SZÁM
Pályi András: KÉT KONVENCIÓ - 1991. ÁPRILIS
EGY ELŐADÁS
(Valahol Oroszországban) 4
Főszerkesztő: Koltai Tamás
Forgách András: AZ A BÉKEBELI
BOLDOGJÖVŐ A szerkesztőség:
(Arthur Schnitzler: A Bernhardi-ügy) 8 Csáki Judit
Tarján Tamás: AZ ÉLET KÉPE Csomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)
(Anton Csehov: Sirály) 11 Korniss Péter (képszerkesztő)
Koltai Tamás: ISTEN NEM FELEL Nagy András (tervező szerkesztő)
(Albert Camus: A félreértés) 13 Nánay lstván (főszerkesztő-helyettes)
Sándor L. István: CSAPDÁBAN Sebők Magda (olvasószerkesztő)
(William Shakespeare: Macbeth) 15 Szántó Judit
Budai Katalin: GYÓGYÍTÓ NYÁVOGÁS
(Örkény István: Macskajáték) 16 Szerkesztőség:
Zappe László: A MAKACS SZERZŐ Budapest V., Báthory u. 10. H-1054
(Molière: A képzelt beteg) 18 Telefon: 131-6308, 111-6650
Kovács Dezső: MADÁCH-TOURSSZAL
A Sirály Miskolcon (11. oldal) Kiadja az Arany János Lap- és Könyvkiadó Kft. Buda-
EURÓPÁBA?
(Rice-Lloyd Webber: József és a ...) 19 pest V., Szalay utca 10-14. 1055. Telefon: 112-7870.
Felelős kiadó: Szabó 8. lstván. Terjeszti a Magyar
Szűcs Katalin: CSAO HORVÁTH ÚR! Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesitő postahi-
(Horváth Péter: Csao bambino) ________ 21 vatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési
Bérczes László: ALKALMI és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel út
REFLEKTORFÉNYBEN? 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, vala-
(Megnyílt az Arany János Színház) ____ 22 mint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi
jelzőszámra.
Csáki Judit: MÉG EGY ÉVAD - JÓKEDVBŐL Előfizetési díj egy évre 576 Ft, fél évre 288 Ft.
(Beszélgetés Schwajda Györggyel) 25 Egy példány ára: 48 Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra
Stuber Andrea: VISSZATÉRT Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149.
A KÖZÖNSÉG
(Beszélgetés Huszti Péterrel) _________ 30 Szedés: Diamant Kft.
Felelős vezető: Bede István
Szántó Judit: Ich weiss nicht was soll es Nyomás: Centum Nyomdaüzem
bedeuten... Felelős vezető: Újvárosi Latos
(George Tabori: Mein Kampf) 33
Szántó Judit: ZAVARBAN VAGYOK HU ISSN 0039-8136
(Beszélgetés George Taborival) _______ 35
A folyóirat Budapest Főváros Főpolgármesteri
Franz Wille: TÍZ ÉV BIZONYTALANSÁG Hivatala szinházi alapjának támogatásával készül
(Beszélgetés Andrzej Wajdával) 36
Karel Steigerwald: EGY FEJ - Megjelenik havonta
KÉT ARC 37
Slobodan Ŝnajder: A SARKI ÉJSZAKA A Macskajáték Veszprémben (16. oldal)
RIVALDAFÉNYÉBEN
(Közép-európai rendszerváltás)________ 39
Upor László: ÖRÖKSZÍNHÁZ
(Ariane Mnouchkine új előadásai) 41
Brigitte Salino: VICTOR HUGO ÉS EGY
MAGYAR TALÁLT GYERMEK
(Beszélgetés Antoine Vitezzel) ________ 44
Nánay István: ÖRKÉNY-ANALÍZIS
(P. Müller Péter: A groteszk
dramaturgiája) 46
Nádra Valéria: DRÁMA
ÉS SZÍNJÁTSZÁS SZABADKÁN DRÁMAMELLÉKLET
(Gerold László: Száz év színház) 47 George Tabori: Mein Kampf
(Fordította. Kurdi Imre)
A képzelt beteg a Radnóti Színházban (18. oldal) A címlapon: Kemény György terve
EÖRSI ISTVÁN
GULAGDALOK
z a ciklus olvasmányélmények és szemé- 3 Mondd magadnak a cella küszöbén: Az élet
lyes tapasztalatok alapján készült a ka- Alma-Atába jöttek a házkutatók, több többé nem enyém.
Mindennek megvan az ára, rajtad áll, hogy húz a Igaz történet ez, meg is van írva. Hogyha kivágod a fát, tépd ki gyökerét is.
fára. Ha megölöd az apát, öld meg gyerekét is.
Ne remélj tőle kegyelmet, sokára lököd ki a 5
nyelved. Hogy állhatsz helyt ebben a feneketlen Így mélázott a Hatalom Ura.
veremben?
Kár a szóért, tökön rúgtad a hóhért... (stb.)
7
„Apámmal és anyámmal, ezekkel a bűnözőkkel,
hiénákkal, poloskákkal, közös ellenségeinkkel
megszakítom mától kezdve minden
kapcsolatomat."
8
Feledhetetlen lakomák!
Feledhetetlen lakomák!
Feledhetetlen lakomák!
* GULAGDALOK *
Feledhetetlen lakomák!
9
Nézd, égő házból csecsemő repül ki.
Nézd, a csöppséget a házmester elkapja.
Nézd, a házmestert lelövi egy hadnagy.
Nézd, égő háznak kitárt ablakából
Sakálként üvöltve égő anya néz ki.
10
A lágerparancsnok kisfia korcsolyázik.
Haldoklók közt a tó jegén cikázik.
11
Harminc láda volt a norma, harminc láda volt
naponta.
20
Ha másképp fordul életem, most hóhér lennék-e
magam is?
21
Azokban a napokban a téli folyókba vér folyt,
feljelentette egymást a házastárs, a testvér,
Mindenkinek volt ágya, az ágyakban matrac, itt azokban a napokban a szerelem képzelgés volt,
csak boldog gyereket láthatsz, Sólyom és Vihar- 19 falakon kopogás, susogás fűtőcsöveknél,
madár. Fél órán át gumibotozták a talpát. azokban a napokban akit letartóztattak,
Egyszercsak egy gyerek, tizennégy éves lehet, fellélegzett, hogy már nincs mitől félnie,
azt mondja, „Gorkij, be ne dőlj, Utána csizmát kellett húznia.
Lábfeje dagadni kezdett, de a csizma nem tágult. azokban a napokban azt neveztük szabadnak,
ezt neked rendezték itt, hallgass végig, elmon- akinek nem maradt már senkije-semmije,
dom az igazat, ha meghallgatod" - Háromszor elájult, miközben lehúzták róla. Lila
húsból vér folyt, sűrű genny szivárgott. Sóval azokban a napokban nagy volt a szeretet ára,
Mindenki kimegy a barakkból, kettesben
marad-nak akkor, másfél óráig beszél a fiú a hintették be s újra fel a csizmát. zsarolhatóvá váltál, hiszen mindenki túsz,
nyakigláb öregúrnak. azokban a napokban a sarkát összevágta s
Ez kilép a barakkból, szeme könnyben ázik, hintó Jefroszinyija Kersznovszkaja behúzta farkát a sugárzó Géniusz.
várja, a lágerparancsnoknál vacsorázik. szibériai lágerrajzai
Másnap elhajókázik, mire szabad vizekre ér, a fiú
már nem él.
Gorkij a szabad sajtóban kifejti, hogy ekkora
humanizmusra példát nem látott senki,
Még a szabadság ellensége is munkája által
megbékélhet a szabadsággal.
A munkától ugyanis a rabok mind jobbak lettek,
és munkájukkal jóváteszik, amit korábban az
emberiség ellen elkövettek.
18
A klíma zord, de jó a társaság.
Megszokni és megszökni sem lehet. Ki
mondja azt, hogy galád a GULAG?
Haldoklót kirabolni külön élvezet.
KRITIKAI TÜKÖR
Álarcosok a Valahol Oroszországban elő- ban az álarcosok „librettója": a lényeg azonban rendezése tanúsítja a leginkább, hogy Csehovot
adásán ezúttal is a szöveg hamissága, „idegensége" és igenis el lehet ma játszani: ő a humánus értelem
az ezzel megküzdő színészi kifejezés, amely épp és a militáns szellem hideglelősen mai konfliktu-
derült, hogy a Dobozy-művel, amelyből Drámaí a küzdelem folyamán tisztul meg, válik hitelessé. sát olvasta ki a Három nővérből. (Egyébként
események címmel készített előadást (immár Adornóra is rácáfolt az idő, holott annak idején
nem hivatalos színházban, hanem egy alternatív oly meggyőzően állította, hogy Auschwitz után
csoporttal, a Monteverdi Birkózókörrel), aranyat Konvenciók ütköztetése nem lehet többé verset írni.) Csakhogy Jelesnél
talált: rálelt arra az eredendően hamis drámai nem erről van szó, hanem valami egészen más-
szövegre, amely „tele van velünk kapcsolatos ról.
történelmi elemekkel", s amely épp e fragmentu- Mi tagadás, mindez most, a Valahol Oroszor- Jellegzetesen olyan alkotó ő, aki nem esztéti-
moknak köszönhetően megközelíthető ugyan a szágban bemutatóján korántsem ilyen világos kai eszmékkel közeledett a színházhoz, még ke-
színész számára, ám a színészi expressziónak bennem, amikor Antal Csaba hideg márvány- vésbé ideológiai premisszákkal, hanem határo-
úgyszólván minden egyes szó hamisságával kü- csarnokában és Szakács Györgyi korhű ruháival zottan egy életforma vonzotta oda, pontosabban
lön meg kell küzdenie, azaz a maga számára elkezdődik a Három nővér első felvonása, s egy olyan tevékenységi forma, amely életformát
mintegy újra kell artikulálnia a nyelvet. Érdemes magam is azon kezdek tűnődni, vajon Ascher Ta- jelentés „elmélyült" kreativitást. Nyilvánvalóan a
megemlíteni, hogy a Kruczkowski-darab után más Katona József színházbeli megrendítő Há- hitelesség itta lényeg, az emberi megnyilvánulá-
Jeles előbb az ellenkező irányba tájékozódott: rom nővére után színre vihető-e még ez a Cse- sok, a kommunikáció hitelessége - egy olyan
megkísérelte, hogy - Mosonyi Alizzal együtt - hov-dráma, elmondható-e vele valami igazán új és korban, amikor az emberek közti kapcsolatok-
maga készítsen egy nyelvileg is hiteles szöveg- mai üzenet? E töprengésem sajátosan össze- ban minden korábbi közmegegyezés kérdésessé
könyvet a Varázsfuvola meséjéből; ennek alap- cseng az előadás első kritikáival, amelyek azt vált, új viszont: nem nagyon akar születni, ami-
ján Győrben készült előadás, ugyancsak hivatá- kérdik: felidézhető-e még a huszadik századi lá- kor nincs közös világkép, orientáció, hit, mítosz,
sos társulattal. Továbbá a Dobozy-mű után, gerek, az önkény, a Gulag utána csehovi Orosz- ami az érintkezést, a közösség életét koordinál-
amelyet egyik méltatója találóan „politgiccsnek" ország? Rá kell jönnöm, hogy mindnyájan rossz ná, s ezáltal lehetővé tenné, hogy ki-ki megfogal-
nevezett, ugyancsak a Monteverdi Birkózókörrel nyomon haladunk, ha azt hisszük, hogy Jeles mazhassa nyelvileg is a maga „elmélyülését" a
kiállított egy mesterséges „politgiccset" is, A mo- András előbb elvállalta a Három nővér megren- másik számára, amikor tehát a személyiség tö-
soly bírodalmát, amely Mrożek Rendőrségének dezését Kaposvárott (mondjuk, ahhoz hasonló- redékes és leginkább az énközlésben az, mert
első felvonásából született, habár maga a szö- an, ahogy egykor A szabadság első napját), legjobb esetben is csak töredék mítoszokkal és
veg ismét átirat, s ugyanúgy sajá- majd egy ponton úgy érezte, hogy a történelem töredék nyelvvel operálhatunk, vagyis minél mé-
tos nyelvi képződmény, minta mostani előadás- produkálta borzalmak után a mű nem játszható lyebben kívánjuk megmutatni magunkat, annál
végig, s a „hagyományos" Csehov-interpretációt
lidérces álomképbe fordította. Ráadásul Ascher
KRITIKAI TÜKÖR
kevésbé értjük egymás szavát. Az is világos, szatérése a kaposvári társulathoz, ahol első ren- - összecseng azzal az éppen két évtizeddel
hogy minél erősebb bennünk a vágy az alkotói dezése született. Vajon egy sajátos szakmai ki- ezelőtti Sirály-előadással, amellyel Zsámbéki
életforma után, annál gyötrőbb a kor kommuni-
ruccanás vagy kísérleti munka után immár Gábor mondta el annak idején főrendezői ars po-
kációs válsága, s ezért túlzás nélkül állítható,
hogy a modern művészet (egyik) alapproblémá- fölvértezve érzi magát Csehov Három nővéré- eticáját. Akkoriban sokkírozónak hatott a Cse-
ja az, amire itt utalok. E körülmény a színházat, nek a megrendezésére? Nyilvánvalóan nem ez a hov-darabokhoz tapadt Sztanyiszlavszkij-kánon
amely minden szekularizációja, üzemszerűvé tét, hanem a kétféle színházi konvenció szembe- tudatos elvetése és a magyar színpadokon
válása, sőt elüzletiesedése ellenére őriz valamit sítése. akkoriban eléggé domináns teátrális szemlélet-
ősi rituális formájából, éspedig épp a „fontolva Ez is lehetne akadémikus vállalkozás. Szín- mód már-már provokatív tagadása. Gondolok itt a
haladó" próbafolyamatot a leginkább, amely az háztörténetileg talán izgalmasabbnak is lehetne
autentikus emberi megnyilvánulások, reflexek, színpadi világítás funkciójának megváltozására,
nevezni egy „eredeti", korabeli, mondjuk, a Szta-
impulzusok keresésének laboratóriuma lehet, a fény és az árnyék újszerű dramaturgiai sze-
nyiszlavszkij-kánon szerint rekonstruált Csehov-
Jeles és a vele egyívású alkotók számára (világ- előadás és az új színházi konvenció konf- repére, egyes jelenetek jellegzetesen antiteátrális
jelenségről van szó) olyan lehetőséget kínál, rontálását. Ez azonban eszébe se jut Jelesnek, interpretálására (fontos történések a színpad
olyan közösséget, amelyben elsődlegesen, di- ugyanúgy, ahogy az „igazi" Három nővérszínre- mélyén, súlyos drámai replikák félhomályban,
rekt módon a kreatív életforma alapkérdéseire vitele sem izgatja. Számára a Három nővér oldalt, vagy akár a nézőknek hátat fordító színé-
keresik a választ, s inkább csak ennek folyomá- elsősorban mitikus szöveg, töredék mítosz, és
nyaként merülnek fel a színházi alkotás szakmai szek szájából stb.). Jeles érzi, hogy mindez ma
nemis akármilyen, mert mindenekelőtt a
problémái. Paradox következmény, de így van: már nem szenzáció, nem is kezeli annak, inkább
színházi hite-lesség mítoszának töredéke. A
ezek a színházat a maguk élet- és kommunikáci- valamiféle kaposvári színházi anyanyelvnek;
ós problémái számára „kisajátító" alkotók egy új Három nővért ma a leginkább autentikus drámák
egyébként is jobban érdekli, hogy milyen tükröt
színházi konvenciót hoztak létre, amelyben a között tartjuk számon, s úgy érzem, ebben a
minőségében veszi elő Jeles a darabot, mintegy tart a színész a szövegnek és a szöveg a szí-
hangsúly a színészi expresszió hitelességén
az egyik leghitelesebb szövegen vizsgálva a nésznek. Már egy főiskolai beadványában sze-
van, ez pedig a „hagyományosnál" sokkal nyitot-
tabb, rugalmasabb, radikálisabb alkotói maga- „régi" konvenció lehetőségeit. Az, amire e körben repelt például az idea, hogy hivatásos statiszták-
tartást igényel a színésztől: más technikát, azaz jutni tud, érdekes módon - és azt hiszem, kal kellene eljátszatni valamely klasszikus darab
más pszichofizikát, azaz más esztétikát. szándékától függetlenül
Jeles egész színházi pályafutása, amelyet az „Két konvenció - egy előadás"
imént vázoltam, azt a kérdést exponálja, most
már nagyon itt és most, a konkrét színházi közös-
ségre értve, hogy mennyiben vihető be a „hagyo-
mányos" színház „profi" üzemi működésébe ez
az új alkotói szemléletmód és a belőle többé-ke-
vésbé szükségszerűen fakadó új színházi kon-
venció. A válasz, amellyel a Jeles-előadások
szolgálnak, enyhén szólva is kétséges,
magyarán az új konvenció és a „régi" színház
összebékíthetetlennek tűnik. Egyébként számos
analógiát hozhatnánk az európai színjátszás
nagyjaitól, de talán elegendő a legismertebb
esetre utalnom: Peter Brookra, aki sikerei csú-
csán, a Szentivánéji álom után vett búcsút a
Royal Shakespeare Companytól, s kezdett min-
dent elölről merőben más körülmények közt Pá-
rizsban. Jelest győri rendezése ébreszti rá, hogy
elkerülhetetlenül meg kell tennie azt a lépést,
amelynek hasonló a logikája. Győrött ugyanis
egy hosszabb tréningidőszak előzte meg a pró-
bákat, amely Jeles elmondása szerint felszaba-
dította a színészeket, ám amikor „próbálni kezd-
tünk, ezt az egészet szinte rögtön elfelejtették".
