Abdrushin / AZ iGAZsÁG FÉnYÉbEn

Fordítás német eredetiből

Im Lichte der Wahrheit, Gralsbotscha von Abdruschin
Megjelent a „Der Ruf “ G.m.b.H. gondozásában, München, 1931
Fordítás© www.abdrushin.name, 2017

isbn 978-80-972698-0-7
AZ iGAZsÁG
FÉnYÉbEn
GrÁl-üZEnEt
Abdrushintól
 Aki
ne m töreksz ik ar ra ,
hog y az Úr Ig éj ét
helyes e n megé r t s e ,
a z bűnt követ el!
 ÚTRAVALÓNAK!

l
ehull a lepel, és a hit meggyőződéssé válik. Csak a meggyőződésben rej-
lik szabadulás és megváltás!
Csak azokhoz szólok, akik komolyan keresnek. nekik képesnek és
elszántnak kell lenniük, hogy tárgyilagosan vizsgálják e tényanyagot! távol ma-
radhatnak a vallási fanatikusok és az ingatag ábrándozók; ők ugyanis ártanak
az igazságnak. A rosszindulatú és elfogult emberek pedig éppen e szavakban
találják meg ítéletüket.
Az üzenet csak olyanokat fog megérinteni, akik még magukban hordozzák
az igazság szikráját és a vágyat, hogy valóban emberek legyenek. Mindezen
emberek számára az üzenet lámpás és támasz is lesz. Kerülő utak nélkül vezeti
ki őket a jelenkori zűrzavar minden káoszából.
Az alábbi ige nem új vallást hoz, hanem az a célja, hogy fáklya legyen min-
den komoly olvasó vagy hallgató számára, hogy megtalálja vele a helyes utat,
amely az áhított magasság felé vezeti.
Csak az tud szellemileg előrehaladni, aki maga is mozog. A balga, aki ehhez
kész nézetek formájában idegen segédeszközt vesz igénybe, ösvényén csupán
úgy halad, mintha mankóval járna, miközben saját egészséges végtagjait nem
használja.
Mihelyt azonban minden képességét, mely hívására várakozva szunnyad
benne, bátran eszközként használja felemelkedéséhez, akkor a reá bízott talen-
tumot teremtője akarata szerint alkalmazza, és játszva le fog győzni minden
akadályt, amely útját keresztezvén le akarja őt téríteni.
Ezért ébredjetek! Csak a meggyőződésben rejlik az igaz hit, a meggyőződés
pedig csakis kíméletlen mérlegelés és vizsgálódás útján jöhet létre! Álljatok élő
emberekként istenetek csodálatos teremtésében!
 Mit kerestek?

M
it kerestek? Mondjátok, mi ez a féktelen hajsza? süvítve söpör végig
a világon, és könyvek özöne árasztja el a népeket. tudósok merül-
nek el régi írásokban, kutatnak, tépelődnek egészen a szellemi ki-
merültségig. Próféták bukkannak fel, hogy igyelmeztessenek, jövendöljenek...
az ember lázas igyekezettel hirtelen mindenütt új világosságot akar terjeszteni!
Így tombol ez jelenleg az emberiség feldúlt lelke felett, nem frissít és üdít,
hanem azt a maradék erőt is felperzseli, felemészti, elszippantja, ami a megté-
pázott embernek a jelenkor e sötét homályában még megmaradt.
imitt-amott suttogás is hallatszik, a növekvő várakozás moraja valami eljö-
vendő dolog miatt. nyugtalan minden idegszál, feszült a tudat alatti vágyako-
zástól. tajtékzik és forrong minden, és sötétséget teremtve mindenre egyfajta
kábulat telepszik. Vészterhes állapot. Mit kell a világra hoznia? Zűrzavart, csüg-
gedést és pusztulást, hacsak valami erőteljesen szét nem veti a sötét réteget,
amely szellemileg most körülveszi a Földgolyót, s amely egy mocskos ingovány
lágy szívósságával elnyel és elfojt minden felemelkedő, szabad, fényes gondo-
latot, mielőtt az megerősödne, s ez a sötét réteg egy mocsár ijesztő hallgatásával
még csírájában elnyom, szétbomlaszt, elpusztít minden jó akarást, mielőtt az
tetté válhatna.
A keresők Fény utáni kiáltását azonban, mely erőt rejt magában ahhoz, hogy
széthasítsa a fertőt, eltereli, elnémítja egy áthatolhatatlan boltozat, amit éppen
azok építenek szorgosan, akik úgy vélik, hogy segítenek: Köveket kínálnak ke-
nyér helyett!
nézzétek a számtalan könyvet:
Az emberi szellem csak kifárad tőlük, nem pedig élettel telítődik! s ez bizo-
nyítja meddő voltát mindannak, amit kínálnak. Ami ugyanis a szellemet kifá-
rasztja, az sohasem az igazi.
A szellemi kenyér közvetlenül frissít, az Igazság üdít, a Fény pedig élettel tölt
el!
hiszen az egyszerű embereknek el kell csüggedniük, ha azt látják, hogy az
8 1. Mit kerestek?

úgynevezett szellemtudomány mily falakat emel a túlvilág köré. Ezen egyszerű

emberek közül ki értené a tudós mondatokat, az idegen kifejezésmódot? Vagy
a túlvilág talán csak a szellemtudománnyal foglalkozókat illeti meg?
s eközben istenről beszélnek! Főiskolát kell talán alapítani, hogy ott az em-
ber előbb megszerezze a képességeket az istenség fogalmának felismerésére?
hová vezet ez a mánia, amely legnagyobb részt csupán a becsvágyban gyöke-
rezik?
Mint részegek támolyognak az olvasók és hallgatók egyik helyről a másikra,
bizonytalanul, bensőleg megkötözve, egyoldalúan szemlélve a dolgokat, mert
a helyes útról letérítették őket.
halljátok csüggedők! tekintsetek fel, ti komoly keresők: minden ember előtt
rendelkezésre áll az út a Legmagasztosabbhoz! Nem a tanultság a hozzá vezető
kapu!
Jézus Krisztus, a Fény felé vezető igaz út e nagy példaképe, tanítványait talán
a tanult farizeusok közül választotta? Az írástudók közül? Az egyszerű és ter-
mészetes emberek közül, mert nekik nem kellett az ellen a nagy tévedés ellen
küzdeniük, hogy a Fény felé vezető út fáradságos tanulást követel, és nehéznek
kell lennie.
Ez a gondolat az ember legnagyobb ellensége, ez hazugság!
Ezért forduljatok el minden tudományoskodástól ott, ahol arról van szó,
ami az emberben a legszentebb, ami teljes megértést követel! hagyjatok fel vele,
mert a tudomány, mint az emberi agy tákolmánya, csupán rész szerint való is-
meret, és rész szerint való ismeretnek is kell maradnia.
Gondoljatok csak bele, hogyan vezethetne a fáradságosan elsajátított tudo-
mány az istenséghez? Mi is egyáltalán a tudás? A tudás az, amit az agy fel tud
fogni. Mily szűken behatárolt azonban az agy felfogóképessége, amely szorosan
kötődik térhez és időhöz. Az emberi agy már az örökkévalóságot és a végte-
lenség fogalmát sem képes felfogni. Éppen azt, ami az istenséggel elválasztha-
tatlanul egybefonódik. némán áll azonban az agy az előtt a felfoghatatlan erő
előtt, amely minden létezőn átáramlik, amely által ő maga is működik. Az erő
előtt, amelyet mindenki minden nap, minden órában, minden pillanatban va-
lami teljesen magától értetődőnek érez, amelyet a tudomány is mindig létező-
ként ismert el, és amelyet az ember az agyával, tehát tudásával és eszével mégis
hiába igyekszik felfogni, megérteni.
ily szegényes tehát az agynak, a tudomány alapkövének és eszközének a mű-
ködése, a korlátoltság pedig természetszerűen végigvonul az általa alkotott
 1. Mit kerestek? 9
műveken is, vagyis magán az összes tudományon. Ezért a tudomány jó ugyan
mindannak a nyomon követésére, jobb megértésére, felosztására és osztályozá-
sára, amit az azt megelőző teremtő Erőből készen megkap, azonban feltétlenül
csődöt kell mondania, amennyiben vezető szerepet akar vállalni, vagy kritikát
akar gyakorolni, mindaddig, amíg oly szorosan kötődik az észhez, tehát az agy
felfogóképességéhez, mint ez idáig.
Ezért a tudományosság és az emberiség is, amely a tudományosságot követi,
mindig le fog ragadni a részleteknél, holott minden ember ajándék gyanánt
magában hordozza a hatalmas, felfoghatatlan egészet, és teljes mértékben képes
arra, hogy fáradságos tanulás nélkül elérje a legnemesebbet és a legmagaszto-
sabbat!
Ezért félre a szellemi rabszolgaság e szükségtelen kínjaival! A nagy Mester
nem ok nélkül szólít fel bennünket: legyetek olyanok, mint a gyermekek!
Aki a jó szilárd akarását hordozza magában, és arra törekszik, hogy gondo-
latainak tisztaságot adjon, az már megtalálta az utat a Legmagasztosabbhoz!
Az ilyen ember minden mást is elnyer. Mindehhez nincs szüksége sem köny-
vekre, sem szellemi erőlködésre, sem aszkézisre, sem magányba vonulásra.
Egészséges lesz teste és lelke, felszabadul a beteges tépelődés minden nyomása
alól; ugyanis minden túlzás árt. Emberek legyetek, ne üvegházi növények, me-
lyek az egyoldalú gondozás miatt áldozatul esnek az első fuvallatnak!
Ébredjetek fel! nézzetek körül! hallgassatok belső hangotokra! Egyedül ez
képes megnyitni az utat!
ne törődjetek az egyházak közötti viszállyal. Az igazság legnagyobb közve-
títője, Jézus Krisztus, a testet öltött isteni szeretet, nem kérdezte, kinek milyen
a vallása. Voltaképpen mit is jelentenek ma a vallások? A szabad emberi szellem
megkötözését, a bennetek lakozó isteni szikra rabszolgasorba döntését; dog-
mákat,*) melyek megpróbálják a teremtő művét és az Ő hatalmas szeretetét az
emberi értelem által leszűkített formákba préselni, ami az isteni megbecstele-
nítését, módszeres elértéktelenítését jelenti. Minden komolyan kereső embert
visszataszít ez a módszer, mert így bensőjében sohasem tudja átélni a hatalmas
valóságot, s ezáltal az igazság utáni vágyakozása is egyre reményvesztettebbé
válik, végül pedig kétségbeesik önmaga és a világ felett! Ezért ébredjetek fel!
romboljátok szét magatokban a dogmák falait, tépjétek le szemetekről a kötést,
hogy a legmagasztosabb tiszta fénye csonkítatlanul el tudjon hozzátok jutni.
ujjongva lendül majd szellemetek a magasba, örvendezve fogja érezni mindazt
*) vallási parancsolatokat
10 1. Mit kerestek?

a hatalmas atyai szeretetet, amely nem ismeri a földi ész határait. Végre tudjá-
tok, hogy egy rész vagytok e szeretetből, fáradság nélkül és teljesen megértitek,
egyesültök vele, s így minden nap, minden órában ajándékként új erőt nyertek,
ami magától értetődővé teszi számotokra a káoszból való felemelkedést!

————
 Ébredjetek!

É
bredjetek, ti emberek, ólomsúlyú álmotokból! ismerjétek fel a méltatlan
terhet, amelyet hordoztok, amely kimondhatatlanul nagy nyomással
nehezedik emberek millióira. Vessétek le! Érdemes hordozni? Egyet-
lenegy másodpercig sem!
Mit rejt? üres pelyvát, amely az igazság fuvallatától ijedten szerterebben.
időtöket és erőtöket a semmire pazaroltátok el. Ezért tépjétek szét a béklyókat,
melyek leláncolva tartanak benneteket, tegyétek végre szabaddá magatokat!
Az az ember, aki bensőleg továbbra is kötődik, mindörökre rabszolga marad,
még ha király lenne is.
Mindennel kötitek magatokat, amit tanulással igyekeztek elsajátítani. Fon-
toljátok meg: azzal, hogy megtanuljátok a dolgokat, idegen formákba erősza-
koljátok magatokat, amiket mások gondoltak ki, készségesen csatlakoztok egy
idegen meggyőződéshez, s csupán azt teszitek magatokévá, amit mások önma-
gukban, saját maguk számára megtapasztaltak. Fontoljátok meg: nem minden-
kinek használ ugyanaz! Ami az egyiknek hasznára van, az a másiknak kárára
lehet. A tökéletessé váláshoz minden egyes embernek a saját útját kell járnia.
E célt szolgáló eszközei a képességeiben vannak, amiket magában hordoz. hoz-
zájuk kell igazodnia, rájuk kell építenie! ha nem ezt teszi, akkor idegen marad
önmaga számára, mindig a tanultak mellett fog állni, ami sohasem kelhet életre
benne. Így kizárt, hogy bármi haszna legyen belőle. Vegetál, képtelen előreha-
ladni.
Figyeljetek, ti, akik komolyan törekedtek a Fény és az igazság felé:
A Fényhez vezető utat minden egyes embernek önmagában kell megtapasz-
talnia, magának kell felfedeznie, ha biztosan akar járni rajta. Az ember csupán
azt érti meg teljes egészében, amit önmagában átél, amit minden változásában
átérez!
A fájdalom és az öröm állandóan kopogtat, hogy felrázzon, szellemi ébre-
désre ösztönözzön. Az ember ilyenkor másodpercekre nagyon gyakran meg-
szabadul a mindennapi élet valamennyi semmiségétől, és mind boldogságában,
12 2. Ébredjetek!

mind fájdalmában mintegy sejtésként kapcsolatot érez a szellemmel, amely át-

áramlik mindenen, ami él.
hiszen élet minden, semmi sem halott! boldog, aki megragadja s megőrzi
a kapcsolat ilyen pillanatait, segítségükkel felfelé lendíti magát. Közben nem
szabad merev formákhoz ragaszkodnia, hanem mindenkinek önmagát kell fej-
lesztenie, saját bensőjéből kiindulva.
ne törődjetek a gúnyolódókkal, akik még idegenkednek a szellemi élettől.
ne haragudjatok rájuk, ha szarkasztikusak lesznek veletek; mert ők csak szá-
nalomra méltók. Mint a részegek, vagy mint a betegek, úgy állnak a teremtés
hatalmas műve előtt, amely oly sokat kínál nekünk. Olyanok, akár a vakok,
akik tapogatózva járják végig földi létüket, és nem látják mindazt a gyönyörű-
séget, ami körülveszi őket!
Össze vannak zavarodva, alszanak; hiszen például hogyan állíthatja még azt
egy ember, hogy csupán az létezik, amit lát? hogy ott, ahol szeme semmit sem
képes látni, nincs élet? hogy teste halálával ő maga is megszűnik létezni, csupán
azért, mert vakságában az ellenkezőjéről saját szemével ez idáig nem tudott
meggyőződni? nem tudja már most sok mindenből, mily szűken behatárolt
a szem képessége? Még nem tudja, hogy agya térhez és időhöz kötött képessé-
gével függ össze? hogy emiatt szemével nem képes felismerni mindazt, ami tér
és idő fölé emelkedik? E gúnyolódók egyikének sem világos ez a logikus észérv?
Pedig a szellemi élet, nevezzük akár túlvilágnak, csakis olyan valami, ami tel-
jesen a földi tér- és időbeosztás felett áll, ami tehát egy ugyanolyan jellegű utat
igényel, hogy megismerhető legyen.
hiszen szemünk még azt sem látja, ami térbe és időbe besorolható. Gon-
doljunk a vízcseppre, melynek feltétlen tisztaságáról tanúskodik minden szem,
és amely, mikroszkóp alatt vizsgálva, milliónyi élőlényt rejt, melyek ott könyör-
telenül harcolnak egymás ellen és irtják egymást. nincsenek olykor bacilusok
a vízben vagy a levegőben, melyek ereje képes tönkretenni az emberi testet,
s amelyek a szem számára mégis felismerhetetlenek? A hatékony műszerek se-
gítségével azonban láthatóvá válnak. Ezek után ki meri még azt állítani, hogy
semmi újat, semmilyen eddig még ismeretlen dolgot nem láttok majd, ha e mű-
szerek hatékonyságát tovább fokozzátok? Fokozzátok akár ezerszeresére, mil-
liószorosára, a látvány mégsem ér véget, hanem mindig új világok tárulnak
majd fel előttetek, melyeket azelőtt nem láthattatok, nem is érzékelhettetek, jól-
lehet már korábban is léteztek. A logikus gondolkodás is ugyanazokat a követ-
keztetéseket vonja le mindenben, mint amelyeket a tudományok eddig össze
 2. Ébredjetek! 13
tudtak gyűjteni. Állandó továbbfejlődésre van kilátás, azonban sohasem egy
meghatározott végre.
Mi tehát a túlvilág? sok emberben kelt zavart ez a szó. A túlvilág egyszerűen
mindaz, amit földi segédeszközökkel nem lehet felismerni. Földi segédeszköz
azonban a szem, az agy és a test minden más része, ahogyan a műszerek is, me-
lyek e részeknek segítenek, hogy működésüket még hatékonyabban és ponto-
sabban tudják kifejteni, s azt még messzebbre tudják kiterjeszteni. Azt is
mondhatnánk tehát: a túlvilág az, ami testi szemünk érzékelő képességén túl
van. Evilág és túlvilág között azonban nincs válaszfal! szakadék sincs! Minden
egyetlen egységet alkot, ahogyan az egész teremtés. Egyazon erő áramlik át
ezen a világon és a túlvilágon is, minden ebből az egyetlen életfolyamból él, ál-
tala működik, és kapcsolódik össze ezáltal teljesen elválaszthatatlanul. Így lesz
érthető a következő. ha az egésznek valamely része betegségben szenved, ha-
tásának érzékelhetővé kell válnia annak más részében is, mint ahogyan a test
esetén. E másik rész beteg anyagai ezután az azonos jellegűek vonzása által át-
áramlanak a megbetegedett részbe, még jobban fokozva ezáltal a betegséget.
ha azonban az ilyen betegség gyógyíthatatlanná válik, akkor az a szükségszerű
kényszerhelyzet adódik, hogy a beteg részt erőszakkal el kell távolítani, hogy
az egésznek ne kelljen tartósan szenvednie. Ez a veszély ráadásul megköveteli
a gyógyító kölcsönhatást, ami azonban a helytelen hozzáállás miatt nehezítve
van, és gyakran elképzelhetetlen.
Ezért változtassatok hozzáállásotokon. nincs evilág és túlvilág, csupán
egyetlen egységes lét van! A szétválasztás fogalmát csupán az ember találta ki,
mert nem képes mindent látni, és a számára látható környezet középpontjának
és csúcspontjának képzeli magát. Pedig működési köre nagyobb. A szétválasz-
tás tévedésével azonban csak korlátozza önmagát, erőszakkal, megakadályozza
előrelépését, s teret enged a zabolátlan fantáziának, amely iszonyatos képeket
szül. Meglepő-e ezek után, ha emiatt sokan csupán hitetlenkedve mosolyognak,
mások pedig csak beteges imádatra képesek, ami szolgaivá válik, vagy fanatiz-
mussá fajul? Ki csodálkozhat még azon a riadt ijedtségen, sőt félelmen és ré-
mületen, ami sokakban növekszik? Félre mindegyikkel! Minek e gyötrelem?
döntsétek le ezt a korlátot, melyet az emberek tévedése próbált felállítani, amely
azonban sohasem létezett! Az eddigi helytelen beállítottság helytelen alapot is
ad nektek, amelyre hiába igyekeztek vég nélkül az igaz hitet, tehát a benső meg-
győződést felépíteni. Közben kérdésekbe, akadályokba ütköztök, melyeknek
ingataggá kell tenniük benneteket, kétkedővé, vagy arra kényszerítenek, hogy
14 2. Ébredjetek!

magát az egész építményt újra leromboljátok, hogy azután talán elcsüggedve

vagy dühösen mindent feladjatok. Mindennek csakis ti látjátok kárát, mert ez
számotokra nem előrelépés, hanem egy helyben topogás vagy visszafelé hala-
dás. Az út, amit pedig egyszer végig kell járnotok, ezáltal meghosszabbodik.
ha végre úgy fogjátok fel a teremtést, mint egységes egészet, mint amilyen
a valóságban, s többé nem emeltek válaszfalat evilág és túlvilág közé, akkor rá-
találtatok az egyenes útra, a voltaképpeni cél közelebb kerül, a felemelkedés
pedig örömöt okoz és a megelégedettség érzését adja nektek. Ekkor majd sokkal
jobban tudjátok érezni és megérteni a kölcsönhatásokat is, melyek az egészen,
az egységen az élet melegével lüktetnek át, mert minden működést az egy erő
mozgat és tart fenn. Az igazság Fénye köszönt így rátok!
hamarosan felismeritek majd, hogy sokaknál csupán a kényelem és a restség
a gúnyolódás oka, csak mert fáradságos lenne az eddig megtanultakat és ki-
gondoltakat érvényteleníteni, s helyettük valami újat felépíteni. Mások esetében
megváltoztatja megszokott életvitelüket, s ezért lesz számukra kényelmetlen.
hagyjátok az ilyeneket, ne vitatkozzatok, de nyújtsátok tudásotokat segítőké-
szen azoknak, akik nincsenek megelégedve a mulandó gyönyörökkel, akik
a földi létben többet keresnek annál, mint hogy az állatokhoz hasonlóan csupán
a hasukat tömjék. nekik adjátok a tudást, amelyet kaptok, ne ássátok majd el
a talentumot; ugyanis, ha adtok, a kölcsönhatás által a ti tudásotok is gazda-
gabb, erősebb lesz.
Örök törvény működik a Világegyetemben: csak az adás révén lehet kapni,
ha maradandó értékekről van szó! Ez a teremtés egészének mélyéig hatol, te-
remtője szent hagyatékaként hatja át. Önzetlenül adni, segíteni, ahol erre szük-
ség van, és megértéssel lenni a felebarát fájdalmai, miként annak gyengeségei
iránt is, azt jelenti kapni, mert ez az egyszerű, igaz út a legmagasztosabbhoz!
s ha ezt komolyan akarjátok, az rögtön segítséget, erőt hoz nektek! Egyet-
lenegy, őszintén és mélyen átérzett óhaj a jóra, s ez máris lángpallosként hasítja
szét a számotokra most még láthatatlan oldalról a falat, melyet a ti saját gon-
dolataitok emeltek eddig akadályként; hiszen valójában egyek vagytok az álta-
latok rettegett, letagadott vagy áhított túlvilággal, szorosan és eloldhatatlanul
össze vagytok vele kötve.
Próbáljátok meg; hiszen gondolataitok küldöttek, melyeket ti indítotok
útnak, s amelyek súlyosan megrakodva azzal térnek vissza, amit gondoltatok,
legyen az jó vagy rossz. Ez történik. Gondoljatok arra, hogy gondolataitok
olyan dolgok, melyek szellemileg formát öltenek, gyakran képződményekké
 2. Ébredjetek! 15
válnak, melyek túlélik testetek földi életét, s akkor majd sok minden világossá
válik számotokra. Ebből következik az is, hogy teljesen helyesen mondják: mert
tetteik követik őket! A gondolati teremtmények tettek, melyek egykor majd
várnak rátok! Melyek fényes vagy sötét gyűrűket alkotnak körétek, amiket át
kell vándorolnotok, hogy a szellemi világba jussatok. itt semmilyen védelem,
semmilyen beavatkozás nem segíthet, mert az önrendelkezés a ti kezetekben
van. Ezért az első lépést mindehhez nektek kell megtennetek. nem nehéz, csu-
pán az akarásban rejlik, amely gondolatok által nyilvánul meg. Így magatokban
hordozzátok úgy a mennyet, mint a poklot.
ti dönthettek, azonban gondolataitok, akarásotok következményeinek ez-
után feltétel nélkül alá vagytok rendelve! A következményeket ti magatok te-
remtitek meg, ezért így szólok hozzátok: tartsátok tisztán gondolataitok tűzhe-
lyét, így békét teremtetek és boldogok lesztek!
ne feledjétek, hogy minden egyes általatok létrehozott és kiküldött gondolat
útja során magához vonz minden azonos jellegű gondolatot, vagy hozzátapad
más gondolatokhoz, ezáltal erősebbé, egyre erősebbé válik, s végül rá is talál
egy célra, egy agyra, amely talán mindössze másodpercekre egyszer megfeled-
kezik önmagáról, és ezáltal teret enged ilyen szabadon lebegő gondolati for-
máknak, hogy azok behatolhassanak és kifejthessék hatásukat. Gondoljatok
csak arra, micsoda felelősség hárul majd rátok, ha a gondolat egyszer tetté válik,
bárki révén, akire hatni tudott! Ezt a felelősséget már az megteremti, hogy min-
den egyes gondolat állandóan kapcsolatot tart fenn veletek, éppen úgy, mintha
egy eltéphetetlen fonal tartaná, hogy azután visszatérjen az útja során szerzett
erővel, hogy újra nyomasszon vagy boldogítson benneteket, mindenkor a gon-
dolat azon jellege szerint, amit ti magatok hoztatok létre.
Így álltok a gondolatok világában, s mindenkori gondolkodásmódotokkal
teret is engedtek a hozzá hasonló gondolati formáknak. Ezért ne pazaroljátok
a gondolkodás erejét, hanem gyűjtsétek a védekezésre és a pontos gondolko-
dásra, amely lándzsaként indul útjára, s mindenre kihatással van. Alkossátok
hát meg gondolataitokból a Szent Lándzsát, amely harcba száll a jóért, begyó-
gyítja a sebeket és támogatja az egész teremtést!
A cselekvésben és az előrehaladáshoz ezért ehhez igazítsátok gondolkodá-
sotokat! hogy ezt meg tudjátok tenni, több oszlopot meg kell ingatnotok, amely
hagyományos nézeteket hordoz. Ez gyakran egy fogalom, amely, tévesen ér-
telmezve, nem engedi megtalálni az igaz utat. Az embernek vissza kell tér-
nie ahhoz a ponthoz, ahonnét kiindult. Egy fénysugár lerombolja az egész
16 2. Ébredjetek!

építményt, amit az ember évtizedeken át fáradtságosan felépített, s azután hosz-

szabb-rövidebb kábultság után ismét munkához lát! Munkához kell látnia, mert
a Világmindenségben nincs tétlenség. Vegyük például az idő fogalmát:
Az idő múlik! Az idők változnak! Ezt lehet mindenfelé az emberektől hal-
lani, s közben akaratlanul is felbukkan egy kép a szellemben: látjuk, ahogyan
a változó idők elvonulnak előttünk!
Ez a kép megszokottá válik, s így sokak esetében szilárd alapot is alkot,
melyre tovább építenek, és egész kutatásukat, töprengésüket aszerint igazítják.
nem sokáig tart azonban, míg azután akadályokba ütköznek, melyek ellent-
mondásban állnak egymással. A legjobb akarattal sem akar többé semmi sem
összeállni. Eltévednek és hézagokat hagynak, melyeket minden töprengés el-
lenére sem lehet többé kitölteni. Oly sok ember gondolja ezután úgy, hogy ilyen
helyeken a hitet kell pótlékként bevetni, ha a logikus gondolkodás nem lel tá-
maszra. Ez azonban helytelen! Az embernek nem kell olyan dolgokban hinnie,
amiket nem képes megérteni! igyekeznie kell megérteni őket; különben tágra
nyitja a kaput a tévedések előtt, és a tévedésekkel az igazságot is folyton meg-
fosztják értékétől.
hinni valamiben anélkül, hogy az ember megértené, csupán restség, gon-
dolkodásbeli lustaság! Ez nem felfelé vezeti a szellemet, hanem csak lenyomja.
Ezért fel a tekintettel, vizsgálódnunk, kutatnunk kell. Az erre való késztetés
nem hiába él bennünk.
Az idő! Valóban múlik? Miért ütközik az ember már az alapelvnél akadá-
lyokba, ha ezt tovább akarja gondolni? Egész egyszerűen azért, mert téves az
alapgondolat; az idő ugyanis egy helyben áll! Mi azonban sietünk felé! belero-
hanunk az időbe, amely örök, s az igazságot keressük benne. Az idő mozdu-
latlanul áll. ugyanaz marad, ma is, tegnap is és ezer év múlva is ugyanaz lesz!
Csupán a formák változnak. belemerülünk az időbe, hogy merítsünk feljegy-
zései öléből, hogy az idő gyűjteményeiből gyarapítsuk tudásunkat! hiszen szá-
mára semmi sem veszett el, mindent megőrzött. nem változott meg, mert örök.
te is, ó ember, mindig csak ugyanaz vagy, akár iúnak, akár aggastyánnak lát-
szol! Az maradsz, aki vagy! nem érezted ezt már te magad is? nem veszel észre
világos különbséget külsőd és „éned” között? tested, mely változásoknak van
alávetve, és közötted, szellemed között, amely örök?
Az igazságot keresitek! Mi az igazság? Amit ma még igazságnak tartotok,
azt holnap már tévedésnek fogjátok elismerni, hogy azután a tévedésekben ké-
sőbb újra felfedezzétek az igazság magvait! hiszen a megnyilvánulások is
 2. Ébredjetek! 17
változtatják formájukat. Így folytatódik ez tovább számotokra szüntelen kere-
sésben, ám a változásban értek meg!
Az igazság azonban mindig ugyanaz marad, nem változik; mert örök!
s mivel örök, ezért földi érzékszervekkel, amelyek csak formaváltozást ismer-
nek, sohasem lehet tisztán és igazán felfogni! Ezért váljatok szellemivé! sza-
baddá minden földi gondolattól, s tiétek lesz az igazság, az igazságban lesztek,
hogy tiszta fényétől állandóan körülragyogva benne fürödjetek; mert teljesen
körülvesz benneteket. benne fogtok úszni, mihelyt szellemivé váltok.
Ekkor nem kell majd többé fáradtságosan tudományokat tanulnotok, nem
kell tévedésektől félnetek, hanem minden kérdésetekre megtaláltátok már a vá-
laszt magában az igazságban, sőt, többé már kérdésetek sincs, mert anélkül,
hogy gondolkodnátok, mindent tudtok, mindent átfogtok, mert szellemetek
a tiszta Fényben, az igazságban él!
Ezért váljatok szellemileg szabaddá! tépjetek szét minden köteléket, melyek
alacsonyan tartanak benneteket! ha közben akadályok jönnek, fogadjátok őket
boldogan örvendezve; mert az utat jelentik számotokra a szabadsághoz és az
erőhöz! tekintsétek őket ajándéknak, amiből hasznotok származik, s majd
játszva legyőzitek őket.
Vagy azért kerülnek az utatokba, hogy tanuljatok belőlük és fejlődjetek, s ez-
által gyarapítsátok a felemelkedéshez szükséges eszköztáratokat, vagy valami-
lyen vétek visszahatásai, amit ekképpen tudtok feloldani, s amelytől így tudtok
megszabadulni. Mindkét esetben előre visznek benneteket. Előre hát, frissen,
a ti javatokat szolgálják!
balgaság sorscsapásokról vagy megpróbáltatásokról beszélni. Előrelépés
minden küzdelem és minden fájdalom. Az embereknek ezáltal kínálkozik le-
hetőségük arra, hogy eltöröljék korábbi tévedéseik árnyékát; hiszen egyetlen
illért sem lehet az egyénnek elengedni, mert az örök törvények körforgása
a Világmindenségben ebben is megváltoztathatatlan, bennük nyilvánul meg
az Atya teremtő akarata, amely így bocsát meg nekünk, és töröl el minden sötét
dolgot.
Az ettől való legkisebb eltérésnek romba kellene döntenie a világot, oly vi-
lágosan van minden elrendezve, s oly bölcsen.
de nem kell-e elcsüggednie, nem borzad-e majd el a vétkek feloldozásától
az, akinek korábbról nagyon sok kiegyenlíteni valója van?
reményteljesen és boldogan kezdhet hozzá, nem kell aggódnia, mihelyt
őszintén akar! A kiegyenlítést ugyanis el lehet végezni a jó akarás erejének az
18 2. Ébredjetek!

ellenáramlata által, mely a szellemi világban más gondolati formákhoz hason-

lóan élővé és erős fegyverré válik, amely képes arra, hogy a sötétség minden
terhét, minden súlyt levegyen az emberről, és az „én”-t a Fény felé vezesse!
Az akarás ereje! Egy oly sokak által nem is sejtett hatalom, amely magához
vonzza a vele azonos erőket, akár egy erejét soha nem vesztő mágnes, hogy
velük lavinaszerűen megnövekedjék, majd a szellemileg hozzá hasonló erőkkel
egyesülve visszafelé hat, ismét eléri a kiindulópontot, tehát rátalál az eredetére,
vagy jobban mondva a létrehozójára, s azt felemeli a magasba a Fényhez, vagy
még mélyebbre nyomja a sárba és a szennybe! Mindenkor aszerint, ahogyan
azt egykor a létrehozó maga akarta. Aki ismeri ezt az állandó, biztosan bekö-
vetkező kölcsönhatást, amely az egész teremtésben megtalálható, amely meg-
ingathatatlan bizonyossággal lép működésbe és bontakozik ki, az alkalmazni
tudja, annak szeretnie és félnie kell azt! Az ilyen ember számára fokozatosan
életre kel a körülötte lévő láthatatlan világ; ugyanis olyan egyértelműen érzi
annak hatásait, hogy minden kételye szertefoszlik. Éreznie kell az erős hullá-
mok szüntelen tevékenységét, melyek a hatalmas mindenségből hatnak rá,
mihelyt egy kicsit is odaigyel rájuk, s végül megérzi, hogy erős áramlatok gyúj-
tópontját alkotja, mint egy lencse, amely felfogja a napsugarakat, egyetlen
pontba gyűjti őket, s ott olyan erőt hoz létre, amely lángot gyújt, ami perzselve
és pusztítva, de gyógyulást hozón és éltetőn, áldást hozva is áramolhat, s ami
arra is képes, hogy lángoló tüzet lobbantson! S ilyen lencsék vagytok ti is, képe-
sek arra, hogy akarásotok által ezeket a benneteket érő láthatatlan erőáramla-
tokat egyetlen erővé összegyűjtve jó vagy rossz célok érdekében küldjétek ki,
hogy az emberiségre áldást vagy pusztulást hozzatok. lángoló tüzet gyújthattok
a lelkekben, és meg is kell gyújtanotok a jó, a nemes, a tökéletesedés iránti lel-
kesedés tüzét!
Ehhez csupán az akarás erejére van szükség, amely az embert bizonyos ér-
telemben a teremtés urává teszi, saját sorsának kovácsává. saját akarása okozza
megsemmisülését vagy megváltását! Ez teremti meg számára kérlelhetetlen bi-
zonyossággal a jutalmat vagy magukat a büntetéseket.
Ám ne féljetek, hogy ez a tudás elűz benneteket a teremtőtől, eddigi hitete-
ket meggyengíti. Ellenkezőleg! Ezeknek az örök törvényeknek az ismerete, me-
lyeket alkalmazni tudtok, a teremtés egész művét még sokkal magasztosabbnak
tünteti fel előttetek, a mélyebben kutató embert arra kényszeríti, hogy áhítattal
telve hulljon térdre a teremtés művének nagysága előtt!
Ekkor majd sohasem akar az ember rosszat. Örömmel ragadja majd meg
 2. Ébredjetek! 19
a legjobb támaszt, ami megadatott neki: a szeretetet! A szeretetet az egész cso-
dálatos teremtés iránt, a szeretetet felebarátja iránt, hogy őt is elvezesse e gyö-
nyörűség nagyszerűségéhez, ezen erő tudatosításához!

————
 A hallgatás

h
a felötlik benned egy gondolat, akkor tartsd vissza, ne mondd ki
azonnal, de tápláld; a hallgatásban ugyanis a visszatartás által besű-
rűsödik, és ereje megnövekszik, mint a gőz ereje az ellennyomásban.
A nyomás és a besűrűsödés a mágnesesség jelenségét idézi elő annak a tör-
vénynek megfelelően, hogy minden erősebb magához vonzza a gyengébbet.
Így mindenfelől odavonzza az azonos jellegű gondolati formákat, ott tartja őket,
s ezek egyre jobban növelik a saját, az eredeti gondolat erejét, mégis úgy hatnak,
hogy a legelőször létrehozott forma az idegen formák csatlakozása által lecsi-
szolódik, módosul, és amíg éretté nem válik, más és más alakot ölt. Mindezt
bizonyára érzed magadban, mégis mindig azt gondolod, hogy ez kizárólag csak
a te saját akarásod. Azonban semmilyen dologban sem érvényesül teljesen a te
saját akarásod, mert közben mindig jelen vannak idegen hatások is!
Mit mond neked ez a folyamat?
Azt, hogy csak sok részlet egyesítésével lehet valami tökéleteset alkotni! Al-
kotni? helyes ez? nem, hanem kialakítani! Valóban újat ugyanis nem lehet al-
kotni, minden esetben csak új formák kialakításáról van szó, mivel a hatalmas
teremtésben már valamennyi részlet létezik. E részleteket csupán a tökélete-
sedés útjának szolgálatába kell állítani, amit az egyesítés eredményez.
Egyesítés! ne fuss át rajta könnyelműen, hanem próbálj meg elmélyedni
ebben a fogalomban, mert az érettség és a tökéletesség egyesítés által érhető el.
Ez az elv úgy nyugszik az egész teremtésben, mint egy kincs, amely arra vár,
hogy megtalálják! szorosan kötődik ahhoz a törvényhez, hogy csak az adás
révén lehet kapni! s mi a feltétele ezen mondatok helyes megértésének? tehát
átélésének? A szeretet! s ezért a szeretet a legmagasabb erő is egyben, a hatal-
mas lét titkaiban rejlő korlátlan hatalom!
Ahogyan az egyesítés egyetlen egy gondolat esetén is épít, csiszol és alakít,
úgy van ez magával az emberrel és az egész teremtéssel is, amely a már meglévő
egyes formák soha véget nem érő egyesítése során az akarás ereje által újjáala-
kulásokon megy keresztül, s így válik a tökéletességhez vezető úttá.
 3. A hallgatás 21
Egyetlen ember nem nyújthat neked tökéletességet, azonban az egész em-
beriség sajátosságai sokféleségében igen! Minden egyes emberben van valami,
ami feltétlenül hozzátartozik az egészhez. s ezért van az is, hogy egy szellemileg
messze előrehaladott ember, aki nem ismer többé semmilyen földi vágyat, az
egész emberiséget szereti, nem egy adott embert, mert csak az egész emberiség
képes érett lelke tisztulás által szabaddá vált húrjain a mennyei harmónia ak-
kordját megszólaltatni. Magában hordozza a harmóniát, mert minden húrja
vibrál!
térjünk vissza a gondolathoz, amely magához vonzotta az idegen formákat,
s ezáltal egyre erősebbé vált: végül szorosra zárt erőhullámokban kilép belőled,
áttöri saját személyed auráját, és hatást gyakorol a tágabb környezetre.
Az emberiség ezt nevezi a személy vonzerejének. A laikus emberek azt
mondják: „te kisugárzol valamit!” Mindig saját természeted szerint, kellemet-
lent vagy kellemeset. Vonzol vagy taszítasz. Érezhető!
Pedig te semmit sem sugárzol ki! A másik emberben az érzetet kiváltó fo-
lyamat abból ered, hogy mágnesesen magadhoz vonzol minden szellemileg
veled azonos jellegűt. s ez a vonzás válik érezhetővé a többi ember számára.
Ám ebben is benne rejlik a kölcsönhatás. A kapcsolatban azután a másik ember
világosan megérzi erődet, s ezáltal „szimpátia” ébred benne.
tartsd mindig szem előtt: fogalmaink szerint minden, ami szellemi, mág-
neses, s az is ismert számodra, hogy mindig az erősebb győzi le a gyengébbet
azáltal, hogy azt magához vonzza, magába szívja. Így lesz „a szegény (gyenge)
megfosztva még attól a kevéstől is, amije van.” Függővé válik.
Ebben nincs igazságtalanság, mivel az isteni törvények szerint megy végbe.
Az embernek csak össze kell szednie magát, helyesen kell akarnia, és ez védel-
met nyújt.
Most bizonyára felveted a kérdést: mi lesz akkor, ha majd mindenki erős
akar lenni? ha már senkitől semmit sem lehet elvenni? Akkor majd, kedves
barátom, önkéntes csere lesz, ami azon a törvényen alapul, hogy csupán az adás
révén lehet kapni. nem lesz ezért tétlenség, hanem eltűnik majd minden ala-
csonyabb rendű dolog.
Így van az, hogy restségük folytán sokan válnak szellemileg függővé, s olykor
végül már arra is alig képesek, hogy saját gondolatokat formáljanak.
hangsúlyozandó, hogy csupán az azonos jellegűek vonzzák egymást. innen
a közmondás: „Madarat tolláról, embert barátjáról”. Így mindig megtalálják
egymást az iszákosok, „szimpatizálnak” egymással a dohányosok, a fecsegők,
22 3. A hallgatás

a szerencsejátékosok és így tovább, azonban a magas célok érdekében a nemes

emberek is egymásra találnak.
Ez azonban messzebbre nyúlik: ami szellemileg egymás felé törekszik, az
végül izikailag is megnyilvánul, mivel minden szellemi áthatol a durvaanya-
gúságba, ezért szem előtt kell tartanunk a visszahatás törvényét, mert a gon-
dolat állandó kapcsolatot tart fenn eredetével, s ezen a kapcsolaton keresztül
visszasugárzik eredetére.
itt mindig csupán a valódi gondolatokról beszélek, melyek a lelki intuíció
életerejét hordozzák magukban. nem az eszközként rád bízott agyi szubsztan-
cia erőpazarlásáról, amely csak elillanó gondolatokat alakít ki, melyek vad ösz-
szevisszaságban csupán árnyékszerű ködképződményekként mutatkoznak
meg, és szerencsére nagyon hamar szertefoszlanak. Az ilyen gondolatok csupán
idődet és erődet rabolják, s így elkótyavetyélsz egy reád bízott javat.
ha például komolyan eltöprengsz valamin, akkor ez a gondolat erősen mág-
nesessé válik benned a hallgatás ereje révén, magához vonz minden hasonlót,
s ezáltal megtermékenyül. Megérik, s kilép a megszokott dolgok kereteiből, sőt
ezáltal áthatol más szférákba is, s onnét magasabb gondolatok áramlata... az
ihlet szállja meg! Ezért az ihlet esetén az alapgondolatnak tőled kell kiindulnia,
ellentétben a medialitással, hidat kell alkotnia a túlvilághoz, a szellemi világhoz,
hogy ott tudatosan egyetlen forrásból meríthess. Az ihletnek ezért egyáltalán
semmi köze a medialitáshoz. Így érik meg benned a gondolat. hozzálátsz meg-
valósításához, s erőd által besűrítve azt valósítod meg, ami azelőtt számtalan
részletében gondolati formaként már ott lebegett a Világmindenségben.
ily módon a szellemileg már régóta létezőből az egyesítés és a besűrítés által
egy új formát hozol létre! Az egész teremtésben így mindig csupán a formák
változnak, mivel minden más örök és elpusztíthatatlan.
óvakodj a zavaros gondolatoktól, a gondolkodás minden felszínességétől.
A felületesség keserűen megbosszulja magát; ugyanis gyorsan idegen befolyá-
sok színterévé alacsonyít le, ami által nagyon könnyen mogorva, szeszélyes és
igazságtalan leszel közelebbi környezeteddel szemben.
ha van egy valódi gondolatod és ragaszkodsz hozzá, akkor az összegyűjtött
erőnek végül annak megvalósítását is sürgetnie kell; ugyanis mindennek a ki-
alakulási folyamata teljes egészében szellemileg játszódik le, mivel minden erő
csakis szellemi! Ami ezután láthatóvá válik számodra, az mindig csupán egy
előzőleg lejátszódott szellemi-mágneses folyamat utolsó kihatása, ami egy szi-
lárdan rögzített rend szerint állandóan ugyanúgy megy végbe.
 3. A hallgatás 23
Figyeld meg, s ha gondolkodsz és érzékelsz, hamarosan megbizonyosodsz
arról, hogy minden voltaképpeni élet a valóságban csak a szellemi élet lehet,
egyedül benne rejlik az eredet és a fejlődés is. Arra a meggyőződésre kell jut-
nod, hogy mindaz, amit testi szemeiddel látsz, ténylegesen csupán az örökké
mozgó szellem kihatása.
hiszen minden cselekedetet, még az ember legcsekélyebb mozdulatát is,
mindig megelőzi a szellem akarata. A testek közben csupán szellemileg meg-
elevenített eszközök szerepét töltik be, melyek előbb maguk is a szellem ereje
által sűrűsödtek be. Így a fák is, a kövek és az egész Föld. Mindent az alkotó
szellem éltet, hat át, működtet.
Mivel azonban az egész durvaanyagúság, tehát a földileg látható, csupán
a szellemi élet kihatása, így nem lesz majd nehéz megértened, hogy mindig
a minket legközelebb körülvevő szellemi élet természete szerint alakulnak a földi
körülmények is. Ami ebből logikusan következik, az világos: magának az em-
bernek adatott erő a teremtés bölcs elrendezése révén arra, hogy körülményeit
magának a teremtőnek az erejével alakítsa. boldog, ha ezt az erőt csak a jóra
használja! de jaj neki, ha enged a kísértésnek, s a rosszra fordítja!
Az emberek szellemét csak körülveszi és besötétíti a földi vágy, amely sa-
lakként tapad hozzá, elnehezíti és lehúzza. Gondolatai azonban akaratának
megnyilvánulásai, amelyekben a szellem ereje nyugszik. Az ember eldöntheti,
hogy jót gondol vagy rosszat, s így irányíthatja az isteni erőt úgy a jóra, mint
a rosszra! Ebben rejlik a felelősség, amit az embernek viselnie kell; az érte járó
jutalom vagy büntetés ugyanis nem marad el, mivel a gondolatok minden kö-
vetkezménye visszatér a kiindulóponthoz a beindított kölcsönhatás által, ami
soha nem mond csődöt, s ami ebben teljesen megingathatatlan, tehát kérlel-
hetetlen. Ezért megvesztegethetetlen is, szigorú, igazságos! hát nem ugyanezt
mondják istenről is?
Még ha a hit sok ellenzője manapság már egyáltalán nem akar tudni az is-
tenségről, az semmit sem változtathat azokon a tényeken, melyeket felhoztam.
Az embereknek csupán az „isten” szót kellene elhagyniuk, komolyan elmélyed-
niük a tudományban, s pontosan ugyanazt találják, mindössze más szavakkal
kifejezve. hát nem nevetséges ezek után még ezen vitatkozni? A természet tör-
vényeit egyetlen ember sem kerülheti meg, senki sem úszhat az árral szemben.
isten az az erő, amely a természet törvényeit működteti; az az erő, amelyet még
senki sem ragadott meg, senki sem látott, amelynek hatásait azonban minden
embernek nap mint nap, minden órában, sőt a másodperc minden töredékében
24 3. A hallgatás

látnia kell, mindenki ösztönösen érzi és megigyelheti, ha csak látni akarja, ön-
magában, minden állatban, minden fában, minden virágban, a levél minden
egyes erében, amikor az duzzadtan kipattan a rügyből, hogy hozzájusson
a fényhez. hát nem vakság makacsul ellenszegülni, miközben mindenki, még
maguk ezek a konok tagadók is megerősítik, elismerik ennek az erőnek a léte-
zését? Mi az, ami gátolja őket abban, hogy ezt a felismert erőt most istennek
nevezzék? Gyerekes dac? Vagy egyfajta szégyenérzet, mert be kell vallaniuk,
hogy mindvégig olyan valamit igyekeztek makacsul tagadni, aminek létezése
a kezdettől fogva világos volt számukra?
bizonyára egyik sem. Az ok abban rejlik, hogy a hatalmas istenség oly sok-
féle torzképét tartják az emberiség elé, amiket, ha komolyan kutatott, nem tu-
dott elfogadni. hiszen az istenség mindent átfogó és mindent átható erejét meg
kell, hogy kisebbítsék és le kell, hogy alacsonyítsák, ha azt egy képbe próbálják
belepréselni!
Az elmélyült gondolkodás ezért semmilyen képet sem tud vele összhangba
hozni! Éppen azért, mert minden ember magában hordozza isten létezésének
gondolatát, ösztönösen ellenszegül a hatalmas, felfoghatatlan erő leszűkítésé-
nek, amely létrehozta és vezeti őt.
A dogma a vétkes azon emberek nagy része miatt, akik ellenszegülésükben
igyekeznek túllőni minden célon, nagyon gyakran a bensőjükben élő bizonyos-
ság ellenére.
de nincs messze az óra, amikor elérkezik a szellemi ébredés! Amikor az
ember helyesen értelmezi a Megváltó szavait, amikor helyesen megérti az Ő ha-
talmas megváltói művét; Krisztus ugyanis azáltal hozott megváltást a sötétség-
ből, hogy megmutatta az utat az igazsághoz, hogy emberként mutatta meg
a fényes magasságba vezető utat! s a kereszten vérével nyomta rá a pecsétet
meggyőződésére!
Az igazság még sohasem volt más, mint ami már akkor is volt, ami ma is,
és ami még tízezer év múlva is lesz; ugyanis örök!
Ezért ismerjétek meg a törvényeket, melyek a teremtés egészének nagy
könyvében rejlenek. igazodni hozzájuk azt jelenti: istent szeretni! Mert így nem
viszel hamis hangot a harmóniába, hanem ahhoz járulsz hozzá, hogy a zengő
akkord a maga teljességében szólaljon meg.
ha azt mondod: szabad akaratomból alávetem magam a fennálló termé-
szettörvényeknek, mert a javamat szolgálják, vagy ha ekképpen szólsz: igazo-
dom isten akaratához, amely a természet törvényeiben nyilvánul meg, vagy:
 3. A hallgatás 25
igazodom a felfoghatatlan erőhöz, amely a természettörvényeket működteti...
vajon van-e hatásában valamilyen különbség? Az erő jelen van, s te elismered,
sőt el kell ismerned, mert egyáltalán nem tehetsz semmi mást, mihelyt egy ki-
csit elgondolkodsz... s ezzel elismered istenedet, a teremtőt!
És ez az erő hat benned gondolkodás közben is! Ezért ne élj vele vissza azál-
tal, hogy a rosszra használod, hanem gondolj jót! soha ne feledd: amikor gon-
dolatokat hozol létre, isteni erőt használsz, amellyel képes vagy elérni a leg-
tisztábbat, legmagasztosabbat!
Próbáld meg közben sohasem igyelmen kívül hagyni, hogy gondolkodásod
valamennyi következménye mindig visszahull rád, mindenkor a gondolatok
hatásának ereje, nagysága és kiterjedtsége szerint, úgy a jóban, mint a rossz-
ban.
Mivel azonban a gondolat szellemi, a következmények szellemileg térnek
vissza. Ezért elérnek téged, mindegy hogy itt a Földön vagy majd távozásod
után a túlvilágon. Mivel szellemiek, ezért nem is kötődnek az anyaghoz. Ebből
az következik, hogy a test felbomlása nem törli el a kihatást! A viszonzás a vissza-
hatásban biztosan megérkezik, előbb vagy utóbb, itt vagy odaát, teljes bizo-
nyossággal. A szellemi kapcsolat minden műveddel megmarad; hiszen a földi,
durvaanyagú művek is szellemi eredetűek az őket létrehozó gondolatok által,
s fennmaradnak, még akkor is, ha már minden földi elmúlt. Ezért helyesen
mondják: „tetteid várnak rád, ha a kihatás a visszahatásban még nem ért el.”
ha egy visszahatásnál még itt vagy a Földön, esetleg már újra itt, akkor
a szellemi következmények ereje mindenkor jó vagy rossz természete szerint
körülményeid, környezeted által, vagy közvetlenül saját magadon, testeden fog
kihatni.
itt még egyszer kiváltképpen hangsúlyozandó: a valódi, a tulajdonképpeni
élet szellemileg játszódik le! s ez nem ismer sem időt, sem teret, és ezért elvá-
lasztást sem. A földi fogalmak felett áll. Ebből az okból adódóan elérnek a kö-
vetkezmények, bárhol is legyél, amikor az örök törvény szerint a kihatás
visszatér a kiindulóponthoz. semmi sem vész el közben, biztosan megérkezik.
Ez választ ad arra a már oly gyakran feltett kérdésre is, hogy hogyan lehet-
séges az, hogy láthatóan jó embereknek néha súlyosan szenvedniük kell a földi
életben, olyannyira, hogy igazságtalanságnak tartják. Ezek kihatások, melyeknek
el kell őket érniük!
Most már ismered ennek a kérdésnek a megoldását; mindenkori tested
ugyanis nem játszik benne semmilyen szerepet. hiszen a tested nem te magad
26 3. A hallgatás

vagy, nem alkotja teljes „éned”, hanem egy eszköz, amit te választottál, vagy
amit fel kellett venned, mindenkor a szellemi élet fennálló törvényei szerint,
melyeket kozmikus törvényeknek is nevezhetsz, ha így érthetőbbnek tűnnek
számodra. A mindenkori földi élet voltaképpeni léted csupán rövid szakasza.
Mily lesújtó gondolat lenne, ha közben nem lenne menekvés, semmilyen
hatalom, amely védelmezőn ellenhatást gyakorol. Mily sok embernek kellene
elcsüggednie, amikor ráeszmél a szellemi életre, és azt kívánnia, hogy továbbra
is alva járhasson a régi kerékvágásban. hiszen nem tudja, mi minden vár reá,
hogy korábbról mi fogja még visszahatásában elérni! Vagy, ahogyan az emberek
mondják: „Mit kell jóvátennie.”
de légy nyugodt! Az ébredéssel a hatalmas teremtés bölcs elrendezésében
egy utat is megmutatnak neked, a jó akarás azon ereje révén, amelyre már hang-
súlyozottan utaltam, amely csökkenti a működésbe lépő karma veszélyeit, vagy
teljesen meg is szünteti azokat. Az Atya szelleme ezt is a kezedbe helyezte. A jó
akarás ereje egy kört von köréd, amely képes a támadó rosszat megsemmisíteni,
vagy pedig nagyon nagy mértékben meggyengíti, pontosan úgy, ahogyan a le-
vegőréteg is védelmezi a Földgolyót. A jó akarás erejét azonban, ezt az erős vé-
delmet, növeli és támogatja a hallgatás ereje.
Ezért még egyszer nyomatékosan így szólok hozzátok, keresőkhöz:
tartsátok tisztán gondolataitok tűzhelyét, s gyakoroljátok azután minde-
nekelőtt a hallgatás nagy erejét, ha felfelé akartok jutni.
Az Atya már mindenhez belétek helyezte az erőt! Csupán használnotok kell!

————
 Felemelkedés

n
e gabalyítsátok magatokat hálóba, ti, akik a felismerésre törekedtek,
hanem váljatok látókká!
Megváltoztathatatlan vezeklési kényszer nehezedik rátok az örök
törvény által, amit sohasem háríthattok át másokra. Azt, amivel gondolataitok,
szavaitok vagy tetteitek által megterhelitek magatokat, senki más nem oldoz-
hatja fel, mint ti magatok! Gondoljatok bele, hiszen ha másként lenne, az isteni
igazságosság csak üres szó volna, s vele együtt romba dőlne minden más is.
Ezért szabadítsátok fel magatokat! Egyetlen órát se késlekedjetek, hogy véget
vessetek e vezeklési kényszernek! A jónak, a jobbnak az őszinte akarása, ami
a valóban átérzett ima által nagyobb erőt nyer, elhozza a megváltást!
A jó őszinte, szilárd akarása nélkül a vezeklés sohasem történhet meg. Az
alacsonyrendű különben folyamatosan új tápra lel további fennmaradásához,
s így mindig újabb vezeklést fog követelni, szüntelenül, úgy hogy az önmagát
állandóan megújító folyamat csupán egyetlen bűnnek vagy szenvedésnek tűnik
számotokra! Ez azonban egy vég nélküli lánc, amely mindig új szemet köt, még
mielőtt az előző kioldódhatott volna. Így aztán sohasem jön el a megváltás,
mert állandóan vezekelni kell. Akár egy lánc, amely vasra verve a földön tart
benneteket. Közben nagyon nagy a veszély, hogy még mélyebbre süllyedtek.
Ezért végre szánjátok rá magatokat a jó akarására, ti, akik még evilágon, vagy
fogalmaitok szerint már a túlvilágon vagytok! Az állandó jó akarás mellett el
kell érkeznie egyszer minden vezeklés végének, mivel a jót akaró és ekképpen
cselekvő ember nem ad új tápot újabb vezeklési kényszernek. s ezáltal elérkezik
majd a szabadulás, a megváltás, az egyedüli, ami lehetővé teszi a Fényhez való
felemelkedést. Hallgassatok az intő szóra! Nincs semmilyen más út számotokra!
Senki számára sincs!
Ezzel azonban mindenki el is nyeri annak bizonyosságát, hogy sohasem
lehet késő. Jóllehet egyes tetteiteket biztosan le kell majd vezekelnetek, fel kell
oldanotok, azonban abban a pillanatban, amikor komolyan megkezdődik a jóra
való törekvésetek, felállítjátok a határkövet vezeklésetek végére, s biztosak
28 4. Felemelkedés

lehettek benne, hogy e végnek egyszer el kell érkeznie, s ezzel megkezdődik fel-
emelkedésetek! Akkor majd örömmel láthattok hozzá minden bűn ledolgozá-
sához. Ami még ezután ér benneteket, az a javatokra válik, közelebb hozza
a megváltás, a szabadulás óráját.
Megértitek-e már annak jelentőségét, amikor azt tanácsolom nektek, hogy
minden erőtökkel kezdjetek hozzá a jó akaráshoz, a tiszta gondolkodáshoz?
hogy ebből ne engedjetek, hanem minden vágyatokkal, minden energiátokkal
ebbe kapaszkodjatok? Felemel benneteket! Megváltoztat benneteket és környe-
zeteteket! Fontoljátok meg, hogy minden földi pályafutás egy rövid iskola,
hogy ti magatok nem szűntök meg létezni, amikor levetitek hús-vér testeteket.
Örökké élni fogtok, vagy örökre meghalni! szüntelen boldogságot élvezni, vagy
szüntelen szenvedni! Aki úgy véli, hogy földi temetésével minden el van in-
tézve, minden kiegyenlítődött, az forduljon meg, és járja a maga útját; ezzel
ugyanis csupán saját magát akarja becsapni. rémülten áll majd az igazság előtt,
s kálváriáját... meg kell kezdenie! Valódi énjét, megfosztva teste védelmétől,
melynek sűrűsége falként vette körül, ekkor magához vonzza a vele azonos jel-
legű közeg, körülöleli és fogva tartja.
A jobb felé törekvő, komoly akarás összeszedése, ami felszabadíthatná, ma-
gasabbra vihetné, nehezebbé válik számára, hosszú időre lehetetlenné, mert
csak az azonos jellegű környezet befolyásának van alávetve, amely nem hordoz
magában egyetlen olyan fényes gondolatot sem, amely felébreszthetné, támo-
gathatná. Kétszeresen kell mindattól szenvednie, amit megteremtett magának.
Emiatt azután a felfelé jutás sokkal nehezebb, mint hús-vér alakban, ahol
a jó és a rossz egymás mellett jár-kel, amit csupán a földi test védelme tesz le-
hetővé, mert... ez a földi élet egy iskola, ahol minden „én”-nek megadatott a to-
vábbfejlődés lehetősége saját szabad akarata szerint. Ezért végre szedjétek össze
magatokat! Minden gondolat gyümölcse rátok hull vissza, itt vagy odaát, nektek
kell élvezni őket! Egyetlen ember sem menekülhet e tény elől! Mit használ az
nektek, ha e valóság elől fejeteket riadtan a homokba próbáljátok dugni, mint
a strucc? Csak nézzetek bátran szembe a tényekkel! Ezáltal csak megkönnyítitek
a dolgotokat; itt ugyanis gyorsabban lehet előrejutni. lássatok hozzá! de tu-
datában annak, hogy minden régit ki kell egyenlíteni. ne várjatok arra, mint
sok balga, hogy a szerencse azon nyomban ajtóstól-ablakostól rontson rátok.
talán sokan vannak közöttetek, akiknek még óriási láncot kell lefejteniük. de
aki ezért elcsügged, az csupán önmagának árt, mert nem lehet ettől megkímélni
és elvenni tőle. tétovázással csupán mindent nehezebbé tesz magának, hosszú
 4. Felemelkedés 29
időre talán lehetetlenné is. legyen számára ösztönzés, hogy többé egyetlen órát
se késlekedjék; ugyanis az első lépéssel kezd el csak élni! boldog, aki erre buz-
dítja magát, leoldódik róla a lánc, egyik szem a másik után. Mérföldes léptekkel
száguldhat előre, ujjongva és hálásan veheti az utolsó akadályokat is; hiszen
szabad lesz!
A kövek, melyeket eddigi téves tevékenysége falként halmozott fel előtte,
aminek meg kellett akadályoznia előrelépését, most nemhogy nem lesznek el-
távolítva, hanem éppen ellenkezőleg, gondosan elé lesznek rakva, hogy felis-
merje és legyőzze őket, mert minden hibáját ki kell egyenlítenie. Azonban
ámulva és csodálkozva látja majd hamarosan a szeretetet, amely közben körül-
veszi, mihelyt csak jóakaratot mutat. Gyengéd kímélet könnyíti útját, mint
ahogy anya segíti gyermekét első járásra tett kísérleteiben. ha eddigi életének
akadnak dolgai, melyek titokban aggasztották és ijesztgették, s amelyeket leg-
szívesebben örökre szunnyadni hagyott volna... egészen váratlanul közvetlenül
ezek elé lesz állítva! döntenie, cselekednie kell. Feltűnően erre fogják késztetni
kötődései. ha azután, bízva a jó akarás diadalában, meg meri tenni az első lé-
pést, akkor kioldódik a végzetes csomó, túljut rajta, s megszabadult tőle.
Ám alig oldódott fel ez a vétek, valamilyen formában már ott van előtte
a másik, szintúgy követelve a feloldozást. Így pattan szét egyik láncszem a másik
után, melyek korlátozták, melyek le kellett, hogy nyomják. Oly könnyűnek érzi
magát! s a könnyűség érzete, amit többen közületek egészen biztosan átéltek
már valamikor, nem illúzió, hanem egy tény következménye. A nyomástól ek-
képpen megszabadult szellem könnyűvé válik, s a szellemi nehézségi erő tör-
vénye szerint a magasba iramodik, abba a régióba, ahová most könnyűségének
megfelelően tartozik. Így kell állandóan felfelé haladni, a hőn áhított Fény felé.
A rossz akarás lenyomja a szellemet, és elnehezíti, a jó akarás azonban felfelé
hajtja.
Jézus már ehhez is megmutatta nektek az egyszerű utat, amely biztosan vezet
a célba; mély igazság rejlik ugyanis az egyszerű szavakban: „Szeresd felebará-
todat, mint önmagadat!”
Ezzel megadta a kulcsot a szabadsághoz, a felemelkedéshez! hogyan is?
Mert megcáfolhatatlanul érvényes: amit felebarátotoknak tesztek, azt a való-
ságban csakis saját magatoknak teszitek! Egyedül magatoknak, mivel az örök
törvények szerint feltétlenül rátok hull vissza minden, jó vagy rossz, akár már
itt vagy odaát. Megérkezik! Ezért a legegyszerűbb utat mutatta meg nektek ez-
által ahhoz, hogyan értelmezzétek a jó akaráshoz vezető lépést. Lényetekkel kell
30 4. Felemelkedés

felebarátotoknak adnotok, természetetekkel! nem feltétlenül pénzzel és javak-

kal. hiszen akkor a vagyontalanok ki lennének zárva annak lehetőségéből, hogy
adjanak. s lényetekben, „önmagatok adásában”, a felebarátotokkal való bánás-
módban, a igyelmességben, a megbecsülésben, amit szabad akaratotokból
ajánlotok fel neki, rejlik a „szeretés” azon módja, amiről Jézus beszél nekünk,
s ebben rejlik a segítség is, amit felebarátotoknak nyújtotok, mert ebben a sze-
retetben képes lesz önmagát megváltoztatni, vagy feljebb haladni, mert e sze-
retetben meg tud erősödni.
A szeretet visszasugárzásai azonban kölcsönhatásukban gyorsan felfelé
emelnek benneteket. Általuk nyertek állandóan új erőt. suhogó szárnyalással
törhettek ezután a Fény felé...
szegény balgák, akik képesek még azt kérdezni: „Mit nyerek, ha oly sok régi
szokásomat elhagyom és megváltozom?” Valamiféle üzlet ez, amit meg kell
kötni? s ha csupán emberként nyernének általa megnemesülő lényükkel, akkor
jutalomnak már ennyi is elég volna. de ez végtelenül több! Megismétlem: a jó
akarás megkezdésével minden egyes ember a határkövet is lerakja vezeklési
kényszerének végére, melynek eleget kell tennie, amely elől sohasem menekül-
het. E tekintetben senki más sem léphet a helyébe. Elhatározásával az ember
tehát belátható véget szab vezeklési kényszerének. Ez olyan érték, mellyel a világ
összes kincse sem érhet fel. rabszolgaláncoktól szabadítja meg magát így az
ember, melyeket állandóan saját maga kovácsol önmagának. s ezért rázzátok
fel magatokat az álomból, mely elerőtlenít. hagyjátok, hogy elérkezzék végre
az ébredés!
Félre a bódulattal, mely bénítón azt a képzetet kelti, hogy az üdvözítő általi
megváltás kísérőlevél lett ahhoz, hogy egész életetek során gondtalanul egyfajta
„egoizmusnak” hódolhassatok, ha végül aztán hívőkké váltok, megtértek, s az
üdvözítőbe és az Ő művébe vetett hitben távoztok erről a Földről! balgák, ily
silány, hiányos kontármunkát vártok el az istenségtől! hiszen ez a gonoszság
gyámolítását jelentené! Gondoljatok erre, váljatok szabaddá!

————
 Felelősség

E
kérdés mindig az elsők egyike, mert az emberek többsége túl szívesen
hárítana el magától minden felelősséget, és ruházná azt át – saját magán
kívül – bármi másra. hogy ezzel tulajdonképpen önmagukat értékte-
lenítik el, az nem számít nekik. E tekintetben valóban kellően alázatosak és
szerények, de csupán azért, hogy annál vígabban és gátlástalanabbul élhessenek
tovább.
hiszen olyan szép is volna, ha mindenkinek meg lenne engedve, hogy tel-
jesítse összes kívánságát, és nyugodtan kielégítse minden vágyát, akár más em-
berek kárára is anélkül, hogy vezekelnie kellene érte. A földi törvényeket, ha
a szükség úgy kívánja, ki lehet játszani, és a konliktusokat el lehet kerülni.
Velük takarózva az ügyesebbek még a zavarosban is egész sikeresen tudnak ha-
lászni, és megannyi mindent meg tudnak tenni, ami semmilyen erkölcsi vizsgát
nem állna ki. Az ilyenek gyakran ráadásul még különösen rátermett emberek
hírében is állnak. tehát az ember egy kis leleménnyel tulajdonképpen egész
kényelmesen élhetne saját nézeteit követve, ha... nem lenne valahol valami, ami
kellemetlen érzést ébreszt, ha időnként nem jelentkezne egyfajta fokozódó
nyugtalanság, hogy sok minden mégis másként lehetne, mint ahogy azt az
ember saját kívánságai alakítják.
És ez valóban így is van! A valóság komoly és könyörtelen. Az emberek kí-
vánságai semmilyen eltérést sem idézhetnek elő ebben a tekintetben. Megren-
díthetetlenül fennáll a törvény: „Amit az ember elvet, azt fogja többszörösen
learatni!”
E néhány szó sokkal többet rejt és mond, mint azt oly sokan gondolnák.
hajszálpontosan megegyezik a teremtésben nyugvó kölcsönhatás valódi fo-
lyamatával. nem lehetett volna ennél találóbban kifejezni. Éppen úgy, mint
a termés, mely az elvetett mag többszörösét hozza, az embert is mindig meg-
sokszorozódva éri az, amit saját ösztönös megérzéseiben ébreszt fel és küld ki,
mindenkor saját akarása jellegének megfelelően.
Az ember tehát szellemileg felelősséget visel mindenért, amit tesz. Ez
32 5. Felelősség

a felelősség már a döntés pillanatában fellép, nem csupán a végrehajtott csele-

kedetnél, amely csak a döntés következménye. A döntés pedig a komoly akarás
felébresztése!
nincs válaszfal evilág és az úgynevezett túlvilág között, hanem minden
csupán egyetlen hatalmas létet alkot. Az egész óriási, az emberek számára lát-
ható és láthatatlan teremtés úgy illeszkedik egymásba, mint egy bámulatosan
elmés, soha el nem akadó szerkezet, nem egymástól elkülönülten működik.
Egységes törvények hordozzák az egészet, melyek úgy járnak át, tartanak össze
mindent, akár az idegszálak, és egymásra állandó kölcsönhatásban hatást fej-
tenek ki!
ha az iskolák és az egyházak mennyországról és pokolról, istenről és ördög-
ről beszélnek, helyesen teszik. helytelen azonban a jó és a gonosz erőkről szóló
magyarázat. Azonnal tévedésekbe és kétkedésbe kell ejtenie minden komoly
keresőt; hiszen ahol két erő van, ott logikusan két uralkodónak is kellene lennie,
ebben az esetben tehát két istennek, egy jónak és egy gonosznak.
De ez nem így van!
Csupán egy teremtő, egy isten létezik, és ezért csak egy erő, amely minden
létezőn átáramlik, élettel tölt el és támogat!
isten tiszta teremtőereje szüntelenül áramlik az egész teremtésen át, benne
rejlik, tőle elválaszthatatlan. Mindenhol megtalálható: a levegőben, minden
vízcseppben, a kialakuló kőzetekben, a fejlődő növényekben, az állatokban és
természetesen az emberben is. nincs semmi, ahol ne lenne jelen.
És ahogy átjár mindent, úgy áramlik át szakadatlanul az emberen is. Az
ember oly módon van megalkotva, hogy lencséhez hasonlít. Mint a lencse,
amely összegyűjti a rajta átáramló napsugarakat, és összpontosítva vezeti őket
tovább, hogy a melegítő sugarak egyetlen pontban egyesülve perzselnek, és lán-
goló tüzet lobbantanak, úgy gyűjti össze az ember különleges természete révén,
megérzései által a rajta átáramló teremtőerőt, és azt koncentrált formában gon-
dolataival vezeti tovább.
Az ember tehát ennek az intuíciónak és a vele összefüggő gondolatok jellege
szerint irányítja isten önműködő teremtői erejét jó vagy rossz kihatás felé!
És ez az a felelősség, amelyet az embernek viselnie kell!
ti, akik gyakran oly görcsösen igyekeztek megtalálni az igaz utat, miért ne-
hezítitek meg ezt annyira magatoknak? Képzeljétek csak el egészen egyszerűen,
ahogy a teremtő tiszta ereje átfolyik rajtatok, és ti gondolataitokkal vezetitek
azt jó vagy rossz irányba. Így fáradság és fejtörés nélkül mindennek birtokában
 5. Felelősség 33
vagytok! Fontoljátok meg, hogy a ti egyszerű megérzéseitektől és gondolkodá-
sotoktól függ, hogy isten e hatalmas ereje jót vagy rosszat fog előidézni. Mi-
csoda segítő vagy pusztulást hozó hatalom adatott ezáltal nektek!
nem kell úgy erőlködnötök, hogy veríték verje ki homlokotokat, nem kell
foggal-körömmel úgynevezett okkult gyakorlatokhoz ragaszkodnotok, hogy
mindenféle képtelenebbnél képtelenebb testi és szellemi nyomorgatással valódi
szellemi felemelkedésetek számára teljesen semmitmondó szintet érjetek el!
hagyjatok fel ezzel az időrabló játszadozással, amely már oly gyakran vál-
tozott gyötrő kínzássá, hiszen ez nem más, mint régen a kolostorokban végzett
önkorbácsolások és önsanyargatások. ugyanaz, csak más formában, ami
ugyanolyan kevés hasznot hozhat számotokra.
Az úgynevezett okkult mesterek és tanítványok modern farizeusok! A szó
legigazibb értelmében. A názáreti Jézus idejéből való farizeusok hű tükörké-
pei.
tiszta örömmel gondoljatok arra, hogy könnyűszerrel, pusztán egyszerű, jó
akarású intuíciótok és gondolkodásotok révén képesek vagytok irányítani ezt
az egyetlen és hatalmas teremtőerőt. Az erő aztán pontosan intuíciótok és gon-
dolataitok jellegének megfelelően hat ki. Egyedül dolgozik, nektek csak irányí-
tanotok kell. Ez a lehető legegyszerűbben és legtermészetesebben történik!
nincs szükség hozzá tanultságra, még olvasásra és írásra sem. Egyformán ada-
tott meg mindegyikőtöknek! E tekintetben nincs különbség.
Ahogy a kapcsolóval egy gyermek játszva be tudja kapcsolni a villamos ára-
mot, melynek hatalmas kihatásai vannak, úgy kaptátok ajándék gyanánt a ké-
pességet, hogy egyszerű gondolataitokkal isteni erőt irányíthattok. Örülhettek
ennek, büszkék lehettek rá, ha a jóra használjátok! de reszkessetek, ha haszon-
talanul elpazaroljátok, vagy akár tisztátalan dologra használjátok! hiszen nem
menekülhettek el a teremtésben nyugvó kölcsönhatás törvénye elől. És még
ha a hajnalpír szárnyain illannátok is, az Úr keze, akinek erejével visszaéltek,
az önműködően dolgozó kölcsönhatás révén rátok lel, bárhová is akarnátok el-
rejtőzni.
A gonosz dolgokat ugyanazzal a tiszta, isteni erővel viszik véghez, mint a jót!
És ezen egységes isteni erő felhasználásának a mikéntje, melyről mindenki
szabadon dönthet, rejti magában a felelősséget, amely elől senki sem menekül-
het. Ezért mondom minden keresőnek: „tartsd tisztán gondolataid tűzhelyét,
békét teremtesz vele, és boldog leszel!”
Örvendezzetek, ti tudatlanok és gyengék; hiszen ugyanaz az erő adatott
34 5. Felelősség

nektek is, mint az erőseknek! ne nehezítsétek tehát dolgotokat! ne feledjétek,

hogy a tiszta, önműködő isteni erő rajtatok is átáramlik, és emberekként ti is
rendelkeztek a képességgel, hogy belső intuitív érzékelésetek jellege által, tehát
mind jó, mind rossz akarásotoknak megfelelően ezen erőnek egy meghatáro-
zott irányt szabjatok, hogy pusztítson vagy építsen, boldogságot vagy fájdalmat
hozzon!
Mivel csupán ez az egyetlen isteni erő létezik, magyarázatot nyer a titok is,
hogy miért kell a sötétségnek végül minden komoly végső küzdelemben meg-
hátrálnia a Fény elől, a rossznak a jó elől. ha az isteni erőt a jó felé irányítjátok,
akkor megmarad eredeti, zavaratlan tisztaságában, és ezáltal jóval nagyobb erő
keletkezik, míg ha zavarossá és tisztátalanná teszitek, egyidejűleg meg is gyen-
gítitek. Így fog az erő tisztasága a végső küzdelemben mindig átütően hatni, és
lesz döntő jelentőségű.
Azt, hogy mi jó és mi rossz, kimondatlanul is, egészen a velejéig érzi minden
ember. ha tépelődne róla, csak összezavarodna. A komor tépelődés erőpocsék-
lás, mocsárhoz, sűrű ingoványhoz hasonló, amely bénítón körbefog, és elfojt
minden elérhetőt. A friss vidámság azonban megtöri a töprengés igézetét. nem
kell, hogy szomorúak legyetek és szorongjatok! Minden pillanatban megkezd-
hetitek utatokat a magasba, és mindent jóvátehettek, ami történt, bármi volt is
az! ne tegyetek mást, csak gondoljatok a tiszta isteni erő rajtatok állandóan át-
áramló folyamára, s akkor ti magatok rettentek majd vissza attól, hogy e tisz-
taságot rossz gondolatok beszennyezett csatornáiba vezessétek, mert minden
erőlködés nélkül ugyanígy elérhetitek a legmagasztosabbat és a legnemesebbet
is. hiszen csak irányítanotok kell, az erő ezután az általatok akart irányba egye-
dül hat ki.
A boldogság vagy a boldogtalanság így a saját kezetekben van. Ezért emel-
jétek fel büszkén fejeteket, szabadon és bátran nézzetek szembe mindennel.
A rossz nem közelíthet, ha ti magatok nem hívjátok! Az történik majd veletek,
amit ti magatok akartok!

————
 Sors

A
z emberek megérdemelt sorsról és meg nem érdemelt sorsról, juta-
lomról és büntetésről, izetségről és karmáról*) beszélnek.
Mindezek csupán részelnevezései egy teremtésben nyugvó tör-
vénynek: a kölcsönhatás törvényének!
Egy olyan törvény, amely a kezdet kezdetétől ott rejlik a teremtés egészében,
s kitörölhetetlenül beleszövődött a keletkezés és a fejlődés szükséges részeként
a hatalmas, soha véget nem érő alakulásba. Mint a leginomabb idegszálak óri-
ási rendszere, úgy tartja és élteti a roppant mindenséget, és segíti elő a folytonos
mozgást, örökös adást és vételt!
Egészen egyszerűen, és mégis oly találóan mondta ezt már az igazság nagy
hírnöke, Jézus Krisztus: „Amit az ember elvet, azt fogja learatni!”
Oly ragyogóan tükrözi e pár szó a működés és az élet képét a nagy terem-
tésben, hogy azt másként aligha lehet elmondani. A szavak értelme kitörölhe-
tetlenül bele van szőve a létbe. Megrendíthetetlenül, érinthetetlenül, megvesz-
tegethetetlenül ott van a szakadatlan kihatásban.
láthatjátok, ha látni akarjátok! Kezdjétek a számotokra most látható kör-
nyezet megigyelésével. Amit természettörvényeknek neveztek, azok voltakép-
pen az isteni törvények, a teremtő akarata. Gyorsan fel fogjátok ismerni, hogy
mily rendületlenül, folytonosan működnek; hiszen ha búzát vettek, nem fogtok
rozsot aratni, és ha rozsot hintetek el, nem kelhet ki belőle rizs! Ez minden em-
bernek olyan természetes, hogy a voltaképpeni történésről közben egyáltalán
nem gondolkodik el. Ezért a benne nyugvó szigorú és hatalmas törvény egyál-
talán nem válik számára tudatossá. És közben mégis egy rejtély megoldása előtt
áll, amelynek nem kellene számára rejtélynek lennie.
ugyanaz a törvény, tehát az, amelyet a vetésnél megigyelhettek, ugyanolyan
biztonsággal és erővel nyilvánul meg a leginomabb dolgokban is, amelyeket
csupán nagyító lencsék alatt igyelhettek meg, és ezen még továbbmenve, a te-
remtés egészének inomanyagú részében, amely sokkalta nagyobb, mint annak
*) sors
36 6. sors

durvaanyagú része. Megváltoztathatatlanul benne van minden történésben,

a gondolataitok leginomabb alakulásában is, amelyeknek még van bizonyos
anyagiságuk, mert máskülönben nem válthatnának ki hatást.
hogyan gondolhattátok azt, hogy pont ott kellene másképpen lennie, ahol
ti szeretnétek másképpen? Kétségeitek a valóságban nem egyebek, mint ki-
mondott belső vágyak!
A teljes, számotokra látható és láthatatlan létben nem történik másképpen,
minthogy minden jelleg a vele azonos jelleget hozza létre, mindegy, hogy mi-
lyen anyagiságból származik. Éppen ilyen állandó a növekedés és a fejlődés,
a terméshozatal és az azonos jellegnek a létrehozatala. Ez a folyamat egységesen
vonul át mindenen, nem tesz különbséget, nem hagy egyetlen hézagot sem,
nem torpan meg a teremtés egyetlen más része előtt sem, hanem keresztülviszi
a hatásokat, mintha egy eltéphetetlen fonal lenne, anélkül hogy megszűnne
vagy megszakadna. Még ha az emberiség nagyobbik része korlátoltságában és
beképzeltségében el is különítette magát a Világmindenségtől, az isteni vagy
természettörvények azért még nem szűntek meg őket hozzátartozóknak tekin-
teni, és változatlanul, nyugodtan és egyenletesen dolgoznak tovább.
A kölcsönhatás törvénye azonban feltételezi azt is, hogy az embernek le kell
aratnia mindent, amit elvetett, tehát ott, ahol okot ad a hatásra vagy a kiha-
tásra!
Az embernek mindig minden dolog kezdetekor csupán a szabad elhatáro-
zása, szabad döntése van meg arról, hogy merre, melyik irányba vezesse a rajta
átáramló mindenható erőt. Az akarata által megszabott irányban működő erő-
ből eredő következményeket aztán neki kell viselnie. Ennek ellenére sokan ki-
tartanak azon véleményük mellett, hogy az embernek pedig nincs szabad
akarata, ha alá van vetve valamiféle sorsnak!
E balgaság célja csupán az önámítás, vagy a zúgolódó alkalmazkodás vala-
mihez, a háborgó belenyugvás valamibe, ami elkerülhetetlen, legfőképpen
azonban önigazolás; hiszen a reá visszahulló kihatások mindegyikének megvolt
a maga kiindulópontja, és e kezdetkor a később bekövetkező kihatásra szolgáló
ok az ember azt megelőző szabad döntésében rejlett. Minden kölcsönhatást,
tehát minden sorsot megelőzött egykor ez a szabad döntés! Az ember eredeti
akarásával minden alkalommal előállított, megteremtett valamit, melyben ké-
sőbb, hosszabb vagy rövidebb ideig magának kell élnie. de hogy ez mikor tör-
ténik meg, az nagyon eltérő. Megtörténhet még ugyanabban a földi létben,
amelyben az eredeti akarás megteremtette hozzá az indíttatást, de ugyanígy
 6. sors 37
megtörténhet a inomanyagú világban, a durvaanyagú test levetése után, vagy
még később, újra egy durvaanyagú földi létben. Ezek a változások itt nem szá-
mítanak, nem szabadítják meg az embert a következményektől. Addig állan-
dóan magával hordozza az összekötő szálakat, ameddig a végső kihatás meg
nem szabadítja tőlük, azaz „fel nem oldozza”, ami a kölcsönhatás törvénye révén
történik meg.
Az, aki valamit létrehozott, annak formát adott, saját művéhez kötődik még
akkor is, ha azt mások számára gondolta ki!
ha tehát az ember ma eldönti, hogy egy másik embernek valami rosszat
tesz, akár gondolattal, szóval vagy tettel, akkor így „világra hozott” valamit, tel-
jesen mindegy, hogy az általában látható-e vagy sem, tehát, hogy az durva-
anyagú-e vagy inomanyagú, mert erő és ezáltal élet van benne, amely a kívánt
irányban fejlődik tovább és nyilvánul meg.
Az, hogy ez milyen hatást vált ki annál, akinek szánták, teljes mértékben az
érintett személy lelkiállapotától függ: okozhat neki nagyobb vagy kisebb kárt,
talán még mást is, mint amit eredetileg akartak, vagy egyáltalán semmit sem;
hiszen ezt megint egyedül az érintett ember lelkiállapota határozza meg. tehát
senki sincs ilyen dolgoknak védtelenül kiszolgáltatva.
Más történik azzal, aki döntése és akarása által okot adott e mozgáshoz, va-
gyis aki ezt megteremtette. Az ilyennel teremtménye feltétlenül kapcsolatban
marad, és a Világmindenségben történő hosszabb vagy rövidebb vándorlás
után, az azonos jellegűek vonzása által visszatér hozzá, megerősödve, megra-
kodva, mint a méh. Közben működésbe lép a kölcsönhatás törvénye, azáltal
hogy a Világegyetemen át történő mozgása során minden alkotás magához
vonz különféle azonos jellegű alkotásokat, vagy őt magát vonzzák az ilyenek
magukhoz, s eme összekapcsolódás révén azután egy olyan erőforrás keletke-
zik, mely – akár egy központból – az azonos jellegűség fokozott erejét küldi
vissza mindazokra, akik alkotásaik által, melyek mintha zsinórokon függené-
nek rajtuk, össze vannak kötve az azonos jellegű gyűjtőhelyekkel.
E megerősítés révén megkezdődik egy egyre fokozódó sűrűsödés is, míg
végül egy durvaanyagú lecsapódás alakul ki belőle, amelyben az egykori alko-
tónak most az általa valamikor kívánt módon kell magát kiélnie, hogy végül
meg tudjon tőle szabadulni. Ez az annyira rettegett és félreismert sors kelet-
kezése és fejlődési folyamata! igazságos egészen a legkisebb és leginomabb
árnyalatáig, mivel azzal, hogy csupán az azonos jellegűt vonzza, a visszasu-
gárzásban sohasem hozhat mást, mint amit eredetileg ténylegesen maga az
38 6. sors

ember akart. hogy mindez egy meghatározott személynek szólt vagy általáno-
san, az közben egyre megy; hiszen természetesen ugyanaz a fejlődési folyamat
játszódik le akkor is, amikor az ember akarását nem feltétlenül egyetlen vagy
több emberre irányítja, hanem amikor egyáltalán valamilyen jellegű akarásban
él.
Az akarás jellege, amely mellett az ember dönt, meghatározza a termést
is, amelyet a végén le kell aratnia. Így számtalan inomanyagú szál függ az
emberen, vagy ő azokon, amelyek mindegyike azt áramoltatja rá vissza, amit
egykor ő maga akart. Ezek az áramlatok olyan mozgásban lévő egyveleget ered-
ményeznek, amely folytonosan és erősen hat jelleme alakulására.
Így sok minden akad a Világmindenség roppant gépezetében, ami szintén
alakítja az ember „hogylétét”, de nincs semmi sem, amihez az ember előbb
maga okot ne adott volna.
Ő szolgáltatja a fonalakat, amelyekből a lét fáradhatatlan szövőszékén a kö-
peny készül, melyet viselnie kell.
Krisztus ugyanazt fejezte ki szigorúan és világosan, amikor azt mondta:
„Amit az ember elvet, azt fogja learatni”. nem azt mondta, „learathatja”, hanem
azt, hogy „le fogja aratni”. Ez ugyanaz, mintha azt mondta volna: le kell aratnia
azt, amit elvet.
Mily gyakran hallani különben nagyon értelmes emberektől: „Felfoghatat-
lan, hogy isten ilyesvalamit megenged!”
Az a felfoghatatlan azonban, hogy az emberek egyáltalán képesek ilyet mon-
dani. Mily kicsinynek képzelik el – e kijelentésük szerint – istent. Ezzel azt bi-
zonyítják, hogy istent „önkényesen cselekvőnek” gondolják.
isten azonban az emberek kisebb-nagyobb problémáiba, a háborúkba, az
ínségbe és mindabba, ami még földi, egyáltalán nem avatkozik be közvetlenül!
Még a kezdet kezdetén beleszőtte a teremtésbe tökéletes törvényeit, melyek
önműködően és megvesztegethetetlenül végzik munkájukat, melynek követ-
keztében hajszálpontosan beteljesedik minden, örökké változatlanul működve,
és ezért valakinek az előnyben részesítése éppúgy ki van zárva, mint megkáro-
sítása, mindennemű igazságtalanság lehetetlen. istennek tehát nem kell mind-
ezzel külön törődnie, az ő műve hibátlan.
Megannyi ember súlyos hibája azonban, hogy csupán a durvaanyagú világot
igyelembe véve mondanak ítéletet, és magukat annak középpontjának vélik,
és hogy egyetlen földi élettel számolnak, miközben a valóságban már több földi
élet van mögöttük. Ezek a földi életek, miként a inomanyagú világban eltöltött
 6. sors 39
köztes időszakok is, egyetlen egységes létnek számítanak, amelyen át megsza-
kítás nélkül, feszesen húzódnak a szálak, így tehát a mindenkori földi lét kiha-
tásaiban e szálaknak csupán kis része válik láthatóvá. nagy tévedés ezért azt
hinni, hogy a születéssel egy teljesen új élet kezdődik, hogy a gyermek ekkép-
pen „ártatlan”,*) és hogy valamennyi történést csupán a rövid földi életre szabad
vonatkoztatni. ha ez valóban így lenne, akkor a létező igazságosság szerint, az
okoknak, hatásoknak és visszahatásoknak körüket bezárva, magától értetődően
egyetlen földi lét idejére kellene esniük.
Vessétek el ezt a tévedést. Akkor majd valamennyi történésben gyorsan fel-
fedezitek a most még oly gyakran nélkülözött logikát és igazságosságot!
Közben sokan megrémülnek, és attól rettegnek majd, amire e törvények ér-
telmében korábbi dolgok visszahatásaként még számítaniuk kell.
Persze ezek szükségtelen aggodalmak azoknál, akik komolyan veszik a jó
akarást; hiszen az önműködő törvényekben egyidejűleg a kegyelem és a megbo-
csátás biztos záloga is megtalálható!
nem is beszélve arról, hogy a jó akarás megszilárdulása rögtön meghúzza
a határvonalat, amikor egy ponton a rossz visszahatások láncolatának vége sza-
kad, és működésbe lép egy másik folyamat is, melynek roppant nagy értéke
van. A gondolkodás és a cselekvés egészében folytonosan megnyilvánuló jó
akarás révén a visszahatás által szintén állandó erősítés áramlik az azonos jel-
legű erőforrásokból, s ezért az emberben egyre erősebbé válik a jó, kilép belőle,
és végül ennek megfelelően alakítja inomanyagú környezetét, mely úgy veszi
őt körül, akár egy védőburok, hasonlóan, ahogyan a levegőréteg is ezt a védel-
met biztosítja a Föld körül.
ha az ilyen emberre az oldozás végett korábbról rossz visszahatások érkez-
nek, akkor ezek az ő környezetének vagy burkának tisztaságáról lecsúsznak, és
így el vannak tőle hárítva.
ha a rossz sugárzások mégis behatolnak e burokba, akkor vagy azonnal
megsemmisülnek, vagy jelentősen meggyengülnek, ami által a káros kihatás
egyáltalán nem, vagy csak egész csekély mértékben következik be.
Ezen felül, a megtörtént változás révén, a tényleges benső ember is, akire
a visszasugárzások irányulnak, a jó akarásra irányuló folytonos törekvés által
sokkal kiinomultabbá és könnyebbé vált, ezért a rossz vagy alacsony áramlatok
nagyobb sűrűségével többé nem azonos jellegű. hasonlóan a drót nélküli távíró-
hoz, amikor a vevőkészülék nem az adókészülék hullámhosszára van beállítva.
*) lásd 15. előadás: A születés titka
40 6. sors
Ennek az a természetes következménye, hogy a sűrűbb áramlatok, más jel-
legűek lévén, nem tudnak rögzülni, és ártalmatlanul illetve hatástalanul átha-
ladnak.
Ezért haladéktalanul lássatok munkához! A teremtő mindent a kezetekbe
adott a teremtésben. használjátok ki az időt! Minden pillanat a pusztulást vagy
a győzelmet rejti magában!

————
 Az ember teremtése

i
sten saját képmására alkotta meg az embert, és lelket lehelt belé!” Ez két
esemény: a teremtés és az életre keltés!
„ Mindkét folyamat, mint minden, szigorúan alá volt vetve a fennálló
isteni törvényeknek. Azok kereteit semmi sem lépheti át. Az isteni akarat egyet-
len cselekedete sem fog szemben állni e rendíthetetlen törvényekkel, amelyek
magát az isteni akaratot hordozzák. E törvényekkel összhangban történik és
teljesedik be minden kinyilatkoztatás és ígéret is, nem másképpen!
Így történt az emberré válás is a Földön, amely az egész hatalmas teremtés
előrelépését, a durvaanyagúság egy teljesen új, a fejlődés emelkedettebb szaka-
szába való átmenetét jelentette.
Annak, hogy az emberré válásról beszéljünk, az a feltétele, hogy a inom-
anyagú világról szóló tudás birtokában legyünk; hiszen a földi testben lévő
ember a teremtés inomanyagú és durvaanyagú részei közé segítő, összekötő
kapocsként lett állítva, míg gyökere a tiszta szellemiségben marad.
„isten saját képmására alkotta meg az embert!” Az ember teremtése a fejlő-
dés hosszú láncolata volt, s ez szigorúan a teremtésbe maga isten által beleszőtt
törvények keretein belül játszódott le. E törvények, melyeket a legmagaszto-
sabb rendelt el, megváltoztathatatlanul, rendületlenül az ő akarata teljesítésén
dolgoznak, önműködően, a teremtő részeként, a tökéletesség irányába haladva.
Így történt az emberrel, az egész mű koronájának a teremtésével is, akiben
egyesülnie kellett minden jellegnek, amely a teremtésben rejlett. Ezért a dur-
vaanyagú világban, azaz a földileg látható anyag világában, a fejlődés során fo-
kozatosan kialakult az az edény, amelybe egy halhatatlan szikra tudott in-
karnálódni a tiszta szellemiségből. A folytonosan előrehaladó alakulás révén
idővel kialakult a legmagasabb fejlettségi szintet elért állat, amely gondolkodása
révén a létfenntartásra és a védekezésre már különböző segédeszközöket hasz-
nált. Ma is megigyelhetünk olyan állatfajokat, melyek az életükhöz szükséges
dolgok megszerzésére és megőrzésére bizonyos segédeszközöket használnak,
a védekezéskor pedig gyakran megdöbbentő ravaszságot mutatnak.
42 7. Az ember teremtése

A fentebb már említett legmagasabb fejlettségi szintet elért állatokat, melyek

a Föld átalakulásai során kihaltak, ma „ősembereknek” nevezik. Az ember elő-
deinek nevezni őket azonban nagy tévedés! ugyanilyen jogon lehetne a tehenet
az emberiség „fél-anyjának” nevezni, mivel a gyermekek többségének életük
első hónapjaiban testük növekedéséhez a tehén tejére van szükségük, tehát
annak segítségével maradnak életképesek, és növekednek. több köze a volta-
képpeni emberhez a nemes és gondolkodó „ősemberi” állatnak sincs; hiszen
az ember durvaanyagú teste nem több mint az a nélkülözhetetlen segédeszköz,
amelyre szüksége van, hogy a durvaanyagú földi világban bármilyen irányban
működhessen, és érthetővé tegye magát.
Azzal a kijelentéssel, hogy az ember a majomtól származik, a szó szoros ér-
telmében „kiöntik a gyereket a fürdővízzel”! Ezzel messze túllőnek a célon. Úgy
felnagyítják ezt a résztörténést, mintha maga a teljes folyamat lenne. Közben
pedig hiányzik belőle a legfontosabb dolog!
Mindez akkor lenne helyes, ha az ember teste valóban „az ember” lenne.
A durvaanyagú test így azonban csupán az öltözéke, melyet levet, mihelyt visz-
szatér a inomanyagúságba.
hogyan történt hát az első emberré válás?
Amikor a durvaanyagú világ fejlődésének csúcspontja a legtökéletesebb állat
létrejöttével bekövetkezett, a továbbfejlődés biztosítása érdekében változásnak
kellett történnie, nehogy nyugalmi állapot álljon be, ami veszélyeivel visszaesést
jelenthetett volna. És e változás tervbe volt véve, és el is érkezett: az ember szel-
lemi szikraként útra kelve alámerült a inomanyagú világba, melyet aztán ke-
resztülvándorolt, közben nemesítőn hatva mindenre, s ott állt a inomanya-
gúság határán, amikor a durvaanyagú-földi edény fejlődésében elérte csúcs-
pontját, és a inomanyagú-szellemi ember is készen állott arra, hogy összekap-
csolódjon a durvaanyagúsággal, hogy azt támogassa és emelje.
Mialatt tehát az edény a durvaanyagúságban érlelődött, a lélek olyannyira
kifejlődött a inomanyagúságban, hogy midőn belépett a durvaanyagú edénybe,
elég ereje volt ahhoz, hogy megőrizze önállóságát.
E két rész összekapcsolódása a durvaanyagú világnak a inomanyagú világ-
gal való szorosabb egyesülését jelentette egészen fel a szellemiségig.
Csupán e történés volt az ember születése!
Maga a nemzés az embereknél még ma is tisztán állati aktus. Magasztosabb
vagy alacsonyabb érzéseknek magához az aktushoz ugyan semmi közük sincs,
ám szellemi következményeket idéznek elő, melyek hatásainak nagy jelentősége
 7. Az ember teremtése 43
van a szükségképpeni azonos jelleg vonzásában.
A test fejlődése is tisztán állati természetű egész a terhesség félidejéig. A tisz-
tán állati voltaképpen nem a megfelelő kifejezés, ezért egyelőre tisztán durva-
anyagúnak fogom nevezni, és csupán a későbbi előadásokban fejtem majd ki
bővebben.
A terhesség félidején, a fejlődő test egy meghatározott érettségi fokán in-
karnálódik a születésre rendelt szellem, amely addig sokat tartózkodik a leendő
anya közelében. A szellem belépése okozza a kicsiny, fejlődő durvaanyagú test
első rándulásait, vagyis a gyermek első mozdulatait. Ekkor keletkezik az álla-
potos nő áldott állapotának jellegzetes érzete is, akiben e pillanattól kezdve tel-
jesen másféle érzések ébrednek: egy benne lévő más szellem közelségének
a tudatosulása, annak megérzése. És ezek az érzések a benne lévő új, másik
szellem jellege szerint alakulnak.
Ez történik minden ember kifejlődésekor. de most térjünk vissza az első
ember kifejlődéséhez.
Elérkezett tehát a teremtés fejlődésének egy nagy fejezete: az egyik oldalon,
a durvaanyagú világban állott a legmagasabb fejlettségi szintet elért állat, ez
szolgáltatta az érkezendő ember számára edényként a durvaanyagú testet,
a másik oldalon, a inomanyagú világban a kifejlődött emberi lélek, amely már
várva várta az összekapcsolódást a durvaanyagú edénnyel, hogy így adjon
újabb lendületet minden durvaanyagú átszellemiesítéséhez.
Amikor e magas fejlettségi szinten álló állatok legnemesebb párjai között
megtörtént a nemzés, az inkarnálódás pillanatában nem egy állati lélek*) in-
karnálódott, mint eddig, hanem ennek helyébe egy készen álló emberi lélek,
amely a halhatatlan szellemi szikrát hordozta magában. A túlnyomóan aktív
jellegű képességeket kifejlesztett inomanyagú emberi lelkek, az azonos jelleg-
nek megfelelően, hímnemű állati testekbe inkarnálódtak, míg a túlnyomóan
passzív, inomabb képességekkel rendelkezők a saját jellegükhöz közelebb álló,
nőnemű testekbe.**)
E folyamat nem támasztja alá azon állítást, hogy az ember, akinek valódi
eredete a szellemiségben van, az „ősembernek” nevezett állattól származik,
amely csupán a durvaanyagú átmeneti edényt szolgáltathatta neki. Még ma
sem jutna eszébe a legkeményebb materialistának sem, hogy közvetlen rokon-
ságba hozza magát egy állattal, jóllehet még ma is, mint egykor, létezik egy
*) lásd 49. előadás: Az ember és az állat származásbeli különbsége
**) lásd 78. előadás: nemek
44 7. Az ember teremtése

közeli testi rokonság, tehát egy durvaanyagú azonos jellegűség, míg a valóban
„élő” ember, azaz az ember tényleges szellemi „énje” és az állat között semmiféle
azonos jellegűség vagy származásbeli kapcsolat nem létezik.
Az első földi ember születése után valójában egyedül, szülők nélkül állott,
mert az állatokat magas fejlettségük ellenére sem tudta szüleinek tekinteni, és
nem tudott velük kapcsolatot kiépíteni.
A nőnek, értékesebb szellemi tulajdonságai révén, a valóságban tökélete-
sebbnek kellett volna lennie, és lehetett is volna, ha egy kicsit is azon lett volna,
hogy egyre tisztábbá és harmonikusabbá tegye a neki adatott intuíciókat, me-
lyek segítségével olyan hatalommá válhatott volna, melynek az egész durva-
anyagú teremtésben forradalmasítóan és rendkívül serkentőleg kellett volna
hatnia. de sajnos elsősorban ő bukott el, mivel hagyta magát elragadtatni a neki
adott intuíciók hatalmas erői által, melyeket érzéseivel és fantáziájával még meg
is zavart és tisztátalanná tett.
Micsoda mély értelme van a bibliai elbeszélésben a tudás fájáról való evés-
nek! Annak, hogy a kígyó által biztatva a nő nyújtotta át az almát a férinak.
Képileg ki sem lehetett volna jobban fejezni a durvaanyagúságban lezajlott fo-
lyamatot.
Az alma átnyújtása, ami a nőtől indult ki, a nő saját, a férira ható csábere-
jének a tudatosítása volt, és annak szándékos felhasználása. Az viszont, hogy
a féri az almát átvette és megkóstolta azt jelenti, hogy felébredt a belső vágya,
hogy kizárólag magára irányítsa a nő igyelmét, és kincsek halmozása és kü-
lönböző értékek megszerzése révén kezdte kívánatossá tenni magát.
Így kezdődött meg az ész túlzott gondozása olyan mellékjelenségekkel, mint
a haszonlesés, hazugság és elnyomás, melyeknek az emberek végül teljesen alá-
vetették magukat, és önszántukból saját eszközük rabszolgájává váltak. Azzal
azonban, hogy az észt uralkodóvá emelték, annak saját természetéből adódóan
elkerülhetetlenül maga után kellett vonnia, hogy az emberek szorosan a térhez
és az időhöz láncolták magukat, és ezzel elvesztették azon képességüket, hogy
felfogjanak vagy megtapasztaljanak valamit, ami tér és idő fölé emelkedik, mint
minden, ami szellemi, inomanyagú. Ez volt a teljes kiűzetés a voltaképpeni Pa-
radicsomból és a inomanyagú világból, amit magukra vontak; hiszen elkerül-
hetetlen volt, hogy az ész által szorosan a földi dolgokhoz kötött, és ezért szűken
behatárolt felfogóképességük látóhatárával nem tudtak többé „megérteni” sem-
miféle inomanyagú dolgot, amely nem ismeri a földi idő vagy tér fogalmát.
Így váltak az intuitív emberek élményei és látomásai, miként a meg nem értett
 7. Az ember teremtése 45
hagyományok is, az észemberek számára „mesékké”. A számukat tekintve
egyre jobban gyarapodó materialisták, vagyis azok az emberek, akik már csak
a durva, földi térhez és időhöz kötött anyagot képesek elismerni, végül nevetve
gúnyolták ki az idealistákat, akik előtt a sokkal nagyobb és tágabb benső
életük révén a inomanyagú világhoz vezető út még nem volt teljesen elzárva,
s ábrándozóknak, ha nem bolondoknak vagy szélhámosoknak nevezték őket.
Ám ma végre közvetlenül az előtt az óra előtt állunk, amikor a teremtés-
ben elérkezik a következő nagy korszak, amely feltétlen felemelkedést jelent,
és azt hozza, amit az emberré válással már az első korszaknak el kellett volna
hoznia: a teljes, szellemmel áthatott ember megszületését!
Annak az embernek a megszületését, aki jótékonyan és nemesítőn hat az
egész durvaanyagú teremtésre, ami az emberek voltaképpeni célja a Földön.
Ekkor nem lesz többé helye az alacsonyan tartó, csupán a földi tér- és időfo-
galmakhoz láncolt materialistáknak. idegen lesz valamennyi országban, hon-
talan. Elszárad és eltűnik, mint a pelyva, amely különválik a búzától. Vigyáz-
zatok, nehogy e különválasztásnál túl könnyűnek találtassatok!

————
 Az ember a Teremtésben

A
z embernek valójában nem az eddigi felfogás szerint kéne élnie,
hanem inkább az intuíció emberének kellene lennie. Így létrehozná azt
az összekötő kapcsot, mely a teremtés egészének további fejlődéséhez
szükséges.
Mivel egyesíti magában a túlvilág inomanyagúságát és az evilág durvaanya-
gúságát, lehetséges számára, hogy mindkettőt megértse, mindkettőt egyidejűleg
élje meg. Ehhez rendelkezésére áll még egy eszköz is, amely a teljes durva-
anyagú teremtés csúcsára állítja: az ész. Ezzel az eszközzel képes irányítani, ve-
zetni.
Az ész a legmagasabb szinten álló földi dolog, és a földi élet során a kor-
mánynak kell lennie, míg a hajtóerő az intuíció, amely a szellemi világból szár-
mazik. Az ész talaja tehát a test, az intuícióé pedig a szellem.
Az ész a földi tér és idő fogalmához kapcsolódik, mint minden, ami földi,
az agy termékeként, mely a durvaanyagú testhez tartozik. Az ész sohasem fog
tudni téren és időn kívül működni annak ellenére, hogy önmagában véve i-
nomanyagúbb a testnél, de még mindig túl sűrű és túl súlyos ahhoz, hogy
a földi tér és idő fogalma fölé emelkedjék. Ezért teljesen a Földhöz van kötve.
de az intuíció (nem az érzés) tér és idő nélküli, ezért a szellemiségből ered.
Az ember, így felszerelve, bensőséges kapcsolatban állhatna a inomanyagú
világgal, sőt összeköttetésben lehetne még magával a tiszta szellemi világgal is,
és mégis élhetne és tevékenykedhetne a földi, durvaanyagú dolgok között.
Egyedül az ember van így felruházva.
A fényes magaslatok és a durvaanyagú földi világ között létező egyetlen
hídként kizárólag neki kellett szolgáltatnia, és kizárólag ő tudta szolgáltatni
az egészséges, friss összeköttetést! Csak rajta keresztül, az ő sajátos jellegében
lüktethetett a Fény forrásából a tiszta élet le a legmélyebb durvaanyagú világra,
és innen újból a leggyönyörűségesebb, harmonikus kölcsönhatásban vissza
fel! Összekötő kapocsként áll a két világ között, hogy általa kovácsolódjanak
egyetlen világgá.
 8. Az ember a teremtésben 47
de ő mégsem teljesítette e feladatot. Szétválasztotta e két világot ahelyett,
hogy szorosan egyesítve összetartotta volna őket. És ez volt a bűnbeesés! —
Az ember az imént megvilágított sajátsága révén bizonyos értelemben tény-
legesen is a durvaanyagú világ urává rendeltetett, mivel a durvaanyagú világ
az ő közvetítő szerepétől függ, hiszen az ő természetétől függően ez a világ min-
denkor arra volt kényszerítve, hogy szenvedjen, vagy fölemeltessen általa, min-
denkor aszerint, hogy a Fény és az Élet forrásából érkező áramlatok tisztán
áramolhattak-e az emberiségen át vagy sem.
Az ember azonban megakadályozta a inomanyagú és durvaanyagú világ
számára szükséges kölcsönáramlat folyását. Ahogy a jó vérkeringés frissen és
egészségesen tartja a testet, éppen úgy van ez a teremtés kölcsönáramlataival
is. Akadályozásának zűrzavart és megbetegedést kell hoznia, ami végül kataszt-
rófákban oldódik fel.
Az ember e végzetes kudarca azért történhetett meg, mert az észt, amely
csupán a durvaanyagúságból származik, nem csupán eszközként használta,
hanem teljesen alárendelte magát neki, és azt emelte mindenek fölé uralkodó-
nak. Így saját eszköze rabszolgájává tette magát és pusztán észemberré vált, aki
büszkén materialistának szokta magát nevezni!
Azáltal, hogy az ember teljesen alávetette magát az észnek, önmagát láncolta
minden durvaanyagúhoz. Ahogy az ész nem képes semmit sem felfogni abból,
ami a földi tér és idő fogalma felett áll, úgy magától értetődően képtelen erre
az is, aki teljesen alávetette magát az észnek. látóhatára, tehát felfogóképessége,
az ész korlátolt képességével leszűkült. Ezáltal felbomlott a inomanyagú világ-
gal való kapcsolata, falat épített, amely egyre vastagodott. Mivel az Élet forrása,
az Ősfény, isten, messze tér és idő fölé emelkedik, és még messze a inomanyagú
világ felett áll, az ész kötöttsége által magától értetődően mindennemű kap-
csolatnak meg kell szakadnia. Ezért egy materialista számára teljességgel lehe-
tetlen, hogy felismerje istent.
A tudás fájáról való gyümölcs megevése nem volt egyéb az ész túlzott gon-
dozásánál. Az ezzel járó elszakadás a inomanyagú világtól természetes követ-
kezményként a Paradicsom bezárulását is jelentette. Az emberek önmagukat zár-
ták ki a Paradicsomból azzal, hogy az ész által teljes mértékben a durvaanya-
gú világhoz vonzódtak, vagyis lealacsonyították magukat, és önként vállalva,
vagy szabad akaratuk szerint ezt választva rabszolgasorba döntötték magukat.
hová vezetett azonban mindez? Az ész pusztán materialista, azaz földhöz-
ragadt, alacsony szintű gondolatainak, és azok valamennyi melléktermékének,
48 8. Az ember a teremtésben

olyanoknak, mint a nyereséghajhászás és nyereségvágy, hazudozás, rablás, el-

nyomás, érzékiség stb., az azonos jellegűség kérlelhetetlen kölcsönhatását kellett
előidéznie, amely ennek megfelelően alakított ki mindent, amely hajtotta az
embereket, míg végül majd mindenek fölött kirobban... a megsemmisülés!
Érted most már, hogy az utóbbi évek eseményeinek jönniük kellett? hogy
ez megy tovább egészen a megsemmisülésig? Ez lesz a világ ítélete, amely
a fönnálló karmikus*) törvények értelmében elkerülhetetlen. Mint valami zi-
vatar, előbb a sötét fellegeket tornyosítja, majd végül ki kell törnie és pusztulást
hoznia. de ugyanakkor megtisztulást is!
Az ember nem úgy szolgált, mint ahogy kellett volna, összekötő kapocsként
a teremtés inomanyagú és durvaanyagú részei között, nem engedte át a szük-
séges, mindig frissítő, élettel eltöltő és támogató kölcsönáramlatot, hanem két
világra választotta szét a teremtést, azáltal hogy kivonta magát az összekötő
kapocs szerepének teljesítése alól, és teljes mértékben a durvaanyagú világhoz
kötötte magát, aminek az lett a következménye, hogy fokozatosan meg kellett
betegednie mindkét világrésznek. Annak a résznek természetesen sokkal sú-
lyosabban, amelynek a Fény áramlatát teljesen nélkülöznie kellett, vagy túl
gyengén kapta azon kevés ember által, aki még kapocsként szolgált. A durva-
anyagú rész az, amely ezért iszonyatos krízis felé rohan, és roppant erős lázro-
hamban fog reszketni, amíg el nem tűnik belőle minden, ami beteg, és az
Ősforrásból érkező új, erős áramlat hatására meg nem tud végül gyógyulni.
Ki fog azonban ezalatt megsemmisülni?
A válasz magában a természetes történésben rejlik: minden átérzett gondolat
a benne rejlő élő, teremtő erő által azonnal a gondolat tartalmának megfelelő
inomanyagú alakot ölt, s létrehozójával, mint egy zsinóron folytonosan össze-
köttetésben marad, azonban a minden inomanyagúban megnyilvánuló azonos
jellegűek vonzásának ereje által el lesz tőle vonzva, és végig lesz hajtva a Világ-
mindenségen az abban szüntelenül lüktető áramlatokkal, melyek ellipszis alakú
pályán mozognak, mint minden a teremtésben. Így eljön az idő, amikor a i-
nomanyagúságban életre kelt és valósággá vált gondolatok az útjuk során ma-
gukhoz vonzott azonos jellegű formákkal együtt visszahullnak eredetükre és
kiindulópontjukra, mivel vándorlásuk ellenére összeköttetésben maradtak
velük, hogy most ott kisüljenek, megnyilvánuljanak.
A pusztítás így a most várható utolsó, záró kihatásban elsősorban azokat
fogja érni, akik gondolkodásukkal és átérzéseikkel ezeket a gondolatokat lét-
*) sorsszerű
 8. Az ember a teremtésben 49
rehozták és folyamatosan táplálták. Elkerülhetetlen, hogy a visszahulló ártó
erő ne vonjon maga után egy még nagyobb kört, és vonulása során ne ragadja
magával az akár csak megközelítőleg azonos jellegű embereket is.
de akkor majd az emberek azt fogják teljesíteni, amit a teremtésben telje-
síteniük kell. Összekötő kapcsok lesznek, képességük révén a szellemi világból
fognak meríteni, vagyis hagyják, hogy a megtisztított intuíció vezesse őket, és
ezt az intuíciót a durvaanyagú, azaz a földi világba fogják átvinni, miközben
az észt és az összegyűjtött tapasztalatokat csupán eszközként fogják arra hasz-
nálni, hogy mindazt számításba véve, ami földi, érvényre juttassa e tiszta intu-
íciókat a durvaanyagú életben, ami a durvaanyagú teremtés egészét állandóan
támogatni, tisztítani és emelni fogja. Ekképpen a kölcsönhatásban is az tud
visszaáramlani a durvaanyagú világból a inomanyagúba, ami egészségesebb,
és egy új, egységes és harmonikus világ fog létrejönni. Az emberek tevékeny-
ségük helyes teljesítésével válnak a várva-várt teljes és nemes emberekké; hiszen
azzal, hogy a teremtés hatalmas művében helyesen állnak, ők is egész más erő-
ket kapnak, mint korábban, melyek szakadatlanul éreztetik velük az elégedett-
séget és a boldogságot.

————
 Az örökletes bűn

A
z örökletes bűn az első bűnbeesésből keletkezett.
A bűn, azaz a helytelen cselekedet az ész túlzott mértékű haszná-
lata volt, a vele együtt járó szabad akaratú térhez és időhöz történő
láncolódás, és az ész kizárólagos foglalkoztatása következményeként fellépő
mellékhatások, amilyen a haszonlesés, kizsákmányolás, elnyomás és más ha-
sonlók, melyek sok mást, tulajdonképpen minden rosszat maguk után vonnak.
E folyamat a fejlődő, kizárólagosan észember esetén természetesen fokoza-
tosan egyre erősebb befolyást gyakorolt a durvaanyagú test alakulására. Az észt
létrehozó nagyagy a szüntelen erőfeszítés révén egyoldalúan egyre nagyobb
lett, ezért teljesen magától értetődő volt, hogy a nemzés alkalmával e megvál-
tozott formai felépítés kifejezésre jutott a földi test szaporodásakor, és a gyer-
mekek születésükkor egy egyre fejlettebb, erősebb nagyagyat hoztak magukkal.
Ebben rejlett és rejlik azonban még ma is a hajlam vagy készség arra, hogy
az észnek minden más dolog fölött uralkodó ereje legyen, amely magában rejti
annak a veszélyét, hogy amikor az agy hordozója teljesen felébred, az nem csu-
pán szorosan térhez és időhöz láncolja magát, azaz minden földi durvaanya-
gúhoz, ami által képtelenné válik arra, hogy felfogja azt, ami inomanyagú és
tiszta szellemi, hanem belekeveredik még minden rosszba is, ami az ész uralma
alatt elkerülhetetlen.
Az örökletes bűn tehát a szabad akaratból túlfejlesztett nagyaggyal való vi-
lágrajövetel, amiben ott rejlik az ész teljes uralkodásának veszélye, a későbbi
elkerülhetetlen rossz mellékjelenségekkel együtt!
Más szóval, a ma művileg felfokozott kibontakoztatása által nagyagynak ne-
vezett rész testi öröklése, aminek következtében az ember születésekor olyan
veszélyt hoz magával, amely nagyon könnyen rosszba keverheti.
Ez azonban nem menti fel az embert a felelősség alól. Felelőssége megmarad;
hiszen csupán a veszélyt örökli, nem magát a bűnt. Egyáltalán nem szükséges,
hogy feltétel nélkül hagyja az észt uralkodni, és így alávesse magát neki. Ellen-
kezőleg, esze nagy erejét éles kardként használhatja, és szabaddá teheti vele
 9. Az örökletes bűn 51
magának a földi élet forgatagában az utat, melyet a belső hangnak is nevezett
intuíció mutat neki.
ha azonban egy gyermekben a nevelés és taníttatás révén az észt abszolút
uralkodóvá emelték, akkor a vétek, vagy jobban mondva a kölcsönhatás tör-
vénye által bekövetkező visszahatás egy része lehullik a gyermekről, mert e rész
a nevelőt vagy a tanítót találja el, aki azt okozta. Az ilyen e pillanattól kezdve
a gyermekhez kötődik, amíg az meg nem szabadul tévedésétől és annak követ-
kezményeitől, tartson az akár évszázadokig vagy évezredekig.
de az, amit az így nevelt gyermek később tesz, miután alkalmat kap arra,
hogy magába szálljon és jó útra térjen, az a visszahatásban teljesen őt egyedül
találja el. ilyen alkalmak kimondott vagy írott szó által érkeznek, az életben
előforduló megrázkódtatások vagy hasonló esetek révén, amelyek egy-egy
pillanatra mély érzéseket váltanak ki. Az ilyen pillanatok sohasem maradnak
el. —
Értelmetlen lenne tovább folytatni, minden további megvilágítás csakis ál-
landó ismétléseket jelentene, melyek mind egyetlen pontban találkoznának.
Aki ezen elgondolkodik, annak gyorsan lehullik a szeméről a fátyol, sok kér-
désre találja meg saját magában a választ.

————
 Az Isten Fia és az Ember Fia

n
agy tévedés vonul végig az évezredeken: az a feltevés, hogy a názáreti
Jézus egyúttal az isten Fia és a gyakran említett Ember Fia is volt,
hibás! A názáreti Jézusban az istenség egy része inkarnálódott földi
*)
létre, hogy át legyen hidalva az istenség és az emberiség közötti szakadék,
amit az emberiség maga okozott a térhez és időhöz kötött ész túlzott fejleszté-
sével. Ezáltal volt Jézus az Isten Fia, aki az emberiségben teljesítette küldetését,
amit csak testben és vérben tehetett. A megtestesülésben is isten Fia maradt.
ha azonban isten Fia volt, ugyanakkor nem lehetett az Ember Fia; mert az
kettő. Ő volt az isten Fia és máig is az! Akkor hát ki az Ember Fia?**)
Már a tanítványoknak feltűnt, hogy mikor Jézus az Ember Fiáról beszélt,
harmadik személyben beszélt róla, s erre rákérdeztek. Az evangéliumok íróinak
tálalásában, az ő saját feltételezésük szerint, Jézus, az isten Fia és az Ember Fia
egy és ugyanazon személy, és az összes utalásukban eleve ezen a véleményen
voltak. Így történt, hogy anélkül, hogy akarták vagy tudták volna, tévedéseket
terjesztettek.
bármikor is beszélt Jézus az Ember Fiáról, előrelátóan az ő eljöveteléről be-
szélt. Ezt ő maga jelentette ki, mert az Ember Fiának eljövetele szoros össze-
függésben van az isten Fiának működésével. Azt mondta: „de ha majd eljő az
Ember Fia...” stb.
Ez egy körforgás, mint mindenütt a teremtésben. Jézussal az istenség leszállt
az emberiséghez, hogy elhozza és elvesse az igazságot. A vetés kinőtt, a gyü-
mölcs szüretre érik, és most az isten Fia által elhozott igazságon beérett embe-
riségnek az Ember Fiában kell felemelkednie az istenséghez, és rajta keresztül
kell ismét szorosan kapcsolódnia istenhez.
Ez nem pusztán szimbolikusan***) értendő, mint sokan hiszik, hanem az
ige egy bizonyos személy által hajszálpontosan beteljesül, mint ahogy Jézus

*) megtestesült a földi létbe

**) lásd 60. előadás: Az Ember Fia
***) képletesen
 10. Az isten Fia és az Ember Fia 53
esetében is történt. A két személy, Jézus, az isten Fia és az Ember Fia között
fekszik az emberiség hatalmas karmája.*)
Jézus a húsvéti ünnepekkor Jeruzsálembe ment, ahol sok ország népe kép-
viseltette magát. Az emberek követeket küldtek a Gecsemáné kertbe, hogy el-
fogják Jézust. Ez volt az az időszak, amikor a gyűlölettel teli emberek földi
brutalitással kerestették küldötteikkel az isten követét. Figyeljétek meg azt a pil-
lanatot, amikor kijött a kertből, és ők fegyverekkel és fáklyákkal, a pusztítás
gondolatával álltak vele szemben.
Amikor az isten Fia kimondta e szavakat: „Én vagyok az!”, és ezzel kiadta
magát az emberiségnek, beindult egy hatalmas karma, amit az emberiség ma-
gára szabadított. Ettől a pillanattól kezdve nyomasztóan az emberiségre nehe-
zedett, és a Világmindenség kérlelhetetlen törvényei szerint egyre mélyebben
a földre kényszerítette őket, egészen a végső megoldás közeledtéig. Közel állunk
hozzá!
Ez bezárul, mint egy tojás alakú kör. A megoldás az Ember Fia által jön el!
Mikor az emberek elcsüggednek, kétségbeesnek, fejüket vesztik, és az ese-
mények súlya alatt kicsivé, egészen kicsivé lesznek, akkor eljön az óra, hogy el-
fogja őket a vágy a megígért isteni követ után, és keresni fogják őt! És ha
megtudják, hol van, akkor majd követeket küldenek hozzá, mint valamikor.
de ezek a követek akkor majd nem a gyűlölet és a pusztítás gondolatait hor-
dozzák magukban, hanem ezúttal a bűnbánó, alázatos, könyörgő és bizakodó
emberiség jön el bennük ahhoz, akit az összes világ legfőbb Kormányzója ki-
választott, hogy megszabadítsa őket az átoktól, segítséget és szabadulást hozva
az emberiségnek a szellemi és a földi nyomorúságból.
Ezek a követek is kérdezni fognak. És ahogy az isten Fia akkor a Gecsemáné
kertben kimondta az „Én vagyok az!” szavakat, amivel beindult az emberiség
karmája, úgy most isten küldötte szintén ezekkel a szavakkal válaszol: „Én va-
gyok az!”, és ezzel aztán feloldódik az emberiség súlyos karmája. ugyanazok
a szavak, melyek nagy bűnnel terhelték meg az akkor gyűlölettel teli emberi-
séget, adatnak most ismét ugyanarra a kérdésre, a félelemmel teli, de mégis bi-
zakodó és könyörgő emberiségnek.
hatalmas e karma körforgása, mégis oly biztonsággal és pontosan van irá-
nyítva, hogy beteljesednek benne a próféciák. És attól az órától, amikor ezt
a szót isten követe másodszor kimondja az emberiségnek, elkezdődik a fel-
emelkedés. Csak akkor következik be a legmagasztosabb akarata szerint a béke
*) az emberiség sorsa
54 10. Az isten Fia és az Ember Fia

birodalma, előbb nem!

Egyrészt látjátok a gyűlölettel teli emberiség követeit, amint az isten Fiához
közelednek, megkötözik őt és megkínozzák, és látszólag győzedelmeskednek
felette. Ezt követi a feltartóztathatatlan kölcsönhatásban az ezzel kiváltott tartós
hanyatlás. ugyanakkor azonban megerősödik és beérik a Jézus által elvetett
mag. Most közeledik az Ember Fia, akit maga Jézus jelentett be, mint isten kö-
vete, aki folytatja az isten Fiának feladatát, és ezt a művet be is végzi, elhozza
az aratást, és közben az isteni igazságosság szerint szétválasztja a pelyvát a bú-
zától.
Jézus, az isten Fia, szeretetből jött az emberek közé, hogy újra létrehozza
a kapcsolatot, amit az emberiség megszakított. Az Ember Fia az az ember, aki
istenben van, és a körforgásban lezárja a kapcsolatot, úgy, hogy az egész te-
remtésben ismét áramolhat a tiszta harmónia.

————
 Isten

M
iért kerülgetik oly bátortalanul az emberek e szót, melynek pedig
minden másnál bensőségesebbnek kellene lennie? Mi tartja vissza
őket, hogy mélyen elgondolkodjanak róla, és hogy átérezzék, hogy
helyesen megértsék?
Mély tiszteletből? nem. Egyáltalán ez a különös „bizalmatlanság” valami
nagy, elismerésre méltó vagy mélységes? semmiképp; hisz gondoljatok bele:
imádkoztok istenhez, és az imádkozás közben képtelenek vagytok helyes el-
képzelést alkotni Arról, akihez imádkoztok, ellenkezőleg, össze vagytok zava-
rodva, mert sem az iskolától, sem az egyháztól soha nem kaptatok olyan világos
magyarázatot, amely csillapította volna belső vágyatokat az igazság után. A va-
lódi szentháromság alapjában véve még érthetetlen maradt számotokra, amibe
végül a tőletek telhető módon próbáltatok belenyugodni.
hát lehet ilyen körülmények között oly mélyen és bensőségesen, olyan bi-
zalommal imádkozni, mint amilyennek egy imának lennie kellene? lehetetlen.
de ha ismeritek isteneteket, akkor Ő közelebb áll hozzátok, és akkor nem kí-
sérik mélyebb érzések az imát, nem sokkal közvetlenebb és bensőségesebb?
Pedig nektek kellene és kell is istenetekhez közeledni! nem állhattok csak
a távolban. hát mily balgaság azt mondani, hogy helytelen, ha az ember ilyen
mértékben foglalkozik istennel. A lustaság és kényelmesség ráadásul még azt
is mondatja az emberekkel, hogy bűn! Én azonban azt mondom nektek: Isten
azt akarja. A közeledés szükségeltetik, az benne rejlik a teremtés egészében.
Ezért aki ez alól kivonja magát, abban nem alázat van, hanem ellenkezőleg, ha-
tártalan elbizakodottság! Ezzel éppen azt kívánja, hogy isten közeledjék őhozzá,
ahelyett hogy ő próbálna meg istenhez közeledni, hogy felismerje őt. Képmu-
tatás, kényelemszeretet, bárhová tekint az ember, bármit hall, és mindez
a hamis alázatosság köntösében!
ti azonban, akik nem akartok továbbra is aludni, akik szívetek legmélyebb
vágyával kerestek, és az igazságra törekedtek, fogadjátok be a hírt, és próbáljá-
tok helyesen megérteni:
56 11. isten

Mi a te istened? tudod, hogy azt mondta: „Én vagyok az Úr, a te istened,

ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!”
Csak egy isten, csak egy erő van. de hát akkor mi a szentháromság? Az Egy-
háromság? Az Atya isten, a Fiú isten és a szent szellem isten?
Amikor az emberiség kizárta önmagát a Paradicsomból azáltal, hogy nem
engedte magát az intuíció által vezetni, amely tiszta szellemi, és ezért istenhez
is közel áll, hanem önkényesen túlfejlesztette a földi észt, és alárendelte, vagyis
munkaeszköze rabszolgájává tette magát, amely azért adatott neki, hogy hasz-
nálja, akkor teljesen természetszerűleg egyre jobban el is távolodott istentől.
Végbement tehát a szakadás azáltal, hogy az emberiség főleg csak a földi világ
felé hajlott, mely szigorúan térhez és időhöz kötődik, ami isten jellege számára
teljesen idegen, és amely kötöttséggel soha nem is lehet őt felismerni. A szaka-
dék minden nemzedékkel nagyobbra nőtt, az emberek egyre jobban hozzálán-
colták magukat a Földhöz. Azokká a földhöz kötött észemberekké váltak, akik
materialistáknak nevezik magukat, méghozzá büszkén, mivel nem sejtik, hogy
láncba vannak verve, mert egyidejűleg a térhez és időhöz való erős kötöttsé-
gükkel természetszerűen látásmódjuk is beszűkült. hogy lehetett volna ebből
megtalálni az utat istenhez? semmiképpen!
lehetetlen lett volna, ha a segítség nem istentől jött volna. Ezért hát tőle kel-
lett újra hidat verni, hogy segítséget lehessen nyújtani. És Ő megkönyörült az
embereken. Arra már nem volt lehetőség, hogy isten maga, az ő tisztaságában
nyilatkozzon meg az alacsony szinten álló észemberek előtt, mivel ezek már
nem voltak többé képesek arra, hogy megérezzék, lássák vagy meghallják kül-
dötteit, és azon keveseket, akik még képesek voltak erre, kinevették, mert a ma-
terialisták minden olyan gondolatot lehetetlennek tartottak és elutasítottak,
amely leszűkült, csupán térhez és időhöz kötött látóhatárukon túlmutatott, és
ebből fakadóan nem tudták felfogni. Ezért már a próféták sem voltak elegen-
dőek, akiknek ereje nem volt képes célt érni, mivel végül valamennyi vallási
törekvésnek még az alapgondolata is teljesen materialistává vált. Így az istenség
és a megtévedt emberiség közé olyan közvetítőnek kellett érkeznie, akinek ereje
sokkal nagyobb volt, mint addig bárkié, hogy képes legyen célt érni. Mond-
ható-e az: azon kevesek miatt, akik a legnagyobb materializmus közepette még
isten után vágyódtak? helyes lenne, de az ellenzők ezt inkább a hívők elbiza-
kodottságának tartanák, ahelyett hogy isten szeretetét és szigorú igazságosságát
ismernék fel benne, mely szabadítást hoz jutalomban és büntetésben egyaránt.
de a közvetítőnek, akinek lenne ereje áthatolni a zavarodottságon, magának
 11. isten 57
is isteninek kell lennie, mert a hitványság maga körül már mindenbe annyira
beleavatkozott, hogy még a próféták, mint hírnökök sem értek el semmit. Ezért
isten szeretetében akaratának egy tette révén elválasztott önmagából egy részt,
és azt húsba és vérbe inkarnálta,*) emberi testbe, fériként: ő volt a názáreti
Jézus, az immár testet öltött ige, és a testet öltött isteni szeretet, isten Fia!
Az így elválasztott, ám szellemileg mégis szorosan és szakadatlanul kapcso-
lódó rész ezáltal személyessé vált. Megtestesülése révén személyiség maradt to-
vábbra is, miután félretette a földi testet, az Atya istennel való szoros újra-
egyesülés pillanatában.
Az Atya isten és Fiú isten ezért kettő, és a valóságban mégis egy! És a „szent
szellem”? Krisztus azt mondta róla, hogy az Atya isten és Fiú isten ellen elkö-
vetett bűnöket meg lehet bocsátani, de a „szent szellem” ellen elkövetetteket
soha!
Magasabban áll tehát a „szent szellem”, mint az Atya isten és a Fiú isten,
vagy több náluk? E kérdés oly sok lelket nyomasztott és foglalkoztatott, oly sok
gyermeket hozott zavarba.
A „szent szellem” az Atya isten akarata, az igazság szelleme, aki az Atya is-
tenről leválasztódva, tőle különválva működik a teremtés egészében, és aki,
mint ahogy a szeretet isten Fiaként, mégis szoros összeköttetésben van vele,
megmarad vele egynek. A rendíthetetlen törvények a teremtésben, amelyek
úgy haladnak át az egész Világmindenségen, akár az idegszálak, és a feltétlen
kölcsönhatást, az ember sorsát vagy karmáját eredményezik... a „szent szel-
lemtől”**) származnak, vagy pontosabban kifejezve: annak tevékenysége!
Ezért mondta az üdvözítő, hogy senki sem vétkezhet büntetlenül a szent
szellem ellen, mivel a kérlelhetetlen és megingathatatlan kölcsönhatásában
a visszahatás az okozóra, a kiindulópontra tér vissza, legyen az jó vagy rossz.
Ahogy az isten Fia, Jézus az Atyától van, úgy az Atyától van a szent szellem is.
tehát mindkét rész tőle van, teljesen hozzá tartoznak, tőle elválaszthatatlanok.
Mint a test két karja, önálló cselekedeteket hajthatnak végre, és mégis a testhez
tartoznak, ha a testről mint egészről van szó; melyek azonban önálló cseleke-
deteket is csak akkor hajthatnak végre, ha össze vannak kapcsolva az egésszel,
vagyis feltétlenül egyek vele.
ilyen az Atya isten mindenhatóságában és bölcsességében, jobbján, az
ő részeként az isten Fiú, a szeretet, balján pedig a szent szellem isten, az
*) testbe merítette a durvaanyagúságban
**) lásd 52. előadás: A teremtés fejlődése
58 11. isten

igazságosság. Mindketten az isten Atyából származnak, és egyetlen egységként

hozzá is tartoznak. Ez az egy isten háromsága.
A teremtés előtt isten egy volt! A teremtés folyamata alatt választotta el
akarata egy részét, hogy önállóan működjön a teremtésben, és így vált kettőssé.
Amint szükségessé vált, hogy az eltévelyedett emberiségnek egy közvetítőt
adjon, mert isten tisztasága nem tette lehetővé a közvetlen kapcsolatot az ön-
magát láncba verő emberiséggel, szeretetből leválasztott magából egy darabot,
hogy az embereket átmenetileg megközelítse, s magát újra meg tudja értetni
az emberiséggel, és így vált Krisztus születésével hármassá!
Az már sokak számára világos volt, hogy ki az Atya isten és a Fiú isten, de
a „szent szellem” zavaros fogalom maradt. Ő a végrehajtó igazságosság, mely-
nek örök, rendíthetetlen és csalhatatlan törvényei átlüktetnek a Világminden-
ségen, és eddig csupán sejtve kerültek említésre: sors...! Karma! isten akarata!

————
 A belső hang

A
z úgynevezett „belső hang” a szellemi az emberben, amire hallgathat,
az intuíció!
nem ok nélkül mondja a népnyelv: „Mindig az első benyomás az
igazi”. Mint minden ilyen és hasonló szólásban és szófordulatban, úgy ebben
is mély igazság rejlik. A benyomáson az ember általában az intuíciót érti. Amit
egy ember például egy számára eddig idegen emberrel való első találkozás al-
kalmával ösztönösen érez, az vagy egyfajta elővigyázatosságra intő igyelmez-
tetés, mely egy teljes egészében visszataszító érzésig terjedhet, vagy valami
kellemes, ami a teljes szimpátiáig fokozódhat, néhány esetben pedig közöm-
bösség is lehet. ha ez a benyomás a beszélgetés és a további kapcsolat folyamán
az ész megítélése által eltolódik vagy egészen elmosódik, olyannyira, hogy fel-
merül annak a gondolata, hogy az ember eredeti megérzése téves volt, akkor
az ilyen ismeretségek végén szinte mindig a legelső megérzés helyessége derül
ki. Gyakran azok keserves fájdalmára, akik megengedték, hogy az eszük mások
színlelt viselkedése miatt megtévessze őket.
Az intuíció, mely nincs térhez és időhöz kötve, és kapcsolatban áll az azonos
jellegűvel, a szellemivel, azonnal felismerte a másik valódi jellegét, s nem
hagyja, hogy megtévessze az ész ügyeskedése.
Az intuíciónál a tévedés teljes mértékben ki van zárva.
Valahányszor megesik, hogy az emberek meg vannak tévesztve, akkor annak
két oka van: vagy az ész vagy az érzés!
Mily gyakran hallja az ember ezt is: „Ebben vagy abban a dologban néha
hagytam, hogy az érzéseim vezessenek és becsapódtam. Az embernek mégis-
csak az eszére kell hallgatnia!” Az ilyenek azt a hibát követték el, hogy az érzést
gondolták a belső hangnak. dicsérik az észt, és nem is sejtik, hogy pontosan
az ész játszik nagy szerepet az érzések esetén.
Ezért legyetek éberek! Az érzés nem intuíció! Az érzés a durvaanyagú testből
indul ki. A test ösztönöket hoz létre, melyek az ész által vezetve érzéseket éb-
resztenek. Az intuícióhoz viszonyítva ez egy nagy különbség. Az érzés és az ész
60 12. A belső hang

együttes munkája pedig a fantáziát hozza létre.

A szellemi oldalon tehát csupán a tér és idő fölé emelkedő intuíciónk
van.*) A földi oldalon elsősorban a térhez és időhöz kötődő durvaanyagú test
áll. E testből ösztönök indulnak ki, melyek az ész közreműködése által érzések-
ben nyilvánulnak meg.
Az ész, a térhez és időhöz kötődő agy terméke, a leginomabb és legmaga-
sabb szintű anyagként képes arra, hogy az érzés közrehatásával létrehozza a fan-
táziát. A fantázia ezért az érzés és az ész együttműködésének az eredménye.
Finomanyagú, de nincs benne szellemi erő. Ezért a fantázia csak visszafelé tud
hatni. Mindig csupán saját létrehozója érzéseit képes befolyásolni, önmagából
kiindulva másokra sohasem képes erőhullámot küldeni. tehát csak visszafelé,
annak az érzésére hat, akinek a fantáziája, csak az ő saját lelkesítésére lángolhat
fel, környezetére sohasem képes hatni. Ezáltal világosan felismerhető az ala-
csony szint jegye. Más a helyzet az intuíció esetében. Az intuíció szellemi, te-
remtő és éltető erőt hordoz magában, és ezért kifelé áradva másokra is hat,
magával ragadja és meggyőzi őket.
Az egyik oldalon van tehát az intuíció, míg a másik oldalon a test – ösztönök
– ész – érzés – fantázia.
Az intuíció tiszta szellemi, a földi tér- és időfogalmak felett áll. Az érzés
inom durvaanyagúság, az ösztönöktől és az észtől függ, tehát alacsonyabb
szintű.
Az érzés e inom durvaanyagúsága ellenére sem keveredhet soha a szellemi
intuícióval, ezért az intuíció zavarossá válása sem történhet meg. Az intuíció
mindig tiszta és világos fog maradni, mert szellemi. Az emberek mindig vilá-
gosan érzékelhetik vagy „meghallhatják”, ha... tényleg az intuíció az, amely szól!
A legtöbb ember azonban elzárkózott ezen intuíció elől azáltal, hogy az érzést
vastag burokként, falként vonták maguk köré, ezután pedig tévesen az érzést
tartják belső hangjuknak, ami miatt sok csalódást élnek meg, ezután pedig
egyre jobban csak az eszükre hagyatkoznak, miközben nem is sejtik, hogy
éppen az ész közrehatása tudta őket megtéveszteni. E tévedésből kifolyólag
meggondolatlanul elvetnek minden szellemit, melyhez tapasztalataiknak egyál-
talán semmi köze sem volt, és még inkább az alacsonyabb rendűhöz csatlakoz-
nak.
A rossz gyökere itt is, mint sok másban, megint csak az, hogy ezek az emberek
szabad akaratukból alárendelik magukat a térhez és időhöz kötődő észnek!
*) lásd 86. előadás: intuíció
 12. A belső hang 61
Az az ember, aki teljesen aláveti magát eszének, az teljesen kiszolgáltatja
magát az ész korlátainak is, mely ész a durvaanyagú agy termékeként szorosan
térhez és időhöz kötött. Így az ember azután teljesen a durvaanyagúsághoz lán-
colja magát.
Minden, amit az ember tesz, az tőle indul ki, és szabad akaratából történik.
Így nem őt láncolják, hanem ő láncolja meg saját magát! hagyja, hogy az ész
uralkodjék felette (mert hiszen, ha ő maga nem akarná, akkor sohasem történ-
hetne meg), amely saját jellege által őt is térhez és időhöz köti, nem engedi
többé, hogy tér és idő felett álló dolgokat felismerjen, megértsen. Ezért rakódik
a leszűkült felfogóképesség révén a téren és időn túl álló intuícióra egy szorosan
térhez és időhöz kötődő burok, valamiféle határ, és az ember ezáltal vagy egyál-
talán semmit sem képes már meghallani, „tiszta, belső hangja” elhalkul, vagy
már csak arra képes, hogy intuíciója helyett az eszével összefüggő érzéseket
„hallja”.
téves fogalmat alkot az ember, ha azt mondja: az érzés elnyomja a tiszta in-
tuíciót; hiszen nincs semmi, ami erősebb lenne az intuíciónál, az intuíció az
ember legfőbb ereje, sohasem tudja valami más elnyomni, vagy akár csak ártani
is neki. helyesebb azt mondani: az ember teszi magát képtelenné arra, hogy
felismerje az intuíciót.
Az, hogy az ember elbukik, mindig csupán az emberen múlik, soha nem
azon, hogy mennyire erősek vagy gyengék az egyén adottságai; hiszen éppen
az alapadottság, a voltaképpeni erő, a legerősebb mindazok közül, ami az em-
berben van, amely minden életet magában hordoz és halhatatlan, egyformán
adatott meg minden egyes embernek! Ezért senkinek sincs a másikkal szemben
semmiféle előnye. bármilyen különbség pusztán a felhasználásban rejlik!
Ezt az alapadottságot, a halhatatlan szikrát, zavarossá tenni, vagy beszeny-
nyezni sem lehet! tiszta marad még a legnagyobb fertőben is. Csak a burkot
kell áttörnötök, melyet ti magatok, felfogóképességetek szabad akaratú korlá-
tozásával építettetek köré. Akkor majd egyszerre csak ugyanolyan tisztán és vi-
lágosan fog lángra lobbanni, mint amilyen a kezdetben volt, frissen és erősen
fog kibontakozni, és összekapcsolódni a szellemiséggel! Örvendezzetek e kincs-
nek, mely érinthetetlenül nyugszik bennetek! Mindegy, hogy embertársaitok
majd értékesnek tekintenek-e benneteket vagy sem! Őszinte jó akarással
bármilyen szennyet le lehet rázni, mely gátként gyülemlett fel e szellemi
szikra körül. ha már elvégeztétek a munkát, és a kincset újra felszabadítottátok,
akkor majd ti is újra ugyanolyan értékesek lesztek, mint az, aki e kincset
62 12. A belső hang

sohasem ásta el!

de jaj annak, aki újra és újra lustaságból keményen elzárkózik a jóra irá-
nyuló akarás elől! Attól e kincs az ítélet órájában elvétetik, és ezáltal megszűnik
létezni.
Ezért ébredjetek fel, ti, akik elzárva tartjátok önmagatokat, akik az ész taka-
róját felfogóképességetek korlátozásával intuíciótokra terítettétek! Figyeljetek
és hallgassatok a hívó szóra, mely titeket megérint! legyen az hatalmas fájda-
lom, erős lelki megrázkódtatás, nagyon nagy szenvedés, vagy magasztos, tiszta
öröm, amely az alacsony érzés elsötétítő takaróját át tudja törni, ne engedjétek,
hogy egy ilyen lehetőség kihasználatlanul menjen el mellettetek. segítségek
mind, melyek az utat mutatják! Jobb azonban, ha erre nem vártok, hanem ko-
moly akarással hozzáláttok mindahhoz, ami jó, és szellemi felemelkedéseteken
dolgoztok. Így az elválasztó réteg hamarosan újra vékonyabbá és könnyebbé
válik, míg végül szertefoszlik, és a még mindig tiszta, érintetlen szikra lobogó
lángra lobban. de ezt az első lépést csak maga az ember teheti meg, és neki is
kell megtennie, különben nem lehet rajta segíteni.
itt szigorúan különbséget kell tennetek a vágy és az akarás között. A vággyal
még semmi sincs elintézve, nem elegendő az előrelépéshez. Akarásnak kell len-
nie, amely magával vonja a tettet is, s azt már magában hordozza. A komoly
akarással együtt megkezdődik a cselekvés is.
Még ha oly sok embernek mellékutakon is kell járnia, mert eddig csak az
észhez kötötte magát, akkor se riadjon vissza. Ő is győzni fog! Az ilyen ember-
nek az elméjét kell megvilágosítania, minden egyes mellékút átélésével lassan
minden akadályozó dolgot lehántania, és feloldania.
Előre hát, ne csüggedjetek. A komoly akarással végül minden út célba vezet!

————
 A szeretet vallása

A
szeretet vallását a szeretet fogalmának sokoldalú torzítása és ferdítése
miatt tévesen értelmezik; hiszen az igazi szeretet legnagyobb része
szigorúság! Az, amit most neveznek szeretetnek, az minden más, csak
nem szeretet. ha az ember minden úgynevezett szeretetet könyörtelenül és ala-
posan megvizsgálna, akkor nem maradna más, mint önzés, hiúság, gyengeség,
kényelemszeretet, beképzeltség vagy az ösztönök.
Az igaz szeretet nem lesz tekintettel arra, hogy mi tetszik, mi kellemes a má-
siknak, és mi okoz neki örömöt, hanem csak aszerint fog irányulni, ami a má-
siknak használ! Mindegy, hogy ez a másiknak örömöt okoz-e vagy sem. Ez az
igaz szeretet és szolgálat.
ha tehát az áll az Írásban, hogy: „szeressétek ellenségeiteket!”, akkor ez azt
jelenti: „tegyétek azt, ami használ nekik! büntessétek is meg őket, ha másként
nem tudnak felismerésre jutni!” Ez azt jelenti: szolgálni nekik. Csak uralkodjék
közben igazságosság; hiszen a szeretetet nem lehet elválasztani az igazságos-
ságtól, egyek! A nem helyénvaló engedékenység az ellenség hibáit még na-
gyobbra engedné nőni, és hagyná, hogy azok tovább csússzanak lefelé a lejtőn.
hát szeretet lenne ez? Ellenkezőleg, bűnnel terhelné magát az ember!
A szeretet vallása kizárólag az emberek kimondatlan vágyai miatt vált az
erőtlenség vallásává, miként az igazság hírnökének, Jézus Krisztusnak a sze-
mélyiségét is olyan puhánysággá és engedékenységgé alacsonyították le, ami
sohasem volt sajátja. Éppen mindenre kiterjedő szeretete miatt volt az észem-
berek számára szigorú és komoly. szomorúsága, amit gyakran érzett, tekintettel
magasztos küldetésére és az ezzel szembeszegülő emberiségre igazán magától
értetődő volt. Egyáltalán semmi köze sem volt a puhánysághoz.
A szeretet vallása valamennyi ferdítés és dogmatikus*) korlátozás félretevése
után a legszigorúbb következetesség tanává fog válni, amelyben nem található
semmiféle gyengeség és logikátlan engedékenység.

*) a hittant illetően
 A Megváltó

A
z üdvözítő a kereszten! Ezrével állnak ilyen keresztek annak jelképéül,
hogy Krisztus az emberiség miatt szenvedett és halt meg. Így kiáltanak
mindenfelől a hívőkhöz: „Gondoljatok rá!” A magányos rónaságon,
népes nagyvárosok utcáin, csöndes szobában, a templomokban, sírokon és es-
küvőkön, mindenhol vigasztalásul, erősítésül és igyelmeztetésül szolgál. Gon-
doljatok rá! A ti bűneitek miatt történt, hogy az isten Fia, aki a megváltást hozta
nektek a Földre, a kereszten szenvedett és meghalt.
szívében megremegve, mély tisztelettel és hálával eltelve lép elé a hívő. Aztán
egyfajta örömérzettel annak a tudatában hagyja el a helyet, hogy a halál áldo-
zatával az ő bűnei is le vannak vezekelve.
de te, komoly kereső, menj oda, lépj a szent komolyság jelképe elé, és azon
fáradozz, hogy megértsd Megváltódat! dobd le magadról a kényelemszeretet
puha köpenyét, mely oly kellemesen melegít, és a kényelmes védettség kellemes
érzetét kelti, mely szenderegni hagy egészen az utolsó földi óráig, amikor majd
hirtelen kiragadtatsz félálmodból, leoldódsz földi burkodról, és egyszerre csak
szemben állsz a tiszta igazsággal. Akkor majd gyorsan véget ér álmod, melybe
kapaszkodtál, mellyel tétlenségbe süllyesztetted magad.
Ezért ébredj hát fel, földi időd drága! A ti bűneitek miatt jött a Megváltó, ez
tagadhatatlan, és szó szerint igaz. Az is, hogy az emberiség bűne miatt halt meg.
de bűneid ezáltal még nem vétetnek el tőled! Az üdvözítő megváltói műve
abban állt, hogy felvegye a harcot a sötétséggel, hogy ezáltal Fényt hozzon az
emberiségnek, s megnyissa előtte azt az utat, amely valamennyi bűnük megbo-
csátásához vezet. A teremtő megdönthetetlen törvényei értelmében minden-
kinek saját magának kell végigjárnia ezt az utat. Krisztus sem azért jött, hogy
megdöntse a törvényeket, hanem azért, hogy teljesítse azokat. ne ismerd félre
azt, akinek a legjobb barátodnak kell lennie! ne adj téves értelmet az igaz sza-
vaknak!
teljesen helyes ha azt mondják: mindez az emberiség bűnei miatt történt,
ezzel az van mondva, hogy Jézus eljövetele csak azért vált szükségessé, mert az
 14. A Megváltó 65
emberiség egyedül nem tudott többé kitalálni a saját maga alkotta sötétségből,
és nem volt képes megszabadulni annak szorításából. Krisztusnak kellett újra
áttörnie és megmutatnia ezt az utat az emberiségnek. ha az emberiség nem
gabalyította volna magát oly mélyen saját bűneibe, vagyis ha nem a téves úton
járt volna, akkor Jézus eljövetele nem lett volna szükséges, és meg lett volna kí-
mélve a harc és a fájdalom útjától. Ezért egészen helyes azt mondani, hogy csa-
kis az emberiség vétkei miatt kellett eljönnie, nehogy az a téves úton teljesen
a feneketlen mélységbe, a sötétségbe csússzon.
de ez nem jelenti azt, hogy így egy szempillantás alatt minden egyes ember
személyes vétkének is törlődnie kell, mihelyt valóban hisz Jézus szavaiban és
azok szerint él. ha azonban Jézus szavai szerint él, bűnei meg lesznek bocsátva.
Persze fokozatosan, mihelyt a jó akarás ellenhatása révén a kölcsönhatásban
megtörténik az oldozás. nem másként. Ezzel szemben azok számára, akik nem
Jézus szavai szerint élnek, lehetetlen bárminemű bűnbocsánat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak a keresztény egyházak tagjai nyer-
hetnek bűnbocsánatot.
Jézus az Igazságot hirdette. szavainak ezért minden más vallás igazságait is
magukban kell foglalniuk. nem egyházat akart alapítani, hanem az igaz utat
akarta megmutatni az embereknek, amely éppúgy vezethet más vallások igaz-
ságain keresztül is. Ezért található szavaiban oly sok hasonlatosság az akkor
már meglévő vallásokkal. Jézus nem ezekből vette őket, hanem, mivel az igaz-
ságot hozta, szavaiban újra meg kellett jelennie mindannak, ami az igazságból
más vallásokban már megvolt.
Az is, aki Jézus valóságos szavait nem ismeri, és komolyan törekszik az igaz-
ságra és a nemesebbé válásra, gyakran máris egészen e szavak értelme szerint
él, és ezért biztosan halad a tiszta hit és bűnei megbocsátása felé is. Ezért tartsd
magad távol az egyoldalú nézettől. Ez a Megváltó művének elértéktelenítése,
az isteni szellem meggyalázása.
Aki komolyan törekszik az igazságra, a tisztaságra, abból a szeretet sem
hiányzik. Még ha néha kemény kételyek és harc árán is, de szellemileg lépésről
lépésre egyre feljebb lesz vezetve, és mindegy, milyen valláshoz tartozik, már itt,
vagy majd csak a inomanyagú világban, találkozni fog a krisztusi szellemiség-
gel, amely végül tovább fogja őt vezetni az Atya isten felismeréséhez, amiben
beteljesedik az ige: „senki sem juthat az Atyához, csak általam.”
A „végül” azonban nem az utolsó földi órával kezdődik, hanem a szellemi
ember fejlődésének egy bizonyos szintjén, akinek a durvaanyagú világból
66 14. A Megváltó

a inomanyagú világba való átmenetel csupán átalakulást jelent.

Most térjünk rá magára a nagy megváltói mű történésére: az emberiség szel-
lemi sötétségben tévelygett. Ő maga teremtette meg azzal, hogy egyre inkább
csak az észnek vetette alá magát, melyet előbb fáradságosan túlfejlesztett. Ezzel
az emberek egyre összébb húzták felfogóképességük határait is, mígnem az
agyhoz hasonlóan végül feltétel nélkül térhez és időhöz kötődtek, és többé nem
tudták megtalálni a végtelenséghez és az örökkévalósághoz vezető utat. Így tel-
jesen földhöz kötötté, térre és időre korlátozottakká váltak. Ezzel megszakadt
minden kapcsolat a Fénnyel, a tisztasággal, a szellemiséggel. Az emberek aka-
rása már csak a földi dolgok felé volt képes irányulni, azon kevesek kivételével,
akiknek prófétaként viszont nem volt hatalmuk arra, hogy elérjék a célt, szabad
utat teremtsenek a Fény felé.
Ez az állapot minden kaput tágra nyitott a rossz előtt. Feltört a sötétség, és
vészt hozóan áradt szét a Földön. Ez egyetlen véget hozhatott csak: a szellemi
halált. A legiszonyatosabbat, ami embert érhet.
Ezért az ínséges helyzetért azonban maguk az emberek a felelősek! Ők idéz-
ték elő, mivel szabad akaratukból ezt az irányt választották. Ők akarták és táp-
lálták azt, s határtalan elvakultságukban még büszkék is voltak vívmányukra,
anélkül hogy felismerték volna a saját maguk által fáradságosan önmagukra
kényszerített korlátolt felfogásból adódó következmények iszonyatosságát. Ettől
az emberiségtől már nem lehetett utat teremteni a Fény felé. A szabad akaratból
választott korlátoltság már túl nagy volt.
ha a szabadulás még egyáltalán lehetséges volt, akkor a Fényből kellett a se-
gítségnek érkeznie. Különben nem lehetett volna megállítani, hogy az emberi-
ség elsüllyedjen a sötétségben.
Magának a sötétségnek tisztátalansága révén nagyobb a sűrűsége, s ezért
a súlya is. E súly miatt az magától csak egy bizonyos súlyhatárig képes felfelé
hatolni, hacsak nem segít neki a másik oldalról valamilyen vonzerő. A Fénynek
azonban a tisztaságának megfelelő könnyűsége van, ami lehetetlenné teszi,
hogy egészen e sötétségig lesüllyedjen.
Ezáltal áthidalhatatlan szakadék tátong a két rész között, ahol az ember és
az általa lakott Föld áll!
Az ember kezében van a választás, mindenkor saját akarása és kívánsága
szerint közeledhet a Fény vagy a sötétség felé, tágra nyithatja előtte a kaput, és
egyengetheti az utat, hogy vagy a Fény vagy a sötétség árassza el a Földet. Köz-
ben maguk az emberek alkotják az alapot, akik akarásának ereje révén a Fény
 14. A Megváltó 67
vagy a sötétség nyer szilárd támpontot, és innét kiindulva képes többé-kevésbé
erőteljesen hatni. Minél nagyobb hatalomra tesz szert ezáltal a Föld felett a Fény
vagy a sötétség, annál jobban árasztja el az emberiséget azzal, amit adni tud,
jóval vagy gonoszsággal, boldogsággal vagy boldogtalansággal, szerencsével
vagy szerencsétlenséggel, paradicsomi békével vagy pokoli szenvedéssel.
Az ember tiszta akarása túlságosan meggyengült ahhoz, hogy a már túlsúly-
ban lévő, súlyos, mindent elfojtó sötétségben olyan támpontot nyújtson a Fény-
nek a Földön, ahol meg tudott volna kapaszkodni, mellyel úgy össze tudott
volna kapcsolódni, hogy zavartalan tisztaságában, és ezért csorbítatlan erővel,
szét tudja hasítani a sötétséget, és meg tudja szabadítani az emberiséget, mely
az így feltört forrásból erőt tudott volna meríteni, és meg tudta volna találni
felfelé, a fényes magaslatokhoz vezető utat.
Magának a Fénynek azonban lehetetlen volt, hogy ily mélyre, a szennybe
merüljön alá anélkül, hogy erős támaszt kapott volna hozzá. Ezért volt szüksé-
ges, hogy egy közvetítő érkezzék. Csak a fényes magaslatokból érkező küldött
tudta megtestesülése által szétrobbantani a sötét falat, melyet az emberek aka-
rása épített, és minden gonoszság közepette létrehozni az isteni Fény számára
azt a durvaanyagú alapzatot, amely szilárdan áll a súlyos sötétség kellős köze-
pén. E lehorgonyzásból kiindulva tudták azután a Fény tiszta sugarai széthasí-
tani és szétoszlatni a sötét tömegeket, nehogy az emberiség teljesen elsüllyedjen
és megfulladjon a sötétségben.
tehát Jézus az emberiség és annak bűnei miatt jött el!
A sötétség nem tudta elvágni a Fénnyel ekképpen teremtett új összeköttetést,
a Fény küldöttjének tisztasága és ereje miatt. Ezzel megnyílt az emberek szá-
mára egy új, a szellemi magaslatok felé vezető út. Jézusból, a Fénynek a Földön
létrehozott bázisából, a Fény sugarai hatoltak a sötétségbe az élő ige által, amely
az igazságot hozta el. Ő hamisítatlanul át tudta adni ezt az igazságot, mert
ő maga volt az ige és az igazság, és a sötétség ezt nem homályosíthatta el.
Az embereket az ezzel egy időben történő csodák felrázták szendergésükből.
E csodáknak utánajárva találtak rá az igére. Ahogy azonban hallgatták a Jézus
által hozott igazságot, és elgondolkodtak rajta, százezrekben ébredt fel lassan-
ként a vágy, hogy kövessék ezt az igazságot, többet tudjanak meg róla. És így
haladtak lassan a Fény felé. Vágyuk fellazította az őket körülvevő sötétséget,
melybe diadalmasan hatolt egyik Fénysugár a másik után, azáltal hogy az em-
berek elgondolkodtak Jézus szavain és igaznak találták azokat. Egyre világosabb
lett körülöttük, a sötétség az ilyen embereken már nem talált szilárd támaszra,
68 14. A Megváltó

és végül lecsúszva róluk visszahullott, s így egyre több területet veszített. Úgy
hatott az igazság igéje a sötétségben, mint csírázó mustármag a földben, mint
kovász a kenyérben.
s ez volt Jézusnak, az isten Fiának, a Fény és igazság közvetítőjének meg-
váltói műve.
A sötétség, amely már úgy vélte, hogy az egész emberiség fölött uralkodik,
vad harcban lázadt ellene, hogy lehetetlenné tegye a megváltói művet. Magához
Jézushoz nem tudott odaférkőzni, lecsúszott tiszta lelkiállapotáról. Ezért volt
magától értetődő, hogy a sötétség felhasználta készséges eszközeit, melyek har-
cához rendelkezésére álltak.
Ezek azok az emberek voltak, akik egészen helyesen „az ész embereinek”
nevezték magukat, azaz az észnek engedelmeskedtek, ezáltal pedig, úgy mint
az ész, szorosan térhez és időhöz kötődtek, aminek következtében a magasabb,
szellemi, messze tér és idő fölött álló fogalmakat nem tudták többé felfogni.
Ezért is volt számukra lehetetlen, hogy az igazság tanát kövessék. Mindegyikük
saját meggyőződésének megfelelően túl „reális” talajon állt, mint sokan még
ma is. A reális talaj azonban a valóságban egy roppant leszűkített alapot jelent.
És mindezek az emberek éppen azok többségét jelentették, akik az uralkodó
osztályt képviselték, vagyis világi és vallási hatalom volt a kezükben.
Így a sötétség őrjöngő ellenállásában olyan durva túlkapásokig korbácsolta
ezeket az embereket, melyeket a kezükben lévő földi hatalom segítségével kö-
vettek el Jézus ellen.
A sötétség azt remélte, hogy így szét tudja majd rombolni a Megváltó művét.
Az, hogy a sötétség a Földön egyáltalán ilyen hatalommal rendelkezhetett, az
egyedül az emberiség bűne volt, amely a saját maga választotta téves beállított-
ságával leszűkítette saját felfogóképességét, és így a sötétséget emelte uralko-
dóvá.
Ez volt az a vétek, mely maga után vonta az emberiség összes többi bűnét.
És az emberiség e vétke miatt kellett Jézusnak szenvednie! A sötétség tovább,
egészen a legszélsőségesebb megnyilvánulásokig korbácsolta fel ezeket az em-
bereket: Jézusnak el kell szenvednie a kereszthalált, amennyiben kitart azon ál-
lítása mellett, hogy ő az igazság és a Fény küldöttje. A végső döntésről volt szó.
Az, hogy elmenekül, visszavonul, megmenthette volna a kereszthaláltól. Ez
azonban az utolsó pillanatban a sötétség győzelmét jelentette volna, mert így
Jézus teljes működése lassan feledésbe merült volna, a sötétség pedig diadal-
masan áraszthatott volna el mindent. Jézus nem teljesítette volna küldetését,
 14. A Megváltó 69
a megváltás megkezdett műve befejezetlenül maradt volna.
A Gecsemáné kertben lejátszódott belső harc kemény, de rövid volt. Jézus
nem rettent vissza a földi haláltól, hanem az általa hozott igazságért nyugodtan
felvállalta azt. Vérével a kereszten nyomta rá a pecsétet mindarra, amit mondott
és élt.
E tettével teljesen legyőzte a sötétséget, amely ezzel kijátszotta utolsó ütő-
kártyáját. Jézus győzött. Az emberiség iránti szeretetével győzedelmeskedett,
amelynek így megmaradt a szabadsághoz, a Fényhez vezető út, mivel az em-
beriségben e halál erősítette meg szavai igazságát.
ha elmenekülése révén visszavonult volna, azzal együtt járt volna feladatá-
nak feladása is, ami elkerülhetetlenül kételyeket ébresztett volna.
Jézus tehát az emberiség bűnei miatt halt meg! ha az emberiségnek nem let-
tek volna vétkei, ha az ész által kialakított beszűkülésében nem fordult volna
el istentől, akkor Jézusnak nem kellett volna eljönnie, megtakaríthatta volna
fájdalomútját és kereszthalálát. Ezért teljes mértékben helyes, ha azt mondják:
Jézus a mi bűneink miatt jött, szenvedett és halt kereszthalált!
De ez nem azt jelenti, hogy a saját bűneidet nem te magadnak kell levezekel-
ned!
Ezt most már könnyen megteheted, mert Jézus az igazság átadásával, sza-
vaiban megmutatta neked az utat. Ezért még Jézus kereszthalála sem moshatja
le egyszerűen a te saját bűneidet. hogy ez megtörténhessen, akkor előbb meg
kellene dönteni az egész Világmindenség összes törvényét. de ez nem történik
meg. Maga Jézus nagyon gyakran hivatkozott mindarra, „ami írva van”, vagyis
a régi dolgokra. A szeretet új evangéliumának sem az a szándéka, hogy ledöntse
vagy elvesse az igazságosság régi evangéliumát, hanem az, hogy kiegészítse azt.
Kapcsolódni akar hozzá.
Ezért ne feledd minden dolog hatalmas teremtőjének az igazságosságát, me-
lyet egy hajszálnyit sem lehet megrendíteni, amely sziklaszilárdan áll a világ
kezdete óta egészen annak végezetéig! Egyáltalán nem engedhetné meg, hogy
valaki magára vállalja, s levezekelje egy másik ember vétkét.
Jézus az igazság harcosaként eljöhetett, szenvedhetett és meghalhatott
mások vétkéért, tehát mások bűne miatt, ő maga azonban érintetlen és tiszta
maradt e vétektől, ezért azt nem is volt képes személyesen magára vállalni.
A megváltói mű ezért még nem kisebb, hanem egy olyan áldozat, melynél
nagyobb nem is lehetne. Jézus a fényes magasságból jött érted a szennybe, érted
harcolt, érted szenvedett és halt meg, hogy Fényt hozzon neked a felfelé vezető
70 14. A Megváltó

helyes úthoz, nehogy elvessz és elpusztulj a sötétségben!

Így áll előtted Megváltód. Ez volt az ő szeretetének hatalmas műve.
isten igazságossága komolyan és szigorúan megmaradt a világtörvényekben;
hiszen amit az ember elvet, azt fogja learatni, mondja maga Jézus is üzenetében.
Az isteni igazságosság alapján egyetlen illért sem lehet elengedni neki!
Erre gondolj, amikor a szent komolyság jelképe előtt állsz. szíved mélyéből
adj hálát azért, hogy a Megváltó igéjével újra megnyitotta előtted az utat vétkeid
megbocsátásához, és azzal a komoly szándékkal hagyd el a helyet, hogy e meg-
mutatott utat fogod járni, hogy bocsánatot nyerhess. de ezen az úton járni nem
csak azt jelenti, hogy emlékezetedbe vésed az igét és hiszel benne, hanem azt,
hogy az ige szerint élsz! hinni benne, igaznak tartani, és nem aszerint csele-
kedni mindenben, mit sem használna. Ellenkezőleg, rosszabb vagy, mint azok,
akik egyáltalán nem tudnak az igéről.
Ébredj hát fel, földi időd drága!

————
 A születés titka

h
a az emberek azt mondják, nagy igazságtalanság rejlik abban, hogy
ki milyen körülmények közé születik, akkor nem tudják, mit beszél-
nek!
Egyesek nagy állhatatosan állítják: „ha létezik igazságosság, akkor hogyan
születhetnek gyermekek örökletes betegséggel! Az ártatlan gyermeknek is vi-
selnie kell a szülők bűneit.”
Mások azt mondják: „Az egyik gyermek gazdagságba, a másik koldussze-
génységbe és ínségbe születik. hát hogyan hihet így az ember az igazságosság-
ban.”
Vagy: „Még ha feltételezhető is, hogy a szülőknek bűnhődniük kell, akkor
sem helyes, hogy ez a gyermek betegsége és halála által történjék. hiszen a gyer-
meknek így ártatlanul kell szenvednie.”
Ezrével kavarognak ilyen és hasonló vélemények az emberek között. Még
komoly keresők is gyakran törik rajta a fejüket.
Az egyszerű magyarázat, hogy „isten útjai kifürkészhetetlenek, ám mindent
jóra fordítanak”, még nem szünteti meg a „miért” utáni vágyat. Aki ezzel meg-
elégszik, annak elfásultan bele kell törődnie, vagy azonnal el kell nyomnia min-
den kérdő gondolatot, mint helytelent.
nem így kell ennek lennie! Az ember úgy talál rá a helyes útra, ha kérdez.
Az eltompultság vagy az erőszakos elnyomás csak a rabszolgaságra emlékeztet.
isten azonban nem rabszolgákat akar! nem azt akarja, hogy az ember eltom-
pultan beletörődjék a dolgok menetébe, hanem hogy szabadon, tudatosan fel-
felé tekintsen. Fenséges, bölcs rendelkezéseinek nincs arra szükségük, hogy
misztikus sötétségbe legyenek burkolva, mert nagyságuk és tökéletességük még
magasztosabbá és érinthetetlenebbé válik, ha szabadon átlátjuk őket! Megvál-
toztathatatlanul és megvesztegethetetlenül, egyenletes nyugalommal és biztos-
sággal, feltartóztathatatlanul végzik örök munkájukat. nem törődnek az
emberek haragjával vagy elismerésével, tudatlanságukkal sem, hanem minden-
kinek külön-külön egészen a leginomabb árnyalatokig azt adják vissza érett
72 15. A születés titka

gyümölcsként, amit ő magként elvetett.

„isten malmai lassan, de biztosan őrölnek” mondja a népnyelv oly találóan
a teremtés egészében fellelhető kérlelhetetlen kölcsönhatás működéséről, a te-
remtés rendíthetetlen törvényei ugyanis magukban hordozzák és érvényre jut-
tatják isten igazságosságát. Az igazságosság a teremtés törvényein keresztül
csörgedezik, folyik és áramlik, majd eláraszt minden embert, mindegy, hogy
azok óhajtják-e vagy sem, átadják-e neki magukat vagy ellenállnak neki, úgy
kell majd fogadniuk, mint igazságos büntetést és bűnbocsánatot, vagy mint
jutalmat, amikor felemelkednek.
ha valamelyik zúgolódó vagy kétkedő akár egyetlen egyszer is bepillant-
hatna a szigorú szellem által átjárt és hordozott inomanyagú hullámzásba és
annak szövedékébe, mely áthatja, átfogja az egész teremtést, és amelyben a te-
remtés nyugszik, s amely maga is a teremtés része, oly eleven, akár isten örökké
működő szövőszéke, megszégyenülve rögvest elnémulna, és megdöbbenve is-
merné fel elbizakodottságát, amely szavaiban rejlik. A nyugodt fennköltség és
megbízhatóság, amit meglátna, arra kényszerítené, hogy bocsánatért esedezve
a porba hulljon. Mily kicsinek is gondolta istenét! És milyen mérhetetlen nagy-
ságot talál műveiben. Akkor majd belátja, hogy még legmagasztosabb földi fo-
galmaival is csak lebecsülni próbálta istent, a hatalmas mű tökéletességét azzal
a hasztalan fáradozással próbálta lebecsülni, hogy olyan kicsinyes, szűk korlá-
tok közé erőltette, melyeket az ész túlfejlesztése teremtett, az észé, amely soha
sem képes tér és idő fölé emelkedni. Az embernek nem szabad elfelejtenie,
hogy ő isten művében él, önmaga is e mű egy része, és feltétlen alá van rendelve
e mű törvényeinek.
A mű azonban nem csupán a földi szemmel látható dolgokat öleli fel, hanem
a inomanyagú világot is, amely a voltaképpeni emberi lét és emberi tevékeny-
ség legnagyobb részét foglalja magába. A mindenkori földi életek csupán annak
kicsiny részei, de mindig nagy fordulópontjai.
A földi születés mindig csak egy külön szakasz kezdetét jelenti az ember tel-
jes létében, egyáltalán nem létének kezdetét.
Amikor az ember, mint ember, megkezdi pályáját a teremtésben, akkor még
szabad, nem kötődnek hozzá sorsfonalak, melyek majd csak akarása által in-
dulnak ki belőle és futnak a inomanyagú világba, útközben pedig az azonos
jellegűek vonzereje által egyre erősebbé válnak, más fonalakkal kereszteződnek,
egymásba szövődnek és visszahatnak az előidézőre, akivel kapcsolatban marad-
nak, s így idézik elő annak sorsát, vagy karmáját. Az egyidejűleg visszaáramló
 15. A születés titka 73
fonalak kihatásai egymásba folynak, miáltal az eredetileg éles, jellegzetes színek
más árnyalatot kapnak, és közösen új képeket hoznak létre.*) Az egyes fonalak
addig alkotják a visszahatások útját, ameddig létrehozójuk bensőjével még ka-
paszkodási lehetőséget kínál a velük azonos jellegű hatások számára, ameddig
ezt az utat maga nem ápolja többé és nem tartja frissen, miáltal a fonalak nem
tudnak többé rögzülni, képtelenek többé megkapaszkodni, és elszáradva le kell
róla hullaniuk, mindegy, hogy a fonalak jók vagy rosszak.
Minden sorsfonal tehát egy cselekedetre irányuló döntéskor fellépő akarat
tette által nyer inomanyagúlag formát, elhagyja létrehozóját, de ennek ellenére
továbbra is rögzül benne, és így alakítja ki a biztos utat az azonos jellegekhez,
azokat erősítve, ugyanakkor azonban erejükből táplálkozva, abból az erőből,
ami majd visszaáramlik az úton a kiindulóponthoz. E folyamatban rejlik a se-
gítség, amely a jóra törekvő emberekhez érkezik, ahogy az megígértetett, benne
rejlik azonban az a tény is, hogy „a rossznak, tovább szaporítva, rosszat kell
szülnie”.**)
E létrehozott szálak visszahatásai, melyekhez az ember nap mint nap újakat
fűz, eredményezik minden ember sorsát, amelyet önmagának teremtett, és
amelynek alá van rendelve. Közben ki van zárva bárminemű önkény, tehát
minden igazságtalanság is. A karma, amelyet az ember magával hordoz, amely
egyoldalú eleve elrendeltségnek tűnik, a valóságban csupán az ő saját múltjának
a feltétlen következménye, amennyiben az a kölcsönhatás révén még nem ol-
dódott fel.
Az ember létének tényleges kezdete mindig jó, és sokak esetében a vége is
az, azok kivételével, akik önmagukat pusztítják el azáltal, hogy előbb saját
maguk önszántukból nyújtottak kezet a rossznak, amely azután teljesen bele-
rántotta őket a pusztulásba. Változások mindig csak a közbülső időben történ-
nek, a belső alakulás és érés idejében.
Az ember tehát mindig maga formálja eljövendő életét. Ő szolgáltatja a fo-
nalakat és ezáltal ő határozza meg köntöse színét és mintáját is, melyet a köl-
csönhatás törvénye által isten szövőszéke számára készít.
Gyakran messze, az ember távoli múltjában rejlenek az okok, melyek meg-
határozóan hatnak azokra a körülményekre, amelyek közé a lélek születik,
ahogy arra az időszakra is, amelynek hatásai alatt a gyermek a földi világba lép,
hogy majd földi léte folyamán folytonosan hatást gyakoroljon rá, és azt érje el,
*) lásd 6. előadás: sors
**) lásd 30. előadás: Az ember és szabad akarata
74 15. A születés titka

amire éppen e léleknek van szüksége a feloldozáshoz, csiszolódásához, karmája

levetéséhez és további fejlődéséhez.
de ez sem egyoldalúan csupán a gyermek részére történik, mert a szálak
önműködően úgy fonódnak, hogy a földi körülményekben is kölcsönhatás ala-
kuljon ki. A szülők éppen azt adják a gyermeknek, amire annak fejlődéséhez
szüksége van, és fordítva, a gyermek is azt adja szüleinek, amire azoknak szük-
ségük van, legyen az akár jó vagy rossz; hiszen a továbbfejlődéshez és a fel-
emelkedéshez természetesen az is hozzátartozik, hogy az ember megszabadul
a rossztól azáltal, hogy a rosszat megtapasztalja, és mint olyat, rossznak ismeri
fel és elveti. Az erre szolgáló alkalmat pedig mindig a kölcsönhatás teremti
meg. A kölcsönhatás nélkül az ember soha sem tudna valóban megszabadulni
a múltbéli dolgoktól. tehát a kegyelem felbecsülhetetlen ajándékaként a köl-
csönhatás törvényében rejlik a szabadsághoz vagy a felemelkedéshez vezető út.
Ezért egyáltalán nem lehet büntetésről beszélni. A büntetés téves kifejezés, hi-
szen éppen a kölcsönhatásban rejlik a leghatalmasabb szeretet, a teremtő meg-
bocsátásra és szabadulásra nyújtott keze.
Az ember Földre érkezése a fogantatásból, az inkarnációból és a megszüle-
tésből áll. Az inkarnáció az ember voltaképpeni belépése a földi létbe.*)
Ezrével vannak olyan fonalak, melyek részt vesznek egy inkarnáció megha-
tározásában. Azonban a teremtés ezen eseményeiben is mindig a lehető legi-
nomabb árnyalatú igazságosság nyilvánul meg, és valamennyi érintett személy
támogatását szolgálja.
Ezért a gyermek születésének sokkal nagyobb jelentősége és értéke van, mint
azt általában gondolják. hiszen amikor a gyermek a földi világba lép, a teremtő
új, rendkívüli áldását kapja, s a gyermekkel együtt a szülők is, sőt a testvérek
és mindazok, akik a gyermekkel kapcsolatba kerülnek, mert ezáltal mindany-
nyian lehetőséget kapnak arra, hogy valamilyen módon előbbre jussanak.
A szülőknek a szükségessé vált betegápolás, nehéz aggodalom vagy bánat révén
adatik meg az alkalom arra, hogy szellemileg gyarapodjanak, ez lehet akár egy-
szerű eszköz valamilyen cél elérésére, vagy akár egy régi vétek tényleges felol-
dozása, sőt talán valamilyen fenyegető karma előzetes feloldozása is. nagyon
gyakran megesik, amikor valakiben már felébredt a jó akarás, hogy saját súlyos
betegsége, melynek őt magát kellene karmaként eltalálnia a kölcsönhatás
törvénye alapján, jó akarása következtében kegyelemből előre feloldódik azáltal,
hogy szabad döntéséből önfeláldozóan gondoskodik valaki más vagy saját
*) lásd 7. előadás: Az ember teremtése
 15. A születés titka 75
gyermekéről. tényleges feloldozás csupán az átérzésben, a teljes átélésben tör-
ténhet meg. ha az ember igaz szeretetből ápol, azt gyakran jobban átérzi, mint
saját betegségét. Mélyebben átérzi az aggodalmat, a fájdalmat a gyermeke vagy
olyan valaki betegségénél, akit az ember tényleg szeretett felebarátjának tekint.
Éppolyan mély az öröme is annak felépülésekor. És már egymaga ez az erős át-
élés olyan mély nyomokat hagy a belső érzékekben, a szellemi emberben, hogy
mássá alakítja, ezzel az átalakulással pedig olyan sorsfonalakat vág el, melyek-
nek különben még el kellett volna őt találniuk. A fonalak átvágásakor vagy le-
hullásakor azok kifeszített gumiként iramodnak vissza a túlsó oldalra, a velük
azonos jellegű inomanyagú központok felé, melyekre már csak azok egyedüli
vonzereje hat. E folyamat kizárja, hogy a fonalak a továbbiakban bármilyen ha-
tást gyakoroljanak az átalakult emberekre, mert hiányzik a hozzájuk vezető
összekötő út.
Ebben a formában ezernyi különböző módja van a feloldozásnak, ha az
ember szabad akaratából és szívesen, szeretetből valamilyen kötelezettséget vál-
lal magára valaki iránt.
Ennek a legjobb példáit Jézus mutatta meg példabeszédeiben. Az ilyen tettek
jó eredményeire egészen világosan rámutatott a hegyi beszédben és az összes
többi beszédében is. Közben mindig a „felebarátról” beszélt, és ezzel a legjobb
utat mutatta a karma feloldása és a felemelkedés legegyszerűbb, legéletszerűbb
formája felé. „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, intett, és átadta vele
minden felemelkedéshez vezető kapu kulcsát. nem fontos, hogy minden eset-
ben betegségről legyen szó. A gyermekek a róluk való szükséges gondoskodás
által, valamint nevelésük által a legtermészetesebb módon oly sok alkalmat kí-
nálnak erre, hogy azok mindent magukban rejtenek, ami feloldozásként egyál-
talán csak szóba jöhet. És ezért hoznak a gyermekek áldást, mindegy, hogyan
születnek és fejlődnek!
Ami a szülőkre vonatkozik, az vonatkozik a testvérekre és mindazokra is,
akik sokat vannak gyermekek között. Az új földi polgár révén számukra is al-
kalom nyílik arra, hogy nyerjenek, azáltal hogy igyekeznek, akár csupán úgy,
hogy elhagyják rossz tulajdonságaikat vagy hasonló dolgaikat, türelmesebbekké
válnak vagy különböző jellegű gondos segítségnyújtást vállalnak.
Ám maga a gyermek sem kap kevesebb segítséget. A születéssel mindegyik
megkapja annak lehetőségét, hogy megtegye a felfelé vezető út egy hatalmas
szakaszát! Ahol ez nem történik meg, ott maga az illető a hibás. hiszen ő maga
nem akarta. Ezért minden születést isten kegyes ajándékának kell tekinteni,
76 15. A születés titka

mely egyformán kerül elosztásra. Még ha valakinek nincs is saját gyermeke,

és magához vesz egy idegen gyermeket, az sem részesül kevesebb áldásban,
hanem az örökbefogadás tette által még gazdagabban lesz megjutalmazva,
amennyiben az örökbefogadás a gyermek érdekében történt és nem saját szük-
séglete kielégítésére.
Egy szokványos inkarnálódás esetén a szellemileg azonos jellegűek vonze-
reje vezető szerepet játszik, közreműködve a kölcsönhatásban. Olyan tulaj-
donságok, amelyeket az emberek örökölt tulajdonságoknak tekintenek, a va-
lóságban nem örököltek, hanem kizárólag erre a vonzerőre lehet visszavezetni.
nincs semmi, amit a gyermek szellemileg az anyától vagy az apától örököl,
mert ő önmagában ugyancsak teljes ember, mint maguk a szülők, csupán velük
azonos jellegeket hordoz magában, melyek révén vonzást érzett.
de nem pusztán az azonos jellegűek e vonzereje az, melynek hatása mérv-
adó az inkarnálódáskor, hanem még más, aktív sorsfonalak is közrejátszanak,
melyekhez az inkarnálódó lélek kötődik, s melyek valamilyen módon talán
annak a családnak az egyik hozzátartozójához fűződnek, ahová a lelket vezetik.
Mindez együttesen hat, odavonzza a lelket, végül pedig előidézi az inkarná-
ciót.
Más történik azonban akkor, ha a lélek szabad akaratából vállal magára va-
lamilyen missziót,*) vagy azért, hogy bizonyos földi embereken segítsen, vagy,
hogy az egész emberiség megsegítésére irányuló műben működjön közre.
ilyenkor a lélek előre, saját akaratából vállalja magára mindazt, ami majd a Föl-
dön éri, s ezért éppoly kevéssé lehet igazságtalanságról beszélni. Jutalomban
pedig akkor kell az ilyen lelkeknek a kölcsönhatás következtében részesülniük,
ha mindez önfeláldozó szeretetben történik, amely azonban megint csak nem
a jutalommal törődik. Azokba a családokba, ahol öröklődő betegségek vannak,
olyan lelkek inkarnálódnak, akiknek e betegségekre a kölcsönhatás által elői-
dézett feloldozáshoz, megtisztuláshoz vagy előrejutáshoz van szükségük.
Az irányító és támogató fonalak egyáltalán nem engednek meg téves, tehát
igazságtalan inkarnációt. Minden tévedést kizárnak. Különben olyan lenne,
mint amikor valaki az ár ellen próbál úszni, amely kérlelhetetlen, rendíthetetlen
erővel folyik a maga megszokott medrében, és eleve kizár minden ellenállást,
sőt még az ellenállásra tett kísérletet is. ha azonban pontosan igyelembe veszik
sajátosságait, akkor csak áldást hoz.
És olyan önkéntes inkarnációknál is igyelmet kap minden, amikor a lélek
*) küldetést, feladatot
 15. A születés titka 77
a betegségeket szabad akaratából, egy meghatározott cél elérése érdekében vál-
lalta fel. Amikor talán az apa vagy az anya valamilyen vétek által betegséggel
terhelte magát, akár csak azáltal, hogy igyelmen kívül hagyták a természetes
törvényeket, melyek megkövetelik, hogy az ember feltétlen ügyeljen arra, hogy
megőrizze a reá bízott test egészségét, akkor az abbéli fájdalom, hogy ezt a be-
tegséget gyermekükön is viszontlátják, már egyfajta vezeklést fog magában hor-
dozni, mely tisztuláshoz vezet, mihelyt a fájdalmat igazán átérzik.
Kevés értelme volna külön példákat felhozni, mivel minden egyes születés
a többszörösen egymásba fonódott sorsfonalak által új, a többitől eltérő képet
eredményezne, sőt a kölcsönhatás inom árnyalatainak keveredése révén min-
den azonos jellegnek is ezernyi változatban kellene megmutatkoznia.
Csak egy egyszerű példát akarok említeni: van egy anya, aki úgy szereti iát,
hogy minden eszközt latba vet, hogy meggátolja ia házasságát, nehogy az el-
menjen tőle. hosszú időre magához bilincselte. E szeretet helytelen, tisztán
önző, még akkor is, ha az anya úgy véli, mindent megad iának, hogy annak
földi életét a lehető legszebbé tegye. Önző szeretetével jogtalanul avatkozott ia
életébe. Az igaz szeretet soha sem magára gondol, hanem mindig csupán a sze-
retett másik javát tartja szem előtt, és annak megfelelően is cselekszik, még
akkor is, ha ez részéről lemondással jár. Elérkezik az anya órája, elszólítják.
A iú immár egyedül marad. Ahhoz már túl késő számára, hogy saját vágyainak
teljesítésére még elő tudja magában teremteni azt az örömteli lendületet, amely-
lyel a iatalság szolgál. Mindennek ellenére valamit mégis nyert közben; hiszen
lemondásával valamit kiegyenlít. legyen ez akár korábbi életéből származó
azonos jellegű dolog, ami által akkor elkerülte a belső magányt, melynek kü-
lönben a házasság esetén el kellett volna érnie, vagy valami más. Minden ilyen
dolog csak nyereséget hoz neki. Az anya azonban magával vitte önző szeretetét.
A szellemileg azonos jellegűek vonzereje ezért ellenállhatatlanul a vele egyező
tulajdonságú emberekhez fogja őt vonzani, mivel az ő közelükben talál lehe-
tőséget arra, hogy az ilyen emberek érzelmi életében átérezhesse egy kis részét
saját szenvedélyének, amikor ezek az emberek önző szeretetüket egymás iránt
gyakorolják. Ezáltal földhöz kötött marad. Amikor az emberek körében, akik
közelében folyamatosan tartózkodik, nemzésre kerül sor, akkor a szellemi egy-
máshoz-láncoltság e köteléke által inkarnálódik. Akkor fordul a kocka. Most
gyermekként neki kell az apának vagy az anyának az övével azonos tulajdon-
sága miatt ugyanazt elszenvednie, amitől egykor az ő gyermekének kellett mi-
atta szenvednie. nem tud kiszabadulni a szülői házból annak ellenére, hogy
78 15. A születés titka

erre vágyik és alkalom is nyílna rá. Azzal fogja vétkét levezekelni, hogy az ilyen
tulajdonságok saját magán való megtapasztalásában felismeri a jogtalanságot,
és ezáltal megszabadul tőlük.
A durvaanyagú testtel való összekapcsolódás, tehát az inkarnáció által, min-
den ember egy kendőt kap a szemére, amely nem engedi, hogy bepillantson
előző életeibe. Ez is, mint minden történés a teremtésben, csak az illető javára
válik. Ebben is újra a teremtő bölcsessége és szeretete rejlik. ha mindenki pon-
tosan emlékezne korábbi életeire, úgy új földi életében csupán nyugodt, passzív
megigyelő maradna abban a tudatban, hogy éppen előbbre jut vagy oldoz va-
lamit. de pontosan ezért ez nem volna előrehaladás számára, hanem sokkal
inkább a visszacsúszás nagy veszélyét hozná magával. A földi életet ténylegesen
át kell élni, ha azt akarjuk, hogy értelmet kapjon. Csupán azt teszi az ember
magáévá, amit bensőjében minden magasztosságával és mélységével átél, ezért
átérez. ha valaki a kezdettől fogva mindig világosan ismerné a pontos irányt,
ami haszonnal jár számára, akkor nem kellene mérlegelnie, döntenie. Ezáltal
viszont nem tudna erőt és önállóságot nyerni, amire feltétlen szüksége van. Így
azonban valóságosabbnak veszi majd földi élete minden helyzetét. Minden,
amit igazán átél, mély nyomot hagy a belső érzékében, abban, ami nem múlik
el, amit az ember átváltozásakor sajátjaként, önmaga részeként, benyomásai
által alakítva új tapasztalatként magával visz. de csak azt, amit valóban átélt,
minden más elenyészik a földi halállal. Az átélt dolgok azonban földi léte le-
tisztított kivonataként megmaradnak nyereségének! nem tartozik minden az
átélt dolgokhoz, amit az ember megtanult. A megtanultakból csak az tartozik
oda, amit az ember az átélés által magáévá tett. A megtanultak teljes fennma-
radó zagyvaléka, amelynek annyi ember egész földi létét feláldozza, vissza-
marad, mint a pelyva. Ezért az élet egyetlen pillanatát sem lehet soha elég ko-
molyan venni, nehogy a gondolatok, szavak és tettek valaha is üres szokásba
süllyedjenek, hanem az eleven élet melege lüktessen át rajtuk.
Az újszülött gyermeket az inkarnációkor a szemére felrakott kötéssel töké-
letesen tudatlannak, és ezért tévesen ártatlannak is vélik. holott az gyakran
óriási karmát hoz magával, amely alkalmat kínál számára, hogy az átélésben
levezekelje korábbi tévútjait. A karma az előre elrendeltség tükrében csupán
a múltbéli dolgok szükségszerű következménye. Küldetések esetében pedig az
ember szabad akaratából vállalja magára a karmát, hogy általa megértse a földi
dolgokat és elérje a küldetés teljesítéséhez szükséges földi érettséget, ha az nem
magához a küldetéshez tartozik.
 15. A születés titka 79
Ezért az embernek nem kellene többé zúgolódnia a születések igazságtalan-
sága miatt, hanem tekintsen inkább hálával telve a teremtőre, aki minden egyes
születéssel újabb kegyelmet ad!

