Az erdélyi fejedelmek

Magyarország történetének egyik legtragikusabb eseménye a mohácsi vész (1526) volt.

A magyar sereg nagy része elesett a törökökkel vívott csatában, a király menekülés közben a
Csele-patakba fulladt, a magyar nemesség nagy része pedig a törökök áldozatául esett. A
győztes török sereg gyújtogatta-fosztogatta az útjába eső településeket. Magyarország három
részre szakadt, ahol háromféle uralom volt: a Magyar Királyságban a katolikus Habsburgok
uralkodtak, középen a Török Hódoltság oszmán fennhatóság alá került, a harmadik részben,
Erdélyben pedig magyar választott fejedelmek uralkodtak és teljes vallásszabadság volt.

A lutheri és kálvini reformáció gyorsan elterjedt a három részre szakadt

Magyarországon a XVI. században. A Habsburg-uralkodók és a katolikus egyház pedig minden
eszközzel azon igyekezett, hogy megállítsa ezt a folyamatot, így a XVII. századot a
ellenreformáció korszakának tekinthetjük. Ebben az időben megerősödött Európában egy új
katolikus rend, a jezsuita rend, melynek vezéregyénisége Loyola Szent Ignác volt. E rend céljául
azt tűzte ki, hogy visszakényszerítse a protestánsokat a katolikus egyházba. Az erőszakos
ellenreformáció következtében egész Európa lángba borult, vallásháborúk dúltak
Franciaországban, Németalföldön és a történelmi Magyarország területén is. Magyar földön
az ellenreformáció Rudolf király uralkodása alatt indult el, ekkor elűzték a protestáns papokat,
tanítókat, elvették a templomokat, az iskolákban a katolikus tanítást tették kötelezővé. A
Habsburgok nemcsak a vallásszabadságnak voltak ellenségei, hanem a magyar nép
szabadságának is. Ebben az időben Erdély volt a vallásszabadság és a nemzeti szabadság
védelmezője, egymás után három fejedelem, Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi
György védte meg hitét és nemzete szabadságát fegyverrel.
Bocskai István (1557 – 1606)

„Szemét a magyarságra függesztette, a magyar állam

egységének megvalósításáért indult harcba.”

Bocskai István a XV-XVI. század fordulóján Erdély történetének jelentős alakja volt. Jóllehet
csak két évig viselte Erdély fejedelmi méltóságát, ez a rövid idő sorsforduló volt, és döntően
meghatározta az ország jövőjét.

1557. január 1-jén született Kolozsváron. Apja Bocskai György a Habsburg-császár híve. A
családnak jelentős birtokai voltak Biharban, Nagyvárad és Debrecen között. Apja Bécsben
viselt tisztséget, így a fia is az udvar közelében, illetve Prágában töltötte gyermek- és ifjúkorát,
ahol a nemesi-vitézi életre, az udvari etikett ismeretére készítették fel (udvari apródként, majd
nemesi testőrifjúként szolgált a császár környezetében).

1576-ban visszatért az erdélyi fejedelmi udvarba. Nemesi származásának és családi

kapcsolatainak köszönhetően a jövendőbeli fejedelem, Báthori Zsigmond nevelője és
tanácsosa, később a fejedelmi tanács tagja lett. Politikai pályafutása tovább ívelt, az országot
kormányzó testület meghatározó alakja és a fiatal Báthori Zsigmond mellett a fejedelemség
egyik legbefolyásosabb embere, valamint nagyváradi kapitány és az erdélyi sereg főgenerálisa
lett. Szava döntő befolyással bírt a politikában.

Kezdeményezésére Báthori Zsigmond fejedelem a Habsburgokkal szövetkezve bekapcsolódott

a tizenötéves háborúba, és a törökök ellen indult.

1595-ben fő vezérlete alatt az erdélyi és havasalföldi haderő Gyurgyevónál (Giurgiu) nagy

győzelmet aratott a török seregen. Az ígért császári segítség azonban elmaradt, Erdély pedig
egymaga a török erejének nem tudott ellenállni. Báthory lemondott, a fejedelemség területe
csatatérré vált és szinte teljesen elpusztult.

Bocskai Rudolf császár parancsára visszatért Prágába és tanácsos lett az udvarban. Szomorúan
tapasztalta, hogy a császár nem veszi figyelembe tanácsait, nem kedvez a magyaroknak, és a
jezsuiták befolyása alatt van, ami hátrányosan érinti a protestánsok jogainak érvényesítését.
Mivel tiltakozott Basta tábornok rémuralma ellen, a Habsburgok perbe fogták, internálták és
csak két év múlva engedték haza. A Habsburg-uralomból kiábrándulva bihari birtokaira
húzódott vissza. Ez a császár szempontjából hűtlenségnek minősült, és egyik német
tábornokát küldte ellene. Bocskai fegyvert fogott, hadsereget gyűjtött: az üldözött
protestánsok tömegesen csatlakoztak hozzá, és ügyének megnyerte a császári zsoldban álló
hajdúkat is.