Következik tehát a Monteverdi Birkózókörrel töl-
tött elmélyült munka, amely kétségkívül az emlí-
tett új színházi konvenció legjobb és legradikáli-
sabb eredményeit mutatja fel a magyar színját-
szásban. Ebben, így utólag visszapillantva,
nincs is semmi meglepő, habár azt hiszem, azo-
kat az értékeket, amelyekkel a Monteverdi Birkó-
zókör szolgált, máig nem dolgoztuk fel egészen.
Az igazi meglepetés azonban Jeles András visz
KRITIKAI TÜKÖR
az előadás belső ritmusa egyelőre nem született nak" az egyik tősgyökeresen komikus figurája, ni, árnyék, anyag egy jövendő birodalomhoz,
meg, hogy az ember olykor unatkozik (túl hosszú aki minden jelentős történést ellenpontoz a szín- képlékeny, tiroli származék, épp azon van, hogy
is ez az egész), de nem rossz fajta unalom ez, padon való rövid megjelenéseivel, pofaszakállá- hospitánsként minden lehető jellemtelenséget
aminek a próbája, hogy egyszerűen normális val és meglehetősen opportunus álnaivitásával. elsajátítson. Vallai Péter mint dr. Winkler, udvari
életnek fogadom el, amit látok, s ha valami rend- Sipos András mint a gyermekorvos dr. Löwens- tanácsos, eredeti figura, akit főnöke, a miniszter
kívüli történik, akkor felélénkülök. Én legalábbis tein, mintha a Schnitzler-mű példányából lépett leszociáldemokratáz és leanarchistáz - mégis
azt figyeltem meg magamon, hogy ugyan „un- volna ki: a „zsidó érzékenység" eddig és neto- nélkülözhetetlen a számára -, talán még le is li-
tam" a „dolgot", de ugyanakkor elfogadtam mint vábbja, a hőmérőben a higany: izgatott, kissé berálisoz: a Führer dolgozószobájára emlékez-
realitást, és ha történt valami szokatlan - hiszen hebrencs szófűzéseiből az ember mára haláltá- tető hatalmas előszobaszerűségében nem tró-
az életben sem taposnak mindig egymás sarkára borok felé zakatoló szerelvények kattogását is nol, alattvalókat megfélemlítendő, az íróasztala
a szörnyűségek -, akkor jobban odafigyeltem, kihallja. Szombathy Gyula, alias dr. Schreimann mögött, hanem bolondos szabadsággal hasz-
és bizonyos tanulságokat vontam le magamnak. (akinek nagyapja Samuel, de apja már Sieg- nálja ki a tér lehetőségeit. Ő az intézménybe be-
Harkányi Endre mint dr. Cyprian, az fried), a volt katonaorvos, a hitéből kitért ember épített szabadság maga. Schnitzler, minden bal-
ideggyógyászat professzora, egyszerűen meg- elfojtott zavarát leplezi poroszosan rideg egyér- jós sejtelme ellenére, alapvetően optimista (élet-
ható tanácstalansággal, illetve valamilyen gyer- telműségével. Znamenák Istvánról, dr. Adler kór- párti). Ez a nemis annyira rejtett világnézet Bern-
meki gerincességgel nyilvánít véleményt, és boncnok alakítójáról olykor (ez csak azén hóbor- hardi és Winkler cinkos koccintásában csúcso-
amikor azon kapom magam (a puding próbája az tos asszociációm) Szájer József, Sopron város sodik ki, abban, ahogyan Vallai - a miniszter ré-
evés), hogy elkezdem kiszámítani (a nevek, val- Fidesz-képviselője jutott eszembe; sápadt, elv- mült előérzetét mintegy utasításnak fogva fel -
lomások és elhangzó inszinuációk segítségé- szerű, pengeéles, következetes az érthetetlen- elhatározza, hogy fáklyás ünneplést rendeztet a
vel), hogy ki zsidó és ki nem zsidó, akkor Cyprian ségig, már-már áruló, aztán mégis megdicsőül. „szabadgondolkodókkal" a frissen kiszabadult
professzornál mindig megtorpanok egy pillanat- Oskar, Bernhardi professzor fia, Oberfrank Pál Gábor Miklós javára. Seress Zoltán, a papa
ra - ez az ember, ez a kicsit bolond ember, lény- Liszt Ferenc-i hajviseletével egyszerre művész- legérdekesebb abban a pillanatban, amikor a
ként viselkedik, akiről lepereg mindenfajta meg- hajlamú nagyvilági fiatalember és szerető fiú- szín-padon, a szemünk láttára (bocsánatkérése
különböztetés. Mádi Szabó Gábor, dr. Pflugfel- gyermek, lojális titkár és tanonc. Méhes László után) újra szembefordul Bernhardival, majd újra
der alakítója, egyszerre csak szenvedélyes szó- mint Hochroitzpointner végzős orvostanhallga- vissza; ha a pálfordulásban van dupla axel, hát
noklaton kapja magát; a szemünk előtt születik tó, egy hórihorgas, gerinctelen alattvaló, komi- ez az: de sohasem veszti el az egyensúlyát:
meg egy robusztus politikai gondolatmenet; a kus jelenés, akire rá lehet rivallni, ki lehet faggat- papot játszik, de komolysága igazi belső
puszta indulat, a Bernhardi iránt érzett tisztelet küzdelemre vall.
és szeretet kifejezése válik politikai „üggyé"; egy A nagybirodalmi asszociációkat ébresztő, bé-
frusztrált emberből népszónok lesz. Kenderesi Lukács Sándor (dr. Flint) és Gábor Miklós (dr. csiesen szürke díszlet és a darab polgári levegő-
Tibor mint dr. Tugendvetter ennek a „komédiá- Bernhardi) (Koncz Zsuzsa felvételei) je is gondosabb világítást igényelt volna, a ter-
mészetes és mesterséges fények jobb megkü-
lönböztetését, a különböző fényforrások érzé-
keltetését - mellékesnek tűnhet ez a szempont,
de mégis hanyagságnak tűnik a fénnyel szétvert
színpad, ami inkább egy Brechthez, mint
Schnitzlerhez való.
Kertész Imre fordítása szenvedélyesen pon-
tos, nagy íróhoz méltóan olykor már Kertész lm-
re-i; ritkán hallható ilyen tiszta színházi szöveg -
a premieren sajnos ritkán is volt hallható, gyak-
ran úgy kellett kikövetkeztetnem a színész száj-
mozgásából vagy az éppen történtekből.
Gábor Miklós pedig fantasztikus egyéniség.
Bernhardi is az. Ha néha dekoncentrált - már-
mint Gábor -, akkor arra gondolok: mi járhat en-
nek a Bernhardinak a fejében? Tényleg, mi jár-
hat? Nem vagyok rá kíváncsi, de jó róla elmor-
fondírozni.
vegyenko tanító szerepében Kuna Károly adós negyvenhárom, sem ötvenöt, sem hatvankét Trepljov szinte magáévá tépné a visszatért Nyi-
marad a jelentéktelenség és a nevetségesség esztendősnek lenni nem boldogság. Más-más nát. Ezek a féktelen kitörések néha váratlanul és
bizonyos színeivel, viszont ahogy az utolsó fel- okból valamennyi életállomás veszteglésre nem a legkellemesebben hatnak, de alkalmas ki-
vonásban összeszorítja a fogát, és megszégye- késztet, nélkülözi az indulás, a távlat esélyét. fejezései annak, mi fortyog a lelkekben. A süvöltő
nülten elszánja magát a hat versztányi gyalogos Csupán Arkagyina, a színésznő kivétel, hiszen ő indulatosságban az elsöprő erejű Gesztesi
hazaútra, abban ott a fenyegető esély: ez a hivatásánál és hiúságánál fogva tulajdonképp Károly jár az élen. A szívét adja minden tettébe,
gyöngécske férfi egyszer még kiírtja az egész kortalan. Margitai Ági nem erőlteti a színésznős kiáltásába, bánatába: így vívja ki az
családját, apósostul-gyerekestül... Matus György allűröket: egyszerűen szétsugározza a vidéki öngyilkosság, a szívlövés jogát. Csarnóy Zsuzsa
Dorn doktora az européer tapasztaltsága és a társaságra, családra azt a nem alaptalan meg- Nyinája - Sirálya - sokáig nem vonja magára a
provinciális filozofálás végletei között nyeri el győződését, hogy ahol ő, Moszkva és Harkov ün- figyelmet, imitálja a hamvas kislányosságot. Úgy
hűvös, szkeptikus alakját. Árkosi nagyon nepelt csillaga megjelenik, mindennek körülötte tűnik, neki a negyedik felvonás kálváriáját kellett
alaposan, erős szimbolikával tervezte el, mikor kell forognia. Úgy osztogatja kegyét, szeretetét, kivárnia: a tévelygései által megerősödött ember
hová állítja, ülteti, miként szórja szét hőseit. Ma- hogy megengedi a (megkövetelt) hódolást. A bő- mélyről fölfakadó, őszinte vallomását, a keserű
tus kiváltképp érti a módját, hogy jelen is legyen, röndjeit és két marék aranyékszerét kis listából és mégis diadalmas hang megzendítését.
meg ne is, mint aki legalább arra ráébredt: még ellenőrző, fösvény asszony anyaként és szerető- Antal Csaba gyalult nyersfa díszletei
mindig a legjobb a lehetőleg zavartalan magá- ként is tesz egy-egy groteszk kísérletet e szere- (falécekből készültek a fák is) monumentális,
nyosság. Varga Gyula szeretetre méltó Szorinja peinek sikeres eljátszására (Trepljov fejsebét embertelenül gyönyörű tereket nyitnak, viszont a
túlszaporázza a totyorászó öregúr konvencionális kötözve, illetve Trigorin csúszó-mászó vissza- festetlen, vadonatúj tonettszékek vagy Trigorin
mozdulatait, jellemvonásait. Elég keveset ad a édesgetésével), ám ő végül is csak akkor teljes íróasztala egy IKEA-raktárra emlékeztetnek,
drámához, és nem ad sokat a komédiához. Mes- ember, amikor színész. Margitai jellemfestő ereje ráadásul indokolatlanul keltik az újdonság és jólét
termunka Csoma Judit játéka Polinaként. Sam- e két epizódban mutatkozik leghívebben. Mellette képzetét. A zenekari árokba rekesztett tóval
rajev felesége, Mása anyja Dorn doktort ostro- a vendég Szakácsi Sándor - Trigorin - Árkosi igyekezett sokféleképp játszani, ami hol
molja emberemlékezet óta, az ő asszonya akar- visszafogottságával tűnik ki, s azzal az intellektu- sikerült, hol nem. A vízbe dobált csikkek
na lenni. A mániává kövült érzelem a nap minden ális detektívmunkával, amellyel a saját gyarlósá- zavaróak, bántóak, ráadásul rögvest arra kell
percében szétzilálja idegeit, és a szemüveges, gának, esendőségének nyomába ered, és lelep- gondolnunk, hogy a színházi tűzoltó árgus
égő arcú, izgő-mozgó, a nyalánkságba menekülő lezi, ám föl is menti magát. Szakácsi sok „csehovi szemekkel figyeli a gyertyalobogástól,
figura tökéletesen kifejezi a karaktert. csönddel", metsző figyelmű hallgatással feledte-ti tűzijátéktól valóban tűzveszélyes előadást.
Csehov rengeteg életkori utalást, elmélkedést az alkata és a figura közti némi különbséget. Szakács Györgyi jelmezei - Arkagyina bordóval
szőtt a darabba, jeleként annak, hogy az Idővel Árkosi nyugodt, jól tagolt, a jelképes elemeket hímzett fehér öltözékét és Nyina fehér csipkés
mindenki viaskodik, s hogy vannak korok, ame- szépen kiemelő, a háttéreffektusoknak (például fehér ruháját nem számítva- ezúttal inkább a rutin
lyekben sem huszonkét, sem harmincöt, sem egy golfszerű játéknak) is súlyt adó rendezése ollója, tűje által jöttek létre. Az persze tervezői,
olykor vad párjelenetekbe vált. A Dornért min- rendezői és színészi bravúr, hogy Arkagyinán
denre kész Polina a doktort teperi le hirtelen, Ar- vagy a poggyászában mindig föltűnnek égővörös
Gesztesi Károly (Trepljov) és Csarnóy Zsuzsa kagyina Trigorin után kapkod, Mása és Medve- ruhadarabok, tárgyak, az életet, a fiatalosság
(Nyina) (Ilovszky Béla felvételei) gyenko az ágyra zuhanva mintha ölnék egymást, akarását izzítva a színpad sárgásfehér, egy-egy
(sajnos szintén vadonatúj) nádbú-torral is
kiegészített összképébe.
Az utolsó képben Trepljov a nyílt színen,
mennydörgésszerű hangok védelmében, észre-
vétlenül lövi agyon magát. Az estebéd után a
háznép a táblás lottójáték tízkopejkás izgalmával
vezeti le a nap feszültségét. Az előadást megko-
ronázó rendezői ötletként lassan föléjük, mögé-
jük ereszkedik az a függöny, mely egykor az al-
kalmi kerti színpadot takarta. Mára vihartépett
piszkos rongy csak, ami két éve együtt röpült föl
Trepljov drámájával, Nyina első színre léptével.
Mi lesz velünk, Anton Pavlovics?- kérdezte
Almási Miklós a műsorfüzetben is idézett Cse-
hov-esszéjének címével. A miskolci Sirálya sza-
kadozott, mocskos bársonydrapériával adja meg
a választ.
CSAPDÁBAN deszkák.
A rendező (Mihályfy Sándor) ódivatú állóké-
peket komponál - tartalmatlan tablókat. Amikor
a feszélyező színpadi mozdulatlanság végképp
WILLIAM SHAKESPEARE: MACBETH elviselhetetlenné válik, alibi jelenlétet enged meg
a háttérfiguráknak. Hangtalanul beszélgetnek,
És ha mindez mégse kell a közönségnek? Ha súgnak-búgnak a mellékszereplők. Kis csopor-
szombat este is csak negyedház feszeng a tokban mímelik, hogy velük is történik valami a
Nem Shakespeare-en múlik. Már bizonyíttatott: szín-pad előtt? Shakespeare nemcsak a színpadon. Időnként az előtérben beszélőre pil-
művészi magamutatogatás alkalmának, hanem lantanak - miután alázatos kórusként hagyták
színház születhet műveiből. Különböző
mentségnek is megteszi. Lehet ujjal mutogatni szólózni a főszerepek közelébe vergődött társu-
minőségű színház. Lehetne megbízható
a kor-szakra: kinek kell ma művészet? kat. Úgy csinálnák, mintha reagálnának, mintha
kiindulópont összekuszálódott emberképünk
Zalaegerszegen Shakespeare Macbethjét nekik is közük lenne az eseményekhez. A jelenlét
kibogozásához. Megláthatnánk tükrének
játsszák. Díszletkapuk tárulnak-csukódnak, pal- gesztusait azonban a teátralitás külsődleges pó-
darabjaiban a történelemben élő ember
ló ereszkedik, zene szólal, fények villannak, sta- zai igyekeznek pótolni.
homályba hullott titkolnivalóit. De hívhatja fel-
A színészek teszik, amit tudnak. A legtöbben
mentésül a szándékában elbizonytalanodott
Barbinek Péter (Macbeth) és Bencze Ilona megállapodnak a szövegmondásnál. Alig van
színházi rutin is. Az ügyes szerzőre van szüksé-
(Lady Macbeth) (Zóka Gyula felvétele) nyoma megformált alakoknak, kibontott emberi
ge. A pompásan felépített nagyjelenetek írójára.
helyzeteknek ebben az előadásban. A színpad-
A különösségükben is ismerős, vonzó-taszító
ról hiányzó darabértelmezést legfeljebb a mű-
alakok alkotójára.
sorfüzet Géher István-idézetei pótolják.
Csak egy-két színész próbálja meg eljátszani
a nemlétező előadást. Elsősorban a címszerepet
alakító Barbinek Péter. Rá érdemes figyelni. De
valahogy mégsem értjük. Nem tudjuk követni
Macbeth hangulathullámzásait. Mi történhetett
vele két jelenet között? Előbb mint lelkifurdalás
gyötörte, megtört alakot láttuk, következő meg-
jelenésekor már , cinikus, a lelki terror megfélemlí-
tését alkalmazó figura. Aztán egy harmadik jele-
netben újból máshol folytatja. A királygyilkosság
után iszonyodva tekint a kezében lévő két tőrre,
később ugyanilyen pózban tart maga elé két
hasonló fegyvert, amelyet a gyilkosok övéből
rántott ki fölénye jeleként. Átértékelte volna a
történteket vagy felülkerekedni próbál? Játszik
vagy változik?
Aztán rájövünk, hogy a magyarázatot nem a
színdarabban, hanem a színpadon kell keres-
nünk. Nem a figurában, hanem a színészben.
Barbinek mindén jelenését igyekszik felépíteni.
Fontosnak érzi a hangnem és a gesztusjelek vál-
toztatásával elérhető változatosság hangsúlyo-
zását. Ívet érzékeltet alakításával, de ez nem a
szerep íve, csak a jeleneté. Láthatjuk, hogy
ügyes, ambiciózus színész Barbinek P é t e r - bár
vannak visszatérő modorosságai -, de azt nem
látjuk világosan, hogy milyen ember Macbeth. A
többi figura megértésében azonban már vég-
képp magukra hagyják a színészek a nézőket.