————
 Ajánlatos-e az okkult oktatás?

E
rre a kérdésre határozott „nemmel” kell válaszolni. Az okkult oktatás,
melyhez általában a tisztánlátás, tisztánhallás stb. elérése érdekében
végzett gyakorlatok tartoznak, a belső szabad fejlődés és a valódi szel-
lemi felemelkedés akadálya. Amit ki lehet vele fejleszteni, azon hajdanában az
úgynevezett mágust*) értették, amennyiben az oktatás valamelyest kedvezően
alakult.
Az okkult oktatás egyoldalú, alulról felfelé történő tapogatózás, mellyel az
úgynevezett földi szintet sohasem lehet átlépni. Az összes ilyen körülmények
között elérendő jelenség esetén mindig csak a legalacsonyabb rendű dolgokról
van szó, melyek önmagukban az embereket nem képesek bensőleg magasabbra
vinni, megtéveszteni azonban annál inkább.
Az ember így csupán a hozzá legközelebb lévő inomanyagú környezetbe
képes behatolni, melynek értelmes lényei gyakran még tudatlanabbak, mint
maguk a földi emberek. Csupán annyit tud ezzel elérni, hogy számára isme-
retlen veszélyek előtt nyílik meg, melyek ellen éppen az védelmezi, ha nem nyí-
lik meg előttük.
Egy olyan ember, aki oktatás által válik tisztánlátóvá vagy tisztánhallóvá, az
ilyen alacsony szinten található környezetben gyakran olyan dolgokat is látni
és hallani fog, melyek látszólag magasztosak és tiszták, és mégis messze távol
vannak attól, hogy ilyenek legyenek. Ehhez társul még a gyakorlatok által még
jobban felizgatott fantázia, mely ugyancsak létrehoz egy környezetet, melyet
azután a tanítvány tényleg lát és hall, és kész a zűrzavar. Így a művi iskolázás
által bizonytalan lábakon álló ember nem tud különbséget tenni, és a legjobb
akarattal sem képes éles határvonalat húzni az igazság és az illúzió között,
mint ahogyan a inomanyagú életben fellelhető ezerféle formáló erő között
sem. Végül ehhez hozzájárulnak még az alacsony, számára feltétlenül káros
befolyások, amelyek előtt szabad akaratából nagy fáradság árán nyílott meg,
s melyekkel nem tud egy magasabb erőt szembeállítani, és így hamarosan
*) varázslót
 16. Ajánlatos-e az okkult oktatás? 81
kormányozhatatlan hajóronccsá válik egy ismeretlen tengeren, mely veszélyessé
válhat minden számára, ami összetalálkozik vele.
Ez pontosan olyan, mint amikor az ember nem tud úszni. tökéletesen képes
arra, hogy egy csónakban biztonságban utazzon a számára ismeretlen elemen.
hasonlóan, mint a földi életben. ha azonban az őt védelmező csónakból út-
közben kihúz egy deszkát, akkor rést üt a védelemben, amelyen keresztül be-
hatol a víz, megfosztja védelmétől, és a mélybe rántja. Ez az úszásban járatlan
ember így csupán a számára ismeretlen elem áldozatává válik.
Ez történik az okkult oktatás során. Az ember így csak egy deszkát húz ki az
őt védelmező hajóból, de nem tanul meg úszni!
Vannak azonban olyan úszók is, akik mestereknek nevezik magukat. E te-
rület úszói azok, akik erre már magukban hordozzák a képességet, és valami-
lyen oktatás révén a kezüket nyújtották e képességnek, hogy azt érvényre
juttassák, és minél jobban megpróbálják kifejleszteni. ilyen esetekben a többé
vagy kevésbé kész adottság művi oktatással párosul. A határok azonban még
a legjobb úszóknál is mindig meglehetősen szűkre szabottak. ha túl messze
merészkedik, elfogy az ereje, és végül éppúgy elvész, mint az, aki nem tud úszni,
hacsak... mint az úszni nem tudó ember, segítséget nem kap.
Az ilyen segítség a inomanyagú világban azonban csak a fényes magasság-
ból érkezhet, a tiszta szellemiségből. És ez a segítség csak akkor tud az ember
közelébe jutni, ha a veszélyben lévő személy lelki fejlődésében már elérte a tisz-
taságnak egy bizonyos fokát, amelyben a segítség támaszra tud találni, és össze
tud vele kapcsolódni. ilyen tisztaságot azonban kísérletező, okkult oktatás révén
nem lehet elérni, hanem csak a belső, igaz erkölcs felemelésével érkezhet, ál-
landóan a Fény tisztaságára emelt tekintettel.
ha az ember ezt az utat követi, ami idővel egy bizonyos fokú belső tiszta-
sághoz vezeti el, mely azután természetszerűen gondolataiban, szavaiban és
tetteiben is visszatükröződik, akkor fokozatosan kapcsolatba kerül a tisztább
magaslatokkal, ahonnét a kölcsönhatásban fokozott erőt is kap. Így kapcsolatot
teremt valamennyi átmeneti fokozattal, ami megtartja őt, és amihez igazodhat.
Aztán már nem telik sok időbe, és mindazt, amit az úszók hiába igyekeztek el-
érni, megkapja anélkül, hogy neki magának fáradoznia kellene érte. de gon-
dossággal és elővigyázatosan adják neki – ami benne rejlik a kölcsönhatás
szigorú törvényében –, úgy, hogy mindig csak éppen annyit kapjon, mint
amekkora, legalább megegyező erősségű ellenerőt ki tud fejteni, ami által
minden veszély már előre elhárul. Végül az elválasztó fal, melyet a csónak
82 16. Ajánlatos-e az okkult oktatás?

deszkáihoz lehet hasonlítani, egyre vékonyabb és vékonyabb lesz, végül pedig

teljesen eltűnik. Ez azonban egyben az a pillanat is, amikor a inomanyagú vi-
lágban, s egészen fel a fényes magasságokig annyira otthonosan érzi magát,
mint hal a vízben. Ez az egyedüli helyes út. Minden, amit mesterséges oktatással
siettetnek, téves. Csak a halnak a vízben igazán veszélytelen a víz, mert az „az
ő eleme”, melyhez minden felszerelést magában hordoz, amit még egy képzett
úszó sem képes soha elérni.
ha az ember belekezd egy ilyen oktatásba, akkor azt egy szabad akaratú
döntés előzte meg, mely következményeinek azután alá van vetve. Ezért nem
is számíthat arra, hogy segítséget kell kapnia. Előtte már megvolt az ő szabad
akaratából született döntés.
Annak az embernek azonban, aki másokat ilyen képességek fejlesztésére
buzdít, akik ezáltal a legkülönbözőbb veszélyeknek vannak kitéve, annak min-
den egyes ilyen ember esetén a következmények nagy részét, mint bűnt magára
kell vennie. Finomanyagúlag hozzá lesz láncolva mindegyik emberhez. Földi
élete után visszavonhatatlanul le kell mennie azokhoz a már előtte eltávozot-
takhoz, akik a veszélyeknek áldozatul estek, egészen addig az emberig, aki kö-
zülük a legmélyebbre süllyedt. Ő maga addig nem tud felemelkedni, amíg nem
segített minden egyes ilyen embernek újra feljutni, amíg meg nem szünteti a té-
vutat, és ezen felül amíg minden egyes ember be nem hozta az általa okozott
lemaradását. Ez a kiegyenlítés a kölcsönhatásban, és ugyanakkor számára a ke-
gyelem útja, hogy jóvátegye mindazt, amit helytelenül tett, és fel tudjon emelkedni.
ha az ilyen ember nem csupán szóval, hanem írásai által is hatást gyakorolt,
akkor még súlyosabban éri a kölcsönhatás, mivel írása még földi halála után is
további bajt okoz. A inomanyagú életben kell várakoznia addig, ameddig már
nem érkezik olyan ember a inomanyagú világba, aki hagyta magát megtévesz-
teni az ő írott műve által, akinek ezért ugyancsak segítenie kell feljutnia. Közben
évszázadok telhetnek el.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a inomanyagú világ területének a földi
életben érintetlennek és feltáratlannak kell maradnia!
A bensőleg érett embereknek mindig a megfelelő órában megadatik, hogy
otthon érezzék magukat ott, ahol másokat veszély fenyeget. Megpillanthatják
és továbbadhatják az igazságot. Közben azonban világosan át fogják látni a ve-
szélyeket is, melyek azokat fenyegetik, akik az okkult iskolázás által egyoldalúan
egy számukra ismeretlen terület mélységeibe akarnak behatolni. Az ilyen em-
berek soha senkit sem fognak okkult oktatásra ösztönözni.
————
 Spiritizmus

s piritizmus! Medialitás! heves viták folynak róla, van aki támadja, van
aki védelmezi. nem az én feladatom, hogy ellenzőiről és arról beszéljek,
mily buzgalommal tagadják. időpocsékolás lenne; hiszen minden logi-
kusan gondolkodó embernek elég csak az úgynevezett vizsgálatok vagy kuta-
tások megközelítési módjáról olvasnia, s maga is felismeri, hogy a „vizsgálódók”
teljes tudatlansága és kifejezett tehetetlensége mutatkozik meg bennük. Miért?
ha a szárazföldet akarom felderíteni, akkor a föld és annak természete szerint
kell irányulnom. Ezzel szemben, ha a tengert akarom kutatni, akkor nem marad
más hátra, mint hogy a víz természete szerint irányuljak, és a víz tulajdonsá-
gainak megfelelő segédeszközöket használjam. ha ásóval és lapáttal, esetleg fú-
rógéppel kezdeném a vizet kutatni, bizonyára nem jutnék messzire. Vagy talán
tagadjam a víz létezését, mert ellentétben a számomra megszokott, szilárdabb
földdel, ásóval könnyedén át tudok rajta hatolni? Vagy azért, mert nem tudok
rajta éppúgy járni, ahogyan azt a szárazföldön megszoktam? Az ellenzők azt
mondják majd: hát az más; hiszen a víz létezését látom és érzékelem, ezért azt
senki sem tagadhatja le!
Mennyi idő telt el azóta, hogy az ember a vízcseppben található milliónyi,
sokszínű élőlény létezését még nagyon hevesen tagadta, melyekről ma már
minden gyermek tud? És miért tagadta? Csakis azért, mert nem látta őket! Az
ember csak azután ismerhette fel, láthatta és igyelhette meg az új világot, mi-
után feltalált egy olyan műszert, ami ezen élőlények tulajdonságaihoz volt iga-
zítva.
Így van ez az anyagon túl lévő világgal is, az úgynevezett túlvilággal! legye-
tek hát látók! És majd akkor engedjétek meg magatoknak, hogy ítélkezzetek!
Rajtatok múlik, nem a „másvilágon”. durvaanyagú testeteken kívül bennetek
van még a túlvilág anyaga is, míg a túlvilágiak már nem rendelkeznek a ti dur-
vaanyagúságotokkal. Megkívánjátok és elvárjátok, hogy azok a túlvilágiak kö-
zeledjenek hozzátok (jeleket adjanak, stb.), akik többé már semmiféle dur-
vaanyagúság felett nem rendelkeznek. Arra vártok, hogy ők bizonyítsák nektek
84 17. spiritizmus

létezésüket, mialatt ti magatok, akik a durvaanyagúság anyagán kívül még a túl-

világ anyagával is rendelkeztek, várakozva egy bíró pózában ültök.
Ti verjétek hát le a hidakat, melyeket ti tudtok leverni, dolgozzatok végre
ugyanazzal az anyaggal, mely nektek is rendelkezésetekre áll, és így váljatok lá-
tókká! Vagy hallgassatok, ha nem értitek, és hizlaljátok csak tovább a durva-
anyagú testeteket, amely egyre jobban elnehezíti a inomanyagút. Egyszer majd
eljön a nap, amikor a inomanyagúnak le kell válnia a durvaanyagúról, de az
majd bágyadtan fekszik tovább, mert teljesen elszokott a szárnyalástól; hiszen
ez is, mint a földi test, alá van vetve a földi törvényeknek. Csak a mozgás hoz
erőt! nincs szükségetek médiumokra, hogy megismerjétek a inomanyagúsá-
got. Figyeljétek csak meg azt az életet, melyet saját inomanyagú testetek él ben-
netek. tápláljátok akaratotok által, melyre szüksége van, hogy megerősödjék.
Vagy kétségbe akarjátok vonni akaratotok létezését is, mert nem látjátok és
nem tudjátok kézzel megtapintani?
Pedig mily gyakran érzitek magatokban akaratotok kihatásait. Érzitek
ugyan, de sem látni, sem megfogni nem tudjátok. legyen az akár emelkedett-
ség, öröm vagy bánat, harag vagy irigység. Mihelyt az akaratnak hatása van,
erejének is lennie kell, ami nyomást fejt ki; hiszen nyomás nélkül nem létezhet
sem hatás, sem érzés. Ahol pedig nyomás van, ott egy testnek is működnie kell,
egy ugyanolyan anyagból álló szilárd valaminek, különben nem jöhet létre nyo-
más.
tehát valamilyen anyagból álló szilárd formáknak kell lenniük, melyeket
durvaanyagú testetekkel sem látni, sem megtapintani nem tudtok. És ilyen
a túlvilág anyagúsága, melyet csak a bennetek is meglévő azonos jellegű anyag-
gal vagytok képesek felismerni.
Különös, tulajdonképpen gyakran nevetséges a vita, mely a földi halál utáni
élet kérdéséről folyik. Aki képes nyugodtan, előítéletek és vágyak nélkül gon-
dolkodni és vizsgálódni, hamar rájön, hogy tényleg minden, de minden egy
másanyagú világ létezésének valószínűségéről tanúskodik, melyet a mostani
átlagember nem képes látni. Oly sok folyamat van, melyek újra és újra erre i-
gyelmeztetnek, amiket nem lehet igyelmen kívül hagyva félretolni úgy, mintha
nem léteznének. Ezzel szemben a földi halál utáni élet feltétlen megszűnése
mellett nem szól semmi más, mint azon sok ember vágya, akik így szeretnék
kivonni magukat mindennemű szellemi felelősség alól, ahol az eszesség és az
ügyesség semmit sem nyom a latba, csupán a valódi átélés. —
Most azonban térjünk át a spiritizmus, spiritualizmus stb. – nevezzék
 17. spiritizmus 85
bárhogyan is – követőire, akik végül egyre jutnak, hatalmas tévedésre!
A spiritizmus követői gyakran sokkal veszélyesebbek, sokkal kártékonyab-
bak az igazságra, mint ellenzői!
A milliónyi követő között is csak kevés az olyan, aki az igazságot akarja.
A többség kis tévedések óriási hálójába van belegabalyodva, s ezek nem engedik
többé, hogy megtalálják az utat az egyszerű igazsághoz. hol a hiba? talán a túl-
világiakban? nem! Vagy a médiumokban? bennük sem! Kizárólag magában
az egyénben! nem elég komoly és szigorú önmagával szemben, nem akarja le-
rombolni előzetesen alkotott véleményeit, fél szétzúzni az önmaga által alkotott
képet a túlvilágról, mely már hosszú ideje szent borzongással és bizonyos jó
érzettel töltötte el fantáziáját. És jaj annak, aki hozzányúl! Minden követő ké-
szenlétben áll, kezében már ott a kő, hogy megkövezzen! Erősen ragaszkodik
saját elképzeléséhez és kész, hogy inkább a túlvilágiakat nevezze hazug vagy
tréfálkozó szellemeknek, vagy fogyatékossággal vádolja meg a médiumokat,
még azelőtt, hogy nyugodtan megvizsgálná saját magát, átgondolná, hogy eset-
leg nem az ő fogalma volt-e téves.
hol kezdjem el, hogy kiirtsam a sok gyomot? soha véget nem érő munka
lenne. Ezért az, amit most mondok, szóljon csupán azokhoz, akik valóban ko-
molyan keresnek; hiszen csak az ilyenek fognak találni.
Egy példa: valaki meglátogat egy médiumot, mindegy, hogy az közismert
vagy jelentéktelen! Vannak vele még mások is. Megkezdődik a „szeánsz”. A mé-
dium „csődöt mond”. semmi sem történik. A következmény? Vannak, akik
erre azt mondják: a médium semmit sem ér. Mások: az egész spiritizmus
semmi. A kutatók verik a mellüket, és közhírré teszik: a médium gyakran pró-
bára tett mediális tulajdonságai csalások voltak; hiszen mihelyt megérkezünk
mi, a médium nem mer semmit sem tenni. És a „szellemek” hallgatnak!
A hívők és a meggyőződéses spiritiszták azonban lehangoltan távoznak. A mé-
dium hírnevén csorba esik, és többszöri „csőd” után végleg el is veszítheti. ha
a médiumnak még valamiféle menedzsere*) is van, és tevékenységéhez pénz-
bevétel is kötődik, akkor a menedzser idegesen unszolni fogja a médiumot,
hogy mégiscsak igyekezzen, ha az emberek még izetnek is érte, stb. röviden:
az eset kételyeket keltett, gúnyt, elégedetlenséget ébresztett, és a médium egy
újabb próbálkozásnál görcsösen próbálja majd mediális állapotba hozni magát,
közben egyfajta ideges önámítással talán tudatán kívül mondani is fog valamit,
amit hallani vél, vagy egyenesen csaláshoz fog folyamodni, ami például egy
*) ügynöke
86 17. spiritizmus

beszélő médium esetében nem is olyan nehéz. Az eset megítélése: szélhámos-

ság, az egész spiritizmus tagadása, mert talán egyes médiumok az említett kö-
rülmények között csaláshoz folyamodnak, hogy elkerüljék a fokozódó ellen-
ségeskedést. Ezzel kapcsolatban néhány kérdés:
1. Melyik emberi csoportban – bármelyik legyen is az – nincsenek szélhá-
mosok? néhány szélhámos miatt más dolgokban is ugyanilyen módon elítéli
az ember a becsületesen dolgozók képességét?
2. Miért éppen itt és ténylegesen sehol másutt?
Ezekre a kérdésekre mindenki könnyen megtalálhatja a választ.
Kit kell azonban az ilyen méltatlan állapotokért elsősorban okolni? A mé-
diumot nem, inkább magukat az embereket! nagyon egyoldalú nézeteikkel,
mindenekelőtt azonban teljes tudatlanságukkal arra kényszerítik a médiumot,
hogy válasszon az igazságtalan ellenségeskedések vagy a csalás között.
Az emberek egy médiumnak nem engednek meg oly könnyen középu-
tat.
itt most csupán olyan médiumról beszélek, akit komolyan lehet venni, nem
a számtalan, a medialitás leheletével érintett emberekről, akik csekély képes-
ségüket próbálják előtérbe állítani. Az is távol áll tőlem, hogy valamilyen
módon síkraszálljak a médiumok nagyszámú híveiért; hiszen a médiumok köré
sereglő ilyen spiritisztáknak csak a legritkább esetben van valódi értékük, ki-
véve azokat a komoly kutatókat, akik ehhez a számukra új területhez tanulási
szándékkal, és nem tudatlanul ítélkezve közelítenek. Az úgynevezett hívők leg-
nagyobb részének e látogatások vagy „szeánszok” nem hoznak előrelépést,
hanem egy helyben topogást, vagy visszalépést. Olyan önállótlanokká válnak,
hogy egyedül már semmiről sem fognak tudni dönteni, hanem döntéseikhez
mindig ki akarják kérni a „túlvilágiak” tanácsát is. Közben gyakran a legnevet-
ségesebb dolgokról van szó, legtöbbször földi semmiségekről.
A komoly kutató vagy tisztességes kereső ember mindig éppen azok ki-
mondhatatlan korlátoltságán fog felháborodni, akik a médiumoknál már évek
óta törzsvendégekként „otthonosan” érzik magukat. rendkívül okos és fölényes
arccal mondják a legnagyobb ostobaságokat, aztán pedig képmutató ájtatos-
sággal ülnek tovább, hogy idegszálaikat kellemes borzongás járja át, melyet
a láthatatlan erőkkel való kapcsolat idéz elő képzeletükben. sok médium süt-
kérezik az ilyen látogatók hízelgő beszédében, akik így voltaképpen csak abbéli
önző vágyakozásukat adják tudtul, hogy saját maguk a lehető legtöbbet szeret-
nének „átélni”. Az „átélés” azonban csupán azt jelenti számukra, hogy hallanak
 17. spiritizmus 87
vagy látnak valamit, tehát azt, hogy szórakoztatják őket. „Átéléssé” sohasem
válik bennük semmi.
Mit vegyen számításba ilyen esetekben egy komoly ember?
1. Azt, hogy egy médium egyáltalán nem tud a szeánsz „sikeréhez” hozzá-
járulni, azon kívül, hogy bensőleg megnyílik, tehát átadja magát, utána pedig
vár; hiszen eszköz, amelyet használnak, hangszer, amely ha nem játszanak rajta,
egymaga képtelen bármilyen hangot is kiadni. Ezért a médium egyáltalán nem
mondhat csődöt. Aki csődről beszél, az korlátoltságát mutatja, az ilyen ember
tartsa távol a kezét az ilyen dolgoktól, és véleményt se nyilvánítson, mert nem
lehet véleménye. Éppen úgy, ahogyan minden olyan embernek, akinek nehe-
zére esik a tanulás, kerülnie kellene az egyetemet. A médium tehát egyszerűen
egy híd, vagy a cél elérésére szolgáló eszköz.
2. Azt, hogy a látogatók bizony nagy szerepet játszanak! nem kinézetükkel
vagy esetleg világi rangjukkal, hanem benső életükkel! Az ember benső élete,
miként az a legnagyobb gúnyolódók számára is ismert, egy önálló, külön világ.
A benső élet a maga megérzéseivel, alkotó és tápláló gondolataival termé-
szetesen nem lehet „semmi”, hanem logikusan inomanyagú testeknek vagy
dolgoknak kell lenniük, melyek nyomás vagy ráhatás által előérzeteket ébresz-
tenek, melyek különben nem jöhetnének létre. Éppoly kevéssé láthatna az
ember szellemében képeket, ha ott nem lenne semmi. Éppen egy ilyen felfogás
jelentené a legnagyobb hiányosságot az egzakt tudományok törvényeiben.
tehát ott lennie kell valaminek, és van is ott valami; mert az alkotó gondolat
a inomanyagú világban, azaz a túlvilágon azonnal a neki megfelelő alakot veszi
fel, melynek sűrűsége és életképessége az illető alkotó gondolatban lévő intuitív
erőtől függ. Így tehát azzal, amit az ember „benső életének” neveznek, egy
annak megfelelő, inomanyagúlag vele megegyezően kialakított környezet is
keletkezik az ember körül.
És ez a környezet az, melynek egy médiumot, aki nyitottabb a inomanyagú
világ felé, jólesően vagy kellemetlenül, vagy akár fájdalmasan is érintenie kell.
Ezért eshet meg, hogy a médium a inomanyagú világból érkező valódi meg-
nyilatkozásokat nem tudja olyan tisztán visszaadni, ha őt inomanyagúlag vagy
szellemileg tisztátalan benső életet folytató emberek jelenléte korlátozza, nyo-
masztja, vagy összezavarja. Ez azonban még tovább megy. E tisztátalanság
a tisztább inomanyagúság számára falat alkot, úgy hogy ezért megnyilatko-
zásra egyáltalán nem kerülhet sor, vagy csak az ugyanolyan tisztátalan-inom-
anyagú fajtából.
88 17. spiritizmus

Tiszta benső életet élő látogatók esetében természetesen lehetséges a meg-

felelő tisztaságú inomanyagú környezettel való kapcsolat. bármilyen külön-
bözőség azonban egy áthidalhatatlan szakadékot alkot! innen adódik az
úgynevezett szeánszok közötti különbség, a gyakran előforduló teljes csőd vagy
bekövetkező zavarosság. Mindez rendíthetetlen, tisztán izikai törvényeken
nyugszik, amelyek a túlvilágon éppen úgy hatnak, mint az evilágon.
Így a „kutatók” rosszalló beszámolói más fénybe kerülnek. Mosolyognia kell
annak, aki képes a inomanyagú folyamatokat megigyelni, mosolyognia kell,
mert oly sok kutató saját maga felett mond ítéletet beszámolójával, kiszolgál-
tatja saját benső életét, s csak saját lelkiállapotát kritizálja.
Egy másik példa: valaki felkeres egy médiumot. Elhalálozott rokona szól
hozzá a médiumon keresztül. Az illető talán egy egészen fontos földi ügyben
kér tanácsot tőle. Az eltávozott rokon útmutatást ad, amit a látogató szentírás-
ként, a túlvilágról érkező kinyilatkoztatásként fogad, pontosan aszerint cselek-
szik, és ezért... megtévesztve gyakran súlyos károkat szenved.
Mi a következménye? A látogató mindenekelőtt a médiumban fog kétel-
kedni, csalódásában és a károk miatti mérgében talán a médium ellen fog dol-
gozni, sőt több esetben még kötelességének is érzi, hogy nyilvános támadásokat
indítson ellene, hogy megóvjon másokat az ilyen károktól és megtévesztésektől.
(Ehhez kapcsolódva el kellene még magyaráznom a túlvilági életet, hogy egy
ilyen ember ezáltal a szellemileg azonos jellegűek vonzása révén hogyan nyílik
meg a hasonló túlvilági áramlatok előtt, és hogyan válhat azután eszközként
ilyen ellenáramlatok buzgó segédjévé abban a büszke tudatban, hogy az igaz-
ságért száll síkra, és hogy ezzel az emberiségnek hatalmas szolgálatot tesz, ho-
lott a valóságban a tisztátalanság rabszolgájává teszi magát, és olyan karmát
vesz magára, melynek feloldozásához egy egész emberöltő vagy még több szük-
séges, melyből aztán mindig újabb szálak indulnak ki, és egy háló keletkezik,
melybe belegabalyodik, végül pedig egyáltalán nem találja majd többé a kiutat,
és ellenségesen egyre dühödtebben fog buzgólkodni.)
Vagy a csalódott látogató, ha a médiumot nem tekinti szélhámosnak, a leg-
jobb esetben is nagyon kétkedve fog viszonyulni az egész túlvilághoz, vagy
a szokásos, kényelmes utat fogja választani, melyen ezrek járnak, és azt fogja
mondani: „Elvégre is, mi közöm a túlvilághoz. törjék csak mások rajta a fejü-
ket. Jobb dolgom is akad.” A „jobb dolog” azonban az, hogy a pénzszerzés révén
csak a testét szolgálja, és így még jobban eltávolodik a inomanyagú dolgoktól.
de voltaképpen hol itt a hiba? Újra csakis az emberben magában! Téves képet
 17. spiritizmus 89
alkotott magának azzal, hogy a mondottakat szentírásnak vette. Egyes egyedül
az ő hibája volt, senki másé. Azért, mert azt feltételezte, hogy az, aki átment
a túlvilágra, inomanyagúsága révén egyszerre részben mindentudóvá, de leg-
alább nála többet tudóvá is vált. Ebben rejlik százezrek tévedése. Mindaz, ami-
vel egy túlvilágra átkerült ember átalakulása által többet tud, annyi, hogy az
úgynevezett halállal valóban nem szűnt meg létezni.
Azonban ez minden, míg meg nem ragadja az alkalmat, hogy továbbhalad-
jon a inomanyagú világban, ami ott is saját szabad döntésétől függ, valamint
őszinte és szorgalmas igyekezetétől. tehát a földi dolgokra vonatkozó kérdé-
sekről, abbéli jó szándékában, hogy teljesítse a kívánságot, közli véleményét,
s meg is van győződve arról, hogy a legjobbat teszi; ő maga azonban, bár ennek
nincs tudatában, egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy földi dolgokat és
viszonyokat oly tisztán meg tudjon ítélni, mint egy még ott élő földi testben
lévő ember, mivel nincs meg hozzá durvaanyagúsága, melyre a helyes megíté-
léshez feltétlenül szüksége lenne. nézőpontjának ezért teljesen másnak kell len-
nie. Azonban azt adja, amire képes, és a legjobbat akarva ezáltal a legjobbat is
adja. Így tehát sem neki, sem a médiumnak nem lehet szemrehányást tenni.
Ezért ő még csak nem is hazug szellem, mint ahogyan csak tudással rendelkező
vagy tudatlan szellemeket kellene egyáltalán megkülönböztetnünk; hiszen mi-
helyt egy szellem süllyed, tehát tisztátalanabbá és nehezebbé válik, azzal egyi-
dejűleg teljesen természetszerűleg látóhatára is leszűkül. Mindig azt adja és azt
teszi, amit ő maga érez: és ő kizárólag az intuitív érzésében él, nem a számító
eszében, mellyel már nem rendelkezik, mert az a földi agyhoz, azáltal pedig
térhez és időhöz volt kötve. Mihelyt agyát elveszítette a halállal, többé nem
képes annak segítségével gondolkodni és mérlegelni, hanem csakis intuitív
módon érez, közvetlen és állandó átélésben él!
A hibát azok követik el, akik földi, a térhez és időhöz kötődő dolgokról olya-
noktól akarnak tanácsot kapni, akik többé már nincsenek a földi térre és időre
korlátozva, és ezért azt fel sem tudják fogni.
Jóllehet a túlvilágiak abban a helyzetben vannak, hogy képesek felismerni,
hogy ebben vagy abban a dologban melyik a helyes és melyik a téves irány, de
azután már az embernek kell földi segédeszközeivel, azaz eszével és tapaszta-
latával mérlegelnie, hogy miként képes a helyes irányba haladni. Összhangba
kell azt hoznia minden földi lehetőséggel! Ez az ő feladata.
Még ha valamilyen mélyre süllyedt szellem kap is alkalmat arra, hogy érvé-
nyesítse befolyását és beszéljen, akkor sem mondhatja senki sem, hogy hazudik
90 17. spiritizmus

vagy tévútra próbál vezetni, mert csak azt adja vissza, amit ő él át, és megpróbál
másokat is meggyőzni erről. nem képes mást adni.
Így számtalan tévedés él a spiritiszták nézeteiben.
A „spiritizmus” nagyon rossz hírűvé vált, ám nem önmagától, hanem kö-
vetői legnagyobb része miatt, akik már néhány, gyakran nagyon szegényes él-
mény után lelkesen azt képzelik, hogy fellebbent előttük a fátyol, és akik ezután
buzgón másokat akarnak boldogítani a inomanyagú életről alkotott elképze-
lésükkel, melyet ők maguk találtak ki, amely a zabolátlan fantázia szüleménye,
és amely mindenekelőtt saját vágyaikat fedi le teljes mértékben. Az ilyen képek
azonban ritkán állnak teljes összhangban az igazsággal!

————
 Földhöz kötve

E
kifejezést sokszor használják. de ki az, aki valójában érti, hogy mit is
mond vele? „Földhöz kötve” úgy hangzik, mint valami rettenetes bün-
tetés. A legtöbb ember enyhe irtózatot érez, fél azoktól, akik még a föld-
höz vannak kötve. Miközben e szó jelentése nem ennyire rossz. biztos, hogy
sok sötét dolog van, mely ezt vagy azt az embert a földhöz köti. Az esetek túl-
nyomó részében azonban egészen egyszerű dolgokról van szó, melyeknek
a földhöz való kötöttséghez kell vezetniük.
Vegyünk például egy esetet: az apák bűnei egészen harmad- és negyedízig-
len bosszulják meg magukat!
A gyermek a családban feltesz egy kérdést a túlvilágról vagy istenről, amit
az iskolában vagy a templomban hallott. Az apa röviden ezzel a megjegyzéssel
utasítja el: „ugyan menj már az ilyen butaságokkal! ha meghalok, akkor min-
dennek vége.” A gyermek meghökken, és kételkedni fog. Az apa vagy az anya
elutasító kijelentései megismétlődnek, majd ugyanazt hallja másoktól is, és
végül elfogadja nézeteiket.
Elérkezik a pillanat, amikor az apának távoznia kell ebből a világból. Meg-
döbbenésére felismeri, hogy nem szűnt meg létezni. Ekkor forró vágy ébred
benne, hogy felismerését tudassa gyermekével. Ez a kívánság gyermekéhez köti.
A gyermek azonban nem hallja őt, és közelségét sem érzi; hiszen most abban
a meggyőződésben él, hogy apja többé nem létezik, és ez szilárd, áthatolhatatlan
falként áll közötte és apja igyekezete között. Az apa gyötrelme azonban, hogy
látnia kell gyermekét, amint az ő indíttatására most téves úton jár, mely egyre
távolabb tereli őt az igazságtól, s félelme, hogy a gyermek ezen a téves úton az
egyre mélyebbre süllyedés veszélye elől nem lesz képes kitérni, és mindenek-
előtt sokkal inkább ki van téve ennek, egyidejűleg most úgynevezett büntetés-
ként hat az apára, amiért a gyermeket erre az útra vezette. E felismerést ritkán
sikerül neki valamilyen módon a gyermek értésére adni. látnia kell, hogy gyer-
mekéről hogyan száll tovább a téves elképzelés annak gyermekeire, és így to-
vább, s mindez az ő saját téves hozzáállásának következményeként. nem
92 18. Földhöz kötve

szabadul addig, ameddig gyermeke gyermekeinek valamelyike fel nem ismeri

a helyes utat, rá nem lép, és ugyanakkor hatást nem gyakorol a többiekre is,
ami által az apa egyre jobban leoldódik, és saját felemelkedésére gondolhat.
Egy másik eset: egy megrögzött dohányos magával viszi a túlvilágra erős
dohányzási vágyát is; mert e késztetés olyan hajlam, amely az átérzést érinti,
tehát az ember szellemi részét. E késztetés égető vággyá válik, és ott tartja, ahol
kielégítésre találhat... a Földön. Ezt azáltal éri el, hogy dohányosokat követ, és
velük, azok átérzéseiben, ő is élvezi a dohányzást. ha az ilyen embereket nem
köti súlyos karma valamilyen más helyhez, még egészen jól is érzik magukat,
és nagyon ritkán tudatosul bennük, hogy ez voltaképpen büntetés. Csak aki
átlátja az egész létet, az ismeri fel a büntetést az elmaradhatatlan kölcsönhatás-
ban, mely abból áll, hogy az illető addig nem tud feljebb jutni, ameddig őt az
állandóan „az átélésben” vibráló kielégülésre törekvő vágya más, még földi test-
ben a Földön élő emberekhez köti, akik érzése révén egyáltalán még kielégü-
lésre találhat.
ugyanez vonatkozik a nemi kielégülésre, az ivásra, sőt még az evés iránti
különös vonzalomra is. Ebben az esetben is sokan kötődnek e különös vonza-
lom által oly módon, hogy konyhákban és pincékben kutatgatnak, hogy aztán
ők is jelen legyenek, amikor mások az ételeket élvezik, hogy legalább az élvezet
egy kis részét ők is átérezhessék. Komolyan véve ez természetesen „büntetés”.
Azonban a „földhöz kötöttek” kényszerítő vágya nem engedi, hogy ezt átérez-
zék, mert az túlharsog minden mást, és ezért a nemesebb, a magasztosabb iránti
vágy nem képes bennük úgy megerősödni, hogy mindenek felett álló átéléssé
váljék, megszabadítva őket ezáltal a többi vágytól, és felemelve őket. hogy ezzel
voltaképpen mit is mulasztanak el, az addig egyáltalán nem is tudatosul ben-
nük, míg a kielégülés vágya – éppen azáltal, hogy mindig csupán mások általi
részleges kielégülésről lehet szó, hasonlóan, mint a leszokás esetén –, csillapo-
dik bennük és olyannyira elhalványul, hogy a még benne nyugvó, kisebb erővel
bíró vágyakkal teli érzések fokozatosan egyenrangúvá válnak, majd az első
helyre kerülnek, ami által azonnal átéléssé válnak, így pedig a valóság erejére
tesznek szert. Az életre kelt érzések jellege aztán oda viszi őt, ahol az azonos
jelleg van, magasabbra vagy mélyebbre, míg ezek az érzések is, mint az első,
fokozatosan ki nem alszanak benne a leszokás által, azután pedig érvényre jut
a következő, még benne nyugvó érzés. Így tisztul meg lassan mindattól a sok
salaktól, amit a túlvilágra magával vitt. És nem áll meg egyszer valahol az utolsó
érzésnél? Vagy nem szegényedik el érzőereje? nem! hiszen amikor végre
 18. Földhöz kötve 93
fokozatosan kiélte vagy levetette az alacsony érzéseket, és magasabbra jut, fel-
ébred benne az állandó vágyakozás az egyre magasabb és az egyre tisztább
iránt, ami folytonosan felfelé hajtja. Ez a folyamat normális menete! de ezernyi
köztes fokozat van. A zuhanás vagy a megakadás veszélye sokkal nagyobb, mint
földi testben a Földön. ha már magasabban vagy, és átadod magad egy alacso-
nyabb érzésnek, akár csak egyetlen pillanatra is, akkor ez az érzés közvetlen át-
éléssé, ezáltal pedig valósággá válik. besűrűsödsz és nehezebbé válsz, majd
lesüllyedsz a veled azonos jellegű régiókba. látóhatárod így leszűkül, és lassan
újra fel kell magad küzdened, ha meg nem esik veled, hogy még mélyebbre,
egyre mélyebbre süllyedsz. Ezért az „Őrködjetek és imádkozzatok!” nem üres
szavak. A benned lévő inomanyagúságot most még szilárd támaszként védel-
mezi tested. Amikor azonban az úgynevezett halállal és a test bomlásával be-
következik a leoldódás, akkor e védelem nélkül maradsz, és inomanyagú
testként ellenállhatatlanul magához fog vonzani az azonos jelleg, le a mélybe
vagy fel a magasba, nem menekülhetsz előle. Csupán egy hatalmas hajtóerő
képes téged felfelé segíteni, a te erős akarásod, amely a jóra és a magasztos dol-
gokra irányul, amely vággyá és intuícióvá, ezáltal pedig átéléssé és valósággá
változik a inomanyagú világ törvénye szerint, amely csak az intuitív érzékelést
ismeri. Ezért készülj hát, s már most kezdj hozzá e jó akaráshoz, nehogy azt az
átváltozáskor, amely bármely órában bekövetkezhet, túlharsogja valamilyen túl
erős földi vágy! Védd magad, ember, és őrködj!

————
 Szükséges-e vagy tanácsos-e a nemi
önmegtartóztatás?

h
a az emberek megszabadítják magukat a nemi önmegtartóztatás eré-
nyének tévedésétől, akkor majd sokkal kevesebb boldogtalanság lesz.
A kikényszerített önmegtartóztatás egy olyan túlkapás, ami keserűen
megbosszulhatja magát. Pedig a teremtés egészében fellelhető törvények elég
világosan mutatják az utat, bármerre is néz az ember. ha az ember valamit
elnyom, az természetellenes. Minden, ami természetellenes, az pedig lázadás
a természetes, tehát az isteni törvények ellen, ami, mint ahogyan egyetlen do-
logban sem, itt sem járhat jó következményekkel. ne gondoljátok, hogy éppen
ez az eset képez kivételt. Csak nem szabad az embernek megengednie, hogy
nemi vágya uralkodjék fölötte, nem szabad magát ösztönei rabjává tennie, kü-
lönben szenvedélyévé válik, s ezáltal beteges teherré lesz az, ami természetes
és egészséges.
Az embernek ösztönei felett kell állnia, ami azt jelenti: nem úgymond ma-
gára erőltetni az önmegtartóztatást, hanem belső, tiszta erkölccsel kell uralmat
gyakorolnia, nehogy őt és másokat is valami rossz érje.
ha valaki úgy véli, hogy az önmegtartóztatás révén szellemileg magasabbra
jut, akkor könnyen megeshet, hogy éppen az ellenkezőjét éri el vele. Mindig
saját hajlamai szerint fog többé vagy kevésbé folyamatosan harcban állni ter-
mészetes ösztönével. E harc igénybe veszi szellemi erőinek nagy részét, tehát
hatalmában tartja azokat, oly mértékben, hogy ezek az erők másutt nem tudnak
érvényesülni. Így e harc akadályozza a szellemi erők szabad kibontakozását.
Az ilyen ember időnként nyomasztó lehangoltságban szenved, ami gátolja
belső, örömteli szárnyalását.
A test olyan érték, melyet a teremtő bízott az emberre, és melyről köteles
gondoskodni. Éppen úgy, ahogyan az ember nem tudja büntetlenül visszafoj-
tani teste evésre, ivásra, pihenésre és alvásra irányuló szükségleteit, vagy hó-
lyagja és belei ürítését, mint ahogyan a friss levegő hiánya és a kevés mozgás is
 19. szükséges-e vagy tanácsos-e a nemi önmegtartóztatás? 95
gyorsan kellemetlenül érzékelhetővé válik, úgy egy érett test nemi tevékeny-
ségre irányuló egészséges igényét sem lehet művi úton szabályozni anélkül,
hogy ne történjék valamilyen károsodás.
A test természetes igényének teljesítése csak támogathatja az ember bensőjét,
tehát szellemi részének fejlődését, sohasem gátolja, különben a teremtő nem
helyezte volna az emberbe. Azonban, ahogyan mindenütt, úgy ebben az eset-
ben is káros minden túlzás. szigorúan vigyázni kell, nehogy a vágy esetleg csu-
pán az olvasás vagy más által művileg felingerelt fantázia, a legyengült test vagy
a túlságosan felizgatott idegek következménye legyen. Csupán egy valóban
egészséges test követelményéről szabad, hogy szó legyen, mely egyáltalán nem
jelentkezik túl gyakran az emberben.
Ez csak akkor fog megtörténni, amikor a két nem között előbb már létrejött
a tökéletes szellemi harmónia, amely végül néha testi egyesülésre is törekszik.
Minden más ok mindkét fél számára megalázó és tisztátalan, erkölcstelen,
még házasságon belül is. Ott, ahol nincs szellemi harmónia, a házasság folyta-
tása feltétlen erkölcstelenséggé válik.
ha a társadalmi rend ebben még nem találta meg a helyes utat, úgy e hiá-
nyosság semmit sem képes változtatni a természettörvényeken, melyek soha-
sem fognak emberi rendeletek és tévesen alkotott fogalmak szerint irányulni.
Az embereknek ellenben nem marad más hátra, ha valóban belső békét akar-
nak, és fel akarnak gyógyulni, mint az, hogy állami és társadalmi rendelkezé-
seiket végre a természettörvényekhez, tehát az isteni törvényekhez igazítsák.
A nemi önmegtartóztatásnak a szűziességhez sincs semmi köze. Az önmeg-
tartóztatást legfeljebb a „fegyelmezettség” fogalmába lehetne besorolni, ami
a fegyelem, nevelés vagy az önfegyelem eredménye.
A valódi szűziességen a gondolatok tisztaságát kell érteni, ám mindenben,
egészen a foglalkozásból adódó gondolatokig. A szűziesség tisztán szellemi tu-
lajdonság, nem testi. A szűziességet teljesen meg lehet őrizni a nemi ösztön ki-
elégítésében is a gondolatok kölcsönös tisztasága által.
A testi egyesülésnek ezen felül azonban nem csupán a nemzés a célja, hanem
az, hogy közben a magasabb erőkibontakoztatás érdekében végbemenjen egy
bensőséges egymásba olvadásnak és egymás áramlatai kicserélődésének a nem
kevésbé értékes és szükséges folyamata.

————
 Az utolsó ítélet

A
világ! Amikor az ember ezt a szót használja, gyakran csak úgy meg-
gondolatlanul mondja ki, anélkül hogy képet alkotna arról, milyen is
tulajdonképpen ez az általa megnevezett világ. sokan azonban, akik
eközben valami határozott dolgot próbálnak elképzelni, szellemükben a leg-
különbözőbb természetű és nagyságú, naprendszerekbe rendezett számtalan
égitestet látnak, ahogyan pályájukat róják a Világmindenségben. tudják, hogy
minél érzékenyebb és messzebbre ható műszereket készítenek, annál több újabb
és újabb égitestet lehet látni. Az átlagember ezután beletörődik a „végtelenség”
szóba, miáltal megfogan benne egy hibás elképzelésből fakadó tévedés.
A világ nem végtelen. A világ az anyagi teremtés, tehát a teremtő műve. Ez
a mű, mint minden mű, teremtője mellett áll, s mint olyan, behatárolt.
Úgynevezett haladó szelleműek gyakran büszkék arra, miszerint felismerték,
hogy isten benne nyugszik az egész teremtésben, minden virágban, minden
kőben, hogy a mozgató természeti erők maga isten, tehát mindaz a kikutatha-
tatlan, ami érzékelhetővé válik ugyan, de lehetetlen valóban felfogni. Egy ál-
landóan ható Őserő, az önmagát örökké újra meg újra megújító erőforrás,
a lénytelen Ősfény. roppant előrehaladottnak vélik magukat abban a tudatban,
hogy istent, mint egy mindig a tökéletesség felé vezető továbbfejlődés egyetlen
célja irányába működő, mindent átható hajtóerőt, mindenütt megtalálják, hogy
vele mindenütt találkoznak.
Ez azonban csak egy bizonyos értelemben helyes. Az egész teremtésben
csupán az Ő Akaratával s így szellemével, az Ő Erejével találkozunk. Ő maga
messze a teremtés felett áll. A teremtés mint az Ő műve, mint az Ő Akaratának
megnyilvánulása, már születésekor a keletkezés és széthullás megváltoztatha-
tatlan törvényeihez lett kötve; ugyanis, amit természettörvényeknek nevezünk,
az isten teremtésben lévő Akarata, amely kihatásában állandóan világokat hoz
létre és szüntet meg. Ez a teremtő Akarat egységes az egész teremtésben, mely-
hez a inomanyagú és a durvaanyagú világ egyetlen egységet alkotva tartozik.
És ez az egész teremtés nemcsak behatárolt, mint minden mű, hanem mulandó
 20. Az utolsó ítélet 97
is! Az őstörvények, tehát az Ősakarat feltétlen és rendíthetetlen egységessége
azt eredményezi, hogy a durvaanyagú Föld legkisebb folyamatában mindig
pontosan az játszódik le, aminek minden történés során végbe kell mennie,
tehát az egész teremtés leghatalmasabb eseményeiben éppúgy, mint ahogyan
magában a teremtés folyamatában is.
Az Ősakarat szilárd formája egyszerű és természetes. ha egyszer már fel-
ismertük, könnyen rátalálunk mindenben. Oly sok folyamat kuszáltsága és
érthetetlensége csupán az emberek különféle akarása által kialakított, többszö-
rösen egymásba fonódó kerülő- és mellékutakban rejlik.
isten műve, a világ, mint teremtés tehát alá van vetve a mindenben válto-
zatlanul megmaradó és tökéletes isteni törvényeknek, azokból keletkezett, s így
behatárolt.
A művész is benne van például alkotásában, feloldódik benne, azonban mint
személy mégis mellette áll. A mű behatárolt és mulandó, ám a művész képes-
sége ezért még nem az. A művész, tehát a mű alkotója, megsemmisítheti művét,
amelyben akarása nyugszik, anélkül hogy ez őt magát érintené. Ennek ellenére
még mindig ugyanaz a művész marad. A művészt felismerjük és megtaláljuk
művében, s megismerhetjük őt, anélkül hogy személyesen látnunk kellett volna.
Előttünk vannak művei, bennük nyugszik akarása és hatással van ránk, elébünk
lép bennük, ő maga azonban mégis távol élhet tőlünk.
Az alkotóerővel bíró művész és műve halovány visszfényét adja a teremtés-
nek a teremtőhöz való viszonyáról.
Örök és vég nélküli, tehát végtelen, csupán a teremtés körforgása a folytonos
keletkezésben, elmúlásban és az ismételt újjáalakulásban.
E történésben teljesedik be minden kinyilatkoztatás és jövendölés. Végül
ebben fog beteljesedni a Föld számára az „utolsó ítélet” is!
Az utolsó, azaz a végső ítélet egyszer minden anyagi égitest számára elérke-
zik, ez azonban nem egyidejűleg történik az egész teremtésben.
Ez egy szükségszerű folyamat a teremtésnek mindenkor azon részében,
amely körforgásában eléri azt a pontot, ahol meg kell kezdődnie felbomlásának,
hogy további útja során ismét újjá tudjon alakulni.
Ez alatt az örök körforgás alatt nem a Föld és más csillagok napjuk körüli
pályája értendő, hanem az a nagy, hatalmasabb körpálya, amit minden nap-
rendszernek be kell járnia, mialatt önmagukban külön még a saját mozgásaikat
is végzik.
Az a pont, ahol minden egyes égitest felbomlásának meg kell kezdődnie,
98 20. Az utolsó ítélet

pontosan meg van határozva, szintén a természetes törvények következetessége

alapján. Egészen pontosan meghatározott az a hely, ahol a szétbomlás folya-
matának ki kell fejlődnie, függetlenül az adott égitest és annak lakóinak álla-
potától. Feltartóztathatatlanul odahajt minden égitestet a körforgás, késedelem
nélkül be fog teljesedni a széthullás órája, amely, mint minden dolog esetén
a teremtésben, a valóságban csupán átalakulást jelent, alkalmat a továbbfejlő-
désre. Ekkor minden ember számára itt a „vagy-vagy” órája. Vagy felemeltetik
a Fényhez, ha a szellemi világ felé törekszik, vagy marad az anyagisághoz lán-
colva, amelyen csüng, ha meggyőződéséből csupán anyagi dolgokat tart érté-
kesnek. ilyen esetben saját akarásának törvényszerű következményeként nem
tud felemelkedni az anyagiságból, s azután az út utolsó szakaszán azzal együtt
a felbomlásba lesz vonzva. Ez pedig a szellemi halál! Egyenértékű az Élet Köny-
véből való kitöröltetéssel. Ezt az önmagában teljesen természetes folyamatot
az örök kárhozatnak is nevezik, mert a szétbomlásba ekképpen bevonzott em-
bernek „személyes mivoltában meg kell szűnnie”, szétporlad és összekeveredik
az ősmagokkal, melyeket a szétbomlás után is szellemi erőkkel táplál. Aztán
már soha nem válhat „személyiséggé”. A legrettenetesebb dolog, ami az embert
érheti. Annyit ér, mint az „elvetett kő”, amelyet szellemi építkezésre nem lehet
felhasználni, és ezért szét kell zúzni.
Ez a szellemnek az anyagtól való, szintén teljesen természetes folyamatok
és törvények alapján végbemenő elválasztása az úgynevezett „utolsó ítélet”,
amely hatalmas átalakulásokkal és változásokkal jár.
hogy ez a felbomlás nem egyetlen földi napon megy végbe, az bizonyára
mindenki számára könnyen érthető; a világesemények menetében ugyanis ezer
év annyi, mint egy nap.
Azonban e korszak kezdetének kellős közepén vagyunk. A Föld most érke-
zik ahhoz a ponthoz, ahol letér eddigi pályájáról, aminek durvaanyagúlag is
nagyon érzékelhetővé kell válnia. Ekkor majd élesebb lesz a szétválasztódás va-
lamennyi ember között, ami az utóbbi időben már elő lett készítve, eddig azon-
ban csupán „véleményekben és meggyőződésekben” nyilvánult meg.
Ezért drága a földi lét minden órája, drágább, mint valaha. Aki komolyan
keres és tanulni akar, az minden erejét összeszedve tépje ki magát az alacsony
gondolatokból, amelyeknek a földi világhoz kell láncolniuk. Különben az a ve-
szély fenyegeti, hogy megragad az anyagiságban, és azzal együtt a teljes felbom-
lásba lesz ragadtatva. A Fény felé törekvők azonban fokozatosan le lesznek
oldozva az anyagiságról, és végül felemeltetnek minden szellemi hazájába.
 20. Az utolsó ítélet 99
Ekkor végérvényesen megtörténik a kettészakadás a Fény és a sötétség kö-
zött, és beteljesedik az ítélet.
„A világ”, tehát az egész teremtés, nem pusztul el közben, hanem az égitestek
csak azután lesznek a felbomlási folyamatba vonzva, amikor pályájuk eléri azt
a pontot, ahol a felbomlásnak, és ezáltal az előzetes szétválasztódásnak is meg
kell kezdődnie. Ennek a kezdete a föld számára már működik, nemsokára min-
den óriási léptekkel fog majd előre gördülni.
Mindez az isteni törvények természetszerű kihatása révén valósul meg, me-
lyek a teremtés őskezdete óta benne nyugodtak a teremtésben, melyek magát
a teremtést eredményezték, s ma és a jövőben is rendületlenül a teremtő aka-
ratát hordozzák. Örök körforgásban ez egy állandó teremtés, vetés, érés, aratás
és széthullás, hogy a kapcsolódás váltakozásában frissen megerősödve ismét
más formákat öltsenek, melyek egy következő körforgás felé igyekeznek.
Az ember a teremtés eme körforgását mint egy óriástölcsért vagy egy óri-
ásbarlangot képzelheti el, melyből feltartóztathatatlan áradatban folyamatosan
ősmag tör fel, amely körző mozgásokban új kapcsolódásra és fejlődésre törek-
szik. Pontosan úgy, ahogyan a tudomány már ismeri és helyesen fel is vázolta.
sűrű ködök alakulnak ki súrlódás és egymásba kapcsolódás által, ezekből pedig
égitestek, melyek rendíthetetlen törvények szerint biztos következetességgel
naprendszerekké csoportosulnak, míg önmagukban körző mozgást folytatnak,
együttesen a nagy körforgást kell követniük, amely az örök körforgás. Ahogyan
a földi szem számára látható történésben a magból a fejlődés, a kialakulás, az
érés és az aratás vagy a pusztulás következik, ami a további fejlődés érdekében
átalakulást, szétbomlást von maga után a növényi, állati és emberi testek esetén,
pontosan úgy van ez a hatalmas világtörténésben is. A durvaanyagúlag látható
égitestek, melyeket egy sokkal nagyobb inomanyagú, tehát földi szemmel nem
látható környezet vesz körül, örök keringésükben ugyanennek a történésnek
vannak alávetve, mert ugyanazok a törvények működnek bennük.
Az ősmag létezését még maga a legfanatikusabb kétkedő sem képes leta-
gadni, jóllehet földi szemmel nem lehet megpillantani, mert más anyagú, „túl-
világi”. nevezzük nyugodtan ismét inomanyagúnak.
Azt sem nehéz megérteni, hogy a belőle elsőként kialakuló világ természet-
szerűen éppúgy inomanyagú, és földi szemmel nem ismerhető meg. Majd csak
az ebből később létrejövő további legdurvább lecsapódás alakítja ki fokozatosan,
a inomanyagú világtól függően, a durvaanyagú világot annak durvaanyagú
testeivel, s majd csak ezt lehet legkisebb megnyilvánulásaitól kezdve földi
100 20. Az utolsó ítélet

szemmel és minden további durvaanyagú segédeszközzel megigyelni. legye-

nek ezek molekulák, elektronok vagy bármi más, mindig csak a inomanyagú
világ legdurvább lecsapódásához fognak tartozni, melynek már jóval azelőtt
megvoltak a kész formái és a saját élete.
nincs ez másképpen a voltaképpeni ember burkaival sem annak szellemi
jellegében, akire még visszatérek. A különböző jellegű világokon át vezető ván-
dorlásai során köpenyének, köntösének, burkának, testének vagy eszközének,
mindegy ki hogyan akarja nevezni a burkot, mindig azzal a mindenkori kör-
nyezettel megegyező jellegű anyagból kell lennie, amelybe belép, hogy azt vé-
delemként és szükséges segédeszközként használja, ha azt akarja, hogy abban
lehetősége legyen közvetlenül és hatékonyan tevékenykedni. Mivel a durva-
anyagú világ függ a inomanyagú világtól, ebből az is következik, hogy a dur-
vaanyagú világban lejátszódó minden történés visszahat a inomanyagú világra.
Ez a hatalmas inomanyagú környezet szintén az ősmagból lett teremtve,
a durvaanyagú világgal együtt végzi az örök körforgást, s végül vele együtt hajtja
majd a már említett óriástölcsér túloldalába a szívóerő, ahol végbemegy a szét-
bomlás, hogy a másik oldalon ősmagként kilökődve újabb körforgásba kezd-
hessen. Mint a szív működése és a vérkeringés, olyan a tölcsér is, mintha az
anyagi teremtés szíve volna. A szétbomlás folyamata tehát az egész teremtést
érinti, a inomanyagú részt is, mivel minden anyagi újra ősmagban oldódik fel,
hogy újjáalakuljon. Közben sehol sem fedezhető fel önkény, hanem minden az
őstörvények magától értetődő következetességéből fejlődik ki, amelyek más
utat nem engednek meg. A hatalmas körforgás egy meghatározott pontján ezért
minden teremtett dolog számára, legyen az durva- vagy inomanyagú, elérkezik
az a pillanat, amikor a szétbomlási folyamat a teremtett dologból kiindulva ön-
állóan előkészül és végül elő is tör.
Ez a inomanyagú világ tehát a földileg eltávozottak átmeneti tartózkodási
helye, az úgynevezett túlvilág. szorosan kapcsolódik a durvaanyagú világhoz,
amely hozzá tartozik, egy vele. A leoldódás pillanatában az ember inomanyagú
testével, melyet durvaanyagú testével együtt hordoz, a durvaanyagú világnak
eme inomanyagú testtel azonos jellegű inomanyagú környezetébe lép, miköz-
ben a durvaanyagú testet a durvaanyagú világban hagyja. Ez a inomanyagú
világ tehát, a túlvilág, a teremtés részeként az állandó fejlődés és szétbomlás
ugyanazon törvényei alá van vetve. A széthullás kezdetével tehát ugyancsak
teljesen természetes módon megtörténik a szelleminek az anyagitól való elvá-
lasztása. A szellemi embernek, a voltaképpeni „én”-nek, mindenkori szellemi
 20. Az utolsó ítélet 101
állapota szerint úgy a durvaanyagú, mint ahogyan a inomanyagú világban is,
vagy felfelé kell haladnia, vagy az anyagisághoz láncolva kell maradnia. Az igaz-
ság és a Fény utáni komoly vágyódás az ezzel járó megváltozás során minden
embert szellemileg tisztábbá és ezáltal fényesebbé fog tenni, olyannyira, hogy
ennek az állapotnak természetszerűen egyre jobban le kell oldoznia az embert
a sűrű anyagiságról, s tisztaságának és könnyűségének megfelelően a magasba
kell lendítenie. de a csupán az anyagi világban hívő ember meggyőződése által
saját magát köti az anyagi világhoz, és marad hozzáláncolva, s ezért nem emel-
kedhet felfelé. Minden egyes ember saját akaratából hozott döntése által törté-
nik meg ezért a szétválasztódás a Fény felé törekvők és a sötétséghez kötődők
között, a fennálló szellemi nehézségi erő természetes törvényei alapján.
Ez a különválasztás a végső ítélet!
Ebből tehát kitűnik, hogy az úgynevezett túlvilág tisztulási folyamatában
a földileg eltávozottak fejlődési lehetőségének is van egyszer egy valódi vége.
Egy utolsó döntés! Az emberek mindkét világban vagy olyannyira megneme-
sedtek, hogy felemeltethetnek a Fény régióiba, vagy saját akarásuk szerint
kötve maradnak alacsony természetükben, s ezáltal végül az „örök kárhozatba”
taszíttatnak, vagyis a szétbomlás felé ragadtatnak az anyagisággal együtt, amely-
től nem tudnak megszabadulni, ők maguk is fájdalmasan elszenvedik a szét-
bomlást, s ezáltal megszűnnek személyes mivoltukban létezni. szétszóródnak,
szétporladnak, mint a pelyva a szélben, és ezzel töröltetnek az Élet Aranyköny-
véből!
Ez az úgynevezett utolsó ítélet, vagyis a végső ítélet, tehát ugyancsak egy
olyan folyamat, amely a teremtést hordozó törvények kihatásában teljesen
természetes módon megy végbe, úgy, hogy az másként nem is történhetne.
Az ember itt is mindig csupán annak a gyümölcseit kapja, amit ő maga akart,
amit tehát meggyőződése által előidézett.
Az a tudás, hogy minden, ami a teremtésben végbemegy, a legszigorúbb
következetességgel önműködően fejti ki hatását, hogy a vezérfonalat az em-
berek sorsa számára mindig csupán maguk az emberek szolgáltatják kí-
vánságaik és akarásuk által, hogy a teremtő nem lép ügyelve közbe, hogy
jutalmazzon vagy büntessen, nem csökkenti a teremtő nagyságát, hanem csu-
pán arra adhat okot, hogy őt még sokkal magasztosabbnak gondoljuk.
A nagyság művének tökéletességében rejlik, s ez arra kényszerít, hogy a legtisz-
teletteljesebb pillantással tekintsünk fel rá, mivel a legnagyobb szeretetnek
és a legmegvesztegethetetlenebb igazságosságnak kell különbség nélkül úgy
102 20. Az utolsó ítélet

a leghatalmasabb, miként a legkisebb történésben nyugodnia. nagy az ember

is, emberként a teremtésbe állítva, mint saját sorsának az ura! Akarata által
képes kiemelkedni a műből, s közben hozzájárulni annak magasabb kibonta-
koztatásához; vagy pedig képes arra, hogy lehúzza és úgy belegabalyítsa magát,
hogy többé nem szabadul ki belőle, és vele együtt a felbomlás felé fog tartani,
legyen ez akár a durvaanyagú, akár a inomanyagú világban. Ezért küzdjetek,
hogy megszabaduljatok az alacsonyrendű érzelmek minden kötelékétől; hiszen
itt a legfőbb ideje! Közeleg az óra, amikor lejár az erre kiszabott határidő!
Ébresszétek fel magatokban a tiszta, az igaz, a nemes iránti vágyat! —
Messze a teremtés örök körforgása felett középen, akár egy korona, az
„Azúrkék-sziget” lebeg, az üdvözültek, a megtisztult szellemek mezeje, akiknek
már a Fény régióiban szabad időzniük! Ez a sziget el van választva a világtól.
nem is végzi ezért azzal együtt a körforgást, hanem magassága ellenére a kifelé
áradó szellemi erők támaszát és középpontját alkotja a keringő teremtés felett.
Ez az a sziget, amelynek magaslatán az arany utcák sokat dicsőített városa,
a mennyei Jeruzsálem nyugszik. itt semmi sincs többé a változásnak alávetve.
semmilyen utolsó ítélettől nem kell többé tartani. Akik ott tartózkodhatnak,
„otthon” vannak. de ezen azúrkék sziget legutolsó, legmagasabb pontján –
a hívatlanok léptei számára megközelíthetetlenül – áll a... Grál-vár, amelyet
a költészet oly sokszor megjelenített!
Mondáktól övezve, számtalanok vágyaként, áll ott a vár a legnagyobb di-
csőség fényében, és a Mindenható tiszta szeretetének szimbólumát, a szent
edényt rejti, a Grált!
Őrzőknek a szellemek legtisztábbjai rendeltettek, akik legközelebb állnak
a Magasságos trónjához. Ők az isteni szeretet hordozói annak legtisztább for-
májában, amely lényegesen másként néz ki, mint ahogyan azt az emberek a Föl-
dön gondolják, annak ellenére, hogy e szeretetet minden nap, a nap minden
órájában megélik. Ez a vár kaput képez a Magasságos trónjának lépcsőihez.
senki nem juthat a trón lépcsőihez, aki nem ment át a Grál-váron. szigorú az
aranykapu őrsége, marcona és kérlelhetetlen, annak érdekében, hogy fennma-
radjon a Grál tisztasága, hogy áldás áradhassék belőle minden kereső számára.
Kinyilatkoztatások révén sok lépcsőfokon át érkezett a vár híre az azúrkék
szigettől a inomanyagú világon át vezető hosszú úton, amíg végül néhány költő
elmélyült ihletettségében utat nem tört a durvaanyagú földi emberekhez is.
Fokról fokra egyre lejjebb adták, miközben az igazság akaratlanul is különböző
ferdítéseket szenvedett el, úgyhogy a végső ábrázolás csupán egy többszörösen
 20. Az utolsó ítélet 103
elhomályosított tükörkép lehetett, ami sok tévedés alapjává vált.
ha a hatalmas teremtés valamely részéből szörnyű szorongatottság köze-
pette fájdalom és heves könyörgés emelkedik fel a teremtőhöz, akkor kikülde-
tik az edény egy szolgálója, hogy e szeretet egyik hordozójaként segítőn
avatkozzék a szellemi ínségbe. Ami csupán mondaként és legendaként lebeg
a teremtés művében, élő valóságként lép be ekkor a teremtésbe! ilyen külde-
tések azonban nem történnek gyakran. Minden alkalommal mélyreható vál-
tozások, hatalmas átalakulások kísérik őket. Az egyes üzenetek között sokszor
egész évezredek vannak. Az ekképpen kiküldöttek Fényt és igazságot hoznak
a tévelygőknek, békét a kétségbeesetteknek, s üzenetükkel kezüket nyújtják
minden keresőnek, összegyűjtik az összes hívőt, hogy megújult bátorságot és
új erőt adjanak nekik, és minden sötétségen át fel, a Fényhez vezessék őket.
Csupán azokhoz jönnek el, akik a Fényből érkező segítségre vágynak, nem
pedig a gúnyolódó és a magukat igaznak képzelő emberekhez. A Grál egy ilyen
követének a legközelebbi eljövetele legyen minden kereső számára annak a jele,
hogy szerfelett törekedjen a jóra és a nemesre; ez a jel az elkerülhetetlen ítéletre
emlékeztet, aminek egyszer mint az utolsó ítéletnek el kell jönnie. boldog az,
aki már nem marad tovább a korlátozott ész által az anyaghoz láncolva, és ezért
felemeltethetik a Fényhez!

————
 A harc

K
ét világnézet éles szembenállásáról eddig még nem lehetett beszélni.
A harc tehát egy rosszul megválasztott kifejezés az észemberek és az
igazság komoly keresői közötti voltaképpeni történésre. Minden, ami
ez idáig történt, az észemberek egyoldalú támadásaiból állott, melyeknek min-
den nyugodt megigyelő számára feltűnően alaptalannak és gyakran nevetsé-
gesnek kell tűnniük. Mindazokra, akik tisztán szellemileg igyekeznek maga-
sabbra fejlődni, gúnyolódás, ellenségeskedés, sőt a legkomolyabb természetű
üldöztetés vár, még akkor is, ha megőrzik csendes visszafogottságukat. Mindig
akadnak néhányan, akik az ilyen felfelé törekvőket megpróbálják gúnnyal
vagy erőszakkal hátráltatni vagy visszahúzni a tompa, félig öntudatlan szen-
dergésbe vagy a tömegek képmutatásába. Közben sokaknak valódi mártírok-
ká kellett válniuk, mert nem csupán a hatalmas tömeg, hanem vele együtt
a földi hatalom is az észemberek oldalán állt. Amit az ilyen emberek adhatnak,
az világosan benne rejlik már a szóban: „ész”. Vagyis: a felfogóképesség pusztán
földi dolgokra, tehát a voltaképpeni lét legparányibb részére történő leszűkí-
tése.
hogy ez semmi tökéleteset, egyáltalán semmi jót sem hozhat egy olyan em-
beriség számára, amelynek léte főként olyan síkokra terjed ki, melyek elől
maguk az észemberek zárták el magukat, az könnyen érthető. Különösen akkor,
ha közben igyelembe vesszük, hogy éppen egy parányi földi életnek kell az
egész lét számára jelentős fordulóponttá válnia, és mélyreható beavatkozásokat
von maga után az észemberek számára teljesen felfoghatatlan más részekben.
A már amúgy is mélyre süllyedt észemberek felelőssége ezáltal iszonyatosan
megnő, és ez hatalmas nyomásként ahhoz járul majd hozzá, hogy egyre gyor-
sabban és gyorsabban hajtsa őket választásuk célja felé, hogy végre annak gyü-
mölcseit kelljen élvezniük, amit szívóssággal és elbizakodottsággal támogattak.
Észemberek alatt azok értendők, akik feltétel nélkül alávetették magukat
önnön eszüknek. Ezek az emberek különös módon évezredek óta azt hitték,
hogy abszolút joguk van arra, hogy korlátolt meggyőződéseiket törvény és
 21. A harc 105
erőszak által azokra is rákényszeríthetik, akik más meggyőződés szerint akartak
élni. Ez a teljesen logikátlan elbizakodottság ismét csupán az észemberek szűk
felfogóképességében rejlik, amely nem képes magasabbra emelkedni. Éppen
a behatároltság eredményezi számukra a felfogás úgynevezett csúcspontját, mi-
által ilyen felfuvalkodottságnak kell képzeletükben keletkeznie, mert azt hiszik,
hogy valóban a legmagasabb ponton állnak. számukra ez így is van, mivel ez-
után elérkezik a határ, amelyet nem tudnak átlépni.
Azonban az igazságkeresők elleni támadásaik, az oly gyakori érthetetlen
gyűlölködéseik, közelebbről vizsgálva világosan megmutatják a sötétség hátuk
mögött pattogtatott ostorát. ritkán lehet ezen ellenségeskedések közben meg-
találni az őszinte akarás egyetlen vonását is, amely az eljárás gyakran hallatlan
jellegét és módját valamelyest megbocsáthatóvá tehetné. A legtöbb esetben vak
dühöngésről van szó, amely nélkülöz minden valódi logikát. nézzük meg egy-
szer higgadtan a támadásokat. Mily ritkán akad közöttük olyan cikk, melynek
tartalma az arról tett kísérletről tanúskodna, hogy az valóban tárgyilagosan
foglalkozik egy igazságkereső beszédeivel vagy írásaival.
A támadások tartalmatlan silánysága mindig éppen abban válik teljesen fel-
tűnően észrevehetővé, hogy azok sohasem tisztán tárgyilagosak! Mindig az igaz-
ságkereső személyének burkolt vagy nyílt ócsárolásai. Ilyet csak az tesz, aki
tárgyilagosan semmit sem képes felhozni. Az igazság keresője vagy az igazság
elhozója azonban nem saját személyét adja, hanem azt hozza el, amit mond.
A szavakat kell megvizsgálni, nem a személyt! Az, hogy az ember először
mindig a személyt igyekszik felfedni, s utána mérlegeli, hogy hallgathat-e sza-
vaira, az észemberek szokása. Ezeknek az embereknek felfogóképességük szűk
behatároltságában szükségük van ilyen külső támaszra, mert külsőségekbe kell
kapaszkodniuk, nehogy összezavarodjanak. hiszen éppen az általuk emelt üres
építmény az, amely nem elegendő az ember számára, az előrehaladás egyik
nagy akadálya. ha szilárd benső támaszuk volna, akkor egyszerűen tényeket
szegeznének tényekkel szembe, és közben nem törődnének a személyekkel.
Erre azonban nem képesek. szándékosan kerülik is, mert érzik, vagy részben
tudják, hogy egy tisztességes viadalban gyorsan ki lennének ütve a nyeregből.
A gyakran használt ironikus utalás a „laikus prédikátorra” vagy a „laikus ma-
gyarázatra” valami olyannyira nevetséges elbizakodottságról tanúskodik, hogy
minden igaz ember azonnal érzi: „Ez egy pajzs, hogy görcsösen elrejtse az üres-
séget. saját ürességüket egy olcsó cégtábla mögé bújtatják!”
ügyetlen stratégia, amely nem tartható sokáig. A célja az, hogy az olyan
106 21. A harc

igazságkeresőket, akik kényelmetlenekké válhatnak, a többi ember szemében

már eleve egy „alárendelt” szintre állítsák, ha nem teszik őket egyenesen ne-
vetségessé vagy nem sorolják be legalább a „kontár” kategóriába, nehogy ko-
molyan vegyék őket. ilyen eljárással akarják elkerülni, hogy bárki is komolyan
foglalkozzék a szavakkal. Ezen eljárás indítéka azonban nem az afeletti aggo-
dalom, hogy embertársaikat téves tanok tartóztatják fel a benső felemelke-
désben, hanem egy megfoghatatlan félelem, hogy veszítenek befolyásukból,
s ezáltal arra kényszerülnek, hogy maguk is mélyebbre hatoljanak, mint eddig,
és sok olyan dolgot megváltoztassanak, aminek eddig érinthetetlennek kellett
lennie és kényelmes volt.
Éppen ez a gyakori utalás a „laikusokra”, ez a különös lenézése azoknak,
akik felerősödött, befolyásolatlanabb intuíciójuk által sokkal közelebb állnak
az igazsághoz, akik az ész merev formái által nem emeltek maguknak falakat,
egy olyan gyengeséget tár fel, melynek veszélyei egyetlen gondolkodó ember
igyelmét sem kerülhetik el. Aki ilyen nézetek híve, az eleve kizárt, hogy pártat-
lan tanító és vezető legyen; ezáltal ugyanis sokkal távolabb áll istentől és az
ő működésétől, mint bárki más. A vallások fejlődésének azok összes tévedésével
és hibájával való ismerete nem viszi közelebb az embereket istenükhöz, miként
a bibliának vagy a különböző vallások más értékes írásainak az észbeli magya-
rázata sem. Az ész térhez és időhöz, tehát a Földhöz van és lesz is kötve, míg az
istenség és ennélfogva istennek és akaratának a felismerése felülemelkedik
téren, időn és minden mulandón, s ezért a szűken behatárolt ész által sohasem
lehet felfogni. Ezen egyszerű oknál fogva az ész nem is hivatott arra, hogy örök
értékekről magyarázatot adjon. hiszen önmagának mondana ellent. s aki ezért
ezekben a dolgokban egyetemi végzettségre hivatkozik, aki le akarja nézni a be-
folyásolatlan embereket, az ezáltal saját maga nyilvánítja ki alkalmatlanságát
és korlátoltságát. Gondolkodó emberek azonnal ki fogják érezni az egyoldalú-
ságot, és óvatosak lesznek azzal szemben, aki ily módon int óvatosságra!
Csupán elhivatottak lehetnek igaz tanítók. Az elhivatottak olyanok, akik
magukban hordozzák a képességet. Ezek a képességek azonban nem egyetemi
képzettséget követelnek, hanem egy kiinomultabb intuitív érzület rezgéseit,
amely képes tér és idő fölé, tehát a földi ész felfogásának határán túlra emel-
kedni.
Ezenkívül minden bensőleg szabad ember mindig aszerint fog értékelni egy
dolgot vagy egy tant, hogy az mit közvetít, s nem aszerint, hogy ki közvetíti.
Az utóbbi egy olyan szegénységi bizonyítvány a vizsgálódó részéről, hogy az
 21. A harc 107
nagyobb már nem is lehetne. Az arany az arany, akár egy herceg tartja a kezé-
ben, akár egy koldus.
Az ember azonban ezt a cáfolhatatlan tényt igyekszik éppen a szellemi em-
ber legértékesebb dolgaiban konokul igyelmen kívül hagyni és megváltoztatni.
Magától értetődő, hogy éppoly kevés sikerrel, mint az arany esetében. Azok
ugyanis, akik valóban komolyan keresnek, nem hagyják magukat efféle eltere-
lések által befolyásolni abban, hogy a dolgot maguk vizsgálják. Azok azonban,
akik ilyen dolgok által hagyják magukat befolyásolni, még nem érettek az igaz-
ság befogadására, nem nekik való.
Ám nincs messze az óra, amelyben immár meg kell kezdődnie egy harcnak,
amely eddig elmaradt. Megszűnik az egyoldalúság, éles szembehelyezkedés kö-
vetkezik, amely szétrombol minden hamis elbizakodottságot.

————
 Gondolati formák

ü
ljetek be valamelyik kávéházba vagy sörözőbe, és igyeljétek magatok
körül a foglalt asztalokat. hallgassátok a beszélgetéseket. hallgassá-
tok, mit mondanak egymásnak az emberek. Menjetek el családokhoz,
igyeljétek meg legszűkebb környezeteteket a nyugalom óráiban, amikor már
nem sürget a munka.
Meg fogtok döbbenni mindannak az ürességnek a hallatán, amiről az em-
berek akkor társalognak, amikor nem beszélhetnek szokásos foglalkozásukról.
Egészen az undorig fokozódó érzés fog benneteket hatalmába keríteni, ha ko-
molyan foglalkoztok a szigorú megigyeléssel, és észreveszitek a gondolatok
ürességét, érdeklődési körük nyomasztóan szűk mivoltát, valamint az ijesztő
felületességet. Az a néhány kivétel, akikkel közben találkoztok, akiknek szavait
a mindennapok pihenő óráiban a szellemi tökéletesedés iránti vágy itatja át,
olyanoknak fognak tűnni számotokra, mint magányos idegenek egy vásári so-
kadalomban.
Éppen az úgynevezett pihenés óráiban tudjátok az ember tényleges bensőjét
legkönnyebben felismerni, miután azzal, hogy félreteszi szokásos foglalkozás-
beli tevékenységét, és elhagyja tudása speciális területét, megszűnik külső tá-
masza. Ami ezután marad, az a voltaképpeni ember. nézzétek, és kívülállóként
igyeljétek szavait. nagyon gyorsan abbahagyjátok a megigyelést, mert elvi-
selhetetlenné válik. Mélységes szomorúság telepszik rátok, amikor felismeritek,
hogy milyen sok ember alig különbözik az állatoktól. nem egészen annyira
tompa, értelme magasabb szintű, fő vonásaiban azonban ugyanolyan. Mintha
szemellenzőt hordanának, úgy járnak az életben, egyoldalúan mindig csak
a pusztán anyagit látják maguk előtt. Az evéssel, ivással, több-kevesebb földi
érték felhalmozásával törődnek, testi élvezetekre törekszenek, és időpocséko-
lásnak tartják olyan dolgokról elgondolkodni, amiket nem láthatnak, mert sze-
rintük ezt az időt „üdülésre” sokkal jobban fel lehet használni.
Ezek az emberek nem képesek és nem is fogják megérteni, hogy a földi élet
minden élvezetével és örömével csak akkor nyeri el igazi tartalmát, ha az ember
 22. Gondolati formák 109
valamelyest jártas lesz az ahhoz tartozó inomanyagú világban, megismeri
a kölcsönhatásokat, melyek azzal a világgal kötnek össze bennünket, és így nem
fogja többé azt érezni, hogy véletleneknek van kiszolgáltatva. tévedésük miatt,
hogy ha valóban létezik inomanyagú világ, akkor nekik abból csupán kelle-
metlenségeik származhatnak, vagy valami borzasztó dolog érheti őket, amint
elkezdenek vele foglalkozni, elutasítják a inomanyagú világot.
távol áll tőlük a gondolat, hogy az egész földi lét csak akkor nyeri el tényle-
ges értékét, ha az ember felfelé törekszik, s hogy így minden földi örömön vagy
élvezeten a leggyönyörűbb életmelegség lüktet át. Ezek az örömök tehát nem
lesznek úgymond félretolva, hanem a tisztább és magasztosabb dolgok iránt
vágyakozó és komolyan kereső embereknek legszebb kölcsönhatásként az élet
lángoló igenlése jut osztályrészül, melyből gyakran a minden létező és kínál-
kozó dologért való ujjongó lelkesedés csendül ki.
balgák, akik ezt igyelmen kívül hagyják! Gyávák, akiktől a bátran előretörő
ember pompás örömei mindig meg lesznek tagadva.
Örvendezzetek hát, hogy egészen a távoli, látszólag végtelenbe nyúló me-
zőkig minden él körülöttetek! semmi sem halott, semmi sem üres, még ha
annak látszik is. És minden a kölcsönhatás törvényében működik és szövődik,
amelynek közepén ti, mint emberek álltok, hogy kiindulópontokként és vég-
célokként újjáalakítsátok és vezessétek a szálakat. hatalmas uralkodók vagytok,
akik mindegyike saját birodalmát építi, hogy az a magasba emelje vagy maga
alá temesse. Ébredjetek fel! Éljetek a hatalommal, mely nektek adatott, a hatal-
mas történés teljes ismeretével, hogy ostobaságból, makacsságból vagy lusta-
ságból ne csak ártó torzszülötteket hozzatok létre, melyek túlburjánozzák az
egészségeset, a jót, magát a létrehozót pedig megingatják, és végül bukásba vi-
szik.
Már az ember legközelebbi inomanyagú környezete is nagyban hozzá tud
járulni ahhoz, hogy őt felemelje vagy lenyomja. A gondolati formák különös
világa ez, melynek elevensége az egész teremtés óriási fogaskerékrendszerének
csupán egy kis részét alkotja. szálai azonban átnyúlnak a durvaanyagú világba,
miként tovább fel, a inomanyagú világba, ám szintúgy lefelé, a sötétség biro-
dalmába is. Miként az erek vagy az idegszálak óriási hálója, egyik szál a másikba
szövődik és fűződik eltéphetetlenül, elválaszthatatlanul! Ezt tartsátok szem
előtt!
Kivételes képességű emberek imitt-amott megpillanthatják egy részét, sokat
azonban csak sejthetnek. Így már sok minden az emberiség tudomására jutott.
110 22. Gondolati formák

Az emberiség megpróbált tovább építeni rá, hogy egy tökéletes képet kapjon.
A hiányosságok és a hibák azonban nem maradtak el. sok kutató ugrásokat
tett a inomanyagú területen, ezért szükségszerűen elveszítették az összefüg-
géseket. Megint mások a fantázia szüleményeivel pótolták a hiányosságokat,
amik ferdítéseket és torzulásokat eredményeztek, melyeknek meg kellett ren-
díteniük az egész építménybe vetett hitet. A következmény jogos gúny lett,
melynek az úgynevezett szellemi kutatók logikátlanságára támaszkodva győ-
zedelmeskednie kellett.
ha már egyszer beszélni kell róla, akkor először is egy zsinórt kell a teremtés
művén átvonuló egész történésen keresztülhúzni, melybe a szemlélődő meg
tud kapaszkodni, s amelyen képes felfelé mászni. sok, számára érthetetlen fo-
lyamat találja meg kiindulási pontját már közeli környezetében. A gondolati
formák világába vetett egyetlen pillantásnak is megannyi mindent meg kellene
vele értetnie, ami korábban megmagyarázhatatlannak tűnt. A gyakorló igaz-
ságszolgáltatás is jó néhány eset megítélésekor teljesen másvalakit jelölne meg
tényleges tettesként, mintsem azt, akit vádol, és elsősorban ezeket a személyeket
vonná felelősségre. Ehhez a kulcs az egyénnek a gondolati formák világához
fűződő kapcsolatában található, mely a földi emberiséghez a legközelebb áll.
sokak számára kétségtelenül jótétemény az, hogy szemükön kötést viselnek,
mely nem engedi, hogy többet lássanak, mint amit földi-testi szemük érzékelni
képes. A jelenlegi gondolati formák természete megrémítené őket. bénító ré-
mület lenne úrrá sokakon, akik ma naivan, vagy akár könnyelműen, gátlásta-
lanul csak éldegélnek maguknak. hiszen minden létrehozott gondolat, mint
minden a inomanyagú világban, azonnal olyan alakot ölt, mely a gondolat
tényleges értelmét testesíti meg és fejezi ki.
Az élő teremtőerő, mely átáramlik az embereken, egy kész gondolat zárt
akarata által inomanyagúságot gyűjt össze, majd azt a létrehozóhoz kötve olyan
formába zárja, amely kifejezésre juttatja a gondolatban rejlő akaratot. tehát va-
lami valóságos, eleven dolog kel életre, amely most már a gondolati formák
e világában az azonos jellegűek vonzásának törvénye révén magához vonzza
a vele azonos jellegűt, vagy őt fogja az vonzani, mindenkor a gondolat saját
ereje szerint. Amennyire az ember átérez egy gondolatot annak létrehozásának
pillanatában, gyengébben vagy erősebben, annyi életet fog magában hordozni
a gondolatnak megfelelő inomanyagú képződmény is. sűrűn lakott a gondo-
latok e világa. A kölcsönös vonzerő által egész központok alakultak ki, melyek
összegyűjtött erejük révén áramlataikkal befolyásolják az embereket.
 22. Gondolati formák 111
Elsősorban mindig azokat fogják befolyásolni, akik hajlamosak az ilyen jel-
legű áramlatok befogadására, akik tehát hasonló jelleget hordoznak magukban.
Ezáltal az ilyen emberek az áramlatnak megfelelő akaratukban megerősödnek,
és folyton hasonló képződmények létrehozására lesznek ösztönözve, melyek
azonos módon hatva a gondolati formák világába lépnek.
E központok azonban olyan embereket is zaklathatnak és fokozatosan ma-
gukhoz vonzhatnak, akik e sajátosságot nem hordozzák magukban, amennyi-
ben az állandóan új áramlatok által nem sejtett erőre tesznek szert. Csupán
azok vannak védve ellenük, akik nagyobb erősségű, másféle jelleget hordoznak
magukban, ami által lehetetlenné válik a nem hasonlóval való kapcsolat.
Most azonban sajnos a gyűlölet, az irigység, a rosszakarat, a kéjsóvárgás,
a fösvénység és minden más rossz az, melyeknek követőik nagyobb száma által
a legerősebb erőközpontjai vannak a gondolati formák világában. Kevésbé erő-
sek a tisztaság és a szeretet központjai. Ez az oka annak, hogy a rossz félelmetes
gyorsasággal terjeszkedik. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a gondolati formák
ezen erőközpontjai másrészt kapcsolatban állnak a sötétség azonos jellegű szfé-
ráival is. innét aztán egyre erősebb működésre vannak sarkallva, olyannyira,
hogy hatásukat továbbvezetve valóságos pusztítást képesek végezni az emberek
között.
legyen ezért áldott az óra, amikor a tiszta szeretet gondolatai újra nagyobb
teret hódítanak az emberiség körében, hogy olyan azonos jellegű, erős közpon-
tok fejlődjenek ki a gondolati formák világában, amelyek a fényesebb szférákból
kaphatnak erősítést, és ezáltal nem csupán megszilárdítják azt, aki a jóra tö-
rekszik, hanem lassan tisztítóan hatnak a sötétebb lelkületű emberekre is.
Van azonban még egy másik tevékenység is ebben a inomanyagú világban,
amit meg kell igyelni: a gondolati formák létrehozójuk kívánságai által bizo-
nyos személyekhez sodródnak, akikhez képesek hozzátapadni. Amennyiben
ezek a gondolati formák tiszta és nemes jellegűek, úgy előidézik annak a sze-
mélynek a megszépülését, akinek szólnak, megszilárdítják körülötte a tisztaság
védelmét, a benső intuitív érzések hasonlósága esetén pedig még tovább emel-
hetik, és erősíthetik a felemelkedésben. A tisztátalanság gondolatainak azonban
be kell szennyezniük azt a személyt, akinek szólnak, hasonlóan a sárhoz és a pi-
szokhoz, amely beszennyezi a durvaanyagú testet. Amennyiben az így beszeny-
nyezett embernek bensőleg nincs erős kapcsolata a fényáramlatok központ-
jaival, úgy megeshet vele, hogy a hozzátapadt tisztátalan gondolatok idővel
összezavarják ösztönszerű ráérzéseit. Ez azért lehetséges, mert a hozzátapadó
112 22. Gondolati formák

tisztátalan gondolati formák képesek az azonos jellegű gondolatokat magukhoz

vonzani, s ezáltal megerősödve, fokozatosan megmérgezik a körülfogott sze-
mély gondolatait.
A felelősség fő része magától értetődően arra az emberre hull vissza, aki
a tisztátalan gondolatot létrehozta, és kívánsága vagy vágya által kiküldte az
érintett személy felé; hiszen a gondolati formák a létrehozóval is összeköttetés-
ben maradnak, és jellegüknek megfelelően visszahatnak rá.
Ezért kell minden igaz keresőt újra és újra igyelmeztetni: „Vigyázzatok gon-
dolataitok tisztaságára!” Vessétek latba minden erőtöket ennek érdekében. nem
is sejtitek, hogy mit teremtetek így. Valami hatalmas dolog rejlik benne! Úgy
munkálkodhattok, akár a szilaj harcosok. Készíthetitek az utat a Fény számára,
és vele együtt embertársaitok megszabadítására is a gondolati formák világában
lévő mérges mezők kúszónövényeitől.
ha most valaki szeméről le lenne véve a kötés, és bepillanthatna legközelebbi
inomanyagú környezetébe, akkor először rémülten vad összevisszaságot látna,
amely megijeszthetné őt. Azonban csupán addig, amíg fel nem ismerné azt az
erőt, mely benne nyugszik, amellyel, mint egy éles karddal, szabad utat képes
magának vágni. Fáradság nélkül, csupán akarása révén. A gondolati formák
százezerféle változatát látja, a földi szem számára minden lehetséges és gyakran
lehetetlen alakban. Minden egyes forma azonban élesen kidomborodó jellegé-
vel pontosan a gondolat létrehozásakor fellépett tényleges akarást fejezi ki és
kelti életre. Kendőzetlenül, minden mesterséges palástolás nélkül.
Azonban az ezernyi változat ellenére is az ember idővel azonnal felismeri
mindegyik gondolati forma természetét, azaz tudni fogja, hogy eltérő megje-
lenésük ellenére hová tartoznak. Ahogyan az embert az arca révén lehet meg-
különböztetni az állattól, sőt ahogyan a különböző emberi fajokat is az arc
bizonyos ismertetőjegyeiről fel lehet ismerni, éppen úgy a gondolati formáknak
is egészen határozott megnyilvánulásaik vannak, melyek világosan utalnak arra,
hogy az adott forma a gyűlölet, az irigység, a kéjsóvárgás vagy valamilyen más
alaposztályba tartozik. Ezen alaposztályok mindegyikének megvan a maga
meghatározott bélyege, mely az egyes gondolati formákba az általuk megtes-
tesített tulajdonság által kerül alapként, mindegy, hogy e formák a teremtő gon-
dolatok által milyen külső alakot öltöttek. Így tehát egy forma legiszonyatosabb
deformációinak leggroteszkebb torzulásai ellenére is rögtön fel lehet ismerni,
hogy az melyik alapjelleghez tartozik. E felismeréssel a látszólag vad összevisz-
szaság is megszűnik összevisszaságnak látszani.
 22. Gondolati formák 113
Az ember látja a teremtés egészén átáramló alaptörvények megingathatatlan
rendjét és szigorát, melyek felmérhetetlen védelmet biztosítanak, és nagy áldást
hoznak, ha az ember ismeri őket, és alkalmazkodik működésükhöz. Aki azon-
ban ellenszegül e törvényeknek, azt természetesen támadások érik, és ha nem
teszik tönkre és nem zúzzák porrá, akkor kemény lecsiszolásban lesz része, ami
fájdalmak és keserű tapasztalatok között addig alakítja őt, amíg be nem illesz-
kedik e törvények áramlatába, és nem jelent többé akadályt. A törvények csak
ezután tudják őt felemelni magukkal.
E gondolati formák nem csupán az emberiségre küldik vissza hatásaikat,
hanem még messzebbre érnek; ugyanis a közelebbi környezet ugyanazon i-
nomanyagú világába tartozik a természeti lények legnagyobb része is. Aki már
egyszer belenyugodott a ténybe, hogy minden él, és ezért minden formákban
jelenik meg, függetlenül attól, hogy földileg látható vagy láthatatlan, annak nem
lesz nehéz elképzelnie, hogy az elemi erők is formát öltenek. Ezekhez tartoznak
a már sokak által látott – régebben többek által, mint most – gnómok, manók,
tündérek, sellők stb., a földi, légi, tűzi és vízi lények. A gondolati formák befo-
lyásolják őket, s ezáltal ismét sok üdvös vagy vészt hozó dolog keletkezik. És
így megy ez tovább. Az egyik összekapcsolódik a másikkal, akár a legnagyobb
tudással elkészített szerkezet fogaskerékrendszere.
Mindezen mechanizmus közepén azonban az ember áll! Felvértezve mind-
azzal, amivel megszabja a szövés jellegét, melynek a teremtés működéséből
kell keletkeznie, és amivel a fogaskerékrendszert különböző irányokba képes
beállítani. legyetek tudatában e mérhetetlen felelősségnek; ugyanis minden
csupán földi környezetetek saját körén belül játszódik le. A teremtő bölcs ren-
delkezése révén semmi sem halad ezen túl, hanem minden hozzátok tér vissza.
Vágyaitokkal, gondolkodásotokkal és akarásotokkal képesek vagytok a Föld
evilági és túlvilági életét megmérgezni, vagy akár tisztítóan hatva a magasba,
a Fény felé emelni. Ezért legyetek sorsotok irányítói, hogy az felfelé vezessen
gondolataitok tisztasága által!

————
 Erkölcsösség

M
intha egy sötét viharfelhő tornyosulna az emberiség felett. A légkör
fülledt. nehézkesen, szorongató nyomás alatt dolgozik az emberek
intuitív képessége. Csupán az idegszálak vannak a legvégsőkig fe-
szítve, melyek a test érzékeire és ösztöneire hatnak. Mesterségesen ingerelve
a helytelen nevelés, a helytelen beállítottság tévedése révén, valamint önámítás
által. A mai ember e tekintetben nem normális, mert beteges, tízszeresére duz-
zasztott szexuális ösztönt hordoz magában, melynek százféle formában és
módon egy olyan kultuszt igyekszik kiépíteni, aminek az egész emberiség pusz-
tulásává kell válnia.
ragályosan, fertőzően, mint a pestis lehelete, úgy hat mindez idővel azokra
is, akik elkeseredetten próbálnak még egy eszményhez ragaszkodni, amely a tu-
datalattijuk rejtett zugaiban lebeg. Jóllehet vágyakozva nyújtják felé kezüket,
ám sóhajtva, reményvesztetten, kétségbeesetten újra és újra le is engedik, ha
tekintetük a környezetükre irányul. nyomasztó tehetetlenség közepette iszo-
nyattal nézik, mily szédítő gyorsasággal válik zavarossá az erkölcsösség és az
erkölcstelenség tiszta meglátása, hogyan vész el az ítélőképesség, és hogyan vál-
tozik meg e fogalmakról az emberek felfogása oly módon, hogy az ember sok
dolgot, ami röviddel azelőtt még undort és megvetést váltott volna ki, nagyon
gyorsan teljesen természetesnek fogad el, és még csak meg sem ütközik rajta.
A pohár azonban hamarosan csordultig telik. Félelmetes ébredésnek kell kö-
vetkeznie!
néha már most is mintha hirtelen riadtan összerezzennének ezek az érzé-
kileg felkorbácsolt tömegek, teljesen gépiesen, öntudatlanul. bizonytalanság
lesz úrrá egy-egy pillanatra megannyi szíven; azonban ébredésre, méltatlan vi-
selkedésük tiszta megérzésére mégsem kerül sor. Erre megkétszerezett buz-
galommal igyekeznek ilyen „gyengeségektől” vagy elavult nézetek „utolsó ko-
loncaitól” megszabadulni, vagy akár túlharsogni őket. haladás kell minden
áron. haladni azonban két irányba lehet. Felfelé vagy lefelé. Ahogyan az ember
választ. s ahogyan a dolgok most állnak, félelmetes gyorsasággal halad minden
 23. Erkölcsösség 115
lefelé. A becsapódásnak szét kell zúznia az ily módon lefelé száguldókat, ha üt
az óra, mert kemény ellenállásba ütköznek majd.
Ebben a fülledt légkörben egyre sűrűbben, vészterhesebben torlódnak a vi-
harfelhők. Már bármelyik pillanatban várható az első villámfény, amely ke-
resztülhasítja és bevilágítja a sötétséget, s amely a legrejtettebb zugot is oly kér-
lelhetetlenséggel és erővel ragyogja be, ami a szabadulást rejti magában mind-
azok számára, akik a Fény és a világosság felé törekszenek, de pusztulást hoz
azoknak, akikben a Fény után semmilyen vágy nem él. Minél több ideje van
e felhőnek arra, hogy sűrűsödve fokozza sötétségét és súlyát, annál vakítóbb és
ijesztőbb lesz a villám is, amit a felhő előidéz. szertefoszlik a lágy, bágyasztó
levegő, amely tunyasága redőiben lopakodó kéjvágyat rejt; mert az első villám-
fényt természetszerűleg egy frissebb, hűvösebb légáramlat fogja követni, amely
új életet hoz. hirtelen a Fény hűvös tisztaságában a rémült emberiség tekintete
előtt fog állni a sötét képzelet minden torzszüleménye, megfosztva álszent ha-
misságától. Akár egy hatalmas mennydörgés robaja, úgy fog hatni a lelkekre
az ébredés, hogy a zavarossá nem vált igazság élő forrásvize zúgva áraszthassa
el az így fellazult talajt. A szabadság hajnala köszönt reánk. szabadulás a már
évezredek óta létező, s most virága teljében burjánzó erkölcstelenség igézete
alól.
nézzetek körül! Figyeljétek meg az olvasmányokat, a táncokat, az öltözkö-
dést! A mai kor sokkal inkább, mint bármikor valaha, mindent megtesz azért,
hogy a két nem közötti összes korlát lerombolásával módszeresen zavarossá
tegye az intuitív képesség tisztaságát, e zavarosságban eltorzítsa, és megtévesztő
álarcokkal fedje el, végül pedig e képesség tisztaságát, ha valamilyen módon
lehetséges, el is fojtsa. Felmerülő aggályaikat hangzatos beszédekkel némítják
el az emberek, melyek azonban szigorúan vizsgálva csupán a belül vibráló nemi
ösztönből erednek, hogy ügyesen vagy ügyetlenül, leplezve vagy leplezetlenül
mindig új tápot adjanak a számtalan alakot öltő vágynak.
A szabad, önálló emberiség nyitányáról beszélnek, a belső megszilárdulás
fejlődéséről, testkultúráról, a meztelenség szépségéről, megnemesedett sportról,
nevelésről, hogy életre keltsék a szólást: „A tisztának minden tiszta!”, röviden:
Az emberi nem felemeléséről mindenféle „prüdéria”*) levetése révén, hogy így
teremtsék meg a nemes, szabad embert, akinek majd a jövőt kell hordoznia!
Jaj annak, aki bármit is szólni merészel ellene! Az ilyen vakmerő emberre nagy
ordítozás közepette rögvest vádakat zúdítanak, melyek hasonlatosak az olyan
*) álszemérem
116 23. Erkölcsösség

kijelentésekhez, hogy csak tisztátalan gondolatok indíthatják arra, hogy valamit

„találjon benne”!
Poshadt vizű, vad örvény ez, amelyből kábító, mérgező levegő árad, ami
a moriummámorhoz hasonlóan érzékcsaló illúziókat kelt, amelybe állandóan
ezrek és ezrek hagyják, hogy belecsússzanak, míg elgyengülve el nem süllyed-
nek benne. A báty húgát igyekszik felvilágosítani, a gyermekek szüleiket. szö-
kőárként borítja el az összes embert, s vad hullámtörés mutatkozik ott, ahol
néhány józan ember mindettől megundorodva még magányosan áll, mint kő-
sziklák a tengerben. Ezekbe az emberekbe kapaszkodnak sokan, akiknek saját
ereje a tombolás közepette már fogytán van. Jó látni őket, a kis csoportokat,
melyek oázisokként állnak a sivatagban. s éppúgy, mint az oázisok, ők is üdí-
tően hatnak, nyugalomra és erőgyűjtésre hívják a vándort, aki fáradságosan át
tudta magát küzdeni a pusztulással fenyegető számumon.
Az, amiről ma megannyi szép köntösbe burkolva haladásként prédikálnak,
nem más, mint a nagy szemérmetlenség leplezett támogatása, az emberben
lévő minden magasztosabb sugallat megmételyezése. A legnagyobb járvány,
ami az emberiséget valaha is érte. És furcsa: mégis úgy fest, mintha sokan csak
arra vártak volna, hogy hihető ürügyet kapjanak önmaguk állati lealacsonyí-
tására, amit számtalan ember nagy örömmel fogad!
Aki azonban ismeri a szellemi törvényeket, melyek a Világmindenségben
működnek, az undorodva fog elfordulni a jelenlegi törekvésektől. Vegyük
csak például a „legártalmatlanabb” szórakozások egyikét: „a közös fürdőzést”.
„A tisztának minden tiszta!” Ez olyan szépen hangzik, hogy az ember e hang-
zatos mondás védelme alatt oly sok mindent meg mer engedni magának. Ám
vegyük csak egyszer szemügyre a legegyszerűbb inomanyagú folyamatokat
egy ilyen fürdőben. tegyük fel, hogy harminc, mindkét nem által képviselt sze-
mély van jelen, s ebből huszonkilenc valóban minden vonatkozásban tiszta. Ez
egy olyan feltevés, amely már eleve teljesen kizárt; mert az ellenkezője volna
helyesebb, sőt még az is csak ritkán. de mégiscsak tételezzük fel. Az egyikben,
a harmincadikban, a látvány hatására tisztátalan gondolatok ébrednek, jóllehet
ennek ellenére külsőleg talán teljesen korrektül viselkedik. Ezek a gondolatok
inomanyagúlag azonnal élő gondolati formákban öltenek testet, a szemlélődés
tárgya után erednek és rátapadnak. Ez beszennyezés, mindegy, hogy sor kerül-
e valamilyen megnyilatkozásra vagy tettlegességre, vagy sem! Az illető sze-
mély, akihez e gondolatok hozzátapadtak, mindenfelé magával fogja hordozni
ezt a szennyezést, ami hasonló, ide-oda bolyongó gondolati formákat képes
 23. Erkölcsösség 117
magához vonzani. Ezáltal e gondolatok sűrűbbé, egyre sűrűbbé válnak körül-
ötte, míg végül képesek zavart kelteni benne és megmérgezni őt, ahogyan egy
élősködő kúszónövény gyakran még a legegészségesebb fát is el tudja pusztítani.
ilyen inomanyagú folyamatok játszódnak le az úgynevezett „ártalmatlan”
közös fürdőzésnél, társasjátékoknál, táncoknál és a többi hasonló dolognál.
Azonban igyelembe kell venni, hogy az ilyen fürdőkbe és szórakozóhe-
lyekre minden esetben éppen azok mennek, akik kifejezetten keresik az alkal-
mat arra, hogy gondolataikat és érzékeiket ilyen látvánnyal még külön is
izgassák! nem nehéz tehát megérteni, mennyi szenny tenyészik így anélkül,
hogy külsőleg, durvaanyagúlag bármit is észre lehetne venni. Éppúgy magától
értetődő, hogy az érzéki gondolati formák ezen állandóan gyarapodó és sűrű-
södő fellegének fokozatosan számtalan olyan emberre kell hatást gyakorolnia,
aki magától nem keres ilyen dolgokat. Eleinte gyengén, majd egyre erősebben
és elevenebben bukkannak fel bennük hasonló gondolatok, amiket környeze-
tükben állandóan táplál az úgynevezett „haladás” megannyi formája, s így egyik
ember a másik után csúszik bele a sűrű, sötét árba, amelyben egyre jobban el-
homályosul a valódi tisztaság és erkölcsösség megértésének képessége, s végül
mindent a legteljesebb sötétség mélységébe ránt.
Mindenekelőtt az ilyen burjánzó kinövések létrehozására szolgáló alkalma-
kat és ösztönző okokat kell megszüntetni! Ezek nem mások, mint melegágyak,
ahová a megfertőzött, erkölcstelen emberi féreg vetheti gondolatait, melyek az-
után burjánozva hirtelen a magasba szöknek, és pusztítóan elárasztják az egész
emberiséget, újabb és újabb táptalajt teremtve, amelyek végül már csak egy un-
dorító burjánokkal teli, óriási mezőt alkotnak, melyekből mérgező lehelet árad,
ami egyúttal a jót is elfojtja.
tépjétek ki magatokat ebből a mámorból, ami egy narkotikumhoz hason-
lóan csupán látszólag növeli az erőt, a valóságban azonban elerőtlenít és pusz-
tulást hoz. természetes, még ha elszomorító is, hogy elsősorban megint éppen
a női nem lép túl minden határt, és öltözködésében gátlástalanul egészen az
utcanő szintjére süllyedt. Ez azonban csupán a inomanyagú folyamatokról
adott magyarázat helyességét bizonyítja. természetéből adódó erősebb intuitív
képessége révén éppen a nő veszi fel elsőként és mélyebben a megfertőzött
inomanyagú gondolati formák világának eme mérgét, teljesen tudattalanul.
A nő e veszélyeknek jobban ki van téve, és ezért is ragadtatja el előbb magát,
s lép túl érthetetlenül gyorsan és feltűnően minden határt. nem ok nélkül
mondják: „ha egy nő rossz útra tér, akkor rosszabb, mint egy féri!” ugyanez
118 23. Erkölcsösség

érvényes mindenben, legyen az akár kegyetlenség, gyűlölet vagy szeretet! A nő

cselekedete mindig az őt körülvevő inomanyagú világ terméke lesz! termé-
szetesen vannak kivételek. nincs is ezért a nő felmentve a felelősség alól; hiszen
képes a rá támadó benyomásokat megigyelni, saját akarását és cselekedetét
pedig akarata szerint irányítani, ha... akarja! hogy a többség sajnos nem ezt
teszi, az a női nem hibája, ami csupán az ilyen dolgokban való abszolút tudat-
lanságnak köszönhető. rossz hatással van azonban a jelenkor számára az, hogy
a nő tulajdonképpen a nép jövőjét is a kezében tartja. Ő hordozza a jövőt, mert
az ő lelkiállapota erőteljesebben hat az utódokra, mint a férié. Micsoda ha-
nyatlást kell eszerint a jövőnek hoznia! Elkerülhetetlenül! Fegyverekkel, pénzzel
vagy felfedezésekkel nem lehet feltartóztatni. Jóindulattal vagy tapasztalt poli-
tikával sem. Mélyrehatóbb eszközöket kell alkalmazni.
Ez az iszonyatos bűn azonban nem csupán a nőt terheli. Ő mindig csak
a népe felett lévő gondolati formák világának hű tükörképe lesz. Erről nem sza-
bad megfeledkezni. Tiszteljétek és becsüljétek nőként a nőt, és ő aszerint fog ala-
kulni, azzá fog válni, amit ti láttok benne, s így virágoztatjátok fel egész népete-
ket! Előbb azonban egy hatalmas átalakulási folyamatnak kell végbemennie
a nők körében. Jelenlegi állapotukat tekintve gyógyulás csak egy alapos műtét
által történhet, egy erőszakos, kérlelhetetlen beavatkozás révén, ami éles ké-
sekkel eltávolít minden burjánzást és a tűzre veti azokat! Különben ezek még
a többi egészséges részt is elpusztítanák.
Feltartóztathatatlanul, gyorsabban, egyre gyorsabban siet a jelenkor e szük-
séges, az egész emberiségen elvégzendő műtét felé, míg végül majd saját maga
idézi elő! Fájdalmas lesz, iszonyatos, de gyógyuláshoz vezet. Majd csak akkor
érkezik el az ideje, hogy erkölcsösségről beszéljünk. Ma még úgy halna el, mint
a pusztába kiáltott szó. ha azonban letelt majd az óra, amelyben a bűnös bá-
belnek el kellett pusztulnia, mert önmagában szétrothadva összeomlott, akkor
igyeljetek a női nemre! Az ő cselekedete és magatartása fogja nektek mindig
megmutatni, hogy milyenek vagytok, mivel inomabb intuitív képességében az
él, amit a gondolati formák kívánnak.
Ez a körülmény annak a bizonyosságát is megadja számunkra, hogy tiszta
gondolkodás és tiszta intuíciók esetén a nőiség fog elsőként felemelkedni ahhoz
az eszményhez, amit nemes embernek nevezünk. Ekkor jött el az erkölcsösség,
tisztaságának teljes ragyogásában!

————
 Őrködj és imádkozz!

M
ily gyakran adják tovább az emberek az isten Fia e mondását jóin-
dulatú tanácsként és igyelmeztetésként, miközben sem az, aki a ta-
nácsot adja, sem az, aki kapja, nem veszi a fáradságot, hogy elgon-
dolkodjék azon, voltaképpen mit is jelentenek e szavak.
Azt, hogy mit jelent imádkozni, minden ember tudja, vagy jobban mondva
azt hiszi, hogy tudja, jóllehet a valóságban nem tudja. Úgy véli, hogy az őrködést
is pontosan érti, ennek ellenére igen messze jár tőle.
Az „Őrködjetek és imádkozzatok” az intuitív képesség élénkségére, tehát
a szellem tevékenységére igyelmeztető intésnek a képi megjelenítése! A valódi
értelemben vett szellem tevékenységére, és nem az agyi tevékenységre szólít
fel; ugyanis az élő emberi szellem kifejezési módja egyes-egyedül az intuitív ér-
zékelés. Semmi másban nem nyilvánul meg az ember szelleme, tehát az ő eredeti
magva, amely voltaképpeni „énjévé” alakult az utóteremtésen át vezető ván-
dorlása során.
„Őrködj és imádkozz” tehát nem jelent mást, mint a földi ember intuitív ké-
pessége inomításának és erősítésének követelményét, ami egyet jelent a szellem
elevenné tételével, mely az ember egyetlen örök értéke, s egyedül ez képes arra,
hogy visszatérjen a Paradicsomba, az Ősteremtésbe, oda, ahonnét származik.
Vissza kell oda térnie, vagy éretten és öntudatra ébredt emberként, vagy újra
öntudatlanná váltan, vagy élő, a Fény akaratában lüktető, a teremtésben hasz-
nossá vált énként, vagy egy széttépett, halott énként, amennyiben a teremtés-
ben használhatatlannak bizonyult.
Az isten Fia „Őrködj és imádkozz” intése ezért egyike a legkomolyabbaknak,
amit a földi embereknek hátrahagyott. ugyanakkor fenyegető igyelmeztetés
is, hogy az ember hasznosan éljen a teremtésben, hogy a teremtésben lévő is-
teni törvények önműködő hatásában ne a kárhozatnak kelljen következnie.
nézzétek a nőt! intuitív képességében olyan kiinomultság rejlik a nőiség
legmagasztosabb értékeként, melyet egyébként egyetlen más teremtmény sem
képes elérni. Ezért kellene azonban ebben a teremtésben kizárólag nemes
120 24. Őrködj és imádkozz!

nőiségről beszélni, mivel a nőiség minden jónak a megvalósításához a legerő-

sebb adottságokat hordozza magában. Ezáltal azonban a nőn nyugszik a leg-
nagyobb felelősség is. Ezért választotta lucifer seregeivel elsődleges célpontnak
a nőt, hogy így az egész teremtést az uralma alá vesse.
És lucifer az utóteremtés nőjében sajnos túlságosan is könnyelmű talajra
lelt. A nő csillogó szemmel rohant elébe, és jellegéből adódóan megmérgezte
az egész utóteremtést azáltal, hogy a tiszta fogalmakat torz tükörképekké ala-
kította, aminek valamennyi emberi szellem körében zavarodottságot kellett
maga után vonnia. A nemes nőiség tiszta virága, mint ezen utóteremtés koro-
nája, a Kísértő befolyásának hatására gyorsan mérgező növénnyé alacsonyította
le magát, mely csillogó színekben pompázik, csábító illatával pedig arra a helyre
vonz mindent, ahol ő maga is tenyészik, a mocsárba, melynek fülledt lágysá-
gában elsüllyednek azok, akiket magához vonzott.
Jaj a nőnek! Mivel minden értékek legmagasztosabbjait mondhatta magáé-
nak, s azokat nem használta helyesen, ezért neki kell az elsőnek lennie, akire
lesújt az isteni igazságosság kardja, amennyiben nem határozza el magát arra,
hogy a szellemi intuíció mozgékonyságával, amely sajátja, mostantól élenjárója
lesz a földi emberiség szükségszerű felemelkedésének a romlott fogalmak té-
ves építményének romjaiból, amelyek csupán lucifer sugallatára keletkeztek.
A földi nő a nemes tisztaság fehér virágai ékszerének elérésére irányuló pél-
damutató igyekezete helyébe a tetszelgést és a hiúságot állította, melyek a té-
vesen kialakított társasági életben találtak rá játszóterükre. A nő pontosan
érezte, hogy közben elveszítette a nőiség valódi ékszerét, és a sötétség kínálta
pótlékhoz nyúlt, amikor megpróbálta áruba bocsátani testi bájait, és szemér-
metlen divatbolonddá vált, s csak még mélyebbre sodródott, magával rántva
a fériakat is, erősítve azok ösztöneit, aminek gátolnia kellett szellemük kibon-
takozását.
Ezzel azonban elültették magukban a csírát, melynek a kölcsönhatás által
most a szükséges ítéletkor mindegyiküket a pusztulásba kell taszítania, akik
ebben vétettek és e teremtés rothadt gyümölcseivé váltak, mert így képtelenné
tették magukat arra, hogy ellenálljanak a közeli süvöltő, tisztító viharoknak.
senki se piszkítsa be a kezét a hiúság és a tetszelgés bálványainak imádóival,
amikor majd meg akarnak benne kapaszkodni, hogy megmeneküljenek az ín-
ségből. hagyjátok, hogy elsüllyedjenek, és lökjétek őket vissza, nincs bennük
érték, amit fel lehetne használni a megígért, új építkezéshez.
nem látják nevetséges és üres mivoltát mindannak, amit tesznek. Kinevetik
 24. Őrködj és imádkozz! 121
és kigúnyolják azon keveseket, akik még megpróbálják megőrizni a valódi
nőiség modorát és tisztaságát, akik nem hagyták magukban elölni a lány és a nő
legszebb ékességét, a gyengéd szeméremérzetet, gúnyolódásuk azonban hama-
rosan fájdalmas kiáltásba fog átcsapni, és elnémul!
Az utóteremtés nője mintha borotvaélen táncolna a magasztos adottságok
miatt, melyeket kapott. immár számot kell adnia arról, hogy ez idáig mihez
kezdett velük. Erre nincs semmiféle mentség! A visszatérés és a visszafordulás
lehetetlen; az idő ugyanis lejárt. Korábban kellett volna erre gondolniuk mind-
annyiuknak, és tudatában lenni annak, hogy az ő véleményük nem helyezked-
het szembe a rendíthetetlen isteni akarattal, amelyben csupán tisztaság nyug-
szik, mely áttetsző, akár a kristály. —
A jövő nője azonban, aki értékeivel meg tudta magát menteni a jelenkori
szodoma és Gomora züllött életének korszakából, és az, aki újjászületik, az
a nőiséget végre oly módon fogja felvirágoztatni, hogy ahhoz minden csupán
a legtisztább tisztelet szent hódolatával közeledhet. Ő lesz az a nő, aki az isteni
akarat szerint él, azaz úgy áll a teremtésben, mint egy ragyogó korona, amivé
válhat és amivé válnia kell, elárasztva mindent azokkal a rezgésekkel, amiket
a fényes magasságokból vesz fel, és amiket homályosítatlanul tovább tud adni
képessége révén, ami a női intuíció inomságában rejlik.
Az isten Fia „Őrködjetek és imádkozzatok” szavai a jövő minden nőjében
testet fognak ölteni, miként már a jelenkor minden nőjében is testet kellene
ölteniük; ugyanis a női intuitív képesség rezgéseiben rejlik az állandó őrködés és
a legszebb ima, mely Istennek tetsző, ha a nő a tisztaságra és a Fény felé törek-
szik!
Az ilyen rezgés a hálatelt öröm átélését eredményezi! És ilyennek kell lennie
az imának! A rezgés azonban egyidejűleg azt is magában rejti, hogy az illető
állandóan résen van, tehát őrködik! A kiinomult érzékenység ilyen rezdülései,
rezgései ugyanis már felfognak és észlelnek minden olyan közeledni próbáló
dolgot, ami közönséges, és minden rossz akarást, még mielőtt az gondolatok-
ban formát ölthetne, és ekkor majd könnyű lesz a nőnek, hogy mindig időben
megvédje magát, hacsak ő maga nem akarja azt másképp.
Azonban e rezgések inomsága ellenére is olyan erő rejlik benne, mely képes
mindent átformálni a teremtésben. nincs semmi, ami ellenállhatna neki; ez az
erő ugyanis Fényt és ezzel életet rejt magában!
lucifer ezt nagyon jól tudta! És ezért is fordult támadásaival és kísértéseivel
leginkább az egész nőiség ellen! tudta, hogy már akkor minden az ölébe hull,
122 24. Őrködj és imádkozz!

ha a nőt megnyeri. Ez pedig sajnos, sajnos sikerült is neki, miként azt ma

mindenki világosan láthatja, aki látni akarja!
A Fény hívása ezért elsősorban ismét a nőnek szól! Fel kellene már ismernie,
hogy jelenleg milyen mély szintre süllyedt. Fel kellene ismernie, ha... hiúsága
engedné. lucifer e kelepcéje azonban bűvkörében tartja az egész nőiséget, oly
szorosan, hogy az többé már nem képes felismerni a Fényt, sőt, már nem is
akarja azt felismerni! nem akarja, mert a mai kor modern nője nem tud elsza-
kadni könnyelmű játszadozásaitól, annak ellenére, hogy bensőjében homályo-
san már érzi, hogy ezzel mit is veszített el. Sőt, egészen pontosan tudja! És hogy
ezt a tudással felérő, igyelmeztető sugallatot elnémítsa, akárha korbáccsal
űznék, elvakultan rohan az újabb nevetségesség felé, hogy férias legyen foglal-
kozásában és egész lényében!
Ahelyett, hogy visszatérne a valódi nőiséghez, az egész teremtés legfensé-
gesebb értékéhez! Ezáltal pedig ahhoz a feladathoz, amit a Fény rendelt szá-
mára!
Ő az, aki a férit így megfosztja minden fennköltségtől, és ezáltal megaka-
dályozza a nemes fériúság felvirágzását.
Ott, ahol a féri nem tud a nőre annak nőiségében felnézni, egyetlen nemzet,
egyetlen nép sem képes felvirágozni!
Csak az igazi, legtisztább nőiség képes egy férit nagy tettekre sarkallni és
felébreszteni! semmi más. És ez a nő hivatása a teremtésben az isteni akarat
szerint! Így emeli fel ugyanis a népeket és az emberiséget, sőt az egész utóte-
remtést; hiszen egyedül őbenne rejlik a gyengéd működés eme magasztos ereje!
Egy olyan hatalom, mely ellenállhatatlan és diadalmaskodó, isteni erő áldása
száll rá ott, ahol a legtisztább akarásban lüktet! semmi sem fogható hozzá; hi-
szen a legtisztább formában hordozza magában a szépséget mindenben, amire
hatást gyakorol, mindenben, ami belőle ered! Ezért kell tevékenységének fris-
sítően, nemesítően, támogatóan és élettel betöltve átjárnia az egész teremtést,
akár az áhított Paradicsom egy fuvallatának!
teremtőtök adományainak eme gyöngyszeme után nyúlt először lucifer
minden ravaszságával és alattomosságával, tudatában annak, hogy ezzel szét-
rombolja támaszotokat és a Fény utáni törekvéseteket! A nőben rejlik ugyanis
az az értékes titok, amely képes kiváltani a teremtésben a gondolatok tisztasá-
gát és fennköltségét, a legnagyobb alkotásra, a legnemesebb cselekedetekre in-
dító szárnyalást... feltéve, hogy ez a nő olyan, amilyennek a teremtő akarta,
amikor elhalmozta őt ezekkel az ajándékokkal.
 24. Őrködj és imádkozz! 123
ti pedig túlságosan is könnyen hagytátok magatokat rászedni! A kísérté-
sekben minden harc nélkül buktatok el. A nő most lucifer készséges rabszol-
gájaként a csodálatos isteni adományok kihatásait az ellenkező irányba vezeti,
és ezzel az egész utóteremtést a sötétségnek rendeli alá! sivár torzképeit lehet
látni mindannak, amit isten valamennyi teremtmény örömére és boldogságára
akart életre kelteni e teremtésben! Jóllehet minden életre kelt, azonban lucifer
befolyása alatt megváltozott és elferdült, tévessé vált! Az utóteremtés nője fel-
vállalta mindehhez a közvetítő szerepet! A tisztaság világos talaján fülledt in-
goványt hozott létre. A sugárzó lelkesedést érzéki mámorral cserélte fel. Most
harcolni akartok, ám a Fény minden követelése ellen! hogy megmaradjatok
a hiú öntetszelgés kábultságában, amely megrészegít benneteket!
Már nincs sok olyan nő, aki a mai időkben még képes arra, hogy elviselje
a tiszta tekintetet. A nagy többségről kiderül, hogy bélpoklos, akik szépsége,
tehát valódi nőisége, máris szétmállott, amit soha többé nem lehet helyreállí-
tani. Oly sok ember fog undorodni saját magától, ha mégis meg lehet menteni,
és évek múltán majd visszagondol mindarra, amit ma szépnek és jónak tart.
Olyan lesz ez, mint az ébredés és a gyógyulás a legsúlyosabb lázálomból!
Ahogyan azonban a női nem képes volt az egész utóteremtést a mélybe rán-
tani, úgy ahhoz is megvan az ereje, hogy azt újra felemelje és támogassa, mivel
a féri ebben követni fogja őt. A tisztulás után hamarosan elérkezik majd az
a korszak, amikor az ember örömmel kiálthatja: nézzétek a nőt, olyan ami-
lyennek lennie kell, nézzétek az igazi nőt nagysága, legnemesebb tisztasága és
ereje teljességében, és őt látva aztán a legtermészetesebb módon és a legszebb
formában élitek át Krisztus szavait: „Őrködjetek és imádkozzatok!”

————
 A házasság

A
házasságok a mennyekben köttetnek! E szavakat gyakran haraggal
és keserűséggel ejtik ki a házaspárok. Azonban e mondatot álszent
módon olyan emberek is idézik, akik az égtől a legmesszebbre tá-
volodtak el. Mindennek az a természetes következménye, hogy az emberek
e mondás hallatán már csak megvonják vállukat, mosolyognak, csúfolódnak
vagy akár gúnyolódnak is.
Mindazon házasságok tükrében, amiket egy ember az évek során szűkebb
vagy tágabb környezetében megismer, ez érthetővé válik. A gúnyolódóknak
igazuk van. Csak jobb lenne, ha nem a mondáson gúnyolódnának, hanem ma-
gukon a házasságokon! Ezek azok, melyek többségének nem csak a csúfolódás
és a gúny, hanem még a megvetés is kijár.
Az olyan házasságok, mint amilyenek ma, és amilyenek már évszázadokkal
ezelőtt is voltak, tönkreteszik a mondás igazságát, s nem engedik, hogy bárki
is higgyen benne. E házasságok, sajnos csak nagyon ritka kivétellel, kimondot-
tan erkölcstelen állapotot jelentenek, aminek nem lehet elég gyorsan véget
vetni, hogy ezreket lehessen megóvni e szégyentől, melybe a mai kor szokásá-
nak megfelelően vakon rohannak bele. Úgy vélik, hogy mindezt nem lehet
másként, mert így szokás. Ehhez még hozzájön az is, hogy éppen a mai korban
minden egészen a szégyentelenségig aszerint van beállítva, hogy zavarossá te-
gyen és elfojtson minden tiszta intuíciót. Egy ember sem gondol arra, hogy
a személyiséget a testi dolgok iránti tisztelettel is azzá tegye, aminek lennie kel-
lene, ami lehetne és aminek kötelessége, hogy legyen.
A testnek ugyanúgy, mint a léleknek, valami értékes, ezért érinthetetlen do-
lognak kell lennie, amit nem tesznek közszemlére, hogy csábítsanak vele. Va-
lami nemes, szentséges! És ezért itt a Földön ebben a vonatkozásban sem lehet
elválasztani a testet a lélektől. Mindkettőt egyidejűleg érinthetetlenként kell
becsülni és óvni, ha az ember azt akarja, hogy valamilyen értéke legyen. Kü-
lönben limlommá válik, amivel az ember beszennyezi magát, ami csak azt ér-
demli, hogy a sarokba dobják, hogy olcsón az első arra járó zsibárusé legyen.
 25. A házasság 125
ha ma ilyen zsibárusok és kupecek serege özönlené el a Földet, akkor ilyen
limlomok nem is sejtett tömkelegére lelnének. Minden lépéssel újabb csoport-
jukra találnának, melyek már várják őket. És ilyen kupecek és zsibárusok tény-
legesen is már csapatostul kószálnak. A sötétség küldöttei és eszközei ők, akik
mohón magukhoz ragadják az olcsó zsákmányt, hogy azt győzedelmesen egyre
mélyebbre vigyék sötét birodalmukba, mígnem egyszer majd minden sötét
dolog összecsap a fejük fölött, és soha többé nem fognak tudni újra visszatalálni
a Fényhez vezető útra. nem csoda hát, hogy mindenki nevet, ha valaki még
komolyan beszél arról, hogy a házasságok a mennyekben köttetnek!
A polgári esküvő nem más, mint józan üzletkötés. Az általa egybekelők nem
úgy tekintenek rá, hogy együtt komolyan hozzálátnak egy műhöz, mely az érin-
tett személyek belső és külső értékét növeli, mely magasztos célok együttes el-
érésére sarkallja őket, és ezáltal önmaguk, az emberiség, miként az egész
teremtés áldására válnak, hanem egyszerű szerződésnek tekintik, mellyel anya-
gilag kölcsönösen biztosítják magukat, hogy a kölcsönös testi kiszolgáltatás
számító latolgatás nélkül történhessen. hol marad a test szentsége, amit mind-
két félnek hoznia kell a házasságba, és ennek során meg is kell tartania? Ezt
egyáltalán nem veszik igyelembe.
A nő eközben olyan megalázó helyzetben van, hogy el kellene fordulnunk
tőle. százból nyolcvan esetben a féri szolgálatába áll, vagy eladja magát neki,
aki nem egy egyenértékű társat keres benne, hanem a szemlélődés tárgyán túl
egy olcsó és készséges házvezetőnőt, aki lakályossá teszi neki az otthont, és aki-
vel közösen, a hamis tisztességesség palástja alatt, vágyainak is zavartalanul hó-
dolhat.
Gyakran a legsemmitmondóbb okok miatt hagyják el iatal lányok a szülői
házat, hogy házasságra lépjenek. Olykor megelégelik a szülői házat, és olyan
tevékenységi kör után vágyódnak, ahol ők maguk rendelkezhetnek. Mások
vonzónak képzelik, hogy iatalasszonyt játszhatnak, vagy abban reménykednek,
hogy mozgalmasabb lesz az életük. talán azt is hiszik, hogy jobb anyagi hely-
zetbe kerülnek. Éppúgy vannak olyan esetek is, amikor iatal lányok dacból
azért lépnek házasságra, hogy ezzel valakit bosszantsanak. Pusztán testi ösz-
tönök is szolgáltatnak indítékot a házasságkötésre. helytelen olvasmányok,
helytelen szórakozás és játszadozás által élesztették fel, majd természetellenes
úton felerősítették őket.
ritkán fordul elő, hogy valódi lelki szeretet indítja a iatal lányokat a földi
élet e legkomolyabb lépésére. A lányok sok szülő hű segédletével állítólag
126 25. A házasság

„túl okosak” ahhoz, hogy csupán a tisztább intuíciók által hagyják magukat ve-
zetni, azonban éppen ezáltal rohannak a boldogtalanságba. Az ilyenek ezért
a felületességért részben már magában a házasságban elnyerik jutalmukat.
Azonban csak részben! A kölcsönhatás keserű átélése, amely az ilyen helytelen
házasságok következménye, sokkal később érkezik; a legrosszabb ilyenkor
ugyanis abban rejlik, hogy könnyelműen elmulasztották az előrelépés lehető-
ségét. Megannyi földi élet veszik így el teljesen a személyes lét voltaképpeni ér-
telme számára. ráadásul még jelentős visszaesést is eredményez, amit
fáradságosan újra be kell hozni.
Mennyire más, ha egy házasság helyes alapokon köttetett, és harmonikusan
alakul! Egymás önként vállalt szolgálatában, örömmel növekednek a házastár-
sak egymás mellett a szellemi nemesedés felé, váll váll mellett, nevetve tekin-
tenek a földi nehézségek elé. A házasság így a boldogságból fakadóan nye-
reséggé válik az egész lét számára. A boldogságban pedig felemelkedés rejlik,
nem csupán az egyének, hanem az egész emberiség számára is! Jaj ezért azok-
nak a szülőknek, akik gyermekeiket rábeszéléssel, fondorlattal vagy kényszerrel
ésszerű okokból helytelen házasságba hajszolják. A felelősség terhe, mely ebben
az esetben messzebbre nyúlik, mint csupán a gyermekükért viselt felelősség,
előbb vagy utóbb oly tartósan fog visszazúdulni rájuk, hogy azt kívánják majd,
bárcsak sohase jutottak volna ilyen „ragyogó gondolatokra”.
Az egyházi esküvőt sokan csupán egy tisztán földi ünnep részének tekintik.
Maguk az egyházak vagy azok képviselői a következő mondást használják:
„Amit isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” Vallási kultuszoknak az
az alapgondolata, hogy a két házasulandó fél az esküvő e szertartása révén isten
által köttetik egybe. „haladó szelleműek” ehelyett azt a nézetet is elfogadják,
hogy a két házasulandó fél így isten előtt köttetik egybe. Az utóbbi értelmezés-
nek még mindig több létjogosultsága van, mint az előbbinek.
E szavak célja azonban nem egy ilyen értelmezés volt! Valami egészen mást
hivatottak mondani. E szavak azon a tényen alapulnak, hogy a házasságok va-
lóban a mennyekben köttetnek.
ha e mondattól eltávolítunk minden téves fogalmat és értelmezést, akkor
azonnal megszűnik minden ok a nevetésre, a csúfolódásra vagy a gúnyolódásra,
és értelme a maga teljes komolyságában és megváltoztathatatlan igazságában
áll majd előttünk. Ennek azonban az a felismerés is a természetes következmé-
nye, hogy a házasságok teljesen másképp értendők és más a céljuk, mint a mai
házasságoknak, tehát hogy a házasságkötésnek csak egészen más feltételek
 25. A házasság 127
mellett, egészen más nézetekkel és meggyőződéssel, és teljesen tiszta szándék-
kal szabad megtörténnie.
A mondat: „A házasságok a mennyekben köttetnek”, elsősorban arra utal,
hogy minden egyes ember már a földi életbe való belépésekor bizonyos tulaj-
donságokat hoz magával, melyek harmonikus fejlődését csupán a hozzájuk illő
tulajdonságokkal rendelkező emberek eredményezhetik. Az ember meghatá-
rozott tulajdonságaihoz illő tulajdonságok azonban nem ugyanazok a tulaj-
donságok, hanem olyanok, melyek kiegészítik azokat, és e kiegészítés által teljes
értékűvé teszik azokat. A teljes értékűségben pedig minden húr egyetlen har-
monikus akkordban szólal meg. ha tehát az egyik felet a másik teljes értékűvé
teszi, akkor ez a másik, kiegészítő fél is éppoly teljes értékűvé válik a másik
által, kettőjük egyesüléséből pedig, tehát együttélésükben és közös tevékeny-
ségükben ez a harmonikus akkord szólal majd meg. Ilyen a házasság, mely
a mennyekben köttetett.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy ember számára a harmonikus házasság
megteremtésére csak egy pontosan meghatározott másik ember alkalmas a Föl-
dön, hanem legtöbbször létezik legalább néhány olyan ember, akik magukban
hordozzák a másik fél kiegészítését. Az embernek tehát nem kell évtizedekig
vándorolnia a Földön, hogy ezt a másik, valóban hozzá illő és őt kiegészítő felet
megtalálja. Mindössze arról van szó, hogy a szükséges komolysággal álljon
hozzá, tartsa nyitva szemét, fülét és szívét, mindenekelőtt pedig tekintsen el
azoktól a követelményektől, amiket eddig előfeltételként támasztottak egy há-
zassággal szemben. Éppen annak nem kell megtörténnie, ami ma érvényes.
A közös munka és a magas célok ugyanolyan elengedhetetlen feltételei egy
egészséges házasságnak, mint az egészséges testnek a mozgás és a friss levegő.
Aki kényelemre és a lehető legnagyobb gondtalanságra számít, és erre próbálja
építeni az együttélést, az végül csak egészségtelent fog aratni, annak minden
mellékjelenségével. Ezért igyekezzetek végre olyan házasságokat kötni, melyek
a mennyekben köttettek. Akkor majd elnyeritek a boldogságot!
Az, hogy a mennyekben köttetett, azt jelenti, hogy a felek a földi életbe való
belépés előtt vagy a belépéskor már egymásnak vannak szánva. Azonban az,
hogy két ember egymásnak van szánva, csupán a magukkal hozott tulajdon-
ságokban rejlik, melyekkel kölcsönösen teljesen kiegészítik egymást. Az ilyen
emberek ezáltal egymásnak vannak rendelve.
Azt, hogy egymásnak vannak rendelve, éppen olyan jól ki lehet fejezni azzal
is, hogy „illenek egymáshoz”, tehát valóban kiegészítik egymást. Ebben rejlik
128 25. A házasság

az egymásnak rendeltség.
„Amit isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.” Már nem kevés bajt
okozott, hogy Krisztus e szavait nem értették meg. Eddig sokan úgy vélték,
hogy a szavak: „amit isten egybekötött” a házasságkötést jelentik. A házasság-
kötésnek a szavak értelméhez sohasem volt semmi köze. Az, amit isten egybe-
kötött, az egy szövetség, melyben teljesítettek azok a feltételek, amiket a teljes
harmónia megkövetel, tehát egy olyan szövetség, mely a mennyekben köttetett.
hogy az ilyen szövetséghez adatik állami és egyházi engedély vagy sem, az mit
sem változtat a dolgon.
természetesen szükséges, hogy az ember az állami rendbe is beilleszkedjék.
ha aztán az ily módon megkötött szövetség esetén az esküvőt megfelelő áhí-
tattal még a mindenkori vallási kultusz szerint is megtartják, akkor teljesen ter-
mészetes, hogy ez a szövetség az érintettek benső beállítottsága révén egy még
sokkal magasabb megszentelésben is részesül, mely valódi és erős szellemi ál-
dást hoz a párra. Ezek után egy ilyen házasság valóban isten által és isten előtt
lett egybekötve, és a mennyekben köttetett.
Ekkor következik a igyelmeztetés: „azt ember szét ne válassza!” Mennyire
leszűkítették azonban e szavak magasztos értelmét is. Pedig az igazság közben
annyira nyilvánvaló! bárhol legyen is az a szövetség, mely a mennyekben köt-
tetett, tehát ahol két ember úgy egészíti ki egymást, hogy egy teljesen harmo-
nikus akkord jön létre, ott egyetlen harmadik személy se próbálja meg szét-
választani a párt. nyilvánuljon ez meg abban, hogy hamis hangot visz a har-
monikus akkordba, lehetetlenné teszi a két ember kapcsolatát, vagy válást idéz
elő, mindegy, egy ilyen kísérlet bűn lenne. Olyan jogtalanság, melynek a köl-
csönhatáskor nehéz súlyként kell az előidézőhöz tapadnia, mivel egyidejűleg
két embert érint, általuk pedig azt az áldást is, mely boldogságuk révén kiter-
jedhetett volna a durva- és a inomanyagú világba. Egyszerű igazság rejlik e sza-
vakban, mely mindenfelé észre véteti magát. A igyelmeztetés csupán olyan
szövetségek védelmét szolgálja, melyek az imént már említett előfeltételek által
a mennyekben köttettek, melyek jóváhagyása a felek magukkal hozott, egymást
kölcsönösen kiegészítő tulajdonságaiban van.
Az ilyenek közé semmilyen harmadik személy se férkőzzön, még a szülők
se! Magának a két érintett embernek sohasem fog eszébe jutni, hogy válást kí-
vánjon. A közös lelki tulajdonságaik révén alapul szolgáló isteni harmónia nem
engedi nekik, hogy ilyen gondolatok merüljenek fel bennük. boldogságuk és
házasságuk tartóssága ezáltal már előre biztosított. ha az egyik házastárs válást
 25. A házasság 129
javasol, akkor ezzel a legjobb bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a szükséges
harmónia nincs meg alapként, a házasság tehát nem is köttethetett a mennyek-
ben. ilyen esetben a házasságot feltétlenül fel kellene bontani; azért, hogy az
ilyen egészségtelen szinten élő mindkét házastárs erkölcsi tudatossága emel-
kedjék. Jelenleg az ilyen helytelen házasságok alkotják a nagy többséget. E visz-
szásság túlnyomórészt az emberiség erkölcsi hanyatlásában, valamint az ész
uralkodó imádatában rejlik.
Annak a szétválasztása azonban, amit isten egybekötött, nem csupán a há-
zasságra vonatkozik, hanem már két olyan lélek házasságot megelőző, egymás-
hoz való közeledésére is, akik egymást kiegészítő tulajdonságaik révén csak
harmóniát képesek kialakítani, akik tehát egymásnak rendeltettek. ha azután
egy ilyen szövetség megköttetik, és egy harmadik személy rágalmazás vagy más
hasonló ismert eszköz által megpróbál a két fél közé férkőzni, akkor ez a szán-
dék már teljes egészében házasságtörés!
A szavak értelme: „Amit isten egybekötött, azt ember szét ne válassza”, oly
egyszerű és világos, hogy nehéz megérteni, erre vonatkozóan hogyan merül-
hetett fel téves felfogás. Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy az ember hely-
telen módon elválasztotta a szellemi világot a földi világtól, miáltal érvényre
tudott jutni a korlátolt észbeli felfogás, ami még sohasem eredményezett valódi
értékeket.
A szellemiségből adattak e szavak, ezért igaz magyarázatuk is csak a szelle-
miségből érkezhet!

————
 A gyermek jogai szüleivel szemben

s
ok gyermek él szüleivel szemben olyan áldatlan tévhitben, mely legna-
gyobb kárára válik. Azt hiszik, hogy szüleik nyakába varrhatják saját földi
létük indítóokát. Gyakran hallani az alábbi megjegyzést: „A szüleimnek
magától értetődően gondoskodniuk kell rólam; hiszen ők hoztak világra. nem
az én hibám, hogy itt vagyok.”
Ennél nagyobb balgaságot már mondani sem lehet. Minden egyes ember
saját kérésére vagy saját hibája miatt van ezen a Földön! A szülők csupán az
inkarnálódás lehetőségét adják, különben semmi egyebet. És minden inkar-
nálódott léleknek hálásnak kell lennie, hogy erre megadatott számára a lehe-
tőség!
A gyermek lelke nem több mint vendég a szüleinél. Már egyedül ebben
a tényben elegendő magyarázat rejlik ahhoz, hogy tudni lehessen, egy gyermek
a valóságban semmilyen jogot sem támaszthat a szülőkkel szemben! nincsenek
szellemi jogai szüleivel szemben! Földi jogai pedig kizárólag a pusztán földi
dolgokból, a társadalmi rendből származnak, amiket az állam azért ír elő, hogy
neki magának semmilyen kötelezettséget ne kelljen átvállalnia.
A gyermek szellemileg teljes értékű személyiség! A földi testen kívül, mely
e durvaanyagú Földön való tevékenykedéshez eszközként szükséges, semmi
mást nem kapott a szülőktől. tehát mindössze egy hajlékot, amit a már azelőtt
is önálló lélek használhat.
Azonban a nemzés által a szülők kötelezettséget vállalnak, hogy az így meg-
teremtett hajlékot ápolják és gondoskodnak róla, míg a lélek, mely ezt a hajlékot
birtokba vette, képes nem lesz annak fenntartását önmaga vállalni. Ennek idő-
pontját magának a testnek a természetes fejlődése mutatja. Ami ezen felül tör-
ténik, az ajándék a szülők részéről.
A gyermekeknek ezért végre-valahára fel kellene már hagyniuk azzal, hogy
a szülőkre hagyatkozzanak, és inkább arra kellene gondolniuk, hogy ők maguk
a lehető leggyorsabban a saját lábukra álljanak. Annak természetesen nincs
jelentősége, hogy a szülői házban tevékenykednek, vagy azon kívül. Ennek
 26. A gyermek jogai szüleivel szemben 131
azonban olyan tevékenységnek kell lennie, melynek nem szabad szórakozásnak
vagy úgynevezett társasági kötelezettségek teljesítésének lennie, hanem egy
meghatározott, valódi és hasznos kötelezettség teljesítésének kell lennie, olyan-
nak, hogy az adott tevékenységet egy másik, külön ezzel a feladattal megbízott
személynek kellene elvégeznie, ha a gyermek ezt a munkát többé már nem végzi
el. Csak így lehet hasznos földi létről beszélni, mely maga után vonja a szellem
érését! ha egy gyermek, mindegy hogy az iú vagy lány, a szülői házban ilyen
jellegű feladatot teljesít, akkor a szülőknek azt a bért kell számára biztosítaniuk,
amit egy idegen embernek kellene izetniük ugyanazért a munkáért. Más sza-
vakkal: a gyermeket ezután kötelezettségének teljesítésében is valóban önálló
embernek kell tekinteni, és úgy is kell kezelni. ha a szeretet, a bizalom és a ba-
rátság erős kötelékei fonódnak a szülők és a gyermek közé, akkor ez annál szebb
mindkét fél számára; hiszen ez így egy szabad akaratból és benső meggyőző-
désből kiinduló kapcsolat, és ezért annál értékesebb! Ekkor igazi, s ez a kap-
csolat a túlvilágon is megmarad, egymás kölcsönös támogatására és örömére.
A családi kényszer és a családi szokások azonban egészségtelenek és megve-
tendőek, mihelyt a gyermek túljutott egy bizonyos korhatáron.
természetesen nem léteznek úgynevezett rokoni jogok sem, melyekre fő-
ként nagynénik, nagybácsik, unokanővérek és unokaivérek támaszkodnak oly
gyakran, és mindenki más, aki még a rokonok sorába próbál tartozni. Éppen
e rokoni jogok olyan megvetendő visszaélések, melyektől egy teljes értékű em-
bernek mindig undorodnia kell.
hagyományból mindez sajnos olyannyira szokássá vált, hogy az ember ál-
talában egyáltalán nem is próbál másként gondolkodni, és csendesen alkal-
mazkodik hozzájuk, még ha közben ellenszenvet is érez. Aki azonban meg meri
tenni egyszer azt a kis lépést, hogy szabadon elgondolkodik rajta, annak a lelke
mélyéből mindez oly nevetségesnek fog tűnni, oly visszataszítónak, hogy fel-
háborodva elfordul az így teremtett jogtalan igényektől.
Az ilyen természetellenes dolgoknak egyszer s mindenkorra véget kell vetni!
Mihelyt felébred egy friss és egészséges emberi faj, az ilyen jellegű visszaéléseket
azután amúgy sem fogják többé eltűrni, mert ellentmondanak minden egész-
séges gondolkodásnak. A természetes élet ily mesterkélt torzításaiból egyébként
sem keletkezhetne sohasem valamilyen valóban nagy dolog, mivel az emberek
közben túlságosan kötöttek maradnak. Ezekben a látszólag mellékes dolgokban
hatalmas kötöttség rejlik. Itt kell a szabadságnak kezdődnie azáltal, hogy az
egyén kitépi magát a méltatlan szokásból! Valódi szabadság csupán a kötelesség
132 26. A gyermek jogai szüleivel szemben

helyes felismerésében rejlik, ami összeköttetésben marad a kötelesség szabad

akaratú teljesítésével! Kizárólag a kötelesség teljesítése ad jogokat! Ez a gyer-
mekekre is vonatkozik, akiknek szintén csak kötelességük leghűségesebb tel-
jesítése révén lehetnek jogaik. —
Azonban minden szülőnek egy sor olyan legszigorúbb kötelezettsége van,
melyek nem függenek össze a gyermekek jogaival.
Minden felnőttnek tudatában kell lennie annak, hogy a nemzéssel tulajdon-
képpen mi is jár együtt. hiszen az ebben tanúsított eddigi könnyelműség,
a meggondolatlanság és a téves nézetek is oly vészes módon megbosszulták
magukat.
tudnotok kell, hogy a hozzátok legközelebb lévő túlvilágon már nagyszámú
lélek áll készen arra várakozva, hogy újra lehetősége legyen inkarnálódni a Föl-
dön. Ezek legtöbbször olyan emberi lelkek, akiket karmafonalak tartanak fogva,
és egy új életben ezek feloldozásának valamilyen lehetőségét keresik.
Mihelyt erre lehetőségük nyílik, olyan helyekre szegődnek, ahol nemzés tör-
tént, hogy ott várakozva nyomon kövessék a majd hajlékul szolgáló új emberi
test érését. E várakozás közben azután inomanyagú szálak szövődnek a iatal
testtől a lélekhez, mely makacsul a leendő anya közvetlen közelében tartózko-
dik, és a lélektől a inomanyagú testhez, majd a test meghatározott érettségénél
ezek a szálak szolgáltatják azt a hidat, amely a túlvilágról az idegen lelket be-
engedi a iatal testbe, amit az azonnal birtokba is vesz. Egy idegen vendég köl-
tözik így be, aki karmája által megannyi bánatot okozhat nevelőinek! Egy
idegen vendég! Micsoda kellemetlen gondolat! Az embernek azonban ezt ál-
landóan szem előtt kellene tartania, és sohasem szabadna megfeledkeznie arról,
hogy a várakozó lelkek közötti választásban ő is részt vehet, hacsak könnyel-
műen el nem vesztegeti az erre rendelkezésre álló időt. Az inkarnáció termé-
szetesen alá van vetve az azonos jellegűek vonzása törvényének. Ehhez azonban
nem feltétlenül szükséges, hogy az egyik nemző fél azonos jellege szolgáljon
pólusként, mert azt néha bármilyen ember szolgáltathatja, aki sokat tartózkodik
a leendő anya közelében. Mennyi bajt el lehet hárítani, ha az ember helyesen
ismeri az egész folyamatot és tudatosan foglalkozik vele. Így azonban csak
könnyelműen eljátszadoznak, a játékot és a táncos helyeket keresik, úgynevezett
partikat adnak, és nem sokat törődnek azzal, hogy ezalatt az idő alatt milyen
fontos dolog van készülőben, hogy később majd erőteljesen beavatkozzék egész
életükbe.
Az embereknek az imában annyi mindent kellene tudatosan irányítaniuk
 26. A gyermek jogai szüleivel szemben 133
e folyamatban, a rosszat meggyengíteniük, a jót megerősíteniük, olyan imával,
melynek állandóan a forró vágy képezi az alapját. Az idegen vendég, aki ezután
gyermekként beköltözik majd hozzájuk ezáltal olyan lenne, hogy szívesen látott
maradna minden tekintetben! Az emberek annyi mindent összehordanak
a születés előtti nevelésről néhány külsőleg megnyilvánuló kihatás megszokot-
tan csak félig vagy helytelen megértése alapján.
de mint az gyakran előfordul, úgy itt is téves a megigyelésekből levont em-
beri következtetés. Egyáltalán nincs semmilyen lehetőség a születés előtti ne-
velésre, a vonzás befolyásolására azonban feltétlen lehetőség van, amennyiben
az a megfelelő időben és a megfelelő komolysággal történik! Ez egy olyan kü-
lönbség, amelynek következményei messzebbre nyúlnak, mint amire valami-
lyen születés előtti nevelés valaha is képes lenne.
Akinek mindez világossá vált, és ennek ellenére még könnyelmű módon,
meggondolatlanul teremt másokkal kapcsolatot, az bizony nem érdemel mást,
mint hogy olyan emberi szellem férkőzzön körébe, aki csak nyugtalanságot,
sőt talán még bajt is hozhat neki.
A nemzés egy szellemileg szabad ember számára nem jelenthet mást, mint
annak a készségének a bizonyítékát, hogy egy idegen emberi szellemet állandó
vendégként a családba fogad, s lehetőséget ad neki arra, hogy a Földön felol-
dozza karmáját és érjen. Csak ott kerüljön sor nemzésre, ahol e célból mindkét
fél részéről megvan a benső vágy. ha a szülőket és a gyermekeket egyszer szem-
ügyre veszitek majd kizárólag e tényekből kiindulva, akkor sok minden magától
meg fog változni. A kölcsönös bánásmód, a nevelés és minden más komolyabb
alapokat nyer, mint amilyen eddig számtalan családban megszokott volt. több
tapintat és több igyelem lesz egymás iránt. Érezhetővé válik majd az önállóság
tudata és a felelősségre való törekvés, mely következményként a nép körében
természetes, társadalmi felemelkedést hoz magával. A gyermekek pedig hama-
rosan elfelejtik majd, hogy olyan jogokra tartsanak igényt, melyek soha nem is
léteztek. —

————
 Az ima

h
a az imáról egyáltalán beszélni kell, akkor magától értetődő, hogy
e szavak csak azoknak szólnak, akik foglalkoznak az imával. Aki nem
érez magában indíttatást az imára, az azt nyugodtan mellőzheti, mert
szavainak vagy gondolatainak semmivé kell foszlaniuk. ha valaki egy imát nem
érez át igazán, akkor annak semmi értéke, és ezért semmi eredménye sincs.
A nagy örömben fellobbant hálaérzet pillanata, miként a szenvedésben átélt
legmélyebb fájdalom érzése is, a legjobb alapot szolgáltatja az olyan imához,
mely eredményre számíthat. ilyen pillanatokban áthatja az embert egy bizonyos
érzés, ami minden másnál erősebb. Ezáltal lehetséges, hogy az ima fő óhaja,
legyen az akár köszönet vagy kérés, tiszta erőt nyerjen.
Az emberek különösen gyakran alkotnak téves képet az ima folyamatáról,
alakulásáról és annak további fejlődéséről. nem minden ima jut el a világok
legmagasztosabb irányítójához. Ellenkezőleg, csak nagyon ritka kivétel, amikor
egy ima valóban képes egészen a trón lépcsőfokaihoz hatolni. Alaptörvényként
ebben az esetben is az azonos jellegek vonzereje játssza a legnagyobb szerepet.
Egy komolyan gondolt, mélyen átérzett ima maga is vonzást kifejtve és az
azonos jellegtől vonzva, olyan jellegű erőközponttal kerül kapcsolatba, amely
az ima fő tartalmát is áthatja. Az erőközpontokat éppúgy lehet szférarészlegek-
nek vagy máshogy is nevezni, alapjában véve azonban mindig ugyanarról lesz
szó. A kölcsönhatás pedig azt eredményezi, ami az ima fő kívánsága volt.
Vagy nyugalmat, erőt, felépülést, vagy az ember bensőjében hirtelen felme-
rülő terveket, nehéz kérdések megoldását vagy egyéb dolgokat. Valami jó
mindig kikerekedik belőle, legyen az csupán az ember saját nyugalmának és
összeszedettségének a megerősödése, amely azután ismét kiúthoz, szabadulás-
hoz vezet.
Az is lehetséges, hogy ezek a kiküldött imák, az azonos jellegű erőközpontok
kölcsönhatása révén felfokozott erővel, inomanyagú utat találnak olyan em-
berekhez, akik általuk indíttatva valamilyen módon segítséget hoznak, és így
előidézik az ima beteljesedését. A inomanyagú élet igyelembe vétele mellett
 27. Az ima 135
mindezen folyamatok könnyen érthetőek. Az igazságosság itt ismét abban rej-
lik, hogy az ima közben mindig az imádkozó benső állapota marad a mérvadó,
mely mindig mélysége, bensőségessége szerint fogja meghatározni az ima ere-
jét, tehát életképességét és hatékonyságát.
A Világmindenség hatalmas inomanyagú történésében az intuíció minden
jellege a maga meghatározott azonos jellegére talál rá, mivel a más jellegűek
nemcsak hogy nem tudnák azt magukhoz vonzani, hanem még el is taszítanák.
Csak akkor jön létre kapcsolat és ezáltal erősítés, ha egy azonos jellegű intuíció
érkezik. Egy olyan ima, mely különböző intuitív érzéseket rejt, melyek tagolt-
ságuk ellenére az imádkozó nagy elmélyülése által mindamellett még bizonyos
erőt hordoznak magukban, tehát egy ilyen ima különböző jellegeket fog ma-
gához vonzani, és a kölcsönhatásban különböző jellegeket fog visszahozni.
hogy azután a kölcsönhatásban benne rejlik-e majd a teljesítés, az teljesen
az egyes részek jellegétől függ, melyek egymást támogatva vagy akadályozva
is kihathatnak. Azonban minden esetben jobb, ha az ember egy ima alkal-
mával csak egy gondolatot küld ki intuitív érzésként, hogy ne keletkezhessék
zűrzavar.
Ezért Krisztus egyáltalán nem akarta, hogy az emberek a „Miatyánkot” fel-
tétlenül egyszerre, az elejétől a végéig imádkozzák el, hanem ezzel az imával
csupán összefoglalva adta mindazt át, amit az ember komoly akarása mellett
a teljesítés biztos tudatával elsősorban kérhet.
Ezek a kérések tartalmazzák az alapot mindahhoz, ami az embernek jó testi
közérzetéhez és szellemi felemelkedéséhez szükséges. Azonban még többet
adnak! A kérések egyidejűleg megmutatják annak a törekvésnek az irányelveit
is, amit az embernek földi életében követnie kell. A kérések összeállítása ön-
magában egy mestermű. A „Miatyánk” önmagában lehet minden a kereső
ember számára, ha elmélyed benne és helyesen megérti. A „Miatyánknál”
többre egyáltalán nem is lenne szüksége. Ez az ima a legsűrítettebb változatban
mutatja meg neki az egész evangéliumot. A kulcsot jelenti a fényes magassá-
gokhoz annak, aki helyesen át tudja élni. Mindenki számára támasz és ugyan-
akkor lámpás lehet az előre és a felfelé haladáshoz! Oly mérhetetlenül sokat
hordoz magában.*)
Már e gazdagság megmutatja a „Miatyánk” voltaképpeni értelmét. Jézus
a „Miatyánkban” átadta az emberiségnek Isten országához a kulcsot! Üzenete
magvát. Ezzel azonban nem az volt a szándéka, hogy az emberek egyszerre,
*) lásd 28. előadás: A Miatyánk
136 27. Az ima

érzések és gondolatok nélkül elhadarják.

Elég, ha az ember megigyeli, amikor imádkozott, és magától fel fogja is-
merni, hogy milyen gyakran elkalandozott a igyelme, és mennyire meggyen-
gült intuitív érzéseinek mélysége azáltal, hogy sorra vette az egyes kéréseket,
még ha azok oly folyékonyan is mennek neki.
lehetetlen számára, hogy a helyes imához szükséges áhítattal vezesse át sor-
jában egyik kérést a másikba! Jézus a maga módján mindent megkönnyített az
emberiségnek. Olyan könnyűvé tette, hogy „gyerekjátéknak” lehet helyesen ne-
vezni. Kiváltképpen utalt erre: „legyetek olyanok, mint a gyermekek!” tehát
oly egyszerűen gondolkodók, oly kevéssé a nehézségeket keresők. Ő sohasem
várt volna el olyan lehetetlen dolgot az emberiségtől, mint amit a Miatyánk va-
lóban elmélyült elimádkozása megkövetel. Ennek az emberiséget arról is meg
kell győznie, hogy Jézus ezzel az imával valami mást akart, valami nagyobbat.
isten országához adta meg a kulcsot, nem egy egyszerű imát adott!
ha egy ima sokoldalú, az mindig meggyengíti azt. Egy gyermek sem áll egy-
szerre hét kéréssel apja elé, hanem mindig csak azzal, ami a szívét éppen a leg-
jobban nyomja, legyen az bánat vagy valamilyen kívánság.
Így kell az embernek is a bajban azzal a kéréssel fordulnia istenéhez, ami
nyomasztja. A legtöbb esetben ez azonban mindig csupán egyetlen különleges
dolog lesz, nem több egyszerre. Olyan dolgot, ami éppen nem nyomasztja, ne
is kérjen. Mivel egy ilyen kérést bensőjében nem képes eléggé élőn átérezni,
ezért az üres formává válik, és természetszerűleg meggyengít egy, talán valóban
szükséges másik kérést.
Ezért mindig csupán azért imádkozzon az ember, amire valóban szüksége
van! Csak semmi üres forma, aminek szét kell forgácsolódnia, és idővel növel-
nie kell a képmutatást!
Az ima a legmélyebb komolyságot követeli meg. nyugalomban és tisztaság-
ban imádkozzon az ember, hogy a nyugalom által fokozódjék az átérzés ereje,
és a tisztaság révén megkapja azt a fényes könnyedséget, ami az imát képes fel-
vinni egészen ama magasságokig, ahol minden fényes, minden tiszta. Ekkor
majd megérkezik a kérés azon teljesítése is, mely a kérő embernek a leginkább
hasznára van, mely valóban előre viszi őt egész létében!
Az ima ereje az imát nem képes a magasba lendíteni vagy felfelé vinni, csak
a tisztaság a neki megfelelő könnyedségben. Az imában azonban minden
ember elérheti a tisztaságot, még ha nem is minden imájában, ha élővé válik
benne a kérésre a vágy. Ehhez nem szükséges, hogy az ember már egész életével
 27. Az ima 137
a tisztaságban álljon. Ez nem képes őt megakadályozni abban, hogy legalább
időnként, imitt-amott egyszer az ima közben odaadása tisztaságában másod-
percekre fel ne emelkedjék.
Az ima erejéhez azonban nem csupán a teljes nyugalom és az általa lehetővé
tett elmélyült igyelemösszpontosítás segít hozzá, hanem minden erős érzelmi
felindulás is, mint a félelem, az aggodalom, az öröm.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ima teljesítése mindig feltétlenül meg-
felel a földileg kigondolt elképzeléseknek és kívánságoknak, és ezekkel össz-
hangban áll. A teljesítés jóakarón messze túlnyúlik ezen, és az egészet vezeti
a legjobb felé, nem a földi pillanatot! Ezért gyakran egy kérés látszólagos nem-
teljesítését kell később az egyedüli helyes és legjobb teljesítésként elismerni, és
az ember boldog, hogy kérése teljesítése nem pillanatnyi kívánságai szerint tör-
tént.
Most essék szó a közbenjárásról! A hallgató gyakran tűnődik azon, hogy
egy közbenjárásnál, tehát egy másik ember kérése esetén, hogyan tudja meg-
találni a kölcsönhatás az utat egy olyan emberhez, aki maga nem imádkozott,
mivel a visszahatásnak a kiépített úton magára a közbenjáróra kell visszaáram-
lania.
itt sincs semmilyen eltérés a szilárdan álló törvényektől. Egy közbenjáró
imája alatt oly intenzíven gondol arra, akinek a részére kér valamit, hogy kí-
vánsága ezáltal a másik emberben először lehorgonyozik vagy szilárdan rögzül,
majd ezután onnét kezdi meg útját felfelé, így tehát ahhoz a személyhez vissza
is tud térni, akiért a közbenjáró erős kívánságai már amúgy is élőkké váltak, és
körülveszik őt. Közben azonban az mindenképpen feltétel, hogy a talaj abban
a személyben, aki számára kérnek valamit, szintén befogadóképes legyen, és
az azonos jelleg által alkalmas a lehorgonyzáshoz, és ez elé nem gördít akadá-
lyokat.
Amennyiben a talaj nem befogadóképes, tehát méltatlan, akkor abban, hogy
a közbenjárás lecsúszik az illető személyről, ismét csupán az isteni törvények
csodálatos igazságossága rejlik, melyek nem engedhetik meg, hogy egy teljesen
terméketlen talaj számára kívülről, valaki más által segítség érkezzék. A köz-
benjárás megkívánt lehorgonyzásának ezen lepergése vagy lecsúszása az olyan
személyről, akiért a kérés szól, aki azonban benső állapota révén méltatlan, ma-
gával vonja azt, hogy egy ilyen embernek lehetetlen segítséget nyújtani. Ebben
az önműködő és magától értetődő működésben is újra valami olyannyira tö-
kéletes rejlik, hogy az ember ámulva áll az ezzel összefüggő tény előtt, hogy
138 27. Az ima

mindenki maradéktalanul és igazságosan megkapja mindannak a gyümölcsét,

amit ő maga akart!
ha ez nem történne ilyen kérlelhetetlenül, akkor a teremtés gépezetében
rés mutatkozna, ami megengedné az igazságtalanság lehetőségét az ilyen
méltatlan emberekkel szemben, akik nem rendelkezhetnek semmilyen köz-
benjáróval, mivel a közbenjárók is a csak az előzőleg nyújtott barátság kölcsön-
hatásaként vagy hasonló módon támadnak.
Az olyan emberek közbenjárásainak, akik azt az igaz intuitív érzések saját
benső indíttatása nélkül teszik, nincs sem értéke, sem eredménye. Csak üres
pelyva.
Az igaz közbenjárás megvalósulásának létezik még egy módja. Ez pedig az
útmutató ember közbenjárása! Az ima közvetlenül felfelé emelkedik, és rámutat
arra, akinek segítségre van szüksége. Amennyiben e megmutatott út alapján
kiküldetik egy szellemi hírnök, hogy támogatást biztosítson, akkor a segítség-
nyújtás lehetősége ugyanazon törvényeknek van alárendelve, tehát hogy a sze-
mély bensőleg méltó vagy méltatlan-e a segítségre, azaz képes-e befogadni vagy
eltaszítja magától a segítséget. Amennyiben a segítségre szoruló személy ben-
sőleg a sötétség felé fordul, akkor a közbenjárás hatására segíteni akaró hírnök
nem tud vele kapcsolatot teremteni, nem képes hatást gyakorolni rá, és dolga-
végezetlenül kell visszatérnie. A közbenjárást tehát nem lehetett teljesíteni, mert
azt a törvények elevenségükben nem engedték meg. ha azonban adott hozzá
a talaj, akkor egy igaz közbenjárásnak felbecsülhetetlen értéke van! Vagy se-
gítséget hoz, még ha a segítségre szoruló személy arról mit sem tud, vagy
egyesül a segítségre szoruló kívánságával vagy imájával, és így jelentősen meg-
erősíti azt.

————
 A Miatyánk

C
sak nagyon kevés olyan ember van, aki igyekszik tudatosítani, hogy
tulajdonképpen mit is akar, amikor a „Miatyánk” imát mondja. Még
kevesebben vannak azok, akik valóban tudják, hogy mi a sorok ér-
telme, amiket közben felmondanak. Felmondanak – minden bizonnyal ez az
egyedüli helyes megnevezése a folyamatnak, amit az ember ebben az esetben
imádkozásnak nevez.
Aki e tekintetben kíméletlenül megvizsgálja magát, annak ezt el kell ismer-
nie, különben arról tesz tanúbizonyságot, hogy egész életét ugyanilyen módon
éli le... felületesen, és egyetlen mélyebb gondolatra sem képes, sőt soha nem
is volt. Elég olyan ember van ezen a Földön, akik önmagukat ugyan komo-
lyan veszik, mások azonban a legjobb akarattal sem képesek őket komolyan
venni.
Éppen az ima elejére éreznek rá az emberek már a kezdetektől fogva hely-
telenül, jóllehet eltérő módon. Azok az emberek, akik igyekeznek ezt az imát
komolyan venni, tehát egy bizonyos jó akarással fognak hozzá, az első szavak
után vagy közben azt tapasztalják, hogy a védettség, a lelki megnyugvás egy
bizonyos érzete éled fel bennük! És ez az érzet túlsúlyban marad az imádkozás
után néhány másodpercig.
Ez kétféle tényt magyaráz meg. Először is azt, hogy az imádkozó csupán az
első szavak közben képes komolyságát megőrizni, ami által e szavak kiváltják
benne ezt az érzetet, másodsorban pedig azt, hogy éppen ennek az érzetnek
a kiváltása bizonyítja, mennyire távol áll attól, hogy megértse azt, amit e sza-
vakkal mond!
Világosan mutatja felületességét, vagy, hogy képtelen elmélyült gondolko-
dását huzamosabb ideig megtartani; különben a következő szavaknál, azok
megváltozott tartalmának megfelelően, azonnal egy másféle érzetnek kellene
keletkeznie, mihelyt azok a szavak valóban életre kelnek benne.
tehát az marad meg az emberben, amit csupán az első szavak ébresztenek.
ha azonban a szavak helyes értelmét és valódi jelentését ragadná meg, akkor
140 28. A Miatyánk

azoknak egy teljesen más érzést kellene kiváltaniuk benne, mint a kellemes
biztonságérzetet.
Elbizakodottabb emberek az „Atya” szóban ismét annak a megerősítését lát-
ják, hogy közvetlenül istentől származnak, és ezért, ha helyesen fejlődnek, végül
maguk is istenivé válnak, azonban az isteni jelleget már jelenleg is feltétlenül
magukban hordozzák. És még sok más tévedés is létezik e mondat kapcsán az
emberek körében. A legtöbben azonban ezt a mondatot egyszerűen megszólí-
tásnak, felkiáltásnak tartják az imában! Ekkor kell a legkevesebbet gondolkod-
niuk. És ennek megfelelően gondolkodás nélkül el is hadarják, jóllehet már
éppen isten megszólításában is benne kellene lenni mindannak az áhítatnak,
amire egy emberi lélek egyáltalán képes lehet.
Ezekkel a jelentésekkel azonban az első mondat nincs felruházva, hanem az
isten Fia már a szavak megválasztásával egyúttal magyarázatot adott vagy utalt
arra, hogy az emberi lélek milyen módon kezdjen az imához, hogyan szabad és
hogyan kell istene elé lépnie, ha azt akarja, hogy imája meghallgatásra találjon.
Pontosan megmondja, hogy az embernek milyen lelkiállapotban kell lennie
abban a pillanatban, tiszta átérzésének milyennek kell lennie, amikor kérését
isten trónjának lépcsőfokaira akarja helyezni.
Így az egész ima három részre tagolódik. Az első részben a lélek teljesen is-
tene elé járul, teljesen átadja magát neki. A lélek – képletesen szólva – kitárul-
kozik előtte, és mielőtt kérelmét előadná, előbb bizonyságot tesz saját tiszta
akaratáról. Az isten Fia ezáltal akarja tisztázni, hogy milyen átérzésnek szabad
egyedül az istenhez való közeledés alapját alkotnia! Ezért olyan ez, mint egy
hatalmas, szent fogadalom, amikor az ima kezdetén e szavak állnak: „Mi
Atyánk, aki a mennyekben vagy!” Fontoljátok meg, hogy az ima nem azonos
a kéréssel! Különben egyáltalán nem létezne hálaima, amely semmilyen kérést
sem foglal magába. imádkozni nem azt jelenti, hogy kérni. Már ebben is min-
dig félreismerték ez idáig a „Miatyánkot”, az ember azon rossz szokásából ere-
dően, hogy sohasem lép isten elé anélkül, hogy egyidejűleg ne várna, sőt mi
több, ne követelne tőle valamit; hiszen az elvárásban voltaképpen ott van a kö-
vetelés. És az ember közben tényleg mindig elvár valamit, ezt nem tagadhatja!
legyen az akár, nagy vonalakban kifejezve, csupán az a ködös érzet, hogy egy-
szer majd helyet kap a mennyben. Az ember nem ismeri a hatalmas terem-
tésben isten által megkívánt, vagy joggal elvárt, környezete javára végzett
közreműködésből, és megadatott tudatos léte örömteli élvezéséből fakadó uj-
jongó hálát! Egyáltalán nem is sejti, hogy éppen ez és csakis ez rejti magában
 28. A Miatyánk 141
az ő valódi boldogságát, előrehaladását, felemelkedését.
Pedig a „Miatyánk” valójában ilyen, isten által megkívánt alapon áll! Más-
ként egyáltalán nem is adhatta volna ezt az isten Fia, aki csak az emberek javát
akarta, ami egyedül az isteni akarat helyes igyelembevételében és teljesítésében
rejlik!
Az általa adott ima tehát minden más, csak nem kérő ima, hanem az ember
hatalmas, mindent felölelő fogadalma, aki ebben az imában leborul istene lábai
elé! Jézus tanítványainak adta ezt az imát, akik akkoriban készen álltak arra,
hogy isten tiszta imádásában éljenek, istent a teremtésben életük által szolgál-
ják, és e szolgálatban szent Akaratát tiszteljék!
Az embernek alaposan és komolyan meg kellene fontolnia, hogy merheti-
e egyáltalán ezt az imát használni és elmondani, őszintén meg kellene magát
vizsgálnia, hogy használatával esetleg nem próbálja-e istenét becsapni!
A bevezető mondatok elég egyértelműen intenek arra, hogy minden egyes
ember vizsgálja meg magát, hogy valóban olyan-e, mint ahogyan azt az imában
mondja! hogy mer-e az ima használatával őszintén isten trónja elé járulni!
Ha azonban átélitek magatokban az ima első három mondatát, akkor azok
isten trónjának lépcsőihez fognak vezetni benneteket. E három mondat az út
oda, ha valaki átéli őket lelkében! Egyetlen más út sem vezet oda. de ez bizto-
san! ha azonban e mondatokat nem élitek át, kéréseitek egyike sem képes el-
jutni odáig.
ha ki meritek mondani: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!”, akkor annak
egy alázatos és mindazonáltal örömteli felkiáltásnak kell lennie.
Ebben a felkiáltásban benne rejlik őszinte fogadalmatok: „neked adok, ó
isten, minden atyai jogot felettem, melyekhez gyermeki módon meghajolva
akarok igazodni! Ezáltal elismerem a te végtelen bölcsességedet is, isten, min-
denben, amit rendelkezésed hoz, és arra kérlek, úgy rendelkezz felettem, aho-
gyan egy apának kell rendelkeznie gyermekei felett! itt vagyok, uram, hogy
hallgassalak és gyermekien engedelmeskedjek neked!”
A második mondat: „Szenteltessék meg a Te neved!” Ez az imádkozó lélek
bizonyságtétele, hogy mennyire komolyan veszi mindazt, amit istenhez intézni
merészel. hogy teljes odaadással jelen van minden egyes szavában és gondo-
latában, és nem él vissza felületesen isten nevével! Mert ahhoz isten neve szá-
mára túlságosan szent! Gondoljatok csak bele, ti, akik imádkoztok, hogy ezzel
mit fogadtok meg! ha teljesen őszinték akartok lenni önmagatokkal szemben,
akkor be kell vallanotok, hogy ti emberek eddig éppen ezzel hazudtatok isten
142 28. A Miatyánk

szemébe; ugyanis sohasem voltatok az ima közben annyira komolyak, mint

ahogyan azt az isten Fia feltételként e szavakba foglalta!
A harmadik mondat: „Jöjjön el a Te országod!” ismét nem kérés, hanem egy
további fogadalom! Ez az emberi lélek készségének a kinyilvánítása arra, hogy
a földi világot olyanná változtatja, mint amilyen isten országa! Ezért a szó: „Jöj-
jön el a Te országod!” Azaz: mi, emberek itt a Földön is olyanná akarunk fej-
lődni, és olyanná akarjuk a körülményeket alakítani, hogy a te tökéletes
birodalmad egészen idáig terjedhessen! nekünk kell a talajt előkészítenünk
ahhoz, hogy minden csakis a te szent Akaratodban éljen, tehát teljes egészében
eleget tegyen a te teremtéstörvényeidnek, hogy ezáltal minden olyan legyen,
mint a te birodalmadban, a szellemi birodalomban. Úgy történjék minden,
mint ahogyan a szellemi birodalomban történik, ahol az érett, minden vétektől
és minden lehúzó súlytól megszabadult szellemek tartózkodnak, akik csak az
isteni akaratnak szolgálva élnek, mert a jó csakis annak feltétel nélküli teljesí-
téséből, a benne nyugvó tökéletesség által keletkezik. Ez tehát annak az ígérete,
hogy az emberi lélek olyanná akar válni, hogy általa a Föld is az a birodalom
lesz, ahol isten akaratát teljesítik!
Ezt a fogadalmat a következő mondat még megerősíti: „Legyen meg a Te
akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!” Ez nem csupán annak a kész-
ségnek a kinyilvánítása, hogy az ember teljesen beilleszkedik az isteni akaratba,
hanem benne foglaltatik az az ígéret is, hogy törődni fog ezzel az akarattal,
hogy minden erejével arra fog törekedni, hogy ezt az akaratot felismerje. hiszen
e törekvésnek meg kell előznie az ebbe az akaratba való beilleszkedést; amíg
ugyanis az ember nem ismeri helyesen ezt az akaratot, addig nem is képes arra,
hogy átérzésével, gondolkodásával, beszédével és tettével aszerint irányuljon!
Micsoda szörnyű, büntetendő könnyelműség minden ember részéről újra és
újra ezeket az ígéreteket tenni istenének, holott a valóságban egyáltalán nem
törődik azzal, hogy milyen is isten akarata, mely a teremtésben szilárdan rög-
zülve nyugszik. Az ember bizony az ima minden egyes szavával hazudik, ha el
merészeli mondani! Ezáltal képmutatóként áll isten előtt! A régi vétkekre egyre
újakat halmoz, s végül még sajnálatra méltónak is érzi magát, ha e teher alatt
a túlvilágon inomanyagúlag össze kell roppannia. Már háromszor kapott le-
hetőséget arra, hogy helyesen megismerje isten akaratát! Egyszer Mózes által,
aki erre inspirálva volt.*) Másodszor maga Jézus, az isten Fia által, aki magában
hordozta az igazságot. És most harmadszor és utoljára a Grál-üzenetben, amely
*) megvilágosodott
 28. A Miatyánk 143
szintén közvetlenül az igazságból merít. —
Csak ha a lélek előbb előfeltételként e mondatokat valóban teljesítette, akkor
mondhatja tovább: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” Ez azt je-
lenti: „ha teljesítettem azt, amit megígértem, akkor szálljon áldásod földi te-
vékenységemre, hogy a durvaanyagú szükségleteimről való gondoskodás köze-
pette is mindig legyen időm arra, hogy a te akaratod szerint tudjak élni!”
„És bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek!” Ebben a szellemi törvények megvesztegethetetlen, igazságos köl-
csönhatásáról való tudás rejlik, melyek isten akaratát tükrözik. ugyanakkor
benne rejlik az ember e törvényekbe vetett teljes bizalmának a kifejeződése is;
hiszen a megbocsátás kérése, tehát a bűn alól való feloldozás, arra a feltételre
épül, hogy előbb maga az emberi lélek bocsátja meg mindazt a rosszat, amit
embertársai követtek el ellene. Aki azonban képes erre, aki embertársainak már
mindent megbocsátott, az önmagában is olyannyira megtisztult, hogy ő maga
szándékosan sohasem tesz rosszat! Ezáltal isten előtt mentes minden vétektől,
mivel ott csak az számít rossznak, amit szándékosan rosszakarattal követnek
el. Csak ezáltal válik rossz cselekedetté. hatalmas különbség rejlik ebben min-
den jelenleg fennálló emberi törvényhez és földi szemlélethez képest.
Így e mondat alapja tehát ismét egy ígéret, melyet minden, a Fény felé tö-
rekvő lélek istenének tesz. Ezen ígéret a lélek igaz akaratának kinyilvánítása,
melynek teljesítéséhez az elmélyülés és önmaga megértése révén remél az imá-
ban erőt kapni, ami, ha beállítottsága helyes, a kölcsönhatás törvénye alapján
meg is adatik neki.
„És ne vígy minket kísértésbe!” téves az a felfogás, mely e szavakból azt akarja
kiolvasni, hogy isten kísérti őt. isten senkit sem kísért! Ebben az esetben csupán
egy megbízhatatlan áthagyományozásról van szó, mely szerencsétlenül válasz-
totta ezt a kísértés szót. helyes értelmében olyan fogalmakba lehet besorolni,
mint eltévelyedni, tévútra térni, vagyis eltévedni, tévesen keresni a Fény felé
vezető úton. E mondat annyit jelent: „ne engedd, hogy tévutakra térjünk, té-
vesen keressünk, ne engedd, hogy elvesztegessük az időt! Elfecséreljük, elpa-
zaroljuk! hanem tarts vissza minket ettől, ha kell, akár kényszerrel is, még akkor
is, ha az ilyen szükségszerűségnek bánat és fájdalom formájában kell bennünket
elérnie.” Ezt az értelmet az embernek már az előbbit követő és a szó szerinti ér-
telme alapján is közvetlenül hozzá tartozó tagmondatból is ki kell hallania: „De
szabadíts meg a gonosztól!” A „de” szó elég világosan mutatja az összetartozást.
Az értelme megegyezik a következőkkel: Engedd, hogy felismerjük a rosszat,
144 28. A Miatyánk

bármi legyen is az ára, akár a szenvedés árán is. Kölcsönhatásaid által tégy
minket erre minden egyes hibánknál képessé. A felismerésben benne rejlik
a megváltás is azoknál, akikben erre megvan a jóakarat!
Ezzel ér véget a második rész, az istennel folytatott párbeszéd. A harmadik
rész alkotja a lezárást: „Mert Tiéd az ország, az erő és a dicsőség, mindörökké!
Ámen!”
Mint egy ujjongó hitvallása annak a biztonságnak, melyet a lélek isten min-
denhatóságában érez, amennyiben teljesíti mindazt, amit az imában fogada-
lomként isten lába elé helyez! —
Ennek az imának, melyet az isten Fia adott, tehát két része van. A beveze-
tésben az ember közeledése és a párbeszéd. Végezetül, luther által hozzátéve,
azon tudás feletti ujjongó hitvallás következik, hogy mindahhoz, amit a beszél-
getés magában foglal, megkapja a segítséget, ujjongó hitvallás azért, hogy a lélek
megkapja az erőt mindannak a teljesítéséhez, amit istenének megfogadott. És
fogadalma teljesítésének azután fel kell vinnie a lelket isten birodalmába, az
örök Öröm és a Fény országába! Ezáltal válik a Miatyánk, ha az ember valóban
átéli, támasszá és vándorbottá a szellemi birodalomba való felemelkedéshez!
Az ember ne feledkezzen meg arról, hogy az imában valójában csak az
erőt kell megkapnia ahhoz, hogy önmaga meg tudja valósítani azt, amit kér!
Így imádkozzon! És így kell érteni az isten Fia által a tanítványoknak adott
imát is!

