű zenei
szinte eufórikus önfeledtséggel teljesíti az atyai musical-re éhes publikum. Az előcsarnok jobb oldali alapanyagát: a rock and rolltól kezdve a count-
utasításokat, a szó fizikai értelmében törtet, gázol fertályában, ott, ahol egykoron büfé várta a nagyér- ryig és a folkbeatig számos zenei stílust vegyített
keresztül mindenen. Miklósy György (Béralde) deműt, most a Madách Kulturális és Idegenforgalmi össze, s a stílusok eklektikájából szőtt egységes
bölcs és joviális, Kiss Jenő (Diafoirus) utálatos, Kft. bécsi társasutazásokat kínál, többek között a zenei szövetet. Aminek kétségtelenül dramatur-
kellemetlen, erőszakos. A címszerepben Kern hírneves zeneszerző soros világsikerének, Az giai konzekvenciái is vannak az előadásban: az
András lemond manírjairól, mást viszont nem operaház fantomjának előadására, potom önállósuló zenei betétek olykor szimpla stíluspa-
játszik helyettük. A dolgok megtörténnek vele, tizenegyezer-kilencszázért. ródiának hatnak, máskor meg, ha feltehetőleg
mintha nemis ő, az ő betegségmániája len-ne az Be kell látnunk, a körúti néző tulajdonképpen éppen ironikus ellenpontnak voltak szánva, stí-
események elindítója, minden bajnak, bo- jól jár. Nem szükséges Bécsbe bumliznia télvíz lustörésnek.
nyodalomnak az oka. idején, mondjuk, légkondicionált autóbusszal, Szirtes Tamás, a Madách Színház előadásá-
A vígjátéki konvenció végül is maga alá gyűri ahogy az utazási iroda hirdeti, az Erzsébet kör- nak rendezője a Macskák nyolc évvel ezelőtti, si-
az itt-ott felbukkanó egyéni színeket, értelmezé- úton is hozzájuthat a hőn áhított, csillogó-villogó kerszériát hozó színrevitelével ugyancsak ma-
seket. Nagy-Kálózy Eszter pszichologizáló rea- „nyugati" áruhoz, a Jézus Krisztus Szupersztár gasra állította a mércét önmaga és társulata
lizmusa éppoly idegen az előadásban, mint finom és az Evita világhíres szerzőpárosának ifjúkori előtt: ezúttal azonban rendre alul maradnak az
eleganciája a koszlott környezetben, Egri Kati szuperprodukciójához. Amely szórakoztatóipari összehasonlításban, s nemcsak azért, mert a
stilizáló-karikírozó játéka pedig beleolvad az kvalitásait tekintve messze elmarad ugyan a Ma- Macskák kiforrottabb darab. A musicalspecialis-
áldoktorként való alakoskodásba. Nincs ugyanis az dáchban nyolc év alatt hatszázas szériát megért ta Szirtes annyi nagyvonalú precizitással merült
előadásnak egységes egyéni stílusa, sajátos Macskák, vagy akár a Jézus Krisztus Szuper- el a különböző világítási trükkök, effektusok, lé-
mondanivalója. sztár színvonalától, ám mégis vadonatúj, hazai zershow-k, gyertyás felvonulások, tűzijátékok
A Radnóti színpadán, középtől kissé balra áll termék. lebonyolításában, hogy közben megfeledkezett
egy oszlop, amellyel a díszlettervezők többnyire Maga a darab, a bibliai József-legenda forgá- a fontosabbról: a zenés-táncos játék emberi di-
nem tudnak mit kezdeni. Ott a kulisszák többnyi-re csait feldolgozó musical afféle ifjúkori szárnypró- menzióinak és szituációinak kidolgozásáról, a
megtörnek, előretüremkednek, szinte begyű- bálgatás, stíluskeresgélés (Lloyd Webber tizen- zenei dramaturgia színpadi kiaknázásáról és
rődnek. Itt mindenféle térnek, teremnek, szalon- kilenc évesen kezdte vele diadalútját a show-bu- működtetéséről. Mozgalmassága ellenére is in-
nak csak jobboldalt lehet mélysége. A díszletter- sinessben) - de mára vitathatatlan zenei tehet-
vező, Menczel Róbert ezúttal körbejátszatja ezt ség fölismerhető stílusjegyeivel s a későbbi lele-
az oszlopot. Mintha Argan szétzüllőben lévő, ményes darabgyáros nézőcsalogató patentjeivel. Vikidál Gyula (Fáraó)
szedett-vedett háztartása valamiféle modern, Fülbemászó muzsika, néhány slágerré lett
egyterű lakásba hurcolkodott volna be, ahol a la- dalbetét, lendületes koreográfia s az epikusan,
kók nem tudnak mit kezdeni sem a tárgyaikkal, lassan hömpölygő történet megtörése néhány
sem önmagukkal. Moliére-nek azonban, úgy lát- gyors, drámai töltetű epizóddal - erre a drama-
szik, nem volt nagy kedve beköltözni ebbe a kör- turgiai vázra épülhet fel az előadás színpompás
nyezetbe, s ha már belekényszerítették, maka- kép-, hang- és látványvilága. Az ótestamentumi
csul megállt középen, és nem hagyta magát el- József alakját, akit testvérei előbb
mozdítani. Meglehet, éppen ezért kellett menet- féltékenységből meg akarnak ölni, majd eladják
közben inkább a rendezőt lecserélni. rabszolgának, hogy végül nagy hatalmú
uralkodóként lássák viszont, úgy emeli
Mellére: A képzelt beteg (Radnóti Színház) Fordította: „szupersztár" tőszereplőjévé a musical, hogy
Major Tamás és Várkonyi Zoltán. Díszlet: Menczel közben csipetnyi iróniával fűszerezve megőrzi
Róbert m. v. Jelmez: Tordai Hajnal. Zene: Novák esendő karakterét, csetlő-botló naivitását,
János. Dramaturg: Morcsányi Géza. Rendező: Márton
András.
gyermeki egyszerűségét. József a musicalben
Szereplők: Kern András m. v., Nagy-Kalózy Eszter, korántsem ótestamentumi kalandokba
Tóth Ildikó, Miklósy György, László Zsolt, Kiss Jenő, bonyolódik; Potifár feleségének például
Lengyel Ferenc, Széles László, Egri Kati. egyáltalán nem tud ellenállni, nyílt színen
szarvazva fel a parancsnokot. Andrew Lloyd
 KRITIKAI TÜKÖR 

Hűvösvölgyi Ildikó (Narrátor) és Paudits Béla reposztás mutatja legjellemzőbben. A fontosabb tákból - jár neki, megkapja. A tapsrend har-
(József) (llovszky Béla felvételei) szereplők szinte kivétel nélkül testre szabott sze- mincperces, utána még tizenegy percen át zúg a
repben tűnnek fel, s a rendezés szinte kivétel nél- taps. A ráadások majdnem sikerültebbek, mint
venciótlannak tűnik az előadás látványvilága: kül nem tud velük mit kezdeni. József szerepé- maga az előadás, amelyet egy magyar lakossági
csillogó üresség sugárzik a színpadról, amit még ben - aki Mózes könyve szerint „szép termetű bank és egy biztosító szponzorált. Hogy hosszú
csak kontrasztosan hangsúlyoz a „biblikus jele- és szép arczú vala" - Paudits Béla remekül éne- szériasiker lesz-e a József ből, nem tudhatjuk.
netek" szemforgatóan álszent, emelkedett dida- kel, jól bírja hanggal - s kevésbé jól színészi erő- Ám, hogy a körúti népszínház hangzatosan meg-
xisa, valamiféle kvázikatarzis élményét kínálva a vel és szuggesztivitással. A robbanékony indulatú hirdetett eszménye a gyakorlatban egyre inkább
gyanútlan nézőnek. pophősök specialistájának, az őserejű Vikidál zenés-táncos könnyű szórakozást jelent, az bi-
Hegyesi Arankának, az előadás koreográfu- Gyulának Fáraóként ezúttal egy enyhén ironikus zonyosnak látszik.
sának tulajdonképpen a lehetetlent kellett volna rock and roll nótára telik az erejéből - Elvis Pres-
megoldania, amikor is egy nem egészen profi ley vagy még inkább Komár László modorában. Tim Rice-Andrew Lloyd Webber: József és a színes,
tánckarból kívánt időről időre százszázalékos A produkció narrátorai önmagukban helytálló szélesvásznú álomkabát (Madách Színház)
profi teljesítményt előhívni. Az együttes dinamiz- alakításokat nyújtanak, kevéssé tisztázott azon- Fordította: Blum Tamás. Díszlet és világítás: Götz Bé-
musa nem feledtethette az olykori ritmuszavaro- ban a rendező által kijelölt helyük, szerepük az la. Jelmez: Rátkai Erzsébet. Koreográfus: Hegyesi
kat, mint ahogy a tánckar kevés lepelbe burkolt, előadásban. Szerednyey Béla és főként Hűvös- Aranka. A rendező munkatársai: Szerednyey Béla és
mutatós lányai sem feledtethették mozgásuk völgyi Ildikó így is az előadás legjobbjai, utóbbi Tatár Eszter. A hangfelvételt készítette és a zenét
egyenetlenségeit. (A jelmezeket Rátkai Erzsébet ének- és tánctudása, színészi eleganciája révén hangszerelte: Kocsák Tibor. A hangszereket progra-
tervezte.) messze kimagaslik az előadásból. A bölcs Jákób mozta: Szakály László. Hangmérnök: Kálmán Sándor
Götz Béla, aki a Macskákban sikeres és lele- (Zenthe Ferenc) s az önironikus Potifár (Lőte At- és Jánosi Béla. Vezényel: Kocsák Tibor, illetve Gebora
ményes alkotótársa volta rendezőnek, ezúttal is tila) mértéktartással oldják meg a nem túl hálás György. Rendezte: Szirtes Tamás.
pompázatos, csillogó, nagyvonalú díszleteket és szerepüket. Szereplők: Paudits Béla m. v., Vikidál Gyula m. v.,
roppant látványos világítási effektusokat terve- A József és a színes, szélesvásznú álomkabát Szerednyey Béla, Hűvösvölgyi Ildikó, Zenthe Ferenc,
zett az előadáshoz; néha már-már egy rockkon- előadásának legfontosabb szereplője természe- Lőte Attila, Kökényessy Ági, Lesznek Tibor, Veszeli-
cert lézershow-ján érezhettük magunkat. tesen mégis a közönség. Az a közönség, amely nov András, Kautzky Armand, Pusztaszeri Kornél, Lip-
Hogy Szirtes Tamás rendezése voltaképpen tomboló sikert akar látnia színházban - s meg is pai László m. v., Laklóth Aladár, Galbenisz Tomasz,
alatta marad az előadás lehetőségeinek, a sze kapja. Ráadást is akar a fülbemászó nó Mészáros Károly m. v., Kiss Zoltán f. h., Weil Róbert f.
h., Bihari Zoltán, Molnár Ferenc, Arató Balázs, Buczkó
Martin, Poór Henrik.
 KRITIKAI TÜKÖR 

váll forgatag, a családi legendárium nyilván


SZŰCS KATALIN szájhagyomány útján megismert részletei -
amelyek a kegyed mai ismereteinek és akkori,

CSAO HORVÁTH ÚR!


gyermeki képzeteinek bizarr keverékeként ele-
venednek meg -, de azzal ne áltassuk magun-
kat (és egymást), hogy itt holmi korrajz vagy
ilyesmi születik a színpadon, netán egy nemze-
dék meghatározottságai válnak láthatókká.
Közös nyelvet beszélünk - többek közt az
HORVÁTH PÉTER: CSAO BAMBINO oroszt, ezért aztán a Keresztes Sándor alakí-
totta szovjet tiszt minden szavát értettem (ami a
felhasznált szókincs szerénysége s a hangsú-
Kedves Horváth úr, nagyon örülök, hogy nem Flórián és a kegyedet imitáló Józsa Imre énekli lyozottan magyaros kiejtés miatt tán nem is
ment el akkor, onnan az iskolai maszkabálból az hanyagul fejébe nyomott kalappal a színpadra olyan nagy dicsőség) -, jelzésekből, szemhu-
öccsével mindjárt Kanadába tutajon, csónakon nosztalgiázott egyik slágerben: ,,...mert én itt nyorításból, rekvizitumokból is értjük egymást,
meg vitorlással. (Valami azért megmaradhatott születtem, ez a hazám". Gyerekként nyílván nem de talán túl sok minden van az elhallgatások, a
ebből a gyerekkori nekibuzdulásból, hiszen vi- érezte olyan mulatságosnak az életnek ezeket a ki nem mondott, a csak utalásszinten jelzett
torlázni azóta is szeret.) Tudom, nem kell min- színre vitt mozzanatait, mint így, őszülő dolgok mögött ahhoz, hogy ez az egymásra ka-
dent készpénznek venni, ami a színpadon zajlik, halántékkal felidézve őket - azért kegyed csintás, ez az összeröhögés homályos
de hát korábbi prózai munkáit ismerve elég nyil- szerencsés ezzel a szőkeséggel, mert az közhelyeknél többet jelenthessen. Hogy a
vánvalóak az önéletrajzi összefüggések. Külön- őszülésből persze semmi se látszik, csupán személyes sors egyedisége ne az általános
ben nem ez, a disszidálása esetén - mert hogy rosszindulatú feltételezés a részemről -, s a érvény rovására teljesedjen ki. Ismerem
akkoriban ezt még így hívták - minden bizony- gyerekszáj kíméletlen őszintesége is csak a történetesen azt az érzést, amikor kegyed a
nyal meg sem születő, családi revűnek nevezett felnőtt számára revelatív, de így, a felnőtt irónián föld alá szeretett volna süllyedni szégyenében
színi mű hiányozna igazán (magunk közt szólva utólag megszűrt gyermeki világkép az utcán, a föld-szint és az emelet között
azért ez annyira nem jó), inkább a kegyed még megérzékítése igazán briliáns dupla-csavar harsányan diskuráló mamát és nagymamát
mindig rövidnadrágos mosolya - már lenne -. ha ki volna rendesen találva. Ha nem hallva - Vándor Éva és Pécsi Ildikó igazán
megbocsásson-, kajla derűje volna kétszer pukkanna a csak egyszer elsüthető, mindent elkövet eme érzés felkeltése
pótolhatatlan. Az a nyakigláb érzelmesség, kitűnő ötlet: megeleveníteni ugyanannak a törté- érdekében -, és szeretem a hatvanas években
szertelen szemérmesség, ami ebből a játékból netnek, ténynek a szülők, nagyszülők elmesélte volt presszók hangulatát (illetve most már csak
(darabnak nem nevezném) árad, no meg abból más-más verzióit. Ha, mondjuk, az egész mű er- az emlékét), iskolai karneválon magam is
a premier végi meghajlásból. re a szemléleti kettősségre, ilyen reciprok megol- voltam hópihe - jelmezkölcsönző! -, szóval
Az a szemlélet volna nélkülözhetetlen, dásokra épülne. Vagy akár valami más rendező- számtalan ponton rokonértelműek vagyunk, de
amellyel kegyed ebben a számonkérősdi, elvre, de valamire, ami nem hagyja darabkáira bepisilni történetesen nem szoktam volt, és ha
leszámolósdi világban kesernyés mosollyal szétesni a mozaikot. Azért ezt a revüt jól - mégis szoktam lett volna, akkor sem azért,
meg tud békélni a múltjával, a családja mondhatni korrektül - kitalálta! Ebbe aztán amiért kegyed. Itt már elválnak az emlékeink.
múltjával, otthon tud lenni ebben a felnőtt fejjel minden belefér: korhangulatfestő slágerek, Az én életemet, illetve a körülöttem lévő
tragikomikusnak tűnő világban. Valahogy úgy, karne- felnőttekét, és rajtuk keresztül az enyémet is --
azzal a charmeur gesz-tussal, amellyel a és ahányan vagyunk, annyiunkét - más-ként
kedves nagypapát játszó Kaló Szilágyi Tibor a Csao Bambinóban (Koncz Zsu- határozták meg amaz ötvenes meg hatvanas
zsa felvétele) évek, de jó volt kicsit elrévedezni ezeken a
dolgokon a revüt nézve, és - mit tagadjam - a
slágereket dúdolva. Mellettem közös ismerő-
sünk ült - egy premieren különben is majdnem
mindenki közös ismerős -, ő kérdezte tőlem
taps közben, hajlongó kegyedet látva: de miért
nem ő játssza önmagát?! Azt hiszem, Józsa
Imre tökéletes alterego, nem kívülről, belülről
az, de tényleg, Horváth úr, miért nem kegyed
játszta saját magát?
Horváth Péter: Csao Bambino (József Attila Színház)
Rendező: Léner Péter. Díszlet: Szlávik István. Jelmez:
Szakács György m. v. Koreográfía: Majoros István m.
v. Zenei vezető: Siló István. A dalokat hangszerelte:
Dobsa Sándor. Hangtechníka: Soltész Miklós. A ren-
dező munkatársa: Szalai József. Dramaturg: Radnai
Annamária f. h.
Szereplők: Józsa Imre, Szilágyi Tibor, Vándor Éva,
Pécsi Ildikó, Kaló Flórián, Mátrai Tamás, Turgonyi Pál,
Bakó Márta, Keresztes Sándor, Láng József, Kerekes
József, Zsolnay András, Váry Károly, Hegyi Barbara,
Kocsis Judit, Földesi Judit, Lux Ádám, Nagy Miklós.
BÉRCZES LÁSZLÓ

ALKALMI REFLEKTORFÉNYBEN?
MEGNYÍLT AZ ARANY JÁNOS SZINHÁZ
ilépek e színháznak nevezett kicsi újabb alkalom, hogy elgondolkodjunk erről a kér- béli csónakos című drámáját Babarczy László,
ékszer-dobozból. Márvánnyal, rézzel, désről. Ebben az alkalmi fényben kipipálhatjuk az Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész mű-

K gipszfigurákkal és lámpácskákkal díszítve


csillog-villog a Lajta Béla tervezte,
valamikori mulató; két és fél évig húzódó,
majd' félmilliárd forintot felemésztő átépítés után
adósságainkat, hogy aztán tiszta lapra gyűjtsük
az újabbakat, egészen a következő alkalomig
(az a gyanúm, hogy ebben a pénztelen időben
kell erre egy cseppet várakozni). Kipipáláskor ki-
veiből Test-vér-harc címmel összeállított törté-
netet pedig Valló Péter állította színpadra.

eredeti állapotában vár gyermeket, felnőttet az öltözünk, tapsolunk, mosolygunk, külföldi ven-
Arany János Színház. Kitágult, megszépült az dégekkel csevegünk, lapokat tudósítunk és köz- Holdbéli csónakos
előcsarnok, új öltözők és irodák születtek, a helyeket ismételgetünk az ifjúság színházra ne-
harmadik emeleten készen áll egy változtatható velésének fontosságáról. De az ünnepet követő
játéktérrel rendelkező stúdió, a világítás és a hétköznapokon dől el, hogy „pusztán" az előadá- Az elmúlt évadban Kaposvárott, saját színházá-
hangtechnika kiváló, sőt maga a színpad is ban rendezte meg Babarczy Weöres Sándor ka-
elkészül valamikor... Kilépek háta színházból, és sok vajon vonzzák-e a reflektorfényt, ott pász-
táz-e még a kritikusok és a minisztériumi landos játékát. Ha emlékezetem nem csal, akkor
ijedten összerezzenek. Tőlem pár lépésre most ezen az el nem készült színpadon ugyanazt
petárda robban, néhány tizenkét-tizenhárom előadók, drukkoló kollégák és polgármesterek fi-
gyelő tekintete. Az ünnep újra ismételteti a kér- láttam. Azonos a zeneszerző (Darvas Ferenc), a
éves kamasz egymás vállát csapkodva röhög jelmeztervező (Cselényi Nóra) és a bábtervező
nagyokat. Fázósan fülemre húzom a sapkát, déseket, de a válaszokat nem a kivételes nap ad-
(Kós Lajos) is, sőt Pávaszemként újra Nagy-Ká-
előreszegzett tekintettel húzok előre a földalatti ja meg. Keres-e, talál-e színvonalas mesedara- lózy Esztert láthatjuk (ezt a szerepet felváltva
felé. Nem látom, mit csinálnak majd mögöttem a bokat a színház? Tud-e szerződtetni jeles ren- játssza Lengyel Katalinnal). Praktikus megoldás.
srácok, amikor a kivilágított be-járathoz érnek. dezőket ezek színpadra állításához? Sikerül-e a Nemcsak azért, mert vidéki gyermekelőadások
Talán megállnak, talán tovább-mennek. gyerekközönségnek nevezett, arctalan massza csak elvétve kerülnek a fővárosi közönség elé,
Tulajdonképpen ez a lényegi kérdés az újjáépült helyett az egyes korosztályok különböző rétege- hanem mert bizonyos költségek feltehetőleg
színházat átvevő Meczner János igazgató és ihez külön szólni? Ebből következően meg tud- megtakaríthatók így. Talán az sem mellékes -
valamennyi munkatársa számára: mi a színház ják-e nyerni a kamaszokat és a felnőtteket, vagy- bár a nézőt hidegen hagyja a tény -, hogy a ren-
feladata, ha e srácok nem állnak meg, nem is nem lesz-e „ciki" bizonyos kor után az Arany dező közben nyugodtan készülhetett közelgő
jönnek be, illetve - hiszen iskolások szervezése János Színházba járni, illetve megfordítva a kér- vígszínházi bemutatójára, a főszereplő pedig -
mégiscsak a legkönnyebb feladat - mi történjék dést: nem lesz-e „ciki" itt játszani, vagyis azonkí- lévén a bemutató csütörtök délután - kényelme-
akkor, amikor majd ők is ott ülnek a nézőtéren; vül, hogy a Paulay Ede utca a fővárosban van, sen elérhette másnapi Molière-premierjét a Rad-
hogyan tudja megszólítani ezt az ismeretlen képes lesz-e a színház egyéb vonzerőt is kínálni nóti Színpadon.
nemzedéket, saját gyermekeinket a mindenkori Egyébként mégsem ugyanazt látom: a díszle-
jelen időt felmutatni igyekvő színház most, az ahhoz, hogy itt erős társulat verbuválódjék?
Minthogy az új színház két premierrel nyitott - tet ezúttal Menczel Róbert tervezte. Megmaradt
ezredév végén. a korábbi térelosztás, de minden pontosabb és
Nyakamat a vállaim közé húzva, oldalra egyet ha válaszokat nemis, bizonyos biztató tendenci-
ákat megtapasztalhattunk. Már a nevek és a szebb lett. Középen ovális dobogó áll, erre lépve
se pillantva szaporázom lépteimet - csak aho- palotában, börtönben, barlangban találják ma-
gyan utcán, aluljáróban mindannyian közleke- címek felsorolása is ezt jelzi: Weöres Sándor
gukat a szereplők. A kétoldalt ívelő falak, mint lát-
dünk manapság -, hallom még a srácok idétlen Hold-
cső lencséi távolodnak vagy hajolnak össze, há-
vihogását, de közben egész napra követ Páva- tul, középen maguk közé zárva a Napot, az ég-
szem kisasszony dala: „Nem él a földön, akire Jelenet a Holdbéli csónakosból boltot vagy éppen a bábjáték terét. Nagyobb fi-
vágyom, holdbéli csónakos, te légy a párom". Az gyelmet szenteltek a látványnak, s ez az előadás
imént olvastam egy híradást arról, hogy a Nem- javára vált. Weöres szárnyaló fantáziájának le-
zeti Színházban a diákok botrányos viselkedése begő képei Kaposvárott sokszor földre zuttyan-
miatt félbeszakadt az előadás. Holnap fenn, a tak, a csúnya és nemtörődöm játéktér - talán
stúdióban arról énekel majd teljes hittel a kar, nem is a terv, hanem a kivitelezés hanyagsága
hogy „az embernél nincs semmi csodálatosabb". miatt - kizárta annak megvalósítását, ami ennél a
Az ünnepi színházavatáson Adolf Sapiro, az AS- darabnál legfontosabb és legnehezebb: meg-
SITEJ (Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Szín- teremteni földönjáró hétköznapiság és éteri,
házművészeti Szövetség) vezetője nem akármit megfoghatatlan költészet elegyét. Az égi pályán
kíván: „Áldja meg az Isten azt a várost, amelyik a fel-felbukkanó hold is szebbre sikerült, de sajnos
gyermekszínjátszással foglalkozik!" Ő persze most is ugyanaz üldögél rajta: Michael
nem tudja, hogy a színpadon mellette álló főpol- Jacksonnak öltöztetett csónakos evez lappok,
gármester azzal bajlódik, miképpen tudná ezen magyarok, kínaiak és sumérek feje felett. Tudom,
áldott város gyermekeit távol tartani az orruk elé nehéz ezt a csak Pávaszem álmaiban élő
kipakolt pornográf sajtótermékektől - ha egyál- mesebeli alakot konkrét személyként színpadra
talán áldott ez a város, hiszen ha a CNN tudósítá- hozni, az azonban valószínű, hogy bármely
sait nézem, azt tapasztalom, hogy az Isten nem lefordítható, „megnevezhető" lény csonkítja,
ér rá holmi áldásokat osztani, hisz komolyabb otrombán egyszerűsíti ezt a figurát - legyen az
dolgokkal van (vagy azokkal sincs) elfoglalva. akár székely legény, paripás herceg vagy
Átadták hát az Arany János Színházat, egy bőrdzsekis pop-sztár.
pillanatra reflektorfénybe kerülhet a gyermek- A megújuló színház szempontjából talán az a
színjátszás - pontosabban a gyermekeknek legbiztatóbb, hogy a színészi alakítások többsé-
színházi előadást produkáló színjátszás. Itt az ge is eléri a kaposvári előadás szintjét. Nagy-Ká-
lózy Eszter éppen ottani görcseit feledve felsza-
badultan játszik, izgalmas, élő embert teremt.
• GYERMEKSZÍNHÁZ •

