Afrika Kollekció

Ellen G.
White
AFRIKA KOLLEKCIÓ
Fordította: Póth Elemér

Ellen G. White Afrika kollekció
Tartalom
Tartalom ................................................................................................................................................ 2
ELŐSZÓ .................................................................................................................................................. 3
1 – Tanácsok az úton lévő, Afrikába tartó misszionáriusoknak (1887 jún.18) ......................................... 5
2 – Levél egy Afrikába tartó lelkésznek és feleségének ........................................................................ 10
3 - Tanácsok afrikai misszionáriusoknak .............................................................................................. 16
4 – Teljes alázatosságban járjatok ....................................................................................................... 21
5 – Öt levél a dél-afrikai Wessels család tagjai részére ......................................................................... 27

„A” levél ................................................................................................................................................ 27
„B” levél................................................................................................................................................. 29
„C” levél................................................................................................................................................. 30
„D” levél ................................................................................................................................................ 33
„E” levél ................................................................................................................................................. 34
6 – Kivonatok a Wessels családnak írt további levelekből.................................................................... 40

Az igazság kovásza ................................................................................................................................. 40
Az igazságot ellenzők............................................................................................................................. 40
Ellen White adakozással kapcsolatos példamutatása ........................................................................... 40
A pletykálkodás bűne ............................................................................................................................ 41
Egészségügyi missziószolgálat ............................................................................................................... 41
Egység az egyházban ............................................................................................................................. 42
Önmegtagadás a munka érdekében ..................................................................................................... 42
Ember embertársához való viszonya .................................................................................................... 42
Felhívás Krisztus követésére ................................................................................................................. 43
Üzenet egy ifjú kereszténynek .............................................................................................................. 44
Csodák az utolsó összecsapásnál .......................................................................................................... 44
7 – Négy levél Afrikában dolgozó vezető beosztású misszionárius munkásnak .................................... 46

„A” levél ................................................................................................................................................ 46
„B” levél................................................................................................................................................. 48
„C” levél................................................................................................................................................. 50
„D” levél ................................................................................................................................................ 51
8 – Üzenet egy Afrikában élő misszionárius feleségének ..................................................................... 54
9 – Tanács egy Afrikában élő misszionáriusnak .................................................................................... 55

„A” levél ................................................................................................................................................ 55
10 – Egy Afrikában élő misszionárius részére írt, második, tanácsot adó levél ..................................... 60
„B” levél................................................................................................................................................. 60
11 – Üzenet az Afrikában dolgozó munkásoknak ................................................................................. 65
12 – Egy Afrikába látogató Generál Konferenciai képviselőnek írt levél részletei................................. 68

Amerikába utazó diákok ........................................................................................................................ 69
Bűnbánati ima ....................................................................................................................................... 69
2
ELŐSZÓ
AMIKOR 1886-BAN SZÁMOS, AFRIKÁBAN ÉLŐ SZOMBAT-TARTÓ
ADVENTISTA ELKÜLDTE BATTLE CREEK-BE, A GENERÁL KONFERENCIA
RÉSZÉRE FELHÍVÁSUKAT, AMELYET „MACEDONIAI HÍVÁS”-NAK
NEVEZHETÜNK ILYEN FORMÁBAN KAPTAK VÁLASZT: A KÖVETKEZŐ ÉVBEN
EGY CSAPAT INDULT EL AMERIKÁBÓL CAPE TOWN (FOKVÁROS) FELÉ. ENNEK
TAGJAI VOLTAK D. A. ROBINSON, C. L. BOYD ÉS E KÉT FÉRFI FELESÉGEI. KÉT
KÖNYVEVANGÉLISTA: GEORGE BURLEIGH ÉS R. S. ANTHONY; VALAMINT EGY
BIBLIAOKTATÓ, NÉV SZERINT CARRIE MACE KISASSZONY. }
ÚTBAN AFRIKA FELÉ, NORVÉGIÁBAN, D. A. ROBINSON ÉS C. L. BOYD
TESTVÉREK TALÁLKOZTAK ELLEN WHITE-AL, AKI ELUTAZOTT AMERIKÁBÓL,
HOGY EURÓPÁBAN IDŐZZÖN (1885-1887). MIVEL NAGYON ÉRDEKELTE AZ
AFRIKAI MISSZIÓ, EZÉRT TANÁCSOKAT ÍRT LEVELEK FORMÁJÁBAN, AMIT
NEKIK ÁTADOTT, AMIKOR AFRIKÁBA TARTÓ ÚTJUKON.
WHITE ASSZONYNAK AZ AFRIKAI MISSZIÓ MEGNYITÁSÁVAL
KAPCSOLATOS ÉRDEKELŐDÉSE EZZEL NEM ÉRT VÉGET. 1889-BEN, AMIKOR S.
N. HASKELL 5 HÓNAPRA AFRIKÁBA UTAZOTT AZ OTTANI MUNKA MIATT,
HOGY TALÁLKOZÓKAT ÉS TANÁCSADÁST TARTSON, LEVELEKET KAPOTT
ELLEN WHITE-TÓL, MELYEKBEN A MISSZIÓVAL KAPCSOLATOS EGYES
SZEMPONTOKRÓL SZÓL, ÉS AZOKNAK AD TANÁCSOT, AKIK EBBEN VEZETŐ
SZEREPET KAPTAK.
A. T. ROBINSON-T 1891-BEN AFRIKÁBA KÜLDTÉK ÉS AMINT AZ OTT
FOLYÓ MUNKÁT ÁTVETTE, SOK TENNIVALÓJA AKADT AZ OTT FELÁLLÍTANDÓ
SZERVEZET KIALAKÍTÁSÁBAN. AZ ELLEN WHITE-TÓL KAPOTT JÓTANÁCSOK
NEKI IS SZÓLTAK.
AZ AFRIKAI MISSZIÓVAL KAPCSOLATOSAN ÉS ELLEN WHITE
LEVELEZÉSÉBEN NAGYON KIEMELKEDŐ SZEREPET JÁTSZIK EGY DÉL-AFRIKAI
CSALÁD, A WESSEL-ÉK, AKIK JELENTŐS ANYAGI FORRÁSOKHOZ JUTOTTAK.
KÉT HÍVŐ KÖZÜL EREDETILEG PIETER WESSELS VOLT AZ EGYIK, AKI 1886-
BAN SEGÍTSÉGET KÉRT ÉS ÍRT A GENERÁLKONFERENCIÁNAK. AZ EZT
KÖVETŐ ÉVEKBEN AZ EGÉSZ CSALÁD NAGY ÉRDEKLŐDÉST KELTETT ELLEN
WHITE LELKÉBEN, AKI LELKIGONDOZTA ŐKET, FOGLALKOZOTT SZEMÉLYES
GONDJAIKKAL ÉS TANÁCSOLTA ŐKET, HOGYAN HASZNÁLJÁK HELYESEN
ANYAGI ESZKÖZEIKET A MŰ ÉPÍTÉSÉRE.
MAGA ELLEN WHITE SOHA NEM LÁTOGATOTT SZEMÉLYESN DÉL-
AFRIKÁBA, AZONBAN RENDSZERES LEVELEZÉST FOLYTATOTT AZ OTTANI
VEZETŐKKEL ÉS A MISSZIÓ TAGJAIVAL AUSZTRÁLIAI TARTÓZKODÁSA
SORÁN 1891 ÉS 1900 KÖZÖTT. E GYŰJTEMÉNYBEN TÖBB, ÁLTALA ÍRT LEVELET
TALÁLUNK, AMELYEKET A WESSELS CSALÁD TAGJAINAK CÍMZETT. E
LEVELEK AZ 1890-TÓL 1908-IG TARTÓ IDŐSZAKOT FEDIK LE, MELY UTÓBBI, A
HALÁLA ELŐTT 7 ÉVVEL VOLT.
3
ÖSSZEFOGLALVA MEGÁLLAPÍTHATJUK, HOGY AZ ELLEN WHITE

LEVELEK ÉS DOKUMENTUM-ANYAGOK AZ AFRIKAI VONATKOZÁSÚ, OTTANI
MISSZIÓBAN DOLGOZÓ VEZETŐKNEK ÉS HÍVŐKNEK SZÓLÓ TANÁCSOKBÓL
ÁLLNAK ÉS FŐLEG A WESSELS CSALÁD TAGJAINAK SZÓLNAK. KÖZTÜK
TALÁLUNK SZEMÉLYEKNEK SZÓLÓKAT, MELYEKBŐL EGYESEK NAGYON
SZEMÉLYESEK ÉS KONKRÉT HELYZETEKRE VONATKOZNAK. TALÁLHATÓK
ITT MÉG ÉSZREVÉTELEK, AMELYEK MÓDSZERTANI HIBÁKRA MUTATNAK.
VANNAK BENNÜK BUZDÍTÁSOK ÉS INTÉSEK, A MUNKÁRA VONATKOZÓ,
ALAPELVEKKEL KAPCSOLATOS MEGFOGALMAZÁSOK, ÉS SOK OLDALNYI
MÉLYENSZÁNTÓ ÚTMUTATÁS.
AZ ELLEN WHITE ÍRÁSAIT GONDOZÓ HAGYATÉK EBBEN A
GYŰJTEMÉNYBEN PRÓBÁLTA EGYBESZERKESZTENI AZ EZZEL KAPCSOLATOS
ÍRÁSOKAT, AMELYEK JÓ ÚTMUTATÁSUL ÉS IHLETÉSÜL SZOLGÁLTAK AZ
AFRIKAI MUNKÁHOZ. BELEFOGLALTUNK OLYAN KÜLÖNLEGES
TÉMAKÖRÖKET IS, AMELYEK BIZONYÍTJÁK, HOGY ELLEN WHITE MENNYIRE A
SZÍVÉN VISELTE ÉS AKTÍVAN TÖRŐDÖTT AZ AFRIKAI MISSZIÓVAL ÉS
TEHERKÉNT HORDOZTA AZ ADVENT ÜZENET E FÖLDRÉSZEN FOLYÓ
GYORS ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT TERJEDÉSÉT.
ELLEN G. WHITE ÍRÁSAIT GONDOZÓ HAGYATÉK
WASHINGTON, D. C.
1974 AUGUSZTUSA
4
1 – Tanácsok az úton lévő, Afrikába tartó misszionáriusoknak

(1887 jún.18)
Moss, Norvégia
1887 június 18.
A távoli munkaterületre utazó kedves Testvéreimnek!
Nagyon szerettem volna veletek beszélni, de nem mertem, mivel úgy éreztem: nem
tehetek igazságot semmiféle magánbeszélgetésben. Mindig az Úr a megtartóm, amikor
emberek előtt állok.
A munka legelső szakaszában nagyon fontos helyes irányba indulni. Láttam, hogy a
_____-ben végzendő munkát ilyen irányú konkrét előrelépés nélkül kezdték, amit megtehettek
volna, ha a munka helyesen indult volna.
Sokkal többet lehetett volna tenni más típusú vezetéssel és valójában sokkal kevesebb
anyagi forrást vettek volna igénybe. Nagy és szent felelősség hárul ránk a nekünk adott
nagyszerű igazságokat illetően. Örömünkre szolgál, hogy vannak misszió-területekre induló
munkások, akik hajlandók, Krisztus és embertársaik iránti szeretetből, szerény
javadalmazásért megnyitni az igazságot azoknak, akik messze-távoli országokban a tévelygés
sötétségében élnek. A lelkiismeretük hívása és a kötelességteljesítés területén a pénz
számukra nem sokat nyom latba.
Akik rászánják magukat az igazság tanításának nagyszerű munkájára nem olyanok,
akiket jóléttel meg lehetne venni, vagy szegénységgel meg lehetne félemlíteni. Isten azonban
azt kívánja, hogy elküldött szolgái egyre jobb és jobb munkát végezzenek. A munka
hatékonysága miatt az Úr kettesével küldte szét tanítványait. Istennek egyháza van és ennek
az apostolok és próféták alapkövén kell szerveződnie úgy, hogy maga Krisztus a szegletkő.
Nem tehetünk olyat, hogy egyetlen ember elképzelései, tervei tartsák ellenőrzés alatt a
mű előbbre jutását. Az ember nem teheti azt, hogy elkülönül másoktól és saját terveit és
elképzeléseit teszi az összes munkás számára mércéjévé. Az Isten által munkába küldött egyes
tagoknak rendelkeznie kell tanácskozó-testülettel. Nem szabad azt tenni, hogy az ember
elkülönüljön a többiektől és azzal érveljen: eljárásai és tervei helyesek, mert lehetséges, hogy
neveltetése, vagy bizonyos jellemvonások általa káros hatással lesz a munkára, ha
megengedik, hogy uralkodó befolyássá váljon.
A munkások ne egymástól elkülönülten dolgozzanak, hanem minden olyan dologban
együtt, amelyek Isten ügyének érdekeit érintik. Az egyik legfontosabb meggondolandó dolog
pedig az önképzés kérdése. Túl kevés figyelmet kap e témakör. Minden képességünket
művelni kell Isten műve nagyszerű és tiszteletre méltó munkája céljából. Sokkal nagyobb
bölcsességet lehetséges szerezni, mint sokan feltételezik, akik Isten művében már évek óta
szorgoskodnak. Akár olyat, amilyet ember még nem kapott. Vannak olyanok, akik beszűkült
elképzelésekkel, ugyanilyen tervekkel és élettel élnek.
Az új területekre való behatoláskor a következő jelent veszélyt: úgy tervezni és az
összes képességeket úgy munkába állítani, hogy az előbbre jutás a legkisebb erőfeszítésekkel
történjen. Most, hogy a missziós költségvetés állapota folyamatos takarékosságot kíván,
5
megvan annak a veszélye, hogy az ilyen gazdálkodás inkább veszteséghez, mintsem

nyereséghez vezet. A ki nem próbált területeken a hetedik napi szombat miatt volt általában
lassú az előrehaladásunk. Minden lélek, aki elfogadja az igazságot, közvetlenül
megtapasztalja a súlyos keresztjét.
Vannak aztán más igazságok is, mint pld a lélek halandósága, Krisztus személyes,
rövidesen bekövetkező, földünkre történő eljövetele az égből. Ezek azonban nem váltanak ki
olyan ellenérzéseket, mint a szombatnap igazsága. Egyesek az igazságot magának az igazság
kedvéért fogadják el, mivel az bibliai igazság és szeretik az Isten összes parancsolata iránti
engedelmesség ösvényét. Hitünknek e nem-kívánatos jellemzői sok olyan lélek előtt zárják el
az utat, akik nem kívánnak a világtól eltérő, attól elkülönült „különleges nép” (1Pt 2:9, az
angol King James fordítás szerint) lenni. Ennélfogva aztán nagy bölcsességre van szükség
abban, hogyan tárjuk az emberek elé az igazságot. A missziós erőfeszítések legelején vannak
biztos, világosan meghatározott elérendő célok. Ha a tervek és módszerek más jellegűek
lettek volna, és még akkor is, több kiadással jártak volna, sokkal jobb eredmények születtek
volna.
Egyes helyeken lassan indul a kezdet, de erre képesek. Azonban sok egyéb helyszínen
alaposabb és határozottabb módon lehet kezdeni a kezdettől fogva. Viszont sehol sem szabad
véletlenszerű, nem összefogott, közönséges módon dolgozni. A jó öreg Angliában a munka
mostanra már sokkal előbbre járhatna, mint ahogyan most áll, ha testvéreink nem olyan
hétköznapi módon próbáltak volna elmozdulni. Ha jó előadó-termeket béreltek volna és úgy
vitték volna tovább a művet, mint akik nagy igazságokat birtokolnak, amelyek győzni fognak,
és mint akik átérzik, hogy Isten állítja őket munkába, hogy a legelső benyomások a lehető
legjobban sikerüljenek, ameddig eljutnak, akkor a munka jobban haladt volna, mint ahogyan
történt.
Tartsátok meg a missziós munka magasztos jellegét. Legyen a missziós munkában
dolgozó minden embernek, férfinak és nőnek is fő kérdése: mi a feladatom, milyen legyek és
mit tegyek? Minden munkás vegye számításba, hogy olyat nem tud adni másoknak, amivel ő
maga nem rendelkezik. Így aztán ne tegye azt, hogy a maga bejáratott módján és szokása
szerint fog hozzá a dolgokhoz és nem javít azokon. Pál apostol ezt mondja: „nem mondom,
hogy már elértem..., de nékik dőlvén, célegyenest igyekszem...”. – Filippi 3:12, 14.
Személyesen kell minden embernek folyamatosan haladni, fejlődni, megújulni, hogy
tökéletes, arányos, kiegyensúlyozott jellemre tegyünk szert.
Ne feledjétek a figyelmeztetésem szavait, amelyeket most szólok nektek. Tökéletesebb,
arányosabb jellemre van szükségeteket a mostaninál. Nincs senki, akinek ne volna szüksége
módszereinek, szokásainak megjobbítására, és ha e megjobbulás nem teljesen önállóan
történik és ha az ember nem folyamatosan nem törekszik magasabb célok elérésére, akkor
egymás munkáját fogjátok gátolni. Mindig más-más változtatások szükségesek. Új feladatok,
szolgálatok adódnak, új munkaterületek nyílnak előttetek és az alaposan megszervezett
erőfeszítések hoznak sikert.
Nem sokat tehet az ember önmagában. Ketten vagy ennél többen már jobban
boldogulnak, ha olyan alázatosság van bennük, hogy önmaguknál többre becsülik a
másikat. Ha bármelyikőtök is tökéletesnek tartja terveit és módszereit, akkor nagyon
6
becsapjátok magatokat. Sok imával, alázatos lelkülettel tanácskozzatok együtt és legyetek

hajlandók egymás kérését és tanácsát meghallgatni. Ez oda fog vezetni titeket, ahol Isten válik
a Tanácsosotokká. Az elkezdett munkát csak olyan olyan erővel tudjátok elvégezni, amely jól
megértett tervekből származik. Ha szűk látókörű, közönséges tervekkel dolgoztok, ahogyan az
[a brit] misszióban történt, akkor a munka Afrikában sem kerül jobban a helyére, mint
ahogyan az bármelyik brit tartományban történt, és egyik nagyvárosban sem lesz több
bölcsesség.
Bátor lépésekre és némi kockázatra is szükség van azoknak, akik csatába indulnak. Nem
szabad minden lépésüknél azt érezniük, hogy parancsra várnak a vezetéstől. Minden
körülmények között meg kell tenniük, ami tőlük telik, és mindezt együttes tanácskozással,
Istentől kapott bölcsességért könyörögve, őszint imával. Közös erőfeszítés kell. Sokat kíván a
tervezés munkája. Ennélfogva aztán szükség van arra is, hogy közöttetek tökéletes egység
legyen. Mint nép, a saját mércénk szerint kell együtt mozognunk.
Összekapcsolódhatunk a reformjaink során azokkal, akiknek az országába eljutunk
munkánk során, azonban vannak dolgok, amelyeket saját köreinkben kell megoldani az
Istentől kapott fegyverzettel. Ez nem az egyén, hanem a keresztény irgalmasság és szeretet
fegyvere. Egyikőtök se gondolkozzon úgy, hogy nem fontos a küldetésetek és így a munkát
közönséges, hitvány tervezési módszerekkel lealacsonyítja, hogy így vigye az igazságot az
emberek elé.
Dolgozzatok értelmes módon, bölcsen és egybeforrva. Ne legyen semmi olyan, amivel
embereket magasztalnátok, hanem az Úr legyen az, akit tiszteltek, akitől féltek, és aki elég
nektek. Emeljétek fel a szíveteket és fogjátok fel, milyen nagyszerű ez a munka. Szűklátókörű
terveitek, korlátozott elképzeléseitek nem vegyülhetnek bele a munkamódszereitek
közé. Megújulásra van szükség e ponton és további eszközeket kell a munkába beleszőni,
amelyek képessé teszik a munkát arra a magas és magasztos szintre emelni, amelyet mindig is
megérdemelt. Lesznek olyanok, akik rendelkeznek anyagi eszközökkel és felfogják, milyen
jellegű munkáról van szó, bár nincs bátorságuk a keresztet felemelni és elhordozni a
népszerűtlen igazságok képviseletével járó gyalázatot. Ha lehetséges, először a magasabb
társadalmi rétegeket érjétek el, de nem szabad elhanyagolni a szegényebbeket sem.
Azonban megtörtént már, hogy sok misszió-területen olyan tervek és erőfeszítések
születtek, amelyekkel csak a szegényebb osztályokat lehetett elérni. Megértik az igazságot,
azonban, azt mondhatni, hogy mintegy a szegénység rabságában való életük miatt, ínséges
életre számítanának, ha netalán azt elfogadnák. Készítsetek terveket a legjobb anyagi
körülmények között élő osztályok elérésére, és nem nem fogtok kudarcot vallani az
alacsonyabb sorúak elérésében sem. Összeségében elmondható, hogy túl gyakran kerül a
világosság a véka alá (ford megj: v.ö: Mt. 5:15) és nem a gyertatartóba, hogy a ház minden
lakosának világosságot adhasson. Isten adjon a munkásainak igaz bölcsességet és bőségesen a
Szentlelkéből, hogy a tőle való renddel történjen a munka és olyan magasztos lelkületben,
hogy az Ő jótetszése nyugodjon meg népén.
Az Úr különleges útmutatásokat adott az izraelitáknak a táborhelyük elrendezése
tekintetében. Mindent tökéletes rendben kellett elvégezni. Minden egyes embernek megvolt
maga kijelölt feladata. Nem egynek kellett mindent elvégezni, hanem mindegyikükre rá volt
7
bízva egy meghatározott munka, amit hűségesen és kritikus szemmel kellett megtennie, hogy
a munka rendje, összhangja és magasztos jellege kifejezett hatást gyakoroljon a körülöttük élő
nemzetekre. Ezzel be tudták mutatni e népeknek, hogy Izrael kormányzója maga az Úr. Ily
módon Isten műve és jelleme nem szenvedett csorbát és nem nézték le a más isteneket
szolgáló népek.
Van egy célkitűzés, amit tartsatok szem előtt: hitújítók vagytok és nem vakbuzgók.
Amikor hitetlenekkel foglalkoztok, ne mutassatok kicsinyes, megvetendő lelkületet, mivel ha
kicsinyes alkudozásba kezdtek, akkor a végén sokkal nagyobb összeget fogtok veszíteni. Ezt
mondják majd: „Ez egy szélhámos, aki ha tudna, becsapna. Óvakodjatok tőle, ha dolgotok van
vele.” Azonban ha alkut köttök és egy csekély összeget el tudtok engedni valaki javára, akkor
ő is nagylelkű lesz és a nagylelkűség alapján folytatja a kapcsolatot. A kicsinyességből
kicsinyesség származik, a fösvénység szintén zsugoriságot szül. Akik ezt az utat követik, nem
látják, mennyire megvetendő ez mások szemében, de különösen azok számára, akikkel nem
vagyunk közös hiten. Az igazság drága ügyén esik szégyenfolt.
Nem szabad magunkévá tenni a világ módszereit. Nemesebb példát kell adnunk a világ
számára, amellyel bemutatjuk, hogy hitünk magas erkölcsiségű és magasztos. Tegyétek azt
mással, amit elvártok, hogy veletek tegyenek. Minden dolgotok mutassa be az igazság
fennkölt voltát. Legyetek hűségesek hitetekhez és Isten előtt is igazak lesztek. Húzódjatok
közel az Igéhez, hogy megtudjátok, milyen elvárásai vannak. Amikor Isten szól,
kötelességetek meghallani és engedni. Ne felejtsétek el, hogy a világon minden dolgot
látszatok alapján ítélnek meg, így aztán gondosan tanulmányozzátok Isten Igéjét és lássátok
meg, hogy az ősi Izraelnek adott utasítások kihatnak előkészületeitekre és terveitekre.
Miközben nem igazodhattok a világhoz, ne feledjétek: hitünk egyedülálló és ez, különleges
„megtartásra való” néppé tesz bennünket. Ennélfogva minden olyan sajátságos elképzelés,
egyedi különlegesség és olyan szűklátókörű tervek, amelyek hamis benyomásokat keltenek a
munka nagyságát illetően kerülendők. Egy munkás se csináljon senki részére „keresztet” és
kötelességet, mivel a Biblia megadja a mércét, a keresztet és a módszert is.
Senki ne érezze úgy köztetek, hogy nem érheti kísértés, hogy jó elvekkel rendelkezik és
semmi félnivalója nincsen önmagától, vagy az elvégzendő munkától. Ne bízzatok
magatokban. Folytonosan alázzátok meg magatokat Isten előtt, hogy az emberi természet
romlottsága ne tudja semlegesíteni a munkátokat. Ne gyakoroljatok egyénieskedést, hanem
életetek minden napján Krisztus legyen a követendő példa. Tőle tanuljatok.
Mindnyájan, akik e missziós munkában egyesülnek, minden testvérünk, akik kiveszik a
részüket belőle, erős akaratú férfiak és nők. Ha mindannyian egyforma önuralmat
gyakoroltak, ennek így kell lennie. Ezt azonban nem tanulták meg olyan alaposan, ahogyan
kellene. Ha hajlandók vagytok szívbéli szelídséget és alázatot tanulni Krisztus iskolájában,
akkor Ő bizonyosan nyugalmat és békességet ad nektek. Rettenetesen nehéz harc feladni a
saját akaratunkat és útjainkat. Azonban ha megtanultuk, akkor megtaláljuk a nyugalmat és
békét. Le kell győzni a büszkeséget, önzést és becsvágyat. Akaratunknak Krisztus akaratába
kell beolvadnia. Az egész élet folyamatos szeretet-áldozattá válhat, minden tett ilyen
megnyilvánulássá, és minden kiejtett szó a szeretet kifejezésévé. Ahogyan a szőlővesszőben
lévő életadó nedv kering és eljut a szárba, a rügyekbe, az alsóbb részekbe és eléri a
8
legmagasabb részeket is, így hevíti fel és teszi bővölködővé Krisztus szeretete és kegyelme az
ember lelkét erőt adva lénye minden részének, áthatva a test minden tettét és az elme
minden gondolatát.
Ismét mondom, arra buzdítalak benneteket, hogy szükséges a munkátok legkezdetén
méltóságteljes, Istentől való módon indulni, hogy jelleget kapjon az igazság befolyása,
amelyről tudjátok, hogy mennyei eredetű. Jusson azonban eszetekbe, hogy nagyon gondosan
kell eljárni, hogyan mutatjátok azt be. Nagyon körültekintően gondolkozzatok. Fordítsatok
időt annak meggondolására, mit jelent a gyakorlati istenfélelem és ugyenez legyen látható az
igei meglátások megvitatásakor is. Krisztus tanítása és szeretete meglágyítja és előkészíti a
szív talaját az igazság jó magvának befogadására. Azzal nyeritek meg emberek bizalmát, ha
munkálkodtok a velük való ismeretség megszerzéséért. Azonban a munka magas szintjét fent
kell tartani. A kiadványok, a lapok, a szóróanyagok is hadd végezzék el a maguk munkáját az
emberek között előkészítve az olvasók elméjét az igazság hirdetésére. Ne sajnáljátok e téren
az erőfeszítéseket, és a munka, ha azt bölcsen kezdik és így végzik, eredményekhez vezet.
Azonban legyetek alázatosak és taníthatók, ha másokat akartok tanítani és az igazság és igaz
élet útjára elvezetni.
9
2 – Levél egy Afrikába tartó lelkésznek és feleségének