————
 Isten imádása

n
yugodtan elmondható, hogy az ember isten imádását, melynek tel-
jesen természetesnek kellene számára lennie, még egyáltalán nem
értette meg, s még kevésbé gyakorolta. Csak igyeljétek meg egyszer,
hogy az ember hogyan végezte egészen mostanáig isten imádását! hiszen az
ember csak kérést ismer, vagy jobban mondva, koldulást! Csupán imitt-amott
fordul elő, hogy olyan hálaimák emelkednek a magasba, melyek valóban szív-
ből jönnek. Ez azonban ritka kivételként mindig csak akkor és ott történik meg,
ahol egy ember váratlanul valamilyen egészen különleges ajándékot kap, vagy
amikor valamilyen nagy veszélyből hirtelen megmenekül. Váratlan és hirtelen
történt események szükségesek neki ahhoz, hogy egyáltalán valaha is hálaimára
szánja el magát. Akár a leghatalmasabb dolgok is az ölébe hullhatnak anélkül,
hogy megérdemelné őket, mégsem fog soha eszébe jutni vagy csak nagyon
ritkán, hogy köszönetre gondoljon mindaddig, amíg a dolgok nyugodt, meg-
szokott módon történnek. ha ő és mindenki, akiket szeret, feltűnő módon
állandóan egészséggel vannak megajándékozva, és nincsenek földi gondjai,
akkor minden bizonnyal aligha fogja rászánni magát egy komoly hálaimára.
Ahhoz, hogy az ember egy erősebb érzést hívjon elő magából, sajnos mindig
valamilyen egészen különleges ösztönzésre van szüksége. ha jól megy a sora,
szabad akaratából sohasem szánja rá magát. imitt-amott talán beszél róla,
esetleg a templomba is elmegy, hogy alkalomadtán elmormoljon egy hálaimát,
azonban az, hogy közben teljes lelkével is ott legyen, akár egyetlen pillanatra
is, az egyáltalán nem jut eszébe. Csak akkor, ha valóban bajba kerül, ébred
nagyon gyorsan rá, hogy létezik valaki, aki tud neki segíteni. A félelem viszi rá,
hogy végre eldadogjon egy imát! Ez azonban még mindig csak kérés, nem imá-
dás.
Ilyen az ember, aki még jónak véli, s hívőnek nevezi magát! ilyenek azonban
kevesen vannak a Földön! dicséretre méltó kivételek!
Képzeljétek csak el egyszer e siralmas képet! Milyennek tűnik nektek,
embereknek, ha helyesen megigyelitek! Mennyivel szánalmasabban áll így
146 29. isten imádása

azonban az ember istene előtt! de sajnos ilyen a valóság! Csűrhetitek, csavar-

hatjátok, ahogyan akarjátok, e tények nem fognak változni, mihelyt majd egy-
szer veszitek a fáradságot, hogy minden szépítgetés nélkül a dolog mélyére
hatoljatok. Közben azonban enyhe szorongást kell éreznetek; hiszen sem
a kérés, sem a köszönet nem tartozik az imádáshoz.
Az imádás tiszteletadás! Ezt azonban már valóban nem találjátok meg az
egész Földön! Csak igyeljétek meg egyszer azokat az ünnepeket vagy ünnep-
ségeket, melyeknek isten tiszteletére kell szolgálniuk, ahol a kéréseket és a kö-
nyörgéseket kivételesen egyszer elhagyják. Ott vannak az oratóriumok!*)
Keressétek meg az énekeseket, akik istent imádva énekelnek! Figyeljétek meg
őket, amikor ehhez készülődnek a teremben vagy a templomban. Mindannyian
nyújtani szeretnének valamit, hogy ezáltal az embereknek tetszenek. isten köz-
ben meglehetősen közömbös számukra. Éppen Ő, akinek tulajdonképpen min-
dennek szólnia kell! nézzétek a karmestert! Arra vár, hogy tapsoljanak, meg
akarja mutatni az embereknek, hogy mit tud.
Ezután menjetek tovább. nézzétek a büszke építményeket, templomokat,
dómokat, amelyeknek isten tiszteletére... kellene állniuk. A művész, a tervező
építész, az építőmester csak a földi elismerésért küzd, minden város ezekkel az
épületekkel büszkélkedik... önmaga tiszteletére. sőt, még arra is szolgálniuk kell,
hogy az idegeneket odavonzzák. Azonban nem isten imádására, hanem azért,
hogy a helynek pénzt hozzon az így megnövekedett forgalom révén! bárhová
tekintetek, mindenütt csak a földi külsőségek utáni hajszát látjátok! s mindezt
isten imádásának ürügyén!
Jóllehet imitt-amott akad még olyan ember, akinek az erdőben vagy a ma-
gaslatokon többnyire kitárul a lelke, aki közben még minden körülötte lévő
szépség teremtőjének a nagyságáról is futólagosan megemlékezik, azonban csak
úgy, mint olyan valakiről, aki egészen messze a háttérben áll. Közben ugyan
kitárul a lelke, de nem azért, hogy ujjongó szárnyalásba kezdjen a magasba,
hanem... szét, szó szerint szétfolyik a gyönyörűség kellemességében. Az ilyesmit
nem szabad összetéveszteni a magasba törő szárnyalással. ugyanúgy kell érté-
kelni, mint egy dőzsölő ember élvezetét a gazdagon terített asztalnál. A lélek
ilyen kitárulását tévesen imádásnak tartják; tartalmatlan lelkendezés marad,
saját jó érzés, amit az ember a teremtő iránt érzett hálának tart. Ez pusztán
egy földi történés. sok természetrajongó is éppen ezt a mámort tartja isten he-
lyes imádásának, úgy vélik, hogy ebben is messze felülmúltak másokat, akiknek
*) spirituális zeneszámok
 29. isten imádása 147
nincs arra lehetőségük, hogy élvezzék a Föld e képződményeinek szépségét.
Otromba farizeusság, mely csak az ember saját jó közérzetéből fakad. Arany-
füst, mely minden értéket nélkülöz. ha ezeknek az embereknek egyszer majd
lelkük kincseit kell keresniük, hogy felemelkedésükhöz felhasználják őket,
akkor majd lelkük kincsesládáját teljesen üresen fogják találni; a vélt kincs
ugyanis a szépség okozta mámor volt csupán, semmi egyéb. hiányzott belőle
a teremtő iránti valódi mély tisztelet. —
isten valódi imádása nem a lelkendezésben, nem az elmormolt imákban,
nem a könyörgésben, térdepelésben, kéztördelésben, nem a boldog borzon-
gásban mutatkozik meg, hanem az örömteli tettben! E földi lét ujjongó igenlé-
sében! Minden egyes pillanat élvezésében! Élvezni azt jelenti kihasználni.
Kihasználni pedig... átélni! de nem a játékban és a táncban, nem az időnek
a testre és a lélekre ártalmas elfecsérlésében, amiket az ész kiegyenlítésképpen,
és működésének serkentéséhez keres, és amikre szüksége van, hanem abban,
hogy feltekintetek a Fényre és annak akaratára, mely a teremtésben minden lé-
tezőt csak támogat, emel, megnemesít!
Ehhez azonban alapfeltételként hozzátartozik isten teremtésben működő
törvényeinek pontos ismerete. Ezek megmutatják az embernek, hogyan kell
élnie, ha testileg és lelkileg egészséges akar lenni, pontosan megmutatják az
utat, amelyik fel, a szellemi birodalomba vezet, azonban világosan felismertetik
vele azokat a borzalmakat is, melyeknek ki kell alakulniuk, ha e törvényeknek
ellenszegül!
Mivel a törvények a teremtésben önállóan és élőn működnek, rendíthetet-
lenül, megingathatatlanul, olyan erővel, amellyel szemben az emberi szellemek
teljesen tehetetlenek, így tulajdonképpen magától értetődő, hogy minden egyes
ember legégetőbb szükségének annak kell lennie, hogy e törvényeket maradék-
talanul felismerje, melyek kihatásainak minden esetben valóban védtelenül ki
lesz szolgáltatva!
Ez az emberiség azonban mégis annyira korlátolt, hogy megpróbál efelett
az oly világos és egyszerű szükségszerűség felett felelőtlenül átsiklani, jóllehet
ennél kézenfekvőbb dolog egyáltalán nem is létezik! Az emberiség tudvalevően
sohasem jut a legegyszerűbb gondolatokra. E tekintetben minden egyes állat
furcsa módon okosabb, mint az ember. beilleszkedik a teremtésbe, és mind-
addig támogatásra lel benne, amíg az ember nem próbálja ebben megakadá-
lyozni. Az ember azonban valami olyan felett akar uralkodni, mely önálló
működésének mindig alá van és alá is lesz rendelve. Önteltségében azt képzeli,
148 29. isten imádása

hogy már uralkodik a természet erői felett, amikor a sugárzások mindössze ki-
csiny nyúlványait megtanulja saját céljaira felhasználni, vagy a levegő, a víz és
a tűz kihatását egészen kicsiben használja! Közben nem gondol arra, hogy ezen
arányaiban véve még mindig nagyon kicsiny hasznosítások esetén előbb tanul-
nia, igyelnie kell, hogy a már meglévő minőségeket és erőket azok sajátos-
ságaival teljesen összhangban használja fel. Közben meg kell próbálnia alkal-
mazkodni hozzájuk, ha eredményt akar elérni! Egyes-egyedül őneki! Ez nem
uralkodás, nem diadalmaskodás, hanem meghajlás, beilleszkedés a fennálló
törvényekbe.
Az embernek végre látnia kellene, hogy csak az hozhat számára hasznot, ha
tanulva beilleszkedik! Ennek tudatában kellene hálásan továbblépnie. de nem!
Kérkedik, és erre fel csak még beképzeltebben viselkedik, mint azelőtt. Éppen
ott, ahol egyszer szolgálva meghajlik a teremtésben lévő isteni akarat előtt, és
ezáltal azonnal látható haszonra tesz szert, éppen ott próbálja meg gyerekesen
mindezt oly módon beállítani, hogy ő a győztes! Győztes a természet felett! Ez
a balga hozzáállás abban éri el minden ostobaság csúcsát, hogy ezáltal vakon
elmegy a valóban nagy dolgok mellett; helyes beállítottság esetén ugyanis va-
lóban győztes lenne... győztes önmaga és hiúsága felett, mert ha következetesen
megvizsgálná minden jelentős vívmányát, akkor belátná, hogy előbb tanult
a már létezőből és meghajolt előtte. Ez az egyedüli módja, hogy sikeres legyen.
Minden feltaláló és minden valóban nagy ember gondolkodását és akaratát
a fennálló természettörvényekhez igazította hozzá. Ami ellene akar szegülni
e törvényeknek, vagy működését ellene akarja kifejteni, az elpusztul, felőrölte-
tik, szétzúzatik. lehetetlen, hogy valaha is igazán életre tudjon kelni.
Ahogyan a kis dolgokban szerzett tapasztalatoknál, úgy az ember teljes lé-
tével sincs ez másként, ahogy önmagával sem!
neki, akinek nem csupán a rövid földi lét idejét, hanem az egész teremtést
át kell vándorolnia, feltétlenül szüksége van a törvények ismeretére, melyeknek
az egész Teremtés alá van vetve, nem csupán a minden földi emberhez legkö-
zelebb lévő, látható környezet! Amennyiben nem ismeri e törvényeket, úgy
azok feltartóztatják és akadályozzák, megsebesítik, visszavetik, sőt akár fel is
őrlik, mert azáltal, hogy nem ismerte őket, nem tudott azok erőáramlataival
együtt haladni, hanem oly helytelenül viszonyult hozzájuk, hogy le kellett őt
nyomniuk, ahelyett hogy felemelték volna.
Az emberi szellem nem mutatkozik nagynak, csodálatra méltónak, hanem
csupán nevetségesnek, amikor makacsul és elvakultan azon igyekszik, hogy
 29. isten imádása 149
azokat a tényeket, amiket kihatásaikban nap mint nap mindenütt fel kell ismer-
nie, elutasítsa, mihelyt azokat nem csupán tevékenységében és a technika kü-
lönböző területein, hanem saját maga és lelke számára is alapként kell fel-
használnia! Földi léte és tevékenykedése során folyvást adódik alkalma arra,
hogy észrevegye minden alapkihatás feltétlen állandóságát és azonosságát, mi-
helyt nem zárkózik el könnyelműen, vagy akár rosszindulatúan, és nem alszik.
Ezek alól nincs kivétel az egész teremtésben, még egy emberi lélek számára
sem! Alkalmazkodnia kell a teremtésben lévő törvényekhez, ha azt akarja, hogy
hatásaik támogassák! És ezt az egyszerű, magától értetődő dolgot az ember
a legkönnyelműbb módon eddig teljesen igyelmen kívül hagyta.
Mindez oly egyszerűnek tűnt neki, hogy felismerésüknek éppen ezáltal kel-
lett számára a legnehezebbé válnia. És e nehézség legyőzése idővel teljesen le-
hetetlenné vált. Így ma az ember a bukás, a lelki összeomlás előtt áll, melynek
mindent szét kell zúznia, amit felépített!
Csak egy valami mentheti meg: isten teremtésben lévő törvényeinek ma-
radéktalan ismerete. Kizárólag ez képes őt újra előre, felfelé vinni, s vele együtt
mindazt, amit a jövőben igyekszik felépíteni.
ne mondjátok, hogy ti, emberi szellemekként nem tudjátok a teremtésben
lévő törvényeket oly könnyen felismerni, hogy az igazságot nehéz megkülön-
böztetni a téves következtetésektől. Ez nem igaz! Aki így beszél, az újra csak
restségét akarja takargatni, amit magában rejteget, csupán nem akarja, hogy
lelke közönyössége felismerhetővé váljon, vagy saját magát akarja mentegetni
önmaga előtt, hogy megnyugodjon.
Ez azonban mit sem használ neki; ugyanis minden közönyös, minden rest
ember immár elvettetik! Csak az reménykedhet még a szabadulásban, aki ösz-
szeszedi minden erejét, hogy azt a lelke számára legszükségesebb dolog eléré-
séhez maradéktalanul felhasználja. Minden félmunka annyi, mint a semmi.
Minden tétovázás, minden halogatás teljes időveszteség. Az emberiségnek nem
adatik több idő, mert egészen addig az időpontig várt, ami az utolsó határvo-
nalat képezi.
Ezúttal természetesen nem könnyítik meg annyira a dolgát, és nem is lesz
olyan könnyű, mert a legfelelőtlenebb hanyagságával, amellyel eddig ezekhez
a dolgokhoz viszonyult, megfosztotta magát mindazon képességétől, hogy
egyáltalán még hinni tudjon egy szükséges utolsó döntés mélységes komolysá-
gában! És éppen ez a pont jelenti a legnagyobb gyengeséget, megannyi ember
biztos bukását!
150 29. isten imádása

Évezredeken át sokat tettek azért, hogy legalább annyira érthetővé tegyék

számotokra isten akaratát vagy a teremtésben lévő törvényszerűségeket,
amennyire ahhoz van rá szükségetek, hogy fel tudjatok emelkedni a fényes ma-
gasságba, ahonnét elindultatok, hogy oda visszataláljatok! nem az úgynevezett
földi tudományok és nem is az egyházak által történt mindez, hanem isten szol-
gáin keresztül, a régmúlt korok prófétái által, mint ahogyan azután magának
az isten Fiának az üzenete által. Olyan egyszerű formában adatott meg nektek
ez az üzenet, ti azonban eddig csak beszéltetek róla, és sohasem igyekeztetek
komolyan, hogy helyesen megértsétek, s még kevésbé törekedtetek arra, hogy
aszerint éljetek! lusta véleményetek szerint túlságosan sokat követeltek tőletek,
jóllehet ez az egyetlen módja annak, hogy megmeneküljetek! szabadulást akar-
tok anélkül, hogy közben nektek is tennetek kelljen valamit érte! ha elgondol-
kodtok ezen, akkor bizony erre a szomorú felismerésre kell jutnotok.
isten minden üzenetéből vallást csináltatok! A saját kényelmetekre! És ez
helytelen volt! hiszen a vallás számára egy egészen különleges emelvényt épí-
tettetek, távol a mindennapi élet tevékenységeitől! És ebben rejlett a legnagyobb
hiba, amit elkövethettetek; hiszen így az isteni akaratot is eltávolítottátok a min-
dennapi életből, vagy ami ugyanaz, magatokat távolítottátok el az isteni aka-
rattól, ahelyett hogy egyesültetek volna vele, hogy azt a mindennapi életetekbe
és mindennapjaitok sodrába állítottátok volna! Ahelyett hogy eggyé váltatok
volna vele! isten minden üzenetét teljesen természetesen és gyakorlatiasan kell
befogadnotok, bele kell szőnötök munkátokba, gondolkodásotokba, az egész
életetekbe! nem szabad valami különálló dolgot csinálnotok belőle úgy, aho-
gyan az mostanáig történt, amihez csupán látogatóba jártok a pihenés óráiban!
Ahol egy rövid időre megpróbáljátok átadni magatokat a bűnbánatnak, a kö-
szönetnek vagy a pihenésnek. Így nem vált számotokra valami olyan magától
értetődő dologgá, amely a sajátotok, mint az éhség vagy az alvás.
Értsétek hát meg végre helyesen: ebben az isteni akaratban kell élnetek, hogy
eligazodjatok minden úton, amelyek jót hoznak nektek! isten üzenetei értékes
útmutatások, melyekre szükségetek van, melyek ismerete és követése nélkül el-
vesztetek! Ezért nem szabad azokat a vitrinbe tennetek, hogy boldog borzon-
gással csak vasárnaponként szemlélgessétek őket, mint valami szent dolgot,
vagy ínségben, félelemben erre a helyre meneküljetek, hogy erőt merítsetek
belőle! ti szerencsétlenek, az üzenetet nem tisztelnetek kell, hanem használ-
notok! Vegyétek a kezetekbe bátran, ne csak ünnepi ruhában, hanem a dolgos
élettől megkeményedett tenyérrel is, amely sohasem szégyenít meg, nem
 29. isten imádása 151
alacsonyít le, hanem mindenkinek a becsületére válik! Egy ékszer sokkal tisz-
tábban, fényesebben ragyog egy izzadt és földtől piszkos, kérges tenyérben,
mint egy lusta semmittevő jól ápolt ujján, aki földi idejét csak szemlélődéssel
tölti!
Minden isteni üzenet azért adatott nektek, hogy részesüljetek belőle, tehát
hogy részetekké váljon! Az értelmüket kell megpróbálnotok helyesen felfogni!
nem szabadna úgy tekintenetek rá, mint valami különálló dologra, ami
megmarad rajtatok kívül, amihez félénk visszafogottsággal szoktatok közeledni.
Fogadjátok magatokba isten igéjét, hogy mindegyikőtök tudja, hogyan kell
élnie és az úton járnia, hogy isten birodalmába jusson!
Ezért ébredjetek fel végre! ismerjétek meg a teremtésben lévő törvényeket.
Ehhez azonban semmilyen földi okosság sem segít hozzá benneteket, a tech-
nikai megigyelés kicsiny tudása sem, ily szegényes dolgok nem elegendőek
arra az útra, melyre lelketeknek rá kell térnie! tekinteteteket messze a Földön
túlra kell emelnetek, és fel kell ismernetek, hová vezet utatok e földi lét után,
hogy e felismerés által egyúttal annak is tudatában legyetek, hogy miért és mi-
lyen céllal vagytok ezen a Földön. És ismét éppen abból, miként álltok ebben
a földi életben, akár szegényen, akár gazdagon, egészségesen vagy betegen, bé-
kében vagy harc közepette, örömben vagy bánatban, tanuljátok meg az okokat
és az értelmet is felismerni, és e felismerésben boldogok és könnyűek lesztek,
hálásak a tapasztalatokért, amiket addig szereztetek. Megtanuljátok az egyes
másodperceket értékelni, és mindenekelőtt kihasználni azokat! Kihasználni az
örömteli lét, a hatalmas, tiszta boldogság felé való felemelkedéshez!
És mivel túlságosan begabalyítottátok magatokat, és összezavarodtatok, el-
jött hozzátok isten üzenete az isten Fia által, hogy megmenekülhessetek, mi-
után a próféták általi igyelmeztetések nem találtak meghallgatásra. isten
üzenete megmutatta nektek az utat, az egyedülit, amely megmenthet a mocsár-
ból, amely már azzal fenyegetett, hogy megfullaszt benneteket! Példabeszédek
által igyekezett az isten Fia erre az útra rávezetni benneteket! Azok, akik hinni
akartak, és a kereső emberek a fülükkel befogadták, de ennél több nem történt.
sohasem igyekeztek aszerint élni.
A vallás és a mindennapi élet számotokra is mindig két különálló dolog ma-
radt. Mindig csak mellette álltatok, sohasem benne! A teremtésben működő
törvények példabeszédekben megvilágított kihatását egyáltalán nem értettétek
meg, mert e példázatokban nem kerestétek azokat!
Most a Grál-üzenetben érkezik a törvények magyarázata a jelenkorban
152 29. isten imádása

számotokra érthetőbb formában! Ezek a valóságban ugyanazok a törvények,

melyeket Krisztus egykor már elhozott az akkori kornak megfelelő formában.
Megmutatta, hogy az embereknek hogyan kell gondolkodniuk, beszélniük, cse-
lekedniük, hogy szellemileg egyre érettebbé válva felfelé jussanak a teremtés-
ben! Az emberiségnek többre nem is volt szüksége. Ezért az akkori üzenetből
nem hiányzik semmi. A Grál-üzenet most pontosan ugyanazt hozza el, csak
mai formában.
Aki végre gondolkodásában, beszédében és tetteiben eszerint irányul, az ez-
által Isten legtisztább imádását gyakorolja; hiszen az csupán a tettben rejlik!
Aki készségesen aláveti magát a törvényeknek, az mindig azt cselekszi, ami
helyes! Ezáltal bizonyítja mély tiszteletét isten bölcsessége iránt, örömmel meg-
hajlik akarata előtt, ami a törvényekben rejlik. Azok kihatása ezért támogatni
és védelmezni fogja őt, megszabadítja minden bajtól, és felemeli a fényes szel-
lemek birodalmába, ahol isten végtelen bölcsessége ujjongó átélésben válik
mindenki számára homályosítatlanul láthatóvá, és ahol isten imádása maga az
élet! Ahol minden lélegzetvételt, minden érzést, minden tettet örömteli hála
hat át, és így az élet állandó boldogsággá válik. boldogságból született, boldog-
ságot vet, és ezért boldogságot arat! isten imádása az életben és az átélésben
egyedül az isteni törvények betartásában rejlik. Csak ez biztosítja a boldogságot.
Így kell ennek lennie az eljövendő birodalomban, az ezerévesben, amit így hív-
nak majd: isten országa a Földön! A Grál-üzenet minden követője váljon lám-
pássá és útmutatóvá az emberek között.
Aki ezt nem teheti vagy nem akarja, az megint nem értette meg az üzenetet.
A Grál szolgálata legyen igazi, élő istenimádat. Az istenimádat az első isten-
tisztelet, amely nem a külső dolgokban rejlik, nemcsak kifelé nyilvánul meg,
hanem él minden emberben a legrejtettebb órákban is, és mint magától érte-
tődő megnyilvánul a gondolkodásban és a cselekvésben.
Aki ezt nem akarja önként elismerni, az nem éli meg isten országának közeli
idejét, el lesz pusztítva, vagy még isteni erővel és földi hatalommal rá lesz kény-
szerítve a feltétlen behódolásra! Az egész emberiség javára, mely kegyelemben
részesül, hogy ebben a birodalomban végre megtalálja a békét és boldogságot!

————
 Az ember és szabad akarata

A
zért, hogy az ember szabad akaratáról teljes képet lehessen nyújtani,
meg kell magyarázni sok mindent, ami rajta kívül áll, de többé vagy
kevésbé érezhetővé teszi rá gyakorolt hatását!
szabad akarat! Ez olyasvalami, mely előtt még a kiváló emberek is tűnődve
állnak meg, mert az igazságosság törvényeinek megfelelően ott, ahol felelősség
van, ott a szabad döntéshozatalra is feltétlenül lehetőségnek kell lennie.
bármerre fordul is az ember, mindenhonnan ezt hallja: hol az ember szabad
akarata, ha a valóságban gondviselés, vezetés, rendeltetés, csillagok hatása és
karma*) létezik? Az embert valami ide-oda tolja, csiszolja, alakítja, akár akarja,
akár nem!
A komoly keresők buzgón vetik rá magukat mindenre, ami a szabad aka-
ratról szól, mert egészen helyesen felismerték, hogy éppen a szabad akarat ma-
gyarázatára van szükség. Ameddig ez hiányzik, az ember nem is képes a helyes
viszonyulásra, hogy ahhoz méltón álljon helyt a hatalmas teremtésben, aki va-
lójában. de ha viszonya a teremtéshez nem helyes, idegennek kell benne ma-
radnia, ide-oda fog bolyongani, bele kell törődnie, hogy tologatva, csiszolva és
alakítva van, mert nem tudatosította élete célját. tehát az egyikből következik
a másik, és természetes következményként végül az ember azzá lett, ami ma,
de amivé voltaképpen nem kell lennie!
Az a nagy hibája, hogy nem tudja, miben is rejlik tulajdonképpen szabad
akarata, és hogyan működik. Ez a tény azt is mutatja, hogy teljesen elvesztette
a szabad akaratához vezető utat, és már nem tudja, hogyan találja meg.
A szabad akarat megértéséhez vezető ösvény kezdete az összegyülemlett fu-
tóhomok miatt már felismerhetetlen. A nyomok eltűntek. Az ember azzal fá-
rasztja ki magát, hogy tanácstalanul szalad körbe-körbe, míg valamilyen friss
szél végre újra szabaddá nem teszi az utat. Az természetes, magától értetődő,
hogy a felkavart futóhomok előbb vadul kavarogva mindenen átsöpör, és mi-
előtt eltűnne, még sok ember szemét el tudja homályosítani, akik az út kezdete
*) sors
154 30. Az ember és szabad akarata

után vágyakozva egyre tovább keresnek. Ezért minden embernek a lehető leg-
elővigyázatosabbnak kell lennie, hogy nyitva tudja tartani szemét, amíg a szél
a futóhomok legutolsó szemcséjét is elfújja. Különben az is megtörténhet, hogy
látja ugyan az utat, de ha látása mégis, akár kissé is zavaros, félrelép, megbotlik,
elbukik, és ezért elsüllyed, jóllehet az út már ott van előtte. —
Az az értetlenség, melyet az emberek a szabad akarat valódi megléte iránt
újból és újból csökönyösen tanúsítanak, főleg abban gyökerezik, hogy nem
értik, mi is tulajdonképpen a szabad akarat.
bár a magyarázat már benne van a megnevezésben, mégis, mint általában,
az ember itt is éppen az egyszerűsége miatt nem látja a valóban egyszerűt, ehe-
lyett rossz helyen keres, és ezért nem is képes elképzelni a szabad akaratot.
Ma a legtöbb ember a földi agynak azt az erőszakos szerkezetét érti a szabad
akaraton, amikor a térhez és időhöz kötődő ész a gondolkodásnak és érzésnek
valamilyen meghatározott irányt szab.
de ez nem a szabad akarat, hanem a földi agy által kötött akarat!
hogy a kettőt sok ember összetéveszti, nagy tévedést okoz, olyan falat emel,
mely lehetetlenné teszi a lényeg felismerését és felfogását. És az ember még cso-
dálkozik is, hogy hiányosságokat talál, ellentmondásokba ütközik, és semmiféle
logikát sem képes találni.
A szabad akarat teljesen másmilyen, a valódi életre már önmagában is any-
nyira döntő befolyást tud gyakorolni, hogy az átnyúlik messze a túlvilágba, rá-
nyomja bélyegét a lélekre, képes azt alakítani. sokkal hatalmasabb annál, hogy
ennyire földi legyen. Ezért nincs is semmilyen kapcsolata a földi-durvaanyagú
testtel, így az aggyal sem. Kizárólag magában a szellemben nyugszik, az ember
lelkében.
ha az ember nem biztosítana az észnek újra és újra korlátlan hatalmat, akkor
a szellemi, voltaképpeni „énjének” szélesebb látókörrel bíró szabad akarata az
intuitív érzékenységből kiindulva meg tudná szabni az észagynak az irányt. Így
a kötött akaratnak, mely feltétlenül szükséges minden földi, a térhez és időhöz
kötődő cél megvalósításához, nagyon gyakran más utat kellene választania,
mint amilyet most választ. Könnyen meg lehet magyarázni, hogy ezzel a sors
is más irányt venne, mert a karma a másféle úton másmilyen szálakat húz, és
másmilyen kölcsönhatást eredményez.
Ez alapján természetesen még nem lehet a szabad akaratot valóban megér-
teni. A teljes képhez tudni kell, hogy eddig hogyan nyilvánult meg. Azt is,
hogy hogyan jött létre a már létező karma többszöri összegabalyodása, mely
 30. Az ember és szabad akarata 155
kihatásaival képes a szabad akaratot olyannyira elfedni, hogy csak nehezen,
vagy már egyáltalán nem lehet felismerni, hogy létezik.
Egy ilyen magyarázatot azonban csak akkor lehet adni, ha a szellemi ember
egész fejlődését megvizsgáljuk, egészen attól a pillanattól kezdve, amikor az
ember szellemi magja először merült az anyagiság legkülső peremét alkotó i-
nomanyagú burokba. —
Akkor majd látni fogjuk, hogy az ember egyáltalán nem az, aminek képzeli
magát. soha nem is volt semmilyen feltétlen előjoga arra, hogy boldog legyen
és személye örökké éljen.*) A kijelentés: „mind isten gyermekei vagyunk”, ab-
ban az értelemben, ahogy azt az emberek magyarázták és gondolták, téves!
nem minden ember isten gyermeke, hanem csupán akkor lesz az, amikor azzá
fejlődött.
Az ember szellemi csíraként ereszkedett alá a teremtésbe. Ez a csíra mindent
magában hordoz ahhoz, hogy isten gyermekévé fejlődhessen. Ennek azonban
az a feltétele, hogy kibontakoztassa és ápolja e célnak megfelelő képességeit,
nehogy elcsenevészedjenek.
óriási a folyamat, hatalmas erők működnek benne, és a történés minden
egyes szintjén mégis teljesen természetes. semmi sem esik a logikus keletke-
zésen és fejlődésen kívülre; hiszen minden isteni tettben logika van, mert tö-
kéletes, és semmi sem nélkülözheti a logikát, ami tökéletes. Minden egyes
szellemi csíra azonos képességeket hordoz magában, hiszen egyazon szellem-
ből származnak, és a képességek mindegyike ígéretet rejt magában, melynek
beteljesedése feltétlenül bekövetkezik, mihelyt az adott képességet fejlődésre
használják. de csak akkor! Minden csíra ilyen jövő elé néz vetéskor. És mégis...!
Elindult a vető, hogy vessen: ahol az isteni, örök, lebeg a teremtés fölött, és
ahol a teremtés leginomanyagúbb része a lényszerűségig ér, ott van az a terület,
ahol az emberi szellemi csírákat elvetik. szikrák haladnak át a lényszerűség ha-
tárán, mint zivatarkor az elektromos kisülések, és elmerülnek a teremtés leg-
inomanyagúbb részének szűzi talajában. Olyan ez, mintha a szent szellem
teremtő keze magokat hintene szét az anyagi világban.
Míg a vetés növekszik, és lassan megérik az aratásra, sok mag elvész. nem
kel ki, azaz nem fejlesztette ki magasabb szintű képességeit, hanem elrothadt
vagy elszáradt, és el kell vesznie az anyagi világban. de azok, amelyek kikeltek,
és a föld fölé igyekeznek emelkedni, aratáskor szigorúan megrostáltatnak, az
üres kalászok elválasztatnak a teli kalászoktól. Az aratás után pedig a pelyva
*) lásd 20. előadás: Az utolsó ítélet
156 30. Az ember és szabad akarata

újra gondosan elválasztatik a búzától.

ilyen nagy-vonalakban a keletkezés és fejlődés képe. Azért azonban, hogy
felismerjük a szabad akaratot, szükséges, hogy alaposabban végigkövessük az
ember voltaképpeni keletkezését és fejlődését:
Mint ami a legmagasabb és a legtisztább, olyan a maga ragyogásában az
örök, az isteni, mindennek a kiindulópontja, a kezdet és a vég, körülvéve fényes
lényszerűséggel.
Amikor a szellemi szikrák átpattannak a lényszerűségből az anyagi teremtés
inomanyagú nyúlványainak talajába, azonnal egy gázszerű burok zárul köré-
jük, mely ugyanabból az anyagból van, mint az anyagi világ e leginomabb ré-
giója. Ezzel az ember szellemi csírája belépett a teremtésbe, mely, mint minden,
ami anyagi, változásnak és elmúlásnak van alávetve. A szellemi csíra még men-
tes a karmától, és várja azokat a dolgokat, melyek érkezni fognak.
Egészen ezekig a legkülsőbb nyúlványokig elérnek az erőteljes élmények rez-
gései, melyek a teremtés belsejében minden keletkezésben és elmúlásban sza-
kadatlanul jelen vannak.
Még ha csak a rezgések leginomabb, alig érzékelhető formáiról is van szó,
melyek leheletként járják át a inomanyagúságot, ahhoz mégis elegendőek,
hogy felébresszék a szellemi csírában lévő érzékeny akarást, és magukra vonják
igyelmét. A szellemi csíra szeretne „belekóstolni” egyik vagy másik rezgésbe,
követni azt, vagy másként kifejezve, szeretné, ha a rezgés magával vonzaná,
vagy – ami ugyanaz – magához vonzaná. Ebben rejlik a sok különböző képes-
séggel rendelkező szellemi csíra első döntése, mely csírák választásuk szerint
ide vagy oda lesznek vonzva. Közben kezdődnek már szövődni az első legi-
nomabb szálak ahhoz a szövethez, mely később életük szőnyegévé válik.
de most a gyorsan fejlődő csíra bármely pillanatot felhasználhat arra, hogy
átadja magát az útját állandóan és többszörösen keresztező más jellegű rezgé-
seknek. Mihelyt elhatározza magát, tehát kívánja, megváltoztatja haladása irá-
nyát, és az újonnan választott jelleget követi, vagy másként kifejezve, hagyja,
hogy az vonzza.
Kívánságával, akár egy kormánnyal, képes megváltoztatni az áramlatokban
irányát, mihelyt az áramlat, melyet követett, nincs már kedvére. Így bele tud
„kóstolni” egyikbe is, másikba is.
A kóstolgatás révén egyre jobban érlelődik, lassan megkülönböztető ké-
pességre, végül ítélőképességre tesz szert, mígnem egyre tudatosabbá és bizto-
sabbá válva egy meghatározott irányt követ. Az általa követni kívánt rezgés
 30. Az ember és szabad akarata 157
választásának reá gyakorolt mély hatása nem marad el. Ebből egészen termé-
szetesen és logikusan az következik, hogy a rezgések, melyekben a szellemi
csíra szabad akarása révén úgymond úszik, a kölcsönhatás során jellegük sze-
rint fogják őt befolyásolni.
A szellemi csíra azonban csak nemes és tiszta képességet hordoz magában!
Ez az a talentum, mellyel a teremtésben „sáfárkodnia” kell. ha nemes rezgé-
seknek adja át magát, akkor ezek a kölcsönhatás révén felébresztik, felrázzák,
megerősítik és felnevelik a csírában szunnyadó képességeket, hogy idővel gaz-
dagon kamatozzanak, és nagy áldást hozzanak a teremtésre. Az így növekvő
szellemi emberből jó gazda lesz.
de ha túlnyomórészt értéktelen rezgések mellett dönt, akkor ezek idővel
olyan erősen befolyásolhatják, hogy jellegük rátapad a szellemi csíra saját, tiszta
képességeire, és beboríthatja azokat, belepheti, és nem engedi, hogy ténylegesen
felébredjenek és kivirágozzanak. Ezek végül szükségszerűen „betemetettnek”
számítanak, s ezért az ilyen ember a reá bízott javak rossz gazdája lesz.
A szellemi csíra tehát önmagából kiindulva képtelen tisztátalan lenni, mert
a tisztaság világából jön, és csak tisztaságot hordoz magában. de az anyagiságba
történő alámerülése után a szintén anyagiságból lévő köntösét bepiszkíthatja,
ha saját akarásával összhangban tisztátalan rezgéseket „kóstolgat”, tehát enged
a kísértésnek, sőt azokat lelkileg látszólag sajátjává is képes tenni, mert nagyon
eluralkodnak nemes képességein, ezáltal tisztátalan tulajdonságokat szerez,
szemben a szellem magával hozott, örökölt képességeivel. A lélek csak a legi-
nomanyagúbb gázszerű burok, és csak az anyagi teremtésben létezik. A maga-
sabban fekvő tiszta szellemi-lényszerűségbe való esetleges visszatérés után
a lélek leválik, és már csak a szellem marad, mely egyébként egyáltalán nem
léphetne be az anyagi teremtés határán keresztül a szellemibe. Az ő ismételt
belépése illetve visszatérése akkor majd természetesen eleven, tudatos formá-
ban történik, ami kezdetben a kilépő szikránál még nem volt meg.
Minden vétek és karma csupán anyagi jellegű! Kizárólag az anyagi teremté-
sen belül létezik, máshol nincs! nem is tud a szellem részévé válni, hanem csak
ráakaszkodni. Ezért lehetséges a szellemet minden vétektől tisztára mosni.
Ez a felismerés nem borítja fel, hanem csak megerősíti mindazt, amit a val-
lások és az egyházak képletesen mondanak. Mindenekelőtt egyre jobban felis-
merjük azt a hatalmas igazságot, melyet Krisztus hozott az emberiségnek.
Az is magától értetődő, hogy az a szellemi csíra, mely az anyagi világban
tisztátalansággal terheli magát, nem tud e teherrel újra visszatérni a szellemiségbe,
158 30. Az ember és szabad akarata

hanem mindaddig az anyagi világban kell maradnia, míg e terhét le nem veti,
le nem tudja magát oldozni róla. Ezalatt természetszerűen mindig abban a ré-
gióban kell maradnia, ahová terhének súlya kényszeríti, a tisztátalanság kisebb
vagy nagyobb mértékétől függően. ha az ítélet napjáig nem sikerül a tehertől
megszabadulnia, terhét levetnie, akkor nem sikerül felemelkednie annak elle-
nére, hogy szellemi csírájának tisztasága mindig megmarad, ám a tisztátalanság
túlburjánzása miatt valódi képességeit nem tudta megfelelően kibontakoztatni.
A tisztátalanság visszatartja súlyával, és magával húzza az egész anyagi világ
bomlásába.*)
Minél tudatosabbá válik a szellemi csíra fejlődése során, külső köntöse annál
jobban átveszi a szellemi csíra saját belső jellegének alakját. Vagy a nemesre tö-
rekvőt, vagy a nem nemesre törekvőt, tehát szép vagy csúnya lesz.
Minden irányváltás, melyet tesz, egy csomót köt a szálakra, melyeket maga
után húz, s ezek, ha sokszor lépett téves utakra, össze-vissza bolyongott, a szám-
talan hurok hálóvá válhat, melybe belegabalyodik, s így vagy elpusztul benne,
mert szilárdan tartja, vagy erőszakkal kell belőle kitépnie magát. A rezgések,
melyeket kóstolgatott vagy élvezett utazása során, s melyeknek átadta magát,
összeköttetésben maradnak vele, és fonalakként húzódnak mögötte, miközben
folyamatosan utána küldik a saját jellegüknek megfelelő rezgéseket. ha hosszú
ideig megtartja ugyanazt az irányt, akkor a távolabbra nyúló fonalak, ahogy
a közelebbiek is változatlan erővel hatnak. de ha megváltoztatja irányát, akkor
a távolabbról érkező rezgések útjuk keresztezése miatt lassanként egyre gyen-
gébben tudják befolyásolni, mert előbb egy csomón kell áthaladniuk, mely aka-
dályozva hat rájuk, minthogy a csomó az új, másféle jellegű iránnyal már
összeköttetést és egybeolvadást jelent. A következő új irány a maga más jelle-
gében továbbra is bomlasztó és zavaró módon hat az eddigire, amennyiben
nem tartozik ahhoz a fajtához, mint az első. Így megy ez egyre tovább és tovább.
A fonalak a szellemi csíra növekedésével egyre sűrűbbek és erősebbek lesznek,
alakítják a karmát, s ennek utóhatása végül oly erőre tud szert tenni, hogy
a szellemet valamilyen „hajlammal” ruházza fel, mely végül képes akadályozni
szabad döntéseit, és már egy előre megállapítható irányt szab neki. A szabad
akarat ezzel elsötétül, nem tud többé szabadon működni.
A szabad akarat tehát a kezdettől fogva létezik, csak később nagyon sokan
annyi terhet raknak szabad akaratukra, hogy az a már említett módon erősen
befolyásolva lesz, így az nem lehet többé szabad akarat.
*) lásd 20. előadás: Az utolsó ítélet
 30. Az ember és szabad akarata 159
Az ily módon egyre jobban fejlődő szellemi csírának egyre közelebb kell
a Földhöz kerülnie, mert a rezgések innen jönnek a legerősebben, és ő egyre
tudatosabban feléjük kormányozza magát, s követi őket, vagy jobban mondva,
hagyja, hogy a rezgések „magukhoz vonzzák”, mert egyre jobban akarja ízlel-
getni a saját vonzalmának megfelelően választott jellegeket. Az ízlelgetés után
az igazi „kóstolást” szeretné, majd az „élvezést”.
A Földről kiinduló rezgések azért olyan erősek, mert itt egy új, nagyon erő-
teljesen ható valami járul hozzájuk: a durvaanyagú-testi nemi erő!*)
Ennek az a feladata és képessége, hogy „átizzítsa” a teljes szellemi intuíciót.
A szellem majd csak ezáltal tud valódi kapcsolatot létesíteni az anyagi terem-
téssel, és ezért csak ekkor tud teljes erejéből tevékenykedni benne. Ekkor ölel
fel a szellem mindent, ami szükséges ahhoz, hogy teljes mértékben érvénye-
süljön az anyagiságban, minden tekintetben szilárdan meg tudjon állni, áthatón
és erőteljesen tudjon működni, minden ellen fel legyen vértezve, és minden
ellen meg legyen a védelme is.
Ezért vannak ezek a hatalmas erőhullámok, melyek az emberek földi átélé-
seiből erednek. igaz, hogy mindig csak oly messze érnek, ameddig az anyagi
teremtés ér, de ott rezegnek annak leginomabb nyúlványaiban is.
Az olyan ember, aki szellemileg ugyan magas szinten állna és nemes lenne,
és ezért magasztos, szellemi szeretettel érkezne embertársaihoz a Földre, idegen
maradna, bensőleg nem tudná őket megközelíteni, ha nem rendelkezne a nemi
erővel. A megértéshez és lelki átérzéshez hiányozna egy híd, s ezért szakadék
keletkezne.
de abban a pillanatban, amikor e szellemi szeretet tiszta kapcsolatba lép
a nemi erővel, és a nemi erő átizzítja azt, kiáramlása az összes anyagiság felé
teljesen másmilyen életet nyer, földileg valóságosabbá válik, és képes lesz a földi
emberekre és az egész anyagiságra a maga teljességében és érthetően hatni.
Csak ekkor fogják az emberek a szellemi szeretetet befogadni és átérezni, és
ekkor hozhatja majd a teremtésre azt az áldást, melyet az ember szellemének
hoznia kell.
Van valami hatalmas e kapcsolatban. Ez is a voltaképpeni célja, legalábbis
a fő célja ennek a sokak számára talányos és mérhetetlen nagy természetes ösz-
tönnek, hogy ezzel segítse a szellemi jelleg teljes hatóerejének kibontakozását
az anyagiságban! E természetes ösztön nélkül idegen maradna a szellemi erő,
és nem tudná a megfelelő hatást elérni. A nemzés céljának csak másodlagos
*) lásd 62. előadás: A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben
160 30. Az ember és szabad akarata

szerepe van. A legfontosabb azonban az emberben létrejövő magasba lendülés.

Ezzel az emberi szellem ereje teljébe jut, elnyeri melegségét és elevenségét, e fo-
lyamattal válik úgymond teljessé. Ezért lép fel éppen ezen a ponton a teljes fele-
lőssége!
isten bölcs igazságossága e jelentős fordulóponton ugyanakkor nem csupán
a lehetőséget adja meg az embernek, hanem még természetes ösztönzést is arra,
hogy könnyedén lerázza magáról teljes karmáját, mellyel egészen eddig terhelte
szabad akaratát. Így az embernek újra sikerül tökéletesen szabaddá tenni aka-
ratát, hogy aztán tudatosan, ereje teljében állva a teremtésben isten gyermek-
évé váljon, isten akarata szerint cselekedjen, és tiszta, fennkölt átérzésekben
emelkedjék felfelé azokba a magaslatokba, ahová később, durvaanyagú testének
levetése után lesz vonzva.
ha az ember nem így cselekszik, akkor az az ő hibája; hiszen a nemi erő föl-
lépésével elsősorban egy hatalmas, felfelé, az eszmények, a szépség és a tisztaság
felé késztető lendítő erő mozdul meg benne. Ezt mindig világosan meg lehet
igyelni mindkét nem romlatlan iataljain. innen fakad a felnőttek által sajnos
gyakran csak megmosolygott iúkori lelkesedés, ami nem összetévesztendő
a gyermekkorral. Ezért jelentkeznek ezekben az években a megmagyarázha-
tatlan, enyhén mélabús, a komolyság leheletével érintett érzések. Azok az órák,
amikor úgy tűnik, mintha egy iúnak vagy egy leánynak a világ összes fájdal-
mát hordoznia kellene, amikor a mélységes komolyság megsejtése ragadja el
őket, nem véletlenül vannak. A valóságban a gyakorta előforduló meg nem ér-
tettség érzése is sok igazságot hordoz magában. Ez a körülöttük lévő világ téves
felépítésének időnként bekövetkező felismerése, mely nem is akarja, és nem is
tudja megérteni a tiszta szárnyalás megszentelt hajlamát, és csak akkor elége-
dett, ha ezt az erőteljes, igyelmeztető érzést az érlelődő lélekben lehúzhatja az
emberek számára érthetőbb, „reálisabb” és józanabb talajra, mely, úgy vélik,
jobban illik az emberhez, és melyet egyoldalú észbeli értelmezésükben az egye-
düli normálisnak tartanak.
de ennek ellenére megszámlálhatatlan olyan megcsontosodott materialista
akad, aki életének ugyanebben az időszakában ezt komoly intelemként szintúgy
megérezte, sőt imitt-amott néha még egy leheletnyi szentimentalizmussal, vagy
akár bánatosan, szívesen beszél az első szerelem aranykoráról, mely akaratlanul
is egy bizonyos fájdalmat fejez ki a fölött, hogy elveszített valamit, amit nem
lehet pontosan megnevezni. És ebben mindegyiküknek igaza van! A legérté-
kesebbet vették el tőlük, vagy könnyelműen maguk dobták el, amikor a munka
 30. Az ember és szabad akarata 161
szürke hétköznapjaiban, vagy az úgynevezett „barátok” és „barátnők” gúnyo-
lódása miatt, vagy rossz könyvektől és példáktól vezetve szégyenkezve elásták
az ékszert, melynek ragyogása később az életük folyamán imitt-amott mégis
újra feltör, és ilyenkor valamiféle talányos szomorúság és vágyakozás megma-
gyarázhatatlan érzései egy pillanatra erősebben megdobbantják az elégedetlen
szívet.
Még ha ezeket az érzéseket mindig újra gyorsan el is nyomják, és fanyar ön-
csúfolás közepette kinevetik, akkor is e kincs létezését bizonyítják, és szeren-
csére kevés az olyan, aki azt állíthatja, hogy sohasem voltak ilyesfajta érzései.
Az ilyeneket csak sajnálni lehetne; hiszen sohasem éltek.
de maguk az ilyen romlott, vagy mondjuk inkább, sajnálatra méltó emberek
is vágyakozást éreznek, ha alkalmuk van olyan emberrel találkozni, aki helyes
hozzáállással használja ki ezt a lendítőerőt, aki ezáltal tisztává vált, és ezért ben-
sőjében már a Földön magas szinten áll. A vágyakozás kihatása azonban az
ilyen embereknél az esetek többségében előbb a saját alantasságuk és mulasz-
tásuk akaratlan felismerése, mely aztán gyűlöletbe csap át, s ez egészen az el-
vakult dühöngésig képes fokozódni. Az sem ritka, hogy egy lelkileg már
feltűnően magasan álló ember egész tömegek gyűlöletét vonja magára anélkül,
hogy ehhez maga valóban külsőleg felismerhető okot adott volna. Az ilyen tö-
megek aztán nem tudnak mást, mint azt kiabálni, hogy: „Feszítsd meg, feszítsd
meg!” Ezért volt olyan hosszú a mártírok sora, akiket feljegyzett az emberiség
történelme.
A marcangoló fájdalom oka, hogy az ember olyan értékes valamit lát a má-
siknál, amit saját maga már elvesztett. Olyan fájdalom ez, melyet csak mint
gyűlöletet ismernek fel. ha azok az emberek, akikben több a benső melegség,
akiket csak a rossz példák tartottak alacsony szinten vagy ráncigáltak le a mo-
csokba, találkoznak egy bensőleg magasan álló emberrel, akkor a saját maguk
által el nem ért szint utáni vágyuk gyakran határtalan szeretetet vagy tiszteletet
vált ki. bárhol is jár egy ilyen nemes ember, mindig vagy szeretet, vagy ellen-
szenv támad körülötte. A közömbösség lehetetlen.
Egy romlatlan leány vagy romlatlan iú titokzatosan sugárzó bája nem más,
mint a környezet által az erős rezgésekből megérzett ébredező nemi erő tiszta
feltörése, s ennek a magasztosabb, nemesebb felé törekvő szellemi erővel való
egyesülése! Gondosan ügyelt arra a teremtő, hogy ez az ébredés csak olyan kor-
ban történjék az embereknél, amikor akarásuk és cselekedetük teljes tudatában
lehetnek. Akkor érkezik el az az időpont, amikor az ember összekapcsolódva
162 30. Az ember és szabad akarata

a benne nyugvó teljes erővel, játszva képes lerázni, és le is kellene ráznia min-
dent, ami a múltjában van. sőt magától is lehullana, ha az ember a jónak az
akarásához tartaná magát, amire ekkor szakadatlan késztetést érez. Akkor fá-
radság nélkül fel tudna emelkedni arra a szintre, ahogyan azt a megérzések he-
lyesen sejtetik, ahová mint ember tartozik! nézzétek a romlatlan iatalok
álmodozását! nem más ez, mint a lendület megérzése, a minden szennyestől
való szabadulni akarás, az ideálok utáni hő vágyakozás. de a sürgető nyugta-
lanság annak az intő jele, hogy ne pazarolják el az időt, hanem erőteljesen ráz-
zák le karmájukat, és lássanak hozzá a szellem felfelé emeléséhez.
Ezért van a Földnek oly nagy jelentősége, ezért ez a nagy fordulópont az
emberiség számára!
Van valami gyönyörűséges ebben az erőben állni, és benne és vele működni!
Míg a választott irány jó. de nincs is attól szánalmasabb, mint amikor az ember
egyoldalúan, vak érzéki bódulatban tékozolja el ezeket az erőket, és ezzel szel-
lemét lebénítja, lendületének java részét elveszíti, melyre oly nagy szüksége van,
hogy felfelé tudjon jutni.
És az ember az esetek zömében mégis elpazarolja ezt az értékes átmeneti
időt, hagyja, hogy „bölcs” környezete téves utakra vezesse, melyek alacsony
szinten tartják, és sajnos túl gyakran még lejjebb is vezetik. Ezért nem lesz képes
levetni a reá akaszkodó, látását zavarossá tevő rezgéseket, melyek éppen ellen-
kezőleg, csak újabb erőutánpótlást kapnak, és szabad akaratát egyre jobban be-
hálózzák, míg végül nem képes többé fölismerni azt.
Ez történik az emberi szellem első földi inkarnálódásakor. A további szük-
ségessé váló inkarnálódásokkor az ember már egy sokkal erősebb karmát hoz
magával. A karma lerázására szolgáló lehetőség azonban ennek ellenére min-
den alkalommal újra fennáll, és semmilyen karma sem lehet erősebb, mint az
ember ereje teljébe jutó szelleme, mihelyt a nemi erő által maradéktalan kap-
csolatra tesz szert az anyagisággal, melyhez viszont hozzátartozik a karma.
de ha az ember elpazarolta az időt, melyet arra kapott, hogy levesse karmá-
ját, és ennek eredményeképpen visszaszerezze szabad akaratát, karmájába még
jobban belegabalyodott, sőt talán mélyre süllyedt, még ekkor is, ennek ellenére
kínálkozik egy további hatalmas szövetséges, hogy legyőzze karmáját és föl-
emelkedjék. A legnagyobb győztes, mely valaha is létezett, ami képes mindenen
diadalmaskodni. A teremtő bölcsessége úgy rendelte az anyagi világban, hogy
az ember ne kizárólag a fent említett időszakokban találja meg a lehetőséget
a gyors segítségre, hogy képes legyen megtalálni saját magát és voltaképpeni
 30. Az ember és szabad akarata 163
értékét, ráadásul ehhez még egy rendívül erős ösztönzést is nyer, hogy feli-
gyeljen rá.
E varázserő, mely minden embernek egész földi léte alatt állandóan rendel-
kezésére áll, készen arra, hogy segítsen, amely azonban ugyanúgy a nemi erő
és a szellemi erő kapcsolatából ered, és képes a karmát lerázni, a szeretet! nem
a durvaanyagú világ vágyakozó szeretete, hanem a magasztos, tiszta szeretet,
mely semmi mást nem ismer és nem akar, mint a szeretett ember javát, mely
soha nem magára gondol. A szeretet is beletartozik az anyagi teremtésbe, és
nem kíván lemondást, aszkézist, hanem a másiknak mindig csak a legjobbat
akarja, érte aggódik, vele szenved, de megosztja vele az örömét is.
Az ilyen szeretet alapját a romlatlan iaknál, a nemi erő kezdetekor fellépő
ideálok utáni vágyakozáshoz hasonló érzések jelentik, de a felelősségteljes, tehát
érett embereket is, minden képességüket latba vető legteljesebb erőkifejtésre,
sőt egészen a hősiességig sarkallja, úgyhogy alkotóerejükkel és harci kedvükkel
a lehető legtöbbet viszik véghez. Az életkor nem határolja be a lehetőségeket!
Mihelyt az ember teret enged a tiszta szeretetnek, legyen az akár a féri nő iránti
szeretete, vagy fordítva, esetleg egy barát vagy barátnő, szülő, vagy gyermek
iránt érzett szeretet, mindegy, csak tiszta legyen, mert akkor első ajándékként
az embernek alkalmat ad minden karmájának levetéséhez, mely így már csak
pusztán „szimbolikusan” fog oldódni,*) hogy felvirágoztassa a szabad és tudatos
akaratot, mely csak felfelé a magasba tud irányulni. természetes következmény-
ként aztán megkezdődik a fölemelkedés, a megszabadulás a méltatlan láncok-
ból, melyek lenn, kötve tartották.
A tiszta szeretet ébredezésekor az elsőként mozgolódó intuitív érzés az, hogy
az ember nem érzi magát méltónak a szeretett másikhoz. E folyamatot más sza-
vakkal úgy is le lehet írni, hogy ez a szerénység és az alázat ébredezése, tehát
két hatalmas erény elnyerése. Ehhez csatlakozik a vágy, hogy az ember oltal-
mazón a másik fölött tartsa kezét, hogy ne érhesse őt bántalom, hanem útja vi-
rágokkal övezett, napfényes ösvényen vezessen. Az, hogy „a tenyeremen
akarlak hordozni”, nem üres mondás, hanem egészen pontosan jellemzi a felfelé
törő ösztönszerű érzést. Ebben az érzésben azonban benne rejlik az ember saját
személyiségének a feladása, a másik szolgálatának erős akarása, ami már maga
elég lehetne ahhoz, hogy rövid időn belül levessen minden karmát, ha akarása
kitart, és esetleg nem pusztán érzéki ösztönöknek ad helyet. Végül a tiszta sze-
retethez járul még az ember abbeli hő vágya, hogy a szeretett másikért valami
*) lásd 37. előadás: szimbolika az emberi sorsban
164 30. Az ember és szabad akarata

igazán nagyot és nemeset tudjon tenni, a másikat még pillantásával sem, gon-
dolattal, szóval, még kevésbé valamilyen visszatetszést keltő cselekedettel meg
ne sértse, vagy meg ne bántsa. Megelevenedik a másik ember iránti legino-
mabb igyelem.
Az a fontos, hogy megőrizzük e tiszta intuitív érzések erejét, és minden más
fölé állítsuk. Akkor majd senki sem fog a másiknak semmi rosszat akarni vagy
tenni. Egyszerűen nem lesz rá képes, ellenkezőleg, a legjobb védelemre talál
benne, a legnagyobb erőre, a legjóindulatúbb tanácsadóra vagy segítőre.
Ezért Krisztus is mindig újra és újra a szeretet mindenhatóságára mutatott
rá! Csak a szeretet győz le mindent, képes mindenre. Persze mindig csupán
akkor, ha ez nem csak a földi követelőző szeretet, mely a féltékenységet és a vele
rokon szenvedélyeket hordozza magában.
Ezzel a teremtő bölcsességében egy mentőövet dobott a teremtésbe, mellyel
minden ember nem csupán egyetlen egyszer találkozik földi életében, hogy
megkapaszkodjék benne és fellendítse magát általa!
E segítség itt van mindenki számára. nincs tekintettel sem korra, sem
nemre, nem tesz különbséget se szegény, se gazdag, előkelő vagy alacsony szár-
mazás között. Ezért a szeretet isten legnagyobb ajándéka. Aki ezt megértette,
az biztos lehet abban, hogy minden ínségből és minden mélységből megme-
nekül! Kiszabadítja magát, s a leggyorsabban és legkönnyebben nyer újra tiszta
szabad akaratot, mely felfelé vezeti.
És még ha oly mélységekben feküdne is, melynek kétségbe kell ejtenie, a sze-
retet a viharhoz mérhető erejével képes a magasba ragadni a Fényhez, istenhez,
aki maga a szeretet. Mihelyt az emberben valamilyen indíttatásra megmozdul
a tiszta szeretet, akkor a legközvetlenebb kapcsolatba lépett istennel, minden
szeretet Ősforrásával, és ezzel a legerősebb segítséggel is. de ha az embernek
mindene meg is volna, szeretet pedig nem lenne benne, akkor csak olyan lenne,
akár a zengő érc vagy pengő cimbalom, melegség nélkül, élet nélkül... semmi
lenne!
de ha valamelyik embertársa iránt mégis igaz szeretet ébred benne, mely
csak arra törekszik, hogy Fényt és örömöt hozzon a szeretett embernek, eszte-
len vágyakozással nem akarja leráncigálni, hanem védelmezve a magasba
emelni, akkor szolgálja őt anélkül, hogy a voltaképpeni szolgálás tényének tu-
datában lenne, mert így önzetlenebbül adakozó és ajándékozó emberré teszi
magát. És ez a szolgálás kivívja számára a szabadságot!
sokan mondják majd ezen a ponton: hát pontosan így csinálom én is, vagy
 30. Az ember és szabad akarata 165
legalábbis igyekszem így csinálni! Minden erőmet latba vetve igyekszem fele-
ségem vagy családom földi életét megkönnyíteni, örömöket kínálni nekik, és
közben megteszek mindent, hogy elég anyagi eszközt teremtsek arra, hogy ké-
nyelmes, kellemes életet biztosíthassak nekik, és gondtalanok legyenek. Ezrek
fogják verni a mellüket, emelkedett hangulatban fogják magukat érezni, és ki
tudja milyen jónak és nemesnek fogják magukat tartani. tévednek! Nem ez az
élő szeretet! Az élő szeretet nem ennyire egyoldalúan földi, hanem ezzel együtt
sokkal erősebben ösztökél a magasztos, nemes, eszményi felé. Persze senki sem
feledkezhet meg büntetlenül, tehát anélkül, hogy valamilyen hátrányt ne szen-
vedne, a földi szükségletekről, nem szabad igyelmen kívül hagynia őket, de
gondolkodása és cselekvése fő tárgyává sem válhatnak. Mindezek fölött lebeg
a nagy és erős, sokak számára oly titokzatos óhaj, hogy önmaga előtt is valóban
olyanná tudjon válni, mint amilyennek azok tartják, akik szeretik. És ez az óhaj
az igaz út! Mindig csak felfelé vezet.
Az igaz, tiszta szeretetet nem kell jobban elmagyarázni. Minden ember egé-
szen pontosan érzi, milyen. Az ember gyakran csak önmagát próbálja ámítani,
amikor látja saját hibáit, és világosan ráérez arra, hogy valójában mennyire
távol áll attól, hogy igazán, tisztán szeressen. de ha ezt fölismerte, össze kell
magát szednie, nem szabad tétovázva megállnia és végül mindent feladnia; hi-
szen igaz szeretet nélkül nem létezik számára szabad akarat!
Mennyi alkalmuk kínálkozik az embereknek arra, hogy összeszedjék ma-
gukat és a magasba emelkedjenek, és mégsem használják ki. A többség panasz-
kodása és keresése ezért nem igazi! Egyáltalán nem akarnak semmit, mihelyt
valamivel saját maguknak is hozzá kell járulniuk, legyen ez akár csak a szoká-
saik és nézeteik kis átalakítása. legnagyobb részt hazugságról, önámításról van
szó! istennek kell hozzájuk eljönnie, és magához emelnie őket anélkül, hogy
szeretett kényelmüket és önimádatukat fel kelljen adniuk. Akkor esetleg rá-
szánnák magukat, hogy csatlakozzanak, de nem úgy, hogy istentől ne várnának
még külön köszönetet is érte.
hagyjátok e heréket, menjenek a maguk útján a pusztulásba! nem érdemlik
meg, hogy bárki is fáradozzon értük. Panaszkodva és imádkozva újból és újból
el fognak menni a számukra kínálkozó alkalmak mellett. de ha az ilyen em-
bernek mégis meg kellene egyszer ragadnia az alkalmat, akkor azt minden bi-
zonnyal megfosztaná legnemesebb ékességeitől, a tisztaságtól és önzetlenségtől,
hogy a szenvedélyek sarába rángassa le e drága kincset.
A keresőknek és tudással rendelkezőknek végre össze kellene szedniük
166 30. Az ember és szabad akarata

magukat, és ki kellene kerülniük az ilyen embereket! ne gondolják, hogy is-

tennek tetsző dolgot csinálnak, ha igéjét és szent Akaratát olcsón körbehur-
colják, és másokat tanítva állandóan kínálgatják, hogy már-már azt a látszatot
keltik, mintha a teremtőnek kellene hívei által könyörögnie, hogy kiterjessze
követői körét. Ez az ige beszennyezése, ha olyanoknak kínálják, akik piszkos
kezekkel nyúlnak érte. nem szabad elfelejteni a mondást, mely tiltja, hogy az
ember „a disznók elé szórja a gyöngyöket”.
És az ilyen esetekben sem történik más. szükségtelen időpazarlás, melyet
ilyen mértékben nem lehet többé eltékozolni anélkül, hogy visszahatva ne vál-
jék károssá. Csak a keresőknek kell segíteni.
A sok emberben felmerülő nyugtalanság, a szabad akarat hollétének kuta-
tása és keresése teljesen indokolt, és annak a jele, hogy a keresésnek itt a legfőbb
ideje. A tudatalatti sejtelem, hogy egyszer túl késő lehet, felerősíti az érzést. Ez
tartja most a keresést állandóan életben. Mindez mégis nagyrészt hiába van.
Ma az emberek többsége nem képes többé használni szabad akaratát, mert túl-
ságosan behálózta önmagát!
Eladták és elkótyavetyélték... semmiért!
Ezért azonban nem tehetik istent felelőssé, mint ahogy azt minden elkép-
zelhető magyarázattal egyre újra megpróbálják, hogy a rájuk várakozó saját fe-
lelősség gondolata alól kibúvót találjanak, csupán saját magukat okolhatják. És
még ha a legfanyarabb keserűséggel és legmaróbb fájdalommal lenne is átitatva
ez az önvád, akkor sem lenne elég erős ahhoz, hogy valahogy is ellensúlyozhassa
az elveszített kincs értékét, mely értelmetlenül el lett fojtva vagy el lett tékozolva.
de mihelyt az ember komolyan igyekszik, mindennek ellenére még meg
tudja találni az utat szabad akarata visszanyeréséhez. Persze mindig csak akkor,
ha ezt lelke legmélyéből kívánja. ha ez a kívánság tényleg él benne, és sosem
lankad. A legforróbb módon kell ezután vágyakoznia. És még ha teljes földi
életét kellene is ráfordítania, csak nyerhetne általa; hiszen égetően fontos, hogy
az ember visszanyerje szabad akaratát! Visszanyernie helyett azt is mondhat-
nánk kiásnia vagy tisztára mosnia. lényegében ugyanaz jelentik.
de ameddig az ember csak gondol rá és töpreng rajta, semmit sem ér el.
A legnagyobb erőfeszítésnek és kitartásnak is csődöt kell mondania, mert gon-
dolkodással és töprengéssel sose képes az idő és tér határát átlépni, tehát egé-
szen addig a pontig eljutni, ahol a megoldás található. És mivel a gondolkodás
és a töprengés jelenleg minden kutatás legfontosabb útjának számít, ezért sem-
milyen kilátás sincs arra, hogy a pusztán földi dolgokon túl bármi másban
 30. Az ember és szabad akarata 167
előrelépést lehessen várni. Ez akkor lenne lehetséges, ha ebben gyökeresen
megváltoznának az emberek.
használjátok ki a földi élet idejét! Gondoljatok a nagy fordulópontra, mely
mindig magával hozza a teljes felelősséget!
A gyermek még szellemileg azért kiskorú, mert a nemi erő még nem terem-
tette meg a kapcsolatot a szellemi és anyagi világ között. Csak abban a pilla-
natban, amikor ez az erő megjelenik, akkor válnak intuitív képességei olyan
erőssé, hogy képesek az anyagi teremtést átjárni, belehatolni, átalakítani és új-
jáalakítani, s a gyermek így önműködően átveszi a teljes és tökéletes felelőssé-
get. Korábban a kölcsönhatás sem annyira erős, mivel intuitív képessége sokkal
gyengébben hat. A karma az első földi inkarnálódáskor*) ezért nem lehet olyan
hatalmas, s legfeljebb a születéskor van szerepe azoknak a körülményeknek
a meghatározásában, amelyek közé a szellem születik, hogy földi életében e kö-
rülmények segítsenek neki felismerni saját tulajdonságait, s segítségükkel fel
tudja karmáját oldani. ilyen esetben nagy szerepet játszanak az azonos jellegűek
vonzási pontjai. de mindezek a hatások gyengék csupán. A tényleges, erőteljes
és mélyreható karma csak akkor lép fel, amikor az emberben a nemi erő össze-
kapcsolódik a szellemi erővel, s így az ember nem csupán teljes értékűvé válik
az anyagi világban, hanem, ha megfelelően alkalmazkodik, azt minden vonat-
kozásban messze felül tudja múlni.
Eddig az időpontig a sötétség, a rossz sem képes az emberekhez közvetlenül
hozzáférni. A gyermeket megvédi mindettől az a szakadék, mely az anyagi világ
és közte húzódik. Mintha el volna szigetelve. hiányzik a híd.
Ezért sok olvasónak az is érthetőbbé válik, miért élveznek a gyermekek sok-
kal nagyobb, szinte már közmondásos védelmet a rossztól. Azonban ugyanazon
az úton, amely a hidat alkotja a fellépő nemi erő számára, melyen az ember
ereje teljében kivonulhat küzdeni, természetesen minden más is el tud hozzá
jutni. Ez azonban semmi esetre sem történhet meg korábban, csak akkor, ami-
kor már rendelkezik a szükséges védelem erejével. Egyetlen pillanatig sem áll
fönn egyenlőtlenség, mely mentségül szolgálhatna.
Ezzel óriási mértékben megnő a szülők felelőssége! Jaj azoknak, akik feles-
leges gúnnyal vagy téves neveléssel, vagy akár rossz példákkal, melyekhez az
élet számtalan területén megnyilvánuló törtetés is hozzátartozik, megfosztják
saját gyermekeiket annak a lehetőségétől, hogy karmájukat levessék és fölemel-
kedjenek. A földi élet kísértései amúgy is mindenfelé csábítgatnak. És ha
*) az ember belépésekor a földi létbe
168 30. Az ember és szabad akarata

a serdülőknek nem magyarázzák el voltaképpeni hatalmi állásukat, akkor vagy

egyáltalán nem, vagy túl kis mértékben alkalmazzák erejüket, vagy a legfele-
lőtlenebb módon elpazarolják, vagy akár egyenesen méltatlanul és rosszul al-
kalmazzák azt.
Így a tudatlansággal egyre erőteljesebben jelentkezik az elháríthatatlan
karma, sugárzásait valamilyen hajlam révén fejti ki ez iránt vagy az iránt,
s a döntések meghozatalakor már jó előre annyira befolyásolja és korlátozza
a tényleges szabad akaratot, hogy az kötötté válik. innen ered az is, hogy az
emberek többsége ma már nem tudja érvényesíteni saját szabad akaratát. Az
emberek saját hibájukból kötötték meg, láncolták le, s döntötték magukat szol-
gasorsba. Mily gyerekesen és szégyentelenül cselekednek az emberek, amikor
megpróbálják visszautasítani a feltétlen felelősség gondolatát, és inkább a te-
remtőnek tesznek szemrehányást igazságtalansága miatt! Mily nevetségesen
hangzik, ha azt állítják, hogy soha nem is volt semmilyen szabad akaratuk,
hanem vezetve, lökve, csiszolva és alakítva vannak anélkül, hogy bármit is tud-
nának ellene tenni.
bárcsak egyetlen pillanatra is rá akarnának ébredni, hogy voltaképpen mily
siralmas szerepet játszanak, amikor ilyet tesznek. ha egyszer mindenek előtt
saját magukat akarnák végre igazán kritikusan szemügyre venni, igyelembe
véve a nekik kölcsönzött hatalmi állást, hogy felismerjék, milyen értelmetlenül
fecsérlik el e hatalmat jelentéktelen és értéktelen mulandóságokra, hogyan
emelnek ehelyett limlomokat megvetendő rangra, s nagynak érzik magukat
olyan dolgokban, amelyekben viszont oly kicsinynek kell látszaniuk ahhoz ké-
pest, hogy mi tényleges emberi rendeltetésük a teremtésben. A ma embere
olyan, mint az a féri, akire ugyan egy egész országot bíztak, de idejét ennek
ellenére a legközönségesebb gyermekjátékokra pazarolja!
Az csak természetes, mást nem is lehetne várni, mint hogy az embernek
adatott roppant erőknek szét kell őt zúzniuk, ha nem tudja, hogyan irányítsa
azokat.
itt a legfőbb ideje, hogy végre fölébredjen! Az embernek maradéktalanul ki
kellene használnia az időt és a kegyelmet, melyet minden földi élet révén aján-
dékként kap. nem is sejti, mennyire sürgető a helyzet. Abban a pillanatban,
amikor újra szabaddá teszi a most még kötött akaratát, a segítségére lesz
minden, ami most gyakran látszólag ellene van. Még a csillagok sokak által ret-
tegett sugárzásai is csupán azért vannak, hogy segítsenek neki. Mindegy, milyen
jellegűek.
 30. Az ember és szabad akarata 169
És erre mindenki képes, még akkor is, ha karmája hatalmas súllyal neheze-
dik rá! Még akkor is, ha a csillagok sugárzásai túlnyomóan kedvezőtleneknek
tűnnek. A sugárzások csakis azért hatnak kedvezőtlenül, mert akarata nem sza-
bad. de ebben az esetben is csak látszólag; hiszen a valóságban javára van, ha
nem tud sehogy másként segíteni magán. Arra kényszerítik, hogy védekezzen,
ébredjen fel és éber legyen.
A csillagok sugárzásaitól való félelem persze alaptalan, mivel általuk mindig
csak azok a karmaszálak hatnak ki mint kísérő jelenségek, melyek az adott sze-
mélyhez kötődnek. A csillagok sugárzásai csak csatornákat alkotnak, melyekbe
az adott időben az embert körüllebegő teljes karma be van vonzva, feltéve, hogy
karmája jellege megegyezik a mindenkori sugárzások jellegével. ha tehát a csil-
lagok sugárzásai kedvezőtlenek, akkor ebbe a csatornába csak az ember szá-
mára kedvezőtlen karma fog kerülni, mely pont megfelel a sugárzások jel-
legének, és nem másféle. ugyanez vonatkozik a kedvező sugárzásokra is. Az
így összegyűjtve vezetett karma kihatása az ember számára is egyre érezhetőbb.
de ahol nem esedékes semmilyen rossz karma, ott a csillagok kedvezőtlen su-
gárzásai sem hathatnak rosszul. Az egyik a másiktól elválaszthatatlan. Ebben
is a teremtő nagy szeretetét ismerjük fel. A csillagok ellenőrzik vagy irányítják
a karma kihatásait. Ezért a rossz karma nem tudja hatását egyfolytában kifej-
teni, hanem közben időt is kell az embernek hagynia, hogy föllélegezzék, mert
a csillagok váltakozva sugároznak, és a rossz karma nem tud akkor kihatni,
amikor a sugárzások kedvezőek! Meg kell szakadnia, és addig kell várnia, amíg
újra fel nem lépnek a kedvezőtlen sugárzások, ezért tehát nem oly könnyen ne-
hezedhetik teljes súlyával az emberre. ha valaki rossz karmája mellett nem
lebeg ott a jó is, mely a csillagok kedvező sugárzásaikor fejti ki hatását, akkor
a kedvező sugárzások által legalább annyi történik, hogy a szenvedés a kedvező
besugárzás idejére abbamarad.
Így illeszkedik itt is a történés egyik fogaskereke a másikba. szigorú logikával
és következetességgel vonja maga után egyik a másikat, és ezzel egy időben el-
lenőrzik is egymást, hogy semmilyen szabálytalanság se történhessék. Így megy
ez egyre tovább, mint egy óriás fogaskerékrendszerben. szigorúan és pontosan
illeszkednek a kerekek fogai, egyik a másikba minden oldalról, mindent to-
vábbmozgatnak, előre, a fejlődés irányába hajtanak.
Ennek az egésznek a közepén azonban az ember áll, a reá bízott mérhetetlen
erővel, hogy akarásával megszabja e mérhetetlen nagy fogaskerékrendszernek
az irányt. De mindig csak önmaga számára! Felfelé vagy lefelé vezetheti őt
170 30. Az ember és szabad akarata

a fogaskerékrendszer. A végcél szempontjából egyedül a beállítottság a döntő.

de a teremtés fogaskerékrendszere nem merev anyagból készült, hanem
minden eleven formákból és lényekből áll, melyek együttműködnek és még
erőteljesebb benyomást tesznek. Az egész csodálatos szövedék azonban pusztán
arra szolgál, hogy segítsen az embernek, feltéve, hogy az ember ezt nem zavarja
azzal, hogy gyermetegen elpazarolja, és tévesen használja fel a neki adott ha-
talmat. Végre másképp kell beilleszkednie, hogy azzá tudjon válni, aminek len-
nie kell. Engedelmeskedni a valóságban nem jelent mást, mint megérteni!
szolgálni annyi, mint segíteni. de segíteni azt jelenti, uralkodni. rövid időn
belül mindenki szabaddá teheti akaratát, olyanná, amilyennek lennie kell. Így
megváltozik minden, mert előbb bensőleg változtatta meg magát.
de ezrek és ezrek számára, sőt milliók számára lesz túl késő, mert nem akar-
nak mást. természetes, hogy a helytelenül alkalmazott erő szétrombolja a gépet,
mely különben szolgálhatta volna, hogy áldásos munkát végezzen.
És ha ez bekövetkezik, akkor egyszerre csak minden tétovázónak újra eszébe
jut az imádkozás, de már nem lesznek képesek megtalálni a megfelelő módot,
az egyedülit, mely segítséget hozhatna. Mihelyt felismerik a bukást, kétségbe-
esésükben gyorsan átkozódásba csapnak majd át, és vádaskodva azt fogják
állítani, hogy nincs isten, ha ilyesmit megenged. sem a rendíthetetlen igazsá-
gosságban nem akarnak hinni, sem abban, hogy hatalom adatott nekik arra,
hogy még mindent időben megváltoztassanak. És hogy ezt elég gyakran el-
mondták nekik.
de gyermeteg daccal olyan szerető istenre vágynak, aki megfelel elképzelé-
seiknek, s mindent megbocsát. Csak ha ilyen, akarják nagyságát elismerni! Mit
kellene ennek az istennek elképzeléseik szerint azokkal tennie, akik mindig
komolyan keresték őt, de akiket éppen e keresés miatt azok tapostak el, gú-
nyoltak ki és üldöztek, akik megbocsátásra várakoznak?
balgák, akik a mindig újra maguk által választott vakságban és süketségben
rohannak a pusztulásba, akik saját pusztulásukon buzgólkodnak. nyugodtan
át lehet az ilyeneket engedni a sötétségnek, mely felé csökönyösen, mindent
jobban tudni akarva igyekeznek. Csak saját tapasztalásuk révén térhetnek még
észhez. Ezért lesz a sötétség a legjobb iskolájuk. de elérkezik a nap, az óra, ami-
kor erre is túl késő lesz, mert már nem lesz elég idejük arra, hogy miután végre
az átélés által felismerésre jutottak, még ki tudják magukat tépni a sötétség
szorításából, és felemelkedjenek. Ezért itt az idő, amikor végre komolyan kell
foglalkozni az igazsággal.
————
 Modern szellemtudomány

M
odern szellemtudomány! Mi minden össze nem sereglik e lobogó
alatt! Mi minden talál egymásra, és mi minden küzd egymás ellen!
színtere komoly keresésnek, kevéske tudásnak, nagy terveknek, hi-
úságnak és butaságnak, gyakran üres kérkedésnek is, és még gyakrabban a leg-
gátlástalanabb haszonlesésnek. A zűrzavarból nem ritkán irigység és határtalan
gyűlölet származik, amely végül a legaljasabb természetű alattomos bosszú-
vágyban nyilvánul meg.
ilyen körülmények közepette természetesen nem lehet azon csodálkozni,
ha sok ember kitér az egész eszeveszett tevékenység elől, attól félve, hogy meg-
mérgezi magát, ha kapcsolatba kerül vele. Ezek az emberek nem is tévednek
nagyot; a szellemtudomány számtalan követője ugyanis valóban nem mutat vi-
selkedésében semmi csábítót, még kevésbé vonzót, hanem minden, ami velük
kapcsolatos, sokkal inkább a legnagyobb óvatosságra int minden más embert.
Különös, hogy az úgynevezett szellemtudomány teljes területe, amelyet
rosszakaró vagy tudatlan emberek gyakran összetévesztenek a szellemek tudo-
mányával, ma még egyfajta szabad-földnek számít, ahol bárkinek akadálytala-
nul, sőt zabolátlanul és büntetlenül szabad garázdálkodnia.
Annak számít. Ám a tapasztalatok már nagyon gyakran igazolták, hogy ez
nem így van!
A terület számtalan úttörője, aki elég könnyelmű volt ahhoz, hogy csupán
képzelt tudásával kutatóan néhány lépésnyire előremerészkedjék, gondatlan-
sága tehetetlen áldozatává vált. Mindebben csupán az a szomorú, hogy vala-
mennyien anélkül estek áldozatul, hogy az emberiségnek akárcsak a legcse-
kélyebb haszna is származhatott volna belőle!
hiszen az esetek mindegyikének tulajdonképpen arra kellett volna bizonyí-
tékot szolgáltatnia, hogy a választott út nem az igazi, mivel csak károkat, sőt
pusztulást eredményez, de nem áldást hoz. Mégis sajátos állhatatossággal ma-
radnak meg e téves utaknál, állandóan új áldozatokat hozva; az óriási terem-
tésben lévő újonnan felismert magától értetődőség minden egyes felfedezett
172 31. Modern szellemtudomány

porszemecskéje körül hatalmas lármát csapnak, és számtalan értekezést írnak,

melyeknek sok komolyan kereső embert kell elriasztaniuk, mert világosan érez-
hető bennük a bizonytalan tapogatózás.
Az egész eddigi kutatást valójában inkább veszélyes játszadozásnak kellene
nevezni, melynek hátterében a jó akarás áll.
A szellemtudomány szabad-földnek tekintett területére addig sohasem lehet
büntetlenül rálépni, amíg az ember előbb meg nem tanulja a szellemi törvénye-
ket azok teljességében számításba venni. Minden tudatos vagy nem tudatos el-
lenszegülésnek, tehát a törvények „be nem tartásának”, ami egyenlő a meg-
szegésükkel, elkerülhetetlen kölcsönhatásában el kell találnia a merész, felületes
vagy könnyelmű embert, aki e törvényeket nem tartja be pontosan, vagy nem
képes betartani őket.
ha valaki a nem földit földi eszközökkel és lehetőségekkel akarja bejárni, az
ugyanolyan, mintha egy a földi veszélyeket még nem ismerő, fejletlen gyer-
meket egy őserdőbe állítanának és egyedül hagynának, ahol csupán a helynek
megfelelően felszerelt, ereje teljében lévő férinak lehetne a legnagyobb óva-
tosság mellett kilátása arra, hogy sértetlenül átjusson rajta.
A modern szellemtudósok mai munkamódszerében sincs ez másképpen,
még ha oly komolynak vélik is, és valóban csupán a tudás megszerzése érde-
kében mernek sok dolgot megtenni, hogy ezáltal segítsék az embereket egy
olyan határon túlra, amelyen már régóta kopogtatnak és várakoznak.
Mint gyermekek állnak ma még ezek a kutatók e határ előtt, tehetetlenül,
tapogatózva, a veszélyeket nem ismerve, melyek bármely pillanatban rájuk vagy
általuk a többi emberre törhetnek, ha ügyetlenkedő próbálkozásaik rést ütnek
a természetes védőfalon, vagy egy olyan ajtót tárnak ki, amely sokak számára
jobb lett volna, ha zárva marad.
Csupán könnyelműségnek lehet mindezt nevezni, nem merészségnek, amíg
azok, akik ekképpen akarnak előretörni, nem tudják pontosan, hogy minden
lehetséges veszélyen minden körülmények között azonnal úrrá tudnak lenni,
nem csupán önmaguk, hanem mások esetében is.
A legfelelőtlenebbül azok a „kutatók” cselekszenek, akik kísérletekkel fog-
lalkoznak. A hipnózis bűntettére már többször rámutattam.*) A még más
módon kísérletező kutatók a legtöbb esetben azt a sajnálatos hibát követik el,
hogy ők maguk semmit sem tudva – különben biztosan nem tennék ezt – más,
nagyon érzékeny vagy mediális embereket magnetikus, sőt akár hipnotikus
*) lásd 35. előadás: A hipnózis bűne
 31. Modern szellemtudomány 173
álomba ejtenek, hogy így vigyék őket közelebb a „túlvilág” testileg láthatatlan
befolyásaihoz, annak reményében, hogy ezáltal különböző dolgokat hallhatnak
és igyelhetnek meg, ami az érintett kísérleti személy teljes nappali tudati álla-
potában nem lenne lehetséges.
Az ilyen embereket ezáltal százból legalább kilencvenöt esetben nagy ve-
szélyeknek teszik ki, amelyekhez azok még nem nőttek fel; ugyanis az elmé-
lyülés elősegítésének minden művi módja a lélek megkötése, amely által az egy
olyan érzékenységbe van belehajszolva, amely messzebbre nyúlik, mint amit
természetes fejlődése megengedne.
Az a következménye, hogy a kísérlet ezen áldozata lelkileg hirtelen egy olyan
területen találja magát, ahol a művi rásegítés által meg van fosztva természetes
védelmétől, vagy nincs meg hozzá a természetes védelme, amely csupán saját,
egészséges benső fejlődés által jöhet létre.
Úgy kell egy ilyen szánalomra méltó embert képletesen elképzelni, mintha
védtelenül egy cölöphöz lenne kötözve, csalétekként messze előretolva egy ve-
szedelmes vidéken, hogy az ott még ismeretlen életet és hatásokat magához
vonzza, sőt, hogy azokat engedje magára hatni, hogy be tudjon róla számolni,
vagy hogy közreműködésével, azáltal hogy testéből bizonyos földi szubsztan-
ciákat kiszolgáltat, különböző kihatások mások számára is láthatóvá váljanak.
Egy ilyen kísérleti személy az összeköttetés által, amelyet előrehajszolt lel-
kének kell a földi testtel fenntartania, képes időnként minden végbemenő
folyamatról – akár egy telefonon keresztül – beszámolni és a megigyelőnek
közvetíteni.
ha azonban az ekképpen mesterségesen előretolt őrszemet közben valami-
lyen módon támadás éri, akkor a természetes védelem hiánya miatt nem képes
védekezni, tehetetlenül ki van szolgáltatva, mert mások közreműködése által
csupán mesterségesen lett egy olyan területre tolva, ahová saját fejlődése alapján
még nem, vagy egyáltalán nem tartozik. Az úgynevezett kutató azonban, aki
őt tudásszomjból e helyzetbe hajszolta, éppoly kevésbé tud neki segíteni, mivel
ő maga ott, ahonnét a veszély érkezik, idegen és tapasztalatlan, s ezért semmit
sem képes tenni a védelem érdekében.
Így megtörténik, hogy a kutatók bűnözőkké válnak, anélkül hogy ezt akar-
nák, és anélkül hogy a földi igazságszolgáltatás ezért perbe tudná őket fogni.
Ez azonban nem zárja ki, hogy a szellemi törvények ne gyakorolják teljes szi-
gorral kölcsönhatásukat, és a kutatót ne láncolják áldozatához.
Oly sok kísérleti személy szenvedett inomanyagú támadásokat, melyek
174 31. Modern szellemtudomány

idővel, gyakran gyorsan vagy akár azonnal durvaanyagú-testi hatást is kifejte-

nek, amelyből azután földi betegség vagy halál következik, amivel azonban
a lelki kár még nincs elhárítva.
Az önmagukat kutatóknak nevező megigyelők azonban, akik áldozataikat
az ismeretlen területekre hajszolják, az ilyen veszélyes kísérletek közben a leg-
több esetben jó földi fedezékben, testük és nappali tudatuk védelme alatt áll-
nak.
ritkán esik meg, hogy egyidejűleg ők is osztoznak a kísérleti személyek ve-
szélyeiben, hogy tehát azok őket is azonnal elérik. Ám azután földi halálukkor,
a inomanyagú világba való átlépésükkor, az áldozatokkal való összeláncoló-
dásuk által mindenképpen oda kell menniük, ahová azok esetlegesen elragad-
tattak, hogy majd csak velük együtt tudjanak lassan újra felemelkedni.
A lélek egy más területre való mesterséges áthajszolását nem kell mindig
úgy érteni, hogy a lélek kilép a testből és onnét egy másik régióba lebeg el.
A legtöbb esetben nyugodtan a testben marad. A magnetikus vagy hipnotikus
alvás által csupán természetellenesen érzékennyé teszik, úgy, hogy sokkal i-
nomabb áramlatokra és befolyásokra reagál, mint ahogyan az természetes ál-
lapotában lehetséges lenne. Magától értetődő, hogy ebben a természetellenes
állapotban a lélek nincs ereje teljében, amellyel egyébként rendelkezne, ha
benső fejlődéséből adódóan önmaga jutott volna el idáig, és ezáltal ezen az új,
kiinomultabb talajon szilárdan és biztosan állna, minden hatással szemben az
azzal megegyező nagyságú erőt tanúsítva. Az egészséges, teljes életerő e hiá-
nyából a mesterkéltség által olyan egyenlőtlenség keletkezik, amelynek zava-
rokat kell maga után vonnia. Ennek az a következménye, hogy minden intuíció
zavarossá válik, miáltal az illető személy torzítottan fogja látni a valóságot.
A téves beszámolók és a számtalan tévedés okait ártó rásegítésük által min-
dig csak maguk a kutatók szolgáltatják. innen ered az is, hogy az okkult terü-
letről származó sok „kutatott” dologban, amely már rendelkezésre áll, oly sok
minden nem akar összhangba kerülni a szigorú logikával. számtalan tévedést
tartalmaznak, melyeket eddig még nem tudtak tévedésként felismerni.
Ezekkel a nyilvánvalóan téves utakkal abszolút semmi olyat nem érnek el,
ami csak valamelyest is hasznot vagy áldást hozhatna az emberek számára.
A valóságban csupán olyasvalami hozhat hasznot az embereknek, ami felfelé
segíti őket vagy legalább egy utat mutat hozzá. de ezeknél a kísérleteknél
mindez már eleve és mindenkorra teljesen ki van zárva! Azonban mesterséges
rásegítés által egy kutató néha végül mégis képes kiűzni a földi-durvaanyagú
 31. Modern szellemtudomány 175
testéből egy érzékeny vagy mediális embert az ahhoz legközelebb található i-
nomanyagú világba, de egy hajszálnyival sem magasabbra, mint oda, ahová ez
az ember benső állapotának megfelelően amúgy is tartozik. Ellenkezőleg, mes-
terséges rásegítés által még oda sem képes eljuttatni, hanem mindig csak a min-
den földihez legközelebb lévő környezetbe.
Ez a földihez legközelebb lévő környezet azonban csupán mindazt a túlvi-
lágit rejtheti, ami még szorosan a Földhöz kötődik, ami alacsonyrendűsége,
vétke és szenvedélye által a Földhöz van láncolva.
természetesen olykor-olykor valami jóval előrehaladottabb is fog átmene-
tileg ebben a környezetben tartózkodni. Ezt azonban nem lehet mindig elvárni.
Magasabb rendű nem tartózkodhat ott már pusztán a természettörvényekből
adódóan sem. Előbb fordulna ki sarkából a világ, vagy... egy emberben meg
kellene lenni a Fény lehorgonyzásához szükséges alapzatnak!
de hogy ezt valamely kísérleti személyben vagy egy ekképpen tapogatózó
kutatóban kellene keresni, aligha feltételezhető. tehát megmarad minden kí-
sérlet veszélye és értelmetlensége.
Az is biztos, hogy valami valóban magasabb nem képes egy magasan fejlett
ember minden durvábbra tisztítóan ható jelenléte nélkül egy médium közelébe
kerülni, s még kevésbé képes e médium által beszélni. Magasabb körökből
eredő materializációk*) ugyanígy egyáltalán nem jönnek számításba, legkevésbé
a kedvelt különös kopogtatós, tárgymozgatós stb. játékok esetén. A szakadék
túlságosan nagy ahhoz, hogy minden további nélkül át lehetne hidalni.
Mindezeket a dolgokat egy médium jelenléte ellenére is csak olyan túlvilá-
giak vihetik véghez, akik még nagyon szorosan kötődnek az anyaghoz. ha ez
másként is lehetséges lenne, tehát, hogy valami magasabb ily könnyen kapcso-
latba léphetne az emberiséggel, akkor Krisztusnak voltaképpen egyáltalán nem
kellett volna emberré válnia, hanem küldetését teljesíthette volna e nélkül az
áldozat nélkül is.**) A mai emberek azonban lelkileg biztosan nem magasabban
fejlettebbek, mint Jézus földi idején, úgyhogy nem feltételezhető, hogy köny-
nyebben lehetne kapcsolatot teremteni a Fénnyel, mint akkoriban.
A szellemtudósok persze azt mondják, hogy elsősorban azért a célért fára-
doznak, hogy a túlvilági életet, főként a földi halál után folytatódó életet kimu-
tassák, és hogy a jelenleg általánosan uralkodó kétkedés közepette nagyon erős
és durva fegyverek, tehát földileg kézzelfogható bizonyítékok szükségesek ahhoz,
*) anyaggá válások
**) lásd 14. előadás: A Megváltó
176 31. Modern szellemtudomány

hogy az ellenség védőállásain rést üssenek.

Ez az indoklás azonban nem mentség arra, hogy emberi lelkeket ily köny-
nyelmű módon újra és újra kockára tegyenek! Ezenkívül egyáltalán nincs sem-
milyen kényszerítő szükség arra, hogy a rosszindulatú ellenfeleket feltétlenül
meg akarják győzni! hiszen ismert, hogy ezek akkor sem lennének hajlandóak
hinni, ha közvetlenül a Mennyből érkezne egy angyal, hogy az igazságot hir-
desse nekik. távozása után egyszerűen azt állítanák, hogy tömeg-hallucináció
volt, nem pedig egy angyal, vagy valamilyen más kifogást találnának. s ha va-
lami vagy valaki más jelenik meg, ami vagy aki földi marad, tehát nem tűnik
el ismét, vagy nem válik láthatatlanná, akkor megint más kibúvók akadnak,
éppen azért, mert ez a túlvilágban hinni nem akarók számára megint csak túl
földi lenne. Attól sem rettennének vissza, hogy egy ilyen bizonyítékot csalásnak,
egy ilyen embert pedig fantasztának, fanatikusnak vagy akár csalónak állítsanak
be. legyen az akár túl földi vagy nem földi, vagy akár mindkettő együtt, mindig
lesz valami kivetnivalójuk és kételkednivalójuk. s ha már semmilyen más kiutat
nem találnak, akkor mocskot szórnak, még erősebb támadásba lendülnek, és
erőszakos cselekményektől sem riadnak vissza.
Ahhoz tehát, hogy ezeket meg lehessen győzni, nem szükségesek áldozatok!
Még kevésbé azonban a sok úgynevezett követő számára. Ezek különös termé-
szetű gőgjükben azt képzelik, hogy a legtöbb esetben valamiféle zavaros és fan-
tasztikus túlvilági életbe vetett hitük által bizonyos követelményeket támaszt-
hatnak, hogy a maguk részéről valamit „meg kell látniuk” vagy „át kell élniük”.
Vezetőiktől túlvilági jeleket várnak derekasságuk jutalmaként. Közben gyakorta
egyenesen nevetségesen hatnak a számukra magától értetődő elvárások, me-
lyekkel mindenfelé járnak-kelnek, éppen úgy a tudálékos, jóindulatúan elnéző
mosoly voltaképpeni tudatlanságuk mutogatásaként. Méreg, ha ezeknek a tö-
megeknek még bemutató előadásokat is akarnak tartani; mivel oly sok mindent
tudni vélnek, a kísérletek nem jelentenek számukra sokkal többet a szórakozás
jól megérdemelt óráinál, melyek során túlvilágiaknak kell a varieté-művészeket
alakítaniuk.
Most az egyszer azonban tekintsünk el a nagy kísérletektől, és vegyük szem-
ügyre az olyan kisebbeket, mint az asztaltáncoltatás. Ezek egyáltalán nem olyan
ártalmatlanok, mint ahogyan azt gondolják, hanem elképesztően könnyű el-
terjeszthetőségük miatt nagyon komoly veszélyt jelentenek!
Mindenkit óva kellene inteni tőlük! A tudó embereknek borzalommal kell
elfordulniuk, amikor látják, mily könnyelműen bánnak ezekkel a dolgokkal.
 31. Modern szellemtudomány 177
Mily sok követő igyekszik „tudását” különböző körökben bemutatni, azáltal
hogy asztaltáncoltatással való kísérleteket kezdeményeznek, vagy családokba
mosolyogva vagy titokzatos suttogás közepette bevezetik a szinte játszadozásba
átcsapó, betűkkel és pohárral vagy valamilyen más segédeszközzel végzett gya-
korlatot, ami a kéz laza rátétele esetén különböző betűk felé csúszik vagy von-
zódik, így formálva szavakat. Mindez ijesztő gyorsasággal jószerével társas-
játékká vált, amely nevetés, csúfolódás és néha kellemes borzongás közepette
zajlik.
Így aztán naponta ülnek össze családi körben idősebb vagy iatalabb hölgyek
egy asztalocskánál, vagy akár egyedül is, kartonpapírra rajzolt betűk előtt, me-
lyeket, ha lehetséges, még ráadásul egy egészen meghatározott formában kell
felrajzolni, hogy a fantáziát izgató hókuszpókusz se hiányozzék, amely egyéb-
ként teljesen szükségtelen közben; hiszen anélkül is menne, ha az illető személy
csak valamelyest is hajlik rá. s számtalan ilyen ember van!
A modern szellemtudósok és az okkult egyesületek vezetői örülnek ennek,
hiszen valódi szavak és mondatok jönnek létre közben, melyekre a gyakorló
sem tudatosan, sem tudattalanul nem gondolt. Ennek meg kell győznie őt, és
az „okkultizmus” követőinek számát gyarapítania.
Okkult irányzatok írásai utalnak erre, szónokok lépnek fel érdekében, segéd-
eszközöket fabrikálnak és árusítanak, melyek megkönnyítik mindezt az osto-
baságot, s így szinte az egész okkult világ a Sötétség serény segédjeként lép fel
abban az őszinte meggyőződésben, hogy ezáltal a Fény papja!
Már egyedül ezek az esetek is bizonyítják azt a tökéletes tudatlanságot, ami
az efféle okkult törekvésekben rejlik! Megmutatják, hogy mindezen emberek
közül senki sem valóban látó! nem szabad ellenbizonyítéknak tekinteni, ha
valamilyen jó médium fejlődött ki olykor-olykor ezekből a kezdetekből, vagy
sokkal inkább, ami helyesebb, ha egy jó médiumot kezdetben átmenetileg oda-
vonzottak.
Azon kevés embernek, akik már előre erre vannak kijelölve, saját természe-
tes fejlődésükben egy egészen más és gondosan minden fokozatot igyelemmel
kísérő védelmük van, amelyben mások nem részesülnek. Ez a védelem azonban
csupán természetes, saját fejlődés esetén hatásos, minden mesterséges rásegítés
nélkül! Mert éppen csak minden természetes dologban rejlik magától értető-
dően védelem.
Mihelyt akár a legcsekélyebb rásegítés járul hozzá, legyen az az illető személy
gyakorlatai által, vagy egy másik fél részéről magnetikus alvás vagy hipnózis
178 31. Modern szellemtudomány

által, akkor természetellenessé válik, és ezáltal nem illik többé teljesen a ter-
mészetes törvényekbe, melyek egyedül képesek védelmet nyújtani. ha ehhez
még tudatlanság is társul, ahogyan az mostanság mindenütt megvan, akkor az
végzetes. Az akarás egyedül sohasem fogja pótolni a képességet, ha cselekvésre
kerül sor. de senki se lépje túl képessége határát.
Magától értetődően nincs kizárva, hogy a százezrek közül, akik e veszélyes
játszadozásokkal foglalkoznak, néha egy ember valóban büntetlenül kerül ki
belőle, és jó védelme van. Éppen így sokan csak oly módon károsodnak, hogy
az földileg még nem válik észrevehetővé, és majd csak a túlvilágra való átlépés
után kell hirtelen felismerniük, hogy tulajdonképpen micsoda ostobaságokat
követtek el. Azonban sokan vannak olyanok is, akik máris földileg látható ká-
rokat szenvednek, még ha földi életük során sohasem jutnak a voltaképpeni ok
felismerésére.
Ezért el kell immár magyarázni az ilyen játszadozások közben lejátszódó i-
nomanyagú és szellemi folyamatokat. Éppen olyan egyszerű, mint minden a te-
remtésben, és egyáltalán nem olyan bonyolult, de mégis megint nehezebb, mint
ahogyan sokan gondolják.
A Föld mai állapotában, az emberiség akarása által a Sötétség lett úrrá min-
den anyagi felett. tehát minden anyagiban mondhatni saját, számára jól ismert
talajon áll, és ezáltal az anyagi világban képes teljesen kihatni. Ott tehát elemé-
ben van, számára ismerős terepen harcol. Ezáltal jelenleg minden anyagiban,
tehát durvaanyagúban, fölényben van a Fénnyel szemben.
Ennek az a következménye, hogy a sötétség ereje minden anyagiban erő-
sebbé válik, mint a Fényé. Azonban az olyan jellegű játszadozásoknál, mint az
asztaltáncoltatás stb., a Fény, azaz minden, ami magasztos, egyáltalán nem jön
számításba. legfeljebb rosszról, tehát sötétről, és jobbról, tehát világosabbról,
beszélhetünk.
ha tehát egy ember asztalt, poharat vagy egyáltalán bármilyen durvaanyagú
tárgyat használ, akkor ezzel a sötétség számára ismert küzdőtérre indul. Olyan
terepre, amit minden sötét a sajátjának nevez. Az ember ezáltal már eleve egy
olyan erőt enged át, amely ellen nem képes semmilyen megfelelő védelmet fel-
mutatni.
Vegyünk egyszer szemügyre egy spiritiszta összejövetelt vagy akár csak egy
társasjátékot az asztallal, és kövessük nyomon közben a szellemi vagy jobban
mondva a inomanyagú folyamatokat.
ha egy vagy több ember azzal a szándékkal lép egy asztalhoz, hogy azon
 31. Modern szellemtudomány 179
keresztül túlvilágiakkal kerüljön kapcsolatba, akárcsak úgy, hogy azok kopogó
hangokat adnak, vagy ami megszokottabb, hogy az asztalt mozgatják, hogy
ezekből a jelekből szavakat lehessen formálni, akkor az anyaggal való kapcsolat
által elsősorban sötétet fognak odavonzani, amely átveszi a megnyilvánuláso-
kat. A túlvilágiak nagyon ügyesen és gyakran használnak hangzatos szavakat,
az emberek számukra bizony könnyen olvasható gondolatait az azokban kife-
jezésre jutó kívánság szerint igyekeznek megválaszolni, komoly kérdésekben
azonban azután mindig félrevezetik őket, s ha ez gyakran megtörténik, foko-
zatosan megpróbálják őket egyre erősebbé váló befolyásuk alá vonni, s így
lassan, de biztosan lehúzni. Közben a félrevezetetteket nagyon ügyesen meg-
hagyják abban a hitben, hogy azok felfelé haladnak.
ha azonban talán rögtön az elején vagy valamilyen más alkalommal egy
túlvilágra távozott rokon vagy barát jut szóhoz az asztalon keresztül, ami na-
gyon gyakran előfordul, akkor a megtévesztést még könnyebben véghez lehet
vinni. Az emberek felismerik, hogy valóban egy bizonyos barátnak kell lennie
annak, aki megnyilvánul, s erre azt fogják hinni, hogy mindig ő az, ha az asz-
talon keresztül bármilyen megnyilvánulás érkezik, és előidézőként az ismerős
nevét említik.
De ez nem így van! nemcsak, hogy az állandóan leselkedő sötétség ügyesen
felhasználja a nevet, hogy a félrevezetéseknek egy lehetőleg hihető külső lát-
szatot kölcsönözzön és elnyerje a kérdezők bizalmát, hanem ráadásul oly mesz-
szire megy, hogy egy sötét szellem belevág egy a valódi barát által megkezdett
mondat kellős közepébe, és azt szándékosan tévesen fejezi be. Ekkor az az alig
ismert tény következik be, hogy egy gördülékenynek és folyamatosnak hangzó
mondatot ketten alkottak. Először a valódi és talán egészen világos, tehát tisz-
tább barát, azután pedig egy sötét rosszakaró, anélkül hogy a kérdező ebből
bármit is észrevenne.
A következményeket könnyen el lehet képzelni. A bizalmat tápláló embert
rászedik és hitében megrendítik. Az ellenfél a saját gúnyolódásának és kétke-
désének megerősítésére használja fel a folyamatot, olykor heves támadásokra
az egész ügy ellen. A valóságban azonban egyiküknek sincs igaza, ami csupán
a még az egész területen meglévő tudatlanságra vezethető vissza.
A folyamat azonban a legnagyobb természetességgel játszódik le: ha egy vi-
lágosabb, valódi barát van az asztalnál, hogy teljesítse a kérdező kívánságát
s megnyilatkozzék, és odatolakodik egy sötét, akkor ennek a világosabbnak
meg kell hátrálnia, mivel a sötétebb az asztal közvetítő anyagán keresztül
180 31. Modern szellemtudomány

nagyobb erőt képes kifejteni, mert jelenleg minden anyagi a sötétség voltakép-
peni területéhez tartozik.
A hibát az az ember követi el, aki anyagi eszközöket választ, s így már eleve
egyenlőtlen terepet teremt. A sűrű, nehéz, tehát sötét, sűrűségében közelebb
áll a durvaanyagú anyaghoz, mint a fényes, tiszta, könnyebb, és a szorosabb
kapcsolat által nagyobb erőt képes kifejteni.
A másik oldalon azonban a világosabb is, amely még képes az anyagi dol-
gokon keresztül megnyilvánulni, szintúgy rendelkezik még mindig egy, az
anyagot bizonyos mértékben megközelítő sűrűséggel, különben az anyaggal
való kapcsolat bárminemű megnyilvánuláshoz többé egyáltalán nem lenne le-
hetséges. Ez önmagában az anyag megközelítését feltételezi, ami pedig maga
után vonja a beszennyeződés lehetőségét, mihelyt az anyag által létrejön a kap-
csolat a sötétséggel. hogy e veszélyt elkerülje, a világosabbnak nem marad más
hátra, mint hogy gyorsan visszahúzódjon az anyagtól, tehát az asztaltól vagy
valamilyen más segédeszköztől, mihelyt egy sötét nyúl az után, hogy kiiktassa
a közvetítő elemet, amely hidat alkotna a természetes, elválasztó és ezáltal vé-
delmező szakadék felett.
Ezután túlvilági értelemben nem kerülhető el, hogy ilyen esetekben az asztal
által kísérletező ember ne legyen kiszolgáltatva az alacsonyabb befolyásoknak.
hiszen saját cselekedete által kétségtelenül nem is akart mást; a törvények nem
ismerete ugyanis itt sem képes őt megvédeni.
E folyamatokkal sokak számára oly sok eddig megmagyarázhatatlan dolog
tisztázódik majd, számtalan rejtélyes ellentmondás talál megoldásra, és remél-
hetőleg ezután sok ember fel is hagy az ilyen veszélyes játszadozással!
ugyanilyen kimerítő módon lehetne ezután ismertetni minden más kísérlet
veszélyeit is, melyek sokkal nagyobbak és fenyegetőbbek. de egyelőre legyen
elegendő ezeknek a legáltalánosabb és legelterjedtebb eseteknek a bemutatása.
Csupán egy további veszélyt kell még megemlíteni. Effajta kérdésfeltevések-
kel, a válaszok és a tanácsok elvárásával az emberek nagyon önállótlanná válnak
és függőségbe kerülnek. Ez az ellenkezője annak, mint ami a földi élet értelme.
Ez az út minden irányba téves! Csupán kárt okoz, nem hasznot hoz. Olyan,
mint a földön való mászás ott, ahol fennáll a veszély, hogy az ember állandóan
undorító férgekkel találkozik, hogy erőit elpazarolja, s végül elbágyadva fekve
marad az úton... a semmiért!
Ezzel a „kutatni akarással” azonban a túlvilágiaknak is nagy kárt okoznak!
sok sötét szellemnek kínálnak így alkalmat, sőt ezáltal egyenesen kísértésbe
 31. Modern szellemtudomány 181
viszik őket, hogy rossz dolgot vigyenek véghez, és új vétekkel terheljék magu-
kat, amire különben nem lenne olyan könnyen lehetőségük. Másokat pedig
a vágyak és a gondolatok általi folytonos kötöttség tart vissza felfelé törekvé-
süktől. Elfogulatlanul megigyelve e kutatások természetét gyakran oly gye-
rekesen önfejűnek tűnik, olyannyira áthatja a legkíméletlenebb egoizmus, de
közben olyannyira otromba is, hogy az embernek fejcsóválva kell feltennie ma-
gának a kérdést, hogyan lehetséges egyáltalán, hogy valaki a nyilvánosság előtt
egy olyan terepet akar feltárni, amelyből ő maga egy tapodtat sem ismer iga-
zán.
Az is helytelen, hogy az egész kutatás a széles nyilvánosság előtt zajlik. Ez-
által szabad utat teremtenek a fantasztáknak és a sarlatánoknak,*) és megnehe-
zítik az emberiség számára, hogy bizalom ébredjen bennük.
Egyetlen dologban sem történt még ez. És minden kutatásnak, amelyet ma
teljes sikerként ismernek el, korábban a keresés során számtalan balsikere volt.
de a balsikereket nem osztották meg a nyilvánossággal! Az kifárad tőle, és idő-
vel minden érdeklődését elveszíti. Ennek pedig az a következménye, hogy ami-
kor végre megtalálják az igazságot, az ellenállhatatlan, átütő erejű lelkesedésnek
jórészt már eleve el kellett vesznie. Az emberiség többé nem képes egy olyan
ujjongó örömre, amely mindenkit meggyőzve ragadna magával.
A téves utak felismerése során érkező visszahatások éles fegyverekké válnak
sok ellenség kezében, akik emberek százezreiben idővel oly bizalmatlanságot
ébreszthetnek, hogy azok a szerencsétlen emberek az igazság fellépésekor azt
többé nem akarják majd komolyan vizsgálni, pusztán az újabb csalódástól való
félelem miatt! befogják fülüket, amit különben nyitva tartottak volna, s így
elszalasztják az utolsó időszakot, amely még alkalmat adhatna nekik arra,
hogy a Fény felé emelkedjenek. Ezzel aztán a sötétség újabb győzelmet aratott!
Köszönet a kutatóknak járhat érte, akik a sötétségnek ehhez kezet nyújtottak,
s akik szívesen és büszkén vállalkoznak a modern szellemtudományok vezeté-
sére!

————

*) fecsegőknek, csalóknak
 Tévutak

A
z emberek kevés kivétellel határtalan, és számukra nagyon végzetes
tévedésben vannak!
istennek nincs arra szüksége, hogy utánuk szaladgáljon, és arra
kérje őket, hogy higgyenek létezésében. szolgáit sem azért küldte ki, hogy foly-
vást igyelmeztessenek, nehogy elhagyják őt. hiszen ez nevetséges lenne. Így
gondolkodni és ilyet elvárni a magasztos istenség meggyalázása és lealacsonyí-
tása. Ez a téves felfogás nagy károkat okoz. táplálja e felfogást sok valóban ko-
moly lelkész viselkedése, akik isten és az emberek iránti tényleges szeretetükben
újra és újra megpróbálják a csak a földi dolgok felé forduló embereket megté-
ríteni, meggyőzni és megnyerni őket az egyház számára. Mindez csupán ahhoz
járul hozzá, hogy mértéktelenül megnövelje az ember amúgy is elég nagy ön-
hittségét saját fontosságát illetően, és hogy sokakat végül valóban abba a tév-
hitbe ejtsen, hogy kérlelni kell őket arra, hogy jót akarjanak. Ez eredményezi
mindazon „hívők” legnagyobb részének különös beállítottságát is, akik sokkal
inkább elrettentő példákat, mintsem példaképeket képviselnek. Ezrek és ezrek
éreznek magukban egyfajta elégtételt, emelkedettséget abban a tudatban, hogy
hisznek istenben, hogy imáikat a tőlük telhető komolysággal végzik, és feleba-
rátaiknak szándékosan nem okoznak károkat.
Ebben a benső „emelkedettségben” jóságuk egyfajta viszonzását érzik, isten
köszönetét engedelmességükért, összekapcsolódást vélnek érezni istennel, akire
néha egyfajta szent borzongással gondolnak, ami üdvösségérzetet vált ki vagy
hagy hátra maga után, amit boldogan élveznek.
de a hívők e serege rossz úton jár. boldogan élnek egy önmaguk által te-
remtett tévhitben, ami tudtukon kívül azokhoz a farizeusokhoz sorolja őket,
akik kicsiny áldozataikat valódi, de téves hálaérzettel hozzák meg: „uram,
köszönöm neked, hogy én nem olyan vagyok, mint azok.” Ezt nem mondják
ki, a valóságban nem is gondolják, azonban a „felemelő lelki állapot” benső-
jükben nem más, mint az a nem tudatos hálaima, amit már Krisztus is helyte-
lennek tartott.
 32. tévutak 183
A benső „emelkedettség” ezekben az esetekben nem más, mint egy ima vagy
szándékos jó gondolatok által létrehozott önkielégítés előidézése. Akik aláza-
tosnak nevezik magukat, legtöbbször nagyon távol állnak attól, hogy valóban
alázatosak legyenek! Gyakran kíván önmegtartóztatást ilyen hívőkkel beszél-
getni. soha, de soha nem fogják ilyen hozzáállással az üdvösséget elérni, amiről
úgy vélik, hogy már biztosan elnyerték! inkább arra kellene ügyelniük, nehogy
teljesen elvesszenek szellemi gőgjükben, amit alázatnak tartanak. A most még
teljesen hitetlenek közül sokaknak könnyebb lesz bejutni isten birodalmába,
mint mindezeknek a seregeknek gőgös alázatukkal, akik a valóságban nem egy-
szerűen kérve, hanem közvetetten követelve lépnek isten elé, hogy megjutal-
mazza őket imáikért és ájtatos szavaikért. Kéréseik követelések, magatartásuk
képmutatás. Mint üres pelyva lesznek elfújva színe elől. biztosan meglesz a ju-
talmuk, csak másmilyen, mint amilyennek gondolják. Máris eléggé jóllaktak
a Földön saját értékük tudatában.
Ez a kellemes érzelmi állapot hamar elmúlik a inomanyagú világba való át-
lépéskor, ahol az itt alig sejtett benső intuíció lép előtérbe, míg az addig túl-
nyomórészt csupán gondolatok által létrehozott érzelem semmivé válik.
A benső, csendes, úgynevezett alázatos elvárása valami jobbnak a valóság-
ban nem más, mint követelés, még ha oly szép szavakkal másként is fejezik ki.
Minden követelés azonban elbizakodottság. isten követelhet egyedül! Krisztus
sem kérlelve jött üzenetével az emberekhez, hanem igyelmeztetve és követelve.
Magyarázatokat adott ugyan az igazságról, de nem tartott csábítgatva jutalma-
kat a hallgatók elé, hogy ezáltal ösztönözze őket arra, hogy jobbakká váljanak.
nyugodtan és szigorúan parancsolta meg a komolyan keresőknek: Menjetek,
és ekképpen cselekedjetek!
Követelve áll isten az emberiség előtt, nem csábítgatva és kérve, nem panasz-
kodva és szomorkodva. nyugodtan át fog engedni a sötétségnek minden rossz,
sőt minden ingatag embert, hogy a felfelé törekvők többé ne legyenek kitéve
a támadásoknak, és azért hogy hagyja, hogy a többiek alaposan átéljék mindazt,
amit helyesnek tartanak, hogy tévedésük felismerésére jussanak!

————
 Ideális emberek

d
e talán helyesebb, ha azt mondjuk: emberek, akik ideálisak akarnak
lenni! Azonban itt is előbb főként azokat kell nagyon gondosan ki-
zárnunk, akik ugyan magukat így hívják, vagy szívesen hagyják, hogy
mások így nevezzék őket, de nem tartoznak az ideális emberekké válni akarók
közé. Ez azoknak a puhány, lelkendező nőknek és fériaknak a nagy csoportja,
akikhez még a fantáziával megajándékozott emberek is tartoznak, akik azonban
sosem tudták megtanulni, hogy uralják és hasznot hozó módon alkalmazzák
tehetségüket. Azoknak is ki kell esniük, akik a jelenlegi viszonyokkal mindig
elégedetlenek, és elégedetlenségüket arra vezetik vissza, hogy ők mindenki
másnál ideálisabbak, ezért nem illenek a korukba. Azután itt van még az úgy-
nevezett „meg nem értett emberek” tömege, melynek nagy részét lányok és nők
alkotják. Az emberek e típusa azt képzeli, hogy nem értik meg őket. Ez magya-
rán annyit jelent, hogy folyamatosan abban a tévhitben élnek, hogy olyan ér-
tékes kincset hordoznak magukban, melyet a másik fél, akivel épp közvetlen
kapcsolatban vannak, nem képes felismerni. A valóságban az ilyenek lelkében
semmilyen kincs sem rejtőzik, csupán a mérhetetlen, szűnni nem akaró kíván-
ságok kiapadhatatlan forrása.
Minden úgynevezett meg nem értett embert nyugodtan „használhatatlan”
embernek lehet nevezni, mivel használhatatlannak bizonyul arra, hogy helye-
sen, a jelenkorban éljen, és csak a valótlan, sőt részben kétes dolgokat hajszolja.
de mindig azt, ami nem illik az egészséges földi életbe. Az ilyen örökké meg
nem értett lányok és nők útja sajnos nagyon gyakran olyan életbe vezet, amit
az ember „könnyelműnek”, erkölcstelennek szokott nevezni, mert mindig na-
gyon szívesen, nagyon könnyen és nagyon is gyakran „vigasztaltatni” akarják
magukat, aminek a fériak egy bizonyos típusa természetesen érti a módját, és
amit lelkiismeretlenül kihasznál. de éppen ezek a meg nem értett emberek
lesznek mindig minden tekintetben megbízhatatlanok, és azok is maradnak.
Azt képzelik, hogy ideálisak, de tökéletesen értéktelenek, úgyhogy a komoly
ember, akinek nincs alantas szándéka, a legszívesebben kitér az ilyenek útjából.
 33. ideális emberek 185
Értelmetlen lenne segíteni rajtuk. Ezért aztán szinte mindig csak rossz szándékú
„vigasztalók” közelednek hozzájuk, miközben a kölcsönhatás nagyon gyorsan
bekövetkezik; hiszen az ilyen meg nem értett leány vagy nő az úgynevezett
vigasztaló szívén vagy karjai között néhány nap vagy hét után már újra azt fog-
ja érezni, hogy „nem értik meg”, és újra arra fog vágyakozni, hogy valaki
megértse, mivel egyáltalán nem tudja, hogy voltaképpen mit is akar. Mindeme
hasznavehetetlen csoportokhoz végezetül még az ártalmatlan álmodozók is
csatlakoznak! látszólag ártalmatlanok, akár a gyermekek. Az ilyen álmodozó
azonban csak az önmagára, saját személyiségére gyakorolt hatás tekintetében
ártalmatlan, de nem környezetére és valamennyi emberre nézve, akikkel kap-
csolatba kerül. Sokakra már közvetlenül a beszélgetéssel úgy hat az ilyen ártal-
matlan álmodozó, mint a lassan ölő méreg, szétrombolja, szétbomlasztja, mivel
gondolatmenetével képes másokat kitépni a normális, és ezért egészséges földi
életből, hogy a földi idő számára felhasználhatatlan, megvalósíthatatlan dolgok
birodalmába vezesse őket. de azért félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy
egy ilyen álmodozó tisztátalan, vagy rossz volna. Ellenkezőleg, a legjobbat akar-
hatja, de mindig úgy, hogy az a Föld számára valószerűtlen, gyakorlatilag ke-
resztülvihetetlen, és ezért a földi létet nem támogatja, hanem akadályozza,
rombolja.
de még a maradék „eszménykép felé törekvő” embereket is külön kell vá-
lasztanunk, pontosan megigyelnünk. Még így is két fajtát találunk: az eszmé-
nyek után „vágyakozó” embereket és az eszményekre törekvő embereket. Az
eszmények után vágyakozó emberek főleg puhányok, akik mindig valami olyan
után áhítoznak, amit sohasem lehet elérni. legalábbis a Földön nem, és akik
ezért sohasem tudnak igazán boldogok lenni vagy akár örülni. nagyon közel
állnak a „meg nem értett emberek” csoportjához, és idővel beteges szentimen-
talizmusba esnek, ami semmi jóhoz sem vezet. de ha már ilyen alaposan át-
rostáltuk őket, akkor azokat, akik végül még maradnak, képletesen mondva
még fényes nappal is tényleg lámpással kell keresni, olyan kevesen vannak.
E keveseket nem lehet még ugyan „ideális embereknek” nevezni, hanem, ahogy
már mondtam, „eszményekre törekvő” embereknek. Az eszményekre való tö-
rekvést a Földön megnyilvánuló személyes tulajdonságnak kell tekinteni. Csak
ezeket az emberek lehet teljes értékűeknek nevezni, akik szeme előtt ugyan egy
nagy, gyakran óriási cél lebeg, de sose járnak a fellegekben, hanem szilárdan,
két lábbal állnak a földi életben, nehogy elvesszenek a Föld számára valótlan
dolgokban. Fokról-fokra haladnak előre egészséges szemlélettel, és jó gyakorlati
186 33. ideális emberek

érzékkel iparkodnak a távoli cél felé anélkül, hogy közben más embereknek
meg nem érdemelten ártanának. A haszon, melyet az ilyen emberek hoznak,
csak ritkán fog egyetlen embernek szólni. semmilyen kihasználás sem jön szá-
mításba, mert akkor az eszményekre törekvő kifejezésnek nem lenne létjogo-
sultsága. És mindenkinek eszményekre törekvő embernek kell lennie, és lehet
is, mindegy, hogy mivel foglalkozik itt a Földön. bármilyen munkát megne-
mesíthet, és távoli célokat tűzhet ki elé. Csak közben nem szabad elfelejtenie,
hogy mindennek a földi élet keretei között kell megmaradnia. ha túllép rajtuk,
akkor valótlanná, és ezért egészségtelenné válik a Föld számára. Ennek pedig
az lesz a következménye, hogy a felemelkedés, mely alapfeltétele és ismertetőjele
marad mindennek, ami eszményekre törekszik, sose érhető el. Az embernek
az a kötelessége a Földön, hogy célként az elérhető legmagasabb célt tűzze maga
elé, és minden erejével azon legyen, hogy ezt a célt elérje. Emberként! Ez már
eleve kizárja, hogy mint egy állat, csak azzal törődjön, hogy legyen mit ennie
és innia, mint azt sajnos oly sok ember teszi, vagy engedje, hogy az ész hajtsa
őt, hogy pusztán földileg nagy ember legyen belőle, vagy népszerűségre tegyen
szert, anélkül hogy fő célként a közjó és az emberiség felemelését tartaná szem
előtt. Az ilyenek mind értéktelenebbek a Föld számára, mint az állatok, mert
az állat mesterkéltség nélkül teljes egészében az, aminek lennie kell, még ha
létével csak azt a célt szolgálja is, hogy a teremtményeket éberségben tartsa,
nehogy beálljon a gátló elernyedés, melynek hanyatlás és bomlás lehet a kö-
vetkezménye, mert a mozgás létfeltétel a teremtésben. Ébernek lenni! Azt az
embert, aki valóban eszményekre törekszik, arról lehet tehát felismerni, hogy
a Földön létező dolgokat igyekszik felemelni, persze nem az ész értelmében úgy,
hogy nagyobbá és hatalmasabbá törekszik tenni, hanem úgy, hogy megnemesíti
azt! de az ilyen ember minden gondolata magában fogja hordozni a földi meg-
valósítás lehetőségét is, mely hasznára van az egyénnek, miként az egyetemes-
ségnek is, míg azok az emberek, akik az eszményeket csak kívánják, olyan
gondolatokat forgatnak a fejükben, melyeket az egészséges földi életben gya-
korlatilag lehetetlen felhasználni, csak eltérítik attól az embert, és egy álomvi-
lágba csalják, ami pedig megkárosítja, mert a jelent nem használja ki szelleme
érésére, melyet saját jelenkori életében kell minden embernek kialakítania és
fejlesztenie.
szigorúan véve azok az emberek is az emberiség kártevői, akik ideál-kom-
munista gondolatokkal foglalkoznak, mivel ennek megvalósítása csak egész-
ségtelen eredményre vezethet, még ha ők maguk jót is akarnak. Azokhoz az
 33. ideális emberek 187
építőmesterekhez hasonlítanak, akik nagy gonddal állítanak össze egy házat
a műhelyben, melynek máshol kell állnia. takaros házacska, és jól is néz ki...
a műhelyben. de amikor átviszik a tényleges építkezési helyére, ferdén áll és
imbolyog, és ezért senki sem tud benne lakni, mert a talaj göröngyös volt, és
a legnagyobb igyekezettel és erőfeszítéssel sem lehet kiegyengetni. Az építő-
mesterek ezzel elfelejtettek számolni. Elmulasztották helyesen felbecsülni azt,
ami már létezik, ami ehhez az építményhez megváltoztathatatlan feltételként
adva volt! ilyet nem tesz egy olyan ember, aki igazán törekszik az eszményekre!
Az ideál-kommunista gondolatok nem tudnak megvalósításukkor a talajból
kinőni, éppoly kevéssé gyökeret verni benne, vagy egyáltalán összekapcsolódni
vele, mert az alap – az emberek – egyáltalán nem illik hozzá! túl egyenetlen,
és az is marad mindig, mert lehetetlen elérni, hogy valamennyi ember egy-
forma érettségre tegyen szert a Földön. A mindenkori érettségben mindig is
nagy különbségek lesznek, mert az egyének szellemileg teljesen önálló szemé-
lyiségek, és azok is maradnak, csakis egymástól eltérő módon tudnak fejlődni,
mert ezeket a szellemi személyeket sohasem lehet megfosztani szabad akara-
tuktól, hogy saját magukról döntsenek! Az eddigi kifelé irányuló szabad akarat
meg lett vonva az emberiségtől a világfordulattal, isten akaratának földi meg-
testesülésével, mely ezentúl egész természetesen uralkodni fog az emberi akarat
fölött, mivel fölötte áll és erősebb! Csak belsőleg dönthet minden egyén még
egyszer a saját szellemi útjáról, ami elvezeti a megőrző Fényhez vagy az elbom-
lás sötétségéhez! igyekezzetek hát felismerni a valóban eszményekre törekvő
embereket a Földön, hogy támogatni tudjátok tevékenységüket, mert az épít-
kezés, melyet végeznek, csak hasznot fog hozni. —

————
 Vessetek rá minden bűnt

E
z az oly gyakran használt mondat mindazok egyik legfontosabb nyug-
tatószere, akik hívő keresztényeknek nevezik magukat. Ám ez a szer
méreg, mely kábulatot idéz elő. Mint sok más méreg, melyet betegségek
esetén csak azért használnak, hogy a jelentkező testi fájdalmakat tompítsák, és
így látszólagos megnyugvást okoznak, ehhez hasonló hatással vannak szellemi
vonatkozásban e szavak is: „Vessetek rá minden bűnt; hiszen megváltott ben-
nünket, és sebei által meggyógyított minket!”
Mivel a hívők e mondatot a keresztény egyházak tanainak alappilléreként
fogadták el, sokkal pusztítóbban hat közöttük. Eszerint építik fel teljes benső
magatartásukat. Így azonban a vakhit halálos ölelésébe kerülnek, és így minden
mást már csak sűrű homályban képesek látni, s végül az egész kép zavarossá
válik, és az igazságra szürke fátyol ereszkedik, melynek következtében már csak
az eltorzított elméletek mesterkélt építményében tudnak támaszra lelni, aminek
a felismerés napján ezekkel együtt össze kell omlania.
„Vessetek rá minden bűnt...!” dőre tévhit! Akár a tűzvész, úgy fog a fényes
igazság végigsöpörni a hamis tanítók és lusta hívők seregei között, és lángba
borít és feléget mindent, ami hamis! Ma még tömegek sütkéreznek kényelme-
sen abban a hitben, hogy minden, amit az üdvözítő elszenvedett és tett, értük
történt. Gondolkodásuk restségében úgy vélik, hogy vakmerő, bűnös minden
ember, aki azt merészeli állítani, hogy még az embernek magának is hozzá kell
valamivel járulnia ahhoz, hogy el tudjon jutni a mennyekbe. E tekintetben
sokan elképesztő alázattal és szerénységgel rendelkeznek, amit más vonatko-
zásban hiába keresnénk náluk. Megítélésük szerint még az is istenkáromlás
számba menne, ha az ember csak egészen gyengén és bátortalanul helyet adna
annak a gondolatnak, hogy az üdvözítő eljövetele a Földre, és az általa felvállalt
szenvedés és halál még nem lehetett elegendő ahhoz, hogy eltörölje mindazon
emberek bűnét, akik már nem kételkednek az Ő egykori földi létében.
„Vessetek rá minden bűnt...” gondolják buzgó áhítattal, és nem tudják, hogy
voltaképpen mit is tesznek. Alszanak, de ébredésük egykor iszonyatos lesz!
 34. Vessetek rá minden bűnt 189
látszólag alázatos hitük nem több öntetszelgésnél és határtalan gőgnél, amikor
azt képzelik, hogy az isten Fia azért jött le a Földre, hogy őket szolgálva előké-
szítse útjukat, melyen majd eltompulva egyenesen az égi birodalomba ballag-
hatnak be. tulajdonképpen mindenkinek azonnal, minden további nélkül fel
kellene ismernie ennek ürességet. Csupán leírhatatlan lustaságból és könnyel-
műségből születhetett, hacsak nem a számító gondolkodás teremtette csalétek-
ként a földi előnyök megszerzése érdekében!
Az emberiség ezernyi útvesztőben bolyong, és balga hitében önmagát á-
mítja. istennek micsoda gyalázása rejlik benne. Mi az ember, hogy azt merészeli
elvárni, hogy maga isten küldje el egyszülött Fiát, tehát önmaga lénytelen ele-
venségének egy darabját, hogy az emberek rá tudják tenni vétkeik terhét, csak
azért, hogy ne nekik maguknak kelljen kimosniuk piszkos ruháikat, és hor-
dozniuk a sötét terhet, melyet magukra vettek. Jaj azoknak, akiknek ily gon-
dolatokért kell majd felelniük! Ez a magasztos istenség legarcátlanabb be-
mocskolása! Krisztus küldetése nem ily hitvány, hanem méltóságteljes volt, kö-
vetelt, és az Atya felé mutatta az utat.
Már utaltam az isten Fia nagy megváltói művére.*) Az Ő szeretetének nagy
műve kikelt evilágon és túlvilágon egyaránt, és mindenféle termést hozott. de
ezalatt azok, akiket csak az emberek tettek elhivatottakká, megpróbálták ma-
gukat isten által elhivatottakká nyilvánítani, szentségtelen kezekkel nyúltak
a tiszta tanok után, és besötétítve lehúzták magukhoz a mélybe. Az emberisé-
get, mely anélkül bízott meg bennük, hogy komolyan megvizsgálta volna az
általuk tanított igét, magukkal rántották. Az isteni igazság fennkölt magját földi
korlátoltsággal vonták be, s így a forma ugyan megmaradt, de a földi hatalom
és földi előny utáni sóvárgásban kihunyt belőle minden fény. Csak fakó alko-
nyat uralkodik ott, ahol a szellemi élet legfényesebb ragyogása lehetne. A kö-
nyörgő emberiségtől ellopták azt az ékszert, melyet Jézus Krisztus hozott
minden olyan embernek, aki vágyódott utána. Az önző kívánságok leplével tor-
zítva téves utat mutatnak a keresőknek, amely miatt nem csak elvesztegetik
drága idejüket, hanem nagyon gyakran még a sötétség karjaiba is űzi őket.
Gyorsan kinőttek a tévtanok. belepték az egyszerűséget, az igazságot, és csil-
logó köntössel borították be, melynek pompázó színeiből, akár a mérges kú-
szónövényekből, veszély árad, elkábít mindenkit, aki közeledik, s ettől a hívők
önmaguk feletti ébersége megbénul, végül kihuny. Így meg is szűnik minden
lehetőség az igaz Fény felé való fölemelkedésre! Még egyszer elhangzik majd
*) lásd 14. előadás: A Megváltó
190 34. Vessetek rá minden bűnt

az igazság hatalmas kiáltása minden ország felett. de akkor eljön majd az el-
számolás mindenki számára a sors által, melyet saját maga szőtt. Az emberek
végre azt fogják kapni, aminek eddig állhatatos szószólói voltak. Át kell majd
élniük minden tévedésüket, melyet elkövettek, vagy kívánságaikban, esetleg el-
bizakodott gondolataikban felállítani vagy követni próbáltak. Ez sokaknál vad
üvöltést fog kiváltani, és remegni fognak a félelemtől, dühtől és kétségbeesés-
től.
Akikre így rátör a rossz, és az elvetettek, mindezt hirtelen igazságtalanság-
nak és méltánytalanságnak fogják érezni, mihelyt abba a valóságba löketnek,
melyet földi életükben eddig az egyedüli igaznak akartak elismerni, s mellyel
szüntelenül unszolták embertársaikat. És akkor isten még segítsen is nekik, Ő,
akinek ily határtalan felfuvalkodottsággal álltak ellen! neki fognak könyörögni,
hozzá fognak kiáltani, s azt várják majd tőle, hogy istenségében a „tudatlan”
emberkének még a legnagyobb gonoszságot is könnyedén megbocsássa. hir-
telen túl „nagynak” látják majd ahhoz, hogy ennyire haragtartó legyen. Ő, akit
eddig annyira megaláztak!
de Ő nem hallja majd meg őket, nem fog rajtuk többé segíteni, mert koráb-
ban nem akartak hallgatni igéjére, melyet elküldött nekik! És ebben igazságos-
ság van, melyet nagy szeretetétől sohasem lehet elválasztani.
Az emberek kötelessége volt, hogy maguk vizsgálják a nekik adott Igét. bár
nem akarták elismerni az Ő követeit, mint olyanokat. Akár a mennydörgés,
úgy zeng majd feléjük: „nem akartátok! Ezért pusztuljatok hát el, és töröltes-
setek ki az Élet Könyvéből!”

————
 A hipnózis bűne

K
ülönös! Valamikor az emberek, közöttük sok orvossal az élen, még
zúgolódtak azon állítás ellen, hogy a hipnózis tényleg létezik. Képesek
voltak a hipnózist szélhámosságnak és csalásnak nevezni, mint azt
nem olyan rég még a gyógyító magnetizmussal is tették, mely mára sokak szá-
mára nagy áldássá vált. Gyakorlóit a leghevesebben támadták, szemfényvesz-
tőknek és csalóknak nevezték.
A mai időkben pedig éppen az orvosok azok, akiknek nagy része megtanulta
a hipnózis használatát. Amit egykor a legerősebb kifejezésekkel tagadtak, azért
ma síkra szállnak.
Ezt két oldalról lehet megítélni. Aki az egykori elkeseredett harcot egészen
tárgyilagosan igyelte, az ma természetesen nem tudja megállni, hogy ne ne-
vessen, amikor azt kell látnia, hogy az egykori ellenséges vakbuzgók ma az ál-
taluk megvetett hipnózist még nagyobb buzgalommal próbálják alkalmazni.
Másrészt viszont el kell ismerni, hogy egy ilyen, majdnem groteszk fordulat
mindazonáltal igyelmet is érdemel. hiszen szükség van bizonyos bátorságra
ahhoz, hogy az ember kitegye magát a nevetségesség veszélyének, mely éppen
ebben az esetben nagyon valószínű lenne. Az embernek fel kell benne ismernie
a komolyságot, amellyel az orvosok tényleg szeretnének az emberiség hasznára
válni, és ezért nem rettennek vissza attól, hogy maguk vállalják föl ennek a veszé-
lyét.
Csak az a szomorú, hogy az ember a jövőre nézve nem vont le belőle tanul-
ságot, nem lett elővigyázatosabb, amikor valamiről ítéletet akar mondani, és –
mondjuk ki nyugodtan – ellenséges viselkedésével, ha olyan dolgokról van szó,
melyek ugyanahhoz a területhez tartoznak, ahová a hipnózis is tartozik. sajnos
az ember ennek a területnek sok más ágával is minden tapasztalata ellenére
éppen így jár el, szinte még rosszabbul. Ennek ellenére a végén ugyanannak
a jelenetnek kell megismétlődnie: az ember átmenet nélkül egyszerre csak buz-
gón síkra száll valamiért, amit eddig oly csökönyösen próbált tagadni. sőt kí-
méletlenül, mindenféle eszköz bevetésével oly sok mindent próbál kizárólag
192 35. A hipnózis bűne

saját használatára megkaparintani, jóllehet a jelenség kutatását, mely végül

eredménnyel járt, óvatosságból és a folyamatos támadások közepette korábban
másnak engedte át, főképpen az úgynevezett „laikusoknak”. hogy vajon ezt
mégiscsak érdemnek és bátor tettnek lehet-e nevezni, azt ne irtassuk. Ellen-
kezőleg, sokkal valószínűbb, hogy ezek az örökös ismétlődések a már érdem-
ként megemlített cselekedeteket is teljesen más fénybe állíthatják. Ez az ered-
ménye a felületes értékelésnek.
A dolog azonban sokkal komolyabbra fordul, amikor az ember tényleg is-
meri a hipnózis alkalmazásának hatásait. Az jó, hogy a hipnózis létezése végre
el lett ismerve, és be lett bizonyítva, és következésképp a sokatmondó, de a je-
lenlegi tapasztalatok szerint csak a tudomány tudatlanságáról árulkodó táma-
dások megszűnnek. de hogy az egyszerre beavatottakká változott korábbi
ellenségek segítő védelme alatt a felhasználás is oly széles körű elterjedésre ta-
lált, arról tanúskodik, hogy a szakavatottak sokkal távolabb állnak a tényleges
felismeréstől, mint kezdetben a keresők, és a sokat becsmérelt laikusok áll-
tak.
Megrendítő tudni, mennyi baj keletkezik abból, hogy jelenleg ezrek bízzák
magukat hiszékenyen az úgynevezett elhivatott kezekre, hogy önszántukból
vessék alá magukat a hipnózisnak, vagy rábeszéljék őket, vagy ami még meg-
vetendőbb, rákényszerítsék őket anélkül, hogy tudnának róla. Még ha mindez
a legjobb szándékkal történne is, jót akarva tenni, mit sem változtat azon a mér-
hetetlen káron, melyet a hipnózis gyakorlása minden esetben okoz! Nem elhi-
vatottak azok, akik a hipnózist alkalmazzák. Csak az lehet elhivatott, aki tö-
kéletesen ismeri a területet, amelybe mindaz tartozik, amit használ. A hipnózis
esetében ez a inomanyagúság területe volna! És aki azt tényleg ismeri, anélkül
hogy elbizakodottságában csak beképzelné, az sohasem alkalmazna hipnózist,
ha embertársainak a legjobbat akarná. hacsak szándékosan nem akar súlyos
kárt okozni a rendelkezésére álló tudással. Ezért mindenhol vétkeznek, ahol
a hipnózist használják, mindegy, hogy laikusokról van szó vagy sem! Egyetlen
kivétel sincs!
Már akkor is, ha az ember megpróbál egyszerűen és logikusan gondolkodni,
arra a következtetésre kell jutnia, hogy a valóságban mégis határtalan könnyel-
műség valami olyannal dolgozni, melynek hatókörét csak kezdeti fokozataiban
képes áttekinteni az ember, és végső kihatásait még nem ismeri. hogy az ilyen
könnyelműség, amely az embertársak jó és balsorsát érinti, nemcsak a kísér-
letben résztvevő személynek okoz kárt, hanem a felelősség kétszeres súllyal
 35. A hipnózis bűne 193
nehezedik annak gyakorlójára is, nem változtat a lényegen. Az embereknek
inkább nem kellene annyira hiszékenyen olyasvalamibe belemenniük, amit
saját maguk nem ismernek elég alaposan. ha ez tudtukon kívül, akaratuk elle-
nére történik, akkor az szabályszerű bűncselekmény, még ha úgynevezett el-
hivatottak végezték is.
Mivel feltehetően nem minden hipnózissal dolgozó embernek áll szándé-
kában, hogy embertársait megkárosítsa, így másra nem lehet gondolni, mint
hogy fogalmuk sincs arról, mi a hipnózis lényege, és egyáltalán nem ismerik
tevékenységük következményeit. Erről a legcsekélyebb kétely sem merülhet fel;
hiszen vagy az egyik vagy a másik jöhet csak számításba. tehát hiányzó tudásról
lehet csak szó.
ha valaki embertársával szemben hipnózist alkalmaz, akkor ezáltal megköti
annak szellemét! E megkötözés önmagában szellemi vétség vagy bűncselek-
mény. Az nem mentség, hogy a hipnózis valamilyen testi betegség gyógyításá-
nak érdekében lett alkalmazva, vagy, hogy lelki javulást segítsen elő. Éppoly
kevéssé lehet a hipnózis védelmére felhozni, hogy az így elért jóra irányuló lelki
változások az illető akarását is jobbá tették, így a hipnózissal kezelt személynek
haszna származott belőle. Ebben a hitben élni és cselekedni önámítás; hiszen
csak az, amire tökéletesen szabad akaratából, befolyásolatlanul vállalkozik, hoz-
hatja meg a szellemnek azt a hasznot, melyre valódi felemelkedéséhez szüksége
van. Minden más csak külsőség, mely csak átmenetileg képes neki látszólagos
hasznot hozni vagy kárt okozni. A szellem bármilyen célból történő megkötése
elkerülhetetlenül feltartóztatja azt, és gátolja a szükséges előrelépésben. Arról
nem is beszélve, hogy egy ilyen kötés sokkal több veszélyt hordoz magában,
mint előnyt. Az ilyen kötött szellem nem csupán a hipnotizőr befolyásának van
kitéve, hanem bizonyos mértékig – a hipnotizőr esetleges tilalma ellenére –
védtelenül ki van szolgáltatva még más inomanyagú befolyásoknak is, mivel
megkötöttségében hiányzik ellenük az a feltétlenül szükséges védelem, melyre
csak a mozgás teljes szabadságában van lehetőség. Az, hogy az emberek ezekből
az állandóan zajló harcokból, támadásokból és saját eredményes vagy ered-
ménytelen védekezésükből mit sem vesznek észre, nem zárja ki azt, hogy a i-
nomanyagú világban eleven erők működnek, és ők maguk is részt vesznek
benne.
Minden egyes embert, akit hatásos hipnózisnak vetnek alá, többé vagy ke-
vésbé tartósan akadályozzák legbensőbb magva igazi előrelépésében. A külső
állapotnak, akár még rosszabbá vált a hipnózis által, akár látszólag átmenetileg
194 35. A hipnózis bűne

javult, csak másodlagos szerep jut, ezért nem szabad, hogy döntőek legyenek
az ítéletalkotásban. A szellemnek minden körülmények között szabadnak kell
maradnia, mert végső soron csakis róla van szó!
tegyük fel, hogy külsőleg észrevehető javulás áll be, amire a hipnózissal dol-
gozó emberek oly szívesen támaszkodnak, de az érintett embernek a valóság-
ban akkor sincs semmi haszna belőle. Kötött szelleme nem képes inom-
anyagúlag oly teremtő módon működni, mint egy teljesen szabad szellem. A i-
nomanyagú alkotások, melyeket kötött vagy elnyomott akarása hoz létre, erőt-
lenek, mert csak másodkézből alakultak, és a inomanyagú világban nagyon
gyorsan elhervadnak. Ezért tehát még megjavult akarása sem hozhatja meg
neki a kölcsönhatásban azt a hasznot, melyet a szabad szellem alkotásai eseté-
ben feltétlenül várni lehetne. Éppúgy az is természetes, ha a kötött szellem hip-
notizőre parancsára rosszat akar vagy cselekszik. A inomanyagú alkotások
a gonosz durvaanyagú cselekedetek ellenére erőtlenségük miatt hamarosan ele-
nyésznek, vagy más azonos jellegű alkotások szippantják őket fel, és így a i-
nomanyagú kölcsönhatás egyáltalán nem tud fellépni, ezért bár azt, akit így
kényszerítettek, földileg még felelősségre lehet vonni, szellemileg azonban sem-
milyen felelőssége sem származik belőle. Pontosan így játszódik le a folyamat
az elmebajosoknál is. Ebben ismét a teremtő tökéletes igazságossága látható,
mely a inomanyagú világban a tökéletességükben utolérhetetlen s eleven tör-
vényekben nyilvánul meg. Az így kényszerített embert idegen akarat indíttatta,
gonosz cselekedete ellenére nem terheli felelősség, de áldás sem érheti azért,
mert nemesebb cselekedeteit idegen akarat hatása alatt végezte, melyekből mint
önálló „én” nem vette ki a részét.
Ehelyett azonban valami más történik: a szellem hipnózis általi erőszakos
megkötése a hipnózist végrehajtó embert is áldozatához köti, mintha a legerő-
sebb láncokba volna verve. Addig nem szabadulhat, ameddig a saját szabad fej-
lődésükben erőszakkal visszatartott embereknek nem segít eljutni egész odáig,
ahová el kellett volna jutniuk, ha nem kötötte volna meg őket. Földi halála után
oda kell mennie, ahová az általa kötött szellem kerül, legyen az akár a legmély-
ségesebb mélység is. Könnyű tehát kitalálni, hogy mi vár az olyan emberekre,
akik sokat foglalkoznak a hipnózis alkalmazásával. Amikor a Föld elhagyása
után újra magukhoz térnek, elszörnyedve veszik észre, hogy mennyi kötéssel
rángatják őket, olyanokkal, melyek a már eltávozottaktól indulnak ki, vagy
amelyek még a Földön vándorlókhoz kötik. Egyetlen egyet sem lehet nekik
elengedni. Egyiket a másik után kell az embernek feloldania még akkor is,
 35. A hipnózis bűne 195
ha évezredeket veszít vele. de valószínű, hogy többé nem tud a végére jutni,
és be lesz vonzva a bomlásba, mely megsemmisíti személyiségét, saját „énjét”;
hiszen súlyos bűnt követett el a Szellem ellen!

————
 Asztrológia

K
irályi Művészetnek nevezik, és nem is ok nélkül. Persze nem azért,
mert az asztrológia minden művészetek királya, éppoly kevéssé azért,
mintha esetleg csak földi királyok számára lenne fenntartva, hanem
azért, mert annak, aki valóban képes volna használatára, a szellemiségben ki-
rályi rangja lehetne, hiszen sok történésnek és meg nem történésnek lenne így
irányítója.
de nincs egyetlen földi ember sem, akire e képességek rá lennének ruházva.
Következésképpen minden e területen végzett munkának csupán siralmas pró-
bálkozásnak kell maradnia, megbízhatatlannak, ha gyakorlója komoly szán-
dékkal végzi, és bűnösnek, ha a mély komolyság helyett önteltség és beteges
fantázia játszik közre.
A kizárólag a csillagok állása szerint végzett számítások általában csak ke-
veset használhatnak; hiszen a csillagok sugárzásaihoz hozzátartoznak az adott
helyen megnyilvánuló földsugárzások is, továbbá feltétlenül hozzátartozik az
eleven inomanyagúság működésének teljes köre, mint például a gondolati for-
mák világa, továbbá a karma, a sötétség és a Fény áramlatai az anyagiságban,
és még sok minden más is. Ki az, aki ezután még azzal dicsekedhet, hogy pon-
tosan és világosan áttekint mindent egészen az anyagiság legmélységesebb
mélységéig és legmagasabb magaslatáig!
A csillagok sugárzásai csak utakat és csatornákat alkotnak, melyeken össze-
fogottabban tud eljutni minden inomanyagúlag élő az emberi lélekhez, hogy
ott kihasson. Képletesen így is lehet mondani: a csillagok adják meg a jelet az
időpontok számára, amikor a visszafelé áramló kölcsönhatások és más befo-
lyások a csillagok sugarai által vezetve összefogottabban, zártabban tudnak
áramlani az emberre. A csillagok kedvezőtlen vagy ellenséges sugárzásai az il-
lető személy számára a inomanyagú világban lebegő rossz áramlatokhoz csat-
lakoznak, a kedvező sugárzások ellenben, az azonos jellegnek megfelelően, csak
jókhoz. Ebből az következik, hogy a számítások önmagukban véve nem teljesen
értéktelenek. Ám közben alapvető feltétel, hogy az embert érő kedvezőtlen
 36. Asztrológia 197
sugárzáskor kedvezőtlen kölcsönhatásoknak kell visszatérniük, a kedvező su-
gárzáskor pedig kedvező kölcsönhatásoknak. Különben semmilyen kihatás
nem jöhet létre. Amikor a csillagok sugárzásai más erőkhöz nem kapcsolódnak,
azok akkor sem illuzórikusak, vagy hatástalanok, hanem bizonyos önműködő
kihatással is rendelkeznek, mely bizonyos értelemben akadályként működik.
ha a inomanyagú világban valaki számára csak rossz visszahatások esedéke-
sek, és ilyenek vannak folyamatban, akkor ezek tevékenysége azokon a napokon
vagy azokban az órákban, amikor a csillagok sugárzásai kedvezőek, mindenkor
a besugárzás módja szerint vannak akadályozva, visszatartva vagy legalábbis
erősen gátolva. ugyanez természetesen fordítva is érvényes, tehát a folyamatban
lévő jó visszahatásoknál a kedvezőtlen besugárzás által a kedvező hatások
a kedvezőtlen sugaraknak megfelelő időben szünetelnek.
ha tehát a csillagok sugárzásainak csatornái az azonos jellegű hatások hiá-
nyából adódóan üresek, akkor legalább időnként akadályként szolgálnak a más-
fajta, esetleg éppen akkor érvényesülő kölcsönhatások számára, úgyhogy ezért
sohasem maradnak teljesen hatás nélkül. A jó sugarak nem mindig csupán jót
hoznak, vagy a rossz sugarak nem mindig csak rosszat, amikor az illető számára
a megfelelő visszahatás nincs jelen.
Az asztrológusok nem mondhatják erre: „tessék, mégis igazunk van.” hi-
szen az ő igazuk csak feltételes, és nagyon le van szűkítve. nem jogosít fel
a gyakran nagyképű feltevésekre és üzleti önmagasztalásokra. A csillagok üre-
sen futó sugárzási csatornái hozhatnak ugyan megszakításokat, de mást nem,
se jót se rosszat. hozzá kell azonban tenni, hogy a rossz visszahatások megsza-
kítása bizonyos értelemben már önmagában véve is egyfajta jót jelent. időt te-
remt annak, akit a rossz nagyon sanyargat, hogy fel tudjon lélegezni, és erőt
nyerjen ahhoz, hogy a később érkező visszahatásokat el tudja viselni.
Az asztrológusok számításait mindezek ellenére üdvözölni lehetne, ha nem
vennénk igyelembe azt a sok hűhót és reklámot, melyet annyian csinálnak kö-
rülötte. Ezen túl azonban vannak még más fontos tényezők is, melyek nagyon
megbízhatatlanná teszik a számításokat, úgyhogy a valóságban nagy általános-
ságban több kárt okoznak, mint hasznot.
ugyanis nem csupán azt a néhány csillagot kell igyelembe venni, melyek
jelenleg az asztrológusok rendelkezésére állnak a számításokhoz. számtalan
más, az asztrológusok által még csak nem is ismert csillag is olyan nagy szerepet
játszik, csökkentve, szilárdítva, keresztezve és csúsztatva a hatásokat, hogy
a számítások végső alakulása lehet gyakran épp az ellenkezője annak, amit
198 36. Asztrológia

jelenleg akár a legjobb asztrológus is meg tud állapítani.

Végezetül van itt még egy további meghatározó szempont, a legnagyobb és
a legnehezebb: minden ember lelke! Csak az, aki minden más követelmény
mellett pontosan fel tud mérni minden egyes lelket, annak minden képességét,
minden tulajdonságát, karmája alakulását, továbbá törekvése teljességét is,
röviden, a lehető legpontosabban fel tudja mérni a lélek tényleges túlvilági érett-
ségét vagy éretlenségét, az merészkedhet esetleg számításokat végezni! bár-
mennyire kedvezőek is az ember számára a csillagok sugárzásai, mégsem érheti
semmi fényes, tehát jó, ha lelke állapotából kifolyólag sok sötét dolog van kö-
rülötte. Ellenkező esetben azonban azt az embert, akinek lelkiállapota csak
a tisztaságot és a fényt tűri meg maga körül, még a legkedvezőtlenebb csillag-
áramlatok sem nyomaszthatják annyira, hogy komoly baja származhatna be-
lőle, és végül mindennek mindig jóra kell fordulnia. isten mindenhatósága és
bölcsessége nem olyan egyoldalú, mint ahogy azt az asztrológia tanítványai
számításaikkor képzelik. isten nem teszi függővé az emberek sorsát, tehát jó és
balsorsukat csupán a csillagok sugárzásától. Persze a sugárzások nem csupán
az egyes emberek esetében működnek közre ily erőteljesen, hanem a világ egész
történésében is. Ám ezek is csak eszközök, melynek működése nem csak hogy
összefügg sok más hatással, hanem valamennyi lehetséges megnyilvánulásuk
ezért függni is fog tőlük. Még ha oly sok asztrológus véli is úgy, hogy intuíció
alapján dolgozik, sugallatra, inspiráció hatása alatt, akkor sem tud olyan szintű
elmélyülést elérni, hogy az embernek sokkal nagyobb bizalommal szabadna
lennie a számítások valódisága iránt.
Az ő sugallataik nem jöhetnek magas szintekről; azok egy összehúzott fátyol
és egy mérhetetlen szakadék mögött maradnak, ami elválasztja a mindent át-
tekintő szellemet az emberiségtől. A számítások egysíkú fércművek maradnak,
hiányosak, hézagosak, röviden: tökéletlenek. nyugtalanságot visznek az em-
berek közé. A nyugtalanság azonban a lélek legveszélyesebb ellensége, hiszen
megrengeti a természetes védelem falait, és gyakran éppen ezért engedi be
a rosszat, mely különben nem találna hozzá bejáratot. nyugtalanná válik sok
ember, aki azt mondogatja magának, hogy éppen rossz sugárzások érik, vagy
elbizakodottá, és ezért gyakran ostobává, ha meg van győződve arról, hogy
éppen jó sugárzásoknak van kitéve. A számítások hiányossága miatt csak fe-
lesleges gonddal terhelik magukat, ahelyett hogy mindig szabad, boldog szel-
lemük lenne, mely több erőt mozgósít a védekezésre, mint amennyit
a legerősebb rossz áramlatok képesek lennének elnyomni. ha másként nem
 36. Asztrológia 199
megy, az asztrológusoknak nyugodtan folytatniuk kellene munkájukat, és meg
kellene próbálniuk tökéletesíteni magukat, de csendben és saját maguk részére,
mint ahogy közülük azok így is cselekednek, akiket komolyan lehet venni! Más
embereket pedig jelenleg meg kellene kímélniük az ilyen tökéletlenségektől,
mert pusztítóan hatnak, és gyümölcsük az önbizalom megrendülése, a szabad
szellemek káros megkötése, melyet feltétlen el kell kerülni.

————
 Szimbolika az emberi sorsban

h
a az emberek nem vesznének el teljesen a hétköznapok szükségsze-
rűségeiben és sok semmiségében, hanem egy kis igyelmet szentel-
nének annak, hogy a környezetükben lejátszódó nagy és kis
történéseket valamivel éberebben kövessék nyomon, akkor hamarosan új fel-
ismerésre kellene jutniuk. Elcsodálkoznának önmagukon, és szinte el sem hin-
nék, hogy egy ennyire feltűnő dolgot egészen eddig hogyhogy nem vettek észre.
És az embernek meg is van minden oka arra, hogy önmaga iránti részvéttel
csóválja a fejét. ha csak egy kicsit is igyelmes, egy teljes, szigorúan rendezett,
eleven történésekből álló világ fog előtte feltárulni, mely világosan mutatja egy
magasabb kéz szigorú vezetését: ez a szimbolika világa!
Ez a világ mélyen a teremtés inomanyagú részében gyökerezik, csupán
a legkülső szélei lépnek nyúlványokként a földileg látható világba. Olyan, mint
a látszólag teljes nyugalomban lévő tenger, melynek állandó mozgásai ugyan
nem láthatóak, de külső nyúlványainál, a tengerparton, meg lehet őket igyelni.
Az ember nem is sejti, hogy egy kis fáradsággal, s azzal, hogy egy kicsit igyel-
mesebb, tisztán meg tudná igyelni a számára oly meghatározó és félelmetes
karma működését. Ezzel lehetővé válik számára, hogy nagyobb bizalommal le-
gyen iránta, és ezért a gondolkodó emberben gyakran felébredő félelem idővel
fokozatosan elmúlik, és a karma többé nem lesz rémisztő. sok ember számára
válhat a felemelkedés útjává, ha a földileg látható történések segítségével meg-
tanulják a inomanyagú élet mélyebb hullámait érzékelni, és képessé válnak kö-
vetni azokat, ami idővel létrehozza a feltétlen következetességű kölcsönhatás
létezéséről való meggyőződésüket. de ha az ember egyszer eljutott idáig, akkor
lassan, lépésről lépésre alkalmazkodni fog, míg végül felismeri a tudatos isteni
akarat szigorúan logikus és tökéletes hajtóerejét az egész teremtésben, tehát
a durvaanyagú és inomanyagú világban. E pillanattól kezdve számítani fog rá,
önszántából fog előtte meghajolni. de ez azt jelenti számára, hogy ebben az
erőben úszik, s kihatásai ezért már csak hasznot hozhatnak neki. Az erő szol-
gálja őt, mert fel tudja használni azáltal, hogy helyesen bele tud illeszkedni. Így
 37. szimbolika az emberi sorsban 201
hát a kölcsönhatás csak boldogságot hozhat neki. Mosolyogva látja, hogyan
válik valóra minden egyes bibliai mondat, melyek gyermeki egyszerűségük
miatt gyakran akadállyá váltak számára, és úgy érezte, túl nehéz teljesíteni azo-
kat, mert eddigi véleménye szerint rabszolgalelkűséget kívántak. Az általa kel-
lemetlennek érzett engedelmesség megkövetelése látóvá váló szeme előtt
fokozatosan a legmagasztosabb megkülönböztetéssé válik, ami egy teremt-
ménnyel megtörténhet; igaz isteni ajándékká, mely lehetőséget hordoz magá-
ban a szellemi erő leírhatatlan mértékű kibontakoztatására, és így lehetővé
válik, hogy személyesen, tudatosan működjön közre a gyönyörű teremtésben.
A kifejezések: „csak az lesz felmagasztalva, aki megalázza magát”, az embernek
„alázatosan meg kell istene előtt hajolnia”, hogy be tudjon jutni országába, „en-
gedelmeskednie”, „szolgálnia” kell és még a többi bibliai tanács egyszerű, gyer-
meki, és mégis annyira találó kifejezésmódja már valahogy eleve visszataszítja
a modern embert, mert sérti büszkeségét, mely az észbeli tudás tudatában rej-
lik. Már nem akarja, hogy így vakon vezessék, hanem felismerve a dolgokat,
saját maga akar tudatosan mindenben közreműködni, hogy a minden nagy
dologhoz nélkülözhetetlen benső, felfelé ívelő lendületet meggyőződéséből
nyerje. És ez nem helytelen!
Ahogy az ember fejlődik, tudatosabban kell a teremtésben állnia, mint azt
korábban tette. És ha majd örömmel felismeri, hogy az egyszerű bibliai kifeje-
zések a mai idők számára annyira idegen módon pontosan ugyanazt mondják,
mint amihez a hatalmas természeti törvények ismeretével önként és teljes meg-
győződésével ő is csatlakozik, akkor olyan lesz az egész, mintha hályog esne le
a szeméről. Megrendülten áll a tény előtt, hogy eddig csak azért utasította el
a régi tanokat, mert tévesen értelmezte őket, és sohase próbált meg komolyan
és helyesen beléjük hatolni, hogy összhangba hozza őket a mai felfogóképes-
séggel.
ha tehát az ember azt mondja: „Alázatosan meghajolni isten akarata előtt”
vagy „felhasználni a hatalmas teremtéstörvények jellegét és működését miután
az ember helyesen felismerte őket”, egy és ugyanaz.
Az ember csak akkor tudja felhasználni azokat az erőket, melyek isten aka-
ratát hordozzák, ha pontosan tanulmányozza azokat, tehát felismeri őket, majd
igazodik hozzájuk. Az azonban, hogy az ember számol velük, vagy igazodik
hozzájuk, a valóságban nem más, mint hogy beilleszkedik a törvényekbe, tehát
meghajol előttük! Azt, hogy nem helyezkedik ezen erőkkel szembe, hanem
velük együtt halad. Az ember csak akkor képes az erők hatalmát kihasználni,
202 37. szimbolika az emberi sorsban

ha akaratát az erők jellegéhez igazítja, tehát ugyanabba az irányba halad. Ez

nem azt jelenti, hogy az ember diadalmaskodik az erők felett, hanem, hogy alá-
zatosan meghajol az isteni akarat előtt! Még ha az ember megannyi mindent
saját okosságának nevez is vagy a tudás vívmányának, ez mit sem változtat a té-
nyen, hogy minden csupán a létező természettörvények, tehát az isteni akarat
kihatásainak úgynevezett „felfedezését” jelenti, amit ezzel az ember „felismert”,
és kihasználásával vagy felhasználásával „alkalmazkodik” ehhez az akarathoz.
Ez jelenti kétséget kizáróan az alázatos meghajlást isten akarata előtt, az „en-
gedelmességet”!
de térjünk most vissza a szimbolikához! A teremtésben, tehát az anyagi-
ságban, minden történés körforgásának megfelelően le kell zárulnia, vagy úgy
is mondhatjuk: a körnek be kell zárulnia. Ezért a teremtéstörvények értelmében
minden feltétlenül visszatér kiindulópontjához, mert csakis ott tudja megtalálni
végét, tehát ott kioltódik, megszűnik, vagy működésben kialszik. Így van ez
magával a teremtés egészével, mint minden egyes történéssel is. Ebből kelet-
kezik a feltétlen kölcsönhatás, amely pedig maga után vonja a szimbolikát.
Mivel minden cselekedetnek ott kell befejeződnie, ahol keletkezett, ebből
az következik, hogy minden cselekedetnek ugyanabban az anyagi jellegben kell
befejeződnie, amelyben létrejött. tehát a inomanyagú kezdetnek inomanyagú
végének kell lennie, a durvaanyagú kezdetnek azonban durvaanyagú végének.
A inomanyagú cselekedeteket az emberek nem képesek látni, de minden ese-
mény durvaanyagú végét szimbolikának nevezik. számukra ez jól látható, de
sok embernek hiányzik hozzá a megfelelő kulcs, vagyis a kezdet, mely az esetek
többségében egy előző, már elmúlt durvaanyagú létben található.
Még ha a kölcsönhatás minden eseményének legnagyobb része csupán a i-
nomanyagú világban játszódik is le, a működésben lévő karma sohasem tudna
teljesen leoldódni, ha a végkihatása valamilyen módon meg nem nyilvánulna
a durvaanyagú világban, és ott láthatóvá nem válna. Egy nyitott kör csak a köl-
csönhatás értelmének megfelelő, látható folyamattal zárulhat le, mellyel meg-
történik a tökéletes leoldozás, mindegy, hogy ez az egykori kezdet jellege szerint
jó vagy rossz, szerencsét vagy szerencsétlenséget hoz, áldást vagy az oldozás
által megbocsátást. Ennek az utolsó látható kihatásnak el kell érkeznie ugyan-
arra helyre, ahol az eredete van, tehát ahhoz az emberhez, aki valamilyen cse-
lekedet által egykor azt elindította. Ezt egyetlen esetben sem lehet elkerülni.
ha az illető ember eközben bensőleg olyan irányba változott meg, hogy va-
lami jobb kelt benne életre, mint amilyen egykori cselekedete volt, akkor
 37. szimbolika az emberi sorsban 203
a visszahatás a maga jellegében nem tud megkapaszkodni benne. Már nem
talál azonos jellegű talajra a felfelé törekvő lélekben, mely a szellemi nehézség
törvénye szerint*) fényesebb, és ezért könnyebb lett. Ennek az a természetes
következménye, hogy a közelgő sötétebb kihatást áthatja az illető ember fénye-
sebb környezete, és így jelentősen meggyengíti. de a körforgás és a kölcsön-
hatás törvényének önműködő ereje által ennek ellenére maradéktalanul
teljesülnie kell. lehetetlen bármelyik természettörvényt is megszüntetni.
Ezért az így meggyengült visszatérő kölcsönhatásnak a rendíthetetlen tör-
vényeknek megfelelően durvaanyagúlag látható formában is ki kell majd hat-
nia, hogy tényleg fel legyen oldva, tehát ki legyen törölve. A végnek a kezdetbe
kell visszafolynia. A fényessé vált környezet miatt azonban a sötét karma nem
képes az illető embernek kárt okozni, és így történik az meg, hogy ez a meg-
gyengült kölcsönhatás csak úgy hat a közvetlen környezetre, hogy az illető sze-
mély abba a helyzetbe kerül, hogy valami önkéntes dolgot cselekedjen, melynek
jellege már csak a visszaáramló kölcsönhatás értelmének felel meg. A számára
elrendelt, visszatérő sötét áramlat visszahatásának tényleges töretlen erejéhez
képest az a különbség, hogy ez egyáltalán nem okoz neki fájdalmat, nem szen-
ved kárt, hanem akár még örömet is szerez.
Így történik sok nehéz karma tisztán szimbolikus oldása, azonban a terem-
tésben működő törvényekkel teljes összhangban, a lelkiállapot megváltozása
által önműködően kiváltva. Ezért a legtöbb ember számára gyakran egyáltalán
nem válik tudatossá. A karma így fel van oldva a rendíthetetlen igazságosság-
nak eleget téve annak leginomabb áramlatáig. Ezekben a teremtéstörvények
szerint magától értetődő folyamatokban oly hatalmas kegyelem rejlik, amilyet
csupán a teremtő végtelen bölcsessége volt képes előidézni az Ő tökéletes mű-
vében.
sok ilyen csupán szimbolikus kihatás van különben súlyosan lecsapódó
kölcsönhatások esetén!
Vegyünk egy példát: egy valamikor keményszívű, uralkodó jellemű ember
az ilyen tulajdonságok gyakorlásával súlyos karmát vett magára azzal, hogy
embertársait elnyomta, ez a karma pedig jellegével elevenen hatol bele a kör-
forgásba, és aztán azonos, sokszorosan felerősített jellegével vissza kell rá hul-
lania. Amikor a karma közeledik, a kíméletlen uralkodni akarás gyakran
iszonyatosan felerősödött áramlatai – a inomanyagú azonos jellegek vonzereje
törvényének hatására – annyira áthatják az illető személy teljes inomanyagú
*) lásd 6. előadás: sors
204 37. szimbolika az emberi sorsban

környezetét, hogy az döntően befolyásolja a vele szorosan összefüggő durva-

anyagú környezetet, és így olyan körülményeket teremt, melyek arra kénysze-
rítik az egykori okozót, hogy hasonló uralkodni akarástól sokkal nagyobb
mértékben szenvedjen, mint korábban az általa meggyötört embertársai.
de ha az ilyen ember ezalatt jobb belátásra tért, és a fölemelkedésre való
nemes törekvésével egy fényesebb és könnyebb környezetre tett szert, akkor
ezzel természetszerűleg megváltozik az utolsó kihatás jellege is. A visszaérkező
sűrűbb sötétséget az illető ember új környezetének fényerősségétől függően ki-
sebb vagy nagyobb mértékben áthatja a Fény, és ennek megfelelően többé vagy
kevésbé ártalmatlanná teszi. ha a korábban annyira uralkodni vágyó ember
nagy haladást tett felfelé, tehát, ha a bűnös rendkívüli módon megjavult, meg-
történhet, hogy a voltaképpeni kihatás gyakorlatilag megszűnik, és az ilyen
csak átmenetileg tesz valamit, ami külsőleg úgy néz ki, mint a vezeklés. tegyük
fel, hogy egy nőről van szó. Elég lenne, ha a szolgáló kezéből egyszer kivenné
a kefét, hogy a lehető legbarátságosabban megmutassa, hogyan kell súrolni
a padlót. Még ha csak néhány ilyen jellegű mozdulatról van is szó, a szolgálás
szimbolikájának már ez is eleget tesz. E rövid cselekedet feloldozást ad, melynek
látható formában kellett megtörténnie, és jelentéktelensége ellenére képes véget
vetni egy súlyos karmának.
ugyanígy egyetlen szoba átrendezése lehet a szimbóluma valamilyen vétek
befejezésének vagy megszüntetésének, melynek levezeklése vagy visszahatása
nagyobb, fájdalmasan mélyreható átalakulást követelt volna. Ezek a dolgok va-
lamilyen módon a visszahatás meggyengített befolyásából adódnak, vagy gyak-
ran véletlen cselekedeteket is ügyesen felhasznál a szellemi vezetés arra, hogy
végrehajtson egy feloldozást.
Ezen esetek mindegyikében azonban természetes feltétel, hogy már rend-
kívül sokat haladt felfelé, és az ezzel kapcsolatos lelkiállapot megváltozása. Ezek
olyan körülmények, melyeket az asztrológus természetesen képtelen tekintetbe
venni, s ezért számításaival gyakran felesleges gondokat okoz, néha ráadásul
olyan félelmet, melynek ereje egyedül is képes valami kellemetlent előidézni,
vagy valami újat alkotni, aminek következtében, persze csak látszatra, egy olyan
számítás válik valóra, mely különben tévesnek mutatkozott volna, ha nincs e fé-
lelem. ilyen esetekben azonban az illető ember félelmével saját maga nyitott
kaput az őt körülvevő fénykörben. Ahol az ember maga nyújtja ki a kezét az őt
védelmező burkon át, annak egyik oldalról sem lehet segíteni. saját tulajdon
akarata minden védelmet áttör belülről, míg kívülről saját akarása nélkül semmi
 37. szimbolika az emberi sorsban 205
sem képes a Fényen keresztül elérni őt.
És így egy embertársnak tett legapróbb szívesség, egy másik ember fájdal-
mának valódi átérzése, egyetlen baráti szó a karma szimbolikus feloldozásává
válhat, mihelyt benső alapként a komoly jó akarás szolgál.
E komoly akarásnak természetesen meg kell lennie; különben semmilyen
szimbolikus feloldozásról nem lehet beszélni, mert minden visszaáramló ha-
tásnak minden tekintetben teljes mértékben ki kell hatnia. de mihelyt az em-
berben valóban megszületik a komoly akarás a fölemelkedésre, akkor nagyon
hamar megigyelheti, hogy fokozatosan egyre több és több élet érkezik környe-
zetébe, mintha minden lehetséges dolgot az útjába raknának, de mindig min-
den jól sikerül. szemébe fog tűnni. A végén azonban ugyanilyen feltűnően egy
békésebb korszak fog beköszönteni, vagy minden történés tisztán felismerhe-
tően a földi anyagi föllendülést is szolgálja. Ekkor túljutott a feloldozás idősza-
kán. boldog köszönettel adhatja magát át a gondolatnak, hogy sok vétek hullott
le róla, melyekért különben súlyosan vezekelnie kellett volna. de akkor aztán
vigyázzon, hogy az összes sorsfonal, melyet akarása és kívánságai által újonnan
köt, csak jó legyen, hogy csak jó visszahatás érhesse őt!

————
 Hit

A
hit nem olyan, mint amilyennek azt az úgynevezett hívők többsége
mutatja. A valódi hit csak akkor jön létre, amikor az ember isten üze-
neteinek tartalmát teljes egészében magáévá tette, és ezzel élő, termé-
szetes meggyőződésévé változtatta.
isteni üzenetek isten igéje által, ahogy teremtése által is érkeznek. Minden
róla és az Ő akaratáról tanúskodik. Mihelyt az ember tudatosan át tudja élni
teljes fejlődését és létét, érzése, gondolkodása és cselekvése isten egyetlen öröm-
teli igenlésévé válik. de azután hallgatni fog, nem beszél róla sokat, hanem
olyan személyiséggé válik, aki isten e csendes tiszteletével, amit az ember ne-
vezhet istenbe vetett bizalomnak is, szilárdan és biztosan áll az egész terem-
tésben. nem fog ábrándokat kergetni, nem fog eksztázisba esni, éppoly kevéssé
fog a Földön csak a szellemiekben élni, hanem józanul és megújuló bátorsággal
teljesíti földi teendőit is, és közben, ha megtámadják, a hideg észt is ügyesen,
éles fegyverként használja fel a szükséges ellenállásra, természetesen anélkül,
hogy közben igazságtalan lenne. Egyáltalán nem kell szótlanul tűrnie, ha va-
lami igazságtalanság éri. Különben ezzel csak támogatná és erősítené a rosszat.
de nagyon sok olyan ember van, aki csak azt képzeli magáról, hogy hívő!
Az ilyenek annak ellenére, hogy bensőleg elismerik isten létezését és működé-
sét, félnek a kétkedők mosolyától. Kínos, kellemetlen számukra, s ha beszél-
getnek róla, csendben, diplomatikus arckifejezéssel lépik át, és zavarukban
magatartásukkal állandóan engedményeket tesznek a kétkedőknek. Ez nem
hit; hanem isten létezésének csak lélekben történő elismerése! Ezért a valóság-
ban hazudnak istenüknek, akihez titokban imádkoznak, és akitől ezért csupa
jót várnak.
A kétkedőkkel szembeni hamis tapintat mentségéül nem lehet azt felhozni,
hogy a „hívőknek” a dolog „túl szent és túl komoly” ahhoz, hogy azt kitegyék
az esetleges gúnyolódásnak. Ezt szerénységnek sem lehet nevezni, hanem egye-
dül gyávaságnak! Mondjátok végre ki, hogy milyen szellemnek vagytok a gyer-
mekei! Félelem nélkül álljatok minden ember elé, azzal a büszkeséggel, mely
 38. hit 207
isten gyermekeihez illő! Csak azután lesznek a kétkedők is végül arra kénysze-
rítve, hogy fékezzék csupán bizonytalanságból származó gúnyukat. Most azon-
ban e gúnyt sok „hívő” félelemmel teli magatartása csak még jobban növeli és
táplálja.
Ezek az emberek saját magukat csapják be, mert a „hit” szónak teljesen más
jelentést adtak, mint amit a szó követel. A hitnek elevennek kell lennie, ez azt
jelenti, hogy még többé kell válnia, mint meggyőződéssé, tetté! A hit akkor vált
tetté, amikor mindent áthatott, az ember teljes érzését, gondolkodását és cse-
lekvését. belülről kiindulva kell mindenben, ami az emberhez tartozik, nem
tolakodóan, de érezhetővé és láthatóvá válnia, tehát magától értetődőnek kell
lennie. Az embernek nem szabad a hitet sem álcaként, sem pajzsként csak úgy
maga előtt tartania. hanem mindennek, ami kívül érezhetővé válik, pusztán
a benső szellemi mag természetes kisugárzásából kell következnie. Magyarul,
az igaz hitnek olyan erőnek kell lennie, mely az ember szelleméből sugárzik ki,
s ízig-vérig áthatja, és így egyetlen természetes magától értetődőséggé válik.
nincs benne semmi mesterkélt, semmi erőszakos, semmi elsajátított, csak élet!
nézzétek meg a sok hívőt: azt állítják, hogy feltétlen hisznek a halál utáni
életben, látszólag gondolataikat is eszerint alakítják. de ha alkalom kínálkozik
arra, hogy az egyszerű mindennapi megigyelésen túlmenő bizonyítékot kap-
janak e túlvilági életről, akkor megrémülnek, vagy mélyen megrendülnek! Ezzel
azonban éppen azt bizonyítják, hogy alapjában véve mégsem voltak annyira
meggyőződve a túlvilági életről; különben egy ilyen alkalmi bizonyítéknak tel-
jesen természetesnek kellene tűnnie. tehát nem szabadna sem megrémülniük,
sem különösebben megrendülniük. Ezen túl még számtalan olyan folyamat
van, mely világosan felfedi, mily kevéssé hívők az úgynevezett hívők. A hit nem
él bennük.

————
 Földi javak

n
agyon gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon meg kell e válnia az em-
bernek a földi javaktól, vagy semmibe kell-e őket vennie, ha szellemi
értékekre törekszik. balgaság lenne felállítani egy ilyen alaptételt! ha
azt mondják, hogy az embernek nem szabad függenie a földi javaktól, ha arra
törekszik, hogy a mennyek országába jusson, akkor ez nem azt jelenti, hogy el
kell ajándékoznia vagy dobnia a földi javakat, s szegénységben élnie. Az ember
élvezheti, és boldogan élveznie is kell azokat a dolgokat, melyeket isten terem-
tésében hozzáférhetővé tett számára. Az, hogy „nem szabad a földi javaktól
függeni”, csupán azt jelenti, hogy az embernek nem szabad odáig ragadtatnia
magát, hogy a földi javak gyűjtését földi élete legmagasabb céljának tekintse,
s így túlnyomóan ezen az egy gondolaton „függjön”. Egy ilyen jellegű maga-
tartásnak egészen magától értetődően el kellene őt térítenie a magasabb célok-
tól. többé ideje sem lenne rájuk, és léte minden szálával már csak ezen az egy
célon függne: a földi birtok gyűjtésén. legyen ez maguk a javak miatt, vagy az
élvezetek miatt, melyeket a javak birtoklása lehetővé tesz, vagy más célok miatt,
mindegy, az eredmény lényegében mindig ugyanaz. Az ember pusztán a földi
dolgokon függ, és hozzájuk köti magát, s ezért elveszti képességét, hogy felfelé
tekintsen, és nem tud felfelé emelkedni.
Az a téves felfogás, hogy a földi javak nem tartoznak a szellem magasba tö-
rekvéséhez, az emberek többségénél még azt az értelmetlen felfogást is maga
után vonta, hogy egyetlen szellemi törekvésnek sem lehet a földi javakhoz köze,
ha komolyságát meg akarja őrizni. hogy ezzel milyen kárt okozott az emberiség
saját magának, annak különös módon sosem ébredt tudatára.
Az emberek így elértéktelenítik a szellemi, tehát a legmagasztosabb ajándé-
kaikat, melyekben részesülhetnek; hiszen e különös hozzáállás miatt a múltban
minden szellemi törekvésnek az áldozatokra és adományokra kellett hagyat-
koznia, akár a koldusoknak, s ezért a szellemi törekvésekkel szembeni hozzá-
állásba is észrevétlenül hasonló nézet lopódzott be, mint amilyennel az ember
a koldusokhoz viszonyul. s így e törekvések soha nem is tudtak szert tenni arra
 39. Földi javak 209
a tiszteletre, mely valójában legfőképpen őket illeti meg. E törekvéseknek azon-
ban ugyanabból az okból mindig már eleve magukban kell hordozniuk a halál
csíráját, mert sose tudtak megállni a maguk lábán, hanem mindig az emberek
jóakaratától függtek. Éppen azért, hogy óvja és védelmezze az emberiség ellen
azt, ami számára a legszentségesebb, a szellemit, a komolyan törekvő embernek
nem szabad megvetnie a földi javakat! A durvaanyagú világban, főképpen ma,
pajzsként kell őt szolgálniuk, hogy hasonlót hasonlóval tudjon védelmezni.
Egészségtelen állapot állna be, ha a materialisták korában a szellemileg felfelé
törekvők le akarnák nézni a gátlástalan ellenség legerősebb fegyverét! Oly köny-
nyelműség lenne, mely kegyetlenül megbosszulhatná magát.
Ezért ti igaz hívők, ne vessétek meg a földi javakat, melyek szintén csak isten
akarata által keletkezhettek, akit tisztelni akartok! de ne hagyjátok, hogy érzé-
ketlenné tegyen benneteket a kényelem, melyet a földi javak birtoklása hozhat
magával, hanem használjátok egészséggel.
ugyanez vonatkozik az olyan erők különleges adottságaira is, melyek kü-
lönféle betegségek gyógyítását szolgálják, vagy a hasonló, gazdag áldást hozó
képességekre. Az emberek a legnaivabb, vagy helyesebben mondva, a legarcát-
lanabb módon azt feltételezik, hogy e képességeket izetség nélkül a rendelke-
zésükre kell állítani, mert hiszen a szellemiségből különleges ajándék gyanánt
éppen arra adattak, hogy használják őket. sőt ez egész odáig megy, hogy sokan
még az öröm különleges kinyilvánítását is elvárják, amikor nagy ínségükben
„kegyeskedtek” ily jellegű segítséget igénybe venni. Az ilyen embereknek nem
kell semmi segítséget nyújtani, még akkor sem, ha ez lenne az egyetlen, ami
még segíthetne rajtuk!
Az ilyen tehetséggel megáldott embereknek először meg kellene tanulniuk
magasabbra értékelni istentől kapott ajándékukat, hogy ne szórjanak újra és
újra gyöngyöket a disznók elé. nekik a komoly segítségnyújtáshoz sokkal több
testi és inomanyagú erőre van szükségük, ahogy időre is, mint egy ügyvédnek
a legjobb védőbeszéd elkészítéséhez, vagy az orvosnak sok betegére, vagy egy
festőnek arra, hogy megfessen egy képet. Egyetlen embernek sem jutna eszébe
soha, hogy az ügyvéd, orvos, vagy festő ingyen csináljon neki valamit, annak
ellenére, hogy a jó felfogóképesség, mint minden másfajta tehetség, szintén
csupán „isten ajándéka”, nem más. dobjátok hát végre le ezt a koldusgúnyát,
és mutassátok meg magatokat abban a köntösben, mely megillet benneteket.

————
 A halál

V
alami, amiben kivétel nélkül minden ember hisz, a halál! Mindenki
meg van róla győződve, hogy bekövetkezik. A halál azon kevés tények
egyike, melyről nincs vita és tudatlanság. Annak ellenére, hogy min-
den ember gyermekkora óta számít arra, hogy egyszer meg kell halnia, a leg-
többen igyekeznek a gondolatot elhárítani. sokan még indulatosak is lesznek,
amikor jelenlétükben beszélnek róla. Mások viszont gondosan kerülik a teme-
tőket, kitérnek a temetések elől, és ha valamikor találkoznak az utcán egy gyász-
menettel, akkor annak minden benyomását megpróbálják magukból a lehető
leggyorsabban kitörölni. Közben mindig nyomasztja őket a titokzatos félelem,
hogy egyszer csak hirtelen meglepheti őket a halál. bizonytalan rettegés tartja
vissza őket attól, hogy komolyan foglalkozzanak e megmásíthatatlan ténnyel.
nincs még egy oly esemény, melyet elkerülhetetlensége mellett gondolatban
újra és újra annyiszor félretesznek, mint a halált. de nincs is a földi életben
a születésen kívül még egy ennyire jelentőségteljes folyamat. Feltűnő, hogy az
ember éppen földi léte kezdetével és végével ilyen keveset akar foglalkozni, ho-
lott minden más folyamatnak, ráadásul egészen jelentéktelen dolgoknak is,
nagy jelentőséget próbál tulajdonítani. Minden közbenső történést alaposabban
vizsgál, hosszasabban töpreng rajta, mint azon, ami mindenre magyarázatot
adna: földi életének kezdete és vége. hiszen a halál és a születés azért van olyan
szoros kapcsolatban egymással, mert egyik a másiknak a következménye.
de milyen kevés komolyságot tulajdonítanak az emberek már a nemzésnek
is! bizony csak nagyon ritkán lehet benne valami emberhez méltót találni.
Éppen e folyamatban helyezik magukat az emberek előszeretettel egy sorba az
állatokkal, de mégsem képesek arra, hogy megtartsák az állatok ártatlanságát.
Ez az állat alá helyezi az embert. hiszen az állat a teremtésben elfoglalt saját
szintjének megfelelően cselekszik. Ám az ember nem képes, vagy nem akarja
elfoglalni az őt megillető szintet. Mélyebbre ereszkedik, és aztán még csodál-
kozik, ha több vonatkozásban az egész emberiség egyre lejjebb jut. Már az es-
küvő szokásai is mind úgy vannak kialakítva, hogy a házasságkötést pusztán
 40. A halál 211
földi ügynek tekintsék. sok esetben ez egészen odáig is elmegy, hogy a komoly
természetű emberek undorral szeretnének elfordulni az egyértelmű, csupán
a földi kapcsolatokra utaló részletektől. A lakodalmak sok esetben szabályos
kerítő orgiákká fajultak, melyeken a részvételt a magasztos felelősségük tuda-
tában lévő szülőknek a leghatározottabb szigorúsággal kellene gyermekeiknek
megtiltaniuk. de az olyan iatal iúkat és leányokat, akik az ilyen ünnepek szo-
kásai és célzásai közben nem érzik magukban felébredni az undort, és ezért –
viselkedésükért való saját felelősségük tudatában – nem maradnak az ilyenektől
távol, amúgy is ugyanarra az alacsony szintre kell sorolni, tehát nem lehet őket
igyelembe venni. Olyan ez, mintha az emberek itt is valamiféle mérgező bó-
dulatban olyasvalamivel kapcsolatban próbálnák magukat ámítani, amire nem
akarnak gondolni.
ha aztán a földi életet ilyen könnyelmű alapokra építik, mint ahogy az szo-
kássá vált, akkor érthető, hogy az emberek megpróbálják magukat a halálról is
ámítani, és görcsösen igyekeznek, hogy még csak gondolni se gondoljanak
rá. Az, hogy minden komoly gondolatot félretolnak, szorosan összefügg saját
alacsonyrendűségükkel, melyet nemzéskor tanúsítanak. A meghatározhatatlan
félelem, mely árnyékként oson az ember után egész földi életén át, nagymér-
tékben abból fakad, hogy teljes tudatában van könnyelmű, emberhez méltatlan
cselekedete teljes helytelenségének. És ha másként nem tudnak megnyugodni,
akkor végül görcsösen és erőltetve vagy abba az önámításba kapaszkodnak bele,
hogy a halállal mindennek vége, amivel teljes mértékben és tudatosan elismerik
alacsonyrendűségüket és gyávaságukat az esetleges felelősségre vonástól, vagy
abba a reménybe kapaszkodnak, hogy nem is sokkal rosszabbak, mint más
emberek.
de mindezek a képzelgések egy szikrányit sem változtatnak azon a tényen,
hogy karjaiba ragadja őket a földi halál. s ez minden nappal, minden órával
egyre jobban közeleg! Milyen siralmas, amikor mindazon emberek többségé-
ben, akik makacsul próbálják letagadni felelősségüket a halál utáni életben,
egyszerre csak nagy, félelmetes kérdések merülnek fel, ami azt bizonyítja, hogy
hirtelen mennyire nem bíznak meggyőződésükben. de ez bizony nem sokat
segíthet rajtuk; hiszen ez újra csak gyávaság, mely röviddel a nagy lépés előtt,
mellyel eltávoznak a földi életből, hirtelen látni engedi a halál utáni élet lehe-
tőségét, és a vele együtt járó felelősséget. de a rettegés, félelem és gyávaság
ugyanolyan kevéssé engedi meg, mint a dac, hogy mérséklődjék vagy leoldód-
jék összes cselekedetének feltétlen kölcsönhatása. Az ember ezért így nem
212 40. A halál

térhet jobb belátásra, vagyis nem ébredhet felismerésre. Félelemből, életük

utolsó óráiban a földi életükben oly gyakran bevált észbeli okosságuk még egy
gonosz tréfát is űz a haldokló emberekkel, amikor a megszokott elővigyázatos-
sággal hirtelen még gyorsan eszük által ájtatossá szeretné őket tenni, mihelyt
a tovább élő inomanyagú emberek durvaanyagú testükből történő kioldódása
már elérte azt a fokot, hogy az ember intuitív élete ezen oldozás közben már
egy szintre jutott az ész erejével, melynek az korábban erőszakkal alá volt ren-
delve.
semmi hasznuk sincs belőle! Azt fogják learatni, amit földi életükben gon-
dolataikkal és cselekedeteikkel elvetettek. semmin sem javítanak vagy akár vál-
toztatnak egy szemernyit sem! Ellenállhatatlanul be lesznek vonzva a köl-
csönhatás szigorúan munkálkodó törvényeinek fogaskerekeibe, hogy átéljék
általa a inomanyagú világban mindazt, amiben hibáztak, tehát amit téves meg-
győződésükből kiindulva gondoltak és cselekedtek. Minden okuk megvan arra,
hogy féljék az órát, amikor leválnak földi durvaanyagú testükről, mely hosszú
ideig sok inomanyagú folyamat számára volt védőfal. E védőfal pajzsként és
fedezékként adatott nekik, hogy mögötte zavartalan nyugalomban sok mindent
jobbra tudjanak fordítani, sőt teljesen le tudjanak oldani, ami e védelem nélkül
súlyos csapásként érhette volna őket.
Kétszeresen, sőt tízszeresen szomorú ez arra nézve, aki, mintha mámortól
lenne ittas, könnyelműen, önmagát ámítva tántorogja át az isten kegyelméből
ajándékul kapott földi léte idejét. A félelem és rettegés tehát sokaknál megala-
pozott.
teljesen más a helyzet azokkal, akik földi életüket nem pazarolták el, akik
még időben, még ha egy kései órában is, de nem félelemből és rettegésből,
a szellemi felemelkedés útjára léptek. Komoly keresésüket vándorbotként és
támaszként viszik magukkal a inomanyagú világba. Félelem és szorongás nél-
kül vállalkozhatnak arra, hogy megtegyék a lépést a durvaanyagú világból a i-
nomanyagúba, mely mindenki számára elkerülhetetlen, mert mindennek, ami
mulandó, mint a durvaanyagú test, egyszer el kell enyésznie. üdvözölhetik e le-
oldódás óráját, mert számukra mindenképp előrelépést jelent, mindegy, hogy
mit kell majd átélniük a inomanyagú életben. A jó boldoggá fogja őket tenni,
ami nehéz, meglepően könnyű lesz; hiszen közben erőteljesebben segít a jó
akarás, mint azt bármikor is sejtették.
Maga a halál folyamata nem más, mint a inomanyagú világba való születés.
hasonlít a durvaanyagú világba történő születés folyamatához. A inomanyagú
 40. A halál 213
test a durvaanyagú testtel, az oldódás után még egy ideig kapcsolatban van,
mintha köldökzsinór kötné őket össze, mely annál gyengébb, minél jobban fel-
készítette magát már földi létében a inomanyagú világba született lélek erre
a inomanyagú világra, mint átmenetre az ő istenének birodalmába. Minél job-
ban a Földhöz, tehát a durvaanyagúsághoz kötötte magát akarásával, és nem
akart semmit sem tudni a inomanyagú világban való továbbélésről, annál szi-
lárdabbá válik saját akarása révén az a zsinór is, mely a durvaanyagú testhez
köti, és ezzel inomanyagú teste is, melyre mint a szellem köntösére, szüksége
van a inomanyagú világban. Minél sűrűbb azonban inomanyagú teste, annál
súlyosabbá is válik az általános törvények szerint, és annál sötétebbnek is kell
látszania. Mivel a inomanyagú test nagyon hasonlít mindahhoz, ami durva-
anyagú, és közeli rokonságban van vele, nagyon nehezen fog tudni leoldódni
durvaanyagú testéről, így megtörténik, hogy egy ilyen léleknek az utolsó dur-
vaanyagú-testi fájdalmakat is éreznie kell, ahogy az egész bomlást a test oszlá-
sának folyamatában. ugyanígy a hamvasztásnál sem marad érzéketlen. de ha
végre levált az összekötőzsinór, a inomanyagú világban egészen addig a helyig
süllyed, ahol környezetének ugyanolyan sűrűsége és súlya van. Ott, az azonos
súly világában teljesen azonos természetű lelkekre fog majd találni. Érthető,
hogy ott rosszabb sora lesz majd, mint a Földön durvaanyagú testében, mert
a inomanyagú világban minden intuíció a maga teljességében és akadálytalanul
nyilvánul meg.
Más a helyzet azokkal az emberekkel, akik már földi életükben megkezdték
a felemelkedést mindahhoz, ami nemes. Mivel az ilyen emberekben elevenen
él annak a meggyőződése, hogy haláluk után a inomanyagú világba lépnek, az
oldódás is sokkal könnyebb. A inomanyagú test, és vele együtt az összekötő
zsinór nem sűrű, és a durvaanyagú testtel kölcsönösen idegen jelleg különbsége
megengedi, hogy az oldozás is nagyon gyorsan megtörténjék, úgyhogy a i-
nomanyagú test az egész úgynevezett haláltusa alatt, vagy a durvaanyagú test
izmainak utolsó rándulásai közben már régen e test mellett áll, ha egyáltalán
lehet egy ilyen ember normális halálánál haláltusáról beszélni. Az összekötő
zsinór oldott, nem sűrű állapota nem engedi, hogy a mellette álló inomanyagú
ember bármilyen fájdalmat érezzen, mivel e könnyű összekötő zsinór kis sű-
rűségénél fogva nem képes a durvaanyagúból a inomanyagúba fájdalmat to-
vábbítani. E kötél nagyobb inomságának következtében gyorsabban szakad
meg kapcsolat, úgyhogy a inomanyagú test sokkal rövidebb idő alatt teljesen
szabaddá válik, és aztán a magasba, abba a régióba lebeg, melynek ugyanolyan
214 40. A halál

inom és könnyű a jellege. Ott ő is csak rokonlelkekkel tud találkozni, és meg-

nemesedett intuitív érzésekkel áthatott életében békességre és boldogságra lel.
Az ilyen könnyebb és kevésbé sűrű inomanyagú test természetszerűleg vilá-
gosabb és könnyebb lesz, míg végül el nem ért egy oly nagymértékű kiino-
multságot, hogy a benne nyugvó tiszta szellemi rész kezd rajta ragyogva áttörni,
mielőtt teljesen, Fénnyel beragyogva be nem jut a tiszta szellemi-lényszerű-
ségbe.
de a haldokló mellett tartózkodó emberek óvakodjanak attól, hogy hangos
siránkozásban törjenek ki. Az elválás túl erősen kimutatott fájdalma érzelmileg
magával ragadhatja a leoldódó, vagy talán már a durvaanyagú test mellett álló
inomanyagú embert, tehát azt hallhatja vagy érezheti. ha ezáltal részvét ébred
benne, vagy a vágy, hogy vigasztaló szavakat mondjon, akkor ez a vágy újra
erősebben köti őt, azáltal, hogy szeretné magát a fájdalmat érző jajgatók szá-
mára érthetővé tenni. de földileg érthetővé csak az agy segítségével tudja magát
tenni. Ez az igyekezete azonban maga után vonja, megkívánja a szoros össze-
kapcsolódást a durvaanyagú testtel, és ezért ennek eredményeként nem csupán
a leoldódó félben lévő inomanyagú test kapcsolódik újra szorosan a durva-
anyagú testhez, hanem már a durvaanyagú test mellett álló leoldódott inom-
anyagú ember is újra vissza lesz vonzva a durvaanyagú testbe. A végeredmény
minden fájdalomnak az újra átérzése, melytől már mentesült. Az újbóli leol-
dódás sokkal nehezebben megy végbe, akár napokig is eltarthat. Ekkor lép fel
az úgynevezett elnyújtott haláltusa, mely a leoldódni akarónak tényleg fájdal-
mas és nehéz. A vétkesek itt azok, akik önző fájdalmukkal visszahívták a ter-
mészetes fejlődésből. A dolgok normális menetének e félbeszakítása egy új,
kierőszakolt kötődést eredményez, legyen ez akár csak az által az összpontosí-
tásra tett gyenge kísérlet által, hogy érthetővé tegye magát. És e természetellenes
kötődés ismételt feloldása egy olyan valakinek, aki ebben még teljesen járatlan,
nem is olyan könnyű. nem lehet neki ebben segíteni, mert az új kötődést
ő maga akarta. E kapcsolat addig könnyen létrejöhet, amíg a durvaanyagú test
nem hűlt ki teljesen, és az összekötő zsinór létezik, mely gyakran csak sok hét
elteltével szakad el. Ez tehát felesleges szenvedés annak, aki távozik, a körülállók
részéről pedig tapintatlanság és durvaság. Ezért a halottas szobában feltétlen
nyugalomnak kell uralkodnia, a fontos pillanatnak megfelelő méltóságteljes
komolyságnak! Azokat a személyeket, akik nem tudnak maguk felett uralkodni,
erőszakkal kellene eltávolítani, még akkor is, ha a legközelebbi hozzátartozók.

