ÉRZŐSZINDRÓMÁK

Az érzőpályák lefutásuk során bármely szinten sérülhetnek, különböző klinikai

szindrómákat hozva létre.

Troncularis szindrómák (Perifériás idegek károsodása).

A perifériás érző vagy vegyes érző-mozgató idegek egy bizonyos bőrterület vagy
nyálkahártya terület összes érzéstípusáért felelősek. Ezért a perifériás ideg károsodása
úgynevezett globális érzészavart okoz. Az elváltozások az adott perifériás ideg ellátási
területére korlátozódnak. Figyelembe kell venni, hogy két szomszédos perifériás ideg
érzőterülete nem határolódik el élesen egymástól, hanem részben fedhetik egymást. Az
érzészavarok a panaszoktól (paresztézia, dysaesthesia, neuralgia) a vizsgálattal kimutatható
érzéscsökkenésig vagy teljes megszűnésig terjednek (hipesztézia vagy anesztézia), és
valamennyi érzéstípust érintik. A perifériás idegek érintettségének gyakori tünete a
neuropátiás fájdalom.
Az IASP (International Association for the Study of Pain) 2008-as meghatározása
szerint a neuropátiás fájdalom a szomatoszenzoros rendszert érintő laesiók vagy betegségek
direkt következményeként jelentkező fájdalmat jelenti. Megkülönböztetünk centrális és
perifériás neuropátiás fájdalmat aszerint, hogy a laesio vagy betegség a szomatoszenzoros
rendszer centrális vagy perifériás részét érinti. Fontos figyelembe venni a neuropátiás
fájdalom lokalizációját, tulajdonságait, intenzitását, megérteni a társult negatív (pl.
érzéskiesés) vagy pozitív tüneteket (pl. paresztézia). A neuropátiás fájdalom lehet spontán
(stimulus-independens) vagy különböző ingerek által kiváltott (stimulus-dependens). A
spontán fájdalmat a betegek gyakran állandó égő érzésként írják le, néha intermittens szúró,
nyilalló, áramütésszerű érzésként. A paresztézia spontán fellépő abnormális, de nem mindig
kellemetlen érzést jelent, a dysaesthesia abnormális és kellemetlen érzés, mely tapintás, vagy
fájdalominger hatására keletkezik. A stimulusdependens fájdalmat kiválthatják mechanikus,
hő vagy kémiai ingerek.
A hiperalgézia fokozott fájdalomválaszt jelent egy normálisan is fájdalmas ingerre, az
allodynia a normálisan fájdalmatlan ingerre jelentkező fájdalmat. A mechanikus allodynia,
mely legkönnyebben vizsgálható, lehet dinamikus (súrlódás által kiváltott) vagy statikus
(nyomás által kiváltott).
A betegek különbözőképpen írják le a tüneteket: hangyamászás, viszketés, égető érzés,
bizsergés, zsibbadás, hideg vagy meleg érzés, tűszúrásszerű érzés, stb. Az anamnézis során a
beteg által felsorolt panaszokat megfelelő kritikával és odafigyeléssel kell elemezni, mert a
beteg ugyanazzal a fogalommal különböző tüneteket írhat le, például sok beteg a zsibbadás
alatt egy végtag motoros deficitjét érti. Jól meg kell határozni a paresztézia kiterjedését,
jelentkezési módját, mert sokszor ezen adatok pontossága hozzájárul a topográfiai vagy akár
az etiológiai diagnózishoz. A fonákérzések nem csak a perifériás idegek sérüléseiben
jelentkeznek, gyakoriak gerincvelő érintettségben és különböző pszichiátriai kórképekben.
Utóbbi esetben a paresztéziák topográfiája nem szisztematizálható. Paresztéziák
jelentkezhetnek perifériás keringési zavarokban is.
A neuralgia vagy idegzsába a neuropátiás fájdalom sajátos formája. Hirtelen kezdődő,
hirtelen megszűnő, heves, hasító, egy perifériás ideg ellátási területében jelentkező fájdalmat
jelent. A neuralgia jelölése az érintett ideg neve alapján történik (pl. trigeminus neuralgia,
intercostalis neuralgia).