Még támpontot sem igen kínálnak.
Lényegében csak a címszereplő és Lady
Macbeth közötti viszony kidolgozott. A kapcsola-
tukban jelzett motiváció azonban inkább egysze-
rűsítésnek, mint felfedezésnek hat. A férj és a fe-
leség közt ábrázolt érzéki viszonyban a Lady be-
KRITIKAI TÜKÖR
GYÓGYÍTÓ NYÁVOGÁS
seként, szexuális zsarolásként hat. Hogy aztán
belegabalyodva a boszorkányok szimbolizálta
csapdába, ne csak egymást veszítsék el a há-
zastársak, hanem az életet is. Aki hisz a boszor-
kányok rangemelkedést ígérő, első jóslatának,
az az emberi lélek eltitkolt késztetéseiben lesel-
kedő végzetnek enged. Aki megnyugszik a le-
győzhetetlenséget sejtető, második jóslatban, az ÖRKÉNY ISTVÁN: MACSKAJÁTÉK
önfelmentés tehetetlen kényszerének foglya-
ként a nyelvben teremthető menedékre hagyat-
kozik. helynév vagy egy intézmény: barátságos mányt, hogy nyitott műhelyként, vendégeknek is
A Ladyt alakító Bencze Ilonának a háta a hentes, kiváló krémest produkáló cukrász, teret adnak. Így jöhetett el rendezni ide a Ma-
legbeszédesebb. Megdermedve, mozdulatlanul utcaszerte ismert kutyasétáltató. A színdarabot, dáchból Mácsai Pál, játszani Inke László, Moldo-
áll - háttal a nézőknek - férje levelének elolvasá- egykori szereplőit, a történetet azok is ván Stefánia.
sa után. Lassan fordul vissza. Érezzük, sorsfor- emlegetik, akik talán sosem látták. Legenda lett Aztán pedig az sem közömbös, hogy a meghí-
dító elhatározás született. Banquo szellemének - s nagyon a miénk. vottak mellett van három olyan „saját" nagyszerű
megjelenése után a Lady otthagyja a méltatlanul Ám hiába él bennünk az emlék: lassan elfakul, művészük, akik miatt és akiknek kedvéért érde-
viselkedő, megtört Macbethet. A férfi utánanyúl. mes megrendezni a Macskajátékot.
hiszen annyi más sorakozik melléje. Aztán meg
Szeretné visszatartani, megtartani az asszonyt. Nem volt kockázat nélkül való ezt az „öreg"
A Lady - most is háttal a nézőknek - mozdulat- mi legyen az emlékek nélküliekkel? Ezért fontos
hát, hogy valaki időnként nekigyűrkőzzék Ör- darabot egy ifjú rendező kezére adni. De ez a bá-
lanul áll. Hagyja, hogy fogják a kezét. Tartása,
kény klasszikus darabjának. Kell hozzá merész- torság, úgy tetszik, igazolódott. Szakmailag
merevsége sugározza az elutasítást. Macbeth
fokozatosan érti meg: elveszítette az asszonyt, ség, kétségtelen. Nagy elődök nagy teljesítmé- érett, korrekt, ugyanakkor érzelmileg felkavaró
akinek megfelelni akarva létezhetett csak. Érzi, nyeihez kell fölnőni, vállalva az óhatatlan össze- előadás született, amelyben felejthetetlen, pará-
eltűnt számára az a kozmosz, amelyben távolról vetés, összeméricskélés kellemetlen procedú- dés alakítások fénylettek fel.
fényes csillagnak tetsző, keringő bolygóként he- ráját is. Látszólag Mácsai nem csinált mást, mint hogy
lye volt. Így búcsúzik egymástól, néma értetlen- Több dologért illesse a veszprémi színházat nagyon figyelmesen elolvasta a darabot. Szöve-
séggel férj és feleség. Az ilyen sokatmondó pilla- elismerés. Egyrészt kitartottak a darabválasztás get nem húzott; ragaszkodott a színpadképre és
natok azonban ritkák ebben az előadásban. mellett a városi vezetők költségvetésre hivatko- a játékmódra vonatkozó írói utasításokhoz is.
Ügyes mesteremberek és jó szándékú dilet- zó nyomása ellenére is. Folytatták a hagyo- Empátiája meg, úgy látszik, van; s a Macskajá-
tánsok játszanak színházat. Kváziszínházat. ték olyan mű, ahol ez végre kiderülhetett. A ren-
Nemis érdemelne sok szót, ha nem lenne jellem- Jónás Rita f. h. (Egérke), Kakuts Ágnes (Giza) dező erős színekkel érzékeltette az elmagányo-
ző és veszélyes az a csapdahelyzet, amelybe és Dobos Ildikó (Orbánné) sodás drámáját, amely ma még torokszorítóbb,
egyre több társulat téved bele. A rák módra járó még testközelibb, mint volt, mondjuk, 1969-ben,
időben, a színházat (is) szorító korszakban a mű-
vészet nem szolgáltathat érveket önmaga ellen
azzal, hogy antiművészetet művel. De a kritika
számára is csapdahelyzet ez. Ha elhallgatja a lá-
tottakat - jóváhagyja. Ha szóvá teszi - ellene
hangol. Ellenségnek látszik, pedig ugyanaz a fe-
nyegetettség szorítja, mint a művészeket. Ön-
magukról, korukról szeretnének beszélni, de te-
hetetlenül széttárt karjukban csak eleve lemondó
erőfeszítések energiái rejtőznek.
ZAPPE LÁSZLÓ
decens, talán kissé elkényeztetett úrilány, aki bi-
zonyára nagy reményekkel ment hozzá egy jó-
módú polgárhoz, de a kényelmes, netán elegáns
élet helyett egy rigolyás vénember ápolása jutott
A MAKACS SZERZŐ
ki neki. Szenvedéseit méltósággal viseli, férjét
elfojtott utálattal szolgálja, de nagyon meg-
könnyebbül, amikor úgy hiszi, hogy meghalt. Ha
valamennyi szereplő ilyen mélységig elemezve,
talán átértelmezve játszaná a ráosztott figurát,
MOLIÈRE: A KÉPZELT BETEG komédia helyett alighanem társadalmi
Hűvösvölgyi Ildikó (Narrátor) és Paudits Béla reposztás mutatja legjellemzőbben. A fontosabb tákból - jár neki, megkapja. A tapsrend har-
(József) (llovszky Béla felvételei) szereplők szinte kivétel nélkül testre szabott sze- mincperces, utána még tizenegy percen át zúg a
repben tűnnek fel, s a rendezés szinte kivétel nél- taps. A ráadások majdnem sikerültebbek, mint
venciótlannak tűnik az előadás látványvilága: kül nem tud velük mit kezdeni. József szerepé- maga az előadás, amelyet egy magyar lakossági
csillogó üresség sugárzik a színpadról, amit még ben - aki Mózes könyve szerint „szép termetű bank és egy biztosító szponzorált. Hogy hosszú
csak kontrasztosan hangsúlyoz a „biblikus jele- és szép arczú vala" - Paudits Béla remekül éne- szériasiker lesz-e a József ből, nem tudhatjuk.
netek" szemforgatóan álszent, emelkedett dida- kel, jól bírja hanggal - s kevésbé jól színészi erő- Ám, hogy a körúti népszínház hangzatosan meg-
xisa, valamiféle kvázikatarzis élményét kínálva a vel és szuggesztivitással. A robbanékony indulatú hirdetett eszménye a gyakorlatban egyre inkább
gyanútlan nézőnek. pophősök specialistájának, az őserejű Vikidál zenés-táncos könnyű szórakozást jelent, az bi-
Hegyesi Arankának, az előadás koreográfu- Gyulának Fáraóként ezúttal egy enyhén ironikus zonyosnak látszik.
sának tulajdonképpen a lehetetlent kellett volna rock and roll nótára telik az erejéből - Elvis Pres-
megoldania, amikor is egy nem egészen profi ley vagy még inkább Komár László modorában. Tim Rice-Andrew Lloyd Webber: József és a színes,
tánckarból kívánt időről időre százszázalékos A produkció narrátorai önmagukban helytálló szélesvásznú álomkabát (Madách Színház)
profi teljesítményt előhívni. Az együttes dinamiz- alakításokat nyújtanak, kevéssé tisztázott azon- Fordította: Blum Tamás. Díszlet és világítás: Götz Bé-
musa nem feledtethette az olykori ritmuszavaro- ban a rendező által kijelölt helyük, szerepük az la. Jelmez: Rátkai Erzsébet. Koreográfus: Hegyesi
kat, mint ahogy a tánckar kevés lepelbe burkolt, előadásban. Szerednyey Béla és főként Hűvös- Aranka. A rendező munkatársai: Szerednyey Béla és
mutatós lányai sem feledtethették mozgásuk völgyi Ildikó így is az előadás legjobbjai, utóbbi Tatár Eszter. A hangfelvételt készítette és a zenét
egyenetlenségeit. (A jelmezeket Rátkai Erzsébet ének- és tánctudása, színészi eleganciája révén hangszerelte: Kocsák Tibor. A hangszereket progra-
tervezte.) messze kimagaslik az előadásból. A bölcs Jákób mozta: Szakály László. Hangmérnök: Kálmán Sándor
Götz Béla, aki a Macskákban sikeres és lele- (Zenthe Ferenc) s az önironikus Potifár (Lőte At- és Jánosi Béla. Vezényel: Kocsák Tibor, illetve Gebora
ményes alkotótársa volta rendezőnek, ezúttal is tila) mértéktartással oldják meg a nem túl hálás György. Rendezte: Szirtes Tamás.
pompázatos, csillogó, nagyvonalú díszleteket és szerepüket. Szereplők: Paudits Béla m. v., Vikidál Gyula m. v.,
roppant látványos világítási effektusokat terve- A József és a színes, szélesvásznú álomkabát Szerednyey Béla, Hűvösvölgyi Ildikó, Zenthe Ferenc,
zett az előadáshoz; néha már-már egy rockkon- előadásának legfontosabb szereplője természe- Lőte Attila, Kökényessy Ági, Lesznek Tibor, Veszeli-
cert lézershow-ján érezhettük magunkat. tesen mégis a közönség. Az a közönség, amely nov András, Kautzky Armand, Pusztaszeri Kornél, Lip-
Hogy Szirtes Tamás rendezése voltaképpen tomboló sikert akar látnia színházban - s meg is pai László m. v., Laklóth Aladár, Galbenisz Tomasz,
alatta marad az előadás lehetőségeinek, a sze kapja. Ráadást is akar a fülbemászó nó Mészáros Károly m. v., Kiss Zoltán f. h., Weil Róbert f.
h., Bihari Zoltán, Molnár Ferenc, Arató Balázs, Buczkó
Martin, Poór Henrik.
KRITIKAI TÜKÖR
ALKALMI REFLEKTORFÉNYBEN?
MEGNYÍLT AZ ARANY JÁNOS SZINHÁZ
ilépek e színháznak nevezett kicsi újabb alkalom, hogy elgondolkodjunk erről a kér- béli csónakos című drámáját Babarczy László,
ékszer-dobozból. Márvánnyal, rézzel, désről. Ebben az alkalmi fényben kipipálhatjuk az Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész mű-
eredeti állapotában vár gyermeket, felnőttet az öltözünk, tapsolunk, mosolygunk, külföldi ven-
Arany János Színház. Kitágult, megszépült az dégekkel csevegünk, lapokat tudósítunk és köz- Holdbéli csónakos
előcsarnok, új öltözők és irodák születtek, a helyeket ismételgetünk az ifjúság színházra ne-
harmadik emeleten készen áll egy változtatható velésének fontosságáról. De az ünnepet követő
játéktérrel rendelkező stúdió, a világítás és a hétköznapokon dől el, hogy „pusztán" az előadá- Az elmúlt évadban Kaposvárott, saját színházá-
hangtechnika kiváló, sőt maga a színpad is ban rendezte meg Babarczy Weöres Sándor ka-
elkészül valamikor... Kilépek háta színházból, és sok vajon vonzzák-e a reflektorfényt, ott pász-
táz-e még a kritikusok és a minisztériumi landos játékát. Ha emlékezetem nem csal, akkor
ijedten összerezzenek. Tőlem pár lépésre most ezen az el nem készült színpadon ugyanazt
petárda robban, néhány tizenkét-tizenhárom előadók, drukkoló kollégák és polgármesterek fi-
gyelő tekintete. Az ünnep újra ismételteti a kér- láttam. Azonos a zeneszerző (Darvas Ferenc), a
éves kamasz egymás vállát csapkodva röhög jelmeztervező (Cselényi Nóra) és a bábtervező
nagyokat. Fázósan fülemre húzom a sapkát, déseket, de a válaszokat nem a kivételes nap ad-
(Kós Lajos) is, sőt Pávaszemként újra Nagy-Ká-
előreszegzett tekintettel húzok előre a földalatti ja meg. Keres-e, talál-e színvonalas mesedara- lózy Esztert láthatjuk (ezt a szerepet felváltva
felé. Nem látom, mit csinálnak majd mögöttem a bokat a színház? Tud-e szerződtetni jeles ren- játssza Lengyel Katalinnal). Praktikus megoldás.
srácok, amikor a kivilágított be-járathoz érnek. dezőket ezek színpadra állításához? Sikerül-e a Nemcsak azért, mert vidéki gyermekelőadások
Talán megállnak, talán tovább-mennek. gyerekközönségnek nevezett, arctalan massza csak elvétve kerülnek a fővárosi közönség elé,
Tulajdonképpen ez a lényegi kérdés az újjáépült helyett az egyes korosztályok különböző rétege- hanem mert bizonyos költségek feltehetőleg
színházat átvevő Meczner János igazgató és ihez külön szólni? Ebből következően meg tud- megtakaríthatók így. Talán az sem mellékes -
valamennyi munkatársa számára: mi a színház ják-e nyerni a kamaszokat és a felnőtteket, vagy- bár a nézőt hidegen hagyja a tény -, hogy a ren-
feladata, ha e srácok nem állnak meg, nem is nem lesz-e „ciki" bizonyos kor után az Arany dező közben nyugodtan készülhetett közelgő
jönnek be, illetve - hiszen iskolások szervezése János Színházba járni, illetve megfordítva a kér- vígszínházi bemutatójára, a főszereplő pedig -
mégiscsak a legkönnyebb feladat - mi történjék dést: nem lesz-e „ciki" itt játszani, vagyis azonkí- lévén a bemutató csütörtök délután - kényelme-
akkor, amikor majd ők is ott ülnek a nézőtéren; vül, hogy a Paulay Ede utca a fővárosban van, sen elérhette másnapi Molière-premierjét a Rad-
hogyan tudja megszólítani ezt az ismeretlen képes lesz-e a színház egyéb vonzerőt is kínálni nóti Színpadon.
nemzedéket, saját gyermekeinket a mindenkori Egyébként mégsem ugyanazt látom: a díszle-
jelen időt felmutatni igyekvő színház most, az ahhoz, hogy itt erős társulat verbuválódjék?
Minthogy az új színház két premierrel nyitott - tet ezúttal Menczel Róbert tervezte. Megmaradt
ezredév végén. a korábbi térelosztás, de minden pontosabb és
Nyakamat a vállaim közé húzva, oldalra egyet ha válaszokat nemis, bizonyos biztató tendenci-
ákat megtapasztalhattunk. Már a nevek és a szebb lett. Középen ovális dobogó áll, erre lépve
se pillantva szaporázom lépteimet - csak aho- palotában, börtönben, barlangban találják ma-
gyan utcán, aluljáróban mindannyian közleke- címek felsorolása is ezt jelzi: Weöres Sándor
gukat a szereplők. A kétoldalt ívelő falak, mint lát-
dünk manapság -, hallom még a srácok idétlen Hold-
cső lencséi távolodnak vagy hajolnak össze, há-
vihogását, de közben egész napra követ Páva- tul, középen maguk közé zárva a Napot, az ég-
szem kisasszony dala: „Nem él a földön, akire Jelenet a Holdbéli csónakosból boltot vagy éppen a bábjáték terét. Nagyobb fi-
vágyom, holdbéli csónakos, te légy a párom". Az gyelmet szenteltek a látványnak, s ez az előadás
imént olvastam egy híradást arról, hogy a Nem- javára vált. Weöres szárnyaló fantáziájának le-
zeti Színházban a diákok botrányos viselkedése begő képei Kaposvárott sokszor földre zuttyan-
miatt félbeszakadt az előadás. Holnap fenn, a tak, a csúnya és nemtörődöm játéktér - talán
stúdióban arról énekel majd teljes hittel a kar, nem is a terv, hanem a kivitelezés hanyagsága
hogy „az embernél nincs semmi csodálatosabb". miatt - kizárta annak megvalósítását, ami ennél a
Az ünnepi színházavatáson Adolf Sapiro, az AS- darabnál legfontosabb és legnehezebb: meg-
SITEJ (Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Szín- teremteni földönjáró hétköznapiság és éteri,
házművészeti Szövetség) vezetője nem akármit megfoghatatlan költészet elegyét. Az égi pályán
kíván: „Áldja meg az Isten azt a várost, amelyik a fel-felbukkanó hold is szebbre sikerült, de sajnos
gyermekszínjátszással foglalkozik!" Ő persze most is ugyanaz üldögél rajta: Michael
nem tudja, hogy a színpadon mellette álló főpol- Jacksonnak öltöztetett csónakos evez lappok,
gármester azzal bajlódik, miképpen tudná ezen magyarok, kínaiak és sumérek feje felett. Tudom,
áldott város gyermekeit távol tartani az orruk elé nehéz ezt a csak Pávaszem álmaiban élő
kipakolt pornográf sajtótermékektől - ha egyál- mesebeli alakot konkrét személyként színpadra
talán áldott ez a város, hiszen ha a CNN tudósítá- hozni, az azonban valószínű, hogy bármely
sait nézem, azt tapasztalom, hogy az Isten nem lefordítható, „megnevezhető" lény csonkítja,
ér rá holmi áldásokat osztani, hisz komolyabb otrombán egyszerűsíti ezt a figurát - legyen az
dolgokkal van (vagy azokkal sincs) elfoglalva. akár székely legény, paripás herceg vagy
Átadták hát az Arany János Színházat, egy bőrdzsekis pop-sztár.
pillanatra reflektorfénybe kerülhet a gyermek- A megújuló színház szempontjából talán az a
színjátszás - pontosabban a gyermekeknek legbiztatóbb, hogy a színészi alakítások többsé-
színházi előadást produkáló színjátszás. Itt az ge is eléri a kaposvári előadás szintjét. Nagy-Ká-
lózy Eszter éppen ottani görcseit feledve felsza-
badultan játszik, izgalmas, élő embert teremt.