————
 Az elhalálozott

É
rtetlenül, magányosan áll egy lélek a halottas szobában. Értetlenül, mert
az az ember, aki az ágyon fekszik, földi életében elutasította az élet foly-
tatódását a durvaanyagú test levetése után, s aki ezért sohasem foglal-
kozott komolyan annak gondolatával, és kinevetett mindenkit, aki beszélt róla.
Zavartan néz körül. látja önmagát saját halálos ágyán, látja ismerőseit, amint
körülállják ágyát és sírnak, hallja a szavakat, melyeket mondanak, és tisztán
érzi a fájdalmat is, melyet éreznek, amikor halála miatt siránkoznak. nevetni
akar és kiáltani, hogy hiszen még él! Kiált hát! És csodálkozva kell látnia, hogy
nem hallják. Kiáltozik, újra és újra, egyre hangosabban. Az emberek semmit
sem hallanak, tovább siránkoznak. Félelem kezd úrrá lenni rajta. hiszen elég
hangosan hallja saját hangját, és világosan érzi saját testét is. Zavarában még
egyszer felkiált. senki sem törődik vele. sírva néznek a csöndes testre, melyet
sajátjának ismer fel, és amelyet mégis hirtelen, mint valami idegent, nem ma-
gához tartozót szemlél; hiszen testével mellette áll, megszabadult minden fáj-
dalomtól, melyet eddig érzett.
Kedvesen nevén szólítja feleségét, aki eddigi ágya mellett térdelt. de sírása
nem csendesül, egy szót sem szól, egyetlen mozdulattal sem adja jelét, hogy
hallotta őt. Kétségbeesve lép hozzá és durván megrázza a vállát. Felesége nem
veszi észre. bizony nem tudja, hogy felesége inomanyagú testét érinti és azt
rázza, nem a durvaanyagút, és, hogy a felesége, aki hozzá hasonlóan sohasem
gondolt arra, hogy több is van, mint a földi test, nem is érezheti inomanyagú
teste érintését.
Megborzad a kimondhatatlan félelemtől. Az elhagyatottság erőtlensége
a földre nyomja és elveszti tudatát.
Egy hang, melyet ismert, lassan újra felébreszti. látja a testet, melyet a Föl-
dön hordott, amint virágok közt fekszik. El akar menni, s mégis képtelen meg-
szabadulni e mozdulatlan, hideg testtől. Világosan érzi, hogy még össze van
vele kötve. de aztán megint hallja a hangot, mely felébresztette szendergéséből.
A barátja az, aki egy emberhez beszél. Mindketten koszorút hoztak és közben,
216 41. Az elhalálozott

ahogy elhelyezik, beszélgetnek. Különben nincs mellette más. A barátja! Az

ő igyelmét akarja magára vonni és a másik emberét, aki a barátjával együtt
gyakran volt szívesen látott vendége! Meg kell nekik mondania, hogy különös
módon benne még ott az élet, hogy hallja, amiről beszélgetnek. szól hozzájuk!
de barátja nyugodtan kísérőjéhez fordul, és tovább beszél. de abba, amit mond,
beleborzong minden porcikája. Ez az ő barátja! Így beszél most őróla. dermed-
ten lesi azoknak az embereknek a szavait, akikkel oly sokat mulatozott, nevet-
gélt, akik csak jókat mondtak neki, mikor asztalánál ültek, és megfordultak
vendégszerető házában.
Elmentek, most pedig mások jönnek. Milyen könnyen bele tud látni az em-
berekbe! sokan, akiket nagyra becsült, most undort keltenek benne és haragot,
és többnek, akikre sose igyelt, szívesen szorította volna meg a kezét. de nem
hallották, nem érezték, annak ellenére, hogy ott dühöngött, ordítozott közöttük,
hogy vegyék már észre, hogy él! —
hosszú menetben vitték a testet a sírhoz. lovagló ülésben ült a koporsó te-
tején. Most elkeseredetten és kétségbeesetten mást sem tudott tenni, csak ne-
vetett, nevetett! de a nevetés helyébe gyorsan újra mélységes csüggedés lépett,
és nagy magányosság szállta meg. Fáradt volt, elaludt. — — — —
Amikor fölébredt, sötétség vette körül. nem tudta, meddig aludt. Mégis
érezte, hogy nincs már összekötve földi testével, mint eddig; hiszen szabad volt.
szabad a sötétségben, mely sajátosan nyomasztóan nehezedett rá.
Kiáltott. semmi hang. nem hallotta saját hangját. nyögve hanyatlott vissza.
de közben egy éles kőbe beverte a fejét. Amikor hosszú idő után újra felébredt,
még mindig ugyanaz a sötétség volt körülötte, ugyanaz a vészterhes hallgatás.
Fel akart ugrani, de végtagjai nehezek voltak, fel akarták mondani a szolgálatot.
A legfélelemteljesebb kétségbeesés minden erejével összeszedte magát, és ta-
pogatózva ide-oda kúszott. Gyakran leesett, ilyenkor megsérült, mindenhol
sarkokba, valaminek az élébe ütközött, de valami nem hagyta nyugton, nem
hagyta várni; hiszen valami erős ösztön hajtotta, hogy tapogatózzon tovább,
egyre menjen előre, és keressen. Keressen! de mit? Gondolkodása zavart volt,
fáradt és reménytelen. Keresett valamit, amit nem tudott felfogni. Csak kere-
sett!
Valami egyre tovább, folyton tovább űzte! Míg le nem rogyott újra, hogy
megint felpattanjon és folytassa vándorlását. Évek múltak el így, évtizedek, míg
végre rálelt a könnyekre, zokogás rázta meg a mellkasát és... egy gondolat ébredt
benne, egy kérés szakadt fel belőle, mintha a fáradt lélek felkiáltása lett volna,
 41. Az elhalálozott 217
mely azt kívánja, hogy legyen már vége a sötét reményvesztettségnek. És a mér-
hetetlen kétségbeesés kiáltásából, és a reménytelen fájdalomból megszületett
az első gondolat és a vágy, hogy megmeneküljön ebből az állapotból. Próbált
rájönni, hogy mi hozta ebbe a borzalmas állapotba, mi kényszeríti ennyire kér-
lelhetetlenül arra, hogy a sötétségben vándoroljon összevissza. tapogatózott
maga körül: mozdulatlan sziklák! Mi ez, a Föld, vagy netalán mégis egy másik
világ, melyben sohasem tudott hinni? A másvilág! Akkor ő most földileg halott,
és mégis él, ha ezt az állapotot életnek lehet nevezni. Úgy érezte, kimondhatat-
lanul nehéz gondolkodnia. Így hát keresve tovább tántorgott. Újra évek teltek
el. Ki, ki ebből a sötétségből! A kívánság heves belső ösztönzéssé változott, mely
vággyá alakult. A vágy azonban az a tiszta érzés, mely a durva belső ösztön-
zésből születik, és a vágyból egészen bátortalanul egy ima indul növekedésnek.
A vágynak ez az imája végül úgy tört fel belőle, mint a forrás, és csöndes, jóté-
kony békesség, alázat és odaadás költözött lelkébe. Ám, amikor felemelkedett,
hogy folytassa vándorlását, testén átfutott az átélés forró áramlata; hiszen most
szürkület vette körül, egyszerre csak látott! Messze, nagyon messze fényt látott,
olyan volt, mint egy fáklya, mely köszöntötte. ujjongva nyújtotta ki felé karjait,
mély boldogsággal telve rogyott újra le, és csordultig telt szívvel köszönte, kö-
szönte Annak, Aki Fényt adott neki! Új erővel ment e Fény felé, mely ugyan
nem közeledett, de abban reménykedett, hogy az átéltek után egyszer eléri, még
ha évszázadokig tartana is. Ami most történt vele, megismétlődhet, és ha alá-
zatosan kérni fogja, kivezeti e kőhalmaz közül egy melegebb és fénnyel bera-
gyogott tájra.
„istenem, segíts oda eljutnom!” tört fel reménnyel teli szívéből. És lám,
mily gyönyörűség, újra hallotta hangját! Még ha eleinte csak gyengén is, de
hallotta! Ennek öröme új erőt adott neki, és reménykedve csak ment, ment
újra előre. — —
Így kezdődik egy lélek története a inomanyagú világban. A lélekre nem
lehet az mondani, hogy rossz volt. A Földön ráadásul nagyon jónak találták.
nagyiparos volt, nagyon elfoglalt, s szigorúan ügyelt arra, hogy minden földi
törvényt betartson. —
Még egy magyarázat a folyamathoz: az az ember, aki földi életében nem akar
tudni arról, hogy a halál után is van élet, és egyszer majd arra kényszerül, hogy
minden cselekedetéért és mulasztásáért feleljen, az vak és süket a inomanya-
gúságban, amikor távoznia kell. Csak addig, amíg össze van kötve levetett dur-
vaanyagú testével, képes átmeneti ideig észlelni, ami körülötte történik.
218 41. Az elhalálozott

de ha már megszabadult az oszlásban lévő durvaanyagú testétől, elveszíti

e lehetőséget. nem hall és nem lát többé. Ez azonban nem büntetés, hanem tel-
jesen természetes dolog, mivel nem akart sem látni, sem hallani semmit, ami
a inomanyagú világról szólt. saját akarata, mely képes a inomanyagúságot
megfelelő módon formálni, akadályozza, hogy e inomanyagú test látni és
hallani is tudjon. Addig, ameddig e lélekben nem jön létre lassan valamilyen
változás. hogy ez éveket vagy évtizedeket, netalán évszázadokat igényel, az
minden egyes ember saját dolga. Akarata teljes mértékben megmarad. A se-
gítség sem érkezik előbb, mint azt ő maga kívánja. nem korábban. soha sincs
rákényszerítve.
A Fény, melyet e lélek oly nagy örömmel üdvözölt, amikor látni kezdett,
mindig ott volt. Csak korábban még nem láthatta. tisztább és erősebb is, mint
azt az addig vak lélek először megpillantotta. Az, hogy a lélek hogyan látja, erő-
sen vagy gyengén, ismét egyes-egyedül csak rajta múlik. nem jön hozzá egy
lépéssel sem közelebb, de ott van! Mindenkor élvezheti, ha komolyan és aláza-
tosan akarja.
de az, amit itt magyarázok, csak az ilyen jellegű emberekre vonatkozik. Más
jellegűekre nem. A sötétségben magában és szintjein nincs fény. Ott nem for-
dulhat elő valakivel, aki előre halad, hogy hirtelen megpillanthatja a Fényt,
hanem őt először ki kell vezetni a környezetből, mely visszatartja.
biztos, hogy a lélek itt bemutatott állapotát már gyötrelmesnek lehet ne-
vezni, főképpen azért, mert hatalmas félelem tölti el, és nincs benne remény,
de önmaga sem akart semmi mást. Csak azt kapja meg, amit kikényszerített
magának. nem akart semmit sem tudni a földi halál utáni tudatos életről.
Magát az élet folytatását a lélek nem tudja magában megölni; hiszen nem ren-
delkezik vele, de egy terméketlen inomanyagú szintet épít magának, megbé-
nítja a inomanyagú test érzékszerveit, úgyhogy addig inomanyagúlag nem lát
és nem hall, ameddig... végül is ő maga nem tér más belátásra.
Ezek azok a lelkek, melyekből jelenleg milliókat lehet látni a Földön, akiket
azon kívül, hogy semmit sem akarnak tudni az örökkévalóságról vagy istenről,
még rendes embereknek kell nevezni. A rosszakaró emberek természetesen
sokkal rosszabbul járnak, de itt az ilyenekről nem kell beszélni, hanem csak az
úgynevezett rendes emberekről. —
ha az áll az írásban, hogy isten segítségre nyújtja kezét, akkor ez a segítség
Igéjében van, melyet az embereknek küld, s melyben megmutatja, hogyan tud-
nak megszabadulni a bűntől, melybe belegabalyodtak. És kegyelme kezdettől
 41. Az elhalálozott 219
fogva benne van mindazokban a nagy lehetőségekben, melyek szabadon az
emberi szellemek rendelkezésére állnak a teremtésben. Ez oly iszonyatosan
sok, hogy a ma embere el sem tudja képzelni, mert sohasem foglalkozott vele,
legalábbis nem elég komolyan; hiszen ott, ahol megtörtént, eddig csak játékból
tette, vagy hiú önmagasztalás céljából!
de mihelyt az emberi szellemek felismerik isten igéjének valódi értékét és
mély komolyságát, nagy dolgokra lesznek képesek a teremtésben! Eddig min-
dig csak a saját tudásukat részesítették előnyben, ezért minden töredékes mű
maradt a legalsó fokozatból isten igéjének tartalmához képest, amit ma ismét
félre akarnak tenni anélkül, hogy felismernék; mert nincs az az ember, aki is-
merné a Grál-üzenet valódi értékét. Egy sem a Földön. bár úgy véli, hogy ismeri
az értelmét, bár szellemileg már érzi az előnyöket, melyeket a részmegismerés-
ben szerzett... nem ismeri ennek valódi értékét, és nem értette meg század rész-
ben sem! Ezt én mondom, aki ezt az üzenetet hozza. Nem tudjátok, mit
tartotok a kezetekben!
Ez az út, a kapu és a kulcs is, ami az életre vezet titeket. Olyan életre, ami
felbecsülhetetlen, ami meg nem vehető e föld minden kincséért, de még az
egész Világegyetem minden kincséért sem! Merítsetek hát a nektek felkínált
üzenetből. Vegyetek a legértékesebb vagyonból, amivel csak találkozhattok. ra-
gadjátok meg úgy, ahogy van, de ne tudálékoskodjatok, illetve ne morfondí-
rozzatok rajta. Vájkálni benne és magyarázgatni nem hoz semmi hasznot. nem
érthetővé kell tennetek ezt az Üzenetet, a ti dolgotok helyet teremteni neki lel-
ketek közepén. Ott kell keresnetek, ott kell bölcselkednetek, hogy megtaláljátok
azt, ami nem szolgál e hely díszére, amikor ez az üzenet maradandóan megér-
kezik hozzátok! nektek kell megtalálnotok, hogy mi a zavaró még ezen a he-
lyen, melynek bennetek templommá kell lennie. teremtsétek meg magatokban
ezt a templomot anélkül, hogy közben változtatnátok az én üzenetemen, és
mindenki meg lesz segítve, aki így cselekszik! — — — —

————
 Csoda

A
magyarázat benne van magában a szóban. A csoda egy olyan törté-
nés, mely csodálatba ejti az embert. Valami olyan dolog, amit az
ember lehetetlennek tart. de csak annak tart, hiszen a csoda lehetsé-
gességét már bizonyította az, hogy megtörtént.
Olyan csoda, amit sok istenben hívő ember elképzel, nincs! Az ilyenek a cso-
dát a természettörvényeken kívül történő dolognak tartják, sőt olyasvalaminek,
ami valamennyi természettörvénnyel szemben áll. Éppen ebben látják meg-
nyilvánulni az isteni jelleget! A csoda számukra egy olyan dolog, ami csak is-
tenük számára lehetséges, aki mindenhatóságát felhasználva a csodában
mutatja meg rendkívüli kegyelmét.
E szegény emberek téves elképzelése szerint a mindenhatóság azt jelenti,
hogy a teremtő önkényesen cselekedhet, és a csoda egy ilyen önkényes tett.
nem gondolnak bele, hogy mennyire megkicsinyítik ezzel istent; hiszen a cso-
dák e fajtája minden más lehetne, csak isteni nem.
Az isteni működésben elsősorban feltétlen tökéletesség van, bármiféle hiba
vagy hiányosság nélkül. A tökéletesség pedig minden tekintetben szigorú lo-
gikát, feltétlen következetességet feltételez. Ennélfogva a csoda csak a legna-
gyobb következetességgel hathat ki a történésben. Egy csoda esetén a földi
fogalmak szerint hosszabb időt igénybe vevő fejlődési folyamat a szokásos
módon játszódik le, a különbség csak annyi, hogy olyan gyorsan megy végbe
– történjék ez a valakinek különleges mértékben megadatott erő által vagy más
úton –, hogy az emberek a hirtelen lejátszódó történést csodálatosnak nevez-
hetik, röviden, csodának.
A csoda, az erő koncentráltsága miatt, időnként túl is mutathat a jelenlegi
fejlettségen. Ez azonban soha, de soha nem fog a fennálló természettörvénye-
ken kívül, vagy akár ezekkel szemben állni. Abban a pillanatban – amely már
önmagában véve is lehetetlen – elveszítené minden isteni jellegét, és az önkény
tettévé válna. tehát épp az ellenkezője történne, mint amit sok istenhívő képzel.
bármi, ami nélkülözi a szigorú következetességet és logikát, nem isteni. Minden
 42. Csoda 221
csoda egy teljesen természetes történés, csak rendkívül gyorsan és koncentrált
erővel megy végbe; mert sohasem történhet olyan, ami természetellenes. Az
teljesen ki van zárva.
ha eddig gyógyíthatatlannak számító betegségekből gyógyulnak meg em-
berek, akkor ezt nem a természettörvények megváltozása idézi elő, hanem ez
csak az emberi tudás nagy hiányosságait mutatja. Annál is inkább fel kell is-
merni a teremtő kegyelmét abban, hogy vannak olyan emberek, akiknek kü-
lönleges erőt ajándékoz, melyet a szenvedő emberiség javára, boldogulására
használhatnak fel. Ezek azonban mindig csak olyan emberek lesznek, akik távol
tartják magukat a tudomány minden önhittségétől, mert a földhöz kötött tudás,
teljesen természetszerűleg, elnyomja a nemesebb adottságok befogadásának
képességét.
A földhöz kötött tudás harcolva, vetélkedve, erőfeszítés révén akar elérni va-
lamit, sosem képes tisztán, tehát gyermekien befogadni. A tér és idő nélküli
világból érkező erőket azonban egyszerűen csak befogadni lehet, kivívni soha-
sem! Már maga e tény megmutatja, hogy mi az, ami értékesebb, erősebb, tehát
helyesebb is!

————
 A keresztelés

h
a a gyermek keresztelését olyan pap végzi, aki azt pusztán hivatalbéli
kötelességének tekinti, akkor a keresztelésnek semmi jelentősége
sincs, sem hasznot nem hoz, sem kárt nem okoz. Egy felnőtt keresz-
telkedésénél ellenben a benső felkészültségének ereje és tisztasága, mely a ke-
resztség befogadására irányul, hozzájárul ahhoz, hogy valóban nyer-e vagy sem
valami szellemit.
Egy gyermek keresztelésénél csak a keresztelő hite jöhet számításba a cél
megvalósulását szolgáló képességként. Mindenkor ennek ereje és tisztasága
szerint nyer a gyermek a keresztség által egy bizonyos szellemi megerősítést,
továbbá egy védőfalat a rossz áramlatok ellen.
A keresztelés olyan cselekedet, melyet nem minden földi egyházvezetőség
által kinevezett ember tud hatásosan elvégezni. Ehhez olyan ember kell, aki
kapcsolatban áll a Fénnyel. Csak az ilyen ember tudja közvetíteni a Fényt. Ezt
a képességet azonban nem lehet megszerezni földi tanulmányokkal, sem egy-
házi felszentelés vagy hivatalba iktatás által. Egyáltalán semmi köze sincs a földi
szokásokhoz, hanem kizárólag magának a legmagasztosabbnak ajándéka.
Az így megajándékozott ezáltal elhivatottá válik! nem sok ilyen ember van;
mert az ajándék, mint előfeltételt, megkívánja a megfelelő talajt magában az
emberben. ha nincs meg benne ez az előfeltétel, akkor egy ilyen ember esetén
nem lehet létrehozni a kapcsolatot a Fénnyel. Az olyan talajba, mely nincs föl-
lazítva, vagy amely nem a Fény felé törekszik, a Fény nem tud leereszkedni,
mert ez a folyamat is, mint minden más, szigorúan alá van vetve a mindenen
átáramló őstörvényeknek.
Egy ilyen elhivatott ember azonban valóban képes szellemet és erőt közve-
títeni, és ezáltal a keresztség azt az értéket nyeri el, amelyet szimbolikusan ki is
fejez. Ennek ellenére mindig előnyben kell részesíteni azt, hogy a keresztségben
csak azok részesüljenek, akik maguk is e cselekedet teljes tudatában vannak,
és szívből vágynak rá. A keresztség tehát egy bizonyos érettséget kíván meg, és
a keresztelkedő szabad akaratú kívánságát, továbbá keresztelőként egy erre
 43. A keresztelés 223
elhivatott személyt, hogy valóban teljes értéke legyen.
Keresztelő János, akit még ma is minden keresztény egyház igazi elhivatott-
nak tekint, legnagyobb ellenségei éppen az írástudók és farizeusok voltak, akik
akkor azt vélték, hogy leginkább ők hivatottak ennek megítélésére. Az akkori
izraeli nép maga elhivatott volt. Ez nem kétséges. E nép körében kellett az isten
Fiának földi művét végbe vinnie. de ezzel a beteljesüléssel megszűnt az egész
nép elhivatottsága. Új izrael támad az új beteljesedésre. Ám János idejében az
akkori izrael még választott nép volt. Ennélfogva akkoriban e nép papjainak is
a legelhivatottabbaknak kellett volna lenniük a keresztelésre. Ennek ellenére
Keresztelő Jánosnak kellett eljönnie ahhoz, hogy egyetlen elhivatottként meg-
keresztelje isten Fiát annak földi köntösében, amikor megkezdte tulajdonkép-
peni földi pályafutását. Ez az esemény szintén azt mutatja, hogy a földi hi-
vatalba iktatásnak semmi köze sincs az isten általi elhivatottsághoz. isten ne-
vében, tehát az Ő megbízásából végzett cselekedeteket azonban, mint amilyen-
nek a keresztelésnek is lennie kell, csak elhivatottak végezhetnek eredményesen.
Az elhivatott Keresztelő János, akit a választott nép egykori főpapjai nem is-
mertek el, „viperafajzatoknak” nevezte ellenségeit. Megtagadta tőlük a jogot,
hogy elébe járuljanak.
Az egykor választott nép ugyanazon papjai magát az isten Fiát sem ismerték
fel, folyton üldözték és földi megsemmisítésén dolgoztak, mert náluknál ha-
talmasabb, és így terhes volt. ha Krisztus ma új alakban az emberek közé lépne,
akkor kétségtelenül ugyanazzal az elutasítással és ellenségeskedéssel találkozna,
mint egykor. ugyanaz történne azzal is, akit Ő küldene. Annál is inkább, mert
az emberiség ma „fejlettebbnek” véli magát.
nem csupán Keresztelő János egyetlen esetéből, hanem számtalan hasonló
esetből egészen határozottan kitűnik, hogy a földi-egyházi felszentelés és hi-
vatalba való iktatás – ami viszont mindig csak az „egyház szervezetéhez”, mint
olyanhoz tartozik –, sohasem hozhat magasabb képességet a szellemi cseleke-
detekhez, ha erre az ember már nem maga elhivatott.
helyesen szemlélve tehát az egyház képviselője által végzett keresztelés sem
több mint egy vallási szervezet kötelékének az előzetes felvétele. nem istennél
való felvétele, hanem egy egyházi-földi közösségbe való felvétel. A később tör-
ténő konirmációt és bérmálást csak e felvétel ismételt megerősítésének, és a kö-
zösségi szokások elérhetőségét szolgáló bővített engedélynek tekinthető. A pap
„az egyház kijelölt szolgájaként” cselekszik, tehát pusztán földileg, mert az egy-
ház és az isten nem egy és ugyanaz.
————
 A Szent Grál

s
okféle értelmezése van azoknak a költeményeknek, melyek a szent Grál-
ról szólnak. A legkomolyabb tudósok és kutatók foglalkoztak e miszté-
riummal. Ezek közül soknak ugyan magas erkölcsi értéke van, ám mind-
egyik azt a nagy hibát rejti magában, hogy csak a földi világból kiindulva épít-
keznek, holott a lényeg, a Fény fentről érkező sugara, mely megeleveníthetné
és megvilágíthatná, hiányzik. Mindennek, ami alulról igyekszik felfelé, meg
kell torpannia az anyagi világ határán, még akkor is, ha megadatott neki, hogy
elérje a legmagasabbat, ami elérhető. de a legtöbb esetben a legkedvezőbb elő-
feltételek mellett az útnak alig a felét lehet megtenni. hát akkor mily hosszú
még az út a szent Grál igaz felismeréséig!
A kutatóknál végül érezhető is az elérhetetlenségnek ez a megsejtése. Ez azt
eredményezi, hogy a Grált egy fogalom pusztán szimbolikus elnevezésének
próbálják venni, hogy így adják meg neki azt a fennköltséget, mely az elneve-
zésnek, mint azt teljesen helyesen érzik, szükségszerűen kijár. de így a való-
ságban visszafelé haladnak, nem előre. lefelé, ahelyett hogy felfelé mennének.
letérnek a helyes útról, melyet a költemények részben már magukban hordoz-
nak. Csak e költemények sejtetik az igazságot. de csak sejtetik, mert a költők
magasból érkező ihletei és látnoki képei a továbbadásnál közreműködő ész
révén túlságosan földivé váltak. A költők az ábrázoláskor a szellemileg látott-
aknak az akkori földi környezet képét kölcsönözték, hogy az emberekhez kö-
zelebb vigyék a költemény értelmét, ami ennek ellenére nem sikerült, mivel ők
maguk sem tudtak közelebb kerülni az igazság valódi magjához.
Így a későbbi kutatás és keresés már eleve egy bizonytalan talajról indult; és
ezzel minden eredmény szűk korlátok közt születhetett meg. Ezért nem meg-
lepő, hogy az ember végül már csak puszta szimbolikára gondolhatott, és a Grál
általi megváltást saját legbensőbb énjébe helyezte.
A létező értelmezésekből nem hiányzik a nagy erkölcsi érték, de nem jelent-
hetik ki, hogy a költemények magyarázatát nyújtják, még kevésbé azt, hogy
megközelítik a szent Grál igazságát.
 44. A szent Grál 225
A szent Grálon nem is azt az edényt kell érteni, melyet isten Fia földi kül-
detése végén az utolsó vacsorán tanítványaival használt, melybe később felfog-
ták vérét a keresztnél. Ez az edény isten Fia magasztos megváltói művének
szent emléke, de nem ez a szent Grál, melynek megéneklése miatt kegyelemben
részesültek a legendák költői. Ezeket a költeményeket az emberiség tévesen
értelmezte.
Ígéreteknek szánták őket a legmagasabb magasságokból, melyek beteljese-
dését az embereknek várniuk kell! ha így értelmezték volna őket, akkor már
biztos régen rá is találtak volna egy másik útra, mely a kutatásokat még vala-
mivel tovább tudta volna vezetni, mint korábban. Így azonban minden magya-
rázatnak végül holtpontra kellett jutnia, mert általuk sohasem lehetett eljutni
egy teljes, hiányosságoktól mentes megoldáshoz, mivel az eddigi téves felfogás
miatt minden kutatás eleve téves alapokra épült. — —
Az emberi szellem, még ha végül el is érte tökéletessége legmagasabb fokát
és a halhatatlanságot, akkor sem fog tudni soha a szent Grál elé lépni! Ezért
soha nem is juthat el róla részletes hír az anyagi világba, hacsak nincs egy olyan
hírnök, akit onnan küldenek. Az emberi szellem számára tehát a szent Grálnak
mindörökre misztériumnak kell maradnia.
Az ember maradjon meg annál, amit képes szellemileg felfogni, és próbálja
meg mindenekelőtt azt teljesíteni és a legnemesebb virággá nevelni, ami nem
haladja meg erejét. de ő vágyakozásában sajnos mindig előszeretettel nyúl
ezen messze túlra, anélkül hogy saját képességeit fejlesztené, és ezáltal gondat-
lanságot követ el, amiért még azt sem érheti el, amire képes volna, míg amit
kívánt, amúgy sem érhetné el soha. Így megfosztja magát valódi léte legszebb
és legmagasztosabb részétől, és csak életcélja teljesítésének tökéletes csődjét
éri el. — — —
Parsifal egy nagy ígéret. A hiányok és tévedések, melyeket a legendák költői
túlontúl földi gondolkodásukkal fűztek hozzá, eltorzították tényleges lényét.
Parsifal azonos az Ember Fiával, akinek eljövetelét maga az isten Fia hirdette
meg.*) isten küldöttjeként, szellemi szemén kötéssel kell majd keresztülmennie
a legnagyobb földi nehézségeken, külsőleg emberként az emberek között. Egy
bizonyos idő után, megszabadulva e kötéstől, újra fel kell ismernie kiindulási
helyét, és ezzel együtt önmagát, továbbá tisztán kell maga előtt látnia küldetését
is. E küldetés egyúttal elhozza a komolyan kereső emberiség megváltását, össze-
kapcsolva a szigorú ítélettel. Ezért tehát nem is lehet akárkit e feladatra kijelölni,
*) lásd 10. előadás: Az isten Fia és az Ember Fia
226 44. A szent Grál

még kevésbé fogják benne felismerni azt, amit számtalan vagy akár az összes
ember átélhet; ellenkezőleg, egy egészen pontosan meghatározott, rendkívüli
küldött lesz.
A teljes isteni akarat rendíthetetlen törvényszerűségében másként nem tör-
ténhet, mint hogy fejlődési útja végén, eljutva a legmagasabb tökéletesség fo-
kára, minden újra visszatérhet eredeti lénye kiindulópontjához, de sohasem
juthat azon túl. Így az emberi szellem sem. Eredete szellemi csíraként a szel-
lemi-lényszerűségben van, ahová tudatos szellemként lényszerű formában visz-
szaérkezhet, az anyagiságban futó pályája befejezése után, amikor eléri a leg-
magasabb tökéletességet, s elnyeri eleven tisztaságát. Útja a legkedvezőbb eset-
ben elvezetheti egészen a szellemi-lényszerűség legmagasabb fokát képező
Grál-vár előudvarába, mely itt átjárót alkot a trón lépcsőihez, amelyen minden
létezés eredendője, az Atya isten, az Ő isteni-lénytelenségében, időnként az
isteni-lényszerűség palástjába burkolja magát, formát véve ezzel magára. Egyet-
len szellemi-lényszerű sem képes az isteniség határát átlépni, bármilyen ma-
gasan van, bármilyen tiszta és ragyogó. A határ és átlépésének lehetetlen volta
itt is, mint az anyagi teremtés szféráiban vagy szintjein is, egyszerűen a dolgok
természetében, a jellegük különbözőségében rejlik.
A legfelsőbb és legmagasztosabb maga isten az ő isteni-lénytelenségében.
Ezután következik, valamivel lejjebb a szellemi lényszerűség. Mindkettő örök.
Ehhez csatlakozik aztán az egyre mélyebbre érő anyagi teremtés műve, mely
gázszerű inomanyagúsággal kezdődik, egyre sűrűbbé válva a lefelé folytatódó
szintekben vagy szférákban, egészen a végső, az emberek számára látható dur-
vaanyagúságig. A inomanyagú világ az anyagi teremtésen belül az, amit az em-
berek túlvilágnak neveznek. tehát az, ami túl van a látás földi, durvaanyagú
képességén. de mindkettő a teremtés művéhez tartozik, formája nem örök,
hanem alá van vetve a megújulás és felfrissülés céljából történő változásnak.
Az örök szellemi-lényszerűség legmagasabb kiindulópontján, szellemileg
láthatóan, megragadhatóan áll a Grál-vár, mert még azonos szellemi-lényszerű
jellege van. E Grál-vár egy olyan helyiséget rejt, mely ismét a legkülső, az iste-
niség felé vezető határon fekszik, tehát még éterizáltabb, mint minden más,
ami szellemi-lényszerű. E helyiségben található az isten Atya jóságának örök
zálogaként, és legtisztább isteni szeretetének szimbólumaként, továbbá isteni
erejének kiindulópontjaként: a Szent Grál!
Ez egy kehely, s benne mintha vörös vér volna, szüntelenül forr és hullámzik
anélkül, hogy valamikor is kifolyna belőle. A legfényesebb Fény ragyogja be,
 44. A szent Grál 227
s csak a szellemi-lényszerű szellemek legtisztábbjainak adatott meg, hogy be-
lenézhessenek e Fénybe. Ők a szent Grál őrzői! ha a költeményekben az áll,
hogy az emberek legtisztábbjai vannak kijelölve arra, hogy a Grál őrzői legye-
nek, akkor ez az a pont, amit a kegyelemben részesült költő túlságosan földivé
tett, mivel nem tudta másképpen kifejezni. Egyetlen emberi szellem sem léphet
e szentséges terembe. Még az anyagiságon át vezető útjáról visszatérve, a leg-
tökéletesebb szellemi-lényszerűségében sem éterizálódott eléggé ahhoz, hogy
át tudja lépni a küszöböt, tehát a határt. Ehhez még a legmagasabb szintű tö-
kéletességében is túl sűrű. további éterizálódása vagy teljes megsemmisülését,
vagy elégését jelentené, mert jellege eredete miatt nem alkalmas arra, hogy ra-
gyogóbb és fényesebb, tehát még éterizáltabb legyen. nem bírná elviselni.
A Grál őrzői örök tiszta szellemi lények, akik sohasem voltak emberek, min-
den szellemi-lényszerű csúcsa. szükségük van azonban az isteni-lénytelen
erőre, függenek tőle, ahogy minden az isteni-lénytelenségtől függ, minden erő
Ősforrásától, az isten Atyától.
időről-időre, a szent Galamb napján, megjelenik a kehely fölött a Galamb,
mint az Atya megváltoztathatatlan isteni szeretetének megújuló jele. Ez a szö-
vetség pillanata, mely az erő megújulását hozza. A Grál őrzői alázattal teli áhí-
tattal fogadják, és képesek az így nyert csodálatos erőt továbbadni.
Ettől függ az egész Teremtés léte!
Ez az a pillanat, amikor a teremtő szeretete a szent Grál szentélyében su-
gárzó áradatban ömlik ki új életet hozva, új ösztönzést a teremtő alkotásra,
mely érverésszerűen árad szét lefelé haladva, s áthatja a Világmindenség egé-
szét. beleremegnek mind a szférák, s valamiféle sejtelmes öröm szent borzon-
gása, hatalmas boldogság járja át őket. Csak a földi ember szelleme marad még
ki mindebből, intuitív módon nem érzékeli, mi is történik vele ekkor, mily mér-
hetetlen ajándékot fogad érzéketlenül, mivel önmaga ész általi korlátok közé
szorítása már nem engedi, hogy ilyen hatalmas dolgot felfogjon.
Ez az a pillanat, amikor élet áramlik az egész Teremtésbe!
A teremtő és műve közötti szövetség megerősítésének állandó, szükséges
megismétlődése. ha az élet áramlása akár egyszer is megszakadna, kimaradna,
akkor minden létezőnek lassan el kellene száradnia, megöregednie és feloszla-
nia. A nappalok és éjjelek sora megszakadna, és csupán maga isten maradna,
mint az kezdetben volt! Mivel egyedül ő az Élet.
A folyamatot a legenda ábrázolja. sőt arra is utalás történik a Grál-lovagok
öregedésén keresztül – ami akkor kezdődik, amikor Amfortas már nem fedi
228 44. A szent Grál

fel a Grált, és egészen addig tart, amíg Parsifal, mint a Grál királya, fel nem
lép –, hogy mindennek meg kell öregednie és el kell pusztulnia, ha a szent
Galamb napja, a Grál „felfedése” nem tér vissza.
Az embernek végre fel kellene hagynia azzal, hogy úgy tekintsen a szent
Grálra, mint valamire, ami felfoghatatlan; hiszen a szent Grál ténylegesen lé-
tezik! de az emberi szellemnek jellegéből adódóan nem adatott meg, hogy va-
laha is megpillanthassa. Ám az áldást, mely kiáramlik belőle, és melyet a Grál
őrzői tovább tudnak adni és tovább is adnak, az emberi szellemek befogadhat-
ják és élvezhetik, ha megnyílnak előtte. Ebben az értelemben nem kell fel-
tétlenül egyes magyarázatokat tévesnek nevezni, míg értelmezéseikbe be nem
próbálják vonni magát a szent Grált. A magyarázatok helyesek és mégsem
azok.
A Galamb megjelenése a szent Galamb kijelölt napján a szent szellem min-
denkori elküldését jelzi; hiszen e Galamb szoros összefüggésben áll vele. Ám
ez olyasvalami, amit az emberi szellem csak képileg tud felfogni, mivel a dolog
természetéből adódóan gondolatai, tudása és megérzései a legmagasabb szintű
fejlettségénél is a valóságban csak odáig érnek el, ahonnan ő maga jött, tehát
addig a jellegig, ami megegyezik eredetének legtisztább minőségével. Ez pedig
a tiszta szellemi-lényszerűség örök birodalma. Ezt a határt gondolkodásában
sem fogja tudni egyetlen egyszer sem átlépni. Mást sohasem képes elképzelni.
Ez annyira magától értetődő, logikus és egyszerű, hogy minden ember képes
ezt gondolatban követni.
de ami efelett található, annak ezért misztériumnak kell lennie és maradnia
az emberiség számára!
Ezért minden ember tévhitben él, aki azt képzeli, hogy istent hordozza ma-
gában, vagy maga isteni, esetleg azzá válhat. Tiszta szellemi jelleget hordoz ma-
gában, nem istenit. És ebben egy áthidalhatatlan különbség van. Az ember
teremtmény, nem pedig a teremtő egy része, mint azt oly sokan próbálják ma-
guknak bebeszélni. Az ember egy alkotás, és az is marad, sohasem válhat mes-
terré.
Ezért helytelen azt mondani, hogy az emberi szellem magától az isten Atyá-
tól indul ki, és hozzá tér vissza. Az ember eredete a szellemi-lényszerűség, nem
pedig az isteni-lénytelenség. Ezért csak a szellemi-lényszerűségbe tud vissza-
térni, még akkor is, ha elérte tökéletességét. helyes, ha azt mondják, hogy az
emberi szellem Isten országából származik, és ezért, ha majd tökéletes lesz,
újra visszatérhet isten országába, de nem magához istenhez. Isten országa tiszta
 44. A szent Grál 229
szellemi-lényszerűség.
Az isteni-lénytelenség és a tiszta szellemi-lényszerűség között az isten Fia
lett a közvetítő. Az isteni-lénytelenségből érkezik a szellemi-lényszerűségbe,
ahogy egykor az anyagiságba is eljött. Az Ember Fiának eljövetele meghozza,
hogy isten Fiának magasztos isteni feladata beteljesül. A beteljesülés után az
isten Fia ismét teljesen visszatér az isteni-lénytelenségbe, míg az Ő közvetítő
hivatalát az Ember Fia veszi át, és így a szent Grál őreinek vezetőjévé, a Grál
királyává lesz, aki a szent Edényt ápolja.
Aztán az emberi szellem számára az Ember Fia lesz az Alfa és az Omega,
mivel megszabja a kezdetet és a véget az emberi szellem felfogása számára; mert
ő átlépheti az isteni-lénytelenség határát, és így mindent áttekinthet.

————
 Lucifer titka

s
zürke fátyol nyugszik mindenen, ami összefüggésben áll luciferrel.
Mintha minden visszariadna attól, hogy föllebbentse e fátyol csücskét.
Ez a riadalom a valóságban csak a behatolás képtelensége a sötétség bi-
rodalmába. A behatolás képtelensége azonban egészen egyszerűen a dolog ter-
mészetében rejlik, mivel az emberi szellem itt sem képes oly messze hatolni,
mert saját minősége szabja neki a határt. Ahogy nem tud eljutni egészen a leg-
magasabb magaslatokig, úgy a legmélyebb mélységekbe sem képes behatolni,
és soha nem is lesz rá képes.
Így a fantázia, hogy pótolja azt, ami hiányzik, különböző alakú lényeket al-
kotott. Az ördögről beszélnek a legbizarrabb formákban, a bukott és kiűzött
arkangyalról, a gonosz elv megtestesüléséről és még sok minden másról. lucifer
tényleges lényéből semmit sem értenek, annak ellenére, hogy gyakran sújt le
az emberi szellemre, és ezért egy óriási belső ellentmondás örvényének a kellős
közepébe ragadja, amit harcnak lehet nevezni.
Azok állnak a valósághoz a legközelebb, akik bukott arkangyalról és a go-
nosz elv megtestesüléséről beszélnek. de itt is téves a hozzáállás, mely min-
dennek egy helytelen képet kölcsönöz. A gonosz elv megtestesülése minden
gonoszság legmagasabb csúcsát, a végső célt, élő testté válását, vagyis koronáját,
a tökéletes betetőzését juttatja az ember eszébe. lucifer azonban ezzel ellentét-
ben a téves elv forrása, kiinduló pontja és hajtóereje. Valójában nem is gonosz
elvnek kellene nevezni azt, amit művel, hanem hamis elvnek. A hamis mint
a helytelen fogalma, nem a gonoszé. E helytelen elv működési területe az anyagi
teremtés. Egyedül az anyagiságban találkozik a Fény és a sötétség hatása, tehát
a két egymással szemben álló elv, és működésük állandóan hat az emberi szel-
lemre miközben az fejlődése érdekében átvándorolja az anyagiságot. hogy saját
kívánsága szerint melyiknek adja magát át jobban az emberi lélek, döntően
meghatározza, hogy felfelé, a Fény felé emelkedik, vagy lefelé, a sötétség felé
halad.
óriási a szakadék, mely a Fény és a sötétség között tátong. A teremtés
 45. lucifer titka 231
anyagiságnak nevezett része tölti ki, mely alá van vetve a formák mulandósá-
gának, tehát a mindenkori formák széthullásának és újjáalakulásának.
Mivel a körforgás a törvények szerint, melyeket az isten Atya akarata helye-
zett a teremtésbe, csak akkor számít lezártnak és teljesnek, amikor a kör végén
visszatér eredetéhez, ezért az emberi szellem pályáját is csak akkor lehet teljes-
nek tekinteni, ha visszatért a szellemi-lényszerűbe, ami az Ősfényhez legköze-
lebb található, mert az ő magva innen indult el. ha hagyja, hogy elsodródjék
a sötétség felé, akkor kiteszi magát annak a veszélynek, hogy normális pályája
legkülső peremén túlra, a mélység felé lesz vonzva, és nem fog tudni újra vissza-
találni a felemelkedéshez. de arra sem képes, hogy a legsűrűbb és legmélyebb
inomanyagú sötétségből még lejjebb hatoljon, annak legkülső határán átjutva
kilépjen az anyagiságból – ahogy azt megtehetné felfelé, a szellemi-lényszerű
birodalomba, mivel ez az ő kiindulópontja –, és ezért az anyagi teremtés rop-
pant körforgásában azzal együtt állandóan előre fog sodródni, míg végül bele
nem kerül a felbomlásba, mert inomanyagú-sötét, ezért sűrű és súlyos köntöse,
vagy ahogy másképpen nevezik, túlvilági teste, alacsonyan tartja. A széthullás
aztán felbomlasztja a teremtésen át vezető útja során szerzett szellemi szemé-
lyiségét, úgyhogy elszenvedi a szellemi halált és szellemi ősmaggá őröltetik.
lucifer maga az anyagi teremtésen kívül áll, ezért ő nem lesz a bomlásba ra-
gadva, mint elvének áldozatai; hiszen lucifer örök. Az isteni-lényszerűség egyik
részéből származik. Az ellentét azután jött létre, hogy elkezdődött az egész
anyagi világ keletkezése. lucifer azért küldetett ki, hogy védelmezze a szellemi-
lényszerűséget az anyagiságban, és támogassa fejlődésében, de e feladatot nem
az isten Atya teremtői akaratának értelmében teljesítette, hanem olyan akarás-
ból kiindulva, mely az anyagiságban végzett működése során támadt benne,
más, és nem e teremtői akarat által előírt utat választott.
Visszaélt az erővel, mely adatott neki, s többek között bevezette a kísértés
elvét a támogató segítség elvének helyébe, mely megegyezik a szolgáló szere-
tettel. A szolgáló szeretettel abban az értelemben, mely összhangban van isten
szándékával, és semmi köze sincs a rabszolgai szolgáláshoz, hanem pusztán
a szellemi fölemelkedést, következésképp a másik ember örök boldogságát
tartja szem előtt, és ennek megfelelően cselekszik.
de a kísértés elve ugyanazt jelenti, mint csapdákat állítani, melyben a belül
még nem eléggé megerősödött teremtmények gyorsan megbotlanak, elesnek
és elvesznek, míg viszont mások ébersége és ereje természetesen növekszik,
hogy aztán hatalmas virágzásnak induljanak felfelé, a szellemi magaslatok felé.
232 45. lucifer titka

de minden, ami gyenge, már eleve menthetetlenül ki van szolgáltatva a meg-

semmisülésnek. Ez az elv nem ismer jóságot, nem ismer könyörületet; hiányzik
belőle az isten Atya szeretete, s így a leghatalmasabb felhajtóerő és a legerősebb
támasz, mely létezik.
A bibliában leírt kísértés a Paradicsomban a luciferi elv alkalmazásának ha-
tását mutatja, képileg bemutatva, hogyan igyekszik a kísértés által próbára tenni
az emberi pár erejét vagy állhatatosságát, hogy a legkisebb megingásnál azonnal
könyörtelenül a megsemmisülés útjára taszítsa őket.
Az állhatatosság az isten akaratához való örömteli alkalmazkodást jelentette
volna, mely akarat az egyszerű természet- vagy teremtéstörvényekben nyug-
szik. És ezt az akaratot, az isteni parancsolatot, az emberi pár jól ismerte. ha
nem inogtak volna meg, akkor ez egyúttal azt jelentette volna, hogy betartják
a törvényeket, mivel csak a törvények betartásával képes az ember helyesen és
korlátlanul hasznosítani őket, és így válhat „a teremtés tényleges urává”, mert
„harmóniában van vele”. Akkor majd valamennyi erő az ő szolgálatába áll, ha
maga nem szegül ellenük, és önműködően a javára fognak dolgozni. Ebben
pedig a teremtő parancsolatainak a teljesítése rejlik, melyek semmi mást nem
akarnak, mint a fejlődés minden lehetőségének zavartalan és akadálytalan meg-
őrzését és támogatását, melyek az ő gyönyörű művében rejlenek. ha pedig még
tovább megyünk, a törvények egyszerű betartása csupán tudatos közreműkö-
dést jelent a teremtés vagy az anyagi világ egészséges, előre vivő fejlődésében.
Aki nem ezt teszi, az akadály, amit vagy a helyes formára kell csiszolni, vagy
a szétmorzsolódás lesz osztályrésze a világ hajtóművének fogaskerék-rendszere,
tehát a teremtéstörvények között. Aki nem akar meghajolni, annak meg kell
törnie, mert nem keletkezhet fennakadás.
lucifer nem akarja jóságos türelemmel kivárni a fokozatos érést és megerő-
södést, nem akar szerető kertésszé válni, olyanná, aki óvja a reá bízott növé-
nyeket, segíti és ápolja őket, hanem az ő személyében szó szerint „kecskére
bízták a káposztát”. Arra törekszik, hogy mindenkit, aki gyenge, megsemmi-
sítsen és kíméletlenül e cél megvalósításán dolgozik.
Közben megveti áldozatait, akik nem tudnak ellenállni kísértéseinek és
csapdáinak, és azt akarja, hogy gyengeségeik miatt pusztuljanak el.
Még undorodik is az alantasságtól és közönségességtől, melyet az elbukott
áldozatok helyeznek elvének kihatásaiba; hiszen csak az emberek változtatják
azokat undorító elvetemültséggé, és így egyre jobban ösztönzik lucifert arra,
hogy olyan teremtményeket lásson bennük, akik pusztán megsemmisítést
 45. lucifer titka 233
érdemelnek, nem szeretetet és gondoskodást.
És e megsemmisítés megvalósításához nem kis mértékben járul hozzá a kí-
sértés elvéből természetes következményként adódó kiélés elve. Az ösztönök
kiélése a sötétség alacsony régióiban történik, de azt, hogy az ösztönök sza-
badjára engedése a Földön is érlel és fölszabadít, az úgynevezett pszichoanalízis
különböző gyakorlói máris elfogadták.
Ám micsoda borzasztó nyomorúságot kell ez elv gyakorlásának előidéznie
a Földön! Micsoda szerencsétlenséget kell okoznia, mivel a Földön nem csupán
azonos jellegűek vannak együtt, mint a sötétség régióiban, hanem a sötétebbek
és fényesebbek egymás mellett és együtt élnek. Csak gondoljon az ember a nemi
életre és hasonlókra. ha egy ilyen elv gyakorlását rászabadítják az emberiségre,
akkor ebből a végén csak szodoma és Gomora lesz, melyből nincs menekvés,
s csak a legnagyobb borzalmak vethetnek neki véget.
de ettől teljesen eltekintve, hasonló terápiák számtalan olyan áldozatát lehet
ma már látni, akik támasz nélkül bolyonganak össze-vissza, akiknek csekély
öntudatát, egyáltalán egész személyes gondolkodását éppen ott szedték teljesen
ízekre, és semmisítették meg, ahol hiszékenyen segítséget vártak. Úgy állnak
ott, mintha testükről következetesen letéptek volna minden ruhát, hogy majd
rájuk lehessen kényszeríteni az újakat, melyeket nekik adnak. Az így lemezte-
lenített emberek viszont a legtöbb esetben sajnos már nem képesek belátni,
hogy miért kellene új ruhát felvenniük. A személyes dolgaikba és jogaikba való
tervszerű behatolás révén idővel elveszítik a megszerzett személyes öntudattal
nyert szégyenérzetüket is, mely nélkül nem létezhet semmi személyes, s a sze-
mélyiség egy részét alkotja.
Az így szétdúlt talajra nem lehet új, erős építményt emelni. Az ilyen emberek
– kevés kivétellel – önállótlanok maradnak, ami időnkénti tehetetlenséggé fo-
kozódik, mivel elvették tőlük azt a kevés támaszt is, amijük korábban még meg-
volt.
Mindkét elv, az ösztönök kiélése és a kísértés, annyira szorosan összekap-
csolódik, hogy a kiélést feltétlenül meg kell előznie a kísértésnek. Ez tehát a lu-
ciferi elv szabályszerű követése és terjesztése.
A lélek igaz orvosának nem szükséges semmit lerombolnia. Az ilyen orvos
fölismeri a szunnyadó, jó képességeket, felébreszti őket és tovább épít rájuk.
Az igaz elv a téves vágyak szellemi felismerés általi átállítását eredményezi!
E szeretet nélküli elv alkalmazásának azonban a dolgok természetéből
adódóan lucifert magától értetődően egyre jobban el kellett választania
234 45. lucifer titka

a mindenható teremtő szerető akaratától, ami lucifer tényleges elvágását

okozta a Fénytől vagy kitaszítását a Fényből, és így egyre mélyebbre való zu-
hanását. lucifer önnön magát választotta el a Fénytől, ami ugyanazt jelenti: ki-
űzetett.
A kitaszításnak ugyancsak a fennálló őstörvények, az isten Atya megdönt-
hetetlen szent Akaratával összhangban kellett végbemennie, mert másféle tör-
ténés nem lehetséges.
Mivel csakis az isten Atyának, minden dolgok teremtőjének az akarata min-
denható, s gyökerezik szilárdan az anyagi teremtésben és annak fejlődésében
is, ezért lucifer képes volt ugyan kiküldeni elvét az anyagiságba, de kihatásai
mindig csak az isten Atya által lefektetett őstörvényekben mozoghatnak, és
azoknak megfelelően kell alakulniuk.
Így, bár lucifer késztetheti az embereket helytelen elve megvalósításán mun-
kálkodva arra, hogy az emberiség számára veszélyes utakra térjenek, de képte-
len őket bármire is erőszakkal rákényszeríteni, hacsak nem ők maguk hatá-
roznak úgy.
lucifer valójában csak csábítani tud. de az ember, mint olyan, szilárdabban
áll az anyagi teremtésben, mint ő, s ennek következtében sokkal biztosabban
és erősebben is, mint ahogy lucifer befolyása bármikor is hathatna rá. Ezért
minden ember annyira védve van, hogy szinte tízszeres gyalázat, ha enged egy
hozzá képest gyengébb erő csábításának. Az embernek igyelembe kellene ven-
nie, hogy lucifer az anyagiságon kívül áll, míg ő szilárdan a számára jól ismert
talajban és földben gyökerezik. lucifer arra kényszerül, hogy elvének alkalma-
zásához segédcsapatait használja, melyek a kísértésnek áldozatul esett emberi
szellemekből állnak.
E segédekkel szemben azonban minden magasba törekvő emberi szellem
nem csupán tökéletesen megállja a helyét, hanem erejét tekintve magasan
fölülmúlja őket. Elég az akarat egyetlen komoly tette, hogy az ilyenek egész
hadseregét nyomtalanul eltüntesse. Feltéve, hogy csábításaikkal semmilyen
visszhangra vagy meghallgatásra nem találtak, melybe belekapaszkodhatná-
nak.
lucifer teljesen tehetetlen lenne, ha az emberiség azon fáradozna, hogy a te-
remtő által adott őstörvényeket megismerje és kövesse. Az emberek azonban
sajnos jelenlegi természetükkel egyre jobban támogatják a téves elvet, és ezért
a legnagyobb részüknek el kell pusztulniuk.
lehetetlen, hogy egy emberi szellem meg tudjon küzdeni magával luciferrel,
 45. lucifer titka 235
azon egyszerű oknál fogva, hogy lényének eltérő jellegéből kifolyólag nem
képes elhatolni egészen hozzá. Az emberi szellem mindig csak azokkal tud
érintkezésbe lépni, akik elbuktak a téves elv miatt, s akiknek alapjában véve
vele azonos jellegű lényük van.
lucifer eredete miatt csak olyan tudja őt személyesen megközelíteni és vele
szembeszállni, aki eredetét tekintve ugyanonnan, vagy még magasabbról jött,
mint ő; hiszen csak egy ilyen képes eljutni egészen hozzá. isten küldöttének
kell lennie, aki fel van vértezve küldetésének szent komolyságával, és bízik min-
den erő Forrásában, magában az isten Atyában.
Erre a feladatra a megjövendölt Ember Fia van kijelölve.
személyes, szemtől szembeni a harc, nem csak általánosságban véve szim-
bolikus, mint amire sok kutató az ígéretek alapján következtetni akar. Ez a Par-
sifalban adott ígéret beteljesülése. A „szent lándzsát”, a hatalmat, lucifer té-
vesen használta föl, és a szellemi-lényszerűségen, ezért az emberiségen, mint
annak szikráin és nyúlványain, fájdalmas sebet ütött. A lándzsa elvétetik tőle
e harcban. Majd „a megfelelő kezekbe kerülve”, tehát amikor megvalósul a tiszta
szigorú szeretet igaz gráli elve, begyógyítja a sebet, melyet korábban ejtett, ami-
kor nem megfelelő kezekben volt, tehát amikor helytelenül használták.
A luciferi elv, tehát az isteni hatalom helytelen felhasználása, másként kife-
jezve, hogy a „szent lándzsa” tisztátalan kezekbe került, olyan sebet ütött
a szellemi-lényszerűségen, mely nem tud begyógyulni! A legendában ez a gon-
dolat találó formában kerül képileg bemutatásra; hiszen a folyamat tényleg ha-
sonlít egy nyitott, be nem záruló sebhez.
Csak gondoljon bele az ember, hogy az emberi szellemek öntudatlan szel-
lemi magokként vagy szikrákként a szellemi-lényszerűség legalsó pereméről
kiáramlanak vagy kipattannak az anyagiság teremtésébe, annak reményében,
hogy e kiáramló részek, miután áthaladtak az anyagi világon, személyes öntu-
datra ébredve és fejlődve pályájuk körének bezárulásakor újra visszatérjenek
a szellemi-lényszerűségbe. A folyamat hasonlít a vérkeringéshez a durvaanyagú
testben! Ám a luciferi elv mégis eltéríti e szellemi köráramlat nagy részét. Ezért
a szükséges körforgás nem tud lezárulni, és olyan a hatása, mint a testet egyre
gyengítő levedző nyílt sebnek.
de ha most a „szent lándzsa”, tehát az isteni hatalom a megfelelő kézbe
kerül, mely a teremtő akarata szerint cselekszik, és megmutatja az anyagiságon
át éltető elemként vándorló szellemi-lényszerű teremtmény számára a helyes
utat, mely felfelé, kiindulópontjához, az isten Atya országába vezeti, akkor már
236 45. lucifer titka

nem vész többé el, hanem visszaáramlik eredetébe, mint vér a szívbe, és így
bezárul a szellemi-lényszerűségben korábban gyengítő levedző seb. tehát
a gyógyulás csupán azzal a lándzsával történhet, mely e sebet ejtette.
Ehhez azonban lucifer kezéből ki kell csavarni a lándzsát, és a megfelelő
kézbe juttatni, ami az Ember Fia és lucifer személyes harcában megy végbe!
Az ezeket a harcokat követő, a inomanyagú és durvaanyagú világban zajló
harcok már csak utóhatásai ennek az egyetlen nagy harcnak, melynek lucifer
megígért megkötözését kell hoznia, s mely az Ezeréves birodalom kezdetét hir-
deti. E kísérő harcok a luciferi elv következményeinek kiirtását jelentik.
Ez az elv az isteni szeretet működése ellen irányul, melynek áldásaiban az
emberek az anyagiságon át vezető útjukon részesülnek. ha tehát az emberiség
egyszerűen az isteni szeretetet igyekezne követni, akkor azonnal tökéletesen
fel volna vértezve lucifer minden kísértése ellen, lucifer pedig meg lenne
fosztva minden, az emberi szellem által köré szőtt rémségektől.
Az emberi agy színes fantáziájából pattannak ki azok az iszonyatos, förtel-
mes alakok is, melyeket az ember tévesen luciferként próbál beállítani. A va-
lóságban annál az egyszerű oknál fogva, hogy lényük jellege különbözik,
emberi szem még sohasem volt képes látni, még a szellemi szem sem, mely
a túlvilág inomanyagúságát már gyakran a földi életben képes megpillantani.
lucifert minden látszat ellenére büszkének és szépnek lehet nevezni, föl-
döntúli szépnek, komor megjelenésű fenségnek, nyílt, nagy, kék szemei vannak,
melyek azonban jeges kifejezésükkel a hiányzó szeretetről árulkodnak. lucifer
nem csupán egy fogalom, mint ahogy azt az ember szokás szerint a sikertelen
egyéb értelmezések után állítani próbálja, hanem valóságos személy.
Az emberiségnek meg kell tanulnia megérteni, hogy neki is határt szab saját
jellege, melyet sohasem tud átlépni, természetesen gondolatban sem, és hogy
e határon túlról csupán a kegyelem útján érkezhetnek üzenetek. de nem mé-
diumok által, akik lényegüket a földöntúli állapotok révén sem képesek meg-
változtatni, még kevésbé a tudomány révén. Pedig épp a tudománynak van
lehetősége a kémia segítségével feltárni, hogy a jellegek közötti különbözőség
legyőzhetetlen határokat tud állítani. E törvények azonban már az Ősforrásból
indulnak ki, s nem csak a teremtés művében lehet őket megtalálni.

————
 A Sötétség régiói és a kárhozat

h
a az ember olyan képeket lát, melyek az életet hivatottak ábrázolni az
úgynevezett pokolban, akkor egy vállrándítással, félig ironikus, félig
együtt érző mosollyal megy el mellettük, és azt gondolja, hogy ilyen
jellegű jeleneteket csak a beteg fantázia vagy fanatikus vakhitűség találhat ki.
Kevés olyan akad, aki az igazságnak akár a legapróbb magvait is keresné ben-
nük. És mégis a leghátborzongatóbb fantázia sem képes arra, hogy egy olyan
képet alkosson, mely megközelítőleg ki tudná fejezni az élet kínjait a sötét ré-
giókban. szegény elvakultak, akik azt hiszik, hogy egy gúnyos vállrándítással
könnyelműen átsikolhat felettük! Eljön majd a pillanat, amikor a könnyelműség
az igazság megrendítő eljövetelével keservesen megbosszulja magát. Akkor
majd nem segít az ellenállás, az elfordulás, elragadja őket az örvény, mely rájuk
vár, ha nem vetik el még időben tudatlanságban gyökerező meggyőződésüket,
mely mindig csak az ilyen ember ürességét és korlátoltságát jellemzi.
Még alig történt meg a inomanyagú test leoldozása a durvaanyagú testről,*)
s máris itt az első nagy meglepetés, amikor megtapasztalják, hogy a tudatos lét
és élet ezzel még nem fejeződött be. Első következménye a zavar, melyhez soha
nem sejtett szorongás csatlakozik, s ez gyakran tompa megadásba vagy a leg-
félelemteljesebb kétségbeesésbe csap át! Aztán már hiába az ellenszegülés, hiába
minden jajgatás, de hiába a könyörgés is; hiszen le kell aratniuk azt, amit földi
életükben elvetettek.
ha kinevették az igét, melyet isten küldött nekik, s amely rámutat a földi
halál utáni életre és a vele együtt járó felelősségre, az intenzív gondolkodás és
cselekvés felelősségére, akkor a legkevesebb, ami rájuk vár, az az, amit akartak:
mélységes Sötétség! saját akarásuk zárta le inomanyagú szemüket, fülüket és
szájukat. Új környezetükben süketek, vakok és némák. Ez a legkedvezőbb, ami
velük történhet. Egy túlvilági vezető és segítő nem tudja magát megértetni
velük, mert saját maguk tartják magukat elzárva előle. szomorú állapot ez,
melybe csupán az illető személy egyre erősödő kétségbeesésén át vezető lassú
*) lásd 40. előadás: A halál
238 46. A sötétség régiói és a kárhozat

belső érése vihet fokozatos változást. A Fény utáni növekvő vággyal – mely úgy
emelkedik föl az ilyen levert és megkínzott lélekből, mint egy megszakítás nél-
küli kiáltás a segítségért – aztán végül fokozatosan egyre világosabb lesz kö-
rülötte, míg másokat is megtanul látni, akiknek hozzá hasonlóan segítségre van
szükségük. ha megvan benne az igyekezet, hogy támogassa azokat, akik még
mélyebb sötétségben várakoznak, hogy körülöttük is világosabb lehessen, akkor
a segítésre tett kísérletek végzésében szükséges erőfeszítés révén egyre jobban
megerősödik, mígnem valaki, aki már nála előrébb jutott, mellé állhat, hogy
őt is tovább segítse a fényes régiók felé.
Így gubbasztanak búsan mindenfelé, mert inomanyagú testük a semmit-
akarás miatt túl erőtlen ahhoz, hogy járni tudjanak. Ezért marad a fáradalmas,
tétova csúszás-mászás a földön, ha valamilyen mozdulatra egyáltalán sor kerül.
Mások viszont ide-oda botorkálnak, megbotlanak és elesnek e sötétségben,
majd újból és újból összeszedik magukat, hogy hol itt, hol ott valaminek a sar-
kába ütközzenek, ami nem mentes a fájdalmas sebektől; hiszen új környezete
azért lesz ugyanolyan megfogható, érzékelhető és áthatolhatatlan, mint aho-
gyan azt egy durvaanyagú test a durvaanyagú környezetben tapasztalja, mert
az emberi lélek mindig csupán saját sötétségének jellege révén – mely kéz a kéz-
ben jár a különböző sűrűséggel, ami pedig ennek megfelelő súlyt von maga
után – süllyed le abba a régióba, mely pontosan megfelel inomanyagú nehéz-
ségi erejének, tehát a inomanyagúság ugyanolyan jellegéből van. Ezért a lélek
ott minden ütközést, minden zuhanást, vagy minden sebet éppolyan fájdal-
masan érez, mint azt durvaanyagú teste érezte földi pályája során a durva-
anyagú Földön.
Így van ez minden régióban, mindegy milyen mélységbe vagy magasságba
tartozik. ugyanaz az anyagiság, ugyanaz az érzékelhetőség, ugyanaz a kölcsö-
nös áthatolhatatlanság. Azonban mindegyik magasabb régió, vagy minden más
anyagi jelleg akadály nélkül tud áthatolni az alacsonyabb, sűrűbb anyagi jelle-
gen, ahogy minden, ami inomanyagú, át tud hatolni a más jellegzetességekkel
bíró durvaanyagún.
Más a helyzet azokkal a lelkekkel, akiknek ezen felül még valamilyen elkö-
vetett igazságtalanságot is fel kell oldozniuk. Ez egy külön kérdés. Feloldódhat
abban a pillanatban, amikor az elkövető a másik féltől teljes, komoly szándékú
megbocsátást nyer. de az, ami az emberi lelket súlyosabban köti, az a késztetés
vagy hajlam, mely a mozgatórugóját alkotja egy vagy több tettnek. E hajlam
tovább él az emberi lélekben azután is, miután eltávozott, amikor már levált
 46. A sötétség régiói és a kárhozat 239
durvaanyagú testéről. ráadásul a inomanyagú testben, ahogy a durvaanyagú-
ság korlátai lehullanak, azonnal még erősebben jut érvényre, mert az intuitív
érzések hatásai sokkal elevenebbek és féktelenebbek. Másfelől az ilyen jellegű
hajlam az, mely a inomanyagú test sűrűségét, tehát súlyát is meghatározza.
Ennek az a következménye, hogy a inomanyagú test, miután kiszabadult a dur-
vaanyagú testből, abba a régióba süllyed, mely pontosan megfelel súlyának és
ezért ugyanaz a sűrűsége. Ott majd ennek folytán rátalál mindazokra, akik azo-
nos hajlamnak hódolnak. Kisugárzásaik a sajátját még táplálják, fokozzák, és
így hajlama gyakorlásában szó szerint tombolni fog. Éppen így természetesen
a többiek is, akik ott vannak vele együtt. nem nehéz megérteni, hogy az ilyen
gátlástalan tombolásnak a környezet számára kínnal kell járnia. Mivel ez az
ilyen régiókban mindig kölcsönös, minden egyes léleknek keservesen el kell
szenvednie a többitől mindazt, amit maga is egyfolytában igyekszik a többiek-
nek okozni. Így az élet ott pokollá válik, míg az ilyen emberi lélek lassan bele
nem fárad, és meg nem undorodik tőle. Végre aztán hosszú idő után lassan fel-
ébred benne a vágy, hogy kijusson az ilyen helyről. A kívánság és az undor a ja-
vulás kezdete. Egyre erősödni fog, előbb segélykiáltássá, majd végül imává
erősödik. Csak ekkor lehet a léleknek kezet nyújtani a fölemelkedéshez, ami
gyakran évtizedekig vagy évszázadokig, néha még tovább is várat magára. tehát
a hajlam a legerősebb kötelék az emberi lélekben.
Ebből adódik, hogy egy meggondolatlan tett sokkal könnyebben és sokkal
gyorsabban leoldható, mint az emberben gyökeret vert hajlam, mindegy hogy
tetté változott vagy sem!
Annak az embernek, aki ugyan tisztátalan hajlamot hordoz magában, ám
sohasem hagyja azt tetté válni, mert a földi viszonyok kedvezőek a számára,
keservesebben kell majd ezért bűnhődnie, mint annak az embernek, aki igyel-
metlenül egy vagy több cselekedete révén hibát követett el anélkül, hogy közben
gonosz szándék vezérelte volna. A nem előre megfontolt szándékú cselekedete
azonnal bocsánatot nyerhet, anélkül hogy rossz karma fejlődne ki belőle, de
a hajlam csakis akkor nyer bocsánatot, amikor az emberből teljesen kitörlődött.
És ennek sok különböző fajtája van. Akár a birtoklási vágy és a vele rokon fös-
vénység, akár a piszkos érzékiség, a lopási vagy gyilkolási, gyújtogatási kényszer,
vagy akár csak mások rászedése és könnyelmű hanyagság, mindegy, a hasonló
hajlam mindig oda süllyeszti vagy oda ragadja az illető személyt, ahol olyanok
vannak, mint ő. nincs értelme az ottani életet ábrázolni. Gyakran olyan félel-
metes, hogy a Földön az emberi szellem el sem hinné, hogy ilyen dolgok
240 46. A sötétség régiói és a kárhozat

valóban léteznek, ha nem látná. És még akkor is azt gondolná, hogy csak a fé-
kevesztett, túlfűtött, lázas fantázia szüleményei. Érje hát be azzal, hogy minden
ilyen dolog láttán erkölcsi szégyent érez, ami megszabadítja őt valamennyi
alantas béklyótól, hogy semmilyen akadály se álljon többé a fölemelkedés út-
jába a Fény felé.
Így a sötét régiók annak az elvnek a kihatásai, melyet lucifer igyekszik be-
vezetni. A teremtés örök körforgása egyre tovább gördül, és elérkezik arra
a pontra, ahol megkezdődik a bomlás, melyben elveszti formáját minden, ami
anyagi, hogy újra ősmaggá morzsoltassanak, és további útján friss erejű és szű-
zies talajú új keverékeket, új formákat hozzon létre. Azt, ami a durva- és i-
nomanyagúságról eddig a pontig nem tudta magát leoldani, hogy átlépve
a legmagasabb, leginomabb és legkönnyebb határon, maga mögött hagyva az
egész anyagiságot a szellemi-lényszerűségbe lépjen, azt feltétlenül magával ra-
gadja a felbomlás, s így formája és az, ami személyes benne meg fog semmi-
sülni. És ez az örök kárhozat, minden tudatos személyes megszűnése!

————
 A Fény régiói és a Paradicsom

s
ugárzó fény! Vakító tisztaság! boldogító könnyedség! Mindez már ma-
gában oly sokat mond, hogy talán nem is szükséges részleteket említeni.
Minél kevésbé van a inomanyagú test, tehát az emberi szellem köntöse
a túlvilágon alacsonyrendű hajlammal megterhelve, esetleg durvaanyagú dol-
gok és élvezetek iránti vággyal, annál kevésbé vonzódik feléjük, annál kevésbé
sűrű, és ezért annál kevésbé lesz nehéz inomanyagú teste, mely akarásának
megfelelően épül fel, és könnyűsége révén annál gyorsabban fog tudni felemel-
kedni a fényesebb, inomanyagú teste kisebb sűrűségének megfelelő régiókba.
Minél átbocsátóbb, tehát lazább és inomabb ez a inomanyagú test az ala-
csonyrendű vágyaktól való letisztultabb volta miatt, annál világosabbnak és fé-
nyesebbnek kell lennie, mivel a szellemi-lényszerű magva, mely természetéből
adódóan sugárzó, az emberi lélek bensőjéből egyre jobban átragyogja az átbo-
csátóbbá váló inomanyagú testet, míg az alsó régiókban ez a sugárzó mag a i-
nomanyagú test nagyobb sűrűsége és súlya által el van fedve, és egy sötétebb
burokkal van körülvéve.
A Fény régióiban is minden emberi lélek inomanyagú teste természete sze-
rint mindig az azonos jellegűeket, tehát az azonos lelkületűeket fogja megta-
lálni. Minthogy csak az képes felfelé a magasba emelkedni, aki igazán nemes,
jóakaró, aki mentes minden alacsony vágytól, ezért az emberi lélek is csak
a nemes lelkekkel, melyek az ő jellegével egyeznek, fog találkozni. Az is köny-
nyen érthető, hogy egy ilyen régió lakójának nem kell semmilyen kínoktól
szenvednie, hanem csak a hozzá hasonló nemes lelkek áldását élveznie, közben
boldognak éreznie magát, másrészt saját cselekedetei által ő maga is örömöt
ébreszt másokban, és azt velük együtt érzi. Azt mondhatja, hogy a boldogok
mezein vándorol, tehát azok mezein, akik magukat boldognak érzik. Ez arra
sarkallja, hogy a tiszta és magasztos dolgok szerezte öröme egyre erősebb legyen,
ami egyre tovább és tovább fogja emelni. Finomanyagú testét áthatja ez az in-
tuitív érzés, egyre inomabb és egyre kevésbé sűrű lesz, és ezért szellemi-lény-
szerű magjának ragyogása egyre sugárzóbban fog áttűzni, és végül lehullanak
242 47. A Fény régiói és a Paradicsom

róla e inomanyagú test utolsó porszemecskéi is, mintha lángra lobbannának,

és az ekképpen teljessé és tudatossá, személyessé vált emberi szellem tökéletes
szellemi-lényszerű jellegében átlépheti a szellemi-lényszerűség határát. Csak
ekkor lép az Isten Atya örök birodalmába, az örök Paradicsomba.
Ahogyan egy festő nem lenne képes megfesteni a tényleges élet gyötrelmeit
a sötét régiókban, éppoly kevéssé lenne képes ábrázolni azt az elragadtatást,
mely a Fény régióiban található életben rejlik, még akkor sem, ha e régiók még
a mulandó inomanyagú világhoz tartoznak, és az emberi szellem még nem
lépte át a határt az isten Atya örök birodalmába.
Az élet képi ábrázolása és minden erre tett kísérlet a valóság feltétlen meg-
kisebbítését jelentené, melynek ezért az emberi léleknek csupán kárt kellene
okoznia, ahelyett hogy hasznot hozna.

————
 Világesemények

s
emmi sem jelent nagyobb veszélyt egy dologra nézve, mint olyan hézagot
hagyni benne, amely kitöltésének szükségességére gyakran rá lehet
érezni. nem segít, ha az ember át akar felette siklani; hiszen egy ilyen
hézag akadályoz minden előrelépést, és ha építményt emelnek rá, egy nap majd
össze kell miatta omlania, még akkor is, ha a legnagyobb hozzáértéssel és va-
lóban jó anyagot felhasználva építették fel.
ilyenek ma a különböző keresztény vallási közösségek. betapasztják fülüket,
és szívós kitartással szemet hunynak tanításuk több olyan pontja felett, ahol
logikátlanság érződik. üres szavakkal próbálnak átlépni felettük ahelyett, hogy
egyszer tényleg komolyan elgondolkodnának rajtuk. Jól érzik annak a veszélyét,
hogy már nem elég a vakhitre épülő tan révén az ilyen szakadékok fölé ideig-
lenes hidakat verni, és félnek, hogy eljön a pillanat, amikor az építmény gyenge
pontjaira fény derül. Azt is tudják, hogy akkor majd senkit sem lehet rávenni
arra, hogy ilyen félrevezető úton járjon, és így természetes, ha az ezt követő
alapos építkezésnek és útnak is üresnek kell maradnia. Annak is tudatában
vannak, hogy a friss igazság egyetlen fuvallatának el kell söpörnie az ilyen mes-
terséges alkotmányokat. Ám jobb híján, minden veszély ellenére igyekeznek
megtartani az ingó pallót. sőt sokkal inkább készek arra, hogy saját művüket
minden eszközzel megvédjék, és azt semmisítsék meg, aki éppen az igazság se-
gítségével merészelne egy szilárdabb átjárót építeni. habozás nélkül megpró-
bálnák ugyanazt megismételni, ami közel kétezer évvel ezelőtt játszódott le
ezen a Földön, melynek árnyéka egészen a mai napig vetül, és amit éppen ők
maguk helyeztek tanításuk és hitük középpontjába, mint súlyos vádat, az elva-
kult és veszedelmesen makacs emberiség ellen. Az egyházi tisztségviselők és az
akkori írástudók voltak azok, akik dogmatikus korlátoltságukban és gyenge-
ségeikről árulkodó gőgjükben nem voltak képesek felismerni az igazságot és
az isten Fiát, még el is zárkóztak előle, őt és követőit pedig félelemből és irigy-
ségből gyűlölték és üldözték, míg más emberek könnyebben nyíltak meg a fel-
ismerés előtt, és gyorsabban ráéreztek az ige igazságára. Annak ellenére, hogy
244 48. Világesemények

a mai keresztény vallásközösségek képviselői külön hangsúlyozzák isten Fia

fájdalomútját, mégsem tanultak belőle semmit, és semmi hasznát sem vették.
Éppen a Krisztus tanára alapozott közösségek mai vezetői, miként az új moz-
galmak vezetői is, ma is újra ártalmatlanná próbálnak tenni minden olyan em-
bert, aki az igazsággal veszélyeztethetné a tanaikban és magyarázataikban
fellelhető kétes hézagokon vagy szakadékokon át vezető illegő-billegő átjárókat.
Gyűlöletükkel üldöznék őket, mely félelemből született, és még sokkal inkább
hiúságból, pontosan úgy, ahogy az már egyszer megtörtént.
hiányozna belőlük az emberi nagyság, hogy elviseljék: tudásuk nem volt
elegendő ahhoz, hogy felismerjék magát az igazságot és kitöltsék a hézagokat,
s így egyengessék az utat, melyen a könnyebb és teljesebb megértés felé halad-
hatnak az emberek.
Pedig az emberiség csak a teljes megértés révén emelkedhet fel, sohasem a vak,
tudatlan hit által!
Egy ilyen hézag, mely a téves hagyomány által jött létre, az „Ember Fia” fo-
galom is. betegesen ragaszkodnak hozzá, mint a farizeusok, akik a hagyomá-
nyos, merev tanokkal szembenálló igazság előtt, melyet az isten Fia hirdetett,
nem akartak megnyílni. Krisztus csak mint isten Fia beszélt magáról. A logi-
kátlanság, hogy ugyanakkor Ember Fiának is nevezze magát, távol állt tőle.
Még ha az ember saját kétkedéséből kiindulva, a legnagyobb hozzáértéssel és
ügyességgel minden irányból próbálta is megmagyarázni az isten Fia és Ember
Fia között fennálló nyilvánvaló és minden nyugodtan gondolkodó ember által
érzett ellentmondást, minden igyekezete ellenére sem lehet állítani, hogy sike-
rült volna az egyesítés. A legjobb értelmezésnek is újra és újra kettős természetre
kellett utalnia, melyek egymás mellett maradtak, tehát sohasem olvadhattak
egybe.
Ez is teljes mértékben a dolog természetében rejlik. Az isten Fia nem válhat
az Ember Fiává csak azért, mert emberi test által kellett megszületnie, hogy
a Földön vándorolhasson.
Minden keresztény tudja, hogy az isten Fia csakis szellemi küldetéssel jött,
és minden, amit mondott, a szellemi birodalomra vonatkozott, tehát szellemi
célzatú volt. Ezért eleve nem szabad másként értelmezni többszöri utalását az
Ember Fiára sem! Miért kellene pont itt kivételt tenni. szellemi értelemben
azonban Krisztus egyedül az Isten Fia volt és az is maradt! tehát amikor az
Ember Fiáról beszélt, akkor ezen nem érthette önmagát. Mindebben sokkal
hatalmasabb dolog rejlik, mint amit a mai keresztény vallások magyarázatai
 48. Világesemények 245
ábrázolnak. A nyilvánvaló ellentmondásnak már régen komolyabb gondolko-
dásra kellett volna késztetnie, ha a két elnevezés dogmává vált összekapcsolása
be nem sötétít mindent. Ezzel szemben az ember a hagyományban fennmaradt
szavakhoz görcsösen ragaszkodott, anélkül hogy az ilyen kulcsfontosságú dol-
goknál feltétlenül szükséges komoly vizsgálatot megtette volna, és így szemel-
lenzőket rakott magára, melyek gátolták a szabad látásban. Ennek az a ter-
mészetes következménye, hogy az ilyen írásmagyarázók és tanítók, habár iste-
nük teremtésében álltak, sohasem voltak képesek helyesen megismerni azt,
pedig csupán így nyílott volna lehetőségük arra, hogy közelebb tudjanak ke-
rülni magához a teremtőhöz, a mű kiindulópontjához.
Krisztus mindenekelőtt teljes természetességre tanított, tehát arra, hogy
az ember illeszkedjék bele a természet törvényeibe, vagyis a teremtésbe. de
a természettörvényekbe csak az tud beilleszkedni, aki ismeri azokat. A termé-
szettörvények a teremtő akaratát hordozzák magukban, és következésképp ma-
gának a teremtőnek a felismeréséhez vezető utat is alkotják. de az, aki ismeri
a természettörvényeket, azt is megtapasztalja, mily rendíthetetlenül egymásba
kapcsolódik működésük; ezért azt is tudja, hogy ez a működés állandó, előre
vivő következetességében megváltoztathatatlan, miként a teremtő, az isten
Atya akarata is az.
Minden eltérésnek az isteni akarat megváltozását kellene jelentenie. A vál-
tozás azonban tökéletlenségre utalna. Mivel azonban az isten Atya, minden
lét Ősforrása, egységes és tökéletes, ezért a természettörvények, tehát fejlő-
déstörvények keretein belül történő akár legkisebb eltérésnek is egyszerű-
en lehetetlennek és eleve kizártnak kell lennie. Ez a tény szükségessé teszi,
hogy a vallástudomány és természettudomány, ha az Igazságot hivatottak
ábrázolni, minden vonatkozásban teljes világossággal és logikával egy és ugyan-
az legyen.
hogy a természettudomány, ha az egész teremtést nézzük, jelenleg a tudás
nagyon alacsony szintjén áll még, senki sem tagadja, hiszen megmarad pusztán
a durvaanyagú világnál, mivel a mai értelemben vett ész csak a térhez és időhöz
kötött dolgokat képes megközelíteni. Eközben az egyetlen, de megbocsátha-
tatlan hibája az, hogy e tudomány tanítványai gúnyolódva próbálnak meg
letagadni mindent, ami időn és téren túlmutat, és úgy kezelni, mint ami
nem is létezik – néhány tudós kivételével, akik túllépték a középszerűséget,
szélesebb látókörűvé váltak és visszautasították, hogy a tudatlanságot bekép-
zeltséggel takargassák.
246 48. Világesemények

A vallástudomány azonban sokkal messzebbre hatol, de ennek ellenére

ugyanúgy rá van utalva a térhez és időhöz kötődő dolgokon túlnyúló termé-
szettörvényekre, melyek a nélkül érkeznek az Ősforrásból és lépnek be a földileg
is látható világba, hogy megszakadnának, vagy jellegük megváltozna. Ezért
a vallási tanokban sem szabad hiányosságoknak vagy ellentmondásoknak len-
niük, ha valóban meg akarnak felelni az igazságnak, azaz a természettörvé-
nyeknek vagy az isteni akaratnak, ha tehát az Igazságot kell magukba foglalniuk.
A vezetésre szolgáló és felelősségteljes tanok nem engedhetik meg maguknak
a vakhit szabadságát!
súlyosan nehezedik Krisztus igaz tanának követőire az Ember Fiáról alkotott
fogalom tévedése, mert nyugodtan elfogadják és tovább hurcolják a téves ha-
gyományokat, jóllehet halkan időről időre sok embert egy ezzel ellentétes meg-
érzés igyelmeztet.
Éppen az isteni akarat tökéletességében nyugvó megváltoztathatatlanság az,
mely kizárja, hogy isten önkényesen beavatkozzék a teremtésbe. És mint ahogy
ugyanez a tökéletességben nyugvó megváltoztathatatlanság nem állíthatja egy-
szerűen félre lucifert téves cselekedete*) okozta bukása után, éppígy meg kell
engednie az embereknek, hogy visszaéljenek a természettörvényekkel, az isteni
akarattal, mert az emberi szellemnek az örök szellemi-lényszerűségből eredő
származása révén megadatott a szabad döntés lehetősége.**) Éppen a teremtői
akarat rendíthetetlen tökéletességének kell egyfajta kötöttséget mutatnia a inom
és durvaanyagú teremtésben zajló történésekben! de csupán az alacsonyabb
rendű és kicsinyes emberi szellemek láthatják e felismerésben isten hatalmának
és nagyságának a korlátozását. Egy ilyen felfogás pusztán saját korlátoltságuk
eredménye lenne.
Megtéveszti őket az egész kérdés mérhetetlen nagysága, mivel ténylegesen
csak akkor tudnak róla képet alkotni, ha az – felfogásuknak megfelelően – szűk
határokkal rendelkezne.
Aki azonban valóban arra törekszik, hogy teremtőjét művében felismerje,
az a természettörvények útján meggyőző képet fog kapni a messze nyúló
folyamatokról, melyek kezdete az Ősforrásban, tehát minden történés kiindu-
lópontjában van, hiszen a természettörvények, akár az elmozdíthatatlan sínek,
innen indulnak ki és futnak át a teremtésen, s rajtuk – mindenkor a váltó ál-
lásának megfelelően – gördül le minden további élet. de a váltó állásáról az
*) lásd 45. előadás: lucifer titka
**) lásd 5. előadás: Felelősség
 48. Világesemények 247
anyagiságon át futó pályája során az emberi szellem önműködően gondosko-
dik.*) sajnos a luciferi elv által indíttatva, az emberek többsége helytelenül állítja
be a váltót, és ezért élete – a megváltoztathatatlan törvényekkel összhangban,
melyek úgy szelik át a durvaanyagúságot, akár a sínek – egyre lejjebb gördül,
pontosan a beállítás szerint meghatározott végcél felé.
A szabad döntés váltójának az állását a kiindulási helyről pontosan meg lehet
igyelni, vagy rá lehet érezni, amiből azután világosan fel lehet ismerni az út
további irányát, mivel az út egy meghozott döntés után csupán a teremtésben
rögzített megfelelő törvény-vágányok mentén haladhat tovább. Ez a körülmény
teszi lehetővé, hogy számtalan történést előre lehet látni, mert a fejlődést ösz-
tönző természet- és teremtéstörvények sohasem térnek el irányuktól. Az sem
számít, hogy közben évezredek telnek el. Ezekből az előre megpillantott, ab-
szolút végcélokból erednek a nagy kinyilatkoztatások, melyeket képek formá-
jában szellemileg látnak a kegyelemben részesített emberek, továbbadják azt,
s így jutnak az emberiség tudomására. de egy valamit nem lehet biztosan meg-
mondani előre: a földi időpontot, amikor az ilyen kinyilatkoztatások és ígéretek
beteljesülnek!
Ez az idő akkor érkezik el, amikor az élet egy ilyen folyamata a választott
síneken befut egy előre meghatározott közbenső állomásra vagy a végcélba. Az
ember, a népek és végső soron az egész emberiség sorsát egy vonathoz lehet
hasonlítani, mely egy vágányon áll, s várakozik a minden irányba vezető sínek
előtt. Az ember saját tetszése szerint beállít egy váltót, felugrik a vonatra és gőzt
ad, vagyis életre kelti. Miután rátér az általa választott útvonalra, csak az egyes
állomásokat és a végcélt lehet megnevezni, a beérkezése pontos idejét azonban
nem, mert ez az utazási sebességtől függ, mely az ember jellegétől függően vál-
tozhat; hiszen a gépet az ember kelti életre, és mindig saját jellege szerint nyu-
godt, egyenletes tempóban, vagy szilaj indulattal, vagy váltakozva, egyszer így,
egyszer úgy fog előre haladni. de minél jobban közeleg az egyén vagy a nép,
esetleg az emberiség ilyen vonata a pálya- vagy sorsirány egy-egy állomásához,
annál biztosabban lehet látni és meghatározni a közelgő beérkezést. A vágány-
hálózatnak van azonban néhány olyan összekötővonala is, melyeket utazás köz-
ben lehet használni a mindenkori váltóátállítások segítségével, hogy az ember
másféle irányba haladjon és más végcélt érjen el, mint amilyet eredetileg vá-
lasztott. Ez természetesen azt kívánja, hogy ha az ember közeleg egy ilyen váltó-
hoz, lassítson, megálljon, s átállítsa a váltót. A lassabb utazás az elgondolkodás,
*) lásd 30. előadás: Az ember és szabad akarata
248 48. Világesemények

a megállás pedig a döntés, melyet az ember egészen az utolsó döntő pontig

megtehet, az átállítás viszont a döntést követő tett.
Az isteni akaratot, mely a lerögzített természettörvényekben sínekhez ha-
sonlóan hálózza be az anyagiságot, nevezheti az ember a teremtésmű idegszá-
lainak is, melyek a teremtés hatalmas testében minden egyenetlenséget
érezhetővé tesznek a kiindulási pont számára, a teremtői Ősforrás számára,
vagy jelzik neki.
Ez a rendíthetetlen törvényeken nyugvó, s minden végső célig elérő biztos
áttekintés arra indítja a teremtőt, hogy kinyilatkoztatásaihoz ígéreteket is fűz-
zön, melyeket segítők hirdetnek meg, akiket a megfelelő időben, a közelgő leg-
veszélyesebb kanyarok, közbenső vagy végállomások elérésének ideje előtt
ő küld ki! Ezeket a segítőket úgy szerelte föl, hogy röviddel az elkerülhetetlen
katasztrófák és veszélyes fordulatok előtt az igazság hirdetésével nyissák fel
a téves vágányon futó emberi szellemek szemét, hogy még időben egy másik
váltót állíthassanak be, s így elkerülhessék az egyre veszélyesebbé váló helyeket,
és egy új irány segítségével megmenekülhessenek a pusztulást hozó végcél elől
is. Jaj annak az embernek ezen és a túlvilágon is, aki nem látja meg és lekési az
utolsót az összes állítható váltó közül, és ezzel a jobb irány lehetőségét is! Az
reménytelenül elveszett.
Mivel a teremtő nem ingathatja meg akarata tökéletességét, ezért e segítsé-
gek alkalmával ő is pontosan be fogja tartani a fönnálló törvényeket. Más sza-
vakkal kifejezve: akarata a kezdet kezdete óta tökéletes. Így tehát akaratának
minden új tette magától értetődően szintén tökéletes lesz. Ez azt jelenti, hogy
akarata minden új tette is pontosan ugyanazokat a törvényeket hordozza ma-
gában, mint az előzőek. Ebből ismét az következik, hogy pontosan beleillesz-
kedik a inom- és durvaanyagú világban zajló fejlődés történéseibe. Másféle
lehetőség éppen isten tökéletessége miatt egyszer s mindenkorra ki van zárva.
A már elmagyarázott előrelátás révén keletkezett az isten Fia emberré válásának
az ígérete, hogy az igazság hirdetése segítségével az emberiséget a váltó átállí-
tására késztesse. Az átállítás végrehajtása – a törvényekkel összhangban – ma-
gukra az emberi szellemekre van bízva. Ezért nem lehet előrelátni, hogyan
fognak dönteni; hiszen csupán azokat a pályákat lehet az összes állomással és
kanyarral egészen a végcélig pontosan áttekinteni, melyeket az emberi szelle-
mek már kiválasztottak, melyekre szabad akaratuk szerint a váltókat beállítot-
ták. Ebből természetesen ki vannak zárva azok a fordulópontok, ahol meg-
határozó az emberiség szabad döntése; hiszen e jog is a keletkezés és fejlődés
 48. Világesemények 249
természetes törvényszerűségéből adódóan – isten tökéletessége által – éppen
úgy rendíthetetlen, mint minden más, és a teremtő, mivel az emberi szelle-
meknek e jogot a szellemi-lényszerűségből való származásuk révén adta, nem
is kívánja, hogy előre tudja, milyen lesz döntésük. Csupán az ilyen döntés kö-
vetkezményeit láthatja egészen a végkifejletig, mert a döntésnek akaratán belül
kell megnyilvánulnia, mely a inom- és durvaanyagú teremtés törvényeiben
rejlik. ha ez másként lenne, akkor ennek az okát csupán a tökéletesség hiá-
nyosságában lehetne megtalálni, ami feltétlen ki van zárva.
Az embernek tehát mindig teljes tudatában kell lennie annak az iszonyato-
san nagy felelősségnek, hogy alapdöntéseiben tényleg független. sajnos ő a-
zonban vagy tökéletesen függő szolgának képzeli magát, vagy túlértékelve
önmagát, az istenség egy részének. Valószínűleg ennek az az oka, hogy mindkét
esetben azt hiszi, fel van mentve a felelősség alól. Az egyik esetben mint túl
kicsi és függő teremtmény, míg a másikban mint aki messze e felelősség felett
áll. de mindkét álláspont téves! tekintheti magát intézőnek, akit bizonyos dol-
gokban megillet a szabad döntés joga, ám a teljes felelősség is, aki tehát nagy
bizalmat élvez, ám nem szabad csalódást okoznia azzal, hogy rosszul gazdál-
kodik.
Éppen e tökéletesség teszi szükségessé, hogy a teremtőnek számolnia kell
azzal, amikor közvetlen segítséget nyújt a téves irányba haladó emberiségnek,
hogy az emberiség a döntés meghozatalakor kudarcot is vallhat. bölcsességéből
és szeretetéből kiindulva, melyek jellemző tulajdonságaiként ismét törvénysze-
rűek és természetesek, ilyen esetekre – hogy segítsen – további utakat tart ké-
szenlétben, melyek az emberiség kudarca által esetleg elvágott előző úthoz,
annak folytatásaként csatlakoznak.
Így még mielőtt az isten Fia megtestesült volna, az Atya örök birodalmában
küldetés végett elő volt készítve egy másik követ arra az esetre, ha az emberiség
az Atya szeretetének nagy áldozata ellenére kudarcot vallana. ha az isten Fia
a maga tisztán isteni beállítottságával nem találna olyan meghallgatásra, hogy
igyelmeztetésére az emberiség átállítja váltóit abba az irányba, amit ő muta-
tott neki, hanem elvakultságában megmaradna a korábbi, pusztulásba vezető
úton, akkor még egy másik küldöttnek kellett elindulnia, aki a maga legben-
sőbb jellegében közelebb állhatott volna az emberiséghez, mint az isten Fia,
hogy az utolsó órában még egyszer igyelmeztesse őket, és vezesse őket, ameny-
nyiben — — — — hallgatni akarnak az igazság hívó szavára. Ez az Ember Fia.
Krisztus isten Fiaként tudott erről. Amikor működése során megismerte az
250 48. Világesemények

emberi lelkek megműveletlen és kiszáradt talaját, tisztán látta, hogy földi ván-
dorlása nem hozza meg azt a gyümölcsöt, melynek, ha az emberiség akarása
jó, be kellett volna érnie. Mély szomorúság fogta el, mert a teremtésben rejlő,
számára jól ismert törvények alapján, melyek Atyja akaratát hordozzák ma-
gukban, átlátta az elkerülhetetlen, biztos vég felé haladó fejlődést, melyet az
emberek jellegének és akarásának maga után kellett vonnia. És ekkor kezdett
az Ember Fiáról beszélni, a bekövetkezett történések által szükségessé váló el-
jöveteléről. Minél többet teljesített nagy küldetésből, mely az emberiség döntése
szerint két utat nyitott – vagy tanítása követését a vele járó felemelkedéssel, ki-
kerülve így mindent, ami pusztulást hoz, vagy kudarcot és száguldást tovább
a lejtős úton, melynek a pusztulásba kellett vezetnie – annál világosabban látta,
hogy az emberiség jelentős többségének döntése a kudarc, következésképp
a pusztulás felé hajlott. Ezt követően fogalmazta Jézus az Ember Fiáról szóló
kijelentéseit közvetlen ígéretekké és üzenetté, amikor így szólt: „de ha majd
eljő az Ember Fia...” stb.
Így jelölte meg az időt röviddel a pusztulás veszélye előtt, amelynek az em-
beriség Jézus küldetésével kapcsolatos kudarca miatt, mint az állhatatosan to-
vább követett irány végcélja, az isteni törvények szerint az anyagi világban be
kell következnie. Ekkor keservesen szenvedett e felismeréstől.
téves minden hagyomány, mely azt állítja, hogy Jézus, az isten Fia, egyúttal
az Ember Fiának is nevezte magát. ilyen logikátlanságot sem az isteni törvé-
nyekben nem lehet találni, sem az isten Fiáról nem lehet feltételezni, aki e tör-
vényeket ismerte és magában hordozta. A tanítványok nem tudták megérteni,
mint az kiderült kérdéseikből is. Csakis tőlük indult ki a tévedés, mely máig
fenntartotta magát. Úgy vélekedtek, hogy az isten Fia az Ember Fia kifejezéssel
saját magára utalt, és e feltevésből kiindulva tovább adták e tévedést az utókor-
nak is, mely éppen úgy nem foglalkozott komolyabban a benne rejlő logikát-
lansággal, mint ahogy maguk a tanítványok sem, hanem egyszerűen átlépett
rajta részben szégyenérzetből, részben kényelemből annak ellenére, hogy
a helyreigazítás jóvoltából a teremtő mindenre kiterjedő szeretete csupán még
világosabban és erőteljesebben mutatkozott volna meg. Az Ember Fia, az isten
Fia nyomdokában haladva, azaz küldetését folytatva és továbbhordozva, isten
második küldöttjeként lép a Földön az emberiség elé, hogy az igazság hirdeté-
sével azt eddigi útjáról visszarántsa és arra késztesse, hogy szabad akaratából
egy másféle magatartás mellett döntsön, mely messze vezeti a reá várakozó
pusztulás pontjaitól.
 48. Világesemények 251
isten Fia – Ember Fia! biztosan nem olyan nehéz rájönni, hogy a kettő kö-
zött különbségnek kell lennie. Az elnevezések mindegyikének megvan a maga
élesen körülhatárolt, teljesen eltérő értelme, és az összekeveredés és egybeol-
vadás egyenesen a gondolkodás restségét bizonyítja. Az előadások hallgatói és
olvasói tudatosítani fogják a természetes fejlődést, mely az Ősfényből, az isten
Atyából kiindulva egészen a durvaanyagú világtestig ér. Az isten Fia az isteni-
lénytelenségből jött, gyorsan keresztülsietett a szellemi-lényszerűn és a inom-
anyagún, hogy inkarnálódhassék a durvaanyagú világba. Ezért kell őt teljes
joggal isten megtestesült részének, vagy isten Fiának nevezni. Az, hogy keresz-
tülsietett a szellemi-lényszerűségen – csak itt található az emberi szellem kiin-
dulópontja – nem tette számára lehetővé, hogy itt, vagy a teremtés utána
következő inomanyagú részeiben megvesse lábát, s isteni-lénytelen szelleme
különböző jellegű erős védőburkokat tudjon fölvenni, s ezért e különben pán-
célként szolgáló burkok vékonyak maradtak. Ennek az volt az előnye, hogy
a belső isteni jelleg könnyebben és erősebben ragyogott, azaz tört át rajta, a hát-
ránya pedig az volt, hogy túl feltűnő volt a Földnek a Fényhez ellenségesen vi-
szonyuló alacsony szintjein, és ezért gyorsabban lehetett ellene harcolni és
dühödtebben lehetett támadni. Az erős, ám a burkok által csupán gyengén ta-
kart isteni jellegnek a földi-durvaanyagú burokban idegennek, túl távolinak
kellett az emberek között maradnia. Képileg kifejezve azt lehet mondani, hogy
a szellemi-lényszerűből és a inomanyagúból keveset vett magára, ezért isteni
szelleme az alacsony durvaanyagú-földi számára nem volt eléggé felvértezve
és felszerelve. Az isteni és a földi közötti szakadék csak gyengén lett áthi-
dalva.
Mivel az emberek nem ügyeltek és nem vigyáztak az isteni szeretet ajándé-
kára, hanem mindannak a természetes ösztönzésétől hajtva, ami sötétebb, el-
lenségeskedéssel és gyűlölettel fogadták a fényes isten Fiát, ezért az Ember Fia
személyében egy másik küldöttnek kellett érkeznie, aki a durvaanyagú világra
erősebben fel van vértezve.
Az Ember Fia is isten küldötte és az isteni-lénytelenségből származik. de
a durvaanyagú világba vezető küldetése előtt az örök tiszta szellemi-lénysze-
rűségbe inkarnálódott, tehát szorosan összekapcsolódott a szellemi jelleggel,
melyből az emberi szellem magva származik! Ezzel e második küldött isteni-
lénytelen magva az emberi szellem eredetéhez közelebb került, s így több
védelmet és közvetlen erőt is nyert ellene.
Az emberi szellem azonos nemű lényegének legmagasabb magaslatain
252 48. Világesemények

él minden létező számára annak a valóban tökéletes ideálja, ami a szellemi-

lényszerűség minden további fejlődését magában foglalja. Ott él minden nőiség
örök, tiszta szellemi-lényszerű ideálja is, minden eleven erénnyel, mint a nőiség
királynője. Minden női szellemcsíra magában hordozza e tiszta, a legnemesebb
formában élő ideál követésének tudattalan vágyát. sajnos ez a tudattalan vágy
az anyagi vándorlás során gyakran hiúsággá fajul, aminek színleléssel és öná-
mítással kell helyettesítenie sokat abból, ami nem kelt életre, pedig áhított volt.
Ám ez a vágy még a inomanyagú világban, a Fényhez való emelkedés során
tudatosabbá válik. Mihelyt kezdenek leperegni az alacsony vágyódások, ott
egyre erősebben tör előre, hogy végre felélessze és megerősítse az erényeket.
E női erények iránti nemes vágy mágnese és középpontja a nőiség királynője,
az Atya örökkévaló birodalmában, a tiszta szellemi-lényszerűben. A másik is-
teni követ isteni-lénytelen magja lett most belemerítve a nőiség eme szellemi-
lényszerű ideáljába, és általa, mint szellemi-lényszerű anya által neveltetett fel
az Atya isten örök birodalmában, a Grál-várban, mint az Ő szellemi iúságának
otthonában. Aztán csak innen került sor az ő kiküldetésére a durvaanyagú vi-
lágba egy olyan időben, hogy a megfelelő pillanatban a harctérre léphessen,
s meg tudja mutatni a szellemi vezetést kérő, istent komolyan kereső embe-
reknek az Atya birodalmába vezető helyes utat, és ugyanakkor védelmet biz-
tosítson a velük ellenséges, mélységbe igyekvők támadásai ellen.
Mivel az isten Fiával ellentétben szellemi iúságát a szellemi-lényszerűség-
ben, vagyis az emberi szellemek származáshelyén és kiindulópontján töltötte,
így egyidejűleg az isteni-lénytelenségen kívül a szellemi-lényszerűségben is szi-
lárdan legyökerezett, ezért jellegével közelebb kerül az emberiséghez, és a szár-
mazás meg az iúság összekapcsolódásában Ő a valóságos Istenember! Az
isteni-lénytelenségből és a tiszta szellemi-lényszerűségből, az emberiség őskez-
detéből indul ki. Emiatt nevezik az isten Fiával ellentétben az Ember Fiának,
akinek származásánál fogva nyitott az út az isteni-lénytelenséghez! Ezért van
benne isteni erő és hatalom, és így az egész emberiséggel szemben és lucifer
ellenében is jól fel van szerelve a harcra.
Ezért őrködjetek, hogy felismerjétek Őt, amikor eljön az Ő ideje; mert szá-
motokra is Ő hozza meg az időt!

————
 Az ember és az állat származásbeli
különbsége

h
ogy világos legyen az ember és az állat származása közötti különbség,
szükséges a teremtésnek az eddiginél egy mélyrehatóbb felosztása.
Az olyan divatos szavakkal, mint az állatok „csoportlelke”, szemben
az ember személyes „énjével”, még nincs minden elintézve, jóllehet a gondolat
önmagában véve teljesen helytálló. de ez nagy körvonalakban csak az általá-
nost és a földi világhoz legközelebb állót jelöli, és bizony nem említi a tulaj-
donképpeni különbséget.
Ehhez ismerni kell a teremtés fejlődését, mely a „teremtés fejlődése” című
előadásban nyer magyarázatot.*)
A könnyebb áttekintés végett álljanak itt a fő fokozatok fentről lefelé ha-
ladva:

1. isteni: isteni-lénytelenség
isteni-lényszerűség
2. szellemi-lényszerű: tudatos-szellemi-lényszerűség
nem tudatos-szellemi-lényszerűség
3. lényszerű: tudatos-lényszerűség
nem tudatos-lényszerűség
4. anyagi: inomanyagúság
durvaanyagúság

Az ember szellemi eredete a nem tudatos-szellemi-lényszerűségben van.

Ezzel szemben az állat lényszerű eredete pedig a nem tudatos-lényszerűségben
van. E két fokozat között roppant nagy a különbség. Az ember éltető magva
szellem. Az állat éltető magva azonban csak lény.
A szellem ebben az esetben a lény fölött áll; az ember benső eredete ezért
*) lásd 52. előadás
254 49. Az ember és az állat származásbeli különbsége

magasabban is van, mint az állaté, míg közös eredete csak a durvaanyagú tes-
tüknek van. Ám az ember szelleme eredetileg pusztán állati testét idővel tovább
fejlesztette, mint ami az állat lénye számára lehetséges volt.
Ezért helyes a durvaanyagú test természetes fejlődésének tana, kezdve a leg-
alacsonyabb állati testektől egészen az emberi testig. A teremtői akarat minden
tekintetben hézagmentes felfelé építkező munkáját mutatja a természetben.
A tökéletesség jelét.
Csak egyetlen, mindazonáltal nagy hiba csúszott e tanba: nem vették igye-
lembe a durvaanyagúságon túli dolgokat. ha az ember azt mondja, hogy az
emberi test, tehát az ember durvaanyagú köntöse az állat testétől származik,
mely már az ember teste előtt létezett, akkor az helyes. de sem az ember, sem
az állat nem egyenlő ezzel a testtel, hanem csupán a durvaanyagúságban ren-
delkeznek vele szükségszerűen. de ha ebből arra akarnak következtetni, hogy
az ember benső élete is az állattól származik, akkor az egy megbocsáthatatlan,
tévútra vezető hiba, melynek meghasonlottságot kell szülnie. E miatt a meg-
hasonlottság miatt is támadt fel oly sok emberben az egészséges ráérzés az ilyen
helytelen feltevés ellen. Egyrészt vonzza őket a feltevés helyessége, ami a testre
vonatkozik, másrészt pedig taszítja a durva hanyagság, mely minden további
nélkül a benső eredetre is érvényesnek tekinti az elméletet.
A tudomány azonban eddig alig tudott annál többet mondani, mint hogy
a természetes fejlődésben az embernek végül állattól, mégpedig a majomfélék
családjába tartozó állattól kell származnia, mely formáját tekintve legközelebb
került az emberi testhez, mert a tudomány eddig kizárólag az anyagi világgal
volt képes foglalkozni. sőt túlnyomórészt csak a durvaanyagú teremtéssel, mely
a teremtés egy egészen kicsiny részét alkotja. És ennek is csupán a legdurvább
megnyilvánulásait ismeri. A valóságban tehát elenyészően keveset, majdnem
semmit. Ma már ugyan képes végre különböző értékesebb dolgokat felhasz-
nálni, de tényleges valóságában még nem ismeri azokat, s a szükségtől kény-
szerítve meg kell elégednie néhány idegen szóval, melyet a tudás helyébe állít.
E szavak pusztán a létező és már felhasználható bizonyos valamik ideiglenes
osztályozását jelölik, melynek valódi jellegét nem ismerik, még kevésbé azok
eredetét.
A lényszerű azonban, és még inkább a szellemi, felette áll mindennek, ami
anyagi, és a Földről kiindulva felfelé, az eredet felé haladva, minden létező foly-
tatását jelentik, vagy ami természetesebb, fentről lefelé haladva a szellemi és
lényszerű az, ami a fejlődésében megelőzi az anyagit.
 49. Az ember és az állat származásbeli különbsége 255
Meg kell fontolni, hogy minden szelleminek, ahogy minden lényszerűnek
is, magától értetődően és a fejlődésből adódóan természetszerűleg feltétlenül
szüksége van a durvaanyagú test köntösére, mihelyt a fejlődés törvényeinek
engedelmeskedve formáló tényezőként és eleven magként behatol a durva-
anyagú világba. Minden viszály azonnal elcsitul, amikor az ember végre min-
den kutatásban vagy tovább felfelé, tehát az anyagi világon túlra hatol, vagy
föntről lefelé követi a fejlődés természetes folyamatát. itt az idő, amikor meg
kell tenni az első lépést. Ám ezt a legnagyobb elővigyázatossággal kell meg-
tenni, nehogy a szellemi tudás, mely félreismerhetetlenül magában hordozza
a logikát, véletlenül a tudatlan fantázia szintjére legyen lealacsonyítva. Figye-
lembe kell venni, hogy a lényszerűséghez és a szellemiséghez egyaránt csak
tiszta, szabad szellemmel lehet közeledni, nem úgy, mint az anyagi világban
mérlegekkel, bonckésekkel és kémcsövekkel.
de éppoly kevéssé lehet leszűkült szellemmel vagy elfogultsággal, mint azt
oly gyakran próbálják. Ez a fönnálló teremtéstörvények értelmében önmagától,
áthidalhatatlan módon tiltódik meg. Még a legelbizakodottabb parányi emberi
teremtmény sem lesz képes valamit is elhajlítani teremtője akaratán, mely tö-
kéletességében sziklaszilárd.
tehát a voltaképpeni különbség az ember és az állat között pusztán benső-
jükben van. Az állat is, miután levetette durvaanyagú testét, csak a lényszerű-
ségbe térhet vissza, míg az ember a szellemiségbe tér vissza, mely sokkal
magasabban fekszik.
Az ember bizonyos vonatkozásban gyakran képes ugyan leereszkedni az
állat szintjére, de ennek ellenére mindig ember marad, mert nem tudja magát
kivonni a felelősség alól, mely magja szellemi származásában van; az állat vi-
szont csupán lényszerű származásával sohasem tud felemelkedni az emberhez.
A testek közötti különbség azonban csak a formában található, és az ember ese-
tében annak nemesebb fejlődésében, melyet a szellem váltott ki, miután belépett
a durvaanyagú testbe.*)

————

*) lásd 7. előadás: Az ember teremtése

 Az emberiség és a tudomány szétválása

n
em lenne szükséges, hogy e szétválás létezzen; hiszen az egész embe-
riségnek teljes joga van a tudományhoz. A tudomány persze csak arra
törekszik, hogy a teremtés isteni ajándékát érthetőbbé tegye. A tu-
domány minden egyes ágának voltaképpeni tevékenysége abban a próbálko-
zásban rejlik, hogy közelebbről kikutassa a teremtő törvényeit, mert pontos
ismeretük segítségével alaposabban fel lehet őket használni az emberiség hasz-
nára és javára.
Mindez nem más, mint hajlandóság engedelmeskedni az isteni akaratnak.
Mivel azonban a teremtés és a teremtést hordozó természet- vagy isteni
törvények tökéletességükben annyira világosak és egyszerűek, ezért természetes
következményként egy egyszerű és mesterkéletlen magyarázatnak kellene
adódnia, olyan személy által, aki valóban felismerte őket.
de itt egy érezhető különbség lép fel, mely egészségtelen jellegével egy egyre
szélesedő szakadékot nyit az emberiség és azok között, akik a tudomány tanít-
ványainak, tehát a tudás vagy az igazság tanítványainak nevezik magukat.
Az ilyenek nem fejezik ki magukat olyan egyszerűen és természetesen, mint
ahogyan az az igazságnak, tehát a voltaképpeni tudásnak megfelelne, sőt aho-
gyan azt az igazság, mint természetes következmény megkívánja.
Ennek két, voltaképpen három oka van. A tanulmányaikkal együtt járó, sze-
rintük különleges erőfeszítésért elvárják, hogy kivételes bánásmódban része-
süljenek. nem szívesen akarják tudomásul venni azt, hogy tanulmányaikkal
ők is csupán kölcsönvesznek valamit abból, ami már készen áll a teremtésben,
hasonlóan az egyszerű paraszthoz, aki ezt a természetnek a munkájához szük-
séges nyugodt megigyelésével végzi, vagy másoknak gyakorlati munkájukban
kell tenniük.
ráadásul a dolog természetéből fakadóan, a tudomány tanítványa mindad-
dig zavarosan fogja magát kifejezni, míg tudásában közel nem jut az igazság-
hoz. Majd csak akkor, ha tényleg megértette magát az igazságot, éppen úgy
ismét a dolog természetéből fakadóan szükségszerűen egyszerű és természetes
 50. Az emberiség és a tudomány szétválása 257
lesz leírásaiban. nem titok, hogy éppen a tudatlanok szeretnek jóval többet be-
szélni, amikor átlépnek a tudás világába, mint maguk a tudással rendelkezők,
és közben mindig a zavarosságot kell majd szolgálniuk, mert mást sem tudnak,
ha még nem birtokolják az igazságot, tehát a tényleges tudást.
harmadsorban azonban ténylegesen fennáll annak a veszélye, hogy a nyil-
vánosság nagyon kevés igyelmet szentelne a tudománynak, ha az az igazság
természetes köntösében akarna mutatkozni. Az emberek „túl természetesnek”
találnák ahhoz, hogy nagy értéket tulajdonítsanak neki.
de arra nem gondolnak, hogy éppen ez az egyetlen helyes út, és egyben
mércét is jelent minden számára, ami valódi és igaz. Csakis a természetes ma-
gától értetődősében rejlik az igazság záloga.
Ám erre nem oly könnyen lehet rávenni az embereket, még Jézusban sem
akarták felismerni az isten Fiát, mert „túl egyszerűnek” tűnt.
Ezt a veszélyt a tudomány tanítványai régóta egészen pontosan ismerték.
Ezért ravasz módon egyre jobban és jobban elzárkóztak az igazság természetes
egyszerűsége elől. hogy magukat és tudományukat érvényesítsék, tépelődő
gondolkodásmódjukban egyre nehezebbé váló akadályokat alkottak.
A tömegből kiemelkedő tudós végül visszautasította, hogy egyszerűen és
mindenki számára érthetően fejezze ki magát. Gyakran abból a még maga szá-
mára sem tudatos okból, hogy különben bizony alig volna valami, ami miatt
kitűnhetne, ha nem alakítana ki egy olyan kifejezési formát, melyet tanulmá-
nyai éveinek hosszú során előbb külön meg kellett tanulnia.
Az, hogy nem tette magát mindenki számára érthetővé, idővel egy mester-
séges elsőbbséget alakított ki számára, melyet diákjai és követői mindenáron
fenntartottak, mert különben többjük esetében ténylegesen kárba veszett volna
az évekig tartó tanulmányuk és a vele járó anyagi áldozat.
Ez ma már ott tart, hogy sok tudós már egyáltalán nem képes arra, hogy az
egyszerű emberek előtt világosan és érthetően, tehát egyszerűen fejezze ki
magát. Ehhez most már ugyancsak a legnehezebb tanulmányokra volna szüksége
és több időbe telne, mint egy egész emberöltő. de sok ember számára minde-
nekelőtt azzal a kellemetlen eredménnyel járna, hogy ekkor már csak az olyan
emberek tűnnének ki, akik igazi tudással tudnak az emberiségnek valamit adni
és készek őt szolgálni.
Ma a nyilvánosság számára történő ködösítés a tudósok világának különö-
sen feltűnő sajátossága, mint ahogy az korábban ehhez hasonlóan egyházi dol-
gokban gyakorlat volt, amikor isten szolgái, akiket az emberek jelöltek ki
258 50. Az emberiség és a tudomány szétválása

a Földön, vezetőként latinul beszéltek azokhoz, akik áhítatot kerestek és emel-

kedettségre vágytak, amit ezek az emberek nem tudtak megérteni, és ezért nem
tudtak felfogni és magukévá tenni, jóllehet egyedül ebből származhatott volna
valamilyen hasznuk. isten szolgái éppúgy beszélhettek volna akár sziámiul is
ugyanazzal az eredménytelenséggel.
Az igaz tudásnak nem szükséges, hogy érthetetlenné tegye magát; hiszen
egyúttal benne rejlik a képesség, sőt az igény, hogy egyszerű szavakkal fejezze
ki magát. Az igazság kivétel nélkül valamennyi ember számára létezik; hiszen
belőle származnak, mert az igazság a szellemi-lényszerűségben, az emberi szel-
lem kiindulópontjában eleven. Ez arra enged következtetni, hogy az igazságot
természetes egyszerűségében minden ember meg tudja érteni. Mihelyt azonban
bonyodalmassá és érthetetlenné teszik, akkor nem lesz többé tiszta és igaz, vagy
az ábrázolások elvesznek a mellékes dolgokban, melyeknek nincs olyan jelen-
tőségük, mint a magnak. E magnak, az igaz tudásnak, mindenki számára ért-
hetőnek kell lennie. Az, ami mesterségesen van túlbonyolítva, mivel távol áll
a természetességtől, csak kevés tudást foglalhat magában. Az az ember nem ér-
tette meg az igaz tudást, aki nem tudja egyszerűen és természetesen továbbadni,
különben önkéntelenül valamit rejtegetni próbál, vagy olyan, mint egy felci-
comázott, élet nélküli baba.
Aki a következetes logikában még hiányosságokat hagy, és helyette vakhitet
kíván, az a tökéletes istent hibákkal teli bálvánnyá teszi, és azt bizonyítja, hogy
nem a helyes úton jár, és ezért nem is képes másokat biztonsággal vezetni. le-
gyen ez igyelmeztetés minden komoly kereső számára!

————
 Szellem

A
„szellem” szót gyakran használják anélkül, hogy tudnák, mi is való-
jában a szellem. Vannak, akik egyszerűen az ember benső életét ne-
vezik szellemnek, mások a lelket és a szellemet egyazon dolognak
gondolják. Gyakran esik szó szellemiekben gazdag emberekről, amin nem mást
értenek, mint agyi tevékenységet. sziporkázó szellemességről és még sok min-
den másról beszélnek. Ám senki sem hajlandó egyszer helyesen megmagya-
rázni, hogy mi a szellem. A legmagasabb, amit az ember eddig a szellemen
értett, a következő kifejezésben található: „Az isten szellem!” Ebből van minden
levezetve. Ezen állítás segítségével próbálták magát istent is megérteni, és ma-
gyarázatot találni rá benne.
de éppen ez az, aminek el kellett kanyarodnia a valóságtól, és ezért tévedé-
seket maga után vonnia; hiszen téves egyszerűen azt mondani: isten szellem.
isten isteni, és nem szellemi! Már ebben benne van a magyarázat. Az em-
bernek sohasem szabad szellemnek neveznie azt, ami isteni. Csak a szellem
lehet szellemi. A korábbi nézet hibája azzal magyarázható, hogy az ember
a szellemiségből származik, ezért gondolkodásában nem is képes a szellemisé-
gen túlra hatolni, így mindent, ami szellemi, a legmagasabbnak tart. Ezért ter-
mészetes, hogy ennek legtisztább és legtökéletesebb részét az ember az egész
teremtés eredetének szeretné tekinteni, tehát istennek. Így feltételezhető, hogy
a téves fogalom nem csupán abból a szükségletből származott, hogy az ember
ugyan minden tekintetben tökéletesnek, de saját jellege szerint képzelje el is-
tenét, hogy szorosabban összekötve érezze magát vele, hanem főként az az oka,
hogy az ember képtelen felfogni isten valóságos magasztosságát.
Isten isteni, csak az Ő akarata szellem. És ebből az eleven akaratból keletke-
zett a hozzá legközelebb fekvő szellemi környezet, a Paradicsom minden lakó-
jával együtt. Ebből a Paradicsomból, vagyis a formává lett isteni akaratból
érkezett szellemi magként az ember, hogy mint isten akaratának egy porszeme
megkezdje vándorlását a további teremtésben. Az ember a valóságban tehát isten
akaratának hordozója, vagyis a szellem hordozója az egész anyagi teremtésben.
260 51. szellem

Ennek okán cselekedeteiben kötődik isten tiszta ősakaratához, és vállalnia kell

a teljes felelősséget, ha megengedi, hogy az anyagi világ külső befolyása tisztá-
talanul elfojtsa, és idővel esetleg teljesen be is temesse.
Ez a kincs vagy a talentum, melynek kamatot és kamatos kamatot kellett ke-
zében hoznia. A téves feltevésből, hogy isten maga szellem – tehát ugyanolyan
a jellege, mint magának az embernek az eredete –, világosan kitűnik, hogy az
ember sohasem tudott helyes képet alkotni az istenségről. Az istenséget nem
szabad csupán saját legtökéletesebb mivoltaként elképzelnie, hanem azon mesz-
sze túl kell lépnie, s felfelé, egy olyan jelleg irányába kell mennie, mely mindig
is felfoghatatlan marad számára, mert saját szellemi jellegében sohasem lesz
képes azt megérteni.
A szellem tehát Isten akarata, az egész teremtés életelixírje, melynek teljes
egészében át kell azt járnia, hogy fenn tudjon maradni. Az ember e szellem
részleges hordozója, melynek azzal, hogy öntudatra ébred, hozzá kell járulnia
az egész teremtés felemeléséhez és további fejlődéséhez. Ehhez viszont hozzá-
tartozik, hogy megtanulja a természeti erőket helyesen alkalmazni, és általános
előmozdításra használni.

————
 A Teremtés fejlődése

E
gyszer már utaltam arra, hogy az írásos teremtésleírásokat nem szabad
földileg értelmezni. A bibliában található teremtésleírás sem a Földre
vonatkozik. A Föld megteremtése pusztán egy természetes következ-
mény volt, mely az első teremtés továbbfejlődéséből ered. szinte felfoghatatlan,
hogy hogyan tudtak az íráskutatók egy ilyen logikátlan és hiányosságokat maga
után hagyó nagy ugrást tenni azzal a feltevésükkel, hogy isten tökéletességéből
átmenet nélkül, közvetlenül meg tudta alkotni a durvaanyagú Földet.
nem szükséges az Írás „igéjét” megváltoztatni ahhoz, hogy közelebb kerül-
jünk a történések igazságához. Ellenkezőleg, a teremtéstörténet igéje sokkal
pontosabban adja vissza ezt az igazságot, mint bármely hiányos és téves feltevés.
Csak a téves magyarázatok okozták, hogy oly sok ember képtelen megérteni azt.
Ezek az emberek, nagyon helyesen, érzik benne a hibát, melyet az okoz,
hogy a bibliában említett Paradicsomot feltétlenül az isteni világtól oly messze
eltávolodott durvaanyagú Földre akarták helyezni. Pedig végül is nem annyira
ismeretlen a tény, hogy a biblia elsősorban szellemi könyv. Szellemi folyamato-
kat magyaráz, melyeknél az emberek csak ott kerülnek említésre, ahol közvet-
len kapcsolatban állnak ezekkel a szellemi dolgokkal, azért hogy illusztrálják
és érthetőbbé tegyék azokat.
Ez végül az emberi ész számára is érthető, hiszen annyira természetes, hogy
a bibliában szereplő teremtéstörténet nem a teremtőtől oly távol található
Földre vonatkozik. Aligha lesz olyan, aki kétségbe merészelné vonni a tényt,
hogy isten e közvetlen és elsőnek nevezett teremtését csupán az ő közvetlen kö-
zelében lehet keresni, hiszen az a teremtőtől magától indult ki elsőként, és ezért
szoros összefüggésben is kell vele állnia. Egyetlen nyugodtan és tisztán gondol-
kodó ember sem fogja elvárni, hogy ez az első és tulajdonképpeni teremtés
éppen az isteni világtól a legmesszebbre távolodott Földön játszódjék le, mely
csupán a fejlődés további folytatásában keletkezett.
Ezért egy Földön lévő Paradicsomról nem lehetett szó. Amit isten megal-
kotott, ahogy azt a teremtésleírás határozottan kijelenti, magától értetődően
262 52. A teremtés fejlődése

közvetlen kapcsolatban maradt vele, és közvetlen közelében kellett lennie. Az

a következtetés is könnyen megmagyarázható és természetes, hogy minden,
ami hozzá oly közel lett megteremtve és alakult ki, a teremtő tökéletességéhez
is a leginkább fog hasonlítani. És egyedül csak ez a Paradicsom, isten örök bi-
rodalma!
de annak, hogy az ember a durvaanyagú Földre gondol, kételyeket kell éb-
resztenie. A földi Paradicsomból való „kiűzetés” gondolata, ahol a kiűzötteknek
mégiscsak a Földön kell maradniuk, annyira egészségtelen, oly felismerhetően
és durván földi keretek közé állított, hogy azt már bizony groteszknek lehet ne-
vezni. Egy halott kép, mely erőszakkal kialakított dogmákat mutat, melyekkel
egyetlen értelmes ember sem tud mit kezdeni.
Minél kevésbé tökéletes valami, annál messzebbre van eltávolodva a töké-
letességtől. Ezért a tökéletességből teremtett szellemi lények nem lehetnek földi
emberek, hanem e tökéletességhez a legközelebb kell állniuk, és ezért a legesz-
ményibb példaképként kell szolgálniuk az emberek számára. Ők az örök szel-
lemek, akik sohasem jönnek az anyagiságba, és nem válnak földi emberekké
sem. sugárzó, eszményi alakok, akik mágneshez hasonlóan vonzva, és ugyan-
akkor erősítve is hatnak az emberi szellemi csíra, és a később tudatossá váló
szellem valamennyi képességére.
A Paradicsomot tehát, mely a bibliában van így nevezve, nem szabad össze-
cserélni a Földdel.
A részletesebb magyarázathoz szükséges, hogy a kereső ember még egyszer
teljes képet kapjon mindarról, ami létezik, hogy könnyebben meg tudja találni
az utat isten örök birodalmába, a Paradicsomba, ahol szellemi őseredete talál-
ható.
Az ember úgy képzelje el az isteniséget, mint azt, ami a legfelsőbb és leg-
magasztosabb. isten maga, mint minden létező kiindulópontja, minden élet
Ősforrása, abszolút tökéletességében lénytelen. Formát véve magára, időnként
isteni-lényszerű köpenybe burkolózik, ami hozzá csatlakozik. isten után, az
ő legsajátabb lénytelensége után következik az isteni-lényszerűség köre. innen
származnak az első formát öltött lények. ide tartozik elsősorban négy Arkan-
gyal, másod és harmadsorban kis számban a Vének. Az utóbbiak nem léphet-
nek be az isteni-lénytelenségbe, ám nagy jelentőségük van a szellemi-lény-
szerűek további fejlődésére, miként majd később a tudatos-lényszerűeknek
nagy jelentőségük van az anyagi szféra fejlődésére nézve. lucifer az isteni-lény-
szerűségből küldetett ki, hogy közvetlen támasszá váljék a teremtés további
 52. A teremtés fejlődése 263
önműködő fejlődésében.
Az isten Fia azonban az isteni-lénytelenségből, annak egy részeként érkezett,
és segítői küldetése után újra vissza kellett térnie az isteni-lénytelenségbe, hogy
újra egyesüljön az Atyával. Az Ember Fia éppúgy az isteni-lénytelenségből szár-
mazik. leválása az isteni-lénytelenségről a tudatos-szellemi-lényszerűséggel
történt összekapcsolódás által az isteni-lénytelenségtől való maradandó elvá-
lasztottság parancsává, de ugyanakkor a közvetlen összekapcsolódás paran-
csává változott, hogy örökre közvetítő maradhasson isten és műve között.
Miután lucifer, aki az isteni-lényszerű szférából érkezett, tevékenységében cső-
döt mondott, helyére egy nálánál erősebbet kellett küldeni, aki megkötözi őt,
és segít a teremtésnek. Ezért származik az erre kijelölt Ember Fia az isteni-
lénytelenség szférájából.
Az isteni-lényszerűséghez csatlakozik a Paradicsom, isten örök birodalma.
Ez elsősorban az isteni-lényszerűséghez legközelebb álló tudatos-szellemi-lény-
szerűség, mely a teremtett örök szellemi lényekből áll, akiket szellemeknek is
neveznek. Ezek mindannak a tökéletes, eszményi alakjai, amelyre az emberi
szellemek a legtökéletesebb felé irányuló fejlődésükben törekedhetnek, és kell
is törekedniük. Mint a mágnes, úgy vonzzák a magasba azokat, akik felfelé tö-
rekednek. Az önműködő kapcsolat egy gyakran megmagyarázhatatlan vágya-
kozásban válik érezhetővé a keresők és felfelé törekvők számára, mely
a keresésre és felfelé ívelő törekvésre ösztönzi őket.
Ezek olyan szellemek, akik sohasem születtek az anyagiságba, akiket maga
isten, minden lét és élet forrása, az első tiszta szellemekként teremtett, akik
tehát az ő saját tökéletességéhez is a legközelebb kerülnek. Ők azok, akiket ké-
pére és hasonlatosságára teremtett! nem szabad átsiklani a fölött, hogy a terem-
téstörténetben kifejezetten ez áll: képére. nem véletlenül szerepel ezen a helyen
sem ez az utalás; hiszen csak képe szerint lehetnek, nem maga isten szerint,
tehát csak úgy, amilyennek megmutatkozik, mivel a tiszta istenség az egyetlen,
amely lénytelen.
hogy isten megmutatkozzék, mint arról már szó volt, előbb az isteni-lény-
szerűségbe kell burkolóznia. de még ekkor sem látható a szellemi-lényszerűek
számára, hanem csupán az isteni-lényszerűek számára, és azok számára is csak
kis részben; hiszen mindannak, ami tisztán isteni, el kell vakítania tisztasága
és ragyogása tökéletességében mindazt, ami nem isteni. Még maguk az isteni-
lényszerűek sem képesek isten arcát megpillantani! Az isteni-lénytelenség és
az isteni-lényszerűség közötti különbség ahhoz még túlságosan nagy.
264 52. A teremtés fejlődése

A tudatos-szellemi-lényszerűek e Paradicsomában él ugyanakkor a nem tu-

datos-szellemi-lényszerűség is. ugyanazt a lényegi részt rejti magában, melyből
a tudatos-szellemi-lényszerűség áll, pontosabban annak csíráját. de e csírákban
élet van, és az élet az isteni akaratnak megfelelően a teremtés egészében a fej-
lődés irányába törekszik. A tudatossá válás felé haladó fejlődés irányába. Ez
egy egészen természetes, egészséges folyamat. de a tudatosodás a nem tudatos
létből csupán a tapasztalatok által következhet be, és az ösztönzés, hogy a ta-
pasztalatok által továbbfejlődjenek, végül az így érlelődő vagy így ösztönzött,
nem tudatos-szellemi-lényszerű csírákat önműködően kilöki, vagy úgy is lehet
mondani: kitaszítja a szellemi-lényszerűség határán túlra. Mivel a csíra kita-
szítása vagy kilökődése nem történhet felfelé, ezért a számára még rendelke-
zésre álló lefelé vezető útra kell térnie.
És ez a természetes, a tudatosodás felé ösztönzött szellemi mag számára szük-
séges kiűzetés a Paradicsomból, a szellemi-lényszerűségből!
Valójában ez a bibliai jelentése a Paradicsomból való kiűzetésnek. A mondás:
orcád verítékében fogod kenyered enni, ezt képileg egészen helyesen tükrözi.
Ez azt jelenti, hogy a tapasztalatok keserves szerzésében, amikor védekeznie és
küzdenie kell az alacsony környezetből rátörő befolyások ellen, melybe idegen-
ként hatol be.
Ez a kilöketés, eltaszítás vagy kiűzetés a Paradicsomból egyáltalán nem bün-
tetés, hanem egy abszolút, természetes és önműködő szükségszerűség, mihelyt
a szellemi csíra a tudatossá válás fejlődésére indító ösztön által hajtva megkö-
zelíti érettségének egy bizonyos fokát. Ez a kilökődés a fejlődés érdekében tör-
ténő megszületés a nem tudatos-szellemi-lényszerűségből a lényszerűségbe, és
aztán az anyagiságba. tehát előrelépés, nem visszalépés!
Az is egy egészen pontos megfogalmazás, amikor a teremtésleírásban azt
olvashatjuk, hogy az ember érezte a vágyat, hogy „betakarja meztelenségét”,
miután felébredt benne a jónak és rossznak a fogalma, ahogy lassan öntudatra
ébredt.
Ahogy a tudatossá válás irányába hajtó ösztön egyre erősebbé válik, önmű-
ködően megtörténik az Ősteremtésből, a Paradicsomból való kitaszíttatás vagy
az attól való eltaszítás, hogy a szellemi csíra a lényszerűségen keresztül az anyagi
világba lépjen. Mihelyt a szellemi mag kilép a szellemi-lényszerűség területéről,
akkor mint szellemi-lényszerű „mezítelenül” állna az alacsonyabb, másféle mi-
nőségű és sűrűbb környezetben. Másként kifejezve „fedetlen” lenne. Ezért nem
csupán annak szükséglete, hanem feltétlen szükségessége is felébred az emberi
 52. A teremtés fejlődése 265
szellemben, hogy magát védve betakarja a lényi és anyagi jellegű környezetével,
egyfajta köntöst vegyen magára, felvéve a lényi burkot, a inomanyagú és végül
a durvaanyagú testet is.
Csak a durvaanyagú köntös vagy test felvételével ébred fel benne az abszolút
nemi ösztön és vele együtt a testi szégyen is.
Minél erősebb a szégyenérzet, annál nemesebb az ösztön, és annál maga-
sabban áll a szellemi ember. A földi ember erősebb vagy gyengébb testi szé-
gyenérzete belső szellemi értékének közvetlen mércéje! Ez a mérce csalhatatlan,
és minden ember könnyen felismerheti. A külső szégyenérzet elfojtásával vagy
eltüntetésével egy időben a sokkal inomabb, és teljesen más jellegű lelki szé-
gyenérzet is elhal, és így az ember bensője értéktelenné válik.
A mély hanyatlásnak és biztos pusztulásnak a csalhatatlan jele, ha az embe-
riség haladásnak álcázott hazugsággal arra kezd törekedni, hogy a szégyenér-
zetnek e minden tekintetben segítő ékszere fölé „emelkedjék”! történjen ez
a sport, a higiénia, a divat, a gyermeknevelés leple alatt, vagy sok más egyéb
szívesen fogadott dolognak az ürügyén. ilyenkor a süllyedést és a zuhanást nem
lehet feltartóztatni, és csak a legnagyobb szörnyűség téríthet még jobb belátásra
azok közül néhányat, akik meggondolatlanul hagyták magukat erre az útra
vinni.
A természetes kitaszíttatás pillanatától kezdve a további teremtés lénysze-
rűségén és anyagiságain át vezető pályája során az ilyen szellemi csíra létének
nem csupán egy, hanem egyre több és több kényszerítő szükségessége is adódik
a teremtés ezen alacsony köreinek további fejlesztésére és fölemelésére, ami
ugyanakkor visszahat e csírára, azt erősíti és szilárdítja, s nemcsak hozzájárul
fejlődéséhez a tudatossá válás útján, hanem csak ez teszi egyáltalán lehetővé
azt.
Ez egy óriási, ezerszeresen egymásba fonódó alkotás és szövés, de minden
eleven önműködősége ellenére kölcsönhatásaival oly ellenállhatatlan logikával
kapcsolódik egyik a másikba, hogy az ilyen szellemi mag egyetlen, egészen
a végső pontig futó pályája olyan, mintha egy ragyogó színekben pompázó sző-
nyeg része lenne, melyet egy céltudatos művész keze alkotott meg, ami vagy
a felfelé emelkedésben bekövetkező öntudatra ébredést hozza magával, vagy
lefelé vezetve, mások védelme érdekében, bomlást idéz elő.
Annyi csöndesen és biztosan működő törvény rejlik a teremtés csodálatos
művében, hogy az emberek létében lejátszódó számtalan folyamat mindegyi-
kéről értekezést lehetne írni, mely azonban mindig csupán az egyetlen nagy
266 52. A teremtés fejlődése

alapvonásra vezetne vissza: a Teremtő tökéletességére, mint kiindulópontra, aki-

nek akarata az eleven, teremtő Szellem. A szent szellem! Minden szellemi azon-
ban az ő műve!
Mivel az ember e szellemi-lényszerű műből származik, ezért magában hor-
dozza e szellem akarásának egy részecskéjét, mely jóllehet maga után vonja
a szabad döntést és vele a felelősséget, de nem azonos az isteni énnel, mint azt
gyakran helytelenül feltételezik és magyarázzák.
Azok számára, akik látják és értik az isteni akarat minden kihatását, mely
természettörvényekként segítőn és támogatón munkálkodik a teremtésben,
ennek egy csodálatos harmóniában zengő, ujjongó énekké kell válnia. A hála
és az öröm egyetlen érzésévé, mely csatornák millióiban áramlik e kiindulópont
felé.
A teremtésben örök időkig ismétlődő fejlődési folyamat, mely maga után
vonja a bizonyos érettségi fokot elért szellemi csíra mindenkori kiűzetését a Pa-
radicsomból, a földi szem számára is láthatóan mutatkozik meg a földi törté-
nésekben, mert mindenhol ugyanannak a történésnek a képmása található.
Ezt a természetes fejlődés folyamán kialakuló kitaszíttatást az ember a le-
választódás önműködő folyamatának is nevezheti. Pontosan úgy, mint ahogy
egy érett alma vagy bármely érett gyümölcs lehullik a fáról, hogy a teremtői
akaratnak megfelelően felbomolva fölszabadítsa a magot, mely majd csak ekkor,
az így reá közvetlenül áramló külső befolyások hatására, töri fel a burkot, hogy
csírává és zsenge növénnyé váljék. E növény pedig csak az eső, a viharok és
a napfény hatására válik ellenállóvá, csak így tud fává erősödni. Így az érett
szellemi csírák kiűzetése a Paradicsomból a fejlődés szükségszerű következ-
ménye, mint ahogy a lényszerű, anyagi és végezetül földi teremtés is alapjában
véve csak a szellemi-lényszerű teremtés következménye, amiben ugyan a vol-
taképpeni teremtés alapvonásai folyvást ismétlődnek, de mindig azzal a szük-
ségszerű különbséggel, hogy a kihatás különböző módon, a lényszerű és anyagi
jellegnek megfelelően mutatkozik meg. A durvaanyagú-földi világban is újra
megtörténik a lélek kilökődése, mihelyt bekövetkezik érettségének ideje. Ez
a földi halál, mely az önműködő kilökődést vagy elrugaszkodást jelenti a dur-
vaanyagú világtól, és ezzel együtt a inomanyagú világba történő születést. itt
is úgy hullanak le a lelkek, mint egy fáról a gyümölcsök. szélcsendben csak az
érett gyümölcs hullik le, de viharban és ítéletidőben az éretlen is. Érett gyü-
mölcsök azok, akik átmenetele a inomanyagú túlvilágba a megfelelő időben
beérett belső magvakkal történik. Ezek szellemileg „készek” a túlvilágra, ezért
 52. A teremtés fejlődése 267
gyorsan gyökereket vernek, és biztosan tudnak felfelé növekedni.
Éretlen gyümölcsök pedig azok, akik lehullása vagy halála, az addig védel-
mező durvaanyagú test ezzel együtt járó bomlása révén a túlvilági, még éretlen
magot felfedi, és az ezért idő előtt ki van téve mindenféle befolyásnak, ami miatt
vagy el kell csenevészednie, vagy rá van kényszerítve, hogy utólag, a lehullás
után érjen, mielőtt a túlvilági talajba (körülményekbe) bele tudna gyökerezni
(megbarátkozna velük), és így felfelé tudna növekedni.
Így megy ez egyre tovább. A fejlődés egyik fokáról a másikra, ha nem lép
közbe rothadás, mely a nem eléggé érett magot szétbomlasztja, ami ezáltal,
mint ilyen, elpusztul, s természetesen vele együtt a benne nyugvó eleven ké-
pesség, hogy önálló, gyümölcstermő fává fejlődjék ki, mely együttműködve
folytatni tudja a fejlődést.
Az az ember, aki igyelmesen körülnéz, a legközelebbi környezetében sok
esetben pontosan megigyelheti a teremtésben zajló valamennyi történés fő
vonásait, melyek a legkisebben mindig a legnagyobbat is tükrözik. — — —
E szellemi-lényszerű Paradicsomtól lefelé indulva következik a lényszerűség
birodalma. A lényszerűség maga pedig két részre tagozódik. Az első a tudatos-
lényszerűség. Ez elemi és természeti lényekből áll, ide tartoznak olyanok is, mint
a tündérek, gnómok, sellők stb. Ezek az elemi és természeti lények a további
fejlődés szükségszerű előkészítését jelentették az anyagiság megteremtéséhez
vezető úton; hiszen az anyagi világ csak a lényszerűséggel való összekapcsolás-
ból tudott keletkezni.
Az elemi és természeti lényeknek az anyagiság keletkezésében alkotó módon
kellett együttműködniük, ahogyan ez még ma is történik.
A lényszerűség birodalmában a második a nem tudatos-lényszerűség. Ebből
a nem tudatos-lényszerűségből származik az állatok lelke.*) itt oda kell igyelni
a szellemi-lényszerűség birodalma és a lényszerűség birodalma közötti különb-
ségre. Csak az hordozza magában a kezdet kezdetétől a szabad akaratú döntés
képességét, ami szellemi, mely következményként magával hozza a felelősséget
is. Ez nincs így a lényszerűek esetében.
A fejlődés további következménye az anyagiság keletkezése volt. Ez a inom-
anyagúságra, ami sok fokozatból áll, és a durvaanyagúságra oszlik, ami a földi
szem számára a leginomabb köddel kezdve látható! de Paradicsomra a Földön,
mint a durvaanyagúság legkülső nyúlványára, még gondolni sem lehet. A va-
lódi Paradicsom visszfényének egyszer majd el kell jönnie a Földre, az Ember
*) lásd 49. előadás: Az ember és az állat származásbeli különbsége
268 52. A teremtés fejlődése

Fia keze alatt, az Ezeréves birodalom eljövetelével, mint ahogy a Grál-vár földi
mása is fel fog épülni, melynek ősképe isten eddig egyetlen igaz templomaként
a teremtés legmagasabb pontján áll.

————
 Én vagyok az Úr, a te Istened!

h
ol vannak azok az emberek, akik a parancsolatok e legmagasztosab-
bikát valóban megvalósítják? hol az a pap, aki tisztán és az igazság-
hoz hűen tanítja?
„Én vagyok az Úr, a te istened, ne legyenek más isteneid mellettem!” E sza-
vak oly világosan szólnak, oly ellentmondást nem tűrő módon, hogy egyáltalán
nem lenne szabad, hogy valamilyen eltérés lehetséges legyen! Krisztus is vilá-
gosan és szigorúan rámutatott erre, újra meg újra. Annál sajnálatosabb, hogy
emberek milliói hagyják igyelmen kívül, és olyan kultuszoknak hódolnak, me-
lyek egyenesen ellentmondanak minden parancsolat e legmagasztosabbikának.
Mindemellett az a legrosszabb, hogy istenük és uruk e parancsolatát hívő buz-
gósággal veszik semmibe abbeli tévhitükben, hogy istent parancsolatának
e nyilvánvaló megszegésével tisztelik, és kedvesek előtte!
E nagy hiba csakis a vakhitben maradhat élő, melyben bármilyen vizsgáló-
dás ki van zárva; hiszen a vakhit nem más, mint olyan emberek meggondolat-
lansága és szellemi restsége, akik naplopókhoz és hétalvókhoz hasonlóan
megpróbálják elkerülni – amennyire csak lehet –, hogy fel kelljen ébredniük,
és fel kelljen kelniük, mivel ez kötelességet von maga után, melynek teljesíté-
sétől irtóznak. Minden fáradozás borzalomnak tűnik számukra. hiszen sokkal
kényelmesebb, ha hagyják, hogy mások dolgozzanak és gondolkodjanak he-
lyettük.
de az, aki másokat hagy maga helyett gondolkodni, hatalmat ad azoknak
maga felett, szolgálóvá alacsonyítja le magát, és megfosztja magát szabadságá-
tól. Pedig isten szabad döntést adott az embernek, megadta neki a képességet,
hogy gondolkodjék, intuitív módon érezzen, és ezért természetszerűleg szám-
adást is kell majd adnia mindazért, amit e szabad döntési képesség magával
von! Szabad embereket akart, nem szolgákat!
szomorú, ha az ember lustaságból földileg szolgává teszi magát, de ször-
nyűek a következmények, mihelyt szellemileg annyira elértékteleníti magát,
hogy olyan tanok eltompult követőjévé válik, melyek ellentmondanak isten
270 53. Én vagyok az Úr, a te istened!

szigorú parancsolatainak. Mit sem használ, ha az olykor-olykor ébredező ké-

telyeket az emberek azzal a kifogással próbálják elaltatni, hogy a legnagyobb
felelősséget végül is azoknak a személyeknek kell viselniük, akik tévedéseket
vittek a tanokba. Ez önmagában véve ugyan helyes, de ezen kívül minden egyes
ember még külön felelős mindazért, amit saját maga gondol és tesz. teljes mér-
tékben, semmit sem lehet neki elengedni belőle.
Aki az intuíció és gondolkodás neki ajándékozott képességeit nem használja
teljes és számára lehetséges mértékben, az vétkezik!
Az nem bűn, hanem kötelesség, hogy az ember érettsége ébredezésekor,
melynek révén teljes mértékben felelőssé válik önmagáért, azon is elkezdjen
gondolkodni, amit eddig tanítottak neki. ha e tanból valamivel nem tudja in-
tuícióit összhangba hozni, akkor azt nem is szabad vakon helyesnek elfogadnia.
ha így cselekszik, csak önnön magát károsítja meg, mint a rossz vásárral. Amit
meggyőződésből nem tud megtartani, azt el kell hagynia; különben gondolko-
dása és cselekvése képmutatássá válik.
Az, aki valami valóban jót elhagy, mert nem tudja megérteni, távolról sem
olyan elvetemült, mint azok, akik meggyőződés nélkül csatlakoznak egy olyan
kultuszhoz, melyet nem értenek teljesen. Minden ilyen, a megértés hiányából
kiinduló cselekvés és gondolkodás üres, és ilyen ürességből nem is adódik sem-
milyen jó kölcsönhatás, mert az ürességben semmilyen élő alap sincs valami
jónak a megszületéséhez. Így képmutatássá válik, mely felér a gyalázással, mivel
az ember isten előtt olyasvalamit próbál színlelni, ami nincs meg benne. A hi-
ányzó eleven intuíciókat! Ez megvetésre méltóvá teszi a gyakorlóját, egy kita-
szítottá!
Az emberek azon milliói, akik meggondolatlanságukban olyan dolgoknak
hódolnak, melyek az isteni parancsolatokkal szöges ellentétben állnak, a talán
meglévő buzgóság ellenére is teljes mértékben kötve vannak, és a szellemi föl-
emelkedéstől teljesen el vannak vágva.
Csak a szabad meggyőződés élő és tud valami élőt alkotni is! Viszont az
ilyen meggyőződés csak szigorú vizsgálat és benső átérzés révén ébredhet fel.
Ahol a legcsekélyebb értetlenség is jelen van, hogy a kétkedésről már ne is be-
széljünk, ott sohasem jöhet létre meggyőződés.
Csak a dolgok teljes, hiánytalan megértése jelenti ugyanazt, mint a meggyő-
ződés, egyedül csak ebben vannak szellemi értékek!
Valósággal fájdalmat okoz azt látni, amikor a templomokban a tömegek
gondolkodás nélkül szórják magukra a keresztet, hajlongnak és térdelnek. ilyen
 53. Én vagyok az Úr, a te istened! 271
automatákat nem szabad a gondolkodó emberek közé számítani. A kereszt jele
az igazság jele, és ezért isten jele! bűnnel terheli magát tehát az, aki az igazság
e jelét használja, míg bensője a jel használatának pillanatában nem minden te-
kintetben igaz, ha intuitív érzései nincsenek teljesen ráhangolva az abszolút
igazságra. Az ilyen embereknek százszor jobb lenne, ha elhagynák a kereszt-
vetést, és olyan pillanatra tartogatnák, amikor teljes lelkükkel az igazságra, tehát
istenre magára és akaratára vannak hangolódva; hiszen isten, az ő uruk, az
igazság.
Azonban bálványimádás, és Istenük legszentebb parancsolatának nyílt meg-
szegése, ha egy szimbólumnak olyan tiszteletet adnak, mely egyedül istennek
jár ki!
Félreérthetetlenek a szavak: „Én vagyok az Úr, a te istened, ne legyenek más
isteneid mellettem!” tömören, érthetően és világosan szólnak, nem engedik
meg még a legcsekélyebb eltérést sem. Krisztus is külön rámutatott e paran-
csolat betartásának szükségességére. szándékosan és jelentőségteljesen nevezte
éppen a farizeusok előtt a legfőbb parancsolatnak, vagyis annak a parancsolat-
nak, melyet semmilyen körülmények között sem szabad megszegni, vagy bár-
milyen módon megváltoztatni. Ez a megnevezés ugyanakkor azt is kifejezi,
hogy semmilyen más jó dolog, és semmilyen más vallásosság sem nyerheti el
teljes értékét, ha e legfőbb parancsolat nincs maradéktalanul betartva! sőt min-
den tőle függ!
Vizsgáljuk meg egyszer ebből a szempontból minden előítélet nélkül például
a szentségtartóba helyezett ostya tiszteletét! sok ember esetében ez ellentétben
van a félreérthetetlen, legfőbb parancsolattal.
Azt várja talán az ember, hogy istene lejön e kicserélhető ostyába, csak azért,
mert azt isteni tiszteletadásban részesíti? Vagy, hogy egy ilyen ostya megszen-
telésével isten arra van kényszerítve, hogy lejöjjön? Az egyik épp annyira el-
képzelhetetlen, mint a másik. de éppoly kevéssé lehet egy ilyen szentelés által
közvetlen kapcsolatot teremteni istennel; hiszen az oda vezető út nem olyan
könnyű és egyszerű. Az emberek és emberi szellemek egyáltalán nem is tudnak
eljutni egészen a végéig.
ha tehát az egyik ember egy fából faragott alak előtt borul le, a másik
a nap előtt, a harmadik pedig a szentségtartó előtt, akkor mindegyik meg-
szegi isten legfőbb parancsolatát, mihelyt magát az eleven istent látja benne,
és ezért közvetlen isteni kegyelmet és áldást vár el tőle! ilyen téves feltevés-
ben, elvárásban és átérzésben a parancsolat tényleges megszegése, kendőzetlen
272 53. Én vagyok az Úr, a te istened!

bálványimádás rejlene!
És az ilyen bálványimádást sok vallás követői gyakran áhítattal végzik, még
ha eltérő módon is.
de minden embernek, aki gyakorolja a képességeiből adódó komoly gon-
dolkodás kötelességét, itt ellentétbe kell kerülnie önmagával, melyet csak a vak-
hit jogtalanságával, ideiglenesen, erőszakkal tud túlharsogni, úgy, ahogy
a naplopó is lusta alvással hanyagolja el napi kötelességeit. de a komoly ember
feltétlenül érezni fogja, hogy elsősorban tisztánlátást, bizonyosságot kell keres-
nie mindenben, aminek szentnek kell a számára lennie!
hányszor magyarázta Krisztus, hogy az embereknek életté kellene váltaniuk
tanítását, hogy hasznuk legyen belőle, tehát, hogy szellemileg felemelkedhes-
senek és eljuthassanak az örök életre. Már maga az „örök élet” kifejezés szellemi
elevenséget fejez ki, nem pedig szellemi restséget. Amikor arra hívta fel az em-
berek igyelmét, hogy tanítását életté kell váltani, érthetően és világosan óva
intett tanításának tompa elfogadásától, mint ami helytelen, és nem hoz semmi
hasznot.
Az ember természetszerűen csak akkor tud átélni valamit, ha arról meg van
győződve, semmilyen más esetben. A meggyőződés viszont teljes megértést
kíván. A megértés pedig komoly utánagondolást és saját vizsgálódást. Az em-
bernek az egyes tanokat megérzéseinek mérlegére kell tennie. Ebből magától
értetődően az következik, hogy a vakhit teljesen téves. Viszont minden, ami
téves, könnyen pusztuláshoz vezethet, hanyatláshoz, és sohasem fölemelkedés-
hez. A felemelkedés ugyanazt jelenti, mint a minden nyomástól való megsza-
badulás. Mindaddig, míg valakire nyomás nehezedik, a szabadulás és megváltás
teljesen ki van zárva. Viszont minden olyan dolog, amelyet nem értett meg,
nyomásként nehezedik az illetőre, és addig nem oldódik fel, míg a teljes meg-
értés el nem távolítja a nyomás okát vagy a megértés hiányát.
A vakhit mindig ugyanazt fogja jelenteni, mint a megértés hiánya, ezért nem
is lehet soha meggyőződés, és ennélfogva nem hozhat fölszabadulást, megvál-
tást sem! Azok az emberek, akik a vakhit korlátai közé szorították magukat,
szellemileg nem lehetnek, nem tudnak elevenek lenni. hasonlítanak a halot-
takhoz, és nincs semmi értékük.
ha az ember elkezd helyesen gondolkodni, nyugodtan és igyelmesen követ
minden történést, és logikusan sorakoztatja föl őket egymás után, akkor ma-
gától eljut arra a felismerésre, hogy isten saját teremtői akarata nem teszi lehe-
tővé, hogy Ő tökéletes tisztaságában lejöjjön a Földre!
 53. Én vagyok az Úr, a te istened! 273
Az abszolút tisztaság és tökéletesség, tehát éppen az, ami isteni, zárja ki,
hogy isten lejöjjön az anyagiságba. A különbség túl nagy ahhoz, hogy egyálta-
lán lehetséges lenne közvetlen kapcsolat anélkül, hogy szigorúan igyelembe
ne lennének véve a szükséges átmenetek, melyeket a közbeeső lényi és anyagi
jellegek megkívánnak. de ezeknek az átmeneteknek a igyelembe vétele csak
megtestesülés útján valósulhat meg, mint ahogyan az az isten Fia esetében
történt!
Mivel isten Fia „visszatért az Atyához”, vagyis saját eredetéhez, így ismét az
isteni szférában van, és emiatt el van választva a földi világtól.
ha valami kivételt képezne ez alól, az az isteni teremtői akarat elhajlítását
jelentené, az pedig a tökéletesség hiányáról adna tanúbizonyságot.
Mivel azonban a tökéletesség elválaszthatatlan az isteniségtől, ezért nem
lehet másként, mint hogy a teremtői akarat is tökéletes, ami azt is kell, hogy
jelentse, hogy nem lehet elhajlítani. ha az emberek is tökéletesek lennének,
akkor a dolog természetéből adódóan minden embernek mindig ugyanazon
az úton kellene járnia, mint a másiknak.
Csak a tökéletesség hiánya tesz lehetővé különbözőségeket!
Az „Atyához való visszatérés” után éppen a tökéletes isteni törvények telje-
sítése miatt nincs már lehetősége az isten Fiának és az Atyának arra, hogy sze-
mélyesen legyenek jelen az anyagiságban, tehát, hogy lejöjjenek a Földre.
A teremtés törvényeivel összhangban lévő testet öltés nélkül!
Ezen okok miatt minden anyagi dolog isteni jellegűként való tiszteletének
a Földön isten legfőbb parancsolatának megszegését kell jelentenie; mivel egye-
dül az élő istenhez szabad közeledni istennek kijáró tisztelettel, Ő pedig éppen
istenisége következtében nem lehet a Földön.
isten Fia durvaanyagú testének azonban – ismét azért, mert isten teremtői
akaratában tökéletes – teljes egészében földinek kellett lennie, s ezért nem is sza-
bad isteninek nevezni vagy tekinteni.*)
logikus, hogy minden, ami ennek ellentmond, kétségbe vonja Isten abszolút
tökéletességét, és ennélfogva tévesnek is kell lennie! Ez vitathatatlanul az istenbe
vetett helyes hit csalhatatlan mércéje.
Más a helyzet a tiszta szimbolikával. Minden szimbólum mindaddig támo-
gató módon tölti be a rendeltetését, míg valóban annak tekintik; hiszen ezek szem-
lélése nagyon sok embert segít hozzá egy zártabb és nagyobb összeszedettség-
hez. sokaknak könnyebb így, vallásuk szimbólumait szemlélve megvalósítani,
*) lásd 58. előadás: Krisztus földi testének feltámadása
274 53. Én vagyok az Úr, a te istened!

hogy gondolataikat akadálytalanabbul irányítsák a teremtő felé, mindegy,

hogy milyen néven tudják őt felfogni. téves lenne ezért kételkedni a vallási
szokások és szimbólumok magas értékében, csak nem szabad, hogy ez egészen
a tárgyak közvetlen imádásáig és tiszteletéig fokozódjék.
Mivel isten maga nem tud a Földre, a durvaanyagú világba jönni, így tehát
egyedül az emberi szellem kötelessége, hogy megtegye útját egészen a szellemi-
lényszerűségig, ahonnan származik. Az isteni jelleg azért jött le a Földre a meg-
testesülés révén, hogy ezt az utat megmutassa, mert kizárólag az isteni jellegben
rejlik az az őserő, melyből az eleven ige eredhet. Ámde az embernek nem sza-
bad azt képzelnie, hogy az isteni jelleg azért maradt a Földön, hogy bárkinek,
mihelyt erre kedve szottyan, egészen különleges módon enyhítve legyen, vagy
el legyen engedve a büntetése. Ennek elnyerésére Isten örök érvényű törvényei
szolgálnak a teremtésben, melyek feltétlen betartása az egyetlen, ami a büntetés
enyhítését vagy eltörlését hozhatja! Eszerint igazodjék, aki a fényes magassá-
gokba akar jutni!
senkinek sem szabad a tökéletes istent egy olyan földi királyhoz hasonlíta-
nia, aki tökéletlen emberi megítélésében a hozzá hasonló bírák által kimondott
ítéletekben önkényesen adhatja meg a kegyelmet. Ilyen eset a Teremtő és akarata
– aki a Teremtővel egy – tökéletességében lehetetlen!
Az emberi szellemnek végre hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy neki
magának és minden erejét összeszedve kell mozognia, hogy büntetésének eny-
hítését vagy elengedését és bűnbocsánatot nyerjen, és mozgása révén végre tel-
jesítse kötelességét, melyet restül igyelmen kívül hagyott. Össze kell szednie
magát, és dolgoznia kell önmagán, ha nem akar az elkárhozottak sötétségébe
zuhanni! Az üdvözítőre hagyatkozni azt jelenti: az ő igéjére hagyatkozni. tettel
életre kelteni azt, amit mondott! Semmi más nem tud segíteni! Az üres hit mit
sem segít. benne hinni nem jelent mást, mint neki hinni. Menthetetlenül elvész
minden ember, aki nem azon dolgozik minden erejével, hogy felhúzza magát
azon a kötélen, mely az isten Fia igéje által adatott a kezébe!
ha az ember valóban azt akarja, hogy legyen üdvözítője, akkor rá kell végre
magát bírnia a szellemi mozgékonyságra és munkára, mely nem csupán földi
előnyökre és élvezetekre irányul, és azon kell fáradoznia, hogy feljusson hozzá.
nem szabad elbizakodottan elvárnia, hogy az üdvözítő jöjjön le hozzá. A hozzá
vezető utat megmutatja neki az ige. isten nem futkos könyörögve az emberiség
után, ha az téves képet alkot róla, emiatt elfordul tőle, és téves utakra tér. Eny-
nyire nem kényelmes ez. Mivel azonban egy ilyen ostoba nézet a téves felfogás
 53. Én vagyok az Úr, a te istened! 275
miatt sok ember számára megszokottá vált, az emberiségnek előbb meg kell
tanulnia istenét félni, azáltal, hogy egy kényelmes vagy halott hit elmaradha-
tatlan kölcsönhatásaként felismeri, hogy isten akarata tökéletességben rendít-
hetetlen és megingathatatlan. Aki nem illeszkedik bele az isteni törvényekbe,
az megsérül, vagy teljesen szétőröltetik, mint az végül azokkal is meg kell, hogy
történjen, akik ilyen bálványimádásnak hódolnak, nem isteninek adnak isten-
nek kijáró tiszteletet! Az embernek rá kell ébrednie a fölismerésre: az Üdvözítő
vár rá, de nem jön el érte!
A hitnek, vagy helyesebben mondva, a tévhitnek, melyet ma az emberek
többsége magában hordoz, el kellett buknia, és ezen felül ínséghez és pusztu-
láshoz kellett vezetnie, mert halott, és nincs benne igaz élet!
Ahogy Krisztus egykor megtisztította a templomot a pénzváltóktól, úgy kell
előbb az emberekből is korbáccsal kiűzni istenről való gondolkodásuk, és is-
tenük iránti érzésük minden restségét! de nyugodtan aludjon csak tovább az,
aki nem akar megváltozni, és csak nyújtózzon kényelmesen az önámítás puha
heverőjén, abban a hitben, hogy az a helyes, ha minél kevesebbet gondolkodik,
s hogy töprengeni végül is bűn. iszonyatos lesz majd ébredése, mely hamarabb
bekövetkezik, mint sejtené. neki majd restsége szerint lesz mérve a mértékkel!
hogyan várhatja el egy ember – aki hisz istenben, elgondolkodott annak
létén és nagyságán, s aki mindenekelőtt tudja, hogy isten tökéletes akarata a te-
remtésben működő természettörvényekben nyilvánul meg –, hogy szöges el-
lentétben az abszolút kölcsönhatás isteni törvényével, meg lehessen bocsátani
bűneit akármilyen reá kirótt bűnbánattal. Még magának a teremtőnek sem
lenne ez lehetséges; hiszen az ő tökéletességéből eredő teremtés- és fejlődéstör-
vények hordozzák magukban a jutalmat és a büntetést, az emberi szellem jó
vagy rossz vetésének az érése és aratása által, megváltoztathatatlan igazságos-
sággal, kizárólag kihatásaikban, és tökéletesen önállóan működve.
bármit is akar isten, minden egyes új akarat-megnyilvánulásának újra és
újra magában kell hordoznia a tökéletességet, és ezért a legcsekélyebb eltérést
sem idézheti elő a korábbi akarat-megnyilvánulásokhoz képest, hanem azokkal
minden tekintetben meg kell egyeznie. isten tökéletessége által mindennek, de
mindennek, újra és újra ugyanazon az úton kell haladnia. A megbocsátás nem
lehetséges másként, mint az isteni törvények teljesítése által – melyek a terem-
tésben működnek, és melyeken minden egyes emberi szellemnek feltétlenül
keresztül kell mennie az útján, ha el akar jutni isten országába –, és ezek szerint
semmilyen közvetlen megbocsátás sem lehetséges.
276 53. Én vagyok az Úr, a te istened!

hogyan várhat el az ember bármilyen eltérést, ha egy kicsit is gondolkodik?

Ez nem volna más, mint tökéletes istenének nyilvánvaló lekicsinylése! ha
Krisztus földi életében valakinek azt mondta: „bűneid meg vannak bocsátva”,
akkor az teljesen helyes volt; hiszen az őszinte kérésben és szilárd hitben jelen
van annak a záloga, hogy az illető ember Krisztus tanítása szerint fog élni a jö-
vőben, és ezáltal rá kellett találnia bűnei bocsánatára, mivel az előbbiek révén
helyesen illeszkedett a teremtés törvényeibe és már nem cselekedett ellenük.
ha tehát az egyik ember a másiknak saját megítélése szerint ró ki vezeklést,
hogy majd annak bűneit eltöröltnek nyilvánítsa, akkor ezzel önmagát és a nála
segítséget kereső embert is ámítja, mindegy, hogy tudatosan vagy tudatán kívül
teszi, és lelkiismeret-furdalás nélkül magának az istenségnek helyezi fölébe
magát!
bárcsak végre természetesebbnek tekintenék az emberek istenüket! Őt, aki-
nek csak akarat-megnyilvánulásai alkották meg az eleven természetet. de így
belőle, aki pedig a legnagyobb valóság, hitük elvakult megszállottságában csak
egy fantomot csinálnak. Éppen a természetes tökéletességben, vagy tökéletes
természetességben, mint minden lét Ősforrása, és minden élő kiindulópontja,
mutatkozik isten nagysága oly hatalmasnak és az emberi szellem számára fel-
foghatatlannak. sok tan tételeiben azonban gyakran erőszakos ferdítés és össze-
kuszáltság rejlik, ami az ember számára bármiféle tiszta hitet szükségtelenül
megnehezít, és néha teljesen lehetetlenné tesz, mert az embernek az adott tan
esetén minden természetességet nélkülöznie kell. szinte hihetetlen, hogy meny-
nyi ellentmondás van némely tanban!
Gyakran szerepel bennük például az az alapgondolat, hogy isten akarata, és
belőle származó igéje végtelenül bölcs és tökéletes! de a tökéletességben ter-
mészetszerűleg olyan megváltoztathatatlanságnak is kell lennie, melyet még
egy hajszálnyira sem lehet elmozdítani, mivel a tökéletességet másmilyennek
el sem lehet képzelni. sok vallási képviselő tettei azonban a saját tanukban való
kételyt mutatják, mivel cselekedeteik teljesen ellentmondanak ezeknek, és val-
lási tanaik alapgondolatait tetteikkel egyértelműen tagadják! Például fülbegyó-
nás az azt követő bűnbánattal, visszaélések a bűnbocsánattal pénz vagy ima
révén, mely a bűnök azonnali megbocsátását vonja maga után, és más ehhez
hasonló szokások, melyek – ha az ember nyugodtan utánagondol – a terem-
téstörvényekben nyugvó isteni akarat tagadásai. Aki nem tesz ugrásokat gon-
dolatban, és nem téved olyan területre, mely minden alapot nélkülöz, nem
találhat benne mást, mint isten tökéletességének megkicsinyítését.
 53. Én vagyok az Úr, a te istened! 277
teljesen természetes, hogy annak a téves emberi feltételezésnek, hogy egy
ember feloldozást adhat a bűnök alól és más hasonló, az isteni akarat tökéle-
tessége ellen irányuló erőteljes kritikának durva vadhajtásokhoz kellett vezet-
nie. Meddig marad még meg az az esztelenség, hogy az ember ily tisztátalan
kereskedelmet űzhet az igazságos istennel és megváltoztathatatlan akaratával!
Amikor Jézus, isten Fiaként, egykor azt mondta tanítványainak: „Akinek
megbocsátjátok bűneit, azoknak meg lesz bocsátva”, akkor ez nem valamilyen
általános és önkényes cselekedetre való jogosultságra vonatkozott.
hiszen ez a kölcsönhatások rendíthetetlen erejében álló isteni akarat meg-
döntésével lett volna egyenlő, mely kölcsönhatások elevenen működve maguk-
ban hordozzák a jutalmat és büntetést, megvesztegethetetlen, tehát isteni és
ezáltal tökéletes igazságosságban. Az isteni akarat engedélyezett felfüggesztését
jelentette volna.
Jézus ezt sohasem tehette volna és nem is tette, Ő azért jött, hogy „betelje-
sítse”, és nem azért, hogy megdöntse a törvényeket!
E szavakkal arra a teremtő akaratában nyugvó törvényszerű folyamatra
utalt, hogy az egyik ember a másiknak azt a rosszat meg tudja bocsátani, amit
személyesen a másik követett el ellene! Ahhoz van joga és hatalma is, hogy ezt
mint érintett fél megbocsássa; hiszen őszinte megbocsátásával már eleve
a másik ember részére a kölcsönhatásban különben feltétlenül kifejlődő karma
élét és erejét elveszi, mely eleven folyamatban ugyanakkor benne rejlik az igazi
megbocsátás is.
de ez is csak magától az érintett féltől indulhat ki az okozó vagy elkövető
irányába, másként nem. Ezért rejlik oly sok áldás és oldás a személyes megbo-
csátásban, mihelyt az ember őszintén gondolja és érzi.
Egy nem közvetlenül érintett személy a dolog természetéből adódóan ki van
zárva a kölcsönhatás szálaiból, és nem is képes elevenen, tehát hatékonyan köz-
belépni, mert ő nem kapcsolódott bele a folyamatba. ilyen esetekben csak a köz-
benjárás lehetséges számára, de ennek hatása függni fog az érintett dologban
közvetlen részt vevő emberek lelki állapotától. neki magának kívül kell ma-
radnia, ezért nem is hozhat megbocsátást. Az kizárólag Isten akaratában rejlik,
mely az igazságos kölcsönhatások törvényeiben nyilvánul meg, melyek ellen
Ő maga soha nem cselekedne, mivel azok az Ő akaratából kifolyólag a kezdet
kezdetétől tökéletesek.
Az isten igazságosságában rejlik, hogy bármi is történik vagy történt, azt csak
az bocsáthatja meg, akinek kárt okoztak, a Földön vagy később a inomanyagú
278 53. Én vagyok az Úr, a te istened!

világban, máskülönben a kölcsönhatás súlyának el kell találnia az okozót,

s annak kihatásával aztán a bűn el van törölve. de ez a kihatás ugyanakkor ma-
gával hozza majd az érintett személy megbocsátását is, egy olyan módon, mely
bele van szőve a kihatásba, vagy az illető személy van összekapcsolva azzal.
Mivel az összekapcsoló szálak mindaddig feloldatlanok maradnak, ez nem is
lehetséges másképp. Ez nemcsak az okozónak jelent előnyt, hanem az érintett
személynek is, mert az a megbocsátás nélkül éppoly kevéssé tudna visszatérni
a Fényhez. A könyörtelenségnek, engesztelhetetlenségnek föl kellene őt ebben
tartóztatnia.
Így tehát senki sem tud idegen bűnöket megbocsátani, melyekben ő szemé-
lyesen nem érintett. A kölcsönhatás törvényét semmiben sem befolyásolná az,
ami nem egy élő szállal van beleszőve, melyet csak a közvetlen érintettség hoz-
hat létre. A megbocsátáshoz vezető élő út egyedül a jobbá levésben van!*)
„Én vagyok az Úr, a te istened, ne legyenek más isteneid mellettem!” ennek
minden emberi szellembe úgy kellene beleégetve maradnia, mintha lángbe-
tűkkel írták volna, a legtermészetesebb védelemként, mindenféle bálványimás
ellen!
Aki elismeri istent az Ő nagyságában, annak rá kell éreznie, hogy minden
cselekedet, mely ettől eltér, az gyalázás.
Az ember elmehet és menjen is el egy paphoz, hogy útmutatást kapjon tőle,
ha az tényleg tud ilyet adni. Ám, ha valaki azt kívánja, hogy isten tökéletessége
valamilyen cselekedettel, vagy téves gondolkodásmóddal meg legyen csorbítva,
akkor forduljon el tőle; hiszen isten szolgája egyúttal nem isten fölhatalma-
zottja, akinek joga volna az Ő nevében követelni vagy biztosítani valamit.
Ennek is egy egészen természetes és egyszerű magyarázata van, mely ker-
telés nélkül megmutatja a helyes utat.
Isten fölhatalmazottja a dolog természetéből adódóan egyáltalán nem lehet
ember, hacsak nem közvetlenül az isteniségből érkezik, tehát isteni jelleget hordoz
magában! Kizárólag csak ebben lehet teljhatalom.
Mivel azonban az ember nem isteni jellegű, már az is teljesen lehetetlen,
hogy isten fölhatalmazottja vagy képviselője legyen. isten hatalma egyetlen
emberre sem ruházható át, mivel az isteni hatalom csakis magában az isteni-
ségben rejlik!
Ez a logikus tény abszolút egyszerűségében önműködően is teljesen kizárja,
hogy emberek válasszák meg isten földi helytartóját, vagy kihirdessék a Krisztust.
*) lásd 6. előadás: sors
 53. Én vagyok az Úr, a te istened! 279
Ez a tény minden ilyen kísérletre rányomja a lehetetlenség bélyegét.
Ennélfogva ilyen dolgokban nem jöhet számításba sem az emberek általi
megválasztás, sem pedig kihirdetés, csak az isten általi közvetlen küldés!
Az emberek véleményének ebben nincs meghatározó szerepe. Ellenkezőleg,
minden, ami eddig történt, azt mutatja, hogy mindig távol állt a valóságtól, és
nem volt összhangban isten akaratával. A gondolkodó emberek számára fel-
foghatatlan, hogy az emberek egyre fokozódó beteges próbálkozással újra és
újra a saját értékükön túlra akarnak nyúlni. Éppen azok az emberek, akik leg-
magasabb szellemi fejlettségük esetén is csak a tudatosság legalacsonyabb szint-
jét képesek elérni az örök szellemi-lényszerűségben! ráadásul a földi emberek
nagy hányadát épp a jelen korban érzésében, gondolkodásában és törekvésében
a nagy eszén kívül alig különbözteti meg valami a legmagasabb szintre fejlődött
állatoktól.
Úgy nyüzsögnek és mászkálnak serényen egymás hegyén-hátán, mint a ro-
varok, mintha az számítana, hogy szorgos vadászattal és futkosással érjék el
a legmagasabb célt. de mihelyt közelebbről és igyelmesebben megnézzük cél-
jaikat, nagyon hamar megmutatkozik lázas igyekezetük üressége és értéktelen-
sége, és hogy tényleg méltatlan ilyen buzgalomra. És e nyüzsgés káoszából
kiemelkedik az az eszelős nagyképűség, hogy joguk van isten küldöttét meg-
választani, elismerni vagy visszautasítani. Ebben valami olyannak a megítélése
lenne, melyet sohasem lesznek képesek felfogni, hacsak nem az, aki náluk ma-
gasabban áll, le nem ereszkedik hozzájuk, s érthetővé nem teszi magát. Ma az
ember mindenhol tudományra, észre és logikára hivatkozik, és közben elfo-
gadja a legdurvább ellentmondásokat, melyek a mostani időkben oly sok áram-
latban vannak jelen.
több ezren vannak, akikre kár volna további szavakat pazarolni. Annyira el
vannak telve a saját tudásuktól, hogy elveszítették minden abbeli képességüket,
hogy egészen egyszerűen elgondolkodjanak valamin. Ez csak azoknak szól,
akik még meg tudtak őrizni annyi természetességet, hogy ki tudják fejleszteni
egészséges ítélőképességüket, mihelyt megadatik hozzá a vezérfonál. Azoknak,
akik nem csapódnak vakon egyszer ehhez, másszor ahhoz a divatirányzathoz,
hogy majd a dologban járatlan emberek első kétsége hallatán ugyanolyan gyor-
san elpártoljanak.
Pedig nem kell sok hozzá, ha az ember nyugodtan gondolkodik, hogy el-
jusson arra a felismerésre, hogy egy bizonyos jellegből nem keletkezhet egy
másfajta jelleg, ha semmi közös sincs bennük. hogy erre példát találjon valaki,
280 53. Én vagyok az Úr, a te istened!

elegendőek a természettudományok alapismeretei. Mivel azonban a durva-

anyagú világban lévő természettörvények nyúlványai isten eleven Ősforrásából
származnak, ezért világos, hogy ugyanazzal a rendíthetetlen logikával és szi-
gorúsággal megtalálhatóknak kell lenniük a hozzá vezető út további szakaszán
is, sőt annál tisztábban és világosabban, minél közelebb állnak a kiinduló-
ponthoz.
Amilyen kevéssé lehet egy ember szellemét egy állatba átültetni, hogy az élő
állat ennek révén emberré váljon, éppoly kevéssé lehet egy emberbe isteni jel-
leget ültetni. sohasem fejlődhet ki belőle valami más, mint az, amit származá-
sával magával hozott. A származás megengedi ugyan az összeillesztés külön-
böző formáit és módjait a fejlődés folyamán, mint ahogy azt az ember megta-
pasztalhatja a fák oltása, vagy a nemzéskor létrejövő keveredés esetén, de még
a legmeglepőbb eredményeknek is a származás által meghatározott alap alko-
tóelemeken belül kell maradniuk.
Ember és állat közötti keveredés csak a durvaanyagú testek keretein belül
történhet, mert ugyanabban az anyagiságban lelik eredetüket. Ember és állat
belső eredete viszont áthidalhatatlan.*)
lehetetlen belevinni vagy kihozni belőle olyasvalamit, ami a voltaképpeni
eredete felett áll, tehát amit nem foglalt magába, úgy ahogy ez az ember szellemi
eredete és az isteni jelleg közötti különbség esetén is van.**)
Krisztus isten Fiaként az isteni-lénytelenségből érkezett; ő származásánál
fogva magában hordozta az isteni jelleget. de lehetetlen lett volna számára,
hogy ezt az élő isteni jelleget átruházza egy másik emberre, aki csak a szellemi-
lényszerűségből származhat. Ezért senkit sem tudott olyan cselekedetekre fel-
hatalmazni, melyek kizárólag az isteniségből érkezőt illetik meg, mint például
a bűnök megbocsátása. Ez csak a magát pontosan egyensúlyba hozó kölcsön-
hatás kihatása által tud megvalósulni, amely a teremtés alapját képező isteni
akarat része, mely kölcsönhatásokban az emberi szellem számára felfoghatatlan
tökéletességben önállóan él a teremtő megváltoztathatatlan igazságossága.
Az isten Fia által az embereknek adott fölhatalmazás tehát mindenképpen
csak olyan dolgokra vonatkozhatott, melyek az emberi szellem eredetének meg-
felelően emberiek, sohasem isteni dolgokra!
Magától értetődő, hogy végeredményben az ember eredetét is logikusan
vissza lehet vezetni istenre, de az ember eredete nem Istenben magában rejlik,
*) lásd 49. előadás: Az ember és az állat származásbeli különbsége
**) lásd 51. előadás: szellem
 53. Én vagyok az Úr, a te istened! 281
hanem az isteniségen kívül, ezért az ember csak közvetve származik istentől.
Ebben van a nagy különbség.
Az a teljhatalom, mely például egy helytartó hivatalához tartozik, önműkö-
dően csak ugyanabban a közvetlen származásban lehetne jelen. Ezt bárki köny-
nyen megértheti, mivel a felhatalmazottnak rendelkeznie kell fölhatalmazója
valamennyi képességével, hogy annak helyén egy bizonyos tevékenységet vagy
hivatalt lásson el. A fölhatalmazottnak ezért közvetlenül az isteni-lénytelen-
ségből kell érkeznie, úgy, mint Krisztusnak.
ha mégis vállalkozik rá valaki, még ha jó szándékkal is, akkor ismét a dolog
természetéből adódik, hogy határozatainak nem lehet messzebb ható érvényes-
sége és élete, mint pusztán földi. de azok, akik ennél többet látnak benne, tév-
eszmét követnek, mely majd csak távozásuk után fog, mint ilyen, világosan
megmutatkozni, és ami miatt kárba vész a fölemelkedésükre adott teljes földi
idejük. Megtévedt juhok, akik hamis pásztort követtek.
Mint e legfőbb parancsolatot: „Én vagyok az Úr, a te istened ne legyenek
más isteneid mellettem”, úgy a többi parancsolatot is nagyon gyakran a meg-
értés hiánya miatt szegik meg, és nem tartják be.
Pedig a parancsolatok a valóságban nem mások, mint az isteni akarat ma-
gyarázatai, mely már a kezdet kezdete óta a teremtésben nyugszik, s melyet
egy hajszálnyival sem lehet megkerülni.
Mily balga e vonatkozásban oly sok ember minden isteni gondolattal, min-
den tökéletességgel szemben álló alaptétele, hogy „a cél szentesíti az eszközt”!
Micsoda őrült zűrzavart kellene az isteni akarat törvényeiben okoznia, ha így
el lehetne őket torzítani. Aki akár csak egy kicsit is el tudja képzelni a tökéle-
tességet, annak nem marad más hátra, minthogy ilyen lehetetlenségeket eleve
visszautasítson. Mihelyt az ember arra törekszik, hogy helyes képet alkosson
magának isten tökéletességéről, akkor ez vezérfonallá válhat számára, és a te-
remtésben található valamennyi dolog könnyebb megértésére szolgálhat! Az
isten tökéletességéről való tudás és ennek szem előtt tartása a kulcs isten művé-
nek megértéséhez, melyhez maga az ember is hozzátartozik.
Akkor majd fölismeri a következő szavak kényszerítő erejét és komoly i-
gyelmeztetését: „isten nem hagyja magát kigúnyolni!” Más szavakkal kifejezve:
törvényei megváltoztathatatlanul beteljesednek vagy kihatnak. hagyja, hogy
a kerekek úgy fussanak, mint ahogy megteremtésükkor beállította őket. Egy
emberke semmit sem változtat rajta. ha megpróbálja, legfeljebb csak azt érheti
el, hogy mindazok, akik vakon követték, vele együtt lesznek elsöpörve. semmit
282 53. Én vagyok az Úr, a te istened!

sem segít neki, ha másként hiszi.

Áldás csak azt érheti, aki teljesen és egészen beleilleszkedik isten akaratába,
mely természettörvényeiben hordozza a teremtést. de erre csak az képes, aki
azokat helyesen ismeri.
Azokat a tanokat, melyek vakhitet követelnek, el kell vetni, mint halottakat,
és ezért kárt okozókat; csak azok hozhatnak szabadulást és megváltást, melyek
úgy, mint Krisztus, arra szólítják fel az embert, hogy váljék élővé, vagyis mér-
legeljen és vizsgálódjék, hogy a tényleges megértésből meggyőződés alakulhas-
son ki!
Csak a legmegvetendőbb meggondolatlanság képzelheti azt, hogy az ember
létének célja főként a testi szükségletek és élvezetek megszerzésére irányuló
hajszában van, hogy aztán végül valamilyen külső forma és szép szavak által
nyugodtan megszabadíttassa magát minden bűnétől, és a földi élet során elkö-
vetett lusta gondatlanságának következményeitől. A földi életen át vezető út,
és a halál pillanatában történő átlépés a túlvilágra nem olyan, mint egy min-
dennapos út, melyre elég a menetjegyet az utolsó pillanatban megváltani.
Az ember az ilyen hittel megkétszerezi vétkét! Mert a tökéletes isten meg-
vesztegethetetlen igazságosságában való bármilyen kétkedés Isten gyalázása,
káromlása! A bűnök önkényes és fáradság nélküli megbocsátásába vetett hit
azonban éppen hogy istennek és törvényeinek a megvesztegethetetlen igazsá-
gosságában való kételkedés nyilvánvaló bizonyítéka, ráadásul így még közvet-
lenül el is ismeri, hogy hisz isten önkényességében, ami ugyanazt jelentené,
mint isten tökéletlensége és hiányossága!
Szegény, sajnálatra méltó hívők!
Jobb lenne nekik, ha még hitetlenek lennének, mert így akadály nélkül és
könnyebben meg tudnák találni az utat, melyről úgy gondolják, hogy már meg
is találták.
Csak az hoz szabadulást, ha az ember nem fojtja el bátortalanul a benne ki-
bontakozó gondolkodást, és a gondolkodással együtt oly sok minden iránt éb-
redező kételyét; hiszen ebben szólal meg az egészséges, igazság utáni vágy!
A kétségekkel való vívódás azonban vizsgálódást jelent, melyet vitathatat-
lanul követnie kell a dogmatikus ballaszt elvetésének. Csak a megértés minden
hiányától teljesen megszabadított szellem képes örömteli meggyőződéssel fel-
emelkedni a fényes magasságok, a Paradicsom felé!