A causalgia különleges jellegű és színezetű fájdalom, bizonyos fokig hasonló a
fantomfájdalmakhoz, mert itt is számos pszichés, emocionális moduláló hatással találkozunk.
A causalgia az a sajátos fájdalomtípus, amely a perifériás idegrendszer enyhébb, vagy
súlyosabb károsodása esetén jelenik meg, spontánul, continua jelleggel, a sérüléstől distalis
testtájon, kínzó, égő, mély fájdalom formájában, amit a pszichés élet pozitív vagy negatív
élményei fokoznak vagy enyhítenek. Gyakran társul a fájdalommal vasomotoros, secretoros
és trophicus elváltozás is. A fájdalom egyedüli színezete az égő jelleg, hisz megjelölése is
égést jelent (gör. kausis = égés). Számos nociceptív vagy banális inger fokozhatja. A
hyperpathiás jellegű fájdalmas gerjedelem rendszerint túllépi a szokványos fájdalmas terület
kiterjedését. Megjelenésének időpontját illetően nagy eltéréseket találunk. Az esetek több
mint felében az idegsérülést nyomban követi, alig 1-2 nap elteltével. Ritkábban hetek múltán
jelenik meg. Gyakrabban társul felső végtagi idegtörzsbántalmakhoz, mint alsó végtagiakhoz.
Itt is leginkább a nervus medianust ért károsodásokat kíséri. A causalgiák bizonyos evolúciós
szakaszokon mennek át. Kezdetben csak az idegsérüléstől perifériásan eső végtagtájékon
jelennek meg. Ilyenkor még igen jól reagálhatnak a fájdalomszüntető eljárásokra. Későbbi
evolúciós szakaszukban a fájdalom már az egész végtagra kiterjed, függetlenül attól, hogy
distalisabban vagy proximalisan sérült az idegtörzs. Szokványos fájdalomcsillapítókra alig,
vagy egyáltalán nem reagálnak. Hosszasabb fennállásuk után a fájdalmak már nem csak a
végtagra, hanem az egész testfélre, kivételesen az ellenoldali testfélre is kiterjednek. Utóbbi
két evolúciós szakaszban kétségtelennek tűnik a pszichés tényező meghatározó szerepe. A
kísérő vasomotoros, secretoros és trophicus tünetek a causalgia bármelyik evolúciós
szakaszában megjelenhetnek. A sérülés helyétől distalisan, esetleg az egész végtagra
kiterjedően észlelhetjük a hűvös, nyirkos, cianotikus elváltozásokat vagy az élénk bőrpírt és a
száraz, meleg tapintatú bőrfelületet. A trophicus zavarok a régebb óta fennálló causalgiákhoz
társulnak. Csökken az izomtömeg, de különösen a köztakarón láthatók a kóros elváltozások.
A bőr fényes, elvékonyodott vagy megvastagodott, a szőrzet kihullt, a körmök töredezettek,
az ujjak ízületei, sőt a nagyobb ízületek is deformáltak, zsugorodottak, merevek. Nem
hiányoznak az osteoporosisos elváltozások sem.
Újabb ajánlások szerint a causalgia a „complex regional pain syndrome” (CRPS) II-es
típusát képviseli.
A meralgia paraesthetica a nervus cutaneus femoris lateralis mononeuropathiája.
Leggyakrabban az inguinalis ligamentum szintjén történő belső kompresszió, ritkábban
trauma, ischaemia okozza. Fájdalmas paresztézia, zsibbadás jellemzi a comb felső laterális
oldalán. Tipikusan egyoldali, járás és álló helyzet súlyosbítja a tüneteket, ülő helyzetben
javul.
A perifériás idegek károsodásának gyakori okai a belső kompresszió (“entrapment”),
traumák. Gyakrabban fordulnak elő diabetesben, hypothyreosisban. Leggyakrabban a n.
medianus, ulnaris, peroneus és a n. cutaneus femoris esetében találkozunk ezzel a képpel.