Puskás Tivadar (Vitéz László) és Csák György (Paprika Jancsi) a Jelenet a Test-vér-harc című görög drámaadaptációból
Weöres-mesejátékban

Azt bizonyítja, hogy Pávaszem alakja gazda- talpraesett bohóc, aki nem tudja elképzelni, hogy Marad a korrekt produkció, paradox fogalma-
gabb, mint a szokványos, sematikus-színtelen, valami ne sikerüljön neki. Határozott, de hangjá- zással: a korrekt fantázia. De ebből más nem
hamvába holt pozitív hős módjára jellegtelen, ban ott a másik szándékait ravaszul kitapogató születhet, mint kockázatmentes, biztonsági elő-
szerelmes szép leány fantáziátlanul színpadra kérdőjel; rajta nem foghat ki az élet. Remekül ki- adás.
hozott kliséje lenni szokott. A színésznő azt az il- egészíti társait Csák György ügyefogyott, csetlő-
lékony pillanatot ragadja meg, amikor az alakban botló bohóca. Álmodozó, élhetetlen, de soha
egyszerre létezik a gyermek és a felnőtt. Kényes- nem csüggedő kis figura, aki mindenhez rosszul Test-vér-harc
kedik és megejtőn mosolyog, egy kendő miatt fog h o z z á - és mégis mindenből sikerrel kievic-
életveszélybe sodorja segítőit, aztán nemtörő- kél. Csák elemében van, bátran, szabadon és
döm ártatlansággal orrát fújja a kalandosan mégis fegyelmezetten komédiázik. Hírnökök jönnek, s pihegve szólnak. Ez már
visszaszerzett, semmi kis selyemdarabba, látvá- A produkció így is hagy maga után kívánniva- máskor, másoknak, máshol történik: mégpedig
nyosan öklendezik a vértől, de azért lopva hátra- lókat. Bátrabb húzás nem ártott volna, a kelta ki- kamaszoknak és felnőtteknek többnyire esti elő-
pislog. Ez az ösztönös kíváncsiság győzi le félel- rálynő (Frajt Edit) és udvartartása feleslegesen adásban, a harmadik emeleten frissen avatott
mét a majmok országában is - és ne feledjük, kántálja szövegét-dalát, Jégapó (Miklósy stúdióban. Kiváló új játszási hely született ezzel a
minden megnyilvánulása mögött - legyen az György m. v.) pedig bánatunkra elmeséli az fővárosban, és ez a jól felszerelt, tetszőlegesen
gyermeki vagy felnőtt - ott a Nő, akit dühösen- egész történetet a Lapp fejedelemnek (Peczkay beépíthető térség -- ha a színház is úgy akarja,
némán-alázattal szolgálni és szeretni kell. Ezt Endre). Utóbbi ezt joggal igényli, hiszen csak és miért ne akarná, elvégre saját érdeke is - al-
teszi a világban tétován tébláboló kamasz, most csöppent a színpadra, mi azonban tétlenül kalmas lehet szobaszínháznyi stúdióelőadások,
Medve-fia, aki elalváskor még hüvelykujját üldögélünk, a szereplők pedig tétlenül ácsorog- alternatív produkciók befogadására - de min-
cumizza, de már lányokról álmodik. Nagy-Kálózy nak, hiszen mindezen már túlvagyunk. Az ilyen denekelőtt ilyenek létrehozására. Ez kettős célt
természetessége mellett különösen feltűnő, mozzanatok lassítják az egyébként is ráérősen szolgálhat: szélesíti a közönségtábort, és vonzerőt
mennyire nem találja helyét Haás Vander Péter. forduló történéseket. Az író dramaturgiai figyel- jelent a színészek számára is. Sorolhatjuk
Valami általa elképzelt fiktív gyermeknézőnek metlenségeit nem sikerül lényegesen korrigálni: ugyanis a gyermekelőadások fontosságát hang-
játszik, mindenre hangsúlyosan reagál, a négy kérő (Pille Tamás, Tarján Péter, Varga súlyozó közhelyeket, ezek nem vígasztalják azt a
jelenlétét bizonyítandó jópofán gesztikulál, Károly, Csuja Imre) dérrel-durral beállít, látvá- színészt, akinek kizárólag mesejátékszerepek-
ezáltal mindent két-szer mond. A nőt szolgálja a nyosan bemutatkozik, de ez csak ürügy a kalan- ben kell gondolkodnia. Az még önmagában nem
három barát is: Vitéz László (Puskás Tivadar), dos meneküléshez. Vetélkedésük elfelejtődik, baj, hogy valaki egyszer varangyos béka, más-
Bolond Istók (Czvetkó Sándor) és Paprika Jancsi pedig a Pávaszem fogságait számontartó gyer- kor kisnyúl és így tovább a hét valamennyi napján -
(Csák György). E három clown kitűnik az meki figyelem bizonyára hiányolni fogja például a bár valószínűleg a Brehm-összes eljátszása sem
együttesből: „Fő a lélek szépsége, kisapám" - lány és a kínai császár találkozását. Ezek a drá- ad teljességérzést -, de nem tagadható, hogy a
mondja Vitéz László, és Puskás Tivadar a ma hiányosságai, csakhogy Weöres tollát nem a drámairodalom java bizony nem mesejáték.
mondatban megbújó, a dráma egészét jellemző logika, hanem a fantázia vezette. Igaz, Márai Legalábbis a szó hagyományos értelmében nem
kettősséget játékában is meg-valósítja. szerint „a fantáziát logikussá kell nevelni, csak az - mert egyébként izgalmas mesének tekinthető
Egyszerre ünnepélyes és mulatságos, akkor lesz alkotóerő belőle". Ez a logika azonban akár a Hamlet, akár a Fösvény, akár éppenséggel
fegyelmezett bakaként állandóan haptákba vág- jelen esetben a szertelen, sodró erejű lendület az Ármány és szerelem. Ahogyan mese a
ja magát, miközben sokat tapasztalt bábuként is lenne, ami felrepíthetné az előadást. Ez hiányzik. Labdakidák története - még ha benne véres
néha alig találja saját fejét. Czvetkó Sándor a események játszódnak is le. De ezek nem
rettenetesebbek, mint amikor a hős szegényle-
• GYERMEKSZÍNHÁZ •

gény hétfejet nyes le, vagy Jancsi és Juliska szűzi


ártatlansággal kemencébe súvasztja a gyer-
mekhúsról ábrándozó öregasszonyt.
A Labdakidák történetéből Valló Péter rende-
zése mesél el néhány fejezetet, ezért érkeznek
hát az említett hírnökök, kik pihegve szólnak. Sőt
illusztrálnak is: Hírnök 1. (Haás Vander Péter) és
Hírnök 2. (Csák György) a kétszintes játéktér fel-
ső részén mint alkalmi színpadon eljátssza a
népnek, vagyis a Karnak, hogyan küzdött meg
egymással a két testvér, Eteoklész (Csankó Zol-
tán) és Polüneikész (Czvetkó Sándor), hogyan
futott megjósolt végzetébe a két gyilkos, illetve
áldozat. A hírnökök a némafilmek túlzásaival mu-
latságosan gesztikulálnak, a Kar földre bukva ja-
jong és szenved. A néző pedig zavartan töpreng,
melyik szinthez illik vajon csatlakoznia: együtt
búslakodjon-e a néppel e görög sorstragédián
vagy nevessen a groteszk híradáson. Ez az ek-
lektikus fogalmazás feltehetőleg abból ered,
hogy a rendező figyelembe akarta venni a mutáló
ifjúság egyszerre érzékeny és szemtelenül va-
gány látásmódját. Ellenpontokat keres: ha
Iokaszté (Andai Kati) zokog, és a Kar
szomorúan énekel, akkor a hazaérkező fiú
közben jóízűen falatozik, ha Kreon (Puskás
Tivadar) szigorúan királykodik, akkor az Őr
(Csuja Imre) kedélyesen viccelődik. Valló a görög
drámák jelenkori elő-adásmódjának kétféle
megoldását próbálja elegyíteni - felemás
sikerrel. El lehet indulni a méltóságteljes
stilizálás útján, és meg lehet mutatni a pajzsok
és páncélok mögött mindennapos
kisszerűségekkel viaskodó embert is. De ezek
el-lentétes irányok, összekapcsolásuk erőszakolt
és esetleges, izgalmas csak akkor lehetne, ha e
kettősség egyetlen karakteren belül jelennék
meg. Ám e két órába sűrített vázlatban ki így, ki Czvetkó Sándor (Polüneikész) és Andai Kati ne: Darvas Ferenc. Bábtervező: Kós Lajos. Bábjá-
úgy viselkedik. „Látszik, nem jó hírt hozol" - (Iokaszté) (Sárközi Marianna felvételei) tékmester: Cs. Szabó István. A rendező
mondja a mord Kreon, aki tudja, hogy egy tragé- asszisztense: Gyarmati István. Rendező: Babarczy
dia főszereplője. A mezítláb becaplató, kedélyes „csak" az Antigoné-drámát játszanák, nem de- László m. v. Szereplők: Szegesdi Róbert, Magyar
rülne ki, mi is történt Oidipusz bokájával, és ho- Zoltán, Aranyos Nikolett, Miklósy György m. v.,
Őrön ez egyáltalán nem látszik, őt nem városa és Nagy-Kálózy Eszter m. v., Lengyel Katalin,
nem a számára közömbös hős ifjak érdeklik, ha- gyan mentette meg a dagadt lábú a várost, de
átélhető, jelen idejű történésekkel találkoznánk. Peczkay Endre, Haás Vander Péter, Pille Tamás,
nem az, hogyan tudna kimászni a slamasztiká- Tarján Péter, Varga Károly, Csuja Imre, Frajt Edit,
ból. Puskás Tivadar, Czvetkó Sándor, Csák György,
Az élmény mégis megszületik: az intenzív Kisfalvy Krisztina, Cs. Szabó István, Kemény
Kétséges az is, hogy érdemes-e - talán be- próbafolyamatról árulkodó, erőt sugárzó színé-
avató, ismeretterjesztő célzattal történt? - ennyi István, Albert Gábor, Albert Péter, Balla Tibor.
szi jelenlét teremti meg. A szinte mindvégig je-
motívumot összezsúfolni. Mire az első igazi len levő Kar (karvezetők: Szabados Zsuzsa és
drámai helyzethez érkezünk - ez a második rész Besztercei Zsuzsa) Melis László gyönyörű, Test-vér-harc avagy fejezetek a Labdakidák
közepe, amikor is, a politikai és erkölcsi „időmértékes" dallamaival kíséri a színjátékot, történetéből (Arany János Színház)
törvények ütközésekor az Antigoné-történet be- amelynek résztvevői fegyelmezetten teszik a Aiszkhülosz: Heten Théba ellen, Euripidész: Phoini-
indul (végre először láttam esendő Antigonét, kaí nők, Szophoklész: Antigoné című tragédiájából
dolgukat. E fegyelem nem gépies, nem mecha-
akit nem a gyűlölködés és nem pusztán az elvek Jánosi István, Kárpáthy Csilla és Trencsényi Wal-
nikus, mert a produkció fogyatékosságai elle- dapfel Imre fordításának felhasználásával összeállí-
hajtanak - a bemutatón Györgyi Anna játszotta a nére átüt rajta a közvetítők hite. Ez a hit pedig
szerepet, a másik szereposztásban Buzogány totta: Valló Péter. Zene: Melis László m. v. Díszlet:
egy jó színház születésének lehet biztosítéka. Valló Péter m. v. Jelmez: Veres Gabriella m. v.
Márta látható) -, a nézők többsége elveszítette Olyan színházé, melybe betévedve otthonra
mára fonalat. Addig ugyanis csak mesét hall: va- Rendezte: Valló Péter m. v. Mozgás: Juhász Anikó.
lelnek akár ama petárdás kamaszok is. Dramaturg: Cziráki Judit. Korrepetitor: Gárdonyi
laki mindig arról mesél, mi történt, mi történik va-
lahol másutt. Ezen az sem segít, hogy az áttetsző Edit. A rendező asszisztense: Meszéna
Weöres Sándor: Holdbéli csónakos (Arany János Mariann.
plexifalon túl tetszetős koreográfiával megjelení- Színház) Szereplők: Andai Kati, Puskás Tivadar, Csankó Zol-
tik a számunkra az öldöklés szörnyűségeit. Ha Díszlet: Menczel Róbert. Jelmez: Cselényi Nóra. Ze- tán, Czvetkó Sándor, Györgyi Anna m. v., Buzogány
Márta, Lengyel Katalin, Haás Vander Péter, Csák
György, Ujlaky Károly, Csuja Imre, Hankó Attila, Sza-
bados Zsuzsa, Beszterceí Zsuzsa.
C S Á K I JUDIT