• GYERMEKSZÍNHÁZ •
Puskás Tivadar (Vitéz László) és Csák György (Paprika Jancsi) a Jelenet a Test-vér-harc című görög drámaadaptációból
Weöres-mesejátékban
Azt bizonyítja, hogy Pávaszem alakja gazda- talpraesett bohóc, aki nem tudja elképzelni, hogy Marad a korrekt produkció, paradox fogalma-
gabb, mint a szokványos, sematikus-színtelen, valami ne sikerüljön neki. Határozott, de hangjá- zással: a korrekt fantázia. De ebből más nem
hamvába holt pozitív hős módjára jellegtelen, ban ott a másik szándékait ravaszul kitapogató születhet, mint kockázatmentes, biztonsági elő-
szerelmes szép leány fantáziátlanul színpadra kérdőjel; rajta nem foghat ki az élet. Remekül ki- adás.
hozott kliséje lenni szokott. A színésznő azt az il- egészíti társait Csák György ügyefogyott, csetlő-
lékony pillanatot ragadja meg, amikor az alakban botló bohóca. Álmodozó, élhetetlen, de soha
egyszerre létezik a gyermek és a felnőtt. Kényes- nem csüggedő kis figura, aki mindenhez rosszul Test-vér-harc
kedik és megejtőn mosolyog, egy kendő miatt fog h o z z á - és mégis mindenből sikerrel kievic-
életveszélybe sodorja segítőit, aztán nemtörő- kél. Csák elemében van, bátran, szabadon és
döm ártatlansággal orrát fújja a kalandosan mégis fegyelmezetten komédiázik. Hírnökök jönnek, s pihegve szólnak. Ez már
visszaszerzett, semmi kis selyemdarabba, látvá- A produkció így is hagy maga után kívánniva- máskor, másoknak, máshol történik: mégpedig
nyosan öklendezik a vértől, de azért lopva hátra- lókat. Bátrabb húzás nem ártott volna, a kelta ki- kamaszoknak és felnőtteknek többnyire esti elő-
pislog. Ez az ösztönös kíváncsiság győzi le félel- rálynő (Frajt Edit) és udvartartása feleslegesen adásban, a harmadik emeleten frissen avatott
mét a majmok országában is - és ne feledjük, kántálja szövegét-dalát, Jégapó (Miklósy stúdióban. Kiváló új játszási hely született ezzel a
minden megnyilvánulása mögött - legyen az György m. v.) pedig bánatunkra elmeséli az fővárosban, és ez a jól felszerelt, tetszőlegesen
gyermeki vagy felnőtt - ott a Nő, akit dühösen- egész történetet a Lapp fejedelemnek (Peczkay beépíthető térség -- ha a színház is úgy akarja,
némán-alázattal szolgálni és szeretni kell. Ezt Endre). Utóbbi ezt joggal igényli, hiszen csak és miért ne akarná, elvégre saját érdeke is - al-
teszi a világban tétován tébláboló kamasz, most csöppent a színpadra, mi azonban tétlenül kalmas lehet szobaszínháznyi stúdióelőadások,
Medve-fia, aki elalváskor még hüvelykujját üldögélünk, a szereplők pedig tétlenül ácsorog- alternatív produkciók befogadására - de min-
cumizza, de már lányokról álmodik. Nagy-Kálózy nak, hiszen mindezen már túlvagyunk. Az ilyen denekelőtt ilyenek létrehozására. Ez kettős célt
természetessége mellett különösen feltűnő, mozzanatok lassítják az egyébként is ráérősen szolgálhat: szélesíti a közönségtábort, és vonzerőt
mennyire nem találja helyét Haás Vander Péter. forduló történéseket. Az író dramaturgiai figyel- jelent a színészek számára is. Sorolhatjuk
Valami általa elképzelt fiktív gyermeknézőnek metlenségeit nem sikerül lényegesen korrigálni: ugyanis a gyermekelőadások fontosságát hang-
játszik, mindenre hangsúlyosan reagál, a négy kérő (Pille Tamás, Tarján Péter, Varga súlyozó közhelyeket, ezek nem vígasztalják azt a
jelenlétét bizonyítandó jópofán gesztikulál, Károly, Csuja Imre) dérrel-durral beállít, látvá- színészt, akinek kizárólag mesejátékszerepek-
ezáltal mindent két-szer mond. A nőt szolgálja a nyosan bemutatkozik, de ez csak ürügy a kalan- ben kell gondolkodnia. Az még önmagában nem
három barát is: Vitéz László (Puskás Tivadar), dos meneküléshez. Vetélkedésük elfelejtődik, baj, hogy valaki egyszer varangyos béka, más-
Bolond Istók (Czvetkó Sándor) és Paprika Jancsi pedig a Pávaszem fogságait számontartó gyer- kor kisnyúl és így tovább a hét valamennyi napján -
(Csák György). E három clown kitűnik az meki figyelem bizonyára hiányolni fogja például a bár valószínűleg a Brehm-összes eljátszása sem
együttesből: „Fő a lélek szépsége, kisapám" - lány és a kínai császár találkozását. Ezek a drá- ad teljességérzést -, de nem tagadható, hogy a
mondja Vitéz László, és Puskás Tivadar a ma hiányosságai, csakhogy Weöres tollát nem a drámairodalom java bizony nem mesejáték.
mondatban megbújó, a dráma egészét jellemző logika, hanem a fantázia vezette. Igaz, Márai Legalábbis a szó hagyományos értelmében nem
kettősséget játékában is meg-valósítja. szerint „a fantáziát logikussá kell nevelni, csak az - mert egyébként izgalmas mesének tekinthető
Egyszerre ünnepélyes és mulatságos, akkor lesz alkotóerő belőle". Ez a logika azonban akár a Hamlet, akár a Fösvény, akár éppenséggel
fegyelmezett bakaként állandóan haptákba vág- jelen esetben a szertelen, sodró erejű lendület az Ármány és szerelem. Ahogyan mese a
ja magát, miközben sokat tapasztalt bábuként is lenne, ami felrepíthetné az előadást. Ez hiányzik. Labdakidák története - még ha benne véres
néha alig találja saját fejét. Czvetkó Sándor a események játszódnak is le. De ezek nem
rettenetesebbek, mint amikor a hős szegényle-
• GYERMEKSZÍNHÁZ •
ICHWEISSNICHTWASSOLLESBEDEUTEN...
GEORGE TABORI: MEIN KAMPF
Az asszociáció frivolnak látszik, de őszin-te. Halál asszony kivonulása, finálé... Ennek a szer- ba, hogy az meg enyhén blődliízű legyen tőle.
Amikor az előadás nyitányaként fel-csendült a kesztésmódnak hagyománya éppúgy van, mint Gondoljuk meg: a felsorolt „nagy szerelmespá-
Lorelei-dal zenéje, belém hasított: a Heine-vers létjogosultsága. A kérdés csak az: mi az, ami a rok" egymás sorsát határozták meg, de az adott
kezdő sora pontosan summázza a benyomást, számokat gondolati egységbe foglalja - és itt esetben a kapcsolat köztudottan meglehetősen
amely már a dráma olvastán elfogott. Nem értem, rejlik az írásom címében felvetett gondom. egyoldalú - csak Hitler határozta meg Schlomo
mit jelentsen ez... A Mein Kampf - bár méltatóit elsősorban ma- Herzl későbbi sorsát, a fordítottjára nemigen van
Amit mindazonáltal érteni vélek, az a Tábori- ga a két főalak bizarr párosítása, vagyis az anek- bizonyíték. És mindannak fényében, amit e sze-
jelenség. Itt van egy hetvenhetedik életévében dotaszint nyűgözte le - sok mindenről szólhat. relem további alakulásáról tudunk (és amit
járó öregember, akit a legifjabbak is kortársuk- Számos értelmezési lehetőséget maga a szerző Taborinak természetesen be kellett kalkulálnia,
nak éreznek (olyannyira, hogy a budapesti sajtó- szállított; bár feltételezhető, hogy kommentár- hiszen ennek híján a történet teljesen
konferencia végén őt seregestől megszálló ifjú ri- jait, enfant terrible-hez méltó ravaszdi-bölcs ka- érdektelen volna, illetve épp ez az egyetemes
porterek fel sem tételezték, az ostromlott esetleg csintással, részben épp az elemzők összezava- nézői tudás adja a történet legfőbb vonzerejét),
fáradt is lehet), s akit Európa-szerte a kortársi rására szánta. Eszerint „teológiai farce-ról" vol- vajon mit jelent az, hogy Schlomo stuccolja meg
színház enfant terrible-jeként s egyik hangadó na szó, amely „lényegében a szerelemről szól. Hitler bajszát, ő találja ki a híres homlokba lógó
egyéniségeként tartanak számon. Ez utóbbi an- Különböző síkokon. Az égi, az erotikus, a tincset, ami a színpad nyelvén annyit tesz: ő
nak ellenére így van, hogy - szűkebb működési szexuális szerelemről. (...) ...egészen világos, teremti meg Hitlert? (Persze, meglehet, hogy
területéről véve a példákat - nem fűződnek ne- hogy mind a zsidó, mind a keresztény Biblia azt Tabori megint csak játszik velünk, hiszen a
véhez sem egy Zadek, egy Stein, egy Peymann tanítja, úgy szeressük ellenségünket, mint darabban ez is csak gag lesz, épp olyan gag, mint
mércéjével mérhető rendezések, sem egy önmagunkat. A teológiai sík az, ahol a az, hogy Schlomo a maga soha el nem készülő
Bernhard, egy Handke, egy Botho Strauss szélsőséges ellentétek (...) a szeretetet, a könyvének épp a Mein Kampf címet adja -
mércéjével mérhető színdarabok. Noha egy megbocsátást gyakorolják." Szól aztán a mű, miközben Tabori természetesen nagyon is
szép fejezetnyi színháztörténet tapad nevéhez, s továbbra is Tabori szerint, a címkézés ellen, tisztában van e gesztusok mitológiai
körülötte immár halhatatlanná vált baráti árnyak vagyis „a bennünk élő Hitlerről", s ennek folytán jelentőségével. Egyébiránt Thomas Langhoff
lebeg-nek, aligha életkoráért tisztelik. Úgy mindennemű démonizáló meg-ítélés rendező rá is játszik a gagszerűségre, amikor a
gondolom, olyan színházi embert látnak benne, helytelenségéről. „Egy ember, aki náci, nem vadonatúj kefebajszát és tincsét a tükörben
akinek szent a színház, s nem akármilyen csak náci. Hibákat követ el, szerelmes lesz, megcsodáló Hitlernek ezt a saját leleményű
színház: a kor égető problémáira fogékony, meghal. És (ti. pályája kezdetén) egyáltalán nem kabarépoént adja a szájába: „Valahol mint-ha
szókimondó, közéleti, nyersebben szólva az volt, akivé később válhatott." Még tovább: „A már láttam volna ezt az arcot!") Ismerjük a vik-
politizáló színház meg-szállott zászlóvivője Mein Kampf banális szerelmi történet, ahogyan timológia kedvenc hipotézisét: az áldozat maga
Tabori, akire mindig oda kell figyelni. Mégpedig azt Hollywoodban képzelik: A Great Love Story - provokálja, vagyis teremti meg hóhérát. Egy má-
nem úgy, mint egy kifulladt mozgalom Hitler And His Jew. Rémes eset. Végered- sik divatos tétel éppenséggel áldozat és hóhér
veteránjára, egy új Victor Hugóra, akiben a Ruy ményben Faust és Mefisztó, Othello és Jago tör- felcserélhetőségét hirdeti. E tételekben lehet
Blas szerzőjét tisztelik akkor is, amikor A ténete is szerelmi történet. " igazság, főleg részgazság - de mit kezdjünk
várgrófokkal már önparódiát nyújt - nem, Tabori Valljuk be: mindez némileg porhintésgyanús. még a részigazsággal is éppen Hitler és a zsidó-
minden megnyilatkozása egyszersmind egy-egy De annyi azért átszüremlik mindebből a darab ság viszonyának esetében? Ismét a saját ked-
alkalom erejéig rehabilitálja azt, amiért egyre venc tételemhez kell kilyukadnom: a parabolá-
magányosabban, de töretlen energiával és nak kutya kötelessége, hogy tiszta legyen. A
makulátlan emberi-művészi tisztességgel küzd. Mein Kampf parabolaszerűsége a maga teoló-
Götz Schubert Hitler szerepében
Megítélése úgyszólván folyamatos: nem az
éppen aktuális dráma vagy rendezés autonóm
értéke a döntő, hanem az életmű s az
életgesztus ritka egysége és rokonszenves in-
tegritása.
A Mein Kampfot is a Tabori-mítosz emeli meg,
s maga a mű húzza le, éppen olyan arányban,
hogy az ellentétes irányú vektorok mentén még
mindig élmény születhessen - kivált olyan ab-
szolút profi előadásban, mint a (kelet-) berlini
Maxim Gorkij Színházé, amelyet erősen baloldali
hagyományai ellenére a berlini szenátus elég
bölcs volt a támogatottak közé emelni.
Önmagában az, hogy a Mein Kampf számok-
ra esik szét, nem értékítélet: az író Brecht nyom-
dokait követi, aki egyébként is meghatározó ha-
tással volt munkásságára. A számok zártan so-
rakoznak egymás után, egymással csak laza,
közvetett összefüggésben: Lobkowitz és Herzl
Isten-játéka, Hitler megérkezése, Hitler felkészí-
tése az akadémiai vizsgára, a Gretchen-idill, Ha-
lál asszony belépője, a csirkekivégzés, Hitler és
MEIN KAMPF
giai-viktimológiai bakugrásaival kusza és meg- néző azt is tekintetbe veszi, hogy mi lesz a színen maga artisztikumát magától értetődően
foghatatlan. ágáló kínos ifjoncból, akkor Schlomo Herzl való- könnyedként, s mégis érzékelteti, micsoda
Ami viszont igazán vonzóvá teszi, arról Tabori ban szentté, méghozzá emberszabású, bájosan kultúra és micsoda munka rejlik minden gesztus
legalábbis ismereteim szerint - nem beszélt. esendő szentté magasztosul. Ha így nézzük a mögött. A végletekig precíz, a végletekig kecses,
Ez pedig éppenséggel nem a hóhér iránti jámbor darabot (és bajos másként nézni), akkor Tabori a végletekig kicsiszolt minden alakítás, s
megértés, hanem az áldozattal való ironikus- külön érdeme, hogy mindezt zsidó „schmalz", egyszersmind a végletekig művi: Lobkowitz
gyengéd azonosulás. A kritikusok lelkesen vetet- vagyis édeskés szentimentalizmus nélkül, fa- (Albert Hetterle) „isteni" derűje éppúgy
ték magukat Tabori csalétek-mondatára: „Egy nyar humorral, a zsidó viccek maróan önkritikus- agymunka, mint Gretchen (Gundula Köster) naiv
Hitleren csak akkor kerekedhetünk felül, ha haj- önironikus látásmódjával viszi véghez. odaadása, Halál asszony (Monika Lennartz)
landók vagyunk vonásait magunkban is felis- De ha ez (akár az író szándékaitól függetlenül vérfagyasztó nyájassága, Himmlischst
merni." Ami ismét csak igaz lehet: a valóságban is) így alakult - miért nem nyugszunk bele, miért (Hansjürgen Hürrig) sátánian mechanikus
és egy másik drámában. A színpadon azon- nem érjük be ennyivel? Nos, főleg azért nem, demonstrációja és elsősorban a fiatal Götz
mert Tabori ennél érezhetően többet akart, mert
ban Hitler vonásait csak Hitler és a hitleristák hor- Schubert lélek nélküli, de káprázatos
dozzák; Schlomo Herzlben egy jottányi hitleri súlyosabbnak, filozofikusabbnak szánta művét, virtuozitású Hitler-mutatványa (egy majdani,
sincs. Márpedig ez a darab őróla szól. Hitler csakmert ehhez a mondanivalóhoz képest túl nagy kitűnőnek ígérkező Arturo Ui-alakítás előképe).