Polyneuropathia.
Tünetei hasonlóak a troncularis szindrómáknál leírt tünetekhez, de az összes perifériás
ideget érinti egyidejűleg és szimmetrikus eloszlásban. Globális érzészavar jellemzi, mely
súlyosabb a végtagok distalis részén (kesztyű-zokni eloszlás). Gyakoribb okai a diabetes,
alkoholizmus, gyógyszerek, ritkább okai: Guillan-Barré-szindróma, örökletes neuropátiák,
vasculitisek, vitaminhiányok. Több perifériás ideg laesióját (mononeuritis multiplex)
okozhatják vasculitisek.
Radicularis (gyöki) szindróma
Az érzészavar a dermatómákat követi (1.1 és 1.2 ábra). A dermatómák részben fedik
egymást, ezért egyetlen gyök érintettsége esetén nem mindig alakul ki vizsgálattal is
kimutatható érzészavar. Paresztézia, dysaesthesia, hipesztézia vagy anesztézia jellemzik. Az
érzészavar globális jellegű. Gyakran több gyököt érint (polyradiculopathia), vagy együttesen
érinti a gerincvelői gyökereket és perifériás idegeket (polyradiculoneuropathia). A radicularis
fájdalom dermatómákra terjed ki a végtagok szintjén, övszerűen jelentkezik a törzs szintjén.
Nyilalló, villámcsapásszerű fájdalom, proximalistól distalis irányba terjed, gyakran fájdalmas
rohamok formájában jelentkezik, de lehet folyamatos fájdalom is paroxizmális
exacerbációkkal. A radicularis fájdalmak erősödnek köhögéskor, tüsszentéskor, fizikai
erőkifejtéskor az emelkedő liquornyomás hatására. A radicularis fájdalmat a gerincvelői
gyökerek gyulladása, vagy szomszédságában zajló folyamatok okozzák (pl. discus herniák,
medullaris tumorok, arachnoiditis, stb.).
Gerincvelői érzőszindrómák (lásd még a Gerincvelői tünetek c. fejezetet!)
A gerincvelői laesiókban az érzészavar nem érint minden érzéstípust, csak abban az
esetben, ha teljes harántlaesio (anatómiai vagy funkcionális) következik be. Utóbbi esetben az
érzészavar globális. Teljes harántlaesio esetén hiperesztézia jelentkezik a sérülés felső
szintjén, néhány szegmentummal alacsonyabban az összes érzéstípus kiesik. Féloldali
gerincvelő-károsodás esetén (Brown-Séquard-szindróma) a sérült oldalon az ízületi
helyzetérzékelés és a vibrációérzés elvesztése jelentkezik, az ellenoldalon a fájdalom-és
hőérzet elvesztése a laesio alatt néhány szegmentummal. Centromedullaris laesio esetén a
fájdalom és hőérzet kiesik a laesio szintjén, ahol a tractus spinothalamicus rostjai
kereszteződnek, a többi érzéstípus megtartásával (disszociált érzészavar, syringomyeliás
disszociáció). Syringomyeliában találkozunk vele.
A hátsó köteg sérülése az ízületi helyzetérzékelés és a vibrációérzés elvesztésével jár,
megtartott fájdalom- és hőérzéssel (tabeses disszociáció). Elülső károsodás esetén a laesio
szintje alatt a fájdalom-és hőérzés kiesik, az ízületi helyzetérzékelés, valamint
vibrációérzékelés megtartott. A gerincvelő hátsó vagy oldalsó kötegeinek érintettsége, főleg a
spinothalamicus pályák laesiója tompa, nehezen lokalizálható fájdalmat okozhat, mely nagy
területre terjed ki és többnyire érzészavarral társul. A transsectio, hemisectio gyakoribb okai:
traumák, tumor okozta kompresszió, nyaki spondyosis, myelitis transversa, sclerosis
multiplex, intraspinalis tumorok, gyulladások. A centromedullaris laesio gyakoribb okai a
syringomyelia és haematomyelia. A hátsó köteg sérülését okozhatja B12 vitaminhiány, tabes
dorsalis és a teljes harántlaesióhoz vezető bármely ok. Anterior laesiót okozhat az a. spinalis
anterior elzáródása.