Svédország, Stockholm
1887 június 25
Kedves ...... Testvérem!
Vannak dolgok, melyeket főleg neked és feleségednek szeretnék elmondani.
Mindkettőtöknek szól a figyelmeztetésem: vigyáznotok kell, mivel mindkettőtökre igaz: erős
akaratotok van, és nem szenvedtek önbizalom hiányában...
Másokkal való kapcsolatok során adott annak veszélye, hogy mind fölényesek, mind
sokat követelők legyetek. A saját házasságotokban is megvan ennek a veszélye, feltéve, hogy
nem alázzátok meg szíveteket naponta Isten előtt és személyesen is nem érzitek azt, hogy
nagy szükségetek van megtanulni Krisztus iskolájában a szelídséget és a szívbeli
alázatosságot.
Úgy gondoljátok, hogy saját látásotok szerinti eljárásaitok rendben vannak, holott
lehetséges, hogy azok messze nem helyesek. Isten azt szeretné, ha kevesebb magabízás és
önhittség volna bennetek...
Ajánlott elképzeléseiteket és terveiteket alaposan és kritikusan vizsgálat alá vonni,
mivel hajlamosak vagytok határt szabni a munkának és azt a saját terveitekbe szorítani,
amelyek szűk látókörű és könnyedén (*olcsó áron, értsd: kevés fáradtsággal/kis erőfeszítéssel)
kivitelezhetők, de a végén nagyon drágáknak bizonyulnak. Ha így cselekszetek, akkor a
munkát becsülitek le. Miközben az igaz, hogy helyes dolog takarékosságot gyakorolni, de
Isten műve kapja meg a neki kijáró méltóságot.
Mivel új misszió-területen kezdetek, legyetek óvatosak, hogy hiányosságaitok ne
olyannak láttassanak, mint magasrendű értékek, és így Isten művét hátráltassák. Próbára tévő
igazságok ezek, amelyeket emberek elé viszünk. Ezen igazságokat minden percben fel kell
magasztalni, hogy azok előtt, akikért dolgozunk, erkölcsi szépségükben jelenjenek meg. Ne
keverjük bele és hintsük az igazságokba saját jellemünk különleges vonásait vagy a saját
munkamódszerünket...
Ne szállítsuk le Isten műve színvonalát. Úgy láttassék az, mint ami Istentől való. Ne
viseljen magán emberi ismertetőjegyet, hanem az isteni nyomát.
*olcsó áron kivitelezhetők, de végül drága = angol nyelvű szójáték: cheap =olcsó, de „közönséges”-t,
„hétköznapi”-it is jelent Az
„én”-nek el kell vesznie Jézusban. Nem biztonságos engedni, hogy
saját gondolataink, ítéleteink, bejáratott módszereink, sajátos jellemvonásaink uralkodó erővé
váljanak. Számításainkban nagyon fontos figyelembe venni, hogy a munka igen magasztos és
jelentőségével arányos helyet kapjon minden tervünkben.
Sokat veszítettünk azzal, hogy egyes jó testvérek hibás elgondolásait követtük. Terveik
korlátozottak voltak és a szintet a sajátos módszereikre és ötleteikre engedték lealacsonyodni
és így a műveltebb osztályokat nem értük el. A hitetlenek gondolkozására a munka olyan
benyomást tett, mint valami nagyon keveset érő, valamilyen vallásos elmélet furcsa
oldalhajtása, ami figyelmet sem érdemel. Sokat veszítettünk még a bölcs munkamódszerek
hiánya miatt is. Minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy a munka méltóságot és jelleget
kapjon. Nagyon kell törekedni arra, hogy felelős beosztásban lévő emberek jóakaratát
10
megnyerjük, de ne azzal, hogy az igazság vagy igaz élet akár egyetlen elvét is feláldoznánk,
hanem egyszerűen azzal, hogy feladjuk saját módszereinket és azt, hogy saját elgondolásaink
szerint közelítünk meg embereket.
Sokkal többet lehetne elérni, ha több tapintatot és megfontoltságat használnánk az
igazság bemutatása során. Ennek elhanyagolása miatt sok ember tévesen ítéli meg hitünket
és tantételeinket, amelyet nem tennének, ha legelső benyomásaik kedvezőbbek lettek volna.
Kötelességünk olyan közel jutni emberekhez, amennyire csak lehet. Ez a fajta munka
nem fog olyan hatást gyakorolni, hogy kizárná a szegényebb és alacsonyabb sorban lévő
osztályokat, hanem mind a jobb, mind az alacsonyabb sorsúak lehetőséget kapnak a bibliai
igazságokat javukra fordítani. Mindkét osztály esélyt kap, hogy megismerjen benneteket és
megértse: a Biblia vallása soha nem rontja meg és alacsonyítja le annak befogadóját. Meg
fogják érteni, milyen kötelességek és felelősségek terhelik őket azzal, hogy Jézus Krisztus
földi képviselői lehetnek.
A szívbe fogadott igazság folyamatosan felemeli, csiszolja és nemessé teszi annak
befogadóját. Ez nem világi, hanem Istentől kapott bölcsesség. Olyan utak és eszközök ezek,
melyeket az igazságban hívőnek tanulmányoznia kell, hogy az igazság elérhesse azon
osztályokat, akik kedvező hatást tudnak gyakorolni és akik eszközeikkel fenntartják annak
terjedését. Az a szolgálat, amellyel embertársainknak tartozunk, erkölcsileg kötelez
bennünket, hogy talentumainkat kamatoztassuk, hogy sok embert nyerjünk meg Jézus
Krisztus részére és így a talentumok is megduplázódhatnak. A megnyert emberek pedig,
olyan befolyással bírnak majd, akiket, Isten alkalmasnak tart hogy sok jót cselekedjenek.
Az e munkában foglalatos emberek ne érezzék azt, hogy az egyetlen, számukra
lehetséges munkamódszer, az, ha beszélnek az embereknek a Hetednapi adventisták által
vallott igazság összes témaköréről és tanításairól, mivel a kezdet kezdetén el fogják őket
utasítani. Hajlamosak vagyunk ilyen munkamódszerre, mivel ez megfelel a természetünknek
és ez van összhangban jellemünkkel. Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint farkasok
közé engedett juhok, de olyan bölcsek, mint a kígyó és olyan ártatlanok mint a galamb. Nem
lehetséges, hogy ezt tegyük és saját elgondolásainkat és terveinket is kövessük. Módosítani
kell a munkamódszert. Nem szabad úgy érezni, hogy az összes igazságot ki kell mondani a
nemhívőknek bármilyen és minden alkalommal. Gondosan kell tervet készíteni, mit
mondjunk ki és miről hallgassunk. Ez nem tekinthető úgy, mintha megtévesztést folytatnánk,
hanem olyan munkálkodás, amit Pál apostol gyakorolt. Ezt mondta:„..álnok lévén,
ravaszsággal fogtalak meg titeket.” (2Kor 12:16/b). A ti munkamódszereteknek nem volna
ilyen hatása.
Legyen változatos a fáradozásotok és ne gondoljátok azt, hogy csak egyféle módszert
lehet minden időben és helyen követni. Sikeresnek tűnhet számotokra az, ahogyan eljártok, de
ha több tapintatot használnátok, több mennyei bölcsességet, munkátoknak sokkal több jó
eredményét látnátok. Pál apostol nem úgy közelítette meg a zsidókat, hogy felszítsa a
legádázabb előítéletüket, megkockáztassa, hogy ellenségeivé váljanak azzal, hogy elmondja
nekik legelőször is azt, amit hinniük kell a nazereti Jézusról. Helyette olyan Ószövetségi
próféciákon időzött, amelyek Krisztusról, az Ő küldetéséről és munkájáról beszéltek. Így
vezette őket lépésről-lépésre és bizonyította nekik az Isten törvénye iránti tisztelet
11
fontosságát. Megfelelő tiszteletet tanúsított a ceremoniális törvénynek és itt is bemutatta, hogy

Krisztus volt az, aki az egész zsidó üdvrendet megalapította az áldozati szolgálattal. Miután
ezeket kifejtette és bizonyságát adta, hogy tisztán érti e tényeket, ekkor tért rá Krisztus első
adventje témájára, és bemutatta, hogy a megfeszített Jézus minden próféciát beteljesített.
Ilyen bölcsesség volt az, amit Pál apostol gyakorolt. A pogányokat nem azzal közelítette
meg, hogy felmagasztalta a törvényt, hanem hogy felmagasztalta Krisztust majd utána mutatta
be a törvény kötelező követelményeit. Világosan eléjük tárta, hogyan adott jelentőséget és
dicsőséget a Kálvária keresztjéről kapott világosság az egész zsidó üdvrendnek. Ezután
változtatott módszerén és mindig azon adott körülményekhez igazította üzenetét, amiben
éppen találta magát. Türelmes munkálkodás után nagy sikerben volt része, de sokakat így
sem tudott meggyőzni. Vannak olyanok, akiket nem lehet semmilyen igazságfeltárási
módszerrel meggyőzni, azonban Isten munkásának gondosan tanulmányoznia kell a legjobb
módszert, hogy ne keltsen előítéletet, sem harciasságot.
Ebben nem voltatok sikeresek, amikor a múltban lelkeket próbáltatok elérni. Amikor
saját, természetes elképzeléseiteket követtétek, bezártátok azt az ajtót, ami által, más
munkamódszerrel, megtaláltátok volna emberek szíveihez a hozzáférést és rajtuk keresztül
mások szívéhez is. Azzal, ha csak egyetlen lelket is megnyerünk, messze terjedő befolyást
gyakorolhatunk. Ő is elkezdi szaporítani a talentumait és ez folyamatosan kamatozik.
Nos, kedves Testvérem, tehát jól teszed, ha alaposan megfontolod e dolgokat, és amikor
a saját területeden végzed a munkádat, ne érezd úgy, hogy – mint őszinte ember – minden
hited szerint való dolgot el kell mondanod a kezdet kezdetén, mivel Krisztus nem így tett. Ezt
mondta a tanítványainak, „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem
hordozhatjátok.” (Jn 16:12) Valóban, sok mindent nem mondott el nekik, mivel neveltetésük
és elgondolásaik olyanok voltak, hogy megzavarta volna őket. Olyan kérdéseket és
hitetlenséget váltott volna ki belőlük, melyeket nehéz lett volna a lelkükből eltávolítani.
Isten munkásai legyenek sokoldalú emberek, vagyis: széles látókörűek és ne egyetlen
elképzeléshez ragaszkodók, ne egyetlen módszer sablonja szerint dolgozók, akik egyetlen
kerékvágásban járnak és nem képesek meglátni és megérezni, hogy szavaik, és az igazság
melletti kiállásuk más és más kell, hogy legyen attól függően, milyen társadalmi osztállyal
van éppen dolguk és milyen körülmények közé kerültek, amelyeknek meg kell felelniük.
Mindnyájan folyamatosan törekedjenek arra, hogy egyenletesen fejlesszék gondolkozásukat
és legyőzzék kiegyensúlyozatlan jellemvonásaikat. Ha hasznos, sikeres munkásokká akartok
válni, akkor ezt folyamatosan tanulmányozni kell. Isten azt kívánja, még az idősebbektől is,
hogy folyamatosan fejlődjenek és tanulják meg, hogy tudnak jobban embereket elérni...
Nagyszerű és szent munka vár ránk – elérni az embereket ott, ahol vannak. Ne
érezzétek, hogy kötelességetek volna egyből elmondani az embereknek: „Hetednapi
Adventisták vagyunk. Hiszünk abban, hogy a hetedik nap a szombatnap. Hiszünk a lélek
halandóságában” – mert ezzel hatalmas falakat fogtok építeni köztetek és azok között, akiket
el akartok érni. Azonban úgy szóljatok hozzájuk, ahogyan a lehetőség adja és amely
tanításokban egyet tudtok érteni, ezt tegyétek. Beszéljétek meg a gyakorlati istenfélelem
kérdéseit. Adjátok bizonyságát annak, hogy keresztények vagytok, akik békességre vágynak
és szeretitek őket. Lássák meg bennetek, hogy lelkiismeretesek vagytok. Így fogjátok
12
megnyerni bizalmukat és majd lesz idő a tantételekre is. A kemény szívek hadd lágyuljanak, a
szív talaját elő kell készíteni és ezután jöhet az óvatos vezetgetés, az igazság szeretetben
történő bemutatása úgy, ahogyan az Krisztusban van.
Nagy bölcsességet kíván lelkészeket és komoly beosztásban lévő embereket
megközelíteni. Miért is kellene őket elhanyagolnunk vagy mellettük elmenni, mint ahogyan a
népünk bizonyosan sokszor teszi. Ők is felelősségel tartoznak Istennek a rájuk bízott
talentumaik arányában. Nem kellene még inkább tanulmányozni és sokkal alázatosabban
könyörögni bölcsességért, hogy meg tudjuk őket is közelíteni? „Akire sokat bíztak, többet
kívánnak tőle” (v.ö: Lk 12:48/b) Hát nem kellene akkor bölcsességet és tapintatot gyakorolni
e lelkeket Krisztusnak megnyerni, akik, ha megtérnek hozzá, az Úr kezében drága eszközökké
válnak mások elérése munkájában? Az Úr segítségére van nagy szükségünk, hogy megértsük,
hogyan lássunk neki értelmesen és ügyesen munkájának. Az „én” nem uralkodhat.
Isten olyan elvégzendő munkát adott, amelyet munkásai még nem értettek meg teljes
mértékben. Üzenetüknek el kell jutnia lelkészekhez és világi gondolkodású emberekhez,
mivel az igazság világosságával kell őket próbára tenni. Okosan tárjuk e világ nagy tudású
emberei elé az igazságot annak természetes méltóságában. A legbuzgóbban kell Istent keresni,
a legalaposabb felkészülés szükséges a munkához, mivel az Isten rendje szerinti tervek
készítése a végsőkig megpróbálja a szellemi erőket, melyekkel munkája olyan megbecsülést
és rangot kell, hogy kapjon, amilyet mindig is kellett volna kapnia. Kicsinyes emberi
elgondolások és szűklátókörű tervek fékezik a munkát...
Bárcsak helyre kerülnének ezek a dolgok a lelketekben! Miután megtörténtek a
leglelkiismeretesebb erőfeszítések, hogy az igazságot megértsék azok, akikre Isten nagy
felelősséget bízott, ne csüggedjetek, ha elutasítást kaptok. Krisztus napjaiban is ez történt.
Feltétlenül tartsatok ki abban, hogy a munka a maga méltósága szerint folytatódjon helyesen
összeállított tervekkel és Isten előtt kedves lelkületű beszélgetésekben. Ne gondoljátok, hogy
túl magasra tettétek a mércét. Szívek közelében kell kerülnie azon családoknak, akik ebben a
misszió-munkában részt vesznek. Járja át Jézus Lelke a munkások lelkét. Ne csapja be senki
magát a munka e szakaszában, mivel a kedves, együttérző szavak, amelyeket szeretetben
szólunk egymással, a lelkek iránti önzetlen szeretet megnyilvánulása az, amely képes a
büszkeség és önzés korlátait lerontani és a hitetlenek számára nyilvánvalóvá tenni, hogy
bennünk Krisztus szeretete él és ekkor éri el a szíveket az igazság. Elmondhatjuk, hogy ez a
mi munkánk és Isten terveinek betöltése. Azonban a munkásoknak meg kell szabadulniuk az
önzéstől és a kritizáló lelkülettől.
Kedves Testvérem! Gondot fordíts arra, hogy a veled kapcsolatba kerülő tapasztalatlan
embereket ne a saját útjaidra formáld azt gondolva, hogy nekik éppen úgy kell dolgozniuk,
ahogyan te teszed. A munkánknak meg kell szabadulni minden közönséges és durva dologtól
és nagy bölcsességet kell gyakorolnunk azok megközelítésében, akikkel nem vagyunk egy
hiten. Nagyon ügyelnünk kell az udvariasságra, a finom stílusra és a keresztény udvariasságra.
Őrizkedjünk attól, hogy hirtelen és nyers modorral reagáljunk. Ne tartsuk e sajátosságokat
erényeknek, mert Isten nem tartja azoknak. Minden dologban arra törekedjünk, hogy hitünk
mások számára kellemetlen jellegzetességeinek kiemelésével ne bántsuk meg azokat, akik
13
nem úgy hisznek, mint mi, amikor erről inkább hallgatni kell. Csak károkat okozunk ezzel, ha
nem ezt tesszük.....
Több és sokkal több kell nekünk Krisztus Lelkéből és kevesebb, sokkal kevesebb az
énünkből és azon jellemből, amely falat épít és elválaszt bennünket munkatársainktól. Sokat
tehetünk, hogy lebontsuk e falakat. Sokat tehetünk, hogy Krisztus szépségét ismerjék meg
életünk által.
Jézus egyik korszakról a másik korszakra, folyamatosan rábízza javait az
egyházára. Nemzedékről nemzedékre, több mint 18 évszázad gyűjti az örökséget és e
kötelezettségek, amelyek a kapott világosságnak megfelelően azóta szaporodnak, hozzánk, a
mi időnkig is eljutottak. Átérezzük-e, milyen feladataink vannak? Felfogjuk-e, hogy Isten
kegyelmének sáfárai vagyunk? Tudjuk-e, hogy a legalantasabb, legszerényebb szolgálat is
lehet megszentelt, ha azt azzal a magasra tett céllal gyakoroljuk, hogy nem önmagunk,
hanem Mesterünk dicsőségét akarjuk vele növelni? Az igaz élet teljes fegyverzetét akarjuk
felvenni és nem a saját öltözetünket....
Nem ismeritek magatokat és naponta szükséges, hogy Jézus Lelkével átitatódjatok, vagy
ha nem ez történik, akkor hittársaitokkal és a nem hívőkkel való kapcsolataitokban
szűkkeblűek, szűk látókörűek és kicsinyesek lesztek, ami által a lelkek undorral fognak
elfordulni az igazságtól. Ha az ilyen jellemtulajdonságok fejlődnek tovább, akkor a munka
eltorzul. Ki kell nőni az ilyen beszűkültségből és fel kell emelkedni. El kell hagynotok az
ilyen kicsinyes dolgokat, mivel minden tekintetben rossz színben tüntet fel benneteket...
Most, hogy új területre léptek, kezdettől fogva emeljétek magasra a munkát. Tűzzétek
magasra a célokat és ilyen szívvel-lélekkel tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy minden
igazság iránt érdeklődőt nemes és magas szintre hozzatok, amely megfelel a munka súlyának,
hogy megfelelő műveltségre tegyenek szert és képesek legyenek másokat tanítani. Az igazság
mennyei eredetű és a Menny bízta ránk irgalmában. Kívánom, hogy az Úr erősítsen és áldjon
meg mindkettőtöket, hogy ne önmagatoktól dolgozzatok és minden fáradozásotokban látható
legyen Jézus és ekkor Isten áldása fog rajtatok nyugodni.
Kedves _____ Testvérem és _____ Nőtestvérem! Nagy-nagy szeretettel köszöntelek
benneteket, mindkettőtöket és gyermekeiteket, ahogyan elkezdetik a munkát ezen az új
területen. Tudjuk, hogy szomorúság tölt el benneteket a szeretett barátoktól és ismerősöktől,
testvérektől való elválás miatt. Azonban azt is tudjuk, hogy az üzenetnek el kell jutnia a
világba, mindenhová. Isten munkásai vagyunk és folytatnunk kell a Vele való
fáradozásainkat. Tudom, hogy Isten szeret benneteket és közelebbi kapcsolatba akar veletek
kerülni. Csak azon legyetek, hogy Isten szerint valók legyenek a dolgaitok és folyamatosan
jobb és jobb lesz a munkátok minden területen, amíg el nem nyeritek a menny teljes tetszését.
Azonban egy percre sem adjatok helyet annak a gondolatnak, hogy ne volna mit javítani,
mivel sok ilyen dolog van... Nem olyanok vagytok, akik folyamatosan tanulnak, jobbá válnak
és azt tanulmányozzák, hogyan alkalmazkodjanak a körülményekhez. Nem történt ilyen
alkalmazkodás a dolgokhoz a részetekről, hanem arra voltatok hajlamosak, hogy független
módon járjatok el, saját terveiteket kövessétek ahelyett, hogy a munkásokkal összhangba
kerültetek volna....
14
Isten veletek lesz, ha ti is Vele akartok lenni. Legyen gondotok arra, hogy ne
maradjanak rossz benyomások rólatok mások lelkében....A felhőoszlop vezetésére van
folyamatosan szükségünk. Isten jelenlétének bizonyossága kell nekünk és ez a tiétek: – „Íme
én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt. 28:20.) Isten áldjon
benneteket.
Szeretettel,
Ellen G. White
– 12 sz, levél, 1887.
15
3 - Tanácsok afrikai misszionáriusoknak

Michigan állam, Battle Creek
1890 márciusa
Kedves, afrikai misszió-területen dolgozó Testvérem!
Nincs mindegyikőtöknek egyforma egyénisége és így mindenki arra hajlik, hogy a
munkát saját elképzelései és nézetei szerint kell végezni. Számotokra öntudatlanul, de ez a
lelkület lesz erős bennetek, és arra fogtok törekedni, hogy a saját módszereiteket vezessétek
be. A munkások először Krisztus kegyelmében részesüljenek, hogy képesek legyenek elérni:
ne az énjük legyen előtérben. Ekkor lesz egység, de még olyankor is, amikor sokféle
természetű emberek vannak együtt. Mielőtt bármelyikőtök is elment volna Afrikába
misszionáriusnak, megmutatták nekem, hogy nehézségeitek lesznek majd munkátok során és
nem szükségszerűen azért, mert a munkások más lelkialkatúak, hanem mivel mindegyikre
igaz, hogy önmagát többre tartja a másiknál. A testvérek annyira különböztek a szervezést és
a munkával kapcsolatos nézeteiket illetően, hogy mindegyikre igaz volt: ahelyett hogy
változtatott volna adott erős jellemvonásán, veszélyt jelentett másokra, hogy elvonul a
többitől, ami majd befolyással lesz az újonnan megtértekre és hátráltatja a munkát és Isten
nevére szégyent hoz.
Ti tényleg Isten munkásai vagytok és teljes szívetekből arra törekedtek, hogy Krisztus
imáját megválaszoljátok, amit az egységről mondott, amely szerint úgy legyetek egyek,
ahogyan Ő egy az Atyával? Ne legyenek széthúzások közöttetek. Amikor mindenki a saját
útját akarja követni és lebecsüli a másik módszereit, akkor ez oda vezet, hogy nagy zűrzavar
keletkezik a munkában. A széthúzók elcsüggednek, ez pedig oda vezet, hogy azok is el
fognak kedvetlenedni, akik gyorsan észrevesznek kis nézeteltéréseket is. Ez helytelen
példamutatás, különösen új területeken, ahol mindennek úgy kellene haladni, mint egy jól
olajazott gépezet, ahol egyik munkája a másikhoz illeszkedjen és így mutassa, hogy Isten
eszközei vagytok. Ha teljesen tudatosul bennetek, hogy Isten munkája mennyire fontos, akkor
nem egymás ellenében fogtok dolgozni.
Vigyázzatok, hogyan végzitek az építés munkáját, mivel annak időtállónak kell lenni,
sőt örök időkre maradandónak. Tanácskozzatok együtt, legyenek közös ima-alkalmak. Ne
tegyetek egymástól független vagy egymással ellentétes lépéseket. Krisztus a mi élő vezetőnk,
mi pedig testének tagjai vagyunk. Nem terve az Úrnak, hogy testének egyetlen tagja is a
megfelelő feladat hiánya miatt szenvedjen. Mivel ha egyik tag szenved, akkor az összes vele
együtt szenved és ha egyiket öröm és tisztesség éri, akkor az összes örvendezik. Mindegyik
tag ugyanazon forrástól nyeri életét és munkaerejét: „akiből (vagyis Krisztusból) az egész test,
szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival,
minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a
maga fölépítésére szeretetben.” (Efez 4:16) És az is meg van írva: „Nem mondhatja pedig a
szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt
sokkal inkább, amelyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek.”
(Rm 12:21-22). ”Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
Mindegyik munkásnak Istentől kapott képességét kell a lehető legjobban használnia Krisztus
országa földi építésére. Mindannyiunknak, egyen-egyenként megvan a saját egyéniségünk a
16
stílusunkat és befolyásunkat illetően és ennek így kell lennie, azonban ez nem szükséges,
hogy megakadályozza a teljes összhangban végzendő munkát.
Az Úr Jézus Krisztus az élő szőlőtő és mind, akik Isten gyermekei, beoltattak a tőkébe,
életerőt és táplálékot kapnak az egy gyökérből. A vesszők nem olvadnak eggyé, hanem más-
más, különálló ágak és mégis, ugyanabból a gyökérből élnek. Krisztus szavaiban fontos
tanulságot találunk, mely közvetlen kihatással kell, hogy legyen azok életére, indítékaira és
tapasztalataira, akik igényt tartanak az „Isten gyermekei címre. ” Maradjatok én bennem és én
is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a
szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam
nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:4-5) Mennyire nélkülözhetetlen, hogy mindenki,
aki Isten gyermekének tartja magát Krisztussal összhangban dolgozzon, Lelkétől kapott isteni
világossággal, az Ő munkamódszereit tanulmányozva és úgy munkálkodva, ahogyan Ura
tette: veszítse szeme elől énjét Krisztus legyen minden mindenben. Hozzuk saját
módszereinket Krisztuséval összhangba, a Munkamester lelkületét mutassuk be, hogy Jézus
megjelenjen dolgainkban és jellemünkben.
Ne legyen viszály, irígységek és ne legyen „ki a nagyobb?” lelkület. Ez szent munka és
Isten mentsen bennünket attól, hogy ridegség, önzés és kapzsiság példáját mutassuk azoknak,
akikért munkálkodunk. Ha emberi bölcsességgel végzitek a munkát, akkor az, a saját énetek
lenyomatát fogja mutatni és a kezetek által fog elromlani. Munkátok magasztos és nem
romolhat el annyira, hogy elfogadhatatlanná és visszataszítóvá váljon. Ahogyan egymással
társalogtok, olyan szent életet éljetek. A szeretet, a bizalom, az egymás iránti tisztelet drága
tanításai ne csak elméletként, hanem gyakorlatként is éljenek köztetek. Váltsátok életre, amit
tanítotok. Isten munkatársaiként először húzódjatok egymáshoz közel, mivel Isten eszközei
nem dolgozhatnak ellentétes célokkal. Folyamatosan neveljétek magatokat az egységre,
ahogyan Krisztus egy volt az Atyával és egyen-egyenként, mindenki jobbítsa a reábízott
talentumait.
Testvéreim, hadd lássa minden ember, hogy Krisztus tanításait életre váltjátok. Ha
bármelyik munkás úgy gondolja, hogy az tökéletes, ahogyan ő teszi dolgait és testvérei nem
becsülik bölcsességét és tapasztalatát, akkor ez határozott bizonysága annak, hogy ez az
ember nem szelídséget és szívbéli alázatot tanul Krisztus iskolájában. Krisztus átformáló
kegyelme mindig szelídségre és alázatra viszi az embert. Az Úr tőlünk függetlenül is el tudja
végezni a munkát. Azt a nagy kiváltságot kaptuk, hogy munkatársai legyünk. Lehet más a
vérmérséklet és mégis Istennel együtt dolgozók a munkások, egymással mind összhangban és
amikor minden képességeteket beleviszitek a munkába, akkor fogjátok a legjobb eredményt
elérni. Amikor az Úr munkáját végzitek, nem követhetitek saját véleményeteket, sajátságos
elgondolásaitokat. Egyedül Krisztus dicsőségét szabad szem előtt tartanunk. Ne szóljatok
olyanról, amit nem lehet megtenni, hanem azokról, amit Istentől kapott erővel lehetséges.
„Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Aggeus 2:8) és:
„enyém... a barmok az ezernyi hegyeken” (Zsolt 50:10).
Az Úr forrásai kifogyhatatlanok. Mi csak eszközök vagyunk a kezében. A neve által
nagy dolgokat lehet tenni. „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak,
17
kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy
sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.” Annyira megszoktuk saját
jellemtulajdonságainkat, hogy gyakran túl nagyra tartjuk önmagunkat, elégedetté válunk
önmagunkkal és nem törekszünk annyira a jobbulásra, amennyire kellene. Az igazság által
történő megszentelődés megkívánja, hogy naponta jobbítsuk módszereinket,
beszédstílusunkat, magatartásunkat és lelkületünket. Ha az igazi szőlőtő vesszői vagyunk,
akkor illatos virágokat hozunk és kívánatos gyümölcsöt termünk. Erőtlenségünkkel és
tudatlanságunkban nem támaszkodhatunk önmagunkra. Nem szabad úgy gondolkoznunk,
hogy már nincs mit javítanunk, mivel Krisztus iskolájában naponta tanulunk. Nem azt,
hogyan érjük el a legmagasabb beosztást, hanem hogyan legyünk szelídek és alázatosak,
hogyan legyünk tiszták, feddhetetlenek felülemelkedve közönségességen és szürkeségen.
Kapcsolatban állunk a mennyei, az örök világgal és mindazt a világosságot, amelyet a
mennytől kaptunk, be kell mutatnunk. Gondolataink nem ragadhatnak le közönséges
témáknál, nem folyhatnak korlátozott mederben, hanem legyünk olyan tanulók, akik
folytonosan egyre tisztábban látnak, egyre nemesebb és magasztosabb vágyakkal élnek.
Döntések meghozatala és terveitek elkészítése előtt feltétlenül imádkozzatok és
tanácskozzatok együttes szívvel, majd pedig, Krisztus lelkületével, egymással egyesülten
fogjatok a munkának. Ha közületek akár egy is úgy dönt, hogy nem tud testvéreivel
együttműködni és a véleménykülönbség miatt nem kíván együtt dolgozni, akkor egyértelmű,
hogy milyen utat kell követni. Alázzátok meg magatokat Isten előtt, térjetek imára, mivel
meghasonlott állapotban nem dolgozhattok és nem szabad dolgoznotok.
Legyen bárki, aki kitart makaccságában és akaratosságában, Isten elveszi tőle a
Szentlelket és más fogja a neki szánt koronát viselni. Isten csak azokat fogadja el, akik
hajlandók Krisztustól tanulni, akik tanulmányozzák Szavát és megtanulják a szelídség és
alázatosság, az engedelmesség leckéit, az Isten útja szerinti munkálkodás engedelmességét és
nem a saját korlátolt útjuk szerintit. Az Istenben végzett munka magán hordozza a menny
ismertető jegyeit és jól láthatók az eredményei. Isten munkájában a személyes nézeteket
alárendeltnek kell tartani. Minden dologban Krisztust kell legelső helyre tenni. Az igazság
bemutatása, ahogyan az Jézusban van, olyan munka, amely kiállja az örökkévalóság próbáját.
A különböző munkásoktól való, de tökéletes egészként mutatkozó munka, melyben minden
egyes ember a saját részét végzi Üdvözítőnk dicséretét váltja ki. Munka vár ránk, amit el kell
végezni és nem a legjobb dolog mindig szem előtt tartani a nehézségeket és a
lehetetlenségeket. Folyton így szóljunk: „Jézus Krisztus által, aki megerősít bennünket, el
tudjuk e munkát végezni.”
Az Úr seregének kapitánya ledöntötte Jerikó falait és mennyei angyalok a szelídek és
alázatosok részére mindig készenlétben állnak az akadályok eltávolításában, amikor a
lélekmentés munkáját végzik. Igaz bátorsággal hatalmas munkát végezhetünk a Mesterért.
Olyat, amelyre a mennyei mérce is ezt állapítja meg: jól és hűségesen végzett. Az alapkőre ne
vigyünk szénát, szalmát és pozdorját, hanem a legértékésebb anyagokat: aranyat, ezüstöt és
drágaköveket, amelyek nem égnek el. (v.ö: 1Kor. 3:11-15) Isten egyetlen munkása sem
engedheti meg magának, hogy a mások ítélete iránt tiszteletet nem mutató, független
ítélkezést megtűrjön szívében. Senki sem érezhet úgy, hogy mércéül lehet másoknak, vagy
18
túlzottan nagyra tartsa magát, mivel Isten azt mondja Szavában, hogy másokat többre tartsunk
önmagunknál.
A vallásos világban az én szeretete és az önhittség a legnagyobb próbatételeknek és
viszálykodásoknak az alapja. Az angyal ismét és ismét ezt mondta nekem: „Tartsatok össze,
tartsatok össze! Legyetek egy véleményben, egy ítéletben.” Krisztus a vezető és ti testvérek
vagytok. Őt kövessétek. Járjatok világosságban, mivel Ő világosságban van. Akik Krisztus
lábnyomában járnak nem járhatnak sötétségben, de akik megszenteletlen önállóságba
húzódnak félre, nem birtokolhatják Isten jelenlétét és áldását sem a munka során. Tiszta
kezek, tiszta szív és megfelelő lelkület – ezek Istentől való ajándékok. Teljes erőtökből
törekedjetek ezekre. Krisztus ezt mondja: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.”
Isten nagyszerű munkát akar Afrikában. Egyetlen tervet sem szabad az Ő
Végéremehetetlen bölcsessége nélkül készíteni. Miután imáitokkal és közösen együtt
átgondoltátok munkátok terveit, dolgozzatok együtt Krisztusért. Ne ijedjetek meg a
látszólagos nehézségektől, amelyek akadályként veszélyeket jelentenek útjaitokban. Megvan
a munkátok megfelelő módja és Isten meg fogja ahhoz adni a vezetését. Ha tökéletes
egységben dolgoztok, önzetlenül, önérdekmentesen, testvéri szeretetben, akkor Isten angyalai
veletek lesznek. Ez az Isten munkája és Ő az egyenetlent el fogja egyengetni, utat készít
számotokra és előtettek. A más országokban végzendő munkát halandó ember isteni
bölcsesség nélkül soha sem képes véghezvinni. A Vezetőre tekintsetek, hogy mit parancsol és
ha ez megvan, akkor kérdések nélkül engedelmeskedjetek. Amint a hit egyszerűségében,
Izrael Istene erejével haladtok egyre előbbre, azon nehézségeket, melyeket Sátán
hegyeknek tüntet fel, vakondtúrásokká válnak. A munkások könnyen juthanak olyan
helyzetbe, ahol az isteni szeretet, erő és bölcsesség nem éri el őket, ahol nem kaphatnak
segítséget tanácsokkal, a nehézségekben és a próbatételekben, mivel nem akarják megérteni
és helyesen alkalmazni a menny gazdag kincsestárát. Dicsőíteni kívánják önmagukat és úgy
vélik, saját útjaik tökéletesek és önelégültekké válnak. Az emberi bölcsesség ostobaság.
Amikor az én teljesen eltűnik, akkor kaphat az ember új és gazdag tapasztalatot, amint a
kereszt lábához letérdel, akkor veszi észre saját tökéletlenségeit, és ahogyan Krisztus
tökéletességét szemléli, az énje semmivé válik.
A helyes ítélőképességű ember meglátja Krisztusban megnyerő szeretete tökéletességét.
Ekkor fog Krisztus nyomot hagyni az elméjén és szívén, amely aztán meglátszik
jellemében. Az isteni gondolatok lenyomata a szívben elvégzi a munkáját és az életben is
kifejezésre jut. Szorultságotokban jöjjetek Jézushoz, élő hittel szóljatok Hozzá. Ragadjátok
meg isteni hatalmát, higgyjetek, csak higgyjetek és meg fogjátok látni Isten szabadítását. Ha
tanulni akartok, Isten megteszi, ha vezetést kívántok, az élő vizek forrásához visz benneteket.
Az Üdvözító hív benneteket: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos vagyok és
nyugodalmat találtok lelketeknek.” Egyesek, akikért munkálkodtok, a saját maguk módján
kívánják a munkát, azt gondolva, hogy az a legjobb, de ha Krisztus alázata, az Ő Lelke a
tiétek, ha tisztelettel vagytok egymás iránt, akkor Isten képessé fog tenni benneteket, hogy
számára a legjobban tetsző módon vigye tökéletességre a munkát. Mutassátok ki, hogy ti
magatokat is taníthatók vagytok és hajlandók vagytok tanulni.
19
A legbizonyítóbb erejű lecke, amit azoknak adhattok, akikért munkálkodtok, akiket