ürügy, ahogy az angol színházi nyelv mondja, apparátust mozgósított, valósággal operai szim- A rendezés erényt, sőt magától értetődő minősé-
„foil". Megközelítő fordításban kontrasztanyag, bólumrendszert, a Himmlert jelképező Himm- get csihol ki a darab laza struktúrájából is, vállalva
ami arra szolgál, hogy - adott esetben - ellen- lischsttel, a Holocaustot jelképező csirkeáldo- a cirkusziszámjelleget; akár a brechti táblát is
szenvességével még inkább kiemelje az ellenjá- zattal, a - nőnemű, tehát jólelkű, de bármikor leereszthetnék az egyes jelenetek elé, mint
tékos szeretetreméltóságát. Mert hiába utal Ta- bármire elcsábítható - népet jelképező Gret- ahogy a fényváltások is brechti módra emelik ki
bori a „pályakezdő" Hitler együttérzésre késztető chennel meg a Halált jelképező Halállal. És ezért az egyes képek „alapgesztusát".
gyarló emberi vonásaira: ez az ifjú ember bizony valószínűleg egyáltalán nem állt szándékában, Lélek csak Klaus Manchen Herzl-alakításában
velejéig ellenszenves, gusztustalan, tenyérbe hogy a nézőben az egészből végül csak Schlomo látszik, amely, miközben szakmailag éppoly
mászó; akkor is viszolyogni kell tőle, ha később Herzl alakja maradjon meg, besorakozva - s ezt perfekt, mint társaié, egyszersmind a tökéletes
megmaradna ártalmatlan szobafestőnek. nem pejoratíven mondom, hiszen maradandó tí- bensőség, a meghitt intimitás érzetét kelti. Az át-
Schlomo Herzl minden filozófiai bölcsességére, pusról van szó - Tevje, a tejesember mellé. lagnéző készségesen hajlandó azonosulni az
sztoikus nyugalmára, karitatív hajlandóságára, És az előadásnak is ő a legnagyobb élménye: ekképp megformált alakkal. A vájtfülűbbje per-
empátiájára, az elesettek iránti együttérzésére s a Schlomót alakító mesterszínész, Klaus Man- sze tisztában van azzal, hogy ez a bensőség is
egyszersmind a furcsa, a torz, az irracionális chen. Amúgy a produkció méltó az egykori NDK szigorúan megkonstruált, arányait laboratórium-
iránti végzetes kíváncsiságára szükség van, híres Brecht-iskolájához, amely a legsematiku- ban keverték ki, a lélek nem a színészé, de egy-
hogy egy ilyen figura hóna alá nyúljon - s ha a sabb termelési drámát is képes volt önálló szersmind méltányolja, hogy rendező és színész
teátrális életre kelteni: a legapróbb részletekig eszerint felismerték: mi az, ami a darabban iga-
Hansjűrgen Hürrig (Himmlischst), Klaus Man- kidolgozott, hűvös és perfekt, még a zán fontos, mi az, ami az író legbenső szívügye.
chen (Herzl), Gundula Köster (Gretchen) és rokonszenvesnek érzett mozzanatokat is Ez a központi mag ugyan igénytelenebb, mint a
Götz Schubert (Hitler) (Ilovszky Béla felvételei) artisztikusan elidegenítő mestermunka, amely kommentárok sejtetik. Sokan ugrottak be annak,
egyszerre mutatja fel a hogyha a fiatal Hitler és egy öreg zsidó a valcer
és a burjánzó antiszemitizmus kettős bűvkö-
rében tántorgó Bécsben összekerül, és együtté-
lésük stációiban tarkán keveredik látomás és
groteszk, metafizika és obszcenitás, humor és
humanizmus (ami egyébként valóban megtörté-
nik, ha nem is valami magas irodalmi színvona-
lon), akkor itt csakis világszínházi jelentőségű új-
donságról lehet szó. Pedig leginkább arról van
szó, hogy Tabori tájékozott mindenről, ami a kö-
zelmúlt és a jelen világszínházában reprezenta-
tív, és azt mutatványszinten reprodukálni tudja.
Igazán átéltet azonban csak Schlomo Herzl figu-
rájában teremt. Ez a figura rászolgál, hogy voná-
sai emlékezetünkben rákopírozódjanak George
Tabori arcképére. Schlomo Herzl, ha megérhet-
te volna, ugyancsak nem öregedett volna meg
soha.
George Tabori: Mein Kampf (A berlini Maxim Gorki
Theater vendégjátéka a Katona József Színházban)
Németre fordította: Ursula Tabori-Grützmacher. Ren-
dezte: Thomas Langhoff. Díszlet: Pieter Hein. Jelmez:
Helga Leue. Zene: Jürgen Ecke. Dramaturgia: Eva
Walch, Manfred Möckel.
Szereplők: Klaus Manchen, Albert Hetterle, Götz
Schubert, Gundula Köster, Monika Lennartz, Hansjür-
gen Hürrig és mások.
MEIN KAMPF
ZAVARBAN VAGYOK...
ezt a közönséget, amely akkor is polgári, ha
történetesen munkásokból áll, már nem lehet
provokálni. Legalább-is Nyugaton nem. Keleten
még lehetne - ha mernék. A Maxim Gorkij
Színház Mein Kampf -előadásában például
Gretchenen, amikor felkínálja meztelen testét
BESZÉLGETÉS GEORGE TABORIVAL Herzlnek, rajta hagyták a bugyit. Amikor ezt
szóvá tettem, a rendező azt mondta: egyelőre
még nem tartunk ott, majd gyere vissza egy év
- 1987-ben ön azt nyilatkozta Osgyáni Csaba
múlva. Azóta eltelt egy év, és Gretchenen
kollégámnak: az az alapproblémája, hogy mi-
változatlanul raja van a bugyi. Szerintem épp ez
lyen színházat lehet csinálnia mai újkonzervati-
vizmus idején, az „ártalmatlanná" vált színház
a pornográfia.
virágzása közepette. Azóta négy év telt el, és
- Ön a német színházban van otthon. A fejlő-
a helyzet- ahogy nálunk mondják - csak dés menete ellenére ma is Németországban
fokozódott. Ön okosabb lett? látja az európai színház centrumát?
Hát igen, ma még sokkal radikálisabban - Igen, a német színház minden értelemben
vetődik fel az akkori kérdés; a színház tovább páratlanul gazdag, és a struktúrája is a legjobb.
fejlődött, mármint az ártalmatlanság irányába. A Ebbe egyébként Bécset is beleértem, ahol az
tartalom egyre kevésbé számít, minden a forma. utóbbi években hallatlanul megizmosodott a
Mit játszanak a hajdan radikális műhelyek? A színházi tevékenység. Még én is ott jutottam el a
(kelet-) berlini Maxim Gorkij Színház T. S. Eliot- hírnév abszolút csúcspontjára. Képzelje csak, a
tot, a (nyugat-) berlini Schaubühne Botho Stra- minap a feleségem a kutyánkat sétáltatta az ut-
usst vagy a Téli regét, szigorúan politikamentes cán. Jön vele szembe két nő, és az egyik azt
felfogásban, és persze tudjuk: a politika kerülése mondja a másikinak: „Nézd, ez a Tabori kutyája!"
is politika - kérdés, hogy milyen. - Gondolja, hogy német földről indulhatnak el
Ezzel az áramlattal lehet együtt úszni, és lehet az ön kedvére való új színházi folyamatok is?
szembe fordulni vele, bár le kell szögezni: van- -- Talán igen. Talán az egykori NDK-ban dúló
nak pozitív vonatkozásai is. Szó mi szó: régeb- válság is érlel majd változásokat. Tragikus
ben a német színházban túl sok volta direkt poli- helyzet: onnan indult el a nagy fordulat, és most
tizálás, csak a nagy társadalmi összefüggések- ott a legviharzóbban keserű a hangulat; a szo-
kel foglalkoztak, holott a politikum a hálószobá- cializmus helyén óriási lyuk tátong. Ha már a
ban meg a gyerekszobában kezdődik. skinheadek az Alexon éppen a nyakkendősöket
Miféle politizálást hiányol a színházban? verik...
A kritikát, az ellenzéki hangot - abból pe- -- Min dolgozik jelenleg? És mik a tervei?
dig nem sokat látni manapság. A 68-as nemze- George Tabori (MTI-fotó) -- Két saját darabomat próbálom. A Burgthe-
dék nagy avantgárd rendezői ma a nagy aterben a Babylon Blues-t - huszonöt szkeccs-
színházak intendánsi székeiben ülnek; általános Igen. Tudja, képnek még a hulla, még a szerű jelenetből álló füzért arról, hogyan lehet
a menekülés az esztétizmusba. Amit a mostani rom is szép. Csakhogy az igazság, az egyáltalán boldognak lenni.
színház csinál, az nem veszélyes, az nem fáj - nem szép. - És hogyan?
az ilyen színház pedig elárulja hivatásunkat. - Egyszerűen. A boldogság ott kezdődik, ahol
Magányosnak érzi magát?
Ön szerint miért alakult ez így? Igen. Zavaros korszak ez, és én a boldogtalanság véget ér. Amikor a szomjas
Mert ilyen a történelmi helyzet. A változás zavarban vagyok tőle. Azt hiszem, igaza van ember hozzájut egy pohár sörhöz...
gyökerei a nagypolitikába nyúlnak. A radikaliz- Eörsi Istvánnak: új enciklopédiára lenne szükség, - A másik darab?
mus kifáradt, a nagy modellek, Brecht, Beckett hogy újra definiáljuk a szavakat. Fogalmunk - Az a címe: Goldberg-variációk. Ezt a Burg
kimerültek. S mi van helyettük? Jellegzetes, sincs, mit jelentenek ma az olyan szavak, mint kamaraszínházában, az Akademietheaterben
hogy hány nagy tervezőből lett rendező; gondo- jobb- meg baloldal, szocializmus, játsszuk majd. Összel pedig Lessing Bölcs Nát-
lok Achim Freyerre, Axel Mantheyra. S ők persze imperializmus, forradalom, háború és béke, hánját szeretném megrendezni ugyancsak Pey-
előnyben részesítik az élőképeket. Csakhogy a hazafiság és nacionalizmus, csak dobálózunk mann-nál.
nézőt mindenütt - a nagy magazinokban, a fil- velük; üres klisék lettek, vagy elsüvítenek a - És azután? Mi lesz a világgal?
men, a tévében - képek veszik körül, s a kép- fülünk mellett, minta rakéták. -- Van egy vicc, amelyik egy amerikai gye-
dömpinggel egyre kevesebbet tud kezdeni. Itt A színházat is újra kellene definiálni? rekjátékon alapul. Valaki kopog. Knock-knock.
van például az általam amúgy igen kedvelt Bob Igen, fecsegés helyett vissza kellene Vagyis kip-kop, A másik megkérdi: Who's that?
találnunk a szavak értelméhez. A mostani Ki az? Az első meg felel. Emily. Emily who ?Mifé-
Wilson: az ő előadásain úgy érzem magam, színház olyan, mint egy hatalmas szupermarket,
mintha a fogorvosi váróban képesújságot lapoz- le Emily? Emily Roberts. S a többi. Na, játsszuk
tele van rakva áruval, az ember valósággal
nék. Es penetriert nicht... hogy is mondják... el. Majd én kopogok. Knock-knock.
beleszédül, és végül nem vásárol semmit. Még
- Nincs benne átütő erő... szerencse, hogy a színházat legalább végig kell Who's that?
ülni, nem lehet átlapozni vagy átkapcsolni egy
másik adóra. Értettem. Köszönöm.
FRANZ WILLE
TÍZ ÉV BIZONYTALANSÁG
BESZÉLGETÉS ANDRZEJ WAJDÁVAL
Ön a közelmúltig a Teatr Powszechny igazga- dolog filmet csinálni ismeretlenek számára. Az - Nem ilyen élesen. Amikor ezt a színházat
tója volt. Melyek a legfőbb nehézségek, ame- ember a saját honi környezete számára dolgozik, átvettem, megtudakoltam az anyagi lehetősége-
lyekkel a mai lengyel rendezőknek és és nem tudom, van-e még Lengyelországban ket. Ekkor kiderült, hogy a költségvetés jószeré-
színészek-nek meg kell küzdeniök? olyan értelmiség, amelyet érdekel a film, vagy ha vel független a látogatottsági aránytól. A szín-
A legnagyobb problémát a társulat jelenti. nincs, remélhető-e, hogy ez a réteg majd vissza- házjegy nálunk most olcsóbb, mint egy doboz ci-
A színészek ugyan még dolgoznak a színház- tér, avagy először újra meg kell születnie? garetta, és ez a következő szezonban is így ma-
ban, de már nem abból élnek, mert a gazdasági Ön eddig mindig nagy visszhangra talált a rad. Vagyis gazdasági tekintetben semmi értel-
helyzet kényszerétől űzve ezernyi más munkát lengyel nézők körében. Hogyan változott meg ez me nem volt egy népszerű műsorterv összeállí-
vállalnak a filmnél, a tévénél; idejüknek csak egy a közönség az elmúlt években? tásának. Másfelől persze a színházak pénzügyi
részét szentelik a színháznak. Ezért egy kettő- Nálunk most olyan filmeket játszanak, ellátottsága jóval szerényebb a szükségesnél;
négy szereplős darabot még elég könnyű meg- amilyenek korábban nem voltak: kommersz szponzorokra lenne szükség, csakhogy ahhoz a
rendezni, de már a Romeo és Júliához nemigen amerikai filmeket, karate- és szexfilmeket. Ez szponzorálásnak anyagilag ki kellene fizetődnie,
lehet értelmes próbatervet készíteni. és a pénzügyminisztérium egyelőre hallani sem
oda vezetett, hogy az eddigi nézők kiszorultak a
A jelen gazdasági válságban csak két lehető- akar ilyen jellegű adórendszerről. Egyszóval: to-
ség van. Egyfelől csökkenteni a szubvencionált mozikból. Amellett a gazdasági válság az elmúlt vábbra is rá vagyunk utalva az állami szubvenci-
színházak számát, és a rendelkezésre álló anya- évek-ben különösen az értelmiséget sújtotta. óra - az állam viszont, mint tudjuk, jószerivel
gi eszközöket a kevés megmaradt között szét- A filmforgalmazási rendszer felszabadult az
osztani, hogy legalább azok normálisan dolgoz- állami gyámkodás alól, és most kizárólag üzleti- csődben van. Ha nem következnek be változá-
hassanak; másfelől a színészeknek, a színházi es szempontok alapján működik. Ehhez járul, sok a törvénykezésben, katasztrófára számítok.
embereknek más formákban is meg kell szerve- hogy a honi filmgyártást világszerte adókedvez- És milyenek az újfajta törvényalkotás esé-
ződniök, például magánszínházakban. ményekkel és más pénzügyi eszközökkel támo- lyei?
Isabella Cywińska, a kulturális miniszter gatják. Ilyesmi nálunk nem létezik, és ez csak Elvben lehetne új törvényeket hozni, csak-
az eddigi több, mint hatvan szubvencionált mélyíti frusztrációnkat. hogy ez idő szerint még vagy negyven elintézet-
szín- házból csak tizenötöt akar megtartani, a Vonatkozik ez az elüzletiesedése veszély len gazdasági törvény fekszik a szejm előtt, és ez
többit a helyi hatóságok felelősségére bízná - a színházakra is?
a szejm még legföljebb 1991 március-áprilisig
igencsak bizonytalan kimenetellel. Ön szerint ez
marad együtt. Ez a negyven törvény létfontossá-
vajon ki-út?
gú a lengyel gazdaság talpon maradásához, és
Andrzej Wajda
Ezek átmeneti formák. Úgy, amint most attól tartok, az idő túl rövid ahhoz, hogy a szejm
van, nem mehet tovább. A színházak egy részét még a művészek problémáival is foglalkozhas-
a helyi hatóságoknak kell kezelniök, csakhogy e son. Jelenleg nincsenek olyan állami mechaniz-
szerveknek egyelőre fogalmuk sincs, mennyi musok, amelyek védenék vagy támogatnák a
pénz áll rendelkezésükre. Még nincs adórend- lengyelországi művészi tevékenységet. Ez nem-
szer, amelynek alapján a jövendő bevételeket fel csak a filmre vagy a színházra vonatkozik; a len-
lehetne becsülni, és a helyi hatóságoknak még a gyel kiadók is igen súlyos helyzetben vannak.
következő szezonban is Varsótól kell kapniok a A szocialista rendszer legalább gazdasági te-
pénzt. A kulturális minisztériumban felmerült el- kintetben megvédte a művészetet. Ez a védelem
képzelések jó irányba mutatnak, de egyelőre most megszűnt, és az új formák még nincsenek
csak átmeneti megoldást jelentenek. Megalapo- kimunkálva. Az említett törvények sem oldanak
zott tervezésre csak a jövő évtől lesz mód. meg minden problémát, hiszen tudjuk, hogy a
Önt a közeljövőben Glasgow-ban életmű- művészetet és a kultúrát megfelelő mértékben
díjjal tüntetik ki filmrendezői munkásságáért. Te- csak egy gazdag ország tudja finanszírozni. A
matikai szempontból újra meg újra a lengyel na- helyzet pedig elég baljós. A pesszimisták jöven-
cionalizmus és a lengyel ellenállás foglalkoztat- dölése szerint még tíz évre lesz szükség; az opti-
ta; az ellenállás éppúgy irányulhatott a német misták szerint talán nyolc éven belül is jóra for-
megszállás, minta háború utáni kommunizmus dulhatnak a dolgok. Egy biztos: addig bőven ma-
ellen. Mára mindkettő túlhaladottá vált. Vajon rad rá idő, hogy a lengyel színház és a lengyel
ezzel lezárult-e az ön életműve is? film eltűnjön a föld színéről.
