Maria Valtorta: Az Evangélium ahogy nekem kinyilatkozatatott 6.kötet 138-139.

oldal

Az apostolok szeretetének útvonala a szemlélődéstől a cselekvésig.

Előzmény: A farizeusok két beteget hoznak Jézus elé: az egyiket, aki járásképtelen beteg, erőszakkal
hurcolják oda, a másikat felbérelik, hogy tetesse a haldoklót, így akarnak csapdát állítani Neki. Jézus átlát rajtuk
és megfenyegeti a csalót, hogy Isten halállal bünteti, ha nem leplezi le magát. Mire az a farizeusokhoz vágva a
tőlük kapott pénzt, üvöltve elmenekül.

Az eset után mondja Jézus az apostoloknak:

„Láthatjátok, hogy néha még a gonoszság is a jónak használ. Tudjuk, hogy magányában Illést
a hollók táplálták. Mi pedig elmondhatjuk, hogy táplálásunkról a dögkeselyűk (a farizeusok)
gondoskodtak. Már amikor utunkra engedtek és nem üldöztek. Legalább eddig a pontig nem
és tudtunk élelmiszert vásárolni, éspedig abból a pénzből, amit csalárd betegnek adtak, s
amelyet nem szedtek össze. Ugyan nem jóságból, hanem félelemből. Jutott belöle a
szegényeknek, és maradt nekünk is útravalóra.

- Gondolod, hogy volt ebben megtérési szándék is ? –kérdezi Péter

- Nem, arra azonban alighanem gomdoltak, hogy így nem fogjuk beárulni őket.
- De hát eszünkbe sem jutott volna, hogy bepanaszoljuk őlet! – kiáltja András.
- Persze hogy nem, dehát ezek a nyomorúlt tolvajok a saját fejük szerint
gondolkodnak.Egyáltalán nincs bennük semmi szellemi lényeg, bűnökkel annál
inkább megrakottak.
- Uram, még velük szemben is használtad a kifejezést, hogy volt egyesekben jóság is
velünk szemben. Hogy értsük ezt ? – kérdi János.
- Azt akartam csupán jelezni, hogy volt azért egyesekben némi jóság is velünk szemben,
hiszen fellépésük nem volt egységes.Nem akarok azonban túl messze elmenni, így azt
mondanám, közülük a legjobbak szereztek ezáltal bizonyos érdemeket, amelyek lehet,
hogy beérnek a lelkükben. Talán néhányuk lelkében megfordúlt még a megtérés
gondolata is, ma talán még csupán távoli szándék gyanánt, de ez megérhet,
kiteljesedhet.Ezért mondtam, hogy ne vágjik a fejükhöz a még ott heverő
adományokat sem.Tudom, bűzlöttek a csalárd szándéktól, mégis azt mondtam,
használjuk fel.
- Akkor Te ezért nem nyúltál hozzá a vásárolt élelemhez...
- Mégsem utasítottam el teljesen ezeket a bűnösöket.Ahogy cselekedtek, abban egyesek
részéről volt egy cseppnyi őszinte jóság is.Miért löktem volna el őket teljes egészében
magamtól ?Nézzétek az alattunk rohanó hegyi patakot! A forrásnál még nem több az
egész, mint a sziklából kibuggyanó néhány vízcsepp, nemde ? És a sok cseppből
milyen bőságes, erős patak áll össze ?
Egyébként amit tettem, az mintául kell hogy szolgáljon nektek a jövőre nézve ! Arra,
amikor már nem leszek közöttetek. Ha apostoli utazásaitok során bűnösökkel fogtok
találkozni, mint a farizeusok, akik összetörnek mindenkit, saját magukon kivül
mindenkit megvetnek, holott ők a legromlottabbak. Sőt, a bűnösökhöz mindig nagy
szeretettel közeledjetek ! Mondhatnám, sőt, ki is mondom: „végtelen szeretettel”. Ez
akkor lehetséges, ha az ember „véges és korlátozott tetteiben és akcióiban”.