Agytörzsi szenzitív szindrómák
A nyúltvelő és a híd alsó részét érintő károsodások a törzs és végtagok érzőpályáit a
kereszteződés után, az arc érzőpályáját a kereszteződés előtt érintik. Ezért alternáló
szindrómák jönnek létre, ha az agytörzs egyik fele károsodik: az arc globális érzészavara a
laesio oldalán és az ellenoldali testfél hemianesztéziája, melynek disszociált, syringomyeliás
jellege van. Ilyen disszociált és alternáló érzészavar jelenik meg Wallenberg-szindrómában.
A felső hídlaesiók és mesencephalon laesiók ellenoldali arc, törzs és végtagokra
lokalizálódó érzészavart okoznak. Interoliváris bulbaris szindrómákban, melyet többnyire az
a. spinalis anterior elzáródása okoz, a piramispálya laesiója és a hypoglossus laesio mellett
(ellenoldali hemiplégia és azonos oldali nyelvatrófia) a lemniscus medialis is érintett, mely
ellenoldali mélyérzészavart okoz (tabeses disszociáció), az arc megkímélésével. Gyakoribb
okai fiatalkorban a demyelinisatiós kórképek, idősebbeknél az agytörzsi stroke, ritkábban
daganatok.
Thalamusszindróma.
Az ellenoldali testfelet érinti. Thalamusos fájdalom és többnyire a mélyérzést érintő
érzéskiesés jellemzi. A kétoldali vetülés miatt a fájdalom és hőérzés kevésbé érintett.
Thalamusos fájdalmat a thalamus laterális magcsoportjainak érintettsége okozza. A fájdalom
az érintett thalamusszal ellenoldali testfélen jelentkezik, főleg az arcra és felső végtagra
lokalizálódik, erős, kellemetlen affektív komponenssel társul. Ez a fájdalom lehet folyamatos,
exacerbációkkal, vagy rohamokban jelentkezik. A fájdalmat vagy a fájdalom fellángolását
egyszerű, kis intenzitású fiziológiás stimulusok váltják ki, például az archoz érő hideg víz,
hideg levegő, zaj vagy erős fény, vagy akár erősebb negatív emocionális tényezők. A
thalamusos fájdalommal kapcsolatosan meg kell említeni a hiperalgézia és hyperpathia
fogalmát. A hiperalgézia a fájdalomérzés intenzitásának a fokozódását jelenti, csökken a
fájdalomküszöb, kis intenzitású, nem nociceptív inger fájdalmat válthat ki. A hyperpathia
olyan fájdalomszindróma, mely hosszabb latencia után kialakuló fokozott fájdalomérzetet
jelöl, a fájdalom kellemetlen affektív komponenssel és kimutatható érzészavarral is társul.
Gyakoribb okai a stroke, tumorok, sclerosis multiplex, trauma.
Guillain-Alajouanine hypothalamicus szindróma
Ellenoldali hemiplégia, kisagyi tünetek, ellenoldali homonim hemianopia,
hemianesztézia és astereognosia jellemzi. Az a. cerebri posteriorból eredő retromamillaris
ágak elzáródása okozza. Ezek a substantia perforata posterior területén lépnek be, és a
subthalamicus régiót látják el.
Parietalis corticalis szindróma
A különböző bőrterületek érzőkérgi vetülete kiterjedés szempontjából nem arányos a
terület nagyságával (érző homunculus). A differenciált szenzibilitással rendelkező
bőrterületek, mint a kéz és az arc, jelentősen nagyobb kérgi képviselettel rendelkeznek.