MÉG EGY ÉVAD - JÓKEDVBŐL


BESZÉLGETÉS SCHWAJDA GYÖRGGYEL
 Mikor nyílik a színház? - Hogyan?
 Április tizenkilencedikén.  Hát például úgy, ahogyan kiírták a Thália
 Szép? pályázatát. És ahogyan döntöttek József Attila
 Gondolom. Színház-ügyben. Ahogyan működnek, illetve
 A helyi önkormányzattal milyen a kapcso- nem működnek a pesti színházak. Ahogyan
latuk? törődnek velük, illetve nem törődnek velük. Ez a
 Még nem dőlt el, hogy a városi vagy a hozzáállás jelek valamit. Nem érdekel az, hogy
megyei önkormányzathoz tartozunk-e. bemenjek oda, és ,,tönkretegyek" egy társulatot,
 Félig ide, félig oda nem lehetne? amelyik azt hiszi, hogy én azért megyek oda,
 Nem tudom, hogyan érti ezt; annyi bizo- hogy őket tönkretegyem. Miattam ne legyen har-
nyos, hogyha a megyéhez tartozunk, a város ak- minc ember boldogtalan. Legyenek boldogok,
kor is beszáll a fenntartásba, és fordítva. Csak az csinálják tovább, amit akarnak. Engem így nem
nyitott kérdés, hogy ki lesz a tulajdonos. érdekel a színház.
 Baj, hogy ez még nem dőlt el?  Fáradt? Elege van, igaz?
 Nem. A város nyilván közelebb érzi  Hát ebből a fajta színházból nagyon. Ebből
magához a színházat. tényleg elegem van.
 A költségvetés miatt sem sürgős, hogy ez  Azt mondta nekem tavaly, hogy igaza volt
egyértelmű legyen? Schwajda György (Korniss Péter felvétele) Székely Gábornak, amikor otthagyta a színhá-
zat. Még mindig igy gondolja?
 Nem. Nekem nem.
most nem lehet. De valami ilyesmiben nagyon  Igen. Miközben persze minden alkalommal
 Miért? Mert utolsó évadát tőlti a színház-
szívesen benne lennék. A közvetlen tervem megpróbálom őt rábírni, hogy szálljon be újra. De
ban?
mégsem ez. Hanem az, hogy elmennék két-há- azért pontosan tudom, hogy igaza van. Azért
 Nem, nem azért, hanem mert tényleg nem
rom évre. nincs teljesen igaza, mert neki csak rendezni kel-
számít. Elvileg egyébként valóban utolsó évado-
lene; neki nem lehetne más dolga. Sem igazgat-
mat tölteném a színházban.  Külföldre?
ni, sem egyebet. Hogy abból kiszállt, abban iga-
 És gyakorlatilag?  Igen. Itt hagynám egy kicsit ezt az orszá-
za van.
 Július 31-én lejár a szerződésem. S ha got. Azt hiszem, hogy most van az a pillanat, ami-
 Gondolom, becsületbeli ügy, hogy még egy
már az önkormányzattal való kapcsolatomra kor itt kell hagynom. Szükségem van arra, hogy
évadot vállal Szolnokon. A becsületbeli ügyhöz
kérdezett: megkerestek a megyei és a városi távol kerüljek mindattól, ami itt történt velem,
az is hozzátartozik, hogy egy továbbvihető,
önkormányzat képviselői együtt, és megkértek, meg amit én csináltam. Szembe kell néznem a
folytatható színházat kell otthagynia?
hogy maradjak. Beszéltem a társulattal és saját múltammal. Rettenetesen irigylem azokat
- A „továbbvihetésben" én nem hiszek. Bár-
elvállaltam még egy évadot. Kipróbáljuk az új az embereket, akiknek nincs mivel szembenéz-
mennyire úgy gondolta esetleg Kazimir, hogy a
színházat. Ha már ilyen csapat jött össze, ne niük. Nekem van. Egyedül kell maradnom saját
Thália Színház továbbvihető - nem. Azt a szín-
csak három hó-napjuk legyen az új épületben, magammal, hogy végiggondoljam, mit csinál-
házat ő találta ki, addig volt, ameddig ő volt, nem
hanem egy teljes évad. tam, miért csináltam. És azt gondolom, hogy
kell továbbvinni. Egy másik személyiség kell, és
 Ez talán magának is jár, nem? most itt nincs is szükség ránk. Egy-két évig.
annak valami újat kell kitalálnia. Isten óvjon attól,
Végigcsinálta az építkezést...  Ránk?
hogy valaki továbbvigye azt, amit én csináltam.
 Nem. Nekem valóban az volt a szándé-  Igen. Általában a művészekre. Az értelmi-
Mint ahogy attól is óvjon Isten mindenkit, hogy
kom, hogy megvárom, míg felépül az új színház, ségre. úgy írjon, ahogy éri - én is megpróbáltam nem
és elmegyek. Ennél jobbat, többet úgyse tudok  Körülbelül egy éve beszélgettünk utoljára, utánozni senkit. Az ilyesmit nem kell továbbvinni.
tenni... De rábírtak, hogy legyen még egy év; s éppen akkor, amikor megpályázta a József Attila Jó színházat kell csinálni - ez természetes. Az is
ahogy nekik is mondtam, hát legyen. Csináljunk Színházat, és nem kapta meg. Nemrégiben a természetes, hogy aki jön, megpróbál még job-
végig egy évadot jókedvből. szakmai kuratórium úgy döntött, hogy a Thália bat csinálni. Hiszen messze van a tökéletestől
 Ha maga azt mondja, hogy jókedvből, ak- Színház megüresedett igazgatói székét magá- az, amit mi csinálunk.
kor ez tényleg az utolsó... nak kell adni, pályázat nélkül. Az önkormányzat  Ugyancsak tavaly említette, hogy a
- Az. ezt a szakmai döntést figyelmen kívül hagyta, és tökéletes színházhoz ki kellene találni, hogy mi
 S aztán? Visszamegy drámaírónak? pályázatot írt ki az igazgatói posztra. Ez hogyan
kell az embereknek. Most ki lehet találni, hogy mi
 Hát... nyilván ezt szeretném, de azt hi- érintette?
kell az embereknek?
szem, hogy ez nekem nem adatik meg. Valami  Sehogy.
 Most sem lehet kitalálni. Én most sem tu-
pénzkereset mindig kell, mert csak írásból nem - Megkérdezték magát, hogy elvállalná-e?
dom, mit fogunk '91-92-ben játszani; nem tu-
lehet megélni.  Nem. Ha megkérdeztek volna, akkor dom, hogy eszembe fog-e jutni egy vagy két
 Akkor mit fog csinálni? meg-mondtam volna, hogy nem vállalom el. És Száz év magány vagy valami hasonló. Halvány
 Elsősorban természetesen író szeretnék nem is volt túl szimpatikus az egész: éreztem fogalmam sincs, miközben ezzel fekszem, ezzel
lenni - és csak író. De ez sem ilyen egyértelmű, benne egyfajta gesztust, hiszen ez ugyanaz a kelek. Lehet, hogy megsegít a jóisten, és az utol-
mert szívesen lennék színháznál is. Egy jó szín- csapat volt, amelyik egy évvel ezelőtt egy só másodpercben valami beugrik, és megcsinál-
háznál... pályázaton úgy döntött, hogy ne én nyerjem... juk. De most fogalmam sincs. Arról meg végképp
- Dramaturg? Nekem az elég volt. Abból láttam, hogy itt mást nincs fogalmam, hogy, mondjuk, '92 januárjában
 Dramaturg. Egy jó színháznál. akarnak, mint én - és én ezt elfogadom. milyen állapotban lesznek a nézők.
 Ahol, mondjuk, Székely Gábor az igazga-  Mit fogad el? A mást, amit akarnak?  Megkérdezném a véleményét a színházi
tó?  Nem. Azt, hogy másképpen akarják. Hogy élet néhány égetőnek látszó problémájáról. De
 Ezt már csináltuk egyszer. És Székellyel így akarja a főváros, ahogyan csinálja.
zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy egy f él-
gőzzel dolgozó, leszálló ágban levő
szíinigazgatót faggatnék, vagy...
 Abban biztos lehet, hogy ameddig csiná-
lom, egészen a legutolsó napig teljes erővel dol-
gozom. Abban is biztos lehet, hogy megpróbá-
lom mosta lehető legjobb évadot csinálni. Mindig
jobbat, mint az előző. Amikor befejezek egy da-
rabot, pontosan tudom, hogy messze van attól,
amilyennek meg kellett volna írni. Es a követke-
zőnél megpróbálok a saját mércém fölé kerülni.
Igazgatni sem tudok másként. Más kérdés, hogy
soha nem éreztem magam színházigazgatónak.
Számomra ez kényszer; rákerültem egy kény-
szerpályára, és nem, vagy csak nagyon nehezen
tudok kimászni belőle.
 Akkor beszélgessünk a vitás kérdések-
ről...
 Külön-külön talán nem is érdemes. Azt lá-
tom fontosnak mindegyikben - bár a vitákból ki-
szálltam és nem nagyon akarok visszaszállni -,
hogy váratlanul ért bennünket egy helyzet: az,
hogy minden felborult. Óriási lehetőség nyílt a
szakma előtt arra, hogy végiggondolja a helyze-
tét, benne az összes színházét külön-külön, és
kitaláljon egy jobb struktúrát, bár én ezt a szót
nem szeretem. Kitalálhatta volna a szakma,
hogy egyáltalán milyen legyen a magyar szín-
ház. De ez a helyzet mindenkit felkészületlenül
ért; előjött számtalan ötlet és variáció, egyik bu-
tább, minta másik. Holott mi tehetnénk le az asz-
talra az elképzelést, hogy mit kellene kezdeni a
színházzal, mert senki más, sem a kormányzat,
sem a pártok nem tudnak ilyet letenni. Légüres
tér van, s ha meg tudnánk fogalmazni, hogy ne-
künk mi a jó, akkor most meg kellene mondani.
Ehelyett ostobaságok tömkelege kerül elő. Én
ezért ezeket a vitákat terméketlennek tartom;
nem látom, nem érzem, hogy lenne életképes ja-
vaslat.
 Ennek oka vajon az alkalmas emberek hiá- Máthé Erzsi és Gelley Kornél A szent család
nya? című Schwajda-darabban (lklády László menjen és nagytakarítson... A városnak kell
 Nyilván. Persze. Az erre alkalmas felvétele) megszüntetnie egy színházat, és a helyén létre-
emberek hiánya. Mert egy fantasztikus hozni egy másikat. Ezért mondom én, hogy a
rendezőnek vagy egy nagyon tehetséges egymástól, és az egész így volt színes és válto- Thália-korszak végetért. Megszűnt. Attól a pilla-
színésznek nem kell arra is alkalmasnak lennie, zatos. nattól kezdve pedig nem annak kell elvégezni a
hogy megfelelő színházi szerkezetet találjon ki  Ha magának odaadták volna tálcán a Thá-
piszkos munkát, akit oda kineveznek, vagy aki a
arra, hogy tehetségét ér-vényesítse; azt pályázatot megnyeri, hanem a városnak kell ki-
liát, akkor sem kellett volna. Akkor hogyan jöhet-
másoknak kellene kitalálni a számára. mondania, hogy itt már nincs Thália Színház, és
ne létre ez a fenti helyzet? holnaptól itt van a Magyar Színház vagy bármi.
 Kinek?  Ez nem odaadás. Beültetnek egy
 Nem tudom. Nem hiszek egyébként sem És a portástól a gazdasági igazgatóig mindenkit
megszűnőben levő, félig tetszhalott színházba. az vesz fel, aki ott az igazgató. Az is lehet, hogy
az egy, sem az egységes struktúrában. Tovább- Színházat úgy kell odaadni, ahogy a Katonát
ra is azt állítom, hogy semmiféle struktúrának azt a negyven színészt veszi fel, aki azelőtt ott
odaadták. volt.
nem kell lennie. Nem kell azonos struktúrában
 Egy üres épületet?  Ahol igazgatóváltás történik, ott tabula ra-
működtetni Budapest színházait, hanem oda kell
adni őket egy-egy jelentős személyiségnek, s ők  Igen. Akkor nem kell senkit tönkretenni, sát kell csinálni?
majd megcsinálják a maguk színházait. Akkor akkor nem kell bántani senkinek az
egzisztenciáját. Az nem odaadás, hogy az  Igen, de nem az új igazgatónak.
működött jól Budapest színházi élete, amikor - Jelenti-e ez az állandó társulatok megszű-
több személyiség megcsinálta a maga színhá- ember vagy vállalja azokat a körülményeket,
amelyeket ott talál, vagy... nését?
zát; ezek persze természetesen különböztek  Nem. Azt hiszem, kevés eredményünk
 Most, ugye, arról beszélünk, hogy van ott
egy társulat, amelynek a tagjait nem lehet csak egyike az állandó társulat - külföldön elég sok
úgy kirúgni? helyen sóvárognak is utána. Ezt nem kellene
 Persze. Illetve lehetne, de nem hiszem, megszüntetni.
hogy az lenne a dolga az embernek, hogy oda-
 Sok tehertétel fakad belőle. Jogi kötöttsé- - Igen. Nagyjából ennyi ideig lehet fölfutóban külön dramaturgokat, rendezőket, színészeket -
gek, melyek következtében nehezen változik a egy színház. Utána egy-két évig még jó lehet, az- színházi embereket nevelnék szívesen. Ezen
társulat... tán leszáll. S ha lenne ilyen állandó megújulás, azt értem, hogy úgy csinálnám, ahogy velem tör-
- Nem, ez legfeljebb lustaságból fakad. Éves akkor ugyanaz az ember három év szünet után tént. Odamentem Székelyhez, aki talán nagyon
szerződések vannak, éppen azért, hogy szabad újra tudná kezdeni. Talán nem ugyanazokkal, egyedül volt akkoriban Szolnokon. S egyszer-
mozgás legyen. Mnouchkine vagy Brook talán nem ugyanazt. Még valami nagyon fontos. csak azt vettem észre, hogy már rég nem csak
társulata is állandó társulat... Ami pedig a többi Mindenképpen vidéken kellene kezdeni minden- dramaturg vagyok. Elcipelt a tanácsba a költség-
vitát illeti, mind arra vezethető vissza, amiről az kinek, igazgatóknak is, színészeknek is. vetést megbeszélni. Nem értettem, minek kell
előbb beszéltem: üres színházakat kell adni az  Újra bevezetné az egyszer már volt sza- odamennem, de ott voltam, és megtanultam azt,
igazgatóknak. Meghatározott időre, és nem hit- bályt? amiről korábban csak annyit tudtam, hogy utá-
bizományba, egy életre.  Igen. Azt hiszem, ezt Nádasdy Kálmán és lom. Ott ültem díszlet- és jelmezelfogadásokon.
 Pályázattal? Várkonyi Zoltán találták ki, és nagyon okos dolog Aztán a főpróbaidőszakban a megbeszélése-
 Nem hiszem. Mert akkor azonnal felmerül volt. Nagy ostobaság elszerződni a Madáchba ken. Ennek egy bizonyos része tanítható. Olyan
a kérdés, hogy ki döntsön. Akkor a zsűrit is pá- meg ide-oda, és várni arra, hogy valamelyik szakma, hogy csak dramaturg, nincsen. Min-
lyáztatni kell, és kialakul egy ördögi kör. Vállalni nagyágyú megbetegszik. Ez a halála a színész- denhez kell egy kicsit érteni - és ilyen ember na-
kell a döntés felelősségét. nek. Míg ha elszerződik vidékre, jó esetben a fél gyon kevés van.
 Kinek? világirodalmat végigjátssza. Legalább két év  Pedig most ilyenek kellenének, igaz?
 A tulajdonosnak. Ha nincs elég szakértel- kellene vidéken, hogy megtanulja a szakmát. -- Persze. Nézze meg a különböző helyekre
me, módja van rá, hogy véleményt kérjen szak- - Amiről most beszélgetünk - álom. A jelenlegi beadott pályázatokat... A java része meg nem
emberektől; olyanoktól, akiknek bízik a vélemé- színházi helyzetből van-e ide átmenet, vagy valósult vagy megvalósíthatatlan „én-ambíciók-
nyében. A világon elég sokfelé így csinálják, nem hirtelen váltás kell: vonal, és mostantól másképp ról" szól. Miközben a színigazgatás nem az „én-
akkora újdonság ez. van? ről" szól. Hanem arról, hogy másnak teremtsek
 Mennyi lenne a meghatározott idő?  Nem hiszem, hogy kell „vonal". Én olyan lehetőséget, amelyben a lehető legjobban
 Öt év. Ha valaki fantasztikus színházat minden-féle kötöttségtől irtózom; ahogy a megvalósíthatják önmagukat.
csinál, kaphatna egy hatodikat, helyzet hozza, úgy kell csinálni. Most a Thália  Van magának utódja? Nevelt embereket
jutalomjátékként. Többet nem. Aztán ki kell üres, holnap egy másik színház. A maga körül?
üríteni a színházat, és odaadni másnak. És ha az főiskolásokkal más a helyzet: ott döntés  Nem. Sajnos nem sikerült. Próbálkoztam.
az igazgató valóban zseniális volt, három évre kérdése, hogy holnaptól így legyen Elmenekült. Megijedt és elmenekült.
elmehet mást csinálni. Ha rendező, rendezni, ha  Tanít a főiskolán?  Ez kudarc, nem?
színész, akkor játszani. Vissza társulati tagnak,  Nem.  Igen, és azén kudarcom. Bár ha több közül
mert könnyen elfejti az ember, ha vezető, hogy  Szeretne? lehetne választani, tízből egy beválhatna. De
milyen is társulati tag-nak lenni. És, mondjuk,  Hát... Mit mondjak, hogy őszinte legyek? egyből egy?
három év után újra lehet neki színházat adni. Nem tudom igazán. Én mindig másképpen gon-  Ha a főiskolán tanítana, erre több
 Ötévenként muszájból felborul egy egész dolkodtam a dramaturgiáról, a színházról, nem lehetősége lenne.
színház? úgy, ahogy ezt a főiskolán tanítják. És nem taní-  Nem hiszem Erre nincs igény.
tani szeretnék. Hanem azt szeretném nagyon,  Most mondta, hogy a szakmának erre len-
Varga Gyula és Mucsi Zoltán a Táncdalfesztivál ha lenne drámairodalom, fiatal drámairodalom. ne igénye.
66-ban (Szoboszlai Gábor felvétele) Szívesen tanítanám „színházul" azokat, akik  Nem, nem erre van. A rendezőknek az az
kedvet éreznek a drámaíráshoz. Nem képeznék igénye, hogy kapjanak egy színházat. Már egé-
szen fiatalon az az igényük, hogy ők legyenek az
igazgatók, de minimum a főrendezők. Miközben
az lenne a dolguk, hogy rendezzenek.
- Előbb azt mondta, a színháznak viszont az
kellene, hogy...
 Igen, én ezt gondolom; sőt azt is gondo-
lom, hogy még a rendezőknek is ez kellene. De
hát másképp 'gondolkodunk. Ezért mondtam
magának, hogy Székely Gábornak az lenne a
dolga, hogy rendezzen. És másvalakinek az len-
ne a dolga mellette, hogy olyan feltételeket te-
remtsen neki, amelyek ahhoz szükségesek,
hogy a lehető legjobban csinálja.
- Áldozatos munka. Maga vállalná?
 Idáig ezt csináltam. De nyilvánvaló, hogy
egy életen át ez nem várható el senkitől, tőlem
sem. Ha sokan lennénk, az jó lenne. Kinevelődne
egy-két olyan ember is, aki akár egy életen ke-
resztül lehetne jó színházigazgató.
- Néha azt hiszem, magának tényleg nagyon kudarcnak érzem, hiszen eredetileg mégiscsak ház. Ilyen értelemben az én szolnoki éveim egy
elege van az egészből, sőt úgy gondolom, hogy dramaturg volnék. Kudarcnak tartom azt is, hogy populárisabb színházeszme jegyében teltek. Haj-
ebben igaza is van. Máskor úgy gondolom, hogy nem sikerült rendezőt nevelni. Színészt igen. landó voltam olyasmire, amire komoly, tisztessé-
magának erről, a színigazgatásról szól az élete; Olyat is, akit páros lábbal rúgtak ki a főiskoláról, de ges író nem hajlandó: írtam zenés darabot. A Lu-
arról, hogy másoknak, Törőcsiknek vagy Garas- én biztos vagyok benne, hogy nagy színész lesz. A das Matyit, a Rákóczi teret, a Táncdalfesztivált -
nak lehetőséget teremtsen, hogy színészeket fut- rendezők terén - ott kudarcot vallottam, pedig ez utóbbi volt a legelső bemutatónk, így találkoz-
tasson fel... próbálkoztam. Nem sikerült. Rendezőből is kevés tam újra a várossal. A Ludas Matyi pedig döbbe-
 Jó. Fordítsuk meg a dolgot. Lehet, hogy én van. S ha az előadásokat nézem... Persze ott is netes siker lett Szolnokon, fel sem tudtam mérni,
erre születtem. Ezt kellene csinálnom, és nem ál- rengeteg a kudarc. De remélem, voltak sikerek is. hiszen fogalmam sem lehetett arról, hogy épp a
dozatnak tekintenem, és lelhetnék benne örömet Eleinte főleg kudarcok voltak. Nem ismertük egy- szolnokiakról szól. Csak azt vettem észre, hogy a
is. De hát én azt gondolom, hogy ez nem így van. mást, belekeveredtem egy társulatba; nem is egy premieren hatszáz ember egy irányba néz, a me-
Lehet, hogy nagyon keveset tudok az irodalomról egészbe, csak egy félbe, mert a másik fele elszer- gyei első titkár páholyába, a titkár felesége pedig
és a drámaírásról, de úgy érzem, ott is van egy űr. ződött. Évek kellettek, amíg cserélődtek, s öt évig kirohan. Akkor kezdtek el például az orvosok is
Azt érzékelem mint színházigazgató, hogy nincs tartott, amíg a társulat megszületett. Ez idő alatt színházba járni, meg a többiek is. Én meg ponto-
igazi drámairodalom, a nagy nemzedék elment voltak sikeres előadások. És sikernek könyvelem san tudtam a darab és az előadás gyengéit- mert
vagy nem ír, itthon és külföldön. Ebben az űrben el azt is, hogy Taub János hozzánk kötődik, hogy hogy hülye fejjel ezt még én is rendeztem -, és
az ember azt gondolja, hogy még olyan kevés ké- Fodor Tamás hozzánk kötődik... tudtam azt is, hogy igaza van a kritika kifogásai-
pességgel is, mint az enyém, itt lenne mit keresni.  A mérleg nyelve a sikerek felé billen, igaz? nak. De a városban ez az előadás akkora bomba-
Ha lenne időm, energiám és tehetségem, akkor  Valószínűleg igen. Szolnokon azt érzem, ként robbant, hogy jönni kezdtek az emberek. At-
nem egy, hanem öt vagy tíz év alatt talán sikerülne hogy szeretnek. S nagyon sajnálom, hogy semmi- tól kezdve bármit csinálhattam, behunyt szemmel
egyetlen drámát megírni, ami világirodalmi rangú. képpen nem tudnék leköltözni, ott élni. De hogy jöttek. Megcsinálhattunk egy olyan évadot,
És most tegye egymás mellé a kettőt. szeretnek, azt érzem, és az nagyon jó. Még a bu- amelyben ott volta Caligula helytartója, a Kastély
 A személyes és a közösségi ambíciók egy- kások is úgy történnek, hogy megfognak az utcán, és a Ghelderode-darab - és utána is volt tizen-
másnak feszülnek...? és elmondják, hogy „igazgató úr, hát mibe kény- egyezer bérlőnk a hatvanezres városban.
- Vonatkoztassunk el a személyemtől. Nem szerítik magát"..., miközben én hajszálpontosan  Fontos magának, hogy szeretik?
tudom, mennyire személyes az, ha arra a lehető- tudom, hogy én találtam ki, és én szúrtam el az  Persze, hogy fontos. Illetve nem is a szere-
ségre gondolok, hogy írhatnék egy világirodalmi egészet. De rögtön fölmentenek, még a hülyesé- tés a fontos, hanem... Valamennyien azért csinál-
jelentőségű drámát. Az csak személyes? geimet is felmentik... juk ezt a nyomorult színházat, mert azt gondoljuk,
 Miért vajon? Maga egy barátságtalan, hogy van valami, amit el tudunk mondani az em-
 Meg kell írni. Kockázatos, persze.
„sprőd" pasas... bereknek, tudjuk befolyásolni a gondolkodásukat,
 Ugyanilyen kockázatos, hogy milyen szín-
 Miért? Nem tudom. Valószínűleg... érzik, az életüket, a moráljukat. Ez ami hiedelmünk, le-
házat tudok csinálni.
hogy nagyon szeretem a közönséget. A teltházat, het, hogy tévhitünk. És ha az a színház, amit én
 Jót. Azt már csinálja néhány éve.
az embereket- én csak úgy érzem jól magam, ha csinálok, formál valamennyi embert, az már na-
 Akkor is minden pillanatban kockázat.
teli a színház. Nagyon odafigyelek a közönségre - gyon jó. Ez a fontos, nem a szeretés.
Sem-mi biztosíték nincs semmire. Most például
nem vagyok igazi intellektuel, nem tudnék értel-  Sokba van ez magának?
még el-mehetnék úgy, hogy maradna utánam
miségi rétegnek színházat csinálni, pedig azt is el-  Sokba. Milyen értelemben?
valami mítosz, és könnyen lehet, hogy egy év
ismerem, és nagyon szeretem is. De talán ennél  Mi az ára? Mibe került ez?
múlva úgy megyek el, hogy tönkretettem saját
alpáribb vagyok, vagy ha finomabban akarnám  Lássuk csak... Ez idő alatt eladtam egy ko-
magam, mint igazgató, mert olyan hülyén találom
ezt megfogalmazni, hát inkább Shakespeare-rel csit száztízezer kilométerrel, most van egy egy-
ki a következő évet.
vagy Molière-rel értek egyet, és soha nem tudnék éves kocsim, ötvenháromezer kilométerrel, jöttem
 Ez is oka annak, hogy most akart
Racine vagy Corneille lenni. Én mindenféle aljas- máshogy is, összesen lehet vagy kétszázezer ki-
elmenni?
ságra képes vagyok, hogy behozzam és bent lométer, a fizetésem nagyjából erre ment el. Ha
 Igen. Úgy gondolom, hogy ez az évad, a
tartsam a közönséget. A medvetáncoltatástól a nem lennék író, s nem lenne írói jövedelmem is,
gyönyörű új színházzal, ezzel a társulattal, ezek-
birkózóbajnokig mindent beleírok egy darabba, nem tudnám eltartani a családomat. Anyagilag ez
kel az előadásokkal olyan, hogy én úgy tudom ott-
azért, hogy a végén, amikor a közönség kimegy, szórakozás, hobbi. De nem lehet így mérni.
hagyni, hogy még fent van.
úgy járjon a gyomra, ahogy én akarom. Ezért Amennyibe került, fáradságba, energiába, a leve-
 Van ebben egy teátrális gesztus is, per- lehetett sokáig az a vád ellenem, hogy minden
sze... lezős viszony a családommal, és a többi - talán
darabom kabarétréfák sorozata. És mert megnyerem egyszer. Akkor, amikor majd távol le-
 Hát persze, hogy van. Nyilván benne van. mindenre képes vagyok a közönségért, szek tőle, és rálátok. Ez hasznos lesz íróként is...
Meg az is benne van, hogy szerintem fontos tudni, valószínűleg ezért értünk ennyire egyet Taub Nem csak azért, mert lesz majd mit megírni.
hogy mikor kell valamit abbahagyni. Jánossal, ezért beszélünk egy nyelvet. Nem  Ebből a szempontból nem érzi
 Szokta tudni? érdekelnek különösebben a nagy, lila lelkek... elveszettnek ezt az időt?
 Igen. Többnyire tudom, hogy meddig lehet  Civilben sem, igaz?  Nem. Szakmailag, ha úgy tetszik, drama-
csinálni valamit. És mikor nem szabad tovább.  Civilben sem. Színjátéknak gondolom én az turgként is nyereség volt. Ott kellett ülnöm minden
 Most, amikor eldöntötte, hogy abbahagyja ilyesmit. Amikor civilben lelkizés közelébe ke- egyes előadásnál, végiggondolni, sokszor mások
a színházigazgatást - s a döntés tényén a rülök, el szoktam mondani, hogy „még ezt is helyett is, meg másokért is... Ha lesz időm arra,
ráadás évad végül is nem változtat-, biztos rosszul játszod", ilyenkor mindenki elröhögi hogy ez leülepedjen, akkor ez nagyon hasznos
készített magában valami leltárfélét. Mi sikerült magát, és abbahagyja. Lelki folyamatok persze lesz. Már soha többé nem tudok úgy drámát írni,
és mi nem? vannak a színházban is. De bonyolultabbak mint ezelőtt... Aztán hogy majd hogyan, azt nem
 Mindenképpen kudarcnak érzem, hogy annál, sem hogy kiemeljük őket, és csak róluk tudom.
nem találtam olyan igazi fiatal írót, akit végképp szóljon a szín-
megnyertem volna a magyar drámának. Pedig
eleget próbálkoztunk Szolnokon. Ezt elég komoly
Tudják, hogy még mindig jobb, ha látom, hogy
gyűröttek reggel, mert hajnalig maradtak a
klubban, és ezért megkapják a magukét, mint
ha magukra kennek öt kiló festéket, mert azért
még meg is ölöm őket. Ezért aztán nem is ha-
zudnak. Pedig színházi világ teli van hazug-
sággal. Úgy hazudunk egymásnak, minta víz-
folyás. Én ezt társulaton belül megpróbáltam
elkerülni.
- A személyes példaadás erejében bízik?
-- Abban is Igen. Utáltam az öltönyt, de
amikor igazgató lettem, vettem, és hordom. Az
őszinteséggel is így van. Ha leülünk, kegyetle-
nül őszintén elmondom a véleményemet. De
azt is, ha valamit éri szúrtam el.
 Maga hatott és hat rájuk. És ők magára?
-- Ők is. Biztosan.
 Miben változott?
- Nem tudom. Fogalmam sincs. Ez is
Sztárek Andrea a Rákóczi tér című musicalben lenne ez a tévhitem - nem tudom másnak ne- olyasmi, amit én nem tudok megítélni. -
(Sárközi Marianna felvétele) vezni -, nyilván megpróbálnék a nyugdíjig Pedig na gyon érdekelne...
elevickélni. Ez lenne normális, persze. - De ha egyszer nem tudom... Másképp látom
- Adná a fiát erre a pályára? - Ha képen kellene magát ábrázolnom, őket, mint öt évvel ezelőtt, az biztos. Volt
 Nem. És nagyon elkeserít, hogy nagyon biztosan maga elé nyújtott karral mutatnám, bennem egy olyasmi érzés, hogy „a színész
szeret bent lenni a színházban. amint eltartja magától a környezetét... nem ember". Ezt tanultam, ezt láttam. Mindig
 Játszott olyan fontos szerepet a színház  Erről a társulatot kellene megkérdeznie... egy picit máskent láttam őket; ebben voltak vi-
életében, minta színház a magáéban?  Volt, akit megkérdeztem. táink már annak idején, 73-ban Székely Gáborral
 Ezt hogy érti?  És így érzik? is. Megmaradt bennem, hogy a színészek nem
 Így. És ezzel együtt hiteles embernek normálisaik, és másképp kell őket kezel-ni. Ez
- Ahogy mondom. Kétféle válasz van rá: igaz i , tényleg másképp kell őket kezelni.
igen, nem. tartják. Ez jó, nem?
 Van egy harmadik is: nem tudom. Tényleg  Ha úgy érzik, hogy nem engedem őket  Szóval a színész is emberből van?
nem tudom. Azért is gondolom, hogy most abba magamhoz elég közel, azaz én nem vagyok  Igen. Csak másféle emberből.
kell hagyni, mert azt vettem észre az utóbbi elég nyitott a számukra - ez így lehet. De ez a - Elképzelte már azt az évadkezdést, ami-
időben, hogy nem szeretem a színházat. Nem helyzetemből is adódik, nem csak a természe- kor magának nem kezdődik el az évad?
szeretek bemenni. Eltűnt valahová, már vissza temből. Ők elengedhetik magukat -- én nem  Ó, persze. Sokszor.
se tudom idézni milyen messzire, az az érzés, roppanhatok össze.
 És milyen?
hogy valamikor gyerekkoromban, vagy fiatal  S ha közel áll hozzá? Bezárkózik?
férfikoromban remegő lábakkal mentem  Igen. Illetve arra várok, hogy bezárkóz-  Nagyon jó lenne, mert nem itt lennék.
színházba, s az volt a világ legnagyobb élmé- hassam, és elintézhessem magamban. Mert  Örömmel várja?
nye, próbákra bejárni a Várkonyi mellé. Nagyon amíg csinálom, nem intézhetem el. Addig nem  Igen. Csák az tragikus benne, hogy pont
távoli lett ez, és nem jön vissza már. most alakult így. Tudom, hogy abba kell hagy-
szabad kikészülni, nem szabad kiborulni, nem
 Közben meg bejár a főiskolára, és nézi lehet még egy órára sem bezárkózni egyedül. nom, miközben a fél országot le tudnám szer-
azokat, akiket csak jövőre lehet szerződtetni. Elő- Majd utána lehet. ződtetni. És a hatalmas tehertétel, hogy em-
re gondolkodik? Vagy ez csak reflex? berek rám bízzák az életüket.
 Amit nem szabad megcsinálni, az nem is
 Ezt ki mondta magának?  Az öröm meddig tart majd?
fordul elő?
 Nem mindegy?  Egy-két évig biztosan. Aztán két-három
 Azért előfordul... ők is tudják, hogy volt
 Mondtam már, hogy amíg csinálom, teljes már, amikor kiborultam. év múlva hiányozni kezd a társulat. De az még
gőzzel csinálom. Komolyan. nem feltétlenül fogja azt jelenteni, hogy megint
- És akkor ordít?
 Fáradt? igazgató akarok lenni.
 Igen. De a műbalhét nem szeretem. Egy-
 Dehogy vagyok én fáradt! Nem tudom, mi- általán: a mű vagy a művi dolgokat nem szere- - .... hanem esetleg dramaturg. Lassan
ért akarják rám fogni, hogy fáradt vagyok. Nem tem, nem bírom. A színészeim sem műembe- körbeértünk. Még egy kérdés: tudja, mit akar
vagyok fáradt. Megpróbáltam világosan megfo- rek. Nézze meg őket: nem az utcán nagy színé- megírni?
galmazni, hogy ennek a munkának csak így van szek vagy színésznők, hanem a színpadon.  Konkrétan nem, de nagyjából igen.
értelme. Egy idő után távol kell kerülni tőle. Ha  Regény, igaz?
Remélem, hogy a társulaton belül, egymás kö-
elég fiatal volnék, öt év múlva talán megint ezt  Igen. Regény.
csinálnám újabb öt évig. S mert öt évet pihentem, zött nincsenek hazug viszonyok, sem a színpa-
don, sem a magánéletben. Egy viszony lehet  Köszönöm, hogy beszélgettünk.
nyilván már nem ugyanúgy csinálnám. Szóval
nincs itt szó semmiféle fáradtságról, csak arról, haragos vagy rossz, csak ne legyen hazug.  Én is. De több interjút nem akarok adni.
hogy azt hiszem, lenne más dolgom is. Ha nem Tudják rólam, hogy a hazugságot gyűlölöm. Ebből is elég.
 Van kedve színházról beszélgetni?
 Nem is tudom. Beszélgetni persze jó, de
mondhatunk-e most bármi érdemlegeset a szín-
házról? Hiszen színház kapcsán reggeltől estig