————
 A szeplőtelen fogantatás és az
Isten Fiának születése

A
szeplőtelen fogantatás nem csupán testi szempontból értendő, hanem
mindenekelőtt, mint sok más a bibliában, tisztán szellemi értelem-
ben. Csak az, aki a szellemi világot ténylegesen létező és élőn működő
világnak ismeri el és intuitíven érzékeli, az tudja megtalálni a biblia megérté-
séhez a kulcsot, csak ez képes majd élővé tenni az igét. Mindenki más számára
mindig hétpecsétes titok fog maradni.
testi értelemben vett szeplőtelen fogantatás minden olyan fogantatás, mely
tiszta szeretetből, őszintén és szívből jövően a teremtőre tekintve történik, ami-
kor az alapot nem az érzéki ösztönök adják, hanem ezek csak közreműködő
erők maradnak.
Ez a folyamat valójában annyira ritka, hogy indokolt volt ennek külön hang-
súlyozása. Az érzéki ösztönök háttérben maradását az angyali jelenés és az ál-
tala hozott hír tette lehetővé, mely emiatt külön meg is van említve, mert kü-
lönben hiányzott volna egy szem a természetes történés láncolatából, és a szel-
lemi világgal történő szoros együttműködésből. Mária, a szűz, aki már amúgy
is minden adottsággal fel volt ruházva arra, hogy teljesíteni tudja magasztos
feladatát, szellemi vezetése révén a megfelelő időben olyan személyekkel került
kapcsolatba, akik elmélyülten tanulmányozták az eljövendő Messiásról szóló
kinyilatkoztatásokat és jövendöléseket. Ez volt Mária első felkészítése a Földön,
mely őt a tényleges cél felé vezető útra vitte, és megismertette mindazzal, amely-
ben egykor neki magának oly nagy szerepet kellett játszania anélkül, hogy erről
már akkor tudott volna.
A kiválasztottak szemén lévő kötést csak lassanként, óvatosan lazítják meg,
hogy ne vágjanak a szükséges fejlődés elébe; mert minden közbenső szintet va-
lóban át kell élni ahhoz, hogy végül a feladat teljesítése lehetővé váljon. A tény-
leges feladat túl korai tudatosítása olyan hiányosságokat hagyna a fejlődésben,
melyek a feladat későbbi teljesítését megnehezítik. ha valaki mindig a végcélra
284 54. A szeplőtelen fogantatás és az isten Fiának születése

emeli tekintetét, akkor fennáll a veszélye, hogy túl gyorsan rohan előre, és köz-
ben sok mindent nem vesz észre, vagy csak felületesen tanul meg, amit volta-
képpeni rendeltetése teljesítéséhez feltétlenül valóban meg kell tapasztalnia.
Valóban megtapasztalni azonban az ember mindig csak azt tudja, amire min-
denkor úgy tekint, mint a tényleges életfeladatra. Így volt ez Máriával is.
Azon a napon, amikor lezárult külső és belső felkészítése, a teljes kipihentség
és lelki kiegyensúlyozottság pillanatában tisztánlátóvá és tisztánhallóvá vált,
vagyis, bensőleg megnyílt a más anyagú világ előtt, és átélte a bibliában leírt
angyali jelenést. Ezzel lehullott szeméről a kötés, és tudatosan fölvállalta kül-
detését.
Az angyali jelenés és az általa hozott hír Mária számára oly roppant nagy és
megrázó szellemi élmény volt, hogy az e pillanattól kezdve teljes lelki életét ki-
töltötte. Ezután már csak arra készült lelkileg, hogy a magasztos, isteni kegyel-
met befogadhassa. A Fény akarata volt, hogy Mária az angyali jelenés és az
általa hozott hír által ebbe a lelkiállapotba kerüljön, hogy ezáltal az alantas ösz-
tönök rezdülései már eleve messze a háttérbe kerüljenek, és létrejöhessen a talaj,
melyben kialakulhat a tiszta földi edény (a gyermeki test) a szeplőtelen lelki
fogantatáshoz. A természettörvényeknek megfelelő testi foganás Mária e rend-
kívül erőteljes lelki ráhangoltsága révén vált „szeplőtelenné”.
Azt, hogy Mária küldetése végrehajtásához már minden adottságot magával
hozott, tehát még születése előtt ki lett választva arra, hogy az igazság érke-
zendő hírnökének, Jézusnak a földi anyja legyen, nem nehéz megérteni, ha az
embernek van valamennyi tudása a szellemi világról, és annak szerteágazó mű-
ködéséről, mely játszva átlendül az évezredeken minden nagy történést előké-
szítve.
Ezzel a kialakuló gyermeki testtel, mely ilyen körülmények között a legtisz-
tább edényként szolgált, adottak voltak a földi feltételek egy „szeplőtelen szel-
lemi fogantatásra”, az inkarnációra, mely a terhesség félidején történik.
Ez most nem egy a sok inkarnációra várakozó lélek vagy szellem-szikra
közül, akik fejlődésük érdekében szeretnék, vagy akiknek át kell vándorolniuk
egy földi életet, akiknek inomanyagú teste (vagy köntöse) többé-kevésbé za-
varossá vált, tehát be van szennyezve, és így a Fénnyel való közvetlen kapcsolat
elhomályosodik, és időnként teljesen megszakad. Egy istenből kiinduló sugár-
zási folyamatról volt szó, mely a sötétben tévelygő emberiség iránti szeretetből
adatott, és elég erős volt ahhoz, hogy soha ne engedje megszakítani a közvetlen
kapcsolatot az Ősfénnyel. Ennek eredményeként szoros kapcsolat jött létre az
 54. A szeplőtelen fogantatás és az isten Fiának születése 285
istenség és az emberiség között ebben ez Egyetlenben, aki olyan volt, mint a ki-
meríthetetlen tisztaság és erő fényoszlopa, melyről minden alantasnak le kellett
peregnie. Így jött létre a lehetőség a színtiszta, Fényből merített igazság elho-
zatalára is, valamint az erő olyan tettekre, melyek csodáknak tűnnek.
A pusztában lejátszódó kísértésekről szóló elbeszélés mutatja, hogyan lett
visszaverve a tiszta intuícó beszennyezésre irányuló sötét áramlatok igyekezete
anélkül, hogy kárt okozhatott volna.
tehát miután megtörtént Mária szeplőtelen testi fogantatása, sor kerülhetett
a terhesség félidejében lezajló inkarnációra közvetlenül a Fényből, olyan erővel,
mely a Fény és az anyai test közötti közbenső lépcsőfokokon nem hagyott sem-
milyen zavaró hatást érvényre jutni, vagyis lehetővé tette a „szeplőtelen szellemi
fogantatást” is.
Ezért teljesen helyénvaló szeplőtelen testi és szellemi fogantatásról beszélni
Jézus nemzésénél, mely anélkül történt meg, hogy a teremtés akár egyetlen
törvényét is meg kellett volna kerülni, vagy változtatni, vagy e különleges eset
miatt át kellett volna alakítani.
Az embernek nem szabad azt gondolnia, hogy itt ellentmondás rejlik, mert
az ígértetett meg, hogy a Megváltónak szűztől kell születnie.
Az ellentmondást csupán az ígéretben használt „szűz” kifejezés helytelen
értelmezése okozza. Amikor szűzről beszél, akkor ezen nem egy szűk fogalmat
ért, még kevésbé az állam nézetét, hanem csakis egy tág értelemben vett emberi
fogalmat.
A leszűkített szemléletnek szükségszerűen meg kellene állapítania azt
a tényt, hogy a megszokott értelemben vett szüzesség állapota már önmagában
kizárja a terhességet és a szülést, anélkül hogy az ember közben a nemzésre
gondolna. Az ígéret azonban nem ezt akarja mondani. Arról szól, hogy Krisztus
feltétlenül egy szűz első gyermekeként fog születni, tehát egy olyan asszonytól,
aki még sohasem volt anya. Egy ilyen nő esetében minden szerv, mely egy em-
beri test kifejlődéséhez szükséges, szűzi, vagyis ilyen minőségben eddig még
sohasem működött, e méhből még egyetlen gyermek sem jött a világra. hiszen
az anyai testben lévő szerveknek minden első gyermek esetében még szűzinek
kell lenniük. Egy ilyen távoli eseményre utaló jövendölés esetében kizárólag
csak ez jöhetett számításba, mivel minden ígéret csak a működő teremtéstör-
vények abszolút következetességében teljesedik be, és ebben a megbízható elő-
reláthatóságban van adva!*)
*) lásd 48. előadás: Világesemények
286 54. A szeplőtelen fogantatás és az isten Fiának születése

Az ígéret tehát „az első gyermekről” szól, ezért lett megkülönböztetve a szűz
az anyától. Másféle különbség nem jön számításba, mert a szűz, illetve hajadon
és az asszony fogalmak csupán a házasság állami vagy társadalmi intézménye
révén keletkeztek, melyekről egy ilyen ígéret esetében semmi esetre sem lehet
szó.
A teremtésnek mint isten művének tökéletessége miatt a nemzés föltétlenül
szükséges; hiszen a teremtő végtelen bölcsessége már a kezdet kezdetén úgy
rendezett el mindent a teremtésben, hogy semmi se legyen szükségtelen vagy
felesleges. Aki másként gondolkodik, ugyanakkor azt is mondja, hogy a te-
remtő műve nem tökéletes. ugyanez vonatkozik arra is, aki azt állítja, hogy
Krisztus születése a teremtő által az emberiségnek előírt normális nemzés nél-
kül zajlott le. Mindig kell egy földi testben lévő ember általi normális nemzés-
nek történnie! Még ebben az esetben is.
Minden ember, aki ennek tudatában van, és helyesen fogja fel, jobban di-
csőíti a teremtőt és az urat, mint az olyanok, akik mást akarnak lehetségesnek
tartani. Az előbbiek olyan rendíthetetlenül bíznak istenük tökéletességében,
hogy meggyőződésük szerint az általa létrehozott törvényekben kivétel vagy
változtatás egyáltalán nem lehetséges. És ez a nagyobb hit! Ezen kívül minden
más történés is föltétlen e mellett szól. Krisztus földi emberré lett. E döntéssel
alá kellett vetnie magát a durvaanyagú szaporodást szolgáló, isten által akart
törvényeknek is, mert isten tökéletessége ezt feltételezi.
ha pedig erre azt szokás mondani, hogy „istennek semmi sem lehetetlen”,
akkor az ilyen homályos magyarázat nem elegendő; hiszen e kijelentésnek meg-
int csak teljesen más az értelme, mint azt sok ember kényelemszeretetében
képzeli. Ahhoz, hogy meg lehessen cáfolni, ami az általános felfogás szerint
a mondat szó szerinti értelme, elég lenne csak azt mondani, hogy isten számára
lehetetlen a tökéletlenség, logikátlanság, igazságtalanság, önkényesség és sok
minden más. Úgy is megindokolható, hogy ha isten számára ilyen értelemben
nincs lehetetlen, akkor akaratának egyetlen tettével éppolyan jól hívővé tehette
volna a Föld minden emberét! Akkor nem kellett volna Fiát az emberré válással
kitennie a földi viszontagságoknak és a kereszthalálnak. Megkímélhette volna
e hatalmas áldozattól. de, hogy ez mégis így történt, az a teremtésben a kezdet
kezdetétől érvényes isteni törvények rendíthetetlenségéről tanúskodik, me-
lyekbe valamilyen változás érdekében történő erőszakos beavatkozás éppen tö-
kéletességük miatt lehetetlen.
Erre az elvakultan vitatkozó oldal pedig csökönyösen azt válaszolhatná,
 54. A szeplőtelen fogantatás és az isten Fiának születése 287
hogy isten akarata volt, ahogy történt. Ez valóban így van, de semmiképpen
sem ellenbizonyíték, hanem a valóságban az előbbi indokolásnak az elismerése,
ha az ember eltekint a naivabb felfogástól, és mélyebb magyarázatot követ, me-
lyet minden szellemi jellegű kijelentés feltétlenül megkíván.
isten akarata volt! Ennek azonban semmi köze sincs az önkényhez, épp el-
lenkezőleg, nem jelent mást, mint az isten által a teremtésbe fektetett törvények
igazolását, melyek akaratát hordozzák, és a vele járó feltétlen beilleszkedést
a törvényekbe, melyek kivételeket vagy a törvények megkerülését nem teszik
lehetővé. Éppen a teljesítés szükségességében mutatkozik meg és működik Isten
akarata.
Ezért küldetése végrehajtásához Krisztusnak is elkerülhetetlenül alá kellett
vetnie magát az összes természeti törvénynek, tehát Atyja akaratának. Azt, hogy
Krisztus mindezt megtette, bizonyítja egész élete. normális születése, növeke-
dése, a nála is fellépő éhség és fáradtság, a fájdalmak és végül a kereszthalál.
Ő is alá volt vetve mindannak, aminek a földi emberi test alá van vetve. Miért
kellene tehát egyes egyedül a nemzésnek másfélének lennie, ha egyáltalán sem-
mi szükség sem volt rá. Éppen a természetességben válik a Megváltó feladata
még nagyobbá, és semmiképpen sem kisebbé! Épp így Mária sem volt kevésbé
áldott magasztos elhivatottságában.

————
 Isten Fiának kereszthalála és az utolsó
vacsora

K
risztus halálakor a templomban kettészakadt a függöny, mely a szen-
tek szentjét zárta el az emberiség elől. E folyamatot annak szimbólu-
maként értelmezték, hogy az üdvözítő keresztáldozatával egyúttal
megszűnt az emberiség és az isteniség közötti szakadék is, tehát létrejött a köz-
vetlen kapcsolat.
Ez az értelmezés azonban téves. A keresztre feszítéssel az emberek a Messi-
ásként várt isten Fiát elutasították, és így a szakadék még nagyobb lett! A füg-
göny azért szakadt ketté, mert a szentek szentjére ezután már nem volt szükség.
Megnyílott a tekintetek és tisztátalan áramlatok előtt, mert – szimbolikusan ki-
fejezve – az isteniség e tett után nem lépett többé a földre, s így a szentek szentje
feleslegessé vált. tehát éppen az ellenkezője az eddigi értelmezéseknek, me-
lyekben, mint oly gyakran, ismét csak az emberi szellem nagy elbizakodottsága
mutatkozik meg.
A kereszthalál sem szükséges áldozat volt, hanem gyilkosság, közönséges
bűntett. Minden másféle magyarázat körülírás, melynek vagy mentségül kell
szolgálnia, vagy tudatlanságból jött létre. Krisztus egyáltalán nem azzal a szán-
dékkal jött a Földre, hogy keresztre feszíttesse magát. A megváltás sem ebben
rejlik! hanem tanítása miatt feszítették keresztre, mint az igazság nem kívána-
tos, nyugtalanító hírnökét.
Kereszthalála nem hozhatta el, és nem is annak kellett elhoznia a megváltást,
hanem az Igazságnak, melyet Igéjében adott az embereknek!
Az igazság azonban az akkori vallási vezetők számára kényelmetlen volt,
és bosszúságot okozott, mert jelentősen csökkentette befolyásukat. Pontosan
úgy, ahogyan ez ma is sok helyen újra megtörténne. Az emberiség ebben nem
változott meg. igaz ugyan, hogy az egykori vezetők – éppúgy, mint a maiak –
régi, jó hagyományokra támaszkodtak, de ezek gyakorlóik és magyarázóik
révén üres és merev formákká váltak csupán, anélkül hogy életet hordoznának
 55. isten Fiának kereszthalála és az utolsó vacsora 289
magukban. ugyanaz a kép, mely ma ismét gyakran megmutatkozik.
de az, aki ezt a szükséges életet akarta a meglévő igébe hozni, magától ér-
tetődően a gyakorlatban és a magyarázatban hozott hirtelen fordulatot, nem
pedig magában az igében. Megszabadította és megváltotta a népet a nyomasztó
merevségtől és ürességtől, és ez egész természetesen nagy bosszúságot okozott
azoknak, akik hamar ráeszmélhettek, milyen határozottan be lett avatkozva
helytelen vezetésük gyeplőibe.
Ezért kellett az igazság hordozóját, aki megszabadít a téves magyarázatok
terhétől, gyanúsítani és üldözni. Amikor minden erőfeszítés ellenére sem si-
került őt nevetségessé tenni, akkor olyannak próbálták őt beállítani, mint aki
nem szavahihető. Erre az ő „földi múltjának” – mint aki egy ács ia – kellett
szolgálnia, hogy „tanulatlan és ezért tanításra alkalmatlan embernek” bélye-
gezzék! Mint egy „laikust”. Éppen úgy, mint ahogy ez ma is megesik minden-
kivel, aki túlságosan rátapint a dogmákra, melyek mindent, ami szabad, eleven
és felfelé törekvő már csírájában elfojtanak. Ellenfelei közül óvatosságból senki
sem lépett fel az ő magyarázataival szemben, mert egész helyesen úgy érezték,
hogy tisztán tárgyilagos szópárbajban alulmaradnának. Így korrupt eszközeik
révén maradtak a rosszindulatú rágalmazásnál, míg végül attól sem riadtak
vissza, hogy egy számukra kedvező pillanatban nyilvánosan és hamisan meg-
vádolják, és a keresztre juttassák, hogy vele együtt megszabaduljanak a hatal-
mukat és tekintélyüket fenyegető veszélytől.
Ez az erőszakos, akkoriban a rómaiaknál szokásos halál, önmagában nem
ment megváltás számba, és azt nem is hozta el. Nem törölte el az emberiség sem-
miféle bűnét, nem szabadította meg semmitől, hanem mint a legaljasabb fajtájú
gyilkosság, csak még jobban megterhelte az emberiséget!
ha mára hellyel-közel kultusz fejlődött ki belőle, mely e gyilkosságban az
isten Fia megváltói művének szükséges és lényeges elemét látja, akkor ez az
ember igyelmét épp a legértékesebb dologról vonja el, amely egyedül hozhat
megváltást. Eltereli az ember igyelmét az üdvözítő valódi küldetéséről, arról,
ami szükségessé tette, hogy az isteniségből a Földre jöjjön. Ő azonban nem
azért jött, hogy elszenvedje a kereszthalált, hanem, hogy az Igazságot hirdesse
az emberi szellemet lehúzó dogmatikus merevség és üresség zűrzavarában! hogy
úgy mutassa be isten, a teremtés és az emberek közötti dolgokat, mint amilye-
nek a valóságban. Ezáltal mindannak, amit a korlátozott emberi agy erről ki-
talált, és ami elfedte a valóságot, magától, erőtlenül, le kellett hullania. Csak
ezután láthatta meg az ember maga előtt világosan a felfelé vezető utat.
290 55. isten Fiának kereszthalála és az utolsó vacsora

A megváltás csak ennek az igazságnak az elhozatalában, és a tévedésektől

való megszabadításban – mely az előbbivel együtt jár – rejlik csak és kizárólag!
Megváltás ez a homályos látástól, a vakhittől. A „vak” szó már önmagában
is elég jól kifejezi a téves állapotot.
A halála előtti utolsó vacsora búcsúvacsora volt. Amikor Krisztus azt mond-
ta: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem. igyatok ebből mindnyájan, ez az én
vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik, a bűnök bocsánatára”, akkor
ezzel azt fejezte ki, hogy hajlandó felvállalni még a kereszthalált is csak azért,
hogy lehetősége legyen magyarázataival elhozni a tévelygő emberiségnek az
igazságot, mert egyes egyedül ez mutatja az utat a bűnök bocsánatára.
Azt is mondja egyértelműen: „sokakért, a bűnök bocsánatára”, és nem pedig
„mindenkiért, a bűnök bocsánatára!” tehát csak azok számára, akik megszív-
lelik magyarázatait, és azokat elevenen alkalmazzák a gyakorlatban.
A kereszthalál által elpusztított testének és kiontott vérének kell hozzájárul-
nia ahhoz, hogy az ember az általa hozott felvilágosítás szükségességét és ko-
molyságát felismerje. Az úrvacsora ismétlésével és az úrvacsoránál csupán
e megismerés halaszthatatlanságát kell hangsúlyozni!
hogy az isten Fia az emberiségnek még az ilyen ellenségeskedésétől sem
riadt vissza – melynek valószínűségét már eljövetele előtt felismerték*) –, külö-
nösen az emberi szellemek kétségbeejtő helyzetére kellett rámutatnia, akiket
a pusztulástól csak az ránthatott vissza, ha megragadják a fedetlen igazság men-
tőkötelét.
Isten Fiának saját kereszthalálára való utalása az utolsó vacsorakor csak ta-
nítása kényszerítő szükségességének utolsó és egyértelmű hangsúlyozása volt,
melynek elhozatala végett jött!
Amikor az úrvacsorát magához veszi minden egyes embernek újra meg újra
tudatosítania kell, hogy maga az isten Fia nem félt a kereszthaláltól, ami az em-
beriség részéről várható volt, és testét és vérét adta azért, hogy lehetővé tegye
az emberiség számára a világűrben zajló valódi történések leírásának megér-
tését, ami világosan mutatja az isteni akaratot hordozó, rendíthetetlen terem-
téstörvények kihatásait! E keserves komolyság ismeretében – mely kihang-
súlyozza az üzenet égető szükségességét a megváltáshoz – kell az emberekben
újabb és újabb erőnek ébrednie, új ösztönzésnek, hogy valóban Krisztus világos
tanítása szerint éljenek, hogy ne csupán helyesen értsék, hanem mindenben
aszerint is cselekedjenek. Ezáltal nyeri majd el az ember bűneinek bocsánatát
*) lásd 48. előadás: Világesemények
 55. isten Fiának kereszthalála és az utolsó vacsora 291
és a megváltást is! Másképp nem. És nem is azon nyomban. de feltétlenül
rátalál majd azon az úton, amit Krisztus mutat üzenetében.
Emiatt kell az úrvacsorának újra és újra megelevenítenie ezt a folyamatot,
nehogy meggyengüljön a buzgalom – a megváltás egyetlen módja – az ilyen
nagy áldozat árán elhozott tanítás követésére; mert a fellépő közömbösség, vagy
csak a külső formák révén az ember elveszíti ezt a mentőkötelet, és visszasüllyed
a hibák és a kárhozat karjaiba.
nagy hiba, ha az emberek azt hiszik, hogy a kereszthalál garantálja bűneik
bocsánatát. Ez a gondolat olyan szörnyű károkat von maga után, hogy mind-
azok, akik így vélekednek, ezáltal vissza vannak tartva a megváltáshoz vezető
igaz úttól, ami csak és kizárólag abban rejlik, hogy az ember a Megváltó Igéje
szerint él, és azon magyarázatok szerint, melyeket mint mindent tudó és min-
dent áttekintő adott. És ezek a magyarázatok gyakorlati képekben mutatják,
hogy mennyire szükséges a teremtéstörvényekben rejlő isteni akaratot betartani
és ennek megfelelni, valamint azokat a következményeket is, melyek betartá-
sukkal illetve megszegésükkel járnak.
Az ő megváltói műve e magyarázatok elhozatalában rejlett, mely szükség-
szerűen felfedte a vallásgyakorlat hiányosságait és káros hatásait, mert az igaz-
ságot hordozta magában, amivel Fényt vitt az egyre jobban elsötétedő emberi
szellemekbe. Vagyis nem a kereszthalálban rejlett, mint ahogy az úrvacsora
vagy a megszentelt ostya sem nyújthat bűnbocsánatot. Ez a gondolat minden
isteni törvény ellen való! Ezzel érvényét veszti az is, hogy az embernek hatalma
van a bűnök megbocsátására. Az embernek csak arra van joga és hatalma, hogy
megbocsássa azt, amit ő ellene követett el valaki más, s azt is csak akkor, ha
szíve semmitől sem befolyásoltatva erre készteti.
Aki ezen komolyan elgondolkodik, az megismeri az igazságot, és ezáltal az
igaz utat is! de akik lusták gondolkodni, és a restek, akik a teremtő által rájuk
bízott mécsest, tehát a vizsgálódás és megvilágítás képességét, akár a balga szü-
zek a példabeszédben, nem tartják állandóan rendben és készenlétben, minden
igyelmüket és erejüket bevetve, könnyen elszalaszthatják azt az órát, amikor
eljön hozzájuk az „igazság igéje”. Mivel bágyadt közönyösségükben és vakhi-
tükben hagyták magukat elszenderedni, restségük miatt képtelenek lesznek az
igazság hordozóját, vagyis a vőlegényt felismerni. hátra kell maradniuk, ami-
kor az éberek belépnek a boldogság birodalmába.

————
 „Szállj le a keresztről!”

h
a isten ia vagy, szállj le a keresztről! segíts magadon és nekünk
is!” Gúnyosan kiáltották e mondatokat az isten Fia felé, amikor
„ égető napsugaraktól szenvedett a kereszten. Azok az emberek, akik
szájából elhangzottak e szavak, kiváltképp okosnak tartották magukat. Gúnyo-
lódtak, fölényeskedtek, gyűlölettel telve nevettek anélkül, hogy valóban okuk
lett volna rá; hiszen Krisztus szenvedése igazán nem adott okot a gúnyolódásra
és csúfolódásra, még kevésbé nevetésre. El is ment volna tőle a kedvük, ha akár
egyetlen pillanatra is „láthatták” volna az ugyanabban az időben a inomanyagú
és szellemi birodalomban lejátszódó folyamatokat; mert lelkük eközben évez-
redekre erősen meg lett kötözve. Még ha durvaanyagúlag nem is válhatott oly
gyorsan láthatóvá a büntetés, megnyilvánult minden egyes további földi életük-
ben, melyekre a bűnös lelkek rá voltak kényszerítve.
A gúnyolódók akkor okosnak vélték magukat. de korlátoltságuk bizonyí-
tékát ki sem tudták volna fejezni találóbban, mint e szavakkal; hiszen a legé-
retlenebb szemlélet rejlik ebben, amit csak el lehet képzelni. Akik így beszélnek,
azok messze vannak attól, hogy bármit is megértsenek a teremtésből és isten
akaratából a teremtésben. Milyen nyomasztó ezért annak a szomorú tudata,
hogy azok nagy része, akik istenben és Fiának akkori küldetésében még egyál-
talán hisznek, még ma is határozottan azt gondolják, hogy a názáreti Jézus, ha
akarta volna, le tudott volna jönni a keresztről.
Még kétezer év után is ugyanaz a nehézkes korlátoltság, anélkül hogy vál-
tozás történt volna a haladás irányába! Krisztusnak, mint olyannak, aki istentől
jött, sok istenben hívő ember naiv szemlélete szerint, cselekedeteiben korlát-
lannak kellett lennie a Földön.
Ez az elvárás a legegészségtelenebb naivságból fakad, rest gondolkodás szül-
te hit.
A megtestesüléssel az isten Fia is a „törvény alá helyeztetett”, ami azt jelenti,
hogy alávetette magát a teremtéstörvényeknek, isten megváltoztathatatlan
akaratának a teremtésben. Ebben az esetben a földi és a földhöz kötött test
 56. „szállj le a keresztről!” 293
vonatkozásában nincs változás. Krisztus, engedelmeskedve isten akaratának,
szabad akaratából vetette magát e törvény alá, és nem azért jött, hogy meg-
döntse, hanem hogy megtestesülésével a Földön beteljesítse azt.
Ezért kötve volt mindahhoz, amihez a földi ember is kötve van, és még isten
Fiaként, isteni ereje és hatalma ellenére sem tudott leszállni a keresztről, amed-
dig durvaanyagú emberi testben volt. Ez ugyanazt jelentette volna, mint a te-
remtésben található isteni akarat megdöntése!
Ez az akarat azonban tökéletes a kezdetektől fogva. Mindenhol, nem csupán
a durvaanyagú-földi világban, hanem a inomanyagúságban is, mint ahogy
a lényszerűségben és szellemiségben, azok minden egyes fokozatában és átme-
netében. nincs ez másképpen az isteniségben és istenben magában sem.
Az isteni működés, az isteni erő és hatalom egészen másként mutatkozik
meg, mint színpadiaskodásban. Éppen az, ami isteni, fog csakis az isteni akarat
feltétlen teljesítésében élni, sohasem fog valami mást akarni. És épp így az az
ember sem, akinek szellemi érettsége magas fokon áll. Minél fejlettebb, annál
inkább fog fenntartások nélkül, szabad akaratából, örömmel meghajolni az is-
teni törvények előtt a teremtésben. sohasem fogja azonban elvárni az érvény-
ben lévő teremtéstörvényeken kívül álló önkény tetteit, mivel hisz az isteni
akarat tökéletességében.
ha egy durvaanyagú test a keresztre van szegezve, akkor külső, durvaanyagú
segítség nélkül nem is tudja magát megszabadítani. Ez az isteni teremtésakarat
törvénye, mely semmilyen kivételt sem enged meg. Aki mást gondol és mást
vár el, az nem hisz isten tökéletességében és akarata megváltoztathatatlansá-
gában.
hogy az emberek a tudásban és készségekben tett állítólagos haladásuk el-
lenére még nem változtak meg, hogy még mindig ott vesztegelnek, ahol akko-
riban álltak, azzal bizonyítják, hogy a jelen korban is azt mondják:
„ha ő az Ember Fia, akkor csak akarnia kell, és elő tudja idézni a katasztró-
fákat, melyek meg vannak jövendölve.” számukra ez egy magától értetődő fel-
tétel. de más szavakkal ez azt jelenti: „ha nem képes erre, akkor nem az Ember
Fia.”
Pedig az az emberek számára egy jól ismert tény, hogy már maga Krisztus,
az isten Fia rámutatott arra, hogy az isten Atyán kívül senki sem ismeri az órát,
melyben megkezdődik az ítélet. tehát kétszeres kétely az, ha az emberek így
beszélnek. Kételkedés az Ember Fiában, és kételkedés az isten Fia igéjében.
Ezen kívül, e kijelentés újra csak az egész teremtéssel szembeni értetlenséget
294 56. „szállj le a keresztről!”

bizonyítja. A tökéletes tudatlanságot, éppen azokban a dologban, melyeknek

tudására minden egyes embernek a legkényszerítőbb szüksége van.
ha az isten Fiának emberré válásakor alá kellett magát vetnie a teremtésben
lévő isteni akaratnak, akkor magától értetődően az Ember Fia sem állhat e tör-
vények felett. A teremtésben egyáltalán nem lehet a törvények felett állni. Aki
a teremtésbe lép, az ezáltal az isteni akarat törvényeinek is alá van vetve, mely
sohasem változik meg. Így van ez az isten Fia és az Ember Fia esetében is. En-
nek a megértését csupán az a körülmény nehezíti meg, hogy az emberek még
nem keresték, tehát máig még egyáltalán nem ismerik ezeket az isteni törvé-
nyeket a teremtésben, hanem csak néha akadtak rá imitt-amott egy-egy töre-
dékre, ahol éppen beléjük botlottak.
hogy Krisztus olyan csodákat tett, melyek messze meghaladják a földi em-
berek képességeit, attól ez még nem jogosít fel arra a következtetésre, hogy nem
kellett törődnie a teremtésben nyugvó isteni akarat törvényeivel, hogy túllépett
rajtuk. Ez ki van zárva. A csodák esetén sem önkényesen, hanem az isteni tör-
vényekkel tökéletesen összhangban cselekedett. Ezzel csak azt bizonyította,
hogy isteni, nem pedig szellemi erőben működött, és ezért ennek hatása is jóval
meghaladta azt, ami egy ember számára lehetséges. de a csodák nem álltak
a teremtésben működő törvényeken kívül, hanem tökéletesen beleilleszkedtek
e törvényekbe.
Az ember szellemi fejlődésében olyannyira visszamaradt, hogy még a ren-
delkezésére álló szellemi erőket sem tudná teljesen kibontakoztatni, különben
a jelenkori fogalmak szerint ő is csodával határos tetteket vihetne véghez.
Az isteni erővel természetesen ettől teljesen eltérő műveket lehet létrehozni,
amelyeket szellemi erővel sohasem lehet elérni, és már jellegüknél fogva kü-
lönböznek a legmagasabb szellemi tevékenységtől. Mindennek ellenére minden
történés megmarad az isteni törvényszerűség határain belül. semmi sem lép
rajtuk túl. Egyedül az emberek azok, akik önkényesen cselekednek szabad aka-
ratuk határain belül; hiszen ahol saját akarásuk szerint bizonyos mértékig sza-
badon cselekedhetnek, ott sohasem illeszkedtek be igazán isten akaratába.
Mindig saját akaratukat állították előtérbe. És ezzel saját magukat bénították
meg, nem tudták magukat annál feljebb lendíteni, mint azt saját észbeli akara-
tuk megengedte, mely a Földhöz van kötve.
Az emberek tehát még azokat a teremtéstörvényeket sem ismerik, amelyek
működésbe hozzák vagy felszabadítják szellemi erejüket, melyek által szellemi
erejüket ki tudják bontakoztatni.
 56. „szállj le a keresztről!” 295
Annál inkább elcsodálkoznak, látva az isteni erő kibontakozását. de ugyan-
ezért nem tudják az isteni erőt sem, mint isteni erőt fölismerni, vagy olyan
dolgokat várnak el tőle, melyek a teremtésben rejlő isteni törvényeken kívül
állnak. ilyen lenne, ha egy durvaanyagú test lejönne a durvaanyagú keresztről.
Az isteni erő által történő halott feltámasztások nem állnak az isteni törvé-
nyeken kívül, míg egy bizonyos időn belül történnek, mely minden ember ese-
tében más. Minél érettebb szellemileg a durvaanyagú testtől elváló lélek, annál
gyorsabban válik szabaddá a testtől, és annál rövidebb ideig van a törvényeknek
megfelelően lehetőség arra, hogy vissza lehessen hívni, mivel ez csak addig tör-
ténhet meg, míg a lélek össze van kapcsolva a testtel.
A szellem által megelevenített léleknek engedelmeskednie kell az isteni aka-
ratnak, tehát az isteni erőnek, és hívására vissza kell térnie a inomanyagú hídon
át a már elhagyott durvaanyagú testbe, feltéve, hogy a híd még nem szakadt
meg.
Az, hogy itt isteni és szellemi erőről van szó, még nem vonja kétségbe azt
a tényt, hogy tulajdonképpen csak egyetlen erő létezik, mely istentől származik,
és áthatja az egész teremtést. Ám az isteni és a szellemi erő között különbség
van. A szellemi erőt uralja az isteni erő, amelytől az ered. Ez nem egy meg-
gyengített isteni erő, hanem egy átalakított erő, mely az átalakulás által más jel-
legűvé vált, és ezért hatni is csak szűkebb határok között tud. tehát két eltérően
működő jellegről van szó, ám valójában csak egyetlen erőről. Ehhez csatlakozik
még a lényszerű erő. tehát három alaperő van, melyek közül a szellemi és
a lényszerű erőt az isteni erő táplálja és irányítja. Mindhármat egynek kell ne-
vezni. több erő nincs, csak sok aljelleg, mely a szellemi és a lényszerű alapjelleg
révén keletkezett, és hatásaiban is eltérő módon nyilvánul meg. Az átalakulás-
ban pedig minden aljelleg ennek megfelelően megváltozott törvényeket is ered-
ményez, melyek azonban következetesen mindig az alapjelleghez csatlakoznak,
ám kívülről az erő átalakulásának megfelelően mégis idegenszerűbbnek tűn-
nek. de minden jelleg, az alapjellegek is, a fő isteni-erőtörvényhez kötődnek,
és saját átalakult törvényeiken belül csak külső megnyilvánulásaikban térhetnek
el. Azért tűnnek másnak, mert minden jelleg és aljelleg – kivéve az isteni aka-
ratot – csak részjellegeket alkot, következésképp töredékeket, melyeknek csak
résztörvényei lehetnek. Ezek a teljesség, a tökéletesség felé törekszenek, amely-
ből származnak, a tiszta isteni erő felé, mely azonos a megmásíthatatlan, ren-
díthetetlen törvényekként megnyilvánuló isteni akarattal.
Minden egyes erő a saját aljellegeivel az adott inomanyagú és durvaanyagú
296 56. „szállj le a keresztről!”

anyagban a mindenkori jellegnek megfelelően működik, és az adott erő a saját,

a többitől eltérő jellege révén alakít ki benne különböző jellegű világokat vagy
szinteket, melyek önmagukban véve, és az egész teremtéshez viszonyítva min-
dig csak a teremtés töredékei lesznek, mert az az erő is, mely kialakította őket,
a tökéletes isteni erőnek mindenkor csupán egy átalakított része, s ebben nem
tökéletes, hanem csupán résztörvények működnek. Az egyes világsíkok összes
törvényei csak együttvéve alkotnak újra tökéletes törvényeket, melyek az isteni
akarat által az Ősteremtésbe, a tiszta szellemi birodalomba lettek helyezve.
Ezért kell az emberi szellem magvának is áthaladnia a Világegyetem vala-
mennyi szintjén, hogy saját magán tapasztalja meg azok egyedi törvényeit, és
keltse magában életre. ha ennek során összegyűjtötte ezek valamennyi jó gyü-
mölcsét, akkor ezek a törvények valóban tudatossá váltak benne, s ezért, ha he-
lyesen, isten akarata szerint alkalmazza őket, be tud lépni a Paradicsomba,
a törvények viszik el oda kihatásaikban, hogy majd onnan, a tudás birtokában
az alatta lévő részszinteken működjék, segítsen és támogasson, ami minden
érett emberi szellem legmagasztosabb feladata. túlzsúfoltság sohasem fordulhat
elő, mivel a Világegyetem jelenleg létező szintjeit korlátlanul ki lehet tágítani;
hiszen a végtelenségben lebegnek.
Ekképpen válik isten birodalma egyre nagyobbá, a tiszta emberi szellemek
ereje építi ki egyre jobban, és terjeszti ki egyre távolabb, azon szellemeké, akik
működési területévé az utóteremtésnek kell válnia, melyet a Paradicsomból
irányíthatnak, mivel maguk már valamennyi részét korábban átvándorolták,
és ez által pontosan megismerték.
E magyarázatok azért állnak itt, hogy az isteni erőre és a szellemi erőre való
utalás ne okozzon tévedést, mivel a valóságban csak egyetlen, istenből kiáradó
erő létezik, melyből aljellegek alakulnak ki.
Aki mindeme folyamatról tud, az nem fog gyermeteg elvárásokat fűzni
olyan dolgokhoz, melyek sohasem történhetnek meg, mert a teremtés törvé-
nyein kívül állnak. Így az Ember Fia sem fog keze kinyújtásával olyan kataszt-
rófákat előhívni, melyek azon nyomban megtörténnek. Ez a fennálló és meg-
változtathatatlan természettörvények ellen lenne. Az Ember Fia isten szolgája-
ként kiküldi az isteni akaratot és isteni erőt a különböző alaperőkhöz, amik
aztán követik a fő isteni akarat által megszabott új irányt. Ezzel pedig pontosan
a megszabott iránynak megfelelően cselekszik, ám gondosan betartva a törvény
ide vonatkozó részét, melyet nem kerülhet meg. noha a gyorsulás a lehető
legnagyobb, ez is a lehetőségén belül kötve van.
 56. „szállj le a keresztről!” 297
A szellemi jelleg mozgékonyabb és könnyebb, tehát gyorsabb is, mint a lény-
szerű. A lényszerűnek ezért több időre van szüksége, hogy megnyilvánuljon,
mint a szelleminek. Ezért a lényszerű, tehát az elemi történések is természet-
szerűleg később következnek be, mint a szellemiek. Ezen erők éppígy gyorsab-
ban hozzák mozgásba a inomanyagút, mint a durvaanyagút. Ezek mind olyan
törvények, melyeknek teljesülniük kell, és nem lehet megkerülni, sem pedig
megszegni azokat.
A Fényben ismerik ezeket a törvényeket, és a végrehajtó hírnökök úgy van-
nak útnak indítva, vagy a különleges parancsok úgy vannak kiadva, hogy a vég-
kihatások oly módon találkozzanak, ahogy isten akarta.
A jelenlegi ítélethez az emberek által felfoghatatlan méretű készülődésre
volt szükség. de pontosan működik, úgyhogy a valóságban semmilyen késés
sem lép fel... egészen addig a pontig, ameddig közre nem kell működnie az em-
beri akarásnak. Csak az emberek próbálják balga állhatatossággal magukat
mindig mindennek teljesítésétől távol tartani, vagy ráadásul zavaróan és ellen-
ségesen, akadályt emelve útját állni... hiúságukkal, mely a Földhöz köti őket.
szerencsére az embereknek az isten Fia földi tartózkodása alatt bekövetke-
zett nagy kudarca után már számítottak erre. Az emberek mulasztásukkal az
Ember Fiának csak a földi útját nehezíthetik meg bizonyos mértékig, akinek
ezért mellékutakon kell vándorolnia, kerülőket kell tennie, de nem képesek az
isten által akart történést feltartóztatni, vagy akár az előre elrendelt kezdetét
valamilyen módon késleltetni; hiszen a sötétség ostobaságaikhoz erőt adó hát-
tere máris elvétetett, míg a fedezékül szolgáló észbeli működésük falai, melyek
mögül méregnyilaikat lövöldözik, az előrehatoló Fény nyomására gyorsan össze
fognak dőlni. rájuk omlanak, és mindazon rossz után, melyet gondolataikkal
újra és újra bajt hozón megteremtettek, nem lesz számukra kegyelem. Így tehát
a nap, ami után a Fény felé törekvők annyira vágynak, egy perccel sem jön ké-
sőbb, mint ahogy jönnie kell.

————
 Ez az én testem! Ez az én vérem!

A
ki igémet befogadja, az engem fogad be”, szólt az isten Fia tanítvá-
nyaihoz, „az a valóságban az én testemet eszi, és az én véremet
„ issza!”
Ez a szavak értelme, melyeket az isten Fia az úrvacsora alapításakor mon-
dott, és melyeket földi vándorlásának emlékére az étellel szimbolizált. hogyan
történhetett meg mégis, hogy heves viták lángoltak fel róla a tudósok és az egy-
házak között. Az értelme oly egyszerű és világos, ha az ember azt veszi alapul,
hogy az isten Fia, Jézus Krisztus, isten megtestesült igéje volt.
hogyan beszélhetett volna erről világosabban, mint ezekkel az egyszerű sza-
vakkal: „Aki befogadja igémet, az az én testemet eszi, és az én véremet issza!”
Akkor is, amikor ezt mondta: „Az ige valóban az én testem és az én vérem!”
Így kellett szólnia, mivel ő maga volt a testet öltött élő ige. Minden továbbha-
gyományozásnál mindig csupán a lényeget hagyták ki: az utalást az Igére, aki
a Földön járt! Mivel nem értették meg, mellékesnek tartották. Ezzel azonban
Krisztus teljes küldetését félreértelmezték és megcsonkították, eltorzították.
Annak ellenére, hogy hittek, az isten Fiának tanítványai sem voltak képesek
Mesterük szavait helyesen megérteni, mint ahogy oly sok mindent abból, amit
mondott, sohasem értettek meg helyesen. Már maga Krisztus is elég gyakran
állapította meg ezt szomorúan. Egyszerűen olyanná formálták át az úrvacsora
értelmét, ahogy azt gyermeki egyszerűségükben megértették. Magától értetődő,
hogy a számukra nem teljesen világos szavakat is a saját megértésüknek meg-
felelő módon adták tovább, nem úgy, ahogyan azt az isten Fia értette. —
Jézus volt isten megtestesült igéje! Aki tehát helyesen fogadta be igéjét, az
őt magát fogadta be.
És ha egy ember úgy eleveníti meg magában isten igéjét, melyet neki adott,
hogy gondolkodásában és cselekvésében ez egy magától értetődő dologgá válik,
akkor az igével a krisztusi szellemet is életre kelti, mert az isten Fia isten meg-
testesült, eleven igéje volt!
Az embernek csak azon kellene fáradoznia, hogy végre egyszer helyesen
 57. Ez az én testem! Ez az én vérem! 299
értse meg e gondolatmenetet. nem szabad csak olvasgatnia és csevegnie róla,
hanem meg kell próbálnia e gondolatmenetet képekben is megeleveníteni, va-
gyis az értelmét élő képekben csendesen, nyugodtan átélni. Akkor majd való-
ban átéli az úrvacsorát is, feltéve hogy benne isten élő igéjének befogadását
ismeri fel, melynek értelmével és szándékával természetesen már előtte tisztá-
ban kell lennie.
Ez nem olyan kényelmes, mint ahogy azt sok hívő gondolja. ha az úrvacso-
rát érzéketlenül, eltompultan veszi magához, az nem hozhat neki hasznot; hi-
szen az, ami élő, mint amilyen isten igéje, azt akarja, hogy élőn fogadják be, és
így is kell befogadni. Az egyház nem tud valaki más számára életet lehelni az
úrvacsorába, ha az, aki az úrvacsorát magához veszi, nem készített helyet ma-
gában már előtte, hogy helyesen vehesse magához.
Olyan képeket is lehet látni, melyek e szép mondást akarják visszaadni: „Ko-
pogtatok!” A képek teljesen megfelelőek. Az isten Fia a kunyhó ajtaja előtt áll,
és kopogtat, bebocsátást kér. de ennél az ember már ismét hozzátett valamit
a saját felfogásából, hogy a résnyire nyitva hagyott ajtón át a kunyhóban terített
asztalt lehet látni. Ennek láttán az a gondolat ébred az emberben, hogy senkit
sem szabad elutasítani, aki ételt és italt kér. A gondolat szép, és meg is felel
annak, amit Krisztus mondott, de értelmezése túl kicsinyes. A „Kopogtatok”
sokkal többet jelent! A jószívűség csak egy kis része annak, ami isten igéjeként
elhangzott.
Amikor Krisztus azt mondja: „Kopogtatok”, akkor azt fejezi ki ezzel, hogy
isten általa megtestesített igéje kopogtat az emberi lélek ajtaján, nem bebocsá-
tást kérve, hanem bebocsátást követelve! Az embereknek az Igét a maga teljes-
ségében kell befogadniuk, úgy, ahogyan az nekik adatott. A léleknek kell ajtaját
az ige bebocsátására tágra nyitnia! ha engedelmeskedik ennek a követelésnek,
akkor a földi ember durvaanyagú tettei magától értetődően olyanok, amilye-
neknek az „ige” kívánja.
Az ember mindig csak arra törekszik, hogy ésszel fogja fel a dolgokat, ami
elemzést és egyben megkicsinyítést is jelent, szűk határok közé ékelést. Ezért
újra és újra annak a veszélynek van kitéve, hogy minden magasztos dologból
csak töredékeket fog felismerni, mint ahogy az ebben az esetben is történt.
isten élő igéje megtestesülésének mindig is misztériumnak kell a földi ember
számára maradnia, mivel a történés az isteniségben vette kezdetét. Egészen az
isteniségig azonban az emberi szellem felfogóképessége képtelen eljutni, és
ezért a későbbi megtestesülés első láncszeme mindig rejtve marad az emberek
300 57. Ez az én testem! Ez az én vérem!

megértése előtt. Ezért nem is meglepő, hogy az isten Fiának éppen e szimbo-
likus cselekedetét, mely a kenyér és a bor megosztásában rejlett, az emberiség
eddig nem érthette meg. Aki azonban e magyarázat után, mely lehetővé teszi,
hogy képet tudjon róla alkotni, még uszítani akar ellene, az ezzel csak azt bi-
zonyítja, hogy felfogásának határa a szellemiség határán véget ér. ha e krisztusi
szavak eddigi, kimondottan természetellenes magyarázatának a védelmére kel-
ne, csupán gátlás nélküli csökönyösségéről tanúskodna.

————
 Krisztus földi testének feltámadása

t
ökéletes az isten, az Úr! tökéletes az Ő akarata, mely benne nyugszik,
és mely kiárad belőle, hogy létrehozza és fenntartsa a teremtést. tö-
kéletesek ezért a törvények is, melyek akaratában áthatják a teremtést.
Ám a tökéletesség már eleve kizár minden elhajlást. Ez az az alap, mely oly
sok állítás kétségbe vonását jogossá teszi! több tan önmagának mond ellent,
amikor – teljesen helytállóan – isten tökéletességéről tanít, de ugyanakkor ezzel
a legnagyobb ellentmondásban lévő tételeket állít fel, és azt kívánja, hogy az
ember olyan dolgokban higgyen, melyek kizárják istennek és isten akaratának,
mely a teremtés törvényeiben rejlik, a tökéletességét.
Így azonban oly sok tanba fészkelte be magát a betegség csírája. Ez egy olyan
szú, melynek tevékenysége egyszer majd az egész építményt össze kell, hogy
döntse. Ott még elkerülhetetlenebb az összeomlás, ahol alappilléreknek állítot-
tak olyan ellentmondásokat, melyek isten tökéletességét nem csupán kétségbe
vonják, hanem egyenesen tagadják! isten tökéletességének tagadása ráadásul
bizonyos esetekben része a hit megvallásának, mely lehetővé teszi a felvételt bi-
zonyos közösségekbe.
itt az isten Fia földi testének feltámadásáról van szó, a testi feltámadásról,
amit az emberek többsége minden gondolkodás nélkül elfogad a megértés leg-
csekélyebb nyoma nélkül. Mások pedig tökéletesen tudatosított tudatlansággal
teszik ezt az állítást magukévá, mert hiányzott a tanítójuk, aki helyes magya-
rázatot tudott volna nekik adni rá.
Milyen szomorú kép tárul a nyugodtan és komolyan szemlélődő elé. Mily
szánalmasan állnak előtte az olyan emberek, akik nagyon gyakran – még büsz-
kén is – vallásuk legbuzgóbb, legelkötelezettebb hívőinek tekintik magukat,
amikor azzal fejezik ki buzgóságukat, hogy meggondolatlanul tudatlan bekép-
zeltségükben lenézik a másképpen gondolkodókat, nem gondolván arra, hogy
éppen ezt kell a tehetetlen meg nem értés csalhatatlan jelének tekinteni.
Aki meggyőződéséül fogad el és vall fontos dolgokat, anélkül hogy kérdezne,
határtalan közömbösségről tesz tanúbizonyságot, nem pedig igaz hitről.
302 58. Krisztus földi testének feltámadása

Ily fényben áll az ilyen ember az előtt, akit a legmagasztosabbnak és leg-

szentebbnek szokott nevezni, akinek számára egész léte folyamán értelmet és
támaszt kell jelentenie.
Ezzel a hozzáállással vallásának nem élő tagja, akinek megadatik a felemel-
kedés és a megváltás, hanem csak zengő érc, és üres, pengő cimbalom, olyan,
aki nem érti teremtője törvényeit, és nem is igyekszik felismerni azokat.
Mindenki számára, aki így cselekszik, megállást és visszacsúszást jelent azon
az úton, melynek őt támogatva, fejlődését szolgálva kell elvezetnie az anyagi-
ságon át az igazság fényéhez.
A földi test feltámadásának téves felfogása is, mint minden más téves nézet,
egy mesterségesen létrehozott akadály, melyet magukkal visznek a túlvilágra,
mely előtt ott is meg kell majd állniuk, és nem fognak tudni tovább menni,
mert egyedül nem tudnak tőle megszabadulni; hiszen erősen rájuk akaszkodik
a téves hit, és annyira megköti őket, hogy elveszi minden szabad kilátásukat
a fényes igazságra.
nem mernek mást gondolni, és ezért nem is tudnak tovább menni. Ez azt
a veszélyt rejti magában, hogy a magukat így kötve tartó lelkek elpazarolják
még az utolsó lehetőséget is a kiszabadulásra, és nem tudnak a megfelelő idő-
ben felemelkedni a Fény felé, aminek következtében magával ragadja őket
a bomlás, és útjuk végét az örök kárhozat jelenti.
Az örök kárhozat az állandó kizáratás a Fényből. Az önmaga által beindított,
következetes történés természetéből adódóan örökre meg van fosztva attól a le-
hetőségtől, hogy teljesen tudatossá fejlődött személyiségként térjen vissza
a Fénybe. Ez a körülmény a bomlásba való ragadtatás által áll be, mely a i-
nomanyagú test mellett felbomlaszt és szétporlaszt minden szellemit, mint sze-
mélyes-tudatos szerzeményt.*) Ez tehát az úgynevezett „szellemi halál”, ahonnét
az addig fejlődő tudatos „én” számára már nincs lehetőség arra, hogy felemel-
kedjen a Fénybe, míg ha valaki felemelkedik, ez nemcsak hogy megmarad,
hanem tovább is fejlődik a szellemi tökéletességig.
Egy olyan ember, aki valamilyen tévhitben, vagy átgondolás nélkül sajátja-
ként elfogadott hitben távozott e világról, akadályoztatva van mindaddig, míg
más meggyőződés által belül élővé és szabaddá nem válik, és így szétrobbantja
az akadályt, mely őt saját hite által tartotta vissza attól, hogy rátérjen a helyes,
igaz útra, és előrehaladjon rajta.
Azonban egy ilyen embernek nagyon nehéz túllépni önmaga korlátain, és
*) lásd 20. előadás: Az utolsó ítélet
 58. Krisztus földi testének feltámadása 303
hatalmas erőfeszítésbe kerül. Már maga az a lépés, hogy egy ilyen gondolattal
elkezdjen foglalkozni, szellemileg roppant nagy felfelé lendítő erőt kíván. Mil-
liók tartják így magukat fogolyként, és ezért még arra sincs erejük, hogy akár
a lábukat felemeljék, mert abban a pusztulást hozó téveszmében élnek, hogy
helytelenül cselekednének. Olyanok, mint akik megbénultak, és el is vesznének,
ha nem maga isten élő ereje keresné hozzájuk az utat. Ám ez csak akkor tud
segítőn közbeavatkozni, ha az emberi lélekben megszületik az akarás szikrája,
és elébe megy a segítségnek.
Ebben az önmagában véve oly egyszerű és természetes folyamatban olyan
bénulás rejlik, ami borzasztóbb és pusztulást hozóbb már nem is lehetne. Így
azonban az emberekre bízott szabad döntőképesség áldása a helytelen felhasz-
nálás által átokká válik. Mindig mindenkinek a saját kezében van a döntés,
hogy elzárkózik-e a segítségtől, vagy együttműködik vele. És éppen ez az, ami
szörnyen megbosszulja magát, ha az ember elvakultan, anélkül hogy a legkö-
rültekintőbben és legkomolyabban megvizsgálná, megbízik egy tanban! Ebbéli
restsége teljes létébe kerülhet!
Az ember legnagyobb ellensége, földi szempontból nézve, a kényelmesség,
a lustaság. hitbéli lustasága azonban szellemi halálává válik!
Jaj azoknak, akik nem ébrednek fel időben, és nem szedik magukat össze,
hogy a legszigorúbban vizsgálják meg mindazt, amit hitnek neveznek! Azokra
pedig pusztulás vár, akik ily nagy ínséget okoznak! Akik hamis pásztorként
nyájukat elhagyatott, kopár síkságra vezetik. semmi más nem segíthet rajtuk,
mint hogy az eltévedt juhokat visszavezetik az igaz útra. Csak az a nagy kérdés,
hogy marad-e még rá elég idejük. Ezért mindenki vizsgálja meg magát gondo-
san, mielőtt valamelyik embertársát tanítani próbálja.
A tévhit káprázat! És ez az emberi szellemet mind itt, mind a túlvilágon szo-
rosan és feszesen olyan erővel tartja kötve, melyet csak isten igaz igéjének élő
ereje tud föloldani. Ezért kövesse hívását mindenki, akit megérint. Csak aki
érzi a hívást, annak szól! Az ilyen ember vizsgálódjék, mérlegeljen és váljék
szabaddá!
Közben ne feledje el, hogy csak a saját döntése tudja széttörni azt a bilincset,
mellyel maga bilincselte meg önmagát korábban téves hite által. Ahogy egykor
kényelemből vagy lustaságból úgy döntött, hogy vakon követ valamilyen tant,
melyet nem vizsgált meg minden részletében komolyan, vagy ahogy istent talán
tagadni próbálta, csak azért, mert eddig egyedül nem volt képes egy olyan utat
találni hozzá, mely jogos igényeinek megfelelt volna, hogy az következetesen
304 58. Krisztus földi testének feltámadása

hiánytalan legyen, úgy most is újra saját magából kell kiindulnia az első aka-
rásnak, hogy a keresés során kíméletlenül megvizsgáljon mindent! Csak akkor
lesz képes az eddig saját akarata által lemerevített lábát felemelni, és megtenni
az első lépést, mely az igazsághoz, és ezzel a szabadsághoz vezeti a Fényben.
Ő maga, és mindig csak saját maga mérlegelhet, neki kell és szükséges mér-
legelnie, mert magában hordozza az adottságot ehhez. És mindenért csakis
saját magát kell felelősnek tekintenie, így vagy úgy, mindegy, hogy mit is akar,
és mit is tesz.
Már annak, hogy ezt tudatosítja, a legszigorúbb vizsgálódásra kellene kész-
tetnie.
Éppen e felelősség az, mely nem csupán a korlátlan jogot adja meg minden
embernek egy ilyen vizsgálódásra, hanem e felelősség a vizsgálódást ráadásul
még a legkényszerítőbb szükségességgé is teszi! Az ember nyugodtan tekintheti
ezt akár egy egészséges önfenntartási ösztönnek is, ez egyáltalán nem helytelen!
hiszen akármilyen földi szerződést sem ír alá, melynek értelmében felelősséget
vesz magára, anélkül hogy előbb szóról szóra pontosan meg ne vizsgálná, és
meg ne fontolná, hogy be tud-e mindent tartani. szellemi vonatkozásban sincs
ez másképp, sőt a helyzet még sokkal komolyabb, amikor arról dönt, hogy el-
fogad-e valamilyen hitet! ha az emberek valamivel egészségesebb önfenntartási
ösztönre hallgatnának, akkor ez nem bűn, hanem áldás lenne!
A földi test feltámadása! hogyan tudna egy test a durvaanyagúságból fel-
emelkedni az isten Atya tiszta szellemi birodalmába! A durvaanyagúság, mely
még a túlvilág inomanyagúságába sem képes átlépni. Minden, ami durva-
anyagú, sőt még az is, ami inomanyagú, a természet örök törvényei szerint alá
van vetve a bomlásnak. Kivétel, vagy ettől való eltérés nincs, mert a törvények
tökéletesek. Ezért a durvaanyagú test a halál bekövetkezése után nem tud fel-
emelkedni az Atya birodalmába, vagy akár csak a szintén bomlásnak alávetett
inomanyagú túlvilágba! ilyen jellegű elhajlások az isteni természettörvények
tökéletessége miatt egyszerűen lehetetlenek!
Mindezt kicsiben, a izika törvényeiben is egészen világosan meg lehet i-
gyelni, melyek nem tanúskodnak másról, mint a teremtő megmásíthatatlan
törvényei, melyek átjárják ezt a területet is, mint mindent az egész létben.
Minden, ami létezik, alá van vetve a keletkezés egységes törvényeinek, me-
lyek világosan és érthetően magukban hordozzák az egyszerű, de megváltoz-
tathatatlan isteni akaratot. semmit sem lehet elválasztani tőle.
Ezért annál is inkább elszomorító, amikor néhány tanítás istennek éppen
 58. Krisztus földi testének feltámadása 305
a törvényekben megnyilvánuló nagyságát nem akarja elismerni, mely törvé-
nyek által pedig az emberi felfogóképességhez oly nyilvánvalóan közel kerül!
Minden tan egészen helyesen isten tökéletességére mutat rá. ha azonban az
eredet vagy forrás, mint olyan tökéletes, akkor ami abból származik, az is csak
tökéletes lehet. Ezért a forrásból származó akarat-megnyilvánulásban nyugvó
teremtéstörvényeknek is szükségszerűen tökéletesnek kell lenniük. teljesen
természetes módon az egyiket nem lehet a másiktól elválasztani. E tökéletes
teremtéstörvények természettörvényekként járnak át és tartanak fenn mindent,
ami létrejött. A tökéletesség azonban ugyanazt jelenti, mint a megváltoz-
tathatatlanság. Ebből az következik, hogy ezen alap- vagy természettörvények-
től bárminemű eltérés teljesen lehetetlen. Más szavakkal: semmilyen
körülmények között sem fordulhatnak elő kivételek, melyek minden más ter-
mészetes történésnek ellentmondanának.
tehát nem történhet meg a földi test feltámadása sem, mely durvaanyagú
lévén feltétlenül kötve marad a durvaanyagúsághoz!
Mivel az őstörvények mindegyike az isteni tökéletességből származik, isten
akaratának újabb tette sem fog tudni soha valamilyen más formában kifejlődni,
mint ahogy az a teremtésben a kezdetektől adva van.
ha megannyi tanítás elzárkózik e magától értetődő tény elől, mely isten tö-
kéletessége révén feltétlenül adott, akkor ezzel azt bizonyítja, hogy az alapjai
tévesek, a térhez és időhöz kötött emberi észre épülnek, és ennélfogva nem tart-
hatnak igényt arra, hogy isten üzeneteként ismerjék el őket, mely semmilyen
hiányosságot sem mutat, mert az ilyen csak a tökéletességből jöhet, magából
az igazságból, melyben nincs semmiféle hiányosság, és egyszerű nagyságában
is érthető. Az igazság elsősorban természetes, hiszen amit az emberek termé-
szetnek neveznek, az az isteni akarat tökéletességéből származik, és elevenségét
még ma is változatlanul abból nyeri, ezért semmi esetre sem képezhet kivételt.
Amikor Krisztus a Földre jött, hogy az igazság isteni üzenetét hirdesse, egy
durvaanyagú testet is igénybe kellett vennie, tehát egy emberi testet. Voltakép-
pen már ebben fel kellene ismernie minden gondolkodó embernek a termé-
szettörvények megváltoztathatatlanságát, mint ahogy a keresztre feszítés miatt
bekövetkezett testi halálban is.
Ez a durvaanyagú emberi test azonban e halál után sem képezhetett kivételt,
hanem a durvaanyagú világban kellett maradnia! Nem volt képes feltámadni,
hogy ezután átmenjen egy másik világba! A változatlan isteni vagy természet-
törvények ezt az isteni akaratból származó tökéletességük miatt nem teszik
306 58. Krisztus földi testének feltámadása

lehetővé. de nem is tehetik lehetővé, mert különben nem lennének tökéletesek,

másrészről pedig ez azt vonná maga után, hogy sem isten akarata, sem ereje,
sem ő maga nem lenne tökéletes.
de mivel ez ki van zárva – mint ahogy ezt bármely tudományág maga is
megigyelheti a teremtésben –, így az nem helyes és kétségbe vonja isten tö-
kéletességét, ha azt állítják, hogy e durvaanyagú emberi test feltámadt és negy-
ven nap elteltével egy másik világba ment át.
ha egy emberi test valóban feltámad, akkor ez csak úgy történhet meg, hogy
a lélek – mely a durvaanyagú testtel egy inomanyagú szál révén még egy ideig
össze van kötve –, vissza van hívva e testbe.*) Ez a természettörvényeknek meg-
felelően csak addig lehetséges, ameddig e szál létezik. ha e szál egyszer már
feloldódott, akkor a feltámasztás, tehát a lélek visszahívása a korábbi durva-
anyagú testbe, lehetetlen lenne! Ez is szigorúan alá van vetve a természettör-
vényeknek, és még maga isten sem lenne rá képes, mert hiszen ez az ő saját
tökéletes törvényei, tökéletes akarata ellen lenne, mely önműködően működik
a természetben. Éppen e tökéletességből kifolyólag soha nem is tudna egy eny-
nyire tökéletlen gondolatra jutni, amely nem volna más, mint önkényes csele-
kedet. itt ismét úgy tűnik, mintha isten kötve lenne a teremtésben abszolút
tökéletessége miatt, mely tökéletességnek minden esetben meg kell valósulnia,
és semmilyen változtatást sem tesz lehetővé, amely azonban nem is áll isten
szándékában, és nem is szükséges. isten azonban semmiképpen sincs tényle-
gesen kötve, hanem csak úgy tűnik, mintha kötve lenne bizonyos dolgokban,
mert az ember nem képes átlátni a történés egészét. És mivel nem tudja átlátni
az egészet, ez arra készteti, hogy – önmagában véve egészen jót akarva és tisz-
teletet adva – istenétől önkényes cselekedeteket várjon el, melyek, ha szigorúan
vesszük, csak megkisebbítik az isteni tökéletességet. Az, amiről az emberek
a legnagyobb alázattal azt vélték, hogy jó, ebben az esetben nem tisztelettel tel-
jes felfelé irányított tekintetté válik, hanem lehúzza istent az emberi szellem
teljesen természetes behatároltságába.
Az isteni akarat- vagy természettörvények feltétlen betartása mutatkozott
meg lázár feltámasztása és a naini iú esetében is. Azért lehetett őket feltá-
masztani, mert még létezett az összekötő szál a test és a lélek között. A Mester
hívására a lélek ismét eggyé tudott válni a testtel. A test azonban aztán arra volt
kényszerítve, hogy a természettörvények értelmében mindaddig a durvaanyagú
világban maradjon, ameddig a durvaanyagú és inomanyagú test újra el nem
*) lásd 40. előadás: A halál
 58. Krisztus földi testének feltámadása 307
oldódott egymástól, mely eloldódás a inomanyagú test számára lehetővé tette,
hogy belépjen a inomanyagú világba, tehát egy újabb durvaanyagú elhalálozás
történt.
A durvaanyagú test belépése egy másik világba azonban teljesen lehetetlen.
ha Krisztus szelleme újra visszatért volna durvaanyagú testébe, vagy esetleg
azt el sem hagyta volna, akkor rá lett volna kényszerítve arra, hogy mindaddig
a durvaanyagúságban maradjon, ameddig az újabb elhalálozás be nem követ-
kezik, ez másként nem történhetett volna.
Egy másik világba történő testi feltámadás az emberek számára, mint ahogy
egykor Krisztus számára is, teljesen ki van zárva!
A Megváltó földi teste ugyanazon a folyamaton ment keresztül, mint amin
a teremtő természettörvényeinek megfelelően minden más durvaanyagú test-
nek is keresztül kell mennie.
Tehát a názáreti Jézus, az Isten Fia, nem földi testben támadt fel!
A legvilágosabb logika, és az éppen ebben megtalálható, sokkal nagyobb
isten iránti tisztelet ellenére még sokan lesznek olyanok, akik nem hajlandóak
követni téves hitük elvakultságában és restségében az igazság ennyire egyszerű
útját. bizonyára olyanok is lesznek jó néhányan, akik saját korlátoltságuk miatt
nem fogják tudni követni. És mások, akik szántszándékkal, dühöngve próbál-
nak majd ellene harcolni, azon megalapozott félelmük miatt, hogy össze kellene
dőlnie a fáradsággal felépített kényelmes hitük épületének.
nem tud hasznukra lenni, ha alapként csak a szájhagyományokra támasz-
kodnak; hiszen a tanítványok is csak emberek voltak. hiszen az csak nagyon
is emberi tulajdonság, ha annak idején, a borzasztó történések által erősen fel-
zaklatott tanítványok visszaemlékezésükkor saját gondolataikat is beleszőtték
elbeszéléseikbe, és ha a korábban történt, számukra még megmagyarázhatatlan
csodák hatására oly sok mindent másképp adtak vissza, mint ahogy az a való-
ságban volt.
Írásaik és elbeszéléseik – miként az isten Fia és az Ember Fia esetén, akiket
tévesen egy személynek gondoltak – túl erősen gyökereztek saját emberi felté-
telezéseikben, melyek több későbbi tévedésnek szolgáltak alapul.
Még ha a legerősebb szellemi inspiráció is volt a segítségükre, korábban ki-
alakult felfogásuk nagyon befolyásolta őket az események visszaadásában, és
gyakran megzavarta a legtisztább és legjobb szándékkal megrajzolt képet is.
Jézus maga nem hagyott hátra írásokat, azonban egyedül csak ezekre lehetne
vitás kérdések esetén fenntartások nélkül támaszkodni.
308 58. Krisztus földi testének feltámadása

de sohasem mondott volna vagy írt volna olyasvalamit, ami Atyjának tör-
vényeivel, az isteni természettörvényekkel vagy a teremtői akarattal ne állt volna
teljes összhangban. Éppen ő maga hangsúlyozta:
„Azért jöttem, hogy Isten törvényeit beteljesítsem!”
isten törvényei azonban világosan láthatók a természetben, mely ugyan
a puszta durvaanyagúságon jóval messzebb terjed, ám a inomanyagú világban
is, ahogyan a lényszerű és szellemi világban is, mindenhol „természetes” marad.
Egy gondolkodó ember minden bizonnyal tud valami olyat találni a Megváltó
e jelentőségteljes szavaiban, ami túllép a megtévesztő vallási dogmákon, és utat
mutat azoknak, akik valóban komolyan keresnek!
Ezen felül pedig mindenki találhat támpontokat a bibliában is; hiszen Jézus
sokaknak megjelent. de mi történt? Mária először nem ismerte meg, Magdolna
szintén nem ismerte fel rögtön, még a két tanítvány sem az Emmauszba vezető
úton, jóllehet órákig mentek együtt és beszélgettek... Mire lehet ebből követ-
keztetni? Arra, hogy annak a testnek, melyet láttak, másféle testnek kellett lennie,
különben mindegyikük azonnal felismerte volna! —
de csak nyugodtan maradjon süket, aki semmit sem akar hallani, és vak,
aki túl rest ahhoz, hogy felnyissa szemét!
A „test feltámadása” egy általános fogalom, melynek jogosultsága a földi szü-
letésekben található, melyek mindaddig nem szűnnek meg, míg lesznek földi
emberek. Ez egy nagy ígéret, hogy lehetővé válnak az ismételt földi életek, to-
vábbi inkarnációk a gyorsabb fejlődés és az alacsonyabb jellegű kölcsönhatások
szükséges feloldása érdekében, ami egyet jelent a bűnbocsánattal. Ez a teremtő
mérhetetlen szeretetének bizonyítéka, kinek kegyelme abban rejlik, hogy azok
az elhunyt lelkek, akik földi idejüket részben vagy teljesen elpazarolták, és ezért
a felemelkedésre készületlenül érkeznek a túlvilágra, ismételten lehetőséget
kapnak arra, hogy új durvaanyagú testet vagy burkot vegyenek magukra, ami
által félretett testük az új testben feltámadását ünnepli. A már eltávozott lélek
így éli meg a testben való új feltámadást.
hogy milyen áldás rejlik egy ily magasztos kegyelem állandóan ismétlődő
beteljesülésében, azt az emberi szellem, aki nem képes mindent áttekinteni,
csak később lesz képes megérteni!

————
 Az emberi gondolkodásmód és Isten
akarata a kölcsönhatás törvényében

h
a emberi gondolkodásmódról és emberi nézetekről kell beszélni,
melyhez a földi igazságszolgáltatás is kötődik, akkor nem szabad el-
várni, hogy ez megegyezzen az isteni igazságossággal, vagy azt akár
megközelítse. Ellenkezőleg, sajnos azt kell mondani, hogy az esetek többségé-
ben ráadásul ég és föld a különbség a kettő között. Az ebben az összehasonlí-
tásban használt közkeletű „ég és föld” kifejezés a legigazibb értelemben he-
lyénvaló. E különbséget gyakran az emberiség térhez és időhöz kötődő értelmi
képességeivel lehetne megmagyarázni, mely az ebből adódó korlátoltságában
nem képes felismerni azt, ami valóban helytelen, és megkülönböztetni attól,
ami helyes, mert ezt ritkán lehet külsőségek alapján világosan felismerni, ez
minden embernél sokkal inkább egyedül lelke mélyén rejlik, melynek megíté-
léséhez a törvények merev paragrafusai, és a könyvekből szerzett tudás nem
elegendő. Az elszomorító azonban az, hogy ezért a földi bíróságok több ítéle-
tének egyenesen ellent kell mondania az isteni igazságosságnak.
nem szükséges, hogy a középkorról beszéljünk, a gyötrő kínvallatások szo-
morú korszakáról, valamint az úgynevezett boszorkányégetésekről, és az igaz-
ságszolgáltatás más bűntetteiről. Éppoly kevéssé szükséges érinteni a számtalan
máglyahalált, a kínzásokat és gyilkosságokat, melyek a vallási közösségek lel-
kiismeretét terhelik, és kölcsönhatásukban még jóval iszonyatosabban kell le-
sújtaniuk végrehajtóikra, mert visszaéltek a tökéletes isten nevével, mindezeket
a bűntetteket az ő nevében vitték végbe, úgy, mint ami állítólag neki tetsző, és
így az emberek előtt, mint felelőst, őt bélyegezték meg. Visszaélések és borzal-
mak, melyeket nem lenne szabad egykönnyen elfelejteni, hanem a mai ítélet-
hozataloknál is igyelmeztetőn újra és újra vissza kellene rájuk emlékezni, fő-
ként azért, mert az ítéletek egykori végrehajtói a teljes jog, és a legnagyobb hit
látszatával hajtották végre e túlkapásokat.
sok minden megváltozott. És mégis, magától értetődően el fog jönni az az
idő is, amikor az ember a mai igazságszolgáltatásra hasonló iszonyattal fog
310 59. Az emberi gondolkodásmód és isten akarata a kölcsönhatás törvényében

visszatekinteni, mint amilyennel mi tekintünk most a fentebb említett korsza-

kokra, melyek jelenlegi felismerésünk szerint oly sok igazságtalanságot hor-
doznak magukban. Ez a világ rendje, és ez bizonyos értelemben fejlődés.
ha azonban mélyebben megvizsgáljuk, akkor a majdani és mai történések
közötti látszólagos nagy előrelépés pusztán a külső formákban rejlik. Az egyén
személyes felelősség nélküli mindenhatósága a Földön, mely oly sok esetben
meghatározza az ember teljes létét, gyakran még mindig ugyanaz. nemigen
változtak meg maguk az emberek, és cselekedeteik mozgatórugói sem. És ott,
ahol az ember benső élete még ugyanaz, ugyanazok a kölcsönhatások is, melyek
az isteni ítéletet hordozzák magukban.
ha az emberiség hirtelen látóvá válna, s mindezt látná, annak csak egyetlen
kétségbeesett sikoly lehetne a következménye. iszonyat honolna a népek felett.
senki sem emelné embertársára szemrehányóan a kezét, mert mindenkinek
önmagán is meg kellene valamilyen módon éreznie ugyanannak a véteknek
a súlyát. Az embernek nincs joga arra, hogy ugyanezt szemére vesse ember-
társának, mert eddig minden egyes ember tévesen, csak a külsőségek szerint
ítélkezett, és nem vette igyelembe a tulajdonképpeni életet.
sokan az első fénysugárnál kétségbeesnének önmaguk miatt, ha minden
előkészület nélkül beléjük hatolhatna, míg másoknak, akik eddig sohasem sza-
kítottak időt arra, hogy elgondolkodjanak, mérhetetlen elkeseredettséget kel-
lene érezniük amiatt, hogy ily sokáig aludtak.
Ezért most helyénvaló arra sarkallni, hogy az ember nyugodtan elgondol-
kodjon, és kifejlessze saját, helyes ítélőképességét, mely visszautasítja, hogy az
ember elvakultan idegen nézetekre támaszkodjék, és csak olyan dolgokat fogad
el, melyek összhangban vannak saját intuitív érzésével, és eszerint gondolkodik,
beszél és cselekszik!
Az embernek sohasem szabad elfelejtenie, hogy egyes egyedül neki magának
kell felelnie mindazért, amit érez, gondol és tesz, még akkor is, ha azt teljes egé-
szében másoktól vette is át!
boldog az, aki eléri ezt a szintet, és mielőtt valamiről véleményt nyilvánítana,
megvizsgálja azt, azért, hogy aztán saját intuitív érzései szerint cselekedjék. Így
nem válik bűnrészessé, mint sok ezer ember, akik gyakran csak meggondolat-
lanságból és szenzációhajhászásból, előítéletek és rágalmazások miatt súlyos
karmával terhelik magukat, ami olyan szintekre vezeti őket, melyek szenvedé-
seit és fájdalmait sohasem kellett volna megismerniük. Már a Földön is sok,
valóban jó dologtól hagyják magukat emiatt visszatartani, és így sok mindent
 59. Az emberi gondolkodásmód és isten akarata a kölcsönhatás törvényében 311
a saját maguk számára nemcsak hogy elmulasztanak, hanem kockára is tesznek
esetleg mindent, teljes létüket is.
Így volt ez a názáreti Jézus ellen fellobbant, esztelen gyűlölettel is, melynek
voltaképpeni okát a rosszakaratúan ordítozó emberek közül csak kevesen is-
merték, míg mindenki más tökéletesen tudatlan, vak buzgósággal egyszerűen
belelovalta magát, együtt ordított a tömeggel, anélkül hogy Jézussal egyáltalán
bármikor is kapcsolatba került volna. Azok is éppúgy el vannak veszve, akik
mások téves nézetei alapján fordultak el tőle, és tanítását még csak meg sem
hallgatták, s még kevésbé vették maguknak a fáradságot, hogy tárgyilagosan
megvizsgálják azt, amit mondott, ami végül mégiscsak lehetővé tette volna,
hogy felismerjék benne az értéket.
Csak így érlelődhetett meg az az iszonyatos tragédia, mely pont az Isten Fiát
vádolta meg istenkáromlással, és vitte a keresztre! Az egyetlent, aki közvetlen
istentől jött, és istenről és akaratáról hirdette nekik az igazságot!
E történés annyira abszurd, hogy napnál világosabban mutatkozik meg
benne az emberek teljes korlátoltsága.
És az emberiség azóta egészen mostanáig, bensőleg nemhogy fejlődött vol-
na, hanem minden egyéb felfedezés és találmány ellenére éppen ebben fejlődött
vissza még jobban.
A külső sikerek révén csak az egyre többet tudni akaró önhittség fejlődik,
melyet éppen a korlátoltság hoz létre és táplál, mert az önhittség tulajdonkép-
pen a korlátoltság nyilvánvaló jele.
És ebből az immár két évezrede egyre termékenyebbé váló talajból sarjadtak
ki az emberiség mai nézetei, melyek döntő jelentőséggel bírnak, és pusztítóan
hatnak, míg az emberek mit sem sejtve egyre jobban behálózzák magukat
velük, s ez lesz iszonyú végzetük.
hogy téves nézetek által, gyakran még jóhiszeműen is, hányan vonják ma-
gukra a visszaható áramlatok rossz kihatásait, vagyis vétkeznek az isteni tör-
vények ellen, eddig ritkán vált világossá bárki előtt is. számuk nagy, és gya-
nútlan hiúságukban sokan ráadásul még büszkék is rá, míg majd egyszer gyötrő
rémületben kell megpillantaniuk az igazságot, mely annyira más, mint ami-
lyennek meggyőződésükből kiindulva képzelték.
Ekkor azonban már túl késő lesz. A vétket, melyet teherként magukra vettek,
gyakran évtizedekig tartó, önmagukkal folytatott fáradságos küzdelemben kell
levezekelniük.
Az út a felismeréshez hosszú és nehéz, ha az ember elmulasztotta földi léte
312 59. Az emberi gondolkodásmód és isten akarata a kölcsönhatás törvényében

kedvező alkalmát, és ráadásul szándékosan vagy tudatlanságból még új vétekkel

is terhelte magát.
A mentegetőzés itt nem segít. Minden ember tudhatja, ha akarja!
Aki szükségét érzi annak, hogy a kölcsönhatások folyamatában fel tudja is-
merni a különbséget az isteni igazságosság és a földi nézetek között, az igye-
kezzen a földi életben valamilyen példát találni erre, és megvizsgálni, hogy
voltaképpen melyik oldalon is áll az igazság. naponta több ilyen esetet is talál
majd.
hamarosan erőteljesebben és elevenebben bontakozik majd ki intuitív ké-
pessége, hogy végül levessen minden hiányos nézetből fakadó tanult előítéletet.
Így felébred benne az igazságérzet, mely hagyatkozhat saját magára, mert min-
den kölcsönhatás felismerésében isten akaratát fogadja el, benne él és műkö-
dik.

————
 Az Ember Fia

A
názáreti Jézus, az igazság hírnöke ellen elkövetett bűntett óta átok-
ként nehezedik az emberiségre, hogy az emberek éppen a számukra
legjelentősebb jövendölést nem ismerték fel, és még ma is, mintha
szoros kötés lenne szemükön, mit sem sejtve állnak előtte. Ennek az lesz a fé-
lelmetes következménye, hogy az emberek nagy része eltámolyog a kárhozatból
való megváltásuk egyetlen lehetősége mellett, miközben egyenesen a pusztulás
irányába haladnak.
Ez az Ember Fia eljöveteléről szóló jövendölés, melyet az isten Fia remény-
csillag gyanánt, ám emellett komoly igyelmeztetésként is adott a tömegek ál-
landó támadásai közepette, akiknek a sötétben állva természetesen gyűlölniük
kellett az igazság hordozóját. A téves érzelmek és gondolatok ugyanazon hul-
lámai, melyek az isten Fiát, mint olyat nem engedték egykor felismerni, e jö-
vendölés fontosságának megértését már létrejötte során megzavarták. Az em-
beri szellem ahhoz túlságosan sötétté vált, túlzottan el volt foglalva önmagával,
hogy isten magasztos üzeneteit még tisztán be tudta volna fogadni. Az emberi
szellem saját keletkezési szférájánál magasabbról érkező üzenetek nem hatoltak
el a füléig. A megértéshez hozzátartozott volna a tudatos meggyőződés hite,
amire akkor még követői sem voltak képesek. Az a talaj, melyre a Megváltó
szavai hullottak, még igencsak vadul benőtt maradt. Ezen felül a Megváltó kör-
nyezetének óriási átélései és lelki megrázkódtatásai csupán néhány évre zsúfo-
lódtak össze, és ezért érzelmileg mindennek annyira az ő személyére kellett
összpontosulnia, hogy amikor másvalakiről beszélt a távoli jövőben, azt nem
olyannak tekintették, hanem ez ismét vele személyesen fonódott össze.
Így az emberek nézetében mind a mai napig megmaradt a tévedés, mert
a hitetlenek nem törődtek a Megváltó szavaival, a hívők viszont éppen hitük
miatt nyomták el erőszakkal a hagyományok minden komoly, kritikai vizsgá-
latát attól a szent áhítattól vezérelve, hogy az Megváltó szavait nem szabad meg-
sérteni. de közben nem vették észre, hogy nem az Ő valóban eredeti, saját
szavairól van szó, hanem pusztán hagyományokról, melyeket jóval földi
314 60. Az Ember Fia

zarándoklata után foglaltak írásba. Ezzel azonban természetszerűleg ki voltak

téve az emberi ész és az emberi, személyes nézetek öntudatlan változtatásainak.
Ennek a pusztán emberi hagyománynak a tiszteletteljes megőrzésében min-
denképpen van valami értékes, és ezért nem kell semmilyen szemrehányást
tenni emiatt.
de ez nem akadályozza meg, hogy a helytelen hagyományból keletkezett
téves elgondolásnak gátló következményei legyenek, mert a kölcsönhatás tör-
vényeit ebben az esetben sem lehet áthágni. Még ha ezek a tévedések kihatásuk
során az emberi szellem számára csupán a további felemelkedést gátló rácsként
nyilvánulnak is meg, az akkor is végzetes megrekedést, az előrehaladás hiányát
jelenti, amíg a felvilágosodás felszabadító igéje nem elevenedhet meg benne.
Az, aki hisz isten Fiában és az Ő szavaiban, és azokat életre keltette magában,
vagyis helyes értelmezésben hordozza magában és velük összhangban cselek-
szik, annak természetesen nincs szüksége a megígért Ember Fiára várni, mert
az semmi mást nem hoz el, mint amit az isten Fia már elhozott. de ennek az
a feltétele, hogy az isten Fiának szavait valóban megértette, és nem ragaszkodik
csökönyösen a téves hagyományokhoz. ha valamikor mégis tévedésekhez kö-
tötte magát, akkor addig nem lesz képes befejezni felemelkedését, amíg felvi-
lágosításhoz nem jut, ami az Ember Fiának volt fenntartva, mert a korlátolt
emberi szellem egyedül nem képes magát megszabadítani az indáktól, melyek
jelenleg sűrűn benövik az igazságot.
Jézus úgy beszélt az Ember Fia eljöveteléről, mint a megváltás utolsó lehe-
tőségéről, és arra is rámutatott, hogy ezzel kezdetét veszi az ítélet, hogy azok,
akik még mindig nem hajlandóak, vagy más szóval, akik saját csökönyösségük
vagy restségük miatt nem lesznek készek elfogadni a felvilágosítást, végérvé-
nyesen elvettetnek. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy nem lesz to-
vábbi lehetőség a megfontolásra és a döntésre. Ebben félreérthetetlenül benne
rejlik egy kemény beavatkozásnak a meghirdetése is, mely véget vet a türelmes
várakozás időszakának. Ez megint a Fény közelgő harcáról tesz bizonyságot
minden sötét ellen, aminek a sötétség erőszakos megsemmisítésével kell vég-
ződnie.
Az nem feltételezhető, hogy ilyesvalami az emberi elvárások, kívánságok és
fogalmak szerint fog lejátszódni; hiszen ez ellen szól minden eddigi történés.
A történelem folyamán még sohasem egyezett meg az emberi gondolkodásmód
az isteni akarat megnyilvánulásaival. A valóság mindig más volt, mint az em-
berek elképzelései, és csak jóval később jött néha a lassú felismerés, mi is történt.
 60. Az Ember Fia 315
Ezúttal sem lehet abban reménykedni, hogy ez másképpen lesz, mert az emberi
gondolatok és nézetek semmit sem nyertek a korábbiakhoz képest, hanem el-
lenkezőleg, még sokkal „reálisabbak” lettek.
Az Ember Fia! Még fátyol borítja őt és az ő idejét. Még ha sok szellemben
bizonytalan sejtelem is ébred, vágyakozás eljövetelének napja után, sokan az
utána vágyakozók közül valószínűleg gyanútlanul mennek majd el mellette,
nem akarják majd őt felismerni, mert elvárásaik másfajta beteljesedés hamis
látszatát keltették bennük. Az ember csak nagyon nehezen tud beletörődni
a gondolatba, hogy az isteni a Földön, engedelmeskedve az isteni törvényeknek,
egyáltalán nem lehet külsőleg másmilyen, mint amilyenek maguk az emberek.
Az istenit kizárólag földöntúlinak akarja látni, és ez sajnos már annyira lebék-
lyózta, hogy a földöntúlit nem lenne képes helyesen felismerni, még kevésbé
elviselni. Ez azonban nem is szükséges!
Az az ember, aki a teremtés egészének természetes törvényeiben keresi is-
tene akaratát, azt hamar fel is fogja bennük ismerni, és végül rá fog jönni, hogy
az isteni csakis e kérlelhetetlen törvények útján jöhet el hozzá, más módon
nem. Ennek következményeként éberré válik, és mindent, amivel találkozik,
gondosan megvizsgál, de csak az isteni törvények fényében, nem az emberi né-
zetek szerint. Így majd a kellő időpontban azt is felismeri, aki igéjével elhozza
neki a szabadulást. Csakhogy saját vizsgálódása eredményeként, és nem a tö-
megek kiáltozása révén.
Minden gondolkodó ember bizonyára már magától is rájött arra, hogy isten
Fia nem lehet egyenlő az Ember Fiával! A különbséget maguk a szavak is egész
világosan kifejezik.
isten Fiának tiszta istensége természetszerűleg hordozta magában küldetése
és megtestesülése folyamán – éppen a tiszta isteni jellegből adódóan – az is-
tenséggel való újraegyesülés szükségességét is. Ez a dolgok természetéből adó-
dóan egyáltalán nem is lehet másként. Ezt alátámasztják magának az isten
Fiának az utalásai, hogy „újraegyesül az Atyával”, és az a kijelentése, hogy „én
az Atyához megyek”. Következésképp az isten Fia küldetésének, mint az isten-
ség és a teremtés közötti közvetítőnek, korlátozott időtartamúnak kellett lennie.
Az isten Fiának, lévén tisztán isteni eredetű, az erősebb azonos jelleg vonz-
ereje által feltétlenül újra vissza kellett térnie isteni eredetébe, és miután félre-
tett minden rátapadt, nem isteni jelleget, ott is kell maradnia, s ezért ő nem
maradhatott örök közvetítőnek az istenség és a teremtés között. Így az isten
Fia és az Atya újraegyesülésével újabb szakadék keletkezett volna, és ismét
316 60. Az Ember Fia

hiányzott volna a közvetítő a tiszta isteniség és a teremtés között. Maga az isten

Fia hirdette meg az emberiségnek az Ember Fia eljövetelét, aki majd örök köz-
vetítő marad az isteniség és a teremtés között. Ebben a teremtő mérhetetlen
szeretete rejlik az Ő teremtése iránt.
Az Ember Fia és az isten Fia közti különbség abban rejlik, hogy bár az
Ember Fia a tiszta isteniségből született, ugyanakkor a tudatos-szellemiséghez
is kapcsolódott, és ezért olyan, mintha egyik lábával az isteniségben, a másikkal
pedig a legmagasabb tudatos-szellemiségben állna egyszerre. része mindket-
tőnek, és így örök hidat képez az isteniség és a teremtés csúcsa között. Ez a kap-
csolat azonban hozza magával a tiszta isteniségtől való maradandó elkülönülés
követelményét, ami mégis lehetővé teszi, sőt megköveteli a bebocsátást az is-
teniségbe.
Az istenihez kapcsolódó szellemi rész csupán az újraegyesülést akadályozza
meg, ami különben elkerülhetetlen lenne. Az emberiség aligha fogja megérteni,
hogy ez a teremtő szeretetének egy újabb áldozata, és egy olyan horderejű ígé-
ret teljesítése, amilyet csak maga az isten képes megadni és teljesíteni. Ez a kü-
lönbség az isten Fia és az Ember Fia között. Ez ad jogosultságot az Ember Fia
megnevezésnek is, mivel benne valósult meg a kettős születés; egyrészt mint
Fiú az isteniből és másrészt mint Fiú a tudatos-szellemiből, melynek tudattalan
nyúlványaiból származik az emberi szellem csírája.
Az Ember Fia küldetése az isten Fia küldetésének a folytatása és befejezése,
hiszen az isten Fia küldetése csak átmeneti lehetett. tehát folytatja és betetőzi,
s ugyanakkor meg is szilárdítja ezt a küldetést.
Míg az isten Fia közvetlenül beleszületett földi küldetésébe, addig az Ember
Fiának egy sokkal nagyobb körzetet kellett bejárnia, mielőtt voltaképpeni kül-
detését megkezdhette volna. Feladata teljesítésének feltételeként, mely az isten
Fia küldetéséhez viszonyítva még földibb, az Ember Fiának a legmagasabb ma-
gaslatokból érkezve át kellett haladnia a legmélységesebb mélységeken is. nem
csupán a túlvilágon, hanem a földön is, hogy az emberek minden fájdalmát,
minden szenvedését saját magán „tapasztalhassa meg”. Csak ezután nyílik le-
hetősége arra, hogy amikor eljön az ő ideje, hatékonyan beavatkozzon a hiá-
nyosságokba, és segítséget nyújtson a változtatáshoz. Emiatt nem állhatott az
emberiség közvetlen tapasztalatain kívül, hanem a dolgok keserű oldalának át-
élésével maradéktalanul részesük lett, és szenvedett is tőlük. ismét csak az em-
berek miatt kellett tanulóidejének így telnie. de éppen ezt próbálják majd sze-
mére vetni az emberek, hogy neki is, mint egykor Krisztusnak, megnehezítsék
 60. Az Ember Fia 317
a feladatát, mivel a korlátolt emberi szellem számára az ilyen felső vezetés ért-
hetetlen marad, és csak a külsőségek alapján képes valamit megítélni. Éppen
azt, amit azért kellett az emberek miatt elszenvednie, hogy felismerje tévedéseik
legfájdalmasabb pontjait, amit tehát az emberek későbbi javáért elszenvedett,
vagy a megtapasztalás révén megtanult, azt akarja majd az ember kőként fel-
használni, hogy – a megsemmisítéstől való félelmében reszkető sötétségtől sar-
kallva – növekvő gyűlöletében rávesse.
nem is annyira megmagyarázhatatlan, hogy az isten Fia földi vándorlásakor
szerzett tapasztalatok ellenére egy ilyen hihetetlen dolog újra megtörténhet,
hiszen a Földön jelenleg tartózkodó embereknek több mint a fele valójában
egyáltalán nem ide tartozik, hanem nekik sokkal mélyebb és sötétebb régiók-
ban kellene érlelődniük! Ennek az állandó lelki hanyatlás az oka, amit az váltott
ki, hogy azok kerültek többségbe, akik saját eszközük – a korlátolt ész – rab-
szolgáivá váltak. A korlátolt ész mint egyeduralkodó, mint ami pusztán földi,
mindig csupán az anyagi dolgokat fogja támogatni, és így növeli a járulékos
rossz mellékhatásokat is. A magasabb felfogóképesség ennek következtében ki-
alakuló hanyatlása egy rést hozott létre, és ezzel kezet nyújtott a mélybe, s ezáltal
olyan lelkek tudtak felkapaszkodni megtestesülés céljából, akik a sűrűbb sötét-
ség okozta szellemi súlyosságuk következtében egyébként sohasem tudtak vol-
na feljutni a Föld felszínére. leginkább a nemzéskor fellépő tisztán állati
érzések, továbbá a földi élvezetek hajhászása az, ami ebben az erkölcstelen kor-
ban már évszázadok óta lehetővé teszi, hogy alacsonyabb rendű lelkek tudják
magukat ide feltornászni. Az ilyen lelkek aztán állandóan körülveszik a váran-
dós anyát, és megragadva az alkalmat inkarnálódnak, mivel eddig minden, ami
fényes, önszántából meghátrált a sötét elől, nehogy bepiszkolódjék.
Így fokozatosan lehetővé vált, hogy a Föld inomanyagú környezete egyre
sűrűbbé és sötétebbé, és így nehezebbé is vált, olyan nehézzé, hogy még magát
a durvaanyagú Földet is távol tartja egy olyan pályától, ahol hozzáférhetőbb
lenne a magasabb szellemi hatásoknak. És mivel valójában az összes inkarná-
lódott többnyire azokba a régiókba tartozik, melyek sokkal mélyebben feksze-
nek, mint maga a Föld, ezért abban is csupán isten igazságossága rejlik, ha az
ilyen lelkek kisöpörtetnek, hogy oda süllyedjenek vissza, ahová valóban tar-
toznak, ahol abszolút azonneműségükből adódóan nem lesz több lehetőségük
arra, hogy még újabb bűnnel terheljék magukat, és így saját szférájukban szen-
vedve jobban megérnek a felemelkedést hozó változásra.
nem az emberi akarat lesz az, ami egyszer elismerhetné az isten által küldött
318 60. Az Ember Fia

Ember Fiát, hanem isten ereje fogja felemelni abban az órában, amikor az em-
beriség tehetetlenül nyöszörögve megváltásért fog könyörögni. Aztán minden
istenkáromlás elnémul, mert az iszonyat tesz lakatot az ilyen szájakra, és az
ember majd készséggel fogadja az összes adományt, melyet a teremtő az Ember
Fia által kínál teremtményeinek. Aki azonban nem akarja tőle elfogadni, az
mindörökre elvettetik.

————
 Tévelygések

O
ly sok ember emeli kereső tekintetét a Fény és az igazság felé. Vágyuk
nagy, ám nagyon gyakran hiányzik belőlük a komoly akarat! A kere-
sők több mint fele nem igazi kereső. saját, kialakult nézetük van. ha
ezen csupán egy kicsit is változtatniuk kell, akkor sokkal szívesebben vissza-
utasítanak mindent, ami új számukra, még ha az igazság rejlik is benne.
Ezreknek kell ezért elsüllyedniük, mivel téves meggyőződésükbe belegaba-
lyodván megakadályozták a szabad mozgást, ami a felfelé ívelő lendület általi
szabaduláshoz szükséges.
Mindig akadnak olyanok, akik úgy vélik, hogy már mindent megértettek,
ami helyes. nem áll szándékukban szigorú vizsgálatot végezni önmagukkal
szemben a hallottak és olvasottak alapján.
természetesen nem hozzájuk szólok!
Egyházakhoz és pártokhoz sem szólok, sem rendekhez, szektákhoz vagy
egyesületekhez, hanem egyedül, teljes egyszerűséggel, magához az emberhez.
távol áll tőlem, hogy valami létezőt leromboljak; hiszen építek, teljessé teszem
a válaszokat az eddig megoldatlan kérdésekre, amelyeket biztosan mindenki
magában hordoz, ha csak egy kicsit is gondolkodik.
Csupán egyetlen elengedhetetlen alapfeltételt kell minden hallgatónak tel-
jesítenie: komolyan keresse az igazságot. Magukat a szavakat vizsgálja, és keltse
önmagában életre, ne a beszélőre igyeljen. Különben semmi haszna nem lesz
belőle. Mindazok számára, akik erre nem törekszenek, eleve kárba veszett idő
az egész.
hihetetlen, milyen naivan, görcsösen nem akar tudni az emberek nagy több-
sége arról, hogy honnan jön, kicsoda, hová tart!
születés és halál, minden földi lét elválaszthatatlan pólusai, nem szabad,
hogy titokban maradjanak az emberek előtt.
Meghasonlottság rejlik azokban a nézetekben, amelyek az ember legben-
sőbb lényegét próbálják magyarázni. Ez a következménye a földlakók beteges
nagyzási hóbortjának, akik nem átallnak azzal dicsekedni, hogy legbensőbb
320 61. tévelygések

lényegük isteni!
nézzétek csak meg az embereket! hát tudtok bennük istenit találni? isten-
káromlásnak kellene a balga állítást tartani, mert az isteni meggyalázását je-
lenti.
Az ember egyetlen porszemnyi isteni jelleget sem hordoz magában!
Az állítás pusztán beteges gőg, amelynek csak az lehet a kiváltó oka, hogy
az emberek tudatában vannak: nem képesek a megértésre. hol van az az ember,
aki őszintén mondhatja, hogy egy ilyen hit meggyőződésévé is vált? Aki ko-
molyan önmaga mélyére hatol, annak ezt meg kell tagadnia. Pontosan érzi,
hogy pusztán vágy, kívánság az, hogy az isteni jelleget magában hordozza, de
nem bizonyosság! helyesen mondja az ember, hogy isteni szikrát hordoz ma-
gában. istennek ez a szikrája azonban a szellem! nem az istenség része.
A szikra kifejezés igen helyes. A szikra kifejlődik és kipattan anélkül, hogy
létrehozójának jellegéből magával vinne valamit, vagy önmagában hordozná.
Így van ez itt is. istennek egy szikrája maga nem isteni jellegű.
Ahol már a lét eredetét tekintve is ilyen hibák találhatók, ott az egész fejlő-
désben be kell következnie a csődnek! ha rossz alapra építettem, egyszer az
egész építménynek meg kell inognia, és össze kell dőlnie.
hiszen a származás ad támaszt minden egyes ember léte egésze és fejlődése
számára! Aki viszont, miként szokásos, eredetén túlra próbál hatolni, az szá-
mára felfoghatatlan után nyúl, és ezért teljesen természetes módon minden tá-
maszát elveszíti.
ha például megragadom egy fa ágát, amely a földi minőség szerint testem-
mel azonos jellegű, fogódzót nyerek ebben az ágban, és ezért segítségével felfelé
lendíthetem magam.
de ha az ág fölé nyúlok, akkor nem tudok a másféle minőségű levegőben
támpontot találni és... ezért nem is jutok felfelé! Ez nyilvánvaló.
Pontosan így van ez az ember bensőjével, amelyet az ember léleknek nevez,
annak magvát pedig szellemnek.
ha e szellem azt akarja, hogy megkapja eredetétől a szükséges és nélkülöz-
hetetlen támaszt, akkor magától értetődően nem szabad azzal próbálkoznia,
hogy behatoljon abba, ami isteni. természetellenes lenne; hiszen az isteni ma-
gasan felette helyezkedik el, teljesen más minőségű!
És beképzeltségében mégis kapcsolódni próbál ehhez a helyhez, amelyet
sohasem tud elérni, és ezzel megszakítja a dolgok természetes menetét. Mint
egy gát ereszkedik téves kívánsága közéje és eredetéből származó szükséges
 61. tévelygések 321
erőforrása közé akadályként. saját magát vágja el tőle.
Ezért félre az ilyen tévedésekkel! Az emberi szellem csak így fogja tudni ki-
bontakoztatni teljes erejét, amelyet ma még gondatlanul igyelembe sem vesz,
és válik azzá, amivé lenni képes és lennie kell: úrrá a Teremtésben! de jól meg-
jegyzendő, csupán a teremtésben, nem felette állva.
Csak az áll az egész teremtés felett, ami isteni. —
Maga isten, minden lét és élet forrása, isteni, miként már a szó maga is
mondja! Az embert az Ő Szelleme teremtette!
Az ember tehát nem közvetlenül istentől való, hanem inkább a szellemétől!
isteni és szellemi nem ugyanaz, a szellem isten akarata. Csak ebből az akaratból
keletkezett az első teremtés, nem pedig az isteniből! tartsuk szem előtt ezt az
egyszerű tényt, mely a jobb megértés lehetőségét kínálja.
Az összehasonlítás kedvéért képzelje csak el egyszer mindenki saját akaratát.
Akarata egy tett, nem pedig az ember egy darabkája, különben az embernek
idővel fel kellene oldódnia saját akaratának sok tettében. Egyáltalán semmi sem
maradna belőle.
nincs ez másképpen istennel sem! Akarata teremtette meg a Paradicsomot!
Akarata azonban a szellem, akit az ember „szent szellemnek” nevez. Másrészt
a Paradicsom is csupán a szellem műve volt, nem pedig önnön része. Ebben
egy lefelé haladó tagozódás rejlik. A teremtő szent szellem, tehát isten élő aka-
rata, nem oldódik fel teremtésében. nem vitt bele magából egyetlen darabkát
sem, hanem teljesen a teremtésen kívül maradt. A biblia ezt egészen tisztán és
világosan jelzi e szavakkal: „isten Szelleme lebegett a vizek fölött”, nem isten
saját személyében! Ez elvégre különbség. Az ember sem hordoz tehát magában
semmit a szent szellemből, hanem csupán abból a szellemből, amely a szent
szellemnek egy műve, egy tette.
Ahelyett, hogy az ember ezzel a ténnyel foglalkozna, máris minden erejével
azon van, hogy rést üssön! Gondoljatok csak az első teremtésről, a Paradicsom-
ról szóló ismert elképzelésre! Állítólag feltétlenül itt, e Földön kellett lennie.
A kis emberi ész ezzel az évmilliókat igénylő folyamatot saját, szűk, térrel és
idővel behatárolt körébe vonta, és minden világtörténés középpontjának és ten-
gelyének képzelte magát. Ennek az lett a következménye, hogy azonnal elvesz-
tette az élet voltaképpeni kiindulópontjához vezető utat. E világos út helyére,
amelyet többé már nem volt képes átlátni, vallásos nézeteiben pótlékot kellett
találnia, ha nem akarta saját magát az egész lét és élet szerzőjeként, és ezáltal
Istenként megjelölni. Ezt a pótlékot eddig a „hit” kifejezés szolgáltatta! És a „hit”
322 61. tévelygések

szó miatt betegeskedik azóta az egész emberiség! sőt, mi több, ez a fel nem is-
mert szó, amelynek minden elveszítettet pótolnia kellett, zátonnyá változott
számára, és ez okozta hajótörését!
hittel csupán a lusta elégszik meg. És szintén a hit az, amiben a gúnyolódók
meg tudnak kapaszkodni. És a „hit” szó, tévesen értelmezve, az a sorompó,
amely manapság lezárja az emberiség előtt a továbbhaladás útját.
nem szabad, hogy a hit legyen az a palást, amely a gondolkodásnak minden
lustaságát nagylelkűen eltakarja, amely kényelmesen, bénítón rátelepszik az
ember szellemére, mint az álomkór! A hitnek valójában meggyőződéssé kell vál-
nia. A meggyőződés azonban életet követel, a legszigorúbb vizsgálódást!
Ahol bármiféle hiányosság marad, egyetlen megoldatlan talány, ott a meg-
győződés lehetetlenné válik. Egyetlen embernek sem lehet ezért igazi hite
mindaddig, amíg egyetlen kérdés is megválaszolatlanul marad benne.
Már a „vakhit” kifejezés is az egészségtelenségre utal!
A hitnek elevennek kell lennie, mint azt Krisztus követelte egykor, különben
nincs értelme. Az elevenség azonban belső szellemi mozgékonyságot, mérle-
gelést és vizsgálódást jelent! nem idegen gondolatok elfásult átvételét, hiszen
vakon hinni egyértelműen azt jelenti: nem érteni. Amit az ember azonban nem
ért meg, az szellemileg sem hozhat számára semmi hasznot, hiszen amit nem
értett meg, az nem kelhet benne életre.
Amit azonban nem élt át magában teljesen, az soha nem is lesz a sajátja! És
csupán az viszi felfelé, ami a sajátja.
Végeredményben senki sem tud olyan útra lépni, azon előre jutni, amelyen
nagy szakadékok tátongnak. Az embernek szellemileg ott kell megtorpannia,
ahol nem képes tudatosan továbbhaladni. E tény cáfolhatatlan, és bizonyára
könnyen is érthető. Aki tehát szellemileg előre akar jutni, az ébredjen fel!
Álmában sohasem járhatja útját az igazság Fényéhez! hályoggal sem, vagy
lepellel a szeme előtt.
A teremtő akarata, hogy emberei látók legyenek a teremtésben. látónak
lenni azonban azt jelenti: tudni! És a tudással nem egyeztethető össze semmi-
féle vakhit. Az ilyen hitben csupán restség, gondolkodásbeli lustaság lapul, nem
nagyság!
A gondolkodás előnyt biztosító képessége az emberre rója a vizsgálódás kö-
telességét is!
hogy az ember mindezt elkerülje, kényelemszeretetből egyszerűen úgy meg-
kisebbítette a hatalmas teremtőt, hogy mindenhatósága bizonyítéka gyanánt
 61. tévelygések 323
önkényes cselekedeteket vár el tőle.
Aki csupán egy kicsit is hajlandó gondolkodni, ebben újra nagy hibát kény-
telen felfedezni. Egy önkényes cselekedet feltételezi a létező természettörvé-
nyektől való eltérés lehetőségét. Ahol azonban ilyesmi megtörténhet, ott
hiányzik a tökéletesség. hiszen ahol tökéletesség van, ott nem következhet be
semmilyen változás. ugyanígy olyannyira tévesen állítja be isten mindenható-
ságát az emberiség nagy része, hogy ez a mélyen gondolkodó ember számára
akár az Ő tökéletlenségének bizonyítéka is lehetne. s ebben rejlik sok rossz gyö-
kere.
Adjátok meg istennek a tökéletesség tiszteletét! Ebben találjátok majd meg
a kulcsot a lét megoldatlan talányaihoz. —
hogy a komolyan keresőket ide elvezessem, ez a célom. lélegezzenek hát
fel az igazságkeresők körei. boldogan fogják végre felismerni, hogy az egész
világ rendjében semmiféle titok, semmiféle hiányosság nincs. És akkor majd...
világosan látják maguk előtt a felemelkedéshez vezető utat. Csupán menniük
kell rajta. —
A misztikumnak*) sehol sincs létjogosultsága a teremtésben! nincs számára
hely; hiszen az emberi szellem előtt mindennek világosnak és hiánytalannak
kell lennie, egészen eredetéig visszamenőleg. És ez a térség magában foglalja
az egész teremtést. Csupán annak, ami efölött van, kell a legszentségesebb ti-
toknak maradnia minden emberi szellem számára, mivel ez az ő eredete fölött
van, mely a Teremtésben rejlik. Ezért sohasem fogja felfogni azt, ami isteni.
A legjobb akarattal és a legnagyobb tudással sem. de minden isteni felfogha-
tatlanságában benne rejlik az emberek számára a lehető legtermészetesebb tör-
ténés; hiszen tudvalevően semmi sem képes túljutni eredetének összetételén.
Az ember szelleme sem! Mindig határt szab a másféle jellegű összetétel. És az,
ami isteni, teljesen más természetű, mint az, ami szellemi, amelyből az ember
keletkezett.
Az állat például még a legteljesebb lelki fejlődés során sem válhat soha em-
berré. lényszerű jellegéből semmilyen körülmények között sem tud szellemi
kivirágozni, amelyből az emberi szellem született. Minden lényszerű összeté-
teléből hiányzik a szellemi alapjelleg. Másrészről azonban a teremtés szellemi
részéből keletkezett ember sem válhat sohasem istenivé, mivel a szellemiben
nincs meg az isteni jelleg. Az emberi szellem ugyan kifejlődhet egészen a tö-
kéletesség legfelső szintjéig, de mindig szelleminek kell maradnia. nem tud
*) titkos tanításnak
324 61. tévelygések

önmagán túlra az isteniségbe jutni. A másféle minőség itt is természetes módon

alkot a magasabb felé egy soha át nem hidalható korlátot. Az anyagiság itt
egyáltalán nem játszik közre, mivel nem hordoz magában saját életet, hanem
burokként szolgál, amit a szellemiek és a lényszerűek működtetnek és alakíta-
nak.
A szellem óriási területe végighúzódik az egész teremtésen. Az ember ezért
teljesen fel tudja fogni és meg tudja ismerni, fel is kell fognia és meg is kell is-
mernie! És tudása révén fog benne uralkodni. uralkodni azonban, a legszigo-
rúbban véve és helyesen értelmezve csupán azt jelenti: szolgálni! —
sehol az egész teremtésben, fel a legmagasabb szellemiségig, nincs eltérés
a természetes történéstől! Már csak e körülményből fakadóan is mindenkinek
sokkal bizalmasabb lesz minden. Az egészségtelen és titokzatos félelem, az el-
bújni akarás némely ez idáig még ismeretlen dolog elől, ettől majd magától
a semmibe vész. A természetességgel együtt friss levegő áramlik át az olyan em-
berek sötét agyszüleményeinek nyomasztó légkörén, akik szívesen hallatnak
magukról. betegesen valószerűtlen képződményeik – ijesztője a gyengéknek,
gúny tárgya az erőseknek – nevetségesen és gyermeteg idétlenséggel hatnak
a tisztuló tekintet előtt, amely frissen és végül boldogan átfogja valamennyi
történés pompás természetességét, amely mindig csupán egyszerű, egyenes és
világosan felismerhető vonalak mentén mozog.
Egységesen, a legszigorúbb szabályossággal és rendben vonul át mindenen.
És ez minden keresőnek megkönnyíti a nagy, szabad áttekintést egészen tulaj-
donképpeni kiindulópontjáig!
Ehhez nincs szüksége fáradságos kutatásra és semmiféle fantáziára. Az a fő,
hogy távol tartsa magát mindenkitől, aki a nyomorúságos és részleges tudását
zavaros titokzatoskodásával nagyobbnak akarja feltüntetni.
Oly egyszerűen van ott minden az emberek előtt, hogy gyakran éppen az
egyszerűség akadályozza őket a felismerésben, mivel eleve úgy vélik, hogy a te-
remtés nagy művének sokkal nehezebben érthetőnek, bonyolultabbnak kell
lennie.
Közben ezrek botladoznak a legjobbat akarva, keresőn emelik tekintetüket
messze fel a magasba, és nem sejtik, hogy erőlködés nélkül egyszerűen csak
maguk elé és maguk köré kell tekinteniük. s látni fogják, hogy már földi létük
során a helyes úton állnak, csupán lépkedniük kell nyugodtan előre! sietség és
erőlködés nélkül, de nyitott szemmel, szabad, be nem szűkült lelkülettel! Az
embernek meg kell végre tanulnia, hogy igazi nagyság csupán a legegyszerűbb,
 61. tévelygések 325
legtermészetesebb történésben nyugszik. tulajdonképpen a nagyság feltételezi
ezt az egyszerűséget.
Így van ez a teremtésben, így van ez magában az emberben is, aki mint a te-
remtés része, a teremtéshez tartozik!
Kizárólag egyszerű gondolkodásmódja és intuíciói nyújthatnak neki vilá-
gosságot! Az olyan egyszerűség, amilyen a gyermekekben még megvan! A nyu-
godt elmélkedés révén arra a felismerésre jut majd, hogy a felfogás képes-
ségében az egyszerűség megegyezik a világossággal és a természetességgel is!
Egyiket a másik nélkül egyáltalán nem lehet elképzelni. Ez egy hármashangzat,
amely egyetlen fogalmat fejez ki! Aki keresése alapelvévé teszi, gyorsan át fogja
törni a ködös zavarodottságot. Közben minden mesterségesen magasra emelt
dolog a semmibe vész.
Az ember felismeri, hogy a természetes történést sehol sem szabad kiiktatni,
nehogy egyetlen helyen is megszakadjon! És ebben nyilvánul meg Isten nagy-
sága is! Az önműködő teremtői akarat rendíthetetlen elevensége! hiszen a ter-
mészettörvények, isten hajlíthatatlan törvényei, állandóan, észrevehetően ott
vannak minden ember szeme előtt, nyomatékosan szólnak hozzá, tanúskodnak
a teremtő nagyságáról, megingathatatlan, kivételt nem ismerő rendszeressé-
géről! Kivételt nem ismerő! hiszen a zabszemből ismét csupán zab kelhet ki,
búzából ugyanúgy csak búza és így tovább.
Így van ez ama első teremtésben is, amely a teremtő saját műveként töké-
letességéhez a legközelebb áll. Az alaptörvények – az akarat elevenségétől hajtva
– ott úgy vannak rögzítve, hogy a legtermészetesebb történésként elő kellett
idézniük a további teremtés létrejöttét, egészen ide le, ezekig az égitestekig.
Csupán durvábbá válik a teremtés, ahogy eltávolodik fejlődése folyamán ere-
detének tökéletességétől. —
Vegyük csak szemügyre a teremtést.
Képzeljétek el, hogy minden benne lévő életnek csupán két fajtája van,
mindegy, melyik részében található. Az egyik a személyes tudattal rendelkező,
a másik a személyes tudat nélküli. roppant fontos feligyelni erre a különb-
ségre! Összefügg az „ember eredetével”. A különbözőség szolgáltatja egyúttal
az ösztönzést a továbbfejlődésre, a látszólagos küzdelemre. A tudatosság nélküli
a viszonyítási alapja minden tudatosnak, ám összetételét illetően teljesen azo-
nos jellegű. A tudatosodás előrelépés és fejlődés a tudatosság nélküli számára.
Ez a tudatossal való együttlét által folyamatosan ösztönzést nyer ahhoz, hogy
maga is éppúgy tudatossá váljék.
326 61. tévelygések

Maga az első teremtés három nagy alaphasadás egymás utáni lefelé történő
kiválását eredményezte: mint legfelsőt és legmagasabbat, a szellemit, az Őste-
remtést, amelyhez csatlakozik a sűrűbb és ezért nehezebbé is váló lényszerűség.
Végül, mint legalsó és legnagyobb sűrűsége miatt a legnehezebb, az anyagiság
nagy birodalma következik, amely fokozatosan kiválva az Ősteremtésből le-
süllyedt! Ezáltal legfelsőként csupán a tisztán szellemi rész maradt vissza, mivel
tiszta jellegével a legkönnyebbet és a legfényesebbet testesíti meg. Ez a sokszor
emlegetett Paradicsom, az egész teremtés koronája.
Azzal, hogy a sűrűbbé váló lesüllyed, máris érintjük a nehézségi erő törvé-
nyét, amely nem csupán az anyagi világban érvényesül, hanem az egész terem-
tésben működik, kezdve az úgynevezett Paradicsomtól egészen le hozzánk.
A nehézségi erő törvényének jelentősége annyira meghatározó, hogy min-
den embernek az emlékezetébe kellene vésnie; hiszen ez a fő mozgatórugója
az emberi szellem egész fejlődésének és kibontakozásának.
Már mondottam, hogy a nehézségi erő nem csak a földi minőségekre érvé-
nyes, hanem ugyanúgy működik a teremtés azon részeiben is, amelyet a földi
emberek már nem képesek látni, és ezért egyszerűen túlvilágnak neveznek.
A jobb megértés kedvéért az anyagiságot még két nagy részre kell választa-
nom. Finomanyagúságra és durvaanyagúságra. A inomanyagúság az az anya-
giság, amely eltérő jellege miatt a földi szem számára nem válhat láthatóvá.
Azonban még ez is anyagiság.
Az úgynevezett „túlvilágot” nem szabad összecserélni a hőn áhított Paradi-
csommal, mely tiszta szellemi. A szellemi alatt nem valamiféle „gondolatbelit”
kell érteni, hanem egy minőséget, mint ahogyan a lényszerű és az anyagi is
egy-egy minőséget jelent. Az ember tehát ezt a inomanyagúságot egyszerűen
túlvilágnak nevezi, mivel túl van mindazon, amit a földi szem látni képes.
A durvaanyagúság azonban az evilág, minden földi dolog, ami azonos jellege
révén láthatóvá válik durvaanyagú szemünk számára.
Az embernek le kellene szoknia arról, hogy számára láthatatlan dolgokat
egyben felfoghatatlannak, természetellenesnek is tekintsen. Minden természe-
tes, még az úgynevezett túlvilág is, és a tőle még nagyon távol lévő Paradicsom
is.
Miként itt durvaanyagú testünk érzékeny az azonos jellegű környezetére,
amelyet ezért látni, hallani és érzékelni tud, ugyanúgy van ez a teremtésnek
azon részeiben, melyek minősége nem hasonlít a miénkhez. A inomanyagú
ember az úgynevezett túlvilágon csupán a vele azonos jellegű inomanyagú
 61. tévelygések 327
környezetét érzékeli, hallja és látja, míg a magasabb szellemi ember újfent csu-
pán saját szellemi környezetét érzékeli.
Így előfordul, hogy néhány földlakó imitt-amott inomanyagú testével, ame-
lyet voltaképpen magában hordoz, már látja és hallja a inomanyagúságot is,
mielőtt a inomanyagú test leoldódása a durvaanyagú földi testről – annak el-
halása révén – bekövetkezik. Ebben sincs egyáltalán semmi természetellenes.
A nehézségi erő törvénye mellett közreműködik még a nem csekélyebb je-
lentőségű azonos jellegűek vonzásának törvénye.
Már érintettem ezt a törvényt azzal, hogy egy jelleg mindig csupán a vele
azonos jelleget képes felismerni. Úgy tűnik, hogy a közmondásokat: „Megta-
lálja a zsák a foltját” és „A vér nem válik vízzé” az őstörvényből lesték el. A ne-
hézségi erő törvényével együtt ott lüktet az egész teremtésben.
A már említett törvények mellett egy harmadik őstörvény is létezik a te-
remtésben: a kölcsönhatás törvénye. Abban nyilvánul meg, hogy az embernek
feltétlenül le kell aratnia azt, amit egykor elvetett. nem arathat búzát, ha rozsot
vetett, sem lucernát, ha bogáncsot hintett el. Pontosan így van ez a inomanyagú
világban is. Végül pedig nem arathat majd jót, ha gyűlöletet érzett, sem bol-
dogságot, ha irigységet táplált magában!
E három alaptörvény alkotja az isteni akarat alapköveit! Ezek azok egyes-
egyedül, amelyek jutalmat vagy büntetést eszközölnek ki az emberi szellem
számára, önműködően, kérlelhetetlen igazságossággal! A legcsodálatosabb,
leginomabb fokozataikban is olyannyira megvesztegethetetlenek, hogy a gon-
dolatok hatalmas világában sem fordulhat elő még a legapróbb igazságtalanság
sem.
Ezen egyszerű törvények működése minden emberi szellemet éppen oda
juttat el, ahová benső beállítottsága szerint is tartozik. Ebben bárminemű té-
vedés lehetetlen, mivel e törvények működésbe lépését csupán az ember leg-
bensőbb állapota indíthatja el, ami azonban minden esetben feltétlenül moz-
gásba is hozza e törvényeket! A kihatáshoz, tehát a törvények működésbe lé-
péséhez, hajtóerőként az emberben lévő intuitív érzések tisztán szellemi erejére
van szükség! Minden más hatástalan marad rájuk. Ezért kizárólag az ember
valódi akarása, intuíciója mérvadó arra, hogy mi alakul ki számára a neki lát-
hatatlan világban, amelybe földi halála után be kell lépnie.
itt nem segít sem színlelés, sem önámítás. Akkor feltétlenül azt kell learat-
nia, amit akarásával elvetett! sőt, mindenkor pontosan akarásának ereje szerint
lendíti mozgásba erősebben vagy gyengébben más világok azonos jellegű
328 61. tévelygések

áramlatait, mindegy, hogy az gyűlölet, irigység vagy szeretet. Ez a legnagyobb

egyszerűségben lejátszódó teljesen természetes folyamat, melyben mégis a ren-
díthetetlen igazságosság kérlelhetetlen hatása mutatkozik meg!
Aki megpróbál e túlvilági folyamatokba komolyan belegondolni, az fel fogja
ismerni, hogy micsoda megvesztegethetetlen igazságosság nyugszik ebben az
önműködő hatásban, és már ebben meglátja isten felfoghatatlan nagyságát. is-
tennek nem szükséges beavatkoznia, minthogy akaratát törvények formájában,
tehát tökéletesen, belehelyezte a teremtésbe.
Aki felfelé emelkedve újra megérkezik a szellem birodalmába, az megtisz-
tult; hiszen előbb át kellett haladnia az isteni akarat önműködő malmain. Más-
féle út nem vezet isten közelébe. És, hogy e malmok miként hatnak az emberi
szellemre, az korábbi benső életétől függ, saját akarásától. Jótékonyan a fényes
magasságokba tudják vinni, de ugyanúgy fájdalmasan a borzalmak éjszakájába
is lökhetik, sőt leránthatják egészen a teljes megsemmisülésbe. —
Csak gondoljon bele az ember: a földi születésnél az inkarnálódásra érett
emberi szellem már egy inomanyagú burkot vagy testet visel, melyre a inom-
anyagúságon át vezető útja során volt szüksége. Ez a burok megmarad neki
földi életében is, mint a földi testtel való összekötő kapocs. A nehézkedés
törvénye viszont legerősebben mindig a legsűrűbb és legdurvább részre hat.
A földi létben tehát a földi testre. ha ez azonban elpusztulván visszahull, akkor
a inomanyagú test újra szabaddá válik, és ebben a pillanatban védtelenül most
már a legdurvább részként a már előbb említett nehézségi erő törvénye alá esik.
Amikor arról van szó, hogy a szellem alakítja ki saját testét, akkor ez a i-
nomanyagú testre nézve igaz. Az ember benső állapota, kívánságai és volta-
képpeni akarása rakják le hozzá az alapot. Az akarásban rejlik az erő ahhoz,
hogy a inomanyagúságot alakítsa. Az alacsonyrendű dolgok vagy csupán
a földi élvezetek iránti vonzalom által sűrűvé, ezáltal nehezebbé és sötétebbé
válik a inomanyagú test, mivel az ilyen kívánságok teljesítése a durvaanyagú-
ságban zajlik. Az ember így a durva, földi dolgokhoz köti magát. Kívánsága
magával vonzza a inomanyagú testet, vagyis olyan sűrűvé teszi azt, hogy mi-
nőségében a lehető legközelebb kerül a földihez, ami számára ugyanis egyetlen
esély arra, hogy részt tudjon venni a földi élvezetekben vagy szenvedélyekben,
mihelyt lehullott róla a durvaanyagú, földi test. Aki erre törekszik, annak a ne-
hézkedés törvénye által le kell süllyednie.
Más történik azonban azoknak az embereknek az esetében, akiknek lelküle-
te főként a magasabb rendű és nemesebb felé irányul. itt az akarás önműködően
 61. tévelygések 329
könnyebbé és egyszersmind fényesebbé is teszi a inomanyagú testet, ezért
mindannak a közelébe juthat, ami után ezek az emberek komolyan vágyódnak!
tehát a fényes magasság tisztaságához.
Más szavakkal kifejezve: A inomanyagú test a földi emberben az emberi
szellem mindenkori célja által egyidejűleg oly módon alakul, hogy a földi test
elhalása után e cél felé tud törekedni, mindegy, milyen jellegű ez a cél. itt a szel-
lem valóban a testet alakítja; hiszen akarása, szellemi lévén, magában hordozza
az erőt is arra, hogy felhasználhatóvá tegye mindazt, ami inomanyagú. E ter-
mészetes folyamat alól sohasem tudja magát kivonni. Ez történik minden egyes
akarás alkalmával, mindegy, hogy ez számára kellemes vagy kellemetlen. És
ezek a formák ott maradnak hozzátapadva mindaddig, amíg akarása és intuí-
ciói által táplálja őket. támogatják vagy visszatartják őt, mindenkor a szerint
a jelleg szerint, amely a nehézségi erő törvénye alá esik. Ám, ha megváltoztatja
akarását és intuitív érzéseit, akkor ezzel azonnal új formák keletkeznek, mialatt
az eddigiek, akarásának megváltoztatása miatt, nem kapnak többé táplálékot,
el kell halniuk és szét kell hullaniuk. Ezzel sorsát is megváltoztatja az ember.
Mihelyt megszűnik a földi rögzítés a földi test elhalálozása révén, az ekkép-
pen eloldozott inomanyagú test a inomanyagúságban, amit az ember túlvi-
lágnak hív, lefelé süllyed, vagy felfelé lebeg, mint a parafa. A nehézségi erő
törvénye által pontosan azon a helyen fog megragadni, amelynek vele azonos
súlya van; hiszen azután nem tud tovább menni se fölfelé, se lefelé. itt termé-
szetes módon rátalál mindazokra, akik vele azonos jellegűek, vagyis azonos
lelkületűek; ugyanis az azonos jelleg feltételezi az azonos súlyt, az azonos súly
pedig magától értetődően az azonos jelleget. Amilyen tehát ő maga volt, úgy
örvendezhet az azonos lelkületűek között, vagy úgy kell majd szenvednie,
ameddig bensőjében újra meg nem változik, s vele együtt inomanyagú teste
is, amelynek őt megváltozott súlyának hatására tovább felfelé vagy lefelé kell
vezetnie.
Az ember ezért nem panaszkodhat, de köszönetet sem kell mondania; hi-
szen, ha felemelkedik a Fény felé, akkor az ő saját állapota az, amely a szükség-
szerű felemeltetést maga után vonja, ha viszont lezuhan a sötétségbe, akkor
szintén az ő állapota az, amely őt erre kényszeríti.
Azonban minden egyes embernek megvan az oka arra, hogy dicsőítse a te-
remtőt a miatt a tökéletesség miatt, amely ennek a három törvénynek a kiha-
tásában rejlik. Az emberi szellem így feltétlenül saját sorsának korlátlan urává
válik! Mert valódi akarásának, tehát hamisítatlan benső állapotának kell őt
330 61. tévelygések

felemelnie, vagy a mélybe süllyesztenie.

ha megpróbáljátok a törvények hatását helyesen elképzelni, egyenként és
egymásba kapcsolódva, akkor meglátjátok, hogy ebben rejlik jutalom és bün-
tetés, kegyelem vagy akár a kárhozat is minden egyes ember számára, hajszál-
pontosan kimérve, mindenkor saját benső állapota szerint. Ez a legegyszerűbb
történés, és az embernek minden komoly akarása által mentőkötelet nyújt,
amely soha nem szakadhat el, soha nem mondhat csődöt. Az egyszerűség nagy-
sága az, amely felismerőjét azonnal térdre kényszeríti a teremtő hatalmas ma-
gasztossága előtt!
Minden történésben, valamennyi magyarázatomban, mindig tisztán és vi-
lágosan, újra és újra rábukkanunk ezen egyszerű törvények működésére, me-
lyek csodálatosan egymásba fonódó működését még külön ábrázolnom kell.
ha az ember ismeri a törvényeknek ezt az egymásba fonódó működését,
akkor ezzel megtalálta a létrát is, amely a szellem fényes birodalmába, a Para-
dicsomba vezet. de akkor látja az utat lefelé is a sötétségbe!
neki magának még csak lépkednie sem kell, mert az önműködő mechaniz-
mus által fölemeltetik a magasba vagy letaszíttatik aszerint, ahogyan ezt a me-
chanizmust benső élete által beállítja önmagának.
Mindig az ő saját döntésére van bízva, hogy melyik úttal akarja vitetni
magát.
Az embernek nem szabad hagynia, hogy közben megtévesszék a gúnyolódók.
Kétely és gúny – helyesen nézve – nem más, mint kimondott vágyak. Min-
den egyes kétkedő teljesen tudattalanul azt mondja ki, amit kíván, és ezzel
kiszolgáltatja bensőjét a kutató tekintetnek. hiszen a tagadásban és a védeke-
zésben is könnyen felismerhető, mélyen elrejtett vágyak jelennek meg. Micsoda
elhanyagoltság, micsoda szegénység nyilvánul meg így néha, szomorú és szinte
vérlázító, mivel az ember nem ritkán éppen ezáltal zuhan bensőleg mélyebbre,
mint bármely tudatlan állat. részvéttel kellene lenni az emberek iránt, de en-
gedékenység nélkül; hiszen az engedékenység voltaképpen azt jelentené, hogy
az ember a restséget többre tartja a komoly vizsgálódásnál. Aki komolyan keres,
annak takarékoskodnia kell az engedékenységgel, különben végül önmagát ká-
rosítja meg anélkül, hogy ezzel a másik emberen segítene.
Az egyre mélyebb felismerésben azonban az ember ujjongva áll majd a te-
remtés csodája előtt, hogy tudatosan emeltesse fel magát a fényes magassá-
gokba, amelyet otthonának szabad neveznie!
————
 A nemi erő jelentősége a szellemi
felemelkedésben

Ú
jból hangsúlyozom, hogy a teremtésben minden életnek két fajtája
van. tudatos és nem tudatos. A tudatos előrehaladottabb, mint a nem
tudatos. Csak a tudatossá válással alakul ki a teremtő képmása,
amin az ember formáját értjük. Formálódása kéz a kézben halad a tudatossá
válással.
tehát az első tulajdonképpeni teremtésben – mely csak szellemi lehet, mert
a teremtő szellemhez a legközelebb áll – az elsőnek megteremtett tudatos szel-
lemi emberrel párhuzamosan létezik a még nem tudatos szellemiség is. E nem
tudatos szellemiségben, a tudatos szellemiség azonos tulajdonságai mellett,
természetszerűleg az ösztönzés is jelen van a fejlődésre. Ez azonban csak a tu-
datosság fokozásában történhet meg.
ha tehát ezekben a nem tudatos szellemiekben a tudatossá válás felé hajtó
ösztön egy bizonyos szintre emelkedett, a fejlődés legtermészetesebb meneté-
ben beindul egy folyamat, mely egy földi születéshez hasonlít. Elég, ha környe-
zetünkre igyelünk. itt a durvaanyagú test önműködően kilök minden kifej-
lődött utódot. Mind az állatoknál, mind az embereknél. A fák is mind lehul-
lajtják gyümölcsüket. Ez a folyamat a fejlődés ismétlése, melynek ősképe az első
teremtésben rejlik.
Ez azonos módon történik ott is: a tudatossá válás egy bizonyos érettségi
fokán az erre ösztönzött, még nem tudatos szellemek önműködően ki vannak
taszítva, el vannak választva azoktól, akik nem éreznek ösztönzést a tudatossá
válásra. Ezek a kitaszított, nem tudatos szellemi részecskék alkotják a fejlődő em-
berek szellemi magvát!
Ez az a történés, ami képletesen a bibliában is le van írva, mint kiűzetés
a Paradicsomból!
E folyamatnak le kell zajlania, mert ahol nincs tudatosság, ott felelősség
sincs, míg a tudatossá válással együtt a felelősségérzet is fejlődik.
332 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben

Az érésben lévő nem tudatos részecskék elszakadása szükséges tehát a szel-

lemi jelleg számára, mely természetes ösztönétől hajtva tudatossá akar fejlődni.
Ez egy lépés előre, nem pedig hátra!
Mivel ezeket az élő csírákat felfelé, a tökéletesség felé nem lehet kitaszítani,
egyetlen út marad számukra: lefelé. itt azonban a súlyát tekintve nehezebb lény-
szerű birodalomba lépnek, mely semmi szellemiséget nem tartalmaz.
Ezzel a tudatossá válásra ösztönzött szellemi csíra hirtelen egy vele nem azo-
nos jellegű, tehát idegen környezetben találja magát, és ezért olyan, mintha fe-
detlen lenne. lévén szellemi eredetű, úgy érzi a sűrűbb lényszerűségben, hogy
csupasz és meztelen. ha itt akar időzni, vagy tovább akar jutni, akkor termé-
szetesen lényszerű burokkal kell magát befednie, mely ugyanolyan jellegű, mint
a környezete. Különben nem tud benne sem tevékenykedni, sem pedig tartóz-
kodni. tehát a felismeréshez vezető úton nem csupán igénye az, hogy befedje
meztelenségét, ahogy azt a biblia képekben kifejezi, hanem ez itt is egy szük-
séges fejlődési folyamat.
A fejlődő emberi szellem csírája ezután a természetes úton tovább van ve-
zetve az anyagiságba.
itt újra egy szükséges, az új anyagi környezetének minőségével megegyező
burok zárul köré.
Ekkor a inomanyagúság legkülső peremén áll.
A Föld azonban az a durvaanyagú pont, ahol minden összetalálkozik, ami
a teremtésben nyugszik. A teremtés valamennyi részének áramlatai itt talál-
koznak, melyek jellegüknél fogva különben szigorúan el lennének egymástól
választva. Minden szál, minden út a Föld felé fut, mintha egy központi talál-
kozóhely volna. itt egymással összekapcsolódva és új hatásokat is teremtve,
szilaj lángnyelvekben lövellnek ki az erőáramlatok a Világmindenségbe! Úgy,
ahogy az anyagiság egyetlen másik helyén sem.
A Földön a legintenzívebb a tapasztalás a teremtés valamennyi jellegének
az összekapcsolódása révén, amit az anyagiság segít elő. Ám kizárólag a Terem-
tés valamennyi jellegének az összekapcsolódása révén, ebben pedig nincs jelen
isteni, vagy egy rész a szent szellemből, mert ez a jelleg a teremtés fölött és
a teremtésen kívül áll. —
A Földön szerzett élmények utolsó nyúlványai szembeáramlanak a szellemi
csírával, ahogy belép a inomanyagúságba. Az élmények hatásai körülnyaldos-
sák, mint víz hullámai a sziklát. Ezek a hatások azok, melyek csalogatják, jól-
lehet közben segítően felébresztik tudatossá válását, és fejlődésre késztetik.
 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben 333
Az anyagiság küszöbén még kötelékek, tehát vétek nélkül érzi az erős élmé-
nyek rezgéseinek nyúlványait, mely élmények az egész anyagi világ keletkezé-
sében és pusztulásában játszódnak le. Ezalatt felébred benne a vágy, hogy
közelebbről megismerje őket. de amint formát ölt e kívánsága, a kívánság lét-
rejöttével szabad akaratából ráhangolja magát valamelyik rezgésre, legyen az
a rezgés jó vagy rossz. Ekkor az azonos jellegűek vonzerejének törvénye által
rögtön magához vonzza egy vele azonos jelleg, melynek ereje nagyobb, mint
a sajátja. Ez egy olyan pont felé hajtja, ahol a kívánt jellegnek erősebben hó-
dolnak, mint amilyen saját kívánsága volt.
Az ilyen benső vágyódással, a vágyódás jellegének megfelelően, azonnal sű-
rűbbé válik inomanyagú burka, és a nehézségi erő törvényének hatására to-
vább süllyed lefelé.
A benne nyugvó vágyódás tényleges megtapasztalását végül azonban csak
a durvaanyagú Föld kínálja! — —
Ezért ez egyre tovább, egészen a földi születésig hajtja, mert a kóstolásból át
akar váltani az élvezetbe. Minél erősebbé válnak a kóstolgatásban ébredező
szellem vágyai a földi élvezetek után, annál sűrűbbé válik a inomanyagú burok,
melyet hordoz. Ezáltal azonban egyre nehezebb lesz, és lassan lesüllyed a Föld
szintjére, ahol alkalma nyílik kívánságai megvalósítására. ha azonban eljutott
egészen a földi szintig, akkor meg is érett a földi születésre.
itt az azonos jelleg vonzerejének a törvénye is szembeötlőbben nyilvánul meg.
Az éretlen szellemek mindegyikét, pontosan saját kívánságának vagy hajlamá-
nak megfelelően, melyet magában hordoz, mintha mágnesesen vonzana egy
pont, ahol kívánságának lényegét a földi emberek megvalósítják. ha például
az a kívánsága, hogy uralkodjék, akkor nem olyan körülmények közé fog szü-
letni, ahol megélheti kívánsága teljesülését, hanem olyan ember fogja magához
vonzani, aki erős uralkodni vágyást hordoz magában, tehát aki azonos módon
érez vele, és így tovább. Ezzel már részben levezekeli a rosszat, vagy örömre lel
abban, ami helyes. legalábbis alkalma nyílik rá.
Ebből a folyamatból feltételezik helytelenül a tulajdonságok vagy szellemi
képességek öröklődését! Ez tévedés! Kívülről lehet, hogy úgy tűnik. A valóság-
ban azonban az ember saját eleven szelleméből semmit sem adhat át gyerme-
keinek.
Nem létezik szellemi öröklődés!
Egyetlen embernek sem áll módjában, akár egyetlen porszemnyit sem át-
adni saját eleven szelleméből!
334 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben

E tekintetben az emberek tévedésben élnek, mely sok mindenre ráveti aka-

dályozó és zavart keltő árnyait. Egyetlen gyermek sem köszönheti szellemi ké-
pességeit szüleinek, de ugyanúgy nem vetheti szemükre hiányosságait sem! Ez
téves lenne és egyben igazságtalan!
A teremtés e csodálatos műve sosem olyan hézagos és tökéletlen, hogy meg-
engedje az önkény cselekedeteit vagy a szellemi öröklés véletlenjeit!
Az azonos jellegek vonzereje, mely olyan fontos szerepet játszik a születés-
nél, kiindulhat az apától, az anyától, ahogy olyan valakitől is, aki a leendő anya
közelében van. Ezért kellene a leendő anyának ügyelnie arra, hogy kit tűr meg
maga körül. itt igyelembe kell venni, hogy a benső erő döntően a gyengeségek-
ben rejlik, nem a külső jellemben. A gyengeségek azok, melyek a benső átélés
legfontosabb pillanatait eredményezik, melyek erős vonzerőt fejtenek ki.
Az ember a nemzés, inkarnáció és születés lépcsőin érkezik a Földre. Az in-
karnáció, vagyis a lélek testbelépése, a terhesség félidejében történik. A leendő
anya és az inkarnálódásra készülő lélek kölcsönösen növekvő érettségi állapota
még egy különleges földibb kapcsolatot is előidéz. Ez egy sugárzás, melyet a köl-
csönös érettségi állapot vált ki, és természetes ritmusban, feltartóztathatatlanul
egymás felé törekszik. A sugárzás egyre erősödik, s a lelket és a leendő anyát a kí-
vánt módon egyre erősebben egymáshoz köti, míg végül az anyaméhben fej-
lődő test, érettségének egy bizonyos fokán, szó szerint magába szívja a lelket.
A belépés vagy a magába szívás pillanata természetszerűleg maga után vonja
a kis test első erős összerezzenéseit is, mely rángásokban nyilvánul meg, és
a gyermek első mozgásainak hívnak. Közben nagyon gyakran változás áll be
a leendő anya érzéseiben. A testbe lépő emberi szellem jellegének megfelelően
vagy boldogítóan, vagy nyomasztóan. —
A fejlődés útján idáig eljutott emberi szellem a kis testtel felveszi a durva-
anyagúság köntösét, mely szükséges ahhoz, hogy a földi durvaanyagúságban
mindent teljes mértékben át tudjon élni, hallani, látni és érezni tudjon, ami
csupán azonos anyagú, azonos jellegű burok vagy eszköz által válik lehetségessé.
Csak ekkor tud az ízlelgetésből a tényleges kóstolásra váltani, és ezzel ítéletet
alkotni. hogy a léleknek először meg kell tanulnia ezt az új testet úgy használni,
mint egy eszközt, meg kell tanulnia uralnia, érthető.
ilyen röviden összefoglalva az ember fejlődése az első földi születéséig.
Mivel az események természetes folyásában már régóta egyetlen lélek sem
érkezhet első inkarnálódásra a Földre, olyan lelkek születnek, akik már legalább
egy földi életet átvándoroltak. Így már a születéskor szorosan behálózza őket
 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben 335
a sokféle karma. A lehetőséget arra, hogy ettől megszabaduljanak, a nemi erő
kínálja.
A durvaanyagú testnek mint buroknak köszönhetően az ember lelke a gyer-
mekkor ideje alatt el van szigetelve azoktól az áramlatoktól, melyek kintről pró-
bálnak bejutni a lélekhez. Minden sötétnek, rossznak, ami a földi szintet bené-
pesíti, a durvaanyagú földi test elvágja az útját a lélekhez. Ezért az nem is tud
befolyást gyakorolni a gyermekre, nem okozhat neki kárt. Az a rossz azonban,
amit az újonnan inkarnálódott lélek korábbi tapasztalásából hozott magával,
természetesen gyermekkorában is tovább kötődik hozzá.
A test alkotja ezt a válaszfalat, míg a lélek nincs felkészülve és még éretlen.
Olyan, mintha a lélek egy várba vonult volna vissza, melynek felvonóhídja fel
van emelve. Egy áthidalhatatlan szakadék tátong ezen évek alatt a gyermeki
lélek és a inomanyagú teremtés között, ahol a bűn és bűnhődés inomanyagú
rezgései élnek. Így a lélek a földi burok védelmét élvezi, miközben érlelődik
a felelősségvállalásra, és várakozik a pillanatra, amikor a felvonóhíd leereszke-
dik, és kiviszi őt az anyagiságban található valódi életbe.
Arra az időszakra, amíg a szabad akarat nem működik, annak helyébe a te-
remtő a természetes törvények által minden egyes teremtménybe az utánzási
ösztönt helyezte. Ezt általában „a iatalság fogékonyságának” nevezik. Az után-
zási ösztön készíti elő a fejlődést a földi életre egészen addig, amíg azt – az ál-
latok esetében – nem gazdagítják és támogatják a tapasztalatok, az emberek
esetében pedig, amíg a szellem a szabad akaratban azt nem emeli a tudatos cse-
lekvés szintjére!
A gyermeki testben, az inkarnálódott szellemnek hiányzik egy sugárzási
híd, mely csupán a testi érettség idejében, a nemi erővel tud kialakulni. A szel-
lemnek hiányzik e híd a teljes értékű, ténylegesen cselekvő tevékenységre a te-
remtésben, melyet csak a teremtés valamennyi jellege által kialakuló hiánytalan
sugárzási lehetőség révén lehet elérni. hiszen csak a sugárzásokban van élet,
és csak belőlük és általuk jön létre mozgás.
Ezalatt az idő alatt a gyermek, aki csak lényszerű részéből kiindulva tud teljes
mértékben és hiánytalanul hatni környezetére, de nem szellemi magvából ki-
indulva, valamivel több felelősséget hordoz a teremtés törvényeivel szemben,
mint a legfejlettebb állat.
Eközben a iatal test serdül, és fokozatosan felébred benne a nemi erő, mely
csak a durvaanyagúságban létezik. A nemi erő a durvaanyagúság legkiinomul-
tabb és legnemesebb virága, a legmagasztosabb, amit a durvaanyagú teremtés
336 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben

egyáltalán kínálhat. Finomságával a durvaanyagúság, tehát minden földi csúcsát

alkotja, és az anyagiság legkülső élő nyúlványaként legközelebb áll a lénysze-
rűséghez. A nemi erő az anyagiság pulzáló élete, és egymaga megteremtheti
a hidat a lényszerűséghez, mely pedig a szellemi világ felé közvetít.
Ezért a durvaanyagú testben olyan a nemi erő ébredése, mint az eddig lezárt
vár felvonóhídjának a leeresztése. Ekkor a vár lakója, tehát az emberi lélek,
teljes fegyverzetében, harcra készen vonulhat ki, de a várat körülvevő barátok
vagy ellenségek ugyanúgy be tudnak hozzá jutni. Ezek a barátok vagy ellensé-
gek elsősorban a jó vagy rossz jellegű inomanyagú áramlatok, de olyan túlvi-
lágiak is, akik csak arra várnak, hogy az ember valamilyen kívánsága által kezet
nyújtson nekik, így lehetőségük nyílik erősen megkapaszkodni, és azonos jel-
legű hatásukat kifejteni.
de a teremtő törvényei a fejlődés természetes folyamatában nem engedik
meg, hogy a külső hatás erősebb legyen, mint amilyen erővel bentről ellen lehet
állni, így az egyenlőtlen harc addig teljes mértékben ki van zárva. Ameddig
nem követnek el valamilyen bűnt. hiszen minden művi izgatással előidézett
természetellenes nemi ösztön még idő előtt megnyitja ezt az erős várat, miáltal
áldozatul esik a nem megfelelő erőre szert tett lélek. Vereséget kell szenvednie
az ostromló rossz inomanyagú áramlatoktól, melyeknek különben feltétlenül
ellent tudott volna állni.
normális érés esetében, a természetes történésből adódóan, mindkét olda-
lon mindig csak azonos erő állhat. de közben a várlakó akarata a döntő, nem
pedig az ostromlóké. ha akarása jó, a inomanyagúságban mindig győzedel-
meskedni fog. Vagyis a túlvilág folyamataiban, melyet az átlagember, míg a Föl-
dön tartózkodik, nem láthat, amely azonban szoros és sokkal elevenebb kap-
csolatban van vele, mint a durvaanyagú, számára látható környezete.
ha azonban a vár lakója szabad akaratából, tehát saját kívánsága vagy szabad
döntése révén kezet nyújt a váron kívül található inomanyagú barátoknak vagy
ellenségeknek, esetleg inomanyagú áramlatoknak, akkor természetesen egé-
szen más a helyzet. Mivel ezáltal ráhangolódik a váron kívül várakozó ostrom-
lók bizonyos jellegére, azok ezért játszva akár tízszeres vagy százszoros erőt is
ki tudnak ellene fejteni. ha jóról van szó, segítséget kap, áldásban részesül. de
ha rosszról, akkor pusztulást fog aratni. E szabad választásban nyilvánul meg
az ember szabad akarata. ha egyszer döntött valamiről, akkor feltétlenül alá
van vetve döntése következményeinek. E következményeket pedig már nem
befolyásolhatja szabad akaratával. saját választásával összhangban kötődik
 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben 337
hozzá jó vagy rossz karma, melynek magától értetődően addig alá van vetve,
ameddig bensőleg meg nem változik. —
A nemi erőnek az a feladata és arra hivatott, hogy a lélek teljes szellemi ér-
zését földileg „átizzítsa”. A szellem csak általa nyer helyes kapcsolatot az anyagi
teremtés egészével, és ezért csak ekkor válik földileg teljes értékűvé. Csak ekkor
képes felölelni mindent, ami szükséges, hogy teljes mértékben érvényesülni
tudjon az anyagiságban, szilárdan tudjon benne állni, áthatón és erőteljesen
tudjon működni, védelme legyen, és teljes fegyverzetben diadalmasan véde-
kezzék.
Van valami hatalmas e kapcsolatban. Ez a fő célja e talányos és mérhetetlen
természetes ösztönnek! neki kell segítenie a szellemit, hogy teljes hatóereje ki-
bontakozzék az anyagiságban! A nemi erő nélkül lehetetlen lenne, mert hiá-
nyozna az átmenet, mellyel megeleveníthetné és uralhatná az anyagiság egészét.
A szellemnek az anyagi világ számára túl idegennek kellene maradnia, hogy
komoly hatást tudjon benne kifejteni.
Ezzel az emberi szellem eljut ereje teljébe, melegséget és elevenséget nyer.
Csupán e folyamattal válik földileg felkészültté a harcra.
Ezért itt lép fel a felelősség! Komoly fordulópont ez minden ember életében.
Ám isten bölcs igazságossága e jelentős fordulóponton ugyanakkor nem
csupán lehetőséget ad az embernek, hanem még természetes ösztönzést is arra,
hogy könnyedén és fáradság nélkül rázza le magáról teljes karmáját, melyet egé-
szen eddig teherként rakott szabad akaratára!
ha az ember elpazarolja idejét, az az ő hibája. Gondolkodjatok el egyszer
a következőn: a nemi ösztön fellépésével elsősorban egy hatalmas, felfelé, az
eszmények, a szépség és a tisztaság felé irányuló lendítő erő kezd el működni!
Ezt pontosan meg lehet igyelni a romlatlan iatalokon. Ez okozza a felnőttek
által sajnos gyakran megmosolygott iúkori lelkesedést. A megmagyarázha-
tatlan, enyhén búskomor érzések is ezért jelentkeznek ezekben az években.
nem alaptalanok a pillanatok, amikor úgy tűnik, mintha egy iúnak, vagy
egy leánynak a világ összes fájdalmát hordoznia kellene, amikor magával ra-
gadja a mélységes komolyság megsejtése. A valóságban az annyira gyakori meg
nem értettség érzése is sok igazságot hordoz magában. Ez környezetük téves
felépítésének időnkénti felismerése, mely nem akarja, és nem is tudja megérteni
a tiszta magassági repülés megszentelt szárnypróbálgatásait, és csak akkor elé-
gedett, ha a serdülő lélek ezen erőteljes, igyelmeztető intuíciói be lettek préselve
az emberek számára érthetőbb, „reálisabb” és józanabb dolgok közé, melyet az
338 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben

emberiséghez jobban illőnek vélnek, és egyoldalú észbeli értelmezésükből adó-

dóan az egyedüli normálisnak tartanak!
Egy romlatlan leány vagy romlatlan iú titokzatosan sugárzó bája nem más,
mint az ébredező nemi erő tiszta felhajtó ereje a magasztosabb, nemesebb felé,
mely frigyre lép a szellemi erővel, amit környezetük kiérez!
A teremtő gondosan ügyelt arra, hogy ez az embereknél csak olyan korban
történjék, amikor akarásuk és cselekedetük teljes tudatában tudnak lenni. Ek-
kor elérkezett az a pillanat, amikor az ember, kapcsolatba lépve a benne nyugvó
erő teljességével, játszva le tudja rázni, és le is kellene ráznia mindent, ami múlt-
jához tartozik. sőt, az magától is lehullana, ha az ember a jónak az akarását
megtartaná, amire ekkor szakadatlanul ösztönözve van. Akkor, ahogyan azt az
intuíciók helyesen sejtetik, fáradság nélkül fel tudna emelkedni arra a szintre,
ahová emberként tartozik! nézzétek a romlatlan iatalok álmodozását! nem
más ez, mint a felhajtóerő megérzése, a minden szennytől való szabadulni aka-
rás, az ideális utáni hő vágyakozás. Ám az ösztökélő nyugtalanság annak a jele,
hogy az időt nem szabad elpazarolni, hanem határozottan le kell rázni a karmát,
és el kell kezdeni a szellem felemelését.
Van valami gyönyörűséges ezen erő teljességében állni, és benne és vele mű-
ködni! Ám csak addig, míg az irány, melyet az ember választ, jó. de nincs is
attól szánalmasabb, amikor az ember egyoldalúan, vak érzéki bódulatban té-
kozolja el ezeket az erőket, és így szellemét lebénítja.
de sajnos, sajnos az ember az esetek zömében elpazarolja ezt az értékes át-
meneti időt, hagyja, hogy „bölcs” környezete téves utakra vezesse, melyek ala-
csony szinten tartják, és lefelé vezetik. Ezért nem képes levetni a rá akaszkodó,
tisztátalan rezgéseket, ellenkezőleg, saját jellegükkel megegyező erőtöbbletet
kapnak, és szabad akaratát egyre jobban behálózzák, míg azt a szükségtelen in-
dáktól fel sem lehet többé ismerni. Úgy, mint a kúszónövények, melyeknek
a kezdetben egészséges törzs támaszt, segítséget kínál, ám amikor azt egyre
jobban benövik, fojtogató szorításuk végül kioltja életét.
ha az ember jobban vigyázna magára és az egész teremtésben lejátszódó
történésekre, semmilyen karma sem lehetne erősebb, mint ereje teljébe jutó
szelleme, amely a nemi erő révén hiánytalan kapcsolatra tesz szert az anyagi-
sággal, melyhez pedig a karma tartozik.
Még ha az ember el is pazarolja az időt, még ha jobban be is hálózza magát,
sőt talán mélyre süllyed, még ezután is kínálkozik számára alkalom a felemel-
kedésre: a szeretet!
 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben 339
nem a durvaanyagú világ vágyakozó szeretete, hanem a magasztos, tiszta
szeretet, mely semmi mást nem ismer és nem akar, mint a szeretett ember javát.
A szeretet is az anyagisághoz tartozik, és nem kíván lemondást, aszkézist,
hanem a másiknak mindig csak a legjobbat akarja. És ez az akarás, mely soha
nem magára gondol, nyújtja a legjobb védelmet minden túlkapás ellen.
A szeretet alapját a legidősebb korban is – mindig újra a romlatlan iak ide-
álok után vágyakozó érzései jelentik, melyet e iatalok a nemi erő fellépésekor
éreznek. Ám a szeretet másképpen mutatkozik meg: az érett embert arra sar-
kallja, hogy ereje teljébe vigye minden képességét, sőt a hősiességig fokozza.
A kor itt nem jelent akadályt. A nemi erő megmarad még akkor is, amikor az
alacsony nemi ösztön már nem működik; hiszen a nemi erő és a nemi ösztön
nem ugyanaz.
Mihelyt az ember teret ad a tiszta szeretetnek, legyen az akár a féri nő iránti
szeretete, vagy fordítva, esetleg barát vagy barátnő, a szülők gyermek iránti sze-
retete, mindegy, csak tiszta legyen, mert akkor első ajándékként alkalmat te-
remt, hogy levesse karmáját, mely képes nagyon gyorsan, „szimbolikusan”
feloldódni. „Elszárad”, mivel nem talál az emberben azonos jellegű visszhangra,
táplálékra. Megszabadul tőle! És így megkezdődik a felemelkedés, a megsza-
badulás a méltatlan béklyóktól, melyek leláncolva tartották.
Az első érzés, mely a tiszta szeretet sugarában felébred, hogy az ember nem
érzi magát méltónak a szeretett másikhoz. E folyamatot a szerénység és az alázat
megjelenésének is lehetne nevezni, tehát két hatalmas erény elnyerésének. Ezt
követi a vágy, hogy az ember oltalmazón a másik felett tartsa a kezét, hogy
egyik oldalról se bánthassák, hanem útja virágokkal övezett, napfényes ösvé-
nyen vezessen. Az, hogy „a tenyeremen akarlak hordozni”, nem üres mondás,
hanem egészen pontosan jellemzi a feltörő érzést. Ebben az érzésben azonban
benne rejlik az ember saját személyiségének a feladása, a szolgálat erőteljes aka-
rása, ami már maga is elég lehetne ahhoz, hogy rövid időn belül levessen min-
den karmát, ha akarása kitart, és esetleg nem pusztán érzéki ösztönöknek ad
helyet. Végül a tiszta szeretet felébreszti a hő vágyat, hogy a szeretett másikért
valami igazán nagyot és nemeset tehessen, a másikat még pillantásával, gon-
dolattal vagy szóval se sértse vagy bántsa meg, még kevésbé durva cselekedettel.
A leggyengédebb igyelmesség elevenedik így meg.
Ezután meg kell őrizni az intuitív érzések tisztaságát, és minden más fölé
kell állítani. ilyen lelkiállapotban sohasem fog senki rosszat akarni vagy tenni.
Egyszerűen képtelen lesz rá, az intuíciókban ezzel szemben rátalál a legjobb
340 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben

védelemre, a legnagyobb erőre, a legjóindulatúbb tanácsosra és segítőre.

A teremtő bölcsességében ezzel egy mentőövet dobott a teremtésbe, hogy
az ember megkapaszkodjék benne, és segítségével a magasba lendítse magát,
s ezzel minden ember nem csupán egyszer találkozik földi életében!
E segítség mindenki számára elérhető. sosem tesz különbséget iatal és idős,
féri és nő, szegény és gazdag, előkelő vagy jelentéktelen ember között. Ezért
a szeretet isten legnagyobb ajándéka! Aki ezt megértette, az biztos lehet abban,
hogy megmenekül minden ínségből, és minden mélységből!
A szeretet a vihar roppant erejével képes magával ragadni a Fényhez, isten-
hez, aki maga a szeretet. —
Mihelyt az emberben felébred a tiszta szeretet, mely arra törekszik, hogy
a másiknak fényt és örömet hozzon, tisztátalan kívánsággal ne húzza le, hanem
védelmezve a magasba emelje, akkor szolgálja őt anélkül, hogy tudatában lenne;
hiszen így önzetlen adakozóvá válik, örömteli ajándékozóvá. És e szolgálat sza-
baddá teszi!
hogy megtalálja közben a helyes utat, mindig csak egy dologra kell igyelnie.
Minden földi ember felett ott lebeg egy nagy és erős kívánság: hogy saját maga
előtt is valóban olyan tudjon lenni, mint amilyennek azok tartják, akik szeretik.
És ez a kívánság a helyes út! Egyenesen a magasba vezet.
sok alkalom kínálkozik az embereknek, hogy összeszedjék és fellendítsék
magukat anélkül, hogy kihasználnák azokat.
A ma embere csupán olyan, mint egy féri, akire egy birodalmat bíztak, és
aki idejét mégis inkább gyerekjátékokra pazarolja.
Az csak természetes, mást nem lehet várni, minthogy a roppant erőknek,
melyek az embernek adattak, szét kell őt zúzniuk, ha nem tudja őket irányítani.
A nemi erőnek is meg kell semmisítenie az egyént, egész népeket, ahol visz-
szaélnek főfeladatával! A nemzésnek csak másodlagos szerepe van.
És micsoda segítséget ad a nemi erő minden embernek, hogy felismerje fő
feladatát és aszerint éljen!
Gondoljon csak az ember a testi szégyenérzetre! Egyszerre ébredezik a nemi
erővel, s védelemre adatott.
Ez itt is, mint az egész teremtésben, egy hármashangzat, és ahogy egyre ala-
csonyabbra ereszkedik, meg lehet igyelni, ahogy egyre durvábbá válik. A szé-
gyenérzetnek, mint a nemi erő első következményének, átmenetként a nemi
ösztönhöz egy gátat kell alkotnia, hogy az ember abban a magasságban, mely
sajátja, ne állat módjára adja át magát a nemi ösztöneinek.
 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben 341
Jaj annak a népnek, mely erre nem ügyel!
Az erős szégyenérzet gondoskodik arról, hogy az embert soha ne győzze le
az érzéki bódulat! Védelmez a szenvedélyektől; hiszen a teljesen természetes
történés folyamán sohasem ad lehetőséget arra, hogy az ember, akár a pillanat
töredékére is, megfeledkezzék önmagáról.
Csak erőszakkal, szándékosan képes az ember e gyönyörű ajándékot félre-
lökni, hogy állati módon viselkedjen! de átokká kell válnia az ilyen erőszakos
beavatkozásnak a teremtő világrendjébe; hiszen az így szabadjára engedett testi
nemi ösztön ereje, amikor az fékevesztetté válik, már többé nem természetes
a számára.
ha hiányzik a szégyenérzet, az ember úrból szolgává válik, ledöntetik em-
beri szintjéről, és az állatok közé állíttatik.
Az ember vegye fontolóra, hogy csakis az erős szégyenérzet zárja ki a bukás
lehetőségét. A legerősebb fegyvert kapta általa.
Minél nagyobb e szégyenérzet, annál nemesebb az ösztön, és annál maga-
sabban áll szellemileg az ember. Ez a legjobb mérce benső szellemi értéke
számára! Ez a mérce csalhatatlan, és minden ember könnyen felismerheti.
A szégyen külső érzetének az elfojtásával vagy eltávolításával együtt a inomabb
és legértékesebb lelki tulajdonságok is mindig el lesznek fojtva, és így a benső
ember értéktelenné válik.
Az a mély bukásnak és a biztos hanyatlásnak a csalhatatlan jele, ha az embe-
riség haladásnak álcázott hazugsággal arra kezd törekedni, hogy a szégyenérzet
e minden tekintetben segítő ékszere fölé „emelkedjék”! történjen ez a sport,
higiénia, divat, gyermeknevelés leple alatt, vagy sok más egyéb szívesen foga-
dott dolognak az ürügyén. ilyenkor a süllyedést és a zuhanást nem lehet fel-
tartóztatni, és csak a legnagyobb borzalom téríthet még néhány embert jobb
belátásra.
A földi embernek pedig könnyűvé van téve, hogy megkezdje útját a ma-
gasba.
Elég „természetesnek” lennie. de természetesnek lenni nem azt jelenti, hogy
félig meztelenül, vagy feltűnést keltő ruhában, mezítláb kóboroljon! természe-
tesnek lenni azt jelenti, hogy gondosan ügyeljen benső érzéseire, és ezen érzé-
sek igyelmeztetései elől ne zárkózzon el erőszakkal! Csak azért, hogy ne tűnjön
divatjamúltnak.
Az emberiségnek több mint fele azonban ma már sajnos ott tart, hogy túl
érzéketlenné vált ahhoz, hogy még megértse a természetes intuíciókat. Ehhez
342 62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben

már túlságosan leszűkítette magát. A borzalom és rettenet kiáltása lesz a vége!

boldog, aki akkor a szégyenérzetet újra fel tudja ébreszteni! Pajzsa és táma-
sza lesz, ha minden más romba dől.

————
 „Én vagyok a feltámadás és az Élet, senki
sem juthat el az Atyához, csak énáltalam!”

J ézus, aki az isteniségből jött, joggal használta e szavakat, mivel mindent

át tudott tekinteni, és ő volt az egyedüli, aki mindezt valóban meg is tudta
magyarázni. üzenete, mely tőle magától elválaszthatatlan, a téves nézetek
zűrzavarában megmutatja a világos utat föl, a Fény felé. Ez minden emberi szel-
lem számára a felemelkedés lehetőségét jelenti, vagy a feltámadást az anyagi-
ságból, melybe fejlődésük érdekében merültek le. Az ilyen feltámadás életet
jelent mindenki számára!
hallgassatok csak meg egyszer igyelmesen: minden alantas és minden
rossz, tehát minden, amit az ember sötétnek nevez, kizárólag az anyagiságban
létezik, tehát a durvaanyagúságban és a inomanyagúságban! Aki ezt megérti,
máris sokat nyert.
Mihelyt az ember rosszat vagy alantast gondol, saját magát károsítja meg
iszonyatos módon. Akarása fő ereje aztán úgy áramlik az alacsony dolgok felé,
mint egy kibocsátott mágneses sugár, s magához vonzza a nehézségük követ-
keztében sűrűbb, és sűrűségük által sötétebb inomanyagú dolgokat, s ennek
következtében az ember szellemét, ahonnan az akarás kiindul, beburkolja az
anyagiság e sűrű jellege. Akkor is, ha az emberi értelem főleg csak földi dol-
gokra irányul, mint amikor az ember valamilyen szenvedély rabja, ami nem
kell, hogy csupán erkölcstelenség, játék vagy ivás legyen, hanem lehet valami
földinek a kifejezett szeretete is, akkor a folyamatban, melyet már említettem,
egy többé vagy kevésbé sűrű inomanyagú burok zárul szelleme köré.
Ez a sűrű, és következésképpen sötét burok visszatartja a szellemet a fel-
emelkedés minden lehetőségétől, és addig rajta is marad, ameddig e szellem
nem változtatja meg akarása jellegét.
Csak a komoly akarás és a komoly igyekezet a magasztos szellemiség felé tud
fellazítani és végül teljesen leoldani egy ilyen jellegű burkot, mivel már nem kap
utánpótlást az azonos jellegű erőből, lassan támaszát veszti, végül feloldódva
344 63. Én vagyok a feltámadás és az Élet, senki sem juthat el az Atyához...

visszahullik, és szabadon engedi a szellemet, hogy az felemelkedhessék.

A inomanyagúságon nem a látható durvaanyagúság egyfajta kiinomultsá-
gát kell érteni, mert a inomanyagúság a durvaanyagúságtól teljesen idegen jel-
leg, más természetű, mint a durvaanyagúság, de ennek ellenére anyagiságnak
lehet nevezni. Átmenet a lényszerűséghez, ahonnan az állatok lelke származik.
ha tehát az emberek az anyagiságban maradnak, akkor egyszer természet-
szerűleg magával kell, hogy ragadja őket a felbomlás, melynek minden anyag
alá van vetve, mivel burkuk következtében nem tudnak többé idejében elválni
az anyagiságtól.
Azok, akik fejlődésük érdekében saját kívánságukra merültek le az anyagi-
ságba, kötve maradnak hozzá, ha nem tartják meg a helyes utat! nem képesek
újra fölmerülni belőle, ami a feltámadást jelentené a Fény felé. — —
szolgáljon közelebbi magyarázatul, hogy a személyes éntudatra vágyódó
szellemi csíra mindennemű fejlődése megkívánja az elmerülést az anyagiságban.
A személyes éntudat szintjére csak az átélés révén az anyagiságban tud fejlődni.
Ehhez egyetlen más út sem áll előtte nyitva. nem kényszerítik erre, hanem ez
csak akkor történik meg, amikor felébred erre saját személyes vágya. Kívánsága
hajtja aztán a szükséges fejlődési folyamat felé. Kifelé az úgynevezett öntudat
nélküliség Paradicsomából, és ezért a felelősség nélküliségből is.
ha az emberek téves kívánságok miatt elvesztik a helyes utat, mely pedig
felfelé, visszavezeti őket a Fényhez, akkor maradnak az anyagiságban, s össze-
vissza bolyonganak.
Próbáljátok csak egyszer megigyelni a durvaanyagúságban zajló eseménye-
ket. A fejlődést és a pusztulást a legközelebbi és számotokra látható környeze-
tetekben.
Figyeljétek a csírázást, a növekvést, az érést és a rothadást, hogyan alakulnak,
tehát kapcsolódnak össze az alapanyagok, érnek be és a pusztulás által, tehát
a kialakult dolgok elemeikre való széthullása által, a bomlásban újra visszatér-
nek az eredeti alapanyagokba. Ezt világosan látjátok a vízben, a kőzetekben is,
az úgynevezett porladás folyamán, a növényeknél és az állati és emberi testek
esetén. de, ahogy itt kicsiben, pontosan úgy történik ez nagyban is, ahogyan
végül a teljes Világegyetem történésében. nem csupán a durvaanyagúságban,
mely a földi ember számára látható, hanem a inomanyagúságban is, az úgyneve-
zett túlvilágon, amelynek pedig még semmi köze sincs a Paradicsomhoz. — —
Az anyagiság egésze úgy függ, mint egy hatalmas koszorú a teremtés legalsó
részeként, és egy óriási körpályán mozog, melynek bejárása évmilliókig tart.
 63. Én vagyok a feltámadás és az Élet, senki sem juthat el az Atyához... 345
tehát a nagy teremtés történésében nem csupán saját maga tengelye körül
forog minden, hanem az egész még külön egy iszonyatosan nagy, feltartóztat-
hatatlan körforgásban van. Ahogyan tehát e nagy pálya kialakult, kezdve az
első összekapcsolódásokkal egészen a jelenlegi tökéletességig, úgy tovább is
vonul azonos módon, rendületlenül, egészen addig, míg be nem következik és
le nem zajlik a felbomlás vissza az ősanyagra. Ám a körforgás ennek ellenére
nyugodtan folytatódik ezen ősanyaggal is tovább, hogy az ezután következő új-
bóli összekapcsolódásban ismét új világrészeket alkosson, melyek szűzi, friss
erőket rejtenek.
Így néz ki a fejlődés nagy folyamata, örökké ismétlődik, úgy a kicsiben, mint
a legnagyobban is. És e körforgás fölött áll szilárdan az első, tiszta, szellemi te-
remtés, az úgynevezett Paradicsom. Ez, ellentétben a kialakult teremtéssel,
nincs alávetve a felbomlásnak.
Ebben az örök, fénylő, a körforgás felett álló tiszta szellemiségben nyugszik
az ember öntudat nélküli szellemi csírájának a kiindulópontja. Az is a szelle-
miség, mely az anyagiságban öntudatra ébredt, és következésképpen szemé-
lyessé is vált emberi szellemnek újra végcéljává válik. Öntudat és felelősség
nélküli csíraként indul el. saját, tudatos, és ezért felelősségteljes személyiségként
tér újra vissza, ha... az anyagiságon keresztül vezető szükségszerű útján el nem
téved, és nem gabalyodik bele, hanem teljesen tudatossá vált emberi szellem-
ként ünnepli meg feltámadását. Az örömteli újra felmerülést az anyagiságból,
a teremtés e fényes, örök része felé.
Ameddig az emberi szellem az anyagiságban tartózkodik, azzal együtt,
annak egy részeként végzi az örök, nagy körforgást, természetesen anélkül,
hogy ezt maga észrevenné. És így, egy nap, végül meg is érkezik a határra, ahol
az adott világrész, melyben tartózkodik, lassan a felbomlás felé kezd sodródni.
Ekkor aztán legfőbb ideje, hogy minden, még az anyagiságban található emberi
szellem, igyekezzék olyanná válni, hogy fel tudjon emelkedni az örök biroda-
lom biztosabb, fényes kikötőjébe, tehát meg tudja találni a helyes, és minde-
nekelőtt legrövidebb utat, és el tudjon távolodni az anyagiságban beálló
veszedelmek közeléből, mielőtt még magukkal tudnák ragadni.
ha nem teszi meg, akkor ez egyre nehezebbé válik, míg végül késő lesz!
Minden mással együtt bevonzza a lassú felbomlás, és az addig általa meg-
szerzett személyes „énje” szét lesz szaggatva. Ezernyi kín közepette fog újra ön-
tudat nélküli szellemi maggá változni. Ez a legszörnyűségesebb, ami a személyes
tudattal rendelkező szellemmel megtörténhet.
346 63. Én vagyok a feltámadás és az Élet, senki sem juthat el az Atyához...

Azokról van szó, akik személyiségüket téves irányba fejlesztették. Ezért azt,
mint hasznavehetetlent és kártékonyt, újra el kell veszíteniük. Fontos megje-
gyezni, hogy a felbomlás nem ugyanazt jelenti, mint a megsemmisülés. semmit
sem lehet megsemmisíteni. Csak az eredeti állapot visszaállítása történik. ilyen
elveszett emberekben az eddig megszerzett személyes „én” fog megsemmisülni,
ami a legnagyobb kínok közepette zajlik.
Az ilyen elveszett vagy elkárhozott emberek megszűnnek mint teljes emberi
szellemek létezni, míg a többieknek megadatott, hogy öntudatra ébredt szelle-
mekként belépjenek az Öröm és Fény birodalmába, s tudatosan élvezzék gyö-
nyörűségét. —
Úgy, ahogy a gabonaföld az évek folyamán egyre rosszabb termést hoz, és
csak a vetés megváltoztatásával kap új erőre, nincs ez másképpen az egész anya-
gisággal sem. Egyszer ez is elhasználódik, és a felbomlás és új kapcsolódások
által kell új erőt nyernie. de az ilyen történés évmilliókat igényel. Ám a több
évmilliót igénylő történésben is bekövetkezik egyszer egy bizonyos év, mely
a határpontot jelenti, s amikor szükségszerűen elválasztódik minden hasznos
a hasznavehetetlentől.
És a Föld számára ez az időpont a nagy körforgásban immár elérkezett. Az
anyagiságban található emberi szellemnek végre el kell magát határoznia, hogy
felemelkedik, különben a köré fonódó anyagiság visszatartja a később bekö-
vetkező felbomlásig..., mely az örök kárhozat, ahonnan a szellemi, személyes,
öntudatra ébredt feltámadás és felemelkedés a teremtés fényes, örök része felé,
mely az ilyen felbomlás felett található, már soha többé nem lesz lehetséges. —
Az egész természetes fejlődése folytán már régen megszűnt minden lehető-
ség arra, hogy a tudatossá válásra ösztönzött szellemi csírák e túlérett földi szin-
ten inkarnálódni tudjanak, mert túl sokáig tartana, hogy öntudatra ébredt
szellemekként még a megfelelő időben kijussanak az anyagiságból. A termé-
szetes folyamatból adódóan a szellemi csíra pályája csak olyan világrészekbe
vezet, melyek abban azonos jellegűek vele, hogy fejlődésük pontosan olyan
hosszú időt igényel, mint amennyire a leghosszabb esetben egy szellemi csírá-
nak is szüksége van tökéletessége eléréséhez. Csak a fejlettség azonos szintje
enged szabad utat a szellemi csírának, míg valamely érettebb világrész az éretlen
szellemi csírának egészen megközelíthetetlen határokat szab. itt is képtelenség
bármit is igazságtalanságként vagy hiányosságként felróni. Ezért minden em-
beri szellem képes ugyanazt az érettséget elérni, mint annak az anyagi környe-
zetnek a legnagyobb érettsége, amelyben mozog, képes azzal egy időben elérni
 63. Én vagyok a feltámadás és az Élet, senki sem juthat el az Atyához... 347
a csúcspontot, melyet most az általunk benépesített világrész elért.
nincs senki, aki ne lehetne érett! Az emberek közötti egyenlőtlenség csupán
saját, szabad akarásuk szükségszerű következménye. Az anyagiság túlérettsége
után most a felbomlás következik, s azzal egy időben újjászületése felé sodró-
dik.
de az emberi szellemek búzamezőjén bekövetkezik a kaszálás, az aratás, és
vele együtt az elválasztás. Az érett felemeltetik a Fény felé, a természetes törvé-
nyek működése révén, melyek fokozatosan lehántják a inomanyagú burkot,
hogy a szellem immár megszabadulva tőle, tudatosan fellebegjen az azonos jel-
leg, minden örök szellemi birodalmába. de a használhatatlanokat visszatartja
az anyagiságban inomanyagú testük saját maguk által előidézett sűrűsége. Az
ilyen embereknek aztán az a sorsuk, hogy inomanyagú testük ki van szolgál-
tatva az anyagiságban bekövetkező változásoknak, és közben a legfájdalmasabb,
évezredekig tartó felbomlástól kell szenvedniük. Az ilyen kínok ereje végül úgy
kimeríti az emberi szellemet, hogy elveszti öntudatát. Ezzel pedig széthullik
a tudatosság által megszerzett isteni képmás, emberi formája. Az anyagiság tel-
jes, egészen az ősanyagra történő felbomlása után felszabadul, és jellegének
megfelelően felfelé lebeg az immár öntudatlan szellemmé vált rész. de nem
úgy tér vissza, mint tudatos emberi szellem, hanem öntudatlan magként, mely
egyszer az újból felébredő kívánsága folytán teljes pályáját egy új világrészben,
újra az elejétől kezdi el.
Erről a magaslati pontról letekintve, tehát fentről lefelé, választotta meg
Krisztus szavait, mint mindig, és egy egészen természetes folyamatot ábrázolt,
a feltámadást az anyagiságból, melybe a szellemi mag elmerült.
Képzeljétek csak el egyszer magatokat, amint az anyagiság felett álltok.
Akár a szántóföld, úgy terül el alattatok az általános anyagiság sok-sok jel-
legével. A szellemi csírák, fentről érkezve belemerülnek az anyagiságba. És fo-
kozatosan, hosszú idő után, más-más időszakban tökéletes emberi szellemek
merülnek fel belőle, akik az anyagi átélésben öntudatra ébredtek, és az egyre
magasabb felé törekvésüktől hajtva képesek levetni és hátrahagyni az egész
anyagi világot. Az ilyen emberi szellemek azután megünnepelik feltámadásukat
az anyagiságból!
de nem mindegyik csíra jön fel újra a felszínre. Közülük oly sok marad visz-
sza, és kell hasznavehetetlenül elpusztulnia. —
Pontosan olyan az egész, mint a gabonaföld.
Ahogy a búzamagnál az egész titokzatos, valódi fejlődés az ehhez szükséges
348 63. Én vagyok a feltámadás és az Élet, senki sem juthat el az Atyához...

földben zajlik le, úgy a szellemi csíránál is a legfontosabb fejlődés az általános

anyagiságban történik. —
Krisztus minden mondatával mindig képileg magyarázott el valamilyen ter-
mészetes történést a teremtésben. — —
ha azt mondta: senki sem jut az Atyához, csak üzenetem által vagy igém
által, esetleg énáltalam, az ugyanaz. Ez annyit tesz: „senki sem találja meg az
utat, csak annak segítségével, amit én mondok.” Az egyik ugyanazt jelenti, mint
a másik. Éppen így az is, ha azt mondja: „üzenetemben a lehetőséget hozom el
nektek a feltámadásra az anyagiságból, és vele együtt az életet is”, vagy: „igém-
mel én vagyok számotokra a feltámadás és az élet”.
Az embereknek az értelmét kell megragadniuk, és nem kellene egy-egy szó-
hoz mereven ragaszkodva magukat egyre újra összezavarniuk. — — —

————
Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől?

M
int mély éjszaka telepszik a inomanyagú sötétség e Földre! nagyon
régóta már. Fojtogató ölelésben tartja a Földet, oly szorosan és szi-
lárdan, hogy a Fény minden felemelkedő megérzése egy lánghoz
hasonlít, amely oxigén nélkül erejét veszti és gyorsan elhalványulva kihuny. Fé-
lelmetes ez a inomanyagú állapot, amely jelenleg fejti ki legrosszabb hatását.
Aki egyszer csak öt másodpercre megpillanthatná ezt a történést, azt a rémület
megfosztaná minden reményétől a megmenekülésre! —
s mindezt az emberek vétke idézte elő. Az alacsony iránti hajlamuk vétke.
s közben az emberiség volt önmaga legnagyobb ellensége. sőt most még azon
keveseket is, akik újra komolyan törekszenek a magasba, az a veszély fenyegeti,
hogy ők is a mélybe lesznek rántva, ami felé a többiek most ijesztő gyorsasággal
haladnak.
Olyan öleléshez hasonlít ez, amit feltétlenül gyilkos felszívódás követ. Fel-
szívódás a fülledt, sűrű mocsárba, amelyben hangtalanul merül el minden. Ez
nem küzdelem többé, hanem már csak egy csendes, néma, irtózatos fojtogatás.
És az ember ezt nem ismeri fel. szellemi restség teszi vakká a veszedelmes
történéssel szemben.
A mocsár azonban állandóan árasztja mérgező kisugárzásait, melyek a még
erőseket, ébereket lassan kifárasztják, hogy ők is álomba merülve erőtlenül el-
süllyedjenek a többiekkel együtt.
Ez a helyzet most ezen a Földön. nem kép az, amit így feltárok, hanem élet!
Mivel mindennek, ami inomanyagú, formája van, melyet az emberek intuitív
érzései hoznak létre és éltetnek, egy ilyen történés valóban állandóan zajlik. És
ez az a környezet, amely az embereket várja, amikor el kell távozniuk erről
a Földről, és nem vezettethetnek fel a fényesebb és szebb tájak felé.
de a sötétség ölelése egyre szorosabbá válik.
Közeledik ezért az idő, amikor e Földnek egy időre át kell engedtetnie a sö-
tétség uralmának, anélkül hogy közvetlen segítséget kapna a Fényből, mert az
emberiség akarása által ezt kényszerítette ki. A többség akarásából adódó
350 64. Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől?

következményeknek ezt a véget kellett eredményezniük. – Ez az az idő, amit

Jánosnak egykor szabad volt megpillantania, amikor isten eltakarja arcát. —
Éj honol körös-körül. Ám a legnagyobb ínséggel egy időben, ahol mindent,
a jobbat is, az elsüllyedés fenyegeti, feldereng a hajnalpír is! A hajnalpír azonban
először egy nagy megtisztulás fájdalmait hozza, ami elkerülhetetlen, mielőtt
megkezdődhet minden komolyan kereső megmentése; mindazoknak ugyanis,
akik az alacsony felé törekszenek, nem nyújtható segítő kéz! Egészen azokba
a borzalmakkal teli mélységekbe kell zuhanniuk, ahol még egyedül remény-
kedhetnek az ébredésben, kínok által, melyeknek önmaguk iránti undorrá kell
változniuk. Azok, akik eddig gúnyolódva és látszólag büntetlenül állíthattak
akadályokat a felfelé törekvők elé, hallgataggá, töprengőbbé válnak, míg végül
majd rimánkodva, nyüszítve esedeznek az igazságért.
Ekkor majd nem lesz olyan könnyű nekik, feltartóztathatatlanul át lesznek
vezetve az isteni igazságosság vasszigorú törvényeinek malomkövei között, míg
az átélésben tévedéseik felismerésére nem jutnak. —
utazásaim során felismerhettem, hogy tűzcsóva repült a rest emberi szelle-
mek közé igémmel, amely azt mondja, hogy egyetlen ember sem nevezhet ma-
gában semmit sem isteninek, míg éppen manapság fáradoznak sokat azon,
hogy istent önmagukban fedezzék fel, és ezáltal végül maguk is istenné váljanak!
igém ezért többször ébresztett nyugtalanságot, az emberiség lázadozva akar
ellene védekezni, mert csak álomba ringató és megnyugtató szavakat akar hal-
lani, melyek kellemesnek tűnnek számára!
Az ekképpen lázadozók csak gyávák, akik legszívesebben önmaguk elől búj-
nának el, csak azért, hogy a homályban maradjanak, ahol oly szépen és nyu-
godtan lehet álmodozni, saját vágyak szerint.
nem mindenki képes elviselni, hogy szembesüljön az igazság fényével, amely
világosan és könyörtelenül megmutatja a köntös hiányosságait és foltjait.
Mosolygással, gúnnyal vagy ellenségeskedéssel akarják az ilyenek megaka-
dályozni azt az eljövendő napot, amely világosan felismerteti „én” nevű bálvá-
nyuk tarthatatlan szerkezetének agyaglábait. Az ilyen balgák csak saját ma-
gukkal ülnek farsangot, amit kérlelhetetlenül követni fog a szürke hamvazó-
szerda. téves nézeteikben persze csak önmagukat akarják isteníteni, s ebben
földileg jól, kényelmesen érzik magukat. Eleve ellenségnek tekintik azt, aki
e rest nyugalomban megzavarja őket!
de mindez a lázadozás ezúttal mit sem segít nekik!
Az önistenítés, amely abban az állításban mutatkozik meg, hogy az emberben
 64. Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől? 351
isteni jelleg van, mocskos érintése istenetek magasztosságának és tisztaságának,
és ezáltal meggyalázza a számotokra legszentségesebbet, amire a legboldogabb
bizalommal tekintetek! —
bensőtökben egy oltár áll, amelynek istenetek tiszteletére kell szolgálnia. Ez
az oltár intuitív képességetek. ha ez tiszta, akkor közvetlen kapcsolatban áll
a szellemiséggel és ezáltal a Paradicsommal! Ekkor akadnak pillanatok, me-
lyekben ti is teljesen érezhetitek istenetek közelségét, mint ahogyan az a leg-
mélyebb fájdalomban és a legnagyobb örömben gyakran megtörténik!
Ekkor ugyanolyan módon érzitek közelségét, mint ahogyan azt az örök
tiszta szellemek a Paradicsomban állandóan megélik, akikkel ilyen pillanatok-
ban szoros kapcsolatban álltok. A nagy öröm vagy a mély fájdalom felindult-
sága által kiváltott erős vibrálás másodpercekre messze a háttérbe szorít minden
földit, minden alacsonyt, s ezáltal felszabadul az intuíció tisztasága, ami így
azonnal hidat teremt ahhoz az azonos jellegű tisztasághoz, ami a Paradicsomot
élteti!
Ez az emberi szellem legnagyobb boldogsága. Az örök szellemek a Paradi-
csomban állandóan ebben élnek. Ez adja az oltalmazottság gyönyörűséges bi-
zonyosságát. teljes tudatában vannak hatalmas istenük közelségének, akinek
erejében állnak, de közben magától értetődő dologként azt is belátják, hogy
legmagasabb szintjükön vannak, és sohasem lehetnek képesek arra, hogy istent
megpillantsák.
Ez azonban nem nyomasztja őket, hanem megközelíthetetlen nagyságá-
nak felismerésében ujjongó hála ébred bennük kimondhatatlan kegyelméért,
amelyben az elbizakodott teremtményt állandóan részesíti.
s ezt a boldogságot már a földi ember is élvezheti. teljesen igaz, ha azt
mondják, hogy a földi ember ünnepélyes pillanatokban megérzi istene közel-
ségét. Vétekké válik azonban, ha az ember az isteni közelség tudatosításának
e csodálatos hídjából kiindulva azt akarja állítani, hogy ő maga az istenség egy
szikráját hordozza magában.
Ezen állítással kéz a kézben jár az isteni szeretet lealacsonyítása is. hogyan
mérheti az ember isten szeretetét az emberi szeretet mércéjével? sőt mi több,
hogyan értékelheti azt az emberi szeretetnél kevesebbre? nézzétek meg azokat
az embereket, akik az isteni szeretetet, mint a legmagasabb ideált, úgy képzelik
el, hogy az csak egészen csendesen tűr, s ehhez még mindent meg is bocsát!
Abban akarják az isteni jelleget felismerni, hogy az az alacsony szinten lévő
teremtményektől minden neveletlen dolgot eltűr, akárcsak a legerélytelenebb,
352 64. Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől?

leggyávább ember, akit ezért megvetnek. Gondolkodjatok csak el azon, hogy

micsoda iszonyatos gyalázat rejlik ebben!
Az emberek büntetlenül akarnak vétkezni, hogy aztán végül még azzal sze-
rezzenek istenüknek örömet, hogy saját bűnhődés nélkül megbocsátatják vele
bűneiket! hogy ezt valaki elfogadja, ahhoz vagy határtalan korlátoltság, bün-
tetésre méltó lustaság szükséges, vagy az, hogy az ember felismeri saját remény-
telen gyengeségeit a felfelé törekvéshez szükséges jó akaráshoz: de ugyanolyan
elvetendő az egyik, mint a másik.
Képzeljétek el az isteni szeretetet! Kristályosan áttetsző, sugárzó, tiszta és
hatalmas! El tudjátok közben képzelni, hogy oly negédesen erélytelen, megalá-
zóan engedékeny tud lenni, mint ahogyan azt az emberek oly nagyon szeret-
nék! hamis nagyságot akarnak felépíteni ott, ahol gyengeséget kívánnak, hamis
képet alkotnak csupán azért, hogy közben még színleljenek önmaguk előtt va-
lamit, hogy megnyugtassák magukat saját fogyatékosságukat illetően, ami kész-
ségesen a sötétség szolgálatába állítja őket. hol van közben a frissesség és az
erő, ami az isteni szeretet kristálytisztaságához feltétlenül hozzátartozik? Az is-
teni szeretet elválaszthatatlan az isteni igazságosság legnagyobb szigorától. sőt,
a kettő egy és ugyanaz. Az igazságosság szeretet, szeretet pedig csak az igazsá-
gosságban rejlik. Egyedül benne rejlik az isteni megbocsátás is.
helyes, ha az egyházak azt mondják, hogy isten mindent megbocsát! És va-
lóban megbocsát! Ellentétben az emberrel, aki még azt is, aki valamilyen kis
vétket már levezekelt, hosszú időre megveti, s az ilyen jellegű gondolatok révén
kétszeres bűnnel terheli magát, mert nem isten akarata szerint cselekszik. itt
hiányzik az emberi szeretetből az igazságosság.
A teremtésben lévő isteni akarat kihatása minden emberi szellemet meg-
tisztít vétkétől, a saját átélésben vagy a szabad akaratból történő megjavulásban,
mihelyt az felfelé törekszik.
ha visszatér az anyagiság eme malmaiból a szellemi világba, akkor tisztán
áll teremtője birodalmában, semmilyen szerepet sem játszik az, hogy valaha
miben hibázott! Éppen olyan tiszta, mint az, aki még sohasem hibázott. de
előtte az isteni törvények kihatásán keresztül vezet az útja, s ebben a tényben
rejlik az isteni megbocsátásnak, a teremtő kegyelmének záloga!
nem hallja-e napjainkban az ember gyakorta a rémült kérdést: hogyan le-
hetett isten akarata az az ínség, ami az elmúlt években történt? hol marad köz-
ben a szeretet, hol az igazságosság? Ezt kérdezi az emberiség, ezt kérdezik
a nemzetek, gyakran a családok és az egyes emberek! nem ennek kellene inkább
 64. Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől? 353
bizonyítékul szolgálnia arra, hogy isten szeretete bizonyára mégis csak más,
mint amilyennek azt oly sokan képzelni szeretnék? Próbáljátok csak meg egy-
szer isten mindent megbocsátó szeretetét kihatásában úgy végiggondolni, mint
ahogyan azt görcsösen beállítani igyekeznek! saját vezeklés nélkül, mindent
eltűrve, s végül nagylelkűen még meg is bocsátva. siralmas eredményre kell
vezetnie! Olyan értékesnek véli magát az ember, hogy istenének kelljen tőle
szenvednie? Eszerint még értékesebbnek gondolja magát, mint isten? Mi min-
den rejlik az emberek ezen elbizakodottságában. —
ha nyugodtan elgondolkodtok ezen, ezernyi akadályba kell ütköznötök, és
csak akkor tudtok ilyen következtetésre jutni, ha istent megkisebbítitek, töké-
letlenné teszitek.
Ő azonban tökéletes volt, most is az, és az is marad, mindegy, hogy az em-
berek hogyan állnak hozzá.
Megbocsátása az igazságosságban rejlik. nem másban. És egyedül ebben
a rendíthetetlen igazságosságban rejlik hatalmas, eddig olyannyira félreismert
szeretete is!
szokjatok le arról, hogy közben földi mértékkel mérjetek. isten igazságos-
sága és isten szeretete az emberi szellemnek szól. Az anyagiságnak ehhez egyál-
talán semmi köze. hiszen azt csupán maga az emberi szellem formálja, s szel-
lem nélkül nincs benne élet.
Miért gyötritek magatokat oly gyakran olyan földi apróságokkal, melyeket
bűnnek éreztek, s melyek egyáltalán nem azok.
A teremtésben csupán az mérvadó az isteni törvények számára, amit a szel-
lem egy cselekedet során akar. Ez a szellemi akarat azonban nem gondolati te-
vékenység, hanem a legbensőbb intuitív érzés, a voltaképpeni akarás az ember-
ben, amely egyedül képes mozgásba hozni a túlvilág törvényeit, és önműkö-
dően mozgásba is hozza őket.
Az isteni szeretetet az emberek nem képesek lealacsonyítani; hiszen a te-
remtésben isten akaratának vasszigorú törvényei is benne nyugszanak, s ezt az
akaratot a szeretet tartja fenn. És ezek a törvények úgy hatnak ki, ahogyan az
ember viszonyul hozzájuk. Akár istene közelségével is összeköthetik, vagy
olyan válaszfalat alkotnak, amelyet sohasem lehet lerombolni, hacsak az ember
végre be nem illeszkedik, ami ugyanazt jelenti, mint az engedelmesség, egyedül
ebben találhatja meg üdvösségét, boldogságát. Egy öntvény az egész, a nagy
műben nincsenek hiányosságok, hézagok. Minden balga, minden bolond, aki
mást akar, össze fogja rajta zúzni a fejét. —
354 64. Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől?