Való igaz, hogy ez idő szerint nehéz sza- A lengyel művészek, a lengyel értelmiség a
kaszt élek át, de azért ellenségképeimet nem ve- Szolidaritással együttműködve nagyon nagy
szítettem el. A legfrissebb lengyelországi fejle- szerepet játszottak a kommunista rendszer le-
mények ugyanis megmutatták, hogy az orszá- győzésében. Mosta margóra akarják őket szorí-
gon belül erős politikai ellenségeink támadnak tani?
majd. Az én problémám más jellegű. Arra a kér- Igen, mert a Szolidaritás kettészakadt, és
désre keresem a választ, hogy vajon létezik-e
még közönség az én filmjeimre. Egész életem- Lech Walesa mindent megtett azért, hogy a dol-
ben tudtam, hogy van ilyen közönség, mind Len- gok idáig jussanak. Nézetem szerint Walesa a le-
gyelországban, mind külföldön; ma már nem tu- tűnt rendszer gyermeke. Nagyon hatékonyan
dom ezt. Meglehet, hogy valahol a világban van- küzdött e rendszer ellen, kitűnően értett hozzá,
nak még nézők, akiket érdekelnek ezek a messzi miként fordítsa a kommunista érveket és jelsza-
országból érkezett furcsa filmek, de hát nehéz vakat kitalálóik ellen: saját fegyvereikkel verte
meg a kommunistákat. De ma már egészen más-
képp fest a helyzet; a tegnapi módszereknek
SZÍNHÁZI RENDSZERVÁLTÁS
6
Át akarunk jutni az évtizedekig átjárhatatlan ha-
tárokon. Ki akarunk törni a nagyvilágba, csak azt
nem tudjuk, mikorra gyógyulunk fel. Nem tudjuk,
mikor szabadulunk meg végre kettős arcunktól.
Nem tudjuk, mikor feledkezünk majd el fájdal-
munkról és gyávaságunkról, szorongásunkról és
iszonyatunkról. Nem tudjuk, mikor fogjuk fel vég-
re mi magunk, min is mentünk keresztül. Gyakor-
a művelőit." 1969-ben Milan Kundera felhábo- ta gondolok a prágai utcákon kóborló Franz Kaf-
rodva mesélte Aragonnak, hogy Prágában kára. Eljátszom a nem is annyira valószerűtlen
betiltottak hat kulturális folyóiratot. Aragon így gondolattal, hogy ő és Jaroslav Hašek gyakran
Václav Havel és Karel Steigerwald
felelt: „Párizsban ugyanebben az időben mentek el egymás mellett; az akkori, kicsi és
negyven újság szűnt meg, és senki még csak szűk Prága öt utca határolta terében ez elkerül-
jelentőséggel bír. Továbbá, Shakespeare Ham-
észre sem vette - rólatok pedig az egész világ hetetlen volt. Egymás mellett éltek, de még ha
letjével kijelentjük, hogy a művészet hidat ver a
beszél." esetleg váltottak is néhány szót, soha nem kötöt-
magányos egyének között. Valamint Beckett
Aragon akaratlanul is telibe talált. A diktatúra a tek ismeretséget. Gyakran önkéntelenül egymás
Pozzójával együtt megállapítjuk, hogy csak a
legfontosabb adománnyal: jelentőséggel ruház- szemébe néztek, és egyetlen másodpercre
művészet igazolhatja az ember isteni eredetét.
ta fel a maga egyszerre meggyötört és csodált mindkettejük emlékezetében megragadt egy is-
Es közben valaki megint felakasztja magát.
művészetét. Koncentrációs tábor avagy babér- meretlen arc tűnő képe - de soha nem árulta el,
A szélmalmok. Hamlet koponyája. Pozzo kor-
koszorú - ez a két díj adja meg a művészi léte- hogy mindketten közös feladaton munkálkod-
bácsa.
zés értelmét. Jan Patočka írta a Charta '77 ide- nak.
5
jén: „Azért érdemes meghalni, amiért élni is ér- Így néz egymásra a mi két Európánk is. Mind-
Ma azt állítjuk, hogy vissza akarunk térni Európá-
demes." Igaza volt. Közvetlenül ezután egy ketten ismeretlen, meglehet, furcsa arcot látunk,
ba. Hadd tekintsek itt el e jelszó szellemes ele-
rend-őrségi kihallgatás következtében meg is amely egyelőre nem túl sokat mond számunkra.
mezgetésétől. Nem érdekes, ha valaki azt állítja,
halt. És csak önkéntelenül lassítunk néha egy töre-
hogy ő mindennek ellenére mindig is Európában
déknyi időre, és még nem tudom igazán: akar-
4 élt, és az sem, ha másvalaki szerint az az Euró-
nak-e ezek ketten igazából beszédbe elegyedni,
pa, amelybe visszavágyunk, közben halad to-
vagy ők is csak elmennek egymás mellett, ki-ki a
Nálunk, akárcsak más országokban, éveken át vább, s mire utolérnénk, már másutt tart, nekünk
maga dolgára? Miért is nem szólnak egymás-
játszottak főszerepet lázongó művészek, akik tehát egy még meg sem született, jövőbeli Euró-
hoz? Vagy talán mégis szólnak? Összekötheti-e
nem is sejtették, hogy egy szép napon számukra pába kell visszatérnünk. Mindnyájan tudjuk, mit
őket az, ami egyelőre szétválaszt?
is szerencsés véget ér minden. A rendszert ez a jelent igazából ez a jelszó. Normálisak akarunk
Volt két nagy prágai író, akiket örökre elvá-
lázító és meghajszolt erő: a művészet hősi lenni. S a normális emberi léthez vezető úton, hi-
lasztott egymástól a közös sors. Meg nem értett
arculata döntötte meg. A kitüntetett arculat tünk szerint, segítségünkre lesz a művészet is, a
lelkek magánya... Kafka a biztosítótársasághoz
pedig ámulva nézte hősi testvérét, és azt maga ellenállhatatlan humanizáló hatásával. Az
igyekszik, Hašek a kocsmába. Nekik is egy
motyogta: „Úristen, hát mit műveltél velem? És a művészet, amely szemünkben eggyé forrt az
fejük, de két arcuk van. Kafka arcán a fájdalmat
mit műveltél önmagaddal?" Majd szomorúan igazsággal, az emberi jogokkal, a demokráciá-
mélyértelmű nevetés fátyolozza - s ugyane
fűzte hozzá: „Most aztán mind a ketten val, az évezredeken át kínok között születő
nevetés mögé rejtette Hašek is a maga fájdal-
semmik lettünk." európai kultúrával. Az a művészet, amely
mát.
Komoly képpel ülünk le az emelvényeken fel- emberi tartalma révén felülemelkedik az
Karel Steigerwald, a kitűnő drámaíró, a Színház a Korláton dramaturgja
állított asztalokhoz, és Cervantes Don Quijotéjá- országhatárokon. az 1990-es villachi Alpok-Adria fesztiválon tartotta ezt az előadást,
val egyetemben azt erősítgetjük, hogy a művé- Babelnek, a zseniális vörös írónak, egy pará- melynek szövegét a Theater heute 1991. januári száma közli
szet sajátos, pótolhatatlan módja a világról való nyi lyuk lett a fejében. Ki művelte ezt vele? A vö-
gondolkodásnak, és ezért sajátos, pótolhatatlan rösök. Mi, akik végigcsináltuk a proletárdikta-
túra poklát, különös betegségben szenvedünk.
SZÍNHÁZII RENDSZERVÁLTÁS
zsált volna, már adódott ilyen helyzet. Rövid idő- amelyből Brecht lakmározott). Egyelőre csak az színház is erről szólt csaknem mindig - még
szak volt ez, csúnya, de szellemében szabad; első jelzéseknek vagyunk tanúi, például a Heiner olyankor is, amikor egyedül a győztesek pénzel-
ám legrútabb megnyilatkozásaiban is talán még Mülleréinek. Ez még hátravan; utána majd be ték és nézték. Csakhogy mai, elhasználódott ál-
mindig emberszabásúbb, mint a történelmünk lehet ugrani a „virtuóz brekegés" mocsarába, a lapotában ezt a győzelmet nehezen éli majd túl a
egészét meghatározó ideológiák összehasonlít- szemétdombba, ahol a nyilvános hazugság te- színház. Számtalan úton-módon tette témájává
hatatlanul hosszabb korszaka. Ez a közbeeső, nyészik, miszerint a világ olyan, hogy jobb már az ideológiai megoszlásokat - elvégre belőlük
szorongással teli, kiüresedett időszak nem kü- nem is lehetne; egyszóval visszazuhanhatunk élt. Most pedig olyan anyaggal kell foglalkoznia,
lönbözik lényegesen ami korunktól. Amikor a ró- az ideológiába, amennyiben ez a lehetőségekkel amely már ki van szolgáltatva a történelemnek,
maiakra rászakadt az ég, ezt ők végérvényes- és szabadsággal teli köztes állapot valóban tart- de nem védi semmiféle ideológia - igaz, annak
ként élték meg, számukra ez volt a végjáték; ők is hatatlannak bizonyulna, amiben persze nem kényszerei sem kötik. Ez az állapot - ahogy ez
úgy érezték, mindeneknek utána vannak, ujjukat len-ne semmi újdonság... „E nagy szabadság eddig minden esetben kiderült - elviselhetetlen-
torkukba dugva akarták kiokádni a maguk törté- folyvást fenyeget, / Tenmagad, engem, és né válhat.
nelemundorát, és posztmodernnek adták ki ma- mindenki mást" - hangzott el egykor a tébolyult Márpedig a színháznak ki kell bírnia ezt a ket-
gukat. A mai Kelet-Európában egészen tegnapig dán király-firól, aki természetesen megmaradt tős fenyegetést - mert egyszersmind nagy lehe-
befalazva éltek az emberek, s úgy törtek az ég az értelmiségi prototípusának. Esetében tősége is ebben rejlik. A színházi emberek min-
felé, amiből persze nem lett semmi. Ahelyett, valójában arról a belső szabadságról van szó, dig is tudták ezt. Reinhardtnál például mindig fel-
hogy feljutottak volna a kommunista mennyor- amelyet megzavart e köztes világ látványa. lelhető a színház halhatatlanságába vetett ellent-
szágba, az omlott a fejükre. A derűs apokalipszis Ez a szűk és mégsem otthonos tér csak akkor mondásos hit, keveredve a felismeréssel, mi-
a csalódott hit nem egy drámáját temette maga tágul majd ki szemünk előtt, ha elnémul a győzel- szerint manapság a színház „a puszta létéért
alá, amin az aktuális diadalérzet jókat kacag, mi ünnep, másfelől senki sem siránkozik többé harcol". Ám hogy melyek a színház reális esélyei
csak éppen felfogni nem bírja. (A mai német szö- azon, amit nem hajlandó feldolgozni. Német el- - meg nem mondhatom. A színház egyfelől nem
vetségi színházban - amelyről máris készsége- számolás című, kis politikai szöveggyűjtemé- ismer specifikus kérdéseket - csak az alap- és a
sen elismerem, hogy a legjobb a világon -, Ro- nyében Günter Grass - 1990 januárjában! - ar- végső kérdésekben otthonos. Másfelől ezeket a
berto Ciullin kívül ugyan ki az, aki az egészből ról írt, hogy a két rendszernek konvergálnia kelle- kérdéseket sehol nem lehet hatékonyabban föl-
bármit is megért?) ne, ahelyett, hogy az egyik diadalmaskodnék a vetni, mint épp a színházban.
Példákról ismét a történelem gondoskodott; másikon, s ezzel sokkal szerencsésebb forgató- Mi a helyzet mármost századunk végén a tör-
ez a dolga, kivált olyankor, amikor éppen pihen. könyvet írt a német egyesülésről annál, amelyik ténelem iszonyú fatalizmusával, amellyel Georg
Ám még senki nem írta le az ember sok szem- aztán ténylegesen megvalósult, hiszen lényegé- Büchner annyit foglalkozott? Ha jól emlékszem,
pontból újszerű helyzetét; az emberét, aki Brecht ben éppen az ment végbe, amit Grass a dolgok 1990 májusában olvasták be a berlini rádióban,
szellemes kifejezése szerint, „a mai marhasültet nem kívánatos meneteként jellemzett. hogy bizonyos naptól kezdődően a keletnémet
eszi" (ámbár ez semmiképpen sem az a sült, Az ember egyszerre Kelet és Nyugat, mint televízió is sugároz majd reklámfilmeket. Hogy
ahogy egész élete, s annak minden egyes napja századunk végére egy és ugyanaz a világ alakul
is napkeltétől napnyugtáig járja a maga útját; és ki a két pólus között, nos, ez kétségkívül örömhír.
Jelenet a maribori Faust-előadásból lényegét semmiféle rendszer nem fejezheti ki. A Az emberiséget nap mint nap el-árasztó hírek
kakofóniájában egyszer majd talán észrevétlen
sikkad el egy parányi kis újság: hogy tudniillik
Robespierre kivégeztette Dantont. Előzetesen
misét celebrált, de nem a Legfőbb Lény-nek,
hanem őfelségének, a Népnek. A mi nagy-szerű
korszakunkban, a posztmodernizmus és a
nacionalizmus korában, midőn a világ végre egy
és oszthatatlan, teljesen mindegy lesz, hogy va-
jon a lézer nyaktilót a pekingi Mennyei Béke te-
rén, Zágrábban avagy Berlinben állítják-e fel.
Még azzal az apró kis nüansszal sem törődik
majd senki, hogy Danton netalántán, esetleg
maga is gyilkos volt. Az ég osztatlan, egyforma
mindenütt. Danton és Robespierre, hóhér és ál-
dozat, nappal és éjszaka mind egykutya, és
mindebből együtt vidám apokalipszis bontakozik
ki a sarki éjszaka rivaldafényében. No, persze:
gyilkos és áldozat, mind a kettő értelmiségi. Vagy
mondjuk inkább így: ideológus?
ÖRÖKSZÍNHÁZ
ARIANE MNOUCHKINE ÚJ ELŐADÁSAI
1991. január tizenkilencedike, szombat, az Öböl- Azok között. akik láthatták annak idején a 1I. lyamatra való hivatkozással) egyik állapotából a
háború negyedik napja. A médiákat (még) Richárdot, a Vizkeresztet vagy a IV. Henriket, bi- másikba, hanem villámgyorsan állapotot vált. A
gyakorlatilag teljesen a haditudósítások és - zonyára lesznek, akik önísmétléssel, egyszeri szinész személyes és a színpad kollektívterének
elemzések uralják, Párizsban (csakúgy, mint a ötlete újbóli „elsietésével" vádolják a rendezőnőt. valamely nagyon hangsúlyos és kifejező elren-
legtöbb európai városban) minden pillanatban Aki igy gondolkozik, szerintem nem értett meg deződése egy másik - ugyanolyan hangsúlyos --
érzékelhető a fokozott rendőri ellenőrzés. valamit ezeknek. az előadásoknak a lényegéből. rendezettséggel cserélődik fel, s mindezt erős
Ugyanakkor Párízstól néhány kilométerre, egy Én ugyan az említett produkciókat csak beszá- akusztikus hatás, a zenei aláfestés hirtelen meg-
hajdani tölténygyár üzemcsarnokában százak molókból ismerem, s így a forma elemi erővel változása kíséri. Nem az a legfontosabb tehát,
figyelik, ahogy másfél tucatnyi, színes távol-keleti hatott rám (s mivel nyilván nem én vagyok az hogy milyen irányban vagy mekkora szögben
maskarába bújt férfi és nő két és félezer éves gö- egyet-len „újszülött", talán már ez is elég érv mozdítja el valaki a fejét, a karját, vagy hogy mek-
rög tragédiákat (lphigeneia Auliszban, Aga- lenne Mnouchkine mellett); ám ezen túlmenően korát dobbant, hanem az az intenzitás, energia-
memnon) ad elő. Van ennek valami értelme? is meggyőződésem, hogy nem valaminek a sűrítés, amely különleges módon súlypontozza a
Az Atreidák című ciklus rendezésekor Ariane felmelegítéséről van itt szó, hanem egy alkalmas szinész pillanatait.