A török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor is arra biztatta, hogy álljon egy
Habsburg-ellenes felkelés élére. A török Porta pedig szövetséget kötött vele, és támogatásáról
biztosította. Csapata gyorsan növekedett, a felkelés szabadságharccá nőtt. Rövid idő alatt 20
ezer ember gyűlt zászlaja alá. 1605-ben a hajdúk segítségével az egész Felvidékről kiszorította
a németeket, bevonult Kassára, az itteni és számos más templomot visszaadta a
protestánsoknak.

A nyárádszeredai országgyűlés 1605. február 21-én Erdély, a szerencsi országgyűlés pedig

április 20-án Magyarország fejedelmévé választotta. A török szultán elismerte Magyarország
királyának is, de Bocskai kijelentette, hogy nem a maga hatalmáért harcol, hanem népének és
vallásának szabadságáért.

Rudolf császár kénytelen volt tárgyalásokat kezdeni Bocskaival, s 1606-ban megkötötte vele a
bécsi békét. A béke orvosolta a nemzeti és vallási sérelmeket (biztosította a protestáns
nemesek, városok és katonák vallásszabadságát), Bocskait elismerte Erdély fejedelmének s
megerősítette az erdélyi rendek fejedelemválasztási jogát. A hét tiszai vármegyét (Szabolcs,
Szatmár, Bereg, Borsod, Abaúj, Zemplén, Ugocsa) Bocskai élete végéig Erdélyhez csatolta.

Az ugyanabban az évben megkötött, és Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a török elleni
tizenöt éves háborúnak is véget vetett. Szabadságharcának győzelme utána hajdúkat
közösségi kiváltságokkal a hajdúvárosokba telepítette le saját birtokán, valamint a
székelységnek is biztosította korábbi kiváltságait.

Bocskai nem sokáig élvezhette mindazt, amiért küzdött, csak néhány nappal élte túl a béke
megkötését, 1606. december 30-án, 49 éves korában Kassán meghalt. A gyulafehérvári
székesegyházban temették el a fejedelmi sírboltba.
Bocskai István fejedelem uralkodása nevezetes korszaka Magyarország történetének. A bécsi
béke megkötése egy olyan történelmi pillanat volt, mely megalkotóját a magyar nemzet
legnagyobb alakjainak egyikévé tette.

Az általa vívott háború azért is jelentős, mert ez volt az első magyar szabadságharc, melyben
a nemzetet egy zászló alá tudta toborozni. Bocskai István nemes alakja, példaszerű élete,
önzetlen hazafiassága becses tanulság minden idők magyarjának. Ugyanakkor Bocskai a
reformációért a legtöbbet tevő magyar politikusok egyike volt, ezért Genfben a Reformátorok
fala egyik szobra az ő alakját őrzi, alatta felirat olvasható a fejedelem egyik jelmondatával:
„Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb
becsüljük.

Az ő nevének nagyságát méltatja, a következő idézet is:

„Szemét a magyarságra függesztette, a magyar állam egységének megvalósításáért indult

harcba”
Bethlen Gábor (1580-1629)

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell,

de mindig meg kell tenni, amit lehet.”

(Móricz Zsigmond: A nagy fejedelem)

Ahogy a fentebbi Bethlen Gáborról szóló idézet is jelzi, a XVI. század fordulóján a fejedelem
uralkodása jelentős mértékben meghatározta Erdély, valamint az egész protestáns Európa
képét. Politikájának köszönhetően Erdély „tündérkertté” alakult, és a virágzó fejedelemségnek
nyomán Erdély több szempontból is fejlődésnek indult

A köznemesi családból származó Bethlen Gábor 1580-ban, Marosillye várában született, amit
édesapja, Bethlen Farkas hűséges szolgálata jutalmául kapott Báthory István fejedelemtől.
Bethlen korán árvaságra jutott és nagybátyja Lázár András főkapitány házában nevelkedett. A
főkapitány szigorú vallásos szellemben, katonának nevelte unokaöcsét. Tizenhárom évesen
Báthori Zsigmond udvarában apródként szolgált.