Tudjátok-e, hogyan képes végtelen szeretetet birtokolni az ember ? Úgy, ha annyira

egyesül Istennel, hogy valójában egybeolvad vele. Akkor a teremtmény Teremtőjében
olvad fel, így a Teremtő működik a maga végtelenségében. Apostolaimnak ennyire
eggyé kell válniuk Istenükkel azon szeretet révén, amely oly nagyon hozzátapad
Teremtőjéhez, hogy összeolvad Vele. Nem azon fog múlni, milyen jól fogtok szólni,
hanem azon, hogy mennyire lesztek képesek szeretni a szívek meghódításával. Fogtok
bűnösökkel találkozni ? Igen. Szeressétek őket ! Szenvedni fogtok eltántorodó, tévútra
jutó tanítváűnyok miatt ? Nagyon is. Igyekezzetek szeretettel üdvözíteni őket !
Emlékezzetek az eltévedt juhocskáról szóló példabeszédre ! Bizony, sok-sok
évszázadon át ez lesz a bűnösök visszacsalogatásának kedves-édes szózata.Ugyanez
képviseli egyben a papjaimnak kiadott szigorú parancsot is. Minden módon, bárminő
áldozatot vállalva, türelemmel és kitartóan, akár életetek feláldozásával kell
megkeresni és a hodályba visszahozni az eltévedt bárányokat. A szeretet meg fogja
adni a nektek járó örömet. Fületekbe fogja suttogni: „Ne féljetek !” Olyan lehetőséget
fogtok kapni a szétterjedésre világszerte, amelyet még én sem kaptam meg.

Az igazak szeretetének már nem kell a jövőben pecsétként a szíveken és a karokon

csillognia, mint külső jelnek, ahogy azt az Énekek Éneke még megjelölte. Nem, ezt a
jelet a szívben kell viselni. Ennek kell a lélek minden mozdulatát mintegy
emelőkarként írányítania. Minden egyes akcióban túláradó szeretetnek kell lennie. Azt
jelenti ez, hogy nem elégséges Istent vagy felebarátainkat csupán eszünkkel szeretni,
hanem hogy a lelkek megmentésére le kell szállni a küzdőtérre, csatát vívni az
ellenséggel, és eközben nagyon szeretni az Istent és az Ő szeretetéből adódóan akár
anyagi cselekedeteket valósítani meg, széles területen és tökéletesen és melynek
végcélja: embertársaink megváltása és megszentelése. Elmélkedéssel lehet szeretni az
Istent, de cselekedeteinkkel szeretjük felebarátainkat: ha így kétféle megnevezést
használok, az nem jelenti, hogy ez a kettő egymástól elkülönült, mert egy, egységes
szeretetről van szó, tehát, ha szeretjük felebarátainkat, ezzel szeretjük az Istent is, aki
elrendelte, hogy e szeretetet gyakoroljuk azok iránt, akiket az Isten testvérként adott
mellénk.

Sen ti, sem a jövendő évek papjai nem állíthatják magukról, hogy az én barátaim,
hacsak ti és ők teljes szeretettel nem tesznek meg mindent azon lelkek üdvözítéséért,
akikért vállaltam a szenvedést és az emberi létet. Én vagyok a példa, hogyan kell
 szeretni. Amit én teszek, amit ti és akik utánatok fognak következni, tekintsétek
mintának, és kövessétek, mint előírást !

Mert érkezőben van már egy új korszak, a szeretet korszaka. Én vetettem el ezt a tüzet
a szivetekbe, de az még ezután fog igazán növekedni szenvedésem és
mennybemenetelem után, akkor fog igazán lángra gyúlni, amikor az Atya és Fiú
egyesített szeretete száll majd le rátok és szentel föl hivatásotokra.

- Ó, legszentebb Isteni Szeretet ! Miért késlekedsz az áldozat elfogadásával ? Mikor

jössz el már és nyitod fel az én nyájam szemét és szívét, mikor oldozod fel nyelvüket
és tagjaikat ? Hiszen nyájamnak készen kell állnia arra a feladatra, hogy a farkasok
közé induljon el, és tanítsa azt, hogy az Isten maga a szeretet, és ezért, akiben nincs
szeretet, nem több az állatnál vagy az ördögnél.

- Jöjj, legédesebb és leghatalmasabb Lélek, gyújtsad fel a földkerekséget, nem azért,

hogy elpusztítsad, hanem azért, hogy tűz által tisztítsad meg ! Gyújtsd fel követőim
szívét ! Változtasd őket hasonmásommá, újabb Krisztusokká, azaz olyanokká, akik a
szeretettől fölkentek, akik a szeretet által munkálkodnak, és ezáltal szentekké és
másokat szentté alakítóvá válnak.

- Boldogok azok, akik szeretnek, mert őket is szeretik. Az Ő lelkükben még egy
pillanatra sem szűnik meg az ének, amellyel dícsérik istent, az angyalok karával
énekelnek és a dicsőítést addig fogják énekelni, amig becsatlakoznak a Mennyek
Országnak fényességében és ragyogásában zengő kórushoz. Így történjék ez veletek
is, barátaim ! Most induljatok és végezzétek szeretettel mindazon feladatokat,
amelyeket már elmondtam !”