tanítani akartok a Krisztusi jellem. Legyen tökéletes összhang. Ez a legnagyobb bizonyítéka
annak, hogy az igazságnak hatalma a szívben. Dolgozzatok a saját lelketekért, amíg az ént
nem győztétek le, amíg Krisztus el nem ismeri bennetek a saját képmását. Az Úr
szőlőskertjében dolgozó minden munkásnak ez a kötelessége. Akik most Isten igazságával
állnak elő, azok Krisztus oldalán foglalnak állást, egy szívvel, egy lélekkel, egyesült hangon,
azonos dolgokat szólnak az igazság védelmében. Az Úr teszi mérlegre tetteinket,
indítékainkat és nagy hatalmat ad azoknak, akik az Ővéi. Krisztus nem osztatott részekre. Ha
Krisztus van egyik munkásban, elismeri a testvérében élő Krisztust. Akik követelőzők,
hibakeresők, akik gonoszt gondolnak másokról, azok az ellenség munkáját viszik előbbre és
lerontják azt, amit Isten már felépített. Minden széthúzás a sötétség hatalmát képviseli és azt
mutatja, hogy Krisztus, a dicsőség reménysége nincs ezekben az emberekben.
Mindannyian, akik Krisztusban vannak, Krisztus munkáját végzik és állandóan Tőle
tanulnak. Testvéreim! Misszionáriusok vagytok, és nagyon ezt kívánom: olyannyira
változzatok meg, hogy az erős jellemvonásaitok ne tegyenek kárt az Isten ügyének. Az Úr sok
dolgot felfedett nekem az új területeken ajánlott munkamódszereket illetően és megmutatta,
hogy ha egy adott irányt követnétek, attól beszűkülne és elromlana a munka. Tökéletes
összhang csak Krisztus bőséges kegyelme által létezhet. Az elbizakodottság gátolja a munkát.
Legyetek példaképei azoknak, akik elfogadják az igazságot. Imámban azt kívánom, hogy
adjon nektek az Úr világosságot, bölcsességet és az Ő igazságát. – 4 sz. levél, 1890.
20
4 – Teljes alázatosságban járjatok

Kedves Testvéreim!
Hozzátok kívánok szólni, akik Afrikában az igazság ismeretére jutottatok. Hitben ifjak
vagytok, és nagy szükségetek van arra, hogy alázatosan járjatok az Istennel és úgy tanuljatok
naponta Krisztus iskolájában, hogy főleg gondolataitokban és társalgásotok során azokon a
témákon, tanulságokon időzzetek, amelyeket a tanítványainak adott. Járjatok teljesen alázatos
lelkülettel nem bízva önmagatokban, hanem Isten bölcsességét keressétek, hogy minden
utatok és eljárásotok Isten útjaival és akaratával szilárd és szoros közelségben álló legyen,
hogy rendben menjenek dolgaitok.
Krisztus utat nyitott, amelyen át bölcsességet, kegyelmet és erőt lehet nyerni.
Mindenben példát mutatott. Akik felvállalják az igazság üzenetét, azoknak legelőször is azt
kell megtanulniuk, hogy összhangban legyenek Krisztussal és lelkükben adott legyen a
kegyelem ereje, amely jellemük minden foltját megtisztítja és még a gondolatokat is fogságba
ejti. Ezt teljes alázatossággal kell elérni, hogy Krisztus hasson a szívre és a törvényét beleírja.
Ezt a munkát kell minden léleknek elvégezni, hogy mindazok, akik szeretik az igazságot,
bizonyságát adják, milyen megszentelő, lelkületet finommá tevő, megnemesítő hatása van a
jellemre, a lélekre a szavakra és a tettekre. Így minden egyes hívő a világosság eszköze lesz,
akiken keresztül Krisztus közli üzeneteit. Ezt értette Pál apostol, amikor így szólt: „Isten
munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
Soha nem szabad elfelednünk, mennyire nehéz az emberi elméből kitörölni
régóta bejáratott, nagyon kedvelt tévelygéseket, amelyek gyermekkor óta rögzültek. Legyen
mindig előttünk, hogy a földi élet nem mennyország és lesznek előttünk elcsüggesztő dolgok,
amelyekkel szembe kell néznünk és le kell őket győzni és a sötétségben élőkkel szemben
béketűrést, kedvességet és könyörületességet kell gyakorolnunk. Ha sikerül őket világos
látásra elvezetni, akkor ez nem pusztán érvekkel fog történni, hanem azzal, hogy Krisztus
kegyelme hatással van saját szívünkre és látni fogják jellemünkben Krisztus határozottságát,
szelídségét és egyszerűségét is. Sok imával szükséges lelkekért munkálkodni, mivel csak
ezzel a módszerrel lehet szíveket elérni. Nem a ti munkátok ez, hanem Krisztusé, aki veletek
van, hogy hasson a szívekre.
Ahogyan az igazság ismeretére törekedtek, igyekezzetek Krisztust tapasztalatok által is
megismerni, hogy a módszerei szerint tudjatok munkálkodni. Imádkozzatok úgy, ahogyan
Mózes tette: „Uram, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. Ha Jézus gyengédségét és
szeretetét mutatjuk be az elbukott embereknek, akkor ez énjüket megalázza, Jézust pedig
felmagasztalja. Emeljétek fel a Kálvária emberét, beszéljetek Jézusról és páratlan szeretetéről.
Itt van az a pont, ahol sokan, akik az igazságot bemutatják, hibát követnek el. Tantételekről
beszélnek, de kevés szó esik Jézus páratlan szeretetéről, jóságáról és hosszútűréséről.
Határozzátok el, hogy nem fogtok egymás között viszálykodni, hanem Krisztus békéje
lesz a szívetekben és akkor majd nem lesz nehéz azt a családotokba vinni. Amikor azonban a
szív művelését elhanyagolják, akkor büszkeség, önérzet és önhittség burjánzik el benne és
gyorsan megerősődnek. Egyen-egyenként igen komoly imaéletet kell élnünk!
21
Kialakult jellemünk beszédes lesz családi életünkben. Ha a családi körben szívélyes

egyetértés van, akkor Isten angyalai is szolgálhatják a családtagokat. Ha bölcs vezetés van a
családban kedvességgel, szelídséggel, türelemmel együtt, de szilárd elvekkel, akkor legyünk
biztosak afelől, hogy a férj valóban családfő és összetartó erő. (Ford. megj.: „husband” =
„férj” angol szó eredeti jelentése „house band” = a házat/családot összetartó kötelék). Szent
kötelékkel fűzi egybe a családot, viszi őket Isten elé és köti magát egybe velük Isten oltárán.
Micsoda világosság árad az ilyen családból!
Az ilyen család, ha megfelelő vezetést kap, hitelesen képviseli az igazságot és az ilyen
család feje pontosan ugyanolyan munkát fog végezni a gyülekezetben is, mint amilyet a
családban mutat be. Ahol ridegséget, durvaságot és a szeretet hiányát mutatják egymás iránt
az otthon szent környezetében, ott teljes bizonyossággal kudarcok lesznek a gyülekezeti élet
terveiben és annak vezetésében is. A családi körben és a gyülekezetben élő egység jobban
bemutatja Krisztus módszerét és kegyelmét, mint az igeszolgálatok és érvek. „Az Úr
szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra
alkalmas, türelmes, aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten
megtérést az igazság megismerésére és megtérésre” (2Tim 2:24-25). Jócselekedetek által
világítsatok inkább és gondosan megfogalmazott, türelmes, testvéri szavakkal szóljatok
azokhoz, akikkel a jót teszitek.
Krisztus kegyelme segítségével, amelyet hit által nyerünk el, minden gáncsoskodást
félre kell tenni. Minden irígység, minden gonosz vélekedés az ellenségtől való. Minden
gonosz beszédet, minden keserűséget, minden türelmetlenséget, minden rosszindulatot ki kell
vetni lelkünk templomából és szívélyesség, részvét, elnézés, szelídség, béketűrés, kedvesség,
hit, remény és szeretet lakozzon abban minden nap, hogy Krisztusnak az Atyához intézett
imája teljesülhessen: legyenek a tanítványai egyek, amint Ő egy az Atyával. A gyülekezet
összhangja és egysége olyan ajánlólevél, amit be kell mutatni a világ felé, hogy bizonyítsa:
Isten azért küldte Fiát a világra, hogy kegyelmet, világosságot és igazságot árasszon rá.
A jellem átalakulása az igazi megtérés. Új indítékok, új erkölcsök születnek.
Jellemhibákat győznek le. Az igazság, annak megszentelő hatalmával, az egész emberi lényt
Krisztus iránti engedelmességre vezeti.
Szent feladataink és ünnepélyes kötelességeink vannak. Istentől kapott munkát kell
végeznünk. Nagy világosságot kaptunk Tőle, amelyet azokra kell árasztanunk, akikkel
kapcsolatba kerülünk, de nem azzal, hogy azonnal tantételekkel kapcsolatos vitákba
bocsátkozunk, hanem azzal, hogy tudjunk a Krisztustól kapott tanításokról beszélni.
Megbízhatóan és bölcsességel kell a Krisztus drága vérén megváltott lelkekkel
foglalkoznotok. Vajon az igazság, a kapott hatalmas igazságok megtermik a szívben a
türelem, a hit, a remény, az irgalmasság gyümölcseit és ezzel megmentő befolyást hagynak az
emberek lelkén? Bemutatják, hogy mi az „igazi szőlőtő” vesszői vagyunk, mivel gazdagon
termünk gyümölcsöt?
Látható-e keresztény fejlődésünkben a jellembeli becsületesség, a szeretetre méltó
mivoltunk? Ezek szilárdan a mieink? A léleknyerésnél tett erőfeszítéseinkben soha se
csüggedjünk el, hogy akik téves tanításokat kaptak és sötétségben éltek nem reagálnak
azonnal fáradozásainkra. Be kell mutatnunk: Isten olyan munkásai vagyunk, akik mindig új
22
erőre kapnak és nem csüggednek el. Krisztus irgalmassága és türelme, ha meglátják bennünk,
azt fogja mutatni környezetünknek, hogy élő kapcsolatban vagyunk Istennel, tiszta a szívünk,
szavaink szívélyesek, komoly és buzgó lélek lakik bennünk.
Az ilyen Krisztusi lelkület úkészítő abban a hatalmas tudatlanságban, amellyel
találkozunk. Azonban ne feledjük Krisztus szavait. „Nálam nélkül semmit sem tehettek.”
Nem elég készségesen beszélni a vitatott témákról. Isten olyan embereket hív, akiknek szíve
az Ő hasonlatássága szerint formálódott és formálódik. A megszentelő igazság által lehetünk
képesek másoknak elvinni és odanyújtani az üdvösség kelyhét. Ha komolyan ragaszkodunk
Istenhez, ha állhatatos és imádságos az életünk, akkor fog az igazság utat törni a látszólag
lehetetlen körülmények között.
Nem fogunk arról beszélgetni, hogy mit nem lehet megtenni, hanem arról, hogy mit
lehet. „Induljatok” – hangzik Vezetünk szava. Apostolain keresztül, az Úr Jézus Krisztus
határozottan mondja, hogy „adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket
evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbítése céljából
szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában
való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével
ékeskedő kornak mértékére.” (Efez 4) Ebben láthatjuk meg a Jézus Krisztus ismeretében való
folyamatos növekedést és ez olyan ügy, amely megérdemli a gondos odafigyelést.
A személyes hit azért olyan gyenge, mert több igehirdetés hangzik el, mint személyes
erőfeszítés emberek gondos tanításával jóra vezetésével. Családi otthonokban történt meghitt
beszélgetések során Krisztus gyakorlatias tanításokat adott. Amikor valaki bajban volt, nem
egy tantétellel töltötte az időt, hogy hogyan lehet Őt megtalálni és megismerni kényszerítő
erejű szeretetét, amelyen kívül semmi más nem teheti képessé a lelket, hogy népszerűtlen
igazságokat megértsen. Tartsuk mindig szem előtt, hogy egyik szív a másikhoz csakis
együttérző, őszinte meggyőzéssel és kérleléssel kerülhet közel, hogy világosságot nyerve el
higgye és igényelje Isten ígéreteit. Egyértelművé kell tenni a Krisztus akaratával való
fokozatos összhangra jutás módszerét.
A nagy embereket, a tanultakat, könnyebben el lehet érni az istenfélő élet
egyszerűségével, mint sok-sok súlyos érvvel, amelyekkel el lehet őket árasztani. Akkor érhető
el jó benyomás, ha a hit élettel és erővel teljes és abból fejlődés származik. Ahol az igazság
drága magva jó talajra hull és azt befogadják, ott Krisztus Lelke munkálkodása által a
befogadó felfedezi az emberi szenvedélyek bűnös természetét, a hiúságokat és a
tudatlanságot. Ezeket mind el kell távolítani a lélek templomából és Isten kegyelmének kell
maradandó alapelvvé válnia. Ekkor fog kivirágozni Isten kertjében az igazság, és
alázatosságot, szelídséget, türelmet és szeretetet terem.
Krisztus kegyelme szívben lakozásának bizonyítékai mindig az egység felé vezetnek.
Mivel azonban olyanokban is látunk tévelygéseket és következetlenségeket, akikről úgy
véljük, hogy tökéletesnek kellene lenniük, azt jelentse ez, hogy tegyük őket félre? Nem,
Krisztus sem tesz bennünket félre e dolgok miatt, bár megszomorítjuk Lelkét. Nem bölcs
dolog kedvetlen csüggedésbe merülni, mivel másokban jellemhibákat fedezünk fel. Ha
észrevesszük hibáikat és ellentmondásaikat, akkor meg kell látnunk saját jellemünk hasonló
bűneit is, és ezekből azt kell megtanulnunk: ne viselkedjünk senkivel szemben
23
keresztényietlen módon. Jusson eszünkbe: Jézus látja az összes ilyen fogyatékosságot és Őt

jobban sérti és megszomorítja mint bennünket, mivel gyermekei nem mutatják be jellemét a
világnak, hanem egyes dolgokban türelmetlenség, ingerültség, rosszindulat és a nagy csaló
vádaskodó lelkületete van bennük. Mi más sérthetné jobban Krisztus szívét, mint ezek, és mi
szégyeníthetné meg jobban, mint azok személye, akik azt állítják, hogy a gyermekei? Így
tehát, amikor bárkiben rosszat látunk, szánjuk meg és mondjuk: soha nem teszünk hasonlót és
soha nem akarjuk, hogy Krisztus szégyenkezzen miattunk.
Fel kell adni minden önigazultságot, mivel nincs saját igazságunk. Isten ajándéka ez,
hogy senki ne magasztalja magát, vagy semmilyen módon ne bízza el magát, mivel ez Isten
szemében bűn. Van-e valami, amit ne úgy kaptunk volna? Az ember semmi jót vagy igazat
nem tulajdoníthat magának. Krisztus, csakis Krisztus és az Ő igazsága az, aki és ami
megszerezheti számunkra a mennybe szóló útlevelet.
Akadályok zárhatják el az igazság előrehaladásának útját Afrikában, ahogyan a
világ minden részén ez megeshet. Előfordulhat, hogy az Úrnak ezeket el kell tűrni, mivel
látja, hogy ha sima utat engedne az igazság bemutatásával, akkor ez károtokre lenne, mert
magatoknak tulajdonítanátok a dicsőséget és önelégültté válnátok.
Miután Izrael kivonult Egyiptomból, megállt a tengerparton és látta, hogy ellenségét a
tenger magába zárta. Ezzel győzelme teljessé vált. Azonban hátra volt még a pusztai
vándorlás. Csatájukban Amálek volt az első, akiknek serege akadályozta útjukat. Súlyos
megpróbáltatást szenvedtek ebben az összecsapásban: ... „hogy megsanyargasson és
megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben” (5Móz 8:2) „hogy... jól
tegyen veled azután...” (5Móz 8:16). Az Úr látja, hogy az „én” mindenben benne van és azt
szeretné, ha népe reá tekintene. Az Úr olyan úton vezeti népét, amit nem ők találnak ki, vagy
jelölnek ki saját maguknak. A próbákat gondosan kiméri. {TSA 32.3} „És monda: Úgy van az
Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal;
a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. Mert magától terem a föld, először
füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való,
azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.” Az igazság csendesen és folyamatosan
munkálkodik az emberi szívben. Addig kell fejlődnie, amíg az emberi jellem tökéletességre
nem jut. Ezt a munkát egy határozott, mennyei, természetfeletti erő végzi. A hitünk vajon
növekedő, fejlődő vagy az énünk annyira uralkodik, hogy az Úr nem működhet együtt
fáradozásainkkal?
Az Úr addig nem áldhat meg abban a munkában, hogy lelkeket téríts az igazságra, nem
adhat szabad utat, nem adhat hozzáférést sok-sok szívhez, amíg nem tetted nyilvánvalóvá,
hogy az evangéliumban látható jellembeli szint elérésére nem törekszel. Elégedett lehetsz a
saját életeddel, a vallásos fejlődéseddel, de vajon van-e lelkületbeli és Krisztus képmására
való növekedés? Tedd fel magadnak ezt a kérdést: fejlődök?
Előfordulhat, hogy olykor meggondolatlanul cselekszel és ekkor, ha megbánod és
megalázod magad Isten előtt, alázatosan megvallod előtte és ezt mondod: Vezess, oh, Isten,
hogy ne bántsalak meg a megszenteletlen életemmel. Megeshet, hogy nincs bölcsességed
vezetni azon lelkeket, akik magukévá teszik az igazságot, vagy az, hogy sokat kell még
tanulnod, hogyan mutasd be az igazságot úgy, ahogyan az Jézusban van. Ha netalán
24
megtörténne, hogy az akadályok eltűnnek, az igazság pedig gyorsan előbbre halad, ahogyan
azt nagyon kívántad, nem volnál felkészült arra, hogy bölcsen munkálkodj, türelmes Krisztusi
módszerekkel vezesd az embereket egészséges tapasztalat szerzésére, mivel sok lelki dolgot te
magad sem ismersz.
Ahogyan a családi életed során, hűséged által, bölcsességet mutatsz istenfélő
viselkedéseddel, a gyülekezetben is látni fogják rajtad, hogy türelmes, kedves, béketűrő tanító
vagy. Az Úr látni fogja, hogy rád lehet bízni lelkeket. Órákat vettél az Ő iskolájában és
megtanultad, hogyan foglalkozz emberekkel, hogyan vezesd őket előre és a mennyei úton,
Isten mércéje szerint, hogy növekedjenek a kegyelemben és a mi Urunk és Üdvözítő Jézus
Krisztusunk ismeretében.
Amikor ezek az emberek meglátják, hogy valóra válik Jézus buzgó istenfélelme,
önzetlen lelkesedése és szeretete, akkor fogják megérteni, mit jelent a jelenvaló igazságben
hinni. Amikor e lelkeket nagyobb világosságra és ismeretre tudod elvezetni, amikor rend
uralkodik, amikor a munkások állandóan azon vannak, hogy egyek legyenek, ahogyan
Krisztus egy az Atyával, akkor Isten hatalmasan fog cselekedni emberi eszközök által, mivel
megbízhat azokban, akik megragadták az igazságot, hogy szóval és jó példával megfelelő
nevelésben és oktatásban részesítsék az embereket. Ekkor lesz az, hogy nem a saját éned hat
az emberekre, hanem Krisztusé.
Próbáljátok meg ezeket, kedves Afrikában dolgozó Testvéreim. Abban nincs fejlődés,
ha az ember alacsonyra teszi a mércét, hanem az állhatatos, fáradhatatlan erőfeszítés a
kívánatos, ha sikert akartok elérni emberek Krisztushoz vezetésében. Sátán és egész serege
szövetkezik gonosz emberekkel, és gyenge emberi erővel nem lehet szembeszállni velük.
Egyedül az Úr seregének Vezetője az, aki megszerezheti a győzelmet számotokra. Nem
lehettek békében és egyetértésben egymás között, ha nincsenek jól összehangolt erőfeszítések
a kereszt győzelmének elérésére.
Ha viszályok és gáncsoskodások kötnek le bennünket, amikor azzal kellene
foglalkoznunk, hogy a Mesternek minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogyan várhatjuk
Istentől, hogy igazságra vezessen lelkeket és ránk bízza őket, a mi hűtlen, keresztényietlen
vezetésünkre? Keressétek az Urat teljes szívetekből és az „ént” adjátok halálra. Isten népének
egységesnek kell lennie és a munkának a szívünkben és a saját családjainkban kell elkeződni.
Az igaz bizonyság ezt mondja: „Tudom a te dolgaidat.” Krisztus Lelke folyamatosan
átjárhatja a lelkünket.
Ha a családi körben a jellemeddel nem tudod bemutatni Krisztus kegyelmét, nem fogsz
tudni a gyülekezetben sem bölcsességet mutatni, és nem lehet friss hitre jutott
lelkeket rádbízni, akik Krisztusban kisdedek, akiket tejjel kell táplálni és nem kemény
eledellel.
Hajlamos lehetsz arra, hogy a hitre jutott ember elé erőteljes érveket adsz, amelyek
hitünk pillérei, de neki nehéz ezeket megérteni. Nem ez lesz a helyes eljárás. Beszélj a
legegyszerűbb hitbeli tanulságokról, mivel még a tanult emberek is szeretnék megismerni az
ábécét, hogy mit jelent kereszténynek lenni, és hogyan találhatják meg Krisztust, hogyan
nyerhetik meg Őt. Ez az a lelki táplálék, amelyet minden kor kereszténye nagyon tudni akart.
25
Ne feledjétek, hogy ha a hívők nem igénylik Isten ígéreteit és nem fogadják be a

mennyből jövő befolyásokat, akkor az alacsonyabb rendűeket teszik magukévá. Minden
helyes vagy helytelen választás nyomot hagy a jellemen. Az asztalnál, a téli kandallónál
elhangzó beszélgetések, az a lelkület, amely áthatja a családi kört – ezek tanúsítják, vajon az
ember hűségesen végzi-e napi kötelességeit. A helyes szokások állandó gyakorlása által
válunk képessé a gyülekezet építésére és arra alkalmassá, hogy tápláljuk annak gyengébb és
erősebb tagjait és felkészüljünk arra, hogy miután hűségesen teljesítjük minden
kötelességünket, meghalljuk a mennyei áldást: „Jól van jó és hű szolgám..., menj be a te Urad
örömébe.”
Még az is, ami számunkra jelentéktelen dolognak látszik, ünnepélyes felelősséget ró
ránk. Általa vagy jobbak vagy rosszabbak leszünk.
Kedves Testvéreim, akik oly messzi országban vagytok most: az Úr gazdag kegyelmébe
ajánlak benneteket, mert Ő ott van mindenkinek, aki az Ő nevét segítségül hívja. Ő a bölcs
Tanácsos. Keressétek Őt teljes szívetekkel és Ő is megtalál titeket. - 6b levél, 1890.
26
5 – Öt levél a dél-afrikai Wessels család tagjai részére