Kitört a tizenöt éves háború és Erdély Habsburg szövetségesként a török ellen fordult. Bethlen
Bocskai seregében harcolt, részt vett a gyurgyevói (Giurgiu) győzelemben, majd Temesvár
ostrománál is ott volt. Harcolt továbbá Bocskai 1595. évi havasalföldi hadjáratában, majd a
hadiszerencse elpártolása után a „törökös” párt híve lett. Bethlen később török területre
bujdosott, és onnan irányította az erdélyi politika és diplomácia szálait. Oroszlánrésze volt
abban, hogy Bocskai Istvánt Erdély, majd Magyarország fejedelmévé választották, ugyanis ő
járta ki számára a Porta beleegyezését.

Bocskai halála után, Bethlen közbenjárt az ügyben, hogy pártfogoltja, Báthory Gábor
fejedelem legyen Erdélyben. Báthory ezért tanácsadójának, főkapitánynak és főispánnak
nevezte ki. Azonban az uralkodó Habsburg-barát politikája és kicsapongó élete miatt a
Báthoryval való viszonya fokozatosan megromlott. 1612 során Bethlen Gábor ismét török
területre menekült, ahonnan Báthory meggyilkolása után már fejedelemként térhetett vissza.
A török Portához hűséges Bethlent 1613. október 23-án, a török csapatok jelenlétében
iktatták be tisztségébe. Ezután alkotta meg életművét – a „tündérkertet” – a 16 esztendőn át
uralkodó fejedelem. Első és legfontosabb teendője természetesen a gazdaság felvirágoztatása
és a kincstár feltöltése volt. Egyik legdicsérendőbb tette ezen a téren, hogy az Európa-szerte
üldözött anabaptistáknak (újra keresztelőknek) az ún. habánoknak otthont adott. Alvincre
telepítette őket, akik kiváló fazekasok voltak: világhírű habán edényeik minden múzeumnak
féltett kincsei közé tartoznak. Bethlen a szász tiltakozás dacára komoly hangsúlyt fektetett a
magyar kézműipar fejlesztésére, külföldi szakembereket hívott az erdélyi bányakincsek
kiaknázására, és fellendítette a kereskedelmet is.

A fejedelmi székhelyet, Gyulafehérváron folyamatosan szépítette. Emellett palotákat

építtetett, és templomokat javíttatott fel. Az 1560-ban leégett debreceni templom újjáépítése
is az ő nevéhez fűződik.

Gyulafehérváron kollégiumot alapított, ahova neves külföldi professzorokat hívott meg,

valamint diákokat taníttat itthon és külföldön a maga költségén. Neveltetésüket leveleivel
állandóan irányítja. Törvényt hozott arra, hogy a jobbágy-fiakat, ha tanulni akarnak, a
földesurak ne tarthassák vissza. A kollégiumok költségeiről bőkezűen gondoskodott. Emellett
a többi iskolákat is támogatta, elsősorban a reformátusokat, de nem nyomta el a katolikusokat
sem. Gyulafehérváron épületet is ad a katolikus iskolának.

A tudás minőségének javítására az iskola mellé könyvtárat alapított. Ügynökei állandóan

vásárolták külföldön a könyveket. Könyveinek száma több ezerre rúgott. Támogatta Szenci
Molnár Albert tudományos munkásságát nagyrészt az ő költségén készült el Kálvinnak „A
keresztyén vallás rendszeréről” írott műve fordítása, 1624-ben. Ugyanakkor bőkezűen
támogatta Káldy György jezsuita római katolikus bibliafordításának a kiadását.

Bethlen ezzel együtt rendkívül aktív külpolitikát folytatott, Erdély aranykora tehát azt is
jelentette, hogy az 1620-as évekre megalakult a fejedelemség történetének első állandó
hadserege. A fejedelem célja a magyar nemzet felszabadítása és egyesítése, valamint a
protestánsok vallásszabadságának biztosítása volt.
A magyarországi sorozatos vallási és alkotmánysérelmek miatt bekapcsolódott a harmincéves
háborúba. Bethlen a Porta jóváhagyásával és a csehek támogatásával szinte az egész királyi
Magyarországot elfoglalta, Pozsonyban ráadásul a Szent Koronát is megszerezte.

Az 1622. évi nikolsburgi békében II. Ferdinánd császár, hasonló feltételekkel ajánlott békét
ellenfelének, mint egykor Rudolf Bocskainak: Erdély visszaszerezte az 1606-os bécsi békében
megkapott hét felső-magyarországi vármegyét és megerősítették a protestáns
vallásgyakorlást biztosító törvényt.