Mnouchkine a Shakespeare-daraboknál bevált, és ér-vényes, jól működő és hatásos stílus Amikor Klütaimnésztra megtudja, hogy férje
a távol-keleti színjátszás elemeire (is) építő stílu- feltalálásáról és ismételt alkalmazásáról. S ennek lányuk feláldozására készül, az addig kecses
sához tért vissza. S ennek vajon van-e értelme? az aktusnak egyik legnyilvánvalóbb értéke- mozgású fiatal nő szemvillanás alatt térdre hull,
Az örök színház szempontjából természete- értelme éppen az, hogy formaszegénységben percekig úgy marad, mozdulatlanul, s arca is el-
sen határozott igen a válasz mindkét kérdésre. S szenvedő, de folyton újat kereső-habzsoló veszíti korábbi mozgékonyságát. Bármilyen ne-
ugyanúgy a mi szempontunkból, nézőkéből is. kultúránk olyan formagazdag kultúra évszázadok héz is ezt írásban érzékeltetni, tudnunk kell:
Hiszen amit a Théâtre du Soleil társulata létre- óta rögzült elemeivel oltatik be, amelyben az mindez a lehető legtávolabb van attól, amit úgy
hoz, az egyfajta örökszínház: a perccel el nem önismétlés vádjának egyszerűen nincs értelme. mondanánk, hogy „összerogy" vagy „elalél".
avuló, mindig velünk egyidejű, az adott pillanat- Valódi szintézis ez. Mert hiszen természete- Egy későbbi jelenetben Akhilleusz felajánlja,
ban végbemenő színpadi történés. (Az már való- sen szó sincs arról, hogy igazi nó-, kabuki- vagy hogy megvédi lányt. lphigeneia itt fehér nad-
ban a történelmi percnek köszönhető, hogy ez a kathakali-előadást látnánk, sőt a magunkfajta rágban, fehér ingben térdel a színpad elején-kö-
két - végső soron a háborúról szóló - darab pil- laikus nem is igen tudja szétválasztani a külön- zepén, arccal felénk. Mögötte ül hatalmasan,
lanatonként juttatja eszünkbe az amott zajló ese- böző elemeket; de nem is az a fontos, honnan díszes vörös ruháját szétterítve, Akhilleusz (szinte
ményeket, annak ellenére, hogy az előadásban származnak ezek a mozdulatok-gesztusok:, magába foglalva a. törékeny lány fehér foltját).
nyoma sincs semmiféle „aktuális" utalásnak. S hogy mit jelentenek (s jelentenek-e egyáltalán Hátrébb, tőlük jobbra ferdén, félig fekvő, félig tér-
gyanítom, hogy a-valószínűleg polgári - repü- valamit) abban a hagyományrendszerben, delő pózban, feketében Klütaimnésztra. Egy
lőgépeknek az előadás hangkompozíciójába be- amelyből vétettek, s amelynek szabályait amúgy ilyen statikus, erős képnek éppúgy megvan a
betörő zúgását hallva a nézőtéren senki sem a sem ismerjük. A lényeg a magatartás: az érzel- maga jelentősége, mint amennyire hangsúlyos a
fellendülő turizmusra gondol...) mek, állapotok kivetítésének módja. A nálunk belőle való elmozdulás.
megszokottól eltérően itt az arc, a test nem folya- A nézők jóval a kezdés előtt gyülekeznek a fo-
Az Oreszteia Mnouchkine rendezésében matosan „oldódik át" (valamely pszichológiai fo- gadótérben, a„ háromhajós", nagy épület legkülső
▲MNOUCHKINE ▲
geneia védelmére, mert sérti, hogy riválisai a háta ban a két kórus eltérő külső megjelenésében és dük egy ponton túl folytathatatlanná válik; lphi-
mögött intézkedtek. (Agamemnont és Akhille- magatartásában mutatkozik meg. Amíg az geneia ekkor a Kart szólítja. A nők táncolni kez-
uszt egyaránt Simon Abkarian játssza, két telje- lphigeneia kórusa (a kalkhiszi nők kara) lábkö- denek, ő az élükre áll, arca egyre sugárzóbb,
sen eltérő karaktert formálva.) zépig érő, élénkpiros-narancssárga-sárga ru- egyre boldogabb. Anyja ezalatt a földön kúszva-
Az Agamemnon végén megjelenő Aigisz- hákban táncolva könnyed, energikus mozgással mászva, a lábakba kapaszkodva próbálja -
thosz az egyetlen jó fellépésű, energikus, férfias kíséri a cselekményt, addig az Agamemnonban mindhiába - feltartóztatni a forgatagot. Aztán
férfi a két előadásban (Georges Bigot alakítja, aki az argoszi vének karának öltözéke is, mozgása feltárul a szárnyas kapu, s a színpad mélyéről
többek között II. Richárdot és IV. Henriket ját- is nehézkesebb. Utóbbiak vastag kenderszakállt begurul a nagy fehér emelvény - tetején a fran-
szotta Mnouchkine-nál), csakhogy - mint tudjuk - viselnek, földig érő, terebélyes ruhájukon a sö- cia párnákra emlékeztető fehér „hurka" -, s
azért ő mégiscsak egy kettős gyilkosság társ- tétpiros és a fekete dominál. Kezükben bot, moz- szinte félresodorja Klütaimnésztrát, aki ezután
tetteseként lép színre... gásuk lomhább, néha mulatságosan bizonytalan jobboldalt, hátul ferdén a földre fekszik, miköz-
S a nők? vagy botladozó. Veszélyesebbek és fenyege- ben a szilaj tánc (tetőfokra hág. lphigeneia vidá-
lphigeneia (Nirupama Nityanandan remeklé- tőbbek, minta női kar, de egyszersmind nevetsé- man-fürgén fölmászik az emelvényre, s ekkor a
se) először kedves és vidám, majd riadt-rémült, gesebbek is - egyáltalán: néha inkább hasonlí- táncosok a földre borulnak. A leány fölérve elő-
végül átszellemült-rendíthetetlen, komoly leány. tanak mérges kis manókra, mint felnőtt férfiakra. ször megdermed („végigfut a hátán a hideg"),
Naiv és ártatlan kamasz, hősiessége az önfelál- Agamemnon megérkezésétől kezdve szinte el- aztán föltérdelve elmondja utolsó szenvedélyes
dozóvá lelkesíthető áldozaté. (Hiszen nem is a tűnnek, gyáván visszahúzódnak a fal fedezéké- szavait, majd lefekszik, kényelmesen elhelyez-
hazájáért, hanem a haza eszméjéért indul meg- be, csak néha-néha lépnek be a színtérre. kedve, mint egy ágyra, lábát maga alá húzva,
halni. Gondoljunk csak bele: miért is olyan fontos Nem szóltunk még egy további szereplőről, fejével a „párnán". Az emelvény kigördül, s vele
feltétele Görögország integritásának egy távoli pedig a történet általa lesz igazán teljessé. Euri- ki-vonul a kórus is. Mozdulatlan fekete folt: a
város romba döntése tenger sok áldozat árán?!) pidész a maga korában bizton számíthatott arra, földön fekvő Klütaimnésztra marad a színen.
Klütaimnésztra (Juliana Carneiro de Cuňha hogy nézői jól ismerik az Atreidák tragikus törté- Szól a zene. (Bejön a Hírnök, elbeszéli a
nagyszerű alakítása) kezdetben könnyű léptű, netét, s elég behozatnia egy Oresztész nevű történteket, aztán távozik. Klütaimnésztra kissé
sudár fiatal nő, aki vidáman hozza leányát a vélt csecsemőt a színre, hogy a közönség mára kez- föltámaszkodik. Bejön Agamemnon, s elmondja
esküvőre. Amikor öreg szolgájától tudomást det kezdetén maga előtt lássa a végkifejletet, azt néhány mondatos búcsúszövegét.
szerez Agamemnon álnokságáról, hirtelen és az eseménysort, amelyet ő bele sem írt drámájá- Klütaimnésztra arca rezzenéstelen: örömnek,
véglegesen megváltozik egész fizikai állapota: ba. Így aztán a Théâtre du Soleil színpadán is felszabadultságnak, meg-bocsátásnak nyoma
arca az első sokk után rezzenéstelen-merevvé, hosszasan időzik a Jövő, az Oresztészt jelképező sincs rajta. Agamemnon kimenetele után
befelé fordulóvá, mozgása lassúbbá, szöglete- pólya képében, hol anyja (leendő áldozata), hol visszajön a Kar, hogy egyetlen mondatos
sebbé válik. Klütaimnésztra egycsapásra meg- nővére, hol a Kar valamelyik tagjának karján. szövege és néhány másodperc után
öregszik. Az Agamemnonban már ezt a kemény, félbehagyott tárca után újra eltávozzék. Klüta-
fegyelmezett asszonyt látjuk viszont. Elektrai imnésztra még mindig a földön. A színpad lassan
céltudatossága még arra is képessé teszi, hogy Álljon itt végül a két előadás záróképe. lphige- elsötétül. Kutyák ugatnak.
hazatérő férje előtt eljátssza a boldog-hálás-hó- neia eldöntötte, hogy feláldozza magát, Az Agamemnon végén a vének kara van a szí-
doló hitves szerepét, hogy aztán a gyilkosságot Akhilleusz távozott, a színen az eltökélt leány s nen, majd a kék hídon a színpadra siklik Klütaim-
követően - kezében a véres fegyverrel - szen- kétség-beesett anyja (no meg a Kar) látható. nésztra. Kezében véres kés, fehér matracon
vedélye táplálta vad, dacos erővel szálljon Párbeszé- Agamemnon és Kasszandra meztelen, félig be-
szembe a Kar rátámadó véneivel. takart holttestét ionszolja maga után. Tisztán és
Kasszandra szenvedélyes fiatal nő, akinek lá- ártatlanul, nyugodt tagokkal, kisimult arccal fek-
tomásos beszédéből süt a rajongó szerelem, az lphigeneia és Agamemnon szenek egymás mellett halotti-nászi ágyukon az
Agamemnonért érzett tehetetlen aggodalom. áldozatok (ne feledjük közben, hogy Kasszand-
Érdekes módon az ő érzelmeinek visszfénye né- rát ugyanaz a színésznő játssza, aki Iphigeneiát
miképp átszínezi az Agamemnonról bennünk ki- a másik darabban). A vének botjukat rázva,
alakult, nem túl hízelgő képet. (Nirupama Nitya- fenyegetően és méltatlankodva indulnak Klüta-
nandan lphigeneia-figurájához hasonló erejű és imnésztra felé, de annak kemény, harcias fellé-
mélységű - ugyanakkor attól teljesen eltérő - pése megfutamítja őket. Vitájuk végére megje-
nőalakot formái.) lenik Aigiszthosz is: vad, harcias jelenség -
A Kar itt nem marad meg a szokványos reflek- öltözéke hasonlít ahhoz, amit Agamemnon vi-
táló-interpretáló-érvelő-elbeszélő szerepnél, selt az lphigeneia elején, míg Klütaimnésztra
hanem mindvégig jelen van mint „kollektív" sze- egyszerű fekete nadrágja és fehér inge fölé ek-
mély. Miután a „főszereplők" is típusokként, korra fölvette Agamemnon piros uralkodói pa-
absztrakt karakterekként jelennek meg, csöppet lástját. Aigiszthoszra már nagyobb elszántság-
sem természetellenes, hogy a kórus tagjai - a gal vetnék rá magukat a vének, mire az, mint
táncosok - is a maguk módján részt vesznek a egy párduc ront rájuk a késsel; Klütaimnésztrá-
játékban: kíváncsian figyelnek, ijedten szétsza- nak alig sikerül újra és újra megfékeznie. Végül -
ladnak vagy fenyegetően gyülekeznek, de soha- miután a vének elmenekülnek a falon túlra -
sem külön-külön, mindig együttesükben „jelen- lefogja-megnyugtatja a férfit. Egymással
tenek valamit". szemben rátérdelnek a kék hídra, csókolódz-
A két darab ritmusa-szerkezete (a két szerző nak, a híd sebesen eltűnik velük a nézőtér alatt.
stílusa) közötti jelentős különbség legmarkánsabb Lassan lemegy a fény. Kutyák ugatnak. Már
megint a kutyák...
VITEZ
BRIGI TE SALINO
ÖRKÉNY-ANALÍZIS
P. MÜLLER PETER: A GROTESZK DRAMATURGIÁJA
A kötet a JAK-füzetek 53. kiadványaként jelent gi eredményeivel, de konklúzióit - végül is - a gét, hogy a főhős nemcsak önmagában, hanem
meg. Bár a sorozatra szoktam figyelni, ezt a fü- maga kutatásaiból eredezteti. számos világépítő figurában is megsokszorozó-
zetet nem vettem észre a könyvesboltokban. Az A Tóték kapcsán kimutatja, hogy a szereplők dik (Pisti magatartás-megtestesülései, Rizi és a
És hívta fel rá a figyelmemet. Az Ex libris-rovat- hierarchiájának csúcsán mindaddig Tót áll, amíg Szőke Lány, a Papa és a Mama), s bár a darab e
ban Bodor Béla fölényes és kioktató hangon írt meg nem érkezik az Őrnagy; az Őrnagy kiveti megsokszorozódás stációit mutatja be, e folya-
róla, megróva a szerzőt azért, mert a Cipolla- ebből a szerepből a tűzoltóparancsnokot, s ő mat lényege a szuverén személyiséggé válásra
Őrnagy párhuzamra építi Tóték-elemzését, s az veszi át az úgynevezett apafunkciót. A való törekvés, ami azonban csak az atomka-
ebben a mozzanatban szerinte megnyilvánuló középpontba került Őrnagyhoz az egyes tasztrófában valósul meg, azaz megszületése
téves szemléletet az egész műre kiterjesztette. részmagatartások alapján komplementer pillanatában meg is semmisül.
Gyanús volta dolog, hiszen P. Müller Pétertől - párokba rendeződve kapcsolódnak a darab A Forgatókönyvet P. Müller több szempontból
eddigi írásai alapján - nem ilyen könyvet vár- szereplői (Ágika - Gizi-né, Tomaji - Tótné, az előző drámákban megjelenő írói törekvések
tam. Amikor elolvastam az első fejezetet, először Postás - Cipriani). szintézisének tekinti. Felhívja a figyelmet a darab
glosszát akartam írnia kritikus felelősségéről, ar- Ez a szimmetrikus struktúra a szöveganalízis „cirkusz a cirkuszban" felépítésére (ahol a belső
ról, hogy szabad-e a szerző által beemelt, az és a szereplők funkciója alapján igaznak tűnik, kör betétjellegű: ez a bírói tárgyalás, a történe-
elemzés tartományát szélesítő idézet érvényét a egy szentpontból mégis megkérdőjelezhető: a lem szégyenletes cirkuszi mutatványa), valamint
teljes elemzés kulcskérdésének föltüntetni, de párba rendelt szereplők dramaturgiai helyzete arra, hogy a cirkusz lényegénél fogva apolitikus
aztán az egész könyv ismeretében e szándé- és súlya ugyanis eltérő. Tomaji és Cipriani csu- közegében milyen erős kontraszthatása van a
komtól elálltam. Ugyanis a nyilvánvaló felületes- pán egy-egy, a főcselekményhez lazán kapcso- politikai per-betétnek. A főszereplőkről megálla-
ségre nem érdemes reflektálni. Az egyértelműen lódó jelenetben tűnik fel, drámai funkciójuk sem- pítja, hogy a Mester egy Mechanizmus közvetítő-
a recenzenst minősíti. miképpen nem hasonlítható össze a Tótnééval je, s mint ilyen, az embereket is tárgyakként ke-
Viszont fontos írni magáról a könyvről. Mert ez és a Postáséval. Arról nem is beszélve, hogy a zeli, míg vele szemben Barabás megőrzi szuve-
a tanulmány egyrészt újabb adalék a bőséges két betétfigura nincs közvetlen kapcsolatban az renitását, rajta nem fog a Mester tudománya, ő
Örkény-irodalomhoz, másrészt olyan összegző Őrnaggyal (mint ahogy másfelől a Postás is csak önként vállalkozik a beismerő vallomásra.
elemzés, amely alaposságával és választott részben van). A drámák közös vonásait keresve a szerző ar-
módszerével nemcsak az egyes drámákról ad - Hasonló kisebb-nagyobb kifogások a többi ra a következtetésre jut, hogy ezt az öt művet
számos új szempontot tartalmazó - analízist, darab elemzésével kapcsolatban is felhozhatók, mindenekelőtt az identitásprobléma rokonítja.
hanem kísérletet tesz arra is, hogy összefüggé- ami arra utal, hogy a szerző által választott mód- Nem kevésbé tartja fontosnak azt, hogy a felcse-
seiben szemlélje az író 1967-től 1979-ig terjedő szer a művek számos rétegét és mélyrétegét fel rélhetőség motívuma eltérő erősséggel ugyan,
alkotói periódusában keletkezett, sok szempont- tudja tárni, de nem képes minden kérdésre kielé- de végighúzódik minden drámán. Felvázolja a
ból hasonló vagy azonos jegyeket felmutató drá- gítő választ adni. drámák azonos helyzetben levő szereplőinek
mákat. E kritikai megjegyzés nem vonja kétségbe a rendszerét. Kimutatja, hogy mindegyik darab-
P. Müller Péter könyve két nagy fejezetet tar- többi elemzés eredményeit. A Vérrokonok ese- ban megtalálható egy manipuláló, befolyásoló,
talmaz. Az elsőben - Elemzések- a vizsgált al- tében például P. Müller szembeszáll az ismeret- többnyire kívülálló figura (a Postás, Bokor Judit,
kotói szakasz hét drámájából ötnek az elemzé- elméleti műmegközelítéssel, s bebizonyítja, Bolyongó, Rizi, Mester), továbbá hogy a hősök
sét végzi el a szerző, a másodikban - hogy a dráma nem a szenvedélyről, hanem a fel- mind negatív helyzetben vannak és áldozatok
Ősszegzé s e k - az elemzett drámák alapján az cserélhetőségről szól, ami többek között abból is (Tót, Bokor Pál, Fóris, Pisti, Barabás). A drámák
Örkény-dramaturgia közös vonásait rendszerezi, következik, hogy a szereplőknek nincs önazo- összehasonlításából kitűnik: Örkény analóg szi-
illetve a tárgyalt drámák világirodalmi nosságuk, csupán hiányok által vannak megha- tuációkból építkezett.
vonatkozásait mutatja ki. tározva, és sem nevük, sem foglalkozásuk nem A drámák összevetésének igazi funkciója: az
Az első részről szólván P. Müller Péter így jel- egyéníti őket (mind Bokor és vasutas), csupán örkényi groteszk jellegzetességeinek meghatá-
lemzi vizsgálati szempontrendszerét: „Míg a életkoruk különböző. rozása. E jellegzetességek közül csupán egyre
Tótékkal kapcsolatban a műnemváltás okozta A Kulcskeresők esetében is átértékeli a utalok, mint olyanra, amelyet P. Müller komple-
világképváltozás problémája állt a középpontban, közkeletű műmagyarázatokat, s kifejti: a darab xen értelmez: a befejezések paradoxon voltára.