„A” levél
North Fitzroy, Victoria
1892 júliusa
Kedves Testvérem!
...Tapasztalataink során gyakran úgy találtuk, hogy a Gondviselés akkor készít utat a
munkaterület növeléséhez, amikor az igazság magvetése során tapasztalt, legyőzendő
nehézségek nem csekélyek és van bőven belőlük. Úgy tűnt, Sátán a legkisebb előbbre jutást is
támadja. A próbákat nem lehetett elkerülni, az akadályokat le kellett küzdeni, a szégyent és
kudarcot el kellett hordozni mielőtt siker koronázta volna erőfeszítéseinket. Milyen gyakran
hallhattuk a munkásokat, amint így szóltak: „Ha tudtam volna, hogy mindez számomra mivel
jár, soha nem kezdtem volna el.” Azonban ha Üdvözítőnk áll az ügy élén, akkor Ő előre látta,
milyen hosszú és elcsüggesztő utat kell majd bejárnunk az elveszettek felkutatása és
megmentése érdekében. Jézus vajon vonakodva végezte e munkát?
Vajon próbák nélkül élte napjait az élet és dicsőség királya? Nem. „Fájdalmak férfia és
betegség ismerője”(Ésa 53:3) volt. Amikor letette királyi öltözetét és koronáját, elhagyta
trónusát, hogy isteni lénye helyett emberi formát vegyen fel, mindent tudott, mi vár majd reá.
Jól tudta milyen fájdalmak fogják érni, milyen bántalmak zúdulnak reá, milyen nélkülözés vár
rá.
A kezdettől a végéig látta a jászoltól a Kálvária keresztjéhez vezető utat és tudta, milyen
irtózatos gyötrelem vár rá. Mindezt jól ismerte és mégis így szólt: „Íme, jövök; a
könyvtekercsben írva van felőlem. Hogy teljesítsem akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a
te törvényed keblem közepette van” (Zsolt 40:8/b-9). Mivel Üdvözítőnknek mindezt át kellett
élnie, elvárhatjuk, hogy Sátán hagyjon bennünket háborítatlanul végezni a magvetés
nagyszerű munkáját, amikor új területeken járunk?
Krisztus ezt mondta az utána leselkedő zsidóknak: „Én vagyok a világ világossága: aki
engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12).
Pontosan az a tény, hogy Jézus az igazságot szólta és ezt meggyőződéssel tette, ez miatt nem
hittek neki a zsidók. Így szólt: „Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.”
(John 8:45).
Az igazságban botlottak meg ezek az önigazult emberek. Az igazság fényt felfedte
az álokoskodás hibás voltát és ezt nem vették jónéven. Inkább elfordultak az igazságtól, mint
sem megalázták volna magukat és kimondták volna: mindez ideig tévelyegtünk. Nem
szerették az igazságot, mivel megfeddte tanításukat és szokásaikat. Saját istentelen életük
miatt váltak az igazság szolgálatával szemben gáncsoskodókká. Úgy kezelték az igazságot,
mint eretnekséget és haszontalan mesebeszédet. Így becsapták önmagukat és másokat is.
Krisztus ezt mondta a farizeusoknak: „Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött,
és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik
gonoszak valának” (Jn 3:19).
27
Pontosan ilyen vakságot találunk mindenfelé, azonban soha sem szabad elcsüggednünk,
vagy elgyengülnünk akkor, amikor az igazságot előadjuk. Soha sem szabad türelmetlenné
válnunk, mivel Krisztus elviselte minden romlottságunkat és arra is megtanít bennünket,
hogyan mondjuk el az igazságot, amint az Jézusban van. Induljatok útnak Krisztus Lelke
erejével. Ebben az erőben rejlik a sötétségben élők iránti leggyengédebb részvét...
Hasson egészen a szívünkre a következő gondolat: „Mert úgy szerette Isten e világot,
hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen” (Jn 3:16). Oh, hogy mennyire esedezik a lelkem mennyből való képességekért, mert
önmagamtől semmit sem tehetek: Minden hatalom és dicsőség Istené. „A Fiú semmit sem
tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat
hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.” (Jn 5:19) „Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és
az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól
mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.” Látom, Isten műve
annyira szent, hogy nem merem, Jézus közvetlen jelenléte nélkül illetni. Minden erő, minden
hatalom és minden dicsőség az Övé, aki szeretett bennünket és Önmagát adta értünk.
Bizonyos, hogy földi történelmünk lezárásához közeledünk. Isten az igazsága
átadásával szeretetét bízta ránk, amely oly örömmel tölti meg szívünket, hogy ezt másokkal
szemben is gyakorolhassuk.Tekintsünk a Kálvária emberére amint életét adja a világ bűneiért
. Miért tette? Hogy az ember iránti ekkora szeretet megértése által, mindazok, akik hisznek, el
ne vesszenek, hanem ugyanolyan szeretet mutassanak a többi embertársuk iránt is. Az
elveszett lelkek iránti szeretet vitte Krisztust a Kálvária keresztjéhez. A lelkek iránti szeretet
vezet bennünket is önmegtagadáshoz, önfeláldozáshoz, hogy megkeressük és mentsük az
elveszetteket. Isten munkatársai vagytok. Az énünket halálra kell adnunk és életünk
Krisztusban elrejtett életet kell élnünk. Azok iránti szeretet, akikért Krisztus meghalt, az én
megfeszítését jelenti.
Nem létezhet mások iránti szeretet anélkül, hogy az ember először Istent ne szeretné
mindennél jobban. Ha ez így van, akkor minden vágyunk, akaratunk teljessége az Úr mellett
foglal állást. Büszkeség és hivalkodás nem lakozhat olyan szívben, amelyben veszendő
lelkek iránti szeretet él. Krisztus iskolájában tanuló diákok akarunk lenni. Akik nem tagadják
meg énjüket, nem veszik fel a keresztet és nem követik Jézust, azok nem lehetnek
tanítványai.
Jézus így szólt a tanítványaihoz: „És megismertettem ő velök a te nevedet, és
megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, amellyel engem szerettél, és én is ő
bennök legyek.” Azon szeretetet kell a Krisztusban hívő, bukott embernek továbbítani,
amellyel a végtelen Isten szerette az Ő Fiát. Isten a hívőkön keresztül árasztja ki ezt a
szeretetet. Ahogyan az élet-adó vér kering, úgy árad szét bennünk e szeretet-erő, hogy úgy
lakozhasson bennünk, ahogyan Krisztusban él. Mily csodálatos megállapítás az, hogy
Istennek lehetséges úgy szeretni bennünket, ahogyan Krisztust szereti! Szereti a hívő embert,
mivel Krisztus része és az isteni természet részese.
Nos, akkor milyen fájdalmas Isten Lelke számára mindaz, ami elidegenedést, viszályt és
háborúságot. A Krisztus szeretetével telt szív szeretettel viszonyul mindazokhoz, akikért
Krisztus meghalt. A Jézusban hívő vagyonos ugyanolyan önmegtagadást gyakorol, mint
28
akinek kevés jut e világ javaiból, mivel az önzetlenség elvei szerint él. „Mert ismeritek a mi
Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az
ő szegénysége által meggazdagodjatok.”
Az Úr Jézus példaként adta életét az embernek. A bűnös, önző szív helyett szerető,
új szívet ad. Megváltoztat és gyökeres átalakulást hoz létre a lélekben. Sötétségből
világosságra vezet, ellenségeskedésből szeretetet formál, erkölcstelenségből szentség lesz,
hogy akik Krisztusban hisznek, bemutassák életét és jellemét a világnak. Az apostol ezt
mondja: „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” – 28-as
számú levél, 1892. * * *
„B” levél
1892 augusztus 1
Kedves _____ és _____ Testvéreim!
Örömmel fogadnálak bennetek ma délelőtt és beszélgethetnénk sok témáról, azonban ez
nem lehetséges. Sok gondolatom vannak, amelyek leírásával nem várhatok. Fontosnak érzem
az afrikai misszió kérdését és ezzel együtt, minden, máshol folyó misszió munkáját. Mily
nagy szükségünk van most Jézus tanácsaira! Nagyon hálásnak kell lennünk azért, hogy az Úr,
a vele való közösséggel áldott meg és magasztalt fel bennünket.
Oly nagy szükségünk van a Szent Lélek megelevenítő befolyására, hiszen vészterhes
időkben élünk. Isten szerelme, amely bőséggel kitöltetik szívünkbe a nékünk adott Szent
Lélek által, a helyes dolgok megcselekvésére vezet bennünket. Az isteni természetben való
részesedés által úgy fogunk dolgozni, ahogyan Krisztus dolgozott. Biztos vagyok abban, hogy
mindenünk megvan, és ezekért hálásak lehetünk. Kiváltságunk birtokolni és élvezni az isteni
ígéretek gazdagságát, amelyeket teljességgel igényelhetünk. Az Úr készséggel tesz hatalmas
dolgokat minden benne hívőért. Jézus vágyik arra, hogy életet adjon belénk, egészséggel
teljes, lelki életet. A szívünkben élő Jézus, miközben megtisztít és nemessé tesz, minden
igazságra elvezet és a világ számára ragyogó világosságá tesz. Ne hagyjuk hát, hogy e
világosság elhalványuljon. Életünk minden percét úgy kell élnünk, hogy Jézusra tekintünk,
aki „hitünk kezdeményezője és bevégzője” (Zsid 12:2, az angol King James fordítás szerint)...
Nem gondoljuk, hogy összhangban volna Isten Lelke gondolatával költséges szervezet
kiépítésére terveket készíteni, még ha bőséggel is volnának anyagi eszközeink, amelyeket erre
fordíthatnánk, mivelhogy folyamatosan nyílnak új misszió-területek. Nagyon oda kell
figyelnünk, hogy egyetlen dollárt se költsünk el hivalkodásra vagy öndicséretre. Forrásainkat
illetően minden dollárt úgy kell elkölteni, hogy új misszióterületek induljanak és ahol
emberek sötétségben vannak, ott az igazság zászlaja lengjen...
Az ellenség kísérteni fogja az anyagi eszközökkel rendelkezőket, hogy büszkeségük és
becsvágyuk kielégítésére szép épületeket építsenek. Azonban éppen a becsvágy kielégítésére
használt eszközeket kellene mások megsegítésére használni, hogy elkezdjenek másként élni.
Egy tágas, takaros, szép épület luxus nélkül összhangban van Jézus életével és küldetésével,
azon szent és ünnepélyes igazságokkal, amelyeket vallunk – mely szerint minden dolognak
vége elközelgett. Nem abban áll a hatalmunk, hogy pompás épületeket emelünk nagy-nagy
költségekkel. Erősségünk hívőink odaszánása és istenfélelme, mivel ha Jézust képviselik,
29
akkor ők, a világ számára, ragyogóan világító fénysugarak. Minden tettünk hatást gyakorol a
világra, legyenek azok Krisztusra és az igazságra nézve kedvezőek vagy kedvezőtlenek.
Bárcsak megláthatnánk Jézust! Akkor minden világiasság és emberi büszkeség a porba
hullana...
Be kell most fejeznem e levelet. Testvéreiteknek és rokonaitoknak, akikkel találkoztam,
adjátok át üdvözletemet. Az Úr gazdag áldása nyugodjon meg rajtatok.„Mind boldog az, aki
féli az Urat; aki az ő útaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van
dolgod.„(Zsolt 128:1-2) – 1892, 29.sz levél. * * *
„C” levél
Hanover Road
Victoria Park
Adelaide, S.A.
1892, November 7
Kedves _____ és _____ Testvéreim
Egyik vasárnap meglátogattam „z” testvérünk családját. Felesége egykor az egyház

tagja volt, azonban elolvasta Canright presbiter rólam szóló írását, ellenségessé vált velem
szemben és otthagyott bennünket. Ha egy hűséges pásztor viselt volna gondot reá, meg
lehetett volna menteni Isten ügye számára. Két órát töltöttem ezzel a testvérrel és
testvérnővel. Beszélgettünk és együtt imádkoztunk. Mialatt hozzá beszéltem, szemei
könnyben úsztak. Nagyon sajnáltam e drága, eltévelyedett bárányt, aki magára hagyatottan az
elveszés útjára lépett, mivel nem volt pásztor, akinek együttérző szeretete és gondviselése a
nyájhoz visszaterelte volna! Egyetlen reményünk, hogy az Úr a maga bölcsességével
kitisztázza a kételyeket és testvérnőnk gondolkozását megtisztítja.
Egyetlen lélek is – mennyire drága kincs, és milyen gondosan kellene törődnünk Isten
egyszülött Fia vérén megvásárolt értékkel! A drágán megvásárolt lelkekért túl nagy árat
fizetettek, hogy durván bánjunk velük. Szerető gondoskodásra, nagy-nagy türelemre és
kedvességre, nagyon finom és bölcs bánásmódra van szükségük. Addig nem tudtam
megpihenni, amíg nem keltem útra, hogy megkeressem az elveszett bárányt, bár nem volt
meghívásom. Mily boldog vagyok, hogy nekünk van egy Jézusunk, aki ismer minden szívet!
Minden gyülekezetünkben sok-sok belmissziós szolgálatra van szükség.
Örömmel tudatjuk, hogy iskolánk ezideig sikeres volt. Ilyen legyen imánk az Úrhoz:
olyan nyilvánvaló módon munkálkodjon az iskoláért, hogy férfiak és nők kiképzést kapjanak
misszionáriusi munkára és legyenek alkalmasak a különféle területeken való helytállásra.
Úgy érezzük, sokféle értelemben sokat veszítettünk a hetednapi adventisták múltbeli
történelmét illetően, mivel nem törődtek Isten, számukra adott bizonyságtételeivel az elmúlt
harminc év alatt. E bizonyságtételek világosan rámutattak: hogyan kell a gyermekeket
nevelni, mert ők Isten tulajdonai, és tökéletesíteni kell Istentől kapott képességeiket. Ez
legyen gondolkozásuk és beszélgetéseik fő témája. A sötétségben élő pogány nemzetek, és
azon nemzetek, akik már megkapták az örömhírt. Minden missziós találkozó legyen
érdekfeszítő, eleven, és mindki, aki Jézust szereti, a Krisztus Lelke által átitatott buzgalom
lelkületét vigye oda. Nehezedjen minden lélekre azoknak a szükséglete, akik nem
30
rendelkeznek az igazsággal és így vigyük őket Isten elé: „Ímhol vagyok én, küldj el
engemet!” (Ésa 6:8). Azonban a civilizált országokban már vannak „aratásra készen álló
búzamezők”. Nekik a jelenvaló igazságra van szükségük. Nem szabad figyelmen kívül
hagynunk a világ szükségleteit. A pogányok nagy hittérítője, Pál apostol, lelkében felindult,
amikor meglátta a bálványokkal tele várost. Hogy lehetséges, hogy Jézus sírt Jeruzsálem
felett? Akkor történt ez, amikor közeledett hozzá és szemlélte annak jövőjét.
Mindenki számára van elvégzendő munka, aki Krisztus nevéről neveztetik. Hajlandó
lesz elvégezni? Ha át akarjuk érezni a lelkek értékét, akkor gyakran kell a Kálvária keresztjére
tekintenünk és azon szemlélnünk a végtelen Isten haldokló Fiát, amint az elveszett világért
adja életét. Néznünk kell Őt és eltöprengeni, hogy mekkora értéket jelentett neki az ember. Át
kell itatódnunk Lelkével. Ami a szemünk előtt van, és amin gondolkozunk bizonyosan
hatással van lelkünkre és működésbe hoz lelkeket mentő tetteket. Így kerül a misszionárusi
munka megfelelő alapra.
Minden család, de főleg azok, ahol gyermekek vannak, nélkülözi a komolyabb
kegyességet, Krisztus megszentelő kegyelmét. A missziós erőfeszítés inkább abban álljon,
hogy adjunk, mintsem, hogy kapjunk. A kérdést így lehet megfogalmazni: A családon belüli
kötelességek, vagyis a missziós munka, nincs elhanyagolva? A válasz: igen, mert ha minden
családot és háztartást Isten szeretete és félelme járná át, a gyermekeket és a fiatalokat úgy
nevelnék, ahogyan kellene, komoly jellemformálás folyna, akkor átéreznék felelősségüket,
hogy értelmüket és szívüket az Istentől kapott, rájuk bízott munka szerint kell használni. Így
együttműködnének szüleikkel abban, hogy idejüket és képességeiket Isten szolgálatába
állítsák. Ha így folyna a nevelés, nagyobb volna a hatékonyság. A keresztény élet és a
személyes istenfélelem kialakulása így arányos.
Akik a legtevényekebbek hűséges munkájukkal, hogy Krisztusnak lelkeket nyerjenek,
lelki területen és odaadásukban a legnagyobb eredményeket érik el. Nagyon tevékeny életük
alakította lelkiségük eszközeit. Veszély rejlik abban, amikor a vallás elveszíti mélységét
abban, amiben kiterjedést nyer. Ennek nem szükséges így lennie, ha hosszú prédikációk
helyett bölcs oktatásban részesülnek az újonnan hitre jutottak. Tanítsuk őket azzal, hogy
teendőket adunk nekik valamilyen lelki munkában, hogy első szeretetük ne múljon el, hanem
buzgóságukban növekedjenek. Érezzék, hogy nem úgy kell őket „hordozni” és nem
támogatásra szorulnak a gyülekezetben, hanem ők maguk is képesek gyökeret verni. Számos
talentumuk szerint sokféle munkában részt vehetnek, amelyek hasznosak a gyülekezetnek,
hogy az, Istenhez közelebb kerüljön és sokféle úton-módon munkálkodva hatással lehetnek az
gyülekezeten kívül eső tényezőkre és így jótékony hatást fejthetnek ki a gyülekezeti életre. A
gyülekezet bölcsessége és jóléte sokatmondó befolyást jelent a saját javára. A zsoltáríró így
imádkozott a gyülekezete boldogulásáért: „Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg
minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Hogy megismerjék e földön a te utadat, minden
nép közt a te szabadításodat.” (Zsolt 67:2-3)
Üdvözítőnk teljes éjszakákat töltött Atyjához való imában és a keresztyén egyház
alapját és missziós tevékenységét éppen az imádság alapelemével fektették le. A tanítványok
egy szív, egy lélek voltak, hívták Urukat, hogy a Szent Lélek kitöltessen rájuk. Miközben a
Szent Lélek különféle eszközökön keresztül gazdagon adatik, minél jobban keressük, annál
31
jobban szétárad. Eképpen, mialatt buzgó munka folyik lelkek mentéséért, folyamatos
szükségletünk lesz, hogy újra és újra a minden hatalom forrásához forduljunk és így a lélek
szokásává válik az Istennel való kapcsolat ápolása. Így, hit által, mindig inni fogunk az élet
vizéből és ez soha nem fogy el.
A munka fokozatosan növekszik és bővül – hatások és ellenhatásokon folyamata. Az
Isten iránti szeretet és odaadás cselekedetekre váltja a jóakaratot, ez utóbbi pedig megerősíti a
hitet és lelkierőt. Mily nagy szükségünk van mennyei bölcsességre! Nos, hát nem kaptunk
elnyerésére ígéretet? „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki
mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel,
semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél
hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól.”(Jak 1:5-
7) Mekkora bizonyosság ez számunkra! Mily teljes és átfogó! Vegyük úgy az ígéretet
ahogyan az le van írva. Az Úr azt akarja, hogy hit teljességének bizonyosságával jöjjünk
hozzá, bízzunk szavában, hogy megcselekszi azt, amint állítása szerint ígérte.
Oh bárcsak átéreznénk azt, mennyire fontos a gyülekezet minden egyes tagját tanítani,
hogy tegyen valamit. Fel kellene fognunk egyen-egyenként azon ünnepélyes kötelezettséget,
hogy a keresztyén kötelessége munkába állítania összes, Istentől reábízott eszközeit és
képességét és talentumai legvégső határai szerint kellene azon munkát végeznie, amit az Úr
elvár tőle, hogy tegyen. „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége
rajtad feltámadt.” (Ésa 60:1)
Ha a lelki érzékenységünk megfelelő volna, felfognánk Isten terveit és
elgondolásait. „Néktek adtam a tengereket, a világra bíztam az evangéliumot, hogy missziós
hajók küldessenek a tenger szigeteire” (Ford. megjegyz: ez idézet egy metodista magazinból,
melynek címe: The Witnessing Church – „A bizonyságtevő egyház). Több hitre, több
megszentelt képességre van szükségünk. Magasztos és nemes indítékoknak kell megszületni
lelkünkben. Nincs vesztegetni való időnk, nem lehetnek vitára való szavaink. A vitatkozásra
szánt időnket Istenhez való imára fordítsuk, hogy szálljon ránk Szent Lelke, lágyítsa meg,
törje össze a kőszívet, hogy abból hús-szív legyen. Megszentelt tetterőre van szükség. A
mennyei seregek indulásra készek, de hol vannak az Istennel együttműködni akaró földi
társaik?
Tapasztalt vezetőkre van most szükségünk, akik az Úr hívő gyermekeit
munkacsapatokba szervezik. Nem tekinthetünk semmire úgy, mint amit túl nehéz volna
felvállalni, ha az Úr seregének Vezetője tervezi a munkát, szervezi a csatát és vezet
bennünket, „rettenetes (sereget) mint ”zászlós tábor”-t (ÉnÉn 6). Minden hadmozdulat
győzelem lesz. Jézusra, mint állandó vezetőnkre van szükségünk.
Emberek és eszközök kellenek e terüteken. Eszembe jut szegény Melbourne, amelyben
nagy a szegénység és nincs neki gyülekezete. Ahogyan a munka kibontakozik, terveket kell
kigondolni, hogyan tudjon az érdeklődés fennmaradni, hogy ne haljon el. Az Úrnak valahol
vannak számunkra anyagi eszközei. Isten ügyének sáfárai kapjanak felhívásokat, hogy
segítsenek. Felülről jövő bölcsességre van szükségünk okos tervezéshez és a fejlesztések
arányos véghezviteléhez. Önmegtagadást kell mindenütt gyakorolni. Jelentős erőfeszítéssel
járt az a sok-sok kicsiny jótékonyság, amely most az Úr kertjét öntözi és gazdagítja. Többet,
32
sokkal többet kell az egyéneknek tenni eszközeik takarékosabb felhasználására, hogy többet
tehessenek Isten művéért. Igen szomorúvá tesz, hogy ebben az országban korlátozottak az
anyagi eszközök. Segítségre van szükségünk a munka előbbre viteléhez. Nem tehetünk mást,
mint az Urat kérjük, hogy mozgassa meg emberek szívét a rájuk háruló munka ügyében.
Nagyfokú az énszeretet és az önzés. Isten jóra késztető hatalma változtassa meg a szíveket és
a jellemeket. – 44. sz. levél - 1892. * * *
„D” levél
Új Zéland, Auckland
1893 március 17
Kedves Testvérem!
...Ha azokat a dolgokat szemléljük e világon, amelyek zavaróan hatnak ránk, akkor
előfordulhat, hogy reményvesztett és rossz lelkiállapotba kerülünk, ahogyan azt Sátán akarja.
Ez azért van, mert ha e dolgok kötik le gondolatainkat, ezekről beszélgetünk, akkor
elcsüggedünk. Azzal, hogy másokat bírálunk, mert nem mutatják ki szeretetüket, saját
lelkünkben fojtjuk el e nemes érzést. Vajon értékeljük és átéljük-e személyesen is Krisztus
irántunk való szeretetét, amit életével képviselt? Ha igen, akkor költességünk e szeretetet
mások iránt kimutatni. Óvakodjunk attól, hogy mások nagy hibái felett időzzünk, azokat
szemléljük, ezekről beszélgessünk és nem mutatjuk ki testvéreinknek
szeretetünket. Lehetőség szerint minél kevesebb időt töltsünk ezzel és inkább azokra a drága
igazságokra figyeljünk, amelyeket az Isten oltáráról származó „eleven szén” (Ésa 6:6) által
megtisztított ajkak hirdetnek. Dicsérd Istent, hogy „világosság támad fel az igazra, és az
egyenesszívűekre öröm.” Szólj arról, hogy amit kaptál, az a lelkednek olyan volt, mint
„lakodalom kövér eledelből” (Ésa 25:6) Tedd bizonyossá, hogy ezt úgy használod fel
jellemépítésednél, mint az igazság egy szilárd pillérét. Engedd, hogy a hallott magasztos
igazságot Isten tegye láthatóvá életedben, mint aki hűségesen teljesíti alapelveit.
Lehetséges képzeletbeli világot teremteni a saját elménkben és olyan ideális egyházat
kiábrázolni, ahol Sátán kísértései többé nem sugallnak gonoszságot, tökéletesség azonban
csak a képzeletvilágunkban létezik.Ez egy elbukott világ és az egyház olyan szántó, ahol búza
és konkoly nő. Az aratásig együtt növekednek. Nem a mi dolgunk emberi bölcsesség szerint
kiszaggatni a konkolyt, nehogy Sátán sugallatára a búzát is kiszedjük abban a hiedelemben,
hogy az konkoly. A felülről való bölcsességet az kapja meg, aki szelíd és alázatos szívű. Ez a
bölcsesség nem arra viszi az embert, hogy Isten népét megrontsa, hanem hogy építse. ...
Oh, kérlek, biztasd lelkedet, hogy Jézusra tekintsen. Mondd el mindenkinek, mennyire
veszélyes saját lelki egészségét és üdvösségét elhanyagolnia azzal, hogy mások beteg lelkét
szemléli és a Krisztus nevét vallók jellemhibáiról beszél. Az ember lelke nem fog egyre
jobban Krisztusra hasonlítani a gonosz dolgok szemlélésével, hanem inkább az általa szemlélt
gonoszhoz fog hasonlóvá válni. Ugyanazon énszeretet, ugyanazon engedékenység,
hebehurgyaság, érzékenység, véleményünkhöz való ragaszkodás, tanácsok elfogadásával
szemben mutatott makaccsság, önigazult ítélkezés válik nyilvánvalóvá azokban, akik a
kritikát gyakorolják, mint akik azt kapják. Úgy fognak cselekedni, mintha nem Krisztust
33
kapták volna követendő mintának és példaképnek. Oh, mily nagyon kell óvakodnunk attól,
hogy ne éljünk Sátán eszközeivel!...
Kedves Testvérem! Megtanulhattad, mivé válik az ember, még a hitvalló keresztények
között is, amikor nincs szoros kapcsolatban Istennel. Azonban kérdezem tőled: mit jelent ez
számodra? Azt, hogy most már így szólhatsz?- Olyan gyenge vagyok, mint e szegény,
tévelygő lelkek közül a leggyengébb? Elmondhatod, hogy most már tudod: Krisztustól való
kegyelemre és erőre van szükség, hogy alázatos szívvel elfogadjuk a szolgáitól kapott
feddést, figyelmeztetést és tanácsot az Úr szavából. A keresztényt Isten Lelke tanítja igazi
alázatosságra és ha magabízásunknak még a szikrája is megvan, akkor ez felszínre tör és
megmutatja romlott gyümölcseit...
Aki nem fogad el intést és tanácsokat az Istentől való emberi eszközöktől, abban a
veszélyben van, hogy a mennyei tanácsot is elutasítja és végzetes tévedést követ el, hacsak
nem változik meg a lelkülete. Gyanakodva fog másokra tekinteni és azt gondolja ők
tévelyegnek és ezzel a magatartással nem lesz esély helyretenni az illetőt, mert úgy fog
érvelni, hogy arra nincs szüksége. A keresztények legyenek taníthatók, rendelkezzenek
önuralommal, vegyék fontolóra azokat a dolgokat, amit eléjük hoznak. Féljenek attól, hogy
lehetséges: útjaik, amelyeken járnak nem tökéletesek, amikor testvéreikben oly sok hibát
látnak, ami arra viszik őket magukat, hogy vádolják és kárhoztassák őket...
Az a fajta bölcsesség, ami elhidegüléshez, különbözéshez, harcokhoz vezet nem az a
bölcsesség, „amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irígység és czivakodás
van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van. A felülről való bölcsesség pedig
először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó
gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.Az igazság gyümölcse pedig
békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.” (Jak 3:15-18).„...
Oh jaj, miért van az, hogy mi, emberek, annyira könnyen engedünk a kísértéseknek?
Oly bizonytalanok vagyunk elhatározásainkat illetően? Miért vagyunk oly gyengék, amikor
Isten igéjét a gyakorlatba ültetjük?! Miért oly erőtlenek az emberek, amikor cselekdniük
kell? Miért látszik Jézus dicsősége olyan haloványan? Miért van az, hogy a Tőle való drága
kincseket annyira nem fogjuk fel, szeretetét ennyire tökéletlenül éljük át? Szóljon imánk
eképpen: „Uram, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.”—63.sz. levél, 1893. * * *
„E” levél
„Sunnyside”
Cooranbong, N.S.W.
1897 március 8
Bárcsak igazán megértenénk, hogy a megfeszített Krisztus hitünk nagyszerű tárgya. Ha
életben maradt volna, nem válhatott volna Megváltónkká. Meg kell ragadni hitünkkel a
világért adott áldozatát, amit életével bemutatott. Életének szentsége, irántunk érzett gyengéd
szeretete, az emberi szenvedés iránt tanúsított együttérzése nem menthetett volna meg
bennünket, ha ezen a ponton megállt volna. Műve addig nem volt befejezett, amíg a
kereszten, haláltusában így kiáltott: „Elvégeztetett”. Sátán hatalma addig nem tört meg, amíg
Krisztus el nem érte megaláztatásának legmélyebb szintjét, amikor már nem lehetett tovább
34
menni. Halála volt az, amely kielégítette Isten igazságszolgáltatását. Ilyen árat fizetett Isten
megváltásunkért. A műből már semmi sem hiányzik csak az emberi akarat, hogy térdet
hajtsunk, az énünket megtagadjuk és hogy Krisztus éljen a szívünkben. Át kell adnunk a lélek
templomát.
Minden, amink van, Isten tulajdona. Időnket, talentumainkat, befolyásunkat
szolgálatába kell állítanunk. Pénzünket csak letétbe kaptuk, hogy vele Istent szolgálhassuk.
Nem azért adatott, hogy nagyobb tisztességet nyerjünk másoktól, hanem hogy hűséges
szolgaként, állandóan Isten iránti tiszteletünk és az Ő dicsősége legyen lelki szemeink előtt.
Isten igényt tart egész szívünkre, osztatlan, Hozzá való ragaszkodásunkra. Semmit sem
tarthatunk vissza Tőle, mivel mindnyájunkat áron vett meg.
Isten igéje zsinómértékétől nem lehetséges bűn nélkül elhajolni. Aki nem tartja Isten
akaratát mindenekfelett valónak, annak még meg kell tanulnia a szentség legfontosabb
alapelveit...
Aki Isten törvényét áthágja, annak nincs biztonsága, nincs nyugalma nincs igaz élete.
Isten semmivel sem kíván kevesebbet, mint önmagunk Neki történő teljes átadását...
Megszakad a szívem azon lelkekért, akik a föld történelme utolsó napjaiban élnek és
mégsem érzékelik, mi vár rájuk. Ha a jövőt takaró fátyolt el tudnánk távolítani és mindenki
meglátná és megértené, hogy nagyon közel van azon idő, amikor Isten másként fog
viszonyulni az emberi romlottsághoz, akkor hatalmas megújulás következne be a földön.
Ha a mennyei tanácstestületben Isten úgy döntene, hogy azonnali halállal büntetné meg
azokat, akik ellene szegülnek határozott parancsainak, akkor ez oda vezetne, hogy sokkal
nagyobb gondossággal óvakodnának azon dolgoktól, amelyek az Ő szemében bűnnek
számítanak. Maguk azok, akik Isten szeretetteli kérlelését és figyelmeztetéseit semmibe
veszik, akik nem hajlandók gonosz útjaikat elhagyni, elővigyázatosabbak volnának, hogy
mentsék életüket még akkor is, ha nem szeretik Istent.
Azonban Isten úgy intézte egyszülött Fiával való tanácskozása során, hogy az ember
szabad erkölcsi lény maradjon egy bizonyos próbaidőre. Szemei jól látják az emberek fiainak
minden dolgát, azonban nem kényszeríti ki egyetlen ember szolgálatát sem. Ha elnézésében
és türelmében tanúsított szeretete nem készteti az embert bűnbánatra és országa törvényei
iránti teljes átadásra, akkor hagyni kell őket, hogy választásuk szerint szolgáljanak, akinek
akarnak. Életük bizonyára tanúsítani fogja választásukat. Ha a bűnt szeretik és úgy döntenek,
hogy semmibe veszik törvényeit elegendő próbatétel és megpróbáltatás után, akkor ügyük
végleg eldől. A mennyei családba Isten nem vehet fel ilyeneket. Büntetésüket aszerint fogják
kapni, amilyen súlyos volt Isten iránti ellenszegülésük és lázadásuk. Isten hosszűtérése és
elnézése minden lehetőséget megad az embernek, hogy bűnbánatot tartson és Krisztushoz,
egyedüli reményéhez forduljon.
Isten jósága és elnézése miatt sokan jutottak el arra a megfontolásra, hogy megbecsülik
irgalmát és irántuk tanúsított szerető jóindulatát, ami aztán megtérésre vezette őket. Másrészt
pedig vannak olyanok, akik nemtörődöm módon visszaéltek irgalmával. Örök veszteségükre
és gyalázatukra, Sátán gondolkozásmódját és akaratát követik tekintet nélkül arra, hogy
engedetlenségük és bűneik miatt bizonyosan eléri őket a büntetés. Meg kell tanulniuk, hogy
35
Isten senki emberfiának nem adja tisztességét és dicsőségét. Nem engedi, hogy törvényeihez
tiszteletlenül viszonyuljanak. Nem hagyja, hogy emberek közönyösen és megvetéssel
tekintsenek azokra anélkül, hogy a megfelelő a büntetést ne szabná ki.
„Mivel az ítélet nem végeztetik el hamar a gonoszságnak cselekvőjén, egészen arra van
az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek” (Préd 8:11, pontosított
fordítás szerint). Azon eszközökkel, amelyeket Isten könyörületes gondviselésében használ,
hogy meglágyítsa és alázatossá tegye az emberi szíveket, Sátán arra bátorítja a romlottakat,
hogy bűneikben és keményszívűségben maradjanak és megátalkodottan folytassák
lázadásukat és törvényszegéseiket. Erre már Dávid napjai óta sokan így kiáltanak, ahogyan a
zsoltáros: „Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. Inkább szeretem
azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.” (Zsolt 119:126-127).
„Oh, bárcsak mindenki meggondolná, mielőtt túl késő, hogy Isten irgalmának és
béketűrésének van határa! Akadnak olyanok, akik a kapott világosság mellett tanúsított
arcátlanságukkal nagyon közel vannak ahhoz, hogy ezt a határt túllépjék. Gondolkozásuk
szerint és szívükben ezt mondják: „Halogatja még az én uram az eljövetelét” – és közben
esznek és isznak a részegesekkel. Azonban Isten az ilyenekre kimondja: „hirtelen pusztulás
jön rájuk... és semmiképen meg nem menekülnek” (1 Thessz 5:3, az angol King James
fordítás szerint).
Napjainkban, amikor nagy világosság származik Isten szavából, sötét rejtélyeket hoz
napvilágra és tesz egyértelművé, elmondhatjuk, hogy most van az ideje mindazok számára az
irgalomnak, a reménynek, az örömnek, akik ezeknek hasznát akarják látni. Mindazoknak,
akik hajlandók megnyitni elméjüket és szívüket az igazság napjától való világosság számára.
Van azonban egy ezzel ellentétes csoport. Ők nem kívánnak a világosságra jönni, akik
megvetik az igazságot, mivel felfedi tévelygésüket, törvénytaposásukat és bűneiket és ennek
következményeként, vétkeikben vesztegelnek, romlottságuk és arcátlanságuk mindent betölt.
Vannak a világ táján olyan szorgalmas, próféciákat tanulmányozó emberek, akik egyre
több és több világosságot nyernek az Írások kutatásával. Minden nemzetben, és minden nép
között megtaláljuk őket. A legnagyobb tévelygésekből szabadulnak, és azok között foglalnak
majd helyet, akiknek volt bőven lehetőségük és kiváltságuk e lelki dolgokra, de nem becsülték
meg azokat. Az előző csoport „félelemmel és reszketéssel” munkálta üdvösségét, hogy Isten
akratának cselekvésében és útjainak megismerésében nehogy híjával találtassanak, amíg azok,
akiknek nagyobb világosságuk volt, a saját érzéki természetük romlottsága miatt
elfordultak Krisztustól, mivel nem volt kedvükre az, amit kíván tőlük. Isten azonban nem
marad tanúk nélkül. Az egy órát dolgozó munkások a tizenegyedik órában belépnek, teljes
szívüket, minden talentumukat és az összes rájuk bízott eszközt a munkába viszik, hogy az
előbbre haladjon. Mivel elvhűek, meg fogják jutalmukat kapni, nem bújnak ki kötelességeik
alól, hogy Isten üzenetét és tanácsait hiánytalanul hirdessék. Amikor azok, akik világosságban
bővölködtek, az Isten igéje által szabott korlátokat elvetik, törvényét semmissé teszik, mások
jönnek majd, hogy betöltsék az eltávozottak helyét és elvegyék az örök élet koronáját.
Miközben sokan vannak, akik az Igét, az Igazságot, Jehova szent törvényét holt
betűvé silányítják, saját életpéldájukkal tesznek bizonyságot arról, hogy Isten törvénye nehéz
és terhes, és így szólnak: „levetjük ezt az igát és szabadok leszünk, nem kívánunk többé
36
szövetségben maradni Vele. Tetszésünk szerint akarunk járni.” Ez idő alatt jönni fognak
olyanok, akiknek nagyon szerény lehetőségeik voltak, téves utakon jártak, mivel nem
ismertek jobb utakat, de most a világosság sugarai elérik őket. Ahogyan Krisztus szava
megszólította Zakeust: „a te házadban kell ma megszállnom”, ugyanígy fogja őket is az Ige
megérinteni. Az pedig, akiről úgy gondolták, hogy megkeményedett szívű bűnös, olyan
finomlelkű embernek fog találtatni, mint egy gyermek, mivel Krisztus reá tekintett.
Hatalmas munkát végez Urunk. Választásuk szerint sorakoznak fel az emberek. Sokan,
még azok közül is, akiket pogányoknak tartunk, Krisztus oldalára állnak, miközben akik
megütköznek - ahogyan a tanítványokkal is történt – ők el fognak távozni és többé nem járnak
Urukkal. Mások jönnek a helyükre és elfoglalják az üresen hagyott helyeket. Nagyon közel az
idő, amikor az ember eléri a megszabott határokat. Mostanra már majdnem elérte Isten
hosszűtérése, kegyelme és irgalmassága határát. A mennyei könyvekben a feljegyzések így
hangzanak: „Megmérettél és híjával találtattál.” Isten be fog avatkozni, hogy érvényre jutassa
a Neki kijáró tiszteletet, elfojtsa a gonoszság burjánzását és az ember arcátlan
törvényszegését.
Vajon milyen hatást fog gyakorolni az igazakra az, amikor Isten törvényét
érvénytelenné akarják tenni? Megfélemednek, mivel egyetemes megvetés irányul Isten szent
törvénye ellen? Azon igaz hívők elkezdenek majd habozni, akik eddig hittek az „Így szól az
Úr”-igében? Szégyellni fogják magukat, mivel úgy tűnik, hogy az egész világ megveti Isten
igaz törvényét? Elsodortatnak, mert a gonoszság mindent áthat? Nem. Akik Istennek átadták
magukat, hogy Neki szolgáljanak, számukra a törvénye drágább lesz, amikor jól látható az
ellentét az engedelmes és a törvényszegő között. Ezzel arányosan, amikor Sátán
jellemvonásai láthatóvá válnak az Isten törvényeit megvető és megtaposó emberekben, a
hűséges követők számára a szent elvek drágábbak és értékesebbek lesznek. Ezt fogják
mondani: „; megrontották a te törvényedet. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint
az aranyat, mint a legtisztább aranyat.” (Zsolt 119:126-127) Azok lesznek ők, akik Isten
kegyelmét mindezideig hűségesen hirdették, akiknek Isten parancsolatai iránti szeretetük a
körülöttük lévő, rájuk háruló megvetéssel együtt növekedett.
Az egyház és gonosz emberek összhangba kerülnek az Isten törvénye iránti
gyűlöletükben és ekkor jön a válság. Ekkor fogjuk látni a Malakiás könyve 3:13-15
szakaszában leírt csoportot: „Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt
mondjátok: Mit szóltunk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna,
hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább
magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és
megszabadulnak, noha kisértik az Istent!” Itt látunk egy olyan elégedetlen és hitvalló
keresztény csoportot, akiknek fő dolga a zúgolódás és panaszkodás, Isten iránti vádaskodás,
amit azzal tesznek, hogy Isten gyermekeit vádolják. Semmi hiányosságot nem látnak
magukban, de nagyon sok neheztelni valót másokban.
Azonban miközben e csoport morgolódik, panaszkodik és hamis módon vádaskodva
Sátán munkáját nagy odaadással végzi, egy másik társaságot pillantunk meg: „Akkor
tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv
iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét. És azon a napon, azt mondja
37
a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, amint kiki
kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az
igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.” (Mal 3:16-
18).
A fenti kérdéskör tör fel erőteljesen a gondolataimban. Szeretném, ha megfontolnátok,
mivel rendkívül fontos ügy ez. Vajon melyik csoporttal azonosuljunk? Most kell választanunk
és rövidesen meg fogjuk látni a különbséget azok között, akik Istent szolgálják, és azok
között, akik nem. Olvassuk el Malakiás negyedik fejezetét és gondoljuk végig nagyon
alaposan. Isten napja egyre közelebb kerül. A világ átformálta az egyházat. Összhangban
vannak egymással és rövidlátó irányvonalat követnek. Protestánsok fogják kimunkálni, hogy
az ország vezetői a bűn emberének elvesztett hatalmát és befolyását helyreállítsák, azét, aki
Isten templomában ül, aki istenként mutogatja magát. A római katolikus elveket fogja az
állam a saját gondjaiba és védelmébe venni. E nemzeti hitehagyás után gyorsan bekövetkezik
a nemzet megromlása. A bibliai igazságokkal történő tiltakozást nem fogják eltűrni azok, akik
Isten törvényét nem tették cselekedeteik zsinórmértékévé. Ekkor halljuk majd – képiesen
szólva - a sírokból a mártírok hangját, akiket János apostol látott látomásában. Ők voltak
azok, „akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. (Jel.
6:9/b). Ekkor fog felhangzani Isten minden igaz gyermeke szájából az ima: „Ideje, hogy az Úr
cselekedjék; (mivel) megrontották a te törvényedet. ”
Amikor ősszüleink a bűneset miatt korábbi szent állapotukat elhagyták, akkor Isten
törvénye megrontatott. Ekkor lépett elő Krisztus, mint Megváltó és próbaidőt kaptak a föld
lakói. A Noé napjaiban élő emberek semmibe vették Isten törvényét és ez az állapot addig
romlott, amíg Isten emléke majdnem teljesen eltűnt a földről. Gonoszságuk olyan méreteket
öltött, az erőszak, a bűncselekmények és minden féle bűn olyan erőteljessé vált, hogy az Úr
vízözönt bocsátott a világra és elsöpörte annak lakosait. Azonban kegyelem volt az ítéletben.
Noé és családja megmenekültek. Látjuk, hogy Szodoma és Gomora pusztulásakor az Úr
közbeavatkozik. Tűz száll alá az égből és elpusztítja a gonosz városokat.
Az Úr időről-időre megmutatja, hogyan cselekszik. Jól tudja, mi folyik a
földön. Amikor válság jön, felfedi magát, közbelép, hogy megakadályozza Sátán terveit.
Gyakran megenged dolgokat nemzetekkel, családokkal és egyes személyekkel, amikor válság
következik reájuk és azért teszi, hogy beavatkozása jól észrevehető legyen. Ekkor tudatja azt,
hogy van Isten, aki megtartja és megvédi népét.
Amikor a Jehova törvényével való szembeszegülés csaknem egyetemessé lesz, amikor
népe szorongatott helyzetbe jut, mert embertársai bántalmazzák őket, Isten közbe fog
avatkozni. Megválaszolja népe buzgó imáját, mivel szereti, ha népe teljes szívvel keresi Őt és
Szabadítóként tekint Reá. Népe keresni fogja Őt, Ő pedig felkel, mint védelmezőjük és mint
olyan, aki sérelmeiékért bosszút áll. Az ígéret így hangzik: „Az Isten nem áll-é bosszút az ő
választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal...?
A protestáns kormányzat különös helyzetbe fog jutni. A világ mintájára alakul át.
Istentől való eltávolodásuknak megfelelően, azt is ki fogják munkálni, hogy hamisság és
hitehagyás váljon a nemzet törvényévé. Az igazság világosságát képviselők helyébe irígységet
és gonosz vélekedéseket engednek, amelyek meggyengítik az emberek egymással való
38
egységüket és egymás iránti szeretetüket. Szálljanak fel egyesült imáik a menny Istene elé,
hogy keljen fel és vessen véget a világunkban gyakorlattá vált erőszaknak és visszaéléseknek.
Több ima és kevesebb beszélgetés – ezt kívánja Isten és ez teszi Isten népét erős toronnyá. –
123.sz levél, 1897.
39
6 – Kivonatok a Wessels családnak írt további levelekből