VISSZATÉRT A KÖZÖNSÉG pénzről folyik a szó. És mi másról folyhatna? Ho-


vatovább abban sem lehetünk egészen bizto-
sak, hogy a fővárosi önkormányzat hajlandó lesz
támogatni a budapesti színházakat. Éppen teg-
nap, a Thália Színház igazgatói pályázatának el-
BESZÉLGETÉS HUSZTI PÉTERREL bírálásakor fogtunk gyanút. Jött a hír a Színház-
művészeti Szövetségbe, hogy a helyhatóság
erősen szimpatizál azokkal a - művészileg ke-
véssé ígéretes - pályázatokkal, amelyek a ko-
rábbinál kevesebb állami dotációt igényelnek. A
jelenlevők egy része - tizenöten kívánkoznak a
Thália igazgatói székébe, elképesztő szám! -
egymást licitálja alul a pénzkérésben. Sőt néme-
lyikük azt ígéri, hogy a Thália bevételeiből ő fogja
dotálni az államot. Ennek érdekében persze in-
kább szórakoztatóipari, mint művészi elképzelé-
seket akar megvalósítani. (A Thália Stúdió, a volt
Arizona bár mulatóvá alakítása és hasonlók.) S
félő, hogy az önkormányzat döntésében a pénz-
ügyi szempontok meghatározóbbak, mint a kul-
turális megfontolások. Ha ez a jövőben így törté-
nik, akkor az elkövetkezendő időkben az lesz a
színház legfőbb hivatása, hogy életben marad-
jon.
 Mit tehet a színház ennek érdekében?
 A tennivalókat erősen a világ diktálja. A
Madáchban már jó ideje látszik az, hogy nem
szabad olyan produkciókat létrehozni, amelyek
eleve bukásra vannak ítélve vagy csak egészen
szűk rétegnek szólnak. Az ilyen előadások a Stú-
dióba valók. Nem engedhetjük meg magunknak,
hogy a Kamarában vagy a körúton félházakat
rendszeresítsünk. Márpedig borzasztóan nehéz
ma a nagyszínházat megtölteni. Magam is ér-
zem, hogy mennyivel könnyebb volt tíz-húsz év-
vel ezelőtt játszani, amikor az emberek ki voltak
éhezve mindarra, amit a színház adhat. Nagy
történeteket, különleges sorsokat, érdekes dol-
gokat vágytak látni. Ma viszont annyira ese-
ménydús az életünk, olyan sok izgalmas furcsa-
ságnak vagyunk tanúi, hogy a színháznak jóval
nehezebb hatnia. Egy ideig azt hittük, hogy han-
gosabbnak, látványosabbnak, színesebbnek kell
lennünk. Talán mert minden harsányabb, mint
régen. A rádió, a tévé, a koncertek. Vagy a
humor. A minap megbámultam egy tévéműsor-
ban Kellér Dezsőt. Állt az a kis ember a függöny
előtt, és halkan, szelíden, finom szellemesség-
gel beszélt. Az emberek megértették, és nevet-
tek. Ha megnézek egy mai kabarét, megállapít-
hatom, mennyivel harsányabb, erőszakosabb,
gatyaletolósabb lett azóta a humor. Ami a látvá-
nyosságot illeti, abban ugyancsak nehéz verse-
nyezni a valósággal. Nem vetélkedhetünk a tra-

Huszti Péter (MTI-fotó, llovszky Béla felvétele)


gédiákkal, amelyekről helyszíni tudósítást ad a - Tulajdonképpen nem buktak meg. Míg a sem érdekelt. Vagy vegyük a Lili Hofberget;
televízió. Valaha nagy találmánynak számított többi budapesti színházban mostanában bemu- ebben számomra az jelentett intellektuális él-
egy Shakespeare-előadásban, hogy vérben tatott magyar drámák meglehetősen rosszul ményt, hogy egy színházat mutat válságos idők-
úsztak a szereplők. Ez megrázó, megdöbbentő mentek, a mieink, a Komámasszony, hol a ben, amint vegetál, és kísérletet tesz a túlélésre.
volta nézők számára. De ma?! Amikor a világon stukker? és a Szemenszedett igazság, elég szép Ám a műnek ez. a rétegét egyáltalán nem igé-
mindenhol a tévé előtt ülnek az emberek, és a elő-adásszámot értek el. A Roncsderby még nyelte a közönség. Tehát több bemutatónkon is
Öböl-háború című folytatásos horrort nézik?! mindig sikerrel fut. Németh Ákos darabja, a Lili megtapasztaltuk, hogy mi magunk sokkal több
- Mindig akadnak olyanok, akik este nem a gondot fordítottunk a politikai bizsergetésre, mint
Hofberg kevésbé vonzotta a nézőket. Pedig
tévét kapcsolják be, hanem színházba mennek. amennyit a publikum érez - vagy érezni akar -
Őket is nehéz megfogni"?
rendkívül izgalmas műnek tartom, s belőle.
 Őket sem könnyű. Hiszen érezni és tudni iszonyatosan sok munka volt az előadásban. A  - Ezek után bevonták a
lehet, hogy mennyi gonddal, bajjal, szorongással gyomrom szorult össze esténként, amikor következtetéseket, és az első évad után irányt
ülnek be a nézőtérre. Muszáj adni nekik valamit. bementem, s láttam, hogy ötven embernek váltottak?
Mániákusan hiszem, hogy olyasmit, amitől egy játszik a negyven színész. Ami azért is szörnyű,  - Egyáltalán nem mondtunk le a
kicsit jobbak lesznek. S mert a harsányságban mert ilyenkor hajlamosak vagyunk azokat kortárs magyar drámákról. Változatlanul
túl nagy az előrehaladás, csöndesebb dolgokkal „büntetni" a hiányzók miatt, akik el-jöttek. A rengeteg darabot olvasunk, keressük az
kellene eljutni az emberekhez. A lelkükig. Úgy ér- színész, ha üres a ház, nem tud úgy játszani, együttműködés formáit az írókkal. Ugyanakkor
zem, a lelkükkel kellene csinálni valamit. Majd- mint sokadalom előtt. Tehát éppen az a kevés nyitottabbak, sokfélébbek lettünk. A Madách
nem mindegy, hogy Shakespeare-dráma, Shaw- néző nem kaphat olyan jó előadást, aki Kamarában színre vittük a Hoppárézimi!-t, amit
, Miller- vagy egy bulvárdarab előadása által. megérdemelné. roppant fontos ügynek tar-tok. Ez az előadás
 Azt hiszem, elkezdett arra a kérdésre  Nekem némiképp más a tapasztalatom. érzelmeket kelt, emberi dolgokat mutat fel,
válaszolni, amit még fel sem tettem. Gyakran érzem úgy, hogy a félháznak pozitív ki- lélekhez szól. S hihetetlenül erősen működik; hat
Nevezetesen: hogyan alakulta Madách Színház sugárzásai vannak. A nézők ilyenkor mintha ki- a közönségre. Ráadásul ez a közönség javarészt
sorsa a "másfél évvel ezelőtti igazgatóváltás csit szégyellnék magukat azért, mert nincsenek fiatal - gondolom, Zemlényi Zoltánnak és
óta. Kerényi Imre azt hirdette meg, hogy a többen. Ezt ellensúlyozandó, sokkal nyitottab- Ternyák Zoltánnak köszönhetően. Hosszú idő
Madách három önálló arculatú, különböző bak, szolidárisabbak, lelkesedőbbek, minta telt- óta nem láttam a Kamarában annyi fiatal nézőt,
profilú egységgé darabolta-tik fel. A Stúdió a házasok. minta Hoppárézimi!-n. Elnézem ezeket a
kísérletezések színtere lesz, a körúti épületben gyerekeket, s örömmel látom, hogy milyen jól
 Ez igaz. Vannak darabok, amelyeknél nem
nagyszabású, pazar kiállítású műveket is okoz gondot a félház. Speciel a Lili Hofbergnél ülnek. Máshol nevetnek, máshol maradnak
mutatnak be (egyrészt népszínházi jelleggel, is remek volta közönség, a színészek is remekül csöndben, mint az udvarias felnőtt közönség.
másrészt bulvár célzattal), a Kamara pedig játszottak, az üres székekre való tekintet nélkül. Szeretem a csöndjeiket. Figyelem, ahogy mérle-
művészszínházzá, a magyar drámák otthonává Ezeken az estéken a félház úgy figyelt, úgy visel- gelik a színpadon történteket, ahogy elgondol-
kodnak az eseményeken. Tetszenek nekem. S
válik Huszti Péter irányításával. De ha a Ka- kedett, hogy ért annyit, mint a zsúfolt nézőtér.
azóta fel-feltűnnek más előadásainkon is. Példá-
mara jelenlegi repertoárját megnézem, nemigen  Ha eszerint nem voltak bukások, akkor mi- ul a Teaházon, amely úgy került a repertoárba,
találom nyomát ennek az elképzelésnek. ért szorult felül vizsgálatra a színházvezetés kon- hogy fiatal színészeink egyszerűen kikövetelték
 Kénytelenek voltunk eredeti terveinket né- cepciója ?
maguknak, s én boldogan álltam elébe. Az
miképp felülbírálni. Nehéz évad volta tavalyi, de  Valahogy tévesen ítéltük meg, hogy mi ér- Aranytó című darabot szintén a színészek miatt
fontos és tanulságos. A megújulás szellemében dekes az emberek számára. Az újjászerveződés
mutattuk be. A közönség ugyanis látni akar nagy
határozott, szigorú elképzelést akartunk ráeről- mámorában éltünk, s azt hittük, az ország meg
színészeket. S boldog lehet az a színház, ame-
tetni a színházra. Egy olyan színházra, melynek annak mámorában él, hogy nem kell a sorok kö-
lyiknek módjában áll Tolnay Klárit és Mensáros
nagyon speciális a közönsége. Kimondtuk, hogy a zött keresni a lényeget, hanem nyíltan beszélünk
Lászlót felléptetni egy kellemes bulvárdarabban.
Kamara a magyar drámák színháza lesz. Túl politikáról, történelemről. A Stukker például arról
Szívesen nézik az emberek, idősebbek és fiata-
erőszakosnak bizonyult ez a fellépés. Szeren- szól, hogyan marják ki egymás kezéből a hatal-
lok egyaránt. Ebben az évadban visszatért a kö-
csésebb a fokozatos átalakítás, amikor egészsé- mat a politikai pártok. Görgey mindezt huszonöt
zönség, újra sokan látogatják minden előadá-
ges, természetes folyamat megy végbe a szín- évvel ezelőtt írta le, de én ennél élőbb és izgal-
sunkat. Egyébként ez nemcsak nálunk van így.
házban. Ennek során figyelembe vesszük a kö- masabb témát el sem tudtam képzelni akkor,
Hallom, hogy más színházban sincs panasz a
zönség különféle igényeit, s attól sem zárkózunk amikor ugyanez zajlott a szemünk előtt! S
nézőszámra. Azt veszem észre, hogy hihetetlen
el, hogy olyasmit játsszunk, amihez ez a színház - kiderült, hogy a televízió parlamenti közvetítése
erővel akarnak az emberek színházba jönni. Pe-
azt gondolom - elég jól ért. Mi szinte sebészi mulatságosabb színház, mint a Stukker.
dig tavaly attól rettegett az egész szakma, hogy
módon avatkoztunk be. Csakis az a cél lebegett  Itt közbe kell vetnem, hogy a Stukker -- egy év múlva üresek lesznek a színházak. Szinte
előttünk, hogy mást és másképpen... Ma már azt enyhén fogalmazok - nem volt jó előadás.
megmagyarázhatatlan, de éppen az ellenkezője
hiszem, hogy toleránsabbnak kellett volna len-  Lehet. De mindenekelőtt az tűnt ki a történt. Kifejezetten fellendülés tapasztalható.
nünk a közönségünkkel szemben, s akkor talán a fogadtatásából, hogy az emberek torkig vannak a
közönség is elnézőbb lett volna velünk. Így szinte politikával. Már nem fogékonyak a parabolákra. -- S fellendül-e a szakma is?
elijesztettük a nézőinket. Tavaly sokszor kellett Igy járt a Szemenszedett igazság is, amelyet -- Nem tudom. Amit rémülten nézek, az a
félház előtt játszanunk. Gyorsan hozzáteszem, kellemes komédiaként élvezett a közönség. széthúzás. Azt hittem, a bajban majd összetart
hogy az idén megváltozott a helyzet, szerencsé- Müller Péter darabjának az a zseniális patentje, ez a társaság. Értem persze, hogy az érdekek
re. A félház rémisztő és lehangoló, színésznek és hogy egy koszfészekbe megérkezik rendet különbözőek, és más-más irányba visznek. Ha a
színházvezetőnek egyaránt. színészek kamarát alakítanak az érdekeik képvi-
csinálni egy pacák, akit Lengyelországban már seletére, annak oka van. De hogy a kamara és a
- Megbuktak a magyar drámák? játszottak nyíltan Gorbacsovnak. A nézők a szövetség kétfelé menjen és egymásra lőjön, az
Madách Kamara előadásán jól szórakoztak, de képtelenség. Ha a színészek ügynökséghez
hogy itt történetesen Gorbacsovról lehet szó, az
senkit
Tóth Erika és Ternyák Zoltán a Hoppárézimi!- saját ízlése szerint. Ezt nagyon tehetséges em- munka rovására mennek. Különösen a fiatal szí-
ben (Sárközi Marianna felvétele) berre kell bízni. Addig is, amíg itt vagyunk, igyek- nészeknél látom ezt a veszélyt. Óva inteném
szünk a mesterségbeli tudásunkat átadni a nö- őket. Hiszen ezen a pályán az elakadási gondok -
szerződnek, annak is oka van. De hogy ezzel vendékeknek. Egyre erősebb a vágy bennünk, legyen szó színészről, színházvezetőről vagy
esetleg lehetetlenné tegyék a színházakat, az hogy a szakma oktatására szorítkozzunk. Gyö- főiskolai tanárról - mindig abból adódnak, hogy
képtelenség. Színész, rendező, igazgató - ez keres változás felé haladgatunk: mesterség- és nem vesszük észre, mikor fogy el a tehetségünk.
mégiscsak egy „krecli". Egymás ellen hadakoz- technikacentrikus képzés felé. Szeretnénk ke- Ha nem vigyázunk, egyszer csak megszűnik az
nak, s közben nem veszik észre, hogy a szakma vesebbet esztétizálni, lelkizni és dumálni. Ha elektromosság köztünk és a közönség között.
teljesen szét fog esni. A szakma asszisztál a saját megkérdezik tőlem a diákok, hogy milyen szín- Könnyen előfordulhat, hogy ez az elektromos-
széteséséhez. ház lesz két év múlva, sőt, lesz-e egyáltalán, arra ság kisül a délutáni harcokban, amikor pénzről,
 S nem tehet ez ellen valamit - például ön? úgysem tudok válaszolni. De dolgozni talán struktúráról, státusokról vitatkozunk. Ugyanak-
Hiszen prominens képviselője a szakmának. Egy megtaníthatom őket. kor belátom, hogy kénytelenek vagyunk ebben
színház részlegvezetője, a főiskola tanára, a A szövetségben rengeteget tanakodunk, fo- részt venni. Közben pedig szurkolok, nehogy a
galmazunk, ügyködünk. Ez irtózatosan sok időt maradék energiánkat is felemésszék a csatáro-
szövetség választmányának tagja. és energiát követel, amit sajnálok. Ülünk füstös zások. S reménykedem, hogy a hosszadalmas
 Jó lenne valahogy megfogni a jövőt. A szobákban félnapokon át, s bár egyáltalán nem a tanácskozások, tervezetkészítések, sajtótájé-
főiskolát például attól kell óvni, nehogy ebek gittet rágjuk, én mégis sokkal jobban szeretnék koztatók ideje elmúlik, s azután foglalkozhatunk
harmincadjára jusson. Történt egy rosszul kiváló kollégáimmal nem üléstermekben, hanem magával a színházzal. Akkor majd az újságok
sikerült úgy-nevezett forradalom, melynek voltak színpadon találkozni. Tartok attól, hogy ezek az sem efféle interjúkat közölnek, hanem megírják,
pozitív és negatív következményei. Most egy érdekképviselések, bizottságokban való részvé- hogy egy színész vagy egy rendező mire készül.
szétesett tanári kar tanítja a szétesett diákságot. telek, szakmai-közéleti szerepek, amelyekbe Mennyivel megnyugtatóbb lenne ilyesmiről ol-
A rektori tanács azt várja, hogy választani tudjon belekényszerülünk - a színészet, az alkotó- vasni!
egy olyan rektort, aki kézbe veszi és megújítja a
főiskolát,
SZÁNTÓ JUDIT

ICHWEISSNICHTWASSOLLESBEDEUTEN...
GEORGE TABORI: MEIN KAMPF
Az asszociáció frivolnak látszik, de őszin-te. Halál asszony kivonulása, finálé... Ennek a szer- ba, hogy az meg enyhén blődliízű legyen tőle.
Amikor az előadás nyitányaként fel-csendült a kesztésmódnak hagyománya éppúgy van, mint Gondoljuk meg: a felsorolt „nagy szerelmespá-
Lorelei-dal zenéje, belém hasított: a Heine-vers létjogosultsága. A kérdés csak az: mi az, ami a rok" egymás sorsát határozták meg, de az adott
kezdő sora pontosan summázza a benyomást, számokat gondolati egységbe foglalja - és itt esetben a kapcsolat köztudottan meglehetősen
amely már a dráma olvastán elfogott. Nem értem, rejlik az írásom címében felvetett gondom. egyoldalú - csak Hitler határozta meg Schlomo
mit jelentsen ez... A Mein Kampf - bár méltatóit elsősorban ma- Herzl későbbi sorsát, a fordítottjára nemigen van
Amit mindazonáltal érteni vélek, az a Tábori- ga a két főalak bizarr párosítása, vagyis az anek- bizonyíték. És mindannak fényében, amit e sze-
jelenség. Itt van egy hetvenhetedik életévében dotaszint nyűgözte le - sok mindenről szólhat. relem további alakulásáról tudunk (és amit
járó öregember, akit a legifjabbak is kortársuk- Számos értelmezési lehetőséget maga a szerző Taborinak természetesen be kellett kalkulálnia,
nak éreznek (olyannyira, hogy a budapesti sajtó- szállított; bár feltételezhető, hogy kommentár- hiszen ennek híján a történet teljesen
konferencia végén őt seregestől megszálló ifjú ri- jait, enfant terrible-hez méltó ravaszdi-bölcs ka- érdektelen volna, illetve épp ez az egyetemes
porterek fel sem tételezték, az ostromlott esetleg csintással, részben épp az elemzők összezava- nézői tudás adja a történet legfőbb vonzerejét),
fáradt is lehet), s akit Európa-szerte a kortársi rására szánta. Eszerint „teológiai farce-ról" vol- vajon mit jelent az, hogy Schlomo stuccolja meg
színház enfant terrible-jeként s egyik hangadó na szó, amely „lényegében a szerelemről szól. Hitler bajszát, ő találja ki a híres homlokba lógó
egyéniségeként tartanak számon. Ez utóbbi an- Különböző síkokon. Az égi, az erotikus, a tincset, ami a színpad nyelvén annyit tesz: ő
nak ellenére így van, hogy - szűkebb működési szexuális szerelemről. (...) ...egészen világos, teremti meg Hitlert? (Persze, meglehet, hogy
területéről véve a példákat - nem fűződnek ne- hogy mind a zsidó, mind a keresztény Biblia azt Tabori megint csak játszik velünk, hiszen a
véhez sem egy Zadek, egy Stein, egy Peymann tanítja, úgy szeressük ellenségünket, mint darabban ez is csak gag lesz, épp olyan gag, mint
mércéjével mérhető rendezések, sem egy önmagunkat. A teológiai sík az, ahol a az, hogy Schlomo a maga soha el nem készülő
Bernhard, egy Handke, egy Botho Strauss szélsőséges ellentétek (...) a szeretetet, a könyvének épp a Mein Kampf címet adja -
mércéjével mérhető színdarabok. Noha egy megbocsátást gyakorolják." Szól aztán a mű, miközben Tabori természetesen nagyon is
szép fejezetnyi színháztörténet tapad nevéhez, s továbbra is Tabori szerint, a címkézés ellen, tisztában van e gesztusok mitológiai
körülötte immár halhatatlanná vált baráti árnyak vagyis „a bennünk élő Hitlerről", s ennek folytán jelentőségével. Egyébiránt Thomas Langhoff
lebeg-nek, aligha életkoráért tisztelik. Úgy mindennemű démonizáló meg-ítélés rendező rá is játszik a gagszerűségre, amikor a
gondolom, olyan színházi embert látnak benne, helytelenségéről. „Egy ember, aki náci, nem vadonatúj kefebajszát és tincsét a tükörben
akinek szent a színház, s nem akármilyen csak náci. Hibákat követ el, szerelmes lesz, megcsodáló Hitlernek ezt a saját leleményű
színház: a kor égető problémáira fogékony, meghal. És (ti. pályája kezdetén) egyáltalán nem kabarépoént adja a szájába: „Valahol mint-ha
szókimondó, közéleti, nyersebben szólva az volt, akivé később válhatott." Még tovább: „A már láttam volna ezt az arcot!") Ismerjük a vik-
politizáló színház meg-szállott zászlóvivője Mein Kampf banális szerelmi történet, ahogyan timológia kedvenc hipotézisét: az áldozat maga
Tabori, akire mindig oda kell figyelni. Mégpedig azt Hollywoodban képzelik: A Great Love Story - provokálja, vagyis teremti meg hóhérát. Egy má-
nem úgy, mint egy kifulladt mozgalom Hitler And His Jew. Rémes eset. Végered- sik divatos tétel éppenséggel áldozat és hóhér
veteránjára, egy új Victor Hugóra, akiben a Ruy ményben Faust és Mefisztó, Othello és Jago tör- felcserélhetőségét hirdeti. E tételekben lehet
Blas szerzőjét tisztelik akkor is, amikor A ténete is szerelmi történet. " igazság, főleg részgazság - de mit kezdjünk
várgrófokkal már önparódiát nyújt - nem, Tabori Valljuk be: mindez némileg porhintésgyanús. még a részigazsággal is éppen Hitler és a zsidó-
minden megnyilatkozása egyszersmind egy-egy De annyi azért átszüremlik mindebből a darab ság viszonyának esetében? Ismét a saját ked-
alkalom erejéig rehabilitálja azt, amiért egyre venc tételemhez kell kilyukadnom: a parabolá-
magányosabban, de töretlen energiával és nak kutya kötelessége, hogy tiszta legyen. A
makulátlan emberi-művészi tisztességgel küzd. Mein Kampf parabolaszerűsége a maga teoló-
Götz Schubert Hitler szerepében
Megítélése úgyszólván folyamatos: nem az
éppen aktuális dráma vagy rendezés autonóm
értéke a döntő, hanem az életmű s az
életgesztus ritka egysége és rokonszenves in-
tegritása.
A Mein Kampfot is a Tabori-mítosz emeli meg,
s maga a mű húzza le, éppen olyan arányban,
hogy az ellentétes irányú vektorok mentén még
mindig élmény születhessen - kivált olyan ab-
szolút profi előadásban, mint a (kelet-) berlini
Maxim Gorkij Színházé, amelyet erősen baloldali
hagyományai ellenére a berlini szenátus elég
bölcs volt a támogatottak közé emelni.
Önmagában az, hogy a Mein Kampf számok-
ra esik szét, nem értékítélet: az író Brecht nyom-
dokait követi, aki egyébként is meghatározó ha-
tással volt munkásságára. A számok zártan so-
rakoznak egymás után, egymással csak laza,
közvetett összefüggésben: Lobkowitz és Herzl
Isten-játéka, Hitler megérkezése, Hitler felkészí-
tése az akadémiai vizsgára, a Gretchen-idill, Ha-
lál asszony belépője, a csirkekivégzés, Hitler és
 MEIN KAMPF 