Az isteni szeretet csupán azt teszi, ami minden emberi szellemnek használ,
nem pedig azt, ami a Földön örömöt okoz neki, és kellemesnek tűnik számára.
Ezen messze túlmutat, mert az egész létet uralja. —
Oly sok ember gondolja manapság nagyon gyakran: ha szomorúság, meg-
semmisülés várható, hogy az nagy megtisztulást idézzen elő, akkor istennek
lennie kell oly igazságosnak, hogy előbb elküldi a bűnbánat hirdetőjét. Az em-
bert előtte mégiscsak igyelmeztetni kell. hol van János, aki a jövendőt hirdeti?
nagyravágyó, gondolatszegény szerencsétlenek! Csupán a legnagyobb üres-
ség elbizakodottsága rejtőzik ilyen kiáltások mögött. hiszen megvesszőznék,
börtönbe vetnék!
nyissátok hát ki szemeteket és fületeket! nincs elég komoly igyelmeztetés
az egyre sokasodó természeti jelenségekben és katasztrófákban? nem beszélnek
az oroszországi és kínai állapotok komoly nyelven? Végtére a németek is, a kö-
zeli határ menti régiókból, gyakran panaszkodnak az ellenséges elnyomásra!
hiszen könnyelműen táncolva lejt tova az ember embertársai minden ínsége
és borzalma felett! Az ember nem akar sem látni, sem hallani! —
A bűnbánat hirdetője meg is érkezett, már kétezer évvel ezelőtt, nyomában
az emberré vált ige. Az emberek azonban buzgón azon igyekeztek, hogy az ige
tiszta ragyogását újra elhomályosítsák, elsötétítsék, ami miatt ragyogásának
vonzereje fokozatosan megszűnt. —
s mindazoknak, akik az igét ki akarják szabadítani a kúszónövények szorí-
tásából, hamar meg kell érezniük, hogy a sötétség küldöttei mily görcsösen
igyekeznek minden örömteli ébredést megakadályozni!
Ma azonban nem ismétlődik meg újra az, ami Krisztus idejében történt! Ak-
kor megérkezett az ige! Az emberiségnek megvolt a szabad akarata, és akkor
lényegében az elutasítás, az elvetés mellett döntött! Attól kezdve tehát a törvé-
nyeknek volt alávetve, melyek önműködően kapcsolódtak az akkoriban oly
módon érvényesített szabad akarathoz. Az emberek azután az önmaguk által
választott úton rátaláltak saját akarásuk minden gyümölcsére.
Most hamarosan bezárul a kör. Egyre jobban felhalmozódik minden, és fel-
duzzad, akár egy gát, amely hamarosan összeroppan az emberiség felett, mely
gyanútlanul éldegél szellemi eltompultságában. A végén, a beteljesedés idejé-
ben, természetesen már nem marad meg számukra a szabad választás!
immár le kell aratniuk azt, amit akkoriban s későbbi tévútjaikon elvetettek.
Most újra inkarnálódtak ezen a Földön az elszámolás végett mindazok, akik
egykor Krisztus idejében elvetették az igét. Ma már nincs többé joguk előzetes
 64. Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől? 355
igyelmeztetésre és újabb döntésre. A kétezer év alatt elegendő idejük volt, hogy
jobb belátásra térjenek! Aki istent és teremtését tévesen értelmezve fogadja be,
és nem törekszik a tisztább megértésre, az sem fogadta be egyáltalán az igét.
sőt, ez sokkal rosszabb, mert egy téves hit tartja távol attól, hogy megértse az
igazságot.
de jaj annak, aki az igazságot meghamisítja vagy megváltoztatja, hogy ezáltal
befolyásra tegyen szert, mert az embereknek a kényelmesebb forma egyben
kellemesebb is. nem csupán a hamisítás, tévútra vezetés vétkével terheli magát,
hanem még az összes felelősséget is ő viseli azokért, akiket az igazság kényel-
messé vagy elfogadhatóbbá tételével magához tudott vonzani. Nem fog segít-
séget kapni, amikor elérkezik a kiegyenlítés órája. Olyan mélységekbe fog zu-
hanni, ahonnét soha többé nem jut ki újra, és joggal! – Jánosnak ezt is szabad
volt megpillantania, és a Jelenések Könyvében igyelmeztetnie erre.
s ha megkezdődik a nagy megtisztulás, akkor ezúttal az embernek nem ma-
rad ideje, hogy lázadozzon, vagy mi több, hogy ellenszegüljön a történésnek.
Az isteni törvények, amelyekről az ember oly szívesen alkot hamis képet, akkor
majd kérlelhetetlenül ki fognak hatni.
Éppen annak az időnek a legnagyobb szörnyűségében, amit a Föld valaha
is megélt, fogja az emberiség végre megtanulni, hogy isten szeretete nagyon
távol áll a puhányságtól és az erélytelenségtől, amivel az ember felruházni me-
részeli.
A jelenkorban élő összes embernek több mint a fele egyáltalán nem erre
a Földre való!
Ez az emberiség már évezredek óta olyannyira mélyre süllyedt, annyira erő-
sen a sötétségben él, hogy tisztátalan akarásában sok hidat teremtett a sötét
szférákhoz, melyek messze e földi szint alatt vannak. Ott mélyre süllyedt szel-
lemek élnek, akiknek inomanyagú súlya sohasem tette lehetővé, hogy feljöjje-
nek erre a földi szintre.
Ebben védelem rejlett mindazok számra, akik a Földön éltek, ahogy maguk-
nak e sötét szellemeknek is. El vannak választva a inomanyagú nehézség ter-
mészetes törvénye által. Ott lent kitombolhatják magukat szenvedélyeikben,
minden alantasságukban, anélkül hogy ezzel kárt okoznának. Ellenkezőleg.
Önmaguk gátlástalan kiélése ott csupán az azonos jellegű szellemeket találja
el, éppen úgy, ahogyan azok kiélése őket is nagyon megviseli. Ezáltal kölcsö-
nösen szenvednek, ami éréshez vezet, de nem további vétekhez. A szenvedés
által ugyanis egyszer majd fel tud ébredni az undor saját magukkal szemben,
356 64. Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől?

és az undorral a vágy is, hogy kijussanak ebből a birodalomból. A vágy idővel

gyötrelemmel teli kétségbeeséshez vezet, ami végül a legforróbb imákat képes
maga után vonni, s ezáltal komoly akarást a megjavulásra.
Így kellett volna történnie. De az emberek helytelen akarása által másként lett!
Az emberek sötét akarásuk révén hidat vertek a sötétség régiójába. Ezáltal
kezet nyújtottak az ott élőknek, az azonos jellegűek vonzereje által lehetővé tet-
ték számukra, hogy feljöjjenek a Földre. itt természetesen alkalmat is találtak
az újabb inkarnálódásra, melynek lehetősége a világ normális menete szerint
még nem érkezett el számukra.
A Föld szintjén ugyanis, ahol a durvaanyagúság közvetítése által együtt él-
hetnek a fényesebbekkel és jobbakkal, csupán kárt okoznak, és ezáltal új vé-
tekkel terhelik magukat. Ezt saját alacsony szintjeiken nem tehetik; mert a velük
azonos jellegűeknek az alacsonyság csak hasznot hoz, mert abban végül még-
iscsak felismerik önmagukat, és megundorodva tanulnak belőle, ami hozzájárul
a javuláshoz.
tehát a fejlődés e normális menetét zavarta meg az ember szabad akaratának
alacsonyrendű felhasználása által, amivel inomanyagú hidakat teremtett a sö-
tétség régiójába, s így az oda lesüllyedtek falkaként törhettek be a Föld szintjére,
akik most ujjongva népesítik be annak nagyobbik részét.
Mivel a fényes lelkeknek meg kell ott hátrálniuk a sötétség elől, ahol az szi-
lárdan megvetette a lábát, ezért az így jogtalanul a Föld szintjére jött sötétebb
lelkek könnyen tudtak néha ott is inkarnálódni, ahová különben csak egy fé-
nyes lélek érkezett volna. A sötét lélek megkapaszkodott valaki által, aki a le-
endő anya környezetében tartózkodott, s lehetővé tette számára, hogy meg-
tartsa magát és kiszorítsa helyéről a fényes lelket, még akkor is, ha az anya vagy
az apa a fényesebbekhez tartozik.
Ezzel magyarázatra talál az a rejtély is, hogy miért jöhetett oly sok fekete
bárány jó szülőkhöz. ha azonban a leendő anya jobban ügyel magára és szű-
kebb környezetére, kapcsolataira, akkor ez nem történhet meg.
tehát csupán szeretetet lehet abban felismerni, ha a törvények végkihatása
teljes igazságosságában végre lesöpri a nem idetartozókat a Föld szintjéről, hogy
a sötétség ama birodalmába zuhanjanak, ahová természetük szerint is tartoz-
nak. Ezáltal a fényesebbeket többé nem tudják akadályozni a felemelkedésben
és magukat új vétekkel terhelni, hanem talán mégiscsak megérnek saját átélésük
undorában. — —
Magától értetődően el fog érkezni az az idő, amely vasmarokkal ragadja meg
 64. Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől? 357
minden ember szívét, amikor félelmetes kérlelhetetlenséggel valamennyi em-
beri teremtményből ki lesz irtva a szellemi gőg. Akkor majd szertefoszlik min-
den kétely is, amely az emberi szellemet most annak felismerésében gátolja,
hogy az isteni jelleg nem benne van, hanem magasan fölötte. hogy az legtisz-
tább eszményképként csupán benső élete oltárán állhat, amelyre alázatos imában
tekint fel. —
nem tévedés, hanem bűn, ha egy emberi szellem azt vallja, hogy istenivé
akar válni. ily elbizakodottságnak meg kell őt buktatnia; ez ugyanis megegyezik
azzal a kísérlettel, hogy kiragadja istene kezéből a jogart, hogy lerángassa őt
ugyanarra a szintre, amit az ember foglal el, amit azonban eddig még be sem
töltött, mert több akart lenni, és azok felé a magasságok felé tekintget, melyeket
pedig sohasem képes elérni, még csak felismerni sem. Így igyelmetlenül min-
dig átsiklott a valóság felett, nem csupán teljesen haszontalanná tette saját
magát a teremtésben, hanem sokkal rosszabbá, egyenesen kártevővé!
A végén, saját téves beállítottsága által előidézve, ijesztő egyértelműséggel
fog számára bebizonyosodni, hogy jelenlegi oly mélyre süllyedt állapotában az
isteni jellegnek még csak az árnyékát sem jelenti. A földi tudás minden kincse,
amit fáradsággal halmozott fel az évezredek során, rémült tekintete előtt majd
semminek fog bizonyulni, tehetetlenül fogja önmagán megtapasztalni, hogyan
válnak számára haszontalanná, sőt néha átokká, egyoldalú földi törekvéseinek
gyümölcsei. Akkor majd elmélkedhet saját isteni mivoltán, ha tud! — —
Kényszerítően mennydörög majd feléje: térdre, teremtmény, istened és
urad előtt! Meg ne próbáld magadat bűnös módon istenné emelni! — —
A lusta emberi szellem különcködése nem mehet tovább. — —
Csupán ezután gondolhat majd ez az emberiség felemelkedésre. Ez lesz majd
az az idő is, amikor összedől mindaz, ami nem helyes alapokon áll. szélhámo-
sok, a hamis próféták és egyesületek, akik köréjük gyülekeznek, össze fognak
önmagukban roppanni! Ezáltal nyilvánvalóvá válnak majd az eddigi téves utak
is. Oly sok önelégült ember bizonyára rémülten fogja majd azt is felismerni,
hogy szakadék előtt áll, és – mivel téves irányba vezették – gyorsan csúszik le-
felé, miközben büszkén úgy vélte, hogy felfelé emelkedve már a Fényhez köze-
ledik! hogy védőkapukat tárt ki anélkül, hogy a védelem teljes ereje mögötte
állt volna. hogy olyan veszélyeket vonzott magához, amelyek az események
természetes menetében kikerülték volna. boldog, aki majd rátalál a helyes visz-
szaútra!
————
 Kiáltás vezetőért

n
ézzük meg egyszer közelebbről mindazokat az embereket, akik ma-
napság egészen különleges buzgalommal szellemi vezetőt keresnek,
akik benső emelkedettséggel várnak rá. Véleményük szerint ők maguk
szellemileg már alaposan felkészültek arra, hogy őt felismerjék és igéjét meg-
hallják!
Amit a nyugodt szemlélődés közben látunk, az a nagy megosztottság. Krisz-
tus küldetése például oly sok emberre hatott különös módon. téves képet al-
kottak róla. Ennek oka, mint ahogyan az általában lenni szokott, a helytelen
önértékelés, az elbizakodottság volt.
A korábbi mély tisztelet, az istenük és közöttük lévő magától értetődő sza-
kadék megőrzése, és a tőle való élesebb elhatárolódás helyébe az egyik oldalon
nyüszítő koldulás lépett, amely mindig csak kapni akar, ő maga azonban köz-
ben semmi áron sem hajlandó valamit is tenni. Azt, hogy „imádkozz”, ugyan
befogadták, ám hogy emellett még az is ott áll: „és dolgozz”, „dolgozz önmaga-
don”, arról nem akarnak tudni.
A másik oldalon viszont az ember annyira önállónak, annyira függetlennek
hiszi magát, hogy úgy véli, ő maga bármit meg tud tenni, sőt némi fáradsággal
akár istenivé is válik.
sok olyan ember is van, aki csak követel és elvárja, hogy isten utána szalad-
gáljon. Mivel azzal, hogy Fiát egyszer már elküldte, bizonyítékot szolgáltatott
arra, mennyire fontos számára, hogy az emberiség hozzá közeledjen, sőt, hogy
valószínűleg még szüksége is van az emberekre!
bárhová tekint az ember, mindenben csak elbizakodottságot talál, nem alá-
zatot. hiányzik a helyes önértékelés. —
Mindenekelőtt az szükséges, hogy az ember leereszkedjen megjátszott ma-
gasságából, hogy valóban ember tudjon lenni, hogy mint ilyen meg tudja kez-
deni felemelkedését.
Ma szellemileg felfuvalkodottan ül egy fán a hegy lábánál, ahelyett hogy
mindkét lábával szilárdan és biztosan a földön állna. Ezért soha nem is fogja
 65. Kiáltás vezetőért 359
tudni megmászni a hegyet, hacsak előbb le nem mászik a fáról, vagy le nem
zuhan onnan.
Eközben azonban valószínűleg mindazok, akik fája alatt nyugodtan és oko-
san a földön járták útjukat, és akikre ő gőgösen tekintett le, valószínűleg felértek
a csúcsra.
Az események azonban a segítségére lesznek; a fa ugyanis egészen rövid
időn belül ki fog dőlni. s ha az ingó magasságból durván a földre zuhan, akkor
talán még egyszer jobb belátásra tér majd az ember. Ekkor azonban el is érke-
zett számára ennek a legfőbb ideje, egyetlen elvesztegethető órája sem marad.
Most sokan úgy gondolják, hogy a dolgok olyan hanyagsággal folyhatnak
tovább, miként az évezredeken át történt.
Elterpeszkedve, kényelmesen ülnek karosszékeikben, és várják az erős ve-
zetőt.
de milyennek is képzelik ezt a vezetőt! Az már tényleg szánalmas.
Mindenekelőtt elvárják, vagy fogalmazzunk csak egészen pontosan, meg-
követelik tőle, hogy ő egyengesse minden egyes ember útját fel a Fényhez! Ő
igyekezzen minden vallás követője számára hidakat verni az igazsághoz vezető
úthoz! Ő tegye ezt oly könnyűvé és érthetővé, hogy azt minden ember fáradság
nélkül meg tudja érteni. szavait oly módon kell megválogatnia, hogy azok he-
lyessége minden rendű és rangú embert minden további nélkül meggyőzzön.
Mihelyt magának az embernek is igyekeznie és gondolkodnia kell, már nem
is igazi a vezető. ha ugyanis arra hivatott, hogy igéje által vezetve megmutassa
a helyes utat, akkor természetesen törődjön is az emberekkel. Az ő dolga, hogy
meggyőzze, felébressze az embereket! hiszen Krisztus az életét is feláldozta.
Akik ma így gondolkodnak, és sokan tartoznak közéjük, azoknak még csak
igyekezniük sem kell, mert a balga szüzekhez hasonlítanak, a „túl késő” felé
tartanak!
A vezető biztosan nem ébreszti fel őket, hanem egészen nyugodtan hagyni
fogja, hogy tovább aludjanak, amíg a kapu be nem zárul, és nem nyerhetnek
bebocsátást a Fénybe, mert nem tudják magukat a kellő időben kiszabadítani
az anyagi világból, amihez a vezető igéje megmutatta nekik az utat.
Az ember ugyanis nem olyan értékes, mint amilyennek képzeli magát. is-
tennek nincsen rá szüksége, de neki istenére igen!
Mivel az emberiség úgynevezett haladásában ma már nem tudja, hogy tu-
lajdonképpen mit is akar, végre meg kell tapasztalnia, hogy mit kell tennie!
Az ilyen emberek keresve és fölényeskedően kritizálva el fognak menni
360 65. Kiáltás vezetőért

e vezető mellett, mint ahogyan már annak idején is oly sokan elmentek amellett,
akinek eljövetelére a kinyilatkoztatások által már minden elő volt készítve.
hogyan is képzelhet az ember ilyennek egy szellemi vezetőt!
Egy jottányit sem fog semmilyen kérdésben az emberiségnek engedni, és
mindenütt, ahol azt várják el, hogy adjon, követelni fog!
Az az ember azonban, aki képes komolyan gondolkodni, rögtön fel fogja
ismerni, hogy éppen a igyelmes gondolkodás szigorú, kíméletlen megkövetelé-
sében rejlik a legjobb, amire a szellemi restségébe már olyan súlyosan belega-
balyodott emberiségnek a megmeneküléshez szüksége van! Éppen azzal, hogy
egy vezető szavainak megértése érdekében eleve szellemi mozgékonyságot, ko-
moly akaratot és saját igyekezetet követel, már kezdetben játszva elválasztja
a pelyvát a búzaszemektől. Ebben egy önműködő hatás rejlik, akár az isteni
törvényekben. Az emberek ebben az esetben is pontosan azt kapják, amit va-
lóban akarnak. — —
Van azonban még egy embertípus, aki kiváltképp ébernek tartja magát!
Ezek az emberek a vezetőről természetesen teljesen más képet alkottak, mint
ahogyan az egyes írásokban olvasható. Ám ez sem kevésbé groteszk; szemé-
lyében ugyanis egy... szellemi akrobatát várnak!
hiszen már amúgy is ezrek vélik úgy, hogy a tisztánlátás, a tisztánhallás,
a tisztánérzés stb. nagy előrelépés lenne, a valóságban pedig nem az. Az ilyen
jellegű elsajátított, kifejlesztett vagy akár tehetségként kapott képességek soha-
sem képesek e földi szféra fölé emelkedni, tehát csupán alacsony határokon
belül mozognak, amelyek sohasem tarthatnak igényt a magasságra, s ezért
meglehetősen értéktelenek.
talán azzal akarja valaki az emberiséget a felemelkedéshez hozzásegíteni,
hogy megmutatja neki a vele egy szinten lévő inomanyagú dolgokat, vagy ezek
látására, hallására tanítja?
Ennek a szellem tényleges felemelkedéséhez semmi köze. Éppoly kevés ér-
telme van a földi események számára! szellemi bűvészmutatványocskák, semmi
több, érdekesek az egyénnek, de az egész emberiség számára teljesen értéktelenek!
hogy mindezek az emberek önmagukkal azonos jellegű vezetőt is kívánnak,
aki e dolgokat végül is jobban tudja náluk, voltaképpen egészen könnyen ért-
hető. —
sokan vannak azonban azok is, akik még tovább, egészen a nevetségességig
elmennek. s akik ezt ennek ellenére véresen komolyan veszik.
Az ilyen embereknek a vezetői küldetés bizonyításában például az is alapvető
 65. Kiáltás vezetőért 361
feltételnek számít, hogy egy vezető... nem fázhat meg! Aki meg tud fázni, az
már le is vizsgázott; az ilyen ugyanis véleményük szerint nem felel meg az esz-
ményi vezetőnek. Egy erős vezetőnek az ilyen apróságokon minden körülmé-
nyek között és elsősorban szellemével teljesen felül kell emelkednie.
Mindez talán egy kicsit erőltetettnek és nevetségesnek hangzik, de csak té-
nyekből merített, és gyenge ismétlését jelenti az egykor elhangzott felszólítás-
nak: „ha isten Fia vagy, akkor segíts magadon, és szállj le a keresztről.” – –
Manapság az ember már akkor ezt kiáltja, mielőtt egy ilyen vezető egyáltalán
megjelenne!
szegény, tudatlan emberek! Aki olyan egyoldalúan neveli testét, hogy az
a szellem erejének hatására időnként érzéketlenné válik, az semmiképpen sem
kimagaslóan nagy ember. Akik az ilyen embert csodálják, azok az elmúlt év-
századok gyermekeihez hasonlítanak, akik tátott szájjal és csillogó szemekkel
nézték az átvonuló tréfacsinálók nyakatekert mutatványait, miközben égő vágy
ébredt bennük, hogy ők is képesek legyenek ilyesmire.
És ahogyan akkoriban a gyermekek e teljesen földi téren, úgy a jelenkorban
szellemi téren sem tart előbbre nagyon sok úgynevezett szellem- vagy istenke-
reső!
de gondoljuk ezt egyszer mégis tovább: a régi idők vándorai, akikről az
imént beszéltem, egyre fejlettebbekké váltak, és cirkuszokban, varietékben ak-
robaták lettek. Képességbeli tudásuk iszonyatosan megnőtt, s még manapság
is elkényeztetett emberek ezrei nézik nap mint nap ezeket az előadásokat ál-
landóan megújuló csodálattal és gyakran belső borzongással.
de mi hasznuk belőle? Mit visznek magukkal az így eltöltött órák után?
Annak ellenére, hogy jó néhány akrobata mutatványai közben még az életét is
kockáztatja. Abszolút semmit; mert mindezen dolgoknak még a legtökélete-
sebb kivitelezés mellett is mindig csupán a varieték és cirkuszok keretén belül
kell maradniuk. Mindig csak a szórakozást fogják szolgálni, de sohasem fognak
az emberiség javára válni.
Manapság azonban az ember ilyen akrobatikát igyekszik szellemi téren mér-
ceként felállítani a nagy vezetőnek!
hagyjátok meg az ilyen embereknek szellemi bohócaikat! nagyon hamar
megtapasztalják majd, hová vezetnek az efféle dolgok! tulajdonképpen nem is
tudják, hogy ezzel valójában mire törekszenek. Úgy vélekednek: Csak az a nagy
ember, akinek szelleme úgy uralkodik teste fölött, hogy azon már a betegség
sem fog többé!
362 65. Kiáltás vezetőért

Minden ilyen jellegű önfejlesztés egyoldalú, az egyoldalúság pedig csak

egészségtelen, beteg dolgokat eredményez! Ezektől a dolgoktól nem a szellem
erősödik meg, hanem csupán a test gyengül le! Felborul a test és a szellem közötti
egészséges harmóniához szükséges egyensúly, és az lesz a vége, hogy egy ilyen
szellem végül sokkal korábban leoldódik a meggyötört testről, amely többé már
nem tudja számára biztosítani az erőteljes, egészséges rezonanciát a földi át-
éléshez. Ez azonban hiányzik majd a szellemnek, és éretlenül érkezik a túlvi-
lágra. Földi létét még egyszer végig kell élnie. szellemi bűvészmutatványocskák
ezek, semmi több, amelyek a földi test kárára vannak, melynek a valóságban
segítenie kell a szellemet. A test a szellem fejlődésének egy korszakához tarto-
zik. ha azonban legyengítik és elnyomják, akkor a szellemnek sem használhat
sokat; kisugárzásai ugyanis túl gyengék ahhoz, hogy azt a teljes erőt eredmé-
nyezzék a szellem számára az anyagiságban, amire annak szüksége van.
ha egy ember el akar nyomni egy betegséget, akkor szellemileg az eksztázis
nyomását kell a testre kifejtenie, hasonlóan, mint ahogyan kicsiben a fogor-
vostól való félelem is képes elnyomni a fájdalmakat. ilyen felfokozott izgalmi
állapotokat egyszer ugyan kibír a test, talán többször is, azonban tartósan nem
képes elviselni anélkül, hogy komoly károkat ne szenvedne.
s ha egy vezető ezt teszi vagy tanácsolja, akkor nem méltó arra, hogy vezető
legyen; ezzel ugyanis vétkezik a teremtésben lévő természetes törvények ellen.
A földi embernek úgy kell óvnia testét, mint egy reá bízott javat, s igyekeznie
kell szelleme és teste között megteremteni az egészséges harmóniát. ha az
ember az egyoldalú elnyomás által megzavarja ezt a harmóniát, akkor az nem
előrelépés, nem felemelkedés, hanem jelentős akadálya annak, hogy teljesítse
feladatát a Földön, mint ahogyan egyáltalán az anyagiságban. A szellem erejé-
nek teljessége elvész ezalatt, amellyel hatást fejthetne ki az anyagiságban, mert
ehhez mindenképpen nem egy leigázott, hanem a szellemmel harmonizáló
földi test erejére van szüksége! Az, akit ilyen dolgok alapján mesternek nevez-
nek, az kevesebb, mint tanítvány, aki egyáltalán nem ismeri az emberi szellem
feladatait és annak fejlődési szükségleteit! sőt, a szellem kártevője.
nagyon hamar fájdalmasan rá fognak ébredni balgaságukra.
Minden egyes hamis vezetőnek azonban keserű tapasztalatot kell majd sze-
reznie! Felemelkedése a túlvilágon csak azután kezdődhet meg, miután az
utolsó is felismerésre jutott mindazon emberek közül, akiket szellemi játsza-
dozásaival feltartóztatott, vagy akár tévútra vezetett. Mindaddig, amíg könyvei,
írásai itt a Földön továbbra is hatást gyakorolnak, odaát fel lesz tartóztatva, még
 65. Kiáltás vezetőért 363
akkor is, ha ott eközben jobb belátásra tért.
Aki okkult oktatást javasol, az köveket ad az embereknek kenyér helyett,
s ezzel bebizonyítja, hogy halvány sejtelme sincs a túlvilágon lejátszódó valódi
történésről, még kevésbé az egész Világegyetem mechanizmusáról! — —

————
 Durvaanyagúság, inomanyagúság,
sugárzások, tér és idő

s
ok kérdés érkezett hozzám az előadásaimban használt durvaanyagúság
és inomanyagúság kifejezések jelentéséről. A durvaanyagúság mindaz,
amit az ember földi szemével láthat, amit földileg érez és hall. Ehhez tar-
tozik még mindaz, amit földi segédeszközei közvetítésével lát, és további talál-
mányaival még látni fog. Mint például mindaz, ami a mikroszkóp segítségével
látható. A durvaanyagúság csak az anyagiság egy bizonyos jellege. Az anyagiság
teljességének nagy területe azonban több jelleget ölel fel, melyek gyökeresen el-
térnek egymástól, és ezért soha nem keverednek össze.
Az anyagiság különböző fajtái egymás fölött fekszenek, egészen lenn, a te-
remtés alján, vagy a végén. Ahogy az egész teremtésben, fenn vannak a leg-
könnyebb jellegek, és lefelé haladva a legnehezebbek, legsűrűbbek zárják a sort.
Az egész anyagiság valamennyi jellege csupán segédeszközként szolgál minden
szellemi fejlődéséhez, mely úgy merül el benne, mint csíra a termékeny talaj-
ban. Pontosan úgy, ahogy a vetőmagnak a csírázáshoz és növekedéshez szük-
sége van a földre.
Maga az anyagiság egyes rétegeiben önmagában véve tétlen és tehetetlen.
Csak akkor nyer melegséget és elevenedik meg, akkor szolgál a legkülönbözőbb
formák és jellegek burkaiként vagy testeiként, ha átjárja és köti a felette elterülő
lényszerűség.
Ahogyan már mondtam, az anyagiság különböző jellegeit nem lehet össze-
keverni, ám a lényszerűség által kötni, és többszörösen összekapcsolni igen.
E kötés és összekapcsolás révén hő és sugárzás keletkezik. Az anyagiság minden
egyes jellege meghatározott, sajátos kisugárzást hoz létre, mely összevegyül
más, vele kapcsolatban álló jellegek kisugárzásaival, és létrehozzák együtt a su-
gárzási koszorút, mely ma már ismert, és ódnak vagy aurának nevezi. Így min-
den kőnek, növénynek és állatnak megvan a maga kisugárzása, amit meg le-
het igyelni, és ez a test, tehát a burok vagy forma mindenkori állapota szerint
 66. durvaanyagúság, inomanyagúság, sugárzások, tér és idő 365
mindig teljesen más lehet. Ezért rendellenességeket is meg lehet igyelni az au-
rában, és ezáltal fel lehet ismerni a burok beteg pontjait.
tehát az aura minden formának sajátos környezetet ad, mely védelmet nyújt
a külső behatásokkal szemben, ugyanakkor hidat alkot a tágabb környezet felé.
Ezen kívül még a benső részre is hat, hogy részt vegyen, jóllehet a legdurvább
értelemben, a lény magjának a fejlődésében; hiszen a valóságban a tényleges
működéshez a teremtésben még sok minden hozzájárul, amit csak egészen
lassan, lépésről lépésre tárhatok fel, hogy megkönnyítsem a komoly keresők
behatolását a teremtés törvényeibe.
Az anyagiság semmi, ha nem járja át a lényszerűség. Amit most megvizs-
gáltunk, az nem más, mint a lényszerűnek az anyagiság különböző jellegeivel
történő összekapcsolódása. És csak ezáltal jöhet létre a termőföld a szellem szá-
mára! A lényszerű köti, összekapcsolja és megeleveníti az anyagit, a szellem
pedig a lényszerű révén uralja azt. Mihelyt a szellem, tehát a szellemi, belemerül
a lényszerű által megelevenített anyagiságba, akkor az a dolgok természetéből
adódóan, minden további nélkül alá van neki rendelve, beleértve a lényszerű-
séget is.
Ezzel a szellemnek a legtermészetesebb módon van felkínálva az uralkodás
lehetősége. szomorú, ha rosszul vagy tévesen használja! Azok a sugárzások,
melyekről az imént beszéltünk, alkotják a szellem tulajdonképpeni felszerelését
az anyagiságban történő fejlődéshez. A talajt, még mielőtt a szellem elmerül
benne, hogy fejlődjék, a lényszerű már gondosan előkészítette. A burkok ma-
guktól zárulnak köré védelmezőn, és a szellem feladata, hogy az így kölcsön-
kapott felszerelést helyesen, javára és fölemelkedésére használja, nem pedig
kárára és bukására.
nem nehéz megérteni, hogy a szellem anyagi burkának azon jellege, mely
a legerősebben van képviselve, a sugárzás összetételét is döntő módon fogja
befolyásolni; hiszen a legerősebb anyagi jelleg kisugárzása természetesen min-
dig dominálni fog. de annak a hatása a legerősebb befelé és a külvilág felé is,
amely domináns.
A sugárzás keverékének azonban sokkal nagyobb a jelentősége, mint azt az
emberiség eddig ki tudta kutatni. Voltaképpeni feladatának még a tizedrészét
sem sejtik!
A sugárzási koszorú minősége meghatározó azon hullámok erősségére
nézve, melyeknek fel kell venniük a rezgéseket az egész Világmindenség sugár-
zási rendszeréből. ne fusson át a hallgató és olvasó könnyelműen e gondolaton,
366 66. durvaanyagúság, inomanyagúság, sugárzások, tér és idő

hanem mélyedjen el benne, és egyszer csak hirtelen maga előtt fogja látni a te-
remtésben futó összes idegszálat, melyeken egy hangszer húrjaihoz hasonlóan
meg kell tanulnia játszani.
Képzelje csak el, hogy az Őserő sugárzón ömlik ki a teremtés művére! Át-
árad rajta, és áthatja minden részét és minden jellegét. És minden rész és min-
den jelleg tovább adja ezt az erőt, megváltoztatva annak sugárzását. A teremtés
részeinek eltérő minősége változásokat okoz az eredeti sugárzásban, mely vál-
tozás a sugárzás színét is megváltoztatják. Így az egész teremtés a leggyönyö-
rűbb színekben pompázó sugárzásaival olyan csodálatos képet nyújt, amilyet
egyetlen festő sem tudna megfesteni. És a teremtés minden egyes része, min-
den csillag, sőt minden egyes test, legyen az bármilyen kicsi és parányi, olyan,
mint egy inoman csiszolt prizma, mely minden egyes sugarat, melyet felfog,
sokféle megváltozott színben sugározza tovább. A színek viszont dallamos han-
gokat hordoznak magukban, melyek mámorító akkordokként szólalnak meg.
A hangoknak nincs színük, hanem a színeknek van hangjuk. Ez a sugárzás szí-
neire vonatkozik, nem pedig valami emberkéz felvitte holt színekre. A sugárzás
színeihez képest holtak.
A sugárzás e hatalmas birodalmával találja magát szembe az emberi szellem,
felszerelve a neki adott burkok kisugárzásaival. A folyamat egészen a nemi erő
felébredéséig olyan, mint egy csecsemőnél. Az anyagi burkok kisugárzásaik
által csak azt szívják fel, amire fejlődésükhöz szükségük van. de amikor fellép
a nemi erő, ott áll a szellem teljesen felszerelve, a hozzávezető kapuk kitárulnak,
s létrejön a közvetlen kapcsolat. sokrétűen felerősödött kapcsolatba kerül
a nagy mindenségben található sugárzások erejével!
Ahogyan az ember, tehát a szellem, fejleszti és uralja saját személyes kisu-
gárzásainak színeit, úgy állítja be hullámhosszait is az azonos színekre, mint
a rádión, és veszi fel őket a Világmindenségből. A vételt éppúgy lehet az azonos
jellegűek vonzásának vagy vonzerejének nevezni. Mindegy, hogy nevezik, a fo-
lyamat ugyanaz marad. A színek csak a jelleget jelölik, és a jelleg határozza meg
a színt. Ebben rejlik az elveszett kulcs az igazi, királyi tudományhoz, az asztro-
lógiához, ahogy a kulcs a gyógynövényekkel történő gyógyításhoz, éppígy
a gyógyító magnetizmus vitatott művészetéhez, a kulcs az életművészethez,
miként a szellemi felemelkedés létrájához is. hiszen a létra, tehát az úgynevezett
égi lajtorja, nem jelent mást, mint egy egyszerű eszközt, melyet használni kell.
E sugárzási háló szemei a teremtésben e létrának a fokai. Ebben minden meg-
található, a teljes tudás és az utolsó titok is a teremtésben.
 66. durvaanyagúság, inomanyagúság, sugárzások, tér és idő 367
Keresők, kapaszkodjatok meg a sugárzási háló szemeiben! tudatosan, de jó
akarással, és isteneteket alázatosan elismerve, aki e csodálatos teremtést adta,
melyet, ha végre-valahára őszintén akarjátok, és elvetitek a tudás minden be-
képzeltségét, úgy használhattok boldogságotokra, akár egy gyermekeknek ké-
szült játékot. de vállatokról, szellemetekről előbb le kell hullania a téves te-
hernek, különben nem tudtok szabadon felemelkedni.
Az emberi test sugárzási összetételében is feltétlenül harmóniának kell ural-
kodnia, hogy a szellem védelmét, fejlődését és felemelkedését teljes értékű esz-
közként szolgálhassa, mely a teremtés normális fejlődése során számára ren-
deltetett. Éppen az ételek, a testi tevékenység, mint ahogy egyébként az életkö-
rülmények megválasztása révén sok esetben egyoldalúan eltolódtak a sugár-
zások, ami kiegyenlítést kíván, ha az ember azt akarja, hogy felemelkedhessen.
Ma beteg minden. semmit sem lehet egészségesnek nevezni. —
Az ember most már el tudja képzelni, hogy milyen hatása van teste sugárzási
rendszerére már pusztán a táplálék megválasztásának is. A test táplálására szol-
gáló ételek kiválasztása révén az ember segíteni tud abban, hogy a test sugár-
zásai kiegyenlítődjenek, egyes sugárzásokat erősítve, másokat gyengítve, az
uralkodó sugárzást áthangolva, ha az előnytelenül vagy gátlón hat, úgy, hogy
az a sugárzás legyen az uralkodó, amely számára kedvező és így normális is;
hiszen csakis az a normális állapot, mely kedvező a számára.
Ám mindez nem képes egyedül előidézni a felemelkedést, csupán egészséges
alapot nyújt a szellem teljes értékű tevékenységéhez, hiszen annak akarására
hárul, hogy meghatározza, hogy az út felfelé, oldalra, vagy akár lefelé fog ve-
zetni.
de a testnek éppúgy, ahogy a szellemnek, meg kell erősödnie, ha az ember
képes igyelni rájuk. Ma azonban tudatlanságból majdnem mindenütt súlyosan
vétkeznek ellene. —
ha durvaanyagúságról és inomanyagúságról beszélek, akkor nem szabad
azt feltételezni, hogy a inomanyagúság inom durvaanyagúságot jelent. A i-
nomanyagúság teljesen másmilyen jellegű, másmilyen természetű. sohasem
válhat durvaanyagúsággá, hanem átmeneti szintet képez a felsőbb szintek felé.
A inomanyagúságon is éppen úgy, ahogyan a durvaanyagúságon, csak egy
burkot kell érteni, melynek össze kell kapcsolódnia a lényszerűséggel, hogy
segítségével életre tudjon kelni.
Ahogy majd áttérek e területre, meg kell említenem, hogy a felosztás ez-
zel még távolról sincs kimerítve. Ezért már ma beszélni akarok arról, hogy
368 66. durvaanyagúság, inomanyagúság, sugárzások, tér és idő

a teremtést a tudatos és nem tudatos szellemiségen és lényszerűségen kívül –

hogy az anyagiságot megelevenítsék – különböző jellegű erőáramlatok is áthat-
ják, és saját jellegükkel összhangban szintén hozzájárulnak a fejlődéshez, jelen
van támogató hatásuk. Az erőáramlatok ismét csak a legközelebbiek, melyek
a szellemi és a lényszerű működéséhez csatlakoznak, vagy jobban mondva, azo-
kat megelőzve előkészítik tevékenységük területét. Még több dologgal, sokkal
többel találkozunk aztán, minél kisebb részeket vizsgálunk, és mindinkább
részletekbe bocsátkozunk.
Ahogy haladunk, egyik követi a másikat, hogy összekapcsolódva a már előt-
te létezővel, egyre újabb fokozatokat hozzon létre. de mindent logikusan meg
lehet magyarázni; hiszen az elsődleges teremtés után csupán az tudott létre-
jönni, ami logikusan következett belőle. Más nem létezik. És ez a tény a hiány-
talan megoldás, a világos áttekintés feltétlen záloga. Előadásaimban most
a kulcsot kínálom! Azután minden hallgató maga tárhatja fel az egész terem-
tést.
de ha mindent egyszerre kellene átadni, az egy olyan művet alkotna, mely-
nek sokrétűsége összezavarhatná az embereket. Ám ha hagyom, mint eddig
tettem, hogy az évtizedek során az egyik dolog a másikból következzék, akkor
könnyű lesz követni, és végül mindent nyugodtan és tudatosan, egészen vilá-
gosan át lehet tekinteni. Annak lesz könnyű, aki egészen addig akar követni.
Kezdetben a teremtés legfőbb pilléreit akarom megvilágítani, még mielőtt érin-
teném valamennyi részletét.
A hallgató és az olvasó bizonyára úgy éli majd meg, mint egy teremtmény,
akinek előbb megmutatom az ember csontvázát, majd mellé állítok egy eleven,
ereje és cselekvőképessége teljében lévő embert. ha semmi elképzelése sem
lenne az emberről, akkor az élő emberben nem ismerné fel a csontvázat, sőt
talán még azt is mondaná, hogy a két dolog egyáltalán nem tartozik össze, vagy
nem ugyanaz. Pontosan ez fog történni azokkal, akik magyarázataimban nem
követnek nyugodtan egészen végig. Aki nem próbál rögtön, kezdettől fogva
komoly elszántsággal megérteni, az később, ha elértem egészen az utolsó ma-
gyarázatokhoz, majd nem lesz képes átfogni az egész teremtést. Arra kell tö-
rekednie, hogy csak lépésről lépésre kövessen. —
Mivel nagy vonalakban kellett beszélnem, most lassan rátérek az új dol-
gokra. Különben túl nagyokat ugranék. Egyébként gyakran mondták is már,
hogy mindennek csupán a kivonatát nyújtom, mely a szélesebb nyilvánosság
számára nem oly könnyen érthető. Mégsem tehetek mást, ha el akarom hozni
 66. durvaanyagúság, inomanyagúság, sugárzások, tér és idő 369
még mindazt, amit mondanom kell. Az egynegyedénél be kellene fejeznünk,
mert bővebb magyarázat esetén egyetlen földi élet aligha lenne elegendő. Jön-
nek majd mások, akik minden előadásomból egy, vagy akár több könyvet is ír-
hatnak. Erre most nem vesztegethetem az időt. — —
Mivel a inomanyagúság, ahogy már mondtam, másmilyen jellegű, mint
a durvaanyagúság, ebből olyasvalami következik, amit eddig még nem érintet-
tem. hogy ne okozzak zavart, eddig sok dologban közérthető kifejezéseket
használtam, melyeket most ki kell bővítenem. Ehhez tartozik például: „Idő és
tér fölött álló!”
Ez mindig a földöntúli dolgokra vonatkozik. tekintettel a továbbhaladásra,
mától fogva ezt kell mondanunk: az élet a inomanyagúságban „a földi tér és
idő fogalmai felett álló”; hiszen a inomanyagúságban is létezik az idő és a tér
fogalma, de másmilyen jellegű, a inomanyagúságnak megfelelő. sőt a tér és idő
fogalma benne van az egész teremtésben, ám mindig egy bizonyos jelleghez
kötődik! A teremtésnek magának is megvannak a saját határai, ezért számára
is érvényes még a tér fogalma.
Az egész teremtésen egységesen végigvonuló alaptörvények kihatását is be-
folyásolja a mindenkori teremtésjelleg, ezek sajátosságaitól függenek! Ezért egy
adott törvény következményeinek különbözően kell megnyilvánulnia a teremtés
különböző részeiben, ami oda vezetett, hogy nagy félreértések, ellentmondások
születtek, kétségek merültek fel a teremtéstörvények, vagy az isteni akarat egy-
ségessége felől, és kialakult a teremtő önkényes tetteiben való hit. de alapjában
véve mégis minden csak az embereknek a teremtésről való tudatlanságán mú-
lik és múlott.
Ezekről a dolgokról csak sokkal később fogok majd részletesebben beszélni,
mert a hallgató és az olvasó igyelmét ma még eltérítenék és megzavarnák.
Amint szükség lesz rá a további megértéshez, újra előkerülnek. Egyetlen hézag
sem fog maradni. —

————
 A tisztánlátás tévedése

t
isztánlátás! Micsoda dicsfényt vonnak köré, mennyi gúnyt lehet egye-
sektől hallani, míg másokból félelemmel teli kíváncsiság beszél; a ma-
radék tiszteletteljes hallgatás. Maguk a látók oly büszkén járnak-kelnek,
mint pávák a baromiudvaron. Azt képzelik, hogy isten kegyeltjei, és gőgös alá-
zatukban messze mások fölött érzik magukat. nagyon szívesen hagyják magu-
kat csodálni olyasvalamiért, ami a valóságban éppolyan idegen a számukra,
mint sokat kérdezősködő környezetük számára. tényleges tudatlanságukat
semmitmondó nevetésbe burkolják, mely a beavatottság látszatát hivatott kel-
teni. Ám ez sokkal inkább tehetetlenségük szokássá vált kifejezése olyan kér-
dések esetén, melyek a folyamatról saját tudásukat kérik számon.
A valóságban nem tudnak többet, mint a kalapács és a véső, melyekkel a mű-
vész keze valamilyen művet alkot. de itt is újra csupán az emberek azok, akik
a tisztánlátás adottságaival felruházott embertársaikat valami mássá akarják
tenni, mint amilyenek a valóságban, és ezzel nagy kárt okoznak nekik. Ez
az az egészségtelen állapot, melyet az ember jelenleg mindenhol megtalál.
A „látás” a legtöbb esetben valódi, de egyáltalán nem jelent semmi különlegeset,
mely csodálkozást, vagy még kevésbé borzongást érdemelne, mivel ennek tu-
lajdonképpen teljesen természetes dolognak kellene lennie. de csak akkor
marad természetes, ha magától jelentkezik és hagyják, hogy nyugodtan fejlőd-
jék tovább minden idegen vagy saját rásegítés nélkül. A rásegítés ennél a folya-
matnál éppoly elítélendő, mint amilyen az a testi halál esetén volna.
A tisztánlátás azonban csak igazi tudás által nyer értéket. Kizárólag csak
a tudás képes biztonságot adni e természetes képességnek, és ezzel a helyes célra
való helyes beállítottságot is. Azt, hogy ez a tisztánlátó emberek zöménél hi-
ányzik, azonnal látni lehet a nagyravágyó túlbuzgóságon, mely elbizakodott-
sággal jár együtt, továbbá a kendőzetlenül közszemlére tett, és még szívesen
kifejezésre is juttatott tudálékosságon.
És éppen a tudás beképzelése az, ami az ilyen embereket megakadályozza
nem csupán abban, hogy előrejussanak, hanem egyenesen kárhozatukká válik
 67. A tisztánlátás tévedése 371
azáltal, hogy törekvéseikben tévutakra vezeti őket, melyek ahelyett, hogy felfelé
vezetnének, lefelé visznek anélkül, hogy az önmagát többet tudónak képzelő
ember bármit is észrevenne. Az ilyenekkel csak ritkán, a legnagyobb segítség-
ként esik meg, hogy tisztánlátásuk vagy tisztánhallásuk fokozatosan újra el-
gyengül és elvész. Ez megmenekülés! Azáltal, hogy beáll náluk valamilyen
számukra kedvező, előnyös állapot, melyből többféle létezik.
Figyeljük most meg a tisztánlátó embereket és téves meggyőződésüket, me-
lyet továbbadnak más embereknek. Pusztán őket terheli a vétek azért, hogy az
egész területet, mint tévest és megbízhatatlant, eddig a mocsokba lehetett ta-
posni.
Az, amit ezek az emberek látnak, a legkedvezőbb és legfejlettebb esetben is
az úgynevezett túlvilágnak a második szintje, ha az ember szintekre (nem szfé-
rák értendők) akarja a túlvilágot felosztani, míg a Fény szintje körülbelül a hu-
szadik lenne, hogy egy hozzávetőleges képét nyerjünk. Azok az emberek
azonban, akik valóban el tudnak látni egészen a második szintig, azt gondolják,
hogy valami hatalmas dolgot nyújtanak. Ám azok, akik csak az első fokozatig
képesek ellátni, a legtöbb esetben még sokkal többre tartják magukat.
Meg kell fontolni, hogy egy ember a legmagasabb rendű képességek birto-
kában is valójában mindig csak olyan messze láthat, amennyire azt saját, benső
érettsége engedi. Ebben kötve van saját benső állapotához! A dolog természe-
téből adódóan egyszerűen lehetetlen, hogy valami mást, valóban mást lásson,
mint a vele azonos jelleget. tehát azt a régiót képes csak látni, melyben földi
eltávozása után akadálytalanul mozoghatna. semmi többet; hiszen abban a pil-
lanatban, amikor átlépné a túlvilág azon határát, melyet saját érettségi állapota
ír elő, azonnal el kellene veszítenie képességét környezete tudatosítására. s ma-
gától úgysem tudná átlépni a határt.
ha azonban lelkét, amikor az kilép testéből, magával vinné egy olyan túlvi-
lági lakó, aki a következő szinthez tartozik, akkor annak karjaiban a magasabb
szint határának átlépésekor azonnal elveszítené tudatát, vagyis elaludna. Ami-
kor visszajött, tisztánlátó képességei ellenére, mindig csak odáig tudna vissza-
emlékezni, ameddig saját érettsége megengedte, hogy éberen körültekintsen.
tehát semmi haszna sem lenne belőle, inkább inomanyagú teste károsodna.
Amiről azt hiszi, hogy ezen túl látja, akár tájakat, akár személyeket, azt va-
lójában sohasem személyesen ő maga éli át vagy személyesen látja, hanem ki-
zárólag olyan képekről van szó, melyeket mutatnak neki, és hangokról, melyeket
érzékelni vél. Ez sohasem a valóság. E képek látszólag olyan elevenek, hogy
372 67. A tisztánlátás tévedése

maga sem tud különbséget tenni aközött, amit csak megmutatnak neki, és amit
valóban átél, mivel egy erősebb szellem képes akaratával ilyen eleven képeket
létrehozni. Így történik meg, hogy sok tisztánlátó és tisztánhalló azt képzeli,
túlvilági kirándulásaikkor jóval magasabban van, mint a valóságban. És ebből
számtalan tévedés ered.
Még ha többen úgy is képzelik, hogy Krisztust látják vagy hallják, nagy hibát
követnek el; hiszen ez a hiányzó azonos jelleg óriási nagy szakadéka révén az
isteni akarat teremtéstörvényei szerint lehetetlenség lenne! Az isten Fia nem
jöhet el csak úgy, mint valamilyen spiritiszta körbe egy kávéra, hogy ily meg-
különböztetett igyelemben részesítse az egybegyűlteket, s ugyanígy a nagy
próféták, vagy magas szellemek sem.
Még nem adatott meg egyetlen izikai testhez kötött emberi szellemnek sem,
hogy olyan biztosan és határozottan utazzon a túlvilágon, hogy mindent tisztán
halljon és lásson, és talán még szinteket is csak úgy átsiessen. Ez a dolog minden
természetessége ellenére nem ilyen könnyű. A megkerülhetetlen törvényeknek
van alárendelve.
És ha a tisztánhalló és tisztánlátó elhanyagolja földi feladatait, amikor csak
a túlvilágba akar behatolni, akkor többet veszít, mint amennyit nyer. Mihelyt
elérkezik annak ideje, hogy a túlvilágon érlelődjön, hiányosságokat fog magával
vinni, melyet csakis a Földön tud behozni. nem tud tovább, felfelé lépni, és
kötve marad egy bizonyos ponthoz, és újra vissza kell térnie, hogy behozza azt,
amit elmulasztott, mielőtt komolyan gondolhatna a továbblépésre. itt is minden
egyszerű és természetes, mindig csupán az előzőnek a szükségszerű következ-
ménye, ami soha és semmikor sem hagyja magát elhajlítani.
Az emberi lét minden egyes lépcsőfoka megkívánja, hogy az ember valóban
átélje azt, teljes komolysággal, s a mindenkori jelen teljes felvevőképességével.
ha nem így cselekszik, fellazulást okoz, melynek a további úton mindig egyre
jobban éreztetnie kell hatását, és ha az ember a megfelelő időben nem tér vissza,
és a hiányos helyet ismételt átéléssel ki nem javítja, hogy erős és biztos legyen,
akkor végül törést, és ebből következően összeomlást okoz. Ez érvényes minden
történésre. Az ember azonban sajnos felvette azt a beteges szokást, hogy mindig
önmagán túlra nyúl, mivel sokkal többre tartja magát, mint ami valójában.

————
 A tisztánlátás fajtái

r
égóta habozok, hogy válaszoljak a tisztánlátásra vonatkozó különböző
kérdésekre, mivel minden embernek, aki helyesen olvasta Grál-üze-
netemet, mindent tudnia kell róla. Feltéve természetesen, hogy az üze-
netet nem úgy olvasta, mint egy regényt, hogy elüsse az időt, vagy nem előíté-
letekkel állt hozzá, hanem komolyan elmélyedt benne, és megérezte minden
mondatának jelentőségét, mély értelmét már önmagában is, mint ahogy feltét-
len hozzátartozását az egész üzenethez, amire már neki kell törekednie, hogy
kiderítse; mivel ennek ez a célja a kezdetektől fogva.
A szellemnek közben ébernek kell lennie. Ezáltal a felületes emberek ön-
működően ki fognak záródni.
Már többször elismételtem, hogy egy bizonyos jelleget mindig csak az azonos
jelleg tudja felismerni. E jellegeken természetesen a teremtés jellegei értendők.
Alulról felfelé haladva első a durvaanyagúság jellege, majd a inomanyagúság
jellege következik, azután a lényszerűség jellege, és végül a szellemiség jellege.
Minden egyes jelleg ismét csak több szintre osztódik, úgyhogy könnyen fennáll
annak a veszélye, hogy a inom durvaanyagúság szintjeit össze lehet keverni
a durva inomanyagúság szintjeivel. Az átmenetek alig észrevehetőek, melyek
működésükben és történésükben nincsenek szorosan összekötve, hanem csu-
pán egymásba nyúlnak.
Minden egyes szinten másfajta élet nyilvánul meg. Az embernek a teremtés
minden jellegéből, mely a szellemi világ alatt található, van egy burka. A mag
szellemi. Minden burok egy testnek felel meg. Az ember tehát egy szellemi
mag, mely a tudatosság fejlődésekor emberi formát ölt, s ez a forma, ahogy
egyre fejlettebb lesz, és közelebb kerül a Fényhez, egyre eszményibbé válik,
míg végül eléri a legtökéletesebb szépséget, míg a lefelé történő fejlődése esetén
egyre inkább annak ellentétét, egészen a leggroteszkebb torzulásokig. hogy
elejét vegyem a tévedéseknek, szeretném külön hangsúlyozni, hogy a durva-
anyagú burok vagy test nem csinálja végig e fejlődést. Csak rövid ideig kell
együttműködnie, és ezért a durvaanyagú földi szinten csak egészen kevés
374 68. A tisztánlátás fajtái

változásnak van alárendelve.

A Földön, tehát a durvaanyagúságban, az ember egyszerre hordozza a te-
remtés valamennyi jellegének burkát. A különböző jellegek minden burkának,
azaz minden testnek megvannak a maga érzékszervei. A durvaanyagú szervek
például csupán az azonos jellegben, tehát a durvaanyagú jellegben tudnak mű-
ködni. Kiinomultabb fejlődés a legkedvezőbb esetben arra ad lehetőséget, hogy
az ember elláthasson bizonyos fokig egészen a inom durvaanyagúságig.
Ezt a inom durvaanyagúságot az ezzel foglalkozó emberek „asztrálisnak”
hívják, ami egy olyan fogalom, melyet még azok sem értenek igazán, akik az
elnevezést létrehozták, s még kevésbé azok, akik utánuk használják. Ezt a fo-
galmi megnevezést fogom használni, mivel már ismert. Persze e név, mint az
okkult kutatásokban általában, csak egyfajta gyűjtőnévként használatos mind-
annak a megnevezésére, amiről ugyan tudja és sejti az ember, hogy létezik, de
még nem érti igazán, még kevésbé képes azt megmagyarázni. Az okkultisták
egész eddig felállított tudni akarása nem több mint a tudatlanság maguk alkotta
hatalmas útvesztője, az észbeli gondolkodásból adódó feltételezések romhal-
maza, mellyel az ilyen dolgok elérhetetlenek. Ennek ellenére a sokat használt
„asztrális” megnevezés mellett maradok. Amit az emberek azonban „asztrális-
nak” látnak és vélnek, még egyáltalán nem tartozik a inomanyagúsághoz, ha-
nem pusztán a inom durvaanyagúsághoz.
Azoknak a kutatóknak, akiknek gondolkodásmódját emberi elképzelések
határozzák meg, e területeken még nem sikerült kijutniuk a durvaanyagúság-
ból, hanem megmaradtak az utóteremtés legalsóbb jellegeinél, és ezért csapnak
olyan lármát lehetőleg „jól csengő” idegen szavakkal! Egyáltalán nem inom-
anyagú szemükkel látnak, hanem pusztán azzal az átmeneti érzékeléssel, mellyel
durvaanyagú szemük képes a inomanyagúságot érzékelni. Ezt átmeneti vagy
féllátásnak lehetne nevezni.
ha tehát egy ember földi halálával leveti durvaanyagú testét, akkor termé-
szetesen leveti durvaanyagú érzékszerveit is, mert ezek csak az érintett burok-
hoz tartoznak. A földi halál tehát nem több mint a legkülső burok vagy ruha
levetése, mely lehetővé tette a látást és tevékenykedést a durvaanyagúságban.
E ruha levetése után azonnal az úgynevezett másvilágon, vagy jobban mondva,
a inomanyagúság szintjein áll. itt ismét csak a külső ruhájaként megmaradt
inomanyagú testének érzékszerveivel tud dolgozni. tehát inomanyagú testé-
nek szemével lát és annak fülével hall, stb.
természetes, hogy amikor az emberi szellem belép a inomanyagúságba,
 68. A tisztánlátás fajtái 375
meg kell tanulnia helyesen használnia a hirtelen cselekvésre kényszerült inom-
anyagú burkának érzékszerveit, mint egykor a durvaanyagú teste szerveit a dur-
vaanyagúságban. Az eltérő jellegű anyagiságnak megfelelően, mely nem oly
nehézkes, a szervek helyes használatának elsajátítása is gyorsabban, könnyeb-
ben történik. És így van ez minden további jelleggel.
hogy a szellem könnyebben megszokja a különböző jellegeket, a közbenső
szinteken az átmeneti vagy féllátás is megadatott neki. A durvaanyagú szem
a test rendkívüli állapotából adódó bizonyos igénybevétel esetén képes sej-
tésszerűen bepillantani a durvaanyagúság és inomanyagúság közötti összekö-
tőszintekre, míg tevékenysége kezdeti szakaszában a inomanyagú szem vissza-
pillantva, féllátásával eléri azt a szintet is, ahol a inom durvaanyagúság talál-
kozik a durva inomanyagúsággal. E féllátás bizonyos támaszt nyújt az emberi
szellemnek, amikor átlép, hogy sohase érezze magát teljesen elveszettnek. Ez
mindig így van két különböző jelleg határán. Arról, hogy a két különböző a-
nyagi jelleg egymás mellett tudjon maradni, és ne keletkezzen közöttük szaka-
dék, mivel sohasem tudnak összekeveredni, a lényszerű erőhullámok gondos-
kodnak, melyek mágneses vonzóképességük révén hatnak: összetartanak és
összekötnek.
ha az ember áthalad a inomanyagúság különböző szakaszain, és leveti i-
nomanyagú testét, belép a lényszerűségbe. Ekkor legkülső burkaként lényszerű
teste marad meg, s most ennek szemével kell látnia, és ennek fülével kell hal-
lania, míg lehetővé nem válik számára, hogy levesse lényszerű burkát is, és be-
léphessen a szellem birodalmába. Csak itt lesz pusztán ő saját maga, burkok
nélkül, és szellemi érzékszerveivel kell látnia, hallania, beszélnie stb.
Állításaimat az olvasóknak alaposan át kell gondolniuk, hogy helyes képet
alkothassanak. A földileg elhalálozottak materializációi nem mások, mint olyan
folyamatok, melyeknél a földileg elhalálozottak, akik inomanyagú testet hor-
doznak, a médium segítségével maguk köré vonják még a inom durvaanya-
gúság burkát is. talán ez az egyedüli kivétel, amikor a mai földi emberek dur-
vaanyagú szemükkel képesek tisztán látni a inom durvaanyagúságot, képesek
azt más durvaanyagú érzékeikkel is érzékelni, mivel a médium vérének rend-
kívüli kisugárzása révén létrejön a inom durvaanyagúság kivételesen erős kö-
tődése és így besűrűsödése. láthatják és érezhetik, mivel minden inomsága
ellenére még mindig az érzékszervek azonos jellegéről van szó, tehát durva-
anyagúságról.
Az embernek tehát szem előtt kell tartania, hogy a durvaanyagúságot csak
376 68. A tisztánlátás fajtái

durvaanyagúsággal lehet „észlelni”, a inomanyagúságot csak inomanyagúság-

gal, a lényszerűséget csak lényszerűséggel, és a szellemiséget csak szellemivel.
Közöttük nem jöhet létre keveredés.
Egy valami azonban lehetséges: a földi ember láthat durvaanyagú szemével,
és már földi léte alatt is kinyithatja inomanyagú szemét, legalábbis időnként.
Ez azt jelenti, hogy nem egy időben, hanem felváltva. Amikor inomanyagú
szemével néz, akkor durvaanyagú szeme vagy teljesen, vagy részben nem mű-
ködik, és fordítva. sohasem lesz képes durvaanyagú szemével rendesen látni
a inomanyagú dolgokat, éppoly kevéssé, mint inomanyagú szemével a dur-
vaanyagú dolgokat. Ez lehetetlen. Ezzel ellentétes elképzelések csupán tévedé-
seken alapszanak, melyek a teremtés törvényei ismeretének hiányából erednek.
illúziók, melyek rabul ejtik az ilyen embereket, amikor azt képzelik, hogy dur-
vaanyagú szemükkel láthatják a inomanyagút, vagy inomanyagú szemükkel
azt, ami szellemi.
Aki ezt helyesen átgondolja, megpróbálja világosan elképzelni, az felismeri,
milyen leírhatatlan kavarodásnak kell jelenleg léteznie a tisztánlátás megítélé-
sében, s addig egyenesen lehetetlen megbízható adatokat nyerni, amíg hiányzik
a törvények ismerete, ami inspiráció vagy túlvilági közlések által a spiritiszta
körökben nem történhet meg, mivel maguk az inspiráló, vagy a közléseket adó
túlvilági lakók sem rendelkeznek átfogó tudással, mert mindegyiküknek min-
dig azon határokon belül kell mozognia, ahová mindenkori érettségi állapotával
összhangban tartozik.
Valódi rendet az utóteremtés csodálatos szövedékének a magyarázatában
csak mindent átfogó tudás birtokában lehet tenni. Másként lehetetlen. Az em-
berek azonban jól ismert beteges tudálékosságukban sohasem ismernek el
ilyesvalamit, hanem az útmutatásokhoz már eleve ellenségesen állnak hozzá.
inkább peckesen tovább büszkélkednek szánalmas keresésükkel, és éppen
ezért soha nem is tudnak egyező véleményre, vagy valamilyen valódi ered-
ményre jutni. ha csak egyszer képesek lennének emberi nagyságról tanúbi-
zonyságot tenni, s önhittségüket legyőzve, előítéletek nélkül a Grál-üzenetet
mint a világ magyarázatát valóban komolyan vennék, a tanulmányozás közben
minden jobban-tudni-akarásukat félretennék, akkor hamarosan olyan távlatok
nyílnának meg előttük, melyek logikus következtetésekkel világítanak meg
minden érthetetlen történést, és nagy lendülettel egyengetik az utat az eddig
ismeretlen felé.
de hiszen ismeretes, hogy éppen az önfejűség az igazi ostobaság és korlátoltság
 68. A tisztánlátás fajtái 377
legcsalhatatlanabb jeleinek csak egyike. Mindezek az emberek nem sejtik, hogy
éppen ezzel nyomják magukra abszolút alkalmatlanságuk bélyegét, mely már
a közeljövőben égetni fogja őket, mint a szégyen pírja, és kizárja őket, mert
többé nem lehet majd sem elrejteni, sem pedig letagadni.
A tisztánlátás megítélésekor alapként tudni kellene, hogy a tisztánlátó mikor,
melyik szemével lát, azaz, melyik területhez tartoznak az általa látott dolgok,
és mennyire fejlett ezen a területen. Csupán ezután lehet további következte-
téseket levonni. Közben az ilyen vizsgálatokat vezető egyénnek feltétlenül tel-
jesen tisztában kell lennie a különböző jellegek egyes szintjeivel, éppígy az
ezeken belül megnyilvánuló különböző jellegű hatásokkal és tevékenységekkel.
És ennek a betege a jelenkor, mivel éppen az olyan emberek képzelik magukról,
hogy szakavatottak, akik egyáltalán semmit sem értenek.
siralmas olvasni a füzetek és könyvek alakjában megjelentetett mindenféle
okkult megigyelésekről és kísérletekről szóló, többé vagy kevésbé logikátlan
és alaptalan magyarázat-próbálkozásokkal tűzdelt kiadványok áradatát, me-
lyekre az esetek zömében nagyképűen még a biztos tudás bélyegét is rásütik,
holott általában nemcsak hogy távol állnak a tényektől, hanem ráadásul ezek
ellenkezőjét nyújtják. És mily ellenségesen morajlik föl az ilyen bölcsek serege,
ha eléjük tárják az utóteremtés egyszerű szavakkal leírt, tényleg könnyen el-
lenőrizhető felépítését, melynek pontos ismerete nélkül egyáltalán semmit sem
érthetnek meg. Az Ősteremtésről pedig egyáltalán ne is beszéljünk.
Aki meg akarja ítélni, vagy mi több, el akarja ítélni a tisztánlátókat, annak
ismernie, de tényleg ismernie kell az egész teremtést! Ameddig erre képtelen,
addig inkább hallgasson. Éppoly kevéssé állíthatnak olyan dolgokat a tisztán-
látás tényeinek buzgó hirdetői, melyeket a teremtés pontos ismerete nélkül
nem lehet igazolni. Olyan vészterhes tévedések terjedtek el a durvaanyagúságon
kívül lejátszódó összes folyamatról, hogy ideje végre rendet és törvényszerű-
ségeket vinni bele. szerencsére nincs már messze az az óra, amikor a maga ne-
mében komoly okkult területen egészséges nagytakarításra kerül sor a számta-
lan kimondottan nevetséges igura között, akik, mint köztudott, a legjobban
kiáltoznak, és elméleteikkel a legerőszakosabbak. de sajnos éppen e szószátyár
emberek vezettek már félre sok keresőt viselkedésükkel. A felelősség ezért nem
fog elmaradni, és iszonyatos erővel hull majd vissza azokra, akik oly könnyel-
műen próbálták kezelni a legkomolyabb területeket, jóllehet ebből az így meg-
tévesztett és eltérített embereknek kevés hasznuk lesz, mert ugyancsak saját
maguknak kell viselniük annak a kárát, hogy oly könnyen hagyták magukat
378 68. A tisztánlátás fajtái

a téves nézetekkel elcsábítani. Általánosságban nyugodtan elmondható, hogy

éppen az okkult területeken illetik még a szószátyárkodást átmenetileg a szép
„kutatás” kifejezéssel, és ennek megfelelően a kutatók többsége pusztán szó-
szátyár.
A tisztánlátók között tehát van olyan, aki a inom durvaanyagúságot látja,
van, aki a inomanyagúságot, és van olyan, aki a lényszerűséget. Mindezt a min-
denkori azonos jellegű szemével. A szellemi világnak a meglátása azonban
zárva van az ember előtt, és ehhez különlegesen elhivatottnak kellene lennie
valakinek, aki egy bizonyos cél érdekében ily kegyelemben részesül, és szellemi
szemét már földi léte alatt ki tudja nyitni.
de a számtalan jelenkori tisztánlátók egyike sincs közöttük. A legtöbbjük
csupán a inomanyagúság egyik szintjét képes látni, és csak idővel tud talán
több szintet is átfogni. tehát inomanyagú szemük nyílt ki. Csak ritkán fordul
elő, hogy már a lényszerű test szeme is lát.
ha tehát különleges földi folyamatok esetében, mint például bűnügyekben
vagy máshol, egy tisztánlátó embert kell felhasználni az ügy tisztázásához,
akkor az érintett személynek a következőket kell tudnia: a tisztánlátó inom-
anyagú szemével lát, ezért nem láthatja a ténylegesen lejátszódott durvaanyagú
folyamatot. Minden durvaanyagú folyamatnak azonban vannak inomanyagú
kísérőjelenségei, melyek azonos jellegűek, vagy legalább hasonlóak a durva-
anyagú folyamathoz. A tisztánlátó a gyilkosság végrehajtásánál tehát látni fogja
az ugyanabban az időben lejátszódott eseményeket, de nem a tényleges dur-
vaanyagú történést, ami az igazságszolgáltatás számára a ma érvényes földi tör-
vények szerint egyedül mérvadó. A inomanyagú történés azonban többé vagy
kevésbé több részletében eltérhet a durvaanyagú történéstől. Ezért tehát téves
elhamarkodottan a tisztánlátó csődjéről vagy téves látásáról beszélni.
Maradjunk a gyilkosságnál vagy egy rablásnál. Az eset felderítésére bevont
tisztánlátó részben asztrálisan, részben inomanyagúlag lát. Asztrálisan, tehát
a inom durvaanyagúságban látja a tett színhelyét, inomanyagúlag azonban
a cselekményt magát. Ehhez járul még az, hogy közben különböző gondolati
formákat is láthat, melyek a gyilkos, miként az áldozat vagy a rabló gondolati
folyamatai révén keletkeztek. Az a vizsgálatot folytató egyén képességein múlik,
hogy megkülönböztesse ezeket! Csak ekkor lesz az eredmény helyes. Azonban
egyelőre még nem létezik olyan személy, aki rendelkezik azzal a képesség-
gel, hogy lefolytasson egy ilyen vizsgálatot. bármennyire groteszkül is hang-
zik, mivel a valóságban nem hasonlít az előző témához, mégis szeretnék egy
 68. A tisztánlátás fajtái 379
jelentőségében kisebb, a rendőrkutya tevékenységében előforduló példát em-
líteni, melyet a bűntények felderítésénél szintén használnak. ilyen esetben
a rendőrkutya-vezetőnek magától értetődően pontosan ismernie kell a kutya
tevékenységének a jellegét, és közvetlenül együtt kell vele működnie, sőt közben
nagyon tevékenynek kell lennie, mint azt a szakavatottak tudják. Elég a mun-
kamódszert sokkal nemesebb formában elképzelni, s megkapjuk a vizsgálat ve-
zetője és a tisztánlátó között a bűntények felderítése érdekében végzett együtt-
működés módját. A vizsgálat vezetőjének itt is az aktívan működő, és az éberen
igyelve kombináló társnak kell lennie, aki a tevékenység legnagyobb részét
magára vállalja, míg a tisztánlátó pusztán a passzívan dolgozó segéd marad.
Az ilyen tevékenységet minden bíró esetében hosszú tanulmányozásnak kell
megelőznie, mielőtt szabad lenne ilyen dolgokkal foglalkoznia. Ez sokkal ne-
hezebb a jogtudományi tanulmányoknál.

————
 A démonok és fantomok birodalmában

A
magyarázat megértéséhez szükséges előzetesen tudni, hogy a földi
ember nem az Ősteremtésben található, hanem egy utóteremtésben.
Az Ősteremtés az egyetlen és egyedüli ténylegesen önálló, az emberek
által Paradicsomnak nevezett szellemi birodalom, csúcsát a Grál-vár alkotja
a teremtésen kívül lévő isteniség felé vezető kapujával. Ezzel szemben az utó-
teremtés az úgynevezett „világ”, mely örök körforgást végez az Ősteremtés alatt,
s az egyes naprendszerei alá vannak vetve a keletkezésnek és a pusztulásnak,
tehát az érésnek, öregedésnek és széthullásnak, mivel nem közvetlenül az iste-
niség által keletkeztek, mint az örök Ősteremtés, a Paradicsom. Az utóteremtés
az ősteremtettek akarása által keletkezett, és ki van téve a fejlődő emberi szel-
lemek hatásának, akiknek fejlődési útja áthalad az utóteremtésen. Ezért van
az utóteremtésben a tökéletlenség, ami nem létezik az Ősteremtésben, mely
nyitva áll az isteni szent szellem közvetlen hatása előtt.
Az utóteremtésben egyre jobban növekvő és érezhetővé váló tökéletlenség
miatt teljesen kétségbeesett ősteremtettek vigasztalására egy hang szólt az is-
teniségből: „Várjátok Őt, akit kiválasztottam... hogy segítsen nektek!” Ahogy
azt a Grál-legenda az Ősteremtésből átvéve bizonyos mértékig pontosan ábrá-
zolja. —
Most pedig térjünk rá a tulajdonképpeni témánkra: minden földi cseleke-
detet csak egy benső folyamat külső megnyilvánulásának lehet tekinteni.
„benső folyamaton” a szellem intuitív akarása értendő. Minden intuitív akarás
szellemi cselekedet, mely döntő jelentőségűvé válik az ember létében, mivel fel-
emelkedést vagy hanyatlást eredményez. semmi esetre sem szabad egyenérté-
kűnek tekinteni a gondolati akarással. Az intuitív akarás az ember tényleges
magvát érinti, míg gondolati akarása csak egy gyengébb, külső kört. Ám annak
ellenére, hogy mindkettőnek hatása van, egyiknek sem szükséges földileg is
láthatóvá válnia. A földi, durvaanyagú cselekedet nem szükséges ahhoz, hogy
valaki karmával terhelje meg magát. Ezzel szemben azonban nincs olyan föl-
di-durvaanyagú tett, melyet ne kellene, hogy megelőzzön a gondolati vagy az
 69. A démonok és fantomok birodalmában 381
intuitív akarás. Ezért a földileg látható tett vagy a gondolati akarástól, vagy az
intuitív akarástól függ, viszont ez fordítva nem igaz.
Ami azonban valóban döntő az emberi szellem életében, ami felemelkedését
vagy hanyatlását eredményezi, az legerősebben az intuitív akarásában gyökere-
zik, abban, amire az ember a legkevésbé igyel, ám melynek feltétlen bekövet-
kező, soha csődöt nem mondó kihatása elől nincs menekvés, melyet nem lehet
szépítgetni vagy meghamisítani. Egyedül ebben rejlik az emberi szellem valódi
„tapasztalása”; hiszen az intuitív akarás az egyedüli kapcsoló, mely képes a Te-
remtő művében rejlő szellemi erőhullámokat beindítani, melyek csak az emberi
szellemek intuitív akarásának az ösztönzésére várnak, hogy ez az ösztönző erő
hatásukra többszörösen felerősödve azonnal megnyilvánuljon. Éppen ezzel az
annyira fontos, sőt a legfontosabb folyamattal nem törődött eddig az emberi-
ség.
Ezért a látszólag egyszerű, de mindent magába foglaló lényegre szeretnék
újra és újra rámutatni: a teremtés művén átvonuló szellemi erő csak az emberi
szellem intuitív akarásával kerülhet kapcsolatba, minden más számára lehe-
tetlen a kapcsolatlétesítés!
Már a gondolati akarás sem tud semmilyen kapcsolatot felvenni a szellemi
erővel, hát mennyivel kevésbé tud akkor a gondolati akarás valamilyen terméke.
E tény kizár minden reményt, hogy a tényleges főerőt a teremtésben valamikor
is összefüggésbe lehetne hozni valamilyen „találmánnyal”! Ezt egy elmozdít-
hatatlan retesz teszi lehetetlenné. Az ember nem ismeri a főerőt, még kevésbé
annak hatásait, habár benne áll. Amit egyik-másik gondolkodó vagy feltaláló
őserőnek vél, az nem az őserő! Mindig csupán valamilyen sokszorosan aláren-
delt energiáról van szó, melyekből még sok további, megdöbbentő hatású ener-
giát lehet felfedezni anélkül, hogy az ember akár egyetlen lépéssel is közelebb
kerülne a tényleges erőhöz, melyet az emberi szellem tudtán kívül maga is na-
ponta használ. sajnos gyermekded módon, anélkül hogy feligyelne határtalan
könnyelműségének félelmetes következményeire! A felelősséget a következmé-
nyekért teljes tudatlanságában mindig megpróbálja elítélendő módon istenre
hárítani, ami nem szabadítja meg a súlyos vétektől, melyet azzal vesz magára,
hogy... tudatlan akar lenni.
Próbálok erről egy világos képet adni. Az ember például irigységet érez. Ál-
talában ezt mondják: „irigység ébred benne!” Ez először egy általános intuíció,
melynek az emberi szellem gyakran nincs is igazán tudatában. Ez az intuitív
érzés az, mely még bár egyáltalán nem öltött gondolati formát, tehát még nem
382 69. A démonok és fantomok birodalmában

„emelkedett” egészen az agyig, mégis magában hordozza azt a kulcsot, mely az

egyetlen, ami képes arra, hogy érintkezésbe lépjen „az eleven erővel”, hidat al-
kosson hozzá. A teremtésben rejlő „eleven erőből” azután azonnal annyi árad
át a szóban forgó érzésbe, amennyi annak befogadóképessége, ami mindig az
intuíció erősségétől függ. Az emberi, vagyis az „átszellemiesített” intuíció csak
ezáltal elevenedik meg és nyer hatalmas nemzőképességet (nem alkotóerőt)
a inomanyagú világban; ez teszi az embert az összes teremtmény urává, a leg-
felsőbb teremtménnyé a teremtésben. E folyamat azonban óriási befolyást tesz
lehetővé számára az egész Utóteremtésre nézve, amivel... személyes felelősség
jár együtt, mely rajta kívül egyetlen teremtménynek sem lehet az utóteremtés-
ben, mert csak az embernek van meg hozzá az a kulcsfontosságú képessége,
mely a szellem természetében rejlik.
És az egész utóteremtésből csupán egyedül ő hordoz legbenső magvában
szellemet, és ezért egyedül ő kap összeköttetést az utóteremtésben rejlő legfelső
eleven erővel. A Paradicsomban lévő ősteremtettek pedig másmilyen szellemek,
mint a világok vándorai, az úgynevezett földi emberek, és ezért másmilyen,
magasabb és sokkal erősebb erőhullámmal képesek kapcsolatot teremteni és
azt tudatosan használni, és ezért természetesen egészen másfajta dolgokat tud-
nak alkotni, mint a világok vándorai, akikhez a földi emberek tartoznak, hiszen
az ő legmagasabb erőhullámaik csupán az Ősteremtésben rejlő erőnek egy fo-
kozata, mint ahogyan maguk a földi emberek is csak az ősteremtettek fokoza-
tai.
Mindannak, ami az Ősteremtésben található, az Ősteremtés szintje alatt sok,
egyre gyengébbé váló fokozata van, ez az, ami az emberi tudásból eddig legin-
kább hiányzott, és annak felismerése, hogy maguk az emberek csak ezekhez
a fokozatokhoz tartoznak. ha ez a felismerés egyszer igazán beléívódik, akkor
összeomlik az eddigi gőg, és szabaddá válik az út a felemelkedéshez.
Az ostoba beképzeltség, hogy az ember egy legmagasabb rendű, sőt isteni
jelleget hordoz magában, szánalmasan összeomlik, és végül csak a felszabadító
szégyen marad utána. A sokkalta magasabb szinten lévő, sokkal értékesebb ős-
teremtettekben nincs ilyen beképzeltség. Csak elnézően nevetnek e megtévedt
földi ivadékokon, mint ahogy sok szülő nevet gyermekei fantasztikus csacso-
gásán.
Most azonban térjünk vissza az intuícióhoz. Az ember ily módon felerősített
intuitív érzése a következő szinten rögtön önműködően egy képződményt hoz
létre, mely egészen pontosan megtestesíti az intuitív érzés jellegét! Ebben az
 69. A démonok és fantomok birodalmában 383
esetben tehát az irigységet. A képződmény kezdetben létrehozójában, majd ké-
sőbb mellette található, s egy zsinóron keresztül kapcsolódik hozzá, melyen
táplálékot kap. de ezzel egy időben az azonos jellegűek vonzásának törvénye
hatására önműködően összeköttetésbe lép az azonos jellegű képződmények
gyűjtőhelyeivel, és onnan erős áramlatok érkeznek hozzá, melyek az új kép-
ződménnyel immár az illető ember inomanyagú környezetét alkotják.
Ezalatt az intuitív érzés feljebb emelkedik, egészen az agyig, és ott azonos
jellegű gondolatokat ébreszt, melyek határozott célra irányulnak. Így a gondo-
latok csatornákká vagy utakká válnak, melyeken útra kelnek a képződmények
egy pontosan kijelölt cél felé, hogy ott, ha megfelelő talajt találnak erre, kárt
okozzanak. de ha abban az emberben, akire az érzés irányul, csak tiszta talaj
van, tehát tiszta akarás, akkor nem kínál támadási felületet, horgonyzási pontot
e képződménynek. de ezzel még nem váltak úgymond újra ártalmatlanná,
hanem egyedül bolyonganak tovább, vagy az azonos jellegű képződmények
gyűjtőhelyeivel egyesülnek, melyeket „szinteknek” lehet nevezni, mert hiszen
alá vannak vetve a szellemi nehézség törvényének, és ezért meghatározott szin-
teket kell alkotniuk, melyek mindig csak az azonos jelleget képesek beengedni
és megtartani. Így azonban mindenképpen veszélyesek maradnak minden o-
lyan emberi szellemre nézve, akik az erős jó akarás tisztaságából nem elegendőt
hordoznak magukban, és végül pusztulást hoznak alkotóikra is, mivel mindig
kapcsolatban maradnak velük, és lehetővé teszik, hogy a tápláló zsinóron ke-
resztül az irigység egyre újabb energiái áramoljanak vissza hozzájuk, melyeket
maguk a képződmények is az erőközpontokból nyernek. Így az olyan valakinek,
aki létrehozott ilyen képződményt, nem könnyű újra átadnia magát a tiszta in-
tuícióknak, mivel az irigység rá visszaáramló energiái ebben nagyon erősen
akadályozzák. Újra és újra elszakítják tőlük. Arra kényszerül, hogy a felemel-
kedés érdekében sokkal nagyobb erőfeszítést tegyen, mint az olyan emberi szel-
lem, aki nincs ilyen módon gátolva. És a rossz táplálózsinórja csak az állandó
tiszta akarás által sorvad el fokozatosan, míg végül elszáradva, erőtlenül lehullik
róla. ilyen a felszabadulása annak, aki valamilyen rosszat hozott létre, feltéve,
hogy képződménye addig semmilyen kárt sem okozott; hiszen akkor azonnal
új kötelékek lépnek életbe, melyeket szintén fel kell majd oldania.
Az ilyen fonalak leoldásához feltétlenül szükséges, hogy itt, vagy akár a túl-
világon útja újra kereszteződjék annak a személynek az útjával, akinek rosszat
okozott, egészen addig, amíg a felismerés és megbocsátás meg nem születik.
Ennek következtében az ilyen képződmények előállítójának a felemelkedése
384 69. A démonok és fantomok birodalmában

nem történhet meg a megkárosított személy felemelkedése előtt. A sorsfonalak

vagy kötelékek addig visszatartják, amíg a jóvátétel és a megbocsátás által meg
nem történik az oldozás.
de ez még nem minden! Ezen intuitív akarásnak van még az élő „erő” fel-
erősítése révén egy messze nagyobb kihatása; hiszen nem csupán a finom-
anyagú világot népesíti be, hanem irányítja az egész utóteremtés sorsát is,
amelyhez tartozik a Föld és a környező csillagképek. Vagyis ez behatol a dur-
vaanyagúságba is. Építőn vagy pusztítón! Az embernek fel kellene végre ismer-
nie, hogy mennyi ostobaságot csinált már, ahelyett hogy teljesítette volna
kötelességét, amit szelleme képességei tesznek lehetővé, áldást hozva az utóte-
remtésnek és valamennyi teremtménynek. Az ember gyakran kérdezi, miért
van harc a természetben, és a lényszerűség az utóteremtésben mégis... az em-
berek jellege szerint irányul! Az ősteremtett-lényszerűek kivételével. – de men-
jünk tovább:
Az emberi szellemek intuitív akarásának az alkotásai, az előbb említett kép-
ződmények, azonban nem szűnnek meg létezni, miután előállítóik leoldozták
őket magukról, hanem önműködően tovább léteznek addig, amíg a jellegükben
azonos lelkületű emberi szellemektől táplálékot kapnak! nem szükséges, hogy
maga az előállító legyen. Alkalmat keresnek arra, hogy ráakaszkodjanak erre
vagy arra a befogadásra kész emberre, vagy akár csak azokra, akiknek meg-
gyengült a védelme. rossz esetben ezek a démonok, s irigységből, gyűlöletből
és minden hasonlóból keletkeztek. Jó esetben jótékony lények, akik csak szerető
békét teremtenek, és a fölemelkedést támogatják.
Mindeme folyamatoknál egyáltalán nem szükséges az emberek földileg lát-
ható cselekedete, egy ilyen cselekedet csupán további láncokat vagy szálakat
fűz a korábbiakhoz, melyeket a durvaanyagú világban le kell oldani, és ha a le-
oldozás egyetlen földi életben nem történhet meg, szükségessé teszik az újra
megtestesülést.
Az ember intuitív akarásának e képződményei erőt rejtenek magukban, rész-
ben azért, mert a „semleges főerőhöz” kapcsolódó szellemi akarásból alakulnak
ki, és ami a legfontosabb, mert kialakulásukkor ez által vesznek magukba
valamit a lényszerűből, mely az a minőség, amelyből a gnómok stb. fejlődnek
ki. Az állat akarása ezt nem tudja véghezvinni, mert az állat lelkében nincs
semmi szellemi, csupán lényszerű. Ez tehát olyan folyamat, mely csak az ember
intuitív akarásának a képződményeinél játszódik le, s ezért jó akarás esetén
erős áldást kell hoznia, de rossz akarás által kiszámíthatatlan bajt, mert az ilyen
 69. A démonok és fantomok birodalmában 385
képződmény lényszerű magvának saját hajtóereje van, melyhez hozzájön még
azon képessége is, hogy befolyást gyakorol minden durvaanyagúra. És ezért
nő meg iszonyúan az emberi szellem felelőssége. intuitív akarása mindenkor
saját jellege szerint megteremti a jóakaró lényeket, ahogy a démonokat is.
Mindkettő pusztán az emberi szellem képességének a terméke az utóterem-
tésben. Önálló hajtóerővel rendelkező, és ezért kiszámíthatatlanul működő
belső magjuk azonban nem az akarat képességével bíró lényszerűségből szárma-
zik, mint az állatok lelke, hanem annak egyik alfajából, mely nem képes saját
akaratának a kinyilvánítására. A lényszerűségben is, mint ahogy a szellemiség
efelett található részlegeiben is, sok fokozat és különös jellegek vannak, me-
lyekről még külön kell beszélnem.*)
további magyarázatként szolgáljon még, hogy a lényszerű is kapcsolatot
talál egy eleven, a teremtésben rejlő erővel, mely azonban nem ugyanaz az erő,
melyhez az emberi szellem akarása csatlakozik, hanem annak egy fokozata.
Éppen a különböző kapcsolódások kialakulásának lehetséges és nem lehetséges
volta a rend legszigorúbb őre az Utóteremtésben, és szilárd, rendíthetetlen tago-
lódást eredményez mindenben, ami kialakul és felbomlik.
ilyen messzire nyúlik tehát az emberi szellem működése. Csak igyeljétek
meg most helyesen az embereket, és el tudjátok képzelni, milyen bajt okoztak
már. Főleg akkor, ha igyelembe veszitek ezen élő képződmények tevékenysé-
gének további következményeit, melyek rá vannak szabadítva az összes teremt-
ményre! Olyan ez, mint a kő, mely ha egyszer kirepül a kézből, már nincs az
eldobó felügyelete alatt, az ő akarata többé nem irányítja.
E képződmények mellett, melyek messze ható tevékenységének és befolyá-
sának az ábrázolása egy egész könyvet igényelne, létezik még egy másféle jelleg,
mely bár szoros kapcsolatban van velük, mégis a gyengébb részleget képezi.
Mindazonáltal még éppen elég veszélyes ahhoz, hogy sok embert nyomasszon,
akadályozzon, vagy akár bukását okozza. Ezek a gondolati képződmények. Va-
gyis a gondolati formák, a fantomok.
A gondolati akarásnak, tehát a földi agy termékének, az intuitív akarással
ellentétben, nincs meg az a képessége, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsen
a teremtésben rejlő semleges főerővel. Ennek következtében ezekből az alak-
zatokból hiányzik az önállóan működő mag, mely a „lényszerű lélekárnyaknak”
is nevezhető érzés-képződményekben megtalálható. A gondolati formák fel-
tétlenül függni fognak alkotójuktól, akivel összeköttetésben vannak, hasonlóan
*) lásd 49. előadás: Az ember és az állat származásbeli különbsége
386 69. A démonok és fantomok birodalmában

az intuitív akarás képződményeihez. tehát egy táplálózsinóron keresztül, mely

ugyanakkor utat alkot a visszafelé futó kölcsönhatás számára. E jellegről már
írtam a „Gondolati formák”*) című előadásban. Ezért itt nem szükséges meg-
ismételnem.
A gondolati formák a kölcsönhatás törvényében a leggyengébb fokot jelen-
tik. de ennek ellenére még elég vészt hozóan hatnak, és hozzájárulnak nem
csupán az egyes emberi szellemek, hanem ráadásul nagy tömegek, miként egész
világrészek pusztulásához is, mihelyt az emberek túl sokat táplálják, és túl
nagyra növesztik őket, és így nem sejtett hatalomra tesznek szert, ahogyan az
az utolsó évezredekben történt.
Így tehát minden rossz egyedül az emberek által jött létre. Az ő gátlástalan,
téves intuitív akarásuk és gondolati akarásuk által, valamint az ilyen dolgokban
tanúsított könnyelműségük által is! —
Kizárólag e két terület – az emberi intuitív akarás képződményeinek a bi-
rodalma, és az emberi gondolati akarás képződményeinek a birodalma, ahol
természetesen valódi emberi szellemek is kényszerülnek élni – alkotta minden
idők legnagyobb „mágusainak” és „mestereinek” a munka- és látóterületét,
akik eltévedtek benne, és végül haláluk után benne is ragadnak. És ma?
És az „okkultizmus nagy mesterei”, a megannyi szekta és páholy „megvilá-
gosultjai”... ők sem járnak jobban! Csupán ezekben a birodalmakban mesterek.
saját struktúráik közt élnek. Csak ott tudnak „mesterek” lenni, és nem a tény-
leges túlvilági életben! hatalmuk és mesteri tudásuk sosem ér tovább.
szánalomra méltó emberek, mindegy, hogy rossz vagy jó akarásuk jellege
szerint a fekete vagy a fehér mágia mellett kötelezték el magukat..., azt képzelték
és képzelik, hogy roppant nagy szellemi erejük van, pedig a valóságban annyit
sem érnek, mint egy ebben járatlan ember. Az ilyen, gyermeki egyszerűségé-
ben, messze e tudatlan „szellemi fejedelmek” önmagában véve alacsony szinten
található munkaterületei felett áll, tehát szellemileg magasabban, mint azok.
Persze minden szép és jó lenne, ha az ilyen nagy emberek tevékenységének
kihatásai visszahatásukban csak rájuk magukra hullhatna vissza, de az önma-
gukban véve jelentéktelen, alacsony szinteket az ilyen „mesterek” fáradozásai
és tevékenységei mozgásba hozzák, feleslegesen felkavarják, s így felerősítik,
veszélyessé téve mindenki számára, akinek gyenge a védelme. A többiek szá-
mára szerencsére veszélytelenek maradnak; hiszen az ártatlan emberi szellem,
aki evilági létének gyermekien örül, minden további nélkül fölé emelkedik ezen
*) lásd 22. előadás
 69. A démonok és fantomok birodalmában 387
alacsony szinteknek, ahová a szakavatottak befúrják magukat, és végül majd
itt fogva is tartják őket az alakzatok és képződmények, melyeket saját maguk
erősítettek meg. bármennyire komolyan is kell az egészet venni, fentről nézve
kimondhatatlanul nevetséges és szomorú a látvány, méltatlan az emberi szel-
lemhez. hiszen felfuvalkodottan, hamis önhittséggel, holmi limlommal éke-
sítve csúsznak-másznak össze-vissza, s azon buzgólkodnak, hogy egy ilyen
birodalomba életet leheljenek. Ez szó szoros értelemben az árnyak birodalma,
egy teljes látszatvilág, mely képes elhitetni bármilyen lehetséges és lehetetlen
dolgot. És annak, aki azt elsőként hívta életre, végül már nem tudja újra elűzni,
alul kell maradnia! sokan kutatnak buzgón ezeken az alacsony szinteken, és
büszkén arra gondolnak, hogy ezáltal milyen iszonyatos magasságokba jutot-
tak. A tiszta és egyszerű emberi szellem azonban játszi könnyedséggel át tudja
lépni ezeket a szinteket anélkül, hogy valamiért ott kellene ragadnia.
Mit mondjak még ezekről a kiemelkedően „nagy” emberekről? Egyetlen
egy sem hallgatna rá, mivel látszatbirodalmukban ideiglenesen annak tűnhet-
nek, amilyenek az élő szellem valódi létében sohasem tűnhetnének; hiszen ott
számukra ez azt jelentené: „szolgálni”. Akkor gyorsan felhagynának a mesterré
válással. Ezért harcolnak ellene, mivel az igazság révén sokat vesztenek! hi-
ányzik belőlük a bátorság, hogy elviseljék. Ki venné szívesen, hogy lerombolják
beképzeltsége és hiúsága egész építményét? ilyen valakinek igazi és valóban
nagy embernek kellene lennie! És egy ilyen ember nem esne a hiúság eme csap-
dájába.
Csak egy valami van, ami elszomorító: mennyi, vagy jobban mondva, mi-
lyen kevés ember olyan tiszta és szilárd, milyen kevés rendelkezik még a gyer-
meki, jókedvű egyszerűséggel, hogy sértetlenül át tudjon jutni e szinteken,
melyeket az emberi akarás könnyelműen hoz létre, és állandóan erősít. Min-
denki más számára azonban csak folytonosan, egyre jobban növekvő veszélyt
jelentenek.
ha ebben az emberek végre valóban látókká válnának! Mennyi bajt el le-
hetne hárítani. ha minden egyes embernek tisztább intuíciója, tisztább gon-
dolkodása lenne, a túlvilág mindeme komor és sötét szintjének hamarosan
olyannyira meg kellene gyengülnie, hogy még az ott visszatartott, vergődő em-
beri szellemek szabadulása is gyorsabban következne be, mivel az egyre gyen-
gébbé váló környezetből könnyebben ki tudnák magukat verekedni. —
Pontosan úgy, ahogy sok nagy „mester” itt a Földön, az emberi szellemek
a túlvilágon is a különböző környezettel, alakzatokkal és képződményekkel
388 69. A démonok és fantomok birodalmában

kapcsolatban úgy élnek meg mindent, mint ami teljesen valódi – mind a félel-
met, mind az örömöt, úgy a kétségbeesést, mint a fölszabadító megváltást...
mindegy, hogy ez az alacsonyabb, komorabb, vagy inomanyagúlag már ma-
gasabb, barátságosabb rónaságokon van..., pedig egyáltalán nem az igazi Élet
birodalmában vannak, hanem itt az egyedüli, ami valóban élő, csupán ők maguk!
Minden más, a teljesen eltérő és változó környezetük, csakis saját maguk, és
a velük azonos lelkületű, itt a Földön élő emberek révén létezhet.
Sőt még maga a pokol is csak az emberi szellemek terméke, jóllehet létezik,
és komoly veszélyt is rejt magában, iszonyú szenvedést okoz, mégis teljes mér-
tékben mindazon emberek akarásától függ, akik a semleges isteni erőből, mely
azért van a teremtésben, hogy az emberi szellemek felhasználhassák, megér-
zéseik által erőt továbbítanak a pokol létezéséhez. A pokol tehát nem isten lé-
tesítménye, hanem az emberek műve!
Aki ezt helyesen felismeri, és felismerését tudatosan hasznosítja, sok em-
bernek fog vele segíteni, sőt maga is könnyebben fog emelkedni a Fény felé,
ahol minden valódi Élet egyedül található.
bárcsak az emberek még legalább egyszer annyira megnyílnának, hogy ké-
pesek lennének megsejteni, micsoda kincs rejlik számukra a teremtésben! Egy
olyan kincs, melyet minden egyes emberi szellemnek meg kell találnia, és ke-
zébe kell vennie, vagyis tudatosan kell használni: ez az általam oly gyakran em-
lített semleges főerő. Ez az erő nem ismer különbséget a jó és a rossz között,
mivel e fogalmakon kívül áll, egyszerűen „élő erő”.
Az ember minden intuitív akarása úgy működik, mint kulcs a kincseskam-
rához, és kapcsolatot talál e magasztos erővel. Úgy a jó akarás, mint a rossz
akarás. Az „erő” mindkettőt megerősíti és megeleveníti, mert azonnal visszahat
az emberi szellem intuitív akarására. És csak erre, másra nem. Akarása jellegét
viszont az ember határozza meg, ez kizárólag az ő kezében van. Ez az erő se
jóra, se rosszra nem irányul, mert egyszerűen „erő”, és megeleveníti azt, amit
az ember akart.
Fontos azonban tudni, hogy az ember nem magában hordozza ezt az éltető
erőt, hanem ehhez csupán a kulcs van birtokában, abbeli képességében, hogy in-
tuitív módon érez. Ő csak a gondnoka ennek a teremtő, formáló erőnek, mely
az ő akarata szerint működik. Ezért számot is kell adnia gondnoki tevékenysé-
géről, amit minden órában végez. de tudtán kívül a tűzzel játszik, mint a tu-
datlan gyermek, és ezért az ilyen gyerekhez hasonlóan nagy kárt okoz. de nem
kell tudatlannak lennie! Ez az ő hibája! Az összes próféta, és végül maga az isten
 69. A démonok és fantomok birodalmában 389
Fia is igyekezett példabeszédek és tanítások által ezekről a dolgokról magyará-
zatot adni, megmutatni az utat, melyen az embereknek járniuk kell, hogy ho-
gyan kell intuitív módon érezniük, gondolkodniuk és cselekedniük, hogy
helyesen járjanak el!
de hiába volt minden. Az emberek e roppant nagy, rájuk bízott erővel to-
vább játszottak, saját tetszésük szerint, anélkül hogy hallgattak volna a Fényből
érkező igyelmeztetésekre és tanácsokra, és most végül művük és saját maguk
összeomlását, pusztulását okozzák; hiszen ez az erő teljesen semlegesen dol-
gozik, megerősíti az emberi szellem jó és rossz akarását, de habozás nélkül, hi-
degvérrel porrá zúzza a járművet és vezetőjét is, mint az az olyan gépkocsikkal
történik, melyeket rosszul vezetnek. A kép minden bizonnyal végre elég világos.
Az emberek akarásuk és gondolataik által irányítják az egész utóteremtés sor-
sát, valamint a sajátjukat is, és semmit sem tudnak róla. Elősegítik a virágzást
vagy a haldoklást, építhetnek a legtökéletesebb harmóniában, vagy olyan vad
zűrzavart okozhatnak, mely ma létezik! Ahelyett, hogy okosan építenének, csak
felesleges időt és erőt pocsékolnak annyi hiábavaló semmiségre. A jó rálátással
bíró emberek ezt büntetésnek és ítéletnek nevezik, ami bizonyos értelemben
helyes, és mégis maguk az emberek voltak azok, akik mindazt, aminek most
meg kell történnie, kikényszerítették.
Már gyakran előfordultak olyan gondolkodók és megigyelők, akik mindezt
már megsejtették, de közben megtévesztette őket az a hamis feltevés, hogy
ebben az emberi szellem hatalma nyilvánul meg saját isteniségük jeleként. Ez
tévedés, mely csupán egyoldalú, külső megigyelésből ered. Az emberi szellem
se nem isten, se nem isteni. Az ilyen tudálékosok csak a történés héját látják,
nem pedig a magját. Összecserélik az okot az okozattal. Ebből a következet-
lenségből sajnálatos módon sok téves tan és beképzeltség jött létre. Ezért még
egyszer hangsúlyozom: az az isteni erő, mely állandóan áthatja a teremtést, és
benne rejlik, minden emberi szellemnek csak kölcsönöztetett. Használhatják,
irányíthatják, ám bennük nincs meg, nem a sajátjuk! Ez az erő egyedül csak az
isteniség sajátja. Az isteniség azonban csak a jóra használja, mert az isteninek
a sötétség ismeretlen. de az emberi szellemek, akiknek kölcsönadatott, latrok
barlangjává tették!
Ezért nyomatékosan újra így szólítok fel mindenkit: tartsátok akarásotok
és gondolataitok tűzhelyét tisztán, azzal békességet teremtetek és boldogok lesz-
tek! Az utóteremtés így végre mégis hasonlóvá válik az Ősteremtéshez, ahol
csak a Fény és az öröm uralkodik. Mindez az ember kezében rejlik, minden
390 69. A démonok és fantomok birodalmában

egyes öntudatos emberi szellem képességében, aki ebben az utóteremtésben

többé már nem marad idegen! — —
több hallgatóm és olvasóm lelke mélyén ott a vágy, hogy ezekhez a magya-
rázatokhoz valamilyen találó, a történést illusztráló képet tegyek hozzá, egy
életszerű rálátást a jobb megértés végett. Ez másokat meg zavarna. Akadhatnak
olyanok is, akik majd úgy gondolják, hogy ezzel az elhangzottak komolyságát
gyengítem, mert az ezeken a szinteken lejátszódó eleven folyamat leírása köny-
nyen értelmezhető a fantáziálás vagy a látnokoskodás szüleményének. sőt, va-
lami hasonlót már hallanom is kellett, amikor megjelentettem a „szent Grál”
és „lucifer titka” című előadásaimat. ugyanakkor a mélyen vizsgálódó em-
berek, kiknek szellemi füle nincs lezárva, intuitív módon érezni fogják, miért
mondom mindezt. Csakis nekik szól a kép, melyet adni akarok róla; hiszen ők
tudni fogják, hogy ez se nem fantáziálás, se nem látnokoskodás, hanem több
annál.
Vegyünk tehát egy példát: egy anya vízbefúlással vetett véget életének, és
közben kétéves gyermekét is magával rántotta a földi halálba. Amikor a túlvi-
lágon felébred, sötét, iszapos vízben találja magát, és fuldoklik; hiszen a lélek
utolsó borzasztó pillanata a inomanyagúságban elevenné vált. Ez az a hely,
ahol vele együtt állandó kínok közepette ugyanazt szenvedi el az összes, vele
azonos jellegű lélek. Gyermekét közben karjaiban tartja, s a gyermek halálfé-
lelmében anyjába csimpaszkodik, még akkor is, ha anyja a földi elkövetéskor
előbb a gyermeket dobta a vízbe. Ezt a rettenetes pillanatot lelki állapotától füg-
gően az anyának rövidebb vagy hosszabb ideig át kell élnie, tehát állandóan
fuldokolnia kell, vég nélkül, és anélkül, hogy elvesztené az eszméletét. Évtize-
dekig tarthat, sőt még tovább is, míg lelkében felébred az igazi segélykiáltás,
mely tiszta alázatból fakad. Ez nem történik meg könnyen; hiszen körülötte min-
denhol csak azonos jelleg található, ám semmi Fény. Csak rettenetes átkozódást
és káromkodást, durva szavakat hall, csak érzéketlen kíméletlenséget lát.
idővel talán felébred benne a vágy, hogy legalább gyermekét megvédje, vagy
kivigye e borzasztó környezetből, és megmentse az állandóan leselkedő ve-
szélytől és a kínoktól. Félelemmel telve tehát a bűzlő, sűrű felszín felett tartja,
saját fuldoklása árán is, míg annyi más közelében tartózkodó alak ráakaszko-
dik, s megpróbálja őt magával rántani a mélybe.
Ezek az ólomnehéz vizek finomanyagúlag vannak megelevenítve azok-
nak az öngyilkosoknak a még nem élesen körvonalazott gondolataival, akik
a vízbefúlást választották, valamit mindazoknak a gondolataival, akik még
 69. A démonok és fantomok birodalmában 391
a Földön vannak, és hasonló gondolatokkal foglalkoznak. Ezek a gondolatok
kapcsolatban állnak egymással, és kölcsönösen vonzva, egyre újra erősítik egy-
mást, ami a végtelenségig nyújtja a kínokat. Ezeknek a vizeknek ki kellene szá-
radniuk, ha az azonos jellegű gondolatok helyett mindig friss, boldog, élet-
örömmel teli gondolathullámok áramolnának a Földről.
A gyermekről való gondoskodás, amit az anyai ösztön idővel törődő és ag-
gódó szeretetté növelhet, elég erőt kap ahhoz, hogy megteremtse az anya szá-
mára a menekülés első lépcsőfokát azon a feljárón, ami őt kivezeti e kínok
közül, melyeket ő maga hozott létre azáltal, hogy földi életének idő előtt véget
vetett. Miközben a gyermeket meg akarja védeni a kínoktól, melyekbe előzőleg
magával rántotta, valami nemesebbet táplál magában, ami végül ki tudja őt
emelni a legközelebbi, már nem annyira komor környezetbe.
A karján lévő gyermek azonban a valóságban nem annak a gyermeknek az
eleven lelke, akit megölt, amikor magával rántotta a hullámokba. ilyen igaz-
ságtalanság nem fordulhat elő. Az esetek többségében a gyermek eleven lelke
napfényes tájakon hancúrozik, míg a gyermek a küzdő anya karján csak... egy
fantom, a gyilkos nőszemély intuitív érzésének az eleven képződménye és
még... a gyermeké is! Ez lehet a bűntudat képződménye, ami így a bűntudat
nyomása alatt keletkezett, vagy a kétségbeesésé, a gyűlöleté, a szereteté, azon
nem múlik, az anya azt hiszi, hogy ez az ő eleven gyermeke, mivel a képződ-
mény tökéletesen hasonlít a gyermekre, és úgy is mozog, kiabál, stb. de az ilyen
részletekbe és ezek számos változatába nem kívánok belemenni.
számtalan történést lehetne ismertetni, melynek jellege mindig pontosan
a korábbi cselekedethez kötődik.
Egy valamit azonban még szeretnék példaként megemlíteni: hogy is van ez
az átmenettel az evilágból a túlvilágba.
tegyük fel, hogy egy asszony vagy egy leány nemkívánatos módon más ál-
lapotba kerül, és ahogy ez sajnos nagyon gyakran megesik, tesz valamit ellene.
Még ha különösen kedvező esetben testi károsodás nélkül zajlott is le minden,
ez ugyanakkor még sincs megbűnhődve. A inomanyagú világ, mint az a kör-
nyezet, melyben a földi halál után a lélek él, mindent pontosan és pártatlanul
rögzít. Attól a pillanattól kezdve, hogy ez megtörtént, a születendő gyermek
finomanyagú teste belekapaszkodott a természetellenesen viselkedő anya
inomanyagú nyakába, hogy addig ne engedje el, amíg a tett nincs jóvátéve.
természetesen ezt az érintett lány vagy asszony addig nem veszi észre, míg
durvaanyagú testben él a Földön. Kihatásképpen legföljebb itt-ott valami
392 69. A démonok és fantomok birodalmában

enyhén szorongató érzése támad, mivel a gyermek inomanyagú kis teste a dur-
vaanyagú testhez képest pihekönnyű, és ma a legtöbb lány túlságosan eltompult
ahhoz, hogy e kis terhet megérezze. Ez a tompultság azonban egyáltalán nem
előrelépés, még csak nem is a jó egészség jele, hanem visszalépés, a lelki elte-
metettség jele.
de a földi halál pillanatában a nyakába kapaszkodó gyermek testének súlya
és sűrűsége az anyának a földi testből kilépett inomanyagú testével már azonos
jellegű, és így feltétlenül teherré válik. Az anya inomanyagú teste számára ez
azonnal pont olyan kellemetlenséget okoz, mintha a Földön egy durvaanyagú
gyermeki test kapaszkodna a nyakába. Ez a megelőző események jellegének
megfelelően fojtogató kínokká is fokozódhat. Az anyának a túlvilágon magával
kell vonszolnia ezt a gyermeki testet, s addig nem szabadulhat meg tőle, amíg
fel nem ébred benne az anyai szeretet, és saját kényelmét félretéve nem fog igye-
kezni, hogy odaadó gondoskodással és fáradozással mindent megkönnyítsen
a gyermeki testnek, és minden segítséget megadjon neki. idáig azonban nagyon
gyakran hosszú és tövises az út!
Ezek a folyamatok természetesen nem mentesek bizonyos tragikomédiától
sem. hiszen csak el kell képzelni, hogy egy olyan ember lép be valamilyen csa-
ládba vagy társaságba, aki számára a válaszfal az evilág és túlvilág között félre
lett tolva. talán hölgyek ülnek ott, s elmélyülten beszélgetnek. Az asszonyok
vagy „szüzek” egyike a társalgás közben erkölcsi felháborodásában elítélően
beszél embertársairól, pedig a látogató éppen e vérmes ám büszke hölgy nyakán
egy, esetleg több gyermeki testet lát függeni. És nem csak ez, hanem bárki
máson is függenek valódi akaratának jól látható művei, melyek gyakran a leg-
groteszkebb ellentétben állnak szavaival, és azzal, amilyennek látszani szeretne,
és amit a világ előtt színlelni igyekszik.
hány bíró ül az általa elítélt ember előtt úgy, hogy sokkal súlyosabb terhet
visel, mint maga az elítélt. Mily gyorsan tovaszáll a néhány földi év, s aztán
majd ő áll saját bírája előtt, ahol más törvények érvényesek. Mi lesz akkor?
A durvaanyagú világot az ember sajnos az esetek többségében könnyen
megtévesztheti, ezzel szemben a inomanyagú világban ez ki van zárva. Ott az
embernek szerencsére valóban le kell aratnia azt, amit elvetett. Ezért senkinek
sem szabad kétségbe esnie, ha itt a Földön átmenetileg az igazságtalanság győ-
zedelmeskedik. Egyetlen rossz gondolat sem marad büntetlenül, akkor sem,
ha nem vált durvaanyagú tetté.
————
 Okkult oktatás, húsos vagy növényi
táplálkozás

A
z okkult törekvések, mint az okkult iskolázás, ahogy az úgynevezett
életreformok is, magas célt tűztek maguk elé, melynek elérése egy új
korszakot jelent az emberiség fejlődésében. Ezen értékes célok betel-
jesülésének az ideje el is fog érkezni. A mai korban felbukkanó erőfeszítések
azonban csupán az új idők erjedési folyamatához tartoznak.
Míg az okkult törekvések vezetői a legjobb szándékuk ellenére a számukra
ismeretlen területen tökéletesen téves útra léptek, mely semmi mást nem ér el
azon kívül, hogy szabad utat teremt a sötétségnek, és kiteszi az emberiséget
a felerősödött túlvilági veszélyeknek, addig az úgynevezett életreformátorok
üdvözlésre méltó céljaik elérése érdekében jóval többet akarnak, mint ami a je-
lenkorban elérhető! Mindkét fél tevékenységét másképpen kell végezni. A szel-
lemi gyakorlatok egy gyökeresen más, magasabb szintet követelnek, mint az
eddigi volt. itt egy egészen másmilyen úton kell elindulni, hogy a magasba le-
hessen jutni. A jelenlegi út pusztán a túlvilág alacsonyan fekvő bozótosába
vezet, ahol a követők többségét teljesen körülveszi és a mélybe húzza a sötét-
ség.
Az igazi útnak már a kezdettől fogva felfelé kell vezetnie, nem szabad előbb
egy alsóbbrendű illetve legföljebb egyenrangú környezetben elvesznie. E két
útban nincs semmi hasonlatosság, már az alapjaik is teljesen eltérőek. Az igaz
út bensőleg azonnal felemel, tehát kezdettől fogva felfelé ível anélkül, hogy
előbb az egyenrangú inomanyagú környezetet érintené, még kevésbé az al-
sóbbrendűt; hiszen erre nincs szükség, mivel ennek az útnak általában csak
a Földről való felfelé törekvés a célja. Ezért ismét komolyan intek mindenkit
mindennemű szellemi akrobatáskodástól.
Földi élete során a szellemnek ahhoz, hogy teljes mértékben be tudja tölteni
létezésének célját, feltétlenül szüksége van egy földileg normális állapotban lévő
erős, egészséges testre. ha a testnek ez az állapota megváltozik, akkor az ilyen
394 70. Okkult oktatás, húsos vagy növényi táplálkozás

változás megzavarja a test és a szellem közti feltétlenül szükséges harmóniát.

Csak az ilyen harmónia biztosítja a szellem egészséges, erőteljes fejlődését, ami
nem teszi lehetővé a kóros túlkapásokat.
Egy egészséges, nem elnyomott test, normál állapotban mindig természetes
módon fog harmonizálni a szellemmel, melynek így szilárd alapot nyújt az
anyagiságban, ahol a szellem nem áll céltalanul, és ezzel biztosítja is neki a leg-
jobb segítséget, ami ennek a célnak, az önfejlesztésnek és ugyanakkor a terem-
tés előmozdításának, teljes mértékben megfelel.
Minden test termel bizonyos sugárzásokat, melyekre a szellemnek anyagi-
ságbeli működéséhez feltétlenül szüksége van. Ez mindenekelőtt az oly rejtélyes
nemi erő, mely független marad a nemi ösztöntől. ha megbomlik a harmónia
a test és a szellem között, akkor ennek az átsugárzásnak vagy kisugárzásnak az
ereje más irányba van vonva, és így a voltaképpeni cél számára meggyengül.
Ez a szellem anyagiságbeli létében a feladat teljesítését akadályozza vagy meg-
bénítja. Ennek következtében a szellem sem fejlődhet rendesen, és ezért a szán-
dékolt felemelkedés egy későbbi pontján óhatatlanul fáradtan vissza kell
süllyednie, és a dolgok természetéből adódóan fejlődésének nagy részét újra ki
kell egészítenie. Mert amit elmulaszt a durvaanyagúságban, azt nem tudja a i-
nomanyagúságban behozni, mert ott hiányzik hozzá a durvaanyagú test kisu-
gárzása. Vissza kell térnie, hogy ezt a hiányosságot bepótolja.
E folyamatokban olyan világos tárgyilagosság rejlik, olyan természetesség
és egyszerűség, hogy az másként egyáltalán nem is lehet. Ez minden gyermek-
nek világos lesz, és magától értetődőnek fogja találni, ha egyszer helyesen meg-
érti az alaptörvényeket. részemről még egy egész előadássorozatra lesz szükség
ahhoz, hogy a hatalmas teremtést oly közel hozzam az emberiséghez, hogy át
tudja tekinteni benne az összes történést, nemcsak visszafelé, hanem előre is,
a maga legtermészetesebb megnyilvánulásában, páratlan, csodálatos törvény-
szerűségében.
Ennek a szellem számára szükséges nemi erőnek a kitérítése sokféleképpen
történhet. A nemi kielégülés túlzásba vitelével, vagy akár csak az ilyen irányú
ingerléssel. hasonlóképpen okkult képzéssel vagy hamis szellemi gyakorlatok-
kal, amikor a szellem erőszakkal kisajátítja az érett test effajta erejét, hogy ilyen
helytelen, szükségtelen tevékenységre pazarolja. Mindkét esetben helytelen fel-
használásról van szó, melynek idővel maga után kell vonnia a test meggyen-
gülését is. A legyengült test aztán már nem tud többé olyan erős sugárzást
termelni, amilyenre a szellemnek valóban szüksége van, és így az egyik a másik
 70. Okkult oktatás, húsos vagy növényi táplálkozás 395
révén egyre jobban lebetegszik. Ez egyoldalúsághoz vezet, ami mindig a helyes
cél rovására megy, és ezért kárt okoz. nem akarok itt más tévutakkal foglal-
kozni, ahol a szellem éppúgy túl sok nemi erőt használ el helytelen célokra,
nem hagyva elegendőt a fő célra, mint például az értelmetlen könyvolvasással,
ami a képzeletben egy hamis világot teremt, és még sok mással.
A szellem minden ilyen esetben éretlenül érkezik a inomanyagú világba, és
szintúgy gyenge inomanyagú testet visz magával. Az ilyen földi bűnök követ-
kezményei olyan áthatóan avatkoznak be az egész létezésbe, hogy minden em-
bernek hatványozott nehézségek közepette kell miattuk bűnhődnie. Az ilyen
mulasztás, a földi idő ilyen téves hasznosítása úgy csüng rajta mint egy akadály,
ami számára egyre nehezebbé válik, míg végül, ahogy már említettük, a fel-
emelkedés egy bizonyos pontján nem mehet tovább, és visszasüllyed oda, ahol
hibás cselekedete elkezdődött. Egészen addig a határig, ahol még megvolt a har-
móniája.
A szellemnek az okkult iskolázás révén a test kárára megnövelt ereje csupán
látszólagos. A szellem nem erős, hanem olyan, mint az üvegházi növény, mely
még a szélnek is alig tud ellenállni, még kevésbé a viharoknak. Az ilyen szellem
beteg, nem fejlett. Ez olyan, mint a mesterségesen előidézett láz. ideiglenesen
a lázas beteg is szert tehet rendkívüli erőre, hogy azután annál jobban legyen-
güljön. de az, ami a lázas betegek esetében csupán másodperceket és perceket
jelent, az a szellem esetében évtizedeket és évszázadokat. Eljön majd az a pil-
lanat, amikor mindez keserűen meg fogja magát bosszulni. Erre ismét igyel-
meztetek! —
A harmónia az egyetlen helyes dolog mindenütt. És harmóniát mindenben
egyedül a középút biztosít. hiszen a harmónia szépségét és erejét annyira ma-
gasztalták. itt miért nem akarják elfogadni, és miért akarják minden áron el-
pusztítani?
Minden előző típusú okkult iskolázás téves, még akkor is, ha célja magas és
szükségszerű. —
Egészen más a helyzet az úgynevezett életreform mozgalmak vezetőivel és
követőivel. itt az út ugyan helyes, ám az ember már ma azt akarja, ami csak ge-
nerációk múlva lesz helyénvaló, és ezért végső kihatásában a legtöbb ember szá-
mára nem kevésbé veszélyes. Hiányzik a szükséges átmenet. Eljött a kezdés
ideje! de nem szabad csak úgy, minden nélkül páros lábbal beleugrani, ha-
nem ezen lassan kell az emberiséget átvezetni. Ehhez évtizedek nem elegen-
dőek! Ahogyan ezt ma végzik, a valóságban az átmenet gyorsasága miatt a test
396 70. Okkult oktatás, húsos vagy növényi táplálkozás

legyengül, még akkor is, ha látszólag jó közérzetnek örvend. És az így legyen-

gült test soha nem lesz képes visszaszerezni az erejét!
növényi étrend! Való igaz, hogy az emberi test inomodását, nemesedését,
megerősödését és felépülését eredményezi. Ez által a szellem is még emelke-
dettebb lesz. Ám mindez azonnal még nem való a mai emberiségnek. A törek-
vésekből és a harcokból hiányzik a megfontolt vezetés. A mai emberi testnek
semmiképpen sem elegendő átmenet nélkül átállni a növényi étrendre, ahogy
ezt oly gyakran megkísérlik. Az egész jó, ha ezt átmenetileg alkalmazzák, be-
tegeknél akár évekig is, sőt még bizonyos betegségek gyógyításánál is kívánatos
lehet, vagy egyoldalú felerősítéssel valamin segítsen, de ez nem tarthat huza-
mosabb ideig. Aztán apránként újra vissza kell térni az emberek ma megszokott
étrendjéhez, hogy a test megőrizze teljes erejét. A jó közérzet látszata csalóka.
bizonyára nagyon jó, ha az egészséges emberek is egy ideig csak növényi táp-
lálékot fogyasztanak. Kétségtelenül jól fogják magukat érezni, és megtapasz-
talják szellemük szabad szárnyalását is. de ezt a változás hozza magával, ahogy
minden változás frissít, szellemileg is.
ha azonban egyszerre és tartósan az egyoldalúan táplálkozásnál maradnak,
akkor észre sem veszik, hogy a valóságban egyre gyengébbek, és sok dologra
jóval érzékenyebbek lesznek. A nyugalom és a kiegyensúlyozottság az esetek
zömében nem az erő jele, hanem egy bizonyos fajta gyengeségé. Olyannak
tűnik, mint ami kellemes és nem nyomasztó, mert nem betegségből szárma-
zik.
Ez a kiegyensúlyozottság a gyengülő testet leszámítva még az egészséges
öregségre hasonlít. legalábbis az ilyen jellegű gyengeséghez jóval közelebb áll,
mint a betegség okozta gyengeséghez. A test – mert hirtelen hiányzik neki az,
amihez évezredek óta hozzászokott – nem képes létrehozni azt a nemi erőt,
melyre a szellemnek ahhoz van szüksége, hogy célját teljes mértékben megva-
lósítsa az anyagiságban. —
Ezt sok eltökélt vegetáriánus a nemi ösztön enyhe mérséklődéseként tapasz-
talja, amit boldogan, mint valami haladást, üdvözöl. de ez egyáltalán nem szel-
lemük a növényi táplálkozás révén elért megnemesedésének a jele, hanem
a nemi erő csökkenése, melynek magával kell vonnia szellemi fellendülésük
csökkenését is az anyagiságban.
itt tévedés tévedésre halmozódik, mivel az ember szinte mindig csak azt
látja, ami közvetlenül előtte áll. Kétségkívül üdvözlendő az a fejlődés, ha a szel-
lem nemesedése által az alacsony nemi ösztön sokkal mérsékeltebbé válik, mint
 70. Okkult oktatás, húsos vagy növényi táplálkozás 397
amilyen jelenleg. Az is igaz, hogy a hús fogyasztása növeli az alacsony nemi
ösztönt, de ez nem mérhető a mai emberiség szerint; mert az ő esetükben
a nemi ösztön egyoldalúan, kórosan fel lett erősítve, és ma teljesen természetel-
lenes. Ezt azonban nem lehet csak a húsfogyasztás számlájára írni.
A nemi ösztön mérséklődése egyáltalán nem függ a nemi erő csökkenésétől.
Ellenkezőleg, a nemi erő segíteni képes az emberi szellem előmozdításában, és
megszabadítja a nyers ösztöntől való jelentős függőségtől, ami ma jellemző.
Ehhez a nemi erő még a legjobb eszköz. —
A mai életreformok vezetőire erőfeszítéseik közepette már úgy kell tekinteni,
mint az emberiség elkövetkező nagy fejlődési korszakának az úttörőire, ami
minden körülmények között bekövetkezik, és feltartóztathatatlanul, győzedel-
mesen tör előre, még akkor is, ha minden, ami régi és korlátozott kétségbeesett
harciassággal áll vele szembe. De ezeknek az úttörőknek előbb vezetővé kell vál-
niuk! A vezető nem hagyhatja gondatlanul igyelmen kívül a meglévő jelent.
de ugyanakkor előre is kell tekintenie a jövőbe, még minden durvaanyagún
túlra is. És így felismeri, hogy a most alkalmazott módszernél mindig hézagnak
kell maradnia, ami mindig érezhető lesz, és végül a legjobb szerkezet mellett is
összeomlást eredményez. hiányzik a híd! Ahhoz, hogy ezt a mai emberek teste
is követhesse a szellemi működés károsodása nélkül.
Az első átmenetet képező lépcső a húsok közül kizárólag a fehér hús fogyasz-
tása. Azaz: baromi, borjúhús, bárány és más a megnövelt mennyiségű növényi
táplálék mellett. Csak így lehet fokozatosan, lépésről lépésre előre haladni. Míg
végül egy békés átmenettel a test annyira ki van fejlesztve, hogy növényi étrend
mellett is megtartja teljes erejét.
„ne hanyagoljátok el testeteket”, szeretném óva inteni az emberek egy részét!
A másikat viszont ellenkezőleg: „Gondoljatok szellemetekre!” Akkor majd a je-
lenkor zűrzavarából érni fog az, ami helyes.
Most nem akarok olyan véleményekkel foglalkozni, hogy nem szabad meg-
ölni semmilyen állatot; mert hiszen a növénynek is van lelke. ha így gondolják,
az csak elmaradottság, nem pedig behatolás a teremtés titkaiba. —

————
 Gyógyító magnetizmus

A
gyógyító magnetizmus az egyik vezető pozíciót fogja betölteni az
emberi faj további fejlődésében.
ha magnetopatákról beszélek, akkor csak komoly szakemberekre
gondolok, akik őszinte akarással készek segíteni az emberiségnek. nem arra
a tömegre, akik úgy vélik, hogy jelentéktelen, átlagos sugárzással, sok beszéddel
és titokzatos gesztusokkal valami nagy dolgot hajtanak végre.
ideges nyugtalanság fut ma végig a bátor emberek sorain, akik már évek óta
oly sok esetben a tőlük telhető legjobb földi ajándékot hozták el embertársaik-
nak: a felépülést oly sok betegségből saját testük úgynevezett magnetizmusa
segítségével, vagy hasonló áramlatok átvitelével a inomanyagúságból, a túlvi-
lágról.
sajnos állandóan új kísérletek történnek a magnetopaták csoportját alsóbb-
rendűnek vagy valami még rosszabbnak minősíteni, gátolni és elnyomni őket.
sok lármával az egyes kivételeket mértéktelenül felnagyítják, amikor az ala-
csony nyereségvágy tisztességtelen jellemeket hozott létre, vagy ahol már kez-
dettől fogva a csalárd szándék volt az alap, mivel e gyógymód gyakorlóiban ez
a szép ajándék egyáltalán nem volt meg.
Csak nézzetek körül: hol nincsenek csalók, szélhámosok! Mindenhol meg
lehet őket találni! Más foglalkozásokban ráadásul még sokkal inkább. Ezért az
ilyen rágalmazásokban mindenki azonnal világosan láthatja a gyakran szán-
dékos igazságtalanságot.
de az irigység, még inkább a félelem, növeli a magnetizmussal gyógyító em-
berek ellenzőinek és ellenségeinek számát. sörözgetés és borozgatás közben
természetesen nem lehet a gyógyítás e művészetét elsajátítani.
Ez komoly, és mindenekelőtt szilárd jellemű és egészséges embereket követel!
bizonyára ebben található minden irigység legmélyebb gyökere, amely aztán
kiváltja a heves támadásokat; hiszen az ilyen feltételeket jelenleg nem lehet egy-
könnyen teljesíteni. És ami ebben a tekintetben egyszer el lett mulasztva, azt
nem lehet újra bepótolni.
 71. Gyógyító magnetizmus 399
Ezenkívül a valódi, erős gyógyerőt nem lehet tanulással megszerezni. Ez egy
ajándék, mely az így megajándékozott embereket elhivatottakká teszi.
Aki az ilyen embereket el akarja nyomni, ezzel azt bizonyítja, hogy az em-
beriség javát nem tartja szem előtt, még kevésbé viseli szívén. Közben még vé-
tekkel is terheli magát, aminek végzetessé kell számára válnia.
A bátrak kis csapatának nem kell félnie. Ők is az új korszak előfutárai. Az
akadályok csak látszólagosak, jelentéktelenek és átmenetiek. A valóságban ők
a hamarosan bekövetkező örömteli és büszke felemelkedés biztos jelei.

————
 Éljetek a jelennek!

h
a megigyeljük az embereket, akkor különböző csoportokat találunk.
Egyik részük kizárólag a múltban él. Vagyis az ilyen emberek csak
akkor kezdenek valamit megérteni, ha az már véget ért. Ezért meg-
esik, hogy annak, ami éppen történik, nem tudnak igazán örülni, és nem tudják
átérezni a dolog egész súlyosságát. Csak utólagosan kezdenek el róla beszélni,
lelkendezni érte vagy sajnálkozni felette. És mivel egyfolytában csak a múltról
beszélnek, abban lelik örömüket, vagy a miatt sajnálkoznak, állandóan igyel-
men kívül hagyják a jelenben zajló eseményeket. Ezeket csak akkor kezdik ér-
tékelni, ha elöregedtek, ha már letűntek.
Az emberek egy másik része meg a jövőben él. Mindent csupán a jövőtől
várnak és remélnek, közben pedig elfelejtik, hogy a jelen annyi mindent kínál
nekik, s arról is megfeledkeznek, hogy valamire elszánják magukat, hogy sok
jövőről szőtt álmuk valósággá váljon.
E két csoport, melyhez az emberek többsége tartozik, mintha a valóságban
egyáltalán nem is élt volna a Földön. Elvesztegették földi idejüket.
Olyan emberek is akadnak majd, akik teljesen tévesen fogják értelmezni
a felhívást: „Éljetek a jelennek”; talán úgy, hogy arra akarom az embereket ösz-
tönözni, hogy a legteljesebb mértékig élvezzék ki életük minden egyes pilla-
natát, hogy valamiféle könnyelmű életre bátorítom őket. bizony elég sokan
vannak olyanok, akik az efféle utakat elfogadva tántorogják át értelmetlenül az
életüket.
igaz ugyan, hogy e felszólítással minden perc feltétlen kihasználását köve-
telem meg, de bensőleg, nem felületesen vagy csak külsőleg. A jelenlét minden
órájának valódi átéléssé kell válnia az ember számára! Úgy a szenvedésnek,
mint az örömnek. Minden érzékével, gondolatával és megérzésével nyitottnak
kell lennie a jelenre, és ezáltal kell ébernek lennie. Földi léte csak így jár azzal
a haszonnal, mely elrendeltetett számára. sem a múlttal foglalkozó gondo-
latokban, sem a jövőről szőtt álmokban nem találhatja meg a valódi átélést
olyan erőteljesen, hogy az szellemében mély nyomot hagyjon, amit haszonként
 72. Éljetek a jelennek! 401
magával vihetne a túlvilágra.
ha nem éli át a jelent, nem is tud beérni, mert az érlelődés csak az átéléstől
függ.
ha földi létében nem élte át bensőjében állandóan a jelent, akkor üresen tér
vissza, és az így elpazarolt időt még egyszer át kell vándorolnia, mert közben
nem volt éber, és az átéléssel nem tett semmit sajátjává.
Az ember egész létét tekintve a földi élet olyan, mint egy lépcsőfok, amely
oly nagy, hogy az ember nem ugorhatja át. ha nem veti meg rajta a lábát szi-
lárdan és biztosan, akkor teljesen lehetetlen, hogy feljusson a következőre; mert
ahhoz alapként szüksége van az előzőre. ha az ember egész létét felfelé vezető
lépcsőfokoknak képzeli, melyeken igyekszik feljutni a Földről vissza a Fényhez,
akkor tisztában kell lennie azzal, hogy csak akkor juthat a következő fokra, ha
az előzőt megfelelően teljesítette, és szilárdan áll rajta. Ez még erőteljesebben
is kifejezhető: csak a mindenkori, átélendő lépcsőfok teljes, feltétlen teljesíté-
séből fejlődhet ki a legközelebbi magasabb fok. ha az ember nem teljesíti azt
a lépcsőfokot, amelyen áll, átélés révén, mely egyedül szolgálhatja érlelődését,
akkor számára az új lépcsőfok nem lesz látható, mert ehhez az előző lépcsőfok
átélésére van szükség. Csak ezzel az átéléssel felvértezve nyeri el azt az erőt,
amely a következő, magasabb lépcsőfok felismeréséhez és a rá való fellépéshez
szükséges.
Így megy ez tovább, egyik fokról a másikra. ha az ember csak a magasztos
célra akarja tekintetét szegezi, és nem ügyel megfelelően az egyes lépcsőfo-
kokra, amelyek oda elvezetik, akkor sohasem éri el a célt. Azok a lépcsőfokok,
amelyeket neki magának kell megépítenie a felemelkedéshez, aztán túlságosan
gyengék és túlságosan ingatagok is lesznek, ha pedig megpróbál felmenni raj-
tuk, össze fognak omlani.
Ennek a veszélynek azonban természetes módon elejét lehet venni, mivel
a következő lépcsőfok mindig csak akkor alakulhat ki, ha a jelenlegi lépcsőfok
maradéktalanul teljesítve lett. Aki tehát nem akarja létének felét egyetlen lép-
csőfokon eltölteni, és nem akar újra meg újra visszatérni ugyanarra a fokra, az
törekedjen arra, hogy állandóan a jelenhez tartozzék, azt bensőjében helyesen
megértse és átélje, hogy szellemi haszna származzon belőle.
Közben földi haszna sem marad el; hiszen az első előnye az lesz, hogy az
emberektől és az adott időszaktól nem vár el mást, mint amit valóban adni tud-
nak neki! Így sohasem lesz csalódott, és harmóniában lesz a környezetével.
ha azonban csak a múltat és a jövőről szőtt álmokat hordozza magában,
402 72. Éljetek a jelennek!

akkor elvárásaival nagyon könnyen túlszárnyalja a jelen kereteit, és ezért saját

jelenével diszharmóniába kerül, amitől nemcsak ő szenved, hanem közvetlen
környezete is. szükséges persze a múltra is gondolni, hogy az ember levonja
belőle a tanulságot, és álmodozni a jövőről is, hogy az ember ösztönzést nyer-
jen, de élni, teljesen tudatosan, csak a jelenben kell!

————
 A nagy üstökös

t
udás birtokában lévő emberek már évek óta ennek a különös jelentő-
ségű csillagnak az érkezéséről beszélnek. Állandóan növekszik azok
száma, akik várják, egyre inkább szaporodnak az előjelek, olyannyira,
hogy bizony a valóságban is hamarosan várható érkezése. Ám hogy voltakép-
pen mit is jelent, mit hoz magával, honnan jön, az még nincs helyesen meg-
magyarázva.
Azt vélik tudni róla, hogy mélyreható átalakulást hoz. Ez a csillag azonban
többet jelent.
betlehemi csillagnak lehet nevezni, mert teljesen azonos jellegű vele. Ereje
messze a magasba szippantja a vizet, időjárási katasztrófákat okoz és még sok
mást. beleremeg a Föld, amikor körülfogják sugarai.
A betlehemi esemény óta nem volt hasonló. Ahogyan a betlehemi csillag,
ez is a tiszta szellemiség örök birodalmából vált ki egy olyan időpontban, hogy
ezen a Földön pontosan akkor fejtse ki hatását, amikor az egész emberiség szá-
mára el kell érkeznie a szellemi ébredés éveinek.
A csillag útja az örök birodalomból egyenesen ehhez a világrészhez vezet.
Magját magasztos, szellemi erő tölti meg; az anyagiságba burkolózik, és ezáltal
a földi emberek számára is láthatóvá válik. biztosan és rendíthetetlenül követi
pályáját az üstökös, s a megfelelő órában meg is jelenik a színen, ahogyan az
már évezredekkel ezelőtt elrendeltetett.
Az első, közvetlen hatások az utóbbi években már meg is kezdődtek. Aki
ezt nem akarja látni és hallani, aki minden eddig már megtörtént rendkívüli
eseményt még hétköznapi dolognak akar beállítani, s ezt nem érzi nevetséges-
nek, azon természetesen nem lehet segíteni. Az ilyen vagy félelemből akar úgy
tenni, mint a strucc, vagy a legnagyobb korlátoltsággal van sújtva. nyugodtan
hagyni kell, hogy mindkét típus járja a saját útját, könnyen megcáfolható
állításaikon pedig csak mosolyogni lehet. A tudás birtokában lévő embereknek
azonban azt is el lehetne mondani, hogy az első erős sugarak hova fognak meg-
érkezni. de mivel a sugarak fokozatosan az egész Földet körülfogják, nincs
404 73. A nagy üstökös

értelme erről részletesebben beszélni. Évekig tart, míg ez végbemegy, s évekig

fog tartani az is, míg újra kiengedi a Földet befolyása alól. s ezután minden te-
kintetben meg fog tisztulni és fel fog frissülni a Föld lakóinak áldására és örömére.
sohasem volt szebb, mint amilyen akkor lesz, és ezért minden hívő nyugodt
bizalommal tekintsen a jövőbe, ne ijedjen meg, bármi jöjjön is az elkövetke-
zendő években. ha bizalommal telve tud istenre feltekinteni, nem fogja baj
érni. — —

————
 Mit kell az embernek tennie, hogy
bejuthasson Isten országába?

h
elytelen volna erre a gyakran előforduló kérdésre egy teljesen meg-
határozott szabály szerint válaszolni, és azt mondani: ezt tedd, meg
azt tedd! Ezzel még nem lett megmutatva az út! nem lenne benne
semmi élő, és ezért nem is keletkezhet belőle semmi élő, ami pedig feltétlenül
szükséges a felfelé szárnyaláshoz; hiszen kizárólag az élet rejti magában a fel-
emelkedéshez szükséges kulcsot.
de ha azt mondom: „Ezt tedd, meg azt tedd, azzal pedig hagyj fel”, akkor
csak gyenge, külsődleges mankót adok, mellyel senki sem tud rendesen és ön-
állóan járni, mert a mankó nem szolgál egyúttal arra is, hogy az ember „lásson”.
Pedig az „utat” világosan látnia kell maga előtt, különben a mankónak semmi
hasznát sem veszi. Az ilyen ember sántikálva biceg, mint a vak, a számára is-
meretlen úton. nem, ez nem az igazi, ez megint csak egy új dogmához vezetne,
ami minden felemelkedést akadályoz.
Az ember vegye fontolóra: ha el akar jutni a szellem birodalmába, akkor ter-
mészetesen egészen odáig el kell mennie. Neki kell oda elmennie, az nem jön el
hozzá. A teremtés legmagasabb pontján fekszik, ez maga a legmagasabb pont.
Az emberi szellem azonban még a durvaanyagúság alsó régióiban lelhető
fel. Ezért bizonyára mindenki számára érthető lesz, hogy ha el akarja érni célját,
akkor először végig kell járnia az utat, mely ezekből az alacsony régiókból fel-
vezeti egészen a vágyva-vágyott magaslatokig.
tehát hogy el ne tévedjen, feltétlenül pontosan ismernie kell az egész utat,
amit be kell járnia. És nem csupán magát az utat, hanem mindazt, amivel ta-
lálkozhat, a veszélyeket, melyek fenyegetik, és az ott található segítségeket.
Mivel az egész út a Teremtésben fekszik, az út maga a teremtés, ezért a vándor-
nak, aki a szellemi birodalomba akar jutni, előbb feltétlenül meg kell ismernie
a teremtést, ami őt oda vezeti. hiszen ő keresztül akar rajta menni, különben
nem jut célba.
406 74. Mit kell az embernek tennie, hogy bejuthasson isten országába?

Eddig nem akadt olyan ember, aki a teremtést úgy tudta volna leírni, ahogy
azt a felemelkedéshez szükséges ismerni. Más szóval, nem akadt senki, aki vi-
lágossá tudta volna tenni az utat a Grál-várig, a teremtés legmagasabb pontjáig.
Addig a várig, mely a szellemi birodalomban int a legmagasztosabb szentélye
áll, ahol egyedül folyik tiszta istentisztelet. Ez nem csak képileg értendő, hanem
a legteljesebb valóságban létezik.
Az isten Fia üzenete már egyszer megmutatta ezt az utat. de az emberek
tudálékosságukban többnyire rosszul jelölték ki, s ez által félrevezetve semmi-
lyen emberi szellemet nem engedtek feljutni. —
Most azonban eljött az óra, amikor minden emberi szellemnek saját magá-
nak kell döntenie, hogy igent vagy nemet mond, a napot vagy az éjszakát vá-
lasztja, felemelkedik a fényes magaslatokra vagy elbukik, végérvényesen és
visszavonhatatlanul, anélkül hogy később még lehetősége lenne a változtatásra.
Ezért érkezik most ismét üzenet a fényes várból. A tévesen felállított útjelzőket
most az üzenet újra helyesen állítja be, hogy a komoly keresők felismerjék a he-
lyes utat. Ez a Grál-üzenet, a Grál evangéliuma!
boldogok, akik nyitott értelemmel, szabad szívvel követik az üzenetet! Meg-
tanulják belőle azt felismerni, azokat a létrafokokat látni a teremtésben, me-
lyeket szellemüknek használniuk kell a felemelkedéshez, hogy bejussanak
a szellem birodalmába, a Paradicsomba.
Minden egyes ember azt találja meg benne, amire neki van szüksége, hogy
saját képességei által emelkedjék fel a Fény felé.
Csak ez ad életet, szabadságot a felemelkedéshez, az ehhez szükséges képes-
ségek kifejlesztését minden egyes emberben, és nem csak a merev dogma
egyen-jármát, mely akaratuktól megfosztott rabszolgákat csinál belőlük, el-
nyomja a szabad fejlődést, és így nem csak akadályozza a felemelkedést, hanem
sokak számára teljesen lehetetlenné is teszi. —
Az az ember, aki ismeri a teremtés törvényszerű működését, gyorsan felis-
meri benne isten magasztos akaratát is. ha helyesen alkalmazkodik hozzá,
akkor hasznára van a teremtés, tehát az út is csak a boldog felemelkedést szol-
gálja; hiszen akkor helyesen áll isten akaratában. Ezért az ő útja és élete istennek
tetsző lesz! —
nem az ájtatoskodó szemforgatás, nem a bűnbánó vergődés, térdepelés,
könyörgés, hanem a megvalósított ima az, ami friss, örömteli, tiszta tettben
elevenedik meg. És nem is siránkozó könyörgés az út megmutatása végett,
hanem azt jelenti, hogy hálás, felfelé irányuló tekintettel látni ezt az utat, és
 74. Mit kell az embernek tennie, hogy bejuthasson isten országába? 407
boldogan menni rajta.
Vagyis teljesen másképp néz ki minden élet, amit istennek tetszőnek lehet
nevezni, mint ahogy eddig képzelték. sokkal szebb, szabadabb! Ez azt jelenti:
helyesen állni a Teremtésben, úgy, ahogyan azt teremtőtök a teremtés által
akarja! Képletesen szólva az ember itt ragadja meg isten kezét, melyet Ő ezzel
az emberiségnek kínál.
Ezért még egyszer felszólítalak: vegyetek végre mindent ténylegesen, való-
ságosan, többé már ne képletesen, és akkor a mostani halott árnyak helyett ti
magatok is valóságosak lesztek! tanuljátok helyesen megismerni a teremtést
és annak törvényeit!
Ebben rejlik az út felfelé, a Fényhez!

————
 Felebarátod szemében meglátod
a szálkát, de magadéban a gerendát
sem veszed észre!

M
indenki azt hiszi, hogy teljesen megértette ezeket az egyszerű sza-
vakat, ám mégis kevesen vannak azok, akik felismerték ezek volta-
képpeni értelmét. Egyoldalú és téves, ha az ember úgy magyarázza,
mintha csak azt jelentené, hogy az embernek elnézőnek kell lennie embertár-
sával szemben. hogy valaki elnéző lesz embertársával szemben, az e kijelentés
átélése során teljesen magától alakul ki, mint egy magától értető dolog, de majd
csak másodsorban. Aki így kutat Krisztus szavaiban, az nem elég mélyen kutat,
és azt bizonyítja, hogy távol áll attól, hogy megeleveníthesse az isten Fia szavait,
vagy hogy a kijelentéseiben található bölcsességet eleve alábecsüli. sok igehir-
dető e szavakat éppúgy, mint minden mást, magyarázataiban annak a szere-
tetnek a puhányságához és erőtlenségéhez sorolja, melyet az egyház oly szívesen
keresztényi szeretetnek próbál beállítani.
Az ember azonban csak saját hibái mércéjeként használhatja, és kell is hasz-
nálnia az isten Fia e kijelentését. ha nyitott szemmel jár a világban, és ugyan-
akkor saját magát is megigyeli, akkor hamarosan fölismeri, hogy éppen azok
a hibák, melyek embertársainál a legjobban zavarják, saját magánál egészen
különleges mértékben vannak jelen, és mások számára kifejezetten terhesek.
hogy megtanuljátok a helyes megigyelés módját, a legjobb lesz, ha először
csak embertársaitokra fordítjátok igyelmeteket. Feltételezhetően egy sem akad
közöttük, akinek ne lenne valami kivetnivalója másokban, és ezt nyíltan vagy
titokban szóvá is teszi. Amikor ez történik, akkor vegyétek csak alaposan szem-
ügyre azt az embert, aki fennakad mások hibáin, sőt felháborodik. nem tart
soká, és csodálkozva fogjátok felfedezni, hogy éppen azok a hibák, melyeket
az illető másoknál oly szigorúan kifogásolt, benne még sokkal nagyobb mér-
tékben vannak jelen!
 75. Felebarátod szemében meglátod a szálkát... 409
Ez egy olyan tény, mely kezdetben megdöbbent benneteket, ám kivétel nél-
kül mindig megmutatkozik. Az emberek megítélésekor a jövőben nyugodtan
biztosra vehetitek, anélkül hogy tévedéstől kellene tartanotok. Mindig beiga-
zolódik, hogy az a valaki, aki egy másik ember valamely hibája miatt felidegesíti
magát, egészen biztosan éppen e hibát sokkal nagyobb mértékben hordozza
magában.
Csak nyugodtan fogjatok hozzá az ilyen vizsgálatokhoz. sikerülni fog, és
majd azonnal felismeritek az igazságot, mert ti magatok nem vagytok a folya-
mat részesei, és ezért egyik fél esetén sem fogtok szépítgetni semmit.
nézzünk például egy olyan embert, aki neveletlen módon legtöbbször mo-
gorva és udvariatlan, ritkán fordul barátságosan az emberekhez, akit tehát
mások szívesen elkerülnének. Éppen az ilyenek igénylik, hogy kiváltképp ba-
rátságosan kezeljék őket, és kijönnek a sodrukból, a lányok és nők még sírásra
is ragadtatják magukat, ha akár egyetlen egyszer is jogosan szemrehányó te-
kintettel találkoznak. Ez a komoly megigyelőre oly kimondhatatlanul nevet-
ségesen és elszomorítóan hat, hogy még felháborodni is elfelejt rajta.
És így van ez ezer meg ezer különböző formában. Könnyű lesz elsajátítani
és megtanulni. de ha már egyszer eddig eljutottatok, akkor legyen bátorságotok
azt feltételezni, hogy ti magatok sem vagytok kivételek, mivel a bizonyítékot
mindenki másnál megtaláltátok. És így végül majd felnyílik szemetek, s meg-
látjátok saját magatokat is. Ez nagy lépést jelent, talán a legnagyobbat fejlődé-
setekben! Ezzel kettévágtok egy csomót, mely ma fogva tartja az egész em-
beriséget! Váljatok szabaddá, és azután örömmel telve segítsetek hasonlókép-
pen másoknak is.
Ezt akarta mondani az isten Fia ezekkel az egyszerű szavakkal. ilyen nevelési
értékeket adott nemesen egyszerű tanácsaival. Az emberek azonban nem ku-
tatták őszintén ezek értelmét. Ők csak azt akarták megtanulni, mint mindig,
hogy a másikra elnézően tudjanak tekinteni a magasból. Ez hízelgett visszata-
szító önteltségüknek. téves gondolkodásuk minden szánalmassága, a kendő-
zetlen, álszent farizeusság mindenhol kiütközik az eddigi magyarázatokból. Ez
változatlanul ültetődött át a kereszténységbe. hiszen még a magukat keresők-
nek nevező emberek is elvakult megszokásból mindent túl könnyelműen vettek
át és vesznek át, és saját mindenkori belátásukkal teljes összhangban azt kép-
zelik, hogy ha valamit elolvasnak, akkor annak az értelmét is bizonyosan meg-
értették. Ez nem őszinte keresés. Ezért nem tudják megtalálni a tulajdon-
képpeni kincset. Ezért nem eredményezhetett előrelépést. Az ige halott maradt
410 75. Felebarátod szemében meglátod a szálkát...

azok számára, akiknek meg kellett volna eleveníteniük magukban, hogy olyan
értékekre tegyenek szert, melyek a magasba visznek.
És minden tanítás, melyet isten Fia az emberiségnek adott, ilyen értékeket
rejt, melyeket csak azért nem találtak meg az emberek, mert sohasem keresték
azokat helyesen!

————
 Harc a természetben

t
i balgák, akik egyre azt kérditek, hogy helyes-e a harc a teremtésben,
melyet csak kegyetlenségnek éreztek, hát nem tudjátok, hogy ezzel
gyengeségetekről adtok tanúbizonyságot, mint akik veszélyeztetik a fel-
emelkedés minden jelenlegi lehetőségét?
Ébredjetek hát végre fel e hallatlan puhányságból, mely csak hagyja, hogy
a test és a szellem lassan süllyedjen, de sohasem segíti ahhoz hozzá, hogy fel-
emelkedjék!
ha nyitott szemmel jártok, és felismerésre juttok, akkor áldanotok kell
a nagy hajtóerőt, mely a harcra sarkall, és ezáltal védekezésre, elővigyázatos-
ságra, éberségre és életre! A restség gyilkos ölelésétől védi a teremtményeket!
Egy művész el tud-e jutni valaha is fejlődése csúcsára, s megtartani azt, ha
nem gyakorol állandóan, és nem harcol érte? Mindegy, hogy mivel foglalkozik,
mennyire jók a képességei. Az énekes hangja gyorsan meggyengülne, maga-
biztosságát elveszítené, ha nem tudna erőt venni magán, hogy újra és újra gya-
koroljon és tanuljon.
A kar csak akkor tud megerősödni, ha állandóan dolgozik. ha ebben lany-
hul, erőtlenné válik. És így van ez bármely test és szellem esetén! Önszántából
azonban egyetlen ember sem teszi ezt meg. léteznie kell valamilyen kényszer-
nek!
ha egészséges akarsz lenni, ápold a tested és szellemed. Ez azt jelenti, hogy
szigorúan dolgoztasd!
Amit a ma és a múlt embere az „ápolni” fogalmán értett és ért, az nem az,
ami a helyes. Az „ápolás” alatt vagy az édes semmittevésre gondol, melyben
már önmagában ott a lanyhulás, a bénulás, vagy úgy „ápol”, mint minden sport-
ban, csak egyoldalúan, vagyis az ápolás „sporttá”, egyoldalú túlzássá válik, és
ezzel könnyelmű, becsvágyó vadhajtássá, melyek egyáltalán nem méltóak a ko-
moly emberiséghez. hiszen az igazi emberiségnek a legmagasabb célt kell szem
előtt tartania, melyet magasugrással, úszással, futással, lovaglással, esztelen au-
tóvezetéssel nem lehet elérni. Az emberiségnek és az egész teremtésnek semmi
412 76. harc a természetben

haszna sincs az ilyen egyéni teljesítményekből, melyre nagyon gyakran annyi

ember áldozza gondolatai, ideje, földi léte javát!
hogy ilyen vadhajtások létrejöhettek, azt mutatja, mennyire téves az út, me-
lyen az emberiség jár, és hogy e nagy, a teremtésben fellelhető hajtóerőt is
mennyire téves vágányra tereli, és haszontalan játszadozásra pazarolja el, sőt
azzal, hogy akadályozza, egyenesen károsítja az egészséges fejlődést, melynek
megvalósítására minden eszköz a teremtésben rejlik.
Az emberiség önhittségében annyira eltereli a szellem erős, a felhajtó erő
támogatására hivatott áramlatainak a pályáját, hogy a kívánt támogatás helyett
torlaszok keletkeznek, melyek – akadályként működve – a visszahatásban nö-
velik a harci ösztönt, és végül mindent recsegve-ropogva magukkal rántanak
a mélybe.
Ez az, amivel az ember ma túlnyomóan foglalkozik, a tartalmatlan, tudo-
mányosság látszatát keltő játszadozásaiban és nagyravágyásában. Mint a te-
remtés harmóniájának megbontója!
Már régen a semmittevés lusta álmába merült volna el, melyet a rothadásnak
kell követnie, ha, szerencséjére, nem lenne a teremtésben a harci ösztön, mely
arra kényszeríti, hogy mégiscsak mozogjon! Különben már régen arra a nagy-
képű elképzelésre jutott volna, hogy istennek kell róla gondoskodnia a terem-
tése által, mint a dőzsölők és naplopók csodaországában. És ha ezért köszönet
gyanánt minden átérzés nélkül elmond egy imát, istenét bőségesen meg is ju-
talmazta, mert hiszen sokan egyáltalán még csak nem is mondanak neki kö-
szönetet!
Ilyen az ember, tényleg nem másmilyen!
A természetben megnyilvánuló kegyetlenségről beszél! de az a gondolat
közben nem merül föl benne, hogy mindenekelőtt saját magát vizsgálja meg.
Csak kritizálni akar.
Az állatok között folyó harcban is csupán áldás van, nem kegyetlenség.
Elég, ha az ember jól megigyel valamilyen állatot. Vegyük például a kutyát.
Minél kíméletesebb hozzá az ember, annál kényelmesebb, restebb. ha egy kutya
gazdája dolgozószobájában van, és a gazda éberen vigyáz arra, nehogy rálépjen
az állatra, vagy meglökje, még akkor is, ha olyan helyen fekszik, ahol állandóan
ki van téve a veszélynek, hogy akaratlanul is sérülés érheti, mint például az aj-
tóban stb., akkor ez az állatnak kárára van.
A kutya rövid időn belül elveszti éberségét. „Jóindulatú” emberek „szere-
tetteljesen” szépítgetve, talán még meg is illetődve azt mondják, hogy a kutya
 76. harc a természetben 413
így nyilvánítja ki határtalan „bizalmát”! tudja, hogy senki sem bántaná! A va-
lóságban azonban ez nem más, mint az „éberség” képességének nagymértékű
csökkenése, a lelki tevékenység erős visszafejlődése.
ha azonban az állatnak állandóan résen és védelmi készenlétben kell lennie,
akkor nem csupán lelkileg lesz és marad éber, hanem intelligenciája is egyre
növekszik, tehát minden tekintetben nyer. Minden vonatkozásban eleven
marad. És ez haladás! Így van ez minden teremtménnyel! Különben elpusztul;
hiszen a test is fokozatosan erőtlenné válik, könnyebben megtámadják a be-
tegségek, nincs többé ellenálló képessége.
Az, hogy az embernek az állathoz és máshoz is teljesen téves a viszonyulása,
a szigorúan vizsgálódó embert nem fogja meglepni, mivel az ember teljes mér-
tékben tévesen viszonyul mindenhez, még saját magához, és az egész terem-
téshez is, és szellemileg mindenhol csupán kárt okoz, ahelyett hogy hasznot
hozna.
ha a teremtésben ma már nem létezne a harci ösztön, melyet oly sok lusta
kegyetlennek nevez, akkor az anyagiság már régen a rothadás és a bomlás ál-
lapotában találtatna. A harci ösztön szellemileg és testileg fenntartóan hat,
s egyáltalán nem pusztítóan, mint amilyennek felületesen nézve látszik. Kü-
lönben már nem lenne semmi, ami ezt a lusta durvaanyagúságot mozgásban,
és ezáltal egészségesen és frissen tartaná, miután az ember a mindenen át-
áramló szellemi erő tulajdonképp erre rendeltetett frissítő hatását saját eltéve-
lyedésével oly gyalázatosan elferdítette, hogy az nem tud úgy hatni, mint ahogy
valójában kellene! (lásd a korábbi előadásokat.)
ha az ember küldetésében nem bukott volna el, akkor sok minden, sőt min-
den másképpen nézne ki! Az úgynevezett „harc” is másféle lenne, mint ami-
lyennek most mutatkozik.
A harci ösztön megnemesedett volna, átszellemiesítve az emberek felfelé tö-
rekvő akarata által. Az ösztön eredeti durva kihatása ahelyett, hogy felerősödött
volna, ahogyan most történik, a szellemi, helyes befolyás által idővel az egymás
támogatásának kölcsönös, örömteli ösztönzésévé változott volna, melyhez
ugyanolyan fokú erőre van szükség, mint a legkeményebb harchoz. A különb-
ség csak annyi, hogy a harcban fáradtság lép fel, míg a támogatásban – a vissza-
hatás révén – az erő fokozódása. Így végül az utóteremtésben is, ahol az ember
szellemi akarata jelenti a legerősebb befolyást, minden teremtmény számára be-
állna az eredeti teremtés paradicsomi állapota, ahol nem szükséges többé harc
és látszólagos kegyetlenség! A paradicsomi állapot azonban nem valamilyen
414 76. harc a természetben

semmittevést, hanem a legnagyobb elevenséget jelenti, a valódi, személyes,

teljesen tudatos életet!
Az, hogy ez nem történhetett meg, az emberi szellem vétke! Ennél a pontnál
újra és újra a döntő jelentőségű bűnbeesésre térek vissza, melyet részletesen is-
mertetek a „Volt egyszer...!” című előadásban.*)
Egyedül az vezetett a mai hibákkal teli, torz fejlődéshez, hogy az emberi
szellem tökéletesen csődöt mondott a teremtésben, visszaélt a rábízott szellemi
erővel, amellyel a hatásokat a fényes magasságok helyett lefelé irányította!
Az ember eltékozolta, eljátszotta még azt a képességét is, hogy belássa hi-
báját. Így csak süket füleknek prédikálnék, ha még többet akarnék róla mondani.
Aki igazán akar „hallani”, és képes valóban keresni, az üzenetemben mindent
megtalál, amire szüksége van! Mindenütt fellelhető magyarázat a nagy bukásra
is, mely oly kimondhatatlanul sok és számtalan formában megnyilvánuló ne-
hézséget vont maga után. Aki azonban szellemileg süket, mint ahogyan sokan
azok, az értetlensége miatt csak bután nevet, ami a tudás látszatát hivatott kel-
teni, de a valóságban csak könnyelmű felületességet hirdet, ami a legnagyobb
korlátoltságot jelenti. Akire ma még a szellemileg beszűkült emberek ostoba
nevetésének valamilyen befolyása van, annak magának sincs értéke. Az ilyen
emberekre vonatkoznak Krisztus szavai: „hagyjátok, hogy a halottak eltemessék
halottaikat!” hiszen aki szellemileg süket és vak, az szellemileg halottnak szá-
mít!
Az emberi szellem képességeivel a földi világot, mint a teremtés képmását
Paradicsommá változtathatta volna! nem tette azzá, és ezért a világot csak
olyannak látja maga előtt, amilyenné téves befolyása torzította. Ebben rejlik
mindennek a nyitja! Ezért ne becsméreljétek téves puhányságotokban egy olyan
fontos történést, mint a harc a természetben, mely még szükségszerűen ki-
egyenlít valamit abból, amit az ember elmulasztott! ne merészeljétek negédesen
csöpögős puhányságotokat még a „szeretet” kifejezéssel illetni, melybe az em-
ber oly szívesen próbálja besorolni gyengeségeit! A hamisságnak és képmuta-
tásnak keserűen meg kell bosszulnia magát!
Ám jaj neked, ember, hiúságod korhadt tákolmányaként! torzképe annak,
aminek lenned kellene!
Csak igyeljétek meg egyszer nyugodtan azt, amit természetnek szoktatok
nevezni: a hegyeket, tavakat, erdőségeket, réteket! A szem minden évszakban
megmámorosodhat mindannak a szépségétől, amit lát. És most gondoljatok
*) lásd 80. előadás
 76. harc a természetben 415
bele: az, ami annyira örvendeztet benneteket, és ami felüdülést nyújt, a lény-
szerűek munkálkodásának gyümölcse, akik a teremtésben a szellemiség alatt
helyezkednek el, melynek erejével fel lettetek ruházva!
Azután keressétek a ti munkálkodásotok gyümölcseit, a tiéteket, akik szel-
lemiek vagytok, és egy magasabb szinten lévő valamit kellett volna alkotnotok,
mint amit a lényszerűek már előttetek megalkottak.
Mit láttok? Csak rideg utánzatát mindannak, amit a lényszerűség már lét-
rehozott, nem pedig az eszményi magaslatok felé irányuló fejlődést az eleven-
ségben és a teremtésben! Csak elcsökevényesedett alkotási ösztönökkel pró-
bálja az emberiség élettelenül utánozni a formákat, holott az emberek az isten-
ségre irányított szabad és tudatos szellem pillantásával képesek lennének valami
teljesen mást, valami sokkal nagyobbat alkotni!
A nagyságot, mely csakis a szabad szellemből jön, az emberek bűnös módon
elfojtották, és ezért gyermeteg utánzatokon kívül csak... gépeket, szerkezeteket,
technikát tudnak készíteni. Mindent, ami olyan, mint ők maguk: földhöz kö-
tött, alacsony szintű, üres és halott!
Ezek a gyümölcsei annak, amit az emberek szellemi eredetű teremtmények-
ként a lényszerűek működésével szemben fel tudnak mutatni. Így teljesítették
szellemi feladatukat az erre a célra ajándékként kapott utóteremtésben!
hogyan akarnak helytállni az elszámolásnál? hát csodálkozásra késztethet
még az, hogy azok előtt az emberek előtt, akikben él az alantasság iránti von-
zalom, zárva kell maradnia a magasztos Paradicsomnak? szabad még csodának
nevezni, ha a lényszerűek végül a visszahatásban immár teljesen elpusztítják
az emberi szellemek által oly tévesen irányított művet? —
ha most tevékenységetek során alkalmatlanságotok miatt e mű rátok fog
omlani, akkor takarjátok el arcotokat, ismerjétek be pironkodva azt az iszo-
nyatos vétket, melyet ti raktatok magatokra! ne próbáljátok újra teremtőtöket
vádolni, vagy jogtalanul kegyetlennek nevezni!
te, kereső azonban, vizsgáld meg magad komolyan és kíméletlenül, és aztán
próbáld meg teljes gondolkodásodat és megérzéseidet, sőt teljes létedet újból
szellemi alapokra állítani, melyek nem fognak többé meginogni, mint az eddigi
észre épülő, és ezért nagyon korlátolt alapok! Aki erre nem lesz képes, az örök
időkre elvettetik! —

————
 A Szent Szellem kiáradása

A
bibliában leírt folyamat a szent szellem kiáradásáról az isten Fia ta-
nítványaira sok ember számára még egy megmagyarázhatatlan tör-
ténés, és gyakran rendkívülinek, csupán egyetlen egyszer előforduló,
és ennél fogva önkényes eseménynek tartják.
de éppen ebben, a tévedésen alapuló nézetben rejlik az esemény látszólag
„megmagyarázhatatlan” voltának oka is.
A folyamat nem egyedülálló, nem külön a tanítványok számára előidézett
esemény volt, hanem a teremtés fennállása óta rendszeresen ismétlődő történés!
ha az ember ezt fölismeri, rögtön megszűnik az esemény megmagyarázhatat-
lan volta is, és a Grál-üzenet komolyan kereső olvasói számára érthetővé válik
anélkül, hogy fontossága kárt vallana, sőt éppen ellenkezőleg, még sokkalta na-
gyobb lesz.
Aki Grál-üzenetemet igyelmesen tanulmányozta, valószínűleg a megfejtést
is megtalálta már benne; hiszen olvasta már a „szent Grál” magyarázatát is. itt
már említettem a teremtés egésze számára minden évben rendszeresen ismét-
lődő erőmegújulást. Ez az a pillanat, amikor a szent Grálba új isteni erő áramlik,
hogy fenntartsa a teremtést!
Ekkor néhány pillanatra feltűnik a Grál felett a „szent Galamb”, mely a szent
szellem jelenlétének a szellemileg látható formája; a „szent Galamb” közvetle-
nül hozzátartozik a szent szellem „formájához”, tehát formájának egy részét
alkotja.
Ahogy a Kereszt az isteni igazság szellemileg látható alakja, úgy a „Galamb”
a szent szellem látható alakja. Valóban ez a formája, nem pedig csak gondolják
róla, hogy az! Mivel erről már részletesen beszéltem, utalok az előadásra.*)
Ez a szent szellem – tehát isten eleven akarata, aki maga az Erő – általi
erőmegújulás minden évben bekövetkezik egy pontosan meghatározott idő-
ben, a legmagasztosabb vár vagy templom legszentebb termében, ezért ezt
a templomot, mely a szent Grált, a teremtésnek a teremtővel való egyetlen
*) lásd 44. előadás: A szent Grál
 77. A szent szellem kiáradása 417
összekötőpontját rejti, Grál-várnak is nevezik.
Az erőmegújulást az erő kiáradásának is lehet nevezni, tehát a szent szellem
kiáradásának, vagy még pontosabban, a szent szellem általi erőkiáradásnak;
hiszen nem a szent szellem áramlik ki, hanem a szent szellemből árad ki az
erő!
Mivel a tanítványok összegyűltek, és mennybe emelkedett urukra emlékez-
tek e napon, aki megígérte, hogy elküldi nekik a szellemet, tehát az élő Erőt,
így ebben az emlékezésben adott volt egy horgonyzási pont ahhoz, hogy az
ebben az időben a tiszta szellemiségben lejátszódó folyamat egy bizonyos és
megfelelő mértékben közvetlenül a Földön áhítatban erre ráhangolódott tanít-
ványokra kifejtse hatását! Elsősorban azért, mert az isten Fia földi léte lehetővé
tette és egyengette a tanítványokig vezető utat.
És ezért történt a csoda, ami a Földön egyébként nem lett volna lehetséges,
melynek átélését a biblia leírja. Az evangélisták az élményt tudták leírni, s nem
a tényleges folyamatot, melyet ők maguk nem ismertek.
Pünkösd a keresztények számára a megemlékezést jelenti e folyamatra anél-
kül, hogy egyáltalán sejtésük lenne arról, hogy körülbelül ebben az időben
ténylegesen is minden alkalommal a szent Galamb napja van a Grál-várban,
vagyis az erőmegújulás napja a teremtés számára, a szent szellem által! ter-
mészetesen nem mindig pontosan a Földön erre kiszámolt pünkösdkor, ám
körülbelül akkortájt.
Akkoriban a tanítványok összejövetele éppen egybeesett a tényleges folya-
mattal! Később itt a Földön is rendszeresen, és a megfelelő időben, az emberiség
legfontosabb és legszentebb ünnepeként, a „szent Galamb”, tehát a szent szel-
lem napjaként, az isten Atyának szóló hálaimaként lesz megünnepelve, amikor
a teremtő mindig újból a teremtésnek ajándékozza fenntartó erejét!
Azok az emberek fogják megünnepelni, akik végre tudatosan állnak e te-
remtésben, melyet immár helyesen, kihatásainak teljességében ismertek meg.
Áhítatos hozzáállásuk révén a megfelelő időpontban majd az is lehetséges lesz,
hogy ha az ember megnyílik előtte, a kölcsönhatásban az élő áldás ismét eljus-
son le, egészen a Földre, és megöntözze a szomjúhozó lelkeket, mint egykor az
a tanítványokkal történt.
békét és örömöt hoz majd ez az idő, mely nincs már olyan messze, ha az
emberek nem buknak el, és nem akarnak örökre elveszni.

————
 A nemek

A
földi emberek nagy részére nyomasztóan hatnak a két nem, a féri és
nő közti kapcsolatra vonatkozó gondolatok. Kivételt ez alól csak azok
a könnyelmű emberek képeznek, akik egyáltalán nem hagyják, hogy
bármi is nyomassza őket. Mindenki más, bármennyire különböző is legyen,
gyakran nyíltan vagy csendesen magába zárkózva valamilyen megoldást keres.
szerencsére sokan vannak, akik pontosan ilyen irányban vágyódnak helyes út-
mutató után. hogy aztán követnék-e azt, az persze kérdéses. Az azonban tény,
hogy ez őket nagyon foglalkoztatja, és nagymértékben nyomasztja az a tudat,
hogy tudatlanul állnak e kérdéssel szemben.
Ezt néhányan megpróbálták a házasság kérdésében megoldani, vagy ahhoz
kötni, de még ezzel sem jutottak az alapgondolat elfogadható közelségébe, hi-
szen itt is, mint mindenhol, pusztán az a fontos, hogy az ember tudja, mivel
van dolga! Egyébként soha nem tudja feldolgozni. számára marad a nyugta-
lanság.
Közben sokan gyakran már eleve összetévesztik a „nem” szó helyes fogal-
mát. Általános értelemben veszik, miközben a szó valódi értelme sokkal mé-
lyebb.
ha erről helyes képet akarunk szerezni, akkor nem lehetünk annyira egy-
oldalúak, hogy ezt olyan meghatározásokba erőltessük, melyek tisztán csak
a földi társadalmi rendet szolgálhatják, míg a teremtés törvényeinek sok szem-
pontból teljesen ellentmondanak. ilyen komoly dolgoknál szükséges elmé-
lyedni a teremtésben, hogy megragadjuk az alapgondolatot.
A női és féri fogalmát egyszerűen kétféle nemnek nevezzük. A nem szó
azonban az emberek többségét eleve kimondottan tévútra vezeti, mivel számos
gondolatban akaratlanul is felmerül a kapcsolat a nemzéssel. És ez téves. A női
és féri ebben az értelemben vett különválasztása a teremtés nagy elgondolá-
sában csak a legtávolabbi, legsűrűbb durvaanyagúságban játszik szerepet. Az
alapvető történésben nem.
Mi a nem? A szellemcsíra, amikor kilép a szellemi birodalomból, nemtelen.
 78. A nemek 419
semmi hasadásra nem kerül sor, ahogy azt gyakran feltételezik. A hasadások
különleges kivételek, melyekre ennek az elmélkedésnek a végén majd visszaté-
rek. Alapvetően egy szellemcsíra mindig önmagában zárt marad. tudatossá
válásával a szellemcsíra az utóteremtésen – vagyis a tényleges teremtés auto-
matikus másán – át történő vándorlása során magára veszi, ahogy már többször
említettem, tudatossá válásának mértéke szerint a számunkra ismert emberi
formákat, melyek isten képeinek, az ősteremtetteknek a másai.
itt a szellemcsíra tevékenységének jellege a döntő. Vagyis, hogy az ilyen szel-
lemi csíra a tudatossá válás során milyen irányba igyekszik fejleszteni a benne
szunnyadó képességeket, hogy túlnyomórészt pozitív, erőteljes vezetési módra,
vagy negatív, csöndesen fenntartó módra. Ahová fő vágyakozása serkenti.
Eredetének megfelelően képes mindkettőre, mert a szellemcsíra az összes ké-
pességet magában hordozza, az egyiket úgy, mint a másikat, maradéktalanul.
Önmagában tökéletesen osztatlan. Csak az a fontos, hogy ebből mit fejleszt ki.
És ebben az általa végzett tevékenységben alakul ki a forma, még akkor is, ha
ez a tevékenység kezdetben csupán az erős vágyban rejlik, ami késztetéssé fo-
kozódik. Ami pozitív az a féri formát alakítja ki, ami negatív az a nőit. A féri
és női a forma révén külsőleg már itt felismerhetően megmutatkozik. Mind-
kettő a maga formájában a tevékenység egy bizonyos jellegét fejezi ki, amit vá-
lasztott vagy amit kívánt.
A női és a féri kifejezésnek tehát semmi köze a nemiség megszokott fogal-
mához, hanem csupán a Teremtésben folytatott tevékenység jellegét mutatja.
Csak az emberek számára jól ismert durvaanyagúságban fejlődnek ki a formá-
ból a szaporodási szervek, ami alatt férit és nőit értünk. Csakis a durvaanyagú
testnek, tehát a földi testnek van szüksége saját szaporodáshoz ezekre a szer-
vekre.
tehát a Teremtésben folytatott tevékenység jellege alakítja ki a valóságos test
formáját, mely féri vagy női, és amelynek a durvaanyagú földi test megint csak
egy durván megformálódott másolata.
Ezzel a nemi aktus is arra a szintre van állítva, ahová tartozik, tehát a te-
remtésben található legalacsonyabb szintre, vagyis a tiszta durvaanyagúságba,
ami távol esik a szellemiségtől.
Annál szomorúbb, ha egy emberi szellem pusztán a maga legkülső burkához
tartozó tevékenység jármába hajtja a fejét olyannyira, hogy ennek a rabszolgá-
jává válik! És sajnos ez ma már annyira általánossá vált, s olyan képet mutat,
hogy a felbecsülhetetlen értékű és magas szinten álló szellemi jelleg önként
420 78. A nemek

hagyja magát eltiporni és elnyomni a legdurvább anyagiság borítása alatt.

Magától értetődik, hogy egy ilyen természetellenes történésnek rosszul kell
végződnie. Ez természetellenes, mivel a szellemi jelleg már természeténél fogva
a legmagasabb az egész teremtésben, és a teremtésben csak akkor létezhet har-
mónia, amíg a szellemiség – mint a legmagasabb – uralkodik, és minden más
alatta marad, még akkor is, ha összekapcsolódik a durvaanyagú földi jelleggel.
bizonyára nem szükséges külön rámutatnom arra, hogy ezek szerint mily
szomorú szerepet játszik az olyan ember, aki szellemét a legdurvább anyagi kö-
peny uralma alá hajtja. Egy olyan köpeny uralma alá, mely csak a szellem által
nyeri el érzékenységét, és ezt a szellem levetésével újra el is kell veszítenie, egy
eszköz a szellem kezében, mely ugyan gondozásra szorul, hogy használható
maradjon, de mindig csak uralt eszköz maradhat; mert a teremtés rendjében
nincs semmi kommunizmus! Ahol ennek a belopakodása fenyeget, ott össze-
omlás lesz a szükségszerű következmény, mert a rendellenest ki kell utasítani,
hogy a diszharmónia ne találjon további bemenetet. ilyesfajta összeomlással
hozza helyre a kölcsönhatás a teremtésben a meghibásodott helyeket.
A test szellemi, lényszerű és inomanyagú formája megváltozik, mihelyt
a szellemi csíra megváltoztatja tevékenységét. ha a negatív tevékenységből túl-
nyomóan pozitívba megy át, akkor a női formának féri formává kell változnia
és fordítva; hiszen a tevékenység uralkodó jellege alakítja ki a formát. A földi
durvaanyagú burok azonban nem képes ilyen gyorsan követni a változást. Ez
annyira nem rugalmas, ezért is van csak egész rövid időre szánva. itt a változás
aztán az újbóli inkarnálódáskor mutatkozik meg, melyből az esetek zömében
sok van.
Így előfordul, hogy egy emberi szellem sok esetben felváltva, egyszer féri
másszor női testben vándorolja át földi életét attól függően, hogyan változott
meg belső hozzáállása. És ez azért szükséges, hogy a szellemcsíra minden ké-
pessége fokozatosan kifejlődjön.
Már említettem, hogy a forma létrejöttében az a meghatározó, ami az aka-
ratlagos tevékenységben túlnyomó, ugyanis a szellemcsíra nem mindig feltét-
lenül egész pozitívan, és nem is teljesen negatívan nyilvánul meg.
A nem működtetett képességek szunnyadó állapotban maradnak, de bár-
mikor felébreszthetőek.
ha időnként mégiscsak megtörténik, hogy a szellemcsíra minden pozitív
részt kifejleszt, akkor ez oly erősen hat a negatív, még kifejletlen képességekre,
hogy sor kerülhet ezek kiszorítására, és ezzel kivetésükre is, amivel megvalósul
 78. A nemek 421
a kettéhasadás. Az így kivetett más jellegű részek azután kénytelenek magukra
ébredni, majd teljességüknél fogva természetesen felveszik az ellenkező, vagyis
a női formát. Aztán ezek azok a kettéhasadt csírák, amelyeknek megint egy-
másra kell találniuk, hogy egészet alkossanak. Az ilyen folyamat azonban nem
általános és kivételnek számít.
Az emberek felismerése, hogy minden egyes emberhez tartozik egy őt ki-
egészítő lélek, önmagában véve helyes, de nem abban az értelemben, hogy ezt
kettéhasadás előzte volna meg. A duál lélek valami egészen más. „A házasság”
című előadásomban ezt már hangsúlyoztam.*) A duál lélek pusztán egy másik
lélekhez illő lelket jelent. Vagyis ez egy olyan lélek, mely éppen azokat a képes-
ségeket fejlesztette ki, melyeket a másik szunnyadni hagyott magában. Ezáltal
sor kerül a teljes kiegészítésre, megvalósul a szellem valamennyi képességének,
az összes pozitívnak és az összes negatívnak, a közös munkája. ilyen kiegészítés
azonban nem csak egyszer fordul elő, hanem sokszor, úgyhogy a kiegészítést
kereső ember nincs ráutalva csupán egyetlen, egész bizonyos másik emberre.
sok ilyennel találkozhat földi létében, ha intuitív képességét tisztán és éberen
tartja.
A boldog élet feltételeit tehát egyáltalán nem olyan nehéz teljesíteni, mint
ahogy az első pillantásra a féltudással bíróknak tűnik. A boldogságot sokkal
könnyebb elérni, mint azt oly sokan gondolják. Az emberiségnek előbb csupán
meg kell ismernie a törvényeket, melyek a teremtésben rejlenek. ha azok sze-
rint él, akkor boldognak kell lennie! Ma még azonban nagyon messze áll ettől,
és ezért azoknak, akik közelebb kerülnek a teremtésben rejlő igazsághoz, több-
nyire magányosnak kell érezniük magukat, ami azonban egyáltalán nem teszi
őket boldogtalanná, ellenkezőleg, nagy békességet hordoz magában.

————

*) lásd 25. előadás

 Lehet-e az idős kor a szellemi
felemelkedés akadálya?

A
zt akarni, ami földi fogalmak szerint helyes, vagy azt akarni, ami jó,
az gyakran nagy különbség! Ami földi fogalmak szerint helyes, az
nem mindig jó is!
Az embernek ma már nem elég, hogy egyszerűen azt akarja, ami helyes! Va-
lami ilyesmit az első megtestesülésekor tehetett. Ma több követeltetik meg tőle!
ha alaposan nem szánja el magát, hogy szellemileg végre tudatosan feljebb jus-
son, úgy mindenképpen elveszett. Az életkor nem akadályt jelent, hanem ösz-
tönzést, mivel idős korban az átmenet órája láthatóan közeleg! Csak az általam
már többször legádázabb ellenségként említett restség és kényelemszeretet az,
mellyel az ilyen tétovázók terhelik magukat, és miatta pusztulnak el.
A szellemi csavargás, a lustaság és a kényelmes várakozás ideje lejárt. ret-
tenetes félelmetességgel és keménységgel fog csapás mérettetni az alvókra és
lustálkodókra, hogy még a legsüketebb is felébred majd.
Előadásaim tanulmányozása azonban eleve megkívánja, hogy az ember fá-
radozzék, hogy a legerőteljesebben összeszedje magát, tehát szellemi elevensé-
get és teljes éberséget kíván! Csak akkor fog neki sikerülni elmélyednie sza-
vaimban, és valóban meg is értenie.
Ez így van elrendelve! Visszautasítok minden szellemileg rest embert.
ha azonban az emberekben hazájukból, a szellemi birodalomból még meg-
van az igazság legalább egyetlen szikrája, melyet még nem temettek be, akkor
az igének meg kell szólítania őket, úgy kell hatnia rájuk, mint egy hívásnak, fel-
téve hogy felvállalják azt a fáradságot, hogy elfogulatlanul és a legnagyobb ko-
molysággal elolvassák azt. de ha akkor sem éreznek benne semmit, ami vissz-
hangra találna bennük, akkor a túlvilágon is aligha lesz lehetséges, hogy őket
felébresszék, mivel ott sem kaphatnak semmi mást. Ott maradnak, ahová saját
akaratuk által kerülnek. senki sem fogja őket arra kényszeríteni, hogy elmoz-
duljanak onnan, de nem is jutnak ki az anyagiságból a megfelelő időben, hogy
megmentsék magukat a felbomlástól, tehát az örök kárhozattól.
 79. lehet-e az idős kor a szellemi felemelkedés akadálya? 423
A „hallani nem akarást”, természetesen magukkal viszik e Földről a inom-
anyagúságba, és ott sem fognak másként viselkedni, mint ahogyan itt tették.
hogyan lehet a kor akadály! Az örökkévalóság hívása az, mely az ige révén szó-
lítja őket, s melyet mégsem akarnak meghallani, mert így kényelmesebb. A ké-
nyelemszeretet azonban végül el fogja őket pusztítani, ha nem akarnak idejében
megelevenedni. Maga a kérdés viszont nagyon világosan e kényelemszeretet
mutatja. sok ilyen ember van, akik bármilyen, valamelyest is elfogadható
ürüggyel állandóan be akarják magukat csapni. A pelyvához tartoznak, melyet
az eljövendő tisztító viharok nem erősítenek meg, hanem elsöpörnek, mert
a tulajdonképpeni lét komolysága számára felhasználhatatlanok.
A teremtőtől egyre újra időt kérnének, hogy meg tudják magukat gondolni,
anélkül hogy valaha is felemelkednének, melynek során szellemileg össze kell
szedniük magukat. Ezért nincs is értelme sokat foglalkozni velük. Az ilyen em-
berek örökösen csak akarnak cselekedni, ám valójában sohasem váltanak ma-
gukon valóra semmit. És ezért el is vesznek. — — — —

————
 Volt egyszer...!