Az igazság kovásza
Forduljunk különös érdeklődéssel Isten műve iránt. Teljes lelkünk buzgalmával
végezzük a munkát amíg tart a nappal, mivel el fog jönni az éjszaka, amikor ember már nem
tehet semmit. Figyelmeztetni kell a világot. Nincs merszem közömbösen viselkedni, amikor
veszendő lelkek vannak veszélyben, akikért Krisztus meghalt. Az igazság kovászát be kell
oltani. Látjuk, hogy a nagyvárosok olyanná válnak, mint ahogyan Noé napjaiban történt,
amilyenek Sodoma és Gomora voltak. Lakói ültetnek, építkeznek. Szenvedélyeiket
felkorbácsolják a játékok, a lóversenyek és az oly sokféle mértéktelenség, amelyeket
felsorolni is nehéz. Az emberek lázban égnek és szívük együtt dobban amint szentségtelen
érzelmeik hatalmukba kerítik őket. Ezrek és ezrek süllyednek elméjüket megbénító
tompultságba. Olyan mélyen alszanak, mintha kábítószer hatása alatt lennének. Bűneikben és
vétkeikben halottak és Istenért végzendő munka mégsem történik ezekben a városokban. Ez
az állapot a romlás felé tart, aminek a vége erkölcsi lezüllés, amely a lélek halálát jelenti. Ne
rémüljünk meg ezen?
Semmi más, csak az igazság kovásza képes elérni e nagyvárosok lakosait. A nagy
„VAGYOK” segítségére kell támaszkodni. Hirdetni kell, hogy létezik gyógyító forrás: „Aki
szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyon.” A Megváltó szeretetét be kell mutatni, hogy
gyógyulhassanak a bűntől megsebzett lelkek. A bűntől bénult lelkekre ki kell áradnia a
Szentlélek hatalmas energiáinak összes megelevenítő, gyógyító, átformáló erejével. Más
módszert e munka elvégzésére nem látok, mint az egészségügyi missziót. – 130 sz. levél,
1897.
Az igazságot ellenzők
A mostanában hitehagyókká lettek állítása szerint a nyugalomnap nem jelent sokat.
Nem számít, vajon megtartjuk-e vagy sem. Azt mondják: ők megszentelődést hirdetnek, de ők
vajon kitől nyerik ezt el? Hűtlenségük bíráló megjegyzéseikkel kezdődik. E ponton buktak el
és ezen a ponton fognak sokan elbukni. Ha panaszkodunk a szolgáló testvérekre, ha
gyanakodva tekintünk az Úr által,az egyház részére adott ajándékokra, ha mindig valamilyen
hibát, hiányosságot találunk abban, amit mondanak vagy tesznek, akkor az ellenséget
követjük. Ha az ember ilyen fajta nevelést választ magának, akkor Sátán mesteri módon fogja
segíteni. A gáncsoskodók, miután mindent elmondanak, ami szerintük helytelen, a tettek
mezejére lépnek és hozzáfognak hazugságok gyártásához. Visszaélnek a beléjük vetett
bizalommal és azon lesznek, hogy azok hírnevét rontsák le, akik mindig is a leghűségesebb
barátaik voltak. – 126 sz. levél, 1897.
Ellen White adakozással kapcsolatos példamutatása

Megtérésem óta összes képességemet, talentumaimat, vagyis a pénzemet, az Istentől
kapott drága időmet az Úr Jézus Krisztus szolgálatára szánom. Amit építek az időtálló és
örök. Mindent mérlegelek, hogy jómagam milyen épületekre adjak pénzt, nehogy a források
megvonásával bármilyen módon hátráltassam Isten ügye építését. Nem bántam meg, hogy
40
eddig ezt tettem. Átéltünk már megpróbáló időket, de mindezekben is elmondhatjuk: megérte.
– 130 sz. levél, 1897.
A pletykálkodás bűne
Akik pletykás természetükkel gonosz dolgokat tesznek, akik bármilyen irígységgel,
gonosz gyanakvásaikkal vagy kapzsisággal gonosz elképzeléseket és gondolatokat hintenek
szét, azok viszályt szítanak és megszomorítják Isten Szent Lelkét mivel Isten tervével
ellentétes módon cselekszenek és nem Krisztusnak, a tanítványok egységéért mondott imájára
adnak választ, mely szerint a tanítványai úgy legyenek egyek, amint Ő egy az Atyával. Ezzel,
teljes mértékben az ellenség által kijelölt utat követik. – 20 sz. levél, 1899.
Egészségügyi missziószolgálat
Volt idő, amikor Amerikában, az Isten ügyében végzett munka nagy segítségre szorult
az új területeken. A munka során rengeteg nehézség és mindenféle ellenállás támadt. Ahol az
igazságot befogadták, ott áldásként hatott. Felemelte az erkölcsileg lesüllyedteket,
megjobbította a gonosztevőket, jó nevelést adott a tudatlanoknak, megvigasztalta a
gyászolókat, megfékezte az elnyomást és megszabadította a megkötözötteket. Sokféle
területen történtek pozítív változások. Az igazság, ahogyan az Jézusban van, méltó helyet
kapott a világban és előbbre kellett volna jutnia győzelemről győzelemre jutva.
A jelenvaló igazság azzal haladt előbbre, hogy megtanította az embereket az Írások
kutatására. Tudományos kutatók és az igazságot minden területen kutató emberek figyelmét
hívta fel. A testi egészség megjobbítását célzó reformokra, szellemi és erkölcsi igazságokra
hívták fel a figyelmet az isteni világosság fényében.
Mindenütt, ahol az igazság fénye Amerikából más országokba is eljutott és lelkek tértek
meg, ugyanilyen eredményeket tapasztaltak. Amint az igazság új területekre jut el, ott
láthatóvá lesz a nyoma...
Mindezeken a területeken az egészségügyi misszió-munkának és az örömhír
szolgálatának együtt kell haladnia. Az Úr szőlőskertjében végzett munka új területeinél,
azokban az országokban, ahol erős előítéletek élnek és a szokásaikban megrögzött emberek
esetében, az igazságot eleinte nem lehetett valamennyi határozott pontján bemutatni. Az
egészségügyi misszió-munkának kell előkészítenie az utat az igazság befogadásához. Ezután
következzen az, hogy jó ítélőképességű emberek mutassák be a bibliai igazságokat, akik
alkalmasak a munka továbbvitelére, mivel ők maguk a Szentlélek által dolgoznak. Ekkor
fogjuk majd a reformokat meglátni. Az igazság műve abban fog megnyilvánulni, hogy
nemessé teszi a közönségest, elnyomja a zsarnokságot, megszabadítja a megkötözöttet és
megreformálja a közügyek intézését.
Ha Afrikában úgy haladt volna a munka, ahogyan annak haladnia kellett volna, akkor a
jelenlegi háború nem lett volna olyan, mint amilyen most. A Biblia igazságainak bemutatása,
az orvosi egészségügyi misszió-munkával karöltve, megnyerte volna a népet, akik, ha
megfelelő bánásmódot kapnak, nem olyan hűtlenek és gonoszak. Az általuk befogadott
igazság határozottabb változásokat munkált volna, mint abban az úgynevezett keresztény
országban, amely az örömhírt hirdette nekik. –Ms 178, 1899.
41
Egység az egyházban
Az Úr azt szeretné, ha egyháza minden versengéstől és viszálytól megtisztulna. A jellem
minden állapotában legyen összhangban Jézus Krisztus jellemével. Ekkor, az egységre úgy
tekintünk majd, mint biztos következményre. Akik szeretik Istent és megtartják
parancsolatait, azokon mindig Krisztus szelídsége és alázatossága fog meglátszani, mivel Ő
volt a nagy Tanítómesterük. Isten Lelkétől nyert formáltatásra van szükségünk. Naponta
érzem: egyre nagyobb hitre és erőre van szükségem, hogy Krisztus jellemét mutassam be a
világnak. – 24 sz. levél, 1900.
Önmegtagadás a munka érdekében

Isten szemében minden lélek értékes és így azon töprengek, mit lehet tenni azon
elhanyagolt területekért, ahol Isten nyája pásztor nélkül él. A következő gondolatom támadt:
ha minden Hetednapi Adventista család az 1900-as évben elhagyná felesleges kiadásait, és az
így megtakarított összeget az Úr kincsestárába hozná, akkor volna eledel az Úr
házában. Gazdag áldás áradna azokra, akik ily módon gyakorolnak önmegtagadást. Az Úr
többet adna nekik, hogy tovább adhassák. Oly nagy szükség volna most az önmegtagadás e
gyümölcseire, hogy a munkaterületeken dolgozó női misszionáriusokat támogassuk! Óh, hogy
mennyire sóvárog a lelkem azon centek, kisebb és nagyobb összegek után, amelyeket
könnyelműen elköltenek azok, akik nem jönnek rá: sokat fecséreltek el énjük és büszkeségük
miatt. Krisztusnak nagyon nagy öröme volna ha férfiak, asszonyok és gyermekek saját
élvezeteikre meggondolatlanul elköltött pénzt jó célra fordítanák. Ha megtagadnák
kedvteléseiket és e pénzt arra a munkára fordítanák, amely Krisztus szemében a legdrágább.
Krisztus mindenkinek, idősnek és ifjúnak ezt mondja: „Isten munkatársai vagyunk, Isten
szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
Isten népére munka vár, hogy képességeiket helyesen használják. Isten arra vágyik,
hogy mindenki kivegye a részét azon összegek megtakarításának terheiből, amelyekre igény
támad amikor sok-sok kérés érkezik a műve előbbre vitele érdekében. E munka soha nem
szünetelhet, hanem forrásokra van szükség az oktatáshoz, Isten igéje tanításához és meg kell
nyitnunk az Írásokat a sötétségben élők előtt. 24-es levél, 1900.
Ember embertársához való viszonya

Isten terve, hogy az embereknek szükségük van egymás segítségére. Ha mindenki
megtenné azt, ami tőle telik olyanok megsegítése érdekében, akiknek szükségük van önzetlen
együttérzésre és szeretetre, milyen áldásos munkát lehetne végezni! Isten mindenkire bízott
talentumokat. Arra kell ezeket használnunk, hogy segítsünk egymásnak a keskeny ösvényen
járni. E munka során minden egyes ember kapcsolatban áll a másikkal, mindenki pedig
Krisztussal. Az önzetlen szolgálat az, amivel jobbítani és növelni tudjuk talentumainkat.
E földön, Isten egyházának tagjai olyanok, mint egy gép más-más alkatrészei.
Mindegyik szorosan kapcsolódik a másikhoz. Mindegyik szoros kapcsolatban van és függ egy
nagy középponttól. Egységnek kell lennie a sokféleségben. Az Úr „vállalkozásában” egyetlen
tag sem képes függetlenségben, a többiektől elkülönülten sikerre vinnie munkáját.
42
Sokan nem értik világosan és pontosan, az ember-ember közti viszonyt Isten

művében. Isten egyházának tagjai szoros viszonyban vannak egymással. Valamennyi az Ő
szolgálatára használja a reábízott képességeket, hogy minden egyes tag a test tökéletesítését
szolgálja. Mindegyiknek Isten felügyelete alatt kell állnia. Azzal a csodálatos egységgel,
ahogyan Krisztusban isteni természete az emberivel egyesült, bizonyságát nyerjük annak,
hogy már e világban isteni természet részesei lehetünk, kikerülvén a romlottságot, amely a
kívánságban van e világon. (v.ö: 2 Pt 1:4).
Isten terve, hogy minden hívő segítségül legyen azoknak, akik még nem váltak isteni
természet részesévé. Krisztus elkötelezte magát, hogy együttműködik azokkal, akikre
talentumokat bízott és kiképez bennünket, hogy munkatársai legyünk. Segít a Tőle kapott
jópéldát követni, jót cselekedni és a gonoszságot megtagadni.
Megszentelt eszközeivé kell válnunk, akiken keresztül Krisztus szerelme árad azokra,
akik segítségre szorulnak. Minden hűséges munkás mennyei erőkkel együtt dolgozik. Az
angyalokról az Ige ezt mondja: „Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra
azokért, akik örökölni fogják az idvességet?” (Zsid 1:14). Krisztus azoknak küld világosságot,
akiknek szíve fogékony a mennyei befolyásokra. Ezek az emberek a Szentlélek befolyása
alatt Isten dolgait cselekszik. Aki a legjobban megközelíti az isteni törvény iránti
engedelmességet, az lesz a legnagyobb szolgálatára Istennek. Aki Krisztust követi és vágyik
az ember család iránti jóságra, együttérzésre, azt Isten munkatársának fogadja. Az ilyen ember
nem marad alacsony lelki szinten. Egyre magasabb és magasabb célokot fog kitűzni. – 115 sz.
levél, 1903. (A „Magasztos elhivatásunk” c gyűjtemény 182-es oldalán is megtalálható.)
Felhívás Krisztus követésére

Krisztus minden emberi szív próbaköve. Ő nyilatkoztatja ki az Atyát és az Atya
szeretetét. „...úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő
benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.„(Jn 3:16) „Senki sem ismeri a Fiút, csak az
Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.” (Mt. 11:27)
Úgyszintén Krisztus az, aki az emberi szívek titkait felfedi. Ő hozza világosságra a
titkokat. Mindenki jelleme megpróbáltatik általa. Reá bízatott minden ítélet, mivel Ő „ember
fia”.
Akkor tehát milyen munkát kell végeznünk? A drága Üdvözítőt úgy kell befogadnunk,
mint a legeslegjobb barátunkat és akaratának megcselekvésével kell tisztelnük Őt. „Akik
befogadták Őt”, – vagyis minden barátjuk előtt és felett Őt választják – „azoknak hatalmat
adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” Úgy fogadjátok Őt,
mint világosságotokat és mint életeteket. Meghalt, hogy örökre élhessetek - ennyire szeretett
benneteket. Higgyjetek benne. Úgy tekintsetek rá, mint a legjobb, a leghűségesebb barátra.
Járuljatok hozzá ezt mondván: „Uram, úgy adom neked magam, ahogyan vagyok. Sok évet
eltékozoltam abból az életből, amelyet a Te, saját életeddel megváltottál. Meg tudsz nekem
bocsátani?„
Krisztus lehetővé tette számunkra, hogy a királyi családba úgy fogadjanak bennünket,
mint tagokat, mint a mennyei Király gyermekeit. Az Üdvözítő úgy fogad bennünket, ahogyan
elé járulunk és hatalmat ad a győzelemhez. Kijelenti: „Az pedig az örök élet, hogy
43
megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3)
Hát ne becsülnénk meg az életnek e nagy ajándékát, az örök életet Isten országában?!
Olvassuk el a Szentírásban, hogy mit kínál azoknak, akik Krisztusért élnek és meglátjuk, hogy
akik önmaguknak élnek, végül mindent elveszítenek. Ne engedjük, hogy a világ lefoglalja
gondolatainkat. Foglaljunk állást Krisztus mellett. Legyünk hajlandók osztozni azokban a
próbákban,csalódásokban és önmegtagadásokban, amelyek Őt is érték amíg e földön értünk
élt. – 226. sz. levél, 1903.
Üzenet egy ifjú kereszténynek

Keresd azt a helyet az életeben, ahol a legjobban az Ő szolgálatára tudod kamatoztatni
lelki, szellemi képességeidet. Ez azonban nem minden. Testi képességeidet is szolgálatába
kell állítanod. Azért, hogy tested erősödjön, használnod kell erődet, fizikai képességeidet.
Egyetlen fiatal sem teheti, hogy folyamatosan tanul vagy állandóan ülő munkát folytat és
közben a testi, szellemi és erkölcsi képességei összhangban működhetnek. Testünknek, mint
élő „gépezetnek” minden részét – testet és lelket - meg kell mozgatni.
Légy magaddal szigorú és tartózkódj mindenféle serkentő hatású étel vagy ital
fogyasztásától. Isten tulajdona vagy. Nem szabad rosszul használni testünk egyetlen tagját
sem. Bölcsen viselj gondot testedre, hogy az, a teljes személyiségedet tekintve, tökéletesen
fejlődjön. Nem Isten iránti hálátlanság a részedről, ha bármi olyat teszel, ami gyengíti
életerőidet, és így nem vagy képes Őt képviselned vagy azt a munkát végezni, amit neked
szánt?
Időd az Övé, aki végtelen áron vásárolt meg téged. Azt akarja, hogy neve
megdicsőítésére használd képességeidet. Ha életed elmúlt időszakában nem ébredtél rá, hogy
nem vagy önmagadé, nem azt teheted magaddal, ami kedvedre való, hanem úgy teremtés,
mint megváltás által Istenhez tartozol, akkor nem kell most jóvátenni az elveszett időt?
Törekedj arra, hogy hasznos életet élj. Olyat, amely nemes, és amelyet azon gondolatok
tesznek azzá, hogy Isten tulajdona vagy. Keresd azt, hogyan válhatsz jobbá, hogy a lehető
legjobban tudd szolgálni Uradat, akié vagy. – 236 sz. levél, 1903.
Csodák az utolsó összecsapásnál