Komplex érzészavarok jelentkezhetnek: testsémazavar, astereognosia, atopognosia,
dermoalexia. A gyrus postcentralist érintő parietalis laesiók esetén az érzészavar az ellenoldali
testfelet érinti, többnyire a felső végtagot, és kifejezettebb distalisan. Az érzészavar ritkábban
globális jellegű, nagyobb mértékben érinti a mélyérzést, finom tapintást, kisebb mértékben a
tapintásérzést, a hőérzés érintetlen maradhat. Egy teljes testfelet érintő, globális, masszív
érzészavar pszichiátriai kórképre ad gyanút. Ilyen érzészavarok csak ritkán, nagy kiterjedésű
parietalis traumás laesiók vagy nagy kiterjedésű vascularis károsodások esetén jelentkeznek
az akut fázisban. Ha kisebb a károsodás, akkor az érzészavar rendszerint csak 1-2 kézujjat
érint. A parietalis laesiók 10%-ában thalamusos fájdalomhoz hasonló érzészavar jelentkezik.
Gyakoribb okai: stroke, tumorok, sclerosis multiplex, trauma.
Funkcionális érzészavarok.
Az anatómiai határokat nem respektáló érzészavar jellemzi. A tünetek gyakran nem
illeszthetők a klinikai képbe.

1 táblázat. Alapfogalmak meghatározása.

Tünet Definíció
Fájdalom Tényleges vagy potenciális szövetkárosodással összefüggő
kellemetlen szenzoros és/vagy emocionális élmény.
Fájdalomnak tekinthetők a pszichés hátterű panaszok is,
amennyiben a beteg ilyenként éli meg, és írja le ezeket.
Neuralgia Hirtelen kezdődő, hirtelen megszűnő, heves, hasító, valamelyik
perifériás ideg ellátási területén jelentkező fájdalom.
Causalgia Enyhe érintésre, vibrációra kiváltódó intenzív égő fájdalom,
mely perifériás idegi sérülés után, leggyakrabban a n. medianus
területén jelentkezik.
Allodynia Normálisan fájdalmatlan ingerre jelentkező fájdalom.
Analgézia Normálisan fájdalmas ingerre a fájdalom válasz hiánya.
Hiperalgézia Fokozott fájdalomválasz egy normálisan is fájdalmas ingerre.
Hiperesztézia Fokozott érzékenység ingerlésre, kivéve a speciális érzeteket.
Hyperpathia Fájdalmas szindróma, melyet az ingerlésre – különösen az
ismétlődő ingerlésre - adott abnormálisan fájdalmas reakció, és
a csökkent fájdalomküszöb jellemez.
Hipoalgézia Normálisan fájdalmas ingerre adott csökkent válasz.
Hipoesztézia Csökkent érzékenység ingerlésre, kivéve a speciális érzeteket.
Paresztézia A normálistól eltérő nem feltétlenül kellemetlen érzés, ami
 jelentkezhet spontán vagy ingerlésre
Dysaesthesia A normálistól eltérő, kellemetlen érzés

Troncularis szindrómák (Perifériás idegek károsodása).

- paresztézia, dysaesthesia, neuralgiás fájdalom, causalgia
- hipesztézia, anesztézia valamennyi érzéstípusra.
Polyneuropathia.
- globális érzészavar egyidejűleg és szimmetrikus eloszlásban az összes perifériás ideg
területén,
- „kesztyű-zokni” eloszlás.
Radicularis (gyöki) szindróma
- a dermatomákat követi
- globális jellegű.
- radicularis fájdalmak
Gerincvelői érzőszindrómák
- határvonalas érzészavar
- Brown-Séquard-szindróma
- syringomyeliás disszociáció
- tabeses disszociáció
Agytörzsi szenzitív szindrómák
- alternáló szindrómák
- disszociált, syringomyeliás érzészavar pl. Wallenberg-szindrómában.
Thalamusszindróma.
- az ellenoldali testfelet érinti.
- thalamusos fájdalom, hyperpathia
- mélyérzéskiesés
Parietalis corticalis szindróma
- komplex érzészavarok testsémazavar, astereognosia, atopognosia, dermoalexia.
- az érzészavar az ellenoldali testfelet érinti, többnyire a felső végtagot és kifejezettebb
distalisan.
-nagyobb mértékben érinti a mélyérzést, finom tapintást
Funkcionális érzészavarok, pszichés eredetű érzészavarok.