Bethlen Gábor egészségét felőrölte sokoldalú és rendkívül aktív tevékenysége. Élete utolsó
hetében, 1629 októberében a magyarországi vármegyék jövőjét szerette volna biztosítani a
Habsburgok ellen. Éppen Váradon tárgyalt ez ügyben, amikor a betegség meglepte. „A sok
hadakozás, járogatás, nyugtalanság igen megfárasztott, a régi sebek és sok nehéz betegségek,
keserves búsúlással való bántások megerőtlenítettek” – olvassuk a búcsúleveléből.

Mélyen vallásos volt. A Szentírást mindennap olvasta, összesen 29-szer olvasta végig. Halálos
ágyán amikor már nem tudott beszélni tollat és papirost kért és egy sort írt reá a Bibliából,
egyet pedig a maga vallomásaként fűzött hozzá:

„Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

„Senki nincsen, bizonyára nincsen.”

Bethlen 16 évnyi uralkodás után, 1629. november 15-én fejezte be életét, Gyulafehérváron a
fejedelmi sírboltban nyugszik. Országlásának köszönhetően az ő idejében Erdélyt vallási,
gazdasági, kulturális és diplomáciai tekintetben is az aranykor jellemezte.
I. Rákóczi György (1593-1648)

„Minden helyébe találhatsz másikat is, de hazát,

nemzetet, akárcsak Istent- egynél többet nem ǃ”

Az Erdélyi Fejedelemség aranykora I. Rákóczi György uralkodásával folytatódott. 1630.

november 26-án, a segesvári országgyűlésen választották meg Erdély fejedelmének I. Rákóczi
Györgyöt. Rákóczi 18 esztendőn keresztül irányította a fejedelemséget, uralkodása pedig a
békés fejlődés mellett mérsékelt külpolitikai sikereket hozott.

1593.június 8-án született Rákóczi Zsigmond későbbi fejedelem (1607-1608 között)

legidősebb fiaként. Apja főúri udvarában nevelkedett Szerencsen, 12 évesen Bocskai
Istvánhoz került apródként.

I. Rákóczi György életvitelét kora ifjúságától a józan megfontoltság, mértékletesség és mások

tanácsának kikérése egyaránt jellemezték. Feleségül Lorántffy Zsuzsannát vette el, akivel nagy
birtokokat kapott, többek közt Sárospatakot. Tökéletesen illettek egymáshoz, mindketten
komoly, megfontolt, mélyen vallásos emberek voltak. Levelezésük is a köztük lévő bensőséges
viszonyra utal, ugyanakkor arra, hogy Rákóczi végtelenül tisztelte és becsülte feleségét, ami
nemigen volt jellemző a kor férfijaira. Hat fiúk közül kettő érte meg a felnőttkort: György,
akiből később fejedelem lett, és Zsigmond, aki a királyi Magyarország politikájában játszott
jelentős szerepet.

Rákóczi később a nemzeti királyság egyesítése érdekében hadakozó Bethlen Gábor fejedelem
seregében a Habsburgok elleni küzdelem során főkapitányként, majd tanácsosként szolgált.
Idővel a fejedelem egyik legközelebbi bizalmasa lett.

Bethlen halála után, 1630. december 1-jén Erdély fejedelmévé választották. Az erdélyiek
örömmel fogadták Rákóczit, ugyanis apja jó emléket hagyott maga után. Nagy uralkodóként
tartották számon, mert szerencsés és viszonylag nyugodt körülmények között politizált.
Uralkodása szellemi és egyházi életben is jelentős haladást eredményezett. A külpolitikában
ritkán kockáztatott, mindent megfontoltan és körültekintően intézett, ennek tulajdoníthatók
sikerei.

1631-ben békét kötött a császárral és kötelezte magát, hogy a hajdúkat leszereli, cserében őt
a császár elismerte Erdély fejedelmének. 1644-ben bekapcsolódott a harmincéves háborúba
a protestáns szövetség oldalán, ugyanis a német holland, svéd és magyar követek egymásnak
adták a kilincset I Rákóczi György udvarában és segítségét kérték. Rákóczi szövetséget kötött
velük és hadba indult. A feljegyzések szerint olyan óvatosan vezette hadait, hogy kerülte a sok
emberáldozatot követelő döntő csatákat, hanem inkább több kisebb csapattal riasztotta,
fárasztotta ellenségeit.

Diadalmasan vonult végig Felső-Magyarországon és már Bécset fenyegette. A királyi udvar

Linzbe menekült, és onnan kért békét. Itt kötötték meg a harmadik vallásbékét 1645-ben. A
békeszerződésben a császár megesküdött a magyar alkotmány és vallásszabadság
megtartására. Rákóczi többet ki tudott harcolni, mint elődei, mert nemcsak a nemesek,
városok és katonák vallásszabadságát biztosította, hanem a jobbágyokét is.