Lehetetlen leírni, hogy Isten népének, akik a földön akkor életben lesznek, milyen
tapasztalatokban lesz részük, amikor az elmúló nyomorúságok és a mennyei dicsőség együtt
lesznek jelen. Az Isten trónjáról érkező világosság fényében fognak járni. Mennyei angyalok
által folyamatos kommunikáció lesz a menny és a föld között. Sátán pedig, akit körülvesznek
a gonosz angyalok, mindenféle csodát fog tenni, hogy ha lehet, elhitesse a választottakat is.
Isten népe nem leli biztonságát a csodák elfogadásában, mivel Sátán bármilyen csodát meg
tud hamisítani, ami kivitelezhető. Isten próbákon átesett népe a 2Móz 31: 12-18-ban olvasható
jelben fogja erejét lelni. A „meg van írva” élő igére kell támaszkodniuk. Ez az egyetlen alap,
amelyen biztonságban megállhatnak. Akik megtörték Istennel kötött szövetségüket, azok ama
napon remény és Isten nélkül találják magukat a világban.
Isten imádóit különösen meg fogja különböztetni az, ahogyan a negyedik parancsolatra
tekintenek, mivel ez teremtői hatalmának jele és annak tanúsága, hogy Isten igényt tart az
44
ember tiszteletére és hódolatára. A gonoszokat az fogja megkülönböztetni, hogy igyekeznek a

teremtés emlékművét, a szombatnapot lejáratni, hogy felmagasztalják a római egyházat. E
küzdelem kérdésében az egész kereszténység részt fog venni és két csoportra oszlik. Az egyik
az, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, a másik pedig, akik imádják a
fenevadat, annak képmását és felveszik jelét a homlokukra. Habár az egyház és az állam
egyesült erővel fogja kényszeríteni a „kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket,
szabadokat és szolgákat (Jel 13:16), hogy vegyék fel a fenevad bélyegét, Isten népe mégsem
fogja azt felvenni. A patmos-i próféta látta őket, „akik diadalmasak (voltak) a fenevadon és
az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, és énekelték Mózesnek az Isten szolgájának
énekét, és a Báránynak énekét. (Jel 15: 2-3)
Félelmetes próbák és kísértések várnak Isten népére. Háborús lelkület szítja a
nemzeteket a föld minden részén. Azonban az eljövendő nyomorúság idejének közepette,
amely olyan lesz, amilyen még soha nem volt, amióta ember kezdett lenni a földön, Isten
választott népe mozdíthatatlanul fog megállni. Sátán és angyalai nem tudják elpusztítani őket,
mivel hatalmas erejű angyalok védelmében lesznek. – 119. sz. levél, 1904. (Szemelvények, II.
kötet, 54.oldal,
45
7 – Négy levél Afrikában dolgozó vezető beosztású

misszionárius munkásnak
„A” levél
North Fitzroy, Victoria
1892 július
Kedves Testvérem!
...Minden egyes gyermeknek tanulnia kell a szülőbe vetett szilárd bizalom és a
fenntartás nélküli engedelmesség leckéit. Jézus azért adta értünk életét, hogy ne vesszünk el,
hanem higgyjünk benne és örök életünk legyen. És vajon bizalmatlanok legyünk-e akár egy
percre is Isten iránt, aki szeretetének ilyen nagy bizonyságát adta? Nem és nem! Élő vízért
kiált a lelkem, hogy másokat is fel tudjak vele üdíteni...
Isten népeként önmegtagadást és takarékosságot kell gyakorolnunk. Áldozatos élet által
minden lélek kössön szövetséget Istennel. Felesleges ruházatra, pazar bútorokra ne költsünk.
Idegenek és vándorok vagyunk, akik jobb országot, mennyeit keresünk. Rövid az időnk és
minden dollárt, amelyet nem kifejezetten szükséges dologra költenénk hála-adományként
kellene behoznunk Isten elé. Az Úré az, és Ő megmutatta nekem, hogy imaházakat és
iskolákat építsünk ebben az országban és tengerek szigetein, valamint azt, hogy vezetőink ne
becsvágyuk és büszkeségük miatt, vagy a szem gyönyörködtetése céljából építsenek. Ha azÚr
a testvéreik fölé emelte őket más országokban, akkor valódi szabadságban segítsék azokat,
akik nagyban segítségre szorulnak, hogy meg tudjanak állni és adjanak jelleget munkájuknak.
Az Úr sem nem személy, sem nem hely-válogató. A munka egy nagy egészet képez.
Misszióterületünk a világ és határozott felhívásokat tettem Amerikában élő testvéreinknek,
hogy szükségleteiket egyszerűsítsék és mindent egyszerűen, szerény és jól kezelhető módon
készítsenek és tervezzenek, amely hitünkkel összhangban van.
Amikor azon gondolkozom, hogy az Úr bőven megadta szolgáinak az eszközöket,
amelyeket nem könnyelműen, hanem bölcsen, nem pazarló módon, hanem takarékosan kell
használniuk, ahogyan azt a helyzet megkívánja, akkor nem lehet hiány a tárházban, hanem
bőven lennie kell arra, hogy a mostani időre az igényeket be lehessen tölteni és az igazság
zászlója is kitűzésre kerüljön a föld sötét helyein. Azonban az Úr szolgáira kiárasztott áldását,
kevés kivétellel hűtlenül kezelik, önző vállalkozásokra fordítják, amelyekben nem érvényesül
az Ő vezetése. Gondosan kell minden dollár elköltését fontolóra venni, hogy ne szeszély
szerinti kívánságokra menjen el, ne drága, büszkeségre okot adó épületekre, hanem olyan
helyekre jusson, ahol szűkösek a javak, ahol Isten művével összhangban dolgoznak, hogy
országa épülhessen e földön, összhangban azzal, ahogyan Krisztus kérte imájában: „Jöjjön el
a Te oszágod, legyen meg a Te akaratod úgy a földön, miként a mennyben.” Legyenek a
tettek összhangban az imakéréssel, mivel az emberek Isten eszközei, akiken át akaratát
cselekszi. „Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3:9)
Isten műve mindenfelé munkásokat hív el. Mivel Ő bőségesen ad, mi önkéntesen, imádságos
lélekkel határozzuk el, hogy javainkból, vagyonunkból, jövedelmünk zsengéjéből tiszteljük
Őt.
46
Minden Istené és minden jó, amit ember élvezhet az isteni jótékonyság eredménye. Ő a
nagy és nagylelkű Adományozó. Isten minden tulajdonunkra rátekint és ezt mondja:
„Mindezen javak jogos tulajdonosa vagyok.” Oh, bárcsak megindulna Isten népének a szíve!
Mindenkit, akire Isten javakat bízott, el fog érni az ellenség kísértése, hogy tartsa vissza a
javait attól, Akit e javak jogosan megilletnek. Sátán arra fog törekedni, hogy ezen anyagi
eszközöket Isten ügyétől elfordítsa...
Lelkek vesznek el az élet kenyere és az üdvösség vize hiányában. Nincs most idő
pompás épületeket emelni. Minden dolgunkat úgy tegyük, hogy Isten dicsőségét tartsuk szem
előtt. Krisztus keresztjét emeljük fel minden nemzet, nyelv és nép előtt. Sokan, ez helyett
inkább elássák talentumaikat és azon javaikat, amelyekkel a munkát a világban előbbre
vihetnék.
Emeljük magasabbra a keresztet, hogy sokan szemlélhessék, lássák és éljenek. Krisztus
meghalt a világért és így szól parancsolata: „Menjetek széles e világra és hirdessétek az
örömhírt minden teremtménynek.” Az Úr nem adna ilyen megbízást anélkül, hogy ne
bocsátana rendelkezésünkre forrásokat a munka elvégzésére. Vajon felvállaljuk-e a hűséges
szolgák szerepét és Isten eszközeit arra fordítjuk-e, amire és ahová azokat szánta?
Megtagadjuk a mennyei mannát éhező lelkektől az élet kenyerét? Ki vállal áldozatot
Krisztusért? Ki mutatja be Krisztus igaz életét annak gazdagságával? Elvégzi-e az egyház, a
vér által megváltott egyház, amely vallja, hogy hiszi az igazságot, ezt a munkát?
Ha ismered a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét, ha szeretete megindítja szíved és ha
igazsága drága számodra, akkor legyél hűséges abban, amit rád bíztak. Egyesítsd befolyásod a
mennyei erőkkel és szenteld oda Istentől kapott energiádat, a reád bízott talentumokat a lelkek
mentésének munkájára. Egyre több talentumod lesz, ahogyan lelkeket nyersz Krisztusnak. Bár
Pál volt aki plántált, Apollos öntözött, de Isten adta a növekedést. Isten odaadó egyházat hív,
hogy Vele együtt munkálkodjon. Ez fogja bizonyítani, hogy valóban hiszik azt, amit
tanítanak. Tetteikkel bizonyítsák Isten gyermekei a hitüket. Isten előtt mindenki
együttműködésére hív. Mindenki kötelessége minden tőle telhetőt megtenni, hogy
Krisztushoz lelkeket vezessen. Isten arra hív fel, hogy lelkünket, testünket és szellemünket
szánjuk a munkára.
Az igazság hacsak nem szenteli meg a lelket, ha nem vezet alázatossághoz szelídséghez
és önátadáshoz, akkor az ellenség fog teret nyerni saját magának. A mennyei igazsággal
összhangban történjenek az erőfeszítések. Isten adni fogja a Szent Lelket. Az egyház pedig
következetes lesz és betölti a felhívást: „ Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az
Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de
rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.„Nem maguknak fognak élni, hanem
Krisztusnak,aki meghalt értük, feltámadt és közben jár a szentjeiért.
Isten a bátorság lelkét adja nekünk, mivel maga az Úr készteti szívünket Szent Lelke
által és naponta lesz egyre több az üdvözülendő hívők száma. Mennyire vágyom, hogy
Amerikában élő testvéreim Jézusra tekintsenek, hogy tanulmányozzák az életét, jellemét és
önzetlenséget, önmegtagadást és Krisztus iránti odaadást mutassanak, amelyek által a jót
munkáló hatalommá válhatnak e világon. {TSA 65.3}
47
Kedves _____ Testvérem, mondd el mindenkinek, aki Afrikában fáradozik, hogy olyan
legyen a jellemük, amelyen meglátszik, hogy Krisztuséhoz hasonló. A vagyon nem biztosít
jellemet, hanem a Krisztussal való egység ad minden tettünknek befolyást, erővel ruházza fel
tetteinket és hoz bennünket összhangba Krisztus teljességével. – 23c levél, 1892. * * *
„B” levél
„Sunnyside”, Cooranbong
1896 szeptember 2
Kedves _____ Testvérem!
...Örülnék, ha meg tudnálak látogatni, azonban nem számítok arra, hogy élvezhetem e
kiváltságot. Kívánom, hogy az Úr adjon neked erősődő hitet és bátorságot Őbenne. Ne
tegyétek magatokat emberektől függővé, hogy mások gondolkozzanak helyettetek.
Gondolkozzatok ti és minden Istentől kapott képességeteket nagyon jól használjátok
ki. Vegyétek biztosra, hogy az Úr munkálkodni fog bennetek, általatok és rajtatok keresztül.
Ne veszítsétek el a lelkesedést. Ne adjátok fel azt, akik vagytok és ne olvadjatok bele senki
emberfia lényébe. Biztonságosan egyek lehettek Istennel. Teljes lényeteket elrejthetitek
Őbenne. Ne váljatok mások árnyékává. „A mi evangyéliomunk ti hozzátok nem csak szóban
érkezett el, hanem isteni erőkben is, Szent Lélekben is, amiképen tudjátok, hogy milyenek
voltunk közöttetek ti érettetek.” (1Thessz 1:5, az angol King James fordítás szerint) Isten igéje
és a Lélek összhangban vannak. Az eszköz és annak használója együttműködnek. Az igazság
olyan, mint a Lélek kardja. Félénk üzenet nem jöhet ki tőlünk. „Istennek beszéde élő és ható,
és élesebb minden kétélű fegyvernél”. Ez teszi az Igét hatalommá.
Nagyon kérlek benneteket: ne süllyedjetek bele hit nélküli álláspontba. Kelj fel és
világosodjál, mert az Úr dicsősége rajtad meglátszik. Higgyetek, kétely nélkül higyjétek el,
hogy az Úr hallja az imáitokat. Ha gyengének és méltatlannak érzitek magatokat, Ő a ti
erősségetek. Az Igében bőven vannak Istentől kapott, nekünk szóló ígéretek. A Lélek pedig
segítségünkre van gyengeségeinkben, hogy hivatkozhassunk ezen ígéretekre. Az Ige utat
mutat, a Lélek pedig segít azon járni. Teljes erővel ragaszkodjatok az Úrhoz. Az Ige a Lélek
magja és a Lélek a megelevenítő erő. Legyetek határozottak, hittel teljesek és bízzatok
Istenben.
Nagyon együttérzek a Dél-Afrikában dolgozó misszió munkáját illetően. Nagyon
remélem, hogy nem emberektől vártok segítséget, nem emberekben bíztok, hanem Istenre
tekintetek és Benne bíztok. Ha hiszünk ígéreteiben, nagy dolgokra számíthatunk Isten Lelke
hatalmas munkálkodása által. Legnagyobb bűnünk az Istenben való hitetlenségünk. Hát nem
bizonyította már nekünk, hogy milyen drágák vagyunk számára, hogy milyen értékesnek
tartja a lelkünket azzal, hogy Jézust nekünk adta? Arra van szükségünk, hogy lelkünket Jézus
Krisztussal egyesítsük, hogy ne unalmas, hétköznapi tapasztalataink legyenek.
Tartsatok össze Istenben és munkálkodjatok benne teljes bizalommal. Naponta
szükséges a valódi megtérést gyakorolni. Hitetekhez ragaszkodva egyesítsétek a szíveteket
vele. Bűnösök barátja Ő. Arra kaptatok meghívást, hogy gyengeségeteket egyesítsétek az Ő
erejével, tudatlanságotokat bölcsességével, semmisségeteket erényeivel, törékenységeteket
hatalmával. Hajlandók vagytok ezt tenni?
48
Esdve kérlek benneteket, Isten irgalmára, hogy teljesen Jézus Krisztusra

támaszkodjatok. I Ahelyett, hogy Battle Creek-et szemlélnétek, fordítsátok szemeiteket a
menny fel és hívjátok Istent segítégül. Rettenetes az a nevelés, amelyben jóideje népünk
részesül, hogy embertől kér tanácsot, ahelyett, hogy Istenhez fordulna, a minden bölcsesség,
minden kegyelem és minden képesség forrásához. Egyháza az Úr mátkája, országának
részese, Jézus Krisztusnak társörököse. A társörökös biztosítékot kapott arra, hogy Isten úgy
fogja őt szeretni, ahogyan a Fiát szereti.
Törekedjetek a Lélek bennetek lakozására. Istentől kapott személyiséggel kell
megállnotok a menny előtt. Szívetek Krisztus szívével legyen egy. Életetek legyen az Övébe
beleszőtt, Őbenne elrejtett élet. Mivel Ő él, ti is élni fogtok. Ami Jézus érdeke és haszna, az
legyen a tiétek is. Ekkor fogtok hit által Isten erejében megtartatni.
Szóljatok hitben, vessétek a hit magjait. Emeljétek fel a kezeiteket a menny felé
segítségért. Fegyverkezzetek fel olyan gondolkozással, amelyet Krisztus gyakorolt. Sokkal
nagyobb bizalommal lehettek Istenben, aki egyszülött Fiát adta bűneinkért váltságul, ha csak
Istent kérlelitek és nem annyira Battle Creek felé fordultok, emberi lények felé, akik
tévelygők. Kössétek magatokat az Úrhoz egész életre szóló szövetséggel, amelyet nem lehet
elfeledni. Az Úr hajlandó, hogy tanítson benneteket és örömmel teszi. Tőle akartok tanulni,
vagy szükséges, hogy a tanítás Battle Creek-ből jöjjön? Kiváltságotok, hogy Istenben legyetek
erősek, avagy szabadon választhattok, hogy a Battle Creek-beli erőktől legyetek függő
viszonyban és elgyengüljetek és bizonytalanná váljatok.
Tekintsetek Istenre és tőle várjátok a vezetést, az áldást és a segítséget. Övé a
menny gazdag áldásaival mindazok számára, akik hitben kérik azokat.
Amikor csüggedés ér utol benneteket és süllyedtek, akkor imádkozni kell. Ragadjátok
meg hitben azt a kart, amely megfogta a vízen járó süllyedő Pétert. Bátorságot, életerőt, tiszta
és valódi bölcsességet fogtok kapni. Népünknek általában meg kell értenie, honnan nyeri
erejét. Istentől kapjuk a megerősítést. Amikor gyengék vagytok, fogjátok meg hitben a
végtelen erőt és látni fogják rajtatok, hogy Isten ígéreteinek szilárd sziklája van lábaitok alatt.
Forduljon el szívetek emberi támaszoktól. Ha szívetek mélyéből fordultok Jézushoz, élő
bizalommal, erősek lesztek. Ezt fogjátok mondani: „Légy bátor, testvérem, légy bátor az
Úrban.” Azonban ha azt látják az emberek, hogy bizonytalankodva indultok és így vállaljátok
fel a felelősséget, akkor így fognak gondolkozni: „Nos, ez egy gyenge ember és nem képes
nekünk tanácsot adni.”
Legyetek erősek és reményről beszéljetek. Feszüljetek neki és haladjatok át az
akadályokon. Lelki házasságban éltek Jézus Krisztussal. Az Ige ad nektek garanciát. A hit
teljes bizonyosságával közeledjetek az Üdvözítöhöz és fogjatok össze vele. Kövessétek Istent,
ahová Ő vezet titeket. Amit mond nektek, tegyétek meg. Ugyanolyan készségesen tanít
benneteket, mint ahogyan mást is.
Kedves Testvérem! Túl bizonytalan, túl határozatlan az a keresztény tapasztalat, ami a
tiéd. Változtass ezen a hozzáálláson. Öltözd fel az Úr Jézus Krisztust. Úgy szólj, mint aki
tudja miről beszél és akkor olyan bizonyságod lesz, mint Kálebé volt. Igenis képesek vagyunk
49
elindulni és birtokba venni a jó földet. Tarts ki Krisztus mellett és ajánld fel imáidat neki és ne
Battle Creek-nek. – 92-ik levél, 1896. * * *
„C” levél
1896 szeptember 30
Kedves Testvérem,
...Akik Afrikában azt állítják, hogy hisznek az igazságban, határozott és buzgó módon
bizonyítsák is azt a saját érdekükben. A küzdő, kicsiny nyájnak tagadhatatlan bizonyságtételre
van szüksége. Krisztus az Út, az Igazság és az Élet. A Szentlélek erejére van szükség.
Nálatok és Isten nyájában is van egyféle önelégültség érzése, amelyet le kell rombolni. Isten
Lelke meggyőző hatalommal bír. Amikor ez kiárad az egyházra, akkor határozott változás áll
majd be a lelki alkalmasság területén. Az Úr készségesen adja, de sokan nem ébrednek rá,
hogy szükséges elnyerniük. Gyengék, amikor erősek lehetnének. Tehetetlenek, amikor
hatékonyak lehetnének a Szentlélek hatóerejének elnyerése által. Világusságuk alig ég.
Keltsd fel őket az önelégült, önigazult állapotukból.
Azoktól kell az üzenetnek elindulni, akik látják a világosságot és az igazságot és olyan
erővel, amilyennel még nem rendelkeznek és nem érzik létfontosságúnak, hogy az övék
legyen. Amikor valóban megragadják élő hit által a Hatalmasnak a kezét, amikor az igazság
számukra élő valóság, akkor fognak olyan munkát látni, amilyenről jelenleg nem is álmodnak.
Álmos közöny jellemzi azt a népet, amelyik közvetlenül az örökkévalóság határain időzik.
Megvan a missziós megbízatásuk, van határozott bizonyságuk, amelyet hordozniuk kellene. A
trombitának határozott figyelmeztető, feddő és kérlelő hangot kell adni. Mindenkinek
komolyan kell dolgoznia azzal, hogy veszni készülő lelkeket keres és ment.
Mit jelent ez a zsibbadtság? Mit jelentsen ez az énközpontúság lelkülete? Az idő
tovaszáll. Közeledik a vég! Kiket próbáltok menteni a pusztulás verméből? Oh, bárcsak Isten
lelket lehelne ezekbe a világias gondolkozású emberekbe! Bárcsak éreznék a lelkük
legmélyéből, hogy imádságban kell kérniük az éberséget, hogy vannak rájuk bízott
talentumok, amelyeket most kell használniuk, igen, most, valahányszor Isten igényli
adottságaikat, hogy a műve előbbre jusson a világban. Hallják-e Isten hangját, amint így szól?
„Ti vagytok a világ világossága” Nem elég képzelődni, nem elég álmodozni és nem elég csak
az igazság ismerete. Minden hívőn gyújtson szövétneket a mennyei oltár tüzéről. Ragyogjon
mind, mivel az igazság világossága elérkezett hozzájuk és nem tehetnek mást, mint hogy
világítsanak e világ erkölcsi sötétségében.
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? (Mt.
5:13)„Olvassátok el a Jelenések könyvét az elejétől a végéig. Ne pusztán olvassátok, hanem
nagyon buzgón tanulmányozzátok, a megértésre való eltökéltséggel. ”Boldog, aki olvassa, és
akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak
abban.„Olvassátok el a 2-ik fejezet 1-5-ös verseit. Az első szeretet tetteit vissza kell
nyerni.„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.Emlékezzél meg azért
honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar
50
eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”(Jel 2:4-5)

„Most pedig lapozzatok a 3-ik fejezet 1-8-as verséhez.
Nem tudok most csak ennyit írni. Oly sokat írtam az utolsó levelemben, hogy
túlságosan elfáradtam, hogy még írjak. Éjjeli látásomban, az ágyamban, veletek beszéltem.
Azt mondtam, hogy a hívők elhanyagolják Istentől kapott munkájukat. Abban az állapotban
vannak egy ideje, amit Krisztus az ízét vesztett sóval jelképez. A Szentlélekre van szükségük
és nem kapják meg, amíg fel nem ébrednek és Krisztus cselekedeit nem teszik. A világnak azt
a világosságot kell, hogy adják, amit az Úr adott nekik. Ameddig nem gyakorolják az
igazságot, addig az nem szenteli meg a lelküket és másokét sem. Buzgó szívvel és
világossággal adják tovább a bennük lévő világosságot. „Én Jézus küldöttem az én
angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok
Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony ezt
mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki
akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22:16-17)
Íme, ez a ti munkátok – lelkeket vezetni az élet forrásához. Mindaz, akinek a szívében
mindent átható befolyásként él az igazság, életerős bizonyságot tesz azoknak, akik a tévelygés
sötétségében élnek. Hála legyen Istennek, hogy örökké élő Lélek ereje vezet bennünket
minden igazságra. Azonban ezt tovább kell adnunk és nem szabad önző módon magunkba
zárni. Meg kell ismertetnünk másokkal ezt a Lelket, amely minden igazságra elvezet
bennünket és őket is vezetni fogja. Úgy kell ennünk és innunk az Igét, a drága Szót, mint Isten
Fia testét. Ne hangozzanak el élettelen, álmosító bizonyságtételek.
Kételyek keltése helyett, minden szóval, minden gesztussal, minden szokással erősítsük
a hitet. Hadd lássa mindenki, hogy élő Üdvözítünk van, akitől valóságos lelki életet
nyerhetünk és adhatunk. Vezessétek el és segítsétek azokat szilárd sziklára állni, akiket
föveny készül elnyelni. Van bőven felüdülésre, új életre váró lélek. Vannak sokan, akik az
üdvösség örömét kívánják a szívbe fogadni. Tévelyegtek, nem helyes jellemet építettek, de
Istennek örömére szolgál, hogy helyreállítsa őket és ez az Ő felkentjének is öröme. Ez fog élő
hatóerőt, boldogságot és szent bizonyságtételt biztosítani. Mondjátok el a szegény, elcsüggedt
embereknek, akik letértek az egyenes útról: nem szükséges feladniuk a reményt. Van
gyógyulás, van megtisztulás minden lélek számára, aki Krisztushoz akar jönni. Van
Gileádnak balzsama, mivel él ott egy orvos.
Olyan órákban és időkben, amikor sötétség veszi körül a lelket, Krisztus nincs messze
egyikünktől sem. Kihez menjünk, ha nem a bűnt hordozóhoz, az emberi nyomorúság nagy
gyógyítójához? „Örök élet beszéde van tenálad.” Mindenki számára van öröm, aki a bizalmát
belé veti és azt a hitet gyakorolja, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket.
Jézus mondja: Az én örömöm bennetek lesz és a ti örömötök teljes lesz „Hit nélkül pedig
lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid 11:6) Tehetetlenség telepedett Isten gyermekeinek lelki
erejére. Ébredjetek, de nyomban, most, késedelem nélkül! „Keressétek az Urat, amíg
megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” – 93-ik levél, 1896. * * *
„D” levél
51
1897 március 5
...Biztos vagyok egy dologban. Két választásod van: vagy a szeretet, a gyengéd részvét
olaját jobban bele kell vinned a munkádba és a konokságod, a ridegséged elolvad, vagy nem
fogod tudni a terveidet kivitelezni olyan országban, mint Afrika. Sziklaszilárd emberek
kellenek ebben az országban, de olyanok, akikben úgyanúgy megvan Krisztus egyszerűsége
és szeretete is. Az ilyenek képesek az adott helyzethez alkalmazkodni. Nem a ridegség,
hidegség és nyersesség benyomását fogják mások lelkében hagyni. Krisztus igazságának
vidám fényében kell lelkedet megfüröszteni és sokkal kevésbé - hogy is mondjam -
legyen vágyad arra, hogy saját véleményed szerint járj el akkor, amikor jobban teszed, ha
elhiszed, hogy véleményeden lehetséges és ajánlott változtatni.
Krisztus szeretetete kell, hogy a szívedben éljen és akkor fognak sikerülni a
terveid. Azonban amikor méltatlanságok vannak a testvéreid között, oly módon kezeled
ezeket, hogy akiről úgy véled, nincs igaza, abban az ellenállás és dac lelkületét hívod életre.
Hiányzik a munkádból Krisztus szeretete, részvéte és gyengédsége. Ha ezek ott lettek volna,
ha _____ testvéred körülvetted volna szeretettel, ha őt a szeretet gyengéd szálaival a
szívedhez kötötted volna, megmenthetted volna őt. Azonban hagytad őt eltávolodni és
bensődben örültél is annak, hogy nem lesz több gondod-bajod az esetét illetően.
Nem azért írok, hogy kárhoztassalak, hanem hogy figyelmeztesselek. Kérd Istentől,
hogy adja neked Krisztus szeretetének és kegyelmének olaját. Ha ez maradandó erőként van
jelen a szívedben, akkor jobban fogod tudni, hogy mindenkor milyen kapcsolatban legyél
testvéreiddel. Nem fogsz távolságtartó módon viselkedni velük és oly mereven ragaszkodni
saját elképzeléseidhez, függetlenül a következményektől.
Nagyszerű és nélkülözhetetlen dolog az igazság helyes elmélete, azonban Isten
szeretete, amely minden elméletet át kell hogy hasson, olyan erővel bír, amely képes minden
szívet elérni. Erre a szeretetre van szükséged. Mennyei harmat, a Lélek szívekre gyakorolt
meglágyító, megfékező befolyása az, ami kell a te szívednek. Ha ilyen légkörben éltél volna,
mialatt Afrikában vagy, akkor Jézus Krisztus társaként dolgoztál volna, mint aki lelkeket
gyógyít.
Olyan dolgokat mondok neked, amiket még senki emberfiának nem mondtam vagy
írtam. Isten Lelkének és szeretetének befolyására változnod kell, amely képessé tesz majd,
hogy olyan bizonyítékokat mutass magadról, mint olyan, aki szereti az embereket. Úgy
vélem, olyan nyíltan szóltam hozzád, hogy Krisztust fogod majd keresni, hogy Ő tanítson
meg téged az Ő útjaira, az Ő módszereire és arra fogsz törekedni, hogy az Igazság Napjának
több fényét, az igazságnak több örömét vidd bele a saját tapasztalataidba. Tarts bűnbánatot és
engedd a megszokásokat és precizitást összetörni. Tekints Jézusra és ne emberekre. Ő mondja
meg neked, mit tegyél. Ragadd meg a világ világosságát és világíts mások ösvényére azzal,
hogy formálod és alakítod az Afrikában végzendő munkát.
Krisztus egyszerűsége, Jézus megindító szeretete szól a szívekhez, amikor az igazság
puszta ismételgetése semmit sem használ. Az énünket minél kevésbé vigyük a munkába.
Legyen az Krisztussal, Istenben elrejtve...
52
Nagyon kényes dolog emberek lelkével foglalkozni. Lehet mereven, hűvös módon
kiállni és soha, de soha nem hatunk a szívükre, vagy közel jutni a bánkódó lelkükhöz és
szeretetteli lelkülettel elvezetni őket az ellenség térfeléről, a csatatérről és nem oda űzni és ott
hagyni őket, hogy Sátán kísértéseinek játékszerei legyenek.
Imádkozni fogok érted, azonban Krisztus szerelmére kérlek, keresd az alázatosságot,
Jézus egyszerűségét és szeretetét. Engedd, hogy a Tőle kapott szeretet romboljon le minden
korlátot. Juss a testvéred közelébe. Nem kell, eltűrnöd a helytelenségeket egyetlen esetben
sem, azonban tudsz olyan hatást gyakorolni a szívekre, hogy vágyódni fogsz Krisztussal
együttműködni azon lelkek mentésében, akikért meghalt. Kérve kérlek: keresd Istent. Nyisd
meg szíved ajtaját és engedd be Krisztus szeretét és gyengéd részvétét, majd pedig add azt
másoknak kedves szavakkal és szerető szolgálattal. Az Úr adjon neked bölcsességet – ezt
kérem imámban. P.S. –
Kedves Testvéreim! Mindannyiunknak bölcsen és értelmes módon kell dolgoznunk.
A formaságok nem válhatnak annyira létfontosságávú, hogy olyan útra lépjünk, amelyen az
Úr ne tudná a munkáját elvégezni. Úgy tekinthetünk a világra és az egész társadalomra, mint
amelyben nincs rend. Vannak elképzelések, ügyes ötletek, amelyekkel megpróbálják
átformálni, azonban ez a rendszer majdnem mindenestől fogva emberi elképzelés. A
legalapvetőbb változás a tévelygésből az igazságra való megtérés. A templom romokban
hever és semmi haszna, ha ugyanazon régi anyagból próbálják ismét megépíteni. Egyedül
Isten hatalma képes az emberi jellemet átformálni, az embert szívben és elmében Krisztus
képmásával összhangba hozni, mivel még a gondolatokat is Jézus Krisztusban kell rabul
ejteni. Gondoljatok csak az elvégzendő munkára. Isten veszi az elbukott embert, aki porban
élő féreg, átformálja, képessé teszi arra, hogy a mennyei család tagja és örök korszakokon át
társa legyen az angyaloknak és Jézus Krisztusnak. Aki aláveti magát e folyamatnak, az
meglátja Istent szemtől szemben és szellemi-lelki közösségben fog élni vele.
A ceremóniák összes körforgása sem képes az emberi családot a menny tagjává tenni.
Isten megmunkáló, formáló keze alá kell vetni magunkat. A Sátántól származó bódultság
olyan, mint a népre boruló halotti lepel. Először az érzéketlenséggel és közönnyel kell
szembenézni és foglalkozni. Be kell hatolni a halálos zsibbadtságba. Az emberek bűneikben
és vétkeikben halottak. Isten hatalma által kell őket felrázni. Krisztust és szeretetét kell
prédikálni a bukott embernek. Azt, hogy magára vette az emberi természetet és elszenvedte a
magukat vallásosnak tartó emberek gonosz bánásmódját. Élete folyamatos önmegtagadás volt.
Gyűlölt és megvetett volt és megfeszítették. A menny Parancsnoka volt az, aki ezt szenvedte
el. Azonban „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, ne
vesszen el, hanem örök élete legyen.” Ha Isten bűnért való áldozatként adta a Fiát, akkor a
bűn Isten szemében bizonyára rettenetes gonoszság, súlyos dolog és az emberre nézve
végzetes.
Nekünk, akik az igazságot hirdetjük másoknak, Jézus lelkünkben égő szeretetével kell
bírnunk. Ajkunkat érintenie kell az oltárról vett égő szénnek. Ekkor fog megtisztulni és semmi
más, csak megszentelt szavak áradnak majd róla, amelyek meglágyítják és megfékezik az
emberek lelkét. – 102-es levél, 1897.
53
8 – Üzenet egy Afrikában élő misszionárius feleségének