giai-viktimológiai bakugrásaival kusza és meg- néző azt is tekintetbe veszi, hogy mi lesz a színen maga artisztikumát magától értetődően
foghatatlan. ágáló kínos ifjoncból, akkor Schlomo Herzl való- könnyedként, s mégis érzékelteti, micsoda
Ami viszont igazán vonzóvá teszi, arról Tabori ban szentté, méghozzá emberszabású, bájosan kultúra és micsoda munka rejlik minden gesztus
 legalábbis ismereteim szerint - nem beszélt. esendő szentté magasztosul. Ha így nézzük a mögött. A végletekig precíz, a végletekig kecses,
Ez pedig éppenséggel nem a hóhér iránti jámbor darabot (és bajos másként nézni), akkor Tabori a végletekig kicsiszolt minden alakítás, s
megértés, hanem az áldozattal való ironikus- külön érdeme, hogy mindezt zsidó „schmalz", egyszersmind a végletekig művi: Lobkowitz
gyengéd azonosulás. A kritikusok lelkesen vetet- vagyis édeskés szentimentalizmus nélkül, fa- (Albert Hetterle) „isteni" derűje éppúgy
ték magukat Tabori csalétek-mondatára: „Egy nyar humorral, a zsidó viccek maróan önkritikus- agymunka, mint Gretchen (Gundula Köster) naiv
Hitleren csak akkor kerekedhetünk felül, ha haj- önironikus látásmódjával viszi véghez. odaadása, Halál asszony (Monika Lennartz)
landók vagyunk vonásait magunkban is felis- De ha ez (akár az író szándékaitól függetlenül vérfagyasztó nyájassága, Himmlischst
merni." Ami ismét csak igaz lehet: a valóságban is) így alakult - miért nem nyugszunk bele, miért (Hansjürgen Hürrig) sátánian mechanikus
 és egy másik drámában. A színpadon azon- nem érjük be ennyivel? Nos, főleg azért nem, demonstrációja és elsősorban a fiatal Götz
mert Tabori ennél érezhetően többet akart, mert
ban Hitler vonásait csak Hitler és a hitleristák hor- Schubert lélek nélküli, de káprázatos
dozzák; Schlomo Herzlben egy jottányi hitleri súlyosabbnak, filozofikusabbnak szánta művét, virtuozitású Hitler-mutatványa (egy majdani,
sincs. Márpedig ez a darab őróla szól. Hitler csakmert ehhez a mondanivalóhoz képest túl nagy kitűnőnek ígérkező Arturo Ui-alakítás előképe).
ürügy, ahogy az angol színházi nyelv mondja, apparátust mozgósított, valósággal operai szim- A rendezés erényt, sőt magától értetődő minősé-
„foil". Megközelítő fordításban kontrasztanyag, bólumrendszert, a Himmlert jelképező Himm- get csihol ki a darab laza struktúrájából is, vállalva
ami arra szolgál, hogy - adott esetben - ellen- lischsttel, a Holocaustot jelképező csirkeáldo- a cirkusziszámjelleget; akár a brechti táblát is
szenvességével még inkább kiemelje az ellenjá- zattal, a - nőnemű, tehát jólelkű, de bármikor leereszthetnék az egyes jelenetek elé, mint
tékos szeretetreméltóságát. Mert hiába utal Ta- bármire elcsábítható - népet jelképező Gret- ahogy a fényváltások is brechti módra emelik ki
bori a „pályakezdő" Hitler együttérzésre késztető chennel meg a Halált jelképező Halállal. És ezért az egyes képek „alapgesztusát".
gyarló emberi vonásaira: ez az ifjú ember bizony valószínűleg egyáltalán nem állt szándékában, Lélek csak Klaus Manchen Herzl-alakításában
velejéig ellenszenves, gusztustalan, tenyérbe hogy a nézőben az egészből végül csak Schlomo látszik, amely, miközben szakmailag éppoly
mászó; akkor is viszolyogni kell tőle, ha később Herzl alakja maradjon meg, besorakozva - s ezt perfekt, mint társaié, egyszersmind a tökéletes
megmaradna ártalmatlan szobafestőnek. nem pejoratíven mondom, hiszen maradandó tí- bensőség, a meghitt intimitás érzetét kelti. Az át-
Schlomo Herzl minden filozófiai bölcsességére, pusról van szó - Tevje, a tejesember mellé. lagnéző készségesen hajlandó azonosulni az
sztoikus nyugalmára, karitatív hajlandóságára, És az előadásnak is ő a legnagyobb élménye: ekképp megformált alakkal. A vájtfülűbbje per-
empátiájára, az elesettek iránti együttérzésére s a Schlomót alakító mesterszínész, Klaus Man- sze tisztában van azzal, hogy ez a bensőség is
egyszersmind a furcsa, a torz, az irracionális chen. Amúgy a produkció méltó az egykori NDK szigorúan megkonstruált, arányait laboratórium-
iránti végzetes kíváncsiságára szükség van, híres Brecht-iskolájához, amely a legsematiku- ban keverték ki, a lélek nem a színészé, de egy-
hogy egy ilyen figura hóna alá nyúljon - s ha a sabb termelési drámát is képes volt önálló szersmind méltányolja, hogy rendező és színész
teátrális életre kelteni: a legapróbb részletekig eszerint felismerték: mi az, ami a darabban iga-
Hansjűrgen Hürrig (Himmlischst), Klaus Man- kidolgozott, hűvös és perfekt, még a zán fontos, mi az, ami az író legbenső szívügye.
chen (Herzl), Gundula Köster (Gretchen) és rokonszenvesnek érzett mozzanatokat is Ez a központi mag ugyan igénytelenebb, mint a
Götz Schubert (Hitler) (Ilovszky Béla felvételei) artisztikusan elidegenítő mestermunka, amely kommentárok sejtetik. Sokan ugrottak be annak,
egyszerre mutatja fel a hogyha a fiatal Hitler és egy öreg zsidó a valcer
és a burjánzó antiszemitizmus kettős bűvkö-
rében tántorgó Bécsben összekerül, és együtté-
lésük stációiban tarkán keveredik látomás és
groteszk, metafizika és obszcenitás, humor és
humanizmus (ami egyébként valóban megtörté-
nik, ha nem is valami magas irodalmi színvona-
lon), akkor itt csakis világszínházi jelentőségű új-
donságról lehet szó. Pedig leginkább arról van
szó, hogy Tabori tájékozott mindenről, ami a kö-
zelmúlt és a jelen világszínházában reprezenta-
tív, és azt mutatványszinten reprodukálni tudja.
Igazán átéltet azonban csak Schlomo Herzl figu-
rájában teremt. Ez a figura rászolgál, hogy voná-
sai emlékezetünkben rákopírozódjanak George
Tabori arcképére. Schlomo Herzl, ha megérhet-
te volna, ugyancsak nem öregedett volna meg
soha.
George Tabori: Mein Kampf (A berlini Maxim Gorki
Theater vendégjátéka a Katona József Színházban)
Németre fordította: Ursula Tabori-Grützmacher. Ren-
dezte: Thomas Langhoff. Díszlet: Pieter Hein. Jelmez:
Helga Leue. Zene: Jürgen Ecke. Dramaturgia: Eva
Walch, Manfred Möckel.
Szereplők: Klaus Manchen, Albert Hetterle, Götz
Schubert, Gundula Köster, Monika Lennartz, Hansjür-
gen Hürrig és mások.
 MEIN KAMPF 

Viszont a közönség sajnos mindent elfogyaszt,


SZÁNTÓ JUDIT és aztán mindent ki is köp, vagyis
végeredmény-ben semmit sem „vásárol meg";

ZAVARBAN VAGYOK...
ezt a közönséget, amely akkor is polgári, ha
történetesen munkásokból áll, már nem lehet
provokálni. Legalább-is Nyugaton nem. Keleten
még lehetne - ha mernék. A Maxim Gorkij
Színház Mein Kampf -előadásában például
Gretchenen, amikor felkínálja meztelen testét
BESZÉLGETÉS GEORGE TABORIVAL Herzlnek, rajta hagyták a bugyit. Amikor ezt
szóvá tettem, a rendező azt mondta: egyelőre
még nem tartunk ott, majd gyere vissza egy év
- 1987-ben ön azt nyilatkozta Osgyáni Csaba
múlva. Azóta eltelt egy év, és Gretchenen
kollégámnak: az az alapproblémája, hogy mi-
változatlanul raja van a bugyi. Szerintem épp ez
lyen színházat lehet csinálnia mai újkonzervati-
vizmus idején, az „ártalmatlanná" vált színház
a pornográfia.
virágzása közepette. Azóta négy év telt el, és
- Ön a német színházban van otthon. A fejlő-
a helyzet- ahogy nálunk mondják - csak dés menete ellenére ma is Németországban
fokozódott. Ön okosabb lett? látja az európai színház centrumát?
 Hát igen, ma még sokkal radikálisabban - Igen, a német színház minden értelemben
vetődik fel az akkori kérdés; a színház tovább páratlanul gazdag, és a struktúrája is a legjobb.
fejlődött, mármint az ártalmatlanság irányába. A Ebbe egyébként Bécset is beleértem, ahol az
tartalom egyre kevésbé számít, minden a forma. utóbbi években hallatlanul megizmosodott a
Mit játszanak a hajdan radikális műhelyek? A színházi tevékenység. Még én is ott jutottam el a
(kelet-) berlini Maxim Gorkij Színház T. S. Eliot- hírnév abszolút csúcspontjára. Képzelje csak, a
tot, a (nyugat-) berlini Schaubühne Botho Stra- minap a feleségem a kutyánkat sétáltatta az ut-
usst vagy a Téli regét, szigorúan politikamentes cán. Jön vele szembe két nő, és az egyik azt
felfogásban, és persze tudjuk: a politika kerülése mondja a másikinak: „Nézd, ez a Tabori kutyája!"
is politika - kérdés, hogy milyen. - Gondolja, hogy német földről indulhatnak el
Ezzel az áramlattal lehet együtt úszni, és lehet az ön kedvére való új színházi folyamatok is?
szembe fordulni vele, bár le kell szögezni: van- -- Talán igen. Talán az egykori NDK-ban dúló
nak pozitív vonatkozásai is. Szó mi szó: régeb- válság is érlel majd változásokat. Tragikus
ben a német színházban túl sok volta direkt poli- helyzet: onnan indult el a nagy fordulat, és most
tizálás, csak a nagy társadalmi összefüggések- ott a legviharzóbban keserű a hangulat; a szo-
kel foglalkoztak, holott a politikum a hálószobá- cializmus helyén óriási lyuk tátong. Ha már a
ban meg a gyerekszobában kezdődik. skinheadek az Alexon éppen a nyakkendősöket
 Miféle politizálást hiányol a színházban? verik...
 A kritikát, az ellenzéki hangot - abból pe- -- Min dolgozik jelenleg? És mik a tervei?
dig nem sokat látni manapság. A 68-as nemze- George Tabori (MTI-fotó) -- Két saját darabomat próbálom. A Burgthe-
dék nagy avantgárd rendezői ma a nagy aterben a Babylon Blues-t - huszonöt szkeccs-
színházak intendánsi székeiben ülnek; általános  Igen. Tudja, képnek még a hulla, még a szerű jelenetből álló füzért arról, hogyan lehet
a menekülés az esztétizmusba. Amit a mostani rom is szép. Csakhogy az igazság, az egyáltalán boldognak lenni.
színház csinál, az nem veszélyes, az nem fáj - nem szép. - És hogyan?
az ilyen színház pedig elárulja hivatásunkat. - Egyszerűen. A boldogság ott kezdődik, ahol
 Magányosnak érzi magát?
 Ön szerint miért alakult ez így?  Igen. Zavaros korszak ez, és én a boldogtalanság véget ér. Amikor a szomjas
 Mert ilyen a történelmi helyzet. A változás zavarban vagyok tőle. Azt hiszem, igaza van ember hozzájut egy pohár sörhöz...
gyökerei a nagypolitikába nyúlnak. A radikaliz- Eörsi Istvánnak: új enciklopédiára lenne szükség, - A másik darab?
mus kifáradt, a nagy modellek, Brecht, Beckett hogy újra definiáljuk a szavakat. Fogalmunk - Az a címe: Goldberg-variációk. Ezt a Burg
kimerültek. S mi van helyettük? Jellegzetes, sincs, mit jelentenek ma az olyan szavak, mint kamaraszínházában, az Akademietheaterben
hogy hány nagy tervezőből lett rendező; gondo- jobb- meg baloldal, szocializmus, játsszuk majd. Összel pedig Lessing Bölcs Nát-
lok Achim Freyerre, Axel Mantheyra. S ők persze imperializmus, forradalom, háború és béke, hánját szeretném megrendezni ugyancsak Pey-
előnyben részesítik az élőképeket. Csakhogy a hazafiság és nacionalizmus, csak dobálózunk mann-nál.
nézőt mindenütt - a nagy magazinokban, a fil- velük; üres klisék lettek, vagy elsüvítenek a - És azután? Mi lesz a világgal?
men, a tévében - képek veszik körül, s a kép- fülünk mellett, minta rakéták. -- Van egy vicc, amelyik egy amerikai gye-
dömpinggel egyre kevesebbet tud kezdeni. Itt  A színházat is újra kellene definiálni? rekjátékon alapul. Valaki kopog. Knock-knock.
van például az általam amúgy igen kedvelt Bob  Igen, fecsegés helyett vissza kellene Vagyis kip-kop, A másik megkérdi: Who's that?
találnunk a szavak értelméhez. A mostani Ki az? Az első meg felel. Emily. Emily who ?Mifé-
Wilson: az ő előadásain úgy érzem magam, színház olyan, mint egy hatalmas szupermarket,
mintha a fogorvosi váróban képesújságot lapoz- le Emily? Emily Roberts. S a többi. Na, játsszuk
tele van rakva áruval, az ember valósággal
nék. Es penetriert nicht... hogy is mondják... el. Majd én kopogok. Knock-knock.
beleszédül, és végül nem vásárol semmit. Még
- Nincs benne átütő erő... szerencse, hogy a színházat legalább végig kell  Who's that?
ülni, nem lehet átlapozni vagy átkapcsolni egy
másik adóra.  Értettem. Köszönöm.
FRANZ WILLE

TÍZ ÉV BIZONYTALANSÁG
BESZÉLGETÉS ANDRZEJ WAJDÁVAL
 Ön a közelmúltig a Teatr Powszechny igazga- dolog filmet csinálni ismeretlenek számára. Az - Nem ilyen élesen. Amikor ezt a színházat
tója volt. Melyek a legfőbb nehézségek, ame- ember a saját honi környezete számára dolgozik, átvettem, megtudakoltam az anyagi lehetősége-
lyekkel a mai lengyel rendezőknek és és nem tudom, van-e még Lengyelországban ket. Ekkor kiderült, hogy a költségvetés jószeré-
színészek-nek meg kell küzdeniök? olyan értelmiség, amelyet érdekel a film, vagy ha vel független a látogatottsági aránytól. A szín-
 A legnagyobb problémát a társulat jelenti. nincs, remélhető-e, hogy ez a réteg majd vissza- házjegy nálunk most olcsóbb, mint egy doboz ci-
A színészek ugyan még dolgoznak a színház- tér, avagy először újra meg kell születnie? garetta, és ez a következő szezonban is így ma-
ban, de már nem abból élnek, mert a gazdasági  Ön eddig mindig nagy visszhangra talált a rad. Vagyis gazdasági tekintetben semmi értel-
helyzet kényszerétől űzve ezernyi más munkát lengyel nézők körében. Hogyan változott meg ez me nem volt egy népszerű műsorterv összeállí-
vállalnak a filmnél, a tévénél; idejüknek csak egy a közönség az elmúlt években? tásának. Másfelől persze a színházak pénzügyi
részét szentelik a színháznak. Ezért egy kettő-  Nálunk most olyan filmeket játszanak, ellátottsága jóval szerényebb a szükségesnél;
négy szereplős darabot még elég könnyű meg- amilyenek korábban nem voltak: kommersz szponzorokra lenne szükség, csakhogy ahhoz a
rendezni, de már a Romeo és Júliához nemigen amerikai filmeket, karate- és szexfilmeket. Ez szponzorálásnak anyagilag ki kellene fizetődnie,
lehet értelmes próbatervet készíteni. és a pénzügyminisztérium egyelőre hallani sem
oda vezetett, hogy az eddigi nézők kiszorultak a
A jelen gazdasági válságban csak két lehető- akar ilyen jellegű adórendszerről. Egyszóval: to-
ség van. Egyfelől csökkenteni a szubvencionált mozikból. Amellett a gazdasági válság az elmúlt vábbra is rá vagyunk utalva az állami szubvenci-
színházak számát, és a rendelkezésre álló anya- évek-ben különösen az értelmiséget sújtotta. óra - az állam viszont, mint tudjuk, jószerivel
gi eszközöket a kevés megmaradt között szét- A filmforgalmazási rendszer felszabadult az
osztani, hogy legalább azok normálisan dolgoz- állami gyámkodás alól, és most kizárólag üzleti- csődben van. Ha nem következnek be változá-
hassanak; másfelől a színészeknek, a színházi es szempontok alapján működik. Ehhez járul, sok a törvénykezésben, katasztrófára számítok.
embereknek más formákban is meg kell szerve- hogy a honi filmgyártást világszerte adókedvez-  És milyenek az újfajta törvényalkotás esé-
ződniök, például magánszínházakban. ményekkel és más pénzügyi eszközökkel támo- lyei?
 Isabella Cywińska, a kulturális miniszter gatják. Ilyesmi nálunk nem létezik, és ez csak  Elvben lehetne új törvényeket hozni, csak-
az eddigi több, mint hatvan szubvencionált mélyíti frusztrációnkat. hogy ez idő szerint még vagy negyven elintézet-
szín- házból csak tizenötöt akar megtartani, a  Vonatkozik ez az elüzletiesedése veszély len gazdasági törvény fekszik a szejm előtt, és ez
többit a helyi hatóságok felelősségére bízná - a színházakra is?
a szejm még legföljebb 1991 március-áprilisig
igencsak bizonytalan kimenetellel. Ön szerint ez
marad együtt. Ez a negyven törvény létfontossá-
vajon ki-út?
gú a lengyel gazdaság talpon maradásához, és
Andrzej Wajda
 Ezek átmeneti formák. Úgy, amint most attól tartok, az idő túl rövid ahhoz, hogy a szejm
van, nem mehet tovább. A színházak egy részét még a művészek problémáival is foglalkozhas-
a helyi hatóságoknak kell kezelniök, csakhogy e son. Jelenleg nincsenek olyan állami mechaniz-
szerveknek egyelőre fogalmuk sincs, mennyi musok, amelyek védenék vagy támogatnák a
pénz áll rendelkezésükre. Még nincs adórend- lengyelországi művészi tevékenységet. Ez nem-
szer, amelynek alapján a jövendő bevételeket fel csak a filmre vagy a színházra vonatkozik; a len-
lehetne becsülni, és a helyi hatóságoknak még a gyel kiadók is igen súlyos helyzetben vannak.
következő szezonban is Varsótól kell kapniok a A szocialista rendszer legalább gazdasági te-
pénzt. A kulturális minisztériumban felmerült el- kintetben megvédte a művészetet. Ez a védelem
képzelések jó irányba mutatnak, de egyelőre most megszűnt, és az új formák még nincsenek
csak átmeneti megoldást jelentenek. Megalapo- kimunkálva. Az említett törvények sem oldanak
zott tervezésre csak a jövő évtől lesz mód. meg minden problémát, hiszen tudjuk, hogy a
 Önt a közeljövőben Glasgow-ban életmű- művészetet és a kultúrát megfelelő mértékben
díjjal tüntetik ki filmrendezői munkásságáért. Te- csak egy gazdag ország tudja finanszírozni. A
matikai szempontból újra meg újra a lengyel na- helyzet pedig elég baljós. A pesszimisták jöven-
cionalizmus és a lengyel ellenállás foglalkoztat- dölése szerint még tíz évre lesz szükség; az opti-
ta; az ellenállás éppúgy irányulhatott a német misták szerint talán nyolc éven belül is jóra for-
megszállás, minta háború utáni kommunizmus dulhatnak a dolgok. Egy biztos: addig bőven ma-
ellen. Mára mindkettő túlhaladottá vált. Vajon rad rá idő, hogy a lengyel színház és a lengyel
ezzel lezárult-e az ön életműve is? film eltűnjön a föld színéről.
 Való igaz, hogy ez idő szerint nehéz sza-  A lengyel művészek, a lengyel értelmiség a
kaszt élek át, de azért ellenségképeimet nem ve- Szolidaritással együttműködve nagyon nagy
szítettem el. A legfrissebb lengyelországi fejle- szerepet játszottak a kommunista rendszer le-
mények ugyanis megmutatták, hogy az orszá- győzésében. Mosta margóra akarják őket szorí-
gon belül erős politikai ellenségeink támadnak tani?
majd. Az én problémám más jellegű. Arra a kér-  Igen, mert a Szolidaritás kettészakadt, és
désre keresem a választ, hogy vajon létezik-e
még közönség az én filmjeimre. Egész életem- Lech Walesa mindent megtett azért, hogy a dol-
ben tudtam, hogy van ilyen közönség, mind Len- gok idáig jussanak. Nézetem szerint Walesa a le-
gyelországban, mind külföldön; ma már nem tu- tűnt rendszer gyermeke. Nagyon hatékonyan
dom ezt. Meglehet, hogy valahol a világban van- küzdött e rendszer ellen, kitűnően értett hozzá,
nak még nézők, akiket érdekelnek ezek a messzi miként fordítsa a kommunista érveket és jelsza-
országból érkezett furcsa filmek, de hát nehéz vakat kitalálóik ellen: saját fegyvereikkel verte
meg a kommunistákat. De ma már egészen más-
képp fest a helyzet; a tegnapi módszereknek
 SZÍNHÁZI RENDSZERVÁLTÁS 

már nem vehetjük hasznát. Mostani problémáink


már nem politikai, hanem gazdasági természe-
tűek, és sem Walesa, sem tanácsadói nem tud-
KAREL STEIGERWALD
nak rájuk megoldást. Ehelyett át akarják politi-
zálni a gazdasági problémákat. Csakhogy ez
nem megoldás.
Walesa mindenkinek - a parasztoknak, a bá-
nyászoknak, az ipari munkásoknak - azt ígéri,
hogy majd jobban mennek a dolgok, és senkit
EGY FEJ -KÉT ARC
nem kell elbocsátani. De ha tekintetbe vesszük,
milyen rengeteg a nem rentábilis üzem, akkor ez
KÖZÉP-EURÓPAI RENDSZERVÁLTÁS
nem nevezhető komoly gazdasági programnak,
és attól tartok, Walesa ezzel csak elmélyíti a vál- 1 zőkben mondani akarok: hogy tudniillik a kom-
ságot. A másik oldalon ott áll Mazowiecki, aki munizmustól olyannyira sújtott és felőrölt, a
megmondja, mi a helyzet, és hogy a szükséges Az elmúlt negyven évben furcsa, szokatlan ta- rend-őri erőszaktól olyannyira szorongatott
áldozatok nélkül a helyzet nem fordulhat jobbra.' pasztalat jutott osztályrészül ennek a mi közép- művészet mégsem tűnt el a föld színéről, hanem
 Október 3. óta nincs lengyel-NDK-határ; európai művészetünknek: irgalmatlanul maga egyszersmind az eliszaposodott totalitárius
ehelyett Lengyelország a megnövekedett Né- alá gyűrte az a proletárdiktatúra, amelyet Körép- önkiszolgálás egyik leghatékonyabb fegyverévé
met Szővetségi Köztársasággal határos, vagyis Európától nyugatra jó néhány idealista haladó vált.
az ország nyugatabbra tolódott. Változtat ez az rendnek álmodott. A mondott lidércnyomás alatt Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mintegy
itteni helyzeten? sínylődő s az előbbiekkel genetikailag rokon kö- két különböző művészet létezett volna: egy,
 Azt hiszem, túlságosan lekötnek a saját zép-európai szakemberek, ama bizonyos lelke- amelyiket üldöznek, és egy, amelyik kiszolgál.
problémáink, hogysem ezen igazán elgondol- sült hatvanas évekbeli reformkommunisták több- Szó sincs ilyesfajta megoszlásról. A kommuniz-
kodnánk. Lengyelország számára valószínűleg éves elemzésnek vetették alá az ő proletárdikta- mus korszakának művészete, ahogyan én lá-
kevésbé fontos, hogy mit gondolunk mi nyugati túrájukat, és különb-különb demokratizálási el- tom, elvileg tömör organizmus; lelki szemem
szomszédainkról, mint az, hogy ők mit gondol- járásokkal ömlesztettek bele friss vért, feltételez- előtt nagy alkotók határtalanul tragikus pályái vo-
nak mirólunk. Nyáron itt járt Zbigniew Brzezinski, vén, hogy egy diktatúra, icikét-picikét, egészen a nulnak el. Oroszországban sok ilyen él, de van
és azt mondta, hogy a nemzetközi politikai hely- dogma tabuvá emelt határáig, demokratikus is belőlük másutt, így ami országunkban is. Ezek a
zet ez idő szerint kedvező Lengyelország szá- lehet. bátor művészek Kelet- és Közép-Európa-szerte
mára. A Nyugat támogatni akarja a születő de- Kísérletük körülbelül olyan sikeres volt, mint eltűntek a közéletből, és csodálatra méltó ellen-
mokráciát, s ezért gazdaságilag is segíteni fog. azé a leányzóé, aki elhatározza, hogy egy picikét zékei kultúrát hoztak létre, de a küzdelem hiába-
Ezen a helyzeten csak egy hirtelen politikai for- és lehetőleg szeplőtelenül terhes lesz. Látható valósága árnyékként kísérte őket. Némelyeket
dulat ronthat, amelyet a Nyugat nem értene meg, kudarcukat a sztálinizmus brutalitásával indo- elűztek hazájukból, mások önként távoztak, de a
s amely megzavarná; mert akinek pénze van, az kolták, mintha a sztálinizmus csak holmi kilátástalan harc mindig velük maradt, és saját
nagyon alaposan meggondolja, hol fekteti be. És bosszantó, esetleges jelenség volna, nem pedig történetüktől nem szakadhattak el.
én nagyon félek attól, hogy a közeljövőben sor a proletárdiktatúra voltaképpeni értelme.
3
kerülhet egy ilyen politikai fordulatra. Mélyére akarván hatolni az őket eltöltő hitnek,
alaposan megvizsgálták és lebontották, hátha Aligha lehet csodálkozni azon, hogy a totalitás
Theater heute, 1990. december rábukkan-nak a lényegre. Belül, a nép álarca hatalmának megdöntéséhez végső soron és pa-
alatt, ott a párt, a pártfátyla mögött a pártvezetés, radox módon azok is hozzájárultak, akik részt
Az interjú még az elnökválasztás előtt készült. - A ford. a pártvezetés mögött a kiválasztottak vettek felépítésében, vagy éppen eggyé olvad-
gyülekezete, a politikai bizottság, és csak a tak vele. Kvizlingekből lettek a forradalom hősei,
politikai bizottság alatt rejtőzik a mag, a centrum, olyanokból, akik először önmagukat győzték le.
a koncentrált hatalom és erőszak- vagyis a Aki a proletárok országában él, az nem lepődik
semmi. És ez a semmi volt: az, ami uralkodott. meg ezen, sőt természetesnek találja. Életünk
90 éve, 1901. április 18-án született Németh Lász- Ez a felismerés kapóra jött mindnyájunk minden mozzanata Janus-arcú, ez alól csak a
ló, a magyar próza- és drámairodalom kiemelkedő számára, akiket úgy izgatott a kommunizmus, keresztények kivételek, de most nem ezzel fog-
alakja. Orvosi diplomáját és gyakorlatát félretéve mint rákbeteget a rákja. Rádöbbentünk, hogy a lalkozom.
lesz író, tanár, lapszerkesztő. Társadalmi drámái- proletárdiktatúra vagy - ahogyan később A kommunista oligarchia- hasonlóan egyéb-
ban a móriczi gondolat folytatója, a gúzsba kötött átkeresztelték - a létező szocializmus sajátos ként minden primitív hatalomhoz - egyszerre
férfi kompromisszumait ábrázolja (Papucshős, Vil- fajtája az önkiszolgáló totalitásnak, amelynek gyűlölte és szerette a művészetet, a művészeket
lámfénynél). Történelmi színműveiben a korral pe- nincsenek igazi centrumai, mert egyenletesen el pedig tisztelte s egyszersmind megvetette. Kas-
reskedő nagy személyiségek (Széchenyi, Görgey, van osztva az egész társadalomban: mindenki télyokat adományozott nekik, ahová aztán be-
Husz János, Galilei) konfliktusait tárja az olvasó, il- egyszemélyben zsarnok és áldozat, mindenki zárta őket. Jószerivel nemesi rangra emelte
letve a néző elé. Legsikeresebb darabjait, amelyek kínozza a másikat és ugyani-akkor elszenvedi őket, és könyveiket zúzdába küldte. És a művé-
sohasem archaizált, de irodalmian emelkedett annak kínzásait, és ekképpen szinte minden szek mindhalálig szerették kínzóikat. Hiába a sok
nyelven szólnak hozzánk - a fölsoroltakon kívül A egyes ember sorsában az egész társadalom büntetés, a sok szekatúra: nem keseredtek meg.
két Bolyaí, a VII. Gergely, Az áruló - gyakran fel- sorsa tükröződik vissza. A hatvanas években visszatértek a koncentráci-
újítják színházaink. Népszerűsége, ha a színházi ós táborokból, és továbbra is ragaszkodtak a régi
2
ízlés változásával egyidejűleg hullámzik is, lénye- tanhoz, és anyjukként szerették a pártot. Oszip
gében alig csökken. Az elmúlt évtizedek legjelentő- E kissé hosszadalmas bevezető arra szolgált, Mandelstam mára második világháború előtt így
sebb Németh László-színésze: Bessenyei Ferenc. hogy a kívülállók is megértsék, amit a követke- írt: „Nálunk még értékelik a költészetet: kivégzik
 SZÍNHÁZI RENDSZERVÁLTÁS 

