A piacgazdaságra való áttérés és következményei

Gazdasági szerkezetváltás:
A rendszerváltást kiváltó tényezők között fontos szerepe volt a tervgazdaság válságának. A gazdasági
növekedés lelassulása után a jóléti kiadásokat külföldi kölcsönből tartották fenn, így az állam
adósságspirálba került. Az innováció alkalmazása elmaradt, ezért az ipar termelés szerkezete elavult,
struktúraváltásra volt szükség. Alig létezett a magántulajdon, és alacsony szintűek voltak a lakossági
megtakarítások is, így a fejlesztést a tőkehiány is nehezítette. Mivel a válság egyszerre sújtotta az
összes szocialista országot, az addigi biztos piacok is összeomlottak, amelyeken ráadásul mostantól a
Nyugati termékekkel is versenyezni kellett. A fenti okok miatt az 1990-es években Magyarországon
gyors privatizációja került sor a külföldi tőke bevonásával. Még 1989-ben hozott törvények
biztosították a vállalkozás szabadságát és a magántulajdon biztonságát. A privatizációs bevételek
kezelhetővé tették a magyar államadósságot. A külföldi befektetők fejlesztésével versenyképes
árucikkeket kezdett termelni a magyar ipar. A korábbinál sokkal jobban megnyíltak az európai és
észak-amerikai piacok. Ennek nyomán Magyarország integrálódott az európai gazdaságba, és 2004-
ben csatlakozott az Európai Unióhoz. A gazdasági rendszerváltás szükségszerű volt, de negatív
következményekkel is járt. A magyar gazdaság kettős természetű. Egymás mellett létezik a jórészt
külföldi piacra termelő, külföldi tőkével és technológiában üzemelő fejlett ipari és szolgáltatási
szektor a magyar beszállítói körrel, illetve a hozzá képest szerényebb termelékenységi, mert
kevesebb tőkével rendelkező és fejlett technológiát alkalmazó hazai kisvállalati szféra. A privatizáció
során megszűnt majdnem egymillió munkahely. Képzetlen vagy rosszul képzett munkaerőre azóta
sincs szükség, sokan már sokadik generációs munkanélküliek. A nemzetközi (elsősorban ázsiai)
verseny egész Európában fenyegeti a jóléti állam rendszerét: az adók és járulékok magasabb szintje
drágábbá teszi a termelést, ezért a vállalatok azt részben külföldre telepítik, ezzel tovább növelik az
európai munkanélküliséget és a jóléti állam terheit.

Társadalmi következmények:
A rendszerváltás során a szocialista tervgazdaság megszűnése alapvető változásokat eredményezett a
társadalomba szerkezetében is. A privatizáció eredményeképpen újra megjelentek a tulajdonosi
rétegek: a gazdasági elit és a vállalkozó középosztály. A kárpótlás eredményeképpen a
termelőszövetkezetek felbomlottak, a termelőföld magántulajdonba került. A paraszti kis termelés
azonban nem elég nyereséges, megkezdődött a föld koncentráció. A korábban államosított lakásokat
a bérlők megvehették, ezzel uralkodó formában vált a lakás-magántulajdon. A veszteséges vállaltok
felszámolásával és a nyereségek korszerűsítésével újra megjelent a munkanélküliség, ami elsősorban
a szakképzetlen, illetve verseny képtelen szakmákkal rendelkező munkásokat sújtotta. A formálódó új
társadalomszerkezet alapvetően az iskolázottság, és az ezzel szorosan összefüggő jövedelmi
viszonyok alapján szokás leírni. A felemelkedő elitben az új magánvállalatok vezetői és tulajdonosai,
illetve az értelmiség felső rétege tartozik. A középrétegekhez sorolhatók a vállalkozó és alkalmazott
dolgozó értelmiségiek, a kisvállalkozók, a szakképzett alkalmazottak, a szakmunkások és az öregségi
nyugdíjasok zöme. A lecsúszó, szegény réteg közé az alacsony jövedelmű parasztok, a
szakképzetlennek (utóbbiak jelentős része akár generációk óta munkanélküli), valamint a
kisnyugdíjasok tartoznak. A szegénység kockázata különösen nagy a képzetlenek, a sok gyermeket
nevelők és a cigányok között. A társadalmi helyzet és a jövedelmi viszonyok regionálisan is nagy
eltéréseket mutatnak. A városokban, különösen Budapesten nagyobb arányban élnek fiatal és
iskolázott emberek, több a munkalehetőség és magasabbak a jövedelmek, mint a falvakban. Az
ország nyugati részén fejlettebb a gazdaság, több a munkalehetőség, így alacsonyabb a
munkanélküliség és magasabbak a jövedelmek, mint keleten.