1898 április 27,
Kedves _____ húgom!
Elszomorított bennünket a hír, hogy férjed ott, a messzi Afrikában meghalt. Fogadd
őszinte részvétünket. Aggódunk miattad, hogyan fogja befolyásolni munkádat. Szomorúan
halljuk, hogy amikor oly kevés a munkás, el kellett veszítenünk két misszionárisunkat.
Bizonyára nagyon lesújtott téged is ez a sorscsapás...
Nagy örömünkre szolgálna, ha oly hosszú távolléted után ismét láthatnánk téged. Légy
szíves írj nekünk az egészségedről és a misszióról, amely most kevesebb munkással dolgozik.
Nagyon szeretnénk tudni a részleteket a férjed és Carmichael testvér betegségével és halálával
kapcsolatban. Olvastuk lapjainkban azon missziós terület történetét és arról is, hogyan
munkálkodtok. Krisztus minden helyen és mindenkor veletek van és akik vele járnak, szent
utakat követnek. Krisztus küldötteiként vele szenvedtek. Veszteség ért benneteket egy idegen
országban. Szegény, nyomorult emberek halnak meg körülöttetek élelem és ruha hiányában,
ami megszomorít benneteket.
Krisztus egész földi életében Istentől küldött misszionárius volt. A lelkek iránti
szeretetét nem oltotta ki éhség, szomjúság vagy fáradtság. A világ legnagyobb Tanítója
volt. Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Örömünk van abban, hogy
Isten munkatársai lehetünk, hogy alázatos eszközeiként használhat bennünket. Saját tiszta,
mennyei igazságainak sugarait juttatja eszünkbe, amelyek a világosságra és igazságra vágyó
szegény lelkekhez eljuthatnak és ilyen világosságot és igazságot egyedől Ő képes adni.
Mennyire hálás vagyok azért, hogy gyászotokban és ebben a megpróbáltatásban, az, Aki
fájdalmak férfia volt, ismerte a szenvedést, gyakran viselt el éhséget és szomjúságot, Ő
gondoskodhat rólatok szükségleteikben, próbáitokban, szenvedéseitekben és magányotokban.
Az Úr Jézus a segítőtök és szívetek gyógyítója. A minden áldás adományozója fog
megvigasztalni és megerősíteni titeket és mindenkit, aki a Tőle kapott megbízatása és
munkája közben szenved. – 32 sz. levél, 1898.
54
9 – Tanács egy Afrikában élő misszionáriusnak

„A” levél
Maitland, N.S.W.
1899 november 9
...Minden általunk létesített intézménynek, minden szanatóriumnak, könyvkiadónak és
gyülekezetnek a következő nevet kellene adnunk: „Aki szeretett bennünket és meghalt értünk,
annak szenteljük ezt az épületet, amelynek alapköve és záróköve az Ő drága nevében került a
helyére.” Mindent, amit ezen épületek berendezése céljából végzünk, legyen tekintettel a
költség-takarékosságra. Ízléses, megfelelő szerkezetek épüljenek, hogy legyen a munkának
jellege, azonban ne legyenek felesleges kiadások. Isten elgondolása az, hogy a szolgálat
munkája szent legyen. Semmi olyan nem kerülhet bele, amely nem méltó hozzá.
Isten terve, hogy az eszközein át munkálkodik. Választott földi edényeit és embereket
tisztel meg azzal, hogy küldöttei lesznek. Az igehirdetés munkája, Krisztusnak, mint a világ
megfeszített Üdvözítőjének a bemutatása az Istentől kapott megbízatás jegyeit viseli. E
munka szent jellegének bizonyítéka emberek megtérése. A munka jellegét nem az adja, ha
hivalkodó, nagy épületek születnek, hanem ha lelkeket sikerül Krisztusnak megnyerni.
Ez hitelesíti a tanítót és teszi őt Isten Igéjének élő hordozójává, Krisztus apostolává. Ez
bizonyítja, hogy az általunk végzett munka Istentől van. Krisztus ezt mondja: „Gyümölcseiről
ismeritek meg őket...”
El kívánom mondani a(z) _____ településen élő testvéremnek, hogy nem gyakorolt
olyan bölcsességet és alapos körültekintést, amikor a(z) _____ család dolgaival foglkozott
mint amilyet kellett volna... Meg kell hagyni, hogy e család nem volt mentes hibáktól és
tévelygésektől, azonban mások, akiknek sokkal nagyobb a világossága, elmondták, hogy ők is
tévelyegtek. Adtál-e biztatást, bölcs és megfontolt segítséget e testvéreinknek, avagy minden
olyan utat elzártál, amelyek által segítséget kaphattak volna, hogy Isten munkatársaivá
váljanak? Hagytad őket sodródni olyan irányba, amerre menni akartak?... Nem voltak rád elég
hatással, hogy sorsukban osztozz velük? Sokkal többet lehetett volna tenni, mint ahogyan az
történt, hogy beálljanak a munkába... El lehetett volna kezdeni olyan munkaterületeket,
amelyek a(z) _____ család ifjait elhívta volna, hogy vegyék ki részüket Isten
ügyében. Ekkor nem sodródtak volna el a világ felé...
Isten hitvalló népének szüksége van az előbbre lépésre. Közelebb kell húzódnunk
Istenhez és meg kell vizsgálnunk, van-e féltékenység, gonosz gonolkodásmód, amely az
Üdvözítőt távoltartaná. Az önzés és önelégültség Jézus előtt bezárja a szív ajtaját. Az ilyen
ember ezt mondja: „Nem a te utadat választom, hanem az enyémet.” Alázzátok meg
magatokat Isten keze alatt és Ő felemel benneteket. Ha egyszerűen és őszintén megvalljátok
keményszívűségeteket, világiasságotokat, a feltűnés és az élvezetek szeretetét, Isten
meghallgat benneteket és e bűnökre úgy fogtok tekinteni, ahogyan a szent Isten látja azokat.
Az egyszerű, hittel mondott ima kedves Isten előtt. Addig azonban nem lehet hitetek, amíg
erről nem szóltok és nem élitek meg. Ha ezt teszitek, akkor nagy dolgokra számíthattok. Eljön
reátok a Szentlélek, megtértek lélekben, testben és szellemben és mindenki láthatja
55
körülöttetek, hogy arcotok a menny felé fordul. Szent igyekezet lesz úrrá rajtatok. Istent
kereső szívre van szükség. Ekkor Isten fogja elvenni a kőszívet és hús-szívet ad. Olyan
gyengéd szívet, amelyre hatással tud lenni. Segítsen, tanítson, vezessen és vezéreljen
bennünket az Ő Szentlelke, hogy életünkben és jellemünkben az isteni mintára formálódjunk
és változzunk.
Mindegyik gyülekezeti tagnak üzenem: nyissátok meg a szív ajtaját és engedjétek be
Krisztust. Minden munkásnak üzenem: Öltözzétek fel Krisztust. Ebben rejlik
legnagyobb győzelmetek. Valamennyi területen dolgozó minden lelkésznek, minden
munkásnak: öltse magára Krisztust és lakozzon bennetek Krisztus értelme. Nem értjük igazán
mélyen a helyzetet és nem világos az, hogy milyen valódi szükségletei vannak az Úr vérrel
megvásárolt örökségének. Túl nagy ára volt a lelkek megváltásának, hogy gondatlanok és
közönyösek legyünk irántuk.
Szomorú az a tény, hogy nem minden Amerikából jött ember, akik munkásként
érkezett, számít segítségnek és áldásnak Dél-Afrikában. Nem voltak élő kapcsolatban
Istennel. Dél-Afrikának ez sokba került. Ott vannak azok, akik nem bölcsességgel jártak el,
amikor emberekkel volt dolguk. Túl közönyösek voltak, hogy meleg szeretettel és
együttérzéssel közeledjenek hozzájuk és intelligens szeretettel segítsenek azokon, akiket
Sátán megpróbált a szolgálatába állítani. Legyen bármilyen helyzetben, minden embert a
körülményei teszik gyakorlatias próbára, és e próbák tényleges eredményeit vizsgálja a világ.
„A gyümölcseikről” – mondja Krisztus – „ismeritek őket meg”.
Mindig létezni fognak véleménykülönbségek, mivel nem minden gondolkozásmód
halad azonos utakon. Ügyelni kell, hogy merre visznek az öröklött és szerzett tulajdonságok,
hajlamok, hogy apróbb ügyekben ne legyenek viták. Krisztus munkásainak gyengéd
együttérzéssel és szeretetben kell egymáshoz közeledni. Senki ne legyen, aki úgy gondolja:
erény a saját nézeteit fenntartani és feltételezni, hogy ő az egyetlen, akinek az Úr tisztánlátást
és megérzést adott. A keresztény irgalmasságnak széles skálája van, amelyről az ember azt
gondolhatja, hogy az a másik emberben fogyatékosság. Sok szeretetre és jóval kevesebb
kritikára van szükség. Amikor a Szentlélek nyilvánvaló módon munkálkodik lelkészek és
pártfogók szívében, akkor bennük Krisztus gyengédsége és szeretete mutatkozik meg.
Sok olyan külsődleges formaság van, amelyet az Írások nem határoznak meg és
eldöntetlenül maradnak. Aztán gyakran megesik, hogy személyes nézeteket akarnak erőteljes
módon érvényre juttatni ezekben. Amikor nincs összhangban minden dolog a másként
gondolkozó hívők testével, ne engedjük, hogy kis különbségek sérelmekké váljanak és
meghasonlás keletkezzen. Az általunk használt módszerek és intézkedések, amelyekkel
bizonyos célokat akarunk elérni, nem mindig pontosan azonosak. Szükséges használnunk a
józan észt és ítélőképességet, hogyan járjunk el és milyen útra lépjünk. A tapasztalat
bizonyítja, mi a legalkalmasabb eljárás a fennálló körülmények között. Ne legyenek viták
csip-csup dolgok miatt. A szeretet lelkülete és a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme köt
össze szíveket egymással, ha mindegyik szív hajlandó mennyei befolyásokra megnyílni és a
földiekre bezárulni.
Az Isten igéje által beazonosított bűnöket nem szabad úgy beengedni a lelkünkbe, mint
amelyeknek csekély következményei volnának. Ha hajlandók vagyunk hűségesen járni az Ige
56
világosságában és Isten akarata szerint, akkor eltökéltnek kell lennünk, hogy nem hozunk
Istenre szégyent hanyagsággal, szabados erkölcsi választásokkal. Gyakran megesik, hogy
hogy egy ország szokásai és szellemi légköre olyan körülményeket hoznak, amelyeket egy
másik országban nem lehetne megtűrni. Jobbra vivő változtatásokat kell tenni, azonban nem a
legokosabb ezt hirtelenkedve kivitelezni. A szívbe fogadott igazság megszenteli annak
befogadóját. Isten kegyelmének hatalma többet tesz, mint egy életen át tartó vita. Milyen sok
dolgot lehetne helyreigazítani az igazság hatalma által és réges régen fennálló vitákat
békességgel elsímítani jobb módszerek elfogadásával. Amikor azok, akik hisznek Krisztusban
valóban Isten munkatársai ( v.ö:1 Kor. 3:9), mennyivel jobban valóra válik a nagyszerű és
csodálatos alapelv: „...e földön békesség, és az emberekhez jó akarat„. Ekkor minden
csekélység, amelyek egyeseknek vesszőparipája, amelyeket Isten Igéje a tekintély szavával
nem határoz meg, nem válik felnagyított, fontos üggyé.
Dél-Afrikában, a vallást érintő dolgokban világosabban érzik Isten jelenlétét minden
körülményben és minden (hitbeli) vállalkozásban. Isten tisztasága és szentsége az a nagyszerű
téma, amely a valódi megtérés szükségességére kell, hogy ébresszen. Miközben egyfelől,
adott az előítélettel teli gondolkozásmódban és a kemény, rideg ortodoxiában leselkedő
veszély, másfelől nagyon veszélyes a könnyelmű, nem tiszta szabadelvűség. Mindig hozzuk
az emberek gondolkozásának homlokterébe azon nagyszerű témát, amely az istenség bennünk
lakozása és együttmunkálkodása és amelyet Krisztus e szavakkal fejezett ki: „Legyetek azért
ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt. 5:48)
„Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek
azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek
titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a
gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.”(Mt. 5:44-45)
„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok
szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és
áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy
fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik; Sem undokság, vagy
bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.” (Efez 5:1-4)
Akik állítják, hogy hiszik a jelenvaló igazságot, tanulmányozzák ezen egész fejezetet.
Nyissátok meg a szíveteket Krisztus kegyelme számára. Miközben sajnálatos hibákon
kesergünk, fogadjuk be azon drága útbaigazításokat, amelyeket az Úr Jézus adott nekünk.
Isten azt kívánja, hogy minden szív teljen meg tiszta, nemes Krisztusi szeretettel. Nem tűnhet
el Krisztus szeretete emberek közül. Isten munkatársai vagyunk. Isten szántóföldje vagytok,
Isten épülete vagytok. Krisztus kijelenti: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Nyissuk meg
tehát a szív ajtaját és engedjük be Jézust. Ő a nagy munkás, valamint a törvényadó is.
Gyülekezeteink tagjai ébredjenek arra, amelyet így lehet megfogalmazni: az én-ből semmit és
Krisztusból mindent. Együtt kell működni az Úr Jézussal. Ébredjen a lélek, hogy az élő Isten
után kiáltson teljes vágyódással. Fakadjon fel a küzdő szívből a vágyódás a Szentlélek
bennünk lakozása után. Minden ember, akinek már volt Krisztusban tapasztalata bizonyítsa
Istenbe vetett hitét, mint igazi munkás. Mutassátok ki, hogy felfogtátok: Istennek csupán
eszközei vagytok, akiken keresztül Ő munkálkodik. Becsüljétek meg a tényt, hogy Isten az
57
erősségetek. Nem szoktunk ezekre emlékezni és így hitbeli tapasztalatainkban sok mindent
elveszítünk. Mi magunk munkálkodunk ahelyett, hogy a Szentlélek hatalma dolgozna.
Elfelejtjük magunkat úgy tekinteni, hogy pusztán eszközök vagyunk.
Krisztust kell szemlélnünk. Ki-ki a saját helyén végezze Isten-adta dolgait és saját
jópéldája késztetesse a mennyei erőket a tevékeny együttműküdésre, mivel Isten az, aki
munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. (Fil 2:13). Isten neve
felmagasztaltik, ha bűneink megvallásával megtiszítjuk az utat és minden botránykövet
eltávolítunk azok közül, akik Krisztus követőinek vallják magukat.
Állandóan abba a hibába esünk, hogy emberi eszközöknek tulajdonítjuk azt, amit
Istennek kellene. Ez az egyik komoly oka annak, amiért Isten nem tudja nevét úgy
felmagasztaltatni, amennyire azt szeretné. Ha mégis megtenné [megdicsőítené nevét], akkor
az emberek önhittek, önmagukat felmagasztalók lennének. Saját maguknak és saját
erőfeszítéseiknek tulajdoníták azt a dicsőséget, ami egyedül Istennek jár. Alázatosan kell
járnunk Istennel. Tanítóként nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy „lábainknak egyenes utat
készítsünk, nehogy a sánta elforduljon az ő útjáról” (Zsid 12:13, az angol King James fordítás
szerint). Egységben a mennyei erőkkel, reménységünk lesz és biztosak leszünk a sikerben,
azonban a dicsőségnek egy szikrája sem tudható be embernek. Hit és még hozzá, élő,
lankadatlan, kitartó hit által, a korlátlan hatalommal rendelkező erő elnyerésével, az emberek
nem követhetnek el olyan hibákat, amelyek most a gyülekezetekben látható hatalmas
gyengeségek oka, amely szerint az ő saját jóságuk és erényeiknek köszönhető ez a nagy
munka. Amikor ilyen érzelmeket táplálnak, akkor bekövetkezik az önfelmagasztalás és Isten
nevére szégyent hoznak. Az emberi én kisajátítja magának azt a dicsőséget, ami Istennek jár.
Isten eszközeiként lankadatlan szorgalommal kell dolgoznunk minden lelki energiánkat és
erőnket kihasználva, hogy megragadjuk azt a hatalmat, ami rajtunk kívül és felettünk áll. Csak
ilyen módon végezhetjük be a munkát. Az Úr Jézus, aki mindenható, mellettünk áll és
készségesen megragadja a felé kinyújtott kezet. Amikor reményeink valóra válnak, énünk
Krisztussal Istenben elrejtett lesz, minden dicsőséget üdvösségünk Vezére kapja, aki isteni
hatalma által az öröm olajával kent fel bennünket. Ekkor fogunk előlépni és Istennel együtt,
tőle indíttatva dolgozni.
Isten művében mindig lesznek feltételek. Mindenki arra kap elhívást, hogy őszintén adja
át magát Istennek, lelkében, testében és szellemében. Önmegtagadással, próbatételekben,
csüggedésben és szenvedésben, egy mártír bátorságával fogja erősen annak a kezét, aki soha
nem fogja elengedni és ezt mondja neki: „nem fogok kudarcot vallani, sem nem
elcsüggedni...” (Ésa 42:4, az angol King James fordítás szerint)
Megszomorodik a szívem, ha arra gondolok: mi lehetett volna, ha azok, akik elkezdik a
missziós munkát alázatos, hűséges, odaszentelt életű munkások lettek volna.
Meg kell érteniük azoknak, akik Isten hatalmas szőlőskertjének részét kezdik művelni,
hogy képességeik, amiket vélhetőleg úgy szereztek, nem hoznak nekik sikert a
munkájukban. Ha az emberi én túl nagy elismerést kap, akkor az ember nagyon magányos
helyzetbe fog kerülni. Testvérei nem fognak vele együttműködni és a mennyei lények sem.
58
Egyes (Amerikából való) munkások..., inkább gátolták, mintsem segítették volna a

munkát. „Ama nap” fogja megmutatni, mit ért a munkájuk. Zűrzavart idéztek elő, mert
megtéretlenek voltak. Az emberi én a tiszta, valódi közvetítő erő nélkül végezte a munkát. Ha
e munkások megszentelt, minden önzéstől és önfelmagasztalástól megtisztult emberek lettek
volna, ha Isten dolgait illetően hiteles tapasztalataik lettek volna, ha példájuk és befolyásuk
jóra munkált volna, akkor Afrika nem az volna, mint ami ma. Az igazság nagyszerű és messze
ható befolyása más területekre is eljutott volna...
Ha lettek volna Afrikában odaszentelt életű munkások, akik behatolnak meg nem
művelt területekre felelősséget hordozó emberek együttműködésével, akkor e munka hatására
sok-sok ember találta volna meg Isten országát. Azonban ugyanazon hibát követték el
Afrikában is, mint Battle Creek-ben. Nagy költséggel egy központot létesítettek, miközben
más területeket, amelyeket meg kellett volna művelni, elhanyagoltak. Isten olyan alázatos
embereket fog használni a művében, akik nem tartják magukat oly hasznosnak, hogy a saját
ítéleteikben és teljesítményeikben bíznának.
Voltak Afrikában olyanok, akikről alázotosságuk miatt úgy vélték, hogy nem tehetnek
sokat. Krisztus ezekkel az emberekkel dolgozott együtt. Isten adott nekik bölcsességet.
Azonban voltak állítólag bölcsebb emberek, akik gátolták a munkát és nem segítették annak
előrehaladását. Ha az elvégzendő munkát elvégezték volna, akkor tehetséges emberek
megismerték volna az igazságot. Lefordíthatták volna a könyveinket különböző nyelvekre.
Minden Amerikában elköltött dollárnak helye lett volna az olyan területekre való eljutásban,
ahová be lehetett volna hatolni, de arra ment el, hogy egyik épület a másik után készüljön el,
de nem arra ment el, mivel sok Dél-Afrikába küldött munkás nem volt megszentelt életű.
Nem voltak képesek felvállalni a helyzetet. Nem voltak hajlandók megtagadni énjüket,
felvenni keresztjüket és Jézust azon az úton követni, amerre utat mutatott...
Azzal tudja ember a leginkább felmagasztalni Isten dicsőséget, ha megszentelt lényével
eszközévé válhat, akin keresztül Ura munkálkodni képes. Az Úr munkáját el kell végezni és
felszólítja „vállalkozásának” tagjait, hogy engedelmes szolgaként vegyék ki részüket. Ha a
nékik adott kegyelem által felkészültek a szolgálatra, Istennel együtt dolgozó munkásokká
váltak, azonban ha nem nyerték el ezt a kegyelmet, akkor a művet hátramozdító tényezőkké
lesznek. Minden korszakban akadtak olyanok, akik Istennel szemben tették dolgaikat,
ahogyan Bálám is, mivel önzés és telhetetlenség vegyült a munkába. Szívükből és terveikből
kihagyták Istent. Az angyalokat úgy ismerjük, mint akik lelkesen és sóvárogva szeretnének
segítséget nyújtani emberi eszközöknek lelkek megtérítése érdekében, az Úr dicsőítésére.
Azonban itt sok olyan férfi és nő van, akik nem térnek meg naponta Istenhez. Beleviszik
énjüket és saját terveiket e szent műbe és annak gátjává válnak. Isten meg tudna olyan emberi
eszközöket áldani, akik hajlandók úgy használni az Ő befolyását, hogy az bejárja a világot és
mégis a menny vár, miközben emberek, saját terveikkel és módszereikkel Isten
művét akadályozzák. Isten azt mondja, hogy távolítsátok el a botrányköveket, készítsetek utat
az Úrnak és egyengessétek az ösvényét. – 183-as levél, 1899.
59
10 – Egy Afrikában élő misszionárius részére írt, második,

tanácsot adó levél
„B” levél
1900 február 15
Már megírtam pár dolgot _____ atyafinak és most neked kívánok írni. Testvérem, most
van az ideje annak, hogy bízz Istenben. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy előrébb
lépjünk.
Ami a bőrszínt és az osztálybeli különbséget illeti, semmit se nyernénk azzal, ha
megkülönböztetést gyakorolnánk, azonban ezzel Isten Lelkét megszomorítanánk. Elvégre
mindannyian ugyanabba a mennyországba készülünk. Ugyanaz a mennyei Atyánk, ugyanaz a
Megváltónk, aki szeretett bennünket és magát adta értünk, bármiféle megkülönböztetés
nélkül. Közeleg a földi történelem lezárása és Isten egyetlen gyermekéhez sem illő, hogy
büszke, dölyfös szívvel elforduljon bárkitől, aki Istent szereti, vagy abbahagyja a
munkálkodást olyanért, akiért Krisztus meghalt. Amikor Krisztus szerelme szorongatja a
szívet, ahogyan annak lennie kell, amikor az Isten iránti szeretet lelket lágyító hatalma tölti be
a lélek templomát, akkor nem jöhet szóba osztálybeli különbség, nem lehet szó fajelméletről,
nem lehet szó bőrszínről. Minden egyes embernek segítenie kell annak, aki gyengéd
bánásmódra, vigaszra szorul, legyen az bármilyen nemzetből való.
Tedd fel magadnak a kérdést: Vajon Krisztus tenne-e különbséget? Amikor
összegyűjti népét, szólna-e így? „Nézd csak, fivérem vagy húgom. Te nem zsidó vagy, te más
osztályba tartozol. Vajon mondaná-e ezt? „A sötétbőrűek menjenek a hátsó sorokba, a
világosabb bőrszínűek pedig jöjjenek előre.”
Valahol olyan javaslat hangzott el, hogy tegyenek függönyt a színesbőrűek és a fehérek
közé és ekkor a következő kérdést tettem fel: Így tenne Jézus? Megszomorodna, ha ezt látná.
A bőrszín nem mutatja az emberi lélek értékét. Az igazság hatalmas bányásza vágott ki
bennünket a világ kőfejtőjéből. Isten ragadott meg bennünket, minden osztálybelit, minden
nemzetbelit, minden nyelvből és nemzetiségből valót, és bevitt bennünket a műhelyébe és
templomául készít bennünket.
Munkát kell végeznünk minden emberért. Vannak nagyon ápolatlanok. A Lélek
vezetésére szorulnak, hogy megtisztuljanak és elkészüljenek Isten szent országára. Amikor
Izraelt Isten várta, hogy a nép a Sinai hegy közelében megjelenjen előtte a törvénye hallására,
megmondta nekik, hogy megtisztálkodva, tiszta ruhában jöjjenek oda.
Nemesítő, felemelő hatása van az igazságnak és a hívőknek meg kell érteniük, hogy
még ha szegények is, külső megjelenésük vagy otthonuk legyen tiszta. E területen igazi
misszionárius munkát kell végezni azokért, akiknek nincs érzékekük ahhoz, mit jelent
személyesen és öltözet szerint tisztának lenni. A szegényeket meg lehet tanítani, hogy saját
maguknak vállalják ezt fel. Tanítsátok meg őket, hogy aki Istent szolgálja és parancsolatait
megtartja, tisztán kell tartania lelkét és e tisztaságnak ki kell terjednie ruházatra, otthonaikra,
60
konyhai eszközeikre, a lakás padlójára is, mivel a mennyei angyaloknak szükségük van
minden bizonyítékra, hogy a szívbe fogadott drága igazság az élet határozott megjobbulását
munkálta.
Isten szava ezt mondja: „Járuljunk hozzá... megkeresztelve a szívünket a gonosz
lelkiismerettől és megmosván testünket tiszta vízzel” (Zsid 10:22, az angol King James
fordítás szerint). Isten különleges utasításokat adott Mózesnek Izrael fiait illetően, hogy ne
legyen náluk semmi visszatetsző vagy tisztátalan látvány a lakóhelyükön, nehogy
megbotránkozzon ezen, amint köztük jár és nehogy az történjen, hogy nem hajlandó velük
együttműködni amikor ellenségeik ellen csatába mennek.
A mennyei seregeknek mindazokat segíteni kell, akik Isten munkáját végzik. Akik
igényt tartanak arra, hogy Isten gyermekei és megtartják parancsolatait, bizonyítaniuk kell a
világ részére, hogy az igazság jobbá tette szívüket, megtisztította lelküket, megnemesítette
elgondolásaikat és ízlésüket. Be kell mutatniuk, hogy hajlandók tanulni, hajlandók tanácsot
elfogadni Mózestől, aki az Úrtól kapta az utasítását. Az Izrael fiai részére elhangzott szavak
mindazokat is megszólítják, akiknek akadnak rendetlen szokásaik. Azt a parancsolatot kapják,
hogy tisztítsák meg magukat testük és lelkük minden szennyétől, és Isten félelmében
haladjanak a tökéletes szentség felé. Az Úr szeme nem nézheti el egyetlen családnak a
tisztátalanságát sem.
A templomban, az úr előtt szolgáló papoknak belépés előtt le kellett vetniük a cipőjüket,
nehogy porszemecskéket vigyenek be. Meg kellett mosniuk lábukat, mielőtt Istenhez
közeledtek volna. Annyira gondosan kellett ügyelniük személyes tisztaságukra, hogy nem volt
szabad a lépcsőkön felmenni az oltárra, nehogy valamilyen testrészük kilátszódjon.
Mindezekre a dolgokra a leggondosabb figyelmet kellett fordítani.
Nevelni, nevelni és ismét csak nevelni. Az igazságot a szívükbe fogadó szülők az
Istentől kapott utasításokkal hozzák összhangba szokásaikat és gyakorlati dolgaikat. Az Úr
mindenkit emlékeztetni akar arra, hogy a neki tett szolgálat tiszta, szent legyen és akik
befogadják az igazságot, azoknak hajlamaikban, vérmérsékletükben, szívükben, beszédükben
megtisztultnak kell lenniük az otthonukban, hogy Isten láthatlan angyalai eljöjjenek szolgálni
azokhoz, akik az üdvösséget fogják örökölni.
Mindaz, aki az egyháznak tagja lesz, mutassa be átalakult jellemében, hogy tiszteletet
tanúsít a szent dolgok iránt. Egész élete Krisztus jellemére formálódjon, nemesedjen. Akik
tagok lesznek, legyenek elég alázatosak ahhoz, hogy mulasztásaikban, gyenge pontjaikon
elfogadják az intést, és azokban változniuk kell. Keresztény befolyást kell árasztaniuk. Akik
nem változnak beszédben és magaviseletükben, öltözetükben vagy otthonukban, azok
önmaguknak élnek és nem Krisztusnak. Nem születtek újjá Jézus Krisztusban a szív
megtisztulásáig és a külső környezet megváltozásáig.
A keresztényeket a jó útra térésük gyümölcse alapján lehet megítélni. Minden igaz
keresztény bemutatja, mit végzett az életében az evangélium igazsága. Aki Isten fia lett,
ápoltságot és tisztaságot kell gyakorolnia. Legyen bármilyen csekély dolog is, minden
cselekedetnek kihatása van. Isten arra vágyik, hogy minden emberi lény olyanná váljon, akin
keresztül Krisztus ki tudja nyilvánítani Szentlelkét. A keresztényeknek semmiképpen nem
61
szabad hanyagnak vagy közönyösnek lenni a külső megjelenésüket illetően. Legyenek