Valamennyiünknek egy fejünk, de kettős, janusi


arcunk van, és agyunkban iszonyatos tapaszta-
latként hordozzuk az emberiesség elvesztését.
Nem hibákról, nem is bűnökről beszélek, hanem
veszteségről. Hiszünk benne, hogy a művészet
majd visszaadja nekünk ezt az emberséget.
Szemünket Nyugat-Európára szögezzük, amely
kíváncsian, talán résztvevően is méreget ben-
nünket, és tudjuk, amit ez az Európa nem tud:
hogy a proletárdiktatúra éppen ott született, ott
fejlődött ki, az ottani gyengeségek, az ottani illú-
ziók táplálták, és még az elmúlt évben is onnan
etették, egyre fokozódó gyávaságból. „A burzso-
áziát kötélre kell juttatnunk" - mondta egy alka-
lommal Lenin. „De honnan vegyük a kötelet?" -
érdeklődött Feliksz Edmundovics. - „Azt majd
szállítják ők maguk" - felelte Lenin.

6
Át akarunk jutni az évtizedekig átjárhatatlan ha-
tárokon. Ki akarunk törni a nagyvilágba, csak azt
nem tudjuk, mikorra gyógyulunk fel. Nem tudjuk,
mikor szabadulunk meg végre kettős arcunktól.
Nem tudjuk, mikor feledkezünk majd el fájdal-
munkról és gyávaságunkról, szorongásunkról és
iszonyatunkról. Nem tudjuk, mikor fogjuk fel vég-
re mi magunk, min is mentünk keresztül. Gyakor-
a művelőit." 1969-ben Milan Kundera felhábo- ta gondolok a prágai utcákon kóborló Franz Kaf-
rodva mesélte Aragonnak, hogy Prágában kára. Eljátszom a nem is annyira valószerűtlen
betiltottak hat kulturális folyóiratot. Aragon így gondolattal, hogy ő és Jaroslav Hašek gyakran
Václav Havel és Karel Steigerwald
felelt: „Párizsban ugyanebben az időben mentek el egymás mellett; az akkori, kicsi és
negyven újság szűnt meg, és senki még csak szűk Prága öt utca határolta terében ez elkerül-
jelentőséggel bír. Továbbá, Shakespeare Ham-
észre sem vette - rólatok pedig az egész világ hetetlen volt. Egymás mellett éltek, de még ha
letjével kijelentjük, hogy a művészet hidat ver a
beszél." esetleg váltottak is néhány szót, soha nem kötöt-
magányos egyének között. Valamint Beckett
Aragon akaratlanul is telibe talált. A diktatúra a tek ismeretséget. Gyakran önkéntelenül egymás
Pozzójával együtt megállapítjuk, hogy csak a
legfontosabb adománnyal: jelentőséggel ruház- szemébe néztek, és egyetlen másodpercre
művészet igazolhatja az ember isteni eredetét.
ta fel a maga egyszerre meggyötört és csodált mindkettejük emlékezetében megragadt egy is-
Es közben valaki megint felakasztja magát.
művészetét. Koncentrációs tábor avagy babér- meretlen arc tűnő képe - de soha nem árulta el,
A szélmalmok. Hamlet koponyája. Pozzo kor-
koszorú - ez a két díj adja meg a művészi léte- hogy mindketten közös feladaton munkálkod-
bácsa.
zés értelmét. Jan Patočka írta a Charta '77 ide- nak.
5
jén: „Azért érdemes meghalni, amiért élni is ér- Így néz egymásra a mi két Európánk is. Mind-
Ma azt állítjuk, hogy vissza akarunk térni Európá-
demes." Igaza volt. Közvetlenül ezután egy ketten ismeretlen, meglehet, furcsa arcot látunk,
ba. Hadd tekintsek itt el e jelszó szellemes ele-
rend-őrségi kihallgatás következtében meg is amely egyelőre nem túl sokat mond számunkra.
mezgetésétől. Nem érdekes, ha valaki azt állítja,
halt. És csak önkéntelenül lassítunk néha egy töre-
hogy ő mindennek ellenére mindig is Európában
déknyi időre, és még nem tudom igazán: akar-
4 élt, és az sem, ha másvalaki szerint az az Euró-
nak-e ezek ketten igazából beszédbe elegyedni,
pa, amelybe visszavágyunk, közben halad to-
vagy ők is csak elmennek egymás mellett, ki-ki a
Nálunk, akárcsak más országokban, éveken át vább, s mire utolérnénk, már másutt tart, nekünk
maga dolgára? Miért is nem szólnak egymás-
játszottak főszerepet lázongó művészek, akik tehát egy még meg sem született, jövőbeli Euró-
hoz? Vagy talán mégis szólnak? Összekötheti-e
nem is sejtették, hogy egy szép napon számukra pába kell visszatérnünk. Mindnyájan tudjuk, mit
őket az, ami egyelőre szétválaszt?
is szerencsés véget ér minden. A rendszert ez a jelent igazából ez a jelszó. Normálisak akarunk
Volt két nagy prágai író, akiket örökre elvá-
lázító és meghajszolt erő: a művészet hősi lenni. S a normális emberi léthez vezető úton, hi-
lasztott egymástól a közös sors. Meg nem értett
arculata döntötte meg. A kitüntetett arculat tünk szerint, segítségünkre lesz a művészet is, a
lelkek magánya... Kafka a biztosítótársasághoz
pedig ámulva nézte hősi testvérét, és azt maga ellenállhatatlan humanizáló hatásával. Az
igyekszik, Hašek a kocsmába. Nekik is egy
motyogta: „Úristen, hát mit műveltél velem? És a művészet, amely szemünkben eggyé forrt az
fejük, de két arcuk van. Kafka arcán a fájdalmat
mit műveltél önmagaddal?" Majd szomorúan igazsággal, az emberi jogokkal, a demokráciá-
mélyértelmű nevetés fátyolozza - s ugyane
fűzte hozzá: „Most aztán mind a ketten val, az évezredeken át kínok között születő
nevetés mögé rejtette Hašek is a maga fájdal-
semmik lettünk." európai kultúrával. Az a művészet, amely
mát.
Komoly képpel ülünk le az emelvényeken fel- emberi tartalma révén felülemelkedik az
Karel Steigerwald, a kitűnő drámaíró, a Színház a Korláton dramaturgja
állított asztalokhoz, és Cervantes Don Quijotéjá- országhatárokon. az 1990-es villachi Alpok-Adria fesztiválon tartotta ezt az előadást,
val egyetemben azt erősítgetjük, hogy a művé- Babelnek, a zseniális vörös írónak, egy pará- melynek szövegét a Theater heute 1991. januári száma közli

szet sajátos, pótolhatatlan módja a világról való nyi lyuk lett a fejében. Ki művelte ezt vele? A vö-
gondolkodásnak, és ezért sajátos, pótolhatatlan rösök. Mi, akik végigcsináltuk a proletárdikta-
túra poklát, különös betegségben szenvedünk.
 SZÍNHÁZII RENDSZERVÁLTÁS 

rosszat képvisel -e akkor már „a békák virtuóz


SLOBODAN ŠNAJDER brekegése a tóban", függetlenül attól, hogy ez
azokat szolgálja akiknek jól megy soruk, s akik
arra törekszenek, hogy még jobban menjen? És
egyáltalán: nem az lenne-e a kisebbik rossz, ha
azoknak, akiknek jól megy, még jobban menne;
nem jobb-e az, mintha minden megszűnnék?
A SARKI ÉJSZAKA RIVALDAFÉNYÉBEN Nem újabb utópiát kergetünk-e, amely a totali-
tást követelve könnyűszerrel csaphat át totalita-
rizmusba? Nem enne-e jobb, ha e végső kérdé-
seket ráhagynánk a parlamentekre - meg a té-
Horkheimer és Adorno már 1944-ben írt arról, Nyugaton mindig élénk volt a színházi tevé- bolydákra?
hogy „a látszat úgy megsűrűsödött, hogy csak a kenység, színházból azonban mindig kevés volt. Ami az utópiát illeti: szívesen mondanék itt va-
hallucináció segítségével lehetne rajta áthatol- Amit ma ezzel a névvel illetnek, meglehetősen lamit Jugoszláviáról, amely időközben odáig ju-
ni". De ha most mindenki a hallucinációnak elkopott. Maga a színház teszi fáradtan közhírré, tott, hogy végső kérdéseivel néz szembe. Meg-
amúgy nagyon is kedvező diadalmámortól eltel- hogy minden egyéb megelőzi. Posztmodern volt a maga esélye; pontosabban olyan esélyt ví-
ve hallucinálni kezdene, minden eddiginél na- formájában minden konnotáció felbomlását írja vott ki magának amellyel a többi kelet-európai
gyobb lenne rá az esély, hogy a látszaton soha le, „recycling"-nek veti alá, ami a keze ügyébe ország nem rendelkezett. Jugoszláviában min-
ne lehessen áthatolni. Ilyen kollektív hallucináció kerül, és mindennek dacára azt szeretné, ha a dennel kísérleteztek, de létező szocializmus
volt mindeddig a szocializmus, amely azonban hulladékrakás kellős közepén megőrizhetné nem jött létre, csak egyfajta sajátos kísértetvilág,
saját látszatával szemben tehetetlen volt. Ter- tisztaságát. amely ugyanakkor mégis bizonyos erkölcsi erőt
mészetesen ugyanilyen kollektív hallucináció Vajon most, a posztmodern után, a végjátékot képviselt. Es ma, amikor kirakják az asztalra a
manapság a szocializmus fölötti diadal minden- követően jogosan álmodozhatunk-e olyan nyil- számlákat, amikor szót kérnek mindazok, akik
felé elterjedt érzése; e hallucináció azt sugallja, vános előadási feltételekről, amelyek végleg le- létrehozták ezt világot, amelyet most gyűlölnek -
hogy a létező világok legjobbikában élünk. Való- számolnak az ideológiai kisajátítás valamennyi - azok, akik kérdezés nélkül meghatározták az
ban - akárcsak Voltaire idejében - lisszaboni kockázatával? Álmodozhatunk-e egy olyan kép- én életemet is -, most mégis kitűnik: éppen Ju-
földrengés szükségeltetik e makacs hit megin- telen előadásról, amely végleg hátat fordít az goszláviának volt meg rá az esélye, hogy ne le-
gatásához? ideológiának, s a szuffitavilágítás alatt olyan lé- gyen se Kelet, se Nyugat, s ezért lesz épp itt a
Hol is terül el Kelet és Nyugat között a senki- nyeget ábrázol,, amely mindentől s elsősorban leghevesebb a beinvesztált utópia nemezise.
földje? Két ötletem is lenne: Jugoszláviában és a önmagától független? Iszonyatos kirobbanása A rosszul befektetett utópia összehasonlítha-
színházban. Az első esetben nincs szó semmifé- lenne ez a szabadságnak, Ariel talán el sem vi- tatlanul nagyobb baj, mintha ilyen utópia nem is
le végérvényességről, még akkor sem, ha min- selné, holott szerzői utasítása így hangzik: „to létezett volna. Jugoszláviában valóban óriási
denfelé fennen híresztelik a véget (holott sokkal the elements"! készlet volt utópikus energiából, s ez az energia
bölcsebb lenne a csődöt csak azoknak bejelen- Ez ismét csak a sziget, a vihar utópiája lenne. anteusi volt: valóban alulról tört fel, a különbözés
teni, akiket érint). Már csak azért sincs szó sem- De nincs-e máris túl sok az ilyen diffúz s alapjá- jogának védelmében. Később aztán funkciót
mi véglegesről, mivel mi, odavalósiak roppantjá- ban véve reakciós viharokból? Nem a kisebbik cserélt: a különbözés elleni harcban használták
ratosak vagyunk mindenfajta provizóriumban, fel, a hatalom megtartása érdekében. S ha az
sőt számunkra úgyszólván a provizórium a nor- Slobodan Šnajder
utópia kezdi elveszíteni a maga konkrét voná-
mális állapot. Mintha egyfajta örömmel töltene el, sait, ha egyszercsak hirtelen-váratlan öregedni
ha leírhatjuk magunkat. kezd, akkor, rabszolgasorsra jutván, bosszút áll
A színház is lehetne senkiföldje, ha megvál- önmagáért. És itt a végzetes különbség kis és
toznának a nyilvános előadások feltételei. Ezen nagy ország között. A kis országnak magának
a mai estén is földünk ezer meg ezer városában kell megbirkóznia ezzel a hübrisszel, míg a nagy
állnak ki a színészek a színpadra a tömeg elé. ország általában sikeresen tünteti fel európainak
Ezek a feltételek csak a legritkább történelmi pil- és egyetemes érvényűnek mindazokat a problé-
lanatokban válnak problematikussá; csak a mákat, amelyek egyként adódnak győzelmeiből
legritkábban kezdik firtatni megmutatás és és vereségeiből.
nézői szemlélés csodálatos egymásba növését, És mégis: ebben a mi mindenek utáni korunk-
a színház és a közönségelvárások kölcsönös bari - amennyiben még nem estünk az asztal
megfelelését. Itt természetesen nem a szocioló- alá a posztmodern diszkrét bájától becsípve -
giára, nem a különféle recepcióelméletekre gon- nem lehetséges-e, hogy a színháznak vagy- ha
dolok, hanem az élő színházra. Példa csaknem szabad régimódias kifejezéssel élnem - a drá-
annyi akad, mint amennyi nagy színházi mozga- mai költészetnek egyetlen igazi témája éppen az
lom, vagy ahány szent a színházi naptárban. utópiának ez az inkább globálisan, semmint lo-
Ezek a szentek sorban, egymásután általában kálisan értelmezett nemezise lesz?
legyőzték az ideológiát. A haragvó istent általá- Az irodalom már leírta az ideológiák közötti
ban belekényszerítették valamelyik egyházba, szakadékba sodródott, elhagyatott és magá-
ilyen vagy amolyan fűzőbe préselték, de azért - nyos ember helyzetét. A Nyugat történetében,
hívták volt bár Artaud-nak vagy Brechtnek - közvetlenül a romai Pantheon leomlása után, s
tovább uralkodott, még ha csak mint bálvány még mielőtt a kereszténység egyházzá avan-
is...
 SZÍNHÁZI RENDSZERVÁLTÁS 

zsált volna, már adódott ilyen helyzet. Rövid idő- amelyből Brecht lakmározott). Egyelőre csak az színház is erről szólt csaknem mindig - még
szak volt ez, csúnya, de szellemében szabad; első jelzéseknek vagyunk tanúi, például a Heiner olyankor is, amikor egyedül a győztesek pénzel-
ám legrútabb megnyilatkozásaiban is talán még Mülleréinek. Ez még hátravan; utána majd be ték és nézték. Csakhogy mai, elhasználódott ál-
mindig emberszabásúbb, mint a történelmünk lehet ugrani a „virtuóz brekegés" mocsarába, a lapotában ezt a győzelmet nehezen éli majd túl a
egészét meghatározó ideológiák összehasonlít- szemétdombba, ahol a nyilvános hazugság te- színház. Számtalan úton-módon tette témájává
hatatlanul hosszabb korszaka. Ez a közbeeső, nyészik, miszerint a világ olyan, hogy jobb már az ideológiai megoszlásokat - elvégre belőlük
szorongással teli, kiüresedett időszak nem kü- nem is lehetne; egyszóval visszazuhanhatunk élt. Most pedig olyan anyaggal kell foglalkoznia,
lönbözik lényegesen ami korunktól. Amikor a ró- az ideológiába, amennyiben ez a lehetőségekkel amely már ki van szolgáltatva a történelemnek,
maiakra rászakadt az ég, ezt ők végérvényes- és szabadsággal teli köztes állapot valóban tart- de nem védi semmiféle ideológia - igaz, annak
ként élték meg, számukra ez volt a végjáték; ők is hatatlannak bizonyulna, amiben persze nem kényszerei sem kötik. Ez az állapot - ahogy ez
úgy érezték, mindeneknek utána vannak, ujjukat len-ne semmi újdonság... „E nagy szabadság eddig minden esetben kiderült - elviselhetetlen-
torkukba dugva akarták kiokádni a maguk törté- folyvást fenyeget, / Tenmagad, engem, és né válhat.
nelemundorát, és posztmodernnek adták ki ma- mindenki mást" - hangzott el egykor a tébolyult Márpedig a színháznak ki kell bírnia ezt a ket-
gukat. A mai Kelet-Európában egészen tegnapig dán király-firól, aki természetesen megmaradt tős fenyegetést - mert egyszersmind nagy lehe-
befalazva éltek az emberek, s úgy törtek az ég az értelmiségi prototípusának. Esetében tősége is ebben rejlik. A színházi emberek min-
felé, amiből persze nem lett semmi. Ahelyett, valójában arról a belső szabadságról van szó, dig is tudták ezt. Reinhardtnál például mindig fel-
hogy feljutottak volna a kommunista mennyor- amelyet megzavart e köztes világ látványa. lelhető a színház halhatatlanságába vetett ellent-
szágba, az omlott a fejükre. A derűs apokalipszis Ez a szűk és mégsem otthonos tér csak akkor mondásos hit, keveredve a felismeréssel, mi-
a csalódott hit nem egy drámáját temette maga tágul majd ki szemünk előtt, ha elnémul a győzel- szerint manapság a színház „a puszta létéért
alá, amin az aktuális diadalérzet jókat kacag, mi ünnep, másfelől senki sem siránkozik többé harcol". Ám hogy melyek a színház reális esélyei
csak éppen felfogni nem bírja. (A mai német szö- azon, amit nem hajlandó feldolgozni. Német el- - meg nem mondhatom. A színház egyfelől nem
vetségi színházban - amelyről máris készsége- számolás című, kis politikai szöveggyűjtemé- ismer specifikus kérdéseket - csak az alap- és a
sen elismerem, hogy a legjobb a világon -, Ro- nyében Günter Grass - 1990 januárjában! - ar- végső kérdésekben otthonos. Másfelől ezeket a
berto Ciullin kívül ugyan ki az, aki az egészből ról írt, hogy a két rendszernek konvergálnia kelle- kérdéseket sehol nem lehet hatékonyabban föl-
bármit is megért?) ne, ahelyett, hogy az egyik diadalmaskodnék a vetni, mint épp a színházban.
Példákról ismét a történelem gondoskodott; másikon, s ezzel sokkal szerencsésebb forgató- Mi a helyzet mármost századunk végén a tör-
ez a dolga, kivált olyankor, amikor éppen pihen. könyvet írt a német egyesülésről annál, amelyik ténelem iszonyú fatalizmusával, amellyel Georg
Ám még senki nem írta le az ember sok szem- aztán ténylegesen megvalósult, hiszen lényegé- Büchner annyit foglalkozott? Ha jól emlékszem,
pontból újszerű helyzetét; az emberét, aki Brecht ben éppen az ment végbe, amit Grass a dolgok 1990 májusában olvasták be a berlini rádióban,
szellemes kifejezése szerint, „a mai marhasültet nem kívánatos meneteként jellemzett. hogy bizonyos naptól kezdődően a keletnémet
eszi" (ámbár ez semmiképpen sem az a sült, Az ember egyszerre Kelet és Nyugat, mint televízió is sugároz majd reklámfilmeket. Hogy
ahogy egész élete, s annak minden egyes napja századunk végére egy és ugyanaz a világ alakul
is napkeltétől napnyugtáig járja a maga útját; és ki a két pólus között, nos, ez kétségkívül örömhír.
Jelenet a maribori Faust-előadásból lényegét semmiféle rendszer nem fejezheti ki. A Az emberiséget nap mint nap el-árasztó hírek
kakofóniájában egyszer majd talán észrevétlen
sikkad el egy parányi kis újság: hogy tudniillik
Robespierre kivégeztette Dantont. Előzetesen
misét celebrált, de nem a Legfőbb Lény-nek,
hanem őfelségének, a Népnek. A mi nagy-szerű
korszakunkban, a posztmodernizmus és a
nacionalizmus korában, midőn a világ végre egy
és oszthatatlan, teljesen mindegy lesz, hogy va-
jon a lézer nyaktilót a pekingi Mennyei Béke te-
rén, Zágrábban avagy Berlinben állítják-e fel.
Még azzal az apró kis nüansszal sem törődik
majd senki, hogy Danton netalántán, esetleg
maga is gyilkos volt. Az ég osztatlan, egyforma
mindenütt. Danton és Robespierre, hóhér és ál-
dozat, nappal és éjszaka mind egykutya, és
mindebből együtt vidám apokalipszis bontakozik
ki a sarki éjszaka rivaldafényében. No, persze:
gyilkos és áldozat, mind a kettő értelmiségi. Vagy
mondjuk inkább így: ideológus?