A békekötés után rendeződni látszottak a súlyos ellentéteket okozó vallási problémák, s a

békét kihasználva I. Rákóczi György Lengyelország felé fordult. Báthory óta több erdélyi
fejedelem a lengyel korona megszerzésének törekedett, s Rákóczi diplomáciai tevékenysége
sikerrel kecsegtetett. A lengyel rendek késznek mutatkoztak királlyá választani, ő azonban
betegségére hivatkozva Zsigmond fiát ajánlotta maga helyett. Az ígéretes tárgyalások
hamarosan megszakadtak, mert Rákóczi György 55 évesen, 1648. október 11-én meghalt, s ez
nemcsak a lengyel terveket, hanem a linzi békét is felbomlasztotta. 1648. október 11-én hunyt
el, a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.

Uralma alatt Erdély békében fejlődött: feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett
egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására. A fejedelem mindennapi életét, sőt
hétköznapjait is meghatározta református vallásossága. Ennek szellemében módosult
udvartartása is. Megcsappant a színészek száma, ritkább lett a tánc és a mulatozás.

A románok által lakott területeken iskolákat és nyomdát létesített. A gyulafehérvári

nyomdában jelent meg 1648-ban a Heidelbergi Káté, az Újtestamentum és Dávid 150
zsoltárjának román fordítása.
A könyvek iránti szeretetét és könyvgyűjtő szenvedélyét atyától, Rákóczi Zsigmondtól
örökölte, aki annak idején az első magyar nyelvű Biblia megjelenését (Vizsoly 1590) jelentős
összeggel támogatta, és a kor színvonalához mérten hatalmas könyvtárat gyűjtött össze.

A külföldi egyetemeken tanuló fiatalok az ő megbízásából teológiai, történelmi, politikai

könyveket vásároltak.

Uralkodása első éveitől kezdve foglalkoztatta a gondolat, hogy a gyulafehérvári iskola mellett
az ország más területén is magas szintű oktatási intézményeket hozzon létre. E terv jegyében
született meg a nagyváradi kollégium is, a Partium központjában.

Gyulafehérváron udvari iskolát alapított, elsősorban saját gyermekei oktatására, de abban

főúri ifjak is tanulhattak. Az iskola vezetését Keresztúri Bíró Pálra, a gyulafehérvári iskola egyik
rektorára bízta. Rákóczi sokat tett azért, hogy az udvari iskola növendékeinek tudományos
képzése megfelelő legyen. Szándéka ezzel az volt, hogy felkészítse fiait, elsősorban az idősebb
fiát, Györgyöt az életre és az uralkodásra.

Becsülte a fejedelem a tudományt, a tanítókat, a papokat, de tisztában volt azzal is, hogy
legfontosabb kötelessége tapasztalatait, tanácsait átadni utódának. Szent István Imre
herceghez intézett intelmeihez hasonlóan ő is írásba foglalta fia számára a legfontosabb
tudnivalókat. A könyv ezt a címet kapta: Erkölcstanító könyvecske. A fejedelem tapasztalatait,
erkölcsi és politikai maximáit (intelmeit) magyar nyelven jegyezte le. „Féld az Istent állhatatos
légy vallásodban. Segíts a szegényeken, pártfogold az iskolákat. Tiszteld szüleidet,
alattvalóidhoz méltányos, a hit védelmezésében bátor légy, cselekedeteid megfontoltak
legyenek. Beszéded szavahihető legyen, tudj titkot tartani. Távoztasd el a tunyaságot, olvass,
képezd magad, és mindenekfelett a Bibliát forgasd szorgalmasan. A mindennapi imádságról
soha el ne feledkezz. Szolgáiddal úgy bánj, hogy becsüljenek érte. Mindenekfelett becsüld és
oltalmazd az egyházi rendet. Emberséget és tisztességet holtig megőrizd. Ily módon válsz Isten
dicséretére, anyaszentegyházának épületére, nevelésére, az én édes nemzetemnek és
hazámnak hűséges szolgálatjára, javára, nekünk örömünkre és becsületönkre, másoknak jó
példájokra, magadnak előmeneteledre s dicséretedre, jó hírednek nevednek terjedésére. ”

Erdély e harmadik nagy fejedelme is buzgón olvasta a Bibliát: az Ótestamentumot 17-szer, az

Újtestamentumot 32-szer olvasata végig. Életének vezető gondolata volt: „Nem azé, aki
akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”(Róma 9,26)