a Vérrokonokban a felcserélhetőség és az identi- nem a kudarcról, hanem az interpretációról szól. Imponáló, ugyanakkor kissé vitatható az Ör-
tás kérdése, a Kulcskeresőkben az értelmezés Az átértelmezésről, a tények és értékelésük, a kény-drámák világszínházi vonatkozásait vizs-
és a tények viszonyának témája, addig a Pistiben szerep és az alkalmasság ellentétéről. Itt is fel- gáló fejezet. Tizennyolc kortárs drámával veti
a megsokszorozódás jelensége, a Forgató- bukkan a felcserélhetőség motívuma (siker és össze a szerző az Örkény-drámákat, s mutatja ki
könyvben pedig az előző problémák közös je- kudarc, tények és magyarázatuk, élet és halál a részletek egyezését. Nem az az elsődleges
lentkezése. Mindazok a szempontok azonban, stb.). A szereplők közül kitüntetett helyzetben le- probléma, hogy a tizennyolc helyett más tizen-
amelyeket az egyes drámák esetében érvénye- vőnek tekinti a Bolyongót és a Bodót; egyikük az nyolc művet is elő lehetett volna venni, s azok
sítettem, egy központi vizsgálati elv eltérő konk- átértelmezést, másikuk a visszaértelmezést összehasonlítása is többé-kevésbé hasonló
retizálódásai voltak: ugyanis valamennyi elem- végzi el. eredményt hozott volna. Inkább az a baj, hogy a
zés az adott dráma világképét volt hivatva kibon- A Pisti a vérzivatarbant értékelve számos kriti- részletek megfeleltetése jelzi ugyan a különböző
tani, a szereplők viszonyrendszerének, azaz a kus utalt már Az ember tragédiája és a Pisti kö- drámák közötti hasonlóságokat, de a lényeg
műbeli világ szerkezetének, valamint e világ mű- zötti párhuzamokra. P. Müller szisztematikusan ezúttal nem a részletekben van, hanem abban,
ködésének a feltárásával". áttekinti a megfeleltetések sorát, amelyek végül hogy Örkény István - a magyar irodalomban ritka
A szerző több szempontú, mély szöveganalí- is rendszerré rendeződnek. Elemzi a mű kettős eset - szinkronban volt a világirodalom
zist végez, s ennek segítségével szigorúan a dinamikájának összetevőit (a születés-, halál-, meghatározó tendenciáival; ugyanarra a
szövegből vonja le következtetéseit. Megállapí- feltámadásciklusok ismétlődését, illetve az valóságra nagyon sokszor hasonlóképpen
tásait mindig ütközteti az Örkény-irodalom eddi egyes egységeken belüli visszatérő változáso- reagáltak az írók, így Örkény István is.
kat), valamint a drámának azt a jellegzetessé Természetesen - s ezt
• KÖNYV •
NÁDRA VALÉRIA
P. Müller sem tagadja - az azonosító motívu-
moknál fontosabbak az elkülönítők, az egyedisé-
get erősítők. Az például, hogy Örkénynél mindig a
szituációk elsődlegességére épülnek a drámák,
ezek a szituációk pedig - s így maguk a drámák is
- történelmileg, társadalmilag motiváltak. „Ezek a
drámák minden esetben megteremtenek egy
teljes, nem redukált, koherens világot, amely DRÁMA ÉS SZÍNJÁTSZÁS SZABADKÁN
bemutatásmódjában groteszksége mellett is
inkább valószerű, mint abszurd."
összehasonlító elemzésekből mindenesetre rész-
Az
GEROLD LÁSZLÓ: SZÁZ ÉV SZÍNHÁZ
leges választ kapunk arra is, hogy miért oly sike- Gerold László színesen, érdekesen ír, gondja
resek szerte a világon Örkény István drámái. Ha egy színháztörténet csak színháztörténet, van rá, hogy a rendelkezésére álló, tömérdek
Szöveganalízis, az ennek alapján kikövetkez- aligha várható el, hogy a legszűkebb szakmai kortörténeti adalék közül azoknak adjon hang-
tetett struktúra meghatározása, majd a két té- közönségen túl (szakmán értsd: színháztörténé- súlyt, amelyek a színháztörténettel nem foglal-
nyező összevetéséből megfogalmazott dráma- szek) bárkit is érdekeljen. S ha egy könyv - alcí- kozó, csupán a hazai művelődéstörténet iránt ér-
értelmezés - ez P. Müller Péter elemző mód- mének tanúsága szerint - arról szól, hogy milyen deklődő olvasó szemszögéből pikánsak, emlé-
szerének a lényege. Természetesen nem új s volt a „dráma és színjátszás Szabadkán" 1816 kezetbe tapadóan) érdekesek lehetnek. Jólesik
csak a szerzőre jellemző metódus ez, de míg a lí- és 1918 között, felületes ránézésre még ennél is ízlelgetni például, (hogy a szerepköri leírások kö-
rában, sőt az epikában is többé-kevésbé hasz- kevesebb olvasóra számíthat, hiszen térben is, zött (a drámai szendék, hősszerelmesek, apa-
nálatos, a drámaértelmezésben viszonylag ke- időben is meglehetősen lehatárolja témáját. színészek és egyebek szomszédságában) ilyen
vesen alkalmazzák. A módszernek számos elő- Gerold Lászlónak az újvidéki Fórum Kiadó is előfordult: „nyelvprittyes szobalány". Azt ugyan
nye van, segítségével nagyon sok összefüggés gondozásában megjelent Száz év szinház című - tudós nyelvészeket leszámítva - ember meg
világítható meg; persze, ha mechanikussá válik - kötete azonban több mint színháztörténet, s bár nem mondaná ma már, mi légyen az a
ami minden ilyen műmegközelítés esetén reális elképesztően nagy önálló kutatási anyagra tá- „nyelvpritty", mégis mindannyian érezzük, érzé-
veszély (különösen, ha felületesen végzik az maszkodva kétségkívül arról beszél, hogyan ke- keljük, nagyon is plasztikusan látjuk magunk
elemzést) -, torz eredményekre is vezethet. P. letkezett, létezett, működött, Szabadkán, a meg- előtt, mit fejezhettek ki vele. És nem csak a fenti-
Müller a drámák dramaturgiai összefüggéseinek jelölt időben a helyi színház, egyúttal azt is bemu- hez hasonló, mulatságos korfestő motívumokra
feltárásán túl az írói szöveg bibliai vagy egyéb tatja, milyen volt ebben a száz évben „a" magyar kapjuk fel a fejünket. (Hadd említsünk sebtében
irodalmi művekre vonatkozó utalásrendszerét is színház. Teheti ezt, hiszen Szabadka magyar még egyet, a kritikák bizonyos fajtáját jellemző
bemutatja, s így tágabb kontextusba helyezi a város volt, s főként e korszak első felében még „dicsdagály"-t.) Izgalmasabb számunkra annak
darabokat. nem mutatkozott olyan ég és föld különbség fő- leírása, miféle pénzforrásokra számíthatott a
Nagy kár, hogy e tizenkét éves alkotói korszak város és vidék kulturális élete között, mint a ké- színház, ha fent akarta tartani magát. (Ezek kö-
drámái közül kettőt - A holtak hallgatását és kü- sőbbiekben. Vidéki ország volt ez a múlt század- zül egynémelynek a fölélesztésére alighanem új-
lönösen a Macskajátékot - nem elemez a szerző. ban, s ha az olvasó ehhez azt teszi hozzá magá- fent sor kerül majd, ha a kultúrára fordítható
Még akkor is, ha ez a két mű nem illeszthető a ban somolyogva, hogy „maradt is", lelke rajta, anyagiak mennyisége továbbra is ilyen ütemben
másik öt darab homogénabb vonulatába. Éppen a nem mi állítottuk. csökken.) Az eladott jegyeknél és bérleteknél je-
drámaszerkesztésben kimutatható eltérések Attól tehát, hogy a - jó értelemben vett - lentősebb összegét képviselt a szubvenció, amit a
gazdagíthatták, árnyalhatták volna a drámaírói „mese" Szabadkáról szól, még rólunk is szól. város - ha tetszik, a helyi önkormányzat - adott a
módszer bemutatását. Van erre közvetlen bizonyíték is számtalan, elég színháznak. Volt ugyan akkoriban is álla-mi
Végezetül: a stílusról. Az elemző módszerből például végigtekinteni a szabadkai színházban támogatás, ez Azonban nem a városnak álta-
adódik a pontosságra, az egzaktságra, az objek- működő társulatok igazgatóinak névsorán, és lában nyújtott pénzügyi segítségen belül, ponto-
tivitásra törekvő fogalmazásmód. De ez a szerzői megannyi jól ismert név ötlik a szemünkbe: Lata- san elkülönítve érkezett, így könnyen eltűnt, és
alapállás - a fülszöveg ajánlásával ellentét-ben - bár Endre, Krecsányi Ignác, Molnár György, Ra- felhasználásának mikéntje rendszerint homály-
kissé nehézkessé, túlbonyolítottá teszi a kodczay Pál, Ditrói Mór és még sorolhatnánk. Ők ban maradt. A sanyarú sorsú színészek bevéte-
tanulmány stílusát, s elfedi P. Müller bensőséges voltak a színigazgatók ezekben az években a lét növelte a jutalomjáték, amit később szíveseb-
viszonyát vizsgálatának tárgyához. többi, színházzal rendelkező vidéki magyar vá- ben neveztek búcsúelőadásnak, s leginkább egy-
rosban is: Szegeden, Pécsett, Miskolcon és má- egy szerződér; lejártakor került sor rá. Végül
Magvető Könyvkiadó, 1990 sutt, hiszen egy-egy városban legfeljebb egy-két pedig pénzt hozott a színháznak az úgynevezett
évig tarthatták magukat, aztán - többnyire tár- „páholyjog" eladása, márpedig egy olyan, ha-
sulatostul - állhattak is tovább. (A három esz- gyományainak ápolására büszke városban, mint
tendőre szóló bérlet már kivételes dolognak szá- Szabadka, nemzedékről nemzedékre öröklődött,
30 éve, 1961. április 12-én halt meg Sarkadi Imre. mított!) Vagy nézzük a szabadkai színházban hogy kikből áll össze a páholybérlő és pá-
EIső színművei nagy érzelmi fűtöttséggel, erőteljes tagként vagy vendégként fellépő, híresebb szí- holytulajdonos törzsközönség.
drámai nyelven elevenítették meg a paraszti élet nészek nevét: Kántorné, Déryné, Megyeri („Van- A stílusok, divatok hullámzása, egymásutánja
ellentmondásosságát (Út a tanyákról, Szeptember). e, ki e nevet nem ismeri?"), Szentpétery, Lend- Szabadkán éppen úgy bekövetkezett, mint más
Elveszett paradicsom című, 1961-ben bemutatott vayné, Egressy Gábor, és a sort újólag folytatni vidéki városokban. (Akik Gerold László könyvét
drámája és Oszlopos Simeon című színműve tük- lehetne a végtelenségig. Mint ahogy a darabok is megelőzően már olvasták Molnár György,
rözi meghasonlását a korral s egyben önmagával. körbevándorolták az országot, külföldiek és ma- Déryné, Kassai Vidor és mások emlékezéseit,
gyarok, históriai drámák és népszínművek, ope- azokat nem sok meglepetés éri.) Itt is volt idő,
rettek és úgynevezett látványosságok. amikor A
SUMMARY
• KÖNYV •
vérmenyegző című darabot „látványos, víg színmű"- Lászlótól nem tudnánk, mi történt ezt követően, mai This time our issue opens with reviews of current Hun-
ként lehetett meghirdetni, itt is ki lehetett csiholni a tapasztalatainkból kiindulva azt gondolnánk: ezzel garian productions. András Pályi saw for us Some-
közönségsikert gyönge hazafias szín-művek végére hosszú évekre meg is szűnt a városban a where in Russia, a free version by movie director
biggyesztett „nemzeti magánytáncz"-cal, itt is színházcsinálás lehetősége, hiszen amíg egy város András Jeles of Tchekhov's Three Sisters, performed
világraszóló szenzációnak számított, ha a korabeli új épületet emeltet, vagy az alkalmas régiek közül at Kaposvár; we also publish some of the Gulag Songs
darabgyáros Gőzhajósok című művének végén „a használhatóvá alakíttat egyet, addig sok-sok évnek author István Eörsi contributed to this production.
gőzhajó valóságos voltában megjelend". Mígnem kell eltelnie; elvégre a kulturális beruházásnál Other performances visited are: Arthur Schnitzler's
mindezt kezdte fölváltani „a természetesség után minden fontosabb. Akkortájt azonban ez még - úgy Professor Bernhardi (Comedy Theatre), Tchekhov's
való törekvés", ami-nek tanulmányozása végett a látszik - nem így volt. Alig fél évvel a tűzvész után új The Seagull (Miskolc), Albert Camus's The Misunder-
szabadkai társulat jelesei Pestre utaztak, hogy helyen folytathatta működését a társulat. Erre standing (Szolnok), Shakespeare's Macbeth (Za-
megfigyeljék Eleonora Duse játékát. Ez azonban mondhatnánk csekély latinos műveltségünkkel: laegerszeg), István Örkény's Catsplay (Veszprém),
már egy másik, a modern korszak kezdetének is hiába, „tempora mutantur..." Péter Horváth's Ciao Bambino (József Attila Theatre),
felfogható. A hat-van éven át működő, régi Moliére's The lmaginary Invalid (Radnóti Theatre),
szabadkai színház el-aggott épülete ennek a Joseph and the Amazing Technicolor Dreamcoat by
modern kornak a kezdetén, 1915-ben egy éjszaka Fórum Kiadó, 1990 Tim Rice and Andrew Lloyd Webber (Madách Theatre)
leégett. Ha Gerold and two productions at the newly restored Arany János
Theatre, the theatre for young spectators: Sándor
„Nem szabad megfeledkezni arról, amitől Weöres's The Boatman of the Moon and a compilation
hitem szerint igazi erejét merítette a of Greek tragedies, reviewed respectively by András
Fészek: a szabadság szelleméről. Forró
kívánságom, hogy ezen a gyönyörű helyen Forgách, Tamás Tarján, Tamás Koltai, István Sándor
az idők végéig művésznek és embernek, L., Katalin Budai, Katalin Szücs, László Zappe, Dezső
szabadnak érezhesse magát mindenki."
(Heltai Jenő 1926) Kovács and László Bérczes.
Two interviews with leading Hungarian theatre per-
sonalities follow: Judit Csáki talked with György
Schwajda, manager of the Szolnok theatre and Andrea
Stuber with Péter Huszti, actor-manager of the
A Fészek Művészklub alapítása, 1901 óta a múzsák testvériségének Madách Theatre, Budapest.
egyedülálló otthona. Ön the occasion of the Budapest visit of Berlin's
Hagyományos önállóságáért küzdve, visszaszerzett függetlenségével Maxim Gorki Theatre which performed George Ta-
együtt napi fenntartásának, az épület céljaihoz méltó megújításának bori's Mein Kampf, Judit Szántó talked with author Ta-
gondjával magára maradt. Következésképp a benne folyó műhely- bori, present at the tour. The review on the production
is also by Ms. Szántó.
munka és a klubélet is veszélybe került. In a separate group of writings Polish director An-
Generációs felelősségünknek érezve az elődök örökségének tovább- drzej Wajda and two playwrights: Karel Steigerwald
adását, működésünk jövőt ígérő folytatása érdekében (Prague) and Slobodan Šnajder (Zagreb) describe
some problems of arts life resulting írom the enormous
changes which took place in Central Europe. László
ALAPÍTVÁNY A FÉSZEK MŰVÉSZKLUBÉRT Upor reports on Ariane Mnouchkine's new Paris pro-
ductions and we publish also an excerptof an interview
szervezetet hoztunk létre, melynek célja: with Antoine Vitez in which the Jate French director
a nemzeti értékeket összefogó klub tevékenységének fenntartása, spoke about his eventual Hungarian origins.
az országban és a nagyvilágban jelentkező legfrissebb művészi tö- In our column on new books the reader may find re-
views by István Nánay and Valéria Nádra; the books
rekvésekről való tájékozódás, valamint a művészek-értelmiségiek selected are respectively Péter P. Müller's The Drama-
kommunikációjának, szakmai és személyes dialógusának segítése, turgy ot the Grotesque and László Gerold's Hundred
a kapcsolatépítő klubélet fenntartása. Years of Theatre (about the Hungarian theatre tradi-
Az Alapítvány célja továbbá, hogy az épület fenntartásához, beren- tions in Szabadka-Subotica, Yugoslavia).
dezéseihez anyagi bázist teremtsen.
A művészek, a kultúra szerepét, jelentőségét fontosnak tartó, hazai és
külföldi, természetes és jogi személyek támogatását kérjük és várjuk: a
Magyar Hitelbanknál vezetett 222-18944 (forint) illetve 402-5209-941 - Sárközi Marianna: Gáspár Sándor az Egy őrült
naplójában
31 (deviza) alapítványi számlaszámon. Gogol őrültjét, Popriscsinta fotóművész nem a
pillanatba sűrített mozgással, hanem éppen a
A segítséget előre is köszöni az Alapítvány Kuratóriuma és a mozdulatlansággal, egyetlen gesztusba zárt
drámával jellemzi. A Játékszín előadásán ké-
Fészek Művészklub Választmánya szült kép feszültsége az indulat és őrület ötvö-
zetéből adódik.