Theater heute, 1991. január

A szerző neves jugoszláviai horvát drámaíró, akit Horvát Faust című


drámája Európa-szerte ismertté tett. Jelenleg ösztöndíjjal Berlinben
tartózkodik

Fordította: Szántó Judit


UPOR LÁSZLÓ

ÖRÖKSZÍNHÁZ
ARIANE MNOUCHKINE ÚJ ELŐADÁSAI
1991. január tizenkilencedike, szombat, az Öböl- Azok között. akik láthatták annak idején a 1I. lyamatra való hivatkozással) egyik állapotából a
háború negyedik napja. A médiákat (még) Richárdot, a Vizkeresztet vagy a IV. Henriket, bi- másikba, hanem villámgyorsan állapotot vált. A
gyakorlatilag teljesen a haditudósítások és - zonyára lesznek, akik önísmétléssel, egyszeri szinész személyes és a színpad kollektívterének
elemzések uralják, Párizsban (csakúgy, mint a ötlete újbóli „elsietésével" vádolják a rendezőnőt. valamely nagyon hangsúlyos és kifejező elren-
legtöbb európai városban) minden pillanatban Aki igy gondolkozik, szerintem nem értett meg deződése egy másik - ugyanolyan hangsúlyos --
érzékelhető a fokozott rendőri ellenőrzés. valamit ezeknek. az előadásoknak a lényegéből. rendezettséggel cserélődik fel, s mindezt erős
Ugyanakkor Párízstól néhány kilométerre, egy Én ugyan az említett produkciókat csak beszá- akusztikus hatás, a zenei aláfestés hirtelen meg-
hajdani tölténygyár üzemcsarnokában százak molókból ismerem, s így a forma elemi erővel változása kíséri. Nem az a legfontosabb tehát,
figyelik, ahogy másfél tucatnyi, színes távol-keleti hatott rám (s mivel nyilván nem én vagyok az hogy milyen irányban vagy mekkora szögben
maskarába bújt férfi és nő két és félezer éves gö- egyet-len „újszülött", talán már ez is elég érv mozdítja el valaki a fejét, a karját, vagy hogy mek-
rög tragédiákat (lphigeneia Auliszban, Aga- lenne Mnouchkine mellett); ám ezen túlmenően korát dobbant, hanem az az intenzitás, energia-
memnon) ad elő. Van ennek valami értelme? is meggyőződésem, hogy nem valaminek a sűrítés, amely különleges módon súlypontozza a
Az Atreidák című ciklus rendezésekor Ariane felmelegítéséről van itt szó, hanem egy alkalmas szinész pillanatait.
Mnouchkine a Shakespeare-daraboknál bevált, és ér-vényes, jól működő és hatásos stílus Amikor Klütaimnésztra megtudja, hogy férje
a távol-keleti színjátszás elemeire (is) építő stílu- feltalálásáról és ismételt alkalmazásáról. S ennek lányuk feláldozására készül, az addig kecses
sához tért vissza. S ennek vajon van-e értelme? az aktusnak egyik legnyilvánvalóbb értéke- mozgású fiatal nő szemvillanás alatt térdre hull,
Az örök színház szempontjából természete- értelme éppen az, hogy formaszegénységben percekig úgy marad, mozdulatlanul, s arca is el-
sen határozott igen a válasz mindkét kérdésre. S szenvedő, de folyton újat kereső-habzsoló veszíti korábbi mozgékonyságát. Bármilyen ne-
ugyanúgy a mi szempontunkból, nézőkéből is. kultúránk olyan formagazdag kultúra évszázadok héz is ezt írásban érzékeltetni, tudnunk kell:
Hiszen amit a Théâtre du Soleil társulata létre- óta rögzült elemeivel oltatik be, amelyben az mindez a lehető legtávolabb van attól, amit úgy
hoz, az egyfajta örökszínház: a perccel el nem önismétlés vádjának egyszerűen nincs értelme. mondanánk, hogy „összerogy" vagy „elalél".
avuló, mindig velünk egyidejű, az adott pillanat- Valódi szintézis ez. Mert hiszen természete- Egy későbbi jelenetben Akhilleusz felajánlja,
ban végbemenő színpadi történés. (Az már való- sen szó sincs arról, hogy igazi nó-, kabuki- vagy hogy megvédi lányt. lphigeneia itt fehér nad-
ban a történelmi percnek köszönhető, hogy ez a kathakali-előadást látnánk, sőt a magunkfajta rágban, fehér ingben térdel a színpad elején-kö-
két - végső soron a háborúról szóló - darab pil- laikus nem is igen tudja szétválasztani a külön- zepén, arccal felénk. Mögötte ül hatalmasan,
lanatonként juttatja eszünkbe az amott zajló ese- böző elemeket; de nem is az a fontos, honnan díszes vörös ruháját szétterítve, Akhilleusz (szinte
ményeket, annak ellenére, hogy az előadásban származnak ezek a mozdulatok-gesztusok:, magába foglalva a. törékeny lány fehér foltját).
nyoma sincs semmiféle „aktuális" utalásnak. S hogy mit jelentenek (s jelentenek-e egyáltalán Hátrébb, tőlük jobbra ferdén, félig fekvő, félig tér-
gyanítom, hogy a-valószínűleg polgári - repü- valamit) abban a hagyományrendszerben, delő pózban, feketében Klütaimnésztra. Egy
lőgépeknek az előadás hangkompozíciójába be- amelyből vétettek, s amelynek szabályait amúgy ilyen statikus, erős képnek éppúgy megvan a
betörő zúgását hallva a nézőtéren senki sem a sem ismerjük. A lényeg a magatartás: az érzel- maga jelentősége, mint amennyire hangsúlyos a
fellendülő turizmusra gondol...) mek, állapotok kivetítésének módja. A nálunk belőle való elmozdulás.
megszokottól eltérően itt az arc, a test nem folya- A nézők jóval a kezdés előtt gyülekeznek a fo-
Az Oreszteia Mnouchkine rendezésében matosan „oldódik át" (valamely pszichológiai fo- gadótérben, a„ háromhajós", nagy épület legkülső
▲MNOUCHKINE ▲

tart szünet nélkül) általában külön játsszák, hét-


végeken azonban - jó másfél órás szünettel -
egymásután. Jóllehet önmagában teljes, önálló
alkotás mindkettő, együtt megtekintve különle-
ges egységet alkotnak.
Aiszkhülosz darabjában a kórus hosszú tirá-
dában idézi föl lphigeneia feláldoztatásának tör-
ténetét, s a tragédia végén Klütaimnésztra is erre
hivatkozik mint jogos bosszúja indítékára. Ám
bármilyen hangsúlyos legyen is ez a motívum,
nem erre látszik összpontosítani a darab. Rész-
ben, mert ami történik benne, az mégsem lphige-
neia, hanem Agamemnon megölése (s mi, nézők
többnyire a - vétkes vagy ártatlan - áldozattal
érzünk, még ha az ész mást diktál is). Másrészt
pedig, mert az Agamemnon egy olyan trilógia
kezdő darabja, amely ha felidézi is az
előzményeket, mégis a király/férjgyilkosságot
teszi meg a későbbi események kiindulási pont-
jává. Sok múlik természetesen a két darab, a két
előadás belső hangsúlyain, de egészen nyilván-
való, hogy eleve más lelkiállapotban fogadjuk be
az Agamemnon történetét, amennyiben az egy
Klütaimnésztra és az argoszi vének kara - óta dolgozik Mnouchkine-nal) koszlott-letöre- sorozat második része, s amennyiben előtte
dezett kőpalánkkal három oldalról körbezárt, la- nagy hatású előadásban tanúi voltunk lphigeneia
harmadában. A színház kiadványait nézegetik, az pos kőemelvény. A kerítésen hátul kétszárnyú meggyilkoltatásának.
antik Görögország falra festett hatalmas térképét fakapu; mögötte, a háttér kékjébe olvadva még Lánya elvesztése itt semmiképpen nem ürü-
tanulmányozzák, vagy beszélgetés közben a büfé egy, jóval nagyobb, kék fakapu; mellette kétol- gye, hanem valódi oka Klütaimnésztra tettének
kínálta görög ételekből-italokból fogyasztanak, dalt s az oldalfalakon szimmetrikusan elhelyezett (mint ahogy Aigiszthosz nem okozója, csak társ-
esetleg be-bemennek a belső terembe, hogy az belépőnyílások, előttük kőmellvéd, mint az aré- tettese a gyilkosságnak; társa, segítője a
öltözködő-sminkelő-készülődő színészeket fi- nában. Helyenként kőpárkányok, vas létrafokok, bosszúálló anyának). Agamemnon bűnös,
gyeljék. Többségük az előadás után sem megy el amelyekre rá lehet ülni, illetve állni, vagy rájuk akinek vétkéért előbb-utóbb lakolnia kell;
rögtön - nem utolsósorban azért, mert a társulat lépve föl lehet lendülni a fal tetejére. A kerítés bal- Klütaimnésztra eltökélte magát, az idő csak a
tagjai, miután lesminkeltek-átöltöztek, szintén „ki- és jobboldalt bástyaszerűséget képez, a jobb várakozást nyújthatja meg, de nem feledtet
jönnek" beszélgetni. Ez a Nap Színháza misztéri- oldalin helyezkedik el a két zenész (egyikük, semmit. Arra is jól emlékszik az asszony, hogy
umának egyik legérdekesebb vonása: minden Jean-Jacques Lemètre, a zeneszerző 1979, a ölte meg gyermekét Agamemnon, amikor első
nyilvános, az előadás előtt és után a legközvetle- Mephisto óta állandó munkatársa Mnouchkine- férjétől elrabolta őt; saját halálos ítéletét írta alá
nebb személyes kapcsolatba kerülhetünk a szí- nak), valamint a megszámlálhatatlan húros és a férfi, amikor gyáván feláldozta közös
nészekkel, de ez csöppet sem kisebbíti az él- ütőhangszer. leányukat is.
ményt, nem gátolja az igazi színházi csoda meg- A Kar először a szárnyas kapun lép be, tagjai Igen: gyáván. Mert ebben az előadásban
születését. A társulat minden egyes tagja olyan később a belépőket is használják, sőt néha egy- Agamemnon bizonytalan, tehetetlen megalkuvó,
tökéletesen átlényegül, olyannyira belebújik sze- szerűen átvetik magukat a falon. A főbb szerep- szinte tutyimutyi alak, aki nem vállalja döntései
repébe, melynek beszéd-, mozgás- és viselke- lők bejövetele és kimenetele mindig hangsúlyos. felelősségét, következményeit. Hajlandó a
déskarakterét közösen dolgozták ki, hogy - bár Vagy a szárnyas kapun át közlekednek, vagy a vezérek nyomására feláldozni saját gyermekét,
az alakítás mindig egyéni és személyes - „civil" nézőtér alól, az öltöző felől, egy sebesen mozgó de nem mer felesége és lánya szemébe nézni,
személyisége az előadás idejére láthatatlanná (leginkább felvonóhídra vagy mozgójárdára kitér előlük, uralkodói pózaihoz (ezen itt
válik számunkra. Így azáltal, hogy a színészeket emlékeztető) kék deszkapallón jelennek meg, testhelyzet és mozgáskarakter is értendő)
„megleshetjük" készülődés közben, nemcsak be- illetve tűnnek el. menekül; egyre többet vesz magára/magához
avatottakká válunk, de valamelyest részesei is le- lphigeneia és Klütaimnésztra legelőször egy királyi jel-vényeiből, fekete ruhájára felölti
szünk (tanúi legalább) a Nagy Átalakulásnak. kocka alakú, nagy, fehér emelvényen (mint hatalmas, vörös királyi ruháját. Testvére
A „színházterem" egyik felét a játéktér és a szekéren) siklik be, amelyen vitorlákként pontosan ugyanúgy fest, mint ő, csak beszéd- és
meredeken emelkedő nézőtér (alatta az egyik ol- lobognak a széles - a két nő ruhájával mozgáskarakterük tér el. Menelaosz, ha lehet,
dalról csak átlátható paravánokkal takart öltöző) megegyező színű - sárga vásznak. Ugyanez az még önzőbb, mint Agamemnon, amennyiben
foglalja el. A másik - fogadótér felőli - része emelvény gördül be később, hogy Iphigeneiát az elfogadná/megkövetelné a másik áldozatát az ő
olyan, mint egy ásatási terület: négy nagy, tégla- áldozati oltárhoz vigye (önmagában is háborújában.
lap alakú gödör, bennük női, férfi- és lovasfigu- emlékeztetve az oltárkőre); s ugyanezen az Akhilleusz a többiekétől eltérő díszes külsejé-
rák, falmaradványok s néhány deszkapalló. A emelvényen - mint győztes harci szekéren - vel, peckes mozdulataival, hőzöngésével inkább
csarnokot kettéosztó vas oszlopsor és a falak ké- érkezik Agamemnon a második darabban (az nevetségesen kakaskodó szájhős, mint valódi
kek, a tető piros. A játéktér fölé fehér vászonlepel emelvényen akkor vörös lepel lobog, amely támasz. Arról nem beszélve, hogy ő maga
borul, az ezen átszűrődő szórt fény adja a színtér elrejti előlünk Kasszandrát). mond-ja ki: ha menyasszonya vagy felesége
alapvilágítását. A díszlet maga (tervezője Guy- feláldozását kérik, valószínűleg beleegyezett
Claude François, aki az Aranykor- tehát 1975 volna, csupán azért kel - egyébként csak
ígérettel - Iphi-
Euripidész Iphigeneiáját és Aiszkhülosz Aga-
memnonját (mindkettő körülbelül két és fél órát
▲ MNOUCHKINE ▲

geneia védelmére, mert sérti, hogy riválisai a háta ban a két kórus eltérő külső megjelenésében és dük egy ponton túl folytathatatlanná válik; lphi-
mögött intézkedtek. (Agamemnont és Akhille- magatartásában mutatkozik meg. Amíg az geneia ekkor a Kart szólítja. A nők táncolni kez-
uszt egyaránt Simon Abkarian játssza, két telje- lphigeneia kórusa (a kalkhiszi nők kara) lábkö- denek, ő az élükre áll, arca egyre sugárzóbb,
sen eltérő karaktert formálva.) zépig érő, élénkpiros-narancssárga-sárga ru- egyre boldogabb. Anyja ezalatt a földön kúszva-
Az Agamemnon végén megjelenő Aigisz- hákban táncolva könnyed, energikus mozgással mászva, a lábakba kapaszkodva próbálja -
thosz az egyetlen jó fellépésű, energikus, férfias kíséri a cselekményt, addig az Agamemnonban mindhiába - feltartóztatni a forgatagot. Aztán
férfi a két előadásban (Georges Bigot alakítja, aki az argoszi vének karának öltözéke is, mozgása feltárul a szárnyas kapu, s a színpad mélyéről
többek között II. Richárdot és IV. Henriket ját- is nehézkesebb. Utóbbiak vastag kenderszakállt begurul a nagy fehér emelvény - tetején a fran-
szotta Mnouchkine-nál), csakhogy - mint tudjuk - viselnek, földig érő, terebélyes ruhájukon a sö- cia párnákra emlékeztető fehér „hurka" -, s
azért ő mégiscsak egy kettős gyilkosság társ- tétpiros és a fekete dominál. Kezükben bot, moz- szinte félresodorja Klütaimnésztrát, aki ezután
tetteseként lép színre... gásuk lomhább, néha mulatságosan bizonytalan jobboldalt, hátul ferdén a földre fekszik, miköz-
S a nők? vagy botladozó. Veszélyesebbek és fenyege- ben a szilaj tánc (tetőfokra hág. lphigeneia vidá-
lphigeneia (Nirupama Nityanandan remeklé- tőbbek, minta női kar, de egyszersmind nevetsé- man-fürgén fölmászik az emelvényre, s ekkor a
se) először kedves és vidám, majd riadt-rémült, gesebbek is - egyáltalán: néha inkább hasonlí- táncosok a földre borulnak. A leány fölérve elő-
végül átszellemült-rendíthetetlen, komoly leány. tanak mérges kis manókra, mint felnőtt férfiakra. ször megdermed („végigfut a hátán a hideg"),
Naiv és ártatlan kamasz, hősiessége az önfelál- Agamemnon megérkezésétől kezdve szinte el- aztán föltérdelve elmondja utolsó szenvedélyes
dozóvá lelkesíthető áldozaté. (Hiszen nem is a tűnnek, gyáván visszahúzódnak a fal fedezéké- szavait, majd lefekszik, kényelmesen elhelyez-
hazájáért, hanem a haza eszméjéért indul meg- be, csak néha-néha lépnek be a színtérre. kedve, mint egy ágyra, lábát maga alá húzva,
halni. Gondoljunk csak bele: miért is olyan fontos Nem szóltunk még egy további szereplőről, fejével a „párnán". Az emelvény kigördül, s vele
feltétele Görögország integritásának egy távoli pedig a történet általa lesz igazán teljessé. Euri- ki-vonul a kórus is. Mozdulatlan fekete folt: a
város romba döntése tenger sok áldozat árán?!) pidész a maga korában bizton számíthatott arra, földön fekvő Klütaimnésztra marad a színen.
Klütaimnésztra (Juliana Carneiro de Cuňha hogy nézői jól ismerik az Atreidák tragikus törté- Szól a zene. (Bejön a Hírnök, elbeszéli a
nagyszerű alakítása) kezdetben könnyű léptű, netét, s elég behozatnia egy Oresztész nevű történteket, aztán távozik. Klütaimnésztra kissé
sudár fiatal nő, aki vidáman hozza leányát a vélt csecsemőt a színre, hogy a közönség mára kez- föltámaszkodik. Bejön Agamemnon, s elmondja
esküvőre. Amikor öreg szolgájától tudomást det kezdetén maga előtt lássa a végkifejletet, azt néhány mondatos búcsúszövegét.
szerez Agamemnon álnokságáról, hirtelen és az eseménysort, amelyet ő bele sem írt drámájá- Klütaimnésztra arca rezzenéstelen: örömnek,
véglegesen megváltozik egész fizikai állapota: ba. Így aztán a Théâtre du Soleil színpadán is felszabadultságnak, meg-bocsátásnak nyoma
arca az első sokk után rezzenéstelen-merevvé, hosszasan időzik a Jövő, az Oresztészt jelképező sincs rajta. Agamemnon kimenetele után
befelé fordulóvá, mozgása lassúbbá, szöglete- pólya képében, hol anyja (leendő áldozata), hol visszajön a Kar, hogy egyetlen mondatos
sebbé válik. Klütaimnésztra egycsapásra meg- nővére, hol a Kar valamelyik tagjának karján. szövege és néhány másodperc után
öregszik. Az Agamemnonban már ezt a kemény, félbehagyott tárca után újra eltávozzék. Klüta-
fegyelmezett asszonyt látjuk viszont. Elektrai imnésztra még mindig a földön. A színpad lassan
céltudatossága még arra is képessé teszi, hogy Álljon itt végül a két előadás záróképe. lphige- elsötétül. Kutyák ugatnak.
hazatérő férje előtt eljátssza a boldog-hálás-hó- neia eldöntötte, hogy feláldozza magát, Az Agamemnon végén a vének kara van a szí-
doló hitves szerepét, hogy aztán a gyilkosságot Akhilleusz távozott, a színen az eltökélt leány s nen, majd a kék hídon a színpadra siklik Klütaim-
követően - kezében a véres fegyverrel - szen- kétség-beesett anyja (no meg a Kar) látható. nésztra. Kezében véres kés, fehér matracon
vedélye táplálta vad, dacos erővel szálljon Párbeszé- Agamemnon és Kasszandra meztelen, félig be-
szembe a Kar rátámadó véneivel. takart holttestét ionszolja maga után. Tisztán és
Kasszandra szenvedélyes fiatal nő, akinek lá- ártatlanul, nyugodt tagokkal, kisimult arccal fek-
tomásos beszédéből süt a rajongó szerelem, az lphigeneia és Agamemnon szenek egymás mellett halotti-nászi ágyukon az
Agamemnonért érzett tehetetlen aggodalom. áldozatok (ne feledjük közben, hogy Kasszand-
Érdekes módon az ő érzelmeinek visszfénye né- rát ugyanaz a színésznő játssza, aki Iphigeneiát
miképp átszínezi az Agamemnonról bennünk ki- a másik darabban). A vének botjukat rázva,
alakult, nem túl hízelgő képet. (Nirupama Nitya- fenyegetően és méltatlankodva indulnak Klüta-
nandan lphigeneia-figurájához hasonló erejű és imnésztra felé, de annak kemény, harcias fellé-
mélységű - ugyanakkor attól teljesen eltérő - pése megfutamítja őket. Vitájuk végére megje-
nőalakot formái.) lenik Aigiszthosz is: vad, harcias jelenség -
A Kar itt nem marad meg a szokványos reflek- öltözéke hasonlít ahhoz, amit Agamemnon vi-
táló-interpretáló-érvelő-elbeszélő szerepnél, selt az lphigeneia elején, míg Klütaimnésztra
hanem mindvégig jelen van mint „kollektív" sze- egyszerű fekete nadrágja és fehér inge fölé ek-
mély. Miután a „főszereplők" is típusokként, korra fölvette Agamemnon piros uralkodói pa-
absztrakt karakterekként jelennek meg, csöppet lástját. Aigiszthoszra már nagyobb elszántság-
sem természetellenes, hogy a kórus tagjai - a gal vetnék rá magukat a vének, mire az, mint
táncosok - is a maguk módján részt vesznek a egy párduc ront rájuk a késsel; Klütaimnésztrá-
játékban: kíváncsian figyelnek, ijedten szétsza- nak alig sikerül újra és újra megfékeznie. Végül -
ladnak vagy fenyegetően gyülekeznek, de soha- miután a vének elmenekülnek a falon túlra -
sem külön-külön, mindig együttesükben „jelen- lefogja-megnyugtatja a férfit. Egymással
tenek valamit". szemben rátérdelnek a kék hídra, csókolódz-
A két darab ritmusa-szerkezete (a két szerző nak, a híd sebesen eltűnik velük a nézőtér alatt.
stílusa) közötti jelentős különbség legmarkánsabb Lassan lemegy a fény. Kutyák ugatnak. Már
megint a kutyák...
 VITEZ 

BRIGI TE SALINO

VICTOR HUGO ÉS EGYMAGYARTALÁLTGYERMEK


BESZÉLGETÉS ANTOINE VITEZZEL
- (...) Hugo legalábbis egy szereplővel mészetű okokból is: azén családfám sem vezethető olyan nagyon kíváncsi volt-e az anyjára - ha
feltétlenül gazdagította az emberiség vissza valami messzire. akarta volna, többet is megtudhatott volna róla -,
mítosztőkéjét, nevezetesen a száműzött, a  Miért nem? de az biztos, hogy erre az ismeretlen család-
kitaszított alakjával. Ilyen figura nem létezik sem - Apám menhelyi gyerek volt, és mindig nagyon fára roppantul büszke volt.
Aiszkhülosznál, sem Shakespeare-nél. Amikor büszke volt rá, hogy eredete a homályba vész.  És ezt a büszkeséget önre is átörökítette?
Don Ruy Gomez de Silva szerepét  Különös, hogy Viteznek hívták. A menhelyi  Bizonyos értelemben igen. Én azt élvezem,
megformáltam, nem éreztem úgy, hogy a komtur gyerekek általában annak a szentnek a kereszt- hogy a családfám csupán nyelvészeti
nevét kapják vezetéknévül, akinek az ünnepén szempontból létezik. A Vitez névnek ugyanis
szobrához vagy a Hamlet szelleméhez képest új születtek, vagy amelyik napon megtalálták őket.
figurát kellene megtestesítenem. Hernani megvan a maga eredete.
 Ez igaz. Apámra azonban az anyja - ki tudja,  Mégpedig?
szerepének viszont nincs párja az irodalomban, miért - ráhagyományozta a nevét.
éppúgy, ahogyan Jean Valjeannak sincs - Hugo  A szó szláv is, magyar is. Az az asszony, a
 És ő nem kereste az édesanyját? nagyanyám, minden valószínűség szerint Hor-
előtt ő sem létezett. E figura meg-jelenése  De igen, érdeklődött utána, és megtudta, hogy vátországból vagy Magyarországról jött. A törté-
alighanem éppen azért váratott magára a XIX. születése idején az anyja szállodai cseléd-lány volt, nelemben létezett magyar-horvát királyság, és
századig, mert nincs rokona, mert teljesen egy olyan környéken, ahol ma afrikai bevándorlók azon a vidéken a Vitez név eléggé gyakori; más-
magányos, és ez a családfa nélküli ember na- élnek, akkoriban pedig belföldi emigránsok felől egyedül arrafelé fordul elő, tehát vagy a ma-
gyon közel áll hozzám, már csak személyes ter- népesítették be: a szegények, a „Nyomorultak". Nem gyaroknál, vagy a horvátoknál. Ami mellesleg
tudom, hogy apám végül eléggé mulatságos, lévén, hogy a magyarok
Antoine Vitez
nem szlávok.
 Tudta ezt már azelőtt is, hogy érdeklődni
kezdett volna a szláv kultúra iránt?
 Nem, sokkal később tudtam meg. Érdekes
dolog ez: foglalkozni kezdtem az orosz nyelvvel,
és fogalmam sem volt, hogy szláv tanulmányaim
során egyszercsak beleütközöm majd a saját
nevembe. Egyszóval, családom apai ágáról
csak etimológiai ismereteim vannak, és ez na-
gyon is tetszik nekem. Épp ezért élvezem külö-
nösen, ahogy Don Ruy Gomezként szemezek
őseim hosszú sorával, elbeszélgetek velük -
éppen én, akinek apai oldalról nincs semmiféle
ősöm, sőt voltaképpen anyai ágról se nagyon,
anyai nagyapámat ugyanis másképpen hívták,
mint ahogy kellett volna (örökbe fogadott gyer-
mek volt). Nagyon szeretek arra gondolni, hogy
az emberek nem szükségképpen apáik gyerme-
kei, sőt néha még az anyjuk is ismeretlen. És
hogy visszatérjek Hugóhoz: ez a hiányzó, ez a
nem létező családfa, a proskribáltnak, a szám-
űzöttnek, a banditának a témája számomra az ő
művészetének egyik legkülönlegesebb, legin-
kább felzaklató eleme: a névtelen nép tör be álta-
la a történelembe, hiszen a népnek sincs neve.
Ezt szerettem volna visszaadni Hernani-rende-
zésemben is.
A közelmúltban elhunyt kiváló francia rendezővel készült interjú teljes
szövegét a L'Avant-Scène című francia folyóirat közölte, 1985. április
1-jén megjelent Victor Hugo-különszámában