K
ét szó csupán, mégis mint egy varázsige; e két szó ugyanis magában
hordozza azt a sajátosságot, hogy minden embernél azonnal valami-
lyen különleges intuitív érzést váltson ki. ritkán azonos természetű
ez az érzés. hasonlít a zene hatásához. Éppen úgy, ahogyan a zene, e két szó is
közvetlenül az ember szelleméhez találja meg az utat, voltaképpeni „én”-jéhez.
természetesen csupán azoknál, akik a szellemet nem tartják magukban teljesen
elzárva, és ezzel nem veszítették el máris itt a Földön voltaképpeni emberi mi-
voltukat.
E szavak hallatán azonban minden ember önkéntelenül is azonnal valami-
lyen korábbi élményre fog visszagondolni. Ez az élmény élőn feltámad előtte,
s a képpel együtt egy annak megfelelő intuíció is.
Vágyakozással teli gyengédség az egyik embernél, mélabús boldogság, vagy
akár csendes, teljesíthetetlen vágy. Másoknál pedig büszkeség, harag, borzalom
vagy gyűlölet. Az ember mindig valami olyanra gondol, amit egykor átélt, ami
rendkívüli benyomást gyakorolt rá, amiről azonban úgy vélte, hogy már rég
kialudt benne.
Ám semmi sem aludt ki benne, semmi sem veszett el abból, amit egykor
valóban átélt önmagában. Abból még mindent a magáénak mondhat, mint
amire valóban szert tett, s ami ezáltal nem múlik el. de csakis azt nevezheti sa-
játjának, amit átélt! Más nem támadhat fel a szavak hallatán.
Az ember igyeljen erre egyszer gondosan, éber tudattal, akkor majd hama-
rosan felismeri azt, ami valóban élő benne, és azt is, amit halottnak lehet te-
kinteni, mint céltalan emlékek lélek nélküli héját.
Az ember számára, akin nem szabad a testet értenünk, csupán annak van
értelme és haszna, ami földi élete során elég mély hatást gyakorolt ahhoz, hogy
rányomja bélyegét a lélekre, ami nem múlik el, amit nem lehet újra kitörölni.
Csak ilyen bélyegek befolyásolják az emberi lélek alakulását, s továbbmenve,
ezáltal a szellem folyamatos fejlődésének elősegítését.
Az ember a valóságban tehát csupán azt élte át, és ezáltal azt tette magáévá,
 80. Volt egyszer...! 425
ami ilyen mély benyomást hagy hátra. Minden más hatás nélkül zúg tova, vagy
legfeljebb segédeszközként szolgál ahhoz, hogy olyan események alakuljanak
ki, amelyek képesek ilyen nagy hatást kiváltani.
boldog, aki sok ilyen erőteljes élményt mondhat magáénak, mindegy, hogy
öröm vagy fájdalom volt az, ami előidézte őket; ugyanis ezen élmények ha-
tása lesz egykor a legértékesebb, amit egy emberi lélek túlvilági útjára magával
visz. —
A tisztán földi észmunka, ahogyan az manapság szokásos, csak annak helyes
alkalmazása esetén használ a földi lét testi megkönnyítésére. szigorúan átgon-
dolva, ez az ész mindennemű működésének a voltaképpeni végcélja! A végén
sohasem lesz más az eredmény. Így van ez minden iskolában szerzett tudás ese-
tén, mindegy, mely területéről van szó, és minden alkotó tevékenységnél is, le-
gyen az az államszervezetben vagy a családban, az egyéneknél vagy a nem-
zeteknél, mint ahogyan végül az egész emberiségnél is. sajnos azonban minden
csak az észnek rendelte alá magát teljesen feltétel nélkül, és ezért a felfogóké-
pesség földi korlátoltságának súlyos láncaiban hever, aminek magától értető-
dően vészterhes következményeket kellett maga után vonnia, és még fog is
maga után vonni minden tevékenységben és történésben.
Csupán egyetlen kivétel van ez alól ezen az egész Földön. A kivételt azonban
nem ám az egyház szolgáltatja, mint oly sokan gondolni fogják, s ahogyan
annak lenni is kellene, hanem a művészet! A művészetben bizony az ész tagad-
hatatlanul másodrendű szerepet játszik. Ott azonban, ahol az ész diadalmas-
kodik, a művészetet azonnal iparossággá alacsonyítják le, ott rögtön és teljesen
vitathatatlanul mélyre is süllyed. Ez egy olyan következmény, amely egyszerű
természetességében másként egyáltalán nem lehetséges. Egyetlen kivételt sem
lehet ezen a téren találni.
De magától értetődően ugyanezt a következtetést lehet levonni minden más
dolog esetében is! nem gondolkodtatja ez el az embert? Pedig úgy kellene ezt
felismernie, mintha hályog esne le a szeméről. A gondolkodó és összehasonlító
ember számára ez teljesen világosan azt mondja, hogy minden másnál, amit
az ész ural, csupán valamilyen pótlékot kaphat: valami alacsonyabb rendűt!
Ebből a tényből kellene az embernek felismernie, hogy természeténél fogva
milyen hely jár az észnek, hogy valami helyes és értékes keletkezzék!
Eddig még csak egyedül a művészet született az élő szellem működéséből,
az intuícióból. Egyedül a művészetnek volt természetes, tehát normális és egész-
séges eredete és fejlődési folyamata. A szellem azonban nem az észben nyilvánul
426 80. Volt egyszer...!

meg, hanem az intuíciókban, s csak abban mutatkozik meg, amit az ember álta-
lánosságban „szívtől jövőnek” nevez. Éppen abban, amit az önmagára oly mér-
hetetlenül büszke mai észember szívesen kicsúfol és kinevet. Ezzel a leg-
értékesebbet gúnyolja ki az emberben, igen, kimondottan azt, ami az embert
egyáltalán emberré teszi!
A szellemnek semmi köze az észhez. ha az ember végre-valahára minden-
ben javulást akar, akkor Krisztus eme mondását kell igyelembe vennie: Tette-
ikről ismerjétek meg őket! itt az idő, amikor ez meg fog történni.
Csupán a szellem művei hordoznak magukban már keletkezésük pillanatától
életet, ezáltal tartósságot és fennmaradást. s minden másnak össze kell omlania,
amikor elmúlt virágzásának ideje. Mihelyt gyümölcsöket kellene hoznia, nyil-
vánvalóvá válik az üresség!
Csak nézzetek végig a történelmen! Egyedül a szellem alkotása, tehát a mű-
vészet élte túl azokat a népeket, akik az önmagában élettelen, hideg eszük
működésétől már összeomlottak. nagy, sokat dicsért tudásuk nem tudta meg-
menteni őket. Így jártak az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak, később a spa-
nyolok és a franciák is, most meg a németek – de az igazi művészet alkotásai
mindannyiukat túlélték! soha nem is múlhatnak el. Azonban senki sem látta
meg a szigorú szabályszerűséget ezen események ismétlődésben. Egyetlen
ember sem gondolt arra, hogy kikutassa ennek a súlyos bajnak a voltaképpeni
gyökerét.
Ahelyett, hogy az ember ezt kereste volna, és a mindig visszatérő hanyat-
lásnak egyszer útját állta volna, vakon beletörődött, majd siránkozással és ha-
raggal alkalmazkodott ehhez a nagy „megváltoztathatatlansághoz”.
Most végül eltalálja az egész emberiséget! sok nyomorúság van már mögöt-
tünk, még nagyobb áll előttünk. s mély fájdalom járja át azok sűrű sorait, akiket
részben már most elért.
Gondoljatok mindazokra a népekre, akiknek már akkor el kellett bukniuk,
mikor beléptek virágzásuk korába, és az ész eljutott a csúcsra. A virágzásból
fakadt gyümölcsök mindenütt ugyanazok voltak! Erkölcstelenség, szemérmet-
lenség és tobzódás megannyi formában, melyekkel elkerülhetetlenül együtt járt
a hanyatlás és az összeomlás.
A megkérdőjelezhetetlen hasonlóság mindenki számára nagyon feltűnő! És
minden gondolkodó embernek meg is kell találnia ebben a történésben a leg-
szigorúbb törvények egy egészen konkrét fajtáját és következetességét.
Ezen népeknek egymás után kellett végül felismernie, hogy nagyságuk,
 80. Volt egyszer...! 427
hatalmuk és dicsőségük csak látszólagos volt, csupán erőszak és kényszer tar-
totta fenn, nem a belülről fakadó egészség szilárdította.
nyissátok hát ki szemeteket, ahelyett hogy elcsüggednétek! nézzetek körül,
tanuljatok a múltból, hasonlítsátok össze azokkal az üzenetekkel, amelyek az
isteni szférából már évezredekkel ezelőtt megérkeztek hozzátok, s meg kell ta-
lálnotok a terjeszkedő rossz gyökerét, amely egymaga alkotja az egész emberi-
ség felemelkedésének akadályát.
Csak amikor majd a rossz gyökerestül ki lesz irtva, akkor nyílik meg az út
az általános felemelkedéshez, nem korábban. s azután ez tartós lesz, mert
a szellem élő mivoltát hordozhatja magában, ami eddig ki volt zárva. —
Mielőtt erre közelebbről rátérnénk, el akarom magyarázni, hogy mi a szel-
lem, mint az ember egyetlen, valóban élő lényege. A szellem nem szellemesség
és nem eszesség! A szellem nem is tanulással elsajátított tudás. tévesen nevez-
nek ezért egy embert „szellemben gazdagnak”, ha sokat tanult, olvasott, ha sok
mindent megigyelt és erről jól tud társalogni. Vagy ha jó ötletekkel és viccekkel
brillírozik.
A szellem valami egészen más. A szellem egy önálló minőség, amely a vele
azonos jellegű világból érkezik, amely más, mint az a rész, ahová a Föld és vele
együtt a test is tartozik. A szellemi világ magasabban fekszik, a teremtés felsőbb
és legkönnyebb részét alkotja. Ez a szellemi rész az emberben minősége révén
magában hordozza a feladatot, hogy visszatérjen a tisztán szellemi világba, mi-
helyt minden anyagi burok leoldódott róla. Az erre való késztetés az érettség
egy egészen meghatározott fokán felszabadul, s azután felvezeti őt saját azonos
jellegéhez, annak vonzereje által emeltetve.*)
A szellemnek semmi köze a földi észhez, csupán ahhoz a tulajdonsághoz,
amit „belső mély átérzésnek” neveznek. A szellemben gazdag tehát ugyanazt
jelenti, mint a „mélyen átérző”, nem pedig azt, hogy valaki eszes.
hogy az ember könnyebben ráérezzen erre a különbségre, használja a mon-
datot: „Volt egyszer!” nagyon sok kereső fog általa máris magyarázatra lelni.
ha az emberek igyelmesen szemügyre veszik magukat, akkor felismerhetik,
hogy az eddigi földi életben mi minden volt lelkük hasznára, vagy mi szolgált
arra, hogy pusztán a földi környezetben való boldogulásukat és munkájukat
könnyítse meg számukra. Mi az, aminek tehát nem csupán földi, hanem túlvi-
lági értéke is van, és mi az, ami csak földi célokat szolgál, de a túlvilág szá-
mára értéktelen marad. Az egyiket magával viheti az ember, a másikat azonban
*) lásd 63. előadás: Én vagyok a feltámadás és az élet...!
428 80. Volt egyszer...!

a túlvilágra való átlépéskor hátrahagyja, mint olyat, ami csak ide tartozik, mivel
annak a továbbiakban semmi hasznát nem tudja venni. Amit azonban hátra-
hagy, az csupán eszköz a földi eseményekhez, segédeszköz földi idejére, semmi
több.
ha azonban egy eszközt nem csupán eszközként használnak, hanem sokkal
magasabbra értékelnek, akkor az magától értetődően nem tud eleget tenni
ennek a magas szintnek, téves helyen van, ezáltal természetszerűen többféle
hiányosságot is eredményez, melyek idővel egészen vészterhes következménye-
ket vonnak maguk után.
Ezekhez az eszközökhöz tartozik legfőként a földi ész, amelynek az emberi
agy termékeként magában kell hordoznia a korlátoltságot, aminek a saját ter-
mészeténél fogva minden testi-durvaanyagú dolog állandóan alá lesz vetve.
s a termék sem különbözhet saját eredetétől. Mindig eredetének jellegéhez fog
kötődni. Éppen így azok a művek is, melyek a termék által keletkeznek.
Ez az ész számára természetszerűen a legszűkebb, csupán a földi dolgokra
irányuló felfogóképességet eredményezi, amely szorosan kötődik a térhez és
időhöz. Mivel az önmagában halott durvaanyagúságból származik, amely sem-
milyen saját életet nem hordoz magában, ezért neki sincs élő ereje. Ez a körül-
mény magától értetődően az ész mindennemű tevékenységében ugyanúgy
folytatódik, ezzel számára lehetetlenné téve, hogy műveibe valami életet is vi-
gyen.
Ebben a hajlíthatatlan természetes történésben rejlik az emberi lét szomorú
eseményeinek kulcsa ezen a kicsiny Földön.
Meg kell tanulnunk végre különbséget tenni a szellem és az ész között, az
ember élő magva és eszköze között! ha ezt az eszközt az élő mag fölé helyezik,
mint ahogy az eddig történt, akkor az egészségtelen dolgokat fog eredményezni,
melyeknek már keletkezésükkor magukban kell hordozniuk a halál csíráját,
s ezáltal az élőt, a legmagasabbat, a legértékesebbet szűkítik be, kötözik meg és
vágják el szükséges tevékenységétől, míg az a halott építmény elmaradhatatlan
összeomlása közepette éretlenül kiszabadulva fel nem emelkedik a romokból.
Képzeljük el most a „Volt egyszer” helyett a következő kérdést: „hogy is volt
régen?” Mennyire más a hatás. Az ember rögtön észreveszi a nagy különbséget.
Az első kérdés az intuícióhoz szól, amely a szellemmel áll kapcsolatban. A má-
sodik kérdés azonban az észhez fordul. Egészen más képek bukkannak fel köz-
ben. Eleve leszűkítettek, hidegek, nélkülözik az élet melegét, mivel az ész semmi
mást nem képes adni.
 80. Volt egyszer...! 429
Az emberiség legnagyobb bűne azonban a kezdettől fogva az, hogy ezt az
észt, amely pedig csak élet nélküli hiányos dolgokat képes alkotni, egy magas
talapzatra emelte, és valósággal imádva táncolta körül. Az ember olyan helyet
adott neki, amelyet csak a szellemnek lett volna szabad fenntartania.
Ez a cselekedet minden tekintetben szemben áll a teremtő rendelkezéseivel,
s így a természettel is, hiszen azok a rendelkezések a természet folyamataiban
rögzülnek. Ezért nem is tud semmi sem valódi célhoz vezetni, hanem minden-
nek zátonyra kell futnia azon a ponton, ahol meg kell kezdődnie az aratásnak.
Másként nem lehetséges, mert ez egy természetes tényként kezelendő történés.
Csupán a tiszta technikában van ez másképpen, az egyes iparágakban.
A technika az ész által nagy magaslatokra ért el, s a jövőben még sokkal mesz-
szebbre fog jutni! E tény azonban fejtegetéseim igazságának bizonyítékául szol-
gál. A technika minden dologban mindig csak tisztán földi, halott, és az is
marad. Mivel az ész tehát szintén mindahhoz tartozik, ami földi, ezért a tech-
nikában ragyogóan képes kibontakozni, valóban jelentős teljesítményt tud
nyújtani. Ebben a megfelelő helyen áll, valódi feladatában! Akkor azonban,
amikor „élőt”, tehát tisztán emberit is tekintetbe kell venni, az ész természete,
jellege nem elegendő, és ezért csődöt kell mondania, ha közben nem a szellem
vezeti! hiszen csak a szellem élet. sikert egy egészen meghatározott jellegen
belül mindig csak az azonos jelleg tevékenysége hozhat. A földi ész ezért soha-
sem fog tudni szellemi műveket létrehozni! Ezért vált ezen emberiség súlyos
vétségévé, hogy az észt az élet fölé helyezte.
Az ember ezáltal egyenesen szembefordította feladatát a teremtői, tehát tel-
jesen természetes elrendeléssel, úgymond a feje tetejére állította azáltal, hogy
a második és csupán földi helyre kerülő észnek átengedte a legfelső helyet,
amely az élő szellemé. Ezáltal ismét teljesen természetes, hogy a szellem immár
arra van kényszerítve, hogy fáradságosan alulról felfelé keressen, miközben
a föléje állított ész behatárolt felfogóképességével minden távolabbi kitekintést
megakadályoz, ahelyett hogy az a szellem által fentről lefelé tudna tekinteni.
ha az ember fel akar ébredni, akkor arra kényszerül, hogy előbb „felcserélje
a jelzőberendezéseket”. Azt, ami most fent van, az észt, a természeténél fogva
neki adományozott helyre kell állítania, a szellemet pedig újra a legfelső helyre
kell emelnie. Ez a szükségszerű átállítás a mai ember számára már nem olyan
könnyű. —
Az volt a tulajdonképpeni „bűnbeesés”, amikor az emberek egykor megbon-
tották ezt a harmóniát, ami nagyon mélyrehatóan a teremtő akarata, tehát
430 80. Volt egyszer...!

a természettörvények ellen irányult, s melynek következményei szörnyűségüket

tekintve nem hagynak maguk után semmi kívánnivalót; mert ez később „örök-
letes bűnné” nőtte ki magát, mivel az ész egyeduralkodóvá emelése azt a ter-
mészetes következményt is maga után vonta, hogy az ilyen egyoldalú művelés
és használat idővel az agyat is egyoldalúan erősítette, és így csak az a rész nö-
vekedett, amelynek az ész munkáját kell végeznie, s a másiknak el kellett csö-
kevényesednie. Ezért ez az elhanyagolás által elcsökevényesedett rész ma már
csak megbízhatatlan álomagyként képes működni, mely közben még az úgy-
nevezett nappali agy erőteljes befolyása alatt is áll, amely az észt működteti.
Az ember az agynak azon részét, amelynek a hidat kell alkotnia a szellemhez,
vagy jobban mondva, melynek a szellemtől kell a hidat alkotnia minden föl-
dihez, ezáltal tehát megbénította, megszakította vagy legalábbis nagyon erősen
fellazította a kapcsolatot, miáltal az ember megakadályozta önmaga számára
a szellem minden működését, s ezzel annak lehetőségét is, hogy eszét „a lélek
hassa át”, azt átszellemítse és élettel töltse meg. Az agy mindkét részének teljesen
egyformán kellett volna fejlődnie, hogy együttes harmonikus tevékenység va-
lósulhasson meg közöttük, mint a testben lévő minden más esetén. Vezető sze-
repben a szellem, az ész pedig mint végrehajtó itt a Földön. Magától értetődő,
hogy ezáltal a test egyetlen tevékenysége, sőt maga a test sem lehet soha olyan,
mint amilyennek lennie kellene. Ez a történés azonban természetszerűen min-
denen végigvonul! Mert ezáltal minden földi dologhoz hiányzik a legfontosabb
tényező!
Könnyen érthető, hogy a szellem mindennemű működésének akadályozá-
sával együtt járt az istenségtől való eltávolodás és elidegenedés is. hiszen többé
nem vezetett hozzá út.
Ez viszont végül azzal a káros következménnyel járt, hogy már évezredek
óta minden megszülető gyermeki test, a mind messzebbre nyúló öröklődés
által olyan nagy elülső észagyat hoz magával a Földre, hogy minden gyermek
már eleve e körülmény által játszva újra az észnek lesz alávetve, mihelyt ez az
agy kibontakoztatja teljes tevékenységét. Az agy két része közötti szakadék mos-
tanra oly naggyá vált, a munkaképesség aránya oly egyenlőtlenné, hogy az em-
berek többségénél katasztrófa nélkül már nem lehet javulást elérni.
A jelenkori észember már nem egy normális ember, mert az évezredek óta
tartó elcsökevényesedés révén hiányzik nála agya fő részének mindennemű fej-
lődése, ami a teljes emberhez hozzátartozik. Minden észembernek kivétel nél-
kül csupán egy megnyomorított normális agya van! Agynyomorékok uralják
 80. Volt egyszer...! 431
ezért évezredek óta a Földet, a normális embert ellenségnek tekintik, és igye-
keznek elnyomni. torz mivoltukban azt képzelik, hogy nagyon nagy teljesít-
ményre képesek, és nem tudják, hogy a normális ember ennek a tízszeresét
képes nyújtani, és olyan műveket tud alkotni, amelyek maradandóak, tökéle-
tesebbek, mint a jelenlegi törekvések! Egy valóban komolyan kereső ember szá-
mára nyitva áll az út, hogy eljusson ehhez a képességhez!
Egy észember azonban többé majd nem lesz olyan könnyen képes arra, hogy
valami olyan dolgot fogjon fel, ami agya ezen elcsökevényesedett részének te-
vékenységéhez tartozik! Egyszerűen nem képes rá, még ha szeretné sem, és csu-
pán saját önként vállalt beszűkültségében neveti ki mindazt, ami elérhetetlen
számára, s a valóságban visszamaradt, nem normális agya következtében soha
többé nem is fogja felfogni. Éppen ebben rejlik e természetellenes eltévelyedés
átkának a legszörnyűbb része. Az emberi agy mindkét részének a normális em-
berhez feltétlenül hozzátartozó harmonikus együttműködése a mai észemberek
számára, akiket materialistának neveznek, végérvényesen ki van zárva. —
Materialistának lenni nem valamiféle dicséret, hanem az elcsökevényesedett
agy tanúbizonysága.
Ezen a Földön tehát máig az egészségtelen agy uralkodik, amely működésé-
nek végül magától értetődően a feltartóztathatatlan összeomlást is elő kell idéz-
nie mindenben, mert mindaz, amit csak adni akar, az elcsökevényesedés által
természetszerűen már kezdettől fogva diszharmóniát és egészségtelenséget rejt
magában.
Ezen már semmit sem lehet változtatni, hanem nyugodtan hagyni kell, hogy
bekövetkezzék a magától természetesen kifejlődő összeomlás. Ekkor azonban
elérkezett a feltámadás napja a szellem és egy új élet számára is! Az ész rabszol-
gája, mely évezredek óta a hangadó, ezáltal örökre leszerepelt! soha többé nem
fog tudni újra felemelkedni, mert a bizonyíték és saját átélése arra fogja őt kény-
szeríteni, hogy mint beteg és szellemileg elszegényedett végre önként hajoljon
meg az előtt, amit nem tudott megérteni. soha többé nem lesz alkalma arra,
hogy fellépjen a szellem ellen, sem gúnnyal, sem a jogszerűség látszatát keltő
erőszakkal, mint ahogyan azt az isten Fia ellen is tette, akinek harcolnia kellett
ellene. Akkor még lett volna idő sok szerencsétlenséget megakadályozni. Most
azonban már nincs; ugyanis az agy két része között eközben fellazult kapcso-
latot többé már nem lehet áthidalni.
sok észember akad majd, aki ezen előadás fejtegetésein akar újra gúnyo-
lódni, ám anélkül, hogy közben, mint eddig mindig, üres közhelyeken kívül
432 80. Volt egyszer...!

akár csak egyetlen valóban tárgyilagos ellenbizonyítékot is fel tudna hozni. Ám

minden komolyan kereső és gondolkodó embernek az ilyen jellegű vak buz-
galmat csupán annak újabb bizonyítékának kell tekintenie, amit itt megvilágí-
tottam. Ezek az emberek egyszerűen nem képesek erre, még ha igyekeznének
sem. tekintsük őket ezért mától fogva betegeknek, akik hamarosan rá fognak
szorulni a segítségre, és... csak várjuk ki nyugodtan. nincs szükség harcra és
erőszakra, hogy kikényszerítsük a szükséges előrelépést; a vég ugyanis magától
el fog jönni. A természetes történés valamennyi kölcsönhatás hajlíthatatlan tör-
vényében itt is teljesen kérlelhetetlenül és pontosan hat ki. — —
Oly sokféle jövendölés szerint akkor majd egy „új nemzedéknek” kell életre
kelnie. Ez azonban nem csupán újszülöttekből fog állni, akik mintha egy „új
érzékkel” lennének megáldva, mint ahogyan Kaliforniában és Ausztráliában
máris megigyelhető, hanem főként már most is élő emberekből, akik a közel-
jövőben sok bekövetkezendő esemény által „látóvá” válnak. Akkor majd ők is
ugyanannak az „érzéknek” lesznek birtokában, mint a mostani újszülöttek; ez
ugyanis nem más, mint annak a képessége, hogy az ember nyitott, be nem szű-
kített szellemmel áll a világban, s szelleme nem hagyja magát többé elnyomni
az ész korlátozásától. Ezzel megszűnik az örökletes bűn!
Mindennek azonban semmi köze az eddig „okkult képességeknek” nevezett
tulajdonságokhoz. Egyszerűen ez lesz a normális ember, olyan, amilyennek lennie
kell! A „látóvá válásnak” semmi köze a „tisztánlátáshoz”, hanem azt jelenti „be-
tekintés”, felismerés.
Az emberek ekkor majd képesek lesznek mindent elfogulatlanul meglátni,
ami nem jelent mást, mint megítélni. Olyannak látják majd az észembert, mint
amilyen valójában, az önmagára és környezetére oly veszélyes korlátoltsággal,
amelyből egyúttal az elbizakodott uralomvágy és akaratosság is ered, ami tu-
lajdonképpen az előbbivel egy tőről fakad.
Azt is látni fogják, hogyan szenvedett évezredek óta szigorú következetes-
séggel az egész emberiség hol ilyen, hol olyan formában ez alatt az iga alatt,
s hogyan irányult ez a rákfene örökös ellenségként mindig a szabad emberi
szellem fejlődése ellen, az emberi lét fő célja ellen! semmi sem fogja elkerülni
a igyelmüket, még annak keserű bizonyossága sem, hogy minden fájdalomnak,
minden szenvedésnek, minden egyes bukásnak ezáltal a rossz által kellett be-
következnie, s hogy javulás sohasem állhatott be, mert a felfogóképesség leszű-
kítése által eleve ki volt zárva, hogy belátásra jussanak.
Ezzel az ébredéssel azonban megszűnt ezeknek az észembereknek minden
 80. Volt egyszer...! 433
befolyása, minden hatalma. Mindenkorra; mert egy új, jobb korszak köszönt
majd az emberiségre, melyben a régi többé nem maradhat meg.
Ezáltal elérkezik a szellem ma már százezrek által áhított szükségszerű győ-
zelme a csődöt mondott ész felett. Az eddig tévútra vezetett tömegekből sokan
fogják közben még felismerni, hogy az „ész” kifejezést eddig teljesen tévesen
értelmezték. A legtöbben egyszerűen bálványként fogadták el, anélkül hogy
egyáltalán megvizsgálták volna, csak azért, mert a többiek is annak állították
be, s mert e bálvány valamennyi követője erőszak és a törvény által mindig té-
vedhetetlen, korlátlan uralkodónak tudta magát megjátszani. sokan ezért egy-
általán nem is vették a fáradságot, hogy leleplezzék az ilyenek voltaképpeni
ürességét és a hiányosságokat, melyek mögöttük rejtőztek.
Persze vannak olyanok is, akik már évtizedek óta harcolnak ez ellen az el-
lenség ellen, kitartó erővel és meggyőződéssel, titokban s részben nyíltan is,
olykor a legsúlyosabb szenvedéseknek is kitéve. Ám a nélkül harcolnak, hogy
ismernék magát az ellenséget! s ez magától értetődően megnehezítette a sikert.
Eleve lehetetlenné tette. A harcosok kardja nem volt jól megélezve, mert a mel-
lékes történéseken mindig kicsorbult. E mellékes dolgokkal azonban állandóan
mellé is találtak a semmibe, elfecsérelték saját erejüket, és csak szétforgácsolták
saját soraikat.
A valóságban csupán egy ellensége van az emberiségnek az egész vonalon:
az ész eddig korlátlan uralma! Ez volt a nagy bűnbeesés, az ember legsúlyosabb
vétke, amely minden rosszat maga után vont. Ez vált az örökletes bűnné, és ez
az Antikrisztus is, akiről meghirdettetett, hogy fel fogja ütni a fejét. Egyértel-
műbben kifejezve, az ész uralma az ő eszköze, ami által az emberek a rabjai let-
tek. Az ő rabjai, isten ellenségéé, magáé az Antikrisztusé... luciferé!*)
E korszak kellős közepén járunk! s ő ott lakik ma minden emberben, készen
arra, hogy elpusztítsa, tevékenysége ugyanis teljesen természetes következ-
ményként azonnal elfordulást eredményez istentől. Amint uralomra engedik
jutni, ellehetetleníti a szellemet.
Ezért álljon az ember éberen a vártán. —
Eszét ezért most nem kell lebecsülnie, de eszközzé kell tennie, azzá, ami va-
lójában, nem pedig mérvadó akarattá. nem úrrá!
Az eljövendő nemzedék embere az eddigi időszakot már csak undorral,
borzalommal és szégyennel fogja tudni szemlélni. Körülbelül úgy, mint mi,
amikor egy régi kínzókamrába lépünk. Abban is a hideg ész garázdálkodásának
*) lásd 90. előadás: Az Antikrisztus
434 80. Volt egyszer...!

romlott gyümölcseit látjuk. Mert vitathatatlan, hogy ha az emberben csak egy

kis érzés is van és így szellemileg élő, ilyen szörnyűséget sohasem eszelt volna
ki! Összességében persze ma sincs ez másképp, csak valamivel leplezettebb for-
mában történik, s a tömegnyomor éppoly rothadt gyümölcs, mint az akkori
egyéni kínvallatások.
ha az ember egyszer majd visszatekint, nem győzi csóválni a fejét. Megkér-
dezi majd magától, hogy miként volt lehetséges a tévedéseket évezredeken át
csendben eltűrni. A válasz magától értetődően egyszerű: erőszakkal. bárhová
tekint az ember, ez egészen világosan felismerhető. Eltekintve az ókori idők ho-
mályától, elég csak belépnünk a már említett kínzókamrákba, melyek még ma
is mindenütt láthatóak, s amelyeket nem is olyan nagyon régen még használ-
tak.
Megborzongunk, ha ezekre a régi eszközökre tekintünk. Mennyi hideg bru-
talitás rejlik bennük, micsoda bestialitás! A mai kor emberei közül aligha fog
valaki is kételkedni abban, hogy az akkori cselekedetekben a legsúlyosabb bűn-
tett rejlett. A bűnösökkel szemben ezáltal még nagyobb bűncselekményt kö-
vettek el. de a családtól és a szabadságtól elszakítva, oly sok ártatlant is kí-
méletlenül e tömlöcökbe vetettek. Micsoda jajgatások, micsoda fájdalmas ki-
áltások hagyták itt el azok torkát, akik teljesen védtelenül ki voltak szolgáltatva
a kínvallatóknak. Embereknek kellett olyan dolgokat elszenvedniük, amelyekre
csak borzalommal és utálattal lehet gondolni. Mindenkiben akaratlanul is fel-
vetődik a kérdés, hogy emberektől valóban kitellett mindaz, ami ott ezekkel
a védtelenekkel megtörtént, méghozzá a teljes jogszerűség látszatával. Egy olyan
jog látszatával, amit egykor csupán erőszakkal kényszerítettek ki. s most ismét
úgy kényszerítették ki testi fájdalmak által a bűnösség beismerését a gyanúsí-
tottakból, hogy azután nyugodtan meggyilkolhassák őket. Még ha ezeket a be-
ismerő vallomásokat csak a kényszer miatt tették is, hogy elkerüljék az értel-
metlen testi kínokat, a bíráknak mégis elég volt, mert arra kellett nekik, hogy
eleget tegyenek a törvény „szavának”. Vajon ezek a korlátolt emberek valóban
úgy vélték, hogy ezáltal az isteni akarat előtt is tisztára tudták magukat mosni?
És hogy így meg tudtak szabadulni a kölcsönhatás kérlelhetetlenül működő
alaptörvényétől?
Ezek az emberek vagy valamennyien a legmegátalkodottabb bűnözők söp-
redéke voltak, akik törvényt merészeltek ülni mások felett, vagy ilyen vilá-
gosan mutatkozott meg náluk a földi ész beteges korlátoltsága. Másról nem
lehet szó.
 80. Volt egyszer...! 435
Az isteni teremtéstörvények szerint egyetlen tisztségviselő, egyetlen bíró
sem állhatna cselekedetében hivatala védelme alatt, mindegy, milyen hivatalt
tölt be itt a Földön, hanem egyedül és kizárólag személyesen, védtelenül, mint
minden más embernek, saját magának kell viselnie a teljes felelősséget minde-
nért, amit hivatalában tesz. nem csupán szellemileg, hanem földileg is. Akkor
majd mindenki sokkal komolyabban, gondosabban fogja venni a munkáját. És
úgynevezett „tévedések” egészen biztosan nem fognak olyan könnyen újra elő-
fordulni, melyek következményeit soha nem lehet jóvátenni. nem is beszélve
az érintettek és hozzátartozóik testi és lelki szenvedéseiről.
A továbbiakban azonban vegyük szemügyre a szintén ide tartozó, az úgy-
nevezett „boszorkányok” ellen indított perek fejezetét!
Aki valaha is hozzájutott ilyen jellegű perek bírósági irataihoz, az a lángoló
szégyentől felindulva azt szeretné kívánni, hogy bárcsak sohase tartozott volna
ehhez az emberiséghez. ha egy embernek akkoriban akár csak tudomása volt
gyógyfüvekről, akár gyakorlati tapasztalat, akár hagyomány útján, és ezzel se-
gített azoknak a szenvedő embereknek, akik erre kérték, akkor ezért könyör-
telenül a kínpadra került, amitől végül csak a máglyahalál szabadította meg,
ha a teste nem halt bele már azelőtt ezekbe a kegyetlenségekbe.
Akár a testi szépség is szolgálhatott akkoriban indítékul erre, nevezetesen
a szűziesség, amely nem volt szolgálatkész.
s azután az inkvizíció szörnyűségei!*) Viszonylag kevés év csupán, ami ettől
az „akkortól” elválaszt bennünket!
Ahogyan ma felismerjük ezt az igazságtalanságot, éppen úgy érezte ezt ak-
koriban a nép. Mert ez a nép még nem volt annyira beszűkítve az „ész” által,
nála olykor-olykor még feltört az érzés, a szellem.
nem ismeri fel ma az ember mindebben a tökéletes korlátoltságot? A fele-
lőtlen butaságot?
Az ember fölényesen és vállvonogatva beszél róla, ám ezen lényegében
semmi sem változott. A korlátolt beképzeltség minden meg nem értett dologgal
szemben még most is pontosan ugyanaz! Csak e kínzások helyett most a nyil-
vános gúny van kéznél mindenben, amit az ember saját korlátoltsága miatt nem
ért meg. Aztán verjék sokan a mellüket, és gondolkodjanak el ezen komolyan,
önmagukat nem kímélve. Az ész hősei, azaz a nem teljesen normális emberek,
eleve szélhámosnak tekintenek minden olyan embert, gyakran a bíróság előtt
is, akinek megvan a képessége, hogy tud valamit, ami mások előtt rejtve marad,
*) az eretnek perek
436 80. Volt egyszer...!

talán inomanyagú szemével látja a inomanyagú világot, mint egy természetes

történést, amit egész rövid időn belül nem fognak többé kétségbe vonni, még
kevésbé fognak kíméletlenül harcolni ellene.
s jaj annak, aki maga sem tud ezzel mit kezdeni, hanem a legnagyobb ár-
tatlansággal beszél arról, amit látott és amit hallott. Eleve tartania kell, mint az
első keresztényeknek néró alatt, annak gyilkolásra mindig kész segítőitől.
ha ráadásul még más képességei is vannak, amiket a kimondott észemberek
sohasem lesznek képesek megérteni, akkor minden további nélkül kíméletlenül
üldözni fogják, megrágalmazzák, kiközösítik, ha nem teljesíti mindenki kíván-
ságát; és ha van rá valami mód „ártalmatlanná” teszik, ahogy ezt szépen mon-
dani szokás. Ettől valahogy senkinek sincs lelkiismeret-furdalása. Egy ilyen
ember ma még mindenki, belül néha nagyon tisztátalan ember, szabad prédá-
jának számít. Minél korlátozottabb valaki, annál nagyobb nála a bölcsesség il-
lúziója és a beképzeltségre való hajlam.
Az ember semmit sem tanult a régi idők említett eseményeiből, a maguk
kínzásaival és égetéseivel, és az oly nevetséges periratokból! hiszen még ma is
mindenki büntetlenül mocskolhatja és becsmérelheti azt, ami szokatlan és
megértetlen. Ez semmiben sem különbözik attól, ami akkor volt.
Még az igazságszolgáltatásnál is rosszabb volt az inkvizíció, mely egyházi
kezdeményezésre jött létre. itt a megkínzottak sikolyait jámbor imákkal nyom-
ták el. Ez a teremtésbeli isteni akarat kigúnyolása volt! Az akkori egyházi elöl-
járók ezzel bebizonyították, hogy fogalmuk sem volt Krisztus igaz tanításáról,
még kevésbé az istenségről és annak teremtő akaratáról, melynek törvényei
megváltoztathatatlanul ott nyugszanak és működnek a teremtésben, már a kez-
detektől az idők végezetéig azonos módon.
isten megadta az emberi szellemnek természeténél fogva a döntés szabad
akaratát. Csak ebben tud úgy érlelődni, ahogyan kell, kicsiszolódni és teljesen
kifejlődni. Mindehhez csupán ebben rejlik számára a lehetőség. ha azonban
ez a szabad akarat gátolva van, az akadály számba megy, ha éppenséggel
nem erőszakos visszavetést jelent. A keresztény egyházak azonban, ahogyan
számos más vallás is, akkor hadakoztak ezzel az isteni rendelkezéssel, és a leg-
nagyobb kegyetlenséggel léptek fel ellene. Kínzással és végül haláluk által akar-
ták az embereket arra kényszeríteni, hogy olyan utakat válasszanak és járjanak,
hogy olyan vallomásokat tegyenek, melyek meggyőződésük ellen, vagyis aka-
ratuk ellen valók voltak. Ezzel megsértették az isteni parancsolatot. de nem
csak azt, hanem megakadályozták az emberek szellemi fejlődését, s mi több
 80. Volt egyszer...! 437
évszázadokkal vetették őket vissza.
ha közben a valódi érzésnek, tehát a szellemnek, csupán egy szikrája is meg-
mutatkozott volna, akkor ilyennek soha nem lett volna szabad megtörténnie
és nem is történhetett volna meg! Vagyis csak a hűvös ész okozta ezt az em-
bertelenséget.
történelmileg bizonyítottan hány pápa maga folyamodott méreghez és tőr-
höz, hogy megvalósítsa tisztán földi vágyait és céljait. Ez csak az ész uralma
alatt történhetett, amely diadalmenetében mindent leigázott, mely semmitől
sem riadt vissza. —
És mindenek felett az elkerülhetetlen események folyamatában ott rejlett és
rejlik teremtőnk vasakarata. A túlvilágra való átmenetkor minden ember meg-
fosztatik a földi hatalomtól és annak védelmétől. neve, rangja, mindene vissza-
marad. Oda csak egy szegény emberi lélek megy át, hogy megkapja, megta-
pasztalja azt, amit elvetett. Egyetlen kivétel sem lehetséges! Az ő útja átvezet az
isteni igazságosság feltétlen kölcsönhatásának összes fogaskerekén. Ott nincs
egyház, nincs állam, hanem csak egyes emberi lelkek, akiknek személyesen kell
elszámolni minden elkövetett hibával!
Aki isten akarata ellen cselekszik, tehát vétkezik a teremtésben, az alá van
vetve e törvényszegés következményeinek. nem számít, hogy kiről van szó, és
milyen ürüggyel vitte véghez. bárki legyen is az az egyház vagy a jogszolgáltatás
védőleple alatt... a test vagy a lélek ellen elkövetett bűncselekmény az bűncse-
lekmény, és az is marad! Ezt semmivel sem lehet megváltoztatni, még a jog-
szerűség látszatával sem, ami nem mindig egyezik meg a joggal; mert persze
a törvényeket is csak észemberek alkották meg, és ezért földi korlátozásokat
kell magukban hordozniuk.
Vegyük csak egyszer szemügyre oly sok állam jogrendszerét, különösen
Közép- és dél-Amerikában. Az az ember, aki ma a kormányt vezeti, s közben
minden tiszteletet megkap, holnap már bűnözőként a börtönbe kerülhet, vagy
kivégezhetik, ha ellenfelének valamilyen erőszakos cselekmény által sikerül
a kormányzást magához ragadnia. ha nem sikerül neki, akkor ahelyett, hogy
őt kormányzónak ismernék el, bűnözőnek fogják tekinteni és üldözni fogják.
s az összes hatósági szerv készségesen szolgálja majd úgy az egyiket, mint a má-
sikat. sőt egy világutazónak is gyakran cserélnie kell a lelkiismeretét, akár egy
ruhát, ha egyik országból a másikba megy, hogy mindenütt jónak számítson.
Ami az egyik országban bűncselekménynek számít, az a másikban nagyon
gyakran megengedett, mi több, talán még szívesen is látott.
438 80. Volt egyszer...!

Ez természetesen csak a földi ész vívmányaiban lehetséges, de sohasem ott,

ahol az észnek az élő szellem eszközeként el kell foglalnia természetes helyét;
aki ugyanis a szellemre hallgat, az sohasem fogja isten törvényeit igyelmen
kívül hagyni. s ahol e törvényeket veszik alapul, ott nem lehetnek hiányosságok,
hézagok, hanem csupán egységesség, ami meghozza a boldogságot és a békét.
A szellem megnyilvánulásainak alapvető jellemzői mindig és mindenütt csak
teljesen egyformák lehetnek. sosem fognak egymással szemben állni.
A joggyakorlat művészete, a gyógyítás művészete, és az államvezetés művé-
szete óhatatlanul tökéletlen kézművesség marad ott, ahol egyedül az ész képezi
az alapot, és a szellemi hiányzik. Ez egyszerűen nem lehet másképp. Közben
persze állandóan a „szellem” valódi fogalmából kell kiindulni. —
A tudás egy termék, a szellem azonban élet, melynek értéke és ereje csak
szellemi eredetével kapcsolatban mérhető. Minél bensőségesebb ez a kapcsolat,
annál értékesebb és hatalmasabb az a rész, ami ebből az eredetből indult ki.
Minél lazábbá válik azonban ez a kapcsolat, annál távolabbinak, idegenebbnek,
magányosabbnak és gyengébbnek kell lennie a kiáradt résznek is, vagyis a szó-
ban forgó személynek.
Ezek olyan egyszerű és magától értetődő dolgok, hogy érthetetlen miként
tudnak az eltévelyedett észemberek újra és újra vakon elmenni mellettük. hi-
szen azt kapja a törzs, a virág és a gyümölcs is, amit a gyökér felszív! de itt is
megmutatkozik a felfogásbeli reménytelen önbeszűkítés. Fáradságosan falat
emeltek maguk elé, ami fölött most már nem képesek átnézni, még kevésbé át-
látni rajta.
Minden szellemileg élő ember számára azonban az ilyen önelégülten fölé-
nyeskedőknek, gúnyosan mosolygóknak, önmagukat mások fölé helyezőknek,
és másokat, akik nincsenek olyan mélyen leigázva, lenézőknek olykor sze-
gény, beteg bolondoknak kell tűnniük, akiket minden részvét ellenére meg
kell hagyni tévhitükben, mert korlátozott megértésük még az ellenkezőjét bi-
zonyító tények fölött is minden benyomás nélkül képes elsiklani. Minden javí-
tásra irányuló erőfeszítés olyan hiábavaló törekvéssel egyenlő, mint amikor
egy beteg testet új, csillogó köntös ráterítésével egyszersmind meg is gyógyíta-
nának.
A materializmus most már túljutott a csúcspontján, és immár mindenütt
kudarcot vallva hamarosan magába kell dőlnie. de közben sok jót is magával
ránt. hívei már képességeik végén járnak, és nemsokára megzavarodnak saját
művüktől, s aztán önmaguktól is, anélkül hogy felismernék az előttük megnyíló
 80. Volt egyszer...! 439
szakadékot. nemsokára olyanok lesznek, mint egy pásztor nélküli nyáj, az egyik
nem fog bízni a másikban, mindenki csak a maga útját követi majd, s közben
mégis büszkén lenéz másokat. Átgondolatlanul, csupán a korábbi szokásokat
követve.
saját ürességüket külsőleg bizonyító jelek összességével végül vakon bele is
fognak zuhanni a szakadékba. Még szellemnek tartják azt, ami csupán saját
agyuk terméke. de hogyan is lenne képes halott anyag élő szellemet létrehozni?
sok dologban büszkék pontos gondolkodásukra, míg a leglényegesebb kérdé-
sekben elég gátlástalanul meghagyják a legfelelőtlenebb hézagokat.
Minden új lépésnek, minden javulásra irányuló kísérletnek újra és újra ma-
gában kell hordoznia az ész művének minden sivárságát, s ennélfogva az elke-
rülhetetlen pusztulás csíráját is.
Mindaz, amit most mondok, nem prófétálás, nem alaptalan jövendölés,
hanem a teremtésben lévő mindent éltető teremtő akarat megváltoztathatatlan
következménye, melynek törvényeit már számos korábbi előadásomban kifej-
tettem. Aki a bennük pontosan kijelölt utakon szellemben követ engem, annak
meg kell látnia és fel kell ismernie a szükségszerű véget is. És ennek minden
jele már itt van.
Az ember panaszkodik és siránkozik, s undorral nézi, miként mutatkoznak
meg manapság szinte hihetetlen formákban a materializmus túlkapásai. Az
ember a gyötrelemből való szabadulásért, javulásért, a határtalan hanyatlásból
való kilábalásért könyörög és imádkozik. Azon kevesek, akik meg tudták men-
teni lelki életük valamilyen rezdülését a hihetetlen események áradatából, és
akik szellemileg nem fulladtak bele az általános hanyatlásba, amely homlokán
megtévesztő módon a „haladás” nevet viseli büszkén, azok számkivetettnek,
elmaradottnak érzik magukat, és a modern élet lélektelen követői annak is
tekintik és kinevetik őket.
Babérkoszorút mindazoknak, akiknek volt bátorságuk, és nem csatlakoztak
a tömegekhez! Akik büszkén lemaradtak a meredek lejtős útról!
Aki ma emiatt még szerencsétlennek akarja magát tartani az egy alvajáró!
Nyissátok ki szemeteket! hát nem látjátok, hogy mindaz, ami nyomaszt benne-
teket, az a most már csak látszólag uralkodó materializmus hirtelen végének
kezdete? Az egész építmény már az összeomlás szélén áll, azok közreműködése
nélkül, akik szenvedtek alatta, és még mindig szenvedniük kell. Az ész embe-
riségének most le kell aratnia azt, amit az évezredek során létrehozott, táplált,
nevelt és bálványozott.
440 80. Volt egyszer...!

Emberi számítás szerint hosszú idő, isten önműködő malmainak a terem-

tésben csupán egy rövid pillanat. Ahová csak néztek, mindenütt teljes a kudarc.
háborgóan visszacsap, s fenyegetően felemelkedik akár egy súlyos bástyafal,
hogy hamarosan leomoljon és összedőlve mélyen maga alá temesse imádóit.
Ez a kölcsönhatás kérlelhetetlen törvénye, melynek félelmetes módon kell meg-
mutatkoznia ennél a feloldozásnál, mert az évezredek folyamán a sok tapasz-
talat ellenére soha sem változtak a dolgok a magasabb rendű felé, hanem éppen
ellenkezőleg, ugyanazt a hamis utat taposták még szélesebbre.
ti csüggedők, itt az idő! Fel a fejjel, amit oly gyakran kellett szégyenteljesen
lehajtanotok, amikor az igazságtalanság és az ostobaság oly mély szenvedést
készített számotokra. nézzétek meg ma nyugodtan az ellenfelet, aki annyira el
akart nyomni benneteket!
Korábbi pompázatos ruhája már nagyon foszladozik. Az alakja minden sza-
kadáson keresztül végre a maga valódi formájában látható. bizonytalannak, ám
nem kevésbé beképzeltnek néz ki az emberi agy fáradt terméke, az ész, mely
hagyta magát a szellem fölé emelni... értetlenül bámul kifelé!
bátran vegyétek csak le szemetekről a kötést és nézzetek tüzetesebben körül.
Már egyedül az egyébként egész jó újságok átlapozása is sok mindent feltár
a tiszta tekintetnek. Görcsös erőfeszítés látható, mellyel továbbra is ragaszkodni
akar az összes régi képzelgéshez. Arcátlanul és gyakran nagyon otromba vic-
celődéssel igyekeznek az egyre nyilvánvalóbb értetlenséget eltakarni. Az ember
gyakran bizarr kifejezésekkel akar megítélni valamit, amiről a valóságban egész
nyilvánvalóan a legcsekélyebb fogalma sincs. Manapság még az egészen jó ké-
pességekkel rendelkező emberek is tehetetlenül menekülnek a tisztátalan
utakra, csak hogy ne kelljen beismerniük, hogy oly sok dolog meghaladja saját
eszük felfogóképességét, amire eddig egyedül akartak hagyatkozni. nem érzik
az ilyen viselkedés nevetséges voltát, nem látják a pőreséget, amit ezzel csak
növelni segítenek. Zavarodottan és elvakítva fognak hamarosan az igazság előtt
állni, és gyászos képpel fognak végigtekinteni elhibázott életükön, közben végre
megszégyenülten felismerve, hogy éppen ott rejlett a butaság, ahol bölcsnek
vélték magukat.
Milyen messzire jutott ez már manapság? Az izomember diadalmaskodik!
Egy komoly kutató, aki évtizedekig tartó küzdelem árán felfedezett egy széru-
mot, ami évről évre emberek százezreinek, kicsiknek és nagyoknak, nyújt
védelmet és segítséget a halálos betegségekkel szemben, arathatott valaha is
olyan diadalt, mint egy bokszoló, aki tisztán földi, durva brutalitással legyőzi
 80. Volt egyszer...! 441
embertársát? Vagy mint a pilóta, aki egy kis bátorsággal, nem többel, mint ami-
vel a harcmezőn minden katonának rendelkeznie kellett, kiváló gépének kö-
szönhetően végrehajt egy nagy repülést? Ebből ma félig-meddig állami aktust
csinálnak. hát származik ebből akárcsak egyetlen emberi léleknek is valami
haszna? Csak földileg, minden földileg, vagyis a teremtés egész művében ala-
csonyan! teljesen az észbeli tevékenység aranyborjának megfelelően. Mint
ennek a nagyon földhöz kötött, agyagból való látszatfejedelemnek a korlátozott
emberiség felett aratott diadalát! — —
És senki sem látja ezt az eszeveszett zuhanást a borzalmas mélységbe!
Aki ezt megérzi, az egyelőre még hallgatásba burkolózik, azzal a megszé-
gyenítő tudattal, hogy kigúnyolják, ha megszólal. Ez már egy vad őrület, ami-
ben azonban ott dereng a tehetetlenség felismerése. És e felismerés megsej-
tésével csak még inkább lázadozik minden, merő dacból, hiúságból és nem
utolsó sorban az elkövetkező eseményektől való félelem és rettegés miatt. Az
ember semmi áron sem akar már most ennek a hatalmas tévedésnek a végére
gondolni! Görcsös ragaszkodás ez az elmúlt évezredek büszke építményéhez,
mely egészen olyan, mint a bábeli torony, és úgy is fogja végezni!
Az eddig töretlen materializmus a halál előérzetét hordozza magában, ami
hónapról hónapra egyre nyilvánvalóbbá válik. —
Ám számos emberi lélekben mocorog valami, mindenütt, az egész Földön!
Az igazság ragyogása már csak a régi, téves nézetek egy vékony rétegével van
leborítva, amit a megtisztítás szelének első fuvallata elsöpör, hogy ezáltal fel-
szabaduljon a mag, melynek fénye megannyi mással egyesül, hogy kibonta-
kozzon a sugárkúp, amely a hála tüzeként felemelkedik a tiszta öröm birodal-
mába, a teremtő lábaihoz.
Ez lesz a várva várt Ezeréves birodalom kora, amely előttünk fekszik mint
egy nagy reménycsillag a ragyogó ígéretben!
És ezzel végre feloldódik az egész emberiségnek a szellem ellen elkövetett
nagy bűne, amely a szellemet az ész által a Földhöz kötve tartotta! Majd ez lesz
csak a helyes út vissza a természeteshez, a teremtő akaratának útjára, aki azt
akarja, hogy az ember művei nagyok és eleven megérzésekkel áthatottak le-
gyenek! A szellem győzelme azonban egyidejűleg a legtisztább szeretet győ-
zelme is lesz!

————
 Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’
nem tudják, mit cselekszenek!

K
i ne ismerné e jelentőségteljes szavakat, melyeket a keresztfán függő
názáreti Jézus mondott. A legnagyobb közbenjárások egyikét, mely
valaha elhangzott. tisztán és világosan. Ám ennek ellenére két évez-
rede állnak az emberek előtte értetlenül. Egyoldalúan értelmezték. Csak abból
az irányból vizsgálták, ahogy az kényelmesnek tűnt. senki sem volt, aki síkra-
szállt volna a szavak valóságos értelme mellett, és azt a lehető legvilágosabban
az emberiség, kiváltképpen a keresztények szemébe mondta volna!
de nem csupán ezt. Az egyoldalúság miatt a továbbadáskor téves megvilá-
gításba került az isten Fia földi életében történt valamennyi megrázó esemény.
Ezek azonban olyan hibák, melyek nem csupán a kereszténységben vannak
jelen, hanem minden vallásban.
Érthető, ha a tanítványok mindenek fölé helyezik, ami tanítójuknál és mes-
terüknél teljesen személyes volt, főleg akkor, ha e mester oly durván és hirtelen
volt körükből kitépve, hogy a legdurvább gúny közepette, teljesen ártatlanul
a legsúlyosabb szenvedésnek legyen kitéve, majd végül mártírhalált haljon.
Az ilyen esemény mélyen belevésődik a lelkekbe, akik tanítójukat a legide-
álisabb módon, az együttélésben ismerhették meg, és azt eredményezi, hogy
mindenben, amire emlékeznek, a személyesre helyezik a hangsúlyt. Ez teljesen
természetes folyamat. de az isten Fia szent küldetése az Ige volt, az igazság el-
hozatala a fényes magasságokból, hogy megmutassa az emberiségnek a Fény
felé vezető utat, mely addig le volt zárva előtte, mivel az emberek szellemi fej-
lettsége korábban nem tette lehetővé, hogy ezen az úton járjanak!
A szenvedés, melyet az emberiség az igazság e nagy hírnökének eközben
okozott, teljesen különálló dolog!
Ami azonban magától értetődő és természetes volt a tanítványoknál, az a ké-
sőbbi vallásban sok nagy tévedést eredményezett. Az isteni üzenet lényege
messze a háttérbe, az igazság hírnökének személyes kultusza mögé szorult,
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 443
amit Krisztus sohasem akart.
Ezért most hibák mutatkoznak a kereszténységben, melyek az összeomlás
veszélyéhez vezetnek, ha még időben fel nem ismerik a tévedéseket, és a nyil-
vános beismeréssel bátran meg nem változtatják őket.
nem lehet mást várni, mint hogy a legkisebb komoly előrelépésnek látha-
tóvá kell tennie az ilyen hiányosságokat. Akkor már sokkal jobb, ha az ember
nem tér ki az útjukból, hanem elszántan megbirkózik velük! Miért ne magától
a vezetéstől indulna ki a megtisztulás, frissen és boldogan, felfelé, a hatalmas
istenségre irányított szabad tekintettel! Az emberiség népes seregei mintha
felszabadultak volna egy eddig ugyan érzett, ám soha el nem ismert nyomás
alól, hálásan követnék a hívást, mely az örömteli meggyőződés fényébe vezeti
őket! —
Az olyan emberek szokását követve, akik vakon saját eszük korlátlan ural-
mának rendelik magukat alá, s így erősen leszűkítik felfogóképességüket, Krisz-
tus földi életének ugyanazt az értéket tulajdonították, mint küldetésének. sőt
sokkal többet törődtek családi körülményeivel és a hozzá fűződő összes földi
eseménnyel, mint eljövetelének fő céljával, mely abban rejlett, hogy megma-
gyarázza az érett emberi szellemeknek a teremtésben lejátszódó összes valódi
történést, mert kizárólag benne találják meg isten akaratát, mely beleszövődött
a teremtésbe, és így az embereknek egyértelműen tudtukra van adva.
Egyes egyedül az addig ismeretlen igazság elhozatala tette szükségessé Krisz-
tus eljövetelét a Földre. semmi más. hiszen anélkül, hogy az ember helyesen
felismerte volna isten akaratát a teremtésben, senki sem volna képes megtalálni
a felemelkedés útját a fényes birodalomba, még kevésbé tudott volna rajta járni.
Ahelyett, hogy egyszerűen e tényeket tényeknek fogadták volna el, ahelyett
hogy elmélyültek volna az üzenetben és aszerint éltek volna, ahogyan azt az
igazság hírnöke újra és újra nyomatékosan megkövetelte, a keresztény vallások
és egyházak alapítói, mint a dolgok leglényegesebbikét, megalkották egy sze-
mélyes kultusz alapjait, mely arra kényszerítette őket, hogy Krisztus szenvedé-
séből valami teljesen mást csináljanak, mint ami a valóságban volt.
Szükségük volt erre ehhez a kultuszhoz! Végül aztán a további fejlődés során
– teljesen magától értetődően – egyik nagy tévedés jött a másik után, melyek
oly sok ember számára váltak akadályokká, meggátolva őket abban, hogy a he-
lyes utat még egyáltalán valóban fel tudják ismerni.
Egyedül a tárgyilagosságot nélkülöző téves építkezés idézte elő, hogy az
egész történés elferdült. A tisztán tárgyilagos természetességnek már abban
444 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

a pillanatban el kellett tűnnie, amikor a fő kultusz tisztán személyessé változott!

Közben megszületett az emberek arra irányuló törekvése, hogy az isten Fia kül-
detését főleg földi életéhez kössék. sőt valójában ez szükségessé vált.
Azt, hogy ez téves irányba visz, Krisztus maga bizonyította egész hozzáállá-
sával. nemegyszer világosan és élesen utasította vissza személyének a kihang-
súlyozását. Mindig az isten Atyára utalt, akinek akaratát teljesítette, s akinek
erejében állt és cselekedett minden szavával, minden tettével. Elmagyarázta,
hogy végre meg kellene tanulniuk az embereknek feltekinteni az Isten Atyára,
de közben sohasem önmagáról beszélt.
Mivel azonban nem hallgattak szavára, Krisztus földi szenvedését végül el-
kerülhetetlenül mint szükséges és isten által elrendelt dolgot állították be, sőt
a Földre való eljövetele fő feladatának nyilvánították! Az ebből született nézet
szerint Jézus csak azért jött a fényes magaslatokból, hogy itt, a Földön szen-
vedjen!
Mivel ő maga egyetlen vétekkel sem terhelte magát, az indoklásnak újra csak
egy útja maradt: mások bűneit kellett magára vállalnia s levezekelnie!
Mi más maradhatott hátra, mint hogy a lerakott alapokra így építsenek to-
vább.
tápláló erőt és jó talajt biztosított ehhez a már nem is annyira ismeretlen
belső értékek túlbecsülése, amelytől az egész emberiség szenved. Ez annak
a nagy bűnbeesésnek volt a következménye, mely a szellem ellen irányult, és
melyet már többször részletesen elmagyaráztam. Az ész túlbecsülésében az
ember csak önmagát ismeri, nem istenét, akihez ezzel minden hidat lerombolt.
Csupán keveseknek van még itt-ott egészen gyenge pallójuk, amely a szellemi
világ felé vezet, de ez is csak azt teszi lehetővé, hogy megsejtsenek valami egé-
szen keveset, és sohasem azt, hogy tudjanak is.
Ezért senki sem jutott arra a helyes, természetes gondolatra, hogy Krisztus
földi szenvedését, mint különálló történést, teljesen elválassza az isteni üzenettől.
Arra, hogy az összes ellenségeskedést, az üldöztetést és kínzást a legsúlyosabb,
legdurvább bűntettnek ismerje el, annak, ami valójában volt. ha e bűntetteket
úgy szépítik meg, mint szükségszerűségeket, akkor ez egy új, nagy jogtalan-
ság!
A szenvedés és a gyötrelmes kereszthalál bizony megérdemli a ragyogó fény-
ben tündöklő glóriát, mert az isten Fia nem hagyta magát elriasztani az ural-
kodni vágyó és bosszúvágyó emberektől kapott oly rossz fogadtatástól, mely
a bűnbeesés után várható volt, hanem ennek ellenére a kevés jó ember miatt
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 445
elhozta a Földre az igazság annyira szükséges üzenetét.
A tettet annál nagyobbra kell értékelni, mert tényleg csupán az emberiség
parányi részéről van szó, mely az üzenet által meg akarja magát menteni.
de egy újabb vétek isten ellen, ha téves feltételezések által ennek az embe-
riségnek akkori bűntetteit szépítgetve úgy akarják beállítani, mintha az em-
berek ezalatt csak a cél szükségszerű teljesítésének az eszközei lettek volna.
E tévedések miatt bizonytalanodik el sok gondolkodó ember az iskarióti Júdás
tettének következményeit illetően! Minden joggal. hiszen, ha az emberiségért
elszenvedett kereszthalál szükségszerű volt, akkor a szükséges eszközt Júdás
szolgáltatta hozzá árulásával, s neki szellemi értelemben nem is kellene emiatt
bűnhődnie. de a tényleges történésről szóló igazság megszünteti ezeket az el-
lentmondásokat, melyek jogos felmerülése csupán azt bizonyítja, hogy az ed-
digi feltevésnek valóban tévesnek kell lennie. hiszen ahol jelen van az Igazság,
ott nincs helye ilyen tisztázatlan kérdéseknek, mert a teljesen természetes tör-
ténést minden oldalról szemügyre lehet venni anélkül, hogy az ember közben
akadályba ütközne.
Most végre elég bátornak kellene lenni ahhoz, hogy a szépítgetésben felis-
merjék a gyávaságot, amit csupán a Földhöz kötött ész ravaszsága takar el, a leg-
nagyobb ellensége mindannak, ami föléje tud emelkedni, mint ahogy az mindig
világosan megmutatkozik az alantas cimbora esetében. Vagy mint burkolt ön-
magasztalást, ami ugyanabból a forrásból ered! de szép is azt képzelni, hogy
az ember olyan értékes, hogy érte egy istenség harcol, vállal magára minden
szenvedést, csak azért, hogy majd ennek az emberkének tiszteletbeli helyet kí-
nálhasson fel az öröm isteni birodalmában!
ilyen az alapelképzelés a valóságban, leplezetlenül és kertelés nélkül el-
mondva! nem másmilyen, ha az ember egyszer erős kézzel megfosztja díszei-
től!
bizonyára felesleges említenem, hogy egy ilyen nézet csakis minden nem
földi történés megértésének legszűkebb korlátoltságából eredhet. Ez újra a földi
ész dicsőítésének súlyos következménye, mely akadályoz minden szabad, tágas
kilátást. Az ész e bálványának az imádása a bűnbeesés után teljesen természe-
tesen egyre nőtt, mígnem kifejlődött belőle a földileg erős Antikrisztus, vagy
még pontosabban kifejezve, mindaz, ami antiszellem! Ezt bizony ma már vilá-
gosan fel lehet ismerni, bárhová néz az ember. Ehhez már nem szükséges éles
szem.
És mivel egyedül a szellemiség alkothatja mindannak a megközelítésére és
446 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

megértésére szolgáló hidat, ami isteni, ezért tehát az ész földi fennhatósága,
mely mellett ma minden tudomány büszkén kiáll, nem más, mint Isten ellen
kikiáltott nyílt harc!
de nem csak a tudományok, hanem az egész emberiség ennek jegyében
munkálkodik! sőt mindenki, aki komoly keresőnek nevezi magát, magával hor-
dozza e mérget.
Ezért nem természetellenes, hogy az egyházakban is van belőle bőven. Ezért
is lopództa be magát az üdvözítő minden szavának visszaadásába és magya-
rázatába sok minden, ami csupán az ész földi okosságából ered!
Ez egyúttal az embert újra és újra félrevezető kígyó, melytől a Biblia feljegy-
zései intenek! Egyes egyedül az ész okoskodásának e kígyója állít minden em-
bert a tévútra vezető döntés elé: „Csakugyan azt mondta Isten...?”
Mihelyt minden döntés a kígyónak, tehát egyes egyedül az észnek van át-
engedve, amire a biblia is helyesen utal, akkor mindig azt fogja választani, ami
istenellenes, vagy istentől elfordult, ami pusztán földi, sokkal alacsonyabb szin-
tű, amihez maga az ész is tartozik, mint a földi világ legfejlettebb terméke. Ezért
nem képes magasabb rendű dolgokat felfogni.
Az ember azért kapta az észt, hogy minden földi életében a felfelé törekvő
szellemiség lefelé ható ellensúlya legyen, nehogy az ember a Földön csupán
a szellemi magasságokban lebegjen, és földi feladatairól közben megfeledkez-
zék. Az észnek az ember egész földi életének a megkönnyítését is szolgálnia
kell. Mindenekelőtt azonban azt, hogy a szellemben az ő őseredeti természetében
rejlő, a nemes, a tiszta és a tökéletes felé irányuló erős felhajtóerőt átvigye a kis
földi, anyagi viszonyokba, s földileg látható kihatássá alakítsa. Az élő szellem
segédjeként, szolgájaként! nem pedig döntéshozóként és vezetőként. Az észnek
a földi, tehát az anyagi lehetőségeket kell segítenie megteremteni, hogy a szel-
lemi törekvés valóra válhassék. A szellem eszközének és szolgájának kell len-
nie.
ha azonban egyedül az észnek van átengedve minden döntés, ahogy az je-
lenleg történik, akkor már nem csak ellensúly, segítő lesz, hanem kizárólag saját
súlyát állítja a mérleg serpenyőjébe, és ennek teljesen természetesen csak a süly-
lyedés lehet a következménye, mert lefelé húz. Más nem történhet, hiszen az
anyagisághoz tartozik, és megmarad szorosan hozzákötve, míg a szellemi fe-
lülről jön. Ahelyett, hogy segítőkészen kezet nyújtana a szelleminek, hogy így
erősebbé, nagyobbá váljék, visszautasítja a szellem feléje nyújtott erősebb kezét
és kirekeszti, mihelyt minden át van neki engedve. nem tehet mást, csak a saját
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 447
természetével összhangban lévő törvények szerint cselekszik.
de jól igyeljétek meg, hogy a földi ész csak akkor válik a szellem ellenségévé,
ha a szellem fölé van emelve! nem korábban. hiszen, ha a szellem uralma alatt
van, ahogyan az a természet rendje szerint a teremtő akaratának megfelelően
el van rendezve, akkor hű szolga marad, melyet mint olyat, az ember értékelhet.
de ha az ember – a természettörvényekkel ellentétben – uralkodói helyre ülteti,
oda, ahová nem tartozik, akkor ennek közvetlen következményeként mindent
elnyom, ami megzavarhatná abban, hogy bitorolja a jogtalanul megszerzett
trónt. Önműködően bezárja a kapukat, melyek ha nyitva maradnának, fényt
vethetnének hiányosságaira és szűk korlátaira.
Ez az olyan emberek hű képe, akik rendezett körülmények között és jó ve-
zetés alatt érzik, hogy képességeik növekednek, ám túlbecsülik őket, és ha hir-
telen fordulat áll be, ínségbe és nyomorba taszítják a népet, mert alkalmatlanok
magasabb dolgokra. Ahogy az ilyenek ezt sohasem képesek belátni, és saját al-
kalmatlanságuk minden vétkét – önmaguk és mások előtt is – mindig csak
a múltra próbálják áthárítani, éppoly kevéssé fogja az emberi ész is elismerni,
hogy sose működhet a magasabb szinten álló szellem helyén anélkül, hogy ne
okozná a legsúlyosabb károkat és végül a pusztulást. A kép mindig mindenben
ugyanaz, ugyanaz a történés ismétlődik örökké.
Csak gondoljon bele az ember nyugodtan és világosan e folyamatba. Gyor-
san minden érthető lesz számára, és a legtermészetesebbnek kell, hogy lássa.
E körülmény az egyház- és vallásalapítók esetében is, mintha függönnyel
takarta volna el az isteni igazság roppant egyszerűségét, fátylat borított a helyes
megértés minden lehetőségére.
Az emberiség nem vehetett magára iszonyatosabb terhet, mint a felfogóké-
pesség önként vállalt beszűkítését, mint a Földön kívül található dolgok meg-
értésének képtelenségét, ahová a történések legnagyobb része tartozik. E tör-
ténések ennek következtében azonban a szó szoros értelmében meghaladják
leszűkített látókörét.
Próbáljon csak meg az ember egyszer is e fal áthatolhatatlansága ellen har-
colni. nagyon gyorsan rá fog jönni, mennyire igaza van a költőnek, amikor azt
mondja, hogy az ostobaság ellen még az istenek is hiába harcolnának!
Az erős falat csak az ember maga, egyedül, belülről tudja áttörni, mivel be-
lülről lett felépítve. De az ember ezt nem akarja!
Ezért kíséri ma a dolgokat mindenhol kudarc. bárhová néz is az ember,
a legreménytelenebb eltévelyedés és a nyomorúság képét látja!
448 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

És a romhalmaz tetején áll üresen, felfuvalkodottan, büszkén e vad össze-

visszaság okozója... a „modern ember”, ahogyan a legszívesebben jellemzi
magát. A „haladó ember”, aki a valóságban egyfolytában visszafelé haladt! Azt
akarja, hogy csodálják, és „józan materialistának” nevezi magát. —
Fejfájás és förtelem keríti hatalmába az embert, ha mindezt együtt átéli, ha
látja, hogy ebben mennyi sok jó elmerül, ami a megfelelő környezetben gyö-
nyörűen kivirágzott volna, mihelyt láthatóvá válik, mily sok más szenved ettől!
Akkor buzgó ima fakad: „Te vess véget, uram! Mi erre nem vagyunk képesek!”
s ehhez társul most még a sok szakadás, az egyre erősebben növekvő egymás
elleni gyűlölet, annak ellenére, hogy önként vállalt rabszolgaságuk egységes!
nem a munkáltatók, és nem is a munkavállalók hordozzák ennek vétkét, nem
a tőke, sem annak hiánya, sem az egyházak vagy az állam, nem a különböző
nemzetek, hanem csupán az egyén téves beállítódása egyes egyedül, ami miatt
idáig jutottak a dolgok!
Még az úgynevezett igazságkeresők is csak nagy ritkán vannak a helyes úton.
Kilenctizedük farizeussá válik csak: kritizálva gőgösen lenézik embertársaikat,
s közben még buzgón támadják is egymást. Minden hamis! El kell előbb ér-
keznie a rettentő vég elmaradhatatlan beteljesülésének, mielőtt még néhányan
fel tudnak ébredni ebből az álomból.
de a jó útra térés még lehetséges. Mindenki számára! de hamarosan elér-
kezik a mindörökre „túl késő”, sok hívő minden reményének ellenére, akik azt
a téves nézetet vallják, hogy ugyan szükség van az egyes emberektől függő-
en egy hosszabb-rövidebb ideig tartó megtisztulásra, de útjuknak végül újra
a Fényhez kell vezetnie, a mindörökké tartó örömhöz, isten közelségének bol-
dogító érzéséhez!
Ez a gondolat kellemes vigasz, de nem helyes, és az igazságnak sem felel
meg. —
tekintsük át még egyszer nyugodtan, világosan, bár nagy vonásokban a te-
remtés és a hozzá tartozó emberek fejlődésének hatalmas folyamatát. Figyeljé-
tek meg pontosan az azonos jellegek ősi törvényét, melyet sokszor elma-
gyaráztam, mindazt, amit rejt, s hogy milyen megváltoztathatatlan, szükséges
következményei vannak a történésben:
Az anyagiság nagy szántóföldhöz hasonlóan az egész teremtés legalsó pe-
remén, annak legsúlyosabb részeként, óriási körforgásban járja útját. Az ősmag-
ból kiindulva állandó mozgásban van, folytonosan fejlődik, egyre tömörebbé
válik, míg ki nem alakulnak belőle a számunkra látható égitestek, melyekhez
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 449
a Föld is tartozik. tehát tovább fejlődik egészen addig, míg el nem éri virágkorát
és beérik gyümölcse, ami a jelenkornak felel meg, hogy a bekövetkező túlérés-
ben aztán teljesen önműködően, magától, a teremtés törvényeivel összhang-
ban, újra felbomoljon, visszaváltozzék ősmaggá, mely tovább haladván egyre
új alkalmat kap, hogy friss kötődéseket, új formákat hozzon létre. —
ilyen a teljes kép, ha nyugodtan szemléljük a magasból.
Az anyagi világ nem több mint puszta anyag, mely formák, burkok kialakí-
tására szolgál, és csak akkor kel életre, ha a felette elhelyezkedő nem anyagi,
lényszerű jelleg áthatja, és ahogy összekapcsolódik vele, átizzítja.
Az anyag összekapcsolódása a nem anyagi, lényszerű jelleggel alkotja a to-
vábbi fejlődés alapját. A lényszerű jellegből keletkezik valamennyi állat lelke
is.
A két alapszint felett, tehát az anyagiság és lényszerűség felett, a teremtés
legfelső szintjeként található a szellemiség. Ez egy önálló jelleg, mint ahogy azt
hallgatóim már tudják. E szellemiségből indulnak el azok a magocskák, melyek
öntudatra ébredt emberi szellemekké akarnak válni.
Csak az anyagiság földjében tud a szellem ilyen magja öntudatra ébredt em-
beri szellemmé érni, úgy, ahogy a szántóföldben a búzamagból érett kalász fej-
lődik.
A mag azonban csak akkor tud behatolni az anyagi szántóföldbe, amikor az
anyagiság elérte fejlődésének azt a bizonyos fokát, mely természetéből adódóan
lehetővé teszi, hogy összekapcsolódjék az egész teremtésben a legmagasabb
szinten álló szellemiséggel.
Ez az az idő, amikor megjelennek a teremtésben a legmagasabb szintre ki-
fejlődött állati testek, melyek további fejlődése a lényszerűségből származó állati
lélek révén már nem lehetséges.
E nagy világtörténés kicsinyített képe, megismétlése később az emberi lélek
földi születésében is újra meg újra visszatükröződik, mint ahogyan az ember-
ben, a teremtés koronájában, tehát a legmagasabb szinten álló teremtményben
az egész világtörténés tükröződik. Az emberi lélek is csak akkor tud behatolni
az anyaméhben keletkező gyermeki testbe, ha e test elért egy pontosan meg-
határozott érettségi fokot. nem korábban. Csak a szükséges érettségi állapot
nyitja meg a lélek számára az utat a behatolásra. Ez a terhesség félidejére esik.
Így a világtörténés nagy folyásában is szintén az anyagiság körforgásának
félidejére, tehát a közepére esik a legmagasabb szintre kifejlődött állati testek
időszaka! A hallgató vegye ezt alaposan igyelembe.
450 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

Mivel akkor ezen a ponton az állati lelkek lényszerűsége elérte az anyagi tes-
tek fejlődésében elérhető legmagasabb fokot, ez a körülmény automatikusan
szabad utat engedett a felette található szellemiség behatolására!
A szellemi mag, tehát saját szellemi azonos jellegén belül a legparányibb rész
is csak az alatta álló lényszerűség legkiinomultabb remekművébe, azaz a leg-
magasabb szintre kifejlődött állati testbe tudott belépni.
behatolásakor magasabb jellege jóvoltából természetszerűleg azonnal átvesz
minden irányítást, és így az általa lakott testet, miként annak teljes földi kör-
nyezetét is még további fejlődés felé tudja vezetni, amire a lényszerűség nem
lett volna képes. Közben ezzel egy időben teljesen magától értetődően a szellem
is fejlődik.
Így néz ki a teremtésben lejátszódó történések képe nagy vonalakban,
amelynek pontos részleteit egészen a legapróbb mozzanatáig hatolva, a későb-
biekben következő előadásaimban majd még bemutatom.
Mi ennek az anyagi körforgásnak a legelső részéhez tartozunk, elsőkként ál-
lunk az élen, az ő keringésének a csúcsán. Előttünk nem volt semmi hasonló
fajtájú, de utánunk ez lesz örökké.
Az a rész, amelyhez mi is tartozunk, hajtja végre az összes történést, első al-
kalommal, megelőzve az összes többit. Ezért is játszik a Föld olyan kivételesen
fontos szerepet, mert rajta, mint a legérettebb durvaanyagú világtesten kell le-
játszódnia minden döntő világeseménynek.
Vagyis amit ma átélünk, és ami még előttünk áll, az nem ismétlés. semmi
olyan, ami valaha is megesett volna a világtörténésben! —
de térjünk vissza az emberi szellem csírájának ezen anyagiságba történő
első belépéséhez, vagyis az anyagiság körforgásának félidejéhez. Az akkori leg-
magasabb szintre fejlődött állatok, melyeket ma tévesen ősembereknek nevez-
nek, kihaltak. Csak azok a testek nemesedtek meg, melyekbe a lényszerű állati
lelkek helyett szellemi csírák hatoltak be. A szellemi csírák a sokféle élmény ha-
tására érlelődtek bennük, s az állati testet a számunkra ismert emberi testig
emelték, majd fajokra és népekre váltak szét. – A nagy bűnbeesés mögöttük
volt. E bűnbeesés volt a szellemi csíra tudatossá válása utáni első szabad aka-
ratából kiinduló tette, mely az észnek a szellem fölé helyezésében rejlett, és azt
súlyos következményekkel járó örökletes bűnné növelte, mely nagyon gyorsan
világosan és könnyen felismerhetően megmutatta az ész uralmának üres gyü-
mölcseit. Az örökletes bűn nem más, mint az ész egyoldalú tevékenysége révén
az agy egyoldalú fejlődése, mely mint ilyen, folyamatosan átöröklődik. E tényre
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 451
már többször utaltam,*) és idővel még jóval behatóbban fogok vele foglalkozni.
bizonyosan akadnak majd olyan emberek, akik az így jelzett irány ismeretében
örömmel be fognak tudni segíteni a felvilágosítás nagy művébe.
A körforgás feltartóztathatatlanul haladt tovább pályáján. de a tévelygő em-
beriség fennakadást és zűrzavart vitt a szükségszerű haladásba. A zűrzavar kö-
zepette a zsidó népet az egyiptomiak közismert, nehéz igájukba hajtották. Az
ínség és az erős vágy a szabadság után gyorsabban érlelte a lelkeket. szellemileg
mindenki mást megelőztek, mivel bensőleg ily erősen felzaklatva, helyesen pil-
lantottak be önmaguk és elnyomóik lelkébe is! Miután világosan ráéreztek arra,
hogy nem segíthet rajtuk semmi földi és az ész legnagyobb ravaszsága sem, fel-
ismerték lelkük ürességét is, szellemi szemük megtanult élesebben látni, és
végül lassan felderengett bennük a tényleges istenség fogalma, igazabbul és ma-
gasztosabban, mint bármikor korábban. És a fájdalommal átitatott imák is sok-
kal bensőségesebben emelkedtek a magasba.
Ezért válhatott a zsidó nép a választott néppé, mely egy ideig szellemileg
minden más népet megelőzött, mert addig az istenség forgalmáról a legtisztább
nézete volt. Már amennyire ez az emberi lélek akkori érettségi állapota mellett
lehetséges volt.
Az emberi érettséget nem szabad összekeverni az elsajátított tudással, hanem
mindig arra kell gondolnotok, hogy a szellemi ugyanazt jelenti, mint a mélyen
átérző!
Az akkori legnagyobb szellemi érettség képessé tette a zsidókat arra, hogy
Mózes által törvények formájában befogadhassák isten tiszta akaratát, mely to-
vábbi fejlődésük számára a legnagyobb kincset jelentette, a legjobb és legerő-
sebb védelmet nyújtotta.
Ahogy a világesemény teljesen természetes történésként mindig csak a leg-
érettebb helyre összpontosul, úgy összpontosult szellemileg akkoriban foko-
zatosan az egyre érettebb zsidó népre. —
de a világtörténést itt megint nem szabad összecserélni a földi világtörté-
nelemmel, mely távol áll a voltaképpeni világtörténéstől, és legfeljebb csak az
emberi szellem oly gyakran helytelenül alkalmazott szabad akaratának a kiha-
tásait tükrözi, amely mindig csak köveket dobál az igazi történésbe, és ezért
gyakran átmeneti elhajlásokat és földi zűrzavarokat idéz elő bennük.
A zsidó nép abban az időben vallási kultuszában más népeket megelőzött,
s ezért nézetében az igazsághoz a legközelebb állt.
*) lásd 9. előadás: Az örökletes bűn
452 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

Ennek az volt a természetes következménye, hogy a visszahatás eredménye-

képpen a Fényből érkező inkarnálódás meghirdetésének is ezen az úton kellett
jönnie, mely, lévén a leghelyesebb, a Fény közvetlen közelébe tudott jutni.
A többi út, mivel nagyon eltávolodott az igazságtól, nem volt ilyen lehetőségek
előtt nyitott, mert elveszett a tévedésekben.
A bármilyen működéshez legszükségesebb azonos jellegek törvénye szerint
ez egyáltalán nem is történhetett másként, mint hogy a Fényből érkező igazság
hírnöke csak azon az úton tudott elindulni inkarnálódásakor, mely az igazság-
hoz feltétlenül a legközelebb található, hasonlóságában a legmesszebbmenőkig
megközelíti az igazságot. Csak ez nyújtja a szükséges támaszt, ez vonz, míg
a téves nézetek taszítanak, és szabályosan lezárják az utat, és így a Fényből nem
tud semmi behatolni, eljönni.
A kölcsönhatás és az azonos jellegek törvényének itt is feltétlenül teljes mér-
tékben meg kell nyilvánulnia. Az őstörvények megnyitnak vagy lezárnak egy
utat egyenletes, állandó kihatásaikban.
Ez a tény egyúttal automatikusan bizonyítja, hogy az a nép, amelyben Krisz-
tus, mint az igazság nagy hordozója inkarnálódott, a legtisztább elképzeléssel
kellett hogy rendelkezzen az isteniről és annak működéséről, vagyis hogy min-
den más akkori vallás nem jutott oly közel az igazsághoz. tehát például a budd-
hizmus sem állt és most sem áll olyan közel az igazsághoz, hanem sok tekin-
tetben tévúton jár. Mert a teremtés törvényei nem vezetnek félre. higgadt meg-
fontolás mellett mindenkinek rá kell találnia a helyes útra, és senkinek nem
kell többé ingadoznia. —
Ám mivel ezalatt a zsidók között a vallásban ismét fellépett az ész uralma,
és tisztességtelen törtetéssé növekedett, besegítettek a rómaiak súlyos ökölcsa-
pásai, hogy egy kis csoport megmaradjon a helyes felismerésben, s beteljesed-
hessék az Írás.
hallgatóimnak törekedniük kell arra, hogy mélyebben és átfogóbban igyel-
jék a törvények hatását szükségszerű működésükben, főként az azonos jelle-
gűek vonzástörvényét, valamint a kölcsönhatás és a nehézségi erő törvényét,
keresve bennük az összes inom részletet. Így hamarosan felismerik, hogy meny-
nyi mindent átfogó és maradandó van bennük, valamint mennyi elevenség.
Ezekkel a kulcsokkal felszerelve gyorsan kiismerik magukat minden történés-
ben. látniuk kell, hogy valóban ez az univerzális kulcs, amellyel minden kaput
megnyithatnak, nem pedig fantáziálással és szükségtelen miszticizmussal, ha-
nem a hézagmentes megismerés tiszta rálátásával. —
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 453
Ahogyan a szellemi csíra csak a saját, jóllehet még nem érett, de mégis ma-
gasabb szintű szellemi jellegének megfelelő fejlettséggel rendelkező világrészbe
hatolhat be, és sohasem az erre még éretlen, vagy már túlérett világrészbe –
mint amilyen a mi világrészünk, ahol már csak többször inkarnálódott lelkek
élhetnek –, éppúgy nem másmilyen a folyamat az igazság hírnökének inkar-
nálódásakor a Fényből. Az igazság hírnökének eljövetele csak az emberiség
erre legérettebb részében valósulhat meg. Az isteniségből érkező küldött érke-
zésekor az összes törvény megszabta feltételnek a legszigorúbb módon teljesítve
kellett lennie. tehát csak olyan nézeteket valló emberek közé tudott születni,
akik a legközelebb kerültek az igazsághoz.
Ahogy a szellemi csíra is csak azután tud behatolni az anyagiságba, miután
a lényszerűség benne kifejtett működésében elérte legmagasabb pontját, ahol
a szellemi csíra behatolása nélkül be kell állnia a nyugalmi állapotnak, és ezzel
a visszafejlődésnek, Krisztus eljövetele előtt, itt az anyagiságban is elérkezett az
a pont, amikor a szellemiség az örökletes bűn miatti eltévelyedésében nem tudott
továbbfejlődni! A szellemiségben nyugvó szabad akarat ahelyett, hogy minden
létezőt támogatott volna, megakadályozta a megkívánt felfelé, a magasba ívelő
fejlődést a teremtésben, s az ész egyoldalú felemelésével a szellem minden ké-
pességét csak az anyagi világ felé irányította. Ez volt a legnagyobb veszély pil-
lanata!
A lényszerűség, mely nem rendelkezik szabad akarattal, a teremtés fejlődé-
sét teljesen magától értetődően helyesen, tehát az isteni teremtői akaratnak
megfelelően, hajtotta végre. Ám a szabad akarattal rendelkező szellemiség
a bűnbeesés révén erre képtelenné tette magát, s az anyagiság további fejlődé-
sébe csak kavarodást és fennakadást vitt. A neki adott hatalom téves felhasz-
nálásának, amellyel az isteni teremtőerőt képes irányítani, és ami az érett anya-
giságban a szükséges továbblépést jelenti, hanyatláshoz kellett vezetnie, ahelyett
hogy a legmagasabb fejlődés felé vitt volna. Az emberi szellem a bűnbeeséssel
erőszakkal állított meg minden valódi előrehaladást; hiszen a földi, technikai
vívmányok nem jelentenek tényleges előrelépést az isten által megkívánt világ-
események értelmében! A leggyorsabb segítségre, magának a Teremtőnek a köz-
belépésére volt szükség!
Minden további évszázaddal oly mértékben nőtt volna a rossz, hogy az isteni
segítséghez vezető út lehetősége idővel teljesen ki lett volna zárva, mivel az ész
uralma fokozatosan a legmesszebbmenőkig ellehetetlenítette volna a valóban
szellemi, s még inkább az isteni dolgok megértését. A Fényből érkező inkar-
454 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

nálódáshoz hiányzott volna a horgonyzási alap!

Ezért hát gyorsan kellett cselekedni, mivel még nem jött el az Ember Fiának
ideje, aki ekkor már fejlődőben volt feladata ellátásához.
Ebből a kétségbeesésből emelkedett fel a nagy isteni rejtelem, hogy isten ál-
dozatot hozott a teremtésbe azzal, hogy az istenség egy részét leküldte a földre,
hogy Fényt hozzon azoknak, akik tévúton járnak!
Krisztusnak ez az eljövetele nem volt eleve eltervezett!
Csak a szabad akarat helytelen használata az emberiség részéről a bűnbee-
sésben és ennek következményei tették szükségessé az isteni beavatkozást az
Ő elsődleges akaratával szemben! A lényszerűség a teremtés további fejlődése
során az anyagiságban elvégezte a feladatát, ám a magasabb szellemiség az em-
berek révén kudarcot vallott! sőt, még ennél is rosszabb történt; hiszen a neki
megadatott döntés erejét egyenesen ellentétesen használta, és így az isteni aka-
rás ellenségévé vált, éppen a szellemiségnek használatra átengedett isteni erő
segítségével. Maga az ember is el tudja képzelni, mily nagy a bűne.
Krisztus megszületése tehát nem azon ígéretek és jelenések beteljesülése
volt, melyek az emberi szellemnek isten ajándékaként örök közvetítőt ígértek!
Kényszerű isteni aktus volt az egész teremtés számára, melyet a tévelygő emberi
szellemek révén az eltemettetés fenyegetett.
Ez azt is maga után vonja, hogy az egykor a názáreti Jézusba inkarnálódott
isteni résznek újra teljesen vissza kellett térnie az Atyához, ahogy azt Krisztus
maga is többször hangsúlyozta. Újra eggyé kellett vele válnia. Ez a tény is bi-
zonyítja, hogy Krisztus nem lehet a megígért, örök közvetítő isten és a teremtés
között, hogy nem lehet az e célból megígért Ember Fia!
Ő az utolsó előrelépés a teremtés számára, öröktől fogva elhivatott az anya-
giság első részének végezetéhez, miáltal a teremtés aztán majd megy tovább
egyenletesen a maga útján, élén az Ember Fiával, mint örök közvetítővel, aki
ezzel egyúttal isten legmagasabb szolgája, és az is marad. Krisztus, az isten Fia,
az isteninek volt a része, és ezért ismét be kellett mennie az istenibe. Az Ember
Fia isten végrehajtó szolgája, aki az isteniből küldetett ki, de sohasem mehet
teljesen vissza az istenségbe, mert az isteni eredeten kívül elválaszthatatlan tu-
lajdonként felvette a tiszta szellemit is. Ez őt visszatartja attól, hogy újra tartósan
visszatérjen az istenibe. Ezáltal, és csak aztán teljesül be a kinyilatkoztatás, az
isten és az Ő teremtése – amelyhez persze az emberiség is tartozik – közti örök
közvetítő ígérete. —
ilyen a világtörténés folyamata egészen a végezetig. Az egyik teljesen
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 455
természetesen következik a másikból. ha először helyesen megértődik a bűn-
beesés, és az ezt követő kényszerű aktus, Krisztus eljövetele, ami nem volt eleve
elrendeltetett, akkor a többi dolog megértése nem lesz olyan nehéz, és minden
hézag magától kitöltődik. Megszűnnek a megoldatlan kérdések.
A Paradicsomba nyíló kapuk az érett emberi szellemek előtt csak Krisztus
üzenete által tárultak fel. A képesség, hogy az utat egészen odáig helyesen meg-
értsék, addig nem volt jelen. ha nem jött volna azonnal segítség, akkor a kése-
delemmel ennek az útnak teljesen el kellett volna vesznie az emberi szellemek
eltévelyedése következtében. Az üzenet mind a földi embereknek, mind a már
elhalálozottaknak szólt, ahogy isten minden üzenete, a fényes igazság minden
igéje!
A törvények szigorúsága után az emberek szeretetről is hallottak az üzenet-
ben, olyan szeretetről, melyet addig képtelenek voltak felfogni, amit azonban
immár önmagukban kellett kifejleszteniük. de a szeretet ezen üzenete a tör-
vényeket nem törölte el, hanem megerősítette. Meg kellett maradniuk erős alap-
ként, melynek kihatását egy ilyen szeretet magában rejtette. —
Később is az isten Fia ezen igéjére próbáltak építeni, de hogy a sok hibás
feltevés révén eközben milyen tévedések keletkeztek, arra már előadásom elején
rámutattam. —
Vizsgáljuk meg a kereszténység történelmét. A legjobb tanulságot ebből le-
het levonni, és ezzel, mint fénysugárral, az összes vallást át lehet világítani. Min-
denütt ugyanazokat a hibákat találjuk meg.
Az igazság mindegyik hírnökének, kicsinek vagy nagynak, kivétel nélkül el
kellett szenvednie a szeretett embertársak gúnyolódását és csúfolódását, mint
ahogy üldözéseit és támadásait, akik ugyanúgy, mint ma is, mindig sokkal oko-
sabbnak és bölcsebbnek tartották magukat annál, hogy elfogadják teremtőjük
akaratának küldöttek általi magyarázatát, főleg azért, mert e küldöttek sosem
az emberiség által létrehozott felsőbb iskolákból kerültek ki!
Az isteni akarat magyarázata alapjában véve mindig csak a teremtés mű-
ködésének a magyarázata, ahol az emberek élnek, amelynek ők is részei. de ha
az ember ismeri a teremtést, akkor mindent ismer! ha az ember ismeri a te-
remtést, akkor nagyon könnyű mindent felhasználnia, amit magában rejt és
kínál. Ez pedig megad neki minden előnyt. Így hamarosan fel fogja ismerni és
teljesíteni fogja ittléte valódi célját és mindent támogatva, felfelé fog emelkedni
a Fény felé, saját örömére, környezetének pedig csak áldást hozva.
Ám mégis minden küldöttet kigúnyoltak, és egyúttal az üzenetet is. Egyetlen
456 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

egyszer sem történt meg, hogy szívesen fogadták volna, még ha annyi jót tett
is nekik. Mindig bosszúságot okozott nekik, ami természetesen könnyen meg-
magyarázható az istenhez ellenségesen viszonyuló ésszel, és az isten elleni el-
lenségeskedés tényének bizonyítékát szolgáltatja. Krisztus világosan összefog-
lalja a történést abban az elbeszélésben, mely arról szól, hogy a gazdaember el-
küldte szolgáit valamennyi szőlőműveséhez, hogy beszedjék a neki járó részt.
A szőlőművesek azonban ahelyett, hogy izettek volna, szolgáit megszégyení-
tették, megvesszőzték, majd gúnyolódással és üres kézzel visszaküldték.
Az ember ezt ismét szépítve példabeszédnek nevezi. Kellemes kényelemsze-
retetében mindig a tények mellé áll, sohasem vonatkoztatja őket magára! Vagy
úgy kívánják magyarázni, hogy isten általi kitüntetésnek kell tekinteni, ha kül-
dötteinek szenvednie kell, ahelyett hogy az isten által nem kívánt bűncselek-
ményt lássanak benne, amit az emberiség követett el.
Mivel az észnek ahhoz, hogy a különben túlságosan szembeötlő korlátolt-
ságát eltakarja, aranyfüstre és limlomokra van szüksége, szinte görcsösen eről-
ködik, hogy feltétlenül lenézően tekintsen az igazság egyszerűségére, mivel az
veszélyes lehet számára. hiszen csörgőkre van szüksége a sapkájára, melyet
visel. sok fellengzős szóra, hogy éberen tartsa a reá irányuló igyelmet. És ma
sokkal inkább, mint valaha. Ám az igazság szerény egyszerűségének megvetése
mára már régen aggódássá vált. Egyre több csörgőt aggat e számára szükséges
tarka-barka csörgősipkára, melyeknek a görcsös forgástól és ugrándozásoktól
hangosabban, egyre hangosabban kell szólniuk, hogy még egy ideig meg tudjon
maradni a kölcsönvett trónon.
Ám ezek az ugrándozások az utóbbi időben már a kétségbeesettség táncává
változtak, melyből hamarosan az utolsó, a haláltánc lesz! Az észnek egyre job-
ban és jobban kell erőlködnie, mert a csörgésén egyre világosabban átüt az üres-
ség. És a legnagyobb, leghatalmasabb ugrás közben, melyre készülődnek, végre
majd lerepül a fejről a tarka-barka sipka!
Akkor majd a dísztelen igazság koronája ragyogva és megnyugtatóan arra
a helyre fog emelkedni, mely egyedül őt illeti meg.
A komoly keresők, akiket teljesen megtévesztett mindaz, amit oly groteszkül
egy nehezen érthető formába kényszerítettek, tekintetük számára végre szilárd
támpontot, támaszt kapnak. Erőlködés nélkül fogják tudni átfogni az igazság
egészét, míg eddig még egy kis szilánkocskája megtalálásáért is annyit kellett
fáradozniuk.
térjetek vissza az egyszerűséghez a gondolkodásban! Különben senki sem
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 457
tudja teljesen felfogni azt, ami nagy, és ezért nem fogja tudni elérni sem. Gon-
dolkodjatok olyan egyszerűen, mint a gyermekek! Ebben rejlik Jézus szavainak
értelme: „ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem tudtok bejutni isten
országába!”
A mai, annyira bonyodalmas gondolkodással sosem lehet megtalálni az oda
vezető utat. Az egyházakban és vallásokban sincs ez másképpen. ha ezek azt
mondják, hogy a szenvedés segít felfelé jutni, s ezért a szenvedés isten áldása,
akkor rátaláltak az igazság egy morzsájára, de megszépítve erősen eltorzították.
Hiszen Isten nem akarja, hogy népe szenvedjen! Csak örömöt, szeretetet, bol-
dogságot akar! A Fényben vezető út nem is lehet másmilyen. A Fényhez vezető
úton is csak akkor vannak kövek, ha az ember előbb ráteszi azokat.
A fájdalomtanban az az igazság morzsája, hogy a fájdalommal fel lehet ol-
dani egy bizonyos vétket. Ez azonban csak akkor következik be, ha az ember
tudatosan felismeri, hogy rászolgált a fájdalomra! A kereszten bűnét megbánó
latorhoz hasonlóan.
Értelmetlenül éldegél ma az egész világ. Azok is, akik oly bölcsen karma-
feloldozásáról beszélnek. tévednek, mert ez sokkal nehezebb annál, mint azt
ezek a tudással rendelkezni vágyó emberek gondolják. hiszen a karma-vissza-
hatások egyben nem mindig feloldozások is! Erre pontosan ügyeljen minden
ember. A visszahatáskor nagyon gyakran még mélyebbre süllyed!
A felemelkedés a vétek minden visszahatása ellenére kizárólag az ember
belső beállítottságától függ. Ahogy magában beállítja a nagy kormányt, legyen
az felfelé, egyenesen vagy lefelé, arra, és nem másfelé fog minden tapasztalása
ellenére haladni!
itt válik nyilvánvalóvá, hogy nem játéklabda, vagy nem válhat azzá, hanem
a tényleges utat egyedül, saját szabad akaratának az ereje által kell vezetnie. Az
akarat ebben mindig szabad marad egészen az utolsó pillanatig! itt minden
ember valóban a maga szabad ura, de feltétlenül számolnia kell... a beállított-
ságának megfelelő következményekkel, melyek felfelé vagy lefelé vezetik.
ha azonban kormánykerekét a belátás, kitartó akarás által felfelé állítja be,
akkor a rossz visszahatások egyre kevésbé érik, sőt végül már csak szimboli-
kusan hatnak ki rá, mivel már felemelkedésével eltávolodott tőlük, még akkor
is, ha a Földön tartózkodik. Maga mögött hagyta őket. Az embernek egyáltalán
nem szükséges szenvedni, ha a Fény felé törekszik.
Ezért tépjétek le szemetekről a kötést, melyet csak azért helyeztek rá, hogy
ne reszkessetek a szakadék előtt, mely már régóta megnyílott. Az átmeneti
458 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

megnyugvás nem megerősítést, csak halogatást, időveszteséget jelent, amit so-

hasem lehet behozni.
Az ember sohasem tudta helyesen megmagyarázni és megindokolni a földi
szenvedést. Ezért volt az embernek szüksége, akár a kábítószerre, szépítgeté-
sekre, melyeket többé vagy kevésbé ügyesen megválogatott szavakkal meggon-
dolatlanul egyre újra és újra továbbadtak a szenvedőknek. Ez valamennyi
egyház egyoldalúságának a nagy hibája!
És, ha valamelyik teljesen kétségbeesett kereső túl világos választ követel,
akkor azt, amit nem ért, egyszerűen az isteni misztérium birodalmába tolják.
ide kell torkollnia minden megoldatlan kérdés útjának, akár egy menedéket
adó kikötőbe. Ám ez világosan mutatja, hogy ezek téves utak!
hiszen minden helyes útnak világosan látható a vége, nem szabad, hogy át-
hatolhatatlan helyre vezessen. Ahol magyarázatként „az isten útjai kifürkész-
hetetlenek” mondásnak kell szolgálnia, ott a félreismerhetetlen tudatlanság
keresi a kibúvót.
Az ember számára nincs szükség a teremtésben misztériumra, nem szabad,
hogy legyen; hiszen isten azt akarja, hogy az ember ismerje törvényeit, melyek
a teremtésben működnek, hogy igazodni tudjon hozzájuk, és a segítségükkel
könnyebben be tudja fejezni és teljesíteni tudja a világokon át vezető útját anél-
kül, hogy a tudatlanságban bolyongana.
Ám a legvégzetesebb feltevések egyike marad, ha az ember az isten Fia
durva meggyilkolását az emberiségért hozott szükséges engesztelő áldozatnak
tekinti!
Azt gondolni, hogy istent, Fiának e brutális meggyilkolásának kell kiengesz-
telnie!
Mivel az ember nem tud logikus magyarázatot találni e különös nézetre, za-
vartan újra az isteni misztérium oly gyakran használt védőfala mögé bújik, s az
mondja: ez egy olyan folyamat, melyet ember nem érthet meg!
Közben isten mindenben, amit tesz, annyira világos és érthető. Maga a Vi-
lágosság! Akaratából alkotta meg a természetet. tehát annak, ami természetes,
helyesnek is kell lennie! Mert hiszen isten akarata maga abszolút tökéletes.
Ám a kereszt általi engesztelő áldozatnak minden józan gondolkodás szá-
mára természetellenesnek kell lennie, mivel a bűntelen isten Fia ellen igazság-
talan. Ezt nem lehet csűrni-csavarni. Az embernek inkább végre őszintén
be kellene ismernie, hogy ilyesvalami teljesen érthetetlen! törheti magát,
amennyire csak akarja, mégsem jut eredményre és ez esetben nem tudja többé
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 459
istenét megérteni. De Isten azt akarja, hogy az ember megértse Őt! És az ember
meg is értheti istenét, mert akaratának kinyilatkoztatása világosan benne rejlik
a teremtésben, és sosem kerül önmagával ellentmondásba. Csak az emberek
azok, akik azon fáradoznak, hogy vallási kutatásaikba érthetetlenséget vigye-
nek.
hiszen a kereszthalál általi szükséges engesztelő áldozat téves alapgondola-
tának építményét, melyet az emberek fáradságos munkával emeltek, már ma-
gának az üdvözítőnek a szavai is, melyeket a keresztre feszítéskor mondott,
lerombolják.
„Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!” Vajon szük-
ség lett volna-e erre a közbenjárásra, ha a kereszthalál a kiengeszteléshez szük-
séges áldozat volt? „nem tudják, mit cselekszenek!” hiszen ez a legsúlyosabb
vádak egyike. Ez világosan utal arra, hogy az, amit tesznek, helytelen. hogy
e tett csak egy közönséges bűncselekmény volt.
Vajon imádkozott volna-e Krisztus a Gecsemáné kertben, hogy elmúljék
tőle a szenvedés kelyhe, ha szükség lett volna a kereszthalálra, mint engesztelő
áldozatra? soha! Ezt Krisztus sohasem tette volna! Ez azért történt, mert tudta,
hogy az előtte álló kínszenvedés csak a szabad emberi akarat következménye.
Ezért imádkozott.
Kétezer évig vakon ment el e mellett az ember, helyette magyarázatként gon-
dolkodás nélkül elfogadta a legnagyobb lehetetlenségeket.
Az ember fájdalommal telik meg, amikor gyakran olyan nézeteket hall, hogy
Jézus mai tanítványai és tanítványnői között a kitüntetettek azok, akik olyan
testi fájdalmak áldásában részesülnek, mint például a stigmák!*)
Mindez természetesen egyedül Krisztus földi szenvedésének téves magya-
rázatából ered. Ebből másvalami egyáltalán nem is következhet. Arról, hogy
ez milyen súlyos személyes következményeket vonhat maga után, még fogok
beszélni.
Micsoda meggondolatlanság és micsoda alacsony rabszolgai gondolkodás-
mód nyilvánul meg abban, ha az ember úgy képzeli el mindenható teremtőjét,
hogy így cselekedne! hiszen ez kétségtelenül a magasztos istenség legbűnösebb
lealacsonyítása, az Ő lényének elképzeléséhez még a legszebb sem elég szép,
a legjobb közel sem lehet annyira jó, hogy a valóságot akár egy kicsit is meg-
közelítse! És e hatalmas istenről az ember elhiszi, hogy azt kívánja, az ember,
akit ő teremtett, fájdalomban kússzon előtte, ha áldásában részesíti?
*) nem gyógyuló sebek
460 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

hát hogyan következhet ebből felemelkedés!

Az emberek úgy formálják istenüket, amilyennek ők akarják, hogy legyen,
ők adják meg akaratának irányát! És jaj, ha nem olyan, amilyennek gondolják,
akkor minden további nélkül elvetik, mint ahogy az ember azokat veti el, akik
istent sokkal nagyobbnak és magasztosabbnak merészelik látni. Az eddigi em-
beri nézetekben nincs nagyság. Ellenkezőleg, ezek csak az ember saját értékébe
vetett megrendíthetetlen hitéről tanúskodnak, hogy isten könyörögjön az olyan
emberek jóindulatáért, akiknek vérfoltos kezéből kaphatta vissza kigúnyolt és
megcsúfolt, megkínzott és meggyötört Fiát, akit egykor segítségükre küldött
a megmentő üzenettel!
És az ember ma még ahhoz az állításához akar ragaszkodni, hogy mindez
isten számára szükséges engesztelő áldozat volt? hát nem maga Krisztus kiál-
tott fel kínjai közepette teljesen kétségbeesetten ezen elvakultság miatt: „nem
tudják, mit tesznek!”
Van egyáltalán még lehetőség az emberiséget a helyes útra vezetni? Ehhez
még a legdurvább történés is túl gyenge. Mikor ismeri már fel az ember, mily
mélyre is süllyedt valójában! hogy téveszméi, melyeket teremtett, konganak az
ürességtől!
Mihelyt azonban akár csak egy kicsit is mélyebbre hatolunk, a rejtegetett
önzés legtisztább formáját találjuk. Még ha ma mindenhol fellengzős szavakkal
isten kereséséről beszélnek is, ez ismét csak a szokásos öntetszelgésben meg-
nyilvánuló nagy képmutatás, melyből teljesen hiányzik minden igazi komoly
vágy a tiszta igazság után. Az ember csak önmagát próbálja isteníteni, semmi
egyebet. Egyetlen ember sem törekszik komolyan arra, hogy megértse Istent!
Méltóságteljes mosollyal, igyelemre sem méltatva tolják gyorsan félre az
igazság egyszerűségét; hiszen azt hiszik, hogy túl sokat tudnak, túl magas szin-
ten állnak és túl fontosak ahhoz, hogy az ő istenük még egyszerűséggel meré-
szelne foglalkozni. istenüknek az ő tiszteletükre sokkalta bonyolultabbnak kell
lennie. Különben mit sem ér hinni benne! hogyan fogadhatna még el az ember,
vélekednek, egyáltalán olyasvalamit, ami minden tanulatlan embernek köny-
nyen érthető. Az ilyet lehetetlen nagynak tartani. ilyennel az embernek a mai
időkben már egyáltalán nem szabad foglalkoznia, különben lejáratja magát.
Az ilyet át kell engedni a gyermekeknek, öregasszonyoknak, a tanulatlanoknak.
hiszen ez nem az ilyen képzett agyú, intelligenciájú emberek számára van,
akikkel mostanság a művelt emberek között lehet találkozni. Foglalkozzék vele
a nép! A képzettség és a tudás aszerint értékel valamit nagynak, hogy milyen
 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! 461
nehezen lehet azt megérteni! —
de akik így gondolkodnak, azok semmit sem tudnak! nem érdemlik meg,
hogy a teremtő kezéből, az ő teremtése által, akár egy csepp vizet is kapjanak!
saját maguk korlátozásával elzárták magukat a lehetőségtől, hogy az isteni
törvények egyszerűségében felismerjék a kápráztató fennköltséget! A szó szoros
értelmében képtelenek rá, magyarán, ostobák az annyira egyoldalúan elsatnyult
agyuk miatt, melyet máig, akár a legnagyobb vívmány trófeáját, már születésük
pillanatától fogva magukkal hordoznak.
Az a teremtő áldása, ha hagyja elsenyvedni őket az építményben, melyet
alkottak; hiszen bárhová néz is az ember, minden isten ellen van, mindent el-
torzított az észemberek beteges nagyzási mániája, akik alkalmatlansága min-
denhol bebizonyosodik.
És ez már évezredek óta folyik! Ez elkerülhetetlenül az egyházak és vallások
megmérgezéséhez vezetett, mivel mint maró rossz, annak a bűnbeesésnek a fel-
tétlen következménye volt, mely akkor történt, amikor az ember elfogadta az
ész korlátlan uralmát.
És e téves uralom mindig becsapta az általa rabszolgasorsba döntött embe-
reket mindenben, ami istent illeti! sőt mindenben, ami szellemi.
Aki nem rombolja le magában e trónt, és így nem válik szabaddá, annak
vele együtt kell elpusztulnia!
Ma már nem szabad többé azt mondani, hogy szegény emberiség; hiszen az
emberek tudatoson vétkesek, amennyire egy teremtmény csak vétkes lehet!
Jézus szavai: „bocsáss meg nekik; hisz’ nem tudják, mint cselekszenek!” a je-
lenkori emberiségre többé nem érvényesek! Elvégre nem egyszer volt alkalma
arra, hogy kinyissa szemét és fülét. Az emberek teljesen tudatosan cselekszenek,
és ezért minden visszahatásnak teljes mértékben el kell őket találnia, gyengítés
nélkül! —
ha most minden eddigi történés köre bezárul, akkor az egész teremtés elő-
ször beérett világrésze számára bekövetkezik az aratás, betakarítás és a szétvá-
lasztás ideje. Ez az egész anyagiság fennállása óta eddig még sohasem történt
meg; mivel a mi világrészünk az örök körforgásban az összes többit megelőzi,
elsőként tapasztalhatja ezt meg!
Ezért is inkarnálódott kétezer évvel ezelőtt az isten Fia erre a földre. Ez vi-
lágtörténés volt, ami az egész anyagiság legérettebb, első részében játszódott le,
de már soha nem fog megismétlődni; hiszen a következő részekben az itt
történtek hatásai mindig tovább folytatódnak. Így kerül sor arra is, hogy ez
462 81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek!

a rész elsőként lép az új történésbe, ami még sohasem volt, de ezután mindig
ismétlődni fog. Ez a megformálódott anyagiság bomlása, amit természetes tör-
ténés során a túlérettség hoz magával. —
Elvégeztetett! Meg lett mutatva a Fényhez, és ezzel az örök szellemi szemé-
lyes élethez vezető út! Az emberi szellemek most, az utolsó döntés órájában
fontolják meg magukban, merre akarnak menni: az örök kárhozatra vagy az
örök örömökre; mert isten akarata szerint ebben szabad választásuk van!

————
 Istenek – Olümposz – Valhalla

M
ilyen régóta próbálja már az ember megtalálni a régmúlt korok is-
mert isteneinek helyes értelmezését és kapcsolatba hozni őket a je-
lenkorral. Elhivatottak és tudósok keresik a megoldást, mely teljes
magyarázatot hozna.
Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha ez a megoldás ugyanakkor egy hiány-
talan, teljes áttekintést is nyújt valamennyi korszakról! Az emberiség hajnalától
kezdve egészen mostanáig. Különben újra csak fércmű marad. nincs értelme
egyszerűen csak azt a korszakot kivenni, amikor a görögök, rómaiak vagy a ger-
mánok mindenki által ismert isteneinek kultusza virágkorába jutott. Ameddig
a magyarázatok egyúttal nem fogják át a fejlődés és elmúlás teljes folyamatát,
mint ami magától értetődő, teljesen természetes, addig tévesek. Az eddig vég-
zett kutatások, a sok felhasznált okosság ellenére, végül mindig újra és újra csak
sikertelenségüket bizonyították, nem állták ki a mélyebb intuíció próbáját, a le-
vegőben lebegtek, minden kapcsolat nélkül az előbbi és az utána következő
időszakokkal.
Mást egyáltalán nem is lehet várni, ha alaposan szemügyre vesszük az ember
fejlődését. —
üzenetem hallgatóinak és olvasóinak már maguknak rá kellett jönniük,
hogy mi is voltaképpen az igazság ezekkel a részben már a regék és legendák
birodalmába száműzött, vagy csak vallási nézetek olyan fantáziaképeinek tar-
tott dolgokkal kapcsolatban, melyeket az emberek a természettel és a napi tör-
ténésekkel való összefüggések megigyeléséből alakítottak és gondoltak ki.
A gondolkodó és kutató embernek nem szabad nehézséget okoznia, hogy
többet találjon, többet lásson az istenekről szóló régi tanokban, mint regéket.
sőt világosan kell látnia az igazi történést! Aki akar, az kövessen. Azt elvezetem
a megértéshez.
itt visszautalok az „Atyám, bocsáss meg nekik; hiszen nem tudják, mit
cselekszenek” című előadásomra.*) Ebben röviden ábrázoltam az emberiség
*) lásd 81. előadás
464 82. istenek – Olümposz – Valhalla

történetét a kezdetektől egészen napjainkig. Kitekintést nyújtottam az esemé-

nyek további menetébe is. Közben rámutattam, hogy a teremtés körforgásának
közepén a szellemiségnél alacsonyabb szinten álló lényszerűség képességei csú-
csán állva teljesítette feladatát az alatta elterülő anyagiságban, és ezzel szabad
utat nyitott a magasabb szinten álló szellemiség behatolása előtt, ami olyan fo-
lyamat, mely a teremtésben állandóan ismétlődik. Azt is elmagyaráztam, hogy
a lényszerűség révén a legmagasabb fejlettségi szintre jutott ősembernek ne-
vezett állati testekben csak ekkor teremtődött meg a lehetőség a szellemi csíra
behatolásához, ami meg is történt, és a teremtés fejlődésének e pontján újra
és újra meg fog történni. Az akkor legmagasabb fejlődési szintre jutott állatba
tehát valami új költözött, szellemi jelleg, mely addig nem volt meg benne.
de e folyamatból nem szabad újra elhamarkodottan azt a következtetést le-
vonni, hogy az ilyen történés a Világegyetem ugyanazon részének további fej-
lődése során ismétlődik állandóan; ez nem így van! Ugyanabban a részben csak
egyszer történik meg.
Az azonos jellegűek vonzásának törvénye a fejlődés során itt szintén meg-
változtathatatlanul megakadályozza, hogy a történés a Világegyetem ugyanab-
ban a részében újra megismétlődjék. Ebben az esetben az azonos jellegűek
vonzása egyet jelent a bebocsáttatással a fejlődés egy egészen pontosan meg-
határozott szakaszában, amikor az anyagiság félérett állapotának köszönhetően
a szellemi magok, melyek az anyagiság határán kavarognak, bele tudnak zu-
hanni, akár a hullócsillagok, a befogadásukra megfelelő állapotban található
anyagiságba, hogy itt felszippantsák, körülfogják, tehát magukba zárják és meg-
tartsák őket az erre befogadó képes helyek, ebben az esetben az akkori legma-
gasabb szintre fejlődött állati testek. Éppen úgy, mint kicsiben a kémiai kötések
létrejöttekor, az idegen anyag megkötése csak a befogadó anyag egy pontosan
meghatározott hő- vagy izzási fokán lehetséges, miután a meleg vagy forróság
előidézte az anyag egy egészen jellegzetes, csak egy bizonyos hőmérsékleten el-
érhető különleges állapotát. A legkisebb változás is lehetetlenné teszi az össze-
kapcsolódást, és az anyagok taszítani fogják egymást, kölcsönösen megkö-
zelíthetetlenek lesznek egymás számára.
Az azonos jelleg ebben az esetben a két rész egy pontosan meghatározott
érettségi állapotában rejlik, amelyben csak látszólag feszül óriási ellentét, mert
ezt a két összekapcsolódó rész magasan és mélyen lévő szintjeiben lévő külön-
bözőség kiegyenlíti. A szellemiség legalacsonyabb pontjának érettsége hason-
lít az alatta található lényszerűség legmagasabb pontjának az érettségéhez. Az
 82. istenek – Olümposz – Valhalla 465
összekapcsolódás csupán a találkozásnak pontosan ezen a pontján lehetséges.
És mivel az anyagiság fejlődése során mindig óriási körpályán mozog, melyen
belül kihajt, virágzásba jut, beérik és túlérve széthullik, mialatt a szellemiség
marad változatlanul felette, ezért ez az összekapcsolódás mindig csak egy egé-
szen pontosan meghatározott helyen lobbanhat lángra, amely mellett az anya-
giság forgása közben elhalad. Ez az erre a célra a lényszerűség működése révén
előkészített és felforrósított anyagiság szellemi megtermékenyítése.
ha egy forgása közben előre haladó világrész túllépi ezt a pontot, akkor
megszűnik számára a szellemi csíra általi szellemi megtermékenyítés lehetősége,
s helyébe lép az utána következő világrész, ám az előbbi világrész számára egy
új szakasz következik, amikor az érlelődő szellemeknek van lehetőségük be-
lépni az anyagiságba és így tovább. Ezen előadás keretén belül nincs hely arra,
hogy a világ teljes képét felvázoljam. Ám a komoly kutató biztosan jól el tudja
képzelni a további folyamatot. —
A szellemiség, ahogy belépett az anyagiságba, magasabb rendű származása
következtében már akkori öntudatlan állapotában is azonnal eleven, érezhető
befolyást gyakorolt minden másra, belépésével uralkodni kezdett az anyagi-
ságban. Az, hogy a szellemiség hogyan emelte fel fokozatosan az állati testet
a mai emberi test szintjére, egyetlen olvasó számára sem érthetetlen többé.*)
Ám az egykori legmagasabb szintre kifejlődött állatfaj, melybe nem inkar-
nálódott szellemi mag, testi fejlődése megállt, mivel a lényszerűség már elérte
bennük a legmagasabb szintet, viszont a további fejlődéshez hiányzott a szel-
lemiség ereje, és a beállt nyugalmi állapottal gyorsan fellépett a túlérettség, mely
beindította a visszafejlődést a felbomlás felé. E fajnak csak két lehetősége volt,
vagy felemelkedik, és a szellem révén emberi testté alakul át, vagy kihal, fel-
bomlik. És így ez az érett állatfaj teljesen megszűnt létezni. —
Kövessük most a kezdetben öntudatlan szellemi mag lassú öntudatra ébre-
désén keresztüli emberi szellemmé válását, és lélekben hatoljunk át vele együtt
lépésről lépésre az őt körülvevő burkokon és környezeten.
Ez nem annyira nehéz, mivel a fejlődés folyamatát külsőleg is egészen jól
lehet látni. Elég csupán megigyelni azokat az emberi fajokat, melyek még ma
is a Földön vannak.
Például a legprimitívebb emberek szellemei, akikhez az úgynevezett vad-
emberek, busmanok, hottentották stb. is tartoznak, nem mintha rövidebb ideje
volnának az anyagiságban, csupán nem fejlődtek vele együtt, vagy a már elért
*) lásd 7. előadás: Az ember teremtése
466 82. istenek – Olümposz – Valhalla

felemelkedés után, akár a túlvilágon, akár a földi világban, újra olyannyira visz-
szafejlődtek, hogy csak ebben az alacsony környezetben inkarnálódhattak! tehát
saját vétkük miatt, természetes történés következtében, vagy még mindig, vagy
már újra nagyon alacsony szinten vannak, aminek következtében a nem durva-
anyagú környezetükről alkotott felfogásuk sem lehet éppen emelkedett jellegű.
A szellemi késztetés, hogy az ember többet lásson, mint saját szintje, már
a szellemi magban megtalálható, annak legsajátabb természetéhez tartozik, és
ezért erőteljesen kihat már a fejlődés legalacsonyabb szintjein is. Ez az, ami él-
teti, hajtja a szellemet, ez az a különleges valami, ami a teremtésben a másféle
jellegekből vagy fajokból hiányzik. de az érzékelni vagy látni akarás lehetősége
az emberi szellem számára mindig csak saját szintjénél egy szinttel magasabbra
adott, tovább nem. Ezért van az, hogy ezek a legalacsonyabb szinten álló emberi
lelkek, akik fejlődésük során mulasztást vagy bűnt követtek el, szintén csak ala-
csony lényeket sejthetnek vagy tisztánlátás révén pillanthatnak meg.
hiszen mediális képességekkel rendelkező vagy tisztánlátó emberek vala-
mennyi emberi fajban vannak, mindegy, hogy e fajok milyen fejlettségi szinten
állnak!
itt még újra külön meg akarom említeni azt, hogy a „látni” vagy „érzékelni”
kifejezéseken e magyarázatnál mindig csak azt értem, amit a tisztánlátó em-
berek valóban „saját maguk” pillantanak meg. de amit a minden idők „látno-
kai” láttak, annak mindig csak legfeljebb negyedrésze volt az, amit saját maguk
láttak. És erre is érvényes, hogy csak egy szinttel lehet magasabban saját benső
érettségük szintjénél, nem többel. Ez másként nem lehetséges. Ez a tény azon-
ban ugyanakkor minden tisztánlátó ember erős természetes védelmét jelenti,
ahogy azt már többször említettem. A hallgatóknak nem kell tehát a médiu-
mokat és tisztánlátókat feltétlenül bensőleg olyan érett és magas szinten álló
embereknek tekinteni, mint amilyen az, amit „látottként” írnak le; hiszen a tisz-
tább, fényesebb magaslatokat, folyamatokat és szellemeket csupán eleven ké-
pekben mutatják meg nekik szellemi vezetőik és magasabb szinten álló szel-
lemek! A tisztánlátók azonban tévesen azt képzelik, hogy mindent valóban
maguk élnek át, és ezzel becsapják magukat. Ezért csodálkoznak az emberek
gyakran több médium gyenge jellemén, akik úgy írnak le dolgokat, mint amit
maguk éltek át és láttak, melyek saját jellemükkel egyáltalán nem, vagy csak
kevéssé egyeztethetők össze. —
Itt tehát csak arról a szűk területről beszélek, melyen belül a médiumok és
a tisztánlátók valóban saját maguk látnak. Más most nem jön számításba.
 82. istenek – Olümposz – Valhalla 467
Minden kor tisztánlátóinak és médiumainak voltaképpen csak azt a célt kell
szolgálniuk, hogy adottságuk révén egyre messzebb, felfelé segítsék az embe-
riséget, nem mint vezetők, hanem mint eszközök. Egy mediális ember sose
tudna vezető lenni, mivel túlontúl függ az áramlatoktól és más dolgoktól. Olyan
kapunak kell lenniük, melyek a további fejlődés érdekében időnként megnyíl-
nak. A felemelkedés létrafokainak.
ha az ember belegondol, hogy alacsonyabb szellemi fejlettségi szinten álló
emberi fajok csak ugyanolyan alacsony környezetet láthatnak, felfelé egy na-
gyon szűkre szabott látótérrel, akkor nem nehéz megérteni, hogy az alacso-
nyabb emberi fajok között túlnyomórészt csak a démonoktól való félelmet és
a démonok imádását találhatjuk. Ez az, amit képesek látni és érzékelni.
ilyen a kép, ha felületesen szemléljük. Ám magyarázatomban még mé-
lyebbre akarok hatolni, még ha el is kanyarodunk az egész tiszta áttekintésétől.
Az alacsony szinten álló emberi fajok kifejletlenül maradt vagy ismét elsat-
nyult szelleme természetesen szellemileg még mindig, vagy már újra vak és
süket. Az ilyen ember nem képes szellemi szemével látni, ami sajnos máig vol-
taképpen egyetlen ember számára sem volt lehetséges.
A még alacsony szinten álló ember azonban lényszerű szemével sem képes
látni, éppoly kevéssé a inomanyagúval, hanem pusztán a durvaanyagú szemé-
vel, mely a vadonban embertársaival, az állatokkal és a természeti elemekkel
folytatott nélkülözhetetlen személyes harca által egyre élesebbé válik, s ezért
fokozatosan meg tudja különböztetni a inomabb és leginomabb durvaanya-
gúságot is.
legelőször fantomokat vesz észre! Ezek olyan képződmények, melyeket az
emberek félelme és szorongása hozott létre és az is tartja őket fenn. Ezek a fan-
tomok, melyeknek nincs saját életük, teljes függésben vannak az emberek in-
tuitív érzéseitől. Az emberek érzései vonzzák vagy taszítják el őket. itt az azonos
jellegűek vonzási erejének a törvénye hat ki. A félelem állandóan vonzza a fé-
lelem és szorongás e képződményeit, annyira, hogy látszólag egyenesen rávetik
magukat a félős emberekre.
Mivel a fantomok az előállítóikkal, tehát azokkal az emberekkel, akik erősen
félnek, rugalmas táplálózsinórral vannak összekötve, minden félelemmel telt
ember közvetetten kapcsolatba kerül a többi félelemmel telt és szorongó em-
berek tömegével, a rezgések új hullámai érkeznek tőlük, mely saját félelmét és
szorongását még jobban növeli, és végül egészen a kétségbeesésbe, őrületbe
kergetheti.
468 82. istenek – Olümposz – Valhalla

Aki nem ismer félelmet, tehát a bátor emberek, természetes módon feltét-
lenül eltaszítják az ilyen fantomokat. Ezért a félelmet nem ismerő embernek,
ez köztudott, mindig előnye van.
lehet-e hát azon csodálkozni, ha az alacsony szinten álló emberi fajok közül
úgynevezett sámánok és varázslók nevelődtek ki, akiknek kasztját a tisztánlátók
alapították meg, mivel ők meg tudták igyelni, hogyan lehet „elűzni” az ilyen,
tévesen valós lényeknek tartott képződményeket bizonyos lelki összeszedett-
séggel, a félelem ugrándozás és rángatózás általi legyőzésével, esetleg koncent-
rációval vagy bátorságot ébresztő varázsigékkel?
Még ha közben számunkra lehetetlen gondolatokra is jutnak, melyek ne-
vetségesnek tűnnek, mit sem változik a tény, hogy saját látókörükhöz és saját
felfogóképességükhöz mérten valami egészen helyes dolgot csinálnak, és csak
mi vagyunk azok, akikből a tudatlanság miatt hiányzik a megértés.
A varázslók és sámánok soraiban természetesen előfordul, hogy sok utód-
juknak se mediális adottságaik nincsenek, se nem tisztánlátók, nevezetesen
azért, mert e hivatalhoz ugyanakkor befolyás és jövedelem társul, melyet a leg-
alacsonyabb szinten álló emberek éppúgy gátlás nélkül hajszolnak, mint a ma-
gasabb szinten lévő fehér fajok. Ezek a semmit sem látó varázslók és sámánok
egyszerűen értelmetlenül utánozták elődeik minden cselekedetét, sőt még né-
hány értelmetlenséget is hozzátettek, hogy nagyobb hatást érhessenek el, u-
gyanis csak embertársaik tetszésére helyezték a hangsúlyt, és így ravaszkodó
csalókká váltak, akik csak saját előnyüket keresik, de hogy tevékenységüknek
mi az igazi jelentősége, arról semmi elképzelésük sincs, jóllehet a mai időkben
az emberek azok szerint próbálják az egész kasztot értékelni és elítélni.
Így adódik az is, hogy az alacsony szinten álló emberi fajok között elsősor-
ban csak a démonoktól való félelmet és a démonimádást lehet megtalálni. Ez
az, amit látni tudnak, és mint más jellegű lényektől, félnek tőlük. —
Menjünk most valamivel magasabb fejlődési szintekre, ahol távolabb tudnak
látni, legyen ez akár tisztánlátó emberek révén vagy öntudatlanul az érzékelés
révén, ami szintén a belső látáshoz tartozik. E magasabb szintre fejlődött em-
bereknél az egyre jobban ébredező szellem belülről kiindulva, az őt körülzáró
további burkokból egyre többet tör át felfelé.
Ezért már jobb szándékú lényeket látnak, vagy ilyenekről intuitíve tudnak,
mert érzékelik őket, és lassan elhagyják a démonok imádását. Így megy ez to-
vább. Egyre feljebb és feljebb. Fényesebb és fényesebb szintekre. A szellem nor-
mális fejlődése esetén egyre tovább hatol előre.
 82. istenek – Olümposz – Valhalla 469
A görögök, a rómaiak, a germánok például még többet láttak! belső látásuk
az anyagiságon túl egészen a magasan lévő lényszerűségig ért. további fejlő-
désük során végül még a lényszerűek és a természeti elemek vezetőit is megpil-
lanthatták. néhány mediális ember adottsága révén még közelebbi kapcsolatba
is lépett velük, mivel az ilyenek, mint tudatos-lényszerű teremtettek, bizonyos
rokonságban állnak azzal a lényszerűséggel, amelyből egy részt az ember is
magában hordoz a szellemin kívül.
Megpillantani, érezni és hallani a lényszerűeket: ez volt a legtöbb, amit
a népek akkori fejlettsége lehetővé tett. Magától értetődő, hogy ezek a népek
a természeti elemek hatalmas vezetőit tevékenységükben és eltérő jellegükben
a legmagasabbaknak tekintették és isteneknek nevezték. Az istenek magasztos,
valóban létező várhoz hasonló székhelyét pedig Olümposznak és Valhallának.
A bensőleg látottak és hallottak kifejezése azonban mindig a mindenkori
személyes felfogóképességtől és kifejezőkészségtől függ. Ebből adódik, hogy
a görögök, rómaiak és a germánok a természeti elemek azonos vezetőit és min-
den lényszerűt formailag és fogalmilag az akkori környezetük mindenkori né-
zete szerint ábrázoltak. ugyanazok voltak, még ha az ábrázolásukban található
is néhány eltérés!
ha ma például öt vagy ennél több valóban jó képességű tisztánhalló ember
összejön, és mindegyikük egyszerre egy pontosan meghatározott mondatot
hall, mely a túlvilágon hangzott el, akkor csak a hallottak értelme lesz egységes,
amikor elmondják, de nem a szavak tolmácsolása! Mindenki másképpen fogja
a szavakat tolmácsolni, és mást is fog hallani, mivel a szavak befogadásakor
fontos szerep jut a személyes jellegnek, éppen úgy, ahogy a zenét a közönség
teljesen eltérően érzi, jóllehet alapjában véve ugyanazt váltja ki. Mindezekről
a jelentős mellékjelenségekről, melyek a földi embernek a Világegyetemmel
való kapcsolatát kísérik, idővel még részletesebben kell beszélnem. Ma még túl
messze vezetne minket a témától. —
Mint később a kiválasztott, tehát a bensőleg legmagasabb szintre fejlődött
népek (itt nem az észbeli fejlettség számít), az átéléssel szerzett érettség segít-
ségével át tudták lépni a lényszerűség határát, s tekintetük vagy intuitív érzé-
kelésük egészen a szellemi birodalom küszöbéig hatolt el.
Ennek az volt a természetes következménye, hogy ezzel az eddigi isteneknek,
mint isteneknek meg kellett dőlniük és magasabbak léptek a helyükbe. Ennek
ellenére az emberek azonban, sajnos nem jutottak olyan messzire, hogy szelle-
mileg láthassanak.
470 82. istenek – Olümposz – Valhalla

Így a szellemi birodalom feltáratlan maradt, mivel a normális fejlődés fo-

lyamata ezen a ponton nem haladt előre, mert akadályozta az egyre jobban nö-
vekvő észbeli önteltség.
Csak néhány kivétel tudta elkerülni, hogy megtorpanjon a fejlődésben, mint
például buddha és még mások, akiknek azzal, hogy lemondtak a világi dolgok-
ról, sikerült normális módon folytatni fejlődésüket, és bizonyos fokig szelle-
mileg is látókká válni!
E lemondás, tehát az emberektől való visszavonulás, az ész általában egyre
jobban eluralkodó, a szellemmel ellenséges, egyoldalú művelése miatt vált csak
szükségessé a szellem további fejlődése érdekében. Ez az egyre jobban elterjedő
szellemi ellaposodással szembeni természetes önvédelem volt, ami az általános
normális fejlődés esetében egyáltalán nem volna szükséges. Ellenkezőleg; hi-
szen, ha az ember szellemi fejlődésében elér egy bizonyos szintet, akkor ezen
a szinten tevékenykednie kell, tovább erősödnie, különben ernyedtség lép fel,
és vele együtt gyorsan megszűnik a lehetőség a további fejlődésre. beáll a nyu-
galmi állapot, melyből könnyen elindul a visszafejlődés.
Annak ellenére, hogy a szellemi fejlődés buddhánál és másoknál is csak egy
bizonyos fokig jutott el, tehát nem teljesedett ki, mégis ezáltal jelentősen meg-
nőtt köztük és az emberek közötti távolság, és így az ilyen normálisan fejlett
szellemeket isten küldötteinek tekintették, míg azzal, hogy szellemük mesz-
szebbre jutott, teljesen természetszerűleg csupán egy új világnézet alakult ki.
Ezek a szellemileg megtorpant és részben visszafelé haladó tömegekből ki-
emelkedett szellemek azonban mindig csak a szellemiség nyitott ajtajában áll-
tak, bár képesek voltak valamit homályosan megérezni, ám azt tisztán nem
látták! de világosan megsejtettek és intuitíve kiéreztek egy hatalmas, tudatos
egységes vezetést, mely fentről, egy olyan világból jön, melybe nem tudtak be-
pillantani.
Engedve ennek az intuíciónak, megformálták az egy, láthatatlan Istent! Anél-
kül hogy tudtak volna róla valami közelebbit.
Ezért érthető, hogy e csupán megsejtett istent a legmagasabb szellemi lény-
nek vélték, mivel a szellemiség volt az az új régió, melynek küszöbén most áll-
tak.
Így történhetett meg, hogy e láthatatlan istenről szóló új világnézetben csak
magára a tényre tapintottak rá helyesen, de nem a fogalomra; ugyanis az istenről
alkotott fogalmuk téves volt! Az emberi szellem sohasem úgy képzelte el az is-
tent, amilyen az a valóságban! Csak a legmagasabb szellemi lénynek vélték. Az
 82. istenek – Olümposz – Valhalla 471
elmaradt fejlődés hiánya még ma is abban mutatkozik meg, hogy sok ember
feltétlenül ragaszkodni akar ahhoz, hogy Azzal hordoz magában azonos jelleget,
akit istenének érez!
A hiba a szellemi fejlődés megállásában rejlik.
ha a szellemi fejlődés tovább folytatódott volna, akkor az érlelődő emberiség
a lényszerűségből származó régi istenektől való átmenetkor nem rögtön ezt az
egy láthatatlan istent gondolta volna ki, hanem ismét megsejtve, előbb intuitíve
megpillanthatta volna a szellemi ősteremtetteket, akik az isteneknek nevezett
természeti erők vezetői felett állnak, székhelyük a Grál-vár, a szellemiség leg-
magasabb vára! És kezdetben ismét isteneknek tekintették volna őket, míg ben-
sőjükben olyanokká váltak volna, hogy az ősteremtetteket, isten valódi kép-
másait, nem csupán megsejtve pillanthatták volna meg, hanem szellemileg,
közvetítők segítségével hallhatták volna őket. tőlük hírt kaphattak volna a te-
remtésen kívül álló „egyetlen Isten létezéséről”!
ha intuitív érzésüket ebbe az irányba vezették volna, végül megérett volna
bennük a szellemi képesség, hogy a továbbfejlődéshez örömmel fogadják az
isten küldöttétől, a valódi isteniségből érkező isteni üzenetet! tehát a teremté-
sen kívülről és következésképpen látási képességükön túlról érkező üzenetet.
Ez lett volna a normális út!
Így azonban a fejlődés már a szellemiség küszöbén megállt, sőt az emberek
hibája miatt gyorsan visszafelé haladt.
Ezért érkezett el az idő, amikor a szükséghelyzetben a názáreti Jézus szemé-
lyében egy erős, isteni küldöttnek kellett inkarnálódnia, hogy segítő kezet
nyújtva egy isteniségből származó üzenetet hozzon el tanításként az erre még
nem érett emberiségnek, hogy a keresők éretlenségükben átmenetileg legalább
a hitben támaszra leljenek.
Ezért a vesztébe rohanó emberiség megsegítésére kiküldött isten Fia szá-
mára nem maradt más, minthogy ideiglenesen csak azt kívánja, hogy az em-
berek higgyenek és bízzanak igéjében.
Kétségbeejtő feladat. Krisztus nem is tudta elmondani mindazt, amit el akart
mondani. Ezért sok dologról nem is beszélt, mint például a földi újraszületésről
és más dolgokról. Ehhez túl nagy szellemi éretlenséggel találta magát szemben.
És szomorúan mondta ő maga tanítványainak: „Még sok mondanivalóm volna
nektek, de nem értenétek meg!”
tehát még a tanítványok sem, akik sok mindenben félreértették őt. És ha
még földi idejében maga Krisztus sem tudta magát tanítványaival megértetni,
472 82. istenek – Olümposz – Valhalla

akkor világos, hogy később igéje továbbadásakor sok tévedés keletkezett, me-
lyekhez az emberek sajnos még ma is kitartóan próbálnak ragaszkodni. Annak
ellenére, hogy Krisztus az emberektől akkori éretlenségük miatt csak az igéjébe
vetett hitet követelte meg, a komoly akarással rendelkező emberektől mégis
megkívánta, hogy e kezdeti hitet meg is „elevenítsék” magukban!
Ez azt jelenti, hogy a hit révén jutottak el a meggyőződéshez. hiszen az, aki
bizalommal követte Jézus igéjét, szellemi fejlődésében újra előre haladt, és az
ilyen ember a hitből, miközben fejlődött, lassan meggyőződésre jutott arról,
amit Jézus mondott!
Ezért az Ember Fia most hit helyett meggyőződést fog követelni! Azoktól is
mind, akik Krisztus üzenetét akarják magukban hordozni, és azt állítják, hogy
őt követik! hiszen az, akiben Krisztus isteni üzenetének igazságáról nem él
meggyőződés, mely egységet alkot a Grál-üzenettel és tőle elválaszthatatlan,
e meggyőződést még nem tudja hite helyett magában hordozni, az nem jutott
el arra a szellemi érettségre, mely a Paradicsomba történő belépéshez szüksé-
ges! Az ilyen ember elvettetik! teljesen visszafordíthatatlanul!
nem segít neki besurranni még az ész legnagyobb tudása sem! természetes,
hogy vissza kell maradnia és elvész mindörökre. — —
Az, hogy a Világegyetem e részében élő emberiség fejlődésében csak a szel-
lemi birodalom küszöbén áll, sőt többségében még messze alatta, pusztán
abban rejlik, hogy saját maga nem akart tovább menni, s azt képzelte, hogy az
ész mindent jobban tud. Ezen kellett a normális fejlődés megvalósulásának tel-
jesen megfeneklenie, ahogy azt közben már többen tudatosították. —
Az emberiség különböző vallási kultuszai egyáltalán nem a fantáziából ered-
nek, hanem az úgynevezett túlvilági élet egyes szintjeit tükrözik. Még a fekete
bőrű vagy indián törzs sámánjának is létjogosultsága van népe alacsony fejlett-
ségi szintjét tekintve. Az, hogy szélhámosok és csalók keverednek közéjük, nem
ránthatja magát az ügyet a sárba.
A démonok, erdei nimfák és szilfek, és az úgynevezett antik istenek is, még
ma is változatlanul ugyanazon a helyen vannak, ugyanazzal a tevékenységgel
foglalkoznak, mint korábban. A természeti elemek hatalmas vezetőinek leg-
magasabb helyen fekvő erődítményei – Olümposz és Valhalla – sem voltak
soha mesék, hanem valóban látták őket. Az azonban, amit a fejlődésükben
megállt emberek már nem voltak képesek látni, az az isten képmására teremtett
tiszta szellemek, akiknek szintén egy magas helyen található erődítményük van,
melyet Grál-várnak neveznek, és ami a tiszta szellemiség és következésképpen
 82. istenek – Olümposz – Valhalla 473
a teremtés egészének is a legmagasabb szintjén álló vár! E vár létezéséről a szel-
lemiség küszöbén álló emberiségnek már csak sugallat útján érkezhetett hír,
mivel szellemileg nem voltak annyira érettek, hogy intuitív érzékelés útján azt
meg is tudták volna pillantani.
Minden él! Csak az emberek, akik azt képzelik magukról, hogy haladó szel-
leműek, ahelyett hogy előre haladnának, letértek az útról, vissza a mélységek
felé. —
nem szabad azt gondolni, hogy a Krisztus és az én Grál-üzenetem által ta-
nított istenfogalom újra megváltozna az ember további fejlődése során! Ez a fo-
galom immár örökre megmarad, mivel más nincs. A szellemiségbe való belé-
péssel és a benne való tökéletesedéssel – ami ma még hiányzik – minden em-
beri szellem olyannyira fel tud emelkedni, hogy belső megtapasztalása révén
végül feltétlenül elnyeri meggyőződését e tényről. Akkor majd végre tudatosan,
az isteni erőben állva meg fogja tudni valósítani azokat a hatalmas dolgokat,
melyekre már kezdettől fogva hivatott volt. Ám akkor sohasem fogja magáról
azt képzelni, hogy isteni jelleget hordoz magában. Ez a rögeszme pusztán mai
éretlenségének a jele és pecsétje!
de a helyes tudatosságban benne rejlene az igaz alázat, felébredne benne
a felszabadító szolgálás, melyet Krisztus tiszta tana mindig megkövetelt.
Csak ha majd a misszionáriusok, prédikátorok és tanítók az egész terem-
tésben fellelhető természetes fejlődésről való tudás, és ezért az isteni akarat tör-
vényeinek pontos ismerete alapján kezdenek tevékenykedni, anélkül hogy az
ugrásszerű és hézagos lenne, akkor fognak tudni felmutatni valóban szellemileg
élő eredményeket.
Ma sajnos minden vallás nem több merev formánál, mely nehézkesen tartja
össze az elfásult tartalmat. Ám ha majd bekövetkezik a szükséges változás, az
eddigi elfásult tartalom megelevenedik és erőt nyer, szétrobbantja a rideg, ha-
lott, merev formákat, és ujjongó morajlással elárasztja az egész világot és vala-
mennyi népet! —

————
 Elhivatottak

A
németek lennének elhivatottak, hogy szellemileg és világilag vezető
néppé legyenek! Erre számos könyv és sok jó prófécia illetve jelenés is
utal, melyeket nem lehet csak úgy félretenni, mint a képzelet szülemé-
nyeit, gyakran újra meg újra nagyon egyértelműen ismétlik ugyanazt a mon-
danivalót. Most azonban sok könyv csak azért íródott, hogy a németek nagy
ínségükben újra felegyenesedjenek, hogy a jót ne hagyják a nagy szükség go-
nosz új jelenségei fölötti kétségbeesésükben teljesen benőni; aki azonban ko-
molyan próbál foglalkozni e nép jövőjével, melynek még ki kell lábalnia
a mostani viszonyok romjaiból, az azt is meglátja, hogy a nagy jövőre való uta-
lásokban kell lenni egy szemernyi bölcsességnek illetve igazságnak.
Én azonban teljes tudatossággal azt mondom: „A mostani viszonyok rom-
jaiból!”; mivel a mostani viszonyokból csak egy út vezet: további hanyatlás és
összeomlás!
Vessetek egyszer egy nyugodt pillantást az emberekre, milyenek manapság!
Keressétek igyelmesen az érettebb iúságban a következő nemzedéket, a leg-
közelebbi német generációt. Már alapjaiban meg van mérgezve testben és lé-
lekben is. A még mutatkozó néhány kivétel csodabogárnak tűnik, ám az egész
nemzetnek szinte semmit sem jelent.
Ezek a kivételek az egyre inkább hanyatló környezettől oly erősen eltúlzott-
nak mutatkoznak, hogy kezdenek groteszkül hatni, és szinte az általános gúny
tárgyává lesznek, abnormálisnak, kórosnak, haszontalan álmodozónak és bo-
londnak számítanak!
Ez a groteszk növekedés azonban nem csak ezekben a dicséretes kivételek-
ben rejlik, hanem a hanyatló környezetben, ami a maga reménytelen bukásában
egyre jobban eltávolodik a félig meddig normális lelki állapottól. Ők már nem
is vesznek tudomást saját bukásukról, ami eltávolítja őket az egészséges, szilárd
talajtól, ahol ez a néhány még mindig áll, hanem olyan hamis benyomást
keltenek, mintha éppen ez a kevés kivétel repdesne beteges módon gyerekes
képzelgésekben, hogy hirtelen kijózanodva bármely pillanatban leessen, és
 83. Elhivatottak 475
a közgúny tárgyává váljon.
de már nem tart soká, és tekintetükből nyoma veszik minden gúnynak,
hogy helyet adjon a rémületnek, amikor végre fel kell ismerniük, hogy ezek
a mások, ezidáig kigúnyoltak, belül helyes és szilárd álláspontot képviselnek,
míg ők maguk a legrosszabb iszapba süllyednek, és lassan fuldokolnak. A ma-
guk készítette sárban fuldokolnak, ami most feltartóztathatatlanul összecsap
a fejük felett!
Az egészben az a legrosszabb, hogy ez a gyalázatos helyzet nem németország
ellenségeinek tudható be, hanem maguknak a németeknek.
Mint ahogy forrás közben minden szenny a felszínre kerül, úgy van ez most
a nagy erjedés idején is. Ma minden nyaktörő sebességgel rohan a megtisztítás
hatalmas folyamata felé, és kívülről csak a valódi német nép felkavart, tisztáta-
lan habja illetve szennye látható úgy, hogy az egészséges aljzat már felismerhe-
tetlen, és úgy tűnik, mintha már minden menthetetlenül elveszett volna. de ez
nincs így! Minél jobban kicsapódik a felszínen mint lepedék a piszkos hab,
annál tisztább és világosabb lesz alatta a fő rész. És miután a mai viszonyok és
a szükség által kiváltott szörnyű események kijózanító hatásától a forrás alább-
hagy, a megmerevedett habban alulról az egyik repedés a másik után jön létre,
és egyszer csak megjelenik a tisztaság és a világosság, ami a piszkos és elkopott,
érzéktévesztő felszín alatt alakult ki.
Aztán ez a megtisztult rész hatalmas erővel diadalmasan a magasba tör, és
elsöpri az egyre jobban kiszáradó szennyet, ami a jövőben már nem lesz képes
gátként a történés és a nép valódi magja közé állni!
de nem valami új nemzedék lesz a győztes, sem a mai lelkileg oly beteg és
szánalmasan felnövekvő német iúság, mely hagyta magát megmérgezni és az
első friss fuvallatra szükségszerűen elszáll, mint a pelyva, mert koraéretten
hamis utakra lépett, ahol minden saját támaszt felszámolva kiélte magát. Az
a régi, az eddigi lesz a győztes, ami hirtelen inomított acélként emelkedik ki az
értelmetlen zűrzavarból, mint egy megingathatatlan tömb, amelyen egyedül
kerülhet sor új felépítésre!
ti érett német fériak, ti érett német nők, magatokba tekintsetek, ne a felnö-
vekvő iúságra, mely csak tőletek tanulhat és kell is tanulnia. Ti hordozzátok
magatokban a jövőt, egyedül ti, akik alapként még átéltétek a múltat!
Az eddigi esztelen tombolással szemben csak értetlenül álltatok, és eddig
ezért nem avatkoztatok be! segítsetek végre az elgyengült iúságnak a régi
német erővel, ami nem ismeri a gyenge engedékenységet, és szigorra gerjed
476 83. Elhivatottak

mind maga, mind mások ellen, és amitől a hamisság, a puhányság és a gyen-

geség retteg!
Csak az aktuális történések adta lehetőség fölötti határtalan ámulat volt az,
ami átmenetileg megbénította a ti törhetetlen egészséges akaratotokat, ez nem
jelentett beleegyezést vagy örömet a testi, még kevésbé a lelki romlottság fe-
lett.
És ti, akik hagytátok magatokat és az utánatok jövő generációkat béklyóba
verni, ti magatok vagytok kötelesek ezeket újra széttörni, és nem az utódoktól
várni a megoldást!
ti azonban, akik kényelmesen várjátok a magasztos próféciák beteljesülését
és számoltok velük, ne csapjátok be magatokat! Ahol nem kerül sor cselekvésre,
ott még a legjobb prófécia sem teljesülhet be! Maga a „várakozás” szünteti meg
ezt a lehetőséget.
És a ti vitáitok a lehetséges beteljesedés magyarázatairól és idejéről a német
jövőre épp úgy veszélyesek és károsak, mint az állandó belpolitikai megosz-
tottság német járványa, ami világosan mutatja, hogy eddig még nem létezett
semmi igazi német nemzeti szellem. Ez mindig csak az egyéneknél volt fellel-
hető! Csak a legnagyobb veszélyben álltak olykor egységesen együtt a tömegek,
de még akkor sem mindig. hol volt itt valaha is igazi német nemzet, szabad
büszke szellemtől ihletett? bármilyen cselszövő könnyen megkörnyékezhette,
és gonosz játéka mindig termékeny talajra talált.
Gondtalan tánc közben, vállvonogatva hallgatják a német nép egész része-
inek kétségbeesett siránkozását, akik naponta szenvednek az ellenség gyűlöle-
tétől.
Az ígéretek és próféciák azonban a választott népről beszélnek! szóba jöhet
egyáltalán a német nép, amilyennek ma mutatkozik? Választottnak tűnik? A vá-
laszt megspórolhatjuk.
Választottnak lenni egészen különleges dolog. Már Krisztus igyelmeztetett:
„sokan vannak az elhivatottak, de kevesen a választottak!” Ez azt jelenti, hogy
az elhivatottak közül csak kevés jut el a valódi teljesítésig, mivel ezt a teljesítést
az elhivatottnak önmagának kell vasakarattal, rendkívüli tevékenységgel és
szorgalommal elérnie. És ami az egyénekre érvényes, az a nemzetekre is áll!
Elhivatottnak lenni csak a teljesítéshez szükséges képességgel való rendelkezést
jelenti, nem pedig azt, hogy ez a teljesítés az elhivatott ölébe hullik. Csak amikor
az elhivatott, vagyis a felképesített, minden képességét maradéktalanul latba
veti, amikor megfeszített, rendíthetetlen szorgalommal, keményen fáradozva
 83. Elhivatottak 477
és kitartó küzdelemben használja, akkor jön számára föntről segítség nem min-
dennapi módon, és vezeti győzelemre, vagyis elhivatottságának teljesítésére.
de ezt megint nem szabad félreértelmezni; mert ez a földöntúli elébe menés és
erős támogatás nem képletesen értendő. A végső győzelemhez szükséges erő
mindig készen áll. Az elhivatottnak csak buzgalmával és a neki adományozott
képességekkel kell olyan messzire előrejutnia, hogy találkozzon ezzel az erővel,
ami aztán egyesül vele!
Vagyis teljesen másképp, mint ahogy azt sok elhivatott gondolja. Az elhiva-
tottság elkötelez! Az elhivatottnak ez a képesség kardot nyom a kezébe a harc-
hoz. Ezzel a karddal bánni, csapást mérni vele mindig őneki kell. tehát ne
álmodjátok át az időt, amikor már valami nagyra vagytok elhivatva, ami szük-
ségszerűen elvezet a győzelemhez, mihelyt rászánjátok magatokat. Ezért is ke-
rülhet sor arra, hogy „túl késő”, miáltal a későbbi győzelem tízszeresen, sőt
százszorosan nehezebbé válik.
Mert most mindenki látja, hogy a német nép úgy, amilyennek most mutat-
kozik, nem tekinthető „választottnak”, pedig az ígéret mindig meghozza a be-
teljesedés lehetőségét is, így világos, hogy a német népnek sok változáson kell
átesnie. Önként nem változik meg, ami az utóbbi években már megmutatko-
zott, mivel a német szellem, amelyhez minden németnek hozzá kell járulnia
a maga részével, lefelé nem pedig felfelé haladt. Ennek következtében kénytelen
lesz alapot és termőtalajt nyújtani, hogy a nagy ínségből végre kinőhessen
a szükséges német szellem. Ami békességgel és örömmel nem érhető el, azt
végül elvégzi a megpróbáltatás. És ha ehhez nem volt elég az eddigi szenvedés,
valami nehezebbnek és keményebbnek kell jönnie, és így végül eljut addig
a pontig, amikor minden makacs ellenállás megtörik, vagy meghódol. Az
egyénnek még mindig szabad választása van a megtöretés és a meghódolás kö-
zött, mivel mindkét esetben óhatatlanul elnyeri jutalmát attól függően, hogy
milyen döntésre jut.
Minél közelebb van a beteljesülés, annál nagyobb szenvedés várható. boldog
az, akinek a döntése saját javát szolgálja.
A választott nép ilyen világeseménynél persze nem korlátozható csak egy
nemzetre. tehát itt nem a legszűkebb értelemben vett német nép értendő, mivel
a világtörténésnél egy nemzet önmagában egyáltalán nem jöhet szóba, hanem
bizonyára minden nemzet sok esemény befolyásolásában játszhat szerepet. saját
szerepének jellegét és mértékét minden nemzet maga alakítja ki.
Ami az eljövendő világkorszakban egyedül mérvadó, az a faj, nem pedig
478 83. Elhivatottak

a nemzet. Ennél a döntésnél az összes közül a fehér faj a legmagasabb a fejlett-

ségben. Az ma már nem jelent semmit, hogy Ázsia és más világrészek korábban
már tovább jutottak a fejlődésben, mint az akkori Európa. Ebben a korban,
amikor nemcsak a földi emberiség számára jön el a végső elszámolás ideje,
hanem egy egész világ-résznek, amelyhez a Föld is tartozik. Egyedül a döntés
órájában éppen érvényes állapot a mérvadó, és semmi más. És itt a Földön ma
a fehér faj van a csúcson. Emiatt földi hadszíntérként egyedül Európa jöhet szá-
mításba. Amint erre már az „istenek – Olümposz – Valhalla” című előadásban*)
világosan rámutattam, hogy minden ismételt reinkarnáció olyan környezetben
történik, ami megfelel az inkarnálódó lélek állapotának. Így erős szellemi visz-
szaesés esetén egy fehér ember inkarnálódhat egy alacsony néger törzsbe, per-
sze éppúgy fordítva is. A fehér fajon belül valóban a német szellem tekinthető
a legmagasabbnak! A német szellem a maga teljes tisztaságában és nagyságá-
ban. Már több alkalommal megpróbált kibontakozni, de még soha nem érte el
az igazi magasságot, eltekintve a kivételes személyiségektől, akiknek mindig
elől kell járniuk. Ezek az egyedülálló személyiségek kimutatták fajuk képessé-
geit. A földi emberiség végső felemelkedésénél a német szellemnek kell példává
és vezetővé lennie. de nem az olyan szellemnek, mint amilyen most, hanem
amilyenné lennie kell, amilyenné képességei szerint lehet is, és az eljövendő át-
élésben szükségszerűen lesz is!
de itt nem kizárólag a németnek nevezett nemzet értendő. A világtörténés-
ben minden fogalom sokkal tovább megy, és nincs annyira korlátozva. Ezt a kí-
vánatos német szellemet képességeiben más nemzetek bármely tagja is visel-
heti. A szellem tárgyilagosan képességeiben értendő, nem pedig nemzetsze-
rűen. ugyanakkor elsősorban a német nemzet tagjai hordozzák magukban
a jövő szellemének minden szükséges alapvonásával, mely az emberiségben
eleve győzelemre és vezetésre van fenntartva.
ti németek, legyetek hát résen, és vessétek be minden erőtöket, hogy mint
akik képességeikkel elhivatottak, legyetek választottakká is. A választott nép
választott egyénekből fog állni, amihez minden reményetek megvan. Ezért
nemcsak németekből áll majd, hanem más nemzetek részeiből is, akik szellemi
értékükkel hozzá tartoznak. nem áll meg a német országhatáron.
ne fecséreljétek el a rátok váró magasztos feladatot! tépjétek ki magatokat
a mai elképzelések, a mostani élet minden felszínességéből, és legyetek azzá,
amivé lehettek, és lennetek kell: egy szellemmé, egy nemzetté, amelynek mint
*) lásd 82. előadás
 83. Elhivatottak 479
vezetőnek példásan kell járnia a többiek előtt. ha lekésitek az erre pontosan
kiszabott időt, amikor támogatóan együttműködik az egész kozmosz, akkor
felemelkedés helyett oly félelmetes erejű bukás vár rátok, hogy örök időkre el-
kárhozottként már sohasem juthattok el a feltámadásig. Elhivatottnak lenni
a legnagyobb erőkifejtésre kötelez! Ezt a igyelmeztetést mindenkor tartsátok
szem előtt!

————
 Az emberi teremtmény

E
gyre újabb hullámokat vet az országok és nemzetek felett a felháboro-
dás, melyet az a kijelentésem váltott ki, hogy az emberiségben nincs
semmi isteni. Ez azt mutatja, milyen mélyre hatoltak az önteltség gyö-
kerei az emberi lelkekben, és mennyire nem szívesen akarnak tőle megválni,
még ha feltörő ráérzésük olykor-olykor igyelmezteti is őket, és felismerni en-
gedi, hogy ennek mégiscsak igaznak kell lennie.
A dolgon mit sem változtat az ellenállás. sőt az emberi szellemek még ki-
sebbek, még jelentéktelenebbek, mint azt képzelik, amikor bensőleg már elju-
tottak arra a meggyőződéshez, hogy minden isteni jelleg hiányzik belőlük.
Ezért még tovább akarok menni, mint eddig, még részletesebb képet akarok
adni a teremtésről, hogy megmutassam, melyik szinthez tartozik az ember.
hiszen aligha kezdhetné meg felemelkedését anélkül, hogy pontosan tudná, ki
is ő és mire képes. ha ezzel tisztába jött, azt is tudni fogja, mit kell tennie!
Ez azonban nagyban különbözik attól, amit az ember ma tenni akar! És
mennyire különbözik!
Abban, akinek megadatott, hogy világosan lásson, ez többé nem sajnálatot
ébreszt. A „látni” szón nem a látnok látását értem, hanem a valódi tudás birto-
kában lévő emberét. A sajnálkozás és együttérzés helyett ma már csak haragot
kell ébresztenie. Haragot és megvetést az istennel szembeni iszonyatos felfu-
valkodottság miatt, melyet beképzeltségükben százezrek mutatnak naponta,
minden órában újból. beképzeltségükben, mely egy leheletnyi tudást sem rejt.
nem éri meg a fáradságot, hogy akár egyetlen szó is essék róla.
Amit mostantól mondok, csak azon keveseknek szól, akik a tiszta alázatban
még bizonyos felismerésre tudnak jutni anélkül, hogy ehhez előbb annyira meg
kellene töretniük, ami az isteni törvények szerint hamarosan be fog következni,
hogy végre bebocsátást nyerjen isten igaz igéje, termőtalajt biztosítva számára!
Akkor majd a magukat tudóknak képzelő földi emberek minden üres és
szószátyár tákolmánya a jelenlegi, egészen terméketlen talajjal együtt romba
fog dőlni!
 84. Az emberi teremtmény 481
itt is a legfőbb ideje, hogy ez az üres szóáradat, mely méregként hat min-
denre, ami felfelé törekszik, teljes ürességében összeomoljék. —
Alighogy megfogalmaztam: az isten Fia és az Ember Fia két külön személy,
máris értekezések láttak napvilágot, melyek szövevényes teológiai és ilozóiai
fejtegetésekben akarják tisztázni, hogy ez nem így van. Anélkül hogy érveim-
mel tárgyilagosan foglalkoznának, azon vannak, hogy minden áron, még a lo-
gikus tárgyilagosság árán is, fenntartsák a régi tévedéseket, s teszik mindezt az
eddigi dogmák zavaros módján. Csökönyösen a régi írások egyes mondataira
hivatkoznak, kizárnak minden saját gondolatot, és ezzel kimondatlanul is azt
a feltételt szabják meg, hogy a hallgatóknak és olvasóknak sem szabad gondol-
kodniuk, még kevésbé intuitíve érzékelniük; hiszen különben gyorsan felis-
mernék, hogy a sok szóval semmi sem lett megmagyarázva, mivel akárhogy is
vizsgálják, lehetetlen helyes következtetésre jutni. de a sok szóból még nyil-
vánvalóbban hiányzik a valódi történéssel való összefüggés.
de annak, aki végre képes fülét és szemét kinyitni, minden további nélkül
fel kell ismernie az ilyen „felvilágosítások” értéktelenségét; ez korábbi támaszuk
utolsó görcsös szorítása, amit már kapaszkodásnak sem lehet nevezni, mely
most hamarosan semminek fog bizonyulni.
Az egyedüli érvet olyan mondatok alkotják, melyek helyes áthagyományo-
zását nem lehet bizonyítani, ellenkezőleg, az, hogy lehetetlen őket logikusan
beilleszteni a világtörténésbe, egészen világosan mutatja, hogy az értelmük az
emberi agy által eltorzítva lett továbbadva. Egyetlenegy mondatot sem lehet
közülük maradéktalanul összhangba hozni a történésekkel és a benső megér-
zéssel. de csupán amikor az egész történés íve egyetlen egész körré zárul,
fantáziálás és a vakhit szavai nélkül, akkor lett minden történés helyesen meg-
magyarázva! —
Ám mire való ez az igyekezet, ha az ember nem akar megszabadulni az ilyen
konokságtól! történjék hát meg nyugodtan az, aminek e körülmények között
immár történnie kell. néhány év csupán, ami mindezt véglegesen és feltétlenül
megváltoztatja. —
irtózattal fordulok el az olyan hívőktől és mindazoktól, akik színlelt aláza-
tukban, abban a hitben, hogy jobban tudják, nem ismerik fel az egyszerű igaz-
ságot, sőt megmosolyogják, vagy jóakarón ki akarják javítani. Mily gyorsan
válnak majd éppen ők oly kicsinnyé, egészen kicsinnyé válnak és elvesztik min-
den támaszukat, mivel ez sem hitükben, sem tudásukban nincs jelen. Az út,
melyhez kitartóan ragaszkodnak, s amelyen többé nem tudnak visszatérni
482 84. Az emberi teremtmény

az életbe, meghagyatik számukra. A választás joga sohasem volt tőlük meg-

vonva. —
Azok, akik eddig követtek, tudják, hogy az ember a teremtés legmagasabb
szintjéről származik: a szellemiségből. Ám a szellemiség területén belül sok kü-
lönbség található. Az a földi ember, aki nem átallja azt akarni, hogy nagy le-
gyen, aki gyakran még attól sem riad vissza, hogy istenét arra a szintre rángassa
le, mely annak legmagasabb pontja, ahová ő maga tartozik, aki ráadásul több-
ször még azt is meg meri tenni, hogy őt letagadja vagy meggyalázza, az a való-
ságban még annyit sem ér, mint amennyit több alázattal teli ember a legjobb
értelemben képzel magáról. A földi ember nem teremtett, hanem csak kifejlő-
dött. Ez akkora különbség, amit az ember el sem tud képzelni. Olyan különbség,
melyet sohasem lesz képes szabadon átlátni.
szépek a szavakat, és sokaknak tetszenek, melyeket számtalan tanító szájából
hallani, hogy követőik számát növeljék. Ám e tudatlan tanítók ráadásul még
maguk is meg vannak győződve mindazokról a tévedésekről, melyeket terjesz-
tenek, és nem tudják, mily nagy kárt okoznak velük az embereknek!
Csak a nagy kérdésről, „Ki vagyok én”, szerzett bizonyosság vezethet el a fel-
emelkedéshez! ha e kérdés nincs kíméletlen őszinteséggel megválaszolva, fel-
ismerve, akkor a felemelkedés nagyon keserű lesz; hiszen az emberek ön-
szántukból nem hajlandóak olyan alázatra, mely segítene nekik azt a helyes utat
megtalálni, melyen valóban járni tudnak! Ezt világosan bizonyította minden
történés, egészen a jelenkorig. Még az alázat is vagy rabszolgalelkűvé tette az
embereket, ami pontosan olyan helytelen, mint az önteltség, vagy az alázatban
is jóval messzebb mennek, mint a voltaképpeni cél, és olyan útra lépnek, mely-
nek sohasem tudnak elérni a végére, mivel a szellem jellege ehhez nem elégsé-
ges. Ezért olyan mélységbe zuhannak, melyben szétzúzódnak, mivel korábban
túl magasan akartak lenni. —
Csak a teremtettek isten képmásai. Ezek a tisztán szellemiek a valódi terem-
tésben, amelyből minden más kifejlődhetett. Az ő kezükben van az egész szel-
lemiség fő vezetése. Ők az eszmények, az egész emberiség örök példaképei.
A földi ember ellenben csupán e már kész teremtésből, egy minta szerint fej-
lődhetett ki. Öntudatlan szellemi csírából öntudatra ébredt személyiséggé.
Csak ha a Teremtésen át vezető helyes utat megtartja, és ezáltal tökéletessé
válik, lesz Isten képmásának másolata! Az ember maga sosem isten tény-
leges képmása! Közte és isten képmásai között még egy hatalmas szakadék
húzódik!
 84. Az emberi teremtmény 483
de a valódi képmásoktól elindulva a következő lépés még korántsem isten.
Ezért a földi embernek végre-valahára fel kellene már ismernie, hogy mi min-
den található közte és az istenség magasztossága között, melyet igyekszik ma-
gáénak tulajdonítani. A földi ember azt képzeli, hogy egyszer majd töké-
letességében istenivé válik, vagy legalább az istenség részévé, azonban a leg-
magasabb szintet elérve is csak isten képmásának másolata lesz! legmagasabb
kitüntetésként, melyet egy emberi szellem elnyerhet, beléphet magának a Grál-
várnak az előudvarába, előcsarnokaiba. —
Vessétek végre el ezt az önhittséget, mely csupán akadályozni tud bennete-
ket, mivel eltévesztitek a fényes utat. Azoknak a túlvilágiaknak, akik a spiritiszta
körökben jóindulatú tanácsokat akarnak osztogatni, fogalmuk sincs erről; hi-
szen nekik is hiányzik hozzá a szükséges felismerés. Örömükben ujjonganának,
ha hallhatnának róla. Köreikből sem fog hiányozni a nagy jajgatás, ha majd fel-
ismerik, mennyi időt vesztegettek el játszadozásaikkal és önfejűségükkel.
A lényszerűségben is úgy van, mint a szellemi szinteken. itt a természeti ele-
mek minden vezetője lényszerű ősteremtett. Minden tudatossá váló lényszerű,
mint a sellők, tündérek, gnómok, szalamanderek stb., nem teremtettek, hanem
a teremtésből csupán kifejlődöttek. tehát a teremtés lényszerű részéből, ön-
tudatlan lényszerű magokból öntudatra ébredt lényszerűekké fejlődtek, és ez-
által a tudatossá válás folyamatában emberi alakot öltenek. Ez mindig együtt
jár a tudatossá válással. A lényszerűségben ugyanaz a felosztás található, mint
a szellemiségben. Az elemek ősteremtettjeinek a lényszerűségben, miként az
ősteremtetteknek a szellemiségben is, mindenkori működésük jellegével össz-
hangban, féri vagy női formája van. innen ered az ókori istenek és istennők fo-
galma. Ez az, amire már az „istenek – Olümposz – Valhalla”*) előadásomban
utaltam. —
Egy nagy, egységes vonalvezetés hatja át a teremtést és a világot!
Előadásaim hallgatója és olvasója mindig dolgozzon saját bensőjében, rak-
jon le szondákat, és verjen hidakat az egyik előadástól a másikig, miként ki
a nagy és kis világesemények felé! Majd csak akkor fogja tudni megérteni
a Grál-üzenetet és akkor jön rá, hogy idővel az egész egy tökéletes egésszé
zárul anélkül, hogy hézagok keletkeznének. A történésben az olvasó újra és
újra az alapvonásokra tér vissza. Mindent meg tud magyarázni, mindent képes
megindokolni anélkül, hogy akár egyetlen mondatot is meg kellene változtat-
nia. Aki hiányosságot lát, az nem tudta teljesen megérteni. Aki nem ismeri fel
*) lásd 82. előadás
484 84. Az emberi teremtmény

a hatalmas mélységet, a mindent átfogó egységet, az felületes és sohasem igye-

kezett élőn behatolni az itt hozott igazság szellemébe.
Csatlakozzék azokhoz a tömegekhez, akik a széles úton haladnak öntetszel-
gően és azt képzelve, hogy már a legnagyobb tudás birtokában vannak. A tu-
dásra való beképzeltségük visszatartja ezeket az elveszett embereket attól, hogy
abban, amit másképpen mondanak nekik, életet lássanak, mely látszólagos tu-
dásukból még hiányzik. bárhová néznek, bármit hallanak, mindenhol gátként
lép eléjük az, hogy meg vannak elégedve azzal, ami szerintük már biztosan ke-
zükben van. Csak ha majd elérkeznek arra a határra, mely kérlelhetetlenül elvet
minden hamisat és látszatot, s ekkor, ahogy majd kinyitják kezüket, felismerik,
hogy semmi sincs benne, ami lehetővé teszi az út folytatását, és ezzel végül a be-
lépést a szellem birodalmába. de akkor már késő lesz, hogy visszamenjenek,
hogy az elvetett és igyelmen kívül hagyott dolgokat még befogadják. Az idő
már nem elég rá. A kapu, melyen bejuthatnának, zárva lesz. Az utolsó lehető-
séget szalasztották el. —
Ameddig az ember nem lesz olyan, mint amilyennek lennie kell, hanem
egyre ahhoz fog ragaszkodni, amit kíván, addig igaz emberségről nem beszél-
het. Azt kell mindig szem előtt tartania, hogy csak a Teremtésből, de nem köz-
vetlenül a teremtő által keletkezett.
„szőrszálhasogatás, alapjában véve ugyanaz, csak másképpen kifejezve” –
mondják a nagyképű és lusta emberek, az emberiség hasznavehetetlen gyü-
mölcsei, mert mindig képtelenek lesznek arra, hogy átérezzék azt az óriási
különbséget, mely benne rejlik. A szavak egyszerűsége újra megtéveszti őket.
Csak az nem fog mellette igyelmetlenül elmenni, aki bensőjében eleven, és
át fogja érezni a mérhetetlen távokat és élesen kirajzolódó határokat.
ha már most meg akarnám mutatni a teremtés teljes felosztását, akkor sok
mai „belül” nagyra tartó ember csak kétségbeesetten a földön fetrengene,
amennyiben felismerné, hogy e szavak az igazságot rejtik. Összeroppanna saját
3„földi féreg” kifejezés nem is annyira alaptalan a ma még okosságukban tün-
döklő „szellemileg emelkedett emberekre”, akiknek majd hamarosan, nagyon
rövid időn belül a legkisebbeknek kell lenniük az egész teremtésben, ha ugyan
nem az elkárhozottakhoz kell majd tartozniuk. —
tehát itt az idő, hogy helyesen értsük meg a világot. nem véletlenül választ-
ják el a világi és a szellemi dolgokat a földi életben is. Az elnevezések bizonyára
onnan erednek, hogy néhányan képesek voltak erre helyesen ráérezni; hiszen
e kifejezések az egész teremtésben megtalálható különbséget tükrözik vissza.
 84. Az emberi teremtmény 485
A teremtést is feloszthatjuk a Paradicsomra és a világra, tehát a szellemi és vi-
lági részre. itt, a világi részben nincs kizárva a szellemi, ám a szellemiből a világi
igen.
A világot anyagiságnak kell neveznünk, melyen átlüktet a szellemiség is.
A szellemiség a teremtés szellemi birodalma, a Paradicsom, amelyből ki van
zárva minden anyagi. tehát van a Paradicsom és a világ, a szellemiség és az
anyagiság, az Ősteremtés és a fejlődés, amit spontán, utánzáson alapuló alaku-
lásnak is lehet nevezni.
Az eredeti teremtés egyedül a Paradicsom, a jelenlegi szellemi birodalom.
Minden más csupán kifejlődött, tehát már nem teremtett. És azt, ami kifejlődött,
világnak kell nevezni. A világ mulandó, a teremtés kisugárzásaiból fejlődött
ki, azt képileg utánozva, s a szellemi kisugárzások hajtják és tartják fenn. lassan
megérik, hogy aztán, ha túléretté válik, újra széthulljon. A szellemiség azonban
nem öregszik vele együtt, hanem megmarad örökké iatalnak, vagy másképpen
kifejezve: örökké ugyanaz marad.
Csak a világban lehetséges a bűn és a bűnhődés! Ezt az utófejlődés fogyaté-
kossága hozza magával. A szellem birodalmában a bűn semmilyen fajtája sem
lehetséges.
Aki komolyan olvasta előadásaimat, annak ez teljesen világos. Az tudja,
hogy semmi, ami szellemi és átáramlik a világon, nem tud visszatérni a tisztán
szellemi birodalomba, amíg vándorlásából akár egyetlen porszemnyi más jelleg
is tapad hozzá. A legkisebb porszemecske lehetetlenné teszi a szellemiségbe
vezető határ átlépését. Visszatartja a szellemet, még akkor is, ha az eljutott egé-
szen a küszöbig. Ezen utolsó porszemecskével nem tud bejutni, mivel ez a por-
szem más, alacsony szintű minősége révén addig nem teszi lehetővé a belépést,
amíg az a szellemiséghez tapad. Csak a porszem leoldódásának pillanatában,
amikor az visszahullik, válik a szellem teljesen szabaddá, és nyeri majd el
ugyanazt a könnyűséget, mely a szellemiség legalsó rétegében található, és így
a szellemiség eme legalsó rétege törvényének megfelel, és nem csupán át tud
lépni, hanem át kell lépnie a küszöbön túlra, melynél korábban még visszatar-
totta az utolsó porszem.
A folyamatot annyi különböző irányból lehet vizsgálni és ábrázolni, ám
pontosan ugyanaz marad, mindegy, hogy milyen képekkel és szavakkal írja
le az ember. Ékesíthetem a legfantasztikusabb történetekkel, halmozhatom
a hasonlatokat, hogy érthetővé tegyem, ám a tény önmagában véve mindig
egészen egyszerű, és annak a három törvénynek a kihatása váltja ki, melyeket
486 84. Az emberi teremtmény

már gyakran említettem.

Végül az ember joggal mondhatja azt is, hogy a Paradicsomban, vagyis
a tiszta szellemiben, nem fordulhat elő bűn, a Paradicsomot nem érinti a vétek,
mert maga a szent szellem teremtette. A teremtett csak eszerint teljes értékű,
míg abban, ami az isteni teremtés másolataként később fejlődött ki belőle, s tel-
jes egészében át van engedve az emberi szellemnek, hogy fejlődjék és megerő-
södjék benne, a rest emberi szellem helytelen akarása által létrejöhet vétek,
s e vétekért bűnhődve azt újra ki kell egyenlíteni, hogy a szellem képessé váljék
a visszatérésre. ha a teremtésből, tehát a Paradicsomból, szellemi magok árad-
nak ki egy belső ösztönzést követve, amit maguk választottak, hogy a világot
átvándorolják, akkor magától értetődően képileg azt is lehet mondani, hogy
a gyermekek elhagyják otthonukat, hogy tanuljanak, majd később teljesen éret-
ten visszatérjenek. Ennek a hasonlatnak megvan a maga létjogosultsága, ha
csupán mint képet tekintik. Ám mindig mindennek képnek kell megmaradnia,
nem szabad személyessé tenni, ahogy azt az ember állandóan próbálja. Mivel
az emberi szellem csak a világban veszi magára a vétket, mert ilyesvalami a szel-
lemiségben nem lehetséges, így magától értetődően addig nem tud hazatérni
a szellemi birodalomba, míg meg nem szabadul az őt terhelő vétektől. Ezernyi
képpel szemléltethetném e folyamatot, de mindegyik ugyanazzal az alapvető
jelentéssel bírna, melyet a három egyszerű alaptörvény működéseként már
gyakran kifejtettem.
sokaknak idegenül cseng, ha a folyamatot tárgyilagosan ábrázolom, mivel
a képi ábrázolás hízeleg önhittségének és önteltségének. inkább saját álomvi-
lágában akar maradni; hiszen ott minden sokkal jobban hangzik, sokkal fon-
tosabbnak érzi magát, mint amilyen a valóságban. Közben elköveti azt a hibát,
hogy nem akarja benne meglátni azt, ami tárgyilagos, belelovalja magát a fan-
tasztikus dolgokba, ezért elveszti útját és támaszát, megrémül és talán még fel
is háborodik, amikor a lehető legegyszerűbben és józanul megmutatom, hogy
milyen is a teremtés, és az ember milyen szerepet is játszik voltaképpen benne.
számára ez egy olyan átmenet, mint a kisgyermeké, mely édesanyja vagy nagy-
anyja gyengéd kezei között ragyogó szemmel és a lelkesültségtől kipirosult arc-
cal boldogan hallgathatta a meséket, míg végül meglátja a valóságos világot és
az embereket. teljesen másként, mint amilyennek az a szép mesékben tűnik,
ám ha visszagondolva pontosabban megvizsgálja ezeket a meséket, akkor alap-
jában véve ugyanúgy. A pillanat keserű, de szükséges, mert különben a gyer-
mek nem tudna továbbhaladni, és nagy fájdalmak közepette „a világtól
 84. Az emberi teremtmény 487
elidegenülve” elpusztulna.
itt sincs ez másképp. Aki tovább akar haladni felfelé, annak végre teljes va-
lóságában kell ismernie a teremtést. szilárdan kell állnia a lábán, nem szabad
többé az érzéseiben lebegnie, ami ugyan még nem jelent problémát egy fele-
lőtlen gyermek esetében, de semmi esetre sem illik az érett emberhez, hiszen
akarásának ereje támogatva vagy zavaróan behatol a teremtésbe, és így vagy
felemeli, vagy elpusztítja őt.
Azokat a lányokat, akik olyan regényeket olvasnak, melyek a hamisan ábrá-
zolt valós életet csak elfedik, az így felébresztett rajongásuk miatt nagyon gyor-
san keserű csalódások fogják érni, s nagyon gyakran ráadásul elkeseredve élik
le teljes földi életüket, a gátlástalan álnokság könnyű prédájaként, melyhez bi-
zalommal közeledtek. nincs ez másképpen az emberi szellem fejlődésével sem
a teremtésben.
Ezért félre minden képszerűvel, melyet az ember sose tanult meg érteni,
mivel túl kényelmes volt ahhoz, hogy komolyan foglalkozzon a helyes magya-
rázattal. Most itt az ideje, hogy lehulljon a lepel, és hogy tisztán lássa, honnan
jött, milyen kötelességeket mér rá feladata, és hová kell majd jutnia. Ehhez szük-
sége van az útra! És ezt az utat világosan látja kirajzolva Grál-üzenetemben,
feltéve, hogy látni akarja. A Grál-üzenet igéje eleven, s ezért csak az olyan em-
berek fognak benne kincsekre lelni, akik valóban őszinte vágyat hordoznak
a lelkükben! Mindenki mást önműködően eltaszít.
A beképzelt emberek számára és a csak felületesen keresőknek hétpecsétes
titok marad!
Csak az fog kapni, aki önszántából megnyílik. ha kezdettől fogva egyenes,
igaz lelkülettel áll hozzá az olvasáshoz, akkor csodálatos beteljesedésben virág-
zik ki minden, amit keres! Ám azokat, akiknek nem teljesen tiszta a szívük, ez
az ige eltaszítja, mert bezárul a hamis tekintetek előtt. Az ilyenek semmit sem
találnak! Így ítéltetik meg mindenki pontosan aszerint, hogy milyen a hozzá-
állása ehhez az igéhez. —
Elmúlt az álmodozás ideje. Az Ige az ítéletet hozza! Önműködően különvá-
lasztja az emberi szellemeket felfogásuk különbözősége szerint. Ez a történés
ismét olyan egyszerű és természetes, hogy a legtöbb ember számára túlságosan
egyszerűnek fog tűnni, ezért megint nem lesz képes felismerni benne a nagy
és hatalmas ítéletet, ami ezzel kezdetét veszi.
Az ítélet az összes emberi szellem eme első különválasztásának a napjaiban
rejlik, és isten új igéjének elfogadása hajtja végre minden emberi szellem fölött!
488 84. Az emberi teremtmény

Az ítélet nem csak a különválasztáshoz kapcsolódó későbbi következmények-

ben rejlik, hanem abban, hogy azután mindenkinek be kell fejeznie az utat,
ami mellett döntött, és amelyen meg fogja találni jutalmát vagy büntetését.
Ahhoz azonban, hogy minden ember előbb még egyszer felrázódjon, és meg-
adasson neki a komoly átgondolás lehetősége, melynek során sokan talán mégis
csak megragadják ezt a mentőkötelet, ami egyedül vezet ki ezekből a lapályok-
ból, olyan súlyos jellegű események jönnek majd, melyekről a konok emberiség
álmában sem gondolná, hogy ilyen közel vannak. Ebből sok dolog még milyen
könnyen elkerülhető lett volna! de most már túl késő. Ezek a nyomasztó ese-
mények bárcsak még sokaknak az üdvösségére válnának, mihelyt közben végre
észreveszik a hamis próféták és vezetők hitványságát, akikben ma oly erősen
bíznak; mert az elkövetkező időszakot győzelmesen csak az igazság éli túl, és
hamar megismerni hagyja az isten által kijelölt vezetőt, akinek egyedül adatott
hatalom, hogy a kétségbeejtő szellemi és földi ínségben segítsen! —

————
 S ezer év olyan, mint egy nap!

A
z emberek közül ki értette meg e mondást, melyik egyházban ma-
gyarázzák helyesen? sok esetben csak az időtlen élet fogalmának ve-
szik. Ám a teremtésben semmi sem időtlen és semmi sem tér nélküli.
Már a teremtés szó fogalma is ellent kell ennek mondjon; hiszen minden al-
kotás egy mű és minden műnek határa van. de aminek határa van, az nem tér
nélküli. És ami nem tér nélküli, az nem is lehet időtlen.
Különböző világok léteznek, melyek az emberi szellemek tartózkodási he-
lyéül szolgálnak, mindenkor szellemi érettségüknek megfelelően. E világok
többé vagy kevésbé sűrűk, közelebb vagy távolabb helyezkednek el a Paradi-
csomtól. Minél távolabb vannak, annál sűrűbbek, és ezért nehezebbek.
Az idő és a tér fogalma egyre szűkül a növekvő sűrűséggel, az anyagiság szi-
lárdabb összezártságával, s a nagyobb eltávolodással a szellemi birodalomtól.
Így a Föld a világ azon részéhez tartozik, amely sűrűségben a második helyen
áll. tehát van még egy része a világnak, amely még sűrűbb, és ezért az idő és
tér fogalmát még szűkebbre korlátozza.
Az idő és a tér különböző fogalma az emberi agynak az élmények többé
vagy kevésbé tágítható befogadóképességétől függ, ami ismét a mindenkori
környezet sűrűségi fokának felel meg, vagyis azon világrész jellegének, ahol
a test található. innen adódik az, hogy az idő és a tér fogalmának különböző-
ségéről kell beszélnünk a különböző világrészekben.
Vannak tehát a Paradicsomhoz sokkal közelebb fekvő világrészek, mint az,
ahová a Föld tartozik. Ezek a közelebbi világrészek másmilyen jellegű anyagi-
ságból vannak, könnyebbek és kevésbé szilárdan zártak. Következésképpen
a teljes tudatos átélésnek jobban kitágulnak a lehetőségei. A Földön ezt nappali
tudatnak nevezzük.
Az anyagiságok másféle jellegei a finom durvaanyagúsághoz tartoznak,
a durva inomanyagúsághoz, továbbá magához az abszolút inomanyagúság-
hoz, míg jelenleg az abszolút durvaanyagúság világában tartózkodunk. Minél
inomabb az anyagiság, annál áteresztőbb. Ám minél áteresztőbb, annál tágabb
490 85. s ezer év olyan, mint egy nap!

és annál kiterjedtebb lesz a testben lakó emberi szellem számára a tudatos átélés
területe, vagy nevezzük ezt benyomásszerzési lehetőségnek.
A durvább, sűrűbb testben lakozó emberi szellem sűrűbb agyának megfe-
lelően, amelyen a külső folyamatok áthaladnak, természetesen erősebben el
van zárva vagy körül van falazva, mint egy áteresztőbb, kevésbé besűrűsödött
anyagban. A sűrűbb környezetben ezért csak szűkebbre szabott határokon belül
tudja magában érzékelni a folyamatokat, vagy hagyni, hogy azok benyomást
gyakoroljanak rá.
Ám minél kevésbé sűrű egy adott anyagiság, természetszerűleg annál köny-
nyebb, és ezért annál magasabban is kell, hogy legyen, ugyanígy fényáteresz-
tőbb is lesz, és így fénylőbb. Könnyűsége következtében minél közelebb talál-
ható a Paradicsomhoz, annál fényesebb, naposabb lesz, mivel átereszti a Para-
dicsomból kiáradó sugárzásokat.
tehát, minél több lehetőséget nyer teste révén az emberi szellem a könnyebb,
kevésbé sűrű környezetben az eleven tapasztalásra, annál elmélyültebben fogja
tudni azokat bensőjében átélni, s így egyetlen földi nap alatt sokkal több él-
ményt tud befogadni környezetéből, mint a földi ember sűrűbb agyával a nehéz,
és ezért szilárdabban zárt környezetéből. Az emberi szellem mindig az áteresz-
tőképesség jellege szerint, tehát mindig környezete könnyebb, fényesebb jelle-
gének megfelelően, és az ebből adódó könnyebb befogadóképességének köszönhe-
tően annyit képes átélni egy földi nap ideje alatt, amennyit egy földi év alatt lehet,
a szellemi birodalomban egyetlen földi nap alatt annyit, amennyit ezer földi év alatt!
Ezért mondják: „Ott ezer év annyi, mint egyetlen nap.” Tehát az élmények
bőségében, mely az emberi szellem fokozódó érettségével egyre növekszik.
Az ember ezt akkor tudja a legjobban elképzelni, ha az álmaira gondol! Az
álmaiban gyakran egyetlen földi perc alatt egy egész emberi életet át tud érezni,
szellemében valóban át tud élni! Mind a legörömtelibb, mind a legfájdalmasabb
dolgokat átéli közben, nevet és sír, átéli öregedését, és ehhez mégis csupán
egyetlen percre volt szüksége. A földi életben ugyanehhez az élményhez hosszú
évtizedekre lenne szüksége, mivel a földi élmények ideje és tere túl szűk korlá-
tok közé van zárva, és ezért minden egyes fokozat lassabban halad előre. És
ahogy a Földön csak álmában tud ilyen sebességgel élményekre szert tenni az
ember, mivel közben az alvás révén ideiglenesen leveti az agy kötelékét, úgy
egy nem olyan erősen kötött és később teljesen szabad szellem a fényesebb vi-
lágrészekben állandóan ezen eleven és gyors átélésben él. Ahhoz, hogy valóban
átéljen ezer földi évet, nem több mint egyetlen napra van szüksége!
 Intuíció

M
inden intuíció azonnal egy képet hoz létre. E kép kialakításában
közreműködik a kisagy, amelyen keresztül a léleknek uralnia kell
a testet. Ez az agy azon része, mely az álmot közvetíti számotokra.
Ez a rész pedig összeköttetésben van a nagyaggyal, melynek tevékenysége révén
keletkeznek a térhez és időhöz jobban kötődő gondolatok, melyekből végül
összeáll az ész.
Most igyeljétek meg pontosan a folyamatot! Közben élesen meg lehet kü-
lönböztetni, amikor az intuíció szól hozzátok a szellem által, és amikor az érzés
az ész által!
Az emberi szellem tevékenysége az intuíciót váltja ki a napfonatban és ezáltal
egyúttal befolyást gyakorol a kisagyra. Ez a szellem hatása. tehát egy olyan
erőhullám, mely a szellemből indul ki. Ezt a hullámot az ember természetesen
ott érzi, ahol a szellem a lélekben összeköttetésben van a testtel, az úgynevezett
napfonat központjában, mely a mozgást továbbítja a kisagy felé, melyre a moz-
gás hatást gyakorol. E kisagy – egy fényképezéshez használt lemezhez hason-
lóan – mindig a különböző befolyások meghatározott jellege szerint hozza létre
a folyamat képét úgy, ahogy azt a szellem akarta, vagy ahogy azt a szellem át-
ható erejében akaratával kialakította. Egy szavak nélküli képet! A nagyagy fel-
veszi e képet, és megpróbálja szavakkal leírni, ami által megtörténik a gon-
dolatok létrehozása, melyek végül a beszédben jutnak kifejezésre.
A valóságban az egész folyamat nagyon egyszerű. szeretném még egyszer
megismételni: a szellem a napfonat segítségével hatást gyakorol a neki adott
hídra, tehát erőhullámokkal egy meghatározott akarás nyomást fejt ki az erre
a célra számára adott eszközre, a kisagyra, mely azonnal továbbítja a nagyagy-
nak, amit felvett. A továbbítás közben a besűrűsödés által máris egy kis változás
áll be, mivel a kisagy hozzákeveri saját jellegét. Mint egy lánc egymásba kap-
csolódó szemei, úgy dolgoznak az eszközök az emberi testben, melyek a szellem
használatára rendelkezésére állnak. Működése során azonban mindegyik csak
formákat alakít ki, másra nem képes. Mindennek, ami eljut hozzájuk, saját
492 86. intuíció

egyedi jellegük szerint adnak formát. Így a nagyagy is felveszi a kisagy által
továbbított képet, és valamivel durvább jellegének megfelelően előbb a tér és
az idő szűkebb fogalmaiba szorítja, besűríti és így viszi a gondolati formák meg-
foghatóbb inomanyagú világába. Azután már szavakat és mondatokat is for-
mál, melyek a beszéd szerve által hanghullámokként hatolnak a durva-
anyagúságba, hogy ott egy új hatást hívjanak elő, melyet e hangok mozgása
von maga után. A kimondott szó tehát a nagyagy által közvetített képek kiha-
tása. A kihatás irányát a nagyagy a beszédszerv helyett a mozgási szervekhez
is tudja vezetni, aminek következtében a szavak helyett írás vagy cselekvés ala-
kul ki.
Ez az emberi szellem tevékenységének a normális folyamata a durvaanya-
gúságban, ahogyan azt a teremtő megkívánja.
Ez a helyes út, mely az egészséges utófejlődést hozta volna a teremtésben,
teljes egészében kizárva az emberiség eltévelyedését.
Az ember azonban önként letért erről az útról, melyet teste felépítése írt szá-
mára elő. Önfejűen beleavatkozott eszközei láncolatának normális működé-
sébe, amikor az észt bálványozni kezdte. Ezzel minden erejét az ész fejlesztésére
fordította, egyoldalúan erre az egy pontra összpontosította. A nagyagy, amely
létrehozza az észt, minden más eszközhöz képest, mely részt vesz a folyamat-
ban, aránytalanul meg volt erőltetve. Ez természetesen meg is bosszulta magát.
A láncolat minden egyes szemének kiegyenlített együttes munkája felborult és
megakadt, és így minden dolog helyes fejlődése is. A végletes igénybevétel,
melynek évezredeken át egyedül a nagyagy volt az alanya, azt egyre nagyobbá
fejlesztette messze túlnőve a lánc többi részén. Ennek következtében minden
elhanyagolt rész működése visszaszorult, s a csekély foglalkoztatás miatt szük-
ségszerűen gyengébb maradt. Ehhez elsősorban a kisagy tartozik, mely a szel-
lem eszköze. innen adódik az, hogy a voltaképpeni emberi szellem tevé-
kenységében nemcsak erősen gátolva volt, hanem gyakran még egészen meg
is akadályozva és kiiktatva. A lehetőség arra, hogy a szellemnek helyes kapcso-
lata legyen a nagyaggyal a kisagy hídján át, be van temetve, míg az emberi szel-
lem közvetlen kapcsolata a nagyaggyal teljesen ki van zárva, mert annak jellege
erre egyáltalán nem alkalmas. A nagyagy feltétlenül a kisagy teljes működésétől
függ, és akkor isten akarata szerinti, amikor utána következik a sorban, ha a reá
kiosztott tevékenységet helyesen akarja teljesíteni. A szellem rezgéseinek foga-
dására a kisagy jellege felel meg. Egyáltalán nem lehet megkerülni; hiszen
a nagyagy tevékenységének már a inom durvaanyagúsághoz való átmenetet
 86. intuíció 493
is elő kell készítenie, ezért teljesen másmilyen, sokkal durvább a felépítése.
A nagyagy egyoldalú túlfejlesztésében rejlik a földi ember örökletes bűne
istennel szemben, vagy világosabban mondva, az isteni törvények ellen, melyek
éppúgy le vannak fektetve a test minden eszköze működésének a helyes ará-
nyaiban, mint az egész teremtésben is. A helyes arányok betartása magában
hordozta volna az emberi szellem számára a felemelkedéshez vezető helyes
és egyenes utat. Így azonban az ember nagyravágyó önteltségében az egészséges
működés hálózatába nyúlt, kivett belőle egy részt, és különleges törődésben ré-
szesítette, míg a többire ügyet sem vetett. Ennek egyenlőtlenséget és fennaka-
dást kellett okoznia. ha viszont a természetes történés menete ily módon
akadályozva van, akkor ennek következménye feltétlenül betegség és csőd kell
hogy legyen, majd végül zavaros összevisszaság és összeomlás.
de itt nem csak a testről van szó, hanem elsősorban a szellemről! A két agy
egyenlőtlen fejlesztésének visszaélésével az évezredek folyamán a kisagy az el-
hanyagolás révén el lett nyomva, s a szellem ezért tevékenységében gátolva lett.
Örökletes bűnné vált, mivel a nagyagy egyoldalú túlfejlesztését idővel már min-
den gyermek, mint durvaanyagú örökséget megkapott, aminek következtében
már eleve hihetetlenül megnehezült a szellemi felébredésük és megerősödésük,
mivel a kisagy, mint ehhez szükséges híd, már nem oly könnyen járható, és rá-
adásul nagyon gyakran el is lett vágva.
Az ember még csak nem is sejti, hogy mennyire erősen lesújtó irónia rejlik
az általa alkotott „kis- és nagyagy” kifejezésekben! nem is lehet iszonyatosabb
vádat emelni az isteni rendeltetéssel történt visszaélés ellen! Az ember pontosan
megjelöli vele földi vétkeinek legrosszabbikát, mivel durvaanyagú teste inom
eszközét, melynek e Földön őt segítenie kell, bűnös önfejűséggel olyannyira
megcsonkította, hogy az nemcsak hogy úgy nem tudja őt szolgálni, ahogy azt
a teremtő rendelte, hanem ráadásul a kárhozat mélységeibe kell őt vezetnie!
Az emberek ezért jóval súlyosabban hibáztak, mint az iszákosok, vagy az olya-
nok, akik testüket mindenféle káros szenvedéllyel teszik tönkre!
ráadásul most elbizakodottan elvárják, hogy istennek úgy kell magát meg-
értetnie, hogy testük szándékosan eltorzított hüvelyében is érthessék! A már
elkövetett bűnt még ezzel a követelésükkel tetézik!
Az ember a fényes magaslatok felé vezető természetes fejlődés lépcsőin
könnyedén és örömmel telve emelkedhetett volna felfelé, ha bűnös kézzel bele
nem avatkozott volna isten művébe! Átok rá, ha most nem ragadja meg hálával
telve az utolsó mentőkötelet! Pusztuljon az ilyen, hogy ne követhessen el még
494 86. intuíció

több bűnt, ne terjeszthesse a nyomorúságot, és ne zúdíthasson szenvedést em-

bertársaira, mint ahogy eddig tette! Ez nem is lehetett másképp, mint hogy az
ilyen agyi nyomorékok őrült nagyzási hóbortba essenek, amiben a mai napig
nagymértékben bővelkednek! A jövő emberének két normális agya lesz, melyek
kiegyenlítetten dolgozva egymást kölcsönös harmóniában támogatják. A kis-
agy, melyet azért nevez így az ember, mivel el van csenevészesedve, most meg
lesz erősítve, mert a helyes tevékenységet fogja végezni, míg viszonya a nagy-
agyhoz megfelelővé nem válik. Akkor majd újra harmónia lesz, és ami most
görcsös, egészségtelen, eltűnik!
Most azonban térjünk rá az eddig oly téves életvitel további következmé-
nyeire: az arányaiban túl kicsi kisagy ma megnehezíti a valóban komolyan ke-
reső ember számára, hogy meg tudja különböztetni, mi is benne az igazi
intuíció és mi pusztán érzés. Korábban már mondtam: az érzést a nagyagy
hozza létre, amikor annak gondolatai a test idegeire hatnak, melyek visszasu-
gározva a nagyagyat fantáziálásra kényszerítik.
Fantáziának kell nevezni azokat a képeket, melyeket a nagyagy hoz létre.
nem szabad őket azokhoz a képekhez hasonlítani, melyeket a kisagy alakít ki
a szellem nyomására! Ebben rejlik a különbség az intuíció, mint a szellem te-
vékenységének következménye, és a testi idegekből kiinduló érzés között.
Mindkettő képeket idéz elő, melyeket az ezekről a dolgokról mit sem tudó
ember számára nehéz, vagy egyáltalán nem lehet megkülönböztetni, annak el-
lenére, hogy hatalmas közöttük a különbség. Az intuíció képei igazi képek és
eleven erőt rejtenek, viszont az érzés képei, a fantázia, kölcsönvett erő látszat-
képei.
Ám annak könnyű különbséget tenni, aki ismeri az egész teremtés fejlődé-
sének folyamatát, majd alaposan megigyeli magát.
Az intuitív képeknél, ahol a kisagy tevékenysége hídként szolgál a szellem
számára, előbb közvetlenül a kép jelenik meg, és majd csak ezután alakul át
gondolatokká, melyek a test érzésvilágát befolyásolják.
de a nagyagy alkotta képeknél ez épp fordítva történik. Ott a gondolatoknak
kell előbb megszületniük, hogy azok létrehozzák a képek alapját. Mindez azon-
ban oly gyorsan megy végbe, hogy úgy tűnik, mintha egyszerre történne. Ám
ahogy a megigyelésben némi gyakorlatra tesz szert az ember, nagyon gyorsan
pontosan meg tudja különböztetni, hogy a folyamat milyen jellegű.
Az örökletes bűn további következménye az álom zavaros volta! Ezért az
emberek ma már nem tulajdoníthatják az álmoknak azt az értéket, mely
 86. intuíció 495
valójában megilletné őket. A normális kisagy, a szellem hatására, az álmot tisz-
tán és világosan tudná közvetíteni. Jobban mondva ezek nem is álmok lenné-
nek, hanem a szellem átélései, amelyeket a kisagy vesz fel és közvetít, miközben
a nagyagy alszik és pihen. Mivel azonban a nagyagy, vagy más néven, nappali
agy, most sokkal erősebb, mint a kisagy, így még az éjszaka folyamán is hatással
van kisugárzásával az oly érzékeny kisagyra. A kisagy mai meggyengült álla-
potában a nagyagy erős kisugárzását és a szellem átélését egy időben fogadja,
ami keveredést idéz elő, mint amikor a gépbe behelyezett fotográiai lemezre
valaki kétszer exponál. Ebből adódik, hogy a mai álmok zavarosak.
Ennek legjobb bizonyítéka, hogy az álmokban gyakran szavak és mondatok
is előfordulnak, amelyek csak a nagyagy tevékenységéből származhatnak, mert
egyedül csak ez alkot szavakat és mondatokat, mivel szorosabban kötődik tér-
hez és időhöz.
Ezért az emberhez már a szellemi igyelmeztetések és tanácsok sem tudnak
eljutni, vagy ha igen, akkor csak elégtelenül, és ezért sokkal jobban ki van szol-
gáltatva a veszélyeknek, melyeket a szellemi igyelmeztetés segítségével külön-
ben ki tudott volna védeni!
Így ezeken a felsorolt rossz következményen kívül még sok másik is akad,
melyet az ember az isteni rendeltetésbe történt beavatkozása vont maga után;
hiszen a valóságban minden rossz csak ebből az egyetlen, ám ma bárki számára
oly szembeötlő vétségből ered, mely pusztán a hiúság terméke volt, s a nő fel-
bukkanásával keletkezett a teremtésben.
Ezért végre tépje ki magát az ember az eredendő bűn következményeiből,
ha nem akar elpusztulni.
természetesen minden fáradságba kerül, ez is. Az embernek fel kell ébrednie
kényelemszeretetéből, hogy végre azzá váljék, aminek már kezdettől fogva len-
nie kellene! A teremtés támogatójává és a Fény közvetítőjévé minden teremt-
mény számára!

