A görög művészet gazdasága, művészeti színvonala óriási hatással volt a rómaiakra. Mindkét kultúra
építészetére kezdetben jellemző, hogy a vallás határozta meg a művészeti alkotás jellegét, a
gazdasági és társadalmi változások, a fejlődés tette lehetővé a középületek egyéb típusainak az
elterjedését.
A római lakóházak:
A római villák felülmúlták a görög lakóházakat mind a változatos alaprajz, mind pedig a kényelem
szempontjából. A lakóház külvilágtól elzárt itt is. A lakószobák egy kisebb fedetlen udvar (átrium)
körül szabályos rendben, szimmetrikusan helyezkedtek el. Az ártiumban zajlott a család élete. Itt állt
a házi istenek oltára, itt étkeztek, itt fogadták a vendégeket. Ahol az éghajlat megkívánta, a szobákat
padlófűtéssel látták el (a padló kőlapjait tartó oszlopok közé és a falak üreges tégláiba gőzt vezettek).
A világosság a bejáraton és felülről jutott az átriumba. A városi köznép többemeletes bérházakban
(ún. insulákban) lakott, amely akár több tömbszerűen egybeépített bérházat magába foglalt, a
földszintjén üzletek működtek. Kő alapra felhúzott, és részben téglafalú épületek voltak ezek. A
kényelmesebb és elegánsabb lakások a belső udvar közelében találhatók, a felső szintek lakásainak
komfortja (és lakóinak társadalmi rangja) annál alacsonyabb, minél feljebb laktak. A felső szinteken
nem vagy ritkán volt folyóvíz, csatorna, alacsonyak voltak a lakások télen füstösek. A felső
emeleteken jellemző faszerkezet miatt komoly veszélyt jelentett a tűzvész (szenes serpenyőkkel
fűtöttek).
Mind görög, mind a római építészetben kiemelkedő szerepet játszottak a középületek. Az agora vagy
fórum, gymnaszion (tornacsarnok) vagy a római fürdő, a különböző stadionok (versenytáblák), a
kocsiversenypályák, templomok, és a szabadtári színházak a görög poliszok és a nagyobb római
városok mindegyikében megjelentek.
Görög művészet:
Az athéni demokrácia virágkora csodálatos épületekkel bővül a fellegvár, az Akropolisz. Ma is látható
a Parthenon romja, ez volt Pallasz Athénének, Athén istennőjének (a „Szűznek”) a temploma. Mint a
görög templomok általában, ez is egy hatalmas oszlopcsarnok, belül egy viszonylag kis, zárt
szentéllyel. Egykor itt állt Athéné aranyból és elefántcsontból készült szobra, Pheidiasz alkotása. Az
Akropolisz oldalában két színház is volt. A görög színházak mindig domboldalba vájt, félköríves
építmények, kitűnő akusztikával. A nézők a félkörív lépcsőin ültek. A színészek maszkban játszottak, a
női szerepeket is férfiak alakították. Nagy Sándor (Kr.e. 336-323) hódításai után a görög kultúra a
birodalom területén is elterjedt, és közel-keleti vonásokkal gazdagodott. Ezt az új kultúrát nevezzük
hellenizmusnak. Legjelentősebb központja az egyiptomi Alexandria volt, híres könyvtárával és az
ókori világ egyik csodájának számító világítótornyával. A görög szobrászat jellegzetességei is változtak
az idők folyamán. A korai, úgynevezett archaikus szobrok általában mozdulatlan, és viszonylag
kifejezéstelen arcú alakokat ábrázolnak. Az alakok jellemzően valamilyen csoport (társadalmi réteg,
életkori csoport) típusai. A klasszikus kor szobrai már gyakran mozdult közben ábrázolják
modelljeiket, akiknek arca harmóniát sugároz. Az alakok lehetnek már konkrét személyek is, de
ábrázolásuk mindig idealizált, a tökéletes szépséget testesít meg. A hellenisztikus szobrok sokszor
kifejezetten mozgalmasak, az arckifejezések pedig az érzelmek széles skáláját mutathatják be. A
szobrok témája lehet teljesen hétköznapi is, megjelenik a rútság és a fájdalom ábrázolása is, a
művészetek más realizmusra is törekedtek.
Római művészet:
A római építészet etruszk és görög hagyományokból táplálkozott. Megtartotta az oszlopokat, mint az
épületek legfőbb tartó- és díszítőelemeit. Ugyanakkor kísérletet tettek a tér áthidalására is, így
született meg a kupola. A görög színházak a városba helyezésével, pontosabban két szembefordított
színház egybeépítésével jött létre a körszínház, az amfiteátrum (circus). Leghíresebb példája a
Colosseum. Néha a körszínház ellipszis alakú volt, ahol kocsiversenyeket rendeztek. A rómaiak sok
közhasznú, gyakorlati célú építményt is emeltek. Ilyenek voltak a boltíves vízvezetékek, melyeken a
hegyek magasabban eredő forrásait vezették be a városok közfolyóiba. Ezek táplálták a közfürdőket
is. A legfontosabb településeket kőburkolatú utakkal kötötték össze. A római szobrászat sokat
merített a görög példákból, gyakran másolták is a görög szobrokat. Egyedi római jelenség volt a
realisztikus portrészobrászat.