Fordította: Szántó Judit


NÁNAY ISTVÁN

ÖRKÉNY-ANALÍZIS
P. MÜLLER PETER: A GROTESZK DRAMATURGIÁJA
A kötet a JAK-füzetek 53. kiadványaként jelent gi eredményeivel, de konklúzióit - végül is - a gét, hogy a főhős nemcsak önmagában, hanem
meg. Bár a sorozatra szoktam figyelni, ezt a fü- maga kutatásaiból eredezteti. számos világépítő figurában is megsokszorozó-
zetet nem vettem észre a könyvesboltokban. Az A Tóték kapcsán kimutatja, hogy a szereplők dik (Pisti magatartás-megtestesülései, Rizi és a
És hívta fel rá a figyelmemet. Az Ex libris-rovat- hierarchiájának csúcsán mindaddig Tót áll, amíg Szőke Lány, a Papa és a Mama), s bár a darab e
ban Bodor Béla fölényes és kioktató hangon írt meg nem érkezik az Őrnagy; az Őrnagy kiveti megsokszorozódás stációit mutatja be, e folya-
róla, megróva a szerzőt azért, mert a Cipolla- ebből a szerepből a tűzoltóparancsnokot, s ő mat lényege a szuverén személyiséggé válásra
Őrnagy párhuzamra építi Tóték-elemzését, s az veszi át az úgynevezett apafunkciót. A való törekvés, ami azonban csak az atomka-
ebben a mozzanatban szerinte megnyilvánuló középpontba került Őrnagyhoz az egyes tasztrófában valósul meg, azaz megszületése
téves szemléletet az egész műre kiterjesztette. részmagatartások alapján komplementer pillanatában meg is semmisül.
Gyanús volta dolog, hiszen P. Müller Pétertől - párokba rendeződve kapcsolódnak a darab A Forgatókönyvet P. Müller több szempontból
eddigi írásai alapján - nem ilyen könyvet vár- szereplői (Ágika - Gizi-né, Tomaji - Tótné, az előző drámákban megjelenő írói törekvések
tam. Amikor elolvastam az első fejezetet, először Postás - Cipriani). szintézisének tekinti. Felhívja a figyelmet a darab
glosszát akartam írnia kritikus felelősségéről, ar- Ez a szimmetrikus struktúra a szöveganalízis „cirkusz a cirkuszban" felépítésére (ahol a belső
ról, hogy szabad-e a szerző által beemelt, az és a szereplők funkciója alapján igaznak tűnik, kör betétjellegű: ez a bírói tárgyalás, a történe-
elemzés tartományát szélesítő idézet érvényét a egy szentpontból mégis megkérdőjelezhető: a lem szégyenletes cirkuszi mutatványa), valamint
teljes elemzés kulcskérdésének föltüntetni, de párba rendelt szereplők dramaturgiai helyzete arra, hogy a cirkusz lényegénél fogva apolitikus
aztán az egész könyv ismeretében e szándé- és súlya ugyanis eltérő. Tomaji és Cipriani csu- közegében milyen erős kontraszthatása van a
komtól elálltam. Ugyanis a nyilvánvaló felületes- pán egy-egy, a főcselekményhez lazán kapcso- politikai per-betétnek. A főszereplőkről megálla-
ségre nem érdemes reflektálni. Az egyértelműen lódó jelenetben tűnik fel, drámai funkciójuk sem- pítja, hogy a Mester egy Mechanizmus közvetítő-
a recenzenst minősíti. miképpen nem hasonlítható össze a Tótnééval je, s mint ilyen, az embereket is tárgyakként ke-
Viszont fontos írni magáról a könyvről. Mert ez és a Postáséval. Arról nem is beszélve, hogy a zeli, míg vele szemben Barabás megőrzi szuve-
a tanulmány egyrészt újabb adalék a bőséges két betétfigura nincs közvetlen kapcsolatban az renitását, rajta nem fog a Mester tudománya, ő
Örkény-irodalomhoz, másrészt olyan összegző Őrnaggyal (mint ahogy másfelől a Postás is csak önként vállalkozik a beismerő vallomásra.
elemzés, amely alaposságával és választott részben van). A drámák közös vonásait keresve a szerző ar-
módszerével nemcsak az egyes drámákról ad - Hasonló kisebb-nagyobb kifogások a többi ra a következtetésre jut, hogy ezt az öt művet
számos új szempontot tartalmazó - analízist, darab elemzésével kapcsolatban is felhozhatók, mindenekelőtt az identitásprobléma rokonítja.
hanem kísérletet tesz arra is, hogy összefüggé- ami arra utal, hogy a szerző által választott mód- Nem kevésbé tartja fontosnak azt, hogy a felcse-
seiben szemlélje az író 1967-től 1979-ig terjedő szer a művek számos rétegét és mélyrétegét fel rélhetőség motívuma eltérő erősséggel ugyan,
alkotói periódusában keletkezett, sok szempont- tudja tárni, de nem képes minden kérdésre kielé- de végighúzódik minden drámán. Felvázolja a
ból hasonló vagy azonos jegyeket felmutató drá- gítő választ adni. drámák azonos helyzetben levő szereplőinek
mákat. E kritikai megjegyzés nem vonja kétségbe a rendszerét. Kimutatja, hogy mindegyik darab-
P. Müller Péter könyve két nagy fejezetet tar- többi elemzés eredményeit. A Vérrokonok ese- ban megtalálható egy manipuláló, befolyásoló,
talmaz. Az elsőben - Elemzések- a vizsgált al- tében például P. Müller szembeszáll az ismeret- többnyire kívülálló figura (a Postás, Bokor Judit,
kotói szakasz hét drámájából ötnek az elemzé- elméleti műmegközelítéssel, s bebizonyítja, Bolyongó, Rizi, Mester), továbbá hogy a hősök
sét végzi el a szerző, a másodikban - hogy a dráma nem a szenvedélyről, hanem a fel- mind negatív helyzetben vannak és áldozatok
Ősszegzé s e k - az elemzett drámák alapján az cserélhetőségről szól, ami többek között abból is (Tót, Bokor Pál, Fóris, Pisti, Barabás). A drámák
Örkény-dramaturgia közös vonásait rendszerezi, következik, hogy a szereplőknek nincs önazo- összehasonlításából kitűnik: Örkény analóg szi-
illetve a tárgyalt drámák világirodalmi nosságuk, csupán hiányok által vannak megha- tuációkból építkezett.
vonatkozásait mutatja ki. tározva, és sem nevük, sem foglalkozásuk nem A drámák összevetésének igazi funkciója: az
Az első részről szólván P. Müller Péter így jel- egyéníti őket (mind Bokor és vasutas), csupán örkényi groteszk jellegzetességeinek meghatá-
lemzi vizsgálati szempontrendszerét: „Míg a életkoruk különböző. rozása. E jellegzetességek közül csupán egyre
Tótékkal kapcsolatban a műnemváltás okozta A Kulcskeresők esetében is átértékeli a utalok, mint olyanra, amelyet P. Müller komple-
világképváltozás problémája állt a középpontban, közkeletű műmagyarázatokat, s kifejti: a darab xen értelmez: a befejezések paradoxon voltára.
a Vérrokonokban a felcserélhetőség és az identi- nem a kudarcról, hanem az interpretációról szól. Imponáló, ugyanakkor kissé vitatható az Ör-
tás kérdése, a Kulcskeresőkben az értelmezés Az átértelmezésről, a tények és értékelésük, a kény-drámák világszínházi vonatkozásait vizs-
és a tények viszonyának témája, addig a Pistiben szerep és az alkalmasság ellentétéről. Itt is fel- gáló fejezet. Tizennyolc kortárs drámával veti
a megsokszorozódás jelensége, a Forgató- bukkan a felcserélhetőség motívuma (siker és össze a szerző az Örkény-drámákat, s mutatja ki
könyvben pedig az előző problémák közös je- kudarc, tények és magyarázatuk, élet és halál a részletek egyezését. Nem az az elsődleges
lentkezése. Mindazok a szempontok azonban, stb.). A szereplők közül kitüntetett helyzetben le- probléma, hogy a tizennyolc helyett más tizen-
amelyeket az egyes drámák esetében érvénye- vőnek tekinti a Bolyongót és a Bodót; egyikük az nyolc művet is elő lehetett volna venni, s azok
sítettem, egy központi vizsgálati elv eltérő konk- átértelmezést, másikuk a visszaértelmezést összehasonlítása is többé-kevésbé hasonló
retizálódásai voltak: ugyanis valamennyi elem- végzi el. eredményt hozott volna. Inkább az a baj, hogy a
zés az adott dráma világképét volt hivatva kibon- A Pisti a vérzivatarbant értékelve számos kriti- részletek megfeleltetése jelzi ugyan a különböző
tani, a szereplők viszonyrendszerének, azaz a kus utalt már Az ember tragédiája és a Pisti kö- drámák közötti hasonlóságokat, de a lényeg
műbeli világ szerkezetének, valamint e világ mű- zötti párhuzamokra. P. Müller szisztematikusan ezúttal nem a részletekben van, hanem abban,
ködésének a feltárásával". áttekinti a megfeleltetések sorát, amelyek végül hogy Örkény István - a magyar irodalomban ritka
A szerző több szempontú, mély szöveganalí- is rendszerré rendeződnek. Elemzi a mű kettős eset - szinkronban volt a világirodalom
zist végez, s ennek segítségével szigorúan a dinamikájának összetevőit (a születés-, halál-, meghatározó tendenciáival; ugyanarra a
szövegből vonja le következtetéseit. Megállapí- feltámadásciklusok ismétlődését, illetve az valóságra nagyon sokszor hasonlóképpen
tásait mindig ütközteti az Örkény-irodalom eddi egyes egységeken belüli visszatérő változáso- reagáltak az írók, így Örkény István is.
kat), valamint a drámának azt a jellegzetessé Természetesen - s ezt
• KÖNYV •

NÁDRA VALÉRIA
P. Müller sem tagadja - az azonosító motívu-
moknál fontosabbak az elkülönítők, az egyedisé-
get erősítők. Az például, hogy Örkénynél mindig a
szituációk elsődlegességére épülnek a drámák,
ezek a szituációk pedig - s így maguk a drámák is
- történelmileg, társadalmilag motiváltak. „Ezek a
drámák minden esetben megteremtenek egy
teljes, nem redukált, koherens világot, amely DRÁMA ÉS SZÍNJÁTSZÁS SZABADKÁN
bemutatásmódjában groteszksége mellett is
inkább valószerű, mint abszurd."
összehasonlító elemzésekből mindenesetre rész-
Az
GEROLD LÁSZLÓ: SZÁZ ÉV SZÍNHÁZ
leges választ kapunk arra is, hogy miért oly sike- Gerold László színesen, érdekesen ír, gondja
resek szerte a világon Örkény István drámái. Ha egy színháztörténet csak színháztörténet, van rá, hogy a rendelkezésére álló, tömérdek
Szöveganalízis, az ennek alapján kikövetkez- aligha várható el, hogy a legszűkebb szakmai kortörténeti adalék közül azoknak adjon hang-
tetett struktúra meghatározása, majd a két té- közönségen túl (szakmán értsd: színháztörténé- súlyt, amelyek a színháztörténettel nem foglal-
nyező összevetéséből megfogalmazott dráma- szek) bárkit is érdekeljen. S ha egy könyv - alcí- kozó, csupán a hazai művelődéstörténet iránt ér-
értelmezés - ez P. Müller Péter elemző mód- mének tanúsága szerint - arról szól, hogy milyen deklődő olvasó szemszögéből pikánsak, emlé-
szerének a lényege. Természetesen nem új s volt a „dráma és színjátszás Szabadkán" 1816 kezetbe tapadóan) érdekesek lehetnek. Jólesik
csak a szerzőre jellemző metódus ez, de míg a lí- és 1918 között, felületes ránézésre még ennél is ízlelgetni például, (hogy a szerepköri leírások kö-
rában, sőt az epikában is többé-kevésbé hasz- kevesebb olvasóra számíthat, hiszen térben is, zött (a drámai szendék, hősszerelmesek, apa-
nálatos, a drámaértelmezésben viszonylag ke- időben is meglehetősen lehatárolja témáját. színészek és egyebek szomszédságában) ilyen
vesen alkalmazzák. A módszernek számos elő- Gerold Lászlónak az újvidéki Fórum Kiadó is előfordult: „nyelvprittyes szobalány". Azt ugyan
nye van, segítségével nagyon sok összefüggés gondozásában megjelent Száz év szinház című - tudós nyelvészeket leszámítva - ember meg
világítható meg; persze, ha mechanikussá válik - kötete azonban több mint színháztörténet, s bár nem mondaná ma már, mi légyen az a
ami minden ilyen műmegközelítés esetén reális elképesztően nagy önálló kutatási anyagra tá- „nyelvpritty", mégis mindannyian érezzük, érzé-
veszély (különösen, ha felületesen végzik az maszkodva kétségkívül arról beszél, hogyan ke- keljük, nagyon is plasztikusan látjuk magunk
elemzést) -, torz eredményekre is vezethet. P. letkezett, létezett, működött, Szabadkán, a meg- előtt, mit fejezhettek ki vele. És nem csak a fenti-
Müller a drámák dramaturgiai összefüggéseinek jelölt időben a helyi színház, egyúttal azt is bemu- hez hasonló, mulatságos korfestő motívumokra
feltárásán túl az írói szöveg bibliai vagy egyéb tatja, milyen volt ebben a száz évben „a" magyar kapjuk fel a fejünket. (Hadd említsünk sebtében
irodalmi művekre vonatkozó utalásrendszerét is színház. Teheti ezt, hiszen Szabadka magyar még egyet, a kritikák bizonyos fajtáját jellemző
bemutatja, s így tágabb kontextusba helyezi a város volt, s főként e korszak első felében még „dicsdagály"-t.) Izgalmasabb számunkra annak
darabokat. nem mutatkozott olyan ég és föld különbség fő- leírása, miféle pénzforrásokra számíthatott a
Nagy kár, hogy e tizenkét éves alkotói korszak város és vidék kulturális élete között, mint a ké- színház, ha fent akarta tartani magát. (Ezek kö-
drámái közül kettőt - A holtak hallgatását és kü- sőbbiekben. Vidéki ország volt ez a múlt század- zül egynémelynek a fölélesztésére alighanem új-
lönösen a Macskajátékot - nem elemez a szerző. ban, s ha az olvasó ehhez azt teszi hozzá magá- fent sor kerül majd, ha a kultúrára fordítható
Még akkor is, ha ez a két mű nem illeszthető a ban somolyogva, hogy „maradt is", lelke rajta, anyagiak mennyisége továbbra is ilyen ütemben
másik öt darab homogénabb vonulatába. Éppen a nem mi állítottuk. csökken.) Az eladott jegyeknél és bérleteknél je-
drámaszerkesztésben kimutatható eltérések Attól tehát, hogy a - jó értelemben vett - lentősebb összegét képviselt a szubvenció, amit a
gazdagíthatták, árnyalhatták volna a drámaírói „mese" Szabadkáról szól, még rólunk is szól. város - ha tetszik, a helyi önkormányzat - adott a
módszer bemutatását. Van erre közvetlen bizonyíték is számtalan, elég színháznak. Volt ugyan akkoriban is álla-mi
Végezetül: a stílusról. Az elemző módszerből például végigtekinteni a szabadkai színházban támogatás, ez Azonban nem a városnak álta-
adódik a pontosságra, az egzaktságra, az objek- működő társulatok igazgatóinak névsorán, és lában nyújtott pénzügyi segítségen belül, ponto-
tivitásra törekvő fogalmazásmód. De ez a szerzői megannyi jól ismert név ötlik a szemünkbe: Lata- san elkülönítve érkezett, így könnyen eltűnt, és
alapállás - a fülszöveg ajánlásával ellentét-ben - bár Endre, Krecsányi Ignác, Molnár György, Ra- felhasználásának mikéntje rendszerint homály-
kissé nehézkessé, túlbonyolítottá teszi a kodczay Pál, Ditrói Mór és még sorolhatnánk. Ők ban maradt. A sanyarú sorsú színészek bevéte-
tanulmány stílusát, s elfedi P. Müller bensőséges voltak a színigazgatók ezekben az években a lét növelte a jutalomjáték, amit később szíveseb-
viszonyát vizsgálatának tárgyához. többi, színházzal rendelkező vidéki magyar vá- ben neveztek búcsúelőadásnak, s leginkább egy-
rosban is: Szegeden, Pécsett, Miskolcon és má- egy szerződér; lejártakor került sor rá. Végül
Magvető Könyvkiadó, 1990 sutt, hiszen egy-egy városban legfeljebb egy-két pedig pénzt hozott a színháznak az úgynevezett
évig tarthatták magukat, aztán - többnyire tár- „páholyjog" eladása, márpedig egy olyan, ha-
sulatostul - állhattak is tovább. (A három esz- gyományainak ápolására büszke városban, mint
tendőre szóló bérlet már kivételes dolognak szá- Szabadka, nemzedékről nemzedékre öröklődött,
30 éve, 1961. április 12-én halt meg Sarkadi Imre. mított!) Vagy nézzük a szabadkai színházban hogy kikből áll össze a páholybérlő és pá-
EIső színművei nagy érzelmi fűtöttséggel, erőteljes tagként vagy vendégként fellépő, híresebb szí- holytulajdonos törzsközönség.
drámai nyelven elevenítették meg a paraszti élet nészek nevét: Kántorné, Déryné, Megyeri („Van- A stílusok, divatok hullámzása, egymásutánja
ellentmondásosságát (Út a tanyákról, Szeptember). e, ki e nevet nem ismeri?"), Szentpétery, Lend- Szabadkán éppen úgy bekövetkezett, mint más
Elveszett paradicsom című, 1961-ben bemutatott vayné, Egressy Gábor, és a sort újólag folytatni vidéki városokban. (Akik Gerold László könyvét
drámája és Oszlopos Simeon című színműve tük- lehetne a végtelenségig. Mint ahogy a darabok is megelőzően már olvasták Molnár György,
rözi meghasonlását a korral s egyben önmagával. körbevándorolták az országot, külföldiek és ma- Déryné, Kassai Vidor és mások emlékezéseit,
gyarok, históriai drámák és népszínművek, ope- azokat nem sok meglepetés éri.) Itt is volt idő,
rettek és úgynevezett látványosságok. amikor A
SUMMARY
• KÖNYV •

vérmenyegző című darabot „látványos, víg színmű"- Lászlótól nem tudnánk, mi történt ezt követően, mai This time our issue opens with reviews of current Hun-
ként lehetett meghirdetni, itt is ki lehetett csiholni a tapasztalatainkból kiindulva azt gondolnánk: ezzel garian productions. András Pályi saw for us Some-
közönségsikert gyönge hazafias szín-művek végére hosszú évekre meg is szűnt a városban a where in Russia, a free version by movie director
biggyesztett „nemzeti magánytáncz"-cal, itt is színházcsinálás lehetősége, hiszen amíg egy város András Jeles of Tchekhov's Three Sisters, performed
világraszóló szenzációnak számított, ha a korabeli új épületet emeltet, vagy az alkalmas régiek közül at Kaposvár; we also publish some of the Gulag Songs
darabgyáros Gőzhajósok című művének végén „a használhatóvá alakíttat egyet, addig sok-sok évnek author István Eörsi contributed to this production.
gőzhajó valóságos voltában megjelend". Mígnem kell eltelnie; elvégre a kulturális beruházásnál Other performances visited are: Arthur Schnitzler's
mindezt kezdte fölváltani „a természetesség után minden fontosabb. Akkortájt azonban ez még - úgy Professor Bernhardi (Comedy Theatre), Tchekhov's
való törekvés", ami-nek tanulmányozása végett a látszik - nem így volt. Alig fél évvel a tűzvész után új The Seagull (Miskolc), Albert Camus's The Misunder-
szabadkai társulat jelesei Pestre utaztak, hogy helyen folytathatta működését a társulat. Erre standing (Szolnok), Shakespeare's Macbeth (Za-
megfigyeljék Eleonora Duse játékát. Ez azonban mondhatnánk csekély latinos műveltségünkkel: laegerszeg), István Örkény's Catsplay (Veszprém),
már egy másik, a modern korszak kezdetének is hiába, „tempora mutantur..." Péter Horváth's Ciao Bambino (József Attila Theatre),
felfogható. A hat-van éven át működő, régi Moliére's The lmaginary Invalid (Radnóti Theatre),
szabadkai színház el-aggott épülete ennek a Joseph and the Amazing Technicolor Dreamcoat by
modern kornak a kezdetén, 1915-ben egy éjszaka Fórum Kiadó, 1990 Tim Rice and Andrew Lloyd Webber (Madách Theatre)
leégett. Ha Gerold and two productions at the newly restored Arany János
Theatre, the theatre for young spectators: Sándor
„Nem szabad megfeledkezni arról, amitől Weöres's The Boatman of the Moon and a compilation
hitem szerint igazi erejét merítette a of Greek tragedies, reviewed respectively by András
Fészek: a szabadság szelleméről. Forró
kívánságom, hogy ezen a gyönyörű helyen Forgách, Tamás Tarján, Tamás Koltai, István Sándor
az idők végéig művésznek és embernek, L., Katalin Budai, Katalin Szücs, László Zappe, Dezső
szabadnak érezhesse magát mindenki."
(Heltai Jenő 1926) Kovács and László Bérczes.
Two interviews with leading Hungarian theatre per-
sonalities follow: Judit Csáki talked with György
Schwajda, manager of the Szolnok theatre and Andrea
Stuber with Péter Huszti, actor-manager of the
A Fészek Művészklub alapítása, 1901 óta a múzsák testvériségének Madách Theatre, Budapest.
egyedülálló otthona. Ön the occasion of the Budapest visit of Berlin's
Hagyományos önállóságáért küzdve, visszaszerzett függetlenségével Maxim Gorki Theatre which performed George Ta-
együtt napi fenntartásának, az épület céljaihoz méltó megújításának bori's Mein Kampf, Judit Szántó talked with author Ta-
gondjával magára maradt. Következésképp a benne folyó műhely- bori, present at the tour. The review on the production
is also by Ms. Szántó.
munka és a klubélet is veszélybe került. In a separate group of writings Polish director An-
Generációs felelősségünknek érezve az elődök örökségének tovább- drzej Wajda and two playwrights: Karel Steigerwald
adását, működésünk jövőt ígérő folytatása érdekében (Prague) and Slobodan Šnajder (Zagreb) describe
some problems of arts life resulting írom the enormous
changes which took place in Central Europe. László
ALAPÍTVÁNY A FÉSZEK MŰVÉSZKLUBÉRT Upor reports on Ariane Mnouchkine's new Paris pro-
ductions and we publish also an excerptof an interview
szervezetet hoztunk létre, melynek célja: with Antoine Vitez in which the Jate French director
a nemzeti értékeket összefogó klub tevékenységének fenntartása, spoke about his eventual Hungarian origins.
az országban és a nagyvilágban jelentkező legfrissebb művészi tö- In our column on new books the reader may find re-
views by István Nánay and Valéria Nádra; the books
rekvésekről való tájékozódás, valamint a művészek-értelmiségiek selected are respectively Péter P. Müller's The Drama-
kommunikációjának, szakmai és személyes dialógusának segítése, turgy ot the Grotesque and László Gerold's Hundred
a kapcsolatépítő klubélet fenntartása. Years of Theatre (about the Hungarian theatre tradi-
Az Alapítvány célja továbbá, hogy az épület fenntartásához, beren- tions in Szabadka-Subotica, Yugoslavia).
dezéseihez anyagi bázist teremtsen.
A művészek, a kultúra szerepét, jelentőségét fontosnak tartó, hazai és
külföldi, természetes és jogi személyek támogatását kérjük és várjuk: a
Magyar Hitelbanknál vezetett 222-18944 (forint) illetve 402-5209-941 - Sárközi Marianna: Gáspár Sándor az Egy őrült
naplójában
31 (deviza) alapítványi számlaszámon. Gogol őrültjét, Popriscsinta fotóművész nem a
pillanatba sűrített mozgással, hanem éppen a
A segítséget előre is köszöni az Alapítvány Kuratóriuma és a mozdulatlansággal, egyetlen gesztusba zárt
drámával jellemzi. A Játékszín előadásán ké-
Fészek Művészklub Választmánya szült kép feszültsége az indulat és őrület ötvö-
zetéből adódik.

Budapest, 1073 Kertész u. 36. Telefon: 12-22-271

Anda mungkin juga menyukai