————
 A világtanító

A
világtanító az Ember Fia. Világtanítónak hívják, de nem azért, mert
neki kell tanítania a világot, vagy talán mert egy vallást alapít, amelyik
a világot, szűkebb értelemben a Földet vagy még helyesebben a földi
emberiséget egyesíti, vagy a Földet uralja, hanem azért fogják világtanítónak
nevezni, mert a „világot” magyarázza, a világról szóló tant hozza el. Azt, amit
az embernek valóban tudnia kell! Megtanítja megismerni a „világot”, annak ön-
működő mechanizmusában, hogy a földi ember igazodni tudjon hozzá, s hogy
ezáltal lehetővé váljon számára a tudatos felemelkedés a valódi világtörvények
felismerése révén!
tehát egy világtanról van szó, a világról, a teremtésről szóló tanításról.
E mögött az igazi világtanító mögött, mint egykor Krisztusnál, a tiszta lelkű
látók számára láthatóan, ott áll sugárzón a nagy megváltói Kereszt! Azt is lehet
mondani: „Ő hordozza a keresztet!” Ennek azonban semmi köze a szenvedéshez
és a mártíromsághoz.
Ez egy lesz azon jelek közül, melyet „élőn és ragyogón” még egy nagyon
ügyes szemfényvesztő vagy mágus sem képes színlelni, s amiről felismerhető
küldetésének megkérdőjelezhetetlen valódisága!
Ez a földöntúli folyamat egyáltalán nem nélkülözi az összefüggéseket, nem
is önkényes, tehát nem természetellenes. Az ember rögtön megérti az össze-
függést, mihelyt tudja a tényleges „megváltói Kereszt” valódi értelmét. A meg-
váltói Kereszt nem azonos Krisztus szenvedéskeresztjével, ami által az embe-
riséget bizony nem is lehetett megváltani, ahogyan azt „Az isten Fiának ke-
reszthalála és az utolsó vacsora” című előadásban*) behatóan bemutattam és
többször megismételtem. Ez valami teljesen más, látszólag megint egyszerű és
mégis roppant hatalmas!
A kereszt már Krisztus földi ideje előtt is ismert volt. Ez az isteni igazság
jele! nem csupán jele, hanem annak élő formája. s mivel Krisztus az isteni
igazság elhozója volt, a hamisítatlan igazságé, és az igazságból jött, közvetlen
*) lásd 55. előadás
 87. A világtanító 497
kapcsolatban állt vele, magában hordozta annak egy részét, ezért az igazság
élőn benne és körülötte is jelen volt! Az igazság látható az élő, tehát a ragyogó
és önmagától sugárzó Keresztben! Azt is lehet mondani, hogy az igazság maga
a Kereszt. Ahol jelen van ez a sugárzó Kereszt, ott van vele az igazság is, mivel
ezt a Keresztet nem lehet elválasztani az igazságtól, mert mindkettő egy, mert
ez a Kereszt az Igazság látható formáját jeleníti meg.
A sugárkereszt vagy a sugárzó Kereszt tehát az igazság a maga őseredeti
formájában. s mivel egyedül az igazság által emelkedhet fel az ember, nem más-
képpen, így az emberi szellem is csak az isteni igazság felismerésében vagy
megismerésében találhat rá a valódi megváltásra!
s mivel egyedül az igazságban rejlik a megváltás, ebből az következik, hogy
a Kereszt – tehát az igazság – a megváltó Kereszt vagy a megváltói Kereszt!
A Megváltó Keresztje! A Megváltó azonban az Igazság az emberiség szá-
mára! Csak az igazság ismerete és az igazságban rejlő, vagy az igazságban meg-
mutatott út és annak felhasználása tudja az emberi szellemet mostani éjszakai
homályából és eltévelyedéséből felvezetni a Fény felé, megszabadítani, megvál-
tani a jelenlegi állapotából. s mivel az elküldött isten Fia és a most érkező
Ember Fia a színtiszta igazság kizárólagos elhozója, azt magukban hordozzák,
ezért természetszerűleg mindkettőjüknek magukban kell hordozniuk elválaszt-
hatatlanul a Keresztet is, tehát a sugárkereszt hordozóinak, az igazság hordo-
zóinak, a megváltás hordozóinak kell lenniük, ami az igazságban rejlik az
emberiség számára. Ők hozzák el a megváltást az igazságban azoknak, akik azt
befogadják, akik tehát a megmutatott utat járják. – Mit ér emellett minden em-
beri okoskodás? Kifakul az ínség órájában.
Ezért mondta az isten Fia az embereknek, hogy vegyék fel a keresztet és kö-
vessék őt, ami tehát azt jelenti, hogy fogadják be az Igazságot és éljenek aszerint!
illeszkedjenek be a teremtés törvényeibe, tanulják meg azokat pontosan meg-
érteni, és önműködő kihatásaikban csak a legjobbra használni.
de mit csinált megint a korlátolt emberi értelem ebből az egyszerű és ter-
mészetes tényből! szenvedéstant, amit isten és az isten Fia nem akart! s ezáltal
téves útra tértek, amely nem áll összhangban a megmutatott úttal, hanem mesz-
szire vezet isten akaratától, amely csak az örömhöz akar elvezetni, nem pedig
a szenvedéshez.
Az természetesen egy iszonyatos szimbólum az emberiség számára, hogy
az isten Fiát akkoriban éppen az igazság megnyilvánulásának földileg visz-
szatükrözött formájára szegezte és kínozta halálra, tehát földileg az igazság
498 87. A világtanító

szimbólumán pusztította el, amelyet ő hozott el! Az egyházak szenvedéske-

resztje azonban nem a megváltói Kereszt!
„Aki az Erőben és az igazságban áll” olvasható az isten Fiáról. Az Erő isten
akarata, a szent szellem. látható formája a Galamb. Az igazság látható formája
az önmagától sugárzó Kereszt. Mindkettő élőn látható volt az isten Fia körül,
mert benne állt. Az ő esetében ez tehát egy természetes és magától értetődő je-
lenség volt.
Ugyanez lesz látható az Ember Fia körül is! Felette a Galamb, mögötte a meg-
váltói Kereszt; hiszen ő is elválaszthatatlanul összekapcsolódik e jelekkel, mint
az igazság elhozója, „aki az Erőben és az igazságban áll”! Ezek küldetése hite-
lességének csalhatatlan jelei az ígéretek beteljesedésére. A jelek, melyeket sohasem
lehet utánozni, melyek elpusztíthatatlanok, igyelmeztetnek és a komolyság fé-
lelmetessége ellenére ígéretet rejtenek! Már egyedül e jelek elől meg kell hát-
rálnia minden sötétségnek!
tekintsetek fel! Mihelyt jelentkeznek érkezésének kérlelhetetlen előhírnökei,
akik megtisztítják számára az utat az akadályoktól, melyeket az emberiség ön-
teltsége halmozott rá, sokak szeméről lehull majd a lepel, akik abban a kegye-
lemben részesülnek, hogy így ismerjék fel őt! Ezután nyilvánosan kell majd
tanúbizonyságot tenniük, a Fény ereje által kényszerítve.
A ma még oly sok hamis próféta és vezető egyike sem képes vele szemben
megállni a helyét; ugyanis mindkét magasztos jelben, melyeket az isten Fián
és az Ember Fián kívül senki sem hordozhat, maga az isten szól szolgálóihoz,
s itt minden emberi okosságnak el kell némulnia. —
Figyeljetek az órára, közelebb van, mint bárki gondolná.

————
 Az idegen

s
ötétség telepedett ismét a Földre. diadalittasan borította árnyékba az em-
bereket és elzárta az tiszta szellemi birodalom felé vezető utat. isten fénye
visszahúzódott tőlük. A test, amely földi edényként szolgálta, véresen és
elpusztítva függött a kereszten, azok tiltakozásának áldozataként, akiknek a bol-
dogságot és a szentséges békét akarta elhozni.
Az egész teremtés csúcsán, isten sugárzó közelségében áll a Fény templo-
maként a Grál-vár. nagy bánat honolt benne a mélyben eltévelyedett emberi
szellemek miatt, akik vak mindent-jobban-tudni-akarásukban ellenségesen el-
zárkóztak az igazság elől, és hagyták, hogy a gyűlölettel telt sötétség egészen
az isten Fián elkövetett bűntettre ragadja őket. súlyosan nehezedett az embe-
riség által ily módon teremtett átok az egész világra, és csak még nagyobb kor-
látoltságba szorította felfogóképességét. —
Komoly ámulattal nézte végig a szörnyűséges eseményt egy iú a Grál-vár-
ból... az eljövendő Ember Fia. Ekkor már folyt küldetésére való felkészítése,
amely évezredeket vett igénybe; ugyanis jól felszerelkezve kellett azokra az ala-
csony szintekre megérkeznie, ahol az emberek akarása által a sötétség uralko-
dott.
Ekkor gyengéden egy női kéz érintette vállát. A nőiség Királynője állt mel-
lette, és így szólt hozzá szeretetteljes szomorúsággal:
„Engedd, hogy hassanak rád az események, kedves iam. Ilyen a harctér, me-
lyen a beteljesedés órájában keresztül kell majd menned; mert a meggyilkolt
üdvözítő kérésére az isten Atya biztosítja, hogy az ítélet előtt a hitetleneknek
még egyszer meghirdesd igéjét, hogy megmeneküljenek azok, akik még hall-
gatni akarnak rá!”
némán lehorgasztotta fejét az iú, és bensőséges imában fohászkodott erő-
ért, mert erőteljesen hullámzott benne isten e hatalmas szeretetének vissz-
hangja!
Gyorsan repült a hír az összes szférán át a kegyelem utolsó, még egyszer
eljövendő lehetőségéről, és sok lélek könyörgött istenhez engedélyért, hogy
500 88. Az idegen

közreműködhessen mindazok megváltásának nagy művében, akik még meg

akarják találni az utat istenhez. Az isten Atya szeretete ezt több léleknek meg-
engedte, akik felemelkedésében ez hasznot hozott. hálával telt örömben, uj-
jongva tett hűségfogadalmat az ekképpen kegyelemben részesítettek serege,
hogy teljesíteni fogja a szolgálatot, melynek lehetősége megadatott számára.
Így képezték azokat az elhivatottakat, akiknek később az isten küldöttének
rendelkezésére kellett állniuk, amikor elérkezett az ő órájának beteljesedése
a Földön. Gondosan készítették fel őket e feladatokra és a megfelelő időben in-
karnálódtak a Földön, hogy készen állhassanak, amint megkapják a hívást, me-
lyet meghallani elsődleges kötelességük maradt.
———
Ezalatt a meggyilkolt isten Fia hagyatékát, az ő élő igéjét, csupán önös cé-
lokra használták a Földön. Az embereknek közben fogalmuk sem volt a valódi
krisztusi elvekről. Ellenkezőleg, egy olyan téves, pusztán földi szolgalelkűségbe
élték bele magukat, hogy végül minden mást, mint nem istentől érkezőt eluta-
sítottak, és még ma is elutasítják, és ellenségesen megtámadják mindazt, ami
nem egyezik meg az általuk megkívánt visszataszító puhánysággal, és ami nem
az emberiség kultuszának ugyanezt az olyannyira egészségtelen, szolgalelkű
gyakorlatát folytatja. Egyszerűen tévesnek és nem isten igéjéhez tartozónak
nyilvánítanak mindent, ahonnét alapként hiányzik az emberi felsőbbrendűség
elismerése. E mögött a magatartás mögött a valóságban azonban nem más,
mint az a félelemmel telt aggodalom rejtőzik, hogy nyilvánvalóvá válhat a téves
építmény már régóta érzett üressége.
Ezt tették az emberek az isten Fia szent hagyatékával! ilyen lealacsonyító
előfeltételek mellett túlságosan emberi módon értelmezve adták tovább az ő vi-
lágos szavait. Emberi gyengeségek előtt hajbókolva híveket toboroztak, amíg
valamilyen földi hatalmat nem tudtak kibontakoztatni, amely végső célként
mindig megmaradt. Azután azonban a bestiális kegyetlenségekben nagyon
hamar megmutatkozott, hogy a félreismert krisztusi elvek képviselői milyen
messze voltak azok valódi megértésétől, hogy mily kevéssé éltek azok szerint.
Folyamatosan és egyre erőteljesebben szaporodtak a bizonyítékok, hogy szé-
gyentelen és megbocsáthatatlan módon éppen azok voltak a valódi krisztusi
elvek legádázabb ellenségei és legnagyobb megsértői, akik azok képviselői
akartak lenni! Krisztus földi léte után az egész történelem, kezdve az egyhá-
zak keletkezésével, kitörölhetetlenül bevésett és beégetett jegyekkel oly vilá-
gosan mutatja ezeket a tényeket, hogy sohasem lehet őket kétségbe vonni vagy
 88. Az idegen 501
enyhíteni. leplezhetetlenül teremtették meg a tudatos képmutatás szégyenfolt-
ját az istenhez való, büntetésre méltó könyörgések közepette végrehajtott egyéni
és tömeges gyilkosságok hosszú sora által, amire még manapság is sok helyen
tovább építenek, csak megváltozott, a jelenkorhoz igazított formában.
Így annál jobban sűrűsödött a sötétség, hála valamennyi emberi szellem
készségességének, minél inkább közeledett az idő, amikor az Ember Fiának in-
karnálódnia kellett a Földön.
Az elemek örömteli tevékenysége hirdette földi születését. Angyalok kísérték
le szeretettel erre a Földre. Ősteremtettek alkottak köré és földi gyermekkora
köré erős falat. napfényes lehetett földi iúsága. Az isten Atya üdvözleteként
látta esténként maga felett ragyogni az üstököst, melyre magától értetődő do-
logként tekintett, mint ami a csillagokhoz tartozik, míg szemén volt a kötés,
melyet keserű földi képzése idején viselnie kellett.
Egyszer csak idegennek tűnt körülötte minden, csupán egy magasztos, csil-
lapíthatatlan vágy töltötte el a lelkét, amely a nyugtalanságig fokozódott, ál-
landó, ideges keresésig. semmi sem tudta csillapítani, amit a Föld kínált.
Finomanyagú kötéssel a szemén immár ellenséges területen állt szemben
a sötétséggel, egy olyan harctéren, ahol minden, ami sötét, szilárdabban meg
tudta vetni a lábát, mint ő maga. Ezért a dolog természetében rejlett, hogy sehol
sem találhatott visszhangra, ahol valamire vállalkozni próbált, és nem volt si-
keres, hanem mindig csupán a sötétség sistergett ellenségesen. Amíg nem ér-
kezett el számára a beteljesedés órája, a sötétség mindig erősebb tudott ma-
radni, és földileg ott ártani neki, ahol ő földileg valamilyen módon megnyilvá-
nult; ugyanis minden földinek teljesen természetszerűen csak ellenségesen kel-
lett isten küldöttével szemben fellépnie, mivel manapság minden emberi akarás
az igaz isteni akarat ellen irányul, az igazság állítólagos keresése ellenére, amely
mögött sokféle formában mindig csak az önteltség rejtőzködik. A sötétség min-
denütt könnyen talált készséges teremtményeket, hogy feltartóztassák a Fény
küldöttét, hogy érzékenyen, fájdalmasan megsebesítsék.
Így lett földi tanulóidejéből a szenvedés útja.
———
Úgy, ahogyan a szellemi nagy erővel, látszólag mágnesesen magához vonzva
és azt megtartva hat arra, ami lényszerű, inomanyagú és durvaanyagú, ugyan-
így és még sokkal erősebben kell minden alatta állóra hatnia annak, aminek
eredete az utóteremtésben lévő szellemi birodalom felett található. Ez egy ter-
mészetes történés, ami másként nem lehetséges. Azonban csupán hasonlónak
502 88. Az idegen

látszik a vonzerő hatásához. Az ismert értelemben csak az azonos jellegűek fej-

tenek ki egymásra vonzerőt. Ebben az esetben azonban az erősebb meglévő ha-
talmáról van szó, a szó tisztán tárgyilagos, legnemesebb értelmében! nem
földi-emberi módon értve; ugyanis a durvaanyagúságban ez a törvény, mint
kihatásában minden más, az emberek közreműködése által eldurvult. Ennek
az uralkodó hatalomnak a természetes kihatása külső formájában mágneses
vonzásként, összefogásként, összetartásként, uralkodásként mutatkozik meg.
Ebből a törvényből adódóan az emberek is mágneses vonzalmat éreztek
ehhez a magasból érkező, titokzatos, erősebb idegenhez, még ha sokszor ellen-
ségesen ellene szegültek is. A sűrű burkok, melyeket maga körül viselt, nem
voltak képesek teljesen meggátolni ennek a Földön idegen erőnek az áthatolá-
sát, másfelől azonban ez az erő még nem is tudott szabadon felragyogni, hogy
azt az ellenállhatatlan hatalmat fejtse ki, amelyet a felvett burkok lehullása után
a beteljesülés órájában kifejtett. Ez belső ellentmondást idézett elő az emberek-
ben. Már egyedül az idegen léte a remény legkülönbözőbb jellegű gondolatait
ébresztette bennük a találkozások alkalmával, melyek beállítottságukból adó-
dóan sajnos mindig csak földi vágyakká sűrűsödtek, amiket magukban táplál-
tak és erősítettek.
Az idegen azonban sohasem tudott igyelembe venni ilyen vágyakat, mivel
az ő órája még nem érkezett el. Ezáltal saját képzeletükben sokan gyakran sú-
lyosan félrevezetettnek tartották, sőt különös módon becsapva érezték magu-
kat. sohasem gondolkodtak el azon, hogy a valóságban csupán a saját önző
elvárásaik voltak azok, melyek nem teljesültek, és csalódásukban ezen felhá-
borodva az idegent tették érte felelőssé. Ő azonban nem hívta őket, hanem ők
akaszkodtak rá és csüngtek rajta ebből a számukra ismeretlen törvényből ki-
folyólag, és gyakran súlyos teherré váltak számára, mellyel azokon a földi éve-
ken át vándorolt, amelyek tanulóidőként rendeltettek számára.
A földi emberek valami titokzatosat, ismeretlent éreztek nála, amit nem tud-
tak megmagyarázni, rejtett hatalmat sejtettek, melyet nem értettek, s ezért tu-
datlanságukban végül természetesen csak szándékos szuggesztiót, hipnózist és
mágiát gyanítottak, mindenkor értetlenségük jellege szerint, holott semmi
ilyenről nem volt szó. Az eredeti vonzódás, az idegen jelleghez való vonzódás
tudata ezután nagyon gyakran gyűlöletbe fordult, amely erkölcsi kődobálások-
ban és mocskolódási kísérletekben tombolta ki magát az ellen, akitől túl sokat
vártak el, túl korán.
senki sem vette magának a fáradságot, hogy becsületes önvizsgálatot végezzen,
 88. Az idegen 503
melynek azt kellett volna eredményeznie, hogy a más nézetek és ideálok szerint
magának élő idegent a ráakaszkodók használták ki, nem pedig azt, hogy ő hasz-
nált volna ki valakit, ahogyan a ráakaszkodó emberek a kényelmes életről szőtt
vágyaik be nem teljesedése feletti keserűségükben önmagukkal és másokkal is
próbálták elhitetni. Vakon, esztelen gyűlölettel és ellenségességgel, júdási
módon nyugtázták a kapott szívességet.
de az idegennek mindezt el kellett tűrnie a Földön, hiszen ez létének csupán
egy teljesen természetes következménye volt, amíg az emberiség tévedésekben
élt. Ez az élmény azonban egyidejűleg meghozta számára a szükséges meged-
ződést is, amely lassan páncélként rakódott az ő egyébként mindenkor jelen-
lévő segítőkészsége köré, és így szakadék nyílt közötte és az emberiség között...
a lelki sebek által, melyek elválasztóan hatottak, és csupán az emberiség teljes
megváltozása képes őket újra begyógyítani. Ettől az órától kezdve immár ezek
a rajta ejtett sebek alkották a szakadékot, amit csak az az ember képes áthidalni,
aki teljesen isten törvényeinek az útját járja. Egyedül az ilyen ember szolgálhat
hídként. Mindenki másnak szét kell zúzódnia a szakadékban; az átjutáshoz
ugyanis nincs más út. A szélén való álldogálás pedig pusztulást hoz.
Pontosan a meghatározott órában, még ennek a nehéz tanulóidőnek a vége
előtt, megtörtént a találkozás azzal a társsal, akinek az idegen részeként, vele
együtt kellett keresztülvándorolnia a földi életen, hogy isteni határozat szerint
együttműködjön a nagy feladat végrehajtásában. Ő, aki maga is idegen volt
a Földön, saját felismerésében örömmel állt isten akaratának szolgálatába, hogy
hálásan oldódjon fel benne.
Csak ezután érkezett el az elhivatottak ideje, akik egykor hűségfogadalmat
tettek istennek a szolgálatra! Kérésük teljesítését gondossággal hajtották végre.
A megfelelő időben inkarnálódtak a Földön. hűséges vezetés alatt földileg
mindazzal felruházták őket a mindenkori feladatra, amire annak teljesítéséhez
szükségük volt. Megadatott nekik, odaajándékoztatott, olyan feltűnően, hogy
semmi másnak nem tekinthették, mint ajándéknak, hűbérnek egykori ígéretük
teljesítésének az idejére. A pontos időben kapcsolatba kerültek a Küldöttel,
előbb igéje által, majd személyesen is... de sokan azok közül, akik megsejtették
ugyan a hívást, valami szokatlant éreztek lelkükben, földi pályájuk során pedig
közben olyannyira hagyták magukat a pusztán földi dolgok, sőt részben a sö-
tétség által is begabalyítani, hogy nem tudták összeszedni erejüket, hogy felül-
kerekedve igaz szolgálatba álljanak, ami miatt e nagy időben a Földön szabadott
tartózkodniuk. Egyesekben volt ugyan némi akarat a feladat teljesítésére, a földi
504 88. Az idegen

hibák azonban visszatartották őket. sajnos akadtak olyanok is, akik ugyan ren-
deltetésük útjára léptek, de közben már eleve önmaguk számára kerestek első-
sorban földi előnyöket. sőt a komolyan akarók közül többen elvárták, hogy az
egyengesse a feladat teljesítéséhez útjukat, akit nekik kellett szolgálniuk, s nem
pedig fordítva. Csupán kevesek, egyesek mutatkoztak valóban olyannak, hogy
képesek voltak felnőni a feladathoz. Ezeknek azután a teljesítés idejére tízszeres
erő adatott, úgyhogy a hiányosságok nem voltak többé észrevehetőek, sőt hű-
ségükben többet tudtak teljesíteni, mint amire a nagy sereg valaha is képes lett
volna. —
szomorúan nézte az idegen a pusztítást az elhivatottak seregében a Földön.
Ez volt számára a legkeserűbb tapasztalatok egyike! Még ha oly sokat tanult is,
még ha oly sokat szenvedett is az emberek miatt... értetlenül állt ezen utolsó
tény előtt; a feladat teljesítésének elmulasztására ugyanis semmilyen mentséget
sem talált. Felfogása szerint egy elhivatott, akit kérésének megfelelően külön
vezettek, és aki külön ezért inkarnálódott, másként nem is végezhette el fel-
adatát, mint hűségesen, a legörömtelibb teljesítésben! Különben mi másért lett
volna itt a Földön! Miért oltalmazták hűen addig az óráig, amikor a Küldöttnek
szüksége volt rá! Minden csupán szükséges szolgálata fejében ajándékoztatott
oda neki. Ezért történt, hogy az idegen, amikor találkozott az első elhivatot-
takkal, teljesen megbízott bennük. Úgy tekintett rájuk, mint barátokra, akik
másképpen egyáltalán nem tudnak gondolkodni, intuitíve érezni és cselekedni,
mint a legrendíthetetlenebb hűséggel. hiszen a legmagasztosabb, legbecsesebb
dologról volt szó, ami egy emberrel megtörténhet. Még a lehetőségnek a gon-
dolata sem ötlött fel benne, hogy még elhivatottak is tisztátalanná válhatnak
várakozásuk közben. Felfoghatatlan volt számára, hogy valaki, aki ilyen kegye-
lemben részesült, képes földi létének voltaképpeni értelmét bűnös módon el-
pazarolni és elvesztegetni. hozzájuk tapadt hibáikkal csupán olyannak tűntek
neki, mint akik nagyon segítségre szorulnak... Így a felismerés borzalma annál
keményebben érintette, amikor meg kellett tapasztalnia, hogy az emberi szel-
lem még ilyen rendkívüli esetekben sem megbízható, és a leghűségesebb szel-
lemi vezetés mellett is méltatlannak mutatkozik a legmagasztosabb kegyelemre!
Megrendülten látta egyszerre maga előtt az emberiséget kimondhatatlan
alacsonyrendűségében, elvetemültségében. Megundorodott tőle.
———
Egyre nyomasztóbban sújtotta a nyomorúság a Földet. Egyre világosab-
ban mutatkozott meg minden eddigi emberi tevékenység téves építményének
 88. Az idegen 505
tarthatatlansága. tehetetlenségük bizonyítéka egyre nyilvánvalóbban került
napvilágra. A fokozódó zavarosság mellett lassan minden inogni kezdett, csak
egy dolog nem: az ember önteltsége saját tudni-akarását illetően.
Éppen ez tenyészett bujábban, mint valaha, ami természetes is volt, mivel
az önteltségnek mindig a korlátoltság talajára van szüksége. A korlátoltság nö-
vekedésének az önteltség buján magasba szökő burjánzását is maga után kell
vonnia.
Az érvényesülés utáni vágy lázas görccsé fokozódott. Minél kevesebbet tu-
dott az ember adni, minél jobban kiáltozott benne a lélek aggodalommal telve
a szabadulásért, amit nagyon is jól megérzett, megsejtve a süllyedést, annál erő-
szakosabban kereste azután téves kiegyenlítési szükségletében a külső földi lim-
lomokat, emberi kitüntetéseket. Még ha nyugodt pillanataikban gyakran végre
kétségeket is éreztek önmagukkal szemben, akkor annál buzgóbban akartak
legalább még tudónak számítani. Minden áron! Így tartott minden szédületes
iramban lefelé. A bekövetkezendő összeomlás félelmet szülő felismerésében
a maga módján végül mindenki megpróbálta önmagát elkábítani, és hagyta,
hogy a hallatlan dolgok sora ugyanúgy tovább folytatódjék. Az ember behunyta
szemét a fenyegető felelősség láttán.
„bölcs” emberek azonban egy erős segítő érkezésének az idejét hirdették,
aki kisegíti az embereket az ínségből. Ám a legtöbben közülük ezt a segítőt ön-
magukban akarták felismerni, vagy, ha volt bennük szerénység, legalább a saját
köreikben megtalálni.
„A hívők” istenhez imádkoztak, hogy kisegítse őket a zűrzavarból. de meg-
mutatkozott, hogy ezek a földi emberkék már kérésükkor, elvárva a beteljesü-
lést, megpróbáltak istennek bensőleg feltételeket szabni azáltal, hogy ezt
a segítőt olyannak kívánták, ahogyan az saját nézeteiknek megfelelt. ily messzire
érnek a földi korlátoltság gyümölcsei. Az emberek képesek elhinni, hogy isten
küldöttének arra van szüksége, hogy földi limlomokkal ékesítse magát! Azt
várják, hogy az ő olyannyira korlátolt földi véleményeik szerint kell irányulnia,
hogy ezáltal elismerjék, hogy hitüket, bizalmukat ezzel vívja ki. Micsoda hal-
latlan önteltség, micsoda elbizakodottság rejlik már egyedül ebben a tényben!
Az önteltség a beteljesedés órájában kegyetlenül szét lesz zúzva mindazokkal
együtt, akik szellemükben ilyen tévhitnek hódoltak! —
Ekkor az Úr szólította szolgáját, aki idegenként lépett a Földre, hogy beszél-
jen, átadja az üzenetet mindazoknak, akik szomjúhoznak rá!
s lám, a „bölcsek” tudása téves volt, a hívők imája hamis; hiszen nem nyíltak
506 88. Az idegen

meg a hang előtt, amely az igazságból érkezett, és ezért csupán ott volt lehet-
séges felismerni, ahol az emberben az igazság cseppjeit nem temették be a földi
hibák, az ész hatalma és mindazok a dolgok, melyek alkalmasak arra, hogy az
emberi szellemet leszorítsák a helyes útról, és a bukásba sodorják.
Csak ott tudott visszhangot kelteni, ahol a kérés valóban alázatos, őszinte
lélekből érkezett.
A hívás megtörtént. bárhová ért, nyugtalanságot ébresztett, megosztottságot
okozott. Ám ott, ahol komolyan vártak rá, békét és boldogságot adott.
A sötétség nyugtalan mozgásba kezdett és még sűrűbben, súlyosabban, sö-
tétebben gomolygott a Föld körül. Ellenségesen lövellt már itt-ott a magasba
és gyűlölködve sistergett azok sorai között, akik követni akarták a hívó szót.
szorosabban, egyre szorosabban körözött azonban azon elhivatottak körül,
akiknek bukásuk miatt kellett a sötétségbe süllyedniük, melynek ez által szabad
akaratukból nyújtottak kezet. Korábbi fogadalmuk szellemileg szorosan a Kül-
dötthöz kötötte őket, hozzá vonzotta őket a közelgő beteljesedés órájában, mi-
közben azonban hibáik gátlón hatottak és visszataszították őket, mert így nem
volt lehetséges kapcsolatba lépni a Fénnyel.
Ebből újfent csupán híd keletkezhetett a gyűlölet számára, a sötétség teljes
gyűlölete számára mindennel szemben, ami a Fényből ered. s így a Fény kül-
döttének szenvedésútját egészen a Golgotáig fokozták, melynek megnehezíté-
séhez az emberiség legnagyobb része túlságosan is szívesen csatlakozott, külö-
nösképpen azok, akik úgy vélték, hogy már maguk is ismerik a Fény útját, és
azon is járnak, mint egykor a farizeusok és az írástudók hitték. Mindez olyan
helyzetet teremtett, ahol az emberiség még egyszer bebizonyíthatta, hogy ma
ismét pontosan ugyanazt tenné, amit egykor az isten Fián már elkövetett. Ez-
úttal csupán modernebb formában, a keresztre feszítést szimbolikusan, erkölcsi
gyilkosság által végrehajtva, amely isten törvényei szerint nem kevésbé bünte-
tendő, mint a testi gyilkosság.
Ez teljesedett be a kegyelem könnyelműen elmulasztott utolsó lehetőségéből.
Árulók, hamis tanúk és rágalmazók kerültek ki az elhivatottak seregéből. A sö-
tétség egyre több csúszómászója merészkedett az idegen közelébe, mert biz-
tonságban vélte magát, mivel az feladata teljesítése közben hallgatott a Földön,
amikor szembekerült a mocsokkal, miként meg volt neki parancsolva, s aho-
gyan egykor az isten Fia sem tett mást az ordítozó tömeg előtt, amely bűnöző-
ként a keresztre akarta feszíteni. de amikor a hitszegő pártütők vak gyűlöle-
tükben úgy vélték, hogy már a győzelem előtt állnak, amikor a sötétség ismét
 88. Az idegen 507
megsemmisítettnek tartotta a Fény művét, mert úgy remélte, hogy ennek
a műnek a hordozóját földileg teljesen ellehetetlenítette, akkor isten ezúttal
mindenhatóságával kinyilvánította az Ő akaratát! És akkor... reszketve eresz-
kedtek térdre a gúnyolódók is, de... túl későn!

————
 Az utolsó szó

V
igyázz, emberi szellem; mert ütött az órád! Csak bűnös dolgokra hasz-
náltad az időt, amely fejlődésedre adatott, amire sóvárogva vágytál!
Őrizkedj eszed oly elbizakodott önteltségében, ami a sötétség kar-
jaiba vetett, amely ma diadalittasan vájja beléd karmait! A te saját akaratoddal!
Pillants fel! Közel van a te urad! Az isteni ítéletben állsz!
Emberiség, ébredj fel a tompaságból és a kábulatból, ami téged bénítóan
már halálos álommal vesz körül. Ébredj fel és reszkess. Azt mondom, jaj nektek!
ti hitehagyottak, akik korlátoltságotokban és szűklátókörűségetekben körül-
rajongjátok a földi mulandóság aranyborját, molylepkékhez hasonlóan a hamis
csillogás által vonzva. Mózes egykor miattatok törte szét csalódottságának ha-
ragjában istenetek törvényeinek azon tábláit, melyeknek a Fényhez való fel-
emelkedéshez kellett volna hozzásegíteniük benneteket. E táblák széttörése volt
az élő szimbóluma annak, hogy az egész emberiség nem érdemelte meg ezen
isteni akarat megismerését, azon akaratét, melyet könnyelmű magatartásával
és földi felfuvalkodottságával visszautasított, hogy egy saját maga által alkotott
bálványt táncoljon körül, s hogy ezzel saját vágyait kövesse! Most azonban eljött
a vég az utolsó visszahatásban, a következményekben, a megizetésben! Mert
ezen az egykor oly könnyelműen elvetett akaraton most ti fogtok szétzúzódni!
Ezért ébredjetek fel, rajtatok az ítélet! nem segít többé sem panaszkodás,
sem kérés; ugyanis évezredeket kaptatok arra, hogy jobb belátásra térjetek!
nektek azonban sohasem volt rá időtök! nem akartátok, és javíthatatlan felfu-
valkodottságotokban még ma is túlságosan bölcsnek vélitek magatokat. hogy
éppen ebben mutatkozik meg a legnagyobb ostobaság, azt nem akarjátok be-
látni. Ezáltal végül kártékony csúszómászókká váltatok ebben a világban, akik
többé nem ismernek mást, mint önfejűen minden Fényt gyalázni, mert konok-
ságotokban, hogy csak a sötétségben vájkáltok, minden lehetőséget elveszítet-
tetek arra, hogy a keresés közben tekinteteteket szabadon felfelé irányítsátok,
a Fényt felismerjétek vagy elviseljétek.
Így most önmagatokat bélyegeztétek meg!
 89. Az utolsó szó 509
Elvakítva fogtok ezért visszatántorodni, ahogy újra felragyog a Fény, s köz-
ben menthetetlenül belezuhantok a szakadékba, amely már most megnyílt mö-
göttetek, hogy az így elvetett embereket azután elnyelje!
szorításából nem menekülhettek, megkötözve tart majd benneteket, hogy
most mindazok, akik a Fény felé törekszenek, a hozzá vezető utat boldog felis-
merésben találják meg, megszabadulva elbizakodottságotoktól és vágyatoktól,
hogy a tiszta arany helyett csillogó kacatokat fogadjatok el! süllyedjetek le ama
halált hozó borzalomba, amit a legkonokabb igyekezettel önmagatoknak ké-
szítettetek! A jövőben többé nem fogjátok tudni elhomályosítani az isteni igaz-
ságot!
hogy buzgólkodnak a kis emberkék, hogy nevetséges látszattudásukat
messze az előtérbe helyezzék, és mennyire összezavarnak ez által oly sok lelket,
akiket meg lehetne menteni, ha nem esnének szellemi rablólovagok áldozatául,
akik útonállókhoz hasonlóan még ott settenkednek a helyes ösvény kezdeti
szakaszán, miközben látszólag ugyanazt az utat járják. de mi az, amit valóban
kínálnak? széles mozdulatokkal és elcsépelt szavakkal, büszkén és pöffeszkedve
hagyományokra hivatkoznak, melyek voltaképpeni értelmét sohasem értették.
Van erre egy találó népi mondás: üres szalmát csépelnek! üreset, mert a va-
lódi magokat nem szedték össze, ahhoz nem értenek. ilyen korlátoltsággal kell
az embernek mindenütt találkoznia; eltompult állhatatossággal hivalkodnak
mások mondataival, mert saját maguk semmit sem tudnak hozzátenni.
Ezrek tartoznak közéjük, és megint csak ezrek, akik azt képzelik, hogy egye-
dül ők birtokolják az igaz hitet! Alázatosan, benső megelégedéssel óvnak a gőg-
től ott, ahol valami meghaladja a megértésüket! Ezek ugyanúgy a legrosszabbak
közé tartoznak! Éppen ezek az emberek vettetnek már most el, mert hitbéli ko-
nokságuk miatt soha többé nem lehet nekik segíteni. nem használ többé sem
rémület, sem siránkozás, sem kérés, ha majd egyszer belátják, hogy tévedtek.
nem akarták másképp, idejüket eltékozolták. nem kell őket siratni. túlontúl
drága minden pillanat, hogy még olyan emberekre lehessen pazarolni, akik
mindent jobban akarnak tudni; ezek ugyanis konokságukból úgysem ébrednek
fel soha többé, hanem vakon fognak elpusztulni benne! undorítóan hízelgő
szavaikkal és istenbe vetett hitük bizonygatásával, csupán azt képzelve, hogy
felismerték Krisztust!
nem jobbak ezen a téren azon emberek tömegei sem, akik az istentiszteletet
más munkákhoz hasonlóan rendszerességgel és kötelességből végzik, mint ami
szükséges és hasznos, ami célszerű. részben megszokásból is, vagy mert „úgy
510 89. Az utolsó szó

illik”. talán naiv elővigyázatosságból is, mert elvégre „mégsem tudhatja az

ember, hogy végül is mire lesz még jó”. Mint pelyva a szélben, úgy fognak az
ilyenek eltűnni! —
inkább azokat a kutatókat lehet sajnálni, akik valóban komoly kutatói lel-
kületükkel elmulasztják, hogy még kiemelkedjenek a bozótból, amelyben fá-
radhatatlanul turkálnak, miközben úgy vélik, hogy ebben fognak rátalálni
a teremtés kezdetéhez vezető útra. Ennek ellenére mindez mit sem használ, és
nincs rá bocsánat! de kevesen is vannak az ilyenek, nagyon kevesen. Az ön-
magukat kutatónak nevező emberek legnagyobb része semmitmondó játsza-
dozásban vész el.
Az emberiség fennmaradó nagy részének azonban nincs ideje arra, hogy
„befelé igyeljen”. Ők látszólag nagyon meggyötört földi emberek, bőségesen
elhalmozva munkával, hogy kielégítsék földi vágyaikat, minden egyes nap
szükségleteit, végül azonban még ezeken messze túlmenő dolgokat is. nem ve-
szik észre, hogy a vágyak teljesítésével maguk a vágyak is növekednek, miáltal
sohasem mutatkozik meg a végcél, s így az erre törekvő soha nem is tud nyu-
galmat találni, soha nem lesz ideje a benső ébredésre! Az örökkévalóságra irá-
nyított minden magasztos cél nélkül hagyja magát az ember a földi léten
áthajszolni, földi vágyai rabszolgájaként.
E tevékenységtől kifáradva, végül testét is ápolnia kell, pihenéssel, változa-
tossággal, szórakozással. Így magától értetődően nem marad neki ideje a földi
világon túli, szellemi dolgokra! ha azonban olykor-olykor egészen halkan je-
lentkezik az intuíció, hogy „vajon mi van a halál után”, akkor legjobb esetben
néhány pillanatra valamivel elgondolkodóbbá válik, de sohasem hagyja, hogy
ez az érzés magával ragadja és felébressze, hanem ekkor minden ilyen jellegű
dolgot mogorván és gyorsan elnyom, arra panaszkodva, hogy hiszen erre
ő nem képes, még ha valóban akarná, akkor sem! nincs is rá semmi ideje!
sőt, sok ember azt akarja, hogy erre mások teremtsék meg a lehetőséget.
Közben nem ritkán vádolják a sorsot is, és zúgolódnak isten ellen! Mindezen
emberek esetében természetesen hiábavaló minden szó, mert sohasem akarják
felismerni, hogy csakis rajtuk múlott, hogy sorsukat másképp alakítsák!
számukra csak földi szükséglet létezik, amely az elért eredményekkel folyton
növekszik. sohasem kívántak komolyan valami mást. Állandóan mindenféle
akadályokat gördítették elébe. Könnyelműen az ötödik, hatodik helyre tolták,
amivel az ember csak szörnyű ínségben vagy a halálakor foglalkozik. Mindmáig
mellékes dolog maradt mindenki számára, akinek van ideje!
 89. Az utolsó szó 511
s ha egyszer mégis világosan felismerhető alkalom nyílt arra, hogy az ember
komolyan foglalkozzon vele, azonnal új, soron kívüli kívánságok keletkeztek,
melyek nem jelentenek mást, mint kifogásokat, úgymint: „Csak előbb még el
akarok intézni néhány dolgot, utána szívesen foglalkozom vele.” Pontosan úgy,
ahogyan Krisztus egykor már megmondta!
sehol sem található meg az a komolyság, amely e legszükségesebb dologhoz
feltétlenül hozzátartozik! túlságosan távolinak tűnt számukra. Ezért most
mindegyikük elvettetik, mindegyikük! Közülük senki sem fog bebocsátást
nyerni isten birodalmába!
rothadt gyümölcsök a felemelkedéshez, akik csak további rothadást terjesz-
tenek maguk körül. Most gondoljátok végig ti magatok, ki maradhat még ez-
után! szomorú kép! de sajnos nagyon is igaz. —
s ha az ítélet most megtöri az emberiséget, akkor nagyon gyorsan a porban
fognak térdepelni! de gondoljatok csak bele már most, hogyan térdepelnek
majd akkor: a lehető legszánalmasabb képet nyújtva, de ugyanakkor ismét kö-
vetelőzően; ismét csak siránkozva, kérlelve, hogy segítsenek nekik!
Vegyék le róluk a súlyos terhet, amit magukra vettek, s ami végül azzal fe-
nyeget, hogy szétzúzza őket! Ez lesz majd a kérésük! Jól halljátok? A kérések
a gyötrelem elhárítására irányulnak, ám közben egyetlen gondolatukat sem
irányítják saját benső megjavulásukra! Egyetlen őszinte vágy sincs bennük az
eddigi téves irányultság, a tisztán földi törekvés szabad akaratú megváltozta-
tására! Nem akarják felismerni és bátran bevallani az eddigi tévedéseket és hi-
bákat.
s ha az Ember Fia majd a nagy ínségben körükbe lép, akkor majd biztosan
mindenki nyújtja felé a kezét, nyüszítve, esedezve, de ismét csak abban a re-
ményben, hogy saját vágyaik szerint segít majd nekik, tehát véget vet kínjaik-
nak, és új életre vezeti őket!
Ő azonban úgy fogja magától eltaszítani e követelőzők nagy részét, mint
a mérges csúszómászókat! ugyanis az összes ekképpen esedező ember a segítség
után azonnal ismét régi hibáiba esne, megmérgezve környezetüket is. Csak azo-
kat fogja elfogadni, akik erőt kérnek tőle, hogy végre összeszedjék magukat
a folyamatos javulásra, akik alázatosan igyekeznek megszabadulni minden ed-
digi konokságuktól, és az igazság igéjét, amely a Fényből érkezik, örömmel
megváltásként üdvözlik! —
Az Ember Fia! A beképzelt emberiség már ma csak saját kívánalmai szerint
valónak akarja őt, és azt képzeli, hogy rajta megmérheti saját földi észbeli
512 89. Az utolsó szó

kritikáját! Azt hiszi, hogy saját nézeteinek hosszadalmas kibeszélésével meg-

közelítheti őt.
bolondok, éppen ez ejt rajtatok szörnyű sebeket! Éppen ezért nyomban el-
vettettek, mert annak idején éppen így léptetek fel az isten Fiával szemben is,
akit a mai napig még nem ismertetek meg helyesen. Az Ember Fia most az ítélet
órájában nem olyan magyarázatokat hoz, melyekről hosszadalmas vélemény-
cseréket folytathatnátok, hanem az ő igéjében rendelkezések vannak, melyeket
megváltoztathatatlanul teljesítenetek kell, ha nem akartok elveszni! —
Mostanra ez az utolsó szó. Most az átélés tegyen bizonyságot üzenetem igaz-
ságáról!
Az emberi szellemek már kezdettől fogva rossz alapra helyezkedtek. Ezért
ma minden, amit gondolnak illetve tesznek, ehhez mérten hamis vagy elfer-
dült.
A Grál-üzenet megértése azonban, mint ahogyan korábban az isten Fia üze-
netének a megértése is, csak akkor válik lehetővé, ha az emberi szellem mindent
félre dob, amit vélt megértésében felépített magának, és teljesen elölről kezdi!
nincs más út! Az embereknek ebben előbb olyanná kell válniuk, mint a gyer-
mekek! A jelenlegi tévedésekből lehetetlen átmenetet találni. Az alapoktól
kezdve teljesen meg kell újulnia mindennek, amely az egyszerűségből és az alá-
zatból nő ki és erősödik meg. Aki ezt nem tudja, vagy nem akarja, az a többi-
ekkel együtt teljesen reménytelenül elveszett. —
ha az emberek úgy kapnának segítséget, ahogy azt a veszély és ínség órájá-
ban kérik, akkor gyorsan újra minden feledésbe merülne, mihelyt csak meg
lennének szabadítva a borzalomtól. Megértés hiányában ismét elkezdenének
gátlástalanul kritizálni, ahelyett hogy elgondolkodnának, és az ilyesmi a men-
tésnél már nem megengedett! Az az idő most lejárt.
ilyen jellegű időpocsékolás a jövőben teljesen lehetetlen lesz, mert e világrész
léte szükségszerűen a végéhez közeledik. Ez immár minden emberi szellem
számára azt jelenti: vagy-vagy! Menekülés a saját maga által létrehozott behá-
lózottságból vagy a benne való elpusztulás! A választás szabad, de nem lehet
elhalasztani, hanem azonnal dönteni kell. A döntés következményei azonban
véglegesek és megváltoztathatatlanok! A tétovázás ugyanaz, mint a pusztulást
választani! Minden elvész, kivéve azt, ami valóban jó, ami még eljuthat a felis-
merésig, amihez azonban nem tartozik az, amit ma jónak tartanak!
Mintha nagy nyomás alól szabadulnának, úgy fognak majd a megmentettek
fellélegezni és ujjongva felkiáltani, miután az undorító, tisztátalan sötétség
 89. Az utolsó szó 513
a hozzá szívesen csatlakozó teremtményekkel együtt a Fény kardcsapása által
végre kénytelen odasüllyedni, ahová tartozik!
Ekkor végre, megtisztulva minden vészes gondolattól, szűzi tisztaságban fog
a Föld újra életre kelni, és minden ember számára felvirágzik a béke!

————
 Az Antikrisztus

E
mberek! ha elérkezik az óra, amelyben az isteni akarat szerint meg kell
történnie a Földön a tisztulásnak és a szétválasztásnak, akkor igyeljetek
a megjövendölt, részben földöntúli jelekre az égen!
ne hagyjátok ekkor majd megtéveszteni magatokat az olyan emberek és egy-
házak által sem, akik már régen megadták magukat az Antikrisztusnak. szo-
morú, hogy ez idáig még az egyházak sem tudták, hol keressék ezt az Anti-
krisztust, aki pedig már oly régóta tevékenykedik minden ember körében. Egy
kis éberség, és fel kellett volna ismerniük! hát ki képes még inkább antikrisztusi
módon cselekedni, mint azok, akik egykor maga Krisztus ellen harcoltak, és
végül meg is gyilkolták! Ki tudott volna gonoszabbul és egyértelműbben Krisz-
tus ellenségeként megmutatkozni!
A földi vallás elöljárói és képviselői voltak ezek, akiknek saját építményébe
nem illett az isten Fiában testet öltött és általa hirdetett igaz isteni tan. Az igaz
isteni üzenet bizony nem is tudott ebbe beleilleni, mert az egyházi méltóságok
építménye földi befolyásra, földi hatalomra és annak kiterjesztésére irányult.
Ezzel teljesen egyértelműen bebizonyították, hogy az emberi ész szolgálói vol-
tak, amely egyedül a földi tudásra, földi hatalomra irányul, és ellenségesen, aka-
dályozón szemben áll mindennel, ami a földi felfogáson túl van! Mivel isten,
és a szellemi dolgok is teljesen a földi észbeli tudás határain kívül maradnak,
így felismerésüknek éppen az ész az egyetlen valódi akadálya! Az ész ezért már
jellegéből adódóan is ellensége mindennek, ami isteni, és mindennek, ami szel-
lemi! És ebből következően az ésszel együtt minden olyan ember is, aki az eszét,
mint legmagasabbat és legfelsőbbet ismeri el, és csak erre igyekszik építeni!
Az akkori vallási elöljárók féltek attól, hogy az isten Fiának tanítása miatt
elveszítik befolyásukat a nép körében. Ez volt, miként ma már mindenki tudja,
a rágalmak fő oka, amelyeket Krisztusról igyekeztek terjeszteni, és végül az
isten Fia kivégzésének fő indoka is. istenkáromlóként feszítették keresztre azt,
aki ugyanazon isten által küldetett, hogy felvilágosítást hozzon, mint aki szol-
gálóinak ezek az emberek kiadták magukat!
 90. Az Antikrisztus 515
A valóságban oly kevéssé ismerték azt az istent és annak akaratát, akiről az
emberekkel el akarták hitetni, hogy őt szolgálják, azonban az ő tiszteletére, az
ő földi védelme érdekében ezt az isten Fiút, isten küldöttét... meggyilkolták!
Ez lett a végzetes következménye annak, hogy földi eszük rabszolgái voltak,
amely ezzel csupán saját befolyásáért harcolt. hóhéreszközül adták át magukat
az Antikrisztusnak, akinek titokban trónt emeltek önmagukban. Ebben ugyanis
olyan emberi gyengeségeik találtak kielégülésre, mint az önteltség, a gőg és
a hiúságuk.
Aki világosabb bizonyítékra vár, annak nem lehet segíteni; hiszen nincs
semmi, ami ellenségesebb lenne Krisztussal, az isten Fiával, és az ő igéjével
szemben! Az Antikrisztus pedig valójában azt jelöli, aki Krisztus ellen harcol,
az ember isten üzenete által történő megváltása ellen. A földi ész sarkallta őket
erre! Lucifer számára éppen ez az ész, mint az ő mérgező tenyészete, egy olyan
eszköz, ami az emberiségre nézve a legveszedelmesebbé vált! Ezért vált egykor
örökletes bűnné az emberek számára az ész aránytalan túlfejlesztése! E mögött
azonban maga lucifer áll, mint az Antikrisztus személyesen! Ő az, aki az em-
berek által felüthette fejét! Ő, isten egyetlen valódi ellensége! Ő vívta ki magá-
nak az Antikrisztus nevet az isten Fia küldetésével szemben folytatott ellenséges
harca által. senki másnak sem lett volna ereje és hatalma ahhoz, hogy Anti-
krisztussá váljék.
s lucifer nem csupán egyetlen embert használ fel isten akarata elleni har-
cában a Földön, hanem szinte az egész emberiséget, melyet az isteni harag ki-
hatása közepette ezzel a pusztulásba is vezet! Aki nem tudja felfogni azt
a teljesen magától értetődő dolgot, hogy csak maga Lucifer lehetett az Anti-
krisztus, aki istennel szembe mer szállni, az sohasem lesz képes arra, hogy bár-
mit is megértsen mindabból, ami a durvaanyagúságon kívül, tehát a merő földi
dolgokon túl játszódik le. Az ilyen már ma elveszettnek tekintendő.
s ahogy az akkoriban volt, ugyanúgy van még ma is! sőt, a helyzet sokkal
rosszabb. Még manapság is sok vallási képviselő akar egészen elkeseredetten
harcolni azért, hogy a templomokban és az egyházakban megőrizzék az ész
eddig alkalmazott földi szabályait.
Éppen ez a minden nemesebb intuíciót korlátozó emberi ész lucifer egyik
legraináltabb tenyészete, amit az emberek között el tudott terjeszteni. A való-
ságban azonban az ész minden rabszolgája Lucifer szolgálója, aki bűnrészes
abban az iszonyatos összeomlásban, aminek ezáltal az emberiséget el kell érnie!
Mivel az észben egyetlen ember sem kereste az Antikrisztust, ezért félelmetes
516 90. Az Antikrisztus

terjeszkedése annál könnyebb volt! lucifer győzedelmeskedett; ezzel ugyanis

elzárta az emberiséget mindannak a bárminemű megértésétől, ami a durva-
anyagúságon kívül van. A tényleges élettől! Attól a helytől, ahol majd létrejön
a kapcsolat a szellemiséggel, amely isten közelébe vezet!
Ezzel megvetette lábát ezen a Földön, mint a Földnek és az emberiség leg-
nagyobb részének az ura!
Azon sem lehet hát csodálkozni, hogy egészen az oltárokig tudott hatolni,
és még keresztény egyházak földi vallási képviselőinek is áldozatul kellett es-
niük. hiszen ők is csak a meghirdetett ítélet előtt várják az Antikrisztust. Az
erre vonatkozó jelentős kinyilatkoztatás a bibliában, miként sok más, mind
a mai napig rejtély maradt.
A Jelenések könyve azt mondja, hogy ez az Antikrisztus az ítélet előtt fel
fogja ütni a fejét! nem pedig azt, hogy akkor fog először megjelenni! ha ott az
áll, hogy felüti a fejét, akkor ez éppen azt mutatja, hogy már ott kell lennie,
nem pedig azt, hogy majd csak jönni fog. Azt hivatott mondani, hogy röviddel
az ítélet előtt éri el uralma tetőpontját!
ti, akik szellemileg még nem váltatok süketté és vakká, halljátok e igyel-
meztető kiáltást! Vegyétek a fáradságot, hogy egyszer magatok is egészen ko-
molyan elgondolkodjatok rajta; mert tőled ez most meg lesz követelve! ha
ebben továbbra is kényelmesek maradtok, akkor saját magatokat elveszettnek
tartjátok!
ha az ember egy mérges kígyó fészkéről leemeli a kígyót takaró védőfedelet,
és az hirtelen észreveszi, hogy felfedezték, akkor magától értetődően megpróbál
e tapintatlan kéz után kapni, hogy megmarja azt.
itt sincs ez másképp. Amikor az Antikrisztus észreveszi, hogy felfedezték,
szolgálói által gyorsan ellenkezni fog, a leleplezésnél ordítozni, és minden le-
hetséges dolgot megpróbál majd, hogy megmaradjon azon a trónon, amelyet
az emberiség készségesen felkínált neki. Mindezt azonban csupán azok által
tudja megtenni, akik bensőjükben tisztelik őt. Ezért mostantól éles szemmel
igyeljétek környezeteteket, ha elkezdődik a harc! Éppen az ordítozásról fogjá-
tok őket teljes bizonyossággal felismerni, mindenkit, aki hozzá tartozik! Ezek
ugyanis, ahogyan egykoron, a tiszta igazságtól való félelmükben, ismét ellen-
ségeskedésbe fognak átcsapni!
Az Antikrisztus görcsösen újra megpróbálja majd megtartani a Földre gya-
korolt befolyását. Vigyázzatok, mert nem tárgyilagos sem a védekezésben, sem
a támadásban; mert újra csak rágalmazva, gyanúsítgatva fog dolgozni, mivel
 90. Az Antikrisztus 517
követői nem képesek mást tenni. Az igazság elé lépni és azt megcáfolni lehe-
tetlen.
Így lucifer szolgálói ezúttal is szeretnék isten követét Antikrisztusként, is-
tenellenes istenkáromlóként megbélyegezni úgy, ahogy egykor az isten Fiát!
hiszen ebben mindenkinek azonnal fel kell ismernie a gyenge védelmet, mely
nélkülöz minden következetességet. hogyan lehet Antikrisztusnak nevezni azt,
aki leleplezi lucifert és felszínre hozza az ő cselszövéseit. Ez csak egy új formája
annak, ahogy az isten Fiát istenkáromlónak nevezték csak azért, mert az ő ma-
gyarázatai nem estek egybe az emberi nézetekkel. Ahol ilyen jellegű kísérlet
történik, ott legyetek igyelmesek; ezzel ugyanis az ilyen emberek csak lucifert
akarják védelmezni, hogy az továbbra is fenntarthassa uralmát a Földön. Ott
a sötétség fészke van, még akkor is, ha az emberek külsőleg világos földi öltö-
zetet szoktak hordani, még akkor is, ha valamilyen egyház szolgálói.
ne feledjétek, mi történt, amikor az isten Fia a Földön járt, hanem fontol-
játok meg, hogy követői jóval népesebb körével még ma is ugyanaz az Anti-
krisztus fáradozik azon, hogy a Föld feletti uralmát megtartsa, a megsemmisülést
elkerülje és az igaz isteni akaratot továbbra is elsötétítse.
Figyeljetek ezért éberen minden megígért jelre! Ez lesz minden egyes ember
számára az utolsó döntés. szabadulás vagy pusztulás! Ezúttal ugyanis isten aka-
rata, hogy végleg elvesszen az, ami még egyszer ellene és az Ő követe ellen mer
szegülni!
Minden ebben elkövetett hanyagság ítéletetekké fog válni! – Egyetlen egyház
felett sem fognak isten jelei állni, egyetlen egyházi méltóság sem fogja annak
tanúbizonyságát hordozni, hogy ő isten küldötte! hanem csak az, aki a jelekkel
elválaszthatatlanul össze van kötve, s ezért azokat élőn és ragyogón magában
hordozza, mint egykor az isten Fia, amikor ezen a Földön tartózkodott. E jelek:
az igazság Keresztje, bensőjében élőn és ragyogón, felette pedig a Galamb!
E jelek láthatóvá válnak mindazok számára, akik kegyelmet nyernek arra, hogy
a szellemit megpillantsák, hogy erről a Földön élő minden embernek tanúbi-
zonyságot tegyenek; mert minden nép körében lesznek majd ilyen emberek,
akik ezúttal „látni” engedtetnek, isten utolsó kegyelme gyanánt! — — —
A szent igazság e magasztos jeleit sohasem lehet tettetni. Erre még lucifer
sem képes, akinek menekülnie kell előlük, s még kevésbé képes erre egy ember.
Ezért aki isten e tanúbizonyságával mégis szembe akar szállni, az immár isten-
nel száll szembe, mint isten ellensége. Ezzel azt bizonyítja, hogy nem isten szol-
gálója, és nem is volt az, mindegy, hogy eddig minek adta ki magát a Földön.
518 90. Az Antikrisztus

Az lucifer szolgája, az Antikrisztusé, és mint az ész rabszolgája, most vele

együtt isten akarata szerint ítélet alá esik!
Őrizkedjetek, nehogy ti is közéjük tartozzatok!

————
 És beteljesült...!

M
agasra csaptak az igazságtalanság hullámai a fáraók korában. Az er-
kölcstelenség és a bűnözés diadalát ünnepelte, és izrael rabszolga-
sága elérte csúcspontját.
Ekkor lépett erre a földre Abdrushin! Ezzel az Fény megtette az első lépést
a Fény után vágyakozó emberi lelkek megmentésére! nagy ínségük annyira
megtisztította a zsidókat, és lelki képességeik az elnyomás kínjai közepette any-
nyira kiinomultak, hogy az akkori emberek közül egyedül ők voltak fogéko-
nyak a fényes magasságokból ezekbe a mélységekbe érkező rezgésekkel szem-
ben.
Ezek a rezgések mindig itt voltak, és állandóan itt is vannak, de nem volt
ember a földön, aki próbálta volna venni őket. Csak a legkínzóbb nyomor ren-
dítette meg és szabadította fel hosszú idő után a leigázott zsidók lelkét úgy,
hogy végre kiérezhették a kozmosz inomabb rezgéseit is, és ezzel létrejött egy
isten közelsége utáni bizonytalan vágy, ami végre a forró áhítat esedező fohá-
szává emelkedett.
A Fény utáni vágyakozás segélykiáltása nem maradt kölcsönhatás nélkül.
Mindaddig, amíg ezek az emberek gondolkodásukat és intuitív érzéseiket a föld
felé irányították, a kölcsönhatásban persze semmi más nem áramolhatott vissza
hozzájuk. Ám amikor végre komoly és valóban alázatos szándékkal felfelé,
a Fényhez fordították tekintetüket, ott a kölcsönhatásban a lelkekbe is erőseb-
ben folyhatott a Fény-áramlat. Ezzel a szenvedő nép segélykiáltása meghallga-
tást nyert. A szabadító eljött!
Az isteni akarat – ahonnan maga is származik – teljesítésében jött el. Ezért
is válik szükségszerű törvénnyé, hogy mindenütt, ahová belép, ellenségességnek
kell létrejönnie azokon a helyeken, ahol valami szembe helyezkedik isten igaz-
ságos akaratával, de ott ahol a valódi értelemben vett igazságosság az élet részét
képezi, a legtisztább béke és boldogság jön el.
Mivel Abdrushin akkor is és most is magában hordozza isten élő akaratát,
melyből a teremtés törvényei erednek, és mivel ő az emberré lett isteni akarat,
520 91. És beteljesült...!

így már a létével kioldhatja a szellemi törvények összes végső hatását a terem-
tésben.
Közben a végkifejlet minden egyén és egész nemzetek számára mindig úgy
alakul, hogy pontosan megfelel annak a végnek, amit éppen az általuk választott
út rejt magában, vagyis pontosan annak a fajtának megfelelően, melynek irá-
nyába önként beálltak. ha a sötétség felé hajlanak, teljesen óhatatlanul borzal-
mak fognak következni, ám azoknak, akik a Fény felé igyekszenek, boldogságot
és örömet hoz. Még ha a teljes véghez vezető út minden emberi lélek számára
nagyon is távolinak tűnik, így azt hiszik, hogy van idejük, sok idejük az utolsó
döntésre, aminek végérvényesnek kell lennie... ha belép közéjük isten élő aka-
ratának részeként Abdrushin, akkor minden útnak gyorsan, automatikusan és
minden átmenet nélkül – természeti törvényként – vége vettetik, és ebben rejlik
az utolsó ítélet!
Az Abdrushin által sugárzott mágneses erővel a vég oly gyorsan közeledik,
hogy az emberi lélek már nem követheti saját útját, mint korábban, hanem
azonnal el kell nyernie annak a gyümölcsét, amit elvetett, és közben minden
lélek műve is ítélet alá kerül. Felvirágoznak, ha isten akarata szerint valók, vagy
összeomlanak, ha nincsenek vele teljes összhangban. Ez magában foglalja az
összes tevékenységet, kezdve a családdal és a házassággal, egészen a szakmai
tevékenységig, legyen az akár a mesterségben, az iparban, a kereskedelemben,
a gazdaságban vagy az államigazgatásban, azon nem múlik, mert ez az isteni
igazságszolgáltatás szerint azonnal a szellemi törvények gyors végkifejlete alá
esik. Az ember közben semmit nem tartóztathat fel, illetve nem késleltethet,
semmit nem rejthet, illetve nem takarhat el. tehetetlenül alá kell vetnie magát
annak, amit a valódi igazságosság követel, még ha ez az ő földi nézetei szerint
nem is tűnik annak!
Az emberré lett isteni akarat olyan, mint egy élő kapcsolat, ami a végkifejlet
gyújtószikrájává válik mindenütt saját földi létében, ahol csak megérinti az em-
bert vagy az egész népet. Az ő léte kikényszeríti az elszámolást, és mindenütt
a döntést kell sürgetnie, a végső döntést, ami minden létező számára még le-
hetséges.
Így válik ítéletté, bárhová érkezik, anélkül hogy ő magának kellene ítélkez-
nie. Eredeténél fogva ő olyan, mint egy minden történést lezáró önműködő
kulcs, a kard, aminek csak be kell állnia a világba, hogy mindenki és minden
rajta választódjék külön! —
Mivel akkor az egyiptomiak igazságtalansága a zsidó nép szenvedésében
 91. És beteljesült...! 521
egészen fel a Fényhez kiáltott, megelőzte Abdrushin az isten Fiát, követve
a vádat, hogy elhozza az egyiptomiaknak az ítéletet, eljött, hogy kiszabadítsa
a megpróbáltatások által megtisztított zsidók népét, hogy egy napon eleget te-
hessenek elhivatottságuknak, és mint az akkor legérettebb nép, befogadják az
isten Fiát, amint ennek eljön az ideje! —
Így az egyiptomiakkal szomszédos legerősebb nép fejedelmében eljött
a Földre az istenítélet követe. Az arabok fejedelmeként az Abdrushin nevet vi-
selte. Ez értelemszerűen azt jelenti: a szent szellem Fia.
Gyakran látogatott a fáraó palotájába, és ezzel teljesen egyedül elhozta a szel-
lemi törvények végkifejletét az egész nép számára. Csak ily módon volt lehet-
séges, hogy aztán Mózes is bejelenthette az összes büntetést, melyek gyorsan
beteljesültek! Ez a beteljesülés Abdrushinon keresztül jött, akinek isten élő aka-
rata részeként el kellett hoznia a földre a kiegyenlítő igazságosságot a szellemi
törvények önműködő végkifejletében, melyek következményei a durvaanya-
gúságban is megmutatkoznak.
Így töretett és ítéltetett meg Egyiptom népe keményen a maga gonoszságá-
ban és erkölcstelenségében isten akarata által, és a zsidó nép ki lett szabadítva,
hogy felemelkedjen elhivatottsága teljesítéséhez, hogy a maga körében egyre
növekvő érettségével előkészítse a talajt isten Fiának földi befogadására.
Ez volt a kör kezdete, mely hatalmas eseményeket rejtett magában, és amely-
nek be kell zárulnia Abdrushin újbóli eljövetelével erre a Földre! Ezzel az em-
beriség kezébe lett téve az elképzelhetetlen magasságokba való felemelkedés
lehetősége. —
Abban az időben Abdrushin meghódított többek között egy magasan fejlett
indiai eredetű népet is. Élt köztük egy látnok, aki éppen Abdrushin jelenléte
által jutott magas kinyilatkoztatásokhoz. A látnok feladata volt, hogy ezeket
a kinyilatkoztatásokat közzétegye, mert segített volna az embereknek, hogy
szellemileg könnyebben és gyorsabban emelkedjenek fel. de ő ehelyett teljesen
magába fordult, és az emberek elől elzárkózva csak önmaga számára dolgozta
fel rendkívüli tudását, ahogy ezt még ma is sokan teszik. A tudók, vagy akik
azzá lettek, az esetek többségében ma is vagy magukba zárkóznak, vagy –
amennyiben ez egyáltalán lehetséges – elzárkóznak minden ember elől, mert
attól tartanak, hogy az emberek nem értenék meg, vagy kinevetnék őket. Gyak-
ran azért is, hogy tudásukat csak maguk élvezhessék, és örömüket leljék benne.
Az ilyen viselkedés azonban helytelen. Akinek nagyobb tudás jutott, annak
ezt tovább kell adnia, hogy ezzel másoknak segítsen; hiszen ez az ő számára is
522 91. És beteljesült...!

ajándék volt. nem szerezhette volna meg. nevezetesen a kinyilatkoztatások el-

fogadása kötelez. Általában azonban csak azok kürtölnek világgá mindent, ami
mások számára teljesen értéktelen, akik keveset látnak, és ezzel ártanak azok-
nak, akik valóban tudókká lettek, mert aztán már eleve egy kalap alá veszik
őket ezekkel, és hitelüket vesztik. Ezen okoknál fogva hallgat sok tudó is, aki
egyébként beszélne.
Így vallott kudarcot az akkori idők látnoka is valódi feladatában. Ott volt,
amikor sírba helyezték Abdrushin halandó földi hüvelyét. de ez nagyon erőt
vett rajta, és a legmagasabb ihletéssel egy nagy kőre a sírkamrában kivéste az
egész történést, kezdve Abdrushin eredetével az isteniből, az ő feladatain ke-
resztül a világok átvándorlása során, egészen az istenivel való újraegyesítésig,
és az ő végső feladatáig. A kőfelirat tartalmazza a mai kort is minden történé-
sével.
Abdrushin sírköve, ma még elrejtve a kíváncsiskodók szeme elől, ugyanazt
a jelet viseli, mint az a sírkő, amely isten Fiának földön viselt csontjait fedi.
E tény nyilvánosságra hozatala az emberi szemek számára még a földi betelje-
sülés órájára van fenntartva. de ez az idő már nincs messze. —
———
A kör kezdett mozgásba jönni. A történések kibontakoztak. Mint ezek ko-
ronája, az isten Fia eljött a Földre az emberiség és az egész teremtés szándékolt
megváltása végett.
de az emberek nem fogadták el ezt a megváltást. A földi jólét kezdetével
megnövekedett a szellemi elhanyagoltság is, ami elvette az intuitív érzékelés
minden inomságát, és további következményként hagyta elburjánzani az em-
beri büszkeséget, ami egyre szorosabban rakódott fojtó tövisként az emberi
lélek köré, elvágva őt minden fentről, a fényes magasságokból érkező rezgés-
től.
Így az isten Fia által elhozott Fényből jövő üzenet nagyon kevés visszhangra
talált az ismét beszűkült és korlátozott emberi lelkekben. A Fény nagy hordo-
zóját, mint számukra kényelmetlent, meggyilkolták. —
Abban az időben szintén lehetőség adatott az Abdrushin földi idejéből való
indiai látnoknak, hogy jóvátegye hajdani kudarcát. Kegyelem által földileg újra
megszületett mint Gáspár, a napkeleti három királyok egyike, akik ismerték
a csillagot és felkeresték a gyermeket. Ezzel lehetőséget kapott, hogy levezekelje
a sorsot, amit Abdrushin idejében hallgatásával magára vett; mivel Abdrushin
missziója szoros kapcsolatban áll az isten Fiának küldetésével. de itt is újra
 91. És beteljesült...! 523
kudarcot vallott a másik két királlyal együtt. nem csak az lett volna a feladatuk,
hogy betlehembe utazzanak, és a gyermeknek egyszer ajándékokat hozzanak,
és aztán újra eltűnjenek. Választottak és elhivatottak voltak, hogy felismerve
az isten Fiát mindig mellette álljanak, és megkönnyítsék földi pályafutását min-
den tisztán földi dologban! Egész földi élete során. hatalmukkal és vagyonukkal
földileg kellett volna őt támogatniuk. Csak erre a célra születtek bele a maguk
viszonyaikba, már születésük előtt kijelölve, majd megajándékozva a tisztán-
látással, hogy könnyen teljesíthessék azt, amit korábban kérelmeztek.
de ebben kudarcot vallottak, és közülük immár másodszor az egykori lát-
nok. —
Már akkor nem lett jól megértve isten Fiának magasztos üzenete az igaz-
ságból, a későbbi szellemi vezetők által aztán egyre jobban el lett ferdítve, és
gyakran hamisan volt értelmezve, miáltal tiszta ragyogása elveszett. Az egész
emberiség, és az egész föld felett ismét szétterült a sötétség. —
Ez a nyitott kör azonban akadálytalanul, egyre növekedve pörgött, és így
egyre közelebb hozta a világot az órához, amikor az emberré lett isteni akarat
visszatérésében szükségszerűen be kell következnie e kör bezárulásának is.
A vég össze lesz kapcsolva a kezdettel. Ebben rejlik azonban minden történés
végkifejlete és az elszámolás! Ez hozza el a nagy világfordulatot!
Világfordulat! sürgetően szükséges, hogy a világ ne legyen a hamis emberi
önámítás által teljes pusztulásba hajtva. És Abdrushin ismét eljött erre a Földre,
hogy lezárja a kört, hogy kioldozza az összes szellemi törvényt, melyek a hely-
telen emberi akarat által csúnyán összekuszálódtak, és hogy így teljesítse azt,
ami igyelmeztetően és intően már évezredekkel ezelőtt meg lett ígérve:
„Az ítélet!”
türelmesen várt, és igyelmesen szemlélte az emberek hamis működését,
ebből sokat saját magán tapasztalva meg, ismét ellenségességet ébresztett ott,
ahol valami nem volt összhangban isten akaratával, és békét hozott oda, ahol
helyes volt a hozzáállás isten akaratához. Megvárta, amíg elérte isten hívása,
hogy nekikezdjen.
És mivel addigra a sötétség már behatolt mindenbe, amit emberi tevé-
kenység hozott létre, ez számára többnyire csak szenvedést és reménytelen
küzdelmet jelentett, amíg kötött maradt és hatalmát nem volt szabad ki-
bontakoztatnia. A benne lévő sugárzásokat sűrű lepel fedte, hogy ne hozzák
el idő előtt az erős kifejleteket, melyek a világítélethez tartoznak. Csak at-
tól az órától, amelyik meghozta a világfordulatot, hullhattak le róla lassan és
524 91. És beteljesült...!

fokozatosan a leplek.
Addig azonban még egyszer hirdethette az igazság igéjét, ferdítetlenül,
ahogy ezt már az isten Fia elhozta, hogy akik valóban komolyan törekednek
a Fény felé, az ítéletben lehetőséget kapjanak a menekülésre, mert azok az em-
beri lelkek, akik valóban komolyan keresik az igazságot, és vágyódnak a szel-
lemi felemelkedésre, nemcsak a világi hatalomra a szellemi keresés ürügye alatt,
azok meg is találják ebben az igazság igéjében a mentőhorgonyt! de az összes
többinek ez nem adatott meg. süketek és vakok maradnak a feltétlen kölcsön-
hatás törvényének következtében; mert érdemtelenek a megmentésre. hiszen
ők a túlvilágon, a földi halál után is süketek és vakok, mégis élniük kell.
Az igazság isteni igéjét most ismét az akkori neve alatt – Abdrushin – adta
az emberiségnek, ez azért történt, hogy rámutasson e történések körének kez-
detére, melynek ezzel a világfordulattal le kell zárulnia! Ez azokra érvényes,
akik a kellő időben történő felismeréssel még átélik az ítéletet.
Ez utalás a későbbi áttekintés megkönnyítésére! Ennek megértése az em-
berek számára majd csak a megtisztítás után jön el, amikor ki lesznek zárva
a zavart okozó hamis lelkek, és az összes többi számára a megújult virágzásban
elkezdődik a felemelkedés. —
És egyszerre itt volt a nagy világfordulathoz kötődő ígéretek beteljesítésének
órája! látszólag bejelentetlenül, ahogy annak idején Egyiptomban. Csak
a résztvevők tudtak róla, míg az emberiség csendesen aludt. Ezzel nagy dolgok
lettek előkészítve, és Abdrushin hosszantartó földi tanulóidő után hozzáállt
küldetéséhez, mely őt a megígért Ember Fiaként mutatja be az emberiségnek,
hogy az emberiség rajta ítéltessen! Rajta; mert ahogy azt már kifejtettük, Ő az
ítélet, de ő maga nem ítél. —
bár Abdrushin a Földön egészen a világfordulatig komolyan hátráltatva volt
a sűrű burkok által, mindazonáltal a szellemi törvények kioldásával már a ta-
nulás időszakában is működött. bár enyhén és mindig csak ott, ahol személyes
kapcsolatba került, de mégis csak feltétlenül az egyénekben, valamint az ő mű-
veikben. Egyedül saját létével, önműködően, de nem személyesen büntette vagy
jutalmazta mindazt, ami ennek során a közelébe került! Ezt az élő természeti
törvényt nem lehetett teljes mértékben megakadályozni a működésében. Ami
egészségtelen és hamis volt, az rajta keresztül nem arathatta le azt, ami egész-
séges és jó; a képmutatás vagy az álszent önbecsapás, amelyben annyian oly
gyakran élnek, aztán a visszahatások tévedhetetlen kifejletében természetesen
nem várhatott semmi haszonra, hanem mindig csak veszteségre.
 91. És beteljesült...! 525
de megint csak magától értetődő volt, hogy közben a balga emberek az ön-
ismeret súlyos hiányában nem látták saját belső életük igazságos következmé-
nyeit, hanem csak külső történést akartak igyelembe venni, mintha Abd-
rushintól jönne, és így rágalmazták, ócsárolták és gyanúsították, ami szükség-
szerűen gyakran nehezítette az ő földi útjának első felét. de aztán elhozta a te-
remtésnek az ítéletet!
Mint a Világmindenség királya imanuel, mint az ősteremtettek Parsifalja
a szellemi birodalomban, és végül mint az Ember Fia a durvaanyagúságban
ezen a Föld bolygón. háromrészű egyben, egyszerre működő, mint egy isteni
misztérium. Ez olyan folyamat, amit a kifejlődött emberi szellemek nem ért-
hetnek meg, melyben azonban az ősteremtetteknek már részük van; mert ők
is működhetnek itt a Földön, míg ezzel egyidőben eleget tesznek a szolgálatnak
fent a Grál-várban.
A világfordulattal lehullottak Abdrushinról az őt gátló burkok. Ennek leír-
hatatlan erő lett a következménye, melyet Abdrushin most tudatosan abba az
irányba sugározhat, és kell is hogy sugározzon, amit isten akarata kijelölt szá-
mára, hogy minden egészségtelent elpusztítson, és így megszabadítsa az egész-
ségest az ártó nyomástól, ami lenyomva tartja, és akadályozza a Fényhez való
szabad felemelkedésben.
Végül így támad fel a Földön isten várva várt birodalma, mely egykor ezer-
évesként lett megígérve az igazaknak. Földöntúli és emberfeletti hatalom által
lesz kikényszerítve, amely isten küldöttének adatik az ígéretek teljesítésére!
És az indiai látnok, a későbbi napkeleti Gáspár király ismét lehetőséget ka-
pott, hogy most levezekelje a kettős kudarcot. utolsó lehetőségképpen lett neki
megengedve, hogy együttműködhessen a végső történésnél, bár ezúttal nem
földileg, hanem szellemileg.
És most beteljesül minden ígéret, feltartóztathatatlanul és megváltoztatha-
tatlanul, ahogy ez az isteni kijelölésben rejlik! Egy sem marad közülük nyitva;
mert a kör lassan már kezd bezárulni! És az Abdrushin – Parsifal résszel most
a földi testben összekapcsolódik még az ő isteni része is, így most ebben a dur-
vaanyagúságban imanuel támad, akit már Ézsaiás próféta megígért az egész
emberiségnek! Az a tény, hogy az emberek igyekeztek imanuel, az Ember Fia
ígéretét azonossá tenni Jézus, az isten Fia ígéretével, csak az emberi megértés
elégtelenségére mutat, még a legnyilvánvalóbb és egyértelmű bibliai leírással
szemben is. ha már megeshetett az a hiba, hogy az isten Fia és az Ember Fia
megjelölés fogalmára úgy akartak tekinteni, mint ami egy és ugyanaz, mert
526 91. És beteljesült...!

ebben senki sem ismerte ki magát, és a hívek túl félénkek voltak, hogy elfogad-
ják a két személy gondolatát, hiszen a két teljesen más névre való egyértelmű
utalásnak az ígéretekben el kellett volna vezetni arra a következtetésre, hogy
feltétlenül két személyről van szó. Ezért boldogok mindazok, akik még az utolsó
órában eljuthatnak magukban a felismerésig!

Ámen!

————
 ZáRSZÓ
Abdrushin most befejezte az em-
beriségnek szánt üzenetét. A befe-
jezés után most feltámadt benne
az isten által elküldött Ember Fia
iMAnuEl
akit maga Jézus, az isten Fia ígért
meg az emberiségnek az ítélethez
és a megváltáshoz, amint már a régi
prófé t á k i s ut a lt a k őr á . Mag a s
küldetése jeleit viseli: az igazság
Élő Keresztjét, ami belőle ragyog,
és fölötte az isteni Galambot,
ahogy ezeket az isten Fia viselte.
E mb e r is é g , ébre dj fel s z el l e me d
álmából!
FüGGELÉK
 ISTEN TíZPARANCSOLATA
————

Első parancsolat

Én vagyok az Úr, a te Istened!

Ne legyenek más isteneid mellettem!
Aki képes e szavakat helyesen olvasni, az bizonyára már látni fogja bennük
sokak ítéletét, akik a parancsolatok közül e legfontosabbat nem veszik igye-
lembe.
„ne legyenek más isteneid!” Oly sokan képzelnek túlságosan keveset e sza-
vak értelméről. Az ember túl könnyűvé tette önmaga számára! A bálványimá-
dókat elsősorban minden bizonnyal olyan embereknek képzeli el, akik egy sor
fából faragott alak előtt térdepelnek, melyek mindegyike egy bizonyos istent
jelenít meg, talán még ördögimádók és hasonló tévelygők is eszébe jutnak,
akikre legjobb esetben szánalommal emlékezik, önmagára azonban nem gon-
dol közben. Vegyétek csak egyszer nyugodtan szemügyre magatokat, és vizs-
gáljátok meg, hogy vajon nem tartoztok-e mégiscsak közéjük!
Van, akinek a gyermeke az, akit tényleg mindenek fölé helyez, akiért minden
áldozatot meghozna, aki miatt minden másról megfeledkezik. A másik ember
a földi élvezetet helyezi messze mindenek fölé, s végül már a legjobb akarással
sem lenne képes arra, hogy erről az élvezetről bármiért is lemondjon, ha egy
olyan követelménnyel találná magát szemben, amely szabad akaratú döntést
biztosít neki. A harmadik pedig a pénzt szereti, a negyedik a hatalmat, az ötödik
egy nőt, a következő a földi kitüntetést, és mindezekben végül mindegyik ismét
csupán... saját magát!
Ez a legigazibb értelemben vett bálványimádás. Ettől int az első parancsolat!
Ezt tiltja! s jaj annak, aki azt nem szó szerint teljesíti! Ennek a parancsolatnak
a megszegése rögtön azzal bosszulja meg magát, hogy egy ilyen embernek ál-
landóan a Földhöz kötve kell maradnia, amikor átmegy a inomanyagú biro-
dalomba. A valóságban azonban csupán ő maga kötötte önmagát a Földhöz
egy olyan dologhoz fűződő hajlama által, ami a Földön van! Így vissza lesz
532 isten tízparancsolata

tartva a további felemelkedéstől, elvesztegeti az erre biztosított idejét, és az a ve-

szély fenyegeti, hogy nem jut ki idejében a inomanyagú birodalomból, azáltal
hogy feltámad belőle, és bejut a szabad szellemek fényes birodalmába. Ekkor
majd magával ragadja a teljes anyagiság elmaradhatatlan szétbomlása, amely
a megtisztulást szolgálja annak újjáéledése és újjáalakulása érdekében. Ez azon-
ban az emberi lélek számára teljes kialakult személyes öntudatának szellemi
halálát jelenti, és ezzel formájának, mint ahogyan nevének megsemmisülését
is örökkön-örökre!
Ettől a rettenetes dologtól hivatott megvédeni a parancsolat megtartása!
Azért ez a legfőbb parancsolat, mert az ember számára a legszükségesebb ma-
rad! sajnos az ember bizony túlságosan könnyen hajlik arra, hogy átadja magát
valamilyen hajlamnak, amely végül rabszolgasorba dönti! Amit azonban haj-
lammá enged válni, azt ezzel aranyborjúvá teszi, amit a legfelső helyre állít,
s ezáltal bálványként vagy imádatának tárgyaként egyúttal istene mellé is he-
lyezi, sőt nagyon gyakran még föléje is!
sajnos túlontúl sok „hajlam” van, melyet az ember teremtett magának,
s amelyeket legnagyobb gondatlanságában szívesen magáévá is tesz! A hajlam
valamilyen földi dolog iránti különleges vonzalom, ahogyan azt már említet-
tem. természetesen azoknál még sokkal több is létezik. Aki azonban valamitől
függővé válik, az „függ”, miként a szó azt helyesen vissza is adja. hajlama által
a durvaanyagúságon függ majd, amikor megérkezik a túlvilágra további fejlő-
dése érdekében, s nem tudja majd könnyen újra leoldozni magát róla, tehát
akadályoztatva lesz, vissza lesz tartva! Ezt voltaképpen átoknak is lehet nevezni,
amely továbbra is terheli őt. A folyamat ugyanaz, mindegy, hogy szavakban
hogyan jut kifejezésre.
ha az ember azonban földi létében istent mindenek fölé helyezi, nem csu-
pán képzeletében, vagy csupán szavaival, hanem intuíciójában, tehát valóban
és igazán, tiszteletteljes szeretetben, amely úgy köti őt, akár egy hajlam, akkor
a kötődés révén ugyanazon kihatásban azonnal tovább fog iramodni felfelé,
amikor megérkezik a túlvilágra; ugyanis magával viszi isten iránti tiszteletét és
szeretetét, amely megtartja őt, s végül a Paradicsomba emeli, a tiszta, minden
tehertől megszabadult szellemek lakhelyére, akik csupán isten fényes igazsá-
gához kötődnek!
ügyeljetek ezért szigorúan e parancsolat megtartására. Sok kedvezőtlen sors-
csapástól óv meg benneteket, amelyek feldolgozására nem biztos, hogy marad
elég idő!
————
 Második parancsolat

Ne élj vissza az Úrnak,

a te Istenednek nevével!
A név feléleszti és összegyűjti az emberben a fogalmat! Aki meggyaláz egy
nevet, s azt meg meri fosztani értékétől, az ezáltal a fogalmat értékteleníti el!
Ennek mindenkor legyetek tudatában!
Azonban az Úr e világos parancsolatát méltatják mind a tíz parancsolat
közül a legkevesebb igyelemre, tehát ezt szegik meg legtöbbször. Ennek ezernyi
módja van. hiába képzeli azt az ember, hogy e parancsolat megszegésének for-
mái közül sok teljesen ártalmatlan, csupán jelentéktelen szófordulat, az ennek
ellenére akkor is e szigorúan megadott parancsolat megszegése marad! Ponto-
san a parancsolat ezen ezerféle, állítólag csupán ártalmatlan igyelmen kívül
hagyása az, amely lealacsonyítja isten szent nevét, s ezáltal isten fogalmát,
amely a névhez mindig szorosan kapcsolódik, s ezek azok, amelyek isten nevét
megfosztják az emberek, sőt már a gyerekek előtt is annak szentségétől, s ame-
lyek beszennyezik annak érinthetetlenségét azáltal, hogy hétköznapivá teszik,
s egy közönséges szófordulat szintjére rángatják le! Az emberek nem riadnak
vissza attól, hogy közben nevetségessé tegyék magukat. nem akarok egyetlen
fordulatot sem megemlíteni a sok közül; ugyanis a név ahhoz túlságosan ma-
gasztos és fennkölt! Azonban minden embernek elég csupán egyetlen napon
át igyelnie, és minden bizonnyal meg fog döbbenni a második parancsolat
mindkét nem általi megszegésének iszonyatos gyakoriságán, nagyoknál és ki-
csiknél egyaránt, egészen azokig a gyermekekig, akik még alig képesek arra,
hogy akár egyetlen helyes mondatot is alkossanak. Mert azt szajkózzák a gye-
rekek, amit apáiktól hallottak! Ebből az okból adódóan éppen isten gyalázása
a legelső, amit a iatalság isten törvényeinek csupán látszólag oly ártalmatlan
megszegései közben megtanul!
Az eközben megnyilvánuló hatás azonban a legrosszabb valamennyi meg-
szegés között! Valósággal pusztítóan terjedt el az egész emberiség körében, nem
csupán a keresztényeknél, hanem a mohamedánok, zsidók és buddhisták kö-
rében is, az ember unos-untig mindenütt ugyanazt hallja! Mit jelenthet még
ezek után az embernek a név: „isten”! Elértéktelenítették, még annyira sem
534 isten tízparancsolata

becsülik, mint egy lyukas garast! sokkal kevesebbre, mint egy elnyűtt ruhada-
rabot. s a Föld e különben oly okosnak tűnni akaró embere ezt ártalmatlannak
véli, s naponta száznál is többször vétkezik ellene! hol marad a megfontoltság!
hol marad az intuíció legkisebb rezdülése! ti is teljesen érzéketlenek vagytok
iránta, nyugodtan végighallgatjátok, amikor valamennyi fogalom legszenteb-
bikét a hétköznapok mocskába tapossák! de ne csapjátok be magatokat! A túl-
világon ez könyörtelenül megterheli minden egyes ember adósságszámláját,
aki ebben vétkezett! s éppen ezt nem olyan könnyű levezekelni, mert olyan
messzemenően rossz következményeket von maga után, amelyeknek harmad-
és negyedíziglen kell megbosszulniuk magukat, ha ebben a láncolatban nem
akad egyszer egy olyan ember, aki belátásra jut, s gátat vet e romlott gyakor-
latnak.
Próbáljatok meg ezért e káros szokás ellen a számotokra bizalmas körökben
küzdeni. Mindenekelőtt azonban először saját karmafonalaitokat vágjátok el
az összes még meglévő energiátokkal, hogy adósságszámlátok e téren ne legyen
nagyobb, mint amilyen már most is. ne higgyétek, hogy könnyű lesz a felol-
dozás, csak azért, mert eddig azt gondoltátok, hogy nincs benne semmi rossz!
A kár ettől még pontosan ugyanakkora! s a parancsolat elleni vétek feltétlenül
megmarad! hiszen azt pontosan ismertétek. ha ennek horderejéről nem igye-
keztetek komolyan tiszta képet alkotni, akkor az a ti vétketek! Ezért nem is
lehet nektek semmit sem elengedni! halljátok és cselekedjetek, hogy még a Föl-
dön képesek legyetek sok dolgot feloldani.
ijesztő lesz különben az az ingovány, amely akkor vár rátok, amikor megér-
keztek a túlvilágra, s amely majd gátlón felemelkedésetek útjába áll.
Azonban nem csupán az egyén, hanem a hatóságok is e parancsolattal szem-
beni ellenállásukról tettek tanúbizonyságot évszázadokon keresztül, amikor az
emberektől kényszer útján különböző esküket követeltek meg, erőszakkal a pa-
rancsolat megszegésébe hajszolták őket, földi büntetésekkel fenyegetve, ameny-
nyiben a követelésnek nem tettek eleget. A túlvilági büntetés azonban sokkal
súlyosabb, és azokra száll, akik az esküt megkövetelték, s nem azokra, akiknek
a nyomás alatt azt meg kellett tenniük. Krisztus is újra hangsúlyozta: „beszé-
detek legyen igen vagy nem; mert ami ezen túl van, az a gonosztól való!”
s a hatóságoknak pedig megvolt a hatalmuk ahhoz, hogy az igennek vagy
a nemnek megadják a döntő súlyt, azáltal hogy a bíróság félrevezetését éppúgy
büntették, mint a hamis esküt! Ezáltal képesek voltak a szavak értékét a tör-
vényszék előtt arra a szintre emelni, amelyre egy ítélethez szükségük volt. nem
 Második parancsolat 535
volt szükséges, hogy ezért embereket kényszer útján isten parancsolatának
megszegésébe vigyenek! Ezért a túlvilágon ítéletet kapnak. Élesebbet és szigo-
rúbbat, mint amit valaha is a kölcsönhatásban képzeltek volna. Ez elől nincs
menekvés!
Még rosszabb dolgokat műveltek azonban az egyházak és azok képviselői,
akik istenhez fohászkodva vetették alá embertársaikat a legszörnyűbb kínval-
latásoknak, istenhez intézett könyörgések közepette küldték őket a máglyára,
ha kínjaikba már azelőtt bele nem haltak. néró, a mindenki által jól ismert, és
kegyetlenségéről hírhedt római császár sem volt a keresztények kínzásában
annyira gonosz, annyira elítélendő, mint amennyire némelyik egyház vétett
iszonyatos bűnlajstromával isten törvényei ellen! Először is messze nem ölt és
kínzott meg annyi embert, másodszor pedig mindezt nem olyan képmutatóan,
közben istenhez könyörögve tette, amit ebben a formában a legnagyobb isten-
káromlásokhoz kell sorolni, amit egy ember valaha is elkövethet!
semmit sem ér, ha ma ugyanezek az egyházak elítélik azt, amit egykor sajnos
túlságosan is hosszú ideig ők maguk követtek el; mert nem önszántukból hagy-
tak fel vele!
s még ma sem teszik ezt sokkal másképp, mint kölcsönös ellenségeskedés
közepette, csak éppen halkabban, és más, modernebb formában! Az idő mú-
lásával ebben is csupán a forma változott meg, nem az élő mag! Pedig isten íté-
lőszéke előtt egyedül ez az oly szívesen rejtegetett mag számít, sohasem a külső
forma!
s ez a jelenlegi, csupán látszólag ártalmatlan forma, valamennyi egyház kép-
viselőjének ugyanazon kimondhatatlan szellemi gőgjéből született, mint eddig
mindig. s ahol nem ez az elvetendő gőg van jelen, ott üres önhittség tátong,
amely az egyházak földi hatalmára támaszkodik. Ezek a rossz tulajdonságok
elég gyakran eredményezik a leghelytelenebb ellenségeskedéseket, melyeket
még átszőnek a befolyás kiterjesztésére irányuló földhözragadt számítgatások,
sőt akár a nagypolitikai tekintély utáni sóvárgás is.
s mindezt „Isten” nevével az ajkukon, oly módon, hogy az isten Fiához ha-
sonlóan még egyszer kiáltani szeretném: „Cselekedeteitekkel Atyám házát lat-
rok barlangjává tettétek, hogy saját tiszteleteteket szolgálja! isten igéje szol-
gálóinak nevezitek magatokat, pedig saját gőgötök szolgálóivá váltatok!”
Minden katolikus messze jobbnak képzeli magát isten előtt a protestánsnál,
anélkül hogy erre bármilyen oka lenne, azonban minden egyes protestáns is
úgy véli, hogy ő tud többet, ő a haladóbb szellemű, és ezáltal közelebb áll
536 isten tízparancsolata

istenéhez, mint a katolikus! És ezek mind olyan emberek, akik azt állítják, hogy
Krisztus követői, hogy az ő igéje szerint alakítják életüket.
balga mindkét fél, mert olyan dologra támaszkodnak, ami isten akarata előtt
egyáltalán nem számít! Éppen ezek az emberek vétkeznek sokkal nagyobbat
isten második parancsolata ellen, mint más vallások követői; hiszen nem csu-
pán szavaik által élnek vissza isten nevével, hanem tetteik által is, teljes életvi-
telükkel, sőt úgynevezett istennek tett szolgálatukkal is. Az ilyenek minden
gondolkodó és jó megigyelő ember számára csupán a tartalom nélküli formák,
az üres gondolkodás elrettentő példáit szolgáltatják. Éppen azon határtalan ön-
hittségükben gyalázzák isten fogalmát a legdurvábban, hogy önmagukkal és
a környezetükkel is el akarják hitetni, hogy a másként gondolkodók előtt már
helyük van a mennyekben! Az egyházi szokások külsőségei, a keresztelés és oly
sok más, ezt nem biztosítja! Egyedül az ember bensőjének kell az Ítélőszék elé
állnia! Ezt jegyezzétek meg, ti gőgösök, akiknek már hírül adták, hogy az ítélet
napján önmagukra büszkén és beképzelten, lobogókkal és pompázatos öltö-
zékben fognak felvonulni, hogy boldogan átvegyék jutalmukat. Azonban so-
hasem fogják elérni a szellem birodalmát isten trónjának lábánál, mert
megkapják méltó jutalmukat, még mielőtt oda eljutnának. Jeges fuvallat fogja
őket tovafújni, mint a pelyvát, aminek semmi értéke; mert bensőjükből hiányzik
a tiszta alázat és az embertársuk iránt érzett igaz szeretet!
Jellemük által ők élnek vissza a legdurvább módon „isten” nevével, és ők
sértik meg legsúlyosabban a második parancsolatot!
Mindannyian lucifert szolgálják, nem istent! És ezzel kigúnyolják isten
mindegyik parancsolatát! Az elsőtől az utolsóig! leginkább azonban e máso-
dikat, melynek megsértése ebben az esetben isten fogalmának a név által tör-
ténő legsötétebb bemocskolása!
Őrizkedjetek attól, hogy továbbra is könnyelműen igyelmen kívül hagyjátok
ezt a parancsolatot! Figyeljetek mostantól éberen saját magatokra és környe-
zetetekre! Fontoljátok meg, hogy hiába tartotok be hűen kilenc parancsolatot,
ha ezt az egyet igyelmen kívül hagyjátok, akkor végül mégis elvesztetek! ha
isten ad valamilyen parancsolatot, akkor ez már annak a bizonyítéka, hogy azt
nem szabad könnyelműen venni, s elengedhetetlen szükségszerűséggel teljesí-
teni kell! Különben soha nem adta volna nektek.
ne merészeljetek imádkozni, ha nem vagytok képesek teljes lelketekkel
együtt lüktetni a szavakkal, és óvakodjatok attól, hogy istenetek előtt gondolat
nélküli szószátyárként mutatkozzatok; hiszen így vétkeznétek előtte a nevével
 Második parancsolat 537
való visszaélés által. Mielőtt valamire megkérnétek, fontoljátok meg jól, hogy
kérésetek kényszerítően szükséges-e! ne bonyolódjatok formális imádságokba,
melyek meghatározott időben történő elmormolása valamennyi vallás gyakor-
latában rossz szokássá vált. Ez nem csak hogy visszaélés isten nevével, hanem
annak gyalázása is! Az örömben vagy az ínségben életre kelt szavak nélküli
forró intuíció jóval értékesebb, mint ezernyi szóbeli ima, még akkor is, ha ez
az intuíció csak a pillanat töredékéig tart. hisz’ az ilyen intuíció ekkor mindig
igazi és nincs benne képmutatás! Ezért sohasem él vissza isten fogalmával. Az
egy szent pillanat, amikor az emberi szellem kérést vagy hálát rebegve isten
trónjának lépcsői elé szeretné vetni magát! Ennek sohasem szabad szokványos
fecsegéssé válnia! Még az egyházak szolgálói által sem!
Aki képes isten nevét bármely valós vagy valótlan hétköznapi alkalommal
a szájára venni, annak az embernek isten fogalmáról a leghalványabb sejtelme
sem volt soha! Az állat, és nem ember! Emberi szellemként rendelkeznie kell
azzal a képességgel, hogy önmagában megérezve sejtése legyen istenről, még
akkor is, ha ez földi életében csupán egyetlen egyszer történne meg! de ez az
egyetlen egy alkalom is elegendő lehetne ahhoz, hogy feltétlenül elvegye min-
den kedvét a második parancsolat könnyelmű megszegésétől! Az ember ezután
mindörökre magában hordozza majd annak a szükségét, hogy az „isten” nevet
csak teljes bensőjének legnagyobb tisztaságában ejtse ki!
Akiben ez az igény nincs meg, az messze eltávolodott még attól is, hogy
isten igéjét kiérdemelje, hát még mennyivel kevésbé méltó arra, hogy belépjen
isten országába! Élvezni az ő üdvözítő közelségét! Ezen okból az istenatya képét
sem szabad emberi elképzelés szerint ábrázolni! Minden erre tett kísérletnek
csupán valamilyen szánalmas csonkításhoz kell vezetnie, mert sem az emberi
szellem, sem pedig az emberi kéz nem képes arra, hogy akár csak a valóság
legparányibb töredékét is látnoki módon meg tudja pillantani és azt egy kép-
ben, földileg meg tudja örökíteni! Még a legnagyobb mestermű is csupán mély-
séges lealacsonyítást jelentene. A szem kimondhatatlan ragyogásával egyedül
sejtet mindent. – Ennyire magasztos a számotokra felfoghatatlan nagyság, ame-
lyet az „isten” szóban összefoglaltok, s amelyet ti könnyelmű vakmerőséggel
oly gyakran merészeltek úgy a szátokra venni, mint a legszokványosabb üres
és tartalmatlan szófordulatokat! számot kell majd adnotok e cselekedetetek-
ről!
————
 harmadik parancsolat

Szenteld meg az ünnep napját!

Ki veszi magának a fáradságot, hogy az egyes parancsolatokat át is érezze? Min-
den komolyan gondolkodó embert elfoghatna, el kellene, hogy fogjon az iszo-
nyat, amikor látja, hogy a gyermekek, a felnőttek mily könnyelműen szoktak
bánni istenük parancsolataival. Az iskolában megtanítják és felületesen átbe-
szélik a parancsolatokat. Az ember örül, ha szó szerint elsajátította őket, és úgy-
ahogy tud róluk beszélni, amíg fennáll annak a veszélye, hogy megkérdezik
tőle. Amikor azonban kilép az iskolából a társadalmi életbe, akkor a parancso-
latok e szó szerinti hangzása is hamarosan feledésbe merül, és vele együtt az
értelmük is. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy az embert valójában egyál-
talán nem is érdekelte, hogy ura és istene mit vár el tőle. Ám isten ezzel nem
vár el semmit, hanem szeretetből azt adja minden embernek, amire feltétlenül
szüksége van! A Fényből ugyanis látták, hogy az emberek mennyire eltévelyed-
tek. Ezért isten, mint egy nevelő, akire mindig lehet számítani, megmutatta
nekik az utat, amely elvezeti őket a szellem fényes birodalmában való öröklét-
hez, tehát boldogságukhoz. Míg ha nem követik ezt az utat, annak az emberek
boldogtalanságához és pusztulásához kell vezetnie! Éppen ezért voltaképpen
nem is helyes parancsolatokról beszélni. sokkal inkább nagyon jó szándékú ta-
nácsokról, az anyagi világon át vezető helyes út megmutatásáról van szó, mely
világnak a megismerésére maguk az emberi szellemek vágytak. Ám még ennek
a szép gondolatnak sincs semmilyen hatása az emberre. szó szerint túlságosan
is mélyen beleásta magát saját gondolatmeneteibe, és semmi mást nem akar
meglátni vagy meghallani a saját maga által felépített nézeteken kívül, melyeket
csekélyke földi tudása engedett összetákolni. nem érzi, ahogyan az anyagi világ
állandóan távolabb, egyre távolabb sodorja egészen addig a határig, ahol leg-
utolsó alkalommal kerül a vagy-vagy döntés elé, ez olyan döntés, amely ezúttal
egész léte számára sorsdöntő lesz, amely után majd végig kell járnia választott
útját, anélkül hogy arról még egyszer vissza tudna fordulni. bár végül még eljut
a felismerésig. A felismerés akkor már túl későn érkezik, és csak ahhoz járul
hozzá, hogy tovább növelje kínjait.
hogy isten az embernek ebben segítsen, s az tévelygései ellenére még idejé-
ben felismerésre tudjon jutni, a harmadik parancsolatot adta neki, azt a tanácsot,
 harmadik parancsolat 539
hogy szentelje meg az ünnep napját! ha az ember betartotta volna ezt a paran-
csolatot, idővel fokozatosan már mindenkiben felébredt volna a vágy, hogy
a Fény felé törekedjen, s a vággyal végül még az az út is megmutatkozott volna,
amely felvitte volna vágyai beteljesüléséhez, melyek egyre jobban megerősödve
imává sűrűsödtek volna. Akkor az ember ma másként állna a világban! Átszel-
lemülten, éretten arra a birodalomra, melynek most el kell jönnie.
Ti tehát hallgassatok a parancsolatra, és cselekedjetek úgy, hogy betartása
egyengesse utatokat. szenteld meg az ünnep napját! Neked kell megszentelni!
teljesen világosan benne van a szavakban, hogy az ünnepnek neked kell meg-
adni az ünnepélyességet, hogy azt neked kell önmagad számára megszentelni!
Az ünnepnap a pihenés ideje, tehát az, amikor kipihened a munka fáradalmait,
amit utad ró rád a Földön. Az ünnep óráinak, a pihenőnapnak azonban nem
adsz ünnepélyességet, ha közben csupán a testeddel akarsz foglalkozni. Akkor
sem, ha a játékban, az ivásban vagy a táncban keresel szórakozást. A pihenő-
napnak arra kell vezetnie, hogy nyugodtan visszavonulj gondolataidba és in-
tuícióidba, hogy áttekintsd addigi földi életed, mindenekelőtt azonban mindig
az elmúlt hét magad mögött hagyott munkanapjait, és tapasztalataidat haszno-
sítsd a jövőbe. hat napot az ember mindig át tud tekinteni, ami azon túl van,
azt könnyen elfelejti. Közben nem marad el, hogy intuícióid lassan feljebb emel-
kednek, és az igazság keresőjévé válsz. ha valóban kereső vagy, akkor egy út is
megmutatkozik előtted. s ahogyan itt a Földön egy új, számodra addig isme-
retlen úton is csak vizsgálódva, kutatva jársz, ugyanúgy kell az előtted újonnan
feltáruló szellemi utakon is igyelmesen lépésről lépésre haladnod, hogy a lábad
alatt mindig biztos legyen a talaj. nem szabad ugrálnod, mert úgy nagyobb
a bukás veszélye. Földi léted ilyen jellegű gondolkodással és intuíciókkal eltöl-
tött pihenőnapjai által sohasem fogsz semmit sem veszíteni, hanem csak nyerni.
templomba járással senki sem szenteli meg az ünnep napját, ha ugyanakkor
azután a pihenés óráiban nem akar elgondolkodni azon, amit ott hallott, hogy
azt helyesen magába fogadja és a szerint is éljen. A pap nem szentelheti meg
neked a napodat, ha ezt te magad meg nem teszed. Mérlegeld újra és újra, hogy
isten igéjének valódi értelme teljesen összhangban áll-e cselekedeteiddel. ily
módon szenteled majd meg az ünnep napját; ugyanis a nyugodt elmélyülés által
ekkor kapja meg az ünnepnap azt a tartalmat, amelynek céljából rendeltetett.
Így minden egyes ünnepnap mérföldkővé válik utadon, amely visszahatásában
durvaanyagú tevékenységed napjainak is azt az értéket kölcsönzi, amelyre ezek-
nek a napoknak lelked éréséhez szükségük van. Ekkor nem hiába élted meg
540 isten tízparancsolata

őket, és állandóan előbbre jutsz. Megszentelni nem azt jelenti, elfecsérelni. Mi-
helyt elmulasztod megszentelni az ünnep napját, azt az időt vesztegeted el,
amely érésedre adatott, a világfordulat után pedig, melynek sugarai most lassan
körülzárnak benneteket, már csak rövid idő adatik arra, hogy az elmulasztot-
takat behozzátok, feltéve, hogy közben minden megmaradt erőtöket latba ve-
titek. szenteljétek meg ezért az ünnep napját! Akár otthonotokban, ám még
jobb, ha a természetben, amely hozzásegít benneteket ahhoz, hogy gondolko-
dásotokban és intuíciótokban is éberek legyetek! Így teljesítsétek az Úr paran-
csolatát. A ti javatokat szolgálja!

————
 negyedik parancsolat

Tisztelj atyát és anyát!

Ezt a parancsolatot adta isten az emberiségnek Mózes által. A parancsolat azon-
ban kimondhatatlan lelki tusákat váltott ki. Mennyi gyermek, mennyi felnőtt
küszködött keservesen, nehogy éppen e parancsolat ellen vétkezzen a legdur-
vább módon. hogyan tudja egy gyermek az olyan apát tisztelni, aki korhellyé
zülleszti magát, vagy az olyan anyát, aki szeszélyeskedésével, fékezhetetlen tem-
peramentumával, az önfegyelem hiányával, s még oly sok mással súlyosan meg-
keseríti az apának és az egész háznak az életét, és teljesen lehetetlenné teszi
a nyugodt légkör létrejöttét! Vajon tisztelheti-e egy gyermek szüleit, amikor
azt hallja, hogy csúnyán sértegeti egyik a másikat, megcsalják, sőt verik egy-
mást? Oly sok házassági jelenet tette e parancsolatot a gyermekek számára
gyakran szenvedéssé, betartását pedig lehetetlenné. Elvégre mégis csak kép-
mutatás lenne, ha egy gyermek azt akarná állítani, hogy anyját még tiszteli,
mikor az az idegenekkel sokkal barátságosabban viselkedik, mint saját férjével,
a gyermek apjával. Mikor a gyermek észreveszi anyja felületesség iránti hajla-
mát, s látja, hogy a legnevetségesebb hiúságból akármilyen divathóbort maga-
tehetetlen rabszolgájává süllyed le, melyet oly gyakran már nem lehet össze-
egyeztetni a komoly, magasztos anyaság fogalmával, s amely minden szépsé-
gétől és fennköltségétől megfosztja az anyai méltóságot..., akkor miben találjon
még egy gyermek szabad akaratából tiszteletet az anya iránt? Mi minden rejlik
már ebben az egy szóban is: „Anya”! És mi mindent megkövetel. Annak a gyer-
meknek, aki még nincs megmérgezve, bensőjében akaratlanul is meg kell érez-
nie, hogy egy érett, komoly szellemű ember soha nem tudja rávenni magát arra,
hogy csupán a divat miatt felfedje durvaanyagú testét. hogyan maradhat ezután
az anya gyermeke számára szent! A természetes tisztelet gyorsan a megszokott
kötelesség üres formájává süllyed, vagy a neveltetéstől függően magától érte-
tődő társasági udvariassággá, tehát képmutatássá, amelyből hiányzik a lélek
minden magasba ívelése. Éppen a magasba lendülés az, amely az élet melegét
rejti magában! Ez nélkülözhetetlen a gyermek számára, amely majd egykor, ha
felnő és kilép az életbe, biztos pajzsként kíséri és védelmezi minden kísértéssel
szemben, s erős benső mentsvára lesz, bármilyen kétely is törjön rá. Egészen
idős koráig! Az „anya” vagy az „apa” szónak mindenkor egy forró, bensőséges
542 isten tízparancsolata

érzést kellene ébresztenie, melyből a kép teljes tisztaságában méltóságteljesen

lép a lélek elé, intőn vagy helyeslőn, az egész földi lét vezércsillagaként!
s bizony micsoda kincstől van megfosztva minden gyermek, ha apját vagy
anyját nem tudja teljes lelkéből tisztelni!
E lelki gyötrelmek indítóoka azonban ismét csak a parancsolat helytelen
emberi felfogása. téves volt az eddigi nézet, amely behatárolta a parancsolat
értelmét, és egyoldalúvá tette, holott pedig semmi sem lehet egyoldalú, amit
isten küldött. Ám még ennél is helytelenebb volt, hogy az ember eltorzította
azáltal, hogy emberi felfogása szerint ki kellett igazítania, s egy toldalékkal még
konkrétabbá alakította: „tiszteld a te atyádat és a te anyádat!” Így vált szemé-
lyessé. Ennek tévedésekhez kellett vezetnie; hiszen a parancsolat helyes formá-
jában csak így hangzik: „tisztelj atyát és anyát!”
Ez tehát nem egyes, meghatározott személyeket jelent, akik jellegét sem előre
megállapítani, sem előre látni nem lehet. ilyen fonákság sohasem fordul elő az
isteni törvényekben. isten semmiképpen sem kéri azt, hogy az ember valami
olyat tiszteljen, ami nem érdemel feltétlenül tiszteletet!
Ezzel szemben e parancsolat a személyek helyett az apaság és az anyaság
fogalmát öleli fel. Elsősorban tehát nem a gyermekekhez, hanem magukhoz
a szülőkhöz szól, és tőlük követeli meg az apaság és az anyaság tiszteletben tar-
tását! A parancsolat a szülőkre annak feltétlen kötelességét rója, hogy mindig
teljesen tudatában legyenek magasztos feladatuknak, s ezáltal szem előtt tartsák
a benne rejlő felelősséget is.
A túlvilágon és a Fényben nem szavakban, hanem fogalmakban élnek.
Ezért a szóbeli visszaadásnál könnyen előfordul e fogalmak leszűkítése, mi-
ként az ebben az esetben is látható. de jaj azoknak, akik e parancsolattal nem
törődtek, és nem igyekeztek, hogy helyesen megismerjék. nem számít ment-
ségnek, hogy eddig oly gyakran csak helytelenül értelmezték, és rosszul érezték.
A parancsolat be nem tartásának következményei már a nemzéskor és a lélek
testbe történő belépésekor megmutatkoztak. teljesen más lenne az élet a Föl-
dön, ha e lényegbevágó parancsolatot az emberek megértették és teljesítették
volna. Egészen más lelkek inkarnálódhattak volna, akik által nem lett volna le-
hetséges az erényesség és az erkölcs oly mértékű hanyatlása, mint ami ma ta-
pasztalható! nézzétek az öldökléseket, nézzétek az erkölcstelen táncokat, nézzé-
tek az orgiákat, melyeket manapság mindenki csak fokozni akar. Mintegy a sö-
tétség fülledt áramlatai diadalmenetének megkoronázásaként. s nézzétek az
értetlen közömbösséget, mellyel az ember a hanyatlást, mint valami helyénvalót
 negyedik parancsolat 543
vagy mindig is létezőt elfogadja, sőt támogatja.
hol van az az ember, aki arra törekszik, hogy helyesen megismerje isten
akaratát, aki önmagát a magasba lendítvén igyekszik megérteni a végtelen
nagyságot, ahelyett hogy e hatalmas akaratot önfejűen újra és újra csak földi
agyának szegényes korlátoltságába préselné, melyet az ész szentélyévé tett. te-
kintetét ezáltal saját maga szegezi a földre, akár egy rabszolga, aki láncokban
jár, ahelyett hogy örömteli ragyogással nyitottan emelné föl azt, hogy találkoz-
zon a felismerés sugarával.
hát nem látjátok, mily szegényesnek mutatkoztok a Fényből érkező vala-
mennyi dolog megértésében! legyenek ezek parancsolatok, ígéretek, Krisztus
üzenete, vagy akár az egész teremtés! semmit sem akartok látni, semmit sem
akartok felismerni! Egyáltalán nem igyekeztek azon lenni, hogy valamit való-
ban megértsetek! nem úgy fogadjátok, ahogyan az van, hanem görcsösen azon
fáradoztok, hogy folyton-folyvást mindent olyan alacsonyrendű nézetekké ala-
kítsatok át, amelyeknek évezredek óta átadjátok magatokat. szabadítsátok hát
meg végre magatokat e hagyományoktól. hiszen az erő a rendelkezésetekre áll
hozzá. bármely pillanatban. És anélkül, hogy áldozatot kellene hoznotok érte.
de egyetlen lendülettel, akaratotok egyetlen tettével kell e hagyományokat el-
vetnetek magatoktól! Anélkül, hogy visszasírva bármit is megtartanátok. Mi-
helyt arra törekedtek, hogy átmenetet találjatok, soha nem szabadultok meg az
eddigiektől, mert az szívósan egyre csak visszahúz benneteket. Csupán akkor
lehet könnyű számotokra, ha egyetlen vágással megszabadultok minden régitől,
s így a régi terhe nélkül léptek az új elé. Csak ezután tárul majd ki a kapu, kü-
lönben zárva marad. Ehhez csupán valóban komoly akaratra van szükség. Ez
a pillanat műve. Pontosan úgy, mint az alvásból való ébredés. ha azonnal nem
keltek ki az ágyból, újra fáradtak lesztek, s az új nap teendőinek szóló öröm le-
lohad, ha el nem vész teljesen.
tisztelj atyát és anyát! immár ezt tegyétek szent parancsolattá. tegyétek az
apaságot és az anyaságot tiszteletre méltóvá! hiszen ki tudja ma már, mily ha-
talmas méltóság rejlik benne. s micsoda hatalom az emberiség megnemesíté-
séhez! Ezzel kellene az embereknek végre tisztában lenniük, akik e Földön
összekötik az életüket, mert ekkor majd minden házasság valóban házasság
lesz, amely a szellemiségben rögzül! s isten törvényei szerint így lesz minden
apa és anya tiszteletre méltó!
A gyermekek számára azonban szüleik által válik szentté és élővé a paran-
csolat. Egyáltalán nem tehetnek majd mást, mint hogy atyjukat és anyjukat
544 isten tízparancsolata

szívből tiszteljék, mindegy, hogy maguk a gyermekek milyen természetűek.

Már a szülők jellegének ténye erre fogja őket kényszeríteni. És akkor jaj azoknak
a gyermekeknek, akik a parancsolatot nem teljesítik maradéktalanul. súlyos
karma nehezedne rájuk; hiszen az ok teljes mértékben adott hozzá. A paran-
csolat betartása azonban visszahatásban hamar természetessé, örömmé, szük-
ségletté válik! Ezért menjetek, és komolyabban igyeljetek isten parancsolataira,
mint eddig! Vagyis tartsátok be, és teljesítsétek azokat! hogy boldogok legye-
tek! —
————
 Ötödik parancsolat

Ne ölj!
Verd csak a melled, ó ember, és magasztald magad fennhangon, hogy nem vagy
gyilkos! hiszen ölni azt jelenti, gyilkolni, és meggyőződésed szerint te sohasem
szegted meg az Úr e parancsolatát. büszkén léphetsz elébe, félelem és szorongás
nélkül, reménnyel telve várhatod, hogy életed könyvét épp ezen az oldalon
üssék fel.
de vajon elgondolkodtál-e már valaha is azon, hogy létezik elölés is, s hogy
elölni ugyanazt jelenti, mint megölni?
nincs semmilyen különbség. Egyedül te teszel különbséget kifejezésmódod-
ban, beszédedben; hiszen a parancsolat nem azt mondja egyoldalúan: ne ölj
meg semmilyen durvaanyagú földi életet! hanem a maga nagyságában, átfo-
góan, röviden így szól: ne ölj!
Például egy apának volt egy ia. Az apát kicsinyes, földhözragadt becsvágy
űzte, hogy ia mindenáron tanulmányokat végezzen. E iúban azonban olyan
adottságok szunnyadtak, melyek arra ösztönözték, hogy valami mást csináljon,
olyat, amiben tanulmányait egyáltalán nem tudta volna felhasználni. teljesen
természetes volt tehát, hogy a iú egyáltalán nem érzett kedvet a rákényszerített
tanuláshoz, s erőt sem volt képes hozzá örömmel kifejteni. A iú engedelmes-
kedett. Egészsége rovására törekedett arra, hogy teljesítse apja akaratát. Mivel
azonban mindez a iú természete, magában hordozott adottságai ellen volt, tel-
jesen magától értetődő következményként teste is szenvedett miatta. nem aka-
rom tovább fejtegetni ezt az esetet, mely oly sokféleképpen ismétlődik a földi
létben. Cáfolhatatlan azonban, hogy az apa itt saját becsvágya vagy önfejűsége
által iában megpróbált valamit elölni, ami a iú földi fejlődéséhez adatott! sok
esetben valóban sikerül is elölni ezeket az adottságokat, mivel fejlesztésük a ké-
sőbbiek során már aligha lehetséges, mert az erre szolgáló egészséges erő leg-
nagyobb részét a legjobb időben törik meg, s könnyelműen a iú természetétől
idegen dolgokra pazarolják el.
Az apa ezáltal tehát súlyosan vétkezett a ne ölj! parancsolat ellen. Arról nem
is beszélve, hogy tettével megfosztotta az embereket valamitől, ami a iú által
talán nagyon is hasznukra lehetett volna! Az apának azonban szem előtt kell
tartania, hogy bár a iú vele vagy anyjával szellemi rokonságban áll, vagy állhat,
546 isten tízparancsolata

ennek ellenére a teremtő előtt mégis egy önálló személyiség marad, aki köteles
saját javára fejleszteni azokat az adottságokat, melyeket földi életére kapott. sőt,
isten kegyelméből a iúnak talán így adatott volna meg, hogy feloldozza súlyos
karmáját, azáltal, hogy olyasvalamit fedez fel, ami az emberiségnek bizonyos
értelemben nagy hasznot hozott volna! Így különösen súlyosan nehezedik az
akadályozás e bűne az apára vagy az anyára, akik kicsinyes földi szemléletüket
a nagy sorsfonalak fölé helyezték, és ezáltal visszaéltek szülői mivoltuk hatal-
mával.
nincs ez másképpen akkor sem, ha a szülők gyermekeik házassága alkal-
mával képesek engedni, hogy eluralkodjanak eszük kicsinyes és földhözragadt
érdekszámításai. Milyen gyakran megesik, hogy közben kíméletlenül elfojtják
gyermekük legnemesebb érzését, s megteremtik ugyan a gyermek földi gond-
talanságát, de ugyanakkor lelki boldogtalanságát is, amely a gyermek létét te-
kintve meghatározóbb, mint a pénz és a földi javak.
A szülőknek természetesen nem kell gyermekük minden álmának vagy kí-
vánságának engedniük. nem ez jelentené szülői kötelességük teljesítését. Kö-
vetelmény azonban a komoly vizsgálódás, melynek soha nem szabad
egyoldalúan földinek lennie! A szülők viszont éppen ezt a vizsgálódást, s ennek
is önzetlen formáját, csak ritkán vagy egyáltalán nem alkalmazzák. Ezernyi vál-
tozata van az ilyen eseteknek. nem szükséges erről tovább beszélnem. Gon-
dolkodjatok el rajta magatok, hogy ne vétkezzetek istennek e parancsolatban
lévő ennyire jelentőségteljes igéje ellen! nem is sejtett utak nyílnak majd meg
előttetek!
Persze a gyermek is képes szülei jogos reményeit elölni! ha képességeit nem
fejleszti a szükséges módon, hogy általuk valami nagy dolgot érjen el, miután
a szülők eleget téve kívánságának, megengedték, hogy azt az utat válassza, ame-
lyiket szeretné. Ebben az esetben a gyermek szintén elöli szülei nemes érzéseit,
és durván megsérti a parancsolatot!
Akkor is ez történik, amikor az ember valamilyen módon becsap egy igaz
barátot, vagy visszaél a bizalommal, amivel valaki megajándékozta. Ezáltal
megöl és megsebez a másikban valamit, ami valódi életet rejt! Ez vétek isten
igéje ellen: ne ölj! rossz sorsot hoz neki, melyet fel kell majd oldania.
láthatjátok, az emberek számára valamennyi parancsolat csak a legjobb
barát, hogy hűségesen védelmezzen a rossztól és a fájdalomtól! Ezért úgy sze-
ressétek és becsüljétek őket, mint a kincset, melynek őrzése csupán örömöt hoz
nektek! —
————
 hatodik parancsolat

Ne törj házasságot!
Már önmagában az, hogy van még egy parancsolat, amely úgy szól: „ne kívánd
felebarátod feleségét!”, mutatja, hogy a hatodik parancsolat mennyire nem arról
szól, mint amit a földi törvény rendel el róla.
A „ne törj házasságot” parancsolat így is szólhat: „ne törd meg a házasság
békéjét!” A békén természetesen a harmónia is értendő. Ez egyben meghatá-
rozza, hogy a házasságnak milyennek is kell egyáltalán lennie; hiszen ahol nincs
mit megtörni vagy megzavarni, ott a parancsolatnak sincs érvénye, amely nem
földi vélemények és határozatok szerint irányul, hanem az isteni akarat szerint.
házasság tehát csupán ott létezik, ahol a harmónia és a béke magától érte-
tődő dologként uralkodik. Ahol az egyik fél mindig csak a másiknak próbál
élni és örömöt szerezni. Közben az egyoldalúság és az annyira könnyen tévútra
vezető, gyilkos unalom egyszer s mindenkorra eleve teljesen ki van zárva, mi-
ként a szórakozás utáni vészt hozó vágyódás, vagy a meg-nem-értettség illúzi-
ója is! Ezek minden boldogságra veszélyes gyilkos eszközök! Éppen e bajok
nem tudnak egyáltalán felmerülni egy igazi házasságban, ahol az egyik valóban
a másiknak él, ugyanis az, hogy valaki meg-nem-értett akar lenni, valamint
a szórakozás utáni vágy is pusztán a kidomborodó önzés következménye, amely
csupán önmagáért akar élni, nem a másikért!
A valódi lelki szeretetnél azonban a két ember kölcsönös és örömteli odaa-
dása valami teljesen magától értetődő, s így a kölcsönhatás eredményeképpen
teljesen kizárt a másik fél megrövidítése. Feltéve, hogy a házastársak műveltségi
fokában nem mutatkozik túl nagy szakadék!
Ez egy olyan feltétel, melyet a hatalmas Világmindenségben működő azonos
jellegűek vonzásának törvénye követel meg, melyet teljesíteni kell, hogy a bol-
dogság teljes legyen.
Ahol azonban sem békét, sem harmóniát nem lehet találni, ott a házasság
nem érdemli meg, hogy házasságnak neveztessen; mert ott nem is létezik há-
zasság, csupán egy földi közösség, amely, mint olyan, isten előtt nem nyer ér-
téket, s ezért áldást sem hozhat abban az értelemben, ahogyan az egy valódi
házasság esetében várható.
A hatodik parancsolatnak tehát az isteni akarat szerinti valódi házasság az
548 isten tízparancsolata

előfeltétele! Más házasság nincs védelmezve. de jaj annak, aki bármilyen

módon zavarni merészel egy valódi házasságot! A diadal ugyanis, amit itt a Föl-
dön tettével aratni vél, inomanyagúlag egészen más alakban vár rá! rémülettel
telve szeretne elmenekülni, amikor majd át kell lépnie abba a birodalomba,
ahol tettei következményei várnak rá.
sőt, házasságtörés a szó legtágabb értelmében már ott is megvalósul, ahol
kísérletet tesznek arra, hogy két, lelkileg egymást valóban szerető embert szét-
válasszanak, ahogyan azt a szülők nagyon gyakran megteszik, ha egyik vagy
másik földi körülmény nem felel meg kívánságuknak! s jaj annak a nőnek, jaj
annak a férinak is, akár iatal, akár idős, aki egy ilyen pár között irigységből
vagy kacérkodásból tudatosan békétlenséget, vagy mi több, viszályt szít! A két
ember közötti tiszta szeretetnek minden egyes ember előtt megszenteltnek kell
lennie, mély tisztelettel és megbecsüléssel kell eltöltenie, nem pedig sóvárgással!
hiszen ez a tiszta szeretet az isteni akarat oltalma alatt áll!
ha az emberben ilyen tisztátalan vágyakozás próbálna támadni, forduljon
el tőle, s nézzen csak szét nyitott szemmel az olyan emberek között, akik lelkileg
még senkihez sem kötődnek.
ha komolyan és türelmesen keres, biztosan rátalál majd valakire, aki isten
akarata szerint illik hozzá, akivel majd boldog is lesz, anélkül hogy előbb bűnnel
terhelné magát, ami sohasem hozhat és biztosíthat boldogságot!
Az ilyen emberek gyakran azt a súlyos hibát követik el, hogy egy kezdetben
mindig gyenge érzelem nyomását igyekeznek követni, azt erőszakkal maguk-
ban tartják, és mesterkélt fantáziálgatással addig táplálják, ameddig az meg-
erősödve betölti, és gyötörve a bűnbe is űzi őket! Emberi szellemek ezreinek
nem kellene elveszniük, ha közben mindig csak a kezdetre akarnának igyelni,
amely ott, ahol nem az ész számítása teremtette, pusztán emberhez méltatlan
kacérkodásból fakad, melynek eredete ismét csupán a földi családi és főként
társadalmi élet bomlasztó szokásaiban rejlik! bizony gyakran éppen ezek al-
kotják a házasság színtiszta piacait, melyek semmivel sem jobbak, mint a Ke-
leten folytatott leplezetlen rabszolga-kereskedelem! bennük rejlik a házasság-
törés csíráinak melegágya.
ti szülők óvakodjatok, nehogy túlságosan észbeli számításból a gyerme-
keitek ellen elkövetett házasságtörés bűnébe essetek! számtalan ember gaba-
lyodott már bele! sok mindenre van szükségük, hogy újra meg tudjanak tőle
szabadulni! ti gyermekek legyetek óvatosak, nehogy megzavarjátok a szüleitek
közötti békét, különben ti is házasságtörést követtek el! Ezt jól fontoljátok meg.
 hatodik parancsolat 549
Egyébként istenetek ellenségeivé teszitek magatokat, s nincs olyan ellenség,
akinek végül ne elmondhatatlan kínok közepette kellene megsemmisülnie anél-
kül, hogy isten akár egyetlen ujját is megmozdítaná! soha ne rombold szét
a békét és a harmóniát két ember között.
Ezt vésd mélyen magadba, hogy igyelmeztetőn mindig lelki szemeid előtt
legyen. —
————
 hetedik parancsolat

Ne lopj!
A tolvajt az egyik legmegvetendőbb teremtménynek tekintik. Mindenki tolvaj,
aki valaki más tulajdonából annak akaratán kívül elvesz valamit!
Ebben már benne rejlik a magyarázat. Ahhoz, hogy az ember e parancsola-
tot helyesen teljesítse, nem kell mást tennie, mint mindig világosan megkülön-
böztetnie azt, ami a másé! Ez nem nehéz – mondja azonnal mindenki. s ezzel
a dolog el is van intézve. biztos, hogy nem nehéz, mint ahogyan alapjában véve
mind a tíz parancsolat betartása sem nehéz, ha az ember igazán akarja. Azon-
ban közben mindig feltétel marad, hogy helyesen ismerje őket. És sokak ese-
tében ez hiányzik. Átgondoltad valaha is igazán a parancsolat teljesítéséhez,
hogy voltaképpen mit is jelent a másik tulajdona, melyből semmit sem szabad
elvenned?
Pénzét, ékszerét, ruháit, esetleg házát és állatait és mindazt, ami hozzá tar-
tozik. A parancsolatban azonban nem áll, hogy ez csak durvaanyagú földi ja-
vakra vonatkozik! hiszen vannak olyan értékek, melyek ezeknél sokkal
drágábbak! Az ember tulajdonához tartozik hírneve is, társadalmi tekintélye,
gondolatai, sajátosságai és az a bizalom is, melyet – ha nem is mindenkinél –
de legalább egyik vagy másik embernél élvez! ha egyszer eljutunk idáig, vala-
mivel alábbhagy majd többek lelki kevélysége a parancsolattal szemben. hiszen
tedd csak fel magadnak a kérdést: még sohasem próbáltad – talán jóhiszeműen
– valakinek egy másik ember iránt táplált bizalmát megingatni vagy teljesen
aláásni azáltal, hogy óvatosságra intettél? Ezzel szabályosan megloptad azt az
embert, aki e bizalmat élvezte! hiszen elvetted tőle! Vagy legalábbis kísérletet
tettél rá.
Akkor is meglopod felebarátodat, ha tudsz valamit körülményeiről, és az
információkat az érintett beleegyezése nélkül adod tovább. Ebből felismerheted,
hogy mennyire bele vannak gabalyodva a bűn hurkaiba azok az emberek, akik
ilyen dolgokból próbálnak üzletet csinálni vagy ezzel üzletszerűen foglalkozni.
A hurkokba való önbegabalyítás olyan iszonyatos hálót fon maga köré e tevé-
kenység isten törvényeinek folytonos megszegése által előidézett összes követ-
kezménye révén, hogy ezek az emberek soha többé nem tudják magukat kisza-
badítani; hiszen gyakran súlyosabban meg vannak terhelve, mint a durvaanyagú
 hetedik parancsolat 551
betörők vagy tolvajok. Vétkesek és orgazdákhoz hasonlóak azok, akik az ilyen
„üzérkedőket” bűnös mesterségükben támogatják és pártolják. Minden őszin-
tén és becsületesen gondolkodó embernek – akár magánember, akár üzletem-
ber – joga és kötelessége a hozzá valamilyen kéréssel forduló embertől egyenes
magyarázatot, és ha szükséges, bizonyítékokat kérni, melyek alapján el tudja
dönteni, mennyire képes bizalommal teljesíteni annak kívánságait. Minden
más egészségtelen és megvetendő.
E parancsolat betartásának ugyanakkor az a további hatása, hogy az ember
érzése egyre jobban felébred, s intuitív képességei erősödnek és felszabadulnak.
Az ember így megszerzi azt a helyes emberismeretet, melyet csupán kényelem-
szeretetből veszített el. Fokozatosan elveszíti azt, ami halott, gépies, és újra élő
emberré válik. igazi egyéniségek keletkeznek, míg a jelenlegi, csordaszellemű
tenyészállatnak el kell tűnnie.
Vegyétek hát a fáradságot, hogy elgondolkodjatok rajta, és ügyeljetek, ne-
hogy végül éppen e parancsolatot találjátok sokszor megszegve adósságköny-
vetek oldalain!
————
 nyolcadik parancsolat

Ne tégy felebarátod ellen hamis

tanúbizonyságot!
ha valamelyik embertársadat megtámadod és úgy megvered, hogy az megse-
besül, és esetleg még ki is rabolod, akkor tudod, hogy megkárosítottad és földi
büntetés lesz az osztályrészed. Közben arra már nem gondolsz, hogy ezáltal
egyidejűleg egy olyan kölcsönhatás szálaiba is belegabalyodsz, amely semmi-
lyen önkényességnek sincs alávetve, hanem igazságosan nyilvánul meg egészen
a lélek ama legkisebb rezdüléséig, melyet egyáltalán nem veszel igyelembe,
melyet egyáltalán nem tudsz megérezni. s e kölcsönhatás nem áll semmilyen
összefüggésben a földi büntetéssel, hanem teljesen függetlenül, csendesen és
önállóan működik, az emberi szellem számára azonban olyannyira megkerül-
hetetlenül, hogy sehol az egész teremtésben nem talál olyan helyet, amely meg-
védhetné és elrejthetné.
Amikor ilyen durva támadásról és erőszakos testi sértésről hallotok, fel
vagytok háborodva. ha ezt olyan emberek szenvedik el, akik közel állnak hoz-
zátok, még meg is rémültök és el is borzadtok! Közben az már kevésbé zavar
benneteket, ha időnként azt halljátok, hogy egy távollévő embert másvalaki
ügyesen megválogatott rosszindulatú szavakkal, vagy gyakran csupán nagyon
kifejező gesztusokkal, melyek többet sejtetnek, mint amit szavakkal el lehet
mondani, rossz fénybe állít.
de jól jegyezzétek meg: egy durvaanyagú támadást sokkal könnyebb jó-
vátenni, mint egy lélek elleni támadást, melyet a tekintély aláásása révén szen-
ved el.
Ezért úgy kerüljétek a rosszindulatú hírbehozás valamennyi útonállóját,
mint a durvaanyagú gyilkosokat!
Ők éppúgy vétkesek, és nagyon gyakran még rosszabbak! Amilyen kevés
részvétet tanúsítanak az általuk kikezdett lelkek iránt, éppoly kevéssé fog segítő
kéz nyúlni feléjük a túlvilágon, amikor majd könyörögnek érte! rideg és kö-
nyörtelen az a vészterhes késztetés bensőjükben, hogy másokat, számukra sok-
szor ismeretlen embereket becsméreljenek, ezért majd százszor nagyobb
ridegség és könyörtelenség lesz osztályrészük azon a helyen, mely rájuk vár,
 nyolcadik parancsolat 553
mihelyt földi testüket egykor el kell hagyniuk!
A túlvilágon még a rablóknál és tolvajoknál is számkivetettebbek és mélyeb-
ben megvetettek lesznek; hiszen egy közös kárörvendő és megvetendő vonás
járja át az ilyenek egész fajtáját, az úgynevezett kávézgatóktól kezdve egészen
azon romlott teremtményekig, akik attól sem riadnak vissza, hogy önszántuk-
ból tett eskü alatt hamisan tanúskodjanak olyan embertársuk ellen, akinek sok
mindenért lett volna okuk köszönetet mondani!
Úgy bánjatok velük, mint a mérges csúszómászókkal; hiszen mást nem ér-
demelnek.
Mivel az egész emberiségből teljes egészében hiányzik az a magasztos, egy-
séges cél, hogy isten országába jusson, ezért az emberek, ha ketten vagy hárman
összejönnek, nem tudnak egymásnak mit mondani, és így a másokról való
pletykálást, mint kedvessé vált szokásukat ápolják, melynek szánalmasságát
már egyáltalán nem képesek belátni, mert ennek fogalma az állandó gyakorlás
hatására teljesen elveszett.
A túlvilágon majd tovább fognak üldögélni egymás társaságában, és kedvenc
témájuknak hódolnak, míg le nem telik a felemelkedés utolsó lehetőségére biz-
tosított idő, amely talán szabadulást hozhatott volna számukra, és elragadja
őket az örök bomlás, ahová az anyag valamennyi durva- és inomanyagú fajtája
kerül, hogy megtisztuljon mindattól a méregtől, amit azok az emberi szellemek
vittek bele, akik nem érdemlik meg, hogy megtarthassák nevüket!

————
 Kilencedik parancsolat

Ne kívánd felebarátod feleségét!

Ez a parancsolat szigorúan és világosan közvetlenül az állatias, testi ösztönök
ellen irányul, melyeket az ember... sajnos... gyakran túlzott mértékben hagy fel-
támadni, amint alkalma kínálkozik rá!
itt rögtön rá is tapintottunk a döntő mozzanatra, amely az emberek számára
a legnagyobb csapdát állítja, melybe majdnem mindenki beleesik, mihelyt kap-
csolatba kerül vele: ez az alkalom!
Az ösztönt csupán a gondolatok ébresztik fel, és azok irányítják! Az ember
nagyon könnyen megigyelheti magán, hogy az ösztön nem támad fel, nem tá-
madhat fel, ha a gondolatok hiányoznak hozzá! Az ösztön teljes egészében
a gondolatoktól függ! Kivétel nélkül minden esetben!
ne mondjátok, hogy a tapintóérzék is fel tudja kelteni az ösztönt; hiszen ez
nem igaz. Ez csak ámítás. A tapintóérzék csupán a gondolatot ébreszti fel, majd
a gondolat az ösztönt! s hogy az ösztönhöz gondolatok ébredjenek, a kínálkozó
alkalom a legerősebb segédeszköz, amitől tartaniuk kell az embereknek! Ezért
férinak és nőnek egyaránt az a legjobb védekezés és egyben a legnagyobb vé-
delem, ha kerüli az alkalmat! A jelenlegi ínségben ez a mentőhorgony egészen
addig, amíg az egész emberiség bensőleg annyira meg nem erősödik, hogy
egészséges magától értetődőséggel képes lesz tisztán tartani gondolatainak tűz-
helyét, ami sajnos ma már lehetetlen! Akkor majd feltétlenül ki lesz zárva e pa-
rancsolat megszegése.
Addig még sok viharnak kell az emberiség felett tisztítóan átsüvöltenie, de
ez a kapaszkodó meg fogja tartani, ha az ember kitartóan arra törekszik, hogy
soha ne adjon alkalmat az ellenkező nemmel való, kísértésbe ejtő bizalmas
együttlétre!
Ezt lángbetűkkel vésse minden ember magába; hiszen a parancsolat meg-
szegésétől lelkileg nem olyan könnyű újra megszabadulni, mert közben a másik
félről is szó van! s az egyidejű felemelkedésre csupán ritkán van lehetőség.
„ne kívánd felebarátod feleségét!” Ez nem csupán a férjezett nőket jelenti,
hanem a női nemet általában! tehát a hajadonokat is! s mivel a parancsolat vi-
lágosan így szól: „ne kívánd!”, ezért az pusztán a testi ösztönre vonatkozik,
nem pedig a tisztességes udvarlásra!
 Kilencedik parancsolat 555
ilyen világos szavakat egyáltalán nem lehet félreérteni. itt a csábítás vagy
a nemi erőszak ellen irányuló szigorú isteni törvényről van szó. továbbá vala-
kinek titkos vágyak keltette gondolatokkal történő beszennyezéséről! Már
e gondolatok is, melyek a cselekedetben érvényre jutó teljes rossznak a kiin-
dulópontjai, a parancsolat megszegését jelentik, ami valamilyen karma által
maga után vonja a büntetést, melynek előbb bizonyos formában elengedhetet-
lenül meg kell nyilvánulnia, mielőtt a lélek újra meg tudna tőle szabadulni.
néha azonban ez az emberek által tévesen jelentéktelennek vélt folyamat meg-
határozóan befolyásolja még a lélek következő földi inkarnációjának a jellegét
is, vagy jövendő sorsát jelenlegi földi létében. Ezért tehát ne vegyétek túl köny-
nyen a gondolatok hatalmát, melyhez természetszerűleg arányos mértékben
kapcsolódik a felelősség is! Felelősek vagytok a legkisebb könnyelmű gondo-
latért is; hiszen a inomanyagú világban már ez is kárt okoz. Abban a világban,
ahová e földi életetek után érkeztek.
ha az érzéki vágy azonban egészen a csábításig, vagyis a durvaanyagú tettig
jut, akkor féljétek az elszámolás óráját, ha azt a Földön testileg és lelkileg már
nem vagytok képesek jóvátenni!
Akár a leghízelgőbb módon, akár szigorú követelés útján történik is a csá-
bítás, s ha emiatt a nő végül még bele is egyezik, a kölcsönhatás nem hagyja
magát megtéveszteni, mert az a vággyal együtt már működésbe lépett, s min-
den okoskodás, minden ügyeskedés csupán súlyosbítja a dolgot. A végső bele-
egyezés sem oldja fel!
Ezért legyetek résen, kerüljetek minden alkalmat, és közben ne adjátok át
magatokat a gondatlanságnak! Mindenekelőtt tartsátok tisztán gondolataitok
tűzhelyét! Akkor majd sohasem fogjátok megszegni ezt a parancsolatot!
Az sem számít mentségnek, ha az ember azzal igyekszik becsapni önmagát,
hogy fennállt a házasság lehetősége! hiszen éppen ez lenne a legdurvább va-
lótlanság. A lelki szeretet nélküli házasság isten előtt nem érvényes. A lelki sze-
retet marad azonban a legjobb védelem a parancsolat megszegése ellen, mert
aki igazán szeret valakit, az mindig csupán a legjobbat akarja neki, és ezért so-
hasem lehetnek olyan tisztátalan vágyai vagy követelései, melyek ellen a pa-
rancsolat mindenekelőtt irányul!

————
 tizedik parancsolat

Ne kívánd felebarátod házát, vagyonát,

jószágát, és semmit, ami az övé!
Aki tisztességes munkával és tisztességes kereskedéssel igyekszik haszonra szert
tenni, az a nagy elszámolásnál nyugodtan várhatja e parancsolat sorra kerülését;
hiszen elmegy majd mellette anélkül, hogy döntően érintené. Voltaképpen oly
könnyű teljesíteni valamennyi parancsolatot, és mégis... nézzétek csak meg he-
lyesen az embereket, és hamarosan arra a felismerésre juttok, hogy még e pa-
rancsolat az ember számára tulajdonképpen teljesen magától értetődő telje-
sítése... sem történik meg, vagy csak nagyon ritkán, és akkor sem örömmel,
hanem csupán nagy fáradsággal.
Mint valamiféle csillapíthatatlan vágy, úgy telepszik minden emberre, akár
fehér-, sárga-, fekete- vagy rézbőrű, hogy irigyelje embertársaitól azt, amit
ő maga nem birtokol. de még pontosabban: hogy irigyeljen tőle mindent!
Ebben az irigységben már benne van a tiltott vágyakozás is! A parancsolat meg-
szegése ezzel máris megtörtént, és sok olyan rossz gyökerévé válik, mely az em-
bert gyorsan bukásba sodorja, ahonnan gyakran már soha többé nem emelke-
dik fel.
Az átlagember furcsa mód ritkán becsüli azt, ami a sajátja, hanem mindig
csupán azt, ami még nincs a birtokában. A sötétség serényen hintette szét a só-
várgást, az emberi lelkek pedig sajnos túlontúl készségesen adták magukat
ahhoz, hogy a szomorú vetéshez megteremtsék a legtermékenyebb talajt. Így
vált idővel az emberiség legnagyobb részénél alapvetővé minden tevékenység
esetén a másik javainak birtoklása utáni sóvárgó vágyakozás. Kezdve az egy-
szerű kívánságokkal, a ravaszságon és a rábeszélés művészetén át fokozódva
egészen a folytonos elégedetlenség határtalan irigységéig és a vak gyűlöletig.
A vágy kielégítését szolgáló minden utat még egyenesen helyesnek is tar-
tottak, ha az nem állt túl nyilvánvalóan szemben a földi törvényekkel. isten pa-
rancsolata a nyereség növekvő hajhászásában igyelmen kívül maradt! Minden-
ki egészen addig valóban becsületesnek vélte magát, amíg földi ítélőszék fe-
lelősségre nem vonta. Ennek elkerülése azonban nem kívánt nagy fáradságot;
hiszen esze legnagyobb óvatosságát és legélesebb okosságát alkalmazta, ha az
 tizedik parancsolat 557
volt a szándéka, hogy embertársait kíméletlenül megkárosítsa, amint szükségét
érezte, hogy könnyűszerrel valamilyen előnyhöz jusson. nem gondolt arra,
hogy a valóságban éppen ez kerül majd neki sokkal többe, mint amennyit az
összes földi vagyon használhatna neki! Az úgynevezett okosság vált a legfőbb
erénnyé! A mai fogalmak szerint azonban az okosság önmagában véve nem
más, mint a ravaszságnak vagy annak fokozásának hajtása. Csupán az a külö-
nös, hogy a ravasz ember iránt mindenki bizalmatlan, de az okos iránt tiszte-
lettel viseltetik! Az általános alapbeállítottság az, amely ezt a logikátlanságot
előidézi. A ravasz ember kontár saját vágya kielégítésének művészetében, míg
az eszes emberek annak mesterei. A kontár nem tudja akarását szép formákba
öltöztetni, s ezért csupán szánakozó megvetést arat. Ennek mestere azonban
a legnagyobb irigységgel párosult csodálatot váltja ki azokból a lelkekből, akik
ugyanennek a függőségnek hódolnak! Még ebben is irigység van, mert a mai
emberiség talaján még az azonos jelleg csodálata sem történhet irigység nélkül.
Az emberek nem ismerik a sok rossz ezen erős mozgatórugóját, egyáltalán nem
tudják már, hogy különböző alakban jelenleg éppen ez az irigység uralja és irá-
nyítja teljes gondolkodásukat és cselekedeteiket! Ott van az egyes emberekben,
miként egész népekben is, országokat kormányoz, pártokat irányít, háborúkat
szít és örökös viszályt még ott is, ahol csupán két embernek kell valamit meg-
vitatnia!
hol marad az engedelmesség isten tizedik parancsolatával szemben! – ki-
áltaná az ember igyelmeztetőn az egyes országoknak. A legkönyörtelenebb mo-
hósággal csupán arra törekszik mindegyik földi állam, hogy a másik állam
vagyonát megszerezze! Közben nem retten vissza a gyilkosságtól, sőt még a tö-
meggyilkosságtól és egész népek elnyomásától sem, csupán azért, hogy így len-
dítse fel magát. A tetszetős beszédek az önfenntartásról vagy az önvédelemről
csupán ürügyek, mivel saját maguk is világosan érzik, valamit mondani kell,
hogy valahogy enyhítsék, mentsék ezeket az isten parancsolatai ellen elkövetett
iszonyatos bűntetteket!
Ez azonban semmit sem használ nekik; hiszen kérlelhetetlen a palavessző,
amely isten parancsolatainak be nem tartását bevési a világ történéseinek köny-
vébe, széttéphetetlenek a karmafonalak, melyek úgy kötődnek közben minden
egyes elkövetőhöz, hogy gondolkodásának és cselekedetének legapróbb rezdü-
lése sem veszhet el anélkül, hogy ne lenne feloldozva!
Aki e fonalakat át tudja tekinteni, az látja, hogy mindez mily iszonyatos íté-
letet idézett immár elő! Annak zűrzavara és összeomlása, ami eddig felépült,
558 isten tízparancsolata

csupán az isten tizedik parancsolatával szemben elkövetett legszégyenteljesebb

erőszak első gyenge következménye! senki sem lehet hozzátok irgalmas, amikor
a folyamat teljes kihatása kezd egyre jobban rátok törni. nem érdemeltetek
mást. Csak az jön így el, amit kikényszerítettetek magatoknak!
irtsátok ki lelketekből teljesen a tisztátalan vágyakat! Vegyétek számításba,
hogy az államot is csupán egyének alkotják! hagyjatok fel minden irigységgel,
gyűlölettel az olyan emberek iránt, akik véleményetek szerint sokkal többet
birtokolnak, mint ti magatok! Ennek megvan az oka! Azonban teljes mértékben
ti egyedül vagytok felelősek azért, hogy ezeket az okokat nem vagytok képesek
felismerni, mert szabad akaratotokból erőszakoltátok ki felfogóképességetek
szörnyűséges és isten által nem kívánt beszűkülését, melynek a ti ész előtti ál-
datlan hajbókolásotok következményeként kell megjelennie!
Aki isten új, földi birodalmában nem akar megelégedni helyzetével, amely
saját, önmaga által létrehozott karmafonalainak kihatásai révén adatott neki,
az nem is érdemli meg, hogy így adassék neki lehetőség arra, hogy viszonylag
könnyen feloldja a rajta függő régi vétkek terhét, s hogy ugyanakkor szellemileg
még érjen, hogy megtalálja a felfelé vezető utat az összes szabad szellem hazá-
jába, oda, ahol csak Fény és boldogság uralkodik!
A jövőben könyörtelenül eltávolíttatik minden elégedetlenkedő, mint
a végre annyira áhított béke hasznavehetetlen zavarója, mint az egészséges fel-
emelkedés akadálya! ha azonban van még benne jó csíra, amely biztosan ga-
rantálja a mihamarabbi visszafordulást, akkor az új földi törvény által saját
előnyére és utolsó mentségként megaláztatik mindaddig, míg el nem jut isten
bölcs akarata feltétlen helyességének felismeréséhez; valamint annak felisme-
résére, hogy az rá vonatkozóan is helyes, aki eddig csupán lelke rövidlátása és
az önmaga által akart ostobaság miatt nem volt képes felismerni, hogy azt az
ágyat, melyben a Földön jelenleg fekszik, egyedül ő maga készítette saját ma-
gának teljes eddigi léte több evilági és túlvilági életének feltétlen következmé-
nyeként, nem pedig valamiféle véletlen vak önkénye! Közben végre majd
felismeri, hogy neki pontosan arra és csak arra van szüksége, amit átél, és arra
a helyzetre, amiben él, azokra a körülményekre, melyekbe született, mindazzal,
ami e körülményekkel együtt jár!
ha szorgalmasan dolgozik önmagán, úgy a szellemi téren túl földileg is fel-
felé fog emelkedni. ha azonban makacsul mégis egy másik utat erőszakol ki
magának, embertársai igyelembevétele nélkül és azok kárára, az sohasem hoz-
hat neki valódi hasznot.
 tizedik parancsolat 559
nem mondhatja, hogy ehhez még istentől kellene és kell is ismeretet kapnia,
hogy ezt követhesse, és ami szerint megváltozhat! Az csak egy újabb bűn és ar-
cátlanság, ha elvárja, sőt követeli, hogy előbb legyen neki bebizonyítva, hogy
nézetében téved, hogy elhiggye és meggyőződhessen az ellenkezőjéről! Ő az,
egyedül ő, aki teljesen lehetetlenné tette a felismerést, és aki letért a helyes útról,
amelyen a kezdetben ott állt! A megismerés lehetőségét az isten már megadta
neki útravalóul arra az útra, amit ő maga kért, hogy mehessen rajta! Mivel ezt
most gonosz önkényességgel alaposan betemette, talán az istennek kellene szol-
gaként ezt a kátyút ismét megnyitnia! Gyerekes viselkedés! Éppen ez az arcát-
lanság, ez a követelőzés válik most a legnehezebbé, amit az így elkövetett
istenkáromlás miatt meg kell bűnhődnie! Mondom néktek: minden rabló
könnyebben megszabadul a bűnétől, mint az olyan emberi lélek, aki követelni
meri és elvárja, hogy isten orvosolja az ember saját és legnagyobb bűnét azzal,
hogy új ajándékként megadja neki a felismerést! Éppen azt, amit az ember a leg-
súlyosabb bűn terheként magára vett oly módon, ami leginkább ellenszegül
isten akaratával!
Kemény küzdelmet kell majd az emberi lelkeknek vívniuk, mielőtt meg tud-
nak majd szabadulni isten tizedik parancsolatának szokásos megszegésétől,
azaz megváltoznak ezen a téren, hogy végre gondolatban, szóban és cseleke-
detben is valóban a szerint éljenek! Mindazokra azonban, akik erre nem képe-
sek, szenvedés és pusztulás vár itt a Földön és a túlvilágon!

Ámen!
 Az Élet

A
z ember életről alkotott fogalma eddig téves volt. Mindaz, amit élet-
nek nevezett, nem több mint meghajtott mozgás, melyet csupán a va-
lódi élet természetes kihatásának szabad tekinteni.
Az egész teremtésben tehát csak a többé-kevésbé erős mozgás utóhatása az,
ami mindent alakít, érlel, fenntart és szétbomlaszt. Az emberi ész ezt a mozgást
a legmagasabb szintű erőként kutatta fel, és benne rátalált saját határára. Kuta-
tásaiban nem tud tovább jutni, mivel ő maga is e mozgás terméke. Ezért nevezte
saját megismerésének csúcsát egyszerűen „erőnek”, „eleven erőnek” vagy „élet-
nek” is.
de ez se nem Erő, se nem Élet, hanem annak csak természetes, elkerülhe-
tetlen kihatása; hiszen Erő csak magában az Életben van, egy vele, tőle elvá-
laszthatatlan. Mivel az Erő és az Élet elválaszthatatlan, a teremtés viszont
egyedül a mozgásból alakult ki, általa van fenntartva és általa bomlik fel újra,
a teremtésen belül sem Erőről, sem Életről nem beszélhetünk.
Aki tehát az Őserő felfedezéséről, vagy ráadásul az Őserőnek gépek általi
felhasználásáról akar beszélni, az téved, mert az a teremtésen belül egyáltalán
nem található meg. Valami mást tart annak, és csak saját véleménye szerint je-
löli azt meg tévesen az „Erő” kifejezéssel. Az ilyen ember ezzel azonban azt bi-
zonyítja, hogy sejtelme sincs a teremtésben lejátszódó folyamatokról, vagy
a teremtésről magáról, ám ezért ő nem hibáztatható; hiszen ő ezt a tudatlan-
ságot minden embertársával megosztja, legyen az tanult vagy tanulatlan.
Ezért beszéltem üzenetemben már kezdettől fogva a teremtésen átáramló
„erőről”, mivel sok mindent csak ily módon tudtam az emberek számára ért-
hetővé tenni.
Különben egyáltalán nem tudták volna megérteni magyarázataimat. Most
azonban tovább mehetek, és olyan képet adhatok, ami minden történés folya-
matát józan módon tükrözi. Ez az ábrázolás újszerű, de semmit nem változtat
korábbi magyarázataimon, hanem minden pontosan úgy marad, ahogy mond-
tam, és ahogy az a valóságban van. A mostani magyarázatom csak látszólag új,
 Az Élet 561
mivel ezúttal mindent egy más nézőpontból világítok meg.
Ezzel egy szilárd alapot, egy nagy edényt adok, melybe az ember beletöltheti
mindazt az állandó mozgásban és forrásban lévő tartalmat, ami az üzenet ko-
rábbi részeiben már elhangzott, s ami így egy feltétlenül összetartozó, összefo-
nódó egységgé lesz. Ezáltal az ember egy kimeríthetetlen, mindenben
harmonizáló, általános áttekintést nyer a számára eddig ismeretlen nagy tör-
ténésről, mely az ő saját létrejöttét és létét is magában hordozza.
A hallgató és az olvasó most próbálja meg képekben megeleveníteni azt,
amit kibontakoztatok előtte:
Az Élet, a valódi Élet, az valami teljesen önálló, az valami teljesen független.
Egyébként nem lehetne „Életnek” nevezni. de ez egyedül csak Istenben van!
És mivel istenen kívül nincs semmi, ami valóban „élő” volna, egyedül csak
Ő rendelkezik olyan Erővel, amely az Életben rejlik. Ezért egyes egyedül Ő az
oly gyakran nevezett Őserő, vagy egyszerűen „Erő”! És ebben az Erőben pedig
a Fény rejlik! Az „Ősfény” kifejezés ezért éppoly helytelen, mint az „Őserő” ki-
fejezés; mert csak egy Fény és egy Erő létezik: Isten!
Az isten, az Erő, a Fény, tehát az Élet létezése már önmagában feltételezi
a teremtéseket! hiszen az eleven Fény, az eleven Erő nem kerülheti el a sugár-
zást. És ezek a sugárzások tartalmaznak mindent, ami a Teremtéshez szükséges.
De a sugárzás nem maga a Fény!
szóval minden, ami istenen kívül létezik, csupán isten sugárzásából ered!
Ez a sugárzás azonban a Fény számára magától értetődő hatás. És ez a hatás
mindig itt volt, öröktől fogva.
A sugárzás ereje természetesen a Fény közelében a legnagyobb, méghozzá
olyannyira, hogy ott nem lehet semmi más mozgás, mint feltétlen, rendíthe-
tetlen előre haladó mozgás, amely a sugárzásban rejlik. Így az istentől messze,
mesés távolságokba hatol, melyek kiterjedését az emberi szellem elképzelni sem
képes.
de ott ahol ez a feltétlen előre nyomulás, mely állandó, roppant nagy nyo-
másnak felel meg, végül enyhül valamit, az eddig csak előre nyomuló mozgás
köröző mozgássá változik. E köröző mozgást az idézi elő, hogy az eleven Erő
egyidejűleg ható vonzása mindent, ami kisodródott a teljes sugárzás határán
túlra, újra visszahúzza addig a pontig, ahol még kizárólag az előre irányuló
mozgás uralkodik. Ezáltal jönnek létre az ellipszis alakú köröző mozgások,
mivel ez valójában nem saját mozgás, hanem csak a vonzás által előidézett moz-
gás, amikor egy bizonyos ponton túlra történő kilökődést visszahúzás követ,
562 Az Élet

s ez a vonzás az Erőben, tehát magában az istenben rejlik.

Ezekben a köröző mozgásokban, melyekben a közvetlen sugárzás roppant
nyomása már alábbhagyott, természetesen enyhe lehűlésre is sor kerül, és ebből
megint bizonyos lecsapódás jön létre.
A lecsapódás mélyebbre illetve messzebbre süllyed az eredeti legerősebb su-
gárzástól, jóllehet még mindig vissza van tartva az Erő mindent átható vonzása
által, de ugyanakkor a sugárzásból még mindig elegendő hajtóerőhöz jut,
minek következtében ismét új, mindig más, de egészen pontosan meghatáro-
zott határokon belül maradó köröző mozgások keletkeznek. Így jön létre az
egyik lecsapódás a másik után, s bennük folyamatosan, egymás után keletkez-
nek az elliptikus köröző mozgásszintek, melyek felhalmozódáshoz vezetnek és
végül egyre szilárdabb formákat alkotnak, messzebbre és messzebbre távolodva
a kezdeti sugárzástól és annak óriási, előre hajtó nyomásától.
Az így keletkezett fokozatok szinteket alkotnak, melyekben bizonyos jelle-
gek, a lehűlés mértékétől függően, egyesülnek és megtartódnak. E szinteket
vagy jellegeket üzenetemben már leírtam, mint a szellemiség nagy alapszintjeit,
melyek a teremtés legfelső térségében helyezkednek el, majd az ezt követő lény-
szerűség szintjeit, továbbá a inomanyagúság és végül a durvaanyagúság szint-
jeit, minden szintet a maga sok-sok fokozatával. nyilvánvaló, hogy minden
tökéletesebb jelleg magasabban, a kiindulóponthoz legközelebb marad, mivel
legjobban hasonlít hozzá, hiszen az ilyenre kell az eleven Erő vonzásának leg-
erősebben hatnia. — —
Ahogy már mondtam, a Fénynek ez az oly felfoghatatlanul működő sugár-
zása mindig is jelen volt, örök időktől fogva.
Ám isten nem engedte, hogy ez a sugárzás messzebbre hasson és érjen, mint
az a határ, ahol a feltétlenül előre törő áramlás még egyenes vonalat alkotott,
így a tiszta isteni sugárzás fényesen ragyogó világossága még megmaradt le-
hűlés és az ehhez kapcsolódó lecsapódás nélkül. Ez alkotta magával az istennel
az örökkévaló isteni szférát! Ebbe a világosságba sohasem hatolhatott zavaros-
ság, így semmiféle eltérés vagy változás sem. Csak teljes harmónia az eredettel,
magával a Fénnyel volt lehetséges. És ez a szféra elválaszthatatlanul kapcsolódik
istenhez, mivel az eleven Erőnek ezt a sugárzását, mint annak természetes meg-
nyilvánulását, nem lehet elkerülni.
Ehhez az isteni szférához, mely az eleven Erő legnagyobb közelségében ta-
lálható, ahol olyan nyomás uralkodik, ami az emberi szellem számára felfog-
hatatlan, tartozik maga a Grál-vár, mint annak legkülső határa és rögzítési
 Az Élet 563
pontja, mely záró ellenpólusként is elképzelhető. tehát még az isteniség köré-
ben áll, s ezért öröktől fogva létezik és örökké változatlan marad, akkor is, ha
a teremtésnek egyszer romba kellene dőlnie.
Így volt ez öröktől fogva. Ez az emberi szellem számára valami felfogha-
tatlan.
Csak amikor isten az Ő akaratából elküldte a magasztos szavakat: „Legyen
Világosság!”, akkor lövelltek a sugarak az addig megszabott határon túlra, ki
a fény nélküli mindenségbe, mozgást és meleget víve magukkal. És ekkor vette
kezdetét a teremtés, mely aztán megszülte az emberi szellemet és otthonává
válhatott.
istennek, a Fénynek, nincs szüksége erre a teremtésre. ha a sugárzást újra
az óhatatlanul szükségesre korlátozná, hogy csak az isteni tisztaság szférája ma-
radjon meg, ahová sohasem hatolhat be a zavarosság, ahogyan az korábban
volt, akkor minden más számára bekövetkezne a vég. Ám ezzel megszűnne az
ember léte is, aki csak a Teremtésben lehet tudatos! —
A Fény közvetlen kisugárzása csak tökéleteset alkothat. Ám a kezdeti nyo-
más változásaival, melyek az egyre növekvő távolságból adódnak, ez az eredeti
tökéletesség gyengül, mivel a folytatódó lehűlésben az egyes részek folyamato-
san elkülönülnek és vissza maradnak. A tökéletességbeli tisztaság az isteni su-
gárzás legerősebb nyomását követeli meg, ahogyan az csak isten közelében
lehetséges. A nyomás mozgást hoz létre, s ebből hőség, forróság és izzás kelet-
kezik. de a nyomás csak az Erő megnyilvánulása, nem maga az Erő; mint ahogy
a sugárzások is csupán az Erő nyomására keletkeznek, de ez nem maga az Erő.
Ezért a teremtésbeli sugárzások is csak a megfelelő mozgás következményei,
mely viszont az adott nyomástól függ. Ahol tehát a teremtésben nincsenek su-
gárzások, ott mozgás sincs, vagy ahogy az ember tévesen mondja, nincs „élet”.
hiszen minden mozgás sugároz, és a tétlenség egyenlő a semmivel, a mozdu-
latlansággal, amit az emberek halálnak neveznek. Így a nagy ítélet is csak egy
isteni sugár megnövekedett nyomására történik meg, melyet istennek a dur-
vaanyagúságba inkarnálódott követe fog közvetíteni, akinek isten saját eleven
Erejéből egy szikrát adott. Az eleven Erő-szikra nyomását, mely természetesen
nem lehet oly erős, mint magában az isten Atyában található eleven Erő hatal-
mas nyomása, csak az tudja kiállni, ami helyesen rezeg az isteni Erő törvény-
szerű megnyilvánulásaiban! Mivel azt az Erő megerősíti, de nem hevíti egészen
a fehér izzásig, mivel ahhoz az Erő-szikra sugárzása már nem elegendő. Az
Erő-szikra sugárzása azonban bőven elegendő ahhoz, hogy minden zavaró ki
564 Az Élet

legyen forgatva a sarkaiból, ki legyen taszítva hamis mozgásából, szétzúzassék

és felbomlasztassék. Így teljesen önműködően történik meg a nagy istenítélet,
és egyáltalán nem lesz az isteni küldött önkényének alárendelve. Egyszerűen
a sugárzás törvénye alapján fog megtörténni, melynek az isteni Erő sugárzásá-
nak következményeként ki kellett alakulnia; mert minden, ami a gondolkodás-
ban és a cselekvésben helyesen mozog, lila színben sugárzik a durvaanyagú-
ságban.
de ami sötétség, ami a gonosztól való, vagy feléje törekszik, akár gondol-
kodásban akár vágyakozásban, az zavaros sárga. Ez a két szín alapvető az íté-
lethez! Attól függően, hogy milyen az akarás vagy a cselekvés ereje, a sugár-
zások is gyengék vagy erősek. isten küldöttével az isteni Fénynek egy fénysugara
jön most le változatlanul a teremtésbe, így ide a Földre is! Az isteni Fény meg-
erősíti és felemeli a jót, vagyis minden földi lilát, míg a földi zavaros sárgát szét-
bomlasztja és elpusztítja.
Az akarás vagy cselekvés jellegétől és erejétől függően a sugárzás erősebb
vagy gyengébb. És ennek megfelelően alakul majd ki tévedhetetlen igazságos-
ságában az isteni fénysugár ítélő hatásának jellege és ereje is!
Egészen találó azt mondani, hogy a teremtést körülzárja és áthatja a sugár-
zás óriási, sokszínű szerteágazása. Ezek a sugárzások azonban csak a különféle
mozgások megnyilvánulásai, melyeket az istenben lévő eleven Erő nyomása
okoz. Más szavakkal: isten az Ő eleven Erejében tartja fenn a teremtést. Ez
mind helyes, nem számít, hogy milyen kifejezési formát választunk, csak pon-
tosan ismerni kell a valódi eredetet és a fejlődés további folyamatát, ha ezzel
valamit kezdeni akarunk.
Ahogy itt a legnagyobb fokú hő fehér izzást okoz, úgy van ez az isteni szfé-
rában is, míg a hőfok csökkenésével fokozatosan más színek keletkeznek, és
a lehűléssel minden egyre sűrűbbé válik!
Ebben a földi értelemben folytatva a további magyarázatokat azt akarom
mondani, hogy az emberi szellem soha nem éri el a fehér izzás állapotát, mivel
olyan szinten keletkezett, ahol a nyomás csökkenőben volt, és így többé már
nem volt képes a legmagasabb fokú hőt előállítani. Ezért eredetéből adódóan
olyan fajtához tartozik, amely az Erő e legmagasabb fokát már nem képes tu-
datát megtartva elviselni. Vagy azt is lehet mondani: a szellemi csak egy egész
pontosan meghatározott lehűlésnél jöhet létre és válhat tudatossá. Az a fajta
is, melyből a „szellem” származik, már csak egy lecsapódás az isteni szférából,
melynek az enyhe lehűlés által kellett kialakulnia, és így tovább.
 Az Élet 565
Most minden lépcsőzetesen még tovább terjed. Az első lecsapódást az isteni
szférából a tiszta szellemi alkotja, melyből az ősteremtettek származnak. És
csak ennek a lecsapódása hozza meg azt a fajtát, amelyből az emberi szellemek
kifejlődhetnek. Ennek a fajtának a lecsapódása pedig a lényszerűséget eredmé-
nyezi, melyről leválik a inomanyagúság, ami aztán utolsóként a durvaanyagú-
ságot hozza. Ám közben az itt megnevezett alapfajtákon belül még nagyon sok
közbenső fokozat található, melyeknek mint átmeneteknek lehetővé kell ten-
niük a kapcsolódást, ez így van az isteniségben is.
Az első lecsapódás az isteni szférából tartalmilag a leggazdagabb is, ami
könnyen érthető, és ezért azonnal tudatossá válhatott, és létrehozta az úgyne-
vezett ősteremtetteket, míg ebből az első lecsapódásból következő további le-
csapódás már nem annyira erős, és csak fokozatosan, fejlődés útján kell eljutnia
a tudatossá válásig. Ebből származnak az emberi szellemek.
Az ősteremtettek fajtájuk gazdagabb tartalmának köszönhetően a teremtés
legmagasabb helyén állnak, mivel ők alkotják az isteni szférából az első lecsa-
pódást, míg az emberi szellemek csak a további lecsapódásból jöhettek létre,
és így természetesen még teljes érettség mellett sem érhetik el azt a magasságot,
amit a fajtájukból adódóan tartalmilag gazdagabb ősteremtettek, hanem saját
fajtájuk szintjén kell maradniuk. Ahhoz, hogy magasabbra emelkedjenek, hi-
ányzik nekik valami, amit nem lehet kiegészíteni. hacsak nem egyenesen isten
eleven Ereje juttatja őket hozzá, ami azonban nem mehet végbe szokványos
természeti úton, hanem isten eleven, a teremtésbe helyezett részéből kellene
kiindulnia, mivel az e résszel azonos valóban eleven Erő mentesül a sugárzásnak
az átmenet során egyébként feltétlenül fellépő lehűlése alól. Egyedül isten eme
eleven része képes saját közvetlen sugárzása által hozzáadni az emberi szellem-
hez azt a valamit, ami lehetővé teszi számára, hogy átlépje az ősteremtettek tér-
ségének határát.
Amikor a kisugárzás kilövellt az isteni szféra határán túlra, vagyis a teremtés
kezdetén, a legszélső határon található örök Grál-vár másik oldalán, tehát a te-
remtés legszellemibb részében egy bővítmény jött létre, hogy az ősteremtettek
is látogathassák a vár új részét saját oldalukon a szellemiségben, fel egészen
a fajtájuk által számukra kiszabott határig. Egy lépés feljebb, vagyis az isteni
szférába, a tudat azonnali elvesztését, a fehér izzásban való felolvadást jelen-
tené, ha... megtehetnék ezt a lépést. de ez lehetetlen, mivel az isteni szféra szá-
mukra szokatlan, sokkal erősebb nyomása egyszerűen visszavetné őket, vagy
más szóval, ez a nyomás nem engedi belépni őket. Egészen természetes módon
566 Az Élet

akadályozza meg a belépést anélkül, hogy közben még valami másnak is tör-
ténnie kellene.
Valami hasonló történik a kifejlődött emberi szellemek és az ősteremtettek,
valamint az ő tartózkodási szintjük tekintetében.
Így áll ma a Grál-vár, kiegészítve a szellemi résszel, mint közvetítő az iste-
niség és a teremtés között. rajta keresztül kell minden, a teremtés számára
szükséges sugárzásnak átáramlania, és az Ember Fia, a Grál királyaként az
egyetlen közvetítő, aki származásánál fogva, mely egyesíti az isteniséget a szel-
lemiséggel, képes átlépni a határt a teremtésből az isteniségbe. Emiatt volt szük-
ség az egyesítés misztériumára.
Csak messzebb, e Grál-vár és az ősteremtettek régiója alatt fekszik a Para-
dicsom, mint a legmagasabb és a legszebb hely az emberi szellemek számára,
akik alávetették magukat az isteni akarat törvényeinek, az Ő sugárzásának, és
elérték a teljes érettséget. — —
nem akarok itt részletekbe bocsátkozni, nehogy a történés képe túlságosan
kiszélesedjék. A földi tudomány számára erről még kiadok könyveket, hogy ta-
nulmányozhassák az egyes folyamatokat, mint például az egyes szintek fejlő-
dését, az egymással való kapcsolatukat stb. semmit sem szabad átugrani,
különben hézag keletkezik, ami azonnal megálljt parancsolna az emberi tudás-
nak.
ha tehát a földi ember szelleme hosszú vándorlás után éretten visszatér
a számára saját fajtája által megszabott határra, vagyis oda, ahol az erősebb
nyomás kezdődik, akkor nem hevülhet fel még erősebben, mint ahogy azt a tel-
jes érettség már lehetővé tette. Az egyre erősebb erő fokozott nyomása az ő lé-
nyegének fajtáját feloldaná és felégetné, átalakítaná a megnövekedett izzás
fokozatává, ami énjének elvesztéséhez vezetne. többé már nem létezhetne em-
beri szellemként, és az őt felemésztő fehér fényben el kellene égnie, közben már
az ősteremtettek régiójában az ott uralkodó magasabb nyomás hatására elve-
szítené az eszméletét.
A fehér fény, azaz isten kisugárzása, melyben csak az isteni létezhet tudato-
san, magában hordozza tehát a Teremtés összes alapelemét, melyek a lassú le-
hűléskor lefelé haladva leülepednek, a mozgásban megformálódnak és
megformálódva összekapcsolódnak, de már nem olvadnak egybe, mert az
ehhez szükséges nyomás hiányzik. A lehűlés minden fokán kiválasztódik egy
bizonyos rész és visszamarad. Először az isteni, később a szellemi, majd a lény-
szerű, míg végül csak a inomanyagú és a durvaanyagú süllyed tovább.
 Az Élet 567
tehát a teremtés voltaképpen a fehér fénynek, az eleven Fény sugárzásának
a fokozódó lehűléssel létrejövő lecsapódása. A szellemi, valamint a lényszerű
csak a lehűlés bizonyos fokán tud megformálódni és tudatossá válni, ami egyet
jelent az isteni sugárzás nyomásának csökkenésével.
ha itt az emberi szellem szétfoszlásáról vagy feloldódásáról beszélek, amikor
a Fény sugárzásának nyomása túlságosan megnő, ez a határ nem a buddhisták
nirvánájának tekintendő, ahogy magyarázatomat ők talán szívesen értelmez-
nék. Ez a magyarázatom csak a Fényből lefelé irányuló történésre utal, míg
a nirvána a felfelé vezető út csúcspontjának tekintendő.
itt az út el lenne torlaszolva; hiszen ahhoz, hogy a Földről feljusson egészen
a szellemi birodalomig, a Paradicsomig, melynek legmagasabb határán talál-
ható ez a pont, minden emberi szellemnek, mint „tudatos énnek” már el kellett
érnie a legmagasabb érettséget. Az érettséget isten akarata szerint, nem az em-
beri látásmód szerint. Különben nem juthat be ebbe a birodalomba. de ha ön-
tudatra ébredt szellemként már annyira érett, akkor az isteni szféra magasabb
nyomása a határon szigorúan visszatartja, visszataszítja. nem tud tovább
menni! És nem is akar. Az isteni szférában sohasem élvezhetné az örömöket,
mivel ott többé már nem lehet emberi szellem, hanem szétfoszlana, míg a szel-
lemi birodalomban, a Paradicsomban, megtalálja az örök boldogságot, és há-
lával telve már eszébe sem jut, hogy szeretne teljesen feloldódni.
Emellett a teljesen érett emberi szellem szükséges az alatta fekvő szintek
felemeléséhez és tökéletesítéséhez, melyek további lecsapódásokként még
nálá-nál is gyengébb nyomásnak képesek csak ellenállni. Ott ő, az emberi szel-
lem a legnagyobb, mert erősebb nyomásnak áll ellen, mi több erre szüksége is
van. — — —
Az emberi szellemnek ezekben az alsó régiókban az a feladata, hogy min-
dent, ami alatta áll, a benne rejlő erő segítségével annyira megnyisson a Fény
tiszta sugárzásai számára, amennyire csak lehet, és ezáltal mint közvetítő, akin
az erősebb nyomás áthatolhat, áldást hozóan hasson minden másra, mivel ő ezt
a magasabb nyomást képes befogadni, elosztani és tovább adni, hogy tisztító
elemként elbomlasszon minden tisztátalant.
Ebben a tekintetben az ember sajnos rosszul gazdálkodott. A teremtésben
ugyan kifejlődött minden, aminek a nyomást illetve a késztetést követve mos-
tanáig ki kellett fejlődnie, de rosszul, mert az ember itt nem csupán csődöt
mondott, hanem megtévesztően lefelé irányította a fejlődést ahelyett, hogy fel-
felé irányította volna! Ezért természetes szépség helyett mindenből csak csúf
568 Az Élet

karikatúrák jöttek létre.

de természetesnek lenni azt jelenti, felfelé haladni, felfelé törekedni, követni
az eleven Erő vonzását. hiszen ha valami természetes, akkor csak felfelé törek-
szik, mint minden fűszál, minden virág, minden fa. Így sajnos mindaz, amit
az emberi akarás vezetett, csak külsőleg hasonlít ahhoz, amit támogatnia kellett
volna.
A gazdag belső életet például felületes megigyelés alapján, külsőleg gyakran
össze lehet téveszteni az ürességgel, ami fásultságban és életuntságban nyilvánul
meg. Az összes szépség iránti tiszta hódolat megnyilvánulásai kezdetben szin-
tén hasonlítanak az alacsony vágyakozáshoz; hiszen mindkettő bizonyos fokú
lelkesedést mutat, ám csak az egyik valódi, a másik hamis, és csak a cél elérését
szolgáló eszköz. Így az igazi bájt a hiúság helyettesíti, és a törtetés megjátssza
az igaz szolgálatot. Így van ez mindennel, amit az ember művelt. Az ő útjai csak
ritkán vezetnek a Fény felé. szinte minden a sötétség felé hajlik.
Ezt ki kell irtani, hogy ebből a szodomából és Gomorából most létrejöjjön
isten országa a Földön! Végre minden a Fény felé forduljon, és ehhez az ember
a közvetítő!
———
Magáról a Fényről, az istenről itt nem beszélek. Ez számomra túl szent! Kü-
lönben is ezt az ember sohasem tudná megérteni, örökre meg kell elégednie
azzal, hogy Isten van!
 Az előadások sorrendje
A Grál-üzenet helyes megértése végett az előadásokat az adott
sorrendben kell olvasni. Máskülönben a létrejött hézagok
lehetetlenné teszik a teljes megértést.
Oldal
Útravalónak! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
1. Mit kerestek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
2. Ébredjetek! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
3. A hallgatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
4. Felemelkedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
5. Felelősség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
6. sors . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
7. Az ember teremtése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
8. Az ember a teremtésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
9. Az örökletes bűn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
10. Az isten Fia és az Ember Fia . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
11. isten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
12. A belső hang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
13. A szeretet vallása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
14. A Megváltó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64
15. A születés titka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
16. Ajánlatos-e az okkult oktatás? . . . . . . . . . . . . . . . . . 80
17. spiritizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83
18. Földhöz kötve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
19. szükséges-e vagy tanácsos-e a nemi önmegtartóztatás? . . . . . . 94
20. Az utolsó ítélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
21. A harc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
22. Gondolati formák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108
23. Erkölcsösség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114
24. Őrködj és imádkozz! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119
25. A házasság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124
572 Az előadások sorrendje
Oldal
26. A gyermek jogai szüleivel szemben . . . . . . . . . . . . . . 130
27. Az ima . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134
28. A Miatyánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
29. isten imádása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
30. Az ember és szabad akarata . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
31. Modern szellemtudomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
32. tévutak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182
33. ideális emberek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184
34. Vessetek rá minden bűnt . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
35. A hipnózis bűne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191
36. Asztrológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196
37. szimbolika az emberi sorsban . . . . . . . . . . . . . . . . 200
38. hit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206
39. Földi javak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
40. A halál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210
41. Az elhalálozott . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
42. Csoda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220
43. A keresztelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222
44. A szent Grál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224
45. lucifer titka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230
46. A sötétség régiói és a kárhozat . . . . . . . . . . . . . . . . 237
47. A Fény régiói és a Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . 241
48. Világesemények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243
49. Az ember és az állat származásbeli különbsége . . . . . . . . . 253
50. Az emberiség és a tudomány szétválása . . . . . . . . . . . . 256
51. szellem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259
52. A teremtés fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261
53. Én vagyok az Úr, a te istened! . . . . . . . . . . . . . . . . 269
54. A szeplőtelen fogantatás és az isten Fiának születése . . . . . . . 283
55. isten Fiának kereszthalála és az utolsó vacsora . . . . . . . . . 288
56. „szállj le a keresztről!” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292
57. Ez az én testem! Ez az én vérem! . . . . . . . . . . . . . . . 298
58. Krisztus földi testének feltámadása . . . . . . . . . . . . . . 301
59. Az emberi gondolkodásmód és isten akarata a kölcsönhatás
törvényében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 309
 Az előadások sorrendje 573
Oldal
60. Az Ember Fia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313
61. tévelygések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319
62. A nemi erő jelentősége a szellemi felemelkedésben . . . . . . . 331
63. „Én vagyok a feltámadás és az Élet, senki sem juthat
el az Atyához, csak énáltalam!” . . . . . . . . . . . . . . . . 343
64. Mi választ el ma oly sok embert a Fénytől? . . . . . . . . . . . 349
65. Kiáltás vezetőért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358
66. durvaanyagúság, inomanyagúság, sugárzások, tér és idő . . . . 364
67. A tisztánlátás tévedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370
68. A tisztánlátás fajtái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373
69. A démonok és fantomok birodalmában . . . . . . . . . . . . 380
70. Okkult oktatás, húsos vagy növényi táplálkozás . . . . . . . . . 393
71. Gyógyító magnetizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398
72. Éljetek a jelennek! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400
73. A nagy üstökös . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 403
74. Mit kell az embernek tennie, hogy bejuthasson isten országába? . 405
75. Felebarátod szemében meglátod a szálkát, de magadéban
a gerendát sem veszed észre . . . . . . . . . . . . . . . . . 408
76. harc a természetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 411
77. A szent szellem kiáradása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 416
78. A nemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 418
79. lehet-e az idős kor a szellemi felemelkedés akadálya? . . . . . . 422
80. Volt egyszer...! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 424
81. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz’ nem tudják, mit cselekszenek! . . 442
82. istenek – Olümposz – Valhalla . . . . . . . . . . . . . . . . 463
83. Elhivatottak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 474
84. Az emberi teremtmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480
85. s ezer év olyan, mint egy nap! . . . . . . . . . . . . . . . . 489
86. intuíció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491
87. A világtanító . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 496
88. Az idegen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 499
89. Az utolsó szó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 508
90. Az Antikrisztus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 514
91. És beteljesült...! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519
Zárszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527
574 Az előadások sorrendje
Oldal
Függelék: isten tízparancsolata . . . . . . . . . . . . . . . 531
Első parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . 531
Második parancsolat . . . . . . . . . . . . . . 533
harmadik parancsolat . . . . . . . . . . . . . 538
negyedik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . 541
Ötödik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . 545
hatodik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . 547
hetedik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . 550
nyolcadik parancsolat . . . . . . . . . . . . . 552
Kilencedik parancsolat . . . . . . . . . . . . . 554
tizedik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . 556
Az Élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 560
Készült a Gyomai Kner nyomda Zrt.-ben, 2017-ben
Felelős vezető: Fazekas Péter vezérigazgató
telefon: 66/887-400

Kiadó: bYtOs s.r.o.

trenčín, szlovákia
 Előkészületben

A Grál-üzenet utórezgései

Várható megjelenés: 2018 második fele. E könyv, melynek összesen

99 előadást tartalmazó i. és ii. része egy kötetben jelenik meg,
kibővíti „Az igazság Fényében” című műben elhozott tudást.