ápoltak, jól öltözöttek, de természetes egyszerűséggel. Kívül és belül tisztának kell lenniük.
Krisztus tulajdonaként kell élnünk, mint akik fiai és leányai vagyunk. Mindaz,
aki befogadta Őt, hatalmat kapott, hogy fia és leánya legyen, akik hisznek a nevében. Ekkor
váltak újszülött lelkekké, akik Isten országára váltak alkalmasakká. „És az Íge testté lett és
lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki
teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14). Isten hatalma mindannak a jellemében
munkálkodik, aki újjászületett. Isten tulajdona vagyunk és Ő azt akarja, hogy mindannyian
munkatársai legyünk vele. Senkinek sincs többje, mint amit Isten ad neki. Mindaz, amije van:
ideje, képességei, ereje – Isten bízta rá és áron vette meg. Váltságot fizetett érte, amely
érvényes Ádám minden fiára és leányára. Krisztus drága vére adatott, hogy megváltsa az
embert a földiességétől, érzékiségétől és minden lelki és testi tisztátalanságtól. Ezt a
szövetséget kötötte Isten a népével. A választottaivá kell lenniük. Akik igazán befogadták
Krisztust nem engednek semmilyen más, olyan követelésnek még egy percre sem, amely az
igaz élettel és az igazsággal ellenséges hatalmakat erősítené. Krisztus igáját veszik magukra
és mindenkor, fenntartás nélkül Krisztusnak adják át magukat. Elkötelezik magukat arra, hogy
Isten parancsának engednek, még akkor is, ha az emberi család minden többi tagja elutasítja
az engedelmességet és hűtlenné válik.
Aki befogadja Krisztust hit által, az a királyi család tagja lesz, a mennyei Király
gyermeke, Isten örököse és Krisztus társörököse. Krisztus keresztje az ő osztályrésze is. Egész
életre és halálára Krisztushoz kötötte magát a megváltás nagy tervében. Aki odaszentelte
magát Krisztus szolgálatára, őbenne is megjelenik az én teljes megtagadása, amely
Krisztusban megvolt. Kedves szelíd szavaival, melyek tele vannak vigasztalással, reménnyel
és szeretettel, Krisztusi gyengédséget mutat. Kimondhatatlan szerető gondossággal törődik
emberi lelkekkel. Képes ezt mondani: „Élek többé nem én, hanem Krisztus él bennem.”.
Hajlandó bármilyen áldozatot meghozni, hogy Krisztus keresztjéhez vonja az elveszett és
veszendő lelkeket.
Ne felejtsük el, hogy Istennél nem számít a társadalmi helyzet, vagy az, hogy ki milyen
nyelvet beszél, ki hová tartozik, milyen párt híve. Az igazság nem megy olyan helyekre, ahol
mocsok vagy tisztátalanság található. Az igazság nem lealacsonyítja az embert, hanem
magasra, magasztos helyekre emeli. Az igazság soha nem tesz férfiakat vagy nőket
közönségessé vagy durvává, vagy udvariatlanná. Megragadja az embereket a bűneikben, a
közönséges dolgaikban, elválasztja őket a világtól, nemes hajlamokat teremt lelkükben még
akkor is, ha szegények vagy műveltséget nem kaptak. A Krisztustól kapott nevelés
folyamatossá teszi az igazság befogadásával történő megszentelődés által a lélek nemesebbé
válását. Ha a legcsekélyebb kísértés éri az embereket, büszkeség, divat vagy hivalkodás miatt,
amelynek során Krisztustól eltávolodva visszafelé tartanának a világba, akkor olyan szavakat
szólnak, melyek az ellenség hatalmát elfordítják: „Nem vagyok önmagam ura” – mondják.
„Áron vétetettem meg. Isten fia, vagy leánya vagyok. Minden Istené teremtés és megváltás
által. Krisztus megvásárolta egész lényemet, elmémet, lelkemet, erőmet, testemet és Isten
iránti kötelességtudatomat ki akarom fejezni szavaimmal, viselkedésemmel, tetteimmel.
Teljesen az Övé vagyok. Életem Krisztussal el van rejtve Istenben és amikor megjelenik,
akkor majd én is, Ő vele együtt, dicsőségben.” (v. ö: Kol 3:4).
62
A keresztény életünk minden órájában ily módon kell állást foglalni és ezt fenn is kell
tartani. Krisztus hívő gyermekein keresztül éreznie kell a világunknak az Ő befolyását. A
megtért embernek ugyanolyan befolyást kell gyakorolnia, mint amely Isten eszközein át volt
érezhető a megtérésekor. E világban végzendő minden dolgunk összhangban és szeretetben
történjen. Lábnyomában járva, mindig Krisztus példája álljon előttünk. Az egység erőt jelent
és az Úr azt kívánja, hogy Krisztus testének valamennyi tagja között látható legyen ezen
igazság. Szeretetben, szelídségben és alázatosságban egyesüljön mindenki. Hívők társulatavá
szerveződve, befolyásukat egyesítve és kiárasztva, úgy dolgozzanak, ahogyan Krisztus tette.
Tanúsítsanak mindig udvariasságot és tiszteletet egymás iránt. Minden talentumnak megvan a
maga helye és mindet a Szentlélek irányítása alatt kell tartani.
Az egyház keresztények társulata, amelyet úgy alkotnak a tagok, hogy mindegyik
élvezheti a többi tagnak adatott összes kegyelmet és talentumot és azt, ahogyan Isten
munkálkodik rajtuk a sokféle ajándék és képesség szerint. A gyülekezetet szent kötelékek
fogják össze közösséggé, hogy minden egyes tag hasznára legyen a másiknak. Valamennyit a
szeretet és az egyetértés szövetsége köti össze. A hívők egész társulata keresztény alapelveik
és kegyelmi ajándékaik szerinti összhangban végzett tettekkel gyűjtsön erőt. Minden egyes
hívő hasznára van a többieknek és általuk jobbá is lesz a különféle képességeik nemesítő és
átformáló befolyása által. Így azok a dolgok, amelyek egyikben hiányoznak, bőséggel
megmutatkozhatnak a másikban. Minden tag közeledjen egymáshoz, hogy az egyház a világ,
az angyalok és az emberek „látványosságává” válhasson. (v.ö: 1Kor 4:9).
Az a szövetség, amely a egyházi tagságból következik azt jelenti, hogy mindegyik tag
Krisztus nyomdokain jár, mind az Ő igáját veszi magára és tőle tanul, aki szelíd és alázatos
szívű. Ha ezt teszitek – mondta a drága Megváltó - „nyugalmat találtok a lelkeiteknek, mert
az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges.” Akik Krisztus igáját hordják, azok
egymáshoz közelebb kerülnek. Együttérzést és béketűrést gyakorolnak és szent érzelmek
között arra törekednek, hogy egymás iránt gyengéd részvétet és szeretetet tanúsítsanak,
amelyre, maguk is érzik, nagy szükségük van. Aki gyenge és tapasztalatlan, gyengesége
ellenére erősebbé válhat a jobban bízó és tapasztaltabb társa által. Bár a legkisebb
valamennyi között, olyanná válik, mint akinek világosságot kell kibocsátania valamennyire. A
szervezetben élő testnek életerős tagja, aki Krisztushoz, az élő fejhez kapcsolódik és Krisztus
jellemének valamennyi érdemével azonosul, hogy az Üdvözlítő ne szégyellje őt testvérének
mondani.
Miért szerveződnek a hívők egyházzá? Mert ezen keresztül növeli Krisztus a világ iránti
hasznosságukat és erősíti személyes, jóra munkáló befolyásukat. A gyülekezetben olyan
rendet és légkört kell fenntartani, amely mindenki jogát védi és növeli az egymástól való
kölcsönös függés érzését. Istennek soha nem volt olyan elgondolása, hogy egy ember
gondolatai és ítélete legyen uralkodó erővé. (God never designed that one man's mind and
judgment should be a controlling power.) Soha nem tervezett olyat, hogy egy ember
kormányozzon, gondoljon és tervezzen dolgokat az egész testület körültekintő és imádságos
megfontolása nélkül, hogy valamennyien helyesen, tökéletesen és összhangban cselekedjenek.
A hívőknek világosságot kell árasztaniuk a világban. A hegyre épített várost nem lehet
elrejteni. A világtól elkülönült, jól megkülönböztethető gyülekezet, a menny szemében az
63
egész föld legfontosabb objektuma. A tagok elkötelezték magukat, hogy elkülönülnek a

világtól és szolgálatukat Mesterüknek, Jézus Krisztusnak adják. Látszani kell rajtuk, hogy
Krisztust választották vezetőjüknek. A Cape Town-ban végzendő munka fontos és a
gyülekezet olyan legyen, amilyennek Isten rendelte: Isten családját képviselje egy másik
világban.
„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és
minden rágalmazást Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után
vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez
járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti
magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal
áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé
szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem
szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az
építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak
sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is. Ti pedig
választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy
hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el
titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem
kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. Szeretteim, kérlek titeket, mint
jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a
lélek ellen vitézkednek; Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak
titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a
meglátogatás napján” (1 Pt 2:1-12). – 26-ik levél, 1900.
64
11 – Üzenet az Afrikában dolgozó munkásoknak

Summer Hill, Sydney
1900 június 18
Lelkészeinkek és misszionáriusainkak Istennel kell egyek lenniük. Ha bizalmukat
belévetik és reá, mint hűséges Teremtőjükre bízzák lelkük megtartását, akkor Ő arra a napra
megtartja azt, ami reá van bízva. Tisztességet ad azoknak, akik Őt tisztelik.
Hatalmas, elvégzendő munkája van az Úrnak. Folyamatosan történnek változások.
Amikor különféle nemzetiségű, neveltetésű és más-más tapasztalatokkal rendelkező
emberekkel van kapcsolatunk, úgy találjuk, hogy élet-halál harc kérdése az evangéliumot a
maga teljes tisztaságában előbbre vinni. Nem szabad szövetségre lépnünk olyan emberi
eszközökkel, amelyek csapdának bizonyulnak.
Isten szemében az, hogy kinek milyen a bőrszíne, semmit sem számít. Az igazság által
megszerzett keresztényi tapasztalat és megszentelődés az, amit igazán értékel.
Semmit ne kockáztassatok üzleti dolgaitokban, amíg a menny Istene kifejezésre nem
juttatja, hogy az ilyen ügylet nem jelent bajt a hitéletben.
Azt mondom nektek, hogy élet-halál harc előtt állunk. Olyan emberekkel való küzdelem
ez, akik nem Krisztusban vannak, akik semmilyen értelemben sem Krisztus sáfárai. Erős
akaratú és csaknem legyőzhetetlen jellemű emberek fognak olyan javaslatokat tenni,
amelyeket – ahogyan Isten nekem megmutatta – nem lesz okos dolog elfogadni. Ne lépjetek
velük szövetségre.
Afrikában az erős akaratúak elleni egyetlen biztonság az, ha eddigi tapasztalatuk szerint
teljesen új fejezet kezdődik. A szíveket meg kell lágyítani. El kell, hogy fogadják Krisztus
igáját, máskülönben soha nem fognak a mennyei országba jutni. Afrikában erős lelkület
uralkodik, amely szükséges, hogy alávesse magát Isten Lelkének. Akadnak ott szenvedélyes
emberek, akiket könnyű felkorbácsolni. Elveszítik az uralmat önmaguk felett és oktalanokká
válnak. Isten népének tudnia kell várni Urára. Isten ügyének sikeres előre jutása gondos
megfontolást kíván. Nem szabad annak lehetőségeivel és valószínűségeivel adni vagy venni.
Egy Mesterünk van, aki nem más, mint Krisztus.
Amit elém tártak, nem éppen bátorító. Isteni előrelátásra van szükség annak
megértésére, hogy mit eredményeznek az olyan felek közti üzleti tranzakciók, akik között
szinte lehetetlen az egység. Hatalmas és nagyszerű a misszió-munka, és akikre Isten
sáfárságot bízott nem érezhetik szabadnak magukat, hogy bármiféle, olyan szövetségre
lépjenek, amelyet Isten, aki a kezdettől fogva látja a véget, nem szentesíthet és nem adhatja
hozzájárulását mint olyanra, amely megdicsőítené szent nevét. Istennel kell tanácskozni azzal
kapcsolatban, hogyan juthat előbbre munkája anélkül, hogy abba az önzésnek nyoma is
belevegyülne. Isten fog cselekedni. Olyan eszközöket fog adni munkája előbbre viteléhez,
amelyek nem jelentenek zavaros helyzetet. A munkáját nem szabad ily módon
összekapcsolni, mivel emberek inkább a romlott emberi természetük szerinti választanak,
mintsem az isteni minta szerint formálódnának és alakulnának. {TSA 93.1}
Úgy Afrikában, mint Amerikában, Isten embereket hívott ki a világból és nem hagyja őket
kifaragás nélküli durva építőköveknek, hanem beviszi őket műhelyébe és az evangélium
65
igazságával formálja és faragja őket, amíg az összes durvaság el nem tűnik és ők el nem
készültek a véglegesítő, mennyei tökéletessé tételre. A durva részek lefaragása még nem
történt meg. Sokat még nem lágyított meg Isten Lelke. Ez miatt van az, hogy a munka
Afrikában, Amerikában és az Úr szőlőskertjének egyéb területein nem haladt úgy, ahogyan
kellett volna.
Az Ausztrália részére adatott világosság szerint azt tesszük, amit tehetünk. Komoly
bajokra találnak jelenleg megoldásokat olyan asszonyok, akik átadták magukat az Úrnak és
segítséget nyújtanak egy ínségben lévő, bűn-sújtotta világban. Olyanok ők, akik vágynak az
igazságra, de nem is tudják, hogy azt akarják. Személyes evangéliumi munkát kell végezni.
Házról-házra történő munkával kell embereket elérni. Azok a nők, akik felvállalták ezt a
munkát mindent megtesznek, kivéve a szószékről való igehirdetést. Elviszik az örömhírt
„utakra és mellékutakra”, emberek otthonaiba. Felolvassák és magyarázzák az Igét
családoknak. Imádkoznak velük, betegjeik gondját viselik, könnyítenek földi szükségleteiken.
Családjaik és egyes emberek elé tárják az igazság megtisztító, átformáló befolyását.
Bemutatják nekik, hogy Krisztus követése békéhez, boldogsághoz és örömhöz vezető út.
Az Úr megengedte John Wessels testvérnek, hogy Afrikába utazzon és hogy Daniells
presbiter elkísérje őt. Azonban megmutatta nekem, hogy az afrikai embereknek a szívében
van valami, amit nem könnyű legyőzni, ami azt mutatja, hogy egyesek megtéretlenek. Nem
fogadták el Isten nevelő-fegyelmező munkáját. Nem fogadják el azt, ahogyan Isten velük jót
akar tenni, hanem inkább a saját utaikon járnak. Még meg kell tanulniuk Krisztustól az Ő
iskolájában a szelídséget és az alázatosságot. Még meg kell tanulniuk, ahogyan Pálnak is
kellett, hogy Krisztusért szenvedni a jelenlegi és az örök javukat szolgálja. Pál a jelen
szenvedéseit úgy tekintette, mint amelyeket összes sem lehet hasonlítani azzal a dicsőséggel,
amely majd azok után következik. Jobban kívánta a mennyei kincseket, mint a földi élet
előnyeit. Semmi olyat nem látott itt e földön, amiért érdemes élni, kivéve az Isten akaratának
cselekvéséből származó örömet és minden következményét Istenre bízta. {TSA 94.1}
Isten vágya, hogy Afrikában élő népének lelkét mennyei célok uralják. És micsoda
munka vár ott rájuk! A nép még nem tanult a nagy Tanítótól. Az emberi természet a maga
féktelen, megszenteletlen és romlott voltában nagyon különös és minden képzeletet felülmúló
valami. Sokféle alakot ölt magára, mivel a Szentlélek nem formálta át. Amikor azonban az Úr
Jézus az emberi szívben tartósan jelen van, akkor senki sem kérdőjelezheti meg az emberi
lény értékét, legyen az férfi vagy nő.
Pál apostol a következőket írta Timóteusnak: „Isten nem félelemnek lelkét adta nékünk;
hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. Ne szégyeneld hát a mi Urunk
bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangyéliomért Istennek
hatalma szerint. Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink
szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus
Jézusban örök időknek előtte” (2Tim 1:7-9).
Péter apostol a következőket jelenti ki: „Levetvén azért minden gonoszságot, minden
álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők,
a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek,
hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél
66
választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent
papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus
által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott,
becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az
engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és
megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek
az ígében, amire rendeltettek is.Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet,
megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az
ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1 Pt 2:1-9).
Ajánlott ezt az egész fejezetet [1 Pt. 2] tanulmányozni. Olyan tanítás rejlik benne,
amely elsöpri a kételkedés ködét és homályát, azt a gonoszságot, amely Sátántól van és
beárnyékolja az Atyától jövő világosságot. –MS 31, 1900.
67
12 – Egy Afrikába látogató Generál Konferenciai

képviselőnek írt levél részletei
Súlyos és komoly dolog idegen országokba küldendő misszionáriusokat választani.
Akiket Isten választ e munkára sziklaszilárdan elvhű embereknek kell lenniük. Olyanoknak,
akik megüresítették énjüket, akik bizonyságát adják annak, hogy Krisztus igáját viselik és
szívükben van az Ő szelídsége és alázatossága.
A legjobb képességűekre van szükség olyan területeken, mint Afrika vagy Ausztrália.
Krisztusban és Ő általa kell munkálkodnunk és egyes helyeken a romlott egyházak
jóváhagyásával, bár olyan helyeken nem tarthatjuk tiszteletben kéréseiket, ahol az egyházat az
állam tartja kézben.
Bölcsességgel kell képviselnünk az igazságot. Szelíd szóval kell szólnunk, mert ha nem
így tesszük, akkor nem jutunk el azokhoz, akik segítségre szorulnak. Angyalok
bölcsességében kell emberi eszközöknek részesülni, máskülönben bezárul az ajtó azon üzenet
előtt, amire az embereknek szükségük van. „Legyetek okosak mint a kígyók és szelídek, mint
a galambok.”...
Isten igéjét nemcsak hirdetni, hanem élni is szükséges. Az e világban végzendő
keresztényi munka minden mozzanatába bele kell szőni. Nem uralkodhat azokban énjük,
akiket Isten munkájának végzésére jelölt ki. Engedjék be Jézust. Nyissátok meg a szív ajtaját
a mennyei vendégnek. Amikor azok, akik szolgálat által Isten közelébe jutnak, megszentelt,
megtisztult emberekké válnak, egyre közelebb és közelebb jutnak az isteni jósághoz, akkor
hangot adhatnak az Istentől kapott megbízatásuknak és tisztességet nyernek...
Isten terve, hogy az emberek folyamatosan érezzék az erős, felülről való erkölcsi
vonzást. Ha az afrikai munkások gondoltak volna erre, nagyszerű munkát végeztek volna
istenfélő, önzetlen magatartásukkal. Késztetést kaptak volna az Afrikában élők arra, hogy
Isten szolgálatára használják testi, lelki képességüket. A munka tovább haladt volna holland
és más nyelveken. Mindenhol terjedtek és eljutottak volna az igazság írásai. Miniszterek és
uralkodók tértek volna meg az igazsághoz...Akik a dél-afrikai területen dolgoznak, meg kell
hogy értsék e helyzet vonatkozásait. Afrikai testvéreikkel való kapcsolatuk [ELLEN WHITE
ITT AZ AMERIKÁBA KÜLDÖTT KORAI MISSZIONÁRIUSOK, VALAMINT AZ
AFRIKÁBAN LAKÓ HOLLANDOK ÉS ANGOLOK KÖZÖTTI KAPCSOLATRÓL
BESZÉL. – A. L. WHITE.] kölcsönös. Vannak talentumokkal megáldott emberek Afrikában
és ha az Amerikából jött munkások tudnák, hogyan....ismerjék el afrikai testvéreik
képességeit és talentumait, sokkal több jó születne. Akik szeretik Istent és szavát zárják
szorosabbra soraikat. Dolgozzanak együtt és használják különféle talentumaikat...
Az Afrikában élő, jóképességűeknek egyesülniük kellett volna amerikai testvéreikkel.
Ha az amerikai testvérek összekapcsolódtak volna az afrikai hívőkkel, öröménekre fakadtak
volna a mennyei angyalok és ezen emberi kapcsolatot úgy ismerték volna el, mint Istentől
való szövetséget. Ha a mennyei világot takaró fátylat fel lehetne lebbenteni, láthatnánk, hogy
az angyalok mindnyájan készen állnak az emberi értelemmel való együttműködésre a munka
előbbre vitele céljából. – 187 sz. levél, 1899.
68
Amerikába utazó diákok

Biztonságosabb otthon tanítani diákokat, mint Amerikába küldeni őket, hogy képesítést
szerezzenek. Ennek oka, hogy sok olyan dolgot hallanának és látnának, ami nem tenne nekik
jót, és ezeket a saját országukban elkerülhetik. Amerikából Afrikába túl sok módszer, szokás
és divat jutott el, amelynek eredménye nem mondható kedvezőnek. Az ifjúság tanítása
céljából a legjobb tanítókat kellene Amerikából külföldi országokba küldeni. – 188-ik levél,
1899.
Bűnbánati ima
(A Wessels család egyik tagjának írt levelből) Szívünkben elmondott imánknak így
kellene hangzani: „Oh Urunk, tiéd az igazság, mi pedig, akik elhagytuk tanácsodat, miénk
orcánk pirulása.” Milyen választ mondhatunk neked? És hogyan lehetünk előtted igazak?
Visszatérünk hozzád, mivel kezedet kinyújtottad, hogy megsegítsd a bűnbánót, azokat, akik
teljes szívvel keresnek téged. Kegyelmességed szerint hallgasd meg az ő kiáltásukat.
Szegényen, tehetetlenül és ínséget szendvedve jövünk hozzád és nem a mi igazságunk
miatt, hanem a te igazságodért, oh, Uram. Esdve kérünk, ne küldj el bennünket üres kézzel.
Lelkünk, testünk a te tulajdonod. Áron vettél meg bennünket. Nem azért, mert méltók
vagyunk, hanem a Te Fiad kedvéért, kérünk, erősíts meg bennünket, hogy felvehessük a Te
igazságod öltözetét.
Kegyelmes és irgalmas vagy. „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda
maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!” (Zsolt 130:3-4) „Mert
nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot” (Zsolt 36:10).
Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. (Zsolt
145:10) Imádjon téged minden teremtményed. Bárcsak egyesülne néped a Te akaratod
cselekvésére és keresnének Téged teljes szívükből. Adj dicsőséget a Te népednek. Illesse
dicséret azokat, akik félik a Te neved és tisztesség azoknak, akik keresnek Téged. Elégítsd
meg azokat, akik éhezik a Te igazságodat. Vidámítsd meg a Te országodat és a Te városodat.
„Uralkodik az Úr örökké, a mi Istenünk, Oh Sion, minden nemzedéken át. „Magasztaltassék
fel a te szolgádnak, Dávidnak szarva és Jessze fiának fénye ragyogjon a Te népedre.” – 196-
os levél, 1903.
69

Afrika Kollekció

Diunggah oleh

Informasi Dokumen

Hak Cipta

Format Tersedia

Bagikan dokumen Ini

Bagikan atau Tanam Dokumen

Opsi Berbagi

Apakah menurut Anda dokumen ini bermanfaat?

Apakah konten ini tidak pantas?

Hak Cipta:

Format Tersedia

Afrika Kollekció

Diunggah oleh

Hak Cipta:

Format Tersedia

Ellen G.

Fordította: Póth Elemér

1 – Tanácsok az úton lévő, Afrikába tartó misszionáriusoknak (1887 jún.18) ......................................... 5

2 – Levél egy Afrikába tartó lelkésznek és feleségének ........................................................................ 10

3 - Tanácsok afrikai misszionáriusoknak .............................................................................................. 16

4 – Teljes alázatosságban járjatok ....................................................................................................... 21

5 – Öt levél a dél-afrikai Wessels család tagjai részére ......................................................................... 27

6 – Kivonatok a Wessels családnak írt további levelekből.................................................................... 40

7 – Négy levél Afrikában dolgozó vezető beosztású misszionárius munkásnak .................................... 46

8 – Üzenet egy Afrikában élő misszionárius feleségének ..................................................................... 54

9 – Tanács egy Afrikában élő misszionáriusnak .................................................................................... 55

11 – Üzenet az Afrikában dolgozó munkásoknak ................................................................................. 65

12 – Egy Afrikába látogató Generál Konferenciai képviselőnek írt levél részletei................................. 68

ÖSSZEFOGLALVA MEGÁLLAPÍTHATJUK, HOGY AZ ELLEN WHITE

1 – Tanácsok az úton lévő, Afrikába tartó misszionáriusoknak

megvan annak a veszélye, hogy az ilyen gazdálkodás inkább veszteséghez, mintsem

becsapjátok magatokat. Sok imával, alázatos lelkülettel tanácskozzatok együtt és legyetek

2 – Levél egy Afrikába tartó lelkésznek és feleségének

fontosságát. Megfelelő tiszteletet tanúsított a ceremoniális törvénynek és itt is bemutatta, hogy

3 - Tanácsok afrikai misszionáriusoknak

A legbizonyítóbb erejű lecke, amit azoknak adhattok, akikért munkálkodtok, akiket

4 – Teljes alázatosságban járjatok

Kialakult jellemünk beszédes lesz családi életünkben. Ha a családi körben szívélyes

keresztényietlen módon. Jusson eszünkbe: Jézus látja az összes ilyen fogyatékosságot és Őt

Ne feledjétek, hogy ha a hívők nem igénylik Isten ígéreteit és nem fogadják be a

5 – Öt levél a dél-afrikai Wessels család tagjai részére

Egyik vasárnap meglátogattam „z” testvérünk családját. Felesége egykor az egyház

6 – Kivonatok a Wessels családnak írt további levelekből

Ellen White adakozással kapcsolatos példamutatása

Önmegtagadás a munka érdekében

Ember embertársához való viszonya

Sokan nem értik világosan és pontosan, az ember-ember közti viszonyt Isten

Felhívás Krisztus követésére

Üzenet egy ifjú kereszténynek

Csodák az utolsó összecsapásnál

ember tiszteletére és hódolatára. A gonoszokat az fogja megkülönböztetni, hogy igyekeznek a

7 – Négy levél Afrikában dolgozó vezető beosztású

Esdve kérlek benneteket, Isten irgalmára, hogy teljesen Jézus Krisztusra

eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”(Jel 2:4-5)

8 – Üzenet egy Afrikában élő misszionárius feleségének

9 – Tanács egy Afrikában élő misszionáriusnak

Egyes (Amerikából való) munkások..., inkább gátolták, mintsem segítették volna a

10 – Egy Afrikában élő misszionárius részére írt, második,

szabad hanyagnak vagy közönyösnek lenni a külső megjelenésüket illetően. Legyenek

egész föld legfontosabb objektuma. A tagok elkötelezték magukat, hogy elkülönülnek a

11 – Üzenet az Afrikában dolgozó munkásoknak

12 – Egy Afrikába látogató Generál Konferenciai

Amerikába utazó diákok

Anda mungkin juga menyukai